(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Biodiversity Heritage Library | Children's Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Századok"

Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 




l4 



j 



SZAZADOK.i 

M A ( i Y A H T r» U T lí N U 1, 11 1 T A R S [I ] 
KÖZLÖNYE. 



■ jt«KTiii?iY iiri 



.iKtlIIK KKXTl 



SZILAGYI SÁNDOR, 

TtTIC*R 




1, FŰZET. 



''iírtiif'iH, .... JJ 

^^■Pfcll' < ---tl-'l-J' S,)„.l..rl,a. . 

' i[tvn,r Títígwwiú em\&v»<ilii. Sulamnn í'errvali/i. 
-ii^ui'li ímloUun : lUjiiik jnytHrt/nntit íhis. I\itt/rr ',i, 

WauHiI I>tplnniüriiMÍ vmMkwi Ííim. H^fttr/uiKr />'tíi ... 

Ii: T»rt^nolii>í Ti>nuUl, — M. T. AkaJMitln. — V\óití lilnnUInlc.— 
AnlArtfliMiti Mubilsak /V^fyfAL — A iKlanilitfok flUlitueriUiei. .■<£ A. 
iWAm Urfliiit lurulo. HatoHtiL — Se XVII-ft aWlinin iniii^r lllr- 
IlMifrA. itíiytfií — Vűgyoi MMbah. — TBriAiülmí ltWi)"rt*r. 

\ V. Tan. TUnntikt f. ^vi fflbr. S'iiti TilliwtlinaH.M i 
^J» « fmiik imilkuildA Iili^étien. Utn/nlri/ I úti iM. : : 

Ííhv^ar lőilMi TíjíéI f^vilija» Ijijfí»í, LíIí IdiFiliiiiiiI Wj|):HIi'!l; 
lB76-ÍMvre: Oiúren L«j«>. Dtro{niy<>- — dr. Ve«ii)ti[« ViliMf*. 1'>tiie|| 
Itnltlii^.ír T(l(!:;, IlutUpUL - TflNlk Gólinr. DÍUm- — Kittoew H>L 
r R i-íMi. — Z«Dld(» Ignivf, Vi-»qiri'ni. — Pr. lí*DiiilMtkfl 

ifiikeU tMlvarhiilyt Itfiiivviár. — KiiiMiviri AUiut^og 

— ^... . ..,,. ... ,. ■■'■ 1- "-xí kaili. na|{^ gTinnMiniii. 

\i,Tl-\M étni i-x. 

1B76-Ik évr«. >I < . .-I'«1»ti. — StiMimni Birnlitii. Voi 

-]u-i> IWI*. Wk<<- r.:,i', . t'..i.bi(H»t. — Kupta4} Yikivf, V* 

— íír. Kűliiy fiibtír, l'L'lir''-j'.-:i! Jáni*, KaiA%tii% — UhAírvÍ •I(Íud(| 
I ->(. — Whannpgjpi tUrU lú i*^ L-Krlvt, JtigyVíJMd. — lUr/ntieí^ EiU 

Kib t'AI. fl&ifü'" V.>Di>mik. r, (dn> 

— Ilr, 1)erin(-i'r j. l^.Btnf. I'ile>. - 

■ ;, üyrir. — V4ri — ''-t 

Br. lUilvMaA ; 
'OXID. K>«M. — K" 
< >'lnini úlikrfpJUÜ k«r 
./, llr,t.,lnli, Si!ÍlÍK)i hlviin, .M,W[„ir... t.j.i 

I — Vily WU, i\rai>^<i^Mari^lli. — lil. gr. • 



SZÁZADOK. 

A 

: A (1 Y A R T Ö K T É J( E L M I TÁRSULAT 

Közlönye: 



A vAlabzthány meobIzAsAbOl szerkeszti 
SZILÁGYI SÁNDOR 

TITKÁR. 




í& T &-T^I ^■^FOI-"K".&. i^. 



BUDAPESTEN, 1676. 



c - 



F£B 5 1S64 



\/v 



.J 



, ■ f 



TARTALOM. 



Lap. 

AC8ÁBT lONÁCZ. 

Cu-lyle > A franczia forradalom története « ez. művének ismertetése . 280 
Ameth >Maria Theresia's letzte Begieninii^sjahrec ez. művének ism. . 

BOTKA TIVADAR. 

Családtani bonyodalmak s adalékok I. n. III 112, C39 

Mi van jobban Bakócz vagy Bakács ? 252 

BEÖTHY Z80LT. 

Thorzó nádor, nejéhez intézett leveleinek ismertetése 185 

A2 élaö magyar politicai színmű és kora I. IL 191, 261 

CHERNBL KÁLHÁK. 
Egy áttérés története (1681) 209 

BEÁK FARKA8. 

Hadadi Wesselényi Ferencz gyilkossági vád alatt 97 

▲ floéki merénylet 1610 470 



D. F. 
A Kénon Sándor levéltár 574 

BOBT ANTAL. 
KiTODHtoe közlés küldeményéből 588 

BRAKÜLICB PÁL. 
Konstantin Mihály török krónikája a XY. századból 416 

FRAKNÖI VILMOB. 

UTifxár Oál Kassán, Övárt és Komáromban 22 

Dadik »M&hrens Geschichtec ismertetése 219 

Werbőczy István a mohácsi vész előtt I. n 437, 597 

F. V. 
A kaUndoMk történetéhez 348 



HA&ÍPKL JÓZSEF. 

Vidéki mozí^alom a régészet, és tortéaelem teréa 49 

Lehóczky »Bereg-mes^e leírása <-uak ismertetése 222 

A vidéki rigíségi mázeiiinok 306 

UAT08 GUSZTÁV. 

Balassa Bálint levele Móricz Balázshoz 90 

Mátyás király gyűrű-pecsétje ... 168 

UUNFALVY PÁL. 
Magyarország ethnograpbiai képe a frank-n^et uralkodás korában . 357 

I. A. 

A magyar mű- és történeti emlékek kiállítása 486 

KAPKONRCZAY EDE. 
Bezegb Gábor síriratához 543 

KÁROLYI ÁRPÁD. 

Kendy Ferenczné végrendelete , 747 

A » Székely Ok levéltár* If. köt. ismertetése 852 

K— i — d. 
8^|achovits B. Begestrumának birálatos ismertetése 740 

K. 

Hunfalvy Pál »Magyar Ethnographiájac ismei-tet se 734 

KRl^KO PÁL. 
Egy magyar versecske 1505-bÖl 325 

kubínyi ferencz. 

János király budai országgyűlése 581 

LEHÓCZKY TIVADAR. 
I Adat Zrínyi Ilona és Thököly i Imre házasságához 750 

NAGY ALADÁR. 
A pristaldusok 337 

NAGY IVÁN. 
Egykorú emlékirat Thököly Imréről ,655 

NYÁRÁDVÖLGYL 
Magyar ötvös szerződés a XVII. századból 664 

PAUI.ER GYULA. 

Hajnik Imre Jogtörténetének ismertetése 67 

Thaly K. ^Bercsényi M. Ievelezésé<nek ismertetése 140 

Ipolyi A. »01áh M. levelezéséinek ism 213 

Nisard » Tanulmányai <-nak ism 405 

Monumenta Slavorum Meridionaliom ism 570 

Todd »Angol pari. konnányrendszeré«-nek ism 743 



Lap. 

PERTY FRIGYK8. 

ÖMarténetí szokások 86 

Egj XYl. századi magyar történetirti 92 

T«BÍctek >Hatánridéki iört.« bírálata 296 

iirejek #Oeschiphte der Biilffaren< ismertetése I. II 408, 562 

- ' SALAMON FERENCZ. 

ImAgyar hadi törtóoethez a vezérek korában I— líl. ... 1, 686, 765 
BL Kvmény Zsigmond emlékezete 56 

SÁNDORFI. 
Telekeuy Mibaly ki végeztetésének történetéhez 125 

SZABÓ KÁROLY. 

K^' adat Dózsa György életére 18 

Toldj Fereiicz emlékezete , 178 

SZERÉMI. 

. Tburzó nádor t**metése 425 

SZILÁD Y ÁRON. 
Jeg}'zetek Kriiko P. (325 1.) közleményéhez 326 

SZILÁGYI B.VMDOR. 

ÁJ, erdélyi alkotmány alakulása a separatio kezdetén 36^ 

Sziiretvár 1555 védelmének történetéhez 255 

Soiiematismos hist. Dioec. Neosol. ismertetése 323 

SZ. 8. 

A kalandosok történetéhez , . 87 

•siebenbürgischer Volkskalenderc ismertetése 227 

zs. 

Bhédey Perencz hitlevele 1648.ból 17^-^ 

Beűthy Zsig. prot. egyháztörv. ismertetése 159 

IFJ. SZINNYEI JÓZSEF. 
Amagyartörténetirodalom 1711— 1772 396 

THALLÓCZY LAJOS. 
Helmár Á. »Bonfiniu8 jellemzése* ez. művének bírálata 854 

THALY KÁLMÁN. 

Bttegh Gábor sírirata, 1706 257 

Q. Rákóczi Ferencz önélet rajzának ismertetése 316 

• Koháry István tanulókori leveleiből 384 

VALENTINUS BUJDOSÓ. 

GiLor király ; Zsuzsanna királyné, 1632 169 

IQ lizínQyey József >IrodaImank tort. 1711 — 1772 € bírálata . . . 640 

VÉGHELYI DEZSŐ. 
Á filgóczi levéltár 576 



Á 



2 A MAQTAR HABItORTÉNETHfiZ A VEZÉREK RORÁBaK. 

helyet, rangot és kitüntetést. De nem jutott tér, ido, vagy inkább 
nem akadt ember arra, hogy Leo császár liadi tacticáról írt könyve 
legalább ama nagyon vegyes társaságban új, javított kiadásban je- 
lenhessék meg. Pedig ama könyv alaposabban megfejti a német his- 
tóriának is egy pár száz évét mint magok azon német klastromi kró- 
nikaírók, kiknek egyoldalú és a világi dolgok folyásában több- 
nyire igen vastag tudatlanságot eláruló iratait Pertz »Monumentá-i« 
kegyeletig menő gondossággal új kiadásban k(')zlik. Leo császár 
müvének azon lapja, hol a nemét hadszervezetről szól, nemcsak 
hitelesség, hanem jellemzetesség dolgában fölér több krónikaírő 
egész munkájával. Mily igazat mondLeo császár anémetekröl,bizo- 
nyítják az események s mindaz, a mit erre nézve más eredeti ok- 
mányokból merít hettink.De ezen >igazság« nem hízelegvén a német 
nemzeti hiúságnak, Leo császáriba nézve »silentium« uralkodik. — 
Itt is, mint a német históriai irodalom egész homlokvonalán azt 
tapasztaljuk, hogy szomszédaink tovább mennek a tudomány </er- 
manisálásdban, mintsem egészséges volna a tudományra nézve. 

Mi magyarok jobban megbecsültük Leo császár , sőt fia, 
Konstantin Porphyrogennéta müveit is. — De valjuk be, megle- 
het azért, mert a mit írnak, többnyire igen becsületére válik Ár. 
pád apánknak és az ősi magyarok szervező talentumának. Mert bár 
a múlt században Kollár, s a jelenben Szabó Károly tüzetesebl)en 
ismertették, de tudtommal nem mondta ki senki, a mit ki kell mon 
dani, s szem előtt tartani,hogy az egész magyar történet régi korára 
890-től 1000-ig krónikáink távolról sem oly hitelesek, mint 
Leo és Konstantin Porphyrogemiéta. 

Nemcsak az az előnyük, hogy egykorú dolgokról írnak, mi- 
dőn a magyarokat a vezérek korában ismertetik, hanem ezen görög 
munkákat természetök is minden bármi névvel nevezendő krónikáik 
fí^lébe helyezi. Mondhatni okmány hitelességüek. A görög a kö- 
zépkorl)an, míg Velencze e téren túl nem tett rajta, az egyedüli 
diplomata nép volt, azaz olyan, mely állami létének egyik fő gyö- 
kérszálát a diplomatiában kereste és találta meg. Életérdeke volt 
pontosan ismerni az idegen, legalább vele érintkezésbe jöhető 
nemzeteket. Az objectivitúsnak igen nagy mértéke az, mely Leo 
és Konstantin müveit föltünően'megkttlöubözteti a középkori kró- 
nikáktól, melyek objectivitás hiányában ép anujíra szenvednek? 



SALAHON FERENCZTÖL. 3 

mint a dolgok ismerete hiányában. Ha akartak Tolna, sem birtak 
Tolna igazak lenni ; de általános jellemvonásuk, hogy nem is akar- 
tak mindig és mindenben. Azt a physiologiai lehetetlenséget, hogy 
a magyar vért iszik, még pedig embervért, a Reginó-k szenvedély- 
ből Írták, a bomirt Anonymus butaságból írja utána. Leo csá- 
szárban a szenvedély tendentiáit nem találjuk. Csaknem hallatlan 
kivétel egy középkori íróban. De a népek, emberek ismeretében is 
magasabban áll, mint ama krónikások szoktak, mert müve egészen 
az akkori élet gyakorlati használatára van írva , s nem az egy- 
korúak mulattatására, vagy az utókor tendentiosus félrevezetésére 
mint pL egy Luitprandnak csaknem egykorú följegyzései 

Azért sajnos, hogy a bonni gyűjteményben nem tulajdoní- 
tottak egy criticaibb kiadással oly becset neki, minőt megérde- 
melt. Még mindig az 1745-iki fiorenczi hiányos kiadással kell 
beérnünk. 

Mint saját magam meggyőződtem, a bécsi cs. könyvtár co- 
dexei magok is n3rújtanának nemcsak correctebb variánsokat, egy 
íij kiadásra, hanem a nagyon kuszált Lami-féle kiadásnak jobb 
rendbe hozatalára is. Ezenkívül Münchenben és másutt kétségki- 
Yül találhatók e czélra használandó codexek, melyeket a korábbi 
kiadók nem használtak. Hazánkfiai közül, az Akadémia buzdítá- 
sára és segítségével, egy új kiadás rendezésére .vállalkozó, becses 
munkát végezne nemcsak a magyar, hanem az európai tudomá- 
nyosságra nézve is, mely utóbbi semmi részben nem látszott eddig 
érdeme szerint méltatni ama >Taktika« czímü müveket *) 

A müvek keletkezésének módjára nézve is homályban hagy- 
nak az eddigi vizsgálatok. Ezen lényeges pontra nézve az iro- 
dalmi eritica, s nem közvetlen, egyenes adatok a következő meg- 
jegyzésekre vezettek. 

Lamius ugyanazon 6-dik kötetében Mevrsius müvei kiadásá- 
nak, melyben Leo Taktikája foglaltatik, kiadtaKonstantinPorphy- 



Már mintegy 100 ^vvel ezelőtt Gibbon kifejezte azt az 
óliajtást: Minden >ScTÍptore8 Tactici« jó kiadása jeles tudósokhoz 
méltó munka volna. (III. k. 287. 1. Murray 1869-diki 8 kötetes ki^dá- 
siban.) Gibbon is, mint mindenki, a ki az ismert kiadásokat forgatja, 
fájlalhatja azok hibáit, hiányait, sőt a rendetlenséget, melylyel össze 
Tannak állítva. 

1* 



4 A MAG7AB HADITÖRTÉNKTU£Z A VEZÉREK KORÁBAN. 

rogennéta csáázár Taktikáját is. Utóbbi nincs ugyan czímekkel ellá- 
tott fejezetekre és szakaszokra osztva, mint Leocsászáré,hézagosabb 
is az utóbbinályde lényegében ugyanaz. Constantin átírta atyja, bölcs 
Leo müvét s a saját magáé gyanánt adta kL Leo pedig átirt egy ko- 
rábbi taktikát — és saját bölcsesége gyanánt árűltá, — ezt mu- 
tatja a látszat; ezt látszik hinni a világ. 

A szövegek ezen egyezését Gibbon és azóta mások nézetem sze- 
rint hibásan magyarázták. Egészen tévesztett az ö szempontjuk, mi- 
dőn az írói talentumot veszik bírálat alá oly műnél, piely már beve- 
zetésében azt vallja, hogy szerzője nem törekszik írói dicsőségre, 
classicismusra, — hanem egy mindenki által gyakorlati czélra 
használható utasítást ad a hadi emberek kezébe, melyben a tudomá- 
nyosabbkitételeket is kerülve, a közhasználatban levő bármily bar- 
bár liangzású szavakat fogadja el. 

Nézetem szerint abból, hogy a két császár, az apa és fiú oly 
egyező utasítást ad hadvezéreinek, más következtetést is lehet 
vonni. Azt t. i., hogy nem egy, hanem több császár is írván, vagy in- 
kább íratván a hadsereg számára egyező utasítást, ezen »Taktikák« 
nem az illető császár irodalmi magánkedvtelésci, hanem a miket 
ma >reglement«-oknak neveznek, habár más stylben vannak is 
tartva, mint ezek szoktak lenni, melyeket az uralkodó nem ír , 
talán sajátkezüleg, hanem szakértőivel a bureaukbau készíttette* 
de azért saját neve alatt s nevében keltek és forogtak a hadse- 
regben köz kézen. 

A valószínűséget emeli az is, a mi a IX. században történt 
más szakokban, hogy t. i. Basilius császár összegyüjté Justinian és 
Theodosius töi-vény codexét s azt időszerű módosításokkal adta 
ki. Alig hihető, hogy ezt sajátkezüleg íiia volna, ámbár >Ba8Íli- 
kon« néven nevezték és nevezik. Ezen Basilikon kiegészítéséhez 
Leo és Constantin is járultak. Ily viszony lehet a különböző Tak- 
tikákra nézve is. Csakhogy Basilius császár Taktikája e néven még 
nem ismeretes. 

Constantin taktikája csak töredékben jelent meg ugyan, de 
a n^ meg van, némileg másolata lévén Leo császárénak, az azonos- 
ságban kételkedni nem lehet. — 

Véleményem szerint tehát Leo és Constantin Taktikája állam- 



SALAMON FERENCZTÖL. 6 

okirat, valamint a X-ik század századbeli Niképhoros császárnak 
a hadi portyázásokrúl irt könyve, mely a bonni kiadásban meg- 
jelent, az érdemes kiadó német tudós bevallván, hogy a katonákra 
bízza megitélni, van-e értéke, holott némely igazán silány görög 
krónika kiadására nézve ily scruputositást nem jelentenek ki 

Az emiitett két egyező Taktikán klvúl megjelent egy 
harmadik, mely irodahnunkban nem használtatott történelmi for- 
rásúi, — igaz, hogy a könyv maga ritkább. 

Ennek czime : >]y[aurikiou Stratégikon.t Kiadta Seheffer 
János 1664-ben IJpsalában, hozzá kötve Arrián Taktikájának 
kiadásához. 

Habár a kiadó Seheffer nem hiszi, hogy ezen > Stratégikonc 
Mauridus császár müve volna, űgy látszik, e XYII-dik század 
ezen tévedése ma sem enyészett el. Hogy mást ne említsek, íme 
az angol Anthony Rich alapos és használható régiségtani szótá- 
rában elmondja, hogy a rómaiak nyerget nem haszáltak, követ- 
kezőleg kengyelt sem. Nyereg és keng3"el a VI. században jött 
divatba Rich ezen állítás bizonyítására Mauriciust, mint Vl-dik 
századbeli írót idézL (Lásd >Scala« szó alatt Rich szótárát) 

Mauricius császár K. u. 602-ben halt meg. Ha a Stratégi- 
kont ő írja, az 300 évvel lenne idősebb Leo császár Taktikájánál. 
Miután Leo műve mintegy kibővítése ezen Stratégikonnak, a- 
bölcs melléknevet viselő császár azon szánandó színben tűnnék 
^\ bogy a 300 év óta nagyon változott viszonyokra alkalmazza az 
elavtilt rendeleteket. S csakugyan ezen önkényes fölvétel ártott 
Leo könyve hitelének. 

De nincs egyetlen hiteles adat , melynél fogva nemcsak 
bogy Mauricius császárnak lehetne tulajdonítni a munkát, hanem 
italán kelti ideje positiv módon meg volna határozható. 

Seheffer kiadásához az előszó s a fejezetek czímei a medici 
codexbol vétettek. Ott az előszó, nem Maurikios, hanem bizonyos 
rrbikios nevét viseli. ^Ourbikiou Taktika Stratégika^ ez ott a 
czime. 

E szerint már a szerző, vagy összeíró nevére nézve is van 
bizonytalanság. 

Az olvasó elengedi nekem ezúttal a részletesebb bizonyité- 
líot azon véleményemre nézve, mely szerint az úgynevezett Mau- 



6 A MAGYAR HADITÖRTÉNETIIEZ A VEZÉREK KORÁBAN. 

rikios munkája semmi esetre nem lehet sokkal régibb Leo csá- 
szár Taktikájánál. A tartalom közel rokonságából s néhutt 
azonosságából nem következtetem jogosulatlanul Leo császár 
szolgaiságát, hanem jogosultabban a két munka keletkeztetlek idő- 
ben való közelségét. 

Ha, mint ioatebb, ezen Taktikáknak nem irodalmi, hanem 
hivatalos jellemet tulajdonítunk, — nem okozhat nagy zavart az, 
váljon Maurikiosnak, vagy Ourbikiosnak nevezték-e azon császári 
iródiákot, a ki össze szerkesztette vagy compilálta. 

Sajátságos, hogy Maurikios könyve mindazon helyeken, 
avarokat és Turkokat mond, hol Leo könyve bidgárokat és tur- 
kokat említ. (Türk alatt magyart értve). Az avar és magyar 
említése együtt anachronismus. Ha valaki az avar név emlegeté- 
séből IX. század előtti kelti időre vonna következtetést, az elle- 
nében megjegyezhetnők, hogy a IX. század előtt nem kelhetett 
oly görög könyv, mely turkokrúl vagy is a magyarokrúl beszél 
Tehát Maurikios nem előbbi a IX. századnál. 

Hogy avarokról beszél , annak több magyarázata is van. 
Ha csakugyan elenyészett volna is az avar nép (a mi nagyítás), 
élt még emléke elevenen. De hihetőbb a másik magyarázat. Az, 
mely szerint nem akarták a hivatalos iratokban, melyek közkézen 
foroghattak, a keresztyén és a tőszomszéd bolgárokat ellenségként 
tüntetni föl. Maga Leo császár az illető helyeken nagyon kiemeli, 
hogy nem azért írja a bolgárokrűl, a mit ír, mintha ezen keresz- 
tyén népet bántani akarná vele. Pedig Leo folytonos harczban 
állt Simon bolgár fejedelemmel. De már Constantin Porphyro- 
gennéta látszólag anachronismussal avarokat említ azon helyen, 
hol Leo bolgárokat irt Pedig senki sem ismerhette jobban színről- 
színre a bolgárokat, mint Constantin, s senki sem tudta jobban, 
mik voltak az avarok. 

Ezen anachronismus egyebet nem bizon)it, mint azt^ hogy 
Constantin régibb munkákból készített módosításokkal egy com- 
pilatiót — s talán maga Leo is. Ha idő rendben első Maurikios 
Taktikája, utána . Leo császáré, s utolsó Constantiné, föltűnő, 
hogy az utolsó az avar név használatában egyezik a legrégebbel, 
B eltér a hozzá közelebb állótól 

Maurikiost illetőleg sejtelmem, s csupán sejtelmem az^ hogy 



BÁLÁMON FERENCZTÖL. 7 

Taktikája, a nagy Basilius császár idejében s talán rendeletére kelt. 
Még mint nem régi népről beszélhettek akkor az avarokról, s mint 
új tüneményről a tui'kokról. Minthogy bolgár és avar egy időben 
zúdult volt a keleti birodalomra, régibb szokásnál fogva fölcse- 
rélhették még a két nevet. 

Es valamint a Basilikonban foglalt polgári törvényeket 
Basilius fia, bölcs Leo, s unokája Constantin kibővítették, úgy bő- 
víthették ki a Maurikios neve alatt most ismert Taktikát ugyan- 
azok Értekezésemben erre nem fektetek súlyt 

A mit fontosnak tartok kiemelni az, hogy Maurikios kétes 
nevénél sokkal többet bizonyít maga a könyv egész tartalma. 
Ezen tartalom pedig egy tőrül nőtt hajtás Leo és Constantin 
Taktikájával, habár a berendezés más s itt-ott lényegtelen elté- 
rések vannak bennök. Ezúttal egyfelől ezen iratok hivatalos jel- 
lemét akartam kiemelni, másfelől legalább nagyjából indokolni 
eleve is azt, hogy alább bátorságot veszek maganmak Maurikiost 
kiegészítésül és magyarázatul használni Lep császár müvéhez. 
(Rövidség okáért legyen szabad a bevett szerzői neveket hasz- 
nálom.) 

n. 

A MAGYAR CSATAREND GÖRÖG FÖLFOGÁS SZERINT. 

Es most tekintfiünk a codexek holt betűiről az eleven életbe. 
Csak itt-ott törülgetvén le még a port, használjuk tiszta ablak- 
üvegül, hogy valóságot láthassunk rajta keresztül. 

Leo császár müve, a maga egészében véve föltárja előttünk 
a görög római világ egy érdekes metamorphosisát. — A görög 
liadsereg, melynek szervezetét hadi szokásait leirja, hasonlít a hel- 
lének phalanxához is, meg a rómaiak légiójához is. A traditiók- 
boz való ragaszkodás okozza főkép , hogy a görög-római keleti 
birodalom az egyedüli állam a megtelepült Európában, melynek 
hadserge, rendes hadserge van, s hasonlithatlanúl különb takti- 
kája, mint az akkori olasznak, németnek és francziának, kiknek 
liadi eljárásaik oly primitivek a magyarok bejövetelekor, hogy a 
taktika nevet alig érdemlik meg. 

A görög seregnek ellenben számos vereségei daczára a bár 



8 A MAGYAR IIADITÖRTÉNETHEZ A VE7.ÉREK KORÁBAN. 

sok részben avult rend, az úgynevezett slendrián, szívósságot köl- 
csönöz. 

Ezen rendszeresség és conservativismus túl víve sok hát- 
ránynyal járt ; de egy második gyökérszála volt az annyi vihar 
ostromolta vén birodalomnak. Mihelyt jó vezére akadt, életreva- 
lónak bizonyult be. 

A görög hadsereg a X. században a traditiók mellett, ta- 
núit sokat ellenségeitől is. Érdekes, hogy különösen az úgyneve- 
zett scytha népektől kölcsönzött fegyvernemet ; kengyelt, nyerget 
s más szereket és sok részben tactikát is. Leo idejében majdnem 
egészen lovas a görög sereg, holott a hajdani római sergek, még 
az első császárok alaitis, gyalogok voltak. Lovasokúi sok századon 
át leginkább a barbár szövetségeseket és a gallokat használták. 
Hunoktól, bolgároktúl, avaroktúl magok kárán tanultak. — Míg 
a rómaiaknál, görögöknél a nyíl nem volt hadi fegyver, hanem 
vadászati és játékszer, Leo idejében a görög seregben, úgyszól- 
ván, ez a fegyverek királya. Két harmada a seregnek íjász s csak 
egy harmada tartja meg a régi görög »kontos«t, vagyis lándzsát. 

íme csak ezekben is, a taktikai fogásokat mellőzve, kitűnik, 
hogy Leo császár könyvének sokkal több része vonatkozik köz- 
vetve a lovas nomád népek szokásaira, mint a mikben világosan 
említi a magyart és bolgárt. 

De a magyarokról szóló szakaszok is csak úgy érthetők 
elég világosan, ha a görögökről írt fejezetekből az író sajátságos 
fölfogását pontosan ismerjük 

A magyar csatarend leírásáról szóló rövid szakaszok, mint 
a melyek legjellemzőbbek, érdekes illustratiót nyernek a görög 
csatarenddel való összehasonlításban. Lássuk az egyik legfonto- 
sabb szakaszt: 

Előre bocsátom , hogy az idézendő hely görög szövege egé- 
szen azonos Leónál és Maurikiosnál, s azon két kézirati codexben 
melyeket a bécsi cs. könyvtárban olvastam. *) 

A magyarokrúl ezt írja Leo császár : » Csatában nem rendez- 
kednek, mint a rómaiak 3 részben, hanem különböző csapatok- 



>) Maorikios, Scheffer kiadása 263. lap. 



SALAMON FERBNCZTÖL. 9 

hn ezredenként &llnak össze, s a csapatok egymástól oly kis tá- 
ToIn állnak, hogy az egész hadrend egynek látszik. « 

Ezt Szabó Károly fordítása szerint idézem, ki a Lamius kia- 
dása szerinti eredetiből, a latin fordítás hiányait kijavítá. 2) 

Azonban a fordítás jósága mellett is vagy félreértésre? 
TagT nem elég világos értésre vezet az, ha össze nem vetjük nem- 
oak a szavakat a görög hadseregről Leo által mondottakkal, ha- 
nem a görög hadsereg szervezete módjával is. 

Mit tesz az , hogy a magyarok nem osztják három részre 
sergöket, mint a görögök ? Ez azon hitre vezethet és vezetett is 
némelyeket mintha a görög sereg szahály8zerint,centnimhól, jobb- 
h bal«zárnyból állott volna — míg hasonló rend a magyarnál 
nem uralkodott. — De a mint látni fogjuk, egészen egyébről, nem 
szárnyakról van itt szó. 

Leo császár az itt szóban forgó sereg részeket meré néven 
nevezi , s erre néha sy nonymként a turma szót is használja. Ez 
pedig a görög sereg akkori szervezetében nem azon jelentésű, mint 
a mai jobb- vagy balszárny. 

A hol mind Leo, mind Constantin leírja az akár lovas, akár 
gyalog görög sereg csatarendjét, azt mondja, három fő részre osz- 
tandó az egész sereg. Egyik a közép, másik a jobb , harmadik a 
W m^rt, A csatatéren ezek, mig lőtávolban nhics még az ellen- 
'^s. nyilast hag\Tiak egymás közt , hogy menet közben tolongás 
ne támadjon. Mihelyt azonban az összecsapás percze közeledik? 
Diiüdjárt teljesen zárkóznak. 

Íme hát az egész görög sereg egy phalanxszá tömörülve a 
^ata perczében, minden hézag nélkül. Sem jobb, sem balszárny- 
rúl nincs itt ?zó , hanem a sereg zöméről, a centrumáról, — mely 
compact tömeggé egyesülten harczol. 

Szükségesnek tartották ezt Leo idejében, azért, hogy a köz- 
P<mtoü levő főparancsnok szavai könnyen legyenek tovább adha- 
«ót. Xem szárnysegédek és nyargonczok vitték, mint ma a paran- 
c^jt hanem a vezér magában a közép merében vagy közvetlenül 
annak háta mögött foglalt állást. Benne van ebben némileg egy 



-; Megjelent az Új M. Múzeum 1851— 2-diki folyamának 299. 
tt köv. lapján. 



:.,! T 



.. L! 



1 1 " Li-- '" ' .\ ' ' "'i. 



* &• _' . 



» ^ 



_L .. . - ._!. 



: ■•r'. sor- 
. " ..- ser- 

-:--_>:: ri.Tók. 
:_••- : .". k:*. .Iruu- 

:-~: : ..■. ... — azaz* 
- -::..: \ , :..• Iviiek 



-•■ t 



- ■ .^ í 



1 1 ~ 



• «»■ 



X" .- 



• V 



:• V" " .. ■_.:.-•. .1 -.Tr«' nem 

■..:>■-*". I. -'--".■., M^y :\ moira 

í ■ •• . ... ::. V./..,:.;:i:: ;i régi 

-■ ■ ■ ■ .. • i ■'. r- - .. l*^-:- ''"ám hat- 

' "■ . . . • • : :.^..::E".::"p;ilKiu a 

.• • --: • : . ..•. . •«■- j- ••. : • j l«>t^záiuá- 

■ ^ ' " • ~ ■■.:.«' .j- ..i.. :»'- tai'iai- 

-- ^ .T:.I:.i<. ':. '^v :.'. lu a kisi'bh 
'j. '. ■.. ^ ^ ^ V .■-■".'./. ■ .: ...■...'. . ^ '".■■..< > 'k^Z'*}'ozitsdbúl 
■ ,*.: . • ^ •:."•: :, .=. . - - ^ " *-;.r....\, :.".::/. :,.iVÍ;iiiik1»aiK hanem 
v..i ,::'.•.: > . -. •. ... >^ - r:::c ".t >ja:i.:tt \vtti'k. > ubbol 
-.•^^ ;■.'.. : V "kt^ >;-,:* ..".:,.'. ;» :;»br»:"/ii- koziU'!*"-!! oiiiáltak 

VstVV :.*..:-.. -^ -:^"-. v: *;.i:.i;iri , ozivib; , századot. Hogy 
aj-.^Vn^:. v.\.^> .. N>-. * V ::»o:ioai r::v'*ti:ok \\r uairvou variáljanak, 
ii c.r .: -.-- .:. lX-:s -.-... ailbau 30. á4, 18, 12, 6-oztTbol állott 
i% •>-:.*^ ^..sv;. ".v'Mv-ii : í vl. A IS-ozorosf vOvo ní»ruialis számnak, 
x:i%lvt'\vw^,Vi: ^vv: n-cv •?-<\*rr omborbol álló stM'i'fr lolosztásában is 
- r.'.:vaU ;: ;»'v>v.-:alv osulnvi 10t>zámra szállván \v ; de maga a lét- 
*í*Hm i\uíi> küloubi»zolt. i>-ezor ember mellett egy banda lOO 






SALAMON FERENCZTÖL. ÍJ 

emberből állott — Ezen értelmezésből világos, hogy a görög csa- 
tarend tacticai egységei nem absolut számokban , hanem csak re- 
latíve Teendők az egészhez ; és mindenik alatt egymáshoz teljesen 
egyenW számú részeket kell értenünk. 

Azonban a csata pillanatában mindezen osztályok teljesen 
egy tömeggé zárkóztak. 

Tehát világos az, hogy a görög meré csak távolról sem 
jelentett valamely külön tömeget, annál kevésbé szárnyat, hanem 
mintegy képzeleti része volt az elválhatlanúl összeforrt tömegnek. 
— Nem a madár vég tagjaihoz, hanem oldalaihoz hasonlí- 
tottak. 

Ilyen volt a görög sereg arczvonala a csatában. 

A magyarok, Leo szerint, nem igy alkották csata sorukat. 
Hanem ezredenként vagy is moiránként állottak ki, mindenik 
üyen osztály közt némi, nem nagy hézagot hagyva*). Valódi ér- 
telme, hogy a magyarok nem egy tömegben állanak csatarendbe, 
hanem háromnál is több tömegbe osztják a derék hadat, meljrről 
itt sző van. — (A többi hadosztályról külön szakaszokban 
szól a császár.) Azon drungosok, más néven moirák alatt, mikre a 
magyarok oszták fösergöket,mint mondám, nem érthető változatla- 
nul 3000 ember, még a görög seregben sem. Sőt valószínű, hogy 
amit Leo ezrednek nevez, nem is volt nagyobb egy jó századnál. 
Ha a magyarok vékony sorokban álltak, a minthogy úgy álltak, 
jóral szélesb helyet foglaltak el, mint a görög sereg megfelelő 
^záma. A görögök tíz mélységre állítván ki sergöket, ha a magya- 
rok netán kettesével álltak ki, háromszáz ember százötven em- 
ber homlokot képezett. A görögöknél ugyanazon szélességben 1500 
ember állott. Ezen látszat lehet oka, hogy Leo császár moiráknak 
vagy ezredeknek nevezi a magyar sereg egységeit, melyek lehet- 
tek csak századok is. 

Azonban bár hány lovasból állottak is a magyarok egyes 
századai, a moira szó szabályos, egyenlő számú csapat részekre 
mutat 



*) A görög szövegben »en diaphorois moirais drüggisti sunapton- 
tes, ias moiras mikroii .... diistamenas^ s. a. t. Moira pedig, mint Leo 
lY. Caputja 42. §-ból kitűnik^ u^anaz, a mi a drung. 



12 ▲ MAGTÁR HADITÖRTÉNETHEZ A \'£ZÉREK KORÁBAN. 

Más helyen is a symmetríában a pedaoteriáig menő görög, 
nagj DTomatékkal emeli ki, hogy a scytha népek csatasora ha- 
tározatlan, szervezetlen, de közülök kivétel a magyar és bolgár, 
kiknek rendszeres >parataxi8€'vk van. 

Ez többet jelent annál, hogy ezek egyenes tömött csatahom- 
lokban állanak ki Utóbbit Lieo császár m^'egyzi a németekről 
és olaszokról is, de koránt sem nevezi rendesnek parataxisukat, 
sőt ép az ellenkezőt állítja rólok. 

lU. 
A MAGYAR CSATAREND ELMÉLETI MAGYARÁZATA. 

A magyaroknak hézagokkal fölállított csatarendje érdekes 
históriai adat, hadi szempontból, s fontos politicai következtetés 
is vonható belőle. 

A hadtudomány modern theoriáját veszem elő Árpád hadi 
szervezetének magyarázatára. Mint historicus követem a geologok 
azon fényes eredményekre vezetett eljárását, mely szerint minden 
hajdani állapotok és átalakulások magyai*ázatában alaptételül 
veszik, hogy ezer meg ezer évekkel ezelőtt ugyanazon természeti 
törvények működtek, mint napjainkban^ s érvénytelen mindazon 
magyarázat, mely nem a most uralkodó erők és törvények termé- 
szetéből indul ki. 

A hadiakban — valamint a politicaiakban is, századok 
folytában a dolgok természete oly kevéssé változott, mint az em- 
beri lélek törvényei. Az alapelvek azonosak, csakhogy más-más 
vi**zonyok közt alkalmazták. Sőt talán a fönnforgó esetben, mint 
sok másban, a theoria nem csinált egyebet, mint az élet tünemé- 
nyeiből abstrahált, mely tünemények koránt sem újak, hanem szá- 
zadok traditióikép maradtak ránk. 

A csatasorok hézagait a könnyű lovasságnál ezer év előtt 
hozták be a magyarok, s az újkori theoreticusok találmánya az, 
hogy okát és czélját szakavatottan meg tudták magyarázni. Lás- 
sunk egy két theoreticus tekintélyt. 

Chiibertj kinek könyvét nem kisebb emberek, mint Nagy- 
Fridrik és L Napóleon hadvezér-képző iskolának nevezték, az 



BAI.AMnX KEnKNrKTÍ'iL. 13 

illumnk szttksí'gét a lovas roh.imokuíiI igen Iiailiatwsan ki- 

^Mlioz cpT i^iéldAt. Ha e^y-egy svailron íiU szembon egyenlő 

htlmn. upyiuoiitl, s az Pgyik egy siíakadatlan homlok sort 

1, & inLtik pctlig k6t egyenlő részi'e oszlik, ez utóbbinak moz- 

jranabh, krmiiycbb és biztosabb, könnyen jut nz pUeiis&g 

bot fagy liAtAhnz, míg a sz6li>a honiloksorban roband ennél 

fMlitalcMebb. E« az egy csapatban levő mindig kevesebbnek kép- 

I írliiaxgit, uiiut a kétfelé ofizlott egyenlő s/Aniti csapat.. Xíucr 

I ül uiiulídgatui. — a a pillanatnyi bit ní?ha minden a barczban 

Azt&ii folytatja, csalöd&s azt hinni, bogj- az egy vonalban 

I lovns %7Jtzad győzelem esettlien egfuz homlokkal líírto 

• üt az «?Ilonjitgel. Bendesen vagy csak centruiaa, vagy vala- 

k üi&riiyn vág be, e szerint a robanó homloknak esak egy 

1^ ftgy hogy a többi réiiz nC-ba nem is jut el az Jísszecsap^ig. 

Hnt fViUűve, bugy a nem működött rész a szárnyakra kfilde- 

Kfolna, jobb i>zolg&latot te»z vala. 

l^fOiiA a mAlt !4ZÍL/aiÍbeJi tekintély. 

Bismarck, egy a najxileoni b&borfUcban sokfelé szolgált ks 
BtlfUlsztall tiszt, uiint badtani irú lett híressé 1 818 tÍLJ&n,selmé- 
""ii IjVorlamberg életbe léptette. Szintén az mondja a lovasság 
lareiidjéif iifrívc, hogy a svadionok közt igen szükségesek a 
iüjiik. KerfÜDJ kell a felettébb hos»zb sorokban valíi fölállítást 
[iioiKékonyságftt gátolja. Ezen fegyvernem ereje <i moeg^kony- 
■■ Ma áU, » egész hadi mestersége a szükséghez képesíti gyors 
.' >1^ H elHKánl rohanás, mikor az alkalmas pillanat bekövet. 



Voltnlc azonban e században U, kik a hosszú és f<zakadat- 
: -orokba való lámadáüt tartották legjobbnak a lovasságra 
'■•■-. Ilyen pl. Rocquancourt, egy hadi történet jelea szerzője. — 
i'ikibb tbeoroticns, mint gyakorlati szcnipontböi indulhatott 
^MárCKak a fentebbi tapasztalásból nierttö tekintélyek is 
luÉlvnnák ezen téveteg tolfogást. 

■ g^ilágosabban szól De la Itoche Ayvion . ki talán az 

I innnhát Irta u köuiiyii lovasságról s átaláa a köny- 

■kiíil. Ayuion a frauczia forradalom miatt Poroszor- 

i-jla üítuekülvf, olt mint luvussági tiszt szolgálta végig a napole- 



14 A MAGYAR HADlTORTfeNBTHÉZ A VEZillREK KORÁBAH. 

oni háborúkat. Részt vett a porosz sereg s kivált könnyű csapatok 
szervezésében. A restaiiratio alatt Pranczigországba visszatérvén, 
gazdag tapasztalatait, melyeket a csatatéren az akkori Európa 
s némileg Ázsia lovasságáról szerzett, egy könpbe foglalta össze. 

Sok tiszt — mond De la Roche — nem látja a lovassága 
erejét egyébben, mint a sorfal (en muraille) alakú támadásban. 
De ezek felejtik a háború tapasztalásait Vegyék csak figyelembe 
a nagyon különbféle csatahelyek területi minőségét! Látni fog- 
ják, ínily ritkaság kissé számos lovasság mellett a sorfalszerü ro- 
ham. Gyakorolni kellene béke időn az ezredeket, hogy svadronjaik^ 
16 — 20 lépés hézagot hagyjanak. Egy ily hézegokat hagyó ezred 
ütközési ereje ugyanannyi, mint egy szakadatlan sorú ezredé, 
egyenlő impulsiót véve föl. 

Az ellenségnek nem jut eszébe ezen hézagok közé tolakodni 
hacsak nem túlságosan nagyok, A mily mértékben oldalba fog- 
hatná ellenfelét, oly mértékben lenne ő oldalba fogva. Ez eset- 
ben az ügyesebb s elszántabb a győztes, A lovasság jó tisztje 
mindig előnji; fog adni a hézagokat hagyó csatasornak.Ezek előmoz- 
dítják a manőverek hajlékonyságát. Nagy segítségül vaunak a te- 
rületi akadályok kikerülésében, melyek könnyen útjában állhat- 
nak. Könnjitik az ellenség oldalba fogását, a nélkül, hogy ez elég 
korán észrevenné. Végre az intervallumok megkönnyítik az előre 
száguldott csatározók visszavonulását. « stb. ^) 

Eddig de la Roche! — Látjuk, hogy az, a mi még sajái 
századunkban is a szakértők közt vita tárgya volt, azt a magyal 
lovasság szokása ezer évvel ezelőtt azok részére döntötte el, a kik 
az elméletet, a mint kell, a dolog természetét jobban kitünteti 
gyakorlatra építik. Látjuk eb bői okait és rendeltetéFét is a ma. 
gyarok egyik hadi intézkedésének. 

Ha többet nem írt volna is Leo a magyarok hadrendéről 
mint a mit a hézagokrúl sz ól, a hadtudomány segedelmével követ 
keztethetnők, hogy csataközben való manőverekre, különböző for 
dúlatokra volt berendezve, s a híres deployáló rendszer, melyet 
az újkori taktika példátlan v ívmányának tart, meg volt Arpác 
magyarjainál. A hézagok bizonyítják, hogy a magyarok számbs 



^) De la Roche Aymon 485. 1. 



fiALABlON FERENCZTŐL. 15 

Tématerületi akad^yokat, azon esetet, hogy az előszágúldók 
risaavonúlhassanak vagy a tartaléknak elö kell rontania. 

£s viszont lantjuk egy példáját annak, hogy a jó theoria 
tarmely szakban világos magyarázatául szolgálhat a legtávo- 
hUH idők te különbözőbb nemzetek szokásaira. 

A fentebbi példa nemcsak azt bizonyítja, hogy a bevándor- 
ló korabeli magyarok értették a csatasorbeli hézagok szükségét, 
tanem hogy azokat épen az újkori legjobb theoria szerinti mérv- 
boi alkalmazták De laRoche nagyon kicsiny hézagokat vél hagyan- 
d^nak a svadronok közt — t, i. 15 — 20 lépést. Leo császár is azt 
Bondja, hogy a magyarok által hagyott hézagok oly csekélyek, 
kojry messziről fiil sem tűnnek : — az egész csatasor egynek látszik. 

Legyen szabad ezúttal Leo Taktikája csak ezen egy pont- 
jának hadtani magyarázatára szorítkoznom. 

De legyen szabad egyszersmind tovább menni s ezen pont- 
nak némely politicai értelmezést is adnom. 

Alkalmasint tükörül vehetjük ezen hadrendet a társadalmi 
és politicai szerkezeire nézve is. 

Ha a magyar »moira« vagy »drungos« nem jelenthet egye- 
bet, mint egyenlő számú lovas svadronokat vagy divisiókat, bi- 
lonvos az, hogy ezen svadronok vagy divisiók alakítása nem tör- 
ténhetett szorosan családok, vérségi ciánok szerint. Egyik család- 
nak számos, másiknak kevés tagjai levén, a clan-rendszer svadronai- 
nak létszáma szerfölött egyenetlen lesz vala, — s legkevésbbé 
egy görög érdemesítette volna arra, hogy ily minden symraietria 
nélküli beosztást »rendes parataxis«-nak nevezzen. Leo császár 
kii«i emelte volna az ily »clan<-8zerü csoportosítást; mert igen 
yi ismerte más akkori nemzeteknél az ilyent. — Még pedig is- 
merte azt az egykorú >{rank« -oknál, azaz: neme^6A;7i^2, olaszoknál 
^ francziáknál, kiket ama név alatt szokott összefoglalni. 

Azt mondja Leo császár, hogy a frankoknál (tehát a néme- 
teknél is) se gyalognak, se lovasnak nincs meghatározott csata- 
midje. Nem állanak moirákba (mhit a magyarok), hanem a tör- 
xsek (phülé) és atyafiságok (szüngeneia) vagy az eskü által köte- 
lezettek sorakoznak együvé. A csatarendet egy tömegben tömött 
wba állítják, s úgy rohannak bátran szembe az ellenséggel. Más 
taktikájok nincs. — Tehát egy átalában nem volt a németeknek s 



16 A MAGTAH HADITÖBTÉNETUBZ A VEZÉREK KORÁBAN. 

más nyugotiaknak semmi taktikájok; mert tömött sorokba Taló elö- 
rohanás a lehető legprimitívebb hadi szokás, nem nevezhető tak- 
tikának. — Szintoly kevéssé lehet csatarendnek, paratazisnak 
nevezni a sereg csatatéri összeállítását. 

Leo császár kevés szóval hiven jeUemzi a feudális hadser^ 
alkatát. Mert igen correcttil fejezi ki az eskü általi kötelezettség- 
gel a görög író azt, hogy a nyugat európai főbb nemesség kísére- 
tében volt ekkor az a kisebb nemesség, mely a főúr hadi szolgála- 
tában állott, mintegy fegyveres cselédségét képezte. Ez azonban 
nem változtatott a primitív clan rendszerbeli csatarenden. A fegy- 
veres cselédség nem hogy kisebbítette volna, hanem alkalmasint 
nevelte az egyenetlenséget a csatarend egyes elemei közt 

E szerint a német s olasz sereg Árpád idejében szervezet 
dolgában nagyobb mértékben volt nemzetségi, mint a magyar 
ámbár tudva van, hogy itt sem clan rendszer, hanem a foudalis- 
mus uralkodott. 

A császár a magyarokról följegyzi ugyan, hogy békében 
vagy a harcz szünetelése idején nemzetségeTc és törzsek szerint 
szoktak letelepedni a kövér legelőjű vidékeken ; de itt is szintoly 
tévedés volna clan rendszerre következtetnünk, mint ugyanazon 
kifejezésekből a németekre nézve. A családok és rokonok össze- 
tartása kétség kivül minden vándorlásban volt népnél meg volt^ 
mint némelyiknél ma is meg van, anélkül, hogy nemzetségi kö- 
zöá birtoklás folyt volna ebből. 

Ha a magyaroknál , bejövetelükkor a clan-rendszer társa- 
dalmi és politicai ősi institutio lett volna, semmi féle parancs és 
hatalom nem lesz vala képes megszüntetni a föJclograj a harcz- 
ban való sorakozásra nézve. Kétség kivül ebben lelte volna legha- 
tározottabb kifejezését, s Leo császár ép úgy kiemelte volna a 
magyaroknál, mint kiemelte a frankoknál. Ügy látom, hogy a 
mit a magyarokra nézve kiemel, ellentétül van kiemelve. 

Hogy az ősi magyar társadalmi politicai szerkezetet e részben 
liibásan fogták fiil, példa rá egy arab író tanúsága is, ki a magyarok- 
ról Etelközben laktuk idejében ír. — Ibn Daszta leírja a kazár 
hadsereg alkatrészeit: ') áll az 10,000 lovasból, melyet a fejedé" 
lem a maga zsoldján tart (háború idején kétség kívül), ezenkívül 

') Boessler, »RoináiiÍ8cho Studioiic a Toldaldkban. 



Salamon fehekcztÖl. 17 

aragyonosak yagyonuk arányában a magok költségén állitnak 
ki lovasokat Még rendes adózás is volt a kazároknál a IX-ik szá- 
zadban, íme a kazár szervezet, mely már alapjaiban olyanforma, 
minőnek a magyar sereget a keresztény királyok korában látjuk. 
A magyarokról annyit mond az arab iró, hogy fejeddm'ók 20,000 
knst állit ki. Jogunk van föltenni, hogy mivel. itt is nem a 
Bemzet, hanem a fejedelem lovasságáról van szó, hasonlókép zsol- 
dig kell értenünk. — A kazár nemcsak rokon nép volt, hanem 
tfí része a magyar nemzet alkatrésze lett. 

Árpád alatt a nemzet 10 nemzetségből állott, melyből htt ma- 
gjir és Aarom kazár volt, utóbbiak kabar név alatt, mint az e rész- 
ben teljes hitelű Constantin Írja. A két nemzet szokásai nem külön- 
bözhettek nagyon egymáséitól, j— annyira nem, hogy a magyart 
Aég a clan-rendszer alacsony fokán higyük, mig a kazárnál az 
Ülami élet fejlettségét csaknem ott lássuk, hol az európai keresz- 
té&T államoké volt 

Addig is azonban, míg alkalmam lenne bővebben kifejteni, 
lűért nem hiszem azt, a mit historicusaink semmivel sem docu- 
neotálva hirdetnek, mintha nálunk a vezérek korában nemzet- 
ségi rendszer uralkodott volna, s mintha Sz.-István reformja ennek 
^törlésében állott volna, beérem a föntebbi fő^.rgumentummal, 
Bielyet a csatarend szabályosságából merítettem. 

Azt tartom, hogy ha a vérségen alapuló clan-rendszer ki- 
i^j^^t nem nyert a kisebb sereg-osztályoknál, annál kevésbé 
tehetjük a nagyobb osztályokat, a hét magyar s három kabar 
í»nnietséget vérségi értelemben. Külön-külön vajda alatti hadat 
tt^pet, vagyis hadtestet és politicai községet kell érteni alatta, mi 
Itt a letelepedés után is állandóan megmarad, Magyarország oly 
fcrma herczegségekre oszlik, minő az angol heptarchia volt. 

Áttérek Lieo császár más helyeinek magyarázatára. 

SALAMON PERENCZ. 



tiMok. 



18 



EGY ADAT 

DÓZSA GYÖRGY ÉLETÉRE. 



DózHA Gyökoyröl, az 1514-diki pórlázudás tragicus \0^ 
vo/t»r6röl , az egykoiü s k('>zelkoi*ú írókuíil igen kevés oly adat 
talAlunk, mely az ő eredetére s kivált előéletére világosságot vetn 
Az egykorú Taurinus (Stieröxel) gyula-fejérvári kanonok »Stavr 
niachia^ eziuiü munkájában öt ZegliMs-nák , azaz: Székel 
nek nevezi , s mint minden fogalmat fölülhaladó emberi szörny 
teget a költői képzelet valódi túlcsapongásával jellemzi. Haso 
lóan ÍTiíorgiuH Zechelius-nak nevezi öt Baiiliolinus Riccardi 
Bécsben 1515-ben nyomatott Odeix)riconában , hol a pórlázadi 
legelső l(»irása olvasható. Az egykorú Tubero Georgius Scyth 
a ki'izel egykorú Szerémi György Oeorgius Zekel vagy Geortju 
Sicuhts néven endegeti. Mind ebből kétségtelen , hogy ö széke 
eredetű volt, s épen ezért nevezték a föntebb emiitett irók, a ko 
társai , s kl\lönösen a nép által haj^znált nevén székel g-nek. Hof 
azonban a kurucz-király , mely székely családból vette eredeti 
arra nézve a később kori Istvánfi Miklós munkájában találiu 
legelsőben adatot, ki őt Székely tíyörgynek, családi nevén Dós^ 
nak (l)osa e^)gnomine) írja, s azt is fi*)ljegy(»zte , hogy az érdél 
székelyek főidén nem utolsó Dalnok nevű mezővárosból vette er 
díítét ') ; mire megjegyzem , hogy a Kezdi széki Dalnok helys< 
székely mezővárosi kiváltságot soha nem élvezett, s Dózsa Györ| 
egykorú oklevélben nem Dalnoki, hanem Makfalvi (de Makfalv 
elönevet visel. A családot , melybtil Dózsa György származott, 
Makfalvi Dózsa-csadád levéltárában látott oklevelek alapján le 

') Isfváwfi kiadásaiban »c Vidvovo oppido« áll ugyan, do kétoé 
teloiittl csak nyomtatási, illetőleg olvasási hibából, Dalnoco (Dálno 
' '•ilyett 



&ZABÓ KÁaOLTTÓL. Í9 

I ekőben Kővári László s utána Nagy Iván nevezi heljesen Mak- 
falvi Dózsa-€saládnak. 

A mi Dózsa György előéletét illeti , erre nézve a XVI. 
századi egykorft vagy közelkorű Íróknál még kevesebb fölvilágo- 
sítást találunk. Bartholinus, Tubero, Szerémi György és Istvánfi 
isijegyzéseiből csak annyit tudunk, hogy ő az 1514-dik év elején 
a belgrádi várőrségnél mint egy lovas csapat parancsnoka szol- 
gált, s a szendrői tőrök lovasok Ali nevű vezérét párbajban elej- 
tette (Szerémi szerint 1514. hűsliagyó kedden, január 28-dikán). 
Ezen vitézi tettért aztán Budán IL Ulászló királytól pénzjutal- 
mat, aranylánczot , drága öltözetet és fegyverzetet, egy levágott 
Téres kart ábrázoló nemesi czimert s Belgrád és Temesvár közt 
fekvő 40 telekből álló falut nyert , nem sokára pedig ezután Ba- 
kács Tamás esztergomi érsek és bibomok által a törökök ellen 
iiH&taad6 kficesztes háborű vezérévé neveztetett (Szerémi szerint 
ápr. 24-kén). 

Mind ebből csak annyit tamilunk , hogy a székely Dózsa 
Ojőrgy 1514-ben lovas hadnagy s derék katona volt, a mit róla 
Istvánfi is elismer. JeUemének mélyébe azoiiban csak Bartholi- 
nus hagy kissé bepillantanunk. Ennek előadása szerint ő a törö- 
köket párbajban négyszer győzte le , s ezért nagy tisztességben is 
Tolt a királynál ; minthogy azonban a kivívott becsületért és nyert 
gyózedelmekért a kincstartótül , kinek a király parancsot adott, 
semmi jutalmat sem kapott, méltatlankodva boszút forrala, s nem 
sokára azután egy királyi adószedőt megölt , 3000 aranyat tőle 
elrabolt s azzal fenyegetőzött, hogy a törökhöz átpártol ; mit a 
király megtudván , attól tartva , hogy Belgrád a törökök kezére 
kerül, őt 200 aranyuyal s két aranyos-ezüstös szerszámú paripával 
ajándékozta meg. ^) 

Mind össze is ily kevés lévén az , a mit Dózsa György elő- 
életéről s jelleméről hiteles Írókból eddig tudhattunk, érdekesnek 
tartom megismertetni Héderfáji Barlabási Lénárt erdélyi alvajda 
és székelyek alispánja 1507. július 19-dikén, tehát a pórlázadás 
dött mintegy hét évvel kelt levelét, melynek eredetijét a közelebbi 



^) Bartholinus , Odcpot-icon , id est lUnerariam Rev, Cardinalis 
dvunns, Vie/tnae. Í5Í5» 4-r. D2, lei\ 

2* 



« 

20 EGY ADAT DÓZSA GYÖRGY ílLETÉftC. 

• 

augustus havában, több érdekes székely oklevéllel együtt, a sze- 
beni szász nemzeti levéltárban találtam. Két dologra nézve nyújt 
ugyanis ezen oklevél teljes bizonyosságot : először , hogy Dózsa 
György a máig is virágzó s Makfalván főbirtokos Makfalvi Dózsa- 
családból való, s másodszor, hogy ö már 1507-ben oly hírhedt 
rabló volt, hogy a székelyek alispánja » egész Erdélyország nyil- 
vánságos rablójának* méltán nevezhette. 

A levél Szeben város polgármesteréhez és tanácsához van 
intézve. Tulajdonképen egy bűnesetről szól, melyet a vingárdi vár 
valamely jobbágj'^a követett el szebeni polgár ellen. Értesíti 
ugyanis Héderfáji Barlabási Lénárt alvajda a szebeni tanácsot, 
hogy a vingárdi várnagy az ő megidéző levele értelmében , a sze- 
beni tanács folyamodására , a juh- vagy disznólopási ügyben, tör- 
vényszéke előtt megjelent : minthogy azonban a szebeni tanács az 
illető jobbágyot nemcsak ezen tolvajsággal vádolta, hanem valódi 
gyilkosnak panaszolta be, a vingárdi várnagyok azt álhtván, hogy 
ezen ügy nem tartozik a rövid idézésü négy eset közzé , a perben 
előtte felelni nem akartak. Ha csak lopásról lett volna szó , kész 
lett volna ez ügyben végítéletet hozni. Mindemellett is, minthogy 
a vingárdi várnagyok önkényt megígérték , hogy ha* az ö pana- 
szukra a szebeniek az alvajdai törvényszék előtt meg akarnak je- 
lenni , ez esetben ők is készek lesznek ugyanott bármely ügyben 
előállani és felelni : fölszólítja a tanácsot , értesítse , kész-e ezt 
elfogadni , mely esetben ez ügy tárgyalására mind a tanácsnak, 
mind a várnagyoknak újabb határidőt fog kitűzni. Csak ezután 
következik a Dózsa Györgyre vonatkozó hely, melyet érdemesnek 
látok egész terjedelmében s eredetiben közölni. 

»Ceterum accepinius qualiter in proxime preteritis nundinis 
Megyesiensibus certos ex Incolis et Inhabitatoribus illius ciuitatis 
Cibiuiensis prope Ciuitatem Meggyes spoliassent atque interfecis- 
^^nt , Nam prout nos superinde cercius perscrutati sumus , hoc 
fncfnm predonlcnni ad nullum alium cogitare velitis nisi ad Agi- 
lem Georgium dósa Síctdwn de Makfalxca in Sede Maros exis- 
tente , proptereaque consulimus vos , vt vos vniuersaliter velitis 
Agili Andree lazar et ceteris pocioribus Siculis superinde scri- 
D^re vt ipsi ialem predonem puUicum tocins Regni tránssiluanie 
iw »»^orum medio tenere non deberent sed ipsum absque dilacionc 



8ZABÖ KÁROLYTÓL. 31 

snper haiusmodi facto predouico perpetrato ita punirent vt cum 
lioc coufederatiua vnio ^et concordia inter ipsos Siculos et ceteros 
Tunersos bonos Bregnicolas Begni huíus magis firmare robarare- 
q«e quain dissoluere (igy) videatur per ipsos Siculos. Ex Heder- 
kjt fería secunda proxima post festum beaté Margarethe virgi- 
nis et martiris anno etc septimo. 

Leonardus Barlabassy de hederfaya 

yicewayuoda transsiluauus et Si- 

culorum vicecomes.« 

Ajct hiszem , bogy e levél tartalmának alaposságát , és így 

i székely alvajda által gondos nyomozödás után kimondott bün 

igaz veltát , mely Dózsa György jellemének eddig csak kevéssé 

MDert vonásait kellően megvilágitja, kétségbe vonni alapos okunk 

ttm lehet. 

8 ha elgondoljuk , hogy Dózsa György jelleme kortársai 
eiőtt titok nem lehetett ; miért is őt , mint Szeréminél olvassuk, a 
(><anádi püspök Csáky Miklós, midőn a királyi jutalom átvételére 
Bodán hozzá ment , erősen megdorgálta : azon kor erkölcsi sü- 
lj«dt«^ének egyik legkiáltóbb bizonyítványául kell tekintenünk 
azt, hogy egy ily közönséges rablógyilkosnak ismert embert, a 
beljett hogy méltó büntetés érte volna , a királyi udvar kitünte 
tássel fogadott, vitézségeért jutalmakkal halmozott, Magyarország 
iopipja pedig a hatalom oly polczái-a emelt , melyen a maga s a 
űvers tömeg vad szenvedélyeinek fékét megeresztve , a hazát oly 
veszedelembe dönthette , melynek utófájdalmai nemcsak a porig 
megalázott s a göröngyhöz kapcsolt jobbágyjf ág keserves sorsában, 
Ittoem épen a nép elnyomása miatt az összes haza siralmas álla- 
potában is századokon keresztül érezhetők maradtak. 

SZABÓ KÁROLY. 



22 



HUSZÁR GÁL 

ÓVÁRT, KASSÁN ÉS KOMÁROMBAN. 

1555—1560. 

(A b^csi titkos udrari levéltár iratai nyomán.) ') 

I. 

Huszár Gál a magyarországi reformatió legtevékenyebb 
terjesztőihez tartozik. 

Születési helyéről és évéről, iskolai tanulmányai és első föl- 
lépése felöl a történetnyomozás ekkoráig nem hozott napvilágra, 
adatokat. 

Először 1557. őszén mint óvári lelkész jelenik meg, BuUin- 
ger Henrikhez, a hímeves zürichi ref. lelkészhez intézett levelével- 
Ebben fájdalmas érzettel rajzolja a nyomort , melyet a magya- 
rok a törököktül, és az üldözést, melyet a protestánsok Oláh Mik- 
lós esztergomi érsektől szenvednek ; továbbá egy házassági kér- 
désben tanácsért folyamodik , és a zürichi egyházi rendtartás egy 
példányának megküldését kéri ki. 2) 

Huszár Gtól már két évvel e levél megírása előtt érkezett 
Magyar-Óvárra. 

Előbbi állomásáról — melyet nem ismerünk — Oláh Mik- 
lós, ki midőn érseki székét (1553) elfoglalta, nagy buzgalommal 
indította meg az ellenreformatiót, kényszerítette távozni. Elhag>Ta 
az esztergomi érseki megye területét, a Miksa főherczeg és cseh- 



^) V. Ö. » Huszár Gál magyar reformátor ds az ö egyházi beszé- 
dei. « Révész Imrétöfy a Protestáns egyházi éa iskolai lap-ban 1862. 
102 — 108 11. És Szabó Koroly értekezésit >Huszár Gál életéről és 
nyomdájáróU a »Századok€ hasábjain 1867. 146 — 166. 11.— Jelen 
közleményünk a két becses czikk kiegészítésére van hívatva. 

^) A Bécsben, 1557. october 26-án kelt levelet kiadta Lampe^ 
116. 1. 



FRAKKÓI VILHOeTÓL. 33 

országi király birtokaihoz tai*toz6 Magyar-Ováron^) keresett men- 
heljet, hol a német őrség kapitánya, Wohnitzky Zakariás, bízva 
urának a prote.stantismus iránt nyíltan kitüntetett jóakaratában, ^) 
védelme alá fogadta. ^) 

Huszár itt nem élt tétlenül. A mezőváros magyar lelkészszé 
választotta, és mivel e czimen csak 26 forintnyi évi fizetése volt, 
ha^nló minőségben alkalmazást szerzett magának a közel Mo- 
sódj mezővárosban és Káinok (Gahling) községben* E mellett 
grakran megfordult az e vidéken lakó araknál és nemeseknél, 
kibek lakaiban az isteni tiszteletet végezte, az űr vacsoráját két 
w alatt kiszolgáltatta. ^) 

Tevékenysége által csakhamar magára vonta a pozso-* 
nvi és győri káptalanok figyelmét. Ezek Miksától fölhatalmazást 
esiközöltek ki, hogy néhány tagjaikat Ovárra küldhessék, kik ott 
Huszár Gállal nyilvános vitatkozást tarthassanak. Bizonyára 
kettős czélt óhajtottak elérni: tudomást szerezni a predicátornak 
tallási tanai felől, és az óvári híveket meggyőzni, hogy lelkészök 
té^lanokat hirdet. 

Az 1555-ik év pünkösdi ünnepein a pozsonyi és győri káp- 
talanok négy tagja, Miksának a kapitányhoz szóló rendeletével 
ellátva, megjelent Ovárt. A disputatió nyilvánosan a templomban 
tartatott meg. Részleteiről semmit sem tudunk, az eredníényről 
pedig csak annyit, a mit maga Huszár Gál és a nálánál nem ke- 



A magyar-óvári uradalmat II. Lajoa nővérének Annának ado- 
mányozta, kinek halála után elsőszülött fiára, Miksára szállott. 

^) Az erre vonatkozó legújabb kutatások eredménye összefoglalva 
található Maurenbrecher K. ily czimü értekezésében : >6eitrlLge zur Ge- 
•chichte >Iaximilian 8 n. 1548 — 15fi2« (Sybcl. Historischc Zcitschrift 
1875. XXXII. 221 s kk. II.) 

') Huszár Gál 1558. april 18-án az óvári kapitányhoz intézett le- 
relében írja : ^^Cum annis superioribus Nicolaus ex Valachia Antistes 
rfmm ecclesiasticarum in Hungária diram in űdeles Chrísti minidtros 
eidtasset persecutionem . . . asylum mihi . . . Tua Maj^nanimitas prae- 
boitc (Egykorú másolata a bécsi titkos levéltárban.) Hogy 1555. ta- 
Tinán már Ovárt volt, kitűnik az alább elmondandókból. 

^) Ezen részleteket Wohnitzky óvári kapitánynak 1558. april 
23-án Miksához intézett levelében találjuk. (Eredetije a bécsi titkos 
lerátárban.) 



i 



24 HOBZÁR OÁL ÉLETÉHEZ. 

vésbbé részrehajló óvári kapitány mondanak, hogy a kanonokok 
gúnynyal tetézve kényszerültek Ovárt elhagyni. *) * 

Annyi bizonyos, hogy Huszár Gál a következő években za- 
vartalanul folytathatta munkásságát , mely mind nagyobb mér- 
veket öltött. 

Ovárt iskolát állított föl, és házában több szegény tanulót 
ingyen ellátásban részesített. Ezeket annyira kiképezte, hogy a 
körülfekvő falvakba küldhette ki, a lelkészi teendők végzésére. ^) 

E mellett az 1657-ik óv végén, vagy a következőnek elején, 
a saját költségén nyomdát létesített, oly czélból hogy a sajtót is 
fölhasználja az űj tanok terjesztésére. Ennek első, és egyetlen is- 
mert terméke. Huszár Gál három egyházi beszéde, melyeket 1658- 
ban bocsátott közre. Munkáját Miksa királynak ajánlotta, fölkér- 
vén, terjeszsze ezt tanácsosainak ítélete és vizsg/Üata alá, hogy 
^meggyőződjék, miként az igaz tant hirdeti '^) Nyugodtan tehette 
ezt, mert bizonyára jól tudta, hogy a király udvari papja, Pfauser 
a protestantismus határozott híve. És így bizton számithatott 
Miksa pártfogására, melyet a maga és iskolája számára, ellensé- 
geinek támadásaival szemben kikért *) 

Az ajánló-levél april 1-én íratott Egy nappal előbb a győri, 



^) Huszárnak és a kapitánynak föntebb idézett leveleik. 

^) Idézett levelében erre nézve irja : >Praeter ullum auxiliuui 
tantum meis sumptibus, in hoc vaHo oppidulo scholam instituerim, tan- 
tumque numerum discipulorum, summis laboribus et industria collegerim 
. . . cumque in vicinos pagos fideles verbi Dei ministros constituo. . . .< 
És Wohuitzky kapitány levelében olvassuk : >Item er hat auch mit gros- 
ser Unuermuglichkaith ymmertzuher vil armo Schueltcr umb Gottes wil- 
Icn on ainiche bezallung, mit nnnderhaltung und der lernung bey ime 
versében.* 

^) A munka czime: >Az Úr Jézus Krisztusnak szent vacsorájáról 
kínszenvedéséről és dicsős^es föl támadásáról való Prédikációk. O várba 
nyomatott. 1558. « A 24 kis 4-edréttt levélre terjedő munkának egyet- 
len ismert példánya a bécsi udvari könyvtárban. Készletesen ismerteti 
Révész, idézett értekezésében. 

*) Hogy Huszár, Miksának csakugyan pártfogásában részesült, két- 
ségtelenné teszi Peréuyi Gábornak 1560. oct. 17-én Miksához intézett 
levele, melyben Huszárról iija : >Qui cnm et antea in Owar sub cle- 
menti patrocinio et defensione Maiestatis Vestre fuerit . . .c (Eredetije 
a bécsi titkos levéltárban.) 



FRARNÓI VILM08TÓL. 25 

székes-egyház ajtaján Welykei Márk nagyprépost és püspöki hely* 
nők egy idézö-levelet függesztetett ki, melyben a komáromi főes- 
peresnek jelentése alapján előadja, hogy »Ovár mezővárosában 
^ Gál nevű áldozár tartózkodik, a ki elpártolván a kath. szent- 
egyház igazságaitól és egyetemes rendelvényeitől, tévtanokat ka* 
rolt föl, gonosz és botrányos hitelveket terjeszt a nép között ; a 
miért is már korábban néhai tisztelendő Zaall János a pozsonyi 
egyház helynöke mint pogányt és szakadárt egyházi censurák- 
kid és kiközösittetéssel sújtotta, « mivel azonban ennek daczára 
>folytonosan megmaradt tévelyében,€ őt april 18-ára a győri 
mni szék elé idézi. >) 

A győri egyházi hatóságot ezen lépésre kétség kívül az kész- 
tette, hogy Huszárnak bátorsága annyira ment, hogy a győri őr- 
^tiszteinek fölhivására többször megjelent Győrött, és itt prédi- 
kált A kath. papok óvták híveiket, hogy mint eretneket ne hall- 
gassák, és fenyegető nyilatkozatok által igyekeztek őt megfélem- 
liteni. Ellenben Huszár kijelentette, hogy kész bármikor ve- 
\A vallási vitatkozásba ereszkedni. Erre szolgált válaszul az idé- 
zó-levél. 

Midőn ez Huszárnak megküldetett, az övári kapitány eset- 
leg távol volt. Es mivel az ő tudta nélkül Ovárt elhagyni nem 
akarta, a kitűzött napon nem jelent meg Győrött. Mire a szent 
szék elmarasztalta, és nyilvánosságra hozott ítéletében mint eret- 
neket kiközösítette. 

Néhány nappal utóbb — april második felében — vissza- 
érkezett Wohnitzky. Huszár ekkor engedélyért folyamodott hozzá 
hogj' Győrré mehessen. Védelmezni akarta magát az eretnekség 
vádja ellen. Ha — úg}'mond — >a jók egészséges és józan ítélete 
M»rint« csakugyan eretneknek bizonyult be, és nem tér meg, ám 
kész bűnhődni ; ha ellenben az evangélium igaz tanításából kimu- 
tatja, hogy ellenfelei bálványimádók, úgy remélli, hogy jövőben 
i3CTényebben fogják magokat viselni. 

De ugyanakkor arra kérte az óvári kapitányt, szólítaná 
foI győri tiszttársát, hogy mihelyt Győrré érkezik, őt védelme alá 
fogadja, minden erőszaktól megóvja, és gondoskodjék, hogy vá- 



^) Az i€lézö-levél egykorú másolata a bécsi titkos levéltárbau. 



26 HUSZÁR GÁL ÉLETÉHEZ. 

lasztott alkalmas birák előtt nyilvánosan vitatkozhasBék ellen- 
feleivel. ') 

Az óvári kapitcány nem tekintette magát illetékesnek arra, 
hogy önhatalmúlag intézkedjék. Az egész ügy állását előadta 
Miksa királynak, és utasítását kérte ki.=) 

Ennek válasz-iratát nem ismerjük. De a kapitány levelére 
sajátkezüleg följegyzett néhány szó kétségtelenné teszi, hogy ö 
Huszár Gálnak megjelenését Győrött ellenezte, és az ügy békés 
elintézését óhajtotta. ^) 

Nem akart ugyanis beavatkozni Magyarország ügyeibe, és 
kerülte az alkalmat, mely őt atyjával, ki a katholicus egyház érde- 
keit buzgón szívén viselte, összeütközésbe hozhatta. Előre látta 
ugyanis, hogy a győri káptalan panaszaival Ferdinándhoz fog 
fordulni. 

Úgy történt. Ferdinánd november 1-én szigorú rendeletet 
bocsátott Huszár Gálhoz, meghagyván, hogy ezentúl »az eret- 
nek tanok terjesztésétől és könyvek nyomtatásától tartózkodjék.* 
A kapitányt is, súlyos büntetés terhe alatt utasította, hogy 
rendeletének végrehajtása fölött őrködjék. *) 

Wohnitzky kísérletet tett védenczét megmenteni.Miksánakírt 
Közölvén vele a királyi rendeletet, kijelentette, hogy kész — úgy- 
mond -- uralkodójának akaratja előtt meghódolni, de előbb köz- 
vetlen urának (Miksának) utíisitásait akarja bevánii. Kiemeli hogy 
Huszár Gált mindazok, kik a magyar nyelvben jártiisok, okos és 
szerény, istenfélő és erényes embernek tartják. Nem kételke- 
dik , hogy Miksa is ilyennek fogja találni , ha őt maga kihall- 
gatja, vagy papjai által megvizsgáltatja. *) 



A föntubbi részletek Huszár Gál idczctt l eveidben. 

-) A kapitány iddzett levele. 

^) »Soll nicht er8cheiuen.« 

*) A kapitányhoz intézett rendeletben olvassuk : ^Heresom sémi- 
nationcin et librorum iinpressionein illi imposterum nou permittas, imo 
ab illis euni scrio prohibeas ; uisi enim id feccris, grauiter in te animad- 
uerteinus. Mandauiinusa autem ipsi quoquc hac ipsa de re per alias 
litcras.« (Kgykord másolata a bécsi udvari levéltárban.) A Huszárhoz 
intézett, k. rendelet szövegét nem ismerjük. 

^) 1558. november 8-án kelt levelének eredetije a bécai titko9 
lcvéitárbai|. 



FRAKNÓI VILMOSTÓL. 27 

ügy, lái«izik ezen levél eredménytelen maradt És Huszár 
GÚ kevéssel utóbb jónak látta Óvárt elhagyva, az ország másik 
r^ben keresni hitűjitó tevékenységének új mezőt. 

II. 

1560-ban Huszár Gállal iTctísaw, mint magyar prédikátorral 
találkozunk ismét. 

Azonban csakhamar tapasztalnia kellett, mennyire csaló- 
dott, midőn azt hitte, hogy a hatalmas városban, meljrnek lakos- 
>4ga és magyar őrsége túlnyomó részben az új tan követőihez tar- 
tozott, háborittatlauúl fog élhetni. 

Kassa az egri egyházi megye területén feküdt.Ennek püspöke 
VfranrsicM Antal, miként ^lőbb a i)oliticai és diplomatiai téren 
ritka tevékenységet fejtett ki, most főpapi kötelességeit is egész 
kiterjedésökben lelkiismeretesen kívánta teljesíteni. Osztozva 
OUh Miklós törekvéseiben, föladatául tűzte ki elpártolt híveit 
egrháza kebelébe visszavezetni. És e czél elérésére legbiztosabb 
ütnak tartotta azt, ha a protestáns prédikátorokat jó szerivel meg- 
nypri. vagy erőszakkal eltávolítja. 

Ez irányban tervszerű actiot indított meg. 1560-ban Eger- 
ben és környékén, Jíisz-Berényben és Kassán egyszerre lépett föl, 
"zokott erélyével és határozottságával. ^) Igyekezeteit Ferdinánd 
hatbitósan támogatta: sohasem habozott királyi hatalmának 
^ülvát az ellenreformatio mérlegébe vetnL 

Midőn tehát Verancsics jelentést tett Huszár Gál kassai 
működéséről, 1 560. september végén rendeletet bocsátott a fő- 
paphoz, melyben utasította, hogy a prédikátort hozassa magához 
Egerbe, és itt indítson ellene vizsgálatot. 

A püspök sietett érintkezésbe helyezni magát Zay Ferencz 
kai«ai főkapitánynyal, kihez mint a portai követségben társához 
Wso viszony fűzé, és ki mint buzgó katholicus is készséggel állott 
szolgálatára. Ismervén a kassai polgárok és katonák hangulatát, 



') L. erre vonatkosó l^v^lelt Veranceies Antal összes munkái VIH. 
köteteben. 



28 HUSZÁR GÁL ÉLETÉHEZ. 

ragaszkodásukat Huszárhoz, azou uézetben volt, hogy föltűnés 
nélkíjl, titokban kell elfogatni és Egerbe szállitani. 

Verancsics beleegyezett. A terv egyik részét sikerült is 
kivinni. A kapitány 1560. october első napjaiban Huszárt elfo- 
gatta és őrizet alá helyeztette. De midőn ez köztudomásra jutott, 
a polgárok és katonák — élükön Forgách Simon kapitánynyal 
— fenyegető hangon tiltakoztak Kassáról való eltávolittatása ellen. 
És Zay, nagyobb zavaroknak elhárítása végett, szükségesnek 
látta szándékáról egyelőre lemondani ; de Huszárt továbbra is 
őrizet alatt tartotta. ') 

A kassaiakat ezen ei*edmény nem elégítette ki. Ok prédi- 
kátorukat szabadon bocsáttatni és hivatalába visszahelyezni 
kívánták. October közepe táján a polgárok küldöttsége Sáros 
várában Perényi Gáboii; kereste fol, azon kérelemmel hogy Miksa 
királynál járjon közbe. ^) Ok magok is küldöttek követeket Mik- 
sához. De ez most sem volt hajlandó a fonforgó ügybe avatkozni, 
és azon* tanácsot adta a kassaiaknak, forduljanak közvetlenül 
Verancsicshoz, és igyekezzenek őt rábínii, hogy Huszár Grált 
Kassán vegye vizsgálat alá. ^) 

Követték a tanácsot. November második felében a kassai 
kapitányok, katonák és polgárok küldöttsége jött Egerbe. Azon 



*) VerancRÍcsnak 15G0. october 17-t5n és november 30-áii Fer- 
dinánd királyhoz intézett jelentései, i. b. 188. és 1\)1, 11. 

*) Perényi Gábor 1560. october 1 7-én Miksához intézett levelének 
eredetije a bécsi titkos levéltárban. 

^) Kassa város tanácsa 15G0. december 14-én Miksához inté- 
zett levelében említi, hogy levelét vették »unnd von unnsemu gesanteun 
die sachen vonn wegen unsers hungrischenn Predicanten, noch Eur Ko. 
Maiest^itt beuehl vornumen. Dcrhalben habén wier unnserc Gcsanten za 
dem herrn HischofF khen Krlc abgofertiget. . .< (Eredetije a bécsi titkos 
levéltjirban. (Es 1560. december 1.5-én Forgách Simon, Szenniessi Mátyás, 
Horváth János, Kálnassi Ferencz »et ceten Sacre Kegie Cesarae Maies- 
taté presidiarii militcs Cassoviense8« Miksához intézett levelökben emli*i 
tik, hogy már korábban kikérték közbenjárását Huszár Gál érdekében. 
»Quam . . . supplicacionem quam . . benigníssimis auribus V. S. R. Maies- 
tas admiserit et cxaudierit, tam ex literi s V. R. Maiestatis, quam etiam ex 
relatis uostri nuncii ad V. Maiestatem missi abunde intelleximus.c 
(Eredetije ugyanott.) 




■ ■ má 



I^RAKNÓI VILMOSTÓL. S6 



kérelmét terjesztette Verancsics elé, hogy Huszár Grált bocsát- 
tassa szabadon, és a mennyiben ellene vádak emeltettek, jöjjön 
Kissára, Tagy küldjön valakit maga helyett, és ott vizsgálja vagy 
TÍn^tasaa meg óL Hivatkoztak egy kiváltságukra, mely szerint a 
tSBics megegyezése nélkül a városból erőszakkal kivinni senkit 
sem szabad. 

A (opap szívesen fogadta őket, és elpadásukra tüzetesen 
Tálaszolt. Megmagyarázta nekik, hogy mint kath. főpap nem tür- 
keti. hogy egyház-megyéje területén bárki, ha az egyházi rendeket 
fiil nem vette, papi működéseket végezzen. Elmondotta, hogy két 
portai követsége alkalmával Európa és Ázsia számos országait 
beutazta, de nem talált egy népre sem, a mely megengedné, hogy 
akirid magasabb vallási küldetés nélkül papi hivatalt visel- 
bessan ; ez mindenütt egy külön osztályi'a van bízva. Majd kérő- 
leg intézte bozzájok szavait : legyenek tekintettel a király rende- 
klére. és bocsássák prédikátorukat akadálytalanul Egerbe, hogy 
őt megvizsgálhassa. A mi a királyi kiváltságot illeti, a melyre hi- 
vatkoznak, megjegyezte, hogy nem gondolható, miszerint a király 
olv kiváltságot adhatott a városnak, a mely megfosztaná jogától 
a falai között levő bűnösöket letartóztatni. 

A küldöttek prédikátoruknak kiszolgáltatásáról hallani 
sem akartak. Erőteljesen kijelentették, hogy ők senkinek, még 
uralk<Klőjuknak sem leí^znek hóhérai ; hogy készek bármit inkább 
fltúmi, és nem bánják, ha zavar vagy vérontás is lesz, de Huszár 
Gált nem engedik Kassáról elvitetni. 

A határozott nyilatkozat mély benyomást'tett Verancsicsra, 
a mint azt maga bevallja. O, ki hazájának javáért és békességeért 
aanyi veszélynek tette volt ki életét, és oly sokat szenvedett, nem 
akut most a béke megzavarására alkalmat szolgáltatni. Késznek 
ATÜatkozott tehát engedményt tenni, és megegyezését adni, hogy 
Ferdinánd király további rendelkezéséig Huszár Gál szabad lábra 
Wreztessék. De ezt azon foltételhez kötötte, hogy mind a városi 
tanács, mind az őrség vállaljon kezességet és állítson ki térítvényt 
ttröl, hogy Huszár Grál Kassa város területéről nem távozand el, 
a szentségek kiszolgáltatásától és a prédikálástól tartózkodni 
^f; végre lia a király újabb rendelete követeli, Egerbe fogják 



30 HUSZin GÁL Él^TÉHlSZ. 

A küldöttek ráálltak ezen föltételekre, és kézcsapással meg 
erősítették az ekként létrejött egyességet *) 

Azonban eljárásuk a város közönsége és az őrség köré- 
ben élénk visszatetszést szült Megtagadták a téritvények kiál- 
lítását. 

A városi tanács ekkor újra Verancsicshoz folyamodott, föl- 
kérvén, hogy >mivel más magyar pap a városban nincs, és napon- 
ként sokan halnak meg gyónás és az oltári szentség vétele nél- 
kül* engedje meg, hogy Huszár Gál lelkészi teendőiben szaba* 
don járhasson eL 

Verancsics erre rá nem állt. Mind a tanácsnak, mind az őr 
ségnek megírta, hogy mivel ők a kitűzött föltételt nem teljesítet 
ték, ö is visszavonja engedményét; fölhíván a fökapitány t, hogy Hu- 
szár Gált őrizet alatt tartsa, míg Ferdinándtól újabb rendelet ftrk^ 
zik. Eh minthogy a magyar polgárok azt hirdették, hogy a püspöl 
irántok viseltető ellenszenvből lépett föl prédikátoruk ellen; bebizo 
nyitandó, hogy nem személyes tekintetek vezetik, az összes kassá 
lelkészeket, kik mindnyájan az új tant hirdették, egyházi hivata 
luk folytatásától eltiltotta. ^ 

Ferdinándnak pedig azt tanácsolta, írjon mind a városho: 
mind az őrséghez leveleket ; hagyja meg nekik, hogy prédikátí 
rukat küldjék Egerbe, de egyszersmind nyugtassa meg őket a 
iránt, hogy utasítása szerint vele a püspök nem fog túlszigorúa 
bánni, és a prédikátoii inkább szelíd eljárással meggyógyitan 
mind végkép elveszteni igyekezend. ^ 



*) Veraucsícsnak 1560. november 21-^ii Zay Fercnezhez és m 
vcmber 30-áii Ferdinándhoz intézett levelei- — Verancsics muuy 
VIII. 190. ds 197. 11. 

-) Vcrancsicsnak 1560. november 30-án Ferdinándhoz, dccon 
ber 1-cn a kassai tanácshoz, ds az utóbbinak december 14-<^n Miksáhc 
intézett leveleik, ugyanott, 197, 200 (?8 213. 11. 

') Vcrancsicsnak november 30-án Ferdinándhoz intézett levél 
>DatÍ8 alioqui literis — írja többi között — ad utrosquc benignita 
etiam aspersas, . . . quodque Eadem commisisset mihi, ne quid agore; 
qood esset praoter modum, utque potius lenitatc sanandum, quam pe 
dendttm perdítam curarem.c i. m. 199. 1. 



^^m 



A vAroK fef az 6rség iipra vArta W totlcnfil Ponlin/iiid 
ifckttt, üjniap Miksfthoz fonhílliik , púi tlogftsíiOit folyii- 

I alatt Hus/.fir ^ik\ is kísérletet lett sza)>a(lH&gá,nak visz- 
. A polg&rok é3 az Őrség erélyes fellépése dacz&ra, 
nem bizott egészen a. sikerben. Nem akarta tehát 
Uenfelét, az egri püsp&köt végkép maga ellen iuge- 
' lélí ftOrivnthől két levelet intézett Iiozzá ; rétlelmezte tanait, 
b magU a püspök >engi>(lelmes &fiuak< irva, némi kiUtíLst nyáj- 
lult megtértjére. •) Még tovíibb vitte a színlelést Bucbanics Má- 
tWui abaCiji föcspercs ir&nyában, ki miután ismételve vitatko- 
t telp vallAsi kérdések irftnt , azon véleményét fejezte ki Ve- 
Biiot elútt , hugy Huszárt >miu<lem'e a mi a katbolika val- 
itartozik, nehézség nélkül lelititne rabirni, ha szelíden és 

I bíutuak el vele. < ') 
Azonban Verancsícs nem hagj'ta majmát ily könnyen tevütia 
(4ni. Jö! ismerte ö a i)rotestáns polfuiia minilen fegyve- 
t Az evangélininra. a szent kánonokra való liivatkozíV-.t, és az 
IHsUnoNsj'igban tartott plirasisokat le tudta sziVllitani kellő mér- 

'I A kninii tantiaifniJc ileueinbor I4-i'n, Magiicliy fliíapániak 
.-yuuioii ii&]Mii, éa A kasBoi Srségnrk döcerohcr li>-iu Híkaitlioz intif- 
ti Wcink. MigiKliy töblii küzütt említi, lio|^- Huszár Gál >iion ut 
>. C, llfti«>4al(.'m iiialedíiisset, « liauenj pródikicaiúibBti gyakran imád- 
iMult a kir&ly hoBszii lílotu ía orsKágninuk jiílotcfírt. fMiiitlhilroin lev<<t 
n«4riije A U<uai titkos lereltárhaii. I 

■) l'rraitetie* UnazáT Gálboz Irt, alább umlílcndíl lovek'beti mondja 
ll Ut por títerai in omiiilms obedientein Hiium itno ctiam buniilbtnum 

nibí iKillicvrÍM, &liai]uc Id geuus sutia innltuscnbiBBpei.i'iB(k* 
jUJobh tnandja, hogy »nd hms litoriu jaui lincu* válauzol 

') Veraticiiufl 15G0. duLeinber 2-án kell válus^irtitahnii ciuhti 

I ubi Gnllna AiiHxína anti daoiuMl. ut ab, ccclcaiasticas (.aerciuo- 

-i', '!«»*■ (irofiirÍMiuntur ex fidu ; quoilqiio non ndpo contum<.lioHe neijuo 

. : nnsortinncs siias tucatitr. . . . putesquc illmn ad omnia qua< 

"iiia Catliollcau iiou difOvullur llecti poHse, si bmnanitatc 

(uui co agatur. . . .« (VcranuiB munkaL Vlll Jü« I — 

.. l..i^itAiiic« Matyiiét cgyuek tartom .Stcrdahclji Mát^aasal, ki 

>'>e<b«ii miwt egri kannuok aba-iljvAri föesporea t's miüljm prdpuflt 

r.lii] clii, MI lHtt8<Ík ifvi ugcí kubuiiialiiimiis laJBtroiiiaiban J 



32 HCBZÁR GÁL ÉLETÉHEZ. 

tékökrei Figyelmeztette tehát Ruhanicsot, hogy ne elégedjék 
meg azokkal , hanem tegye föl Huszár Gálnak egyenesen a kéi^ 
dést : elismeri-e az egyház tekintélyét , és hajlandó-e visszaférni 
kebelébe? ') 

O maga atyai hangon válaszolt Huszár leveleire. ^Minthogy 
Ígéred, — írja többi között — hogy engedelmes fiúnk és alázatos szol- 
gánk fogsz lenni, sok egyéb szépet is irsz ; mindezt örömmel fogi^ 
dom, és a katholika egyházba való visszatérésed iránt jó reménysé- 
get táplálok, föleg mivel a szent kánonokat is idézed védelmedre. 
Ha mind ezt oly lélekkel teszed^ a mint én'óhajtom, meg vagy ment 
ve. De félek, hogy nem úgy van.« «) Végre fölhívta , hogy jöjön 
hozzá Egerbe, hol zavartalanul és gyakran értekezhetnek.*) 

ITI. 

