Skip to main content

Full text of "A Szörényi bánság és Szörény vármegye története"

See other formats




-%^^^„ 






-' .1 



■r^^ * '^^ 



r" -^ Jr 



.Y'í^V 



'^ -i^ 



f- 



:^ 



tt r 



8Z0RKNYI BANSAG 



ES 



SZÖIIÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 



PE8TY FRIGYES, 

M. AKADKMIAI RENDES TAG. 

KIADJA A M. TUD. AKADÉMIA 

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA. 

M A S O D I K K O T 1^: r. 



BUDAPEST, 1878. 
A M. r. AKADÍatiA kíínyvioadó hivatala. 

(A/ AWiiil.'iiiia i'iiUl.'l(!ili«"ii ) 







5^ Hl 



Builapest, 1S7S. Az Atlipn.ioum r. tirs. könyvnyomilájából. 



Aliiiafii. A mai Möriil falu régi neve. Zsigmond király 
1387. évben Mutnoki Bogdán nevű oláhnak, István tiáuak. és 
Bogdán fiainak : István, Dénes, László, Miklós és ifj. Lászlónak 
íij adományt ad a temesközi kerületben, a Bisztra folyó mel- 
lett fekvó Almafának, melynek eddig is kenéze volt, birtokára. 
A falunak a fennebbi esztendőnél is régibb létt?zése ebből 
kétségtelen. Nevezett Mutnoki Bogdán, István fia, Zsigmond 
király parancsára, 1394. évben, az erdélyi káptalan által az 
őt törvényesen illető Macsova, Almafa, Dobrog )zta. és Mut- 
nok birtokába igtattatik. Ezen 1387. és 1394. évi adományok- 
ról ugyanezen király 1406. évben kiváltság-levelet bocsát ki. 
A XV. századl)an Almafát akkor említik, midőn 1467. évben 
Mutnoki Zayk László, István Szörényi báu, és Saudrin test- 
vérek, az ö birtokaikat, köztük Almafát, a karáusebesi kerü- 
letben fekvő helységet, Orméuyesi Lado birtokaival egyesítik. 
s kölcsönös örökösödést fogadnak. 1507. évben Mutnoki Mihály 
a néhai Szörényi bán özvegye Angaleta és a többi Mutno- 
kiak tiltakoznak, hogy I[. Ulászló Pokolfalu (ma Rüen) és 
Almafa helységeket oladományozhassák. Ekkor Almafa a ka- 
ráusebesi kerületbon, 1593. a karáusebesi kerületben és szörényi 
báuságban fekvőnek mondatik. Az erdélyi káptalan 15 t9. évi 
leveléből tudjuk.hogy almafai Sáudor István és fia Sándor Péter 
bizonyos okból hűtlenség bűnébe estek, a miért is minden jószá- 
guk a karáusebesi kerülctbcu elkoboztatott, és Potrovics Péter 
tomesi főispán által Tyukvai Péter kapitánynak és kajoli Osépfy 
Boldizsárnak adomáuyoztattak. Sándor Péter soká perleke- 
dett azért a/ a loinányozottakkal, végre békéltetők kö/.bojá- 
rása folytán V(dük oly egyezségre l>''pott, hogy nevezett Sándor 
Péter iKikik !> fiuintot fizetvén, ellenibloi uüki az ő rés/.birto- 
kát Alni.ilViii, Ivaián^ebes vármegyében visszaadják. Továbbá 

1* 



4 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Sándor István és Péter Mutnik, Szák, Morencz, Csernota és 
Magurában levő részbirtokaik felét, mely most a Tivadar csa- 
ládnak el van zálogosítva, átengedik oly formán, bogy azt 
kiváltbassák, és ezentúl örökül ])irbassák. Ugy látszik, bogy 
Almafán mindenkor többféle család birtokolt : de míg né- 
melyik állandólag tudott megfészkelni, addig más csak futó- 
lagos nyomát bagyta ott. Petrovics Péter, akkor Munkácsnak 
ura, 1555. évben Lúgoson, szeptember közepén kelt levelével 
Almafa, Zaak, Mutnok, Csernota, Morencz falu, és Radulencz, 
Padurile. Obabicza és Magura praediumokban Farkas Györ- 
gyöt illető részjószágokat most Hagymási Kristóf ornak ado- 
mányozza, mert Farkas György Ferdinánd király pártjáboz 
szítván, felségsértés bűnébe esett. Azonban a Hagymásiak 
birtoklásának utóbb semmi nyoma. Itt belyén lesz annak köz- 
lése, bogy Mózes Borbála, karánsebesi Mutnoki Mibály özve- 
gye, 1588-ban kalovai Gámán János felesége, négy jobbágy- 
telket Almafán Fodor Hedvigának, nébai Pribék Mátyás öz- 
vegyének 80 forintért elzálogosított. Ezen elzálogosítására 
Karánsebes »vármegyétől« — mint az oklevél irja — különös 
engedélyt kapott. Mutnoki Mibály (különbözik attól, ki alább 
lesz nevezendő) t. i. adósságokat bagyott bátra, ezek kifizeté- 
sét nejére bizván, oly formán, bogy ba Mutnoki Mibály test- 
vérei, kikre az örökség volt szállandó, a jószágok jövedelmei- 
ből ez adósságokat ki nem fizetbetnék, vagy kifizetni nem 
akarnák, akkor Mózes Borbála a férje után maradt jószágok 
egy részét, a kinek akarja elzálogosítbatja. És Mutnoki Mibály 
testvérei csakugyan az adósságok törlesztésével nem gondoltak. 
Mutnoki Farkas és karánsebesi Bratbovan László 1585. év- 
ben tiltakoznak, bogy Zagyvái Boldizsár Naláczt eleké, Zgri- 
best. Almafa stb. falu birtokába igtattassék. Ugyanez évben 
Almafa, Mutnok, Morencz, Obaba stb. Mutnoki Ferencz öz- 
vegye Erzsébet birtokában bagyatnak élte fogytáig, a rokonok- 
kal kötött egyezség értelmében. Más egyezség jött létre 1589. 
évben, a midőn t. i. Sándor Zeyko, Farkas Farkas, György 
fia, és Farkas Mibály e falura nézve Zagyvái Boldizsárral 
oly végből egyezkednek, bogy a költséget a Mutnoki Farkas 
elleni pörre előlegezze. A fennevezett Mutnoki Ferencz özve- 
gye, 1599. évben Simon Erzsébet néven végrendeletben Alma- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. 5 

fáján levő birtokát, nevezetesen a jegyajándékot Simon An- 
nának, Mutnoki Farkasnénak hagyományozza. Tudjuk még 
Erzsébetről, hogy Morinczon és Almafáján saját költségén 
malmokat építtetett, Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelem 
1607. évben néhai Zagyvái Miklósnak a Szörény vármegyei 
»Allmaffaa,« Morencz, Zak, Mutnok, Ohaba és Csernota faluk- 
ban levő részbirtokait, mivel magtalan halt meg, Déési Mihály 
diáknak adományozza hűséges szolgálataiért, melyeket kivált 
Lúgos városában tanúsított. Ez a fiscus belépésének első tud- 
ható nyoma ezen faluban. Mutnoki Mihály magtalan halála 
folytán, a fejedelmi fiscus 1642. évben annak almafaí részbir- 
tokát is elfoglalta, de ez ellen Mutnoki János tiltakozott, a 
maga részéről is igényt támasztván. A zagyvái család egy 
másik tagja is, Boldizsár szintén magtalan halt meg, mire az 
ő részbirtokai 1624. évben osztályos testvéreire : Groza Far- 
kassira szálltak, fia Farkassi Groza ez évben uj adományt 
nyer Ohaba, Almafa si\). részbírtokára Bethlen Gábortól. 
Csak futólag érintvén, hogy Kricsovai Anna 1635. évben Rá- 
kóczy György fejedelemhez egy Almafa, és Zgribest falura 
vonatkozó ítéletet fölebbezett, megemlítendő, hogy nevezett 
Kricsovai Anna, Groza Ferenczné, Mutnoki János indítása 
folytán 1639. évben hivatalból felszólíttatott, mutatná meg az 
előbbi urától, Zagyvái Miklóstól Almafa, Szák, Morencz, 
Mutnok, Bellién, Ohaba és Csernota faluban reámaradt rész- 
birtokokat ; de az eddig perlekedő asszony most azt monda, 
hogy jószága nincsen. Kétségkívül ezen fordulatnál fogva lép- 
hetett Mutnoki János a Groza Feroncz-féle részbirtokokba, 
minthogy ezeket már 1641. évben Gyurma Györgynek és 
Jánosnak, S/ilvási Andrásnak és másoknak egyezség utján 
és szabad akaratból átengedi. Ez ugy látszik csak jogáten- 
gedés volt, nicrt Groza Ferencz még 1639. évben Almafa és 
más birtokainak részét Fiáth Zsigmondnak beírja, meg;je- 
gyezvén, hogy az ő feleségének Kricsovai Annának gondját 
az ő atyafiai fogják viselni, — • és nincs is nyoma annak, hogy 
Gyurmáék Almafa birtokába boültck volii.i. Alig köszöntött 
l)e a XVIJ. szá/ad niásod Iclo, a luiiit Almafa ismét új birtti- 
kossal ismerkedett meg, a minthogy 1657. évben Zeyko Mi- 
hály és özvegye az Almafa terlíletéu levő zagyvái rész-jószág 



6 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

harmadát, a kiváltás idejéig Kim Istvánnak 200 forintért 
zálogba adták. Midőn a karánsebesi bég Kakák Ilii Alma- 
falva nevű falujában 1687. évben a dézmát és egyéb adós- 
ságokat felszedni akarta, ebben Tornya János és Bokosnicza 
által gátoltatottj kik darabontokkal és a remeteiekkel, — 
mintegy négyszázan, — öt megrohanták, mindenétől meg- 
fosztották, ezer tallérra menő kárt tettek, és néhány törököt 
levágtak. A. bég Apafi Mihály fejedelemtől kért ezért igaz- 
ságszolgáltatást. Merül 1694. évben már császári birtok lévén, 
80 forintot jövedelmezett. Följegyzésre érdemes, hogy az 
almafai nemesek 1603. évben 10 portával szerepelnek az ösz- 
szeirásbau. A Merül névvel, mely ma Almafa helyett hasz- 
náltatik, legelőször 1699. évben találkozunk, a midőn az itteni 
kenéz, Macskási Péter érdemei mellett tanúskodik. Említi 
Merült az 1690 — 1700. évi összeírás is, de Wanicsek hibá- 
san Írja Mari a-nak. Szomorú emléket hagyott maga után 
Mörul, az 1849. évi forradalom idején. A lugosi hős, Kmetty 
az oláhok kezébe kerülvén, ezek őt egy disznóólba zárták, és 
kínos halálra szánták, az ólat már fával rakták körül, és azt 
felgyújtani akarták. Bem és társai a dévai fegyverletétel után 
Törökországba kívánván menekülni, a hegyek közt három 
napi bujdoklás után, mintegy 400 lengyel dsidás kíséretében 
augusztus 20-án Mörulba érkeznek, s itt a Malajeszku helység- 
biró által letartóztatott Kmettyt, kinek honvédéi a lugosi 
harcz után részint hazaszöktek, részint Vécsej'hez csatlakoz- 
tak, a legveszélyesebb helyzetben találják. Az oláhok a len- 
gyel dsidásokat császári katonáknak tartván, azokat már 
messziről integették maguk felé, vélvén, hogy azoknak kedves 
dolgot tesznek, ha az áldozatra szánt tábornokot nekik meg- 
mutatják. A lengyelek azonban Kmettyt kiszabadíták, és Ma- 
lajeszkut a helyszínén összekaszabolták, harmadnapra reá a 
Schil völgyön át Oláhországot elérik. 

E falu 1769. évben a kincstár által a zsupaneki oláh 
zászlóalj területéhez kapcsoltatott. Az oláh-bánsági ezred 
fennállása alatt annak ohabai századához tartozott. Lakosai- 
nak száma 1273. Van itt g. n. e. plél)ánia és községi iskola. — 
Mörul, mely a környékén termő sok almától vette nevét, ke- 
letre és délre a nagy kincstári erdővel, nyugotra félórányira 



A SZÖRÉNYI BÁNSÁG TÖRTÉNETÉHEZ. 7 

Kröcfuna, éjsi-akia rgy mórföldnyire Walliamare faluval Lia- 
táros. Területe 10,241 hold, 7 öl. Rajta 169 ház. 

Az itteni erdőségek és hegységek nevei: Maruga, Vervu 
Batrin. Boloun.Bloschu, BussaNedeji. Piga, Korcsova. Gugu, 
Murariu, Godjun, Skerischora, Prislopi, Negru, Kaliaii, Mun- 
tie Mik, Brotouia, Balta, Balota, Schassa. 

Folyó : a Bisztra. Patakok : Bistra Schassa Bratonia, 
Balta, Balota, Schukii, Pecsiniaga, AVallia rce, Widra maré. 
Slatina, Riu schest. 

Almás. (K e r ii 1 e t.) Régi neve Halmos. A halmosi ke- 
rület 1457. évbeu, mint egyike a kiváltságolt oláh kerületeknek 
említtetik. Mátyás király 1484. évbeu a halmosi kerületben fekvő 
Gerlistye, Jalsanicza, Rudaria, Rustnik, Prilipecz. Heruyak, 
Marsina és Szelisty e falvakat G erlisty ei Jakabnak adományozza, 
uj adomány ezimén. Ezeken kivül e kerületben, egy 1555. évi 
adat szerint még Bosovics és Lapusuik falu, Mynecz, Legeden, 
Prevalacz, Tyuko, Zagradya, Pades, Tergovistye, Mendrisnak 
és Tiszovicza prediiimok feküdtek. A kerület a karánsebesi 
törvényszéktől függött, mint az oláh kerületek ezen vidéken 
általában. Hogy a jeles Himfy család a XV. század második 
felében ezen kerületben birtokos volt, mutatja az ő panaszuk, 
melyet a kerület kenézei ellen emeltek, az utóbbiak által Cos- 
gya faluban elkövetett hatalmaskodások tárgyában. Simonfy 
István neje Borbála, mint Csornai Mihály örököse, 1540. év- 
ben vejének, karánsebesi Dorka Mátyásnak átadja a miháldi 
és almási kerületben fekvő részbirtokait. Megjegyzendő, 
hogy itt először Halmos helyett Almás névalak fordul elő, — 
és ezen districtushoz tartozónak mutatkozik ez oklevélből La- 
pusnik, Kraloposvicza, Kalvicza és tán Pecseucszka; hogy 
Dranko vára (a mai Drenkova) is ide tartozott, mutatja 
azon körülmény, hogy 1452. évben Szelistyei János (Joannes 
(le Sylisthe) jelent meg a karánsebesi törvényszéknél, tanúsá- 
got teendő Csornai Mihály mellett, Drankovár birtokára. A 
XVJ. században, nevezetesen 151»8. utolsó hannadáhan Eiicau 
belgrádi bég a Dunán át a halmosi kerületbe betört, hol 
mintán az üUenség nem váratott, a vidéket kegyetlenül puszti- 
totta; a parasztság nzduban meglepetéséből magához térvén, 
felfegyverkezett, és oly nagy számmal rohanta meg a törököket. 



8 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

hogy Eucan a csatát teljesen, sőt életét is vesztette. Feje Bá- 
thory Zsigmondnak Gyula-Fehérvárra küldetett, ki azt a 
György-kapu falára kitüzette. ^) 

A XVII. század elején, H a 1 m a s vidéke még is valami 
módon a törökök hatalma alá került, mert az athnaméban, 
melyet Ahmed zultáu 1614. évben Bethlen Gábor javára ki- 
állít, a zultán határozottan mondja, hogy az erdélyieknek Me- 
hadia, Párkány és H almás vidékéhez, mely de facto török 
végbeli tisztek kezében van, semmi joguk nem lehet. ^) Ha- 
sonlót mond Murád zultán, midőn 1631. évben I. Kákóczy 
György részére athnamét kiállit. Karánsebesnek Yeterani ál- 
tal 1688. évben történt visszafoglalása után a régi Szörény 
vármegyében, Sternbach Jakab Yenczel, mint Szörény vár- 
megye ésahalmágyi kerület cs. hadi biztosa működik. A 
gyönyörű almási völgy, mely Mehádiától Moldova felé húzó- 
dik, hazánk legszebb részeinek egyike. A Nera folyó követi a 
völgyet. 

Az almási völgyön át történik az utazás a karánsebes- 
mehádiai utat követve Mehadika, vagy Petnik faluig, onnét 
nyugotra Lapusniczel, Borloven, Prigor, Lapusnik, Dalbosetz 
falun át Stancsillováig, a honnan Fejértemplomba uyilik az 
ut. A dalbosetzi, bozsovicsi, és prigori század együttesen a 
három almási századnak neveztettek, mert mind az Almás 
völgyeiben elterültek. Még egy 1690 — 1700. évi összeírás is- 
meri a h a 1 m a s i kerületet, melyhez akkor Putna, Prigor, Ru- 
deria, Banya, Prilipecz, Gerbovecz, Sopot, Dalbosecz, Mocse- 
ris, Lapusnik, Bosovics, Teria (ma ismeretlen) Patás és Bor- 
loven falvak tartoztak. 

Tököly Imre, ki 1693. szeptember havában Galambvár 
táján tartózkodott, szeptember 28-án hajóival a Tachtalián 
átkelt, melyekkel a Dunának H a 1 m á g y felé eső partján járt, 
innét H a 1 m a s és Mehádia felé küldötte gyalog portásait, de 
a H a 1 m á s felé való parton néhány tolvajnál egyebet nem 
találtak. (Tököly azon egy napon háromfélekép irja a hely- 
nevet.) 



') Szamosközy II. 189. lap. 

«) Gr. Mikó Imre : Erdélyi tört. Adatok 11. 340. lap. 



És SZŐKÉN Y VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 

Almás. Ilyen nevű falu a régi Szörény megye területén 
ma nem létezik, de egykor Halmos név alatt ismeretes volt, és 
Mehádia környékén, most már közelebb meg nem jelölhető he- 
lyen, terülhetett el. Redwitz Miklós a német lovagrend vitéze, ki 
utóbb, mint Szörényi bán is szerepelt, 1430. évben Remetei 
Imre, István fia által felkéretett, hogy közte és a halmosi kené- 
zek és nemesek közt birtokviszonyi ügyben és hatalmaskodás- 
ban igazságot szolgáltasson. Redwitz határnapot tűzött ki a 
halmosiaknak, de ezek meg nem jelentek, hanem a királyi Íté- 
letnek alávetették magukat. Ugyan ez évben a nevezett Reme- 
tei Imre, egy Dénes nevű halmosi lakostól 33 juhot elvett, ki 
e miatt Redwitz Miklósnál panaszt tevén, ez Remeteit a juhok 
visszaadására inté. A XVI. század elején Gorban nevű birto- 
kos családról tétetik itt említés, nevezetesen 1550. évben néhai 
Gorban György de Halmos leánya Dorottya, Waday Ja- 
kab özvegye, íiai Péter, Mihály, Ádám és Pál nevében is, bizo- 
nyos jószágairól a karánsebesi kerületben intézkedik. Midőn 
a Bánfyak jószágai iránt kérdés támadván, a karánsebesi ispá- 
nok 1574. évben hosszabb vallatást eszközöltek, egyik tanú 
Tivadar János nemes személy oda nyilatkozott, hogy ő akkori 
időben Temesvárott Petrovicsnál szolgált, egyebet nem tud, 
»hanem egyszer, mint fellyel Halmosból jönnek volt, Fiáth 
Jánossal Turegován megszállottak, ott volt Trombitás Lajos, 
a Bánfyak tiszttartója.* Egy határozottabb adatunk van 1370. 
évből, a midőn t. i. László nádor és opuliai berezeg bizonyos 
királyi jobbágyokat, kik Almás faluban laktak (in villa Almás 
residentes) mint közbiztosság elleni bűnösöket elitéli, de itt 
valószinübb, hogy ezen utóbl)i Almás inkább Krassó várme- 
gye valamely táján létezett. Bethlen Gábor egy 1626. évi lei- 
jegyzésében Halmos ugy említtetik, mint a hol lOU lovas és 
KJO gyalogos van hadöi'ségben. Ugyan akkor Miháhhtn és 
Karánsebosen 2(J() lovas és 200 gyalogos volt elholye/.vo. Eb- 
ből kitetszik', hogy Halmos elég tekintélyes hely lehetett. 

Alsótalvn. li.íjdan falu Temes vármegye kiránsebcsi 
keriiletélien, mely I 14H. évheu birtokosztály tárgya volt, a 
mennyilten felét Bizerei László és Péter, másik felét Bizerei 
Miklós és testvére László kapják. ( Ijásd Bizore.) 



10 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Andrilest. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1588. 
évben, midőn elrendeli, hogy Karánsebes városának határai 
kiigazittassanak, mondja, hogy Rowna, Zboristye, Andrilest és 
Patak falvak Karánsebes város területén fekszenek, és ahhoz 
tartoznak. (Lásd Karánsebes.) 

Badiscli. Kégenten Pades, hegy Euszkabányához és 
Ruszkitzához éjszaknyugotra. Egy 1499. évi oklevél szerint 
rajta a zsidóvári és glimbokai határok összetalálkoztak. Erdő- 
sége a Bizerei és az abból kiágazó Gámán család birtoka volt, 
részint a királyé. 

Bála. Eolyó, ma Bela-Reka, lásd azt, és Globureu falut. 

Bauía. Kétségkívül a magyar »bánya« szónak viszhangj a, 
a szomszéd Budaria falu nevével azonos jelentésű. Magyar élet- 
nek viseli nyomait e vidék, az almási (halmosi) kerület, — a 
Bozsovics mellett folyó Ménes (ma Mönisch) neve stb. Már 
egy 1484. évi statutióban, mely Gerlistyei Jakab javára tör- 
tént Budaria, Prilipecz, Marsina stb. falukban, mint szomszédok 
részt vettek Tiszavicza György, Macsurisy (ma Mocseris) 
István, és János, Bányay László és mint királyi ember Lá- 
zár de Bosovics. A karánsebesi kerület 1603. évi i^ortalis ösz- 
szeirása szerint Kim Gáspár volt B a n i a birtokosa, és 5 por- 
tával beirva. Az 1690 — 1700. évi összeírás B a n d i a néven 
említi a halmosi kerületben. Midőn a zsupaneki határöri terü- 
let 1774. évben tágittatott. Báni a is ezen területhez csatol- 
tatott. Korabinszky térképe Bánya néven tünteti fel ; XVIII. 
századi iratokban P a n i a. A katonai végvidék fennállásának 
utolsó korában az oláh bánsági határörezred bozsovicsi szá- 
zadához tartozott, most Szörény megye bosovicsi járásának 
központját képezi. A helység területe 11325 hold, 52 öl; 
rajta 244 ház. Lakosainak száma 1828. évben 1962 ; 1858. 
évben 2093. 1872. évben 2374 mind oláh, és g. n. e. hitű. 
Temploma mintegy száz éves, iskolája 1833. évben épült. 

Bania nevű falu van Zágráb megyében is. 

Bladost. Zsigmond király 1430. évi levelében bladosti 
Mihály, Bobol fia, mint királyi ember említtetik Bizere és más 
azon vidéki falvakban teljesítendő birtokba vezetés ügyében. 
Ebből némileg következtethető, hogy a sebesi kerületben Bla- 
dost nevű falu létezett. 



ES SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 11 

Brathova. Hajdan falu a borzaföi kerületbeiD. Kéve egy 
Brathnevü alapitóra mutat; mert a Brath személynév még a 
XVI. században is divatos. Brathova helynévből lett a Bratho- 
van családnév, és az ilynevű család a XVI. és XVII. század- 
ban Karánsebcsen birtokolt, több tagja előkelő hivatalt ^^selt. 
JB[zerei János_1495. évben a karánsebosi és borzafői kerület- 
ben fekvő Bizere, Vercserova, Glimbokaj Ternova, Brathova, 
Pryzyen stb, részblrfőkaít G^ámán Györgynek elzálogosítja. 
Btzéfei Jánosnak ezen részbirtokait 11. János király 1561. 
évben, az ő kanczellárjának Csáky Mihálynak adományozza ; 
de azért a Bizerei családnak még utóbb is maradtak itt Ijir- 
tokai. Báthory Zsigmond rendelvén, hogy Barcsay András 
1597. Semlak és más Temes vármegyei jószágok birtokába 
igtattassék, ez alkalommal az igtatásbau részt vett birtokoso- 
kat is említi, azok közt a czerovai és kelniki birtokosokat, és 
Pető Mihályt, ki Brathováról vette melléknevét. Ugyancsak 
Báthory Zsigmond fejedelem 1597. évben június 20-án a Szö- 
rény vármegye borzafői kerületében fekvő Tirnova, Brathova, 
Sinkova stb. falvakat, Hunyadi János kormányzó és Mátyás 
király ide vonatkozó leveleinek megerősítésével Czorovay 
Mihálynak és Péternek, és czerovai Pető Mihálynak adomá- 
nyozza, — miután győzelmes fegyverei innét a törököket ki- 
verték. Megjegyzendő, hogy Tiruovához és Czerovához ke- 
letre (mind kettő Krassó vármegyében) tekintélyes hegy van, 
mely a volt katonai végvidék és Krassó vármegye határán 
áll, és Görög térképén Braszova, Schedius térképén pedig 
Wolfsberg néven találtatik. Nincs kétség, hogy a fenuobbi 
Brathova ezen hegy közelél)eu feküdt. 

lisírkiiii. A nicliádiai területen, éjszak felé enielliodik a 
Bárkán hegy, és azon láthatók a hasonnevű vár romjai. Hagyo- 
mány szerint Mehádiával együtt a XIII. században keletke- 
zett. De erről atiVrténetmitsem tud. A várnak még két roska- 
dozó sarka áll, a szűk hegy tetején, mely keletre, délre, és nyu- 
gatra meredeken a völgyekbe hajlik, ngy hogy bejárása esak 
éjszak feh")! lelielelt, niii'o a, hegyhát is mutat. A rommarad- 
vánjok tanúsítják, hogy faragott négyszögkövek és téglák hasz- 
náltattak az épitésiiez. A monda beszéd(>sebl) a liárkáni várr('»l, 
niint a történet, 



12 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A kőmívesek, kik a vár építésére összegyűltek, liiálja dol- 
goztak, mert a falak, melyeket nappal emeltek, éjjel rendesen 
összedőltek. Ez addig tartott, míg a kőmívesek egy angyal 
által arra nem taníttattak, hogy a mely no nekik legelőször 
hozandja a reggelit, azt falazzák be, és akkor a falak állva 
maradnak. A kőmívesek mind nejeiket intették, hogy ne jöj- 
jenek reggel, kivévén egy Manoilo nevűt, a ki nejének semmit 
sem üzent, hanem azt várta, hogy isten őt jelekkel fogja az eljö- 
vetelben gátolni. Manoilo ueje elkészíté a reggelit, és sietett azt 
férjének elvinni. Isten azonban kígyót küldött elébe, melynek 
láttára annyira megijedt az asszony, hogy a reggelit elejtette. 
Hazament és újat készített s midőn azt akarta férjének elvinni, 
roppant nagyságú medvével találkozott, mire ijedtében megint 
elejtette a reggelit. Harmadszor ment haza reggelit készíteni, 
melyet férjének elvinni akarván, útjában egy falka farkassal 
találkozott, és a reggelit megint elejtette. A negyedszer elké- 
szített reggelit végre elhozta férjének, mert útközben semmi 
ijesztő találkozásai nem voltak. Erre az asszonyt megfogták 
és befalazták. Befalazáskor a nő szemrehányást tett férjének, 
mondván, hogy nagy vétket követ el, mert az anyát az ő szo- 
pós gyermekétől elválasztá, mely most otthon sír egyedül. 
Manoilo hazament, a gyermeket egy bükkfára emelte és azt 
monda : az eső téged füröszteni, a szél ringatni, a hó beta- 
karni fog. A kőmívesek most már munkájukat sikerrel foly- 
tathatták, örültek is a fölött rendkívül, és örömükben kalapá- 
csaikat felhajigálták. A kalapácsok visszahullásuk alkalmával 
8 kőmívesnek fejét bezúzták, kik is e miatt meghaltak. Csak 
Manoilonak nem lett semmi baja. 

Nem ismeretlen azonban Bárkán a komoly történetben 
sem, és Ahmed zultán az 1614. évben Bethlen Gábornak 
adott athnaméban kijelölvén az erdélyi fejedelemség biro- 
dalmát, a török végbeli tisztek kezénél levő Mehadia, P a r- 
kánia és Halmas vidékét olyannak nyilatkoztatja, melyhez 
az erdélyieknek semmi igénye fenn nem tartatik. ^) Hasonlót 
mond Murát zultán az I. Rákóczy György javára 1631. évben 
kiállított athnaméban. 



') Erdélyi történelmi Adatok II. köt. 340. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 13 

Brád. Hajdan falu a karánsebesi kerületbeü. A Macs- 
kásy János ós Rakoviczai László kíizt bizonyos földekért 1532. 
évben folyt pörljen Braadh inint a Eakoviczaiak birtoka em- 
líttetik; 1572. évben Bando Péter de Brad mint eskütt tanú 
szerepel Rakoviczay János pőrében Berta Gáspár ellen. Az 
utóbbinak leánya Katalin, kaloyai Gámán György felesége V^ 
egy részről, és Berta Gáspár fiai Miklós és Ferencz más rész- 
ről 1577. évben egyezségre léptek a Szörény vármegye ka- 
ránsebesi kei'ületében fekvő Macsova. Pestere, Obresia, Brad. 
Mészfalu stb. részbirtokokra nézve. Az egyezség szerint Gá- 
mán Katalin négy év múlva ezen részjószágok birtokába lett 
volna eresztendő. ])e minthogy ez nem történt, Báthori Zsig- 
mond 1585. évben annak beigtatását elrendelte, — de a beig- 
tatás ellenmoudásra talált. Brad ez alkalommal a karánsebesi 
ispánok jelenlétében Bradfalunak is neveztetik. 

Belareka. Hegyi i)atak Szörény vármegyében. Ered a 
Cseriii Vrh ^) és Kossia liegyekeu, üomasniától éjszakkeletre 
Korniareva falunál, a llauua és Ohaba patakkal összefoly, — 
elbQ,lad, mindig délre tartva, Globureu, Plugova és Mehádia 
falunál, és Pecseneszka falu alatt,apriboji biduál a Cseruába 
szakad. A Belareka patak magába veszi Globureu falunál a 
Malliniak nevű csermelyt, Plugova falunál a keletről jövő 
Belibuk liegyi patakot, és az ügasu Magariuluj és Ogasu luy 
Braiiiscb, valamint a Valiabolvasnicza falut érintő Bolvas- 
nicza vad])atakot ; végre Mehádia fölött a nyugotról jövő 
Glob hegyi patakot, a szintén jobb oldalú l^irhova, Mohedika 
és Korniareva patakot, és a keletről jövő Doraasnia patakot. 
Melíádiánál pedig a nyugotról jövő Sverdin és a kelt>tről 
jövő Obersia patakot. I<j/,(mi Belareka szláv név lévén, elárulja, 
hogy 0. vidéken hajdan szlávok is laktak. Az oláhok Apa- 
alba-nak hívják, a magyarok pedig, midőn itt a nuilt száza- 
dokban birtokoltak ; Pejérviznek. INliud a három elnevezés 
ugyanazt jelenti. A ki Mehádiát ismeri, ismeri a morajos Cser- 
uapatakot is, — ennek jelentése szlávul Fekelepatak. (Lásd 
Kejérviz, Bála és (Jlobureii.) 

') lliiiiral vyM:il (' .iiiu \ ■■ i . 



14 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Belethiii. Csak egyszer, és pedig 1528. évben említte- 
tik, miut hajdan falu a niehádiai kerületben, a midőn t. i. 
János király Gerlistyei Gábornak uj adományt ad Mehadika, 
Porho. Belethin és Moznik birtokára. — Nagy Iván a falu 
nevét Peletbinnak irja, a mi Poljetinra emlékeztet, mely azon- 
ban az izlási zuhataghoz délre, a Duna szerb partján fekszik. 
Hogy Belethin = Bogoltin volna, nem valószínű, mert nincs 
nyoma, hogy a Gerlistyeiek az utóbbiban birtokoltak volna. 

Belibuk. Hegyi patak, mely keletről a hegyekből ere- 
dezve Plugova mellett Szörényvármegyében a Belarekába 
szakad. 

Hajdan ily nevű falu is létezett Mehádia környékén. 
Albert király 1439. évben Csornai Mihályt és Balást uj ado- 
mány nyal jutalmazza a miháldi kerületben fekvő Csorna, 
Jordasnicza, Paprad, Toplecz, Plugova, Belabuk stb. falura, 
a melyekbe őket az aradi káptalan beigtatta. Az illető okle- 
vélben a helynév háromszor van Belabuknak irva. De a nép 
a patakot mai nap is Belibuk-nak nevezi, azért ez volt szük- 
ségkép a falu neve is. II. Lajos király rendeletére az aradi 
káptalan 1519. évben György papot, valamint Plugoviczai 
Lázárt, Márton Mihályt és Györgyöt Plugovicza, Alsófebér- 
viz. Markusesth és B e 1 i b w k prediumok harmadrészébe 
beigtatja. Mindezen predium a miháldi kerületben feküdt. 
Simonfy István neje Borbála 1540. évben mint néhai Csor- 
nai Mihály örököse, vejének karánsebesi Dorka Mátyásnak 
átadja részbirtokait -Csorna, Plugova, Belibuk, és Belybuk- 
teleke stb. faluban, az almási és miháldi kerületben. Báthory 
Kristóf vajda 1577. évi levele szerint Baky Pál és Plugovai 
Márton egyezségre léptek, hogy Plugovicza, B e 1 y b w k a stb. 
prediumokat idegen kézből kiváltsilk. (Lásd Plugova.) A Bely- 
bukteleke mint külön falu többször nem említtetik. 

Bersaska. Régibb neve Sáska lehetett. Az 1692. évi 
török- háborúban említik már Bersaska nevét. Azt találjuk, 
hogy a kamarai kincstár 1774. évbea az illirbánsági ezred 
területének nagyobbítására a felső Klissurában többi közt 
Szikevicza, Dolnia Liupkova, Górnia Liupkova, S a s k a stb. 
falvakat engedte át, mely név alatt sem a Krassó megyei 
Szászkabánya, mely soha sem volt katonai telep, sem a Duna 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. lő 

melletti Szuf-zka érthető, mert ez külön, mint ezredbeli falu 
emlittetik. Korabinszky Perschaschk a-nak irja. A neve- 
zetteken kivül még Drenkova. Szvinicza, Ravenska, Weiczen- 
ried és Schnellersruhe tartozott a század területéhez. 

A falu ez ezred igazgatása alatt volt 1872. évben is. mi- 
dőn a határőrvidéki szervezet megszüntettetett. Szörény megye 
újraalakításával Bersaska annak orsovai járásához csatolta- 
tott. Egyházilag a weitzenriedi r. kath. plébánia tiókját képezi. 

Területe 2364 hold. 121 öl. Kevés német lakos mellett 
(mintegy 50) van 1109 oláh lakos, 155 házban. 

Beziia. Legrégibb nyoma a Hunyadiak korában. Hunyadi 
János kormányzó t. i. 1447. évben meghagyja az aradi káptalan- 
nak, hogy Bizerei Miklóst B e s n a birtokába igtassa ; a neve- 
zett ennek folytán jelenti, hogy a beigtatást B e e s n a falu- 
ban ellenmondás nélkül teljesítette/Később olvassuk, hogy 
Bizerei János 1495. évben a karánsebesi és borzafői kerület- 
ben fekvő Bizere, Glimboka, Bolvasnicza, Apadia, Prisztian, 
B e 8 n e stb. részbirtokait Gánián Györgynek elzálogositá^ A 
karánsebesi al-bánok 1537-ljeu bizonyítják, hogy néliai'Ger- 
listyei Jakab özvegye Margit, Felső- és Alsó-Prisztián és 
B e z u a birtok felét Rakoviczay Lászlónak és fiainak vissza- 
bocsátotta. Végre — mert többé nem találjuk említve — II. 
János király 1561. évben az ő kanczellárjáuak Csáky Mihály- 
nak, néhai Bizerei János részbirtokait Vercserova, Glimboka, 
Ohabicza, Apadia, Priscian, Besne stb. faluban, magtalan ha- 
lála folytán, adományozza. Ezen Bezna, vagy Besna falu ma 
ismeretlen, de az idézett 1447. és 1561. évi adatok szerint 
Temes vármegye karánsebesi kerületében feküdt. 

Ilik. Szörény vármegyei helység lehetett, — tán a Duna 
közelében, Orsova fölött. Midőu Mária Ohristieriia enlélyi íc- 
jedelemuő parancsára 1598. bizonyos orsovai halászok az 
Ogradenához tartozó három halászhely birtokába igtattattak, 
a beigtatásban részt vett Radntkowitty Gyih'gy az erdélyi 
iejcdehiiii tisztje in liyk. Hol l'ckszik czi'u Byk, nennnundatik. 

Hi/ore. Szörény vármegyében feküdt. Karánsebeshez 
délre, a inai Vercserova mcUctt, és igy össze nem tévesztendő a 
már színién (denyészett Tenies vármegyei Bizere faluval, 
melyben a liires bizerei apátság létezett. Ráczúl Biszor ^' 



16 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

gyöngy. Történetében biztosan haladhatunk a XV. század 
kezdetével. Ugyan is Zsigmond király 1411. évben a Macská- 
siak kérelmére az ő Csuta uevü birtokuk határát kiigazíttatja 
és bejáratja az aradi káptalan által. Mint szomszédok nevez- 
tetnek János László fia de B y z e r e, és András szintén Bi- 
zerei, továbbá Macsói László, Filesi Péter. A határjárásból 
kitetszik, hogy két Byzere volt már akkor egymás mellett, — 
azokat későbbi korban »alsó és felső « melléknévvel megkü- 
lönböztetve találjuk. Említtetik a Byzere folyó, (fluvius) mely 
a Temesbe folyik, ugy szintén a Holt Byzere patak (rivulus) 
Füzespatak, és Kálnapataka. Midőn Zsigmond király 1428. 
az aradi káptalannak meghagyja, hogy a Macskásiakat E,u- 
zsinosz, Leurdis és Toplicza birtokába igtassa, a királyi em- 
berek közt említtetik Lado, Bizerei László fia. A Bizerei csa- 
láddal legelőször tüzetesben megismerkedünk a család tagjai- 
nak egymás iránt igen élénken támasztott birtokigényeik által ; 
így 1433. évben Bizerei Miklós kir. testőr (aiilae regiae mi- 
les) László fia, azt adván elő a királynál, hogy Bizerei Lado, 
(ki neki fráter patruelis, másutt fráter fratuelis, azaz nagy- 
bátyja) László fia, és Lado fiai hűtlenség bűnébe estek, mint- 
hogy Havasalföldre kimenvén, ott néhai Dán vajda alatt a 
törökökkel czimboráskodtak, és hazájuk és a király ellen mű- 
ködtek. Ezen okból Lado jószágait Radvicz Miklós keresztes 
lovag és Szörényi várkapitány a király nevében elfoglalta és 
kezelte. A jószágok ezek : Byzere, Kalova, Vercserova, 
Szabadfalu, Rampna, Meel, Szlatina, Novakfalva, Mihalancz, 
Weelgh, Laczkan, Danilest, Apadia és Ohabicza, mind a se- 
besi kerületben. Ezen jószágokat a fennebbi körülménynél 
fogva Bizerei Miklós magának kérte, — és Zsigmond király 
Baselből csakugyan az adományt kiadta, és a csauádi kápta- 
lannak meghagyta, hogy Miklóst, és általa Laczkot a fennebbi 
jószágokba beigtassa. — Ezen Laczko az adomáuylevélben 
Miklós testvérének (Nicolao de Byzere et per eum Laczkoni 
fratri suo) a statutióban unokaöcscsének (Laczko filio condam 
Joannis de Byzere fratri suo fratrueli) — iratik. Ezen okle- 
velek a Bizerei családot oláhnak mondják. Egy pár évig 
Bizerei Miklós és Laczko ezen jószágok birtokában voltak, de 
1438. évben Lado fia László Albert királyhoz fordult, és elő- 



És SZÖRÉNY VARMEGYE TÖRTÉNETE. 17 

adta, hogy az 5 apja soha sem volt hütelen hazája, vagy Zsig- 
mond király ellen, ennél fogva Bizerei Miklós csak hamis vá- 
dak alapján és jogtalanul hirja a jószágokat. Albert király 
orvoslatot kivánván nyújtani, Marczaly Imrét, Jánost és Hagy- 
mási Lászlót temesi főispánokat megbizta, hogy a dolgot meg- 
vizsgálják. Ezek 1439. évben kihallgatván a sebesi kerület 
(provincia Sebes) nemes, és nem nemes lakosait egy kiki- 
áltott közgyűlésen, és ott az illetők Sebes város főoltáránál 
eskü alatt vallották, hogy Lado soha sem volt hütelen. és fiai, 
midőn Lado meghalt, a sebesiekkel együtt vitézül harczoltak 
a törökök ellen. Ennél fogva a király meghagyása folytán a 
temesi főispánokat Lado fiait apjuk jószágaiba ismét vissza- 
helyezték és beigtatták. 

Az aradi káptalan 1447. évben bizonyítja, hogy Bizerei 
Péter, Péter fia (filius Petri dicti Wytliez de Bizere) maga és 
Lado fia László nevében, másrészről Miklós, László na 
(Nicolaus filius Ladislai leyhacy dicti de eadem Bizere) 
maga és Bizerei János fia, László nevében azt vallották, 
hogy miután Péter és László bizonyos joszágrészei végett, 
melyeket Miklós néhai Zsigmond császár és magyar királytól 
sub nóta infidelitatis nyert, a pesti országgyűlésen (in curia 
regia, scilicet innovissima Couversione reguicolarum pcstiensi 
celebrata) pör folyt volna, a hol Lado fia László is ugyan 
ezen hütleiiséghen bűnösnek találtatott, nem akarván ezen 
Lászlót tönkre tenni (nolentes ipsum Ladislaum tiliuni Lado 
pcnitius ignobilitari) testvéri szeretetből Tigy egyeztek vele, 
avagy Bizerei Péter és Miklós neki (Lászlót) Jjachkaan és 
Kis-Apadia nevű falvaikat, és Felső-Apadia nevű i'alvuk felét, 
melyek iiiiiid Tenies várraegye sebosi kerületében fekszenek, 
adományozzák oly fonnáii. hogy ha László magzatok nélkül 
iricghaliia, ezen jószágok l^éterre és Miklósra szálljanak vissza. 
Ugyan ezen Bizerei Péter és Miklós osztályra léptek Szlatina. 
()iiabi(;za, Jlamnapaihaka, Szabad l'alii, Meel. Noachfalva. Alsó- 
falu, JMese, Byzere, Kalova és Yercserova birtokái-a nézve 
is. Ez utói)bi falu három része (trés jjarles) Bizerei IVfiklós- 
nak és testvei-ének Lászlónak, íizoknak negyedik része pedig 
Vitéz Péter liának Péternek eng(>dtetet( át. Az osztály moix- 
szegője azok kibecslésére, és 4(»o arany t'orintiivi birsái^r.a 

A 8ZÖHÍ;.NYI IIVNBÁa Íl8 S/.ÜKI^JNY vAuM. TÍIkTÚNKTK. 



l8 A SZÖRÉNYI BÁNSÁO 

köteleztetik. (Macskási család levéltára.) E személyekkel a 
következő évbeu is van dolgunk, de itt némileg eltérő genea- 
lógiát kapunk. Ugyanis az aradi káptalannak egy 1448. évi 
bizonyságlevele szerint Bizerei László, Lado fia, és Bizcrei 
Péter, Péter fia egy részről — Bizerei Miklós, fia Miklós és 
testvére László más részről egy birtokpürnek egyezkedés által 
vetnek véget, mely által a Temes vármegye karánsebesi kerü- 
letében fekvő Szabadfalva, Rafna, Vercserova falvak, és Bizere 
falunak fele, stb. Bizerei Miklós és Lászlónak, valamint örö- 
köseiknek átengedtetnek. És mivel Vercserova és By- 
zere falvak határai még elkülönítve nem vol- 
tak^ az egyezkedő felek nyolcz bizalmi férfiút választottak, 
kik a batárokat megállapítsák. (Lásd Szabadfalu.) E falu 
másik fele 1448. Bizerei Lászlóra, Lado fiára, és Péterre, 
Péter fiára volt átruházandó, és jutott is. 

E jószágszerző Bizerei Miklóssal még utóbb is talál- 
kozunk, miként az aradi káptalan 1458. évi levele bizonyítja, 
mely szerint ő szintén Miklós nevű fia és minden rokona ne- 
vében egyezségre lép Rakoviczai Jakabbal, Jakab fiával jószá- 
gaik közös és egyenjogú használata iránt, és a kölcsönös örö- 
kösödésre nézve. Bizerei Miklós jószágai: Byzere, Alsó-Kálva, 
Felső-Kálva, Felső-Acsova, Alsó-Acsova, Plese, Rafna, Meel, 
Novakfalva, Volya és Alsófalu — mind Temes megyében 
feküdtek. (Lásd Rakó vicza.) 1452. évben nevezett Bizerei Mik- 
lós Dranko (Dreakova) vár negyedrészének birtokába igtat- 
tatott. 

Bizerei Miklós és fia Gáspár, valamint testvérei György, 
János és Péter közt egy — és Bizerei László és fiai : György 
és László közt más részről következő birtokosztály történt 1475. 
a Csanádi káptalan előtt : hogy Byzere, Kalva, Pleso, Vercse- 
rova, Felső- és Alsó-Ravna, Glimboka, Szlatina, Ohabicza, 
Kéth-Mihelencz, Laczkan, Apadia, Sachyal, Henserova, és 
Bolvasnitza Temes vármegyének sebesi kerületében fekvő fal- 
vak két része Bizerei Miklósnak és örököseinek, — harmadik 
része pedig Bizerei Lászlónak és örököseinek átengedtessék, 
és egyúttal a kölcsönös perlekedések megszüntettessenek. — 
Azon kivül Bizerei László részbirtokát Meel faluban Bizerei 
Miklósnak átadja költségeinek födezésére. 



És SZÖRÉNY VÁRMEfiYE TÖRTÉNETE. 19 

Midőn az aradi káptalaD Mátyás kii-ály új adománya 
folytán Macskásy Jakabot és fiait 1470. évben Igázó, Kriviua, 
és Mikulest birtokába beigtatja, a beigtatásnál részt vett mint 
szomszéd Byzerei Gámán László. Ez, úgy látszik, György és 
László testvére volt. 

Egy Bizerei Miklós — tán György fia — 1485. évben 
mint a Rakoviczai Lászlót illető Rakovicza, Zkrocz, Ohaba, 
Kzyn, Jaasz, Herzesthe, és Yaar nevű jószágok bitorlója, 
azokl)ól a Kiuisy Pál által tartott törvényszék Ítélete folytán 
kidobatik. (Lásd Karánsebes.) 

Utólagosan még niegemlítendőuek véltem, hogy Bizere 
falu némely csekély részeit, meg lehet csak rövid időre, mások 
birták, mint a Bizerei család. így AVlzan János de Byzere 
1447. Hunyadi János által Pristian és Bezna faluba kikülde- 
tik, bogy Bizerei Miklós ottani beigtatásánál tanú legyen. — 
Mint királyi ember emlittetik 1468. Tatár János de Bizere 
az aradi káptalannak levelében, kinek meghagyatott, hogy 
(3rményesi Lászlót és Lajost Golecz stb. birtokába igtassa. 
Midőn végre Mátyás király 1480. az aradi káptalannak meg- 
parancsolja, hogy Fiáth Lászlót Bolvasnicza, Jász, Mészfalu 
stb. birtokába igtassa, mint királyi ember neveztetik Floka 
János de Bizere. 

Komiáthi Pleska András a csanádi súkamarák tisztje 
(Camerarius) 1491. évben a csanádi káptalan előtt Bizerei 
György és fiainak János, Miklós és László nevében tiltakozik 
az ellen, hogy Bizerei János (itt bizonyosan Gániáu László 
íia értetődik) a karánsebesi kerületben levő részbirtokait el- 
adhassa. 

Ugyanez évben az aradi káptalan II. Ulászló király 
igtatási parancsa folytán Merenyei Ambrus diákot, néhai Bi- 
zerei Miklós minden bizerei részbirtokába zálogjog cziuu'n 
beigtatni akarja, — azonban \'ak (Jyörgy (máskép Gámán 
György) ezen bcigtatásnak ellent iiioudott, mert Bizcrt'i Mik- 
lós részbirtokainak visszavásárlási joga öt illeti clsn sorban. 
Miklós gyermekei után. Gámán György le is űzetett l<> arany 
forintot Dávidházi Gergely temesvári várnagy kezéhez, a 
moly összeget ez IMereiiyei And)rus nevében átvett, a birto- 
kol píidig (lámán (iyörgynek vis8zai)ocsátá. Hizere akkor is 



20 A SZÖRÉNYI BÁNSÁO 

Temes megye sebesi kerületében feküdt. Bizerei Mikbjs özve- 
gye Ilona 1492. évben nyugtázza Bizerei Györgyöt 35 arany 
forintról, melyet ez neki választott nemes bizalmi férfiak Íté- 
lete szerint, a Szörényi bánságban és karánsebesi kerületben 
fekvő Byzere és tartozandóságaiból mint bozományt visszafi- 
zetett. — Ez évben bizerei Gámán György maga és fiai : Já- 
nos. ^Miklós és András nevében tiltakozik az ellen, bogy Bize- 
rei János, nébai László fia. a maga részjószágait, melyek 
Byzere, Kalova. Yercserova. Bafna. Glimboka, Meel, Szlatina. 
Mibalyencz. Bolvasnicza, Hauzarova, Apadia, Laczkan, és 
Zacbel falvakban a szörényi bánság karánsebesi kerületében 
fekszenek. Csicsóvásárbelyi Ferencz deáknak vagy elzálogo- 
sítsa, vagy örökre eladja, a mint ballomás szerint már tette ; 
mintbogy ezen jószágok Gámán György és János magtalan 
balála esetére egyikre vagy másikra fognának átszállni. György 
a körülményeket is tekintetbe vette és Jánosnak azt igérte. 
liogy ba tán pénzre volna szüksége, ő azt neki adni fog. Ugyan 
ő 1494. évben krassófői Walkasyn Péternek 31 arany forintot 
kifizetett, melylyel az utóbbinak nébai Bizerei Miklós adósa 
maradt. 

A következő évben, t. i. 1495-ben bizerei Gámán György 
és fiai, valamint Bizerei János. László fia. az aradi káptalan 
előtt következő egyezségre léptek: hogy minden, köztük fen- 
forgó per és viszály megszűnvén, minden Ítélet semmisnek 
nyilatkoztatván ki. a bii'tokok egyik fele Györgyöt és fiait, a 
másik fele pedig Jánost illesse, és ba a felek egyike fimagzat 
nélkül halna meg, annak jószágrésze a másik félre menjen át_ 
Az egyezség tárgyai B i s z e r e, Kalowa, Plese, Alsó-Vercse- 
rova, Közép-Yercserova. Felső-Yercserova, Rafna. Glimboka, 
Meel, Szlatina, Obabicza, Felső-Miheloncz, Alsó-Mihelencz. 
Hanzarova, Bolvasnicza, Apadia, Laczkan, Zaccol. Thernova, 
Bratbova, Smykolcz. Alsó-Prysyeu. Felső-Prysyen és Besne 
falvak, melyek a karánsebesi és borzafői kerületben fekszenek. 
(Sombory család levéltára.) 

Az itt említett Bizerei János, László fia még ugyancsak 
1495. évben részbirtokait Byzere, Kalova, Plese, Yercse- 
rova, Glamboka, Zlateua, Bratbova stb. falvakban és predi- 



t;.S SZÖIIKNV \AKMEGYL TÜRTÉSKTE. 21 

umokban a karánsebesi és borzafői kerületben 250 arany fo- 
rintért elzálogosítja Gámán Györgynek. (Lásd Borzafő.) 

A sokszor emlegetett Bizerei Miklós leánya Krisztina, 
Török János neje 1500. évben a Szörényi bánok előtt az iránt 
emelt panaszt, hogy ő sem házassága alkalmával, sem később 
apja részbirtokaibül semmi hozományt sem kaputt. Minthogy 
azonban apja részbirtokai Byzere, Plese, Felső-, Közép- és 
Alsó-Vercserova, Rafna, Glomboka, Meel, Szlatina, Miha- 
lyencz, Bolvasuicza, Herzorova, Apadia, Laczkan és Zachel 
faluban a karánsebesi kerületben, és Thernova, Brathova, és 
Mykolcz, a Szörényi bánság borzafői kerületében, Gámán 
Györgyre és fiaira : János, Miklós és Andrásra átszálltak, 
azért a hozományi illetéket oláh szokás szerint azoktól várja. 
Gámán György azt elismerte, mi végett Krisztina igéuyeit 60 
arany forinttal kielégítette. (Sombory család levéltára.) 

Valamely pörben, mely Macskási Miklós és a kárániak 
közt 1503. feuforgutt, bizerei ( Jámáii György mint választott 
biró szerepel. 

Hogy Bizerén a Floka család is birtokos volt, a fenebbi 
adaton kivül mutatja azon körülmény is, hogy Floka László 
defelsew Byzere 1500. évben mint királyi ember kije- 
löltetik a Porecsán történendő statutióra, és Floka János, ki 
1 537. évben karánseliesi al-bán volt, majd de a 1 s ó-B y z e r e d. 
majd dt! felső Byzere melléknevet viseli. 

Midőn Bizerei János, Péter fia magtalan meghalt. II. 
János király annak jószágait, a/on feltevésben, hogy ezek 
magvaszakadás folytán királyi collatióra estek, I5fil. évben 
Gyulafehérvárott július 2G-áu az ő kanczellárjáuak, tanácso- 
sának és titkárának, és általa testvérének Istvánnak, és ennek 
fiai: János, Boldizsár és Gábornak adományozza. A^ajjou a 
Csákyak beigtaltattak-e a karánsobí'^i ispánok és más karáu- 
solx'si iiciiKisek által, kiknek a király a beigtatást meghagyta, 
ariól nincs tudomásunk, mert igtatási jelentést nem láttunk. 
De az adományozás törvényesen a család által megtámadta- 
tott, és hosszú pör után a dolog végi'o is csak oda fejhidott, 
liogy .lános király I5(i3. évb(m november lí)-én a Csáky Mi- 
hály kanczellárnak a(h)máiiy()zott Bizerei-( íámán-féle jószágo- 
kat ug}inint a Tcnies vánui'gve kaiáns(>besi kerületében fekvő 



22 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Byzere, Kalova, Plese, Alsó-Yercserova, Közép-Vercserova, 
Felsö-Vercserova, Rafna, Glimboka, Meel, Szlatina, Obabicza, 
Felsö-Milielencz, Hanzarova. Bolvasnicza, Apadia, Lachkan, 
Zache], Ternova, Bratova, Smykolcz, Alsó-Priscian, Felső- 
Priscian és Besne helységbeli részbirtokot, valamint egész 
Kőszegh falut Krassó vármegyében, — nevezett Csákytól 
elveszi, és Gámán Péternek és Ferencznek, mint örökösöknek 
oda Ítéli, csak azon kötelezettséggel, bogy Gámán Péter özve- 
gyének Katalinnak, a deficiált János anyjának a bozományt 
kifizessék. Katalin különben, ki most Oprian Jovan neje lett, 
az első férje, Gámán Péter után maradt jószágokat keze alatt 
tartotta, és ezek gondoskodását nagyon megsínylették ; azért 
11. János egy nappal későbben, t. i. november 20-án meg- 
hagyja Katalinnak, bogy a jószágokat az osztályos atyafiak- 
nak, Miklós fiainak : Péternek és Lászlónak, továbbá András 
fiainak : Ferencznek és Györgynek átadja, kik őt a bozományra 
nézve kielégitendik, — ellenzés esetében Katalin a karánse- 
besi törvényszék elé idéztetik. (Sombory és Macskási család 
levéltára.) 

Helyén vélem megemlíteni, bogy Gámán Péter karán- 
sebesi castellanus, és testvére László, valamint Gámán András 
gyermekei már 1559. évben voltak Benczenczben, Hunyad vár- 
megyében birtokosok, a bová később a család, midőn Szörény 
vármegye elpusztult, egészen megvonult, és letelepedett. 

Özvegy Cbyklan Pálné Anna, és fia János 1580. évben 
tiltakoznak ^) sít. ellen, bogy Gámán Ferencz, György és Mik- 
lós a különben is kezük alatt lévő Alsó- és Felső-Kalova, 
A 1 s ó- és F e 1 s ö-B izére, Plese, Rafua, Alsó és Felső-Ver- 
cserova, Novákfalva máskép Glemboka, Meel, Obabicza, Ob- 
resia, Alsó és Felső Mihelencz részeire és Szlatinik fél birto- 
kára uj adományt szerezzenek ; — és az ellen, bogy Bátbory 
Kristóf vajda ily új adományt adjon, miután a Csiklánék ezen 
jószágokra ősi jogot tartanak, miért most is a Gámánékkal 
viszályban vannak. Hasonlókép tiltakoztak az új adomány 
ellen B.akoviczai János karánsebesi ispán és Rakoviczai Má- 



Egy másik oklevél 1580-bül irja, hogy Gámán Anna, Gámán 
László leánya, — Fiáth Lajos neje tiltakozik. 



KS SZÖRÉNY VÁRMEGYt; TÖRTÉNETE. 23 

tyás. E birtokok Szörény vármegye karánsebesi kerületében 
feküdtek. 

A 17. .században Bizere falu nevével már nem találko- 
zunk. Egy Gámún Miklós 1682. évben Benczencz-en lakott, és 
vizsgálatot eszközölt annak igazolására, hogy Karagucz Dávid 
fiai Juon és Eremia az ő megszökött örökös jobbágyai. Ott 
lakott és tanúskodott a 78 éves Fiátli Gábor is. Ug}' látszik, 
hogy Bizere falu ősi birtokosainak kivándorlásával végképen 
elpusztult. Ma azon vidéken, melyen egykor elterült, egy árva 
dűlő sem tartja fenn nevét. 

Bogoltiii, Sokfélekép iratik e helység neve. Hietziuger- 
nél és Fényesnél Bogelti, Lipszkyuél Bogoldin vagy Pogoldin, 
Schediusnál Bogoldin, Korabiuszkynél Pogoldin. Oklevelekben 
Bogoldin, Bogoltin, Bogeltin, Bagolthyn, Bugulthin, Bogeltyn, 
Bugletin. Fekszik Mehádiához tg szakra Korniareva mellett. 
Olchul de Bugulthin a miliáldi kerületből 1452. évben tanúsá- 
got tesz le arra, hogy Albert király Drunko várát a Csornaiak- 
nak adományozta. Az aradi káptalan 1480. Mátyás király ado- 
mánya folytán beigtatja Fiáth Lászlót és Lajost, ésMacskási 
Jánost a szöréuyi kerületben fekvő Bolvasnitza, Kriva, Szép- 
mezeje stb. falvak birtokába, és ekkor mint egyik szomszéd 
jelen volt Saudrinus de Bagolthyn. Miháldy Sandriuus de 
Bo gal thy n név alatt királyi embernek kijelöltetik 1500. 
évben, liogy Fiáth liajos és László Porecsa birtokába igtas- 
sanak. Ugyan ezen Bogeltini Sándor nemes ember 1501. év- 
ben, mint királyi ember az aradi káptalannal együtt beigtatja 
Fiáth László gyermekeit ürméuyes, Bolvasnitza stb. jószág 
leiének birtokába. György és Péter Sandrin de B o g o 1 1 h y n 
151'.). évben, mint kir. emberek kijelöltettek a IMugoviczaiak 
statutiójúban, (fj. Phigovicza) azonlian nem ők, li;inem (íliera 
György, továb])á Sztojka György és Gergely de Bogolthyii 
vettek abban részt. Báthory Zsigmond 1582. évi levelében 
Domasnia, Sonifalu, Kanisa, Korniareva és Bogeltin, mint 
Karánsebcs tartuniányában fekvő falvak említtetnek. Nevezett 
fejedelem 158l}-ban meghagyja a karánsebesi ispánoknak, 
hogy Modlina Forenczué Katalinnak szörényvármegyoi Som- 
fáin, Bogoltin és TiOzna falnban liával egyenlő joggal birt 
ré-ízjósz.'igait elkiiliniitsék. A k("»vetkező évben Báthory Zsig- 



24 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

mond ismét más részbirtokost nevez, irván, hogy Simon Anna 
karánsebesi Simon Mihály leánya az öt Domasnia, Kanisa, 
Bogeltin stb. faluban illető részjószágokat már átvette, csak 
Zorlencz birtokára nézve folyt még a viszály közte és Simon 
János közt. — Yajjon ama Myze de Bogonthw, ki 1-136. év- 
ben királyi ember volt, midöu Zsigmond kü'ály pára ácsára 
Bolvasticza és más falvakban a mehádiai kerületben statutió- 
kat teljesítettek, Bogoltin falutól vette-e melléknevét, el nem 
határozhatom, de valószínű. Yégre megemlítendő, hogy az 
1603. évi összeírás szerint Bogaltin-ban Modlina Ferencz 
és Mikanda Miklós voltak birtokosok, mindegyik egy-egy por- 
tával megadóztatva. Egy 1690 — 1700. évekből származó ösz- 
szeirás B o 1 g o t i n falut a mehádiai kerületbe sorolja. 

Papilla alezredes a császártól 1768. évben megbízást 
nyervén egy oláh zászlóalj alakítására az Orsova és Márga 
közti vidéken, Bogoltin és más Orsova kerületbeli kenéze- 
ket és lakókat Mehádiára hivta meg, a terv kivitelét tárgya- 
landó. Ennek folytán Bogoltin a katonailag szervezendő kerü- 
let része lett. (Lásd Zsupanek.) 

Az oláhbánsági zászlóalj területe 177-1. évben tágittatott. 
és midőn 1872. évben az oláhbánsági ezred, az egész határvi- 
déki intézménynyel feloszlattatott, Bogoltin a korniai század- 
hoz tartozott. Szörény megye újra fölélesztésével e helység a 
terregovai járásba kebeleztetett. 

Területe 1874 hold. 15 öl. Lakikitt 350 oláh, 51 házban. 

Bokosuitza, vagy Bukosiiitza. Falu a mehádiai kerü- 
letben. Olykor Bokosticza néven is fordul elő, miként ugyan 
ezen kerületben Jardasnitza helyett Jardasticza és Balvas- 
nitza helyett Balvasticza név is használtatott. Mátyás király 
1468. évben Orményesi László és Lajos és Macskási Jakab- 
nak Golecz, Padureucz, Miraja, Petrosnitza, Bokostycza, Vali- 
sora és Csernecz faluról a karánsebesi kerületben uj adományt 
ád. (Hunyadiak kora. XL 359 és 360. lap.) Gr. Teleki József 
az oklevelek magyar kivonatában azt állitj a, hogy ezen Bo- 
kosthycza a mai Bokosnitza, a miben igazat adok neki, mint- 
hogy Bokosnitza határos Petrosnitza és Golecz faluval, a 
melyek Bokosticzával együtt említtetnek. Sőt személynevekben 
is mutatkozik ez az ingadozás, mert az 1521. évi knránsebesi 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 25 

biró, majd Bokosticza Jánosnak^ majd Bokosnitza Jánosnak 
iratik. Midőn az aradi káptalan 1469. február 9-én a beigta- 
tásról jelentést tesz, irja, hogy az adományosokat Golecz stb. 
egész, Alsó-Bokosticza és Padurencz felének birtokába beve- 
zette. Mint szomszéd részt vett többi közt Joannes Fora de 
Bokostbycza, és Mihael de eadem. (Teleki u. o. 370. lap.) 
Bükostbyczay Miklós 1492. évben, mint szomszéd neveztetik, 
ki egy. Macskáson végbement statutióban részt vett, Joannes 
de B k o s t y c z a, 1519. évben a plugoviczai statutiónál, mint 
szomszéd szerepel, (lásd Plugovicza.) Ezen Joannes és Frau- 
ciscus de Bokosnycza 1519. évben, mint kir. emberek működ- 
nek, midőn Lozna erdő a Fiáth-ok és Rakoviczaiaknak statu- 
áltatik. Talán o az aBokostbyczai János, ki 1521. évben 
Karánsebes fűbirája volt. Fiátli Fereucz 1531. évben tiltako- 
zik, hogy János király Bokosnycza, Valisora stb. falut ela- 
dományozhassa. (L. Örményes.) 1540. évben egy Nicolaus de 
Wokosnycza nevű királyi ember említtetik. Vajda Boua fele- 
sége Gerlistyei Erzsébet 1575. évben port iuditott Gerlistyei 
György és Péter ellen, részt kivánváu Turegova, Bokesnycza, 
Plessiva, Kis-Miháld, Perhova, Csebuyak a miháldiai, és Pri- 
lipecz és líuderia falvakban a halmasi kerületben. A pör a 
fejedelem személye elé került, ki is 1576. évben azt Ítélte, 
hogy ezen jószágok uj osztály alá nem jöhetnek. (Lásd Ger- 
listye). Mint itteni birtokos 1581. évben neveztetik Bazaraba 
b^ereiicz és Bokosnitza István, az elsőnek Dancsul, a másiknak 
íjázár és Zpetar Péter novü jobbágya vett részt az örményesi 
statutióban. 

A karánsebesi kerület 1603. évi portalis üss/oirása Bo- 
kosnicza Intvánt és Miklóst, mint a hasonnevű falu birtokosait 
tűnteti fel, kiknek elseje 2, a nuisik 1 portával magadó/.tatott. 
lOgy KIDO — 1700. évi összcir.'isban is l;iláljiik B o k o s n i c /. á t. 
mint Karánsobes kerűlotbeli fahit. Korabinszky lexieonjában 
l'ukoschnitza. Mikor körűit Bokosuicza katonai igazgatás alá, 
bizonytaUm, mert som azon 35 falu közt nem említtetik, me- 
lyek ereíb'tiUig a zsupancki zászlóalj területét képi>/ték. sem 
a/ük közi, melyek 1771. évj)en e területet tágiti)tták. 

A katonai végvidék fennállásának idejében liukos- 
nil/a a/ olálibánsá^'i liatárőroziotl területéhez, ós a szlatinai 



26 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

századhoz tartozott. Az itteni gör. kel. templom 1837. évben 
épült. A falunak 1858. évben 483 oláh lakosa volt. Xevezetes, 
hogy e helység fekvése háromszor változott. Az utolsó török 
háború után a főútra tétetett, a Temes jobb partjára ; e szá- 
zad elején pedig (1808. körül) visszahelyeztetett azon terü- 
letre, melyen a török háború előtt állt. — A falu határában 
íbly a hasonnevű patak. Szörény megye visszaállításával Bo- 
kosnicza a karánsebesi szolgabiróság alá helyeztetett. Terü- 
lete 2388 hold, 1283 öl, melyen 66 ház áll. 

Bolvasuitza. A Karánsebesröl Orsovára vezető ország- 
útról kissé keletre, Korpa és Vercserova közt fekszik Bolvas- 
nitza falu, mely Szörény vármegye karánsebesi kerületében 
feküdt, a katonai végvidék fennállása idejében pedig az oláh- 
bánsági határőrezred területéhez tartozott. Midőn a csanádi 
káptalan 1447. évben Bizerei Miklóst a Temes vármegye se- 
besi kerületében fekvő Prisztian és Bezna birtokába bevezette, 
a beigtatásban részt vett Bekéuyi László, és Lucas de Bal- 
wosnycza, mint szomszéd. Egy 1453 — 1478. évek közt kiadott 
oklevélben is említtetik Macskási Imre, mint néhai Jakab fia, 
Jakab pedig Balwasniczai Imre fia volt. Bizerei János 1495. 
évben Bizere, Kalova, Glimboka, Ohabicza, Bolvasuycza, 
Apadia, Laczkán stb. nevű részbirtokait Gámán Györgynek 
elzálogosítja. Ugyan ezen Bizerey János 1515. évben a Szörényi 
bánság karánsebesi kerületében fekvő Bolwasuicha és Henze- 
rova harmad részét minden tartozandóságával 80 arany fo- 
rintért Lázár Mátyás karánsebesi bírónak elzálogosítja oly 
formán, hogy az ezen jószág után járó adókat Lázár Mátyás 
fizesse, a Szörényi vár számára megkívánt szolgálmányokat 
pedig Bizerei János teljesítse. A környéken már nagy birtokú 
Fiáth család Mátyás király idejében ide is behatolt. Nevezett 
király t. i. 1480. évben viugárti Geréb Péter kérelmére, és 
tekintetbe véve armenesi Fiáth László hűségét, az utóbbinak 
és annak testvérének Lajosnak, és unokatestvérének ^) Macs- 
kási Jánosnak, a szörényi kerületben fekvő F ö 1 s ő-B olvas- 
n i c z a, A 1 s ó-B olvasnicza, Közé p-B olvasnicza, 
Huzarczky, Charziky, Szépmezeje és Kriva egész falvakat, és 



1) Nagy Istvánnál : »nag3bátyjok«, — az eredetibeu patruelis. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 27 

a sebesi kerületben fekvő Jász, Mészfalu, Cserenyes és Kéregh 
falvakat adományozza, meghagyván az aradi káptalannak a 
beigtatás eszközlését. Mind ezen falvak azelőtt Macskási 
Imre birtokai voltak, ki azonban magtalan meghalván, azok a 
királyra szálltak. II. Lajos király 1525. évben Fiáth János 
leányának Katalinnak, apja jószágainak : Bukin, Csiresnya, 
Golecz, Petrosnicza és B o 1 av a s n y c z a felét adományozza. 
Fiáth Ferencz 1531. évben az erdélyi káptalan előtt tiltako- 
zik, hogy János király a miháldi kerületben fekvő Kriva, 
mindkét B o 1 w a s u y c z a, Huzarczky, Makovistye, mind- 
két P r e c s a, és Simouocz nevű birtokot eladományozhassa. 
(Lásd Örményes.) Egyúttal hasonlólag a karánsebesi ispánok 
előtt tiltakozik, de ott csak egyszerűen Bolvasnyczáról van 
szó, mig mindkét Porecsa itt is előfordul. Gerlistyei Miklós 
halála után Bolvasuicza birtoka a leány-ág közt felosztatott, 
és pedig négy rész sors utján, az ötödik rész Pribék Lász- 
lónak engedtetett át. A malmot, melyet itt Lázár Mihály épi- 
tett, neki két évi haszonvételre átengedték a rokonok, kik 
1 544. évben birtokosztályra léptek. (Lásd Terregova és Prisz- 
tian.) II. János király 1561. évben Bizerei János részbirto- 
kait Vercserova, Szlatina, Ohabicza, Bohvasnycha stb. faluban 
Temos megye karánsebesi kerületében az ő kanczcUárjának 
Csáky Mihálynak adományozza, és ez időtől fogva a Bizerei 
család, mint bolvasniczai birtokos többé fel nem tűnik. Margay 
Miklós Csiklén és Bolvasnycza faluljan levő részbirto- 
kait 1572. évben Osztrovy Gáspárnak száz forintért elzálogo- 
sította. Báthory Zsigmond erdélyi vajda 1582. évben fölobbe- 
/.és utján a Porcchya, Felső- és Alsó Bolvasnitza 
nevű, és Szörény vármegye karánsebesi kerületében fekvő fal- 
vakban levő részbirtokokat llakoviczay Jánosnak és nejének 
Lázár Dorottyának itéli oda. Ezen részbirtokokat már Bá- 
thory Kristóf korában Fiáth iMagihtlna, karánsebesi Lázár 
Mihály özvi'gyt', még élte korában Ivakovic/ai .láiiosnak és 
nejének — Magdolna leányának - átadta, de oly föltétollol, 
hogy a mig Fiáth Magdolna él, ("tt kitartani tartozzanak, ha- 
láhi után |)edig a részbirtokok Dorottya i'a iuiikségkép száll- 
janak. Báthory Kristóf meghagyja Tliorni Tamás karánsebesi 
bánnak, vizsgálná nitig : vájjon Kalii)viozay Jánosnak, Nagype- 



28 A SZÖKÉNYl BÁNSÁG 

dig Fiáth Lajos, László, Ferencz, Miklós és Jakabnak van-e 
több örökösödési joga az említett részbirtokokban. A bán 
Rakoviczay Jánosnak itélte oda a részbirtokokat. Azonban 
Bátliory Kristóf halála után az említett Fiáthok ama jószá- 
gokba betörtek, és az ingatlanságokat azon parasztok házai- 
ból, kik a legközelebbi pestis alatt elhaltak, elvitették, meg- 
hagyván egyszersmind a jobbágyoknak, hogy Rakoviczay Já- 
nosnak és nejének Dorottyának engedelmeskedni ne meré- 
szeljenek. Ez erőszak ellen Rakoviczay Báthory Zsigmondhoz 
folyamodott. A Fiáthok avval védelmezték magukat, hogy a 
bán fennebbi Ítélete jogerőre nem emelkedett, hanem a föleb- 
bezés folytán függőben maradt. Ellenvetéseik semmiseknek 
találtatván, Báthory Zsigmond is az említett részjószágokat 
véglegesen Rakoviczaynak oda ítéli, a Fiáthokat pedig oda 
utasítja, hogy netáni jogigényeiket extra domínium érvénye- 
síteni törekedjenek. Karánsebesi Fiáth Lajos 1584. évben Bá- 
thori Zsigmondtól a maga javára ítélő levelet vett Gerlistyei 
Györgyné Katalin, és Bakóczy Anna, Simon János felesége 
ellen ; de miután ez ítélet több tekintetben hiányos volt, Fiáth 
Lajos annak kiigazitását kérte. A fejedelem erre meghagyta 
Peyka Lászlónak és Laczugh Lászlónak (kinek elseje porko- 
láb, a másik szolgabíró volt,) hogy a vádlottakat fölkeresvén 
és tőlük az illető okiratokat átvévén, azokat javítsák ki, és 
mindkét résznek hites pecsét alatt uj leveleket adjanak ki. A 
kiküldöttek elmentek a vádlottak jószágrészeibe, úgymint 
Szörény vármegyei Bolvasnycza, Alsó-Bolvasnycza és Kriva 
faluba, valamint a miháldi kerületben fekvő Felsö-Porecza- 
faluba, és a hozzá tartozó Alsó-Porecza, és Simonócz tel- 
kekbe. A vádlottak azonban háromszor kivonván szablyájukat, 
a kiküldöttekre bízott executiót megakadályozák és az ellen 
tiltakoztak. Mint szomszédok szerepeltek Euszka, Terregova, 
Domasnia némely nemesei és jobbágyai. — Gerlistyei István 
1588. körül tiltakozik, hogy Gerlistyei György, János és Mik- 
lós, szováti Ombozy Miklós részbirtokait a karánsebesi kerü- 
letben, nevezetesen Krusovecz, Bolovasnicza, Mehadika, stb. 
faluban az ő kizárásával megvegyék. — Báthory Zsigmond 
fejedelem 1598. évben a karánsebesi kerülethez rendeletet 
bocsát, hogy miután bolvasuiczaí Gerlistyei István, Péter fia 



Í:í5 SZÖRÉNY VÁUMEOYE TÖRTKKETF. 29 

(ki néhai Gábor fia volt.) Gorli.styei János és Miklóssal. 
^h''^^Sy fiiival (ki Gábor íia volt) eddig osztatlanul birta a 
Szörény megye karánsebesi kerületében fekvő Prilipecz. Ru- 
daria, Stybn3'ak (Csebnyák) Parho. Krusovacz, Mehadika. 
Terregova, Plesin és Bolvasnitza-féle részjószágokat, és most 
a maga osztályrészét kikapni akarja, hasítsák ki az üt illető 
részt, Írják le a határokat, és adják át kinek-kinek az őt illető 
jószágrészt. Az 1603. évi portalis összeírásban a Gerlistyeiek 
Bolvasniczán 3 portával vannak megróva. De ugyan ezen ösz- 
szeirásban F e 1 s ő-B olvasnicza külön említtetik, a mely- 
nek l)ii'tokosaí a Fiáthok, és Bakocziné, kik egy-egy portával. 
Zákán és Laczugh. kiknek mindegyike ^'4 portával van beje- 
gyezve. B a 1 V a s u i c z á t említi egy 1690. évi összeírás. Em- 
líti Balvasníczát az 1690 — 1700. évi összeírás is. A zsupaueki 
zászlóalj alakításakor azon 35 falunak egyike volt, melyeken a 
katonai végvidéki rendszer legelőször behozatott, (v. ö. Val- 
lia-Bolvasnicza.) Az 1788. évi tíirök háborúban a falu leégett, 
mire az azelőtt szétszórt házak mostani helyeikre öszpontosíttat- 
tak. Kezdetben Bolvasnitza egy külön század állomási helye volt. 
1803. évben azonban, mint vélekednek, a század Karánsebesre 
tétetett át. Yan itt szilárd anyagbul 1834. és 1835. években 
épült templom, és gör. kel. plébánus. Lakosainak száma 1858. 
évben 585; — 1876. évben 664 mind oláh. Területe 1682 
hold, 1236 öl, rajta 74 ház. Szörény vármegyének visszaállí- 
tása óta Bolvasnicza a karánsebesi szolgabírósághoz tartozik. 
A'allia líolvíisnicza. E lielység Mehádiához éjszakra a 
Belaroka ])at:ik mellett fekszik. Hnjdan S/örény vármegye 
mehádiai kerületéhez tartozott, a mi Zsígmimd kii'ály 143(), 
évi lev('h''])("tl kitetszik, a nielylyel a esanádi káptalannak meg- 
hagyja, hogy Balvasticzai Jmro jiait Jakabot és Mihályt, 
Hosszúmezei Istvánt és Alsókrivai Demetert, I^ayo fiát, osz- 
tályos atyafiakat, Balvasticza, Hosszúmező és Alsó Ki'iva i>os- 
sessiók birtokába igtassa. — a mit a esanádi káptalan teljesí- 
tett is. Midőn az aradi káptalan 1439. évben (tornai Miiiályt 
ós Balást, (Jsorna, Plugova és más, Mchádia vidéki falvak bii-- 
tokába igtatja., mint szomszéd részt vesz DiMuetriiis ilc l»o- 
losnyeza. — Kitetszik, hogy a Holvastieza és Holosiiicza h(4y- 



SO A SZÖRÉNYI líÁNSÁG 

név nem egyéb, mint a Mehádia és Plugova közt fekvő mai 
Yallia Bolvasnicza. (lásd Csorna.) 

Az 1690 — 1700. évi összeírás Balvasnicza falut 
minden melléknév nélkül, mint a mehádiai vagy orsovai kerü- 
lethez tartozót említi. Épen így a zsupanekí zászlóalj alakítá- 
sakor (1769.) még semmi különbség nem történik a karánse- 
besi kerületbeli Bolvasnicza, és azon Bolvasnicza közt, 
mely a mebádiai kerületben feküdt.^) Mindkettő a zsupanekí 
zászlóalj területéhez kapcsoltatott, és magával együtt 35 falu- 
val a határöri katonai rendszer e vidéken való meghonosításá- 
nak kezdeményéül szolgált. 

E rendszer eltörlésének idején az oláh bánsági határőr- 
ezred mebádiai századához tartozott, az alkotmány visszaállí- 
tása után az orsovai szolgabírói járáshoz csatoltatott. 

Az itteni templom 1836. évben épült, van gör. keleti 
plébánusa, iskolája jó anyagból. 

Nevét a falu a Bolvasnitza pataktól vette, és a Kulmia 
hegy tövén fekszik, keletre a Mehádíára vezető nagy ország- 
úttól. Magassága a tengerszín fölött mintegy 400 láb. 

A községtől másfél órányira van Oláhország határa. 
Különben keletre a Csernavölgygyel, délre Mehádíával, és a 
Herculesfürdövel, és Pecseneszkával, éjszakra Plugova és 
Globureu faluval, nyugotra a mebádiai legelőkkel határos. 

A Kulmia hegy több kisebb hegy gyei áll kapcsolatban, 
és többnyire magas szál bükkfával van benőve. A falu terüle- 
téhez tartozó erdők következő neveket viselnek: Gratzka és 
Pripor. Ezeknek alosztályai : Bistrovak, Arnenitza, Kossile, 
Faza Gajory, Bucsum, Padina, Ollariúluj, Lubiana, Kraku 
luj Dragan, Schestu Möruluí és Pojana Lunga. Bükk, kőris, 
hárs és szilfák fordulnak elő leggyakrabban, kevés cser- és fe- 
nyőfával vegyítve. 

A község területe 12,842 hold 1102 öl. Rajta 93 ház, 
897 oláh lakossal. 



>) Korabinszky a karánsebesi kerületbeli falut a lexiconban Pol- 
vascbnicza, a térképen Valbasnicza, — a Mehádia mellettit a térképen 
szintén Polvasnitza néven emliti, a lexiconban épen nem. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 31 

Borlova. Rüen, és Turuul alatt. Karáiibebesliez délke- 
letre fekszik Borlova az Iswor Borlova patak mellett. Koszta 
János de Borlowa 1519. évben egyik kir. ember és szom- 
széd, ki a Plugoviczaiak statutiójában részt vesz. (Lásd Plu- 
govicza.) Bethlen Gábor 1617. évben karánsebesi Kún Dá- 
niel karánsebesi és lugosi vicze-bánuak egy részjószágot ado- 
mányoz Barlova faluban, Szörény vármegye karánsebesi kerü- 
letében. 165:!4. évben bizonyos Mari Mihály részbirtokát 
Barlova faluban Gyurma Györgynek 175 forintért elzálogo- 
sítja. Borlova 1640. évben Tivadar Gergely, — ki pár évvel 
azelőtt, mint Szörény vármegyei alispán szerepelt ; 1699. év- 
ben pedig Literati Dávid birtoka volt. Akkor Berlová-nak is 
Íratott. Korabinszkynél Porlova. Az 1603. évi portalis össze- 
írásban Tivadar János 1, Pestesi Lajos 2, Thar Imre l,Lada 
Tstván 1, és Supa Mihály 1 portával vau megróva. A.z 1690 — 
1700. évi összeírásban B i r 1 o v a. 

A Borlovitza patak a Wojegariu nevű hegység közt 
ered. Ettől különböző a B o r 1 o v a patak, mely az Isworu 
Frapsenului, és Isworu Őrli uevü csermelyek egyesülése által 
alakul, és a Sebes patakba szakad. Mind a két csermely az 
Orlia nevű hegységben ered. 

A katonai határvidékben az oláhbánsági határőrezred 
karánsebesi századához tartozott, és azon első 35 helység 
egyike volt, melyek a zsupaneki zászlóalj területét képezték ; 
Szörény megye visszaállításával a karánsebesi szolgabiróság 
járásába jött. 

Területe 15373 hold, 965 öl, 184 házzal. Lakosainak 
száma 1854. évben 1252; — 1858. évben 1328; — 1872. 
évben 1400. Van gör. kel. plébániája. 

Boiiovoii. Mohádiához éjszakuyugotra, ogy inérC<»ldiiyi 
távolságban, a Nóra patak mollolt, l'rigor faluval liatári>saii. 
fokszik Borloven. Korabinszkynél Porlowon. A/. lt)9(» — 1700. 
évi összeírás B (* r 1 o v o n j falut a halniasi koriilotbtMi onilíti. 
A zsupaneki zászlóaljhoz orod(4ilog iiom kapcsoltatott, lianoni 
csak akkor, midőu 1774. évben annak torüloto más, Almás vi- 
déki falvakkal tágitatotl. (Wauicsek hibásan Horlova név 
al;i,tl kíizli (ízokot.) A kiilonai végvidóki sztM-Yo/.(>t mogszünto- 
iÓHokor Horh)von a, |)rigoiM századhoz tartozott. Klsü lakosai, 



32 A SZÖRÉNYI BÁXSÁG 

helybeli liagyomány szerint szerbek és bolgárok voltak, a 
mostani lakosok oláhok. Borloven még a múlt században maga- 
sabban feküdt, közelebb a ííera forrásához; 1829. évben in- 
nét 48 család elköltözött Briasova nevű földjeikre, és itt meg- 
telepedvén, uj községet alapítottak, mely U j-B o r 1 o v e n-nak 
neveztetett. Ugyanakkor a régi telep 0-B o r 1 o v e n nevet 
vett fel. 0-Borloven faluban az ó-hitűekuek plébániája van, a 
templom, azelőtt fából, e század harmadik vagy negyedik tize- 
dében köböl épült, és ugyanakkor a faalkotásu iskolaház is 
szilárdal)b anyagból készült. Uj-Borlovenon még templom 
nincs és a falu az ó-borloveni plébániához tartozik. 

Ó-B r 1 V e n területe 14156 hold 1208 öl : 154 házban 
van 974 oláh lakos. 

Uj-Borloven területe 513 hold. 667 51.64 házban 
van 464 oláh lakos. 

Mind kettő a bosovicsi szolgabirói járáshoz tartozik. 

Bozsoyícs. Az Almás völgyben, Prilipecz közelében a 
Moenisch pataknál fekszik. Szabó Károly egy 1464. évi okirat 
másolatához tett jegyzetében azt véli, hogy az abban nevezett 
Bussicze falu a mai Bosovics. Ezen véleményhez hozzá nem 
járulhatok, először mert az okirat tartalma Csiklova vidékére 
mutat, de azért is, mert ily névváltozás az előttünk ismert pho- 
neticai szabályoknak ellentmond. Bosovics falu első nyomát 
még is Mátyás király korára lehet felvinni. Lazarus de Boho- 
wyth, mint királyi ember neveztetik, midőn Mátyás király 
1484. uj adománya és igtatási parancsa folytán, az aradi káp- 
talan Gerlistyei Jakabot ahalmasi kerületben fekvő Gerlistye. 
Budaria, Jabaluicza, Prilipecz stb. falvak birtokába vezetteti. 
Petrovics Péter egy 1555. év május 1-én Lúgoson kelt levelé- 
ben hivatkozik az általa még Temesvárott. tehát még 1551. év 
előtt kiadott levelére, mely, a Lázár Miklós fiai; Lázár Gá- 
bor, Lázár Mihály fiai és leányai Bökös László fiai, Laczuk 
Ferencz fiai és leányai közt létrejött egyezkedést elismervén, 
ennek alapján a halmosi kerületben fekvő Bozowyth és La- 
pusnik falu, Mynecz, Legeden, Privalacz, Tyuko, Zagradya, 
Pades, Tergovistya, és Tiszovicza prediumokat visszaadja, és 
ez alkalommal (t. i. 1555. évben) meghagyja Karáusebes vár- 
megyének, hogy e jószágok az egyezkedők közt felosztassanak, 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 33 

és elkülöníttessenek. Ezen parancsot teljesítendő, Karánsebes 
várraegye határnapul január 20-át tűzte ki, küldöttjei megje- 
lentek a lieljszinén Bozowytth, Lapusnik falu és a többi pre- 
diumokban, melyek azelőtt Wakmer Lázár tulajdonai voltak 
és ott az osztályt foganatosíták, a nélkül, hogy akkor ellent- 
mondó támadt volna. Azonban január 31-én (teria quinta 
proxima ante* festum purificationis Mariae), midőn »Kárán 
vármegy e« törvényszékét tartaná, és Bokös László és LaczugU 
Ferencz a történt osztályról, a vármegye régi szokása szerint, 
kiadandó leveleket kérnék, fplkel nemes Bakoch Ferencz, és 
Bozowytth falu és a nevezett prediumok felosztásának Lázár 
Miklós leányainak nevében ellentmond, minél fogva tizenötöd 
napra az ellentmondás után Bökös László és Laczugh Ferencz 
ellenébe Petrovics Péter elé idéztetett. Az ellenmondó Bakoch 
Ferencz a kitűzött határnapra megjelent ugyan Petrovics 
előtt, hanem, minthogy időközben Bökös Lászlóval és Laczugh 
Ferenczczel kiegyezkedett, a Lázár Miklós leányai nevében 
emelt ellenzésről elállt. Bökös Lászlónak fiai is voltak : Gáspár 
János, és Gábor. — Báthory Zsigmond erdélyi vajda 15yL 
évben rendeli, hogy karánsebesi Vajda Bonifácz magvasza- 
kadtsága kihirdettessék, és a fiscus Szörény vármegye kiiráu- 
sebe.si kerületében fekvő Bozovitti, Gavosdia, Dombovicza, 
Turegova és Jabalcsna birtokába igtattassék. Ennek ellent- 
mondtak karánsebesi Vajda János, Gerlistyei Erzsébet, Vajda 
Bonifácz özvegye, Vajda Anna karánsebesi Baszaraba Fe- 
rencz neje, és Vajda Borbála, mindszcuti Boroukai János 
neje. Ugyan ezen fejedelem birtokosztályt rendel Vajda Ist- 
ván és János javára B a z o v i c h e, Zaguseu, Bozzás, és Prili- 
pecz faluban. (Lásd Prilipecz.) Az oklevél keltezve uiucs. 

Az 1603. évi portalis összoirás B u z o v i 1 1 falunak több 
birtokosát mutatja fel, úgymint Jjázár Mihály, Fodor Ferencz, 
Pcika Ambrus. Bakücziné, Vajda Miklós, Vaj«ia Péter, Vajda 
Ferencz, Vajda Ivacsko,Ba.zarab Jáuos, Vajda Uonii és Hazarab 
Ferencz; — az utóbbi kettő 2 portával, a többiek <'gy-egy 
portával megróva. Mind ez a liclységuck fejlődött állapotát 
bizonyítja. 

Az 1()'J()— 1700. évi összeírás (tán csak hibából) B o. 
vicH néven cmlili, ;i li;ilni;isi kcriUcl hm. .\ zsupaneki zászló- 

A UZÖKÜINVI IIÁNHAo ibH U>:ÖUl!lNV vAlltl. UtllTiilNKIIi:. 3 



34 A 8ZÖEÉNYI BÁN8Á.G 

alj határőri területe 1774. évben tágíttatván, Bosovics is a 
többi 13 almási faluval oda csat oltatott. A következő évben 
az olábillir ezred szerveztetvén, Bosevics és 5 más falu az új 
egyesített ezred egy századi kerületét alakiták. A katonai 
végvidéki rendszer eltörlési idején, Bosovics az olábbánsági 
ezredhez tartozott és egy század állomási helye volt ; a boso- 
vics század területéhez tartoztak Bosovics, Bauia, Prilipecz, 
és Gerbovecz falvak, a század terühíte pedig az olábbánsági 
határörezred területéhez. 1872. november 1-én a magyar ka- 
tonai határőrvidék polgári alkotmányt nyert és Magyaror- 
szághoz visszakapcsoltatott. Ez időben a bosovicsi szolgabírói 
kerület alakíttatott, melyhez tartoztak Bozsovics 3175 lakos- 
sal, (1828. évben 2108, — 1858. évben 2645 lakosa volt), 
Prilipecz, Bania, Gerbovecz, Prigor, Rudaria, Pottosch, 0- 
Borlovén, Uj-Borloven, Puttna, Dalbosetz, 0-Soppot, Üj-Sop- 
pot, Lapusnik, Mocserisch, és Bavenska, összesen 23,422 lélek- 
kel. Bozsovics hetenkint hetivásárt és 1850. óta évnegyeden- 
kint nagyobb vásárt tart. A görög n. e. templom épült 1803., 
iskolája 1832. évben. A katholikusok temploma épült 1827. 
évben; a német triviál iskola pedig a gyalog katonaság 
kaszárnyájában elhelyeztetett. Maga ezen kaszárnya, — egy 
emeletes ház, — Mária Terézia korában épült. A Nera 
folyó bal partjával magába veszi a Rudaria patakot, — egy 
órával alább, jobb partjával a Ménes patakot. Ezen patak, 
és a szomszéd Bánya (ma Bauia) és Patás falu neve mutat- 
ják, hogy régibb korban itt magyarok laktak. Ezt bizonyítja 
továbbá a Magyarovicza liget elnevezése, és a szomszéd Mo- 
cserisch falu erdőségeiben fölfedezett régi magyar temető. 
Bozsovics erdeiben a Teria és Pouiaska patakok is erednek, 
a melyek a Ménes patakkal egyesülnek. A bozsovicsi terület 

1 395 -r-^ 

tesz 21,569— holdat, egyenkint 1600 ölével számítva. E 
területből 777 ^^ hold szántó, 2075 -^ kaszáló, 721 — — 
gyümölcsös és kert, 1 szőllő, 2752 legelő, 1631 —^adó- 
mentes kincstári föld, 13611 erdőség. Az erdőség arány- 
talanul nagyobb mennyisége a század egész kerületében is 
fordul elő. A község 322 lakházból áll. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 35 

IVIint íi régi kor tanúja, a Nera innenső partján még 
most is látható két várrom ; az egyik névtelen, Bosovics mel- 
lett, a másik Dragomoi Jana nevezetű — a lapusniki 
határban, Gerbovecz átellenében szemlélhető. Ez utóbbiból 
néhány év előtt 18' hosszú, 10'' széles és 3" vastag, néha tete- 
mesebb téglák is feszittettek ki s vitettek el a nép által. A 
néphagyomáuy magyar várak maradványainak mondja e ro- 
mokat. De mikor épültek e várak, kik voltak parancsnokai, mi 
sors érte ? — mind erről mélyen hallgatnak forrásaink. 

A helység eleinte oláhok és élelmes czigányok által 
lakott, 13 házszámból álló kicsiny községet képezett, mely a 
mostani katonai laktanya fölött terült el. Nem sokára T e r i a 
vidékéről 30 házszám és Zsidóvinnak egész lakossága 
telepíttetett ide, mert hegyrejtekeikben, a melyekből rablóka- 
landjaikat hordták szerteszét, lehetetlen volt őket féken 
tartani. 

A törökök 1784. évben az egész Almást ismét elfoglal- 
ván, másfél évig tartották Bosovicsot megszállva. A bosovicsi 
török aga Csósza János a 32. számú házban lakott s a nem 
rég elhuuyt Stáu János az aga mellett ordouaucz szolgálatot 
tett. Az osztrák hadsereg laktanyája a törökök itteni uralko- 
dása alatt sütők raktára volt, a sütökemenczék pedig ott 
állottak, hol jelenleg a faraktárak vannak. 

Mária Terézia itt laktanyát épített, az ő uralkodása 
alatt keletkezett a helybeli katholikus hitközség is; 1817. év- 
ben az itteni plébániához már Bánya, Borloveu, Domasuia, 
Prigor, Prili[)('cz és JJalbosetz tartozott, mint íiókegyház. 

A bosovicsi katholikus lakosság száma azonban mijd 
növekedett, majd csökkent, ugy hogy végre a temesvári kato- 
nai parancsnokság kérésére a bosovicsi plébános helyettes 
Zsupanekre iiclyeztetott át. Csak 1808. évben lett némileg 
segítve a l)ajon, a inidőu egy mehádiai lelkész segélyt kapott, 
hogy Bosovicson a lelkészi teendőket végezze; 1811. évl)en 
állíttatott isn)ét helyre a bozsovicsi kápolna is. mely az utolsó 
török háború alatt elpusztulván, részbon raktárnak, rószbeu 
istállónak használtatott. 

Emlékezetes Bosovicsra nézve az 1817-ki év, a uielybüu 
Forencz király és Carolinn Angusta királyné több napon át 



36 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Bosovicson tartózkodott. E látogatás következménye volt, bogy 
a király egyenes meghagyásából állíttatott fel újra Bosovicson 
az önálló kath. lelkészség. Az uj egyházmegyei áldozár 1820. 
évben vette át hivatalát; a föhaditanács 1827. évben a nagy 
tér keleti oldalán álló csinos kis egyházat építteté, melyet a 
püspök meghagyásából Grossek Gáspár karáasebesi esperes 
azon évben, szept. 28-án szentelt fel a Szentháromság tiszte- 
letére. A kaszárnya-udvaron állott kápolna most már többé 
nem használtatván, elpusztult, de romjai még ma is láthatók. 
Ez időben a bosovicsi plébánia fiókjai voltak: Bánya, Uj- és 
0-Borloven, Dalbosetz, Gerbovetz, Lapusnik, Mocserisch, Pa- 
tasch, Prigor, Prilipecz, Putna, Ruderia, O- és Üj-Sopot, Ra- 
venszka, Schnellersruhe és Schönthal. Wrede Antal lelkészke- 
dése alatt, 1850. évben Sumiczát is affiliálták ide. A bosovicsi 
kath. lelkésznek nincs saját lakháza, hanem a kaszárnyában 
kénytelen lakni. 

A görög-keleti vallásúak szükségletéről jobban van gon- 
doskodva. Templomuk díszesen fölszerelt, és eléggé tágas, — 
benne 5 lelkész szolgál. Épült 1799. évben a község költsé- 
gén; de a görög-keletiek plébániája már 1750-ben keletkezett. 
A katonai kormányzás idején igen sok történt a német nyelv 
elterjesztésére iskoláztatás utján, és az oláhok, kik ezen nyel- 
ven Írni és olvasni tanultak, a hadseregben csakhamar altiszti 
rangot nyertek. Bosovics különben a volt határvidék részén 
főváros gyanánt szerepel. Gyógyszertárral, többnemü bolttal, 
vendégfogadóval és postával bír. Lakossága élénk forgalmi 
viszonyban van a szomszéd Krassó vármegye helységeivel ; az 
aranymosás azonban, mely a XVIII. században itt lendületet 
nyert és ügyes czigányok munkáját képezte, teljesen megszűnt, 
noha ezt még most is a Ménes pataknak a Nerába szakadá- 
sánál haszonnal lehetne gyakorolni. *) Ez áll az Almás vidé- 
kének más patakjairól is, melyek a N érába öntik vizüket. 

Bozzás. Hajdan falu Prilipecz körül. Báthory Zsigmond 
itt birtokosztályt rendel Vajda István és Gergely javára. (L. 
Prilipecz). 

') Bosovics részletes leírását közié a Történelmi Adattár EL. 243 — 
253. lap, mely az újkori történetre nézve jól használható. A szörénységi 
aranymosásrúl lásd e munka I. köt. 446. lapját. 



És SZÖRÉMY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 37 

Borza vagy Berza. A Cserna bal partján, a Yervu Sto- 
giruluj nevű hegy tövében fekszik, mintegy 380 láb a tenger 
szine fölött. Keletre Oláhországgal, éjszakra Pecseneszka, 
délre Toplecz faluval határos, és a mehádiai századhoz tarto- 
zott, mikor még a katonai határőrvidék fennállott. A Borza 
nevű patak a Dosu Mecsilor hegységben ered, és még a falu 
határában a Csernába szakad. Az 1858. évi felvétel szerint 
Borza faluban 32 ház van, a szükséges telkekkel; és van 139 
oláh lakosa. Lipszky, az ő 1808. évben megjelent munkájában 
Börsza, Borza, Borsa és Berza névalakban említi a falut ; a 
régibb Korabinszkyban nem találom nevét. 1872. óta Szörény 
megyéhez tartozik, vájjon a régibb Szörény megye idejében 
létezetté már? arra nincs adat. Csak annyit tudunk, hogy 
már 1769. évben kebelezhették mostani neve alatt a katonai 
határvidékbe, és pedig az akkor alakuló zsupaueki oláh zász- 
lóaljba. 

Az 1690 — 1700. évi összeirás e falut nem ismeri. 

Területe 914 hold 231 öl, hol 25 házban 188 oláh 
lakik. 

Szörény megye orsovai járásához tartozik. 

Budísíiicz. Tán Budisnicz. Hajdan predium Szörény 
megye mehádiai kerületében. Első említi azt Izabella királyné 
1547. évben, a midőn B u d e s s y n c z, Czerova és más pre- 
diumok ré!-zl)irtol\airól a niiháldi keriiletbeu uj adományt ad 
Sebessy Mihálynak, minthogy annak már Zápolyai János ado- 
mányozta. Sebessy gyermekei 1564. évben Osztrovy Gáspárral 
szerződtok, hogy annak segítségével B u d i s s i n c z és a többi 
prediumok, melyek időközben idegen kézre kerültek, vissza- 
szereztessenek. Tuaiini Imre 15!)(). évben annak felét llusz- 
kai János, Pál és S/.cntének adományozza, .lablanicza körül 
keresendő, noha annak neve fenn nem niaradt. (.Lásd J;il>- 
lanicza.) 

Hiikíii. (Jsi magyar neve liökény, vagy Bekény, a mint 
az okh'vchikbcn is emlittetik. Fekszik Karánseboshez délre, 
11 Tcmcs folyó jobb i);irtján. Az utolsó török háb{)ni előtt ti 
falu a Tcmea bal partján feküdt, a Poj.inár.a vezető ut köze- 
lében. Zsigmond király 1411. évben meghagyván az aradi 
káptalannak, hogy a Maeskásiak Ituzsinósz, Toplieza, lienrdis, 



38 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

és Tinkova nevű birtokainak határát kiigazítsa, e czélra mint 
királyi embert Bekényi Pétert, Bak fiát nevezi ki. (Bak de 
Beken.) Ez Bukiu első említése. A csanádi kájDtalan 1447. 
évben Bizerei Miklóst a Temes vármegyei sebesi kerületben 
fekvő Prisztián és Bezna birtokába igtatja, és akkor mint 
egyik szomszéd részt vesz Bekényi László. (Ladislaus de Be- 
ken.) E falut már a XV. században birta a Fiáth család. 
Mátyás király 1489. évben Fiáth Lászlónak és testvérének 
Lajosnak liü szolgálatukért a Sebes vármegyében fekvő Be- 
ken, Polyana és Polyanicza falvakat már uj adomány czímén 
adományozza. — jele, hogy már előbb is birta a család — és 
az aradi káptalan által beigtatja. 1501. évben egyezség jön 
létre Orményesi Lajos és László közt, Bukyn és a többi falura 
nézve ; azaz a fennebbi két Fiáth testvérek közt. mert a Fi- 
áthok akkor gyakran még Orményesi családnévvel éltek, a 
mely most csak predicatumjok. IL Lajos király 1525. évben 
Fiáth János leányának Katalinnak, apja birtokainak felét 
B w k e n, Chyresnya, Golecz, Petrosnicza és Balvasnicza falu- 
ban adományozza. Fiáth Ferencz 1531. évben tiltakozik, hogy 
János király B w k y n stb. falut eladományozhassa. II. János 
király 1576. évben a Bukin határjárásáról szóló jelentést 
Fiáth János és Boldizsár és Bakóczy László részére kiváltság 
alakjában kiadja. Fiáth János és Boldizsár és Bakóczy László 
mint Bukin birtokosai 1561. évben a falu határainak igazítá. 
sát kívánván, ez megtörtént. E határjárás szerint keletre egy 
kisebb hegy : Grunul Buchyeyey a Szilfapatak, éjszakról egy 
Balta Zarata nevű kis tó, délre egy kis csermely, és a »fon- 
tana ilepede« nevű forrás, éjszakra a Hocter (alkalmasint 
holt-ér) nevű csermely határos, folytatólagosan dél felé, a kis 
»Fiáth szigetre,« éjszak felé a Franko szigetre érnek. Hatá- 
rosok ide természetesen még Karánsebes, Pojana és Tövis. 
II. János király 1562. évben átírja és megerősíti Bethlen 
Gergely bán múlt évi jelentését B w k i n y falu határjárásáról. 
Egy más Fiáth Lajos pöre fordult meg 1579. évben a karán- 
sebesi bán székénél, Bukin birtoklása ügyében, Simon János 
és Gerlistyei György ellen, az első : feleségét Bakóczy Annát, 
a másik szintén feleségét Katalint képviselvén a felperes el- 
len, Báthory Zsigmond 1588. évben Bwkyn, Pojana stb. mint 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. 39 

Karánsebessel határos falvakat említi. Az 1603. évi portalis 
összeírás szerint itteni birtokosok Fiátli Lajos és testvérei, és 
Bakocziné, az előbbiek 3 portával, az utóbbi egy portával be- 
jegyezve. Utóbb Báthory Gábor Vizaknáu 1613. június 13-án 
kelt levelében meghagyja a nagyváradi káptalan requisitorai- 
nak, hogy az ottani levéltárban található minden, Buken, Po- 
jan, Petrosnicza, Valisora, Golecz, Örményes, Gyúró, Fényes, 
és Kriva Szörény megyei falvakra vonatkozó irományokat 
átiratban, armenesi Fiáth Zsigmond, Miklós és János javára 
kiadják. A nevezett három birtokos még ugyan ez évben til- 
takozik az ellen, hogy Báthory Gábor fejedelem, Alsó- és 
Felsü-Bukiny, Pojan, Szlatina stb. falvakat eladományozhassa. 
Bethlen Gábor 1627. évben rendeli, hogy az örökség utján 
Fiáth János, Zsigmond és Miklósra szállott jószágok, — köz- 
tük Bukiuy, az ott levő jobbágyokkal együtt osztály alá vétes- 
senek, (1. Örményes.) Margai István itteni részjószágát 1653. 
évben elcserélte Fiáth Jakabnak, de csereszerződósét meg nem 
tartotta. (Lásd Márga.) Bukin a katonai határőrvidék lenu- 
állásakor az oláh-bánsági határőrezredhez, és annak karánse- 
besi századához tartozott. Van a faluban egy szilárd anyagból 
épült templom, melyet 1855. évben Prisztián és Bukin közsé- 
gek közös erővel emeltek ; e szerint Prisztián a bukiui g. n. e. 
plébánia alá tartozik. Bukin faluban 1854. évben 5Ul, 1858. 
évben 492 oláh lakott ; most csak 359 lélek lakik itt. — A 
határban folyik a Vallia Bukinului, azaz a Bukin patak. E 
patakba hét csermely folyik, ugyniiut a Schorza, Valia Niagra, 
Csiresna, Uttura, Weidiana, Pojana Urcsoru, és Plesa. 

A Bukin patak, a Bukin sting és Bukin drept egyosülé- 
séből ahikul, a mely Guru liukiiiuluinál történik. A Bukin 
sting a Szagor hegy alatt, a Bukin dropt a funtina Grigory- 
ban ered. Az elsőhc az Isworu Baibului, Isworu lui Sclieuo, 
Isworu lui Hrasy és Iswory Bourici, — az utóbbiba az Isworu 
Paiwan, Ogaschu Kalu lui (Jurbeniata, és Lupscha nevű for- 
rások folynak. 

liukin Szörény megye kiirúnscbcsi s/.olgnltirttsái^áhciz tar- 
tozik. Területe 127ii hold, 1 l8l öl, nitd^cn 72 ház épült. 



4Ö A SZÖRÉSYI B VN'SAU 

Carbunari, hegy Karáusebes teriiletéa. Duma Gáspár 
és neje Török Adviga 1635. év előtt szőlőt vettek itt 64 raj- 
nai forinton, (Macsk. Itúr.) 

Charziki. Mátyás k irály 1480. örményesi Fiáth Lász- 
lónak a Szörényi kerületben fekvő Bolvasnitza, Huzarczki, 
Charzyky, Szépmezeje és Kriva falvakat adományozza. (Lásd 
Bolvasnitza.) Ily nevű helység ma széles Magyarországon nem 
létezik. 

Chladuyk. Hajdan predium Szörény vármegye mebá- 
diai kerületében. Kladni'k predium elzálogosíttatván Sebessy 
Mihály által, annak gyermekei 1564. évben a visszaszerzésre 
nézve Osztrowy Gáspárral egyesültek. Tuarini Imre 1590. 
évben ezen puszta felét E,uszkai Jánosnak. Pálnak, és Szenté- 
nek adományozza. (L. Jablanicza.) 

Csal)a, vagy Cseba. II. János választott magyar király 
1562. Bethlen Gergely karánsebesi bánnak meghagyja, hogy 
lugasi Thoma Farkast, a karánsebesi kerületben fekvő Chyaba 
falu részbirtokába igtassa. Ma ily nevű falut, de még helyne- 
vet sem találunk Karánsebes vidékén. Zápolyai János király 
1529. a Szörény vármegyében fekvő egész Csura, Legethys, 
és C s a b a falvakat udvarnokának Chykna Miklósnak örök- 
ségi joggal adományozza, elvevén azokat eddigi birtokosától 
Sisman Istvántól, kit. mert Ferdinándhoz szított, hűtlenségé- 
ért ekként megbüntetett. Későbbi történeti adatok vannak 
Cseba faluról, a karánsebesi kerületben, — én azt azonosnak 
tartom Csabával. Báthory Zsigmond fejedelem 1586. évben 
meghagyja az erdélyi káptalan requisitorainak, hogy Somlyay 
Gergelyt a fejedelmi jószágok igazgatóját a magtalanul meg- 
halt ModlJna Ferencz után fiscusra szállt részjószágok birto- 
kába igtassák. Ezek közt említtetnek Cseba, Hegyeres, Gavos- 
dia, Mutnok stb. A beigtatás itt nem talált ellenmondásra. 
Ugyan ezen fejedelem 1589. lugosi Modlina Menyhértnek a 
Szörény vármegyei Chebo egész falura nézve, melynek birto- 
kában már az ő szülei és ősei voltak, uj adományt ad, mint- 
hogy birtokjogát igazoló okiratait elvesztette. 

Csebnyák. Alig tudhatni, hogy a falu nevét miként ej- 
tették, mikor még létezett. A név Csebnyák, Chebwyak, Che- 
bywak, Choburag, Czabniak, Stebnyak stb. alakban fordul elo 



KS SZÜRÍ.NY VÁUMF.GYE T'iRTÉSETE. 41 

az oklevelekben, és ebből csak az tűnik ki, hogy szláv eredetű. 
Sáros vármegyében is van Stebnik falu. mely oklevelesen 
Sztupnak, vagy Ztliopnak alakban található. Csebnyak falu a 
mai Pirhova mellett fekhetett. Már I. Ulászló király Gerlis- 
tyei Lászlónak és Jánosnak, valamint a Mehadikai családnak 
e vidéken több, ezek közt Csebnyak falut adományozza. Utóbb 
Gerlistyei Jakab tűnik fel, kiről ugyan nem tudjuk, hogy 
Csebnyak falut is birta volna, de igen is, hogy Mátyás király 
1484. évben őt az itt közelében fekvő Rudaria és Prilipecz 
egész falvakról uj adománylevéllel megajándékozta. János ki- 
rály 1528. évben Gerlistyei Gábornak uj adományt ad a mi- 
háldi kerületben fekvő Mehádika, Chebnyak, Porho (ma Pir- 
hova) stb. faluról. A Gerlistyei család leányágáuak maradé- 
kai közt élénk pör folyt 1566. és 1569. években, nevezetesen 
Mehádika, Chebwyak, és Perhora vonatkozólag. (Lásd Ger- 
listye.) A követelés a maradék részéről abban állt, hogy a 
sebcsi kerületben fekvő Kopácsi, Valissora, és Zlatna, a mi- 
háldi kerületben fekvő Mehádika, Turegova, Chebwyak és 
Perho, és a halmosi kerületben fekvő Prilipecz és Gerlistye 
felosztassanak, a miért is Ombozy Györgyöt pörrel kereste meg 
a karánsebesi báni táblánál. Ombozy az első három faluban 
az osztályt megengedte, a többiben kivont karddal akadá- 
lyozta meg. Vajda Bona felesége Gerlistyei Erzsébet 1575. év 
elején Gerlistyei György és Péter ellen a karáusebesi várnagy 
és szolgabíró előtt szintén port kezdett, részt kívánván magá- 
nak Turegova, Bokosnitza, Plessiva. Mehádika, Pirhova, Che- 
bywak, Piilipecz és Rudaria birtokában. A fejedelmi szék az 
uj osztályt meg n(!m engedte, és Báthory Kristóf 1578. évben 
elutasító ítéletet hozott. Pár évvel később, 1588. és 158í>. kö- 
rűi (az illető okiratnak nincs keltje) tiltakozik Gerlistyei Ist- 
ván az ellen, hogy (jcrlistyci György és Hai János és Miklós 
Terregova, Prilipecz Rudaria, Csebnyak, Krusovccz, Bolvas- 
iiicza, Mehádika, és Pirhova, részhirtokait (melyek mindnyájá- 
ról mondatik, hogy Szörény vármegye karánsebesi kerületében 
íekszíMiek) szováti Ombo/y Miklóstól megvegyék az ö kizárá- 
sával, — s/iiitugy az ellen, iiogy Báthory Zsigmond ezen vételt 
lieiyeselje, és ennél fogva adományozhassa. Ugyan ezen f(>je- 
delein meghagyja 151)8. évben a karánsebesi kerületn(>k, hog^' 



42 A SZÖRKÍTYI BÁNSÁG 

Gerlistyei István, János és Miklós részjószágait Prilipecz, Ruda- 
ria, Stybnyak (más helyen Stebnyak) stb. faluban osztály alá 
vegye, mindenki számára az öt illető részt kihasítván. (Lásd 
Bolvasnitza, és a pörök menetére nézve Terregova czikket.) 
Az 1603. évi portalis összeirásban C z a b n i a k is előfordul 
Prilipecz és Patás falu társaságában. Birtokosai ekkor Ger- 
listyei György, Andrásné, és Czorczok Ferencz, az első 4 por- 
tával, a többiek egy-egy portával feltüntetve. Az itt említett 
Czorczok Ferencz, Mocserisch faluban is volt birtokos. 

Cseres-Bisztra. Már a XVI. században említtetik, mi- 
dőn t. i. Báthory Kristóf erdélyi vajda 1580. deczember 21-én 
azt rendeli, hogy karánsebesi Olasz Konstantin özvegye Fióka 
Anna. és leánya Katalin, a Szörény vármegyei karánsebesi 
kerületben fekvő Karczmafalva, Zavoy, Valemare, Yaiszlova 
és Cserese nevű falvak részbirtokába igtattassék uj ado- 
mány czimén. Az igtatási jelentés kelt 1581. Karczmafalván 
(ma Kröcsma) márczius 14-én. Ezen uj adományt Báthory 
Zsigmond hitelesen átirja és kiadja nevezett Fióka Annóka^ 
és leánya Katalin (akkor már Gyurma Antal neje) számára, 
Gyulafehérvárott 1583. júl. 11. kelt levelével. Mindezen okira- 
tokban a helynév kevés változással Cerese, Cheresse, Cseressé, 
Cserese-nek iratik. Nincs kétség, hogy itt a mai Cseres-Bisz- 
tra falu értetődik, meljűyel a fennevezett Szavoj, Kröcsma, 
Vaiszlova és Valemare szomszédosok. Cseres-Bisztra mellék- 
nevét vette a Bisztra folyótól, mert annak partján fekszik, 
megkülönböztetésül a Krassó vármegyei Cseres-Teraes falu- 
tól. Az oláhok Csiresának nevezik. Egy 1690 — 1700. évi ösz- 
szeirásban C s e r c s i (tán sajtóhiba Cseresi helyett) néven, 
mint karánsebesi kerületbeli falu fordul elő. Mai elnevezése 
egyszerűen Csiresa is. Ezen helység 1777. évben a törökök 
kiűzetése után kincstári birtoknak tekintetvén, az oláh-illir- 
bánsági határőrezred területébe bekebeleztetett ; — a határ- 
vidéki szervezet idejében Csiresa az ohabai századhoz tarto- 
zott. Van a falunak g. n. e. plébániája, és községi iskolája; 
1858. évben 46 házzal biró család lakott itt, és egy zsellér csa- 
lád ; összesen 301, kevés kivétellel, oláh lakossal. 



ÍOS SZÖRÉNY VÁRMEGTE TÖRTÉNETE. 43 

Az itteni Legyek és erdők következő neveket viselnek : 
Dialu Rugului, Fiassinilor. Tilva lu Seik. Pisku Pojana liii 
Paltin. 

A Bisztra folyón kiviil, van itt még a "Wallia Ruguluj, 
Schipotele, Wallia Frassinilor és Csirischoni patak. 

A Helynévtár e falut nem említi. 

Cserna. Patak, mely Oláhországban a Szturul és Gir- 
domán hegyek déli oldalán ered, csakhamar a Piatra fűka- 
sza hegyen eredő Sztura Maré és Mika, azután a Szkerisorán 
és Godjanon eredő Szkerisora és egyéb csermelyekkel egyesül ; 
folyvást délnyugatra tartván, Polyána Szkitt végörségnél az 
ország határára jut. és a Czesna (Cseszna) nevű örállomásnál 
a magyar végvidék területére csap be, itt már elég tekinté- 
lyes szélességgel birván. A mehádiai fürdőt elhagyván, Pecse- 
neszka mellett nyugotra fordul, és még ezen falu alatt, a pri- 
boji hidnál a Bela-Rokát veszi fel magába. Azután majdnem 
egyenest délre kanyarodván, Toplecz, Koramnik, Tofier, Zsu- 
panek helységeket érinti és Orsováuál a Dunába szaka:l. A 
Csernával még egyesül a Borza patak a hasonnevű falunál, és 
a Jardasticza patak, a Cserna jobb partjáról. (Ezen adatok 
nagy része Hunfalvy János munkájából van véve. A magyar 
birodalom természeti viszonyainak leirása IIL köt. 458. 459. 
lap.) E patak :i jelentékeny Csorna falunak adott nevet. (Lásd 
azt) Benkő (Milkovia II. 414. lap) szerint, a Cserna Egregy- 
nek is neveztetik. 

A Cserna folyónak eredete még nem rég rejtély volt 
geográfusaink előtt. Griseliui bátran állítá, hogy Erdélyben 
a Murarut hegyen ered, a mi nyilvános tévedés, mert ily hogy 
Erdélyben nem is létezik. Ilochel azt hivé, hogy a patak for- 
i'ásai a Godjáii h<'gy keleti lej tőségein keresendők, végrt> Sul- 
zer a Cscrnát a Uetyezáton eredezteti. IVJire Dobner a valót 
csak abban véli találni, hogy semmi sem bizonyos, mert ;i vi- 
déknek vadsága és hozzál'érhotlensége miatt a pat;ik fonásait 
kinyomozni még soká nehéz feladat fog maradni. 

("scrncc.z vagy Csoresiiyeralva. Hajilaii falu Szörény 
megye karáusebesi kerületében, nulynek fükvésél ma csak a 
vole együtt n('Vt>zelt, és még létező falva,k irányában keres- 
hetni. IMátyás király 1 l'"«H. évben Orményesi liászlónak és Liv 



44 A SZŐRÉN 71 BÁNSÁtí 

jósnak, és Macskásy Jakabnak uj adományt ad Golecz, Pet- 
rosnicza, Csernecz stb. birtokára. Ugyan ezen király 1480. 
örményesi Fiátli Lászlónak, és általa testvérének Lajosnak, 
és unoka-testvérének Macskásy Jánosnak, a Macskásy Imre 
magvaszakadtával a királyra szállt, és a sebesi kerületben 
fekvő Jász, Mészfalu, Cherenyes, és Kéregh falvakat ado- 
mányozza. Valószínűleg ezen Cherenies ugyan az a Csernecz 
faluval. (Lásd Golecz és Bolvasnicza.) 11. Lajos király 1525. 
évben Fiáth János leányának Katalinnak apja jószágai : 
Bukin, Cbyresnya, Golecz, Petrosnicza, és Balvasnicza 
felét adományozza. Fiáth Ferencz 1531. évben tiltakozik, hogy 
János király C h e r n e c z, (más helyen Charuech) Vali- 
sora stb. falvakat eladományozhassa. (L. Örményes.) L Rákó- 
czy György 1655. évben C se resny efalvá-ból számos job- 
bágyot kihallgattatott, kik törvényszék előtt mindnyájan azt 
vallák, hogy a Czulai vagy Csulai nemzetség Ohaba és Glim- 
boka faluban nem volt birtokos. Kihallgatva voltak pedig : 
Dobrezkul Laczkó, Dobrezkul Hamza, Sita Matej, Dobrezkul 
Mihály, Nandra Péter, Nandra János, ^) Román Opra, Mihu- 
cza János, és Ketana Román, Vajda István jobbágyai, Dzura 
János, Belan Jován, és Kraczon Pielan, Jósika Farkas jobbá- 
gyai, Berkacz János, Berkacz Urszul, és Pedure Jovan, Gyurma 
István jobbágyai, Bouta János és Bonta Marko, ifj. Gyurma 
György jobbágyai, és Helasz Miklós Márga István jobbágya. 

A falu egykori fekvésére vezettetünk, a ma is létező 
Csiresna patak által, mely Pojana falu legelőjén ered. 

Csezua. Határőrhely (Cordonsposten) a Cserna bal 
partján, mely itt Magyarország határát átcsapja^ Vallia Bol- 
vasnitza község területén. Most a katonai végvidék feloszlása 
után, Szörény vármegye határán fekszik Oláhország felé. 

Csíkién, Korabinszky szerint Ciklescht. Fekszik Ka- 
ránsebeshez keletre, a Csiklén csermely mellett. Margay Mik- 
lós 1572. évben Chyklen és Bolvasnicza faluban levő rész- 
birtokait Osztrovy Gáspárnak száz forintért elzálogosította 
a kiváltás idejéig. 1577. évben kalovai Gámán György fele- 



') A Nandra család később birtokos nemes lett. Lásd e munka 1. 
kötetének 454. és 455. lapját, 



É8 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 45 

sége Katalin, Berta Gáspár leánya, — és Berta Gáspár fiai 
Miklós és Ferencz a Szörény vármegye karánsebesi kerületé- 
ben fekvő Macsova, Obresia, Mészfalu, Czyklen, Plugova stb. 
részjószágokra nézve egyezségre lépnek, melynek meg nem 
tartása miatt, 1585. évben pör támadt. (Lásd Macsova.) Bá- 
thory Zsigmond fejedelem 1588. rendeli, hogy Karánsebes 
városának határai újra megigazittassanak, mely alkalommal 
azt mondja, hogy Chyklen, Mészfalu, Jász stb. Karánsebes te- 
rületén fekszenek, és a városhoz tartoznak. Motniky Ferencz 
özvegye Erzsébet 1599. évben végrendeletében intézkedik 
Mészfalu és Csiklén faluban levő részbirtokáról Simon János 
fiainak javára. Az 1603. évi portalis összeírás szerint Cziklén 
birtokosai Osztrovy Gáspár és Mutnoki Ferencz, mindegyik 
egy-egy portával megróva. Sziklény még 1671. említtetik, 
és ottani lakosa Braila Péter. Szabó András 1628. évben til- 
takozik, hogy Kamuthi Miklós C h i k 1 e n stb. részjószágait 
Jósika Farkasnak el ne adhassa. (L. Domasuia.) Ezentúl csak 
a XVIII. században ve^zszük ismét hirét a falunak, és pedig 
midőn az utolsó török háború idején az ellenség azt egészen 
felperzselte. A falu, mely eddig szerte-szétszórt házakból állt, 
a béke helyreállítása után, mai területén épült fel újra. Temp- 
loma nincs, hanem a dalcsi plébániától függ. A katonai határ- 
őrvidék fennállásakor Csiklén az oláh-bánsági határőrezred- 
hez tartozott, és pcídig 1837. évig az obali.ii, azóta a karánse- 
besi századhoz. 1858, évben 143 oláh lakosa volt. 1876. évben 
170. Figyelmet értlemel, hogy Vasvármegyében 4Cziklinfalu 
van, melynek egyike »oláh« mellék névvel megkülönböztetik 
a többiektől. 

A Csiklén ncvü patak a Sattulus nevű hegy tövében ered 
és a vári határba folyik. 

Csiklén területe ismeretlen. A házak száma 25. ^Nlost 
a karáusebosi szulgabiróság keblében fekszik. 

Csoi'UU. A (yserna patak mellett már a rómaiak korá- 
Inin egy Tienia vagy Tserna nevű város állt»tt. ') k'oruid<ban 

') Mhlii 11 .lirc'((!k ii/.oii kcvt's l)izi)ii}'llviin\uk r^vikct liitju, lu);;v » 
BzlávokimU iiyoiiiii MMH3iirt)rNzi'iyun niúr ii rómuiak alatt tulálható. (Q«j« 
hrliicliii' (|iT llul;',iiri'ii 7 1. liip.) 



46 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

már eltűnt^ de a XV. és XVI. században a mehádiai kerület- 
ben elterülő falu, mely nevét kétségkívül a Cserna pataktól 
vette. Midőn Himfy István egy rafnai jobbágya elburczoltatott 
és e végett vizsgálat folyt, 1400. évben, mint királyi emberek 
Kis Lőrincz de Csorna, és a szintén csornai Bereczk szerepel- 
nek. Ezeii Csornai Bereczk 1402, évben magtalan meghalt, és 
a temesi főispán Csáky Miklós, egyúttal erdélyi vajda, egy 
familiárisát Miklóst, Beké fiát Csornára kiküldi, mely most a 
királyra visszaszállt, és a kiküldöttet megbizza, hogy Csornai 
Lőrincz anyját, nevezett néhai Lőrincz részbirtokáuak felébe 
bevezesse, beigtassa és azt annak birtokában védelmezze. Szin- 
tén ezen esztendőben szerepel Csornai Sztojan. mint egyik bé- 
kéltető, midőn C?áky Miklós temesi főispán előtt egyezség jött 
létre a mehádiai kerületben fekvő Jabalcsua és Zalin falura 
nézve. A csanádi káptalannak 1436. évi igtatási jelentése sze- 
rint Csornai Mihály és Balázs, mint szomszédok jelen voltak 
a mehádiai kerület Bolvasticza, Alsó-Kriva, és Hosszumezö 
nevű falvaiban végbement statutión. Még ugyan ez évben 
ők maguk t. i. Csornai Mihály és Balázs igtattattak be a csa- 
nádi káptalan által Csorna, Jardasticza, Paprathna, Toplecz 
és Királymezeje birtokába. — Nevezetes, hogy ezen falvak 
mind Temes vármegyében fekvőknek mondatnak. Mint szom- 
szédok részt vettek a beigtatásban Fejérvizi István és Domas- 
niai János. A Fejérviz és Domasuia nevek Mehádia környé- 
kére mutatnak. Albert király is elismeri Csornai Mihály és 
Balázs érdemeit, és azért azoknak 1439. évben uj adományt 
ad a miháldi kerületben fekvő Chorna, Jordasnicza, Paprad, 
Toplecz, Plugova, Alsó- és Felső- Verendin, Fazakas, Toplicsán, 
Kis-Királymező és Belabuk birtokára, és őket az aradi káp- 
talan által beigtatja azokba. A beigtatásnál, mint szomszédok 
Pharo de Feyerwyz és Iván Szentes de Feyerwyz jelentek meg. 
Ezen Fejérviz ma csak Belareka néven ismeretes, mely Top- 
letz fölött a Csernába szakad. Az oláhok Apa alba-nak neve- 
zik, mi annyit jelent, mint fehérviz. A Csornai család 1541. év- 
ben Dranko (ma Drenkova) várába visszahelyeztetik Albert 
király által. Azután egy századig hallgatnak forrásaink Csorna 
faluról, mig a karánsebesi kerület várnagyai és szolgabirái 
1540. évben Kalováu kelt levelükkel bizonyítják, hogy Sí- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 47 

monfy István neje Borbála, Csornai Mihály örökösnöje, vejé- 
nek, karánsebesi Dorka Mátyásnak és nejének Katalinnak 
(Borbála leányának) az őket illető részbirtokokat Vereudiu, 
Lapusnik. Kraloposvicza, Kalvicza, Pecsenyeszka, C h e r n a, 
Plugova, Belibuk, Belibuk-teleke faluban, az almási és miháldi 
kerületekben, a vele járó javadalmakkal együtt örökösödési 
joggal kiadta. Ezen időn túl sem Csorna falu, sem a Csornai 
család nevével nem találkozunk többé. (Lásd Cserna.) 

Cosgya. A XV. század közepén említtetik, és e falu tán 
a halmosi kerülethez tartozott. Névalakja nem egészen bizo- 
nyos. (Lásd Almás.) Vájjon e név nem vetheto-e össze a 
K s s i a hegy nevével Korniareva közelében ? mely hegyen 
a Horamare nevű patak ered. Fényes faluból is egy K o s s i a 
nevű havasra van gyalog és lovas ut, Pojana Ruski felül. 

Csula V. Czubi. Ily nevű falunak kellett létezni a karán- 
sebesi kerületben. 

A Csula hegy most is található Fénes falu közelében és 
a Szemeuik hegy egyik keleti láuczát képezi, mint a Stihoja, 
Kulmia Csemernikului, Csertesu Csuli, Obersia Purkar és más 
hegyek. Csulya György de Kriviua 14:93. évbeu királyi em- 
bernek kijelöltetik, szlatinai öthalmi, ligetősi birtokosokkal. I. 
Rákóczy György 1655. évben Ohaba, Jász, Csuta, és Cseres- 
nyefalu-ból számos jobbágyot kihallgattatott, kik mindnyájan 
azt vallák, hogy a Czulai nemzetség, vagy, mint némelyek ne- 
vezték, a Czulestiak seuiniifélo birtokjoggal nem biruakGlim- 
boka és Ohaba faluban. (V. ö. Csuta.) 

Csula nevű falu van különben Hunyad és Kolos me- 
gyében és Kővár vidékén is. 

Csura. A XIV. században, csak a személynevekkel kap- 
csolatban, mint származási helyet említve találjuk. így 13(54. 
évben Micliaol de Churc, Péter fia, Krassó megyei Tőrjén 
faluban levő részbirtokát elzálogosítja, és ugyan ezou évben 
Blasius de Chura Ikus falu határjárásában vesz részt. — Ké- 
sőbb Csura határozottan sobesi kerUh'tix'li falnnak níond;itii<. 
János l<ií-;'ily 1529. évben Sysman Istvántól, ki bV'rdinánd ki- 
rály parijához szítolt és igy hUtelcnségcért a Szörény v;'irnio- 
gyében fekvő egész C h w r ii, Legethys és Chab;i lalvakat v\- 
vové, és azokal az ö iidviunokának Csvkna Miklósnak ailo- 



46 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

mányozza, örökségi joggal. Martinuzzi György váradi püspök 
és az ország kincstáraoka 1545. meghagyja az aradi káptalan- 
nak, hogy vizsgálatot tartson a Csiknay Miklós özvegye Anna, 
most férjesült posegai Nagy Istvánná által 1543. évben elkö- 
vetett erőszak ügyében, ki t. i. noha Dobronoky Kristoforral 
Csura részbirtokára nézve egyezségre lépett, néhány jobbágyát 
és szolgáját Csurába küldvén, onnan Dűbronokyt kiűzette, a 
földeket elfoglalta, és most is elfoglalva tartja, mi által ez 
utóbbinak 200 forintot meghalandó kárt okozott. Az aradi 
káptalan küldöttjei erre Lippára menvén, ott Nagy Istvánnét 
felelet adásra megidézték. — Létezett amaz időben Temes 
megyében is Csura vagy Csira nevű falu, a melylyel össze 
nem tévesztendő a sebesi kerületbeli Csura. Hol feküdt ez 
utóbbi, bizonytalan, hacsak a Krassó megyei Czerovát nem 
szabad alatta érteni, mely Resiczához éjszakkeletre fekszik. 

Csuta. A Macskásiak kérelmére Zsigmond király 1411. 
évben rendeli, hogy Csuta nevű birtokuk határai az aradi 
káptalan által bejárassanak és kiigazittassanak. A falu akkor a 
sebesi kerületben feküdt. Csuta birtokosai ez időben a Macs- 
kásiak közül : Macskási Dénes, Iván fia, Koszta és Farkas, Ro- 
mán fiai, András és Mihály, László fiai, és Iván, Mihály fia. Ezen 
kivül még Szilvásy Mihály, Iván fia, valamint testvérei : László 
és István. A sebesi kerület összes nemessége (universi nobiles in 
districtu Sebes commorantes) bizonyítja 1440-ben, hogy Csuta 
és Zazest Macskásy Iván, Sorban, és Demeter és azok testvé- 
reinek birtoka volt, mely ős apjuktól reájuk származott. Még 
ugyan ezen évben megerősíti I. Ulászló király a Macskásyakat 
Csuta, Székács stb. falvak birtokában : 1447. évben Macskásy 
Sorban, Demeter és László már csak mint Csuta harmadré- 
szének birtokosai említtetnek, 1470. év körül Macskásy Jakab 
zsidóvári várnagy Macskás, Theus, Tiukova, C z w t a, Zazest, 
Ruzsinócz stb. részbirtokait 300 arany forintért elzálogosítja, 
De ugyan ö visszaváltotta 1478 évben a csutai és más rész- 
birtokokat Angalit, Mutnoki Mihály özvegyétől, melyeket 
Macskásy Zakár özvegye Mutnoki Mihálynak elzálogosított, 
hogy török fogságba esett leányát kiválthassa. A dolog nem 
könnyen történt, és végre is az ügy pör utján a Szörényi bánok 
előtt dőlt el és Angalit a 20 aranyat, a zálogösszeget felvette. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉS'ETE. 49 

— Radozlaw de C h w t li .a özvegye Margit, Gámán Györgyöt 
1483. évben nyugtázza két forint fizetéséről. Ezen Radozlaw 
nem volt sem nemes, sem birtokos. Jon Ztanila de Czywta 
1572. évben eskütt tanúnak neveztetik Rakoviczay János pő- 
rében Berta Gáspár ellen. 

A Czulai nemzetség Ohaba és Glimboka faluban jo- 
gokat igényelvén, T. Rákíjczy György vizsgálatot rendelt, mire 
1655. évben Czuta faluból Kenszerovanul Miklós, Lázári Lázár 
jobbágya, Kumenul Matej, Kraczan Mihucza, és Mihucza Pé- 
ter, Lázár Ferenczné jobbágyai, Stenile Pervul, Gruja Novak, 
és Kurkut János, Bnkur Miklós jobbágyai, Henszcrovamil 
Kantor, Lázár Mihály jobbágya, Kornyauul Lupul, Tivadar 
Mihályné jobbágya, Heczegan Freczile, Kun Gábor jobbágya, 
Szupczire János, Bakó Gergely jobbágya, Freuczuka. Péter, 
Tivadar Mihályné jobbágya, Manya Kuzma, Vajda Fercncz 
jobbágya, a törvényszék előtt azt vallák, liogy a Czulaiak 
Ohaba és Glimboka faluban semmit sem birtak, hanem igen a 
Gámán iak. 

Amhed bég idején (1671.) Csuta mellett több nemű fosz- 
togatás történt, a miért az erdélyi fejedelem közbejárása kére- 
tett. (Lásd Karánsebes.) Midőn a hadimozgalom folyt a XVII. 
század végén a törökök kiűzetésére, Veterani Frigyes táboro- 
zott e vidéken, és a gróf Zay család levéltárában van Vetera- 
ninak egy levele, mely 1G93. október 7-én kelt Csuta melletti 
táborából. Csuta azon helységek közé tartozik, melyeket maga 
Krassó vármegye a katonai végvidékliez csatoltatni kért, mert 
nem birta azokban a közbiztosságot fentartani. A község 1769. 
évben a zsupaneki oláh zászlóalj ohaba-bisztrai század köz- 
ségeinek egyikét képezte. A bekebelezés az oláh-illir határőr- 
ezred kcrülctébíí tiJitént 1778. évben; midőn ezen ezred oláli- 
bánsági ezreddé alakult, Csuta az ohabai századba osztatott 
be. Ujabb idő])en megint iSzörény várniegytt hatósága alá ke- 
rült, és a karánscbesi Kzolgabirósághoz tartozik. Lakosainak 
száma 1858. évben 543 oláh, nevezetesen 78 házas, ós 2 hú- 
zatlan (;salád. 1876. évbon 88 házban lakott 61-1 oláh. Van 
gör. kel. i)h''bániája, és községi iskolája, (-suta mellett abuko- 
vai vagy margai IJisztra Kiuh'lyből jőv(\ a Temesbe s/nkad 
ezen folyó jolib palijánál, és igy Csiila. a 'IVmucs és Risztra 
A fj/.öitKNYi hAnhAo í;s hkükknv vAum. töktiínkii;. 4 



50 A SZÖRÉNYI BÁSSÁG 

közti zugban fekszik. Ezen kívül a Tiliobu patak is szeli a te- 
rületet, mely 2282 holdat és 202 ölet tesz. 

Czerniuraii. Karánsebesnck egyik utczája a régi kor- 
ban. Említtetik 1577. és 1650. években, — az utóbbi évben 
azon tanúk által, kik azt vallották, hogy Gámán György 
Macskásy Miklós négy kalangya szénáját felgyújtotta. Ily 
nevű utcza létezett Lúgoson is. 

Czerova. Szörény vármegve mehádiai kerületében léte- 
zett Cherova nevű predium. Ennek részbirtokát Izabella ki- 
rályné 1547. évben Sebessy Mihálynak újra adományozza. 
Előbb Szenté Pál bírta, kitől Zápolyai János azt, hütlenségi 
bűneért elvette. E pu^zta felét Tuarini Imre 1590. évben 
Ruszkai Jánosnak, Pálnak és Szentének adományozta. (Lásd 
Jablanicza.) 

Czerovacz patak, mely Mehádia és Orsova közt, az or- 
szág határát képezi Oláhország felé. A múlt századi békekö- 
tések alkalmával szerepel. 

Czreua. Egyetlen egy adatunk van Szörény megye ezen 
hajdani falujáról és igy fekvését közelebb kijelölni nem lehet. 
Bethlen Gábor fejedelem 1619. rendelé,hogy tót váradiai Kornis 
János a váradiai rév harminczadosa és neje Vajda Borbála a 
karánsebesi kerületben fekvő Czreua birtokába igtattassanak, 
miután karánsebesi Gerlistyei IVIiklós neje. Raja Borbála 
mindkét nemben magtalan elhalt. De a beigtatásnak ellent- 
mondott Gerlistyei Miklós, mert neje e birtokot neki hagyo- 
mányozta ; Yelemerit István neje Márta pedig azért, meit e 
birtok öt vér szerint illeti. 

Cznlvarczi. Hajdan falu Szöréuy megyében. Rákóczy 
Zsigmond fejedelem 1607. évben Lodi Simonnak Sopot, C zu- 
k a r c z i, Dalbosetz stb. faluról uj adományt ad ; — miből 
tán következtethetni, hogy e falu, melynek emléke kiveszett, 
Mehádia környékén volt telepítve, (Lásd Terregova.) 

Dalbosecz. Rákóczy Zsigmond fejedelem 1607. évben 
Delbocziecz néven említi e falut, midőn Gavosdia, Sopot 
és másokkal Lodi Simonnak, és nejének Boronkai Zsuzsanná- 
nak adományozta. (Lásd Terregova.) Az 1603. évi portalis 
összeírás szerint Delboczecz birtokosai Vajda Bona, és 
Vajda Gábor, egyik 2, a másik 1 portája után adózott. 



És SZÖRÉNY VÁRMKíiYt: TÜRTÉN'KTE. 51 

Az 1 690 — 1 700. évi összeírás Delbocsecz néven a 
halmosi keiületbeu említi. A zsupaneki batárőri zászlóalj 
területe 1774. évben tágittatván, Talposac és más almási 
falvak oda keblcztettek. A XVIII. század hivatalos iratai 
Tclposchit z-ra is ferdítik e helynevet. 

A falunak már akkor plébániája és iskolája volt. A jelen- 
legi templom azonban 1828., az iskolaház 1823, az őrház 
1815. évben épült. A végvidéki katonai rendszer eltörlésekor 
helység az oláhl)ánsági ezredhoz tartozott, és az egyik szá- 
zadot képezte. A dalbosetzi század falvai : 0-Sopot, Lapusnik, 
Mocserisch, Új-Sopot és Ravenska az előtt a bozsovicsi szá- 
zadhoz tartoztak, és csak 1828. évben választattak cl attól, 
ugy hogy Dalboseczczcl külön századot képezzenek. Vannak 
itt tiszti lakások, melyek noha többször átidomíttattak, ere- 
detileg már a katonai végvidék szervezése előtt épültek. Hely- 
beli öreg emberek regélik, hogy Dalboseczen a törökök kiűze- 
tése előtt csak 1 5 ház létezett, és ezek Budu, ma Budesko, Kare- 
bani, ma Karéba, és Mariu (vagy tán inkább Marin) nevet 
viseltek, — tán azt akarják mondani, hogy akkor itt olyiievü csa- 
ládok éltek. A magyar forradalom idejében Bem honvédéi 18Ii>. 
május havában ide benyomulván, a lakosok a hegyek közé mene- 
kültek, hanem csakhamar visszaszállingóztak, látván, hogy 
semmi bántódásuk ; azonban a katonai igazgatási tiszt, Ivacs- 
kovics Konstantin a községi és kincstári pénzekkel a császári 
hadsereghez csatlakozott, és Oláhországban maradt a forra- 
dalom elnyomásáig. A falu 1872. óta ismét Szörény várme- 
gyéiioz, és pedig a bosovicsi járáshoz tartozik; 1858. évben 
1702 lakosa volt, azok kí'tzül l-l()2 oláh és 214 czigány — 
mind g. kel. hitűek, és 2() katholikus cseh. Legújabban 192 
házl)an 1952 lakos vau fíílvéve. A község területe 7122 hohl. 
1022 öl. 

Dalbosecz éjszakra 700 öl hosszú, és keletre 270 öl szé- 
les. I)élr(! a lilidar luígygyel, keletre a lia Mosidiaudra ma- 
gaslattal, iiyugotra a lapályos (Jsoina hegy gyei. éjszakra a 
liunka Satulni uevü síksággal határos. A tcugerszíu fölötti 
niiigüssága, lehet (iOO láb. 

Dalcs. Karáusebeshez keletre egy negyed uíériüMnyire 
fekszik, a V;illia IJalcsului, azaz a dalcsi j)atak uudlett, mely 

4* 



52 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Csóka Straului vidéken ered, és a Sebes patakkal egyesül. 
János király 1534. évben a liűtelen Novcsa Miklóstól Dalcs 
egész birtokát, Örményes, Szadova, Gyuro, Fenes, Gropile, 
Valemare, Szekas, Szlatina, Szárazpatak és Masztakon rész- 
birtokait elvevén, azokat Fiátb Ferencznek adományozza, kit 
ide az aradi káptalan beigtatott, a novcsai rokonok tiltako- 
zása mellett. Fiátb Ferencz 1537. évben törvényes lépéseket 
tesz Nowcsa Miklós özvegye ellen, nebogy feleségét Szadova, 
D al eb, Szlatina stb. birtokából kizárbassa. (L. Örményes.) 
Az adóösszeirásbanmegróva, Dal csőt említi az 1690 — 1700. 
évi összeírás is. Korabinszky lexiconjában D a 1 c z, térképén 
Dole ez. Scbediusnál Dalscb, nébol Dalcs ul. Bátbory 
Zsigmond fejedelem rendeli 1588. évben, bogy Karánsebes 
város batárai kiigazíttassanak, kivévén D a 1 c b y felé, mely- 
nek birtokosa Flore Miklós már bnzamosb idő óta batárpört 
folytat Karánsebes város ellen a fejedelem törvényszékénél. 
Ezen Flore Miklós 1603. évben Dalczon két portától adózik. 
A Szörény megyei Dalcs 1699. évben Cbus István, karánse- 
besi barminczados birtoka volt. A zsiipaueki zászlóalj mint 
első batáröri terület alakíttatván, Dalcs 1769. évben 34 bely- 
séggel abba kebeleztetett. A. katonai végvidék feloszlatásáig 
az olábbánsági batárezredbez, és annak karánsebesi századá- 
hoz tartozott. Az utolsó török-báborii idejében a falu felper- 
zseltetett, és azóta az akkor szétszórt bázak elhagyatván, a 
lakosok mostani helyükre telepedtek. Van itt gör. kel. plébá- 
nia; lakosainak száma 1858. évben 453, mind oláh. A falu 
területe 1312 hold, 1117 öl, melyen most 61 házban 446 oláh 
lakik. 

Dragozela. Hajdan predium Szörény megyében. Róla 
csak annyit tudunk, hogy Bátbory Zsigmond fejedelem 1596. 
évben azt Peyka Miklósnak adományozta Tiszova predium- 
mal együtt, miből következtethetni, hogy az almási kerületben 
feküdt. (Lásd : Tiszova.) 

Dreiiliova. Ujabb korban ismeretes gőzhajó-állomás az 
Alsó-Dunánál, az Tzlástól felfelé, Berszászka mellett. Sem 
Korabinszky, sem Lipszky, sem Görög nem ismeri ; de még az 
ujabb Fényes Elek sem, pedig ezen sziklás vidéken a XV. 
században vár is létezett, melyhez a Csornaiak neve fűződik. 



Ks szürí:ny vármegye történkte. oá 

A nagy Hunyadi .lános kormányzó 1451. évben tudósítja az 
aradi káptalant, liogy Csornai Mihály Szörényi bán, és Bizerei 
Miklós ő előtte és az országnagyok előtt azt adták elő, misze- 
rint néhai Albert király koronáztatása idején, a Duna innenső 
partján fekvő D r a n k ó várát a hozzá tartozó kerülettel és 
falvakkal (cuni coniitatu ac villis) három részében nevezett 
Csornai Mihálynak, testvérének Balázsnak, és Mihály fiának 
Miklósnak ; negyedik részében pedig Bizerei Miklósnak és 
(irököseinek, hü szolgálataikért adományozta. A kormányzó 
kijelenti, hogy neki mind erről tudomása van — hisz Hunyadi 
kérelmére adományozta Albert király Drankó várát a Csor- 
naiaknak, és Bizereinek, ~ de minthogy e korban az ország 
különféle vidékein, különösen a déli részeken (in illis partibus 
inferioribus, videlicet Themesiensibus) a török igen kegyetle- 
nül dúlt, és mindkét nembeli lakosokat örök fogságra hur- 
czülta, a Csornaiak oklevelei is, melyekkel jogukat D r a u k o 
várára és tartozaudóságaira igazolhatták, ezen liusztitások 
áldozatai lettek. A Pesten tartott országgyűlés azt határoz- 
ván azonban, hogy mindazok, kik ily módon birtokleveleiket 
elvesztették, de birtokjogukat különben az illető megye neme- 
sei és a szomszédok tanúsága által igazolni képesek, birtoka- 
ikba visszaljocsáttassanak, Hunyadi János, tekintetbe véve a 
Csornaiak hü szolgálatait is, Drankó várának és kerületének 
háromnegyedét a Csornaiaknak, a negyedik részt Bizerei 
Miklósnak öiökségi joggal adományozza, meghagyván az aradi 
káptalannak, hogy őket beigtassa. Kgy na])pal később, t. i. 
1451. június 8-án intéz llnnyadi .lános felszólítást Temesvár- 
ról, a hét obXh kerübit szolgabii'áihoz (Nohilibus viris Judici- 
bus Nobilinm scpteiu sediuni valacliicalicuni), hogy egy álta- 
luk kitiizífndő napon kikiáltott közgyiílésre (piu- niodum pro- 
claniatae congregationis generális) iiívják öss/c l)iaiik('» várá- 
nak szomszédait és a hét oláh kerület noiuL'seit, törvényszékük 
i'endes lielyére — a mely akkor Karánsebes volt. és olt hit 
alatt eszközöljenek vallatást a Csornaiak hirlokjogárt'il Diankó 
várára vonatkozólag, a vizsgálatról pedig tegyenek jelentést. 
A V zsgálat eredményei kedvező lehet(>tt, mert az ar;idi káp- 
talan 1152. évhen a Csornaiakat Drankó hirtokába heigtalta. 
Az ei TŐl szóló érdekes eredeti dklcM'l nie;; van a budai ka* 



S4 A SZÖRÉNYI BÁÍÍSÁÖ 

marai levéltárban. Nevezetes, hogy ez oklevél nem mondja, 
hogy Drankó vára micsoda vánnegyében feküdt, mert a június 
7-én kelt levél azon kifejezéséből, hogy a Csornaiak okleve- 
lei elvesztek, midőn a török »Temes vármegyének ezen alsó 
i'észeiben dülöngött «, csak nem lehet komolyan következtetni, 
hogy Drankó vára Temes vármegye területén állt. Temes vár- 
megye főispánja 1451. évben Orbonás György volt, és ennek 
hatásköre nem volt kiváló, szörényi bánok pedig ugyan ez év- 
ben Korlátkői Osvát, és a nevezett Csornai Mihály. Abból 
végre, hogy Drankó vára »cum Comitatu« adományoztatik, 
szintén nem szabad okot merítenünk, hogy Drankó vármegye 
lett volna, mert még kerület sem volt, a karánsebesi vagy mi- 
háldiuak módjára, hanem csak a vár tartozandóságát jelenti* 
Mutatja ezt azon körülmény, hogy Hunyadinak idézett levele 
a hét oláh kerületről szól, mely kerület akkor, midőn még a 
komjáthi-i, mint nyolczadik vissza nem csatoltatott, ezek vol- 
tak : a karánsebesi, ilyédi, lugosi, borzafői, krassófői, miháldi 
és halmosi; látszik tehát, hogy a drenkovai kerületnek nem 
marad hely. Fekvésénél fogva a drankói vár és vidéke a hal- 
mosi, avagy almási kerülethez tartozhatott, ha csak Szörény 
vármegyei földnek nem tekintendő inkább, mely valamely ke- 
rületi) e nem volt bekebelezve. 

Egy év nélküli — XVI. századbeli, foszlányos volta 
miatt egészben olvashatlan — okirat említést tesz egy birtok- 
cseréről, mely Macskási Gáspár és Sztojka István közt létre- 
jött, a karánsebesi kerületben fekvő Macskás, Zagusen és 
Meel birtokok fele, és D r y n k o o p p i d u m-ban fekvő rész- 
birtokra nézve. 

Tököly Imre, midőn 1693. évben őszszel a török had- 
sereg a Dunán át előreraozdult, az élés-hajókat huzattá a 
halmágyi parton, és szept. 29-én aDrenkova nevű puszta 
kőtornyon szállott ki. Folytonosan elfoglalva lévén az élés 
szállítással, október 1-én ismét a d r e n k o v a i puszta to- 
ronynál kevéssé megszállt, aztán a túlsó partra menvén, 
Dobra és Galambvár között tíUtötte az éjét. Gróf Károlyi 
György levéltárában egy 1738. évi térkép Szviuicza alatt 
Turn nevet tüntet fel Drenkova helyén ; az utóbbi név pedig 
nem fordul elö. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. hb 

A katonai határőrvidék idejében itt őrállomás (Cordons- 
posten) volt. mely a bersaskai századhoz, és azzal az illvrbán- 
sági határőrezredhez tartozott. Most ismét Szörény vármegye 
hatósága terjed ki ide. 

Boliiipatak egykor a karánsebesi kerületben létezett, 
mire csak egyetlen adatunk van. amidőn t. i. halmosi Gorban 
György leánya Dorottya, Vaday Jakab özvegye 15.50. évben 
Pngor, Ravua, D o 1 y n p a t h a k és Pades faluban levő rész- 
birtokait, nővérének Prigory Annának, örök időre bevallja. — 
Közelebbi fekvése ismeretlen. (L. Prigor.) Azonban a Prigor 
és Pades nevek az almási völgyre mutatnak, és igy feltűnő, 
hogy Dolinpatak a karánsebesi kerülethez számíttatik. (Lásd 
e munka I. köt. 454. lapját.) 

Doniasiiía. Majd a miháldi, majd a karánsebe^^i kerü- 
letben fekvőnek mondatik. A helynév tán a rácz domach = 
házi, domesticus szótól származik. Domasniay Ferencz Kris- 
tofor fia (Franciscus de Domasnya) 1436. évben, testvérével 
íjyörgygy(!l, mint s/om'^zéd részt vesz. midőn a csanádi káp- 
talan Csornai Mihályt és lialázst a Temes megyei Csorna, 
Toplecz és más falvak l)iit(jkába igtatja. (Lásd Csorna.) 1452. 
évben tanúskodik Dezc László de Damasnay arról, hogy Al- 
bert király Diauko várát a Csornaiaknak adományozta. Do- 
nuisnia akkor a miliáldi kerületben feküdt. A karáusebesi is- 
pánok és más nemesek 1535. évben bizonyítják, hogy Afore 
János és gyermekei ezer forintnyi kötés mellett egyezségre 
léptek Vajda György, (lergely. iNliklós és Ilonával, mely sze- 
iiiil iiiiiideu egymás elleni pörükct megszüntetvén, Domas- 
nya, Kriva, (jlardony, Patak, Tudorovicza, Szlobodság, Dova- 
racz, Kanisa, mindkét Kanisa, íigy) Korniareva. (Jhaba, és 
Polyaiia nevii rés/.-biitokokban egyformán fognak osztoz- 
ktidni. Midiin a/ aradi kájjtalan 15,'{!>. évhcn Nclkfalvai l'\»il(u- 
Fercnf^zcl Kornycrova és Daniasnya l)irtok:'il»a iglatni akará, 
karán^;ebesi Vajda Miklós a királyi bizottságot ft'gyvrres kéz- 
z(d űzte szét. (L. bővebben Korniareva alatt.) Izabella kiiályiu' 
l)ai'ancsára a karánsebesi isi)áiu)k 1543. évben l*\»dor Keren- 
czct és Moyzcs Fcrciiczet, Korniareva, Kanisa. Domasnya 
stb. biitokába igtalja. ( L. Korniareva.) Moysi's (iyörgy és Fi»- 
(b)i' Mib.'ih karánsebesi lu-nirsek, II. .lános király előtt azt 



56 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

adván elő, hogy minden okirat, melyek az ő jogaikat D o- 
masuya, Konyorova és Felső-Kanisa falvakban, Oliaba, 
Alsó-Kanisa, Tudorovits, Gardowj-e, Kriva és Pojan predi- 
iimokban levő részbirtokaikra igazolják, Vajda Györgynél, és 
Vajda Gergely Özvegyénél Annánál vaunak, — a király 1560. 
évben Mutnoky Ferencznek, Priszaka Péter, Birtha András 
és Tivadar János karáusebesi nemeseknek meghagyja, hogy 
ez okiratokat az illetőktől elkérjék, megtagadás esetében 
őket a karánsebesi törvényszék elé idézzék. — Egy bizonyos 
földért 1561. évben Kriva és Domasnia birtokosai közt pör 
folyt. Ebből kitetszik, hogy Kriva predium Domasniával ha- 
táros volt. Báthory Zsigmond erdélyi vajda 1532. évben meg- 
hagyja a karánsebesi bánnak és várnagyoknak, hogy Simon 
Jánost utasítsák a húgának, Annának tartozó, és atyjuk Si- 
mon Mihály után őt illető részjószágok kiadására Domasnia, 
Somfalu (ma Kornia) Kanisa, Korniareva, Bogoltin és Zagu- 
sen nevű »Karánsebes tartományában« fekvő falvakban. Ugyan 
ezen fejedelem 1584. évi leveléből kitetszik, hogy ifjabb Simon 
János, karánsebesi Simon Miklós fia a D a m a s n i a. Somfalu, 
Kanisa, Konyorova, Bogoltin, és Zagusen faluban levő rész- 
jószágokat már átadta unokahugáuak Simon Annának, Mut- 
noki Farkas nejének Simon Mihály leányának, — csak ősi rész- 
jószágát, a szintén Szörény megyei karánsebesi kerületben fekvő 
Zorlincz faluban megtagadja tőle, miért is a vajda rendeli, hogy 
e részbirtok is Simon Annának kiadassék. Ugyanez évben (1584) 
Peyka Czuta, Fodor János jobbágya és Brumar, v. Bruma- 
ral János, Mózes Miklós jobbágya, Domasnyáról szerepelnek 
a krivai birtokosok ellenállásában, a szörényi tisztviselők exe- 
cutiojában. (Lásd Bolvasuitza.) A következő 1585. évben Mó- 
zes Borbála, Mutnoki Mihály özvegye rokonaival egyezkedik 
a Szörény vármegye Karánsebes tartományában fekvő Domas- 
nia falura nézve. (Lásd Szák.) llákóczy Zsigmond 1607. év- 
ben uj adományt ad Lodi Simonnak és nejének Boronkai 
Zsuzsannának, a Szörény megyében fekvő Dragomirest, Za-^ 
gusen, Terregova, Somfalva, Domasnia stb. falvakról. (Lásd 
Terregova.) A karánsebesi kerület 1603. évi portalis össze- 
írása szerint Moises Miklós 3, Gyuraka János 1, Vajda Ivacsko 



A SZüRfeSYI BÁNSÁO TÖRTÉKETÉnEZ. 57 

1, Fodor (kerc'íztnév nélkül) 3, Vajda Boua 1, és Vajda Gá- 
]jor 1 porta után adózott. 

Karánsebesben lakó Szabó András, fiai Mihály és Mik- 
lós nevében, 1628. évben Szörény vármegye elütt tiltakozott, 
hogy nagyságos Kaniuthi Miklós, néhai Kamathi Farkas fia, 
Kanisa, D o m a s n i a. Csiklén, Mészfalva, Lozna, Okörpatak, 
és lluzs falvakban levő részjószágait, karánsebesi Jósika Far- 
kasnak eladhassa, mivel ezek ősi jószágok, és ezek vérségi 
összeköttetésnél fogva idővel fiaira fognának szállani. 

Fodor Ferencz és Kún István közt 1649. évben birtok- 
csere jött létre, mely szerint az utóbbi Szörény vármegyében. 
]) m a s n y a nevű faluban, hat telket és öt jobbágyot minden 
tartozandóságával adott cserébe Fodornak annak gavosdiai és 
demboviczai részjószágáért, azon fölül fizet neki 25 forintot, 
és Terregova faluban lakó jobbágyának fiát adja neki csak 
pusztán in sua persona. A szerződés tart öt esztendőre. Do- 
masnia és Ruszka együttvéve 1694. évben 800 forintnyi jöve- 
delmet hoztak a császári kormánynak. Domasnya 1699. évben 
a kir. íiscus és Vajda János birtoka. 

A török birodalomban 1695. évben II. Mustafa lépett a 
trónra, a ki népeinek szereretét és bámulatát dicsőséges tet- 
tekkel vágyott megnyerni. Már június havában volt hadsere- 
génél, mikor még Bécsben nem tudták, mit tegyenek. A há- 
))oru a németek részéről, kiket Frigyes Ágoston szász választó 
f(!Jedelem vezérlett, lanyhán és ügyetlenül folyt, a török zullán 
azonban babérokat aratott, a melyeket megelégelvén, október 
havában Szörény megyén, nevezetesen Karáiisebes, ^lehátlia, 
Scbupanek és Orsován át Drinúpolyba visszatért. E/ ut j i 
közben a sok felperzselt falvakat nu'gintUilás nélkiil nem né/.- 
hcltíí, és a midőn neki azt mondták, liogy azt Tdküly Imro 
liívííi tették, kik a Uhök liadseregm'-l vannak, frlkiáltotl : liíy 
viselik magukat a keresztények egymás irányában ! ? Akkor 1 )(>- 
masnia is elpuszluU. A liáboru után 16 család, köztea Siliur* 
kesko, Kurv(ísko, l*ep[)a, Radulza, durran, Andrei és liumun 
csal id itt megtelepedtek Szolistye viilékén, a mostani Dunías- 
niálól lu'gyedórányii'a éjs/Mkkelelic. lOz oláh telepitők alatt a 
f:ilu csakbamar J30 liázi'a l'clszaiioinilotl. Di* ;i/ 1717. évi liá- 
bnii alatt, bagyomány szeiinl, a lalu ifinél rclpcrz-^i'ltelett, a 



58 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

lakosok az erdőségbe menekültek a törököktől, mig idő foly- 
tán bizonyos Ivanutz több más családdal együtt a falu újra 
telepítését és benépesítését meg nem kezdte. 

E hagyománjnak lehet alapja, mert 1717. évi június 
közepén a diarbekiri helytartó Redscheb pasa Mehádiát fog- 
lalta el, nem sokára pedig 30,000 emberével Belgrádra rendel- 
tetett, hogy a német sereg elvonulását Pancsovánál akadá- 
lyozza. Lehet, hogy a szomszéd Doraasnia akkor hamvasztatott 
el. lledscheb pasa azonban, kinek feladata Erdélynek elfog- 
lalása lett volna és l<ihez Kaplangirai még 10000 tatárral csat- 
lakozott, egyéb dicsőségre, mint Mehádia és Uj-Palánka el- 
foglalására nem terjeszkedvén, még ez évben gyáván visszavo- 
nult ürsovára és Widdinre. (Hammer IV. 153. 155. lap) A 
törökök 1738. évben a bulgáriai pasa vezérlete alatt ismét 
betörtek, ki a mehádiai várat, Piccolomini vitéz védelme da- 
czára elfoglalta. Kornia mellett július 4-én négy óráig tartó 
heves csata vívatott, melyet a császáriak csak nagy áldozattal 
nyertek meg. A császáriak az ellenséget Mehádiáig űzték, mely 
erősséget gróf Köuigsegg elfoglalt ; de ezt csak igen rövid ideig 
birta, mert a török nagy vezér azt visszafoglalta, Orsovát is 
augusztusban újra bevette. (Fessler X. 68. 69.) Mind ezen 
mozgalmak alatt Domasnia állítólag nagyobb kárt nem 
szenvedett, mert a töröknek azonnal meghódolt, (lásd Mehá- 
dia, Kornia.) II. József császár 1788. évben a törököknek 
hadat izent, de az egész hadjárat szerencsétlenül ütött ki a 
császáriak részére. A. török nagyvezér Karánsebest feldúlta, 
és a császári sereget Lúgosnál szétugrasztotta. E hadjárat 
alatt Domasnia és Lunkovicza közt, a domasniai hegy közelé- 
ben, a császáriak a törökökkel harczoltak, de itt is szerencsét- 
lenül. A csata helye azóta Turcsi Morz-nak neveztetik. Nem 
sokára a falu akkori helyéről, saját lakosai kérelmére köze- 
lebb hozatott Kauisa felé, és pedig közlegelői szükségének 
ellátásái'a. A császári főbadikormáuyzó, báró Duka Péter altá- 
bornagy idejében (1805. év körül) azonban ismét visszatele- 
píttetett régi helyére, melyet most is elfoglal. Akkor épült 
temploma és iskolája is. Lakta a falut (1858. évben) 2048 oláh 
és 15 német. 



ES SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 59 

A domasniai patak a Cserui-Vér Legyen ered, és 
Doniasnia, Kanisa, Kornia és Kuptore mellett délre tartván, a 
Bela-Rekával annak balpartjánál egyesül. A domasniai hegy 
mintegy 1650 láb magas, és a vízválasztót képezi Karánse- 
bes és Orsova közt. 

A domasniai patak a Csernivér nyergének behorpadásá- 
nál, a nevezett Csernivér délkeleti lej tőségén, melynek neve 
Pojana Prislop, ered, nyugotra a Vallia lianta uevü kis 
völgy])e, innét délfelé vonul, és ez irány])au egy órai távol- 
ságra Domasniára halad. Kevés csavargásokkal ezen főirány- 
ban Kornia és Krusovetz faluig folydogál, és e falutól '/4 
órányira éjszak felé a Mehádika patakkal egyesül, megint 
.lablanitzáig halad, és Meliádia fölött a Belarekába szakad. A 
Domasnia patak esőzések után és tavasz idején i)artjait átlépi 
és a szomszéd mezüket tíirmclékkel elönti, nyáron azonljan 
jelentéktelen, minthogy vízmagassága alig ^jo láb. A viz szé- 
lessége 2, 3 és 6 öl közt változik. A patak partjai többnyire 
lapályosak, csak a Lunkavitza patak beömlésétöl kezdve egész 
Jal)lanitzáig a jobl) part magasabb, minthogy liolyenkint 1, 
5 — G ölnyi meredekségeket mutat. 

A domasniai patak bal partja felől következő, a (Cserni- 
vér hegyről eredő patakokíit veszi fel, és pedig saját forrásá- 
nak k<')Z<'lé))f'li 

;i, (iodyan csermelyt •'/, órányira Domasnia lölött ; 

a 'IMiudorovitza csermelyt magában Domasnia faluban > 

a Ivanisa i)atakot */< ói'ányira délre Doni.isniától ; 

a Kakotz csermelyt ^j^ órányira éjszakra Koniiálioz; 

a Kissevetz palakot Kornia faluban; 

a Drasova csermelyt -lOO lépésnyire Korni.i .ilatl ; 

a i'nnyova csermelyt '/., óiányiia nié^ déliMi ii;'inyl>an , 

a W'i'aletjcí eHermelyi ';._. óiányir.i Ktnniától; 

a Svinia niaro "/^ ói'ányira; 

a Svinia mikíí 1 órányira Kdiniátul di'lre. Nyugot felől 

jiiniu'k : 
a W.ilia baiit.'i, közid ;i |)()ni:isiii;i ttiniisálioz ; 
a(íerd(iniin |(l<l lépésnyire a K;inisa p;itak alatt; 
a Jiiinkavil/a pal;ik \.j ór;in}ira Domasnia alatt. 



60 A SZÖRÉNYI BÁNSÁÖ 

Mind ezen patakok nyáron kiszáradnak, a Kanisa és 
Lunkavitza patakokat kivéve. 

A Domasnia patakon át 3 fahid vezet, kettő Korai a 
helységben, a harmadik Wodu-Udri mellett, ^/^ órányira Kor- 
niától éjszak felé. Domasnia éjszaki Lejárásánál bolthajtásos 
kőhid áll. 

E helység idüukinti geographiai és igazgatási beosztá- 
sára nézve még megjegyzendő, hogy e falu az 1690 — 1700. 
évi üsszeirásban, mint az akkori karánsebesi kerülethez tar- 
tozó említtetik D o m a s n a néven, miként Vanicseknél is. Mi- 
dőn 1769. évben a zsupaneki oláh zászlóalj alakitatott, Domas- 
nia még nem vonatott be annak területébe, (\. Zsupanek) de 
1773-ban, midőn az oláh zászlóalj szerveztetett, Domasnia és 
Kanizsa a kincstártól cserekép Terregováért átvétetvén, kato- 
nai kormányzás alá került. Az oláh-bánsági ezred fennállása ide- 
jén Domasnia a korniai századhoz tartozott. Szörény vármegye 
újra alakulásával annak terregovai járásába kebeleztetett. 

Területe 7889 hold, 1171 öl; és itt 291 házban lakik 
2181 oláh. 

Van itt két gör. kel. plébánia, mely alá Kanisa, mint 
fiók tartozik. A domasniai róm. katholikusok a szlatinai plé- 
bániára vannak utalva. 

Dombovicza. Hajdan falu a ISTera völgyében. Báthory 
Zsigmond erdélyi fejedelem 1591. évben rendeli, hogy a fiscus 
Bozsovics, Gavosdia, Dombovicza, Turegova és Gabelczina 
(ma Jablanicza, Mehádia közelében) birtokába igtattassék. 
(L. Bozsovics.) Laczugh Péter de Zalha (feria secunda aute 
festum Ascensionis domini) Dragomirest falu, D o m b r a v i- 
cza, Ohaba és Corbul predium felét 1591. évben örök áron 
eladja. Ez a Dombovicza össze nem tévesztendő egy más ha- 
sonnevű faluval, mely Lúgos és Gavosdia közt feküdt, megje- 
gyezvén, hogy az Almás völgj'ben is létezett Gavosdia nevű 
helység. Más Dombovicza létezett a lugosi kerületben. 

Dovaracz^ hajdan praedium Mehádia környékén. A ka- 
ránsebesi ispánok 1535. évi bizonyítása szerint More János 
és a Vajda család oly módon szüntették meg egymás elleni 
pörüket, hogy Domasuia, Kriva, Kanisa, Dowarachstb. 
részbirtokaiban egyformán osztozkodjanak. (L. Domasnia.) 



í'B szörí:ny váumi:í!vi: tíírtéxkte. 61 

l)nl)OVa. Kégi koiából iifia tudunk seiinnit. Az 1690 — 
1700. évi összeírás Dubovo falut a porecsai kerület alatt 
említi. Midőn az eredetileg 35 faluból álló zsupaneki zászló- 
alj 1774. évben újra szerveztetett, területe is több Orsova 
vidéki faluval tágíttatott, és ezek közt volt D ub o v a, melyre 
tehát akkor terjesztetett ki a katonai rendszer. Fekszik Ogra- 
denához délre a Duna mellett. Az olábbánsági batárőrczred 
orsovai századához tartozott. Lakosainak száma 1816. évben 
198, de már 1858. évben 253, 1872. évben 328. Van szükség- 
leti g. n. c. temploma és oláh elemi iskolája 1806. óta. 

E falu területén volt a Zerkovistie és a Dubova nevű 
öl-állomás, mely az 1769, évben alapított cs, kir. Alsó-Duna- 
batárzár parancsnokságától függött. 

Dubova falu Kazántól Mrakoniáig magas hegyek által 
félkörben körülvétetik, és a Dubova patak mellett fekszik, 
mely itt a Dunába ömlik. Az itt előforduló völgyek : Poni- 
kova és Mrakonia, a hasonnevű patakokkal. Patakok : Kara- 
sevetz és Ponikova, 

Ujabb időben Szörény megye orsovai járásához tartozik. 
Területe 4492 hold, 303 öl. Ház 37. 

Eibenlliíil, a régi Szörény megyében ismeretlen, mert 
csak a katonai határőrvidék fennállása idején. 1826. évben tele- 
píttettek ide csehek. Fekszik nagy hegyek kíizt a Tiszovicza 
patak mellett, mely a Dunához kir/.elebb fekvő Tiszovicza 
falunál a Dunába szakad. Az 1828. évi gyarmatosítás ide is 
cseh telepítőket juttatott, 1830. évben azok száma 356-ra 
ment. 1858. évben volt itt 406 lakos, kiknek 184(; óta róin. k. 
templomidc és csoli népiskolájuk van. 

Mib(!nthaHi(>z éjszakra van ;i. Hiircsorovocz novü hegy- 
láiicz, niclyiiok kiágazásai: Peperska Csóka, Ohersi.-i. V;ilia 
PlaviHchevitza, és Kernicska (!soka. A hogyláncz löbbiiyiro 
incredíík és déli h^jtőségcin a Duna oldiilát kéjuvi. Csak az 
Kiib('iith;il és ( ínibuiiiiria kitzti völgy 25— ÜO iWig terjedő szé- 
lességgel bii-, és l:ii);'ilv()s, bohtlt ;i többi vi.l^vbevágások semmi 
Mev(v/etességg(d nem biiiiak, és szélességük csak akkora, hogy 
a rajta keresztül folyó pat.-ikmik le^'olyást engod, do még iár- 
ható (isvények sem találhatnk. 



62 A SZÖRÉNYI BÁNSÁfi 

Következő Utak említésre méltók: Eibeiitbaltól Szvini- 
czára délre 2^/2 órányira, gyalogosok és lovasok számára. 
Karbimariatól (Eibentlial mellett) Kopriván át, délnyugoti 
irányban Scbnellersrubéra, 4 órányi gyalog és lovas-út ; Ei- 
bentbalból Plavisevitzára éjszaki irányban, Liubotina és Se- 
listieu át, két órai nagyon terhes gyalogút. Kazántól Poniko- 
ván át éjszak felé Dubovára, másfél órányi gyalog- és lovasót. 
E vidéken csak egyetlen kocsival járható út az, mely éjszaki 
irányban Tissoviczától Eibenthalra vezet 2 óra alatt. 

Eibenthal az oláhbánsági határőrezred orsovai száza- 
dához tartozott. Most az orsovai szolgabíró járásában van. 
A lelkészi teendőket az orsovai plébánus végzi. 

Mintegy fél órányira a falun kivül a Tiszovicza völgy- 
ben régi vízvezeték nyomai láthatók, és vörösréz aknák diile- 
dékei, melyek azt mutatják, hogy itt hajdan vörösréz olvasztás 
létezett. Nevezetesek a Cserna partjának porond-lerakodásai, 
melyekben sokszor aranypor található. A volt katonai végvi- 
déken az aranymosó czigányok évenkint 4 arany értékű mo- 
sott aranynyal adóztak ; de a fáradságos és keveset eredmé- 
nyező munka tekintetéből, a hadsereg főparancsnoksága 1855. 
évben a czigányokat ezen adókötelezettség alól felmenté. 

Létezik itt kőszéubánya-mívelés, mely még csirájában 
van. A kőszén jó, de mégis palával van vegyítve. 

Területe 2194 hold, 1589 öl, 74 házzal és 469 cseh 
lakossal. 

Felső-Falu és Alsó-Falu. Hajdan prediumok a mebá- 
diai kerületben, a melyeket 1550. évben. Farkas Miklós több 
más részbirtokával együtt, 50 arany forintért eladott Krassay 
Miklósnak. (Lásd Podmel.) Tán szabad azt a véleményt kocz- 
káztatni, hogy ezen prediumok a Béla- Réka mentén feküdtek. 
IL János király egy 1569. évi átiratban Felső Telek és 
Alsó Telek possessiókat említ Szörény megye karánsebesi 
kerületében, és pedig Kuptoreval együtt. Vájjon a Falu és 
Telek elnevezés nem ugyanazon birtokra vonatkozik-e, csak 
egyetlen adat lévén, bajos elhatározni. 

Fazakas. Hajdan falu a miháldi kerületben. Albert ki- 
rály 1439. évi új adománya folytán az aradi káptalan Csor- 
nai Mihályt és Balázst beigtatja Csorna, Plugova, Fazakas, 
Belabuk stb. birtokába. (L. Csorna.) 



KS SZÖRKNY VÁRMEGYK TÖRTÉSETE. G3 

Fejér. Patak, laely a Sz irko-liegy uvugoti oldaláról 
lefolyván, a Szörény vármegyei Armoeniscli ós Fényes falu 
közt a Fenes vagy Fényes patakkal egye.-ül. Magyar neve 
feledékenységbe ment, — az oláhok ma Riu Alb-nak nevezik. 
p] patak Fényes falut érinti, miután a falu fölött még a Riu- 
lung-ot (Hosszupatak) felvette, és Armönisch alatt a Temes 
folyóval egyesül. 

Fejérmozö. II. Ulászló király 1501. évi levelében Se- 
bastianus Vukmer de Fejérmezö mint királyi ember kijelölte- 
tik Fiátli László gyermekeinek beigtatására Örményes, Fé- 
nyes, Szadova, stb. birtokába. (Lásd Örményes.) Ebből kövot- 
keztetlictni, hogy a karánsebesi vagy miháldi kerületben 
Fejérmező nevű falunak kellett lenni. 

Fejérviz. Mint sok esetben, valamely falunak első em- 
lítése kiküldött királyi emberek családi vagy melléknevében 
feltünedezik, igy Fejérviz, hajdan Szörény megyei falunál is 
Fejérvizi István (Stephanus de Feyerviz) 1436. évben, mint 
szomszéd részt vesz, raidóu a csanádi káptalan Csornai Mihályt 
és Balázst a Temes váimegyei Csorna, Jardasticza, Poprád. 
Toplecz és Kiiálymczeje falvak birtokába igtatja. Ebből ki- 
tetszik, hogy Fejérviz Mehádia legközelebbi környékében fe- 
kiidt, és alig lehet kétség, hogy Fejérviz falu Béla- Réka pa- 
taktól vette nevét, miként Csorna falu a Cscina pataktól, 
minthogy a Bela-Reka szláv név annyit jelent, mint Fejérviz, 
és a magyarok a Bela-Rekát csakugyan Fejérviznek nevezték. 
Ugyan ezen Csornai Mihály és Balázs, Albert kiiálytól 1 l.'íü. 
évbí.'U uj adományt kaptak a fennebbi birtokokra, és akkor az 
aradi káptalan igtatta be őket, és ez alkalommal ismét fejér- 
vizi biitokosok vettek részt a beigtatásban, mint szomszédok, 
nevezettísen Pharo de F ey e r w y z, és Szentes Iván, szintén 
de Fcyerwyz. I. Ulászló király 1 HU. évi levelében Fejérvizi 
László, mint Királyi cnibcr mhány, ;i niiháldi kei iilctbcn fekvő 
falvakat illető statntióban >-zi'repel. Kndilti'lik l 151'. Kcjérvi/.i 
IV'ler (PcliMis de Fey •' '" w i z) a hét »iláh kcrüh'lbiil v.iló ne- 
mes. Az ai'adi kápt.ihin II. Liijos király parancsára 151i>. év- 
bon Phigovic/,;ii (iyörgy papot, Mátyás liát, és Plugoviczai 
liázárt, Máitonl. Mihályt és (íyörgyi'tt. .lános liait Plugovicza, 
Belibulv, alsó f e y e r \v y z és Markusoslh harmad részének 



64 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

birtokába igtatja. (L. Plugovicza.) Felsőfehérvizi Farkas Mik- 
lós 1550. évben a miháldi kerületben fekvő Podmel, Felső- 
F e y e r ^v y z, stb. prediumokban levő részbirtokait 50 arany 
forintért eladja Krassay Miklósnak. E szerint Felső- és Alsó- 
Fejérviz prediumot kell megkülönböztetnünk. II. János király 
1569. évi átirata szerint Feyerwyz falu (possessio) Szörény 
vármegye karánsebesi kerületében feküdt. (Lásd Kuptore.) 
Bátbory Zsigmond 1589. beleegyezik azon bevallásba Boron- 
kai János javára, mely szerint Sebestyén Péter és rokonai és 
Mibáldy Miklós rokonaival együtt minden ősi jogaikat, több 
elősorolt Huny ad vármegyei birtokoki'a. de melyeket még előbb 
törvény utján a Macskási. Ombozi, Dobokai, Keméndy, Balika 
és Orgonás családoktól visszaszerezni kell, átrubázzák mind- 
szenti Boronkay Jánosra, a vízaknai sóbányák kamarására és 
nejére Borbálára örök joggal, azon okból, mert Boronkay Já- 
nos 200 forinttal segítette nevezett kuptorei Sebestyén Pétert, 
hogy Szörény vármegyében fekvő Glod ésFejérviz nevű jószá- 
gait kiváltbassa. karánsebesi lakos, Szegedy János diáktól, a 
kinél elzálogosítva voltak. A Sebestyén családban előfordul 
egy Sebastianus Ukner de Felső-Fejérviz. A fejérvizi mellék- 
név a Sebestyén családnál állandóvá válik. (Lásd Kuptor, 
Cserna. Csorna. Belareka. Xereutbe.) A XVI. században a 
borzaföi kerületben egy más Fejérvíz nevű falu létezett. Ma 
mindkettő a baza földjéről eltűnt. 

Felsmicza. Ily nevű predium létezett 1550. évben a me- 
bádiai kerületben, Felső-Felsunczában levő részbirtokát neve- 
zett évben Farkas Miklós eladta Krassay Miklósnak. (Lásd 
Podmel.) Különben ily helynév létezése némileg kétes, mert 
csak egyetlen okiratban említtetik, és ez sem eredeti, — és hi- 
bás leirás rejlik tán benne. 

Ferdiiiaiidsberg a bányászatnak köszöni eredetét, mely 
itt 1807. évben vette kezdetét. Lakosai különféle vidékről 
vándorlottak be. számuk tesz 129 házbirtokos, és 18 zsellér 
családot, együttesen 625 lélek : vallásukra nézve -Í21 r. kath., 
55 evangélikus ; a többi gör. kel. hitű. 

Az első hengermű itt 1842. évben állíttatott fel. 

Petrasko főhadnagy és Schmid Antal 1809. évben e vi- 
déken túrni kezdvén, a Vecserovában rézérczeket. a G lován 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 65 

és Ascucita liegyciu vasérczcket találtak. Turástelepüket ők 
1814. évbeu Hauzovitsnak adták el, ki itt házakat és raktá- 
rakat kezdett építeni. Hauzovits 1820. évben Martinsits-csal 
egyesült, ki azonban már két évvel utóbb birtokrészét Palz- 
mannak eladni kénytelen volt. Az első vashámor 1825. év- 
ben épült. A gyártelep azért nem nyerhetett nagyobb fejlődést, 
mert a katonai kincstár, nevezetesen az oláhbánsági határőr- 
ezred uagyobbszerü vasgyártásra szükséges terjedelmesebb 
erdőségeket, 12 esztendei alkudozások, és szerződési pörök 
daczára átengedni határozottan vonakodott és a polgári mun- 
kásságra nélkülüzhetlen szabad mozgást, és a munkásviszo- 
uyokra vonatkozó gyártulajdonosi befolyást leszoríták a kato- 
nai határi intézmény követelményével. 

A község nevét Hofmann Ferdinándtól, a telep egyik 
első birtokosától vette. Azonban az 1848 — 1849. évi korszak- 
ban Fülöp, akkori kormánybiztos indítványára B e m h e g y n e k 
neveztetett el, a hírneves forradalmi vezér, Bem József tiszte- 
letére. Nem sokára a régi helynév ismét föléledt. 

Vau a községnek német iskolája és egy róm. kath. ima- 
ház, melyben a karánsebesi plébáuus teljesíti koronkiut az 
istentiszteletet. 

A három bányaközség : iiuszkabánya. Ivuszkicza és Fer- 
dinandsberg 1857. év óta az első bánság-erdélyi bányatársu- 
latot képezi, melynek igazgatósága lluszkabányán létezik. 

A statistikai hivatal 1872. évi Helységnévtára Ferdi- 
nánd sthal-nak ncve/i telepet, de igy sohasem volt elne- 
vezve. Területe 273 hold, 1224 öl. 

A telep Iceletre ^/g mérföldnyire Cseres-Bisztrával, délre 
^/j mérföldre Maal, nyugotra ^i niérföldre Ohaba fahival, 
éjszakra nagy erdőségekkel határos. 

r^liyiíS. A Fiáth család ősi biiluka, — mai neve F(»- 
nisch. Fiáth Liijos és László 150 1. évben egyezségre Icpm-k 
1<V 1 ső- és Al só-F (> n s stb. falura nézve. A l)('igtat;isra 
Nicülaiis Feues (U( Felső Feui's, királyi i'ml)eriil kijelöltetik. 
Fiálli l^'eiTiiez 15:51. évben óvást tesz, hogy János király A l- 
s ó-K n e 8, és F o 1 s e w-F o n u s stb. falvakat a leányágnak 
eladomáiiyozliassa. ( L. Örményes.) .lános király 15:M. évb(>n 
Movcsa Miklóstól liütlciiségtM'Tt annak j<'»s/,ái,'ait : S/.adova, 
A uziiuúntri iiAnuau úm h/.uuíínv vAum. líhdKM.ir.. 



66 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

F e n e s, Valemare, stb. rószbirtokait elvevén, azokat Fiátli 
Ferencznek adományozza, kit 1535. évben az aradi káptalan 
beigtat. (L. Örményes). Báthory Kristóf 1576. évben néhai 
Fiáth János fiainak: Lajos, Jjászló, Ferencz, Jakab és Mik- 
lósnak Fenes, Örményes, Szadova, Szlatina és Szárazpatak 
faluban fekvő részbirtokokat új adomány czíméü adomá- 
nyoz. (Fiáth Lajos pőrében Gerlistyei Györgyné és Simon Já- 
nosné ellen, a Fiáth család levéltárában.) 1579. évben a vajda 
nekik a Fenesben stb. rejlő kir. jogot adományozna, és beigta- 
tásukat elrendeli. Tivadar László, és Vajda László 1623. év- 
ben tiltakoznak, hogy Bethlen Gábor Szlatina és Fenes Szö- 
rény megyebeli részbirtokait idegeneknek adományozhassa, (1. 
Szlatina.) 1624. évben Karánsebesi Marin Mihály részbirto- 
kait Szlatina és Fenes faluban nejének Gyurma Katalinnak 
1300 forintért beirja, minthogy nejének sok pénzét maga 
javára elköltötte. Említésre méltó, hogy 1603. évben Fenes 
négy portával volt beirva az adórovatban, és esett Marin Pé- 
terre 1, Simon Jánosra 1, Fenesi Mihályra 1, Gerlistyei 
Györgyre 1 porta. Feltűnő, hogy a Fiáthok a portális összeirás- 
ban elő nem fordulnak, holott itt mindenkor birtokoltak. Fiáth 
Zsigmond 1613. évben tiltakozik, hogy Báthory Gábor feje- 
delem a Szörény vármegye karánsebesi kerületében fekvő 
Petrosuicza, Golecz, Szlatina, Felső- és Alsó-Fenes stb. falva- 
kat eladományozhassa. 

Bethlen Gábor 1627. évben rendeli, hogy Fenes stb. 
faluban osztály történjék Fiáth János, Zsigmond és Miklós 
részére. Az 1690 — 1700. évi összeírás Fényes falut a karán- 
sebesi kerület alatt sorolja elő. A zsupaneki zászlóalj alakítá- 
sakor 1769. Fönes a katonai területbe bevonatott. 

Fényes régenten a Riu-alb pataknál feküdt azon helyen, 
mely ma is Satu Batrin-nak, azaz Öfalunak neveztetik. Csak 
1790. évben telepittetett mostani helyére. Fényes szűk völgy- 
ben fekszik, hozzá éjszakra Armönisch, nyugotra Terregova, 
délre Ruszka falvak, keletre a Szarko hegy, melynek déli olda- 
lán a fenisi patak ered, mely az ugyanazon hegy nyugati 
oldaláról lefolyó Fejérpatakkal (Riu alb) egyesül Fenes és 
Armoenisch között. Fekvése a tengerszíu fölött mintegy 1000 
láb. Lakosainak száma 1858. évben 755, 1872. évben 836 oláh. 



Kfi SZÖRKSY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 67 

A lielyBí'g 1840. óvl)eii tomplomot ópitett. addig a ruszkai 
plébániától függött, — 1844. óvben pedig elemi iskolát. Terü- 
lete 9452 hold, 634 öl; rajta 84 Láz. 

Fiko. Szörény vármegye, karánsebesi kerület. Cherbich 
Fereiicz de íy ko II. János király által 1568. évben kikülde- 
tik Hegyeresbe, macsovai, tinkovai és mutnoki nemesekkel 
valami birtokosztály foganatosítására. Ebből kitetszik, bogy 
Karánsel)es vidékén Fiko nevű falunak kellett léteznie; és 
ezen feltevés érdekesen támogattatik a karánsebesi kerület 
1603. évi portalis összeírása által, melyben Fiko, és birtokosa 
Czerbicza Ferencz előfordul, ki egy porta után adózik. De a 
Kricsovay család is volt Fikól)an részbirtokos, mert ugyan- 
ezen összeírás szerint, e család Fiko, Cziresul (ma Cseres- 
Temcs) Valen és Kricsova faluban összesen 5 portával van 
megróva. — A lugosi törvényszék is 1570. évben egy szőlő 
eladásáról emlékezik, mely délről határos volt Fikói Tivadar 
szőlőjével, (cun) vinea Todori de feko.) Ez adatok Krassó 
vármegye zsidó vári környékére mutatnak, hol hajdan Fiko 
falu eltei ült. Ma semmi nyoma. — Caspar Chyerbicze 1588. 
évben mint fejedelmi cml)er neveztetik, midőn Karánsebes 
határait kellett ])ejárni. 

(íardowye, hajdan jn-cdium a karánsebesi kerületben. 
A karánsebesi ispánok és töblj ottani nemes bizonysága sze- 
rint More János maga és gyermekei nevél)en 1535. évben 
egyezségre lép Vajda György, Gergely, ]\[iklós és Ilonával, 
mely szerint minden jxirüket megszüntetvén, Domasnia, Kriva, 
(Jardouy, Faiak, mindkét Kanisa, stb. faluban és pre- 
(liiiiiiokban egyformán fognak osztozkodni. Izabelhi királyné 
1513. évi paiancsára a karánsebesi Í8páiu)k Fodor Kerenezet 
és Moyzes Fcrenczet Korniai'eva, Oliaba, Kanisa, Domasnia. 
(íardowyn stl). l)irtokába vezeti. Endítvo még 156(1. II. 
JánoH király levelében, (hasd Douíasnia.) 

(javosdia. Nagy Lajos kii'ály 1363. évi h'Vi'le s/ciint .i 
szolvol.'iri birtokosok |);inaszl cnicltok, bogy Ijászh') kevtü főis- 
pán, és .inn.ik ilyédi al-castollanusai a paiiaszlók jobbágyait 
(hí Kuucsd (olvasd: Kövesd) llyédre biuczolták, és némt'ly 
föbh'ket in possossione Kuvesd eU'oghiltak. A Jvovesd helynév 
töbl) hülyén Gavosdiá-ra változott az olábok ajkain, azonban 

b* 



68 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

a fennebbi esetben nem leliet a Lúgos alatti Gavosdiára gon- 
dolni, mi már abból is kitetszik, bogy a szokolári birtokosok 
jobbágyait ugyancsak messziről hurczolták volna Ilyédre (II- 
ladiára) ha ez a Lúgos alatti Gavosdiáról történt volna. A 
Nagy Lajos király levelében említett Kövesd, mely később 
Gavosdiának neveztetett, Dalbosetz mellett feküdt, hol emléke 
még ma is fenmaradt a Gavosdia nevű patakban. — Bánffy- 
Lossooczy Mihály 1552. évben Szent Margit napján részbir- 
tokait Alsó- és Fels ő-G a w o s d y á-ban és Thuregovábau, 
továbbá Hidegpatak, Krussovetz, Zalyu, és Jabalcsna prediu- 
mokban minden tartozandóságaival Karánsebes vármegyében 
200 forintért elzálogosítja Sebessy Lajosnak, és karánsebesi 
Flore Jánosnak, de az utóbbiak a kolosmonostori konvent 
előtt azt fogadták, bogy bármikor kivánná Báufly Mihály ezen 
birtokokat visszaváltani, ők neki azt csak 100 forintért vissza- 
bocsátják. Kornyáti Békés László 1553. évben a sebesi Comi- 
tatusban fekvő A 1 s ó-és Fels ő-G a w a s d y a, Trigova (azaz 
Terregova) Krusovecz, Zaly, és Jabasnya részbirtokainak felét 
100 forintért tövisi Cherwyche Jánosnak elzálogosítja. (Lásd 
többet Terregova czikk alatt.) Békés László birája Gavosdián 
volt Manyul ; t. i. az ő részén. Lázár Miklós és Mihály 1548. 
évbeu az aradi káptalan előtt azt vallották, hogy ők pergyőztes 
ellenfeleikkel Bánfylosonczy Mihály és Kornyáti Békés Lász- 
lóval Terregova, Krusovecz, Hidegpatak és Themesel (a mi- 
háldi kerületben ;) Jabalcsna és két Zalyn (a halmosi kerü- 
letben), végre Alsó- és Fels ő-G a w o s d y a, máskép K e- 
w e s d h (a lugosi kerületben i) iránt egyezségre léptek, mely 
szerint ők az utóbbiakat ezen jószágok birtokában nem fogják 
többé háborgatni, és nekik a legközelebbi karánsebesi törvény- 
széken a birtokokra vonatkozó okiratokat kiadni. Ezen közle- 
ményben az a megfejtetlen körülmény fordul elő, hogy Gavosdia 
a lugosi kerületben fekvőnek mondatik, holott minden arra 
mutat, hogy nem a Lúgos melletti Gavosdia, hanem az, mely 
Dalbosetz körül egykor létezett, volt a Báufyak birtoka. Az 
erdélyi vajda székének nótáriusai Balsaraczy Gáspár és Om- 



>) A kanczellár vagy káptalani ember valószinüleg hibázott, mi- 
dőn ezen Gavosdiáról azt irja, hogy a lugosi kerületben feküdt. 



K8 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. 69 

bozy János jelentést tesznek 1581. évben arról, hogy ők ka- 
ránsebesi Vajda Bouát Kolosvárott a monostor-utczában meg- 
intették, miszerint ö Bánfy Dorottyának, néhai bükösdi Sza- 
lánczi János özvegyének G a w a s g i a nevű, és a karánsebesi 
kerületben fekvő faluban levő részbirtokait megvegye és meg- 
vásárolja. Vajda Bona késznek nyilatkozott ezen részbirtokot 
azon áron megszerezni, a melyen néhai lónai Keudy Mihály 
özvegye Katalin tőle (^avosgián a maga részbirtokát megsze- 
rezte. TIgy látszik, hogy Bánfy Dorottya evvel meg nem volt 
elégedve, mert a következő esztendőben azt találjuk, hogy ga- 
vosdiai részl)ii'tokát Karánsebes vármegyéliea minden tartoz- 
mányaival liigosi Modlina Ferencznek 400 magyar forintért 
elzálogosítja és arról l)evallást tesz a kolosmonostori konvent 
előtt. Ez elzálogosítást azonban meg előzte az ország egyik 
régi szokásának alkalmazása, mely szerint az ily elzálogosítás- 
nál, miként íiz eladásnál is elsőség adatik a szomszédoknak, 
vagy rokonoknak. Tgy történt, hogy Bánfy Dorottya kérelmére, 
ki tán anyagi sziíkségben is volt, (legalább azt az indokot elő- 
adja) Bátliory Zsigmond fejedídmi 1582. ápril 18-án a karán- 
sebesi ispánoknak és több más ottani nemesnek meghagyta, 
hogy az ország régi szokása szerint Vajda Mihályt, Gábort és 
Jánost és karáiisehcsi Pril)ék Jánost, valamint tidjhi rokonait 
is megintsék ezen részbirtoknak záloghai'ogadására. Az illetők 
erre {i]n'ú 24-én jelentést tettek a fejedelemnek, hogy a neve- 
zetteket megintvén, Vajda Bona ésBribék János azt válaszol- 
ták, hogy ők Hánfylosonczy Dorottya Szalánczi Jánosnénak 
gávosdiai részjószágért 300 l'orintot megadnak, de töhbet uoni. 
A töblii alyaliak pedig, és a jószág hatái-osi azt válaszolták, 
hogy nekik a jószág iMMn k(dl. Természetes, hogy Dorottya 
igy inkább Modlina i<\íi(!iu'.znak adta birtokát. ]íálhory Zsig- 
mond fejedelem 1586. meghagyta az erdélyi káptahin kmiuí- 
silorainak, hogy miután lugosi Modlina Ferencz ') magtalan 
UKíghalt és igy részbirtokai a tiscusra szállnak, Somlvíiy Ger- 
g(!lyt ;i fejedíílini jószágok igMZgat('iját, a Modlina után maradt 
részbirlokokba igtassák, úgymint li.ivasdia, Zákon\. Mntnok, 
Morene;/,, ( )h:ib!i. sll>. iés/|»iiluk;'il);i. A/(tnh;iM a heiglatásnak 

■) Ki tíugulliiiLíiu is birtdkuH vull. 



70 A SZÖRÉNYI BÁNSÁÖ 

Lippay Farkas, karánsebesi Vajda Bonifácz szolgája azon bir- 
tokrészletre nézve, mely azelőtt losonczi Bánfy Dorottya tu- 
lajdonát képezte. — Macsovai Veronica pedig, néhai szav^oi 
Pobora Miklós özvegye a maga. valamint fiai László és Péter, 
és leánya Ilona nevében elleatmoudottak — az utóbbiak azért, 
mert az illető részbirtokot nevezett Pobora László és Péter 
Modlina Fereucznek csak zálogba adták, és igy nem képezvén 
az ü tulajdonát, nem szállhat a fiscusra. Itt az a feltűnő, hogy 
Gavosdia csak Lúgos környékén fekvő falvak társaságában 
említtetik, holott más esetekben a Mehádia szomszédságában 
levőkkel inkább. — A fiscus csak pár év múlva lépett Gavosdia 
birtokába, legalább Báthory Zsigmond erdélyi vajda csak 
1591. évben rendelé, hogy a fiscus a Szörény vármegye karán- 
sebesi kerületében fekvő Bozsovics, Gavosdia, Dombovicza? 
Tui-regova, és Jabalcsna birtokába igtattassék. (Lásd Bozso- 
vics.) Rákóczy Zsigmond 1607. Lodi Simonnak a Szörény me- 
gyei Dalbosetz, Gavosdia, Dragomirest, Terregova stb. faluról 
uj adományt ad, valamint nejének, Boronkay Zsuzsannának is, 
kinek ősei már birták ezen jószágokat. Kik lehettek ezen ősei, 
nem lehet mondani, — Boronkayakat nem említnek adataink. 
(Lásd Terregova.) 

A falu fekvésére szolgáljon még felderítésül, hogy a dal- 
boschetzi század területéhez tartozott 0-Sopot ésIJj-Sopot fal- 
vak hatái-ában még ma is él a Gavosdia topográfiai név. A 
Kakitta nevű, 1200 láb magashegy uyugotralj-Sopot felé vo- 
nul, és a G a V s d i a 1 u n g a patak által a Kraku Almasului 
nevű hegytől elválasztatik. Ugyan csak itt elválasztja W a li a- 
Gavosdia nevű patak az 1150 láb magas Piskonia hegyet 
a Gavosdia Ollariu hegytől ; az utóbbi megint a Boina patak 
által elválasztatik a Boina hegytől. Az említett Gavosdia 
1 u n g a Ravenska területén ered. dél felé fordul, és a Bucsava 
patakba ömlik. 

Oradistye. Ily nevű predium vagy falu létezett a XVI. 
és XVn. században Karánsebeshez délre, alkalmasint ott, hol 
a Szemeuik hegyről eredő Gradistye csermely AVeidenthal 
alatt a Temes folyóval egyesül. Macskási Péter és Mihály 
1572. évben a Szörény megye karánsebesi kerületében levő 
Tinkova, Delar stb. falu, Dombrovicza, Szekas, Grediste 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 71 

stb. részbirtokait elzálogositja Tóth Miklósnak és Gáspárnak. 
Báthory Zsigmond fejedelem 1588. évben rendeli, hogy Ka- 
ránsebes város határai, melyeknek régi jelei már összeomlot- 
tak, kivált Bukin, Bien, Buzs, Csiklén, Zlatna (tán inkább 
Szlakna) és »Gerliste« felöl megigazitassanak. Itt bizonyosan 
Grediste olvasandó Gerliste helyett ; mert három Gerlistyérol 
nincs tudomásunk. Macskási Miklós 1642. évben a Szörény 
vármegye karánsebesi kerületben fekvő Tiukova, Zagusen, 
Macskás, Ruzsinósz, Dombrovicza falu és Delar, AValyeden, 
Szekas és Gradisca (más helyen és más okiratokban : G r a - 
d i s t e) prediumok részbirtokait 600 forinton visszaváltani 
akarja Tóth ^Miklós és Gáspár utódjaitól. — Kétséget támaszt 
az a körülmény, hogy Weidenthal még is távol esik Karáu- 
sebestöl, és igy Karánsebeshez valami közelebbi Gradistje 
helynevet is kellene feltennünk. 

Gerbovetz. Az 1603. évi portalis összeirásban 10 portá- 
val van feltüntetve, a mely számot akkor ritkán érte el vala- 
mely Szörény megyei helység. Ezen porták közül esik Vajda 
Ivaczkóra 1, Vajda Péterre 2, Vajda ^Nliklósnéra 1, Vajda Bo- 
nára 4, Vajda Gáborra 2. — Rákóczy Zsigmond fejedelem 
1607. Lodi Simonnak és nejének Boroukay Zsuzsannának több 
küküliöi, tordai, bihari, zarándi és fehérmegyei birtokokon ki- 
vül, a Szörény megyében fekvő G a r b o v a c z, Jabalcsna, Ga- 
vosdia, Terregova, Domasnia stb. falvakat, újra adományozza. 
Ezeket Boionkai Zsuzsáuna ősei is már birták, valamint ő maga 
is békésen hirta. Az KIKO — 17U0. évi összeírás Girbovecz 
falut a halmosi kerületben említi. A zsupaneki zászlóalj területé- 
nek nagyol)l)itására 1774-l)en c falu területe is igénybe vétetett. 
A katonai határőrvidéki rendszer utolsó éveiben Ger- 
bovecz az oláhbáiisági végezredhez, nevezetesen annak bozso- 
viczi századához tartozott. Most iijra Szörény vánnegyéuok 
egyik faluja lett, és a bozsovicsi j.'iráshoz tartozik. 

Van itt 17Í)0. év óta görög \n^\. tomploiii, IS.Ui, év óta 
iskola. Az 1858. évi l'clvétol szciiiil van ()21 férli és 5iKJ nö ; 
és igy összesen 1214 lakos, mind oláhok és ó-hitih4v. A házak 
száma 121 ; a lakosok közül lOl katona-köteles. Az alkotmá- 
nyos intézmények ide kiteijesztésokor I5.'ÍH lakos számlálta- 
tott l'.W liázlian. A liikosok itt gyakran a tld- 8(1 éves kort 



72 A SZÖRÉNTI BÁKSÁG 

érik el. — A község területe 3040 liolcl 915 öl. Gerbovcc? 
Dalbosetzhez keletre határos, Mehadiától nyugotra pedig 1 '/a 
órányira fekszik. Korabinszky G i r b o v e t z-nek irja, és sze- 
rinte az almási kerületben feküdt, mi alatt természetesen nem 
a régi Szörényi oláh kerületet kell érteni, hanem azt. mely a 
XVIII. században dívott. Wauicseknél : Kirbovecz. 

Gerlistye. Mehádiához nyugotra. a Rudarianevü völgy- 
ben fekszik, mely az ujalíl) időben csak Rudaria néven ismere- 
tes, hanem régenten inkább Gerlistyének, habár olykor Rnda- 
rianak is neveztetett. Ez volt fészke a Szörényi ])ánságban 
szereplő Gcrlistyei családnak, a melylyel együtt a falu is ne- 
vezetessé lett. 

A Berneskobreg és Ronestie hegylejtői közt elterülő 
völgy hosszasága tesz 400, szélessége 60 ölet. A falut környe- 
zik a Stubel, Ronestie, Berneskobreg és Sokolocz magaslatai, 
különben keletre Prigor, nyugotra Bania, éjszakra Prilipecz 
területével határos; délre a község saját nagy erdőségei van- 
nak. A falut átszeldeli a Rudaria patak, melyl)e ugyanott a 
Kotovetz, Glohonicza, Kanabirsch és Grehocsia csermelyek 
folynak. 

Történetéből következők említésre méltók : 

Ozorai Pipo temesi főispán és a királyi sókamarák 
grófja, 1410. évben június 10-án Temesvárott kelt levelével 
Gerlistyei Istvánnak, Sebestyén fiának uj adományt ad egész 
Ger lista faluról, melyet mind ő, mind pedig nemzetsége 
azelőtt is régi idő óta békességesen l)irt. Ebljől azt lehet kö- 
vetkeztetni, hogy a falut a Gerlist}'ei család már a XIV. 
században bírta. ^) 

1452. évben Blasius de G e r 1 e s t h a tanusáí?ot tesz 



') Gróf Keménj^ József, Arpadia 1. köt. 162. 163. lap. A jeles tu- 
dós ezen oklevóltüredékben Pipo hivatalát Curiarum salinin regalinni 
Comes formában találván kifejezve, e helyett Canierarium salinm rega- 
lium Comes, a hibás szöveg megfejtésében töprenkedik a jegyzetben. 
Wenzel Gusztáv pedig ezen töredéket közölvén, zárjel közt liibásan 
mondja, hogy ezen Gerlista Krassó vármegj'ében fekszik, — mert at 
ottani Gerlistye különbözik a Szörény megyeitől. (Akad. Értesítő 1859. 
év 255. lap ) így téved Nagy Iván is, midőn irja, hogy a Gerlistyeiek 
bölcsője Krassó megye. 



Kft SZÖRÉNY VÁUMKfíYE TÜRTKÍíETE. 73 

arról, liogy Csornai Mihály Drankó várát királyi adományból 
bírja. Gerlestlia akkor a halmosi oláh kerülethez tartozott. — 
Mátyás király 1484. évben Gerlistyei Jakabnak a halmosi 
koiületben fekvő G o r 1 y s t h e, Jalsanicza, Rudaria. Rustnik, 
Pjüipecz, JHoriiyak, Marsiua és Szeliste iulvakat uj adoraáuy- 
kép adományozza, miiitliogy ezeket elődjei is birták, ő maga 
is ])írja békésen. A bevezetés és beigtatás az aradi káptalan 
által történt szerdán, Márk evangélista napja ntáu ; de mint 
a káptalani jelentés szól, nemcsak Gerlistyei Jakabot igtatta 
be, hanem lestvéreit is, Kuryak Miklóst és Gerlistyei Istvánt. 
Az utóbbi kettőről a király igtatási parancsában nincs szó. 
Itt feltűnő, hogy Gcrlisthc és Rwdarya mint külön 
helységek említtetnek, — a mi egészen magán álló példa. Le- 
het, hogy íierlistyc és Rudaria egykor külön, de egymással 
éiintkező falvak voltak, melyek aztán összeolvadván, az igy 
nagyobbitott község majd Gerli sty ének, majd Rudariának ne- 
veztetett. 

1 500. évben a Geilistyei leányág maradékai, úgymint 
karánsebcsi Kiátli Anna és Marsinay Ferencz, mint felpere- 
sek, Ond)ozi György, mint alperes ellen a karánsebesi báni 
táblánál port indított, melyben kívántatott, hogy a családi 
bii'tok anyai része a felperesek és alpeies közt egyformán fel- 
os/tassék. A i)ör a báni t;'iblától II. János király elé került, 
a ki is ;i, kéli osztályt megengedvén, a karánsebcsi Ic'innak 
nicgh.'igyl.'i, liogy azt végreh;ijt:issa. Knnck kíivctkeztében ki- 
nic.ntídv V;ijd;i. lionaventuia kaiánscbesi porkoláb és Rratho- 
van Márton s/olgabiró, kik is KopMcisi. Valisora és Zhitna 
faluban az osztályt teljesítették, azonban ÍMcli.'idika, (/sebiiyak, 
P(!rlio (ni.i, Piihova), í*iilipetz, ( i c r I i s I ii y e avagy R u d e- 
r i M, l'.iliiia, né/ve, ;izt ()n!l»ii/y (lyörgy régi szokás sze- 
rint kivont- k;ii(l(l;il akad.'ilyo/l.i. 10 nii.ill a p("»r ismét II. Já- 
nos király elé k(.'rült. ki erre a/t határo/ta. iiogy Ondto/.y 
( }y(»i-gy ;iim:ik igazol;'isái-;i. miszerint a, peres jószágok t"»t, és 
nem ii leipereseket ill(!tik, :i sziikséges (d<ii';il<dvat herendy 
(iyíirgy hánn.ik és i'ijhdklár^.iinnk lM'miil;iss;i. l)e(v.l is ( )m- 
hozy (lyitigy az/al háliáll.ill.i, hog) nu-gluidil ván a pei'l, az 
ellenfelekel uj lii/on} i tváu) ainiik meghallgalására és íij itélet 
fogadására ;i kir. törvényszék elé idézte. Még 1508. évhen a 



74 A SZÖRÉNYI BÁNSiö 

pör a felek beleegyezésével különféle halasztásokat szenve- 
dett, — ekkor már a Gerlistj-ei fiú-ág is, u. m. Gerlistyei Pé- 
ter és György kezdte magát törvényesen a pörbe avatni, mig 
végre 1569. évben a királyi törvényszék előtt okleveleiket be- 
mutatván, és ezek megvizsgáltatván, május 21-én itélet hoza- 
tott. A felperesek részéről előmutatott oklevelek ezek : 

I. Ulászló királynak egy Tordán kelt igtatási parancsa. i) 
Ozorai Pipo temesi főispánnak Temesvárott 1410. évben 
kelt új adománya Gerlistyei István javára. 

Az aradi káptalannak egy igtatási jelentése 1484. évből, 
mely szerint Gerlistyei Jakab Garlistha máskép R u d e- 
ria, Prilipetz és más jószágok birtokába igtattatott Mátyás 
király uj adománya folytán. 

Mátyás királynak adománya 1488. évből, mely által a 
Valisora stb. részbirtokaiban rejlő királyi jogot Gerlistyei 
Jakabnak és testvérének Istvánnak és örököseinek adomá- 
nyozza, — valamint az aradi káptalannak ide vonatkozó igta- 
tási jelentése. 

Ellenben Ombozy György előmutatta az aradi káptalan 
azon igtatási jelentését, mely Izabella királyné igtatási pa- 
rancsa folytán kelt (esztendeje ismeretlen), és mely szerint 
Izabella királyné Turegova stb. említett falvakban létező ki- 
rályi jogát néhai Gerlistyei Miklós leányainak Sarának, Om- 
bozi Miklósnénak, és Annának, Dienessy Lászlóuéuak ado- 
mányozza. 

A budai káptalan bevallási levelét 1503. évről, mely 
szerint kolonithi Horváth Miklós özvegye Orsolya, Kopácsi, 
Zlatna, és Yalisora faluban levő részbirtokait, melyeket t. i. 
csere utján Margai Györgynétől nyert, Gerlistyei Jakab és 
mindkét nemű örököseinek beirta. 

Az itélet igy szól: hogy Mehadika, Csebnyák, Perho, 
Kovácsi és Turegova egész falvak és Valisora részjószág, a 
mennyiben ezek vétel utján szerzett jószágok, más itélet alá 



') A pörirat hibás évszámot küz*"'l, — Ulászló korában Gerlistyei 
Lászlót és Jánost találjuk, kik érdemeikért a Mebadikai családdal együtt 
Mehadika, Csebuyak, Parho stb. helységről királyi adományt nj-ertek. 
Eunek évszámát nem tudjuk. 



ES SZíjRKNY VARMEGyE TORTKNETE. 



ii 



fognak esni, (vagy mint gróf Kemény József irja : a Gerlis- 
tyeik vevési szerzeményeik.) A mi Gerlistye és Prilipetz falut 
illeti, minthogy Gerlistyei Péter és György nem az első ado- 
máuy-levelet mutatták elö, liaueni Mátyás királynak csak új 
adományát ; azután, minthogy Pipo néhai temesi főispán leve- 
léből kitetszik, hogy nevezett ingerálók szülei Gerlesthye 
falu birtokában régtől fogva vannak, és Valisora részbirtokát 
is Mátyás király uj adománya folytán tartják, — Gerlistyei 
Péter és György szept. 12-én Márga faluban nemes rendű 
ötvened magukkal jelenjenek meg a karánsebesi bán, porko- 
lábok és szolgabirák szine előtt, és esküdjenek meg arra. hogy 
cl nem titkoltak, és meg nem semmisítettek oly okleveleket, 
melyekből kitűnnék, hogy a nevezett három jószág a leány- 
ágat is illeti, A felperesek ügyvéde tiltakozott az ellen, hogy 
az ingerálók Turegovára nézve esküt tegyenek le. (Lásd Ter- 
regova.) 

Végre hosszas vitatások után 1569. deczember l<>-én 
oly törvényes Ítélet hozatott, hogy Gerlistyei György és Péter 
a leányágnak u. m. Fiáth Annának, Marsinai Fercnczuek 
és Ombozi (jiyörgynek Prilipecz és Gerlistye egész faluk- 
l)ól, és Valisora részjószágból a leány-negyedet készpénzzel, 
Thuregova részjószágból pedig a Icáuynegyedet csak Fiáth 
Annának é.s Maisinai Ferencznck hasonlólag készpénzzel 
űzessék ki oly móddal, hogy a prilipcczi, gerlistyei és valisorai 
negyednek és a tiibbi liái'om részeiknek örökös birtoka (íer- 
listyíii (Jyörgy és Péter, — a thuregovai leánynogyednek bir- 
toka pedig Ombozi ()ly<'»rgy és maradékainak tnlajdona legyen. 
(Gyulafehérvári káptalan levéltára, és Ai'pmlia I. k, 177 IvSO. 
la[i.) Nem sokára i'/után (Icrlistyei hirzsébut. karánsebesi 
Viíjda Hona iélc.ségd a fcnntimlíLett (íi'rlistvci (iyörgyöt és 
IVtcit előbb Tivaíbii- dános kaiánsobüsi porkoláb és a szol- 
gabirák ; utóbb Tompa István karánsebesi bán és iilnöktársai 
H/éke. (ilé törv<''nybe i<lé/te, még 1575. év t'lején ; és Teiregovu, 
J-{ok<)snieza, IMessiva, Kis IMiháld, máskép JSlidiádika, l'erhova, 
(>'sebn}:ik niili.ildiai keri'iletbeli, és l*rili|tee/. Ivuderi;i avagy 
(ííirlistye halmasi keriiletbeli lalvakbíin ré>/t kivánl. A bi'iii 
m(!gerösílé a karánsebesi alsó birósi'ig il életét, mely a/t kí- 
vánta, hogy az ali)eresek mutassák eb'i birlokjogadvat igazolú 



76 A SZÖRKNYI BÁKSÁG 

kiváltságleveleiket. Ezzel az alperesek meg nem lévén elé- 
gedve, az ügyet Báthory István erdélyi vajda itélőszékéhez 
fölebbezték, ki is oly ítéletet hozott, hogy mivel ezen jószá- 
gokból II. János királynak 1569. évi Ítélete szerint, a Gerlis- 
tyei leányágnak a leány-negyed már kiszolgáltatott, ennél- 
fogva e jószágok osztály alá nem jöhetnek többé. Ez Íté- 
lettel meg a felperesné nem levén megelégedve, — a pert a 
fejedelmi táblától Báthory István tulajdon személye elébe 
vitte. A per a medgyesi országgyűlésen, mely 1576. év január 
27-ére összehívatott, volt átvizsgálandó, és itt Wesselényi Mik- 
lós fejedelmi prothouotarius előadván az ügy állását, február 
3-án a fejedelmi tábla ítélete helyben hagyatott. (Nem 1575. 
év})en, mint az okirat hibás szövege szerint írja gr. Kemény 
József, Arpadia I. 181. lap.) Báthory István 1576. jan. 28-án 
jelenté be az erdélyi rendeknek lemondását a fejedelemségről, 
és a lengyel trón elfoglalására indult. Ez okból a peres 
felek ez időben az itélő levelet fel nem vehették, de kiadta azt 
a felek kérésére Báthoiy Kristóf fejedelem saját pecsétje, és 
Wesselényi Miklós itélőmester aláírása alatt, Kolosvárott 1578. 
év deczember 10-én törvényes alakban. (Gyulafehérvári káp- 
talan levéltára, és Arpadia I. 180 — 181. lap.) Gerlístyeí Ist- 
ván 1588 (?) tiltakozik az ellen, hogy Gerlistyeí György, Já- 
nos, és Miklós szováti Ombozy Miklós részbirtokait Prilípocz, 
E. u d a r i a, Mehadika stb. faluban az ő kizárásával megve- 
gyék. (L. Terregova.) Ezt az ügyet Báthory Zsigmond fejezte 
be 1598. évben, meghagy vAn a karán sebesi kerületnek, hogy 
Gerlístyeí István, János és ^liklós részbirtokai Prilipecz, 
R u d e r í a, Csebnyak, Parho stb. Szörény megyei faluban 
raegosztassanak, mindegyik félnek az őt illető i-észt kiadván. 
Báthory Zsigmond a Rudaria és Ruderia névalakot egyaránt 
használja. (Lásd Bolvasnicza.) — Egy eddig nem említett 
birtokos előfordul 1590. évben, a mennyiben akkor a mehá- 
diai kerületben fekvő Gerliste predium felét Tnardini Imre 
Ruszkai Jánosnak, Pálnak és Szentének adományozta. (Lásd 
Jablanícza.) 

A pörnek könnyebb megértésére közlöm itt a Gerlístyeí 
családfa egy részét: 



i-.r, .-/.(jkeny vaumkoye Törtenete. 



77 



Gerlistyc'i Jakab 
Szörényi báu 14y."> — ló* 



Miklós 
(Tárnok Fruzsiua) 



Sára 
(szováti Onibozy Miklós 
1541 — 1559.) 



Anna 

(Diénessj' László 

1541 — 1551.) 



Kata 
(Marsinaj' N.) 

Marsinay 
Ferencz 

György 



Ombozy György 

1566—1569. 

alperes. 



Ferencz 

1566-69. 

felperes. 

Az alperesek többnyire a másik csoportban vannak: 
Gerlistyei Gábor 



Gya-gy Péter Erzsébet 

1568. perbe avatkozó IfiGS. avatkozó (Vajda Bonaventura 
1575. alperes. l.'jTS. alperes. 1575. alperes.) 



Miklós. János. István. 

A pör leíolyásával meg lehet ismerkedni gróf Kemény 
.ló/scl" órtckezf'sében az Arpadia első kötetében, és Nagy 
Ivánnál INlagyarország családai IV. köt. 378 — 380. lap, mely 
közlemény egyébiránt gr. Kemény után készült. Említésre 
méltó még, hogy az 1603. évi összeírás szerint 10 portája volt, 
melyelí közül Gerlistyei Györgyre 7, Trawa Istvánra 1, Szabó 
Miklósra 1, és Nagy Ferenczre 1 porta esett. 

Veterán i tisztjei, kik e lielyen megfordultak, azt Rude- 
ria luilyett mindig llodrigónak hívják. 

Az l(i!)0~1700. évi összeírás il uderi;i falut a lial- 
mosi kerület alatt sorolja U'\ ; 1774. évben K o d i' r i a a znu- 
paneki zászlóalj területének nagyobbítására a hatáiöri rend- 
szerbe bevonatott. 

A katonai végvidék feloszhitásMnak kiu;ilian Kuderia 
az oliih-bánsági batárör-czredliez, és annak prigori századá- 
boz tartozott, liakosainidv .száma 1858. e\ben 1121 férli és 
J(J87 nö, mind oláh, azon kivül 1 l kalludikus néinet-eseb. 
és 1!)1 ezigány. Az ntolNÓ szándálás ^íMT) (dáli lakost inulal 
ki yr>'.> liázban. A lemplom épült l8L7.évbou, és pedig szilárd 
anyagból, valamint az isktdáé is. Mimlkettö azelőtt csak fából 
készüli. Területe 1 I8U1I hold, 25'.) öl. 



78 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Eudíiriu fekvése sóba sem változott. A liHgyoiiiáuy Draja 
nevű balászt említ, ki itt megtelepedvén, a falu keletkezésé- 
nek indítója volt ; mestersége iránti bajlamából nagyon is a 
szoros közé helyezkedett. Több alappal bír mindenesetre azon 
állítás, bogy érczkutatás adott okot a falu keletkezésére, mert 
Ruda olábul erezet jelent, és innen lett a Rudaria helynév. — 
Ezen feltevést támogatja a szomszéd Bania falu neve, mely a 
magyar »bánya« szóból származván, szintén bányászati tevé- 
kenységre mutat, mely e vidéket hajdan élénkítette. 

A Rudaria patak a Nera folyóba szakad annak bal- 
partjánál. 

Szörény megye bosovicsi járásában fekszik. 

Olimbolía, régenten Novak, és N o v a k f a 1 v á n a k 
is neveztetett. A helynév a szláv nyelvcsaládhoz tartozik, — 
a szláv glaboka szótól ered, — és csakugyan minden szláv 
országban előfordul. Fekszik a Bisztra bal partján. Karánse- 
beshez •'^/4 mérföldnyire éjszakkeletre. László nádor és opuliai 
berezeg, Krassó vármegye nemességével 1370. évben tartott 
gyűlésen a közbiztosság zavarói ellen Ítéletet hoz, ezen bűnö- 
sök közt említtetik AVolp, Ztyrw fia, N o u a k faluban (in villa 
Nouak) lakó királyi jobbágy. Legnagyobb valósziuűséggel itt 
a későbbi Nouakfalva, vagy Glimboka falut kell érteni, mert 
Krassó megyében, vagy a karánsebesi kerületben más ily nevű 
hely elő nem fordul. Zsigmond király 1430. évben rendeli, hogy 
János "Wolkzau . fia, György Péter fia, Wolzkan Bogdán fia, 
és Nowak Negota fia Bizere, Vaiszlova, Zavoy, és Kröcsma 
birtokába igtattassék. Ha nem állana azon fennebbi feltevés, 
hogy ama XIV. századbeli a mai Glimboka, akkor Novak- 
falva a maga nevét a Zsigmond király által említett Novak- 
tól, vagy még korábban más , a Gáraán családhoz tartozó 
Novaktól kaphatta. Hasonlókép alakult a Negotha személy- 
névből Negotcst (a mai Ohaba-Bisztra) falu neve. Fontos csa- 
ládi bonyadalom jeleztetik Zsigmond király 1433. évi levele 
által, melyet Radvicz Miklós keresztes lovaghoz, és a szörényi 
vár kapitányához intéz, és melylyel őt felszólítja, hogy Ka- 
lova, Vercserova, Szabadfalu, Ramna, (értsd Rafna) Mél Szla- 
tina. Novakfalva, Laczkan, Danilest stb, sebesi kerület- 
beli részbirtokokat Bizerei Miklósnak és testvérének Laczkó- 



K6 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 79 

nak visszabocsásHa. Ezen részjószágokat t. i. azelőtt Bizerei 
Lado és fiai bírták Zsigiiioml király idejében addig, mig iránta 
hűségben megmaradtak, de a pártoskodás szelleme őket is 
megragadván, Radvicz Miklós ezen jószágokat a király nevé- 
ben lefoglalta és igazgatta. (Sombory cs. Itára ; lásd a többit 
Bizere alatt.) Ez ügy sokféle alakulását 1438, 1439. 1447, 
1448, 1458, 1475, 1485. éveken át figyelemmel kisérhetni. 

Az egyezség, mely 1447. évben köttetett, és melyben 
Noachfalva is foglaltatott (1. Bizere) már a következő év- 
ben lényegesen módosíttatott, a tavaly egyezkedésbe foglalt 
némely falvakat kihagyván, másokat bevevén. Az aradi kápta- 
lan ugyanis 1448. évben azt Ijizonyítja, hogy Bizerei László, 
Lado fia, és Bizerei Péter, Péter fia ismét egyezségre léptek 
Bizerei Miklóssal és testvérével Lászlóval, mely szerint Bizere, 
Kalova, Plese, Meel, No vak falva, Wolya és Alsófalva 
egyik fele Bizerei Lászlót és Pétert, a másik fele az utóbb ne- 
vezett Bizerei Miklóst és Lászlót fogja illetni. Mind e falvak 
Temes vármegye karánsebesi kerületében levőknek mondatnak. 

A glam bokái név először az 1475. évi osztály alkal- 
mával említtetik, — addig a falu csak Noakfalváuak nevez- 
tetett. 

A (-íliml)()ka név must majd kirekesztő használatl)a jő- 
vén, mégis sokfélekép Íratott. 1483. évben Cí lumboka-ban 
Oprisa nevíí lelkész volt. 

Még a Zsigmond király korából származó pörrel össze- 
függ, hogy 1492. évl)cn bizerei (Jámán tJyitrgy maga és fiai 
nevében óvást tesz az ellen, miszerint Bizerei Jánt)s. néhai 
László lia, a maga részjószágait Vercserova, Kalova, ( i 1 o ni- 
b o k a, Meel, stb. eladhassa vagy elzálogosíthassa. (Tj. Iii/.ere.) 
A felek 1195. évben birtukpörükel, mely G lamboka-ra is 
kiterjedt, egyezséggel rendezték. Még ugyan ez évben líizeici 
.lános a karánsebesi és b(H/afői kerületben fekvő Bizeii', Ka- 
lova, JJawna, (í 1 am b o k a, Meel, Zhitena, stb. lés/birtokait 
(lámán ()lyörg}iiek elzálogosílja. 

A család ügyeiben oly igíui szerepelt Bizei'cM Mikb'ts 
h!án3a Krisztina, Töi'ök János neje, 15(11). évben (i 1 o m b o k a. 
és aj)jánal< más jószágaiból hozományi i'észt követidi a s/i>ré- 
nyi bánok előtt, igényeit (iámán Clyörgy kielégítette. 



80 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A Szörényi Lánok Gerlistyei Jakab és Macskási Péter 
1499. évben Gámán György és Bizerei János azon panaszára, 
hogy az előbbi bánok a panaszlók azon pőrét, mely G 1 o m- 
b k a faluhoz tartozó erdejük határaira vonatkozik, eh'uté- 
zetlenül hagyták, és hogy e miatt sok kárt és elnyomást szen- 
vednek, a karánsebesi kerület Sebesen tartott gyűlésén ítéle- 
tet hoztak, oly értelemben, hogy miután a panaszlók okiratot, 
melyben a kérdéses erdő határai leirva volnának, elő nem mu- 
tathatnak, azért Bizerei János eskü alatt jelölje ki az erdő 
határait a helyszínén, — az eskü elfogadására pedig kiküldet- 
tek Ulpari György karánsebesi szolgabíró és egy korcsmafalvi 
nemes, Nagotha. Bizerei János a glimbokai erdő határait, me- 
lyek egyszersmind a királyi erdőt is elválasztják, a Nagy-Lozna, 
Pades-Lozna, a Ponia hegyet, ^) néhány utat, sziklát, fenyő és 
bükkfát jelölt ki, a miből érdekes megtudni, hogy a Pades 
hegyen, Glimboka és a zsidóvárí vár határai érintkeztek. Ez 
eskü alapján az erdő ily határok közt a két panaszlónak oda 
ítéltetett. (Sombory.) 

II. János király 1561. évben az ő kanczellárjának Csáky 
Mihálynak részjószágokat adományoz Kalova, Vercserova, 
G 1 a m b k a, Meel stb. faluban, Temes vármegye karánse- 
besi kerületében. Ugyancsak II. János király 1563. évben öz- 
vegy Bizerei Péternét felszólítja, miszerint Bizere, Kalova, 
Plese, Vercserova, Glamboka, stb. falvakat a rokonok ke- 
zébe visszabocsássa. A Gámán és a Csulaí család közt 1566. 
évben a karánsebesi ispánok előtt egyezség jött létre, a Bíze- 
reiek némely birtokaira, nevezetesen Maal, Glomboka, 
Ravna, Vercserova, stb. falura nézve. Báthory Kristóf erdélyi 
vajda 1576. évben uj adományt ad Gámán Annának G lom- 
bokára, (lásd Kalova.) Várkonyi Jánosné Borbála 1577. 
körül, G 1 e m b k a, Mái, Vercserova, Apadia és más Gámán 
jószágokból negyedrészt követelt. 1578. évben Csula Boldi- 
zsár Rawna, G lomb oka és Mái falu rés/jószágait 190 frt- 
ért zálogba adta Józsika Jánosnak. Azonban Gámán György 
mint osztályos atyafi és szomszéd több jogot tartván reá, ezen 
részjószágokat Jósikától elperelte. Erre előáll Csula Boldi- 



») Most is létezik e uóveu. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYF TÖRTÉNETE. S] 

zsár és magáénak vallja a jószágot a miért is a töl•véuy^zék 
azt kezéhez visszabocsátani rendelte. Ez történvén, Csula Bol- 
dizsár a jószágot Pribék Jánosnak zálogosította el. E miatt 
Gámán György a karánsebesi törvényszékhez fordult, és olt 
letette a jószág árát, nehogy Csula Boldizsár a jószágot ide- 
gennek, hanem csak neki elzálogosíthassa. Ez az út ugy lát- 
szik, czélra vezetett, mert 1580. évben Gámán György, Fe- 
rencz és Miklós új adomány folytán Glamboka stb. falu 
részbirtokába igtattatuak, de ugyan ez évben tiltakoznak Csik- 
lan Pálné és fia János, valamint Rakoviczay János és Mátyás 
ezen uj adományozás ellen, mely alkalommal először kimon- 
datik, hogy Novakfalva máskép G 1 e m b o k a-uak nevez- 
tetik. — E falu Szörény vármegye karánsebesi kerületéhez 
tartozott, az új adományozásban foglalt többiekkel együtt. 
Ezen falvakra nézve még szintén ez évben pör keletkezett 
Gámán Miklós, és Anna, Fiáth Lajosné közt. (lásd Kalova.) 
Ezen utóbbi 1584. évben Alsó- és F el sö-G 1 e m b o k a, 
Gbrcsia, Mái, és más Szörény megyei falvakra nézve egyezsé- 
get köt Gámán Miklóssal jószágfelezés alapján, és a Báthory 
Kristóftól nyert adomány félretétele mellett. (Lásd Kalova.) 
Egyedül csak Benczencz Hunyad megyei falu szolgált még 
pör tárgyául, de végre erre vonatkozólag is 1588. évben létre- 
jött az egyezség. Az utóiibi esztendőben Gámán IVfiklós ösz- 
szehívta atyafiait, hogy az ő jószágaiból a leány-negyedet ki- 
hasítván, azt r()kon;iiu;ik kiadjn. De a negyednek kiosztása 
fölött a rokonok isnu'-t összozördültek, melynek ez évben egyez- 
wég vetett véget oly f onnan, hogy Duma .Iáuos az ő atyafiai- 
val egyetembon tartozzék 12 forintot megtéríteni Horváth 
Ferencznck, és Marg;iy (jlyiirg.) nek (J lom boka nevíí falu- 
ból, és a Péter Román novii h.'izjohhágyot r.'iadni. Még 1588. 
évben óvást tesz (lám.án (lyörgy azon egyezség ellen, melv 
(iámáii Miklós és Anna (Fiáth Liijosné) közt G 1 o m b o k a 
Máll'alva, Apadia stb. fiilura nézve lélie jötl ; 151)2. évben pe- 
dig G 1 e m b ok a örökségét kivánj;i Gániáu .lános után. liá- 
tii(ny Zsigmond fej(Hlclem 15!»7. é\ lieii uj adományt ad Török 
Advigámik, M;i(ískási Péter niíjéuek, ;i Szt)réuy megye karán- 
Nelx'si kerületélten fekvő fai\ak Ohresin. Gl:imbt>ka stl). 
réazl)irtok;iii'a., a nii'l\ckMek már ősei vollak liábcn ill.iii bjito* 

A HZŰUÍJNVI IIÁNH/Ul ím HaiJUl^NY VÁIIM. TÍ^UrftNKTR. 



82 A SZÖRÉNYI BÁN6ÁG 

kosai, és a melyeket o is bír jogszerűen. (Lásd Obresia.) Beth- 
len Gábor új adományt ad 1628. évben Gámán Margitnak, 
Mohácsi Istvánnéuak_, és bugának Gámán Sárának a Szörény 
megyei G 1 o m b o k a, Mái stb. puszta részbirtokára. Xeve- 
zett Margit még ugyan ez évben férjének. Mohácsi Istvánnak 
Kalova, G 1 e m b o k a, Yercserova; Prebul, stb. részbirtokait 
600 forintért elzálogosítja. (Lásd Kalova.) Voltak azonban 
a Gámánokon kivül még más bh'tokosok is ez időtájban a 
községben, mert Macskási Ferencz és felesége Mikla Mag- 
dolna 1632. évben azt vallották, hogy midőn leányukat Bor- 
bálát nőül adták Eada Jánosnak, egy részbirtokot G 1 e m- 
b k a faluban kezére ereszték. Veres Ferencz Szörény vár- 
megyei szolgabíró 1636. évben Gámán Sárát a leány-negyed- 
del megkínálta Felső-Obresia, Glomboka stb. faluban, (1. 
Obresia) Gámán László 1650. évben, és újra 1656. évben elzá- 
logitja itteni részbirtokait Gámán Györgynek és Miklósnak 
(1. Kalova.) A glimbokai kenéz és segédje egy tauúvallatás- 
ban 1699. évben Macskási Péter Szörény megyei főispán érde- 
meit elismeri és bizonyítja. 

Az 1690 — 1700. évi összeírás G 1 e m b o k á t mint Ka- 
ránsebes kerlüetbeli falut sorolja fel. 

Hogy Glimboka mikor került katonai igazgatás alá, 
nincs feljegyezve; alkalmasint akkor, midőn 17 74. évben az 
oláh-bánsági határöri zászlóalj területe nagyobbittatott. Egy 
hivatalos közlemény szerint azonban a kamarai kincstár 1783. 
évben engedte volna át e falut az oláh-ilhr határőrezrednek. 

A végvidéki katonai rendszer megszüntetésekor Glim- 
boka az oláli-bánsági határőrezred ohabai századához tarto- 
zott. Területe 11295 hold, 1149 öl; 204 házban van 1586 
oláh hikos ; van g. n. c. plébániája és iskolája. 

A hegyek és erdők nevei: Dialu Askuzitu, Pojaua- 
Bradului, Stinna Batrinua, Obersia Glimbocsiés Kulmia Gla- 
vauuluj, 

A területen folyik a Bisztra folyó, a Ramna, AValia 
Glimbocsi, Purkeritza, Ponorna patak. 

Glimboka határos keletre ^/^ mérföldnyire Ohaba-Bi- 
sztra, délre egy órányira Waar, nyugotra \'a mérföldnyire 
Obresia faluval, éjszakra a Biiztra folyóval. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 83 

Cíoiljaii patak Oseruivir Legyen ered, és Domasniához 
3/4 órányira éjszak felé, a Domasnia patakba ömlik, annak bal- 
partján. 

A G d i á n begy Latárpontot képez e megye, Erdély 
és Oláhország k«3zt. Terregovától keleti irányban. 

Olino^ lásd G y u r 0. 

Goletz falu fekszik a Tilvu Petricsilli nevű vidéken 
eredő Goletz csermely mellett a Kuránsebesröl Orsovára ve- 
zető országút jobb oldalán, de a Temes folyó bal partján kö- 
zel Petrosnicza és Bukosnitza faluhoz. Mátyás király 1468. 
évben Orményesi Lászlónak és Lajosnak_, és Macskásy Jakab- 
nak a karánsebesi kerületben fekvő G o 1 i e c z, Padurencz. 
Miraja, Petrosnicza, Bokosticza, Valisora, és Csernecz falura, 
melyeknek birtokában már őseik voltak, és ők maguk jelenleg 
is vannak, uj adományt ad ; egyszersmind megparancsolja az 
aradi káptalannak, hogy az adományosokat beigtassa. Alig 
szükség mondanom, hogy az Orményesi család ugyanaz a 
Fiátlital. 1501. évben Fiáth Lajos és László közt egyezség 
jött létre Golacz stb. falvakra nézve. IL Lajos király 1525. 
évben Fiáth János leányának Katalinnak apja jószágai : 
Bukin, Cseresnya, Golecz, Petrosnicza és Bolvasuicza felét 
adományozza a kir. joggal együtt. Fiáth Ferencz 1531. tiltako- 
zilv az ellen, hogy János király G a 1 a c z (más helyen G a 1 a c h) 
Piokosnicza stlj. falvakat eladományozhassa. (L. Örményes.) Fi- 
áth Zsigmond, Aíiklós és János 1613. évben tiltakoztak, hogy 
Báthory Gábor i'ejedeleni a Szörény megye karánsebesi ke- 
rületében fekvő Valisora, Golecz, Szlatina stb. falvakat cl- 
adonu'inyozhassa. A fejedelem ugyan ezen esztendőben a 
nagyváradi káptalan requisitorainak meghagyja, hogy Fiáth 
Zsiginondnak mind a/oii okleNchjket átirathan kiadják, nudyek- 
ből Bukin, Pojan, G h o 1 (í c, z. ( )rményes stb. falura való jit- 
gait igaz()lli:itJ!i. Fiáth Miklós manidékai : Fiáth Erzsók as/- 
szony Vajda Jstván felesége, — Fiáth Mara, (jiámán Miklósné. 
— Kricsovai Ferencz liiigai Kricsovai Anna és Borbála, kik 
Kricsovai Péterné Fiáth Jíatalin után maradtak, 1616. évben 
:i.zt kiWetelték, hogy őket.niint h'ányfigbelieket egyenh'i osztály 
illeti :i (jeliciens VlÁWi Ijmjos (?) jós/ágából, mint a liuág;it, 
a/.iiii írs/cii luhil. mely úgyis rájuk maratlt, atyjuk Miklós után 



04 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Bukin, Pojaua, Polianka, Petrosuicza, Valisora, Szaclova, Ör- 
ményes, Alsó- és Felsö-Gyuro, Fenes, Kriva és G o 1 e c z nevű 
faluban. Az atyafiak közti pernek egyezség vetett véget, mely 
az atyafiságos rendre nézve kissé homályos. Az 1603. évi por- 
talis összeirás Fiáth Lajost 3, Fiáth Jánost 1 portával tün- 
teti fel. A katonai határvidék fennállása korában Golecz az 
oláhbánsági határőrezredhez és annak szlatinai századához 
tartozott. Van itt szilárd anyagból 1840. évben épült templom, 
de hol a bukosnitzai plébánus végzi a teendőket. Nevezett év- 
ben egy Terebuga Mária nevű őrvidéki asszony kukoricza ka- 
páláskor egy ládát talált török ezüst pénzzel, a melyért vizs- 
gálat alá vonatott, mert a pénzt kézalatt eladta. 

Lakosai oláhok, számuk 1858. évben volt 490. 1872-ben 
599. Területe 6273 hold, 282 öl, rajta 55 ház. Szörény megye 
visszaállítása után a karánsebesi szolg. járásba osztatott be. 

Golecz, hegj az Al-Dunánál, a Veterani barlangtól 
száz lépésnyire. A ponyikovai barlangot átfutó, aztán a Du- 
nába siető Ponyikova patak, a 2556 láb magas Golecz hegy- 
ről ered. A barlang maga a Sukuru hegyet átfúrja. Különben 
a dubovai határban fekszik. 

Globiikrajova. A Krajova patak szolgálván mellékné- 
vül, a falu neve lett Globukrajova, holott régenten csak Glob- 
nak Íratott. Izabella királyné 1547. évben a miháldi kerület- 
ben fekvő Jablanicza és Glob falvak, és több predium rész- 
birtokairól uj adományt ad Sebessy Mihálynak, ki előtt e 
jószágokat a hűtlenségbe esett Szenté Pál birta, (L. Jablanicza) 
később Jablanicza és Glob és a hozzá tartozó prediumok 
idegen kézre kerültek, a miért Sebessy Mihály gyermekei 1564. 
évben Osztrovy Gáspárral egyezségre léptek, hogy segítsé- 
gével azokat visszaszerezhessék. (L. erről Jablanicza.) Bizonyos 
Wkmyr István 1557. évben Kuptore, Halandiu ésGlosy 
(igy, Glob helyett) nevű prediumjáuak harmadrészét elzálo- 
gosítja Buszkai Mártonnak és Jánosnak 40 forintért. A me- 
hádiai kerületben fekvőnek mondatik 1590. évben, a midőn t. i. 
Tuardini Imre felső Glob pusztát, és a 1 s ó G 1 o b részbir- 
tokáuak felét Buszkai Jánosnak, Pálnak és Szentének adomá- 
nyozza. (Lásd Kuptore és Jablanicza.) A karánsebesi kerület 
1603. évi összeírása szerint Glob faluban Osztrovy Gáspár 3, 



Í:S SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉKETE. 85 

Szegedi János 1, Simon János ^'4 portával van megadóztatva, 
K i S-G lob faluban Vukmer 1, és Sebestyén Péter 1 portával. 
A Vukmer név Halandiu birtokosai közt is fordul elő. Az 
16ÍJ0 — 1700. évi összeirás GlobulKrajovy néveu a me- 
bádiai vagy orsovai kerület alá sorolja. 

Ugy látszik, hogy 1769. évben, midőn a zsupaneki zász- 
lóalj alakittatott, Globu Krajova még nem vonatott be a kato- 
nai területbe, de igen is 1774. évben, midőn ezen terület tágít- 
tatott, és a zsupaneki zászlóaljból az oláhbáusági zászlóalj 
szerveztetett. Ez idő tájon Korabinszky térképén Gleba 
Krajova néven tünteti fel. 

A végvidéki szervezet utolsó éveiben a falu az olábbán- 
sági határőrezredhez, és annak petniki századához tartozott. 
Globukrajova fél órányira Petniktól éjszak felé fekszik a Kra- 
jova pataknál, és pedig 78 lábbal magasabban, niintMehádia. 
A falun keresztül vonul a Petnikról Mehadikába vezető ut. 
Határos a faluval keletre Krusovetz, Kuptore ; uyugotra La- 
pusniczel, délre Petnik, és a ívalva vidék, éjszakra Mehadika. 
A falut következő hegyek környezik : keletre Bellekiu, Paskan 
és Tilva 480 lábnyi magasságban, nyugotra a Krajova patak- 
tól jobl)ra Klanivir, balra Tresty, hol a legtöbb gyümölcskert 
van ; a petniki rész felé Streny, a melynek dombjain kaszálók, 
gyümölcsösök és szántók egymást váltják fel ; éjszakra van a 
Szlatinik völgy, melytől nem messzire a Dialu Kimeschi, mely 
vidék sziklás, de mint a Krajova forrásának holye, említést 
érdemel. A helység területén még a Szlatinik, Strimb és Bol- 
likin folynak, melyek mind a Krajova patakkal egyesülnek. 
Globu Kriijován van temidom és iskola. A közigazgatást egy 
káplár teljesítette a végvidéki szervezet idején. Most e falu 
Szörény megye terrcgovai járásához tartozik. Területe 2615 
hold, 1116 öl, 78 házban lakik 736 oláh. 

(jlloburou. Szih'ény vármegyében a Hala folyó mellet ( 
feküdi, (« lob SOI- falu, nielyi;! H:'ithory Zsigmond erdélyi 
vajda 1584. és 158ÍI. évb(>n, Ku])t()re Inluval együtt Jósika 
Istvánnak .'idoniúnyozott. (Fiúsd Ivnptoi(«.) A P.ila folyó nem 
egyéb, mint a |{(da i)atak, avagy a líela-lleka. Tndjuk, hogy 
Korniareva falu a líaiina és Oliaba patak összefolyásánál fek- 
szik, — igy alakul aKorni;irev;i p.it.ik, mely rövid folyás után 



86 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

a Bela-Reka uevet veszi fel. Globureu falu ma a Korniareva 
patak mellett fekszik, és így a XVI. századi fejedelmi ado- 
mány csak ugyan azt mondhatta, liogy a Bála folyónál talál- 
tatik Globsor falu, a melyben tehát Globureut fel kell ismer- 
nünk. — G 1 b néven említi a mehádiai vagy orsovai kerület 
alatt már az 1690. évi összeirás. Globurea 1769. az akkor 
alakított zsupaneki oláh zászlóalj egyik századát, és az utób- 
binak székhelyét képezte, hét faluval. (Lásd Zsupánok és Ka- 
ránsebes,) ebből lett 1774. évben az oláhbánsági zászlóalj, — 
egyesítés folytán az oláh-illír ezred. Ebben Globurea 6 
faluval együtt egy század területét képezte. Utóbb az oláh- 
bánsági határőrezredhez, különösen annak mehádiai századá- 
hoz tartozott. Az itteni templom 1776. évben épült, melyben 
g. n. e. plébánus tisztjét végezi. A ház-birtokos család 85. Van 
szilárd anyagból épült iskolája, és katonatiszti lakás is. 1828. 
évig itt volt a század állomási helye, de akkor ez innét Mehá- 
diára tétetett át. Globureu magassági fekvése egyenlő Mehá- 
diával, különben a Maliniak és Orlo nevű kopasz hegyek közti 
völgyben terül el. Mind a két hegy sok vizszakadást mutat, 
és a falu nagy esőzések idején elöntés veszélyének van kitéve. 
Határában semmi erdőség nincs, patakok sincsenek, az egyet- 
len Belarekát kivéve, mely a falu bal oldalán folyik. 

Globureu Szörény megye orsovai járásához tartozik. Te- 
rülete 1842 hold, 1071 öl. Népesíti 605 oláh lakos, kik g. n e. 
vallásúak. 

Gropile_, hajdan falu a karánsebesi kerületben. Ezt Nov- 
csa Miklós bírta számos más faluval ezen vidéken ; de hűtlen- 
ség bűnébe esvén, János király 1534. évben az ő jószágait, 
közte Gropilét (alább Gropyla) Fiáth Ferenczuek adomá- 
nyozta, kit 1535. évben beigtatott Országh György és Fe- 
rencz tiltakozása mellett. (Lásd Dalcs.) 

Gföréuy, hajdan vár Mehádia környékén, melynek köze- 
lebbi fekvését még nem ismerjük, Albert király 1439. évben 
kétszer lépett conventióra a két Hunyadi Jánossal, hogy a kü- 
lönben is parancsolatjuk alatt álló Szörény, Gcwryn (má- 
sutt Gewren) Orsova, és Miháld királyi várak védelméről gon- 
doskodjanak. E czélra a Hunyadiak sajátjukból nagy összege- 
ket fordítottak, a melyek biztosítására a király nekik Temes 



És SZÖRÍiNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. 87 

és Bodrog megyében nagy keriileteket elzálogosított. Erzsébet 
királyné is szintén 1439. évben Kecskeméth mezővárost Pest 
megyében, és Csongrád nevű birtokot (possessiót) Csongrád 
vármegyében zálogba adja Káthay Lászlónak, Mihálynak, 
Fülöpnek, Jakal) egri prépostnak, és Miklós borsodi főes- 
peresnek, szintén egii kanonoknak, — mindnyájan Káthay 
Mihály fiainak azon 2500 magyar arany forintért, melyet 
a nevezettek a királynénak kölcsön adtak a török beroha- 
nások torkában levő Zewrin (Szörény,) Cxewren , Orsova , 
és Miháld várak feni artására. Az erről szóló okiratot Hor- 
nyik János másolatból közli: »Kecskeméth viszonya a Kis- 
Kunságlioz« czimü értekezésével az Uj magyar Múzeumban 
1853. I. köt. 337. lap, de némi hibákkal, melyek közül csak 
azt említem, hogy nála a vár neve »Beureu« Gewren helyett. 
Hogy e váraknak mily nagy fontosság tulajdoníttatott, kitet- 
szik abból, hogy I. Ulászló király is 1440. évben a két Hunyadi 
Jánosnak, Vajk liainak, azon érdemükért, hogy a Duna men- 
tén, az ország szélén fekvő várakat, nevezetesen Orsovát, Sze- 
rényt, Miháldot (Mehádiát) és Gr y e w r c n-t, más erősségekkel 
együtt, a melyeket aklcor kezük alatt tártának, ügyesen a tö- 
rökök ellen védelmezték, töbl) Hunyad vármegyei falun kivül, 
Bosár Temes megyei lielységet adományozza. Ugyan csak I. 
Ulászló király 1443. Csornai Mihálynak és Balásuak és tár- 
saiknak Rékást és Zegfi-házát Temes megyében elzálogosítja 
azon 5000 arany forint l)iztosítására, melyet Szörény ,G e w r y u, 
Sebes, Miiiáld, Orsova stb. királyi várak védelmére sajátjukból 
kíiltöttck. Hasonló értelemben a király szintén 1443. évben, 
megint Csornai Mihálynak és Balásnak Rékast és Sólymost 
adományozza, mert Albert király idejétől fogva Szörény, Gew- 
ryn, Orsova, Peeth, Sebes és Miháld kir. várakat hösiosen vé- 
delmezték. Micsoda luáborus vihar sodorta el c várat a föld 
Hzinéről, erről régi emlékeink hallgatn.ik. 

Gubaiiacliva, hajdan prodium SzíUény megye mohádiai 
k<'rüh'téb(íii. Tu.irini Imre 1590. őzen puszt;i felét Ruszkai 
Jánosnak, Pábiak és S/.(Mitéii(>k adíMuányozz.i. (Lásd .lab- 
lanicza.) 

()lyui'(), li.íjdaM í;ilii a karánsubosi korUlotben. Birta 1467. 
évben ( )iiiiéiiyes Ijudo, Li ez évben jószág-kitzösségre léped :i 
MiiliKikiakkal oly czéllHl, hogy a túléltí fél annak biriokait ínö- 



88 A SZÖRKNYI BxVNSAG 

kölje, a ki magtalan meglial. E falvak közt vau Örményes, 
Gy wr ow, Szadova stb. 1501. évben egyezség jö létre Fiáth 
Lajos és László közt Gy wro stb. falura nézve, 1578. évben 
G y w r 0, Nagypatak, Székestelek említtetnek, mint a Fiáthék 
részbirtokai. — Fiáth Fereucz 1531. évben tiltakozik, hogy 
János király G w r o, Fenes, és a többi Fiáth-féle jószágokat 
a leáuyágnak adományozhassa. Ugyan ö 1535. évben János 
király adománya folytán G y w r o és Novcsa Miklós más jó- 
szágainak birtokába igtattatik. Báthory Kristóf vajda 1579. 
évben Fiáth Lajos, László Ferencz, Miklós és Jakabnak a 
Szlatina stb. faluban és Gywro prediumban rejlő kir. jogot 
adományozza. (Lásd Örményes.) Fiáth Zsigmond, Miklós és 
János 1613. tiltakoznak, hogy Báthory Gábor fejedelem 
Fe 1 s ö- és A 1 s ó-G i u r o. Fényes, Kriva, Golecz, Szlatina, 
stb. falvakat eladományozhassa. (Lásd (jrményes.) Mind ebből 
kitetszik, hogy Gyuro a mai Armönisch és Fönisch környékén 
feküdt, hol tán ma is egy zúg fentartá nevét. Ruszka falunál 
éjszak és nyugot közt a G 1 i u o hegy emelkedik, és ez kellő 
irányt ad a falu fekvésére nézve, mely csakugyan Terregova 
és Ruszka közelében szerénykedett egykor. A falu neve csak- 
ugyan többször G 1 i n nak is iratik. 

Bethlen Gábor 1628. évben meghagyja Szörény megyé- 
nek, hogy a Fiáth Ferencz, Miklós és László után Fiáth Já- 
nosra, Zsigmondra és Miklósra szállt birtokokban, — melyek 
közt G i u r e ö is előfordul, egyenlő osztályt foganatosítson. 
Fiáth Ferencz 1531. tiltakozik az ellen, hogy János király 
A 1 s ó-G y w r és F e 1 s c ^Y-G y w r o stb. falvakat eladomá- 
nyozhassa. (L. Örményes.) 

Halaiidin^ hajdan predium Szörény vármegyében, mely 
majd a mehádiai, majd a karánsebesi kerületben fekvőnek 
mondatik. Eleinte a nemes Kasztrucz család lehetett itt bir- 
tokos, mert 1519. évben Kasztrucz Mihály de Halandyn, 
mint kir. ember és szomszéd részt vesz a Plugoviczaiak statu- 
tiojában. (L. Plugovicza.) Farkas Miklós 1550. évben itten 
a mehádiai kerületben fekvő részbirtokát eladja Krassay Mik- 
lósnak; losonczi Bánfy Mihály pedig 1552. évben halandini 
részbirtokát elzálogosítja. Wkmyr István 1557. évben három 
prediumjáuak, úgymint Kuptore, H o 1 1 a n d y n és Glosy har- 



És SZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 89 

madrészét 40 forintért elzálogosítja Ruszkai Mártonnak és 
Jánosnak, kiknek azonban semmi részük ne legyen az ott már 
létező jobbágyokban ; szabadságukban állván jobbágyokat oda- 
telepíteni, kiket aztán a visszaváltás idejekor ismét elvihetnek. 
Erről a karánsebesi ispánok bizonyító levelet adnak. 11, Já- 
nos király 1569. évi átiratában Halandin a karánsebesi ke- 
rületben fekvőnek mondatik. Olykor H e 1 e n d y n-nak irutik. 
(Lásd Terregova, Hidegpatak, Podmel.) — Ezen pusztának a 
nevét fentartotta egy uttakaritóuak háza, mely Hallandin-uak 
neveztetik mai napig, és a karánsebes-mehádiai országúton, a 
korniai völgyben, ^j^ órányira Krusovetz alatt áll. 

Halmos^ lásd Almás. 

HanzaroVíi, a Bizerei család egyik hajdani birtoka Szö- 
rény megye karánsebesi kerületében, vagy Temes megyében, 
ha ezen kerület is oda tartozott. Bizerei János 1495. évben a 
karánsebesi és borzafői kerületben fekvő Bizere, Kalova, Vcr- 
cserova, Glimboka, Ohabicza, Hanzarova, Bolvasnitza, 
Apadia stb. részbirtokait Gámán Györgynek elzálogosítja. 
Ugyancsak Bizerei János 1515. évben a Szörény megye karán- 
sebesi kerületében fekvő Bolvasnitza. és He nze róva har- 
madrészét 80 arany forintért Lázár Mátyás karánsebesi bíró- 
nak elzálogosítja. II. János király 1561. évben az ő kanczcl- 
lárjának Csáky Mihálynak néhai Bizerei János részbirtokait 
Glimboka, Vercserova, Bolvasnitza, H a n z a r o v a stb. Temes 
megyei karánsebesi kerületében fekvő falvakban adományozza. 
Ugyan ezen király 1563. Bizei'oi János összes részbirtokait 
előszámlálja, melyek, midőn magtalan meghalt, a töbl)i osz- 
tályos atyaliakra szálltak. (Lásd Bizere.) Hanzarova Karán- 
sebcs és a ma Krassó megyei Apadia közt fekhetett. — Bize- 
rei Miklós és László közt hosszas birtokpör folyt. A felek végre 
1475. b(!leuntak, és egymással oly osztályra léptek,hügy H e n- 
sorowa, liolvasnitza, és más Temes megyének sehesi korület- 
beli falvai két harmadában Miklóst, egy harmadában Lászlót 
illessék. (L. Bizere.) 

Ilcniyák, liajdan l'alii a lialmosi kerületben. Mátyás 
király IIHI. évben iij adományt ad Gerlistyoi Jakabnak a 
lialniosi kerületben fekvő Uiidaiia. rrili|»(t/. Ii<'in\ak. Mir- 
siua stb. faluról. (í<ás(l ( iciiist ve) 



90 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Hei'zesth, máskép H o r z f a 1 v a. Kinisy Pál 1485. év- 
ben Bizerei Miklóst, mint Rakoviczay Lászlónak Rakovicza, 
Zkrocz, Ohaba, Kzyn, Jaasz, Herzesthe és Vaar nevű jó- 
szágainak bitorlóját, azokból kidobatja. (Lásd Bizere és Ba- 
kovicza.) Más oklevélben a Rakoviczay család jószágai gya- 
nánt ezek soroltatnak elő : Rakovicza, két Szabadfalu, Szlatina, 
Mészfalva, Horzfalva, Alsó- és Felső-Keszin. Ebből nem 
csak a már elpusztult falu bajdani fekvése Vaar = Mészfalva 
közelében tűnik ki, hanem a Horzfalva és Herzestb név azo- 
nossága is. A Horzfalva név az aradi káptalan egy 1458. 
évi levelében fordul elő, melyben Horzfalva, mint Bakoviczay 
Jakab egyik birtoka Temes megyében Karánsebes vidékén 
felsoroltatik. (Macskásy cs. Itára.) A falu ma nem létezik. 

Hiabeg. Kis csermely, mely a ruszkai völgyben Terre- 
gova közelében délről éjszak felé foly. 

Hidegpatalí, a Kallián hegy délnyugati oldalán ered s 
a Szarko délkeleti és ISÍevoj déluyugoti oldaláu eredő cserme- 
lyekkel, valamint a Pojanile-Iualte, Cserni-Vér,Kraku Matiki, 
Dobri-Vér és Mlecs hegyekről, meg a Kosia oldaláról lero- 
hanó csermelyekkel növekedik. (Hunfalvy J.) Mások szerint a 
Hidegpatak egyenesen a Szarko hegységből ered, és a Pojana 
Busky (azaz ruszkai mezőségen) vidéken aHidessel cser- 
melyt magába felveszi. A Hideg eleinte délre tart, de Buszka 
falutól kezdve éjszakra csavarodik, és Terregova mellett a Te- 
mesbe ömlik, ezen folyó jobl) partjánál. Szélessége 2 — 3 öl, 
mélysége 1 — 2 láb. 

Hidegpatalí, hajdan predium a miháldi kerületben, 
melynek fekvését a hasonnevű patak mentén találjuk. Az aradi 
káptalan 1392. évi bizonyítványa szerint Kristofor, Kyzeni 
András fia a miháldi kerületben fekvő H y d e c h és Temosin 
részbirtokainak eladásához maga részéről hozzájárul, ugy mi- 
ként ezt az ő atyafiai Dés fiaival megállapították. Az említett 
káptalan 1409. évben Péter, Dés fiával átiratban közölte mind 
azon okiratokat, melyek Themes és Hydekfalu birtokára 
vonatkoznak. Hunyadi János kormányzó 1447. évben Teme- 
selyi Désnek és Lászlónak, Péter fiainak uj adományt ad The- 
messel, Terregova, Urbacsyeu, Alsohydeg, felső Kriva, 
Patak, Krusocz stb. lészbirtokára. A miháldi kerületben fekvő 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETÉ. 91 

Thuregovíi, Krusovccz falu, H i d e g p a t h a k és Themesel 
prediiiin iránt 1 548. egyezség jön létre Lázár Miklós és Mi- 
hály, mint porvesztesek közt és Bánfy Losonczy Mihály és Bé- 
kés László közt. Ugyan ezen Bánfy Losonczy Mihály 1552. 
évben a Karánsebes vármegyében fekvő Hideghpathak, 
Krussovetz stb. prediumot elzálogosítja. E tárgyról szóló egy 
más 1552. évi levél ezt igy mondja, hogy Losonczi Bánfy Mi- 
hály, Patak és Helendin predium részbirtokait elzálogositá, 
— mi a Patak és Hidegpatak predium azonosságára mutat. 
(Lásd Gavosdia, Temosely, Mehádia, Patak, Terregova.) 

Hidegpatak predium sokszor egyszerűen Patak néven 
fordul elö. (Lásd azt.) 

Horova, ily nevű falu létezett a Klissurában Dubova és 
Ogradena közt. Most nyoma sincs. A határvizsgáló bizottság, 
mely 1747. évi őszszel e vidéken járt, hogy a déli részek meg- 
védhetőségéről jelentést tegyen, még ezen falut megemlíti. 

Horzfalu, máskép Herzesth, lásd azt. 

Hosszuinezü, hajdan falu a mehádiai kerületben, Zsig- 
mond király 1436. évben meghagyja a csanádi káptalannak, 
hogy Imre íiait Jakabot és Mihályt, Hosszumczei Istvánt, és 
Demetert Layo fiát a miháldi kerületben fekvő H o z y w m c- 
z w és Alsó-Kriva birtokába igtassa, — a mi ellenmondás 
nélkül végrehajtatott. Talán Fényes körül feküdt, és a Riu 
lung csermelytől kapta nevét, miként a szomszédos lliu alb 
adta nevét Fejér helységnek. 

Hiizarczki, hajdan falu Szörény megyében. Mátyás ki- 
rály 1480. évben Bolvasnitza, hwzarczky, Charziky, Szép- 
mezeje és Kriva a Szörényi kerületben fekvő falvakat örmé- 
nycsi Fiáth Lászlónak adományozza. 1501. évben Fiáth Ijajos 
és László H w c z a r e z k y birtokára nézve egyczkcduok, Fiáth 
Fereiicz 1531. évben tiltakozik, hogy János király a miháldi 
kerületben fekvő Hwzarczky stb. falut Bakóczy Forencz- 
nénck és társainak oladomáiiyozhassa. (Lásd Hi)lvasnitza, Ör- 
ményes.) Nevének ma már somiui cnilékc. 

lllova, l'alii Ivaráiisebeslu'z ilélio, Inikosiiit/.a cs Szadova 
közt. ]Vli(l<")ii II. liMJos király 151í), évben i'ciulcli, hogy V\{\{\\ 
.lános és Fcrcnc.z, és líakoviczay Lászlt't a. ho/na. ciilő birto- 
kába igtailassaiiak, mini kiiálvi i'mlici' iicvc/.lclik luikosiutzai 



92 A S7.ÖRÉÍÍYI BÁNSÁG 

János és Ferencz, és Zaaz Miklós de H y 1 h o v a, — azaz a 
mai II lova. 

A plugoviczai statutióbau 1519. szintén részt vesz Xico- 
laus Zaaz de J e 111 o w a. 1 531. évben tiltakozik Fiáth Ferencz, 
hogy János király Y 1 li o v a, Yalisora stb. falvakat a leány- 
ágnak adományozhassa. Peika Mihály 1579, évben itteni bir- 
tokos. Freuk Péter pedig ugyan itt Peika Imre özvegyének 
birája. 

Báthory Zsigmond fejedelem rendeletére 1601. évben 
lugasi Vlád János a Temes vármegyei Drinova és Sztojsest 
birtokába igtattatott, mely alkalommal Peika Miklós de 1 1- 
hova, és Magyar Zsuzsanna Pereo faluból, mint szomszédok 
részt vettek. (Az itt említett Pereo = Perui, és Drinova in- 
kább a Lugashoz éjszakra fekvő Szilha szomszédságára mu- 
tatnak. Dellhova csak nem lehet = Szilha I) Az 1603. évi ka- 
ránsebesi összeírás szerint J e 1 h o v a faluban Peika Imre és 
Mihály egy-egy portáról adóztak. Ez adat is bizonyítja, hogy 
a Peika család Illova és nem Szilha faluban volt birtokos. Egy 
1690 — 1700. évekből származó összeírásban Ilhova, mint 
Karáusebes kerületbeli falu említtetik. Az oláhbánsági határőr- 
ezred fennállása idejéu, Illova annak szlatinai századához tar- 
tozott. A magyar alkotmány 1872-ben e vidékre is kiterjesz- 
tetvén, Illova a terregovai szolgabírói járásba kebeleztetett. 

A községben még most is létezik egy jó anyagból épült 
ház, mely még azon korból származik, midőn Illova a »pro- 
vinciale-hoz« (értsd a polgári alkotmánynyal biró országhoz) 
tartozott. Ezen házban volt II. József császár főhadiszállása 
az 1788. évi tőrök háború ideje alatt. Midőn Illova a katonai 
végvidék szervezetébe bevonatott, (a mi 1769. évben a zsupa- 
neki oláh zászlóalj alakításakor történt) ezen község egy szá- 
zad székhelye lett, és a nevezett ház a század kapitányának 
lakházul szolgált : míg a század Szlatiuára áttétetett. Az illo- 
vai századhoz 1774. évben 8 falu tartozott. 

Az itteni görög-keleti templom 1837. évben épült, — 
van plébánusa is. 

A község a hasonnevű csermely mellett, a Magura hegy 
aljáu fekszik. Területe 7970 hold. 302 D öl, 105 házzal és 
1027 oláh lakossal. 



Í:S SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 93 

Jablailicza, Mehádiáboz éjszakra fekszik, hol a Mehá- 
dika patak a Bela-Rekúval egyesül. A helynév szláv ere- 
detre, és almák bőségére mutat. Legelső említése óta a me- 
hádiai kerületben feküdt, nevezetesen 1402. évben Jabol- 
c h i n a és Zalyn helységre nézve Csáky Miklós temesi főispán 
előtt egyezség jött létre, mely szerint mind a két helység a 
Temeselyi családnak jutott, de Ozorai Pipo is 1-1:25. évben, 
Zsigmond király pedig 1428. évben hozott ez ügyben Ítéletet. 
Hunyadi János kormányzó 1447. Temeselyi Désnek és Lász- 
lónak uj adományt ad a niiháldi kerületben fekvő Temesely, 
Terregova, Alsó-Hideg, Y a b e 1 c h n a, Zalyu, stb. részbirto- 
kára. (Lásd Teiiiesely.) Mátyás király 1484. évben Gerlistyei 
Jakabnak uj adományt ad a halraosi kerületben fekvő Ger- 
listhe, J a 1 s a n y c z a ^) Rudaria, Prilipecz stb. falura, a be- 
igtatást végezte az aradi káptalan. Albert király 1439. évi le- 
velében, Iván, Pál fia, de J a b 1 a n o királyi embernek kije- 
löltetik, hogy Csornai Mihály és Balázs statutiojáuál Csorna 
és más Mehádia vidéki falvak birtokában részt vegyen. Szén 
tesy István de J a b 1 a n o \v a 1500. évben, mint királyi ember 
szerepel a Porecsán végbement beigtatásnál. 1501. évben Zcu- 
tlie Farkas de J a b 1 a n i c z a kijelölt királyi ember, inid<'ln 
Fiáth liászló gyermekei (Jrményes és más birtokokba vultak 
igtatandók. (Lásd (örményes.) Izabella királyné jutalmazni 
akarván jablaniczai Sebessy Mihály hűségét és hadi érdemeit, 
inelylyel Zápolyai János királynak és neki szolgált, annak 
1547. évbt'ii a miháldi kciülctbcn fekvő .lablanycza és ( llub 
falvak, valamint Kalva, Putlnidnik, Zaguscn, l'iessincz, Hudes- 
sincz, Czerova, Waralyecz, és Raczbojnik prcdiumok részbir- 
tokait, a nu'lyeknek birtokában Sebessy Mihály néhány év óta 
van, ujia örök időre adományozza, megjegyezNén. hogy e/en 
jószágokat az előtt néhai S/eiitbc IVil birta, de Zápolyai .lános 
ezeket tőle, hiíUensége niiaü. ehette, és Sebessy Mibálynak 
adományozta. 

Sok esztendt'tvel nióbb e/en biildknk el/álogosítás utján 
idegen kézre Keiilllek, és pi dig a l'eiinebl)iek lvi>/.íil ,1 a b 1 a« 

') A .lalsimir/.ii la-lyiióv hi'Áh cifiii-t ii. .Iclflia t i s/l.tviil ImiH'u 
Elit', iiiiu't :i .li'lsovii'Zii ÓH Jt>U'Mniü/:i lii'lviiiVt'k. 



94 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Ili czia és Glob falu, Valalecz, Raczbojnik, Budissiucz prc- 
diumok, továbbá Prekop, Yalcbiapolia, kétPernys, és Kladnik 
prediumok, mely utóbbiakról uein tudjuk, mikor és mi módou 
szerezte meg azokat Sebesy Mihály, ki Gyurma Istváunal 
egyezségre lépett, bogy az ő segítségével ama birtokokat visz- 
szaszerezbesse. Tett-e valamit Gyurma az ügy érdekében, nem 
tüuik ki, sőt kétséges, mert Sebessy Mihály gyermekei Imre, 
Pál, és Borbála 1564:. évben Osztrovics Gáspárral. Gyurma 
István vejével léptek hason értelmű egyezségre, bogy ez utóbbi 
semmi fáradságot nem kiméivé, az elzálogosított feuuebbi jó- 
szágokat idegen kézből visszaszerezni törekedjék. Mi ba részi- 
ben vagy egészben sikerül, Sebessy Mihály gyermekei Osztro- 
vics irányában arra kötelezik magukat, bogy a visszaszerzett 
jószágok negyed részét neki vagy örököseinek tulajdonul át- 
engedik. Az egyezség megtartására mindegyik fél 300 arany- 
ból álló bírságot kötött le. Az előadottakból ilyen családfát 
nyerünk : 

Sebessy Mihály 
(Szenté Anna, előbb Tnardini János neje) 

1 • • — ^ ^ 

Imi-e. Pál. Borbála 

1560. 1560. (jablaniczai Ruszkai György.) 

Jabalcbna és mindkét Zalyn a halmosi kerületben — Ter- 
regova, Krusovecz, Hidegpatak, Temesely a mibáldi kerület- 
ben stb. 1548. évben egyezség tárgyát képezi Lázár Miklós és 
Mihály közt, kik pörvesztesek lettek, és Bánfy Losonczy Mi- 
hály és Békés László közt, (1. Terregova.) A XVI. század 
második felében említtetik Sebessy, máskép Szenté Imre de 
Jablanicza, birtokos Lúgos környékén. A feunevezctt 
Bánfy Losonczy Mihály 1552. évben elzálogosítja részbirto- 
kait Gavosdia, Turegova faluban. Hidegpatak, Jobolcbyna 
stb. prediumban Karánsebes Comitatusában (1. Gavosdia.) 
Kornyáti Békés László 1553. Sebes megyében fekvő Alsó- és 
Felső-Gavosdia, Terregova, Krusovatz, Zaly és J e b a s n y a 
nevű részbirtokainak felét 100 forintért tövisi Cherwicbe Já- 
nosnak elzálogosítja a kolosmonostori convent előtt. Egy 1574. 
évi hosszú vallatásban Gerlistyei Péter nemes személy a Bán- 
fy ak jószágairól, a mai Krassó vármegyében oda nyilatkozik, 
bogy Trombitás Lajos, mint a Bánfyak tiszttartója birta 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 95 

J a b c 1 c z y a t, Krusoveczet, Tliuregovát és Gavosdiát, — 
szintén iniigy nyilatkozik Gerlistyei György is, ki a falut 
.Tabalczy n-nak ejti. Ellenben Manyul, Békés László ga- 
vosdiai birája azt vallja, hogy Mutnoky Balázs, Gámán And- 
rás, Erdély Sebestyén, és Trombitás Lajos mind a Bánfyak 
képében birták Gavosdiát, Turegovát, Krusoveczet, — de 
J a b e 1 c z y e t solia sem bírták, mert nem oda való jószág 
volt. A többi tanú nem érinti Jabalcsot vallomásaiban. Bá- 
thory Kristóf fejedelem 1577. évben karánsebesi Vajda Bona- 
ventura és Miklósnak, daczára, hogy javukra Terregova.és 
.labalch — Szörény megye karánsebesi kerületében fekvő — 
falvak birtokára nézve a Báufyak ellenében már Ítéletet ho- 
zott, új határnapot tűz ki, és megidézi jogaik igazolására, 
mert a Bánfyak a Szent-György napján tartott törvényszéken 
meg nem jelenhetvén, csak meg nem jelenésük miatt vesztet- 
ték pörüket el. (1. Terregova) Tuardini Imre, máskép Jabla- 
niczai Szenté Tuardini Jánosnak Szenté Annával nemzett fia 
1590. az erdélyi káptalan elűtt oly bevallást tett, hogy a lefolyt 
években (az idő közelebbről nincs kijelölve) János király, jab- 
laniczai Szenté Pál, az ő nagybátyja kérelmére, minthogy nő- 
telen és gyermekutódokra nincs kilátása, birtokait neki Tuar- 
dini Imrének adományozta. Ezen birtokok valáuak egész J a- 
blanicza falu, — és a Zagusen, Ztaniznek, Podmelnik, 
Gerliste, Felső- G lob, Valalccz, Ilaczboynik, Ihidysnicz, Po- 
I)Ova, Cherova, Krivicza, Cliladnyk, Felső- és Alsó-Pernis. 
Felső- és Alsó-Kalva, Presnicz, Zlatinik, Gubanachva, Pre- 
kop, Simonocz nevű egész prediumok, és Alsó-Glob pusztarész, 
mind Szörény vármcgyí; iiagymiháldi kerületében; továbbá 
Camp(!iiy, Agrcs, JUidalioli (>gész prediumok Szörény várme- 
gye liigosi kerületében. E jószágok részint még jelenleg is 
Tuardini Imre birtokfiban vannak, részint zálog- és más czím 
alatt idegen kéznél. Tuardini Imre hasonló jóléteuu'nyt kiv:'in- 
ván gyakorolni nővére után niaradt unokagyermekei után, 
mint a minőben őt nagybátyja néhai Szeuto IViI részesítő, n 
nevezett jószágok felét liuszkai Jánosra, IViha és Szentére, és 
örököseire örök adoniánykép ruházza, azon kötelezettséggel, 
liogy ők kö/íis f;'ir:ulságí<al és köllség-^elaz idegen kéznél levő 
birtokokat kiváltsák. I\legjegy<'zvén egyszersmind, iiogv lia ő 



9é A SZÖRÉNYI BÁNSÁft 

és más mindkét uembeli örökösei magtulaiiúl meghaluáuakj ez 

esetben a fenuevezett birtokok másik fele is Ruszkai Jánosra, 

Pálra és Szentére szálljon. Az itt szereplő személyek nemze- 

(lékrendc ez : 

N. 



Tuardini János Szenté Pál 

(Szenté Anna. Szenté István leánya, utóbb Sebesi Miliálj- neje) (nőtelen) 



Tuardini Imre, máskép Jablaniczai Szenté. 

Jablaniczai Euszkai Gyürgy 
(Borbála, jablaniczai Sebesi Mibály, és Szenté Anna leánj-a) 
( — I 

János, Pál. Szenté. 

Báthory Zsigmond erdélyi vajda 1591. évben rendeli, hogy a 
fiskus Szörény vármegye karánsebesi kerületében fekvő Boso- 
vics, Gavosdia. Dombovicza, Turegova és Gabelczina bir- 
tokába igtattassék, (1. Bosovics.) Midőn Mária Christierna er- 
délyi fejedelemnő parancsából 1598. három orsovai halász 
Ogradenához tartozó bárom halászhely birtoka]) a igtattatott, 
a beigtatásban részt vesz Sebesy Imre de Jablanicza, ki a 
fennebbi nemzedékrendbeu előfordul. — A karánsebesi kerü- 
let 1603. évi portális összeírásából látjuk, hogy Jabolczina 
és Jablanicza két különféle falu. Az elsőben Bánfy Bol- 
dizsár 2 portáról adózott. Jablauiczáu pedig Szegedi János 2, 
Simon János 1, Osztrovi 2, Euszkai György (ki a nemzedék- 
rendben is előfordul) 2, Czorczokné 1 portáról adózott. Ma 
nem tudnók megkülönböztetni, mert hisz a magas hegylánczon 
túl. ma Kra>sómegyében fekvő Jabalcsa falui'a nem gondol- 
hatni, mert ez bizony soha sem tartozott Szörény megye mi- 
háldi kerületéhez. Rákóczy Zsigmond fejedelem 1607. évben 
Lodi Simonnak, és nejének Boronkay Zsuzsannának több 
erdélyi birtokon kivül a Szörény megyében fekvő J a b a 1 c s i a 
Dragomirest, Zagusen, Terregova stb. falura új adományt ad, 
(1. Terregovn.) Még egy 1690 — 1700 évből származó össze- 
írás is J a b e 1 n i c z á t a mehádiai kerület falvai sorában 
említi, Petnik után. Már 1717. az orsovai kerülethez tartozott 
és 80 házból állt. 

Az 1769. évben alakult zsupaneki zászlóalj oláh-bánsági 
zászlóaljjá szerveztetvén, és területi nagyobbítást nyervén, ah- 
hoz 1774. évben Jablanicza is csatoltatott több krajnavidéki 
faluval. 



KS SZÖRÉNY VARMEGYE TüRTEKETE. 9 < 

Az oláh-bánsági határőrezred fennállásakor annak pett- 
niki századához tartozott. 

A helybeli hagyománynak tudomása van a törökök gya- 
kori beütéséről, és :i lakosok gyakori elhurczolásáról fogságba. 
Ez időben a helység hét házra szorult össze, a többi elpusz- 
titva vagy elhagyatva lévén. 

Az itteni iskola épült 1824.. n templom 1828. évben. 
Van itt két gör. kel. plébánia. 

A falu a Krajova patak mellett, 36 lábbal magasabban, 
mint Moliádia fekszik. Keletre a Cseregeu. Diel és Patalasko 
hfgyck emelkednek, az utüb])iak közt van az Ogasehu maré 
nevű völgy és szoros. Nyugotra a magaslatok gyümölcsfákkal 
vannak beültetve. Ez oldalon szakad ki a \'alia Szatului 
ncvü viza Sverdiii mik i)atakból; e viz már a múlt században 
valamely domb átvágásával (Tuschnia és 8tirmiiia vidékén 
Jablanicza közelébe vezettetvén malmok hajtására. A község 
nyugoti oldalán (jllavanell nevű vidéken domborodik az Oga- 
schu Szelisti, melynek fátlan háta legelőül szolgál. 

Jablanicza, délre Mohádia, keletre Plugova és Kruso- 
vetz, éjszakra Petnik faluval, nyugotra a petniki kincstári er- 
dőségekkel határos. 

A helybeli erdőségek nevei ; Walaletz, Kraku C'sojului, 
Bradunalt, Viru Elhoka, Volika Berschia, Delgereth, Ramni- 
csora, Gounosa, Lissivir. 

A Sverdin nnire patakba, moly itt ered, az Elhoka ninre 
és mik, az Isvorii reu, Isvoru bun (azaz : rósz forrás és jó for- 
rás) és Ramnicsora patak folyik. 

Területe 99í)2 hold, 9(13 öl. A község ITH házl.úl áll. 
Oh'ih és göi\ keleti vallású lakosainak száma 1734. Szörény 
nu'gye orsovai járásához tartozik. Van itt vasúti állomás. 

Jardasticza. K falu Mchádia környékén feküdt, és a 
meliádiai oláh kcrülctiu'z tartozott. Ismeretes ma a Jarde- 
stii'za patak, nuíly a hasonnevű völgyből jővén, Toph'tz nu4- 
Ictl, a rajta átv(!Z('(ő liid közclélicn a ( 'sciiiáh;! s/akad. .lar- 
dasticza, Topletz, ( 'sorna sth. 14;}(}. évben Tcnics nn-^yéhez 
tartozott, a, nndőn a cs.iiiáili káptalan ( ■sornai Mihályt és Ha- 
lá/st a nevezett falvak liiiiok.ilta igtatta. Albert király I 139. 
évIiiMi ;i lriiiicli|)i ( 's(ini.ii:iknak nj :iilonián\l ad ( 's<irn;i. d o i'- 
A níiiUKNvi nAs'í.Ui ÍM sicíiitKSV vÁitM. luii I i^Ai: ii;. 7 



98 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

d íi s 11 y c h a (az oklevélben egyszer Jordauycza, — kétszer 
Jordasnycha iratik) Plugova. Yerediii stb. falura, melyekbe 
őket ezúttal az aradi káptalan beigtatja. Ma a mebádiai köz- 
ség területéhez tartozik Jardasticza maré és Jardasticza mik 
nevű erdő. 

Jász. Karánsebesbez éjszakra fekszik Jász, vagy Jaaz, 
és Szörény vármegye, vagy a Szörényi bánság karánsebesi ke- 
rületéhez tartozott. Mátyás király 1480-ban örményes! Fiáth 
Lászlónak a sebesi kerületben fekvő Jaz, Mezfalu, Cserenyes 
és Keregh falvakat adományozza, meghagyván egyúttal az 
aradi káptalannak, hogy öt ezen jószágokba beigtassa. E falut 
több mással együtt Kinisy Pál temesi főispán 1485. Bakovi- 
czay Lászlónak itéli oda Bizerei Miklós ellen. — A falu itt 
Y a a z-nak iratik ; 1572-ben Eakoviczay János beperelte Berta 
Gáspárt Karánsebes ispánjai és szolgabirája előtt azért, hogy 
J a z n a felperes birtokán megjelenvén, annak lovait Ma- 
csovára elhajtotta. A hosszú perből kitűnik, hogy Jász falu- 
ban a Pribék vagy Bánul család is volt birtokos. Báthory Zsig- 
mond fejedelem 1588. levele szerint Jász, Mészfalu stb. falvak 
Karánsebessel határosak. 1590. évben Pribék László de Jaz, 
máskép Bánul nevezetű, János fia, ki Márton fia volt, a ki 
megint a Pribék melléknevet viselő Rakoviczay László fia 
volt (senioris scilicet de, Rakovicza) az erdélyi requisitorok 
előtt azt vallotta, hogy miután ő a Szörény vármegye karán- 
sebesi kerületében, nevezetesen Var, máskép Mészfalu, Felső- 
Ohaba, Zkorcza falvak, valamint Agzyn, máskép Zkzyn, Alsó 
Ohaba, Bakovicza és Ztremba prediuniokban fekvő atyai rész- 
jószágait, melyek az előtt Pribék Borbálánál (lugosi Devecsery 
Gábor nejénél) elzálogosítva valának, — azonkívül néhai Pri- 
bék Andrásnak a fennevezett falvakban és pusztákban fekvő, 
szintén Pribék Borbálánál elzálogosítva volt részbirtokaiiiak 
felét. Pribék Borbálától minden pénzbeli fizetés nélkül maga 
és örökösei számára visszanyerte. Ellenben a fenuevezett hely- 
ségekben, valamint Jaz faluban levő azon birtokrészt, mely 
Pribék Mátyás és András testvérek közt végbe ment osztály al- 
kalmával András illetményére esett, egy nemesi curiával Felső- 
Ohaban Pribék Borbálának és örököseinek eugedi. Azon bír- 



í:S SZÖRÉKV VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 99 

tokrész, mely a nevezett falvakban (Jaz befoglalá-^ával) Pribék 
Mátyás és János, máskép Bánul által anyjuk Pribék Zsófia, 
(máskép Rakoviczay Zsófia) javára atyjuk jószágaiból mint 
negyedrész kibasíttatott, Laczug Ferencznek és Gábornak 
adatott, mint Daniiesti Laczug László fiainak. Pribék László, 
máskép Bánul, végre íi magvaszakadt ifjabb Pril)ék László 
után reá háramlott birtokrészeket Jaz, Var, máskép Méz- 
falva, Felsö-Ohaba faluban, valamint Agzyn máskép Kzyn, 
Alsó-Obaba, liakovitza és Ztremba prediumokban. Pribék 
Anna, Katalin és Zsófiának engedi át, kik tettleg már is :tzok 
birtokában voltak, és kik arra kötelezték magukat, bogy Pri- 
bék László, máskép Bánul Jaz faluban lévő birtokjogait ré- 
szére saját költségükön idegen kézből visszaváltják. Pribék 
László, máskép Bauul, a birtok átengedésre különösen azon 
tekintetből állt rá, mert nevezett asszonyságok szülei nevelték 
öt és élelmezték. Ha az egyezkedő felek egyike meghalna, az 
öt túlélők örököljenek birtokaiban. Báthory Zsigmond fejede- 
lem ugyan ez évben a nevezett részbirtokokra és királyi jogokra 
uj adományt ad Pribék Borbálának (Devecsery Gábor nejének). 
Pribék Zsófiának (Flore Miklós nejének) és Pribék Katalin- 
nak (karánsebesi Fodor Ferencz nejének), valamint Laczug Fe- 
rencznek és Gábornak, daniiesti Laczug fiainak. Midőn Tö- 
rök Adviga 1597. (alimboka, Vercserova, Kalova stb. birto- 
kába beigtattatik, mint szomszéd részt vett Varga Fülöp de 
J a a z, Pribék János özvegyének Lázár Dorottyának jobbágya 
— A karánsebesi kerület 1 603. évi összcirása szerint d a a z 
faluban Pribék János 2, és Pribék Mátyás szintén 2 portáról 
adózott. Ugyan ezen évben Piibék liás/lú de .1 á /.fa 1 n ne- 
mes, valamint Tuta István Tóth Miklósnak jobbágya, és Gu- 
loy, Pol)ora lloin'inak jobbágya .Jászfaluról részt vesznek 
(lámán György niacsuvai igtatásában. Bethlen Gábor fejetle- 
Icm 1()2H. uj adományt ad Gámán Margitnak és Sárának Ob- 
i'esia, Kalova ( Jliinbokii, M.il stb. részbirtokáia, a beigta- 
tásra ki voltak küldve Kelb.idza .lános és Gyida Adáni. h'odor 
Mihály jobbágyai, és l\ innen l'';iik;is I'Mímc Zsignnnid jobbá- 
gya .Iázl)ól. (Lásd Kíilova.) 

Maré Pé|(«r .lázból H'»I2. évben Pesterében teljesítendő 
Btatulióbaii vett rés/t. 10/ alkaloniiuul csak providusnak iratik 



100 A SZÖRKNYI BÁNSÁCt 

tehát nem nemes. E falu lakosai közül 1655. évekből ismerjük 
Rumén Tódor, Kukul Mihály, és Sztojka Jovan, Tóth Lázár 
jobbágyait, Musikul Matej Olar Mihók jobbágyát, Lelezkul 
Tatomir Heuczi Miklós jobbágyát. Pazere Mire Tóth Miklós 
jobbágyát, Ordza Lupul Gyurma István jobbágyát, Merganul 
Mihály Fiáth Jánosné jobbágyát, Grosza Mojsze Tivadar Gá- 
bor jobbágyát, Gulya Lázár ifjabb Fodor Mihály jobbágyát, 
és Kraczon Szojka jobbágyot, kinek urát nem tudjuk. Mind- 
nyájan a törvényszék előtt vallák, hogy a Czulai nemzetség 
Glimboka és Ohaba faluban nem volt birtokos, hanem igenis 
a Gámán család. — Ja asz falu a XVIII. században kincs- 
tári birtok volt, mig 1778. évben az akkor alakult oláh-illir 
határőrezredbe kebeleztetett. A határvidék feloszlása idején 
az oláhbánsági ezred ohabai századához tartozott. Az 1858. 
évi összeiráskor itt 670 lakos találtatott, 9 katholikus kivéte- 
lével, a többi mind görögkeleti vallású. Tartózkodott itt 84 
házas, 17 hazátlan család. Van itt görögkel. plébánus is. A 
lakosság 1872. évben emelkedett 747-re, területe 2084 hold, 
1221 Öl, házak száma 110, A falu határában folyik az Axin 
patak. 

Koraliinszky a helynevet Jasch-nak irja. 

Jelhova, lásd Illova. 

Jelhovecz, hajdan predium Szörény vármegyében 1598. 
(Lásd Potokul.) 

Jeschelilicza, első említését találjuk 1774. évben, a mi- 
dőn az oláh határőri zászlóalj területének tágítása szükséges- 
nek tartatván, Jeselnicza is abl)a beolvasztatott. A katonai vég- 
vidék feloszlatása idején az oláhbánsági határőrezred orsovai 
századához tartozott, most az orsovai szolgabiróság hatáskö- 
rében van. Területe 10401 hold, 922 öl. 72 házban lakik 671 
görögkel. oláh. A templom és iskola 1844. évben épült. E te- 
rületen a Mala patak á Dunába szakad, Jeschelnicza és Uj- 
Ogradena közt. Legjelentékenyebb a Jeschelnicza patak, mely 
az Ogaschu Niamzului (német patak,) Ogaschu Fakonia, Oga- 
schiu Diress, Ogaschu Wulpi, és Wrapschonia nevű patako- 
kat felveszi, és a Dunába viszi. Mind e patakok hasonnevű 
hegyeken erednek. 

A f:ilu délnyügotra Orsovával határos. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 101 

Kalova. A Bizerei családból kivált Gáinán család egyik 
ága a bizerei melléknevet tartá meg, a másik a kalovai mellék- 
nevet vette fel a XVI. század közepén. Ez a Kalova szintén a 
karánsebesi kerületben feküdt, és többnyire Bizere sorsában 
osztozott. Kalova első említésére 1433, évben akadunk, a mi- 
dőn Bizerei Miklós kir. testőr Bizerei Ladora ráfogván, hogy 
hűtlenség bűnébe esett, Zsigmond királynál kieszközölte, hogy 
Lado jószágai neki adomáuyoztassanak. De Lado fia László 
1438. évben Albert királyhoz fordult, és apjának hűségét iga- 
zolta, a miért is Albert király Lászlót 1439. apja jószágaiba 
visszahelyezni rendelte. (Lásd Bizere.) Az aradi káptalannak 
1447. és 1448. évi bizonyító leveléből tudjuk, hogy a Bizerei 
család tagjai birtokosztályra léptek, mely szerint a Temes vár- 
megyei karánsebesi kerületben fekvő K a 1 o v a, Plese, Meel, 
Novakfalvak, Volya és Alsófalu fél része, továbbá egész Sza- 
badfalu, Rafna ésVercserova Bizerei Miklós és László részére 
estek ; a nevezett falvak másik fele (közte Kalova) Bizerei 
Lászlónak, Lado fiának, és Bizerei Péternek, Péter íiának 
adatott át. Ugyanezen káptalan 1458, évben a Bizerei Mik- 
lós és Rakoviczay Jakab közti egyezséget említvén , azt 
Írja, hogy Alsó- és Felső-Kálva Temes megyében 
feküdt, — valami kerületről nincs szó. Egy ujabb egyezség 
jött létre 1475, Bizerei Miklós és Bizerei László közt, melynek 
értelmében Miklós és ha Gáspár Bizere, K a 1 w a, Plese, Ver- 
cserova, Felső- és Alsó-Rafna, Glimbokastb. két részét, László 
pedig és fiai harmadik részét kapják. (L. Bizere) Bizerei Gá- 
mán György 1492, tiltakozik az ellen, hogy Bizerei János, 
néhai László lia, a maga részjószágait, közte Kalovát Csicsó- 
vásárhelyi Ferencz diáknak elzálogosítsa vagy eladja. Neve- 
zett (rámán (Jyörgy és l-Jizerei János az össz(^s birtokokat 1495, 
egymással egyaránt megosztották és azon szerződésre léptek, 
miszerint az egyik szerződő fél íimagzat nélküli halála esetére 
a másik túlélő fél szerződő társának mindenben örököse legyen. 
(L, Bizei'e.) Mind tizen egyezségokbon Kalova is az osztály 
vagy örökség tárgyát kéjx'zi. Hizeici .lánosmég 1495, a maga 
részbirtokait, közte Kalovál, Gáiuán Györgynek elzálogosítá. 
Kzek után elég hosszú szünet áll be Kalova belső történeté- 
ben, - évtizedeken át, k()/.ben 15 l<>. é\ben i.'«ak uz ébreszt 



102 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

némi figyelmet, liogy a karánseljesi törvényszék levele Kalo- 
vában kelt. II. János király 1561. évben az ö kanczellárjának 
Csáky Mihálynak a Temes megye karánsebesi kerületében 
fekvő Bizere, K a 1 o v a, Plese stb. falubeli részbirtokokat ado- 
mányozza, de 1563. évben ez adományozást a Gámán család 
részéről támasztott pör folytán visszavonja, és a jószágokat 
Gámán Péternek és Ferencznek oda itéli. (Lásd Bizere.) 

K a 1 V a, Obresia stb. falvak iránt a Gámán és Csulai 
család közt 1566. egyezség jött létre, mely szerint, ezen falvakra 
nézve minden pörröl elállnak. 1577. év körül Várkonyi Já- 
nosné Borbála, Öz Lászlóné leánya, mely utóbbi Gámán Ee- 
rencz és György nővére volt, prókátor által részt kivánt K a- 
1 o V a, Obresia, Vercserova, Rafna Glimboka, Mái, és Apagia 
faluban a karánsebesi porkoláboknál. 

Báthory Kristóf vajda 1576. évben kalovai Gámán An- 
nának, László leányának uj adományt ad Obresia, C o 1 1 o v a, 
Vercserova, Rafna, Glomboka és Mái atyai jószágaira Szörény 
megye karánsebesi kerületében. 

A karánsebesi kerület hatósága 1579. felterjeszti Bá- 
thory Kristóf erdélyi vajdának azon tanúvallomásokat, melyek- 
ből kitűnik, hogy Fiáth Lajos és neje Kalován, és a többi bi- 
zerei Gámán családbeli jószágokban soha sem birtak, mióta 
Fiáth Lajosnét, atyja Gámán László kiházasította. 

Talán e jelentés következtében történt, hogy Báthory 
Kj'istóf 1580. évben a Szörény megyei és karánsebesi kerület- 
beli Kalova, Obresia, Vercserova, Rafna, Glimboka, Mál- 
falva és Apadia falvak részbirtokait és az azokban fekvő bize- 
rei jószágokat Gámán Györgynek, Ferencznek és Miklósnak 
iij adománykép adományozza, és rendeli , hogy ezek beigtat- 
tassanak. A beigtatást szokott formasággal teljesítették Macs- 
kási Mihály és Farkas, és arról a fejedelemnek Kalováról 
kelt levélben jelentést tettek. Báthory Kristóf az igtatást meg- 
hagyó levele a két Macskásin kivül még többekhez, nevezetesen 
kalovai Hidegh Tamáshoz is volt intézve, miből kitetszik, hogy 
a Hidegh családnak is kellett Kalován birtokosnak lenni. Ezen 
uj adományozás ellen még 1580. özvegy Chyklan Pálné Anna 
és fia János, valamint Eakoviczay János és Mátyás különféle 
okokból tiltakoztak. (Lásd Bizere.) 