Zay Ferencz főkapitány Huszár Gált az egész december 
hónap alatt szoros őrizet alatt tartotta. De karácsony ünnepén 
a nemesség és a magyar katonák kérésére, megengedte neki, hogy 
azon házban, a melyben fogva volt, prédikácziót tarthasson. 

Két nappal utóbb — december 27-én — Verancsics föl- 
hívta a főkapitányt, hogy a foglyot szállíttassa Egerbe. E czélból 
néhány szolgája kíséretében kocsit küldött Kassára. 

Zay haladéktalanul, még az nap este teljesíteni akarta a 
püspök kiváuságát. A kapuzárás idejében, a kapunál őrt álló ma- 
gyar katonákat magához rendelte. De midőn ezek az utczákon 
átvonultak, a nép között, mely ekkor, mint ünnepi nap estéjén 
nagyobb számban volt az utczákon, egyszerre elterjedt a hír, hogy 
Huszár Gált Egerbe szállítják. Erre a nép és a katonák zajlongva 
azon ház elé tódultak, melyben a prédikátor fogva tartatott A 
kocsi már a kapu előtt állott. A nép letaszította a kocsist helyé- 
ről, bántalmakkal illette a püsp(")k szolgáit, és a főkapitány ellen 
fenyegető kiáltásokat hallatott. A város bírájának és a tanácso- 



*) A fentebb id<$zett levélben. 
^) »Sed metuo sccus id esse.^ 

^) Vcrancsicsnak 1560. december 2-án Huszárhoz intézett levele. 
(Veranoaics munkái. VIU. 206. l.) 



Í^RAKKÓI vn^MOSTÖL. 33 

sobak csak nagy bajjal sikerült a tömeget lecsendesíteni és szét- 
oszlá>Ta birni. HiLszíir Gál fölliasználta e zavart , és észrevétle- 
nül kimenekült börtönéből. 

A főkapitány erről értesülvén, másnap reggel a város összes 
házait át akarta kutatni, hogy a prédikátort ismét kézrekerítse. 
E végből magához hivatta a város tiszteit, és kérdést tett, vájjon 
hajlandók-e őt Huszár nyomozásában segíteni? Mire azt válaszolták, 
hogy mivel ez ügybena királytól parancsot és utasítást nem nyertek, 
a főkapitány pedig ekkoráig megkérdezésök nélkül intézkedett : 
ók ezentúl sem akarnak ez ügyben vele karöltve működni. 

Ekkor a városi tanácsnak hagyta meg, hogy kutassa föl a 
szökevényt és szolgáltassa ki neki, szabadulásáért a tanácsra há- 
ntván a felelősséget ; a minthogy mind ő, mind Verancsics azon 
nézetben volt, hogy a nép összecsődű lését és zavargását a tanács 
idézte elő. Ez ellenben esküvel erősítette, hogy abban és a prédiká- 
tor menekülésében semmi része nem volt ; hogy az utóbbinak hol- 
léte iránt, bár a i)olgárokat eskü alatt vallatta, semmi tudomása 
nincH. 

Míg a tanács és a katonaság ismét Miksához fordultak, Ve- 
ran^ics Ferdinándnál a zavargás szerzőinek és részeseinek és a 
prédikátor kiszolgáltatására vonatkozó királyi rendeletnek kibo- 
csátását szorgalmazta. *) 

A kinily a kassai események megvizsgálására biztosokat 



^) A kassai örseg 15G0. december 28-án ds a kassai tanács dc- 
dwember 30-án Miksához intdzctt leveleiknek eredetije a b^csi titkos 
ííTeltárban. Ezek ügy szinten Verancsicsnak 1561. martius 12-én 
f ^Áitíhi János veszprémi püspök és canccllárhoz intézett levele kiadva 
1 Verancsics munkái között, VIII. 217, 221, 249. 11. — A kassai zavar- 
f f^isrdl említést tesz Gyalui Torda Zsigmond napló-jegyzeteiben, melyeket 
Kovichicb kiadott. (Scriptores minores. I. 114. 1.) De egy sajtóhiba egé- 
szen kiforgatta a helyet értelméből. A nyomtatásban az áll, hogy a za- 
var támadott >ob concionatorem Gallum, quem noluit Capitaneus co ves- 
pere Agriam mittere.« Pedig %volvit^ áll bizonyára az eredetiben. Ezen 
Mjtühiba vezette Szabó Károlyt is tévedésbe, midőn írja, hogy a nép 
lázongott a kassai kapitány ellen «, ki azon estve Huszár Gált rtem akarta 
Egerbe clercszteni.c (i. h. 149.) 

•Századok. •> 



•^ Br?^ziR GÁL íxetLuez. 

ktldr-tt ki I Milv errdménTnrel jártak el eiek kúldetésökben, 
arról uítí'^ tU'J«tmá>imk. AnnTi bÍ2^>!ivo>^ h^gr Huszár Gál többé 
Dem ki^-rűit ^m Z^iyiiaL ^ni Venuicsicsnak kezeibe. 

Huszár t.Tál Ka>NárőI Dtbrtrz^nbt menekült, hol 1561- és 
1562-))en mint >>záműzött Lissai lelkt-szc tartózkoilott. -) 

De már az 1562-ik év ó>zén a Dunán túl találkozunk vele 
KonvíromUin. hol kivált a csajkások köréhen szive> fogadtatásra 
talált, é'i tOblK'kft a vánis lakói közül a protestantizmusnak meg- ' 
nvert. Itteni mükíHlése >em lehetett tartó<. 

Oláh Miklós, mihelyt megjelené>írc»l és hatásáról tudomást 
nyert, tolhivta a város bíráját és a cs;ijká>ok kapitányát, hogy 
ót távolítsák el. Midőn peilig ez nem vezetett eredménjTe, Ferdinánd 
királyhoz és a katonm ügyek élén álló Károly fóherczegheí 
fordult. ^1 

Kár<dy föherczeg 1563. elején l)aranc^ot bocsátott a komá- 
romi vár kapitánya- é^ tiszttartójához, hogy Huszár Gált fogják 
el. Ezek a remielet végrehajtását Nagy Istvánra a csajkások ka- 

'» Erről cinh'test tosz a városi tanács lőiJl elejeu Miksához iuté-* 
zctt levolí^beii : »Dignetur . . . vei h^c sjiltom iinpeíraro, ut Coinniissarii 
liuius iicgotii causa oxjHídiíi. quos adhuc esse Fosoiiii intelligiiiiusy rcvo- 
ccntur.* (Eredeti ji' a lioesi titkos leve'l tárban.) 

-I í^zithő A', i. 1i. ir»0 e's kk. 11. Az ekkoráig ismert adatok ucnB. 
cngedte'k meghatározni, hogy mikor hagyta el Debreczent, és hol mükö-' 
dött azután. Komáromi predikátorsiigáról csak a be'csi titkos Icvdltáp 
iratai szúlanak. 

^) n////í Miklós 15 ♦).*). jan. 17-én Ferdinándnak írja, hogy miilt éV 
october 31 -kán kelt levelében jelentést tett neki >dc tpiodam (valló hac— 
rctico sacrameutario ac pest^imo, sedicioso ct tumultus cxcitatorc, ac aliitf 
multis damnatis erroribus addieto homine.« Azóta ismét panaszos levc^ 
leket vett Komárombúi, hol pn'dikált és többeket megnyert »imo ctiaoft 
. . . cpiodam modo cogeret.« Irt a bírónak és kapitánynak »ut haereti- 
oum illum in medio corum non tenerent. Credo tamen mcas ipsas literas 
parvi momenti apud ipsos futuras.c A király eszközölje cl távolít tatását. 
»Cogitare dignctur V. S. Maicst:is quantum hic pessimus vir in diversís 
locis vagabuudus malifceerit , et praesertim Cassoviae <|uant08 tumul- 
tus excitaverit.c ^Eredetije a l>écsi titkos levéltárban.^ 



1 

1 



1 



í 



^RAKNÓI VILMOSTÓL. 35 

pitányára bízták, a ki azonban az üldözöttnek híveihez és pártfo- 
góihoz tartozott, minélfogva lehetségessé tette Huszár Gálnak, 
hogv Komárombúi meneküljön. ») 

Ekként negyedszer vette kezébe a vándorbotot. Hol talált 
ezután menhelyet, erről biztos adatok hiányoznak. 

FRAKNÓI VILMOS. 

') K'iroly föherczeg 1563. február 17-^n Gráczból Ferdinánd ki- 

nljnak irja, bogy vette Huszár Gál tárgyában február 7-^n bozzá inté- 

lett, yalamint Oláhnak egy korábbi levelét Jelenti, »meqne statim tunc 

trcú Comaromiensis Capitaneo Martino Nidermair et prouisori eiusdem 

arcÍB, ut ipflom comprebendere debeaut precepisse .... £t8i autem ex 

timore, qucin e literís StrigonienBis dubio procul accepit, perculsum (t. i. 

Gáliam) vix in ba-s partes rediturum arbitrer, tamen prefati duo satius 

esse patauerint banc apprebensionem Stepbano Nagb Nasadistarum Co- 

maromicnsium Capitaneo committi dcbere, eidein e^ reliquis duobus rur- 

sum couimisi, ut dictum Gallum, sive iam istic reperiatur, seu eo reuerta- 

tar, comprebendere et detentum, donec mandátum aliud acceperint, cus- 

todíre debeant.< (Eredetije a bdcsi titkos levéltárban.) 



3* 



36 



AZ ERDÉLYI ALKOTMÁNY 
I^IEGALAKULÁSA A SEPARATIO KEZDETÉN. 



Erdély mint végvidék, addig is, mig az események a XVI-il 
században külön országgá alakiták, az anya - államétól sokbai 
eltérő íizervezettel birt. Volt három nemzete, melyek közül min 
denik külön-külön bizonyos fokú statutarius joggal fölniházott tai 
tományi gyűlésen jött össze, melyek azonban együtt is tartotta 
oly tág hatáskörrel bíró országgyűléseket, hogy azokon még 
hadak mozgósítása és az adó kivetése fölött is tanácskoztak, i 
separatio alkalmával a külön országgá fejlődés magvait ezekbe 
megtalálta ugyan, hanem viszont egységének a három nemzc 
teljesen eltérő szervezete állta útját ; a megyék, csakúgy mint 
magyaroi*szágiak , a nemesség kezében voltak , a szász széke 
egészen a városok polgári elemét uralták, a székelyek három nem 
nem ismert más adót , mint az ökörsütést s má^ birtok czíme 
mint a székelyt, mely a királyi jogot és adományozást kizárta. 

Az erdélyi alkotmány megalakításának müve az or zág 
gyűlésnek volt föntartva. ') Az események fejlődése véghetetlenC 
kedvezett annak. János király özvegye Izabella királyné, s fíána 
gyámja Martinuzzi folytonos harczot vívtak a főhatalom fölött 
mely tényleg csakhamar a barát kezében összpontosult, ki 1 540-be 
még csak kincstaiió volt, de 1542-ben helytartóvá s 1544-ben a 
oi*szág főbírájává levén, a pénzügy, hadügy és igazságszolgáltatá 
összes szálait kezébe keríté. A királyné és Petrovics a temesi bái 
tehát egy hatalmas végvidék igazgatójának törekvései ellenébe 
— kik ettől meg akarták fosztani — rá volt utalva, hogy a 
országra támaszkodjék s az oi'szág viszont minden kedvezménj 



^) Az adatok üz értekezéshez »Erddlyi Országgyűlési Emléke 
I. kötet 1540 — 155G< czímti, s az Akadémia kiadásában Icgűjabba 
megjelent munkából vannak véve. 



SZILÁGYI SÁNDORTÓL. 37 

^í7-e^y alkotmányos jog kicsikarásával vásárolt meg tőle. Azután 
pedig, liogy Erdély Ferdinánd hatalmába került, s a barát meg- 
öletett, a királynak sohasem volt annyi ereje, hogy az alkot má- 
iim jogok közül csak egyet is elkobozhatott volna. A hűségi nyi- 
latkozatokat ö is engedmények fejében kapta, de sem helytartója, 
sem vajdái még árnyékába sem léphetvén Martinuzzi hatalmának, 
az országgyülé^s souverainitásának megcsonkítására irányzott min- 
deu kísérlet meghiúsult, ellenkezőleg tért nyei-tek annak teljesebb 
kifejtésére, úgy hogy midőn 1556. őszén a királyfi és anyja vissza- 
jöttek, azon alkotmánynak, mely Erdély államépületét liárom szá- 
zadig hordozá, alapfalai már teljesen el voltak készülve. 

De a barát alkotó keze az épület arányait összhangba tudta 
hoziii, melyet a későbbi idők zivatarai sem voltak képesek ledön- 
tenLE rendkívüli férfiú sohasem kísérletté meg valamely államtényt 
oívzággyúlésen kívül hozni létre, de páratlan tapintíittal bírt az al- 
kalmas perez előkészítésére s folhasználására,melybenaz oi*szággyü- 
lés folyamát terve keresztülvitelére kedvezővé tudta hangolni. Az 
öakonnányzatnak igen erős érzéke volt akkor minden emberben, 
ki a közügybe befolyt, s hogy e befolyás föntartására irányzott félté- 
keiiy8égl)öl ochlocratia nem fejlődött ki, annak az ő erős keze állta 
útját — ki a főurak, nemzet s az államfő érdekeit összeegyeztette. 
Altalán Erdély sokat köszön Martinuzzi tevékenységének. 
Ez ország egész igyekezete János király halálától Izabella királyné 
viíszahívatásáig oda irányúit, hogy a magyar koronától elszakad- 
ja, Havasalföld példájára suzerain állammá szervezze magát. 
Ferdinánd vagy a töríik alatt, az másodrendű kérdés volt 
ugyan a ti')bbség előtt, de nem Mayláthra nézve, ki az országban 
a legerősebb párttal rendelkezett és színleg az elsőhöz hajolt, va- 
lóhau pedig maga kezére dolgozott. Ennek a parvenunek Ferdi- 
nánd udvarában egy má*5Ík parvenü, Nádasdy, az ő sógora volt 
a föistápja , de a kettő közt nagy a különbség : ez őszintén és 
becsületesen képviselte ura érdekét, amaz saját czéljaira akaiia 
SlhasználnL S egészen útban volt, hogy czélt érjen. A királyfi 
»ártja egjmásután szenvedte a megveretéseket, a Mayláthtal lét- 
ejött szerződések fokozatosan több előnyt szereztek ennek : min- 
enik ezek közül egy-egy osztozás volt az oi*szAg fölött, melyből 
űndenik nagyobb területet adott Mayláthnak. Erdély ezen két- 



38 AZ ERDÉLYI ALKOTMÁKT ALAKULÁSA. 

felé osztásának véget vetett ugyan Mayláth elfogatása — de n 
dön 1541. telén a barát bejött Erdélybe, a királyfi birtoka háro 
olyan részből állt, melyek közt az uralkodó személyén kívül semi 
közösség sem volt : t. i. a Tiszavidéki részekből, a Temesi bá 
Ságból és Erdélyből, melyek mindnyájan külön tartották orszá 
gyűléseiket, s melyek közül Temes egészen Petrovics alatt állt, 
tiszai népek Ferdinándhoz szítottak, s bár leplezve, azt vallák ui*o 
nak, Erdély pedig ingadozott. 

Az egyesítés müvét Martinuzzi óvatosan és fokozatos; 
hajtá végre. Az első országgyűlésen, melyen megjelent (15^ 
jan. 26.) a királyné eddigi kapitányának Bornemiszának kezéb 
kifacsarta a hatalmat az által, hogy magát kapitánynyá,helytartó 
választatta. A két hóval később tartott országgyűlésen pedig 1 
talmának garantiáját szervezé. Annak fejében, hogy a hán 
nemzet saját kebeléből tanácsosokat rendelt mellé, eltiltott? 
hogy a három nemzet előkelői közül bár ki is követeket járath; 
8on küludvarokhoz , vagy azoktól fogadhasson. Azzal biztosít 
volt az ország befolyása az államügyek vezetésére, s az alkot n 
mányos uralkodás egyik főkelléke meg leit nyerve : ezzel a k 
diplomácziának — mely egyedül vethetett volna számbavehetö ^ 
tot teiTei elé — vezetését adták egészen az ö hatáskörébe. 

De még sok legyőzni való akadály volt A három nem: 
közül egyik sem vált meg szívesen hagyományos emlékeitől, s 
első égető seb, melyet a moldvai vajdának beütése okozott, az 
szag régi uniójának — a három nemzet kölcsönös védelmi ku 
lezettségének kül- és bei-ellenség ellen egyiránt — megííjításí 
vezette (1542. dec. 20). Ez nem sokkal tett kevesebbet mint, ho 
mindenik nemzet önállóságát a törvény biztosítá — de a vég: 
éle mégis el volt véve az által, hogy a védelem feje a kapitá 
vagy az, ki annak utódja lesz. 

Semmi sem nyújthatott nagyobb biztosítékot a nem 
ti*k e separatisticus törekvése ellen, mintha Erdély és a rés5 
k(')zt unió jön létre, mely által a túlsúly a magyar nemzet keze 
esik. Eleinte úgy 8egít<^tt a barát a dolgon, hogy az erdélyi vég 
seket (t. i. melyek adóra és védelemrcí vonatkoztak) kivitt4 
részekbe s ott is elfogadtiitta. De ha ő nem volt ott , pártja in 
bíi'ttúl8úlylyal,s megtörtént^- hogy czélzataival ellenkező határo; 



SZILÁGYI SÁNDORTÓL. 39 

tok hozattak. A helyett tehát, hogy — mint kezdetben divott — a 
részekben oratorok képviselték volna az erdélyi rendeket: megfordí- 
ti<ta a dolgot, s a tiszai részeknek és a liárom nemzetnek egye- 
áiett tanácskozását vitte ki. Az első ilyen országgyűlés 1544. aug, 
1-éu Tordán tartatott, hol Erdély és a részek közösen alkották 
az egymást kötelező töiTényeket, mely rendszer aztán jelentékte- 
len megszakadásokkal, Erdély egész fönnállása idejére érvény- 
lieu maradt. Bizonynyal a közös érdek és közös szükség hozta c 
btározatot létre — de a végeredményre nézve ez mindegy volt : 
lényegében ez vetette meg alapját az erdélyi államnak. 

S ezzel érte el teljes szervezetét, de a régi szokásnak nem 
leszoritáí^val, csak szabályozásával, s egyedül a közönséges or- 
aággyülésre vonatkozva — mert a részgyülések és tábori gyülé- 
^i azontúl is föntarták magokat. Ez utóbbivá hadjáratok alkal- 
mával alakúit át a tábor, valamely államügy elintézésérc Rész- 
ITTúléseket, sürgős szükség esetében, vagy sérelmek orvoslására? 
akármely nagyobb környék nemessége és főurai tarthattak. Az 
1540 é> 1541-ik év tele van ilyenekkel — Mayláth azokon szer- 
-m i>ártját. Balassa Imre ilyenen próbált ellenpártot alkotni, s 
a függetlenek, azok t. i. :kik nem akartak szint vallani, ilyenen ki- 
^♦rlették meg a közvetítést. A barát ártalmatlanná tételökre a 
leghelyesebb utat próbálta meg : élére állt az ilyen gyűlések nek> 
niiut tette Tordán 1542. dec.-ben., Enyeden 1551-ben s nem ejté 
ki kezéből a vezetést. Ferdinánd más útra lépett : magyarországi 
birtokaiban jókor eltiltá a rész-gyüléseket , s alig hogy Erdély 
uráYá lett — itt is életbe akarta léptetni arra vonatkozó rendele- 
tét, de a rendek lolfolyamodtak hozzá végzése ellen, s nem levén 
hatalma mást tenni, kénytelen volt engedni. 

Mert a ré'^z-gy üléseknek nem volt feladata a párt szervezés : 
az c>ak kinövése volt, mindig a helyzet abnormitása által előidézve. 
Tolajdonképeni hivatása volt rögtöni szükség esetében, midőn a 
•zonijizédos ellenség támadást intézett az ország ellen, gondoskodni 
^tilelmének eszközeiről. Még a vajdák idejében jött divatba, midőn 
iDe>zsze esvén az uralkodó székhelyét<)l, egy-egy beütő török vagy 
oláh csapat ellen nem volt ideje bevárni a rendes tordai gyűlést 
^agy a király intézkedését, hanem összeült a vajda hívására, ki- 
rendelte a szükséges adót és fölkelést , s azzal rendesen eloszlott. 



40 A.Z ERDÉLYI ALKOTMÁNY ALAKULÁSA. 

Mayláth, pártütésének szitására használtai eszközül, s egyezer ek- 
kép alkalmaztatván, a barát és királyné viszályaiban közvetítő 
szerepet kezdett játszani, majd 155G-ban alkalmas eszköz volt a 
királyfi visszahívására, de azontül élét metszé a viszonyok rendes 
mederbe szállása. 

Különben mindenik egyenlő szervezettel bírt s az elnevezés 
a gyűlés teljességét, liatáskörét jelzé. Az, ki összehitta, terjeszté 
eléje propositiüit , a gyűlés megadta rá válaszát, összeírta kéré- 
seit s ezek képezték a törvényeket — mihelyt az (összehívó fél azo- 
kat megerősítette. De ez kimaradhatatlan volt, legalább az ellen- 
kezőnek nem maradt fön esete, de igen annak, hogy mind Izabel- 
lát, mind Ferdinándot kötelezek a megerősítésre. A törvényeket 
az ítélö-mesterek fogalmazták , ezeknek jegyzői írták le a gyű- 
lés végén, kézbesítek példányát 1 m. ftért a megyék, városok kö- 
veteinek. De e példányok még nem voltak sem bevezetéssel, 
záradékkal ellátva ; elsőről, Ferdinándról van tudomásunk, ki azt 
tette, a másodikról Petrovics Péter helytartór.'d 1556-ban. 

Tagjai voltak a három nemzet: a főurak, a főispánok, a me- 
gyék, székek, vidékek, városok kíhetei, a nagy-szebeni polgármes- 
ter és bíró — szóval nagyjában ugvanaz az elem, mcűy később is 
alkottíi, s mely akkor e négy elnevezésben volt befoglalva: főurak, 
laksAg, székelyek, szászok. A megjelenésre bírság terhe alatt 
kénysz<»ritve volt a mt^ghivott, ki meghívóját a kormányzás fejé- 
től kapta, ii költséget pedig vagy maga hordozta, vagy megbízójá- 
tól kapta (mint a szá*<zok, megyék) : s épen ezért gondoskodtjik 
róla, hogy azok hosszűtartamúak ne legyenek. A megnyitás és 
bezárás annál ment véghez, ki az igazgatás élén állt, a gyűlést 
kolostorban vagy templomban tartották, de külön érdekeit^ sérel- 
meit mindenik nemzet külön gyűlésben vitatta meg, s úgy ter- 
jeszté az (■)ssze8 gyűlés elé, mely határozott azok fölött. 

E rövid , néhány napos tanácskozások sajátságos képpel 
})írtak. Egy-egy oligarcha mint Kendy, Bethlen Farkas vagy 
Andrássy egész fényes kíséretteljelent meg: szolgák, legények, lo- 
vászok, hajdíik, darabontok egész csapata, néha hogy voksát nyo- 
matékosabbá tegye, egész dandár volt vele. De nem fényes 
kísén^tén — mert dandára csak kivételes(Mi volt vele, mint 1553. 
jul. — hanem uradalmain sarkallott befolyása, mely réme vagy 



8SSILÁ6TI SÁNDORTÓL. 41 

jóheTóje Tolt egy egész vidéknek, s központja a nemességnek, 
melj azon élt. Hatalma is csak addig terjedt : székely és szász 
«40tt közömbös volt e fény és erő, mihelyt a maga érdekeiyel el- 
lentétben állót kivánt tolok — s Martinuzzi és Castaldo előtt 
sem volt nyomatékosabb voksa, mint egy kirá-lybíró-é vagy a sze- 
beni polgármesteré. 

Mert akárminö terv sikere a három nemzet érdekeinek össze- 
í^veztetésén sarkallott, s az összes oligarcha had megnyerése sem 
vezetett czélhoz, ha a többi nemzetek közül csak egy is ellenttartott. 
A barát jól értett eliez : s bár a királynéval folytatott viszálya 
íolytán többször volt engedményekre kényszerítve, az egyensúlyt 
kőztök tbntartá, söt az egyes nemzetek gyűléseinek hatáskörét a 
közönséges országgyűlésének emelésével háttérbe szorítá. Az adó 
mesri-zavazásának kérdése legfényesebb példa volt rá. Az állapot, 
melvljen ö találta az országot e részben tarthatatlan volt. Ugyan- 
iéi a nemesség porták után fizetett adót, melyeket koronkint számba 
^zoktak venni s lajstromba vezetni, s mely 99 dénárnál többre 
nem mehetett — a régi szokás szerint 1 frtra nem rúghat- 
^ án — a szászok egy összegben ajánlottak meg körülbelöl annyit, 
UK-nnyit a nemesség portája tett ki, de a székelyek csak királyi 
berezeg születésekor, a király házasságakor vagy hasonló alkal- 
makkal adtak ökreikből aránylagos részt, — s ez volt az ökörsütés 
/t. i. bélyegzés). Azonban a török adó rendessé válván, igazta- 
]an>ág volt, hogy csak a két nemzet viselte ezen terhet, s ezek kö- 
vetelték is, hogy a székelyek is járuljanak hozzá. 1543-ban ország- 
gyűlésen közmegegyezéssel török adó fejében 2000 forintot vetet- 
tek ki rajok. Martinuzzi nemzetgyűlésöken kivitte, hogy ez összeg 
kifizetéseért ökörsütést engedtek neki. Mindamellett egyes székek 
I:izon£rtak, nem fizettek, s csak lassan és kitartással sikerült a 
harátitak hozzá szoktatni őket az adózáshoz. A dolog a barát meg- 
r.leté^^kor már meglehetősen rendbe volt hozva,]s mindenik nemzet 
arány lagosan viselte átérhet Azonban Castaldonak fogalma sem 
volt a kénlé- fontosságáról, s mindjárt a második ^országgyűlésen, 
melyet tartott.maga külön alkudott meg a szászokkal az összeg nagy- 
"^ágára nézve, a barát kivégzése miatt háborgó székelyeknek pedig 
végleg elengedte az ökíirsütést. így nemcsak hogy a teher nagy része 
a Eoagyarok vállára nehezedett, hanem mi roszabb volt, mit Mar- 



42 AZ EBDÉLYl ALKOTMÍKY ALAKULÁSA. 

tinuzzi oly nehezen tudott kivinni, az egyes nemzetek alárendelé- 
sét az országgyűlésnek, egészen fölzavarta s kérdésbe lielyezL 

Pedig az adó kivetésének ezen joga az alkotmánynak egyik 
sarkpontja volt annálfogva is, mert kapcsolatban állott az adó- 
meg tagadás jogával — melyet az oi>zággyülésnek, a királyné és 
a barát közt fönforgó viszály Kzerzett meg. 1650. febr. 2-án ugyan- 
is kijelenték a rendek, hogy sem egyiknek, sem másiknak nem sza- 
vaznak meg addig kiUtséget, míg ki nem békülnek. S e határoza- 
tukat meg is taiiák. 

Ezen rendes adó évenkint kétszer szokott előfordulni, de 
nem foglalta magában az összes adózást. Minden fölmerülő szük- 
séglet alkalmával hasonló módon a portákra vetették ki a királyné 
nak, ahely tartónak megszavazott subsidiumot, akülföldra küldött kö- 
vetek költségeit, a vár erődítésekre adott summákat stb., úgy hogy 
többnyire talíilunk még évenkint két dénártól 50-ig terjedő kive- 
téseket. A három, s egy tized műlva hat forintnál kevesebbet érö 
vagyonnal bírók, (melybe nem voltak beszámítva a bútor és ágy- 
nemük s némely házi állatok) az új, a leégett, a puszta házak s 
minden helységben egy bíró vagy kenéz nem dicaltattak — a töb- 
bieknek a befizetésre 20 napi határidő adatott. Ha az országos 
szükség a 99 denáros adóbúi nem telt ki, a nemesség önmagát 
rótta meg, s ez néha két annyi volt mint a jobbágy t«lek adója. 
Az adó nem fizetésért a jobbágyot a szolgabíró exequálta — de 
a nemes és a székely ellen keményebb eszközt használtak, az ilyen 
rósz adófizetőnek udvarházát egyszerűen f(')ldúlták. Egy ember 
ellen azonban ("fi^y dúlásnál több nem volt megengedve. Ily módon 
sikerült Martinuzzinak a zilált pénzügyi viszonyokat rendezni — s 
az állam rendes jövedelmét, sóból, dicaból, egyedámkból 300,000 
forintra emelni. Nagy összeg akkor, midőn egy nagy köböl zab 
20 dénár, egy pint bor 3 dr., egy font hús 2 dr. volt, do a mely 
rögtön alá is szállt (Jastaldo idejében, bár nem az adózók könnyí- 
tése árán, nu^rt míg Fráter György kincstárnoksága idejében az 
adók (ílviselhiítlenségének panasza nem szokott előfordulni, Fer- 
dinánd helytartói alatt rendes rovatot képezett, »hogy töb- 
bet szenvednek mint a töröktől bírt helyek.« »), s egyenesen a 

*) A b<<C9Í államlevdl tárban yau Castaldouak 1552. nov. 20-án 



i 



SZILÁGYI SÁNDORTÓL. 43 

roa gazdálkodás miatt, mert Castaldo, Dobó, Bornemisza után 
tüvfiztakkor lioi^szú sora a túrszekerekuek vitte ki az elharácsolt 
kincseket. Bornemisza — Forgácsból tudjuk — tollát legalább 
benhagTta az oi*8zágban, de a másik kettőt még ennyi feledékeny- 
ség Tádja sem terheli. 

Miként az adó megszavazásának, ügy a hadsereg mozgósí- 
tásának kérdése is az országgyűlés jogai közé tartozott, annyira, 
hopr — mint 1552-ben — meg is tagadhatta, de egyik sem volt 
új keletű jog. Mint végvidék ugyanis már a separatio előtt föl 
Tüh hatalmazva, az adókivetésre és hadszervezetre vonatkozó 
magyarországi törvényeket sajátságos viszonyaihoz alkalmazni, 
az átmeneti korszak a mohácsi vész után e részben is kedvezett 
az országgyűlési hatáskör szélesítésének, János király halálával 
az első {mrtos gyűlés mindkettőt teljesen kezébe ragadta, s a 
^eparatid véghez menetele, háborítatlan birtokában hagyta azok- 
nak. Ezen idők nem voltak alkalmasak jogokat a közvélemény 
pll**nére elkobozni, de ha Martinuzzi a közvéleményt megtudta 
nyerni, jögy. hogy tervei kivitelénél az ország egyik jogával sem 
jött összeütközésbe, utódjai Castaldo és Dobó oly akadályokat 
találtak azokban, mely minden működésüknek szárnyát szegte. 
Hiszen épen Castaldónak mondák a rendek : híjában vetik ki az 
adót. í-eiiki sem fizeti, híjában hívják táborba a rendeket, senki 
sem engedelme?>kedik. S mint az, az ország jövedelméről, az or- 
^zág katona^'ágáról is azt jelenté urának : semmi hasznát sem 
tu<lja venni, pár száz zsoldossal többre menne. 

Pedig a hiba nem annyira a hadszervezetben volt, mely 
helyeden alkalmazva, mint Martinuzzi tette 1551-ben, ki csupán 
**nlélyi sergekkel három ellenséget: a két oláh vajdát s a budai 
ba>át pgyszerre három oldalon verte vissza, megfelelt az ország 
vé«lel mének, hanem abban, hogy sem ő, sem Dobó nem tudták 
megnyerni az ügynek, melyet képviseltek a hazafiakat. Castaldo 
jo katona hírében állott Németországon, de a dévai szorosokat el 
se merte hagyni, mikor egy pár ezer emberével megmenthette 

Fenlioándhoz intézett fölterjesztése, melyben említi, hogy Erddly jövedel- 
mi? , mint a barsit monda »ad terccntos mjlle florcuos ascendat* mit ö 
kénykedéflsel >extraxÍ8sot.< 



44 



AZ ERDÉLYI ALKOTMÁNY ALAKULÁSA. 



volna Temesvárt. Dobó Szamos-Újvár védelménél, midőn Petrovics 
Izabellának visszahódoltatta EdéM, épen oly fényes katonai te- 
hetsf^geket árult el, mint Eger védelménél : de csak közvetlen 
környezetére támaszkodhatván, nem az lett a végeredmény, mi 
Egernél volt — Szamosj-Űvárt föl kellett adnia. 

Erdély hadszenezete nagy részben védelmi természetű volt, 
8 annak egész rendszere várainak hálózatán nyugodott. Ellenben 
állandó hadserege nem volt jelentékeny. 15-l:0-l)en minden nem- 
zet külön ezer embert tartott, melynek megfizette zsoldját, s ez 
oda volt rendelhető egyetemlegesen, hova a kapitányok kivánták 
kül- és bel-ellenség ellen. 1542.ben ezek száma loOO-ra szállítta- 
tott, 1550-ben 6000-re emelték föl: ezek voltak utóbb a >haczé- 
rokc, a >kék darabantok*, s kéjwzték a fejedelem állandó seregét 
Ez volt a tábor zöme, s kiállításuk, pontos megjelenésiek fölött a 
főispánok, a székely főkirálybirák s a szász ispán ügyeltek. Ma- 
gában a honvédelemben fő volt a nemzeti fölkelés. Éhez a tüzér- 
i'^get a szászok szolgáltatták, a székelyek kapitányaik zászlója 
•'^l*'*' gyülekeztek saját >lustrájok<t szerint, s a jobbágyok portán- 
ként szólittattakti'iborba, különbözőleg néha 10, néha 16 porta után 
^Píy jobbágy, mustra azaz sereg szenih* szerint. Ha nagyobb volt a 
veszély, az összes nemesség is táborba szállt, várkatonáinak a vé- 
delemre nem szükséges, és fegyverfogható jobbágyíiinak kilencz- 
tized részével, s hogy az ily egyetemes fölkelésből ki legyen kivéve, 
arról a törvény rendelkezett : a család föntartója, több testvér 
közül, tiz jobl)ágyból egy-egy. a falubírája, s némely zsellér. 

S egy ilyen tábor sajátságos képet uyüjtott : valóságos rai- 
litia volt az, részben puskás, részben nyilas, kardos, vagy lánd- 
zsás ; igen alkalmas a házi tüzliely védelmére, de nehezen és ía- 
radsággal mozgósítható külső háborúra. Minden ioldesúr maga 
vezette a maga csapatját, állott légyen az egy pár emberből, vagy 
nőtte ki magát dandárrá, a helyről, hol udvarháza állott — bárha 
jobbágyai több megyében voltak is szétszórva, — oda hova a tábor 
volt rendítve: Kereszt esmezejére. a nngycsi vai;y barczasági térre ; 
minden várból, városból a bebő védehMure nem szüksége.^ nép oda 
gynlt : oda Fogarasiiak kiváltságolt, oda a királyi jószágok, ak- 
nák, harminczadok, kamarai uradalmak nélkülözhető népe : szó- 
val Erdély 60—80 ezer embert táborba tudott szólítni. Minden 



8ZU.A6TI SÁNDORTÓL. 45 

esetre jelentékeny szám, ha a tömegbe, a vezér lelket tudott ön- 
teni, de me^bizhatlan teher, ha azt csak a törvény szigora hajtá 
össze, 8 a minden pillanatban összeülni kész tábori országgyűlés- 
ben a nagyobb uradalmak, várak tulajdonosai a hadjárat czéljá- 
Tal nem értettek egyet. 

Mert a vezénylet egysége meg volt a vezér kezében, a lak- 
sák hada, a várak, városok, kamarai jószágok csapatai, a 
székely, a szász sereg, ez az egész tarka vegyület annak engedel- 
meskedett, foltéve, hogy mint Martinuzzi e különböző elemeket 
ö«sze tudta közös érdekben hozni, s a zászlós urak egész vidéke- 
ket domináló hatalmát magának megnyerni. Azonban e had — s eb- 
ben állt hátrány a— nem volt összeszoktatott, összegyakorolt sereg. * 
A mustrák rövid tartamúak voltak, s csak ann}dra terjedtek ki, 
hogy megvizsgálták, ha megvan-e a kard, puska, vagy nyíl és 
lándzsa? Aztán saját zsoldjukon élvén, s még élelmiszereket- 
k — minden tíz jobbágy egy szekeret állítván ki — magokkal 
Tívén, egy hosszú nyári táborozás nemcsak készletökböl, hanem 
követkzö téli keresményüktől is megfosztá. Egy merész vállalat, 
lelkesült roham, gyors támadás fényes diadalt szerzett e hadak- 
nak : de hosszabb combinált vállalat nem volt egyedül velők kivi- 
hető. Martinuzzinak, megtartván az egyensúlyt török és német 
köztj nem volt nagyobb zsoldos hadra szüksége. De midőn utóbb a 
fejedelmek támadó hadjárathoz fogtak, az ilyenhez szükséges ha- 
dat — nagyobb részben — a partiumból fogadták, s azért volt 
főként ennek megtartása életkérdés rajok nézve — hol már ak- 
kor képződni, alakulni, szervezkedni kezdett a szabad hajdúság, 
mely a határszéleken folytonos harczban élvén a török végvárak- 
kal, kapitányok alatt összetanult zsoldos csapatokká, a támadó 
hadra is alkalmas elemmé nőtte ki magát s Erdély ezenkori had- 
szervezetének is módosulását vonta maga után. Ez alakulás útja, 
nagyban meg volt egyengetve az által, hogy a zászlós urak hatal- 
mát Mayláth, Bornemisza, Balassa, ezen intézvény utolsó nagyobb 
szabású képviselői megbuktatásában, Martinuzzi megingatta és 
főbb fészkeik közül Vinczet Szamos-Újvárt magának megszerzé, s 
midőn végre Fogaras is fejedelmi kézbe esett : könnyű munkája 
volt a törvényhozásnak eltörlése. Velők együtt elesett az akadály 
is, mi az erdélyi erő nagyobb öszpontosításának útját állta : vá- 



46 AZ ERDÉLYI ALKOTMÁNY ALAKULÁSA 

raiknak fejedelmi kézbe jutása pedig a védelmi rendszer utolsó 
szálait is ennek kezében öszpontositá. 

Az erdélyi hadsereg fennleirt szervezetéből folyt, hogy a 
törvényhozás a legválságosabb helyzetek közt megtartá befolyá- 
sát a hadügyekre. Mayláth, lázadását s táborozását Izabella ellen 
országgyűlésből uidítá, Bornemisza országgyűlésből vezette ellen- 
műveleteit, s a középpárt, mely igazat akart tenni közttik szintén 
országgyűlésből tette kisérletét. A törvényességnek lényeges kel- 
léke volt ez, melyet Martinuzzi sem mellőzött, Ferdinánd sem 
mellőzhetett : akár egyetemes hadfölkelésröl, akár az állandó csa- 
pat egy részének mozgósításáról, akár kapuszám szerinti katona 
adásrúl volt szó. Sőt a tábori országgyűlések által a hadjárat fo- 
lyamára is gyakoroltaik befolyást, mely még akkor sem lehetett 
jelentéktelen, midőn egy-egy főür erős dandárral tudott akara- 
tának támogatást adni, de a mely a zászlós uradalmak letűntével 
megszűnt félelmes lenni. 

De ugyanezen befolyást, az államfőnek ezen ellenőrzését az 
országgyűlés a közélet minden ágára fentartá: fogadta a küludva- 
rok követeit s nevezte ki az ország követeit azokhoz : fonhagyván 
az utasítást az államfőnek, hagyta helyben vagy vetette el az egyez- 
kedéseket; választotta a fejedelmi tanácsot a királyné mellé épen 
úgy mint Martinuzzi vagy Castaldo mellé, mely ezek mellett az 
országgyűlést képvi- selte, szabályozta a kereskedést, megszabta a 
a mesteremberek készítményeinek (limitatio), meg a periratoknak 
árát, a törvénykezést, kitűzte a törvénynapokat, s fölfüggeszté a 
háború esetére a törvény folyamát. 

Ez országgyűlések intézték a vallás ügyeit is s egyedül an- 
nak, hogy az, ki az állam élén állt, minden kérdésben pactalnid 
volt kénytelen a rendekkel, köszönhető, hogy tűrelmességének s 
utóbb szabadíílvűségének olyan példáját mutatta, mely szokatlan 
volt al)ban az időben a nyugi )tibb államokban. A vallásszabad- 
ság korán megalkotott törvényének első szálai ez időkbe nyúlnak 
be s az 1 543. országgyűlés óta hozott törvényekben a fejlődés és ala- 
kulás minden stádiumát észlelhotjük. 1543. Fehérvártt június végén 
tartott országgyűléssel párhuzamosan Magyar- és Erdélyország 
legkiválóbb tudósaiból összeállított zsinat Honter Libollus Re- 
formatiouisa s ennek Apológiája fölött vitát kezdett, hogy az egy- 



sziiAqti sImdortól. 47 

házak >zertartásaiban állítsák vissza az egyformaságot és uniót ^) 
Nag}' elölialadás volt a szabad gondolkodás megállapítása körül, 
hogj a vitatkozás nem hozhatta létre az uniót, s még a barát 
életében elhatároztatott, hogy » szabad legyen mindenkinek meg- 
maradni az Istentől neki adott hitben « és senki felebarátját ab- 
ban ne háborgathassa. € 

Ez már a vallásszabadság határozott kimondása volt, mely 
Ferdinánd uralkodásának első évében (1551. decz.) megűjittatott, 
s előbb tábornoka, utóbb a király által megerősíttetett. Négy hó- 
lal később még jobban formuláztatott a törvény, akkor már el- 
tiltatott egyik felekezet a másiknak háborgatásától — rendsza- 
bály, mely már nem a protestánsok, hanem a katholicusok védel- 
mére hozatott. Mert a katholicusok már sok helyen kisebbségben 
voltaL Tön'énynyel kellett nekik biztositni a klastromba temet- 
kezhetést s némely városokban a hivatal-viselhetést is, már az 
egyik vajda is nem a szentekre és szűz Máriára, hanem az igaz 
Ilit védelmére tette le az esküt s a papi jószágok secularisatiója 
fí»hg elvben, félig tényleg el volt dőlve, azáltal, hogy a fehéiTár 
|)Q.sp5ki jószágok és a quinquagesima a királyné udvartartására 
rendeltettek, az országgyűlés s néha az egyes nemzetek által ko- 
ronkint megajánlott subsidium, évi átalány, pótlására. 

Kapcsolatban volt az országgyűléssel maga a törvényke- 
2/és i<, mert az egyetemes országgyűlés alkalmával tartották a 
legfelsőbb (felebbezési) törvénynapokat, nielyeken az >ország 
töblrájac később a vajdák, de a kettő együttesen, vezették az íté- 
let hozatalt; mert az országgyűlés határozta meg ezenkívül a 
törvénykezési terminusokat, állapította meg a törvényszünete- 
ket, mert kiváló politicai bűnökben az országgyűlés ítélt, s nem- 
csak a tőrvényhozás , hanem az ellenőrzés jogát is bírta. A gya- 
korlat, az államfő személyes tulajdonai, annak hatalma, erélyessége 
Wfolyása szerént módosított ugyan e jogon, de elenycsztetni azt 
teljesen soha sem volt képes. 

*) ürkundcnbuch zur Geschichtc des Kisder-Kapitels vor der 
Beformation, und der auf dem Gebiete dessclbeu beűndlicheu Orden 
fou Kari P^abrítius. Hermannstadt, 1875. 213. ds 2 U. 11. közölve a 
meghívók. 



48 AZ ERDÉLYI ALKOTMÁNY ALAKÍTLÁSA. — fiZILÁGYI SÁKDOBTÓL. 

Es íi had, pénz 6s törvénykezési ügyek eme centralisatioja 
az országgyűlés kezében, sem az egyes nemzetek jogkörének meg- 
döntésére, sem a királyi hatalom megtörésére nem vezettek. Ami 
az országgyűlésen történt ezek közt, az, az érdekek kiegyenlítésére 
czélzó lbl}i:onos pactálás volt Erdély a vajdai korszakból bizo- 
^ nyos hagyományokat vett át, s őrzött kiváló gonddal. Sem az idő, 
sem a viszonyok nem voltak alkalmasak azoknak megsemmisíté- 
sére, mert alapjuk a három nemzetnek, többször megújított unió- 
jában biztosított önállósága volt. Ezen nemzeti hatalom absor- 
beálta a megyei jogkör tágulását, mely szemben a magyarorszá- 
gival jelentéktelen maradt, a szász székek önállóságra emelkedé- 
sét szemben az univei*8Ítással, s végre a székely székek nagyobb 
autonómiáját. Mindenik nemzet absorbeálta az alatta levő tör- 
vényhatóságok jogkörét, mert a nemzet egyeteme fölötte állt a 
törvényhatóságnak. De az. országgyűlésen megfordított szerepe volt 
— itt védte azt a mit amattól elkobzott : az autonómiát. É min-s 
den hasonló kérdésben mindenik nemzet külön bizonyos pontig 
szövetségest talált a másik két nemzetben, mely természetes ok- 
búl ellenzé egy rá nézve is veszélyessé válható praecedens fölállí- 
tását. Ez volt oka a többi nemzetiségek egyenlőtlen fejlődésének 
s a jobbágyság primitív erkölcsi viszonyainak, mely akkor még 
annyira alanüis fokon állt, hogy példádul az oláh^ág — bizony- 
nyal inkább a hegyi vidéken lakó — rabolta magának a feleséget, 
8 azzal nem esküdött meg, úgy hogy ez állapot megszüntetésére 
törvényt kellé hozni. 

De mi ez institutiókban nehézkes, gyakorlatlan, államveszé- 
lyes volt, azt megszüntette az élet, az összetartozás szükségessé- 
gének tudata, az összetíirtásra való törekvés — mi a nemzetek 
igen gyakori országgyűlési érintkezéseiben kiköszörült minden 
separatisticus hajlamot, kiegyenlített minden ellentétet. A széke- 
lyek nem egyszer pactáltak a moldvaiakkal, szászok Ferdinánd- 
dal, de életerő mégis csak az olyan i)actumban volt, mit a három 
együtt csinált. 

SZILÁGYI SÁNDOR. 



49 



VTDEKT MOZGALOM 
A RÉGÉSZET ÉS TÖRTÉNELEM TERÉN. 



A társas szövetkezés régészeti és történeti ismeretek nép- 
szerűsítésére és régészeti muzeumok alapítására hazánkban, az 
utóbbi évtized vívmánya. E tény közviszonyaink utóbbi fejlemé- 
nyeiből köunyen megfejthető. Az idegen absolutisnms már uralma 
tennészetéuél fogva ellene volt a szabad egyesülésnek, s a köz- 
mtrelödé^i czélokra történő szövetkezések közt nyilván a törté- 
nettudrimányiakat legkevésbé szívesen tűrte, miután ilyenek ki- 
hatásaikban mindig a nemzeti öntudatra hatnak. 

Ha mégis az erdélyi múzeum-egylet már a hatvanas évek 
tWjén keletkezhetett, akkor e látszólagos kivétel nem dönti meg 
amaz áUilános tapasztalatot. Meil a ki tudja, hogy mily végtelen 
küzdelembe került, míg az akkor már félig magyarok kezén volt 
kormányhatalom e vegyes természetű egylet megalapításába egye- 
zett, könnyen átlátja miért nem volt az akkori idö történeti tár- 
«nlat(»k létesítésére kedvező. 

Szükséges-e különben bővebben jellemezni ama kort, mikor 
iuiljuk. hogy még irodalmunkban is megbénították történetírásun- 
kat, liogy az alsó tanodáktól fol az egyetemig nem engedték nem - 
»fti szellemben tanítani a történetet, s hogy akadémiánk és nem- 
ifti muzeumunk is erősen érezték az akkor uralkodó nemzet- 
ellene:* nyomást. 

S ha mégis ugyanakkor a i^zász földön serény munkásság- 
ban találjuk a »Landesvereint<, s ha a tót, szerb és horvát neni- 
zKi-iégeknek megvoltak rokon egyleteik, ebből bizonyára saját 
boni történetírásunknak vajmi kétes htoszna volt! 

Ellenlw*n elismerjük, hogy nemzeti műemlékeink az ötvenes 
^^^•kben támadt bécsi központi fölügyelő bizottság rOszéröl nem 
Századok. ^ 



I 

50 vidí:ki mozgalom a régeket k6 történklem terén. 

egyszer figyelemben részesültek, a iiiint ténynek elismerjük azt is, 
hogy honunk emlékei U^ginkíibb e bizottság kiadványai révén ke- 
rültek a külföld méltányló tudomására. 

Azonban a IxV'si kormányközeg mindamellett nem járult 
a régészet népszerűsítéséhez hazánkban. 

Az érdeni;. hogy a hazában majd mindenütt támadtak a 
műemlékek és leletek buzgó őrzői, hogy sokfelé a vidéki értelmi- 
ség nemzetünk múltjából reánk maradt kincsek muzeumokba 
gyűjtésére szövetkezett , ez üdvös mozgalom megindítása nem 
idegenek érdeuui. Azt meginditotüik azon buzgó és szakér- 
telmű hazánkfiai, kik az akadémia kebelében a régészeti állandó 
bizottságot tenMutették és éveken át mint e bizottság lelkes elő- 
adói szóval, tettel, semmi fáradságot nem kímélve a régészeti ügy 
apostolai gyanánt bejárták az országot; része volt benne továbbá 
a Magyar Történelmi Társulatnak és a Nemzeti Múzeumnak, aman- 
nak leginkább vidéki kirándulásai által, emennek pedig évtizedek 
óta a nemzet zömére ható gazdag kincsei által. Végre nagy része 
volt régészetünk és történetünk ügyének jobbra fordultában az új 
alkotmányos aerának, mert leszakadt mindazon gát, mely közmí- 
velödésünk szabad fejlődését előbb megbénította. 

Ennyit említek a mozgalom megindulásáról, melynek ed- 
dig léttísített eredményeit itt rövid vázlatba foglalni szándékom. 

Az átnéz(ítben fölsorolom előbb a már több év óta létező tár- 
sulatokat, áttérek ezután azon megyékre és városokra, hol még 
csak lángra kel a tűz, vagy máris elaludt, végre a már létező 
vagy csak alakuló félben lévő városi, tanodái és püspöki muzeu- 
mokat nevezem meg. 

1. A vidéki társulatok közül első helyen említem a Vas-me- 
gyei régészed egi/lefet. Szombathelyen van székhelye és a püspöki 
palota földszinti termében van múzeuma, mely egyéb vidéki tár- 
sulatok múzeumai k()/űl úgy a tartalom gazdagságát és becsét te- 
kintve, valamint a fölállítás és rendszer dolgában méltán kiemel- 
hető. A társulat alapítója és három év óta lelke Jjipp Vilmos ta- 
nár. Tagjainak száma meghaladja a hatszázat s a közönség ér- 
deklődése a két év óta már közszemlére állított gyűjtemény iránt 
folvtonosan növekedik. Az effvlet irodalmi működése az »Evi Je- 



HAHPEL JÓZSEFTŐL. 51 

I»ité8<-ben központosul, melynek 1875-ikben harmadik kötete je- 
lent meg. *) 

2. Mig a vasmegyei egylet szűkebb területen és nevéhez 
bíTeii. tisztán régészeti czélok után jfir, a Dél-magyarországi törté- 
nAmi í» régészeti táraidat az egész, előbb úgynevezett Bánsíigra 
terjeíl. és miként négy évi működéséből kitűnik, tulajdonképeni 
köréü kívül eső föladatoktól sem idegenkedik. Tagjainak száma 
a harmadfélszázat megközelíti és tisztei buzgósága reménylenünk 
engedi, hogy ezentúl is még emelkedni fog e í>zám. Erre legjobb 
inztositéka van az egyletnek alapitója és ebiöke a régészetet 
kedvelő Temes-megyei főispán Ormós Zsigmond személyében* Ki- 
Tüle még Szentkláray Jenő, Desi)inits Péter, továbbá Janky Ká- 
roly é^ Miletz János működtek közre az egylet vezetésében. Az 
egyletnek székhelye Temesvár és az ottani megyeházban van ál- 
lítólag niuzt'uma is, melyiől sem azt nem olvastam még, hogy 
rt-nilezve van, sem azt, hogy a közönség látogatja, szintúgy lajs- 
tromát S4MI1 láttam. A társulat kiadványai eddig következők : Az 
1873-ik évi közgyűlés emlékkönyve, Szentkláray éHekezése Te- 
!iíe>\;'ir magyarosit/isáról és az 1875-töl évnegyedenként niegje 
1^*110 >Eilesítő. =) 

3. Ha Tenies-meí]Cvétől fölfelé fordulunk, a szomszédos Bé- 
kf^-Gyulán rokon egyletre találunk. Czíme : Békés-megyei régé- 
iZéffi és müvelödéstörténelmi ogylef, s e tág fogai mú czímnekmeg- 
f^ltdőleg egy évi működése is bizonyítja, hogy nem sorolhatjuk 

' } A Vas- megyei r^ge'szeti-egylet evi jelentése ; szerkesztd Lipp 
Vilüios tanár, Szombathely lö75. 8-a(lr. 14G lap. Tartalmát a szokott 
hivatalos közleményeken kívül nyolcz népszerűen írt s a régészet és ér- 
mé^ifithc vá;rü czikk képezi, melyek egyike Bubics Edétől való, a többi 
liet Lipi> Vilmo8 tollából eredt. 

-) A Dél-magyarországi történelmi és régészeti társulat 1873. évi 
aiijiiá 15-én Tcmesvárott tjirtott közgyűlésének emlékkönyve. IH7.*J. 
s.jiíir. — Szentkláray Jenő. Észrevételek Temesvár physiognomiájának 
Dtíjíyanísí fásához történelmi és régészeti alapon. Temesv. 1873. 8-aur. — 
Tőrt«'nehui és régészeti Értesítő. A délmagyarországi történelmi és régé- 
«'rii tirsulat közlönye. Az igazgató választmány megbízásából szerkesz- 
tik Janky Károly és Miletz János tanárok. I. évfolyam 1875. 4 füzet 
jiuniriuíi, április, július, october. Temesvárott. 

4* 



52 VIDÉKI mozc;alom a régészet és történelem terén. 

az egyletet a tisztán tönéueti iráuyúak közé. Az egylet s^zámára 
íívek óta id. ^logyoróííSy Jáuos készítette elő a talajt* s ö jelenleg, 
miután régiség gyűjteményét nagylelkűen Gyula városának föl- 
ajánlotta, a múzeumi őr. Elnöke Göndöi-s Benedek, alelnöke Uaau 
liHJOM és titkárja egyúttal a társulat első évkönyvének *) s^zer- 
kcsztöje Zsilin>'/ky Mihály. A tagok s^záma a 260-at túlhaladja: 
gyűjteménye meglehetős gazdag, egészben helyes rendben vaiu 
a nyári hómipokban bizonyos öntkban a közönség előtt is 
nyitva áll. 

4. A R'kés-megyei egyletnél néhány évvel idősb az 1872-ben 
alakúit Bihar-megyei történelmi ts régészeti egylet ^B.g:\-\iir'ddoíi. 
Tanyai száma az 1875-ikévl>enmár a háromszázat megközelítette. 
Alapításában legt<')bb éixleme volt id. Gyalokiiy Lajosnak és 
( 'séplo Péternek ; az előbbi mint alelnök most is élénk részt vesz 
az e^rylet vezetésében, az utóbbi ellenben 1875-ben nmzeumőri 
tisztéről lemondott. Az egyletnek most lelkei : a titkár ifj. Gyalo- 
kay Lajos és itj. B<)löui Sándor, Cséplő utódja. Az egylet eddigi 
gyűjtéséből mintegy 3000 dbra menő múzeum támadt, és csak az 
sajnos, hogy a gyűjteményt szúk és nedves helyen tartják, s a kö- 
zíiii-iég előtt nem nyitják meg rendesen. Másfelől örvendetes, hogy 
a társulat újabban tr>rténeti irányú havi tblyóinit kiadására vál- 
lalkozott , a lap változatos tartalommal 1875-ik évi április 
óta lönáll és a szokásos két havi szünet luegtartásával havonként 
jelent meg egy szi'ima.-) 

5) .1 Pozsony-megyei egylet, melyet Jedlieska Pál évek óta 
í'lökészitett. múlt évben Rónay Jáczint elnöksége alatt létrejött. 
Tagjai megliahulják, a kétszázat és a mint a pozsonyi múzeum 
a veh' szövetkezett társalatnak már ti»bb ízben üdvös hatását 
érezte, úgy az egylet, iroílalini téren is legkí'^zrlebb be lógja magát 
mutatni évköuvvével. 

' ' A IWkí's-váriiit'gyci rógiísz*;ti i's niiivi>lö(lót<tr»rtonclini társulat év- 
könyve lö74 '). Szi'rkrsztottc ZHÍlinszky Mihály I. kötőt. 8-adr. lí>2 1. 
A níndíís jel»'nte«okcii kívül történeti és ogyébirányií ozikkckkel. 

-.» Kógoszf^ti t»H történelmi közlemények. A Bihar-vármegyei régé- 
szeti én történelmi egylet közlönye. Nagyvárad, 1H75. I. kötet; szer- 
keszti ifj, (Jyalokay Lajon. 8-adr. lő ívIhíI álló kötet, előfizetési ára nem 
tagok számára 1 frt. 'lO kr. o. é. 



UAMPEL JÓZSEFTŐL. 53 

6. A Felítö-niagyarorszdgi muzeum-egylct említésével befe- 
jfiem :izon egyletek sorári, melyek nemcsak léteznek, de niüködé- 
sökról életjelt is adnak. Az egylet 1872-ben Klimkovics Fereucz, 
Béla és G&bon Myskovszk}' Viktor, Károly Gy. Húgo és mások 
bugólkod&sa folytiín létesült és ma már kétszáznál több tagot 
számit. Gyűjteményei nem tisztán régiségekre, érmekre és kéz- 
iratokra terjed, de van az ezret meghaladó könyvtáruk is, és 
raunak képeik, s természetrajzi gyiijteményök ; a régiségek és 
érmek száma megközelíti a liarmadfél ezret. Az egylet munkássá- 
gáról egyébiránt tanúságot tesz a Károly Gy. Húgo titkár által 
szerkesztett 1872!3-ra szóló évkönyv.') 

7. Ha Abaújból a szomszéd Szabolcsba áttekintünk, ott 
már a hatvanas évek végén a főispántól b. Vécsey Józseftől élesz- 
tett régészeti mozgalomra találunk. G^sztéreden és egyéb helye- 
ken ásatásokat rendeznek és Nagy -Kallón a hetvenes évek 
elején egész hévvel eg)'letté egyesül a megyei értelmiség. Egyesek 
áldozatkészsége csakhamar egy kis gyűjteményt hozott össze, 
melynek rendezésére Pestről meghittak egy szakembert, az ren- 
dezte é^ leírta ama gyujteménj-t^) és nem egy vidéki gyűjtemény- 
nek segítségére volt a kis dolgozat tárgyai fölállításában. Évek 
múltak ; lemondott a főispán, elment a buzgó titkár Tokaji Nagy 
Ijajos és azóta a szabolcsi egyletről hallgat a krónika, és ha mégis 
a kis gyűjtemény így hijába nem mállott szét, miként a rövid lét 
után a láthatárról letűnt egylet, s ha Szabolcsban teljesen még 
-eni szűnt meg a régészeti érdek. Jósa Endre és Somogyi Rezső 
uraknak köszönhető. 

Vájjon a szabolcsi társulat sorsára jutott-e a szegedi sza- 
haddvii kör történeti osztálya is ? Három évvel ezelőtt ez osztály 
indítványozója Reizner János még szép reménynycl csüngött rajta. 
Tfljesűlt-e a remény, nem-e, ismeretlen előttünk, elég hogy niü- 
ködt*se semmi nyomát nem látjuk. 



^) Károly Gy. Hugó. A Fclso-inagyarországi inuzcum-cgylct első evi 
kíinyve. Ka^sa, 1874. 8-a(lr. 701. A Bzokott hivatalos ügyiratokon kívül 
van benue egy régészeti és egy irodalmi czikk az előbbi Myskovszky, a 
Quuűk Károly Gy, Hugó tollából. 

**) Lad. Arch. Értesítő. 1871. V. kötet 3., 4., 5., G., számaiban' 



-:" MPKKI MOZOM.í^M A KfcHii>7.KT VJ^ TÜRTKNKLKM TKRLN. 

V;*ii » j\5-hk' íit >;:m/».V k'frtíijrkt'n a réu'i'"»/»'tiu'k más buzgó 
\:^c i'-: Auil»r«»> •l«»Z'-ol". ki >zuutel».Miiil -zitja a s/.rivctke/>s t»>z- 
-.i.r'vt !:.ai:;i!i ki'»r«"'kliiMi •>- a hrlvi iapokbaii. Talán sikerül neki, a 
v..it t^»i:o a Iia-«^ii ozfira tnn» Molnár Antal elrrni nem bírt. 

K»«hi\ri>bb biit Ví'-zünk a tfruI-JIni rtt^tsz^^ft ef/ifh'frnl. Ez 
OiTvlei bár alií tV*leve. hu«;y e-znirjo meirpendít letett, ma már 
minilen alakulási |»lia>ÍM»n túl van és lairjainak >záma níán\ 
meckö/eliTi a kétszázat. 

Epén ellentéte a pUlöllöi e.irylet iryor-an e^ielekvo alapít óinak 
a Ff' i'r'tut'tjfhi iHHZt'tnu terveUii la >;íi-áíra. A medvéi szervező 
bi/ottsás: már 1872-ben kimondta a l"i»lállitáM. talált:ik is alkal- 
mas ort. ejives áldozatkész ííítv párt ölök alltak is már ajántléko- 
kat a iryüjtemény számára. <le ha ma kérdjük, hogy liol van a nni- 
zeum a teleiét reá: nem tudjuk. 

Kokon a rrsz'>i'i-int rvahttj-fttti^e^ üiive. 1872-ben Ivánffv 
IniZiíólkodott melletti', utóbb ^'élrllelvi Dezsó érdeklődött iránta, 
de eddig még nem alakult meg :»z egylet. A közel jövőtül várjuk 
még trdd» egyéb t^gy let mrgalaki'ilá-át. Igya a Tf'sz /-/í7r<'(/f\7. melyet 
Tariezky Endre alai^it és a tfvfnvrz- niit^ melyért évekkel ezelőtt 
Ki»\áes •1áno> tanár buzgólkodtttt. 

na>ii»nlótrtrek\é<i'kn^ iMlálunk Sz' pes-mr .y/hcn. 0\\ Svábv 
Frigyes m«'gy<'i lfvéltárM»»k Iii>e én riryb'tet. Jr. Vitjihfvszkt/ Já- 
»«»íi piMlig S/.rpi' -Váralján Cá zka pü-])rdv fiélyr támogatása 
melle'il kere>ztény muzi'umt>t alapit. A ^zom zéil CuffhfUi pcilig 
a ternié-Zí'í tudományi lárMilnt ktbt'lélun létesült egy régészeti 
o-ztalv, mrlvrol niéií m'm'tudunk ru'N eb«*t. mint azt. Iioirv az indít- 
vánv Valko\szkv t'-iHTt'-t<»l indult ki é< rok«niszi'nvi'í' talált. 
/if/j'sAífíí ha-oulókép a gyoiry /eré-/ egyl«»ínt"k volt régé-^zeti é- 
tíirténrli osztálya, dr azdaivára l>olrman Kde buzgó ágának nen» 
ítíkáiir létezett. Mí'u-zunt niéír bárom évvol rzrlott é^ itt esak azért 
(Mulitjük. nu'rt rz t»>ztálN v.ép rndékrt állított niMgának a nem- 
zeti inuzruudian :iz által, hogy érdrke- régiség-gyűjteményét meg- 
szűnt" után ott letétrmmyrzti'. 

Hoiifról e>ak azt jrlmthetjük. Iioiry t>tt alkalmilag volt ré- 
gé.zi'ti kiállítás, tle bár tiulouiáiiyunknak ott több buzgó híve 
van, múzeum vagy egylet még nem létesült. 



HAMPEL JÓZSEFTŐL. 55 

Uptó-ntefjyébei^ elismerésre méltók Majh'itli Béla fáradozá- 
sai !izakuiik érdekében, melyet hivatalos úton az előforduló lele- 
tek megmentése által és társadalmi úton népszerű nyilvános föl- 
olvadások által emelni törekedett. Sajnos azonban, hogy közel öt 
fv óta foKiatott ernyedetlen buzgalmának még nem sikerült a 
megjei értelmiséget társulattá egyesíteni. 

Hasonlót kell Komárom-megyéről mondanunk. A minő el- 
i>meré?>re méltó hévvel karolta föl eleinte a megye alispánja a 
bregetiói romok, emlékek és leletek megmentése eszméjét : a két 
éwei ezelőtt ez ügyben foljiatott értekezletek és tanácskozmányok 
-iker nélkül maradtak és tisztán a régészeti bizottság, valamint az 
emlékek központi bizottságának köszönhető, ha ama helyen a clas 
-icus íold eme maradványai nem maradtak még sem lolügyelet 
nrlkül ; a mozgalom azzal indult meg, hogy 5ács-megyébeu Baján 
im\£r 1869-ben hat lelkes régészetkedvelő Rómer vezérlete mellett 
u alföldön, az első régészeti ásatást rendezé. Várható volt, hogy o 
^zf^p kezdetnek tartósabb sikere leend és kár, hogy ott az el?:ő 
>ziknt egyelőre utolsó is volt ! 

Talán nem jog nélkül ugyanazt mondhatjuk Soprontjrtil. Ott 
Síjprony városa történetének s művészetének fejlesztésére* még 
1869-ben alakult társulat, olvastuk értelmes alapj^zabályait. s 
akkor azt i^< határozták, hogy egyleti czéljaikra külön :&Ertesítőt« 
^ lobnak kiadui, de az utóbbi hat év alatt ez egylet működéséről 
^'iiimi hír nem került a nyilvánosság elé. így végig mentünk a 
viíléki ♦^gyleitek sorján és fölenditettük azokat is, melyek csak a 
inűltban voltak vagy csak legközelebb fognak megalakulni. Leg- 
közelebb H városi-, tanodái- és püspöki muzeumokra térünk. 

HAMPEL JÓZSEF. 



56 



B. KEMÉNY ZSIGMOND EMLÉKEZETE. 



Nemzeti irodalmunk és közéletünk a műit deczember 
22Hlikén elhunyt b. Kemény Zsigmondban egpk legkiválóbb 
neveietességét gyászolja. Egy nagytehetségű originalitás, a 
luuyen ö volt, Európa bármely gazdag irodalmában ritkább 
tünemény, hogysem nagy veszteségnek ne számítanák letűntét 

A müveik által tett szolgálatokon kívül az ily eredeti- 
stégek a legnagyobb becsű monumentumok maradnak a kor- 
IhM , melyben éltek , a jövendő történész előtt. Mert mentül 
nagyobb, mentül eredetibb a talentum, annálinkább reprae- 
sentAlJH a maga korát szellemben s uralkodó irányokban , — 
wiK a kisebb talentumok csak külső formákban hordják ma- 
gukon a kor bélyegét. 

Közéletünk egész egy külön korszaka az, melyben báró 
Kemény Zsigmond nevelkedett és kezdte élete pályáját. Ér- 
tnu ay. lH3r>~184rwliki kevés számű éveket. 

Hahíir nincs ok nagy reraénynyel nem lennünk az ujabb 
uemy.iHh»k iránt: de igen feltűnő a különbség a mai közszel- 
b^n és aniu korAhbi közt, mely a fiatalság színét lelkesíti. Az 
ííodalhii és pohtikai pályára komolyabb tanulmányokkal ké- 
^^''^^Itek , nu'g pedig magok erején, (autodidaxissal) , mint ma 
H uurtori űn»s ozlm elnverésére. Körülbelül a nevezett évek- 
**''í* ktv.tUk fényes pályájokat Eötvös és Szemere, Szalay és 
i Nengi«ry, Dessewfty Aurél, Horváth M. , Lónyay, Kazinczy 
lí. 6h Pulszky több más jelessel együtt. A negyvenes évek 
"'•Hluhnának java majdnem csupa fiatalokból, de komoly ké- 
>*«UltHém^ liatalokból áll. Midőn Osengery a »Pesti Hirlapc-ot 
'^tvoUo IV vezértől az üjdonságiró közlegényig (az oly kitűnő 
l«*holnégtt Pákb volt az) a szerkesztőség egyik tagja sem volt 
l<^l>b ilü éveiméi 



6A1/AH0K FEBENCZTÖL. 57 

Pedig a »P. Hirlap«.ot a tudósságig, doctrinairségig 
komoly lapnak tartották. A szintén komoly >Arvízkönyv« 
bsonlókép az Eötvös -féle fiatal csoport műve volt nagy 
résxben. A komoly törekvések ezen fiatal erélyű korába esik 
báró Kemény Zsigmond magasb irodalmi nevelkedése és föl- 
lépte is, ki egyike volt a legalaposabb készültségú ifjaknak. 
Azon kor politikusai többnyire írókká lettek először , mig mai 
nagyjaink mintegy megalázkodásnak tartják egy Széchenyi, 
Kossuth , Eötvös , Kemény fegyverét , a tollat, venni kezökbe. 
Meg is látszik mai journalistikánkon ! 

De az ismeretek kincseinél , melyet az akkori fiatalság 
színe-java szerzett , s irói hajlamuknál magasabbra helyezzük 
azt az erkölcsi motivumot, mely lelkesítette, s majd mindnyá- 
ját kitüntet öleg jellemzi. Nem kenyérkereseti kénytelenség, 
nem a véletlen vitte őket az irói pályára : hanem erős , elszánt 
akarat , — szent fogadás , melynek megtartására minden aka- 
dályon keresztül kellett törni. A kor az elszántság korszaka 
is. A haziifíság azon ideális tisztaságban , mint azt Vörösmarty 
és Kölcsey kifejezték , volt a törekvések rugója és éltetője. A 
hatás minősége már csak abból is kétségbevonhatlan , hogy 
ama korbeli jeleseinknek csaknem mindenike a költészet te- 
rén is próbát tett kitűnni. A nálunk akkor inkább mint ma, 
kivált komoly törekvések mellett , hálátlan belletristicai tér , 
oly varázsszinben tűnt föl a tehetséges fiatalok előtt , mint az 
ugyanazon időben hatalmas lendületet nyert színpad, melyre 
példátlan nagy számban szülte a kor a jelesnél jelesbeket , — 
pedig anyagi jutalomról e téren is szintoly kevéssé lehetett 
szó, mint az irodalom terén. 

Az egész kor styljében hathatósan nyilatkozik a lelke- 
sítő közszellem , — se styl nagyon különbözik a mostan diva- 
tozótól. 

Az író modorán nem volt szabad akkor feltűnni, hogy 
maga is közömbös a kifejezett eszme iránt. A toll az erős 
meggyőződés , vagy legalább a megindulás és hevület esz- 
köze volt. Egyszersmind a költői művészi formára törekvés 
tűnik föl a prózában is. Inkább a sallangos czifrázásokkal 
ttdterhelt , mint az ornamentumokat merőben nélkülöző forma 



58 B. KEMÉNY Z8IGM0NÜ EMLÉKEZETE 

volt szokásban, a kevésbé tehetségeseknél. A pongyolaság, 
esetlenség oly biba lett volna, mint a közömbös beszédek. 

Keiüény Zsigmond styl tekintetében talán legkiválóbb 
gyermeke a nevezett kornak. — Széchenyi hatalmas styljén 
kívül nincs újkori irodalmunkban próza, melyben annyi erö 
volna egygyé tömörülve. Az egyén minden lelki tehetségei 
vannak concentrálva irataiban, — s következőleg eg)'éni sa- 
játságai is. Kevés jártasság kell hozzá, hogy néhány kisza- 
kasztott sorból ép oly biztosan rámondjuk : ezt Kemény írta, 
mint egyetlen egy periódusból rá ismerünk Széchenyi tollára. 
Az a sajátságos választékosság , mely némi különczséget ad 
modorának, s mely nem sorolható az érdemek rovatába, ma- 
gában is bizonyítja a törekvést a mindennapiasság kerülésére. 
Ezen fogyatkozás a művészi forma keresésének, tehát érdemé- 
nek tülságából eredt. 

Kemény stylje soha sem pongyola. Lehet azt kissé ne- 
hézkesnek, egyenetlennek, compositióit kissé szakadozottak- 
nak nevezni, de üresnek, közömbösnek, pongyolának soha. 
Habár némely külsőségekben, egy-egy mondat alkatában, s 
néha még az orthographiában is feltünék némi elhanyagolt- 
ság, ez inkább a mélyen gondolkodó főnek a külsőségekben 
való szórakozottsága. Mintegy a kéz, s nem a lélek pillanatnyi 
niegreszketései. 

Kemény a gondolkozók , mélyebben észlelők és érzők 
írója és költője volt. Maga sem volt soha csalódásban arra nézve, 
hogy szélesb körben közkedvességüvé nem lesznek munkái. 
Első fellépte óta mind végig sem mint regény-, sem mint hír- 
lapíró nem volt cUvatban, — Talán soha sem is vágyott ezen 
dicsőségre. Azon kevesek közé tartozott , kik természetöknél 
fogva idegenkednek a »profanum vulgus« tapsaitól. — Soha 
sem irigyelte másoknak valamint egyéb tulajdonát, úgy nép- 
szerűségét sem , sőt (bizonyos humorral) gratulálni is tudott 
neki : de , valamint személyére nézve semmi kiállhatlanab- 
bat nem képzelt a íétiroztatásnál , úgy az irodalomban 
is a szeilölött nagy népszerűség talán kétkedővé tette volna 
irodalmi értéke iránt. E részben igen különbözik nem egy 



■ SALAMON FEREN'CZTÖL. 59 

IkorUrsátó], kikben több jele mutatkozik a népszerűséggel 
I Taló kaczérkodásnak. 

I Ha Kemény stylje maga is jellemzi a kort, melyben 
I fiatalkori nevelkedése történt, szintoly jellemzők a szakok, me- 
lljekre munkásságát fordította. Egy személyben költő és po- 
llitikai férfiú, mint a vele egykorú Eötvös, s mint, legalább 
I igjekezetben, Szemere Bertalan. S ezen szempont az , mely 
I itekfiok historicusoknak figyelmünket leginkább magára vonhatja, 
I 1825| óta mig a politikában elkezdődik a múlt institu- 
itiöi elleni hadjárat, egyszersmind a közfigyelem nevekedő 
I részvéttel fordul a nemzet fényesebb múltja felé. Es ezen mül- 
I tat a nagy közönség előtt csak kis mértékben tárták föl a kor 
I történetiről — a költők vették ki a tollat a történész kezé- 
ből Először ódák, majd hőskölteméuyek, balladák s hazafias 
dalok, végre históriai regények Írására adják magukat a na- 
gyobb tehetségek vagy uagyobb ambitiók, s ezek — kevés ki- 
tétellel — a kor legnagyobb sensatiót keltett irodalmi ter- 
ünkéi. 

I A mai kor históriai irodalmának hálával kell megemlé- 
keznie a forradalom előtti költőkről, kik akkor tárták fel a 
luult századokat s azok nagy dicsőségét és szenvedéseit, mikor 
a mi latin históriai irodalmunk megszűnt közérthctőségú 
lenni, s a magyar nyelvű történetírásnak nem volt ideje oly 
fokra fejlődnie, hogy a nagy közönségre hasson. Mentül kéve- 
>^bbet hangzott az iskolák tantermeiben Árpád és a Hunya- 
diak neve, annál nagyobb lelkesedéssel szavalta és énekelte a 
fiatalság a tantermen kivül a nemzet régi dicsőségeit. Ezek 
közt volt Kemény Zsigmond is, ki az enyedi collegiumban a 
Wrgillkil hagyott leczke helyett Vörösmarty »Zalán futásá«-t 
Unúlta könyv nélkül a folyosókon. Úgyszólván gyermek kora óta 
aefjrvolt benne a történelem tanulása iránti vonzalom, de egy- 
szersmind a történelem költői formába öltöztetésének előszeretete 
— a kor Ízlésének s irodalmi viszonyainak hatása, ez utóbbi rész- 
ben, mint a fiatalkori hajlamok szoktak, megmaradt lelkében 
mind végig. 

Pedig Kemény azon kivételes helyzetben volt, hogy 
gyermekből fiatallá fejlődvén, a magyar történelmet reálisabb 



4fl m. CE3f£ST ZMGM02n> mnfrfcfrXFIK, 

ólaidról h isnoffrje. mÍDt a mennTire Vörosmartr. Kölcsey, 
BíTzteüTÍ loüTeiből lehet- 

A mit KeméDT elmondott ákadémúd emlékbeszédébea 
«ri?Ykorí tanára. Szász Károlr fölőtl az egyszersmind Ke- 
méfjy életrajzának egyik leíontosabb darabja. Ezen emlA- 
tie«zéd azon mélyen patheticns mondattal végzódik . bogy e 
fíAiOn nincs senki^ kinek, szülőin kiTül többet köszönne, mint 
Szász Károlynak. 

Ezen tanár rendkirüli talentom. s kitűnő szónok volt 
Impoeans s mégu: szeretetre méltó személyisége. geniaÜs, szikrázó 
elméje, ellenállhatlanűl magával ragadó ékesszólása által nem csu- 
pán Látást tett a fiatalságra, hanem izgalomba, forrongásba hozta. 
Az eh^adott tárgy jogi volt — de nem abstract részei, hanem a 
a specificus magyar és erdélyi közjog által tett oly rendki* 
viili hatást A mag}'ar jog históriai alapon nyugodván, ha- 
zánk történetének igen fontos részei nyertek Szász Károlyban 
avatott és ékcsszóló magyarázót, — természetes, oppositioua- 
1Í8 szellemben. 

Előadásai beváltak volna országgyűlési hatalmas beszé- 
deknek Ily tanár mellett, ki egyik foeszközlője volt annak 
is, hogy a latin helyett Enyeden a magyar lett a tanítás nyel- 
vévé, a nemzeties iránynyal együtt a Keménjuél kevésbé fo- 
gékony lelkek is mélyen fölfoghatták, hogy a hazai történelem- 
nek, kivált nálunk, mily nag\' gyakorlati jelentősége is van 
minden közpályára készülő emberre nézve. — Kemény tehát 
abban a kivételes szerencsében részesült, hogy ha nem is épen 
az iskolai, hanem az akadémiai termekben is érdeklődést 
nyerhetett a történelem iránt. — Ezen kívül nem lehetett 
liatás nélkül lelkére családjának fényes múltja, — s elő- 
segítette hajlamait maga a környezet. Erdélyben a régi nem- 
zeti szokások sok részben jobban megmaradtak, mint a haza 
többi vidékein. Főurakat és uri asszonyokat lehetett még 
látni, kik Bethlen és a Rákócziak korára emlékeztettek pat- 
riarchális egyszerü-égök és calvinisticus őszinte kegyességök 
által. Az emlékek is, várakban, városokban, irott krónikákban 
sűrűbben voltak találhatók, mint másutt. A nemesi s főúri 
családoknál kézirati másolatokban sűrűn lehetett találni Cserey 



SALAMON FERENCZTÖL. 61 

és mások krónikáit, melyek csaknem rendes olvasmányok yoI- 
isk. Már pedig semmi sem alkalmasabb fölkelteni a fiatalok- 
ban a történelem iránti érdeket, mint ily részletes egykorü 
fflémoireok olvasása, s Kemény már nyilvános pályára lépte 
előtt ezekből, valamint Bethlen Farkasnak s másoknak ki- 
nyomtatott müveiből részletesen ismerte legalább Erdély 
történeteit 

Kétségkívül ezen fiatalkori olvasmányoknak köszönhet- 
jik, hogy Kemény tevékeny részt vett az 1862-ben megindult, 
Bemxeti vállalatban, az »lTjabb Nemzeti Könyvtára kiadásában 
— mely vállalatban neki köszönhetjük S zdLárdu ^ Krónikájá- 
nak 1863-ban történt megjelenését. 0, mint éles kritikai ész 
amnlt krónikáit nem ügy olvasta már fiatal korában, mint 
száraz adatok halmazát, hanem a krónikaírók lelkülete, gon- 
dolkodása, s a kor szellemét tükröző részek érdekelték leg- 
inkább. 

Mindezen előkészületek nyomán a fiatal Kemény a leg- 
jobb útban volt, hogy történetíróvá legyen, és csakugyan leg- 
első irodalmi müve, ha nem csalódunk, történelmi tárgyú 
Tolt: >i4 mohácsi veszedelem okaiióL< Megjelent 1839-ben a 
> Hasznos Mulatságok «-ban. ; Aligha nem Bethlen Farkas 
müvéből merítette az impulsust, mely mint tudva van ezen 
thémán kezdődik. Habár az emberek megítéléséi, e müvé- 
ben meglátszik az ifjú tapasztalatlansága a világi dolgokban, 
mit nem pótolhat még a lángész se , de mély fölfogással tár- 
gjalja a politikai intézmények hanyatlását. Egyszersmind a lelki 
irány nem közönséges komolyságára mutat, hogy egy 22— 23 éves 
i§ű, akkor, midőn nemzeti önbizalom és a jövő iránti rózsa- 
szín remény a tetőpontja felé volt , a nemzeti sülyedés óva intő 
képét mutatja föl, a helyett, hogy a-^régi dicsőség* fényes 
^bleaujával akarná lelkesedésre ragadni közönségét. 

Es bármily egyszerűnek látszik, maga a czím nem épen 
nindennapi történetírásunk terén, hol legtöbbnyire elmond- 
&k nekünk mi történt, de nagy ritkaság, hogy meg lenne 
lagyarázva, miért történt. íme Kemény egyszerre a történel- 
et a leglényegesebb és nehezebb oldaláról tárgyalja — az 
emény okait magyarázván. 



ft2 B KEXÉXY ZSIGHOND EMLÉIvEZflTC. 

A történetírásra szükséges tehetségek közül nem biány- 
yoit Keményben az emlékező tehetség sem. A mily feledé- 
k^iny, vagy ínkáSb szórakozott volt az élet apróbb ügyeiben, 
oly jól ^milékezett élettapasztalásai és olvasmányai tanulságos 
iV'iizleU'ire. Megvolt benne tiatalabb éveiben az adatok gyüj- 
téliében Taló buzgalom is. 

Messze földről utazott a negyvenes években egy régi 
várba, melynek kapuját pár sorban volt leirandó történelmi 
regényébe. A mily kevéssé lényeges ez egy regényben, annyira 
bizonyítja egy passionatus történetbüvár aprólékosságig menő 
érdeklődését és serupolositását 

iJe meg\olt benne azon niaga>b rendű tehetség is, hogy 
a történelemből nagy politikai tanúiságokat vonjon. Tudott 
biztos következtetést vonni a jelenből a mültra s a mültról a 
jelenre. Politikai irataiban mindig megvan a históriai háttér, 
s egész gondolkodását a politikában a históriai fejlődés szem- 
meltartása irányozta. — minélfogva nem volt nála kevésbé 
lorradalmi ember az egész oi-szágban. Lakása falait — némely 
becses ajándékon kívül — egyetlen egy maga választotta kép 
díszítette — ez fejedelmi ősének. Kemény Jánosnak, olajfes- 
tésü arczképe volt. Kemény Jfinos pedig a maga korában a2 
Ausztriával való kiejívezés embere: — jeles utóda falán an- 
nál mélyebb jelentése volt, mivel a minta ama politika mar- 
tyrja lön. 

Végre legkitűnőbb volt Kemény, mint történetismerö a 
*^gnehezebb szakban, a múlt korok szellonunek fölfogásá- 
ban. Neki azon régiségbüvári külsöségeA is, minő öltözet, bú- 
torzat, s melvekben Walter Soott az úntatásig menő rés/le- 
tekét halmoz lol, csak annyiban bírtak értékkel, a luennyiber 

* múlt embereinek szenvedélyeit és gondolkodását ábrázol- 
ják, — Keménv a benső, a lélek titkaiba iíjvekszik hatni. Re- 
Senyéiben nemc>ak ódon zománczúl van meg a históriai szi- 
'i^'zet. hogy aztán modi*rn gondolkodást és érzületet bújtasson 
bele, egész poétái szabad>ággal, - hanem tVitörekvése a múlt 
embereinek szeUemébe hatni. És nem a felületesebb érzelme- 
idet szerepelteti, hanem a müízlés s a lelkiismeret mélyeit és 

* ▼állásos érzelmek magasb regióit szereti fölkeresni. És 



SALAKON FERENCZTÖL. 63 

e2Ba oldalát a kornak, melyet a történelem transcendentalis 
lésiének nevezhetünk, hová a közönsOges elemi segédeszkö- 
lökkel nem lehet foljutni, mélyebb igazsággal festette, mint 
terki más. Igaz, hogy költői müveiben a históriai realitáshoz 
képest nagyításokat találunk ; de azok a költői eszményítés 
elkerülhetlen kellékei. A költő túlzásai mellett az alap hü 
voltában mindenütt föltaláljuk az avatott és gondolkodó tör. 
téoészt. 

Emlékbeszédei s emlékbeszédszerü életrajzai (a két 
Wesselényi és Széchenyi), sőt több hírlapi czikkei is tanúsít- 
ják, mily mesterien avatott volt Keiíiény a jellemek fölfogá- 
sában és rajzolásában. 

Ha hozzá veszszük azt a magvas, erőteljes prózát, — 
mely Széchenyién kívül páratlanul áll irodalmunkban , — el- 
mondjuk^ hogy benne egy elsőrendű történetírói, talán egy 
Tadtus-szerü tehetséget vesztettünk. 

De nem ! Ez a tehetség életében is munkás volt s halála 
után sem szűnik meg munkás lenni. Habár képes lesz vala 
a világ legnagyobb irodalmaiban kiváló helyet elfoglaló tör- 
ténelmi mü megírására — regényeiben és politikai müveiben, 
históriai ismeretei és talentumai nagy értékűek voltak és ma- 
radnak , s egy historicus szakbeli önzése nem mehet annyira, 
hogy elismeréssel ne adózzék annak , kinek majdnem minden 
müvét valódi történetírói szellem lengi át — és ha méltó he- 
lyet engedünk történetírásunk fejlődésének leirásában általán 
az 1825-től 1848-ig írt költőknek , mennyivel méltóbb hogy a 
történész megkoszorúzza annak sírját, ki épen ezen nemben 
valamennyi kortársa fölött áll. Habár históriai regényei na- 
gj'obb részét Kemény 1848 után írta, de irodalmi nevelkedése 
azon év előtt már be volt fejezve , s habár iskolája s publicis- 
tikai állandó foglalkozása a politika és történet reálisabb, 
gjakorlatiabb tárgyaira vonták figyelmét, ama kor szelleme 
és Ízlése a költői forma iránti előszeretetet állandósította lel- 
kében, annyira, hogy őt a regényírásra nem anyagi haszon, s 
még kevesbbé népszerűségi ösztön vagy ambitio vezette. Neki 
az lelki^zűkség, az szellemi élvezet mámora volt. Nem tudott 
K)llat venni kezébe anélkül, hogy lelki tehetségei tülfeszűlt 



^4 B. KEHÉXT ZSIGHOKD EMLÉKEZETE. 

munkába ne jöjjenek Ezen felindulás, mely az élvezetnek leg- 
nemesebbjei közé tartozik , tetőpontot ér a költői és művé- 
szi alkotásoknál Kemény, kinél a közönséges életbeo gyak- 
ran feltűnt a szórakozottság , érdekletlenség , lehangoltság, 
szóval mindannak épen ellenkezője, mit azon élénk lelki munkás- 
ság, melyről iratai tanúskodnak, megkiván — nem volt a minden- 
napi egyenlő munkásság embere, minőt a szaktudományok 
követelnek. Túlfeszített erejű munkásságát teljes veszteglés 
váltogatta. Természetében volt-e ez eredetileg, vagy költői 
foglalkozás által lett szokásává, nem dönthetjük el; — de bi- 
zonyos az, hogy szoros kapcsolatban állott regényírói hajla- 
maival. 

Ismerősei tudták mint képzelte magának Kemény Zsig- 
mond a boldogságot. — Itt hagyni a politikai életet, s a fő- 
város zaját, — megvonni magát Jánosnál, az ő öcscsénél, s őt 
legjobban szerető barátjánál, ki a testvéri szeretet megtes- 
tesülése, s ott Erdély egy félreeső falujában késő vénségig 
írni a regényeket — ez volt neki a boldogság netovábbja, és 
komoly terve élete végső éveire, mehet teljesítni csak azért 
halogatott, mert nem gondolta oly közel végét. Vágyait, a 
sors mint szokta, oly módon teljesítette, hogy az ajándék épén 
főértékét veszítette el. Ott töltötte a rég óhajtott falusi ma- 
gányban, a szeretett testvér mellett utolsó éveit, de minden 
szellemi munkára képtelenül , s megfosztva annak világos tu- 
datától is, hogy vágyai mily hiányosan mentek teljesedésbe. 
Nem szándékom Kemény politikai pályáját részletesen 
ismertetni. Annak sűlya az ISöOtöl 67-ig terjedő legmosto- 
hább időkre esik. Yisszásabb helyzet alig képzelhető ; mint a 
melyben szerepét le kellett játszania. (), a személyére nézve 
vitéz őseihez méltó bátorságú, de a politikában nagyon körül- 
tekintő s aggodalmas • ember, a kinek minden hajlama, sőt 
tehetségeinek vegyülete a mérséklet és óvatosság szerepét 
szabta ki, egyszerre a nemzeti ügy harczának vezérévé lesz, 
mint a hangadó >Pcsti Napló « szerkesztője. Oly hajónak 
vezetését vállalta el, mely minden pillanatban sziklák és záto- 
nyok közt küzdött a kedvezőtlen szelekkel — s mégis neki 
kellett a buzdítás zászlóját magasan lobogtatni. Oly férfiú, ki 



»AI.AM09I HiKKSrZTÖL. 66 

fittlal vvvilieii sem szerettlt rozsaitZlu reményekben riiiga- 
tUnri, vilUlkoiott a jobb jövendő irftnti remények örököa 
DirmlarUsAra. 

CWik egy hozzft hasonló toLetstgü biugrapli lesz képes 
lelni a vúzonyokat, s benne az egyén küzdelmeit. 

Ily liivatottabbnkra bízvíin e nehéz föladatot, csak azt 
Urtom kiemelendő nek, hogy Kemény működését a wikerek 
bfftDjesbike koszorúzta. Mert legkisebb az, ho{;y n » Pesti 
Kapl6« hajAjfit eszí-lye, óvatossága éa mérséklete megmentetle, 
— hui«ni bogy minden csel nélkül, a legnemesebb módon 
irtoCl «1 wie n biztos révpaitia. MJnden legkisebb ktipeiijeg- 
fi)rgBtás nélklü nient a maga útján — nem próbíilva olyat, a 
it w dleoséges hatalom mint gyenge oldalt fölliasználhatna 
i>* Bem is tevfi semmit szolg&laUtra. A hatalom által folhasz- 
bllutíi eszély telén ségtiek ép oly határozottan útját állta, a 
i'ily keréísé engedte yolna csak gyanüj&t is közel férni magá> 
-j; ft köpenyeg- forgal ím n a k. Ha bármily időben dicsőség 
tlBondani egy lapról, hogy nincs nála becsületesebb orgánum, 
■tfmoros érdem elmondani Kemény >Pesti Naplói -járói, 
bojy az egész continensen minden tekintetben becsülűtesebb 
'"? ^gy ficm volt nála. 

Gíincsok, a kimaradbatlan gáncsok daczára ezt el kell ís- 

■ rni róla, n nélkül, hogy más orgánumok bántónak vehetaéL 

Kemény nevezetes hivatást teljesített a nemzet politiká- 
'an. Mikor a szónoklat 184ft után lehetetlenné, leszerelt 
írvTcmemmé vált, az Írónak még maradtak rései a hatásra 
. vaA liorlilok ellenére is. A gondviselés müvének látszik, 
' jíT nevezeten férüaink 1848 előtt kiváló előszeretettel ml- 
iriiik ax irodalmat. Mi lett volna belőlünk az idegen kény- 
nnlom idejében, ha egy egésn csoport kitűnő 8 számos alsöbb- 
iTűdtt ti'bctség nem marad lenn az előbbi nevezetes irók 
vrs/akából? 

Azfmban tagadhatlan az, hogy az 50-töl 67-ig terjedő 
i>rak rendkívül deprimáló hatást tett a folyton élö és mun- 

■ irodalomra is. Nemcsak liogy nagyobb íij tehetségek elö- 
wát gátolta, hanem ólom sülylyal nehézkedett magukra a 

:tt Ulbi-lségekre ís. 

lulok. & 



66 B KEMÉNY ZRIGMOND EMí.ÉKKZETE. SALAMON FERENCZTÖL. 

Ataláii véve összes politikai közcletüuk is taláu leginkább 
azt sinli, hogy a lefolyt huszonöt év legnagyobb részében 
nem volt alkalom és mód oly nemesebb ambitiók érvényesí- 
tésére , minők 1 848 előtt támadtak, s a régibb bajnokok a férfi 
kor derekán, munkás éle tök fele részén át, szintén meg voltak 
fosztva a politikai életben való gyakorlati részvételtől. — 
Csaknem bizonyos az, hogy ha ezen gyakorlati élet folytonos- 
sága 1848-czal és 49-czel rögtön meg nem szakad, ama ki- 
tűnő, szellemi képességekben gazdag generatio közreműködése 
szebb jelent készített volna számunkra. 

És oly tehetség, mint Kemény, kinél többet 1849 után 
aligha szolgált valaki a hazának, — mindamellett más, erő- 
teljesebb kifejlődést nyer vala kétségkivül, kedvezőbb politikai 
viszonyok közt. Talán kevésbé vágyik a politikai élet zajá- 
ból a regényírás magányába, s bár mindvégig a toll embere 
maradt volni, de döntő hatású a legfontosabb politikai kér- 
désekben. 

Azonban ő mint a történelem tdnjya, kiváló helyet biz- 
tosított magának kr)zéletünk évlapjain, — mi ez úttal és e 
helyen a hazai történetírás jelenkora nevében áldozzunk az 
elköltözött történetirói szellem emlékének, s vessünk részünk* 
"ről is egy koszorút elhunyt jelesünk sirjára ! 

8ALAM0X F. 



* 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



FOrApiu joglSrt^Det. A kCziipkor kezdet^ttil a riaiicxU forni- 
Jih^g, Erto Ha.jtük Imre. £UI ktttet Badapest, ISlb. Eggeubcrger-fdte 
UnyTkíTeski-diís. (HoffnifiiiH ée Molnár.) 8. IV. és 35i. II. 

Elmúlt mfir ax idő, hogy a történelemben csak a hadi ese- 
"í'üvrket. vagy diplomámni cselszöv^iiyeket kerestük; nagj-obh és 
'lo^bbnak tartjuk latr mo^t a mlveltségi viszonyokat, melyek 
:'[>ek ffjlödfíét legblvebhfn tüntetik föl, b így a jogtörténet 
'111 nianulltat tiflKtán a szakközönsíg olvasm&nya, lianem kell, 
tnp a t/'rténelem minden barátjának figyelmét mag&ra vonja, 
t»nl lizunyos hogy semmi sem tüntí'ti föl hívebben valamely nem- 
' njeUemi fejlettségét, mint joga, föltévén, hogy az a nemzetből 
Jiidött. t-B nem lett codificatio útján idegen elemekből csinálva, 
■i tífmzet fletélie kívülről bi'oltva, habár még ez esetben is a 
^ :o«tfinet«kböl,abhöl, mennyiben degenerál, vagy prosperál az ide- 
c-2 jog? cl6g biztos következtetést vonhatunk a nemzet társadalmi 
'i^itDTiiira. Az egyi^temes európai jogtörténet új tudomány mi- 
aktunk, A mennyiben ttzon kitetjeiléaben, melyben egyetemünkön 
UKltbitik, rdölelvén egymással semmiféle Összeftíggfsben nem 
l*»ft jogfejlM^seket, tudománynak egyáltalában nevezhető. A 
ttaetek hozták be a Bach-korszak alatt, a Deutsche-Retchs und 
K«dit»gw«bicbte czimen, mely alatt azonban Ők — Németovrtzá- 
|W t*vén a középkori fejlődés gyAjKintJának, — a középkor elsó 
felinek majdnem ÜKszes jogtörténetét előadt&k. Az absolut kor* 
•lak •'Inifilt&val a némot jogtörténetből egyetemes jogtörténet lett, 
^V>Q7c<| tanáriiük e téren irodalmunk egy önálló munkát kö* 
lii't, melyet az Akadémia, mint üttöröt, nagy jutalmában része* 
L bár a munkának, sok érdeme mellett, tagadbatlau gyön- 
ii vmiiiak, jelesen nagyon iíokat foglalkozik a politicai tfií-té- 



f>8 kányvismertetíI:«. 

nettel, a bekö jogtörténetben pedig nem emeli ki a lényeges dol- 
gokat mindig oly pregnánsan , mint az egy tankönyvben kívána- 
tos volna. 

Hajnik könyve is csak tankönyv, s mint ilyennek szinte van 
íiómi hiánya. Nyelve nehézkes, sokszor a német írókra emlékes- 
tet ; olykor túlságosan tömött, ugy, hogy a képzett jogász ugyan 
megérti, a tanuló is, a tanár előadása mellett elmegy rajta : de 
a laicus, a könnyedén olvasó, gyakran fönnakad és nem mindig, 
vagy legalábl) nem könnyen érti meg az összehalmozott monda- 
tokat. Pedig a munka tartalma megérdemli, hogy minél szélesebb 
körökben megismertessék. Egy nagy tudományú, bö olvasottságűy 
önállóan gondolkodó tiszta főnek müve az, az európai társadalom 
igen nevezetes viszonyairól ; egyike azon ritka magyar müveknek, 
melyek em^ópai dolgokrúl, az európai tudományosság színvonalán 
írnak a nélkül, hogy — nyíltan vagy pedig titokban, valami 
külföldi munka nyomában sántikálnának. 

Hajnik müve — I. kötete európai jogtörténetének — a 
középkornak köz- és magán-jogi fejlődésével foglalkozik. Néhány 
bevezető paragraphus után, melyekben az ó világ jogáról emlé- 
kezik meg — a római világ-birodalom bomlásával, a germau nép- 
jogokkal kezdi fejtegetését és lemegy a XV. század végéig. 
Természetesen, szerző főleg Nyugot-Európával foglalkozik, de 
nem mellőzi Magyarországot, a szláv népeket sem, és hogy 4 
czímnek : európai jogtörténet, megfeleljen : egy pillantást vet a 
byzanti jog fejlődésre is. 

Nem lehet szándékunk a »Századok« közönsége előtt, 
Hajnik müvének részletezésébe bocsátkozni: de ki kell emelnünk egy 
fő és általános érd(»kü tulajdonságát, a miért leginkább óhajtanék 
hogy minél tr)bben olvassák, és ez az: hogy helyes képet nj'tgta 
középkori <»Mr(>2>aí* jogélet terjedési menetéről, lia szabad e kité- 
tellel élnem: jogi vérkeringéséről. 

Az enrópai társadalom név nem foglalja magában mind 
a népeket, melyek a geographiailag vett Európában laktak, vagy 
laknak, s ennélfogva európai jogról, európai jogtörténetről 
ily geogniphiai értelemben nem is beszélhetünk. Nem is kezdő- 
dik e társadalom a gíírögökkel, vagy rómaiakkal, hanem csak* 
k<Jzépkí>rban alakúi, és magában foglalja mindazon népeket, me* 



i 



kOstvísmertetés. 



69 



a egyli^'thoz taxtorÁaic tollút n roiníinizült germíiiiokat, 
nkaiidin&vokat, kcltilkat, a szlávok közíil a lengyelé- 
it, horvAtokat, a koluli tüiigermellék finn eredetű népeit 
[yarokat. tle uein a szoríjeketjOroszokat, az ugor eredetűből- 
i Utinnnl rokon oláhokat, nem Byzanczot . mely az 
vMtoz&t közt, hSxT elaggott, elsatnyult alakban a közép- 
tig fíínutartA a régí görüg-római világot, süt valIfÍNa Ü.UaI 
idta tartani az európai kelőt migy részétől a legöjabbidö- 
t eorApai síictlemet. 

i (ársadalomoak szellemi központja Gallia, vagy 
(abban szólva, a Loire foMaas folyók köze, a ktsóbbi 
l földje, mely a mai Francziaországnak valódi mag\'át 
Ytá. Rár mit mond is n német gug, Fruuczi;iorsz&g a központ, 
hoittuui niajdueiii minden társadalmi eszme kiindul, bogy kör- 
fU — miut Larayelte a liArom fizínü zászlórül moudá ~ a 
\Xft. — vagy legalább mondhatjuk mi — az európai társadalom- 
ul megtcgyo. S ez Így volt rí-gesrígeii a középkor kezdete óta, 
időn Chiodwíg az egyház j-gIsö szülött fiává lett*, És Parist 
tUwJyévé választotta. A frank birodalom volt az első rendes, 
iniainkig (íinnnmradt európai állam, mely Nagy-Kfiroly alatt 
•a még «!Íizadokig ideáin! szolgált Európa népeinek, A bübé- 
_■ — ft középkori társadalom e föalapja — fianczia fóldiin fejlö- 
; LÍ;azeun'>pai emberiség nagy epopoeájáhaii, a Itereszteti hadak- 
■i,i*mí-t a francziák jártak elól a többi nemzeteknek. A világ Ua- 
_-uj eUő győzelme-i csapásait az egyházi hatalomra Francziaor- 

Sl mérte Szép-Fülöp alatt, és Fraucziaország lett bölcsőjévé 
ro fiUamtiak-mint volt bölcsője a középkorinak-Szóval Fran- 
E&e mindig felől járt a fejlődésben, mint fiai büszkén, de 
blrdotik , s uem c~soda, hogy a távol kelet az összes euró- 
UBfogutot a »Fraukistiin« névvel jelöli. Mög Angba, mely any- 
fim ftlggetíennek látszik lenni , aem képez kivételt és Frankhon- 
Mfcajrta és kapja társadalmi eszmf'it, a normann bároktól kezdve 
tmrt Mill t-* Speneer Heibertíg, bár lassabban követi a vezért, 
I kontinens, mi talán elszigetelt fekvéaének következménye, 
Stuart Mill iiom ok nélkül nevezi népét a legelmara- 
I eiirúpai népnek. 



79 KfemSMCBTITiS^ 

F^dtte érdekes megfigjeliiL mifcép terjednek az eszmék, az 
imtímtiök Francziaországból szét mis grarágoirha- Ha e terje- 
désnek tüneménvei kellőiét részlelesen constatálra lesznek, nagy 
haladást fogónk tenni az emberi fejlődés mechanikájának isme- 
retében; annyit azonban talán már most is állithatonk : hogy a 
Franeziaországban fölmerült eszméL mint a rizbe dobott kö által 
okozott gyűrűk fokozatosan terjednek szét, s náüA távolabb jut- 
nak kőzpontjoktől, annál inkább gyengülnek, Tesztének erejdkböL 
Tény, hogj a társadalmi fejlődés leggyorsabb, legintensiTebb azon 
részekben, melyek Francziaországhoz legközelebb esnek, Fran- 
cziaországgal legkönnyebben közlekednek, — mert eszméknek ia 
eszközök kelloiek, hogy tovább vitessenek, idő, hogj terjedjenek 
Anglia és a pyrénei félsziget gyors fejlődésére nézve nagy aka« 
dály a La Manche-csatorna és a pyrénei hegyek. Mily más Dél- 
Németország, a Rajna-mellék, mint a távolabb eső északi Német- 
ség, bár egy nemzet lakja, s e távolságnak következménye, hogj 
az eurőpai társadalom határain lakő népek : a svédek, dánok 
norvégek, és mi magyarok is, fejlődésünkben általában mindig 
több évtizeddel, ha nem egy századdal hátrább vagyunk, mint s 
központhoz közelebb eső nemzetek Szent-István előtt a Capitu* 
larek lebegték még, midőn' Nagy-Károly birodalma, melynek szá- 
mára készültek, már ezer darabokra tört A keresztes háborfl 
legnagyobb lelkesedésének idejében Kálmán fegyveres kézzel 
várja a kereszteseket, és legfőbb gondja nem a szent sir felmen 
tése, hanem az, hogy ne garázdálkodjanak országában, és csal 
100 év múlva akad egy magyar király, ki keresztet vesz, és el- 
megy Palaestinábá hárczolni a hitetlenek ellen, de akkor, midőn 
már nyugaton a Bouillon Gottíriedok lelkesedése elpárolgott 
vagy legalább nagyon lelohadt, gyér ekek és pásztorok akarjál 
megmentem a Szentföldet, és II. Frigyes császár csak kénysze- 
ritve indul a szent váll alatra. A feudalismus a XTTL százac 
vége felé keletkezik nálunk, s a XIV. században gyökeredzik meg 
midőn Franeziaországban, hazájában, már hanyatlani kezd ; s i 
példákat nem volna nehéz folytatni le a legújabb korig. Hozzáüli 
a nyugoti társadalmak eszméi, institutiói, csak gyöngén — min 
a hullám legutolső gyűrűje — és akkor érkeznek rendesen, midői 
hazájukban már idejűket múlták, s újabb eszméknek készülnél 



K<ÍSTV1BMERTETÍ'.S. 7l 

■ 'Ilii. A» WamrarláNt, teli&t Miibfiiikúl fölröni nnm leUet, 
1-liet bib&ztatunfc a pfti-isi órftt, hogy tííet mutat, inidftn 
ir II óni van. ai'rt líiiiiek Icöszöiilietjük, liop;y sok dolog 
: n.i-szftgnt alapjaiban mogingatta, mi a nyiigot neni- 
■ ,1 vaUúsos kördtsok, majd őrültsí-gif; fúÜzgatta : nftiunk 
■ji-íi ^imaii, ipeii cspiideseri folytak le; köszi^nlietjUk, liogy 
<í.k^ tülibet inegtHi't^^ttuuk nenupti siijjitsíigaiiikhólsokkal in- 
'l'ti krlrt tit-pe iimradtuiik. iniutBom maradlinttunk Toliia. lia nz 
;ir.>|»ai«fsaiin*kinva&iójukbanegOsz erejükkel lepnek föl köriliikbeii. 
Awiibati iieiü swretnfrk fólreértetui. — Nem mondom 
i. iiűfj mindeu a mi PrancxiaorHzágbál jött, jó. Az em- 
tlf Gujlödési' tíok niy váltnzAst tartalmai, melyekkel val- 
i wpy erkölcsi s/eiiipotitbúl sohasem barátko/Itatuiik meg, 
i Mért azok is a halndiist — nem vöve c szót a tftkélete- 
$ M(>Iinébeii — előmozdítják . mint az i^j is a jövő napot 
Ümébében. Azt a kitűnő helyet sem akarom kicsinyleni. rae- 
iac oUfiZ szellem &r. európai tArsadalom töiiínetébon elfoglal 
tAr&a niiiCH esxniri, iiincí. gondolat, a római birodalom bti' 
ból a legújabb idnkig. melynek első bölcaríjét, vagy legalább 
MUBait vpta Olaszországban találnök, de az is bizonyos, hogy a 
ii^<«lpiu Gnrópa ez et'zm^ket nem közvetlenül, haaem közvetve 
ri>- U. íiznn alakban, a melybe a franczia szellem Öntötte. Caak 
■ ifjotc-iiH'kre liivatkozom, melyekre nézve az európai vil&g nem 
•■eiia. banem Paris után indult, és a költészeti classicismuara. 
li cHak miutíiii a franczia Bzellem karolta föl, vergődött ura- 
lomra Knrópa népei közt. 

N'Alunk, kiket a szom^zödság, és még iidciibb háromszáz éves 
r-'I;ti(Jíi vi-zonyaink a nómetek uszftlyvivöivó tettek, kiknek tan- 
1 II :i n(-met királyok története majdnem annyi, ha nem 
! foglal el. niiut saját történetünk, kik megszoktuk 
; ..jklK-narómai császárságért, — e phantomört, mely Nagj'- 
. mly idejf'ben a római egyház pillanatnyi szükiségletének nieg- 
It. kta'jbb aüonban, mint egy b\iS anachionismus, ellene sze- 
li A középkori fojlódesDck, (m a korszellem elÖtt rnmba dűlt — 
ii'ZÍ'pk"r legidkouHZcuvesebb eseményét látni : nálunk — 
'i'lom — iiuiM igtín ÍHiiierik meg el Prancziaország vozérsze- 
'•-■L A*v;iI<'h1í li"ly/tt megismerf'Hót niefíuebezíti azonfelül ná- 



72 KÖNYVISMERTETÉB. 

lunk ós másutt is, bizonyos felekezeti elfogultság, mely — elég 
alaptalanul — hitelveit véli megtagadni, ha Francziaország ez 
elsőbbségét elismeri. Még most is sokan, — protestánsok és szabad 
gondi>lkozók — szeretik hirdetni, hogy a reformatio nyitotta 
meg a/, űj kort, szabadította föl az emberi szellemet a középkor 
bilincseiből : már pedig Francziaország — bár Calvint és Bézát 
>zttlto — katholicus maradt, sőt úgy dühöngött a reformatio ellen, 
mint később két századdal az »az insermonté* papok, a katholi- 
oisnuis, a kereszténység ellen. Azonban e fölfogás már meghala- 
dott álláspont. A történelemnek beható, és elfogulatlan vizsgálata 
megnnitatta, hogy a középkori egyháznak hanyatlása márkétszáz 
évvel TiUther előtt megkezdődött, és majdnem teljes megsem- 
misülése bekövetkezett volna, ha Luther nem is szegzi 95. tételét 
H wittenbergi váregyháznak ajtajára. A theologiai szellem már 
ekkor egyáltalában romlásnak indult, s a mi Németország- 
Imn történt, nem volt egyéb, mint egy félszeg lépés e theologiai 
iVilfo^ásnak megerősítésére, fenntartására. Az európai fejlődés 
végpontját a középkor óta : Voltaire , Rousseau, a nagy for- 
radaloni: és nem Luther vagy reformátor társai képviselik. 
K-í/.el azonban nem akarunk ítéletet mondani hitelveik va- 
lódisága fölött, mi nem tartozik hozzánk; a fontosság, me- 
Ivt^t nt^kik világtörténeti szemi)ontból tulajdonítunk, nem dönti 
el i»gysz(M*smin(l dogmaticai értéküket. Nem mindig győzött az 
igazal»l) hit. EU''g példa arra, ft jelentéktelen szerep, melyet 
a/. í>korb:in Mózlm vallása játszott a római polytheismus mel- 
lett! Azsiáliau a mohamedanismus legyőzte a kereszténységet, 
Kurópál)an pedig aXTV. századótaafranczia forradalomig a pá- 
paság folytonosan sülyedett ama magasztos és világbíró polczrúl, 
nn'ly<^t a VIÍ. Gergelyek és FÍL Inczék elfoglaltak, de nem hiszem 
ln»gy valakit e kétségtelen tény katholicus hitelveiben megren- 
dít ni képes volna. A mit mi Francziaország vezér szerepéről 
inoiifltunk, az nincs ily világosan kimondva Hajnik könyvében, 
iln niujilnem minden lapján meglátszik, hogy általában ő is o né- 
Krt<*ket vallja Nem is leliet az máskép a jogtörténet bűvárán&l, 
bi tniiiden lépt(Mi-nyomoii e. lolfogás mellett szóló bizonyítékokkal 
tiilálkoxik, mt*lyeket Hajnik nem is mulaszt el kellőleg kiemelni, 
l'iiiikájii nuiga elég volna tV)ntebbi fölfogásunkat meg&Uapitani 



KÖNTYI8HERTETÉe. 73 

Iliért sorainkat azon kÍT&ns&ggal zárjuk be, vajha míelébb alkalma 
BjŰDék egy űj kiadásban müvének azon formai C8int is megadni, 
velj azt a nagy olvasó közönséggel is megkedveltetni képes le« 
Ijai: mert az bizonyára sok okulást és sok élvezetet fog meríteni 
beMe. 

PAÜLER GYULA. 



MoBmeata Hangaríae Historioa. Magyar diplom'icziai Emlékek az Anjou* 
knhól^ a M . Tud. Akadémia tört. bizottsága megbízásából szorkesztettQ 

Wenzel Gimtáv. I. kötet. Budapest. 1874. 

Mindazon történetíró, ki a magyar nemzet történetét, a leg- 
régibb, közvetlen források alapján akarja megimi, a Magyar Tu- 
dományos Akadémiának a legnagyobb hálával tartozik, miután ha- 
zai történelmünk Monumentáit a legtágasabb értelemben, a tudó- 
tok s a nagy közönség tudomására juttatni épen e tudományos in- 
tézet tette föladatává. A nemzeti szellem ébredése legélénkebb 
nyilvánúlását múltjának újra fölelevenitésében kereste. Ámor 
patríae dat animum. 

Az előttünk fekvő mü által a XIII., XIV. és XV. szá- 
xjiílra vonatkozó diplomácziai iratok egy része van közzétéve. 
Akadémiánkat ez alkalommal hazánk külviszonyai megállapításá- 
nak szempontja vezérlé. S ez nagyon figyelemreméltó mozzanat. 
Egyetemes tekintetben haladást jelez e lépés, mely talán idővel 
az egyetemes történelemnek hazánkban, az eddiginél nagyobb mü- 
velésére vezetend. Mi bízvást reméljük, hogy az Akadémia adja 
meg erre az első lökést. Úgy látszik, mintha nálunk az egyete- 
meid történelem kevéssé kegj'elt mostoha, gyermek volna, de ép 
ügy járunk a kizárólag hazai t(')rténetírással, mint az, ki saját ügyei- 
vel foglalkozván utoljára elfogulttá lesz , s az egyetemes fejlődés 
közötti kapcsot szem elöl téveszti. De nehogy félreértessem. Az 
tíénk nemzeti szellem, mely kivált nálunk védelmi álláspontra 
▼an utalva, legelőbb is a hazai történet müvelésére vezet, mely- 
nek terén, kétség kívül kitűnő eredményeket mutathatunk föl. De 



74 KriSTVI«MEBTETfe&. 

*:]jou yUfje aiiiiak i»s. midőn meg kell emlékeznünk* hogy nem él- 
tünk talán >ang}'alic életet, hanem az európai nép-szövetség nagy 
<y^fjipl<'Xu«;ához tartozunk, s ez semmi által sem nyilváiüthatö vi- 
lkf£o>tHhhíiiu mintha idörül-időre az általános történetre is te- 
kintünk. 

Bocsánatot kélünk e kitérésért, de a jelen munka, természe- 
Mhá folyólag kíilté tol bennünk e gondolatokat, melyeket öröm^ 
niel tovább is fűztünk volna. 

Mafjyar diploniáczia, bár már előbb is voltak összekötteté- 
sífink a külfölddel, csak az Anjou-ház alatt veszi kezdetét. Wen- 
zel Gusztáv, számos becses dolgozata által kitűnő történetírónk 
vállalkozott ez időkor diplomácziai emlékeinek összegyűjtésére s 
>iiév^zerint — hogy saját szavaival éljünk — azon okmányi ada- 
tokat állítja egybe, melyek az ország kűlviszonyait és európai ál- 
lását ill(ítik.« Wenzel annál nagyobb örömmel fogott föladatához, 
a mennyiben, mint ő maga beszéli, e korszak már ifjúságától 
fogva kedvencz tárgyai közé tartozott, s e czélból már 35 éve ku- 
tat a bel- és külföldi legnevezetesebb levéltárakban. MindameL 
lett, az Akadémia kézirati gyűjteményeit is fölhasználta, a mint 
azok a Hinion}i Ernő, Ováry Lipót és Mircse János külföldi ku- 
tatásai nyomán összeállittattak. A vállalat három kötetre terjed- 
az első RóbíMí' Károly idejét tárgyalja , a* többiek a következett 
Anjouk uralkodásának szentel vék. Eleddig két kötet jelent meg, 
s ha nem csalódunk a harmadik sajtó alatt van. 

.íelenleg az első kötetet ismertetendjük. 

Ha e kötet tartalmát csak registrálni is akarnók, valóságos 
ért(*kezéss(»l kellene elöállanunk. Elég lesz, ha némely érdekesb 
darabjára vonatkozunk. Mint már említők, e kötet a Róbert-Ká- 
roly idejét illető okmányokat tailalmazza. Jó részük Károly sici- 
liai berezeg és Mária, s viszont László magyar királyfi és Erzsé- 
bet sieiliai herczegnő házasságaira vet világot. Kiváló érdekű 
Károly siciliai királynak egy magyarországi követeihez intézett 
irata (19. sz.), melyben fölhatahnazza őket a magyar királylyal 
közös ellíMiségeik ellen véd- és daczszövetséget kötni. A 96 számű 
érdekes tlocumentumban, a siciliai király Tjászló király elhunyta- 
kor Magyarországra, a maga illetőleg fia részéről igényeket tá- 
lUanxt (p. 7ft. cum per obitum clare memorie domini Ladislai 



KÖSVVIPM ERTET í:«, 7S 

"liiii Rofric \'ngarie, noatiiqtie supra RegiiiP germaiii , Regutim 
ipmm &il no» tiiiii|iuiiii &(i }iruxiiuiorein grailu imi)«r rtit rati'niii- 
l'iliwr rliMioIutiim) s azt niiudaddig ktirniíiiivoziii reucleli. a mif; ö 
Kify fia c tvkinletben ÍDtt-2kw1m fognak. 

Marti'll Károlynak UT. Endre pllt-m fnnd<>rk.)dA):i)iit is i|. 
Intrilja nímely darab. Ide taHozik a 100 színmű, melybön MA- 
m tríiriőröklf »i joga-ról Marteli Károly javára lemond. Wi'hzpI 
<• fUrabot gyújt e menyébe, mint kiadatlant vettfi föl. holott Ftjh' 
'■(■!. Ihpl. V], I. p. 190, már ki van nyomatva, Horvtüh in iővii-- 
oíiméneb 2 köt. 123. lapján Fejtr utftn haszníiHa ejt oklevelet. E 
l'irötmíny nem volna annyira szctmbeötlií, mert aü oklovíl igen 
iratosba Wenzel előszavában fYIIT. p.) határozottan nem mon- 
lUni. Iiogy; ikimarud zárva a jelen munkából mindaz, mit a 
ra''llIfT<'i kátfoi gylijteményekbiil p. o. Fejér Otulex Diplomaticu- 

M uiAr ismerünk.* Talán annak leltet ezt tulajdonítni , hogy 

iiJkíl k'VzIés variansokat'raiitnt foLAVenzel p.83 vnlontes ehisdeni 

.'i.jBÍ (ert bizonyára sajtóhibának vehetjük) Htattií promdere-l 

■ mlsFejÍT! voleiites eiusdem regni statMift providere. Wen- 
■■■I : viro nobili Henrico Vadiinoria; Fejér: viro nohili Hi'nrien 
''■/mionfíí. Kinek van igaza? Különben a nevekre még vissza- 

'■'mk. LLt^uk most Róbert-Károly tulajdonképi idÖszakM. 

A 181. 8'.t&mból kivebotö,hogy siciliai Károly, Róbert-Káiolyt 
MiigTarurszágba kfildte ; más darabok e trónkövetelő pártjának 
tf'ékeny (légére s liarczi készfdöiléBére vonatkoznak. A 224. sz. a. 
ntletél azt bizonyítja, hogy flórenczi bankárok Róljei-t-Károlynalí 
iU[(ij»r vídlitlataihoz pénzt kiilcsöuöztek, a melyért Mfiria kiiály- 
nötö] (Tt'^keH K&logot kapnak. A 230. sz. a. közlött darab azt mu- 
livv liogy 11. Károly »pru certis negotiis* követet küld Gentilis 
' rnoklioz. tudjuk már. mit kell e negotiák alatt értenünk. A 

- ;. íxámtuai jelzett okirat, nevezett biboruuk magyarországi 
.jKÚra vaiiatkuzik. Sajnáljuk, hogy nem találunk fiibb anyagot 
.fuu s/ék oz idétti polittcájának jellemzésére. — Érdekes, hogy 
i-^rt-Kándj a kereskedőknek szabad menetet enged országában 
*í. nt), A 889- az.a., a Habsbmgok a magyar kii álynak segélj-t 
iiok. ;í39. az. a király kereskedelmi iKiliticájához adalék. 

- :^zbf>n Tórc ftltg ennyi a tartalom jellemzéséül. 



76 KÖNYVISMERTETÉS. 

Végezetül legyen szabad neháujr óhajtásunkat kifejeznünl, 
nem mintha e nagy becsű gyűjtemény érdemét nem méltányol- 
nánk kellőleg, vagy az érdemes szerző által tett szolgálatokat Id- 
csiuylenők, hanem inkább újmutatásűl jövő gyűjtemények számi- 
ra : szerettünk volna sajtóhibával épen nem találkozni, e kötetnek 
egyik főczélja levén az oklevelek lehető hibátlan közlése. Csak 
néhányat lássunk mutatványul : 4. lap, 6. sor Vugarie helyett 
Vngarie 5. lap, 1. sor gnia, quia helyett; 7. lap, 1. sor succes- 
sibus, successibus helyett ; 10. lap, 4. sor fueriut, fuerint helyett; 
22. 1. 2. sor Eulesie, ecclesie helyett stb. Szerettük volna, ha a 
szövegben keresztül viszi, hogy minden előforduló helynevek helyes 
leírását is adja, s nemcsak némelyikét és azt is csak néhol (pL 
Ydrouti már néhányszor előfordul, midőn mellé Íratott, hogy 
Otranto. Ld. a 16. lapot). Talán tekintbe veendő lett volna ama 
körülmény is, hogy nem minden olvasója a kötetnek ismeri a 
registraturát, s ezekre való tokintettel talán indokolandó lesz, 
honnan van az, hogy mindjárt az első darabnál csak a puszta 
czím áll, a másodiknál csak Karolus etc. vagy fidelitate etc. vala- 
mint a kelet nélküli leveleknél az évszámoknak pl. 1268. vagy 
1270-ik meghatározása is indokolandó lett volna, pl. a 3 számú- 
nál nincs dátum, feje 1268. Másoknál: Dátum Neapoli V. Ápri- 
lis XTII. indictionis a kelet. Épen az índictiok kérdése az, mely 
felől szerettük volna a kéizlő Ij^cses, s bizonynyal tanulságos néze- 
tét hallani ; s mi a tárgy fontosságánál fogva bátrak leszünk » 
nehézségeket rövideden jelzeni. Közlő évszámait veszszük foL 

A 2. számü XTT. indictio jun. 23-ról (1268) van keltezve. 
Utána számítva csak XI. indictio jön ki (1268-|-13) : 15, maradék 
XI. ind.— 4. sz. XTII. ind mart. 12. (1269) sitt XII. ind. az ered- 
mény; ügy janink a 23. számúval, hol XIV. ind. helyett a XIII. ind. 
kellene állni. Byeténkép e cancellária indictio-számitása teljesen 
elhibázott, vagj' a fídvett évszámok hamisak. A dolog talán máskép 
alakul, ha több cjxluson megyünk át s kiakarjuk fürkészni, mikor 
fordul, azaz kezdődik egy új indictio. Vegyük föl az 1277-iki évet, 
az 53. sz. aug. 26. V. ind.; az 54. sz. sept. 24. V. ind.; az 55. sz. sept 
25. V. ind.; az 58. sz. oct. 17. V. ind. Ebből következik, hogysem 
a sept. 1-ei (gör. ind.), sem a sept. 24-iki (Bcda-féle ind.) indictiot 
nem használták, hanem valószínűleg a december vagy újévi indi- 



KÖKTVISMERTETÉS. 7 7 

ctio volt szokásos. Ugyancsak újévi indicíiot véve föl, 1267. dec. 

ragjr 1268. jau. 1. fordulna, s így 1268.ra XIL a helyes indictio. 

Pddával tegyük ezt szemlélhetővé természetesen csak gyanítás- 

képen: 

1257» Vt XV.ind. (ha újévi az ind.) . . . XIV ind. (ha septem. ind.) 

1257 »V, XV. ind. XV ind. (mert itt fölváltatott.) 

1Í57"/, V. 1258 Vi I. iad. (itt fordul.) XV.ind. 

1S58"/, I. ind . XV. ind. 

12585*/, I. ind. . , I. ind. (mert itt fordul.) 

1258"/,! V. 1259 «, II ind. (itt fordul) I. ind. 

s. i. t. 1268.ig 

1268*'/9 XII. ind XI. ind. 

12682*/, XII. ind XIL ind. (itt fordul.) 

1268*'/,, V. 1269^1 Xm. ind. (itt fordul.) XII. ind. 

m^% XIII. ind XII. ind 

1269"/, Xm. ind. XIH. ind. (itt fordul.) 

1270'*/, 2 V. Vi XIV. (itt fordul) XIII. ind. 

28, hol 1370. dec 27 mdg XIV. ind. áll. 

Reménylem, hogy e példa is bizonyítja mennyire szükséges 
lett volna bevezetést adni, mely az ezen s hasonló dolgokat meg- 
Tilágositotta, valamint az új anyagnak viszonyát a már ismeretesbez 
iönonalozta volna. 

Mi e vázlatos megjegyzéseink által , az általunk nagyra be- 
csült érdemes közlőnek szolgálatait a legtávolabbról sem akai*tuk 
Cífekélyleni, annyival inkább, mert ez új adatokban gazdag tartalmú 
kötet a jövő történetírásának forrás-aknájában dús eret képezend, 
% mert a szerző által a jövő történetírásnak tett szolgálat sokkal 
nagyobb, hogy azon ilyen apróbb mulasztások csorbát ejthetné- 
nek. S e szolgálat egyik leglényegesb része abban áll, hogy hazai 
történetírásunknak az egyetemes történetbe illesztésében neveze- 
tes tényező lehet. Különben, is egyáltalán ideje volna már, hogy 
az Akadémia által közrebocsátott kincs forgalomba hozassék , s 
mi épen ezért Caengery-nék azon legutóbb nyilvánított eszméjét, 
hog}' történetíróink a gyűjtött anyag földolgozásához hozzá fog- 
janak, a legmelegebb örömmel üdvözöljük. 

WERTHEIMER EDE. 






78 



^ A.'RfOZJ^ 



TÖRTÉNELMI TÁRSULAT. 

A választmány január 7-án tartott ülésében a ssokott kedé- 
lyes újévi üdvözletek helyét a tagok komor bánatos kénsorítása 
putoUu. Minden aroxon visszatükrözött a meghatottság érzete a 
vosRtesog fölött, molv a társulatot t^ a választmányt érte. 

Horváth Mihály elnök atlott kift?jezést a fájdalom ez álla- 
»no8 érzetének, niolyot meghatott hangon tolmácsolt e mély meg- 
inettHW.st támasztó szavakkal : 

>Mély fjíjdalonunal jelentem a t. választmánynak a nagy 

vosatcséget, mely társaságunkat utolsó havi gAÜlése óta oly várat- 

Hiiiil Hujtotta. Elvesztettük nemzeti tudományosságunk egyik nagy 

■•^^omU veteránját, ki ütvén éven keresztül szint olv buzgalommal 



|> ^*uotU'ii nninkássá«mil — mire nézve bizonvára mindnyá 

t*l *t ; 'V^>^*H^ü* >*''»lp'il*»-»^ — K.vüjtötte össze nemzetünk szc 

eiu»i^ irój nuivekben történt nvilvánúlásait, Ó rendezte a roi 

ti I • ^^^* ííuyajrot szerves egészsze, s ekként O teremtette 

. -^^ **^*^épon nemzetünk mívelödési történetének c legfontosabb 

• '^ ''**^Kyar irodalom türtént'tot. Az ö halála nagy hézagot okoz 

***. **^** * ^^^'^^ *» *"**r í*'»*^*i»rí pótolhatlan lesz történetírásunk 

^ |\ *^*^'^*»an. Mar:ulj»m fen tehát és hasson huzdítólag legalább 

Vth ki ^ *'^*'>»*^en kíizöttünk , s e véjrett igtassuk »>e jegyzököny- 

1^^. *'■ Í8 , őszintén érzett n»ély fájilahnunkat elvesztése fó- 

*^'^- egész választmány megilletöilve hallgatta ezen saját ér- 
^*^U o\y íjj^.^j,, tolmácsló szavakat, s egyhangúlag elfogadta az 
•iltul tett indítványt. 




ítotiu ■ tilhiir nlvUílH Salamnn Pfrrntslvl íb. Kemény 7.a. pm- 
«cwtp|» K Ilrák í'ai-íujt AVvBgcIdityi Fnuiiez gyilko^Hilgi viid iiliitt. A 
l.<>> ll^CTi'kre Icerttlv^u * sor: 

A jTjOíJMiltíinyv hitolesítf^si- iifclii cliiHk jöleiití, liogy Miigyarorszils 
-:i.'[<n'iii^lúl Wlwrnok S<m»r Jr'moii o pminnntiiijilti'.l ktSvctkuxu a 
■n- IMI illotit levíl ^rkMott howA : 

ll/ll/oi^eoa ^ fdtínzlnfendíi n. pllspsk b tiirsiíUti c1n«k lir! 

A haxai (örti^neltudmnáuy, \nt\y neoicsiik ncrazeti miílliiijk lofolyt 

•^ulainuk JDlauijc, dii » iic11«mi müvclitd^a egyik lejiliatlmtúBl) kllitcgp 

Kh r r>Vr« lilvalottiik Íctkcf> bimgalina folytúii ax utútilii idők folynma 

jclpiitAt!D,v Ieui1üle[«t uyurl. Eveu ötríláelmüan ercdm<{ny drdeme 

rA)xlH!n amii blraulitk!, inulynek ^liín Míjltúaáicad iL)l, b melyiic^k 

Hsaúga eddigcW is Mtrchozntt tiutoDiilnyoB iiiegiilUpitiisní 

iffi liKxntliíi iicmcs bu^^lomról, miut egyúttal kuttiirni fejlödt'-gUiikrJil 

^Vark tniiiiuiG;^. Eufu tirduUt s ludomiiiyoB cKifljait eloitioíilitnndr. 

íRSírfpfl v^lek toljesfteni, ' miliőn annak, 200 furint lot(ffe- 

Ivcl, nlnpílú tugj*i köw! Idpek. Óhajtom ogyúltal, liogy tfjien 

niidilfn gyakrabbim keU a miilUkra visBz«gnuilo Inunk, hngy 

«rtft, bizalmat b reményt nyerjünk a jövő irínt, c tuilonilnyoa 

iyokb«n gaicibig nemzeti niiiltaiik foltUntetése, bitxdítii lolkc' 

pAdák fdcIcVFuiléír, AUabiban a miittakból itaxároiaKott kíttolossd- 

(•4 lirly<í« Untiidatának fcli^bresKt^aável, rigj- a tndoinituyoB, mint lAr- 

•^luh i-'lDtb«ii kitílKüti cáriját elérje b szakai lati an viriigonxék. 

í'cgailjii stb. Kaxter{j;om. ItíTá. decs. 27. 

Ribornok SIMOR JÁNOS, 
csitcrgnmi ^rsek. 
Mn^yurivrAsciig bíboron füpnpjiliiak pseii elismerd (!s mdltitnylú nyl- 
>*lb»«al> Itrvenilet^a tiidnmABill vritrtviju, fifikdretik az eloOlt, bogy a. tár- 
■lll UU^t 6 (<mill^ntiltJáblu intézendő IcvL'lbcn fujesiüc ki. 

Entiill iítkúr f)>1enil(ti. bogy a tArsubil iránt cllsnier'ísl tü- 
lAt* tratnkkal JclentKttA be magokat t'íbbei. ^ jo1e«lil ^rúf Kn- 
rinvoyl (iniiln, Hnniur l'ál mínistnri trinác^os nriik — iiliipil.) taf;ok- 
Mk, * b..(ry exiittal 10 AÍHi>Íti> (Eb 8 Wvdíjaa tngr>t vh" alknlutn linnii- 
•**, kiknek n.'viK.rút a titkilr fulytatulag fölolvasta : a) Alayihi tn- 
fi -■imifT Janót bcr>xi'gprfmiU , gróf Karnegonyi Uiiído, HerkApo/i/ 
KiitJf .-),-yi-tenn taiiár , Ilamav Pál inlnísiilt^ri tanácsoB . B. Sina SU 
^^,I.il^---nÍríiglslt^n NíLgy-vilraili iiliapflk, [Inniiiit Siiailnr csanddi ))lls< 
Í% Kí.rárM Z*;gn,.,ml \>éeí\ pÜíVÖV. Z„Hn J.m:t gyliri pitapílk , Lt.L<i.» 



^«M 



hn TÁRCZA. 

.)/iir«i«.-. b) KvdíJHB tagok: Rihiánszky Anttd gymn. tanár, báró Fiátk Ét* 
tr.HOB^ Sperláyh József gyógyszerész, Ftuekaa Sándor keresk. iskolai ta- 
mii' (lij. u titkár), Tomka Mór m. k. illctdk kiszabási titkár (aj. Tattkó 
ilÓMMiif), Kunz Adolf főgymnasíumi igazgató (ajánlja a titkár), Szegfű 
fihiuUt, ifJÚMÓy (ajánlja HofFer Endre) , Xovák Antal tanár , (aj. Szóm- 
hiitliy If(iul<'z), Murányi Imre főszámvevő, Krieafaludy Vilmos ttgyviid, 
S.Mlt'si/ Antid Ügyvéd (aj. Hetényi Kálmsiu), Kosztolányi Aurél ttgyv<$df 
(iij. Him16 Lipót), Moctkovcsnk Győző c«..kir. kapitány (aj. Göllner FrL 
^yiiM), <h', Festetics Bennóy bölcsészethallgató, Falcioné Nándor joghall* 
gntó, faj. Romy Béla), Szikla y Ede^ Szá>z Lajos polg. isk. tanár, WÖl- 
NliiK<tr Izidor, tak. ig. l)r, Sólyom-Fekete Ferencz^ tszéki elnök , Ordóá}i 
htifán Makófalva, Molnár Aladár j Fiala Károly tanár, Felméri Albert 
liiii(tó) Sehastiani Gyula földbirtokos, De^eicffy Kálmán orsz. képviselő* 
liót/y Józnef polg. isk. tanár, Szana Tamáa^ Tőrök Gábor, Tormássy JÓMM 
tüiiító, Acsády lynácz hírlapíró, //)'. Gr, Andrássy Gyula^ Gr. András^ 
Tituulary Kolosvári ref. főiskolai ifjúság, (aj. a titkár), Dániel Ernő kíp- 
vIhoIö, liachy Bertalan képviselő , (aj. dr. Molnár Antal) , Garam JtM 
tH/éki bíró, Preszler Károly^ Fest Aladár nevelő (aj. Márki Sándor), Lái^r 
Gyula tanár (aj. dr. Kiss Áron), Pivovárszky Áyost m. k. dohánybeváltó, 
Kánya József vÁrosi tanácsnok (aj. Botka Tivad.), Knoll Károly ak. könyv- 
árus, Pannmihaliai könyvtár (aj. Horváth elnök), Csontos János múzeumi 
ktári tiszt (aj. Hatos Gusztáv) , Szilágyi Ferencz nyűg. iskolatanácsofl) 
Mí'rt't; Mór tszéki jcgj'zö. Beliczay Jónás akad. tanár , Szeghy Miklós 
tHzéki bíró (aj. Nagj' Imre), c) Tanodák j Scpsi-azentgyörgyi reform, ftl* 
f<:ymn. (aj. Deák Farkas) , Dévai alrcáltauoda , Kaposvári államgyinna* 
híuiii. Munkácsi államgyinn.isiuui, Ka^isai lillaini főrcáltanoda, Trenrséni 
kath. iiagygymnasiuiu, Zvmhori állami fög}'iniiasiuni , Szegedi állami f5« 
reáltanoda^ Székely-udrarhelyi állami főreáltanoda. Sátoraljaújhelyi kath' 
nugygyiiiuasium , Mayyar-óvá) i kath. kisgymuasium y Sáros'-pataki ref 
irtk, könyvtár^ Kolosvári rcf. főiskolai könyvt:ír, Budapesti kegycsreudi f5- 
gymnasiuiii, Lutjosi kir. katli. főgyniuusiuni, Xagy-szomhati érseki főgym* 
nasium, Győri kir. állami főrcáltanoda, Mamaroa-íiziyeti kath. algymua* 
BÍum, Sagy-kállói főrcáltanoda, Szikolczal k. katli. alg^^nnasium, Pécsi ál- 
lauii főrcáltanoda, Soproni állami főrcáltanoda^ Trsztenai kath. algyrana* 
•ium, tiyóri kir. jogakadémia , Lononczi államgyninasium, Sümegi reálta* 
noda, Xagy-károlyi kegycsrondi gymnasium, Pvzftönyi k. akad. jog- és ál* 
lamtudományi kara, Trcncséni kath. nagy-gymnasium. Rózsahegyi kegyet* 
repdi algymnasium, Pancsovai tillami főrcáltanoda. 



TÁRC35A. 81 

:ámok bemutatja múlt évi számadását, mely szerint : 
iradvány 1874. dec. Sl-röl . . . , . 450 ft 98 kr 
telek 1875. január 1-töl dcc. 31-ig . . 6706 » 64 » 

összesen 7157 » 62 > 
ások 1875. január l-töl dcc. 31-ig . . 4405 ft 66 kr 



szlet 1875. dec. 31-én 2751 ft 99 kr. 

számadás megvizsgálására bizottság küldetik ki , s addig is 
tőkésítése elrendeltetik, 751 ft 69 kr. a folyó költségek 
i pénztárba hagyatván. 

in titkár bemutatja az »Asocitiunei transilvane pentru li- 
>mana si cultura poporului romanu« (az erdélyi román 
népmívelödési egylet ) átiratát , melyben ez azon hitben, 
ít könnyebben elérheti , ha a hazai tudományos intézo- 
uékct és munkákat cserél , fölhívja a Töriinelmi Társa- 
lépjen vele csere viszonyba. A Társulat teljesen méltányol* 
rylet ajánlatát, s maga is óhajtván a szívélyes és barátságos 
lést, azt készségesen elfogadja, s megköszönvén a küldeményt 
cijánlja saját kiadványait a mennyiben még kaphatók. 
Ilii Aipnd úr a be'csi Seminarium für oesterreichische Ge- 
r.schung növendéke, a bécsi cs. k. titkos levéltarból, a »Bohe- 
ilyából Zsigmondnak Máriával, Nagy Lajos leányával történt 
illető két nevezetes okmánynak másolatát küldé be a társu- 
. Ez eljegyzés történetét illetőleg a krónikák száraz és nem 
bízható adataira vagyunk szorítva : ezek az első fontosabb 
melyek e tárgyról nyilvánosság elé kerülnek. Tudjuk, hogy 
. halálakor 12 éves volt: tehát a házasság még nem volt vég- 
13 72-l>en tehát midőn Miria 3 éves volt, Lajos, Károly né- 
hoz, Mária és Zsigmond eljegyzése s a béke megkíitésíi ügyé. 
?;i<ft küldött. Dlugoss szerént az eljegyzés meg is történt. A 
kinányok egyike Visegrád 1 37 3. jun. 2 1-én kelt: c szerént 
szí'rzödés megköttetett, a király annak leendő végrehajt - 
iüdött, s kötelezte magát, hogy a p:ipához követséget küld ki- 
lála, hogy excommunicatio tüntetése alatt, annak végrehajtá- 
el. A másik okmány 1375. apr, 14, kelt: Tannís esztergomi 
ometcr cnlélyi püspöknek László oppelni hercz(ígnek, István 
ának, Jakab szepesi grófnak hit-levele, hogy ezen házassági 





82 TÁRCaSA. 

szerződésnek végrehajtását Lajos halála esetérc is annak idejében mÍA 
den áron eszközölni fogják. A Katona és Pray közt folytatott , de tín 
tába nem hozott vitát e két oklevél teljesen földeríti. 

Dr. Sólyom-Fekete Ferencz tszéki elnök úr Déván, s társulataid 
tagja két igen érdekes tárgyat küldött be: az egyik egy 1251-ben k^ 
Ítélete Roland nádornak s pozsonyi főispánnak, melylyel a szálai udvar 
nokoktól a Buda üai által elfoglalt 25 hold földet visszaítéli, s moly oMf 
van ugyan rongálva, azonban egy pár szó kivételével mindenütt oIvM 
ható. Ez oklevélnek igen pontos és hü másolatát Károlyi Árpád dr ké 
szítette el a társulat számára. A másik egy 1697-iki djdáglap : ^Krfren 
liche Zeitung von d m ÍÍ.Sept. Í697 trider die Türcken bey Zentain Hun 
gani erhaltenen Síeg,€ melyet Bécsben az napon adtak ki , midőn a di 
adal híre oda eljutott. Kis 4 lapnyi nyomtatvány /de nemcsak azon körftl 
menynél fogva, mert az első a közönség közé jutott hírt foglalja magi 
ban érdekes^ hanem adatainál fogva , milyen pl. hogy %z ütközet kes 
deténck napját »scpt. 11c pontosan meghatározza, továbbá belőle tud 
juk meg, hogy a Pray „praecursoraic azok t. i. kik a diadalnak csa) 
nem tényezői voltak az által, hogy a basát elfogták, egy huszár csapi 
volt. ,,da daun cinc Huszaren-Parthey cinen Bassa gcfangen cinbrachte 
mely jelenté, hogy a török sereg hidat vert a Dunán s szökni készül, 
különben szíves készséggel fölajánlá közlés végett , saját ügy látsz 
igen gazdag s értékes gyűjteményének főbb kincseit, mely kivált nyoi 
tatváuyokban és röpiratokban sok eddig ismeretlen dolgot foglalhat m 
gábaii. Többi közt van benne Frangepán Farkasnak követi beszéde s s 
arra adott válasz. Van egy csomó alkalmi verí, melyek közül, egy Lehoc 
kyt és Nagy Ivánt helyreigazítja a mennyiben Eszterházy Károly ee 
püspöknek székfoglalását ezekkel ellentétben, de kétségtelenül hitelt e 
tlemlőleg, mert alkalomszerüleg Egerben I7G2. jun. 29-cre Péter és P 
napjára teszi. Egy másik pedig Hatvaninak a híres debreczeni profess< 
nak nemet költeménye , melyet a ministerelnök iir édes atyjának si 
letése alkalmából írt. A társulat előre is szíves köszönettel fogadja 
ígért küldeményoket. 

Dohy Avtiif úr társulatunk tagja tíz eredeti okmányt mutat be, 
azok közt azon 1659. jun. 1-én kelt conventiót is, mely a ^Századokc mi 
évi folyamában beküldött másolat után hibásan közöltetett. Ugyai 
ezen conventiót nem gróf Homonnay János , hanem gróf Homonn; 
György írta alá, továbbá ötödik sorában >hat€ helyett »liát« a 10- 



Tabcza. 83 

jtii „és" helyett >^n« a l2-jk sorban »BodokÖ€ helyett „Bodokü" 
sandó. Több igen érdekes okmány vau köztük mint egy, a Forgolon 
ádüt érdeklő 149i>-iki kir. kiadvány, Sillye Pál végrendelete 1649- 
s Tyukody Ilona záloglevele lG4S-ból, melyek közül az első a szir- 
1 praedicator Várallyay Istvánról a második hasonlag a szirmai prae- 
ratorról tesz említést : mely ma tisztán orosz fala, csak egy prot. csa- 
1 (a Kallós) lakik benne, s azon a helyen, hot régen a prot templom 
lőtt ma a Tisza medre van. £ helységet 1717-ben tatár horda pusztí 
itta el. £z okmányok közül a fontosabbak a Századokban fognak mcg- 
slenni. 

Lubik Imre úr Rima^Szombatból mdlt ülésünk határozata alapján 
gr csomag eredeti okmányt s ^y pár könyvet küld be, melyek közt 
égy, fiiggo pecséttel ellátott van : a XIV és XV-ik századból. Van köz- 
ük néhány érdekes mivelödéstörténeti adat is, melyek a Századokban 
ognak közzé tétetni. 

■ 

Kanitz Ágost kolosvári egyetemi tanár >Ladislai Stcphani Endli- 
eber Brcvis Notitia Literaria de Jordanec czímü műnek másolatát, me- 
jet az. Karaján birtokában s nyomtatott próba-ívekről vett. Ez bevezeté- 
st tes^ Jordanus ismeretes müvének, melyet Endlichcr ki akart adni. 
Rr^szönettel fogadtatott. 

A választmány ezután zárt üléssé alakúit. 



MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. 

Ax Akadémia jan. 3-kán tartott Összes ülésében bejelentetett, 
Frakuói Vilmosnak a Történelmi Bizottság előadójává, Pe-'^ty Ftujijeanck 
« Vnuter Gyulának bizottsági tagokká lett megválasztatása. 

Ugyanez nap a Il-osztály ülésében Ortray Tlcttdar a múlt évben 
Ttlasztott levelező tag, foglalta el székét. Értekezésének tárgyát a múlt 
nyáron a Dél-dunai tartományokban tett kutatásainak egyik nevezetes 
eredménye tette : Marguni fekvésének meghatározása. Oly nagy nppara- 
tofsal, mely a kérdés egész irodalmát felölelte, fogott a munkához a tu- 
domány mai színvonalára emelkedve s éles critieával boncz'lva a kér- 
dőt, jutott az eredményhez : Margum erőd a Morava torkolatnál a folyó 
kJpartján, Margum várns a Mor.ivától egy mclyfóldrc a folyó johl) párt- 
án, :* Contra-Margum Kubinn il feküdt. 

6* 



B4 



TÍHC2A. 



X JLmSS^s lcxil, Akadémia Történelmi Bizuttsíoáxai , 

ILI-:: í'" - ■ ."ii'-»í^ l>-£fciu tartott ülesvlicu Toldy Ferencz az cd- 

.-.jn. r-.iii* i.ixt -'"yrin táraatU vosz tőséget Horváth Mihály blzott- 

fc- .. '.,4. n-'íit*""^ *3;*vtkk.il tolmáosolá. IiHh'tváiivára az clhiínvtiiak 

. ■,: ."^«: i "i- '-:."ri''ZZ rnlomoi jc^yznkönyvileír fopiak megörökít- 

T-T;! T.;!'-*- r.:i *-*■-'' o^m'k. íiz iUetÖéiu'k ki vétele vol teljiíson i'pycxo 

«.«ivjLr.tri ,. .t^ •■* í' 'V'íí#V Vilmos válazjztatott meg. Továbbá hatá- 

- j4:\*. ^ .:. '*'^? l^ *';i Fritv/cst es P'vtlvr Gyuínf bizottsági tagokká 

-_.^.- ^'-rví.?^ vedelt az akatléiiiiai öí-ízes ülésen ajánlatba lio- 

fj^^-.., . ;r*"ki'C iiyonMulö megritkult soraihoz. — A megboldo^lt 

,- • . *:'a\ :-\ vii:ifni kezilett de be nem fejezrtt munkák közül B «/«#• 

V* v-Ví»" -^ '■ ''"■•"«'• Sznni"sközjf befejt»7.ése i^r/Aíf/»;< Sfhifinna bíw^ 

•.,•- V : '. :" í' f'r: önéletrajza és* Mcditatioi már ki vannak nyomva, 

o#»k ir. <*\^^£^* hiány /.ik : annak megírását Fniknúi eszközlendí. Mclnoi^ 

;:i- í'! ki \;<»»Ak ízeilve, ennek kiuyomatása elrendeltetett. — Ip'^Ü^ 

,,jisjs«k 5'vvníiratja '>'/'i Míkff'S levelezésének kinyomott példányát, mely 

H XL^M'.imeiiták elsn osztályának, az Okmánytáraknak teszi «*gyik kötetet, s 

mel^^'k ti'i'íteletdíjíiról szerző leuiondott. Ahizottság nagy örönnnel fogadta 

H n.i:;^ l»»vsu muv*'t, nn-ly méltán esatlakozik a Veranesies levelezéséhci, 

* iiK'Niu'k :il"i|\ián törtt'nctünk ezon kiváló nlakjának életét és szerep* 

iésset K*lii'lo\é UhmuI elkt'szitni. — líennitattatott a Londoni Okmánytár 

11 ík ki»i»'ít'. lurlyoi Sinionyi Knn'i hizottsáp tag rendezett tajtó ahi, de 

4*:ik kefVIevouatbaii : mert már több mint kr't éve, hogy az egész 16 íves 

iiui ki \an s/edx*, de kinyomva esak 3 íve van. Mcgbízatik az előadó, 

\u>\\\ a tolilii eorrerturai ívek elkészítését Simonyi Krnö úrnál sürgéséé, 

lioiTN a lr^ iiiloinénv iiieiim'l <débb közzé tétethessék. 

.\ M\o\ vi: Tikom. Akaoí.mia könyvkiadó vállalatának tör- 
ténoli kony\ tnr:lból rgy>zorn' két kötet jelrnt nu'g : ('mlijh: Fnniezia 
l\iiTad:iloni történeli'nrk a t.'i.tlns dörögök történetének 1-sö kötetei. 
\/ i'Uoi H'fr 'f'' /'iri//r-.. az Mfóbbit Fi'thlhh línhtií fordította. McMze- 
\a^«t i'-/iiio volt a Iegkitiinól>l» törtém'ti niíiveket az akadémia aogirt 
{iliitl i-H/.kö/ölt t*orditásban hozni torgalomba , nnn-t míg ily kiváló 
|iéldaiiy>k állal a kö/önség í/lésél fokozza, nemesíti és kényesebln? teíáj 
ípiMikat tis/(i»nó/ni fogyja, hogy v példányokat utánozni igyekczzenckf 
H ndlvi'ikn«'k nenu-^ak anyagjára , liauem formájára is gondot fof" 
diliiiiak. 



TÁBCZA. 85 

— \z Akcuaeologiai EttTcsirö folyó cvi í)-(lik ^záuia mcg- 
jdoit E szám legnagyobb részét a rdgi Dáczíára vonatkozó nyoino- 
útok é.4 tisztÁzások teszik Ortvay tollából, kinek nemcsak hívatottsága, 
fe alapos előkészülete is van hozzá. Két czikke szól e kérdéshoz, mc- 
tf^ egymást egészítik ki: Al-vidéki kirándulásának ,,Dáczia és Moesia 
terileténc folytatása s Goosz : Trajanischc Dacienjének ismertetése. 
IGiidkettODek fűrészét némelyek által rómaiaknak, mások által barbá- 
roknak tartott számos müvek meghatározása teszi : s e tárgy közül föl- 
DMrfilt téves nézeteket igazítva, az igen helyes és gyakorlati taná(;sot ad : 
^Se részletekre ne szorítkozzunk, se pusztán analógok által ne akarjunk 
IS igazság földerítéséhez jutni. < Gooszt sokkép és sokban helyreigazítja, 
kÍMtatja ingadozásait s különösen az általa készített földabrosz és 
idrás közti nevezetes eltéréseket , különben az ifjú tudós szorgalmát 
fii tehetségét kellően méltányolván. Mi egyet szerettünk volna czikke 
íidekében ! ha az erdélyi helyneveknél következetesen a magyar nevet 
ii megemlíti. Néhánynál teszi , néhánynál nem , Reissmarckt pl. Szcr- 
dalieiy, és Kokel-mcnti pl. Küküllö-menti helyett épen roszűl hangzik. 
— Rimer bevégzi »djabb feliratos római kövcit.« Ilampel József, egy 
t^Jnnai levelet közöl az ínstituto di Correspondenza Archaelogicáról. Az 
ipróbb közlések közt néhány hazai lelet leírása, a tihanyi alagútban egy 
19. cm. hosszú széles kés, Beregszászon két népváudorlás-korbcli arany 
karika — a fontosabb. 

A Maotar Tudom. Akadémia Il-dik osztálya, múlt évi dcceinber 
IS-én tartott osztály-ülésében Knauz Nándor^ sajtó alatt levő nagy mü- 
vének, a Chronologiának befejezésére 1200 frtot előirányzott ez évben 
*. Mint tudva van , e müvét Knauz jelentékenyen megbővítc , még 
ledig egészen a magyar viszonyokhoz alkalmazva s c tudománynak 
Moes eddigi vívmányait fölhasználva. 



VIDÉKI TÁRSULATOK. 

— A Délmaoyarobszáqi töbténelmi ks RÉGí:8ZEri TÁRSULAT docem- 
Wrliavi választmányi ülését (hmós Zniíjmoml elnöklete alatt dcc. 30-án 
öép részvét mellett tíirtotta meg. A gyűlés fájdalommal veszi tudo- 
^knX dr. Coda Sándor alapító-választmányi tag halálát. Erre a jegyzö- 
Üsyy hitelesítése után, titkár előterjeszti jelentését, melyben a társulati 



86 TÁRCZA. 

miizeuin rcszdrc idö közben érkezett íidoináiiyokat sorolta föl, s mutatja 
bi\ Említést érdemel Boleftzny Antal orsovai plébános küldeménye, mely 
Kmiai korbeli darabokbál áll. Ugyanez , Traján I. Antonius , AureUtu 
Cftjnmodiis, Philippu^ y Nicca , IV, B'Ua király s liethlen Gnbor-íéla ér* 
mekkcl gazdagítá a társulat éremtárát. Varrja Ferencz nebány, az ása- 
tások alkalmával talált régiség rajzát s némi apróbb ilsatási darabokat 
küld be. Titkár bejelenti a könyvtár gyarapodását. A titkári jelentés 
tudomásul vétele után, a pénztárnok mutatja be jelentését, mely szerint 
732 frt 75 kr. szolgál a kiadások fedezésére. Ezek után Irányi htván: 
>Mióta laknak a piaristák Temcsvárott ?« czímü érdekes értekezését 
olvastatik föl. Az „Értesítő "-ben közzé fog tétetni. Néhány apróbb 
ügy elintézte utiin a gyűlés véget ért. 



ŐSTÖRTÉNETI SZOKAvSOK 

A MAGYAROKNÁL ÉS MÁS NEMZETEKNÉL. 

Árpádnak az összes nemzet által fejedelemmé választatása, mint 
bíborban született Konstantin császár följegyzé, akként ment végbe, hogy 
a magyarok új vezérüket kazár szokás szerint paizson maguk fölé emel- 
vén, annak ünnepélyesen hűséget esküdtek. Ezen paizsra-cmelés szo- 
kása még soká tartotta fiinn magát, és a főispáni beigtatásoknál, é^ 
niogyei tisztválasztásoknál még az újabb időben is divatozó vállakoa 
vagy tenyereken való lionlozns, melylyel az illetőt a közönségnek, 
bemutatják, nem egyéb, mint az említett <>si szokásnak vissztükrözése, éd 
így méltán magyar nemzeti .szokásnak nevezhetjük. Azonban nem kire - 
kí'Hztöleg a miénk, mert a megválasztott fejedelmeket paizsra emelni <* 
más ncmztíteknél is elöfonlúló szokás volt. így írja Tacitus a germánok- 
ról, Ilistor. IV. 1."). (Urinnio) impositus scuto, more gentis (Caninefatum) 
et sustinentium humeris vibratus <lu\ diligitur. Hasonlókép a frankóid 
élvén a kir ly választás jogával, a m-gválasztott királyt pajzsaikon emel- 
ték fol magasra, e's ezen ősi szertartással (íltek még Kis* Pipin trónralé- 
pése alkalmával is ') 

Az Ázsiából bejövő, <'s jóformán európai hazájukat még el nem 

*J Zöpfli Deutselie lUu'htHgesehichte 3yi». és 404. lap, Grimm: 
J)tiUt8chcKtichtHiilt(TthUmcr 234 lap. 



TÁRCZA. 87 

\t ma^arokuál hasouló fejedelem-választás mint a gciuiauokiiál éa 
iLoknál ! 

De ezen találkozás cgydbre is kiterjed. Os népek szokása volt, 
lyalkat egy folyó medre alá temetni, így történt azLcirus királylyal, ki 
«> Orbis 3 1 05. meghalt és kit Shakespeare Lear király néven miu- 
1 miYclt embernél ismeretessé tett A németek ezen temetkezési módot 
rmán szokásnak mondják, melyhez Attila is alkalmazkodott, midőn 
-endelte, hogy sírját az Etsch folyó alá helyezzék. ^) Erről a magyar 
igyomány mit sem tud, mely Attila sírját inkább a százhalmi (kevc- 
ízai) nagyszerű hun temetőbe teszi. -) Tudjuk, hogy a magyar nép egy 
»ze, ezen hagyománynyal ellenkezőleg Attila vas, ezüst és arany hár- 
las koporsóját inkább a Tiszán túl, a Csanád- vármegyei Dombegyházán 
eresi. Mások- meg más irányban ; — de mi e tárgy gyal nem foglalko- 
unk, csak azt akarjuk megemlíteni, hogy Árpád is, midőn meghalt, 
ti.«zte8scge8cn lön eltemetve egy kis patak fölött, mely kő mederben folyik 
lU Attila király városába. « A temetkezési helynek ezen megválasztása 
iBuda melletti Árpád- völgyben, mely bon utóbb Fejéregyháza épült kun 
a&gyoinányok él^nk emlékezetében maradásából látszik eredni. Scmmikcp 
uem tndjuk föltenni, hogy Attilára és Árpádra germán temetkezési ssío- 
kíaok gyakoroltak volna befolyást. Föltűnő, hogy Thierry Amadé, ki az 
Attiláról szóló mondákat oly ügyesen és szorgalommal földolgozta, 
arról tudomást nem szerzett, hogy Attila az Etsch folyó medreben akart 

eltemcttetnL 

PESTY FRIGYES. 



A KALANDOSOK TÖRTENETÉHEZ. 

k '^Kkcskevéti Kalandosok* társulata nevezetes szerepet ját- 
?zntt — igaz , hogy csak egy ízben — a magyar történetben, sőt 
ínnak folyamára döntő befolyást gyakorolt : a reactio szolgálatába 
*»;gödvén azon nagy horderejű küzdelemben, melyet a kisebb nemesség 
a láazlí'ís urak mindhatósága ellen kezdett, s mely valószínűleg a magyar 
alkotmány reformálásával vágződött volna, ha a mohácsi vész nagy ca- 

*) San Marté : Dic Arthur-Sage und die Mahrchcn des rotheu 
Büchs von Hergest, 1 7 lap. 

-) Kézai krónikája IV. fej. 5. 



í^í^ TÁRCZA. 

tíwstrAi^liHJA I j ií«^'.v. líOMiitju a harczot. Könnyű diadalát a budai Szent* 
Oyiirj:yníi^ii ,-.rs7Ai,i:> "^^*'**'" i^lő2<i'> VcTbó'ozy IdhastLgának köszönhelc 
k iiai:^ s■/lMl.^V. ^^citíílor i>s» törvénytudó oly küzdpszcrü politicusnak bi 
7.onyiilt ho iivint nádor, :i kormányzat elén, hogy semmi csoda scii 
>olt, bi^íiy o^v« Ssiját pártja merte fcjdrc a csapást. 

V^x !>>'.* iki Icvcl szerint a kalandosok szövetkezáso Lajos ki 
víih tndu'«\.il i>s moj;ojryoz(.?sc vei alakúit. Batthyány Fercncz, a levélírója 
oino s7A\AiKd rtul következtetik, hogy c társulat akkor alakúit, s azérl 
votto föl ,1 k:ilMudos czímet, hogy valódi czéljait a névvel eltakarja, mi 
«tíín :í lorxonyok az «*gyesiileteket és szövctkezt^seket eltiltották. A do 
It^gi^ük niojr VíUi a maga valószlnííségc, habár mind az lll(>-iki Vl-ik 
w^iwd rtí 1M*.». XlJV-ik törvény nem az egyesületeket és szövetkezése 
kri. U:«uom a főurak közti confoedenttiokat, melyek rendesen valamely 
n:)>:xv:ilA(ó terv kivit(dér>í alakultak, tiltották el. A kalandos szövetke 
fOM'k U\ ^(omra sohasem voltak eltiltva ' söt a kecskeméti kalandosokoi 
kniO i* rtWarliány lehetett az országban, csakhogy fájdalom, ma mái 
inil mmu I Útiunk rólok, mert hogy a kecskemétinek legalább neve feu 
m.irrtdl a/t ím egyedül politicai szereplésének koszönheté. S niinö kcvé; 
■»p, uiil llornyik .János Kecskemét városának nagy szorgalommal írt mo 
««»>;v!iphiájiil>:in (I. k. 18G s köv. 11.) e tiirgyról össze tudott hozni, da 
cFin'.u ht»gy minden ismert adatot fóliinszuált. 

A krcskeméti kalandosokon kívül a magyar korona ttirületén ma 
u:ipi»í mé:í csak né.^ry kalandos testületet ismerünk : három Xai:y-sz<ibeni 
III) 1S7*J ben nyertünk tinlomúst l»oldo;rúlt Seivert Gusztávnak ,.l)ie Brü 
tli'iNi-liiit't dí's lu'iÜL'^iín I^eichnahms in llermannstíidt,*' (Archív neue Folge 
\ ik k. .'H ."» s köv. 11.) czímü becses értekezt?se s a negyedekről, a segcs 
\.uir«»l, K:ibririus jíltal >lJrkundeiibueh des Kisder-Kapitels« czím alat 
.1 iiitp(>kli:Mi kiadott tartalmas gyüjtenu»ny nyomán. Ha igaz, hogv : 
ki'r.ikriiiéti 11. Lajos alatt, s plan(> L'i'iG-ban alakúit, akkor a másik négy 
•.':i/.:idokkal régibb ennél. S ha látjuk, hogy a segesvárit egy könvvborí 
j''k«»n h:is/nált pergamen, a szebeni«'ket egy pár misekönyv czímirata s c"^ 
lo.iitárba rekiítt számadási ji'gyzék menté meg az örök feledékenységtől 
nem fogjuk valós/íniítlcnnek tartaui, hogy tdjön az idő, midőn a közép 
kori, nagy és s/élesen í'lterjrdett «*gyleti és társulati életről biztosabb if! 
Mierrti'ihk lr>znrk s e k»* tlés is végnn'goldá.st nyerend. Hisz átalán ncn 
réji ax ideje, hogy i\ mívelődéstörtéueti adatokat komoly figyelemre mél 
tat Ili, gyűjteni kezdjük. 



I tÁHCZA. 89 

I Közöus^gesen tud V4 levő dolog,bogy a kalandosok a római > Calandac c 
I tfl vették nevökety mert minden holnap első napján jöttek össze, to- 
I TÍbb*, hogy N^etországban s másfele is nagyon el voltak terjedve a 
I >KaUnd8bruder8chaftok.« Nem is valószínűtlen, hogy » kecskeméti ka- 
I liadofiok is ezen elterjedt társulati nevet alkalmazták magukra, mert a' 
I a^rar >kaland€ szó új keletű, még Párizpápai sem ismeri s a kalan- 
I ^társakat mint „consortes^-t magyarázza, és különben is a társulat 
c»^ egész szervezete alkalmas volt politicai czélok leplezésére. 

A középkorban főként a városokban nagyon elterjedt társas és 
egyleti élet egyik nyilvánulása volt. Mint >temetkezési egylet«-nek 
aélja a társaság tagjainak s azok családjainak ünnepélyes temetéséről 
gondoskodni, továbbá az elhalt tagok leikéiért miséket szolgáltatni, s a 
Tarosban levő idegeneket, ha a halál ott érte őket, a végtisztességben ré- 
neltetni. A társaság tagjai kötelesek voltak elhunyt társaikat a szent 
kert»zt elől vitele mellett kikísérni a temetőbe, s a városi pap pedig 
BÜiiílcn quatembcr («zaz : a reminiscere, trinitatis, Exaltatio és Lucia 
flotti gzerda, péntek és szombati böjt napok) alkalmával az elhunytak 
neveit megeinlitni. Ez volt az egyházi czél, mely a középkor kezdetének 
erős meggyőződésen alapuló vallásos szellemébe nagyon beillett. De a 
mint e szellem hanyatlott, a világi czélok nagyon is előtérbe nyomultak, 
nem volt többé elég a tor, mely a temetést követte : a Calandaek zajos 
ö«siejővetek, víg lakomák napjaivá s a temetkezési egyletek lakmáro- 
zni társulatokká lettek. A Fabricius és Seivert által közzétett névsor- 
ból látjuk, hogy a város élén álló polgárok s a legelőbbkelő férfiak tag- 
jii voltak az egyleteknek, melyek a pápáktól nagy előnyöket biztosító 
boesukat, 20 naptól egy egész évig terjedőket, nyertek. 

Ugy látszik nagyon el voltak terjedve, nemcsak Erdélyben a szász 
földön, hanem a magyarországi városokban is. Nem egy eszme, nem egy 
intézmény jött Németországból hozzánk át, városi életünk nem egy je- 
lenségének magyarázatát találjuk meg azon szomszéd államintézvéuyé- 
ben. Nem valószínű hogy a kalandosság innen az egész magyar föld át- 
ugrásával lett volna Szebenbe, Segesvárba átplántálva : közelebb van a 
föltevés, hogy az elterjedt intézmény volt a magyar korona területén is. 
Kolönben is a búcsúkban és a lakomákban, oly előnyöket nyújtott a ta- 
goknak, melyek megérdemelték a fölállítást. Aztán Seivert és Fabricius 
közléseiből világos, hogy már régóta meghonosúltak nálunk. Ha a Fra- 
teinitas Sanctae Annaet 1543-ban erősítette is meg a szebeni tanács^ a 



90 TÁKCZA, 

Fraternitas Sedis Cibmicnsis — a szebeni kalandos társaság — már 
1394-ben saját misekönyvvel bírt, melyet Mibály plébános azon óhaj- 
tással irt össze, hogy a ki azt, a társaságtól ellopja, elevenen szálljon a 
pokolba Dathannal és Abyronnal. A Fraternitas Sancti corporis-nak ala- 
pítási okmánya 1372-ben kelt, 1384-ben tagjai számára egy évre és 100 
napra terjedő biicsút nyert, s a kisdi lajstromban már a XIV. században 
jönek elő egyházi és világi tagok. 

Mivel hOj^i' V; a^y arorszngon nem ismerjük többnek nyomát mint 
a kecskemétinek, nem következik, hogy ne lett volna több is, söt ne le- 
hetett volna akármennyi. Hiszen Teutsch superintendens 1872-beu egy 
rövid említést tett a szebeni kalandosokról, Seivert nyomon rá két új 
fraternitast ismertetett meg, s pár év múlva Fabricius egy könyvboríté- 
kon megtalálta a negyedik, tagjainak sorozatát. Nem tartom koczkázta- 
tott állításnak, hogy a kecskeméti kalandos társaságnak előzményei vol- 
tak hazánkban, sőt hogy midőn Thurzó Elek tanácsa II. Lajos és neje 
ügyeimét a kis nemességgel leendő szövetkezésre forditá, ezek a kecs' 
keméti kalandos társaságban kész anyagot találtak, s az a politicai egy- 
l't, melyben a szájas Artándi, a hetvenkedő Tarczai s a szurkos markú 
Pöstyéni vitték a fő szerepet, már szervezett temetkezési, lakmározási 
társaság volt. Hogy a társulat szervezeti okmánya azon időben küldetett 
meg Rómába az onnan lehetett , hogy a királyi szövetkezés után na- 
gyobb tekintélyt akartak annak adni, mert különben rendesen csak az 
illető pUspök erősítette meg. 

Mindenesetre eléggé fontos mívclődéstörtcncti ügy arra nézvtv 
hogy kutatás targj'ává tétessék. A netalán történendő fölfedezések szá- 
mára c füzetek nyitva állnak. SZ. S. 



BAI.ASSA BÁLINT LEVELE MÓRICZ BALÁZSHOZ 

1585. 

Bár újabb időben, különösen a Történelmi Társulat kutatásai foly- 
tán az első magyar lyrikus — Balassa Bálint életrajza számos ismeret- 
Ion, köztük igen érdekes adatokkal gazdagodott, mégis be kell vallanunk^ 
^*^gy «gy» í^ költőhöz méltó életrajz megírásához még mindig nélkülöz- 
zük az elégséges anyagot. Nemcsak indokolt tehát, hanem kívánatos is, 
hogy a Balassa Bálint életére vonatkozó oly adatok, melyek első pil- 



• TÁBCSSA. dl 

laattra tán jelentékteleneknek látszanak, szintén gondosan egy begy (ij- 
teiienek 8 a nyilvánosságnak átadassanak, hogy így a napfényre került 
tdatok egymást kölcsönösen fölvilágosítván és kiegészítvén, a mozaik 
iuibok idővel egy mÜv^zi egészszé alakíttathassanak. ^ 

Eien szempontból kiindulva, némi szolgálatot vélek tehetni iro- 
dtlom-történetttnknek, midőn ez alább közlendő levelet e folyóirat kö- 
riotégének bemutatom. 

E levél Balassa Bálint életének legválságosabb korszakában Íratott 
tkkor ugyanis, midőn részint szerencsétlen házassága s cbböl folyó egy 
Uzi pere, réazint vagyonára áhítozó rokonainak ármányai keserítették 
a Mkat hányatott költő életét. Ezen körülményekre látszanak czélozni a 
Mbek »m08tani szüksége és ^kegyelmed is legyen mellettem az igaz- 
ág sztrintc — kitételei is. 

Hága, az eredetiről hü másolatban vett levél — a itJvidítések ki- 
pMátával — következőleg Jiangzik : 

>£grogie domine Amice et tanquam fráter veteráné ct obsoruan- 
<&iiine Semitiorom meorum Commendationem. 

Az mynemeö dolgomcrth tértem wala Mor5'cz löryncz wramhoz 
tzth kegyelmed lör>'ncz wramtol magatol meg ért5' : wg5'an azon dolog- 
ról Izenthem kegyelmednek is ő kegyelmétől lör5'ncz wramtol, kercm 
kegyelmedet m5'nth regy bizoth wramoth barathomoth kegyelmed no 
kagia keresemeth heaban, hanem ez moathany züksegemben kegyelmed is : 
Jfgyen melleihem az igasaagh zerynth, k\*crtli enis a mykor keg}'elmed pa- 
nnchol örömesth zolgalok kegyelmednek : Isten éltesse kegyelmedet : 
Ditnm Zantho 22. July Anno 1585. ^^ 

Servitor Balassa Balynth gyarmathy. s. k. « 

Kívül: Egregio dominó Blasio Morycz etc. dominó Amico et tan- 
qoam fratri veterano et observandissimo. 

Sövényházi Móricz Balázs, kihez e levél Íratott, fclsö-magyar- 
^nzági birtokos s Ungh és Zemplén- vármegy ék adórovója (dicator) volt 
1576 — 1584 körül. A gazdag Mágócsi Gáspár után, ki anyai nagy- 
díjjá volt, örökölte ennek magva szakadta után, Káthay Fcrenczczel 
fóziMen, Torna várát s tartozandóságait 15H<). évben. Az imént közölt 
I^v^I megszólításában és czímzctében előforduló »frater vetcranus« ki- 
f^'jezés azt látszik bizonyítani, hogy Móricz Balázg, Balassa Hálinttal ro- 
konsági összeköttetésben is állott. 

A levél keltének helyét^ — számos Szántó nevű helységeink lé- 



92 TÁRCZA. • 

vén — bajos meghatározni. Nógrád-vármegyében, hol a Balaseák i>t 
birtokai feküdtek, két Szántó nevű helyet találunk. Egyik épen a kéli 
köi járásba van kebelezve. A valószínűség határai közt mozogva, ezel 
egyikét fogadhatjuk el az imént közölt levél kelte helyének. 

Végül megjegyzem, hogy a levél, fél ív papiron, Balassa sajá 
kezével Íratott. A kopott gyürüpecséten W. B. (Walentinus Balassa 
betűk láthatók. HATOS GUSZTÁV. 



EGY XVII. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETÍRÓ. 

Levéltári kutatásaim közt a budai kamarai levéltárban némely 
adatokat találtam Pergcr Illyés törtéuetírórúl, melyek tán érdemesek e 
közlésre. Perger 1637. évben az udvari kamarához folyamodványt intéz 
melyben előadja, hogy az ország történetét a magyarok kezdetétől a 
jelenkorig megírta. Czímei : „Corpus uuiversale Historicum a prímis Hun- 
garorum initiis, . . . laboré et continuo styli luce atque« elegantia. A munka 
kiadhatására, Ferenczffy az ország különféle rendéinél 2000 forintra 
menő összeget szerzett (extorserat et corraserat) ; adott különösen Ho- 
monnay János 300 frt, Révay Péter 100 frt, a legfőbb nemes saját 
tehetsége szerént vett részt, a városok és különféle járulékokkal köte- 
lezték magukat a munka kiadhatására. Ferenczffy, a munka anyagi 
létesülhetcscnek f.'íoszlopa, biztosította a szerzőt, hogy ha ez öt túléli, 
a munkát, a hozzá való kopekkel, metszetekkel és typhographiával neki 
hagyományozandja. Ferenczffy azonban, noha nagy előkészületeket tett 
a munka díszes kiadására, czélját cl nem érte, mert megjelenése előtt 
bele halt. Perger ennélfogva kéri a kamarát, hogy mintán a Ferenczffy 
örökösei, nevezetesen Bogdanóczy Pál, mindent elpazarolnak, a munka 
és a hozzá való díszítuKínyck (aera et imagines Kegum ad Historicum 
pcrtinentcs) a kamarának visszaadassanak, a pénz pedig a hagyomány- 
ból kivétessek, és hasonlókép a hazafiak részéről a munka érdekében 
adott kötelezvények kellőleg ])iztosíta.ssanak. (Budai kam. Itár N.R.A. 
101)0 esőm. 18 sz., Maholnap, a ma^'ar történetírás történetét kell 
majd niogímunk, — jő lesz ily apró adatokat is összeszedni. 

PES TY FRIGYES. ^ 

•j Bcrger llyés eleteti. Fraknóitól Századok lö73-ik évf. 373-ikl. 



VEGYES KÖZLÉSEK. 

A YALLÁB ÉS KÖEO&TATÁSI MINISZTER ÚB.HAK kÖVCtkczŐ , a tanke- 

rfiletí főigazgatókhoz s jogakadémiák és joglyccumnak igazgatóihoz m.évi 
27J66. 8Z. a. kiadott rendeletet tette közzé a hivatalos lap, melyet mint 
ttrndatonk ügyét érdeklőt egész terjedelmében bemutatunk olvasó- 
inknik. 

>A hazai történelem a közép- és felsőbb tanításnak egyik kiváló 
fontossHgú tái^yát képezvén, szült séges, hogy mindazon tanárok, kik 
toiuk vagy azzal rokon tárgynak előadásával foglalkoznak, tudomást 
oereszenek maguknak az újabb kutatások által abban eszközölt válto- 
zásokról, fölfedezésekről. 

Minthogy a Történelmi-Társulat tűzte ki föladatául annak közve- 
títését folyóirata a „Századok^ útján a nagy közönségre, sőt minden tör- 
t^netkedvelőre nézve : ezen folyóiratnak megszerzése magának a taní- 
Usnak érdekében a hazai iskolai könyvtárakra nézve nemcsak szüksé- 
gesnek és kívánatosnak, hanem mcllőzhetetlcnnck látszik. 