És SZÖUÉNV VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 103 

Gáináa Anna sem nézte a dolgot nyugodtan, mert férje 
Fiátli Lajos még ugyan ez évben a báni szék előtt K a 1 o v a? 
Obresia, Rafna, Vercserova. (jrlimboki!, és Mái falu birtokáért 
port indított Gámán Miklós ellen, ki noha Fiáth Lajos a jó- 
szágokba már be volt igtatva, azokat azon okból elfoglalta, 
mert Magdolna asszony elübb Fiáth János, aztán Gámán 
László felesége (tehát a felperesnek, Fiáth Lajosnak anyja) 
bocsátotta a jószágot szerződés által az ö (Gámán Miklós) ke- 
zére, és mert ö ;i beigtatásnak ellenmondott. Törvényszék 
előtt is Gámán Miklós azt vitatta, hogy ö, mintfiuág. birja^ösi 
jószágát, és ez a leányágra nem néz. A báni törvényszék ugy 
Ítélt, hogy miután Fiáth Lajos, vagy inkább Gámán Anna uj 
adományt szerzett a jószágra, és mert a vajda emberei Gámán 
Aimát találták annak birtokában, — a jószág Gámán Annát, 
Fiáth Lajosnét illeti. Az alperes a fejedelemhez appellált. 

Gámán Anna a v;ijdai doiiatió alapján magát apja, Gámán 
László Szöréuy vármegye Karánsebes tartományában fekvő 
jószágaiba : A 1 s ó- és F e 1 s ö-K a 1 o v a, Alsó-és Felsö-Ver- 
cserova, Rafna, Alsó- ésFelső-Glimboka, Alsó- és Felső-Plese 
Alsó- és Felső-Mihelencz, Obrcsia, Mái és Olanul birtokába 
akaráigtattatni, de kalovail íámán Miklós, midiin Torny Tamás 
bán, a kaiánsebesi porkolábokkal és megyei jegyzővel. K;i lo- 
ván (1584. január 1-én) az igtatást toljesítendők mogjolentck, 
ezen szándéknak ellenállt. A viszálynak még ugyan ez évben 
egyezség vetett véget, melynek értelmében a jószágok két 
részre osztattuk. Ez alkalonnual tölgyes erdőről is van szó 
Kalova és Obrcsia közt. K a 1 o v a tehát O b r e s i a és CJ 1 i m- 
boka körül feküdt. A pör folyamát és az egyezkedést 
pünkösd előtti kedden ITiS-t. pecsétes levél alatt kiadták a ka- 
ránsebesi pork()lá))()k a feleknek. 

Gámán Miklós 1587. évben üsszehi\i;i a/. <> aivan.iit. 
hogy a Kalova, Glimbuka, VeresiMOva, Kafna. ( H)rosia, 
Apadia és Mái ncvü Sz<"»rény megye karánsebesi kerületében 
őt illető jószágokból a Icány-ncgycdct kihasit><a, és atyati.ai- 
nak — úgymint Liigoson lakó Horváth J^'ercnez, az ő feleségű 
Gámán Margit képében, és Margay György nuiga képében, és 
tinkovai Duuia.lános -- kiadja. Az atyafiak azonban a leány- 
negyed felosztása miatt viszálvlta cU'uvt'dtck és ii;y a dolog esak 



104 A SZÖRÉNYI BÁSSÁG 

1588. évben egyezség utján egyenlittetett ki, melynek megtar- 
tására 100 arany forintnyi bírság köttetett le. 

Gámán György, András fia, liallván, bogy Gámán 
Miklós, Péter fia az ő (György) ősi részbirtokaira nézve ú. ra. 
a Hunyad megyében fekvő Benczencz, és a Szörény megye 
karáusebesi kerületében fekvő K a 1 o v a, Yercserova, Rafna, 
Glimboka, Málfalva, Apadia és Obresia falura nézve egyezke- 
désre készül lépni. &öt lépett is Gámán Annával, Fiáth Lajos 
nejével, 1588. évben maga és fiai: Miklós, András és Ferencz 
nevében minden ily történendő vagy történt egyezkedés elleu, 
mely az ő ősi birtokainak eltulajdonítását czélozza, tiltakozik. 
Ugyan ezen Gámán György szintén 1588. évben tiltakozott 
azon bevallás ellen is, melyet Gámán János, Ferencz fia, (a 
fennebbi András fia) mindezen jószágokat illetőleg Moyses 
Borbála Gámán Jánosné javára tett. 

Gámán György kétségkívül erélyes jószágszerző volt, 
mert 1592. évben ismét Báthory Zsigmond fejedelemnél ily 
ügyben jár. Gámán János, Ferencz fia t. i. mindkét nemben 
deficiálván, annak részbirtokai K a 1 o v a, Obresia, Vercse- 
rova, Rafna és Glimboka faluban, egy nemesi curiával és ház- 
zal Kalován, — kivévén a Maal és Apadia falubeli idegen 
kéznél elzálogosított részeket — most is János özvegyénél, 
Moyses Borbálánál vannak, kiről azon fölül megjegyeztetik, 
hogy Kricsovai Péterben harmadik férjet készül venni. Gámán 
György, Gámán János örökségére igényt tartott és ajánlatot 
tett. hogy Moyses Borbálát az ő hozományára nézve az örök- 
ségből kielégíti. Báthory Zsigmond ezek folytán Moyses Bor- 
bála megidéztetését a karánsebesi törvényszék elé megparan- 
csolá, a fölebbezési jogot neki a báni táblához és ettől a feje- 
delemhez fentartván. 1593. évben Gámán György és ^liklós, 
és Gámán Anna Fiáth Lajos neje. valamint obresiai Török 
Ferencz Ka 1 o v a nevű falujok erdeit Mészfalu, Jász és Ob- 
resia oldaláról, de még más falvak felől is, valamint a halá- 
szatot Kalova területén csak maguknak kívánván fentartani, 
12 forintnyi büntetést szabnak arra, ha valaki fákat vág vagy 
halászni fogna Kalova területén. Báthory Zsigmond meg- 
hagyja a bánnak és a karánsebesi kerületnek, hogy e tilalmat 
közzé tegyék. Ebből, megegyezőleg a fennebbi közleménynyel, 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 105 

kitetszik, hogy K a 1 o v a. V a a r. (régeu Mész) J a a s z. b- 
resia és Glimboka körül feküdt. — Báthory Zsig- 
mond 1597. új adományt ad Török Advigának, tinkovai Macs- 
kási Péter nejének, néhai Török Jakab leányának, a Szörény 
vármegye karánsebesi kerületében fekvő Obresia, K a 1 o v a, 
Vercserova és rilimboka falu. és Ples prediura birtokára, a 
beigtatást a fejedelmi küldöttek végezték, azonban karánse- 
besi Vajda György ellentmondott, kinek is jogának igazolá- 
sára határidő adatott. A beigtatásban részt vett Nandrucza 
János de Kalova, Fiáth Lajos özvegyének jobbágya. Bethlen 
Gábor fejedelem 1628. évben Gámán Lászlónak Simon An- 
nával nemzett leányának Margitnak, Mohácsi ístvánuénak, és 
a hajadon Gámán Sárának új adományt ad a Huuyad megyei 
Benczencz falura, és a Szörény megyei Obres. Kallóvá, 
(más helyen és oklevélben: Kalva) Glimboka, Rafna, Ver- 
cserova és Maal p r e d i ii m o k részbirtokára, elrendelvén, 
hogy ezek bizonyos hunyadmegyei és karánsebesi nemesek 
által beigtattassanak. A beigtatás Szent Medárd napján Ob- 
resia prediumban lett volna végbemenendő, de Gámán Miklós 
Szörényi alispán saját maga nevében az egész igtatásnak ellent- 
mondott. Ez oklevélből kitetszik, hogy a nevezett birtokok 
akkor laktalanok (puszták, deserták) voltak, és e szerint hihe- 
tőleg valamely hadi berohanás áldozatjai lettek. Gámán Mar- 
git, limbai Mohácsi István neje még ugyanezen 1628. évben 
ilyen bevallást tett, hogy Mohácsi István öt még gyenge ko- 
rában nőül vévén, Hunyad megyei más kézre került birtokait 
nagy költséggel magához váltotta, azért Hunyad megyei Ben- 
czencz faluban, és Szörény megyei Kalova. Obresia. (Jlim- 
boka, Kafiia, Mái, Veicserova és Prebul fahihan levő birtok- 
részeit, ha magtalan taluln.i nicglialni. férjének Mohácsi Ist- 
vánnak <)()() forintért lj«'iija, (Minek halála után pétiig liának 
Mohácsi Illésnek; ha pedig .Mohácsi István előbb halna in^'ií, 
akkor az utóbhi azon ;{?(> forintot, nudyet a benczonczi rész- 
jószág visszaváltására lördiliilt. (iáni.'in Afargitnak és örökö- 
seinek elüng(ídi. \'ei(!s b'erenc/, diák. Szörény vániu'gvei szol- 
gabíró |().'{(i. évben (iáinán Miklós által ki'ililve. ( lánn'm Sárát 
Macskási Miklósnét niegkinálta a leány-nogyoddel a Szörény 
megyei Kels()-( )l)iesia, ( ilinihoka, K a 1 o v a, Kal'na, Verese- 



106 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

rova, Maal és Nerr falvakban levő részbirtokairól, mivel ezek 
nem a leány-ágat, hanem csak a fiuágat illetik. (L. Obresia.) 
1650. évben Gámán László a maga részjószágát Alsó- és 
Felső- Obresia, Glimboka, Eafna, Kalova, és Vercserová- 
ban. — mint a Bisztra vidékén — • kétszáz ezüst gréczi tallér- 
ért elzálogosítja öcscsének Gámán Miklósnak. Hihetőleg ez a 
László az, a ki sok ideig a lugosi várban fogva volt, és a ki 
1656. évben kalovai részbirtokát Gámán Györgynek és 
Miklósnak elzálogosítja, mert ezek őt kétszer halálos fogság- 
ból kiszabadították. 

Kalova ezentúl nem említtetik többé, és mai napig sem 
támadt lel újra hamvaiból. De miután Obresia területét egy 
Kalova nevű i\atak áthasítja, a régi Kalova falu fekvését biz- 
tosan oda helyezhetni, hol a Kalova patak a Bisztra folyóba 
szakad. 

Kalva, Alsó- és Felső-Kalvaprediumok hajdan Jablani- 
cza és Petnik szörénymegyei falvak mellett feküdtek, Petnik 
mellett a Kalva patak egyesül a Krajovával. Ugyané vidéken 
van Kalva nevű erdő is. Kitetszik ebből, hogy noha a Karánse- 
bes közelében elterült Kalova. Gámán családbeli birtok olykor 
Kalvának is Íratott, e kettő mégis különféle jószág volt. Fiáth 
Ferencz 1531. évben a karánsebesi ispánok előtt tiltakozik, 
hogy János király Bukin. K a 1 w a. Kalwicza stb. jószágokat 
a leányágnak eladományozhassa. Hasonló tiltakozást tesz az 
erdélyi káptalannál, de ott Kahva és Kahvicza nem jő szóba. 
(L. Örményes.) 

Izabella királyné 1547. évben új adományt ad Sebessy 
Mihálynak Jablanicz és Glob falvak, K a 1 w a. Podmelnik. 
Zagusen és más, a miháldi kerületben fekvő prediumok rész- 
birtokairól. Előtte mindezekben Szenté Pál volt birtokos. A 
nevezett királyné szintén 1547. évben a miháldi kerületben 
fekvő Kai w a, Osztres és Pherdin (ma Verendin) egész pre- 
diumokat Fiáth Jánosnak. Bakóczy Lászlónak, Macskásy 
Fereucznek és Jánosnak adományozza, megjegyezvén, hogy 
ezeket az oláhok és ráczok vallására áttért Mihajlo birta, de 
miután íia Bogdán abban megmaradt, sőt törvényes feleségét 
elűzvén, a jószágban ágyas asszonynyal él. e jószág a királyné 
rendelkezésére esett. Az utóbbi adatok azon föltevésre kény- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 107 

szerítenek, hogy vagy Kalva falu mellett volt Kalva predium 
is, vagy hogy Sebesy Mihály Felső- és Alsó-Kahva közül az 
egyiket, Fiáth János és társai a másikat vették birtokba. 

Fiáth Katalin 1548. évben a Porecsa, Alsó-K al va 
és Simonuth-ra vonatkozó irományok kiadását követeli, noha 
nem ő, hanem az ö húga Fiáth Anna, Bakóczy Ferencz fele- 
sége ült azokban. A 1 s 6- és F e 1 s o-K a 1 v a, a mehádiai kerü- 
letben fekvő predium ismét oklevelesen említtetik, a midőn 
t. i. 1590. évben Tuarini Imre, annak felét unokagyerm ekei- 
nek : Ruszkai Jánosnak, Pálnak és Szentének adományozza, 
(lásd Jablauicza.) 

Kalvicza, hajdan falu a miháldi vagy almási kerület- 
ben. Fiáth Ferencz 1531. évben a karáusebesi ispánok előtt 
tiltakozik, hogy János király a Fiáthok jószágait, úgymint Fe- 
nes, Golecz, Kalwa, K al w i c z a, stb. a leány-ágnak adomá- 
nyozhassa, — Kalwa és Kahvicza nem említtetik, midőn Fiáth 
Ferencz hasonlókép az erdélyi káptalannál is tiltakozik. (L. 
Örményes). Simonfy István nejének Borbálának 154:0. évben 
itt részbirtoka volt. (L. Csorna.) 

Kailisa. Mehádiához éjszakra, Domasnia és Kornia falu 
közt fekszik. A karánsebesi ispánok 1535. évben bizonyítják, 
hogy Morc János és gyermekei. Vajda György, Gergely, Mik- 
lós és Ilonával egyezségre léptek, mely által minden kölcsö* 
nős perüket megszüntették, és azt határozták, hogy Domas- 
nia, Kriva, l'atak, K a n y c h, m i u d k é t Kan y c h, Kouyo- 
rova stb. faluban egyformán osztozkodjanak, (l. Domasnia). Iza- 
bella királyné 1543-bcn megparancs(dja a karánsebesi ispánok- 
nak, hogy Fodor Ferenczet és Moyzes Ferenczet Korniareva, 
Oliaba, Alsó K a u i c h y a, F e 1 s ő K a n i c h y a, Domas- 
nia stl). birtokába igtassik, kik is ezt teljesítették, a nélkül, 
hogy valamely részről tiltakoztak volna. Moyses Mihály és 
Fodor Mihály karánsebesi iicnu'srk Domasnia, Konyorova, 
fel se o Kanychya falura, < >haha. Kriva, A 1 s ó K a n y- 
cliya stb. prcdiunira igényt tartottak, azért lí. .lános király 
I5»)0. évben parancsolatot ad, hogy az ezen követelésre vonat- 
kozó okiratok Vajda György és N'ajda Annától elkéressenek, 
(1. Domasnia) Háthory Zsigmond eidélyi vajda 1582. évbi'ii 
meghagyja a karánsebesi bánnak, é^ az alispánoknak, hogy 



108 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Simon Jánost oda utasítsák, miszerint húgának Annának az őt 
Domasnia, Somfalu, K a n i c h a stb. falvakban illető részeket 
kiadja. Simon Anna nevezett nagybátyjától ifjabb Simon Já- 
nostól az őt illető részbirtokokat, Bogoldin, Kauisa, Somfalu, 
stb. faluban átvette, csak Zorlencz birtokára nézve folyt még 
viszály, miért is Báthory Zsigmond 1584. évben rendeli, hogy 
ezen birtok is Annának, Mutuoki Farkas nejének átadassék. 
(Minderről lásd Domasnia alatt.) Moyses Borbála, Mutnoki 
Mihály özvegye 1585. évben rokonaival egyezségre lép a Szö- 
rény vármegye karánsebesi tartományában fekvő Domasnia, 
K a n i z i a stb falvakra nézve ; és a rokonok kérelmére elállt 
a Zagyvái Boldizsár. Mutnoki Péter és György és más érdek- 
társaik ellen emelt tiltakozástól. Kani ez a nemesei 1603. 
évben csak egy portáról adóztak. 

Szabó András 1628. évben tiltakozik, hogy Kamuthi 
Miklós K a u i c z a stb. falvak részbirtokait Jósika Farkasnak 
eladhassa. (L. Domasnia.) 

Az 1690 — 1700. évből származó összeírás K a n i c s a-t 
a karánsebesi kerület alá sorolja. 

Még 1717. évben is e kerületben soroltatik fel 18 házzal. 

Midöu 1769. évben a zsupaueki zászlóalj alakíttatott' 
Kanisa nem volt már kezdettől kiszemelve, hogy a zászlóalj 
katonai területéhez bevonassék, azonban csakhamar történt, 
hogy a szervezeti munka érdekében Terregova visszaadatott a 
kincstárnak, és attól cserébe Domasnia és K a n i s a falu vé- 
tetett át, és igy lett Kanisa a zsupaneki határvidék 35 falvai- 
nak egyike. 

Történet-forrásaink hallgatnak Kanisáról ezután az 
ujabb korig, a midőn az oláhbáusági határörezred, és pedig a 
korniai század egyik faluját képezte. Kanisán van ugyan temp- 
lom az ó-hit üek számára, kik azonban a domasniai plébánus 
gondoskodása alatt állnak, valamint az itteni katholikusok a 
mehádiai kath. plébánustól láttatnak el az egyháziakban. 

Kanisa a Csernivir hegy nyugati lejtőségén, 1600 láb a 
tenger szine fölött, szűk szorulatban fekszik. A Kanisa 
patak fél órai távolságra a helységtől a Cserniviron ered, a 
községen keresztül folyik, és Domasnia falu alatt, attól délre 
fél órai távolságban a Domasnia patakkal egyesül. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TuRTÉN'ETE. 109 

A katonai határvidék feloszlása után Kanisa az újra ala- 
kított Szörény várraegye terregovai járásához tartozik. 

Területe 21"')3 hold. 1205 öl: 72 házban lakik 521 görög 
keleti vallású oláh. 

Kárán. A Temes folyó partján, a hol azzal a Sebes pa- 
tak egyesül, régen Kárán és Sebes községek külíin igazgatá-sal 
birtak. Azok közül Kárán ily néven a XVI. század végéig 
húzta ki életét, és oppidum rangjára emelkedett. A másik Se- 
bes néven volt ismeretes, de Karansebes nevet is használta fel- 
váltva, sőt azt már a XIII. században viselte, és történeti ne- 
vezetességre hozta. A ma Krassó megyei ]\Iutnik — akkor 
IMutnok — és Kárán határai érintkeztek, de miután egyrész- 
ről Bogdán István fia, és Hadul Woynuk fia közt. és más mut- 
noki nemesek közt, — más részről a káráni polgárok (cives et 
hospites) a két falu határaira nézve viszály támadt, Nagy 
Lajos király 1376. évben Treutul János Szörényi bánnak 
meghagyta, hogy a határokat bejárja és kiigazítsa. A ká- 
rániak azt is megengedték, hogy a mutiiokiak árkot vezesse- 
nek a Temesböl a Mutnok patakába, és az árok mellett 20 röf 
szélességre terjedő fíildet tartsanak meg utak és malomgátak 
számára. A béke még azért helyre állítva nem volt, mert Mut- 
noki Bogdán és fia István és a káráui.ik (populos et hospites 
de C i V i t a t e Karán) közt bizonyos darab földért még so- 
káig folyt a viszály, mely okból Perényi ^liklós szörényi bán 
Sel)es, Lugas, Kárán, és Komjáthi kerületek nemeseit és ke- 
nézeit (uobiles quatuor provinciarum) e kérdésben kihallgatta. 
és nyilatkozataik .alapján u peres földet a Mutnokiaknak oda 
Ítélte. Ebből egyúttal megértjük, hogy Kái'án ép ugy, mint 
Sebes egy külön kerületnek adott nevet. A kíWetkezii évben 
Zsigmond király Szerbia ellen táborba szállt, és ez alkalom- 
mal Káránt is útjába ejtette, mert egy levele kelt innen \'M^'J. 
június 1 1-én.') Zsigmond király egy \'M)1. évi levelében mondja, 
hogy a káráni kerületben fekvőt Poganch nevű királyi helység 
Karán o p p i d iiiii-hoz tartozik. -— Ugyan e király WWl 

') Katii Kiiloly s/.iiiiil u kii;(l\ f/. Mik|>i)ii ro/.sOi>yliiiM t;utózko- 
űütt. A/.unbiiii (S iiiafíii in ficii-limnli kozclilicn tmlja :i kiriilvt június J7 

Í'H '.'K-;iM (Iil'rlnincll |ii'iliy (iriliiMKlf/. 



110 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

meghagyja Losouczy Zsigmondnak, hogy miután Gergely ká- 
ráni bíró (judex C i v i t a t i s n o s t r a e K a r a n) az ő, és 
ezen város összes polgársága nevében (universorum Civium et 
hospitiim ejusdem Civitatis) panaszkép azon viszályt előadta, 
mely köztük és a mutnoki nemesek közt a Muthnok folyó in- 
nenső partján fekvő darab földért folyt, — vizsgálja meg a fe- 
lek okiratait, és a csanádi káptalan taniijáuak jelenlétében ha- 
tárait bejárván és igazitván, azt, a kit a föld illet, abba beve- 
zesse. Losonczy Zsigmond orsovai, miháldi, sebesi és zsidóvári 
várnagy (castellanus) a király fennebbi parancsát átirván, ez 
ügyben pünkösd előtti kedden Kárán városában (in o p p i d o 
K á r á n, — mindig igy, holott a király levelében Civitas) 
Sebes, Lugas, Kárán, és Komjáthi nemeseivel és kenézeivel 
törvényszéket tart, és a port a Mutuokiak javára eldönti. Az 
aradi káptalan egy 1422. évi levele szerint Vozestje, máskép 
Libanmezeje a káráni kerületben feküdt. És ez tudomásunk 
szerint az utolsó esete a káráni kerület külön említésének. — 
Grergely káráni biró (oppidi Kárán) fia Lörincz, és Tamás es- 
küdt polgár azon panaszára, hogy a Mutnoki és Macskási ne- 
mesek őket bizonyos erdők használatában zavarják, Zsigmond 
király 1424. meghagyja Pipo temesi főispánnak, és a sebesi 
porkoláboknak, hogy a kárániakat a nevezett nemesek zakla- 
tásai ellen oltalmazzák. 

Hunyadi János kormányzó 1447. év őszén, e vidéken 
járt, és egy levele kelt K á r á n-ban, Lukács evangélista napján, 
azaz október 18-án. *) 

A Szörényi bánok egy 1452. évi itélő levelében, mely Se- 
l)esben kelt, Sebes és Kárán szabad városoknak : liberae Civi- 
tates neveztetnek. 

Mátyás király 1458. évben Karán és Sebes városok 
esküdtjeinek kérelmére megújítja Zsigmond király statutum- 



') így Katona : Hist. Critica XIII. köt. 551. lap. és Kovachich : 
Supplomenta ad Vestigia Comitiorum II. köt. 102. lap. Eáth Károly : 
»Magyar királj'ok utazásai* cziim't munkájában Kavánsebes vái'ost em- 
líti tartózkodási helyül. Ezt az ü forrása után Teleki is teszi : Hunyadiak 
kora II. köt. 56. 57. lap. De miután az utóbbinak is az általam idézett 
adatok szolgáltak alapul, Kárán akkori különállását meg kellett volna 
tartani. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 111 

ját, mely szerint megengedtetik, hogy jobbágyok ekót városba 
költözliessenek. (Lásd Karánsebes,) Kárán oppidum birája ak- 
kor Nyiro Tamás. 

Kinisy Pál országbíró, Temesvárott 1494 június 21-lu 
kelt levelében oppidum Kárán lakosait minden vám- ós 
liarmiuczad fizetése alól felmenti. 

Ugyan ez évben a káráni birák : Szederjes Mihály. Barb 
JánoSj Vida György, Szeles Tamás, és még Miklós, Frank, 
Dancs és Fülöp, Kárán egész lakossága nevében a karáuscbesi 
kerület törvényszéke előtt nemes Porkoláb János vádja elle- 
nében arra tesznek le esküt, bogy az ö halastavában nem ha- 
lásztak, erdeit, mezeit nem használták, és szolgáját nem verték. 
Macskási Miklós 1.503. évben port inditott László és Jáno=; 
nevű káráni polgárok ellen, mert azok sertései az ü vetéseiben 
kárt tettek. Ez ügyben Gerlistyei Jakab Szörényi bán Karán- 
sebesben Ítéletet hozott a karánscbesi kerület törvényszékével. 
E pörben sok ízben Macskási Miklós birtokáról és házáról tör- 
ténik említés, de soha sem iratik, hogy mi neve van a posses- 
síonak. Tán épen Kárán területén állt. És ez esetben érdekes, 
hogy a kastély hídjáról (pons Castelli) van szó. — és hogy e 
szerint Macskási lakhelye vár ahdcu épület vagy szállás volt. 

János király 1531. évben (xyulaiehérvárott kelt levelet 
intéz Karánsebes város (Civitas) castellánusaihoz, al-castel- 
lánusaihoz, a krajnikokhnz (krajnik = szolgabíró) a bírájához 
é.s esküdt polgáraihoz, mely szeiint meg értvén néhai Hunxadi 
János beszterczei gról' leveléből azt, hogy Zsigmond király 
K á r á n o j) p i d u m lakosainak a körülfekv("» erdtik használa- 
tát megengedte, kivévén a liothlygethe, és Zaldobos nevű er- 
dőket, melyek a nemes Mntnokiak, és liadpathaka erdőt, nielv 
a nemes Macskásiak luhíjdonai voltak, — a kárániak kérel- 
nn'rc meghagyja, hogy nevezett erdők használatában, a tili»- 
sok:it kivéve, védelineztessenek a nemesek zaklatásai eUen. 

Poti'ovie.s Péter temesi iViispán és sebesi bán. a/on oklml. 
mert Kárán oppidum és Priszaka falu határaira nézve 
a, káráni lakosok, vahunint l'riszaka Péter és testvérei ki>zt 
viszály támadt, ITdK. évben a halárok kiigazítását r(>ndeli. és 
ezen feladattal 'l'ele-di Miklóst és Tiiiki»\ai l'étert hizza meg. 
itt Kárán és l'j-js/aka eg}:iránl a karáiisebevj kerülethiMi lek- 



112 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

vőnek mondatik; az utóbbi azonban ma Krassó megyében ta- 
láltatik. Kárán oppidum batárai ez évben Priszakától kezdve 
a mutnoki nemesek Zlatinik nevű batárbeljéig, innét keletre, 
valami erdőn keresztül a Zaguzau nevű belyig, ^) innét Pri- 
szaka felé fordulnak, és Halász Mátyás káráni polgár báza 
mellett elbaiadván, aztán bizonyos irtásos földek sövényeit is 
érintvén, nyilt mezőre nyilnak, mely Popestb-nek neveztetik, 
végre az országúton át egy határdombig, innét a Temes folyó- 
nak egy kiszakadásáig, mely a Temesbe visszakanyarúl. 

1582. évben Mussan Gyurka volt Kárán birája. ki bizo- 
nyos számú esküdt polgárokkal (jurati Cives) szolgáltatott 
igazságot. 

Két évvel utóbb, t. i. 1584. Tinkovai János volt az oppi- 
dum birája, vagy is inkább, mint az oklevél mondja, főbirája, 
esküdt polgára Plesko János. Mind kettő nemes ember. Ezen 
esztendőben a mutnoki nemesek, és Kárán lakosai közt egyez- 
ség jött létre. Az utóbbiak t. i. arról vádoltattak, bogy alsó és 
felső Mutnokou földet foglaltak, négy malomnak gátjait elron- 
tották, a termesztményeket elhordják, stb. A kárániak azért 
Thorny Tamás bán, aztán fölebbezésük folytán az erdélyi vajda 
által is elitéltettek. Néhány közbejárónak, ezek közt Pestyerei 
Mibálynak sikerült a perlekedők közt egyezkedési hajlamot 
ébreszteni, a vádlók tehát : Mutnoky Mibály, Zagyvái Boldi- 
zsár, Mutnoky máskép Groza Farkas, és Simon Erzsébet Mut- 
noky Ferencz özvegye a javukra kimondott Ítélettől elállnak, 
azt érvénytelennek nyilatkoztatják ; azért a "kárániak legkö- 
zelebbi Szentgyörgy napján 100 magyar forintot fizetnek. A 
peres mutnoki földeket illetőleg, szabadságában álljon a kárá- 
niaknak azokat törvényes utón visszaszerezni, és a határjárást 
hiteles személyek által végeztetni, de a dolog eldöntéséig a 
földek a mutuokiak kezén maradnak, sőt a kárániak marhái- 
kat csak a mutnoki nemesek engedelmével hajthatják oda legel- 
tetésre, így a favágás az erdőben szintén azok engedelmétől 
függ. Azonban a már tavaly bevetett földek terményeit, és a 
lekaszált füvet a mutnokiak átengedik a káráuiaknak. ezek 



') Az eredetiben bizonytalan, vájjon locnm \agy lacum olvasamí*'). 
Az ntólibi esetben Zagnzan nevli Ui lenne. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. 113 

csak a tizedet tartozván fizetni. Megengedtetik a kárániaknak. 
hogy a Mutnokon már meglevő szőlőket mivelbessék és hasz- 
nálhassák, de megtiltatikj hogy ujakat ültethessenek. Ha a ká- 
rániak egyike az ő szőlőjét 3 esztendeig nem müveiné, ez en- 
nek folytán a mutnoki nemesek tulajdonává váljék. A malom- 
gátakat illetőleg abban álllapodtak meg, hogy ezek egy részét 
a Tömös folyótól kezdve a malom csatornáig a niutnokiak, egy 
harmadát a kárániak készítsék; a mutnokiak az arra való fát 
adaudják. A felperes mutnokiak 1000 arany forintot lekötöt- 
tek, ha ez egyezkedést valamikép megszegnék. Mind eri;ől 
Báthory Zsigmond adott bizonyító levelet. (Macskásy család 
levéltára.) 

Egy 1.585. évi okiratból kitűnik, hogy Kárán oppidum- 
nak saját hatósága és törvényszéke volt, mely a föbiróból, két 
esküdt polgárból és 12 esküdt tauácsszemélyből állt. Főbiró 
volt akkor Andorka János, esküdt polgárokul neveztetnek 
Freuk Ádám és Tatár Miklós. Az ő in o p p i d o K á r á n 
1585. február havában kelt kiadványa szerint Plesko János, 
néhai Tinkovai Miklósné, Margit asszony ellen igazságot ke- 
resett a káráni törvényszéknél, de mivel Plesko János az egyik 
assessort, Tinkovai Jánost pártosnak nevezte, száz forintban 
elmarasztaltatott, mely Ítéletet fölebbezés utján a bán is meg- 
erősített. E pénznek kétharmada a bánt, egyharmada Tin- 
kovai Jánost illette. Ez okirat világosan tanúsítja, hogy Ká- 
rán még akkor Karáusebesbe nem olvadt be, mely ez időben 
civitásnak irja magát, míg Kárán csak oppidum volt és külön 
pecséttel élt. Az itt említett Plesko János Káránról, mint 
szomszéd ugyan ez évl)en megvolt híva Zagyvái Boldizsár be- 
igtatására Szák, Zgribest, Almafa stb. birtokába. 

A fennebbi Frenk Ádám nemes ember volt és 1590. év- 
ijen is volt Kárán oppidnm főbii'ája, — ■ egyúttal Lungíiásprn-. 
Mungnczan Kraniiis, lionc/a IMáiton, llomonie/.a .láni»s és 
Mihály, Mihaj .lakali, líorka .I;'iih>s, IMesko Kraiiiiis és Ami- 
rás káráni lUMiUísek, ])olgár()k és lakosuk ncve/lcliu'k. 

Báthory Zsigmond Irjcdcloni 15l»(). a kái'áusehcsi kerü- 
Icthcn ickví) Kara II i o|>|ii(liimot, és a lugosi kerületbon Szö- 
rény mogyéhen fekvő Oláliság falut .lósika Istvánnak ado- 
mányozza, és magvaszakadása üsetéi'o tüslvéit>iiu'k Miklósnak, 
A h/.{1hi'invi iiánhA(i km ii'/.()ui':nv vAum. 'i«"h(tkni:iI':. ^ 



114 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Ferenczuek, Györgynek, Lászlónak és Farkasnak, és a zsidó- 
vári uradalomhoz kapcsolja. 

Ez eladományozás, ugy látszik, nem jó kedvvel fogad- 
tatott a kárániak által, mert a fejedelem 1597. évben, a káráni 
bírónak és esküdteknek, kik neki kiváltságaikat, és Kárány 
oppidum szokásairól és szabadalmairól szóló leveleiket oly ké- 
relemmel előmutatták, hogy őket azoknak élvezetében meg- 
erősítse, kimélő, de még is elutasító választ adott, mert tekin- 
tetbe veendőnek tartotta azt, hogy a jelen háborús korszakban 
az ország szélén, és az ellenség közelében levő helyet nem ugy 
lehet kormányozni, mint valamely békésebb helyet. A fejede- 
lem azért a kérelmet teljesíteni nem tartotta szükségesnek, de 
biztosította a kárániakat, hogy mihelyest békésebb korszak be- 
következik, ő a kérvényezők kiváltságait és szabadalmait meg- 
erősíteni fogja. 

A Mutnoki Farkas ellen folyt jószágpörbeu 1599. tanú- 
vallomást tesznek Káráuból Jakab Mihály és Romonicza Já- 
nos ; ki már fenn volt említve. 

Húsvét ünnepe körül 1609. Sarmasági Zsigmond és neje 
Fűzi Borbála, előbb Gyulai Pál, aztán Jósika István neje, az 
utóbbitól örökölt részbirtokokat Karán mezővárosban és 
Bélien pusztában Szörény vármegyében bizonyos pénzösszeg- 
ért karáusebesi Yajda Istvánnak átengedték. Azonban bra- 
nyicskói Jósika Gábor, a fennevezett István, és Fűzi Borbála 
fia, ebben jogsérelmet látván, 1639. évben törvényes utón Fo- 
dor Miklóst, Mihályt, Annát és Magdolnát, néhai Fodor Fe- 
rencz fiait és leányait. Borbálát, nevezett Fodor Mihály leá- 
nyát, Kún Gábor feleségét, és Magdolnát, Gyurma Jánosnak 
Fodor Magdolnával nemzett leányát, karánsebesi Henczi Mik- 
lós feleségét felszólítja, hogy fölvévén a becsértéket (communis 
aestimatio) bocsássák vissza az említett részbirtokokat Jósika 
Gábor, mint jogszerű örökös kezére. Mind ezen felek kifogások- 
kal élvén, tizenötödnapra a fejedelmi curiára idéztettek. 

Ezen kivül Kárán még csak kisebb ügyek kapcsában 
említtetik. így midőn Keresztesy Pál 1609. évben a zsidó vári 
jószágot 12 évre zálogba vévén, ennek zálogos birtokába vezet- 
tetett ; a beigtatásban oppidum Karán y nemesei Lugasi 
István, Pribék János, Hcrczeg János, Huher János, — vala- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 115 

mint Vajda Istvánnak Kárány oppidumban lakó jobbágyai : 
Vida Demeter, Mester Imre, ésKorna Péter, mint szomszédok 
vettek részt. ^) Továbljá midőn 1624. Bethlen Gábor uj ado- 
mánya folytán Groza Ferencz Szák, Morencz stb. részbirtokaiba 
igtattatik, olvassuk, hogy, mint szomszéd Fodor Mihály ka- 
ránsebesi és Frenk János karán i nemes részt vettek. A két 
várost tehát még mindig megkülönböztetik egymástól. Egy 
kis változtatással Karán d-nak is Íratott a helynév, például 
Bethlen Gábor 1G26. évi sajátkezű följegyzésében, mely sze- 
rint Karánsebesen 200 lovas és 200 gyalogos, — Karán d-on 
pedig külön 100 lovas és 100 gyalogos volt elhelyezve, — és 
egy 1638. évi levélben, mely szerint itt Fodor IMiklósnak egy 
Juuis János nevű jobbágya volt. Hasonlókép olvassuk 1642. 
hogy Karán d Szörény vármegyében feküdt és hogy itt Fo- 
dor Mihály al-bán lakott. A Kárándra alkalmazott possessio 
kifejezés mutatja, hogy Kárán már hanyatlott, és város kellé- 
keivel már jiem l)irt. 

Karáiiselx'S. Romai nyomokon vezéreltetünk a Sebes- 
patak és Temes folyó egyesüléséhez, melynél ma Szörény 
vármegye fővárosa Karánsebes található. Nem áll római gyar- 
mat hamvai fölött, nem örökölt ó-classicai nevet, de vidéke 
római emlékek által nevezetes, melyek tanúsítják, hogy annak 
hadászati fontossága már az őskorban el volt ismerve. Közel 
ide Zsiipp.'i és Jász közt, a Bisztra és Temes folyók összetor- 
kolásáuál két római út szögellik össze, és a hol oz történik, 
állt a római municipium Tibiscum, melynek sorsáról hallgat 
ugyan az élet mestere, a történelem, de melynek hol fek- 
véséről, mintegy háromszáz év óta alogkülönfélébl) véhMiiónye- 
ket hoztáU elő ;l tudósok. -) 

Mennyi idő telt lo :i iiKigyaroIv liunfoglulása óta, mig 
Kiiráusches (ílső alapjai nuígvcltettck, ozt még hoz/ávetőlog 
sem lehet mondani ; bizonyos csak az, hogy a város uiái" a XIII. 
s/ázadbaii fonnálll. Legelső biztos endítése :ikkor töitéiiik 
midőn IV. László király a várost látogatja, a mi 12!tO. év ap- 
ril 2í)-éu történt. 

') 11. .lúsikii CM. Il,;'ini. ")<)i(,v!ii Tiviuliir : 'rilii.siuiii lu'lvifLvi'sc, 
(liu(lii|t(mt, lK7fl. ivi'ót) c'/find iiiiiiikiljriliiiii iia^y hIíiiiohsi'i^ii tVu'kós/.(isokot 
toll i) kúrdÓHbi'ii, óh ii/t vúglt>geHun uldiiiitó. 

8* 



116 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Ez alkalommal a város K a r á u s e b e s-nek neveztetik^ 
a mi figyelmet érdemlő körülmény, minthogy különben a város 
rendes neve századokon át csak Sebes. IV. László ideje után 
legelőször ismét 1370. évben Karánsebes kerületéről is van 
szó, a XV. század közepén karánsebesi birákról és Karánse- 
besen kelt levelekről olvasunk ; mind a mellett vissza-vissza 
kerül a Sebes név, mely ama másikkal felváltva, sőt sokkal 
gyakrabban használtatik. Ennek megértésére tudni szükséges, 
hogy a Temes partján Sebes várossal átellenben Kárán vá- 
rosa állt, és hogy mind a kettőnek saját igazgatása, saját ta- 
nácsa volt. Századokon át a két város közös sorsban osztozko- 
dott, mig végre Kárán városa, mint külön álló község meg 
nem szűnvén, és Sebessel össze nem olvadván, a Karánsebes 
elnevezés köz- és magán életben általános használatra nem 
vergődött. 

De még a jelenkorban is az itteni oláh lakosok inkább 
csak a Sebes elnevezéssel élnek. Minthogy bizonyos, hogy a 
sebesi község már akkor is Karánsebesnek neveztetett, mielőtt 
Kárán városa Sebessel egyesült, és hogy ezen egyesülés 1642. 
év előtt nem történhetett, Sebes városa csak azért neveztethe- 
tett el Karánsebesnek, mert Kárán mellett feküdt, és a nyelv- 
szokás ez által ezen községet a mai Arad megyei Boros Se- 
bestől, az erdélyi Szász-Sebestől és más Sáros, Abauj, Sopron, 
Bihar és más megyebeli Sebes nevű falvaktól megkülönböz- 
tetni akará. Ormező-Ladány, Belényes-Orvényes , Káránd- 
Toplicza, Fülek-Kelecsény, Fülek-Kovácsi stb. elnevezések, 
mutatják, hogy a melléknevek nem csak folyók vagy birto- 
kos családok neveitől vétettek, hanem a szomszédos váro- 
sok vagy falvaktól is. Bethlen Farkas azt állítja, hogy a 
város nevét a Kárán pataktól vette, mely itt a Temesbe sza- 
kad. (História de rebus Transilvauicis VI. kötet 43. lap.) De 
Kárán nevű patakról e vidéken nincs tudomásunk. A helynév- 
nek még egy furcsa magyarázatját találjuk Sándor Pál nap- 
lójában, ki midőn 1687. konstantinápolyi útjából haza tért. 
május 13-án Karánsebesbe jött, ott bekéredzvén a várba, annak 
egyik utczáját eljárta, aztán a bégnél, ki őt magához hivatta, 
egy findsa kávét ivott. Másnap Karánsebesből megindulván, a 
Tömös vizén egy vámos hidon ment át, és ebédre egy Kaurán 



És K7.ÖRÍÍNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 117 

nevü faluhelyre jött, melyről azt mondják, — igy irja Sándor 
Pál, ^- hogy azt elsőben lakosai elhagyván, Sebesbe mentek, 
és azért hívják az utóbbit Kauran-Sebesnek. ^' Ez okosko- 
dás összedől, ha tudjuk, hogy ez a Kauran, a mai Kavaran, a 
lugosi utón. Szerbiában, a Drina jobb partja mellett van Karán 
nevű falu, nem távol innét Korán falu, de a Temes megyei Mer- 
czyfalvais azelőtt Kárány név alatt volt ismeretes. Ide járul 
még egy pár Káránd nevü pusztai birtok. Azokat, kik a Kárán 
nevet a török »kara« (fekete) szóból kívánják eredeztetni, 
figyelmeztetjük, hogy a város Karánsebes neve már IV. László 
idejében előfordul okleveles forrásokban. 

Volt idő, mikor Ovidnak a gétáknál töltött számkivetésé- 
vel hozták össze Karánsebest. Azt állítá ugyanis a félmüveitek 
raja, hogy Ovid Karáusobesen töltötte szárakivetését, és e várost 
megkedvelvén, azt Cara mihi sedes (kedves lakhelyének) ne- 
vezte, mely szavakból lett volna aztán a Karánsebes helynév. 
Még a jó Bél Mátyás szükségesnek találta ez Ízetlen haj- 
lamból eredő állítást mogczáfolni. Schmcttau tábornok, a tö- 
rök háborúról szóló naplójában, nemcsak ezen nyelvészkedési 
furcsaságot emlegeti gáncsolólag, hanem azt is, hogy a ka- 
ránsebesiek egy házat mutogatnak, melyl)en (3vid állítólag la- 
kott, és egy két kerekű — a gallus és brittharczi kocsik mód- 
jára készült — fakocsit, melyet használt volna. ^) A Neue curo- 
pilische Fáma kiadói, ezen tudományos (?) babonát, azon ha- 
sonló állítással, mintha Karáusebes közelében régi torony 
léteznék, mely Ovidnak számkivetése ídt\jében tartózkodásul 
szolgált, keményen, ily szavakkal : liisum teneatis amici, uta- 
sítják vissza. '*) A babona régi, és még ma sincs egészen 
kiirtva. 

IV. liászló király idézett levelét eredetiből közli \\'(Mi- 
zgI (jlusztáv évszám nélkiil,') h'ejér György ellenben V2Sd* 
évszámmal,'') Oornides [x-dig 12i)(». évszámmal.") Ez olté- 

') Mai^'yar 'L'ih-t. Tiir XIX. Ki:.. lii|). 

-') HühiiieUiiii : llisluria arciiiiii liclli liii<'i>'i iiin. Ia|i. 

'} :J7. ktit. 7'J. I. 

') Ar|i!Í(lkuri l'j ( >kiiiiiii_vlnr IX. kut. .'>;>«. lap. 

'•) (jodrx ili]ili)iiiHt. V. .1. ki'it. ÍS?. lap. 

") Dipldinaiaiiiim II. 'i'.U). lap. líatli KafDÍv : .Ma;.;_var kiial\oU 



118 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

rések az eredeti oklevél mellett, — mely évszámot nem ismer 
— mit sem nyomnak ; kifogáson kivül áll azonban azon tény, 
hogy a király ápril 29-én tartózkodott Karánsebesben. 

A Kállay család régibb levelei közt valami Sebesvárról 
történik említés, melynek TJbul mester volt castellanusa. Semmi 
határozott indokunk, hogy ezen Sebesvárt a mai Karánsebesre 
vonatkoztassuk, annál kevesbbé, miután tudomásunk szerint a 
Kállay család a szörényi bánságban soha sem volt birtokos. 
Annyi azonban tény, hogy IV. László király épen akkor, mi- 
dőn Karánsebesen tartózkodott, István és Pál mesternek, 
Mihály comes i) fiainak, a leleszi convent kegyúri jogát ado- 
mányozza, — a nevezettek a Kállay nemzetségből valók 
voltak. 

Róbert Károly király, ki évek hosszú során át Temes- 
várott székelt, egy ezen városból 13 18. évben kelt levelével 
Péternek sebesi ispánnak rComiti de Sebus, és a királynő 
tárnokmesterének, a Hevesújvár megyében fekvő Körömonos- 
tort adományozza. Ez a Péter a Kompolthi családból való volt. 

Szeri Pósa mester 1325. évben Sebus és Ilyéd castella- 
nusa, zálogban birta az Arad megyei Kér falut; 1326. évben 
az aradi káptalan által Aruky szintén Arad megyei falu bir- 
tokába igtattatott. 

Politikai szervezet első nyomára szintén ezen Szeri Pósa 
alatt találunk, ki 1352. évben krassói főispán is lévén, Mut- 
noki István fiának, a Mutnokpataka nevű elhagyott földet 
adományozza, a birtokosokat egyúttal oly birói hatalommal 
ruházza fel, mint a melylyel a knézek a sebusi provincziában 
birnak. Kimondatik egyúttal, hogy rablás, tolvajlás és gyúj- 
togatás bűnéről csak a sebesi biró fog itélni. Látjuk, hogy a 
karánsebesi kerület, — mely később a nyolcz oláh kerület 
egyikéül feltűnik, — már ezen minőségében működik. Akkor 
és még később, külön káráni és külön sebesi kerület létezett, 
és Perényi Miklós szörényi bán 13í»l. évben a sebesi, lugosi, 



utazásai stb. czímü munkájának iiiindkét kiadásában az 1290. évet fo- 
gadja el, holott Fejérre hivatkozik, ki 1289. évet ír. 
>) Mihály Ubul fia volt. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 119 

karáni és komjáthi négy kerület nemeseit nyilatkozatra idézi 
maga elé. 

Nagy Lajos király Strascimir bolgár czárt Bulgária 
trónjáról 1365. évben elűzte és több éven át fogságban tartá. 
Utóbb visszahelyezte öt birodalmába, a magyar fenhatóság 
fentartása mellett. A nagy magyar király nagylelkűen még 
Temesvár, S e b u s v á r, Miháld és Orsova várakat is alá- 
rendelte Strascimir parancsának. ^) (Lásd Orsova.) 

Azon alkalommal, midőn Zsigmond király 1386. évben 
Losonczy Lászlót és Istvánt Temes és Csanád vármegyék fő- 
ispánjaivá kinevezte, Lúgos, Sebes, Somlyó (értsd: Mezö- 
Somlyó) és Ér-Somlyó várparancsnokának meghagyta, hogy 
Lászlót és Istvánt főispánjaikul elismerjék, és e várakat nekik, 
vagy megbízottjuknak átadják. 

A következő évben Lossonczy László szöréuyi bán Zsig- 
mond király által Szaláucz vár és uradalmának adományozá- 
sával jutalmaztatik, mert Pahsnai János és Horváthy János 
pártosokat e vidékről elűzte, és tőlük Temesvár, Becse, Sydo- 
war, Seb c s, Miháld, Orsova stb. várakat visszal'uglalta. 

A sebesi vár fentartására, és az ott szükséges szolgála- 
tok teljesítésére némely falvak voltak kijelölve, azok közül 
Macsova és Dobregozte falvakat ismerjük, melyeket Zsigmond 
király 139^. évben a sebesi vár tartozandóságii alól kivett és 
Mutnuki Mihálynak adományozott. Hasonlókép 1-143. és 
1415. évben Gyepű falu, a mai Krassó megyei Priszaka 
nemcsak mint olyan einlíttctik, mely a karánsebesi kerületben, 
hanem egyszersmind Karánsebes pertinenciáiban fekszik, az 
az mely Karánsebeshez tartozott. 

Mint Peréiiyi Miklós 1391, ugy Losonczy Zsigmond is, 
1 119. évben a négy kerület, ugy mint Sebes, Lugas, Kárán és 
Komjáthi nemesoivol és kenézeivel KTirán oppidumban tör- 
vényszéket tart pünkösd (előtti kedden, — akkor Losoiu-zy, 
orsovai, niiliáldi, s o )» e s i és zsidóvári castellanusnak iratik, 
HZíirényi bán pétiig nem létezett. 1117. évben is Losonczy 
Zsigmoiul ( )rs()va stl». várkapitánya v»»lt. 

') li'djnr : Coiiiiiii'iilaiii líJMtiiiici lU- Kosiiiao, Soiviin' iic Uulf;iirÍHe 
olc. cuiii llut-uo lluii;^iiriii(j in'xu. ;>-'. lap, u l'ml. tlipl. \'lll. ti. luXetübtm. 



120 A SZÖRÉNYI BÁNÍ5ÁG 

A törökök elleni háború 1419. évben, mely a hatalmas 
ellenségnek saját földjén vívatott, Zsigmond királyt a szörényi 
bánságba hozta le. Nov. 1-én a Pozatha melletti táborban 
találjuk öt, a Dunán innen, Orsova közelében, nov. 19-én Ze- 
minben Havasalföldön. Karáusebesben megfordul november 
28-án és lévai Cseh Péter barsi főispán javára oklevelet állít 
ki. (Budai kam. Itár NE.A. 795. csőm. 27. sz.) Már deczember 
4-én Temesvár falai közt járt. 

1427. július havában Rozgonyi István temesi gróf had- 
seregével Karánsebesen táborozott. Ki ellen ? (Oltványi Pál, 
42. lap.) 

Zsigmond király újra 1428. év őszén Murád török zul- 
tánnal az Al-Dunánál csatázott, és azért Temesvár és Karán- 
sebes vidékén sokszor tartózkodott, — nevezetesen az utolsó 
helyen tartózkodott september 29-én, ^) okt. 9, 18, 19-én, nov. 
19, 29, 30-án, deczember 2-án és 4-én. -) 

Még egyszer és utoljára találjuk Zsigmond királyt Se- 
besben 1429. november 30-án. Szinte meglepő, hogy mi vezette 
a királyt oly rögtön ide, ki Pozsonyból Vasvárra indulván, 
hol még nov. 23-án tartózkodott, és Karánsebesen járta után 
ismét Pozsonyba visszafordult, hol deczember 5-től fogva több 
hónapon át rendesen tartózkodik. Hogy e Sebes alatt nem va- 
lamely más hasonnevű helység, hanem csakugyan Karánsebes 
értendő, bizonyítja a királyi oklevél tartalma, melyből kitűnik, 
hogy Karánsebesben akkor kolostor állt, melynek átellenében 
egy vitás nemesi telek feküdt, melyet a király az arra jogot 
tartó Bizerei családnak átengedett, tekintetbe véve a Bizereiek 
harczias érdemeiket, melyeket a galambóczi vár vívásánál 
szereztek. 

Karánsebes a hadi sors súlyát legelőször a XV. század 
negyedik tizedében érezte, és pedig vagy 1432. évben, midőn 



Reichsregistratarsbuch, a bécsi cs. titkos Itárban. 

=) Fejér György Cod. dipl. X. 6. köt. 706. lapon Zsigmond király- 
nak egy, 1425. október 19-éu Karánsebesen kelt levél kivouatját közli, — 
de az évszám hibás, és 1428. évre igazítandó, mert Fejér maga az egész 
oklevelet az idézett kötet 921. lapján közli. Zsigmond király különben 
1425. évi öszszel nem Magyarország déli határain tartózkodott, hanem 
Csehországban a hussziták ellen harczolt. 



É8 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 121 

AVlad Drakul oláh vajda a törökök segítségével á szöréuyi 
várat bevevén, a Barczaságot pusztítá, — vagy 1438. évben, 
midőn Murád, Mezetbeg és Vlad (Drakul) a Vaskapun át be- 
törve, a szász városokat Erdélyben feldúlták. Ez utóbbi eset- 
ben természetesen Karáusebest kellett ut jókba ejteni. *) Ku- 
ránsebesnek magának pusztításáról annyi bizonyos, azonban a 
karáusebesi tartományt sokkal korábban érte ezen sors, mert 
már Zsigmond király a karáusebesi kerület oláh, és más nyelvű 
lakóit, — tekintve, hogy az ismételve betörő törökök ál- 
tal sok elnyomatást, fosztogatást szenvedtek, hogy ezek há- 
zaikat felperzselték és sokakat közülök rabságba hurczol- 
tak — a király tetszésének tartamára minden adó alól föl- 
menti. 2) Az oláhok egy betörése a XIV. században csak a 
miháldi kerületet érintő (1. azt.) — Karánsebesről ez alkalom- 
mal még semmi említés nem történik, csak utóbb, a kár igazo- 
lásánál. 

I. Ulászló király 1-143. évben Szörény, Görény, Orsova, 

') Seadeddin és Ncstri keleti irók szerint az ellenség Temesvái 
mellett ment el, a mi, ha a tőrük stilust l)etíí szerint nem veszszük, igaz. 
Teleki : Hunyadiak kora I. 107. Hammer után. A sebesi kerület nemes- 
sége egy, 1454. február 'J8-káu kelt levelében Amurad császárról szól, ki 
a maga t<irökjeivel az országba törvén, Sebes oppidumot kerületével együtt 
elpusztította. Hasonlókép Csornai JNÍiliály és l)an(;s i'éter szöréuyi bánok 
egy, 1454. év mái'czius ir>-én kelt levele szerint Macskásy Jakab, László 
ÚH Demeter azt adták elö, liogy dum sevissimus Imperátor Omorad beg 
az országba betört, oppidiim Sebes s annak tartományát elpusztilak, mely 
alkalommal a nevezett nemesek szülői és testvérei a családnak oklevelei- 
vel együtt elliurczoltattak. (Krt^detijo a Macskási család levéltárában.) 
Noha oz oklevélben az látszik mondatni, hogy maga Murád zultán ve- 
zette a törököket iiz országba, még is azt hiszem, hogy sevissimus i m- 
pcrator Omorad beg nem jelent török császárt, a zultán nevében elő- 
forduló »beg« szó ennek ellentmondván. Ezen betörés csak [tortyázás 
volt, melynek ólóre bizonyosan nem áll maga a zultán. Kzórt Engel ho- 
lyosen írja, hogy a törökök Murád [nem zultán) Mezét bég ós Wlad alatt 
a Vaskai»un át betörtek. (Geschiehte des ungarisehon líeii-bs III. i;i. l.) 

") II. Ulászló kiriily 1404. évben /jsigmond királynak ezen kivált- 
ságievelét nii'gerösitette ; de minthogy Zsigmond Uinily kiMilIsjiga nem 
Hzószrrint, hanem csak értelme szerint idéztetik, ucin lehet követke/.- 
ti'tni, liogy üzeu tör<">k betörések a kanuiHebosi tartományba micsoda 
években történtek. (Ulászló kiriily megerősítő levelének eredetije a Macs- 
kási cs. Itiiri'iban.) 



122 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Peeth, Szinicze, Sebes és Miháld királyi várak hős védelméért 
Csornai Mihálynak és Balázsnak E.ékást és Sólymost adomá- 
nyozza. 1) Bizony szeretnők tudni, ki által, mikor és miként 
voltak ezen várak megtámadva. 

Figyelmünket mindenesetre felkölti azon körülmény, 
hogy I. Ulászló király már 1444. év jún. 11-én uj adományt ad 
Bizerei Miklósnak, Hunyadi János erdélyi vajda udvari nemesé- 
nek Kusklya, Szavoj, két Pathak és Szilfa falvak birtokáról, 
minthogy az erről szóló igazoló leveleit elvesztette, midőn a 
törökök a karánsebesi kerületben száguldoztak. -) 

Egy másik betörés a Szörénységbe 1465. évben történ- 
hetett, — vájjon a törökök akkor Karánsebesig nyomultak-e ? 
nem tudjuk, csak az bizonyos, hogy a még akkor fiatal, és 
később a megyében még soká szereplő Rakoviczay László is 
török fogságba esett. ^) 

A honvédelem érdekei a nagy Hunyadi Jánost is több- 
ször indíták ezen tartomány látogatására, állapotának meg- 
vizsgálására. Midőn 1447. a törökök elleni hadjárat el lett 
határozva. Hunyadi János legnagyobb kedvteléssel a hadjárat 
előkészületeivel foglalkozott, és ennek érdekében tartózkodott 
Karánsebesben okt. 18-án. (Engel, III. 124. L) Ily alkalom- 
mal kelt 1448. augusztus 26-án Karánsebesbeu Hunyadi azon 
levele, melyben Csolnokosi Vajknak és két fiának, valamint 
Csolnokosi Dánnak Csolnokos, Hátszeg és Doboka falut adomá- 
nyozza. *) Itt tartózkodott aug. 27-ikén is, és ez napon inti az 
ország főurait, nevezetesen Huuyad és Hátszeg várak parancs- 
nokait, hogy Csolnokosi Vajk, László, Sandrinus és Dán ne- 
meseket Csolnokos, Hátszeg és Doboka birtokaiban ne hábor- 
gassák, adót tőlük ne követeljenek. 

Hunyadi 1453. május hó közepén Temesvárott tartóz- 
kodván, onnét Karánsebesbe indult, és itt május 29-én a Szö- 
rényi bánokat tudósította, hogy ő az alsó-macskási és alsó-tö- 



') Budai kam. Itár NKA. 922. cs. 7. sz. 

=) Oklevél : »A Szörény vármegyei hajdani oláh kerületek« czimü 
értekezésem 69. lapján. 

3) Lásd erről Kiuis}' Pál 1485. évi oklevelét. 

*) Cornides, Diplomatarium I. 45. lap. Beukü : Trausilvauia I. köt. 
568. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 123 

viöi uemeseket, és azoknak jobbágyait fölmentette a kenézi 
jövedelmek fizetése alól, melylyel azelőtt a bánoknak tartoz- 
tak. Ugyan ez évben Hunyadi János Karánsebes városának 
hűségét tekintctV)C vévén , annak a városhoz nyugatra esö 
Rakovicza falut adományozza. 

A nagy hős lelkesült fegyvertársa Kapisztrán János 
szintén járt itt Sebesben, hol 1455. október 30-án Macskási 
Jakabot és nejét Annát bőkezűségük jutalmazására a minori- 
ták confraternitásál)a befogadta. 

A török-veszély erősen kopogtatott az ország határán, 
és Hunyadi János mindent elkövetett, a haza ellenállási ere- 
jének fokozására. így 1456. június 12-én Szegedről kelt leve- 
lében megparancsolja az erdélyi szászoknak, hogy rögtön 
fejenkint és általánosan felkelvén, minden lovasságukkal, és 
gyalogságuk nagyobb részével jól fölszerelve és fegyverkezve 
a jövő Ker. Sz. János napján Karánsebesen legyenek. Hu- 
nyadi maga is kijelenté, hogy ez időben ott lesz. De a szászok 
a büntetés daczára, melylyel a királyi levél fenyegette, nem 
jöttek, és azért Hunyadi őket újra komolyan meginti, hogy 
június 25-én a Duna révénél, Keviben legyenek. 

Köi'ülbelől ezen korban, t. i. 1449. évben a karánsel)esi 
kereskedés is nagyobb figyelem tárgya. Ez évben t. i. György 
rácz despota l)izonyságüt tesz arról, hogy ő ;i magyar orszá- 
gos rendek megbízásából Garai László nádorral és Ujhiki 
Miklós (!rdélyi vajdával, egy a tíirökkel kütend(") fegyverszü- 
netre nézve némely pontokat megállai)itván, annak kieszközlé- 
sét magára vállalta. E pontok egyike, hogy a török keres- 
kedők árúikkal szabadon jöhessenek Nándorfehérvár, Kevi, 
Harám, Szörény és Jvaránscbes városokba, liogy ott üzleteik 
után járjanak ; a magyar kcrcskedtik javára hasonló czélra 
török földűli sziiilannyi helység fog kiszomoltctni. 

Karánsííbos városa akkor már op|iidtimiiak neveztetik 
r(;nd(!sen, és 1457. év óta kellőleg szorv(v.ott tanáese.sal bir, 
melynek személyzetét a XVll. század közepéig kevés hiány- 
nyal ismerjük. Dán András, a város cígykoii birfija egy kaszá- 
lóját iicnKís Maelio István itttani lakosnak 12 aiany forintéit 
adta cl. Krről a városi töi-vényszék 1157. január 25-én kell 
bizonyító híveiét adott ki, melyből legelőször niügtiidjnk, a tör- 



124 A SZÖRÉNYI BÁNSÁfi 

vényszéki személyzet névsorát, és ez egyszersmind arra mntat 
hogy benne a kisipar nagyon volt képviselve ; maga a biró is 
egyszerű szabó volt, miben semmi különös nincs, mert e jelen- 
ség városaink nagy részében a legújabb korig fordul elő. Az 
eladott kaszálónak határai is leiratnak, de a leirás topogra- 
phiai tekintetben semmi érdekes adatot nem szolgáltat. A tör- 
vényszék azt irj a, hogy ezen bizonyitványt a város régi pe- 
csétjével (sigillo nostro civitatis antiquo) erősítette meg. 
Az oklevél aljára nyomott pecsétnek c?ak helye látszik, és 
azért rajzát nem ismerhetjük. Alakja kerek, és egy régi hú- 
szas nagyságú volt. 

Királyaink e város népesitését is gondjaik tárgyává 
tették. A lakosok szaporodása lényegesen a bevándorlók és 
letelepedők számától függvén, minden város a maga emelke- 
dését az ilyen külső befolyástól is várja, de a város érdeke sok- 
szor összeütközésbe jött a földmivelő birtokos nemességével, és 
azért némely nemesek a sebesi kerületben, ugy miként ez az 
ország más kerületeiben és vármegyéiben is történt, jobbágyai- 
kat visszatartóztatták attól, hogy holmijukkal és vagyonukkal 
Karán és Sebes városokba átköltözködjenek; tartoztatták még 
akkor is, ha földadójukat megfizetvén, földesurukat mindenben 
kielégítették. A dolog ez állásában Nyirö Tamás, és Gergely 
— az egyik Kárán, másik Sebes oppidum birája — 14:58. év- 
ben az éppen akkor Temesvárott tartózkodó Mátyás király- 
hoz panaszra mentek. A király ebben Zsigmond király végze- 
ményének, és a legutóbbi pesti országgyűlés decretumának 
sérelmét látván, november 29-éu kelt levelével ujolag meg- 
hagyja az ország főurainak, főispánjainak, a városoknak, de 
különösen a Szörényi bánoknak, és azon ispánoknak, kiknek 
megyéiben a királyi decretum tán kellő figyelembe uem vé- 
tetett volna, hogy a decretum megszegőit annak megtartására 
kényszerítsék, és a jobbágyok szabad költözködésének Kárán 
és Sebes városokba valami gátot vetni ne engedjenek. 

A XV. században Karánsebes már a birtokos nemesség 
gyúpontja lehetett a szörényi bánság vidékére nézve, de e miatt 
történt, hogy a nemesek olykor tulkapásokra is vetemedtek. 
Mátyás király 1464. évben Karáusebest Nagy Gáspár biró, 
valamint polgárai Somlyai Egyed és Rótt Gergely kérelmére 



És SZ()RÍ:SY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 125 

oltalma alá veszi a Mutnoki és Macskási család által szándé- 
kolt erdőfoglalás ellen. Az igazságos király azonban a nemes- 
ség érdekét is megóvta a bol kellett, így tudjuk, bogy Gerlis- 
tyei Jakab jajczai al-bánnak Karánsebesben báza volt, mely 
házra nézve őt Mátyás király 1487. évben minden adó és ille- 
ték fizetése alól fölmenté ; egyszersmind őt egyedül a szörényi 
bánok vagy al-bánok törvényhatósága alá helyezé ; ennek meg- 
felelöleg tudósította Karánsebes biráit, bogy Gerlistyei Jaka- 
bot és utódjait birói hatóságuk alól kiveszi. Ezen Gerlistyei 
Jakab utóbb, mint szörényi l)án, több évig kitűnően szerepelt. 
Ez exemtio eléggé tanúsítja, hogy rendszerint a karáusebesi 
nemesség száraára is az ottani városi tanács volt az első ható- 
ság, és csakugyan a XYll. század közepéig folytonosan ta- 
pasztaljuk, hogy a nemesség a városi birtokokra nézve a városi 
tanács törvényhatósága alatt állott. 

Most már mindiukál)b clevenííl a városnak öntudata, és 
azon törekvése, hogy polgárainak fejlődését biztosítsa. 1498. 
évben Karánsebes polgárságának küldöttjei Sztojka István 
biró és vajda, és Nagy Tamás esküdt, a királyi udvarl)an Bu- 
dán megfordultak, állítván, hogy ők mindig azon szabadságok- 
kal éltek, melyek Zsigmond, Mátyás és László király által 
Buda városának engedélyeztettek. De, minthogy Karánsebes 
versenyzői és más idegenek ezen szokásos szabadságban az 
o p p i d u m t (igy nevezi az oklevél mindig) gyakran sértik, 
kérik a felséget, hogy ezen kiváltságokat nekik hitelesen ki- 
adatni rendelje. Buda városának tanácsa hivatalos ügyekben 
épen jelen lévén, a király annak élő szóval meghagyta, hogy 
Karánsebos váios (oppiduin) részén! a kért kiváltságokat átírja. 
A tanács azt szintén kiváltság alakjában azonnal megtette. 

Ez adat megszüntethet mind(ín habozást Karánsehes- 
nek alkotitíányos állására nézve; mert noha Karánsebcs löbb 
izbon oj)|)idum-nak neveztetik, még is jobban megilleti azt a 
civita, s elnevezés, réaziiil a budai városi kiváltságn:»k reá 
rnliá/.ásáért, lés/int iiu'rt ennek diplomatikai használata sok- 
kal inkái)!) el volt terjedvtí, minisem liogy b(>nne üres, és j(«- 
lentéktelen szójátékot láthatnánk. 

Azt veszszük észre, hogy az oppiihim jólorni.in a W. 
s/ázad bomályábMn elniaiad, és később a civilas niajdiuMU 



126 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

kirekesztő használatra vergődik. De némi következetlenséget 
nem lehet félreismerni. így Kinisy Pál 1485. évben oppidum- 
nak, ugyan ez évben Mátyás király civitasnak nevezi a várost : 
Civitasnostra Karánsebes, és alább :Civitas nostra 
Sebes. De már 1487. évben ismét oppidumnak nevezi a király ; 
miként 1458. évben oppidum Karán et Sebes említtetik általa. 
1464. évben pedig oppidum Karansebes. Ellenkezőleg a Macs- 
kásiak 1448. évben szabad városokról beszélnek : liberae Civi- 
tates Sebes et Karán. (Sebes és Kárán szabad városok.) Já- 
nos király 1531 és 1534. Báthory Zsigmond fejedelem 1590, 
Civitas nostra (a mi városunk) Karánsebes czímet adnak 
neki. A Civitas regia tehát 1550. évben, de sőt az egész kor- 
szakban gyakori használatú. Cum sigillo Civitatis hitelesítet- 
nek az okiratok. A Civitas szót használják Petrovics Pétsr, az 
ország törvényszékei, a város saját kiadványai, sőt maga Basta 
György, ki például 1603. évben Karánsebest civitasnak, Lú- 
gost csak oppidumnak czimezi, — valamint a Caraífa által 
1688. évben, a birtokjogok földerítésére behelyezett császári 
bizottság. Leghatározottabban fejezi ki a város jogkörét Ka- 
ránsebes városának egy 1565. évi hivatalos kiadványa, mely- 
ben Karánsebes szabad ki r. város polgárairól 
szól: Cives Civitatis regiae Karansebes. Vagy 1537: jurati 
Cives, ceterique Consules Civitatis Karansebes, — 1591 : jurati 
Cives ac totus Senatus Civitatis nostrae Karansebes. Vagy 
végre 1597. Senatus, et Consules Civitatis Karansebesiensis. 

Egy II. János idejében folyt pörben Karánsebes ismé- 
telve ő felsége kulcsos városának neveztetik, a melynek oly 
kiváltsága van, mint Budának, Pestnek, Temesvárnak a ke- 
resztények idejében. Az ilyen kulcsos városban, ha valaki fegy- 
vert fogott, és azzal valakit ok nélkül megsértett, és vérét on- 
totta, fejével lakolt. 

Ugy látszik azonban, hogy a város falain kivül lakók, 
azaz a külvárosiak nem voltak a városi jogok részesei, erre 
mutat legalább az idézett 1688. évi bizottsági munkálat azon 
kifejezése: suburbani veloppidani extra muros Civitatis. 
(A város alatti, vagy a város falain kivül lakók.) 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 127 

Meg kell említeni, hogy még a XVI. században, midőn 
Kárán még önállólag kezelte községi ügyeit, Karánsebes vá- 
rosa felváltva Sebes városának is neveztetett. 

A városi polgárság jogi állása e korban gyakran lehe- 
tett támadásoknak kitéve, mert csak igy magyarázhatjuk meg 
azon erélyt, melylyel maguk közt szövetségre léptek, hogy ily 
támadásokat visszautasítsanak. Érdekes példa erre az 1544. 
szeptember 20-án létrejött frigyesülés, melylyel Bertha And- 
rás, Pépa András, Annoka Miklós, Berla János, Dragna Ist- 
ván, és Kenesa László, esküdt birótársak, a többi, töbljuyire 
névszerint megnevezett polgárokkal együtt, eskü alatt azt fo- 
gadják, hogy a város békességének, a közjó, és családjaik ér- 
d(íkél>en, Rakoviczay László fübirót, ha a temesi főispán, vagy 
bárki által megtámadtatnék, mindenkor támogatni fogják, őt 
sem jó sem balszerencsében el nem hagyandják, neki sze- 
rető tanácsadói és a haza hü (iai lesznek, a magán érdek te- 
kintetl)e vétele nélkül. Hasonlókép Rakoviczay László köte- 
lezte magát a város irányában. Kár, hogy ezen szövetkezés 
indokait közelebl)ről nem ismerjük ') Hasonlókép Rakoviczay 
János, karánsebesi föbiró és Mixa Miklós karánsebesi har- 
minczados 1580. év deczember 26-án örök barátságot és con- 
fraternitást kötnek egymással. ^) 

Ezzel összefügg azon véd-szö vet kezes, melyben Karán- 
sebes városa, a szomszédos Krassó mezővárossal állolt, és 
melyről az utóbbinak 1550. évi leveleszól. Ebben t. i. Vorgics 
Benedek biró, (oppidi Krassó) vahimiut Dimitrovics András, 
Olbics l'éter, Miklosevit István,Mikly rétor,l*aulovics Ferencz. 
Drágul Lázár, (Jláli (.lyörgy stb. Krassó mezőváros választott 
polgárai, valamint az egész lakosság a legnagyobbiktól a lei;- 
kisebbig a mostani és jövendő lakosság nevében azt fogadják, 
hogy ők Jvaránsubc'st (judices, juratosquo cives item Senatores 
et omnes i)opulos c i v i t a t i 8 r e g i a (^ K a r a n 8 e b e s) min- 
den ellenség és zavargó i'lk'ii legjobb tclietségük s/criiit, ja- 

') Az cruiloti oklcviW iiicj^ viiii .t lnín') l''nit,li i'rtaliiil ;ikai Icvt*!- 
tán'iliíiu. 

") Mu^;v;l^ iiyulvcn irt. <''s ScIicsIh-u kell Irvflük iiic;; van a Macs- 
kási csatrid llár:il>:iii 7\)\\. s/. alatt. K.'i/iilt.'t ik a S/..'«róiiVÍ t »klt'Vültr(r II. 

ki'.lflrl.cll. 



128 A SZÖRÉNYI BÁNSÁO 

vaik és személyeikre nézve egyaránt védelmezni fogják, ugy. 
hogy a karánsebesiek is viszont Krassónak minden bajában 
tehetségük szerint segitségükre lenni tartozzanak, miként ez 
mára régikorban megállapítva volt ; most pedig köztük 
nj és megtörhetlen békeség köttetik.^) 

Még érdekesb azon viszony, melyben Karánsebes, a tőle 
6 mérföldnyire eső Lúgos városával állott. János király Lú- 
gos oppidumot nemesítette, és Karánsebes városával összekö- 
tötte. Erről Losonczy István 1552. évi május havában Ferdi- 
nánd királyt felvilágosította, ^) ki aztán június 11-én Passau- 
ból kelt levelével nem késett Maximilián cseh királyt oda 
utasítani, hogy Lúgost Karánsebestől el ne válaszsza, és a vá- 
rost kiváltságában fentartsa, mert különben ez az egész vidék 
elvész, melyet pedig gondosan megtartani akar. Az összekötés 
természete nem eléggé világos előttünk, mert Lúgosnak és 
Karánsebesuek mindig külön tanácsa volt; de tapasztaljuk 
másrészt azt is, hogy azóta Karánsebes városa sokszor Lúgos 
városával együtt tesznek jelentést, vagy intéznek folyamodást 
Castaldohoz, mint a királynak erdélyi helytartójához. Hivata- 
los iratokban a két város polgárai egymást testvéreknek 
nevezik. 

Annyit, a források hallgatagságából bátran lehet követ- 
keztetni, hogy ezen szövetkezések nem belső szakadásra mutat- 
nak, nem a Karánsebesben lakó nemesség ellen voltak intézve, 
hiszen ennek, és nem polgári foglalkozásának köszöné fényét 
a város. Főbirái többnyire a Szörény megyei kitűnő, és birto- 
kos családok sorából vétettek, nemesek ültek vegyesen a pol- 
gárokkal a városi tanácsban. Sőt volt eset, hogy, — mint 
1642. évben, — az egész városi tanács nemesekből állt. Hu- 
zamosb ideig a városi, és a szörénymegyei jegyzőség hivatala 
ugyan azon személyben volt egyesítve. És ezen egyetértés meg- 
zavarásáról mit sem tudunk, ha csak apró határvillongásokat 
nem nevezünk békeszegésnek. 

Ilyen határvillongás Karánsebes városa és a nemesség 
között már Zápolyai János király idejében vette kezdetét. 



') Ei-edeti oklevél a Macskási cs. Itávábaii. 

-) Losonczy levele a királyhoz, a bécsi cs. k. titkos llárban. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 1 i^'< 

kezdetét, ki is a peres földek határait a királyi és káptalani 
ember által bejáratta és megállapította ; ezen határok utóbb 
a temesi gróf embere által újra igazoltattak és megújíttattak. 
Az egyetértés a földekre nézve mind amellett helyre nem állt, 
és különösen Vajda György, akkori föbiró vádoltatott arról, 
hogy alkalmasint a városnak kedvezési szándékában, a nemes- 
ségnek oda Ítélt földeket elfoglalja, szántja és kaszálja ; ez ál- 
tal a nemességnek 8000 arany forintra menő kárt okozván. 
Miután Vajda György magát roszul védelmezte, Fráter György 
váradi püspök, kincstárnok és kir. helytartó, kihez ez ügy ke- 
rült, 1551. évben a peres földek határainak kijelölésére a maga 
biztosát kiküldé, meghagyván a feleknek, hogy ezen biztos Íté- 
letének magukat alávessék, — azonban a fölebbezési jog fen- 
tartásával. 

Alig pár nap múlva a törökök kiűzetése után Karánse- 
besböl 1688. évben, követek küldettek a bécsi udvarhoz a bir- 
tokviszonyok rendezése, és a régi kiváltságok fentartása ér- 
dekében. E perczben a régi összetartozás emléke újra föléledt, 
és a követek azt a szigorú utasítást kapták, hogy Karáusebes és 
Lúgos nemesi és városi rendének érdekét együttesen előmoz- 
dítsák. Az utasítást karánsebesiek és lugosiak irták alá. 

Nem lohíít kételkedni, hogy a távol eső két város ezen 
egyesülése és solidaritása akkor vette kezdetét, midőn a régi 
Szörényi ])áuság romjaiból a liigosi és karánsebesi bánság ki- 
bontakozott, és a mint sem külön lugosi, sem külön karánse- 
besi bánságról nem szólhatunk, mert a tények azt nem engedik, 
igy a történeti viszonyok a két városra nézve is oly unicumot 
képeztek, miszerint köziigyi kérdésekbtMi a XVI. században e 
két város solia külön nem nyilatkozott. 

Itt talán alkalmas helyen említeni, hogy ha valamel} 
lakos Törökországba kivándorolt családjával, hátrahagyott 
vagyona a városi bírákat iHcttu. Ilyen eset fordul i'lö 15(55. 
évben, a midőn t. i. bizonyos l^ayos János után a »barát-utozá- 
ban« niaiatll kertet a birák lefoglalván, eladták. Mikor hoza- 
tott (ízcn szabály, nem tudom ; bizonyosan nem oly időben, mi- 
dőn a törökök tartották kezük alatt Kaiánsebost, sem nem 
a kéaőbbro osö bécsi kormány korszakában, (Losonczy rövid 
működése bizonyosan nem örökölt át szabályokat az 15()5-ki 

A B/^iUl'ONVI I|AnH/1(I l'crt KXÖItl^NV vAllM. 1 (Ht llVv IC I IC. V 



13Ó A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

évűek,) hanem a törököknek barátságos magyar kormány : 
Zápolyai, Izabella, Petrovics idejére. 

A város védelmére szolgáló őrségről olvassuk, hogy 1504 
évben Lúgoson és Karánsebesen kétszáz huszár tartatott, kik- 
nek készpénzbeli fizetésük 1250 forint, sóban 500 forint volt. 
— Ugyanakkor a lugosi és karánsebesi vajdák kaptak évi fize- 
tésül 600 frtot. posztóban 400 frtot, és sóban ismét 400 frtot, 
hogy 200 lovas emberrel a temesi gróf mellett szolgáljanak. 

Pótlólag megjegyzendő, hogy Zápolyai János, mint er- 
délyi vajda 1513. augustus 27-éu Karánsebes oppidumban 
tartózkodott, és innét intézett rendeletet az erdélyi kápta- 
lanhoz. 

Midőn a mohácsi vész a láthatáron már látható vala, 
1526. június derekán, Pesthy Jakab a város birája és István 
ottani polgár a királyhoz Budára jöttek, hogy hadőrséget és 
pénzsegélyt nyerjenek Karánsebes védelmére. Költségeik fede- 
zésére kaptak ugyan 15 forintot, de vájjon a város védelmére 
történt-e valami ? nem valószinü. 

Török Bálint, kit Ferdinánd hivei annak részére meg- 
nyerni iparkodtak, későbbi években a Ferdinánd-pártiakat 
mindenütt üldözte, embereit 1537. évben a lugas-karánsebesi 
kerületbe küldé, ezer lovas legény toborzására. A következő 
évben Pál esztergomi érsek azt a hirt közié Ferdinánddal, hogy 
a törökök Karánsebest elfoglalták, — a mi persze még akkor 
nem volt igaz. Midőn 1540. évben János király betegsége na- 
gyon elöhaladott. Fráter György, Török Bálint és Petrovics 
egymással szövetkeztek, hogy János halála után inkább a 
töröknek adják meg magukat, mint a német pártnak ; Ferdi- 
nánd király szüntelen törekvése még is oda volt irányozva, 
hogy Török Bálintot maga részére hajlítsa. 

Ebből folyólag Karánsebes is azon időben, midőn János 
király halála után a versenygés megindult, hogy az Izal)ena 
kormányát elismerő országrészek Ferdinánd királynak meg- 
nyeressenek, nagyon előtérbe lépett. — Tudjuk, hogy Petro- 
vics Péter magatartása e tekintetben döntő volt, és hogy a né- 
met párt mindenkép igyekezett őt arra birni, hogy Temesvár 
vidékét elhagyja. Diószeghen, Forgács Zsigmond jószágán 
1551. február 3-áu Ferdinánd királv és Izabella királyné meg- 



É8 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 131 

hatalmazottjai alkudozásra jöttek össze. A követek más uap 
Ferdinándot az alkudozás menetéről értesítik, és élénken fes- 
tik azon előnyöket, hogy ha sikerülne Izabella királynét kie- 
légíteni. Erre reményt mentettek azon körülményből is, hogy 
a lugosiak és sebesiek Petrovics Péterrel viszályba keveredtek 
és Fráter György váradi püspökhöz szítának. A követek elég 
vérmesek voltak azt hinni, hogy ha most Karánsebes élére 
kellő parancsnok állitatnék, Petrovicsnak ellen lehetne állani> 
és Havasalföldre uj vajdát kinevezni. 

Márczius 2-án azt irja Izabella királyné Szászsebesről 
Rusztan pasának, hogy Fráter György a németek javára 
dolgozik, a miért is kéri Rüsztánt, hogy török hadi segélyt 
küldjön Erdélybe; ellenben biztosítja a pasát, hogy Petrovics 
Péter mindig hive volt a török császárnak. A lugosiak és ka- 
ránsebesiek, igy ir a királyné, Fráter György által Petrovics 
ellen fellázitattak, és Palatics Jánost lőporral és pénzzel küldte 
közéjük, sürgetvén, hogy a német királyhoz átpártoljanak ; — 
azonban Petrovics már kétszer verte meg őket. 

Báthory András, és Sbardelati váczi püspök Böször- 
ményből február 20-án tudósítják Ferdinándot a sebesiek for- 
dulatáról, megjegyezvén, hogy ők, kik ezelőtt a temesi gróf 
hívei voltak, most »némileg<r tőle elpártoltak, és parancsait 
nem teljesítik. IVlajdnem ugyanezen szavakkal emlékezik maga 
Fráter György Nagy-Váradról a királynak márczius 4-ón írt 
levelében, megértetvén azt is, hogy a sebesiek most vele tar- 
tanak. 

A karáiisel)esiek liüségo csakugyan nem állott erős lá- 
l)Oii, mert Ferdinánd király áj)ril Ifi-én arról tudósítja Ná- 
dasdy Tamást és Báthory Andrást, hogy nála voltak: a vá- 
radi püspök követe, és Sebes és Lúgos városok küldöttsége, 
egyúttal kiemeli, liogy Fráter György mily hasznos szolgála- 
tokat lett neki. (b'crdiiiánd kiiály :i/,on levelet is ki')/.lötte Ná- 
dasdy és Báthoryval, mely a kuránsebesiek előadásait fog- 
lalta magában, de ezt feltalálnonj a levéltárban nem sikerült.) 

Ferdinánd azonban kevesbbé gondolt arra, hogy miként 
védelmezze uj IiívímI, sőt ellenkezőleg azok erejét vette igénybe. 
April 2(5-án azt kérdé Oaslaldótól, vájjon szükség osetébeu 



132 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Lány hadképes embert lehetne Lúgos. Sebes és Temesvár vá- 
rosából és a ráczoktól felszedni. 

Petrovics Péter ezen bujtogatásokat látván, május ele- 
jén számos fölkelő néppel az erdélyi határ felé mozdult, és 
útközben Török János birtokait Monostort és Marsinát fel- 
dúlta. Ez alkalommal a lugosiak megint visszatértek Petro- 
vics kormányzása alá, a sebesiek ellenben május 22-én Fráter 
Györgynek Enyed melletti táborában három polgáruk által 
tisztelegtek, Ígérvén, hogy mellette állhatatosak maradnak. 

Kevés napra ezután Petrovics a maga hadát elbo- 
csátotta. 

Időközben az alkudozások folytak Izabella királynéval 
és Petrovicscsal. Midőn Izabella királyné végre július 27-én 
azon oklevelet aláirta, mely szerint Erdélyt, a tiszai megyéket 
és a koronát Ferdinánd kezébe bocsátá, az ő hívei szomorú 
szívvel adták át úrnőjük várait Ferdinánd biztosainak, Lúgost 
a spanyol Áldana Bernát, Karánsebest Serédy György vette 
át, császári biztos minőségében. 

A szerződés Petrovicscsal csak 1551. évi augusztus ele- 
jén köttetett meg, ^) melynek folytán Áldana a maga spanyol 
hadával Temesvárt megszállhatá. így történt ez a vidék min- 
den városával, melyek eddig Zápolyait és özvegyét uralták. 
Ferdinánd király egy 1551. aug. 10-én kelt oklevélben elismeri 
Kendeffy János azon érdemeit, hogy a múlt őszszel Fráter 
György váradi püspök társaságában a havasalföldi vajda és a 
budai pasa ellen Erdélyben sikeresen harczolt, azután pedig a 
Temes mellett fekvő Lúgos és Karánsebes városokat, (Civita- 
tes nostras), melyek az előtt a felkelőkhöz ragaszkodtak, a ki- 
rály hűségére visszatérítette. 

Ekkor a kapitánysági kérdés kezdett először fölme- 
rülni. A király augusztus 14-én felhatalmazta Castaldot, hogy 
Losonczy Istvánnal értekezzék a Karánsebesl)e helyezendő 
kapitányról, kinek a király annyi lovas vitéz fentartására való 
költséget utalváuyoztatni akar, a mennyi Fráter György vá- 
radi püspök jegyzeteiben előfordul. A király szerette volna. 

') Istvánfy szerint Izabella királyné már 1550. évben rendelte 
volna el Lippa, Temesvár, Lúgos ós Earánsebes átadását. 



És SZÖRÉNY VÁRMKíiYE TÖRTÉSETE. 133 

ha Losonczy Karáusebesre megy, de megjegyzé, hogy ha Lo- 
sonczyra inkább Temesvárott volna szükség, — Castaldo 
Török Jánost nevezheti ki kaiáusebesi kapitányul, a fennebbi 
feltételek alatt. 

Ebből elég világos, hogy ha Seródy György Karánse- 
best a király részére átvette, nem foglalta el ott egyszersmind a 
kapitányi hivatalt, hol öt az átvétel után működni sem látjuk. 

Ferdinánd királynak uj hívei, Lúgos és Karánsebes vá- 
rosok Losonczy István által Temesvárból már szeptember 
6-áu szólíttattak fel, és saját küldött által parancsot vettek, 
hogy minden jobbágyukkal együtt fejenkint felkeljenek és 
fegyveresen Losonczy táborába jöjjenek. 

Ferdinánd királynak a dolgok jó menetére nézve minden 
jó reménysége volt. Október 21-én azt irja Castaldonak: »:iz 
erdélyi rendek és a karánsebesiek, kik hűségünkben megma- 
radtak, még oly erősek és hatalmasak, hogy ha akarják, a 
mint azt tőlük várjuk, az ellenségnek könnyen fognak elleut- 
állani.« Egy másik helyen bizalmát jelenti ki azon erőbe, mely 
az ország hű lakosai és a karánsebesiek által kifejthető. Es 
ismét mondja a levél folyamál)an : leveleket küldtem Erdély 
három nemzetéhez, és a karánsebesiekhez, melyekkel őket in- 
tem, hogy az ország védelméről gondoskodjanak. ^) 

A karánsebesiek azonban ez uj viszonyukba oly hamar 
bele nem találták magukat, és Losonczy István deczeniber 
19-én azt panaszolja Castaldonak, hogy a sel)esiek sonimikép 
sem akarván jönni, a Becskerek ellen forralt támadással fel- 
hagyni kénytelen volt. 

A törökvész mind inkább fenyegetőzvén, a karáiisi-hesick 
is belátták, hogy a derék végvidékiekiiél rosszabbaknak len- 
niök nem szabad. Azért 1552. év márczius 5-én Castaldohoz 
fordultak oly kérelemmel, hogy a hozzá küldött Vajda György 
főbirájukiiak és társaiknak -) igért őrséget Karáiisebesbe 



') A kariuispluiNiok hmli i'i<''ii.\f Mzi-lrsclili kiTlu-n Iclu'tolt olis- 
nKTVií, ÓH a/.^rt Hupt. hiiválmii kót oláhors/rt^ri bnjiir járt itt, harczosokat 
tüborzHiii uly párt, nzáinám, jnoly az oláh vajdát mi'tí akiivá buktutiii. 

«) MacHkáHy l'V'renez kaniiisi«lteHÍ ki.'1'ülfti is|iáii, líaknisv Korciict 
JUitliii Aiulráx. A inopliizáM kelt iVlir. lU-íí"!!. 



134 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

küldje, hogy ha a polgárok a haza védelmére valahová kiin- 
dulnának, legyen valaki, ki családjaikat és a várost védel- 
mezze. Emlékeztették egyúttal Castaldot, hogy a karánsebesi 
hadőrségnek zsoldot igért, és nagyon ajánlják, hogy ez nekik 
fizettessék, mert sokan vannak köztük, a kik kezdettől fogva 
megszoktak zsoldot húzni, és ha ezt most meg nem kapnák, 
készek más magyar urak szolgálatába szegődni. A város 
mondja, hogy ezen vitéz legényeket szívesen el nem eresz- 
tené, sőt inkább óhajtja, hogy bár több olyan volna a város 
őrizetére. Lehetne a fizetésben, a legérdemesbekre tekintettel 
lenni. A város azt is kivánja Castaldotól, küldjön közéjük 
valamely magyar urat, például Török Jánost, vagy Bethlen 
Menyhértet, vagy Gábort, vagy végre Horváth Bertalant, ki- 
nek utasítását és tanácsát kövessék mindenben, mert Kampó 
úr (értsd Aldanát, magister de campo) és a többi urak azt 
parancsolták nekik, hogy Szeged és Becskerek segélyére hadba 
szálljanak ; i) de ők azt nem tehetik, mert e két város mintegy 
24 mérföldnyire van Karánsebestől ; a törökök pedig és oláhok 
ez utóbbit 8 mérföldnyi távolságban körülveszik, és a ka- 
ránsebesiek ezen ellenség álnokságától nagyon féltek, kik ellen 
a várost védelmezni, mindnyájuk emberségére szükség van. 
Ezt a Török Jánost, mint láttuk, maguk a karánsebesiek is 
kikérték maguknak tanácsadóul. 

Még 1551. september 19-én, midőn Castaldo a királynak 
azt jelenti, hogy ő Fráter Györgygyei sereget készül vezetni 
az alsó vidékre, azt irja, hogy Török Jánosnak a karánsebesi 
kapitányságot kell átvennie. De a mi csodálatos, midőn akkor 
még Temesvárnak sem volt főispánja, — a miről Báthory And- 
rás keservesen panaszkodott. 

Serédy György azonnal a Petrovicscsal létrejött egyez- 
ség után (1551. évi augusztusban) Tokajba küldetett ki, hogy 
a magyar koronát Ferdinánd részére vegye át ; azóta pedig az 
alsó vidéken nem találjuk őt elfoglalva. -) Erre mutat azon 

») Kazun pasa, Becse és Becskerek felé való közeledtének hiróre, 
Áldana Bernát Lippáról febr. 5-én megparancsolá a karánsebesieknek, 
bogy nemesek és nem nemesek fegyverekkel és hadi szerekkel készen és 
ébren legyenek. 

») Temesvár elestének idején Kassán működött. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 135 

körülmény is, hogy Castaldo egy. Segesvárról 1552. január 5. 
kelt levelében a királynak jelenti, miszerint a karánsebesiek 
és lugosiak már több izl)en valamely kapitányt kértek maguk- 
nak. Fráter Györgynek vagy nincs alkalmas embere ez állásra, 
vagy nem gondol vele. Castaldo szemeit Sforzára vetette, aztán 
a két város ismételt kérelmét felemlíti, mely szerint az erődí- 
tés szükségét feltüntetik, hová magukat megvonhassák. A tö- 
rökök legkisebb mozgalmával, irja Castaldo, azonnal megad- 
ják magukat azoknak, azzal mentegetvén tettöket, hogy nincs 
erődítésük, mely őket oltalmazza. Castaldo is belátá ennek 
szükségét, de — mondja elég élhetetlenül — csak volna, ki a 
helyet kiszemelné, és az erősséget építené. Azonban később 
Sándor nevű mérnököt küldte Lúgosra és Karánsebesre, ki ott 
valami erődítést megkezdett. 

A karánsebesiek magaviselete ez időben nagyon habozó 
volt, a hir róluk liazafiatlau dolgokat is terjesztett, de azoknak 
Castaldo nem adott hitelt, mert — miként 1552. február 5-én 
a királynak irja — még alig néhány napja, hogy velük a nekik 
küldendő hadi zsoldért megegyezett (még január 15-én azt irta 
Szebenből, hogy liUgosnak és Karánsebesnek semmi pénzt 
nem adhatott, mert az oda való íizetőmesternek egy forintja 
sincs pénztárában) mérnököt is küldött hozzájuk egy erődítés 
építésére. Csodálatos dolog lenne, úgymond, ha semmiféle tö- 
riik hadsereget nem látván a mez("»u, oly rögtön változtatnák 
gondolkozásukat. Különben már január 8-án irá Castaldo a 
királynak, hogy Sándor nevű mérnököt küldött Lúgosra és 
K;uánsebosre, némely iTŐdítések megkezdésére, nehogy a tö- 
rökök legelső támadására mindjárt szétfutni legyenek kény- 
szerítve a lakók. 

Ugyan ezen február havában azt irja Castaldo a király- 
nak, hogy a karánsebesiek' és segesváriak saját költségükön 
Ígérték az erőditésekot felépíttetni, de e tekintet bon létre nem 
jő semmi, mert pénzt nem adnak, liani-m esak fákat, vesszőt, 
munkát és hasonlót. 

Karánsebesi kapitányul Castaldo Cílesan Jánost aján- 
lotta volna, de miként később értesült, ez nem volt a megfelelő 
tehetség birtokában ; azért Castaldo az idézett levéll)en azt ta- 
uáesolja a királynak, nevezze ki ezen teriies állásra 'rürük.Iá- 



136 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

nost, kit maguk a karánsebesiek kértek. A király még márczi- 
usban is késett az elhatározással, és azt válaszolta Pozsonyból 
Castaldonak, hogy ez iránt magyar tanácsosaival, kik az or- 
szággyűlésen jelen vannak, értekezni akar. 

Márczius 9-én azt irja Castaldo a királynak, hogy a ka- 
ránsebesiek részint saját embereik által, részint levelekben 
kétszáz hajdú küldéseért, és kétszáz lovas fizetésére elégséges 
pénzért könyörögnek. Kapitányuk még mindig nem lévén, ké- 
rik, hogy egyike ezen négyeknek : Balassa Menyhért, Török 
János, Horváth Bertalan, vagy Bethlen Gábor a kapitányságra 
kineveztessék. Ugy látszik, irja Castaldo, hogy Glesán Jánost 
nem akarják többé, azért ajánlja a királynak, hogy a nevezett 
négy férfi közül egyet nevezzen ki, megjegyzi azonban, hogy 
Balassa Menyhért néhány holnappal azelőtt megsebesíttetvén, 
még néhány hónapig lesz szolgálatra képtelen, ámbár Balassa 
maga felüdülését egy hónap alatt várja. Iija még. hogy a karán- 
sebesieknek 240 lovas számára a fizetést megküldte, miről pár 
nap múlva maga is ugy vélekedett, hogy ez a pénznek csak jele 
volt, hogy utóbb többet remélhessenek, — ő annyi követe- 
lésnek nem tud eleget tenni. No. de a karánsebesiek és lugo- 
siak nem is voltak megelégedve, mert vitézeiket nem tudták 
fizetni. 

A mi a karánsebesi kapitányt illeti, az erre való elhatá- 
rozást legközelebb kilátásba helyezte a király, márczius 18-án 
Castaldonak irt levelében. Éppen akkor fordult meg Bethlen 
Gábor a királynál, ki vele a kérdésről értekezni szándékozott 
és ha Bethlen a kapitányságot elfogadja, — irja a király, — 
azt Castaldonak hirül adandja. 

Mintha a kérdés csak épen most merült volna fel, azt 
irja a király Bécsből ápril 9-én, miszerint elhatározta, hogy 
legközelebbi időben Karánsebes és Lúgos számára kapitányok 
kineveztessenek. Meghagyja tehát Castaldonak (mit különben 
ápril 2-án is tett) tanácskozzék Báthory Andrással, és Kendy 
Ferenczczel, valamint Losonczyval, ki már temesi grófnak ki- 
neveztetett, a kapitányul kinevezendő legalkalmatosb személy- 
ről, és a kiben megegyeznek, azt ö Castaldo és az erdélyi vajda 
rögtön nevezzék ki. Ez a lugosi-karánsebesi kapitányra 
vonatkozó utasítást a király még ápril 14:-én ismételte. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 137 

Még egyszer, és még mindig, mint megoldatlau kérdés 
fordul elő ez ügy Ferdinánd királynak Passauból júuius 11-én 
Miksa cseh királyhoz intézett levelében : A mi a Karánsebesre 
kinevezendő bánt illeti, irja Ferdinánd, melyről Castaldo Já- 
nos a május 24-én kelt levelében tesz említést, értesítem ked- 
vességedet, hogy még mielőtt Bécsből eltávoztunk volna, ne- 
vezett Castaldo Jánosnak és Báthory András erdélyi vajdának 
teljhatalmat adtunk, hogy ne csak a Karánsebesnek adandó 
bánról, hanem a többi várakba kinevezendő kapitányokról, 
castellanusokról stb. is gondoskodjanak, a mi további bele- 
egyezésünk kikérése nélkül. Felszólítja tehát Miksát is, hogy 
a meghatalmazott Castaldoval és Báthoryval véglegesen in- 
tézkedjen. 

A veszélyt, mely Törökország felől a magyar hazára kö- 
zeledett, a karánsebesiek ha tán nem elsők, de mindenesetre 
serényen jelezték Temesvárra, és Erdélybe Castaldonak. Már 
márczius 28-án jelent meg a karánsebesi biró nála, és fontos 
közleményeket tett neki a porta szándékáról. így 1552. június 
2-án a karánsebesi városi tanács arról értesíti a még akkor 
Pankothán tartózkodó Losonczy Istvánt, hogy Ahmet pasa 
Soíiábau háborúra készül, és hogy nevezetesen Sebes és Te- 
mesvár ellen törekszik. Két szandcsák már Orsovával szemben 
áll ; egy másik része Harám felé vonul, és ott hidat akar verni 
a Dunán át. Ugyan e napon Losonczy István a királynak 
tesz jelentést, hasonlókép, de részletesben rajzolván a helyze- 
tet, szintén karánsebesi értesítések alapján, melyek tehát bizo- 
nyosan még júu. 2-ika előtt indíttattak hozzá. Levelének utó- 
iratában azt mondja Losonczy, hogy ezen scbesiek oly makacs 
és iugadozó lelkűek, miszerint botlásaiktól tartani lehet. Kéri 
tehát a királyt, hogy bánt nevezzen ki számukra, kinek hatás- 
körét és íizotését, lia a király megállai)itan(lia, Losonczy egy 
alkalmas férüt fogna ajánlani. 

Nevezetes az a fejetlenség, melyben Karánsebes hagya- 
tott. Már egy évvel azelőtt Losonczy maga volt karánsebesi 
kapitánynak kijelülv«í. 

A vész napról-nai)ra közelehlt jött, és midőn a törökök a 
hidat Haramnál elkészítették, és a Dunán átszállvji Harauí kő- 
iül ti'iltort ütöttek, Karánsobos és Lugus városa, és u karán- 



138 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

sebesi kerület együttesen sürgöleg kérték Castalclot, liogy mi- 
után a törökök kétségtelen szándéka Karánsebes és Lúgos 
ellen indulni, ezen nagy veszélyben nekik sietve segélyt küld- 
jön, E levél kelt pünkösd második napján, azaz június 6-án. 
Pár nappal később, úgymint június 10-én Karánsebes városa 
és a karánsebesi kerület Losonczyboz fordultak könyörgésük- 
kel, közölvén, bogy ez napon Abmet pasa egész seregét fogja 
átvezetni a Duna innenső partjára, azért sürgetve kérnek némi 
gyalogságot a maguk védelmére. 

Losouczy maga is küzködött Áldana álnokságával, és 
azon rendetlenséggel, melyet maga után bagyott. Segélyküldés 
reá nézve majdnem lebetetlen feladat volt, bisz ő maga is kérte 
a királyt, bogy gyalogságát 1500 emberrel szaporítsa. Egy- 
előre tebát a maga castellanusát és egy nemes urat külde Ka- 
ránsebesbe, bogy a lakosokat bűségre és kitartásra buzdítsák, 
és emlékeztessék eddig jelesen viselt dolgaikra, és a keresz- 
ténybez illő védelemre a pogányok ellen. Losonczy június 
11-én, már Temesvárról keltezett levelében erről jelentést tesz 
Miksa királynak, valamint arról, bogy Castaldot is felkérte, 
miszerint segélyére legyen a karánsebesieknek, — mert, úgy- 
mond, ba Erdélyből nem küldenek nekik segélyt, vájjon bon- 
nan várhassák azt ? Losonczy azonban nem titkolta el aggo- 
dalmát, bogy mibelyest az ellenség közeledni fog, a karánsebe- 
siek bozzá átpártolandnak. E gondolat tetteire birt elha- 
tározással, mert midőn levele már be volt rekesztve, Losouczy 
egy abhoz mellékelt külön lapra azt jegyezte fel. bogy miután 
a sebesi lakosok többnyire (plerumque) elpártolni és az ellen- 
séghez szítani szoktak, száz puskást küldött hozzájok azon 
kétszáz gyalogosból, kiket a király fizetett, nehogy a sebesiek 
azt mondhassák, azért szövetkeztek az ellenséggel, mert nekik 
segély nem adatott. A karáusebesiek június 16-án Losonczy- 
tól újra segélyt kérnek, és azon száz puskásról, kiket nekik 
Losonczy, a királyhoz tett jelentése szerint küldött, említést 
nem tesznek. A karánsebesi városi tanács és a kerület irják 
ez alkalommal, bogy a törökök még mindig Harám körül van- 
nak, hanem június 13-kaóta éjjel-nappal a Duna innenső part- 
jára jönnek, sőt most a Karas folyót is átlépni készülnek. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 1 39 

A vészt rejtő felhő azonban, mely Halamnál összegomo- 
lyódott, nem Karánsebesre, hanem Temesvárra csapott le. Ah- 
met előcsapatai már júniusban mérkőztek Temesvár hadőrsé- 
gével; június 29-én a pasa derékhadával jelent meg a vár fa- 
lai előtt. Ily körülmények közt Losonczy a Karánsebesbe in- 
dított gyalogságot, melyre magának szüksége volt, visszahivta. 
Karánsebesnek akkor már bánja volt, Glesán János, ki július 
15-én Castaldonak ezen említett körülményről, valamint Te- 
mesvár szorongattatásáról jelentést tett. Karánsebes lakói 
Losonczy gyalogságának kivonulása által nagy félelembe ej- 
tettek, annál inkább, mert legnagyobb része a törökök tábora 
körül ólálkodik, és sokat közűlök megölt. Glesán János azt 
panaszolta egyszersmind, hogy a mellette levő kevés gyalogság 
napról-napra fogy, mert hol tizen, hol többen titkon megszök- 
nek. A karánsebesick nem érezték magukat képeseknek Te- 
mesvár segélyére sietni, mert maguk is kevesen vannak, de 
sürgetik Castaldot, hogy Temesvárt legfeljel)b egy hét alatt 
segélyezze, mert különben késő lenne. Miként a bán. ugy Ka- 
ránsebes és Lúgos városai is Castaldot sürgették, hogy Temes- 
várra segédhadat küldjön. A közös veszély érzete szólt mind 
abból, valamint az arról való meggyőződés, hogy Temesvár 
elestével ama városok is az ellenség martalékjává lesznek. 

Az összemükíklés minden hiánya azonban mentheth'u 
bukás felé vitte az országot. Castaldo maga, ki akkor Holdvi- 
lág faluban volt, július 20-án felháborodással panaszolja Miksa 
királynak, hogy Áldana soha seramiféle segélyt Temesvárnak 
nyújtani nem akart, noha azt könnyen tehette, mi^' ellenbon a 
karánsebesiek képesek voltak, Losonczy felszólítására annak 
száz gyalogost küldeni. 

A mint az ország akkori állai»otjából szükségkép követ- 
kezni kellett, Magyarország a török invasióiiak iumu állhatott 
ellent, és Losonczy nak hős védelme nem meniette meg Te- 
mesvárt, ucm mentette meg a uenizet önállóságát. Cilesan Já- 
nos bán, a sobosi és lugosi birák már július 2H-án jelenthették 
Temesvár elestét Castaldonak, minden részletével ') és t>kkoi- 

') ricytT Mon(tjíra|iliii\ja s/crint liOHscmt-zy IhIvuii július :lo-iui vo- 
mill. ki 'ri'iiicMvilrli.il, .'H tahiHu lnisi halaUit. Viirkocs 'raiiiáH vánnli kapi- 



140 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

csakugyan okuk volt az erdélyi teljhatalmú tábornokot figyel- 
meztetnij hogy Karánsebes nincs annyira erősítve, mint Te- 
mesvár, hogy tehát fenmaradásuk erdekében annál sürgetősb 
a rögtöni segély. 

A törökök Temesvár eleste után e vidéken nem tet- 
tek azonnal nagyobb terjedelmű foglalásokat. Még augustus 
végén azaz 25-én a karánsebesi városi tanács, és kerület nem 
tudta, hogy azon 7 ágyúval, melylyel Temesvárból kivonult. 
Karánsebes ellen, vagy Gyula és Szolnok ellen fog-e fordulni. 
Hanem a nélkül, hogy haddal megjelentek volna, követek vagy 
levelekkel adófizetésre szóllították fel a karánsebesieket, mire 
persze csak rövid határidőt szabtak. Karánsebes mindezek foly- 
tán sürgetve kéri Castaldot, hogy az erdélyiekkel együtt vala- 
hára csatára szálljon a törökök ellen. 

Következő napon a karánsebesi tanács és kerület már 
kevesebb szóvirággal azt irják Castaldouak, ne tűrje, hogy itt 
annyi keresztény hiába, nyomorúltan elveszszen és nyilatkozzék, 
akar-e segítségükre jönni. A karánsebesiek kevesen lévén, és 
majdnem erődítetlen helyet őrizvén, az ellenséget semmikép 
bevárni nem fogják, mert sem maguk veszni nem akarnak, sem 
nem nézni, hogy azon derék parancsnok, ki az ö védelmükre 
hozzájuk küldetett, elveszszen.Tudósitják, hogy a törökök a köz- 
népet fölkelésre nógatják, és azzal előbb-utóbb régi uraik ellen 
fognak indulni. Jelenleg a 40,000 török sereg Csanádnál tábo- 
rozik Kazon pasa vezérlete alatt, éshire jár, hogy ezen tömeg, 
az útközben felszedett néppel, és besorozott puskásokkal Ka- 
ránsebest fogja megtámadni. 

A város ismételve kijelenti, hogy az ellenséget nem 
fogja bevárni, azért annak idején ne vádolják azt az urak 
a királyi felség előtt, mert magára hagyatva nem tehetett 
egyebet. 

E körülmény Castaldo lomhaságát és hadi képtelen- 
ségét kirivólag szinezi. Castaldo ugyan is már augustus 6-án 
ismerte e hangulatot, még sem tett ez egész hónap alatt 
semmit, hogy e városokat hűségükben megtartsa. Az idézett 

tány július 30-án azt jelenti Miksa királj-nak, hogy Temesvár július 26. 
Ist'X'ült a törökök kezébe. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 141 

napoD Castaldo jelentést tesz Miksa királynak Áldana gyalá- 
zatos szökéséről Lippáról. valamint azon szomorú hatásról, 
melyet e csapás az egész országban okozott. A kisebb várak 
parancsnokai most pirulás nélkül hagyják oda a várakat, és 
Castaldo maga sem kételkedik, hogy Várad és Gyula szintén 
oly módon fognak a törökök liatalniába esni. Karánsebes és 
Lúgos követeket küldtek Castaldohoz, kijelentvén, hogy ha 
Lippa feladása igaz, ők is a törököknek megadják magukat, és 
egyúttal Lippa felé is küldték embereiket, hogy meggyuződés.t 
szerezzenek a dolog állásáról. Mind a mellett Castaldo csak 
üres szavakkal akarta Lúgost és Karánsebest kötelességükben 
megtartani, — melyeknek óságtól porhanyó falaik az első 
ágyulövésre fogtak volna romba dőlni — mint Szahiy László 
Írja. A dévai castellanus azonban felismerte a helyzetet, és 
himezetlenül irá Castaldonak, hogy a két várost és az egész 
ráczságot elveszettnejc tekintse. 

A következés igazolta ezen felfogást. Karánsebes, és más 
helységek magukat azon föltétel alatt adták meg a törökök- 
nek, hogy nekik bizonyos adót fizetvén, békességben ma- 
radhassanak. Valószinü, hogy a Petrovicsnak eddig fizetett 
adónak megkétszeresítésével, vagy legalább tetemes fölemelé- 
sével vásárolta meg a város függetlenségének némi árnyékát. 
Castaldo e mellett mozdulatlan ült Szászsebesben, és onnan 
irogatá jajgató leveleit mindenfelé. A fennebl)i foidulatot is 
jelenté augusztus ll-éu Miksa királynak, mi mellett annyi be- 
látása volt előre megmondani, hogy ez a módja mind e helysé- 
gek békés utón való meghódítására. Ha ezek aztán ily módon 
meg lesznek hódítva, a török annyira fogja ezeket megerősíteni, 
hogy ezíik visszahódítására semmi kilátás nincs. 

Alimat pasa, a török fővezér ivaráiisebes fontosságát 
kííllőleg méltányolta, mert alig liogy Temesvárt bevette, ugyan 
innen (a na|)i kelet nincs kitéve) l'eyka (iyörgy karánsebesi 
főbiiónak és a tanácsnak, valamint a karánsebesi kerületnek 
fojvesztés alatt parancsolja, hogy azonnal küldjenek hozzá kö- 
víílckí'i, Felelőssekké leszi a folyandó vérért, ha kiilt")id)On cs(>- 
i((kednéiuilv. A törökök iwm csak Lippát, hanem Karánsebest 
és Lúgost is magukénak tekintették, és Kazum pasa doczeni- 
b(!r 12(i-án (/astaldol liHlósitja. hogy ha a li'uítk znllánnak s/.óló 



142 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

levelei vannak, ezeket Karánsebesen, Lúgoson, vagy Marsinán 
bizton adhatja át. ^) Lúgos és Karánsebes sorsa mostan szo- 
rosabban, mint valaha járt együttesen, és ezentúl alig volt eset, 
hogy akár a török, akár a keresztény hadsereg megtámadta a 
két város egyikét, azonnal a másik ellen ne fordult volna. 

Az egyezség daczára megtörténhetett, hogy a törökök 
Karánsebest megszállani akarták, de az nem történt, mert mi- 
dőn szeptember elején annak hire járt, hogy a törökök faltörő 
ágyúkkal Temesvárt elhagyták, az erdélyi föhadvezér bizony- 
talan volt, vájjon a török haderő Karánsebes vagy Szolnok 
ellen fog-e fordulni. 

Petrovics Péter soha sem hagyott fel azon gondolattal, 
hogy Izabella uralmát az országban visszaállítsa. II. Henrik 
franczia király 1552. nyarán maga igért segélyt a királynénak 
és Petrovicsot is felszólította, hogy János herczeget Erdélybe 
visszavigyék. Petrovics a törökökkel is érintkezett, és sikerűit 
neki Ferdinánd minden törekvését Konstantipolyban meghi- 
úsítani. A zultán Izabella és Petrovics többszörös kérelmeire, 
melyeket a franczia követ d' Aramont is erélyesen támogatott, 
elhatározá, hogy Erdélyt János király fia birja, s az 1554. 
ápril 7-én kelt levélben a vajdának s az erdélyieknek egyenesen 
meghagyta, hogy a királyfit vigyék vissza ; és az oláh és mold- 
vai vajdákat pedig már előbb utasítá vala, hogy ebben segé- 
lyére legyenek Petrovicsnak, kit díjelengedés mellett lugo si 
és karánsebesi szandzsákká nevezett. Karánsebes 
még akkor Ferdinánd király hűségében állt, az akkori nemze- 
dék felfogása szerint. De a karánsebesiek már akkor is kétfelé 
kancsalogtak, a mi abból is kitetszik, hogy Kendi Ferencz és 
Dobó István erdélyi vajdák 1553. szeptember 10-én Haller 
Péter erdélyi kincstárnokot oda utasították, hogy Csery Ber- 
talannak, a karánsebesiek kémjének 3 forintot fizessen -) Kendy 



Ortelius azt irja I. köt. 82. 1., liogj' Temesvár megvétele után 
Mahomet pasa Karánsebes elé vonult, sdie eioe grosse und volkreiche 
Statt \var,^ és ez, az ellenség erejét látván, megadta magát. 

-) Török-magyar Államokmánytár. I. 9. lap. Feltűnő, hogy midőn 
T. Eákóczy György 1644. évben feleségének irja, liogy intse meg fiát, mi- 
szerint mindenfelé kémeket küldjön, uévszerint csak Karánsebest és Lú- 
gost emliti, a honnan ilyenek küldendők, — mintha az ide való lakosok 



É8 SZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉN'ETE. 143 

Ferencz és Dobó István erdélyi vajdák egy ir)53. október 
23-án kelt magyar levelükben felszólítják Haller Péter kincs- 
tárnokot, hogy a hadsereg fizetéséről gondoskodjék, nevezete- 
sen, hogy >az karánsebesi birónak és az többinek ott valóknak 
kik az király ö felsége hűségét vallák, adjon (kend) hatszáz 
forintára sót a városkapujának őrizetére az török ellen. « Még 
november havában is a város, legalább külszinre a király hű- 
ségén állott, sokan azonban, mint Gaborko, Peyka György és 
Bakócz Ferencz nyiltan az ellen-pártra esküdtek, és köztudo- 
mású volt, hogy a város egyezségre lépett Petrovicscsal, és 
hogy őt bebocsátja. Ezeket Országh György karánsebesi ne- 
mes egyik barátjával közölvén, hozzá teszi, hogy a törökök, 
kik hadban voltak mind eloszoltuk és haza mennek, azért most 
az ideje szabadságukra őrködni. Petrovicsra vonatkozólag pe- 
dig mondja, »hogy ennek a latornak nincsen hová teuni fejét, 
mert vissza nem térhet, hanem mi hozzánk jő, hogy mi tegyünk 
jót vele, de ha lehet, ne hagyjátok, istenért kérem. « ^) Ez 
időben Haller Sewan agával a Ferdinánd királynak adandó 
országrészről alkudozott, hangoztatván ez alkalommal, hogy 
Mircse oláh vajda levelének tanúsága szerint a zultán Aly 
Tschausch által Lippa, Karánsebes, Lúgos és Sólymos áten- 
gedését Ígérte, mely várak nélkül Erdély el nem lehet ; meg. 
engedé, hogy Temesvárt is kérhesse, adófizetés felajánlása 
mellett. 2j Petrovics már 1553. évben megint c vidéken mű- 
ködött. Lúgoson 1555. szeptember 14-éu almafai Farkas 
György Karánsebes vármegyében fekvő jószágait, azért mert 
Ferdinánd pártjához szított, elkobozza, és azokat Hagymási 
Kristofoniuk adományozá. Ugyanazt tette egy, Lúgoson augus- 
tuH 2()-án kelt levelével, melylyel hasonló okokból Gyurma 
Mihálynak egy, Karánsebesbon fekvő házát elveszi és azt az ő 
kamrásainak: Békés Gáspárnak és Kürtössi Ferencznek ailo- 
máiiyozza. ") Petrovics azonbau csak Munkács urának novezto 
magát (! levelekben. Minden esetre különös, hogy Petrovics 

klilíuiÜH (lualitáHMiil bilink vtilim ii kóiiiki'ili'sn'. (A kt't Wákóo/y (lyör^iy 
cjfílíOoiri c.HnlAdi luvolezéHB 238. 239. 1.) 

') LiIh(1 a H/.J\rónyi MuhA^ I. kiU. (il. Iiip. 

") JJucliliolz VII. k. :ilit. Iii|.. 

") Uyiilaruliórvúri ki'ipt. Uáia. 



1 44 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

ezen minőségben, és midőn Munkács várát egyezség folytán 
kapta Ferdinándtól, az utóbbinak hiveit felségsértésért bünteti. 
Egész Erdély Dobó és Ferdinánd ellen fordult, még a szászok 
is követeket küldtek Lúgosra, a rendek által 1556. márczius 
13-án helytartóvá nevezett Petrovicshoz, oly kinyilatkoztatás- 
sal : hogy készek János Zsigmondhoz állani, ha ennek az or- 
szágba érkezéseiglen, városaikba nem vettetik őrség, ha tábor- 
szereik birtokában hagyatnak, s ha teljes, tökéletes feledésbe 
megyén a múlt. Petrovics kiadta az oklevelet, s Lúgosról Er- 
délybe nyomulva, Dévát körül kerítette, Szász-Sebest meg- 
szállotta. ^) 

Az 1560. évi euyedi országgyűlésen Gyurkicza László 
és testvérei azt kérték, hogy a fejedelmi széken Karánsebes 
városának birája és esküttjei ellen hozott itélet a bán által 
végrehajtassék. 

Midőn IL János király a belgrádi táborba indult 1566. 
évben, a szász egyetem fényes kíséretet adott melléje. Ez al- 
kalommal a visszajö vételben Karánsebest is érinté június 6-án. 
A nagy sietség miatt a szászok lovai kidőltek, és Nagy Mó- 
dostól Pancsováig 8 lovat kellett fogadni, mely bérlésért 6 frt 
45 dénárt kellett fizetni. Július 6-án, midőn a polgármester két 
legjobb hámos lova Karánsebesen rekedt, és a többi ló sem 
mehetett tovább, négy lovat fogadtak Lúgostól Karánse- 
besre 3 forintért. Karánsebestől Szászvárosra hat lóért 6 frt 
24 dénárt. 2) 

Azon versenygésben, mely Békés Gáspár és Báthory 
István közt Erdély birtokáért kifejlődött, a karánsebesiek nem 
voltak tétlen nézők. Mert midőn Békés Gáspár 1575. Radnót 
táján táborba szállt, több főurak dandárjain kivül, Karánse- 
besről 300 lovas és 200 gyalog Báthory Istvánhoz csatlako- 
zott, kik részint hordozható ágyúkkal, részint kópjákkal, kar- 
dokkal és fejszékkel voltak felszerelve. A csata július 10-én 
történt meg és vetett véget Békés nagyravágyásának a szent- 
páli csatatéren. 

Báthory Kristóf halálakor (1589.) fia Zsigmond még 



') Szalay : Magy. Tört. IV. 407. lap. 

=) B. Jósika cs. Itára, ós Erdélyi Orsz. Emlékek II. 320. 1. 



És SZ(>RKXY VÁHMF.fíYF. TÖRTKSETE. 145 

kiskorú lévén, Báthory István lengyel király (1583.) Erdély 
kormányzását ideiglenesen bárom férfira : Kendi Sándor, Ko- 
vacsóczy Farkas, és Sombori Lászlóm bizta, és a kormányzási 
utasításban azt kivánta, hogy a fontosabb erősségekben, mi- 
ként Várad, Karam-Sebes és Szamos-Ujvár, az G tudta 
nélkül a parancsnokok se el ne távolitassanak, se mások oda 
ki ne neveztessenek.') Ez időben a szökevények befogadása, 
határszéli területsértés, a Lúgos és Karánsebes részéről a tö- 
rököknek nem fizetett adó miatt kölcsönös vádaskodás lévén 
napi renden, Báthory Zsigmond 1589. évben Bogáthi Boldi- 
zsárt küldte követül a temesvári pasához, meghagyván neki. 
liogy útjában Karánsebesbe és Lugasba térjen, és mind két 
helyen értse meg, hogy mit kelljen a temesvári pasánál szor- 
galmaznia. Hasonló utasítást adott a fejedelem Theke György- 
nek és G}ulay Jánosnak, kiket 1590. évben a temesvári pasához 
küldött. 

Báthory Zsigmond fejedelem kora aránylagos nyuga- 
lom kora lehetett Karánsebes számára, legalább nincs tudo- 
másunk, hogy a város (;z időben valami nagyobb politikai vagy 
hadi uctióba belevonatott volna, azon egy tényen kivül, hogy 
a hős Borbély György bán innen indult ki 1595. évben győ- 
zelmes hadjáratára Bogsán, Versecz, Lippa, Sólymos, Arad 
stb. ellen, melynek következése volt, hogy a liigosi és karán- 
sebosi tartomány a törököknek éveukint fizetett 2000 arany 
adója alól fdszaljadult. Ez a fejcdelcMii 1 597. szeptember 2-áu 
( Jyulal'eliérvárolt kelt levelével az ország miiiileii törvényha- 
tóságát, harminczadosait, biráit, várparancsnokait stb. tudó- 
sítja, hogy ő az elmúlt hónapokban Karánsobes városát, pol- 
gárait és a szöi'énymegyei kar;insebcsi kerületet, a néhai 
magyar királyok és erdélyi Icjedelniekliil nyeri kiváltságok- 
ban niegei'ősítette, a miért is meghagyja nekik, hogy a várost 
és kerületet o kiváltságoklian oltalmazzák és fcntartsák. 
Különben Báthory Zsigmond l.')!!"). a kai'ánsebesi várkapitá- 
nyokat, a, vái' provisorait, és poikolál)jait megintette, hogy a 
büntettek és lialalmaskodások megvizsgálása és az azokra való 
itéletliozás a karánsebesi kei'ület ispánjai, és a városi föhiró 

') S/,iuiit)sk(i/_v I. ■.'! S. I. 

A UZUItÉ.NVI IIÁNMAu Ü>i BiiintW VÁKM. rt)UTl!:NK I Kt 10 



l4(5 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

teendője lévén, az azok által gyakorlandó igazságszolgálta- 
tásba ne avatkozzanak. 

Ezen 1597. évben Barcsay András volt a karáusebesi 
vár parancsnoka, a kit csak 1599. évben találjuk a báni méltó- 
ságban Lúgoson és Karánsebesen. 

A Rudolf császár által Báthory András ellen segitségül 
liivott Mihály oláh vajda, kivált midőn 1599. október 28-áu a 
fejedelmet Szeben és Schellenberg közt megverte, magát nem 
csak a császár helytartójául, hanem Erdély urául tekinté, és 
Rudolf leiratával 1600 febr. 11-ről, mely őt csak Havasalföld 
birtokában erősítette meg, nem volt megelégedve, és azért a 
császári biztosoknak értésére adta, hogy a török, kinek követe 
jelenleg is nála vau, minden órán kész őt kegyelmébe fogadni, 
s a zászló megküldésével a fejedelemségben megerősíteni, mi- 
helyt neki Lippát, Jenőt, Lúgost és Karánsebest átadja.^) 

Az alkudozások alkalmával_, melyeket a császári bizto- 
sok 1600. ápril végén Mihály vajdával folytattak, azon javaslat 
fordul elő, hogy a vajda Lippát, Jenőt, Lúgost és Karáusebest 
a császárnak adja át, ki is aztán a fentartás és őrség költsé- 
geit viselendi. ^) A császár, — ki magának Mihály oláh vaj- 
dától várakat szolgáltat ki, a melyek az utóbbinak sem tulaj- 
donai, sem az ő hatalmában nem voltak, — nem valami ma- 
gasztos jelenség. A Rudolf császárnak irt levelében Mihály 
vajda azzal kérkedik, hogy midőn Székely Mózes Lengyelor- 
szágba futott Báthory Zsigmondhoz, az erdélyiek, kik onnan 
segítséget vártak, felkeltek, — kivévén Hunyad és Szőr é ny 
megyét — ezek a vajdával tartottak. 

Az erdélyi országrendek valamikép Mihály oláh vajdá- 
val egyetértésre lépvén, még a Grid melletti táborból 1600. 
október 4-én nehezteléssel irják a lugosi, a karánsebesi és a 
hátszegi kerületnek, hogy midőn Barcsai András és Bogáthi 
Miklós a végett közibök küldettek, hogy a Mihály vajdához 
tartozó boéroknak, oláhoknak, ráczoknak és egyebeknek ott 
maradt marháját kiadnák, a kerületek ezen meghagyás iránt 
engedetlenek voltak, és a marhát maguknak tartották. Az or- 



1) Horváth Mihály : Magyarország Tört. III. 371. lap, és gr. Ke- 
mény József okleveles közleményei : M. Tört. Tár. III. köt 139. lap. 
«) M. Történelmi Tár III. 163. lap. 



KS sz()Rí:n'y vármf.gve türtkxete. 147 

szágrendek újra komolyan intik az említett kerületeket a visz- 
szatartott marha azonnali kiadására, mely, — mint a levél 
mondja a kerületeknek : »titeket nem illet, m e r t az ország- 
nak mostani szolgalatjában jelen sem volta- 
tok.* ^) Ez utóblji tétel is igazolui látszik fennebbi feltevé- 
sünket, a karánsebcsiek bátramaradásáról a nemzetet mozgató 
ügyekről. Körülijeiül IfiOl. év elejére eshetik Baba Noak kí- 
sérlete, hogy Lúgost és Karánsebest a törökök kezére játszsza. 
Ez ember clöbb küzlcgénykedett az erdélyieknél, és mint 
ilyen, török fogságba esett, mohamedán vallásra tért, aztán 
Mihály oláh vajda szolgalatjába állt, ki öt hajdú kapitány nyá 
nevezte ki. A kolosvári országgyűlés ideje alatt, mely Bastá- 
nak kijelentette, hogy Rudolf császárnak az engedelmet fel- 
mondja. Baba Noak elfogatott, és mivel sok falut felperzselt, 
és — midőn büntetlenül tehette — sok erdélyit a törököknek 
rabul eladott, végio mert legújabb időben Lúgost és Karán- 
sebest akarta elárulni, súlyos bűnöket vett magára. Saski nevű 
paj)ját (sacrificulus) ki nemzetségére rácz mint maga, levéllel 
kűld()tte a temesvári pasához, figyelmeztetvén őt, hogy kész 
legyen Lúgos és Karánsebes elfoglalására, mihelyest tőle a 
második levelet veszi. Mind ezen bűnidc reája bizonyosodván, 
Baba Noak és Saski Kolosvárott a Felekre vezető országúton 
farsang idején akasztófán multak ki. -) 

Basta (jiyörgy 1G03. év elején hadainak egy részét 
Szalmána szállította; Székely Mózes élvén az alkalommal 
és megérkezettnek vélvén az időt, hogy a török császár athua* 
méja által neki adott Erdélyt elfoglalhassa, és Bástát a néme- 
tekkel együtt az ország általános kívánsága, szerint kiií/.hesse, 
márczius végén, »mikoron még a íií ki som jiUl volna, kiindult 
'r(")inösvári"ól,« Hiiklas tíirök pasával, tin-itkkel, tatárral és szé- 
kelyekkel, kik hozzá, mint az ő néprikből valóhoz nagy szám- 
mal felgyűltek.") Székely azonlian nmi Lúgost támadta meg 
legelőször, mely Erdély felé utjáhan cscll, lianem Karánsebes 
felé lai'tott, noha a város őt nic^' nem liívla Mielőtt azonban 

') 'rih'üK-iiiii^Viir ililiimiikiuúiiytúr I. 4»i. -1 1. Iiip. 
') Itctlilcii l''iiilkiiM y. Iv("il. TH. lap. Ki'dóivorszi^v!: li^iti'uietei Tiu-Hi 
II. -.'T liii-. 

") S/.rt/.iuiok ISIUi. i'v, I lii. lap. 

10* 



Í48 A SZÖRKNYI BÁNSÁG 

egész seregét addig vinné, uagy megyeri Keresztesi Pált, egyik 
liű és gyors vezérét 500 tatárral és kevés magyarral előre 
küldötte, hogy a karánsebesieket részint fenyegetésekkel, ré- 
szint ijesztgetésekkel, a mint lehet, megadásra kényszerítse, 
Basta a vár örizetét egyedül csak a polgári lakosság védel- 
mére bizta, mert Erdélynek nagy nyomorúsága és éhsége 
miatt, német és más külföldi zsoldos katonái nagyon fogytnk. 
és nem voltak elegendő számmal, hogy az erődítéseket meg- 
szállva tarthassák. ^) Keresztesi is, mielőtt a várost megszál- 
lotta volna, titkos küldöttei által a város némely főbb embe- 
reit Székely részére hajlandókká iparkodott tenni, remél- 
vén, hogy a várat megadják, mihelyest oda közeledik. És 
reménye nem csalta meg őt, mert a mint közelebb vezette ser- 
gét, Vajda György a város főbírája, Fodor Ferencz, Lnczko 
(tán inkább Laczugh) Simon és Tóth Miklós legelsők elpár- 
tolnak és hallgatólagos megegyezéssel a többi nemességet 
is igyekeznek pártjukra vonni, — mindnyájan a németeknek 
nagy ellenségei voltak. Ellenük mások álltak, úgymint Vajda 
István, Gerlistyei Miklós, Kasztrucz Miklós, Kúu Dániel, Jó- 
sika Miklós és Ferencz, Tivadar Miklós és többen a városi 
népből, — e pártok közt annyira ment a versenygés, hogy 
nagyobb veszély fenyegette önmaguk, mint az ellenség részé- 
ről. Végre Keresztesi Pál fenyegetései, ha ellenálkanak, és ke- 
gy elemigérete, ha megadják magukat, oda vitték a dolgot, 
hogy a pártosok, a többiek tudta nélkül, a várost feladták, 
hívén ez által, hogy Székely Mózes annál biztosabl)an fogja 
Erdélyt elfoglalni. Vezette őket azon gondolat is, hogy ha 
Keresztesi a várost ostromolná, a zsindelyes fedelek könnyen 
meggyúlnának, de a terjedelmes külvárosok is elpusztulnának. 
Végre a város ódon falainak védelmére sem ágyúik nincsenek, 
sem más a támadás visszaverésére szükséges eszközök. ^) így 

>) Bethlen Farkas V. ■201. lap. — Szamoskozy III. 10. 1. Várfalvi 
Kagy János Bethlennek ezen helyét félreérti, és épen ellenkezőleg azt 
Írja Székely Mózes érdekes életrajzában, hogy Basta valami kevés német 
katonát hagyott Karánsebeshen. Századok 1860. 710. 1. A vár átadása 
alkalmával som említtetik Basta német katonasága. 

«) Bethlen Farkas, V. köt. '207— 'J09. lap. Szamosküzy III. 10 — 11. 
lap. Gerlistyei Miklósra nézve : Arpádia I. k. 182. I. 



És SZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 149 

jutván Székely Míjzcís Kuránsebes birtokába, ezen tényt első 
szerencsés eseményei közé számithatá az erdélyi íejetleleinség 
keresésében. 

Székely Mózes semmi őrséget nem hagyott Karánsebe- 
seu. a Temesvárról magával hozott faltörő két ágyút, melyek 
szekereken vonattak, vissza küldötte és seregét Lúgos alá ve- 
zette, melyet. Huszár Péter lugosi bán tragicus halála után, 
ápril 11-én ejtett hatalmálja. Ebből kitűnik, hogy Karánsebes 
megadását előbbre, ápril első napjaira kell tennünk. ^) 

A classicus irályu Istvánfy Miklós, és utána Fessler ^) 
Huszár Péter elestét Karánsebes vivásával hozzák kapcso- 
latba, a mi hibás, mert Székely Mózes és az ő segítője Bektas 
temesvári pasa Huszárt nem Karánsebcsbeu, hanem Lúgoson 
ostromolták. '^) 

Székely Mózes családját Karánsebesen hagyván, a Vas- 
kapun át ápril 15-éu Erdélybe tört. Ez eseményről azt irja 
Nyáry Pál váradi kapitány Thurzó Györgynek ápril 25-én '■ 
»Az ellenség Erdélybe betört ; mindenestől tizezeren vannak, 
hat ezer pandúr, két ezer tatár, hajdúság is vau vélek, a tö- 
mösvári törökök is ott vaunak.* stb. (Oklevél a Thurzó család 
levéltárában.) Székely Mózes előtt azonban már Bethlen (jlá- 
jjor hatolt be Erdélybe, ki ezer tatárral, és 12U — 200 magyar- 
ral Lúgosról és Karáuscbesről lidkerekedvéu, a Vaskapun 
átment. 

Midőn Székely M. Fejérvár, Kolosvár, Beszterczo, Szász- 
város, Szász-Sebes, Torda, Enyed, Deés, Medgyes, és a Szé- 
kcly-íöld nagyrészének birtokában volt^ tehát mintegy június 

') Bzilájiyí Sándor: Knlislyország törtiJiiete II. köt. 3,'.. 1h]i, lielyo- 
rion ii-Jii, Iioyy Szúknly Mó/.os Ic^^oli'blt Kiiriiiisühest t'ujílaUii ni, aziitúu áp- 
ril II i''ll IjllJ^OSt. 

'J) iHtváiify : liihiu XXXIl. és;;, liti). l'"es8loi- VII. 407. Ihii. 

•I) Jíutlilnii Farkas: V. kíW,. 'Jlü — 'Ji;i. lap. KiiytuU Tál tniuku Mikn- 
iiál : Krdtíiy Tör. Adatuk I. 'JIJ. lap. Nafíy Iván: Ma^-yiirurszá";- csaliulai 
V. köt. 'J(i8. !. A/. i)t>ósz cM'inónyröl hall;^at H.ihni Lúnárt. »A toniosi l>án- 
HÚy; kiilön trirtúnclnint c/.iniii nmnkájában. Iványi István jó utón jár, mi- 
diin azt irja, lio^^y a tíiriikök, a kezükbe i's.-tt Huszár IV'tort, a Oftvoailiu 
jnollotti táborban kc;íytítl('ni\l kivAuezióK. (l)ólniaKyarornzAgi Tört. éa 
JlíioÓH/.(.'(i Társulat közlönye: ílrtesitft 1. Kolyani lÜJ. lap.) Mikó l-Vrenoz 
JjiHtoriiijáhan is Huszár 1'. kiviVezése Lu^us átadásával egyi'Ul adHtik ulö- 



150 A SZÖRÉNYI BÁNSÁR 

végén, Rudolf császár is hajlandó lett a békére s Székely Mó- 
zest fejedelemnek ismerni el. Az alkudozások azonban hosszura 
nyúltak és Székely Mózes még jűlius 14-én (1603.) követcinek 
Gyeröffinek és Kolosvárinak azt az utasítást adta, hogy Bihart, 
Máramarosmegyét, Kővárt és a Szilágyságot átengedhetik a 
németeknek, de Lippa, Lúgos, és Karánsebes városokat, mely 
utóbbi kettőt ugy is az erdélyiek birják, semmi esetre nem. A 
németek ugy sem volnának képesek e két helyet a törökök el- 
len védelmezni, és ha ez irányban hiu kísérletet tennének, csak 
e városok jólétét tennék koczkára. Rudolf király követei által 
tehát felajánlá neki Erdélyt a havason belöli részével. Bele- 
egyezett, hogy Lippa. Jenő, Lúgos, Karánsebes várak, és 
tartozmányaik is oda csatoltassanak, i) Székely Mózes jobb 
meggyőződése ellenére a békét nem fogadta el, és július elején 
a hadi szerencsét ujabb erélylyel szólította fel. 

Karánsebes átadása hatást tett a császáriak részén, és 
Lúgossal együtt bizonyára azért foglaltatott a császár részé- 
ről tett békeajánlatba, mert fegyverrel szerezte meg Székely. 
A béke visszautasíttatván, a császáriak is folytatták a háborút , 
és ez úttal szerencsésen. Erre Basta György császári tábornok 
és Krausenegk Pál cs. biztos Karánsebes város minden lako- 
sának kegyelmet biztosítanak, ha a császár hűségére térnek. 
E föltétel alatt a multak feledését, személyük és vagyonuk 
biztosságát Ígéri. Egy másik, Déván 1603. szeptember 20-án 
kelt levelével Basta Karánsebes nemeseit, polgárait és kato- 
náit, Krausenegk Pál cs. biztos távozása (? discessura) után 
életük és vagyonukra nézve megnyugtatja. Mint Basta maga, 
— tekintetbe kívánta venni ezen tartomány szomorú állapotát, 
hol öldöklések és háborúságok miatt a lakosság már annyira 
elkeseríttetett, és elcsigáztatott, hogy a keresztény földet el- 
hagyni, és pogány országba kivándorolni eltökélték magukat. 
Basta ezen bajnak elejét akarja venni a »kegyelmével.« 

Történt ez a július 17-ki brassói csata után, melyben a 
Radul oláh vajda által ^) hitszegőleg megtámadott Székely 



') Bethlen Farkas V. 327. lap. Századok 1868. év, 720. lap. 
») Kihez Székely M. Kasztrucz István karánsebesi nemest küldötte, 
hogy hűségében megtartsa. 



í:8 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 151 

Mózes életét, és rövid ideig birt fejedelmi székét elvesztette. 
Csak július 14-én, liárom nappal a végzetes csata előtt, tett 
Székely Mózes ellen föltételeket a császárnak a békére nézve, 
melyekben mondja, liogy Lippát, Lúgost és Karánsebest, mely 
két utóbbit ugy is már megszállva tartja, Erdélytől elszakitani 
nem engedi. Bibart és Máramarost egyelőre a császárnak áten- 
gedi, Kővárt és a Szilágyságot kéri. (Bethlen V. 382. lap.) E 
válaszszal útnak indultak követei, Gyerőfi és Kolosvári. A csa- 
tavesztés után Bektas temesvári pasa, Székely Mózes állhata- 
tos segitőjc Karánsebesen át Tömösvárra menekedett. Oda 
követték őt Betblen Gábor és Rhédey Ferencz is. — Emlí- 
tésre méltó, hogy — a krónikások szerint — a karánsebesi 
jósnők (liariolák), Székely Mózes ezen bukását már évek előtt 
megjövendölték. ^) 

A karánsebesiek, mint látjuk, meghajoltak a körülmé- 
nyek előtt, mert Basta György november 7-én Almaszegh 
melletti táborából Szíirény várraegye comeseit, vicecomeseit 
és biráit, valamint Karánsebes város (civitas) és Lúgos (oppi- 
dum) biráit és esküdtjeit tudósítja, hogy ő Horváth Simont, a 
császári i'elség bizonyos számú rácz vitézeinek kapitányát, a 
karánsebesi és lugosi főkapitányságra kinevezte, őket egyúttal 
az iránta való engedelmességre felszólitván. ^) 

A brassói csatavesztés nagy zavarba ejtette Székely Mó- 
zes liivcit és mind azokat, kik a németeket gyűlölték. Fejérvár 
lakossága készült a i'utásríi, és Makó György, Székely által 
behelyezett városi főnök, nógatta a lakosokat a menekvésre' 
De ugyan akkor Ciiprcolo Tamás gróf, ki ott láiiczokban fogva 
tartatott, bizalmat iparkodott önteni a lakosokba Basta ke- 
gyelme iránt, és erre egész ékesszólását kifejtette. Karánse- 
bcsi(í akartok li nirniii iiioniija tiibhi közt, - mely utasok- 
kal és csődülő néppel annyira megtolt, liogy ott élve és Iclek- 
zési véve liolniilokkal együtt meglenni nem tudtok, de még 

') Hi'«I MiityÚH, !i Notitiii lliiii;;iiriat' aziiji rószt\l)tMi, im-ly kó/initlüin 
iniiiadt., H/.t irjii, li<>j,'y MiimIh, H/.i'-koly Múzos iii(';íveri«tÓ8o után, lapitiU ós 
liiíjíOHt, i-llb<{lHlt.a. Dc! vajjoli KariinsulioHt is hióíí ItU)!). óvbon, azt ft iioiii 
tmlja, lui r( m-AI a U'n-tMiu-tirúlv lialljíatnak. Hiszi azonban, liofjy flfofílalta, 
iiicil mIiuI iiiiii iiiilítti'tik, iiiifíy a niioink visszufo^^IaltAk t(SW, , 

■) (i\ ul;it'i'lH''rviíri ka[il. Itái'a. 



152 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

liolt testeitek sem férnek el : csekély város, mely még a maga 
lakosait is alig foglalhatja magában. A fehérvári falak nektek 
békét, Karáusebes testi és lelki aggodalmat adaucl. Ott szöke- 
vények, vendégek, itt polgárok vagytok ; ott kocsmátok lesz, 
itt házatok. Ott jövevényeknek fogtok tekintetni, itt uraknak. 
A világ bármely részére fogtok menekedni, a félelmet maga- 
tokkal fogjátok hurczolni. 

De a sajnálatra méltó fehérváriak inkább biztak Bektas 
pasa Ígéreteibe, mint Basta emberségébe, és azért Makó Ger- 
gely, a város parancsnoka, Ribis Sigfrid, Kálmándi Mihály és 
más fehérvári lakosok Fehérvárt július 20 -án oda hagyván, 
mindenüket szekerekre rakván, hosszú vonalban Karánsebes 
felé vonultak, ^) Capreolo Tamás grófot is lánczokban maguk- 
kal vivén és Boronkay János örizetére bizván. De mielőtt még 
a Vaskapuhoz értek volna, enyingi Török Bálint, Huuyad vár- 
megye főispánja a szökevények útját állja, és tőlük azon fenye- 
getéssel, hogy különben az oláhokat ellenük fellázitja, és va- 
gyonuk sőt fejeik megmentését lehetetlenné teszi, Capreolo 
Tamás kiadását követeli. E föllépéssel csakugyan sikerűit 
neki Capreolo grófot kiszabadítani, mi által nem csak azt, ha- 
nem Basta Györgyöt is magának nagyon lekötelezte. 

Borbély György 1603. év derekán Szászvárosra gyűlést 
hirdetett, hol Székely Mózes most bujdosó hivei, de maga Tö- 
rök Bálint is megjelent. A gyűlés főgondja volt, hogy Erdély 
ne jusson a németek kezére; Székely azért Borbély Györgyöt, 
ki is nevezte Erdély hadvezérévé. És arra szükség is volt, mert 
Basta már Szamos-Újvárból Erdélybe készült, és a császáriaK 
kezén levő várakból, mint Lippa, Jenő, Várad, az oláh vajda 
győzelmének hirére, mindenféle söpredék gyülekezett, és a 
Lippa felőli utón Erdélybe tódult, hogy Bastával egyesüljön. 
Elükön állt Duvalt Henrik, lippai parancsnok. Ezeknek elébe 
ment Borbély, Kaminzki János, és Nagy Albert, és őket aug. 
6-án Barcsa közelében megverték. Midőn azonban Basta Gyu- 
lafehérvárhoz közeledett, a bujdosó erdélyiek, a Vaskapun át 



•) Hat napig üresen állt a város. Mire aztán a németek visszatér- 
tek, az ott talált koldusokat, véneket, betegeket, és kiéhezett embereket 
leüldösték, négyet kivéve, csak azért, hogy a hullákat eltemessék. 



KS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 153 

Karánsebes teli'- tartottak. A leugyel és magyar vitézeken, és 
hadértő íéríiakon kivül, roi)i)aut volt a menekvok száma. Egy 
része kocsin, a másik gyalog jött. Nemesség és pórnép. nők és 
gyermekek, betegek és vének vegyesen mozdultak, és lihegtek 
előre, részint gyermekeikkel, avagy holmijukkal hátukon, ré- 
szint koldulva az éhséget csillapító élelmet. Ezen tömeg egé^z 
útjában nem talált biztos menekvü helyet ; egyedül csak Há- 
nyad vár volt tekintet])e vehető. De ott Török Bálint parancsolt. 
kivel ugyan Borbély György kibékült, mind a mellett a kil/é- 
külést oly annyira újnak és kétesnek találta, hogy nem merte 
magát és övéit reá bizni ; különben is a vár elegendő sem volt 
annyi ember befogadására. Borbély tehát jobbnak találta Ka- 
ránsebcí-en veszélyeztetve lenni, mint Huuyadon elveszni. A 
Basta elleni gyűlölet, és a németek elleni ellenszenv utjoknak 
Karánsebesre való folytatására ösztönzé a bujdosókat. 

Basta e szegény hazátlanok ellen mintegy 800 hajdút 
kiildött Rákóczy Lajos alatt, azon parancscsal, hogy alkalmas 
időben rájuk üssön. E csapat augusztus 8-án az erdélyieket 
a Vaskapu szorosaiban megtámadta, és harczba keveredett a 
lengyel és magyar lovasokkal. E helyen azonban, kivált a sze- 
kerek bonyodalma, és gyámoltalanok sokasága mellett, sem 
harczolui, sem menekülni nem lehetett, — itt csak a halált 
kellett védtelenül fogadni, még pedig sokiízor nem az ellenség- 
től, hanem hazalitárstól, és azoktól, kiket közös sors összefű- 
zött, és kik most egymás tetemén át menekülni törekedtek. A 
mészárlás iszonyatos volt. 

Itt elesnek a vitézek és ;i fegyvertelenek egyaránt és 
égre kiáltó jajgatás közt történnek oly dolguk, melyek a győ/.ő 
fegyverre nem fényt hanem gyalázatot hoznak, és melyi'ktid a 
gyászoló emberiség nevében el kt-ll fordulnunk, üldözték ii 
nyomorultakat még az erdőben és barlangokban, hov;'i chcj- 
tőzködtek, és kiprédálták mindenükből. 

Képzellu'ini, liogy a/.ok, a kik iiyi)iiu)nilt rldiiket a vas- 
kapui gyalázatos öldöklésből mcgintMilrtlék, mily álla|iotlian 
érkeztek a szöiVnyi bánság {'(Wtléic. 