Ennélfogva fölhívom az igazgatóságot, hogy a vezetése alatti in- 
tézetet jelentse be a Történeti-Társulat elnökénél Horváth Mihálynál 
íBudapeat, Borz-uteza 3. sz.) mint évdíjas tagot a jövő l876-ik éven 
kezdve, melynek folytán a »Századok€-at olcsóbban fogja kapni mint 
könyvárusi utón, t. i. az évi öt forintnyi tagsági díj mellett.* 

— A Kállay Család — írták a lapok — egy nag}' horderejű 
tényre határozta el magát : családi levéltárát a Nemzeti Múzeumnak 
adja át, hol külön szekrényben fog őriztetni. K levéltárt tüzetesebben 
csak Pcsty Frigyes tanulmányozta át, de annyi tudva van, hogy hazánk 
legncvezetesb és legnagyobb levéltárai közé tartozik. Es abban rejlik az 
elhatározás fontossága, hogy az által az a hazai búvárok számára köny- 
nyen és biztosan használhatóvá lesz — egy csomó történeti kincs lesz 
forgalomba hozva, mely máskülönben rejtve maradt volna. De mint 
példa is kiválóan méltánylandó : bár több családnál utánzókra találna, 
melyek meggondolhatnák, hogy ez legkönnyebb módja biztosítni, elveszés 
ollen a kincdet, mely nemcsak a családé, hanem a nemzeté is. 

— K^zOu'i F&LBEN Lnvö MonocíraphiAk. Három készülő félben 
levő monographiáról nyertünk értesülést: Ernyedi Turzó Mikién >Tren- 
Cícu-vánncgj'e ismertetésén*, Vasady Gyula iHáromszék* monographi- 



94 tABc2A. 



áján, Kisfaludy Miklós „Somorja város történetén dolgoznak , sőt ^2 
utóbbi munkájában már nagyon előhaladt. 

— Révész Imre. »Xehány szó ^féliu*^ Péter sírjához h szíves kérelem 
türténetiróitikJiozt czim alatt egy kis röpiratot adott ki, mely tulajdonkép 
a Figyelmezőben megjelent czikkcnek külön lenyomata. Mint tudva van 
Debreczenben , 1872-ben Méliusz Péter halálának harmadik százados 
fordulata alkalmából elhatározták, hogy hamvai fölé, önkénytes adomá- 
nyokból, síremléket állítanak. Révész a Mélinsz sírjára vonatkozó kér- 
dést tüzetes tárgyalás alá veszi , s arra az eredménybe jut, hogy a sír- 
ban , melyet az övének tulajdonítnak , vele együtt több reformátor is 
nyugszik, s azt az indítványt teszi, hogy az emelendő emlék a többi re- 
formátorokat is említse meg. £ füzet czélja nem egyéb, mint fölkelteni 
az eszme iránt a közérdekei tséget s néhány homályos kérdést tisztáznu 

A NÁPOLYI „PONTANIANA AcADÉMIÁBAM^ OvÁRY LlPÓT hazáukfia 

m. é. dec. 2G. olvasta föl a hazai és olasz összeköttetéseket tárgy azó ér- 
tekezésének első részét, mely nagyobbára a nápolyi nagy levéltárban 
Akadémiánk meghagyásaiból eszközlött búvárlatainak eredménye. £ 
rész az Anjouk történetét tárgyalja, a m4sik Kis* Károly, s Má- 
tyás magyar, illetőleg olasz viszonyainak jellemzésére leend szentelve. 
Ugyanez ülésben fájdalommal vette tudomásul a nápolyi Akadémia ToUly 
Ferencz kültagjának halálát. 

— A »FioYELMEzö« ez évi XI. és Xll-dik kettős füzete már 
megjelent, »£gyház történelmi Tárczá«-ja négy közlést tartalmaz a XVII. 
és XlX-ik századból. A füzet végén a szerkesztő „Tájékozás" czím alatt 
fölhívást intéz olvasóihoz. Egy pontja már valóban rég érzett szüksé- 
gen fog segítni : igéri, hogy a Tárcza ezentúl a prot. egyháztörténelcmre 
több tért és időt fog szentelni. „Rendkívül sok és igen érdekes törté- 
nelmi forrásaink és adataink — mond Szerkesztő ebben — mindez ideig 
ismeretlenek vagy nagyon nehezen hozzáférhetők ; múltunknak némely 
korszakai fölött folyvást Fötét homály borong. Nagy terjedelmű s kitűnő 
szellemi és anyagi pártfogásnak örvendő irodalmi vállalat kellene ahoz, 
hogy a téren a fönforgó szükségen segíthessen. Addig is, míg ezen bol- 
dog idő eljönc e folyóirat híven igyekszik megtenni a tőle telhetőt." A 
Figyelmező szerkesztője Révész Imre a prot. egyháztörténetnek legala- 
posabb és képzettebb írója és ismerője, a prot. egyháztörténelmet eddig 
86 hanyagolta el, de ez elhatározását örömmel registráljuk, mint a mely 



TÁECZA. dS 

tt egyetemes történettadásra is bizonynyal jelentékeny befolyást gya- 

korlmd. 

— A PApai Rbpobmatus Egyház LbvéltIrát (1510 — 1811) 

Línkay Jóisef ogy csinos kötetben bemutatta a közönségnek. 1 4 ivre 
terjed s minden okmányt külön reges tában mutat be. Az egészet kime- 
ntő névmotató zárja be, mely annak használhatóságát nagyon megköny- 
vjiű, »Giélom — mondja szerző — e füzet közzétételében volt, lelkész- 
tántimat meggyőzni arról, bogy parányi körben s korlátolt viszonyok közt 
Í8 képesek lehetünk egyházirodalmuuk csikorgva döczögő szekerét gyor- 
sibb haladásra tüzelni s kényszerítni, hogy életjelt adjon, c S ebben áll-e 
^jtemény fontossága. Kétségtelenül magában is sok érdekes történelmi 
tényt matat be, sok nevezetes adattal járiil a hazai prot. történethez, 
e|7 érdekes kis monographiának szolgálhat alapúi — de mégis a fő hogy 
megmutatta: minő utat kell követni az ismeretlen prot. levéltárak bem u- 
Utasára. Sok történeti és culturtörténeti adat van azokban — pedig 
épen azok a legismeretlenebb. Nincs egy káptalani, püspöki, érseki levél- 
tár, melyet tudósok buvárlat tárgyaivá ne tettek volna , s melyből igen 
sok kincset ne hoztak volna napfényre — de hány prot. levéltárt isme- 
ránk V Mióta Fabó, Lichncr elhaltak gyűjteményeik is megszűntek. Ké- 
réu elhallgatott, hol találunk valami nagyobb életjelt V Vajha sikerült 
Tolna Liszkaynak fölébreszteni a szendergőket, s a kezdeményt mennél 
több hasonló munka követné ! 

— Herodot Múzsáit Hoffer Endre szegedi tanár, s egyike legkép- 
zettebb hellonistáinknak lefordítá. Evek előtt, midőn hozzá fogott e mű- 
höz, fölolvasást tartott belőle az akadémiában, mely ottan határo- 
zott tetszést aratott. A régi classicai irodalom kiválóbb termékeinek az 
eredetihez méltó átültetése igen kívánatos dolog, s ha, mint hiszszük, e 
monka a hozzá kötött várakozásnak megfelel, remélni lehet, hogy nem 
fog a fordító fiókjában rejtve maradni. 

— Maurenbrechbr Vilmos >Geschichtc des Zcitalters der Ge- 
genreformationc czimü munkán dolgozik, mely tárgyánál s hazánk és 
Németország számos érintkezési pontjainál fogva, bennünket is közelről 
érdekeL A mü három kötetben fog megjelenni: a két első 1876-ban, a 
IlMik és az Okmánytár 1877-ben. Szerző Németország komolyabb 
éi míveltebb írói közé tartozik, több müve méltó föltűnést okozott s Sy- 
hel folyóiratának állandó munkatársa : több épen e korba tartozó tanul- 
mánya » számos alapossága által kitűnő bírálata jelent meg abban. 



94 tÁEC^A. 

áján, Kisfaludy Miklós „Somorja város történetén" dolgoznak , sőt 91 
utóbbi munkájában már nagyon előhaladt. 

— Révész Imre. t^ Néhány szó Méliu>*z Péter sírjához « szíves kérek* 
történ etiróinkJioz^ czím alatt egy kis röpiratot adott ki, mely tolajdonlulp 
a Figyclmezőben megjelent czikkeuek külön lenyomata. Mint tudva ?ttj 
Debreczenben , 1872-ben Méliusz Péter halálának harmadik századot 
fordulata alkalmából elhatározták, hogy hamvai fölé, önkéuytes adomif 
nyokból, siremléket állítanak. Révész a Mélinsz sírjára vonatkozó káp* 
dést tüzetes tárgyalás alá veszi , s arra az eredmény :e jut , hogy a BÍ^ 
ban , melyet az övének tulajdoni tnak , vele együtt több reformátor ii 
nyugszik, s azt az indítványt teszi, hogy az emelendő emlék a többi le* 
formátorokat is említse meg. £ füzet czélja nem egyéb, mint fölkelteai 
az eszme iránt a közérdekcltséget s néhány homályos kérdést tisztáim. 

— A NÁPOLYI „PoNTANiANA Académiáuan" Ováry Lipót hazáokfia 
m. é. dec. 2G. olvasta föl a hazai és olasz összeköttetéseket tárgyasod 
tekezésének első részét, mely nagyobbára a nápolyi nagy levéltárbui 
Akadémiánk meghagyásából eszközlött búvárlata'.nak eredménye. £ 
rész az Anjouk történetét tárgyalja, a másik Kis- Károly, s Má- 
tyás magyar, illetőleg olasz viszonyainak jellemzésére leend szeDtelvtf. 
Ugyanez ülésben fájdalommal vette tudomásul a nápolyi Akadémia TWjf 
Ferencz kültagjának halálát. 

— A » Figyelmező « ez évi XL és Xll-dik kettős füzete már 
megjelent, »Egyház történelmi Tárczá«-janégy közlést tartalmaz a XVII. 
és XlX-ik századból. A füzet végén a szerkesztő „Tájékozás" czím alatt 
fölhívást intéz olvasóihoz. Egy pontja már valóban rég érzett szüksé- 
gen fog segítni : igéri, hogy a Tárcza ezentúl a prot. cgyháztörténelemre 
több tért és időt fog szentelni. „Rendkívül sok és igen érdekes törté- 
nelmi forrásaink és adataink — mond fezcrkesztő ebben — mindsz ideig 
ismeretlenek vagy nagyon nehezen hozzáférhetők ; múltunknak némely 
korszakai fölött folyvást sötét homály borong. Nagy terjedelmű s kitűnő 
szellemi és anyagi pártfogásnak örvendő irodalmi vállalat kellene ahoí, 
hogy a téren a fönforgó szükségen segíthessen. Addig is, míg ezen bol- 
dog idő eljőnc e folyóirat híven igyekszik megtenni a tőle telhetőt.** A 
Figyelmező szerkesztője Révész Imre a prot. egyháztörténetnek legala- 
posabb és képzettebb írója és ismerője, a prot. egyháztörténclmet edcüg 
se hanyagolta el, de ez elhatározását örömmel registráljuk, mint a melj 



HADADI WESSELÉNYI FERENCZ 
GYILKOSSÁGI VÁD ALATT. 



Bár mily határozottan haladjon az ember valamely czél felé, 

Díígis megtörténik , hogy útjában egy vagy más tárgy figyelmét 

Mmvira leköti, hogy körülötte egy pillanatnyi időt vizsgálódva töl- 

^ s azzal megismerkedni nem tartja veszteségnek : de hogy 

^ztán értékesítse , kicsiszolja és másoknak is tetszető vé tegye , 

annyi idővel nem rendelkezik. 

így van ez különösen a történelmi kutatásoknál , s bizony 
j?Takran megesik rajtunk, hogy ez vagy amaz mellék tárgyat sze- 
retnők kizsákmányolni , földolgozni barátink s a nagy közönség 
''lébe hozni, s tán nyernénk is általa némi elismerést — lehet 
az ügy is melyet szolgálunk, nyerne, de int a főczél, melyet kitűz- 
tünk, hogy közeledjünk hozzá, bele szól az élet parancs szava, hogy 
nincs tékozolni való idő, s olykor csaknem érett kalászokat kell 
aratatlan hagynunk. 

Mint mondám, azonban vannak oly kisebb leletek is, 
melyeket nem tudunk mellőzni, s ez alkalommal, bár nem földol- 
gozva és kicsiszolva , egy ilyet van szerencsém bemutatni, mely 
ftjként Hadadi Wesselényi Ferenczre, a későbbi nádorra vonatko- 
zik. Hála az égnek, már a mi történelmünk is eljutott oda, hogy 
hőseinél nem elégszünk meg az általános szólásokkal : nagy ha- 
zafi, nagy hadvezér, nagy ember, jó ember, tudós ember vagy ha- 
zaáruló, német párti, gyáva liitvány ember stb. , a szót , mit ki- 
mondunk, a tényeket , miket megtörténteknek állítunk, alaposan 



^) Fölolvastatott a Történelmi Társulat jan. 3-án tartott ülésében. 
Századok. 7 



98 WE8SELKSY1 FERKNCX VÁD ALATT. 

kell bizouyítaiu : kigyógyultunk ama dajkamesés fülfogásból, 
hogy egyik ember liuiiczfut , mert labaucz , a másik derék, mert 
kui'ucz, és megforditva ; az egyik hazaái-úló, mert pápista, a má- 
sik mert, kálvinista — és a mi legörvendetesebb, olvasó közönsé- 
günk is megunta azt a stereotyp fehér-fekete festéket — embere- 
ket akar látni és hallani , kik a műit századokból, ha föltámasz- 
tatnak, magok valóságában lépjenek elébe, mert mint az általá- 
nos keretben bolyongó ködképek többé nem alkalmasok a figyel- 
met s az érdekeltséget kellőleg lebilincselni, s még kevésbé hogy 
akár intő , akár buzdító példányképei legyenek az utó nemze- 
dékeknek. 

Ezek szerint a létező adatokat, bármily meglepők legyenek, 
még sem szabad mellőzni , sőt egyfelől minden adatnak ki kell 
jelölni a maga becsét és értékét, másfelől a hallgatóra vagy olva- 
sóra is bízni az ítéh?t kimondását, a meggyőződés kifejlődését 

Ily fölfogás szíílte történeti irodalmunk legjelesebb termé- 
keit : Fráter (ryörgyöt. Zrínyi Ilonát, Veresmarti Mihályt, az elsO 
Zrínyieket, Pázmány Pétert, stb., s ily fölfogás kell, hogy vezesse 
egykor gróf Wesselényi Ferencz életíróját is. 

Egy XVII. századi latin nyelven szerkesztett s a turóczi 
convent által hiteles másolatban kiadott esketés az, melyből én a 
következő vázlatos, nem nagy jelentőségű, de kort és személyeket 
egyaránt jellemző eseményeket olvastam : 

A turóczi convent tekintetbe^ vévén, Felső-vadászi gróf Rá- 
kóczi Pál országbírájának, Sáros- és Torna-vármegyék főispáiyá- 
nak, ő felsége II. F(»rdinánd császár és király stb. tanácsosának 
és kamarásának stb. nagyságos Uévay Ferencz, Turócz vármegye 
r)rr)kös főispánja részére, Nagy-^Szombatban Marczell i)ápa napján 
kelt, (január 16-án) az enilitett országbíró ő nagysága bírói pecsét- 
jével megerősített, s a conventhez intézett eskető parancslevelét, 
még ugyanazon 1634-ik év február 14-én Kuttkay György ') ki- 

') Az CBktttő paraiicH-iovdlbcu nitíg a következő kir. emberek vol- 
tak megnevezve : Saruoczay István, Sánta Pál, Fejér MiklÓB, Cscok^r 
Gergely, Se'ny Menyhért, Thorkos János (Sacrac cacs. regiaequc Majcs- 
tatia scdisjudiciariaejurati notarií); továbbá Slupiczky i'Vre/icz, Stupicxky 
JáuoM, Hrabowszky István es Pctcr, Ilaray Miklós, ])oi*siczky GiLflpjir, 



DEÁK FABKASTÓL. 99 

rályi ember mellé Porlitose György presbytert, a conveutnek egyik 
tagat adta, kik aztán kezökben a gróf Rákóczi Pál eskető pa- 
imcs-levelével jó lelküsmeretök szerint a következő esketést haj- 
tották Tégre : 

A kérdő pontok ezek valának : 

1) Tudják-e vagy tudnak-e felőle valamit a tanúk, hogy ngos 
Wesselényi Perencz úr,Nedeczky Mihály úrral és ennek fiával Gás- 
párral együtt és a méltóságos grófnakMagyarország nádorának szol- 
gáival, több cselédeivel, katonáival, saját uradalmi alattvalóival u, 
m.: a sztrecséniekkel, Szent-Tamás ünnepe körül (dec. 24-én 1633) 
a közelebbi úrjövetelének utolsó hetén Sztrecsén körül öszszegyü- 
lekeztek és ott Révay Perencz úrnak s egyszersmind más jámbor 
s a nyílt országúton jámi-kelni akaró férfiaknak útját állották ? 
niagát Révayt megfogni s üldözni akarták és Sztrechenen át- 
menni akaró embereinek szekeröket, marháikat letartóztatták és 
tovább menni nem engedték ? 

2) Tudva van-e tanú előtt, hogy a zsolnai polgárok is Sztre- 
cséuhez küldöttek satrapáikat ? 

5) Hogy Ákay úr alattvalói is, a kiket a thurai birtokban 
zálogban bír ugyanazon időben és hasonlókép fegyveresen Sztre- 
csénben voltak Wesselényi úrral ? 

4) Tudja-e, nem-e tanú, hogy a méltóságos gróf, nádor úrnak 
iatonái u.m. német és magyar gyalogrendüek, ugyanott Sztrecsén- 
ben ugyanazon időben jelen voltak, Ovcharskon és Zsolnán éjjel 
Tonúltak át fel- s alá portyázva ? 

6) Bizonyos-e abban tanú, hogy Révay László úr szolgái és 
alattvalói is ugyanott Sztrecsénben ugyanazon időben Wesselényi 
úrral fegyveresen jelen voltak, és hogy ez Révay László úr tudtá- 
val és akaratjával történt ? 

6) Tudja-e azt is tanú, hogy azután midőn Wesselényi úr 
nem csekély számú fegyveresével hazatért katonái dicsekedve, 
egyre-másra mondogatták, hogy nékik Révay Ferenczre kellett 
ügyelniük, s ha valahogy közikbe érkeznék elbánnának vele? 



(Hdódy Pál, Mosslü András, Kardos István, Ondrcgovits János, Zathn- 
reczky László, Iwánka P^tcr, Ruthkay György. 

7* 



100 WES8KLÍ:XYI FKREKCK VÁD AÍATt. 

A Sztrecsénbcíi ös^<zegyűlt fegyveresek számát tudja-e tanú. 
vagy nem. 

7) Tudja-e tanú, hogy midőn Wesselényi úr, Nedeczky Mi- 
hály úrral Szent-Márton felé vonult lovas és gyalog katonáival 
ezek ^közül Prokop és Sutka között állítottak-ej rendeltek-e tá- 
bori örséget vigyázatul. 

8) Tudja-e, nem-e tanú azt is, Wesselényi úr miként dicse- 
kedék, hogy Révay Ferencz urat figyelteti, leseti, s ha megkap- 
hatná, így-úgy elbánnék vele s életével és hogy jövőben is ezen 
szándékától elállani nem akar, hanem Révay Ferencznek minden- 
kor és mindenütt ártani kész, ha bármi baj és büntetés követné is. 

9) Tudja-c tanú azt is, nem-e hogy Wesselényi Ferencz úr 
hajdan a Horváth János és Bárdy Pál halálának oka volt, hogy 
mindketten általa végzetteljesen estek-el, és hogy ezeken kivül 
hány szolgáján kegyetlenkedett és hányat sebzett meg. 

10) Tudja-e, nem-e tanú azt is, hogy : miután Wesselénri 
Ferencz úr a fentirtakkal együtt Révay Ferencz úrnak és más 
jámbor embereknek í>zal)ad járás-kelésöket, gonosz szándékká] 
meggátolta, ugyanaz a Révay Ferencz úr, nagjobb rosznak eltá- 
voztatásáért és élete megőrzése végett járatlan nehéz utakra volt 
kénytelen menni, s életveszélyek közt haza térni Turócz-várme- 
p:yébc ? 

Ezek szerint a két, Rut kában időző tanúk, tekintetes. Ruthkai 
András úr házához hivattak s ott február hó 14-ik napján meges- 
kettotvén kikérdeztettek. ]Mikor is : 

Mindszenti Pál Liptó-várniegyei nemes ember, eskü alatt így 
vallott : Abban az időben tek. Jeszenszky Dávid úrnak szolgája 
lévén, urával Krakkóba mentek, együtt ngos. Wesselényi Ferencz 
úrral, ki nekik főurok volt, a néhai Wesselényi István temetésére 
igyekezvén. Temetés végeztével nevezett AVesselényi úrral vissza- 
tértek Tcpliczára, mikor is Wesselényi Ferencz úr kérni, sürgetni 
kezdte nemzetes Horváth János uramat, hogy állana szolgálatába 
és lenne az ő szolgája. Mire Horváth János azt felelte : Isten ke- 
gyelméből neki otthon is van még egy darab kenyere, és nem 
akar szolgálni. (Sibi adhuc J)ei gratia fnistum panis domum super 
esse (»t nolhi servire). 

Hogy Lengyelországból Tepliezára visPzajiUtek, tanú is ott 



L IIEÁK t'ABKASTÚI.- lU] 

^^Hh Wtaei'Uuyi í>zolgAi í'» cselédei kuzt x egy naiiun ^.>zri!vettc. 
^^H|v Wenelftiji, Permnf Miklö8 tr BZoIgAjfit, Uorvütli (iyüi-gyüt 
^^^■UdAtlr, kcrné meg Horv&tb Jánost, lioi^y jiWiiie hoizk » ebédt'L' 
^^^t™ }*^^f^ it kastélyban. Megérkezvén Horvíitli Jtinos, AVesse- 
^^^B}) fir iiniL't kérte, hogy uíilii szolgttlnü ; Üoniitli ekkor scni 
„.t liUrr^ bel^gyeKiii, a niiut az ebédnek vége volt h az :isztiiltól 
'^inilQTájim fwlkolti'k Wesselényi ür Horváth JáJiiishoi: igy azí>- 
ull:H« nem féltenéd a bőrödet. uiegvíV]iiilTiÍrf)kMíityü8sal(igy) 
u loT&uomionl ! (A mely töi-üküt azután özvegy Széchyué ii 
rv&tli J^()6 jiyomiirült meggyilkolásáért Lipcse várában kivé- 
teleit. Azt » gyilkosságot pedig a törilk Wesselényi uram 
litiAl és parancsára vitt* véghez). 

Hurvátli János pedig Wesselényi úr ezen wxavai által niint- 

y fzgaUa Molte: Miért ne tenné, megteszi wzívesen? És azon- 

.•I kíin<rut II pitliitábúl, levetette dolmányát s az ajtóban a buzo- 

- i[,y li'.i dtizötál kardját elragadta, ugyanakkor ott Wesselényi 

iit-ii is pgy meztelen kard volt, s a viaskodök küzt középre 

'/^iijok kiáltott: kezdjétek már ! Mindjárt a kölcsünösöu 

< :diugó élt bulátos Cnsapíisok ntán, midőn Horvátit János 

íiftciie, Vigy a törökliüz könnyen nem férhet s megnemsebez- 

II. sőt liogr a kani a t(>rüknek selyemből kérizült veres mellé- 

' ■ t, melyet Wesselényi adott volt neki, megvágni is alig képes, 

tnlját megfillogtatva u lunek egy feilctlen részét megsebezte é^ 

)<vt tételt a kezéu is. Ezt midőn látta Wesselényi Ferencz miud- 

.11 kültutt Eorvátbiiak : ue vágd tovább (noli secare amplius) 

.1-1 Uloiu, hogy derék katona vagy (nani videó quud sis miles 

■nun*). És Horváth János kardját mtn^árt a líild felé fordt- 

. j ^ U a földre dobta, í-s Wesselényi űr ugyanazt a kardot 

I "'Ivetté és az ablak rustélyára dobtsi. hol beföródva meg- 

I kkor érkezett a kastélyba Zábovszky János, Mihály i-n 

. i^^'y iiL-\ü öcscsei\el ép azon pillanatban, midőn a viaskodás 

' gBzüBl. Es még mind Horváth János, mind West^eléiiyi íir, 

i!i*i a tiirök a viadal helyén állottak. És Záborazky János wla 

Ibit feléjük ahol álltak meztelen kardokkal — Wesselényi úr 

'TU. bögy küzeludik rá. kiáltott: Mit akarsz Züborszky Jáuos? 

líífő felelte : UKl akarom iiag}'SágOB uram, hog)' a mint uagjságod 

. t :i Mátv&s oevü tűrüköt három uap előtt be akarta mutatni — 



102 WK8KKLÉXTI FKREKCZ VÁD AL.VTT. 

moHt kís6l't^'Cln meg vele a viadalt, niost^ eltbgaduám s óliajtauám. 
P(i v'AOu kórésre Wesselénj-i úr ismét ígj- felelt : Nem tudod-e te azt 
ZAboiHzky János, liogj' szolgám vagy és most meztelen karddal 
(igy jöHz ide mintha torkomat akarnád metszeni ? 

Mire Záborszky hozzá tette: Nem tehetek róla ngos uram, 
d« arra a törökre a ki ngod mellett áll, boszszankodva távozom. 
AViíHHelényi ezt hallva, a töröktől elvette a kardot és azt mindjárt 
ZáborHzky János ellen fordította. Két kard volt ekkor Wesselé- 
nyi űr kezeiben, mindazáltal nem tudta Záborszk^i; megsebesíteni- 
— Zábornzky pedig vissza vonult Wesselényi elöl. így Wesselé- 
nyi baragba jővén egyik kardot a töröknek adta, mondván : így 
forgasd a kardot ! és most van időd (nunc enim habes tempus) le- 
vágni Horváth Jánost. Horváth János pedig, életveszedelemben 
lévén, mert kezében semmiféle fegy\'er nem volt, meghátrált, de a 
kapunál valami ok miatt elesett és földre bukott. Mátyás, a török 
ozt látva, kurdjával csapdosta, sebzetté és addig vágta,a míg kedve 
tartotta (u«que ad placitum suum secasset). Ezen idő alatt Bárdy 
Pál, liárdy (fyörgy fia, nemes iQíi oda érkezett s könyörgött 
WoHHolényi űr előtt: ne engedné hogy a felbőszült török Hor- 
váth Jánoson kegyetlenkedjék s őt megölje, hisz már eléggé oda 
van! J)e Wess(»lényi űr Bárdy Pál kérésére és könyörgésére így 
felelt : 

^lit parancsolgatsz te nekem ezekben? Es erre ugyanannak 
a Mánly Pálnak, nevezett AVesselényi Ferencz úr saját kezével úgy 
\j'i;;tn l'rjrliez a kardot s oly lialáloson megsebesítette, hogy a seb 
(»gy tíMiyéniyi széles volt. Az így megsebestilteket kastélyába vi- 
(rlto és seborvost ])arancs()lt nielléjök, u. m. Borbély Ferenczet. 
Hozzájuk nitMívén AVesselénvi Ferencz, mondotta Horváthnak, 
hogy ni»ki ni(»g(»ngedne és megbocsátna. De Horváth elküldte ma- 
gától s Igy szólt : Nagyságos úr, te engem megsebeztettél, meg- 
vagílaltattál, de él az én testvérem Horváth György, ki érettem 
éH ártatlan halálomért boszCit fog állani. 

vVnia kegyetlen ós istíMitehMí harcz alatt jelen valának a kö- 

\otke/.o Nzolgák : iJörög János, Wecsei Márton, Balt hazár János 

diák Teplie/áról , Záboi*szky ,Iános, Mihály és tíyörgy , Permay 

V^Kras/nay M ikhHA ndrás inas,Péchy Tiászló,Grönczei Miklós, 

«y Oyörgy, llortulánustSyiu^y és még mások egy neh&nyan. 



UEÁK FARKAdTÓIi. 103 

Ugyanezen tanú hite szerint még a következüket mondotta : 
Ép olyan búnos Wesselényi Ferencznek ama tette is, hogy midöu 
a néhai Wesselényi Istvánnak a föntebb említett temetésén vol- 
tak, miután a temetési szei-tartásoknak vége volt, ugyanazon 
Vestíelényi Istvánnak egpk kastélyához Kedowan (Gdow)-hoz 
jvttek Krakkóból; nem messze honnan kevéssel azután Magyaror- 
szágba igyekeztek, midőn már a sok cseléddel, szolgával útban 
leimének, liallotta tanú, hogy Zeghy Miklós nemes ember ártatla- 
nul megöletett. És ott beszélték , hogy a néhai Zeghy Miklóst 
Wesselényi Ferencz úr ölte meg s halálájának egyedüli okozója 
ő volna. Es ezt liallotta tanú több szolgáktól és nemes ifjaktól; 
iLm.:Permay Miklós szolgájától, Horváth Györgytől ; lUovai 
György uram inasától, Miklóstól, Wesselényi Ferencz úr saját 
luTászátóI, Swiathko János luvimtól. 

Ezeket mondotta c tanú, a királyi ember és a mi emberünk 
előtt teljes hittel és készséggel ezeket bármikor újra elmondani 
hogy ezen emberek ártatlan halálának egyedüli oka Wesselényi 
Ferencz úr. 

Dankó János, László és Dániel ; Lámos Mátyás, János és 
György ; IVIiklián György, Sekerka István mind Alsó-Rutkaiak 
Ilit alatt egyezöleg vallják: hallották hogy Kihóczon a nádor 
katonái ott voltak Wesselényi Ferencz urammal Szt^ Tamás após- 
tul napja körül, úgy hiszik, hogy gyalogság és zsolnaiak is voltak 
velük, de jövetelök okát nem tudják. Lámos Mátyás azt teszi 
hozzá^ bizonyosan tudja, hogy a katonáknak tábori őreik is voltak 
a prekopei malomnál Rutka és Prekop között. Miklian György 
hozzá teszi, hogy ő látott két fegyveres lovas katonát a malom 
lelett a tetőn, de hogy mit akartak, nem tudja. 

Idősb Dankó János, Korda András, Demjéii Márton, Lá- 
mos Péter hit alatt egyezöleg vallják, hogy Wesselényi úr gyalog- 
jai Eutkára jöttek. Ifjabb Dankó László hozzá teszi, hogy Zsol- 
nán lakó rokona Marinszky János is a gyalogok közt volt, és 
midőn kérdezte rokonától hogy: hát miért jöttek? nem akarta 
megmondani, annyit azonban mondott, hogy nekik Wesselényi úr 
parancsolta fövesztés terhe alatt, hogy őtet kövessék és Turócz- 
\ármegyébe jövetelének okát senkinek meg ne mondják. Lámos 
Gvörgy még annyit mond, hogy midőn Dankó Lászlóval együtt, 



|0l WKSí^Kl.KNYI KKRKXCZ VÁD AIATT. 

S7ou(-M:^r(oi)ból hft/af«»lü mentek, tábori örökét láttak a prekopei 
lUiiloiuuAl uuutogy iijolcz fegyveres embert, egyébről semmit se 

Nomos Ki»nbi tlános, Mikliaii György és András, Ondriiso- 
vú'bt J;\uos llabka Mihály, nemzetes Holia Miklós, Jeszenszky 
(«;^)hm' i\r bivo mind Alsö-Uutkaiak eskü alatt vallják: tudják, 
btviij Wossolónyi ár gyalog 6s lovas katonáival idejött, a gyalo- 
gok Kutkán maradtak, maga pedig lovasaival Szent-Mái-tonba 
mouf, do nom tudják, hogy miért 

Kolso-llutkaiRuthkay Mihály úr eskü alattvallotta : halottá 
\rtl«MÜ Straniav Hlawkától, Wesselényi Fereucz úr alattvalójától, 
ho^v a/, úr ök(ít kényszerítette s parancsolta, hogy vele menjenek 
i^íí 'rurócz-vármegyébe azért vezette, hogy Révay Ferencz urat 
>0onunel tartsák. 

NtMuzetes Sekerka Mihály, Mikliau Mátyás, Sebyk Jáuos 
uouH^s Mathassovycz Ádám, Csecs Dániel és Mihály, Mathasso-> 
\yi'/. Mái'ton és János, Kovács Márton és György, Justh Andrá.s 
dv íil;ittvah'»i, ugyanez értelemben vallanak. 

A lipóczi nemesek és nemes Lankovjecz másként Lipovky 
tlvOrgy r^\i\\ íilatt vallotta, tudja hogy llévay Ferencz veszedelmes 
,>M ni*hé/. ht'ííyi utakon bujkált és nem merészelt az oi'szágutra 
utoinii s inidon t:inúlH)Z lji])óczravergödött,prot estált líévay uram, 
liogy a Wrssclényi által kiállított lesek miatt ilyen nyomorúságos 
utiikiil kí»llrtt tennie, s nzután tanú adott embert ki a Révavnak 
11/ iilLMlin:is:ibb utíit Klacsáuig niogmutas>a. 

Nrnics IN'lnissoviiz Mátyás, eskü alatt vallotta : tudja, hogy 
Urvjiy KíTtMuv. éjs/a kának idején veszedehuiís helyeken ment át 
i«N jt»tt 'rurór/.-várniei;yélu' lelvén, hogy ellenségei reá találnak, Es 
Ui'vay Ken'ucz katonái tanához jöttek, kérvén, hogy Révay Fe- 
roiu'zet nng a/.t>n éjjrl a vizeken át (V.imbára vihetnék, s minthogy 
lanú lenyngoílott volt savi/en átvezetésre későre érkezett, Révay 
a klaeháni részek tele inent.Ni'nu»sChladek Mátyás ugyanezt vaUja. 

A fent említett évben és napon Styavnieskán a következő 

laiuík Itallgatt.'ittak ki: Nemes Mindszenti Pál, Zábori Cserveiui 

Pal, máskent Záboisky i\iíyebet nem tml osak, hogy mikor ugos 

\Ve-selen\i Ker«Muv. úr szolgálatában voll nemes Horváth JáJios 

itvás a török, egymást baj vivá.sra hívták a tepliczi kastélyban 



tac^njr-^^mrgyi-bon. Aztúti lut onilitctt viadülbnii a török felül- 
tíU Horrilli JfinoBt, ki legyÖzetv6ii kardját elvetette s a török- 
I fatttXMil akart menekaiui, azt látTüii Wosseléuyi ür, rá kiáltott 
. lürrtkre. liopy űzze : 

>Nwiuum victor seqiicre eum!< szólt a méltáuyos török, de 
j ]ianuii>i'u'a mil'gis üldözte C-s utólérvr-ii, addig vagdoatii mig 
'■-dvc tortiittn. 

Trkintetes Zattiiireotky Löríucz ür eskü alatt moudjit, ö ueui 

■ mI cgycU-'t. iDÍDlhogy luidöii meune Turöcz-vármegyöbeii Sztre- 

•íi fklulian, Wftsselóuyi íir katonai közé jutott, kikkel a iiűdui- 

iiuu^hi egjült voltak. Nevözett katonák niegállitottílk tíinüt s 

I«w>ti<i* knszöutí-s utAíi tudakozódtak tőle, htigy hol vau Kévay 

! - reucz í-s liol hagyta el őt? 

Taiid felelte uekik, hogy nem volt vele s együtt nem utaz- 

L rem^lvi-n hugy Bévay eddig már átjutott a hegyen. A kato- 

,:, I- diy azt mondták, liogy Rúvay még nem ment át a begyen 

L V 11!' g étidig nem is látták. Azután a katonák tanüvul egy 

, ii.il.nlva a vámházig érkeztek, a hol tanü Horváth Mihályt 

Rt-vay László úr szolgáját íh látta » (i magyar nyelven muiidutta 

Bk per:gat! 

Nemes Ko38uth Miklós eskü alatt vallotta: Midőn Bicséu 
Irtl Tolna K aztán Révay Ferencztöl visszatérve Sztrecsénbe érke- 
Mtt VDlaa, látott tani) egy a faln végén álló lova» katonát, láng- 
stnfi öltözetben (amictuin habentem tíavi coloris) ugyanaz a ka- 
Uhu, midöu tanú megközelit^tte, a házba vonult, midőn azonban 
tauk a fala közepéig érkezett ismét ott találta azt az embert, de 
oetD tudta kinek a szolgája. Tanút megállította, lovát megra- 
gadra taaút a lóról leházta, a nádor szolgái közül többen odajöt- 
tek a et^rniáü közt beszélgetvén a luvat visszaadták. Ezután tanü 
* Ttmházbs ment s ott látta Horváth Istvánt Wesselényi ür szol- 
lkját, ki hívta urához, de tanának nem volt ideje kéxlekedui. 
AzHtAu mikor Sztrecsénböl kiment, zsolnai fegyvereseket látott- 
Ugyunazoii naiiou volt Záborban is tanükihallgatáx, a hol 
mimf » Záborszky János személyesen megtaláltatván és megidéz- 
Mv^n , sommikéiieu nem akart megesküdni , sem vallani (quia 
enet territor suae Majestatúi). Végre is a kilenczodik kérdő- 
pontra ily mödoii vallott : Tudja és szemeivel látta, hogy nemes 



lOli WKKHKLKXYI FERESC'Z VÁD AI.\TT. 

llorvAth JáuoH 6s Pribék Mátyás párvindalbau egymással inikéut 
kü/.díHtt>k, mikor is először Horváth seb?t ejtett Pribék Mátyáson 
ÓN wbzéH után eldobván kardját igy szólott : nem akarok képte- 
lou <»mb(»rrel viaskodni (nolo cum inepto homine c^rtare !) s to- 
vább indult. Azonban nem tudom mi okból elbukott Horváth János 
melyet nagyságos Wesselényi úr látván monda Pribéknek: »Most 
az idej(^ !< (.Tam tempus habes !) ö pedig összeszedvén magát, seb- 
Koni, vagdalni kezdte Horváthot. Mely sebekben a mint mondják 
(uti praetenditur) meg is halt Honáth János. 

E közben Bárdy Pál, AVesselényi Ferencz apródja (puer ho- 
norarius) fölkapván a kardot, melyet Honáth János eldobott* 
ura után ment, a ki a kezében levő meztelen karddal Bái*dy Pál- 
hoz csaiKitt és öt halálosan megsebzetté, mely seb miatt beteg lé- 
vén azután nem sokkal meghalt. 

Ugyanazon év június hó 9-ik napján tks Jeszenszky Dávid úr 
lískü alatt vallotta először, hogy: midőn a már sebesült, betegen 
fekvő Horváth Jánost meglátogatta és kérdezte,hogy mi baja? Hor- 
váth így felelt : »0 mi fráter jam vides ciualiter sum, dominus 
nuigniíicus enini i>er Thurcam curavit me secare*! Másodszor, 
tíinú Lengyeloi*szágban Zeghyt is látta sebeiben feküvc ; harmad- 
szor tanú Bárdj'tól is kérdezte, mi baja. s ő azt felelte : >Doniinus 
me, secasset vulnerassetque Ic Bárdy azután nemsokára meg is 
halt. 

Talnuita György (21 éves?!) eskü alatt vallja, hogy az iljú 
Bárdy, az úr sebzése miatt halt meg. 

Nemzetes Zongor Miklós jelenben Révay Pál szolgája Mo- 
róez városál)an eskü alatt vallotta : a Zeghi dolgáról semmitse 
tud ; Horváth Jánosról tudja, mcii jelen volt, hogy a Pribékkel 
párbajt vívott ; akkor is jelen volt mikor Wesselényi, Bárdyt kard- 
dal megvágta. 

Melv a kir. euiber és a mi emberünk által tett tanú kikér- 
dezésről a nádor többszöri parancsa által kényszerítve adjuk ezen 
megerősített s pecsételt levelünket, az igazságnak is kedvezvén. 
Dátum Sabbatho proximo ante festam Sancti Andreáé apostoli, 
anno domini MiHesimo, sexci'utesimo, trigcsimo quarto. 

Mely jelentés a lV)ntemlitett kir. rniberek, s a mi emberünk 
által elktazlttotvéu kevéssel azután nemes Dibai János, ugos Kévay 



I»^.iK t 



107 



F;'!/ l--i-[Mii íir ptc. Keemí'lyt'ben w iievélieii liüZKúiib jövíiii 

.!:■[..>,., .■Uoiimoinlíw alakjában ugyauuzou Aiidriis niip elÖtt 

i -' i]'L)]atou kijfleutette, hogy Ötiijüczky Ferencz Treucsény- 

r. I L^-. iln"ü lukos kir. briW a még be nem végzett vizsgálatról 

.■[■iii.'ik Tatami iiaraucÉt-levelére WeBselénji Fereiiez úmak 

■ !;j'-lp*:rn-t az (iski-'t«srül,melyjelenté8-tútelnek,miiittürvóiiyteleii- 

oek s sztilcl^töl eltérüiiiík ellent moiuL 

CgT l&tüzik azouliaii , liogy a jelentést a turöuzi i;onvcnt 
mindkét rOsznek kiálUtotta ; mert Rívay az épen megnyíló or- 
•lággyűlc^re akarta vinni, de az 1634 — 35-ik 6vÍ országgyűlés 
i3ikk«Í köxt tiyoiuit sincs e tárgynak. 

Megvallom t. v. hogy ez okiratot ■) ohü pillanatra valami ko- 
kiliii&imink Inrtiittiim s nem is goudoltan/vcle, mig uein liónaiwk 
nnlva mép egy pár mágt is találtam, melyek a-e esketésben elö- 
mintt t-st-uK-nyek egy részére némi világot vetnek, máa részét i»edig 
mmte^' kiegészítvén megirrősitik. 

Az első okirat AV'esselényi Ferencznek már mint nádornak 
Rétay Fcn-iicjdiez intézett le ve le 1 668-ból, mely így következik : 

Spectabilis ac Magnafice Domine fráter observaudiBsime. 

Alkalmas ideje, hogy liallogatom , de hitelt nem nkartam 
adni m*k»p; most már sok főrendektől informáltatváu liitelt kezd 
nraoKDi bennem. Esek értésemre, hogy kegyelmed némi némü köl- 
dn üíiotl liat&záz tallér végett, néném Vizkeletiné aszezouyomtól o 
k^yeloiétül betcgfiégében ax elmúlt Bákóczi háborfijakorsub tali 
tooli P-tnuiiitii tolure, három négy annyira való pénzre s többre ia 
ulili^toríat vévén , jAlIehet azon pénzt , melyet kegyelmed néki 
kAtcjWVn adott , kegyelmednek megtérítette ; nem tudatik mind- 
uoa által micsoda gondolatoktól viseltetvén, azon praktikája 
felül ő kegyplmétül estralialt uliligatiokat mind ekkorig kts- 
liatí tartván egy néhány rendbeli instantiájára vissza nem 
■dta. ErrAl kegyelmednek sokat Írhatnék , de most levelemet 
■karóra végezni , kegyelmedet serio reqidrálom és palatinuei 
HtlK>rítAsotti szorint intem azon obUgatoriákat adja vissza Vizkele- 
ttaé ■flHS0Dyomnak,merl. egyébaránt Iia kegjelmed vissza nem adjn, 
nd igazság teneálé h hamisság űzó kergető országbirái, oly ^gyat 

■l Ax eskotcs » m. k. kuiii. IC^rbun fi- 1 találhat ú.N. B.A. f. 352 nro 



108 MKS8ELÉNYI FERENC Z VÁD ALATT. 

I 

készittettink kdnek, kibe ha lefekszik kd, taláu iiem léplietik úgy 
koporsójába az mint maga kévánná , hogy azért ezeket elkerül- 
hesse ezen promonitoríámat akartam kdhez előbocsátanl, kérvén és 
intvén iteratorie kegyelmedet azon leveleket minden továbbra val6 
haladék nélkül térítse vissza, mert ha nem bizonyos legyen benne 
az mint feljebb írók, minden tehetségünkkel azon leszünk, hogy ax 
megkészített ágyba belefektessük etc. Dátum in Újvár die 5 Julii 
1658. Comes Franciscus Wesselényi. *) 

E levél nem vonatkozik a felolvasott esketésre, de mutatja 
Wesselényi erőszakra hajlandó természetét s mutatja azt, hogy 
egy főrendü s már élemedett korú főúrhoz , ily megvető hangon, 
ily lealázó modorban, még a nádor is csak boszúteljes mély gyű- 
lölet által indíttatva Írhatott. 

A másik okirat sokkal lényegesebb. Ez nemes Bárdy György 
latin nyelven kiadott nyilatkozata, melyet 1628-ban a nádor Esz- 
terházy Miklós előtt tett , melynek tartalma rövidre vonva kö 
vetkező : 

> Jóllehet nemes Bárdy Pál az én fiam az erkölcsösség elsa- 
játítása 8 más jó szokások és erények megszerzése végett már ko- 
rábban a nagyságos Hadadi Wesselényi Ferencz úr szolgálatába 
állott , 8 az ö udvarában tehetsége szerint iparkodott — mégis 
úgy történt, hogy ott valami véletlen eset által váratlan halál ál- 
dozata lett. E miatt a nevezett Wesselényi urat perbe akartam 
fogni ; de azután megfontolván s elmémben forgatván az emberi 
dolgoknak viszontiigságait — s azt,Tiogy a sziveknek, veséknek vizs- 
gálása nem az ember dolga, — végre sok tisztelendő okok és tekin- 
tetek által — és az által, hogy nagyatyjának, édesatyjának s ma- 
gának Wesselényi uranniak tett szolgálataim érdemeit elveszteni 
nem akarom — arra vezéreltettem, hogy minden követeléseimről? 
melyeket emiitett fiam halála vagy megöletése miatt jelenben 
vagy jövendőben támasztottam vagy fognék támaszthatni, lemon- 
dok s azokat megszüntetem, megsemmisítem, s e helyen köztudo- 
másúi érvényteleneknek nyilvánltom,8tb. stb. ^) 

Ennyi az, mit a t. v. előtt be akartam mutatni s záradékul 



^) A gróf Bcrtíuyi-család bodoki Itiira fasc. 61). nro. Ití 
*) Eredetije m. k. kain. Itár. N. K. A. fasc. 507, nro 4. 



DEÁK FAEKAST6L. 109 

^ egy pár megjegyzést teszek. Révay Ferencz és Eszterházy 
BUC^s a nádor perlekedő felek voltak , még pedig a Thurzó 
iljafiság miatt — minthogy Révay Ferencznek az édesanyja 
nrarzö Katalin volt, Eszterházy pedig az árvái Thurzó ág utolsó 
Ihfi tagjának Thurzó Imrének özvegyét vette volt másodszor 
3fifiL Az ellenségeskedésnek tehát némi lehetősége és valószintt- 
lége mutatkozik. 

Hogy a nádor, "Wesselényit a tűzről pattant íiatal lovagot 
nint sógorsági rokonát kedvelte , erre is több adat van ; *) de 
hgf Wesselényi és a nálánál sokkal idősebb Révay Ferencz kö- 
iBtt mi lehetett a gyűlölség oka, erre eddigelő semmi adatot sem 
tabltanu 

Hogy a főuraknak abban az időben mindig voltak lovas és 
gpiog katonáik, kik váraik körűi, s szomszéd jószágaikon elő s 
Utn portyáztak, ezt mindenki természetesnek találja, ha bár az 
esketés súlyt látszik helyezni, a tábori őr állítás kiderítésére. 

1633-ban, mikor Révay ellen az állítólagos merénylet tör- 
.tH Wesselényi csak 28 éves ember volt s még ifjúságánál fog^^a 
iilutjlandó az efféle kalandokra, mit akartak tenni Révay val, 
erre nézve amint láttuk az esketés sem mond eleget, (talán valami 
perbeli terminustól akarták visszatartani) pedig a megsértett s 
J^mapi bujkálásra kényszerített Révay szerezte össze a tanúkat 
s ennélfogva én a Révay ügyet nem tartom valami messzevágó 
weménynek; habár a főispán úr nagyon föl volt bőszülve 
TTesselényi ellen, mert hét év előtt elkövetett bűneit hozta föl el- 
lene a kilenczedik kérdő pontban, s Wesselényinek akkori és azóta 
elbocsátott vagy elűzött cselédeit szedte össze, hogy ellene vallo- 
másokat szerezzen. 

El kell ismernünk, hogy Nemes Mindszenti Pál vallomása, 
bár az események után 7 évvel történik, magán viseli a közvetlenség 
és igazság bélyegét ; bár azt is fel lehet hozni, hogy az ily közön- 
séges emberek az efféle érdekesebb episodokat sokszor előadják, 
elbeszélik, úgyszólva kidolgozzák magukban hallgatóik számára s 

>) Eszterházynak cls/í neje Dcrssfy Orsolya volt Wesselényi Fc- 
niicz <Nl«»sanyja podig Derssfy Kata amannak unoka növcre. 



1 lo ^ 

*^ WESSELÉNYI FEREKCZ VÁD ALATT. ; 

kOsöbb egy, s más kitoldott, kicsiszolt körülményt annyiszor elmon- 
tluuak, liogy magok is valónak hiszik, de miután az ö áUltáaaft 
kövesebb több eltéréssel mások is támogatják, kevés kétségndc 
van helye aflfelöl, hogy Wesselényinek része van Horváth János 
Hülyos megsebeztetésében, s hogy a szegény apródot Bárdy Pált 
lüaga sújtotta meg oly veszélyesen, hogy pár hét múlva meg ket 
li*tt halnia. 

Mindezek mellett azonban gyilkosságnak a szó mai értei- 
tnében egyik eset sem nevezhető. Nem szólok ama körülményről, 
bogy mindkét sebesült csak hetek múlva halt el, de meggondo- 
landó az i^ú Wesselényinek ingerlékeny, heves, zsarnokságra haj* 
jandó természete, meg az, hogy apai s édesanyai nevelésben soha- 
sem részesült, még két éves sem volt, midőn édesanyját elvesztette 
8 azután anyai nagyatyja és nagyanyja nevelte, úgy hogy nagy 
nénje Wesselényi Anna a neveléssel sehogysem volt megelégedve 
valószínűleg nagyon is elkényeztették. 

Az előadott esetben Horváth János épen büszkeségét, jel 
lemének legkényesebb oldalát sértette ; midőn a kis nemesség 
böl származott ifjú, az ő meghívására azt feleli, hogy • 
senkinek se lesz szolgája, mert neki van mit egyék ! mintha Wes 
Relényi szolgái csak kenyeret leső koldusok lettek volna. 

Minden valószínűséggel midőn Wesselényi ösztönözte, hog 
tt kardforgató pribékkel megvívjon, csak megalázni, de nem meg 
öletni akarta. Vegyük hozzá, hogy az akkori időben szokásos boi 
ral terhelt ebéd után s véletlen ingerlődések közt töi'tént az égés 
szerencsétlenség, melyet Wesselényi rögtön megbánt s a sebesül 
tekét saját palotájába vitette és saját seborvosa által kezeltette 
Hátha még számításba veszszük a kort, a szokásokat a kor szelle 
niét, a divatos világnézletet kétszáz ötven év előtt ! mikor mindenl 
fegyvert hordozott s a játék is éles fegyverekkel folyt, mikor eg 
emberélettel csaknem senki, s egy apród, egy szolga életével eg; 
egy nagy úr vajmi keveset törődött ; valóban még föltűnő, hog 
fáradtságot vettek az öreg Bárdy Györgyöt pere ünnepélyes visszí 
vonására reábeszélni — s midőn az apa elhallgatott, hogy támac 
hatott volna fol a közvélemény — s hogy ítéUietnök el Wesseh 



DEÁK FARKASTÓL. 



111 



t mi az Orol:i)s hábortizAs és csatározi'is ama sötétebb szá- 
lában? 

De t. V. én nem törvényj-zék előtt állok s nem vedbe- 
let akarok mondani ; nekem c^ak az volt szándékom, bogy a 
ilt adatokat előa4jam 8 bár mennyire képes volnék Wesselényi 
renczet a bünvád alól kimenteni, azt, sem én, sem tisztelt hall- 
óim el nem tagadhatjuk, hogy annak, a ki Wesselényinek, e ma- 
ir államférfiúnak életrajzát akarja megírni , ez adatokat sem 
ibad teljesen elmellőznie. 

DEÁK FARKAS. 



112 



CSALÁDTANI BONYODALMAK S ADALÉKOK. 



I. D N C H. 

Azon benyomások, melyek i^ú korunk keblére tartósabban 
nehezednek, elkísérnek bennünket sokszor éltünk egész folyam&nit, 
hol természeti tulajdonaink színezésében is föltalálhatok. Nekem 
18 jutott belőlük egy kis osztályrész. Midőn ugyanis 1824-kí jan. 
15-kén Bars-megye tiszti - karának újítása alkalmával fiatalon 
tiszti alügyésznek megválasztattam, első hivatalos kötelességemfii 
az tétetett, hogy a választó nemesek lajstromába becsempészett 
számosakat, nemesi igényeik kimutatására fölhívó perbe fogjam. 
Folyamatba tettem tehát mint vádló nagy csoport productionalis 
nemesi pert. Ezen alkalommal tárultak föl szemeim előtt az em- 
beri gyarlóságnak, mely mások érdemeivel, dicső elődökkel, szá- 
zadok homályos régiségével kérkedni szeret, mesterségesen szőtt 
törekedései, különösen pedig bő tapasztalásom tárgyát tették a 
homonym nevek ürügye alatt a gyanúsoknak igaz családokba 
eszközölt vagy csak megkísérlett becsúszások. Tisztem ekkor az 
ellenzés lévén, annak húzamosb gyakorlatából megmaradt ben- 
nem, a megállapodott férfiúban is, azon ellenzési hajlam, az iro- 
dalom terén nemzetségi, kivált aristocratiailiiúságok,ferde8égek és 
bonyodalmak foglalásával foglalkozni. Az Új Magyar Múzeum, a 
Csengery-féle Budapesti Szemle, Századok, >Trencséni Chák Máté 
és Kortársai « czímü értekezésem több ilyen tanulmányt tartalmaz- 
nak tőlem. 

Mikor három év előtt a » Századok «-ban előadtam, hogy a 
Nagy-Lajos királyunk idejében élt Újlaki Kont Miklós nádor, se 
nem volt Hédenáry sarjadék, mivé öt a nádori ferde lajstromok 
kóholói avatták, se a híres nádori Pálfíy nemzetség tőle nem szár- 
mazik ; ellenben, hogy ugyanazon időben több közép és kisebb 



toOTRA flVAD ÁRTÓL. 113 

oemesL polg&rí és jobbágysorsű család is a Kont nevet viselte 
htzánkban, a Történelmi Társulat keblében némi hangulat mutat- 
kozott, állításomat vita tárgyává t^nni; azonban úgy hiszem, 
ízért, mert érveim sorában eemmi bevehető rés nem mutatkozott, 
a vita elmaradt s igy ez ideig czáfolatlanűl állanak^ miket ott el- 
mondottam : habár a budavári hibás emléktábla még most sincs 
kiijB^azitva. 

Ma megint egy másik történelmi névnek és családnak szán- 
tam jelen soraimat. Ezt is az illető Írók más hasonnevüvel, vagyis 
kettőből egyet csinálva, összebonyolították. Azt itt kimutatni és 
helyreigazítni tűztem ki föladatomul. E nevet viselő személy a 
válságos interregnum korszakában az éjszak-nyűgoti országré- 
szen a nagyhírű Trencséni Chák Mátéval megosztá a hatalmat , 
Qtóbb vitézsége és birtokai terjedelme által annak versenytársává 
lett, a mikor is aztán ép oly magasan állott Robert-Károly király 
lizolgálatában és taoáU^sában, mint olasz kegyenczei, s ép oly érde- 
mei vannak a király veszélyeztetett élete megmentésében, mint a 
szerencsés Chelen unokának a visegrádi merényletné*! ; de egy gyei 
több, mi őt kortársai között nevezetessé teszi, az, hogy a felföldnek, 
bol a fejetlenségi zavarok közepette nagy hatalmat gyakorolt, 
jóltevője volt és habár maga fiágon utódiban megszakadt, de más 
jeles most is élve virágzó családok létének alapját vetette meg, 
miről majd alább. Neve e jeles lovagnak : Donch mester, Domon- 
kos comes fia, a Bytter-Balassák előkelő föcsaládjából, Zólyom, 
Liptó-y Ar^a-, Túrócz-, Patak- és Komárom-vármegyék, illetőleg 
részben kerületek, egykori föispánja. 

A Donch név Magyaroi*szágon a XIII. és XlV-ik század- 
ban szokásos volt, még pedig nem vezeték, — hanem a latin Domi- 
nicusbtd magyarosított keresztnévül használtatván. Azon időben 
oly divatúvá vált, mint a pogány nevekről a keresztény nevekre 
átmenetül szolgáló Laczk (László), Miczk f Miklós), Mikó (Katona 
-zerint: Mihály), Frank (Ferencz), Bene, Beké, Ders, Pous, Kónya 
-tb. A boldogult Fejér György rögtönzései közé tartozik az is, 
hogy Donch a latin Donatus keresztnévnek magyarítása, mire a 
hang rokonsága, meg az annyiszor általa elkövetett hibás olvasás 
é» másolás szolgáltathatott alkalmat , de annálinkább kétségbe 
vonható, mivel könnye dén föl nem lehet őseinkről tenni, hogy két 
Szásadok. ^ 



114 C8ALÁDI BONYODALMAK 8 ADALÉKOK. 

liülönböző személynevet szAndékosaii össze akartak volna zagy- 
válni Hogy pedig a latin Dominicus és a magyar Donch egy je- 
lentésű keresztnév vala a régi korban, arra elég bizonyítékkal hí- 
rünk. Első: Miklós nádornak 1349-ben kelt határoló ítélő levek 
az esztergomi érsekséghez tartozó Guta és a Donchiink birtol&- 
ban lévő Ekécs helység közti határok tárgyában. Ezen okmánj- 
ban és a benne foglalt győri káptalanéban, hivatkozással u 
1344-ki időkre, értekezésem lovagját ugyanazon egy személyből 
négyszer Dominicusnak és huszonegyszer Donchnak — Donth 
változattal— írva találtam*). Továbbá krónikásaink és torténetírt- 
ink Károly király életének, az oláh háborúban megmentőjét váltia 
Donchnak és Dominicusnak nevezik '-). Minek nagyobb erőt kS- 
csftnöz még az is, hogy ezen két néven nevezett egy személy nz 
iménti idézésekben Liptó- és Zólyom-megye főispánjának mondAtik. 
már pedig az oláh hadjáratkor, mely I330-ra esik, Zólyom- és 
Liptó-megye főispánságát, mint alAbb számosb adatokban látni 
fogjuk, a mi Donchunk viselte, sőt, már itt is meg lehet emütem, 
egyedülő viselte azt 1317401 1337-ig, szakadatlanul húszesí- 
tendeig. 

Ezek tehát meggyőző bizonylatok lévén aiTa, hogy a Donch 
keresztnév a latin Dominicusnak magyarítása, még több esettel 
szolgálhatok annak kitüntetésére, hogy ezen Donch keresztnévnek 
használata a népesség minden osztályban szokásos volt. Donchnak 
hívaték például ugyanazon időben a Miezbánok vagyis tulajdon- 
képen a Boza-nemből származó Eszényi Tamásnak egyik fia ; 
szinte ezen időben volt Biliar-megyében más Donch Benedeknek 
fia; ismét akkor más Donch Zemplény-megyében Miklós fia; a2 
iménti vármegyében Patakon kettő, egyik Egyednek, másik P^*- 
térnek polgári származású fiai. Abaújban 1346-ban Donch, Enocli 
fia: Borsod-megyében 1333-l)an Chákáni Donch Péter fia; Bars 
megyében 1328-ban Málasi Miklósnak Donch fia, ugyanott 1359 
ben Bezei Bekének Donch nevű atyja volt.^) így lehetne még ofc 

1) Fejor Coíl. Dipl. IX. vol. I. 70i». 

-) Tiiróc/j Jí. 97. Boiifin Doc. II. L. IX. Pray Annnl. P. íí. S/,s 
lay II. k. l.')l). Ilorvntli M. ÍJ. k. t>OS. 

Zichy Codcx I. k. 1;10, \^\, 149, 2H8, 30G, 09'). Fejér Co-* 
Dipl. IX. vol. I. 457. vol. III. 110. Tom. VIII. vol. IIL 704. 



I BOTKA TIVADARTÓL. 116 

[ levél gyűjteményekben buvárkodónak ilyféle hosszú lajstromot 
[ készíteni 

Wagner Károly tudós és szorgalmas jezsuita, ki első lépett 
a genealógiák sikamlós terére, és mint a kezdők szoktak, jócskán 
botlott, a Donch névvel is nehezen tudott tisztába jönni, nemcsak 
tzt gondolta, hogy Donch név és személy egynél több nem lehet, 
kanem e szó magyarázatánál nevetséges képzelődósbe is esett, 
tudniillik így okoskodva : a magyar Donch a latin Tamásnak di- 
minutivuroa, azaz : kis Tamáskát, vagy is Tomcsót jelent, mi törpe - 
ségénél fogva ragadhatott reá*). De ennél többet hibázott Wagner 
abban, hogy az Eszényi Donchot a mi liptói lovagunkkal összeol- 
Tasztotta. Szerinte ugyanis Donch volt az, ki a rozgonyi 1312-ki 
atközetben a király részén harczolva, halálos sebeket kapott és 
ezért gazdagon megjutalmaztatván, Liptó- és Zólyom-megye főis- 
pánságát viselte ; ö volt az, ki az oláh háborúban fiával mint va- 
lami köbástya környegte Károly király személyét és a királyra 
czélzott nyilak és kardcsapások záporát testével fölfogta. De ezen 
ntéísf»ge és foláldozása valamint Liptó- és Zólyom-megye főispán- 
sága is nem a Boza nemből származott Eszényi Donchot, hanem 
értekezésem hősét illeti. Wagner tévedései kiterjedtek a Donchok 
maradékaira is , mert az Eszényieket és Chapyakat ideoda fűz- 
vén annyira összezavarta , hogy az ő nyomán nagyérdemű s 
tudós genealogistánk Nagy Iván is, ki óvatosan és kételkedve járt 
el Wagnerrel szemközt, nem bonthatta szét előtte bonyodalmait, 
hanem csak némi megkisérlett kiigazításokkal adott azoknak he- 
lyet munkájában ^). Wagnert hihetőleg a két Donch összeolvasz- 
tás] hibájába azon állítólag 128l-ki adományt ejthette, mely ál- 
tal Kún-László király Liptó-Lipcsét Eszényi Tamásnak, Donch 
apjának adományozta és melyet ő munkájában kivonutilag közöl, 
de a levéltárat, honnét azt kapta, nem nevezvén meg. Es habár 
atána Katona és belőle Fejér is azt munkáikba fölvették, megtart- 
Tán azonban Wagner egész szövegét, még sem vagyok hajlandó, 



*) Collcctanea Genealog. IV. Dec. 29. 

^^ Fej^r Cod. Dipl. V. vol. IIL 4H7. VI. vol. IL 215. Zichy Codex 
I. ÖVI, 149, 231, 241, 277. Nagy Iván M. CsalAdai III. k. 8 — 14. 
Liptói Regcstrüm M. Történelmi Tár. IV. k. 28. 

8* 



* CSALÁDI BONYODALMAK 8 ADALÉKOK. 

t hitelesnek elfogadni, miután a Liptói Regestrum szerint Kún 
ÍKzló 1274-ik évben Lipcsének városi fttggetlenségét és szaba- 
limait megerősítvén, alig vetemedhetett arra, hogy már pár év- 
'1 későbben azzal ellenkezőleg, e várost magán hívének ajándé- 
>zza. De lia történt volna is ez, és ha bebizonyíttatnék is azon 
-81 -ki adománynak hitelessége, még abból sem következnék az, 
ögy az Eszényiek Liptóban meggyökerezvén, liptói családdá 
utak. Hiszen maga Wagner sem ismeri ezen Eszényiek más 
irtokat, mint a melyek köztük az 1320-ki osztályba mentek, 
gymintEszényt és Aggtelket Szabolcsban, Zeech, Visnou, Pemou, 
ét Bozzát és a Patak várért- elcserélt Borostyán vár tartozmá- 
yait Zemplényben, Lipcsének azok közt semmi nyoma nem lévén. 
Ulenben a mi Donchunk az iménti megyékben és helyeken sém- 
iit sem bírt, hanem annál terjedelmesebb jószágtesteketTrencsény. 
?úrőcz, Liptó, Árva, Hont és Nógrád éjszaknyugoti vármegyék- 
ben, ezekben a közös törzsből származó vérségben osztozván és 
lii-tokolván, miről majd többet alább lesz szó. De előbb a Bytter- 
íalassákkal kell megismerkednünk. 

Hiteles okmányok alapján, melyekkel a Nógrádi Balassa 
lemzetség ritka bőségben és teljességben bír, a II. András ki- 
álysága alatt 1222-ben élő Dettre — Detricus — zólyomi főis- 
pánnal lépnek ftil először a Bytterek a tíniéneleni terére. Innen- 
űl Zólyom-megye főispánságába annyira be tudták magokat fész- 
:elni. hogy az egész XIII. században és a XIV. első felében alig 
i*)tt e családon kívül más idegen ezen hivatalba; mi akkor sokkal 
öbbet jelentett, mint más foispánság. nemcsak azért, mert Zólyom 
izon időben az ország legnagyobb megyéi közül való volt, állo- 
iiányához Liptó, Árva és Túrócz tartozván, hanem azért is jelen- 
&keny volt akkor Zólyom-megye föispánsága, mert azzal karöltve 
árt a zólyomi korona-tartománynak — Praedium Regale — kor- 
nányzása is. Dettrének fia Mikó, fölváltva Mihály, IV-ik Bí»la és 
r-ik István alatt harniincznál több évig főispánja volt Zólyom- 
iak. Utána Bytter 1277 táján Kún-László alatt, valamint később 
)onionkos a mi Donchunk atyja az interregnum idejében 1304 
áján, végre hősünk maga 1317-töl 1337-ig Károly királyságá- 
)an ültek a Zólyom-megyei főispáni széken, mellőzvén Demetert 
ís Miklóst, kikről egész biztossAggal nem merem mint a fönteb- 






BOTRA TIVADARTÓL. 117 

tnekrőlf állítani, hogy a Byt terek családjához tartoztak, habár az 
igen valószlniL 

Nem lehet hivatásom e helyen a Bytterek jószágai viszo- 
nyait részletesen elöaclni, annyit mégis szükséges fölhoznom, a mi- 
ből a Hptői Donch ágnak a Bytter-Balassák nógrádi ágával kö- 
zős Térsége és osztályossága bebizonyítható. Midőn még a család 
osEtatlau állapotban volt és mielőtt a két ág elvált volna, mi IV. 
Béla kora elejére esik, bírta a család Árva várát tartozmányi- 
vaL de n»elyek akkor legnagyobb részt rengeteg havasok és erdő- 
ségek gyér népességű tengeréből állottak, és Liptónak állomá- 
nyát tették, hozzá még más javakat is Liptóban és Türóczban. 
Az 1267-iki királyi itélö-levél tanúsága szerint Árva várát és az 
említett Liptó meg Túrócz kerületi javakat a király cserekép át- 
vévén a családtól, helyettök Trencsényben Zsolnát, Várnát és Top- 
liczát adta a csahid tagjainak. A kik a mondott 1267-iki évben 
eltek és a királyi ítélő-szék által az iménti jószágokban megerősít- 
tettek, így vannak nevezve : Péter Hont-megye főispánja, annak 
testvérei (fratres kifejezéssel) valószínűleg unokatestvérei Oguch 
^ Mykou, Mykou comesnek fiai, utólji'ira Detrik comes fiai ál- 
talánosan és nem személyesen egyenként nevezve. Ezek közt kel- 
l*'tt lenni Doncliunk apjának Domokosnak is , mert hősünket a 
XlV-ik század első felében már Zsolnának és Várnának birtoká- 
ban találjuk. Ez tehát kétségtelen verség és jogközösségre mutat. 
De egy 1330-iki osztály, illetőleg csere-szerződés még jobban ki- 
tünteti a nógrádi és liptói ágak vérségét és jogközösségét : ezáltal 
ugyanis Donch zólyomi főispán átengedi a Nógrád- és Hont-me- 
fryei jószágokat, melyek közt a Xlll-ik századi közös szerzemé- 
nyek is részben előfordulnak, a nógrádi Bytter ágon lévő Péter- 
nek, Bytter fiának és Györgynek Miklós fiának ; viszont i>edig 
ezek átadják a liptói ágon álló Donchnak Trencsény -megyében 
íekvö Zuchán vái'át, a várnai tartományt (provinciám Warnen- 
^em) kővárával,Liptóban két falut és Tűi'óczban is kettőt. De ezeken 
kíTül Donché volt a föntebb említett Zsolna város és vár,Blatnicza és 
Szklabinva várak Túrócz-Szent-Mái-ton városával, söt az ö bir- 

V M. Sión II. k. 211. Árpádkori Új Okmánytár I. k. 263, 301, 
11 L 189, :i21, 24G, 281. III. k. 106, 159, IV. k. 1. M. Tprt. Tár- 
llí57. IV. k. láptól Regeetr. 4 — 42. 



118 CSATiÁPI BONYODALMAK R ADALÉKOK. 

tokába visszakerült Árva vára is tartozmáuyival, és mindaddig 
bírta azt, míg nem helyette a királytól elébb Strigót és Csáktornyát 
Muraközben, aztán pedig Komárom várát hozzávalókkal kap- 
ta. *) Azon adatok utáu,melyeket a nagyérdemű tudós püspök Ipol.i 
éles értekezésében Beszterczebánya város műveltségi történeté- 
ről az 1 8 74-ki Századokban közrebocsátott, méltán föltehető, hogy 
Donchunk ősei és rokonai, sőt ideszámítva magát is, azon száza- 
dos főispánkodás alkalmából, melyet Zólyom-megyében töltöttek, 
annak fővárosa határában és környékén is bii-tokot szereztek. 

Kimutatván eddig Donchunk családját és a Bytter-Balas- 
sákkal osztályos rokonságát, átmegyek biographiája, különösen 
pedig politicai közélete előadására. Hogy atyja Domonkosnak hi- 
vaték, világosan említi Károly kii'íűy a komáromi 1334-ki ado- 
mányban. Az atyai név lehetett ok, hogy íiát megkülöuböztetendö, 
homlokára az apai ugyan, de már magyarosított keresztnevet 
nyomta. B[azánk gyászos időszakában születvén, nagy kisértetnek 
volt ő is kitéve, mint akkori nagyaink általánosan, a versenyző 
új király dynastiák együttes lollépésével pártot választani. Nehéz 
meghatározni, adatok hiányában, melyikhez szegődött? Úgy lát- 
szik azonban, hogy a szabad király választási párthoz csatlakozott, 
melynek Chák Máté, a híriís nádor, volt lelke és vezetője. Annyi 
bizonyos, hogy legalább egy ideig a clericalis felekezettel nem járt 
egy úton. Károly egy 1806-ki adományában a múltra hűtlen lá- 
zadónak nevezi Donchot azért, mert Demeter mesterrel Zólyom, 
Lipcse, Dobronya és Plahta várakat elfoglalta és azok Károly 
részére, fegyveiTel vétettek el tőle.'-) De ez jogtalan nyilatkozat 
volt a még akkor csak ])raetendens Károlytól, kinek törvényes é^ 
alkotmányos kii-álysága csak 1308-ban kezdődik. Donchunk, mint 
e vidék hatalmas ura és hagyományos főispáni családjának utóda 
1306-ig szabadon szegődhetett a versenyző pártok és királyjelöl- 
tek bármelyikéhez. Az idézett okmány keltén azonban már Ká- 
roly pártjához ment át és szakított Chák Mátéval, kivel ha tovább 
is szövetségben marad, a rozgonyi csata Kóbert-Károly részére nem 



Árpudkori Új Okmúiiytiív JII. k. ir)G. Fejér VIII, voLUI. áSVí? 
722. vol. I. 502. vol. II. 402. 

-) Codex Patrius — Hazai Okmánytár 1. k. 101. 



BOTKA TIVADARTÓL. 121 

Qmodenak érdemei Károly trónra emelésében kitűnőek voltak, 
leendő ipja a lengyel király pedig és neje száműzetésükben nála 
találtak vendégszerető menedéket ; a megsemmisítettekhez tovább 
síimitandők a hatalmas Chákok, Borsák, Güsziugiek, a nógrádi 
Tirorak valamemiyien és sok más ; de látván, hogy az ekkép oko- 
zott nagy csorbát fönntartani nem tanácsos, azt részint a külföld- 
ről behozott újonczokkal , részint a belföldiek közül kiválasztott 
híveivel iparkodott kitölteni. Ezen szerencsések közé tartozott a 
miDonchunk is, ki azonban érdemeivel vívta ki magának a ki- 
rály kegyeit. Hün követi és környezi a királyt jó és bal szeren- 
ciiéjében ; ott van oldala mellett a rozgonyi, komáromi és adrian- 
vári heves csatákban ; nem távozik tőle az oláh háború vészes 
perczeíben, bár e hadjáratot ellenezte, itt volt, hol a krónikák ta- 
Dűsága szerint, fia Lászlóval, mintegy kőbástya körülövedzte a 
veszélyezett király személyét és az ellene czélzott nyilak és kard- 
csapások záporát testével fogta föl ; a nagy óvatosságot igénylő 
nápolyi útjában is biztos kísérője volt a királynak és a jobb 
íorsra érdemes szerencsétlen András berezegnek. A történelem 
föimtartotta emlékezetét Donch azon bölcs tanácsának is, mely- 
Ijel az oláh hadjárat elhatái'ozása előtt, szemben az indulattól el- 
ragadott királylyal Bazarád vajda hódolatának elfogadását aján- 
lotta, és melynek mellőzése majdnem életébe keiiílt a királynak. 
Donchnak a királyi udvarhoz tántoríthatatlan ragaszkodását nem 
bizonyltja semmi oly szépen, mint a királyhoz intézett azon ké- 
relme : adományozná neki Árva vára helyett Komáromot, hogy 
onnét annál közelebb lehessen a királyi udvarhoz és ottani szol- 
galatja teljesítéséhez. *) Nem is lehet, a mi jelleme szilárdságát 
nagyon ajánlja, Donchunkat azzal vádolni, mi az udvaronczok 
g}-akori gyöngéje, hogy a kii-ály kegyeit és hü szolgalatjait valami 
kitűnő adományozás vagyjutalmazások kicsikarására fölhasználta 
volna. Még Komáromot sem kapta ingyen, hanem csak cserében 
Árváért ; azontúl egy donatiót nem tudunk találni és iolmutatni 
számára adottat, holott Károly király ilyek osztogatásában sok- 
szor pazar is volt, elég csak a Drugetekre, vagy a cseh Chenigrc 
özönlött adományokat említeni. 



»; Fej^r VIU. vol IlL 722. 



122 CSALÁDI BONYODALMAK 8 ADALÉKOK. 

Egyébiránt ezen viszonynál nem üirtván szükségesnek to- 
vább időzni, ké{)ét akarom adni Donchunk clericalis hangulatán 
nak. Habár a magyar azonkori hierarchiának az oi*szág jogaival 
és a józan magán érdekekkel szemközt elkövetett hibáit^ szaka^ 
dásait és pártoskodását nem lehet helyeselni, például Tamás esí- 
tergomi érsek akadályozását, hogy a király Chák Mátéval no bé- 
küljön ki ; annyi azonban tagadhatatlan, hogy azon hosszantartó 
világos fejetlenségi zavarokban, melyek alatt a nagy család(dc 
corruptiója a legmagosb fokra hágott és végveszélylyel lénye* 
gette a sülyedö hazát, a kitartó clericalis szövetkezés nagy érdé* 
met szerzett a rend és béke visszahozásánál és a nemsokára reá- 
következett ország jólétének megalkotásánál A nagy családok 
tehát részint a kor ébredező szellemétől áthatva, részint az egy- 
ház szaván és példáján okulva, erkí'dcsileg és anyagilag kijózap 
uodtak, mit azon ár sem tett drágává, a mibe az került. Nem 
lehet megtagadni tőlök az eszélyesség és hazaliság érdemét, kik 
a clericalis táborba mentek át. Köztük látjuk a mi lovagniikat 
Donchot is. Kérelmezni jár Tamás és Boleslav érsekekhez ká- 
polnák, templomok és egyházi gyakorlatok érdekében, a Tű- 
rócz-Szent-Mártoui ])lébániát gazdagon — Bel szerint egy kis 
faluval — adományozza, gondoskodik a papi dézma i)ontos kiszol- 
gáltatásáról, stb. Ebbeli clericalis rokonszenvének fejében uagy 
kitüntetés érte őt a két érsek részéről: Tamás 1318-ban kérelmé- 
hez képest megerősíti, illetőleg közhírré teszi Budán Rosembei*g 
városnak Donchunk által adott szabadalmait, melyek közt a plé- 
bános szabad választása is van ; a királyi vérből származú 
Boleszló érsek pedig egy 1325-ben kelt okmányban őtet leg- 
kedvesebb komájának czimezi : »]Magnificus vir, úgymond , Ma- 
gister Donch comes do Zoüso, compater noster carissimus.« ^) 

Lovugonniak i)oliticai jellemét már két lényeges szempontból 
ismertetvén és helyesnek találván, annak betetőzésére még egy 
nemes vonás van hátra : korinányzottainak érdekében és hasznára 
hatalmát érvényesíteni. Hűsz esztendeig kormányozván a nagy 
megyét és számos népességét, nemcsak hogy nem élt vissza az ak- 
kori zavaros viszonyok közt, mint sorsosai közül sokan, nagy s alig 

') Fejér IX. vol. 1. 543. 



BOTKA TIVADARTÓL. 123 

korUtolt hatalmával, sőt iukább hogy ügy a kormányzásra bízott 
MBMfti rend javát szivén viselte, de a polgárság iránt is atyailag 
gondoskodott, arra, hogy rövid legyek, csak két fényes bizonyíté- 
kot f()gok fölhozni. Első : hogy vezetése, pártfogása, sőt sajátjából 
is adományozása és a királynál közbevetése által több jeles fel- 
ioldi családok virágzó nevének ő vetette meg alapját, vagy arra 
alkalmat szolgáltatott : ilyenek, hogy csak a főbbeket említsem, u 
Pahigyay és Platthy, a Lubelei Lipthay, a Kubínyi és Meskó, ji 
Folku:!(házy s több más fényes nevű családok *). A polgári rend 
iránti atyai hajlamát illetőleg pedig érdemes lesz Tamás érseket 
m^hallgatnunk, ki 1318-ban így nyilatkozik róla Budán az or- 
szág színe előtt : »jövén élőnkbe nagyságos és vitéz zólyomi Donch 
inestcr, nagyobb-nagyobb biztosság és erősség tekintetéből köz- 
hírül kijelentette, hogy a rosembergi úgy mostani mint jövő ])ol- 
;Árokuak azon szabadságot és jogokat adományozta, melyekkel a 
lipcbei polgárok királyi adományból élnek s a melyek követke- 
zők : hogy ezen polgárok szabadon választhatnak magoknak a kit 
.ikamak bíróul, ki minden pereiket megítélhesse ; hogy szabad és 
közös akarattal válaszszanak magoknak bár honnan papot és plé- 
bánost és azt megerősítésül ajánlhassák ; tovább az egész földte- 
rületet , mely jelenleg hozzájok tartozik , szabadon birtokol- 
hatják és annak határi közt erdőkben és vizekben szabad va- 
dászatot és halászatot gyakorolhatnak, a Vág folyó kivételé- 
vel, hol senki közülök nem halászhat; hogy semmi piaczi vá- 
mot ne fizessenek , hogy csak maga Donch comes személye- 
sen legyen jogosítva tőlük szabad szállást követelni, nem pedig 
tisztjei.* '^) 

Befejezésül szólnnnk kellene még utódai és hátramaradt csa- 
ládja létéről és viszonyairól. De a mily sokat tudtunk fölhozni az 
apáról, oly keveset lehet fiairól és még kevesebbet ezek maradó- 
kiről — adatok nem létében — lolemlítni. Csak annyit tudunk, 
hoie}' négy fia volt : László, János , Miklós és István. A fen- 
uebb idézett 1349-ki nádor ítélet szerint, Donch az 1344. 

*> A Liptói (38 Tiiróczi Ktígcstrumok és czeu értekezés jegyzetei- 
déi idézett okmáuyos adatok. 

'') Letopis M. S. 1872. U-ik rész 54. 1. 



124 CSALÁDI BONYODALMAK 8 ADALÉKOK. 

és 49. közti időben, ügy szintén László fia is meghalálozván, i 
1349-ki tárgyaláskor már csak Miklós és István és az elhalt Lás 
lónak János fia volt életben, kiket még akkor a komáromi jósz 
gokban ülve találunk, 4e azoutűl nyomuk és emlékezetük egész( 
elenyészik. *) Hihető, hogy a Balassák levéltárában fennmaradd 
létükről útbaigazító adatok. Ezek nélkül nem vagyunk képesi 
valódi értelmét megfejteni az 1402-ki trónöröklósi okmány a 
függesztett 112 pecsét közül a 33-iknak, mely ottan igy van f( 
jegyezve: »Filiomm Domch Comitum De Lyptouetde Zólyom 
Most ez még talány előttünk. 

BOTKA TIVADAR. 



Fejdr VIII. vol. lU. 571. vol. IV. p. 148. IX. vol. I. 709, 



126 



TELEKESSY MIHÁLY 

KIVÉGEZTETÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ. 



Pet5 kr6nikáj&ban olvassuk: »Anno 1601. Telekesi Mi- 
bálynak, Rudolfus császár fejét véteté Posonbaii, egy rósz óráért ; 
i^ szakaszták ebben magvát eimek a famíliának. « 

A dolgot tüzetesebben beszéli el Istvánflfy XXXII-dik 
konvrében s legújabban , Thurzó György életrajzában (XXV- 
Jik L) iQabb Kubínyi Miklós közöl igen érdekes részleteket. 
De minden mi e tárgyban eddigelé megjelent , mutatja, hogy az 
IftOO-dik évi XXII-ik törvényczikkben kimondott halálos ítélet- 
nek végrehajtása a közvéleményben mély és maradandó nyomo- 
bí hagyott. 

>Egy rósz óráért* mondja Pető éles iróniával , s hozzá te- 
szi : ezzel hálálták meg , hogy nagyatyja egész Felső-Magyaror- 
vzí'igot Jáno8 király hűsége alól visszahajtotta a Ferdinándé alá. 
Es Istváufty is , bár szokott mérsékelt hangján , festi a szigorú 
ít^et végrehajtásának határát : *voltak — monda — kik a nemes 
ifjú kora megölését nagyon sajnálták , s megemlékezvén ősei vi- 
tézM^géröl , s hogy inkább i^úi hetvenkedésből mint öntudatos 
^7Jiiulékkal vétkezett, úgy hitték, hogy elengedvén neki a halálos 
húntetést, életének meghagyása mollett, szelídebb büntetéssel lett 
^olnn !iújtandó.« 

De hát mi volt tulajdonkép a Telekessy Mihály vétke ? 
Az valójában elég súlyos bűn volt: egy követnek Pellérdy 
Ádámnak megtámadása s kirablása, mint ezt Istvánflfy is említi. 

1598-ban, mint tudva van, Báthory Zsigmond másodízben 
fialta el Erdély trónját. Rudolffal helyre akarta állítni jó viszo- 
nyát , s még ez évben Sarmaságit Prágába kúldé, hogy eszkö- 
zöljön ki követei számára menedék-levelet Azután 1599 elején 
BüCákay és Náprág}* mentek el Rudolfhoz : Pellérdy követsége 



126 TELEKE88Y MIHÁLY TÖRTÉNETfeHEZ. 

sehol egy szóval sincs említve — pedig a Pellérdy család előkelő 
erdélyi család volt. 

Kinek volt hát a követe ez a kirablott Pellérdy Ádám ? 

Istvánfíy azt mondja a Mihály vajdáé : magával vitte azo- 
kat az ajándékokat, melyeket Rudolf, Zsigmondnak adott • ettől 
Báthory Endrére maradtak , s ennek elesése után a Mihály ke- 
zébe estek: s ez adat szerint Pellérdy csak 1599-ben távozha- 
tott Erdélyből. Istvánffy mellett szól az 1600-iki XXII. törvény- 
czikk, mely ez év apr. 4-én kelt, s igy ír: v panaszkodik ő fölsége, 
hogy néhány nap előtt (ante paucos dies) Telekessy Mihály né- 
hány szolgájával és jobbágyával, nem tekintve ő fÖlsége hitleve- 
lét s az országos békét , országúton erőszakosan rabló módjára 
megtámadta ő íöhége Erdélyből jövő kocsiait, söfolsége holmiját 
elfoglalta és zsákmánynyá tettcc 

Hogy 1.599 végén vagy 1600 elején Mihály vajda küldött 
Rudolflioz követeket, Bethlen Farkas is írja (IV-ik kötet 483.ifc 
lap), de nem nevezi meg őket. Ezek egyike vagy épen a követek 
feje volt Pellérdy. Ez adatokkal szemben különösnek tetszhetik, 
hogy maga Pellérdy Ádám a megral>oltatása történetéről írt je- 
lentésben » 1599, « évet említ. Azonban ő maga eg}' adattal le- 
velél)en kezünkbe adja a kulcsot, hogy az 1599. évszám Erdély- 
ből kijövetelére vonatkozik, s kiraboltatása 1600-ban történt 
írja ugyanis, hogy Bicséről febr. 29-én indult el — tehát a szökő 
év szí'íkő napján. Az 1599-iki év pedig rendes — az 1600-iki el- 
lenben szökő év volt. Ebből világosan következik, hogy kirabol- 
tatása 1600. febr. 29-én történt. 

De lá-isuk sajátkezű vallomását : 

*Anno Dominj 1599. 

Jutottíim Bj'czcre 28. Die Feb. ludultiiin ky BiczerUl 29. die 
Fehr. Thurzo uram co naga jobbagia lovain Strclna fele, Jutottam Pu- 
howraJ;izenket órakor, ot Puhowiak attak masz lovakat, os kei kocsist 
:iz louak melle. Jutottunk Puhowrul Mesteczkoba, ot kertünk Thelekcss}^ 
Ispaniatul masz lovakat, hogy ágion, de semmiképpen nem akart adni, 
miért ot nem attak, ki'nszeritettUk Puho^^nakat, hogy szinten Strelnatgfa 
uigienek bcnunket, ü feolssege marhaia mellett Mentem Thellekessjr 
faluin által ezeken Puhowrul Strelniczere : Hrabowkira Do-Hnani (/>oA- 
vfin) Mesteczko, Zariczo, Lissa , Lissanak Határában tolvailottak megli 



BÁKDORFITÖL. 127 

benünkety Thcllekess^' iöt élőnkbe, leghelseöben massod magával három 
loaoD f az ket louon ket vonio ham wolt, zolgáia chiak szören ült rajta, 
egy keyes uártatva tahat jiinek esmegh az drabantok, akkor nem banta- 
atk bentinkct kérdek ky zolgai vagiunk , en azt felelem az Bo : {mai) 
Chaasare , akkor bekével ménének ell mcllölUnk. Hatra tekentek , egy 
keres vartna h<^y hova mének, tahat tértek a louasokhoz etc. Mi men- 
test megiiink Strelna fele, az essö igen kezdc esni , a szekér eoniyiuet 
fel Toniattam, mint hogy nem is tartottunk tülök, ük tahat mind utánunk 
idttek es tolnai módon mindent elueuek (vőnek), közülünk kit iggen ver- 
tek, 8 kit megh sebeasitettek. Az Drabantiát megh esmértem, kinek nciie 
Stíastnj. Es megh egj' zolgaiat, Balaz avagj Miklós noue, szemellie szé- 
riát jol esmérem, az többit nem eosmerhettem, de az az ket koczisz iol 
eosmerí ükét kiczodak es hova ualók. Hogy tudnám mind mi volt s mi 
nem, nem tudhatom, mert az ladak be voltak pcczctelvc , az mit láttam 
es tndom mi volt, im rendszerint fel jrtam. 

Az Ro : Chassar (római esáazár) oraia. Egy láda pcczctelue U föls- 
■cge marhaia benne. 

Carolus Magnus vramnak 4 kyss üttö oraia. 

^egy aranios pohár. 

Ket ezüstös giertiatartó, koppantó hozza. 

£gy nehani ezüstös késsek. 

Kegy nagy hat aranios kallaiiok, vidlak. 

Hat szép vydon vy szönick. 

Pogani pénzeknek szamát nem tudom meni volt. 

Ittcm eg5' ladaiaban mi volt s mi nem, azt nem tudom. 

Johanncs Babtistanak egy ötözü cziualt olas módon ruhaia. 

Egy ezüstös Dakossa. 

Egy ladaiaban nem tudom mi volt « mi nem , de tudom , hogj' 
feoUal tiz szingh zöld kamukayat lattniii , k^'t Mihally vaida adót neki 
Enleliben. 

Egy gieniant gyurujettis láttam. 