A kik menekilllicüfk, b^gnagyobb reszt Kaianscbcsbc 
bujdostak; de részint mert a kis város annyi szökevénvl ma- 
gába nem foííadlialoll, részint meit a polgárság biztosságával 



154 Á szíVrknyi bAxság 

megegyezőnek nem tartotta, annyi menekvö katonát falai közé 
felvenni ; de mert a szökevények maguk is nem elég biztosok- 
nak érezték magukat, futásukat Tömösvárra folytatták, ^) a 
hol Bektas pasa őket gazdagon megvendégelte, és három liavi 
díjt nekik kifizettetett. 

Ez időben Karánsebes falai közt tartózkodtak, és biz- 
tosságot kerestek : Borbély György, a többiek vezére, kit a tö- 
rökök Szakát bégnek, mások szerint Jümüs ayak-nak ne- 
veztek, Bethlen István, Gábornak testvéröcscse, ifjabb Csáky 
István, Gábor fia, és Toldi István mostoha fia, Kovacsóczy 
Zsigmond, Belleo György, Báthory Zsigmond rokona. Boron- 
kai János fiaival együtt. Balog István, Rákóczy János, Angya- 
los János, Jármi András és Miklós, Cserényi Ferencz, Csiszár 
Gergely, Tőrös András, Nagy Bálint, Vay Rufln, Horváth 
János, Kálmándi Mihály, Becski András, Gáltövi Mihály, Li- 
terati Márton a sóaknák aligazgatója. A fehérváriak közül itt 
volt: Sartorius István, és Nagy János. A veterán katonák 
közül: Fassi János, Szentkirályi Kelemen, Hajdú István, Si- 
ráki Pál, Kozák János, Knezovics János, Kosa Miklós, To- 
roczkai András, Monaki Pál, Dévai Máté. Ezeken kivül még 
néhány mágnás és nemes, mint Toldi István, Perusith Máté, 
Ribis Sigfrid, Nagy Albert, Csiszár Gergely özvegyei vagy 
feleségei. 2) A menekvők közül néhányan utóbb a dögvész ideje 
alatt aggodalomteli életüket vesztették. Sokan azt tanácsol- 
ták Borbély Györgynek, hogy Temesvárra bujdossék. Azon- 
ban ő ezt becsületével meg nem férőnek tartotta, és Karánse- 
besen maradt, itt segélyt és a dolgok jobbra fordultát be- 
várandó. 

Karánsebesre megérkezve, a hazátlanok a zultánhoz 
folyamodtak, és oltalmát kikérték. A levelet aláirtak Bor- 
bély György, Rédey Ferencz, Boronkay János, Bethlen Gá- 
bor, Zalárdi Miklós, Nagy Albert, és Balásy Ferencz. Ugyan- 



') Bethlen Farkas V. 46ű. lap. Mikó Ferencz mondja, hogy két 
ezernyi lengyel haddal együtt, kik Mójzes elvesztése után érkeztek vala 
az erdélyiek segítségére. 

2) Bethlen Farkas V. köt. 461. 1. Toldi István és Perusics Máté 
Brassónál estek el Székely Mózessel. Kibis Sigfrid és Nagy Albert pes- 
tisben haltak mes; Tömösvárolt, 



És SZÖUKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 155 

azok aug. 26 áu KaráüsebesbölJeniiszei Haszán pasa nagyve- 
zirriek irtak, — kérvén őt, hogy a zultánuál közbejárjon. 
Egyszersmind Veres Dávidot, Fejér vármegye főispánját a 
zultáulioz, valamint a nagyvezirliez is küldték, liogy nyomorú- 
ságuk tolmácsa legyen. Egy harmadik levelet, mely aug. 29-éu 
kelt, Széplaki Péterre bizta a száműzött erdélyi nemesség, 
hogy azt a uagyvezirnek kellő magyarázattal átadja, és a Tö- 
mösvárban. Karánsebesen, Lúgoson és a havasokban bujdo - 
sók sorsát és ügyét ajánlja. 

Mig Veres Dávid a portánál járt, Bethlen Gábor Nán- 
dorfehérváron működött, septemljer végén, a szerencsétlen 
bujdosók érdekében, sőt a lengyelek is azok ügyében küldtek 
követeket a portára. ^) 

Sorsuk kedvezőbbre változása csakugyan felderülni lát- 
szott Belgrád felől, a hol a mozgalmakban részt vett bujdosók 
más tekintélyes része Méhemet vezért vette körül, és azt ba- 
rátságos indulatra hajlította ügyük iránt. A köztük tartóz- 
kodó Bethlen Gábor fejedelemmé választatott, és mint ilyen, 
azonnal meg is nyerte a török athnamét. A Karánsebesen tar- 
tózkodó menekvők is felszólíttattak, jöjjenek Belgrádba, hol 
nekik Ali pasa pénzsegélyt igért ; de a karánsebesiek anu} i 
viszontagság által megtörve, a mcghivást nem követték. A 
Temesvárott járt követek : Knezovics János és Csiszár Ger- 
gely 2j Bektastól csak Ígéreteket nyertek. 

Basta a menekült erdélyiek készülődéseit és szándékait 
ismervén vagy sejtvén, hadseregét a Kenyérmezőről Szászvá- 
rosra, és innét Déváia vezette, hogy közel legyen, ha a karán- 
scbesi menekvők a ti'niikökkel egyesülve újra beti>rnéiiek. Se})- 
tember 5-ére g}ülést hirdetett Dévára, és hogy kegyetlenség 
helyett ezentúl mérsékléssel nyerhesse meg az országot, azok- 
nak is, kik Karánsebíssre és Tömösváira menekültek, szabad 
jövet-menetet biztosítóit. Mennyit ért ezen igérel, tanúsítja 
(jléczy l'éter esete, ki alig mentette meg éh'tét Basta rabló 
katonái elől, — tanúsítja a dév.ii gyűlés lefolyása, melynek 
tagjait a dűhösködrt IJasta ni;'ir-niár a hóhérnak adta ;'it. niig 

') M. 'l'thl. 'i'Ar \l. Ivt'it. Híj — l(i;). lap. 

«) Hl'IIiIcii niimlig Uyüry} iR'k irjii C«t>r^ol^'t, 



156 A SZttRKNYÍ BÁNSÁG 

Sennyei Pongrúcznak sikerült u kivégeztetés elhalasztását ki- 
eszközleni, — de végre Basta és Krausenegk egy szcpt. 13-áii 
kelt decretummal mindazok életének megkegyelmeznek, kik a 
dévai g;yülésre eljöttek. Karánsebesröl a meuekvők közül senki 
sem jelenvén meg, azoknak jószágai elkobzás alá estek. ^) 

Ezek után Basta szétküldözgette bandáit, hogy kinyo- 
mozzák Székely Mózesnek még bárhol lappangó volt hiveit, 
mely rendelet folytán a német hóhérok iszonyú mészárlást 
vittek véghez. Vajda Miklós is, kitűnő képességű karánsebesi 
iiju, Borbély György veje, fölfedeztetvén, beteg állapotban 
Brassóban felakasztatott. 

Nem találván komoly ellenállást, Basta seregét Lippa 
elé vezette, hol magát elsánczolta. Bectas tömösvári pasa ezen 
merészségért felháborodván, október végén öt felkereste, de 
egyik fél sem mert komoly harczba kezdem ; a Maros folyó a 
két sereget elválasztá. Engedett végre is Bectas, ki népeiben 
nem elég harczi kedvet tapasztalt, és Temesvárra visszaindult, 
nem annyira embereiben szenvedvén veszteséget, mint hirében, 
tekintélyében. Basta a visszavonuló után vallonjait és hajdúit 
ugrasztotta, hogy a törököket üldözzék, és zaklassák. De azok- 
kal már nem igen ért czélt, mert számuk harmadrészre apadt, 
és a megmaradók már több veszélynek magukat kitenni nem 
akarták, hanem zsoldjukat követelték, különben szolgálatukat 
megtagadván, mindenkép összeragadott zsákmányukat biztos- 
ságba helyezni akarták. 

Mig e zavargások Lippa körül történtek, — Borbély 
György és a többi erdélyi nemesség, mely Karáusebesen meg- 
vonult, látván hogy Mehemed seraskier, és Bectas pasa keve- 
sebb buzgalommal, karolják fel Erdély érdekét, mint kellene, 
szükségét érezték, hogy Basta indulatját békére és könyörü- 
letre hangolják. A dévai gyűlésre kiadott menedéklevél elavult- 
nak tartatván, a karánsebesi bujdosók tanácsosabbnak vélték 
előbb Csiki István karánsebesi szerzetes által Basta lelküle- 
tét kipuhatoltatni, ki nála nagy kegyben állott. Csiki szabad 

') Mikó Perencz iija, liogy Basta megadá u^yan a grátiát, mégis 
Kolozsvárott egynehányat megölének, uémelyeknek testét találváu meg 
a puszta klastromban. 



í:S RZÖRfcNY VÁUMF.OVE TÖRTKNKTE. 157 

íneneti levelekkel jött Bastútól. mire közös választás utján 
Gyulaü Eustaeliius ('s Kapronczai Márton küldettek a bujdo- 
sók részéről, bogy Bastánál közbocsánatot eszközöljenek ki. a 
bazájukl>a visszatérhetési eugedélylyel. Ez az ut nemcsak 
Basta személye tekiotetéböl vala veszedelmes, hanem azért 
is, hogy rablások és ölesek mindenfelé napirenden voltak, a 
melyek nemcsak büntetlenek maradtak, hanem dicsekvés okául 
is szolgáltak. Gyulafi és Kapronczai honfiaik sorsát szivükön 
viselvén, a küldöttségre vállalkoztak, és a veszedelmes meg- 
támadások daczára, Bastához a Maros partjára megérkeztek. 
Az ékesszólásu Gyulafi adta elo a bujdosók állapotját 
és azon kérelmüket, hogy a múltért bocsánatot nyervén, Er- 
délybe visszatérhessenek. Gyulafi többi közben azt monda, 
hogy az erdélyiek nem azért menekedtek Karánsebesre, hogy 
a törökökhez csatlakozzanak, vagy hogy Bastát odahagyják, 
hanem hogy a hajdúk első dühét kikerüljék. Tudják ők, hogy 
sokan Temesvárra menekedtek, — ezekben tíibb volt a biza- 
lom világi (értsd : török) segélyben, mint Basta kegyességében : 
ezek nemcsak Basta boszúja, hanem saját bűneik által is fog- 
nak lakolni. A karánsebesi bujdosók nem ragaszkodtak a t(>- 
lökökhöz, azoktól nem reményiének semmit, hanem szöktek 
azon hamis feladók gonoszsága elől, kik őket BastAnál rágal- 
mazni készek voltak. ') Bethlen Farkas egy hosszú szónokla- 
tot közöl, melyet (jlyulaíi állítólag Bastának tartott. A karán- 
sebesi menekültek nyomorának rajza és más tekintetek Basta 
kemény szivét megszelídítek, és ö a bujdosó nemességnek a visz- 
szatérhetést Erdélybe megengedte, a jószágok visszaadását is 
igéi-lc a dévai gyüléxMi inegállapitott föltételek alatt. ]\rind- 
crről diplomát állitotl ki H;ista, nu'lyben a közbocsánatot 
nyert nemesek, és azoknak nejei, gyermekei, rokonai névsze- 
rint voltak előszámlálva és a személyükre és vagyonukra szóló 
sérthetetlenség kifejezve és Ijiztosltva. — Ez eiedménynyel 
jíittck viss/íi Cl y uhui és Kapronczai iivéikhez Karánsebi^sbe. 
és nagy liálálkodással fogatll.dtalv. r.orhély György most ké- 
Hziílctckct tett az Erdélybcí visszaindnlásra, Av hogy ebben 
zavar \\r liiiléiijék. és ;i szegényebl' snrsii;ilv állal ne nelie/it- 

<) ll.'llilrn TaiLas V. k.",l. r.oV- M I. Iiiih 



158 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

tessék, a kivonulás napja mindnyájuknak eleve kitüzetett, a 
mely napon kiki tehetsége f^zerint a kivonuló csapathoz csat- 
lakozhatik. De a kivonulás napja folytonosan ellialasztatott. 
mig véletlenül Basta ott hagyván Lippát. a hajdúkat elhocsá- 
totta, a töhl)i sereget pedig téli szállására küldte, maga pedig 
Fejérvárra és Kolozsvárra visszavonult. 

A Basta által elbocsátott hajdúk^, és ráczok Karánsohes 
felé, és annak környékére tartottak, faluról-falura előre halad- 
ván, és a vidéket ellepvén, mindenütt félelmet gerjesztettek 
utjuklmn. Borbély és társai látván, hogy uj ostrom előtt álla- 
nak, a teendőkről tana.kodtak. Tudták ugyan is, hogy ezen 
hitetlen ráczság és hajdúság rablási és öldöklési szenvedélye 
mellett, a menekvők csoporljával útnak indulni Erdély felé 
annyi, mint magát kétségtelen végromlásiiak kitenni. Ezen 
embereket sem Basta legerősebl) diplomája, semmi eskü, sem 
isteni tekintély, sem bármi seregvezérek parancsa, sem a kö- 
nyörületesség nem fékezte volna cselekedeteikben. Mig a buj- 
dosók Karánsebesben az indulás és maradás szándoka közt 
haboznának, Rácz György hajdú kapitány, kit annak idején 
Radul oláh vajda Basta segélyére küldött. Székely Mózes el- 
len, nagyszámú népséggel Karánsebes külvárosába érkezik és 
követelte, hogy Borbélylyal szólhasson. Az agg Borbély teljes 
szellemi erőben volt még, de bénult tagjait már nem használ- 
hatván, pamlagon elterülve, tollas párnán feküdt, kardját, — 
melyet forgatni már ereje nem volt, — melléje tétette, és így 
szolgáitól körülvéve várta Rácz Györgyöt. Ez beállít azzal, 
hogy Bastától küldetése van és neheztelését fejezte ki, hogy 
midőn Basta már két izben szabad védlevelet neki és társainak 
adott, ők még is haboznak a kivonulásban, és kételkednek 
Basta kegyelmében. Kérdi, vájjon Bectás segitségébe helyez- 
nek-e még reményt ? Inti Borbélyt, hogy ez utolsó alkalma- 
tosságot el ne szalaszszák, sőt fenyegetőzik, mert, ha most 
vissza nem térnének Erdélybe, ez annak jele volna, hogy még 
mindig török segélyt várnak. Indulásuk esetére Rácz a buj- 
dosók kiséretére ajánlkozik. 

Borbély azt válaszolta, hogy ő nem veszi kétségbe Basta 
kegyelmes indulatját, hanem igenis bizalmatlaukodik Rácz 
György katonáira, kik kegyetlenségük, és büntetlenül maradt 



1-:S SZüRKXY VÁRMEGYE TÖRTÍ-XETE. 159 

gonosz tetteik által magának Bastáuak győzelmeit is irtózato- 
sakká tették. E rabló katuuák éretlen megérkezése gátolta a 
már elhatározott vií«szaindulást Erdélybe. Karánsebestül Fejér- 
várig, onnan Kolosvárig és a legtávolabb határszélig véreng- 
zés, és vadállati marczongolás jelöli annak lépéseit. Se hazájuk, 
se lelkük nem lévén ezen katonáknak, ha innét elűzetnek, a 
török szolgalatjába állnak, ha ez elkergeti őket, itt válnak íin- 
kéntes zsoldosokká. Náluk mind vásár tárgya: a haza, lelkük, 
feleségük, gyermekeik. Ne csudálkozzék tehát Rácz György, 
hogy ily embertelen csapatok düliének a bujdosók magukat 
kitenni nem akarják, és hogy készebbek itt Karúnsebesen os- 
tromoltatni, és övéik közt niegöletni, mint rabló kezeik által 
az erdőbeu és országúton meggyilkoltatni, és varjúk eledeléül 
szolgálni. — Ily nyilatkozatok után Rácz Györg}öt ell)0csá- 
totta. Egy második találkozásban ez ügy megint tárgyalta- 
tott, és ez alkalommal nem annyira Rácz György, mint Lugosi 
János, egy másik hajdú kajjitány Basta soregéből hatutt Bor- 
bély lelkületére, é.s annak szivéből minden gyanút kiirtani ipar- 
kodott. Midőn Borbély még mindig ingadozott, istenre és min- 
denre a mi szent, esküdött, hogy neki és Bastáuak nu'is óhaj- 
tása nincs, valamint a hajdúknak sem, mint hogy a bujdosók 
kár nélkül hazájuklia térhessenek. Ezt hallván Borbély, és 
nemes társai, azt mondák, hogy nem annyira a vezérekben, 
mint inkább a legénység áhíokságábaii bizalmatlankodnak. A 
visszaköltőzés szándoka erősen áll a bujdosóknál, de mielőtt 
innét kiindulnak, kivánják, hogy a rác/ok és oláhok, kiknek 
gonosz lelkületüket, és átalkodott gyülölségüket annyiszor ta- 
l)asztalták, szíuit esküvel fogadják, hogy őket sértetlenül kisé- 
r(!ii(lik liazájukha. Kiilőul)en egy lépéssel sem távoznak a vá- 
rosbóh A loltéleh'k elfogadtattak, és Borbély eniberi'i kö/ül 
Kapronczai Márton is az engedékenység szószólója volt. A 
ráczok számra niint<'gy kétezerén lehettek, és századokba lei- 
osztva, a sztMitségos istenre és boldogságos szűz Máriára (lut - 
lyet vallásos áliilalliil lis/teluek) esküdtek, és ütgadták, hogy 
hitszegők lu'in les/iiek, és ho.uy részükről a bujdosóknak semmi 
hántalmiik, vagyomikbau k.'iitik nem leeinl, kiket inkább In/- 
tosMM ro.nii.'ik HMsIAhoz elkiséiiii. A kivomilási szAudékot ér- 
lelle :r/.(in l,iii;i.s/l;il:i^ is, lio^N a kai ;uiM'he-iek veiidégs/ereto- 



160 A SZüRKXYI BÁNSÁG 

tet gyakorolni nem akarván, a bujdosók elütt házaikat zárva 
tartották, söt azzal is fenyegetőztek, hogy Borbélyt Bas- 
tának kiadják. Kijelentették, miszerint nem fogják tűrni, hogy 
a bujdosók miatt a város ostromoltassék, vagy valami kárt 
szenvedjen. Ok nem akarják ügyeiket a bujdosók ügyével ösz- 
szekeverni, lássák ezek, miként végeznek Bastával, — Karán- 
sebesnek ugy is elég baja van saját magával és elég, ha a pol- 
gárok a várost a fenyegető bajoktól megóvni igyekszenek. 

A kivonulás Karánsebesből végre megtörtént kétszáznál 
több kocsin. Borbély és a nemességen kivül még sok gyalog 
néppel, mely a sors csapásait tovább is szenvedvén, a kocsikat 
követte. Az egész csoportot előrül és oldalaslag a rácz csapa- 
tok körülözönlötték. A Vaskapun át vezető ut a maga mere- 
dekségeivel, és bevágásaival a vándorseregnek nem csekély 
nehézségére szolgált, a tömegből egyik vagy másik szekér el- 
maradt, a gyalog bujdosók is olykor erejüket fogyni érezték, 
és itt a ráczok már ellen nem állhattak Ösztönüknek, hogy az 
ilyen kocsit ne prédálják, a gyalogosok terhét le ne vegyék a 
vállukról, és ha ellenálltak, velük ne verekedjenek. A nagy eskü 
daczára könnyen általános felbomlás és erőszakoskodás törté- 
nik, ha a ráczok kaj^itányai ez úttal magukat erélylyel közbe 
nem vetik. Ily viszontagságok közt a sokat hányatott menek- 
vők végre visszaérkeztek Erdély földjére, és házuk szenté- 
lyébe. Hátat fordítván Borbély György Karáusebesnek, mely- 
ben leányát, Vajda Miklós feleségét a pestis tőle elragadta, az 
egész utón Kolosvárig folytonosan imádkozott, hogy az ég ne 
engedje, hogy becsületes és dicsőséges élete gyalázatos halál- 
lal beszennyeztessék, — az öreg hős t. i. mindig attól tartott, 
hogy Basta őt a város falain kifogja végeztetni. Azonban ugy 
történt, mint Borbély ohajtá. mert mi előtt ezen szerencsétlen 
1603. év letűnt volna. Borbély deczember 15-én, nyolczad 
napra, hogy Kolosvárra megérkezett, — rá nézve alkalmas 
időben meghalt. Borbély távozása után Basta Lodi Simont ne- 
vezte ki Karánsebes főbánjául.. ^) ]\Iilyen egyéniség volt ezen 



Bethlen farkas V. köt. 525. lap. Basta 1604. január havában, a 
kolosvári országgyűlés ideje alatt Boronkaj- Jánost, Kálmándy Mihályt, 
Csiszár Gergelyt és Kis Farkast, menedéklevele daczára felakasztatta. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 161 

Lodi, arról Mikó Fereucz saját tapasztalásából ád egy kis fo- 
galmat. Mikó hirót vévén, hogy édes anyja Brassóban a nagj- 
pestisben meghalt volna, haza akart menni Erdélybe és azért 
a bujdosók köról)öl Tíimösvárra és Bogsánba indult. Innét 
egyenesen akart Karánsebesbe bejönni, »de megértvén, hogy 
egy hitetlen, arnótból lett bánt, Lodi Simont a hitetlen árulók 
helyeztettek oda a bánságra, ki az elfutott nemes emberekben 
a kit kaphat megfosztja, meg is öletett bennök titkon sokat^ 
— e miá szabadosan nem mert menni, ott (Bogsánban) egy- 
nehány nap mulatott, lovát eladta 12 aranyon, pénzen fogad- 
ván kalauzokat, ugy vitték Karánsebesbe. « »Egy estve — irja 
Mikó — mikor a város népe szokott omlani a folyóvizre, azok- 
kal mentem egy esmeröm házához, Borczon Györgyhöz, kinek 
fiával egy urat, Bartsai Andrást szolgáltam az előtt, oly re- 
ménséggel, hogy ő engem eliktat Erdélybe : de az áruló kézbe 
ada a bánnak, ki karóba akart veretni, ha régi esmeröini nem 
törekedtek volna mellettem, megparancsolván, hogy kimenjek 
a városból. De hová tudtam volna menni, mikoron K a r á n s e- 
b e 8 1 ö 1 fogva S z á s z v á r o s i g e m b e r nem lakott, 
tehát egy szegény szabónak híjján laktam két hétig, mig meg- 
hallottam, hogy Lugosi János oda érkezett, kit Basta küldött 
a i-ácz hadak megniustrálására. Ezt noha nem ismertem, de az 
atyámtól hallottam, hogy az is Báthory Zsigmond szolgája 
volt, 8 reá emlékeztem ; nagy bizodalommal azért eleibe men- 
tem. Ez mikoron megértette ki legyek és nyomorult állapottt- 
mat látta, melléj(! vőn, és 5 hoza Erdélybe haza.« — • Ezek 
után beköszÍMit az 1G04. év. 

Erdélyben nem csak a vallon, és német katonaság rabolt 
és sai'czolt, hanem a császári német biztosok is. Vérengzés, 
koporsók leltöréso és kirablása, emberek elfogatása, hogy ál- 
taluk váltságdijt nyerjenek, napi renden volt. Éhség és ragály 
j)usztitott a nuiga módja szerint, és egy második Rogerius 
Ei'déjyt liasta koi'ában látván, még siralniiisabb krónikát Ír- 
hatott vítluii, mint milyet a »(Janu()n^i: tarliihuaz a talúrjárás- 
jól. v\ városok közül Megmos, Beszti'rcze, Kolosvái*, Szeben 
görnyedlek a i-i'ijuk vetett sarcz alatt, melyet Krauzt>nogk csá- 
szári biztos miud saját személyes hasznára l'onlitott. A törö- 
kök dúlásai gyei-nuikjátékok voltak aziui, gazsággal pán>sult 

A HZÍiitKNVI IiAnhA(I Íil8 HZÜllÚNY VÁUM. n'lu IlilNIC lU. 11 



162 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

kegyetlenséghez képest, melylyel ezen emberek az országot 
fertőztették. 

Karánsebes még ez évben sem érte el szenvedéseinek 
végét. Lodi Simon bán oltalma alatt a rácz és oláh martaló- 
czok annyira elszaporodtak a városban, hogy ezen jelenség 
gyanússá kezdett válni a polgárság előtt, és pedig annál inkább, 
hogy épen e miatt a személy- és vagyonbiztosság a legroszabb 
volt. A végtelen sanyargatást a lakosság már nem tűrhetvén, 
ezek a nyár beköszöntésével Gyuricza Györgyöt, ^) Tivadar 
Pétert, és Gazdagh Gellértet követekül küldték Kolosvárra, 
hogy a császári biztosok előtt elpanaszolják Karánsebes nyo- 
morát, melyet a ráczok és oláhok kihágásai és erőszakoskodá- 
sai előidéztek. A küldöttség Bastánál siket füleknek beszélt, 
mert ez még most sem felejtette, hogy a karánsebesiek egy- 
kor Székely Mózes pártján álltak. A császári biztosoknál 
Gyuricza György, mint a többiek szónoka, mindent elmondott, 
a mi romlatlan szivekben könyörületet előidézni képes. Mi 
haszna, monda ő többi közt, hogy a város falai épek, ha azok 
védelmének ürügye alatt, otthon annyit kell tűrni, a mennyit 
a lakosok még akkor sem szenvednének, ha az ellenség a vá- 
rost erőhatalommal elfoglalta volna. Az egész környék annak 
képét mutatja, mintha a város ellenséges ostrom alatt állana. 
Lodi Simont a küldöttség hóhérnak nevezte, ki nem mint a 
város főnöke viseli magát, hanem a rácz katonasággal a bűnök 
minden nemével tiporja a várost. Karánsebes sokat szenvedett 
töröktől, tatártól, de mind ez kegyességnek nevezhető azon 
nyomorhoz képest, mely most a várost elnyomja. Ha a császári 
biztosok rajtok nem könyörülnek, vájjon mi különbség rájuk 
nézve, akár Lodi kegyetlen parancsnoksága, akár a tömösvári 
pasa uralma alatt keseregnek. A ráczok irtózatos rablásvágya 
nem kiméi sem élőt, sem holtakat ; ők a templomokat prédál- 
ják, a kriptákat és koporsókat feltörik, fosztogatják, és a félig 
rothadt hullákról rablott tárgyakat szemérem nélkül nyilvá- 
nos tereken árverezik. Senki a várost el nem hagyhatja, a 
nélkül, hogy vagy életével vagy szabadságával ne lakolna, 



') Szamosközy G i ii r a c a-uak irja, U az, ki a lugosiakat Székely 
Mózes részére hajlítá. 



Í:S SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 163 

vagy a kínzások minden neme által váltságdíj fizetésre ne 
kényszeríttetnék. A város egyik legtekintélyesebb, és értelmi- 
sége által kitűnő nemes férfiát, Fodor Ferenczet ^) négy kísé- 
rőjével elfogták és megölték. A patríciusok közül Laczugh 
Miklóst, Lippai Lászlót, Simeont és Györgyöt, és Vajda Kris- 
tofort, és más erkölcseik és földi javaik által jeles és érdemes 
férfiakat ugyanezen módon levágták, leginkább azért, mert 
ezek igyekeztek a város szabadságát fentartani, és Bastánál 
oda hatni, liogy ezen vérengző népségtől a vidéket megszaba- 
dítsa. Minden utat e rablók annyira ellepnek, hogy csak a leg- 
titkosabb utakon érkezhettek Kolosvárra, és a visszatérés is 
rájuk nézve a legnagyobb veszélyekkel fog járni. A küldöttség 
kérte és kívánta azt, hogy a császári biztosok idézzék maguk 
elé a sok nyomor okozóit : Lodi Simont, Delíssavat, Delisí- 
nát, Csutót, Sirkót, Joankot és másokat ; — tisztázzák magu- 
kat, ha képesek. Csak e félesztendőbeu 1500 mindkét uemü 
embert fogtak el a falvakban, szántókon, vagy az utakon, vagy 
csellel a maguk hatalmába ejtettek, azután őket nyilvánosan 
vásárra Ijocsátváii, török rabságra hurczoltatták. E szörnyű- 
ség csak az által válik megfoghatóvá, hogy ezen emberek saját 
feleségeiket, gyermekeiket és rokonaikat sem kímélik, hanem 
pénzszomjukat ki akarván elégíteni, azokat is, mint valami 
háborúljan nyert rabokat, a törököknek eladták. Karánsebes 
liajdan számos falu és város által volt körülvéve, most egész 
környéke sivár és puszta, — a melyet nem törökök és tatárok, 
hanem a ráczok és más keresztyén katonaság okoztak, A kül- 
díittség kérte, legyen ugyan a vái'osnak hadi őrsége, de a rá- 
czok vitessenek ki. Adjanak nekik magyar vagy bármi más 
parancsnokot, csak azt a Ijodit szólítsák onnan el ; ők készek 
az őrséget mindennel ellátni, 

A karánsí'besick hallatlan nyomora még a szomszéd 
oláli és havaKaUVildi vajdákat is annyira nu'ginditotta, hogy 
Hantához követeket kühlötU'L kik a kar:'iiiseh(>sii'k sorsának 



') Ky, II l)OMs,iiii luiHttMyt üOoo forintArt viiHAroltii nu'!.;, molyot 
llorbóly l'Irdóly n'iHzi'ini nll'cif^litlt, u lippai uMtrum i(l»\ji< clOtt. Hoh;húii 
ltio4. (ilcjt'in török ivó/ru korUlt, iiitTt b'oilor özve^yu ü nU'zok /.Hklattiütii 
iniiitt, (t kiiHtólyrii kcll^ •roiKlol iiom loniitliiiLott. 

11* 



164 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

enyhítését eszközöljék. Ez okból a császári biztosok a karán- 
sebesi küldötteket legalább nyugodtan kihallgatták, szelid 
szavakkal biztatták, és reményt adtak nekik, hogy dolgaik 
jobbra fognak fordulni. Állították, hogy a történteket nem 
helyeslik, és ígérték, hogy a katonaságot onnét mielőbb visz- 
szahivják ; Lodinak is fognak írni, hogy ezentúl a várost ne 
zaklassa és sújtsa. 

Ezzel a karánsebesi küldöttek visszatértek övéik körébe. 
Lodi csakugyan iutö levelet kapott a császári biztosoktól, 
hogy katonaságát fékezze. De mindez rajta nem fogott, és ő 
sokkal jobban ismerte Basta lelkületét, mintsem hogy attól 
tarthatott volna, hogy azért neheztelni fog, ha a karánsebe- 
sieket nyomja. Nem is találta szükségesnek, hogy velük szelí- 
debben bánjék, az üldözés, rablás, vérengzés folyt mint azelőtt. 
A császári biztosok, föltéve, hogy az általános nyomorúságon 
segíteni akartak, nem találták annak módját, mert a rácz 
csordák ellen komolyan föllépni oly rendszabályokat tett volna 
szükségesekké, melyek az egész vidéket a legnagyobb válságba 
hozták volna. Tekintélynek irányukban nem volt hatása, a 
fegyveres fellépésnek pedig könnyen az az eredménye lehetett, 
hogy mindnyájan a törökökhöz átpártolnak. ^) 

Mig így a császári biztosok haboznak, hogy mit tegye- 
nek és a rakonczátlanságok fékezését napról napra elhalaszt- 
ják. Karánsebesben új forrongás kezdődött. Tivadar Péter és 
Tóth Péter, a városnak két kitűnő polgára, a város előtti sző- 
lőjükbe mentek, az ott végzendő munkákat megnézni. Ez a 
ráczok tudomására esvén, hatan közülök lesbe álltak, és mi- 
dőn a két polgár a városba visszatérni akart, őket a Temes 
folyó partján megtámadták. Tivadar és Tóth a nagyobb erőt 
az útonállók részén látván, a város falai közelébe igyekeztek 
hátrálni, de olykor a rablók ellen támadást intéztek. Ez összecsa- 
pások alkalmával Tóth a ráczok által lováról lerántatik, kinek 
azonban Tivadar segítségére jön, és a ráczok egyikét agyon- 
lövi. A két megtámadott polgár a városba menekült, de ott 
az előadott eset a rácz katonákat roppant módon felingerelte, 
és a megölt rabló pártját fogták. Elmentek a város főbirájá- 



Bethlen Farkas VI. 43 — 52. 1. 



És SZÖEÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. 165 

hoz és követelték, hogy Tivadart Ítélje el. A föbiró azonban a 
törvényes útra utalt, és azt monda, hogy Tivadart csak akkor 
fogja elitélni, ha valami bün reábizonyodik. Ezzel a ráczok 
nem voltak megelégedve, hanem társaikat, kik jMiháld, Krassó, 
Lúgos és más helyeken örséget képeztek, titkon Karánsebesre 
meghívták, hogy azoknak segélyével éljenek. A meghívottak 
nagy számmal pontosan megjelentek, kapitányaikkal együtt> 
vezéreltetve nagy rablásokra való kilátás által. A vendégek 
kezdetben semmi gyanúra nem adtak okot, mig délutáni három 
óra táján a sok borivás folytán vad lelkületüket már nem 
mérsékelhetvén a ráczok, a várost rögtön minden oldalon meg- 
támadják. A házak kapui betöretnek, és folyt az öldöklés és 
rablás, természetesen ott leginkább, a hol nagyobb gazdagság 
és vagyon sejtetett. A meglepett polgárság egymás segítsé- 
gére nem siethetett, mert alig volt ház, mely ezen megroha- 
nástól kímélve lett volna. A hatóság e napon tehetetlen volt, 
és polgárait nem védelmezhette. Kevesen voltak, kik ezen el- 
lenséges megrohanást erővel visszatorolni megkisérlették volna. 
de a siker is kevés volt, melyet a magánosok ily körülmények 
közt elérni képesek voltak. Az erdélyi nemességnek, és a szom- 
széd vidéknek itt összehalmozott vagyona ez órában az örült 
rablók martalékju lett ; csak kész pénzben, aranyban és ezüst- 
ben iiároniszázezer magyar forintnál többet kerítettek kezeikbe. 
Egyedül Miksa Miklós özvegyének szállásán 32,000 frtnyi zsák- 
mányra tettek szert, hasonlókép Borbély György tekintélyes 
kincse is kezükbe esett. A lázadás alatt számos nemes, polgár 
és közsorsu embei' találta erőszakos halálát. A nemesek közül 
megöletett Tóth Miklós nejével és elsőszülött iiával. Lázárral, 
Kriscsori Péter, (icrlístyei István és neje ; Cíyurnni Mihály, 
Nyak.'izó István; a városi közrendűek kö/ül a gazdag Ciídlért. 
Tóth Miklós, kiről fenn szó volt, és más l<>kintélyesebb polgá- 
rok, köteleken ereszkedtek le a város falaiiól, — ezt tették 
kivált azok. kik a város l'alailioz kit/.elebb laktak. Mások titkos 
utakon iparkodtak innét nionekedni. a hová lehetett. Tolh 
Péter Havasalföldre bujdosott. Lodi ucni kinesbbé dühöngött, 
lioszuját inin(l(^iiekelii(t (lytiraka Györgyön tidliUtc ki, ki a 
ki)/,- és niai^ánnyoiuort festendő, n es. biztosokhoz Kolos- 
várra uitiit. A nélkül, hogy állítólagos büno megvizsgálására 



166 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

csak egyetlen perez fordíttatott volna, halálra küldetett. Elö- 
hurczoltatván, lánczaiban a jogra hivatkozott, aztán a császári 
biztosokra, végre Rudolf császárra. Midőn mi sem használt, 
helyenkint háromszor térdre esett, az isten és emberek irgal- 
mát kérte, minthogy ö ártatlan, és őt semmiféle bűn nem ter- 
heli. De Gyuraka az erőszak ellen nem tudott segélyt nyerni, 
ártatlansága, a város iránt szerzett érdemei sorsát nem vál- 
toztatták, és feje a porba hullott. 

Annyi csapás, annyi nyomor a karánsebesieket kétségbe 
ejtette. Minden házban gyász honosult, mindenütt könyek, 
és a fájdalom kitörései. Belátni kezdték, hogy segélyt hiában 
várnak bárhonnan, mentséget csak saját magukban találhat- 
nak. És miután a ráczok embertelenségeit többé tűrni nem 
akarták, letiport állapotukban is, eltökélve voltak férfias tet- 
tekre kelni. Ennélfogva újra követeket küldtek a császári biz- 
tosokhoz Kolosvárra, és a kétségbeesés erélyes hangján a tör- 
ténteket előadván, kijelenték, hogy készebbek a legnagyobb 
szerencsétlenséget eltűrni, vagy meghalni, mintsem a ráczok 
garázdálkodásait tovább nézni, és városukat általuk megsem- 
misíttetni. A követek arra kérték a biztosokat, hogy ha már 
segélyt nem nyújtanak, támogassák őket tanácsukkal, mert a 
városnak még elég ellenállási tehetsége van, és most a rabló 
ráczokon fegyveres kézzel akarja megbőszülni megaláztatását, 
és minden polgár meg akarja torolni legszentebb érdekeinek 
megsértését. A biztosok végre belátták, hogy a ráczok fekte - 
lenségét már nem tűrhetni többé, és beleegyeztek abba, hogy 
a város a maga szabadságát visszavívja ezen vadaktól, kik 
csak külsőre hasonlók az emberekhez. 

A biztosok Keit Györgyöt, egy német csapat zászlótar- 
tóját, ki már több ügyben képességének jelét adta, egy pár né- 
met és vallon századdal adták a követek rendelkezésére ; velük 
ment Gyöngyösi István kolosvári polgár is, hogy őket tapasz- 
talataival, és értelmével támogassa és szándokaikban elősegítse. 
Ezek titkon vonulnak be Karánsebesbe, a polgárokat és né- 
pöket feltűnés nélkül felfegyverzik, biztatván azokat, hogy 
szabadulásuk alkalmát ragadják meg, mert Karánsebes csak 
akkor lesz szabaddá, ha most férfiakul cselekszenek. Az egész 
lakosság örömmel fogadta a felszólítást, és készen tartotta 



És 8ZÖRÉSY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 167 

magát a boszúra. A ráczok a nép felkelését legkevesbbé sem vé- 
vén számításaikba, rögtön dühösen megtámadtattak házaikban 
és üldöztetnek lépésről lépésre, rejtekljől rejtekbe, azon kiolt- 
hatlan haraggal, melyet a multak keserű emléke ébren tartott 
mindenkinek szivében. Mintegy százan ölettek meg, mások a 
zavar alatt a város falain át elszöktek ; ismét némelyek a vá- 
ros rejtettebb házaiban lappangtak, mii,' az általános boszültség 
csillapodásával elbocsáttatván, ki Lippára, ki Lúgosra ment 
fajbeli társaihoz. A ráczok által hosszas rablások folytán ösz- 
szegyüjtött zsákmány ott maradt Karánsebesben, mely ezen- 
túl rajta volt, hogy a közügyeket és a családi élet alapjait 
rendbe hozza, és a romokból uj életet teremtsen elő. ^) 

Bocskay István mozgalmai szintén 1604. évben vették 
kezdetüket, ezek még akkor nem érintették Karáusebest. De 
midőn e mozgalom terjedt, és 1605. évben Szatmár, Jenő, 
sőt Lippa is magát Bocskainak megadta, Lúgos és Karán- 
sebes azoknak példáját követve, Bocskay fejedelemségét elis- 
merték, ki azonnal Keresztesi Pált lugosi-karáusebesi bánná 
kinevezte. -) Ez történhetett körülhelöl január végén, de bizo- 
nyosan márczius lió előtt. Bocskay e várak birtokára nagy 
súlyt fektetett. 

Még néhány i'ácz visszamaradt Lúgoson és Karánsebesen , 
kiket Keresztesi, nem bizván hűségükben, Lippára áthelyezett. 
Itt ezen jövevények a töniösvári törökökkel titkon (isszeesküd- 
vén, még ezen év lefolyása előtt, azoknak a lippai várt kezükre 
játszák. 

Bocskay ideje óta Karánsebes megszakadás nélkül ma- 
radt az erdélyi fejedelemnek fensösége alatt. Bethlen Gábor 
alatt a kolosvári diéta 1615. szeptember 27-én egy articulust 
alkotott, mely által F(\jérvái', Déva, Karánsebes, Lúgos stb. 
liscaÜH jÓHzágn;i,k (l(M'l;ii;'illal()tl, 'M ugyancsak a ni(>dgyesi or- 
szággyűlés 1650. iioveiiiher 2 1-éM Lugost és Karáusebest coii- 
l.raví^rsia nélküli IÍHc;ilis jószá^'okiiak ismeri el. 

fejedelmi látogatás tüntette ki e vidéki't lli.'iS. június 

') Dolliltíii FarkuH VI. 6f> -71. Itip. 

•) U. 11. VI. 2li7. 1. M. TlWt. TAr XIX. «.'.. rt7. liip. 

») Apiirobiita (Joiint. i'iirH 11. Tit. ö. 



168 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

elején. I. Rákóczy György erről azt irja Kassay Istvánnak 
június 5-én Barcsáról : » Karánsebest, Lúgost mi voltunk, meg- 
nézéuk, kiben csak azt építették, az mit pénz nélkül végben 
vihettek, még azt sem annyira, az mennyire kévántatott, és 
lehetett volna, mely végházak oly helyen vannak, bizonynyal 
merem kegyelmednek irni, több kárt vallana az ország azok- 
nak elvesztésével, mintsem Jenövei (kitől azért az úr isten 
mindeniket oltalmazza) ; az két helynek csak könnyen szűk 
időben 3500 forintra felmegyen jövedelme nyolczadfél eszten- 
dőtül fogva percipiálván az gyalog kapitán, könuyen megcom- 
putálhatja kegyelmed, mennyire mehetett. « 

I. Rákóczy György fejedelem az uj budai vezér, Muza 
pasa elébe, követjét Szalánczy Istvánt küldte Belgrádba, ki 
az ajándékokkal, közte egy négylovas bársonyos kocsi, 1640. 
május havában Karánsebesen át sietett, utasítása szerint. Ka- 
ránsebes felé vezetett többnyire a követek útja, de a sereg 
mozgalmai is gyakran érintek e vidéket. így 1644. január ha- 
vában is, midőn I. Rákóczy György a német császárt haddal 
megtámadni készüle. Kemény János az ő legjobb tábornoka, 
azt tanácsolá neki, hogy a moldvai segédhad Besztercze felé 
forduljon, a havasalföldi hadak pedig Lúgos és Karánsebes 
tájára jöjjenek, mi szerinte legczélszerübb, csak a török ne 
nehezteljen a hódoltságon való átmenés miatt. ^) 

Megtudván Rákóczy, Kara Mustafa nagyvezérnek 1644. 
január 11-én történt erőszakos halálát, február 14-én azt irja 
feleségének, hogy »ha ugy volna, annál inkább vigyáznátok. 
Lugasba, Karánsebesbe és Jenőbe jó móddal s ideje korán 
beküldenetek az gyalogot. « 

Az Approbaták (Pars III. Titul 63.) átveszik az 1651. 
évi dietalis végzést, mely által a karánsebesieknek »legitime 
emanált privilégiumok « helyben hagyattak; egyúttal Lúgos is 
kiváltságainak megerősítését nyeri. Márczius 24-én azonban 
azt rendelé, hogy Lúgosba, Jenőbe és Karánsebesbe csak szük- 
ség idején küldjék a szászság gyalogját. 

II. Rákóczy György egész kormányzásának ideje alatt 
Barcsay Ákos viselte a lugosi és karánsebesi bán hivatalát, s 



') Török-niagyarkori Államokmánytár III. 253. laj). 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 169 

mint, ilyen Karánsebesen lakott. Közte és a szomszéd török 
katorai főnökökkel barátságos viszony állt fenn, mind a mel- 
lett a súrlódások a törökök és magyarok közt napi renden vol- 
tak. Ez iránt Ali, a lovasok agája, 1656. év elején (a levél kü- 
löiil)on kelet nélküli) »Barcsai Ákos lugosi bán és parancsnok- 
nak* azt panaszolja^ bogy nem régiben a szegény ráják azon 
hirrel jöttek fel ide a várba bozzáuk, (valószinüleg Te- 
mesvár értendő) hogy E-umunyest falu környékén néhfmy 
rabló mutatkozott. Erre néhány lovast vévén magam mellé, a 
mondott irányban megindultam s rá is bukkantam a gono- 
szokra ; egynéhányat levágtuuk, egynehányat pedig elfogtunk. 
Midőn ezekkel a vár felé visszatérőben voltunk, valami Dsords 
(György?) nevii zsivány, kit már az előtt is ismertünk, jíitt 
velünk szemközt, kit kocsijával, feleségével és gyermekével fel- 
tartóztatván, szintén magunkkal vittünk. Majd ismét két, Se- 
bes vidéke felől jött gonosztevővel találkoztunk, a kiket szin- 
tén elfogván kocsistól, lovastól, feleségestül s podgyászostól 
magunkkal hajtottunk s parancsnokunknak átszolgáltattunk. 
Ez igy történt. Ezen fölül azt is tudatom veled barátom, hogy 
itt az élelem rendkivül megdrágult. Mostanában történt az is, 
hogy midőn bizonyos Pétre nevű rurnuuyesti lakos gabonával 
tért haza, a s e h e s i vár ő r ö k elfogták, bezárták s engedel- 
mes rája létére tömlöczben tartották. Ezelőtt is már vagy 3U 
ilyen ráját fogdostak el Seb e s környékén. Különben bará- 
tom! a kézre került rablókat a parancsnok megfogja büntetni.* 
írja továbbá ezen Ali aga, hogy »már régebben az én itthon 
nem létemben küldött volt ö nagysága (értsd a temesvári pasa) 
vajdája levíilct a sebesi udvarbiróuak, a ki engem rrnil tudó- 
sított is. Becsidettudó cinbín" azonban nem tette volna azt, hogy 
nekem egyik juliásza által kiildjiMi li'velet. Mivel még itthon 
nem voltam, sziinet-sziintelen iita s küldte esetlen leveleit, u 
milyen(!kre én válaszolni nem szoktam.* Ilasoidi'i ügyben, 
M(!limet bég, a temesvári pasa tbihája fordul l>aiesayhoz. ki- 
vánván, hogy a sebosiek az elfogott li>rr)k iobb;igyok;it elbo- 
csássak, - általában, hogy :iz ilyen panaszokat egymás közt 
elvégezzék, nehogy az ei'délyiek rósz liir(5 a portára menjen_ 
1\ihát a lugosiak 6s kaiánsebesiek a töridtök állal is eididyi. 
éknek tekintettek. 



170 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Már keményebben ir Cbenann pasa Lippáról 1657. ok- 
tóber 30-án Barcsay Ákosnak, felszólítván Erdély három nem- 
zetét, hogy Rákóczy Györgyöt, kit a zultán a fejedelemségből 
kitett, elhagyván, maguknak más fejedelmet válasszanak. ^) 

n. Rákóczy Gryörgy szerencsétlen lengyel hadjárata a 
török zultánnak végre kezébe adta a hatalmat, hogy engedet- 
len szuzeraiu-jét megbüntesse. Helyébe Rhédei Ferenczet ne- 
vezte ki erdélyi fejedelemmé, (1657. nov. 3-án), de ez nem 
tudta magát fentartani Rákóczy ellenében, ki a kormány gyep - 
lőit ismét kezébe vette. (1658. jan. 24:-én.) A szélbeli várak 
biztosítása egyik fögondja volt és oda hü embereket küldött 
érdekeinek szemmel tartására. Ebeni István 1658. május 28-án 
azt Írja a fejedelemnek Karánsebesböl : »En, kegyelmes uram 
tehetségem szerint azon vagyok, hogy vigyázatlanság miatt 
rajtunk valami szerencsétlenség ne essék, ha minket megpró- 
bálnak kegyelmes uram, bizony minket kevés meg nem próbál, 
ez penig az ki itt vagyon, kiválképen az szélbeli oly eléhezett, 
hogy az bizony semmire sem jó. Minden nap holdulásokból él- 
nének, (requisitiók) ha élhetnének, de itt azzal sem élhetnek, 
mert az itt valóknak is nincsen. Lengyelországban sem vol- 
tunk nagyobb szükségben, mint itt vágynak az hadak, mert 
ott mégis marhát találtak és gnimölcsöt, s ha kenyerek nem 
volt is, mégis táplálták magokat, de itt marhát nem szabad 
levágni, gyümölcs nincs, egy hogy másért nem szánná az itt 
való ember megölni őket. ezek bizony ugy elszakaszkottak ke- 
gyelmes uram, hogy ha mire kelletnék is, nem sok hasznát 
vesszük az fizetett hadaknak, a lovok veszett el, az éjjel-nap- 
pali strázsa miatt.« »Azráczság biztatását én kegyelmes uram 
eddig is el nem mulattam s ezután is el nem mulatom, ok biz- 
tatnak, csak ne késnénk. Mindenfelöl azt irják, ím Fióka Lász- 
lónak is szintén most hozák levelét, ugyan azok felől, és egyéb 
felől, kit in specie felküldtem.« -) 

II. Rákóczy György visszahelyezésének a fejedelemségbe 
borzasztó török-tatár dúlás lett a következménye. Rákóczy a 



») Török-magyarkori ÁUamokmánj-tár III. 435. 4-43. lap. 
«) Okmánytár 11. Eákóczi György diplomatiai összeköttetéseihez, 
627. lap. 



ÉS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 171 

budai vezér ellen indult ugyan Magyarországba, de a helytar- 
tók a béke eszközeire is gondoltak, és 1658. augusztus 18-ára 
részletes országgyűlést hivtak össze Nagy- Sinkre, mely két nap 
múlva a három nemzetből egy háromtagú követséget neve- 
zett ki oly utasítással, hogy a nagyvezért felkeresvén, mindent 
elkövessenek a hazának idegen invasiotól való megmentésére. 
A követség, melynek tagjai Barcsai Ákos, Dániel Fe- 
rencz és Lutsch János, ^) sept. 4-én Boros Jenőre érkezett, 
hol akkor a tábor volt, és eleinte csak szemrehányásokat lial- 
lott. A nagyvezér szeptember 8-án ujolag fogadta a követsé- 
get és több előkelő török jelenlétében annak következő kivá- 
natait adta tudtára: »Az adó emeltessék 40 ezer aranyra. A 
császárnak kártérítésül adassék 500 ezer tallér. Karánsebes 
és Lúgos adassék ki.« A követség válasza e kivánatokra az 
volt, hogy azok teljesítése nem áll hatalmában s egyebet nem 
tehet, mint jelentést az országnak. 

Most a nagyvezér külön szólítá Barcsait, 1644. év óta 
lugosi- és karánsebesi l)ánt, s felajánlá neki a fejedelemséget, 
ki eleinte szabadkozott. A következő két nap nagyrészbeu alku- 
dozásokkal folyt, részben a táborban nagy fénynyel ünnepel- 
ték a bairam ünnepet. De szeptember 11-én ujolag magához 
hivatta a nagyvezér a követséget, és fenyegetődzésok közt kö- 
vetelte Karánsebest és Lúgost. Barcsai Ákos erre szeptember 
12-én a borosjenöi táborból felszólítást intéz Lúgos és Ka- 
i"áns(!bos városához, hogy magukat a tí»rököknok adják át. So- 
raiból a krokodil köiiyek látszanak ki. niidön azt irja, hogy a- 
törökök különben is haddal akarnak menni a két városnak ; 
ncliogy tehát kardra hányassanak, és városuk el})usztuljon, 
sürgeti ők((t, adják meg magukat, miután esodezésoivel a nagy- 
vezirnél kivitte, hogy az önkénles megadással előbb őket meg 
kínálja. Odavetőleg emlili. liogy lia az országba, lievititik 
(azaz erdélyi i'cjcdi'lcniségrc jnl ), nekik az elveszett jt'iszágok- 
ért lia szintén nem egycnhll. (h^ hasonlót adni fog. A helyzet- 
ért, vádolja a két város vakinei/lségét, kik kevesi-n levén, min- 
dig versünyezlok és ujjat lui/lak az (dlenséggel, - végre azt 
állítja : ezeket hlineinken kivi\l Uákóezy (íyih-gy vakmerősé- 

>) Ez Itl.Mi. óvlioii Jlansiii Ákos kövoto volt Koii.staiitiurt|iolvlmi>. 



172 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

gének, megátalkodásának tulajdoníthatjuk nűndnyájan. ^) — 
Szeptember 14-én a nagyvezér Barcsait fejedelemmé felavatá, 
egy kaftánynyal, bársony föveggel, buzogányuyal s fehér lóval 
megajándékozá, más nap pedig fiáuak fogadta, és mindenki 
ellen védeni Ígérte. 

Mint Szalárdi írja : »Az embereknek nagyobb része ugy 
állatta, hogy mind az adót fellyebb mint azelőtt volt, mind az 
ötszázezer tallért (Szalárdi t. i. ezt az összeget mondja, holott 
Lutsch diariumjában 50 ezer tallér áll.) mind Lúgost, Karán- 
sebest, Barcsai Ákos fejedelemnek azért ígérte, hogy a feje- 
delemséget elnyerhesse.* 

A Jenő védelmére visszamaradt budai pasa és az iij er- 
délyi fejedelem közt öt pontnyi szerződés jött létre, melynek 
elseje értelmében Lúgos és Sebes, melynek jövedelmeiből 
évenkínt 15000 arany küldessék alamizsnaként Mekkára és 
Medinára, ezentúl valamennyi hozzá tartozó falvakkal és jobbá- 
gyokkal Erdélytől elszakittatván, a zultán birtokához csatol- 
tassék. 2) 

IL Rákóczy György, ugy látszik, elég későn tudta meg 
a dolgok állását, mert szeptember 23-án még csak hirkép írja 
meg anyjának, hogy Barcsai Lúgost és Karáusebest ígérte 
volna a törököknek, valamint hogy Rákóczy Györgyöt felke- 
resi, és a törökök kezébe adja. ^) 

Barcsainak ezen lépésével a lugosi és karánsebesi bán- 
ság örökre megszűnt, — ő volt ezen vidéknek utolsó bánja. »Es 
így azon két véghelyeket — írja ismét Szalárdi — csak papi- 
ros pattantyura adván meg, azoknak lakosi, Szöriu vármegye 
már azokkal együtt épen tőlök benyeleték.« 

E helyen lehetetlen vissza nem emlékezni, hogy már Ka- 
muti Farkas, midőn 1618. Bethlen Gábor részéről követségben 
járt a portánál, azon fondorkodott, hogy az erdélyi fejedelem- 
séget neki, vagy Báthory Andrásnak, B. Gábor fejedelem 



') Barcsai levele a gyulafehérvári káptalan levéltárában. A kel- 
tezésből láthatni, hogy Barcsai nem september 13-án határozta magát 
el a fejedelemség elfogadására, — mint Szilágyi S. irja Delejtü 1858. cv 
22. sz ám. 

«) Hammer III. 487. lap. 

3) A két Rákóczy György családi levelezése 564. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. 173 

öcscsének, ki Lengyelországban lakott, adják. Kamuti ez áron 
kész lett volna a töröknek átadni Jenőt, sőt Karánsebest és 
Lúgost is, mert — mint ő moudá — azelőtt is onnan támadott 
volt az sok lator, az ki az egész alföldet s Tömösvár környékét 
elrontotta ; legyen csak az erdő ott igyenesen az határa Er- 
délynek. 1) 

így czélt érvén Barcsaival a fővezér, a tatár cbáunak 
megbagyta, hogy az országból kisiessen, és a Kőrös és Maros 
közén, Lippa, Lúgos, és Karán sebes mellett a Duna irányá- 
ban Havasalföldre térjen vissza. A fővezér szeptember 15-ke 
körül elindult, a chán pedig 20-ka táján hagyta el Váradot, és 
vitt magával töméntelen sokaságú rabokat és prédát, melylyel 
fészkébe takarodott. -) 

Ugy látszik azonban, hogy Barcsai felszólítása nem nagy 
viszhangra talált azon tartományban, melyet az előtt mint bán 
kormányzott, és Lúgos és Karánsebes nem akart török hódolt- 
ság lenni, mei-t 1659. év október 9-én szükségét látta, hogy a 
Temesvár melletti táborból uj felhivást bocsásson közre, mely- 
ben az országot a török császár iránti hűségre inti. 

A két város sorsát az ország nehezen vette, és maga a 
váradi hadőrség, midőn magát a török roppant hatalma ellen 
fentartani nem tudta, IGGO. augusztus 27-éu a vár átadásának 
feltételeibe azt a puitot és pedig mint nyolczadik és utolsót 
vette bo, hogy miután Jenő, Karánsebes, Lúgos, és Várad 
Erdélytől elvétettek, és az ország elpusztítva van, az ostromló 
Ali pasa kötelezze magát, hogy a török császárnál adóleszál. 
lítást javaslatba hozand. ^) 

Válaszában a nagyvfzir ezen pontra nem felelt. 

Midőn 1. Apaii Miliály kiWclci, S/.ilvási Bálint és Száva 
Mihály 1602. év elején Konslantinápolyban jártak, a/t a kö- 
i'ülniényt, hogy F^ugoH és K:iránsebcs, minden tartományával 
ii ziiltán l)in>(l:ihnáh()Z csatoltatott, és ez által lírdély adó-ké- 

') Knlólyi 'rr.vtóiHiliiii Adatok 11. köt. ti7. lap. 

") Ily ('irtulfiMlicii Hzól H/alilrdi, — Hi<thloii János azoiiliaii a/.l irja, 
hogy a tatíir chilii liUjfüs óh Karilusnlu'H kíi/.t vnrlu a Italosaival folyó 
alkiulozáHok crodiiKiiiyút. 1. kí'it. ti:t fi:., lap. 

") liutlilitii .lánuH : üommi'utarii de roluis 'rraiisilvaiiiiis II. :.l. lap. 
'l'tM'ok-iiiaM^yarlio ri allaiiioluii. Tar III. 4k7. lap. 



174 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

pessége megfogyott, újra érvényesíteni akarták Erdély adójá- 
nak leszállítására. Az adó akkor már nagyobb volt, mint mi- 
dőn még az erdélyi fejedelemséghez tartozott a kettős bánság. 

Szegény Szörényiek bizonyára sokszor emlegethették az 
erdélyi fejedelemség alatti jobb napokat. ^) Boldvai Márton, 
Apafi Mihálynak székelyhídi parancsnoka, egy 1664. évi leve- 
lében azt emlegeti, hogy Tordát egyszer az ország a karánse- 
besieknek és lugosiaknak adta vagy Ígérte vala, de azok reá 
nem jővén, mások nem élhettek másnak adott privilégiumával. 
Ezen szavak értelme az, hogy a karánsebesiek és lugosíak föl- 
det kaptak Tordán, adó és dézsmamentességi kiváltsággal. 
Minthogy azonban az illetők igénkbe nem vették a földeket, 
az említett kiváltság másokra át nem származhatik. ^) 

Jó módnak jele-e az, hogy a karánsebesiek és lugosíak, 
oly távol földet, mint Torda, művelni készültek, — vagy ellen- 
kezőleg a kivándorlásra való előkészületre mutat-e ? nem lehet 
biztosan elhatározni. 

I. Apafi Mihály utóbb a bécsi udvarhoz kezdett köze- 
ledni. Teleki Mihály volt az ő közbejárója, — de mig az ered- 
mény késett, Apafi azt a parancsot veszi a fővezértől, hogy 
hadait felültesse, hogy a törököket segélyezze. Apafi vontatva 
tette azt, — az alatt Montecuculi 1664. aug. 1-én fényes 
diadalát nyerte Szent-Grótnál, mire pár nap múlva (aug. 10.) 
a vasvári béke köttetett, mely a törököknek jobban kedvezett 
mint a győzőknek. A béke több pontja Erdélyt is érdeklé : a 
német és török őrségek elhagyják az erdélyi területet és vára- 
kat, Szathmár, Szabolcs és az ahhoz tartozó hajdúság a ma- 
gyar király uralma alá kerülnek ; Karáusebes, Lúgos, 
Nagy- Várad vidékei és Érsek-Ujvár a zultáné maradnak, stb. 

A barátság Apafi Mihály és a porta közt soha többé 
meg nem szilárdult, és azért Kapi György 1666. nov. 18-án 
Teleki Mihályt, az ő rokonát meginté, hogy »Karánsebesbe is 
a lugosi török oda jő«, kik is bízouynyal a Vaskapuig most 



')Még az "boldog időben Karánsebest magyar birván , — 
Írják 1671. körül az erdélyiek, kik a törökök által szenvedett fosztogatá- 
sokat panaszolják el Apafinak. 

-) Török-magyarkori ÁUamokm. IV. 158. lap. 



É8 8ZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 175 

8z alkalmatossággal fenyegetődznek, és a szélbeli falvakat 
behódoltatni fogják. ^) 

Félig-meddig hadi lábon álltak az erdélyiek a törökkel 
már 1668. évben, mert midőn három karánsebesi török május 
26-án a Vaskapun át, kereskedés szine alatt Hunyadra ment, 
Kapi György nem késett őket kísérettel a fejedelem udvará- 
hoz felvitetni ; az alatt a facsáti agához küldött, megizenvén 
neki, mindjárt menjen Karánsebesbe,mintha egyéb dolga volna, 
és mindent, mit a bégről és ott levő embereitől megtud, híven 
közölje a fejedelemmel. »Tudom — úgymond Kapi — igazán 
el is jár benne. « Az említett három karánsebesi török, a (ka- 
ránsebesi) »tökéletlen« bég levelét vitték Tunyoginak. Ha 
már nem tudjuk a karánsebesi bég nevét, de el kell hinnünk 
Kapi György auctoritására, hogy »tökéletlen volt az 
bégja, azért vitte is el az ördög. « ^) 

Az első karánsebesi bég, ki Barcsay Ákos bánságára 
következett, Bekér bég vala, — ő és legközelebbi utódai még 
óvakodtak p]rdély határait megsérteni, vagy egyéb túlkapá- 
sokat elkövetni. Utána, — nem tudni hányadik — bégnek 
még Amhet-et ismerjük uévszerinc, ki 1671. évben magát 
főbégnek írja. 

O ellene az erdélyieknek igen sok panaszuk volt. 

Az e vidéket közelebbről érdeklők ezek, hogy Karán- 
sebesi Ibrahim oda pasa, az ő alattasával Ozmán agával 
együtt egy demsusi menyecskét, ki Bukovára atyaüaihoz 
ment, rabbá tettek. Naláczi István hetven sertés marháját a 
Karánsebes tartománybei i szákosiak ellopták, ma sem űzet- 
ték, »Karánsebesi Amhet aga lévén pártfogó fölator ebben 
ÍH.« Szlatinai és demsusi jubl)ágyok elleni kegyetlenkedésén 
kivUl, mindenkor kirí nagy kapzsisága. A karánsebesi törökök 
tavalyi és az idei marti szápok nem elégedvén meg azzal, liogy 
S(!btísben a szegénységen a vámot megveszik, mely nem képes 
egy sós szekértől iiárom forintot íizetni, hanem utjokat is áll- 
ják, huzzák-vonszák őket, és vesztegetésre számolnak. Nem 
régen egy váihelyi Uhiri Mihály nevű h>gény be akarván 
marhája után menni, melyei telelni adott Margára, a bég falu- 

') Tiir<ik-iimííyítrk(iri Alliimnkm. IV. ;i-»>. liip- 
») l). o. IV, 4'2'2. 4'j;i. I. 



176 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

jában törvény nélkül megfogták, Amhet pedig titkon éjjel 
megölette, erre marháját és Lat ökrét Karánsebesbe elhaj- 
tották. 

Karánsebesen feljül egy Ohaba falu mellett, »soha tol- 
vajos hírét nem hallottuk annak előtte az helynek «, két izben 
verték fel a várhelyi szegénységet. Bebizonyittatott, hogy a 
ki azt tette, az oda való Mettyes volt, több latrokkal együtt. 
De Amhet az utóbbiaknak vette pártját, és igy a szegény vár- 
helyiek holmija, másfél száz forint pénz, és hét lovuk odave- 
szett. Csutánál Karánsebes mellett hasonló módon bántak 
hátszegvidéki baresdi szegény emberekkel, gabonát akarván 
hozni ló terhében, egynehány lovukat elvették, magukat is 
halálra verték, holott az ott valóknak soha semmi bajok nin- 
csen. Amhet aga biztatja őket minden bátorságra, és mióta ö 
Jenőbűi származott Karánsebesre, a nyilván való lopásoknak, 
erőszaknak vége-hossza nincs. ') 

Az erdélyi határnak megsértését Apafi sem vette egy- 
kedvűen, sőt ignorálván a karánsebesi béget, erélyesen rá irt 
Ali temesvári pasára. A fejedelem levelének keletje nincs, de 
a benne foglalt eseményeknél fogva 1671. évre tehetjük. 

»Ha szintén kegyelmed hozzánk levelit s emberit nem 
küldte volna is — igy ir Apafi a pasának — de lehetetlenség 
volt tovább hallgatással szenvednünk némely karánsebesi vité- 
zeknek az mű reánk bizattatott hatalmas császárunk őstől 
maradt országának Erdélynek lakosin cselekedett számtalan 
kártételeket, az kik uem viselvén szemek előtt, hogy az ő 
előttök való karánsebesi békék meddig tarthatták és tudták 
Káránsebesig lenni a határt, és ezzel megelégedvén, az erdélyi 
határnak békét hadtak, ezek a mostaniak nem tartják hatá- 
rokban magokat, talám ha minden megengedtetnék nekik. 
Fejérvárig is elfoglalnák Erdélyt. Kivántatik azért vitéz bará- 
tunk, kegyelmed jól megértse, az erdélyi határt különböztesse 
meg a karánsebesi határtul : a Margavize, a Márga vizén túl 
Káránsebeshez való, azon innét Erdélyhez való. A mikoron 
Káráusebes magyar kéznél volt, akkoron is Káránsebeshez 
addig birták, a Márga vizén innen penigleu Haczczog vidéki- 



') Törökmagyarküvi Államokm. VII. 351 - 354. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 177 

licz való volt : a mely bókek egymásután Káránsebesben lak- 
tanak is, az szorrnt birták, hanem az mostaniak nem férnek el 
bőrökbe. Ertjük, bogy kegyelmed előtt panaszt tettének Euko- 
vának elpusztításárúi, embereknek megölésérül, de a Márga 
vizén innét ne nevezzenek seBukovát, se mást, mert nem övék. 
A moly egynoliáiiy lator erdélyi oláh hatalmas császárunk 
adaja nlőtt els/.()kvéii, ott akart megtelepedni, hogy onnét t(d- 
vajkodjék s/éljol, azokat a latrokat Erdélyországa büntette 
meg, ^JMioinya Péternek parancsolván büntetés()k felől, mint 
Ei'délyl)ül elszítkíitt latrokat. A Margavizén tul a káránse- 
besi vitézeknek l)irodalmát nem ellenzi senki, sem Tornya Pé- 
ter, sem más, de a Margavizén innét Erdély a maga saját ha- 
tái'át oda nem engedi ; hatalmas császár kapuja nyitva vagyon 
ő előtte is. Mennyi számtalan kárt tettek eddig is azok a vité- 
zek. Írva küldtük kegyelmed kezében s megláthatja, Hatalmas 
császárunk őstől maradt adófizető országát igy kell-e rontani, 
pusztítani ? 

K(így elmedet azért barátságosan intjük, zabolázza meg 
az ilyen gonoszságokat, az erdélyi határon kapdosó nyugha- 
tatlan embereket fenyítse meg, mert lehetetlenség ezt elszen- 
vedni. Mind addig zörgetünk hatalmas császár ajtaján, a mig 
moghallgattatik. A régi Káránsebeshez tartozó falukon ésha- 
tái'okon nem kapdos senki az erdélyiek közül, sőt, ha valaki- 
nek kára esnék az erdélyiektül azokban a helyekben, minde- 
níikuí^k igazságot szolgáltatni készek vagyunk és ha mi kárt a, 
töríik határban birodalmunkbolick töttenek, tiszteinknek azok- 
níik szoi-galmatos felkeresésekről parancsolunk, és büntetések- 
ről azt kivánván a kegyelmed tiszti alatt levők részéről is, 
melyre ha kegyelmed szorgalmatosan rávigyáz és gondot vis(>l. 
ngy felel meg k()ti^lességénck. Mü liKljiik inil kévánjon lt»l- 
liink a tényes [)ortálioz vah') kr»t élességünk, ahita l'o!i:yal ke- 
y.ásl mail lapasztal seiil<i.' -^Ib. ') 

') A l/iriik niiij;-.\;ii'k.)ri Allaiiickiiiiiiiyirír kiailúi a VII. köt. .Ifi?. 
I;i|ij;'iii ;i/,l. iillíljiik iij^vaii, liii<fy (•/.imi lti\ól A 1 i tiiiijiösviii-i pasiilu)/. iiitóz- 
liílrll,. A/.oiil)iui Alii,, iiiiiil. liiinnHvúri pHHÚI. i'Hiik HKÍO. ós 1(51)4. clujóii is- 
liii'iji'ik. I'l/ iililri' iiciii illik ;i l'oímchbi \v\6\, moly iga'/, lioi^y Aiulict. karán- 
hi'Iii'hí \Uyy;v{. iicin ni^vc/i, ili' iicyn/i 'l'Dniya J'ótort, kii»t>k soU visziilya \.>lt 
Aiiilicltcl (It'iHil II. (). it.S'i. ;iri-l. lap.) I<1'/ !i/ Ainlifl. inóf.^' lilT'.óv iVItniár hii- 

A M/.i"ilUONVI IiAnSÁO 1<1H H/.<ll(H^J^ villM. íVllI Tl'lNK TH. l'J 



178 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Utána következett már 1672. évben Musztafa bég ; en- 
nek névjegyében olvassuk: Musztafa Sebes-Lugos mirilivája. 
Mint Karánsebes és Lúgos tartományának, és ablioz való 
szandsákoknak fő gondviselő bégje, Apafi Mihály fejedelemtől 
kéri, liogy bizonyos törököket, kik Erdélyben kénesőt vettek, 
és kifosztogattattak, szabadon bocsásson Tornya Péter bar- 
minczados kezéből. A bég alatt még működtek Disder aga, 
Ahmet aga, Sznlman aga. Húszéin aga, és 111 aga. 

A következő esztendőben (1673.) a temesvári pasa kérte 
a fejedelemtől, bogy a Karánsebesből elbujdosott harmincz 
vagy negyven jobbágyot, kik Hátszegre szöktek, neki adja ki. 
De a fejedelem május 20-án azt felelte a pasának, bogy ba 
az utóbbi a dolgot jobban ismerné, ilyent nem követelt volna. 
»K aránsebes nem jobbágyokból, banem szabad rendből álló 
volt, mig magyar kézben volt, ilyen állapotban találtatott ak- 
kor is lenni, mikor fővezér urunk megbolt atyja Jenőnek meg- 
vételére jött ki hatalmas császárunk parancsolatjából, akkor 
bizonyos számú hadakat küldvén az fővezér ő nagysága Ka- 
ránsebesnek megvételére, megígérte hatalmas császárunk ne- 
vével az karánsebesieknek, hogy ha vér nélkül az helyet meg- 
adják, báutódások nem lészen és békével elbocsáttatnak, min- 
den javakkal együtt ; amazok is engedelmesek lévén, hatalmas 
császárunk neve alatt való parancsolatnak, feladták Karáu- 
sebest s úgy bocsáttattanak el békével, az ki hová akart menni. 
Mivel azért az mely szó hatalmas császárunk neve alatt az főve- 
zér ő nagysága szájából kiment, hatalmas császárunknak 
maga saját szava, ha szintén jobbágyok let- 
tek volna is a karánsebesiek, az clbocsátás- 
k r f e 1 s z a b a d í 1 1 a 1 1 a n a k volna a z j o b b á g y s á g 
alól; de az mint kegyelmednek feljebb is megírtuk, azok 



vában még jVnei aga volt, májusban, mint karánsebesi föbég szerepel. 
(Türök-magyar ÁUamokm. Tár. V. k. 10. és 33. lap.) Nem lehet tehát 
1671. év előtt Ali temesvári pasát keresni, kihez Apafi a fennebbi levelet 
intézte volna. Miután Haszán temesvári pasa 1671. óv november 13-án 
jelentette Apafinak, hogy hivatalát elfoglalta, nem marad egyéb hátra, 
mint feltenni, hogy ez évben még Haszán előtt, szintén egy Ali nevű te- 
mesvári pasa létezett, vagy hogy az idézett török-magyar Okmánytár ki- 
adói feltevésének nincs alapja. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉSETE. 179 

jobbágyok sem voltának soha, melyet megmutat 
többi között az is, hogy az kik közülök hova akartának szál- 
lani, ugy szállottak, de ott is nem jobbágyok, ha ma el akar- 
nak menni onnét, senki sem bánthatja őket. Hogy azért ke- 
gyelmednek mostani kívánságának nem kedveskedhettünk, 
tulajdonítsa ennek. ^) 

Egy más esetben a török veszi magára a pártfogó szere- 
pét, és kiváii gondoskodni a kibujdosott lugosiak és karáuse- 
besiek sorsáról. Ez adott okot I. Apafi Mihálynak, hogy kö- 
vetének llosnyai Dávidnak ily utasítást adjon : hogy ha az, 
Ijujdosó magyaroknak adandó telepekről Erdélyben kérdez- 
tetnék, és a bujdosók elhelyezése kivántatnék, azt megmond- 
hatja: »Erdély szűk és kicsiny ország, azonkívül is Várad, 
Jenő, Lugas, K a r á n s e b e s, Deszni, Papmező, Sáka, Sar- 
kad, Szalonta, Belényes és több sok helyekből s azoknak vidé- 
kéről kiljujdosott rendeknek kellene, ha volnának olyan puszta 
helyek, melyeket vélek m('gszállatnáuk.« ^) 

A törökök Jenő és Ivaránsebes felől az ország határait, 
melyeket mindkét rész hozzájárulásával megállapítottak, foly- 
tonosan sértegették, a határdombokat bontogatták, és beljebb, 
Erdély területére hányták. Apaíi Mihály ezt nem akarván 
tűrni, és ebből azt vévén ki, hogy a törökök keresik a vesze- 
kedést, és erre okot szolgáltatnak, 1679. augustus 27-éu meg- 
hagyta Bethlen Farkasnak, a fehérmegyei főispánnak, hogy a 
nagyvezírnél panaszt emeljen. 

A Tököly-mozgalom kezdetén Apafi Mihály nem egész 
szívvel csatlakozott hozzá, és azon dolgozott 1081. év közepén, 
h(jgy Tökölynek liavasall'öldi segédliadai ne Erdélyen át ve- 
gyék ntjidíat; a budai pasa erre d(>rmögve intézkedett ugyau^ 
hogy a havasalfiWili li.idak jöjjenek Karánsebesre és t)nnét 
Lngosra, de kívánta, hogy a, mennyiben a moldovaiak talán 
bejöiick volna l^hdélyhe, azokat tobhé vissza n«^ térítse a feji'- 
dehin. 

Baló Mátyás, ki 1(186. évben mint Apalí Mihály kiiv(>te 
:i, tin-ökíik es/éki táborában járt, a vezért gyanakvónak találta 

') Töi*ül{-nm;^3'!iiktiri jilliiimiKm. V. K"l. lii'.t. lap. 

") u. o. :i;i7. 1. 



180 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

az erdélyi fejedelem ellen, feltűnvén neki, hogy midőn azelőtt 
az erdélyi fejedelmek nagy hadakat indítottak a németek ellen 
és győzedelmeskedtek, most ez miért nem történik. Bacsó azt 
abból magyarázta, hogy akkor még az ország ép és nagy volt, 
Várad az egész hajdúsággal, Jenő, Lúgos, Karánsebes 
tartományival, és Magyarország néhány vármegyéje nyíltan 
a fejedelemtől függtek, több más vármegye és nagy ur titkon 
kedvezett a fejedelemnek. A vezír ez alkalommal azt adta 
tudtára Bacsónak, hogy Galga tatár szultánt Temesvárra ren- 
delte téli szállásra, hadait pedig Lippára, Jenőre, Lúgosra. 
Karáusebesre s tartományaira, hogy innét ő vigyázzon Er- 
délyre. Inti tehát a fejdelmet, hogy németeket ne bocsásson 
Erdélybe, mert azokkal együtt tatárt is hozna nyakára. 

Sárosy János, Apafi által, annik belgrádi residenséhez 
Baló Mátyáshoz küldve, útjában Yerseczröl 1686. november 
19-én azt ii'ja a fejedelemnek, hogy a labanczok Becskereket 
és Pancsovát fölégették, az emberek rémülve szétfutottak, Csa- 
kovát, Dentét is a törökök pusztán hagyták, az emberek csak 
szekerek hátán laknak, mindig készen a menekvésre, elany- 
nyira, hogy Karánsebestől fogva sehol csak egy embert 
sem talált a falvakban, hauem rettenetes hidegben nyilt me- 
zőn kellett hálnia, hol a lovaknak egy csepp enni valójuk nem 
volt. 1) 

A fejedelem postáját, kit 1687. évben Sárosihoz kül- 
dött, Karánsebesen a törökök kémnek nézvén, elfogták. A 
postás azon mesterkedvén, hogy mikép szabadulhasson, az 
oláh vajda szolgájának vallotta magát. Az utóbbinak egy 
ismerőse, ki orsovai török volt, hallván, hogy a vajda szolgája 
fogságban van, és ugy gondolván, hogy azzal a vajdának szol- 
gálatot tesz, rámondta, hogy ismeri a fogságban levőt, kisza- 
badította és magával vitte Ürsovára. aliolaDuuán Csernetzre 
küldte, a honnan aztán a vajda segedelmével rendeltetési he- 
lyére eljutott. 

Apafi 1687. év elején Sándor Pált küldte, mint követjét 
a portára. Ez is Erdélyből május 13-án Karánsebesbe jött 
hálni, a bég által a várba bocsáttatott, néhány ntczáját meg- 



') Türük-iiiagyarkofi Államokmánytáv VII. 206. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 181 

járta, és május 14-éu tovább utazott Lúgosra, legalább 500 
tatár kíséretében. 

Ismerjük névszerint a béget, kinek Sándor Pál egy iindsa 
kávé mellett vendége volt. A karánsebesi és lugosi bég, t i. 
Kakák Ilii bég az agákkal együtt ezen év november 8-án Ka- 
rúnsebesből azon pauaszszal fordul Apafi Mihályboz, hogy az 
elmúlt napokban Ahnalalva nevű falujában a dézma és egyéb 
adósság fölszedéstíért menvén, minden jó szándékkal, Tornya 
János és Bokosuicza a darabantokkal és remeteiekkel együtt 
négy század magukkal reá tolvajul jővén, mindenétől meg-, 
fosztották, tizenkét szekeret ökröstül dézmával együtt elvittek 
ezer tallérra kárt tettek, egynehány törököt levágtak, a reme- 
tei tolvajok pedig annyira tolvajkodtak, hogy — a panaszló 
bég szerint, — országában már marha nem maradt, a jó és 
igaz emberek az utou nem járhatnak, mivel kiket mindenektül 
megfosztanak, némelyeket levágnak. A hátszegi tiszteknek 
hiáljan irnak, kérnek tehát a fejedelemtől tudósítást, mihez 
tartsák magukat, — a remeteiek még a leveleket se bocsátják 
a fejedelemhez. *) 

Külöid)en a törökök Barcsay Ákos árulása óta 3U évig 
békcisségbeu birták Karáusebest, és a csaták, melyek a török 
és magyar-nénict seregek közt vívattak, távol e várostól zajlot- 
tak el. 

(Jaralfa Erdélyijén szerencsésen működvén a törökiUc 
(•llcn. V(t(!i-ani Frigyes tábornoknak parancsot adutt, hogy 
hozzá lii[)[)a elé jöjjön, nuslyet 1G88. évben körültáborolt. Ca- 
raiía május lü-én jött Jjijjpa elé, és azt a várral együtt négy 
nap múlva bevette. Ezek után (Jaralfa Belgrádba távozott, Ve- 
tiu'ani pedig egy ideig még rjip[)án maradt, azután elhatározta, 
hogy ürsova felé indul, az erdélyi határszélt az ellenségtől 
s/abaditandó. E (izéiből előbb Zsidóvárból és Karánsebesből 
kellett az elhsnséget kikergetni, mind a kettő csak fészek 
(lautor Nester !) du az utóbbi fekvésénél fogva nagyon fontos, 
Ve((!r:iMÍ (tda érkezett Herboville, Magni és Pax ezredesekkel 
(kiknek elsije uiMiisukára vezérőrnagy lett) és mind a kétlu'ly- 
séget (d is foglalta. Az ellenség élete és szabadsága sérlotlen- 

') 'l'..rnU-m;i->iirlvnri Álliiiiinkmlar VII. •-'7t'. lap. 



182 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

ségének föltétele alatt azokat átadta. Ezen sértetlenség azon- 
ban nem tartatott meg. Száz lovas, egy százados parancsolata 
alatt, elkísérte a volt karánsebesi török hadőrséget Mehádiáig. 
De midőn ezen szegény emberek, igy mond maga Veterani — 
innét Orsovára akartak menni, azok a ráczok által Orsova kö- 
zelében utóiérettek, és egytöl-egyig, számra 800-an kegyetle- 
nül lekaszaboltattak. 

Karánsebes elfoglalásának napjára nézve sokat tétováz- 
nak történetiróink. *) Bizonyos azonban, bogy 1688. évi auguS' 



') Eicaut, Ottomanisclie Pforte 456. 1. azt irja, liogy Lippa elfog- 
lalása után Sólymos várát vették be a császáriak, és a Temes folyó mel- 
letti Lúgost. Karánsebes is czélba volt véve, de a tervet egy rácz elárulta, 
és igy dugába elölt. De néb ány h é tt e 1 azutáu Veterani tábornok 
ezen helység elé vonult 4000 emberrel, és azt »Siklovárral« együtt elfog- 
lalta. Ellenben a Tlieatruni Europaeum XIII. kötete szerint Cai'aflfa a 
Maros körül akart hadműveleteket tenni, de a Maros kiáradása üt abban 
gátolta, azért egyelőre Lúgost és Karánsebest vette be. Midőn az árvizek 
már lefolytak, Lippát táborolta körül jűnius 18-án és azt négy nap múlva 
bevette. A miből azt kellene következtetni, hogy Karánsebes már június 
18-kaelötta császáriak kezében volt. Az események ezen sorozatának 
ellentmond maga Veterani, ki határozottan irja, hogy Caraífa Lippa 
elfoglalása után Belgrádba indult, ő maga pedig, most már altábor- 
nagynak kineveztetvén, önállólag működött Orsova Iránjában. Ez év ese- 
ményei Horváth Mihálynál is kissé ziláltan adatnak elő. Elmond- 
ván t. i. hogj^ Caraífa Lippát elfoglalta, azt irja : utóbb Lúgos és 
Karánsebes is hódolt Veteraninak, — a következő (IV. köt. 207.) lapon : 
Caraífa Veteranit egy dandárral Karánsebes alatt hagyta, s maga a többi 
hadat Szegeden keresztül Eszék alá vezette. Ismét a 208. lajion Vetera- 
niról igy szól : Miután a főseregbe távozott Caraífától elvált, még Sas- 
várt és Karánsebest is hatalmába ejtó a derék tábornok. Látjuk, hogy 
Ricaut Siklóvárt (ma Csiklova) Horváth Sasvárt ir Zsidóvár helyett, sőt 
Hammer (IH. köt. 819. lap) épen azt irja, hogy Veterani Karánsebest és 
Sickowárt Slavouiában elfoglalta. A chronologia sem pontos. Griselini 
azt irja : Geschichte des temesvarer Banats I. 103. lap, és utána Bühm I. 
290. lap, hogy azon időben, midőn Lippa ostromoltatott és elfoglalta- 
tott, a császáriak Lúgost is megszállták, hová Pax (Griselininél gr. Paci) 
ezredes egj' hadosztálylyal tétetett és ki Karánsebes ellen azonnal meg- 
kisérlette volna szerencséjét, ha az előre haladt évszak és bekövetkezett 
tartós esőzések nem gátolták volna. Az évszak valóban nem lehetett aka- 
dály, mert mint fenn látjuk. Karánsebes már augustus havában a császá- 
riak kezében volt ; és Griselini maga irja a 105. lapon, hogy Veterani 
egyrészről Segesvárt vette be. másrészről Karánsebest meglepetéssel, Or- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 183 

tus 4-én már a császáriak hatalmában volt a város, maga Vet€- 
rani is ez nap érkezett Karánsebesre. Milyen nagy változáson 
ment keresztül az ország, a város harmincz esztendő alatt ! 
Aug. 30-án egy csász. bizottság működött itt, és pedig Stern- 
bach Jakab Venczel meghagyásából, ki magát Szörény vár- 
megye és a halmágyi kerület hadibiztosának irta. A bizottság 
tagjai ezek voltak : Száva Mihály ö cs. felségének Karánsebe- 
sen (civitas). Lúgoson (oppidum) és azok kerületében helyettes 
biztosa, kolosvári Thorday János Ádám Karánsebes váro- 
sának esküdt nótáriusa, karánsebesi Jósika Ferencz és lúgosig 
Lugosi János. Ezek Tornyai Lázár és Péter nemesi cui'iájá- 
ban Karánsebesben összejöttek, és számos tanú kihallgatásával 
kinyomozták, hogy micsoda házakat és ingatlanságokat bírtak 



sovát pedig egyezséggel. De maga Veteraui is tó ved, ki az ö emlékiratá- 
ban az 1688. évi eseményeket 1687. évben történteknek mondja, és igy 
Lippa és Karánsebes elfoglalása is szerinte 1687. évre esne. (Des Grafen 
Veterani's Feldzüge, 40. lap, Dresda, 1788. év.) Veteranit e részben nem 
leliet félreértoni, mert ö az eseménytíket, melyekben részt vett, évszámok 
szerint elválasztva közli, mégis Belgrádnak megvivásáról a császáriak 
által szintén 1687. év alatt emlékezik, holott kétségtelen, hogy ezen vá- 
rat Miksa Manó l)ajijr választófejedelem 1688. sept. 6-án foglalta el. Egy 
1688. évi olasz lai)baii a/t irja valaki Bécsből, ápril 18-án: Miulán Oa- 
ratfa tálxtrnok azt irta, hogy a nmlt hó '26-án egyszerre német ezreddel 
megmozdult Lippára, azun idötul fogva nem kaptok levelet, és remél- 
hetitek, hogy ezen órában niár ura lett a városnak, s e részekben ren- 
det hozott be. < lla Caralla már márczius 26-án mozdult Lippa felé, 
Kariuistíhesre bizony még korábban nem kerülhetett a sor, - a hadimüve- 
bíteket ez irányban az évszak nagyon gátolta volna. Fessler előadása 
szerint Veterani Frigyes 1688. május '_'0-án szólította fel Lippát meg- 
a<lásra, ós négy napi lödözós után a vilral is elfoglalta. (IX. ki)t. 420.) Ke- 
reszlesi Hámuel I68H. augusztus 4-én azt irja Karánst'])esrfíl Apáti Mi- 
hály fejedeleiiiiiek, logy Veteraui tábornok 4-éu praesontis érkczvéu idv 
Karánsebtsslu'Z, az boium való törökök semmi ellenségeskedést m-m uui- 
tattak, az nap f(d is adták, ui á s n a p (igy !) azUin a tábornok kiboosát- 
ván tíkct, Bzukiírekot adatott iibljuk. ós Orsova várig kísértette ; nuiga is 
— irja KeresztuHÍ - az nap érkezvi'tn ide, neui látlmtla a loiiikoket, mert 
már elimlultak volt. ('rörök-iuagyHrkori Allainoknulnytár Vil. 2'.M). lap). 
Tehát Keresztesi 4-én azt irja, hogy ö nem láthatta a tt'>rr>k(ik*^t, mert 
iiiár r>-éu idmi'iiti'k. Kbltöl kitetszik, hogy Bzalay Lászlónak sinus igaza, 
midftii Magy. Tört. V. köt. 4;i;i. 1. azt irjn, hogy Veteraui ji'inius végén 
foglaU-ii el K.irjíuseliest. 



184 A szörényí bánság 

a Karánsebesben lakó nemesek a város falain belül és kivül, 
mielőtt a város 30 évvel ezelőtt török kézre került. A tauuval- 
latás ezen szavakkal fejeztetik be : Vannak ezen kivül külvá- 
rosiak vagy oppidanusok a nevezett város falain kivüli lakók 
vagy polgárok hat utczábau. Ebből azt következtetem, hogy e 
hat utczából álló külváros lakói polgárjoggal nem voltak felru- 
házva. *) A kihallgatott tanúk Icgtiatalabbika 50 éves volt, de 
a legtöbb 60 és 75 év közötti kort élte. 

A következő napon, úgymint augusztus 31 -én Macskási 
Péter a bécsi udvarhoz követül indittatott, Lúgos és Karánse- 
bes nemességének és polgárságának érdekei előmozdítására, 
és a lakosság kivánatának előadására. Macskási Péter mellé 
adattak, és tőle függtek : Ivuly Mihály és Fiáth Ferencz ; az 
utasítást aláírták Tornya Péter, e czélra a karánsebesiek által, 
— és Pópa János, a lugosiak által választatván. Aláírták to- 
vábbá Lugosi János, Gerlistyei János, Strasáu Mihály, és 
Rácz Mihály. Egyik főmegbizásuk az volt, hogy a kerítésen 
belől való házak és azoknak külső tartozandóságai, úgymint a 
majorságok, gyümölcsös és veteményes kertek, szántók és ka- 
szálók, szőlők és malmok, az illető birtokosoknak visszaadas- 
sanak, a magvaszakadás által megürült birtokok érdemes ha- 
zafiaknak adományoztassanak és mind erről adománylevél 
eszközöltessék ki. 

Erbeville Lajos gróf 1689. évben táborával még mindig 
Karánsebes mellett őrködött; nevezetesen még september 
12-én itt pihenteié vitézeit. Maga Heisler ide vonult vissza au- 
gusztusban, midőn Orsova ellen nem boldogult. ^) 

A következő 1690. évben a törökök egyre-másra szoron- 
gatták a császáriakat, kik már régen a Balkán félszigeten fej- 
tették ki haderejüket. Veterani és a badeni határgróf Nissál 
már nem tudták tartani a nagyvezir hatalma ellen. Augustus 
28-án Veterani a sereg feletti parancsnokságot Nissa előtt a 
badeni berezegnek átadta és midőn a teendőkről tanakodná- 
nak, azt a hírt veszik, hogy Tököly Imre Zernestnél augusztus 



') Macskási cs. Itára. 

=) Tököly 1689. .i^nins 29-ke alatt azt irja, hogy az uapon egy mi- 
met posta érkezett, hozván Hajzlernek Karáusehesröl kelt levelét. 



És SZÖKÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 185 

21-ón Heisler tábornokot tökéletesen megverte, *) — a csá- 
szári hadsereg most már sehol sem volt szükségesebb, mint 
Erdélyben. A hadserej,' tehát ott hagyván Bulgáriát és Szer- 
biát, Semeiidriánál a Dunán átszállt, és Karánsebesnek vette 
ütját. Még Orsova és Karánsebes közt járt, midőn hirét vették, 
hogy Nissa, melyet gr. Stahremberg 3 hétig és 4 napig hősi- 
esen védelmezett, september ekjén capitulált. A hadsereg 
csak három napig pihent Karánsebesnél, aztán Heister tábor- 
nok három ezredét Orsováról magához vonván, a Vaskapun 
át Ei-délybe sietett. A badeni berezeg nem találta s/iikséges- 
neU Karáusebest, (Jrsovának egyedüli támpontját, megszállva 
tartani, és azért itt csak egy hadnagyot néhány muskatérral 
hagyott hátra, daczára hogy már akkor esett a császáriak ér- 
tésére, miszerint a mindennel jól ellátott Widdin augusztus 29. 
magát átadta. ^) 

A badeni berezeg ezen hadi művelete egészen hibás volt ; 
mert nem kellett volna Erdély megtartásáért az egész sereget 
Törökországból kivonni ; következménye volt Widdin és Bel- 
grád elvesztése. Ha a badeni berezeg seregének egy részével 
Karánse])esben marad, vagy legalább Lúgoson, Veteranit ])e- 
dig a másik részszel Erdélybe küldi, ez esetben ő nemcsak Ve- 
teranit támogathatta volna szükség esetén, hanem ha a berezeg 
jelenléte Belgrádon lett volna szükséges, oda is i)ár napi 
járással cílérkezheteU volna; Karánseltesböl a Dunát ügyelem- 
mel taithatja és Ursovát támogathatja. Kanem az akkori böl- 
cseség szerint a Balkán l'élszigeten akartak loglalásokat lenni, 
midőn még Temesvár, Gyula, Jenő, sőt Nagyvárad is a törö- 
kök liatahnában volt. ") 

T('»k(»ly a badeni nagyherczeg eh")l IOith''Iyb("tl ismét ki- 
vonnU, és a császári hadsereg csak (Jláhország határánál állt 
nu'g. Itt az esett tudomására az utóbbinak, hogy Belgrád a 
(októh(!r H-án) titrökök hatalmába keri'ilt. Ezen megdöbbenlő 

') IluiiiiiK!!' ÚH Uurviilli JMilully : IIcÍshIl'I'iu'Iv, Vilcraiii ós (Jrisclini 
llciHlcnntk IHíVfzili H l;'iliuiii(ikip|. A lviivti(lvi'/.(> l;t|>im (IV. '.'IT.^ m;i";i 
llurvúlh is Jluisturl ii . 

'■') VülnniiiiV l"'i'l(l/.ii;.M' in'j. lap, A /micsli i'sai.il, iikIviI I'uUoIv 
iiVoi't'» l'iHli. óvri« l.i'Hzi, Jiiy Widiliii átuiláHiit is. 

") l), (1, (l\l. I, a J(i;íy/c(cklM'ii. 



18(i A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

hirre a nagyherczeg Felső-Magyarország fedezetére vitte ma- 
gával a hadsereget, visszahagyván azonban Veteranit 8 lovas 
ezreddel Háromszéken, hogy Erdély is megtartassék. Most 
egymásután érték magukat a leverő hirek, többi közt, hogy 
Lippát is a törökök elfoglalták. De nem csak Lippát, hanem 
Lúgost és Karánsebest is ; tette ezt pedig azon török dandár, 
mely Gyula és Temesvár felmentését eszközölte, és most ezen 
helyek őrségei által támogattatott. ^) Ez által Erdély azon ve- 
szélybe jött, hogy egyszerre három részről, és pedig Brassó, 
Lippa és Karánsebes felől megtámadtassék, — az utóbbi azon 
tekintetből, hogy a törökök Orsovát is ostromolták. Veterani 
azért nem késett az Erbeville-féle ezredet gróf Schille alezre- 
des parancsnoksága alatt kirendelni, hogy Szászvárost és Dé- 
vát megszállván, a maradványnyal Karánsebesre menjen és 
Orsovát szabadítsa fel. Ezen czél azonban, mert a badeni ber- 
ezeg és Veterani intézkedései egymást véletlenül ellensúlyoz- 
ták, el nem éretett, sőt inkább Orsova időközben a törököknek 
magát megadta. -) 

Karánsebes különben nem sokáig maradhatott török 
kézben, mert Veterani báró Pollandot küldte ide, némi rácz 
csapatokkal, ki 3000 törököt szétfutamitváu, Karánsebest is 
visszafoglalta. 

Veterani Erdély védelmében lévén folytonosan elfoglalva, 
1691. év elején a ráczokat a határon át Karánsebesbe küldte, 
sürgettetvén kivált Macskási Péter által, hogy az ottani védő 
erőket szaporítsa. November havában az itteni örséget ujolag 
megerősíté, részint, hogy ezen várost jobban biztosítsa magá- 



') Szalciy : V. köt. 475. lap. — Ráth Károly 1691. év alatt mondja 
el, liogy a törökük Lipiját, Luííost és Kaváusebest elfoglalták. (Akad. Ér- 
tesítő III. 23. lap.) Horváth Mihály azt irja IV. köt. 26. lap, hogy Tököly 
volt az, ki 1690. év nyarán Karáusehest és Lúgost hatalmába ejté. Erről 
Veterani egyetlen szóval sem emlékezik. Horváth forrását nem ismerem. 

") Szalay szerint Heister három lovasezreddel táborozott Karán- 
sebesuél. V. köt. 454. 1. Micsoda évszakban ? Veterani egy 1691. január 
11-én kelt bizonyítványa szerint Tököly téli szállásban volt a halmosi 
kerületben. Macskási Péter azonban mindenütt a szénát felgyújtván, lehe- 
tetlenné tette Tökölynek a tovább maradást, ki is azért Widdiu környé- 
kére távozott. Ez tehát 1690. végén történhetett. 



É8 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 187 

nak, részint, hogy Tököly csapatainak minden közlekedést el- 
zárjon. 

Ez ékében (1691.) Veterani Lippát is bevette, september 
hó táján. — Tököly, miután a zalankameni ütközetből (1691. 
aug. 19-én,) melyben a nagyvezir kivánatára ő is részt vett, 
bujdosó dandárával szerencsésen megszabadult. Fehértemplom 
(iikkor Febérpalánk) s Uj-Palánk tájáu időzik vala, lesve íiz 
alkalmat, melylyel vagy Erdélybe törhetne, vagy legalább 
Lúgost, Karánsebest, miket távolléte alatt Veterani ismét meg- 
vett, visszafoglalhatná. 

Az 1692. évi háborúskodás igénye szerint. Karánsebes, 
mint élelmezési központ, többször említtetik ; a hadőrség nem 
volt nagy, mert Lippa, Lúgos és Karáiisebes együttesen csak 
hat, Metternich-íéle századdal birt, holott a két utóbbinak négy 
század legénységre lett volna szüksége. Veterani ez évben 
pénzt kért az udvari haditanácstól. Karánsebes erődítésére, — 
kapta-e? bizonytalan. 

Zriuyi Ilona, Tököly Imre lelkes neje, ez időben Karáu- 
sebesen tartózkodott, és leveleket kapott férjétől Filipo})pel 
városából, melyek azoubau előbb Veterani és az udvari hadi- 
tanács kezén mentek keresztül. Az egyikljeu azzal vigasztalja : 
kt''pz('lj(! magának, mintha még a kohtstorban volna, iicniéuyli, 
hogy a cs. tisztek vele méltóságához illőlcg bánnak ; és, hogy 
gondoskodni fognak, ncliogy liiányt szenvedjen. az iránta 
tanúsított udvariasságok iránt háládatos leend. Veterauiuak 
pedig azt irá Tököly, hogy a fclszabaditási szerződés teljesí- 
tését kívánja, vagy azt, hogy báró Heitersheim lovassági tá- 
bítrnok, ki tavaly július 2r)-én, midőn Tökíily Kai'ánsebescii 
ker(!s/tiil vonult, nicgakai't szökni, liozzá fogságába visszabo- 
csáttassék. Zrínyi Ilona ni.'ijns cUü napjaihan rég nélkülözött 
teljes szabadságát visszanyervén, Karánsebesből elindult, l."?. 
megérkezett Uj-Palánkia, honnan még az nap a Dunán átkeli 
Jtáinlia. Másnap 1\")köly pompás lovas csa|)attal eleilie nu iit 
feleségeitek, és azt nagy ttroinniol és l()V(ildözéssel bekiséré IV>- 
zsaroviczára. 

Az Hl'.lií. és 1 (iD.'J. évi liatljáiatoL Kariinsehcsre nézve 
változást nem i(|r/,t<'k elT), az el("tltlii éviién N'eterani tMigedélyt 
nyelt Hécshctl. ( )rs(iva me^e|•("»^li(t■•sé|•e, a nn"lyel csakugyan 



188 A SZÖRÉNVÍ BÁNSÁG 

megkezdett Erdélyből nyert 6000 forinttal és különféle apró 
adókivetéssel, melyet e vidéken eszközölt. Különben Lippán 
tartózkodott egyideig, de többnyire Erdély közepében foglalt 
állást táborával oly módon, liogy Lippát és Karánsebest szem- 
mel tartbassa. 

Erdélyt biztosítva látván, Veteraui 1693. évben magát 
Croy berezegnek felajánlá, bogy Belgrád visszafoglalásában 
segítendi, és azért seregével Karánsebesig nyomult elö. Innét 
Uj-Palánkára ment, és Paucsova felé szándékozott ; útközben 
azonban Croy berezeg futára által értesült, bogy a berezeg 
Belgrád ostromával felbagyott, és az ellenség elöl visszavonul. ^J 
Veterani most az udvart élénken sürgette, bogy Karáusebest 
erősíttesse meg, nebogy a Belgrád előtt szenvedett baj visszaha- 
tást gyakoroljon Erdélyre. O maga Karáusebesre visszament 
egész táborával, hol gyalogságát berezeg Liclitenstein felügye- 
lete alatt azonnal a vármüvek erősítésében dolgoztatta ; erre 
sajátjából fordított 6000 forintot, mely összeget neki barátjai 
Erdélyben előlegeztek, nebogy Bécsből soká várja a pénzse- 
gélyt, mely tán egészen is elmarad. Kezdetben a munka szépeu 
haladt, de az itteni tábort néhány napi itt tartózkodás után 
élés hiányából pár órányira fölebb Lúgos felé vult kénytelen 
elhelyezni, hol minden szükségnek eleget tehetett. 

Ez esztendő folyamában Veterani több izben oly had- 
mozdulatokat tett, melyek Karánsebes fedezetét czélozták. 
Az ősz kezdetén Karánsebes és az erdélyi Vaskapu között 
állt, és négy száz szekér élést hoztak neki Erdélyből, melyre 
nagyon vigyázott. Látván azonban, hogy a törökök Debreczeu 
vidékének pusztítására készültek, mire őt maga Tököly titkon 
íigyelmezteté, ki e csapást elháritani akarta, Croy herczeget 
ezen törekvésnek megfelelő intézkedésekre kérte föl. Veterani 
Lichtenstein herczeget a maga gyalogságával magához ren- 
delte, és egész seregét központosítván. Lúgosra vonult, de előbb 
Antonio alezredest némi lovassággal és a rácz csapattal Ka- 
ránsebesen hagyta hátra, hogy a várerődítéseket és az élelmi 
közlekedést Erdélyből oltalmazzák. Nagy hire járt, hogy a 



') Ez eseményeket Veterani szintén 1693. évben adja elö, és igy 
clirouülügiája a töb])i írókéval megegyezik. 



É8 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 189 

törökök Lippát fenyegetik, — ez volt oka. hogy Veterani T6t- 
váradiára helyezte át táborát, ugy vélekedvén, hogy ez ál- 
lásban a törökök közeledését nem csak Lippára. de Karánse- 
besre is akadályozhatja. ^) 

Tökölynek kémjei által mindig hiroi voltak Karánsebes 
állásáról, de az 109.3. évi hadjárat alatt iiyiltan levelezett is 
Veterauival, a karáiisebesi conimendással, és néliány német 
főtiszttel, — többnyire a foglyok kölcsönös kicserélése forgott 
szóban. Azonban a fogoly kuruczokuak Karánsebesböl gyak- 
ran szíikni is sikerült Tökölyhoz. 

S(;ptenibf'r 21-én egy, Daróczi által Tökölyhez utasított 
kém ennek azt jelenté, hogy Veterani mozsarakkal és taraez- 
kokkal Jeni-Palánk és Rhám elfoglalására indult volt. Ka- 
ránsebes és Kencsicza között hagyta, visszafordult Erdély 
felé, hallván a Landor-Fojérvár alatti confusiót a németek közt. 

A Maros és Duna közti vidéken, 1694. évben nevezetes 
események nom fordultak olö. Veterani oz évben tábornagygyá 
neveztetett ki, mind a mellett Jjánkódott a fölött, hogy pénz- 
hiányából Orsovát vagy Karánsebest nem erősíthette. -) 

Tököly 1694 február 14-éu azt irja naplójál)an. hogy 
Karáiisebesen 500 német van. ^) 

Április havában Karáusebos még nem lehetett a császá- 
riak kezében. Almási István eh') ] l-éu 11. Apafi Mihályt tu- 
dósítja, hogy Tököly Imre gyalog kapitánya Daróczi, Karán- 
sebesnéi hagyván hét zászlóalját, A pali birodalmába szökött. 
Most három vagy négy kompánia német Karánsebes felé nyo- 
mul. Tököly azonban már 1694. ápril 18. iija naplójában, hogy 
hozzá a karánsehesi commondans és galand)vári bég levelei ér- 
keztek, mikben iij.'ik. hogy a pártos kuruc/.októl a gahnnbvári 
bék(!t a karánsehesi coniniendan^ vei le meg. K dologra vonat- 
kozik az is, midőn m.ájns 2-án a karánsehesi eommendans le- 
vídéröl szól, kit az Hadnagy IVIárlonné és a karánsehesi rahbék 
dolgában ir. K Hadnagy Mártonnéta hibanczok in(>ggyilkolták, 
noha VetíM'ani fogadta, hogy Palánkig securitással kisérteti. 

A 1()i(»ki»k I (111 1 június h.aváhan |iai:i nesnl kaplak Dsa- 

') Vtil.i^niiiis l''i'lil/rití.« l.l'.i. 11(1. I;i|). 

') II. o. I4r.. lap. 

') M. 'I'.'.rl. I'linlrlu'k. hók. Wlll. k.,(,. l,--.'.'. 1. 



190 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

fer pasától, liogy az ellenségnek Bokcsa és Karánsebes felé 
distractiót csináljanak. Tököly is október 9-én azt javasolta 
Dsafer pasának, bogy a török badak Bokcsa felé divertálja- 
nak, a mig ő (Tököly) ezer lovassal Temesvár ellen fordulna, 
— ez megzavarná az ellenséget. Legjobb volna, ba a fővezér 
két ezer embert rendelne melléjök, igy épen Karánsebesig pe- 
netrálbatnának csataképen, és ba vagy két mozsárt vinnének, 
»Bokcsát demoliálbatnák, és tolláltatuék iste lapis offensionis, 
az ki mind Tömösvárnak, mind a Dunának ártalmára vagyon, 
s fészke a latroknak. « Dsafer a javaslatot a fővezérrel megbe- 
szélni Ígérte. 

E kor zavaros eseményeiből annyi látszik kiviláglani 
bogy a 30 évi birtoklás után 1688. évben Karánsebesből ki- 
szorított törökök a várost 1690. év nyarán visszafoglalták. A 
császáriak ismét kézrekerítették 1691. év elején, és most már 
batalmukban maradt, ^) daczára, bogy 1694. év elején a kuru- 
czok által újra fenyegetve volt. 

Rendes polgári batóság 1688. évtől 1695, évig nem ala- 
kult meg. Macskási Péter mint Szörényi alispán a főispáni te- 
endőket végezte, czím nélkül, de nagy buzgalommal és belá- 
tással. 

A bécsi udvar 1695. évben végre elbatározta magát 
Temesvár visszafoglalását végrebajtani. Azonban az intézkedé- 
sek lassúsága és a rósz közgazdálkodás gátolták még augusztus- 
ban is azt, a minek május lióban kellett volna már történni. 
Veterani rendbe bozván dolgait Erdélyben, augusztus 12-ikén 
Karánsebesre ment, bol meggyőződött, bogy a megkezdett 
erődítések már védbető állapotban vaunak. Innét 17-én eltá- 
vozott, és 20-án Dobrára érkezett, nagy táborába, bol nébány 
napig tartózkodott. A zultán maga is egész badierejével aug. 
24-én Pancsovánál a Dunát átlépte és egyenesen Temesvárra 
tartott. Ennek bírére Veterani a Tótváradiára előre tolt tá- 
borát még lejebb bozta. Indulás közben bírét vette, bogy Ar- 
naut pasa a liogsáni várat ostromolja, és szándéka, ba ezt be- 
vette, akkor Lúgost és Karáusebest is megrobanni. A derék 



') Lúgos és Karáiisebes császári hadörsóget tartott 1693. évben. 



És 8ZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE, 191 

Veteranit ez alkalommal szokott tiszta látása elhagyta, mert 
a csekély bogsáni várat, mint Karánsebes előőrsét megtartani 
akarván, Antonio ezredest küldte annak védelmére, ő maga is 
egész seregével sietett oda, és igy még inkább eltávozott a 
Marostól, melynek irányában összeköttetését kellett volna fen- 
tartani a Frigyes Ágoston választó fejedelem alatt lévő főse- 
reggel. Ugy látszik, hogy Aruuut pasának e hiulmozdulata 
Karánsebes felé Veterani elcsalására a Marostól kiszámított 
hadművelet volt, melyet tán maga Tököly sugallt, ki a ziiltán 
táborában tartózkodott. Midőn Veterani Lúgos közelébe érke- 
zett, ágyúzást hallott, mely azt jelezte, hogy Bogsán bevéte- 
tett, és hogy a törökök már Lúgos alatt állanak. Hallván egy- 
úttal, hogy a zultán Lippának elfoglalásítra indul, maga is 
sept. 8-án táborát felszedte, hogy Lippát megmentse, — de 
czélját el nem érte, mert Lippa még sept. 7-én 15,000 török 
által rohammal bevétetett. A német sereg tehát megint Lúgos 
alá vonult, és itt Arnaut pasa csak másfél órányira ütötte fel 
sátorát Veteranitól. Minden kisérlete a törököt innét kiszorí- 
tani, meghiúsult; sept. 15-én a német sereg egy órányira távo- 
zott Lúgostól, Karáusebes felé. E k()zben Arnaut pasa vissza- 
vonult, és Veterani sept. 16-án egy kis őrséget szállíttatott 
Lúgosra. 17-én is a Lúgos előtti táborban volt, de 18-án Ka- 
ránsebesre nyomulni volt elhatározva, és az iránt rendeléseket 
is tett. Ez idől)en veszi Veterani a parancsot, hogy a szász 
választól'ejedelenunel Aradnál ogyesííljön; — az ősz tábor- 
nagy ezen rendelet ellen fidterjesztést tön, mert Knlélyt fél- 
tette. Az események azonban hamarább fejlődtek, mint Fri- 
gyes Ágoston hadképessége; a tíirökök sept. 2l-én Veterani 
6000 enibeiből álló tál)orái 20,0()í) emberrel megtámadták, ki 
10 óra hosszant magát hősiesen védvén, és remélvén, hogy 
a szász választó által segittetni log, végre is a csutát és életét 
veszti. J)e ezen győzelem a tihiiköknek ropp;int áldozatokba 
került. A győzelem következtéhen PfelleihoNven ezredes is 
kényszerítve látta magát Karánsobest elhagyni, a várban azon- 
ban előbl) az ágyúknl mind besz(>geztette. ') A szász v.'ihisztó- 
fejedeloni, ki a hartztól mindig távol tartotta magát, most l)é- 

>) Itohiii I. 1(17. I. 



192 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

vára vonult vissza. Mustafa zAiltán megelégedett diadalaival, 
és ez évben többre nem törekedett. Még csak Lúgost és az 
üresen hagyott Karánsebest rakta meg örséggel, és a Dunán 
át sietve távozott Drinápolyba. ^) Keresztül vonulásában fáj- 
dalmas szívvel nézte a fölperzselt falvak helyeit. Azt mondták 
a znltánnak, hogy ezt a Tököly emberei tették : mire felkiál- 
tott : hát a keresztények igy viselik magukat egymás irányában ! 

Karánsebes tán soha sem változtatta urát oly gyakran, 
mint 1695. évben, Jan. 10-én a Szörény vármegyei nemesség 
e városban gyülekezik, és Fiáth Jánost és Olasz Mihályt, mint 
teljhatalmú biztosokat kiküldi a bécsi udvarhoz, azon kére- 
lemmel, hogy e nemességnek birtokai visszaadassanak, és 
kiváltságai épségben tartassanak. Május 8-án vizsgálat tarta- 
tott Karánsebesen, Macskási által a császári sereg élelmezé- 
sére szánt ökrök elhajtása iránt. 

Később azt találjuk, hogy a Szörény vármegyei nemes- 
ség és a karánsebesi polgárság Gyulafehérvárott gyülekezik. 
Nevezetesen június 9-én kijelentik, hogy az udvarhoz küldött 
teljhatalmú követeik : Fiáth János és Olasz Mihály eljárásait 
helyben hagyják, az ö tiltakozásukat is egy oly főispán ellen, 
ki szabadságaik ellenére betolakodna. 

Ismeretes a szöi'ényi nemesség, valamint Karánsebes és 
Lúgos városának, Benczencz huuyadmegyei faluban január 
25-én kelt tiltakozása egy oly főispán kinevezése ellen, ki nem 
választási joguk alapján lépne hivatalába. A kérdés itt az : 
vájjon a tiltakozók nem gyülekezhettek-e akkor Karánsebesen 
is ? Július 22-én a győri káptalan bizonyítja, hogy sok szö- 
rénymegyei nemes, valamint Karánsebes és Lúgos városa ne- 
vezett káptalan előtt az ellen tiltakoztak, hogy a nemesek jó- 
szágai némely jogosulatlan személyek által birtokba vétetnek, 
sőt a főispáni állomást is kiváltságaik sérelmével elnyerték. -) 
E])ből azt kell k()vetkeztetni, hogy ez időben még császári, és 
nem török hatóság alatt állott. Látjuk e tiltakozásból egyszer- 
smind, hogy Karánsebest akkor mily sok nemesség lakta, így 

3) Veterani's Feklzüge 161—164. lap. Fessler IX. 4r>8. 1. Horvátli 
Mihálj' IV. 228. 1. 

2) Macskási cs. Itái-a. 



í",S RZÖRKNY VÁRMEOVETÜRTKN'F-TE. 193 

Naláczy György és János, Tornya Lázár, Gerlistyei János 
Olasz Lukács, Puy Mihály, Ivuly Mihály, Gyurma Miklós. 
ITngur János, Kricsovay János, Tornya János, Gonder Már- 
ton, Tornya Miklós, Fióka Gábor, Flóré János, Gyurma Gá- 
hoi-. Simon Zsigmond. Gorlistyei György. Tóth Miklós. La- 
czugh Gáhor, (jámán Miklós, Fáncsi Mózes, Jósika Péter, 
Csató János, Lenkovicza Mihály és Gábor, Márgai György 
Vitán Sándoi', Bobik János, Handra vagy Nandia Gáspár 
Jaksi Gábor, More Gábor, Rusori István, Puy Menyhért. 
Csóka János, Lomota Péter, Sebessy IMátyás, Romosz Zsig- 
mond, Ulicskay vagy Raskay György, Kelemen Mihály, Lesz" 
János és Csiszár Gyín-gy. Ezekhez még hozzászámíthatom 
Fodor Mihályt, Macskási Pétert, Vajda .Jánost, Mucskási Já- 
nost, Fiáth Istvánt, Gámán Mihályt és Olasz Jakabot, kik 
a január 10-én kell meghatalmazást is aláirtak. Csak fel nem 
lehet tenni, hogy a városi polgárság és nemesség oly időben, 
miíh'ín a török parancsolt Karánsebesben, megbízottak által 
jogainak épségben tartását szorgalmazta volna Bécsben, — 
azonban a gyulafehérvári gyiilekezot minden esetre oda mutat, 
hogy ezen időben a tekintélyesebb lakosság nem érezte magát 
])iztosságban Karánsebesen, és azért az ellenségtől távohibb 
helyen tanácskozott és határozott érdekeiről. De azt sem tette 
volna, ha akkor a város töríik kézben lett volna. E névsorból 
hiányzik a tcikintélyes szörénymegyei Thivadar család, mely 
sokszor az elsőbl) hivatalokat viselte. 

Kíivetkezett Savoyai Jenő berezeg diadaldús kora. A 
zentai csata 1097. év se))tember 11 -én mélyen alázta meg a 
tíii'ök portát és Tökóly Imríí le^továltbig maradván a tábor- 
ban, végre ő is, mint Karánsebes, FiUgos és WiihUn ezítnzt>tes 
hcrc/cge, öi'ökiH! elhagyván ha/áját, Kis-Azsiában Nikomedi- 
ában teh'píMhitt le. ') 

De ezen esztendő Karánscbcsről is jegyez föl egy némely 
(íseményt. Gról" HerlxM'slein ;i karánsebesi vár parancsnoka 
május lc("(ze|)én HOO bolgárt, a kik a császári zászlók alá me- 
nekedtek titrök föhlről, a Dunán átkiihlle, hogy a Nissa és 
H(!lgi'ád k(>/( poityázó tíirököket t'eltai-tóztassák, és kiUönben 

') Kcsslcr IX. 4(llt. hiit. Ili'iliiii I. 17',i. 1. 

A HZÖUÍiNYI IiAnhAíI i'íH HZÍiilÍJNV VAUM. rüUi'ftNUI'K. Ül 



194 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

jelentést tegyenek a törökök mozgalmairól. Ezek nem sokára 
jelentették, hogy az ellenség május 4-én a Dunán átkelt és 
3000 élelmezési kocsit és ezer lőszerrel megrakott tevét kisér 
Temesvárra kellő fedezet alatt. ^) 

Macskási Péter, Szörényi alispán, ki eddig is roppant 
tevékenységet fejtett ki e vidék élelmezésére és védelmére, va- 
lamint a rablók kiirtására és a falvak benépesítésére, nyáron 
98 emberrel Karánsebesben az ellenség által rögtön körülvéve 
találta magát. Noba a törökök mintegy két ezerén lehettek, 
háromszori rohamuk a várfalakra szintannyiszor visszaveretett 
és igy 500 emberük veszteségével utoljára mégis elvonulni 
kényteleuíttettek. Macskásy néhány zászlót foglalt el, de az 
ostrom alatt karánsebesi lakháza elhamvasztatott, és minden 
vagyona elpusztult. -) Ezen megrohanásban kuruczok is vettek 
részt a törökökkel, és általában azonosnak tartom ezen kiro- 
hanást Karánsebesre azzal, mely Donát tömösvári töröknek 
1697. évben tulajdoníttatik, és melyről szintén tudjuk, hogy 
Macskási birtokait nagyon károsította, a kuruczok élénk rész- 
vétele mellett, kik között sokan voltak, kik előbb Macskási 
szolgálatában állván, lovakkal és felszereléssel a tömösvári 
törökökhez átszöktek. 

Nagy veszteségei daczára Macskási Péter mégis Karán- 
sebest biztosnak vélvén, Rabutin tábornokot követte Ujpalánka 
ostromára, — ez ostrom idejét nem találom feljegyezve. ^) 

Hogy azonban Karánsebes, a törökök itt szenvedett ku- 
darcza daczára még nem volt biztosságban, mutatta a kö- 
vetkezés. 

Már nov. havában történt, hogy Rabutin tábornok 3000 
katonával és néhány nationalistával Karáusebesből kiindult. 
ITj-Paláukát megtámadta és elpusztítá és 12 ágyút elfoglalt."*) 
A törökök még tél idején kísérletet tettek Ujpalánka újra fel- 



') Exti-aordinariae Kelationes Nr. XLVI. 

") Lipót király 1698. évi diplomájában, melyl3'el Macskási Pétert 
Szörényi főispánná kinevezi, — a Macskási család levéltárában. 

3) A török megrolmnási kísérletről Karánsebesre Rabutin augusztus 
19-én Dobráról jelentést tesz Eu<íen berezegnek. 

*) Extraord. Rel. Nr. XCVI. 



í:S SZÖRÉNY VÁRMEOYF. TÖRTKNETE. 195 

építésére, de Kuránscbes felöl folytonosan zavartatván, végre 
a kísérlettel felhagytak. 

Egy ideig a kisolib háború kapott fel, és nevezetesen 
1698. február első felében a temesvári hadőrség kitörést tett 
Szeged határáig, onnét a marhát elhajtván, Csanád várát is 
megrohanta és őrséiért kardra hányta. A császáriak akként 
kivánták a csorbát kifenni, hogy Karánsebestől a Dunáig por- 
tyáztak, egy előtalált török csapatot szétugrasztottak, és zsák- 
mánynyal visszatértek. 

A csetepaték legnagyobb részt Temesvár környékén es- 
tek, ezekben hol íiz egyik, hol a másik fél elbukott. A karán- 
sebesi parancsnok azonban mindig arra ügyelt, hogy a lerom- 
bolt török erődök többé fel ne építtethessenek. Ez legalább 
Orsovára nézve nem sikeríílt. 

April első felében gróf Herberstein Karánsebesről egy 
30(J0 főre menő töríik csapat, és néhány száz pártütő Petrúczy 
vezetése alatti átkelését jelzé, Pancsova közelében, hogy Te- 
mesvárra gabonát és pénzt szállítson ; és hogy a temesvári 
pasa fedezíjtct küldíitt eléjük. 

Minden nehézség és akadály daczára a törökök Ujl)a- 
lánkát mégis felépítették, és (jllöckelsperg ezredes július végén 
megint e vár ellen indult, hogy szétrombolja. Hallván azon- 
ban, hogy a törökök nagyobb erővel készülten várják, szándé- 
kától elállt, csapatait azonban csak Karánsebesig vezette visz- 
sza, hogy szükség esetén közelebb legyen az események szin- 
helyéhez. 

Dsafer pasa temesvári helytarlót, i. egy portyázás Mlkal- 
niával a kaiánsebesi császári kapitányt vadászat alkalmával 
(ilfogta, és miután ez azt vállá, hogy a karánsebesi palMnkb.in 
csak néhány száz ember őrködik, Dsafei- pasa ezt ií.^OO cníbc- 
i"év('l megrolüMita és a külső palánkot ((ilpcM'zselte. ") Ez jóv.il 
a zf^ntai csat;i clőil, MUgustns clt'ii'ii v.igy július végén történ- 
h''l('tt,. lIcrliciHtcin tábornok t.'ivolirvén, (J.illotin a, vár (|uae- 
stora. a kikosságot ('llcnállásia bn/dilotla, a mely bárnicly legy- 
verckíít ('i(")t:il;'ilt, !izokk;il szcnilx szállt ;i loii>kitkkt'l. kik hO 
halott, l.'J fogoly és I zászló elvesztése után es.ikngy;in vissza 
is vonultak. 



') llaiiiliii'l' III. H\n, I. 



196 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Ugy látszik, jegyzi meg Böbm Léuárt ez eseményekhez, 
hogy a törökök ez alkalommal Karánsebesnek csak falait ter- 
vezték lerontani. Elvonulásuk után a császáriak azonnal ismét 
helyreállították s a várt megszállták. Legalább két év múlva 
1699-beUj a császáriak kezében találjuk. (Délmagy. külön tör- 
ténelme 409. 1.) Az utóbbi vélekedésre oda szükség utalni, 
hogy Karánsebest ez esemény után folytonosan a császáriak 
birták a karloviczi békéig. Olvasom Böhmuéh hogy a lugosi 
csata évében, 1695. évben, a császáriak előbb téli szállásaikra 
nem mentek, mig Lúgost, Lippát, Karánsebest és Titelt, a 
hová a temesvári pasa csak gyenge őrséget helyezett, vissza 
nem foglalták. (U. o. I. 1 69. 1.) 

A nagy háborúkat befejezte a karloviczi békekötés. A 
karloviczi békeértekezletek kezdetüket vették 1698. november 
közepén. A törökök voltak azok, kik Lúgos és Karánsebes vá- 
rainak lerombolását követelték, noha ezek a temesi tartomány- 
hoz tartoztak, és a császári fegyverek védelme alatt álltak. 
Némi berzenkedés után a császári teljhatalmú biztosok bele- 
egyeztek abba, hogy Karánsebes, Lúgos, Lippa, Csanád, Kis- 
Kanisa, Becse és Becskerek erődítései leromboltassanak. ^) 

Karánsebesre nézve már deczember elején megállapodott 
szándéka volt a bécsi udvarnak. 

így jutott be ez a föltétel a békeokiratba, mely az 1699 
évi január 26-iki keltezést viseli, és a török birodalom törté- 
netében roppant fordulatot képez. E szerint a temesi tarto- 
mány még török kézben maradt ugyan, azonban a Maros és 
Tisza folyók partjain belül eső erődítések a császáriak által 
lerombolandók, és a törökök által fel nem építtethetnek. Ki- 
vételt képezett egy részről Temesvár, más részről Arad. 

Feltűnő jelenség, hogy 1699. év január havában a király 
meghagyásái)ól Obresia faluban (Macskási birtok) vizsgálat tar- 
tatott az iránt, vájjon azóta, hogy Szörény vármegye a király 
birtokába visszakerült, ki volt annak választott vagy tényleges 
őispánja, ki büntette és fékezte a latrokat. Vájjon gátolt-e 
Macskási valakit, hogy panaszával a császári tábornokokhoz 

') Hammcr ITI. 917. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 197 

forduljon ; és kik szereztek legtöbb érdemeket a közrend hely- 
reállításában. 

A császári biztosok Prónay György és Rátoni István; 
147 tanút hallgattak ki a legkülönfélébb helységekből, és e 
vallomások mind Macskási Péter érdemeit emelik ki. Meg- 
tudjuk ezekből, hogy az említett Macskási Péter az e zavaros 
korszakban felkapott útonállás és haramiaság ellen erélyesen 
föllépett, valamint Karánsebest és vidékét a ráczok garáz- 
dálkodásai ellen védeni iparkodott, és ez iránt Veterani tábor- 
nokot többször megkereste. A ráczok azért Macskásit halálra 
gyűlölték és életére törekedtek, — ki magát nem érezvén biz- 
tosságban áskálódásaik miatt, Karánsebesen rendesen nem is 
mert tartózkodni, hanem három évig Vajda Mihály helyettesité 
őt hivatalában, kinek a ráczok közt rokonsági összeköttetése 
volt. De a ráczok ellene is fordultak, és uyilt piaczon neki azt 
mondák : Te nyújtottál segédkezet Macskási elillanására, ezért 
most neked kell halnod helyette. 

Ugyan ez 1699. évben Loss János Péter, a nemzeti kato- 
naság ezredese, és Karánsebes katonai parancsnoka volt, ki 
hatalmát terjeszteni törekedvén, ebben Macskási Péter erélye- 
vei és jogérzetével folytonos összeütközésbe jött. Ez állapot a 
közügy kárára válván, Rabutin tábornok meghagyta Glöckels- 
berg Ditrich ezredesnek, miszerint mind a két fél jogkörét sza- 
bályozza. September 5-én Klopotiván egyezség jött létre Macs- 
kási és Loss közt, Glöckelsberg és más tisztek jelenlétében, *) 
és ezzel az ingerültség lecsendesült. 

Micsoda értelme lehet annak, hogy Loss még 1699. sep- 
tember havában karánsebesi katonai parancsnoknak nevezte- 
tik, és hogy ö Macskásival a hivatali jogkör tekintetében ver- 
senyez, nem eléggé világos, — miután a karloviezi béke folytán 
egész Szörény vármegye is a török hatalmába esett. Ez által a 
birtokos nemesség is, mely már 1695. év óta sokszor hol Ben- 
czencz faluban, hol Hátszegen gyülekezett, minden magán va- 
gyonát elvesztvén, végkép kivándorolni kényszerült, és majd 
kivétel nélkül Huuyad és Fejér megyében telepedett le, hol a 



') Macskási cs. Itára, 



108 A SZÖKÉNYI BÁNSÁG 

régi Szörény megyei családokkal gyakran még ma is talál- 
kozunk. 

A Maros és Duna közti vidéknek valóságos átadása a 
békekötés daczára, minden részében, ugy látszik, nem egyha- 
mar teljesült, hisz Marsigli tábornok még 1700. október havá- 
ban állt seregével Lúgos, 1701. évi január 23-án Bisztra alatt; 
általában a császári határigazitási bizottság még 1702. évben 
is működött. 

A Rákóczy korszak hatalmas mozgalmai. Karánsebes 
viszonyaiban nem idéztek elő változást ; a török uralom itt szi- 
lárdan állt fenn 1716. évig, a midőn Temesvár visszafoglalása 
Magyarország földén a félholdat örökre elhomályosítá. A pas- 
saroviczi béke 1718. évben visszaadta Magyarországnak a Ma- 
ros, Duna, Tisza és az erdélyi határok közti részét, és igy Ka- 
ránsebest is. 

Mercy e tartományt 11 kerületre osztotta fel, melynek 
egyike a karánsebesi kerület volt. 

A béke müvei mind kérdés alá jöttek, midőn a törökök 
1738. évben ismét Magyarországba fegyveres berohanást tet- 
tek. A viddini pasa egyideig Mehádiát május havában hiában 
ostromolván, az innen Karánsebesen át, Lúgosra és Temes- 
várra vezető országút birtokába helyezték magukat, és igy az 
egész tartományt elárasztották. 

A császári hadsereg, mely a Groczka melletti tábort oda 
hagyta, hogy a törökök ellen a magyar haza földjét védje dél- 
keleten, Paucsovánál a Dunán átkelve. Lúgoson és Priszakán 
át indulva 1738. június 29-én útjában a déli határ felé Karán- 
sebes előtt táborozott, és ez alkalommal a váradot teljesen el- 
hagyatva, a lakbázakat összerombolva találta. A ferencziek 
temploma fel volt dúlva, a szent képek, az oltárok elpusztítva, 
a kriptának halottjai kihányva, — az emberi kegyetlenkedés 
szomorú tanúságai. *) E városban Pálfy tábornok hátra ma- 
radt, hogy az összeköttetést Karánsebes és a hadsereg közt 
fentartsa. Mig a császáriak Kornia és Mehádia mellett az 
ellenséggel sikerrel vivtak, néhány szökevény és közte egy csá- 
szári hadibiztos Karánsebesen azt az ál-hirt terjesztette, hogy 

') Báró Toussaint levelei. 



És SZÖRÉNY VÁRMKGYE TÖRTÉNETÉ. 199 

a császári sereg tökéletesen megveretett. Ily hir képes lett 
volua a hadsereg háta mögött zavart okozni, és igy a tábornok 
a balkövetkezményeket a hírkovácsolók elzáratásával meg- 
előzte. 1) 

A háború egyes mozzanatait előadni, nem e hely törté- 
netéhez tartozván, csak azt kívánom megemlíteni, hogy a csá- 
szári hadsereg már a következő hónapban a csatatéreket oda- 
hagyván, visszafordult, és július 19-én Szlatinára, innen 20-án 
Karánsebesre ért, hol a Temes mögött a következő napon ki- 
pihent. 2) Július 25-én ért ide a mehádiai sáncz hadőrsége, 
mely 1 7-én Bárenklau ezredes alatt magát megadta, és 500 
spahi által ide kisértetett. Bárenklau azt reményiette, hogy 
Karánsebesen a császári hadsereget fogja találni, és azért a 
török kíséretnek Ígéretet tett, hogy lovak és legénység itt élel- 
mezést fognak kapui. Várakozásában az ezredes csalatkozván? 
és az üres városban nem tudván kielégíteni a törököket, ezek 
ámítást gyanítván a császáriakat lemészárlással, sőt saját pa- 
sájukat is fenyegették, ki őket ide vezette. Végre a törökök le- 
csendesíttettek, sőt Karánsebesről vissza is vonultak, a pasa 
pedig egy más török tiszttel és a volt mehádiai hadőrséggel 
Ghiláayí-féle huszárok kíséretében, a császári hadsereg után 
iramodtak, és azt 26-án Lúgos előtt utóiérvén, a főhadvezér 
által teljes kielégítést nyertek. 

Az 1738. évi háború eredménytelen volt, egészben inkább 
a törököknek kedvezett, de még sem annyira, hogy az 1739. 
október 2-án aláírt gyalázatos belgrádi békekötés igazolva lett 
volua. Ezen békekötés szerint a császár ugyan megtarthatá az 
ekkor »temesi bánságnak* nevezett vidéket, azonban azon kes- 
keny földterület kivételével, melyet a Cserna folyó Orsova át- 
ellenében képez, mielőtt a Dunába szakad. 

A tartomány kormányzását 1742-ben b.Engelshofen vette 
át, ki a karánsebesi katonai laktanyát építtette. 

II. József császár a katonai végvidék lánczolatának ki- 
egészítésére az úgynevezett zsupaneki oláh-zászlóalj szervezé- 



') Hog^y itt nem Pálfy Jáflos éi'tendö, világos. Mert János, kinek 
a kix'ály a hadsereg fölötti fövezényletet ajánlotta, azt el neui fogadta. 

=) Lásd e munka T. köt. 139 — 147. lap, és a Meliádia, Orsova, Kor- 
nia czikket. 



200 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

sét hagyta meg báró Papilla alezredesnek, és azt rendelte, hogy 
ahhoz azon 34 kamarai helység tartozzék, mely 0-Orsovától 
Mehádián át, Karánsebes ós Margaig szétszórva elterjed. E 
helységek Papilla által, a neki 1768. évi ápril hó 18-án adott 
utasítás értelmében vétettek át. Mielőtt ezen terület katonai 
lábra állíttatott volna. Papilla minden faluból egy kenézt és 
4 — 12 embert a lakosok közül hivatott magához, éspedig Ka- 
ránsebesre, Vaar, Ohaba-Bisztra, Valiamare, Maal, Márga, 
Dalcs, Szervestje, Turuul Borlova, Bolvasnicza, Csiklén, Yer- 
cserova, Hova, Szadova, Armönis, Fönis, Teregova, Ruszka, 
Rujen és Kröcsma képviselőit, — Mehádiára meg másokat, 
így alakult 1769. évben az oláh végvidéki zászlóalj, 35 falu 
területével. ^) 

Nem sokára a terület nagyobbitása szükségesnek talál- 
tatott, ugy hogy 1773. évben az oláhbánsági zászlóalj 56 hely- 
ségre kiegészíttetett. 

A bécsi udvari hadi tanács 1775. évben az eddig önálló 
illir-bánsági ezredet, az oláh-bánsági zászlóaljjal egyesítette ; 
az uj hadtest oláh-illirbánsági ezrednek neveztetett. ^) Ennek 
törzshelye volt Karánsebes. 

1779. évben alakíttatott a »temesi báuságból« a maíTe- 
mes, Krassó és Torontál vármegye, csak a katonai végvidék, 
mint külön terület, a hadi tanácstól Bécsben maradt függővé. 

Ezen újra alakított Krassó vármegyéhez tartozott eleinte 
Karánsebes is a szomszéd 39 faluval, melyekkel egy külön me- 
gyei járást képezett, de egy 1783, évi helytartósági rendelet 
14 helységet, nevezésen Karánsebes várost, Csuta, Obresia, 
Glimboka, Cseresbisztra, Szavoy, Vaiszlova, Jász, Bukiu, Po- 
jaua, Prisztián, Petrosnitza, Bokosnitza, és Goletz falvakat 
Krassó vármegye területéből kihasítván, a katonai végvidékbe, 
illetőleg az oláh-illirbánsági határőrezred területével egye- 
sítette. 

n. József császár 1788, évben hadat izeut a ziűtánnak 
és ennek következményei nem sokára mutatkoztak. A törökök 



') Yanicek : Spezialgeschichte der Militargranze II. köt. 194- 
3 98. lap. 

=) U. o. 228. lap. 



ÉS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 201 

Orsovánál betörtek, és Papilla tábornokot megszalasztották. 
September 14-én Lascy és Wartensleben a császár parancsára 
a törököket Szlatinánál megtámadták, de a császáriak a meg- 
semmisítés veszélyének tették ki magukat, 11. József azért had- 
seregét visszahelyezte, és Karánsebes alatt erős táborba szállt, 
remélvén, hogy az ellenséget nyilt csatára a hegyekből ki- 
csalja, de a terv nem sikerűit, a törökök a császári csapatokat 
egyenkint verték meg ; egyébiránt csak pusztitani volt szándé- 
kuk, nem megtartani az állomásokat. A császáriak Karánse- 
best elhagyták, minthogy a törökök már Pancsovát, Kubint, 
Ujpalánkát és Fehértemplomot elfoglalták. A nagyvezir utóbb 
Karánsebest egészen feldúlta, felperzselte és a császári hadse- 
reget, futamodása közben. Lúgos alatt szétverte. 

Ezen és a következő években folyt háborúknak véget 
vetett a szisztovi béke 1791. évben. 

A város egyedüli kitűnősége a XVIII. században abban 
állt, hogy az oláh-bánsági határőrezred parancsnoksága itt 
székelt. Községi élet nem fejlődhetett ki, annál kevesbbé po- 
litikai. 

Megemlítésre méltó, hogy 1817. év september 27-én Fe- 
rencz király, és a királyné, erdélyi utj okból Hátszegen át Ka- 
ránsebosre érkeztek, honnan utjokat Mehádián és Orsován át 
folytatták. 

A történet ezentúl már nem igen foglalkozik Karánse- 
bessel. Itt volt ugyan az oláh-illir ezrednek székhelye, ^) de a 
városnak még saját magistratusa sem volt, mint Fehértemplom- 
nak és Pancsovának. Mihalyevics Mihály dandárnok indítvá- 
nyára, azon tekintetből, hogy az ezrednek némely századai 
Karánsebestől igen messzire fekszenek, 1838. november 1-én az 
illír-bánsági zászlóalj alakíttatott, melynek székhelye Fehér- 

Az oláli-báusHgi liatáröi'ezred hivatalos közleménye szerint az 
ezred törzskara 180.>. évben Fehértemplomból Karánsebesre tétetett át, 
és azóta folytonosan itt maradt. Az ezred parancsnoksága folytonos vi- 
szályban állván a fehértemplomi városi tanácscsal, az itteni polgárság 
igen nagyon kórt, hogy az ezred Karánsebesre áttétessék, a mi legfelsőbb 
helyen 1801. évben el is rendeltetett, de az ezred átköltöztetése csak 1803. 
évben történhetett, mert Karánsebesen hiányoztak a szükséges épületek. 
(Böhm : Monogi-aphie von Weisskirchen 28. 1.) 



202 A SZÖRÉNYI BÁNSAg 

templom lett, — ezen zászlóalj 1845. év június 1-én ezreddé 
tágíttatott. Mind a két esetben a régibb oláh-illir területből 
egyes részek kihasíttattak. 

Az 1848. és 1849. évi szabadságharczban az oláh-bán- 
sági ezred területe sokkal kevesbbé volt felforgatva, mint a többi 
két ezredé. Tény, hogy az ezred nem csatlakozott a bel- és 
külföldi szerb lázadókhoz, noha semmit nem tett, a mi hadura 
iránti kötelességével meg nem fért volna. 

Az actióba úgyszólván csak akkor nyúlt bele, midőn 
Appel tábornok Karánsebesből kiindult, hogy a temesvári őr- 
ség egy részével egyesülten 1848. november 15-én Bogsánt 
megtámadja. De ezen bányaváros Asboth által derekasan vé- 
delmeztetvén, Appel megint Karánsebesre visszavonult csapa- 
taival. ^) 

A következő 1849. év tavaszán Kossuth a győzelmes Bem 
tábornokot hívta meg Erdélyből Magyarországba, ki e meghí- 
vásra örömest hajlott és rendelkezhető seregét két csapatra 
osztá, s mig az egyikkel Báuíi ezredes a dévai utón nyomult 
elő, a másikat (1200 ember és 12 ágyú) ő maga vezeté a Hát- 
szeg völgyén, mindenekelőtt Karánsebesre sietvén, hogy a 
ruszkabányai vashámort magának biztosítsa, (Szeremlei hibá- 
san karánsebesi vashámort emleget) hol ágyúgolyókat szándé- 
kozott öntetni. Bem ápril 17-én érkezett Karánsebesre, és itt 
vette Kossuth abbeli figyelmeztetését, hogy mielőtt tovább 
jönne, tisztítsa ki a »Bánságot.« Ezen előnyomulás következ- 
ménye volt Temesvár cernirozása és ostroma. 

Midőn Berger várparancsnok július 1-én Aradot a ma- 
gyaroknak hndszerződcsileg átadta, az őrségből 595 ember (ka- 
ránsebesi határőrök) a honvédek soraiba lépett át. 

E város akkor említtetik megint, midőn a forradalom 
hanyatlása folytán, a menekvés lehetősége majdnem csak ezen 
irányban mutatkozott. Perczel tábornok és kísérete már aug. 
11-én tartózkodott itt. 

A nagyszerű forradalmi harcz egyik utolsó tette e város- 
ban folyt le. Bem égett azon vágytól, hogy a háborút Ausztria 
ellen folytassa, azért Kossuthtal akarván találkozni, 1849.au- 

') Vaiiicsek IV. küt. 228. lap. 



VB SZÖRÉNY VÁRMIiGYE TÖRTÉNETE. 203 

gustus 14-én Karánsebesre utazott, de őt ott többé nem talál- 
ván, Facsetre fordult vissza, hol tüstént haditanácsot tartott. 

A lugosi csata szerencsétlen kimenetele (augusztus 15.) 
a harczi kedvet fölötte lelohasztá. Dessewífy Arisztid tábor- 
nok és Lázár Vilmos honvédezredes, be nem várván ezen csata 
eredményét. Lúgosról Karánsebesnek vették utjokat. Üldözé- 
sökre Lichtenstein berezeg a Simbschen könnyű lovasságot 
küldte, mely 12 lovas századból és 6 ágyúból állt, mig a Le- 
derer nehéz lovas dandár, s a Müller gránátos zászlóalj őr- 
ségül maradt. Simbschen augusztus 16-án Lúgosról Szákulig,- 
17-éu pedig előcsapatával Mutnikig ment, portyázó csapatot 
küldött Csutára. Segélyére 18-án a Müller gránátos zász- 
lóalja Lúgosról Szakulra vonult, és minthogy a felső te- 
mesvölgyi terület kevéssé alkalmas a könnyű lovasságra, 
— a mit előre tudni lehetett volna — még 4 zászlóalj s 12 
ágyú szólittatott a Maros völgyből Karánsebesre, hova e csa- 
patok egy része 20-án meg is érkezett. Most Wallmoden al- 
tábornagy vette át a parancsnokságot a karánsebesi vonalon. 
Dessewfify és Lázár az augusztus 18-ka és 19-ke közti éjjel oda- 
hagyták Karánsebest, melyet erre Simbschen előhada szállott 
meg ; csapataik nagyobb része Hátszegnek tartott, egy osztály 
azonban, mely jobbára a lengyel és olasz légióból állott, Vogt- 
ner ezredes alatt a Temes völgyön fölfelé Mebádiának vonult. ^) 

Lázár Vilmos a dolog állásáról értesülvén, az egykori 
9-dik hadtest romjaival, úgymint 3000 ember, 600 ló, 36 ágyú 
már augusztus 19-én leraká az osztrákok előtt a fegyvert ; csak- 
liamar aztán Dessevfify is megadá magát Walmodennak. (így 
Rüstow) 2j Lázár és Dessewffy ezen tettökért, hogy t. i. nem 
orosz, hanem osztrák csapatok előtt hódoltak, azon kegyelem- 
ben részesültek, hogy kötél helyett golyó utján végeztettek ki. 

Wallmoden főhadi szállását Karánsebesbeu üté fel. ^) 

') Rüstow : Az 1848 — 1849-ki magyar hadjárat története. Áldor 
Imre fordítása, 11. köt. 400. lap. 

2) Dessewffy és Lázár hadteste, midöu Lúgosról Karánsehes felé 
indult, Horváth Mihály szerint mintegy 5000 emberből állt. (Függetlenségi 
harcz III. köt. 519. lap.) Csak nem vesztett 2000 embert a hadtest, a fegy- 
ver lerakásig ! 

^! Szeremlei egyenesen mondja, hogy Lázár Vilmos Karánsebesen 
tette le fegyvereit. (Magyarországi krónjka, az 1848, és 1849. forradalom 



204 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A dandár parancsnok állomása 1854. évben Karánsebes- 
ből Orsovára tétetett át. 

Magyarország önrendelkezési jogát visszanyervén, a ka- 
tonai határvidék visszakeblezése országszerte újra sürgettetett* 
A király ezen törvényes és természetes óhajt figyelembevette, 
és 1872. május 9-én a magyar ministerium előterjesztése, és a 
közös hadügyministeriummal való egyetértés folytán, az eddigi 
határőrvidéki törzshelyet, Karánsebest (úgymint Fehértemplo- 
mot és Pancsovát is) városi rangra emeli, anuak a magyar kir. 
városok szervezetét adja, és a kért czimer használhatására fel- 
jogosítja. 1) 

A királyi elhatározásról a városi közönség az akkor fenn- 
álló temesvári cs. és kir. dandár- és katonai parancsnokság 
utján értesült, ^) a mely parancsnokság hasonló rendeletet in- 
tézett a feloszlatandó 13. számú oláhbánsági határőrezred pa- 



idejéböl II. 315. lap.) De nem minden iró n3'ilatkozik ily határozottan, 
sőt némelj'^ek épen más helyeket neveznek, hol a fegyverlerakás történt 
volna. Ha Eüstow azt irja, hogy Dessewffy és Lázár a 18-ka és 19-ke 
közti éjjel Karánsebest odahag3'ták, és hogy csapataik nagyobb része 
Hátszegnek tartott, nem lehet állítani, hogy a fegyverletétel Karánsebe- 
sen történt. Szilágyi Sándor szerint (A magyar forrad, férfiai 148. lap.) 
Lázár augustus 19-én Karánsebes n é 1 tette le fegyverét, — nem mondja 
kinek. Ugyan ö (A magyar forrad, története 423. lap) irja, hogj' a »Dé- 
váná]i« Lázár vezénylete alatti magyar sereg Simbschen tábornoknak 
hódolt meg. Horváth Mihály (Magj'ar függetlenségi harcznak története 
III. 523. lap.) az eseményeket ugy adja elő, hogy a magyar csapatok aug. 
18-án egy osztrák had közeledtéröl értesülvén, a rákövetkezett éjjel Ka- 
ránsebest elhagyta, és egy része Hátszegre indult. Tehát Horváth Mihály 
szerint, noha világosan nem mondja, a feg^'verletételnek Hátszegen kellett 
történnie, sőt Springer (Geschichte Österreichs, II. 766. lap) azt irja, hogy 
Lázár és Dessewffy 3000 emberrel Mehádiánál capitulált. Végre Majláth 
is (V. köt. 301. lap) azon véleménj'en van, hogy a Lúgosról visszavonuló 
csapat Karánsebesre ment, és Simbschen tábornoknak adta meg magát. A 
mint láttuk, ez iránt is van véleménykülönbség, hogy a magyarok kinek 
adták át fegyvereiket. Az egyik iró Simbschen, a másik Wallmoden tá- 
bornokot nevezi. Még Rüstowból sem világlik ki, vájjon Desewliy és Lá- 
zár, vagy csak az első adta meg magát Wallmodennak, Szeremlei azt Lá- 
zárról is állítja. 

') Lásd A Szörényi bánság története, I. k. 481. 482. lap. 

^) K. K. 23-tes Truppén Divisions — und Militár-Commando Te- 
mesvár. Grenzverwaltung Praesidial N. 320. 



í.S SZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 205 

rancsnokságának, és a közigazgatási katonai kerületnek is. A 
városi szervezés vezetésére és keresztül vitelére Beszarobics 
Vincze, 63. számú sorezredbeli alezredes küldetett ki a temes- 
vári badparancsuokság által. A szervezési munkálatok 1873. 
évi márczius 12-én fejeztettek be, május 1-éu pedig Beszaro- 
bics elnöklete alatt a városi tisztikar is megválasztatott. Be- 
szarobits feladatát teljesítvén, a város részére Ivacskovics 
György, akkori Krassó vármegyei főispán kormánybiztosul 
neveztetett ki, ^) később, midőn Jakab Bogdán lett Szörény 
vármegyei főispán, -) a városi ügyek vezetése az ő kezére bí- 
zatott, "Jvacskovics kormánybiztossága alól fölmeutetvón. 

Az uj politikai élet értelmében az 1873. évi XXVIT. 
törv. czikk 8. §-a Karánsebest önálló törvényhatósági joggal 
rubázá fel, azonban a 13. §. szerint a főispáni tiszttel Szőrén} 
vármegye főispánja bízatott meg. 

Minthogy 1872. november 1-től kezdve az egész katonai 
határőrvidék a magyar ministerium alá helyeztetett, és e te- 
rület egy részéből a régi Szörény vármegye újra alakíttatott, a 
vármegyei hatóság székhelyét Karánsebeseu foglalta el, és az 
egykoiuan alakult királyi törvényszékkel kezdte alkotmányos 
működését. 

A vármegyei szervezet folytán Karánsebes vidéke szolga- 
bírói kerületté lett. A karánsebesi század területéhez tartoztak 
annak idején Karánsebes, Uj-Karánsebes, Lindenfeld, Bukin, 
Prisztian, Korpa, Bolvasuicza, Szlakna, Borlova, Szervestye, 
Pojana, Dalcs, Csiklén, Turuul, Büen. Tágasabb lett az 1872. 
év után alakult karánsebesi szolgabírói kerület, mert ahhoz 
Bolvasuicza, Borlova, Bukin, Bokosnicza, Csiklén, Cseresa, 
Csutta, Dalcs, Ferdiuandsberg, Cilimboka, Golecz, Jász, Karán- 
sebes, Korpa, Kröcsma, Lindenfeld, Maal, Márga, Mörul, Ob- 
resia, Ohaba-Bisztra, Petrosuícza, Pojana, Prisztian, Rüen, 
Ruskicza, Ruszkabánya, Szavoj, Szervestye, Szlakna, Turnul, 
Vaar, Valycmare, Valisora, Vercserova, és Vaiszluva kapcsol- 
tatott. A város önállósága nem tartott soká, és midőn a tör- 



') Magyar belügyministeri rendelet 1873. évi június 4-éröl, 18999. 
sz. alatt. 

«) Lásd az I. kíUet Sin. lapját. 



20f) A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

vényhozás az 1874. évi XX. törv. czikkel több városi törvény- 
hatóságot szüntetett meg. mert az illetők városi kellékekkel 
nem birtak, vagy mert az önállóság költségeit nem viselhették. 
Karánsebes és vele Fehértemplom is azon városok sorsában 
részesült, melyek a vármegye területébe bekebeleztettek. 

Karánsebes történetében nevezetes nap 1877. évi január 
15-ke. E napon t. i. a város régi képviselői testülete utolsó 
közgyűlését tartotta, a törvények értelmében alakítandó uj kép- 
viselőségre a választások február 3-án ejtettek meg. Az új tes- 
tület 25 tagból állt. i) 

A város megszűnvén önálló municipium lenni, ezentúl 
rendezett magistratussal biró községgé alakíttatott át. 

(Eiryházi történet.) A szörényi bánság általános történe- 
tének előadásában a tartomány vallási viszonyait behatóan tár- 
gyaltam, kivált a róm. kath. és görög-keleti egyházra fordítván 
figyelmet. ^) Vannak azonban egyháztörténeti részletek, melyek 
nem annyira az egész Szörény ségre, mint inkább Karáusebes 
helyi viszonyaira vonatkoznak és ezéi't azok itt közlendők. 

A római kathohkusok 1392. évben Mihály nevű sebesi 
plébánust tiszteltek, ennek elődje, bizonytalan évben volt Lu- 
kács. Egy karánsebesi nemes, Garalysclia Jakab 138U. évben, 
azon okból, mert a törökök elleni háborúra adakozásokat tett, 
Lénárt báthai apáttól és Hozthoni Tamás pápai biztosoktól 
általános bűnbocsánatot nyer. ^) 

Hunyadi János híres fegyvertársa, a szent ihletségü Ca- 
pistranói János Sebesben 1455. évben október 30-án kelt le- 
velének tanúsága szerint Macskási Jakabot és feleségét Annát, 
mint a Seraficus Ferencz-rend jótevőit, a ferencziek coufrater- 
nitásába befogadja. Itt Capistranói János magát igy nevezi ; 
fráter Joannes de Capistrano ordinis eiusdem minimus et in- 
dignus Haereticae Pravitatis Generális Inquisitor. Egy Ka- 
ránsebesen létező zárdáról nem tesz említést, hanem a keltezés 
módja in loco n o s t r o de Sebes, melylyel 1497. évben Lasko 
Oswald barát is él, mindenesetre csak azt jelenti, hogy a ba- 
rátok Karánsebesbeu otthon érezték magukat. 

') Szörónj'er Zeitung 1877. év 6. és 12. sz. 
=) Lásd e munka I. köt. 330—380. 1. 
2) Kemény J. diplomatariuma. 



És SZÖRÉNY VÁRMEOYR TÖRTÉNETE. 207 

Hasonlókép Fráter Gregorius de Sylisio 1490. évben Mut- 
noki Jánosnak indulgentiát ad, a ferencziek rendje iránti ke- 
gyelete és érdemei végett, a miért is őt és feleségét Dorottyát 
a rend confraternitásába fölveszi. ^) A levél Karánsebesben 
kelt, miből következtetbetni, bogy a ferencziek zárdája már 
akkor fennállt a városban. Ez bizonyossággá válik egy másik, 
1497. évben szintén Karánsebesben kiadott levélből, mely sze- 
rint fráter Oswaldus de Lasko, a magyarországi minorita rend 
vicariusa, Mutnoki Mibály sebesi bán özvegyét Angalitát, leá- 
nyát Dorottyát, és ennek fiait Miklóst és Pétert a szerzetes con- 
fraternitásba fölveszi. ^) 

A XVII. század közepén, ugy látszik, a jezsniták egészen 
kiszoriták a ferenczreudi barátokat Karáusebesböl. 

Melyik volt az eredeti római katb. templom Karánsebe- 
sen, mely védszentnek volt ajánlva, nem tudjuk ; de tudjuk, 
hogy a templom főoltárában, egy 1439. évi okirat szerint, szen- 
tek ereklyéi őriztettek, és bogy ezen oltárnál ünnepélyes eskük 
tétettek le peres kérdések alkalmával. 

Kolostornak első nyomát 1429. évben találjuk Karánse- 
besben. Újra 1534. évben van róla szó, a midőn Máté ferencz- 
reudi barát azt tanusítá, bogy Fiátb László királyi engedelem- 
mel örökös jószágaiban lányait fiusítá. 

Ifjabb Bercsényi László, ki 1534 — 1542. évben élt, és 
ki állítólag Szörényi bán lett volna — mire semmmi hiteles 
adat fel nem hozható — a jezsuitákat hivta Karáusebesbe, és 
ott Jeruzsálemből visszatérte után, collegiumot alapított. Mind 
ez Bercsényi Miklós, a híres kurucz vezér közleményén alap- 
szik, ki ezen adatokat a bécsi udvarnak 1699. körül beadott 
folyamodványában elmondja. ^) 

A XVI. században a ferenczreudi szerzetesek lelkipász- 
torkodtak Karánsebesben. Benkő (Miikoviall. 514. lap.) a fe- 

') Macskási cs. Itára. 

"-) U. o. 

3) A Topographia magna HungHiiae szi-rzüje azt, irja, liogy IJer- 
cfiénj'i László fia Imre és ennek neje hozták be a jezsuitákat Karánse- 
besbe. Ez állítás föltétlenül el nem vetendő, mert a Bethlen Gábor 
alatti dolgokkal elég jól összehangzik. Lásd a Szörényi bánság története 
I. 297. lapját. 



208 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

rencz-rendiek zárdái sorában a karánsebesit is felsorolja, 
azonban a szerzetesek itteni megtelepedésének idejéről, és 
egyéb sorsáról semmit sem mond. 

A protestantismus a Zápolyaiak uralkodása folytán nagy 
tényező lett az ország történetében, és a Szörénység kivált Pet- 
rovics határozott föllépése után. az uj tan felvirágoztatásának 
szintén kedvezett. Arról nincs tudomásunk, hogy a protestan- 
tismus a görögkeletiekkel szemben állt volna, a mi abból ma- 
gyarázható, hogy az utóbbiak hierarchiája akkor még ki nem 
fejlődött. De a katholikusokkal nem hiányzottak a súrlódások. 
és különösen Karánsebesen a katholikus és protestáns feleke- 
zet közt a templom használata miatt egyenetlenség tört ki. Az 
ügy az 1564. év január havában Segesváron tartott ország- 
gyűlés elé került, mely a baj megszüntetésére azt javasolta, 
nevezzen ki a fejedelem néhány tekintélyes férfit, kik a viszály 
okait elhárítsák. A fejedelem azonban czélszerütlen dolognak 
tartván azt, ha a viszály megszüntetésének kísérlete épen a 
viszálkodókra bizatik, országgyülésileg elrendelte, hogy egyik 
napon a katholikusok, másik napon a protestánsok használják 
a templomot, mely használat ideje alatt tiltva van a másik fél- 
nek az istentisztelettel foglalkozókat háborgatni. *) 

A katholikus vallásnak a XYII. század elején nagyon 
kevés hívei lehettek Karánsebesben, különben az 1624. évi 
gyulafehérvári diéta nem találta volna szükségesnek, hogy 
Bethlen Gábornál közbejárjon a karánsebesiek kérelmének 
érdekében. Bethlen Gábor meghallgatta a kérelmet, és július 
8-án rendelte, hogy ők is privatus helyen maguk vallásán levő 
papot tarthatnak, és azt a hol szerit tehetik, maguk közé levi- 
hetik ünnepnapokra, lelki vigasztalásukra, és religiójuk szerint 
való exercitiumokra. addig »mig találtatnék ki esztendő számra 
közöttök laknék«, — vagy : »migh oly egyházi embernek sze- 
rét nem tehetnék, ki annuatim fizetésekért ott Karánsebesbeu 
laknék. <c Ezen rendelet szerint a katholikusok fizették ugyan lel- 
készüket, de a feuuebbi engedmény mellett, kötelességükké 
volt téve, »hogy az orthodoxa religióu (értsd a protestáns val- 
lást) levő prédikátornak fizetését kiki közülök sz emély szerint 

') Erdélyi országgyűlési emlékek II. köt. 163. és '224. lap. 



És SZÖRÍíNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE:. 20Í) 

megadja, aunak felette is, az templomhoz is, in perpetuum soha 
semmi részöket ne pretenclálják,« ^) 

Míud ebből kitűnik, hogy Bethlen Grábor idején akatho- 
licismus Karánsebesben, ennél fogva az egész Szörénységbeu 
is, csak tűrt vallás volt, 

A következő (1625.) évben Bethlen (jábor, az ő rokoná- 
nak, Károlyi Mihálynak sok kérelmére megengedte, hogy itt 
két jezsuita páter a lelkészi teendőket végezze. -) 

A fejedelem elhatározására nagy befolyással voltak Káldi 
György, a magyar biblia forditó kérelmei is, melyeknek enged- 
vén, a jezsuitákat Erdélybe visszahelyezé, és beleegyezett, hogy 
Karánsebesen uj rend-házat állítsanak fel.^) Még 1625. év sep- 
tember 28 án adta ki Bethlen Gábor az engedményezési leve- 
let Bujtul György és Makó István jezsuiták számára, hogy 
Karánsebesen társaikkal együtt letelepedhessenek, és a ható- 
ságok általa oda utasíttattak, hogy őket ne zaklassák és védel- 
mükbe vegyék. Még Rákóczy Ferencz idejében is volt a jezsui- 
táknak téritő házuk Karánsebesen. 

A protestáns egyház létezése Karánsebesen tehát bizo- 
nyos, sőt fensőbbsége is a többi vallások fölött. Templomuk a 
belváros piaczáu álit a XVII. században. 

Báthory Kristóf erdélyi vajda 1580. évben ájtatosságáról, 
tudományosságáról, és isten igéjének hirdetésében való szorgal- 
máról nagyon dicséri tótváradiai Gyercza István karánsebesi 
lelkészt, (pastor ecclesiae civitatis nostrae Karansebes) és ez 
okból lugosi házát és kertjét minden adó alól kiveszi. ■*) 

Egyenetlenség esete is fordul elő a lelkész és községe közt. 
Zákán Gábor t. i. 1593. év végén beperelte Karánsebes vár- 
megyét és városát 286 forintért, melyekkel az ő atyjának, Ist- 
ván papnak jámbor szolgalatjaiért 1578 — 1591. évig adósai 
maradtak, — és a port Palatics György bánnál megnyerte. ^) 



') Böjti Gáspár protocolluiiia a gyulafehérvári káptalani Itárbau. 

-) Bel. Compcndiuiii llimgariae Geograpliicuiii, '263. 1., ki azonban 
hibásan 1525. évet ir. 

') Tudománytár 1838. év IV. köt. Wl-i. lap. Lásd a tübbit a Szűr. 
bánság tört. I. 337. lap. 

*) Gyulafehérvári kápt. Itára. 

1^) II. o. 

A SZÖKÉNYI BÁNSÁG É3 SZÖRÉNY VÁRM. TÜRTÉNEI'E. 14 



210 A SZORÍINVI BÁNSÁG 

Vájjon micsoda valláson lévők voltak ezen lelkészek ? és 
vájjon az 1593. évben említett Isstváu. külön családneve da- 
czára, nem azonos-e azon Istvánnal, kit Báthory Kristóf dicsér? 
— nem dönthetem el. Fogarasi István, a lugosi oláh-magyar 
ekklézsiának lelkipásztora deák- és magyar nyelvből egy kate- 
kizmust fordított oláh nyelvre, és azt 16-18. évben Barcsai Ákos 
bánnak ajánlotta. Az ajánlásból kitetszik, hogy Lúgoson és 
Karánsebesen volt magyar református iskola, és hogy 
Fogarasi Szent Dávid zsoltárait is lefordította oláhra, s Barcsai 
segítségével ki akarta nyomatni. 

Barcsai érdemét, ha vau, semmíkép sem lehet túlbecsülni, 
mert a karánsebesí oláhok már jóval előtte használták a pro- 
testánsok énekeit. Hercse István oláh kálvinista már a XVI. 
században fordította a Szentírást oláhra, Gelejí Katona István 
pedig, a Bethlen Gábornál nagy kegyben álló erdélyi superin- 
tendens, már 1640. évben néhány pontozatot tett fel. kíván- 
ván, hogy Milovít magát hittel kötelezze azok megtartására, 
ha akarja, hogy a fejedelem őt az erdélyi vladíkaságra kine- 
vezze. E pontok egyike (a 6-ík) így szól : hogy a m i (t. í. a pro- 
testánsok) oláhra fordított énekeinket, melyekkel a ka- 
r^á n s e b e s í e k, és 1 u g o s i a k élnek, leírassa, kínyomtat- 
tassa, és gyülekezetükben minden nap predikáczió könyörgés 
előtt és után énekeltesse. Hogy az immár oláhra fordíttatott ka- 
techízmusokat kínyomtattassa, és a gyermekeket s leánykákat 
szabott órákon reá taníttassa. ^) 

Kitetszik, hogy már Fogarasi előtt voltak vallási énekek 
és könyvek oláh nyelvre fordítói, és hogy azok mintául vétet- 
tek, melyek Lúgoson és Karánsebesen használtattak. 

A görögkeleti egyház hívei már a XVI. században szép 
számmal voltak itt. Már 1579. említtetik a rácz templom, mely 
a Szerem-utczában létezett, Fiáth Lajos kertjének keleti 
oldalán. 

Hogy az oláhoknak itt templomuk volt, említtetik 1688. 
évben, midőn a török megszállás ideje előtt, birtokviszonyok 
földerítésére bizottsági vizsgálatok folytak. És csakugyan ol- 
vassuk, hogy Fiáth Lajos testvérei 1579. évben Simon Já- 



•) Uj Magyar Múzettm. 1359. folyam I. -216. 1. 



És SZÖRÉNY VÁRMKGYK TÖllTÉNETE. í-íll 

nosué Anna és Clerlistyei Györgyné Katalin ellen pörlekedni 
szándékozván, hogy közreműködését megnyerjék, a Szerem- 
utczában fekvő kértüket, mely keletre a rácz templom 
temetőjével határos, neki el adják. 

Pár évvel a karloviczi béke előtt Stibicza Spiridiou ne- 
veztetett ki karánsebesi görög-keleti püspöknek és midőn Jenő 
savojai lierczeg e vidéket győzelmesen bejárta, a gör. keleti 
hitű lakosok már többségben voltak, de midőn a szerb hierar- 
chia túlsúlyra kapott a görög nem egyesültek vallás felekezeté- 
ben, a püspökség Verseezre tétetett át, hogy a szerbek befo- 
lyása annál jobban érvényesíthesse magát. Ez 1770, év körül 
történt, ^) midőn Verseczen a püspök székesháza már fölépült- 
Azóta a püspök eredeti lakása Karánsebesen, egy malom és 
24 hold szántóföld a püspök nevében kezeltetett. Az itteni két 
g. u. e. templomok egyike folytonosan viselte a kathedralis 
templom elnevezését. Csak az 1864. kir, rendelet folytán, mely 
az oláhok kivánságának, egyházuknak a szerbektől való elkülö- 
nitésére eleget tett, a püspöki szék Verseczről ismét Karánse- 
besre helyeztetett vissza. Korabiuszky ugy vélekedik, hogy e 
püspökség évi jövedelme 15000 forintra tehető. A városnak 
1823. évig öt görög kel. plébánusa volt, kiknek száma utóbb 
háromra leszállíttatott, mindegyik alá mintegy 110 házszám 
tartozott, csak a főesperes másfél plébánia illetőségével birt. 
A városban van két g. u. e. templom és egy kápolna a kereszt- 
hegyen, (dialu krucsi), mely 1825. évben épült. 

Karánsebesen két török mecset létezett, melyek csak a 
Barcsay Ákosra következő időben épülhettek. A törökök kiű- 
zetése után a kerítésen belül levő mecset a római katholiku- 
soknak adatott át, azért a Karáusebesről 1688. évi augusztus 
utolsóján az udvarhoz küldött követeknek utasításul adatott, 
hogy a kerítésen kívül levő mecsetet a reformátusok számára 
kérjék. 

Az u n i t a r i a vall á s, mely igazán erdélyi vallásnak 
mondható, a karánsebesi bánságban szintén híveket nyert. Erre 
ugyan egyenes adatunk nincs, de az alig kétségbe vonható 
tény, mert Karádi Pál a magyar-alföldi unitárius egyházaknak 



Lásd I. köt. 356. lap. 

14* 



212 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

superiutenclense, Bethlen (^ergely udvari papjavolt, ti 1560 — 
1566. években a karánsebesi bán hivatalát viselte. ^) Hogy 
e tartományban unitáriusok is laktak, következtethető abból 
is, hogy nekik Temesvárott saját nyomdájuk volt a XVI. szá- 
zad végén, ^) — tehát azon időben, midőn a Karánsebessel 
szomszédos Szervestye faluban szintén nyomda működött, val- 
lási czélokra. 

A karánsebesi föesperesség ma is fennáll, túlélvén a tö- 
rök korszakot, a német interregnumot, a katonai határvidék 
szervezetét, és a közjogi forradalmakat. A karánsebesi ferencz- 
rendi barátok egyszermind a helybeli plébániát tartották, 
1741. évben templomuk kijavítása rendeltetett el. Lustig Ivo, 
1734. évben volt itt ferenczrendi plébánus és a temesvári zsi- 
naton különféle igényeket emelt, a plébánia anyagi helyzeté- 
nek javítására. A ferencziek zárdája 1784. évig állt fenn, a mi- 
dőn aztán iskolává alakíttatott át. R,óm. kath. templom csak 
egy van. 

(Topographia.) Karánsebes városa 1588. évben hatá- 
ros volt Bukin, Pojana, Rúzs, Okörpatak, Macskás, Zsuppa, 
Jász, Mészfalu (ma Vaar) Csíkién, Sterminaza máskép Tum, 
E-üen, Szlatína,^) Gerlistye,*) és Dalcs faluval ; magán a város 
területén feküdtek Rafoa, Zboristye, Andrilest, Patak, és Ra- 
kovicza falvak, és Karánsebeshez tartoztak. Ez egykori falvak 
közül Rafnának elég nevezetes története volt, (lásd Rafna) de 
azt valamint Zboristye nevét e vidéken már nem ismerik. A n- 
drilest ma is Karánsebes határrészét képezi, Vallje- Andrilest 
néven, és a kőhíd mellett fekszik, mely Ohaba-Bisztra faluba 



J) Beotliy Zsolt a Századok 1876. év 294. lapjáa Bethlent temes- 
vári kapitánynak nevezi, a mi nem lehet, mert Temesvár akkor török 
város volt. Székely Sándor (Unitaria vaUás történetei Erdélyhen, 112. 1.) 
midőn azt irja, hogy Karádi Pál Bethlen Gergely udvari papja volt, az 
utóbbit egyszersmind temesi bánnak nevezi, mi szintén hibás, mert te- 
mesi bán soha nem létezett. Hogj' Temesváron akkor unitaria nyomda 
működött volna, arról Székelj- Sándor mit sem tud, azonban Karádi Pált 
temesvári papnak és alföldi unitárius püspöknek nevezi. 1568 — 1579. 
években, midőn tehát Bethlen Gergely már nem volt a báni lűvatalban. 
(U. 0. 197.1.) 

s) Seivert: Nachrichten von Siebenbürgischen Gelehrten 418. lap. 

=•) Helyesebben Zlakna. 

*) Hibásan Gredistye helyett. 



ÉS SZÖUÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 213 

vezet. Rakovicza ma 5 — 6 házból álló majorság, és a kaszárnya 
mögött terül el. Pótokról még alább lesz szó. 

Ha egyébaráut tekintetbe veszsziik, hogy Kárán lakosai 
a XV. és XVI. században a Mutnok területén fekvő Száldo- 
bos erdő közös használatáért perlekedtek, a minek csak ugy 
van értelme, ha felteszszük, hogy Kárán és Mutnok határai érint- 
keztek, elképzelhetjük Karán sebes régi határának nagyságát. 
A város saját területén kivül egyéb birtokokról is rendelke- 
zett. Zsidóvár még 1552. évben Petrovics kezében volt, ado- 
mányozás jogán. A pozsonyi kamara biztatta a lakókat és tisz- 
teket, hogy váltsák ki magukat Petrovicstól, és álljanak a 
király hűségére, megjegyezvén, hogy e vár »alkalmas fogna 
lenni a sebesi bán székhelyéül.* A bokcsai (bogsáni) várat a 
lugosiak és karánsebesiek együttesen birták, — az ottani arany- 
bányák hasznát ök vették, de a pozsonyi kamara nézete szerint 
ezek a király tulajdonát képezvén, visszaadandók volnának. ^) 
Bogsáu birtokáért Karáusebes városa sok ideig perlekedett, 
kérte tehát visszaadását, valamint Miháldét is, melyre szintén 
igényt tartott. Tikváu falut előbb Petrovics, most Losonczy 
István tartja keze alatt, a város ezt jogtalan eljárásnak nevezi 
és a falut magának követeli. 

A város három részét kell megkülönböztetnünk, úgymint 
a várat, a fallal kerített várost, és a külvárost. A vár kelet- 
kezését a XIII. századba vélem tehetőnek. Minden kétségen 
kivül van azonban a várnak 1325. évben való fennállása. 
Épitési módjáról, és erősségéről nem tudunk semmit, de 
valami nagyon jelentékeny erőd ugy látszik, soha sem volt, 
mert még a későbbi századokban is inkább politikai súlylyal 
birt, mint hadászatival. Petrovics Péter, mint karánsebesi bán 
megerősitteté a várat, és az akkori hadi rendszer szerint tor- 
nyokat építtetett, melyek egyike romjaiban a Maré hegy ol- 
dalán jeleuleg is látható. Petrovics azonban nem lehetett az 
első, ki Karánsebest erősíté, mert a városnak 1503. évből való 
pecsétén a falak kapuja és két torony látható. Neki tulajdo- 
nítják a Karánsebes mellett, helytelenül Ovidtoruyának neve- 
zett magányos torony építését, mely eredetileg a törökök ellen 



') Eakovszky György levele jún. 4-röl a bécsi titk. Itárbau. 



214 A SZÖRÉNYI BÁNSÁ(! 

kém- és védtoronynak használtatott, és, melyhez hasonlót töb- 
bet is emeltetett a karánsebesi és lugosi vidéken. ^) 

Azon időben, midőn Székely Mózes Karánsebest liatal- 
mába kerité. (1603.) a város még igen kicsiny volt, ^) falai ré- 
giek, ezek sem elégségesek egy tehetséges ellenség visszatar- 
tóztatására, megtekintésre sem szépek. 

A vár kétségkiviil sokszor újra építtetett, és gyökeres vál- 
tozásokon ment keresztül. A véghelyek mint Lúgos és Ka- 
ránsebes, Huszt, Szamosujvár, az ország költségén építtettek, 
ingyen munkások adattak, a véghelyek (praesidinmok) védel- 
mezésére a hódoltságbeli egyházi nemesek fordíttattak. ^) Ár- 
kokkal volt körülvéve, és felvonó hiddal ellátva, mert 1581- 
évben a város falai és vár-árka, mint a polgárok birtokait ha- 
tárolók említtetnek és mert egy 1650. évi tanúvallatásban a 
kapufelvonás idejéről van szó. Még 1688. évben két kapuja 
volt a városnak, — az alsó és felső. 

Veterani eleste után, a vár, nehogy a törökök kezébe es- 
sék, közel volt ahhoz, hogy légbe röpittessék ; azonban már a 
karloviczi béke folytán követelték a törökök a vár lerombolá- 
sát, mely mind a mellett 1701. év előtt munkába nem vétetett. 
Ha Temesvár visszafoglalásának idején még olvassuk, hogy a 
császáriak a karánsebesi várban őrködtek, e vár már nem le- 
hetett a régi, hanem a háború szüksége szerint, tán a réginek 
romjaiból rögtönzött ujabb erősség, mely nem sokára szintén 
porba hullott. *) 

A vár nyomait keresvén, ^) azoknak kezdetét a felső oláh 
templom közelében találjuk, és innét éjszak felé a Pótok vidé- 
kéig húzódnak ; a nyomokat a püspök-utcza és némely más 
utczán keresztül lehet követni. Sokszor kerteken át vezetnek, 
másutt házak állnak rajtuk. Némely ház udvarában jó magasra 



') A temesvári »Éi-tesitö«, a délmagyarországi történelmi társaság 
közlönye. II. évfolyam 33. lap Griselini után. 

-) Szamosközi ekkor irja : Est Carausebesum oivitas exigua quin- 
que fere stadiorum ambitu iu orbem quadautenus vergente. III. 9. 1. 

3) Lásd az erdélyi diéták törvénj-eit 1624. jftn. 24. art. 3. — 1625. 
év május, art. 26. — 1631. év art. 17. -- 1632. év art. 14., — I6:í5. év. 
art, 20. 

*) A Szörényi bánság története I. k. 121. 126. 134. 1. 

*) A helysziuéu 1877. szeptember elején. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 215 

a földszineu kiállauak. A régi falak apró maradványait a mos- 
tani lakházak vagy gazdasági épületek falaiba beépítették, az 
alkalmas köveket lépcsökiil, kutak szegélyezésére stb. használ- 
ták fel. Valószínű, hogy a régi vár még régibb római erőd 
helyén áll, mert római köveket és pénzeket találtak itt. ^) Az 
emelkedett hely, melyen a vár állott, szelid lejtöséget képez, 
de azért a környéken uralkodhat. Csak a távolabbi hegyek 
magasabbak sokkal, és igy a mai háborús eszközök mellett a 
régi várdombot megfosztják fontosságától. A várárok nyomai 
még most is felismerhetők a mélyedésekben, melyek részben 
házi kertekül szolgálnak. A Pótok felé eső várfal közelében 
állt a templom, vagy inkább kápolna, mert a fenmaradt alap- 
falazatok és düledékek szerint hosszasága csak 20 lépés lehe- 
tett. E kápolna, ha nem támaszkodott a várfalhoz, minden- 
esetre egyik oldalával oly közel a várfalnál emelkedett, hogy 
a kápolna és a várfal közt csak igen szűk átjárás lehetett. 

Milyen volt a karánsebesi vár a XVII. század végén, 
legjobban megtudjuk Malherbe P. A. császári mérnök jelen- 
téséből. -) E szerint az erőd öt, teraszszerüleg emelkedő basz- 
tionból állt, melyek mellvédéi egy-két év óta fonadékok által 
támogattatnak, sánczmívei pedig már nem a legjobb állapotban 
vannak. A királyi, — orsovai, és főherczegi bástyák két köz- 
fala (courtines) be volt fejezve, a többi három oldalmagasla- 
tuk csak felére emelkedett. Ezen öt középfal és a város kerí- 
tése közt nyílt helyek maradtak a közlekedés fentartására, a 
kirohanási kapu és a ravelins-ek közt, melyek belsejéből a hely 
bármely oldalára semmi kilátás nem volt. A város kerítése oly 
fal volt, mely a várost körülvette a mellvédek eltakarására, 
sánczolatok és banketek nélkül ; de miután a kerítés falajóval 
magasabb volt a bástj^afalaknál, a kerítést megrohanás ellen 
nem lehetett használni, és az legfeljebb a kisebb tüzelés ellen 
védett némileg. A fonadékok és czölöpök füvei és mohval egé- 
szen benőve, a vár lejtőségén kívül léteztek, és nem hogy vé- 
delmül, sőt inkább hágcsóul, és kötelek gyanánt szolgáltak az 
oldalfalak alatti árok átszállására, melyet különben is földdel 



') Ilyen leletről Potuk ozikk alatt teszek említést. 
=) Kelt N.-Szebenben 1695. okt. 19-én és meg van eredetiben a 
bécsi cs. és kir. liadilevéltárbau. 



216 A. SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

lehetett betölteni, és igy a bástyák elfoglalását könnyíteni. Vol- 
tak az ároknak még más hátrányai is. melyek inkább az ellen- 
ségnek kedveztek, ha magát netán elsánczolni akarta : helyen- 
kint 10 — 15 toisenyi térség volt. mely az átellenében levő oldal- 
falak által semmi védelemben nem részesittethetett. Hasonló- 
kép azon körülmény, hogy az árok több helyen csak 4 lábnyi 
mélységgel birt, mintegy meghívás volt a rohamos megtáma- 
dásra. A bástyák tövében levő karók rothadásnak indultak, és 
össze-vissza dűlni kezdtek. Az erdélyi kapu előtti térség az 
ellenségnek kedvezett, hogy egészen a kapuig előnyomulhasson. 
Az itteni elővéd árokkal nem birt, egyes kiszögellések az ellen- 
ségnek támpontot adtak. Hasonlókép az orsovai kapu elővéd- 
jének nem volt árka. oldalfalainak tartalék-mellvédéi még nem 
készültek el teljesen, és a szarvmű jobb szárnyának magaslata 
azok fölött túlemelkedett. A császári, az orsovai és az erdélyi 
bástya bizonyos hegyekről fenyegethetők és alávetésben tart- 
hatók voltak. Az árkok oldalai ki voltak ugyan falazva, és 
azokban a lovasság számára istállók is berendezve, de mind 
ez igen czélszerütlenűl. Egyes niélyutak és viruló fákkal telt sö- 
vényes kertek biztos fegyverlerakó helyül szolgálhattak az 
ellenségnek, még mielőtt a várat láthatta volna. A királyi bás- 
tya nem volt tartható, mihelyest az ellenség a közép falakban 
hagyott nyilasokat elfoglalja. Az egész védelmi rendszer fö- 
lötte könnyűvé tette az ellenségnek a közeledést a várhoz, de 
igen nehézzé tette annak védelmét, kivált erős ostrom esetében, 
mely azonban Karánsebes egész történetében elő nem fordul. 

A karánsebesi törvényszék 1560. évben Karánsebesről, 
mint királyi várról szól (arx regiae maiestatis Sebes) és bizo- 
nyosan fennállása óta királyi vár volt mindig. legalább soha sem 
olvassuk, hogy valaha magán birtok lett volna. II. János alatt 
Bethlen Gergely bán többször keltezi hivatalos leveleit a se- 
besi várból. 

I. Eákóczy György fejedelem 1643. évben Szörény vár- 
megye mágnásait és nemeseit, tekintve a vármegye folytonos 
zaklatásait a törökök által, az 1632. évi diéta határozatának 
alapján azon hűség jutalmazására, melyet Fodor Mihály al-bán, 
Kim Gábor és Floka László alispánok és az összes szörényi 
mágnások és nemesség Karáusebes és Lúgos végvárak vedel- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE, 217 

mében kifejtettek, a közjóra czélzó utazásokat, követségeket a 
törökökhöz és viszont — támogatták, minden hadjárat és hadi- 
szemle alól fölmenti azon feltétel alatt, hogy Karánsebes vá- 
rosát és annak belső várát épitsék, és ezen végvárat védelmez- 
zék, e czélra kellő fegyverzettel és lovakkal legyenek ellátva, 
és ha kell, életüket veszélyeztessék. ^) 

Ha a királyi kincstár üres volt, Magyarország hadvezé- 
rei és főurai sokszor magán vagyonukból fedezték a költséget 
a várak erőditésére. így Hunyadi János és testvére Szörény, 
Orsova, Peth és Miháld védelmére nagy költségeket forditváu, 
Albert király 1439. évben nekik több jószágot elzálogosít. Se- 
bes itt nem említtetik. 

Hasonlókép I. Ulászló király 1443. Csornai Mihálynak 
és Balásnak s társaiknak Rékast és Zegeházát Temes megyé- 
ben elzálogosítja azon 5000 arany forint biztosítására, melyet 
ők Szörény, Görény, Orsova, Pécs, Szvinitza, Sebes és Miháld 
várak védelmére sajátjukból költöttek. 

Ha Mátyás király adómentességet engedélyezett, ennek 
okát bizonyosan nem pénzügyi zavarnak kell tulajdonítani. Ger- 
listyei Jakab jajczai albán részesült azon kedvezményben, 
hogy a király 1487. évben a karánsebesi házát minden adó és 
illeték fizetése alól felmenté. A rákosi országgyűlés nem csak 
Karánsebes újólagos erdőditését kivánta, hanem a hadőrség 
fentartásáról is gondoskodott. így a Lúgos és Karánsebesen 
fekvő 200 huszárnak készpénzben 1250 forintot, sóbau 500 
forintot, továbbá az ottani vajdáknak 200 lovas számára, egyen- 
kint 3 frtot, tehát 600 frtot, posztóban 400 frtot, sóban szintén 
400 forintot rendelt. 

II. Lajos idejében azt találjuk, hogy az udvari huszárok 
azaz a király saját testőrei őrködtek Karánsebesen az ország 
biztosságára. Ismerjük e csapat 1525. évben itt tanyázó tiszt- 
jeit, azon íizetésekkel együtt, melyek azoknak január 25-én 
kiosztattak. Nevezetesen : 

frt dénár. 
Czibak Imre kapitány kapott 700 32 

Csáky László ...» 600 32 



') Liber Eegius XXI. Georgy Eákóczy 45. I. 



218 



A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 



fl-t 


dénár 


300 


16 


100 


72 


100 


8 


100 


58 


100 


58 


100 


58 


100 


86 


100 


58 


100 


13 


100 


63 



Paksy Gáspár . . kajiott 

Lökös Kállay János 

Bessenyey István 

Marjay Lukács . 

Skarycha György 

Abránfy Miklós 

Somlyay Mihály 

Szalay Bernát 

Kemény István 

Bokosnicza János 
Ez a Bokosnicza János egyszermind Karánsebes város 
főbírája volt, és azt a megbizást nyerte, hogy a gyalogságot a 
miháldi várba vezesse : e czélra Xagy Balástól, Czibak Imre 
kapitány emberétől, február 23-án 500 forintot kapott. Ugyan 
őt ez év június második felében Budán találjuk, hol a királ)t 
Peth varr agy szükségéről és veszedelméről értesíté, és Karán- 
sebes város számára is segélyt sürgetett. ^) 

Az udvari huszárok fenn közlött lajstromában nem talál- 
juk Eemethe Antalt és Horváth Tamást, pedig ezek is 300 
ember kapitányai voltak ezen évben, — a miből következtet- 
hetni, hogy másféle csapatnak parancsoltak. 

E huszártisztek még néhányszor említtetnek az év 
folyamában, midőn fizetéseiket húzzák. így Kemény István 
mártius 7-én kap 80 forintot, Marjay Lukács ápril 1-én fize- 
tésként 700 frtot, és ugyanaz nap a kémek fizetésére 100 ara- 
nyat, melynek egyenkinti értéke 2 frt volt. Paksy Gáspár júl. 
1-én kap 50 frtot, pár nap múlva ismét -40 frtot. Somlyay Mi- 
hály az udvarnál járt, hogy a temesvári testőr-huszár ság a 
fizetést felvegye. O az, kivel 1536. és 1543. években, mint ka- 
ránsebesi bánnal megismerkedünk. 

Nem hiányzott tehát költség Karánsebes védelmére, noha 
elég bajosan teremtetett elő. a miut már abból kitetszik, hogy 



') Tartózkodása több uapra terjedett, azért a vái-akozásával járó 
költség födezésére ueki június 21-én 6 frt, június 28-áu pedig újra 20 frt 
fizettetett ki. (Lásd II. Lajos király számadási könj-vét a Nemz. Múzeum- 
ban). A fentnevezett Nagy Balázs is kapott 12 frtot azért, hogy a pénzeket 
Karánsebesre kisérte. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 219 

a pénz felvételére Budára indított követek rendesen több na- 
pig a pénzre várni kényteleníttettek, és hogy a várakozásért az 
udvar a küldötteket külön fizetéssel vigasztalta. 

A király különben 1525. ápril végén Kiskállay Jánost 
a temesi és sebesi részekben levő könnyű fegyverzetű nemes 
udvari huszárok kapitányává nevezte ki. 

Az országnagyok tanácskozásában a király 1526. évben 
kijelentette, hogy Péterváradon Tomory Pál alatt 700 lovas 
őrködik, ugyanannyi Jajcza körül, Ivaránsebesen 400 lovas, és 
300 gyalog, Seguiában 300 lovas, Klysbeu ugyanannyi. ^) Ez 
az ország akkori állapotját tekintve, nem valami megfelelő 
haderőt képviselt. 

A vajdák ugy látszik, valamely csapat kapitányának 
rangjában álltak. Raya Péter sebesi vajda, 1492. évben bizo- 
nyos adományt kap. ^) 

Fráter György váradi püspök, és előtte mások is Karán- 
sebesen bizonyos számú lovasságot szoktak tartani, a kik évi 
zsoldot húztak, melynek magyar neve »argolas« volt. Miksa 
cseh király 1552. május 22-én meghagyta Castaldonak, hogy 
szintannyi lovasságot gyűjtsön, ezt fentartsa és fizetésükre 
nézve a karánsebesiekkel egyezségre lépjen. Miksa azt hiszi, 
hogy e czélra nem kell rögtön pénz, mert a fizetés az év végén 
is történhetik. ^) 

A város 1552. évben Castaldohoz, az erdélyi császári 
hadak parancsnokához fordult, hogy Bokcsa várát (Bogsán) 
visszaadja. — A karánsebesiek e vár elvesztését fájlalták, 
annak birtokáért a temesi főispánnal folytonos viszályban áll- 
tak, ők azt gyarmatosították, és annak jövedelméből a karánsc- 

') Horváth Istváu : Verböczy emlékezete . II, 230. lap. Ez iclö 
táján az Analecta saeculi XVI. (kézirat az egyetemi könyvtárban) szerint 
is Karánsebesen 400 lovas, Szerényben 300 gyalogos volt. 

=) Oklevél a gr. Draskovics család Itárában. 

3) Miksa király levele május 2'2-röl Castaldohoz. Az argalas szót 
említi Ferdinánd király is 1551. okt. 2-án szintén Castaldohoz, meg^je- 
gyezvén, Fráter György kérelmére nagyobb fizetésért : nem találja, hogy 
szokásban lett volna pro salario annuo, seu u t v o c a b u 1 o h u n g a 
r i c o u t a m u r Argalas *simul et pro agnis frumentis vino et alys 
accidentibus plusquam 14 florenos.« (Mindkét levél a bécsi cs. kir. titkos 
levéltárban.) 



220 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

besi várat fentartották. A bokcsai vár tőlük elvétetvén és Oláh 
Illyésnek és Oláh Istvánnak adatván, a karánsebesiek méltán 
kérdezték Castaldótól, hogy ez a két ember mennyivel inkább 
képes ö felségét szolgálni, mint ők mindnyájan. A karánsebe- 
siek, ugy látszik, bizonyos tekintetben, maguk feje után indul- 
tak. Barcsay András legalább egy, 1554. évben Dobó Domokos 
erdélyi alvajdának irt levelében nagyon lelkére köti, ne kivánja 
hogy a karánsebesiek Facsát ostromára kimenjenek, mert nem 
teszik. Fráter György kincstartó is egyszer megparancsolá az 
egész vármegyének, hogy Török Jánossal hadba szálljanak, 
de ök vissza üzenték, hogy sem törvény, sem szokás, hogy » or- 
szág nélkül « (értsd az országos hadak nélkül) Erdélyből ki- 
menjenek, az országgal együtt azonban készek mindenre. A 
kincstartó ugyan nagyon haragudott, de mit sem mivelhetett 
velők. Ha most a karánsebesieket Facsát ellen kirendelnék, ők 
azt mindjárt Petrovicsnak tudtára adnák, ki most Ijugoson 
vagyon, ez megint a temesvári pasának izenné, — következés 
lenne, hogy mihelyest a karánsebesiek kimozdulnak, a törö- 
kök bejönnének rabolni, égetni, az utakat és szorosokat elál- 
lani. Vigyázzanak tehát, és dolgaikat ugy intézzék, hogy sem a 
törököktől, sem a lugosiaktól és karánsebesiektől ne kelljen 
tartani. 

Bethlen Gábor 1626. évben sajátkezüleg azt jegyezte 
föl, hogy Karánsebesen 200 lovas és 200 gyalogos van elhe- 
lyezve. Ugyan akkor Orsován 300 lovas és 300 gyalogos ; Hi- 
báidon 200 lovas és 200 gyalogos, Halmason 100 lovas és 100 
gyalogos. Kárándon 100 lovas és 100 gyalogos, Lúgoson 600 
lovas és 700 gyalogos állt hadőrségben. Lippa egyformán volt 
ellátva Lúgossal. ^) Rákóczy György fejedelem 1636. második 
felében szintén 600 embert küldött Lúgosra és Karánsebesre. ^) 

Midőn Veterani Frigyes tábornok 1693. évben Jósika 
Gábornak Zsidóvárt adományozta, megjegyezte, hogy a vár- 
hoz tartozó faluk csak annak őrségében szolgáljanak, onnan 
kapjanak élelmezést, Lúgoshoz és Karánsebeshez ellenben 
semmi szolgálati viszonyban ne legyenek. Kivánja azonban 



Törökmagyavkori államokmánj'tár I. 471. lap. 
U. 0. II. köt. 459. lap. 



is SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 22 1 

Veterani, hogy Jósika Gábor vagy bárki legyen Zsidóvár bir- 
tokosa,Lugos és Karánsebes parancsnokaival jó egyetértésben 
legyen és a levelek pontos szétküldéséről felelősége alatt gon- 
doskodjék. ^) Karánsebes 1688. visszavétetvén, a törökök által, 
az innét a bécsi udvarhoz küldött követeiknek az az utasítás 
adatott, hogy ha a hadorség huzamosb ideig maradna Karán - 
sebesben, a bujdosás miatt megfogyatkozott régi lakók a be- 
szállásolástól megkiméltessenek, a nemesi szabadság meg ne 
sértessék. Yolt azonban az utasításadóknak annyi belátásuk 
mindjárt hozzá tenni, hogy csak bizonyos személyek házai vé-- 
tessenek ki e teher alól »teljes lehetetlenségnek Ítélvén minden 
házaknak eximáltatását, mivel a praesidiumnak (hadorség) 
helye nem lenne, az mely absurdum volna. « 

A XVIII. századbeli utolsó török háború ideje előtt a 
város egy része a mostani Mahala nevű vidéken terült el, 
keletre a Sebes patakon túl, és akkor B u z s u 1 o n y-nak ne- 
veztetett. Mások ugy vélik, hogy avar mögött terült el aDjalu 
Crucsi irányában, a hol a magas hegyek is a várost fedték. 

Karánsebes nem tartozott ugyan az ország nagyobb vá- 
rosai közé ; de miután a bánok székhelye volt, — kevés esetet 
kivéve, midőn Lúgos vagy Orsova elkapta ezen dicsőséget, — 
midőn Szörény vármegye és a karánsebesi oláh kerület, vala- 
mint a város, a harminczad stb. működése itt központosult, és 
annyi nemes család választá lakhelyéül, szükségkép bizonyos 
jólétnek kellett kifejlődni. De e jólétet alapjában megingat- 
ták a Basta részén levő ráczok dúlásai, utolsó nyomát pedig 
eltörlé azon 30 éves korszak, melyben a város Barcsay Ákos 
megadása után, és folytán a török járom alatt nyögött. 

Ma a város területe 7986 hold 1388 öl, mi valószinüleg 
kevesebb, mint a régi korban. A statisztikai hivatal szerint 634 
házban van 3512 lakója, és ez a szám aligha megüti azt a szá- 
mot, mely a XVI. századbeli Karánsebest, fogalmaink szerint 
megilleti. 

A város régi topographiájához nem igen "sok adat áll 
rendelkezésünkre. 

Az oklevelekben is említett Barát-utcza az lehetett, mely a 



1) M. Tört. Tár XIX. 220. 221. 1. 



222 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

várból a várou kivül fekvő r. kath. templomhoz vitt. A város 
fejlődésének iránya változván, e templom most a város közepé- 
ben áll, de a templom maga nem régi, hanem egy másiknak 
helyén áll, mely ugy látszik valami nagy catastropha alkalmá- 
val összedőlt, mert sok emberi vázon kivül ékszert, és holmit 
találtak, de semmit, mi temetőre mutatna. A mostani templom 
falaiba sok római felirásos kö van beépítve, és az úgynevezett 
Stabsgasseban fekszik. A hozzá épült kolostorban hajdan a 
jezsuiták laktak, kiknek utódjai a capistranói ferenczrendü szer- 
zetesek lettek. E szerzeteseknek Rimnik-Vojcsában az Aluta 
mellett nagy rendházuk van, mely alá a karánsebesi ferencziek 
tartoztak. ^) 

A mai oláh templom a régi vár falai közt állt. A karán- 
sebesi püspök eredeti földszinti lakháza most iskolává alakít- 
tatott át, azóta a püspök a Stabsgasseban egy nagyobb épület- 
ben székel. 

(Adó.) Az erdélyi fejedelmek nagyban gyakorolták azt 
a szokást, hogy midőn már nem volt miből adományozni jó- 
szágokat, híveiknek egyes házakat adományoztak, (mint ez pél- 
dául Lippa és Lúgos városában történt) és azokat adómente- 
sítették. Utóbb még annyi sem telt, hanem a fejedelem a bir- 
tokos nemesnek valamely városban birt házát adómentessé 
tette, kegyelme jeléül. így Báthory Zsigmond 1590. Thivadar 
Miklós, László, Péter és János Karánsebes várfalain belől 
birt nemesi curiáját és házát tökéletesen kiveszi az adóköte- 
lezettség alól, szőleit pedig a karánsebesi promontoriumban a 
kilenczed és tized fizetése alól felmenti. Hasonlókép Rákóczy 
Zsigmond 1607. július 19-én Palavina Miklósnak, Karánse- 
besben a piacz-utczában fekvő házát minden adó alól kiveszi. 
Palavina háza feküdt Jósika Farkas, és Bazaraba Anna 
háza közt. 

Divatoztak a karánsebesi kerületben a királyi, és király- 
néi adó, a vám (tributum) — mind ezek alól még Zsigmond 
király fölmentette a tartomány lakosait, hogy érdemüket a 



') Föltehető, hogy a karánsebesi ferencziekre vonatkozó adatok a 
rimniki kolostorban Oláhoi'szágban találhatók ; de ezeket megszerezni a 
keleti háború iszonj'ai közt lehetetlen volt. 



Í:S SZÖRÉNY VÁRMEGVE TÖRTÉNETE, 223 

törökök elleni harczokbaii, jutalmazza, és az azok által szenve- 
dett sok kárukért káruieutesítse. Eme kiváltságot, — mint 
már a város köztörténetében el volt mondva, — II, Ulászló 
király megerösité 1494, tetszésének tartamára. Meddig tartott 
ez adómentesség, pontosan nem tudjuk ; ^) azonban nehezen 
élte tul a mohácsi csata idejét. II. János király 15fi2, évben 
tudósítja Szörény vármegye és a karánsebesi kerület nemessé- 
gét, várnagyait és biráit, miszerint nz országgyűlés Magyaror- 
szágon 1 frtot, Erdélyben 99 dénárt vetett ki adóul. Ennek 
folytán II, János a megyétől és kerülettől egy forintnyi adót 
kíván, és azt a karánsebesi castellanusoknak kiszolgáltatni 
rendeli. 

Ha valamely jobbágy más birtokba költözött át, régi 
urának terragiumot kellett fizetni. 

Végre a kenézek adója, mely részint készpénzben, részint 
termesztmény ékben állott, és nemcsak a királyt, de a bánokat 
is illethette. Csornai Mihály és Dancs Péter szörényi bánok 
1454, évben a Macskásiakkal perbe keveredtek, azt tartván, 
hogy azok kenézi adóként Alsó -Macskás és Alsó-Tövis nevű 
falvaik után többet tartoznának nekik fizetni. Macskási Jakab 
maga és testvérei László és Demeter nevében a törvényszéknél 
megfelelt, és azt adta elő, hogy ők Zsigmond király kiváltsága 
értelmében mindig megfizették tartozásaikat, és azt tenni 
azután is készek. A Macskásiak az előtt nagyobb adóra voltak 
kötelezve nevezett két falujok után, — azonban midőn Zsig- 
mond király Galambócz várát ostromolta, Macskási Román és 
Mihály annak megvívásában nem csak hősiesen viselték ma- 
gukat, hanem az ostromban életüket is elveszitek, Zsigmond 
király azért ezen feláldozás jutalmára a Macskásiakat a két 
fennebbi birtok után minden kenézi adózástól felmenté, kivé- 
vén, hogy évenkint pünnkösd ünnepe körül egy hízott borjut 
és három ártányt (tán csak kandisznót) Karácson táján három 
csirkét és egy pecsenyét, végre, márczius 27-ke körül (circa 
festum resurrectionis domini) 12 tojást és három csirkét^) a 

' A vámmentesség még II. Ijajos alatt 1520. évben fennállott. 
2) Az eredetiben cerculus és circulns. Azt biszeni, bogy ez a csirke 
szó latinizálása. 



224 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

bánoknak adjanak. A sebesi kerület nemessége a dolgok állá- 
sát megvizsgálván, és a Macskásiak állításainak valósága ki- 
tűnvén, a bánok megnyugodtak, és a Macskásiaknak márczius 
15-én a felmentvényt kiadták. ») 

Van nyoma, hogy a castellanusoknak is járt bizonyos 
adó, és pedig a kenézektől. így Losonczy István Szörényi bán 
1387. évben a miháldi kerületben fekvő Patak nevű falut oly 
föltétel alatt adományozza Péter miháldi kenéznek, hogy ez 
minden Szent Mihály napján telkenkiut 3 garast, minden 
Szentgyörgy napján pedig az ötvenedik részt tartozzék a mi- 
háldi castellanusoknak fizetni, mikép ez szokásban van a többi 
szabad falvak részéről. 

A városnak jövedelmei állottak a Szentgyörgy, és a 
Szent-Mihály adójából, a sokadalmak, és a város falvai 
által fizetett adóból és egyéb hasznokból. E jövedelmeket a 
városi főbiró kezelte, ki azokról minden évben számot adott a 
városi tanács által kiküldött bizottságnak. így történt ez 
1594. évben, midőn Fiáth Lajost, ki ez évben főbiró volt, már- 
czius 6-án vasárnapon, megszámoltatták. A személyes érdekelt- 
ségből származható részrehajlóság eltávolítására, mint ez min- 
dig történni szokott, a tanács ez úttal is, a főbírót helyettesíté 
és pedig Tót Miklós által ; a tanács akaratjából választott 
számvevő tanácsbeli személyek pedig voltak : Jósika János, 
Peyka László, Tót Gáspár, Kasztrucz ]\[iklós, Gerlístyeí Já- 
nos, Moses Miklós, Fodor Ferencz, Peyka Mihály, Peyka Mik- 
lós, Thoma László, Petraczy János, Gyuraka János, Mikla 
György, Oláh László, Jósika Ferencz, Pavílka Ferencz, Mi- 
hul János, Berla Radul, Lumota Gergely, Chorchok Radul és 
Lumota Péter. Ezek ugy találták, és azt bizonyiták, hogy 
Fiáth Lajos »az ő bíróságának tiszte szerint s régi mód és 
szokás szerint a Szent-György adójáról, és annak egész költsé- 
géről, és azután rendeltetett félköltségről; továbbá a Szent- 
Mihály adójáról, és a mellé rendeltetett költségekről, és a 
Szent-Mihály egész költségérül, nevezetesen a városnak minden 
szokott jövedelméről, mind adóról, s mind költségről, soka- 
dalmakról, és a város faluinak proventusiról, akármi néven 



>)Az eredeti levelek a Macskási család Itárában. 



És SZÖRlíNY VÁKMEGYE TÖRTfeNKTK. 225 

neveztessenek, és minden hasznairól, melyek az ő kczi'lipz admi- 
nistráltattak ezen mai napig, mi előttünk a tanácsnak rs város- 
nak elegendő számot adott. « Ennél fogva FJátli Lajosnak a 
felmentvény kiadatott. 

Miután Fiáth Lajos 1594. márcz. 6-án az 1594. évi Szent- 
György és Szent-Mihály napján várható jövedelmekről még 
nem adhatott számadást, a tárgyalt számadás csak az 1593. évre 
vonatkozhatüc, a mely évben azonban nem ő, hanem Jósika 
János, utóbb az eddigi első eskiitt biró, Oláh László volt a 
város főbirája. így azt kell következtetni, hogy Fiáth Lajos ez 
alkalommal azon jövedelmekről számolt, melyeket hivatalbeli 
elődjeitől átvett. Petrovics Péter temesi főispánságának ide- 
jében, Lúgos és Karánsebes tőle függtek, és mindegyik város 
évenkint ezer aranyat fizetett, és azoukivül a hadsereg élelme- 
zésére nagy gabonamennyiséggel hozzájárult ; a mely dolog 
Bél Mátyást méltán nagy bámulatra ragadta, és a város vi- 
rágzó állapotjáról igen kedvező fogalmat adott. 

Midőn a törökök részéről 1552. évben vész fenyegette a 
temesi tartományt, és már Temesvár hatalmukba esett, a lu- 
gosi és karáusebesi kerület, a maga biztosságának érdekéből 
arra kötelezte magát, hogy az erdélyi adóban foglalt járulékán 
kivül, még külön 2000 aranyat fizessen évenkint a portának, 
és ezt az csakugyan fizette Báthory Zsigmond idejéig, de 
már 1588. évben a törökök fizetés tekintetében röviditésüket 
panaszolták. Méhemet Zegith temesvári kincstárnok Juzuf 
Aghat, egyik emberét egyenesen a fejedelemhez küldötte Gyula- 
fehérvárra, hogy Lúgos és Sebős adóját szorgalmazza, mely már 
több esztendeje elmaradt. Megírta egyszersmind Zegith Méhe- 
met, hogy a portáról Zmaid Beg, és Musztafa Beg császári 
kapudsiák hozzá Tömüsvárra jöttek, hogy a Jei'usalemhez való 
jószágokat meglássák. Azt találták, hogy az Erdélyben fekvő 
Lúgos és S e b e s várát még zultán Mohmet idejébei' ') Alil)og, 
Mihály fia birta, ki lelke üdveért annalc jövedelmeit Jerusa- 
lemnok engedte át. így történt, hogy e várak évenkint .^000 
aranyat fizettek be a jerusalemi Kincstárba. A kihall- 



') Ezt nem értjük. A mohácsi csata óta, l'iSS. úvi^ a törtMiet csa 
:'i znltánt ismer : TI. Sulim. m, ír. Szóim és III. Mdr.nl znltáiiokat. Tán 
iVhilunet /coilli nem volt clég-gé jMnitos saját liaz;íja. tiirtéiietéljoii. 

A SZÖRÉNYI HÁNSÁa lOS SZÖIlKNY VÁHM. TÖIITKNIVI E. 15 



226 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

gatott vén törökök és magyarok Tömösvárott szintén azt vál- 
lak, hogy Alibeg e két várnak hasznát minden esztendőben 
Jerusalemnek engedte át. Erre nézve a temesvári tárházban a 
zultánok parancsolatjait olvasta, valamint azt, hogy 32 évvel 
az előtt (tehát 1554. évben) a lugosi és sebesi biró 3000 arany 
számban pénzt hoztanak be, két pénzt egy oszporára számit- 
ván. Akkor pedig öt pénzt tett két oszporát, és minthogy igy 
ennek az összegnek 60000 o?zpora hiánya volt, a pénzt csak 
két oszporábau vették föl, a pasának és kincstárnoknak meg- 
hagyatott, hogy a mi hátra van, azt vegyék meg a két váron. 

Minthogy e fizetés mindeddig megtörtént, és csak né- 
hány esztendeje maradt el, kérdi Mehmet Zegit a fejedelem- 
től mit gondol ? és mi annak az oka, hogy nem fizet ? emlékez- 
teti egyszersmind a zultán iránti barátságára. 

Azonban az inkább esdeklő, mint intő szónak nem volt 
foganatja. A fejedelem Gávay Miklóst a temesvári pasa pa- 
naszára oda utasította, adja neki értésére, hogy a feje- 
delem Sebest és Lúgost Erdély ly el együtt birja, a hová az 
előbbi zultánok e két várat is csatolták. A fejedelem Erdélyből 
az adót az athname értelmében fizeti, többre nem köteles, 
utóbb Báthory Zsigmond győzelmei a törökökön e kérdést el- 
temették. Ez adó azonban újra feléledt, midőn Karánsebes 
1658. évben a törökök hatalmába esett. 

Az enyedi országgyűlés 1586. évben azt rendelte, hogy 
miután Béldy János három székből az adóról be nem számolt, 
jövendő Szent-János születése napjára jöjőn ki Gerendre, és a 
hátralékot azonnal szolgáltassa ki Gerendi János kezéhez. 
Azonképeu Dragna György is és Simon János karánsebesi 
ispánok tartozzanak a fenn megirt napra Gerendre menni, 
számot adui, és a hátralékot Gerendi Jánosnak átadni ; lia 
pedig reá nem jönnének, és számvetve be nem szolgáltatnák, 
két száz forinttal lakoltassauak. A székelység között a vár- 
hegyi kapitány vehessen igazat, a karánsebesieken pedig a bán, 
A kivetett adó akkor tett tiz-tiz pénzt. ^) 

Az erdélyi oi'szággyülés Gy. Fehérváron 1594. adót vet- 
vén ki az (n'szág Likóira, a karánscbesiek és higo^iak, mert a 



Erd. Orsz. gy. Emlékek III. 223. lap. 



KS SZÖRÉNY VÁUMEGYE TÖRTÉNETE. 227 

törökök szomszédsága miatt sok panaszuk van, azon enyhébb 
bcánásban részesültek, bogy minden házas ember tiz-tiz pénzt 
fizessen. *) 

Bethlen Gábor erős, és öntudatos kormányának kezde- 
tén ugy látszik, hogy e vidék felüdült, ós némileg jobb álla- 
potra vergődött. Ha a Báthoryak és Basta idején sok erdélyi 
ide menekedett, a mozgalom most ellenkező irányt vett, — 
csak hogy a törökök, midőn Erdély felé szöktek, azt nem kész- 
tetve tették, hanem jobb anyagi helyzet utáni vágyból Juszup 
temesvári pasa 1621. évben több izben felkérte Bethlen Ist- 
ván erdélyi gubernátort, ne tűrje, hogy a lugasiak és karán- 
sebesiek magukhoz fogadják a török szegény szökevényeket, 
ne oltalmazzák, ne adjanak nekik élést, barmot, ajándékot. 
Karánsebes és Lúgos jó fü vidékén levő falvak rakva van- 
nak az ő hatalmassága (a zultán) jobbágyival, — panaszolja 
a pasa — és a török kincstartartó, kitől számot kérnek az 
adóról, kétségbe esik, mert több ezer ház jobbágynál van Tö- 
mösvár és Versecz vidékéről Erdélyben, és ezért mindeu esz- 
tendőben busz ezer forint kára vau a zultáunak. ^) Juszup azt 
állítá, hogy a végbeli gondviselők (értsd a karáusebesi báu és 
várparancsnokok) maguk hasznáért nem akadályozzák a török 
jobbágyság oda tolongását és befogadását. 

Az erdélyi rendek, kik Barcsai Ákos összehívása folytán 
1660. július 5-én Segesvárott gyülekeztek, leirhatlan nyomor 
közt ültek össze, hogy a porta adóbeli kielégítéséről tanakod- 
janak. Az ez alkalommal hozott határozmányok 25-ik czikke 
igy szól: »Az Lugossi és Karáusebessi nemesség, az kik az 
hazában vannak és az házas katonák adjanak annyit, mint egy 
ház hellyi nemesek.* Ha jól értjük, itt az Erdélybe kivándo- 
rolt lugosi és karáusebesi nemeseket kell érteni, kik midőn 
Barcsai az ő bánságát a törököknek átadta, az utóbbiak uralma 
alól kihúzták magukat. IMennyi adó volt c czikk értelmé- 
ben rájuk róva, kiviláglik e határozmányok első czikkéböl, 
mely azt mondja, hogy az egy házhelyi nemesség és özvegy 
asszonyok harmadfél tallért, vagy fojenkiiit öt-öt forintot ad- 



') Erd. Orsz. Emlékok III. 4:V2. lap. 

') Mikó : Erdélyi Töitónelmi Adatok III. köt. 347 — 349. lap. 

15* 



228 A SZÖRÉNYI BÁNSÁfí 

jauak. ^) Kevés héttel utóbb, augusztus 27-én Nagyvárad a to- 
roki »k kezébe esett, az átadás föl tóteleinek nyolczadik pontjá- 
ban szintén kéretett, hogy mivel az erdélyi birodalomnak majd 
nagyobb része Váraddal, Jenővel, Lúgossal, Karánsebessel az 
országtól elszakasztatott, s az ország is elpusztult, törekedjék 
Szinan pasa, hogy az adó leszállítás sék. ^) 

Azon, az ország érdekeii'e mindenesetre káros gyakor- 
latot, melyet kivált Báthory Zsigmond hozott nagyobb divatba, 
hogy t. i. az érdemek jutalmazására az adómentességet is fel- 
vette, I. Rákóczy György alatt ismét felelevenedni látjuk. Ne- 
vezett fejedelem 1633. évben Fiáth Zsigmond harminczados, 
Fiáth Miklós és János, valamint Kricsovai János házait, szol- 
leit, és földjeit Karánsebesben, nemkülönben Szörény megyé- 
ben bárhol fekvő birtokait minden rendes és rendkivüli adó, 
vám-illeték, tized és kilenczed fizetése alól, a kamarai nye- 
reség, a megszállás terhe, a jobbágyi és polgári szolgálmányok 
alól örök időkre felmenti, és e kedvezményt az örökösökre is 
kiterjeszti. Az ilyen kedvezményekben később természetesen a 
közélet exigentiája nagy módosítást szokott elkövetni. 

A török korszak idejéből egy adókivetés esete ismere- 
tes. A konstantinápolyi kincstár által csak általában a hely- 
tartóságokra vettetett ki az adó, a részletek a pasák és más 
tisztekre bízattak. A karánsebesi-lugosi törvényszék által be- 
hajtandó adónak beszedésével 1673. évben Arszlau aga volt 
megbízva, ki ez okból pecsétes magas rendeletet hozott, mely 
a nagyok és jobbágyok jelenlétében felnyíttatván, elolvastatott, 
így megtudván a kerületre eső adó mennyiségét, a helységek 
lakosai közt tehetségükhöz képest az adó felosztatott, s az 
adójegy a fennevezett biztos által Ozmán aga törvényes igaz- 
gatónak és a nevezett lakosok kormányzójának kiadatott. ^) 
Ez alkalommal Karáusebestöl kívántatott, hogy minden ház- 
tól 24 aszpert fizessen, a miben csak az feltűnő, hogy ugyan 
akkor Verendin falu 14, Petrosnicza 14, Tcrregova 24, Do- 



M. Történelmi Tár. VII. 142. lap. 
-) M. Tüvt. Tár. XVII. l:U. lap. 

") Délejtü, IS.")!*, évi folyam 41. sz. Szerke.szté Testy Frigyes. 
Innét a temesvári Tüx-ténelmi és Régészeti knzlüny 1S77. év 60. lap. 



KS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 229 

masnia 30 aszpcrt fizetett házaukiut. Egy sós szekértől, mely 
a Vaskapuu átjött, bárom forintot kellett fizetni. Ez az Ozmau 
aga különben valóban bőséges értelmet adott a megadóztatás 
szükségének. 

A német kincstári kormányzás idejében az 1757. év né- 
mileg normális állapotot jelez. Ez évben a karánsebesi kerület 
•40,562 frt 12 krajczárt fizetett rendes badi adóban; kincstári 
avagy földesúri adóban pedig 12,997 frt 41^/4 krt. 

(Iskolák.) Az oktatási ügyről keveset tudunk, de annyi 
bizonyos, bogy a XVI. században Karáusebesen pápista 
iskola állott fenn. Legelőször 1566. évben történik reá bivat- 
kozás, a midőn II. János király a »pápások iskolájának puszta 
belyét,« mely Varga János és Zagorian György házaival ha- 
táros, Fiáth Lajosnak adományozza, és abba való beigtatását 
elrendeli, mely beigtatásnak azonban maga a városi tanács 
ellentmondott. Akkor is, midőn Simon László özvegye Me- 
riuka, 1579. évben egy háztelket adott el Fiáth Lajos alis- 
pánnak, a városi hatóság azt mondja a háztelekről, hogy azzal 
keletre az iskola telke határos volt. 

Említettem már fenn, hogy valamint Lúgoson, ugy Ka- 
ránsebesen is Barcsai Ákos bán idejében magyar református 
iskola létezett. Az ezekről szóló kevés adatból is következ- 
tethetni azt, hogy ez iskolában az oktatás buzgalommal 
folyt, és hogy ezekben a magyar és oláh nép egymáshoz való 
közelebb hozatala előmozdíttatott. *) 

A határvidéki szervezet idejében volt itt egy három 
osztályú ezredi iskola, egy cs. kir. elemi főiskola 4 osztálylyal, 
egy 2 osztályú leányiskola, egy oláh tanítóképezde és egy 
oláh községi iskola. 

A városban székelt a határőrvidéki »oláh nemzeti isko- 
lák « igazgatósága is. 

A katonai rendszer idején mindez iskolák a germani- 
satió nagy tényezői voltak, és valóban bámulandó volt azon 
elterjedés, melyet a német nyelv ez utón nyert. Biztos olvasás, 
szép és némileg feszes jellemű irás még a közlegényeknél is 
gyakori dolog vala, és az e téren való jártasság az előniene- 

') L.i.d ii jelen köt. '21U— .'1 1. lapját. 



230 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

tel elutasíthatlan föltétele volt. Soha sem lehetett hallani, 
hogy a határörvidéki lakosság a germanisatió ily emelkedése 
ellen felszólalt vagy éppen ellenállt volna. 

Az 1872. évi november elsején kelt kir. rendelet, mely 
a határvidéki szervezetet megszünteti, a Fehértemplomban és 
Karánsebesen fennállott katonai iskolákat is megszünteté ; 
annak tanítványai, képzettségük szerint, vagy a temesvári 
hadapródi iskolába, vagy a legközelebbi gyalogsági ezred 
előkészítő iskolájába beosztattak. 

Karánsebesen jelenleg főiskola létezik, melynek mathe- 
matikus tanintézete is van, és mely a volt határőrezred pénz- 
tárából fizettetik. ^) 

(Közerkölesiség.) A közerkölcsiség megítélésére nem 
birunk ugyan elég adatokat, de az a kevés, a mit birunk, 
megérdemli a följegyzést. 

Plesko János, perlekedés közben Tinkovay Jánost, Kárán 
városának egyik assessorát pártosnak (azaz részrehajlónak) 
nevezé, »tisztessége ellen practikálván.« Mire Tinkovay János 
térdre állván, fejére bizonyságot kívánt. A törvényszék 15 na- 
pot adott a bizonyításra, melyet Plesko János nem teljesít- 
hetvén, de mégis a bánhoz íölebbezvén, száz forintban elma- 
rasztaltatott. Ennek két része a bánt, egyharmada Tinkovay 
Jánost illette. 

A családi és magán élet több érdekes vonásaira talá- 
lunk. Mikép ma is kisebb városainkban dívik e kedélyes szo- 
kás. Karánsebes nemes lakói a XVII. században egymáshoz 
ebédre ellátogattak, este házaik előtt el-elüldögéltek, magán- 
ügyeik fölött gondolatjaikat kicserélvén, és nem ritkán volt 
eset, hogy birói meghívó vagy idézés az illetőknek itt nyújta- 
tott kézbe, sőt törvényes nyilatkozatuk itt vétetett át hivatalos 
személyek által, midőn fesztelen beszélgetés közben félpihe- 
nésnek adták magukat. 

Eme csendélet azonban gyakran rikító hangok által 



') A tanügy megállapításának módjáról a múlt században figye- 
lemre méltó közlemények olvashatók Böbm Lénái'tnál : Délmagyavor- 
szag külön történelme II. köt. 114—116. lap, és 124 — 128. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 231 

zavartatott meg. így akkor, midöu a Karánsebeseu nagy 
tekintélyben álló Fiútli Zsigmond, 1641. évben a brebuli jó- 
szág Paligrad részeért folyt pör miatt, Tivadar Gergely által 
agyonlövetett, — maga a brebuli területen, 50 ölnyire a Po- 
gonis partjától. 

Fiáth Zsigmond gyermekei Tivadar Gergelyt pörbe 
vonták, — de ez mind a mellett bántatlanul lakott Karánse- 
besen, sőt még a pör folyama alatt oly kevéssé mérsékelte 
indulatját, bogy áldozatjának családját folytonosan zaklatta, 
az ellen batalmaskodott, annak jobbágyait elfogta, verte és 
fenyegette, marbáikat öldöste. Ez állapot még 1643. évben, 
két évig a gyilkosság után tartott, ugy bogy Rákóczy György 
a dühöngőt a vármegye által megintette, és a Fiátb családot 
a pör eldöutéséig a batóság védelme alá belyezte. 

Csak futólagosan legyen érintve, bogy 1648. Tivadar 
Gergely már nem gyilkosságának mentségére folytatta a port 
Fiátb Zsigmond gyermekei ellen, banem mint fölperes, bogy 
a brebuli Peligrad jószágrészt elnyerje. Végre 1650. évben 
mondta ki a törvény Tivadar Gergelyre a végrebaj tást. Midőn 
azt vele közölték, a kemény lelkületű öreg ember azt feleié : 
majd meglátja, mit tevő leend. Halála után, a még mindig 
dulougó port Fiátb Zsigmond és Tivadar Gergely gyermekei 
1654. évben egyezkedés által szüntették meg. 

Gámán György emlékét azon tette bomályosítja, bogy 
1650. évben Macskási Miklós négy kalangya szénáját felgyúj- 
totta és részegen fel s alá futkosott az utczákon. A dolog nem 
kis feltűnést okozott és a vármegye több tanút ballgatott 
ki a bán egyenes megbagyásából. 

Midőn Barcsay Ákos a fejedelmi puszta czímért és fény- 
ért a törököknek Lúgost és Karánsebest kezükre játszotta, a 
szöi'ényi nemesség Huuyad és Febér megyékbe kivándorolt, bol 
egyes családok már azelőtt némi birtokot szereztek. Gyula- 
Febérvárott karánsebesi Macskási Gábor egy viseltes, ezüst 
gombos skarlát mentében lépett fel, mely Vajda Mibálynak 
megtetszett és Macskásival érte 12 forintban megalkudott. 
De pénze nem lévén Vajdának, egy Karánsebcsből kibujdo- 
sott Nyika nevű czigány jobbágyát fiastól zálogosította cl 
Macskásinak 12 forint erejéig. Erről a két alkudozó nemes 



y:]2 A szí'mfcNYi i'.Ansáíj 

1671. évben Írásbeli kötvényt állított ki, inelybeu ki volt 
mouclva, bogy ha a czigáiiy elszökne is, vagy lakását változ- 
tatná, Macskási őt mindenütt szabadon elfogathatja, mint 
jobbágyát. 

A közbiztosság Mátyás király idejében nem állhatuti 
rósz lábon a Szörénységben, a mit onnan lehet következtetni, 
hogy az 1478. évi VII. törv. czikk a judicia generalia meg- 
tartását Arad, Temes, Csanád, Zaránd stb. megyékben szük- 
ségesnek tartja ugyan, de nem Szörény megyében. Később 
ez persze megváltozott. 

Az ország e részének egyik csapása utóbb épen a rablók 
nagy száma és féktelensége volt. E társadalmi métely elejét 
Basta koráig, sőt még előbbre lehet nyomozni, és a temesi 
török birtok, valamint a lugoskaránsebesi bánság lakossága 
közt soká feuforgott határ- és birtokviszály, a folytonos cse- 
tepaték táplálták ez elvadulást. Nincs gyakoribb átmenet, 
mint a kisebb, de mindig hadakozási jellemű portyázásokból, 
a magánérdekből és tilos vágyakból fakadó rabló kalandozá- 
sokra, a melyekre való átmenetet, és lesülyedést az illetők 
sokszor tán észre nem vették, és nem szándékolták. A temes- 
vári pasa és az erdélyi fejedelem a XVI. század végén vajmi 
sokszor tettek egymásnak szemrehányást, hogy rablók csap- 
tak át a másik fél területére és kárt tettek. Felszólamlások 
történtek a kár megtérítésére, de sokszor azon kérdés lett 
vitás, vájjon rablók voltak-e a kártevők, vagy féktelen katonák. 

A közállapotoknak ez egyik fő árnyoldala soká foglalkoz- 
tatá az ország kormányát, és míg Jenő berezeg és had- 
társai egyfelől a törököt verték és űzték, a hadsereg egy má- 
sik része a rablóbandákra tartott hajtóvadászatot, és azok 
kiirtására és az orgazdák megfenyitésére az egész tartomá- 
nyon vasvesszővel kellett keresztül vonulni. 

Nem ritkán a rablók a törökök nevével fedték gazságai- 
kat. Török álöltöuyben, török csapatok czíme alatt csaptak 
rá a békésebb lakosokra, foglyokat és értékes vagyont czipel- 
vén a sűrű erdőségek magányába. A rablók társai, sőt főnö- 
kei nem ritkán oláh pa])ok voltak, kik lelkészi hivatalukat 
abl);in nem liagvván. ma mint az erdők lovagjai, holnap mint 



É8 SZÖKÍONY VÁKMhiGYlí TÖllTliNETE. 233 

a keresztény igazság terjesztői és magyarázói, avagy mint 
1 lépők tatok szerepeltek. ^) 

Az 1738. évi hadjárat alkalmával, midőn a császári 
hadsereg a törökök ellen működött, Ferencz nagyherczeg, a 
sereg fővezére Szlatiua közeléheu vadászattal szórakozni akar- 
váu, a síírttségbcu eltévedtek, és egyszerre egy fegyveres csa- 
pattal álltak szemben. Ezek törökökké átöltöztetett oláhok 
voltak, hogy könnyebhcn űzhessék rablási mesterségüket. A 
banda főnöke a nagyherczeg lábaihoz borult, bűnbocsánatot 
kért és ajánlkozott, hogy a uagylierczeget és kíséretét a jó 
útra elvezérli. A nagyherczeg bátor elhatározással a harám- 
basára bizta magát, ki őt szerencsésen az osztrák sereghez 
kalauzolta. Ez az ember Vancsa Péter volt, kit a nagyherczeg 
megjutalmazott, neki megkegyelmezett, és rendes évi fizetés 
mellett a plajásolc főnökévé nevezett ki, a kik a haramiákat 
üldözik. 

Az ilyen emberek személye körül egész legenda képző- 
dött, és majdnem hihetetlennek kell tartani azt, hogy a kalan- 
dos eset Yancsával mennyire nem emelé az utóbbit mintegy 
monda hősévé. 

Meg kell vallani, hogy a haramiák ellen követett igaz- 
ságszolgáltatás még sokkal régibb korszaknak vadságát hor- 
dozta magán. A rablók maguk részéről szintoly visszatorlá- 
sokkal boszulták meg magukat. (Lásd erről a Szlatina 
czikket.) 

Lentulus tábornok 1739. évben oly portyázást intézett 
a rablók ellen, mely valóban hadászati jellemet viselt, ^) de 
ez hatott is. 

Nagyobb bajt okoztak a haramiák ismét 178-1. év vége 
felé, a midőn is Erdélyben és a szomszéd Szörény megyében 
számos oláhok rablásra, gyujtogatásra adván magukat, szerte 
i-zéjjel iszonyt és félelmet terjesztettek, mig a császár Janko- 
vics Antal grófot és Papilla tábornokot teljhatalommal e vi- 



') Hogy az oláh papuk nem ritkán gyilkolás, viiblás, orgiiztluság 
ós eyyéb czcgéres bűnükbe estok, mutatják az Apprubatu Constitutio ello- 
nök hozott rendelete, nevezetesen a Pars V. edictum Ö9. és 52. 

2) Lásd I. köt. U9 — )5J. 1. 



234 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

dékre nem küldé. Sokan ugyau hazatértek a fegyveres csapa- 
tok közeledtére, legtöbben azonban az erdőkbe szöktek, és 
Hoi-ja és Kloska mellé állván, azokat a nemesség kiirtásában 
segítették. 

A haramiaság mellett, mint fő bűn szerepelt a marha- 
lopás, de ezt az akkori viszonyok kiválólag könnyítették, mert 
istállók, színek, pajták nem létezvén, mindennemű marha-állat 
télen-nyáron szabad ég alatt tartatott. 

(Lakosság, nemzetiség, birtokviszonyok.) Karánsebes la- 
kosságát nagyrészben a szörénymegyei nemesség képezte, a 
melynek tagjai itt sok házat birtak, a miből kétségtelen, 
hogy annyi jó módú ember költekezvén e helyen, a város 
— ha csak a háború furiái nem sanyargatták, — bizonyos jó- 
létnek örvendett. Nem kevesbbé szabad következtetni, hogy 
a városban a magyar nyelv birt tulsúlylyal, mire nem- 
csak a magyar családok sokasága, hanem az a körülmény is 
mutat, hogy a városi hatóság levelezése magyar nyelven folyt, 
és hogy tanúkihallgatáskor e nyelvvel éltek a felek. 

A városnak némely latin nyelvű hivatalos kiadványa 
nyilván elárulja, hogy az irat szerzője annyira magyar, hogy 
a latin szavakat is magyarul ragozza, — oly eljárás, mely már 
Béla király névtelen jegyzőjének bizonyos részeit érdekessé 
és figyelem tárgyává tette. Karánsebes városa t. i. 1515. 
évben azt bizonyítja, hogy egy ottani házhely eladatott : dis- 
cretis viris Stcphauo Vakar, Sismau Radolawn a k, Bwnkonye- 

u a k et Naga Chigaukan a k. Azaz : eladatott Sisman 

Radolawnak, Buukónénak, Naga Czigáuykauak. Hasonlót ta- 
pasztalunk a szomszéd Zsidóváron, a minthogy Szentmiklósi 
Pongrácz Jakab 1454. évben az ottani erdőispánságot Sugár 
Mihálynak és Istvánnak adományozza : Nos dedimus et ymo 
douamus Erdj'o ysspausagoth ad Castrum Zsidóvár pertinens. 

Szamosközy István történetíró, midőn velünk Jósika 
István erdélyi kanczellár végsorsát közli, azt irja, hogy Jósika 
ex Karam-Sebesso Yalachorum oppido — azaz Karánsebes 
oláh városból származott. (II. köt. 135. lap). De ezzel még 
nincs eldöntve Karánsebes város oláh nemzetisége. Az itteni 
oláhok iparkodók, vagyouosodásra törekvők és tisztességeseb- 
ben laknak, mint az oláhok más falvakban. A városi polgárok 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYí^ TÖUTÉNETE. 235 

felsőbb része a nemességhez tartozik, és ha némileg régibb 
eredetre hivatkozhatik, magyar nemzetiségűnek vallja magát. *) 

Basta kora után ugy látszik, a rácz hikosság Karánse- 
besen és vidékéu igen nagyon megszaporodott. A halasi 
török levelek közt egy oklevéltani különösség találtatik, a 
mennyiben t. i. 1685. évben a temesvári szandzsaksághoz tar- 
tozó helységekből, köztük Karánsebes, Szakul, Bozsovics stb. 
negyvenhét rácz fuvaros volt kirendelve, hogy 704 zsák búzát 
és árpát szállítson Szegedre, de e fuvarosok hózivatar által 
utóiéretvén, kénytelenek voltak terhüket a halasiaknak eladni. 
Az erről kiállított bizonyítványt 4 tanú hitelesítette, a 47- 
rácz fuvaros pedig nevök aláírása és pecsét helyett ujjaik he- 
gyét teutába mártva, nyomták e bizonyítvány hátulsó lapjára.-) 

Alig hogy Karánsebes 1688. évben a törököktől vissza- 
foglaltatott, a karánsebesiek követeket küldtek a bécsi udvar- 
hoz, hogy a magán és közérdek sérelmei orvosoltassanak. A 
követek többi közt oda utasíttattak, hogy »mivel ez a föld ma- 
gyar tisztek nélkül nem volt, nem is lehet« a régi mód szerint 
működő tisztek ide alkalmaztassanak, kellő szabadsággal és 
auctoritással. 

Említés nélkül nem maradhat, hogy noha Szörény me- 
gye területén nyolcz oláh kerület bizonyos sajátos önigazga- 
tással birt, ezen kedvezmény nemcsak egyedül az oláh nép- 
ségű lakosságnak, hanem minden rendű és nyelvű lakosoknak 
szólt, a mint azt Ulászló király 1494. évben világosan és ismé- 
telve kifejezi, midőn a sebesi kerületnek vámmentességet en- 
gedélyez, a törökök elleni folytonos harczok tekintetébőh 

A város birtokviszonyairól, terjedelméről, a 
házak tulajdonosairól, házaik fekvéséről, az utczák számáról 
oly bőséges adatokkal rendelkezhetünk, hogy alig nyújthat va- 
lamely más honi város hasonlót. Ez adatok némileg a telek- 
könyvet pótolják, és a kit vissza nem riaszt az adatok száraz- 
sága, az jobb képét nyeri a helybeli viszonyoknak, mint a 
minőt történeti mesékből meríthetne. Legjobb tájékozást nye- 
rünk a következőkből : 



») Szamosküzy III. 10. 1. 

=) Budapesti Szemle 1861. év 13. köt. 153. lap. 



236 A SZÖUKNYI IJÁNSÁft 

Az íiradi olvasó kanonok Puklizár Mátyás, 1493. évben 
egy karáüsebesi liáztelkét 200 arauy forintért eladta Fiátli 
Lászlónak és feleségének. Hallatlan ár, melyet a következő 
idők folyamában semmi ingatlanság még meg sem közelitett, 
noha később az ingatlanok ára kétségkívül emelkedhetett. Az 
eladott telek keletről a város i^iaczával, délről Dragomér Bar- 
nabás, nyugotról Kazdag György özvegyének, éjszakról Szö- 
mény Radul özvegyének házával volt határos. Lázár György 
karánsebesi biró 1515. évben egy oda való háztelkét, mely a 
vár falain kivül feküdt. Vakar István, Líadolaw Sisman, Bun- 
kóué, és Naga Cziganka-nak 10 írtért eladta. A telek keletről 
a város utczája, délről Országh Péter, éjszakról Aranyos Pé- 
ter háza által volt határolva. 

A szomszédok elővásárlási jogának épségben tartására 
nagyon ügyeltiík, és azt olykor a városi tanács által eleve ma- 
guknak biztosították. Kis Péter, karánsebesi polgár özvegye 
Ilona, 1528. évben két telkét adta el Dragna Istvánnak — az 
egyiknek ára 28 arany forint ; feküdt Bakocli László, a város 
piacza, nemes Barbath Péterné Lucia és Bunil György telkei 
közt. A másik telket hét aranyon, 25 dénár hián adta el, és 
ez Nyirö Tamás özvegye, Flore Péter, Szilágyi András tel- 
kei és a város fala által határoltatott. Ez alkalommal kimon- 
datott, hogy Búrul György, Flore Péter és Szilágyi András tel- 
keiket, ha azokat eladni akarnák, csak Dragna Istvánnak ad- 
hatják el. Rakoviczay László, az illetők beleegyezésével, idegen 
telkekre épitette házait. A városi tanács 1505. évben két ily 
esetet említ, és mindkét esetben a telkek tulajdonosai Szűcs 
Márton polgár, és Juga Gergely fia Balka kötelezik magu- 
kat, hogy ha maholnap telkeiket eladni akarnák, ezeket Ra- 
koviczay Lászlónak fogják eladni, megbízott emberek által 
megállapítandó becsáron. 

A szokásosabb birtokváltozásról legyen még feljegyezve, 
hogy 1537-ben Hunyadi Mihály és János egy karánsebesi 
háztelküket 32 magyar arany forintért eladták Ivuly János- 
nak, Miklósnak és Mihálynak, Mészáros Miklósnak és Mészá- 
ros Imre özvegyének. Ez a háztclek keletről és éjszakról a 
város utczájával, délről Aranyos György telkével, nyugotról 
a város falával volt határos. 



Í;S S7,Ö11KNY VÁUMKGYE T<)RTIONRTE. 237 

A karánschcsi váróiéi tanács 1542. évben hizonyságot 
tesz arról, liogy bizonyos ottani lakosok gyümölcsös kert- 
jeiket 71 magyar arany forintért Miksa Tamásnak eladták. 
E- kertek keletre a városi patakkal, délre az ntczával, nyu- 
gotra Pato^bi Anna és Bokor Lörincz, északra Bertba András 
kaszálóival voltak szomszédosak. Az eladáskor Lázár Mátyás 
33 forintot kapott az ö kaszálójáért, Grozaw Péter 10 forin- 
tot, Cborckok Lnkács 10 frtot. Szabó Lnkács az ő kertjeért 
12 frtot, Oláb János egy gyümölcsösért 6 frtot. ^) 

A város egyik tekintélyes családja volt a Gámán család 
is. 1577. évben Gámán György né Katalin, és Bertba Gáspár' 
fiai Miklós és Ferencz oly egyezségre léptek, bogy Gámán 
Katalinnak a karánsebesi piaczon álló báz barmadrésze jusson, 
mely báz Kis Péter és Bertba János báza közt áll. Továbbá 
egy bázbelynek barmada Beolcz Maczovan s Dorottya és egy 
gyümölcsös kert közt, mely a barát-utczában Vajda Gábor 
kertje szomszédságában fekszik. Továbbá egy pusztabely része 
a bán-utczában a vadpatak mellett, egy másik a Czermuran- 
utczában. Továbbá két kaszálónak barmada, az egyik kaszáló 
neve Mlaka, a másik a Benczerinában fekszik. 

Gróza Ferencz, Ivuly Mibály és Mikse Dekáimé Kata- 
lin 1564. évben a Czermuran-utczábau fekvő kertjüket 20 fo- 
rintért eladták Ivuly Miklósnak. A kert batáros volt Jova 
Pópa, Varga György özvegye és Gáspár Miklós, valamint 
Gerlistyei György és Péter kertjeivel. 

Bizonyos Layos János az ő testvéreivel és rokonaival 
Karánsebesből Törökországba kivándorolt, a Barátok-utczá- 
jában egy kertet bátrabagyván, mely a kivándorlás folytán a 
karánsebesi birákra szállt. A birák élvén jogukkal, e ker- 
tet 1565. év közepén Mutnoki Jánosnak 100 forintért eladták. 

Egy karánsebesi polgár Sztejkul János 1581. évben 
kaszálóját Ivuly Péternek és nővérének Magdolnának (Zákán 
Ferencz feleségének) 25 forintért eladta. E kaszáló több más 
közt a város kültelkein feküdt, keletre Soffran András, 
délre Peyka Kasztruczné, nyugotra Aranyas Gyiu-gy kaszá- 



') Küliinben 1518. évT)en ofíy szAiitól'nld .'inii '_' frl. ('R kaszitló iVv;it, 
4 fVIliil találjuk iíiljegyuzvc. 



238 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

lójával volt határos, melyet most IVIiksa Miklós birt. Azt is 
megtudjuk, hogy Sztejkul kaszálója a barátok pataka (aqua 
mouachorum) mellett feküdt, mely valami malom-csatorna 
lehetett. 

Egy másik, 1581. évi birtokváltozás szintén csak annyi- 
ban nevezetes, a mennyiben általa ismét néhány karánsebesi 
topographiai viszonyokkal megismerkedünk. Ugyanis Ivuly 
Miklós özvegye Margit, a maga leányának, Magdolnának, 
Zákán Ferencz feleségének az alsó Czermuran-utczában fekvő 
háztelket és curiát adományozza. E telek és curia keletre Fe- 
tulecz György, délre Genda Péter házával, uyugotra a város 
árkával és falával, éjszakra pedig nevezett Ivuly Magdolna és 
Yekar Ferenc/ birtokával határos. A curia telkét az ado- 
mányozó Ivuly Miklósné annak idején hét forintért vette meg 
Zigari Lajos fiaitól. 

Ivuly Péter ez évben a pataki promontoriumban fekvő 
Peia Demeter-féle szőlőt is attól 25 forintért megvette. 

E szőlőhöz keletre a város mezeje, mely Dumbrevi- 
czá-nak neveztetett, délre Peia Jovan telke, nyugotra a vá- 
ros nagy útja, éjszakra ugyancsak Ivuly Péter szőlője feküdt. 

Fiáth Lajos, és daniiesti Laczugh László karánsebesi 
szolgabiró 1592. évben egymással ily cserére léptek, hogy Fi- 
áth Lajos egy házát Karánsebes belvárosának piaczán, és a 
hozzá tartozó telket adja Laczughnak, ki viszont két házát adja 
Fiáthnak, 60 magyar forint fölül fizetéssel együtt. Fiáth háza 
határos Thebey Miklós özvegye Mártha, és nemes Lázár Do- 
rottya Pribék János özvegyének házával, valamint Laczugh 
László régi curiájával, és az Alsó-utcza kapuja felé vezető 
úttal. Laczugh László telkeinek egyike Laczugh Miklós fele- 
ségének Gyurkicza Erzsébet, Delchianuluj Margit, Bobik Já- 
nos telkeivel, és a város útjával, — a másik Bobik János, és 
nemes Mikanda László házával volt határos. 

A város phisiognomiáját velünk sejteti, hogy 1579. év- 
ben a rácz templom temetőjében, mely pedig a Szerem-utczá- 
ban terült el, több ház is volt behatárolva, nevezetessen Luja 
Ferencz, Gussat INIihály, Bogát Péter, Baja János, és még 
Bogdán és Draguluj háza. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 239 

Lakások bérbeadásának eseteit is találjuk elő. így Kun 
Dániel birósága ideje alatta XVII. század elején Kigyó Mik- 
lós neje Roska Margit panaszt tett, és esküvel erősítette, liogy 
a Lippára költözött Eördogh György neki lakásért 1 5 forint- 
tal tartozik, a miért is Kigyó Miklósné az adós feleségének 
Gámán Borbála karáusebesi házára tette kezét, Kasztrucz 
Miklós birósága alatt ez neki zálogul oda ítéltetett, hacsak 
egy év és 3 nap alatt, azok, kik jogot tartanak a házra, ezt 
ki nem váltják. Azonban Lugosi Jánosné Lippáról egy beval- 
lási levelet mutatott elő, mely szerint neki e házat Eördögh 
Györgyné adta. Kigyó Miklós tettleg benn levén a ház birto- 
kában, a tanács azt Ítélte, hogy 15 forint erejéig kielégíttessék 
és azért a házhelyből neki 30 talp földet engedtek követelésé- 
vel egyenértékűi, a többi Lugosi Jánosnénak kiadatott. Ezen 
peres ház kelet és nyugat felöl Lupul Pejoné fiaínak, dél felől 
a Steikuliak öröksége mellett feküdt.. 

Osztrovy György 1593. évben húgának Borbálának, Fi- 
áth Jakabnénak, a város piaczán levő házát 60 forintért el- 
adta. E házzal keletről a város kőfala, délről Országh Fe- 
renczué, »ki mostan Kanna Giarto Lazlóné*^) nyugatról Fiáth 
Ferenczné, Laczugh Lászlóné házai, északról Csörcsök Ferencz 
istállója voltak határosok. 

Midőn Stephaniga Miklós az Jvuly Miklósnak tartozó 
19 forintot nem tudta visszafizetni, az ő czermurani háza 1609. 
évben földestől biróilag megbecsültetett, fekvése szerint pedig 
keletről Mihailo Mihály házhelyével, (melyet most Mehul Fe- 
rencz bír,) délről e házak udvaraival, nyugotról ta- 

masika Péter házhelyével, éjszakról Ivuly Miklós házhelyével 
határos. Ezt a házhelyet Ivuly Wlád Jánostól vette. 

Nem magán Karánsebcs területén, hanem Rakoviczán, 
mely Karánsebeshez tartozott, és a hol ennél fogva a karáuse- 
besi tanács hatósági jogokat gyakorolt, egy szénarétet bírt 
Genda János, ki azt 1610. évben Ivuly Miklósnak, akkor már 
Szörény vármegye szolgabirájának 18 forintért eladta. E réttel 



•) Azaz Ország Ferencz ijzvegye most Kannagyártó László neje_ 
E László igazi család neve Ónkannagyártó. Mint. ilyen 1574. T-vIkmi a 
szolgabirák és városi esküdtek sorában fordul elö. 



240 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

keletről Oláh Anna Petracz Miliályné szénarcte, délről Ivuly 
Miklós és Péter rétje, nyugotról Szóra J.ánosné rétje, északról 
a Kerbimár ere volt határos. Az egész tájék ennélfogva gaz- 
dasági czélokra szolgálhatott. 

Ivuly Miklós 1631. évben 10 frtért egy kaszálórétet vett 
Ztresan János karánsebesi íjolgártól, mely a Temesen tul, a 
Lunkában feküdt.. E kaszálóval keletre a Temes folyó, délről 
egy, a T emesre menő elhagyatott ut, nyugotról és éjszakról 
Ivuly Miklós saját rétjei voltak határosak. 

A következő évben ismét Ivuly Miklós tűnik fel, mint 
vagyonszerző. Riczul Mihály özvegye Rotar Magdolna neki 
16 forintért Rakoviczán egy szénarétet elad, melynek ha- 
tárosa keletről és nyugatról egy ér, délről Ivuly Miklós széna - 
rétje, északról Fodor Mibály szénarétje. Ugyan ez alkalommal 
Mihul Fercucz és Ivuly Miklós szénarétet cseréltek Rakovi- 
czán egymással. A rét, melyet Mihul adott, keletről és délről 
egy érrel, nyugatról Mihulnak más szénarétjével, északról 
Ivuly Miklós rétjével volt határos. A rétet, melyet Ivuly adott 
keletről Mihul rétje, délről Ivuly Miklós, nyugatról egy ér, 
északról Andreihucz földje határolták. 

Szórni Magdolna asszony Gonda Jáuosné is 1631. évben 
adott el Ivuly Miklósnak egy szénarétet a Temesen tul, 11 fo- 
rintért, ezen rét keletről Ilosvay Ezsébet néhai Bokosnicza 
és Miklósné, Tornya Anna, Gurgujat Ferenczné rétjével, dél- 
ről Ivuly Miklós szénarétjével és Miksa János Jeruga nevű 
helyével, éjszakról szintén az utóbbival volt határos. 

Ivuly jNIiklós Karáusebes városának jegyzője, írásbeli 
szolgálataiért és egyéb fáradságaiért háladatosság jeléül Ra- 
koviczán 1643. évben egy szántóföldet kapott ajándékban, 
mely keletről Berba Anna, néhai Dregicz felesége, délről Ivuly 
Miklós szántófölde, nyugatról egy ér, és Gajai Tamás földe^ 
északról Tóth Magdolna Gerlistyei Lászlónénak földjével ha- 
táros. Az ajándékozók Eördögh Ersók, ki Hunyadmegyében 
lakott, és a Karánsebesbeu lakó Fenes Bogdánné. ^) 



') Az eredeti oklevelekben is ingadozik a családnevek lielyesirása. 
így Paligrad, Peligrad ; Bertlia, Birta ; Meluil. Mihul ; Osztrovy. Osztro- 
vay, süt Osztrovics ; Gonda. Gonda, stb. 



±B SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 241 

A rokonság ez : 

Jorga Mihály 
(Eördügli Erzsók Fenes Bogdán 

most Pópa Péter neje) (Jorga Magdolna). 

Jorga Mária 
(Jakab diák) 

Ivuly Péter, Miklósnak öcscse 1651. évben ügy védi szol- 
gálataiért szintén szénarétet kapott ajándékba Rakoviczáu 
Gerlistyei Györgyuétöl, mely rét keletről Szóra Jáuosné rét- 
jével, ^) délről és nyugatról az »Ivulistiak« rétjével, északról a 
Temes vizével határos. Egyúttal Drcgicsué, vagy Dregiczoné 
Ivuly Péternek egy szénarétet eladott 6 írtért, mely Bükis Sor- 
fon, Stojkan Jósika Ferencz jobbágyának, Posta György fele- 
ségének Demeter Szurdulnak, és az Ivuliak széuarétjeivel kö- 
rülhatároltatik. 

Eme Ivuly Péternek Bikis István 1654. évben busz fo- 
rintért egy földet adott el Rakoviczán. Határos volt ezzel ke- 
letről Feri György leányának szénarétje, délről és nyugatról 
Karasztó Mihály, északról Ivuly Péter szénarétje. 

Moldovay Jenja karáusebesi lakos 1658. évbenaZlakna 
nevű Czariuában két szántóföldet adott cl Fiáth Jakabnak és 
feleségének Jósika Katának 25 forintért. Az egyik szántó Pap 
Mihály földjével, a Zlakna vizével, Jenja majorjával és a 
Zlakna szőlőkhöz vezető úttal, — a másik a Zlakna falubeliek 
útjával, a város nyomásával, és éjszakról a Zlakna vizével voU 
határos. 

Fiáth Zsigmond főbiró 1619. évben Pobora Ilonának , 
Vajda István özvegyének 100 forintot kölcsönözvén, ezért neki 
a város malmainak Jerugaján egy malomhely része, t. i. a 
Macsova malom része elzálogosíttatott. E malmot fenn a »Bán 
malouKJ; alól a város malma, dél felől Jósika Ferencz malma 
körülhatárolták, mely utóbbi kertbon épittctett. 

A Bán-utcza, ugy látszik, nem igen birt városias kül- 
sővel, minthogy számos volt itt a füveskert, sőt istálló is. 
Gyurma György 1637. évben egy fíives helyet ajándékozott* 



>) E55 a Szóra Jánosné valószinüleg ugyanaz Gonda János felesé" 
góvel, kit fenn Szórni Magdolnának irtunk. Az oklevelek Írásmódja néha 
nem következetes. A Gonda nevet is Genda alakban találtuk. 

A SZÖRÉNYI BÁNSÁG ÉS SZÖISKNY VÁRM. TÖRTÍJNKTE. 16 



242 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Groza Ferencznek, liogy azt bekertelje, és beune lovait legel- 
tesse. Ez utczában Fodor Mihály és mások füves kertjei is 
léteztek. 

A bán-utczai kertek között volt Fodor Miklósnak egy 
kertje, melyet 1650. évben cserében adott Fiáth Gábornak, a 
fejedelem főlovászmesterének, kapván tőle egy szénarétet Vra- 
czalovits Marko fiai városi szénarétjeinek szomszédságában, 
és azonkívül 30 gréczi tallér felpénzt. A Fodor Miklós által 
átengedett kert határos volt Csáktornyai György kertjével és 
majorjával, a város közönséges útjával, és Fodor Miklós istál- 
lóival és kertjével. Érdekes, hogy e korban már a jégvermek 
használata is említtetik. így Peles János polgár 1630. évben 
egy a bán-utczai kertek, közt levő jégvermét Gámáu Miklós- 
nak 10 forintért eladta, a mellette levő üres helylyel együtt, 
mely a város útjával, a Patak vizével, Oltan Miklósné örök- 
ségével, és Mika Istvánné kertjével volt határos. 

Az adás-vevés különféle módozatai fordulnak elő az in- 
gatlanokra nézve, és ha a Bánfyak egy török lóért Terregova 
és Krusovecz felét és gavosdiai részjószágukat odaadhatták, 
csak rendes dolognak lehet azt tartani, ha kisebb mértékben 
a városban is hasonló adás-vevés és birtokcserc előfordul. Gá- 
mán László a Birtaiaktól egy házat örökölt, mely ház fele ré- 
szére azonban a totesdi biró Hunyad vármegyében és mostoha 
fia Fente Zsigmond igényt tartottak. Gáraán László 1612. év- 
ben az utóbbiaktól egy kancza lóért váltotta részüket magához, 
melyet ezek 16 forintban átvettek, olymódon, hogyhaGámán 
László e karánsebesi ház birtokában zavartatnék, ő a nekik 
adott »marhát« visszaveheti. Ha pedig ez náluk nem találtat- 
nék, Gámán magát bármiféle vagyonukból 16 forint erejéig 
kielégítheti. 

Plostina helyen lakó vitézlő Czunyás György felesége 
Sófia 1652. évben a Temcs vizén tul, a Lunkán fekvő kaszá- 
lóját nyolcz forintért eladta Kún István főbiróuak. Ez a telek 
Bobik Mihály, János, és Miklós, Kim István, Jósika Fereucz, 
és Oltan fiainak rétjeivel volt határos. 

Ilyenek lévén a házak és telkek árai, feltűnő, hogy Fc- 
cza Miklós czigány vajda az alsó Czermuran-utczában fekvő 
házhelyét és udvarát 1645. évben 85 forintért adhatta el Fiáth 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 243 

Gábornak. Ez eladott telek keletről Fecza János czigány, 
nyugotról Fecza Miklós czigány vajda házával, éjszakról Ma- 
csovai Mihály kertjével, délről a város közönséges útjával volt 
határos. Az Alsó-Czerraurán-utczában 1581. évben Fetulecz 
János hét forintért adta el házát és telkét Marnacz Györgynek. 

Ugy látszik tehát, hogy Fecza Miklós elég jó módú em- 
ber lehetett, habár szükségből adta el udvarhelyét. 

Bertha Gáspár gyermekei: Katalin, Gámán György 
felesége, Miklós és Ferencz közt Macsova, Pestere, Obresia, 
Csíkién, Prebul stb. falvak birtokára nézve pör támadt, a 
melynek tárgyát némi karánsebesi ingatlanságok is képezték. 
Nevezetesen egy ház, mely a piaczou Kis Péter és Bertha 
János háza közt állt; egy háztelek Macsovainé és Beölcs Do- 
rottya háza közt ; egy gyümölcsös kert a Barát-utczábau Vajda 
Gábor kertje mellett ; néhány puszta telek a Bánutczában, a 
hegyi zúgó mellett, egy másik a Czermuráu-utczában. Egy- 
egy kaszáló a Beuczcrinában és a Mlakában. Továbbá a Ma- 
csova nevű malom negyed része, és egy másik malom harmada 
az Alsó-utcza végén, mindketten a Sebes folyó mellett. A 
macsovai Molua-ban Logofet Jánosué, Borbálának is volt 
része, ahhoz fölfelé állt Pribék János malma. A port 1585, 
évben békéltetők vezették egyezségre, oly formán, hogy Bertha 
Miklós és Ferencz négy évig eme jószágok és ingatlanok bir- 
tokában és haszálatában maradjanak, ez idő után azonban 
azok harmadrészét Katalinnak átadni tartozzanak. Egyik 
malomra Jósika Mátyás zálogjoggal birt. 

A macsovai malom felét 1594. évben Baranyai Anna, 
adamosi Bartakovics Gáspár felesége birta. E malomrészt 
Fiáth Ferencz pör utján akarta megszerezni ; miben két évnél 
tovább erőlködött. 

A Barátutczában Hunyadi Annók, Czorczok István öz- 
vegyének kertje volt, melyet ez 1616. évben Fodor Mihálynak 
5 forintért eladott. Szomszéd volt Tóth Gáspár és Jankucz 
László kertje. Egy Hunyadi nevű család tehát még a XVII. 
század közepén birt földeket Karánsebes területén. *) 



') Lásd e kötet 236. lapját. Az ott említott Hvmyadi János, de 
Sebes melléknévvel még I5í]94)en szoropel. 

16* 



í>44 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Ha egy kertet öt forinton, sőt két forinton is lehetett 
kapni, kedvező fogalmat n3erlietünk azon házról, melyet 
1489. évben Szabó András özvegye Klára, későbbi férjének 
Anthony diáknak 40 arany forintért eladott. Micsoda utczá- 
ban feküdt e ház, azt nem mondja a bevalló levél, de megtud- 
juk belőle, hogy a kérdéses ház szomszédjai voltak Szász La- 
jos és Bokor Jakab, mindkettő a polgári rendből. 

Kárán és Priszaka határán találjuk 1548. évben a Po- 
pest nevű mezőt. 

Némely család szétágazó rokonságot képezvén, az ilyen 
érdekes felvilágosítást adhat sokszor a város viszonyairól, ha 
a magánbirtok hatósági közbenjárás tárgya lesz. Ez eset áll 
Pataki Katalinról, kiről következő rokonságot mutathatunk 
ki 1586. évben: 

Dragua György, fiai : Farkas, János, Miklós. 

Néhai Mikanda Miklós fiai: László és Pál. 

Erzsébet, Miksa János özvegye] Mikanda Miklós 

Katalin | leányai. 

Gyurkicza Zsófia, Bertha György neje. 

Gyurkicza Erzsébet, Laczugh Miklós neje ; ezeknek 
gyetmekei : János, László, Péter és Magdolna. 

Borchia László, Péter, Zsófia. 

Borchia Sára, Nisztor Bogdán neje. 

Borchia Anna, Farkas Mihály neje. 

Borha Márton özvegye Erzsébet, néhai Mikanda Anna 
leánya. Gyermekeik : János, Mihály, Miklós és Anna. 

Kurtha Balázs neje Magdolna, Mikanda Anna leánya. 

Hengh János neje Kinchia, Mikanda Anna leánya. 

Mátyás, Mikanda Anna fia. 

A fenn említett Pataki Katalin Laczugh Lászlónak 
Ökörpatak és Rúzs faluban, és az azokhoz tartozó praediu- 
mokban levő részjószágait Szörény vármegye karánsebes; 
kerületében és a karáusebesi Thews nevű hegyfokon levő sző- 
lőket bizonyos pénzösszegért beíratta. 

De Laczugh László, ki már évek óta Szörény vár- 
megyében a szolgabírói hivatalt viselte, eme részbírtokokat 
Patak Katalin rokonainak minden fizetés nélkül visszabocsá- 
totta, kik is azért Laczugh Lászlónak következő íngatlansá- 



És SZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 245 

gokat engedtek át : két házat Karánsebes vásárterén, a város 
falain belül. Az egyik házzal délről határos volt néhai Gyur- 
kicza László háza, nyugatról az országút, és a város utczája, 
éjszakról Delchiauuluy Margit asszony telke, keletről Bobik 
János háza egyik, Mikauda László háza más részről. Áten- 
gedtek neki továbbá egy malomrészt az Alsó-utcza végén, egy 
a Sebes folyóból eredő patak fölött. Egy kert Karánsebesnek 
Báu-utcza nevű külvárosi utczájában,melyly el keletről Donisa 
István, nyugatról nemes Thoma László, éjszakról Magyar Pé- 
ter kertje határos. Két mezőt, egyikével Thoma László kertje 
keletről, Peyka László és János kertje nyugatról, Czerczericza 
János özvegyének kertje éjszakról határos. Másikával határos 
kelet- és délről Bokosnicza Gergely, nyugatról Pechyna János, 
éjszakról Gozthey Péter özvegyének mezeje. Egy majorsági 
vagy kaszáló kertet, melylyel határosok keletről Mutnoky 
Ferencz özvegye, nyugatról Kádár András kertjei , délről az 
országút. Báthory Zsigmond fejedelem 1591. évben az e csa- 
ládban végbement egyezkedést jóváhagyta, és tekintve La- 
czugh László hü szolgálatait, a felsorolt birtokokban rejlő 
királyi jogokat Laczugh Lászlónak adományozza, meghagy- 
ván az e czélra kinevezett hiteles személyeknek, hogy Laczugh 
Lászlót e birtokokba beigtassák. A hiteles személyek ezek 
voltak : Fiáth Ferencz és Jakab, Vajda János, Bratován 
László, Duka György, Miksa István, Bukur Mihály és Bokos- 
nicza János, — mind Karánsebesben lakó nemesek. Ezek a 
beigtatást teljesítették, sehol ellenmondásra nem találván. A 
beigtatásban részt vett karánsebesi tanúk közül említendő : 
Peyka János, Bukur Miklós, nemes Pribék Ilona, Mikanda 
Miklós özvegye és Bobik János. ^) 

Gámán György, felesége Birta Katalin és fia Miklós 
egy ház helyet vettek Marté Kis Péter feleségétől, és fekvésé- 
ről azt mondja 1601. évben, hogy kelet felöl a város közönsé- 
ges utczájával határos, melyen Gerlistyei János házához jár- 
nak; dél felől Gámán György házhelyével, melyet felesége 
Birta Katalin után bír, azelőtt pedig apósáé Birta Gáspáré 
volt, nyugat felől a város kőfalával, éjszak felől Fodor Ferencz 



') Macskási cs. Itára, és kolDsiiionostori convcnt Itára. 



246 A SZÖRÉNYI BÁKSÁG 

régi házaival határos. Ez a Fodor Ferencz akkor Szörény 
megye egyik ispánja volt, ós a kérdéses házhely egyik részét 
magának elfoglalni akarta. 

Két adás-vevés van följegyezve 1604. évről. Birta And- 
rás ez évben egy üres telkét adta el Gerlistyei Miklósnak, a 
város kőfalának közelében. Szomszéd házbirtokosai valának ; 
Gerlistyei Miklós, Birta Gáspár, most Lugasi Jánosné, — ki- 
nek itt egy udvarhelye volt. E vásárnál tehát a szomszéd- 
jog lépett érvénybe. Ugyan ez évben Bálában Miklós is adott 
el egy házhelyet Berla Radulnak. A házhelylyel határos volt 
Luppulás szabó háza, a Fiáth Lajos házához tartozó üres hely, 
Bálában Miklós, éjszakról a Jósikák udvara. 

A városi törvényszék előtt Kim Gábor és Kún István 
fubiró 1614. évben azt vallák, hogy midőn atyjok örökségét 
egymás közt felosztották, Kún Gábor egy szénarétet kapott, 
Kún Istvánra pedig a pataki parton való kert jutott. A kert 
határai kelet felől: Halicz Mihály kertje, délről Bobik Miklós 
fiainak és Felles IVIiklós kertjei és a Patak viz folyása, nyugat- 
ról a város útja, éjszakról Halicz Mihály és idösbik Gerlistyei 
Gábor kertje. E birtokváltozás szokás szerint három széken 
külön-külön való napokon kikiáltatván, ellenmondásra nem 
talált. 

Karánsebes nagy utczájában 1639. évben Henczi Mik- 
lósnak háza volt, és itt oklevelesen van kétségtelenné téve, 
hogy ily nevű család is létezett Magyarországon, i) Henczi vei 
határosak voltak Baja Mátyás és Macskási Miklós házai. 
Ugyanez utczában özvegy Fiáth Jánosné Fodor Anna birt 
házat^ szomszédja Vajda István; valamint Kún Gábor is, ki- 
nek szomszédja Mihul Ferencz volt. Ez valószinüleg a város 
egyik szebb utczája lehetett. 



') Különben már a váczi káptalan 1510. évi levelében is neveztet- 
nek Henczy Miklós és fia Máté, valamint Henczy Gergely nemesek. (M. 
Tört. Tár. XII. 46. 50. lap.) Miklós 1512. évben, de Gerche melléknévvel 
fordul elö. Fiátli Zsigmond nejét Heucz Katalinnak liivták, ki azonban 
alig származott nemes családból, mert Karánsebes vái'os egy 1632. évi 
levelében, férje tekintélyes állásának daczára, csak tiszteletesnek czimez- 
tetik. Rákóczy György fejedelem azonban 1642. évben, tehát férje halála 
után, mint nemes asszonyról szól, és H e n c z i K.-nak irja. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 247 

A város legvagyonosabb férfiainak egyike kétségkívül 
az 1641. évben erőszakos halállal kimúlt Fiátb Zsigmond volt, 
Zsena egész birtokán és egy ottani nemesi lakon, továbbá 
Glimboka, Obresia, Benczencz, Gavosdia, Prebul, Pojana, Bu- 
kin, Petrosnicza, Szlatina, Örményes^ Szadova, Valiisora, 
Szlakna és Mészfalva részbirtokán kivül jelentékeny más va- 
gyont hagyott hét gyermekére magában Karánsebesben. 

Fölemlítjük ezeket : 

Egy nemesi lakház, Floka László és Ivuly Miklós 
háza közt. 

Egy nemesi háztelek, Fiáth Jakab és Kricsovay Ferenci 
özvegyének telke közt. 

Egy más nemesi telek Líteráti György és Macskási Mik- 
lós telke közt, mindkettő a belváros piaczán. 

Egy kert a Strem-utczában, a hozzá való jobbágyokkal 

A városon kívül, a Bán-utczában egy istálló. 

Malom a Jaruga patakon. 

Öt szőlő a város promontoríumján, jó mivelés alatt. 

Ezeken kivül maradt sok arany és ezüst kincse, kész- 
pénze, házbeli bútorzat, ruházat, fegyverzet, a gazdasághoz 
tartozó marha és egyéb holmi, mit egy hosszú életen át szerzett. 

A jólét, mely Karánsebesen a sok birtokos család ott 
tartózkodása folytán kifejlődött, a XVII. század első éveiben 
szétfoszlott, a Basta tábornokhoz szító Rácz György hajdúínak 
kegyetlen dúlásai alatt. De nemcsak a város, hanem egész kör- 
nyéke végromlásba sülyedt, mert Obresia, Glimboka, Kalova, 
Rafna, Vercserova, Mái és más virágzó helységek, kivált a 
Bisztra völgyében ezentúl már csak mint puszták említtetnek, 
és némelyik e faluk közül soha többé fel nem épült, egykori 
fekvésüket kijelölni nem lehet, figyelmes kutatás nélkül. 

A város területén egyesül a Sebes patak a Tenies folyó* 
val; az említett patak mellett voltak 1518. évben Gerlistyei 
Miklós és György malmai. Ugyanez időben említtetik itt a 
Soos nevű patak, mely ma ismeretlen. A XVI. és XVII. szá- 
zadban itt még a Pótok, vagy Patak nevű folyóvíz volt isme- 
retes, mely a Báu-utczán végig csörgedezett. Itt a Patak vize 
mellett bírt a Hunyadmegyében lakó Bokosnitza Gergely egy 
czarinát, melyet 1630. évben Fiáth Zsigmondnak 12 forintért 



248 A szöuÉNYi bAnsáo 

eladott, — ez a czarina a város közönséges útja és Beloya 
kertje mellett feküdt. 

A Sebes patakon át nagy fahid vezet, és Uj-Karánsebest 
egyesíti KaráusebesseL A Sebes patakba szakad ; 

a Borlova patak (lásd Borlova), 

a Sebesel patak, mely a Muntje-Mik bavasou ered, és 
magába veszi az Isworii-Secsului uevü csermelyt, mely a Piga 
nevii vidéken ered, továbbá a Gruni, Padina-Plajului, és Walia 
de Bug nevű csermelyeket, mely utóbbi bárom szintén a Mun- 
tye-Mik havason ered ; 

a Petrosuicza patak, mely Faza Petrossi vidékén ered ; 

a Petroza patak, mely a Muutje-Mikon ered ; 

a Szlatinora, melynek forrásai Kulmia-Ursului vidékén 
vannak ; 

az Isworu lu Krai, a Muntje-Mik bavasou ered, és ma- 
gába fogadja a Dovelmetz, (ered a Muntje-]\Jjkou) a Molo- 
scbitza (ered Oberscbia Moloscbitzky vidékén) és Malossa 
csermelyeket, mely utóbbi Scliarony vidékén fakad ; 

a Szlatina patak, Gruniu Petri vidékén ered, és magába 
fogadja a Bon, Scherbu maré, és Scherbu mik csermelyeket, 
melyeknek elseje Krumatura-Boului, a másik Kulmia-Plescbi, a 
harmadik Gruniu Intre Scherbu vidékén ered ; 

a Walia-Turnului, mely AVerwu-Petri ; 

a Mólossá, mely Verwu-Batrin, és 

a Walia-Dalcsului, mely Csoka-Straului vidékén ered. 

A többi patakok egyenesen a Temesbe folynak, a mal- 
mok azonban nem ezen, hanem a Sebes patakon állnak. 

A Sebes folyóból kiszakadó patak fölött, az Alsó-utcza 
végén fennálló malomról már 1591. évben tétetik említés. 

Az itt nevezett élő vizek küzűl melyik lehetett az 1581. 
évben említett barátok pataka (aqua mouachorum) adataink- 
ból ki nem tűnik. 

Egy 1610. évi városi bizonyítvány szerint a Kerbunar 
ere, a Temesbe folyik. 

Adás-vevéseknél többször a kaszálókat szeldelö vizerek- 
röl van szó, a nélkül, hogy azoknak tulajdon nevük lenne. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 249 

A Szlakua vizí't az ujabb topograpbiai munkák nem 
tüntetik fel; 1582. évben azonban a basonnevü falu területén 
említtetik, egy 1658. évi okirat Karánsebes batárában Z 1 a k n a 
nevű czariuát ismer (szántó földeket, szőlőket,) melyek délről 
a Zlakna vize által mosatnak. Egy névtelen ér és a Temes vize 
között terült el a Zakaristan nevű szénarét, melyet 1626. 
évben Bukur Miklós Fiátb Zsigmondra rubázott át. 

Jaruga patak említtetik 1642 évben, melyen Fiátb 
Zsigmond malma állt. Környékét kaszálók képezték, melyek, 
mint láttuk, a patak nevét viselték. 

Ha az eddigi adatokat összebasonlítjuk. Karánsebesnek 
bárom részében (vár, külváros és kültelek) nem lesz nebéz 
magunkat tájékozni. A várat és várost lényegileg azonosnak 
tartom. Miután t. i. Sándor Pál azt irja, bogy 1687. évben a 
török bég engedelmével, a karánsebesi vár egyik utczáját besé- 
tálta, nem lebet föltenni a várnak oly nagyságát, bogy benne 
több utczák léteztek volna, banem inkább azt, bogy a vár a 
város egyik részét képezte, mely ismét külön fallal volt be- 
kerítve. 

A belső város utczái, vagy a belső kerítésen belől való 
utczák ezek : 

1544. Rácz-utcza, mely a város kapuja volt. (Porta Ci- 
vitatis.) 

1534 — 1577. Barát-utcza ; nevét onnan vette, mert benne 
kolostor állt. 

1607. A piacz, vagy piacz-utcza. 

1629.Piacz-szer. 

1639. Nagy-utcza. 

Említtetik 1607. évben Barbapuya (?) nevű utcza, mely- 
ben Raduly Bertának báza volt. Vele szomszédosak voltak 
Szabó Miklós, Fiátb Lajos, Delczeui Máté, Jósika Farkas és 
Ferencz bázaik. (Liber Regius IV. 149. 1.) 

A város falain kivül, azaz a külvárosban 6 utcza léte- 
zett, melyekből négyet ismerünk, és pedig a következőket : 

1518. és 1577. 1637. Bánutcza, a patak, avagy Vadpa- 
tak mellett. Sok füveskert volt itt. 
1577. Cbermuran-utcza. 



250 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

1582. Szerein-utcza. (In partibus Zerem-utcza.) Abban 
feküdt a Czarina nevű kaszáló, tehát az utcza ne- 
vét nem igen érdemelte meg. Ahhoz keletre a 
Zlatna (értsd Szlakna) patak folyik. Ezt a kaszá- 
lót Panczonovits Miklós, nevezett évben eladta. A 
Szerem (Zterem) utczában a kerítésen be- 
lül lakott Blagha János, ki 1643. évben egy sző- 
lőjét cserébe adta Mutnoki Jánosnak, A Szerem- 
utczában volt 1579. évben Fiáth Lajosnak kertje, 
és ezzel keletre határos volt a rácz templom te- 
metője. 

1591. Alsó-utcza, a Sebes vize mellett és a kapu közelé- 
ben. Olykor Kis-utczának neveztetik. Végén mal- 
mok álltak. Ez utczában már 1537. évben czi- 
gányok laktak, és azóta rendesen ott volt tanyájuk. 

A gazdagabb nemesség házai kétségkívül kőből épültek, 
a kinek kastélya volt, az védelmi árkokkal vétette körül ; Macs- 
kási Miklós kastélyába legalább, mely Kárán város határát 
érinté — mint egy 1503. évi oklevélből tudjuk, — hidon át 
kellett bemenni. A többi lakosságnak aligha sok kőháza volt, 
mert különben a birtokváltozások eseteiben nem lett volna 
szükség külön kiemelni, hogy valamely ház kőből épült. 

A város kültelkei közül említve találjuk a Zakaristau 
nevű szénarétet 1626, a Jeruga nevű dűlőt 1634, a Bencze- 
rina kaszálót 1577. és 1585, a Mlaka kaszálót 1577, a Lunka 
uevü rétet a Temesen túl 1631. évben. A Z lak na nevű 
Czarinát szántókkal és szőlőkkel 1658. évben. A Carbunari 
szőlőhegyet 1635. évben. Ide számítandó még a szőlővel beül- 
tetett Thews nevű hegyfok, mely nevét mai napig fentartá, 
és a XV. század óta gyakran említtetik. (Lásd Theus, külön 
czikkben.) 

A szölőmívelés Karánsebes vidékén annyiban feltűnő je- 
lenség, hogy míg a^ XV — XVII. században a karánsebesi sző- 
lőmívelés nagy gyakorlatban volt, ez azóta annyira feledékeny- 
ségbe jutott, hogy e vidéket szőlömívelésre ujabb időben alkal- 
masnak nem vélik. Egyes tájak most is szőlőknek neveztetnek, 
de a név meg nem felel a valóságnak, mert az illető táj jelen- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 251 

leg erdőség — mely azoubau a név tanúsága szerint egy régi 
szőlő helyén terjeszkedik. 

A várba vezető utcza még most is Ivuly-utczáuak nevez- 
tetik, és fentartja az Ivuly-családnak nevét, mely a hajdani 
Szörény megyében birtokos volt, és még a legújabb időben is 
Erdélyt lakta. 

Városrész Pótok vagy Mahala. Itt is léteztek kertek 
és szőlők. Ivuly Miklós 35 forintért vette meg 1565. évben 
Bachul Miklós e tájon, délről Peya Demeter telkével határos 
szőlejét. (L. többet Patak czikk alatt.) 

Bokosnicza Borbála 1630. évben a pataki szőlőhegyen 
Fiáth Zsigmondnak egy parlag szőlőhelyet adott el 30 írtért, 
melynek határos szőlőbirtokosaiként neveztetnek Stephaniga 
Miklós, Bobik Miklós és Popka Mihály. 

Duma Gáspár 1635. évben feleségére Török Advigára 
végrendeletileg hagyta Karánsebesen a kerítésen belül való 
házát és a kerítésen kívül való istállóját a kertekkel együtt és 
a Carbunari hegyen való szőlőt, melyet azzal együtt 64 rhe- 
nusi forinton vett. 

A városterület részét a Plostina is képezhette,*) me- 
lyen a kaszálók és rétek léteztek, és a város egy 1652. évi 
bizonyítványában csak helynek, nem falunak, vagy predium- 
nak neveztetik. (L. Plostina czikk alatt.) 

A város előtt terült el a Dumbrevicza nevű mezőség. 
(1581.) 

Tekintélyes számmal vannak olyan családok, melyek a 
»karánsebesi« melléknévvel éltek, és ezek egyszersmind e vi- 
déken vagy birtokosok voltak, vagy hivataluk, és vagyonuk 
által befolyást gyakoroltak. Ilyenek : 

Garalyscha Jakab, 1381. 

Gyui'icsko János de Karansebes 1538. 1537. fia György, 
leánya Borbála. 

Olasz Konstantin, 1581. neje Annika, leánya Katalin. 

Gyurma Antal de Karansebes 1587. 

Rácz de Karansebes. Ez már az ujabb időben támadt. 
Lugasi János de Karansebes, 1608. lippai várkapitány, Vajda 



') Plostina nevű hegy van a meliádiai területen. 



252 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

de Karansebes. Feltüuő, hogy alig van eset, midőn e család- 
név nem a »de Karansebes* melléknévvel fordul elu. Vajda 
Miklüá de Karansebes hűtlensége miatt 1603. évben Basta 
öyörgy által Lehecsen, Kalugyer, és Szeliste, Belényes kerii- 
letbeli falvak elvesztésével büntettetik. 

Ide számitható még a Juhász, Dorka, (Mátyás 1540.) Si- 
mon és Bobik család, mely utóbbinak Kőváry László és Nagy 
Iván is adják a »karáusebesi«. melléknevet. A család Erdély- 
ben kihalt, mint több más, mely az előtt Szörény megyében 
szerepelt. Nagy Iván a Juhász család karánsebesi melléknevét 
szintén elismeri. 

A fenn nevezettek közül Gyuricska János 1538. évben 
kölcsönös vagyonörökösödési szerződésre lépett illadiai Pala- 
tics Lörinczczel. 

A karánsebesi melléknév bizonyos időben illeti a Ger- 
listyei, Fiáth, Jósika és a Peika családot, mert ha 1576. és 
1579. évben c o u d a m Joannes Fiáth de Karansebes, és 1579. 
condam Emericus Peika de Karansebes említtetik, nem lehet 
föltenni, hogy Karánsebes a már nem élő személyek lakhe- 
lyeként lett volna értve. Hasonló okok állanak a Simon csa- 
ládra nézve is. 

Török Adviga de Karansebes 1635. évben néhai Duma 
Gáspár de Karansebes özvegyének neveztetik. — Ugyanakkor 
a deficiált néhai Gerlistyei László de Karansebes praedica- 
tummal fordul elő. Azonban 1638. évben néhai Duma Gás- 
pár, de Tinkova melléknévvel is fordulván elő, föl kell ten- 
nünk, hogy a Duma család némely tagja a karánsebesi és tin- 
kovai melléknevet felváltva, vagy együttesen használta, miként 
a Fiáth család régibb időben karánsebesinek, és örményesinek 
irta magát. ^) 

Sályi szatmármegyei falu birtokosa 1561. évben volt 
karánsebesi Nagy Mátyás, kiről azonban a szörényi történet 
mit sem tud. 

A karánsebesi nevezetesebb családokról emlékezvén, 
lehetetlen szóba nem hozni e város históriai hirü szülöttjeit. 



1) Lásd e tárgyról a jelen munka I. köt. 455. lapját. A város czi- 
meréröl u. o. 480. stb. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 253 

Ilyen Jósika István erdélyi kanczellár, ki a család nagy- 
ságának alapját vetette meg. Báthory Zsigmond hatalmas 
kegyencze lévén, nif'g 1597. évhen nyerte tőle a gerendi kas- 
télyt, és jószágot, továbbá Oláh-Lónya, Egerbegy, Gerend- 
keresztur, Hadrév, Orke, Kecze, Vajdaszegh, Czekéd, Alsó- és 
Középső-Fuged falvakat Torda megyében, és a gerendszent- 
mártoni praediumot ugyan ott ; utóbb a fejedelem által gya- 
núba vétetett, hogy a fejedelmi székre törekszik és azért 1598. 
évben az ő rendeletére kivégeztetett. (Életrajzi adatok Bethlen 
Farkas, Szamosközy J. és Nagy Iván munkáiban.) 

Egy másik kitűnősége e városnak, a szintén itt született 
Békés Gáspár, ki nemzetiségére nézve oláh, vallására nézve 
unitárius volt. ') Petrovics Péter ajánlására Zápolyai János 
udvarába bejutott és igy utat tört magának rangra és vagyonra, 
mig végre Báthory István ellenében az erdélyi fejedelemség- 
ért is versenyzett, ki által azonban 1575-ben a szentpáli ütkö- 
zetben megveretett. Még azután is sokáig szerepelt, 1579. év- 
ben bekövetkezett haláláig. Családjának nyomát már a XV. 
században találjuk, melyből többen Szörény, Krassó és Te- 
mes megyében voltak birtokosok. 



Karánsebes városának birái és tanácstagjai : 

1360. körül Struza karánsebesi kenéz. Tőle a Macskásí 

család származik, ^) 
1457. év előtt Dán András, biró. 
1457. István, szabó, biró. 

Jó Péter (Petrus bonus) 

Audro. 

Dya. ) esküdtek. 

Imre. 

Fazekas (lutifigulus). 

Domokos. ] , 1, 1 

TVT • " rii - 1 esküdiok. 

JNyiro Tamás. J 

. ■ ') Archív íür HÍebenbür^-. Landeskniulo. Ni-ue I'ulge IT. köt. 6 8. lap. 
•) KíSváry László ; Erdély nevezet 'Sol)!) családai czíim'i immkájá- 
ban Struza korát tulságosnii régire, 129'.t. évre emeli. 



\ 



254 A SZÖRÉNYI BÁN8Á(4 

1458. Nyirö Tamás, káráni és sebesi biró. 
Gergely | 

Sandrin \ Kárán és Sebes városok esküdtjei 
György | 

1464. Nagy Gáspár, biró. 

Somlyai Egyed 1 polgárok, (nem neveztetnek 

Rótt Gergely j esküdteknek.) 

lil 4:. Kovács (Faber) Balázs, biró. 

Mezei Mihály 1 

Szörényi Jakab f 

Pataki Márton ) esküdtek. 

Dancs János 

Kalmár (Mercator) György 
Lázár 

1493. Szász Károly, biró. 

Lázár Mihály \ 

Dragomér Barnabás I 

Knesa Miklós f , .. ,, , , i 

^ , ^ . > esküdt polgárok. 

Szász Lajos, nemes ' 

Nagy Kelemen I 

Nagy Tamás j 

1494. Lázár Miklós, Karánsebes kapitánya és birája. 

Floka László, nemes ^) 

Dragomér Barnabás 

Rucha Miklós . , n, i 

-.,__, \ esküdtek. 

Nagy Kelemen 

Zsuppa Mátyás 

Nagy Tamás 

1498. Sztojka István, biró és vajda. — (Az oklevélben : 

Izthowyka-nak iratik.) 

Nagy Tamás, esküdt. 
1505. Sztojka István, biró és vajda. 



•) Ez még 1505. eUitt volt karánsebesi föLiró, (jadex capitajis) nem 
tudni, melyik évben. Ez évben (1494.) Kárán városának külön bírái valá- 
nak és pedig : Szederjes Miliály, Barb János, Vida György, Szeles Ta- 
más, Frank Miklós, Dancs és Fülöp. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 255 

Gayla Antal 

Simoü Péter 

Marosy János ( ,..,,, 

„ , , ,r-, 1. > esküdtek. 

Urszagu Miklós 

Dekán Ambrus 
Jana, mészáros 
1515. Lázár Mátyás, biró. 
Gálya Antal 
Dekán Ambrus 

Anclewcba Péter , , , , , 
Glancbar Bálás ) ^«küdt polg.rok. 

Pestby Jakab i) 
Marosy János 

\h\^. Bokosnlcza János, biró. 

Csuka György 

Márgy János (tán ^ 
Márgay) 

Tóth Mihály esküdtek. 

Nagy Bálás 

Negul Péter i 

Dekán Ambrus ' 
ir:>21. BoJcosfhyczay János, -) biró. 

Maiamarossy János, ^) esküdt polgár. 
Ih2^. Bokosnicz János, föbiró és kir. udvari huszár. 
1^26. Pesthy Jakab, biró. 
1527. Apáthy Mátyás, esküdt nótárius. 
1^28. Floka János de Felső-Bizere, biró. 

Sywko Mátyás, 



Marosy János 
Granchyar Bálás 
Gerlistyei Gábor 
Szabó Lőrincz 
Brathovan Lukács 



esküdtek. 



«) 1500. évben méf? Goi-listyei Jakab szüróii)'! b;'in sz(ilf>ája Volt, 
kit k'''pvÍKe1t, mi(l(")n Fiátb Lajos ós László Porecsa liirtokába igtatt.ittak, 
-) 1518. évben Bokosnicza néven fordul el<">. 
8) Ugj'anaz, ki l.')0.'). évben Marosy néven (ílot'ordiil. 



256 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

1530. Brathován Lukács, esküdt. 

1534. RaJcoviczay Ptíter, nemeSj biró. 

1535. Rakoviczay Péter, biró. 
1537. Oláh János 

Sywko Mátyás 

Tóth Jáuos 

Kenesa Péter, ^ esküdtek. 

Keuesa László 
Brathován Lukács 

1537. Vajda Gergely, biró. 
Sywko Mátyás 
Barla János 
Kenesa László 

Belos Péter } esküdtek. 

Nagy Gergely 
Suppa Mihály 

1542. Bakócliy Ferencz, főbiró. 
Barla János 
Lumotha Péter 
Szabó Péter 

Sywko Mátyás ) ""'^^^''^^ ^'''"^^' 
Pepa Péter 
Nagy Gergely 

IhAi. Rakoviczay László, főbiró. (Szeptemberben.) 
Bertha András \ 
Pepa Péter l esküdt birák. 
Berla János j (jurati judices et collaterales). 



Dragna István 
Kenesa László 



esküdt birák. 



Bakóczi Ferencz \ á Lumotha Péter \ h 

Peyka János 1 ^ Tóth Péter 

Lázár Mihály I '^ Tóth János , , 

Lázár IVliklós \ g có Flore Jáuos 1 2 oí 

Mező Mibály / ^ 3 Files Ferencz ) ^ 'B 

Miksa János i ^ Szabó István ■ i ^ 

Miksa Tamás I "^ Moyses Ferencz 

Szabó Péter / '^ Freuda Ferencz / i^ 



KS RZÖRÍíSY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 



257 



Domsa Dcmoter 
Phigovicza László 
Mya Miklós 
Petracli Miliály 
Borcsva Ferenc?; 
Dekán Miksa 
Manda János 
Ország György 
Aranyas György 
Szabó János 
Oliaban Péter 
Kis László 
Szabó Demeter 
Dekán László 
Stepbon Tamás 

Bukurina Baja (tán 
Sywko Márton 
Bokosnicza Miklós 
Kenesa Péter 



rl4 

bO 






Mibaylo János 
Szabó Miklós 
Nagy Gergely 
Stepbooan Miksa 
Bazarab Sebestyén 
Csontos Ferencz 
Jósika Vincze 
Berbelecz Mibály 
Dorka Mátyás 
Paisgyártó Mibály 
Oláb István 
Ország Benedek 
Hatb Demeter 
Sebesy György 



• o 

JbO 
'o 

-»^ 



Raja) 



esküdt polgárok 
és consules. 



1531— L540 közt Vajda Gerc/ch/^ főbiró. 
1544. Pribék László, biró. (Novemberben.) 

1551. Vajda György, biró. 

1552. Vajda Gy'őrcjy , főbiró. (Február — márcz. bóban.) 
Meze Mibály \ 

Kenesa Péter I 

Tótb Máté \ esküdtek. 

Tótb Péter í 

Patracs Mibály ^ 

1552. Peykn György, föbiró. ^) 

l^^Ql. Bokosnicza PiU, l)iró. -) 

1563. Bokosnicza Pál, biró. 

1563. Per//ca Péter, biró. (Judex Civitatis Karánsebes.) 



') Temesvár eleste után levelet intéz hozzá Ahmet pasa Temes- 
várról. 

-') Kz évben Káránnali I n a n j' s y ncvíí fűbirája volt (jndex sup- 
pvemnp de Karán), oslcüdt polpárolc pedip: : G-wi'an LászlA, Márga Lörincz. 

A SZÖRÍINYI bAnsAg KS SZÜnílNY VÁBM. TÖKT)ÍNr.TR. 17 



258 A SZÖRl'üNYI BÁNSÁti 

Olasz István, jiidox. ') 
IbQá. Bolcosnicza lYd; fobii-ó. 
Tóth Péter j 
Kis Péter I 

Peyka Péter f i .. i. i 

•^ V CSKlHlteJv. 

Oláhlstv'n ( 
Kelyemcn Jún.l 
ObabauMihály) 
Ib^b. Bokosniczay Pál; főbíró. 
Tóth Péter 
Oláb István 

Laczngb János ^ ^^^^..^^^^^^, 
Kelyemen János 
Floka László 
Obaban Mihály 

1566. (Ugyanazok.) 

1568. előtt. Simon György, biró. (Judex de Sebes.) 

1574. Bokosnicza Pál, főbíró. 

Peyka László \ 

Peyka Ambrus f esküdtek. 

Ónkannagyártó L/ászló, egyúttal karáusebesi 

Gyurma Mihály y [szolgabíró. 

Domsa János \ ,..1,1 
^ , -r, \ esküdtek. 

Hukur János j 

1579. Rnkoviczay János, főbiró. 
Gyurma Mihály 
Dragna György 
Tóth Gáspár \ , .. i, 1 
Szabó Miklós 
Domsa .lános 
Laczuffh László 



Andryl^e Milílós, Alhert, Eosin MfUyás, Laj'os Isivíín. A kü/Cíég minclíg 
opidnscnlmn-nnk iratik, egj^ lielj'en : sigillum Oivitatis et opi(luí.ciili no- 
stri Knvan. A község tehát nag.yon kicsiny lelietott. iiiég is külíni pecsét 
tel élt. (V. ü e kötet 109— 115. lapjait.) 

') Mimlketten egy, Mindszent napj;i ut.'in keli t:inMv:ill,i1;islian. .-i 
Sombory Itárban. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 



259 



esküdt birák. 



esküdt birák. 



1580. Rakoviczuy János, íöbirú. 

1581. Rakoviczay János, fobiró. (Judex supremus.) 
Domsa János i 

Gyurma Mibály l 
Szabó Miklós 
Laczugb László 
Greul János \ 

Petracz János ) 

Zákány Ferencz, városi jegyző. 
IB81. Flore Miklós, föbiró. (Judex primarius.) 
Domsa János 
Raya Péter 
Gyuraka János 
Czerczericza Miklós 
Vajda Miklós 
Czorczok Radul 

1582. Tivadar János, föbiró. 
Domsa János 
Szabó Miklós 
Szabó Gáspár 
Petracz János 
Ifj. Simon János 
Bratováu László 

1583. Oerlistyei György, föbiró. 
Gcrlistyei János 
Tótb Gáspár 
Szabó Miklós 
Mózes Péter 
Petracb János 
Balogb János 

1585. Mixa Miklós, biró és 
1^8C). Simon Jnvos, föbiró. 

Tboma Lá'^zló 

Veres Gergely 

Greul János 

Lumota János 

Czerczericza Miklós 

Nicola Miklós 

17 



esküdt birák. 



esküdt l)irák. 



barminczados. 



esküdt birák. 



260 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

1588. Vajda Bonifácz, íöhiró. 

Greul János 

AVoiwoda Miklós 

Csorcsok Radul . i .. , , i • , , 
_^ , „ . \ esküdt birak. 

Dorka (jryorgy 

Petracin János 

Petraclii István 

1589. Moyses Miklós, főbiró. 

1590. Petrach János \ 

Chorchok Radul f esküdt polgárok. 

1593. Oláh László, föbiró. 
1593. JJsiVcrt János, főbiró. 

Oláli László 1 

Greul János / 

Petrach János { esküdt birák 

Berta János / (április havában.) 

Csörcsök Radul I 

Mihul Mihály j 

1593. i^iaí/i Lajos, főbiró, deczember végén. 
(Oláh László helyettese.) 

1594. Orményesi FiáfJi Lajos, főbiró. 
(Tóth Miklós, a főbiró helyettese.) 
Peyka Miklós \ 



esküdt birák. 



Petráczy János 

Oláh László 

Gryuraka János 

Dorka György 

Bobik János 

Jósika János 

Peyka László 

Tóth Gáspár 

Kasztrucz IMiklós ( a tanács akaratjából vá- 

Gerlistyei János ^ lasztott számvevő tanács- 

Moyses IMiklós béli személyek. 

Fodor Ferencz \ 

Peyka Mihály | 

Peyka Miklós ' 



ka SZÖlltNY VÁllMEUYK TÖUTÉNETE. 



261 



Tlioma László 
Petráczy János 
Gyuraka János 
Mikla György 
Oláh László 
Jósika Ferencz 
Pavilla Ferencz 
Mihul János 
Berla Radul 
Lumota Gergely 
Chorchok Raclul 
Lumota Péter 

1597. Jósika János, föbiró 

Duka György 

Greul János 

Oláh László 

Gyuraka János 

Mihul Mihály 

Orbonaz István 
1599. lfo?/ses JMíJdös, föbiró 

Greul János 

Oláh László 

Duka György 

Gyuraka János 

Belon Miklós 

Peia Farkas 

1601. Vajda Mihály, íőhivó. 
Oláh László 
Laczug Miklós j 
Greul János 1 
Petráczy János i 
Duka György ' 
Szabó Gáspár 

1602. Vajda Mihály, biró. 
Mihul Ferencz 
Belau Miksa 



I a tanács akaratjából vá- 
f lasztott számvevő tanács- 
beli személyek. 



esküdt birák. 



esküdt birák. 



esküdt birák. 



esküdt birák. 



262 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Lupsit Farkas 

esküdt birák. 



1602. Vajda György, főbiró. 
Greul János \ 
Duka György 1 
Bokosnicza György f , .. i, i • m 
Belle Miklós / 

Peyka Péter \ 

Szabó György ' 

1603. Vajda György, föbiró. 
1604:. Jósika Ferencz, főbiró. 

Bokosnicza György \ 

Peyka Pétnr I 

Lupsit Farkas i 

Óborok Farkas / esküdtek. 

Belan Miklós I 

Duka György ; 

Ilosvay Bálint, jegyző. 
1607. Ilosvay Bálint, a facseti kerület, és Karánsebes 
város hites nótáriusa. 

1609. Mixa István, főbiró. 

Obrok Farkas 

Ztresan Mihály 

Szörényi IMiklós \ i t, , 
-n 1 -íír-i 1 ' > esküdtek. 

Belan Miklós 

Kuzma János 

Loucza Miklós 

1610. Vajda Mihály, főbiró. 

Gyui'aka Lőriucz \ 

Peyka Miklós i 

Kolovik Péter ' , . t, , 

-r-w 1 /-, .. esküdtek. 

Peyka Gyorg}- 

Czorczok János l 

Mihuya János ' 

1612. Kun Dániel, föbiró. 



JÍS SZÖRKNY VÁUMICÍÍYE TÖRTÉNETE. 263 

Pribék Miklós, városi jegyző. 
1614. Kún István, főbiró. 
(Idüsbik Gerlistyei Gábor, helyettes főbiró.) 

Gyuraka Lörincz 

Peyka Miklós 

Kolovik Péter . , . ,, , 

T-, , ^ .. \ esküdtek. 