Ottven araniat is láttam hogy volt 50. 

Kötő pénzünk volt f. 85. 

Nekem Pellerdi Ádámnak. 

Kcsz pénzem egy zakban f. 206. 

Egy doluianiom granatbul es mentem czinált tafottavol bellelt, 
ki készült fel többe f. 35. 



ti* tKUKKKSSY MIHÁLY TÖRTÉSKTÉHEZ. 

Aft^^^wiMiiom r. 14 II 65') 
VHt Mtin^ uoros Iskarlattom per f. 5 facit f. 25. 
K<^* f^koh' Ukarlat mentem mallal bellelt viselt f. 2G. 
K^ M^'iiilokcm f. 1 2. 
KííJ- wit^í török vy don vy keczc f. 1 2. 
Mi^'k ok5' kisseb f. 6. 
ls|C5' törkfw gjuru f. 1 6. 

K|rioh aprólékom ki nelkul ember nem lehet, abban in uallottam 
|y^k«Hr. 10. 

OhakJ' István vram zolgaianak Fekete Jánosnak wolt az lada- 

KtltUg terjed Pellérdy vallomíisa, melyből kitűnik, hogy ő 
Ki^UMvluil jött s a lisszai szoroson íit szAndékozott Magyarországba 
Utt^uiií. Kobr. 28-án még Thurzónál volt Bicsén Trencsény-megyé- 
\w\\% ommn ment 29-én Puliora, onnan Mesteczkára hasonlag 
TrtMUíWónyben , onnan Lippára, s eimek határában támadta meg 
ToU^koMHy. 

INOlérdy magát a római császár emberének adta ki : de Te- 
lokoHsy tudta, hogy ez nem igaz. Abban már volt valami, hogy a 
u\\\\\i\ császár jószágait vitte magával, de Telekessy ezeket épen 
{\\y ji»ggal a Mihály vajdáéinak tailhatta, a kit abl)an az időben 
H magyar urak nem is tekinthettek másnak, mint egy törvény-telén 
iiNtii']>at<)rnak. Ifjüi hetvenkedés ösztímözte, hogy a gazdag zsák- 
iiiáiiyra nyíijtsa ki k(v.ét, s szerencsétlen meggondolatlansága a 
Inti végrehajtására bii-ta. Es imé csiikugyan meg is lett a gazdag 
/.sákmány: az óra, mit RudoH* oly sokra becsült, mert az V-ik Ká- 
roly császáré volt, de melyet a hir — Istvánffy szerént — Nagy 
Konstantinéiiíik endegetett, a szőnyegek, sátrak s egész halmaza 
H kincseknek, ritkaságoknak, régi pénzeknek, melyekk(d Mihály az 
e/eket gyűjtő császárra leginkább vélt hathatni. 

De meg lett a büntetés is. 

Rudolf az épen együtt ülő országgyűléséből szigorú bünte- 
tftnt követelt s a XXII-ik tőrvényczikk elrendeli a főbenjáró ke- 

«) T. i. Í55 dénár. 

'^) Krcdctijc, mely Pellérdy Ádám saját kézirása, a m. k. kam. le- 
véltárban Fubl. Fasc. 31. Nro G6. 



SÁNDORFITÓL. 



12d 



reset megindítását, melyen a btinös személyesen tartozik meg- 
jelenni. 

KutassY János érsek mint kir. helytartó, kit a töiTény a ke- 
reset megindításával megbízott, Thurzó véleménye alapján raegin- 
ditdtta a keresetet. De Telekessy menekült s a kitűzött határnapra 
- aug. 3. — nem jelent meg. El is marasztaltatott fej- és jószág- 
verésben. 

Az ítélet végrehajtásával Thurzó bízatott meg. Telekessynek 
e^y kínpadra vont szolgájával ki vallatta a bűnös tett részeseit, az- 
után sept. 1 l-ÍMi elfoglalta Lednicze várát és többi jószágait. Te- 
lekesisy mint földönfutó bujdosott keresve de nem találva menedé- 
ket, könyörögve Thnrzónál , de nem nyerve kegyelmet. Végre 
december vége felé nem állhatva tovább a zord idő viszontagsá- 
pait, megjelent Bicsén Thurzónál , mint rokon, mint keresztfiú 
személyes megjelenéssel remélve meglágyíthatni ennek szívét. 

De Thurzó kérlelhetetlen maradt : elfogatta, Pozsonyba kí- 
sértette s ott néhány holnap múlva le is fejeztetett. A közvéle- 
lűény solia sem tudott megbarátkozni e tettével , a részvét fölszó- 
lalt a daliás ifjú mellett — de a jognak és törvény szavának elég 
tétetett . s a fegyelemhez szokni nem akaróknak intő példa lett 
adva, hogy mit várhatnak az új tárnokmestertől. 

SÁNDORFI. 



Századok. 



9 



130 






TÖRTÉNETI IRODALOM. 



Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel, A m. tud. akad» ■* 

történelmi bizottsága megbízásából szerkeszti dr. Fraknói Vilmos^ a mu ; 

tud. akadémia rendes tagja és osztály titkára. M^odik kötet( 1537 — 15 45,) - 

Budapest, 1875. 

E munka első kötetének ismertetése alkalmával kiemeltük 
a régi országgyűlések emlékeinek történelmi és államjogi fontos- 
ságát általában. Most midőn folytatásképen a második kötetet 
kívánjuk röviden megismertetni, mellőzve a reflexiókat, csakis a 
tartalomra szorítkozunk, mert azon nézetben vagyunk, hogy t. ol- 
vasóink abból is képesek lesznek megítélni, mily nagy szolgála- 
tot tett az Akadémia a hazai történelmi irodsdomnak akkor, mi- 
kor a régi országgyűlési emlékeket, melyek idáig jobbára ismeret- 
lenek voltak, közzé tette. 

I. Ferdinánd és Zápolya János, valamint ez utóbbi fiának 
korszakából, nyolcz évi időköz (1537 — 1545) alatt tíz magyaror- 
szági, hat erdélyi, hét horvát- és tótországi rendes gyűlés; továbbá 
18 részleges magyarországi gyűlés emlékei vannak itt hangya szor- 
galommal egybegyűjtve, s történeti bevezetésekkel ellátva. 

Tudjuk, hogy Ferdinánd király nem volt képes a nemzet- 
nek a sérelmek megszűntetésére vonatkozólag adott Ígéreteit tel- 
jesíteni ; s ennélfogva szívesen halasztgatta a rendek által sürge- 
tett országgyűlés összehívását. Azonban annyi kényszerítő körül- 
mény támadt, hogy 1537. jan. 25-kére mégis össze kellett hívnia 
az ország rendéit — Pozsonyba. A tanácskozás főtárgya — mi- 
után a Zápolyával folytatott alkudozások meghiúsultak — ez 
volt : mikép kell a fenyegető veszélyeket elhárítani, az országot 
megvédeni és a békét biztosítani ? A rendek némi habozás után 
hoztak is ilynemű — új adót kivető és az ország összes régi jo- 



RÖNTVISMERtÉf És. 1 S 1 

gait és kiváltságait biztosító határozatokat (XXIX, czikket), me- 
Ijek a király által febr. 5-kén megerösitett^k. 

De fájdalom, e határozatok is csak papiron maradtak ; a 
megajánlott adók nem folytak be, a mi pedig befolyt, az is nem 
Utüzött czéljára, hanem másra lett elköltve. Ennek következtében, 
M ugyanazon év őszén (nov. 25.) Thurzó Elek királyi helytartó 
meghívása folytán Nyitrdra részleges gyűlésre összejött felső-vi- 
déki rendűek kemény kifakadásokat és panaszokat tettek a ren- 
detlenségek ellen és a felvidék védelmére, közigazgatási és tör- 
vénykezési bajainak megszüntetésére czélzó határozatok után — 
miken a király aztán némi változtatásokat tett — szétoszlottak. 
Majdnem hasonló eredményű volt az 1538. júniusában tar- 
tott pozsonyi országgyűlés, melynek eredetileg a febr. 24-kén 
kotőtt n.-váradi béke pontjait kellett volna megerősítenie és Fer.. 
dinándnak a magyar trónon való örökösödését megállapítania* 
Azonban mindez elmaradt, mert a király mellőzve magyar tana- 
csoHaiiiak jó tanácsait, csak általános kifejezésekben jelölte meg 
azon > fontos ügyeket, melyek az országnak megmaradását és 
mindnyájok védelmét illetvén e gyűlésen elintézendők lennének.* 
Sem Jánossal nem tanácskozott, sem személyesen nem jelent meg 
a gyűlésen, minélfogva a rendek heves vita után az egyes tiszt- 
viselők, főpapok, nemesek és János-pártiak ellen éles kifakadáso* 
kat téve. hoztak ugyan a magyar érdekek megóvását czélzó hatá- 
rozatokat, meg is szűntettek egyes visszaéléseket : de mivel a ki- 
rály ezeknek nagy részét (Alamóczból) tényleg nem teljesítette, 
részben pedig csak üres Ígéretekkel akart kitérni, ennélfogva 
mind az adóbehajtás, mind a hadak kiállítása körűi komoly ne- 
hézségek merültek fÖl. Es ámbár a király Thurzó Elekhez inté- 
zett későbbi iratában megnyugtatóbb s világosabb nyilatkozatokra 
is késznek nyilatkozott : a remények, melyeket ezen pozsonyi gyű- 
lés végzéseihez csatoltak, jó részben füstbe mentek. 

Azcmban a török felől érkező hírek fenyegető volta még 
azon év augustusában szükségessé tette a sellyei országgyűlés 
összehívását, melyen Ferdinánd király új áldozattételekre szólítá 
magyar tanácsosait, de ismét csekély eredménynyel, mert az or- 
ttág védelmének elmulasztása mellett az alsó nemesség sérelmei 
mindég csak szaporodtak. Majd a következő 1539-ben megúju- 

9* 



\ :^í KONYVISMERTETKS. 

,a)< ^ ;^^;vk ^>li aí:J^Hll^lmak s Perdiiiáiul sept. 21-kén Po- 
y,.s ,.;»«> V.:í ;v;M*^k olött lolfödözte a váradi békét is, hogy a tö- 
*\\X >\U"-*. a:',íusI :»Hj:\obb kézséget ébreszszen ; de mivel vigyázat- 
's^ ^' ,v\\jk\\\v^i >^At is lolemlitette, a rendek siettek kijelenteni, 
sV^ -,i -vui lurtsjogczímen, hanem Magyarország ősi szabad- 
va, <.v. s:w*í^ioUmí, szabadvdlasztd^t ({\sij)\{in fogadták el ő fíilsége 
.' i.!xv\UvU,* s miután a török elleni gyökeres és hathatós intéz- 
vwvox*, Kt>aniak volna, újra a belbajok rendezését és a sérel- 
>vs^t N»r\v^shksát követelték, — de melyek aztán ismét elodáz- 

Am»>r tikként Magyarországon a Ferdinánd iránti bizalom 
vv* Áldozatkészség fokonkint alább szállott, addig Erdélyben Zá- 
|Hki;ia %buh»st nagy buzgalommal támogatták a rendek. Egy 1537. 
U^\aH/.ah tartott gyűlésen a magyar nemesség és a székelyek iH- 
NíitU i">tH/.Az lovast, a szászok ötszáz puskás gyalogot ajánlottak 
mo>i, Az ir)38-ban /iToZo^yaro^í tai-tott g}ülés pedig János király 
\AVvs btíszéíhí folytán hasonlóképen jelentékeny segélyhadakat 
t^iiUilott IVíl a Szolimán támadásából eredhető veszély elhárítá- 
sai a. De a harczias szellem nem volt igen tartós, mert még ugyan- 
)i/on i'xhen ugyanott tartott más f?yülés már jobbnak látta a bé- 
Kol ajándék által vásárolni meg, minek kr»vetkeztében ])ortánként 
i»H\ egy loi'intnyi adót vetettek ki oly kr»zség(»kre, melyek addig 
hiMii voltak kapuszámba véve. 

Majlátli István és Balassa Imn* összeesküvése és a Fráter 
tlyingy rllcn (Minek sűlyos panaszok következtében .lános király 
|f»-l()-l)en lorddn tartott országgyűlést a béke föntartása iigyé- 
hen. S ez volt az utolsó gyűlés, melyet ő liivott össze, mivel még 
ug.Nanazon év jul. 21-ikén meghall. Nem is volt semmi fontosabb 
t-redniénvc. 

Horvát- és Tótország azon gyűlései, melyek 1537 — 1540. 
t'\ ékben tartattak, mind tárgyia, mind eredményre nézve nagyon 
hasonlók voltak a magyarországi gyűléseikhez. Leginkábl) a török 
ellen intézendő védelmi liAhorű költségeinek megajánlásáról volt 
a í'Zó ezeken is. 

•1áno> király halála l'olytán ismét két pártra szakadt a neui- 
wt. Az egyik párt aNagy-váradi béke végrehajtását vagyis az«>r- 
kiítág egyt»HUését kívánta Ferdinánd ahitt. a másik pedig .lános 



KÖNYVISMERTETÉS. 133 

fiát kívánta a trónra emelni. Amannak élén Frangepán é^ Pc- 
rOnyi, emezen Fráter György és Petrovics Péter állottak. 

A török ismét beavatkozott, Űj zavarok keletkeztek. S ezek- 
bői magyarázható ki az a sok részleges gyűlés, mely az ország kü- 
lönböző vidékein egymás után gyorsan következett. Ilyen volt 
például 1541-ben Eperjesen, (a felső magyarországi megyék) 
ugyanazon évben Tokaj várában, Debreczenben, Sajó-Sz. -Péteren, 
MUkolczon és ismét Eperjesen, melyeken részint Ferdinánd-, ré- 
szint János Zsigmond-pártiak jöttek össze, úgy látszik csak azért 
liugj' panaszaikat elmondhassák. 

Majd Ferdinánd maga is összehívta híveit egy rendes or- 
''Zággyülésre Pozsonyba 1541. jan. közepe táján, hogy velők azok- 
ról ímik az ország jólétét, visszaszerzését és fentartását érdeklik,* 
tanácskozzék ; egy évvel későbben pedig Beszterczebánydra hívta 
őket. hogj' az oiNzág egyesítését elömozditsák. De ez sem sike- 
rült, daczára annak, hogy a gyíílós jelentékeny haderőt ajánlott 
tVi] az ország védelmére, s hogy az elégtiletlenség csillapitása te- 
kintetéből gondoskodott az erőszakosan elfoglalt jószágok vissza- 
üdatásáról. A belső ingerültség és elégedetlenség továbbra is fen- 
mradt. 

Ezen zavar alatt Buda (»lesett és visszavétele nem sikerült, 
Peréiiyi gyanúra elfogatott, az önkénykedés napirenden volt, a főbb 
arak lemondtak hivatalaikról. Ferdinánd azon volt, hogy a közin- 
C'^ndtséget lecsillapítsa, s e czélból hívta össze ismét a magyar ren- 
'l*'ket Pozsonyba 1542-ben, s megígérte, hogy a rendek régi óha- 
jihoz ké[)est személyesen fog megjelenni körükben, és hogy az 
árí^ nádori széket is be fogja tölteni. Első ígéretét teljesítette, a 
másikat nem; a közrend érdekében 51. t. czikkot alkottak, mind- 
iiz'máltal a dolgok még sem jöttek rendes kerékvágásba, mivel 
JK-ni volt, a ki a hozott törvényeket végrehajtsa. Ezért 1542-ben és 
1543-ban több részleges gn'ilés tartatott, egyes megyék és főurak 
által összehívatva. Ilyen volt: 1542. máj. 18. 0/>oí/ow, ugyanazon 
H jun. 4. Egerben, aug. és nov(»mberl)en N.-Vdradon, 1543. febr. 
15^n Gy»dán, apr. 8 kán Debrerzenbfn.ww*, 1. Dererskéiuó^ oct 
^\*t}ifn Pozsonyban, mely utóbbi helyen Ferdinánd király tanács- 
fc-'/-ott az ország: fíiuraival és papjaival. 

E gyüló.sek kínos hatást gyakorolnak az olvasó lelkére, mert 



lH KÖNYVI8MERTETÉR 

iníJl^eiiikböl az tűnik ki, liogy különleges önző érdekek dédelge- 
«iir mellett az oi*szág közügyei prédául szolgáltak. Ferdinánd ki- 
hI(T hiába kérte föl a rendeket, liogy gondolkodjanak az egyetér- 
^5i é9í öBszeiartds megszilárdításáról, és hogy egyesült erővel lépje- 
nk föl az ország védelmére a közös ellenség leküzdésére ; hiába 
dit^k S6 űj törvényczikket : az ország reményei nem teljesültek, 
Tirt uémet segélyhadak sem érkeztek meg, és a török uralom a 
Kína mellékén mind inkább terjedt. 

Ily körülmények között a magokra hagyatott egyes vidékek. 
belemről gondoskodván , külön részleges gyűléseken tanácskoz- 
ik a teendőkről. A Tiszán-iuueni vármegyék rendéi 1543-bau 
ityo-vSc-Petereu, majd 1544 és 1 545-ben a Tiszán-tüliakkal együtt 
Mreczeíiben, és még egyszer Sajó'Sz,'Péteren jöttek össze, a török 
mráts&g niegsziláidításáról gondolkozván. 

Ex alatt Ferdinánd bízva császári bátyjának segélyében és 
lemélyes megjelenésében, új reményeket akart költeni magyar 
emleinek szivében s e végből hivta össze 1545. tavaszán a Nagy- 
ZQmhiiti országgyűlést. De mivel a császár személyesen ekkor sem 
rfent meg, sem pedig kellő segélyt nem küldött, ezért maga Ferdi- 
káiul soitt tartotta tanácsodnak a gyűlésben részt venni,minek követ- 
estében a VárdayPál éi-sek elnöklete alatt tartott gyűlés igen heves 
afakadiisok színhelyévé lett. A fölzajlott kedélyeket ismét csak új 
peretekkel, évi fegyverszünettel lehetett lecsillapítani, de csak 
Ü8 időre. 

Ez volna Fraknói fentcziniezett munkájának rövid foglalatja. 

1» Itt mellőzött részletek igen érdekes és fölöttébb tanulságos ké- 

w íiyíytanak az akkori i)íii*t()sküdásról és a fő- és köznemesség 

fwthozó gondolkodás módjáról. Mind(»n párt hivatva érezte magát 

^ uHzix megmentésére ; minden vidék legközelebb a maga biztou- 

**^*^1 gondoskodott. A főurak iiedig lestek, hogy melyik király 

Válthat nekik több előnj't és biztosítékot, és ahoz képest inga- 

***^ l^üségökben. Soha scmh beszéltek a haza megmentéséiből 

*V^^ mint e gyűléseken, és soha nem tettek a luizáért oly keveset 

«t ekkor. Valóban szomorft idők voltak azok, s a jelennek bö 

»*l«&$ot szolgáltatnak. 



KÖNYVI8MERTETÉ8. 135 

Az Akadémia forró hálánkat, az általa kiadott ezen könyv 
pedig pártolásunkat teljes mértékben megérdemlik. 

ZSILINSZKY MIHÁLY. 



Bftklenfalri gróf Thurzó (György levelei nejéJiez Czohor-szt-mihályi Czobor 
ErzMfheihez. Közrebocsátva id. gr. Zichy Edmuad, árvái urad. teljhatalmú 
igazgató megbízásából. Történeti bevezetéssel. Két kötet. Budapest, az 

Athenaeum r. társulat kiadása, 1876. 

Eg}' ország történetének sem lehetnek sülyedtebb korszakai 
afl»k, melyekben a vezérférfiaknak nem annyira talentoma, mint in- 
kább jellembeli tisztasága látszik uralkodni Minden egy ilyen kor 
tanúskodik a köz érzület fogékonysága felől a politicai erények 
iránt s hódolata felöl a politicai erkölcs kiválóbb képviselői előtt, 
s e fogékonyságban és hódolatban kétség kivtil nemesebb oldalá- 
ról mutatja be magát Míg a mohácsi veszedelemre közvetlenül 
következett félszázados időszak nem volt szegény sem hadvezé- 
re, sem politicai tehetségekben, nem termett egyetlen olyan ha- 
zafit sem, ki szilárd és feddhetetlen jellemével, hajthatatlan kö- 
vetkezetességével tudott volna — ha nem is uralkodni korán, — 
íle legalább jelentékenyebb szerepre vergődni. Mennyiben tulaj- 
doníthatjuk ezt a tényt a zavaros, áldatlan és állhatatlan viszo- 
nyoknak; mennyiben a zaklatott nemzedéknek, melyben sorsa 
>zükségkép kicsíráztatta az önzést : nem e sorok föladata kutatni 
Mindenesetre érdekes azonban örszehasonlítani azokat az erköl- 
csi tényezőket, melyeknek a XVI. század közepén Martinuzzi s a 
következőnek elején Thurzó nádor nagy politicai befolyásukat 
kú>zönték. Akármit forralnak amaz ellen a panaszkodó Izabella 
hívei Erdélyben, akárhogy igyekeznek megnyirbálni hatalmát, 
akárhogy' vonaglik mintegy ország és királyné a barát kezei közt: 
a közelgő veszély pillanatában mindenkor majdnem imádkozva 
kérik, hogy jöjjön közéjük, ne hagyja őket magokra, mert elvesz- 
ünk nélküle. Tisztán a íángész ellenállhatatlan ereje volt az 
mely a »tiinő nappal megbukottat, a kelő nappal* íijra a legfőbb 
hatalom i)olczán vezette. Nyolczvanhárom évvel később, — mi- 



1 3r> KÖNYVISMERTETÉS. 

lón a ])écsi udvar azon fondorkodott, liogy a íjrotestáns Bethlen 
megbuktatásával a pápistákhoz szitó Homonuay Györgyöt jut- 
;assa Erdóly trónjára — a titkos tanács mindenható elnöke, 
[íhle:5l Menyhért, bécsi püspök ígj' nyilatkozott : >Ha Thui-zó ná- 
lor nem tart velünk, úgy lehetetlen a dolog sükerében remél- 
lünk, mert a tartományok többet tartanak rá, mint bárki másra) 
le ha ö a mienk, győztünk ; azéii, az ö megnyerésében sem költ- 
iéget, sem fáradságot nem kell kimélni.« A nagy elméjű főpap 
smerhette a viszonyokat ; de nem ismerte emberét Mert ha is- 
n(u-i, tudhatta volna, hogy az érdemes nádorra a ^tartományokc 
ísak azért tartiuiak többet, mint bárki másra, mert az ö meg- 
iy(M-ésére költséget és fáradságot ugyan hiába vesztegetnének, 
hajthatatlan szilárdsága, egyszer helyeseknek ismei-t elveihez 
aló hü ragaszkodása volt annak az emelvénynek legerősebb osz- 
opa és legerösel)b lépcseje, melyről nemzete soiNára egy válságos 
döszakban jelentékeny l)efülyását érvényesítette. 

-Bíilsö és ktilsö sikerekben egyiránt gazdag pályájának min- 
"ín niozzanata erről tanúskodik. Nem nagy szellemi, de ritka er- 
">lcsi tulajdonai vítták ki számára az előkelő helyet történe- 
ünkben, s hogy ide omelkedlietett, csak becsületére válik korá- 

• ^^gig harc/oha a török-magyar háborúk leghosszabikát 
uionlmző szerepben: keza(?tbeii mint csapatparancsnok, a hős 
^"ly halála után mint országkapitánya; de kiválóbb lunlvezéri 

i^lentomuak nem tanúsította magát. Az 1593. nov. 3.kán vívott 

[ ^"iozdi diadalban még nem sok része volt ; a következő év sept 

-kon a győri kudarczbaD, liol Thurzó épen előőrs parancsnok 

* ' ^*gy h'itszik annak is vala rész(», liogy a zavarban nem tudta 
^'^ jokor tViltaláhii magát ; a köv(»tkezö esztendőknek is minden 

*^'^ ^*^^'tosebb hadi tényében ré>zt vett. nn;j:nem 1602. sept. 14-kén 
|^^^*^í*l<apitányává lett. s már el)1)en a minőségl)en vez(»tte Náda^- 

* ^'^1 azt a sikeres had járatot, melvnek eredménve a mondott év 
íio <>szt>u Adonv, l*aks. Földvár megvétele lett s mely Thurzó 

Irk 1 V • • " •' 

^*vozpi'i mükíMlésének kíh-iilbelül le^lényeselil) részlete, Azon- 

* '^ szerencse gyjikori változásai kr)zí'»tt helyét — mely le- 
^í'íok tanúsága szerint i- >okszor a le^^vc^zedelmesebbek közé 

. ^*^^'Ott — emberül megáll'a és úgy lát-^zik katonai kitüntetéseit 
«iikúbb személyes bátorságának s j)oliticai hűségének , mint 



KÖNYVISMERTETÉS . 137 

hadvezető tehetségének köszönte. Mint politicust hasonlóképen 
nem egy kortársa szárnyalja túl merészebb eszmék, messzebb ter- 
jedő latkor és a nemzet érzelmeire való hatás tekintetében ; 
de senki lelke tir>ztaságára, szándékai becsületességérc és útja 
egyenességére nézve. Folytonosan a béke híve; úgy a török- 
kel, mint Bocskayval és Bethlennel szemben; az marad akár 
a bécsi udvar fondorlatai, akár az erdélyi hazafiak nyugtalansága 
Tesz fenyegetőbb alakot. Jóllehet föltétlen hive a Habsburg- 
dpastiának, egy perezre sem szűnik meg hazafi lenni. A kardot 
bátmn suhogtatja, míg karja az igazságból meríthet erőt, s Tc- 
lekessy Mihályt kegyetlenül le is sújtja vele ; de nem vonja ki 
liüvelyéböl, mikor az ország nyugalmát Bécs által látja koczkára 
téve. Megalkuszik az ellenséggel — a törökkel és Bocskayval 
egyiránt. — hogy békét szerezzen, de nem alkuszik királyával 
>em. hog)' háborúságot indítson. Mindenki számíthat rá, kinek 
héké a czélja, (Mátyás főherczegé is ez volt bátyja elleni küzdel- 
mében), de senkisem, a ki a viszálkodás magvait akarja elvetni. 
Fáj neki, mikor élete végén elfordulni látszik tőle a király kegye? 
kinek Bethlen ellen nem akai't eszközévé lenni ; fáj, hogy a kas- 
sai rendek is bizalmatlanságot mutatnak iránta, a mért Páz- 
luánynyal tanácskozott ; de a betöltött kötelesség nyugodt öntu- 
datávid hal meg, íme a tulajdonok, melyek népszerűségét lenn 
és befolyását fenn megalapították. A legmucsoktalanabb politicai 
♦•réuy volt talizmánja s az államférfi jellemének magyarázója a 
derék ember, kivel az előttünk fekvő magán levelek megis- 
mertetnek. 

Nem kevesebb mint 600 magyar levelet foglal magában e 
ffvüjtemény, melyet Thurzó második nejéhez, Czobor-szent-mihályi 
í'zobor Erzsébethez intézett. Első felesége, Forgách Zsófia, kit 
11* éves korában vett el, csakhamar özvegyen hagyta s a fiatal 
tí»ur lángolóbb, odaadóbb szerelmének l(')lébre^ztéye úgy látszik 
ma'^xlik választottjának, Czobor Mihály nádori helytartó leányá- 
nak vala fönntartva, kivel az 1 592-iki farsangon, február 2-ikán 
kelt ös-ze Sassin várában. Leveleinek egy részét (I — X) még vő- 
legény korából intézte hozzá ; a többi (X — DC) holtáig hü hit- 
ves(*iiek Íratott. Semmi bizonyságunk e levelekből, hogy Czobor 
Erzsébet a kiválóbb szellemű asszonyok közé tartozott; ellenke- 



138 kAnyvismkrtktéíí. 

zőleg bizonyos, hogy irni s olvasni is férjhezmenetele után tanúit 
meg. De bárki forgassa ""e lapokat, bizonyára megérinteni fogja 
valami gyöngéd, jótékony háziasság melegítő hatása, melynek 
központja kétségkívül Árva várának asszonya volt. E két vaskos 
kötetben egyetlen szavát nem halljuk ; de Thurzó leveleiben mind- 
untalan, lépten-nyomon megüti fülünket szeretetteljes hitvesi hang- 
jának élénk viszhangja. Ha a számtalan apró vonásból össze 
akaniók állítani képét : nem kapnánk semmivel többet a szerető 
feleség mintaképénél, ki hol aggódó, hol visszataiió , hol tevé- 
keny gondjával keresi föl otthonából férjét a háborúk veszélyei 
közt, á tanácsok zöld asztalánál, a bécsi és prágai királyi várla- 
kokban s egy velenczeí ünnepély káprázatos fénye közt. Mind 
ide nem kívánkozik, hanem híven vezeti az otthon kormányát. 
Egész egyénisége úgy szólván házasságában nyilatkozik. Világa • 
a távollevő férj és a lábainál növekvő gyermekek. Művészete : 
hogy férje szerelmét az utolsóig le bíiia bilincselni : a vőlegény 
úrfi leveleinek gyöngéd, szerető hangja alig különbözik az agg 
nádorispánétól. A háziasságnak ez általános hangjában, színében 
fekszik az egész gyűjtemény éi*téke inkább, mint töiiéneti részle- 
teiben. A hatszáz levélben nem sok az, ami a köztörténetre nézA'e 
fontos ; itt-ott lelünk nem (»gy adatot, mely eddigi ismereteinket 
kiegészíti, de egészben semmi, a mi e kornak főkép Istvánfi és 
Katona előadásából ismert történeteire nézve jelentékenyebb fon- 
tosságú. Mívelődéstörténeti tekintetben is nem annyira részletei- 
ben fekszik érdeme, mint egészébon : midőn megismertet az ország 
legelső főuránál, a családi életnek egy patriarchális, bensőségtvljes 
jellemző képével. A főrangúak váraiból utóbb az előkelő nemesi 
kastélyokba, majd a középrendü falusi lakokba szorult e kép : a 
magyar nemzeti házi-élet százados képe, mígnem korunkban majd 
mindenfelé lomtárba került. Más hang, más szín lett uralkodóvá 
s amaz innen-onnan egészen a régmúlt emlékei közé sorakozik. 

A leveleket Thurzó Gyíirgy nádor életrajza előzi meg i^. 
Kubinyi Miklóstól. Az árvái vár nagybecsű levéltárának s a köz- 
kézen forgó történeti nuinkáknak fi'dhasználásával készült, érde- 
mes dolgozat. Részletesen ismerteti Thurzónak egész nevezetes 
pályáját — fő tekintettel természetesen politicai oldalára — s a 
jellemkép, melyet befejezőleg hőséről ad, szintén sikerült. Nincs 



KÖNYVISMERTETÉS. 1 39 

is más megjegyzésünk rá, miutbogy még szívesen vettük volna 
Thurzö nagy fontoss^ű vallásügyi, egyház-politi cai működésé- 
nek valamivel részletesebb tárgyalását. így például az ariánus 
seQemü Moschovin János erőszakos elnyomatásának érdekes tör- 
tékeiét. Nemkülönben bővebb kifejtését amaz okoknak, melyek 
Tknrzőt országkapitányi állásáról való lemondására bii'ták. Mig 
%isnó csak Thurzó hazafiúi elégedetlenségére czéloz,Engel döntő 
oktd azt emliti, hogy több rendbeli királyi parancsok által evan- 
gelicus lelkészek tartásától s a gondjára bízott országrészben 
alkalmazásától eltiltatott. ^) 

Mielőtt rövid ismertetésünket befejeznők, utaljunk e gyűj- 
teménynek még egy érdemére : a nyelvészetire. Utaljunk annálin- 
kább, mert egy hírlapíró toll csak közelebb vont e tekintetben 
párhozamot Bercsényi levelei s az előttünk fekvők között, emezek 
hátrányára. Nem kevesebbet feledett el, mint hogy Thurzó és 
Bercsényi levelei között teljes száz esztendő fekszik, még pedig az 
a száz esztendő, melyben Pázmány és társai írtak s melytől nyel- 
vünk uj korát számltjuk. Megjegyezve, hogy a levelek általában 
tiszta, szép, hamisítatlan, magyarossággal vannak írva s egyál- 
talán közelebb állanak nyelvükre nézve az új magyarnak első, 
mint a középsőnek utolsó stádiumához, nem tartjuk érdektelen- 
nek idejegyezni néhány sajátságukat, melyek a kevésbbé közön- 
ségesek közé tartoznak. így régies alakban fordulnak elő még 
fzí (hangzón kezdődő rag előtt : már szív) szántalan (számtalan 
htt.) az m sokszor váltakozik az n-nel, sőt Z-lel is; álapat (álla- 
pot htt.) hassomló (hasonló htt.) ustrom (ostrom htt, még a leg- 
régibb tompa o ;) búsulkodni (búslakodni htt.) a meg igekötö szá- 
mos más helyett áll : megolt (elolt htt.) megnit (kinyitt htt.) A 
nyelvtani sajátságok közül megemlítjük, hogy a segítő rag ü-jének 
áthasonitó ereje még nincs teljesen kifejlődve, mint e korbeli em- 
lékeinkben sehol, (Jiunkat és leáninkal, de szómoal, őrömvel, ki- 
mnkékod,) némely ma már teljesen összetett szók mindegyike 
i'agoztatik, (így : uramhoz, bátyámhoz, urammal, öcsémmel, stb.) 
és különösen érdekes a második személyre, mint tárgyra vonat- 

*) Gescbichte der Nebenlander des ung. Reichs, II. köt. 'JG lap. 
SzaUynál is említve, IV. köt. 465 1. 



Oi^T KÖNYVISMERTETÉS. 

kozó elsö személyes igerag: Jafc, (raiudenütt: ajáidjak/djB,n\ alakhtt) 
A sok érdekes régies kifejezés és szólásmód közül álljanak itt a kö- 
vetkezők : ajándékon (ajándékban litt.) oszolton oszol és gyűltön 
<jfjül\ vigan lakni (jól mulatni htt.), az császárnak írt reám (árul- 
kodott reám htt.) il nyereséget mi időnkben nem emUiünk (a leg- 
nagyobb nyereség, mcílyet megértünk,) sebes (sebesült htt. mindig,) 
hitiszegte (hitszegő htt.) minden embert hadban hirdetnek (hadba 
rendelnek htt.) az madarak mind megvesztenek (megromlottak, 
megbüzösödtek htt,) nem lennék ellentartó az elmenetelben (nem 
vonakodnám elmenni,) veszekedő hel (pörös terület,) haszon kívül 
(haszontalanul,) szerencsén voltam (szerencsém volt.) Sajátságos 
szórend : írd meg, hon várni fogsz engem (hol fogsz várni engem 
helyett.) 

Mindazok, kik e munka kiadásában fáradtak, vagy arra 
áldozatot lioztak, kétség kívül megérdemlik nemcsak a történettu- 
dománynak, hanem a nagy közönségnek köszönetét is, mely a ma- 
gyar családi életnek e közel háromszáz éves emlékét szintén gyö- 
nyörködve olvasgathatja. BEÖTHY ZSOLT. 



Szfkesi (jvőf Berci^v.inji Miklós fö hadvezér és fejedelmi helytartó levelei 
"Rákóczi fejedelemhez, 1704 — 1712. Az eredeti kéziratokból a titkos 
egyek fólfejtésével közli Thabj Kidnuiii. Elsö kötet (1701 — 1705.) Bu- 
dapest, 1875. 

Az előttünk fekvő gyííjtemény, IV-ik kötete az Archivum 
Rakoczianuni elsö ré><zének, melylyel a had- és helügy foglalko- 
zik. Anyaga a vörösvári Rákóczi - levéltárból van véve, melynek 
kincseit a mostani tulajdonos gróf Erdödy István, nagy libera- 
litással a Magyar Tiidojuányos Akadémia rendelkezésére bocsátott. 
Már Szalay ismerte és. bár kis mértékl)en csak, használta e gaz- 
dag gyűjteményt, anélkül azonlian — hogy az akkori absolut 
kor-zak])aii — a foiiást idézni ihlomoMuik találta volna. Az Ar- 
chivum Rakoczianuni uKjst van hivatva azt napfényi'e hozni le- 
hető nagy mellékben. 



KÖNYVISMERTETÉS. - 141 

Bercsényi leveleinek ez érdekes, és részben nagybecsű gyí'ij- 
teményét Thaly Kálmán azon pontossággal, lehet mondani mű- 
gonddal és szeretettel szerkeszti — mely minden , a Rákóczi 
korra vonatkozó dolgozatát jellemzi. Sőt, ha kifogást akarnánk 
tenni, azt csak a tűlzott pontasság ellen tehetnők, melylyel sok- 
szor jelentéktelen leveleket, az utolsó kommáig, czimezésig cito- 
cito citissimejeig reproducál, külsejükben leír, pontosság, melyet 
némely Codex Diplomaticusunkban a történelem, s diplomatica ne- 
vezetes kincseinél is hiában keresünk. A levelek titkos jegyei 
mind meg vannak fejtve, s igy sok dolognak tudomására jutunk 
mi Thaly szorgalma és szerencséje nélkül talán örökre homály- 
iMin maradt volna. Itt-ott hiányzó dátumok ki vannak pótolva, s a 
vonatkozásokat jegyzetek világosítják föl, melyek mind Thaly is- 
mert alaposságával vannak írva, szóval látszik, hogy a szerkesz- 
tőnek gondja volt az olvasóra, s a gyűjtemény nem szerkesztődött 
mint sok más, csak ixgj magától. 

A2 előttünk fekvő kötetben 376 levél foglaltatik, 1704. apr. 
l4-ikétöl 1705-nek végéig. Ez időszak alatt Bercsényi kivévén a 
>z«^sényi gj-ülés idejét 1705. september havát, mindig az orszAg 
éjszak-nyugoti részében a Vág vidékén tartózkodott, hol védve, 
hol támadva, néha győzve, többször megveretve. A Ricsan fölíHt 
nvert szomolányi győzelemnek, a koronczai és zsibói, a Nagy-szom- 
l»ati és pudmericzi vesztett csatáknak ideje az, csakliogy e két 
utóbbi ütközetről — minthogy akkor Rákóczi Bercsényivel volt 
— a levelek úgyszólván mitsem tartalmaznak. 

A ki a kurucz hábortdcnak részletes történetével foglalkozik? 
nem nélkülr)zheti e leveleket, melyek az egyes kalandozások, had- 
müveletek leírásán kívül, tömérdek adatot tartalmaznak a kurucz 
'íereg állagáról, szervezetéről, sok talpraesett jellemzés — csak 
niosvayét emiitjük (477. 1.) — a kurucz világ egyik másik ne- 
vezetesebb emberéről. Úgynevezett országos dolog ellenben e kö- 
tetlien kevés van, de mégis van, s e levelekből látjuk , hogy Bér- 
esén}! sokszor egészen más irányban érvényesité befolyását, mint 
azt — nda — a közímséges fölfogást követve , hinni hajlandók 
volnánk. 

Kevés, ember van történetünkben , ki közelebbi vizsgálatra 
íimiyira megváltoznék, mhit ép Bercsényi Miklós. Szeretjük őt 



1 42 KON V VI8MERTETÍ». 

^Ky ^K^'^* kwrucz valóságos typusának tartani, és az is volt — csal 
lioKy <^ k()zv6lom6iiy kurucz alatt mindig valami véres szájű, vas 
iagnyakű kálvinistát képzel, még ha az illető pápista volt is, mái 
p(Mlíf( Horcsényi az e fajtához nem tartozott. Rákócziról — e ne 
HM'H alakról , kiben az ideális vonás oly gyakran emlékezte 
iia/^y])Atyjára , a költő Zrínyire — ezt régen tudtuk ; Bercsényi 
rC)] vMiik az íijabb kutatás, melyekhez a jelen levelek is tartoznak 
oH/líitja (^1 a balfólfogást. Tökéletesen éi-tjük,hogy Thaly Kálmán 
ki taníilniányai folytán annyira ismeri Bercsényi tetteit, megsze 
rt»tlü (í nemes túzú, önzetlen igazi magyar jellemet , mely erköl 
(íNÜog egy óriásnak ttinik föl a Károlyiak, Ocskayak, önző, rabL 
alakijai mellett : de azért benne a nagy elmét, a genialitást, min 
tinztolt Irótársunk, föl nem találhatjuk. Ellenkezőleg, legalább a 
ellőttünk fekvő levelek teljesen igazolják Rákóczi Ítéletét BercsO 
»yiről mint hadvezérről, hogy semmit sem tudott, és semmire ner 
tiulta magát elhatározni, ü kétségkívül ember volt, ki kész volt ; 
csatamezőn báimikor meghalni , ki veszélyes pillanatokban eléj 
lelkiorővol bii-t, még tréfálkozni is; de kellő intézkedéseket teniL 
a voszélylyel nőni — mint erős lelkek szoktak — nem tudott. 1 
t(»kintet])en Károlyi, Bottyán messze tűlszárnyalák. A polgái 
ügyekbon is csak a tiszta fejű, önzetlen hazafi beszél , ki józanú 
^*^Wa t<')l a dolgokat , de a genialitásnak legkevesebb szikráját i 
hiában keresnők onuntiátióiban. 

Hosszadalmasakká kellene lennünk, ha állításainkat az elől 
tünk fekvő levelekből indokolni akarnók. A figyelmes olvasómé 
fogyja találni a helyeket , a melyekre Ítéletünkben gondoltunk 
í^zután ítélhet magjuva^yon igazunk van-e vagy nincs? Két dolgo 
azonban mégis lol kell említenünk, mint legalkalmasabbat ans 
ht>gy a líi»rosényiről való közönséges fölfogásnak hamissága 
föltüntessük. 

Midőn a KákiVzi lolkelés diadalmasan majdnem az égés 
o\*s7.ágot elfoglalta, a vallásszabadságra is szebb napok virradtál 
A pivtestantismus szaluidnak érzé magát és hívei — fökép 
lutheninusok — igen természetesen siettek elvesztett valódi vag 
>élt jogaikat visszaszeívzni. Hogy ez a katholicus részről vissza 
totsíést síült : az akkori fölfogás mellett szintén természetes, j 
katholicus oléguletlen>éi;nek IViv^ónyi volt szótyr-ólója a fejedt 



KÖNYVISMERTETÉS. í 43 

lemnéL Többször említi leveleiben panaszosan mikép foglalnak 
t lutheránusok katholicus templomokat, verik ki a papokat, ta- 
gadják meg a dézmát és tesznek más hatalmaskodást. A fejede- 
lem udvarában túlnyomó a lutheránus elem, mely a katholikuso- 
ht minden módon háttérbe igyekszik szorítani. »Isten engem 
verjen meg — írja 1705. május 5. ^) — ha personalis passióra 
van; de az subdola actussit nem dicsérhetem azoknak, kik spein- 
iallibilis sinceritatis merente adesse. Ugyanis kegyelmes uram 
elhigyjük : nincs már pápista , okosságok közzé az többinek ki 
iDjék ? nincs hív, nincs vitéz ? Eddig is pápista tisztekkel, fegy- 
verrel s észszel voltam itt örállója az Hazának ; most régimen 
számra 26 ezer hada van itt mellettem Nagyságodnak s az Hazá- 
nak, több Oberster húsznál közülök pápista!* »Z6lyom várme- 
gyében — írja 1705. nov. 25-én Újvárról 2) — megtiltották: 
pápista papnak senki pénzért se szántson, se dolgozzon, teli 
Szombat az sok pappal, alamizsnával sem győzöm szegényeket. 
Xe vétsek vele Nagyságodnak, kegyelmes uram — veti hozzá 
rejtett ii'ásban — vájjon nem azért ver-é az Isten bcn- 
nünküt ?« 

Bercsényi továbbá — mint jelen leveleiből is kitetszik — 
nem volt vak ellenkezője minden kibékülésnek. Ot nem csak az 
Ausztria ellen való gyűlölet vezette ; sem a külföldi viszonyok, 
^m a nemzet hangulata iránt nem ringatta magát illusiokban. 
1705. június havában fegyverszünetet javalt Rákóczinak, meil: 
>nem szánom — hitemre — magam vérét, de félek unalmától az 
népnek.€ =) Ezelőtt márcziusban pedig inté a fejedelmet, ne 
liagyja végletekre menni a dolgot : *Edes nagyságos uram ! neked 
rtek, neked halok, de az nagy Istenért kérem nagyságodat : ne 
várjuk az extremitást in his circumstantiis. Addig jobb, mig utá- 
Tjuiik járnak, mint az darabolt grádicson, állapodjunk meg ha le- 
het, kömiyen lehet s jobban lehet azután is feljobb mennünk. Ha- 
zámat, nem magamat nézem, « *) a franczia segítségről pedig az 

») 494. 1. 
2) 743. 1. 
^) 588. 1. 

*) Bercseiiyi Kúkóeziuak 170;'). inárcziiis 27. Nagy-Tapolcsányról, 
424 L 



\Á\ KÖXYVTSMERTETKj*. 

\s\\\ vi^lomOnyr, hogy aliban Rákóczi soha >eiii lehet bizto-, mert 
tié ♦ooo»i4Ínhnli«, ilf *jó, hogy a német mádként hiszit. Kíváncsiak 
\HttVunK 04 várjuk a gyiijteiaény lolytatá-át , valaiiiiiit a Bercsé- 
u\i tihIíhI iM'iii//*<lékrenílét is, nielvet a szerkesztő élőbeszédében 
MM^HlHór, H n riHíly — reméljük — a család történetévé fog ki- 
|oil<><lni. PAULEK GYULA. 



Tiiw/rír/, h^tifítcz : Specialgcschichte der Militifrgrcuzc. aus Origiiialquel- 
Imii und Quollcnwerken geschöpft. Négy kötet. Bécs, 1875. 

Tárgyánál fogva ezen munka nem rokonszenves , mert a 
lOrv^ny.s/egések, erőszakoskodások egész lánczolatát képezi, a 
iiMkül hogy vigasztah'ist találnánk oly fejlődésekben, melyek az 
iMiil»crÍHég haladását j(dozik, és a mivelödés barátját örvendeztet - 
ii/ik. H/ázadok óta a kormányok tilos utakon jártak, hogy a ka- 
tonai liatárvi(lék(ít megalkossák és azt ugyan eleinte a törökök rom- 
bííló liatahna, utóbb pedig az ország saját fiai ellen használhas- 
nák - - és miután ez utóbbi tán jobban sikerült mint az első 
rrdiidat, és miután a határvidék fönállása a jogérzelmet folvtono- 
nan serte, és (hiczára hogy százezerek a polgári élet kötelékéből 
őrí'íkre kiszakasztatván, az általuk megtelepített országrészt a 
N/ó h»gszigoríibb értelmében elidegeniték , mégis lontartására 
évrnként mintegy kétmilliónyi költséget vettek igénybe az ország 
többi lakosaitól. Nem csuda, hogy a tiltakozások ezen intézmény 
liniállása ellen majdnem oly régiek, mint maga annak kelet- 
kezése. 

Nai)jainkban , midőn komolyan hozzáfogtak ezen antidilu- 
vialis intézmény megszüntetéséhez, ennek története iránt élén- 
kebben mint valaha, újra tolébred az érdek, miért is a föntebbi 
munkát annál őszintébben üdvözöljük, minél bizonyosabb, hogy 
még legrészletesb lörténtHi munkáinkban sem találunk elegendő 
Uilatot, hogy a katonai hatáividék keletkezéséről, szervezéséről, 
terjedéséről és történetéről magunknak tiszta fogalmat képezhes- 
sünk, A magyar iroihdomban tuzi'teson senki sem foglalkozott ezen 
tArgygyal , csak néhány évvel ezeloit volt reménységüidí, hogy 



KÍhXTVlsMF.ílTKTÍ'.' 



14í 



'"WvajT Tivadar ily iiiiiiikAva! fog mpgftjándékozüi. Megírta: »A 
li inil-slftTtm-inagrar Iiatárvidék kifejlődésének logikáját,* — 
-jün kedvet clvci^tvéii a munka foljlatfisábuií. mpgfosztott ben- 
!iimti-t azuu reménjBígtöl, bogy a liatávvidökröl, a niagj'ar állam 
■■^i|»>nljftból Irt iörWneti nnmkát kaphassunk. I)i? e hiányt a 
iy;if:}aT iriMlalonuiak tftWigos ^zígoriat fölróni uit'^; sem szahad, 
oiírt Vanicsek munkája is első a maga neműben, Stopfer, Hi- 
tiiagvT b< Hostinek munkái többnyire csak statisticai és odml- 
oi-iralií köniösokkel foglalkozván. í-s az 1807. in- elótl történetre 
3Í'te |>il1autván vímza. 

A kalunoi határvidék tertUete muga. a mikOut ezt tejlödé- 

wurk tetőpontján isnieijük. a legabnonnisabb alakulások egj-ike, 

^ a í^rtnaguáti'it, aK aiauy Bisztriczáig, azaz : az adriai teuger- 

ixl, Olabország nyugoti határáig ín Bnkoviiiáig terjed, liosszfi 

L^kcroy fonalban , a magyar korona országainak déli szegélyét 

•'IiálaaztTún au anyaországtó!. Ezen egész lerületnek központja 

íiutv, is nvm isvolt. nincs egységes története, nincs poltticai nom- 

«**■- ííí'pí'lpt itt nem fejh'jtlhetett ki, mert azok. kik e teriitetet 

Ulttik, c-iak rt'iidpletek fillal kormányoztattak, ezen rendeletek 

uonban (»n)>án csak katunai czélokból indultak ki, és a katona- 

*.>Tí"k által .magyaráztattak. A fönálló rendszer mellett, megen- 

:t'dj4k, jA katonák neveltethettek , de polgárok , hazafiak bijin- 

iirsttem; az első hosniai szökevények, uskokok és niorlákok, 

•iL a XVl-ik iizázailhan Fel BÖ-SI a vonlában megtelepedtek, és a 

^tinridéki ríderö elaö anyagát képezték, sokszor alig egj' haj- 

yoltak kulim bek a rablóknál; mesterségük a folytonos harcz a 

[&k p|li?n. éí ha ilyenre nem volt alkalom, mások ellen. Ezen 

tL a katonai és hat&rndéki administvatio érdeke szerint 

e^)-ik helyről a másikra kiiltliztettek át, nem volt idejük, 

megszeretni, sokkal inkább szerették biztos zsoldjukat 

[Silybút éltek, és lm az, az akkori desperatns osztrák íinancziák- 

r>p|ia 3 — 4 évig clniarailt , a derék harczfiak ünsegélylyel él- 

• . és vetlek mindent a mit, és hol találtak, a. tulajdonjog fölött 

i;i mkat tftpi-cnkedvún, a miből a leggjönyörüségeaebb kis há- 

'ft keletkc^zctt a félelmetes tiirök láttára. 

íí(y ne caudáljuk , hogy a katonai hatái-vidék történt-tének 
^^Tübliik fele nem egyéb , mint élelmezési kérdés. Maga Vaui- 
SfiuJúk. 10 



146 KÍ^HYVTfllktRRTÉTfa. 

caek is ezen kérdés részletezésébe anuyira elmerült , hogy koirftl 
korra , egyik hadtesttől a másikig is hiven előadja a tisztek és 
l^énység fizetését, mennyi termesztményt kaptak maguk és lo- 
vaik számárra , hány font kenyérrel vonult a csárdákokra és kor- 
donokra, mikor fizették, mikor nem fizették, — e mellett azonban a 
munka geographiai részét nagyon elhanyagolja, úgy hogy például 
hiába keresek fölvilágositást az iránt, a szervezett katonai határ- 
vidékeken (a horvát , és utóbb a magyar vidék) micsoda falvak 
tartoztak az illető ezredek és kapitányságok kerületeibe , vagy a 
mennyiben nem tartománynyá kihasított határvidékről,hanemcsak 
határőri katonaságról lehetett szó, (mint a Tisza-Maros menti, és 
utóbb az erdélyi végvidéki katonáknál) micsoda helységeknek r(^ 
kötelességükké téve, ezen hadtestekben szolgálni, és fontarttoik- 
ról gondoskodni ; pedig a Tisza-Maros menti határvidékre vonat- 
kozólag érdekes adatokat találhatott volna a budai kamarai, a- 
császári titkos, és a cs. udvari kamarai levéltárban, melyeknek úgf 
látszik, egyikét sem használta. 

A határvidék legsajátságosabb természetéből folyó az atik^ 
ténet, hogy 1682. évben a károlyvárosi generalatus tisztikara 
rangbéli versenygések miatt zavargást okozott , melyek a csksstx 
közbevetését tették szükségessé. 

Vanicsek a katonai határvidék keletkezésének történe- 
tét másként adja elő, mint Engel és Fessler; ugyanis Lika 
és Corbavia vármegyék fensíkjainak Mátyás király általi megte- 
lepítését tekintik a későbbi hatái-vidék első kezdetének. Ezen te- 
lepítések csakugyan a hűbéri rendszeren alapultak , összekap* 
csolva a hadkötelezettséggel. De ezen kísérlet utóbb elenyé- 
szett , és nem áll kapcsolatban a későbbi határvidéki intézmény- 
nyel. Még kevésbbé fogadható el Kercselics nézete, ki a Nagy-La- 
jos kii'ály által alkotott zengi kapitányságot veszi kiindűl&sd 
pontul a határvidéki szervezetének keletkezténél. 

A tények azonban I. Ferdinánd király tehetetlenségét tün- 
tetik föl, mint a határvidék keletkezésének valódi okát. Ferdi- 
nánd nem volt képes Szapolyai ellen az általa igénybe vett orszá 
got védelmezni, és a ki tudja, mily nyomorult helyzetben volt Er 
dély Castaldo alatt, mily szűkében volt emberekben és pénzben 
és mily nyomorúltan hagyta veszni Temesvárott a hős Losonciyl 



KflNT\a8MERTlíTÉ». 



147 



nem fogja meglepőnek találni, hogy Ferdinánd a magyar trón el- 
togliUusának első kísérleti éveiben még kevésbbé volt erős, a törö- 
kök megt&madáaait a horvát határszélen visszaverni. 

Elfogadhatjuk tehát Vanicsek állítását, hogy a' kőszegi 
kő« *) Juridics Miklós vetette alapját a későbbi halárvidéki tai*to- 
■Éajnak, a mennyiben ö 1538. évben szerbeket telepitett Felső- 
Savoniába, kiknek Ferdinánd király az alsó Csazma és Dráva 
közt 20 essstendőre földeket adott, azokat kapitányok alá rendelte? 
é!t hadiszolgálatra kötelezte. Ezen telepitvényböl keletkezett az 
dró három határvidéki kapitányság : a koprainiczi, a körösi és 

TIQÍCSL 

Midőn IL Rudolf császár Prágába költözött , az ország 
kormányzása és védelme még nehezebb lett Ezt Rudolf is belát- 
Tán. Károly fóherczeget, mint belső Ausztria (Stájerország, Ka- 
irínthia, Krajna, Triest, Görz és Istria) urát, a horvát és slavo- 
nUi határok administratiójával is megbizta 1678. évben , és ez 
alkalommal hadi tekintetben a horvát bánt is alája rendelte. 
Ezen körülményből szorosabb viszony keletkezett Horvátország 
és a szomszéd ausztriai tartományok közt. A határvidéki katona 
telepek nemcsak Horvátország védelmére szolgáltak, hanem a 
szomszéd Krajna, Karinthia és Stájerországnak is, a miért is ezen 
országok pénzsegélylyel járultak hozzá ezen határvidék fön- 
tartásához. Ezen pénzsegély, ha a törökvész közel volt, készséggel 
idatott^deabuzgalom nagyon kihűlt, mihelyt az ellenség már nem 
fenyegetett. De sok Aiggött a rendes zsoldtól, és ha ez szabály- 
talanul folyik be, könnyen nagyobb veszély származhatik ebből, 
unt magától a töröktől. II. Ferdinánd császár ezért a krajnai és 
kuinthiai rendeket fölszólitá, hogy a károlyvárosi határvidéket 
▼egyék át. A rendek erre 1627. évben készeknek nyilatkoztak 
noha eleinte csak egy évi kiérletre ; a császár pedig minden föl- 
tételre ráállt. A katonai határvidéknek ezen átadása folytán, 
em vidék mintegy ápoló- és kitartási házává vált a krajnai és 
ktrinthiai szülötteknek még pedig olyanok számára, kiknek a 



*) Báron von Kiéegh — igy törpití el a helynevet Vanicsek, ki 
ilgjébmránt a legmagyarabb helyneveket is szláv retortán hajtja ke* 
nntfil 

10* 



148 KÍ)SY^'I8MERTETte. 

katonaskudásra hivatottsága nem volt, kik a határvidéken solia 
sem szolgáltak, és aniiak létezéséről csak akkor vettek tudomást, 
ha meg nem érdemlett zsoldjukat húzták. Nem sokára a nemesség 
is a károlvvárosi nemesi századnál ])iztositott magának sine- 
cu rakat. 

A k&i-olyvárosi mellett még ez idén a varasdi határvidék 
állt fenn. Mindkettő a XYII. század elejéig csak saját dolgaival 
és eretloti föladatával, a törökök elleni harczczal volt elfoglalva. 
De midőn liadi néjHí »das windische Kriegsvolk<: a protestantis- 
mus ki inasában S' a jerországban, és a harmincz évi háborfiban 
IL Fenlinándnak nagy szolgálatokat tett, liire nagyobb körl)ep 
terjiHlt oly do hln* olyan természetű is volt egyszersmind, mely 
Schiller Wallonstoinjában talált elismerést, mely a 7 évi hábo- 
rAl^u Tivnk neve után véres árnyakat vonszolt, és melyből 
1848, év végén a bécsiek is kaptak ízlelcetöt. 

A varasdi gonoralatus ellen annak már legelső keletkezése 
Ata, a horvát rendt»k ioiszőlaltak, nevezetcsen 1604. évben, de mi- 
után a/ ottani tábornok más véleményen volt, a rendek kívánsága 
clmcUó/totett, A tárgy 1607. évben ismét szőnyegre került, é« 
a horvát ívndek akkor kivált azt sürgették, hogy az ezredesi és 
tis/ti Állomások honfiaknak adassanak. Midőn 1608. évben a po- 
íson\ i ois/.á»r!íyülés is ezen kérdést megvitatta, a stájer i-endek 
a hor>át kr»vt»teiésekn(»k oppoiiunitíisi és financiális tekintetekből 
ollons/t^^ultok , és január 17-én azt jelentették ki, hogy a horvát 
remh^k uiurscm»k hasonló igényekre toljogosítva mint a magyarok, 
nnntho^y az utóbbiak a n^agyar határszélek föntartására adót éí 
kíiltségot uicgszava/tak , a miért is kívánságaikat a parancs- 
nnksiigdk la»nfiakkalvaló betöltéséi'c méltányosan elmellőzni nem 
h*hot. A horvát rendek azonban sem az ottani határvidék lon- 
tai'tANiU*a, sem az épltkezésekhöz semmivel sem járultak, ezt 
Inkább a stájer rendek tették. Ezen felül a határvidék Károly fő- 
horeíH»gn«»k, akkori stsijerországi fejedelemnek azért adatott át- 
inoii ok (a ht>rvátok) a határvidéket, és az ottani építkezéseket 
"^Kí^K^'í^VMégiiknél fogva tontartani képesek nem voltak. Ezen okok? 
•*W*l n htuvátok hátráltak, főleg midőn avval fenyegették őket. 
lit^Hy Itdük nemes:ik minden segélyt elvonnak, hanem az épU- 
koy«\iii4io fonlUott költségek megtérití^ét is kiváuaudják. 



KÖNTV18MERTBTÉ8. 149 

A magyar rendek azouban folytonosan sürgették a határvidék 
TÍsszakeblezését, miáltal 1635, 1639, 1643, 1648 és 1650. évek- 
kn bizottsági alkudozásokat idéztek elő. A döntő körökben még 
ikkor nem érlelt meg, a határvidék föloszlatásának eszméje, és 
igy az alkudozások nem vezettek eredményre ; sőt , — midőn a 
borvát rendek az 1681. évi soproni országgyűlésen a határőri pa- 
nncsDokok túlkapásai ellen, és a tartomány elidegenítéséről pa- 
uszt emeltek, — Herberstein János József grő^ károlyvárosi 
tábornok, 1682. évi január 2-án kelt jelentésében élesen válaszolt, 
hogy a határvidékiek » szabadalmaikban és adómentességükben^ 
Kiitartaudők ; nem járja, hogy hűséges szolgálataikért a háború- 
ban, a horvát rendeknek feláldoztassanak , és utalt a határvidé- 
kiek ismételt kijelentésükre , hogy készebbek a török rabszol- 
puágba visszatérni, mint magukat a horvátok uralmának alá- 
Tetiii. Végre a horvát rendeket háladatlanságröl vádolja, kik 
nem tekintik a sok millió német pénzt, és a sok munkát és fárad- 
ságot, melyet országuk védelme igénybe vett. 

Hasonló szellem lengett a varasdi határörök közt 1628. 
frben, midőn a zágrábi püspök egy bécsi bizottság előtt a vissza- 
keblezés kérdéi^ét előtérbe tolta. A varasdiak erélyes tiltakozást 
adtak be gróf Trautmannsdorf tábornoknak, és kijelenték, 
hngy inkább darabokra akarnak iolkonczolüitni, mintsem hogy 
német főtisztjeikről lemondjanak és papoknak alávessék ma- 
gikat 

Látjuk hogy a horvát nemzetiség eszméje akkor még nem 
tett hódításokat , és hogy a horvátokkal azonos fajú határőrök a 
német kommandó szóval , a német rendeletekkel , s német főnö- 
keikkel megbarátkoztak, de az összetai'tozandóság a horvát néppel 
Bég akkor idegen fogalom volt előttük. 

A karloviczi béke idejéig a határvidék csupán csak az em- 
lített varasdi és károlyvárosi generalatusból állt. Létezett ugyan 
nég a Kulpától délfelé a i)etriniai és Kulpa-határszegély , mely- 
aek fókapitányjává a horvát rendek 1696. a bánt nevezték ki, 
de ezen vidék csak később tágittatott hóditások által , úgy hogy 
in a báni végvidéki ezredeket fölállíthatták. 

A XVIII. század első éveiben a határvidéki rendszer a 
liaza és Maros mellékére is átvitetett , minthogy a karloviczi 



162 KÖNYVlSMEUTETJbS. 

Terézia szükségesnok találta, hogy a fölháborodott kedélyeket 
csillapítsa, és azért 1751. év október 23-áQ nyílt rendelettel ki- 
jelouté, hogy a Maros-tiszai határvidék azért osztatott föl, mert 
a határőröket az országnak most már déliebb részére kell elhe. 
lyezni ; gondoskodni fog arról, hogy a kik fegyveres szolgálatra 
hajlandók; azoknak hadi-szolgálat föltétele mellett foldok utalvá- 
ny oztassauak, a földek kijelölése, melyek megszállandőlc, nem az 
ahittvaló választásától, hanem csak a fejedelmi akarattól függhet. 
Következett az 1752. évi edictum január 29-éről. Ezzel a szerb 
militiának Mokrin, Kikinda, Beodra, Melencze, Kovacsicza, Zre- 
pájá-ban szállások jelöltettek ki a csanádi, becskereki és pan- 
csovai kerületben, sőt kimondatott, hogy a mennyiben a terület 
kiegészítésére Kanizsa, Becse, Gsige és Zenta földjeire is volna 
szükség, az ottani adózó jobbágyok Szent-Miklósra és Csanádra 
költöztessenek át. Báró Engelshofen, a tartomány katonai és pol- 
gári kormányzója ezen militiát 6 századi*a osztotta fol, és Banater 
Landmiliz-nek nevezte el. 

Ezen militiának hadi kiképeztetése azonban nagyon elha- 
nya^^oltatott, Gs midőn 1 762. évben török veszély fenyegetett, nem 
lchetc»tt ix>á tániaí>zkodni. A militia tehát 1764. év május 1-én a 
katonai igazgatásnak rendeltetett alá, és oly szervezést nyert, mely 
rövid idö múlva a bánsági avagy niagyai* katonai határvidék ala- 
kit;*isára vezetett, elkülönített területtel, mint azt a horvát határ- 
vidéknél láttuk. Már 1766 — 1768, években alakúit az úgyneve- 
zett illir-bánsági határorezred. Ezen ezre<lnek 12 százada akkor 
még Torontálnak nagy részét tartotta megszállva, és csak idő 
foljián költöztetett át az alsó Duna mellékére. Következett 1765. 
évbt»n a német határőrség megtelepítése, — ez különösen Pan- 
csova és Fehértemplom vidékére csoportosult, végre 1769. a zsupa- 
neki határvidék alakúit, melyhez 34 kameralis helység tartozott 
Orsovától, Meluulián át Karán-Sebesig és Margáig ; ez lett előbb 
az oláh-bánsági zászlóalj, utóbb ezrtnlnek területe. 

Az utolsó határndék, mely alakittatott>. az erdélyi volt Má- 
ria Terézia tapasztalván, hogy a határőrök a hétéves háborúban 
mily kitüno s/olg:üatokat tettek, Buccow tábornokot, az erdélyi 
guberniuni elnökét, terv késziti^sével bízta meg, mily módon le- 
hetne itt is Lat;'irőn>éget szervezni, Buccow n^y ezredet a széke- 



KÖN Y VIBMERTETÉ8. 151 

«Kr csáUddal Oroszországba kivándoroltak, hol két kormányzó- 
ságot, az Új-Szerbia és Szent-Erzsébet nevűt, telepitettek. 

A katonai fegyelem daczára, mely a határvidéken uralko- 
dott, a Uizadások mégsem voltak ritkák, és mivel fegyveres, és 
fegperben gyakorlott nép támasztotta, a veszély mindenkor nagy 
itlt így a varasdiak forrongása 1696. és 1697. a rájuk kivetett 
lAb miatt: igy Lika megyében a Daun-féle hadgyakorlati sza-^ 
Inlyzat elleni zendülés, mely Bruvno és Lovinac falvakban tá- 
nadt ; — az utóbbiról maga a szerző mondja, hogy lázadásra na- 
gjon hajlandó volt. A lázadás leveretése után azon harangok , 
i^dyddLel fölkelésre jel adatott, a községektől elvétettek, addig 
■Sg jobbulást nem mutatnak. Bruvno és Lovinac községek nevei 
cgr táblára Írattak, mely aztán hóhér által levágatott Az első 
k&B^ ezentúl Szent-Mihályuak, a másik Szent-Péternek nevez- 
tetett, *) a megszökött lázadók telkein 14 katholicus család épi- 
tfllte házait. Legveszedelmesebb volt az 1755. évi lázadás a va- 
raedi generalatusban. A katonák uj egyenruha szerzésére fölhi- 
vattak, hogy Mária Terézia előtt sorakozhassanak, ha majd e vi- 
déket beutazza. De a császárnő utazási tervét megváltoztatta, az 
fgjenruhára való pénz azonban behajtatott. Ebből nagy elégedet- 
lenség származott. A katonák fölmondták tisztjeiknek az enge- 
defanes^gct, sokat közülök agyonveitek. Azután gyűléseket tar- 
tottak, és főtisztjeiket azok elé idézték. 

A Maros- ós Tisza-menti határvidék föloszlását a szerbek 
kiváltságaik sérelmének vették, és fegyveres kézzel a Mercy ál- 
tal a miveltség örvendetes fokára emelt >Temesi Bánságba« be- 
törtek. ') Hozzájuk még más elégedetlenek csatlakoztak. Mária 



^) Xativa spanyol város Valcnciábau élethalálra védte magát V. 
Pildp aer^e ellen. A győzök május 8-án az egész lakosságot lemészá- 
rolták, a várost a főiddel egyenlővé tették, és nevét is kiirtották. Helyén 
fiiU állíttatott föl következő latin és spanyol írással : »Itt egykor híres 
Táros állt, mely Xativának neveztetett, és 1707. évben eltöröltetett, 
HntttéM bogy lázadó és áruló volt királya és hazája iránt« 

») Vanicsek, az I. köt 573. lapján azt írja, hogy 2400 Grenz- 
ftnlien (sind) mit bewaffneter Hand ins Bánat eingebroehen* A 082. L 
■^ kfilÖDÖsebbeu írja hogy 2400 Seelen mit sechs Compagníen ins Ba« 
itt einbracben. 



164 KÖNYVISMERTETÉS. 

szökevények után küldetett az erdőkbe, de válaszuk mindig csak 
az volt, hogy ők az összeírásnak alá nem vetik magukat, és kato- 
nákká nem akarnak lenni. Erre az Okelly nevű ezred egy szá- 
zada december 29-6n Mádéfalvára vonult be,* és az asszonyokat 
és gyermekeket nagy siránkozások közt házaikból kikergette, 
meghagyván nekik azt az izenetet, hogy ha a férfiak másnap 
vissza nem térnek, házaik le fognak romboltatni és telkeik szegé- 
nyek közt íolosztatnL Ez sem használt, valamint nem, hogy 1764. 
jan. 6-án a főczinkosok föladására 20 arany, kiszolgáltatására 100 
arany dij tüzetett Caratto alezredes ennél fogva erőszakhoz nyült, 
és a 2000 főreszaporodott,és Mádéfalvánál táborozó lázadókat,négy 
gyalogszázad, 30 huszár és két ágyúval körülvétette. Azonnal pár- 
szor lövetett közéjök, és midőn még ellenzésre talált, Mádéfalvát 
fölgyújtotta. Ezen összecsapásnál a lázadók 88 halottat vesztet- 
tek, 59 megsebesült, 400 fogolylyá esett ^) Siculicidium ! 

Még 1764, év folyamában alakíttatott két székely gyalog és 
egy huszárezred. 

Ugyanez évben meginditatott két oláh gyalogsági, és egy 
dragonyos ezred alakítása. Mindez a lakosság roppant folzavará- 
sával történt, és a határőrség érdeke szerint a jobbágyok töme- 
gesen egyik helységről a másikra átköltöztettek. Nevezetesen 
1764. april ^14-én a radnai völgyben lakó magyai'ok és szászok 
átköltöztetése a tovább huixzolt oláhok után üresen maradt fal- 
vakra haü'iroztatott. 

Az erdélyi határvidék ily módon létre jött, és a krassői 



^) A jauuár 7-ki uádcfalvi mészárlás áldozatait Fricdenfels Jenő 
18 ugyanannyira teszi, do Orbán Bálás a halottakkal egyedül 139-re. 
Az ö előadásából elevenebb, sokban részictesb képet kapjak ez esemé- 
nyeknek. (Székelyföld II. köt 63. 64. lap). 

Higgadtan, és az előadást több adatokkal fölvilágosítva szól Frie- 
dcnfols a mádéfalvi eseményekről és indító okairól. A történtek meg- 
vizsgálásaira Mária Terézia által kiküldött bizottság tagjainak egyike 
Kibitzcy Ádám volt Ezt Orbán Bálás hibásan gróf Bévay Miklósnak, 
Vauicsck Kibitzer Ádámnak nevezi. Orbán a mádéfalvi catastropbát 
január 1 7 -ere teszi a szövegben, holott az általa használt és a jegyzet- 
ben idézett Losteiner január 7 -ere. Magam is, a Világtörténelem Napjai, 
czímÜ munkámban jauuár 17 -ke alatt adtam elő a mádéfalvi esemé- 
nyeket, Kőváry Lászlót követve. 



KÖXVVIWMEETETfcs, 155 

Urtöl BukovÍDAig Icrjeclt, de nem képezett compact tertilo- 
-•i>\ bzakltott £a tÖrt vonalai Juíalt a térképefttiek mindig sajftt- 
.'iKi t&rgra volt. 

Területileg a liú.tárvidékek, ba még a c^ajkás keillletet Lozzft 
■z^züt. he voltuk fejezve, d'.' «k nem gátolta, hogy egyes uradal- 

,:..ií tn \i«\jnégek később Ía ii<; kapctjolta-ssanak a bat&rvidék egy 
L7 tii&£Ík ezredébe, és hogy batárigazitasok fulytanosaii ue 
rti-njeiiek. ílerezetesen 1773. és 1774. években aa ul^bánsági 
illyr-büiiKAgi vígndék több oly kerületet nyert az Ahö>Duiia 
i'iitttD, mely addig még kamciatií- birtok volt; e btOyett némely 
'^Jiki fekvésű falvak a kamai'Anak adattak vi^^za, ba a lakosok 

' iQientliíi hatóság alü visszstéiui akartak. Csak igen kevesen vol- 
i.. kik katuiink maradtak, legnagyobb része polgáii Ibglalko- 
■t T&lasztolt, és bozK^ fogott bíráinak és csküttjeiuek válasz- 

Szerzöuek vaunak történeti előadásában oly tárgyai, me- 
AiTt'A mint régi szemlélője saját környékének, nemcsak liívatott- 
j.'gal, hanem helyes refiexióral is nyilatkozik. Ilyenek aKun ál- 
C'tok, melyek a falvak tömörúlését tették szükségesekké. A 
iliirvidékek tendetí'ii leggyakrabban messzire szétszórt Lázak 
jL'iegaliimftt nevezték falunak. Az cl^ö telepítők fából épült 
c; Agyagból vert viskóikat gandaMági földjeik közepébe vagy 
. -íi-dó szélén, olykor magában az erdőben építették. így voltak 
uloa a bíJcosok ósidüktol fogvji. De ezen szokásnak roppant 
•1 ul<lalai voltak. A zági'ábi hadi kormányszék tei-vrajzaí sze- 
nt 3,4, -"i bázakból álló falvak léteztek, egy plébániai kerület 10 
.;y 15 faluból állt, melyek összesen is alig bírtak lOU — 12U 
i;mI. Midőn Löflelbolz tábornok 1714. évben a Száva melletti 
■ irviib'k áradási területit beutazta (rarcsinbau csak 6 , Kopa- 
víiImn c=ak 6 elszórt házat talált. Az egész '•závai határvidék 
:'h.igy(d>b faluja Sikerevei volt, 25 bázzaL 

A helységek síétwzórtsága az erkölcsiséget salyeszté. a 
iidórí fö1llg3'detet akadályozta, az admiuistratio és katonai szol- 
jt czfljait nehezlté és a közbiztonságot veszélyezteté. Különben 
iiiagánosan álló bázak könnyebben voltak rabló megtámadások- 
li íw fuxaitogatásoknak kitéve. Viszont egy erkölmileg sülyedt 
::.4nridélct ház, elszigeteltsége által rejtekhelyül szolgálhatott 



Ifi6 KÖNYVISMERTETÉS. 

oIt embereknek* kik a nép vagyonát megtámadni készeL Vegyük 
houá a rengeteg onlős^geket Slavoniában, és könnyen meg- 
("r^ük. miként terjedhetett el itt egykor a rablóvilág oly félelme- 
tfíi miVrtt^kben, 

Síétstóil helységek toltünöleg vadabb és féktelenebb jelle- 
gűek wiltak. mint azok , melyek tömören épültek , mert amott 
tA iskola nem gyakorolhatta jótékony befolyását , és a szelídebb, 
k^'imütobb emberekkel való érintkezés hiányzott. De igen is, 
láttak a gyermekek apáik házában nem mindig követendő pél- 

a*kat. — 

A katonai igazgatóság , midőn ezen állapotokat tűrhetetle- 
neknek találta, minden esetre azokat csak a maga álláspontjáról 
ttt>lte meg , de azokat megszüntetvén , tagadhatlanúl a niivelö- 
d^miok tt^tt szolgálatot, — a katonai administratio beavatko- 
zása nélkül a határvidék lakosai közt a társas együttlét szük- 
s^Nnek érzete, csak igen későn tört volna utat magának. 

A szótszórt helységek fölött a század tisztjei csak nehezen 
gyakomlhattak fölügyeletet , és midőn a tiszt maga is elszigetel- 
ten í'ltj távol működésének központjától, soha som lehetett biztos, 
vi^joii a ])arancs(>k teljesítetnek-e. A likkai, otocsani és szluini ez- 
ívdbtMi , ('s az oláh-illirbáiisájLri kerület keleti részében rendes 
hadiszolgálat majdnem a lehetetlenségek közzé tartozott. A tiszt- 
nek sokkal t()bb személyre volt szüksége, az előfogat, a robot sok- 
kal nagyol)!) niértékbiin vétetett igénybe ez okból ; a határőr sok 
itlövt^sztcséggel csak juthatott parancsnokához. Ezen és hasonló 
Hiáiatalan árnyoldalak daczára mégis csak 1770. évben emel- 
ktulott gyakorlati érvényre azoknak beismerése. A legtöbb szét- 
Niurt helységek összehűzásii 1777. és 1778. években történt. Ezen 
eljárás folytán sokszor négy falunak neve és lakossága egyetlen 
megnagyított faluba olvadt be. Az összehúzások, a mennyire lehe- 
lott, országutak irányában történtek, és lapályosabb területen 
lUkalmas utczák alakítattak. Az e nemű intézkedések legjobban 
kikerültek a slavoniai határszélen, nevezetesen a grádiskai és 
bródi ezredben. A legtöbb nehézség volt a likkai ezredben, a te- 
rület hegyes minősége miatt ; de az átköltözködések lassan men- 
teik végiM), mintliogy földbirtok elcserélése nélkül nem történ- 



• «A I. 



KÖNYVISMERTETÉS. 1 57 

A iiat&rvidf^ki rendszer kikepezúse fülytou folyt, — egyik 
i>:tslat a másikat, egyik rendelet a ni&sikat érte fe pedig a 
i^j-arországgjiilés feje fölött, vagy há,ta mögött. Nem valóazinli 
^'i} az alkotniAnyljan luüküdíi ekkori statusférfiak bArmeljike 
iji-í tudoiu&sfibaii lett volua annak, hogy az ország egyik jelen- 
keuT rfezébeij — a határvidéken — miként foly a közigazgatás. 
jiiicwknek valíMli érdeme az, Logj- azon töméntelen rendele- 
[.■íl, melyek a határvidéki szervezetet létre hozták, Összokereate, 
'iUTiú]máay(iztA,és földolgozta. Az ö történeti anyaga egészen 
< t'uemü, mint más hazai történetíróké, kik többnyire a diploma- 
riiituokat haaználj&k, és a köz- éa magánlevéltátakban rejlő 
Kl.'TpIeket Vanicsek a maga ismeretlen , és máitoknak tán 
ííJi sem férhető anyagjából nemcsak a katonai határi-idék ké- 
tkezijének és fejlődésének történetét mutatta ki, hanem az 
''t lakú nép gazdasági , adózási, igazságszolgáltatási egyházi 
- iskoláztatási ügyeit is. Mind ebben az olvasó sok újatfog ta- 
:ilfii. A birtokviszonyok természetesen a legsajátságosabbak. és 
aák&f-ges-sé tettek egy annak megfelelő örökösödési jogot is. 

A Bzerzö munkájának nagy részéhen nem a határvidék te- 
r8lel£nnk történetére szoritkozik, hanem a határűrök viselt dol- 
glH is etbeüzéli, bár hol vettek részt Európában az osztrák dinas- 
ti& háborúiban, a 30 évi háboi'útól kezdve napjainkig. Mondhatni 
o*p sxáma a világtörténetben följegyzett hadi telteknek ; és ezek- 
Vu frdt'kt's tudni, hogy micsoda ezredek és más hadtestek vettek 
rtwt, é* mil)en állt katonai közreműködésük. Figyelmet érdemel 
lonö uxoii közleménye is, mely a franczia interregnunirn vonat- 
kroik. a midőn is a bécsi béke folytán a négy károlyvárosi és két 
Uiii e/red a franczia csász&jság alá rendeltetett, és 1809 — 1813. 
¥nf( franczia múiira kormányoztatott. Az első és harmadik hor- 
*át ezi-ed 181 1. december 6-ftn Párisiin vonálván, Napóleon nagy 
tWDilét tartott fölöttük. 

A hadi-történet előadásában szerző a történetírói tárgyila- 
lóságot nem találja el Még ciak hagyján, hogy mindenütt a 
liatáröríVket kiválólag szerepelteti, hisz ez föladásából — a határ- 
tidék történetének megírásából — folyik. De mi azt hiszszük, hogy 
á 7 í*vi háborft történetét mégsem kellene megírni, anélkül hogy 
■ BUgyar nemzet akkori föláldozása, és hős magaviselete a há- 



1 58 KÖNYVISMERTETÉS. 

borüban kellőleg ne mcltányoltassék. Még sértőbb azon szellem, 
melylyel az 1848 — 1849 eseményeket előadja. Mintha csak a ka- 
marilla pákozdi hőse maga irta Tolna le azokat ! Nem akarunk 
ezen kellemetlen thémánál soká időzni, de minthogy a munka 
minden lapját úgyszólván erős pánszláv szellem hatja át, és szerző 
már élőbeszédjében a horvát koronát és horvát királyt emlegeti, 
figyelmen kivül nem hagyhatjuk, hogy ezen munka a bécsi »k5. 
zős« hadügyminLsterium(Reich8kriegsministeriummondja aszerzo) 
meghagyásából Íratott. Sajnos volna, hogy ha ebből következte- 
tést kellene vonni azon szellemre, mely a hadügyministerium lé- 
péseit vezérli. 

Bekövetkezett végi*e az idő, melyben a katonai határőrvidék 
rég sürgetett fftloszlása, tetté vált Az erdélyi határvidék, mely 
egk esőbben alakult, l^első oszlattatott föl. — Yanicsek megle- 
pőleg sehol nem mondja, mikor és miként történt ezen föloszlás. 
Tudvalevő dolog azonban, hogy az erdélyi határvidék minden föl- 
tünés (íH izgalom nélkül megszűnt, az 1851. január 22-én kelt ren- 
delet folytán. Ezentúl az alkotmányos élet gyakorolta ellentáU- 
hatlan nyomását ama középkori, és másutt példátlan intézmény 
elsöprésére, és most a legrégibb határvidékre került a sor. Ugyan 
is 1869. augusztus 19-én császári rendelet által a varasdi genera- 
latus két ezrede, t i. a szent-györgyi és körösi hatái*ezred, vala- 
mint Zeng, Belovár, Tvanics és Sziszek városok a határvidékből 
kikel)leztettek. A kikebleztetés lépésenként volt történendő, minél- 
fogva még csak 1871. június 8-án rendeltetett el újabb leirattal, 
hogy az illető terület polgári lábra állíttassék, és az ország tör- 
vényes és alkotmányos hatóságaitól függjön, egyszersmind a te- 
rületből egy új, t. i. Béla vármegye (vagy mint a magyar minis- 
terium geographusai akarták) Bello-vármegye alakíttatott Az 
oláh-bánsági, szerb-bánsági és németbánsági ezred, valamint a 
títoli csajkás kerület 1872. évben oszlattatott föl, Pancsova, Fe- 
hértemplom és Karán-Sebes niunicipiumok rangjára emeltettek, 
és november elsejétől fogva, a m. kir. ministeriumnak rendeltet- 
tek alá. 

A legújabb intézkedés, melyet már a történet följegyezhet 
a legfölsőbb rendelet 1873. augusztus 8-áról, mely által Horvát- 
Slavonországban az 1. 2. 3. 4. 7. 8. 9. 10. és 11. számű határőr- 



KÖNTVIBIÍERTETÍW. t59 

exred föloszlattatott, azon hozzáadással; hogy 1873. október else- 
jMSl kezdve, az 1868. évi magyar törrények 40. 41. és 42. czik- 
há l6pnek életbe a norvát-slavoníai Határszélben. 

Mi ezennel búcsút veszünk szerzőnktől , és megbocsátják 
neki a kisebb hibákat, péld. hogy a mohácsi csata napját 1596. 
angnstos S4-ére, Belgrád elfoglalását 1521. augustus 28-kára 
testi, hogy Bákóczí Ferenczről állítja, miszerint a magyar koro- 
nára törekedett , hogy az ónodi conventet körömi conventnek ki- 
T&DJa neveztetni, hogy Grörgey helyet Grergelyt ír, és sok egyebet 
Hallgatással mellőzzük azokat, mert kutatása körén kivül esnek, 
és mert bő kármentesítést találunk azon nagy mennyiségű új 
adatokban, melyeket szerző közhasználatúvá tett. Fájdalom, hogy 
ezen adatokat a panslavismus eszméje fűzte össze, — de a ké- 
sőbbi történetíró, ki nem pártállást foglal el, nem az újabb kor 
káros kinövései által vezérelteti magát, ezen töviseken keresztül 
is fog hatolni az igazság felé. Különben, Yanicsek könyvén túl 
nézve, az a véleményünk, hogy cseppet sem fog ártani politiku- 
sainknak, ha tüzetesen megismerkedvén az itt rajzolt világ ide- 
genszerűségével, és a mozgató tényezőket, érdekeket és törekvé- 
seket combinatióikba fölvéve, nem engedik magukat az esemé- 
nyek által meglepetni. A dolgok nem mindig úgy állnak, mint a 
zöld asztal körül ülve hisszük, a hol csak a magunk véleményé- 
nek viszhangját halljuk sokszor. De azért a magyar állam esz- 
méjének elismerése mindenfelé legyen változhatlan vezérelvünk, 
melynek terjesztésére a határvidéken nem holmi kétes existenti- 
ákat kell használnunk, hanem legjobb erkölcsi és értelmiségi 
erőinket, melyekkel rendelkezhetünk. PESTY FRIGYES 



Oelfji Katona htván Egyházi kánonai és a szathmári rcfortn. egyházme- 
gye érvényes Statútumai. Összeállította Kiss Kálmán. Kecskemét, 1875. 

8-adr. VII. és 190 11. Ára 1 ft. 20 kr. 

A Magyarországi Protestáns Egyházra vonatkozó összes országos tör\'é- 

ayek. Történelmi közjogi és gyakorlati jegyzetekkel közrebocsátja Beöthy 

Zsigmond. Budapest, 1876. 8-adr. 155 1. Ára 1 ft. 50 kr. 

Mindkét munka tulajdonkép a gyakorlati élet szükségeire 
Tan számítva s azon czélnak mindkettő teljesen megfelelő. 




160 KÖNYVISMERtErAs. 

Több mint egy tizeddel ezelőtt a dunamelléki Iielv.bitv. 
egyházkerület elliatározta a törvények cs a nála érvényes statuta- 
mok kiadását : s a rendeletet Polgár Mihály akkori főjegyző vég- 
rehajtá. s a Komjáthi és Katona-féle kánonok latin fordításban 
megjelentek e gyűjteményben. A tiszántúli egyházkerület hasonr 
lag rendezett ily törvény és statútum gyűjteményt — de Katona 
István kánonjait kihagyta a gyüjményből. Ezen hiányt pötoI|a 
Kiss Kálmán a szathmári ref. egyházmegye levéltánioka.Épen Si 
éve, hogy a szathmári nevezetes zsinat megtartatott, mely elité! 
presbyterianismust s erős kézzel stabiliálta az orthodoziát. > A praf- 
byteriimi fölállítása nemcsak nehéz, de lehetetlenc mondák Grel^ 
és fejedelme : s e főszempontnak nemcsak a zsinati határozatéig 
hanem a kánonok is megfeleltek. Azonban törvénynyó lettek — 
s akár mennyh*e túlszárnyalta is az idő azokat , ma is ér^'énybéft 
vannak. És e kánonoknak első teljes correct fordítása épen onnan 
került ki, hol azok mondhatni megfogamzattak. Lefordította aa>- 
kat Kiss Áron reform, esperes , még pedig az eredetit híven és 
pontosan visszaadva. Azonkívül betűrendes tárgymutatóval el van 
látva a kötet, mi használását nagyon megkönnyíti. 

A másik, Beöthy Zs. által készített gyűjtemény, a szorosan 
magyarországi törvényeket foglalja magában. Hasonlag fordítás. 
l)an adja ezeket, történelmi, közjogi bevezetésekkel s magyaráza- 
tokkal összefűzvén őket, s ekkép mondhatni fejlődésük és alakulá- 
suk történelmi vázlatát állítván azt az olvasó elé. De e kép csak féL 
mert az erdélyi tör^^ényhozás összes működése mellőzve van. Azonban 
az erdélyi törvényeket »Egy háztörténelmi adataiban « összeállitá 
Weszely, s így az olvasó azokból kiegészítheti a hiányt. De Beöthy 
így is hasznos munkát végzett, mert a törvények magyarázatának 
legg}'akorlatibb útjára lépett , mert alapos , könnyen érthető s a 
közönséget jól tájékozó munkát készített. Könyve két részből áll : 
az első a szorosan vett egyházi törvényeket ; a másik a legújabb 
az egyházi és iskolai élettel kapcsolatban álló s a vallás felekeze* 
tekét érdeklő tőrvényeket adja elő. 

De mindez csak előkészület az összes protestáns törvények 
és statútumok corpusához : melynek összegyűjtése s közzététele az 
összes hazai prot. felekezetek kötelessége volna zS. 



161 



T A K; O Z JL. 




Sniíadok. 



í 62 tárcka. 

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. 

— A Ma^oyar Tui>oMÍNYos Akadémia Il-ik osztályának jan. 23- • j 

tartott ülés^beu Szilágyi Sándor fölolvasta tNádasdy Tamás első kdr ^^ 
ségét Erdélyben 1540-bcn,< midőn t. i. János király Jialála utáu ^ ~jn- 
láth föllázadt s a maga számára akarta Erddlyt elfoglalni. Náda-^ecjf^ 
helyzete annyival nehezebb volt, mert Fels kudarczczal távosott B- mjda 
alól — de »a toll megmentette, a mit a kard clrontottc s Nádasdy 
lomácziai Ug^'essdgenck sikerült kivinni, hogy Mayláth visszatért a 
dinánd hűsége alá s Erdély is kiállította a hódolati oklevelet. A hódiolii 
nem lehetett állandó, mert Ferdinánd vezérei 1541-ben a nyert éiönjt 
ismét elve^iztotték. Utána llviiszhnann értekezett a »Magyar zom&nci- 
ról« s szépen kidolgozott müve, mely nuvelödés-történetUuknek igen ét^ 
dekes részletét egészen új adatok alapján ismerteti s történetírói crítíoi 
tekintetében is figyelemreméltó jelenség, — határozott nagy tetszéMOl 
találkozott. Egész terjedelmében a Régészeti Emlékekben fog ktfiftV 
tetni. 

A Maoy. Tüd. Akadémia könyvkiadó hivatallá vállalatának pártok^ - 
tagjaihoz, következő fölhívást intézett : 

>A haza múltjának földerítésére irányzott történeti kutatás A^** 
ntóbbi években oly élénk lendületet nyert, oly nagy mennyiségű air 
got halmozott föl az Akadémia és a Történelmi Társulat kiadványailMU 
és kézirattáraiban, végre a levéltári nyomozásokat is a kormány és mi 
gánbirtokosok tudománypártoló készsége aonyira megkönnyítette, h< 
a történetíró immár képesítve \an a magyar történelem egyes 
kait és szereplő alakjait kellő világosságba helyezni, a tudomány és is 
lés mai követeléséhez képest földolgozni. 

A M. T. Akadémia könyvkiadó bizottsága az íróknak ily mui 
kák közrebocsátásárn, u közönségnek pedig azok megszerzésére alki 
mat óhajtván nyújtani, időnként kor- és életrajzokat fog közrebocsátai^ 
melyek egyrészről a rendelkezésre álló anyagkészlet lelkiismeretes ír 
használása által a történeti eritica, másrészről élénk és vonzó olŐad^ 
által a szélesebb körű olvasóközönség igényeit is kielégítik 

K:ift munkákat a könyvkiadó vállalat pártoló tagjai kedvezmeF' 
áron szerezlietik meg, ívét öt krajczárba számítva, míg a bolti ár aniM 
kétszerese leend. 

A bizottság a magyar történeti mouographiák sorozatát Pait 
Gyulának ^AVesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése ir> 
— 1G71.< czímű munkájával indítja meg, mely a folyó év m:íjus ha 
ban jelenik meg. Terjedelme mintegy 40 ív leend. A munkának é 
kötésnek ára postai uüluvéttel lesz fizetendő. 



tArc55a. 163 

A könyvkiadó vállalat pártoló tagjai fölkéretnek, hogy a meny- 
nyiben ezen muukát ily kedvezményi áron megszerezni óhajtják, ebbeli 
mBdéknkról az Akadémia könyvkiadó hivatalát f. évi február végéig 
értenteni szíveskedjenek. 

Bndaposten, 1876. január ÍG-án. 

A M. T. Akadémia könyvkiadó bizottsága. < 

E fölhívás szerént az Akadémia könyvkiadó vállalata iik pártoló 
tagjai Pauler Gyula müvét 4 frt bolti ár helyett 2 frtért, tehát valóban 
liallatlanúl olcsó árért fogják kapni. Az ilyen eredeti müvek minden iro- 
dalomban clsö kiadiisokban kivétel nélkül 2-szer, 3-szor ilyen drágák 
noktak lenni — s csak olyan intézet, mely minden anyagi haszonról 
lemmid, adhatja azt ily példátlanul olcsón. Mi magát Pauler müvét illeti : 
abból a Sz;lza dókban, Budapeí»ti Szemlében s Vasárnapi Ujs/igban vol- 
tak egyes fejezetek közölve — s azokból ítélve, e mü sem a kidolgozás 
w korfestés csínját, sem az adatok teljességét, sem a benne foglalt jellcm- 
té^k és íteletek mcgbizhatóságát illetőleg, nem hagy fönn kívánni valót. 
Pauler határozott történetírói tehetség; évek óta előszeretettel dolgozott 
e müvén, melynek érdekében fölkutatta a bécsi állami s a liazíii nyilvános 
leh^nöleg magános levéltárakat, s oly müvet állított össze — mely nem- 
csak mílunk nyereség, hanem minden irodalomban számot tenne. 

A TűRTÉNELMi mzoTTSÁo folvó évi clsö ülésc jauuár 13-án igen 
érdekes, fontos s látogatott volt. A két újon megválasztott Uig : PavUr 
Gif, és Períi/ Fi, elfoglalta székét s az líj előadó /•') oknál megkezdte mű- 
ködését. A bizottságnak, Toldy váratlan halála miatt, befejezetlen ma- 
radt ügyeit a meglehetősen bonyolult előzményeket annyira rendbehozta, 
hogy az ülés már megállapíthatá egész évi működési programmját. Min- 
d'-m'kelött az ügj'rend tervezését mutatta be, mely beható vitatás után 
elfogadtatott ; két lényeges pontja volt annak, melyek a rendes műkö- 
dést biztosítják, t. i. hogy minden kiadásra elfogadott munkának ívszá- 
mát a megbízott szerkesztő terve alapján meghatározza a bizottság — 
« azon csak kUlön bizottsági határozat alapján léphetni túl, de ezen 
ivek után tiszteletdíj nem jár, s hogy minden elfogadott munka csak ak- 
W adható sajtó alá az előadó által, ha abból legalább tíz nyomtatott 
ív készen van. A beterjesztett költségvetésből kitűnt, hogy a folyó évi 
l«dgetet 7000 frt. deficit terheli — de ennek daczára mégis több ér- 
dekes kötettel fog gyarapodni a kiadványok száma: a megkezdett scrip- 
torok közül Brutust Sagy Iván^ Szám osközyt Szilágyi S. fogja befejezni 

11* 



164 TÁRCZA. 

— ez utóbbiból az idén 2 kis kötet fog megjelenni. Az Aeta Extcrák 
k()zttl luiBonlag kdt kötet, (az Anjou-kor III. Wenzel által s a Mátyás 
idojdnek Nagy Iván éa b. Nyáry által szerkesztett kötete) Rákóczi Forcucz 
kiadatlan müvéig egy kötet magyar, egy kötet erdélyi országgyűlési emlé- 
kck) B egy kötet Történelmi Tár látandnak vi'ágat. A ha/ai okmánytár ki- 
adásához is járdland a bízottság. Végre megtétettek az előkészületek, hogy 
nagybecsű monographiáknak, kidolgozott munkáknak közzététele is men- 
ntU hamarább megkezdethessék. Alkalmat erre a könyvkiadó bizottság- 
nak ogy átirata szolgáltatott, mely a bizottságot erre, a már kiadott, de 
még fi>ldolgozatlan források nagy számának tekintetbe vételével föl- 
hívta. A bizottság maga is mélyen ci*zi ennek szükségét, s válaszában 
hangsiílyozá is. Ennek folytán Wenzel Gusztáv nyilatkozatot tett, hog>' 
^^ gyűjtemény számára ö az Anjou-kort fogja földolgozni : s a bizottság 
ez örömmel fogadott ajánlatot a könyvkiadó bizottság figyelmébe 
ajánlá. 

Az ARcuEOLOQiAi BIZOTTSÁG kiadváuyai közül a X-ik kötet 
í. füzete megjelent. E füzetben is nagyértékü dolgozatokkal talál- 
kozunk : Ortvay a kérdést vette bonczkés alá, ha létezett-e Csanádon 
önálló Sz.-GlcllértrÖl czímzett monostoros apátság ? s döntÖ érvekkel ki- 
mutatja, hogy nem. Rómer kiadatlan római föliratokat közöl, szám sze- 
rint G4-ct, ábrákkal Maylnth Béla ^Egyiptomi cultus-maradványokról 
hazai leleteink küzött« czím alatt érdekes tanulmányt közöl, még pedig 
nemcsak alaposan, hanem mindenki által könnyen érthető modorban f öl- 
doljrozva. A füzetet a Xomzeti Múzeum lö74-iki állapotának leírása 
'/arja be Oortoay-iCA, Megjegyzendő, hogy minden czikk számos ábrával 
van ékesítve. 

Az ARCHEOLooiAi Ertesíto-t a folyó éven kezdve háró Syáíy 
Albert szerkeszti, eddigi szerkesztője Ortvay Tivadar a pozsonyi aka 
démia tanárrá lett kiueveztctése folytán megválván a szerkesztéstől 
A Századok olvasói ismerik b. Nyáryt szép tollal, vonzó előadással ín 
czikkeiből, s így bizonyny.il nem miilasztandják' el megragadni az al 
kaimat e folyóiratot megszerezni — molyiít még olcsó ára is (egy évre 
^ forint'í ajánl. Az előfizetéseket Knoll akadémiai könyvárus fo< 
Kíidja el. 



TÁaczA. 165 

VIDÉKI TÁRSULATOK. 

— A DéufAGTAROHszÁGi TöBT. ÉS RÉGÉSZETI TÁRSULAT jaii. 26-án 
tartott választmányi ü^dsében örömmel győzte meg a jelenlevőket a 
titkár jelentése a társulat folytonos emelkedésiről, s szellemi és anyagi 
gyaiapodásáról. Mind a régiségi mind az drem — mind, a könyvtár örven- 
detes gyarapodásnak örvend. A pénztárnok! jelentés szerint a társulat- 
nak 764 frt 7 5 kr. készpénze van a töke alapon kívül a folyó kiadások 
fedezésére. 

Következett Mildz János titkár értekezése : »Arad vármegye tör- 
ténelmi es régészeti emlékei.* Szei-zö a nevezett vármegye emlékmarad- 
vinyai két részre csoportosítja t. i. rájlbh t'e újabb korszakiakra ; s az 
eUo ismertetését megkezdi az Arad- vármegyét három vonalban átkí- 
gTikizó avar-sánezok tüzetes leírásával ; fölsorolja továbbá azon halmo- 
kat, fóldhányásokat, régi temetőket s pogánysírokat, az időnkint fölmt'- 
riilt leletekkel együtt, melyek ezen terepen előfordulnak s az itt élt 
régi népek történelmére, szereplésére és eseményeire vonatkozólag érde- 
k<»s főlvilágosításül szolgálnak a régműit földerítésc'nél. Az vjabbkori 
emlékek közül, a vármegyét délen határoló Maros folyó mentén fekvő 
uiW/ prépostság rommaradványainak leírásával kezdi meg, előre bocsát- 
ván, hogy a nagyobb folyók mente minden népnél s orszáuban, tekin- 
tettel azon körülményre, hogy a halászatnak, olcsó ds biztos köziek c- 
'K<nck, kereskedelemnek kedvezett, kiválólag letelepülési helyül válasz- 
tatott s a telepek csakhamar nagy s virágzó városokká lettek, s ezeknek, 
valamint a folyamok biztosabbá tételére várakat, s a talaj minemüsége 
fwrint hegyi castellumokat építettek, hpgy épen ily irányú fejlőddst ta- 
pasztalhatunk Arad-vármegye déUzaki, marosmenti rdszdu is, hol számos, 
» regi kor emlékei által kegyeletessé lett hel et, várakat, s még romja- 
ikban is nagyszerű várkastélyokat, templom-, zárda-m sradványokat ta- 
liluuk. Az orodi prépostságról fölemlíti, hogy már igen régen jelenté- 
keny hely volt, mit bi/onyít a II. vagy vak Béla alatt itt tartott veres 
ornátjffijiilés 1131 ben, s romjai után ítdlve egyike lehet a legnagyobb- 
aerüekuek : s a Szeiif-Márton tiszteletére emelt prépostsági templom 
o}Hj$toli kereszt formőra volt építve két toronynyal és századokra szóló 
erős falai kívül-belül faragott négyszögű termdskövekből voltak rakva. 
V(^l szerző fölhozza a romokat ért pusztulásokat s a nevezetes romokból 
egj* meglehetős ép oszloprészietet ^ továbbá egy török korszaki golyót , mely 



166 TÁRCZA. 

a botiíok között több lábnyi mélységben találtatott s yalósziníileg a ne- 
vezetes prépostsá.ot 1552-bcn vtJgonyészetre juttatott catastropha ide- 
jéből lehet, mutatott be a választmánynak s ajándékozott a táisu- 
lati múzeumnak. Az értekezés egész terjedelemben az » Értesítőben < fog 
közöltetni. Végül az ajánlatba hozott dj tagok megválasztattak. 

Ezen társulat közlönyének a » Történelmi és R^észeti Értesí- 
tő <:-uek Il-ik év folyamából az elsŐ fiizet, szerkesztve Miletz János tit- 
kár által, megjelent igen érdekes változatos tartalommaL Ormos vissza- 
emlékezése Kölcseyre, Vargától a czéh rendszer ismertetése, s Iványitól 
Lúgos és Karánsebes története 1526 — 1658 közt tanulságos és élveze- 
tes olvasmányok. 

— Erdélyben már több évtized óta fennáll a szászok közt egy 
honismertető egylet: melynek derék és tartalmas közlönyéből az »Ar- 
chivcból már összesen 16 kötet jelent meg. Ebből öt kötet az 1848 
előtti időkre esik, 1 1 k. a társaság újjá alakítása óta jelent meg. E 
gyűjtemény Erdély történetének első rangú forrásai közé tartozik és sok 
alapos és kitűnően kidolgozott monographiát tartalmaz. 

Az egylet évenként szokott nagy gyűlést tartani, mely kiállítá- 
sokkal, tudományos fölolvasásokkal van összekötve. Minthogy az egylet 
működését figyelemmel szándékozunk kísérm , érdekesnek tartjuk 
előzőleg a múlt évi nagygyííle'st bemutatni olvasóinknak , moly uug. 
17-én és 18-án Kőhalomban tartatott meg. P^luök di\ TtiUsch (i- 
D, az ülést visszapillantással a társulat 28 évi működésére nyi- 
totta meg, megoinMkozvéu a társaság halottjairól : s az 1874. elhalt ro- 
varász Fuss Károly, nagy-szcbeni jí. h. lelkész életrajzával beszédét 
befejezte. . 

Ezután három tag, a magyar orvosok és természetvizsgálók kö- 
zelebbről Elöpatakán tartandó nagy gyűlésére mint az egylet képviselője 
kiküldetett. Következtek a fölolva.sások : /Iglauer yándor jogakadémiai 
tanár, ki csaknem sajtókész munkájából: »Az 1790/1 országgyűlése 
a VII., a nyelvharcz kezdetét tárgy azó fejezetet: »Egy érdekes mel- 
lékjclenet« és utána dr, Tcutsch Fr.-f^, ki » Kőhalom történetéhez c 
czímü czikket olvasott föl , az általános szász történelem hátteré- 
hez a szászok betelepítési idejére visszamenvén a Kőhalomról ismert 
kevés adatokból a szász gyarmatok keletkeztet szemlélhetően össze- 
állította, többi közt fejtegetvén, hogy az Andreanumban előforduló 
»Boralt« alkalmasint abban a » Bérelten c-ben keresendő, melylyel 



TÁRCZA. 167 

t kőhalmiak mai napig a kelet felől, környékéig nyúló hegylánczot je- 

Aug. lö-án előbb az osztályok ültek össsze. A termeszet-tudomá- 
nji osztályban Ntuqeboren L. a Kőhalom vidékén előforduló cserkövek - 
rol, Fromus Fr. a mezei tücsök és a kisebb barna sáskáról érte- 
keitek, Hauétnann pedig az alamárról (Myoxus Glis) beható előadást tar- 
tott A Történelmi osztályban Goos K. segesvári tanár Erdővidé- 
k«'o Kőszénbánya és Köpecz közt a vasútépítés alkalmával talált érdc- 
ha leleteket : cserépkorsót, bronz sarlót, vas láudzsa hegyeket és pat- 
kókat mutatott be, és nagyobb müve tartalmáról és folyamatáról tett je- 
lentést, mely a közép és alsó Dunaországok történetét a magyar 
királyság állapításáig tárgyalaudja. Az első, Theodosiusig menő 
részből az í. fejezetet: >A legrégibb bevándorlás* és a XI. feje- 
uiiit: »Burivista dák birodalma* olvasta föl. — B, FriedmfeU J. 
Scbarbergi Bedous József életrajzából a uegyedik szakasz első fejezetét 
közölte, medgyesi Werner K, tanár 574. Medgyes környékén talált római 
családi dénárokból álló érmetárt ismertetett, melynek megszerzését és a 
*zász iskolák közti fölosztását a nagygyűlés utóbb elrcndelé. 

A következő zárgy ülésen egyleti Htffbert 11, titkár az 1711-töl 
18 10-ig Nagy-Szebenben uralkodó dögvészről értekezett. 

A megvizsgált számadás szerint tái*sulat évi bevétele 2278 írt 
Ur, kiadása 1760 frt 12 kr. volt. 



MATYAS KIKALY GYURÜ-PECSETJE. 

ílgy, a XVI. század második felében kelt száraz ítélet-levél ol- 
vasása közben akadtam az alantabb közlött adatra, melyet mint a ma- 
erar nemzet felejthetetlen emlékű nagy királya : Hunyadi Mátyás iránti 
kegyeletének megható jelét, e folyóirat hasábjain közölni annyival is in- 
kább helyén valónak tartom, mert az ítélet-levél részben Isthvánffy Mik- 
}•<« birtok-viszonyait is érintvén, ennek életéhez szintén némi adalékokat 

BVÚjt. 

A XVI. században Mátyás uralkodása még élénk emlékezetben 
rolt II. Ulászló s II. Lajos zűrzavaros uralma, az erre következett mo- 
báni vész, az ellen-királyok versengései stb. alatt a jó magyarnak sok- 
szor nyUt alkalma szive keservén az ismeretes közmondással könnyít- 



168 TÁRCZA. 

hctui : »meghalt Mátyás király, oda az igazságc ^) s nem csoda, hogy 
mindenki vágyva vágyott a rdgi aranykor után. A sokfele nyomorúság 
közt jól esett a nemzetnek visszaemlékezni az »igazság08< Mátyásra, 
ki alatt belől nyugalom honolt s kívülről tisztelet környezte országát ; 
s e kegyeletes visszaemlékezésének, ott a hol, s a mikor alkalma nyilt, 
élénk kifejezést is adott. 

íme a sok közül, az idő moha által meg nem semmisített bizo- 
nyítvány : 

Gyulai János előkelő főiir 1567-ben elhalván, birtokaira, s ezek 
közt W5'nniczc és Trakostyán várakra s tartozand óságaikra a íiscus 
akarta tenni kezét. A Gyulai örökösök ennek elleut-állván, a kincstári 
Ügyész perbe idézte Őket. A per során egyik alperes, Lamberghi Cunigunda 
részéről több, s szám szerint 12 okmány mutattatott be, melyek közül 
a kilenczedik Mátyás király által kiadva s ennek, az ítélet szavai sze- 
rint »kU ujj á n hordani szokott gyürü-peciétjéveU volt ellátva. Avagy nem 
a nemzeti kegyelet nyilvánulása ez, mely egy ily, magában véve egészen 
jelentéktelen körülményt csupán azért említ föl, mert az a nagy ki- 
rályra vonatkozik. 

Szabad legyen egyébiránt az ítéletnek ide vonatkozó részét szú 
szerint közöluöni : 

»Nonam (litteram presentavit t. i. az egyik alperes) saopedicti 
domini quondam Mathiae Regis in simplici papyro patcnter confectam, 
ac mauus suae propriae subscriptionc et annularis sccrcti sigilli sui qn hI 
In mhto) i difjíto gestahat imprcssione roboratam in oppldo Tolnensi foriii 
secunda proxinia ante festum Omniuui sanctorum anno Domini Millcsimo 
Quadringentesimo Septuagesinio quinto, Rcgiiorum Suorum anno Hun- 
gáriáé decimo octauo Boheiniac verő scptimo, in modum mandati seu li- 
terarum pracceptoriarum ad expositionem Spectabilium ac Magnificorum 
Georgij ct Joannis Comituni do Zagoria cinanatani, cuidam Sumkonj 
exactori vectigalis Sacrac Coronae in Kcgno suo Sclauoniac constituto, 
loquentem et directam, in ciuibus idein dominus Mathias Rex eidem 
Sumkoni firmiter praecipiendo committere et mandare dinoscebatur, vt in 
<.)ppi<lis pracfatorum Georgij et .Joannis Commitum de Zagoria, Crapina 

*) Ezen közmondást, egy a XVI. század végén kelt levélben kö- 
vetkező variánssal olvastam : »Neni hcaba mongiak keoz példába. Meg- 
lisjt M<^<^tia8 kyraly el kadt az Igassagh.^ 



TARCZA. 



169 



et WynyextL vocatís uoua lóca vectigalís minimé crigcro audeat, ncque 
ca kthic erigere vUo modo praesumat.c 

Az íteletet a fönti ügyben M^rei Mihály nádori helytartó hozta 
PononylMtn 1568. évi jalius 16-án, s e szerint az alperesek egy részé- 
nek, névsierínt özvegy Isthváuffy Páiné született Gyulai Hedvignek és 
fiának : Uhvanffy Miklósnak, továbbá ifjabb Petho Pálnak, s Turóczy 
Bernát éa Gábornak, mint idősb Gyulai János örököseinek és unokáinak 
x következő, mindmegauynyi Varasd-mogyei javak jutottak : Wynnj'czc 
fira, továbbá Wj'nnj'cze s Peteryancz mezővárosok (oppida) és Dobrova> 
Laurechan, Poklechan, Babynez, Ztermecz, Radahocz, Wrathno, Woto- 
chán, Drasbv'ucz, Nowavez, Greda, Byl^'cza, Koratewczy, Plcmeoitawcz, 
Lippia, Goztaiiya, Opeka, Juranowcze, Brodarocz,Plythw5'cza,alsó Wocha, 
feUo Wocha és Zenthmarton ncvü helységek (posscssiones) ; ellenben 
Tnkostyáu várát összes tartozandóságaival »suae Imperatoriae ct Re- 

pa>.- Maieatati, quoad proprietatem restatui, reddiquc et reliiiqui 

deberec ítélte az említett nádori helytartó. 

(Czobor-Szent-mihályi Czobor Imre nádori helytartó és kir. főka- 
tnarásnak 15 71). évben kiadott átiratából,) 

HATOS GUSZTÁV. 



GÁBOR KIRÁLY ; ZSUZSANNA KIRÁLYNÉ 

1621. 

Bethlen Gábor fejedelemnek, mint 1620. a besztcrczcbánya i or- 
^^zá^yuléseii választott királynak, c czímmcl élő kiadványai,pec8étei és ér- 
mei nem fölötte ritkák, — azonban nejének Károlyi Zsuzsánná-mk ugyan- 
WKm időbeli királynői pecsété és kiadványai oly igen ritkán fordulnak 
«ílő,hogy pecsétjét a Századok 1872. évi folyamában 126 l., tudtunk sze- 
rint mi ismertettük meg és közöltük hasonmásban el6szöi\ EzL»ta tett levél- 
tári kutatásainkban is csak egy, az alább közlendő *S:isanna Retjínat ki- 
advány fordult meg kezeink között, a mi szintén a ritkas^ág mellett ta- 
BQskodik ; továbbá egy ^Gábriel Rex€ okmány is, melyet nem 
annyira ritkasága, mint történelmi bccsü tartalma miatt , iuie szintén 
kdzlünk : 



I 70 TARCZA. 



I. 



Gabriely Dri yratia electus Huiiyariae^ Dalmatiaef Croatiae^ Scío- 
roniae etc, iíe^r, TransylvaDÍae Princeps et Siculorum Comes etc Fideli* 
bus Nostris, Suprotnis et Vicc-Capitaueis, Ductoribus, Decurionibus ac 
uuiversis tam equestris quain pedestrís ordinb, Comitatuam militibus, 
praesentes nostras visurís, lecturis et legl audituriSi Nobis dilectifl Sa- 
lutem üt gratiatn nostram. £z levelünk mutató böcsületes hívünket, az 
Nemzetes és Vitézlő Fáncsi Ferenczet bocsátottuk ki, hogy Inindenfelől 
az vármegyék hadait öszvegyüjtse. Azért hüségteknek hagyjak s pa« 
rancsoljuk is , hogy Fáncsi Ferciicz szavára megindulván, mindenfelől 
jöttést jőjetek, oda, a hova ő általa parancsoltuk. Secus non facturus 
Praeseutibus perlectis cxhi benti resti tutis. Dátum in Libera Civi- 
taté nostra Tyrnaviensi die vigesima qvarta January Anno Domini 
MDCXXr. 

(íabi'iel m. p. (P. H.) 

Eredeti, egész ívre, széltében irt, pátens, Bethlen Gábor saját- 
kezű aláírásával és papírfölzetü, nagy kerek, királyi pecsété ép lenyoma- 
tával. A pecsét négygyé osztott paizsán Magyar- és Erdélyország czí- 
mere és középütt szívpaizsban az Tktári Bethlen-czímer, a magyar ko- 
roua alatt egyesítve ; s a körirat ez ; GÁBRIEL. D. G. ELECFUS 
HVNGAKI. DAL. CRO. SCLA. etc. REX. TRANS. PRINCEPS. ET. 
SIC. COM. A pecsét ékes stylú os gyönyörű metszetű. 

(Eredetije a Bo(/o'-család levéltárában 65. sz. a., jelenleg Bíhíó 
Lipót Bars-megyei alispán drnál.) 

II 

Susanhu Dti (jratin Humjariat Dalmatiae Croat. Sclavoniae Be- 
giiiOy Trausylvaniae Priucipissa et Siculorum Comitissa. 

Generosi, Fideles, nobis dilecti ! Salutcm et favorem nostrum. 

Nyilván vagyon Kegyelmeteknél Zecliy György nyughatatlan és 
állhatatlan elméje, mely nagy zűrzavart indított légyen ez Nemes Or- 
pzaglmn az szent békességnek meggátolására és nemzetinek romlására; 
melynek Istennek segítségéből hogy idején közönséges akaratbűi eleit 
vehessük, szorgalmatos gondot viselünk. \lz okbiil bocsátottuk Kegyel- 
metekhez az Nemzetes és Nemzetes (így tollhibából Viiézlő helyett) 



TÁRCZA. 171 

Berzeyichey András áramot, szepossi kamaránkuak főtanácsát, hogy Ke- 
gyelmeteket mindezekről informálja, éa oz mostani állapatról minémő 
levelet irt l^yen szerelmes Uram, Kegyelmeteknek in paribus ő Ke- 
gyelme megmutassa. 

Annakokáért Kegyelmeteket szerelmes Uram nevdvel intjük, 
hogy mindenekben Berzeviehey uramnak, valamit mi neyünkkel,Kegyel- 
meteknck ő Kegyelme proponál, adjon hitelt cs ahhoz alkalmaztassa 
magát ; kit mind szerelmes Uram s mind mi vehessünk llívs^ektől jó 
n^ven. De caetero eisdem bcue propensac manemus. Dátum in Libeia 
ac Begia Civitate Cassovicnsi, die 25. Április Anno 1621. 

Sasanna m. p, 

Külczini : Gcncrosiö ac Nobilibus Vicc-Comiti, Judicibus Nobilium 
Comitatus Scepusi, Sigismundo Mariásy et Christophoro Görgey, Fidc- 
libus nobis svncere dilectís. P. H. 

(Eredeti missilis levél, saját kezű aláírással, a Máriássy-csahid 
markusfalvi levéltárában, nro 691. A tojásdad alakú pecsétnek már csak 
Dvoina látszik, de tériméje teljesen egyez az általunk az idézett helyen 
közlöttével). 

Látható e föntebbi érdekes tartalmú levélből, hogy »Zmz8ánita ki- 
nilynÓ€, férje távollétében, mint ennek helytartója, — jóllehet az 
o megbízásából, — nagy fontosságú országos ügyekben is intéz- 
kedett. ») 

VALENTINUS BUJDOSÓ. 



') Bocsássa meg tisztelt műnk atársunk , ha becses közléséhez 
egy kis adalékot szolgál tatunk. Bethlen Gábor korát több helyen tüze- 
tes kutatás tárgyává tévén, úgy találtuk, hogy a Susanna Regina-féle 
kiadványok többször fordulnak elé mint az az első pillanatra tetszik, — 
legalább — a többi közt a kamarai levéltárban elég vau. Te Susanna 
királyné ezen levelének fontossága abban áll, hogy Széchy elpártolásá- 
nak történetéhez igen nevezetes, eddig nem ismert adalékot szolgáltat, 
meghatározza annak idejét s megnevezi az ellene küldött kir. biztost. 

Szerk. 



172 TÁRCZA. 

r 

KHÉDEY FEBENCZ. 

MÁRMAROSI FŐISPÁN HlTLEVKLi: 16Í8-BÓL. 

Rhcdcy Ferencz a Rákóczy-háznak egyik legőszintébb híve, leg- 
bizalmasabb benső embere volt. Midőn az öreg Bethlen István, a Beth- 
len Gábor testvére, Mármaros főispánja meghalt, ezen megye főispánsá- 
gát I. Rákóczy György Rhédey Ferencznek adta. Semmisem bizonyítja 
világosabban, hogy mily határtalan bizalommal viseltetett hozzá, s meny- 
nyire tudta méltányolni, mint a téritvény, melyet főispánságába iktatá- 
sakor vett tőle. Az öreg Rákóczy nagyon szerette magát térítvényokkcl 
venni körül s az embereket ezekben lehetőleg megkötötte — de ebben 
a bizalmatlanságnak s kétkedésnek semmi nyoma : ezen térítvény nem 
feltétlen hűséget, hanem a megye rendbehozását köti ki. A térítvény 
szövege következő : 

»En Rhédcy Ferencz : adom tudtára mindeneknek az kiknek illik, 
hogy az én kegyelmes uram Erdély országának méltóságos fejedelme 
Magyarország nagy részeinek ura, és székelységnek ispánja, az boldog 
emlékezetű tekintetes nagyságos Iktári gróff Bethlen István uram, Hu- 
nyad- és Mármaros-várraegyének örökös főispánja halála után Mármaros- 
varmegye főispánságát kegyelmességébül nekem adván, parancsolt ez 
alább megirt négy couditiókrúl adnom ő nagyságának reversalist cum 
assccuratione, tudniillik : 

1) Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az sok abususokat 
megorvosoljam és minden igazság és ország törvénye ellen való hatalmas* 
kodásokat s az együgyűeknek opprimálásokat jó karban s rendben 
állassom. 

2) Az szegíMiy nemességet az utánam való tiszteknek húzásoktiíl 
vonásoktúl felszabadítani igyekezzem s azt meg nem engedem. 

3) Minden czégéres vétkekben élüket törvény szerént, haladék 
nélkül megbüntetni, s istenes életre szoktatni igyekezzem. 

4) Az én kegyelmes uramnak, fejedelmemnek hozzám mutatott 
kegyelmességét is alázatosan meghálálni igyekezzem teljes erőm s ér- 
telmem szerint. 

Az ő nagysága kegyelmes parancsolatjához azprt alázatos enge- 
delmességemet mutatván, ő nagyságának tartozó kötelességem szeréut 
alázatosan assecuraloui ő nagyságát, hogy mindenekben az mc^t négy 



TÁRCZA. 173 

capitnlatio szerint igyekezem hivatalomban eljárni s 6' nagyságának eb- 
l>éli kcgyclmess^^t teljes eletemben igaz, tökdietcs hűséggel megszol- 
gálni, bizonyos lev^n az ő nagysága minden időbeli hozzám alázatos szol- 
gAjához való kegyelmes^dg^ben. Kinek bizonyságára adom ez levelemet , 
pecsétemmel és kezemfrásával megerö;<itv^n. Dátum in Vinczfalva die 
17, Mensis Julii Anno Domini 1648. 

(P. H.) Rh^dey Ferencz m. p.« 

£ \evé\, melynek eredetije a magyar k. kamarai levéltárban őriz- 
tetik Acta Publ. fasc. 25 nro. 22 mutatja, hogy az öreg és beteges Bethlen 
István alatt, a visszaélések és bűnök a legnagyobb mértékben elhara- 
|MÍztak. Az orvok és gonosztevők kergetése a megye hatás körébe tar- 
tozott már ez idétt, s e kötelességet az agg férfiú alattas tisztviselői lany- 
hán teljesítették — kik űgy látszik a szegénységet (azaz: a jobbágyságot) 
is nyomták. Rákóczy rendszerető, szigorú ember volt, s mit addig az 
«íreg gróf iránti tekintetekből tűrnie kellett, halála után annak vép^ct 
kívánt vetni. így szülcmlett a föntebbi téritvcny. 

zS. 



VEGYES K(')ZLESEK. 

— A M. Országos Levúltár rendezésének ügye egy nevezetes 
k'pésííel haladt előre, a mennyiben a hiv. lapban egy második évenként 
l'íOO ft fizetés és 400 frt lakbérilletmén3niyel összekötött allevéltilrnoki 
(levéltári titkári) állomásra s egy I. oszt. évi 800 frt fizetéssel s 150 frt 
Ukhérrcl ellátott hiv. tiszti állomásra nyittatott pályázat. Az ezen állo- 
másokra reflcctálni akarók , a pályázatnál kívántató kellékekre nézve 
értesülést nyerhetnek a > Budapesti Közlönye f.é. január l4-ki számából. 
A pályázat határideje mártius 21-ike. 

— A VALLÁS ÉS KÖZOKTATÁSI MiNiszTEB jan. 3 l'éu Kállay Ödönhöz 
intézett levelében köszönetét fejeszte ki a családi az'/u nagylelkű ado- 
mánya fölött, hogy gazdag levéltárát a magyar nemzeti múzeum szii- 
mára adományát fölajánlotta s egyszersmind tudatja vele, hogy az ado. 
mányozjU föltételeit elfogadja. 

A RÉOIBB HAZAI KaVLETERS RÚSZBSM A KALANDOSOK TÖBT]a:KKTÍ:HEZ: Ktt» 

p^r: L, lőcsei igazgató érdekes pótfékot küldött be : »C. Wagner Analeeta 



174 TÁRC/A. 

>*oopu*ii i^rs l-ina (Vieuuao 1774) 100-ik lapján, — írja — Lőcse sz 
k. lovóltHráU'*! a fratoruitas s. oorporis szabályait az eredetiből kivonat- 
l^ii koili. Saoriiitc a társulat 1402. vette eredetét s 1560-ig állott fönn 
s akkor hx urak ogyletté alakúit át. A tagok közt első helyen említtet- 
uok 'Ajki^uoud király Borbála királyné. Az eredetit nem volt alkalmain 
^^<sj^eUa^«Milit:ini, a szöveg némely helyütt talán hibás olvasás következ- 
t^^K'ti ki:^o homályos, azonban világos a társulat czélja s föladata, mely 
lUMW egyéb mint a kaland-testvéreké. A lőcsei krónikában az 1513. év- 
riil f(il ran jegyezve, hogy a sz. háromság társulata nagy virágzásban 
volt. 15 8 4-ben olvasható a következő adat : »dcn 20 November sind 
allo Brüdcrschnften ausscr zwo, bei dcr Stadt Lcutschau abrogirt wor- 
don, donn die Brílderschaften warcn iu allén 0. — 1) Schützenbrüder- 
ííchsift. 2) St. Stephans Brüderschaft. 3) St. Jacobi Brüderschaft. 4) Iler- 
riMi Brüderschaft. 5) Franciscaner Briiderschaft. <>) Juugfrau Marién- od. 
truukcne Briiderschaft. Lehet, hogy a városi levéltár szolgáltathatna 
több érdekes adatot.* Mi is úgy hiszszük, hogy valószínű, s mindenesetre 
megib'dcmlcné a fáradtságot hogy Kupecz lir ez irányban kutat'lst 
kezdjen. 

— Léva városa monographiáján Waigner János úr dolgozik. Ugyan 
u bt^killdte hozzánk Vámos-Ladány Barsmegyei község pecsétjének le- 
nyomatát. A pecsét közepén ekevas és csoroszlya vau ; — körirata 
pmlig: VÁMOS. LADÁN Y. FALU. PECSETYE . 16HÍ). E.SZ . - 
Kzru pecsét ma in használtatik. 

— TiiAi.Y Kálmán urat társulatunk alapító tajgát s korábbi titkárát 
azon incgcnlomlctt kitüntetés érte, hogy ü fölsége megengedte neki , íiz 
oIhhz udvartól nyert sz. Lázár-^ és sz. Móricz-rend keresztjc'nek vi- 
Hclését. 

— Az >íuonAi.Mi Eriksitö^ czíuiü Márki Sándor által szerkesztett 
N/)iklap, két évi fiiiuillási után ejry előre megszűnt. --- ITgyanc^^ak Márki 
N í/ir/f>r-uak »A Fekete Körös és vidéke* czímü monographiája a >Nagy- 
Vilrad« ez idei számailmn jeleuik uwe, mel vekből szerző külön lenvoma- 
t"t készíttet. 

— A Bi nArK«Ti Szkmi.k — mely a magyar történetlxíl több 
talprn esett tanulmányt hozott megelőző Inzcteiben is — megindult régi 
*l(Hy.eM nlakjábau s a régikhez hasonló változatos gazdag tartalommal. 
Ax I. füzet egy nagyobb történeti tanulmányt kezd meg Fraknóitól: 






TÁRCZA. • . 176 

>IL Lajos és udvara « czim alatt egy legnagyobb részben eddigelé nem 
iamert adatok alapján készült rajzot, melyet főként leírásai elevensége 
tesz igen vouző olvasmánynyá. Ugy látszik , Fraknói az akkori legfőbb 
eorupai udvarok életét áttanulmányozta, különben aligha nyújthatott 
Tolna ily kimerítő korrajzot. 

— A „FiencLMEZŐ^' I. füzete megjelent. Szerkesztője Révész be- 
válta szavát, mert nemcsak történeti adatokat, hanem földolgozott tör- 
téneti értekezéseket is hozott : mint Pálóczy Horváth Ádám, magától 
Révésat/n és Alistali Farkas Jakab, Szinyey Gerzsontól. 

— A „Kebesztékt MAOVETö"-nek az idén 11-ik évfolyama indiil 
■Mg. Az erdélyi nnitarius hitközség ezen közlönye történelmi dolgokat, 
8 jelesül minden füzetében egyháztörtcnelmi adatokat is közöl. Minden 
két hónapban egy 4 — 5 íves füzet hagyja el a sajtót, ára pedig igen 
olcsií : mert egy teljes évfolyamra 2 o. é. forinttal lehet a szerkesztők- 
nél (Fcrencz József és SimOn Domokos unit. lelkészeknél) Kolozsvártt elő- 
fizetni. A folyó évi első füzetben mint halljuk Szabó Károly, Dávid Fe- 
nmcznek egy eddig nem ismert levelét fogja bemutatni. 

— A PoassoNTi ToLDY-KöR jau. í)-én rendezett Toldy gyász-ünnepélyt 
sa felolvasásokat egy csinos füzetben nyomtatva kiadta. Thaly Kálmán 
Toldy Fercncz elhunytára gyász-költeményt készített, melyet dr. Fésíh 
^•ífőrgy olvasott fÖl , s Vntkovicli Sándor emlékbeszédet tartott, moly az 
elhdnyt pályáját és hatását Viizolta. 

— A Kassai Czkhek okmányaikat, ládáikat, billikomaikat, serle- 
jreiket a Kassán levő Felső-magyarországi múzeumban helyezek el a tu- 
lajdonjog föntartása mellett, s azokkal a múzeumnak ^gy kis termét 
ejp-szt^n mcgtöltck, s ekkép e mívelődés-törté nclmi tekintetben nagybecsű 
jiryujtcményt tudományok- s kutatásokra nézvo hozzáférhetővé tették. 
Kassa városának czéhei ezzel oly példát adtak , mely megérdemelné 
hng^' más nagyobb városokban is utánzásra találjon. A czéh-rendszer bu- 
kásával mind e kincseknek csak históriai értéke van — s régi művelődés 
tiírtéiietünkről a czéh-ládákban sok fontos okmány lappang, melyek ez 
áton ma még megmenthetők. De a gyakorlati életre vonatkozó értékük 
elveszésével , ki tudja nem fog több közülök a gondatlanság áldozatává 
lenni V 



1 7f> TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI KÖNYVTÁR. 

— KÚTPÖ TÖREDÉKEK A MAGYAROK TÖRTÉNELME JÁSZ 
KORSZAKÁHOZ. (112 K. e. — 378 K. u.) A inotauasta jászok magyar 
nomiotisógénck megállapításával , írta Szombathy Ignácz, Győr, 1875. 
Nyomatja Cs^h Sándor, 144 1. 8-r. Ára 1 fr. 20 kr. 

— HAMAR PÁL közalap, ügyig, v^lem^nye, melyet a m. föpap- 
javak és az ezekből kifolyó Yalláslap jogi term^zete kérd^sdbcn a 
m. országgyülds képviselőháza kiküldött bizottságának m. 1875. é, apr, 
20-ról ds máj. 7-ről kelt fölhívásai nyomán tisztelettel előterjeszt. Bu- 
dapesten. A m. kir. tud. egy. könyvnyomdában 1875. ívr^t, 47 lap, 
(Ki^zirat gyanánt.) 

— HAMAR PÁL vdlemdnyc a Tanulmányi Alap jogi termdszct- 
kiSnWsóben. Budapesten, 1875. A m. kir. tud. egy. könyvnyomda. ívr^t 
47 lap. 

— A MAGYAROK TÖRTÉNELlklE. A középt. alsó osztályai 
Btámára űj tantervhez alkalmazva, irta dr, Szombathy Igmicz , győri főr. 
tnnár, (112. K. c. 1270. K. u.) 2-ik kiadás. Győr, 1875. 87 1. Nyom. 
Sauorvein Gdzánál. Ára GO kr. 

— GELEJI KATONA ISTVÁN egyházi, kánonai és a szatmári re- 
form. ogyházraeí?yc, órvónycs statútumai. Néhány konventi végzés — és 
foUöhl) rendelettel. Az ogyházmcgye határozatából összeállított i Kiss 
Kálmán, nuindi lelkész , egyházmegyei levéltárnok. Kecskemét, 187r), 
4r. \\)0 l. Ára 1 frt 20 kr. 

— JOSEPH BEDEUS VON SCHARBERG. BeitrSge zur Zeit- 
K«'»ehichte Siehonbilrgcns l*J-ten Jahrhnndert, von Eugen v. Friedenfels. 
Hrator Theil. 17S;í — 1847. Bécs, 1876. Bniumüller V. udv. könyvárus 

*•»-. 117 l. Ára :> frt. 

- A PÁPAI EV. REFORM. EGYHÁZ LEVÉLTÁRA 1510— 
^ ^l l Lizskay Józseftől. Pápa, 187.'). Szerző tulajdona. 4-r. 2271. Ara 1 ft. 

HIBAIGAZÍTÁS. 

A >Szá/.adok« januári füzetének 7r»-ik lapján alólrdl 13-ik sor- 
Imiu »(iO|;s -|- i:^: 15 helyett olv.isd vl'iGS -|- 3^ : 15.< 

A 80-ik lapon felülről a 21-ik sorlwin >Csontos Jánosc h. olv. 
• i'm\ufo«i János, c 



( 



TOLDY FERENCZ EMLÉKEZETE. 



Alig műit négy éve, hogy hazánk 1871. nov. 12-kéii öröm- 
&nnepet ült, Toldy Ferencz 50 éves irodalmi működésének öröm- 
Onnepét. A nemzet értelmisége vetekedve sietett ekkor leróni a 
tisztelt adóját azon férfiű iránt, a ki félszázadon át lángoló lelke- 
sedéssely törhetetlen erélylyel munkálkodott irodalmunk terén, s 
nemes szellemével, irányadó eszméivel, maradandó becsű művei- 
vel a magyar nemzeti műveltség emelésére roppant hatást gyako- 
rolt A nemzet önmagát tisztelte meg, midőn az országgyűlés ha- 
tározatával Toldy Ferencznek, a haza iránt szerzett érdemei el- 
ismeréséül, évi tiszteletdijt szavazott , hogy életének hátra lévő 
érett nyugalmasan fordíthassa nagy művei bevégzésére, és igy 
szélesen kiterjedt munkássága eddigi diadalaira a teljes siker 
koronáját föltehesse. 

S ki volt akkor köztünk, ki Toldynak korához képest ritka 
testi erejét, munkabíró természetét, lelke fiatal erélyét ismerve 
abltan a reményben, sőt hitben ne ringatta volna magát, hogy ő 
»ég sokáig lesz dísze a magyar tudományos világnak, büszkesége 
afinzetének ; ki kételkedett volna akkor azon, hogy a nemzet re- 
ményei és vágyai, melyeket az ő életéhez kötött, csak egy részben 
lOgnak tetjesülni ? 

A gondviselés, mely nemzetünknek Toldy Ferenczet adta 
Kintba megsokalta volna adománya nagyságát, mintha annál 
Mélyebben akarta volna velünk éreztetni,hogy Toldy ban mit birtunk 
és mit Tesztettünk, másképen határozott. Öt, midőn élte faladatává 
tizAtt czélja eléréséhez már-már közelített, mintegy varázsütéssel 
nölitotta el a szellemi munka teréről, melyen még élte utolsó 
Századok. 12 



178 TOLDY FERRNCZ RMLÉREZETE 

/ 

napjának estvéjén is lankadni nem tudó buzgósággal fáradozott. 
Mint felhőtlen égből a villámcsapás, hatotta át a fővárost, a ha- 
zát , a külföld tudományos köreit, a gyászeset híre, melyre né- 
hány órával előbl) senki, még szeretett családja sem tudott 
gondolni: hogy a magyar tudományos irodalom ünnepelt hírű ve- 
terán bajnoka Toldy Ferencz 1875. dec. 10-dikén életét bevé- 
gezte. 

A mily általános, a mily lélekemelő volt néhány év előtt a 
nemzet örömnyilatkozata az ő megérdemlett megtiszteltetése fö- 
lött , épen oly közös lett most a hazában a fájdalom , épen oly 
leverő lett a nemzeti veszteség keserve. S e fájdalomból , e vesz- 
teség érzetéből nem utolsó rész illet a magyar történelmi társu- 
latot, melynek ő buzgó pártolója, törekvéseinek támogatója, ha- 
tásának lelkes előmozdítója s igazgató választmányának álta- 
lános tiszteletben és szeretetben részesült munkás tagja volt. 

Ezen, társulatunk által mélyen érzett fájdalomnak akarok 
én, magam is fájdalomtól elfogíilt kebellel igaz, bár gyönge tol- 
mácsa lenni, midőn az ő emlékezetének megtinncpelésére szentelt 
ez órában, társulatimk nevében, a tisztelt hervadhatatlan koszo- 
rúját sírjára leteszem. 

Midőn azonban e nemes kötelességet teljesítem , nem te- 
kinthetem föladatomnak az ő félszázadnál hosszabb írói pályájá- 
nak oly sok, oly nagy liatásű és eredményű mozzanatait előso- 
rolni, az ő oly sok oldalű, a tudomány annyi ágára kiterjedt 
munkásságát részletesen tárgyalni s birálatilag méltatni. Toldy- 
nak a magyar tudományos irodalom fejlesztésére szentelt életét, 
óriási tevékenysége s munkái tömege és szelleme által korára 
gyakorolt folytonos hatását, a fíilötte tailandó emlékbeszédben, 
mint e^ teljesen megvilágított élethű kéi)ben megörökíteni, a 
Magyar Tudományos Akadémia tiszte , mellnek ő keletkeztétöl 
fogva munkás és buzgó tagja, egy negyed századnál tovább titok- 
noka úgy szólván szellemi mozgató ereje, élte utolsó éveiben igaz- 
gató tanácsosa, mindig egyik fődíszo, s az általa kivívott siker 
oroszláni osztályrészese volt. Annak a maradandó hatásnak 
méltatíisára pedig, melyet ő szépirodalnuink fejlesztésére, nemes 
irányba terelésére, megkedveltetésére és terjesztésére, nemcsak 
széptani és bírálati dolgozataival, hanem úgyis mint a maga ide- 



szabi!) károi.ytíii. 



J79 



l'vn korszakot alkotott Atliena*um í-» Figyelmező ós a KíhIh- 
iiilr-tirsaság Evlapjai szerkesztője, de különösön a nemzet nagy 
- •Ufti összes vagy válogatott tnúveinek kiadánai íiUal gyakorolt. 
1 íuHCaludy-t&rsaság, mint erre legilletékesebb tesütlet, van hí- 
lUft, melyet 1836-ban néhány barátjftval ö alapitutt, mely szÉp- 
:<l<<nuim-i intézetünk szellemi ügyeinek vezetésében, mint unnak 
-:l-i..| frigva 184fl-ig igazgatója, Immvaibúl új életre kelte után 
; riiii-i'il ki'7jJve másodelnöke, utóbb ohiöke. kezdettől fogva foly- 
vilsl ífzt'-i-szerepet vitt. Én a társulatunk által mlveit tudomány- 
kor határaira szoritkozva igen is rövid vázlatban igyekszem {ü\- 
nutatDi Toldjak e téren kifejtett munkásságát és marndandó 
írdem^ii. s ezekkel arányban a veszteség nagyságát, mely az ó 
Inlftl&val társulatunkat i^ oly érzékenyen sdjtijtta. 

A Magyar Történelmi Társulat egyik legfőbb fiUadata, me- 
ty«t nagygyűléseink elnöki megnyitó beszédeiben annyiszor kie- 
nülre s a tagok szivére kötve liallottunk, hogy a nemzetUnk mí- 
T«itA^^Ktörténetére vonatkozó legcsekélyebbeknek látszó adatokat 
it goudoBan fölkutassa, Ösazegyüjtse, közzé tegye, és Így minden 
iebetSt megtegyen ai-ra . hogy nemzeti niiveltségünk tiirténete 
(agykor, li-liet'Vleg liamarább, a nemzet méltóságálioz illően meg 
lebeseen írva. Toldy Ferencz ez irányban már társulatunk kelet- 
1[mM^ eldtt évlizedekcn keresztül, az eszme iránt igaz lelkesfilt- 
*éfí szenvedélyével munkálkodott, s hosszú írói pályája alatt épen 
truen hivatásának leginkább megfelelő téren annyit tett és oly 
kikért mulatott föl, hogy nézetem szerint összes irodalmi mflkü- 
drtének íTdemébíil és dicsőségből az oroszlán részt az ö e szakba 
TágA munkáinak kell tulajdonítanunk. E téren volt az ö munkáB- 
ifcg&re a nemzetnek legnagyobb szüksége, e téren volt legsajno- 
•kblmii érezhető az a hézag, melynek betöltését nemzeti irodal- 
BUDk becsülete követelte. E iiézag méltó betöltésére alapos szak- 
késeültsiégével, sokoldalú tudományos képzettségével, a világiro- 
dUoinbati szerzett széles látkörével a magyar tudományosság fér- 
tai kOirt Toldy Ferencz volt igazán hivatva. 

A magyar nemzeti mlveltségtörténetnek egyik legfontoíiabh 
t^ nflmzííti irodalmunk története, a mennyiben minden nemzet 
■riWnii életí'iiek nyilatkozatai leghatározuttabbau és leghatitsiH 
irodalmában nyernek kifejezést. Toldy föllépte elótt ha- 



180 TOLDY FERENCZ EMLÉKEZETE 

zai történelmünk ezen lényeges alkatrésze volt legkevesb figye- 
lemre méltatva ; nemzeti irodalomtörténetünk mezeje, hazánk po- 
liticai történelmének irodalmával összehasonlítva, úgy szólván 
parlagon állt. Míg politicai töilénetirodalraunk már a mült szá- 
zad második felétol kezdve egy Prayt, Kaprinayt, Comidest, Ka- 
tonát, Benkőt, Engelt, Fesslert s többeket mutathat föl, kiknek 
munkái az akkori tudományosság színvonalán állanak ; míg Fe- 
jér György Codex Diplomaticusában a hazai történelem legbe- 
csesebb forrásainak, az okleveleknek, egész kincstárát tárta föl, 
8 oly gyűjteményt adott, mely becsét úgy a hazában, mint a kül- 
földön máig megtartotta : addig irodalomtörténetünk terén csak 
úttörő munkákkal, jó igyekezetti, de többé-kevésbbé gyarló kísér- 
letekkel találkozunk, s az ezen tudomány megalkotásához szük- 
séges anyagot sem találjuk a Fejér Codexéhez hasonMtható gyűj- 
teményben összehordva s a földolgozásra előkészítve. Nem aka- 
rom legkevesbbé is kisebbíteni e téren több-kevesebb sikerrel 
működött íróink: Czwittinger, Bod Péter, Horányi, Veszprénu, 
Wallaszky, Sándor István és mások érdemeit : de azt hiszem, az 
(") törekvéseiket és fáradozásaikat megillető elismerés mellett is 
bátran állíthatom, hogy a magyar nyelv és irodalom tíirténoto 
Toldy előtt a szó teljes értelmében nem volt megírva. Hogy az 
valahára rendszeres tudomány alakjában meg van alkotva, úgy 
szólván megvan teremtve, annak érdeme és dicsősége Toldy 
Ferenczet illeti. 

S ha elgondoljuk, mennyi időt, mennji gondot, mily itartó 
fáradságot, mennyi éjjeli s nappali munkát kellett neki arra for- 
dítni, hogy legrégibb nyelvemlékeinktől fogva legújabb irodal- 
munk termékeiig az anyagot teljesen egybegyűjtse, rendezze, át- 
tanúlja, bírálólag megítélje, hogy a nyers anyag roppant halma- 
zából szerves egészet alkotva a magyar irodalomtörténet csarno- 
kát fölépíthesse ; ha elképzeljük az ö eljárása nehézségeit, me- 
lyekkel neki meg kellett küzdeni, — a mennyiben őt ahoz a mű- 
vészhez hasonlíthatjuk, kinek magának kell az érczért a bánya 
ban kutatni, azt napvilágra iiozni, megtisztítni s az így szerzeit 
anyagból a lelkében élő eszmény után a remeket megalkotni, — 
bizony nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy az ő, e téren 



'I.YTÓI., 



181 



ftifrju>tt inunkAsHága egy maga elég arra, hogy nevét ii-ndalmunk- 
hau hnlliitlatlatiMi'i U^gye. 

TuKlj Ferenci, mint legelső irodalmi kiaéileteí bizuuyitják, 
!i'K igen iljQ kiiiaiioti foglalkozott széptaiii, uyolv- és irodalom- 
rtútivti tanulmányokkal. Ekö uagyobbszerít mimk&ja. melylyel 
.' ti4 úgy a hazában, mint a kuirúldőii i*imertté tette, az 1827. 
^ 1889-baii, 22 dvm korál>aii, két kötetben kiadott : iHandburli 
der un^amchcn Poesie.* A niivelt külföld ezen könyvből kezdte 
[uonzvli kfiltészetünk beesőt megismerni, a inagj'ar irodalmat fí- 
j' <'lin6ru niéltatiii, » a hazában is számosan valtak, kiket a ma- 
- var költészet megkedvelfeére, irodalmunk ügyének pártolására 
' t'u akkor toltünö sikert aratott kézikönyv buzdított. 

Kétségtelennek tartom, liogy Toldy lelkében, ki hivatásá- 

■ >li *•. kézikönyv szerkesztésével ís fényes jelét adta, már ifja ko- 

il'iui megfogamzott és élt az eszme, megvalósítását élete legfőbb 

^tibtáúl tckinlett*, hogy t, i. nemzetének teljes, rendszeres iro- 

1 .ttimtürtí^elí-t adjon, melynek hiányát tanulmányai közben neki 

!U*tt a legsujnosabban érezni. Évek hosszú során át gyűjtött 

meretei ,a magyar nyelvtudomány terén tett beható vizsgálataije- 

-•■bb irúiuk müveinek t828-túl 1848-ig részint ünállöan, részint 

N'oKueti Könyvtárban eszközölt kiadásai, melyekhez ö saját 

< itárlalüira alapított s egy-egy korszak szellemi irányának mély 

iittn-tét bizoujltá életrajzokat s magyarázó jegyzeteket csatolt, 

i'i'srúl lépésre közelebb vitték öt kitűzött czéljához, erejét niind- 

L'kább edzették, hogy tenét, melyen lelke egész hevével csüg- 

. ilt, b. siker diadalával kivilicsse. 

Mint latnden maradandó becsü mü, Toldy Ferencz e mun- 
. íja is lasunn készült Mint mindeu lelkiismeretes, hivatásának 
ij(«eii megfelt'lni törekvő iró, Toldy is munkáját nem gyoi'san 
.iiictn jól igyekezett mogirui, s annak közzé tételét férfikora dél- 
"ütJMnt liulíisztottu. »A magyar nemzeti irodalom történeté* -uek 
. ( vWi kőtele (O én Középkor,) e tőle oly rég óhajtva vártnagy- 
, '(ü alapmunka, csuk líí.51-ben jelent meg ; folytatásából a har- 
i^dik k<"it«>1uek, fájdalom csak első fiízete, mely az új kor egy részét 
•rg^ralja. csak IfiSS-ban látott világot. 

Un vismuigond óljuk magunkat azon időbe, melyre e munka 
I ■^etené.-e esik, könnyen ki fogjuk találni az okot, mely Tol- 



182 TOLQT FERENCZ EMLÉKEZETE 

dyt, habár ekkor egész munkát nem adhatott, a már kész első 
kötetek kiadására indította. Az 1849-diki catastrophára követ- 
kezett gyászos korszakban a korlátlan hatalom nemcsak alkot- 
mányos törvényeinket tapodta el, nemcsak hazánk államiságát 
semmisítette meg, hanem nemzetiségünket is veszélylyel fenye- 
gette. A germanisálási törekvés nemcsak a kormányzás terén mű- 
ködött teljes erejével, hanem nyomasztó hatását iskoláinkkal is 
súlyosan éreztette. A nemzetiségek egyenjogúságának a mi rom- 
lásunkra kigondolt és alkalmazásba vett elvénél fogva azonban 
a magyar nyelv és irodalom tanítását középtanodáinkban, — 
melyekben a német tannyelv behozatalára minden lehető kény- 
szerítés meg volt kísértve, — gátolni vagy eltiltani nem lehetett. 
Az irodalom és napi sajtó nagyon is óvatosságot kivánó terén kí- 
vül a tanári szék volt az, melyen az idegen hatásra a nemzeti el- 
lenhatást a legbiztosabb sikerrel lehetett kifejteni. Toldy iroda- 
lomtörténete a nemzetiségünk ügye mellett buzgó magyar taná- 
rok kezében hatalmas fegyvert képezett az iskoláink szellemére 
gyakorolni kívánt hatás visszaverésére. Ezen tankönyv, mely 
mindjárt egy év múlva 1852-ben második, 10 év múlva harmadik 
kiadást ért, a hazai iQúság keblét nemes honszerelemre gyulasz- 
totta ; az azt átlengő szellem a nemzeti nyelvhez és irodalomhoz, 
mint a nemzeti míveltség és leendő nagyság leghatalmasabb 
emeltyűihez való buzgó ragaszkodást költötte föl a fiatalság fo- 
gékony lelkében. 

A munka azonban oly kiterjedésben volt kezdve, hogy az 
egésznek ily arányban kiviendő bevégzésére Toldy, terhes hiva- 
talai és sokoldalú irodalmi elfoglaltatása mellett, kellő idővel és 
nyugalommal nem rendelkezhetett. Erről meggyőződve s belátva 
azt, hogy középtanodáinknak égető szüksége van oly tankönyvre, 
mely a nemzeti irodalmat az ifjúság lelkére legközvetlenebbül ható 
legújabb korig tárgyalja, megkezdett terve kivitelét későbbi időre 
halasztotta, munkája megjelent részeit a czélhoz képest tömör 
rövidséggel összevonta, müvét a legújabb korig a tárgy bőségé- 
vel lépésttartó arányos terjedelemben kidolgozta s 1864 — 5-ben 
egy oly magyar irodalomtörténeti tankönyvvel ajándékozta meg 
nemzetét, mely, bár mintegy dióhéjba szorítva, több magvat 6s 
tartalmat ad, mint az e téren előtte müködöttek összes munkái. 



I 



SZABÓ KÁROLYTÓL. 183 

S épen ezért e könyv, mig egyfelől a szakembernek mellőzhetet- 
len s biztos kalauzul szolgál, másfelől középtanodáinkban vala- 
mint ma; iigy évtizedek múlva is teljes sikerrel lesz használható. 

Érdemben, sikerben és hatásban méltó társa Toldy e , mű- 
vének a >Magyar költészet története az ős időktől Kisfaludy 
Sándorig«, melyet egyetemi előadásai alapján 1854-ben, később 
az időközben napfényre jött adatok fölhasználásával második ja- 
vított kiadásban 1867-ben tett közzé. E munka rendeltetése, mint 
ó maga kifejezi, » megismertetni, megszerettetni szellemi életünk 
egj'ik legnevezetesebb ágának, a költészetnek, gyümölcseit, s azo- 
kat űj életre támasztva hatásukat a jövőre is átszállitni« E té- 
ren Toldy még kevesebb előmunkálatot talált irodalmunkban, 
mint az általános magyar irodalomtörténetet illetőleg ; a legna- 
gyobb részben maga által gyűjtött anyag gazdag halmazából- 
melynek úgy szólván minden sorát egy-két lappangó vagy hoz- 
záférhetetlen régi nyomtatvány kivételével átolvasta s lelkiisme, 
rétesen áttanúlta, kellett az ő mesteri kezének e maradandó be- 
csű kézikönyvet megalkotni. 

Valamint Toldy magyar irodalomtörténete, úgy ezen igazán 
úttörő munkája is, mindig kútfői becsű fog maradni, s az azokba 
foglalt gazdag adatokra a kutató szaktudós mindig biztosan fog 
támaszkodhatni. S ha lesz idő, s ki ne óhajtaná , hogy ez idő be- 
következzék, midőn irodalmunk teljes fölvirúltával a késő nemze- 
dék oly munkákkal fog dicsekedhetni , melyek az irodalmunkban 
s költészetünkben századokon át nyilatkozott nemzeti szellemet 
még teljesebb fényben fogják íultüntetni, e munkák megírása csak 
Toldy alapműveinek fölhasználásával sikerülhet, s azok a szeren- 
csések , kik e sikeil kivívhatják, csak Toldy vállain emelkedhet- 
nek magasabbra. De az ann}4 nehézséggel járt első megalkotás 
érdemkoszorúját tőle a legkésőbb kor sem fogja elvitathatni 

Hazai történelmünk egyik legérdekesebb korára, az új 
korban öntudatra ébredt nemzeti szellem törekvéseinek, nehéz és 
dicsí) küzdelmeinek és sikereinek rajzát illetőleg , irodalmimkban 
magasan emelkedik ki Toldy Ferencz »Kazinczy és kora« czímü 
terjedelmes tanulmánya. E mű bevégezetlen maradt ugyan , de 
így is, mint egy ókori monumentális épület egy-egy oszlopa , ma- 
gán hordja a nagyság és művészi szépség bélyegét , s a műértő 



|-^ TOU>Y KFBEKCZ EMLÉKEZETE 

sít-ni Civ^:: lA:h4io^íi toszi a tervezett egésznek nagyszerű körvo- 
tiaIa:;, K: tv^y* ^^ ^^ nyomdokaiba lépve, nemzetünk ezen kor- 
v>^'kK'>. >5víív:"i tlotonek történetét úgy megírni, mint azt Toldy 
V« ;y -.:*.>. A Ka5Íuo/j\ Kisfaludy, Vörösmarty, Bajza Birodalmunk 
jü', .1; k<«:i r/,üidon jelesének lelki barátja, küzdelmeik hív bajt&rsa, 
iv>y.ir.' >AÍAí ludomúsa és tapasztalása, részint szélesen kiterjedt 
Irvoíí^í^^ s ^s akkori irók, általa gondosan gyűjtött kéziratai se- 
cí^N-í^^v'*^ wo^lirni hívatva volt? S nem pótolhatatlan veszteséget 
,^k4V*^l-<' irvHUhnunknak az ö halála már csak azzal is, hogy meg- 
jf Ato^ owlokoíései leírásában, melyek tárgyai, mint maga monda, 
nnr. av.íi,^ ir» maga , mint egy fél század eseményei és férfiai fog- 

Afou korszak szellemi életének történetét megírni, melyben 
IVKU *^l'« munkált, hatott , az ö életének s összes irodalmi mun- 
kA>>A<Auak alapos ismerete és tanulmánya nélkül lehetetlen. — 
Ki^v kincstárt hagyott ö hátra az ezen nagy munkára hívatott 
\)>\uA Irodalnii és Emlékbeszédeibcn, Irodalmi arczképeiben, a 
M,i»;\iH' államférfiak és írók életrajzaiban. A korra, melyben e 
K^x'^^'^lt^k Uva és elmondva voltak, mélyen hatott s a jövő kori ol- 
\j«M\ia i"* mindig mélyen fog hatni a hazának és irodalomnak 
,ivx»n lan^'oló KZ(»retete , az erénynek és érdemnek azon lelkesült 
^„.i>.rts/.|jiliisa, mely e beszéllek minden sorát áthatja. Tisztán, fé- 
u\^*MMi tündöklik e beszédekben »az eszmének és érzésnek vezér- 
OH»lbiK»»»* »"*'')' "*"*^ ^ maga mondja, »derübenés borúban hosszú 
(vUugiui kalauza és lelkesítője volt, melynek, — mint lelke mély 
^^^o^j^Mi/iMlésébÖl hangoztatja, — mindnyájunkénak kell maradni, 
\\i\ unnt nut^yarok meg akarunk élni.c 

lliiK)' Toldyban teljes mértékben megvoltak a történetíró- 
biin elfMKedlu^tetlenül mcgkivántató kellékek, anól nagy szabású s 
luUfMiuddal dol^'ozott számos életrajza, a Forgács Ferencz, Bru- 
|iin. |)riHÍ, Kszterházy Miklós, Zrínyi Miklós, Szenczi Molnár 
AllM'it, Mikes Kelemen, Csokonay, Kis János, Kisfaludy, 
|\ii/nii*./.}' s annyi más régibb és újabb kori jeleseink életéről és 
liitneiiol íit tanulmányai meggyőző bizonyságul szolgálnak. Fá- 
i'Adlialutliin volt ő az adatok fölkutatásában , gondos az egybe- 
llllllAnhiin, lelkiisnu'retes az adatok bírálati fölhasználásában. Az 
II |oii«tivi*N, hogy szellemi múltunk n«gy férfiait, a jelen és jövő 



bzab6 károlytól. 



185 



bazd)tás&ra te okulására igaz világítás fényébea tün- 
tflBHP fol. volt mu Ilkáik otlásÍLnak irányadója, az üiierzet, hogy a 
ueimzet Mcllenii gazdagságát egy-egy torniékeny igaziíággal gya- 
rapktotUt, lelkűnek legfőljb öröme, fáradozásának legbucsusebb 
jutalma. 

ÉlU) utolaó korszakában mC'g niiiidig ifjíii lelkeBodéKsűl és 
itibi kitartással fáradozott ítddig kiadatlan s csak liiányos uiAr 
iiKitokban ismert, sígy is kevesek által hasznáibatott régibb tör- 
triietirúink műveinek irodalmunk köz vagyonává tételén. Az ö 
kvzéböl iiyortilk valamennyi niegkapbatott codexek gondos egy- 
bevetése ut&n Briitus János Miliály éti Baranyai Deciíi János 
i.iíjybeeíü történetiratait. Épen oly lelkiismeretes gonddal , a 
• ^'kisebb részletekre kiterjedő íigyelemmel járt Ö el ezek közzé 
ii-ii'léW'D, mint a >Régi magyar nyelréBZekt munkáinak üjra 
iiyoiiitat&saiban, mint régi magyar nyelvemlékeink számos darab- 
jaitok az eredeti codexekböl eszkőzült kiadásaiban. Shaez utóbbi 
kiailá«ai által nyelvtörténetünk búvárainak a legbaszonosabb 
rot^álatot tette, aem kevésbbé kötelezte le törtéiietbüvárainkal a 
*_'bronicon Posoiiieuse* s az általa »Marci Chronica* czlm alatt 
kiadott bécsi képes krónika kiadásával, mely utóbbi, mint nyom- 
dai nQ its bármely nemzet irodalmának e nemű kiadványai közt 
ntító bcJjTtit foglalhat Eletének legutolsó hónapjaiban k törté- 
uúiti infivekkel , a lelke legtisztább érzelmével tisztelt nagy ma- 
gjrar njeUész Révay Miklós élete megírásával és Szamosközy 
tSrténetiratának ^ajtó alá készítésével foglalkozott. Mind e két 
ftrasstú munka kedves és könnyű volt előtte : mert Révay nagy 
iuUeme iránti hódolatát akarta leróni, mert Szamosközyt lelki 
flrtnuDel ismerte föl kora kígtehetségesebb s leghivatottabb tör- 
léneUrftjának . kit minéi elébb érdeme szerint méltatva óhajtott 
hemBtatni a tudományos világnak. 

Föladatom szűk keretéhez mérve vázoltam röviden Toldy 
Fereocx tuunká«ságának hatását és érdemét, a mennyiben ti muu- 
kiumíg a történetirodaloni körébe tartozik. Azt his/em azonban, 
húgj ha Toldy képét bármily nagyjában oda vetett vonásokkal 
akarom is tisztelőinek még oly ólénk emlékezete elé idézni, e 
képben nem xzabad hiányozni azou legjellemzőbb vonalzóknak, 
wtlyek neki iniut iröimk, mint tanárnak ^ mint emberuck legki- 



ÍP€ TOLDT FKRENCZ EMLÉKEZETE. 

tönóbb sajátságait , úgy szólván szellemi egyediségének lényegét 
isi izrsjezzék. 

Toldyt, mint senlülö iljút, lelkének benső vonzalma vezette 
^ .pjí pályára, mely abban az időben hazánkban minél kevesebb 
-araimat és elismerésit . annál több tövist és félreismerést termett 
% k'lzdú számára. Ö hivatását fölfogva, az eszményért lelkesülve 
citíiötte tol magát e pályán a körébe csoportosult írók szellemi 
-?>:£^pe^e. Nyilatkozataiban, tetteiben őt e pályán soha semmi más 
ttíii "^e^étxíte. mint lelkének legtisztább meggyőződése. E meg- 
^•/jjiMtíMí mellett , mely hosszas tanulmány, gazdag tapasztalás, 
nvo :üOi:j^mJolás után mintegy szíve vérévé vált , mindig nyil- 
(i»i . >>rÍ5isatt . nemes lelkének teljes hevével emelte föl szavát : 
j)i ^'j*ík * lej:hevi*sebb vitában sem ragadtatta el magát annyira^ 
Ivip r:* ueí ^ e az ügy érdekén ki vül , melynek igazságáról meg 
AVití oo.5\Hlve, bármi más tekintet irányadó lehetett volna. Épen 
4»\^i:*4 *.íx'ti nem voltak s nem lehettek személyes ellenségei , még 
itvií <m , kik egy vagy más kérdésben mint ellenfelek állottak 
v/i," 'oemlvn. Az i\gy irAnti lelkesedését, buzgóságát, éveinek 
wAW.^ » í* rideg valósAg olykor fájdalmas tapasztalásai sem lan- 
l^^v.ihc^ttAkt magosra törő lelkének szArnyát nem szeghették. — 
^.•,sv utelM* uíipján is szeretettel szenvedélylyel. lelkesülten dol- 
xj^s,vM munkáin, nn^yekkel csak nemzete iránti kíHelességét ohaj. 
^•^1;;* ie(ieMtui . esak a haza iránti szent tartozását törekedett le- 
.^y.^ A uiagvnr író dicsíi hivatása mindig eszményi magosságban 
Vís'»:^'n lelki szt'uun előtt. Az irodalmat oly szent csarnoknak 
^VuUelte. melynek küszöl)éhez csak tisztult érzelmekkel, fenkölt 
í,*íAkel s n kegyi^let áhitatával szal)ad közelítni. 

Il<>f;> ^n}' i<»gta föl a magyar író hivatását, nemesak mun- 
i^d^in Mik iielyt t(»tt nyilatkozataihói olvashatjuk, hanem egész 
^\)eti^^('l lenyi'son igazolva láthatjuk. Valósággal nemes áldozat- 
lak lunik fii! az ő élete, melyet attól a percztől fogva, midőn őt. 
llOiiil irrihUn iljút, a tisztes ősz \'irág Benedek csókjával a nem- 
Holl iiothilom bajnokává fölavatta, szent fogadása szerint irodal- 
luunk M/iilf»alatára, s ez által a nemzet szellemi erejének fokozá- 
mAiii, hii/ujnnak szentelni mind halálig kedves kötelességének is- 
lliPile. I'l nrlié/ ki'iteh^sst'g hü telj(»sítéséuek önérzetében találta a 

itl elohaladás szép korában élete legfőbb örömét és meg- 



SKABl') KÁBOLYTflL, 



187 



:i.vnB:v&sát, a hazára borült gyász napjaiban csüggedni nem tudó 
■ Ike enyhülését, vigasztalását. 

Hivat áiiáboz, eszményéhez Toldy egy bosszü életén át ál- 
Umlóiin hü manult ; a nemzet jövője iráut táplált Liti'bon, mú- 
ljál a lin/.a máltjának alapos ismeretéből merített » a magyar 
nenuctDek nemesre , nagyra , szépre Fogékony lelkületével in- 

I ikolt. 8oha nem ingadozott. Az elnyomatá;), az üldöztetés, a 

II inzeti levertség szomorü napjaiban rendületlen bittel hirdette 
ii jeligét, melyet 1848 végén mintegy a jövöbo pillantó jós lélek- 
ki-1 hangoztatott: »Min6eu egyéb Tol hú.-' ég ingatag, csak a szellemé 
biztos és maradandó. Ezt kell füntartanunk, ezt egész erővel ne- 

< "Irittnk én biztosítanunk. Ebben uemzctüiik jövője, 6s semmiben 

L'v^bbeiL* A gyászos emlékű napokban, midőn a. magyar tudo- 
lanyoa akadémia és a Kisfaludy-társaság ajtai zárva voltak, mí- 
iun H nonizdi iráuyü társulatok működése akadályozva volt, 
Lját szállásán gyűjtötte maga köré a tudpmány és irodalom 
M liáoy emberét, kik a nemzetünk fölött átvonult vihar után a 
füváro«han megmaradhattak; alkotott egy kisded,dü lelkes és hu 
Iröi kört, melynek összetartó kapcsa, éltető szelleme ö maga volt. 
K kör, hetenként tartott magán gyűléseiben, melyekben hogy én 
íu! akkor 26 évea ifjú s kezdő iró részt vehettem, megtisztelő 
' rencsémnek tartottam, az elalélt nemzeti tudományos és irodalmi 
!-t fulvillanyozására terveket alkotott, azok fölött eszméket cse- 
_il, vitatkozott, majd fölolvasásokat tartott a a tudományos iro- 
I ilmi munkásság elejtett fonalát ismét kezébe vette. E kör kebe- 
' l-öl keletkezett a Toldy által indítványozott tudományos folyó- 
-it, az »Uj Magyar Muzeilm.c A vezér kifejtette a régi zászlót. 
■ lyre a föntebbi jelige volt írva, mind tÖbb-több szellemi liar- 
.■•.«t tolrorzott e zászló alá, dolgozott és másokat is dolgozásra 
ijzditott, s hogy az Uj Magyar Múzeum, a komoly tudományos 
■rixialomnak hazánkban éveken át egyetlen egy orgánuma, a ném- 
áét szellemi életer»yének fölébresztésére és ájralására, az akkori 
vAéx mzonyok közt is jótékonyan hathatott, azéil az el- 
■neré^ a legnag^'obb mértékben öt, a l'ára<lhatatlan, csüggedni 
aon tud6, kitartó, lelkesült és lelkesítő szerkesztőt, illeti. 

A mily hü odaadással szolgált hazájának a mily hatást 
idézett t'IO Tolíly. mint író, tollával, épen oly buzgósággal 



188 TOLDY FERGNCZ EMLÉKEZETE 

8 lángoló lelkesedéssel működött mint tanár a tanszékben esz- 
méinek az élö szó hatalmával való terjesztésében. Csak a tér 
volt itt más előtte; az eszmény, lelkének az irodalomban ve- 
zércsillaga, ugyanaz maradt. 18B0-ben neveztetett ki a pesti 
egyetemnél az aesthetica és általános irodalomtörténet ma- 
gántanárává, ö, ki a haza akkor egyetlen egy egyetemén a 
rendes tanári széket oly rég megérdemelte s oly méltón betöl- 
tötte volna. Előadásaira seregesen tódultak nemcsak ii^ak, hanem 
az ö ajkairól tudományt, lelki erőt, bátorságot, vigasztalást me- 
ritni óhajtó férfiak is. Nekem nem jutott a szerencse, hogy öt a 
tanszéken hallhattam volna : azért, hogy a hatást, melyet előa- 
dásával e korban költött, fbitűntethessem, legyen megengedve mé- 
lyen tisztelt elnökünk legilletékesb szavait idéznem . >Elöadásai 
a széptan körében forogtak, melynek szabályaira a classicai, a 
modern s a magyar irodalomból választá a példányokat. Ekkor 
adta elő az újkori magyar költészet történetét is. Tárgyainak czi- 
meit oly ügyesen tudta megválasztani, hogy az őt őrszemmel ki- 
sérő importált tanárok s a zsarnok rendőrség nem is gyanította, 
mily gyújtó szellem lengi át az előadást, még ha Aristoteles rhe- 
toricájáról, vagy Tacitusról, vagy a Nibelungenről szólott Í8.« így 
tanitott ö mint magántanár mind addig, míg az alkotmányos sza- 
badság hajnalának fólderültével 1861-ben, a nemzet általános 
örömére, a magyar nyelv és irodalom rendes tanári székét, — 
mely nem annyira neki adott díszt, mint tőle kapta fényét, — 
elnyerhette, s így rég szerzett érdemeinek elismertetését az állam 
részéről tapasztalhatta. Ezen tanszékben, az ő legilletékesebb he- 
lyén, lett ő a pesti m. k. egyetemnek egyik kiváló dísze ; itt hatott ő 
lelkes előadásával mind haláláig, kartársainak bizodalmától,szere- 
tetétől, az ifjúság ragaszkodásától, őszinte tiszteletétől környezve. 
Toldyról mint magán emberről ez alkalommal megemlé- 
kezni csak ann}iban tai-tom föladatomnak, a mennyiben ő mint 
magán enil)er is kiszámíthatatlan hatást gyakorolt az ifjabb irói 
nemzedék szellemének in'inyzására, fejlesztésére, és ez által iro- 
dalmunk jövendőjének megszilárdítására. Nem ismertem embert, 
a ki oly valódi lelki örömmel, oly határtalan szívességgel támo- 
gatta volna a hozzá utasításért, tanácsért, szellemi segélyért fo- 
\jf " ' Hatal embert, mihelyt benne az írói tehetség jeleit fölis- 



SZABÓ KÁROLYTÓL. 189 

merhette. Az ily iQakat az irodalom csarnokába bevezetni, őket 
a s$zeiitélybe mintegy beavatni : rá nézve, ki lelkével egy szel)b 
jövóu csüggött, e jövőben liitt és bizott, mindig örömnap, egy- 
egy szellemi diadalmi ünnep volt. S lehetetlen, hogy azok közt, 
kiket 6 nyert meg és avatott föl az irodalom harczosaivá, kik az 
vezetése alatt tanultak mind magosabbra törni, csak egy is ta- 
lálkoznék, a ki az ő nevét a kegyelet és hála érzése nélkül tudná 
említeni Előttem örökre felejthetetlen azon óra benyomása, mely- 
ben ö engem, a Székács József ajánlásával 1845-ben hozzá belé- 
pett ismeretlen ii^üt, ki a hellén irodalom remekmüveinek fordí- 
tá.<^ban már akkor kísérleteket tettem, nemes lelke valódi hevé- 
vel fogadott. Hogy én Anakréon, Euripides, Herodotos müvei- 
nek fordításával foglalkoztam, ez neki elég volt arra, hogy szere- 
tettel öleljen, szívességgel halmozzon, hogy benne mindig jóakaró 
tanácsolómat, ütmutatóniat, pártfogómat, őszinte barátomat ta- 
l^ha>^sam. Mint mester a tanítványra, úgy hatott ő rám majdnem 
két egész évig, midőn 1847. és 48-ban, mint az általa akkor ter- 
vezett, de csak félig kivihetett magyar írói szótár munkatársa, 
mintegy családja tagjává avatva, az ö közvetlen közelében dol- 
n^oztam. S ha írói munkásságommal nemzetemnek némi szolgála- 
tot tehettem és tehetek, hogy arra képessé lettem, azért senkinek 
mélyebb hálával nem tartozom, mint neki, a ki 30 éven át foly- 
vást mesterem, követendő példányképem, legigazabb barátom 
maradt. 

Letettem nemzeti irodalmunk dicsőült hősének sírjára a 
Kálás tisztelet koszorúját, melynek virágai közzé magam részéről 
is a kegyeletes megemlékezés egy nefelejtsét fűzni fájdalomtól el- 
telt keblem megkönnyel)bedésére szolgált. O a nemes harczot meg- 
liarczolta, s mint mikor a diadal biztos reményében lelkesen előre 
törő katona a csatatéren elesik , a szellem fegyverével, annjd ba- 
bért aratott írói tollával kezében, pályáját szépen, dicsőn bevé- 
gezte. Xem látjuk töbl)é soraink között az ö magosán kiemelkedő 
alakját ; a mi benne halandó volt, visszatért az anyaföld kebelébe, 
hogy annál drágábbá tegye előttünk a haza szent földét, melybe 
porai elvegyülnek. De az a mi őt halhatatlanná tette, a testtel 
egjütt nem halt meg, nem halhatott meg nemzetére nézve. Itt 
maradt, hat, munkál és élni fog közöttünk és* bennünk szelleme 



190 TOLDY FFRENCZ EMLÉKEZETÉ. 

mely iut, buzdít, lelkesít a küzdésre, a diadalra. Példája megtanít 
bennünket fáradhatatlanul munkálni, soha nem csüggedni, hiva- 
tásunk terén halálig híven kitai*tani. S ha hitünkben mint ö, 
mindnyájan oly rendíthetetlenek leszünk , ha kötelességünket, 
mint ő, mindnyájan oly lelkiismeretesen teljesítjük, egyesült erő- 
vel folytatott szakadatlan munkásságunk sikere, nemzetünk szel- 
lemi erejének teljes kifejlődése el nem maradhat. S eljő az a di- 
cső kor, melynek ő csak hajnalát látta derülni, bizonynyal eljő, ha 
mi meg nem érjük is, az idő : melyben az ő eszménye meg lesz 
valósulva, midőn a magyar nemzet saját szelleméből, saját erejé- 
vel kifejtett míveltségének fényében és hatalmában, mint az em- 
beriség érdekében tett küzdelmeiért és szolgálatiért a mívelt nem- 
zetek által ölelő karokkal fogadott testvérnemzet, századokról 
századokra élni s virulni fog. 

SZABÓ KÁROLY. 



löi 



AZ ELSŐ MAGYAR 

poLiTiCAi színmű És kora. 



ELSŐ KÖZLÉS. 
I. 

Annak a szellemi forrongásnak, melyben hazánk a XVI. 
századot átélte, legnagyobb érdekű irodalmi emléke kétségkívül 
az a dramatizált jellemrajz, melyet egy ismeretlen satyrikus Ba- 
lassa Menyhértről készített s Karádi Pál, temesvári unitárius pap 
és alföldi superintendens , még Abrudbányán laktában, itteni 
nyomtató műhelyében kinyomatott. A czímlappal és előszóval 
pgyütt összesen negyvennyolcz lapra terjedő könyvecskének egész 
czíme ez : Comoedia Balassa Mennihart arultatasarol^ mdlid el 
szakada az Magyar országi masodic valaztot János kiraltul. Mai' 
fhei 22: Aggyatoc meg az Chaszamac az Chaszaref, esistennec is 
az Istenét Nyomtattatot Abrugyhanyan ezer ötszáz hatuan kilen^ 
czedic esztendöbf^n. Vég jegyzete az uiohö lapjkn i Szekes-feyerttari 
Karadi Pal miheleibe sz, András hanac huzon egyedic napian. 
Hog}' az epés humor, melynek terméke az egész, kinek szívéből 
csordult e megsárgult lapokra ; e biztos czél felé röpülő, gyilkos 
nyilak kinek tegzéből kerültek ; e kifejező, velős, jellemzetes nyel- 
vet ki beszélte : nem mondhatjuk meg. A komédia szerzője isme- 
retlen 8 maga a munka is csak egyetlenegy példányban kerülte 
el a pusztulást, i) Nagybecsű emlék történetírónak és aestheticus- 
nak eg}'iránt. Míg ez a komédiának fölgördült függönye mögött 
a drámai jellemzésnek ritka erejével találkozik, mely a nyugoti 

*) Ez az egyetlen példány a magyar akadémia könyvtárának tu- 
lajdona, hova a Teleki könyv-gyüjtemánynyel jutott. A czimlapon rend- 
kívül nehezen olvasható írásból azt tadjuk meg, hogy c könyv 1596- 
beu Püspöki Baráth András, más n^ven Yáradi Bolthos birtokában volt, 
1704-ben pedig — egy, a czímlap alsó szélire írt jegyzet szerint — 
örököa^^^ útján Bolthos Baráth Mihály tulajdonába kerttlt. 



192 AZ ELSA MAGTÁR POLITICAT SZInMÜ 

szomszédokat diadalmas versenyre hívja : addig amaz a század* 
nak szomorú képét látja ott mély erkölcsi sülyedésével, áruba bo- 
csátott leikeivel, hatalmas nyomorgatóival,. uratlan uraival, kik 
a koldus fillérére áhítoznak, rósz és jó ügyek szolgálatában 
egyenlő gazdagon ontott vérével, a veszni készülő kényurak faj- 
tájának dögleletes rothadásával s egy új kor eszméinek remény- 
teljes csiráival. Mindezt ismerjük a krónikák lapjairól is, melyek 
nyomán alantabb meg fogjuk kísérelni részletesebb rajzát e kor 
erkölcseinek ; de ezeknek jellemzőbb, életteljesebb, ezer részlet 
által hihetőbb s közvetlensége által hathatósabb képét e rövid 
komédiánál nem találjuk sehol. 

A kor nyomorát, kétségbeesését nem csupán két ellentétes 
érdeknek pihenést és békét nem ismerő, szakadatlan és eldöntet- 
len küzdelme szülte. A nyugoti országok legnagyobb részében a 
viaskodás csak az oltárok körül forgott^ s ha belevonattak is a 
vallásén kívül más érdekek : ezek kiinduló pontja és végső czélja 
mindig a lelkiismereti szabadság ügye volt. A német paraszt- 
háború egyik fő-fő vezetője, Münzer Tamás, »Gideon kardját« 
(')vezte derekára és az » Isten országát « akarta megalapítani. 
Másutt meg épen tisztán csak a német éssvájczi reform s a római 
conservatismus között folyt a véres vita, melynek sorsát egyik 
vagy másik félnek teljes lenyügözése, avagy egy-egy józanon meg- 
alkuvó béke eldöntötte s a szellemeket új eszmék, új törekvések 
foglalhatták el. Magyarországon sokkal bonyolultabb volt a kér- 
dés, mely a XVI. század folytán számos ágból bogozódott össze 
annyira, hogy mindegyik csomójának teljes megoldása sokkal to- 
vál)b tartott, mint Európa akáimelyik államában. Itt nemcsak 
protestantismus és katholicizmus, reform atió és anti-reformatió 
fenték egymásra fegyvereiket és készítették elő a következő szá- 
zad töl)l) nagy hál)orúját. A t(')r(')k hatalom fényes delelőjén ; rö- 
vid évek alatt foglalta el az ország területéből mindazt, a minek 
visszaszerzésére évszázadok vérontásai kivántattak. Ezenkívül két 
uralkodó család versengése esik c korba, melyek közül mindegyik 
fegyverrel és párttal követelte magának a koronát ; a harcz ered- 
ménye s egyszersmind új bonyodalniak forrása : a keleti magyar 
állam külön alakulása lett. A fenyegetett nemzeti szabadság is 
oda sorakozott a küzdő érdekek k()zé ; a Habsburgok hívei közül 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 193 

is sokan szegültek elleiio méltó háborgással a német politicának. 
És ha maradt vohia még egyetlen pont békén, azon a főurak és 
köznemesség hosszú harczának utolsó rezgései vonultak át ; a pa- 
raszt-háború "óta sokszorosan sanyargatott föld népe pedig zú- 
golódva nyögött kényurai alatt. E sok ellentétes érdek zavaros 
küzdelme tölti be e század történetét. 