Peyka byorgy 

Halicz Mihály 
Czorczok Jáuos 
Bobik János, jegyző, (Egyik oklevélben Ivuly Mik- 
lós neveztetik nótáriusnak.) 

1616.- körül. ^) Kún Dániel, főbiró. 

Ötvös Bálint \ 

Muraska Gergely / 

Belan Miklós ( , -,, , 

-rr. , T»r-i T / Gsküdtek. 

Kigyo Miklós [ 

Peika Péter I 

Oláh Basil • 

1616. Kún Dániel, főbiró. 

Ötvös Bálint 

Muraska Gergely 

Peika Péter , , ,, , . ,, 

-r, . -r^ , \ esküdt bu"ak. 
Popovics Demeter 

Oláh Basil 

Dregai György, mint 
Belan Miklós helyettese. 

Bobik Miklós, jegyző. 
1618. Bobik Miklós, Szörény vármegyének és Karánse- 
bes városának hites jegyzője. 
161d. Fiáth Zsigmond, főbiró. 
(Kricsovai Ferencz, helyettes főbiró.) 

Ötvös Bálint 

Muraska Gergely f ,.. i. , 

Peika Péter ^ "^''"'''*- 

Politor Jáuos 



') Az eredeti oklevélben iiz évszám kél uíol«ú nzáiua kihuUutt. 



264 A SZŰRÉN YJ BÁXöÁG 

Ztresau Mihály 

Dőursdsa György. Szabó Márton helyettese 
Oláh Basil 
1G20. Fidth Zsigmond, fobiró. 

Kricsovay Fereucz, helyettes föbiró. 

Peika Péter 
Halmágyi Miklós 
Ötvös (Am-ifaber) 

^^^^^ ^ esküdtek. 
Muraska Gergely 

Politor Ferencz i 

Chigan Péter j 

/ 

1622. Vajda Bona, főbíró. 

Mui'aska Gergely 

Peyka Péter 

Halmág3'i ]SIiklós ( i . ^ i • -i 
^ ^\, \ esküdt birak. 

Kozma János 

Chigan Péter 

Csiszár János 

Eötvös Bálint. Itt Csiszár János, mint Ötvös Bá- 
lint helyettese szerepel, ki itt nem Aurifaber, 
hanem magyar nevén neveztetik. 

1625. Bobik iMiklós, városi jegyző. 

1626. i-ocZo?' Mihály, főbiró. 
Mui'aska Gergely » 
Ötvös (Aurifaber) 

Bálint 

Halmágyi Miklós \ , .. i, ,• ^ 
^ . ,\, ' esküdt birak. 

liukacs János 

Gurgujat Ferencz i 

Paiaszló János ) 

1621. Fodor Mihály, föbii'ó. 
Mui-aska Gergely 1 
Ötvös (Aurifaber) helyettes birák. 

Bálint ! 



És SZŐKÉN Y VÁUMEGYE TÖllTKNETE. 265 



helyettes birák. 



esküdt birák. 



Halmágyi Miklós 
Lugasi Dániel 
Jansul György 
Kozma Jáuos, niiut 

Paraszló Jáuos l 

helyettese ] 

1629. Fodor Mihály, főbiró. 

Muraska Gergely j 

Ötvös Báliut / 

Lugasi Dániel ( , .. i , i • . , 

^ ^, > esküdt birak. 

K-ozma János í 

Jansul Gergely l 

Szabó Miklós ^ 

1630. i^ocZor Mihály, főbiró. 
Muraska Gergely 
Lugasi Dániel 
Ötvös Bálint 
Halmágyi Miklós 
Jansul György 
Nikola Miklós 
Bobik Miklós jegyző. 

1631. Ugyanazok. 

1632. Fodor Mihály, főbiró. 

Ötvös Bálint 

Muraska Gergely i 

Lugasi Dániel f , .. -,, , . ,, 

, , ^ .. l esküdt birak. 

Jansul György 

Gurgujat Ferencz i 

Nicola Miklós 1 

1633. Ugyanazok. 

l^M. Fodor Mihály, {iSh'wó. 
Ötvös Báliut 
Mui-aska Gergely 
Lugasi Dániel 
Kozma János ) esküdtek. 

Jansul György 
Gurgujat Ferencz 



266 A szökí;nyi bánsáo 

Bobik Miklós Szörény vármegyének és Karánse- 
bes városának jegyzője. 

1635. Lugasi Dániel, főbiró, nemes. 
Bobik Miklós, jegyző. 

1636. FofZor Miliálij, főbiró. 

1637. i^Wor Mihály, főbiró. 

Gyuraka Lőrincz \ 

Ötvös Bálint I 

Lugasi Dániel ' i .. i , i ■ . i 

T ■, n .. / esküdt birak. 

Jansul (jryorgy 

Kuzma János 

Szabó Miklós 

1639. Fodor Miháhj, főbiró. 

Gyuraka Lőrincz 

Lugasi Dániel 

Jansul György , , .. i. , • -i 

T-, T-, ^"^ ) esküdt birak. 

Kuzma János 

Szabó Miklós 
Vraczolovits Márkus' 
Ivuly Miklós Szörény vármegyének és Karánse- 
bes városának bites jegyzője. 

1640. Fodor Mihály, főbiró és albán. 

1640. Szahó Miklós, Karánsebes városának hites birája. 

1641. Fodor Mihály, főbiró. 
Lugasi Dániel \ 
Frenk Péter j 
Gyuraka Lőrincz f 
Jansul György ' 

Ztroila Ignácz nemes ^^^^^^ ^"'á^- 

Vraczolovits Márkus 
[nemes 

/ 
Ivuly Miklós, Szörény vármegyének és Karánse- 
bes városának jegyzője. 

1642. Fodor Mihály, főbiró és al-bán, nemes. 
Gyuraka Lőrincz, nemes, esküdt biró. 
Lugasi Dániel, nemes, esküdt biró. 



feS SZÖUÉNY VÁRMEGYE TüRTÉíNETE. 267 

Jansul György nemes 
AVraczolovics Márk 

[nemes ) esküdt birák. 
Kuzma János nemes 
Ztroila Ignácz nemes 
Ivuly Miklós, Szörény vármegyének és Karánse- 
bes városának bites jegyzője, nemes. 
1643. Fodor Mihály, főbiró és Szörényi al-bán. 
Vraczolovits Márk, esküdt biró. 
Gyuraka Lörincz 
Lugasi Dániel 
' Nicola Miklós \ esk. birák(márcziiisban). 

Ztroila Ignácz 

Kuzma János 

Ivuly Miklós, nótárius mint fenn. 
16-14. Fodor Mihály, főbiró. 

Gyuraka Lőrincz \ 

Peyka Miklós I 

Yraczolovics Márk ( ^^^^^dt birák. 

Jansul György 

Ztroila Ignácz 

Mihul Ferencz 

Ivuly Miklós, nótárius. 
1645. Ugyanazok. 
1648. Simon István, főbiró. 
1649.Bobik János, Szörény vármegye és Karánsebes 

város jegyzője. 
1650. Vajda Mihály, főbiró. 

Gyuraka Lőrincz 



Peyka Miklós 

Kolovik Péter ^) \ ^^YUi<,k. 

Peyka György 

Czorczok János 

Mibnya János 

Bobik János, notáriu;^ 



I) Egy más oldevólben, uomes íjzcmélyiick, rs kisbivónak ne- 
veztetik. 



268 



A SZORliNYI BANSAG 



hites asses sorok. 



esküdtek. 



esküdt birák. 



Tivadar Gergely 
Gyurma György 

1651. Kún István, föbiró. 
Gyuraka Lőriucz 
Peyka Miklós 
Kolovik Péter 
Peyka György 
Halicz Mihály 
Czorczok János 
Bobik János, nótárius. 

1652. Kún István, föbiró. 
(Gerlistyei Gábor, helyettese.) 
Gyui'aka Lőriucz 
Peyka Miklós 
Kolovik Péter 
Nikola Miklós 
Lupsit Mihály 
Bibi Miklós 

1653. Bobik János, Szörény vármegye és Karánsebes 
városának nótáriusa. 

1654. Flore Zsigmond, föbh'ó. 
Peyka Miklós 
Kolovik Péter I 
Plesko István 
Bobik Mihály 
Bibi Miklós l 
Lupsit Mihály ] 

l^hh.Kún István, föbiró, nemes. 
1658. iVaZaczi' István, föbiró. 

Kolovik Péter 

Peyka Miklós 

Bobik Mihály 

Baldgya IMihály 

Harasztó Márton 

Stefonj Ferencz 

Bobik Miklós, nótárius. 

(Ez évben adta át Karáusebest Barcsay Ákos.) 



esküdt birák. 



esküdt birák (ápril ha- 
vában). 



És SZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 2()9 

1688. Pap Jáuos, biró , Karánsebes külvárosában , 00 
éves. 

Kolosvúry Thorday János Ádám, eslcüdt jegyző. 
16 . . Kaszfrucz Miklós, biró. (Ugy látszik 1612. év 

elütt.) í) 



Uj-Karáiisebes a Sebes patak mellett fekszik, és Ka- 
ránsebes várossal egy nagy fabiddal áll kapcsolatban. A köz- 
ség 1814. és 1815. években telepíttetett, többnyire Németor- 
szágból hozott gyarmatosok által, kik részint r. katholikusok, 
részint ágostai bitvallásuak ; második nagyobb telepítése 
1837. évben fordul elő, ez alkalommal az ezred teiületén lakó, 
többnyire cseh és katholikus családok szállíttattak ide. Mind- 
nyájan földmíveléssel foglalkoznak. A községnek temploma 
nincs, és Karánsebesnek fiókját képezi. Alkalmasint első tele- 
pítőik származásáért S c h \v a b e n d o r f n a k is neveztetik. 

A község területe 879 hold, 657 öl, — 62 ház 426 
lakossal. 

Kraloposvicza nevíí birtok, a míháldívagy almási kerü- 
letben feküdt, melyben 1540. évben Simonfy István nejének 
Borbálának is része volt. (Ij. Csorna.) 

Kálita Krassó megye szélén, a Bisztra folyó partján 
fekszik Csuta falu, melynek 1411. évi határjárása alkalmával 
neveztetik Felső-Kálna falu, Kálnamezeje mező, és Kál- 
napataka patak. A jelenkorban az említett vidéken e nevek 
eltűntek. 

Kerogli h. falu a sebesi kerületben, melyet Mátyás ki- 
rály 1480. évben, a szintén sebesi kerületben fekvő Jász, 
Mészfalu és Cserenycs faluval örményesi Fiáth Lászlónak ado- 
mányozott. Vájjon a helynév első magánhangzója ékezéssel 
vagy a nélkül ejtetett, bizonytalan. (Lásd Bolvasnitza.) 

Keszíii. Alsó- és Felső-Keszin. (L. K z y n.) 



') A XVIII. száziidljcli közigazgatási i-omlszcv alkalnii'ival Kaván- 
sebes kiilön keri'ilcttjt kópozctt, melynek ólon praefektusok álltak. E 
ti.sztviseluk küzíil c«fik néhányat isineriink. Ilyen 1746. óvl>en Sáí'rán 
Vilmos, 1747. évben Stegnianii Ádám, mindkettő praefektus ; 1770. évben 
Megyeri István al-pra<'f('<!tiifl. 



270 A SZÖRÉNYI BANSAG 

Királykút hajdan batárrész Karánsebes vidékén, Sza- 
dova és Szlatina közt, említve 1566. évben, a Fiátb Boldizsár 
megöletéseért folyt törvényes vizsgálatban. 

Királymezeje. Falu, mely hajdan a mehádiai kerület- 
ben feküdt. Zsigmond király Mehádián a kerület nemességé- 
vel és kenézeivel 1428, tartott közgyűlésen Istvánt, Eadiszló 
fiát, valamint Rayo-t és Dobres-t, királymezei kenézeket, kik 
Tcmeshelyi Dees, László, Mihály, Péter, András és másik 
Lászlótól, Jabolcsna és Zalyn faluk birtokát követelték, örök 
hallgatásra itéli, minthogy 1402. évi egyezkedés szerint Ki- 
rály mezeye, (mely itt latinul villa-nak neveztetik), a panaszlók 
elődjének engedtetett át. Jabolcsna és Zalyn pedig a Temes- 
helyi családnak maradt. Rövid idö múlva itt más birtokosokat 
találunk, minthogy a csanádi káptalan 1436. évben Zsigmond 
Jdrály parancsára Csornai Mihályt és Balást a temesmegyei 
Csorna, Toplecz , K y r a 1 m e z e y e stb. falvak birtokába 
igtatja. A beigtatásra megjelent szomszédok közt neveztetik 
Stephauus de Fejérviz és Joaunes de Domasnia, a miből két- 
ségtelen, hogy ez utóbbi Királymezeje azonos azzal, melyet 
azelőtt a Teraeshelyi család birt. A miháldi kerület tehát 
akkor Temesmegyéhez tartozott. Albert király 1439. évi új 
adománya folytán Csornai Mihály és Bálás újra Csorna, 
Plugova, Kyskyralmezew stb. birtokába igtattatik, — 
ezúttal az aradi káptalan által. Uj adományról lévén szó, Kis- 
Királymezö, és az 1436. évbeli Királymezeje csak ugyanazon 
falu lehet. (Lásd Miháld, Csorna.) 

Kríva hajdan praediura a karánsebesi kerületben, Do- 
masnia közelében. Mátyás király 1480. évben örménycsi Fiátli 
Lászlónak a Szörényi kerületben fekvő Bolvasnisza, Szépme- 
zeje, C r y u a stb. falvakat és a sebesi kerületben fekvő Jász, 
Mészfalu, Cserenyes és Keregh falvakat adományozza, és a 
beigtatást az aradi káptalannak parancsolja. 1501. évben 
Fiáth Lajos és László, Glino, Krywa, Bolvasnicza stb. birto- 
kára nézve egyezkedésre lépnek. Fiáth Ferencz 1531. évben 
tiltakozik, hogy János király Bakóczy Ferencznének és 
társainak a miháldi kerületben fekvő Krywa stb. falut ado- 
mányozhassa. A karánsebesi ispánok és más nemesek által 
1535. évben kiadott bizonyítvány szerint More János és a 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 271 

Vajda család abban egyezkedett, hogy Krywa, Konyorova, 
Kanisa stb. részbirtokaibau egyformán fog osztozkodni. (L. 
Domasnia.) Izabella királyné 1543. évi parancsára a karánse- 
besi ispánok Fodor Ferenczet és Moyzes Ferenczet Kornia- 
reva, Domasnia, K r y w a stb. birtokába igtatja : 

Nagy szünet után, azt olvassuk a faluról, hogy Moyscs 
György és Fodor Mihály karánsebesi nemesek panaszára, II. 
János király 1560. évben azt rendelte, miszerint a nevezett 
nemesek birtokjogaikat Alsú-Kanisa, Korniareva, Kriva, 
stb. falvakra igazoló okiratok Vajda Györgytől és Vajda Ger- 
gely özvegyétűi követcltcssenek. A következő esztendőben 
(1561.) Fiáth János, Bakochy László és Laczugh János pörle- 
kedtek a fenuebbi Moyses György és Fodor Mihály alpere- 
sekkel, a felperesek azt állítván, hogy e föld Kriva nevű falu- 
jokhoz tartozik, honnan azt a vádlottak hatalmával elfoglal- 
ták, kik maguk részéről azt vitatták, hogy a peres föld Do- 
masnia nevű falu egyik területéhez tartozik. A pör bejárta a 
vármegye székét, és fölcbbezés utján Bethlen Gergely bán 
által II. Jánosnak terjesztetett föl. Ebből kétségtelenül kitű- 
nik, hogy Kriva Domasniával volt határos, 1563. évben már 
Fodor Adviga, Moyses György özvegyére ment át a pör, 
melyet ez évben II. János király a báni tábla által újra meg- 
vizsgáltatni rendel, Fiáth János követeléseinek kiderítésére. 
A pör végre 1568. évben Fiáth János és testvérei javára dön- 
tetett el, mely alkalommal Kriva ismét a szÖrényi districtus- 
ban fekvőnek mondatik. Kriva részbirtokosai, Gerlistyei 
Györgyné Katalin, és Simon Jánosné Bakóczy Anna 1584. 
ellenállnak egy fejedelmi Ítéletnek, mely egy Fiáth Lajos 
javára teendő végrehajtást vett czélba. (L. Bolvasnicza.) A 
karánsebesi kerület 1603. évi összeírása szei'int az itteni ne- 
mesek egy portától adóztak. Fiáth Zsigmond, Miklós és Já- 
nos 1613. évben tiltakoznak az ellen, hogy Báthory Gábor a 
szörénymcgyei karánsebesi kerületben fekvő Fényes, Golecz, 
K r i v a stb. falvakat eladományozhassa. (L. Örményes és 
Krivapatak.) Krivában osztály történik 1627. évl)en Bethlen 
Gábor parancsára. 

líriv.apatalí^ (Felső-, Közép-, Alsó-Kriva) hajdan falu 
^ miháldi kerületben. Zsigmond király 1 390. évben Dees fiának 



272 A SZÖRÉÍTTI BÁNSÁG 

Péternek és testvéreinek uj adományt ad K r y u a p a t a k 
és Patak falura, melyek — a királyi levél szerint — a Padycli 
hegy tövében fekszenek.(L. Pades.) TTgyan e király 1436. évben 
meghagyja a csanádi káptalannak, hogy Bolvasticzai Imre 
fiait, Jakabot és Mihályt, Hosszumezei Istvánt és Alsó-Kri- 
vai Demetert, Layo fiát a miháldi kerületben fekvő Balvas- 
ticza, Alsocriua és Hosszumező nevű possessiók birtokába 
igtassa, mely beigtatás ellenmondás nélkül végbement. (Fiáth 
cs. Itára.) I. Ulászló király Temeshelyi Lászlónak és Désnek, 
Péter fiainak uj adományt adván, a miháldi kerületben fekvő 
Nagy és Kis Lukavicza, Tapolcsán és K ö z é p k r i v a birto- 
kára, meghagyja 1440. évben a csanádi káptalannak, hogy 
őket azokba beigtassa, A beigtatásban mint szomszédok 
részt vettek : Michael de Ruszka, Petrus de Orbagh és Mi- 
chael miháldi vajda. (Gyulafehérvári kápt. levéltára.) Pár 
év múlva a Temeshelyi család megint uj biztosítékokat nyert 
birtokaira nézve, minthogy Hunyadi János kormányzó 1447. 
évben Temeshelyi Dénesnek és Lászlónak uj adományt adott 
Temeshely, Terregova, Urbacsyen, Alsó-Hideg, felső-Kre- 
wa, pathak, Krusócz, Jabalisna, Zalyn részbirtokaira, és 
Kwzephkrewa egész birtokára. (Lásd Temesely,Mchádia.) 

Az eddigi adatokból kitetszik, hogy Felső-Kriva, Kö- 
zép-Kriva és Alsó-Kriva mindig a miháldi kerülethez számít- 
tatott, és hogy az első két falu részben vagy egészben mindig 
a Temeshelyi család birtokában volt. Minthogy azonban Zsig- 
mond király 1390. évi leveléből kitűnik, hogy a Temeshelyi 
család Kriva patak nevű falut is birta, és e név soha 
többé elő nem fordul, azt kell feltennünk, hogy e Kriva- 
patak később három faluvá, úgymint Felső-, K()zép- és Alsó- 
Krivára oszlott, a mi azon további okból is elfogadható, mert 
valamint Krivapathak falu, ugy Felső-Kriva fnlu is egy Pa- 
tak nevezetű faluval említtetik. (L. Kriva.) 

Megemlítendő még, hogy az egyszerűen K r i v a neve- 
zetű falu a karánsebesi kerületben feküdt, és folytonosan a 
Fiáth család birtoka volt, a miért is a Temeshelyi család 
Kriva-féle falvaitól azt meg kell különböztetni. Különben a 
Fiáthok-féle melléknév-nélküli Kriva is Domasnin mellett 
feküdt. 



É8 SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 273 

Krivapatak hajdani fekvését a következő adatokból lehet 
megállapítani : A Terregovához keletre emelkedő Csernivír, a 
megyének egyik legtekintélyesebb hegye. Ennek egyik ága 
éjszakkeletre a Pojana Rnszkába nyújtózkodik, a másik nyu- 
gati irányban Ruszka és Domasnia felé, és itt a hegy P a d e s 
nevet nyeri, az országút felé pedig tovább kiterjeszkedvén, 
domasniai hegynek neveztetik, mely itt a vizvála^^ztót képezi 
Karánsebes és Orsova közt. A Csernivír hegy magasságát 
3000 lábra, a Pades hegyét 2000 lábra, a domasniai hegyét 
1800 lábra tehetni. Különben a Pades határt képez Domasnia 
és Ruszka falvak legelői közt. Ebből láthatni, hogy helyesen 
monda Zsigmond király, miszerint Krivapatak és Patak a 
Padyeh hegy alján feküdt, és hogy nem kell a Pades hegyet a 
Badisch hegy gyei összezavarni, mely Ruszkabányához éjszakra 
fekszik. Terregovának egy része, és pedig az, mely az Orsovára 
vezető nagy országút mellett fekszik, ma is Krivának ne- 
veztetik, a kincstár itt 1847. évben római kath. kápolnát 
építtetett. 

Krivicza. Hajdan praedium Szörény vármegye mehá- 
diai kerületében. Tuarini Imre K r y v y c z a felét 1 590. évben 
Ruszkai Jáuosuak, Pálnak és Szentének adományozza. (L. 
Jablauitza). Még Korabinszky említi az ő geographiai lexico- 
nában, mondván, hogy Orsovához éjszaknyugatra egy negyed- 
órányira fekszik. Ugyan e helyen az ő térképén Yrivicza 
nevű helyet tüntet fel, (a mi világos leírási hiba) Topletz kö- 
zelében. A savoyai Jenő berezeg idejéből származó térké- 
pek e helyet K r i v i u a-nak írják, a mi a két elnevezés azo- 
nosságára mutat. Ilyen térkép van a gr. Károlyi cs. levéltá- 
rában, hol Kriviua Orsovához éjszakra határosnak van fel- 
tüntetve. E szerint az Obersia Krivicza nevű vidéket 
kell figyelembe venni, mely Jeselnícza területén létezik, és a 
kocsiút mentén szép fenyőcrdökkel díszlik. Az 1717. évi ösz- 
szeírás Krivina néven 15 házzal sorolja fel. Még a belgrádi 
békekötés után is e falut (akkor Grevícza) megszállva tar- 
tották. 

Midőn az oláh határőri zászlóalj területe 1774. évben 
újra szerveztetett, Krivicza is ahhoz csatoltatott, mint 

A SZÖRÉNYI BÁNSÁG ÉS SZÖKÉNY VÁRM. TÖKTÉNBTE. 18 



074 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Szvinicza, Ogradena, Jeselnicza és más orsova-vidéki falvak, 
az alsó Klissurában. 

Kzyn, hajdan falu a karánsebesi kerületben, melyet 
Kinisy Pál temesi főispán 1485. évben Rakoviczay Lászlónak 
odaítélt Bizerei Miklós ellen. Gorlistyei Jakab és Macskásy 
Tárnok Péter szöréuyi bánok 1504. évben Ítéletet hoznak a 
Margay Jakab és Pribék László közt Akziny Kziny (igy ) 
valamint Var, máskép Mezfalu, Szörény vármegyének karán- 
sebesi kerületében fekvu falvak iránt fenforgott pör ügyében, 
mely szerint, ha Pribék 400 arany forintot fizet Margay 
Györgynek, ez utóbbi a nála elzálogosított falvakat kiadni 
tartozzék. (Magyar Történelmi Tár. L 178. lap.) Az aradi 
káptalan 1530-ban azt jelenti János királynak, hogy midőn 
Rakoviczay Mártont, Pétert és Lászlót a karánsebesi kerület- 
ben fekvő Cseklyen (ma Csíkién) és K y z y n helységekben 
fekvő részjószágokba be akarta igtatni, Fodor Ferencz saját 
és Margay Jakab, Gáspár és Dorottya, valamint Mutnoki 
Ferencz és Macsovay Miklós nevében, kik ez idő szerint is 
e birtokot tartják, ellentmondott. ^) Feltűnő a káptalan azon 
állítása, hogy Kyzyn falu máskép Mézfalunak neveztetik, ho- 
lott bizonyos, hogy Mézfalu nem egyéb, mint a mai Vaar. Az 
említett jelentésben Krecsun Mezfalu birájának neveztetik. 
Előfordul tovább Hersesk István de Mezfalu, mint a meghí- 
vott szomszédok egyike. Családi neve emlékeztet Horzfalvára^ 
melynek másik neve Herzesth. 

Ügy látszik, hogy a káptalani jelentésből kimaradt e 
szó »yaar« — és így az az értelem jő ki, mintha Kzyn leuue 
máskép Mézfalu (1. az utóbbit.) 

Végre még 1590. évben említi Báthory Zsigmond a 
Pribék család birtokában levő és Szörény vármegye karán- 
sebesi kerületében fekvő A g z y n, máskép Kzyn nevű prae- 
diumot, mint egyezkedés tárgyát, — a praedium a fejedelmi 
oklevél egyik helyén Z k z y n-nak is iratik. Mily viszontagsá- 
goknál fogva sülyedt az egykori falu praediummá, nincs följe- 



') Az eredeti káptalani jelentés Sólyom-Fekete Ferencz ur gyűj- 
teményében Déván. Kitetszik ebből egyúttal az, liogy Csiklén már ko- 
rábban említtetik, mint e kötet 44. lapján állítottuk. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 275 

gyezve, de fekvését meglehetősen biztosan kijelölhetjük, mint- 
hogy Jász területén ma is létezik Axin nevezetű patak. (L. 
Karánsebes és Jász.) 

Érdekes, hogy e falu legkorábban K e s z i n név alatt 
fordul elö, még pedig A 1 s ó-K eszin és Fels ő-K eszi n-re 
megkülönböztetve, mi a község akkori nagyságára enged kö- 
vetkeztetni. Az aradi káptalan 1458. évi függő pecsét alatt kia- 
dott kiváltságos levele értelmében Bizerei Miklós és fia Mik- 
lós, valamint Kakoviczay Jakab, Jakab fia, jószágközösséget 
állapítanak meg, és kölcsönös örökösödési jogot. Az utóbbinak 
jószágai, a kiváltságlevél szerint : Rakovicza, mindkét Szabad- 
falu, StowartHa, Szlatina, Mézfalva, Horzfalva, (máskép Her- 
zesth) Alsókezyn és Felse-kezyn, melyek mind Te- 
mesmegyében levőknek moodatnak, — e megyéhez akkor 
egész Káránsebes vidéke tartozván. 

Koloncza. Ez a neve azon vidéknek, mely a Karánse- 
besböl Terregovára vezető utón balra fekszik. Az országútról 
jobbra eső vidék neve Balta serrata. 

Kopács, hajdan falu a karánsebesi kerületben. Margay 
Gryörgy, a karánsebesi kerületben fekvő Kopach, Zlathna, 
Zlospathaka és Valisora részbirtokait cserébe adja özvegy 
Horváth Miklósnénak Orsolyának, más Huny ad és Fehérvár- 
megyében fekvő birtokokért. Ulászló király 1503. évben e 
cserét jóváhagyta. Margai István diák szintén 1503-bau, maga 
és testvérei János és Miklós nevében az erdélyi káptalan előtt 
tiltakozik, nehogy apjuk, a fenti karánsebesi Margay György, 
ősi birtokukat : Zlathnya és Kopach községet Gerlistyei Ja- 
kab Szörényi bánnak pénzért eladja, vagy bármi módon áten- 
gedje. — A Gerlistyei család leányága, u. m. Fiáth Anna és 
Marsinay Fereucz 1566. évben Ombozy György ellen port 
indított a karánsebesi báni törvényszék előtt, többféle jószág- 
ban osztályt kívánván. Vajda Bona karánsebesi porkoláb és 
Brathovan Márton szolgabíró K o p a c h y, i) Walissora és 
Zlathna faluban az osztályt végre is hajtotta. A többi jószágok 
megosztására nézve azonban Ombozy György ellcntállván, 
ebből hosszas pör keletkezett, melyben o a budai káptalannak 
1 503. évben kelt levelét is előmutatta, mely szerint kolonithi 

1) Kemény : Árpáclia I. 201. lapján hibásan Kaparsi. 

18* 



276 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Horváth Miklós özvegye Orsolya a Margay Györgytől csere 
utjátt nyert K o p a c h y Valissora és Zlathna részbirtokokat 
Gerlistyei Jakab Szörényi bánnak örök időre eladja. Az Ítélet, 
melyet II. János 1569. évben a pör tárgyában hozott, elis- 
merte, hogy Mehedika, Chebwyak, Pei'ho, Kopachy és Ture- 
gova egész faluk, a Gerlistyeiek vételi szerzeménye. Megjegy- 
zendő különben, hogy Gerlistyei Miklós halála után annak 
özvegye és leányai osztályra lépvén, Zlakna és Kopach falu 
650 forinton eladatni határoztatott az adósságok kifizetésére. 
Az 1603. évi összeírásban Kopacz együtt említtetik Yaliso- 
rával, a mely ly el tán határos lehetett. (Lásd Márga, Gerlistye, 
Valisora.) 

Koraiimik, Gríselínínél Karabinik. Említtetik az 
1739. évi belgrádi békekötés alkalmával mint azon falvak 
egyike, melyek ideiglenesen török kézben maradnak. (L. 
Orsova.) A zsupaneki oláh zászlóalj alakítása terveztetvén, 
1768. évben, Coramnik más orsova-vidéki falvakkal, az új 
katonai területbe bevonatott. (L. Zsupánok.) 

A végvidék fennállása idején, a szomszéd falvak sorsában 
osztozott, 1872. óta Szörény megye orsovai szolgabiróságához 
tartozik. 

Területe 579 hold, és 21 ház. Lakosai oláhok, számuk 
1816. évben 89, 1858. évben 135, 1876. évben 173. 

A Tufifierban levő templom és iskola Koramnik részéről 
látogattatnak. 

A falu a Cserna balpartján fekszik, melylyel semmi híd 
össze nem köti. Ide tartozik a Dreuek nevű őrállomás. Top- 
letzről mellékút vezet a Cserna hosszában Koramuikon át 
Tuffierba, de az utolsó rész télszakban teljesen járhatlan. 

Területén az Ogaschu maré nevű csermely a Csernába 
folyik. 

Korbul, hajdan praedium a szöréuyi bánság karánsebesi 
kerületében. Laczuga Márton 1591. évben Dragomirest falut, 
Dombravicza, Ohaba és K o r b u 1 praediumok felét 600 ma- 
gyar forintért eladja Ilosvay Mártonnak, — mindannyi a ka- 
ránsebesi kerületben. Fekvésének elhallgatása mellett emlí- 
tik e praediumot 1593. az erdélyi requisitorok, — korábbi 
diőbeu mint Motnoky Bálás és Lászlónak, néhai Motuoky 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 277 

János fiainak birtoka, Korból alakban. Nem bizonyos, váj- 
jon a volt katonai liatárszél területében feküdt, az egyúttal 
nevezett falvak inkább Krassó megye területére mutatván. 

Koriiía. Régi nevén Somfalu, melynek magyar értelme 
Korniával azonos. Somffa és Mehadiiía jobbágyai 1539. 
évben említtetnek, és pedig hogy Domasniára szántani men- 
vén, tizedet fizetni nem akartak. A helynévalak épen a vas- 
és zalamegyei helynevek módjára támadt : falu összehúzva : 
fa. Báthory Zsigmond 1582. évben rendeli, hogy Simon An- 
nának részjószágai Somfalu, Domasuia, Kanisa, Kornia- 
reva és Bogoldin faluban kiadassanak ; ezen falvak egyúttal 
Karánsebes kerületieknek mondatnak. A következő évben 
ugyanez a fejedelem Osztrovay István leánya, Katalin, előbb 
Peyka Péter Özvegye, most Modlina Ferencz feleségének ké- 
relmére meghagyja a karánsebesi castellanusoknak, hogy 
Szörény vármegyei Somfalu, Bogoltin és Lozna faluban, 
fiával egyenlő joggal birt részjószágait elkülönítsék és felosz- 
szák, Peyka János netáni ellenmondása daczára is. Még csak 
1584:. évben olvassuk, hogy Somfalu részbirtoka Simon 
Annának, most már Mutnoki Farkas nejének átadatott ifjabb 
Simon János által, pör egyedül csak Zorlenczre nézve maradt 
még fenn. A karánsebesi kerület 1603. évi összeírása szerint 
Ko r ny faluban Yajda Mihály 2, Vajda Péter 1, Vajda Gá- 
bor 1, Modlina 1, Mikanda 1 portától adózott. Rákóczy Zsig- 
mond 1607. évben Lodi Simonnak és nejének Boronkay Zsu- 
zsannának több erdélyi falun kívül, Szörény vármegyében Za- 
gusen, Terregova, Somfalu a, Domasnia, Toplacz falvakat 
uj adománykép adományozza. (L. Domasnia, Terregova.) Az 
1690 — 1700. évi összeírás Ko r ny i néven említi. E falu nem 
tartozott azon 35 falu közé, melyek 1769. évben a zsupaneki 
zászlóaljat képezték, noha a szomszéd Korniareva, Bogoltin, 
Globureu stb. már katonai lábra állíttattak. De már 1774. 
évben a határőri katonai rendszer ide is kiterjesztetett, az 
oláhbánsági zászlóalj szervezése folytán. 1717. évben Kornia 
48 házból állt. 

Az ujabb időben e falu már csak Kornia néven ismere- 
tes, és nevezetes lett egy a törökökkel itt vívott csatáról is. A 
widdini helytartó Hadzsi Mohammed 1738. évben 20000 em- 



278 A. SZÖRÉNYI BÁNsiG 

bérrel kiindult Mehadia ostromára, melyet Piccolomini ezre- 
des védelmezett. Orsova körülkerítése után, az első ütközet 
K o r n i a mellett történt. A pihenésre szoruló császáriak júl. 
4-én komoly csatát annál kevesbbé vártak, mert Karánsebes 
felől közeledvén, a könnyen védhető szorosokon át, akadály 
nélkül haladhattak, és csak Terregovánál mutatkoztak július 
2-án az első török előcsapatok. Korniánál az ellenség a csá- 
száriak jobb oldalán f jglalta el a magaslatokat. Már reggeli 
8 órakor kezdődtek a kölcsönös lövöldözések, melyek aztán 
mindinkább azon halomra tömörültek, mely a császáriak 
bal szárnyát fedezte. E halom megszállva volt ugyan 150 
puskás, 50 di'agonyos és 40 huszár által, a hely fontosságához 
képest azonban ez intézkedés nem volt elégséges, a mit Hil- 
denburghausen táborszernagy azonnal felismert. Az ő rende- 
lete szerint a balszárny ezredeit kellett volna a halom elfog- 
lalására utasítani, a dolog azonban utóbb elmaradt, a kifáradt 
csapatok kímélésére. Midőn nem sokára jelentések érkeztek, 
hogy az ellenség a nevezett pont körül csoportosul, és több 
megtámadás várható, Hildenburghausen herczeg rögtön báró 
Seckendorf őrnagyot rendelte oda két gránátos századdal, 
melyek egyike Seckendorf ezredbeli, másika Stahremberg 
Miksa ezredbeli volt. A halom erősítésére érkező őrnagy látta, 
hogy a magával hozott 3 — 400 ember erre nem elegendő, és 
a czél elérésére 8 zászlóalj is alig volna elégséges, mindazon- 
által legéijységét ugy osztotta fel, hogy midőn később gv. Kö- 
nigsegg tábornagy, gr. Wallis, és herczeg Hildenburghausen 
oda érkeztek, az intézkedéseket egészen helyeselték. Pár órá- 
val utóbb, dél tájban a toscanai nagyherczeg és Königsegg 
tábornagy, mikor épen ebédhez ülni készültek, jelentést vettek, 
hogy az ellenség, mintegy 15,000-nyi számban támadásra 
közeledik. A törökök csakugyan egy és két óra közt nagy 
dühvel és kiabálással a hegyről lerohantak, és igen mély, de 
nem széles tömegekben a császáriak vonalát különféle helyen 
áttörni igyekeztek. Az előőrsöket szétvervén, a császáriak bal 
oldalát a völgy túlsó emelkedésén támadták meg, de öt zász- 
lóalj (2 Stahremberg Miksa, 2 Seckendorf és 1 Hessen Miksa) 
3 dragonyos és 1 vértes ezred által gróf Wallis és Hilden- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 279 

burgliausen berezeg alatt visszaverettek. ^) Egy más ellenséges 
csapat a központot veszélyeztette, és néhány török a főhadi- 
szállásig előtört, hol e merészségért életükkel lakoltak. Phi- 
lippi tábornagy, ki óvatosan két vértes ezredet tartott rejtek- 
ben, két századdal előrobbaut, és a bctódulókat ismét elűzte. 
A jobb szárnyon Károly lothariugiai berezeg, és Bottá őrgróf 
altábornagyok nemcsak az ellenséget verték vissza, hanem 
előre is nyomultak, mely mozdulatot az egész császári vonal 



*) Más azon korbeli jelentések a fennebbi hadmíveletröl még több 
részletet közölnek: Dél tájban a törökök mindinkább közeledtek a 
Seckendorf által megszállt halomhoz. Az ellenség — többnyire jancsárok, 
de sok szerecsen is — 40 zászló alatt nagy erélylyel rohanta meg a halom 
kis örségót, de ez a támadást vitézül vei*te vissza, és a törököket a hegy- 
ről leszalasztotta. Hildenburghansen erre még két gránátos századot 
küldött az őrség támogatására, valamint 50 dragonyost egy kapitánynyal. 
E segély épen jókor jött, mert a törökök másodszor is, és pedig legalább 
4000 emberrel támadtak, de ez úttal is a császáriak őket 300 ember vesz- 
teséggel visszaverték. A császáriak állomásukat másfél óráig, és pedig 
addig védelmezték, mi'g az egész hadsereg sorha állhatott. Mig ez azon- 
ban történhetett, az ellenség egész dühvel a hátvédül odahelyezett kapi- 
tányt száz gyalogosával és 50 dragonyosával megrohanta, zavarba hozta 
és lehetőséget nyert az eddig oly vitézül harczoló négy gránátos zászló- 
aljat kiszorítani. Miután ezek 4000 lépésre visszavonulni kénytelenek 
voltak, mig a seregvonalhoz csatlakozhattak, 3 gránátos kapitány és 
ugyanannyi hadnagy, továbbá egy gyalog kapitány és hadnag}' összesen 
300 ember levágatott vagy megsebesült. Ha Seckendorf őrnagy a több- 
ször kért segélyt jókor kapja, nem történhetett volna, hogy egy drago- 
nyos ezrednek elhamarkodott visszavonulása folytán, az ellenség öt csá- 
szári zászlóalj (Stahremberg, Seckendorf és Hessen, mint fenn a szöveg- 
ben) mogrohanása alkalmával, azokból néhány száz embert levág. Az 
említett ezredek segélyt kapván, a gróf Wallis és herczeg Hildenburg- 
hausen által vezényelt Hohenzollern vértes ezred által, csakhamar ismét 
sorakoztak, és oly ei-övel törtek az ellenségre, hogy ezt nemcsak vissza- 
verték, hanem pár ezer lépésnyire nagy áldozattal üldözték is. Az ellenség 
veresége még nagyobb leendett, ha a nagy mennydörgés közt beállt zá- 
poreső a lőfegyverek jobb használását nem akadályozta volna. 

E csata kimenetelének hirét Pertusati ezredes hozta Bécsbe július 
10-én, ki azért arany órával, 3000 frtot érő gyémántos gyűrűvel, és 100 
aranynyal jutalmaztatott. Maga a postatiszt, ki azt a kérdést tette, hogy 
postalegénynyel jelenjék-e meg, aranynyal telt zacskóval örvendeztetett 
meg. Július 14-én gróf Königsegg érkezett Bécsbe, a szerencsés ütközet 
hírének megerősítésével. 



280 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

követvén, a törökök öt óra táján minden felől táborukba visz- 
szafordultak, melyet következő éjjel odahagytak. ^) A császá- 
riak július ötödikéig reggel régi táborukban maradván, csak 
délután foglalták el a törökök által elhagyott tábort, ^) mely- 
ben hét ágyút és 1200 levágott keresztény fejet találtak. Kü- 
lönben mind a két fél magának tulajdonítá a győzelmet. Any- 
nyi bizonyos, hogy a csatatér elfoglalása háromszor annyiba 
került az osztrákoknak, mint a törököknek annak elha- 
gyása. 3) 

A magyar forradalom vége felé Wallmoden előcsa- 
pata 1849. aug. 22-én ide érkezett. (L. Mehádia.) A katonai 
végvidék fennállásának utolsó idejében Korniaaz oláhbánsági 
határőrezred területéhez tartozott és a korniai század főhelye 
volt, melyhez még Krusovecz, Kuptora, Kanisa és Domasnia 
tartozott. Szörény megyének újra alakítása alkalmával, a ter- 
regovai járásba beosztatott. Még itt ki nem veszett annak 
emléke, hogy régi időben magyarok és oláhok vegyesen lakták 
e falut, melynek akkori fekvését azonban az Orsovára vezető 
főúton, a mostani helységtől egy negyedórányira délre, a Ma- 
kovistye nevű tájon kell keresni, — a régi templom kőfalai 
még most is felismerhetők. Utóbb a község innét is elhelyez- 
tetett, és pedig a mostani Kornia falutól negyedórányira ke- 
letre Sellistie tájára, a Kissevetz patak mellékére ; ott egy fa- 
templom emeltetett, mely a legutolsó áthelyezés idejéig hasz- 
nálatban volt. Kornia mostani fekvését a múlt század második 
felében nyerhette. A mostani lakosság legrégibb családjaiként 
a Kalzuu és Hrellesko család említtetnek, kik Oláhországból 
bevándoroltak. 

Korniában 1858. évben 1390 oláh és 18 német lakott. 
Yan itt gör. kel. plébánia, és templom, mely 1858. évben négy 
öllel hosszabbíttatott, és melynek tornya ugyanakkor újra 
fölépíttetett. 



') Neue Euvop. Fáma 37. köt. 74 — 76. 1. 

-) Nem áll tehát, a mit Hammer : Gesch. des osman. Keichs IV. 
346. lap, mond, hogy a császáriak már 4-én a törököket elhagyatott tábo- 
rukon túl üldözték. V. ö. a jelen monographia I. köt. 140. 1. 

^) Hammer : Gesch. des osman. Ileichs IV. 346. 1. a császáriak 
ezernél több embert vesztettek. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 281 

A kincstári házak száma 4, községi 3, magánház 173. 
Kormában az ailóköteles szántók 1375 '^i^/ — , legelő 810 

^*^°j. . . ., gyümölcsös kert 270 "^^/ hold, — az adómentes- 

böllegtöhb a legelő, ti. 1858 i^^"/.,., hold. Ujabb (18"2.) 
adatok szerint Kornia területe 4825 hold 559 öl, és lakja 
1515 oláh 186 házban. 

Kornia a mély és szűk kisseveczi völgyben fekszik és 
déluyugoti részével a Domasnia patakkal, éjszakra a Cserni- 
lova hcgygyel határos, keletre a Hamka hegység tövét fedi, 
délre a Kissevecz patakkal, és a Drassova hegy tövével 
érintkezik. 

A tengerszin fölött 900 lábnyira emelkedik, — különben 
700 lábbal Kanisánál és 100 lábbal Domasniáuál mélyebben, 
de 200 lábbal magasabban, mint Kuptora és Krusovetz, 
fekszik. 

Kornia területén folyik a Domasnia patak, (lásd azt) 
valamint a Kisse vetz, Draschova, Ponyova, Wrabetje, Svinia 
maré és miké azt szeld élik, mely vad patakok nyári szárazság 
idején egészen kiapadnak. Van itt vasúti állomás is. 

Korniareva falu, a hasonnevű patak mellett, Mehádia- 
hoz jó távolságban éjszakra, Kanisához keletre ; Korabinszky 
Corniareko-ra eltorzítja. II. Lajos király 1518. évben nemes 
kouyorovai Deezy Mihályt, ki mint Gerlistyei György 
szolgája, urával a törökök elleni hadjáratban részt vett, a had- 
járat befejeztéig felmenti attól, hogy törvényt álljon, azaz : 
hogy minden pör ^ellene felfüggesztessék. Bizonyosan azonos 
személy ezzel Mihály de Konyarova, ki 1519. évben a 
Plugoviczaiak statutiojában részt vesz. A karánsebesi ispánok 
1535. évi bizonyítványa szerint More János és gyermekei 
Vajda György, Gergely, Miklós és Ilonával oly egyezkedést 
kötöttek, mely szerint Domasnia, Kanisa, K o n 1 e r o v a stb. 
részbirtokaiban egyforma osztályra fognak lépni. János király 
1539. évben, húsvét után 32 nappal, meghagyja az aradi káp- 
talannak, hogy welkfalvi Fodor Ferenczet, mint íölperest, 
karánsebesi Vajda Gergely, György, Miklós és Simon ellenére 
Konyerowa és Domasuya, a karánsebesi kerületben fekvő 
falvak birtokába igtassa. A káptalan küldöttje Szathmáry 
Lukács június 14-én, a szomszédokkal: Gerlistyei Gábor, Ma- 



282 A SZÖRÉNYI BÁKSÁG 

choy Mihály, lugosi Modlyua Miklós, Szamosközy N., Nagy 
Orbán és Buda Jánossal a hely szinén megjelent, Fodor Fe- 
reuczet a nevezett két birtokba visszahelyezni akarván. Azon- 
ban Vajda Miklós számos szolgájával és hozzá szító emberé- 
vel, mindnyájan fegyveresen és kivont karddal, részint lóháton, 
részint gyalog megjelent, és a királyi bizottságot erőszakkal 
visszaűzte és nem tűrte, hogy ez feladatát végrehajtsa. A bi- 
zottság erre Vajda Miklósnak és testvéreinek tizenötöd napra 
szóló határidőt adott, hogy a királyi curiánál eljárásukat iga- 
zolják. Az eljárás e pörbeu elég gyorsan folyt, mert a kápta- 
lan június 25-ike körűi jelentést tevén Vajda Miklós ellent- 
állásáról, a király már július 9-én elrendelte a vizsgálatot 
Fodor Ferencz jogaira nézve, mire a káptalan Domasnián 
szeptember 2-án száznál több tanút kezdett kihallgatni, a 
mely alkalommal kitűnt, hogy Fodor Ferencznek Domasnián 
részbirtokai voltak, melyeket Oláh János és Floka János az 
ö nevében kezeltek. Vajdáék őt e birtokából kiűzték. Floka 
László állítása szerint Domasnia azelőtt pusztulásnak indul- 
ván, ezt az ő ajDJa János, és a Vajda család újra benépesí- 
tették. Domasnia elpusztulását több más tanú is erősíté. Tö b- 
ben bizonyíták, miszerint Domasniát és Konyerovát már Fo- 
dor Ferencz apja János is birta, tizedet és javadalmat innét 
húzott és itt castellanust tartott. Fodor János egy időben e 
két birtokát látogatni is akará, de a törökvész miatt szándé- 
kával felhagy .tt és visszatért a Kis-Temes melletti ka>télyába. 
Vajdáék is elhozták tanúikat és azok közt nemes Margay Mi- 
hály előadá, hogy négy éven át volt a két falu tisztje, de soha 
egyebet nem hallott, minthogy a Vajda család birja ezeket. 
Más állítá, hogy Vajda István magának foglalá el, és az olá- 
hoknak engedélyt adott, hogy marháikat ott legeltessék. Ez 
időben Porkoláb Mihály és Floka János a községekre rontot- 
tak, ezeket pusztiták, a marhákat elhajtották és embereket 
öltek. Ezért Vajda István, az alperesek apja által bepereltet- 
tek, a miből aztán egyezség lett, — az elhajtott marha visz- 
szaadatott. Az itt nevezett Porkoláb Mihály egy alkalommal 
e falvak részbirtokosának is neveztetik; — azt gyanítjuk, 
hogy ez azonos a vizsgálat folyamában nevezett Mihálylyal, 
kiről állíttatik, hogy castellanus de Zewren volt. Egy helyen 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 283 

épen igy említtetik : Michael porkoláb de Zewrin. Vaj Jáék is 
nem családaevüköu neveztetnek itt. hanem Woywode iratnak 
mindig. Általában kedélyes állapotok lebettek itt. Egy miháldi 
tanú nyilatkozata szerint a két falut Porkoláb Mihály és Floka 
János birták mindig, betört azonban Vajda (István ?) és ott 
pusztított, ölt. Utána következtek Porkoláb Mihály és Floka 
János — és hasonlókép cselekedtek. Floka János a maga bir- 
tokrészét More Jánostól szerezte, Vajdáék pedig az előbbitől 
vásárolták meg. Vajdáék tanúi többnyire jobbágyok és Fodor 
Ferencz birtokjogáról mitsem tudnak. Kitűnik, hogy a Porko- 
láb Mihály és a Vajda családbeliek közti dulongások e század 
elejére teendők. Azóta a két fél egyik-másikát többször kiűzte 
birtokaiból. A káptalan vizsgálati jelentése, mely tele van érde- 
kes részletekkel, október lO-éu kelt, és az akkori birtokvi- 
szályok és családi háborúk hü képét adja. A pör folyamából 
csak annyit tudunk, hogy miután Vajda Miklós kétszer meg- 
idézve meg nem jelent, sőt a beigtatásnak másodszor is fegy- 
veresen ellentállott, János király 15J:0. évben őt hütelennek 
nyilatkoztatta, és minden ingó és ingatlan vagyonának elkob- 
zását elrendelte, harmadszor is Fodor Ferencz beigtatását 
parancsolván meg, ezúttal ismét más királyi emberek kinevezé- 
sével. Vajda Miklós ingóságainak harmadrésze Fodornak Ítélte- 
tett oda, két rész a birónak, azaz a fiscusnak maradván. Vajda 
Miklós egyéb birtokai, bárhol legyenek az országban, a fiscus 
tulajdonába menjenek át. Izabella királyné 1543. évi parancsa 
folytán a karánsebesi ispánok ugyanez évben Fodor Ferenczet 
és Moyzes Ferenczet C o n y o r o w a, Ohaba, Alsó Kanisa 
Felső-Kauisa, Tudorovicza, Domasnia, Gardow5'n, Kriva és 
Pojan birtokába beigtatja, semmi ellenzésre nem találván. (L. 
Domasnia.) Bakóczi Ferencznek Fenesen egy Raza Pál nevű 
jobbágya volt, kiről 1539. évben azt olvassuk, hogy egykor 
Fodor Ferencz jobbágya volt Konyerován. A lugosi biró 15-16. 
évben Domasnya és K o n y e r o w a ügyében hivatalosan átirt 
a karánsebesi törvényszéknek, a mely Vajda Gergely és 
György fölperesek ügyét Fodor í'erencz, Moses Ferencz és 
György vádlottak ellen hosszú vizsgálat tárgyává tévén, a 
törvényszék által hozott Ítélet ellen a fölperesek 1547. évben 
mégis Petrovics Péter temesi grófhoz fölebbeztek. Akkor t. i. 



284 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

az alperesek, noha Vajda Gergely és Györgygyei már Gyula- 
Feliérvárott megegyeztek volt, hogy mindkét fél a nevezett 
jószágok felét birja, az egyezség után minden alap nélkül még 
azt kívánták, hogy a jószágok jövedelmét még két évig húz- 
hassák, Vajdáék pedig azt felelték : egy napig sem. — II. Já- 
nos király 1560. évben négy karánsebesi nemesnek meghagyja, 
hogy Domasuya, Conyorova, Kanisa stb. falvakra vonat- 
kozó okleveleket Vajda György és Vajda Gergely özvegyétől 
visszaköveteljék, minthogy Moyses György és Fodor Mihály 
e birtokra igényt tart. — Báthory Zsigmond erdélyi vajda 
1582. évben meghagyja a karánsebesi bánnak és porkolábok- 
nak, hogy Simon Jánost, az ő bugát Annát illető Domasnia, 
Somfalu, Kanisa, Kanioroua stb. falvakban levő részjószá- 
gok kiadására utasítsa, 1584. évben Komieroua, (igy) 
Bogoltin, Kanisa stb. már Simon Anna birtokában van, de 
Zorlenczre nézve közte és nagybátyja Simon János közt még 
viszály folyt. Moyses Borbála, Muthnoky Mihály özvegye 1585. 
tiltakozását visszavonván, rokonaival egyezkedik Kon ye- 
rova. Mészfalu stb. falu iránt. A karánsebesi kerület 1603. 
portalis összeírása szerint Kunierova faluban Fodor Fe- 
rencz, Moyses Miklós, Moyses Péter, Vajda Bona, ismét Moy- 
ses Péter, Simon János és Vajda Ivaczko mindegyik egy por- 
tától adózott. Kunyerevo egy 1690—1700. évi összeírás- 
ban is a mehádiai kerületbe soroltatik. 1717. évben 54 házból 
állt a község. 

A katonai végvidéki rendszer 1769. évben terjesztetett 
ki ide, midőn a zsupaueki zászlóalj alakíttatott, — és igy az 
utóbbinak globureui századához adatott. 

Az oláhbánsági határ őr ezred fennállása idejében Kor- 
niareva a mehádiai századhoz tartozott 1845. évig. Ez év jún. 
1-én azonban Korniareva és Bogoltin a mehádiai századból 
kihasíttatván, együtt a korniarevai századot képezték. A ma- 
gyar forradalom idejében e helységet a magyarok meg nem 
szállták, hanem csak lovassági őrség száguldozott néha rajta 
keresztül. Ujabb időben Korniareva Szörény vármegyéhez visz- 
szacsatoltatott. Országos hirüvé tette magát e község 1873. év- 
ben az által, hogy a magyar közokt. miniszter által számára 
jskolaépitési czélból folyóvá tett 10,000 forintot fel nem vette, 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETÉ. 285 

mert az izgatóknak hitt, kik azzal ijesztgették, hogy a község 
ez összegért magát a kormánynak eladja. E hírt később a 
»Temesi Lapük« 106. száma megczáfolta. 

A falu határában előforduló szláv helynevek, mint : 
Ravna, Bela-Réka, Topla, Kamena stb. azt mutatják, hogy 
az eredeti lakosok szlávok, tán mint a helybeliek vélik, bolgá- 
rok voltak. Magát a község nevét némelyek a Gornja-Reva 
(=felső-Réva) szláv elnevezés eltorzításából eredeztetik, de 
véleményem szerint helytelenül, mert a község Kornia faluval 
lévén határos, valósziuííbb, hogy Ivornia Reva annyit akar 
jelenteni, mint Kornia melletti Reva falu. Különben Kornia 
magyar neve Somfalu, és mutatja, hogy mi Korniának a 
jelentése. 

Korniareva területén a Rauna patak az Ohaba patak- 
kal egyesül, az egyesült patakok a Bela-Reka nevet veszik fel. 
(L. Rauna és Ohaba.) Területe 20,867 hold, 526 öl, és igy a 
megyében a legnagyobbak közé való. 

Van itt gör. kel. plébánia és templom, melynek tornya 
vörösréz fedezetet nyert. A lakosság egyedül oláhokból áll, 
számra 3954 lélek, 298 házban. Ezek között két kincstári és 
két községi. 

A község iskolája 1854. évben épült szilárd anyagból, és 
cserepekkel van befödve. Két tanító lakásán kivül 240 tanít- 
ványra való hely készült. Az első tanító évi fizetése 105 o. é. 
frt, 20 mérő magban levő tengeri és 6 öl tttzi fa. A második ta- 
nítóé 42 forint, 8 mérő lemagolt tengeri, és 4 öl tűzi fa. 

Midőn Korniareva még a mehádiai századhoz tartozott, 
csak gyalog ösvény kötötte össze a községet a Mehádiára 
vezető országúttal, azonban 1846. év végén a mostani nagyút 
adatott át a közlekedésnek, ez ut szélessége 12 — 16 láb közt 
változik, kivévén ott, hol sziklák oldalán megy, és a hol ezért 
némileg keskenyebb. A Cseregen hegy tövén ez ut az ország- 
úttal egyesül. 

A község most a megye terregovai járásához tartozik. 

Korpa, az 1690 — 1700 évi összeirásban Kniben-re 
van elferdítve. Korabinszky térképén Korpa, lexiconjában 
azonban elő nem fordul. Midőn 1769. évben a zsupaneki oláh 
zászlóalj alakult, Korpa nem neveztetik azon falvak közt 



286 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

melyek az új határőri területet képezték, noha a szomszéd 
Bolvasnitza, Borlova, Turnul, Szervestye, Rüen, Yercserova 
stb. igen is bevonattak. E szerint Korpa akkor még kincs- 
tári terület maradt, mint Prisztian , Pojana , Petrosnicza, 
Bokosnicza, Golecz, Bukin és más falvak. II. József császár 
1774. évben megerősítvén a szervezeti munkálatot, mely a 
zsupaneki zászlóaljból az olálibánsági végvidéki zászlóaljat 
alakítá, az utóbbinak terűletét még Terregova, Szlakna, 
Korpa és Valisora faluval tágította. Az oláh zászlóalj, és 
az illir ezred, 1775. évben oláh-illir határőrezreddé egyesít- 
tetvén. Korpa a föszázad (Leibcompagnie) székhelye lett, 
melyhez 11 falu tartozott. E szerint a szervező, báró Papilla, 
itt tartotta rondes lakását. Később Korpa az oláhbánsági ez- 
red karánsebesi századához került. Az utolsó török háború 
idején a falu — melynek házai Szlakna és Bolvasnitza felé 
elszórtan feküdtek, — fölperzseltetvén, a béke helyreálltával 
mostani helyére összébb húzatott. Szörény vármegye újra ala- 
kítása óta annak karánsebesi szolgabiróságához tartozik. Te- 
rülete 2042 hold, 1231 öl, 108 házban, 805 oláh lakossal. Van 
itt gör.-kel. plébánia, és 1878 óta vasúti állomás. 

Körtvélypatak^ hajdan patak Karansebes körül, említ- 
tetik 1411.Csuta határjárásában. Nem téveszthető tehát össze 
Krusovecz faluval. 

KÖTesd, lásd G a v o s d i a. 

Kröcsma régen Korcsmafalva, Karánsebeshez éjke- 
letre. Mái és Ohaba-Bisztra mellett. Kröcsma területén a 
Bisztra folyik, és a folyón itt hid vezet át Mái faluba. Zsig- 
mond király 1430. évben Bécsből kelt levelével meghagyja a 
Csanádi káptalannak, hogy Volkzan fiát Jánost és többi roko- 
nait a sebesi kerületben fekvő Bizthere, ^) Zaboy, Vaiszlova 
és Korchoma falu birtokába igtassa, a mely parancsot a 
káptalan végie is hajtott. Floka László de K y r c z m a 1492. 
évben, mint szomszéd részt vesz egy. Macskáson végbement 
statutióban. A glimbokai erdő határjárásában 1499. évben ne- 
veztetik Nagota de Korchomafalva nemes ember, ki a 
szolgabiróval kiküldetett, hogy Bízerey János esküjét fogadja 



') Ma Ohaba-Bisztra. Lásd azt. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 287 

az erdő őt illető hcatáraira nézve. Megjegyzendő, hogy az er- 
délyiek ma is a korcsmát korcsomának ejtik. A feunebbi Floka 
László de Korcbmafalva 1503. évben ismét fordul elő, 
és pedig mint választott biró egy, Macskási Miklós és a kárá- 
niak közt fenforgott pörben. Korcbmafalvai Borcha László 
1580. évben Bátbory Kristóf által több másokkal együtt 
a Gámánok beigtatására parancsot vesz. Ugyanez évben 
meghagyja a nevezett erdélyi vajda bizonyos nemeseknek, 
hogy karánsebesi Olasz Constantin özvegye Floka Anna és 
leánya Katalin a szörény vármegyei karánsebesi kerületben 
fekvő Kai:czmafalva, Zavay, Valemare, Veiszlova és 
Cserese részbirtokaiba igtattassanak. Egy 1585 évi oklevél- 
ben Katrina Borza Péterné Korczmafalvinak iratik, 
ki a Mutnokiak jószágaiban részbirtokos volt. Látjuk, hogy 
ez a fennebbi Borcha László családjából volt. A karánsebesi 
kerület 1603. évi összeírása szerint Kor ez ma birtokosa 
Jósika Mátyás 4 portáról adózott; de 1699. évben possessio 
K i r c s m a Szörény megyében mallai Gyurma Gábor birtoka 
volt ; nem ismeretlen családnév Karánsebes város történeté- 
ben. Kircsma alakban közli egy 1690 — 1700 évi össze- 
írás is. 

Kröcsma helynév alakját használják Lipszky, Görög és 
Schedius. Korabinszkynél Kortsina a magyar korona or- 
szágainak Helységnévtárában (1873. évről) K r e c s m a alak* 
ban fordul elő. 

Ez a falu azelőtt kir. kincstári birtok 1769. évben az 
akkor alakított zsupaneki oláh zászlóaljba, 1770. évben az oláh- 
illir határezredbe kebeleztetett. Az oláh bánsági határőrezred 
fennállása idejében az ohabai századhoz tartozott. Most a ka- 
ránsebesi szolgabírói kerületbe vétetett fel. Lakossága 423 gör. 
kel. oláh, kiknek itt plébániájuk és községi iskolájuk van. 
Összesen csak 50 házas család és 7 zsellér. 

Kröcsma 1206 hold, 1236 ölből álló területén létezik: a 
Dialu Socset és Kulmia Petroza nevű hegy és a Bisztra fo- 
lyón kivül a Petroza patak. 

Kuptora falu, Mehádiához éjszakra a Mehedika patak 
bal partján, mintegy 750 lábnyira a teugerszín fölött. Ke- 
letre Globureu, délre Krusovetz, nyugotra Glol)ukrnjova, éj- 



288 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

szakra Mehadika és Kornia faluval határos. A falun keresz- 
tül folyik a Mehedika máskép Krajova patak. Különben a 
falu szorosan a Tru'^kiu hegy nyugati aljánál fekszik, néhány 
háza a patak jobb oldalán is kezd épülni. Területe 2148 hold, 
1229 n öl. Lakik itt 659 oláh, az 1873. évi Helységnévtár 
szerint már 718. Beszélik, hogy a Mandony, StoUoschesko és 
Schuresko családok századokkal azelőtt ide bevándorolván 
Kuptore oláhországi faluból, az itteni helységnek is ezt a ne- 
vet adták. De e mondának semmi alapja nincs. 

A XVI. század előtt nem találom e falu nyomát. II. 
Ulászló király egy 1501. évi levelében említtetik Kasztrucz 
István de Kuptor mint kijelölt kir. ember, Fiáth László 
gyermekeinek beigtatására. (lásd Örményes.) Wkmyr István 
1557. évben három praediumjának, úgymint Komptore 
(így), Hollandyn és Glosy harmadrészét 40 forintért elzálo- 
gosítja Ruszkay Mártonnak és Jánosnak, kik ^ oda jobbágyo- 
kat telepíthetnek' ugyan, és azokat a zálogbirtok visszaváltá- 
sakor el is vihetik, de részök ne legyen az ott már lakó job- 
bágyokban. Erről bizonyító levelet adnak a karánsebesi ispá- 
nok és szolgabíró, (lásd Helendin). II. János király paran- 
csára 1569. az erdélyi káptalan kiadja Asztalos Miklós, ra- 
polti Kelemen János, szászvárosi Miháldi János és kuptori 
Kelemen Péter részére, és átírja a szörény megyei karánse- 
besi kerületben fekvő Fejérviz, Podmelnik, Kuptor, felső 
telek és alsótelek birtokára vonatkozó okiratokat. Báthory 
Zsigmond erdélyi vajda 1584. ápril 15-én kelt levelével, Jósika 
Istvánnak, János fiának, a Kis Miháld (= Mehedika) folyó 
mentén Kuptor és Bála ^) folyó mellett fekvő Globsor ^) falut 
adományozza. A nevezett jószágok megürültek Sebestyén Ist- 
ván fia, Péter (de Kuptor) magtalan halála folytán ; Jósika 
István pedig akkor nagyságos Báthory Andrásnak servitora 
volt. ^) Ugyan ily adomány kelt 1589 márczius 26-án — de 
nem uj adomány czimén — melynek különbsége csak az, hogy 
a magvaszakadt család mellékneve nem »de Kuptor,« hanem 



') Ma Bela-Eeka. 
=J Ma Glübureu (Lásd azt.) 

■') Liber Eegius Sigismimdi Báthory I. 334. lap. a gyiilafeliéivárí 
káptalan levéltárában. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 28V) 

de Fejérviz ; hogy Báthory Andrásról nincs említés, hanem 
Báthory Zsigmond Jósika Istvánt a maga cubiculariusának 
nevezi, hogy a helységekitt Kuptore és Globsor iratnak, 
és Szörény vármegye karáusebesi kerületében fekvőknek mon- 
datnak. ^) A karánsebesi kerület 1603. évi összeirása szerint 
Kuptore faluban Kasztrucz 1., Sebestyén Péter 1, és Mara 
Péter egy portáról adózott. 

Még 1717. évben 35 házzal birt, és az orsovai kerület- 
hez tartozott. 

A zsupaneki zászlóalj felállítása idején (1769) Kuptore 
még nem került katonai igazgatási rendszer alá, csak midőn 
1774. évben a nevezett hadtestből az oláhbánsági zászlóalj 
szerveztetett, Kuptore-) is, és azzal együtt Globukrajova, 
Pirhova, Mehadika, Kornia stb. a katonai végvidéki területbe 
beosztatott. 

A katonai határőrvidék végső idejében Kuptora az 
oláhbánsági ezred korniai századához tartozott. Most ismét 
az újra alakított Szörény vármegye községei sorában áll ; és 
pedig a terregovai járásban. 

Ujabb időben K u p t o r i á n a k is iratik. A szomszéd 
Krassó megyében is van Kuptore falu. 

Területe 2148 hold 1229 öl. Itt 90 házban van 718 
oláh lakos. Az itteni görög-kel. plébánia Krusovetz falut, 
mint fiókját foglalja magában. A katholikusok, a mehádiai plé- 
bánia alá tartoznak. A község mintegy 750 lábnyira a tenger- 
szin^fölött fekszik keletre Globureu, délre Krusovetz, nyugotra 
Globukrajova, éjszakra Mehadika és Koruiával határos. Át- 
szeli a Mehadika vagy Krajova patak, mely Krusovetz irá- 
nyában foly. 

KurwingTad ma ismeretlen falu. Korabinszky szerint a 
Bánságban, a mehádiai kerületben feküdt. 

Kuskia hajdan falu, utóbb csak telek Szörény várme- 
gye karánsebesi kerületében. I. Ulászló király 1444. évben 



>) Liber Eegius Sigisnmndi Báthory II. 368. lap. Ez atlomáiiy 
levél liiteltíH másolata találliató a bárú Jósika család kolosvári Itáfában, 
fasc. 107. No. 13. 

2) AVanicsek : Spccialgosclüchte dcr Militárgrenze. II. köt. 2 23 
lapon hibásan Kaplur-nak irja* 

A SZÖUÉNYI DÁNSAg í;S SZÖRÉNY vArM. TÖüTÉNETH. lö 



290 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Bizerei Miklósnak, Hunyadi János familiárisának új ado- 
mányt ad a karánsebesi kerületben fekvő oláh birtokokra 
K u s k 1 y a, Zavoy. mindkét Patak és Szilfa falu negyed ré. 
szere, (lásd többet Szavoj alatt.) Mutnoky Mihály özvegye" 
Moses Borbála 1585. évben tiltakozott az ellen, hogy néhai 
férjétől való rokonai Almafa, (ma Mörul) Szák és más Karán- 
sebes tartománybeli, de ma többnyire Krassó vármegye terü- 
letén fekvő birtokokba, — ezek közt K r s t i a telek is — ig- 
tattassanak, minthogy férje e jószágokat 800 forintért in- 
scribálta. Azonban Moses Bor])ála a rokonok kérelmére a 
tiltakozástól elállt, és velük kiegyezett. Más kiegyezés említte- 
tik 1586. évből, mely szerint t. i. Laczugh László a Rúzs. 
Okörpatak, Ulmul, Gsugaztrul, Alsó- és Felső Zavoy, Kus- 
kya, mindkét Patak, s Lozua faluban fekvő, és a Pataki Ka- 
talin által neki elzálogosított részbirtokokat. Katalin atyaíiai- 
nak visszabocsátja. (Lásd Patak vagy Valemare) v. ö. Kusla. 

Kusla. Tán a sebesi kerületben feküdt hajdan. Zsig- 
mond király 1430. évi levelében Nicolaus de Kwsla nevez- 
tetik, mint királyi ember, a Bizere, Zavoy, Vaiszlova, és 
Kröcsma faluban végzendő beigtatásnál. Ezen az egy adaton 
kivül, a falu létezéséről mit sem tudunk. (Vájjon nem azonos-e 
Kuskia faluval ? 

Krusovecz fekszik a Mehadika patak jobb partján, Kor- 
niától délre egy órányira, völgyben és 400 lépésnyire az or- 
szágúttól, mintegy 700 lábnyi magasságban a tengerszin fö- 
lött. Keletre Globureu és Korniareva, délre Korniareva és 
Jablanitza, nyugotra Jablanitza és Pettuik, éjszakra Kupto- 
rával határos. A terület hegyei közül említendő az 1400 láb 
magas Radicsa, nyugoton, és a Csornivir keleten. 

Huuyadi János kormányzó 1447. évben Temeselyi Dé- 
nesnek és Lászlónak a miháldi kerületben fekvő Temesely, 
Terregova, Alsó-Hideg, Felső Kriva, Pathak, Krwsso- 
Av e c z stb. részbirtokairól uj adományt ad. Lázár Miklós és 
Mihály 1548. évben az aradi káptalan előtt fogadják, hogy 
ők a miháldi kerületben fekvő Turegova, Krwsowecz 
possessio. Hidegpatak és Themesel praedium, továbbá a hal- 
mosi kerületben fekvő Jabalchiia és Zalyn, és a lugosi kerü- 
letben fekvő Alsó- és Felső-Gavosuia falvak iránt, melyek 



ÉS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 291 

végett Bánífylosonczy Mihályijai és Békés Lászlóval pörle- 
kedtek, az utóbbiakat soha sem fogják zavarni, és ezeknek a 
jószágra vonatkozó irományokat kiadni készek. Losonczi 
Bánfify Mihály 1552. évben elzálogosítja részbirtokait Gavos- 
dia, Terregova, K w s o c z faluban, Patak és Helendin prae- 
diumban 200 uj forintért Flóra Jánosnak és Sebessy Lajos- 
nak. De kornyáti Békés László is hasonlókép cselekedett, ki 
t. i. 1553. évben a Sebesmegyében fekvő Alsó- és Felső-Ga- 
vosdia, Terregova, K r u s w e c z, Zaly és Jebasnya nevű rész- 
birtokainak felét 100 forintért elzálogosítá Cherwiche János- 
nak a kolosmonostori konvent előtt. Gerlistyei István 1588 (?) 
tiltakozik az ellen, hogy Gerlistyei György, János és Miklós, 
szováti Ombozy Miklós részbirtokait Krusovecz, Bolvas- 
nitza stb. faluban az ő kizárásával megvegyék. Báthory 
Zsigmond 1598. évben rendeli, hogy Gerlistyei István, János 
és Miklós részbirtokai a szörénymegyei karánsebesi kerület- 
ben fekvő Pirhova, Krusovacz, Mehedika stb. faluban osz- 
tály alá vétetvén, az illetők jogai szerinti területek kihasíttas- 
sanak, és azok a jogosultaknak átadassanak. 

A falu története tehát majd egyedül csak a XYI. szá- 
zadra szorítkozik. Krusovecz, Thuregova és Gavosdia falut a 
Bánffyak már birták, mielőtt Temesvár török kézre került. 
Békés László és Désy Gábor ezelőtt Petrovicstól kérték és 
megnyerték, de pörrel is ütötték ki a Bánffyak tiszttartóit. 
(Lásd Terregova, Bolvasuitza, Gavosdia, Temesely.) 

A karánsebesi kerület 1603. évi összeírása szerint Kr u- 
s V e c z faluban Kún Gáspár 2, és Gerlistyei György egy 
portáról adózott. Krusevacz az 1690 — 1700. évi össze- 
írásban is a mehádiai vagy orsóval falvak közt előfordul. 

Láttuk, hogy Krusovecz a magyar uralom idején majd 
a karánsebesi, majd a miháldi kerülethez tartozott. 1717. év- 
ben 20 házzal az orsovai kerületben találjuk. A zsupaneki 
zászlóalj alakításakor (1769) Krusovecz még a kincstár kezé- 
ben maradt, az oláh bánsági zászlóalj szervezése azonban 
szükségessé tette 1774. évben, hogy a katonai határöri rend- 
szer ide is kiterjesztessék. Az oláhbánsági határőrezred fenn- 
állása idejében a korniai század egyik községét képezte. Most 
Szörény megye terregovai járásához tartozik. Krusovecznck 



292 Á SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

mintegy 517 oláh lakosa van, kik vallási tekintetben a kupto- 
rai gör. kel. plébánia alá tartoznak. A házak száma csak 69-re 
megj; ezek közül egy kincstári és egy községi ház. Területe 
2088 hold, 1390 öl. Van vasúti állomása. 

Lapiisiiiczel határörvidéki falu, mely az oláhbánsági 
végvidéki ezredhez tartozott, és a petniki századba volt kebe- 
lezve. Most az újra visszaállított Szörény várraegye hatóságá- 
tól függ. Valószínű, de nem bizonyos, hogy az 1603. évben 
említett Kis Lapusnik Plugova körül, a mai Lapusni- 
czel ; feltűnő csak az, hogy Kis-Lapusnikon Pökri Gábor 1 és 
Jósika János is 1 portáról adózott, és hogy tehát Pökri Gábor 
a távolabb Lapusniczelben is (ha t. i. ez = Kis Lapusnik) bir- 
tokos, valamint Lapusnikon. 

Midőn 1774. évben a zsupanek zászlóalj oláhbánsági 
zászlóaljjá alakíttatott, és területi nagyobbítást nyert, a Kraj- 
nához tartozó Lapusnicza a katonai területbe osztatott. 
Ujabb időben az oláhbánsági határőrezred pettniki századá- 
hoz tartozott. Most Szörény megye terregovai járásában van. 

A török háborúk idejében a lakosok sokszor kizavar- 
tattak lakhelyeikből , és az erdőkben kerestek menedéket. 
Visszatértükkor agyagból és fűzfavesszőkből épült házaikat 
mindannyiszor más helyre rakták, ugy hogy a falu fekvése 
gyakran változott. Eredetileg, mondják, a Selistie nevű vidé- 
ken terült el. A lelkészi teendőket a pervovai gör.-kel. plebá- 
nus végzi itt. 1836. évben temploma újra épült, 1840. évben 
pedig iskolája. 

Az almásvölgyi ut Petnikról Lapusniczel falun vezet 
keresztül. Lapusniczel 90 lábbal magasabban fekszik, mint 
Mehádia a Dossu Bradului nevű hegy tövében, egy patak mel- 
lett, mely az »Oberschia veny« nevű erdőben fakad, és fél órá- 
nyi távolságban a globui kulcsnál a krajovai patakba ömlik. 

E területen még a Viru nalt, Isvor, Bekovetz és Ra- 
kitz vagy Rakita hegyek fordulnak elő. 

A község területe 1757 hold, 991 öl. Itt 72 házban van 
781 oláh lakos. 

Lapusnik falu a Nera patak jobb partján, régen Szö- 
rény vármegye halmosi kerületében, Dalbosetz és Bosovitz 
közt. Simonfy István neje Borbála 1540. évben a miháldi és 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 293 

almási kerületben fekvő Verendiu, Lapusnyk stb, részbir- 
tokait kiadja vejéuek Dorka Mátyásnak (lásd Csorna.) Petro- 
vics Péter 1555. évben meghagyja Karánsebes vármegyének, 
hogy miután Lázár Miklós fiai ; Lázár Gábor ; Lázár Mihály 
gyermekei ; Bökös László fiai és Laczugh Ferencz gyermekei 
közt, a halmosi kerületben fekvő Bosovics és Lapusnyk 
falu és több praediumokra nézve egyezség jött létre, az illető 
jószágokat feloszsza, és elkülönítse, kinek kinek járuléka sze- 
rint. A vármegye február 20-án járt el az ügyben, ellenmon- 
dásra ez napon nem találván. Következő nap azonban nemes 
Bokor György saját személyében Laposnyk falu osztályá- 
nak ellent mondott, a miért is tizenötöd napra jogainak iga- 
zolására Petrovics Péter elé idéztetett. Bokor György meg- 
jelent ugyan a határnapra, de minthogy semminemű okirato- 
kat Laposnyk falura vonatkozó jogainak igazolására elő nem 
mutatott, Petrovics Péter a 1 apusniki részbirtokot Bökös 
László és Laczugh Ferencz gyermekeinek itélte oda. Erről 
értesülvén Bokor György, még a törvényszék előtt kérte Bö- 
kös Lászlót és Laczugh Ferenczet, hogy elnézéssel élvén, 
engedjenek neki ujabb 15 napi határidőt szükséges oklevelek 
előmutatására. Petrovics ez ujabbi határnapot Bökös és 
Laczugh beleegyezésével engedélyezte, a mely bekövetkez- 
vén, és a felek megjelenvén, Bokor György okleveleket 
nem hozott, hanem Lapusnyk részbirtokára magát Bökös és 
Laczugh gyermekeinek irányában vesztesnek beismerte. Mire 
az utóbbiaknak Petrovics a lapusniki részbirtokot oda is itélte, 
meghagyván Karánsebes vármegyének, hogy Bökös László 
és Laczugh Ferencz gyermekeit a lapusniki részbirtokba be- 
igtassa. Ugyan ezen 1585. évben Ztepan István minden bir- 
tokjogát Miháld oppidumban, Werenden, Lapusnyk és 
Plugova részbirtokaiban Pökry Gáborra és Istvánra ruházza, 
azon feltétellel, hogy neki évenkint negyven forintot fizesse- 
nek. A ki magtalan meghal, a túlélő másik fél annak birto- 
kaiban fog örökösödni. A karánsebesi kerület 1603. évi ösz- 
szeirása szerint Lapusnik faluban Bukar György [bizonyosan 
a fennebbi Bokor Gy.] Barla Menyhért és Domsa Tamás egy- 
egy portáról adóztak. (Lásd Bosovics, Miháld.) 

Lapusnik az 1690 — 1700. összeírás szerint is a halmosi 



294 A SZÖRÉKYI BÁKSÁG 

kerületben feküdt : de midőn 1774. évben a zsupaneki oláh 
zászlóalj területe nagyobbíttatott, Lapusnik falura is ki terjesz- 
tetett a katonai batárőri rendszer, az olálibánsági határőr- 
ezred fennállása idejében pedig a dalbosetzi század községei- 
hez tartozott. A templom állítólag 1785. év előtt GoschaVuk 
főknéz idejében épült. Az őrt anyával egy fedél alatt levő köz- 
ségi ház 1804, a plébániai épület 1838. évben keletkezett. 

A templom ajtaján a törökök ittjártának emlékét mu- 
tatják, t. i. handzsár vágásokkal abba csinált lyukat. A monda 
szerint néhány lapusniki jó lövész, a Wiru Tiloy nevű magas- 
latról a törököket, kik igy a templomba nyomulni akartak, 
jól irányzott lövésekkel szétriasztotta. 

A falu határában létező Dragomoi Ja na nevű 
várromról már Bosovics czikk alatt szóltam. 

Lapusnik területe 2895 hold, 933 öl, rajta 207 ház. 
A lakosok száma 1644 oláh, és 277 czigány, mindnyá- 
jan gör. kel. vallásúak. 

Mint a falu neve mutatja, ősrégi lakosai szlávok lehet- 
tek, mert lapusnik annyi mint bojtorján. Téves tehát azoknak 
véleménye, kik azt állítják, hogy a falu, lapos fekvésétől kapta 
nevét. *) A területen a hasonnevű patak folyik, melyen ke- 
resztül híd vezet a Bosovicsra tartó országúton. 

A Lapusnik patak legnagyobb vízállásakor 8 — 10 öl 
széles, 4 — 5 láb mély és sokszor kiárad. E falu területén az 
Oraschtika patak éjszakról dél felé a Nevába folyik. 

A helységtől ^/g mértföldnyire keletre fekszik Bosovics, — 
Y4 mértföldnyire nyugotra Mocsericsh, — 4^2 mértföldnyire 
éjszakra a krassómegyei Oraviczabánya, délre Dalbosetz, és 
0-Soppot, az egyik ^/g, a másik ^'2 mértföldnyi távolságban. 

A tengerszin fölötti magasság mintegy 600 láb. A falu 
hosszasága 700 öl, szélessége 250 öl. Délre a Wertope nevű 
síksággal, keletre a lapályos Bobi és Rippa Nalta hegygyei, 
nyugotra a Dialu Oroski, Kerschia Babi, Wiru Tiloy, Werti- 
prau és Fojofia magaslatokkal, éjszakra a Dialu Wini ala- 
csony hegygyei, és Percsu és Weru Nebunului nevű magas- 
lattal határos. 



1) így a Csanád egyházmegyei Történelmi Adattár is (11. k. 244. 
lap.) a Lapusnik helynevet magyarnak tartja. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 295 

Szörény megye bosovicsi járásában fekszik. 

Laszmare, lásd Mehádia. 

Legeden, bajdau praedium a balniosi kerületben. Boso- 
vics és Lapusnik falu, Minecz, Legeden stb. praedium, osz- 
tály és egyezség utján Bökös László és Laczugb Ferencz 
gyermekeire száll, kik 1555. évbeu e birtokokba beigtat- 
tatuak. (Lásd Bosovics.) 

Letbeiiieze, hajdan praedium Szörény megyében ; Peyka 
Miklós volt karánsebesi l'őbiró 1596. e praediumot Bátbory 
Zsigmondtól adományul nyeri. Az adománylevélben nevezett 
többi praediumok fekvését oly kevéssé, mint Letbenicze prae- 
diumét sikerült fölfedezni. A Tiszova név a halmosi kerületre 
mutat. (L. Tiszova.) 

Libaiimezeje, máskép Vozestje, hajda falu a káráni 
kerületben. A helynév tán személynévből ered, mert 1447. 
évben Lyubau de Prusynfalva; kenéz a rékasi kerületben. 

Koroghi Fülpös temesi és sebesi Comes ^) 1404. évben a 
sebesi vár kerületében fekvő Ly bánfaivá máskép V z e s- 
t y a (alább : Yozestya) nevű királyi birtokot (possessiót) né- 
hai Muthnoki Bogdán fiainak : István, Farkas, László és Já- 
nosnak, ^) valamint macsovai Apprissa fiainak Lászlónak és 
Mihálynak ; Juga fiainak : Istvánnak és Dénesnek, Mark fiá- 
nak Mihálynak, Dömötör fiának Mogosnak, Román fiainak : 
Pálnak és Sinkaynak adományozza. Ezek mind Bogdán fiainak 
vérséges rokonai voltak. 

Az aradi káptalan 1422 bizonyítja, hogy Stanchul (Baab 
fia) és Dragan (Manchul fia) komiáti oláhok, és kir. udvari kato- 
nák, elismervén, hogy a káráni kerületben fekvő Wozestye, 
máskép Lybanmezeye nevű birtok (possessio) — noha 
nekik Zsigmond király által hűséges szolgálataikért adomá- 
nyoztatott, és ők annak birtokában a jelenkorig megvannak, — 
jogosan Mutuoki Istvánt, Bogdán fiát és Wozestiay Istvánt 
Juga fiát illeti, azért ők e birtokot minden tartozandósá- 



1) E czímre nézve lástl : Pesty Frigyes : A szörényvármegyei 
hajdani oláh kerületek, 11. lap. 

=) Róluk e jószágra nézve mondatik : cnjus Keneziatum in nostri 
Judicii figui'a juridice ab alienis manibus obtiuuerunt : az az Libanme- 
zeje Kenózsége nekik odaitóltetett. 



296 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

gaival a nevezett két Istvánnak visszabocsátják, azoktól költ- 
ségeik megtérítéséül 100 arany forintot fogadván el. Örményesi 
Lado és Mutnoki Zayk László közt 1467. évben kölcsönös 
birtokegyesítésre, és utóbb örökösödésre nézve egyezség jött 
létre, melyben O s e s t y a, Szederjes, Magura, Csernota stb. 
mint Mutnoki birtokok fordul elő. (lásd Örményes.) Igen való- 
sziuü, hogy a mai Krassó megye déli részein feküdt, Karán- 
sebes közelében. 

Egy más Ozestia vagy Yozestia falu hajdan Hunyad 
megyében feküdt vagy mai beosztás szerint Krassó ^megye mo- 
nostori kerületében. 

Ligethys_, hajdan falu Szörény megyében, és pedig va- 
lószinüleg a sebesi kerületben. Midőn II. Ulászló király 1493. 
dengelegi Pongrácz Mátyásnak Bankfalvát Temes megyében 
adományozza, mint egyik szomszédot a beigtatásra kijelöli 
Sandrinum Sisman de L y g e t h e w s. Zápolyai János király 
1529. évben a Szörény vármegyében fekvő egész Csura, L e- 
g e t h y s és Csaba falvakat udvarnokának Chykna Miklósnak 
adományozza örökségi joggal, eddigi birtokosát Sysman Ist- 
vánt e jószágoktól hűtlenségéért megfosztván , minthogy 
Ferdinánd király pártjára állt. Ismét János király 1539. év- 
ben lippai Sebessy Pálnak adományozza Lygethys falut 
de midőn ezt az aradi káptalan beigtatni akará, tótvárad ai 
Kurta János, lippai Chykna Miklós özvegye Anna nevében a 
beigtatásnak ellentmondott. Azelőtt ezen falut Sysman István 
és László birta, kik azonban magtalanul meghaltak. Itt fel- 
tűnő, hogy Sysman István hűtlenségéről nem történik említés, 
(lásd Csaba és Csura.) 

Lindeufeld, Karánsebes alatt, Pojanához délnyugotra, 
Krassó megye szélén. E falu 1827. évben telepíttetett, de az 
ide hozott csehek 1833. évben tovább költözködtek, helyeiket 
elfoglalták az 1833. évben megszűnt Wolfswiese lakói, mely 
utóbbi egykoruan keletkezett Lindenfelddel. A lakók a né- 
met nyelvet beszélik és római kath. vallásúak. Minthogy saját 
templomuk nincs, a káráusebesi plébániába vannak bekeb- 
lezve. Kegyes adományokból gyűlt pénzből épült itt 1857- 
évben kápolna, melyben a káráusebesi plébáuus az ájtatossá" 
got tartja, ha a tclepítvényt látogatja. Lindenfeld lakossága 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE- 297 

1858. évben 148. kik azonban az itteni éghajlatot nehezen 
szokják meg. A Hel3^ségnévtár 182 lakost említ. A kis község 
területe 3293 hold, 1466 öl ; és csak 22 házból áll. A község 
körül van véve kincstári erdőkkel, nevét a gyakori hársfától 
vette. A karáusebesi századhoz tartozott, most a karánsebesi 
szolgabírói kerület egyik falva, 

Liupkova. A Duna partján fekszik D o 1 n i a (Alsó) 
L i u p k v a, kissé feljebb Górnia (Felső) Liupkova, 
mind kettő kellemes völgyben. Tököly Imre azt említi napló- 
jában 1689. augusztus 14-ke alatt, hogy a törökök rabokkal 
jöttek vissza a Duna balpartjáról, a mely rabok azt vallják, 
hogy L y u b k w á t és Modovát pusztán hagyták volna. Az 
1690— 1 700. évi összeírás Lyubkova falut említi a porecsai 
kerületben. Akkor tehát csak egy Liupkova létezett, hihetőleg 
a Duna melletti Alsó Liupkova. Mindkettő 1774. évben a ka- 
marai kincstár által az illirbánsági határőrezred területének tá- 
gítására engedtetett át, több más felső klissurai faluval együtt. 
Az 1789. évi török háború alkalmával a két Liupkova és 
Berszaszka faluban 3 század a Branovaczky-féle szabad csa- 
patból volt elhelyezve. Ez ezred kerületében feküdt a két falu 
1872. évben is, midőn a magyar határvidék katonai szervezete 
megszüntetett ; mire aztán Szörény megye orsovai járásába 
beosztatott. 

Dolnia Liupkova területe 2219 hold, 132 öl; 126 
házban, 1044 szerb lakos. 

Górnia Liupkova területe 1851 hold, 1150 öl; 
82 házban, 598 szerb lakos. 

Korabinszky L u p c z o w a-t a mehádiaí kerületbe teszi. 

Lópatíika, máskép M i h a 1 a n c z. (Lásd azt.) 

Loysta ma L o v i s t a, hajdan falu a mai Kís-Oláhor- 
szágbau az Olt folyóba szakadó Lothur patak mellett. E fa- 
lut IV. Béla király Corlardus comesnek, Crispian fiának ado- 
mányozza, azon hü szolgálatokért, melyeket neki már gyer- 
mekkorában, és szüleinek tett. A király nem mondja, hogy e 
falu a Szörényi bánságban feküdt, pedig éz időtűi fogva nu'ir 
a Szörényi bánokat rendesen ismerjük. Ez adoniánylevelot 
megerősíti István ifja1)b niaiíjar király 1265. évben, tehát 
még a])ja életében. Corlardus ez alkalommal de Tolmács niel- 



298 A SZÖRÉNYI bánsíLg 

léknévvel fordul elő. Mind a két királyi levelet átirja és meg- 
erősíti Róbert Károly 1311. évben. Corlard fia, Miklós ja- 
vára, ki szintén Tolmács melléknévvel él. Corlard (vagy Con- 
radnak) Jáuos nevű fia is volt, kiről keveset tudunk ; Miklós 
azonban Róbert Károly ellen pártoskodott, de később (1322. 
évben) annak kegyelmébe visszafogadtatott. Erdélyben sok- 
féle jószága volt, melyeket magvaszakadása után, a király 
134U. évben tovább adományozott. ^) Ez egyik legrégibb pél- 
dája egy magyar ui'alkodótól Olábországbau tett adományo- 
zásoknak. 2) 

A Lotru melléke a Szörényi bánság történetének már 
legelső éveiben szerepel ^), Loysta falu azonban, melyet Czi- 
nár Mór (Fejér oklevéltáráboz irt indexében) Erdélyben fek- 
vőnek vél, történeteinkben többé nem említtetik. 

Ma a Lowischta Olábország egy kerületét képezi, 
mely az erdélyi Vöröstorony szorosnál kezdődvén, az Olt 
folyó mindkét partján fekszik, 22 apró faluval, ezek közt Ki- 
nény, Kriblest, Kövest, Boisoara, Gansáni, Pumpojéni, Du- 
dest, Bredovest, Kokoi, Kapazinény, Boscby vagy Bojás, Pe- 
riscban, Kalinest, Groscb, Laprodán, Kűriig, Armassar stb. 
A Lowiscbta név szláv, vagy a két part melletti emelkedet- 
tebb fekvésétől, vagy halainak bőségétől, mert e név szlávul 
annyi mint halgödör. 

A paszaroviczi béke után, mely az uti possidetis alap- 
ján köttetett, az egész lovischtai kerületnek az osztrákok ke- 
zében kellett volna maradni, kik azt elfoglalták és kikre az 
itteni közlekedési vonalak nagy fontossággal birtak. Azonban 
a monarchia érdekére senki nem ügyelvén, és azt erélylyel 
nem támogatván, Ausztriánál csak az Olt nyugoti oldalán 



1) Fejér Cod. dipl. XI. köt. 467—471. lap. 

2) Báthory Gábor erdélyi vajda 1611. évben, midőn Badnl havas- 
alföldi vajdát országából kiíizte, Nadásdy Tamásnak, Tergovistyén fe- 
bruár 20-án kelt levelével Petrelj', Petrusauj', Balanniczy, Branyeste, 
Schey, Buksany, Chiocliiany, Poriimbrie, Klyatest és Zimbriest oláhor- 
szági jószágokat adománjozza. Báthory Gábor benjomulásáról Havas- 
alföldre lásd : Erdélyi történelmi adatok. I. köt. 104. 105. lap, és m. 
köt. 127. lap, végre Horváth Mihály : Magyarország Tört. III. köt. 470. 
471. lap. 

») Lásd e munka I. kötetének 17. 18. lapjait. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 299 

fekvő csekély teriilet maradt, mely Erdélytől majdnem áthág- 
hatlan sziklákkal választatott el. *) 

Lozna^ liajdaa erdő a karánsebesi kerületben. Mátyás 
király 1471. évbeu a karánsebesi kerületben fekvő Lazna 
erdőt Mutnoki Istvánnak, Dénes fiának, és általa testvéreinek 
Zeyk, és Saudriuuak adományozza, teldntvéu hűségét, és azt, 
hogy az ő testvére Lád, Hunyadi János seregében a tenger 
közelében folyt csatában elesett. Minthogy adat van arra 
hogy a L z n a erdőt már Hunyadi János adományozta volt 
Mutnoki Dénesnek, a királyi jutalmazásban inkább uj ado- 
mányt kell 'tekintenünk. A glimbokai erdő határjárásában 
1499. az mondatik, hogy a királyi erdő a Nagy Lozna és 
a pades lozna folyók partjáig ér. E folyók e szerint a 
mai Badisch hegyről szakadnak, mely Zsidóvár és Ruskitza 
közt fekszik. II. Lajos király 1519. évben karánsebesi Fiáth 
Jánosnak és Ferencznek, és Rakoviczay Lászlónak, a karán- 
sebesi kerületben fekvő Lozna nevű makkos erdőt adomá- 
nyozza, mely erdő a Lozna folyó mellékén terült el. Bá- 
thory Zsigmond 1583. évben meghagyja a karánsebesi ispá- 
noknak, hogy Modlina Ferenczné Katalin, Osztrovay István 
leányának szörénymegyei Somfalu , Bogoltin és Lozna 
possessiókban levő és fiával közös joggal birt részjószágait 
elkülönítse, (lásd Somfalu avagy Kornia.) Bogoltin és Kornia 
oly annyira távol ^fekszenek Glimbokától, hogy itt egy másik 
Lozna nevű birtokot kell sejteni. Különben figyelmet érdemel 
az is, hogy 1583. évben Lozna possessiónak neveltetik, mint 
Somfalu és Bogoltin, holott ezelőtt mindig erdő volt. 1586. 
évben egyezkedés jő létre , melynek értelmében Laczugh 
László és Buzs, Okörpatak, Kuskya, TJlmul, Gsugaztrul, alsó 
és felső Zavoy, mindkét Pathak, Lozna faluban, és a 
Tussy szőlőhegyben fekvő, és a Pathaki Katalin által neki 
elzálogosított részbirtokokat, a magvaszakadt Katalin atya- 
fiainak kezeibe pénz nélkül bocsátja, (lásd Szavoy.) Látjuk, 
hogy az erdőségből helység vált. A karánsebesi kerület 1603. 
évi összeírása szerint Lozna falu nemesei egy portáról adóz- 



») Sulzer F. J. : Gesclűchte des transalpinischen Daciens. I. 340. 
stb. lap. 



300 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

tak. A helység tehát nagyon kicsi lehetett. Karánsebesben 
lakó Szabó András, fiai Mihály és Miklós nevében, 1628. év- 
ben tiltakozik, hogy Kamuthi Miklós, Kanisa, Chiklen, Mész- 
falva. Lozua stb. faluban levő" rész-jószágait Jósika Far- 
kasnak eladhassa, (lásd Domasnia.) 

A Balkán félszigeten több Loznicza nevű helység található, 
nevük jelentése szlávul « szölőshely.Bosniában van Lozna patak. 

LHuka, határrész Karánsebesben, a Temesvízeu túl 
kaszáló rétekből állt 1652. évben, (lásd Plostina.) 

Luiikavicza, régen Lukavicza, sőt Laukawycha, Donias- 
nia mellett Szörény vármegyében. I. Ulászló király 1440. év- 
ben meghagyja a csauádi káptalannak, hogy Temeselyi Lászlót 
és Dést, Péter fiait, a miháldi kerületben fekvő Xaghluka- 
V i c z a, Tapolchan, Kyslukavicza és Középkiúva birto- 
kába igtassa, melyekre azoknak uj adományt adott. Hunyadi 
János kormányzó 1447. évben Temeselyi Désnek és László- 
nak Péter fiainak szintén uj adományt ad a miháldi kerülethez 
tartozó X a g h 1 w k a w y c z a és Thoplichaan, valamint Kis- 
Iwkawycza felének birtokára. Nagy-LukaAicza másik felét 
birták : Crechwl, Bogdán fia (Crechwi filius Bogdán de eadem 
Iwkawicza) továbbá Myla, nevezett Bogdán testvére, valamint 
Ráad fiai, valamint Dya és Wolkaan, Jwcha fiai, úgyszintén 
Desa és Xovak "Welyk fiai, végre Brathko fiai, és Dya néhai 
Lengwl fia. Kis Lukavicza másik felét birták Tresaan, Juga 
és Hitemmel, (lásd Mehádia és Temesely.) 1539. évben Tor- 
nyay Mihály volt e falu birtokosa. Az 1603. évi összeirás sze- 
rint Lenkavicza faluban, Serba György 2, Toroni Mi- 
hály 1, Gerczoné szintén egy portáról adózott ; felsoroltatik 
Terregova után. Egy 1690 — 1700. évi összeirás Linkavi- 
c z á-t a karánsebesi kerület alá sorolja. II. József császár az 
1769. évben alakult zsupaneki zsászlóaljból, 1774. évben az 
oláh határőr zászlóaljt szervezvén, az eddigi határvidéki terü- 
lethez a Krajnában fekvő Verendin, Lukavicza stb. falut 
is csatolta. Az oláhbánsági határőrezred fennállása idején a 
terregovai században feküdt, most ugyan csak Szörény megye 
terregovai járásában találjuk. 

A falu ujabb történetéről csak annyit tudunk, hogy 
1788. évben a törökök azt fölperzselték, — a lakosok akkor 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 301 

az erdők sűrűjébe menekültek. Azelőtt Werendin faluval kö- 
zös templommal birt, de ez a templom 1830. évben lebonta- 
tott és helyette uj templom épült. Van 1851. év óta községi 
iskolája 100 tanuló számára. Lakosságának száma 1128, mind 
g. kel. oláh; a házak száma 163. Területe 4191 hold, 1157 öl. 

Lunkavicza szűk völgyben fekszik, a hasonnevű patnk 
mindkét oldalán. Határos falvak : Terregova, Domasnia, Kor- 
nia. Nyugotra a Szemeuik hegygyei, keletre a Wertope, nyu- 
gotra ismét a Dupa Dialuri hegygyei szegélyeztetik be. Délre 
a Kis-Lunkavicza völgy terjed el. 

Alsó-Eupavicza mint katonai helység említtetik 1747. 
évben, 0-Orsova közelében. Ma ismeretlen. (L. Orsova.) 

Malíovistye falu a miháldi kerületben. Fiáth Ferenc/,, 
fiai : János és Gáspár nevében is, 1531. évben az erdélyi káp- 
talan előtt tiltakozik, hogy János király Porecsa, Huzarczky, 
Makowysthe stb. birtokokat eladomáuyozhassa. (Lásd 
Örményes.) 

Malomfalii^ hajdan falu a karánsebesi kerületben ; de 
ma már bizonytalan, vájjon a katonai határőrvidéken terült-c 
el, valamint vaijou nem lappang-e ma más név alatt. Emiit* 
tetik 1467. mint kölcsönös örökösödési tárgy Orményesi Lado 
és eddigi birtokosai a Mutnokiak közt. (L. Örményes.) 

Márga a Bisztravölgyben, az Erdélybe vezető Vaskapu 
előtt. Említtetik 1470. évben Margay Jakab (Jacobus de 
Márga) mint egykor Szörényi várnagy. (L. Borzas.) Tán ugyanő 
az a Margay Jakab, ki 1492. évben mint királyi ember a 
Macskás praediumba történendő beigtatás alkalmával említte- 
tik ; 1496. évben Georgius de Márga mint nádori ember egy 
Priszakán történendő beigtatáshoz hozatik javaslatba. II. 
Ulászló király 1503. beleegyezését adja azon jószágcseréhez, 
mely Margay György és kolonitlii Horváth Miklós királyi 
főlovászmester özvegye Orsolya közt végbement. E csere szerint 
Orsolya a karánsebesi kerületben fekvő Kopács, Zlathna, Zlos- 
pathaka és Valisora falvak részbirtokait nyeri. Margai György 
pedig a Hunyad vármegyében fekvő Marton-Dcnk, Nagy- 
Denk, Kis-Denk, Sztrigy, Lonka, Szent-Imre, Oláh-Berethc, 
Gonczaga, Korogh, JoAValchal, Pokohvalchal és Baczalar, 
valamint a Fehér megyében fekvő Váradja, Szépmező és Bő- 



30á A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

nye részbirtokait. A király meghagyja az erdélyi káptalannak, 
hogy Margay Györgyöt beigtassa, a mi mégis történt. Ugyan- 
ez évben Margay György mint válaí^ztott bíró szerepel Macs- 
kási Miklós pőrében. Midőn 1566. évben a Gerlistyei leányág 
maradékai, u. m. Fiáth Anna és Morsinay Ferencz (kinek apja 
György, nagyapja szintén Ferencz) port indítottak Ombozy 
György ellen a Gerlistyei jószágok felosztása czéljából, és 
utóbb a fiuág is : Gerlistyei Péter és György is ezen pörbe 
avatkozott, II. János törvényszéke 1569. szeptember 11-ére 
Ombozy Gyöi'gyöt, szeptember 12-ére az ingeráló Gerlistyei 
Györgyöt és Pétert Márga faluba idézte, hogy ott nemes 
ötvened magukkal Berendi György sebesi bán, a porkoláb és 
szolgabíró előtt esküvel igazolják azt, miszerint oly oklevelet 
el nem titkoltak, vagy el nem égettek, melyl)ől a Gerlistyei 
leányág birtokjoga a vitás jószágokra kitűnik. Margay Meny- 
hért, Görgény várának parancsnoka és II. János király híve, 
1560. évben fehérmegyei Murzina nevű birtokába igtattatik. 
(Gr. Kemény István oklevelei.) 

Nagyon szegény nemesek lakhattak itt, bizonyság erre, 
hogy 1574. évben János, Péter, Tamás és Demeter, néhai 
György János fiai, tiz forintért, melyet szükség által kény- 
szerítve, Osztrovy Gáspártól kölcsön vettek, annak formailag 
jobbágyaivá szegődtek, kötelezvén magukat neki más nemesek 
jobbágyainak módjára szolgálni és tartozásaikat teljesíteni, 
és igy személyeiket és — alkalmasint igen csekély földjeiket 
Osztrovy Gáspárnak elzálogosítván. 1580. évben Margay 
György kiküldetett Floka Anna beigtatására Kröcsma stb. 
birtokába. Ugyanez évben Dan Bahn (?) de Márga részt 
vesz Gámán György, Ferencz és Miklós Kalova stb. falvak- 
ban történt statutiójában. Még 1585. évben tahílkozunk Mar- 
gay György de Márga nevével. 

A karánsebesi kerületnek 1603. évi összeírása szerint 
Margay György Márga faluban 6 portáról adózott. Margay 
Gáspár és István 1633. évben voltak itt birtokosok, de Ka- 
ránsebesen laktak. 

Margay István felesége Gerlistyei Margit és fia István 
nevében is 1653. január 10-én oly csereszerződésre lépett 
Fiáth Jakabbal, mely szerint az utóbbi M a r g a faluban levő 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 303 

részjószágát jobbágyostul, és Böszörményen levő zálogos por- 
tióját Buldzul János nevű jobbágyával és tartozékaival Mar- 
gay Istvánnak örök időre átadja, viszont az utóbbi Pojaua és 
Bukin uevü falvakban levő jószágait Fiáth Jakabra rubázza. A 
szerződés erősítésére mindkét fél száz aranyat lekötött. Margay 
István nem tartotta meg a szerződést, azért B,ákóczy György 
fejedelem ápril 16-án rendeli, bogy a száz arany rajta végre- 
hajtás utján megvétessék Fiáth Jakab javára. 

Szörény vármegye 1656. évben Flore Zsigmond nyilat- 
kozata alapján bizonyítja, hogy a Csulai család marga-b ö- 
s z ö r m é n y i jószága ötszáz forintért ó pénzben elzálogosítva 
volt Naláczy Jordánnál, kinek leányát Sárát nevezett Flore 
Zsigmond birta feleségül. Tiszteletes Csulai püspök ur, ^) — 
mint őt az oklevél is nevezi — a jószágot négyszáz forintért 
visszaváltotta. 1695. évben Sólya János, Jovon Ádám, Gercsa 
János és Tamásija margai parasztok kiballgattattak arról, 
vájjon múlt év deczember havában ki hajtatta el az alispán 
által ide rendelt, és a hadseregnek szánt császári ökröket. A 
tanúk e tettet Galathin cs. biztosnak tulajdoníták. 

1706. év június havában, idősb Csáky, néhai Rákóczy- 
féle várparancsnok Déván, a császáriak fogságából megszök- 
vén, a Vaskapu körül fegyvereseket gyűjtött, és Márga falut, 
melyet csak 20 puskás őrizett, hajnalban meglepte és meg- 
szállta. 

A karánsebesi bégek némelyike a Márga vizén túl levő 
erdélyi területből iparkodott foglalni, a szomszéd erdélyi fal- 
vak jobbágyait pedig fosztogatta és nyomorgatta. Erre sok 
alkalom nyilt, mert e jobbágyok Margára adták marháju- 
kat telelni. Márga pedig a bég faluja volt. Előfordul Márga 
az 1690 — 1700. évi összeirásban. 

A török uralomnak megszűnése után a Duna balpart- 
ján, Márga a királyi kincstár birtokaihoz csatoltatott, és 
ugyanattól 1769. évben a zsupaneki oláh határőri zászlóalj 
kerületéhez adatott, midőn a katonai végvidék szerveztetett. 
E falu tehát nem tartozott a XVIII. században Krassó vár- 



') Bartholomaeides szerint 1642. óv táján Rákóczy György udvari 
papja volt. 



Íj04 A SZüRKNYl BÁÍÍSÁG 

megyéhez. Az oláhbánsági határörezrecl megalakulásakor, 
Márga annak ohabai századához tartozott. Ma ismét Szörény 
vármegye egyik községe, a karáusebesi szolgabirói járásban. 

Lakik itt 1265 ember, mind oláh, és gör. kel. vallású. 
Mintegy 148 házzal biró és 4 zsellér család. Van itt g. k. plé- 
bános, és községi iskola. A katonai administratio idejéből 
tiszti lakás. A község területe 6914 katastrális hold. 

Az itteni hegyek és erdőségek következő neveket visel- 
nek : Werwu Sturuluj, Magura Szanoga, Funtina Okesche, 
Plíiju maré, Dialu Negru, Dialu Borlovy, Kulmia Ibanului, 
Stirna, Fintinelle, Tilvelle. A patakok : Nermes, Wallia Cser- 
Ijului, Hodinz, Wallia Slatini. 

A falutól megkülönböztetendő V a m a-M a r g a, mert 
Erdély szélén, egy fontos szoros bejárásánál fekvén, vámszedő 
hely volt. Midőn a katonai végvidéki ezredek alakultak a 
XVIII. században, ez a hely, noha a határőrség területén 
belül esett, egy kis oázist képezett, mely Krassó megyének 
volt alárendelve, és egyenesen a Szakulon lakó szolgabíró 
által igazgattatott. Oka e kivételes állásnak volt a sócsem- 
pészetnek megakadályozása, mely Erdélyből a Vaskapun át 
Magyarországba gyakoroltatott. A királyi kincstár néhány 
plaj ásnak egy nyolczad telket adott úrbéri föld gyanánt, me- 
lyet ezek az urbériség megszüntetése után tulajdonul nyertek. 
E plaj ások a vakmerő csempészek ellen folytonosan résen 
álltak, és velők sokszor oly elkeseredett harczba keveredtek, 
hogy néha hat-nyolcz halott hevert e vad vidék göröngyös 
földjén. 

Vama-Marga még csak 1877 elején, az I. törv. czikk 
által Krassó megyéből kikebeleztetett és Szörény vármegye 
területéhez csatoltatott. E telep területe 120 öl, rajta 11 ház, 
7 [ oláh lakossal. 

Lipszky Márga falut, M a u t h-M a r g a-val (mely néven 
Schedius is feltünteti) együtt az oláh-illirbánsági ezred alá 
tartozónak állítja, mi pedig az utóbbira nézve nem áll. Kora- 
liiuszky ez utóbbit nem ismeri, miből világos, hogy e telep 
akkor (1785. év) még nem létezett. 

A török korszakban Karánsebesen vették föl a Vaska- 



És SZÖRÉNY VÁRMKGYE TÖRTÉNETE. 305 

pun átjövőktől a vámot, de 1757. évben vámhivatal nem volt 
Karánsebesen, hanem Margán és Mehádián. 

Marcimia hajdan praedium Szörény megyében a Duna 
mellett. Mária Christierna erdélyi fejedelemnő 1598. évben 
rendeli, hogy Kucsokvitth Nóvák, Máté és Uczy orsovai halá- 
szok, bizonyos halászhelyek birtokába igtattassanak, melyek 
Mracuuia vagy Marcunia praedimnhoz tartoznak. (Lásd Ogra- 
dena.) Igen szép völgy Dubova és 0-Ogradena közt viseli a 
Mraconia nevet, melyben a hasonnevű patak is folydogál. 
E pataknak a Dunába szakadásától egy negyed órányira 
feljebb egy gör. kel. zárdatemplom romjai találhatók, melyek 
nem rég kiásattak. A templom hossza 7^/2 öl, szélessége 2^/2 
öl, oltára keletre nézett. Mikor épült, és mikor pusztult el, 
egyaránt ismeretlen, noha ez iránt nyomozások történtek a 
verseczi, widdini és belgrádi gör. kel. püspökök levéltáraiban. 
A helyszínén talált egyházi pecsét azonban némi felvilágosí- 
tást ad. E pecsét t. i. Mária mennybemenetelének képét mu- 
tatja, következő körirással, bolgár betűkkel: »Ci novar Mona- 
cTiipa .lyóoTÍHC XpaMa BoJKies'L ycnenia'L npeciroBeTivtii Bo- 
vopo/^iiHBn 1735.« Magyarul : Lubostine zárda pecsétje, Mária 
mennybemenetelének egyházával 1735. 

Ebből bizonyos, hogy a zárda még 1735. évben fennállt, 
és azért valószínű, hogy feldulása az 1737 — 1738. évi török 
háborúk idejére esik, és hogy az elszéledt barátok többé 
vissza nem tértek. 

A mi a zárda Lubostine nevét illeti, mely a pecsé- 
ten előfordul, és annyit jelent, mint »kelleme3 szirt* — ez a 
helyszín által igazoltatik, minthogy a Mrakonia völgy bejárá- 
sánál magas és meglehetős sima kúp alakú szikla emelkedik, 
és minthogy e vidéken feltűnik, valószínűleg a zárda ne- 
vét ez adta. 

Murkusovicza hajdan praedium a miháldi kerületben. 
Az aradi káptalan 1519. évben IL Lajos király rendeletére 
Plugoviczai Lázárt, Mártont, Mihályt és Györgyöt Plugovi- 
cza, Alsófehérviz, M a r k w s e s t h és Bclibuk praediumok har- 
madrészének birtokába igtatja. Báthory Kristóf vajda 1577. 
évi levele szerint, Baky Pál és Plugovai Márton egyezségre 
léptek, hogy Plugovicza, Belibuka, M a r k w s o w y c z a stb. 

A SZÖRÉNYI BÁNS. ÉS SZÜUKNY VÁUMEOVK TÜKTIÍNKTE. 20 



306 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

praediiimokat idegen kézből kiváltsák. (Tj. Plugova.) A Mar- 
kusesth és Markusovicza nevek azonosságán nem lehet két- 
kedni, az első az oláli, a másik a szláv alakot tüntetvén elő. 

Marsina hajdan falu Szörény megye halmosi kerületé- 
ben. Mátyás király 1484. évben Gerlistyei Jakabnak uj ado- 
mányt ad a halmosi kerületben fekvő Riidaria, Prilipecz. Her- 
nyak, M a r s y n a stb. faluról. Marsinay Ferencz és a Gerlis- 
tyei leányág pöre Ombozy György ellen folyt 1566 — 1569. 
közt. (L. Gerlistye.) Ma e falunak semmi nyoma. Egy más 
Marsina, mely jelentékenyebb szerepet játszott, fekszik Krassó 
vármegye keleti szélén. 

Masztaliou, lásd N y i r e s. 

Mái. Változó névalakja Maal, Meel, Mail, Málfalva, 
Meld. Mai ráczul annyit jelent mint kevés, kicsiny. E faluhoz 
keletre, negyedmértföldnyire Ohaba, éjszakra negyedmért- 
földnyire Ferdinandsberg. A XY. és XYI. században a Bize- 
rei család birtoka volt. Legkorábban említtetik Mái 1433. év- 
ben, a midőn is Bizerei Miklós kir. testőr azon hamis vádja 
következtében, mintha t. i. Mái birtokosa Bizerei Lado hűt- 
lenségi bűnbe esett volna. Mái és más jószágok lefoglaltattak. 
Lado fia azonban 1438. évben Albert királyhoz fordult, kinél 
sikerült apja ártatlanságát kitüntetni, és ennélfogva Bizerei 
Miklóst Mái birtokából kiszorítani. Pár évvel utóbb, úgymint 
1447. évben a Bizerei család az aradi káptalan előtt birtok- 
osztályra lépett, mely szerint Meel, Noachfalva, Alsófalu és 
Plese helységek fele Bizerei Miklósnak és Lászlónak, — a 
másik fele pedig Bizerei Péternek, Péter fiainak hagyatik. Ez 
időben Meel Temes vármegye karáusebesi kerületében fekvő- 
nek mondatik. A létrejött egyezségről 1448. évben az aradi 
káptalan kiadá hiteles bizonyítványát. 

Bizerei Miklós, és hasonnevű fia. minden rokonuk nevé- 
ben 1458. évben egyezségre léptek Rakoviczay Jakabbal, jószá- 
gaik közös és egyenjogú használatára és a kölcsönös örökösö- 
désre nézve. Az egyezkedés egyik tárgya most is Meel falu 
volt. Néhai Bizerei Miklós özvegye Ilona 1492. évben Meel 
falunak felét a Szörényi bánság karánsebesi kerületébon. mely 
falunak felét Bizerei Miklós örökségi jognál fogva birt, 30 
arany forintért elzálogosítja Gámáu Györgynek és fiainak 



Í:S SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 307 

Jánosnak. Miklósnak és Andrásnak, mert Grámán György 
Bizerei Miklósnak 30 aranyból álló, és ki nem egyenlített 
adósságát kifizette. Szintén ez évben tiltakozik bizerei Gámán 
György maga és fiai nevében az ellen, hogy Bizerei János, 
néhai László fia, a maga részjószágait, melyek közt Meel is 
előfordul, Csicsóvásárhelyi Ferencz diáknak elzálogosíthassa, 
vagy eladhassa. Megtörtént ezért, hogy nevezett Bizerei János 
1495. évben a karánsebesi és borzafői kerületben fekvő Bi 
zere, Kalova, Vercserova, Rawna, Glimboka, Meel, Oha- 
bicza, Apadia, Tirnova stb. részbirtokait Gámán Györgynek 
elzálogosítá. Ez utóbbi esztendőben Gámán György és fiai, 
valamint Bizerei János László fia az aradi káptalan előtt bir- 
tokegyezségre léptek. Mind erről 1. a Bizere czikk alatt. 

Még többször is jár Mái sorsa együttesen Bizere falué- 
val. Török János neje Krisztina, a többször említett Bizerei 
Miklós leánya 1500. évben az iránt panaszkodott a Szörényi 
bánok előtt, hogy ő házassága alkalmával apja részbirtokai- 
Ijól semmi hozományt nem kapott ; ezt Gámán György elis- 
merte és Krisztinát 60 aranynyal kielégítette, A részbirtokok 
közt, melyekre Krisztina hivatkozott, Bizere, Meel stb. fordul 
elő, IL János király 1561. évben az ő kanczellárjának: Csáky 
Mihálynak részjószágokat adományoz Plese, Kalova, Vercse- 
rova, Meel stb. falvakban, melyek akkor Temes vármegye ka- 
ránsebesi kerületéhez számíttattak. Ugyancsak IL János ren- 
delé 1563. évben, hogy özvegy Bizerei Katalin, miután fia 
János magtalan halála folytán, jószágai az osztályos atyafiakra 
szállnak, Bizere, Kalova, Plese, Vercserova, Rawna, Glim- 
boka, Meel, Balvasnicza stb. részjószágait az öröklő roko- 
noknak kiadja. 1566. évben a Gámán és Csulai család között 
egyezség jött létre Maal, Glomboka, Rawna, Vercserova, 
Kalova és Obresia birtoklása iránt. Mindkét fél nemcsak a 
pörtől eláll, hanem az elzálogosított Apadia falu visszaváltá- 
sára is törekedni fog. Midőn Báthory Kristóf vajda 1576-bau 
Gámán Annának atyai jószágaira uj adományt adott, Gámán 
Miklós a bcigtatásnak ellentmondott. Az ebből keletkezett 
viszály eltartott 1584. évig, a midőn is Gámán Anna Fiáth 
Lajos neje, és Gámán Miklós közt Kalova, Glimboka, Plese, 
Mái stb. fixlvak iránt egyezség jött létre. (L. Kalova.) Vár- 

20* 



308 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

konyi Jánosné Borbála 1577. év körül negyedrészt követelt a 
Gámán jószágokból, de hogy czélját elérte volna, arról hall- 
gatnak forrásaink. Csula Boldizsár 1578. évben Rawua, Glim- 
boka, Mái stb. falusi részbirtokait 190frtért Jósika Jánosnak 
zálogba adta, de az utóbbitól elperelte Gámán György, ki is 
a jószág árát a karánsebesi törvényszéknél letette, nehogy azt 
Csula Boldizsár másnak elzálogosíthassa, (1. Glimboka.) Mái 
és több falu iránt 1580. évben pör folyt Fiáth Lajos és Gá- 
mán Miklós közt, miről már Kalova történetében volt szó. 
Ugyanez évben Csiklan Anna és fia János, valamint Rakovi- 
czay János és Mátyás tiltakoznak, hogy Gámán Ferencz, 
György és Miklós uj adományt nyerjenek Kalova, Plese, Glim- 
boka, M e e 1 stb. birtokaikra. Azonban Báthory Kristóf az uj 
adományt még is kiadta és Ferencz, György és Miklós a ne- 
vezett birtokokba bevezettettek. Az itt említett Gámán Gy. 
1588. tiltakozik az ellen, hogy Gámán Miklós, és Anna Fiáth 
Lajosné az ő részbirtokaira nézve Vercserova, Rafna, Glim- 
boka, Malfalva, Apadia stb. falvakban egyezkedést köthes- 
senek. Ez időben Mái nem Temes, hanem Szörény vármegye 
karánsebesi kerületében fekvőnek mondatik. Gámán János 
még 1592. előtt itteni részbirtokait elzálogosította. 

Bethlen Gábor fejedelem 1628. évben uj adományt ad 
Gámán Margitnak, Mohácsi Istvánnénak, és a hajadon Gá- 
mán Sárának a szörénymegyei Vercserova, Mail stb. puszta 
részbirtokaira (lásd Obresia és Kalova) és Margit még ugyan 
ezen évben a maga részbirtokait Glimbokán, E-afnán, Málon, 
Vercserován, Prebulon stb. férjének. Mohácsi Istvánnak elzá- 
logosítja 600 forintért. Itt figyelmet érdemel, hogy e bir- 
tokok már csak pusztáknak neveztetnek, a mi világosan arra 
mutat, hogy mindezek a volt községek azon dúlások és harczok 
alatt elpusztultak, melyek a XYII. század elején Karánse- 
besnél Basta, és rácz segédhada ellen vívattak. — A fenn szin- 
tén emiitett Gámán Sáráról, most már Macskási Miklósnérói 
1636. évben azt olvassuk, hogy Veres Ferencz szöréuyvárme- 
gyei szolgabíró őt a leánynegyeddel Kalova, Vercserova, 
M a a 1, Nerr stb. birtokában megkínálta, de hogy Sára az 
ajánlatot visszautasította. M e e 1 fele részét elcseréli Macskási 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 309 

Gáspár. (L. Zagusen.) Az 1690. — 1700. évi összeírás Maal 
falut nem említi, de Korabinszky sem ismeri. 

Ezentúl sokáig hallgatnak forrásaink Mái faluról. A 
törökök e tartományt elhagyván, Mái kincstári birtok lett, 
mely azt 1769. évben az akkor alakuló zsupaneki oláh határ- 
őri zászlóalj kerületének átengedte. Midőn az oláhbánsági ha- 
tárőrezred szerveztetett, Mái azon ezred ohabai század kerü- 
letébe osztatott be. 

Málon van 49 telkes család, és 412. gör. kel. v. lakos. 
Helyben sem -templom, sem pap nem levén, Kröcsma faluba 
járnalí. Yan Málon hét kalló, mely a szomszéd falvak szüksé- 
geinek is szolgál. Területe 2447 hold, 1057 öl. 

Máihoz keletre negyed mértföldnyire fekszik Kröcsma, 
délre 2/4 mértföldnyire Mörul, nyugotra fél mértföldnyire 
Ohaba-Bisztra, éjszakra ^,'4 mértföldnyire Ferdinandsberg. 

Az itteni hegységek és erdőségek ezek : Dialu Petrossa, 
Dialu Borugi, Dilma Bradului. A Bisztra folyón kívül van 
még itt a Wallia Petrossa és Strimba nevű patak. 

Mehádia, európai hírű hely, a Cserna patak közelében. 
A régiségbuvár buzgón említi az itt fölfedezett római marad- 
ványokat, a balneolog az itteni fürdők gyógyhatását, a füvész 
a fürdőhelyet körűivevő növénydús hegyek ritkaságait, a tou- 
rista a természet bájos szépségeit, és a fürdőélet társadalmi 
sajátságait. De a történetíró is azt tapasztalja, hogy e 
gyönyörű tájék központja, Mehádia, múltjára nézve igen sok 
eredetiséget mutat, és hogy története a községek sokszor chab- 
lonszerü történetétől eltér. 

Magyarországnak ezen egyik legérdekesebb pontját már 
a rómaiak ismerték, sőt mint a sok lelet tanúsítja, nagyon 
kedvelték is. 

Távol vezetne az itteni fontos leletek, melyek a szobrá- 
szat, vagy ábrázoló művészet körébe tartoznak, leírását adni. 
Ez egy külön értekezés tárgya lenne. Azonban a római inscri- 
ptiók nevezetesbjei itt igen is helyén lesznek. Vájjon ki volt 
az, a ki a dácziai birodalom a rómaiak által történt meghódí- 
tása után az itteni fürdőket divatba hozta, és Herculesnek 
templomot és oltárt emelt, azt mai nap már bajos lesz kifür- 
készni. Grarofolo Pascal egy, Bécsben 1737. évben kiadott latin 



310 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

értekezésben ugy vélekedik, hogy az itteni római emlékek 
mind az Antoninusok korából származnak, és hogy a fürdők, 
és templom felállítását inkább e császárok bőkezűségének 
kell tulajdonítani, mint elődjeiknek Trajánnak és Hadriánnak. 
Nevezett iró alább T. Aelius Antoninus Piust is építőnek 
állítja, azon okból, mert egyik felíráson Barbatus és Regulus 
neve fordul elő, kikről tudjuk, hogy consulatusuk az ő kor- 
mányzásának idejére esik, — egy másik felírás egy JVl. Seda- 
tus Severianus császári követért tett fogadásról tanúskodik, 
ki szintén e korban élt. 

Ezen véleményt azonban megczáfolja a zsindely-fürdő ^) 
falába befalazott felírás, mely négy követről tesz említést, kik 
Severianus consulatusa alatt Dacziából Rómába küldettek, 
és most visszatértük után a gyógyforrások isteneinek fogadá- 
sukat megfizették. Közönbös dolog, vájjon az itt említett con- 
sul Ária Severianus volt-e, ki 132. Kr. u. élt, vagy Július Ser- 
vilius Ursus Severianus, ki 134. Kr. u. élt, — mindkettő Had- 
rián császár idejében szerepelt, és így a mehádiai fürdők szük- 
ségkép már Antoninus Pius előtt léteztek, ki még csak 138. 
évben Kr. u. lépett a kormányra. 

Indokolt dolog tehát a fürdők megnyitását, és a szom- 
széd templom építését vagy Hadriánnak, vagy már a tarto- 
mány hódítójának Trajánnak tulajdonítani, habár erről sem 
Dio Cassius, sem Spartianus mit sem szólnak. 

Ehhez még más érvek is járulnak. Tudjuk ugyanis, hogy 
Hercules az ulpiai család és különösen Traján pártfogójának 
és fentartójának tekintetett, és hogy a császár az egész sena- 
tus jelenlétében ifjabb Plinius által Herculessel hasonlíttatott 
össze, maga a senatus a császár tiszteletére veretett érmeken 
őt Hercules alakjában tüntette fel. 

A Seivert által közlött felírás, mely Ulpia Trajana Sar- 
mizegethensis romjai közt találtatott, és Traján által Decebal 
megbukása után letett fogadást képvisel, Jupiter stator mel- 
lett Hercules Yincitor-t is nevez, és épen e védistenhez 



') Onnan kapta nevét, mert az volt az első fürdő, mely 1735. évben 
zsindelyfedéllel biztosíttatott. Mostani neve Lajosfürdő, Lajos föherczeg 
tiszteletére. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 311 

fohászkodott a nevezett colonia Traján, és nővérének Marcia- 
nának fölépülésére. 

A meleg források általában Herculesnek voltak szén 
telve a rómaiaküál és görögöknél, és Traján annálinkább in- 
díttatva érezhette magát az ő különleges védistenének templo- 
mot és oltárt emelni, kit a nép, a források gyógyhatása miatt 
úgyis tisztelt, és kihez folyamodott, daczára, hogy a rablók 
nagyon veszélyeztették a hozzá vezető utat. ^j 

Mindezt már Griselini mondta, és az ujabb tudományos 
vizsgálat ez eredményeknél nem ment tovább. 

Az itt talált pénzek Traján, Hadrián, a két Antoninus, 
M. J. Philippus, Traján Decius, Herennius Etruscus, Hostili- 
anus, Gallus, Yolusianus, Aemilianus, és Gallienus császárok- 
tól valók és igy 267 évig terjednek. 

De sokkal nevezetesebbek a fogadási táblák, melyek gr. 
Hamilton András tábornok, és a »temesi bánság« akkori 
kormányzója alatt 1736 (nem 1737. évben, mint Schwarzott 
Írja) a mehádiai fürdő területén kiásattak, és a melyek nagyobb 
részben Bécsbe küldettek, hol a cs. k. udvari könyvtár feljá- 
ratának legértékesebb diszét teszik, és befalazva ott most is 
találhatók. íme közöljük a fogadási táblák feliratait : 

1. 



HERCVLI. AVG. VALÉR. M. 
FÉLIX. RVFI SATYÜNINL G. PP. 

T. P. EXPR. L. V. STATIOXIS. 
TSIERXEN. IIII. ID. A. ANNO. XI. 

BARBxlTO. ET. REGVLO. COS. 
EX. VOTO. POSYIT. 



Közli Mommseu 1568. sz. alatt, oly különbséggel, hogy a har- 
madik sorban IV. áll L. V. helyett, a negyedik sorban: IIII. 
ID. után a magányos A. nem fordul elő. 

E felírást következőleg lehet olvasni : Herculi Augu- 
sto Valerius Maximus, Félix Rufiaus Saturnini Gener ; Pro- 



'■) A Bécsbe küldött felirások ei;yikével Július Sergia Bassus fiai 
emléket állítanak apjuknak, ki Dubreta mösiai város tlecemvirje volt. és 
ez országúton meggyilkoltatott. 



312 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

praeses, Tribunus Plebis, Expraefectus Legionis quintae, Sta- 
tionis Tsiernensis, quarto Idus Augusti. Anno undecimo, 
Barbato et Regulo Consulibus, ex voto posuit. 

Az itt nevezett legio quinta, mint a 4. és 20. számú fel- 
írásokból kitűnik, a macedonica névvel is megkülönböztetett, 
és állomáshelye a csernai colonia ^) volt, a mai Csernetz köze- 
lében a Duna balpartján, most Kis-Oláhországban. Ez a co- 
lonia az elsők egyike volt Dacia ripariában, és minthogy maga 
Traján telepitette, itáliai városi joggal is fel volt ruházva. 
Mint már fenn említem, Barbatus és Regulus consulatusa An- 
toninus Pius császár idejére csík. Valerius Maximus, Félix 
Bufinus, ki e fogadási táblát feláUítá, az általa viselt mél- 
tóságokon kivül Satui'ninus vejének is mondatik, egy előkelő 
emberé, ki e colonia decui'iója is volt, a mint azt a 13. 
számú felirás mutatja. ^) 



2. 



HEBCYLI. IXYICTO. T. A. GEMIX 
lAKVS. VET. LEGIONIS. XIII. GEM 
AXTOXIAXAE. EX. VOTO. POSVIT. 



Vagy Mommsen szerint 1569. szám alatt: 

HEBCYLI. IXYICTO 
T. AVB. GEMIXIAXYS. YET. LE 
G. XIII. GEM. AXTONIXIAX 
AE. EX. YOTO. POSYIT. 

A régi legio XIII. gemina, melyből való volt a táblán 
nevezett T. A. Geminianus, utóbb Antoninus Pius után Antó- 
niának neveztetett, állomáshelye Daciában volt. ^) 



') Czementium Colonia. irja Ulpianus. 

-) Griselini : Versucli einer Gescliichte <les temesvarer Banats I. 
265. lap. Schwarzott : Die Herculesbáder bei Mehádia 33. 1. Böhm : Ge- 
schichte des Temeser Banats. II. 278. lap. 

") Küzli Griselini i. h. 266. lap, és utána Schwarzott, Böliui stb. 



És SZÖRÉNY VAUMK(4YE TÖUTKNJOTK 



313 



HERCVLI 
PHO. SALVTE. IMPE 
RATORVM. SBYERI. 
ET. ANTONINI. P. CONSER 
YATORI. AVGVSTORVM 
DOMINORVM. NOS 
TRORVM. C. I. GALLVS 
C. V. LEGATVS. EORYM. 
' PR. PP. CVM. SVIS. 



HERCYLI 
PRO. SALVTE. IMPE 
RATORVM. SEVERI 
ET. ANTONINI. F. CONSER 
VATORI. AVGVSTORVM 

DOMINORVM. NOS 

TRORVM. C. I. GALLV 

S. C. V. LEGATVS. EOR VM 

PR. PR. CVM. SVIS 

V. S. L. M. 

Közli Mommsen 1546. szám alatt. 

4. 

Mommsen szerint : 

HERCVLI. GENIO 

LOCI. FOíTBVS 

CALIDIS. CALPVR 

NIVS. IVLIANVS 

V. C. LEG. V. MC 

LEG. AVG. PR. PR. 

prou MOESiAE 

.... erioriS 

V. L. S. 

Közli 1566. szám alatt. 

E felirást következőleg szokták olvasni : Herculi Genio 

Loci fontibus calidis Calpurnius Julianus vir consularis legi- 



HERCVLL GENIO. 

LOCL FONTIBVS. 

CALIDIS. CALPVR 

NIVS. IVLIANVS 

V. C. LEG. V. MAC. 

LEGA. AVG. PP. PR. 

MOE 

V. L. S. 



314 



A SZÖRÉNYI BANSAG 



onis quintae macedouicae, Legátus Augustalis, Propraeses 
Moesiae, votum libenter solvit. 

Schwarzott és Dorner még hozzá veti, liogy e felirat 
az igazgatósági épület bal sarkán befalazva találtatik, egy 
négyszegű téglával együtt, mely a római legio jegyét : L. E. 
G. IIII. H. mutatja. 



5. 



HERCVLI 

SALVTIFERO 

Q. VIRIBVS. AMILLUS. 

AVG. COL. DAC. 

PRO. SALVTE. 

IVLIANL FILII. SVL 



Ulpia Trajana maga Traján által alapíttatott, és a fen- 
nebbi felírásban említett Augusta Colouia Dacica nevet is vi- 
selte, a nélkül, bogy a Sarmizegetbusa nevet elveszítené, 
melyet mint dáciai főváros annak idején viselt. E feliratot 
Mommsen is igy közli, kivévén, bogy a barmadik sorban elő- 
forduló V i r i b u s szó, nála csak v i b. rövidítéssel fordul elő. 



HERCVLI 

INVICTO 

P. CLAVDIVS 

IVLIVS 

COL. EJ O 

B. R. V. B. S. 



Mommsen, 1570. szám alatt 



Így 



HERCVLI 
INVICTO 
P. CLAVDI 
VS. IVLIVS. 
CoL. E30 
B. R. V. B. V. S. 



HERCVLI. PRO 

SALVTE. IMP. 

M. AVREL. ANT. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGY K TÖRTÉNETE 



315 



M. AVllEL. FAVS 

TINAE. AVG. MATRI 

AVG. ET. CASTRORVM 

SVB. CVRA. IVLI. PA 

TÉRNI.... PROC. 

.... SYNTROPVS. 

VIL. 



Mommsen a 7. és 8. számú feliratokat, ketté tört kö 
együvé tartozó szövegének bizonyítja, és 1565. szám alatt a 
két töredéket ekkép összeforrasztja : 

HERCYLI . PRO 
SALVTE. IMP 
M. AYREL. ANTO 

nini pii aug 
et iuliae dom 



NAE. AVa. MATRI 
AVG. ET. CASTRORUM 
SVB. CVRA. IVL. PA 
TÉRNI. PRO 
SYNTROPHVS 
VIL. 



9. 



DIIS. MAGNIS. 

ET. BONIS. AESCV 

LAPIO. ET. HYGIAE 

M. AYREL. PRAEF. LEG. 

XIII. GEM. ANTÓNIÁN 

Y. L. M. S. 



így közli a 9 ik feliratot Griselini és SchAvarzott. Azon- 
ban Bölimnél a felírás csak 3 első és utolsó két sora egyezik, 
a 4. és 5. sor nála következő : 

MARC. AYR. VETE 

RANYS. PRAEF. LEG 



316 



A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 



A 9-ik számút Mommsen 1560. szám alatt igy közli : 
DIIS. MAGNIS 
T. BONIS. AESCV 
LAPIO. E. tíÍGI.E 
M^^C. AVK. YETE 
RANVS. RAEF. LEG. 
sic. XIII. G. GALLENIAN 
y. L. M. P. 



10. 



S. Y. C. 

PRO. SALVTE 

M. SEDATI 

SEVERIANI 

LEG. AYG. 



Két márváuyfelirásból Gruterusnál megtudjuk, hogy 
ez a Sedatus Severiauus, Antoninus Pius kormányzása alatt 
legátus augustalis volt Daciában. Tehát 150 év Kr. sz. után. 
Mommsen épen ugy mint fenn közli a felirást 1575. sz. alatt. 



11. 



D. M. 
lYL. I. FIL. SERGIA 
BASSO. DECEMYIR 
DROBETAE. QYAES 
TORI. INTERFECTO. A 
LATRONIB. YIX. AN 
XXXX. lYL. lYLIANUS 
ET. BASSYS. PATRI 
PIISSIMO. 
ET. lYL. YALERIANYS. 
FRÁTER. MORTEM. 
EIYS. EXECYTYS. 
F. C. 



A 11-ik számú feliratot Mommsen 1579. szám alatt igy 
olvassa, és e szerint Caryophylus és az öt követő Griselini hi- 
báit igazítja : 



fes SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 317 

D. M. 
L. IVL. L. FIL. SERGIA 
BASSO. DEC. MVN 
DBOBETAE. QVAES 
TORI. INTERFECTo A 
LATRONIB. VIX. AN 
XXXX. IVLI. IVLIANVS 
ET. BASSVS. PATRI 
PIISSIMO 
:E. IVL. VALERIANVS 
FRÁTER. MORTEM 
EIVS. EXSECVTVS 
F. C. 

Mind e felírásokat legelőször Caryophilus jogtudós 
közlötte, de Thermis Herculanis nuper in Dacia detectis, 
Bécsben 1737 megjelent munkájában, utána pedig Griselini, 
kit hazai Íróink jobban ismernek. Griselini azonban a 11-ik 
számú feliratot nem értette, mert tartalmának közlése után 
(Versuch einer Gesch. d. temesvarer Banats I. 271. lap.) azt 
veti hozzá, hogy Drobeta, máskép Sergia Bassus, a Hercules- 
fürdőkbe tett utazása alatt haramiák által meggyilkoltatott, 
és hogy decemvir és quaestor volt egy 'római coloniában Moe- 
siában. Ellenben munkájának egy másik helyén (II. köt. 112. 
lap) Dubreta (igy) nem személynév, hanem a mösiai város 
neve, a melyben Július Sergia Bassus, mielőtt megölték, de- 
cemvir volt. 

Maífei Scipio marchese a veronai múzeumra vonatkozó 
tudós megjegyzései függelékében még több dáciai feliratokról 
tesz említést, melyek Bécsben őriztetnek. O azokat Ariosto 
József gróf kéziratából vette, mely a cs. kir. Theresianum 
könyvtárában van. Ebből ő a következő, Caryophilus (Garo- 
folo) által figyelembe nem vett felírást közli : 



12. 



HERCVLI 
TIBI 

V. s. 



Ezt Mommsen 1563. szám alatt 
közli. 



318 



A SZÖRÉKYI BÁNSÁG 



A következő felírás is Griselini vélekedése szerint a 
Hercules fürdőkre vonatkozhatik : 



13. 



AESCYLA 
PIO. ET. HY 
GIAE. P. AN 

SATYRNI 
XYS. DC. COL 

V. S. L. M. 



Ezt Mommsen nem közli. 



Ariosto. ki Maífei kéziratát másolta, nem mondja ugyan, 
liogy a felirat hol találtatott, de alig lehet kételkedni, hogy 
a Herculesfürdőböl származik, ha meggondoljuk, hogy az 
ottani templom nem csak Herculesnek, hanem más istensé- 
geknek, nevezetesen Aesculápnak és Hygieának volt szentelve. 
Saturninus, ki itt Decurio hivatallal, milyenben ő Csernes co- 
loniábau lehetett, kitüntettetett. már az első számú feliráshan 
fordul elő, hol V. M. Félix E-ufinus, ki az oltárt emeltette, 
mintegy dicsekedve az ő vejének vallja magát. 

Következnek azon felirások, melyeknek eredeti táblái 
még ]\rehádián a fürdőépületekben vannak, és még csak Ha- 
milton idején ásattak ki. Griselini ezeket a hely szinén le- 
másolta. 



14. 



HERCVLI 

ET. YENERI 

MERCYRIYS 

PRAEFECTYS ») 

CYM. SYIS. 



Mommsen közli 1567. szám 
alatt, de a negyedik sorbeli 
praefectus szó helyett, nála 
csakPR //////. van. 



Griselini e kőnek csak elhanyagolt maradványát látta 
heverni a Francisci-fürdő mellett. A szöveg kiegészíttetett egy 
régi kéziratból, melyet Neumann Ernő temesvári plebánus 
bocsátott Griselini rendelkezésére. Csonkán közlik a felírást 



1) E szó a Lajos fürdőnél : Pro Salute-ra van kijavítva, (1( 
aligha jól. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉKTETE. 



319 



SchAvarzott és Dorner : Das Bánat. 178. lap. De az utóbbi 
közli belyesen is. 

A következő feliratok mind a Lajosfürdőbe vannak be- 
falazva : 



15. 



HERCYLI IN 1 


VICTO. 


L. POM. 


PEIVS 


CELER 


PRAEF 


. COOR 


I. VBIORViM. V. S. 1 



Mommseunél 1571. szám 
alatt igy : 
HERCVLI. IN 
YICTO. L. POMP. 
EIVS. CELER 
PRAEF. COH 
I. VBIOR. V. S. 



16. 



Mommsennél 1573. szám alatt 
öt sorban, a Praeses Dacia- 
rum két sorban : 
PRAESES. DA 
CIARVM. 
Griselini és Dorner e feliratból kihagyták a Julianus 



HERCVLI. SÁNC 
TO. SIMOIMIYS 
IVLIANVS. V. C. 
PRAESES. DACIARVM. 



nevet. 



17. 



AESCVLAP 
ET. HIGIAE 
PRO. SALVTE. IVNIAE 
CYRILLAE. QVOD. A 
LONGA. INFIRMITA 
TE. VIRTVTE. AQVA 
RVM. NVMINIS. SVI 
REVOCAYERVNT 
T. B. A. EIVS. V. S. L. M. 



Közli ép igy Momm- 
sen 1561. sz. alatt; meg- 
jegyezvén.bogy az utolsó 
sor betűi érthetetlenek. 



320 



A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 



18. 



DIIS. ET. NVMINIBVS 

AQVARVM 
VLR SECVNDINVS 

MAR. VALENS 
POMPONIVS. HAEM. V. 
HVLCARVS. A. VALENS 
LEGATI. ROMÁM. AD 
CONSVLATVM. SEVE 
RIANI. C. V. MISSI. INGOLV 
MES. REVERSL EX. VOTO. 



Caryopbilus, ki fennidézett értekezésében azt állította, 
hogy a Mehádia melletti Hercules-fürdök, és az ottani tem- 
plom az Antoninusok kora előtt nem épülhettek, ez általa 
nem ismert felírás által megczáfoltatik, mert Severianus con- 
sulatusa Hadrián császár idejére esik. 

így közlik a felírást Griselini , Schwarzott , Dorner. 
Azonban Böbm 11 sorban következőleg : 
DIIS. ET. NVMINI 
BVS. AQVARVM 
VLR SECVNDINVS 
MARIVS. VALENS. 
POMPONIVS. HAEMV 
VL CARVS. VALENS. LE 
GÁTI. ROMÁM. AD 
CONSVLATVM. SEVE 
RIANI C. V. MISSI 
INCOLVMES. REVERSI 
EX. VOTO. 

a 18. felírást Mommsen 1562. szám alatt igy közli : 

Dis. t:. nvminib 

AQVARVM 
VLP. SECVNDINVS 

MARIVS. VALENS 
POMPONIVS. HAEMVS 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 32 1 

lYL. CARVS. VAL. VALENS 

LEGATI. ROMÁM. AD 

CONSVLATVM. SEYE 

RIANI. C. V. MISSI. INCOLV 

MES. REVERSI. EX. VOTO. 

Mommsen 1573. szám alatt közli a következő, most 

Bécsben báró Roth museumában levő felírást : 

HERCVLI. SANCTO. EVTYCHES. ACT 
P. AELI. ANTIPATRI. EX. YOTO. POSVIT. 
Továbbá 1580. szám alatt a következőt,' mely a mebá- 
diai várfalak romjai közt találtatott : 

PAVLVS. DEC 
COL. CONIVgl 
CARISSIME 
POSVIT 

Magán ház falában az országút mellett Mommsen 1578. 
száma szerint ily felirásos kő : 
D. M. 
RETMEIANVS 

ID. VM PLENOS A 6 sortól kezdve tán 

Q SPES VIX AN igy olvasandó : 

OS VS MS / / qui bello Portico pu- 

S IIII. QVIT gnans cecidit. 

EH. PARTI 
OPVN SV 
CECIDIT A / 
VST]]/ APE 
VT Z / / / 

///////// 

Sok egyéb hasonló felirásos kő találtatott a fürdők te- 
rületén, de azok részint járdakövezetnek használtattak, betűi 
elkoptak, vagy máskép megrongáltattak. Ha meggondoljuk, 
mennyi pusztult el századok folyamában, meglepő mennyisége 
a fogadási tábláknak és felírásoknak áll előttünk. 

A Hercules fürdőbe vezető út melletti vcdfalon egy be- 
falazott fogadási tábla látható, melynek kuszált betűiből né- 
mely szakember következőt olvas ki : 

A SZÖRÉNYI üAnSÁC! És SZÖKÍ'.NY VÁIíM. töhtknhtk. 21 



322 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 



I. 0. M. 

ANTES(I) 
VS. CAIVS 
PRO. SALVTE 
SVA. ET. SV 

ORYM 
Vr L. (E). P. 



19. 

Mommsen kevés eltéréssel 1574. 



szám alatt igy közli : 
I. 0. M. 
ANTESTI 
VS. GAIVS 
PRO. SALVT 
SVA. ET. SV 
ORVM. V 
S. L. M. 
Végre, noha nem mehádiai leletnek mondható, álljon 
itt az a felirás, mely bizonyítja, hogy a legio quinta, máskép 
macedonica-nak is neveztetett, és mely felirás egy szikla me- 
redekségén olvasható, mely alatt egész közel Poljetin mellett 
az országút vezet. 

A felirás igy hangzik Griselini szerint, ki már Marsigli 
szövegét javítá : 

20. 



TIB. CAESARL AVG. DIVI 
AVGVSTI. F. IMPER ÁTORI 
PON. MAX . TR. POT. XXX. 
LEG.inr SOYTI. ET. V. MACED. 



Böhm Lénárt csekély változtatással igy közli : 

TI. CAESARÉ. AVG. F. 

AVGVSTO. F. IMPERATO^ 

PONT. MAX. TR. POT. XXX. 