A sok ponton vivott küzdelmek közül majd mindeg)^iknek 
hallatszik fegyvercsattogása a Balassa Menyhért árulásáról ké- 
szült komédiában. A protestáns író csúflfá teszi az esztergomi ér- 
sekben az egész pápistaságot. A jó magyar gúnyának legelső 
nyilát a németségre lövi. Egész munkája: pártot-fogás a Zápolyák 
igazai mellett. A rabló urak által gyötört szegénységnek pana- 
sza, gúnya, mérge. Körülvesz bennünket az egész zaklatott nem- 
zedék s bevádolja előttünk papjait, a kik áltatják, vezetőit? a kik 
elárulják, és urait, a kik kirabolják. 

Ha e politicai színműnek irodalomtörténeti értéke nem 
lenno is olyan nagy, a minő valóban , mint erkölcs-történeti em- 
lék is mindig a legbecsesebl) maradványok közé tartoznék. 

11. 

A magunk krónikái, orszfiggyülési és egyéb t(")rténeti em- 
lékei ép oly s/omorú világításba helyezik a mohácsi vészre követ- 
kezett félszázados átalakulási korszak erkölcsi viszonyait, mint 
11 ^fagyarországon járt idegen dii)lomatáknak egybehangzóan sö- 
tét tudósításai, melyek — a mint most egymásután kerülnek elő 
a külföldi levéltárakból — vigasztalás nélkül való gyászbeszé- 
íleknek tetszenek egy dicstelen lialállal kimúlt tetem fölött. Csak 
az utolsó lantos szívében dereng még egy sugara a reménynek, 
mely az összetartás áltíil visszaszerezhetőnek hiszi mindazt, 
a mi veszendőbe ment. A többiek mind egy nagy temető képét 
rajzolják, melyen itt-ott egy kétségbeesett kis csapat még hősileg 
vívja életre-halálra szóló harczát; egy másik ezer szorongatás 
közíHt keres helyet, a hol az új építést meg lehetne kezdeni a ro- 
mok fölött ; de az egész el van lepve a csatatér hiénáitól. Szövet- 
ségben k(*)szöntöttek ránk a politicai bukás és az erkölcsi pusz- 
tulás ; keletről és nyugotról új meg új invásió s a belső féreg, mely 
a nemzet idegeit ellankasztotta s erejének kifejtésére képtelenné 
Századok. 1 3 



194 AZ ELSŐ MAGYAR POUTICAI SZÍNMŰ. 

tette. Háborúja volt az valóban mindeneknek mindenek ellen : 
hadaknak hadak ellen, királyoknak királyok ellen, hívőknek hi- 
vők ellen, a pillanatnyi előnynek az állandóbb biztosság ellen, az 
egyéni érdeknek a közczélok ellen, a hatalomnak az erkölcs ellen, 
A kóranyag, mely e szomorú időben pusztította a nemzet testét, 
nem egyszerre és nem véletlenül gyülekezett össze. 

A mohácsi catastróphában egyik legnagyobb szerencsét- 
lenségünk az volt, hogy oly időpontban ért, mikor egész állam- 
életünk átalakulóban vala. Az országos rendek közjogi viszonya 
egymással szemben bár immár félszázad óta tartó, de még mindig 
eldöntetlen vita tárgya. Mátyásnak volt ereje diadalra juttatn 
eszméit a köznemesség nagyobb országos befolyása iránt ; de nen: 
volt ideje megszilárdítani a dolgok új rendjét. A helyett, hog} 
az állam épülete az általa alkotott új aristokratiában s jelenté 
kenyebb politicai tényezővé emelt alsóbb nemességben új tá 
maszt nyert volna: a mint megmerevült a hatalmas kéz, mely n; 
ellentéteket közös czélra működni kényszeritette, ezek egymás el 
len fordultak. Az alkotmány régi sánczai megtágultak s a jeloii 
viszonyokkal senki sem volt megelégedve. Az Anjouk és Zsigmond 
alatt megizmosodott oligarchia a Mátyás előtti állapotokat ohnj 
totta vissza ; a köznemesség az alkotmánynak népi irányú átnla 
kítására látszott törekedni, czéljai biztosítására akii'ályi hatalon 
sértetlen teljességét védelmezvén a főurak ellen. Az éles ellentéte 
ket nem volt képes kibékíteni a demagógia véres feltámadás: 
sem; a két rend között a szakadás 1518-ban Budán megtörtént 
Az új alkotmányszervezet főirányának kérdése még eldöntetlen 
mikor a nemzet feje iolött régtől fenyegetve íiiggö kard lecsapott 
Elbáritása isten csodája lett volna, mert ^látyás katonai alkotá 
sai is füstbe mentek ; az állandó sere*? dísztelen véget ért s a réjí 
banderiális, portális, iolkelö és népi csapatok már képtelenek va 
Iának eredményeket vívni ki rendes katonaság ellen. Nemcsak j 
politic4\i, hanem a katonai szervezetet is forrongóban, átalakuló 
ban, megszilárdulatlanúl találta a mohácsi nap. Az erkölcsöket ha 
s(»nlőképen. A királyi udvartól terjedt lefelé a métely. Az olasz kor 
mány okhoz küldölt követi jelentések hihetetlen dolgokat beszélnél 
amaz erkölcsi nyomorról, mely a királyi lakban I^fátyás fényes k<> 




BEÖTHY ZSOLTTÓL. 196 

rát követte.^) A főiirak várai méltó párjai lehettek a fejedelmi 
laknak ; józan beszéd csak délelőtt volt ballható bennök s való- 
ban >mindennek olyan szine volt, mintha nem tarthatna sokáig. « 
Akármint Ítéljünk a paraszt-háború fölött s akármilyen hézagosak 
legyenek ismereteink előzményei felől : bizonyosnak tarthatjuk, 
hogy ama rettenetes okozatot rettenetes okoknak kellett előidéz- 
niök. Az irgalmatlan hatalomnak féktelenül kellett nyomorgatnia 
a védtelenségét s a német rabló-lovag-világnak is, mely már ez- 
idétt utolsókat vonaglott odakünn, elvétve találkozunk egyes, ide 
vetett huIlám-gyürüivel, hogy utóbb, a fejetlenség idejében, mint- 
egy jellemző vonásaivá sokasodjanak a kornak. Hogy a fölülről 
szivárgó erkölcsi métely mint harapózott az alsó osztályok közé, 
arról bizonyságot tesznek azok a gyér adatok is , melyek a ka- 
landos társaságokról eddig napfényre kerültek.^) A leformatió 
első hangjai behatottak s gyors terjedésök is érdekes magyaráza- 
tául szolgál az évtizedek erkölcsi viszonyainak. A szegénység 
mohón itta az új tant, vigasztalásra és lelki erőre szomjazva sCilycs 
sorsában ; a főurak közül sokan eszközt ragadtak meg benne a 
gazdagodásra. Zavar mindenütt, politicában és vallásban, a külső 
és belső világban egyaránt. 

A szellemek e ziláltságában fekszik legfőbb oka annak- 
hogy a mohácsi nap és nagy következései után a nemzet oly ne- 
hezen tudta összeszedni magát. Az országos csapás, a mi a sok* 
felé húzásban még netalán összetartott, azt is szerteszét dobta, 
zúzta; a politicai ellenkezések kibékítését s az erkölcsi sebek be- 
gyógyitását — részben örökre — megakadályozta. A politikában 
arra ébredtek , hogy immár nem az alkotmánynak oligarchiái 
vagy democratiai jellegéről, hanem a magyar állam létéről van 
szó. Nem tagadhatjuk, hogy ennek szomorú belátása sok hazafi 
í^rívét foglalta el, e zavaros évek története sok jóakarat bizonysá- 
gát is hozta napfényre és Salamon Ferencz tényekre hivatkozha- 



») II, Lajos és fMitarcr, Fraknói Vilmostól. Budapesti Szemle^ 
1876. i^. 8z. ' 

«) Dk Bt üdei schaft des heih íjeichnams in Hermnnn^fadf, Von Q. 
Sehrert. Áichiv , neue Folge, X. B. 8 egyebütt* Lásd : ^Százath'kt 
1ÍÍ76. 1. f. 

13* 



196 hZ SL8Ö MAGYAB POLITICAI 8ZIKMÜ. 

t{k» mikor o nomxod^k ftllamférfiainak védelmére kel. *) Do bizo- 

il^vos, luvjjy Olt iiU^oila kapkodás szánalmas látványt nyüjt s a mi 

iiííuí jtVíikai'Ht i>s tiszta hazafiság nyilatkozott e tehetetlen vergö- 

\UvIhmu Hut (msásuu elnyomta a haszonlesés burjána. Pártok és 

t^hvk oniu^in syAmithattak csak bizonyos terjedésre, a mint híveik- 

^w^k kt\)si% előnyöket voltak képesek biztosítani. Az új időszak 

k^fiiot^^n — a székes-fehérvári és pozsonyi király - választó 

x^^A^gyülésoken — nagyjában még felismerhetjük a régi pártok 

kt^^^^it ; amott Verbőczi, a kurta nemesek bálványa a szóvivő, em- 

ohWu ax Anjou-kori főranguak maradéka: Bátori nádor. A réí?i 

íVlok axonban csakhamar tisszezavarodtak és mindenki saját bol- 

t\uguláMának eshetőségeit latolgatta a majdnem napról-napra vAl- 

toxó viHZonyok szerint. Igen nehéz föladat lenne Magyarorszáíi- 

uak ózon időbeli térképét elkészíteni, melyen pontosan ki lenné- 

Wok jelölve a határok az ellenkirályok s a török birtokai közíitt 

A szlnváltoztatás megszűnt föltűnő lenni s a nem ritkán valódi 

hŐHiség által bizonyított hűség fogalma csupán idő szerint valn 

volt. Egész vidékek gyorsan cseréltek urat , olykor csak azért 

hogy ismételve elpusztíttassanak. Ha nem nyonniá el a fol\ion<>^ 

i'Hutározások fegy vercsattogása , — az ország minden része tel« 

van kisebb-nagyobb táborral, — alig hallanánk e gyászos id<> 

Hzakból egyebet a föld népének keserű panaszainál. Biztosított jo 

Kokról, vagyonról, életről szó sem lehetett. A népet mindeíj} ik 

fól nyomta, zsarolta, pusztította. Az idegen katonák : német(^k 

i-panyolok, török(")k az ellenség jogán ; saját urai — legjobb eset 

ben — a végszükség czimén. Fiai katonáknak szedve a nagy liai 

czokban és a majdiuun szünetlen apró csatározásokban ontottál 

vérüket. Az otthonmaradtakat országos törvény és még inkábl) : 

fí'ddesurak önkénye, oly várak építésének nehéz és majdnem loly 

tonos munkájára szorította, melyek védelmet utoljóra sem valá 

'^ak képesek nyújtani nekik. A gyermekeket — bár a rendes eni 

^er-tized a Dráván innen beliozva nem volt — a törökök hur 

szólták magukkal. A tön'ík és királyi katonaság seholsem nni 

lasztotta el pusztítani és ralxílni, a hol méí? lehetett valamit. ^ 

') Magyarorszfiff a török hódítás knrábav. írtA Salamon Ferenoz 
72-. 7M 1 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 197 

török törvénynek ölésre, vízbe fulasztásra, gyujtogatásra, roirbo 
lásra, fegyvertelenek elhurczolására, fák kivagdalására, vetések 
letárolására adott szabadságával irgalmatlanul éltek a szerte 
készáló rabjó bandák, kik a béke megtartására sem voltak kötele- 
sek. Ennp nem elég ; majd minden országgyűlés elé még kese- 
rűbb panaszok kerülnek az idegen keresztyén segédhadak em- 
bertelensége, mint a törökök ellen. Emlékezzünk csak az 1602-k- 
végzések bevezetésében a ^megsebzettnek és csontvelejéig fol- 
emésztettnekc megrenditö följajdúlására a parázna, rabló, gyil- 
kos és szentségtörő zsoldos-hadak ellen. ^) E rettenetes vádak 
már akkor közel száz esztendeje gyülekeztek. A kisebb nemesség 
nagyrészt osztozott a föld népének sanyargásábah és védtelensé- 
gében. Bár a raeggyökerezettebb török uraság csak későbben 
hozta kényszerű szokásba a faluk >elszéledését,« számos vidék 
volt már a teljes pusztulás útján. A köz nyomornak egyik bizo- 
nyítványa, hogy már az 1526. fehéiTári oiszággyülés sürgeti Já- 
nos királynál a zsidók kiűzetését az országból. A hatalmaskodá- 
sok, önkényes vámok és harminczadok, jogtalan foglalások, vég- 
rehajtások véres visszatorlása az erősek részéről : mindezek va- 
lamennyi gyűlésben, országosban és részlegesben, előkerülnek. A 
tanácskozó urak feje szinte belekábul a pénzzavarba; minden 
vármegyében el van terjedve a hamis pénzverés és egy Péter 
nevű doktor ezzel a mesterséggel országos nevezetességre emelke- 
<lik.'-) Bebek Ferencz száz ral)lott harangot veretett föl — tiszta 
ezüstpénznek. A törvény meg-megszólal ugyan, de karja erőtelen. 

Eíféle fölfordult korszakokban igen érdekes figyelemmel 
kisénii az erkölcsi elvek általános meglazulását s szemmel tar- 
tani, hogy a divatos, nagyon elterjedt bűnök által miképen alakúi 
át egész nemzedékek erk(*)lcsi nézete. A magyar államférfiak a 
mohácsi vész után elhatározásaikat nem igen tudták, de az ak- 
kori viszonyok közt nem is tudhatták, a futó pillanatok hatásain 
túl szihVrditani meg. Mint a ki vékony és ingatag átjárón halad 
veszedelmes mélységek fölött, kénytelen ide-oda hajlongva bizto- 



') Szalay Magyarország története j IV. köt. 455 — 6 l. 
'-) Dr. Frakiiói Vilmos. .1 magyar frszágffyiiléftek története, II. köt. 
25 a köv. 1. 



|«^ AK £I^Ö MAGYAR POLTTICAI SZINMÜ. 

sttHui Hx oIlnik^<%töl magát és azt, a mi őrizetére bizatott : a hadi 
^v^Miu^ii^vokuek s az európai politicának hatalmas és gyorsan forgó 
sitt^lo \fty lu\jtotta őket egyik táborból a másikba, Ferdinándtól 
jAiuv^hox és viszont. A fejedelmek bizalmatlanokká lesznek hiveik 
ii^nt s bizonyos, hogy legalább annyiszor volt már szülője a bi- 
KHlmatlanság a megbízhatatlanságnak, mint ez amannak. A bi- 
KHlmatlanság az erkölcstelen eszközök divatát honosítja meg : az 
ániIáHt mindegyik félen fényes kitüntetések és jutalom várják s 
tigyanozoknok föladata megakadályozni azt A gyakori ide s oda 
CHapkodáH,8Zinváltoztatás senki előtt nem föltűnő többé' az oppor- 
t unit ás politikája menti s úgyszólván mindenki megszokta. Innen 
már csak egy lépés van odáig, hogy a pártoskodás önző czélol^ra 
aknáztassék ki, s a zászlócserélések indokai közt a tiszták és 
nu)(*'Hkosak ne legyenek elkülöníthetők. A példát az ország első 
főpapjai és főurai adják. A kinek magán-élete tisztaságáról, kör- 
nyezete erkölcseinek feddhetetlenségéről közmondás keletkezett:^) 
Várdai Pál, a politicai habozásnak és rósz példát adó gyávaság- 
nak valóságos mintája volt. Mintha heves és kora színvallásával 
csak azt akarta volna elérni, hogy János esztergomi érsekké 
emelje, még 1527-ben Ferdinándhoz áll ; de már két esztendő 
míilva visszakönyörgi magát a szultán kezének csókolásával és 
töredelmes bűnbánattal az elhagyott félhez. »Hidd el, — kiáltja 
Zápolyának — hogy a Boldogságos Szűz sem siratta keserveseb- 
ben keresztfán függő fiát, mint én tégedet számkivetésedben és 
nyomorüságodban.€ A nagy hűség eltartott — egy egész eszten- 
deig, így a többiek is: a leghatal masabbak, legelőkelőbbek. Pe- 
rényi Péter már (xgy érkezik Tokajba, hogy törvényesség pecsét- 
jét nyomhassa foglalására, melylyel a Mohácsnál elesett Palóczi 
Antal várát és városát: Sáros-Patakot hatalmába kerítette. Meg 
is kapta, s azonfelül az erdélyi vajdaságot. Azonban már egy- 
két hónap múlva ö teszi lehetővé , hogy szent István koronája 
Ferdinánd fejét érinthesse. Szolimán közeledte ismét visszaszorí- 
totta Várdaival együtt Zápolyához, ki a »jámborságnak és ke- 
gyelmességnek örökös dicsőségére* megbocsátott nekik. Alig 



^) A kicsapongó ifjakra szokták mondani akkoriban, hogy : ucm a 
Várdai udvarából került. Budai: Holgnn Lexicm III. k. 691 l. 



BKÍjTIIV ZSOI.TTÓI,. 199 

fertlAlt újra egy év n kísz volt Perényi miudegyik uríit: Jftnost 
is Ferdinfuiilot i^i (-lárülrii h a fúlliold vüdö árnyékában luugáhos 
iikarta ragadwi a fíiliatiiíniot. Ismerjük kétíizluű Bzerepét, ine- 
■ t az 163 1-ki bélavári gyűlésen játszott.') A töriik fogságböl 
■/fSHtigre kiszabadíilván, hogy milyen egjenes embere maradt 
I inusnak, foljírgjezték a krúuik&k. Az 1539-ki székesfehérvári 
M-Ayi lakodalmon, melyre ő hozta a menyaxszonyt Krakkóból, 
u.ir Sorfadv taíi^párral a tüUö pártra állásról tanakodott a a 
Diml ura halálának szele fújt >Sávos-Patakou minden harangot 
mcgvuiuttott ngjaii, de azonban nagy vendégséget adott, tele húr- 
dókat hüzatott tül a piuczékböl és teljes Örömet mutatott.*') 
í'Okteleu oagjTavágyásáiiak hirei Ferdinánd elÖtt is gyanúsnak 
mniattá.k u utoljára is fogságban halt el — Bécsben. A kor egy 
máiák töemberének : 1 örök Bálintnak sem egyenesebb a pályája. 
KanyargÖit must a temei^i grófság, majd a vránai perjelség kor- 
nfti^Bói tiszte s ismét a zálogba adott Debreczen és Hunyad 
köattjltik meg, 1 630-ban Pckry Lajos. Török Bálint és Bakicx 
Vii vaI6»ágos érdekszövetségre lépnek, hogj- vagy egj'ütt maradnak 
ftFerdúiáiKl pár^jáu, vagy együtt hagyják ol azt És Így tovább, 
A kSnálkoz6 zavarosban alábbvaló halászok sem hiányzot- 
tak Egj-ik jeUeinzÖ vonásáé kornak: a birtoknak, kincseknek, 
ttkrakiiak, szóval az anyagi javaknak nlthatatlan szomjúsága. Ez 
jellemzi az ntolsó kurta nemest, ki erejébe bizakodva elfoglalja a 
»zoniHZi'd özvegy asszony földjét s az igazság szolgájának kard- 
jával áll elöbe, ép ügy, mint a bíboros minisztert, ki puritán szi- 
gorral, barát módra ólt ugyan, de pénzszomja mindenféle üzér- 
kedő vállalatba csalogatta s jellemének e foltját kitüaő védője 
wm vnla k^pen eloHzlatní ^). Midőn a harcz folyton forgö koczká- 
Ján na^' földterületek mindegyre cserélgették uraikat s a ki ma 
mtg váríir volt, holnap könnyen lehetett földönfutóvá ; midőn a 
gazdagság a mzö legszorosabb értelmében ideig-óráig tartóvá vált 
• k k<>z&lla|iotok bizonytalanságánál fogva n kovés vagyon majd- 
Hoi egyenlő lett a semmivel : mindönki sokra vágyott, A nagyok 

') Dr. Fraktiói: A magyar nrtfiggt/iílhrk. I. k. laS. I. 

») Budai; iWff. Ux. ílt. k. 81. L 

') Horváth Mihály: VtytKnücU yynicr- ayöiyy. 88^ — 3 l. 



200 AZ KLSO MAGYAR 1»0I.ITICAI 8ZÍNMC. 

nagyjai épen nem voltak válogatások az eszközökben. Az ily 
példa nagyon ragadós; mellé a törvény meg vala bénulva, az 
igazságszolgáltatás pártoknak lett csak tehetetlen fegyverévé, me- 
lyet erőszak könnyen legyőzött, csel könnyen kijátszott, árulás 
könnyen elhallgattatott. A ki csak birta a karját, hasznát akarta 
venni akár a védtelenek jószága, akár a törvény megtorlása ellen 
Ügy látszik közönséges elvvé lett, a mivel a fekete rácz rablóvezér 
az általa elfoglalt bács-megyei birtokokra visszatérő urakat el- 
utasította: mindig az erősebbnek van igaza; a ki birja, marja. ^) 
Az ckorbeli országgyűlési emlékek tele vannak panaszokkal a 
hatalmaskodók, erőszakoskodók, rablók ellen. Már a mohácsi vész 
után tartott legelső gyűlés, a fehérvári keresi, hogy az egyházakból 
elszedett arany és ezüst szerek kiknél vannak ? És innen kezdve vé- 
getlen sora a nehéznél nehezebb vádaknak a zí^orolók ellen, kik kö- 
zött állami és egyházi főméltóságoknak, ünnepelt hősöknek neveivel 
találkozunk. Az 1538. pozsonyi országgyűlés actái egy drámai 
jelenet emlékét tartották fenn. A tanácskozó rendek előtt szemé- 
lyesen jelent meg Petheő Ferencz özvegye, gyermekei, testvérei, 
sógorai és barátai környezetében s bevádolta Kecheti Márton 
püspököt : hogy ez Tátika várát árulás segélyével , önkényesen 
elfoglalta; az ott talált 100.000 frt értékű drágaságokat ehu- 
lajdonította ; a vár úrnőjét fogságban tartotta -). Az igazsá«?át 
kikapta szóval , mint sokan ; de Ítéletek végrehajtása már nehe- 
zebben ment, ha ugyan egyáltalában ment valahogy. A jogtalan 
birtokban — Mária kirAljnétól elkezdve — nem nagy dolog volt 
akárkinek megvédnie magát. Jellemző adat az is, hogy az 1542. 
beszterczebánvai í?vűlé>cn Perénvi Péter, Káskav, a Balassák. 
Bátori András, Bebek Ferencz a magánjogi sérelmek tár- 
gyalását oly hevesen ellenezték . hogy már nyílt h^zadás ki- 
ütésétől lehető tartani. A hatalmaskodásnak piszkosabb, vér- 
lázítóbb nemei is gyorsan harapóztak. A szigetvári hős ifjúko- 
rának szégyenfoltjai irtózattal töltenek el , midőn egy történet- 
írónk szerint a Kostanicza várában vendégül mulató Katzianert 

*) Szeromi fiyörgy ilmlékhata Maíryarorsziig romlásánVl 1484 — 
1543. 142 1. 

) Frakiiűi : Orszáfjgyi'il^sek^ II, k. 25 1. 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 201 

a fiatal Zrínyi Miklós abból az indokból szűrta volna le orgyilok- 
kal, hogy a megvert és megzavarodott hadvezér temérdek kincsét 
kézre kerítse >). Tény, hogy a két Zrínyi testvér : Miklós és Já- 
nos jutalmat kér a tettért Ferdinándtól. De még nem ezek a leg- 
sötétebb lapjai e kor erkölcs történetének. Az ország különböző 
vidékein rabló várak emelkedtek, melyek messze környékeket ki- 
pusztítottak. Uraik egész hadseregeket fogadtak: zsoldjukban 
állott különösen Lengyelország, déli Oroszország és Moldva sze- 
metje. E se istene, se hazája népet vezették magyar urak a ma- 
í^ik nemzete ellen. Várakat ostromoltak, kastélyokat foglaltak, 
nyájakat hajtottak, házakat gyújtogattak, adószedőket nyomorgat- 
tak, kereskedőket fosztogattak s országot, királyt és igazságot 
megcsúfoltak. A haza majd minden részének jutott belőlük. A 
bányavárosok réme volt Balassa Menyhért, ki Csábrág és Szitnya 
várából tartotta rémületben a bányavidéket; Felső-Magyaror- 
szágnak különösen keleti részén a rabló urak legembertelenebbike 
ésvadabbika: Basó Mátyás garázdálkodott Murányból; tül a Du- 
nán Fejérvár, Győr, Esztergom vidékén a Vág vizéig Podmauiczky 
János és Rafael raboltak, kiknek fészke Palota és Zsámbokrét 
volt ; Laszky Jeromos a Szepességet rettegtette. A történet egész 
nagy rabló hadjáratoknak is fenntartotta emlékezetét; tudjuk, 
miképen intézett a Bátori Kristóf népe valóságos íi-tó háborút 
1572-ben Kassa környékéről a híres simándi vás/ir ellen. Valóság- 
gal alig tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a közép-eun' pai lovagi 
rabló'^ilág, mely virágjában is be-behullatta hazánkba egy-két 
magját, mikor odakünn már végkép elnyomatott, itt még egyszer 
utoljára fölburjánzott. Halálharczát vítta s vé^ső vonaglásaiban 
utálatosabb volt, mint bárhol és bármikor. 

íme egy-két vonás a XVI. századbeli Magyarország képé- 
ből. Ha hozzájok adjuk még a személyes bátorságnak, az elkese- 
reílés vakmerőségének a hősieségnek voná^ át, melynek krónikáink 
annyi emlékét őrizték meg , befejezhetjük vázlatunkat. E lovagi 
jelleg azonban, mely Zrínyi feláldozásában érte el tetőpontját, 
egészben nem változtat a rajzon. A velencz(»i diplomaták, kik ha- 
zánk állapotáról kimerítő jelentéseket készít(»ttek, szintén meg- 

') Forgúch Fcrcncz : Uhtóriája, 326 1. 



202 AZ ELSft MAGYAR POLITICAI 8ZINMÜ. 

csodáltaik ; de inégsera háríthatta el ez nemzetünk fejéről bor- 
zasztó ítéletöket, hogy: » Magyarország holttetem. « *) 

m. 



Ugyan mit fejezhetett ki ebben a korban a korok lelkének 
lelke : a költószet ? Vájjon az egész magyar földet áthatott mé- 
telyes levegőt szítta-e magába és lehelte-e ki, vagy csodálatosképen 
zöld szigetet képezett a mocskos hullámok között ? Nem marad- 
tak-e olyanféle irodalmi emlékeink , melyeket ez az idő a maga 
képére teremtett vala ép úgy, mint a hogyan Olaszországban az 
Anjouk ideje emléket hagyott veszett erkölcsei felől ama láng- 
eszti mesemondó könyvében, kinél kellemesebben elbeszélni s ke- 
vésbbé pirulni senki sem tudott : a Mediciek kormányelvei pedig 
a flórenczi bölcs átkos tanácsaiban ? Maradt e ránk is valami 
efiféle, valami védirata a kor fő irányának, apológiája az önzésnek, 
erőszakoskdásnak, árulásoknak ? Legelső íróinknak — hisz a szó 
szoros értelmében véve csakugyan ők voltak a legelsők — hervad- 
hatatlan dicsőségére legyen mondva : semmi. 

Ha volt valaha kornak irodalraa,mely a hatalmasoktól som 
nemfüggve,8em nem félve töltöttebe magas erkölcsi hivatását; mely 
ügyszólván a közélet valamennyi tény ezöje közül egyedül tudta meg- 
őrizni 8 rettenthctetlenül gyakorolni az ítéletmondás jogát; mely ha 
keservében rósz próféta volt is, — közpusztulást, végenyészetet, 
utolsó ítéletet jövendölt, — de mindig jó, igaz, becsületes, kérlelhe- 
tetlen mester : ügy a mienk volt az a XVI. században. Hogy túl- 
zásba ne essünk, ne feledjünk rámutatni e kétségtelenül eraelö 
jelenségnek természetes alapjára. A XVI. századi költészet míve- 
lésében nem sok része volt a fö rangúaknak , kik között az általá- 
nos erkölcsi hanyatlásnak fö képviselőit találhatjuk meg. Vitéz- 
ségükkel tárgyat szolgáltattak a históriás énekeknek, feslettsé- 
gükkel a gúny, harag és átok számos költeményének. Néhányan 
kíizülök — a régi nagyok példájára — szívesen hallgatták az 



^) Ifvlatinncn vcnet. Botsciiaftcr über Deutschland und Ocsterreich 
iui XVI. Jabrh. Ausg. Jos. Fiedlcr. (Foutcs rerum Austriacorum, XXX. 
k.) — L. Wert^ cimcr Ede; yfagyarorfzág állapota a XVI. ás XVIl. 
században. Századok, L875, X. f. 



BKÖTIIY ZSOLTT/iI, 



203 



I Iparukban megfordulö lantost, s a kik n/. fij vallíislioz szUottnk, 
'iitvolütlés eszközeinek gyarapitás&val hatottak a költóitzet 
ni'tkedtiBfero ii. De ennek ilzöi között o^ok a sz&zad vége fele 
ak;tiliiiik elukalö sz&nnaz&suakra. Mesiterei eladdig majdnem ki- 
vitel uélkül szegény papok, tanttók, könyvnyomtató^, jegyKók és 
'ITi'-le osztálybeliek voltak s ciaknem mind protestánsok. Egyfe- 
1 teli&t kívül Í9 állottak a megvesztegetett légkörön, inkább az 
l'iioinottak, mint a hatalma'ikodi^k közé tartozván, máefelöl 
/ 'llemök fő irányzatából, mely a protestautismusnak minél mé- 
■ 'l'b meggyökereztetésére tört, önként következett ajelcnnel való 
!< i^fdetlcnség, e régi rend ledöntésének s egy íij megalapítása- 
ik vágya és törekvése. A viszonyok kétségkívül nagyban elöse- 
('■ttí'k téritö munkájokat, melynek elhintett magvai különfisen 
: szegénysí-giiek országszerte keserűséggel teli, elégedetlen, már 
ruHzabbtől nem tartó, vigasztaláai-a és reményre óhajtozó lelke- 
ken termékt'iiy földre tnláltak. Elősegítette tudományuknak iiom 
annyira dogmái, mint erk'ilcsi oldala, midőn az erkölcsi reform az 
I ;:.-sz nemzetnek létkérdése volt. Emellett küzdöttek ök a szönzé- 
k>:n. iskoláikban, nyomtató műhelyeikben éí Írásaikban egyiránt. 
TülirÖt tartottak koruk elé, melyben annak meg kellett ijednie ar- 
taától , B mely — a maga tisztaságában - annak tört vonásait 
fiKsxatartva, leghívebb emlékét hagyta ránk. 

El kell pusztulnia a régi világnak a fúld színéről! — Ez 
Tolt « XVI. század költőinek alaptétele, melynek zordon dishar- 
ntoniája ép ügy megzavarja a történeti énekek nj-ugodt folyását, 
miat a hogyan uralkodik a legelső magyar énekekben, melyekkel 
sz új egyház katakhuménjei az igazságos isten trónját fölkeres- 
ték ; az intő, gúnyolódó, feddő, átkozódó költeményekben ^ a kor- 
nak első reális képeiben : színmüveiben, melyeknek calastrophá- 
jArítl mintha csak azért feledkezett volna el az író, mert annak 
•fttét, borzalmas tudata mindenki lelkében meg viill. Mindennek, 
a mit magok körfii láttak, tettek és szenvedtek, a rothadt társa- 
dalom végpnsztülását érezték szükségszerű, kikerülhetetlen kö- 
T/'tfcczésf'nek. A mindenféle nyomor, az élet olcsö volta s a földi 
ivak bizonytalansága, az árulás és hitszegés mindennapisága, a 
-irályi családok végzetes liarcza, a nyakinikra torö és sokszor 
nyakunkon ülő pogány soregek, a onudeiiiitt komor, vigasz nél- 



9l>4 \7s KT.SÖ MAGYAR POLITlCAt SZINMÜ. 

kuli lathatár sívjátságos vallási misticismust honosítottak meg. 
A protostantismus terjesztette a bibliát s képeit, mondásait, pél- 
tlá/atait különös előszeretettel választván az ó-testamentomból, 
akaratán túl mélyen beférkeztette híveinek lelkébe a régi, boszú- 
állő isten félelmét. Minden új vallás kétségkívül meg-megszilár- 
illtjji — egy-egy időre legalább — a mély hitet követői lelkében, 
8 ez az isten igazságát kutató hit férkeztette be az elnyomott, jobb 
szellemekbe ama kétségbeeséssel határos töredelmet, bűntudatot, 
mely az utolsó ítéletet várta. E ködös, verőfénytelen, éjszakára 
készülő szürkület borong e század egész szellemi élete fölött. 
Nyilatkozik gúnyban, feddésben, humorban, jajveszéklésben és 
átokban. Az előbbi korból, a Jagellókéból, is maradt ránk feddő 
ének, az Apáti Ferenczé, mely könnyed gúnyorral évődik a deá- 
kok fodor hajával, a táncz közben elhullatott pártákkal, a sze- 
mérem-kapáló lepkékkel s a lányok közt vígadó papokkal : 

Iji^eii kevés liajok, száiitalan jószágok, 
Eröts riiguliíjük, kevés zsolozsiiiájok, 
IJársonyos szolgájok, fekete kápájok 
Az apát uraknak ! 

Mi ez a XVI. század sötét énekeihez, melyek végromlást hir- 
dí'tnek mindönkinek és Jeremiás siralmas hangjait kérik a maguk 
panaszának ! A nagy hit méltóságossá, a gonosz idők komorrá 
teszik ajkukat, melyeket tréfaszó nem hagy el. Papok maradnak 
a költészetben is : a megbántott isten boszűló igazságát hirdető 
papok. Szkárosi Horvát András az Áfok-v()l példálózik és Móze^ 
rettentő szavait dörgi nonizete fiilébí^, melyről azt írja: 

H«.'t»«jijett's ez viljígnak inüstan miiulen dolga, 
('su<lHlati>s líHgy vaksáüfa, hálálatlansága, 
Ní'iii fog rajta :iz istennek semmi igazsága, 
Sem liaragja, sem csapjísa, sem ir£;almassá<ía. 

Miután a Deuteronomiuni régi zsidó átkát, mely alapját 
képezi a középkorban borzalmas művészettel kifejtett részletező 
Atkozí'dásnak. erőteljes átkiíltésben ismételte vohiíi, az alacsonv 
gorsú tályai prédikátor a »fejedelmek« ellen forditja harag^já- 
jlttk ostorát : 

Azt tu(lját<jk, hogy az isten megvakult már, nem lát V 
Du ueni alszik, rejánk pillog, iioba sok boszút lát, 



BEOTHT ZSOLTTÓL. 206 

így jól látja ez vilá^^nak minden álnokságát, 
Majd levágja az fejszével az gonosz termő fát. 

Ugyanez a szellem lengi ki, búr enyhébb változatban, a tu- 
dós Farkas András nagy költeményét A zsidó és magyar nem- 
zetrSl. Mind a két nép istennek népe volt, melyet tejjel-mézzel fo- 
lyó országba vezetett az Úr, megjelentette nekik akaratját s kül- 
dött vala jó és bölcs fejedelmeket; de báládatlanságukban egyenlő 
keményen és méltán sújtott Miképen ránehezedett amarra a ba- 
byloni királyoknak és a római császároknak vas karja az inség 
ezer nemével, azon módon nyög ezidőtájt a sokképen megsanyar- 
gatott magyar nemzet is. 

Mindezek szállának istentől mireánk, 
Bőnünk szerent és gonoszságonk miatt, 
Egy felöl vereté pogány törökökkel, 
Mhs felGl ném ttel és ah sok pártolókkal : 
Ezzel megmutatá az hatalmas isten, 
Hogy ö az bOnöknek erős hoszuállója. 

Nabukodonozor álmának késő fejtői mind vészt jövendöl- 
nek belőle a bűnökbe sülyedt nemzetnek fejére, melyet nem könyö- 
röghetnek le erről a Jeremiddok-nak töredelmes, szívszaggató 
hangjai sem. A világ elmúlása közel van, hangoztatja a komor 
énekszerzőknek egész serege Batizi András után : 

Mikoron az ágak szőpen kibimbóznak, 
Jelentik, hogy az nyár immár közel vagyon : 
Akképpen az jegyek nyilván azt jelentik, 
Hogy itilet napja immár elközelget. 

És sokféle alakban ugyanez a sötét^ rettegtető gondolat 
mindenfelé félszázadon keresztül. A XVI. század utolsó tizedé- 
ben még egészen világos szavakkal jelenik meg Vajdakamarási 
Lőrincznél. Mindenütt megüti fülünket egy-egy hang belőle^ a 
hol csak a költő a maga érzéseinek szót enged. A protestantis- 
mus ridegebb isteni félelme át meg áthatja egész költészetünket. 
Lassankint tűlnyomúl e borús hangulat egy osztálynak, a pro- 
testáns papságnak^ túl az egész felekezetnek határain : általános? 
költői hangulattá lesz. Balassa Bálint vallásos énekeit ép úgy 
átlengi e misticismus^ mint Kálvin akármelyik apostolának 
igéit Megzavarni a derű, jókedv, szerelmi csapongás dalaival : 
még a könnyű vérű költő is röstellené s szelíd búbánatának, vi- 



^H^ AZ EL9Ö MAOYAH POLITICAI SZÍNMŰ. 

I A^n^l virágra röpködő kedvének bájos emlékeit lángokba dobja, 
hogy onnan egy szerencsés csuda háromszáz esztendő múlva sza- 
badítsa ki. Érdekes, hogy az a világi szerelmes vers, mely e kor- 
ból egész a legújabb időkig jóformán egyedül volt ismeretei^ egy 
törökké lett magyar : Mehmed munkája, ki hitével és hazájával 
eszmekört is cserélt. Még Zrínyinél is e hangnak viszhangja zeng: 
a bűnei miatt isten által végpusztúlásra itélt magyar nemzetnek 
megváltóra van szüksége ; csakhogy már az ellenkező iránynak : 
az antireformatiónak szolgálatában. Kétségkívül a század leg- 
jobbjainak maradtak ránk e költeményekben emlékei. Mintha 
ide menekült volna e bíró nélküli korban mindaz, a minek joga 
volt ítéletet mondani. A fájdalom átjárja kezdődő költészetünk 
minden faját^ egy helyt kétségbeesésben, panaszban^ imában 
törve ki, másutt »a szívbe fojtva s ott méregre válva, c A mese- 
író Heltai úgy szövi állat-történeteit, hogy korának lesújtó vi- 
szonyait példázza áUalok ; a rászedett keselyű és a beteg orosz- 
lán a kor durva hatalmasaihoz szólnak. A históriás énekek köl- 
tői is meg-megszakítják elbeszéléseik fonalát egy-egy könyörgés- 
sel az ország nagyaihoz, hogy térjenek jobb útra. A harczi di- 
csőség verőfénye alig képes áttörni a nehéz ködöt, mely az egész 
társadalom fölött borong. Mikor Tinódi énekeit olvassuk, szinte 
látjuk magunk előtt a hallgató várurat körülvéve a hadi pályára 
készülő s a végház veszedelmes iskolájába adott nemes iQaktól 
a mint az őrség minden perczben török vagy német támadásra 
vArs a környék beszorított népe utolsó falat kenyerét fogyasztja. 
Ez a kor szülte az első ^irodalmi munkákat magyar nyel- 
ven^ melyeket külső alakjoknál fogva — iróik dialógokba öntöt- 
ték mondanivalóikat — színmüveknek szoktak nevezni. Ezek is, 
csaknem kivétel nélkül, csatlakoznak koruk irodalmának általá- 
nosan uralkodó hangjához, melyen az írói egyéniségek csak be- 
lül képződhetlek. A protestantizmus, mely nálunk is ögy lépett 
föl, mint új és jobb erkölcsök megalapítója, fogadja legelőször 
szolgálatába c műformát. Az első Prológus, mely Sztárai Mihály- 
nak 1559.ben készült egyik színmüvéből, Az Igaz papságnak ti- 
kdré-hÖl ránk maradt, mondókájának mindjárt legelején így be- 
szél: »Nagy-sokan vadnak ez mostani időben, kiknek utálatos 
az igazság es kellyemetes az hamisság ; böcsületes a hamis tu- 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 20 7 

datlan papság es utálatos az igaz es isten igéje hirdető pap- 
ság.* A régi egyház tanai ellen irt szatirához sorakozik tö- 
redékben fönnmaradt elődje: A papok házassága is. Széle- 
sebb alapon épült s a társadalomnak több vérző sebét mutogatja 
a hires Comico-tragoedia, mely sokkal későbbi lenyomatokból 
ismeretes ugyan; de alapeszméjével^hangjával, képeivel, fenyegf tő- 
zéseivel és tréfáival a XVI. századnak eltagadhatatlan gyermeke. 
»Rész szerint víg, rész szerint szomorú* moralizálásával egyedül 
csatlakozik a keserű humor amaz első magyar termékéhez, mely 
Balassa Menyhért meggyalázására Íratott. Egy futó tekintet 
tartalmára meggyőzhet, hogy egészen ama kor poésisének nehéz, 
fulasztó levegőjét szívjuk benne, melylyel foglalkozunk. A Jó- 
cselekedet itt hagyja az emberiséget, mely fölött a Vétek marad 
az úr. Oldalánál a Szenvedés és Türelem állanak. Ennyi az előjá- 
ték. A tulaj donképeni darab a dőzsölő gazdagról szól, ki Lázártól 
a morzsát is sajnálta ; továbbá a rabló latoj katonáról és a ke- 
gyetlen tiszttartóról. Mind főleg XVI. századi typusok, kiket a 
Halál poklokra kerget s az epilogban erkölcsi leczkét tart a kö- 
zönségnek. Az úgynevezett jezsuita-dráma, vagy iskolai szinmü 
első nyomairól itt hallgathatunk ; ezek nálunk épen úgy, mint 
Németországon, hol Reuchlin kezdése után kaptak lábra , ide- 
genből átültetett növények voltak, melyek kifejlesztésére nem, 
csak senyvesztésére volt hatása a hazai földnek és levegőnek. 
De az elősoroltuk darabok között erkölcstörténeti érdekesség 
szempontjából egyik sem mérközhetik, távolról sem,aBalassaMeny- 
hért árultatásáról irt Cowiedía-val. Alapgondolatában, alakításá- 
ban, fölléptetett személyeiben, hangjában, tanulságaiban a század 
legjellemzőbb terméke.Mi adta szerzőjének kezébe a maró gúny ke- 
mény ostorát,mi fakasztotta a humor keserű kaczajára? Nem más, 
mint az ország ama posztúlásának és vesztének siratása, melyet a 
Balassák juttattak e már-márkikerülhetlen örvény s/élére. Nem mi, 
a darab nyomtatója, Karádi PAl is kiolvasta ezt belőle, mikor be- 
vezetésében »az maradék magyarországbeli vitézlő uraknak es 
fejedelmeknek,mindenütt lakoknak hivságben való megmaradástc 
kivánván, így ír : »Nem tűrhetem, hf>gy ki nem nyomtatnám és 
mindeneknek tuttára ne adn;'»m . , . Eggyert azért, mert eleitül 
fogvan, ah mint az magyar országi Orouika bizonittya, egész 



208 AZ KLSÖ MAGYAR POLITICAT SZINMÜ. — BEÖTHY ZSOLTTÓL. 

magyar ország assok partolassert,es idegen fejedelmeknek válasz 
tasaert, puztúla, vésze, es romla, meg utalván az ü tulajdon es 
termezet szerint való kegyelmes fejedelmeket, kiért ezután is 
varjak az maradékok az ú veszedelmeket . . , Masert ezért, .... 
hogy mindenek ezt látván példát vegyenek ebből az áruitatásnak 
oltAvoztatására. Mert az egy Balassában nyílván általán fogva 
megláthattyák az Istennek mind irgalmasságának, hosszú ideig- 
lon való varasának mivoltát, es mind rettenetes büntetésének es 
haragjának súlyságát, mert noha sok ideiglen elhalasztja ü az 
hftntotést: es a képutálást nem mindjárton- jelenti ki : de azért 
soha büntetés nélkül el nem hattá es el nem hagya, hogy ezt ért- 
viMi mindenek hivsségben ügyekezzenek az fejedelemnek szol- 
gálni es mellette végig megmaradni az Írásoknak intése szerint 
» , , (/sak arra intem Nagyságtokat, hogy az úristent félljétek az 
Kiralt tisztelljétek es minden hivsséggel legyetek: hogy az úr 
iBten is egy ideig az meg érdemlet es el végezet büntetést el ha- 
lassza. < 

Valóban kit sem választhatptt volna alkalmasabbat a 
kor romlásra vezető bűneinek föltüntetésére a névtelen író Ba- 
lassa Menyhértnél ; senkit a szegény satirikus, kiben több jog- 
gal ostorozhatta volna a nyomorultak fosztogatóját ; senkit a 
buzgó, mély hitű protestáns, kiben a csélcsap hitetlenség cyni- 
cusabban nyilatkozik ; senkit a Zápolya-ház híve, ki c családot 
csufabbíil árulta volna cl. A lelkekkel, meggyőződéssel, hittel, 
karddal való kereskedésnek Balassa Menyhért e században fő- 
kéj)viselöje. Tí?yekezzünk neliány vonással a történeti emlékek s 
ez előttünk fekvő satira alapján ej[^y beállítani képét. 

HEurilY ZSOLT. 



209 



EGY ÁTTÉRÉS TÖRTÉNETE. 

(1681) 



Bár az 1669-iki zavargások ürügye alatt I. Leopold király 
kényuralmának egész súlyát a polgári- és vallásszabadság el- 
nyomására fordította, s törvénytelen intézkedései által a köz- 
elkeseredés minden hangosabb kifakadásait elnémította is — de 
a kedélyek forrongását, szabadság után lángoló vágyát, a tompa 
megadásba sűlyesztett nemzetben el nem fojthatta ; ellenkezőleg 
a szenvedélyek fölgerjedését az országban lappangó üldözöttek 
izgatásai, nem különben az Erdélybe menekült bujdosók fegyveres 
becsapásai, éveken át szították. 

Ily viszonyok közt , mihelyt Tököly a porta segélyétől buz- 
dítva a fölkelés lobogóját az ország fölső részeiben kibontotta, s 
rövid idő múlva fegyvereinek Késmárkot, Lőcsét megszerezte , a 
kitört mozgalom lángjai a dunántúli vidékekre is átcsaptak, és 
Vas-megye protestáns népét a szabadság diadalának biztató remé- 
nye merészebb nyilatkozványokra ragadta. — Mert alig hogy a 
fölkelő hadak győzelmeinek híre e megyébe elhatott , Kemenes- 
alja vidékének legnagyobb részben protestáns nemessége késede- 
lem nélkül Fekete István evang. püspököt, s volt kőszegi lelkészt 
Szászoi-szágból — hová még 1673-ban a pozsonyi törvényszék 
í4ul menekült, s ott Szász-Zeitz Móricz herczegtől, úgy a naum- 
burgi polgároktól gyámolittatott, visszahívta. 

Fekete püspök 1679-ik november havában hazájába vissza- 
tí:rvénj négy hétig Kőszegen nejénél rejtőzött , honnét ennek ha- 
li'ila után a Kemenes-aljiak ismételt sürgetésére Ostfy- Asszonyfára 
indult , hol Ostfy Miklós várkastélyában előzékeny fogadtatásra 
talált. Megérkezésének hírére az egész vidék tömegesen üdvözlé- 



*) Kiitforrasok : A kőszegi jezsuiták ávköiiyvo, s a városi levéltár. 
Századok. 14 



i)^0 i'-^'Y ÁTTKRK8 TÖRT^KETE. 

siMv siololl. s a protestáns urak különféle kitüntetésekben része- 
sUí^'k, s egy szoi-smind személyes biztonsága tekintetéből, mintegy 
:\00 fegyveres önkénytes vállalkozott védelmére. A püspök hala- 
dék nélkül egyházi föladatához fogván, hitfelekezete számára lel- 
készeket, tanítókat alkalmazott, tanodákat rendezett , s átalában 
püspöki hivatását korlátlanul gyakorolta , sőt Kőszegre is lel- 
készeket nevezett ki , több más egyént pedig megbízott, hogy 
a városi lako!v<;á^ot Í3!;c;v>sAk , s Tököly ügyének nyerjék meg. — 
Ámbár amazok a íoTsuiták éber őrködése, de különösen a katho- 
lica hitre áttfrt rjván- András városbíró óvatos intézkedései 
miatt állomásüitit ol nem foglalhatták , ezek pedig megbízatásu- 
kat nem <r*éit>vs«hették , de a helybeli i)rotestánsok titokban a 
vidéki bJiK%rs\^lk.il folytonos összeköttetésben állottak . s a moz- 
jrab^m f^'*"^ olomo/dltani törekedtek. 

A x^<.5\^iVYok ezen állásáról Lipót király értesíttetvén, hogy 
a Trh^7<r.^^'^w s^xMosebb terjedését megakadályozza , s a fenyegető 
v4'«5;W^x1 A d«uAntfili részeken még csírájában elfojthassa, azon- 
r>í^' . ^ l'^bb l/ben szigort! parancsot küldött Ostfy Miklóshoz, 
v^lxNSx Í^Hüotes terlie alatt meghagyván neki : hogy megbélyeg- 
:vn \\M\d04ítM továbbra pártfogolni ne merészelje , s házából tüs- 
v*Ví> \U,ivUsii ki. nem különben a püspök őrizetére oda gyűlt fegy- 
x>M>xx *MM*jít»t híizanienet élre kényszerítse. Hasonértelnui paran- 
ov\A,ít nile/.tek a zavargókhoz Butthyímyi Kristóf tábornok . é^ 
m,»^koMrh Miklós gróf konudyan fenyegetve őket: liogy a 
lotíx^eil lrti»vén liá/i tűzhelyeikhez térjenek, s a már egyNzer 
ní':\mUi'OH pártütő ])üsj)r>kőt semmi szín alatt és semminemű se- 
dOhhe' NI' tnniogassák. De ezen fenyegetések daczára együtte- 
Mon kiM\il«tko/tattúk : lu^gy a j)arancs()k előtt meghajolni nem 
loMtMíK . '• M vendégül befogadott püspököt »utolsó csepp vérig« 
loM^Irtt >edeliiie/ni. 

K/iMi niakju's eUenszegülé-^ folvtáii a í)écsi kormán v C-rvőr- 
\\\\\ it nemet ínséget sugár ágyükkíil fíHszerelve az engedetlenek 
lllii^/iihnlA/i'isAr.'i Ost tv- Asszony tára rend(»lte. A mint a német ka- 
litiiM'i^tK Ko/i»liMli»tt , a várkastély őrsége a túlnyomó erővel meg- 
liioilio/iii képtelennek látván magát, fizonnal szétoszlott, a nemei 
IiihI p<*diH í)h\\\ Miklósnak védtelenül hagyott várkastélyát földig 
liiMiliihMJta. 



CHEEXEL KÁLMÁNTÓL. 211 

Fekete István ezalatt Saárvári János iskolamesterrel, szö- 
késben keresvén menekülést a Eábán át szerencsésen Csalló- 
közbe jutott , honnét Pozsony felé előbbi menhelyére : Szászor- 
szágba igyekezett. Menekülése közben azonban Morvaország 
határán Feldsperg városban , midőn további utazhatása végett 
fuvart fogadna , s magyar öltözetben lévő szökevény társához la- 
tin szavakat intézne, a fuvaros őket gonosztevőknek tartván, mint 
veszedelmes egyéniségeket a község elöljáróságának följelentette. 
Az előjáróság az utasokat a városból akadály nélkül kibocsátotta 
ugyan , de alig haladhattak csekély távolra , előre küldött po- 
roszlói által letartóztatta. Származásuk és utazásuk czélja iránt 
kihallgattatván , hosszabb fenyegetések és zaklatások után beval- 
lották : hogy magyarországi evangelicus száműzöttek , és Szász- 
országba kívánnak menekülni. A letartóztatott foglyokrúl Lich- 
tenstein herczeg, a város ura Leopold királyt értesítvén , ennek 
rendeletére fegyveres őrizet mellett Bécsbe kísértettek , hol egy- 
mástól elktilönöz>'e erős fogságra vettettek. Innét félév múlva 
Pozsonyba hurczoltattak, hol rémülettel esett tudomásukra : hogy 
ide szállíttatásuk KoUonits Lipót kívánságára történt. Kétségbe- 
esett helyzettikben a foglyokat Kollonits több alkalommal fölke- 
reste, azon czélból : hogy majd kecsegtető ígéretek , majd ag- 
gasztó fenyegetések által őket a kath. vallásnak megnyerhesse 
ezenkívül gyakrabban egy jezsuitát küldött hozzájuk a börtönbe, 
ki végre Fekete Istvánt az evang. vallás elhagyására hajlandóvá 
tette. A mint a püspök áttérési szándékát kijelentette , azonnal 
békóiból föloldoztatván, szabadlábra helyeztetett, s a pozsonyi je- 
zsuiták székházában kellő kényelemmel elszállásoltatott, s ezen- 
kívül Kollonits öt polgári öltözékkel és 100 tallérral ajándé" 
kozta meg. 

iVIiután a püspök a kath. vallás ágazataiba elegendőképen 
be lön vezetve, 1681-ik év fekete vasárnapján a Szent-Márton vé- 
delme alatt álló pozsonj-i egyházban, ünnepélyes szertartások 
mellett számos nép jelenlétében, áttérésének okát és határozatát 
latin, magyar és német nyelven kinyilatkoztatván, a kath. egyház 
kebelébe magát fölvétette. 

Ezen szertartáshoz , a még mindegyre vallásához makacsul 
ragaszkodó Saárvári János iskolamestert is elvezették , s pedig 

14* 



212 RQY ÁTTÉRfcS TÖRTÉK ETK. — CHERNÉL KÁLMÁNTÓL. 

azon sikerrel : hogy meghatva társa példájától , úgy az ünnepély 
benyomásaitól, szinte megtagadván előbbi hitvallását, katholicussá 
lenni eltökélette magát , s a következő Űrnapján liitváltoztatását 
ünnepélyes szertartások kíséretében kijelentette. KoUonits az 
újoncz hivek lakhelyéül Kőszeget jelölte ki , hol Fekete a jezsui- 
ták székházában szállásoltatván el , itt mindaddig szívesen látott 
vendégként tartatott , míg összes javait — melyek száműzetése- 
kor elkoboztattak — a királyi ügyésztől vissza nyerte. 

1683-ban, midőn Mednyánszky Pál kamarai titoknok, mint 
a városi tisztújítás vezetésére kiküldött kir. biztos az evang. vá- 
rosi tisztviselőket állomásaikból elmozdította , s az egész belső és 
külső tanácsot kátholicus egyénekből szervezte , Fekete Istvánt 
város bírónak nevezte ki, mely hivatalában 1692-ben bekövetke- 
zett haláláig megmaradt : s új urát és hitét épen oly buzgalom- 
mal szolgálta mint azelőtt a régit. 

CHERNÉL KÁLMÁN. 



Ü13 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



Oláh Miklós^ II. Lajos és Mária királyné titkára, utóbb magy. orsz. can- 
cellár, esztergomi ^rsck ds kir. helytartó Levelezdse. Közli Ipolyi Ar- 
nold m. akad. igazg. és rend. tag. Budapesten, 1875. A m. t. akadémia 
könyvkiadó hivatala. (A magyar történelmi emlékek, elsŐ osztályának 
— Okmánytárak — 25-ik kötete) XXXIX. és 640 1. 

A nagy Vico Scienza nuovájában mondja, hogy az emberi- 
ség társadalmi fejlődése körben mozog. Bizonyos időszakokban 
visszatér a pontra a honnan kiindult, Hogy ismét újra kezdje pá- 
lyafutását. E tan — úgy látszik nekünk — nagy igazságot tar- 
talmaz, egy kis tévedéssel. A történelem tüneményei közt vannak 
olyanok, melyek hasonlítanak egymáshoz, de nincsenek azonosak. 
A körforgás helyett tehát inkább mondhatnók, hogy az emberiség, 
vagy csak arról szólva, miről alaposabb és részletesebb ismereteink 
vannak, az európai emberiség — egy ösvényen halad, mely csi- 
gavonal módjára köröskörül kanyarogva vezet egy hegyre fol 
vagy hegyről le. Utjának minden kanyarulatánál eltűnik szeme 
elöl a hegynek egyik oldala, a másik oldalon találja magát, és 
látja azon vidéket, melyen talán már áthaladott, de az útnak al- 
sóbb avagy fölsőbb fokán, látja azt ismét, de magasabb vagy ala- 
csonyabb szempontból, tisztábban vagy homályosabban. Szóval 

— elhagyva a sántikáló hasonlatokat — annyi talán bizonyos, 
hogy az emberiség fejlődésében időnként, lassan, fokozatosan, de 
elleiitállhatatlan erővel föltámadnak eszmék, tárgyak, melyekről 
mindenki hitte már, hogy régen el vannak temetve ; csakhogy 
más emberek fejében, más viszonyok közt mégsem a régiek többé 
és nem a halottak föltámadását, hanem egy fordulatát jelentik a 
pályának, a melyen az emberiség — szeretjük hinni, hogy dőre 

— halad. 



* KÖNYV1SMEBTETÉ8. 

Egy ily fordulatot jelez az áramlat is, a középkor végén és 

• üjkor elején, melyet Renaissance-nak szoktunk nevezni. Pápák 

• fejedelmek, egyházi nagyok és reformátorok, theologusok és 
ölcselők, katonák és jogászok egyaránt vetekedtek, hogy az ó 
lágot sírjából kiássák, s új ideálokat teremtsenek az európai 
aiberiségnek, azok helyett, melyeket a középkor kezdete óta kö- 
3tett. Mert a Renaissance több volt , mint az ó-kori classicus 
óknak fölelevenitése. Róma és Hellas nagy irói, úgy hiszem, a 
lüveltség és izlés bizonyos fokán mindenütt föl fognak éledni, 
3gnak olvastatni és tetszeni : de nem valószínű, hogy a földgömb 
►ármely civilisatiójánál, melynek elődei nem a görögök és ró- 
naiak voltak, ismétlődhetnék az, mi Európában a Renaissance 
tltal történt. Akármint szépítjük is a dolgot : az a pogány, római- 
förög szellemnek föltámadása volt a kereszténység ellen, mely 
nagával ragadta mint önkénytelen eszközöket : V. Miklóst, X. 
Leót, Erasmust és Melanchthont, ép úgy mint Loyola Ignácznak 
^les eszű és sasszemü társaságát. 

Egy fontos lánczszem volt , talán fontosabb mint a refor- 
natió , ama negativ mozgalomban , mely Comte Ágostnak meg- 
jegyzése szerint a középkor vége óta működik, s mindazt , mit a 
középkor épitett, lerombolni törekszik. Ezzel azonban nem aka- 
runk kárhoztató Ítéletet mondani. Nem is kell a negatio értelmet 
a szónak legszorosabb, legkizárólagosabb értelmében venni. A 
természetben, s így a történetben is, nincs merő negatio. A halál- 
ból is élet fakad, és nincs rombolás, mely legalább a talajt új épí- 
tésre elő ne készítené. De használnunk kell e szót viszonylagos ér- 
beimében, ha — mint a természettudományi irány és positiv 
módszer barátai — az európai társadalom kiindulási pontját a 
középkor kezdetétől számítjuk , a honnan indulnak ki nyelveink 
nemzetiségeink, erkölcseink, országaink, társadalmi viszonyaink^ 

— mert csak a vallást és jogunk egy részét hoztuk át az ó világ- 
ból ; ha , megemlékezvén az axiómáról , hogy a természetben 
nincsen ugrás, de nincs is megállás, egy ezredéves fejlődést merő 
kinövésnek, kóros állapotnak , gyomnak nem tekinthetünk, me- 
lyet teljesen ignorálni kell, melyről úgy szólhatunk, mint Alceste 

— ha nem csalódunk : a »Misanthrope<-ban — a középkori építé. 
szetről : ces monuments odieux des siecles ignorants : mert akkor 



KÖNYVISMERTETÉS. 2 1 6 

a Renaissance-nak működése legnagyobb részében csakugyan egy 
6ri^ , habár természetes anachronismusnak fog föltűnni j mely 
— tisztelet a kivételeknek — általában csak satnya és ephemer 
életű gyümölcsöket tudott teremteni. Sajátságos, de nagyon ter- 
mészetes, hogy a Renaissance ott teremtett valódi becsű műveket, 
hol a létező viszonyok bilincseiből teljesen ki nem bontakozhatott, 
geniusát — az ó-kor utánzását, szolgai utánzását — korlátlanul 
nem követhette : mint például az építészetben. Ohambord erdeiben 
vagy a szajna-melléki sárfészekben, a régi világnak leglelkesültebb 
tisztelője sem építhetett úgy , mint Athén vagy Korinth derűit 
ege alatt, s e kényszerűségnek köszönhetjük a Louvret, köszönhe- 
tünk oly stylt , melyet még most is gyönyörködve használunk föl 
lakházainkhoz. Korlátlanul csaponghatott azonban az irodalom- 
ban, és mit tapasztalunk ? Daczára a classicusok nagy és termé- 
kenyítő hatásának a Renaissance-nak sajátlagos termékei , a hu- 
manisták művei, alig szót érdemlő kivétellel , méltó feledésbe sű- 
lyedtek. Lángelmék műveivel nem törődik többé az emberiség, 
s legtbljebb azok munkássága maradt fenn, kik mint a jogászok — 
a Cujaciusok, Godofredusok — practicus czélokat tartottak szem 
elótt. Most már a Chanson de Rolandot s a Niebelungent nem ad- 
nók oda az összes humanista irodalomért. Villebardouin vagy 
Joinville »barbár«, rövid időszakokrúl szóló elbeszélései becseseb- 
bek Paulus Aemilius kicsiszolt . classicus modorú franczia törté- 
neténél, és hogy hazai példát is említsek, alig hiszem, hogy volna 
valaki , ki Rogeríust többre ne becsülné Brutusnál , kinek majd- 
nem minden lapján a régiek affectált utánzásával , de aránylag 
igen kevés valódi történettel találkozunk. 

Az európai társadalom e stádiumától Magyarország sem 
maradt ment. Mátyás király — egyike a legeurópaiabb magya- 
roknak — már egy félszázaddal I. Ferencz előtt törekedett a ró- 
mai és görög múzsákat az Alpeseken innen meghonosítani és 
Oláh Miklós, a nagy királynak unokaöcscse, hasonló volt hozzá a 
régiek szeretetében, A papi pályára lépvén, 11. Lajos királynak 
titkárává lett s a szerencsétlen királyt a mohácsi csatatérre kí- 
sérte. Kevéssel az ütközet előtt a király Budára küldé a király- 
néhoz — Máriához — vigye neki hírűi, hogy ő szembe fog szállni 
a törökökkel. Oláh ezután a királynénál maradt, rövid időközöket 



216 KÖN YVlSMERTETfeS. 

kivtNvts tovíibb mint 10 esztendeig, hol közelebb, hol távolabb a 
baxától, a mint a szerencse és kilátások engedek, Znaimban, 
liinxben, lusbruckban, Agostában és végre Belgiumban, hová az 
ÖKvegy királyné 1531-ben bátyjának, V. Károly császárnak hely- 
tai*t6jakép ment. Levelezése, melyet az olvasó az előttünk fekvő 
gytkjteményben vesz, e bujdosása alatt keletkezett, s az utolsó le- 
vél 1538-nak máisodik feléből van keltezve. Oláh még itt nem a 
kanczellár, az esztergomi érsek, ki nyomokat hagy hazája törté- 
netében : hanem a buzgó humanista, ki legnagyobb érdekkel ki- 
seri korának szellemi , de politicai mozgalmait is , görögül ta- 
núi és végre munkát ír : Attiláról és Magyarország helyrajzáról. 
E levelek érdekes adalékot képeznek hazánk történetéhez a XVI. 
században. Habár tartalmuk nem is mind új, nem is mind igaz, 
mindegyikben meg van a közvetlenségnek ama bája, mely nem- 
csak a történetirónak, hanem minden a múlt iránt érdeklődő em- 
ber figyelmét is oly nagy mértékben képes lekötni, s a mely még 
tévedéseiben is oly tanulságos. Legfontosabb azonban e levelezés 
műveltség-történeti szempontból. » Belőle értestilünk* — mondja 
Ipolyi rövid, de csinos bevezetésében — »mikép hazánknak egyik 
itthon képzett férfia a müveit küföld egy része tudós férfiai egész 
körének központját képezi éveken át,« és még a külföld is érdek- 
kel fogja olvasni, ha nem mást, a leveleket, melyeket a nagy Eras- 
mus váltott »barátjával« Oláh Miklóssal. 

Midőn Oláh királynéjával a külföldre ment, a humanismus 
ép nagy lendületet vett az Alpokon innen. E kor volt az, melyben 
I. Ferencz uralkodott, Chambord és Fontainbleau épült, a Moru- 
sokés Budeusok, aScaligerek és Stephanusok működtek és Eras- 
mus, bár pályája végén még élt, a férfiú, — hogy Martin szavait 
idézzem — ^) »ki páratlan finomsággal és tűzzel irt latin röpira- 
taiban a jelent az ó-korral szemben állitváu, s az egyház és az euró- 
pai társadalom visszásságainak elevenére tapintván, a szellemeket 
Európa egyik végétől a másikáig mozgásba hozta«. Vele Oláh 
elég sűrű összeköttetésben volt. 

Van néhány levél Ursinus Veliushoz a történetíróhoz, ki- 
nek Oláh adatokat szolgáltatott a hazai történet leggyászosabb 

») Histoire de Francé VII. 4ö4 1. 



KÖNYVISMERTETÉS. 217 

szakához, a mohácsi csatáról : irodalmi levelezése többi személyei 
azonbas, a Nonniusok és Resciusok, az Oryclryusok és Mauchiusok 
commentar nélkül alig lesznek ismerősek az olvasó előtt. Ezek 
leveleiben sokszor találkozunk azon affectatióval és pedanssággal, 
mely ama kor tudósainak leveleit most már a legtöbb esetben 
oly furcsa olvasmánynyá teszi, s magasztalásaik és bírálati meg- 
jegyzéseik gyakran nagyon emlékeztetnek a beszélgetésre , mely 
Trissotin és Vadius közt foly Moliere-nek » Tudós nőiben*. De 
sietünk megjegyezni : hogy Oláh nem mutatkozik sem Trissotin, 
sem Vadiusnak, s Eramus leveleiben már egészen tiszta, egészsé- 
ges légkörben vagyunk, a melyben a mai kornak gj'ermeke is jól 
érezheti magát. 

Erasmus — úgy látszik e levelekből — nagyon megked- 
velte Oláhot, és öt »inter praecipuos amicos adscripsit«. A 
nagy tudós egyidőben előre járt a szabadelvű irányban ; elkesere- 
dett harczott folytatott a barátokkal, kik együgyüségükben is 
megsejtek a humanismusban lappangó pogány szellemet, és meg- 
kísértették ellentállni annak, minek akkor ellentállni nem le- 
hetett. De épen e barátok sorából támadt egy óriás, ki mesz- 
sze túlszárnyalta azt, mit a finom de gyönge lelkű tudós 
még álmodni is alig mert. Erasmusnak nem tetszett Luther rc- 
formatiója, melyért sokan a katholicusok közül őt okolák. Egy- 
ideig hallgatott, de végre az emberi szabadság védelmére 
ibkzólalt a wittenbergi reformátor »Servnm arbitrium«-a el- 
len. A harcz kimenetele nem lehetett kétes. A felekezetiesség, 
egy nagy realitás, állott szemben azon halvány, vékony , ideális 
valamivel, mit Erasmusnak egyik szellemes életirója » keresz- 
tény bölc8észetnek« nevez. Luther nem czáfolta meg, de össze- 
züzta Erasmust. Kedves Bázeléből kiüldözték a reformátorok. 
Xémely barátjai, kik éltüket adták volna érte — írja Oláhnak 
Í89. 1.) némi keresettséggel, de szépen : — ^adeoque desierunt esse 
amici ut homines etiam esse desierint.^ Freiburgban élt tehát az 
üsztrákház alá tartozó Breisgauban, midőn Oláhhal megismerke- 
dett Oláh hiába iparkodott őt Németalföldre édesgetni, *mei*t 
Brabantbanc — feleié Erasmus — »a barátok uralkodnak, 
a kiknél nincsen ostobább és durvább faja az embereknek* 
*quo genere hominum nihil stolidius nihil immitius,« (23. 1.) 



218 KÖNYVISMERTETÉS. 

Halálát Oláh - 1536-ban — megsiratta egy elegiában és több 
sirversben, igazi humanista módra, szép latin versekben, baráti 
érzOssel, de keresetten és költészet nélkül. 

Oláh is mint Erasmus, nem szerette a reformatiót. Idegen- 
kedett tőle 8 egész horderejét — úgy látszik, legalább akkor 
még — nem approfondálta.l 530-ban jelen volt az ágostai birodalmi 
gyűlésen, de az esemény, mely azt világhírűvé tette, az ágostai hit- 
vallás benyújtását, nem említi. Későbbi leveleiben a »Zwingliana€ 
és »Occolompadiana« pestisről beszél,de azért nem tetszett neki a 
tttz és vas, melylyel az új hit követőit Németalföldön és Franczia- 
országban — »in Gallia Celtica!« — iíldözni kezdek. Hydrátem- 
logot, melynek minden levágott fej helyett új nő : de hozzáteszi, 
iiogy azt inkább tanítással lehetne kiirtani. (548 1.). 

E szelídség mellett a vallás dolgában még egy vonással ta- 
lálkozunk leveleiben, mely őt oly szeretetreméltóvá teszi, és ez : 
hogy hazájáról sohasem felejtkezik meg, hogy magyarnak lenni 
Hoha meg nem szűnik. »Azt hiszed — írja Ursinus Veliusnak 
1632-ben Brüsselböl — hogy annyira philosophus tudok lenni, 
hogy hazámnak, mely szült és nevelt, szerencsétlenségén, testvé- 
reim, rokonaim, barátaira veszélyén meg nem indulok ?« Ferdi- 
nánd királyhoz nincs levele, melyben ne sürgetné, ne búzdítaníi, 
igyekezzék segíteni Magyarország szerencsétlen sorsán, s iro- 
dalmi munkásságának legnagyobb részét is a hazának múlt- 
jának és jelenének megismertetésére fordítá. E mozaik darabok 
azonban még nem ismertetik meg velünk Oláhot egészen, habár 
életéhez, jelleméhez becses adalékot nyújtanak, s azért is öröm- 
mel üdvözöljük Ipolyi ígéretét, hogy Oláh Miklós korát és életét 
egy külön nionographiában fogja megírni, mely íV)ladíit minden 
tekintetben méltó ez Oláhval sok tekintetben rokonlelkü főpap 
finom, szellemes tollához. 

PAULKR GYULA. 



KÖNYVISMERTETÉS. 219 

Mfikrens AUgemeine OeachichU. lm Áuftrage dea Mührischen Landesaus- 
9€husses dargestellt von Dr, B. Dwlik O. S. B. VII. Bánd. Yom Jahre 
1278 bis in den August 1306. Brünn. 1876. Verlag des Mtthrischen 

Domestikalfondes. 8-r. 371. 1. 

Az ujabb magyar történetírásnak azon kétségtelenül nagy- 
mérvű haladás daczára, melyet fölforgás, forma és az anyagkész- 
let tekintetében fölmutat, egyik árnyoldala, hogy nem fordít kellő 
figyelmet azon országoknak történeti publicatióira, melyekkel 
Magyarország érintkezésben és összeköttetésben állott. Erre 
nézve úgy látszik elődeink mögött elmaradtunk. Közkönyvtára- 
ink a jelen század elejéig megjelent külföldi nagy forrásmunká- 
kat hiány nélkül bírják ; ellenben az ujabb munkák legnagyobb 
részét nem fogjuk megtalálni. Ez oda mutat, hogy a történettu- 
domány művelői azokat épen nem, vagy csak kivételesen keres- 
ték ; és hogy a külföldi irodalmakat a magyar történelem szem- 
pontjából alig kísérte valaki figyelemmel. 

Fölösleges volna fejtegetni, mily gyarapodást nyerhet ha- 
zai történetírásunk azon anyag értékesítése által, melyet a kül- 
föld nyújt 

Bizonyítja azt az előttünk fekvő munka is, mely egy kiter- 
jedésre Idézve csekély, történelmi szereplésére nézve jelentékte- 
lenn szoiúszéd tartománynak történelmét tartalmazza. 

Egyébkint a kis Morvaország nagy buzgalmat és áldozat- 
készséget fejt ki múltjának földerítése körül. A tartományi ren- 
dek választmánya bőkezűen szolgáltatja a költséget egy példás 
lelkiismeretességgel szerkesztett »Codex Diplomaticus Móra- 
viae« ') és egy nagy szabású történeti munka kiadásához. 
Az utóbbi írójának lehetővé tette, hogy kutatásait Svédországig 
és Rómáig terjeszsze ki. -) Mire megindult a munkának közre- 

') Codex diplomaticuB et opiatolaris Moraviae. Urkundeu Samm- 
luDg ziir Geschichte Mtthrens. Iin Áuftrage des Mtthrísohen Landesaus- 
.^chusftes. Herausgegeben von Vincenz Brandl. Ekkoráig kilencz kötet je- 
lent meg. A kilenczedik az 1356 — 66 eveket tartalmazza. 

-) Forschungen itt Schweden fUr Mfthrens Geschichte. lm Áuftrage 
des Mí&hrischen Landcsausschusses im Jahre 1851 unternommen und 



;!$;í KÖNYVISMERTETÉS. 



í^v't^yái'mf^e Mrása, írta Lthoczky Tivadar. I. rész. Budapest, Aigner 

Lajos, 1876. K. nr. 72 L 

Több évi kitartó és eredménydüs szorgalom gyümölcse 
Kyanánt előttünk van Bereg derék történetbüvára tollából, e me- 
gj'o Atalános leirtsanak csekély terjedelmű, de gazdag tartalmú 
olsö ítüzete. 

Évek óta várjuk e monograpbiát és örvendünk, hogy a nehéz 
idők, megjelenését nem akadályozták. 

Szerző az első részben a megye őskorának tárgyalásával 
indítja meg leírását 

Megvalljuk, nem vártuk, hogy szerző az ily egyediratoknál 
helyes okkal követett rendről , mely előbb a természeti viszonyo- 
kat és csak azután a történetieket tárgyalja , letérend és az első 
lépés helyett mindjárt megteendi a másodikat. 

A régészeknek azonban természetesen nem lehet kifogásuk 
ez eljárás ellen ; ellenkezőleg köszönettel veszik , hogy szerző tö- 
mérdek ősrégészeti adatait már most az idei őstörténeti congres- 
9U8 megtartása előtt, tette közzé s így becses anyagot ad rendel- 
kezésökre. 

A ki már nem tudta előbb is , megtudja e füzetből , hogy 
Lehoczky az, ki Bereg-megyét az ősrégészetnek meghódította. 
tette ez ismeretlen földet olyan régészeti provinciává , mely mai- 
nap a haza leggondosabban átkutatott megyéi között sora- 
kozik. L. se időt , se fáradságot nem kímélt. Bejárta a megye 
minden zugát, fölkutatta az őshalmokat és sánczokat, sokfelé maga 
ásatott, másfelől meg az esetleg színre került leleteket gondosan 
összeírta és megmentett, a mi csak raogmenthető volt. így őskor 
tárgyakból sok száz darabra menő érdekes gyűjteményt hozott 
Össze (mely bizonyára az idei őstörténeti congressus alkalma val 
az országos kiállítás egyik fénypontja lesz), s így képes lön a me- 
gye területén tett kutatásainak hosszú sorozatát e füzetben 
közzé tenni. 

Szerző rövid átalános bevezetés után bejáratja velünk az 



K ÖNT VI8MRRT£TÍi». 223 

egész megyét s yidékröl vidékre vivén bennünket minden fonto- 
tosabb mozzanattal megismerteti az olvasót. 

Útját a megye délkeleti szélére eső Beregszász vidékén 
kezdi, hol a kis rigói halmot ássa, majd Kustánfalvára tér és ott 
hasonlókép két őshalmot nyit meg, ezután Závidfalva kőszerszá- 
mokbap oly gazdag vidékét mutatja be és a Szernye-tó szélein fölfe- 
dezett gazdag kőeszköz-telepekre utal. Szóba kerülnek a klacsanói, 
pősaházai nagy-gúti ásatások, valamint a fejércsei és nagyberegi, a 
miszticzei és ilosvai ősleletek. Majd ismét délnyugatra indulván, 
a dobronyi leletet emliti , gondos figyelemmel végig megy a La- 
torcza völgyén és mindenünnen kő-, bronz-, arany-, vas- és ezüst- 
régiségeket, ősrégi malomköveket és urnákat hoz magával és bi- 
zonyosak vagyunk, hogy semmi ősemlék, semmi lelet nem kerülte 
el figjelmét. 

íme egy szorgalmas és lelkes régiségbüvár, a ki át van hatva 
az ösrégészetnek , e nálunk még meglehetősen új ismeágnak fon- 
tosságától. Jól tudja, hogy e tudomány csak terjedelmes synlhe- 
sisen épülhet, melyre az anyagot az ország minden zugából össze 
kell hordani. 

Mert mi tagadás , e tudomány jobbára még csak az anyag- 
gyűjtés stádiumában van , s oz nemcsak honunkról, de a külföld 
legnagyobb részéről is áll. 

Csak óvatosan és föltételesen szabad átalánosabb tételeket 
fölállítani és veszedelmes dolog merész hypothesisekkel fogni a 
kutatáshoz, mert a kivánt elfogulatlanság könnyen megzava- 
rodik. 

Kimondjuk őszintén és daczára azon nagy tiszteletnekt 
melylyel szerzőnek tudománj-uuk érdekében tett fölötte becses 
szolgálatai fejében tartozunk : szerző könyvének azon részletei, 
hol ily általánosabb érvényre igényt emelő állításokat koczkáztat, 
legkevésbé voltak ínyünkre. 

Itt csak néhány ilyen kitételre utalunk. 

Midőn a 10. lapon sz. azon népről szól, melytől az itt lelt 
kö- és bronz-eszközök erednek, azt jegyzi meg róla, hogy az már 
a polgárosodás ismeretes négy fokozatán áthaladt, és úgy mond : 
^bizton dllíthatni , hogy távol az országban különböző számos 



224 KÖNYVISMERTETÉS. 

helyeken előforduló obsidian és bronztárgyak, szintén ezen nép- 
fajnak tulajdoníthatók.^ Jó volna, ha ily egyszerű mondással az 
u. n. kőkori és bronz-culturának nehéz kérdését meg lehetne ol- 
dani ! Más nép-e az, mely Európa különböző vidékein a kőeszkö- 
zök helyébe léptette a czél irányosabb bronzkészítményeket, és ha 
más nép, tehát minő nép volt az , nem egy régésznek fejtörésébe 
került már ! Szükséges-e itt emlegetni, hogy a nehéz problémának 
már jócskára megnőtt irodalma van, melyben a phoenikologok, 
celtisták, etiiiskologok, indogermanisták és több egyéb hypothe- 
sis védői egj'más ellen sikra szállanak ! ? — Ha átcsapunk a kö- 
vetkező lapra, ott szintén egy véleményre találunk, mely áltahí- 
nos fogalmazása miatt tarthatatlan. Ez azon nézet , midőn az 
arany-karikák és egyéb ékszerek kezdetlegességéből azt következ- 
teti sz., hogy azok birtokosai a drága éreznek nem tulajdonítot- 
tak különös értéket. Ha e leletekből az következnék mit szerző 
hisz, akkor az elegantiával készült (szintén barbár) szarvasszöi 
aranyékszerekből vagy a szabolcsi karpereczekből az ellenkezőt 
lehetne következtethetni! Vagy más néptől valók e a szomszédos 
vidékeken lelt ékszerek mint a beregiek ? Ki felel e kérdésre ? 

Azt sem helyeseljük, hogy szerző Homerost és Horodotost 
emlegeti a helyett, hogy itt hazánkban a szomszédos Oroszországra 
vagy Németországra is vetné pillantását. 

Egy helyen ugyan sz. fölhozza Németországot, mikor a 48. 
lapon a kővárak, kőkerítések, földtöltések stb. kerülnek szóba, de 
akkor oly áltíilánossággal, hogy teljességgel nem lehet megnyu- 
godnunk szavaiban. Ugyanis azt tartja, hogy fiUdtöltések ott is 
fordulván elő aminthogy azok alkata és szerkezete a mi régi ha- 
sonló eríklítésünkkel teljesen egyenlő : bizton vélelmezhető, hogy 
ugyanazon kor és ismeretlen nép müvei és maradványai. « 

Ha csakugyan megvan a hasonlatosság, akkor talán szerző 
vélekedése megállhat: csakhogy előbb részletes utánjárással a 
hasonlatosságot meg kell állapítani ! 

Ep oly kétes éiiékünek tűnik föl a mit szerző az 55. lapon 
a halmok ősrégi voltáról fölhoz, ügy mond : »Különösen nálunk 
is sürüen találtató halmokat a szomszédos németek Hunnenbet- 
teknek nevezik, mely elnevezés azonban még a hajdani keltáktól 
ered, ezeknél »hynbe(l« egykor ann}'it jelentvén, mint régi sír. S 



KÖSYVÍöMKftTKTfea. ' 225 

igj, minthogy >a két ezred év előtt itt élt kelta nép m&r mint ré- 
gieket ismerte, a kétségtelenül beköltözésekor már itt talált hal- 
mokat, azok ősrégi voltára arról is következtethetni. « 



Erre igy felelünk. Ep oly bizonyos, hogy vannak nálunk 
halmok, melyekről mondhatni, hogy hasonlítanak a Németország 
egyes vidékein előfordulókra, a mint bizonyos az is, hogy abhól^ 
mert a németek halmaikat sok helyütt »Hunnenbctten«-nek vagy 
»Hünengráber«-nek nevezik, nem következik, hogy a magyar^ 
földi halmok már a celták előtt léteztek. Qui bene distin- 
guit stb. 

Az is kérdés tárgya, vájjon az ide költözött celta nép itt 
találta-e már egytől-egyig a halmokat ? Mert talán sikerül majd 
mégis oly halmokat találni, melyek e sokat emlegetett néptől va - 
lók, s csak akkor fogjuk szellőztethetni azt, mit szerző itt bizo- 
nyosnak hirdet. T. i. akkor fogunk tovább mehetni, és kérdhetni 
hogy hát azon halmok, melyekben primitívebb eszközök vaunak, 
kiktől valók és hasonlókép: azon halmok, melyekben előbbre- 
haladt míveltség nyomait leljük, kiktől erednek ? Tudom ugyan, 
szerzőn kívül voltak és vannak más hazánkfiai is, kik hasonló ha- 
tározottsággal nyilatkoznak a honi halmokban eltemetett népek 
iránt, de bizonyos, hogy legtöbbnyire nem körültekintő vizsgálat 
utján érlelődött meg bennök e vagy ama nézet, hanem az isme- 
retes >sic volo, sic jubeo« módjára! 

Hogy a celták mikor jöttek ? Megmondja szerzőnk az 56. 
lapon : akkor mikor Magyarországban már a vaskor javában vi- 
rágzott ! Mely érvekre alapítja sz. e sajátságos nyilatkozatát, jó 
lesz magában a könyvben elolvasni. 

Kevésbé ütközöm megszerző azonhitében,(19.1ap)hogy a tébi 
halom fölásatása alkalmával egy, női hamvakat magában rejtő 
vederben két bögrét lelvén, azt tartja, miszerint a két egyenlőt- 
len nagyságú bögrécske az elhunyt nö nagyobb és kisebb gyer- 
mekét jelzi s hozzáteszi, hog)^ ez »hajdani évezredek előtti temet- 
kezési (izokás és vallási kultusz kifolyása* ! 

Minden kisebb kr)rben mozgó búvárnak meg vannak ked- 
Tencz eszméi ! Világért sem küzdünk ellenök, s ha itt ez egyet 
Századok. 1 5 



226 KÖNYVI8MERTETÍ:». 

mégift fölemlítettük, azéi-t történt, neliogy valamelyik jámbor ol- 
vafió színaranvnak fogadja ! 

Nem folytatjuk tovíibb böngészetünkot. TalAii olég ennyi 
Í8 aniíak bebizonyításfira, mit mindjárt kezdetben mondtunk, hogy 
biz sok anyagot kell még a honi ősrégészet mívelöinek összehor- 
daniok, míg belőle az ősrégészeti tudomány palot/ija épülhet. 

Ez egyelőre első és legfontosabb , talán mondhatni : ki- 
zárólagos szükséglet ! 

Ha pedig valaki puszta anyaggyűjtéssel be nem éri, ám te- 
kintsen körül az országban is, sőt meiyeu külföldre, nézze mit 
gyűjtöttek ott és vesse össze figyelemmel a magunkéval, vagy a 
ki azt nem teheti, forgassa az irodalmat és jól liányja meg, ki 
mit mond és miért mondja! Azután íi^jon! 

Más, megállapodott tudomány mivelöi ily figyelmeztetést 
sértésnek vehetnék, nem úgy ez ifjú tudomány kedvelői. Tárt ka- 
rokkal fogadjuk őket, de kötelességünk őket óva inteni minden 
elhamarkodástól. 

Végül röviden jelezzük, mit kívánnánk még ily ősrégészeti 
monographiától, hogy belőle kellő hasznot meríthessünk. Először 
azt, hogy a benne emiitett fontosabb tárgyak rajzban is közöltes- 
senek ; továbbá, hogy az érdekesebb dombok, sánczok és hason- 
nemü alkotások látképei és átmetszetei legyenek mellékelve, végre 
hogy a megyei laklielyek lajstromát régészeti mappa kísérje. 

Mindazáltal nem vetjük szemére sem a szerzőnek, sem a 
kiadónak, hogy a jelen füzet ez utóbbi három szükséglet egyiké- 
nek se felel meg ; mert a ki tudja, hogy hazánkban minő áldozat 
régészeti dolgozatot írni vagy közzétenni, még ott is fog dicsérni, 
a hol gáncsra alkalom vohia. 

Azért készséggel hajolunk meg szerző önmegtagadása előtt 
hogy daczára ily tanulságos, de drága mellékletek hiányának el- 
szánta magát dolgozata közzétételére és a csinos kiállításért szi- 
vet^en dicsérjük a kiadót. 

HAMI'EL JÓZSEF. 



KÖNYVÍ8MERTETK8. 227 



Siebenbürgt^ifr Volkskalendei^ f'dr das Jahr 1876. Neue Folge, Fuf^f- 
nndzwaiizigster Jahrgavg. Hermaunstadt. XXIV. és 56 11. Ára 50 kr. 

A szász nemzet, mely Erdélyben alig haladja meg a 
224,000-et, takarékos, söt fukar hírben áll. Jó gazda, nem szerét 
haszontalanul költeni, s bár szeret olvasni s épen ezért nem mog- 
vetendö jelentékenységü irodalommal bír, ebben is követi a vele 
született gazdálkodás elvét. Az évenként megjelenő könyvek 
száma nem nagy, hanem épen azért bizonyosak lehetünk benne, 
hogy azoknak belbecse a számarányt meszsze túlhaladja. A he- 
lyes munka-fölosztás elvét követi s írói, a nem nagy számű iro- 
dalmi vállalatok körül úgy csoportosulnak, hogy minden vállala- 
tot több tekintetben értékessé tudnak tenni, s bizonyos conser- 
vativismussal ragaszkodván ahoz, mit egyszer megindítottak, 
állandó törzs közönséget biztositnak annak. Trauschenfels, egyike 
legalaposabb és lelkiismeretesebb íróiknak^ évek hosszú sora óta 
szerkeszt Brassóban naptárt, minden évfolyamban közöl valami 
a Barczaságra vonatkozó monographiát, valami mívelödéstörté- 
neti adatot — s maholnap ez apró mozaikok oly képpé egészed- 
nek ki, hogy az egész a történetírásnak kiváló fontosságú forrá- 
sává lesz : melynek csak egy hibája van, hogy már a könyvtári 
ritkaságok közé tartozik. Az iskolai programmok az ötvenes 
évek óta jelennek meg, s annyi nagybecsű értekezés van bennök 
MüUertol, Orenditöl, Goosztól s egy sereg tanártól, annyi tör- 
téneti, régészeti, mivelödéstörténeti kérdés van bennök a szölő- 
niívelés történetétől a brassai templomig tisztára hozva, hogy 
azok nélkül Erdély történetének egyik szakában sem haladhat 
az újabb földolgozó. Az ö Vereins-Archivjuk, épen oly becses 
mint ritka gji'ijtemény, már 30 év óta áll fönn. Ez a naptár 
is, — melyből egy érdekes rajzot akarok bemutatni — már 
fönnállása második folyamának 25-ik évét éli. Sokra ez a nem- 
zet nem költhet — de a mire költ, azt ugyancsak megválogatja. 
A kiadó, ha csak érdekessé nem teszi vállalatát, nem bol - 
(logúl. 