LEG. ini. SCYTHIC.V^ MACED. 
Még csak azt említem, hogy Mehádián 1737. évben hét 
Herciiles-szobor találtatott, melyből bárom a bécsi régiség- 
tárba került. Ezek egyike két lábnál magasabb és a legtisz- 
tább fehér márványból készült. Hercules balkarján Hylas fiút 
tartja, jobbjával bunkóját, melyet az erymanthi disznó fejére 
támaszt. Balra lábánál szép dolgozatu vadászkutya néz fel 
hozzá. Schwarzott persze a szobor alakjait máskép magya- 
rázza. Szerinte Hercules Telephus fiút tartja balkarján, bun- 
kóját pedig egy bivaly fejére támasztja ; vadászkutya helyett 



És SZÖRÉNY VÁKMEGYE TÖRTÉNETE. 323 

szarvastehenet lát, mely a fiút tejjel nevelte. Az^ általa közlött 
rajz két körmtt patáju állatot mutat, és ez csakugyan nem 
lehet kutya. 

A mehádiai római leletek, söt olyanok sem, melyek má- 
sunnan előkerültek, nem bizonyítják, hogy Mehádián római 
község (respublica) létezett volna ; a rómaiak itt csak tábor- 
ban voltak elhelyezve, mert a kiásott római téglák: leg XIII. 
gem. — leg. V. M., vexillatio Daciarum, — leg. IIII. F. f.-féle 
légiókról, de sem municipiumról, sem Coloniáról nem szólnak. 

Nem rég, 1837. évben, Mehádián kivül, Plugova felé, 
mint látszik, hol Peutingernél Praetorium áll, római castrura 
romjai találtattak, és egy itteni felirás a harmadik dalmát 
cohorst emlegeti. 

Ily fényes lét után, melylyel a Herculesfürdők a ró- 
maiak alatt dicsekedhettek, századokig tartó homály követ- 
kezik. Nem tudjuk, mi sorsa volt a fürdőnek, midőn a rómaiak 
e tartományt elhagyták, és neve nem említtetik az egész barbár 
korszakban, de még a magyar állam megalakulása után sem 
a múlt századig. Mind a mellett fel nem lehet tenni, hogy ne 
lettek volna ismeretesek, ne használtattak volna. Mehá diának 
egész környéke birtokos nemesség kezében volt, mint az or- 
szág más vidékein ; ismerjük ezen birtokos családokat és bir- 
toklási viszonyaikat, és ezek tökéletesen kizárják a lehetősé- 
get, hogy a fürdők létezése és híre feledékenységbe ment 
volna. A magyaroktól vették át a törökök, és ezek, midőn 
csillaguk hanyatlott, a XVIII-dik században minden követ 
megmozdítottak, hogy a megkedvelt fürdők birtokát meg- 
menthessék. 

A fürdőtől szükségkép meg kell különböztetnünk a la- 
kóhelyet. 

Az előadottak daczára, már rég nem kételkedik senki 
sem, hogy a mai Mehádia tekintélyes római colonia volt. De 
mi volt neve a rómaiak idejében ? Sokan ugy vélekednek, hogy 
itt feküdt a Colonia adAquas; e véleményt Griselini egész 
határozottsággal kimondja, ^) és a helynév értelmét igy toldja 



8) E nézeten van BiUim Léjiávt is, noli;i egy szuszszal kimondja, 
hogy Ad Aquas a Trajánlűd közelében feküdt. (Gescliichte des Temesev 
Banats. II. 144. lap. Grisodini I. köt. 162. lap, 

21* 



324 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

meg : ad Aquas Herculi devotas. Sulzer azonban határozot- 
tan ellentmond G-riselini-nek. ^) Fessler hasonlókép állítja, 
hogy Ad aquas megfelel a mai Mehádiának. (X, k. 473. lap.) 
Azonban Sulzer szerint az ad Aquas név nem a mehádiai 
Hercules-fürdőkre vonatkozott, hanem azon Coloniára, mely 
Mösiában Ageta mellett létezett. Groszhoffinger ellenben a d 
aquas alatt Fetislaut érti a Duna jobb partján Orsovához 
délre, hol Gebhardi szerint (I. köt. 404. lap) püspökség is lé- 
tezett. Aschbach az Aegeta vagy Egeta római Coloniát a 
mai Cladova, azaz szintén Fetislan területére a Duna jobb 
partján helyezi. Ad Mediám alatt azonban szintén Meba- 
diát érti, 2) valamint nálunk ujabb korban Huufalvy Pál. ^) 
Hogy ad Mediám alatt Mehádia értendő, ez Mommsen né- 
zete is, ki a Peutingeri tábla szerint kimutatja, hogy a Tibiscum 
Tiernáig, azaz Karánsebestől Orsováig következő helyeken 
át vezet az út : Tivisco, XIII. mp. Maselianis, XI. mp., Ga- 
ganis, IX. mp. ad Pannonios IX. mp., Pretorio XIIII. mp. a d 
Mediám XI. m. p. Tierna. Eltérő nézete van ad Aquas 
fekvésére nézve, és mi azt az ő térképén Praovo szerb falunál 
találjuk,aDuna jobbpartján,Egetához (mely nála nem Cladova, 
hanem Brza Palanka) délre. Nem lehet azonban itt elhallgat- 
ni, hogy a rómaiak nem a folyók menti Coloniák nevétjszokták 
az Aqua szóval alakítani, hanem inkább azokat, melyek me- 
leg gyógyforrás közelében feküdtek. így Aquisgranum, Aquin- 
cum (Ó-Buda), Aquae Sextiae Francziaországban ; Aquae Vo- 
laterranae, avagy ad aquas Volaternas, Olaszországban, a régi 
12 etruszk városok legnagyobbika; Fontes Mattiaci, vagy 
Aquae Mattiacae, ma Wiesbaden, — és igy számtalan esetben. 
Griselini véleménye tehát egyszerűen el nem vethető, a többi 
tudós archaeologusok nézete sem oly hamar elfogadható, mintha 
Ad Aquas a Duna mellett feküdt volna. Kivált a többes szám 
Aquae, bizonyos mutatója a meleg források jelenlétének. 

Bél Mátyás oly vélekedést is közöl, melyben ő azonban 
nem osztozik, hogy e hely valamely istennőnek lett volna 



') Geschichte des transalpinischen Daciens. 1. 181. lap. 

'^) így Ascbach : Über Trajans steinerne Donaiibrücke. 4. és 11. 1. 

") Ethnogi-apbia. 85. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 325 

szentelve : Mea Dea, és ezen elnevezésből származtatják a 
Mebádia helynevet. Mannert ezen helynevet egyszerűen Me- 
dia-nak kívánja olvasni, hogy okoskodását elfogadhatóvá te- 
gye, miszerint ezen névből lett a mai M e h a d i a helynév. ^) 

A Mehádia név azonban nem római, hanem magyar 
eredetű, és lett a M i h á 1 d névből, melylyel okleveleinkben 
a XIV. század elejétől a XVII. századig folytonosan talál- 
kozni fogunk. Még csak akkor kapott fel a mai Mehádia név, 
és majdnem feledékenységbe juttatá a régi Miháld elnevezést. 
Magyarban igen gyakori helynévképzö a d betű. Ily formán 
lett az Imréből Imréd, Istvánból Istvánd, Ivánból Ivánd, Já- 
nosból Jánosd, Gálból Gáld_, Péterből Péterd, a Mihály sze- 
mélynévből pedig Miháld. A névátalakulás a magyarokkal 
vegyesen lakó idegen ajkú népség befolyásával történt. Tud- 
juk ugyanis, hogy például az oláhok a magyar helyneveket, 
midőn d képzővel végződtek, az m, vagy a betűvel szerették 
Idbővíteui, és lett ily módon Sósd helynévből Sosdia (ma falu 
Temes megyében), Váradból Varadia (falu Temes megyében 
Versecz mellett), Tolvajdból Tolvadia (falu Torontál megyé- 
ben). Hlyedből Illadia (falu Krassó megyében), Vizesdből Vi- 
zesda (j)uszta Torontál megyében), Papdból Bobda (falu To- 
rontál megyében), Péterdből Peterda (falu Toroutál megyé- 
ben), Ivándból Ivanda (falu Torontál megyében) stb. Az átido- 
mítás következetesen és szabályosan történt mindig, és a nép, 
mely erre hajlott, csinált a M i h á 1 d helynévből Mihaldia-t, a 
melyből csakhamar az l betű kikopott, azon szabálynál fogva, 
mely a folt, és oltalom szavakból az l betűt kilöki, ugy hogy 
belőle fót és ótalom legyen, így kapjuk a Mihald-ia névből 
végre Mehadiát. ^) 

A feloszlatott oláhbánsági határőrezred hivatalos köz- 
lése szerint a mehádiai róm. kath. plébánia jegyzőkönyvében 
az állíttatik ugyan, hogy Mehádia 1273. évben V. István ma- 
gyar király alatt Miháld néven keletkezett, de ezen állításnak 
semmi okleveles alapja nincs. 

Ugyanezen időben épült volna a hagyomány szerint a 
Mehadiához éjszakra fekvő Bárkán nevű hegyen Bárkán vára, 

Lásd Katancsich Orbis antiqmxs. I. köt. 373. lap. 

2) Ugyanezt fejtegettem a Századok 1875. óvi folyamáb. 652. lapon. 



326 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

melynek düledező falai még ma is láthatók. A falmaradvá- 
nyok négyszögű terméskövekből és téglákból állanak. A 
szűk hegygerincz, melyen a vár állott; keletre, délre és nyu- 
gotra meredek lejtőséget képez a völgybe ; a bejárás a várba 
tebát csak éjszakról létezhetett. 

Nagy Lajos király 1365. évben Widdint elfoglalván, 
Strascimir bolgár czárt fogolylyá tette, néhány év múlva azon- 
ban magyar lenhatóság alatt fejedelemségébe visszahelyezte, 
sőt Temesváron kivűl még Sebusvár, M i h á 1 d és Orsova 
várait is alája rendelte, (lásd Orsova.) 

Az egész' Árpád korszakban Miháld nem említtetik? 
és igy nem is állíthatjuk, vájjon a miháldi vár létezett- e már 
akkor. Legelőször Róbert Károly idejében, nevezetesen 1323. 
évben találkozunk Bálás kir. főlovászmesterrel, mint ki egy- 
szersmind miháldi castellanus. ^) Az illető oklevél kelt már- 
czius 29-én. De már april 8-áu ugj^anez évben Dénes kir. 
asztalnokmester, egyszersmind miháldi castellanus. O a Balog 
nemzetségben Ivánka Miklós egyik fia volt. Ugyan e minő- 
ségben találjuk őt 1324. és 1327. évben. 2) E két példa mu- 
tatja, hogy Róbert Károly udvari főhivatallal szerette össze- 
kapcsolni ezen távol eső vár parancsnokságát. Megemlítendő, 
hogy a fennebbi Dénes 1323. évben egyszersmind zsidóvári 
castellanus is volt, ^) később azonban mint ilyen nem nevezte- 
tik többé, mi ugyan ki nem rekeszti, hogy még utóbb is ne 
lehessen zsidóvári castellanus, hisz Dénes 1325. évben csak 
kir. asztalnokmesternek neveztetik, holott alig lehet kétel- 
kedni, hogy akkor is, miként előbb és utóbb, miháldi castella- 
nus is volt. 

Ezen század második felében, Oláhország részéről pusz- 
tító berohanás történt a Szörényi területre, nevezetesen a mi- 
háldi kerületbe. Ezen eseményről, melyről egyetlen iró sem 
tesz említést, csak egy 1390. évi királyi levélből nyerünk tu- 
domást, melyben igazoltatik, hogy temeselyi Déés fia Péter 
bizonyos fontos, még alább ismertetendő, irományokat vesztett 



Fe.iév. Cod. dipl. VIII, 2. k. 407. lap. 

-) Hazai Okmánytár. I. 120. 125. 131. 135. Cornides Diplom. IV. 
72. lap. Nagy Imre gyüiteménye. 

•^) Tüitéuelmi Tár. IX. 114. lap. Zichy Oűd-^x - I. 222. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 327 

el akkor, midőn Dáu oláli vajda a maga erős seregével a mi- 
háldi kerületbe betört. 

Itt világosan II. Dánról van szó, ki 1373 — 1383-ig 
Oláhország fejedelme volt. A betörés idejéről közelebbet nem 
lehet mondani, mint hog}^ a fennebbi évtizedben történt, mert 
maga II. Dán létezése egyedül Chalcocondylas tanúságán 
alapszik, és Engel ^) róla nem tud többet mondani, mint hogy 
uralkodott, meggyilkoltatott, és utódjául testvérét Myrxá 
kapta. Egy oláh chronika szerint Dánt a bolgár Sisman meg- 
verte. A betörés Miháld felé egy új, és pedig nevezetes adat 
Dán homályos élettörténetéhez. Vájjon micsoda utón jött Mi- 
háld felé, mi okból ragadt fegyvert, és vájjon Nagy Lajos kit 
küldött ellene, és miféle fogadtatásban részesíté a kihivó oláh 
vajdát ? mind erről mit sem tudunk. 

Az egyik Szörényi bán Losonczy László 1887. évben a 
szalánczi vár uradalmával jutalmaztatik, mert a pártos Hor- 
váthy Jánost és Palisnai Jánost e vidékről szétvervén, Temes- 
vár, Sebes, Miháld, Orsova stb. várait tőlük visszafog- 
lalta. 2) 

Losonczy István szörényi bán és temesi főispán, tekin- 
tetbe véve Déés fiának Péternek, ki a miháldi királyi vár ke- 
rületének kenéze volt (kenezy castri regalis Miháld vocati), va- 
lamint az ö testvéreinek Halmágy, Kristóf or és Mihálynak 
érdemeit és szolgálatait, melyeket a király, következőleg a 
Szörényi bánok és saját maga iránt tanúsítottak, midőn Mária 
királyné kiszabadítása ügyében fáradozott, 1387. évben neve- 
zett Péternek és testvéreinek Patak nevű királyi falut a mi- 
háldi vár kerületében adományozza, oly föltétellel, hogy éven- 
kint Sz. Mihály napján minden telek után 3 garast^ minden 
Sz. György napján az ötvenedik részt az időszerinti miháldi 
várnagyoknak fizetni tartozzanak, miként a többi szabad ke- 
nézi falvak fizetni szoktak. ^) Megjegyzendő, hogy gróf Ke- 



») Geschiclite der Moldau und "Walacliei 156. lap. Katona ezen 
Dánról mit sem szól, de maga Engel sem a Geschiclite des ungrischen 
. Reichs czlmü másik munkájában. 

-) Oklevél a gróf ErdÖdy cs. Itárában. 

3) Kemény : Diploinitariam . Fejér : XI. köt, 747. lap, csonkán 
Prayból : Annales II. 17 7. lap. Az eredeti oklevél megvan a gyiilafehór- 



328 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

meny József az oklevél ezen szövegében : consideratis .... 
meritis. . . . Petri fily Dees, Kenezy districtus Castri Regalis 
Mihald vocati, Halmágy, Christophori et Michaelis fratrum 
suorum uterinorum, a Halmágy névben nem személynevet 
ért, hanem azt érti, hogy Miháld "a lialmágyi kerületben fek- 
szik. Ugyan csak Kemény József a kenézségekről irt jeles ér- 
tekezésében Losonczy István bán 1387. évi levelét közölvén, 
a Halmágy szóhoz azt jegyzi meg (Kurz Antal : Magazin für 
Geschichte Siebenbürgens II. köt. 304. lap), hogy Halmágy 
ma Zaránd megyében fekszik, azonban 1387. évben a miháldi 
királyi vár külön kerületét képezte. — Mehádia és Zaránd !! 
Yalóban csudálatos kettős tévedés. A Halmágy itt|személynév, 
melynek semmi köze Halmos kerületéhez. Zsigmond király 
1390. évben, miután Temeselyi Déés Péternek, ki a Ki'ivapa- 
tak és Patak birtokára vonatkozó okleveleit elvesztette, ezek- 
ről neki új adománylevelet ad, e dologról világosabban szól 
következőleg : quod fidelis noster Petrus filius Dees nobilis 
Kenezius de Temeshel in tenutis Castri nostri M y h a 1 d nun- 
cupati commorans, sua, Halmagh, Christofori et Michaelis 
fratrum suorum uterinorum nevében kérte az új adományt, — 
tehát Halmágy itt kétségtelenül személynév. Az új adomány 
kiadatása előtt a király megbízta János Szörényi bánt, hogy a 
dolgot megvizsgálja, ki is hivatalában eljárván, azt jelentette 
a királynak, hogy ő Sebes, Lugas és Miháld megyéknek ^) 
nemes és más állapotú embereitől valóságként megtudta azt, 
miszerint a folyamodók csakugyan birtok-igazoló okleveleiket 
elvesztették. Közlöttem már fennebb, hogy micsoda időre kell 
tenni az okleveleknek ezen elveszését. Az adomány azon föl- 
tételhez volt kapcsolva, hogy valahányszor a magyar királyok 
ezen keleti részekbe hadsereget küldenek, az adományozott 
nemes kenézek bizonyos számú emberekkel (cum una lancea 
a többi kiszakadt) a sereghez csatlakozni tartozza- 
nak. Az aradi káptalan 1392. évben bizonyítja, hogy Kyzeni 



vári káptalan levéltárában, lionnan a teljes szöveget másoltam. Kiad- 
tam : »A Szörény vármegyei oláh keriiletek« 51. lapján. 

') Az oklevél csakugyan igy szól ; Comitatuum Sebus, Lugas et 
jNIyhald : de itt a Comitatus alatt kerületet kell érteni. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 329 

Kristofor (filius Andree de Kyzen) Dees fiainak : Péternek, 
Helmaghnak (= Halmágynak) Mihálynak és Kristofornak a 
mehádiai kerületben fekvő Hideg '(Ilydecli) és Teiuesiu rész- 
birtokait örök időre és visszavonhatlanul átengedi, söt Róbert 
Károly királynak, kettős függő pecséttel ellátott kiváltságle- 
velét is ezen birtokokról Mihálynak ^) kiadja, arra is kötelez- 
vén magát, hogy Pétert, Helmaghot (azaz Halmágyot), Mi- 
hályt, Kristofort és örököseit a nevezett birtokokban minden 
háborgató ellen védelmezendi. Kyzeni ezen vallomásban sa- 
játképen csak helybenhagyja a már létre jött eladást, mert 
a részbirtokokat említvén, mondja, hogy ezek egykor tiszte- 
lendő Lukács néhai sebesi plébános és Bereczk, Kristofor ^) 
fia, az ő atyafiságos testvérei által (per . . . fratres suos pa- 
trueles) Dés fiainak 200 forintért, 100 ökörért és 300 juhért 
eladattak, ő pedig ezen eladást vissza nem vonja, hanem meg- 
erősíti. 

A XIV. század elejétől fogva már okleveles bizonysá- 
gaink vannak, miszerint a miháldi kerület a szöréuyvárme- 
gyei nyolcz oláh kerület egyikét képezte, és én más helyen 
kimutattam, hogy ezen oláh kerületek miféle állást foglaltak 
el az ország politikai szervezetében. ^) 

Mindjárt a XV. század elején, nevezetesen 1402. évben, 
Koroghy Fülöpöt, Comes de Miháld czimen találjuk említve, 
de itt a Comes távol sem főispánt jelent, hanem e czim a cas- 
tellauusi hivatalnak felel meg. Miért viseli az egy Koroghy 
Fülöp a Comes czimét majd a miháldi, majd a sebesi kerület- 
ben ? Véleményem szerint azért, mert azon korban a szörényi 
báni méltóság betöltetlen volt, és igy szükség foroghatott 
fenn, a castellanusok fölébe magasabb állású férfit helyezni. 



*) Praefato Micliaeli assignando, mondja az oklevél, de az okle- 
vélben két Mihályról van szó. Említtetik^t. i. Dés négy fiainak egyike e 
néven, és Mihály sebesi plébánus, a ki Kyzeni Kristofor nevében az aradi 
káptalannál a fennebbi bevallást tette. De cuius noticia Michael nos cer- 
tificavit. 

2) Kyzeni Kristofor, vagy más Kristofor fia ? Dees fiainak egyike 
is a Kristofor nevet viseli. 

") Pesty Frigyes : A szörényvármegyei hajdani oláh kerületek 
Akadómi ai órtokozós. 



330 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Hogy a miliáldi kerület bizonyos kiváltságok daczára, megyei 
rangra nem emelkedett, kitűnik abból, hogy épen az említett 
időben a temesi főispánok a kerület közügyeiben intézkedtek. 
Csáky Miklós erdélyi vajda, temesi és szolnoki főispán, és 
kunok birája, egy 1402. évi levelében bizonyítja, bogy egy 
részről Dragomér, Nexe fia, és Királymezei Balázs, más rész- 
ről Temeselyi Deesfiai: Péter, Halmágy, Kerestefal, (azaz 
Kristofor) és Mihály, a miháldi kerületben fekvő Jabolchua, 
Zalyn, és Királymezeje faluk iránt köztük folyt port, békélte- 
tők közbenjárása folytán, egyezkedéssel befejezték oly for- 
mán, hogy Dragomér és Balázs Királymezeje, — Dés fiai 
pedig Jabolchua és Zalyn falvakat kapják. 

A békéltetők voltak Balog János és Wrani Mihály sebesi 
várnagyok, Miklós Budiszló fia. Csornai Stojan, Mutnoki 
László, Pető fia és Mutnoki Farkas Bogdán fia, más nemes 
társaikkal a sebesi és miháldi kerületből. Nem sokára a király- 
mezei kenézek István Radiszló fia, valamint E,ayo és Dobres 
azon állítással támadták meg Deest Péter fiát, Mihályt Halya 
fiát, Andrást és Lászlót Temeselyi Halmágy fiát, hogy ezek 
őket Jabolchua és Zalyn birtokából kizárták ; de Ozorai Pipo 
temesi főispán egy Mehadián (in oppido Myhald) 1425. szept. 
3-án kelt Ítéletével Deesnek Péter fiának és társainak, alapul 
véve a Csáky Miklós előtt történt egyezkedést, a nevezett 
birtokokat odaítélte. Az itt említett Királymezeje nevű falu, 
ma már nem létezik, egj-kor Mehádiához éjszakra feküdt. 

Zsigmond király a Galambocz vár elleni meghiúsult 
táborozás után, 1428. év november havában e vidéken tartóz- 
kodott. A királyt, ki Karánsebes felől jött okt. 26-áu és nov. 
18-án Miháldon, 19-én Sebesen, 23-án Miháldou, 26-án ismét 
Sebesen találjuk, a hol deczember 4-ig tartózkodott. ^) Mihál- 
don a király az ország belügyeivel is foglalkozott, a minthogy 
itt (in oppido nostro Myhald) a miháldi kerület összes nemes- 
ségével és kenézeivel közgyűlést tartott, a melyben Radiszló fia 
István, valamint liayo és Dobres kenézek felkelvén, a szintén 
jelenlevő Deest és Lászlót, Péter fiait, Mihályt és Pétert Halya 
fiait, Audrást és Lászlót Temeselyi Halmágy fiait ismételve 
arról vádolták, hogy azok tőlük mintegy négy évvel azelőtt a 

^) Reiclisregistratursbuch, a bécsi titk. Itárbau. 



És SZÖRÉNY VÁRMEOTE TÖRTÉNETE. 331 

már szüleiktől birt Jabalclina és Zalyn nevű birtokát és ke- 
nézségét elfoglalták. Azonban István, B,ayo és Dobres fellépése 
rágalomnak bélyegeztetvén, ők örök hallgatásra Ítéltettek ez 
ügyben. Losonczy Zsigmond 1417.' évben miháldi várka- 
pitánynak neveztetik. (L. Orsova.) 

Érdekes, bogy 1402. és 1425. évben a temesi főispánok 
hatósága ide kiterjeszkedett, a nélkül, hogy krassói főispánok- 
nak is neveztetnének. Némely Mehádiával szomszédos falu 
1436. év körül Temes megyében fekvőnek mondatik, de ez 
Mehádiáról egyenesen nem állíttatik, noha a körülményekből 
hasonlóra lehet következtetni. ^) 

Zsigmond király egy 1436. évi levele szerint Bolvasticza, 
Hosszumező és Alsó-Kriva falvak in districtu Myliald feküd- 
tek, — hogy egyszersmind valamely vármegyében feküdtek, 
nem mondatik. 

Erzsébet királyné 1439. évben Kecskeméth várost, és 
Csongrádot elzálogosítja Káthay Mihály fiainak, a neki köl- 
csön adott 2500 magyar arany forintért, melyet Szörény, Gö- 
rény, Orsova és Mi háld — a törökök torkában fekvő — várak 
fentartására fordított. 

Ugyanezen évben megparancsolja Albert király az aradi 
káptalannak, hogy Csornai Mihályt és Balást Csorna, Jor- 
dasnicza, Poprád, Toplecz, Plugova, Alsó- és Felső-Verendin, 
Fazakas, Toplicsáu, Kis-Királymező és Bélabuk, a miháldi 
kerületben fekvő falvak birtokába igtassa, — királyi emberül 
a beigtatási cselekvényre kijelöltetik Myluthen fia László, mi- 
háldi vajda. Az aradi káptalan fentebbi tisztében eljárváu. 
Csornai Mihályt és Balázst a királyi új adomány folytán reá- 
juk ruházott jószágokba beigtatja, mely alkalommal mint szom- 
szédok részt vettek Demeter de Bolosnitza és Szentes Iván de 



») A gyulafehérvári káptalan levéltárában levő eredeti oklevél 
szerint, a miháldi gyűlés tartatott quinquagesimo octavo dia festi omniuni 
sanctorum, azaz deczemher 28-án, de e napi adat igazításra vár, mint- 
hogy ez utóbbi időben Zsigmond király már Budi'ira visszajött. Vájjon a 
» Quinquagesimo octavo die« nem tollhiba-e e hel^'ett : lulecimo octavo 
die . . .« 

«) Sóba nem mondatik, hogy a miháldi kerület valamely megyé- 
ben is feks7ik. (S-^örény vármef^yei hajdani oláh kerületek, 18. lap.) 



332 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Fejérvíz. Az első helynévben a mai Valiabolvasnitza, a má- 
sikban a Bela-E,eka patak felismerhető, mert az utóbbinak 
magyar neve Fejérviz. 

Albert király ugyancsak 1439. évben kétszer lép con- 
ventióra a két Hunyadi Jánossal a védelmük alatt lévő Szö- 
rény, Orsova, Myhald stb. királyi várak további védelme- 
zésére, három-három hónapra. A költségek hasonlíthatlan 
nagyobb részét a Hunyadiak viselték, — a király magát a 
Hunyadiak adósául elismervén, nekik Temes és Bodrogh vár- 
megyében nagy kerületeket elzálogosított. (L. Szörény.) 

Egy 1440. évi levelével I. Ulászló király, a két Hunyadi 
Jánosnak, Vajk fiainak, kik az alsó Duna közelében Orsova, 
Szörény, M i h á 1 d és Győrén várakat kezük alatt tárták és 
azokat a törökök ellen kitűnően védelmezték, érdemeit szintén 
elismervén, azoknak Bosár helységet Temes megyében, néhány 
hunyadmegyei helységgel együtt adományozza. ^) 

Albert utódja, I. Ulászló király 1440. évben meghagyja 
a Csanádi káptalannak, hogy miután ö egy más levelével Te- 
meselyi Lászlónak és Désnek, Péter fiának új adományt 
adott Nagy-Lukavicza, Tapolcsán, Kis-Lukavicza, és Közép- 
Kriva a miháldi megyében avagy kerületben (in Comitatu seu 
districtu Myhald) fekvő birtokaikra, igtassa be őket a káptalan 
azokba. A beigtatást teljesítő káptalan jelentése szerint, a be- 
igtatásbau mint egyik szomszéd részt vett Yajda Mihály de 
Mi háld, és a már 1439. alatt említett László de Miháld, 
mint királyi ember, ki a király igtatási parancsában Ladis- 
laus filius Waywode Miháldnak ii-atik, holott 1439. igy : La- 
dislaus filius Myluthen Waywode de Miháld. Ugy látszik, 
hogy ezen Miluthin vajda utódjai a Yajdafy családnevet vet- 
ték föl, és hogy már fia, miháldi Yajdafy Lászlónak nevezte 
magát. Alább lesz szó egy Yajdafy Jánosról. 

A mint fenn láttuk, hogy a Hunyadiak sok pénzt saját- 
jukból fordítottak Miháld, Orsova stb. várak védelmére, ugy 
elismeri I. Ulászló király 1443. évben, hogy Csornai Mihály 
és Bálás — kik Mehádia környékén birtokosok voltak, — 
Szörény, Sebes, Myhald, Orsova stb. királyi várak védel- 



Teleki : Hunyailiak kora, X. köt. 90. 1. 



ÍÍS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 333 

mére magán vagyonukból 5000 arany forintot költöttek. A 
király ezért Rékast és Zegeházát Temes vármegyében elzálo- 
gosítja a nevezett két Csornainak és társaiknak. E két derék 
férfi már Albert király ideje óta a Mehádia vidékén levő várak 
védelmében hősies magatartásuk által kitűntek, nemcsak 
pénzzel, de vérükkel is áldoztak. Csornai Mihály a törökök- 
kel vívott egyik csatában azok fogságába esvén, abból kivál- 
tatott ; de fia Miklós túszul maradt vissza, sok kínzást szen- 
vedett, és fogságban végezte is életét. Csornai Mihály és Ba- 
lázs utóbb a Szörényi báni méltóságra emelkedtek. 

Hunyadi Jánosnak egy 1447. évi leveléből megértjük, 
hogy Temeshely, Thuregova, (a mai Terregova), Urbachyen, 
(Orbágy), Alsó-Hideg, Felső-Kriva, Pathak, Krusócz, Nagy- 
Lukavicza, Toplicsán és Kis-Lukavicza a miháldi kerületbe 
voltak keblezve. 

Vajdafy János, dictus de Miháld, a miháldi kerületből, 
1452. évben, mint tanú bizonyítja, hogy Albert király Drankó 
várát (ma Drenkova) a Csornaiaknak adományozta. Ez ado- 
mány tehát jóval megelőzte azt, mely Rékas és Zegeházá- 
ról szól. 

V. László király 1457. évben megerősítette a szörény- 
megyei nyolcz oláh kerület kiváltságait, — ez oláh kerületek 
egyike volt a miháldi, a falvak, melyek hozzá tartoztak, alább 
lesznek felsorolva. ^) 

Az egész XV. század folyama alatt történeti forrásaink 
nem említenek több miháldi ispánt kettőnél. Az egyikről, Ko- 
roghy Fülöpről, már volt szó az 1402. év alatt, a másik Lo- 
sonczy Zsigmond, ki 1419. évben Orsova, M i h á 1 d. Sebes, 
Zsidóvár és a többi várak castellanusának neveztetik. Ez a 
Losonczy pünkösd előtti kedden törvényszéket tart Ká- 
ránban. 

IT. Lajos király 1519. évben három évre békét kötött a 
zultánnal, hogy M y h a 1 d, Orsova és Peeth várait a törökök 
megtámadásai ellen biztosítsa. ^) 



') E kiváltságokról lásd Pesty értekezését : »A szövényvávmegyei 
hajdani oláh kerületek« 9. 21. 22. 1. 
«) Hevenesy XIV. köt. 465. 1. 



334 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Szörény és Orsova eleste után Miháld is csakhamar tö- 
rök kézbe került, nem tudjuk^ azonban határozottan, mikor és 
mi módon. Ferdinánd követei, kik 1528. évben a portánál 
jártak, többi közt Miháld visszaadását is kérték, de siker- 
telenül. 

János király egy Lippán 1529. július 13-án kelt levelé- 
vel Sebessy Mihálynak Zenthe Pál minden jószágait és bir- 
tokjogait, melyeket Miháld kerületében bir, örökségi joggal 
adományozza, elvevén azokat az utóbbitól, mert Ferdinánd 
királyhoz szított. Jele, hogy Zápolyai János hatalma az ország 
eme vidékén már szilárdan állt e korban. 

Nagy Iván szerint Glerlistyei Imre, Jakab Szörényi bán 
fia, 1532. körül, a Szörényi, orsovai, pethi és miháldi vég- 
várak várnagya volt. ^) 

Simonfy István neje Borbála, 1540. évben, vejének 
Dorka Mátyásnak részbirtokait az almási és miháldi kerü- 
letekben fekvő Verendin, Lapusnik, Kraloposvicza, Kalvicza, 
Pecseneszka, Chorua, Plugova, Belibuk és Belibukteleke falu- 
ban átadja. Itt nincs megkülönböztetve, hogy melyik falu 
fekszik az almási, és melyik a miháldi kerületben. A karánse- 
besi polgárság 1552. évben azt kérte Castaldotól, a császári 
hadak erdélyi parancsnokától, hogy adja vissza a városnak 
Miháldot, melyet a karánsebesiek ősidőktől fogva birtak, de 
most Fráter György kincstárnok Oláh Balázsnak adott. Állít- 
ják ez alkalommal a karánsebesiek, a városi tanács útján, 
hogy Miháldou torony is van, melyben ők mindig őrk emlőket 
tartottak a törökök ellen, és most is tartanának, ha a tornyot 
birnák. 

Az előttünk ismeretes adatok mit sem tudnak arról, hogy 
Karánsebes városa, vagy bármely magán személy Miháldot 
birta volna, mert ez mindig királyi vár volt ; a karánsebesiek 
fennebbi állítása tehát, ha alapos, minden esetre csak nagy 
megszorítással fogadható el. Maga a Fráter György által ide 
küldött Oláh Balást sem tekinthetjük valóságos birtokos- 
nak, ha csak azt nem teszszük fel, hogy a híres kincstárnok 



Magyarország családai IV. 376. 1. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 335 

minden traditióval szakított, — a mit nem tett, ha Oláh előtt 
a karáusebesielv biiták Miháldot. 

De ezen korszak után sem igen volt Miháld magán bir- 
tok, és egyetlen vékony nyoma van annak, 1585. évből — 
akkor is a miháldi vár szóbahozatala nélkül, mint alább lá- 
tandjuk. A Fodor Ferencz és Vajda család közt Domasnia 
birtokáért folyt pörbeu, 1539. évben BelowygeJován, Newcha 
Dobronye fia, Búkor Stancsul, Lupsit Stojan, Juionchyth 
Radnl, és Jovánfia Radul, mint tanuk szerepelnek ; ezek mind 
királyi jobbágyok voltak Miháldon. Tény az, hogy 1559. év- 
ben Gámán Péter mint miháldi várnagy: Castellanus distri- 
ctus Mihald fordul elő. Nem szenved kétséget, hogy Miháld, 
a mai Mehádia, egy oláh kerületnek székhelye volt, és ha- 
sonló szervezettel birt, mint ahalmosi (ma almási), komjáthi 
sebesi és más ezen vidéki kerületek. Grámán Péter neve tanu- 
sltja, hogy e miháldi oláh kerület a XVI. században is még 
létezett. 

A karánsebesiek 1563. évben a tordai országgyűlésen 
azt adták elő, hogy a miháldiak a közterhek és adófizetés alól 
kivonták magukat. Az országgyűlés ezért elrendelte, hogy a 
miháldiak a karánsebesiekhez hasonló terhet viseljenek, ismer- 
jék el a bán hatáskörét, engedelmeskedjenek neki, és pőréik- 
ben hozzá fölebbezzenek, és a hadjáratokban, mint a karánse- 
besiek, részt venni tartozzanak. 

Báthory Kristóf vajda egy 1577. évi levele sajátságosan 
világosítja meg azon viszonyt, melyben a miháldi kerület a 
karánsebesihez állt. Azt mondja t. i. az okirat, hogy Plugova 
falu, valamint Plugovicza, Markusovicza és Belibuka praedi- 
umok Szörény vármegye karánsebesi kerületében a nagymi- 
hályi kerületben fekszenek, (in districtu Caransebesiensi, 
Nagy Mihály vocato, iu Comitatu ZeAvriniensi existentes) 
mi alatt világosan csak azt lehet érteni, hogy a karánsebesi 
kerület magába olvasztotta a miháldi kerületet, mely szintúgy 
mint a karánsebesi kerület, Szörény megye kiegészítő részét 
képezte. Az okirat itt egy meglepő formulázással él, mely sok- 
kal többet mond, mint ha a gyakoriabb és szokásos kifejezési 



336 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

mód szerint egyszerűen azt moudia, hogy Plugova, stb. falu és 
praediura a karánsebesi kerületben fekszenek. ^) 

Az enyedi országgyűlés 1589. évben Mehádiáról oly 
formán emlékezik, mely mutatja, hogy a közbiztonság itt ked- 
vező állásban nem volt. A végzés az : M i h á 1 d o t és Sidó- 
vár tartományát az ispánok megczirkálhassák, az gonoszte- 
vőknek ott is ne legyen megmaradások. ^) 

Posgay Mihály 1598. évben, mint Miháld városának 
főnöke (officialis oppidi Mihald) említtetik. 

Bocskay István 1606. január 4-én Rákóczy Zsigmond 
erdélyi helytartónak és kormányzónak elismerését fejezi ki, 
hogy Miháldnak visszavételét vele tudatta, » melynek meg- 
tartására immár ennekutáua kgdnek szükség, hogy gondvise- 
lése legyen. Az fővezérrel arról való okadásunkra és tractálá- 
sunkra minekünk gondunknak kell lenni, és azon leszünk, hogy 
elaltatván őket, megcsöndesitsük és megalkudjunk vélek. « ^) 
Ebből csak annyi világlik ki, hogy a törökök 1605-ben vagy 
előbb, Mehádia birtokába helyezték magukat, de onnan ismét 
kiszoríttattak. 

Ezentúl a miháldi kerület élete a törökökkel folyt há- 
borúk zajában és népemésztő tusájában elmerül. Csak azt 
jegyezte fel Bethlen Gábor egy 1626. évi memorialejában, 
hogy Miháldon 200 lovas és 200 gyalogos volt hadőrségben. "*) 
Nem tudjuk azonban, miként szerezte meg Bethlen Gábor 
Miháldot, mert Ahmed zultánnak 1614. évben épen az ő javára 
kiállított athnaméjában, melyben az erdélyi birodalom alkat- 
részei megállapittatnak, de facto a török végbeli tisztek kezein 
levő M e h a d i a, Parkauia és Halmas vidéke az erdélyiek ha- 
talma alól kivétetik. ^) Persze azt sem tudjuk, mi módon és 
mikor fészkelte be magát a török Mehádiában. Ugyanazt 
mondja Murád zultán 1631. évben az I. Rákóczy Györgynek 
adott athnaméban, a miből a törököknek meglepőleg hosszas 

A karánsebesi kerület beolvasztó liatásáról lásd Pesty Frigyes 
értekezését: A szörény vármegyei baj dani oláb kerületek 31— 39. 1. 
2) Erdélyi Országgy. Emi. III. 369. 1. 
8) Történelmi Tár, 1878. folyam. I. fűz. 45. lap. 
*) Török-magyarkori államokmánytár I. 471. 1. 
'") Erdélyi Történelmi adatok II. köt. 340. és 346. 1. 



És SZÖRKNY VÁKMEGYE TÖRTÉNETE. 337 

itteni tartózkodását látjuk, és pedig oly időben, midőn Karán- 
sebesben még az erdélyi fejedelmek bánjai székeltek. E mellett 
tudni kell, bogy e vidék megszállása 1614. évnél korábban 
kezdődhetett, és 1631. évnél tovább is tarthatott. 

Bethlen Gábor halála után a porta hatalmasan pártolta 
Bethlen Istvánt, az eddigi kormányzót a fejedelemségre Bran- 
denburgi Katalin és Csáky István ellenében. Az erdélyi ren- 
dek 1630. évben együtt voltak és Haszan pasa az uj budai 
vezér előszámlálván a török hatalmat, azt irja nekik, hogy 
»négy ezer gyalog most Mehádia nevű helyben készen 
vannak, « ő maga is Gyuláról Lippára indul, hogy kívánságá- 
nak nyomatékot adjon. ^) 

Stepan István, Vajda István fia, 1585. évben összes bir- 
tokjogát Miháld városában (oppidum), valamint részbirtokai- 
ban Verendin, Lapusnik és Pluxiva faluban és némely prae- 
diumokban Szörény vármegyében, melyeket jelenleg petrovinai 
Pökri Gábor és István tart keze alatt, az utóbbinak oly feltét 
mellett átengedi, hogy ők neki évenkint 40 magyar forintot 
tartozzanak fizetni. Ha a szerződő felek valamelyike gyermek- 
telen meghalna, jószágai a túlélő fél által örököltessenek. 
Mindezt bevallják Báthory Zsigmond fejedelem előtt. ^) Fi- 
gyelmet érdemel, hogy a miháldi kerület nem említtetik, és 
Miháld városa a többi birtokokkal együtt egyenesen csak 
szörényvármegyei helységekül tüntettetnek fel. 

Ebből azonban még nem szabad következtetni a miháldi 
kerület megszűnésére, mert még 1590. évben több falu sorol- 
tatik fel azon megjegyzéssel, hogy ezek mind Szörény várme- 
gye nagymihályi (igy) kerületében fekszenek. 

Mária Christierna erdélyi fejedelemuő parancsára 1598. 
évben bizonyos orsovai halászok az Ogradenához tartozó ha- 
lászhelyek birtokába vezettetvén, a beigtatásban részt vett 
Posgay Mihály miháldi tisztviselő (officialis oppidi Miháld), 
kutfalvai Pekri István, és néhai kutfalvai Pckri Gábor árvái- 
nak nevében. 

A hajdú hadnagy Lugasi János 1604. évben panaszlólag 



M. Tört. Tár XVIII. 47. lap. 

") Tunyogi Csapó József fiyüjterriénye és budai kaiii. Itái 

A SZÖRÉNYI BÁNSÁG ÉS SZÖRÉNY VÁltM. TÖHTÉNiri'K. 



338 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Írja Rákóczy Lajos lippai kapitánynak, hogy Lodi Simon ka- 
ránsebesi és lugosi bán, az ő szolgáját és atyafiát, kitő a maga 
képviselőjekép Miháldon hagyott, vasra veretett, és mindenét 
elvette. Ezzel sem elégedett meg Lodi Simon, hanem lugosi 
jószágait is elfoglalta Miháldon. Lugosi azért Prágába ment 
Rudolf királyhoz, és miután valóban érdemes harczfi volt, 
eljáró parancsot eszközölt ki Lodi ellen. 

Az eddig lefolyt századok nekünk Mehádiát magán, és 
otthonias dolgaiban mutatják, melyeket annál kevesbbé lehet 
elmellözni, minthogy a város és vidékének belélete eddig tel- 
jesen ismeretlen volt előttünk. 

A biscabarai ostrom ideje alatt, 1692. év ápril havában 
Grigori kapitány 60 — 100 gyalogossal állt itt hadőrséget. 
Thököly Imre, ki 1693. szeptember 29-én Drenkovánál kiszállt, 
gyalog portásait küldötte Halmos és M e h á d i a felé, — em- 
berei az utóbbi helyen praesidiumot találtak. ') 

A XVIIT. században Mehádia az ország köztörténeté- 
ben is kezd szerepelni. 

Jenő savoyai berezeg győzelmei, kivált Temesvárnak 
1716. évben történt visszafoglalása a töröktől, visszaadák a 
Maros, Tisza és Duna közti tartományt az anyaországnak, de 
törvényen kivül egészen idegenszerű szervezetet nyert. Az 
egész tartomány, belefoglalva a szerbiai részeket is a Dunán 
túl, »temesvári bánság« nevet kapott, és 18 kerületre osztatott 
fel, melyből öt Szerbiára esett. Mehádia ez első felosztás- 
ban nem lett külön kerület, hanem az orsovai kerületbe véte- 
tett fel. 2) 

Az 1717. évi összeírásban előforduló Pulanka-Medradia 
nem lehet más , M e h a d i a - P a 1 á n k a eltorzított nevé- 
nél. E hely akkor 75 házzal bírt. 

Később a tartomány Dunániuneni része 11 kerületre 
osztatott fel. Némelyek állítják, hogy a 1 1 kerületre való 



') Thököly naplója október 8-ika alatt. 

-) Jenő herczeg és Merczy tábornagj' parancsára Haring őrnagy, 
Kayser hadnagy és Heantenunt zászlótiszt ált-al készített térkép szerint. 
Griseliui a bánsági tei-ületre 1 2 kerületet számit, melyek egyike Orsova . 
vagy Mehádia. I. köt. 154. lap. 



é 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 339 

felosztás már 1728. évben jött létre. ^) Azonban alig téve- 
dünk azon állítással, hogy azon kerületek közt csak 1751. évi- 
ben nyerte az egyik a mebádiai nevet, akkor t. i. midőn Mária 
Terézia jónak látta a tartomány eddigi vegyes katonai és 
karaaralis rendszerét tisztán polgári rendszerré átváltoztatni. 2) 
A mebádiai kerület azonban a katonai igazgatást tartá meg, 
csak a Hercules fürdők igazgatása bizatott kincstári orgánu- 
mok kezelésére. 

Gróf Hamilton András csak egy esztendőben, 1736. év- 
ben volt a temesi bánság kormányzója. Ez időben meglátogatta 
a Mehádia melletti Herkulesfürdőket, és azon romladozó álla- 
pot fölötti sajnálatában, melyben e bíres füi'dőket találta, 
jelentést tett a császárnak, kitől erre azt a parancsot nyerte, 
hogy a fürdőket jó karba helyezze. A legtöbb ásatások e kor- 
ban történtek, és az igy nyert régiségek többnyire Bécsbe 
vándoroltak. Hamilton indítványára, egy pár lakház, három 
kaszárnya, egy kápolna és egy korcsma épült, a mire római 
falaknak maradványai, kiásott és szétszórt kövek és téglák, 
stb. használtattak. Mint fürdőhelyiség keletkezett a Ferencz- 
fürdő, a zsindelyes, most Lajos fürdő, és a haramja — most 
úgynevezett Herculesfürdő. A többi meleg források szabadon 
lefolytak a Csernába, de azért közel és távol lakó emberek 
által igy is használtattak szabad ég, vagy lombos sátrak alatt. 

Azonban a béke műveinek felkarolására kedvező idő 
csakhamar eltűnt, és már 1737. évben, a midőn a porta hadat 
izent Oroszországnak, Ausztria az ő orosz szövetséges társa 
oldalán részt vett a törökök elleni háborúban. Mehádia és 
környéke kezdetben a császári hadsereg táborozási helye, a 
dolgok folyamában majdnem központjává lett a véres har- 
czoknak, az ellenséges hadak kiszorítása után pedig ismételve 
rablásra és öldöklésre vágyó török és oláh bandák törekvési 
czélja volt. 



') Böhm : Gcscliiclite d. teiii. Banats I. 218. Inp. 

=) Lásd eiTÍ51 M. Tövt. Táv XII. 261- 263. lap, és Griselini I. 17S. 
iMp, ki azonban csak 10 kcvülctct cnilit, mert a paucsDvait kihaoyja. A 
legjobb térkép a Urtomáuyuak 11 kerületre való felosztásáról 17 69— 
1772. évig készült, és a bécsi cp. k. liaililevóltárban található. 

22* 



340 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A wicldini helytartó, Aus Mohammed pasa 1737. évi 
őszszel, segédhadat küldött Oláhországba, hol már az osztrá- 
kok magukat befészkelték, és azokat október 28-áii Krajová- 
ból kikergette. Ezek után a widdini helytartó Wesir Memis 
pasával együtt "Widdinböl fölkerekedett és Orsova felé tartott, 
hogy az osztrákokat, kik a Timok melletti csata után ott gyü- 
lekeztek, onnét elűzze. Az osztrákok Brza-Palánkban, Fetis- 
lamtól öt órányira magukat elsánczolván, a tábor másfél órá- 
nyira állt Grabovacz mellett. Az osztrákok erre 0-Orsovára 
visszavonulnak, a törökök Brza-Palánkot elfoglalják és mene- 
tüket Erzsébetváradig folytatják. Két hadihajót elfoglalván, 
azokat az ágyúk kihúzása után felgyújtják. ^) 

Temesvár visszafoglalása után savoyai Jenő berezeg 
által a németek a mehádiai szorosnál sánczot hánytak fel. A 
következő évben, Belgrád ostromának ideje alatt, egy erős 
török hadtest e sáncz elé nyomult, mely, miután német őrsége 
kilencz rohamot visszavert, harmadnapra magát megadta ; az 
őrség Temesvárra kisértetett, és a törökök szabad utat nyer- 
tek Magyarország temesi tartományába betörni. Midőn aztán 
a császáriak nemcsak Belgrádot foglalták el, hanem Orsovát 
és Mehádiát is újra hatalmukba kerítették, az itteni sánczot 
elhanyagolták, e helyett azonban pár évvel később négyszögű 
falazott erődöt avagy zármüvet építettek, melynek három 
oldala téglából épült, mindegyik oldal két sor lőréssel nagy 
és kis ágyuk számára volt ellátva, és kazamaták által erősítve; 
negyedik oldalát a meredek hegy képezte, melyhez az erőd 
támaszkodik, és melynek átmetszése 70 lépést tehet. Az Orso- 
vától Temesvárra vezető ut ez erődön megy keresztül, a 
miért is két kapuval van ellátva. Az erődöt meglehet ugyan 
kerülni, kivált ha a közel Cserna patak esővizek által meg nem 
dagadt, de az elhaladók az erőd tüzelésének ki vannak téve. 
A közlekedés fölötti uralom biztosítására nem tartatván ele- 
gendőnek, 1737. év télszakában a régi sáncz, melyet 1717. 
évben a németek készítettek, megujíttatott, karózattal és os- 
tromczölöpökkel elláttatott, és árka mélyebbre ásatott, A 



') Hammer : Gescli. des osmauischen Reiclis rV. 340. lap. Brza- 
vagy I3r)vza-raláu]va Schmettaimál miiuliff Persica-Paláuka. 



KS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 341 

sáncz belső átmérője mintegy 60 lépés lehetett, és kis négy- 
szeget képezett, négy arányos bástyával és két elővéddel (ra- 
velins);a terület minősége folytán némileg szabálytalan, és 
nem egészen a völgyben, hanem meglehetős magaslaton fek- 
szik a patak fölött, miért is az ostromlottak a viztől alig 
foszthatok meg, a sáncz azonban a közeli hegységekről lődöz- 
hető. E sáncz és az említett négszögű erőd közt Mehádia falu 
fekszik, és minthogy távolságuk az ezer lépést meg nem ha- 
ladja, egymást könnyű szerrel támogathatják. ^) 

A törökök e hadjáratukat dicsőségesen befejezték és 
a téliszak alatt a jövő évi hadjáratra készülhettek. 

Bennünket e hadjárat eseményei közül legközelebb az 
érdekel, hogy Khewenhüller Widdint otthagyni kényszerítve 
levén, seregének maradványával, mintegy ötezer emberrel 
Orsovára jött, a honnan azokat gróf Salm Mehadiára vissza- 
vezette. Ide a törökök apró csapatokban már beszállingózni 
kezdtek az oláh határhegyek sziklahasadékain át. A helyzet 
nem lehetett veszély néküli, mert az osztrákok nagy sietve 
magukat elsánczolták, — és itt, hazai földön még egyszer mo- 
solygott a szerencse fegyvereinknek, mert lotharingiai Ferencz 
fővezér a törököket győzedelmesen visszaverte. ^) 

E betörés megmagyarázza, hogy az alig gyülekező föld- 
mívelők, mesteremberek, művészek és gyárosok Mehádia vidé- 
kéről csakhnmar elillantak, kivált midőn a következő évben a 
pestis is kiterjeszté fekete szárnyait az egész tartományra. 

A téli idő (1737—1738.) békealkudozásokkal telt le. A 
törökök a krajovai bánságot követelték Orsova várával és 
Szerbiának a Morava és Timok közti részét, III. Károly azon- 
ban semmiféle területet nem akart átengedni, sőt a már el- 



1) Die ueue Europaische Fáma, 36. Tlioil 1044. lap, — 37. Tlieil 
65 — 66. lap. 

2) A bécsi cs. k. liadilevéltárbau vau ily czimű térkép : Neu und 
accurater Plau des gloi-reiclieu Sieges dev Kayserl. Waífeu untev Com- 
maudo des goneral Lientenaut, Ilivo königl. Hoíieit Hevzogen von Lotli- 
ringeu uiid Baar bei Meadia und Orsova 1737 erlialteii wordon. A liivata- 
los ismei'tetö azt moudja e térképről a cathalogiisban : Topogvapliischo 
Karte mit mangelhafter Terraindarstelluug iu i'twas veraltetcv Mauier, 
eutlialt Lagpr Vorscliaiiznugou und Erklíirniig. 



342 A SZÜllÉNYI BÁNSÁG 

vesztett helyeket is visszakövetelte. Ebből szükségkép folyt a 
fegyverre való hivatkozás, 

Hadschi Mohammed widdini helytartó 1738. év május 
közepében 25,000 emberrel kimozdult Mehádia ostromára, 
melyet Piccolomini védelmezett. Hadschi Mohammed parancsa 
alatt álltak Karaman, Karsz és Tirhala helytartói : Memisch, 
Tos Mohammed és Murtesa pasa. Hadschi Mohammed kétezer 
töröknek ^) megparancsolá, hogy Mehádiát ostromolják. Má- 
jus 18-án és 19-én háromszor nagy hévvel rohanták meg a 
sánczokat és minden roham 8 óra hosszat tartott ; mégis Pic- 
colomini erélyesen visszaverte. 19-én a törökök az orsovai 
sánczok felé visszavonultak, de midőn ott 5 ágyúval megerő- 
södtek, 20-án újra közeledtek és a mehádiai alsó sánczot, me- 
lyet az előtte való napokban soha kellőleg meg nem támadtak , 
puskatüzzel zaklatták, 22-én ismét kissé visszavonultak, de 
csak a félórányi távolságban levő hidig, hol fonadékok készí- 
tésével nagyban foglalkoztak. Midőn ezek segítségével az alsó 
sáncz közelében eső szikla tetejére ágyútelepet állítottak fel, 
onnan déltájban másfél fontos ágyúból a sáncz faerősítvényeit 
(Blockhiiuser) lődözték, és általában oly erélylyel folytatták a 
támadást, mely azon meggyőződésüket tanusítá, miszerint e 
szoros birtoka nélkül hadseregüket beljebb az országba nem 
vezethetik. ^) 

Piccolomini, a Bécsből haditerveit váró, önállás nélküli 
vezérek által segélyt nem nyervén, bátor védelme daczára — 
kénytelen volt Mehádiát május 28-án a törököknek átadni. ^) 

Az egyezségben, melyben ez történt, ki volt kötve, hogy 
a törököktől korábbi harczokban elvett zászlók és zsákmány 
nekik visszaadassanak, a császáriak pedig podgyászuk, bete- 
geik és sebesültjeik tovaszállítására a törökök fuvarról gondos- 



I 



') Az Europáische Fáma mondja: 12,000, azoubau más helyen e 
szám csak az egész ostromzároló seregi'e értetődik. A vezénylő török pasa 
azzal dicsekedett, hogy ha kell, seregét 29,000 harczosra emeli. 

8) U. o. 36. k. 1043. 1. 

^) Eugel : Geschichte der Walacheill. 19. 1. az átadást május 28-ra 
teszi. így Gebhardi, az Em-opáische Fáma 37. köt. 66. 1. Schulz Joh. Chr. 
Frigyes : Geschichte des Osmauischeu Beichs III. k. 208. lap, és mások. 
Pöhni, szept. 27-én. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 343 

kodnak. Piccolomini ezredes, hogy jobb egyezségi föltételeket 
nyerjen, azon hadicsellel élt, miszerint kiköté, hogy minden 
katonája annyi lőport és ólmot vihessen magával, a mennyit 
elvihet, holott minden ember számára alig volt 2 — 3 töltésre 
való készlet ; a vár is oly rósz állapotba hozatott, hogy azt 
az ellenség rohammal könnyű szerrel bevehette volna, A kivo- 
nulás előtti napon Piccolomini a pasát megvendégelte, és neki 
aranyórát és burnótszelenczét és botra való fogantyút ajándé- 
kozott. A pasa nem kevesbbé lévén udvarias. Piccolomininak 
lovat küldött ajándékba, mely 12 aranyra becsültetett. Ezek 
után a császári hadőrség, mely lobogókkal, zeneszóval és két 
ágyúval, tisztelgés közt kivonult, 2600 török fedezése alatt 
Karánsebesre kisértetett ; a fedező csapat parancsnoka Ab- 
dalli Aga nem. látván szükségét annak, hogy a császáriakat, 
az egyezség értelmében. Lúgosig kisérje, miután már Karán- 
sebesen talált császári ezredeket. 

A törökök Mehádiáról Uj-Orsova ostromára indultak. 
(L. e munka I. köt. 139^-140. 1.) 

Az osztrák hadsereg most arra lett szükséges, hogy a 
hazát saját földjén védelmezze. A császári sereg tehát oda- 
hagyta Groczka melletti táborát és Pancsovánál a Dunán át- 
kelvén, onnan június 13-án tovább indulva, június 28-án Ka- 
ránsebesre érkezett, hol a Lobkovitz hadtestéhez tartozó 7-dik 
zászlóaljjal és hét gránátos századdal egyesült; végre július 
3-án Kornia mellett tábort ütött. Itt másnap az első ütközés 
történt az ellenséggel, melyben az osztrákok győztek ugyan, 
hanem a győzelem nekik háromszor annyiba került, mint az 
ellenségnek a csatavesztés. Mindkét rész győzelmét ünnepelte. 

A korniai csata után a császáriak várták, mit tevők lesz- 
nek a törökök, és miután különben erős eső szakadt, csak júl. 
8-án mozdult a sereg ismét előre, szép rendben, kellő óvatos- 
sággal és nagy fáradalmak közt, hegyes vidéken át. A pod- 
gyász Kornián visszamaradt a szekérvárban, gróf Caraffa ve- 
zérőrnagy és Dickweiler ezredes fedezete alatt, és ezer lovas- 
sal. Az óvatosan előnyomuló hadsereg várta, hogy az ellenség 
mely a magaslatokon mindig mutatkozott, támadást intézzen. 
Midőn a császáriak előhada már közel ért az ellenség lovas- 
ságához, egy pár ágyúi sütöttek el reá, mire ez némileg visz- 



344 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

szahuzódott. Útközben sok elesett ló találtatott, és 2000 vas 
ágyúgolyój melyeket a visszavonuló ellenség magával nem vihe- 
tett. E közben a huszárok és önkénytesek folytonosan csatá- 
roztak a törökökkel. Este felé egy erős ellenséges csapat állást 
foglalt egy hidnál Mehádia közelében, ott várván be a császá- 
riakat. Ezek azonban a menés által annyira ki voltak fárasztva, 
hogy táborba szállni szükségesnek látszott. A késő bevonulás 
miatt a lovak ellátása sötétben történvén, ebből a táborban 
vak zaj és zavar támadt annyira, hogy néhány ezred már 
fegyveréhez sietett. A félreértés csakhamar felismertetett. Jú- 
lius 9-én azon hír érkezett, hogy az ellenség Mehádián tul vo- 
nul vissza, ennélfogva a császári hadsereg három hadoszlopban 
mozdult előre, és pedig középen a lovasság, a hegység két 
oldalán a gyalogság. Mehádia közelében az elhagyatott török 
táborra akadtak, melynek homloksora 600 lépést tett. Tizezer 
ember befogadására alkalmas volt. A tábori munka még egé- 
szen uj volt, és némely helyen még be sem fejezve. Az ellen- 
ség sietségében néhány sátort és székért hagyott hátra és a 
mehádiai kis erődöt meg nem szállotta. A nagy sánczban 
azonban 2000 jancsár tartózkodott, 15 ágyúval és kellő meny- 
nyiségű lő- és élelmi szerrel. Spada őrgróf, tábornoki hadse- 
géd parancsot kapott, hogy néhány csapattal az elsánczolt tö- 
rökökhöz közeledjék, egyúttal a lothariugiai berezeg azonnal 
Theyls császári tolmácsot is a török sánczokhoz küldte, hogy 
azokba bekiáltson, adják meg magukat a törökök, mert kü- 
lönben kegyelemre nem számíthatnak. Erre öt jancsár-aga 
megjelent és magukat egyezségre megadni kívánták. Az egyez- 
ségi szerződések a következők : 

»Mi Ferencz István, Lotharingia és Bar herczege, tos- 
canai nagyherczeg, ő római császári felségének vezérhaduagya 
és a magyar királyság főhadparancsnoka, jelen irat erejével 
Mehádia török hadőrségónek, a tiszteknek ugy mint a közle- 
gényeknek és szolgáknak, — ha csak az utóbbiak közt császári 
szökevény vagy alattvaló nem létezik, — fegyverükkel, podgyá- 
szukkal és lovaikkal való szabad kivonulást biztosítunk, és 
őket övéikhez, hol legközelebb találhatók, biztosan elkísértetni 
fogjuk. — Kelt a Mehádia melletti táborban 1738. év jú- 
lius 9-én, « 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 345 

A török feladási levél ez : »Midőn Meliádia várában öt 
jaucsár-ezred, és egy topzi avagy tüzérezred, a maga ezrede- 
sével, és Ibraliim Aga chiliarchchal tartózkodott, ő királyi 
fensége, a császári felségnek veje hatalmas sereggel e vár előtt 
megjelent, mi pedig nem voltunk azon helyzetben, hogy ma- 
gunkat védhessük : eunnélfogva a várat azon szándékból adtuk 
át a császáriaknak, hogy ez által muzulmán csapatainkat meg- 
menthessük. Épen e szándékból a hadi egyezkedést oly formán 
kötöttük meg, hogy t. i. minden tisztességgel, magunkkal vive 
miuden fegyverünket és pod gyászainkat, a török hadsereghez 
bizton elkísértessünk, és ha netán kivonuló hadorségünknél 
valamely puska a kivonulás alkalmával véletlenül elsülne, ez 
nekünk a megállapított egyezkedés megszegéséül fel ne rovat - 
tassék, és teljes biztosságunk érdekében elegendő számú csá- 
szári csapatok kisérete mellénk adassék. 

Elhagi Ibrahim, jancsár aga. 

Dennis Méhemet, 25 jancsár-kamara ezredese. 

Achmet, 48 jancsár-kamara ezredese. 

Elhagi Soliman 30 jancsár-kamara ezredese. 

Ali, 65 jancsár-kamara ezredese. 

Méhemet, a tűzér-kamara ezredese. 

Ibrahim Aga, chiliarch. 
A föltételek tehát hasonlók voltak, mint a milyeneket 
Piccolomini nyert nem régen a törököktől. 

Kétezer jancsár és 300 tüzér fegyveresen vonult ki in- 
nen parancsnokukkal Ibrahim agával, kik a legközelebbi török 
csapathoz elkisértettek. Július 10-én, a mely napon a császá- 
riaknak pihenésük volt, a török őrség is még a sánczokban 
maradt. Mehádia elvesztése kényszeríté a törököket Orsova 
ostromával is felhagyni. A lotharingiai berezeg maga akart 
Orsovára menni, de akkor jött a tudósítás, hogy a törökök 
egész hatalommal a Dráván át közelednek. A császári hadse- 
reg (jíil. 12.) Toplicza falu mellett táborozott, a Cserna part- 
ján, melybe itt a 2^/2 órányira iunen fekvő, Mehádián keresztül 
folyó Belareka szakad. — Egy része a császáriaknak már 
útban volt Orsova felé, a mint hírét veszik, hogy a nagyvezir 
maga van ott. Azt hallván t. i. hogy a császári hadsereg Lú- 
goson és Karánsebesen tartózkodik, Nissából fölkerekedett és 



346 A SZÖRÉNYI BÁNSÁO 

Widdin mellett táborba szállt. Itt értesült az első, Mebádia 
mellett nyert győzelemről. De, midőn később azon bír jött 
bozzá. bogy a császáriak a török tábort prédálták. Orsova a 
törökök ostromzára alól felszabadult, és Mehádia újra a csá- 
száriak batalmába visszaesett, a nagyvezir baragja legmaga- 
sabb fokra szállt Hadscbi Mobammed widdini belytartó ellen, 
őt seraskieri méltóságától megfosztá, és azt Gendscb Alira 
rubázta, kinek megparancsolá, bogy megint Mebádia ellen 
induljon. A jancsárok rendszerint ugyan csak közvetlenül a 
nagyvezir parancsnoksága alatt tartoztak badakozni, nem pe- 
dig más seraskier alatt, de Mustafa Keis Efendi és a tábori 
biró Hasán Efendi rábeszélése folytán. Hasán jancsár aga 
beleegyezését adta, és maga indult ki jancsáraival Gendscb 
Ali seraskier parancsnoksága alatt. 

Az Orsova felől visszabuzódó és Mebádián átbaladó csá- 
szári ezredek az egy órával még tovább levő táborba szálltak. 
Midőn már az egész badsereg a bidon átment, mely egy 
ágyulüvésnyire vau Mcbádiától Orsova felé, nebány lovas 
török a bid körül felbukkant, és a lóval meggázolbató patakon 
átlövöldüzött a császári bátvédre, mi által azonban a többi 
ezred magát zavarba nem bozatta. Végre is a császári bátvéd 
folytonosan erősen zaklattatva a törökök által, a mebádiai 
begyszoroson szerencsésen, noba némi veszteséggel átbatolt. 
Ez alatt az ellenség lovassága részint az említett ütszoroson 
át, részint a begyi ösvényen keresztül benyomulni kezdett. Oly 
számos ellenség eljövetelére nem készült ak a császáriak, és 
azért a falazott, de az utolsó ostrom idején nagyon megron- 
gált váracsot sebteu 100 legénynyel szállatták meg, a föld- 
sánczba pedig bárom zászlóalj bárom ágyúval belyeztetett, 
Bárenklau ezredesnek adatván ezek fölött a parancsnokság. 
Miutbogy azonban az ellenség minden várakozás ellenére na- 
gyobb-nagyobb erővel közeledett, az előre indult lovasságból 
négy, és pedig Pálfy János és Károly, Pbilippi és Licbtenstein 
ezred visszaparancsoltatott, melyek aztán a császári utóbad- 
dal, a földsáncz közelében egyesültek és itt a szűk terület 
miatt bárom badcsapatot képeztek. Egyúttal négy gyalog- 
zászlóalj is érkezett vissza. A badsereg többi része uagyobbára 
már az említett táborban szállt meg, a bol a lotbariugiai ber- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 317 

czeg, valamint Königsegg és Wallis tábornagyok is tartóz- 
kodtak, ugy liogy a Mehádia körüli hadsereg fölötti vezénylet 
egyedül csak gróf Pbilippi tábornagy kezében volt. A mig a 
spaliiak a császáriak baloldalán benyomultak, a jancsárok is 
kezdték a hegyet jobbról átmászni. Erre nagy rajokban min- 
den oldalról, de kivált a sziklás hegyről, melyre a falazott vá- 
racs támaszkodik, dühös rohamot intéztek az utóbbira, és azt 
el is foglalták. Innen az ellenség a földsáncznak fordult. A 
törökök kezdetben csak a magaslatról lőttek bele, végre ki- 
vont karddal támadták azt meg nagy erélylyel. Többször visz- 
szaverettetvén, ötször újították meg makacs rohamaikat, és 
hogy jobban vívhassanak, felöltönyeiket is eldobták. Néhányan 
oly vakmerők valának, hogy egyenesen az árokba ugrottak, 
és már három zászlót is feltűztek a sáncz tetejére. Sikerült 
azonban a császáriaknak az ellenséget folytonos tüzeléssel 
ismét kiszorítani, és neki nagy veszteséget okozni. A törökök 
még távol sem fáradva bele a harczba, most az alsó sáncznál 
felállított hét lovasezredet, és kivált az első sorban álló Sa- 
voya-féle ezredet támadták meg. Ezt látván a patakon túl 
lévő spahiak, kik addig a sánczot és a császári lovasságot 
folytonos lövöldözéssel zaklatták, a vizén átjöttek és a táma- 
dásban részt vettek. A császáriak ez okból igen tüzes ütkö- 
zetbe bonyolódtak, melyben személyes viadal játszván a fősze- 
repet, ellenség és jó barát egymástól alig volt megkülönböz- 
tethető. A török raj sokasága a császáriak első sorát megin- 
gatta, de ez csakhamar rendbeszedte magát, mert háta a 
tovább következő hadsorok által fedve volt. így történhetett, 
hogy nemcsak a balfelől a sánczhoz lejövő jancsárok többnyire 
lekaszaboltattak, hanem jobb oldalon a spahiak is a patakon 
át visszakergettettek. Midőn aztán Neiperg tábornok néhány 
gránátos századdal és két dandárral közeledett, és gróf Prei- 
szing és St. Ignon lovassági vezérőrnagyok is segítségre siet- 
tek, a császáriak győzelme el volt döntve. A huszárok a pata- 
kon keresztül robogtak, és a magaslaton álló ellenséges lovas- 
ságot meghátráltatták. Bal felől a sánczot védő gyalogság, a 
hátráló jancsárokra kitörvén , mindent levágott, a mi nem 
menekülhetett. A császári gránátosok a hegyi utakat megke- 
rülvén, a falazott váracsban levő Jancsárok nyakára jöttek, és 



348 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

ezek csak a joblD oldalou álló lovasságnak köszönLették, hogy 
a szűk útban többnyire le nem kaszaboltattak. A gyalogság 
még egy ideig üldözte az ellenséget a szorosokban, mely végre a 
mehadiai bidnál megállott, miután 2 — 3000 emberét vesztette. 
A császáriak vesztesége 1200 ember, a győztesek barminczbá- 
rom zászlón kivül, holmi zsákmányt is szereztek. ^) A kemény 
ütközet délutáni 2 órától 5 óráig tartott, nem tekintve az utó- 
had korábbi csatározásait. -) 

Egy napi pihenés után, a császáriak folytatták visszavo- 
nulásukat, és 17-én Korniára, 18-án Terregovára értek. 

Sorsát azonban a mehadiai vár ki nem kerülhette, mert 
július második felében a törökök másodszor is elfoglalták. ^) 

Ugyanis mindjárt a császári hadsereg elvonulása után, 
15,000 török a mehadiai szorost elállta, és ezek a sáuczot is 
oly módon fogták körül, hogy ágyúval nem lehetett elérni. Erre 
egy török tiszt, fehér zászlót tartván kezében, a sánczhoz lova- 
golt, kivánván parancsnokával Bárenklau ezredessel beszélni. 
Ez előállván, a török hadtest parancsnokának nevében felszólít- 
tatott a sáncz átadására. Bárenklau válaszolá, hogy azt tenni 
nincs szándékában, sőt magát az utolsó emberig védelmezendi. 
A török lovas e felelet vételével megfordult, de csakhamar még 
más török tiszttel a sánczhoz visszajött, és a parancsnokot újra 
kérdezte, vájjon a sánczot át akarja-e adni. Tagadó válasz után 
ismét megfordult és harmadszor is visszajött négy társával, 
török parancsnoka nevében a sáncz átadását követelsén azon 
fenyegetés mellett, hogy ha egyszer rohammal indulnak a törö- 
köd a sáncz ellen, a benne lévők kegyelmet, vagy egyezséget 
ne vírjanak. Erre Bárenklau ezredes azt válaszolá, hogy előtte 
a török hadtest ereje és állapota ismeretlen, és nem tudja, 
vájjon képes-e ilyen sánczot bevenni ; ennélfogva óhajtását 



') Neue eui-opaisclie Fáma, 38. köt. 157 — 161. 1. Griseliui I köt. 
169 — 170. lap. V. ö. a jelen monographia I. k. 146. I. 

-) A gj-özelem hűével a feunevezett gróf Preiszing vezérőrnagy 
küldetett Bécsbe, hová ez júl. 21-éu hat, ti-ombitálva előre lovagló posta- 
legénynyel és két postamesterrel bevonult. 

3) Ezt állítja Hammer IV. 347. lap. — ile mikéut ? uem mondja. 
Griselini a Meháilia körüli csatákat, mint győzelmeseket a császáriakra 
tünteti fel, és Mehádia másodszori elvesztéséről mit sem szól. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 349 

fejezte ki, engedtessék meg néhány tisztjének a török hadak 
mibenlétét szemlére venni, mire aztán határozni fog. Ebbe a 
törökök beleegyezvén, egy pár császári kapitány öt óra hosz- 
szant az ellenség hadállásaiban körülvezettetett, kik erre azt 
jelentették, nemcsak hogy az ellenség álladéka 15,000 ember 
hanem tüzérséggel is kellőleg el van látva. 

Barenklau, a császári hadsereg elvonulása alkalmával 
felhatalmazást nyert, hogy azon esetre, ha az ellenség nagy 
hatalommal és ágyúkkal közeledik, a sánczot egyezségre átad- 
hatja; és igy a capitulatió július 17-én a két fél közt megköt- 
tetett, a fegyverével és podgy ászával, de az ágyuk hátrahagyá- 
sával kivonuló császári hadörség pedig Karánsebesre kisér- 
tetett. 1) 

Augusztus 15-én Orsovát is, négy heti ostrom után a 
törökök rohammal bevették. Az 1738. évi hadjárat a törökök 
számára dicsőséggel végződött. 

Az 1739. évi hadjárat eseményei nem tartoznak törté- 
netünk keretébe; de mielőtt e hadjárat megindult volna, az 
osztrák udvari kanczellár gróf Sinzendorf, Villeneuve marquis 
franczia követet meghatalmazta, hogy a békealkudozásoknál 
fokonkint Oláhország részének visszaadását az Olt folyóig 
ajánlja fel, ha a porta Orsova és Mehádia várait visszaadja, 
vagy azokat lerombolja. De a porta erről mitsem akart tudni. 
(Márczius havában.) A nagyvezir főtörekvése volt Belgrádnak 
visszaszerzése. E czéljában gr. Wallis Olivér, gr. Neiperg 
Reinhard Vilmos és gr. Succow gyávasága és tudatlansága na- 
gyon segíté. A törökök helyzetük előnyét teljesen kizsákmá- 
nyolták. Még aug. 30-án Villeneuve marquis békeoklevelének 
tervezetét a R,eis Efendi szövegével összehasonlítván, ugy 
találta, hogy az utóbbiban O-Orsova, Mehádia és Jenipalánka 
átkeblezése is foglaltatik, miről az utolsó három értekezletben 
szó sem volt. A következő napon Neiperg az Orsovával szem- 
ben levő területrészt engedé át, a törökök azonban, hogy 
O-Orsovát is befoglalhassák, a Cserna medrének más irányba 
való vezetését indítvány ozák. Szeptember 1-éu a békeelőzmé- 



') A neiie europ. Ffima 38. köt. 167. lapja szerint az átadás július 
20 -áll töi'tétit. 



350 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

nyék poutozatjai állapíttattak meg, 18-án a valóságos béke- 
szerződés Íratott alá. Ez által Belgrád egész Szerbiával, egész 
ausztriai Olábország, az orsovai vár és sziget a török biroda- 
lomboz csatoltatott, III. Károlynak megmaradt a temesi bán- 
ság és a lerombolt mebádiai erőd. Az osztrák alkudozók ez 
1713. évben épült erődöt ^) is feláldozták, és a bécsi udvar 
lemondott arról, bogy ezt valaba többé felépítse. A törökök 
őszszel 1739. évben kijelentették, hogy Mebádiát addig le 
nem rontják, mig csak Belgrád erősítései le nem rontattak, és 
nekik át nem adattak. Ez csakugyan így történt, mire aztán 
a mebádiai erőd 1740. évben egy török hadosztály által le is 
romboltatott. ^) (L. Orsova.) 

Ez időből azon epizód még feljegyzendő, hogy 1739. 
június 3-án két pasa 200 törökkel Mehádiára fellovagolt, más 
nap a widdini uj seraskier Tos pasa, ki a plevnai bey-jel és 
ötezer törökkel a Cserna dunai torkolatjánál táborozott, két- 
száz lovas kíséretében a mebádiai fürdőkbe akart menni, út- 
közben azonban háromszáz gyülevész oláh paraszt által feltar- 
tóztatott, és ötven ember elvesztésével visszatérni kénytele- 
níttetett. ^) 

A szerencsétlen belgrádi békeokirat 23 czikkelyből áll. 
A pótegyezmény 3. pontja azt tartalmazza, hogy kétség támad- 
ván a békekötés 5. czikkelye gyakorlati kivitelében, miként 
oldassanak meg a nehézségek. Ennek folytán közös megegye- 
zéssel egy térképet készítettek, és abban az Orsova melletti 
határszabályozás ügyében azon vonalak nyertek határozott 
kifejezést, melyek a Herculesfürdőtől kezdve a Cserna medré- 
nek oly irányát jelölték ki, hogy ennek alapján a Cserna új 
medrének ásatása azonnal foganatba vétethessék s Orsován 
túl Jeselnicza felé a Dunába vezetése által, a törököknek szer- 



1) Mások szerint Mercy tábornok építtette a passaroviczi béke után 

*) Helyenkint ma is látszanak a hajdani erősség nyomai. 

3) Boleszny Antal, ovsovai plébánus több izbeu értekezett e vidék 

történetéről. így a belgrádi békekötés tekintettel, Orsova és a mehádiai 

Hercnlesfürduk vidékére. (Tört. és Rég. Értesítő. A délm. orsz. tört. társ. 

közi. II. évf. 188 - 195. lap.) Továbbá közlemények a Temesi Lapok 1873. 

évi 101. és 102. számaiban. Források liiáuyában a szerző csak keveset 

moudliatütt. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 351 

ződésszerű igényei Orsovára és a többi falvakra nézve kétsé- 
gen kiviilivé tétessenek. 

A törökök a Cserna lecsapolásának terve által, lia való- 
sul, a Herculesftirdönek, valamint Pecseneszka, Borza, Top- 
lecz, Koranmik, Tuffier (ebből Griseliui Furfura nevet csinál) 
Suppanek és Orsova birtokába jutottak volna. 

A törökök épen a Hercules-fürdőt és Orsovát akarták 
maguknak biztosítani. — Azonban a törökök a béke mű- 
vének befejezése előtt Belgrád, Orsova és Mehádia vidékein 
többféle kihágást követtek el, melyeknek alapján a belgrádi 
vár uj erődítményeinek szerződésszerű leromboltatása félbe- 
szakíttatott mindaddig, mig a porta részéről a megfelelő kár- 
pótlás meg nem adatik. Gróf Ullefeld 1740. évi július havában 
Ausztria részéről konstantinápolyi nagy követté kineveztetvén, 
a határszabályozás művének befej eztetését szorgalmazva oda 
nyilatkozott, hogy a törökök hihágásaiért követelt kárpótlás- 
tól kész elállani, ha a porta a Herculesfürdöket és Orsova 
között fekvő terűletet az említett helységekkel átengedné. A 
pénzszomjas Reisz Efendi Musztafa a határszabályozást csak 
hosszura nyújtani akarta, hogy annál több hasznot húzzon, 
így a kitűzött egy évi határidő lefolyván, a nélkül, hogy a tö- 
rökök a Csernát Orsova háta mögött lecsapolhatták volna, a 
belgrádi békekötésnek .5-dik és a pótegyezmény 3-dik czikkelye 
értelmében a kérdéses terület a rajta fekvő orsovai erősséggel, 
a Herculesfűrdök területével Magyarországhoz lett volna csato- 
landó, de mind ez még csak későbbi időnek volt fentartva. ^) 

Mig Orsova külön egyezkedés folytán a törökök kezében 
maradt, Mehádia egy cs. kapitány állomása lett, ki az itteni 
kaszárnyákból indította a legénységet a szükséges őrszemlékre. 
Mehádia azonban kereskedelmi tekintetben a háború után 
sokkal magasabbra emelkedett, és sokkal népesebb lett, mint 
azelőtt. Ez volt oka, valamint a további haladás reménysége 
e részben, hogy midőn a bécsi udvar által 1747. évben kikül- 
dött határvizsgáló bizottság Mehádia környékére jött, itt öt 



') Boleszny Antal érdekesen állította össze a belgrádi békoalkndo- 
zás (' Vidékre vonatkozó pontjait, ós a törökök eljárását Mcluidia és 
Orsova megszerzésére. TiJrtónelmi ás Régészeti Értesitó. A Uéhnagyar- 
országi tín-ténelmi társnlnt Közlönyi> 11. foly.'tm 188 — Idfi. Inp. 



352 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

falut (Tuffier, Koramuik, Topletz, Borza, Pecsenyeszka) ka- 
tonai határőri szervezetbe foglalni javaslott, és ugyan azt 
tette 17 falura nézve Mehádián tul, "de magát Mehádiát pol- 
gári igazgatás alól kivétetni nem akarta. 

A nevezett bizottság 1747 október 11-én és 12-én Me- 
hádián tartózkodott, és ugy találta, hogy e helyet czélszerüen 
nem lehet erődíteni, hanem hogy azt egyedül csak fegyveres 
kézzel lehet védelmezni. 

A kereskedés érdekének szolgált az itt (1757) létező 
vámhivatal, mint végpont Törökország felé. Most 1788. évig tar- 
tó békesség korszaka következik, melyben az egész tartomány- 
ban nagy telepítések által a népség megszaporodott, a közsé- 
gek gyarapodtak, csiuosodtak, az iparos tevékenység fejlődött. 
Mehádia is ez időben a rendezettebb és csinosabb helysé- 
gek sorába emelkedett. Nevezetesen 1772 — 1774. évek közt a 
Herculesfürdükben sok abból , a mit a lefolyt háborús idő 
romba döntött, ismét felépült, a korcsma és a szállások tágíttat- 
tak, de mind az, az egészségüket itt kereső sok látogató befo- 
gadására nem volt elegendő. 

A porta 1787. évben hadat izent Oroszországnak. Ausz- 
tria a fennálló szerződéseknél fogva az utóbbinak segélyezé- 
sére volt kötelezve. A törökök 1788. évben 0-Orsovánál tör- 
tek be az országba és Papilla tábornokot Zsupaneknél meg- 
vervén és tőle 13 ágyút elvevéu maguk előtt űzték. A sze- 
rencsétlen szlatinai csata után, II. József császár Karánse- 
best elhagyni kénytelen volt, maga is futás közben eltévedt 
és kimerült. A törökök egész Temesvárig hordozák dühöngő 
fegyvereiket. Ezen (1788) hadjárat 70 millió forintba, és 
40,000 ember életébe került. 25,000 ember betegen feküdt a 
kórházakban. A háború ilyen irányt vévén, természetes, hogy 
a törökök Mehádiát is eláraszták. Ez alkalommal az itteni 
róm. katli. templom istállónak, a g. n. e. templom magtárnak 
használtatott a sereg száraára. A törökök elvonulása után 
Mehádiát hadőrség szállta meg, a melyhez 150 oláh-illir ha- 
tárőr is rendeltetett. A következő (1789) évben az öreg Lascy 
a főhadivezérséget gróf Hadiknak adta át. A bánsági határ- 
őrök Clerfait táborszernagy hadtestével egyesíttettek. 

Papilla alezredes a császár által meglévén bizva egy 



És SZÖllÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 353 

oláh határőr zászlóalj és területének szervezetére, a népség 
akaratának megtudására az Orsova vidéki falvak küldöttjeit 
1768. évben Mehádiára hivta össze. Legtöbben oda nyilatkoz- 
tak, hogy a katonai rendbe kivannak állani (lásd Zsupanek). 
A zászlóalj székhelye lett Mehádia. (1. Korpa.) 

A törökök betörése a » Bánságba « Clerfait táborszerna- 
gyot kényszeríték komoly készületekre az ellenség kiszorítá- 
sára. A bánsági hadtest főhadiszállása Fehértemplomban volt 
és 6400 határőr Mehádia és Orsova közt volt felállítva. 

Az ellenség augusztus 3-án este három hadoszlopban 
Csernecz és Orsováról mozdulni kezdett. Hajnalban augusztus 
4-én a határőrök előőrsei oly rögtön és oly hatalommal meg- 
támadtattak, hogy minden határozottságuk daczára állásaikat 
meg nem tarthatták. Teljes rendben és harczolva visszavonul- 
tak a Vecsey-dandár vonaláig. 

Az ellenséges előcsapat, 2000 spahi, nyomban követte 
őket. Alig hogy a szorongatott határörök a dandár vonalába 
fölvétettek, ez is oly dühösséggel támadtatott meg az ellenség 
által, hogy a Steiniele gyalogság és az oláh-illir határőrök 
állhatossága nélkül áttöretett volna. Öldöklő ágyútűz elűzte a 
vakmerő törököket és ez mindannyiszor történt, valahányszor 
támadásaikat megujíták. 

Reggeli 7 órakor az ellenség már 6 — 7000 emberre 
szaporodott, ezek folytonosan ismétlék rohamaikat, de annyi 
veszteséggel, hogy végre az ágyulövések köréből a völgybe 
visszahúzódtak, és a harczot az utánuk nyomuló janicsároknak 
átongedék. 

Most az ellenség a két osztrák hadszárnyat támadta 
meg, Vecsey őruagytábornok nem tekintvén a törökök na- 
gyobb számát, azokat balszárnyával ismételve visszaűzte. Az 
ágyútűz megint bizonyos távolságban tartá őket. Erre az osz- 
trákok jobb szárnya a megkerűltetés veszélyébe jött. Vecsey 
annak támogatására Stainféle két századot és egy század oláh- 
illir határőrt küldött oda. E csapat azonban elégtelen volt, 
hogy minden erdőséget és minden hegyhasadékot megszálljon, 
melyeken át a jancsárok csoportosan igyekeztek megmászni a 
hegyeket. A törökök már is a 200 lépésnyi távolságban ural- 
kodó magaslatot foglaltak el. 

SZÖKKNYI BÁNSÁG ÉS SZÜUKNY VAUM. TÖKTÉNETE. 23 



354 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Egy másik oszlop a Béla Rékán, és a határőrök által 
ott elégtelenül megszállt mély utakon keresztül törekedett be- 
hatolni és a balszárnyat elnyomni, E veszélyes helyzetben 
Vecsey merész előnyomulás által az ellenséges középpont felé 
magának mozgási szabadságot szerzett. 

Előparancsolt két dandárt az Erdődy -huszárokból, ezek 
mögött felállítatott hat ágyút egy sorban, az ágyúk mögött 
egy Stain-zászlóaljt négyszög alakban és az igy összeállított 
oszloppal az ellenség ellen ment. Azon perczben, midőn az 
ellenség ez oszlopot megrohanta, a huszár dandárok rögtön 
felbontakoztak, és az ellenség oly kartácstüzeléssel fogadta- 
tott, hogy a golyózápor által zavarba ejtett spahik futásnak 
eredtek. Ennek folytán az általuk cserben hag3'ott janicsárok 
is a Csernecz és Orsova melletti táborokba siettek. Sok el- 
lenséges halott, fegyver és mindenféle zsákmány maradt a 
csatatéren. ^) 

A törökök uj segítséget nyervén, Yécsey kényszerítve 
látta magát, augusztus 6-án állását elhagyni és Terregováig 
visszavonulni. Azonban, midőn a törökök hírét vették július 
31-én Foksánnál szenvedett vereségüknek, lassankint vissza- 
vonultak, és Mehádiát is csak előhaddal tartották megszállva. 

E körülmény Clerfayt táborszernagyot arra birta, hogy 
összes csapataival Mehádiáig előnyomuljon. Augusztus 17-én 
reggel a hadtest Kornia felé megindult. Két zászlóalj gya- 
log és négy osztály huszár képezte az előcsapalot. A Czer- 
nahorán 600 spahi állt vele szembe, de csakhamar visszave- 
retett. A bolvasniczai hitlnál, mely Mehádián fölül a Bela- 
Rékán átvezet, az ellentállás újra kezdődött, sőt azt 3 ágyú is 
támogatta. Azonban a császári ágyúk az ellenséget tökélete- 
sen megszalasztották. Minden további cllentállás nélkül kiürí- 
tették Mehádiát, melyet délután CUerfayt csapatai elfoglaltak. 

A törökök kiűzetése után Mehádiából Clerfayt egy- 
szersmind a Kraku Omir és Djalu Ohni csúcs közötti ál- 
lást is a Bela-Reka mindkét partján megszállta. A leg- 
szélsőbb szárnyat a magasan fekvő Kraku Bokár csúcsán 



Vauicsek : SpecialgeschicMe der Militárgreuze. III. 444 — 
446. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 355 

több czölöpözött kisebb sáncz védte. Távolabb e ponttól, a 
Laszmar háta mögött a Kraku Vizokán, nagyobb sáncz 
volt építve. Innét La Frason keresztül vissza Kraku Bokárig 
e hegytető hátán fatorlat készült, mely által az összeköttetés 
Mehádiával biztosíttatott. Kraku Omiron jelentékenyebb erő- 
mű állott, mely jobbról fatorlattal, balról az állás központjá- 
val, a megerősített temetővel, czölöpzetvonal és spanyol lova- 
sok által volt összeköttetésben. Mindjárt a patakon túl, a bal 
parton, a Strassovacz ereszkedőjén ágyúütegek :és gyalogok 
voltak felállítva. Ezek fölterjeszkedtek egész Djalu Ohni-ig 
Innét egész a Soku Pierilor kúpjáig, a fürdők fölött a Cser- 
navölgyben és azután tovább a hegytető hosszában egész Pe- 
cseneszkáig összehordott fatorlat feküdt, mely a balszárnyat 
védelmezte. Ez volt azon erős állás, melybe Clerfayt csapa- 
tait helyezte , és melyben további rendeletig mozdulatlanul 
állni szándékozott. 

Azonban e vidék, melyben Vécsey őrnagytábornok sze- 
mélyes bátorság, higgadt meggondoltság és erélylyel, a tulha- 
talmas ellenséget meggyőzte, csakhamar ujabb dicsőséget volt 
látandó. Az eddigi tétovázásnak aug. 27-én az ellenségnek 
egy ujabb mozdulata vetett véget. Tschargatsi Mehmed pasa 
egész erejével ugy előre nyomult a völgyben, hogy este már 
Toplecz és a csapliai hegy között állt. 

Másnap hajnalhasadtával az ellenség megszállta a lasz- 
marei fensikot, s 2000 ember, legtöbbnyire lovas azonnal le- 
ment a síkságra. 

Clerfayt táborszernagy egy Terzi zászlóaljat küldött ki a 
Kraku Bokar megszállására, egy másik zászlóalj ugyanazon 
ezredből e pont támogatására volt kirendelve. A Kraku Omir 
lejtőjén levő vonal és az elsánczolások védelme az oláh-illir ha- 
tárezred vadászaira és egy Eszterházy zászlóaljra volt bizva. 
A Bela-Eeka balpartjáu levő sánczokban és a balszárnyon 2 
Reisky zászlóalj állt. 

E közben az előre küldött spahik a jobb szárny erejé- 
ről biztos tudomást szereztek maguknak. Utáuok sok gyalog 
ment az elsánczolt magaslatok irányában. A janicsárok táma- 
dását 5 ágyú támogatta, melyeket a törökök Lasz marról vit- 
tek le a síkságra. A támadás a jobb szárny sánczai ellen 

23* 



356 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

(aug. 28.) reggeli 9 órától délutánig tartott. A császáriak ha- 
tályosan visszavertek minden támadást. Mind a mellett ugy 
látszott, hogy Tschergatsi Mehmed a csata eldöntésére teljes 
erejét nem akarta kifejteni ; nyugodtan állt a Laszmaron, süt 
végre ott elsánczolni kezdte magát. 

E feltűnő határozatlanság az eldöntés perczét siettette. 
A haladéktalan támadásra kiadott parancs örömrivalgással 
fogadtatott. Egy Eszterházy zászlóalj, 2 de Yins zászlóalj és 
2 Stein zászlóalj öt négyszöget képezett és a Kraku Omir és 
Béla Réka közötti térségen két csatarendben állt föl Egy 
Eszterházy zászlóalj hátul a temetőt tartotta megszállva. Egy 
de Vins zászlóalj, egy Alvinczy zászlóalj támogatásra voltak 
kiállítva. Tíz század Erdődy-huszár az első, 6 század Wür- 
temberg vasas a második csatarend hézagai között és ezek 
háta mögött még 6 század Anspach dragonyos foglalt helyet. 
A táborszernagy Hutten vezérőrnagygyal a jobb, Wartensle- 
ben altábornagy d'Alton vezérőroagygyal a balszárnyon, és 
Wallis altábornagy a középen vezényelt. Auersperg vezérőr- 
nagy volt az összes lovasság parancsnoka. 

Az indulás zene kíséretében történt. A támadás a sík- 
ságon felállított ellenséges ágyúk ellen volt irányozva. 

A sereg, miután az ágyúkat elnémította, föltartóztatla- 
nul ment a Laszmare lejtőjén fölfelé. Az osztrák ágyúk oly 
gyorsan és hévvel támogatták a vállalkozást, hogy az ellen- 
^^S gyenge ellentállás után ingadozni kezdett. A meddig a 
szaladókat utóiérni lehetett, a császári lovasság folytonosan 
vagdalta. Csak midőn már őket üldözni többé nem volt sza- 
bad, midőn a gyalogság a nehéz ut miatt a lovasságot tovább 
nem követhette, csak akkor ért véget az üldözés. De a közép- 
had oly gyorsan nyomult előre, hogy az ellenség ágyúit és 
puskaporszekereit hátrahagyta, s 3000 ember, kik a jobb 
szárny sánczai támadásával voltak elfoglalva , hadtestüktől 
elmetszetvéu, a hegyekbe kényszerült menekülni. Állása leg- 
vitézebb védelmezése után a Terzy-ezred az általános előuyo- 
mulást követte, több osztálya a hegyekbe nyomult, hol az el- 
széledt ellenség egy részét elfogta, de annak jelentékenyebb 
számát leölte. 

A törökök e napon öt érczágyút, 35 lőszerkocsit, 4 



És SZÖIÍÉNY VÁRME(4YE TÖRTÉNETE. 357 

hordó puskaport, 8 zászlót hagytak hátra, 300 halottjuk Lasz- 
mare, és Toplecz közt feküdt ; mintegy 700 a jobb szárnyon a 
hegyekben, nyolczvannégyet, köztük egy bimbasit (őrnagy) és 
7 tisztet elfogtak. Az osztrákoknak 29 halottjuk és 8 ló veszte- 
ségük volt, 79 ember és 29 ló megsebesült, 9 ember és 6 ló 
hiányzott. 

Clerfayt a Mehádiánál kivívott győzelméről, még az 
nap (aug. 28.) este a topleczi hegyről rögtön jelentést tett a 
fővezérnek. Laudon a következő napon kapta a hirt, és mielőtt 
még tudta volna, hogy a török sereg zöme, mintegy 15,000 
ember a Csernán át nyomatott, és hogy a Bagna patakon át- 
kelve Csernecz felé sietett, már 29-éu Fehértemplomban ki- 
adta a főseregnek Belgrád elleni indulását elrendelő pa- 
rancsát. *) 

Az utóbbi győzelem folytán Jusuf Serasker a Bánságot 
otthagyta és a Dunán át visszavonult. -) 

Az 1789. évi hadjárat legfényesebb haditette volt, Bel- 
grádnak bevétele Laudon által, október 8-án. ^) 

Ez időben itt vesztegzári intézet is létezett, daczára 
hogy pár órányira lejebb a zsupaneki contumazia is fennállt. 

A törökökkei folyt háborút befejezte a sistowi béke 
1791 augusztus 4-én a régi birtokálladék alapján. A magyar 
seregek vérző szíwel visszaadták Belgrádot, Orsovát, Gra- 
diskát, Dubiczát és Szabácsot, melyet annyi vérükkel szerzet- 
tek meg. 

Mehádia kerülete 1772. évben nyert határvidéki kato- 
nai szervezést, a bécsi udvari haditanács 17 74. évben az oláh- 
bánsági zászlóalj, és az illir határezrednek egyesítését monda 



') Bűhm Léuárt : Dél-Magyarország, vagy az úgynevezett Báuság 
külön történelme. U. köt. 199—203. lap. [kinek forrásául szolgált az 
Österr. militárisclie Zeitschrift. 

-) Fessler X.' 589. lap és Vauicsek III. 446. lap e napot teszi, 
Scliwarzott augusztus 17-ét,Böhm Lénárt I. köt. 300 lap szeptember 22-ét, 
Fessler és Böhm szerint a csata Orsova és Laszmár közt folyt, Vauicsek 
sz. Mehádia mellett. Több részletes munkában, mint Horváth Mihály 
történetében, a csata nem említtetik. 

2) így Fessler és Vauicsek. Scliwarzott szerint szeptember 15-éu, 
Böhm szerint I. köt. 301. l;ip, iiriurt kiadás, október 3-áu. Magyar kiadás 
II. köt. 205. lap október 8-áu. 



358 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

ki, a katonai teher könnyítésére, és lett az oláh-illír határőr- 
ezred. Mehádia ekkor egy ideig az oláh-illir határőrezred 
székhelye volt, a székhely azonban 1777. vagy 1778. évben 
Bosovicsra tétetett át, utóbb Karánsebesre. 

A helyet ezentúl egy főhadnagy igazgatta bizonyos alá- 
rendelt katonai személyzettel. A fürdőhely 1783. évig maradt 
a kincstár igazgatása alatt. 

Az oláh bánsági határ őrezred megalakításával Globu- 
reu egy század székhelye lett. Azonban 1828. évben a szá- 
zad székhelye Globureuból Mehádiára tétetett át. A század 
kerületéhez a határvidék feloszlatása idejében tartozott Me- 
hádia mezővárosa, a Heix:ulesfürdő, Globureu, Plugova, Valia- 
Bolvasnitza, Pecseneszka, Borza. 

II. József császár idejében a bánsági határszélekben 
volt 6 Cambiatura, melyeknek fentartása a »Provincialét« 
terhelte. Fennállási helyük volt Mehádia, Kornia, Pancsova, 
Neudorf, Alibunar és Fehértemplom. 

Ferencz király és a királyné 1817. év szeptember utolsó 
napjain Karánsebesen át ide érkezett, honnan útját Orsovára 
folytatta. 

A király e látogatás alkalmával azt rendelte, hogy a 
fürdőhely eddigi elnevezése : »Mehádiai fürdők « ezentúl H e r- 
culesfürdő legyen. 

A Lajosfürdő egy homályos előcsarnokában befalazva 
volt egy felirásos márványtábla, mely azonban most a Karo- 
linafürdő közelében levő fedett folyosó oldalában látható, e 
kü". látogatásra emlékeztet. A felírás ez : 

Franciscus Austriae Imperátor 
Hungáriáé. Boh. Lomb. Yenét. Gal. Lod. 
et Illy. Rex. 
Gum Augusta Conjuge Carolina 
Itinere Faustissimo Imperii Provincias 
Perlustrans 
Insignes Antiqua Salubrium 
Aquarum Laude 
Thermas Herculanas ad Meadiam 
Invisit 
Die I. Octob. MDCCCXYIL 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 359 

Ez időben keletkeztek a fürdőliely legtöbb régi épületei. 

A történet sokáig hallgat ezentúl Mehádiáról és vidé- 
kéről, míg a »népek tavasza« az 1848. év, ide is be nem ha- 
tolt. A katonai rendszer által az anyaországtól elzárt határ- 
őrvidék a pesti események hallatára, a szabadság édes hang- 
jára élénken íigyelui kezdett. Nem sokára a reactio örvényébe 
sodortatott. Malkovszky osztrák tábornok, ki a magyarok ál- 
tal Erdélyből Oláhországba kivert Puchnert a hadsereg ve- 
zérletében felváltotta, 1849. ápril 22-én Mehádiára tette át 
főhadiszállását. E hadseregnek (9200 ember és 30 ágyú) fel- 
adata lett volna, hogy Orsován át a »Báuságba« törjön. Azon- 
ban Károlyi alezredes Bem altábornagy seregéből május 8-án 
Fehértemplomnál Malkovszky előhadát, Riedl őrnagyot és a 
hozzá csatlakozott ráczokat megtámadja és elsánczolt állá- 
sukból kivervén, Szászkáról Petrillova és Mehádia felé kergeti. 
A császáriak vesztesége 50 ember holtakban, sebesültekben és 
hiányzókban és 160 fogoly. 

Malkovszky e vereség után a haditanácsot összehivá, 
melyben kifejté, hogy ő nem képes ellentállaui Bem és Ber- 
ezel seregeinek, és a visszahúzódást Oláhországba szükséges- 
nek látja. 

A Mehadiáról május 16-án érkező Bem 0-Orsovát 10 
órakor megszállja, midőn előle Malkovszky osztrák tábornok 
futó hada Oláhországba menekül. E pillanattól fogva, az egész 
Maros, Duna és Tisza közti tartományban fegyveres ellenség 
nem létezett, csak Temesvár tartatott még ostromzár alatt. 

A magyar menekvők, a függetlenségi harcz reményte- 
lensége mutatkozván, a Csernavölgy kapuján mentek ki idegen 
földre. Berezel 1849 augusztus 13-án Mchádián volt, hol már 
több menekülni akarókat előtalált. (Imrefi.) (Nem fogadható el 
tehát a M. Emléklapok azon állítása, hogy Berezel 12-én ér- 
kezett meg Orsovára.) 

A magyar forradalom vége felé 1849. augusztus 21-én 
AVallmoden (ki előtt Dessewíiy már fegyverét lerakta) egy 
kis előcsapatot, melyben gyalogság is volt, Szadováig, 22- én 
Korniáig ^) előre tolt, Simbscheu a derék haddal aug. 21-éu 
Zaguzsenig követé azt. 



') Nem Koruicze-ig, niiut Küstow irja. 



360 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A 22- és 23-ka közötti éjjel Mertens ^) alezredes a 
maga gránátos zászlóaljával 7 gyalog és 2 lovasszázadot, és 3 
röppentyű ágyút egyesített Kornián és Mehádiára vonult. 
Fockner honvédezredes, a Bela-Rekán át szoríttatva, csakhamar 
odahagy á ezt, de a mehadiai kulcsnál újólag állást foglalt a 
vezérlete alatt levő lengyelekkel és olaszokkal (mintegy 2000 
ember és 16 ágyú) és azt több mint két óra hosszáig ágyúval 
védi. Mertens, ki Fockner után ment, gyengének érezte magát 
ez állás megtámadására, és nem is intézett komoly támadást 
ellene. Az osztrákok előbb erősítést akartak bevárni. Alkudo- 
zásokat kezdettek, de a melyek eredménytelenek voltak, mert 
Fockner küldöttek által akart meggyőződni Görgey fegyver- 
letételéről. A 23-ka és 24-ke közti éjjel Fockner megtudván 
hogy az osztrákok éjjel csakugyan erősítést nyertek, még az 
utolsó ágyút elsütvén az osztrákok ellen, visszahúzódott a me- 
hadiai kulcstól, és még 24-én, mint Horváth Mihály irja : 
»mindenek közt az utolsó « elhagyta Magyarországot és török 
öldre lépett. 

A mehadiai ütközet volt az utolsó, melyet a magyar sza- 
badság harczosai vivtak. Maradt csak Komárom. 

A német- és illirbánsági ezredek Neustádter és E-hein- 
bach tábornokok alatt Mehádiára és Orsovára küldettek, hogy 
a felső Temes és Bela-Reka völgyben működő "Wallmoden 
hadoszlophoz csatlakozzanak. Azonban ezek már későn jöt- 
tek, hogy e működésben részt vegyenek. ^) 

A forradalom lezajlása után, a katonai határvidéken 
egy mozgó bizottság működött Karger Titus hadbíró elnök- 
lete alatt, melynek feladata volt az emigratiót szemmel tar- 
tani és megakadályozni a Törökországba menekülteknek ösz- 
szeköttetéseit az itthon maradtakkal, és további menekülésü- 
ket Törökországba. Feladata volt a magyar korona rejtek- 
helyének kinyomozása is, melyről bizonyos volt, hogy Kossuth 
nem vitte azt magával Törökországba. 

E mozgó bizottság 1850. ápril elején megjelent a 
mehadiai Herculesfürdőkben, és a jelen monographia íróját, 

^) Eüstow MüUernek uevezi. 

=) Eüstow : II. köt. 400 és 408. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 361 

kiiül, több félre értett jelekből hamis következtetést vouváu, 
azt vélte, hogy a korona elrejtéséről tudomása van, letartóz- 
tatván, katonai őrizet alatt előbb Orsovára, onnan pedig Te- 
mesvárra kisértette. 

Mehádia az uralkodó fejedelem látogatásának 1852. 
évben is örülhetett, mely év július 19-dik napján Ferencz 
József császár és király e classicus földet bejárta. E fejedelmi 
látogatásnak a fürdőhelyre nézve nagyhatású, örvendetes kö- 
vetkezményei voltak, mert azóta fényes és müizléssel terve- 
zett, monumentális épületek emelkedtek itt, melyek a Hercules- 
fürdőt Európa legelegánsabb fürdőinek rangjába sorozzák. 

A Ferenczudvar főfalába illesztett következő felirásos 
kő tartja fenn e látogatás emlékét : 

Franciscus Josefus primus 
Austriae Imperátor 

Provincias Imperii perlustrans 
Antiquissimas has Thermas 

Clementissime inspicere 
Dignatus est 

Die XIX. Julii MDCCCLII. 
A magyar orvosok és természetvizsgálók 1872. szeptem- 
ber 16-án és a következő négy napon a mehádiai Hercules- 
fürdőbeu tartották 16-ik nagy vándorgyűlésüket, Kubinyi 
Ágoston elnöklete alatt és mintegy 800 társulati tag egybe- 
sereglése mellett. Ormós Zsigmond temesi főispán a megnyitó 
közgyűlésen » Régészeti közlemény ek«-et olvasott fel Délma- 
gyarországból, melyben a régi hadászati utakat fölemlíté, me- 
lyek a Dunától kezdve s a tartományt három irányban át- 
metszve, Sarmisegethusa dák fővárosnál egyesültek. Fölem- 
líté a Herculesfürdők virágzó szakát Traján császár idejében, 
és az itteni gazdag római leleteket, melyek e vidék classici- 
tását feltüntetik. Ez alkalommal a Herculcs-fürdő fölötti 
» Rablóbarlang* is a tudományos átbuvárlás tárgya lett, mely 
czélra dr. Arányi Alajos, egyetemi tanár, dr. Józsa András 
és Lehoczky Tivadar küldettek ki. A jelentés nem valami 
nagy eredményekre vezetett, mert a talált csontdarabok sem- 
mi ősjelleggel nem birtak. A barlangnak a jobb ágból balra 
nyiló korhanyrétegében, mely helyenkint 8^ másutt csak pár 



362 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

hüvelyk vastagságú, számos cserépdarab találtatott, melyek 
nagy részben korongon, kis részben szabad kézzel készültek, 
A korhanyréteg alatt conglomerat réteg van csepko alap- 
anyaggal, ebben helyenkint beforradt cserépdarabokkal. A tu- 
dományos czélu kutatást e barlang nehezen fogja meghálálni. 
A társulati tagok közt kiosztatott dr. Műnk Manó »A Her- 
cules-fürdö és környéke« czimü monographiája. ^) A gyűlést 
még érdekessé tette két felolvasás. Egyik Orthmayr Tiva- 
daré : »A barlangok paláontologiai és történeti jelentőségé- 
ről, tekintettel a délmagyarországi barlangokra. « Másik : 
»Jovan Jorgovan és Carafina« czimü oláh népmonda a mehá- 
diai Hercules-fürdöről, dr. Popovits fürdőorvostól. -) 

Midőn a magyar kormány a katonai határvidéket fel- 
oszlatá, és a régi Szörény vármegyét föléleszté (1873.) Mehá- 
dia az orsovai szolgabírói járáshoz csatoltatott. 

Mehádia területe 16819 katasztr. hold, 1244 öl A köz- 
ség áll 277 házból. Lakosságának száma ^) 2069 oláh. Jelesebb 
épületek az 1853. évben községi vagyonból épült iskola, a 
kaszárnya, a sóraktár, több tiszti épület. A r. kath. templom, 
és a plébános lakháza, a gör. kel. templom. A városon kivül, és 
pedig az Orsovára vezető országúton két, kőfallal kerített te- 
metöhely van. Az országútról balra eső temető a katholiku- 
soké, és még a török háború előtt a kincstár által felállítta- 
tott ; régenten körfala lőrésekkel volt ellátva, melyek 1858. 
évben befalaztattak. A jobboldali a gör. kel. hitüeké, kik ezt 
1856. községi vagyonból felállíták. 

Hagyomány szerint a Karánsebesre vezető ut jobb ol- 
dalán egykor magyar templom állt, mely a török háborúk 
alatt elpusztult. A helyszínén található romok csakugyan ta- 



A iiiajduem 12 ívre terjedő munka németül is megjelent : Der 
Kurort Herculesbad nachst Mehadia. "Wien, 1871. Históriai része 
alig- másfél ívre terjed, de becsesek [ a gyógyászati és vegyészeti köz- 
lemények 

6) Lásd e vidékről szóló mondákat, Pesty Frigyes : A hel^^nevek 
és a történelem, czimü akadémiai értekezésében, és a jelen kötetben Bár- 
kán czikk alatt. 

•') 1858. évben 242 .rom. kath. és 1581 gör. keleti lakos volt. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 363 

núságot tesznek egy templom itteni létezéséről. A nép e he- 
lyet Biserika Spartá-nak nevezi. 

Mebádia mezőváros szűk völgyben fekszik, nagy, részint 
kopár, részint erdős begyekkel körülvéve. 

Épen a város közepén balra, a Strascbutz begyen nagy, 
meredeken álló repedéses sziklafal létezik, melyről nagy esők 
alkalmával tetemes kődarabok fejlödnek le, és az országútra 
legördülnek. 

Mebádia a Kárpátok egyik kiágazása tövében fekszik, 
mely mintegy 400 bécsi lábnyira emelkedik a tengerszín fölött, 
némileg magasabban fekszik mint 0-Orsova, Kornia és Petnik. 
Mebádia keletre Pecseneszkával, délr&az orsovai század terü- 
letével, éjszakra Yalia-Bolvasnitza és Plugovával, nyugotra 
Jablaniczával batáros. 

Mebádia területén fekszenek a Niagra, Piatra, Rakitto- 
breg, Isinogretu, Cserteg, Binkinetz és Seneletz nevű begyek. 

A mebádiai területen vaunak a Jardascbticza és Gratzka 
nevű erdőségek ; ezek magukba foglalják a Csertig és Terre- 
gova nevű erdőket és azok alosztályait: Rakitobreg, Pojaua 
Hozuluy, Bukodjel, Kroury, Kerliopia maré és mika, Busu 
Padina, Padina lui csacsinu, Wallaletz, Ploscbtina, Krou ku 
Geocsey, Geueletz, Kraku Brasilor, Faza Csuberilor, Fiutina 
Elinistye, Faza lui Sosoman, Brajonicza, Gollu, Padina Ursu- 
lui, Lak, Las, Ogascbu Matriksilor, Kraku lui Scbiwan, Jene- 
letz, Faza Selesy, Faza Macseriului, Kraku Selezy, Kraku 
Wrany, Ogascbu lui m i r, Faza lui m i r, Ramnicza llam- 
nisova, Jardasticza maré és mika, Piatra Galbina, Garina, 
Fintina lui Bassny, Debligoruni és Guuscb. A déli lejtőségek 
általában cserfákkal vannak benőve, előfordulnak elég gyak- 
ran bükkfák, de kevesbbé hársfák, jegenyék, kőrisfák, febér- 
bükkök és somfák kevés fenyvekkel vegyítve. 

A Korniareva mellett eredő Belareka balra folyik Me- 
bá diától, és részint a városon keresztül. 

A nemes Rácz család praedicatumját Mebádiáról vette, 
így 1689. és 1700. évben Eácz István említtetik, — »de Me- 
hadia« melléknévvel. A lugosi templomban egy márváuyemlék 
1726. évről tanúsítja, hogy mebádiai Rácz János, akkor Lúgos, 
Lippa és Karánsebes kerületek igazgatója, a rácz templomot 



364 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

építteté. E féríiu nevét Griselini és utána B'jhm egészen 
liibásau közlik, mert nem Joannes Ratzda de Mehadia, — ha- 
nem Joaunes Ratz de Mehadia olvasandó. ^) 

Mindkét iró azt véli, hogy Ratzda volt a praefectus 
neve. Rácz nevű család van de Karánsebes, és van de Meha- 
dia előnévvel. De a »mehádiai« praedicatumot használta né- 
mely más család is. így a báró Splényi család, mely azonban nem 
a szörénymegyei Meliádiától, mint Oláh Miklós (17. fej. 4. §.) 
és utána Lehoczky^StemmatographialI. 367. lap) yéli, hanem 
a szabolcsmegyei Mihálditól vette elunevét. Az utóbbi két 
iró Mehádiánkat még Temes megyében keresi. 

A mehádiai területen kutatás történt már kőszénre, és 
Waniek AVenczel nyugalmazott őrnagy az ötvenes esztendők- 
ben ilyent föl is fedezett az Ogaschu Dumitriui nevű legelőn, 
és kiaknázására a kincstártól haszonbért is nyert, azonban a 
kiaknázás, noha a kőszén több helyen felszínen fekszik, meg 
nem kezdődött. A bécsi cs, k. földtani birodalmi társulat ezt 
jó minőségű fekete kőszénnek találta. 

Mehádián van három osztályú elemi iskola, egy római 
kath. és két gör. kel. plébánia. Nemzeti iskolája említtetik már 
1774. évben. 

A lakosok itt többnyire kövekből és téglákból épült há- 
zakban laknak, melyek részint zsindelylyel, részint cseréppel 
vannak fedve, — a város némely részében zsindelylyel fedett 
faházak vannak. 

A házaknak nem szélei, hanem csúcsai állnak az utczára. 
Ilyen ház egy-két, némelykor három szobából áll, közepén a 
konyha. Falból készült házakban padolt szobák vannak, a 
többiekben csak vert talaj. 

Egy oly szobában az egész családnak fekhelye van. Me- 
hádián a határőrnek többnyire szalmazsákja és egy pár pár- 
nája vau. valamint kallott gyapjúból készült takarója. A ke- 
rület többi községeiben ilyenről szó sincs. Ott a takaró a saját 
készítményű pokrócz vagy épen a nappal viselt ruha. A kö- 
zönséges határőr szobájában káposzta- és ugorkahordókat, 



') Griselini : Versuch I. 155. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 3G5 

némelykor tököt, krumplit, sajtot, sőt pálinkát is tart, és azért 
a tartózkodás az ilyen szobában nem valami kellemes do- 
log volt. 

A vidék oláh lakossága sokat tud mesélni Herculesről, 
kit a népmese Jorgovánnak nevez. Schott Arthur és Albert az 
oláh regék és mesék közlői és ismertetői mindezeket a mesé- 
ket nem ismerték. ^) 

Az újkor e vidéknek a karánsebes-orsovai vasutat hozta 
ajándékul, melynek itt két állomása van : Mehádia és Hercu- 
lesfürdő. 

A liajdaiii iniliáldí oláh líerületliez líövetkezö falvak és 
prediuniok tartoztak : 

Miháld vagy Nagy-Miháld, ma Mehádia, 

Balvasticza, ma Vallia-Bolvasnicza. 1436. 

Belibuk vagy Belabuk, ma Bela-Reka. 1439. 

Belethin. 1528. ma Poljetin. 

Bokosnicza, olykor Bokosticza 1575. A karánsebesi ke- 
rületben feküdt 1468. 1603. 

Vallia-Bolvasnicza. 1436. 

Budisincz, predium 1590. 

Chladnyk, predium 1590. 

Csebnyak 1528. 1566. 1569. A karánsebesi kerületben 
1588. 1589. 1598. 

Cserna vagy Csorna 1436. 
Czerova predium 1590. 

Domasnia. 1452. A karánsebesi kerületben 1582. 
Felső- és Alsó-Falu. 1550. 
Fazakas. 1439. 

Felső-Fejérviz. 1550. A Bela-Reka patak közelében. 
Alsó-Fej érviz. 
Fclsuücza predium 1550. 
Gubanachva predium 1590. 

Halandin. 1550. A karánsebesi kerülethez tartozott. 
1569. 



') Schott : Walacliisclie M.icrclu'u. Stuttgart, Cottu. 1845. 



366 A SZÖRÉNYI BÁNSÁtí 

Hidegpatak. 1548. Karánsebes vármegyében fekvőnek 
mondatik. 1552. 

Hosszumezü. 1436. 

Jabolcsina. 1402. 1447. A halmosi keriiletbez tarto- 
zott. 1548. 

Jablaüicza. 1439. 1501. 1590. 

Jardasnitza vagy Jardasticza 1436. 

Alsó- és Felső-Kalva predium. 1590. 

Kalvicza, a mibáld-almási kerületben. 1540. 

Kanisa, a XVI. században. 

Kraloposvitza, a mibáldi vagy alraási kerületben. 1 540. 

Királymezeje. 1402. 1436. Máskép Kis-Királymezö 1439. 

Krivapatak (Alsó-, Közép-, Felső-Kriva.) 1436. 1440. 

Krivicza predium 1590. 

Krusócz vagy Krusovecz 1447. 1548. A karánsebesi ke- 
rületben 1598. 

Nagy- és Kis-Lukavicza 1440. 1447. 

Kis-Miháld 1528. 1566. 1575., — a karánsebesi kerü- 
letben feküdt 1588. 1598. években, ma Mehadika. 

Moznik, 1528. 

Nerentbe, 1440. 

Orbágy, 1440. 

Porho, ma Pirbova 1528. 1565. 1575. — a karánsebesi 
kerületben 1588. 1598. 

Plugova 1439, — a karánsebesi kerületben. 1577. 

Mehadilía. Régi neve K i s-M i b á 1 d, megkülönbözteté- 
sül Nagy-Mibáldtól, mely a mai Mebádia neve volt. Mebadika 
történetét a XV. századdal lebet kezdeni, mert Ulászló király 
M e h e d y k a, Csebnyak és Perbo (ma Pirhova) falvakat (pos- 
sessiones) Mebadikai Miklós fiainak : László, János és Mibály- 
nak, Rada Jánosnak, Mybedikay Nóvák fiainak : Péternek és 
Lászlónak, végre Gerlistyei Lászlónak, — ugy látszik János 
fiának — adományozta. Melyik Ulászló királytól származik 
ez adomány? Kemény József azt állítja, hogy L Ulászlótól, 
ki 1440 — 1444. viselte a koronát, mert miután Mátyás király 
a fennebbi adomán} t 1484. évben megújította, világos, bogy 



És SZÖRÉNY VARMEGYE TÖRTÉNETE. 367 

nem II. Ulászlóról lehetett szó, ki Mátyás után uralkodott. 
Ulászló király adománylevele, miként egy későbbi pör alkal- 
mával a pöriratban idéztetik, Tordán kelt 1568. év október 
31-én. ^) De ez kétségtelen hiba az évszámban. Fenmarad még 
a keltezés helye, mint nehézség ; mert hogy I. Ulászló valaha 
Tordán vagy általában Erdélyben megfordult volna, arról 
nincs tudomásunk, — Zápolyai János király 1528. évben 
Gerlistyei Gábornak, ki magának Erdélyben érdemeket szer- 
zett, a miháldi kerületben fekvő Mehadyka, Uzredek, 
Porho, Csebnyak, Belethin és Moznik helységekre, utódjai 
javára is szóló uj adományt ad, mely helységeket, valamint 
már Gerlistyei Gábor szülei háborítlauul birták, ugy ő is 
birja. A Domasniára szántásra menő mehadikai jobbágyok 
említtetnek 1539. évben (1. Kornia.) A Gerlistyeiek fiu- és 
leányága közt a miháldi kerületbeli M y h e d y k a, Thure- 
gova, Csebnyak és Perho iránt 1566. évben pör támadt. Midőn 
Vajda Bona karánsebesi porkoláb és Brathovau Márton ne- 
vezett évben ott az osztályt végrehajtani akarták, az alperes 
Onibozy György kivont karddal állt ellen az osztálynak. A 
pör Gerlistyei Péter és György ingerálása folytán 1569. 
év végéig elhúzódott, a midőn is elismertetett, hogy Mehedika 
(alább : Myhadyka), Csebnyak, Perho, Kopácsi, Gerlistye, 
Prilipecz falu és a valiisorai részjószág a Gerlistyeiek vevési 
szerzeményét képezi. Vajda Bona felesége Gerlistyei Erzsébet 
1575. év elején pörrel akarta Gerlistyei Györgyöt és Pétert 
kényszeríteni, hogy Thuregova, Bokosnitza, Plesiva, K i s- 
M y h a 1 d máskép M y h e d i k a, Perhova, Csebnyak, a mi- 
háldi kerületben fekvő falvakban, valamint Prilipetz és Rude- 
ria faluban neki részt adjanak. De a fejedelem 1576. azt Ítélte, 
hogy e jószágok uj osztály alá nem jöhetnek. Gerlistyei István 
1588 (?) évben tiltakozik, hogy György, János és Miklós szo- 
váti Ombozy Miklós részbirtokait, melyek Szörény vármegye 
karánsebesi kerületében, és pedig M i h a d i k a, Porho, Bol- 
vasnitza, Rudaria stb. falvakban fekszenek, az ő kizárásával 
megvegyék. 

Báthory Zsigmond 1598. évben rendeli, hogy Gerlistyei 



') Árpádia, Történeti zsebkouj'v, I. k. 205. 1. 



368 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

István, Jáűos és Miklós osztatlan részbirtokai a szörényvár- 
megyei karáusebesi kerületben fekvő Krusovacz, M c h a d i k a, 
Terregova stb. faluban elkülöuíttessenek és kinek-kinek szá- 
mára az ő osztályrésze kihasíttassék. (L. Gerlistye, Bolvasnitza, 
Terregova.) A karánsebesi kerület 1603. évi összeírása szerint 
Mebedyka faluban Gerlistyei György 5 portáról, Rada 
Miklós, Borczun György, ^) Szabó Miklós és Frusa Mihály 
mindegyik egy-egy portáról adózott. Látszik tehát, hogy Meha- 
dikának legelső fölemlítése óta a Gerlístyeí család itt folyto- 
nosan birtokos volt. A XVIII. században Mehadika, fekvésé • 
nél fogva, a mozgalmas időben csak mindig Mehádia sorsá- 
ban osztozhatott. A zsupaneki oláh század alakításakor 
azonban megtörtént, hogy Mehádia mindjárt 1769-ben e zász- 
lóalj területéhez csatoltatott, míg Mehadika csak 1774. évben 
került katonai igazgatás alá, midőn t. i. a zsupaneki hadtest 
oláh határőri zászlóaljjá szerveztetvén, területi nagyobbí- 
tást nyert. Az oláhbánságí határőrezred fennállása utolsó 
idejében Mehadika a pettniki századhoz tartozott. 

Van itt 1780. év óta kétgör. kel. plébánia, a főtemplom 
1794. évben, az iskola 1833-ban épült. Mehadika, a hasonnevű 
patak mellett, két órányira Pettnikhez éjszakra, és 80 lábbal 
magasabban fekszik Mehádiáuál. Itt vezet keresztül az or- 
szágút Karánsebesről az almásí völgybe. Nyugotra a Walia 
Die nevű magaslaton van a legtöbb gyümölcsös, délre Walia 
Paului, hol többnyire szántók és kaszálók vannak. Keletre 
van Dossu Weríndinuluí, az az a Verendin nevű községgel 
határos legelő, továbbá Dialu Busorului, Mosnikului és Ma- 
ranu, melyek a patak színe fölött 240 lábnyira fekszenek. 
Délre az országút vezet Pettnik és Kuptore faluba. A Korni- 
ára vezető út a hasonnevű hegyen megy keresztül. 

Mehadika a verendini legelőkkel és szántókkal, Lunka- 
vicza, Doniasnía, Kornia telkeivel, délre Kuptora, Globukra- 
jova legelőivel, nyugotra Pírhova faluval és Kolnícsa nevű 
kincstári erdővel, éjszakra a pettniki század kincstári erdejé- 
vel határos. A község területén léteznek a Kulmia Roschului, 



') Rudaria, kiizelélieu még ma is van Krakii lu líoroznn nevű hogy- 
ágazat. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 369 

Obersia, Bolintinului, Kulmia Krajovi, Dossu Briassovj' nevű 
erdők, melyek a Mimtje Szemenikig terjednek. Itt a Kulmia 
Ratkouy a határt kéjaezi a terregovai és pettniki század közt. 
Az erdőség többnyire bükkfából áll. 

E területen folyik a Mehadika és Krajova patak. A 
Mebadika patak az Isworu Briasowy, Kracsi, Roscbki, IsAvoru 
Sirbului, a Bielintin maré és Mik nevű források képezik. Ezek 
Gura Belintinului vidékén a mebadikai patakkal egyesülnek. 
E patak, valamint Mehadika falu, régentén szintén Kis- 
Miháldnak neveztetett, és 1584. és 1589. évi oklevelekben 
olvassuk, hogy Kuptore ad fluvium Kis-Miháld feküdt. Az 
1717. évi összeírás Mehedikát 50 házzal említi. 

Jelenleg Mehadika 221 házból áll, lakja 1992 oláh. 
Területe 16762 k. hold 1180G öl. Tartozik Szörény várme- 
gye terregovai járásához. 

Meudrisuak^ hajdan praedium a halmosi kerületben, 
melynek birtokába 1555, évben Bökös László és Laczuk Fe- 
rencz gyermekei beigtattatnak. (L. Bozsovics.) 

Méiies. Hajdan praedium a halmosi kerületben, fekvését 
a Mönisch patak mentén kell keresnünk Bozsovics közelében, 
minthogy e patak igazi neve Ménes. Bozsovics és Lapus- 
nik falu, Myneecz stb. j^raedium egyezkedés folytán Bökös 
László és Laczuk Fereucz gyermekeinek jutván, ezek 1555. 
évben Karánsebes vármegye által ott beigtattatnak. (L. Bo- 
zsovics.) A XVI. század elején Ménes és Agyagos falvak, 
mint a gersei Pető család birtokai neveztetnek. Ezek határo- 
zottan Krassü megyében fekvőknek mondatnak, és azért a két 
Ménest egymástól meg kell különböztetnünk ; de azért a kras- 
sói Ménes is közel fekhetett a hasonnevű szörénymegyei Mé- 
neshez, hihetőleg Oravicza közelében, a Ménes patak for- 
rásánál. 

Mc^szfalu, ma egyedül csak Vaar név alatt ismeretes, 
mely annyit jelent, mint mész, mert itt a mészégetés és az 
azzal való kereskedés régi időtől fogva divatos, A Vaar név- 
nek tehát semmi köze a magyar vár szóhoz, Vaar keletre ma- 
gas hegyekkel határos, nyugotra egy órányira Jász, másfél 

A SZÖRÉNYI BÁNSAa ÉS SZÖRÉNY vAuMEGYK TÖRTÉNIOTIO. 24 



370 A S/.fMlKNYÍ BÁNSÁG. 

Órányira Karánsebes, ') éjszakra félórányira Csiklyén. ogy 
órányira Szervestie fekszik. 

E falu története a XY. századelejére vezet. Ozorai Pipo 
temcsi főispán Temesvárott 14 ll. június 3-áu kelt itélöleve- 
lében Muthnoki Farkas, István és Lászlónak a Mczf alva 
nevű birtokot, (possessionem) mely a Mezpataka folyó vagy 
patak mellett a sebesi kerületben vagy tartományban fekszik, 
és melynek békés birtokában 32 esztendő óta vannak, a felpe- 
resek ellen odaitéli, — ebből a falu létezése a XIV. század- 
ban kétségtelenül kitűnik. A felperesek : Pál, Mátyás fia, Dé- 
nes Miklós fia, és testvérei Kristful, Kristful fia, és másik 
Kristful, Péter fia, ki testvére volt Pálnak, Mátyás fiának, A 
nemzedékrend tebát ez : 

Mátyás Miklós Kristful 

Péter, Pál, Dénes. Kristful. 

Kristful 

Zsigmond király. Ozorai Piponak ez 1411. éviitéletét, 
ugyanez évben a pörnyertes alperesek bemutatása folytán 
átiija és megerősíti. Mátyás király 1480. évben örményesi 
Fiátb Lászlónak a sebesi kerületben fekvő Jász, M ezf a lu. 
Cserenyes és Kéregb falut adományozza. (L. Bolvasnicza.) 

Kinisy Pál temesi főispán, a Szörényi al-bánokkal tar- 
tott törvényszéken 1485. évben e falut Rakoviczay Lászlónak 
Ítéli oda Bizerei Miklós ellen. 

Gerlistyei Jakab és Macskási Péter szörényi bánok Or- 
sován 1504. évben egyeztető Ítéletet mondanak Margay György 
és Pribék László, máskép Rakoviczay László ügyében ; miután 
t. i. az utóbbinak anyja Dorottya, mintegy 20 év előtt, fiának 
török rabságban távolléte alatt Akziny Kziny és V a r, más- 
kép Mez falu 2) Szörény vármegyének karánsebesi kerüle- 
tében fekvő jószágokat Margay Jakabnak, a fönnevezett Mar- 
gay György apjának 160 aranyért elzálogosította. Pribék 
László moste jószágokat viszszaváltani kívánja. 



Említi már Báthory Zsigmond 1588. évi levele, hogy Já?z 
és Mészfahi Karánsebessel liatáros. 

-) Az aradi káptalan 1504. évben, ellenzésben minden eddigi ada- 
tainkkal állítja, hogy Kzyn falu másik neve Mézfahi volna. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 371 

Azonban fennakadnak a zálogos összeg mennyiségében, 
Pribék azt 160 aranyban akarván lefizetni, Margay ellenben 
hivatkozással az idők zűrzavarai miatt jelenleg kezénél nem 
lévő kétrendbeli oklevélre, 400 aranyat követel. A Szöré- 
nyi bánok Ítélete ez ügyben ugy hangzott : hogy lefizetvén 
Pribék 160 aranyat, birják a felek közösen a pörös javakat 
mindaddig, mig Margay vagy begyözvén állítását, mind a 400 
aranyat megkapja, vagy annak bizonyítására képtelensége ki- 
tűnvén, ellenének a jószágot végkép átbocsátani lesz köteles, i) 
A karánsebesi törvényszék 1548. évben Petrovics Péter te- 
mesi főispánhoz tett jelentésében említtetnek Peya Demeter, 
Osztrosics Gáspár jobbágya, Berla Péter, Pether Jaukul, 
Beyz .... János szintén Osztrosics Gáspár jobbágyai ; Pe- 
schina Miklós, Laczkó Mátyás Mothnoki Ferencz jobbágyai ; 
Laczkovich Imre, Machovics Mihály, Pazketba Zthan, Pribék 
Márton jobbágyai; Dragomér Jovan, Pribék László jobbágya, 
— mindnyájan M e z f f a 1 w községből, a Vajda Gergely elleni 
pörbcn. 1577. évben Berta Gáspár leánya Katalin, kalovai 
(iámán György felesége egy i'észről, és Berta Gáspár fiai 
Miklós és Ferencz másrészről, Macsova, Pestere, Obresia, 
Meszfalu stb. részbirtokaira nézve egyezségre léptek, még 
is ennek meg nem tartása miatt 1585. évben per támadt. (L. 
Macsova.) Még 1584. évben Macsovay Mihályné Katalin 
leányai Veronika és Magdolna, és Pobora László maguk sze- 
mélyében, Gámán György felesége Katalin, és Anna, Macso- 
vay máskép Bírta Miklós leánya nevében Szörény vármegyé- 
nél az ellen tiltakoznak, nehogy Báthory István lengyel király 
és Báthory Zsigmond erdélyi vajda, Mutuoki Ferencz és Mi- 
hálynak a karánsebesi kerületben fekvő részjószágai, melyek- 
hez Meeszfalva is tartozott, valakinek uj adomány czímén 
átadassanak. A következő évben Moses Borbála, Mutnoki Mi- 
hály özvegye tiltakozásáról elállváu, Mezfalva stb. birto- 
kára nézve rokonaival egyezkedik; 1590. évben a Pribék csa- 
lád tagjai is egyezkednek Var, máskép Mezfalva 
birtokára nézve. (Lásd : Jász.) Mutnoki Ferencz özvegye 
pedig Simon Erzsébet 1599. évben Mészfaluban levő 



') Magyar Tört. Tár. T. köt. 177 — 178. lap. 



372 A SZüBÉNYI KÁKSÁG 

részét Simon János fiainak hagyományozza. Az 1603. évi ka- 
ránsebesi összeirás szerint Mészfalván Osztrovi Gráspár, 
Motnoki Ferencz, Pribék János és Pribék Mátyás egy egy 
portáról adózott. Látjuk ebből, hogy a meddig történeti ada- 
taink terjednek, mindig ugyanazon családok voltak Mészfalu 
birtokosai. 

Emlékezetes dolog e korból, hogy Osztrovay Gáspár, 
németii Fejér István özvegyének] 25 forintot kölcsönözvén, ez 
utóbbi 1568. évben egy Berzan Péter nevű mészfalvai jobb- 
ágyát elzálogosította Osztrovynak, mig ezt tőle ismét ki- 
válthatja. Szabó András, fiai Mihály és Miklós nevében 1628. 
évben tiltakozik, hogy Ivamuthi Miklós az ő részjószágait Do- 
masnia, Csiklén, M e z f a 1 v a, Ökörpatak stb. falvakban Jósika 
Farkasnak eladhassa. (1. Domasnia.) 

Midőn 1699. évben Macskási Péter ügyében Yaar 
faluból három tanú kihallgattatott, e falu a tisztelendő 
szerzetes atyák birtokának mondatik, (possessio Reverendo- 
rum Domiuorum Patrum) mi által valószinüleg a karánsebesi 
zárdára czéloztatik. 

Var néven ismeri e falut az 1690 — 1700. évi összeirás 
is. A zsupaneki zászlóalj alakításakor, Waar annak területé- 
hez csatoltatott és igy katonai határőri igazgatás alá került. 
Utóbb a végvidéki intézmény tágasabb tért nyervén, az oláh- 
illir ezredhez csatoltatott, a mi az oláh-bánsági határőrezred 
egy ujabbkori hivatalos jelentése szerint 1772. évben történt. 
A katonai végvidék utolsó éveiben Vaar az oláhbánsági ezred 
ohabai századához tartozott. A magyar alkotmány a karánse- 
besi szolgabírói kerületbe kebelezte. 

Van itt 866 oláhajku, gör. kel. lakos egy plébániával és 
iskolával. 

A hegységek és erdőségek : Wenvu Batrin, Blidariuluj 
és Tartaruluj. Korabinszky mondja, hogy WaraSovillo hegy- 
nél fekszik. 

A falu területe 4140 hold, 1220 D öl. Rajta 115 ház. 

Mészkő. E faluról egyebet nem tudunk, mint hogy a 
karánsebesi Fodor család némelykor innen irta melléknevét. 
Lásd az 1561 — 1563. évi okleveleket. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 373 

FelSü-Milieleiicz^ hajdan falu a karánsebesi kerületben 
Temes megyében. II. János király 1563. levele szerint Oha- 
bicza, Felseomyhelencz, Bolvasnicza, Apaclia stb. a Bi- 
zerei család birtoka, (lásd Bizere). 1580. Chykláu Anna és fia 
János tiltakoznak, liogy Gámán Ferencz, György és Miklós- 
nak a Szörény vármegye karánsebesi kerületben fekvő Oha- 
bicza, Obresia, alsó és^Felső-M iheyencz (más okmányban 
M i z n y e n c z) Mái stb. birtokokra uj adomány adassék. (1. 
Bizere.) 1584. Gámán Anna, Fiáth Lajos neje egy hosszú 
birtokviszálynak véget vet a Gámán Miklóssal Yercserova, 
Obresia, alsó és felső Mibe jen ez stb. faluk iránt meg- 
állapított egyezkedéssel. (1. Kalova.) Zsigmond király 1406. 
tekintetbe véve, hogy Dénes, Csuka fia a királyt több hadjá- 
ratban követte, és kivált a múlt télen és a jelen évi nyáron 
Bozniában a lázadó Hervoya ellen magát kitüntette posses- 
sionem Lopathaka alio uomine Myhalyanch vocatam 
in districtu Comyati existentem, mely 10 jobbágytelket magá- 
ban foglalt, melyet ő és testvére Stanislaus, továbbá Miklós 
fiai : László Mihály és János, végre Batrata fiai : Miklós, 
Farkas, Péter és Mihály, és ennek következtében az ő szüleik 
hacteuus more Keneziatns tenuissent et possedissent, et in cuius 
dominio ipsi existerent de presenti, uj adománykép adomá- 
nyozza. Ipsos siquidem et eorum soboles more et adinstar ce- 
terorum regni nostri nobilium de plenitudine nostre regié po- 
testatis nobilitamus, nostro duntaxat beneplacito 
p e r d u ránt e. Az uj adomány szerint Lopathaka alio no- 
mine Myhalyanch falunak fele Dénest és Sztaniszlót, a 
másik fele pedig nevezett Jánost, Farkast, Pétert, Mihályt és 
a másik Mihályt örököseikkel illeti. (Macskási Itár.) Kü- 
lönben Ráth K. szerint a bosuiai hadjárat Hervoja ellen 
1405. évben folyt, A király fcnnebbi levele pedig kelt 1406. 
június 10-én. — II. János király 1561. évben az ő kauczellár- 
jának Csáky Mihálynak részjószágokat adományoz Ohabicza, 
Felsewmyhelench, Bolvasnitza stb. faluban, Temes 
megye karánsebesi kerületében ; (lásd Bizere) (Csáky levél- 
tár.) — Bizerci János 1495. évben a karánsebesi és borzaföi 
kerületben fekvő Bizere, Kalova, Glimboka, felsovmy- 
belenez, alsó M y h c 1 e n c z, Bolvasnitza, Apadia, stb. 



374 A SZÖRÉNYI BÁNSÁO 

részbirtokait Gáinán Györgynek elzálogosítja, (lásd Bor- 
zafő. és 1433. 1438. 1439. adatok Biz ere alatt.) Mihelencz 
1475. évben Kethmyhelencz Temes megye sebesi ke- 
rületében, birtokosztály, (lásd Bizere) 1492. M i b a 1 y e n c z 
(1. Bizere) 1495. Felső Mybeleucz, Alsó Myhelencz (lásd 
Bizere.) 1500. Mibalencz u. o. Jobannes literátus de Mi- 
baleucz 1458. mint kir. ember vesz részt, midőn az aradi 
káptalan Kornetb Mibályt és gyermekeit Mezőbát, Mezőalya 
és Sztremtura birtokába igtatja. (Pap M. Történeti Lapok. I. 
Folyam. 207.) 

Mikefalya. Az erdélyi diéta 1650. évben e szörényme- 
gyei falut Lúgos és Karánsebesbez tartozó, controversia nél- 
küli űscalis jószágnak declarálja. Bizonytalan marad azonban, 
bogy a mai krassói. vagy szörénymegyei területen feküdt-e ? 
a fenuebbi egyetlen adat nem szolgáltat támaszpontot. 

Miraja, bajdan falu a karánsebesi kerületben, Mátyás 
király 1468. Orményesi Lászlónak és Lajosnak és Macskásy 
Jakabnak uj adományt ad Padurencz. M y r a i a, Petrosnicza 
stb. nevű birtokára. Egyúttal, t. i. deczember 29-én megpa- 
rancsolván az aradi káptalannak a beigtatást, ez február 9-én 
jelentést tesz eljárásáról. (Teleki, Hunyadiak kora. XI, 359. 
360.) (lásd Golecz.) 

Mocseriscli, falu a Nera patak mellett, a krassómegyei 
Szászkáboz keletre. Az aradi káptalan 1439. évben Csornai 
Mibályt és Balást Csorna, Plugova, Toplecz stb. birtokába 
igtatta, mint szomszéd részt vesz Georgius de M o c b o r u s. 
Talán ő az a Mac bor sy György, kit 1451. évben Hunyadi 
János kir. emberül kijelöl, bogy az aradi káptalan küldöttjé- 
vel a Csornaiakat Dranko (Drenkova) vár birtokába igtassa. 
Egy másik ezen korú levélben : Georgius de M o eb o r o s né- 
ven említtetik. Mátyás király 1484. évben Gerlistyei Jakabnak 
uj adományt adván, a balmosi kerületben fekvő Gerlistbe, Eu- 
daria, Prilipecz stb. birtokára, mint királyi embert említi La- 
zarum de Bosowytb és Stepbauum de M a c b o r i s, = azaz 
Mocseris. Az igtatásban részt vettek M a c b w r i s y István 
és János. Az aradi káptalan igtatási jelentésében az utóbbi 
kettő, mint az igtatásnál megjelent szomszédok neveztetnek. 
A karánsebesi kerület 1603. összeírása szerint Moczeris 



És SZÖRÉNY VAUMEGYE TÜllTÉNETE. 375 

faluban Czorczok Fereucz %, és Baja László 1 portáról 
adóztak. 

Az állítást, hogy c helység régi magyar ueve ^Mo- 
c sáros lett volna, uein találtam igazolva. A csauádegyház- 
megyci Történelmi Adattár, is iigy véli (II. k. 244. lap) hogy 
a falu mocsáros helyen keletkezett, és hogy onnan Mocsáros 
nevét kapta. Más állítás szerint e falu régi neve Bucsenisch 
lett volna, mert e tájon akkor mohar, köles és erischkán 
kívül, — mely utóbbi a bükkmaghoz hasonló — egyéb vete- 
mények nem léteztek az ember táplálására. Mondják, hogy a 
falu első telepítői két Njcgru és egy Jaua nevű család lett 
volua, az előbbiek Berlistye kincstári faluból, a harmadik 
Oláhországból származtak. 

Vau a falu területén Mormiutje TJngurilor, azaz magyar 
temető nevű hely, mely mindenesetre a falu régi magyar la- 
kóira emlékeztet. Az erdőség sűrűiben rejlő régi temetőben 
magyar feliratú keresztek még találhatók. 

Mocserisch, melyet Korabinszky a térképen M o s e r i s 
a lexiconban Meschericsch alakban említ, az 1690— 
1700. évi összeírásban a halmosi kerület falvai közt soroltatik 
elő, és a mai hangoztatásnak megfelelő M o c s e r í s módon 
írva. Tán nyelvészetileg a morva Meserits-hez tartható. »Mos- 
soricz« 1717. évben 26 házzal bírt; Mazerisch 1734 az 
almási kerületben. A kantoualis rendszer idejében a kanton- 
nak és főnökének székhelye volt. A zsupaneki zászlóalj határ- 
őri terület nagyobbítására M o s e r i c s falu is igénybe véte- 
tett. Az oláhbánsági határőr ezed fennállása idejében Mocse- 
risch a dalbosetzi század területéhez tartozott. 

A falu területén található a Mocserisch (Wallia Mocseri- 
schului) nevű vizgazdag patak , mely nagy vízálláskor 4 — 5 
ölnyi széles, 3 — 4 lábnyi mély. Éjszakról délfelé folyik a falun 
keresztül, ésaNerába szakad. Léteznek azonkívül aDucsinu- 
Kilimeuu, Zerkovitza és Tisch nevű patakok, melyek szintén 
éjszakról délfelé folynak és a Nerával egyesülnek. Mocsorisch- 
tól egy órányira 6 öl magasságról szakadó vízzuhatag van. 
Mocserisch lakosai többnyire görvélyesek. minthogy a, 
Wallia Mocscrischuluí patak vízét iszák, mely tufaköveken át 
folyik. 



376 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Mint á régi korban, ugy ma ismét Szörény megyéhez 
tartozik a falu és pedig bosovicsi járásához. 

A falu területe 6827 hold 1341 öl, 105 házban van 
együttesen 1122 oláh lakos. 

Az itteni templom 1802, az iskola 1828. évben épült. 
Mozuik^ hajdan falu a mehádiai kerületben. Zápolyai 
János király 1528. évben Gerlistyei Gábornak Csebnyák, 
Porho, Belethin, M o z n i k stb. birtokára uj adományt ad. 
(lásd Mehadika) Kemény József és utána Nagy Iván hibásan 
Morzik-nak irja'a helynevet. (Arpádia. Történeti zsebkönyv. 
I. 174 és Xagy Iván : Magyarország családai IV. 377. lap.) 
E név fenmaradt a Klisszurában, mert a bersaskai század te- 
rületén most is létezik a Mosznik hegy, melynek alján a 
Bersaska patak folyik. 

Möriil, lásd Almafa. Egy 1694. évi feljegyzés szerint a 
bécsi hadi levéltárban Merül évenkint 80 forintot jövedelme- 
zett, 1717. évben itt 52 ház találtatott. 

Musczel^ hajdan falu a karánsebesi kerületben. Az 1603. 
évi összeirás szerint Tivadar János 2, Sáfráu Péter 1, és Si- 
mon János 1 portáról adózott itten. Borlova és Petrosnicza 
sorában említtetik és e körülmény tán Musczel fekvésére utal. 
Bakóczy Ferencz 1530 de Mwschel melléknévvel fordul elő. 
Sem az egyik sem a másik helynév nem létezik ma többé, de 
van Erdélyben Muncsal és Muncsel falu Hunyad és más me- 
gyékben. 

Nagypatak. Lásd V a 1 i a m a r e. 
Negoteste, máskép B i s z t r a. Lásd Ohaba Bisztra. 
Nerr. Veres Ferencz szörénymegyei szolgabíró 1636. 
Gámán Sárát, Macskási Miklósnét a leáuynegyeddel megkí- 
nálja Vercserova, Kalova, Mái, X e r r stb. birtokokról, me- 
lyek csak a fiuágat illethetik. A karánsebesi kerületben feküdt, 
ma nem létezik, (lásd Obresia.) 

Nereuthe. Ugy látszik, hogy e falu a miháldi kerü- 
letben a Nera körül létezett. I. Ulászló király 1440 .acsanádi 
káptalannak meghagyván, hogy Temeselyi Lászlót és Dést, 
Nagy és Kis Lukavitza, Tapolcsáu és Közép-Kriva birtokába 
igtassa, e feladatra királyi emberekül ezeket nevezi : Stepha- 
nus Forró de K e r e n t h e, Nicolaus Vizes de Zolobagh Lu- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 377 

kacs ugyan onnan, Dobroclia Péter de Szépmezo, Szentesy 
János, Szentesy Pál, Fejérvizi László, Miháldi László, a káp- 
talan pedig szomszédoknak nevezi : Ruszkai Mihályt és Or- 
báglii Pétert. 

Nirestye. Alsó- és Felső- N y r i s t h e, hajdani praediu- 
mok felét Báthory Zsigmond 1597. évben Tivadar Lászlónak, 
Miklósnak, Péternek és Jánosnak adományozza. A törökök 
eddig a bogsáni várhoz foglalták. Midőn Barcsay András 
1598. Krassó mezőváros és Goruja falu birtokába vezettetik 
mint szomszédok részt vettek karáusebesi Tivadar László és 
Miklós jobbágyai : Bála Dikul és Kerekes János Nerestye 
faluból. Szörény vármegyében feküdt, kerületét nem tudjuk. 
Nem lehetetlen, hogy a mai Krassó vármegye területén lé- 
tezett. A rokonhangzás daczára megkülönböztetőnek vélem 
Nyires falutól. 

Nyires, máskép Maszthakon, hajdan falu Szörény vár- 
megye karánsebesi kerületében. Van Hunyad vármegyében 
Meszteaken, máskép Nyiresfalva ; Kővárvidékén Mesztaganul, 
máskép Kis-Nyires és Zaráud megyében Meszteaken vagy Mesz- 
takeny falu. Oláhul masztáka annyit jelent, mint nyirfa, e szó- 
ból vette a Szörényi falu is nevét. Birta Masthakou falut 
1467. évben Örményesi Lado, ki azt Székas, Szadova és más 
birtokaival MutnokiJ László, István és Sandrin birtokaival oly 
szabad egyezséggel összekötötte, hogy a mely egyezkedő fél 
magtalan meghalna, annak birtokait a túlélő fél örökölje. 
1501. évben Fiáth Lajos és László Nyires, Jarmenes stb. 
birtokára nézve egyezségre lépnek. Fiáth Ferencz 1531. évben 
tiltakozik, hogy János király Mazthakon és egyéb birto- 
kait eladományozhassa. János király 1534. ISTovcsa Miklóstól 
jószágait annak hűtlenségéért elvevén, Fiáth Ferencznek ado- 
mányozza, — e jószágok közt volt Mazthakan részbirtoka 
is. (1. Örményes.) Fiáth Zsigmond 1613. évben tiltakozik, hogy 
Báthory Gábor fejedelem Bukiu, Pojau, Petrosnicza, Golecz, 
Szlatina, Valemare, N y i r e s stb. falvakat eladományozhassa. 
Ezen tul e falunak hire egészen eltűnt, a nélkül, hogy tudnók, 
mikor pusztult el. (lásd Örményes.) 

Jíoviikfalvii, lásd Glimboka. 

Obresia. Karánsebcshez éjszakra a Bisztra patak mcl« 



378 A SZÖUÉNYI BÁNSÁC4 

lett. A XVI. század közepe előtt nem ismerjük e falu törté- 
netét. Legelőször szól Izabella királyné e faluról, midőn 1547. 
évben azt irja, bogy nemes Kalovai András egy Obr ez fa- 
lubeli, Fratuza nevű olábot megölt a karánsebesi utón. II. 
János király 1563. évi levelében említtetik egy nem-nemes : 
Jovon, néhai Opprian fia. b r e s y e faluból, ki Bizerei Pé- 
ter özvegyét Katalint nőül vette, de ki azért a Bizerei család 
birtokába nem lépett, mert Katalin fia János magtalan meg- 
halván, a jószágokat Bizerei Gámán László és Péter, valamint 
Ferencz és György vették át. 1566. évben Obr esi a, Ka- 
lova, Glimboka stb. falvak iránt a Gámán és Csulai család 
egyezségre lépnek, mely szerint Mái, Glimboka, Ravna, Ver- 
cserova, Kalova és b r e s i a falvak iránt minden pörtöl el- 
állnak. Özvegy Gámán Jánosné a maga részbirtokát Obre- 
sián Borczon Ferencznek 40 forintért eladta, ettől magához 
váltotta özvegy Gámán Andrásné, kitől két fiára : Ferenczre 
és Lászlóra származott. Az utóbbi 1566-ban testvérének ré- 
szét 20 forintért magához váltotta. Báthory Kristóf vajda 
1576. évben Gámán Annának atyai jószágaira Kalova, 1) r e- 
s i a, Vercserova stb. faluban Szörény megye karánsebesi kerü- 
letében uj adományt ad, de Gámán Miklós ellentmond a beigta- 
tásnak, és 1580. évben pörbe keveredik Fiáth Lajossal, Anna 
férjével, kikkel végre 1584. évben egyezségre lép. Még Ben- 
czencz hunyadmegyei falura maradt fenn viszály és arra nézve 
is megegyeztek 1588. évben. Berta Gáspár leánya Katalin, ka- 
lovai Gámán György felesége közt egy részről és Berta Gáspár 
fiai Miklós és Ferencz közt más részről 1577. évben Ma- 
csova. Pestere, Obresia, Brád stb. részbirtokaii'a nézve egyez- 
ség jött létre, de minthogy annak föltétele, hogy t. i. Gámán 
Györgyné négy év múlva a részbirtokok tulajdonába eresztes- 
sék, meg nem tartatott, ebből 1585. évben pör támadt és Bá- 
thory Zsigmond ugyanez évben megparaucsolá, hogy Gá- 
mán Györgyné az egyezkedés tárgyát képező részjószágokba 
Obresia, Pestere stb. faluban beigtattassék, mely l)eigtatás 
azonban ellenmondásra talált. 

Gámán György, Ferencz és jMiklós már 1580. évben uj 
adomány folytán Obresia. Kalova, Vercserova. Mái stli. 
részbirtokába igtattatnak, noha Csiklau Anna és tia János az 



KS SZŰR UN Y VARMEGYE TÖRTENETE. 



379 



iij adományozás ellen tiltakoztak. A szintén perlekedő Rako- 
viczay János tiltakozása Obresiára uem terjedt ki. A feuue- 
vezett György is tiltakozik 1588. évben az ellen, liogy Miklós 
és Anna, Fiátli Lajosué az ö ősi részbirtokára nézve Apadia, 
Glimboka, Vercserova, b r e z i a stb. faluban egyezkedést 
köthessenek. Es itt utólagosan meg kell említeni, hogy 1577. 
körül Várkonyi Jánosné Borbála, joszágrészt követelt b r e- 
s i a, Vercserova stb. faluban. 

Gámán György 1592. évben János halála után Obre- 
siát magának követeli örökségül. Két évvel utóbb Bartakovics 
Gáspárné, Baranyai Anna A 1 s ó-O b r e s i a részét elzálogo- 
sítja. Rövid idő múlva (és pedig még 1594. évben) Bartako- 
vics Gáspár és felesége Alsó Obresia, Pestere és Ma- 
csova faluban levő részjószágaikat másfél ezer forintért elad- 
ták Gámán Györgynek és Lázár Ferencznek, és miután Fiáth 
Fcrencz azon ürügy alatt, mintha neki Bartakovics Gáspár 
adósa volna, szintén a jószághoz akart nyúlni, Gámán György 
és Lázár Ferencz Palatics György bán oltalmához folyamod- 
tak, minthogy ők az eladók közel való rokonai, és a jószágok 
már azelőtt is náluk zálogban voltak. Felső-Obresian 1634. 
évben Bukur Miklósnak Dregan Péter, Gámán Miklósnak 
Pazkotte, Duma Gáspárnak Gallia Péter uevü jobbágya volt. 
kik törvényszék előtt a Bukur család ottani birtokviszonyára 
nézve tanúvallomást tettek. 

A Bukui" család akkor a Bakóczy családdal állt rokon- 
ságban, következőleg : 

Romoz Miklós Pókay János Bukur Jakab 

(Bukur Katalin) (Bakóczy Anna) (Bakóczy Magdolua) 

Ersók Miklós. 

(Domsa László.) 

Tóth Gáspár 
(Bakóczy Borbála.) 
A Bakóczy-féle itteni birtok három részre, úgymint 
Magdolua, Anna és Borbála közt felosztatott. Magdolna ré- 
sze Miklósra szállt, örökségkép, Anna része Jósika Ferencz- 
nek elzálogosíttatott, kitől Bukur Miklós magához váltotta. 
Borbála részét Duma Gáspár szolgabíró pénzen vásárolta meg. 



380 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A XVI. század vége felé a Gámánok mellett uj birto- 
kosok tüunek fel. Báthory Zsigmond fejedelem 1597. évben 
Török Advigá-nak, Macskási Péter nejének uj adományt ad a 
szörénymegyei karánsebesi kerületben fekvő b r e s i a, Ver- 
cserova, Kalova falura és Ples pusztára. A beigtatásban részt 
vett Dragau Péter és Máté és Ádám Miklós A 1 s ó-O b r e- 
s i á r ó 1. Az előbbi kettő Bukur Miklós, az utóbbi Fiáth La- 
jos özvegyének jobbágya. 

A karánsebesi kerület 1603. évi összeírása szerint Ob- 
resia faluban Bakóczy István és Nagy András egy-egy portá- 
ról adózott, kik tehát szintén ide való birtokosok voltak. 
Ugyanez évben beigtattatik Gámán György a neki Baranyai 
Anna által elzálogosított macsovai, a 1 s ó-o b r e s i a i és pes- 
terei részjószágokba. 

Bethlen Gábor fejedelem 1628. évben Gámán Margitnak, 
limbai Mohácsi István nejének és a hajadon Gámán Sárá- 
nak, 1) ki mindkettő karánsebesi Gámán László leánya, uj ado- 
mányt ad a Hunyad megyében fekvő Benczencz falura, és a 
Szörény megyében fekvő Obre s, Glimboka, Kalova, Rafna, 
Yercserova és Mái nevű puszták részbirtokaira, és beigta- 
tásukat rendeli. Ez alkalommal említtetik Czepeu János, 
Duma Gáspár jobbágya Obresiáról, ki az igtatásra volt ki- 
küldve; valamint Bukur Miklós obresiai jobbágya Kriváu 
Farkas. Még ugyanez esztendőben Gámán Margit az ő férjé- 
nek Mohácsi Istvánnak 600 frtért beírja a szörénymegyei 
Kalova, b r e s y a, Glimboka, Prebul stb. faluban levő rész- 
birtokait. 

Veres Ferencz diák, szörényvármegyei szolgabiró 1636. 
évben Gámán Miklós által küldetvén Gámán Sárához, Macs- 
kási Miklósnéhoz ment, öt megkínálván a leánynegyeddel szö- 
rényvármegyei F e 1 s ő-O b r e s i a, Glimboka, Kalova, Rafna, 
Vercserova, Mái és Nerr falvakban levő részbirtokairól, mivel 
ezek a leányágat nem illetik, csak a fiágat. Gámán Sára ré- 
szint azért, mert a jószágot illető irományok mind nénjéuél, 
Gámán Margitnál, Török János özvegyénél vannak, részint 



') Sára 1633. már Macskási Miklós neje volt. Gániáu Margit peclig 
1634. évben már özvegységen is keresztül menvén, Tőrük János neje volt. 



És SZÖRÉNY VÁRMECrYE TÖRTÉNETF. 381 

mert a jószágok ogy részét vele osztatlanul bírta, nála nélkül 
semmi választ nem adott. Tivadar Gergely 1 641 . évben egj 
jüszágcsere folytán Gámán Sárának, Macskási Miklósnénak 
A 1 s ó-O b r i s i á n egy jobbágytelket, melyet Gámán Miklós- 
tól zálogban kapott, átenged. A következő 1642. évben Mut- 
noki János tiltakozott, hogy a fejedelmi fiscus p r e s i a stb. 
birtokába igtattassék. A tiltakozás deezember 19-én történt, a 
fejedelmi igtatási parancs márczius 6-án kelt, és ez megkülön- 
bözteti benne F e 1 s ő-O b r e s i a possessiót, A 1 s ó -O b r e- 
s i á t ó 1, mely possessio praedialisnak, azaz pusztai birtoknak 
neveztetik. Az igtatási parancs végre csak Mutnoki Bogdán 
magvaszakadtáról tesz említést Ugyanaz nap, a mely napon 
az igtatási bizottság Pesterében működött, ez Felső- és Alsó- 
Obresiában is megjelent, t. i. márczius 13-án. A beígtatásnak 
azonnal ellentmondott Macskási Miklós és Gámán György, 
mindkét Obresiára nézve, másnap pedig Veres Gergely, Kún 
Gábor, Lázár Ferencz és Vajda István A 1 s ó-O b r e s i á r a 

nézve. 

Két nappal utóbb (úgymint márczius 15-én) a karáu- 
sebesi törvényszék előtt megjelent több nemes személy, és oly 
kölcsönös szerződésről tettek bevallást, mely szerint közös 
egyetértéssel, költséggel és fáradsággal akarnak a fiscus ellen 
eljárni, neliogy ez a fejedelem által már publicált Macsova, 
Pest ere, Alsó- és F e 1 s ő-O 1) r e s i a faluba bemebessen ; 
teszik ezt, noha már Macskási Miklós és Gámán György ellen- 
mondottak a fiscus beigtatásának. Az egyezkedő és szerződő 
felek ezek : Macskási Miklós, Jósika Farkas, idősb Simon 
István, Szecseli Anna, Gámán Miklós özvegye, Bukur Miklós, 
Gyurma György, (felesége Gámán Margit nevében is), Eada 
János, Tivadar Mihály, Fiath Jenczi (néhai Fiath Zsigmond 
fia) Gámán Kinczia (Olasz Jakab özvegye), Greul Zsófia (Bo- 
bik Miklós özvegye), és György Rukzanda, Toma György 
felesége. 

Gámán László 1650. évben alsó- és felső-obresiai rész- 
birtokát öcscsének Gámán Miklósnak elzálogosítja. 

I. Rákóczy György 1651. évben azt a rendeletet adta 
ki, hogy mivel (lámán László a törvény előtt megszökött, az 
ő jószágai :i, fiscus állal. Karánsebes belső várához ol foglal tas- 



382 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

sauak. E rendelet foganatosítására a szörénymegyei két alis- 
pán és a szolgabíró aug. 28. Obresia falura, és ott Míklosoníak 
nevű Gámán Lászlóféle jobbágy házálioz a szomszédokat és a 
birtokos nemeseket elhívták, hogy tisztükben eljárjanak. Ek- 
kor Gámán Miklós az elfoglalásnak ellentmondott, mondván, 
hogy ö Gámán László részjószágát bűnös cselekedete előtt 
megvette, a jószág tehát már nem volt a Lászlóé. Szintúgy 
tiltakozott Macskási Miklós, mert Gámán László jószágának 
egy része nála elzálogosítva van. Azonban az elzálogosított 
jószágot kiadja, ha valaki a kölcsönzött pénzt leteszi. 

Egy 1654. évi tauuvallatásból kivehetni, hogy Macskási 
Miklós anyja Török Adviga asszony, és bátyja Török Ferencz 
birtokolt Obresia, Kalova, Vercserova és Olan faluban ; 
F e 1 s ö-O b r e s i á n Török Jakabnak Macskási Miklós joblj 
atyjának udvarháza volt. A már nevezett Gámán Lászlóról 
1656. évben mondatik, hogy alsó- és felső-obresiai részbirto- 
kát Gámán Györgynek és Miklósnak elzálogosítá. 

Obresiai birtokosok voltak 1657. évben: Macskási Mik- 
lós, Gámán Miklós, Fiáth Boldizsár, Fiáth Lajos, Bobik Já- 
nos, Fiáth Tóbiás, Bukur Miklós, Bobik Miklós, Lankaviczai 
Mihály és Gámán György. Ugyanakkor következő jobbágyok 
laktak Obresián: Beketha Péter, Guliman János, Beketha 
György, Beketha János, Beketha Ferencz, Oprucza János, ifj. 
Beketha János, Ursul Ferencz, Lupul Mátyás, Lupul Opra, 
Zgerburicza Péter, Stenegucz Jankul, Kinczagul Márton. Eu- 
menul Lupul, Inassul Lupul, Rumenul Mikola, Mihucz Miklós, 
Paskote Laczko, Inassul János és Grozan Ferencz. Mint csá- 
szári birtok Obresia 1694. évben 120 forintot jövedelmezett. 

Obresia faluban 1699. januárban császári megbizottak 
több napon keresztül tanuvallatásokat eszközöltek az iránt, 
hogy Karánsebes visszafoglalása óta ki volt Szörény várme- 
gyének választott és tényleges főispánja ; vájjon Macskási 
Péter zsarolta-e a népet saját hasznára és eltiltotta-e attól, 
hogy a császári tábornokoknak engedelmeskedjenek. A tanúk 
kivétel nélkül nagyon kedvezően nyilatkoztak Macskásiról, — 
Obresiáról is hat tanú hallgattatott ki. 

A XVI. századbeli birtokosok közt még Brazovay Pé- 
ter említendő, ki 1585. évben előfordul Obrizán. (1. Kalova, 



ÍOS SZÖUKNY VÁllMKGYE TÖllTKNKTK. 383 

Bizcre.) Említi Obresiát az 1690 — 1700. évi összeirás is, miut 
a karúnscbesi kerület faluját. 

A zsupaiieki oláh határőri zászlóalj területének szerve- 
zetére 1769. évben 35 falu vétetett igénybe és engedtetett át 
a kincstár által. Obrezia nem volt azok közt. 

Midőn 1779. évben Krassó vármegye újra felállíttatott, 
Karánsebes 39 faluval együtt e megyének egy külön járását 
képezte, melyhez Obresia is tartozott. Azonban 1783. évben 
egy helytartósági rendelet 14 helységet e járásból kihasított, 
és az oláh-illir határörezrcd területéhez csatolt, ez utóbbi 
helységek egyike volt Obresia Az oláhbánsági határőrezred 
ohabai századához tartozott. Lakosainak száma 1694 oláh, 
232 házban ; van gör. kel. temploma, plébániája, iskolája. Kü- 
lönben már a XVII. század közepén létezett itt templom és 
»az oláh valláson való Ecclesia-nak« építése 1643. évben mint 
nem rég történt dolog említtetik. Szörény vármegyének újra 
felállításakor Obresia a karánsebesi szolgabíró hatósága alá 
adatott. 

Obresiához keletre fél mértföldnyire fekszik Glimboka, 
délre háromnegyed mértföldnyire Var, nyugotra negyedmért- 
földnyire Jász, éjszakra a Bisztra folyó. Az utóbbi mellett itt 
van még a Kalova, Vercserova és Hobicza patak. Területe 
8131 hold, 1318 oh 

Hegységek és erdőségek : Purkeriata és Kulmia maré. 

O-Ogradeim. Mária Christierna erdélyi fejedelemnö és 
osztrák föherczegnö Gyulafehérvárott 1598. május 2-án kelt 
levelével meghagyja az erdélyi káptalannak, miszerint Ku- 
csokvitt Novakot, valamint Máté és Uczi orsovai halászokat, 
a Razwrata, Ztenka és Dolniprelipecz nevű és szörényme- 
gyei Ogradenia és Mracunia praediumokhoz tartozó ha- 
lászhelyek birtokába igtassa. A beigtatás történt Karánsebe- 
sen 1598. pénteken pünkösd napja után, karánsebesi Tivadar 
Miklós királyi ember, és Zákán Gábor káptalani ember jelen- 
létében. E halászhelyeket már Báthory Zsigmond ajándékozta 
volt a nevezett orsovai halászoknak. 

Az 1690 — 1700. évi összeírása porecsai kerületben em- 
líti Plavisevicza_, Dubova, Ogr adenj stb. falut; 1717. évben 
az orsovai kerülethez tartozott, 24 házzal. 1774. évben O g r a- 



384 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

ti i n a a zsupaneki zászlóaljhoz csatoltatott, melynek területe 
nagyobbittatott ; és igy került Ogradena katonai igazgatás alá. 

A katonai határőrvidék fennállása utolsó idején Ó-Ogra- 
dena az oláhbánsági ezred orsovai századához tartozott. 1816. 
évben 360 lakója volt. 1872. uov. 1. óta 562 lakosával az 
ó-orsovai szolgabirói kerülethez tartozik. 

Van itt 1816. év ótagör. kel. templom és plébánia, mely- 
hez Dubova mint fiók tartozik. 

Területe 30,043 hold, 824 öl, rajta 57 ház. 

0-Ogradena területén folyik a Walia-Ogradena nevű, 
malmokat hajtó patak és itt szakad a Dunába. Hasonlókép a 
Kostenecz és Mrakonia. 

Az Ogradena és Plavischevitza melletti szigetek a Du- 
nán a belgrádi béke értelmében ide tartoznak. 

Uj-Ogradeiia. Egykor F r a u e n w i e s e^, mely néven 
Schedius térképén előfordul. E község még csak az 1826. év- 
ben telepíttetett, és a berauni, de némelykor a rakonitzi és 
klattaui kerületből származó csehekkel benépesittetett, kiket 
a kormány előlegekkel támogatott. Uj Ogradena és Jeschel- 
nicza egy kis lapályon fekszenek a Duna mellett, a hol a 
Predel hegyről fakadó Mala nevű vadpatak, a hasonnevű őrál- 
lomás mellett a Dunába szakad. Hasonlókép Uj-Ogradena 
mellett egyesül a Suhodel vagy Suhodol patak a Dunával. 
Uj-Ogradenán van 1858. év óta cseh iskola; egyházilag az 
orsovai plébániához tartozik; 1872. év nov. 1-én az orsovai 
szolgabirói kerülethez csatoltatott. 

Területe 2070 hold, 1052 öl, 26 házzal és 151 cseh 
lakossal. A hegyek nevei : Kraku Piuterului és Kines. 

Oliaba. Szörény vármegye karánsebesi kerületében 
F e 1 s ő-O hab a falu és A 1 s ó-O h a b a praedium említtetik, 
mely Báthory Zsigmond 1590. évi levele szerint a Pribék 
családban egyezkedés tárgyát képezte. Ugyanez alkalommal 
és hasonló körülmények közt említtetik Z k o r c z a nevű falu, 
mely a karánsebesi kerület 1603. évi összeírásában Ohaba- 
Z k o r c z a néven fordul elő, és szintén mint a Pribék család 
tulajdona, melyben Pribék János és Mátyás egyenkint két 
portáról adózott. Hihetőleg e Zkorcza a két Ohaba közt fe- 
küdt és onnan kapta melléknevét. Különben Zkorcza már 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 38 5 

1485. óvben Zkrocz alakban fordul elő. Nevezett évben 
birói Ítéletnél fogva Bizerei Miklós mint ezen és más Rakovi- 
czay Lászlót illető falvak bitorlója, abból kivettetik, (lásd 
Jász, Karánsebes.) Ma e falvak nem létezvén, hajdani fekvé- 
süket Var és Jász közelében kell kijelölni. Lázár Fercucz és 
Rakoviczay Katalin F e 1 s ő-O baba, A 1 s ó-O h a b a, Zkor- 
cza, Jász stb. elidegenítése ellen tiltakoznak, ugyanez évben 
azonban mindkét Ohaba elzálogosíttatott. 

Oliaba, hajdan praedium a karánsebesi kerületben. Alsó- 
és Felső-Ohabától megkülöuböztetendő, mert más birtokosai 
vannak. A karánsebesi ispánok 1535. évben bizonyítják, hogy 
More János egyezségre lépett Vajda György, Gergely, Miklós 
és Ilonával, miszerint Domasnia, Kanisa, Ohaba, Pojana 
stb. részbirtokaiban osztozkodjanak. (1. Domasnia.) Izabella 
királyné 1543. évi parancsa folytán a karánsebesi ispánok, 
Fodor Ferencz és Moyzes Ferenczet Koruiareva, Ohaba, 
Alsó- és Felsö-Kanisa stb. birtokába igtatják, senki ez ellen 
nem tiltakozván, (lásd Korniareva.) Moyses György és Fodor 
Mihály karánsebesi — 1560. évben azt adták elő II. János ki- 
rálynál, hogy minden okirataik, melyek az ő jogaikat Domas- 
nia, Korniareva, Felső-Kanisa falvakban , Ohaba, Alsó- 
Kanisa, Kriva és Poján praediumokban levő részbirtokaikra 
igazolják. Vajda Györgynél és Vajda Gergely özvegyénél 
vannak, (lásd Domasnia.). Moses Borbála Mutnoki Mihály öz- 
vegye 1585. évben ellentmondott annak, hogy Zagyvái Boldi- 
zsár és társai néhai Mutnoki Mihály részjószágaiba Almafán, 
Mutnokon, h a b a-n. Szákon és más Karánsebes-kerületbeli 
falvakban beigtattassanak , mert Moses Borbála férje neki 
e falvakat 800 forintért inscribálta. Mutnoki Mihály ugyanis 
feleségének, a nevezett Borbálának ősi részjószágait Rúzs, 
Ökörpatak, Domasnia, Kanisa, Korniareva, Mészfalu falvak- 
ban, valamint Alsó- és Felső- Szavoj, Patak, Kuskia, Ulmul, 
Gyügasztru, Theus, Ohaba és Paun telkekben Szörény 
vármegye karánsebesi tartományában eladta és az ez utón 
nyert pénzért, saját fennevezett jószágait idegen kézből kivál- 
totta. A rokonok kérelmére azonban Moses Borbála, tiltakozá- 
sától eláll ván, velük egyezségre lépett. 

Oliíilui-Bisztra. E falu, mel}' a római Akmonia he- 

A SZÖRÉNYI KÁNSÁí! ÉS SZÖRÉNY VÁRM. TÖIÍTÉNETB. 25 



386 A SZŐRÉN YI BÁNi^ÁG 

lyéii ;'ill, valószínűleg az , mely régi okiratokban Biztliere, 
Bystro, Beztria stb. névalakokban fordul elö. Nem lehet föltenni, 
hogy midőn Zsigmond király 1430. évben rendeli, miszerint a 
Csanádi káptalan Wolkzan fiát Jánost Bizthere, Zavoy, Vaisz- 
lova és Korchoma falvak birtokába igtassa, ezen Bizthere 
a régi Bizere volna, mely Vercserova mellett feküdt, holott 
Szavoy, Vaiszlova és Kröcsma egy csoportban a Bisztra folyó 
mellett fekszenek; és igy valószínűbb, hogy ezen Bizthere a 
mai Ohaba-Bisztra, noha ezen utóbbi helynévben az Ohaba 
elnevezés a főrészt , Bisztra a melléknevet képezi, ugy mint 
Cseresa Bisztránál, azt akarván jelenteni, hogy a Bisztra mel- 
letti Ohaba vagy Cseresa falu. E nézetben meg nem zavarhat 
az a körülmény, hogy Hunyadi János 1447. évben Wlzan 
(igy) Jánosnak kiküldetést adván, itt ez utóbbinak predica- 
tuma: de Byzere, mert ez az ilietö kanczellár tollhibája lehet, 
miután a kiküldetés ugy is Bizere faluba szól. (1. Bizere.) A 
falu legrégibb említését a XIV. század végén találjuk. Zsig- 
mond király ugyan is 1397. évben vaiszlovai Oláh Lászlónak, 
Péter fiának a káráni kerülethez tartozó Pogancs nevű királyi 
falut új adománykép adományozza, László által pedig László- 
nak Pető fiának, valamint ezen László fiaínak : Péternek, Mi- 
hálynak és Lászlónak. Az oklevélben ezen Pető deBysthie 
származási melléknévvel fordul elő. Ugyan e király Bécsben 
1430. kelt s már idézett levelével meghagyja a csanádi kápta- 
lannak, hogy Jánost Wolkzáu fiát, Wolkzanot Bogdán fiát, 
Pétert Stoján fiát, Laczkot Juga fiát és Nowakot Negotha fiát 
a sebesi kerületben fekvő Bizthere (alább : Biztere) más- 
kép Negüteste, Zavoy, Waiszlowa és Kröcsma falu bir- 
tokába igtassa. A csanádi káptalan a beigtatásl végrehaj- 
totta, ellenmondásra nem találván. V. László király is, midőn 
1453. évben rendeli, hogy Désy Péter a Temes mBgyében 
fekvő Felső-Zsupan, Paulest és Varadia birtokába igtattas- 
sék, Nícolaum de Beztria küldi ki királyi emberül. Ennyi 
példa nem enged kételkednünk, hogy más a Bizthere, Bystre, 
Beztria falu és más a Bizere, mely utóbbi különben soha sem 
neveztetett Negoteste falunak is. 

Floka János, de N e g o t e s t h, mint királyi ember (ho- 
mo regius) részt vesz 1470. évben Macskási Jakab beigtatásá- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 387 

nál Igázó, Krivina ós Mikulest birtokába. És ismét 1494. év- 
ben : Nagotha do Negotesth Ivaránsebesi szolgabíró. Miként 
Zsigmond királynak fonnidézett 1430. évi leveléből láttuk, a 
Biztbere (=Bisztra) falu máskép Negotestéuek neveztetett. 
A Nagota vag}' Negota szerb személynévből erednek a Nego- 
tin és Negotest belyuevek. Az — est képző az olábosított 
vidékeken gyalcori : Vladimirest, Bogdanest, Tatomirest. Dra- 
gomirest, stb. 

Ohaba faluban laktak 1642. évben Havasalföldi János, 
Flore Zsigmond jobbágya, 1655. évben Kraczou Lukács job- 
bágyai, Belony Péter, Fodor Ferencz jobbágya, György Péter 
Gerlistyei Gáborné jobbágya, Fenesanul Péter Flore Zsig- 
mond jobbágya, Adzererul János Tivadar Gábor jobbágya, 
— kik törvényszék előtt azt vallák, bogy a Gzulai nemzetség- 
nek Obresián és Glimbokán semmi birtoka nem volt, banem 
volt a Gámániaknak. A többi tanú is egyhangúlag vállá, hogy 
e falu területén nem létezett úgynevezett Czulai rész. 

Azon két Ohaba nevű falvak egyike alatt, melyet Ki- 
nisy Pál temesi főispán 1485. évben Rakoviczay Lászlónak 
odaítélt, a mai Ohaba-Bisztrát kell érteni. Mint szörényme- 
gyei falu Bisz tra-Oh ab a néven előfordul 1699. évben, 
midőn Macskási Péter főispán ügyében innét tanuk hallgattat- 
tak ki. A falu akkor a kir. fiscus tulajdona volt. 

A XYIL század vége felé, még a török uralom idején, 
Ohaba falunak tolvajlásáról rósz hire volt. (lásd Karánsebest 
1671. év alatt.) Egy 1690 — 1700. évi összeírás Bisztra- 
Ohaba néven említi. 

IL József császár 1768. évi elhatározása folytán, a kö- 
vetkező évben Papilla alezredes a zsupaueki zászlóaljat szer- 
vezé, mely az o h a b a-1) i s t r a i, illovai, globureui és topletz 
századból állt. E hadtestből lett utóbb az illirbánáti zászlóalj 
l)eolvasztásával az oláh-illír határőrezred. Ezek is szétváltak 
külön ezredekké, külön területtel. Az oláh illír batárczred 
1775. évben alakult, ennek kerületében Ohababistra századi 
székhely volt 8 faluval. (Eredetileg a zsupaneki zászlóaljban 
11 faluból álló századot képezett.) 

Az oláhbánsági határőrezred fennállása idejében, Ohaba 
egy külön század központja volt, a miért is itt a század kapi- 

25* 



388 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

tanya székelt ; valamint az orvos, a bidvámszedö. kót ordősz 
stb. Az ohabai század területéhez tartozott még Jász, Var, 
Csuta. Obresia, Glimboka, Mái, Kröcsma , Mörul . Cseresa, 
Szavoj, Valiamare, Vaiszlova, Márga, Euszkberg, Riiskitza 
ós Ferdinandsberg. A magyar minisztérium 1874. évben az 
iijra alakított Szörény megyébe visszacsatolt Ohababisztrának 
megengedte, hogy heteukint szerdán heti vásárt tarthasson. 

Van itt 724 lakos, mind oláh és gör. kel. vallású, 25 róm. 
katholikust kivéve. Az oláhoknak van plébániájuk és templo- 
muk. Községi iskola is létezik. Családok szerint van 118 házzal 
biró család és 22 zsellér család. Területe 5966 hold 342 öl. 

A falu területén vannak a Kulniia Baji, Kulmia Cser- 
tesy és Tamburele, Polom, S k o r z e 1 e és Tilvele nevű he- 
gyek ; továbbá a Bisztra folyón kivül, a S k o r z a, Wallia 
Bai, "Wallia Ohebi és Hugu nevű patakok. 

Az alkotmány ide kiterjesztetvén, a község a karánse- 
besi szolgabírói járásba kebeleztetett. 

Oiamil, hajdan falu Szörény vármegye karánsebesi ke- 
rületében, Gámáu Anna, Fiáth Lajos neje 1584. évben egyez- 
ségre lép Gámáu Miklóssal Obresia, Mái, 1 a n u 1 stb. fa- 
lura nézve, (lásd Kalova) Macskási Ferencz egy 1654. évi ta- 
uuvallatás alkalmával mondja, hogy Macskási Miklós anyja 
Török Adviga és bátyja Török Ferencz birt ezekben a falvak- 
ban : Obresián, Kalován, Vercserován és Erdélyben, úgymint 
01a n-ban. Egy másik tauu, nemes Lugasi Istók mondja, 
hogy 1 a n ]) a n a. marháknak való pajtákat és szállásokat 
csináltak a jobbágyok és tartották marhájukat télen, ő is, Lu- 
gasi Istók ott gyakorta megszállt, mikor fel- alá járt Er- 
délyből Lúgos felé. A lugosi várban fogva levő Gámán László 
1656. évben Kalovan , Obresián, Vercserován, Olan-bau 
stb. létező részbirtokait Gámán Györgynek és Miklósnak el- 
zálogosítja, a kiváltására fordított költí^égek megtérítésére. 

Orbágy, ügy látszik, hogy hajdan Mehádia táján léte- 
zett, Petrus de Orbagh 1440. évben mint szomszéd részt vesz, 
midőn Temeselyi László és Dés a csanádi káptalan által Lu- 
kavitza stb. birtokába igtattatik. Hunyadi János kormányzó 
1447. évben ugyanezen Temeselyi Désuek és Lászlónak új 
adományt ad Temesely, Terregova, W r b a c h y e n. Alsó Hi- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 389 

deg, Felső Kriva stb. részbirtokaira, (lásd Temesely, Me- 
liádia, Nerentbe.) 

OrsoYíi már a boníbglalás idején tüuik fel. Béla király 
névtelen jegyzője azt irja, bogy midőn Árpád badvezérei Szo- 
árd, Kadosa és Bojta a bolgárokat Glad alatt meggyőzték 
és Kéve várát elfoglalták, r s o v a vára (castrum V r s o u a) 
ellen fordultak, azt bevették, ott egy bóuapig tartózkodtak, és 
Vajtát a sereg barmadrészével s a lakosok túszokúi vett fiai- 
val Árpád fejedelembez visszaküldték. ^) 

Különben Orsovának még régibb eredetet adnak némely 
történetirók, állítván, bogy itt létezett egykor a római Belio- 
g o u u m. 2) E vidéken, mint általában tudva vau, sok Trajáu- 
kori emlék találbató. Azon korból származnak a római sirok 
is. melyek 0-Orsován a mai sörbáz udvarában találtattak, és 
melyek elseje 1840. évben egy csatorna építésénél födöztetett 
fel. A második egy ólmos koporsó volt, melyben arany gyűrű, 
bevésett betűkkel, különféle arany ékszerek és egy érem talál- 
tatott. A barmadik i'elfödözés egy kifalazott sír volt, melyben 
bárom agyagkorsó, és több rézpénz Gordianus császár idejéből 
ásatott ki. De bogy e pénz miként kerülbetett a sírba, nebéz 
eldönteni, mintbogy Gordianus idejében római telepek már 
nem léteztek a Duna balpartján, — és azok már Aurelius 
alatt (270 — 275.) Mösiába, a Duna jobb partjára átköltöz- 
kt'kltek. Valószínű, bogy Orsován római castrum is volt, ámbár 
a Dunaparton, liol a gőzbajózás érdekében sok uivellirozás 
történt, annak semmi nyoma, de vau igenis az átelleni szerb 
jjarton, Tekia területén, mely az orsovaival a római erődítési 
rendszer értelmében viszonosságban volt. A római régészet 
ismerői ma már megegyeznek abban, bogy Orsova, a római 
Dierna avagy Tierna bolyén fekszik, Transdierna belyén 
pedig az olábországi Cseruetz városa keletkezett. Ez neveze- 
tesen Ascbbacb József nézete. Mindkét belynévben a Cserna 
folyónak neve viszbangzik, noba Csernecz városa a Csernecz 
patak mellett fekszik. Krones Ferencz clleubeu. persze minden 



') Aiioiiyimis, 44. rcjezet. 

'-) Ezt Dunier és Siílzcr is enilíli. 



390 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

indokolás nélkül, Transtierna-t Orsovával azonosítja. ^) Ha- 
sonlókép Mommseu. a római feliratokról szóló híres munkájá- 
hoz mellékelt térképen Transtierna-t teszi Orsova helyére. 
Pulszky Ferencz egy személyes eszmecsere alkalmával azt 
vitatá, hogy ha Tierna Orsova helyén állt, akkor Transtierna 
szükségkép a Duna túlsó partján, a mai Tekia helyén állott. 
Mannert D i e r n a t Orsova helyén tünteti fel. 

Az I r s V a, vagyis Orsova név az V. században kezd 
a homályból kibontakozni, és Sprunner térképén, mely az 
V — X. századbeli geographiai álladékot mutatja fel, Irsova 
is fel van tüntetve, mint Tierna másik neve. Istvánfy elbeszél- 
vén Báthory Zsigmond 1595. évi győzelmeit, a Duna mentén 
elfoglalt várak közt említi civitatem A r s o n a m, melyet Ká- 
roly és Nagy Lajos király fallal kerítettek be. (Pag. 411.) Ez 
valószínűleg a mai Hirsova, bolgárul Hrsovo vagy Chrsovo- 
Walthernél Hersova, de téved Engel, (Walachei 231. lap) 
midőn azt véli, hogy Oroszcsík ugyanazt jelenti. Oroszcsik 
annyi mint Eustschuk. Engel maga (Walachei 232. lap) Ore- 
schowa nevű várost említ, melyet Király Albert, az egyesült 
erdélyi és oláh sereggel elpusztított. Tököly Imre, naplójában 
mindig Hersova vagy Hirsováról szól Orsova helyett. Egy 
márványkő felírása, mely most Mehadián tartatik, így hang- 
zik: »Yalerius Félix, miles coh. IV. stationis Tsiernen- 
sis.« Ezen kő 157. évben Kr. sz. u. Barbatus és Begulus con- 
sulatusa alatt állíttatott fel. Ulpian azon szavait : Colonia Z e r- 
n e n s i u m, Mannert, Katancsich és Schafarik szintén Orso- 
vára értik. ^) Itt azonban még főfigyelmünket igényli, hogy 
ugyancsak Ulpian állítása szerint, Dacziában Sarmizegetusa, 
T s i e r n a (Zerna), Napoca, Apulum és Potaissa az itáliai 
városok jogaival voltak felruházva, kik tehát a birodalom leg- 
kedvezőbb helyzetben levő polgáraival egyforma kiváltság- 
ban részesültek, — e városok adómentesek voltak és a hely- 
tartó hatalma alól ki voltak véve. 

Ptolomaeus Jiégva, avagy D i c r n a, a peutiugeri tábla 



') Haudbuch der Gesch. Österreiclis I. 1 75. 1. 

=) Schafarik : Slaviscbe Alterthümer I. 246. Kataucsicli : Orbis 
antiquus I. 373. 1. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 391 

T i e r n a névalakot használ azon helyre vonatkozólag, mely 
már Trajan idejében római colonia volt. Tsierua város neve, 
a tőszóra nézve a szláv rern = fekete szóval hozatott összeha- 
sonlításba. Schafariki) e tekintetben ugy nyilatkozott : » Miután 
a helynek fekvése minden kétségen felül áll, T s i e r n a a 
szláv földirati nyelvészet forduló pontját képezi. « 

Azonban Jung Gyula ^) hajlandó azon kisérletnek, hogy 
a név megfejtéséhez más nyelvkulcscsal hozzáférjenek, szintén 
jogosultságot tulajdonítani. Mert az Eugadinbau fekvő Zer- 
uetznek hasonló gyöke van, és szinre szintén szláv a képzője, 
noha e vidéken a szlávságuak soha semmi nyoma. 

De mi épen azért, mert Dacziában és Pannoniában va- 
lóban szlávok laktak és nemcsak Tserna, hanem más római 
inscriptionalis geographiai nevek e vidékről szintén szláv ere- 
detre mutatnak, a szlávság érdekében kölönben sokat átkaroló 
Schafarik magyarázatát magunkévá teszszük. 

Ohtum, Glad ivadékáról egyik nagynevű történetírónk 
azt írja, hogy Orsovánál a Dunán átkelve, őseinek földjét visz- 
szafoglalta, s a Maros vizénél telepedett le. ^) E felfogás elle- 
nében ahhoz ragaszkodunk, mely munkánk elején olvasható. 
(I. 13. lap.) 

A helynév Orsova hihetőleg szláv eredetű, miként a 
Tierna, és a szláv lakosság jóval megelőzte e vidéken az olá- 
hokat, bizonyság a sok szláv helynév e vidéken, hol a szlávo- 
kat rég kiszorították az oláhok. Semmi köze a magyar nyelv- 
nek c névhez, sem Ors vezérnek, miként Sándor István véli. *) 
Gebhardi (IV. 257. lap) azt véli, hogy a régi Horom ma 
Orsova, holott Horom a mai Ujpaláuka helyén állt. 

Jerney Orsó-nak olvassa, — és ezzel nagyot botlik. Jcr- 
uey arra tanított ugyan, hogy hajdan magyar nyelvű oroszok 
is léteztek, és hogy róluk néhány helységünk is kapta elneve- 
zését, mint pl. Orosfalva, ma Kis-Üroszi Nógrád vármegyében ; 
azonban következtetését nem viszi odáig, és a név származá- 



') SclxHl'arik : Abkimt't- (kn- Slaweii, 17 7. lap. 
-) Roemer uud Romaueu iu der Donaulauderu 26;i. lap. 
Szalay László : Maí,'y. Tíu-í. I. 82. lap. 

') b'ándor István : Sokféle, 11 darab fí'J. laj), azt irja : E;^_vUur taliiii 
Oros vafív Orsviii'itiiak iiKHid.-itott. r.ic/.ui pcdiu' Ursova. 



392 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

sáról egészen hallgat, (Nyelvkincsek. 102. l.j A magyarok be- 
jövetele előtt nem létezett hazánkban orosz nevű nép. Selim 
zultán 1519. békelevelébeü Orazowo névalakot találjuk, mely 
semmit sem fejt meg. 

Némely iró iigy vélekedik, hogy a régi korban két Or- 
sóvá volt ismeretes, egyik Mösiában a Duna jobb partján, 
a másik Dacziában. a balparton. E két hely ma O- és Ujorso- 
váuak neveztetik. ^) Ez szabatosság nélküli állítás, mert a 
régiek két Tiernát ismertek ugyan, de Orsovát egyet sem 
kivált Uj-Orsova egészen az ujabb kor alkotása. 

Turóczy azt irja. hogy II. István király llltí. évben az 
ország határán az Orsova folyónál beszélgetésre találkozott 
Wladislaw cseh herczeggel. E helyen azonban Orsova helyett 
Olsva abaujvármegyei határfolyó értendő. 

Yan Tordamegyében is Orsova nevű falu. Orsova ha- 
zánknak jelenleg fontos stratégiai és kereskedelmi pontja, és 
az volt régenten is, a Dunán és a keleti határszélen való fekvé- 
sénél fogva. Vácif Efendi, a XVIIL század második leiében 
élt török birodalmi történetíró A t h a-nak nevezi Orsovát. -) 
Az oláhok R u s c h a V a nak ejtik e helynevet, — a második 
hangzó megnyújtásával. Istvánfinál mindig Arsona vagy Ar- 
sova. (Pag. 34. és 43.) 

A XII. és Xm. században mélyen hallgatnak törté- 
uetforrásaink Orsovái'ól. 

Azt. hogy ly. Béla a tatárok elvonulása után 124-1. év- 
ben Miháldot és Orsovát megerősítette volna, illetők'g az 
utóbbit kijavíttatta, minthogy már a rómaiak és bolgárok 
alatt vár volt, — nem tartom ugyan lehetetlennek, de törté- 
netíró azt nem bizonyítja. ^) 



') Beschreibung und Schicksale vou Bender, Bukm-est vind Oraova. 
Wieu 1790. 246. laji. E munka, ellenkezésben fenuebbi állításával, azt 
irja, hogy Orsova Oláhoiszág egy határhelye. 

2) Magyar Nyelvészet VI. köt. 78. lap. Belgrád átelleuébeu van 
Velik-Orsova nevű sziget, mely az 1739. belgrádi békekötés után a porta 
és Ausztiúa közt viszály tárgya volt. 

^) Bülesznj- állitja azt (Történelmi Adattár 111. köt. Mi. 375. 1.) 
ós e végett Fessler ismert munkájának II. köt. 881. lapjára hivatkozik. De 
az idézett helyen minderről szó niucs. 



És SZÖRÉNY VÁKMEGYE TÖRTÉNETE. 393 

V. István nagyon szivén viselte Bulgária megliódításút, 
azért Gergely bánt egy sereg élén küldötte a bolgárok ellen; 
ki is U r c h w várát (Vrsow) elfoglalván, azt neki átadta. 

IV. László, midőn 1283, évben az ö érdemeit jutalmazza, azt 
Írja Gergelyi'öl, hogy a Peech nemzetségből való volt. *) E 
szerint Marczaly Gergelyről van itt szó, ki 1279. évben ma- 
csói bán volt. ^) Tán tőle, vagy nemzetségének egy másik tag- 
jától vette nevét a Duna melletti Petb vára, mely OrsováUoz 
pár állomásnyira feküdt. Történetíróink semmit sem tudnak 

V. István Idrdlyuü\\. egy Bulgáriába indított hadjáratáról, de 
igen is emlegetik azt, hogy 1272. évben Szerbiába ment sereg- 
gel. István 1260 — 1264. években, mint királyi berezeg és er- 
délyi vajda ötször rontott Bulgáriába. Kétszer saját szemé- 
lyében vezette a sereget. Tehát Vrchow vára akkor foglal- 
tathatott el, mikor István személyesen nem vett részt a had- 
járatban. De kérdés marad, vájjon kinek a kezében volt hát 
Orsova, hogy Marczaly Gergely bán kénytelen volt azt elfog- 
lalni ? Meglehet, hogy Urchow nem = Vrsow, azaz Orsova, 
mint Fejér véli, hanem inkább r e c h o w o. ^) Adatok hiá- 
nyában nem dönthetjük el. De hogy nem Orsováról volt itt 
szó, mutatja az is, hogy az 1396. évi hadjárat alkalmával is, 
melyet Zsigmond király indított Bulgáriába, Widdin és O r e- 
k w *) Nagy-Níkápoly mellett voltak a megtámadásnak tár- 
gyai és a magyarok által el is foglaltattak. 

Ugyancsak Fejér állítja, hogy Nagy Lajos király az 
általa meggyőzött Strascimir bolgár czárt több éven át Gom- 
nech várában tisztességes fogságban tartván, később őt Bul- 
gária uradalmába magyar feusöség alatt visszahelyezte, és 
Temesváron kívül még Scbusvár, Miháld és r s o v a várát 
rendelte alája. ^) Az utóbbi körülményt nem tudja Jirerek ; 
sőt a visszahelyezés utáni feuhatósági viszonyt valószinüség- 
kép említi. 



') Fejér VIII. 6 köt. Commeutarii 53. lap. 
-) Századok. 1875, évi folyam 370. 1. 
■') A mai Oreava azaz Raliova ? 

*) Ijíy Fejér. Turóczy : ()pj)idis r i s z o et Bidinio expn- 

gnatis. 

*) Fejér u. o. 54. 1, 



394 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Nagy Lajos király a liavasalföldi sót Iá akarta tiltani 
Magyarországból, azért 1373. évbeu oly rendeletet bocsátott 
Himfy Benedek temesi főispán nejéhez, hogy Szerecsen mes- 
ter emberét ereszsze be Orsovára, és egyezségre lépvén Szere- 
csen mesterrel, az orsovai vámjövedelmet ennek engedje át. 
Ebből az tűnik ki, bogy az orsovai vámjövedelem Himfy Be- 
nedek feleségének, és Benedek testvéreinek Péter és Miklós 
tulajdona volt ez időben. 

A Himfyek még később is Orsován működnek. Lajos 
király Himfy Péternek, Pál fiának, mint Orsova parancsno- 
kának meghagyja, bogy az ország szélső határain őrködjék, 
és akármi történjék, neki megjelentse. ^) Ez a Péter, kit még 
1394-ben az élők közt találunk, tehát Benedek bolgár bán test- 
vére volt. Utóbb egy Imre nevű orsovai castellanus is em- 
líttetik. 

Losonczy László Szörényi bán 1387. évben adomány- 
nyal jutalmaztatik, mert a pártos Horváthy Jánost és Palisnay 
Jánost e vidékről elűzte. — r s o v á t tőlük visszafoglalta. 
(L. Karánsebes.) Itt Orsova már világosan királyi várnak 
mondatik. 

Még csak 1351. évben említtetik először egy orsovai 
várnagy Himfy Péter mester űának személyében : Castellanus 
de Orsva. 2) Ugyanezen férfi még 1382. évben viselte az 
orsovai várnagy hivatalát és Nagy Lajos ez időben neki ko- 
molyan meghagyja, hogy az ország érdekére ott a határon 
buzgón őrködjék, és bármit fog megtudni, arról pontos jelen- 
tést tegyen a királynak. (Fejér IX. 5. köt. 627. 1.) 

Nagy Lajos király, 1366. év nyarának végnapjaiban — 
mintSzalay irja — Erdélyből Oláhországon át, hol Vlajko vajda 
is hozzá csatlakozott, a nyolczvanezer törökkel és bolgárral 
AViddin előtt táborozó Ziszmán ellen indult, s nehéz tusa után 
legyőzte. — Ezen hadjárata alkalmával a nagy király szept. 



>) Tud. Gyűjt. 1822. év VII. fivzet 106. lap. 

-) Kovachicli: Suppl. ad vestigia Comitiüiuui 281. 1. A khályuak 
hozzá iutézett levele kelt fevia sexta pioxima ante Duiuiuicam Judi<-a. 
Évszám nélkül. Székely Sámuel kéziiataibau 281. 1., a Baltliyáuy köuyv- 
tárbau, Gyulafehérvárott. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 395 

12-én Orsován is tartózkodott ^) és itt megparaucsolta Péter 
erdélyi alvajdának, hogy mielőtt hozzá jönne a hadsereghez, 
bizonyos pörös jószágok határait igazítsa. 

Idő folytán Widdiu és Orsova (Bydin et r c z o w) Ba- 
jazid zultán hatalmába esett. Nem tudjuk mily évben. ^) De 
soká bizonyosan nem birta a két várost, mert Zsigmond király 
az európai segélyhadak megérkezése után Nagy-Váradról ki- 
indulva, Orsovát és Widdint 1396. évben könnyű szerrel be- 
vette, az előbbit 200, az utóbbit 300 emberrel megszállotta, ^) 
aztán hadával szeptember harmadik tizedében Nagy-Nikápoly 
felé előnyomult. Ez útjában Zsigmond király az ország bel- 
ügyeivel is foglalkozott. Egy levele kelt 1396. az orsovai vár 
alatt (sub castro r s w e) vasárnap, szent Lőrincz napja után. 
azaz augusztus l3-án, és ebben Marczaly Miklós temesi főis- 
pán hadi érdemeit részletesen elősorolván, anuak Sümeg me- 
gyében gazdag jószágokat adományoz. A sümegi Szent Egyed 
conventje e levelet átírván, a keltezési helyet így írja : sub 
castro Oroswe, — Losonczy Zsigmond 1417. évben orsovai 
stb. várkapitány volt, ugyan ő, valamint testvére Dénes 1418. 
évben Zsigmond király által megintetnek, hogy minden ha- 
talmaskodástól tartózkodjanak, — 1419. évben mint Ors wa. 
Miháld, Sebes és Zsidóvár várak castellanusa kedden, pün- 
kösd napja előtt. Kárán városban törvényszéket tartott. Sebes, 
Lúgos, Kárán és Komiáth kerületek nemeseivel és kenézeivel. 

Ugyanez évben Zsigmond király hadseregét a törökök 
ellen vezette, és egy november 1-én kelt levele Pozatha mel- 
letti táborából a Dunán innen Orsova közelében adatott ki 
(prope castrum nostrum Ors w a.) November 28-ikán Ka- 
ránsebesen, deczember 4-én Temesváron volt. 

Azon hír hallatára, hogy Lazarevics István rácz despota 



1) A levél kelt : Sabbato proximo aute quiucleuas saucti Arcliau- 
gelis Michaelis. Budai kam. Itár, Acta Trausilvauica 12. csoni. 33. sz. 

a) Fejér, Tom. X. 2. pag. 447. 

3)SzalayII. 286. lap. — Horváth Mihály 11. 219. lap. Mimikét 
iró, ugy miut Hanuner is, egyszerüeu Orsováról szól, elleuheu Rátli Ká- 
roly, uoha Horváthra hivatktjzik, II á c z-0 r s o v a bevételéről szól, mi- 
ből küvetkezteteiu, hogy Ráth uoiii a Diiua balpartjáii levő Orsovát érti, 
liauem a mai Uj -Orsovát. 



396 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

raeglialt. Zsigmoud király 1427. Orsova felé kerülve, Nándor- 
Fehérvár mellett táborba szállt, hogy e várat, és a tatai szer- 
ződésben neki Szerbiában biztosított tartományt birtokába 
vegye. Zsigmond király egy levele 1427. augustus l6-án kelt 
Orsova melletti (prope r s u a m) táborából. 

Albert király 1439. évben két izbeu lép conventiora a 
két Hunyadi Jánossal, Szörény, r s w a. Miháld stb. királyi 
várak védelmére nézve, mindannyiszor három hónapra. A Hu- 
nyadiak e czélra roppant költséget fordítottak, miért is nekik 
a király Temes és Bodrog vármegyében nagy kerületeket 
elzálogosított. Albert halála után, Erzsébet királyné ugyanez 
évben Káthay Mihály fiainak Kecskemét várost és Csongrád 
falut elzálogosítja azon 2500 magyar arany forintért, melyet 
neki Szörény, Görény, Orsova, és Miháld várak fentartá- 
sara kölcsönöztek. (1. Görény.) 

I. Ulászló király, elődjének Albertnek elismerését a két 
Hunyadi János irányában szintén osztván, kik az Alduna 
mentén fekvő r s a u a, Szörény, Miháld és Görény várakat 
hatalmukban tárták, és a törökök ellen kitünőleg védelmez- 
ték, azoknak Temes megyében Bosár falut és több hunyad- 
megyei falvakat adományozza. 

Ugyan e király 1443. évben Csornai Mihálynak és 
Balázsnak Rékast és Sólymost Temes megyében adományozza, 
Szörény, Görény, r s w a, Peeth, Zinitze, Sebes és Miháld 
kir. várak már Albert király ideje óta általuk történt hős 
védelmezéseért. Egy másik ez évi levelével a király ugyancsak 
Csornai Mihálynak és Balázsnak és társainak Rékast és Ze- 
geházát Temes megyében elzálogosítja azon költségekért, 
melyeket a feunebbi várak védelmére magán vagyonukból 
fordítottak. Midőn az aradi káptalan 1452. évben Csornai 
Mihályt és Bizerei Miklóst Dranko (Drenkova) vár birtokába 
igtatta, mint szomszédok részt vettek Wochina de O r o s y a 
(melyről azt hiszem, hogy ez = Orsova), valamint Péter és 
György de Zhitnicza. 

A törökökkel Szegeden 1444. évben kötött béke, Hu- 
nyadi János sok diadalainak gyümölcse. Julián bibornok és 
pápai követ tetszését nem birván, addig működőit diplomatiai 
ügyességének minden eszközével, mig a királyt, és az ország 



KS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 397 

főbb embereit rá nem vette, hogy az alig kötött béke daczára 
Törökországba betörjenek. A király ünnepélyesen fogadá, liogy 
szept. 1-éu seregével Orsováuál a Diiua révénél lesz. Ezt a 
napot a király meg nem tartbatá ugyan, de szept. 21-én már 
Orsován volt, a főurak fényes kíséretében. Orsovánál több napig 
időzött a magyar sereg, október 3-áu innen indult meg, ^) és 
9-én minden baj nélkül "Widdinbe ért. Az országos csapás 
aztán, mely a hazát Várnánál érte, lett az esküszegésrc adott 
felelet. 

Báthory István erdélyi vajda 1481. Bogátról tudósítja 
Althenbergcr Tamás szebeni polgármestert, hogy azon újsá- 
gok, melyeket neki az r s o v a felé utazó Hadar és a törö- 
kítkről irt, valóknak bizonyultak. De mily szerencsével és ho- 
gyan jártak Orsován, azt a dévai várnagyok megküldött leve- 
léből megértheti. ^) 

Orsova, ugy látszik a szörényi bánok székhelye volt egy 
ideig, a XVI. század elején. Gerlistyei Jakab és Belay Bar- 
nabás 1501. évben, csütörtökön, Illés próféta napja után kel- 
teznek Orsováról egy levelet. Nevezetessé lett azon egyeztető 
Ítélet Margay György és Rakoviczay máskép Pribék László 
ügyében, melyet Gerlistyei Jakab és Macskási Tárnok Péter 
Szörényi bánok Orsova várában (ex arcé Orsoua) 1504. 
csütíu'tökön Illés napja előtt adtak ki, és mely a bánok két 
magyar korira t ú pecsétjével erősíttetett meg. Igaz ha- 
zafiúi tisztelettel kell azon két férfiú emlékénél megállanunk, 
kiknek hivatalos neve és pecsétje alatt kelt a kezünk alatti 
oklevél — mondja a tudós Lugosy József, ki e pecséteket 
ismertette. '^) 

Ugyanezen esztendőben gondoskodott a rákosi ország- 
gyűlés Orsova hadi segélyezéséről. 

JI. Lajos király 1519. évben Zelim zultánnal a békekö- 
tést három évre megújítván, abban Oastrum Orsoua, mint 
kir. vár foglaltatik. 



1) így Teloiki : Hunyadiak kova. I. 412—413. lap. Boufiu szeriut 
okt. 6-áu. 

2) IVleki: Ihiuyadiak kora XII. 1T.'>. laj). 

») Magyar Tövtéuelnii Tar I. ki)!. 177. 18;i. 1. 



398 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Mig az ifjú király a tavasz elején 1522-ben ifjú nejével 
Csehországba utazott, a törökök ismét mozogni kezdenek. Ba- 
libeg, belgrádi pasa r s o v á t bevette. Peeth várat pedig 
ostromolta. E vivás nagyon korán történhetett, mert a ki- 
rály márczius 24-én Német-Brodból kelt levelében fejezi 
ki Báthory István nádor irányában fájdalmát a történtek 
fölött. 1) 

A mohácsi csata után Zápolyai János és I. Ferdinánd 
a magyar trónért versenyezvén, ez utóbbi 1528. évben követei, 
Hoberdanacz és Weichselberger által jó szomszédságot és ba- 
rátságot ajánlott fel Konstantinápolyban és ezt Hoberdanacz 
legjobban ugy vélte biztosítani, ha a szultán a Magyarország- 
tól elfoglalt várakat visszaadná. » Miféle várakat kivánna tehát- 
Ferdinand magának visszaadatni ?« kérdé Ibrahim uagyvezir, s 
midőn a követek Nándorfehérvárt, Szabácsot, Péterváradot, 
Újlakot, r s v á t, a nem rég elfoglalt Jajczát, Kuint, Novi- 
gradot s még vagy húsz más várat elszámláltak, felkiálta : 
» csodálom, hogy uratok még Konstantinápolyt is nem ki- 
vánja.« (Lásd e munka I. köt. 51. 52. lapjait.) 

Gerlistyei Imre, Jakab Szörényi bán fia, 1532. év 
körül, Szörényi, o r s o v a i , pethi, és miháldi várnagynak 
mondatik. 

Egy szász forrás szerint Orsovát 1542. évben a tö- 
rökök elfoglalták volna. Ez állítás a történet menetével ellen- 
kezik. 2) 

Bizonyos orsovai halászok 1598. évben, Ogradenához 



') Id autem vehementer dolemus, quod Turci Castnim O i- s o v n 
expugiiavei-unt et Peeth obsederunt. (Budai kam. Itár. — Pray : De prio- 
ratu Aurauae 79. lap. Epistolae proceram I. köt. 154. lap. M. Történelmi 
Táv XU. 224. lap. Horváth Mihály II. 658. lap. Megjegyzendő, hogy 
mig Fessler VI. köt. 77. lap azt irja, miszerint a törökök Orsovát roham- 
mal bevették, addig Pray : História Regum II. köt. azt mondja, hogy 
Orsovát a lakosok félelemből ott hagyták, mely esetben tehát megroha- 
násra alig lehetett szükség. 

-) Archiv für siebeubürgische Landeskunde. Neue Folge. II. 
köt. 5. lapon azt irja : Varsava (= Orsova) ehemals imter deu Köui- 
gen von Uugarn, jetzt unter dem Grosssultan, Avurde im Jahre 1542 ge- 
nommen. 



í:S SZÖRÉNY VÁRME«YK TÖUTKNRTK. 399 

tartozó balászlielyek birtokába igtattatnak. A beigtatásban 
részt vettek Kiirya Hrelity ós Kurya Ludolovity, az erdélyi 
fejedelem orsovai jol)bágyai. Mig Báthory Zsigmond hadvezé- 
rei- 1595. évben az Al-Dunánál ésatemesi tartományban győ- 
zelmeket arattak, Mihály oláh vajda egy más vállalatot ka- 
rolt fel. INfcgtudta, hogy nagyobb számú fáradt és beteges ta- 
tár sereg Magyarországból az Al-Dunához közeledik. Ez már 
Orsovára megérkezett, midőn Mihály vajda a megtámadásra ké- 
szült. Hétezer törököt, kik elejébe küldettek, megvert és meg- 
szalasztott, és midőn a maradvány Orsovára menekedett, Mi- 
hály ide is üldözte őket, és köztük nagy vérengzést vitt vég- 
hez. A vajda, tartván legénységének részegségétől, minden 
bort a földre öntetett és ez által az elövigyázati szabályok 
fentartását eszközlé. Az oláh sereg még csak másnap hagyta 
el Orsovát, és a késő időszak daczára Gyurgyevo és Nikápoly 
felé sietvén, és útközben a török falvakat felgyújtván. ^) Ké- 
sőbb, nem tudni, mily sorsnál fogva, Orsova török szandsák 
lett a tömösvári pasaságban, mint ilyen említtetik legalább 
1621. évben. 2) Orsovai török békék emlitnek 1624. évben. ^) 

Bethlen Gábornak egy 1626. évi egyik Memorialéja 
szerint Orsován 300 lovas és 300 gyalogos, a másik Memó- 
riáié szerint 1000 lovas és 1000 gyalogos tartózkodott. *) Mi- 
csoda időben létezett itt ezen kétféle hadőrség, a forrásból ki 
nem világlik. 

Soká elveszti a történet a maga fonalát Orsovára nézve, 
mig 1688. évben a törökök elleni hadjárat e vidéket új sze- 
replésre nem hívta. Belgrád eleste (september) nagy rém ülést 
okozott Konstantinápolyban ; a temesvári pasa parancsot vett, 
hogy tartományának minden várait jó védelmi állapotba he- 
lyezze, különösen pedig Orsovát ; az utóbbira nézve azonban 
későn jött a parancs, mert Veterani Frigyes tábornok, kinek 



>) Bühm : Geschichte des Temeser Bauats I. köt. 130 — 131. lap. 
Munkájának magyar kiadásában ez az egész közlemény Míhálj' vajdáról 
elmaradt ; — melynek forrását küliníbeu nem ismerjük. 

s!) Török-magyarkori Állami Okmánytár. I. köt. 277. lap. 

■') Ugyanott. 410, lap,' 

*) Ugyanott. 471. és 474. lap. 



400 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

feladata volt Erdóly határait védelmezni, Segesvár elfoglalása 
után Karánsebest megrohanással, Orsovát pedig, hová négy 
ezernyi lovas dandárral vonult, egyezség útján hatalmába ejté. 
s itt a hozzá csatlakozott ráczokat őrségül hagyván, Oláhor- 
szágban Csernecz alá szállott. 

Veterani 1688. évben Orsovát majdnem üresen találta, 
mert az idevaló török hadorség, hallván, hogy a Karánsebest 
átadó törökök, a szabad kivonulás biztosításának daczára. Orsó- 
vá közelében ^) a ráczok által lekaszaboltattak, Orsovát elhagy- 
ván, eliszonyodva menekedett. Hasonló sorsban részesültek a tö- 
rök őrségek, melyek Lúgost, Mehadiát, Karáusebest és Csik- 
lovárt elhagyták. (1. Karánsebes) Veterani a hozzá csatlakozott 
ráczokból vetett Orsovára őrséget, és még három-négy napig 
maradt e vidéken, hogy seregét pihentesse. A tábornok azt 
találta ugyan, hogy e helység sem nem erős, sem nem jó fek- 
vésű, mert azt a közelfekvö hegyi magaslatok uralásra kény- 
szerítik, ^) mind a mellett az itteni hegyszoros legfőbb fon- 
tosságú hadi szempontból, mert ez képezi a kulcsot Erdély, 
Magyarország, Oláhország, Bulgária és Szerbia felé. Innét 
lehet a Duna fölött is uralkodni. Veterani az Orsova és vidé- 
ke fölötti őrködést a rácz parancsnokra bizta, maga pe- 
dig mint közlém. Oláhországba Csernecz alá szállott. 

A következő 1689. évben báró Gyulaíi László maros- 
széki főkapitány, Herbeville tábornokkal egyesülve, Orsovánál 
a sereg vezényletíbeu jeleskedett, és azért 1694. évben grófi 
rangra emeltetett. 

A zultán Bécsben a békét szorgalmazta, de miután azt, 
előnyös ajánlásai daczára, meg nem nyerhette, Mustafa Köprili 
nagyvezirt bizta meg a boszuállással. Csakhamar hírt vettek 
az osztrákok a törökök nagy készülődéseiről, Veterani sietett új 
tartományába és Nissát erősítette, Heister pedig Orsovát helye- 
zé védelmi állapotba. Égy széles árkon kivül, melyet Marcelli 
tábornok készíttetett, Heister a várost még palánkokkal is kö- 



') Kei-esztesi Sámiiel, ki 1688. img. 4-éu Apafinak Kai-áusebes át- 
adását jelenti, azonetry lovelébeu Orsovát kétfélokép irja. Eo-yszcv, hoffv 
Voterani a tüvököket R c s s a vário- kisértette, aztán hogy a generális 
R a s s () V á r h o z isryoks/cik, az ott valA passust akarván elfoglalni. 



KS SZÖRÉNY VÁRM15GYE TÖRTÉNETE. 40l 

rülvéteté, a szomszédos szigeteken pedig sáuczok hányattak 
és némi ágyukkal láttattak el. 

Tököly 1689. év elején Fetislam körül működött ; egy 
kuriicz csapata július ll-én az Orsova előtt a Vaskapu köze- 
lében elsánczolt császáriakat megverte. Erre hajókat küldött 
Orsova felé, melyekről a császáriakat lödöztette, kik a város 
előtti sáuczokból a tüzelést viszonozták. A hajók azonban fel- 
jebb feljebb vonultak. »Dél tájban egyszer az maga sánczábul 
az ellenség az város felé kezd takarodni — igy ir maga Tö- 
köly, — az hajók is az innentsö part mellett, az én hadaim is 
az Duna partján hertelen. Az feléjök közelgető hajóktul s ha- 
daktul-e, vagy egyéb okokbul? az városrul szemek láttára 
szaladni, cselédjét, marháját az városbul kihajtani kezdik 
nagy confusioval, ki egy s ki más ut felé ; kit látván az én ha- 
daim tisztei és Ali pasa is, által költöznek az Dunán, Hersová- 
ra 2) beszállanak, az palánkot is üressen tanálván, az városon 
kivül is s benne is nyomtak el az lakosokbul, de az kik után- 
nok mehettenek, eleget fogának, az városon elég praedat nyer- 
tének. Ennek hire én hozzám is penetrálván, noha estveledve 
én is az révben érvén, és az nyelvekkel beszélgetvén, mondják : 
ötezerig való volt volna az ellenség, és tegnap két százig való 
német is jött volna, az mi hadaink resolutioja s jó dispositiója 
és máson nan hallott rósz hirek is rémítették meg őket; 
de az nyelvek igazán megmondani nem tudták : honnét mi 
hírek jött? Elég az, hertelen megrémült és az mennyire e 
napokban biztatták az vitézlő rendet az tisztek, most azt 
kiáltották : szaladj, az merre tudtok menni !« Ez történt jú- 
lius 15-én. 

Tököly az orsovai lakosokat a Duna másik partjára át- 



1) Ezeu uózet daczára Vetevaui 169U. évbeu a bécsi udvarnak méi;- 
is azt ajánlotta, hogy 100,000 tallért fordítson egy Orsován építendő öt- 
szegü várra, mert ez által a Duna \u-ává lehet lenni ós a fontos hel}' ily 
módoni erősítése mhiden osztrák hódítmányokat biztosítana. Veterani 
mindig ragaszkodott e véleményhez, és minden alkalommal sürgette az 
erődítés munkába vételét. Sürgette nevezetesen 1691. évbeu gróf Cav- 
riani által az udvarnál. 

2) Tököly naplóiban Orsova mindig Ilersováuak irntil;. 

A szönioNYi hAnsAo í:s szöiiény vAum. törtknetk. 26 



402 A SZÖRÉNYI BÁNSÁÖ 

szállítatta, a hajókat a praedával visszaliozatta és az orsovai 
palánkba öt csapatot rakott, maga pedig a révben hált. 

Másnap (16-áu) uj török és magyar csapatokat szállí- 
tott át, az ellenség üldözésére ; maga is átjővén Orsovára és 
megszemlélvén »jó formában épített palánknak« ismerte. 

A benyomulás folytatása lévén a czél, Tököly július 
23-án több csapatokat szállított át a Duna balpartjára, még 
az nap maga is átjött, és az orsovai palánkot kivül belől újra 
megnézte, török főtisztek kíséretében. 

Az orsovai rácz őrség azonban oly jól védelmezte'magát, 
hogy maga Tököly is két sebet kapván, ^) a várost el nem 
foglalhatta, és szándéka szerint az utat Temesvár felé nem 
nyerhetvén, elvonult. 

Rövid idő múlva a ráczok önként hagyták el Orsovát, 
mert segélyre semmiféle kilátásuk nem volt, és így a törökök 
akadálytalanul szállták meg a várost. E körülmény Herbert és 
Heister tábornokokat arra indította, hogy sereggel jöjjenek 
Orsova elé, azt erővel visszafoglalandók. 

De erőhatalomra nem volt szükség, mert ez úttal a tö- 
rökök hagyták el a várost szabad akaratból, azon hirre, hogy 
az ő seregük nagy csatavesztést szenvedett. -} Ezek következ- 
tében a császáriak megszállván a helyet, azt újra erősíteni 
kezdték. Marcelli tábornok széles árkot vont, Heister tábor- 
nok karókkal vétette körül, a szomszéd szigeteken pedig sán- 
czok ásattak és némi tüzérséggel láttattak el. 

Ez év folyamában a császáriak megmaradtak Orsova 
birtokában. 

De már 1690. július végén Heister elhagyván Orsovát. 



1) Lásd az első kötet 1Ü5. lap. 

-) Farkas János császári hadibiztos, ki r s ü v á r a (uála mindig 
Orsovai) küldetett, liogy onnan az oláh fejedelemhez menjen, panaszolko- 
dik, hogy az Orsován lévő ellenség őket üldözi, azért Heisler tábornok- 
kal Karánsebesre visszavonult. A törökök ez időben Fetislant elfoglalták 
és r s o 1 V á-ra janicsárokat raktak, de a török lovasság és a kuruezok 
innét Orsolváról a Dunán át futottak, mert a mehádiai kapitáu3' egy kis 
hadizajjal rájuk ijesztett. Farkas János remén3-li, hogy a badeui herczeg 
nem sokára Orsolvát megint niegszállaui fogja. 



KS SZÖRÉNY VÁKMRGYE TÖRTÉNETE. 403 

Karánsebesre vonult. (Az oláh fejedelem Bukurestböl július 
12-én báró Heisternek ir, az Orsova körül levő commen- 
dansnak.) 

Ez időben a Souches-féle ezred őrnagya volt Orsova 
parancsnoka, — ennek ugyan Orsova erődítésére 100 munkás 
volt Ígérve, azonban Chatteaniew Gallatin Karánsebesből 
egyelőre csak 53 munkást küldhetett, hozzá még ugyan azon 
czélra 500 forintot, melyeket Chatteaniew saját terhére hi- 
telbe fölvett karánsebesi kereskedőknél. 

Tököly Imre augusztus 3-án Orsovát megszállta, a vá- 
rosban újra török őrség ült. 

Mily szomorú állapotban léteztek akkor a legfontosabb 
várak védelmi tekintetben, mutatja az, hogy Pfefferkorn János 
Ádám Lúgosról négy helyett csak két taraczkot tudott elkül- 
deni az orsovai szigetre ; azokat is (mint július 4-én irja) előbb 
használható állapotba helyeztette, Ígérvén, hogy legközelebb 
el fogja küldeni, mihelyest a szükséges előfogatot összekap- 
hatja. Van még más két taraczkja, de ezek elrepedtek és sem- 
mikép ki nem javíthatók, — így volt az egyéb lőfegyverekkel 
is. Marsiglí gróf pár nappal utóbb (július 16-án) Widdinből 
újra sürgeti az orsovai sziget erődítését, minthogy ez az ot- 
tani hajóhíd biztosítására nagyon szükséges. 

Marsiglí térképe, melyet e hidról készített, mutatja, 
hogy a Duna jobb partján levő hídfő erősítve volt. Orsovához 
közel dél felé a Porecsa nevű patakot találjuk, és ott, a hol ez 
a Dunába szakad, a Porecz nevű telepet ; mindjárt mellette a 
Wodanitza patakot. September 3-án berezeg Liechtenstein 
Fülöp Gusztáv Kolosvárott állomásozó alezredes báró Heis- 
tertől (kit akkor még Orsován hisz) kéri, hogy ez az Orsova 
hadőrségében levő Heister-féle ezred legénységét Kolosvárra 
visszaküldje. 

Orsován 1690. augusztus havában nem volt elegendő 
őrség, ebből is Trautmansdorf tábornok 200 legényt kihúzni 
akart, de Erdélyben nem volt elég katonaság, hogy ezt a két 
száz embert felváltsák, és a végett Heisler Donát, Heister 
Sigbert és badeni Lajos közt az orsovai őrség meghagyásáért 
levelezés folyt. Heister Erdélyből kapott ugyan négy ágyút 
és 150 embert seregének erősítésére, de ez távol sem volt ele- 

26* 



404 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

goudö. A mi Déván rendelkezésére állott, azt onnan kocsik 
hiányában el nem hozhatta, Orsova erődítése is sehogy sem 
a,kart haladni, noha ezt Marsigli gróf többször sürgette. 

Tököly szemmel tartása különös feladatává tétetett 
Heisternek, mert ez az Argis vize mellett 8000 török-tatárral 
állván és Galga khán megérkezését is várván, tőle tartottak, 
hogy a Vulkán szoroson fog Erdélybe betörni. A zernesti 
csata felvilágosítá a császáriakat, hogy Tököly ott jelent meg 
a hol nem várták. 

Azonban Tököly Imre berohanása Erdélyt és 1690. 
augusztus 21-én Zernyestnél nyert győzelme, a császáriakat 
nagyon megzavará. Veteraui, a vele maradt 8000-nyi ember- 
rel Szendrönél a Dunán átkelvén, Karáusebesre sietett ; ott 
Heister tábornok három ezredét Orsováról magához vonta. 
és tál)orát Karánsebesrol a vaskapui szoroson át Erdélybe 
vezette. A török is hatalmasan előnyomult és Mustafa Köprili, 
ki útjában Galambóczot, Szendrőt, r s o v á t, Lippát meg- 
vétette, Temesvárt és Nagyváradot élelmi és lőszerekkel ujab- 
ban ellátta, október 1-én 60,000 emberből álló sereggel Nán- 
dorfehérvártszállotta meg, melyet Crouy berezeg védelmezett. 

Ez időben Orsova a hadászati tervekben mindig ki- 
tűnő helyet foglalt el. 

Veterani is végre 1692. évben a bécsi udvartól enge- 
délyt nyert, hogy tervét Orsova erődítésére nézve munkába 
vegye. Kérte, hogy csak kezdetre neki némi pénzt küldjenek, a 
többi majd a dolgok folyamában találkozik. Erdély neki e 
czélra 6000 forintot küldött, a mellett még apróbb adóztatá- 
sokkal is gyűjtött pénzt és avval kezdte meg Orsova erődíté- 
sét. Csakhamar elzárta a Dunán való menetelt, mire a Bel- 
grád előtt álló török sereg nem kissé megijedt, kivált, mert 
élelmi szerekben már fogyatkozást szenvedett. 

A Veterani által azonban Karánsebesen és Orsován 
tervezett erődítések soha el nem készültek és a tábornok még 
1694. évben panaszolkodik. hogy Erdély jövedelmeinek elapa- 
dása és czélszerütlen hadi intézkedések e tervét lehetetlenné 
tették. 

A derék Veteraui halála után, már alig volt oly vezér, 
ki c vidék l)iztosságáról kellőleg gondoskodott volna, és 



é 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYP: TÖRTÉNETE. 405 

igy a változó hadiszerencse Orsovát ismét a törökök kezére 
játszá. i) 

A törökök Orsovát, melynek erőssége 1697. végén le- 
romboltatott, a következő év elején újra fölépítették és hely- 
őrséggel rakták meg. A császáriak hajók hiányában Orsova 
elfoglalására nem gondolhattak. 

Temesvár visszafoglalása után Jenő herczeg által (ok- 
tóber, 1716.) ennek terve az volt, hogy Pancsovát, Ujpalan- 
kát és ha lehet Orsovát is támadják meg a császári seregek, 
hogy a seregek állása az elfoglalt új tartományban biztosít- 
tassék. Mercy Florimund tábornokra volt bizva az utóbbi fel- 
adat. Tökéletesen elpusztított vidéken vonult Mercy Orsova 
felé. Itt azonban váratlanul nagyobb ellenszegülésre talált. A 
törökök a város előtt várták Mercyt, ki habár visszanyomta 
őket, mégis Orsova megtámadását rendkívül nehéznek találta. 
És ha sikerülne is elfoglalhatnia Orsovát, azt gondolta, hogy 
távolsága miatt a császári seregek többi állomásaitól, ugy sem 
tarthatná magát ; ennélfogva Mehádiára ment, azt védelmi 
állapotba tette és visszavonult Temesvárra. 

Csak midőn 1717. augusztus 18-án Belgrád magát Jenő 
berezegnek egyezségre megadta és ennek következtében a tö- 
rökök Orsovát otthagyták, szállották a császáriak ezen várat 
meg. Bercsényi Miklós, Rákóczy híres fővezére, 1717. évben 
Orsovánál a török táborban megjelent, de működéséről semmit 
sem tudunk. 

A passaroviczi béke folytán, a temesi tartomáuynyal 
együtt Orsova is a császári kormány alá esvén, 1720. évben 
Castner alezredest találjuk itt, mint parancsnokot, 1730. év- 
ben pedig báró Engelshofent, ki már 1733. évben temesvári 
várparancsnok lett. 

Mária Terézia királyné férje Fereucz István lothariu- 
giai herczeg 1732. évben Magyarországon körutazást tevén 
september 22-éu Pozsonyból a Dunán megindult, Belgrádot 
és október elején Orsovát is meglátogatta. 

Gr. AVallis 1737. évben a hadsereg paiaiicsnuku lesz 
Orsován. 



') E kor huíUtörttíiictei, íorrások lii;iiiy:tt)('>l, ji rószlulukbcn még 
nem eléggé ismeretesek. 



406 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Aus Mohamed pasa Avnddini helytartó, őszszel 1737. év- 
ben Widdinböl, Memis pasával együtt Orsova felé kiindult, 
hogy az osztrákokat, kik ott a Timok melletti csata után gyü- 
lekeztek, onnét elűzze. A törökök közeledtére az osztrákok 
0-0 r s V á r a visszavonultak, az ellenség pedig az ország 
belsőbb részeiben dülöngött, (lásd Mehádia) ^) Békekötési 
kisérletek történtek a legközelebbi télen, de miután a törökök 
a krajovai bánságot az orsovai várral követelték, III. Károly 
pedig semmiféle földet nem akart átengedni, a háború 1738. 
még hevesebben kitört. 

1737. év derekán báró Engelshofen volt Orsova parancs- 
noka. A császáriak ez évben a Dunán túl szerencsétlenül ha- 
dakoztak, s azért Khevenhüller visszavonult , október -l-én 
Ó-Orsovára jött és seregének maradványát a vár körül tábo- 
roztatta; 7-én azon ágyuk is, melyeket a szász segédhad vitt 
magával, a város falai alatt állíttattak fel. A szász segédhadak 
— még mindig a Duna jobb partján, — a török hadjáratban 
sokat szenvedtek és kijelentették, hogy a császáriaktól elválnak. 
Khevenhüller visszaizent, hogy az elválást ily alkalmatlan 
időben nem tűrheti és ha kell, a szászok átjövetelét a Dunán 
akadályozni fogja, az élelmet is megvonja tőlük. 24-én Ru- 
tovszky átjött O-Orsovára gr, Salm és gr. Brühl ezredes kísé- 
retében, hogy Khevenhüllerrel a teendőkről tanácskozzék ; 
másnap visszament hadseregéhez. A hid, mely O Orsovánál a 
Duna két partját összeköté, okt. 28-án elszakadt, mely körül- 
ményben a császáriak csak véletlenséget láttak, a szászok 
azonban egyebet gyanítottak. Mig a szászok a teendőki-e nézve 
határozni tudtak, a császár megszüntette zavarukat az által, 
hogy téli szállásra őket Kassa, Eperjes. Lőcse, Késmárk és 
más felsőmagyarországi vidékekre utasította. Khevenhüller 
november 1-én közlötte e rendeletet Rutovszkival. A szász 
segédhad lassú léptekkel megindult, és november 7-én a 
Duna bal partjára szállt át. Ez alatt'a Liechtenstein, Lanthier 
és Hohen-Ems császári vértes ezredekből alakult dandár Sz.- 



Eiigel azt Írja, liogy a törökök 1737. évi novemberben Ó-Or- 
sovát bevették, ele csakhamar kiűzettek ismét. (Gescliiclite dtr Walachei. 
n. 19. lap.) 



JÍS SZÖRKNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 407 

Erzsébet eröducl megállt, az ágyuk átköltöztetését fedezendő. 
Az átszállás nem is történt egész csenddel ; mert a törökök 9-én 
a császáriakat Cserueczből kiűzték és Vodiczáig üldözték ; az 
illető kapitány parancsot kapott, hogy cserneczi állomását 
újra visszafoglalja. A Dunán is a törökök megtámadták a 
császári sajkákat a Vaskapu közelében ; sőt Sip falunál, a 
jobb parton, a törökök 40 ágyút elfoglaltak. Még ez nap este 
a szászok 9 ágyujokat Mebádia felé küldték. A császári ve- 
zérek kérték Rutovszkit, tartaná vissza szászait addig, mig a 
császári lovasság és ágyúk Kuilovából 0-Orsovára megjönnek, 
de ezen kérelmek füstbe mentek, — a szászok már semmi 
tekintet által sem korlátoltatták magukat ; november 10-én 
ágyúikkal Mehádiára érkeznek lés az erőd mellett elhaladván, 
megállnak. Következő nap a szászok gr. Salm által újra fel- 
kérettek, hogy tovább vonulásukat függeszszék fel, mig a csá- 
szári tüzérség az ágyukkal Orsovára megérkezik, de ezek a csá- 
száriak veszélyével nem törődtek. 

Minthogy a szászok november 12-én tétlenül táboroztak 
Mehádia mellett és hadiszolgálatot nem tettek, értésükre ada- 
tott, hogy zsoldjuk is beszüntettetett és hogy saját költségü- 
kön kell élelmezkedniök. A szászok 13-án Szlatinára, 14-én 
Karánsebesre, 19-én Temesvárra érkeznek, a honnan Arad 
megyén át útjokat Felső-Magyarországba folytatták. \) 

A dolgok ily állásánál az Al-Dunánál, történhetett, hogy 
a törökök november 9-én 0-Orsovára benyomultak és noha 
itt csak néhány, állítólag 47 napig tartózkodtak, a várost még 
is majdnem tönkre tették. -) De a környéken is több falut tel- 
jesen elpusztítottak, daczára hogy akkor Mehadián négy lovas 
ezred őrködött. 

Még ez év november 11-én a törökök Uj-Orsovát és a 
Sz.-Erzsébet erődöt vették ostrom alá és Brza Palankán át 
haladva, Kuilovára menvén, a császáriakat megverték, ágyúi- 
kat elvették. ^) 



') Scluaettau : História arcami lieli tiircici. 143. 1-14. 150. löl. 
152. 153. 155. 156— 16'2. lap. 

-) Lásd c muuka I. köt. l;!f<. lapját. 
Schmettau It'.'j. 1. 



408 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A várad meg nem adta magát, a törököknek 0-Orso- 
vával kellett megelégedniök, hol a császáriaknak nagy raktá- 
raik voltak. ^) Egyébiránt az Erzsébetsánczot erős ostromzár 
alatt tárták. 

A békekisérletek meghiúsulván, a widdini pasa 1738. 
áoril végén 25,000 emberrel felkerekedvén, a sereggel, 15 
fregattal és 7 sajkával a Vaskapun haladt át, és 3000 em- 
berrel Üj-Orsovát támadta meg, mely vállalat nem sike- 
rülvén, Aus Mohammed, widdini pasa april 24-én 0-Orsovát 
táborolta körül, hol^ Miseroni tábornok a Duna hidját és a 
császári raktárakat őrizte. A pasa elsáuczolta magát, rak- 
tárt és fegyvertárt állított fel ; májusll-én azonban e tábort 
elhagyta, a vár felé közeledett és az Erzsébetsáncz ellen 
3000 embert kirendelt, kik azt oly bátran támadták meg, 
hogy a bástyára két zászlót feltűztek. A várban 345 lovas és 
három gyalogsági zászlóalj őrködött. Noha a várőrség véletle- 
nül meglepetett, a lovasság mégis kirohanást tett, de a nagy- 
számú janicsárok által körülvétellel fenyegettetvén, visszavo- 
nult ; a gyalogság pedig, kirendelve, hogy a lovassággal egye- 
süljön, a szigetet elég hamar el nem érhetvén, többnyire 
összekouczoltatott ; és ez alkalommal Miseroni is lelte hősi 
halálát. Még a város utczáiban is folytattatott az elkeseredett 
harcz. a törökök még a miénknél is nagyobb veszteséget szen- 
vedtek, de végre is a májusi 8 — 12 közti harczok jutalmául 
0-Orsovát elfoglalhatták. -) 

Meg kell itt jegyezni , hogy Uj-Orsovával szemben, a 
Duna bal partján, a császáriak sánczokat emeltek és ily mó- 
don lehetetlen volt az ellenségre nézve,ihogy a dunai úton föl- 
felé vállalkozzék valami hadi tettre. A törökök azonban a bal 
parton a hegyeken keresztül vezető mellék utat fedeztek föl 
és azt a múlt télen jobban kivágatták és járhatóbbá tették, 
hogy törekvéseiket 0-Orsovára és Mehadiára könnyítsék. 
Ez úton nyomultak be most a törökök, midőn Miseroni csa- 



') Apor Péter irja. liogy a császáriak 1738. Orsovát elvesztették. 
204. lap. 

2) Lásd e munka I. kot. 139. lapját. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 409 

patát megtámadták, a mi annál könnyebben történhetett, 
mert a császáriak, bízván az ujorsovai szigetbe, a bal parti 
sánczokat hanyagul őrizték. 

Akkori közlemények szerint 0-Orsova városa, a hozzá 
tartozó vártól egy fél órányira feküdt a Duna folyásának irá- 
nyában és nyilt, meglehetős népességű hely volt. 

Piccolomini május 27-én Mehadián magát megadni 
kényteleníttetvén, a törökök Uj~Orsova rendszeres ostromához 
fogtak. Uj-Orsova a Duna egy szigetén fekszik, a közepét el- 
foglaló vár parallelogrammot képez, melynek szögletei erős 
védmüvekkel vannaK ellátva, mély árkok, fedett utak s egyéb 
müvek kiegészítek a vármüveket. Az Erzsébet-sáncz fölött egy 
erős négyszögű torony áll, és összefüggésben van a várral. 

A törökök 16 ágyúból lődöztek az Erzsébetsánczra és 
Orsova várára. Az ostromot intéző pasa a várőrséget meg- 
adásra szólította fel, különben lemészárlásával fenycgetődz- 
vén. A várparancsnok Koruberg ezredes azonban visszaizente : 
hogy nem akarja fejét veszteni Doxat tábornok módjára és 
inkább a vár romjai alá temetteti magát, mintsem egy lábnyi 
földet engedjen. Kornberg arra számított, hogy az ostrom alól 
felszabadíttatik. 

r 

Es csakugyan Károly lotharingiai berezeg közeledett Ka- 
ránsebes felől és július 9-én már Mehadia előtt állt és őrségét 
megadásra szólítá fel. Ibrahim Aga és őrsége megadta ma- 
gát, mire következő napon a törökök Orsova ostromával is 
felhagytak, egész táborukat hátrahagyván, (júl. 10-én.) 

Még július 10-én küldettek a Splényi és Károlyi-féle 
huszárezredek Orsova felé ; tervben volt, hogy másnap az egész 
hadsereg kövesse azokat, de a tovább mozdulás 12-ére halasz- 
tatott, a midőn csakugyan az egész gyalogság fölkerekedett 
Orsovára, de nem érte el a Duna partját, hanem attól egy 
mérföldnyi távolságban ütötte fel táborát. A lotharingiai ber- 
ezeg, gróf Königsogg, AVallis és Philippi tábornagyok az egész 
lovassággal inóg hátramaradtak. Ezalatt a császáriak (^-Or- 
sován a törökök által háti'aliagyott hadiszer biztonságba he- 
lyezésével foglalkoztak, és ez az annyi és oly tetemes volt, hogy 
több mint csak egy ostrom kitartására vala elegendő. A Me- 



410 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

liadiáu visszamaradt török hadsereg a legközelebbi török csa- 
patokhoz, Orsova alá kisértetett. 

Ekkor híre érkezett, (júl. 13-án) hogy a törökök, űj csa- 
patokkal erősítve, visszaérkeztek és Orsova előtti táborukat 
újra megszállták. E véletlenség az orsovai völgyben haladó 
császári hadseregre igen zavarólag hatott, kivált midőn az is 
tudomásul esett, hogy az ellenség a Splényi és Károlyi huszá- 
rokat majdnem megsemmisíté. Erre rögtön a podgyász előre 
küldetett Mehádia felé, másnap (14-én) az Orsovára tartó 
ezredek is parancsot kaptak, hogy Mehadiára visszafordul- 
janak. Július 15-én reggel a hadsereg tömege is követte 
ezen irányt az orsova-mehádiai völgyben ; három lovasez- 
red : Hohenzollern, Savoyen és Khevenhüller képezte annak 
hátvédét. 

A császáriak részéről az 1738. évi hadjárat alkalmával 
számtalan hiba követtetett el. így nem lehet eléggé csodálni 
azt is, hogy a Kornia melletti szerencsés ütközet után miért 
nem siettek segítségére az öt mérföldnyire eső Orsovának, 
miért nem látták el élelemmel, miért nem váltották fel had- 
örségét és végre miért nem szállták meg a törökök által 7 — 8 
nap óta üresen hagyott tábort. Ha a hadseregnek elég élelme 
volt, hogy azzal tiz napig Kornia előtt megállhasson, avval 
Orsováig is indulhatott és ott kedvező állomáson elsánczol- 
hatta volna magát, ugy hogy 6 — 7 zászlóalj az 'egész török 
hadsereget meggátolhatta volna az orsovai völgybe való 
menetelében. (A többit lásd Mehádia alatt.) 

A törökök rögtöni előre mozdulásának magyarázására 
szolgáljon, hogy Jegén Mohammed pasa Mehádia elvesztésé- 
nek hallatára nagy haragra gyúlván, Gendsch Ali seraskernek 
megparaucsolá, hogy Mehádiát újra visszafoglalja és ez csak- 
ugyan sikerült, (lásd Mehádia.) Erre a nagyvezir Uj-Orsovát és 
az Erzsébetsáncz ostromát vette munkába. Éjjelenkint egy pár 
ezer golyó repült a várba és a török papok nem voltak reny- 
hék a katonák vallási buzgalmát is serkenteni. így történt, 
hogy négy heti ostrom után a törökök Uj-Orsovát (1738. aug. 
15-én) elfoglalták. A 2800 emberre leolvadt várőrség tisztes- 
séges föltételek alatt capitulált, minthogy fegyveresen, holmi- 
jával, sőt néhány ágyúval is kivonulhatott. Az egész szép 



És SZÖRÍCNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 411 

és uagyszámú ágyúkészlet Idburczolását a törökök nem en- 
gedték. ^) 

A nagyvezir Orsovát személyesen megtekintvén, AVid> 
dinbe és Nissába visszatért, a Fetislamés Orsova fölötti őrkö- 
dést Tos Mobammed pasára rubázván. ^) Ily módon a jelen 
évi badjárat, Usidscbab, Mebadia és Orsova elfoglalásával, 
valamint Kilburn és Oczakow önkéntes lerombolásával vég- 
ződött. 

A badjárat kezdetétől fogva Orsova átadása idejéig 
osztrák részről semmiféle békealkudozási kisérletek nem tétet- 
tek. Midőn azonban Fürstenberg, Königsegg rokona, Orsova 
átadása után a nagyvezir azon igéretét vette, bogy ő a béke 
belyreállítására bajlandó, gróf Königsegg azonnal irt, bogy 
az osztrák cs. udvar franczia közbenjárás mellett, az alkudo- 
zásokra kész (szept. végén 1738.) A nagyvezir e levélre nem 
válaszolt. A később mégis megkezdett alkudozások csakbamar 
megszakadtak, miutbogy a törökök folytonosan Assow vissza- 
adását sürgették, Orsova visszaadásáról vagy lerombolásáról, 
melyet az osztrák udvar követelt, ballani sem akartak. 

Midőn 1739. év elején Jegén Mobammed pasa, a bábo- 
riit legjobban szorgalmazta, nagyveziri méltóságáról letéte- 
tett és ez Elbadscb Mobammed pasa widdini helytartóra ru- 
báztatott, kit Jegén nagyvezir egykor Orsova ostromzárának 
megszüntetése miatt a főparancsnokságtól, sőt a veziri biva- 
taltól is elmozdított. 

Tavasz idején nébány ezer török táborozott Mebádia és 
Orsova közt. Az utolsó belyről június 3-án két hadihajó ezer 
emberrel és egy pasával Orsováról Uj-Palánkára indult. 

E nyár folyamában Orsováról tiz török (ciobardar) ment 
Jassenovára és az ahhoz közel fekvő falvakból 2100 elégedet- 
len oláhot hoztak Orsovára, hol a parancsnok őket századokra 
osztá, azoknak élére kapitányokat és más tiszteket állított, 
mindegyik oláhnak egy albán föveget és fegyvert adott, és 
minden századhoz egy törököt rendelt, hogy a hűséges falvak- 



Griseliui I. 170. lap. — Hammer IV. 346. 347. lap. Vgy látszik, 
Gviseliui aug. 18-ka utáui időre érti a capitulatiót. — Euiiol (Gcsch. dor 
Walachoi II. 19. 1.) azt aug. 17-ére teszi. 

=) Hammer IV. 347. 



412 A SZÖRÉNYI BÁNSÁfi 

ban minden kihágástól visszatartóztassanak. E századok fel- 
adata lett az Orsovára vezető hegyszorosokat őrizni. Fen- 
tartásukra a parancsnok adót vetett ki, és igy a jassenovai 
kerület 6000 piastert, a verseczi 7000 piastert, a csakovai 
8000 piastert volt kénytelen fizetni, miből csodálkozva vesz- 
szük ki, hogy az orsovai török parancsnok hatása még ez 
évben is milyen messzire terjedt. Ulma, Izbistye, Zagaicza, 
Párta és Grebenacz túl a Karas folyón fekvő falvak, az 
Irankines által egy zacskót, piasterrel teli. adókép küldtek 
Orsovára. De a pénz itt mégis ritka lehetett, mert az élelmi 
szerek ára ez időben mértékfölötti magasságra emelkedett, 
így a liszt okája (egy oka 1 ' j^ font) 5 pára, a rizs 6 pára, a 
zsir okája 1 frt, birkahús okája 10 pára, marhahús 4 pára ; 
egy adag árpa (= 4 oka) 26 pára. 

A törökök még akkor is a magyar elégedetlenek táma- 
szát számításba vették, és azért Orsován sok magyar bujdosó 
tartózkodott török ruhában. 

Az 1739. évi hadjárat főleg Szerbia területén ment 
végbe, és a leghirhedtebb és legszerencsétlenebb békekötéssel 
Belgrádon fejeztetett be. Már a hadjárat kezdete előtt Sin- 
zendorf gróf, osztrák udvari kanczellár, Villeneuve urat felha- 
talmazá osztrák Oláhország részének fokonkinti átengedésére 
az Aluta folyóig, ha Orsovát és Mehádiát a törökök vissza- 
adják, vagy lerombolják. 

Augusztusban kezdődtek a békealkudozások Belgrádon, 
29-én már megegyeztek abban, hogy az átadandó Belgrád 
vár falai le ue i'omboltassanak, és a békeelőzmények szerke- 
zetére készültek. Villeneuve következő napou (30-áu) saját 
békekötési okiratának fogalmazványát cgybehasonlítván a 
Reis Efendi tervezetével, azt találta, hogy az utóbbi még 
0-Orsova, Mehádia és Jeuipalanka bekeblezését is kiváuta, 
miről a három napi confereucziában szó sem volt. Az egész 
nap viszálylyal és perlekedéssel folyt le. Következő napon 
Neiperg az Orsovának átellenében fekvő területet a Cserna 
balpartjáu ajánlotta fel, a törökök pedig, hogy 0-Orsovát is 
befoglalhassák, a Cserna folyónak más irányba való vezeté- 
sére ajánlkoztak, oly formán, hogy Orsova háta mögött a nyu- 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 413 

goti oldalüu a Jeselnicza felé vezető országutat átmetszve, a 
Csernát a Dunába lecsapolják. 

Az Ausztriára és Magyarországra szerencsétlen bel- 
grádi béke létrejött 1739. szept. 18-án és 23 czikkelyböl áll. 
Az új határok megállapítására a Duna, Orsova és Oláhország 
felé török részről a mewkufardsi Mohammed Efendi, Ausztria 
részéről Quadagni altábornagy küldetett ki. 

E békeoklevél 5. czikkelye alapján Ada-Kaleh török 
szigetvár és Erzsébeterőd (mely utóbbi Szerbia által 1868. 
évben leromboltatott) a portához tartozandóknak nyilvánít- 
tattak; az akkoron úgynevezett »temesi bánság« az oláh 
határokig III. Károlynak hagyatott, azon terület kivételével, 
mely Adah-Kaleh ellenében van, és egyrészről a Bachmapa- 
tak, mely most Magyarországot Oláhországtól elválasztja és 
a bánsági hegyek, másrészről a Cserua balpartja és a Duna 
között fekszik. E terület az orsovai erősséggel a zultán birto- 
kában maradt, azon föltétel alatt, ha a törökök a Csernát 
rendes medréből oly formán kivezetni képesek, hogy azt Orsova 
háta mögött, azaz nyugoti oldala és a hegyek között a Jesel- 
nicza felé vezető országúton keresztül a Dunába terelik. A 
portának egy évi határidő engedtetik a Cserna lecsapolására. 
Ha pedig a munkát egy év alatt be nem végzi, akkor igényeit 
az orsovai várra s az említett területre elveszti. 

E békekötés alapján a mehádiai erőd is 1740. évben 
egy török hadosztály felhasználásával leromboltatott. 

A békeokirat kicserélése alkalmával új nehézségek me- 
rültek fel, a mennyiben a 3-ik czikkely a török és latin szö- 
vegben egymástól eltérő értelemben volt szerkesztve. E miatt 
a felek közt egy négy czikkelyböl álló pótegyezmény fogadta- 
tott el, és Íratott alá. 

A pótegyezmény 3. pontja azt tartalmazza, hogy kétség 
támadván a belgrádi békekötés 5. czikkelye gyakorlati kivite- 
lében, a nehézségek együtt oldassanak meg, melynek foly- 
tán közös megegyezéssel egy térképet készítettek, és ebben 
az ország határai az új -orsovai szigetvár ellenében is kije- 
löltettek. 

Az a gondolat, hogy a Cserna lecsapoltassék, Elhads 
Mohammed nagyvezírtől származott, ki attól elválni egyálta- 



414 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Ián vonakodott. (L. Mehádia.) De noha e lecsapolásiterv, mint 
fontos esemény volt közölve Sztambulban a portánál, az új 
nagyvezir Nisandsi Achmet pasa mégis annak baszontalansá- 
gáról volt meggyőződve. Maguk a török mérnökök, kik több- 
nyire francziák voltak, bevallották, bogy a Csernát nem vol- 
nának képesek lecsapolni, s a közel fekvő falvaknak a csator- 
názás által okozbató károkért jót nem állbatnának. 

A törökök a béke e művének befejezése előtt Belgrád, 
ürsova és Mebádia vidékein több rendbeli kibágásokat kö- 
vettek el, és ezért viszont a belgrádi erődítmények lerombo- 
lása is félbenszakittatott. 

Scbmettau Samu táborszernagy és belgrádi várparancs- 
nok Villeneuve franczia nagykövethez irt s előterjeszté azon 
panaszát is, bogy a törökök a Csernaúj medrét a Bela-E.eka 
torkolatánál és az Orsova báta mögötti begymagaslatokat 
elfoglalva tartják, noha szerződés szerint n. határok a hegy 
tövének mentében vannak kijelölve. A nagyvezir Villeneuve 
közbenjárására az elégtételt megadta, a mennyiben a kihágó- 
kat megbüntettetni és az orsovai pasát letétetni parancsolta, 
és azonkívül a widdini helytartót Orsovára küldé, hogy fel- 
ügyelete alatt a szerződésszerű határkijelölésnek és a Cserna 
lecsapolásának műve befejeztessék. ^) 

Gróf Ullefeld 1740. évi július havában Ausztria részé- 
ről konstantinápolyi nagykövetté kineveztetvén, ^) a határsza- 
bályozás művének befejeztetését szorgalmazva, oda nyilatko- 
zott, hogy a törökök kihágásaiért követelt kárpótlástól kész 
elállani, ha a porta a Hercules fürdőhely és Orsova között 
fekvő területet a Cserna balpartján fekvő helységekkel együtt 
átengedné. Ez előterjesztésekre a franczia nagykövet közben- 
járására a nagyvezirnek utolsó szava az volt, hogy Bosznia és 
Widdin helytartói, mint határszabályozó biztosok, utasíttatni 
fognak, miszerint működésüket a Száva és Duna partján mi- 
nél gyorsabban befejezzék, s ha Orsováig érkezendnek, és a 



1) Hammer IV. küt. 375. és 379. lap. 

=) Laugier szerint a kinevezés már márcziusbau töitéut. A tárgya- 
lások ezért a Siuzeudorf által márczius 25-én és 29-éu tett javaslatokra 
felfüggesztettek Uhlfeld megérkezéséig. I. köt. 108. és 112. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 415 

Cserna lecsapolásáuak müve szeptember havában szerződés- 
szerííleg nem volna befejezhető, akkor a kérdéses terület a rajta 
fekvő helységekkel együtt ismét III. Károly királynak fog át- 
engedtetni. A kiküldött határszabályozó biztosok okt. elején 
Orsovára érkeztek s azt találták, hogy a Cserna megkisérlett 
lecsapolása oly új meder által, mely magasabb vizállásnál a 
viznek tizenötöd részét is alig képes magába foglalni, czél- 
tévesztett munka volt, kik erről, mint szemtanuk meggyőződve, 
a kimesgyézést nem sikerültnek tekintették. 

A Bela-Reka pataknak a Csernával való egyesülése 
pontjától kezdve, egy negyedórányira alább a Borza hegység 
előtti utőr háznál, és a mellette levő kőhidnál, 6 — 8 lábnyi 
széles, és 4 - 6 lábnyi mély árkot lehet látni, mely a dús lom- 
bozatú fákkal beárnyékolt szép országutat keresztül szeli. E 
csatornát könnyen egész Orsováig lehet szemmel kisérni, a hol 
a Mosna nevű völgyben. Jeselnicza közelében megszűnik. A 
topleczi főhidnál, mely a Sakraticza vagy Szakarszticza nevű 
vadpatakon átvezet, az országúttól jobbra a hegyek orma alatt 
nagyszerű falazott boltivek léteznek. Ezek közül tizenegy ív 
meglehetős jó karban van még, magasságuk 5 — 6 Öl. Építke- 
zési modoruk sajátságos, minthogy az ívek oszlopai egy ölnyi 
magasságban ismét ívboltozatosan vannak áttörve. Nem távol 
innét alább, hol az országút a jobbra eső hegysorok és egy 
lezuhant, balra fekvő szikla közt, mintegy kapun át tovább 
húzódik, ismét néhány ivezetes maradványok mutatkoznak 
20 — 24 ölnyi hosszaságban. 

Ez építési maradványok fölött egy, részint a termé- 
szet, részint emberi kéz által meredekre szelt gúlaalaku szik- 
laóriás emelkedik. Az országút itt szorosan a Cserna jobb 
partja mellett húzódik el, miért is a patakviz rongálásai ellen 
3 — 4 láb vastagságú fallal védetik. 

Negyedórányira a már kitáguló völgyben előhaladván, 
150 lépésnyire jobbra az országúttól, egy magaslaton ismét 
a vízvezeték négy ivének maradványa található. 

Mindezek a Cserna lecsapolásának, és új medrének nyo- 
mai, most is és még sokára hirdetvén ez esztelen vállalat meg- 
hiúsulását. 

A sajátságos mű mérnöki tanácsadója valami muderisz 



416 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

volt, ki azelőtt Kaffában, Krimeábau, miut tábori biró szol- 
gált, és a török határszabályozó biztos, Mewkufadsi oldala 
mellé adatott. Ez a mérüök kisszerű részletességgel leirta az 
egész határszabályzat történetét. 

Dorner, ^) ki a Cserna lecsapolásának történetét csak 
Griseliniböl ismeri, arról vádolja őt, hogy az egész közlemény 
adomaszerü, és hogy Griselini semmivel sem igazolta elbe- 
szélését. Dorner e nyilatkozata meglepő, mert akkor már 
Hammer Józsefnek az ozmán birodalom történetéről szóló 
nagy munkája megjelent, és abban teljes hitelű diplomatikai 
forrásokra való hivatkozásokat talált volna. -) 

Más kérdés azonban az, vájjon a Topletz közelében ta- 
lálható ívezetes falak a Cserna lecsapolási műhöz tartoztak-e. 
És itt Dornernek kétségei, melyek benne azért támadnak, mert 
— mint némi gúnynyal mondja — nem hiszi, hogy a Cserna 
a hegyeken át vette volna folyását, nem alapnélküliek. A viz- 
vezetékuek már építési modora sokkal régibb korra mutat, és 
oz olyan, a milyent csak a rómaiaknál találunk. Dorner ennél- 
fogva hiszi, hogy e romok római műnek maradványai. Való- 
szinűleg a mehádiai melegforrásokat akarták a rómaiak e 
vízvezetékkel Orsovára lehozni, hol, mint a római hadseregek 
átkelési helyén a Dunán át, régenten jelentékeny gyarmat lé- 
tezhetett. Dr. Martini állítása szerint az e falromokbau lévő 
vakolat teljesen hasonló ahhoz, mely a mehádiai fürdők 
római építményeiben található. 

Ezzel azonban a kérdést nem tarthatjuk eldöntöttnek, 
mert habár igaz, hogy a rómaiak sok költséget fordítottak 
fürdőikre és mindenkép igyekeztek azok birtokát maguknak 
biztosítani, hanem az még sem hihető, hogy midőn a fürdőket 
oly közel használhatták Mehádiáu, szükségét érezték volna 
annak, hogy a meleg forrásokat Orsovára levezessék. Római 
építési maradványok ha sonlíthatlanul nagyobb számmal talál- 
tattak Mehádián, mint Orsován, fürdőhelyiséget az utóbbi 
helyen meg épen senki sem fedezett fel. E szerint nincs 



1) Das Bauat 201 —202. 1. 

=) Tárgj-alja ujabb idöbeu e békekötést Wauicek is : Specialgescli. 
der Militaergvenze I. 473—475. lap. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 417 

kétség, hogy a rómaiak, kik Dalmatiából jöttek a fürdők 
használata végett Mehádiára, nem sajnálták fáradságukat, hogy 
Orsováról is megtegyék az utat Mehádiára. 

Ha pedig a vízvezetéki ívek magasan feküdtek Dorner- 
nek, hogy azokon át a Cserna hideg vizének Orsovára való 
vezetését elhihesse, bizony e magasság a meleg források leve- 
zetésének sem válhatott előnyére. 

A vasúti munkálatok alkalmával az Orsova felé irány- 
zandó vonal szükségessé tette volna e romok lebontását. Azon- 
ban kimélni akarván ez emléket, oly intézkedés történt 1877. 
évben, hogy csak egyik kis része fog elhordatni, a nagyobbik 
pedig nemcsak fentartatni, hanem felirásos kőtáblával is fog 
elláttatni, mely ez építmény eredetét ismertesse. 

A belgrádi békekötésben megállapított határok Ausztria 
és Törökország közt mai napig ugyanazok, egy jelentéktelen 
módosítás kivételével, mely a sistovi békekötés folytán a 
Cserna és Unna partján fogíj.natba vétetett. 

A III. Károly halála után trónra jutott Mária Terézia 
számos ellenséggel állván szemben, a porta irányában enge- 
dékenységre volt kényszerítve és Uhlfeld gróf, midőn igazoló 
irományait, mint nagykövet benyújtotta, nem egyhamar ismer- 
tetett el, mint a királyné nagykövete. Kedvében akart járni 
a törököknek és 1741. január közepén 80 — 90 ölnyi széles 
területet ajánlott fel az Orsova átellenében lévő földnyelv ré- 
szére. Az alkudozások soká húzódtak, és maga az új Reis Ef- 
fendi a királynő zavarát arra kívánta felhasználni, hogy 
0-Orsovának terület nélküli átengedéseért erőszakolta. A ha- 
tárigazítási egyezség végre 1741. márczius 2-án létrejött. ^) 

Az ó-orsovai várat még Mercy nagyobbította és erőssé- 
gét kijavította. 

Temesvárról 1747. évi október havában báró Engels- 
hofen tábornok egy bizottsággal kiindult, a déli határoknak 
katonai szempontból való megtekintésére. A tábornok október 
10-én Orsovára érkezett, előbb az ottani pasától engedelmet 
nyervén, hogy a török területen átvonulhasson. Midőn a »vár 
szigetéhez* ért, a tábornokra már egy török aga négy jancsár- 



Hammer IV. köt. 380. 381. lap. 

A S7,Í)UÍ;NYI bánság és SZÍÍRÉNY vaum. lÖRTÉNKTE. 27 



418 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

ral várakozott, hogy kíséretét képezzék. Or.sova közelében Eu- 
gelshofen az országunk és Oláhország közt fekvő határra ért, 
hol négy vasvértes lovas őrködött, kik Mehadiáról oda szok- 
tak rendeltetni. Magába Oláhországba is annyira behatolt a 
tábornok, hogy a Dunát és a Vaskaput láthatta. Visszafor- 
dulván a császári területre, a többi biztosokkal együtt Alsó- 
Lupavicza katonai faluban megszállt, a hol, inig tartózkodott, 
az orsovai pasának egy tisztjét fogadta, ki a pasa mentségét 
adta elő, hogy a sebesen Orsova mellett átutazó tábornok tisz- 
teletére nem siethetett. ^) 

E,eánk nézve ebből érdekes tudni azt, hogy még 1747. 
évben az ó-orsovai vár szigeten állt, és a törökök birtokában 
volt. Mehádiát pedig a császáriak tartották megszállva. Luj)a- 
vicza ma nem létezik. 

Temesvár visszafoglalása után az egész tartomány né- 
met polgári kormányzatot nyervén, Orsova környéke külön 
kerület lett, mely a temesvári kincstári igazgatóságtól függött. 
Orsova maga azonban még török birtok lévén, nem tartozott 
a kerülethez. Az orsovai kerület hadi adója 1757. évben volt 
15,661 frt 14 kr., kincstári adója pedig 5141 frt 35^/^ kr. 

Midőn II. József császár parancsára báró Papilla alez- 
redes a zsupaneki oláh zászlóaljt kezdte szervezni, és az arra 
kijelölt tartományt katonai lábra állítani, 1768. évben a köz- 
ségek egy részét Karáusebesre, a másik részt, úgymint »az 
orsovai kerület « községeit Mehádiára hívta meg tanácskoz- 
mányra. Az utóbbi kerület falvaiként neveztetnek Korniareva, 
Bogoltin, Globureu, Plugova, Bolvasnicza, Mehádia, Pecse- 
neszka, Borza, Topletz, Koramnik, Tuffier, O- és Űj-Zsupa- 
nek. Orsova nincs köztük, noha a kerület attól vette nevét. 
(L. Zsupanek.) 

Évtizedeken át békesség uralkodott e tartományon, mely 
ez időben anyagilag szépen kezdett fejlődni. Azonban 1788. 
év febr. 9-én 11, József császár hadat izent a portának. A 
királyi hadsereg már 5462 embert vesztett, mielőtt a törökök 
még a hazai határon átcsaptak volna. Az ellenség különben 



>) Ezen Rzemleiitvól szóló és Temesvávvól keltezett jelentés meg- 
van a gi-óf Károlyi család levéltárában. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 419 

augusztus 7-én 0-Orsovánál feles erővel betört, és a határ őr- 
zésére odaállított Papilla tábornokot könnyű szerrel szétrob- 
bantotta, megfutamította és tőle 13 ágyút elvett. Noba War- 
tenslében tá])ornagy és Stein főbelytartó az ellenség minden 
lépésnyi benyomulása ellen vitézül harczoltak, a seraskier 
Bertalan napja után mégis 60.000 emberrel a »Bánság« kö- 
zepében állt, nem távol tőle a nagyvezir 70,000 emberrel. Az 
utóbbi szeptember második felében Karánsebest dúlta fel. 

Alig hogy Papilla vezérőrnagy 1788. évben a widdini 
seraskiert a háború kitöréséről értesítette, és az új-orsovai 
pasa is egy császári főtiszt által tudomást vett, egy császári 
csapat 0-Orsovát megrohanta és azt 400 emberrel megszállta. 
Az ellenséges őrség csak 80 emberből állt, kik azonnal fegy- 
vereiket lerakták és a császári hatóságok védelme alá adták 
magukat, miért is megengedtetett nekik, hogy házaikban 
megmaradván, gazdaságuk után járjanak, szabad vallásgya- 
korlat is biztosíttatván nekik. ^) 

A következő (1789.) évben gr. Haddik vette át a főve- 
zérletet, kinek sikerült aiig. 5-én a törököket megverni és az 
egész Bánságból kiűzni. Az elvénűlt hős azonban Fehértem- 
plomban aug, 11. a fővezérletet Laudonnak adta át. 

Még e hónapban és pedig aug. 28-án Clerfait tábornok 
0-Orsova közelében a Kraku Omir nevű állásban Jussuf se- 
raskiert határozottan megverte és a törököket a »Bánság« 
elhagyására kényszerítette. (L. Mehádia.) így lett lehetővé 
Belgrádnak Laudon általi ostroma és annak bevétele október 
hó 8-ikán. 

Csakhamar az osztrákoknak Belgrád előtti megjelenése 
után, a Duna mellett két ütközet folyt, melynek másodika a 
Dunát Orsovától Belgrádig az ellenségtől megtisztítá. 

Uj-Orsova és Porecs sziget közt török sajkák által nyil- 
vános közlekedés tartatott fenn ; ezek közül 16 sajka Uj-Orso- 
váuál, 24 a szigetnél foglalt állomást. Mindegyik legalább két, 
némelyik liárom-négy ágyúval volt ellátva. 

Gróf Wartenslebeu altábornagy meghagyta Lilién őr- 



") Bescliveibimg und Schicksale von Bender, Bukarest und Orsova 
248. lap. 

27* 



420 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

nagytábornoknak, hogy e sajkákat elűzze és a Dunát az ellen- 
ségtől megtisztítsa, nehogy Belgrád ostromlói zavartassanak. 

Zsupanek és Orsova mellett négy század lovasság és az 
oláh-illir határezrednek két százada összpontosíttatott, hogy 
a figyelem ezen erődre vonattassék, és hogy az Uj-Orsova 
melletti sajkák egyesülése a Porecs sziget mellettiekkel aka- 
dályoztassék. 

A németbánsági ezred három százada és a Branovacski- 
féle szabadcsapat egy százada állást foglalt a kazáni Duna- 
szorosnál. 

Nauendorf ezredes egy csapattal és hét ágyúval a Duna 
balpartjához, az izlási örvény közelébe rendeltetett ki. 

A németbánságiak négy százada Trzics alezredes alatt, 
az oláh-illir határezred két százada Mahavacz őrnagy alatt, 
és a Branovacski-féle szabadcsapat négy százada a támadó 
hadoszlopot képezték. 

Ez osztály szeptember 14-én a Duna átszállására kisze- 
melt ponton gyülekezett, és éjjel 15-ről 16-ára a folyamot 
csakugyan átszállta. Az ellenséges sajkák erre Porecs szige- 
ten felül élénken tüzeltek az osztrák hadoszlopra, és a Duna 
balpartjának legközelebbi magaslatán csapatokat szállítottak 
ki. Ezek azonban hevesen megtámadtattak és a szigetre szo- 
ríttattak vissza, — egy török sajka szétzúzatott. 

Most Nauendorf ezredes a maga hét ágyúját az elha- 
gyott magaslatokra vonatta, a szigetet és sajkákat élénken 
lődöztette, és ily módon az ellenséget kényszeríté, hogy Eib- 
nicza mellett a Duna jobb partjára menekedjék. Itt azonban 
a Dunán átkelt határörökre és Branovacski szabadcsapatára 
bukkant. Ezek által a törökök megtámadtatván, visszavonu- 
lásra kényszeríttettek. Csak a sajkák ellentállása tartott még. 
Midőn azonban azok egyike szétlövetett, a többiek ijedelmes 
futásnak eredtek Uj-Orsova felé. De még érzékeny A-eszteséget 
szenvedtek Kazán közelében az ott felállított németbánságiak 
és Branovacski szabadcsapatai által. A sajkákat a Duna jobb 
partján fedezetül kisérő törökök elszéledtek, i) 



') Wauicsek : Specialgescliiclite dev Militiirgreuze, 111. kűi. 44; 
449. lap. 



És SZ()RÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 421 

A szept. 16. foljt hadimüvelet nevezetes zsákmányt is 
hozott a támadóknak. 

■Belgrád elfoglalása után Landon tábornagy Uj-Orsova 
ostromát tervezte ; azonban a hajózásDak biztossági hiánya, 
az út fáradalmai, az élelmi szerek szűke, mely különösen az 
elpusztult vidéken Lúgos és Zsupanek közt érezhető volt, 
végre a télnek közelsége, csak ostromzárt engedtek meg. 

Csak nagyon későn, és pedig 1790. évi ápril 16-án fog- 
lalta el gróf Wartensleben Uj-Orsovát, miután azt egész télen 
át ostromzár alatt tartotta. ^) 

A birtoklásnak azonban nem sokáig örültek a császáriak, 
mert midőn ugyanez év auguszt 4-én a sistovi béke megkötte- 
tett, az annyi vérrel szerzett Belgrád, Orsova, Gradiska, Du- 
bicza és Szabács a törököknek visszaadatott. Az utolsó had- 
járat egész nyeresége 11^12 négyszög mértföldnyi terület volt, 
mely a nagy áldozatokkal semmi arányban nem állt. 

Az 1791 évi hadjárat különben is e vidékre végzettel- 
jes volt, mert a törökök Lúgosig nyomultak elő, tüzzel-vassal 
pusztitottak és sok lakost rabigába hurczoltak. Kivált az egy- 
házak feldulása volt napirenden és az egész vidéken 1791. 
évnél régibb anyakönyveket nem lehet találni a görög-keleti 
egyházakban. 

Lajos József főherczeg, és az ő kiséretében gróf Saint 
Julién altá])ornagy és Eeischach ezredes 1808. június 24-éu 
Fehértemplomból elindult és szemleutat tett a Dunán 0-Or- 
sovára. 

Orsova nevezetes lendületet csak 1809. évben nyert, a 
Napóleon által akkor kereszttilvitt continentalis elzárás kö- 
vetkeztében, mely 1813. évig tartott, és az egész levantei ke- 
reskedést itt átvezeté. E rendszer megszűnése után a kereske- 
dés megint hanyatlott egész 1829. évig, a midőn a dunagőz- 
bajüzási társulat itt telepet állítván, a Kereskedésnek új for- 
rásokat nyitott. A krimi háború is 1853 — 56. közt föleleveníté 
itt a közforgalmat, és az egész alsó Dunán, de azóta a közjó- 
lét folytonosan hanyatlik. 



Engel : Geschichte der Wnlacliei 11. köt. 61. lap. 



422 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A magyar forradalom idején, a császári hadsereg Pu- 
cher tábornagy alatt 1849. év ápril havában itt vonult keresz- 
tül Oláhországba. A sereg vezérletében Puchert Malkovszky 
tábornok váltotta fel, ki azonban megveretvén (1. Mehadia) 
Bem 0-Orsovát 1849. május 16-án d. e. 10 órakor megszállja.^) 
Még ugyanaz nap Bem követeit átküldte az űj-orsovai várpa- 
rancsnokhoz, Ozmán beyhez, azon, Omer pasához intézendő 
felszólítással, hogy a török földre menekült osztrákokat fegy- 
vereztesse le, és fegyvereiket és az általok elrabolt két gőzöst 
és három vontató hajót küldje át neki. Ozmán kitűnő szíves- 
séggel fogadta a magyar követeket és minden kívánságuk telje- 
sítését Ígérte, az átnyújtott függetlenségi nyilatkozatot is szí- 
vesen fogadta. Harmadnapra Bem személyesen ment át a 
basához, ki őt nagy tisztességgel fogadta. 

A hadiszerencse utóbb a magyarok ellen fordulván, Or- 
sóvá a szabadság harczosai számára a menekvés főkapuja 
volt. Augusztus végnapjaiban egy délczeg katona, Kabos hon- 
védőrnagy képviselte itt a katonai hatóságot ; hadőrsége itt 
még két székely zászlóaljból és 14 ágyúból állt ; augusztus 
20-án Yysoczki tábornok, a lengyel legio főparancsnoka, inté- 
zett itt búcsúszót a magyar nemzethez, 24-én pedig, a mehá- 
diai ütközet után a magyar hadsereg maradványa, sok politi- 
kai szereplőkkel elhagyja a hazai földet, és török földre lép, 
hol a menekvők lefegyvereztetnek. Augusztus 25-éu Wallmo- 
den osztrák altábornagy megszállotta 0-Orsovát. 

A katonai határőrvidéki szervezet ideje alatt Orsova az 
oláhbánsági határőrezredhez tartozott, és egy külön század 
székhelye volt. A század területéhez tartoztak : Toplecz. Ko- 
ramnik, Tuffier, O- és Uj-Zsupauek, 0-Orsova, Jeselnicza, O 
és Új-Ogradena, Dubova, Plavisevicza, Tissovicza és Eiben- 
thal községek, melyeknek összes lakossága 1858. évben 5237 
lélekre ment. 

Uj viszonyokat jelzett már 1867. évben az a körülmény, 



1) Egy a freidorfi táborból május 8-áu kelt rendeletében irja Bem, 
hogy Oi-sova előtt elegendő hadereje vau, mely az ellenséget Oláliországba 
kergesse. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETI^. 423 

hogy »Orsova és a Bánság « számára Murád Efendi török 
konzullá kineveztetett. ^) 

Magyarország visszanyervén önrendelkezési jogát, 1872. 
november 1-én az egész magyar katonai határőrvidék Ma- 
gyarországhoz visszacsatoltatott, és alkotmányos polgári kor- 
mányzást nyert. Ez időben az ó-orsovai szolgabirói kerület 
alakíttatott, melyhez tartozott: 0-0 r s o va (1406. lakossal, 
1858. évben volt 1173 lakos), Eibenthal, Tiszovitza, Plawise- 
witza, Diibova, 0- és Uj-Ogradena, Jeselnicza, 0- és IJj-Zsu- 
panek, Tuffier, Koramnik, Topletz, Jablanicza, Petuik, Glo- 
bureu, Plugova, Yallia Bolvasnicza, Mehádia, Pecseneska, 
Borza, Weizenried, Sikevicza, Górnia Liupkova, Dolnia Liup- 
kova, Berzaska, Svinicza, és Schnellersruhe községek, összesen 
20,602 lélekkel. Egyúttal Orsova az újraalakított Szörény 
vármegye része lett. 

A magyar kormány 1874. év elején engedélyt adott, 
hogy Orsován hétfőn és csütörtökön hetivásárok tartassanak. 
Hasonlókép 1877. év elején országos vásárok számára is adott 
engedélyt, melyek évenkint május 1-én és szeptember hó 17-én 
lesznek tartandók. 

A kis város mindenkori jelentőségéről tanúságot tesz az 
itt állomásozó hatóságok száma. Már 1769. évben székelt itt 
az aldunai határzár parancsnoksága: k. k. uutere Donau Cor- 
dons Commaudo. Ide helyeztetett 1828. évben a század cs. k. 
parancsnoksága; 1818. évtől 1850. évig létezett itt a kir. har- 
minczad hivatala, mely ezután második rangú cs. k. fővámhi- 
vatallá változtatott át (mit dem Rastellamte = Szkella). Egy 
hajózási hivatal már 1737. év előtt fennállt, ugy, mint TJjpa- 
lánkán, Pancsován és Temesváron. 

A római kath. plébánia létesült 1817. évben ; 

a gör. kel. pleb. 1792. évben ; 

a cs. kir. kiváltságos dunagőzhajózási társulat felügye- 
lősége 1844. évben ; 

a cs. k. financzőri biztosság, 1850. évben ; 

a távirdai hivatal 1853. évben. 



I) Pesty Frigyes : A temesi bánság oluevezésénok jogüsulatlau- 
sága. :S6. lap. 



24 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

A határőri katonaság dandárparancsnoksága 1853. évben 
Karánsebesről ide tétetett át, mely alá az oláhbánsági batár- 
örezred, a Herculesfürdö intézete, és a zsupaneki vesztegzári 
intézet rendeltetett. — Itt székelt a zsupaneki vesztegzárin- 
tézet igazgatósága, a f)Ostahivatal és mások, melyeknek ere- 
detét alig lehet kinyomozni.A cs. k. osztr. állami vasut^-ársaság 
1859. évi május óta a gőzhajózási összeköttetés miatt itt ügy- 
nökséget tart. Legnagyobb fontossága lesz azonban Orsová- 
nak, ha az 1876. évi októberben már Karánsebesig megnyi- 
tott temesvári vasútvonal ezen várost is érinteni fogja, és Ma- 
gyarországgal kapcsolatba hozni. A tiszai vaspályatársaság- 
nak 1872. évi ápril l-l-én tartott igazgatósági ülésében a 
temesvár-orsovai vonal részletterveleteinek kidolgozása elha- 
tároztatott, és azok kivitele Nördling főigazgatóra bizatott. 
Az első mozdony Karánsebesről 0-Orsovára megérkezett 
1878. január 12-én a pálva hivatalos megvizsgálása alkalmá- 
val. Az említett pályavonal 1878. évi május 19-én adatott át 
a közforgalomnak. 

Létezik itt továbbá 1790. óta gör. kel. templom oláh 
iskolával ; 

róm. kath. templom 1826. óta, mely 1856. évben meg- 
nagyobbíttatott. A plébánia 1758. óta Zsupaueken létezett, 
és csak 1817. évben helyeztetett át Orsovára; 

kincstári elemi német iskola 1836 óta ; 

német községi leányiskola 1857 óta; 

magánalapítványok által alapított görög iskola 1831. 
év óta. 

A közlekedési eszközök közt említésre méltó a Kai*án- 
sebestől Orsovára vezető országút, melyet 1829. évben a köz- 
ségek építtettek. Eui'ópai hírű azonban az úgynevezett Szé- 
chenyi-út, mely a Duna balpartján 1834. évtől 1816. évig 
épült, és Tiszovicza közelében az orsovai század területére 
jövéu. Tiszovicza. Plavisevicza, 0- és Új-Ogradena, Jeselnitza 
és 0-Űrsova községeken keresztül a neutrális területre egész 
az ország határáig, a vodiczai malomig vezet, hol a Bachma 
patak a határt képezi Oláhország felé. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 425 

Legújabb időben, ugymiut 1877. év elején, Orsováu moz- 
galom vette kezdetét, melynek czélja odahatui, hogy Szörény 
vármegyének székhelye Karánsebesről Orsovára tétessék át. 

Ez év márcziiis havában itt első osztályú vesztegintézet 
rendszeresittetett. 

0-Orsova uyugotra fekszik, azon ponton, hol a Cserna 
a Dunába szakad. Mégis Gregoriaucz Pál azt irja, hogy a 
trajáni hid alatt fekszik, a mi csak abból magyarázható, 
hogy Gregoriaucz ^) a Traján hidat nem a duuai vizzuhatagok 
— az úgynevezett Vaskapu alatt kereste, hanem ugy, miként 
ujabb időben Büdinger, ^) 0-Orsova fölött, az Ogradenával 
átellenben, a szerb partokon olvasható és sziklába vésett ró- 
mai felírást hibásan a trajáni hidra vonatkoztatva. 

Orsován keresztül fut a Gratzka patak, területén még 
azon kivűl foly a Mosna és Dalboka patak. 

Meg kell itt említeni még az A 1 1 i o n hegyet, mely 
noha már nem Orsova határában, hanem a neutrális földön 
áll, mégis az ujabb időben Orsova történetével szorosabb ösz- 
szefüggésbe jött. Orsova felől az Allionra menni akarván, a 
Cserna hidján át a neutrális tért érjük. A nagy országút bal- 
ján maradnak Tuííier község legelői és kaszálói, a hegy pedig 
könnyen megmászható, honnan gyönyörű kilátás nyilik Uj- 
Orsovára, és a Dunamenti vidékre délfelé. E hegyre húzták 
az osztrákok az ágyukat az utolsó (1789.) török háború alatt, 
és lődözték Uj-Orsovát. Egy erdei tisztáson ugyanitt ebédeltek 
II. József császár és Ferencz főherczeg, ki utóbb osztrák csá- 
szár lett. 

Az Aliion hegy tövében. Uj-Ojsova irányában ásták cl 
a Törökországba menekvő magyarok a magyar szent koronát 
és a koronázási jelvényeket 1849. augusztus havában. Mind e 
nemzeti kincsek feltaláltattak 1853. év szeptember 8-án, a 
mely esemény emlékére Ferencz József császár és király ká- 
polnát építtetett, melynek költségét (8528 frt 23 krt) sajátjá- 



') lufra poutem Trajaui Orsua. — Breviárium rerum Huugari- 
caruia. 

2) Östen'eichisclie Gescliichte I. köt. 21. lap. 



426 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

ból fedezte. Az építés 1856. évben kezdődött, és lb57. évben 
fejeztetett be, A munkálioz csak katonai iparosok vétettek 
igénybe. 

Az ájtatossági czélokra be nem szentelt kápolna nyolcz- 
szöget képez, átmérője 21' 6", magassága az egyenlítőig 12' 
5", galvanizált vas pléhvel van betetőzve és czinköntvények- 
kel díszítve. Egyszárnyú ajtaja ^9 láb magas, melyhez kettős 
márványlépcsők vezetnek fel. A padozat keblheimi kövekből 
áll, a falak festvék, a hat ablak színes üvegtáblákkal mérsék- 
lik a világosságot. 

A kápolna belsejének hátterében, kék fülkében, a ma- 
donna életnagyságú szobra áll, melyet Meixner János bécsi 
szobrász finom fehér breitenbrunni homokkőből készített. 

A kápolna közepét fehér homokkőből csinosan faragott 
nyolczszögű ballustrade képezi egy 2' 6" mélyedés körül, 
melynek átmérője 12 láb. Fenekén finom csiszolatu gránit 
kőlap létezik, rajta bronz domborműben a korona és koroná- 
zási jelvények alkalmazva. 

A gránit kőlap tökéletesen olyan nagyságú, mint az a 
láda, melyben a koronázási jelvények elásattak, és ugyanazon 
mélységben és helyen fekszik, mint a láda, mely a jelvényeket 
négy évig magában rejté. A dombormű alján öt sorban kö- 
vetkező emlékszavak állanak aranyozott betűkkel : 

»Franciscus Josephus I. Austriae Imperátor, lo- 
cum in quo corona cum caeteris insignibus Sancti 
Stephani, intra seditionis turbas rapta per IV. 
anuos abscoudita et die natali Sanctae Mariae 
patronae Hungáriáé MDCCCLIII. detecta fuerat, 
sacrum esse volens, sacellum hoc extruxit et Sactae 
Mariae dedicavitMDCCCLVI.« 

Kiegészíti a berendezést a kupola közepéből függő gót 
stilü bronzlámpa. 

A kápolna az országút melletti határőrállomás felügye- 
lete alatt áll. Naponta nyitva áll, és a bejárás szabad min- 
denki számára. Tárva áll a jegyzőkönyv azon tekintélyesebb 
látogatók számára, kik neveiket bejegyezni akarják. 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 427 

Magábíin Orsovában két emlék vau, mely az uralkodók 
itteui tartózkodására vonatkozik. Az egyik szviuiczai már- 
ványból készült 6^/2 láb magas sima kereszt, mely 5 láb ma- 
gas talapzatra van téve. A századparancsnokság épülete előtt 
12 lábnyi magas oszlopokkal határolt fülkében látható és azt 
a helyet jelöli, hol I. Fereucz király 1817. év september ha- 
vában a szentséget hordozó pap előtt letérdepelt. Társaságá- 
ban volt a felséges királyné is, Carolina Augusta. 

A dunagözhajózási ügynökség épületének déli sarok- 
szobájában, az első emeleten, öt lábnyi magasságban be van 
falazva egy 18" hosszú és 12"^ magas fehér márványtábla, 
emlékezetül, hogy I. Ferencz József 1852. július 18-án e he- 
lyen tartotta éjjeli szállását. 
Az emlékkő felírása ez : 

Franciscus Josephus I. 
Imperátor Austriae 
Itinere suo perlustrando regna 
Huuc termiualem locum 
Sua praesentia glorificavit 
XV. Calend. Augusti 

MDCCCLII. 
Et tunc has aedes inhabitans 
In hoc cubili somnum coepit. 
Az állami távirdának Orsováig használata 1853. évi 
eczember 30-áu a közönség magán ügyeire is átengedtetett. 
Az irodalom érdekeinek, Szörény vármegye mai terüle- 
tén, szolgálnak a karánsebesi és orsovai nyomdák. 

Karánsebesen 1877. év óta politikai lap és pedig hétfőn 
és csütörtökön jelenik meg német nyelven és ívrétben. Czíme : 
»Szörényer Zeitung« ; az első 3 szám azonban »Karansebeser 
Zeitung« nevet viselt. A lap tulajdonosa eleinte Niaraessuy Mi- 
hály, szerkesztője Reiuer Adolf volt, ki utóbb a szerkesztés 
teendőit is átvette. A lap nemzetgazdasági közleményeket is 
hoz és Traunfellner Károlynál nyomattatik Karánsebeseu. 
0-Orsova is bir 1873. év óta saját lappal, t. i. a vasár- 
naponkint kis ívrétben és vegyes tartalommal Hadi József 
ottani nyomdájában megjelenő »Orsovacr Ayochenblatt«-ot, 
ki szintén tulajdonos és szerkesztő egy személyben. 



428 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Hadi József nyomdájában jelent meg 1870. évben Bo- 
leszny Antal orsovai plébánus magyar munkája is : Kézi könyv 
az Al-Dunán utazók számára. 

Boleszuy a Temesvárott székelő délmagyarországi tör- 
ténelmi és régészeti társulat egyik munkásabb tagja és a tár- 
sulat >>Értesítőjé«-ben olykor az ö történeti közleményeivel 
találkozunk. 

Országh. Csak valószínűséggel lehet állítani, hogy ilyne- 
vü falu egykor a karánsebesi kerületben létezett. Midőn Kinisy 
Pál. 1485. évben a Szörényi al-bánokkal törvényszéket tartván, 
Rakoviczay Lászlónak több jószágát oda itéli, a vizsgálatban 
részt vesz Nicolaus de Arzagh, mint királyi ember. Bizo- 
nyosabb, hogy Temes vármegyében Országfalva nevű hely- 
ség létezett a XV. században. 1501. évben Fiáth László gyer- 
mekei Örményes stb. helységek felének birtokába levén igta- 
tandók, II. Ulászló király többi közt Mcolaum Fenes de 
Felső-Fenes és Nicolaum Orszagh de e a d e m, kir. embere- 
kül kijelöli. (1. Örményes.) Tehát kellett Ország nevű helység- 
nek is létezni és a Nagy Iván által felsorolt Országh nevű 
családokon kivül, egy más ilynevü nemes család is létezett a 
Szörényi bánságban. A karánsebesi kerület 1603. évi összeirásá- 
bau O r z a g h falu Mehedika és Verendin falu közt van feltün- 
tetve és így azok közelében kellett léteznie ; de kicsiny lehetett 
mert az oda való nemesek csak egy portával vannak megróva. 

Osztrov^ hajdan Alsó- és Felső-Osztrov létezett Szö- 
rény megyében. Fekvését ma bajosan jelölhetnők ki. Báthory 
Kristóf fejedelem 1580. évben Osztrovy János és Gáspárnak 
de A 1 s z t h r V és más nemeseknek meghagyja, hogy 
Gámán Györgyöt, Ferenczet és Miklóst Kalova és más hely- 
ségek birtokába igtassa A beigtatásban részt vett Osztrovy 
Gáspár néhány jobbágya, valamint Osztrovi János és László 
de alsó o z t r o w. Osztrovy Gáspár Margában is volt bir- 
tokos, és 1564. évben vállalkozott, hogy Sebessy Mihály idegen 
kézre került jószágait visszaszerzi. (1. Jablanicza.) Említtetik 
1593. évben a Nagy Osztrón lakozó Osztrovy György 
és Osztrovy Borbála, Fiáth Jakab felesége. Azóta a Fiáthok 
Osztrovban tért foglaltak és 1629. évben Fiáth Zsigmond oda 
nyilatkozik, hogy ő a Fiáth-f éle jószágok osztályába csak ugy 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 429 

egyezik bele, ba előbb Fiátb János az osztrovi jószágot fel- 
osztja. (1. Örményes) Rákóczy György fejedelem 1647. évi 
levele szerint Fiátb Jakab bunyadmegyei Nagy Osztró és 
Felsö-Osztró faluban és Obaba, praediumban levő részbirto- 
kait per utján elvesztette. 

Izabella királyné 1547. évben Fiátb Jánosnak, Bakóczy 
Lászlónak, Macskásy Ferencznek és Jánosnak Kalwa, O z- 
tres és Pberdin (Verendin) praediumokat a mibáldi kerület- 
ben adományozza. (1. Kalva.) Ez Oztres aligba más, mint 
Osztrow. 

Örméuyes^ a Tejnes folyó mellett, Karánsebesbez délre. 
A Fiátb család ősi birtoka, melytől előnevét is vette. Mai 
neve Armoeniscb, mely az Örményesnek elferdítése. Törté- 
neti forrásaink a XV. század elején kezdik emlegetni e falut. 
Zsigmond király 1428. évben meghagyja az aradi káptalan- 
nak, bogy a Macskásiakat a sebesi kerületben fekvő Ruzsinócz, 
Leurdis és Toplicza birtokába igtassa, e czélra Jánost, Eör- 
ményesi Bogdán fiát nevezi ki királyi embernek. Ugyan ez a 
király 1430. évben meghagyván a csanádi káptalannak, hogy 
Wolkzau fiát Jánost Bizere, Szavoj, Vaiszlova és Korcsma 
birtokába igtassa, királyi embernek többek közt Örményesi 
Andrást, — Andreám de E r m e n i s kinevezi. Fiátb de E w r- 
menes 1447. évben Hunyadi János által egy Prisztian és 
Besna faluban végzendő statutióra kiküldetik. Itt legelőször 
találkozunk a Fiátb névvel, mely ugy látszik, kezdetben csak 
keresztnév volt, mert más keresztnévvel kapcsolatban még elő 
nem fordult. A család eddig Örményesinek irván magát, 
utóbb a Fiátb nevet vette fel családnévül, miből azt kell kö- 
vetkeztetni, bogy a Fiátb név első hordozója vagy érdemei 
által a közpályán vagy az által kitüut, hogy a család vagyo- 
uosságának alapját vetette meg. E r m e n e s valószinüleg már 
kezdettől fogva a karánsebesi kerülethez tartozott, ez azonban 
1452. évben már határozottan mondatik, a midőn Örményesi 
Fiátb (Fiath de Ermenes) a törvényszék előtt a mellett ta- 
núskodott, hogy Csornai Mihály Dranko várát királyi ado- 
mányból birja. Az aradi káptalan 1467. évben kiváltság alakú 
levéll)on bizonyítja, hogy Örményesi Mihály fia Lado közt egy 
részről és Mutuoki Zayk László, valamint testvérei István 



430 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG 

Szörényi báu és Sandrín közt más részről oly önkénytes egyez- 
kedés jött létre, mely szerint Örményesi Miliály fia Lado az 
ü E r m e n e s, oryuro, Szadova, Mastbakon. Szekás egész és 
Szlatina félbirtokát, Zayk László, István és Sandrin ellenben 
az ő Mutnok, Malomfalu, Osestya, Szederjes, Magura. Radu- 
lencz. Csernota. Almafa falvait olyformán egyesítek, bogy ba 
valamelyik közülök örökös nélkül meghalna, a fölülmaradó 
fél testvéri jognál fogva legyen utódja annak birtokaiban. 
Mind ezen falvak a karánsebesi kerületben feküdtek. Herka 
Péter de E r m e u e s. ki 1468. évben mint kir. ember említte- 
tik, ugy látszik, nem volt a Fiáth családból való ; említtetik 
pedig, midőn az aradi káptalannak meghagyatik, bogy Örmé- 
nyesi Lászlót és Lajost és Macskásy Jakabot Golecz stb. fal- 
vak birtokába igtassa. Az itt említett Örményesi László és 
Lajos 1501. évben Fiáth László és Lajos néven fordulnak elő. 
E két testvér akkor Gerlistyei Jakab és Belay Barnabás 
Szörényi bánok előtt abban egyezett meg, bogy mivel nevezett 
Lajos bizonyos Kain Péter nemes embernek meggyilkolása 
miatt a király kegyelméből kiesett és Szörény vármegyében a 
nagymibáldi és karánsebesi kerületben fekvő jószágait, úgy- 
mint : Bukin, Polyana, Polyanicza, Petrosnicza, Yalisora, 
Golecz, Szlatina, Szárazpatak , Szekás, Valemare, Xyires, 
felső és alsó Ja r menés, Gyuro, felső és alsó Fenes, 
Gliuo. Kriva^ felső és alsó Bolvasnitza, Huzarczky, felső és 
alsó Porecza és Simonovecz fele részét saját élete és feje 
megvédelmezésére, részint a megölt Kain Péter rokonainál, 
részint a királynál kegyelem eszközlés végett fáradozó köz- 
benjáróira tett költségek fejében idegen kezekbe juttatni 
kényteleníttetett, azokat testvére László saját erejéből szerzé 
vissza , ámbár jogosan magának tarthatná , mégis testvére 
iránti szeretetből abban egyeztek meg, bogy ezen fele rész- 
birtokban Lászlónak fia János és leányai Kata. Erzse és 
Anna és ezeknek mindkét ágon álló utódai egyenlően bírja- 
nak és osztozzanak. Az aradi káptalan ugyanez évben királyi 
parancs következtében Fiáth László fiát Jánost és leányait 
Katalint. Erzsébetet és a sánta Annát a fenuevezett helysé- 
gek felének birtokába beigtatja. Örményesi Fiáth László 
(Ladi^laus Fiath de Ermones) 1504. évben arról volt 



És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 431 

vádolva a kir. Ciiriánál, liog}' a kisded Csornai Mihályt apai 
kastélyából Rókáson elrabolta és magánál letartóztatja. Az 
ügy további fejleményéről hallgatnak forrásaink. Fiátb Fe- 
rencz, fiai János és Gáspár nevében is 1531