Ennek a naptárnak kis 56 lapján két történeti értekezést 
találunk : eg)'ike Petröczi/ Kata, Szidónia Thaly Kálmán érteke- 
zése után, természetesen forrás megnevezéssel dolgozva, s egy 

16* 



228 KÖNYVISNtERTETÉS. 

pár versét fordításban is közölve, a másik a Schellenbergi csata, 
hol Báthory Endre fejedelemnek pár h6tre terjedő korszaka — 
mert sem diplomatiai. sem hadvezéri tehetséíi:ei még a kezdet- 
legesség stádiumáig sem értek fol — véget ért : Miles és Beth- 
len F. nyomán dolgozva. 

Egy harmadik történeti háttérrel biró rajznál, mely oly 
tárgyról szól, miről hallottunk valamit, de tényleg keveset tu- 
dunk, t. i. a zsidó vallásra áttért Bözöd-újfalusiakról, állapodjunk 
meg egy keveset. Egy ügyes mindent megfigyelni szerető tourista 
járta be az egykori zsidózók fészkeit s közvetlen szemléletének 
eredményeit beszéli el e sajátságos és megfoghatatlan dologrűl, 
hogyan lett harmincz tős gyökeres semmi idegen nyelvet nem ismerő 
székely család zsidóvá, alávetvén magát az áttérés minden nehéz- 
ségének még a körülmetélésnek is, hogy találják azok magokat 
belé új hitökbe, hogyan élnek régi fajrokonaik közt. melyekkel 
minden köteléket megszakítottak. 

Bözöd, Udvarhelyszékben hegyek közt, regényes, szép a 
természettől megáldott vidéken fekszik. Környéke sajátságos al- 
katű termésköveket mutat fol: sírköveket, asztallapokat, lépcső- 
ket. Bőzöd-Ujfalu félórányira fekszik tőle, egy minden oldalról 
hegyek által elzárt völgyben. Az egész falunak alig van 800 la- 
kosa, de van benne hét felekezet : katholicus, reformált, unita- 
rius, egyesült és nem egyesült görög, szombatos s az áttértek 
zsidó felekezete. Csak oly helyen mint ez, mely úgy el van zárva 
a vih'igtól. tarthatták fönn magokat századokon át a szombato- 
sok annyi üldözés között, csak oly helyen, mely a vallásos türel- 
met annyira kifejté, volt lehető ez áttérés az üldözések megszün- 
tével. Mert mióta 1588 táján Szent-Erzsébeten Ossy András 
ikiolvasá a BibliábóU a szombatosok vallását, s mióta Péchy 
Simon caiicellárt, e felekezet szervezőjét Bethlen börtönbe vet- 
toté : sok üldözésen mentek át, Eltilták törvénynyel, s annak 
egész szigoiát alkalmazák rájok^ börtönbe vetették, disznókkal 
zárták össze (mert disznóhúst sohasem ettek), de sem kiirtani, 
sem megtörni nem tudák. A volt erdélyi főkormányszék még 
1869-ben is akarta a Compilata tilalmát alkalmazni, de Eötvös 
humánus szelleme nem engedett meg semmi kényszert — s mert 
a rábeszélés nem használt, a zsidó vallásra térést nem gátolhat- 



KÖXYVI8MERTETK8. 229 

ták meg. Eigy balavásárí szegény zsidó korcsmáros hajtá azt 
végre, kit ezért vizsgálati fogságban is tartottak, de minthogy 
semmi sem sült ki^ szabadon is bocsátották. Ennek a neje, egy 
szép karcsú tős gyökeres székely menyecske, kinek már nagy- 
atyja is kiszökött Erdélyből, hogy Törökoi-szágban zsidóvá lehes- 
sen, már régebben áttért, s új vallásán egész rajongással csüng. 
E szép asszony egy régi, igen elterjedt szombatos családból, a 
>Kovác8c-okéból származott — s minthogy a szombatosok és 
zsidók hitelvei közt lényegesebb eltérés nincs, s az eltérés csak 
a környülmetélésre és külformákra vonatkozik, az »álzsidók« a 
mint az üldözések megszűntek s ok elvethették álarczokat igazi 
zsidókká lettek. Azután pedig, hogy egy ministeri rendelet el- 
tiltá a kényszer alkalmazását visszatérit(>sök ügyében, nemcsak 
nyiltan bevallák zsidó voltukat, hanem ezeknek szokásait, öltö- 
zetét és viseletét is lolvették. 

>Ez előtt — monda a bözödi unitárius pap — olyanok 
voltak mint a tarka kutyák, azt mondták, hogy keresztyének s 
más hitök volt. Igaz, hogy most egy szinük van, de annál roszab- 
búl vannak. Azt hitték, hogy ha zsidókká lesznek, meg is gazda- 
godoak, el is adtak marhát vagy földet, hogy úri ruhát vehesse- 
nek, 8 most már van is pautallonjuk, de nincs csizmájuk. Szom- 
batonként pantalont és bocskort viselnek. « Ezzel szegényedésö- 
ket akarta kifejezni. 

A mi touristánk úgy találta, hogy az új zsidókon a székely 
typus veszendőben van. A férfiak viselete hétköznap olyan mint 
a többi székelyeké csakhogy ingok fölött a zidakelt (tízparan- 
csolat) viselik, lemez kalapot hordanak s az alól gyűrűbe font 
f&rtök függenek alá mint a lengyel zsidók peices-ei, mlg a nők 
lenyíratják hosszú hajaikat. Aztán arczaik is — férfiakéi, nőkéi 
egyaránt — kezd zsidó typust, sémita jellemvonást magára 
ölteni. Van z^inagogájok, mely újdon új, a múlt nyáron még föl 
se volt szentelve: egy magyarországi » püspököt « azaz: rabbit 
vártak arra az ünnepélyre ; van külön tenietöjök, melyben elkü- 
lönítve fcküsznek ; a nők megjclöletlenül, elkülönítve a férfiak. 
Csak ez utóbbiaknak sírjaikra tesznek a fönnemlített terméskö- 
vekből jelvényeket — még pedig itt-ott zsidó és magyar fölirás- 



*J'\ i) KÖNYVI8MERTKTÉ8. 

Hal oUátva, molyekuek primitív betűit a hivek egyike vési föL 
ki megtanult zsidóul imi és olvasni. 

Azonban a felekezet sokkal kisebb, hogy sem egy maga 
k(ipo8 volna a külön rabbitartás költségeit hordozni : az erdő- 
Hzont-györgyi zsidó községhez csatlakoznak, az ottani rabbi^ egy 
öreg zsidó-székely aszony »püspök« czlmmel tisztelte ezt is meg, 
végzi az egyházi teendőket s az ottani sachter a barmok és 
ttZ&niyasok szertartásos lemészárlását S a mellett a felekezet 
Rzegény is — csak a kiterjedett Kovács nemzetség birja magát 
jobban, az a régi szombatos család mely százados üldözések közt 
la ragaszkodott a »zsidózás«-hoz a » szombatossághoz « s egész 
ZHÍdóvá lett a mint ezt tehette. Gyermekeik most már kezdenek zsi- 
dóul tanulni s ezeknek vannak zsidó imádságos könyveik, melyek- 
hez a magyar fordítás is hozzá van csatolva. Az öregek még a 
régi szombatosok könyveit használják ; a Fécsy-féle zsoltárokat^ 
melyek közt sok igen régi van — egyen pl. melyet touristánk lá- 
tott, ez utolsó lapon e szavakat olvasá: »Eészült 1608. Sz. And- 
rás havában,« s melynek egy példánya Akadémiánk birtokába 
került (1860 — l-ben Lugosi, Kriza ismertették), s már ma ke 
vesbbé féltett kincseit képezik a tulajdonosoknak, mint régebben- 
fcpen azért érdemes volna próbát tenni e példányok közül a ró- 
giebbeket megszerezni. De nem volna lehetlen Pécsytöl még uem 
ismert elmélkedésekre, énekekre s a szombatosok szervezésére 
vonatkozó írásokra akadni — az új zsidók előtt azoknak száll a 
becse, s valószínű hogy többé nem fogják oly gonddal őrizni. 

8Z. S. 



A fraiiczia forradalom. Irta CarlyU Tamás. A m. tud. akadémia mogbí- 
zásából fordította Bnrnih Forcncz. Budapest, 1875. 

A franczia forradalom nagy színjátéka a történetírás leg- 
kitűnőbb mestereire szokatlan vonzó erőt gyakorol folyton<ísan. 
A világra szóló eseményekkel a legelső tehetségek, törtéuettűdó- 
sok, bölcselők és politiv^iisok foglalkoztak s e tárgyról a bzellemi 
' *iC8ek valóban roppant tömege halmozódott össze, melyhez a 



KÖNY viöMivurjirÉö. 23 1 

legnagyobb mennyiséget niagok a francziák szolgáltatták ugyan, 
de melyhez a modern nemzetek mindegyike szintén megadta a sa- 
ját jái'űlékát. 

Mei-t kezdetben helyi Yolt itgyan e forradalom, de hatásai 
és következmépyei páratlanul rövid idő alatt egy egész világrész 
hatalmi viszonyait^ állami, politicai, társadalmi és gazdasági szer- 
vezetét fölforgatták. Ezenkívül a nagy forradalmi zivatar egész 
Európát háborúba sodorta s minden nemzetnek szerepet adott 
véres tragoediájában. 

E szerepet tisztázni s általában az egész színjáték okait, 
olyamát, eredményét, jelentőségét földeríteni a különböző nem- 
zetek legkitűnőbb szellemei vállalkoztak. így néhány évtized 
alatt olyan irodalom keletkezett, melyet áttekinteni is fölötte 
bajos, melynek magának érdekes története van már, s melyről 
elmondható, hogy mint maga a forradalom, úgy irodalma is 
nemzetközivé lön. 

De a sok jó között, mit a legjobbak szelleme alkotott, az 
első sorokban áll Carlyle föntidézett nmnkája. Körülbelől negy- 
ven éve már, mióta megjelent ; de az idő hatalma nem volt ké- 
pes letörölni róla sajátságos bubáját, mely minden sorát el- 
árasztja és a későbbi írók alkotó ereje nem bírt olyan müvet te- 
remteni, mely pótolná vagy feledtetné. Mint a költészet classicai 
termékei, úgy Carlyle könyve is minél többet olvassuk, annál 
nagyobb varázserőt gyakorol reánk. Speciális tünemény az, egy 
lángész alkotása , ki új utat tör magának, ki külön iskolát ala- 
pít egy maga, a melynek akadnak ugyan utánzói bőségesen, 
de méltó vei'senytársai szerfölött kevesen. Mint az államkép- 
zödés első idejében , midőn a költő egyszersmind a nép törté- 
net-írója volt , s ő ápolta, s juttatá az utókorra a nenrzeti múlt 
hagyományait , úgy az idézett munkában is egy minden ízében 
igazi költő beszéli el a modern történelemnek ezen legmegraga- 
dóbb részét. 

Eposnak nevezték a munkát, egy árnyban és fényben, ma- 
gasztos és iszonyú jellemekben, megrendítő, elundorító és lélek- 
emelő jelenetekben túlgazdag időszak epopocájának. Az elöadáus 
jnódjában és anui sajátszerű közvetlenségben, melylyel a világ- 



232 KÖNYVISMERTETÉS. 

renditő eseményeket szemünk elé hozza s a számtalan sok episo- 
dot egy nagy és szervesen összefüggő egészszé fűzi össze, való- 
ban ritka költői teremtő erő és elbeszélő tehetség nyilatkozik^ 
mert nemcsak leírja^ hanem elénk állítja a változatos eseménye- 
ket 8 föléleszti a szereplő egyéniségek tarka tömegét. Carlyle- 
nál minden szereplőnek megvan a maga határozottan kidombo- 
rodó individualitása ; mesterileg jellemez, néha csak egy odave- 
tett vonással, egy-két, de markáns szóval s a haldokló királyság 
udvari élösdieinek csoportja, a parlament, a nemzetgyűlés^ a klub- 
bok, az utczai csőcselék, a kofák^ a hadseregek vezetői , hirlap- 
irók, miniszterek^ községi emberek, régi és új zsarnokok, szóval 
mindnyájan, a kik a nagy tragoediábau hosszabb-rövidebb ideig 
szerepet játszottak, élő, önálló alakokként jelennek meg az ol- 
vasó előtt. 

Alaposabb, kimerítőbb, nagyobb forrástanúlmányon nyugvó 
dolgozatot a franczia forradalomról sokat találni a nemzetek 
irodalmában. De nincs munka, melyből a világrendítő esemé- 
nyek benső összefüggését és természeti szükségképességét job- 
ban megérthetnők, mint Carlyle müvéből. A trón összeomlásá- 
nak, a készülődő zivatarnak előjelei, az óriási eruptio maga, ha- 
ladása és hanyatlása egész odáig, mig Bonaparte tábornok vas- 
keze le nem szorítja az anarchicus tömegeket a színpadról^ ala- 
posabban, részletesebben, szakszerűbben vannak talán kiderítve 
a speciális történelmi iratokban, de élénkebben^ szemmel látha- 
tóbban, közvetlenebbül előadva sehol sincsenek. Ugy szólván át- 
éljük az eseményeket, látjuk, halljuk a vezérlő embereket, ve- 
lök érezünk, lelkesülünk a jókkal és félünk a csőcseléktöl és rém- 
tetteitől. 

Carlyle tolla nem valamely párt, nemzet vagy irány szol- 
gálatában működik. Nem a brittek kicsinylő és kicsinyitő, de nem 
is a francziák mindent magasztaló szemüvegén nézi a dolgokat. 
A költő elfogulatlanságával és a legnemesebb erkölcsi komoly- 
sággal tart törvényszéket emberek és események fölött. Szereti 
tárgyát, mert istenitéletet lát benne, mert egy jobb kor kezdeté- 
nek tartja, nemes szive szeretettel van tele a szenvedők iránt, de 
meglátja az erényt az ui'alkodók és kormányzók szívének redő- 



is. Noni kápr&ztatjn szemét semmi ; egyan'iiit sújtju a bűnt, 
aü udvarouczok aranyos kabíttjúval takarózik, akár a hxh' 
ée iicpfijlség nevében garázdálkodik. Mesteri von&sokkal 
lU meg a hanyatló királyság elfajult, korcs tehetetlen f6rfl- 
de az új apostolok képmutatóit sem kíméli 8 lerántja arczuk- 
»z álczfit, mely igani vonásaikat eltakarja. Carlyleuö.1 a tor- 
letirús i;:íakugyan az utókor lelkiismeretévé tesz, mely igazsá- 
gotiau íparkoilik ítélni a niült eseményei és egyéniségei fölött. 
— Téred iiéba ö is , Ítélete sokszor egészen a subjectivitáíi 
hallá ntniba mci'ül , de nála ez a subjectivitfts is a minden salak- 
ig neut, nemes erkölcsösaég és a tii^zta igazságosság mezét ölti 

^B TiüeuőtÖdik Lajos halálos ágyilnál kezdí az események elbe- 
^Hifilését. Alig tiz sorban mesterileg rajzolja az akkori Francziaor- 
PKlfegot.Qiely löportoronyhoz hasonlít, a mety körül olthatatlan tiiz 
fOhlje emelkedik ;^az állam élén haszontalan, bocstülen, kicsa- 
iKiugö 08 tudatlan ndvaronczok, alaut egy jogaitól megfosztott, 
u-rig kínzott, éliezö, az uralkodó tekintélyek iránti hitében megfo- 
gyatkozott nép, ez volt ahelyzet.midőnLajost atyái sirjába tették. 
Haláliival új korszak tAmadt, egyelőre még csak a papiros kor- 
nak, a? ügyetlen ós ki nem elégítő ret'ormkisérletek ideje. 1\- a 
ktatledö földrengés jelenségei folyton szaporodnak , a pénzügyi 
bajok az ország rendéinek összehívására kényszerítik az udvart; 
rsakhamar megjelennek a színpadon Mirabeau s a harmadik rend 
ibbi vezetőinek imposans alakjai; megindul a niigy mozgalom, 
iciiap az utcjsára s ott egyszer a fenségesség, máskor a torzkép 
'i:ikjút ölti magára. Latjuk mint rohan a nép aBastillót ostro- 
ioIdí, miként siót szolgaságának még nyomait is eltöröbii, látr 
i k a tsöselék kicsapongásait az asszonyok fölkelését, a kik a ki- 
ilyl visszahozzák Parisba. Eddig terjed az első kötet. Miu- 
[i iiQtl világtörténeti kepck a művész kezével rajzolva. A másik 
t kötet a királyság bukását, a terrorismus fejlődéseit, agiron- 
i .k. Danton küzdelmeit, Marat és Ilobespierre rövid fénykorát 
bukását mestt'ri színekben rajzolja. Látjuk, hogyan falja fól a 
iTiuliilom saját gyermekeit, nílg végre ö maga is ulgyöngiil s 
< úaUl Bonaparte néhány kartácscbul tiltemcti s niuga lép 
"Vébe- 



2:J4 KÖNYVI8MEIITETÉ8. 

Ezeket a világra szóló mozzanatokat mesteri kézzel rajzolja 
Carlyle. Költői ereje, józan Ítélete előadásának speciális bübája- 
megvesztegethetetlen erkölcsi érzete, egészséges humora, maró 
satyrája, ép érzéke az igazság iránt, erőteljes ragyogó stylusa; 
magasztos nézpontja 9z angol irodalom egyik legvonzóbb^ leg- 
szebb termékévé teszi a munkát, mert legbensőbb valóját föl - 
tárja előttünk ama sokat emlegetett, sokat magasztalt és sok- 
szor félreértett tragoediának, mely a franczia forradalom nevét 
viseli a világtörnetelemben. \CSÁDY IGN ÍCZ 



IJinvasion des Mongoh en líoiujne dans les annve^ 1241 et l>242. Pdr 

M. E, SoyoHs Paris, 1875. 8-adr, Bí) 1. 

Sayous, fönn czimzett éi'tekezését a franczia Akadémiában 
olvasta tol, s az eredetileg annak Comte-Kendu-jében látott vilá" 
got. »A magyar nép történetét — mondja Sayous tanulmánya be- 
vezetésében — egész századokon át azon convertitához hasonlít- 
hatjuk, ki új hitét testvéreivel folytatott küzdelem árán menti 
nie^. Keresztyénué csak a Xl-ik században levén, a civilisált Eu- 
rópát, íi Xlll-ik században a vallás dolgában közömbös nionf^o- 
lok. s a XV-ikben a fanaticus niozlcniin oznuuiok ellen megvé- 
dik.*: E bevezető szavak nmtatják, hogy szerző méltányolja a ma- 
gyar nemzet által Európának tett szolgálatokat, melyet az érte- 
kezés többi része is igazol, mely maga is a legszélesebben kiter- 
jedt forrás tanúlmánynyal van írva. A magyar forrásokon kívül 
Monradgea d'Ohsson, Albuga/i, Hammer, Hayton, Vincent de 
Beauvais, Plán Carpin az angol Paris Mate, az olaszok mind föl 
vannak has/iu'ilva : s a könyvnek kiváló előnye, a tiszta, világos 
előadás mellett, hogy Batukhan hordájának erkölcseit, szokásait, 
haiczi modorát is festi. Különben ügy látszik, hogy ez is egy tő 
rcdéke azon magyar történetnek, melyből egy részlet (Les Origi- 
nes et IVpoíjue paienne) már nieg;jelent. »SZ. s. 



235 



T A I?/ O Z ^. 



TÖRTÉNELMI TÁRSULAT. 

A február havi ül^s Horváth Mihály elnöklete alatt — mely a 
nemzet gyásza miatt febr. 3-ról febr. 10-dre halasztatott — igen ndpes 
e's látogatott volt, nemcsak a társulati tagok, hanem a közönség részéről 
Í8. A fölolvasások első tárgya egy kegyeletes kötelesség teljesítésének 
volt szánva : Toldy Ferencz elhunyt alapító és választmányi tag emléke 
megülésének. Szabó Károly melegen írt cmlékbo^szédét fölolvasta a tit- 
kár, a közönség látható érdeklődéssel s megindűhissal hallgatta azt s 
végül zajosan megéljenezte. 

Következett Fraknői Vilmos fölolvasása : egykorú hírlapi tudósítá- 
sok a mohácsi vészről. Közel negyedfél százados líjság lapok ! bemu- 
tatva színről színre a közönségnek a maga kezdetleges képeivel és épen 
oly kezdetleges tartalmával ! Azok a csecsemők melyekből, a mai hírlap 
óriásokká nőtték ki magukat ! Az a röpke lap 1522-böl, mely első tudva 
levő őse a » Pesti-Napló «-nak, »IIon«-nak, „Ellenőr"-nek, »Kelet-Népé«- 
nek s a többinek, mert az hazánk földjén, bár deák nyelven látott vilá- 
got. S a közönség, mely élénk érdeklődéssel bámulta meg a »Neuc-Zei- 
tung«-got, feszült figyelőmmel hallgatta végig az élénk, eleven rajzot, a 
jól kiecsetelt képet, melyet Fraknói azokrűl összeálh'tott, s az a kelle- 
mes elbeszélési modor, melylyel az el volt mondva, csak fokozta a ha- 
tíst, mely v^ül zajos éljenekben tört ki. 

Fraknói ezúttal nem kevesebb mint öt újság lapot mutatott be, 
melyek mind a mohácsi vészre vonatkoznak. Értekezése a Múzeum 
áital kiadandó könyvészeti szemlében fog egész terjedehnében közzé- 
tétetni. 

Következtek a folyó ügyek. 

Titkár bemutatja az idő közben beérkezett történelmi adatokat : 

1. Herczcg Odcschalchi Arthur két temetési szertartást küldött a 



236 TÁRCZA. 

XVII-ik századhól : a Thurzó György nádorét és a Zay Andrásét : mi' 
vei tídrfs- történeti tekintetből fontos okmányok levén, a ^ Századok ^'-ban 

közzététetnek. 

2. I)r. Kan itz Ágost kolozsvári egyetemi tanár »A budai tudóstár- 
paság a Tudományok és Mesterségek gyarapítására « czimü akadé- 
miai tervezet eredeti mintáját mutatja be: mely ügy látszik, az 
1828-diki törvény czikk alapján terveztetett, valószinttleg ugyanazon 
vagy a következő évben. Annak idejében midőn az Akadémia fél- 
százados fennállásának alkalmából keletkezésének történetét meg- 
irandja , közöltetni fog azzal ki , e munka megkészítésével megbí- 
zat ik. — 

3. Károlyi Árpád Bécsből a csász. kir. kamarai levéltárból hat 
magyar levél másolatot küld be : 3-at a XVI. s 3-at a XVlI-ik század- 
ból. Egyet l5H3-ban Wesselényi Fcrencz írt Krakóból Sennyei Dorká- 
nak, a Wesselényi Farkas özvegyének, mely Deák Farkasnak adatik át 
az általa készttett monographia számára. A többiek kellő bevezetés- 
sel és tájékozással ellátva a „ Századok ^-ban fognak közzététetni. 

4. Szaszinek Ferencz két okirat másolatát terjeszti be, mely- 
nok eredetijei az Árva- vármegyei Zmeskál család levéltárában őriztet- 
nek : az egyik egy kiadási jegyzék lí>l9. oct. — IH21. febr. terjedőidö- 
böl, a körmöczi k.iinaragrófnak kiszolgáltatott 150,358 m. frt összegről 
számadása a körinöczi kamarának, mely az azon időbeli pénzügyek tör 
ténetéhez szolgáltat érdekes adalékot, másik lí>85-tŐI hasonlag pénz- 
ügyi tárgyakban írott le vei. Köszönettel fogadtatnak. 

A kolozsvári ref. főiskola könyvtárának a Zichy Codex mcgkül- 
dctik. 

A táráulat ügyéí^zévé egyező szavazattal megválasztatík : dr. f'n^cr 
r erén ez, 

Fölolvastatik a pénztár vizsgáló bizottság következő két je- 
lentése : 

I. 

Tisztelt választmány ! 

Alól írtak a ^Történelmi Társul at* f. évi jan. 7 -kén tartott vá- 
lasztmányi üléséből a társulat pénztára s múlt 1875-ik évi számadása 
megvizsgálására küldetvén ki, megbízatásunkat f. évi január 17-én és 
18-án teljesítettük s eredmény képen van szerencsénk a következő kimu- 
tatást előterjeszteni : 



tArcza. 237 

Az Í875'ik évi ktculások: 

1. Pénztári maradvány 1874. dec. 31-ikéröl . 450 ft. 98 ki. 

2. Alaptőkében értékpapírok bováltHsából . 710 » — » 

3. Újabb alapítványok 900 » — » 

4. Alaptőkében értékpapírok folyó kamatai . 842 » 89 » 

5. Folyó számlabeli kamatok 33»75» 

6. Ta^íjak 4073 » — » 

7. Előfizetési pénzek 124 » — » * 

8. » Századok « régibb folyamaiért . . . . 18 » — » 

Összesen .... 7152 » 62 » 
£ 7152 ft. bevételi összeggel szemben: 

Az ÍH75'ik évi kiadások: , 

a) Személyiek. 

1 . Titkári, pénztárnoki s javítnoki fizetések és 

szolgák illetményei 1094 fr. — kr 

2. írói tiszteletdíjak r)40 » 75 » 

b) Dologiak. 

3. Nyomdai és könyvkötői számla . • . 1762 » 20 > 

4. Szétkttldési, irodai, postai s más költségek . 329 » 71 » 

5. Értékpapírok vásárlása 574 » — » 

Összesen .... 4400 » 66 » 

Ez összeget levonva a bevételből (7152 ft. 62. kr.— 4400 ft. 66 
kr. = 2751 ft. 96 kr.) marad pénztári maradvány január hóra, azaz : 
1875. dec. 31-ikén 2751 ft. 

Mi a pénztári könyveket, a bevételek és kiadások egyes tételeit, 
az utalványokkal összhangzónak — s az összes okiratokat szigora rend- 
ben találván, indítványozzuk, hogy Balthazár Béla f, pénztárnok úrnak 
a i^^alvo errore calnuU-val ellátott fólmentési okirat az elmúlt 1875-ik 
évi számadásairól a m. tiszt, elnökség által kindassék, 

Budapest, 1876. febr, 2-á». 

Deák Farkas s. k., Dr. Horvát Árpád s. k., 

v.tag. V. tag. 

11. 

Alólírtak a ^Történelmi Társulat <-nak az 1875-ik évi pénztárke- 
zelési könyveit és okiratait f. é. jan. 17-én megvizsgálván, — másnap, 
azaz: f. évi január 18-án a »jelzálog hitelbank* hivatali helyisééibe 
mentünk és ott a társulat értékpapírjait vettük szemle alá. 

Minthogy a f. évi január 7-ikén tartott választmányi ülés hatá- 
rozata következtében, újabb értékpapírok is vásároltattak, értékpapír- 
jaink kimutatása a szemlegezés napjára (s nemcsak 1875. végére) ér- 
tendő. 



236 tArcza. 

XVII-ik századi lói : a Tburzó György nádorcSt és a Zay Andrásét : mt- 
velödés- történő ti tekintetből fontos okmányok levén, a „Századok'' -bau 
közzététetnek. 

2. Dr. Kani tz Ágost kolozsvári egyetemi tanár »A budai tudóstár- 
saság a Tudományok és Mesterségek gyarapítására c cztmíi akadé- 
miai tervezet eredeti mintáját mutatja be : mely úgy látszik , az 
1828-diki törvény czikk alapján terveztetett, valószínűleg ugyanazon 
vagy a következő évben. Annak idejében midőn az Akadémia fél- 
százados fennállásának alkalmából keletkezésének történetét meg- 
irandja , közöltetni fog azzal ki , e munka megkészítésével megbí- 
zatik. — 

3. Károlyi Árpád Bécsből a csász. kir. kamarai levéltárból hat 
magyar levél másolatot küld be : 3-at a XVI. s 3-at a XVll-ik század- 
ból. Egyet 1583-ban Wesselényi Ferencz irt Krakóból Sennyei Dorká- 
nak, a Wesselényi Farkas özvegyének, mely Deák Farkasnak adatik át 
az általa készített monograpbia számára. A többiek kellő bevezetés- 
sel és tájékozással ellátva a „ Századok ''-ban fognak közzététetni. 

4. Szaszinek Ferencz két okirat másolatát terjeszti be, mely- 
nek eredetijei az Árva- vármegyei Zmeskál esabid levéltárában őriztet- 
nek : az egyik egy kiadási jegyzék IB19. oct. — 162 1. febr. terjedő idő- 
ből, a körmö<ízi k-imaragrófnak kiszolgáltatott 150,358 m. frt összegről 
számadása a körmöczi kamarának, mely az azon időbeli pénzügyek tör 
ténetéhez .szolgáltat érdekes adalékot, másik lB85-től hasonlag pénz- 
ügyi tárgyakban irott levél. Köszönettel fogadtatnak. 

A kolozsvári rcf. főiskola könyvtárának a Zichy Codcx megkUl- 
detik. 

A táviulat ügyészévé egyező szavazattal megválasztatik : dr. Unyer 

Fölolvastatik a pénztár vizsgáló bizottság következő két je- 
lentése : 

I. 

Tisztelt választmány ! 

Alólírtak a ^Történelmi Társulat* f. évi jan. 7-kén tartott vá- 
lasztmányi üléséből a társulat pénztára s múlt 1875-ik évi számadása 
megvizsgálására küldetvén ki, megbízatásunkat f. évi január l7-éu éfi 
18-áu teljesítettük s eredményképen van szerencsénk a következő kimu- 
tatást előterjeszteni ; 






A pénztárvizsgíllü bizottság jelentése örvendetes tudomásul szol- 
gálván, kiadatík az indítványozott fölmentvény nz 187r)-ik évi száma- 
dásnM Baltlmzár Béla pénztárnok urnák s megszavaztatik a köszönet 
mind neki Imzgó és sikeres fáradságaiért^ mind a jelzálogbank igazgató- 
ságának a társulat értékpapírjainak letéteménykép való ó'rizéséért. 

Következnek a tagajánlások^ melynek folytán megválasztattak : 

alapító tagokká : a fiumei m, k, tengerészeti hatóság , Dulánstky Nnnihv 

SzeTces-fehérvári püspök. Évdíjas tagokká: Györy Lajos tanár, Bahics 

János káplán, Miskolczí , Pécsi , Esztergomig Ungvári , Eperjesig kath., 

Aradiy Fejér^templomij Temesvárig Budapesti kir. és Basztcrczébámiai 

kir. fög^'mnasiumok , Szamos-újvári örm. katb., Poűolini kegycsrendi , 

Kantai róm. kath., Komáromi Sz.-Ben. r., Iglói ágostai hitvall. fö-, 

gymnasium, Balásfalvi gör. kath. fötanoda, Gy'dnki ref. gymn. tan., Bit- 

(fope*ti VI. ker., K'órm'őczhányaiy Kecskeméti, Lőcsei állami főreáltanoda, 

Szeíitcai polg. isk., Tanárképezde igazg., Péai lyceum^ Pesti reform, önk. 

egyl. (aj. Bar.ítb F.), Ungvári fögymn. önk. egyl. (aj. Szieber Ede), ^ngy- 

L'unizsai fiat. kör, Kolozsvári kör, Debreczeni felsőbb iskolai olv. egyl., 

Sárkány Imre s. tanár , Káposztás Ferencz p. isk. tan. (aj. Tallóczy), 

Srhüvyer Ferencz fögymnasium tan. (aj. Szieber Ede), SIgray Pál tlgyv., 

Choréni/i Jin=ief prépost (aj. Gond Iguácz), Ercey Sámuel ref. li. lelkész, 

Vnger Ferencz (aj. Pauler Gyula), id. Pápay Ignácz^ és Szliry Kálmáa 

ügyvédek (aj. Sziíry Dénes), h. Prónay Gábor, b, Radvánszky Játtos, gr. 

Somsich Tvátiy gr, Batthyányi József ygr.Khtten-Hédervái^ Károly j gr, Bethlen 

András (aj. b. Radvánszky Béla), Vlkolinszky Dániel k. r. (aj. Bartos 

József), Egri Ferencz főr. (aj. Görög Gyula alapító tag). Búzna Alajos, 

Voitráry Benő föreált. (fij. Erödi Béla), és Sagy Elek ref. föisk. tanárok, 

íQ. Peteley István, Sfern Menyhért^ Sebestyén GytUa, Kaprú Sándor (aj. 

Pesty Frigyes), Tornya Sándor jár. bir., Persay Ferencz, Vargay Kálmán 

.aj. Falcione Nándor) és Kammerer Ernő jog. hallgatók^ Baross Gábor, 

Vrchy Jenő és Könczey Károly orsz. képv., Majthényi'Szeleczky Mária 

úrhölgy, (aj. Kámáuházy), Elekes Pál Igf. törv. biró, Boér Sándor főszám. 

vizs. (aj. Deák Farkas). 

A marcz. 2-án tartott igen látogatott ülést Ipolyi Arnold püspök, 
mint olnök következő szavakkal nyitotta meg : 

Van szerencsém az ülést megnyitni , mai választmányi ülésünk 
főtárgyát képezi nag}' hazánkfia Deák Fereucz emlékezetének ünnepé- 
lyes megülése.. A Történelmi Társulat méltó föladatának tartja, hogy a 



238 TÁRCZA. 

Ezek szerint van a társulat birtokában : 

1. Egy darab osztrák-állam adóssági kötvény, értéke . 100 ft. 

2. Három darab szölövált^gi kötvény, értéke . . 200 * 

3. Három darab magány kötvény, értéke • . . . . 300 > 

4. Tizenhárom darab jelzálog hitelbanki záloglevél,értéke 3200 » 

5. Huszonhat darab földtehermentesítési kötvény, értéke 3350 » 

6. Hat darab fóldhitelintézeti záloglevél, értéke . . 3700 * 

7. Tizenhárom db kereskedelmi bank záloglevele, értéke 7000 » 

Összesen 17,850 » 

Megjegyzendő, hogy n magány-kötvényckböl 1 darab t<>ró'ltetctt 
és megsemmisíttetett ; két darab pedig ügyvédi kézben volt. 

Ez értékpapirokat letéteméuykép a » jelzálog hitelbank c igazgatú- 
8 ága tartja Őrizet alatt, miért is bátrak vagyunk indítványozni, hogy an - 
uak a m. t. választmány jegyzököliyvi köszönetet szavazzon. 
Kelt Budapesten, 187G. február hő 2-án. 

Deák Farkas s. k., Dr. Horvát Árpád s. k. 

V. tag. V, tag. 

Péfittávnok bemutatja kimutatását a január havi bevétel<'kröl én kíadásokről 

Bevételek: 

1. Alapítványok 400 ft. — kr. 

2. Alapítv. értékpapírok kamatai . . . 73 » 94 » 

3. Folyószámlabeli kamatok 37»19x» 

4. Tagdíjak 740 » — > 

5. Előfizetési pénzek 24» — » 

G. A „Századok" régibb folyamai s egyes pél- 
dányaiért 22> — » 

7. A társulat javára átengedett írói tiszteletdíjak IS » 7.') v 
S. Az évdijas tagok által megtérített utánvételi 

költségek 12 » 02 » 

9. Pénztári maradvjinv IH75. decemb. :U-röi. 2751 ^ 96 > 

Összesen . . . . 4079 > 8G » 
Kiadások: 

1. Titkári, segédtitkári s pénztárnoki illet- 
mények és szolgák fizetése 2 G 1 ft. — kr. 

2. írói tiszteletdíjak . . . 151 » — » 

3. 2500 ftnyi záloglevelek 
vásárlása az alaptőke gya- 
rapítására 199G » 88 » 

4 . 1 rodai költségek, újévi aján- 
dékok , expeditiouális és 
postai kiadások, és egyéb 
költségek 117 „ 53 « 

Összesen 252G » 41 » 

Marad február hóra . . . . 1553 » 45 » 



TÁucr/.\. 241 

tjersjserepét inar fdUzázad óta elvesztette : gróf Sztohenyi Istvánt, „a mo- 
dor és taktika*^ prófétáját, ki fáradhatatlan kitartással igyekezett köny- 
vekben a kormánykörökre s a közönségre hatni, de a törvényhozás mun- 
kájában az ország- s megy egy ülésekben csak alkalmilag vett részt; a 
fUggctlcii középbirtokos osztály, mely a helybeli s megyei közigazgatást 
kizárólag kezelte s az országgyűlésen, túlnyomó sűlylyal bírt: Deák Fe- 
renezef, ki a fokozatos fejlődést csak a történelmi jog alapján, a fönnálló 
fonnák keretében igyekezett létesíteni ; végre a középosztály, mely nin- 
csen földbirtokhoz kötve s tökéjét munkássiigában s talentumában találja 
föl : KospHth Lajost, ki a kormánynak, főuraknak s földbirtokos osz- 
tálynak oda dobta bátor jelszavát : Veletek s általatok, ha akarjátok ; 
nélkületek s ellenetek, ha kell. Mind a három férfi roppant hatással volt 
az orszilg sorsára, mind a háromnak nyoma megmaradott a nemzet jel- 
lemében, mind a báromnak mosolygott időnkint a szerencse, de a siker 
annak követte leginkább lépteit, kinek pályája legegyszerűbb volt, ki 
nem kereste Bentham és Smith Ádám tanaiban a bölcsek kövét, mint 
Szt'chenyi, nem is hívta ki a sorsot bizonytalan kimenetelű viadalra, mint 
KoAftiifh^ de éles szemmel fölismerte az ösvényt, mely nemzetét a tömke- 
legből kivezeti. A történelem cl fogja ismerni, hogy a lángeszű gróf na- 
^obb diplomata volt, s hog^^ Kossuth költőibb alakká vMi a nép phan- 
tasiájában, de az államférü olajkoszorúját mégis csak Pcnk Ferencz-nek 
fogjri nyiijtini.« 

Ezután röviden Deák fiatalságát s a közpályára kilépését vázolja 
találó vonásokkal ecsetelvén az ország közéletét. Az akkori országgyű- 
lésekről s Deák sikereiről következő képet nyújt : 

» Tudva van, hogy 1848 előtt az országgyűlésen csak egy osztály 
vnlt képviselve, a független középbirtokos nemeseké, főleg régi alispá- 
nok s tekintélyes táblabírák által ; ügyvéd, tanár vagy gyáros és keres- 
kedő nem hagyhatott föl foglalkozásával, hogy Pozsonyban éveket tölt- 
sön ; a városi elenuiek csak összeségcbcn lévén egy voksa, ez sem jött 
számításba, igy tehát az országgyűh's jelleme s külső formái erősen el- 
tértek fi mostaniaktól. A követek száma kevéssel haladta meg a százat, 
a költsi^gvetés nem képezte vitáik tárgyát és a kormány soha sem ter- 
jesztett törvényjavaslatokat az országgyűlés elébe, mely mindig csak há- 
rom évvel az elébbinek bezárása után hívatott össze ; igy természetesen 
az országos érdekek a sérelmek mellett háttérbe szorultak s a törvény- 
hozás nehézkes volt s ki nem elégítő. Rögtönzött lapos beszédek voltak 
napirenden vagy betanult szónoklatok deák idézetekkel s oly szóvirágok- 
kal, minők a megyei termekben most is nőnek, nem hiányzott azonban 
sok gyakorlati észrevétel is, sok talpraesett megjegyzés, sok ügyes elme- 
fnttatás, de mindez hidegen hagyta a hallgatókat ; ellenben Xagy Pál-nnk 
lángeszű ötletei, Beöthy ihföv-wek csillogó szónoki tűzjátéka, A7at/z^/-nak 
kesergő, szenvedélyes, szíve mélyéből áradozó szavai, s Kolcsei/'uek sza- 

Századok. 1 G 



040 TARCZA. 

lirtlo>. tormiiilaj: kori»k»UMl s iii«*ly £:i-kiKl>il:tti>khiii tlii< beszédei niiitdé^ föl- 
molojiil»'k ;i kÖvoti táblát 5 kill"uiöseu az or>7.HL''írríi!ísi iffiissl^ot, im»ly a 
kíl\ i'tok s/.óko míijríitt s A torriii aW* nszrii f<>írlalT holypt. 

Ihnl: uKxli^rA miiui aTT-V. '-hért, utWw.r Hot te szukva voltak. Miii- 
iliMi röl>/i«l:ilásat j*»llcmzi íi Tur£r^*imk alíqifK. .-iip^iidnlt folfog:Ua, inelv 
rjios/. torjoilolmi'iiok xnindeii ri^zlofvín- kiti£T<rr. a legszigorúbb logica :i 
tíirg salainál * rio* ít«M'*t u kí>rpTkfziiiíM:r(;k kifejíesebiMi. Majd iiiiiidi>r 
avval ko/.it . b.ii.-> >. kerdi-<iií*k. ini^?\Tí'. sy -'il. tviiyálhtsjít adta elő' bizo- 
nyít >2.-Ui5k3i;í:-. r> *7*'l«w4yff0i. »»;,V ^'"V^" "^^'? azok is kövcthcttrk osz- 
mecuMit:--. kik im-iypii ffoiid«Hin*iii ?*•?.* meg iiem taiiiíltak. Ezután » 
T'iiyi i^*" ; f.iiiiiáiio Tíin-piirfkiu'i ^ i?* k szollciiielioz alkalmazta, vaj;y 
x.TA^kTfXHi "iiísinfrí <-lv/»khn^. tnki.vs,: :^i\ haladván elö az eszmok kitol- 
T-^-rv-i. II. i^ ;i in«r;:ynW»rf*^ imníiííi r.iligatújat niegszííllta. Ezcnnieggvö- 
. .a-s." T»-li- <«h:. «»'n tiprf^t, ni."^>:K'lt^ ó«í szónoki fogás által, .sohasem 
zjwtr:. ffi I. f;z**pv.»d*''frp|r.s íi/ 1 'c>f<.» moggjözmiés melege ömlött A 
n.mo*-] *zR^Tni. K«v.T*^?'»r'^ .-ik-fk^Hlásiit idöröl-idöre mint egy nyu^-. 
T.f.i,trfi: <7.nkirnfTi. mit AT >-*í*^"Vi igazság kimondásával, mely nemes 
i.^-r^7e'-n<»^:r»'»M»' H?íí»^'""'" • -> *''' "^^^^ bvMcsek azon aphorismáihoz, me- 
• veí. íih'V.'i n. Miní«'^rj.5<y i*.'- i^Aulonaivá váltak. Kzen mondatok, melyi'k 
..». .;ri:it-"»»^ hoc* w7rt4»i- r-,r->rt..ni nem lehet, formailag oly kerekde- 
i'-k. »v^:^ fPÍMíí'*"i"»«^ i...'í;'í:*zeuek. í e mellett oly egyszerűek, hogy 
.„ínn.- ..-.■|-ít«'í'^ ^^■'í'" «• í<*'^^'ko /őrben megmaradnak, mindig megtet- 
,,^i ív.M-i'lr-n inrtnWiii stA': ^aV.uío-í ihletet gerjesztettek. Hatásának kul- 

.. .,. I,.. .cv^'-'-^'' ^ '*■■ ^7'^*", h.^iiry s«>ha i>lyat nem mondott, mi- 

... *,.ytr<"' ■ ^e^rC ••' * w".t, - .v. által tnlajdon meggyözödi*s»'t 

,;i,.rf. .: h..lí.-- ''-■< '^•'' "v iKirmennyire szerette társalgásában a 
,^.:+.;, . .. "' '^ • "■ -v iw. -.loiiiet. moly esiklandoztat, de nem srrr. 

»,»<-, ;^r"'s*« ♦'^■■•^^ ^^ ^'^ •■' *- '*'^"'^*f« ^^'^y "i"íí 11 kápráztató fénye- 
. ..,.; J^'^v. •'^•- * ^i ■ iik.irM r.í.'giryózni hallgatóit, nem pedig jnl- 
i^,...*^x- 'vv'* * ^ *-;..4\/í r,i^adni. miért i> czinkornyátlan sz/mok- 
i.,r.i.,-x N»' '.' '^^ * • * •..•.í::iá»:t, min! A'- vsüM-nál a lángé.-iznek el- 

^,.;r « » * ' r.v%-:Li:ui>ai. /> ív beszedői nem hasonlítottak 

. :k^ -i, . ^ ■ i" ■.\":iTá'l, nKiija eh'Il elsöj>ör, hanem olva 

„^v ''"*- • ' * ^ '■'* .*.*:'^ ^^^ iiieiy a főidet megtermékenyíti s a 
„- i, -^ ^ » ■ . 'v -V v..%x.*'\%'.'. yy:■^ v.^lt sennni meglepő, miért is si- 

^ <v ^ V^'-^'" '•■'«■•« '-'•in-lo-íki azt hitte, hogy ö i?* ugyan - 

^. „. ,„ 1. . i . - ■• ':. '■ v.^ t"-:íaM-»ii icondolatait ily nemes alak- 

v-. »- *-,- • ■ v*. -v ::: I '-r h.ly.' a malitiának s így politj- 

• .V » . \* i^\^ > N>'e;-.}Iun álltak vele. .^íöt azok i.s, kik 
V . V. vx-'*- *v < -• ^ ^'>-écét. tisztelték életének nemes 

X . . ■. . .*■ • '^.í«í-Khii. s ámlmr a legfiatalabb követfk 

^^^ , .. . ^ . , , , X . t M *k'*\ e. ertoko/letekben döntötte 



•itó 



TÁRCZA. 243 

Itt áttér az 1839-iki országgyűlésre: a blintotÖ Codezre, mely »a 
nagy fórfi hetének első korszakában legfényesebb időpont voltc, s vágre 
a híres zalai eseményekre, melyek öt az országgyűlésből elmaradásra 
készték s melyet űj adatokkal illustrálva ckkép fest le : 

»Azon általános bizalom, melylyel az egész ország De/rA; személyé" 
hez ragaszkodott, megijesztette a bécsi kormányt s a conservativ párt 
némely túlbuzgó tagja azt találta, hogy talán jobb lesz, ha Deák az 
1843-iki országgyűlésről elmarad; ez pedig mindamellett, hogy Zala- 
vármegye büszke volt nagy fiára, kinek fényében a megye is osztozott, 
nem volt kivihetetlen , mert épen ekkor tűzték ki a bekövetkező or- 
szággyűlés teendőinek egyik főpontjául, hogy a nemesség a megyei köz- 
igazgatás költségeiben, az úgynevezett cassa domestikában, birtokarany- 
Ing vegyen rtiszt. Ihák csak oly utasítással mehetett Pozsonyba, melyben 
:i házi-adó kérdése szabadelvű szellemben oldatik meg. Arra, hogy az 
nicghiusíttassék, csak pénz kellett, s a vagyontalan nemesek fölizgatása. 
A pénz előkerült, s egy bélyegzett egyéniség. Forinton^ megkezdte a kor- 
tcskodést az ősi nemesi adómentesség mellett, bevitte a bocskorosokat 
Egerszegre, s erőszakosan keresztülvitte a »ncm adózunkc elvet a me- 
gyei értelmiség egyhangú nyilatkozatai ellen, megyeszerte pedig hirdette, 
hogy Deák a nemzet ellensége s hazaáruló, mert a nemest adófizető pa- 
raszttá akarja tenni. 

Az egész ország érc/te ezen csapás súlyát, és Zala értelmisége 
szégyclte ; Deák látta, hogy ez egyenesen személye ellen van intézve, 
fájt neki, hogy személye miatt a közügyet támadják meg,s visszavonult, 
sógorához a Puszta-szent-lászlói magányba. Csáuyi és Horváth, eddig 
legmeghittebb barátai, nem tűrték ezen állapotot, s elhatározták, hogy 
teljes erővel izgatni fognak az adó, s I>eáA'-nak követté választása mel- 
lett. Drál: megkérte őket előbb, hogy halászszák el izgatásukat s csilla- 
pítsák le az ingerült kedélyeket, Csányi azonban barátja aggodalmait 
nem osztotta, az izgatáshoz értett, s annak sikerét remélte, de megígérte, 
hogy az izgatások csak az ügyért fognak történni, s hogy legnagyobb 
figyelemmel vig}'ázni fog arra, hogy Deák nevére még csftk távolról se 
borítsanak szennyet vagy árnyékot. £z volt az ígéret, de tettleg úgy 
folyt a korteskedés, mint más megyékben, pénzzel, borral. Deák zász- 
laja kitűzésével, sőt vérengző erőszakkal. 

Deák csak a gyűlés előtti napokban tudta meg mindezt, s határozot- 
tan kijelentette , hogy ily körülmények közt a vérrel fertőztetett man- 
dátumot el nem fogadhatja, szive s esze egyiránt tartóztatta a követség 
elvállalásától. Megírta tehát az első alispánnak, hogy a követséget -még 
akkor sem vállalhatja el, ha a házi-adó tárgyában az igazság szent 
szava diadalt nyerne, s felkérte, hogy, ha megválasztását szóba hoznák, 
jelentae ki ezen komolyan megfontolt nyilatkozatát , sőt ha BBUkségesi 
levelét ii matassa elő. 

16» 



y4ü TÁBOZA. 

Mtot a toromt^ orö kösvotleoségével mint Sxéchenjfi és Koiniih^ de eiek- 
tiril a parUmonti taktika moBterségében, a napirenden lévő kérdetek 
i«rinéiMte8 megoldáaában Ügyesebb volt, s asiért népscertteége is állan- 
dóbb maradott. Nagy államférfira csak később a haza balsorsa tette, 
akkor éroato magas hivatását s ezental hossxű éveken keresstU ^gy 
nagy osaiuénok ssentelte ssellemi erejét, hogy aaon köhögi kérdést meg- 
oUlja, moly soha tisztába hozva nem lévén, három száauMl óta a nemze- 
tet fffjedelmével folytonos ellentétbe s gyakori összeütközésbe hozta, 
((seink saomot hunytak ugyanazon viszonyok el6tt,melyek abból eredteky 
kogy királyunk hombkát Szent-István koron^án kívfil más koronák is 
vosaik körül ; de Swéehenyi ismerte e nehézs^et s nem egyszer emlité a 
Bioroncsétlen házasságot, melyben a szomszéd tartományokkal tényleg 
éltttik, habár positiv javaslatot a kiegyezésre tenni nem tudott, v^gre 
Iháhra nehezedett a megoldás kényszerűsége, s éles ítélő tehets^ével, 
fáradhatatlan türelmével és szerencsés tapintatával csakugyan kigombo- 
lyította azon gordiusi csomót, melyet sem Bákóeti és KosnUh^ sem 
HeUitr és Haynau karcba keresztül vágni nem volt képes. E nagy föl- 
adatában pedig nem talált sehol előzményekre, melyek nyomán indál- 
hatnaf a külföld nem nyújtott semmi példát, mely fölvüágositaná, a 
thsoria semmi vezérfonalat, mely útját jelezze. Hogy czélt érhessen, kc- 
rositttl kellett vinnie azon elv elismerését, hogy a monarchiának va- 
lósággal két fele van, és szorosan meg kellé határozni, mik azon ügyek, 
mnlyok az iilaptörvények szigorú magyarázatánál fogva valósággal kö- 
HÖNÖk a iiioiiarchia két fele közt, továbbá nehogy bármely félnek önál- 
lÓNága vuBzélyuztosBc^k, czon Ügyek tárgyalására oly új formát kellett 
mngi(irnint4)iii, iniiiöt oddig sommi fönnálló alkotmány nem ismer, végre 
körlll kitllett vonalozni azon ügyeket is, melyekuek közössége nem kö- 
vi^tkisxik ugyan i pragiiuitica sanctióból, de melyekre nézve szükséges a 
nnUtvtitmfg vagy szerződés a kölcsönös (erdekek kiegyenlítése tekintetéből. 
K/tliig pndig ki kellett békíteni a nemzetet és koronát, s ezután ki- 
itgynKiil oly HZomHzédokkal, kik a kiegyezést éponséggel nem tartották 

Kx volt a föladat, melyet heák csak úgy oldhatott meg, hogy mér* 
Ui^Mí kövotoléseket hzívóh kitartással sürgetett s mindig kész volt mél- 
tiluyoti compromiíiMUinra. Ily politica nem fényes ugyan, de sikerre vé- 
sőt, ilyennel állapították me^ a régi angol államférfiak hazájuk szabad 
hiHtitutlnit, csak ilyonnol tarthatjuk mi is fenn államiságunkat és szabad- 
ságunkat, mórt az alkotmány nálunk is mint mindenütt, csak folytonos 
liomproniisHumok eredménye, c 

Hsavnit a jelen volt nagy 8zámú és díszen hallgatóság hangos él- 
JsiiMkkol fogadta. 

Ak ünnojtélyoH íilén v«'gét érvén a választmány áttért a folyó ügyek 

'áfgyalására. . ^ 



tArcza. 247 

Megválasztattak : alapító tagokká : Szabó Imre szombathelyi püs- 
pök ; évdí jas tagokká : Sasváry Ármin hirlapiró, Aigiiev Lajot* (aj. Szilágyi 
S.), Véorha Viktor Szegedcu, Qamauf Gyöigy'B\xdL2Li^^i^ Regéczy Józísef Po- 
zsony, Bogyai Kálmán és Bosnyák László Kaposvártt, AngyalJ. Badapest 
(aj« a titkár), Beöthy Zsigmond éa Várnái Antal tanár, Budapest (aj. Beöthy 
Zsolt), ifj. Kubinyi Miklós faj. Mészáros J.). A pásztói olvasóegylet (aj. 
Erődi Béla), Csiky Kálmán (aj. Deák F.), Bodnár József esp. ple'bános 
(aj. Hindy Árpád), Jászberényi fÖgymnnsium^ Pozsonyi kaih. főgymnasium, 
Xyitrai kir. k€Uh, fögymnasium önképző köre (aj. Csaplár B.). 

Titkár bemutatja a pénztárnok múlt havi számadását : 

Bevételek: 

1. Pénztári maradvány január hóról . . . 1553 frt. 45 kr. 

2. Alaptökebeli értékpapírok kamatai . . . 215 » — » 

3. Befolyt alapítványok 200 » — » 

4. Befolyt tagdijak 470 » — » 

5. Befolji; előfizetési pénz 6 » — » 

• • 

Összesen 2444 » 45 > 

Kiadások: 

1. írói tiszteletdijak . . . 97 frt 25 kr. 

2. Expeditionalis és irodai költsé- 

gek s egyéb kiadások . . 47 „ 96 „ 

íisszescn . . . 145 „ 21 „ 

Marad martius hóra . 2299 „ 24„ 

fíoUósy Károly g. leik. Somogy-Szent-Balásról értesiti a társulatot, 
hogy Gölle község határában az erdö-közclben levő vízmosás partján 
^^y *gyag edényre akadtak, melyben magyar érmeket találtak, legna- 
pyohb részben a XV-ik századból s a XVl-ik elejéről — köztük egy 
arany II. Lajostól 1527. évszámmal ellátva, mely évszám tudvalevőleg 
onnan származott, hogy a pénzverési mintákat elébb elkészítették Erde- 
keit ezüst gyürü is volt egy : czímer, melyben kettős fatörzsön álló lehaj- 
tott nyakú pelikán madár, háttérben egy szarvaival lefelé fordított fél- 
hold 8 ez alatt egy 8 sugarú csillag. A czímer paizs fölött egy liliom 
díszéig. Átadatik fölhasználás végett az » Archaeologiai Értesítő c szer- 
kesztőségének. 

líarninOí Károly lir Pozsonyból beküld egy pechét lenyomatot, Thö- 
köly egy 1685. sept. 2(i-án kelt levelének másolatát s értesít, hogy 



248 tAucza. 

Simkó Dáuiel köuyvtára, mely 12,534 könyvből áll, továbbá 11,000 
darabból álló éremtára, melyeket a pozsonyi lyceumnak bagyományo- 
zott, Szeherényi Lajos által rendeztetett, . míg a pdnzek egy r^zét Je 
szenszky József és Weisz T, urak rendezték, de csak egy részével ké- 
szültek el, most Adamis Károly tanár folytatja, ki valószínül^ azon 
időre, mikorra a társulat oda kirándúland, a rendezéssel kész leend. A 
gazdag kézirattár azonban nincs rendezve , mely rendkhrttl becses 
kincseket rejt magában, mint azt az alapos és nagy szorgalmú Lichner 
és mások által eszközölt nagybecsű forrás-kiadásokból tudjuk. Pedig 
óhajtandó volna, bogy akkorra, midőn a társulat oda kirándúland a gyűj- 
temény, mely szerenesés a Bél, Burius, Poguer s mások kéziratait őriz- 
hetni, 8 mely most csak Lichner utasítása mellett használbató, teljesen 
rendezve legyen. 

Bátorfi Lajos a » Zalai -Közlöny* szerkesztője tíz igen érdekes hár- 
tya-okmányt a XIII — XlV-ik századból, s Bosnyák László úr Kaposvár- 
ról két nemes levelet a XV L századból küldöttek be : kiadattak meg- 
határozás 8 jelentés tétel végett Nagy Imre társulati tagnak. 

A ,^Századok^ számára dolgozatokat küldöttek be : Fazekas tanár 
V^^hY^icz^i\\hö\yEdelspacher Antul Budapestről,dr. Fekete Lajos Kis-Új-Szál- 
lásról, niclyíík olölcgcs átnéztís végett Fraknói Vilmos, Gyárfás István h 
Szildfjyl S. választmányi tagoknak jelent«íst(?tcl végett kiadatnak. 

Titkár fölemlíti, hogy a M. Nemzoti-Múzcuin könyvtára Frak- 
nói Vilmos könyvtarnok szerkesztése mellett ^^Magyar k/hiyvszemlr*^ 
czím alatt két havonként megjelenő folyóiratot indít meg. Miut^íu ez 
sok tekintetben a :» Századok «-nak mintegy kiegészítését fogja képezni, 
óhajtandó volna, hogy a »Századok« közonst'ge közt mennél nagyobb 
elterjedést nye,rjen. A kiadó hajlandónak nyilatkozott a Történelmi-Tár- 
sulat tjigjainak 2 frt -10 kr. helyett 1 frt ")() krért adni a 20 íves s év<'n- 
ként íi-szor megjíílenő folyóiratot s az első füzetet mutatványul leendő 
szétküldés vég(;tt fölajánlotta. A választmány köszönettel fogadja 
az ajánlatot s annak e marti iisi füzethez leejidő csatolását elrundelé. 

Több tárgy nem lévén az ülés eloszlott. 



1 



MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. 

— A II. osítAlyüak febr. 2 1. tartott ülésében Tóth LMncZfUmgy ha- 
tás mel lett mutatta be » A szóbeliség elve igazságszolgáltatásunkban « czimü 
értekezését. Históriai fölolvasás kettő volt : Szilágyi Ferenczé : részletek 
Ifjabb háló Wesselényi Miklós életéből, mely ezdttal Wesselényinek 
1822-ben Czenken Széchenyinél idözését, 1834-iki országgyűlési sze- 
repléséből azou jelenetet, midőn b. Nopcsa a rendek elnöke egy viharos 
gyűlésen perbe akarta fogatni, 1835-ben a nádornál volt kihallgatását 
8 az 1838-iki árvíz egy pár részletét mutatta be. Utána Biháry mint 
vendég tartott főlolvasást Tacitusról és Tiheriusról, 

— A Februák 21-én tartott összes ülésben Haberem Jonáthán ol- 
vasta emlékbcszédét b. Prónay Gábor fölött. £ kitűnő féríiű családi 
könyvtára sok nagybecsű régi magyar nyomtatványt őriz, s a Cimeliumok 
közt van Thököly emlékkönyve, melynek egyik lapjára a 80 éves Besa 
reszkető kézzel írt emléksorokat, s Thurzó György naptárai 1590 — 1607 
közt, melyekbe ez államférfi sajátkezűleg irt napi jegyzeteket. Prónay 
irodalmi művei közt kiváló helyet foglal el a ^Yázolatok a magyar nép 
életből,* magyar, német és franczia nyelven — melyet annak ide- 
jobcn Európa-szerte az összes tudós világ méltányolt. Az 50nes 
évek elején egy német röpiratban adott hangot a nemzeti érzületnek, » 
midőn a protestáns jog megtámadtatott, a külföldet egy történeti fÖlvi- 
lágositásokban gazdag röpirattal világosítá fÖl a protestánsok igazairól. 
Az Akadémia által taggá választatván „A kertészet hazánkban a múltban 
h jdtnhen^ czímü értekcze'ssel foglalta el székét. Jellem,ész,erős hazasze- 
retet éö alapos tanulmány egyesültek a kiváló cs köztisztclctü férfiúban, 
kinek élete valóban közhasznú munkálkodás közt folyt le. 

— A Történelmi ihzottsío kiadásában két nagy becsű munka jelent 
me^í : l) »II. Rákóczi Fcrencz önéletrajza, és egy keresztény fejedelem 
áhitá^ai czíuiü munkája « — mindkettő eddig ismeretlen s a párisi nem- 
zí'ti könyvtárban őrzött eredetiről van másolva ; 2) Magyar Diplomacziai 
Emlékek Mátyás király korálxM. Szerkesztik Nagy Iván és b.Nyáry Albert. 
Ezenkívül a bizottság elhatározván Oláh Miklós leveleit a külföldi 
könyvpiaczon is forgalomba hozni, a kiadás egy részét kettős latín-m.i- 
gyar czímmel e's latin előszóval ellátva kibocsátotta. Igen életre való 
Hszme, annyival inkább,mert e levelek i külföldöt is nagy mert íkben ér- 
rleklik. 



250 TÁUCSA. 

— As „Abchaeologiai Értesítő" es évi első ssilma már Hentü" 
mau 8 báró Nffáry Albert sserkesztóse mellett jelent meg. Nem min den- 
napi jelens^ irodalmunkban, hogy az összes joumalistika minden párt- 
árnyalata cgyetártve : egyenlő melegséggel s máltánylattal emlákcMtt 
meg róla, mintegy tanúságául, hogy nem mindennapi irodalmi beese 
mellett igen jól eltalálta a hangot, hogyan kell az abstraotabb tudo- 
mányt is a nagy közönségre n^zve hozzáfárhetőv^ megárthetővá, álve- 
zetess^ tépni. Henszlmann ávi jelentésen kívfil kát nagyobb csikk van. 
benne : » Wesselényi család csimerárőlc Deák Farkastól b a Roland 
szobrok hazánkban Bómertől ; a bártfai s nagyszebeni Boland szobrokat 
ismertetvén. Apróbb csikkéi nagy változatosságban vannak össacállitva. 
A folyóirat ára egy évre 8 frt Előfizethetni Knoll akadémiai könyv- 
árásnál. 



VIDÉKI TÁRSULATOK. 

— Az „Erd^ti Músbum^ mely az Erdélyi Múzeum egyletnek 
közlönyt*. 8 hazánk legolcsóbb, de tartalmas folyóirata, az idén 3-ik évfo- 
lyamába lépett. Szerkesztője FináJy Ucurik az egylet titkára. A folyóirat 
havonként egyszer jelenik mog: s ára évenként 1 írt 15 kr. Eddigelé kct 
száma jelent meg a januáriusi és februáriusi. Egy nagy érdekű történeti 
értekezés van bcnuc megkezdve : »Dipendacl mint történelmi forrás « 
Schmidt Vilmos tanártól. Ez a Dipeudael a Kopp-féle ezred alezredese, 
székelyhídi várparancsnok volt 16G2-beu. Schmidt, Pimiczen a berezeg 
Colalto-félc levéltárban Dipeudaelnek gróf Colalto Ernőhöz morvaor- 
szági fökamaráshoz és titkos tanácsoshoz 1662 — 1680. közt intézett 
harmíncz darab levelére akadt, melyeket most igen ügyes összeállításban, 
párhuzamba téve az eddig ismert forrásokkal, közzé tesz, s melyek való- 
b}iu sok nem ismert és becses részletet tartalmaznak. 

A l>KI.HÁOYAROR8ZÁ<Il TÖBTKNtXMl BS UÉGK8ZET1 TÁRSULAT rCndt^R 

havi vál. ülését fcbr. 23-án Ormós Znigmond elnöklete alatt, számos vál. 
ta^ és közönség jelenlétében tartotta meg. Elnök megnyitó besziHle fo- 
lyamában Deák Fereticz (Miilékczeténck jegyzőkönyvbe igtatását indítvá- 
nyozza : »>gyhanpílag clfofrad tátik. A jegyzőkönyv hitf^lesítése után a tit- 
kári jelentéi olvastatik föl, mely örvendetcHcn jelzi a társulatnak bár 
nem rohamom, t\\\ folytonos emelkedését h a következő adományokat je- 



TÁRCZA. 251 

lenti be: Eeviczky Hay Ilona 10 db. értékes pénzdarabot, Nagy József né 
úrhölgy 4 db. régi török ezüst, és 7 db. újabbkor! rézpénzt ajándékoztak, 
WortíUch Theobald Trajáu császár nevezetes aldunai táblájának legújabb 
rajsát küldte le. Végtíl bejelenti a titkár, bogy Gerstner cs. k. tüzérka- 
pitány a temesvári Jenő hg-téren levő török föliratos táblát imígy fejté 
meg : » A megerősített tornyot építeni kezdették szultán Ibrahim Chan 
idejében 1053 banc (ker. számítás szerint: 1641-ben). A választmány 
szíves köszönetet szavaz a társulat iránt érdeket tanúsító t honleányok 
és hazafiaknak. 

Erre elnök Iványi István j^Temes^Torontál vármegyék közséypecsé' 
Inrol^ czimti értekezésének előterjesztése alkalmából azon indítványt 
teszi, hogy czélszerü lenne a tört. és rég. múzeum számára Temes^negye 
toriiletéről az összes közs. pecsétek hiteles lenyomatát megszerezni. He- 
lyesléssel fogadtatik s végrehajtásával a társ. pénztárnok bízatik meg. 
Ug}'aucsak elnök tudomására hozza a társulatnak, hogy a sajtóban fÖl' 
merült zimonyi lelet igaZj s hogy az alighanem Bécsbe fog kerülni. A bu- 
zi/m lelet nem bizonyult be valónak. Az értékes leletből mintegy 1 00 
'Ib. Domitianus-féle arany. A nemzeti múzeumnak e tekintetben sürgősen 
kellene intézkedni, nehogy c becses hazai lelet idegen kézre kerüljön. A 
társulati pénztár állása 605 frt. 28 kr. 

Ezután Varga F. »Egy másfél ezeréves út« czímü értekezését ol- 
vasta föl, mely Priscus rhetor követségét tárgyazza, s mely az eddigi, 
Attila székvárosa tekintetében fölmerült föltevések mellé egy újat állit, 
hogj' t. i. Pusztaszer lett volna az. Több társulati ügy elintézése után az 
ülés véget ért. 

— A'^GöDöLLő És VroÉKEC czímü történelmi s régészeti múzeum- 
«?^let véglegesen megalakiílván febr. 6-án tartá tisztújító közgyűlését 
^^ödöllÖn. Egyhangúlag közfölkiáltással megválasztattak : Elnökké : dr. 
Ki»iner Flóris Fercncz. I. alelnökké ; gr. Pejacsevich János. lí. alelnökké : 
Varsányi János, pénztárnokká : Szvoboda József, könyvtáruokká és mú- 
zpum őrré: Gönczy Benő, titkárrá: Dobozi István, ügyészszé : Friedl 
Lipót. Kendes választmányi tagokká : báró Podmaniczky Oe'za, ifj. gr. 
Ráday Gedeon, id. Fáy Béla (j)éczeli,) Huber Bcla, Závodszky István, 
Benkár Dénes, Friedl Lipót, Orbay Dénes, Szontagh Gusztáv, Odrobe- 
Byák János, Bódy János, Lipovniczky István. Póttagok: gróf Ráday Pál , 
l». Pmlmaniczky Levente, 



252 TÁRCZA. 

—Az »£RDKLri HoNisMEKTKTŐ Egylbt* (Vcreio für Siebenbür^sche 
Landesknndo) kiadta Evkönyvét 1875/6-ra. Az egylet elnöke dr. Teusch 
superintendens, van 24 választmányi tagja (köztük gróf Mikó Imre 
is) 37 tiszteleti és levelező s 584 rendes tagja: ez utóbbiak 3 irtot 
fizetnek. A társulatnak 8142 frt tökéje van, évi bevétele 2278 frt, évi 
kiadása 1769 frt volt, a pénztármaradck 601 frt Ezenkívül a szász 
egyetem az erdélyi Codex Diplomaticus folytatására 500 frtot, a közok- 
tatási ministerium tudományos ásatásokra 500 frtot adományoztak. 

Az egylet közlönyéből az „Archívból" megjelent a Xll-ik kötet 
3-ik füzete. Első közleménye a dr. Teusch emlékbeszéde Fuss Károly 
fölött, melyet a műit évi közgyűlésen tartott. Követi » Adalék Bcsztercze- 
város történetéhez 1600 — 1603-igc Kramertöl. Erdély történetének leg- 
nyomorúságosabb és inségteljesebb éveiből merített s egészen új for- 
rások alapján készült rajz. A harmadik czikk a Zicglaueré : a szabadkö- 
mívesek szebeni páhalyáról. Bedcus életéhez sok érdekes részletet közölt 
Friedenfels is, de a szabad kőmí vesék kimerítő és részletes monographiá- 
ját e czikk mutatja be, mely annál érdekesebb, mert a múlt század vé- 
gén s a folyó elején Erdély sok kiváló tehetsége tartozott közéjök. 



MI VAN JOHBAN: BAKOCZ VAGY BAKÁCS V 

vQuae suut consvetudine depravat^, eadeni iiun 
sine cousvetudiiie corriguntur.'c 

I. N. Kévai Elab. Grain. Hun-,'. I. k. '2\K 

Miiidainiyiaii, kik a liínicvcs bíbornok-érsek BAKÓrz Taiuitsn>l 
szóltunk, vagy írtunk, az c'lö szokást követve, Bakács nevet adtunk neki. 
Igy van az most is. Jólloliet, nincs köztünk senki, ha C4>ak felületesen is, 
az illető egykorú adatokra figyelmezett, ki ne tudná, hogy czon nagy 
főpapnak igazi esaládi vezeték nevt;, mind írva, mind pedig élö szóval 
kiejtve; BAKÓez. (Lásd Nagy Iván Magyarország Családai I. k. lot). 
Értekezésem az lb75-iki Szsízadok oetoberi l'üz. 54:7.). 

<) maga, úgy látszik, az Erdödi, »de Krdcwdc elöncvet jobhan 
bzcrette használni amannál. Legalább mint királyi titkár és titeli pré- 
postnak csak »Thomas de Erdewd« aláírását találom. (Hunyadiak kora 
XlI.k.UO, lí)4, 2U>,258, 2(;i.) A Bakócz nevet se vetette meg ugyan, 
chük hoiíy mellette kívánta látni a »dc Erdewd« czíniet. így jő az elö 
az esztergomi orsz ígon hírű és nevi't viselő kápolnának mind az alapkő- 



tÁnczA. 253 

vén, mind |>cdig a bi4sö monyezcten. *) Színtan együtt van a két név 
több rendű galgtVczi levéltári eredeti okmányokon. Pedig Erdőd nem volt 
sem családi vezeték neve, som királyi adományos birtok, hanem csak 
családjának szUletési helye. De ilyen névkölcsönzések azon időben min- 
den királyi engedelem nélktíl szabadok és divatosak voltak, sőt még ké- 
sőbben is, főkép az új emberekké vált fő clenis által vétettek igénybe. 
Nekem úgy tűnik elö, mintha Bakócz Tamás egyik jeles utóda Szelep- 
csényi György is, nagy elődje példáját utánozni kivánta volna, midőn a 
♦ PonRONCzc polgári rendű atyai névhez a Szelepcsényi nevet, minden 
királyi engedély nélkül fölvette, holott Szelepcsény az esztergomi fő 
káptalannak, mint a Garam- Szén t-Benedeki Apátság kizárólagos akkori 
tulajdonosának jobbágylakta faluja lévén, ezen érseknek csak születési 
helye volt. ^) 

Bakócz Tamásnak esztergomvári kápolnája már magában alkotó- 
jára emlékeztető monumentum, s mint szembe eső páratlan épület, al- 
kalmas volt arra, hogy hagyományos emlékeztetője legyen az utókor- 
nak. De hiszen ott lebegett belső menyezetén épittetőjének neve is. 
Hanem Tamás bíbomok nevét nemcsak ez tette emlékezetessé az élők 
és utódok előtt, kik a nagy embereket könnyen felejtik, több más okai 
is va Iának azon néphagyománynak : t. i. Bakócz Tamásnak történelmi 
nevezetessége; ritka tulajdonságai és elvitázhatlau nagyszerű tettei. Be- 
szélő tanúsága ennek az. hogy midŐn jeles érseki elődinek nevei és em- 
lékezete a feledékenység sötét fátyola alá van temetve, ő mostanig a 
nép ajkán s a történelem lapjain élve maradott. 

Ezen sorok és folyóirat keretén kívül esik, Bakócz bíbomok élet- 
irata részleteibe bocsátkozni ; arra a vele nagyságra versenyző Pázmány 

') Veteris Arcis Strigon. Descriptio. Strigonii 1827. p. 56, 60. 
Az alapkövön ezek olvashatók : THOMAS. BAKÓCZ. DE ERDEWD. 
CARDINAL. STRIGONIEN. DICAVIT. ANNO. M. D. VI. A belső 
menyezet fólirata ez : THOMAS BAKÓCZ DE ERDEVD CARDINA- 
LIS STRIGONIEN ALME DEI GENITRICL MARIÉ VIRGINI EX- 
TRUXIT ANNO M. CCCCC. VII. Magyar Sión V. k. 426. 

') Testvére Mihály, ki 1626 — 1638 közt a Szent-Benedeki Con- 
vcnt és Bars-megyének jegyzője volt, atyja nevén Pohroncatnak írta ma- 
krát, majd Pohroncz aliter Szelepcsényi. Az érsek, a maga által faragott 
Pohroncz-Szelepcsény praedicatumot vétette föl kegyeltje báró Maholá- 
nyi által, kire czímerét is átruházta. Bars-megye monographiája, kéz- 
irat. 



254 tArcza. 

Péter tadós biographjáuak tolla van hivatva, annyit axonban haiaaijá- 
' ban Bsabad elmondanom, hogy H, leszámítva a neki be nem tudható stt- 
keretlénségekety a letfint fényes Ilnnyadi-kor utolsó esillagmeteoráúl 
világított a pusztulásnak indult haza sötét egén, és mint ilyen eltörffl- 
hetlen nyomokat hagyott hírnevéről ágy az egykoniak, mikép az utó- 
kor emlékezetében. 

Hacsak futtában érintem azon mozzanatokat, melyek minden mé- 
lyebb fontolgatás nélkül, a nagy tömegek felfogásán belől, Bakócz Ta- 
más egyéniségén észlelhetők voltak, például : dűs ájtatos alapítványai, 
a szerencse kerekének családja keblében egyre halmozott eredményei, 
milyen volt négy Bakócznak majdnem egy időben pttspőki székre eme- 
lése, kilencz nagy váruradalomnak szerzése, fényes és gazdag családok- 
ban hásasdlásoky Tamásnak a két király, atya és fid oldala mellett oly 
hatalomra jutása, milyennel sem előtte, sem utána egy méltóság hazánk- 
ban nem dicsekedhetett : már csak ezek elégségesek voltak arra, hogy 
Bakócz Tamásnak emlékezetét az élők* és utókor előtt föntartsák. 
De sietésemben Bakócz Tamásnak egyik legdicsőbb érdemét hagytam 
volna ki, melyet a nemzet tudományos mívelŐdése pályáján szerzett ma- 
gának, ezt tehát utólagosan pótolom az egykorúak tanúsága titán. 
Halljuk az olasz Reroald bolognai tanár nyilatkozását Tamásunkról : Te 
vagy, így szól hozzá, a tudósok üdvös istápja, a tanulók felscgélöjc fis 
támasza, ki a tanulás végett Olaszországba nem kis számmal inenöket 
utipénzzel, élelmi költséggel cs a tanuláshoz szükséges kellékekkel ellá- 
tod ; áttér aztán a bibornoknak hozzá Beroaldhoz küldött két unokáir.*). 
Lássunk más tanúságot közelebbről. Midőn 1 5 1 ő-ben Tamásunk Po- 
zsonyból Bécsbe rándulván, az ottani Egyetem által küldöttségileg üd- 
vözöltetett, a megbízott szónok tanár ily szavakat intézett hozzá : Jó- 
tékonyságod és bőkezűségednek tanúi nemcsak a tudósok és tanulni 
kívánók , hanem az erkölcsök és tudományok minden ncmcl>en kinií- 
veit díszes családod jeles tagjai, tanúk tovább annyi derék ifjak is, ki- 
ket vagy otthon, vagy Krakkóban, vagy itt (Bécsben), vagy Italiában, 
magadtól adott irányban nevelsz és tanitasz. Ugyanezen beszédl>en 

») Századok lö75-i évfolyam 13G, 547. Magyar Sión V. k. 426, 
513, 610, 674. Jászay Pál a Magyar Nemzet Napjai a mohácsi vész 
után 416. Istvánffy Miklós Regiii Hung. História. Kölni kiadás, 1685. 
clsö hat könyv több helyén. 



TÁRCZA. 255 

a szónok dicsőíti Tamásunkban^ Hogy alacsony származásából erdayei 
Ic^pcsó'in, a nemtelcnség felhőit szétoszlatva, ignobilitatis ncbula discussa, 
— a legnagyobb nemesség magaslatára emelkedett, é.8 ezzel az egész 
világnak megmutatá, hogy a fényes születés és ősök vele nem versenyez- 
hetnek ^). Aii arra mutat, hogy Bécsben is Bakócz Tamás szerény 
származása ismeretes volt. 

A Bnkóc: nevezet viselője holta után is, ügy a néptömegek, mint 
íníink által a maga eredetiségében megvolt híven őrizve. Még az 1697- 
diki esztergomi érsekek lajstromában is, mely a Corpus Juris azon évi 
kiadásához vau kapcsolva, ott fénylik a régi nevű: » Bakócz «. De már 
Kcresztély herczeg-érsek az esztergomi főkáptalanhoz nov. 14-én 1716- 
l>an küldött levelében híres elődjét. BARAcz-nak írja ; ') Szörényi Sán- 
dor jezsuita pedig az 1717-ben Nagy -Szombatban kiadott érseki név- 
jegyzékben, mely szintén a Corpus Juris későbbi kiadásaihoz csatolta- 
tott, Tamásunkat teljes elferditésscl már BAKAcs-nak nevezte. Követték 
Timon, Péterfy és mások. 

Hogy azonban még ekkor nem volt régi e változjls, Bel Mátyás* 
nak meglepő tanúságából kitetszik, mert ez az a nagy Geographia T. kö« 
tétének 66. lapján az Erdődidek régi vezeték nevét, habár hibásan 
nyomozva, *) alatti jegyzékében nem tud eleget csodálkozni azon, mi- 
kép lehetett a régi helyébe az uj Bakács névnek gyakorlatba jönni. 
Bizonyos tehát, hogy a mostani Bakács név csak a XVIII. századnak 
szülöttje. Erre pedig csak az lehot mondani valóm, mit jelen soraim 
homlokára a nagy nyelvész Révai után fölírtam : 

»Quac sünt consvetudiue dcpravata, eadem non sine consvetudine 
corriguntur.« BOTKA TIVADAR. 



SZIGETVAR ir)55-ki VÉDELMÉNEK PÖRTENETEHEZ.. 

Dersffy István halála után Szigetvárában kapitánynyá Kerecheny 
IJLszló neveztetett ki. ir)r)r)-ben nagy hadjárat készült Sziget ellen : 
egész raja a török basáknak fenyegette. Ekkor Tahy Ferencz egy csa- 
pat katonával eltávozott a várból s Kerecheny rendeletet kapott, hogy 
a távozottak helyébe gyakorlott és tapasztalt katonákat hozzon a vég- 



w 

*) Uj Magyar Múzeum 18r)7*ki évfolyam. I. k. 251. 
») Magyar Sión V. k. 701. 



2Rr> TÁRC3ÍA. 

vÁrba. Mogtört^ut, de tcttíniotcs áldozntok Hrnn, mórt easek csaik a ren- 
des ssoldnak totomes fclemeldse mellett mentek \ye a várba. Kerecheny- 
nek számadása megvan a kamarai levéltárban^ (Piib. Faso. 34 nro 14.) 
melylyel az általa fizetett többlet ^y részőnek visszafizetését kéri : e szá- 
madása azért is érdekes, mert a vár védelmi személyzetének lét«zámáré 
világot vet 

Volt két helyettes tiszt (vicepraefectos) : Sogowich István és Za- 
lay Miklós : elsőnek zsoldja 300 forinttal, 4 röf gránát posztóval (röfe 
2 frt), 3 hordó borral, egy 100 frtos s egy 20 frtos lóval, egy hadi fo- 
golylyal (fiO ft érték), egy forgóval (ciista) (20 ft), sátor (10 ft), 1 2 disznó 
(12 frt); a másodiknak zsoldja 200 fttal, két hordó borral, egy 20 frtos 
lóval, egy hadi fogolylyal (120 frt érték), négy szalonnával (4 frt), 30 kö- 
b»l hazával (10 frt), 40 köböl zabbal (10 frt) emeltetett. 

Volt két helyettes kapitány (vicecapitaneus) Nagy Antal, kinek 
zsoldja havonként 8 írttal emeltetett, két hordó borral s egy fogolylynl 
(40 frt érték) és Tremetz Mihály, kinek zsoldja hasonlag'havi 8 frttnl 
atlasz mentével (Tanica ex Atlasio 16 frt), más felöltövei (16 ft), subá- 
val (22 frt) s borral és búzával 15 frt értékben jutalmaztatott 

Schwasytz Jánosnak 50 fttal, 24 ftára gránát posztóval, 3 hordó 
borral, egj' selyem tunikával f25 ft), 3 szalonnával (5 ft), egy fogolylyal 
(10 frt). 

Mirgay János várnagy 25 frttnl, 4 sing gránát posztóval {{"2 fft""' 
8 20 frt ára gabonával, 

Topordy Benedek egyik vajda 40 frttal. 

Swasych Fercnez 60 frttal s egy subával (12 frt) s egy másik- 
kal 4 frt, agy pohárral (lO frt). 

Gwbassoczy másik várnagy 12 frttal. 

Wgronowitli István 12 frttal, 

Sorcnny János 12 frttal s 4 hordó borral, egy lóval (70 fi), négy 
szalonnával (4 ftj, karasia posztóval (7 frt), 50 mérő gabonával jutal- 
maztattak, 

Zokay Máté és Matiisy Demeter gyalog vícckapitányoknak és ti- 
zcdoficknck (vicccapitaneis et decurionibus intcrjíodites) vitézségük és 
kitüno tetteik jutalmául 55 frtot és 50 fillért, 

Homoky János kitűnő lovasnak 12 frtot, 

Bykii András zászlótartónak 12 frt zsold emelést, egy forgót 
(25 frt\ két lovat (20 frt), két hordó Imrt s 50 mérögalwnát 



tArcza. Sfyl 

Horváth. Istvánnak 12 frt zsold emelést, egy lovat (12 fi-t\ ogy 
sisakot (3 frt), karasia ruhát (5 frt), egy forgót (5 írt). 

Prybék Máténak 20 frtot, egy hadifoglyot (100 frt), egy ruhát 
(2 frt 30 den.). 

Hagymássy Jánosnak kitűnő magaviseletéért 12 frtot, egy lovat 
(25 frt). 

Dancza Ambrusnak kitünÖ magatartásaért egy lovat adott a ka- 
pitány. . -• 

Egészben véve a katonák közt bátor magaviseletök s vitéa^gök 
JQtalmáűl 16 hordó bort osztatott ki. ' « ^ 

Azon összeg, melynek visszafizetését kérte a kapitány 1325 frt 
30 dennára: azaz, 1656 rajnai frt s 37^/2 krra ment. 

Azon összeg pedig, melynek megtérítését nem kérte 1118 frt 30 
dennára, az az 1392 rajnai frt s 52 krra s 2 dennárra ment. 

Midőn megjött a hír, hogy a török Sziget ostromára készül, a ka- 
pitány máj. 1-én megfogadta : Byka Andrást 8, Bekecs Gergelyt 4, 
Swyko Simont 2, Zallayt 2, Doly Miklóst 3, Parlatin Györgyöt 3, Ko- 
merey Gábort 3, Horváth Gáspárt 2, Detty Andrást 3, Nagy Györgyöt 
2, Thomek Istvánt 3, összesen 35 lovassal. Ezeknek zsoldja máj. 1-töl 
dec. végéig 980 forintra rúgott. Ezekkel együtt összesen 2636 forint 
megtérítését kérte a kapitány 1555. december 29-én benyújtott száma- 
dásában. 

Hogy lette-e és minő eredménye a fülterjesztésnek? annak nem 
akadtam nyomára. De az ilyen követeléseket a kincstár pénz hiány 
miatt rendesen hagyta meggy ülni s azután a megszaporodott követelés 
nagyságához mért jószággal fizetett. 

A hadjárat azonban, melylyel a török 1555-ben fenyegette, nem 
valósult meg : de jó volt, hogy örségét s erfídítvényeit jó karba helye- 
zek, mert az 1555-iki fenyegetés 1556-ban valósult, sakkor Sziget 
mégis védte magát. 



BEZEGH GÁBOR SÍRIRATA, 1706. 

A Zólyom-megyei hajniki Bezegh-kastély (mindjárt lenn a szliácsí 
fOrdö alatt) egyike azon bár kisebbszerü, mindazonáltal építészeti tekin- 
tetben érdekes nemesi kastélyoknak, mely XVII-ik századi alakját mai 
napig megtartá. Renovatora a Caraifa által Eperjestt lemészároltatott 
Századok. 17 



958 TiRCSA. 

yi^rtanilk ogyike: Beaogh Gty^rgy vala. Eaaek egjetlen fia (Hbor, a 
11, Kakócai Ferenoa vaatfrlő-fejedelemsége alatt a azabadsig kivívásáért 
4>fCvbMa(lv«tkoi6tt magTHronaági rendek hadseregeinek főpánrtáraoka 
w\\U * 1 70G*ban| még xgon iQan halt el. Mikor néhány évrel eselőtt mi 
a h^Jniki lloiuigh-kastiSiTt megszemléltek, ott néhány Um feytett rági 
«W<At^ tájkép mellett : mind Györgynek, mind Gábornak egykord, olij* 
l^tMlM^tiiyil areakfSpeit láttak, továbbá a hajniki parochialis templom sir- 
KM^lMin Byugovó Gábor koporsójáról pár tízeddel ezelőtt levett disses 
)MMKllV"táb1át, mely ktfzepén a Hajniki Bezegh-család czímerát t&nteti 
MK kitl oldalt síró nemtővcl, fölfll ékes szalagsat alatt ^Spes mea in 
r**^^« fdUrattal, és alól halálfőveL 

K lialálfő alatt három osztályzatú sirírat olvasható, u. m. kö- 

W^ttt 

» Perillustris ac Generosos Dominns Gábriel Bezegh de Hajnik, 

8iiae Hcronitatís Principális et Confocdoratorum Regni Hangariae 

Mtatuum Cassae Bellieac Supremns Administrator et Comitatus 

XoUansis ct Neogradiensis Prímán us Juratus Assessor, pie i|i Sog- 

pltatore Cbristo Anno 1706. 15. Februárja íiaxae voro aetatis snae 

BA«o ooulos clausit, hic expectaturus resurrectionem.c 

KiH oldalról c versek : 

»Liidieta dum stictum vibrat Pannónia ferrnin 

AdHVCtus paeis Btudys, cn bclla tubasquc, 

Quo victor Btctit, haud recubat siib pulverc victus 

iHtri príma dodit pronos in fata cupressos 

Htommá Jouis volucrís tcrnas gciit ore sagittas, 

Kt spcctat proprios Austriacasquc rogos, 

Insequeris Gabrícl, luxquo, decusque Bezegh. 

Non cadem cippi mortis et aréna fűit, i^ed 

Insula patrium vendicat ossa solum. 

Impavidae liinc mcntis credc fuissc viruin.<!: 

A horgany- tábla, mely mindezeket tartalmazza, igen díszes öntésü, 

^ ViiiiKír és betűk domboralakiiak, ás az clobbin még az egykori színe- 

^^ nyomai is jól láthatók. Eredetileg a koporsó homlokzatán állott, » 

ingjon hasonlít a murányi vár BÍrboltjailiól a radvúnyi kastély Rákóczi 

llébe került horgany táblákhoz ; valószíníileg mindnyája Besztercze- 

^1 készíUt. 

TlI\LT KÁLMÁN\ 



TÁRCZA. 269 

VEGYES KÖZLÉSEK. 

— A büdátíei FŐBaTHÁK restauratiója alkalmával egyik támoslzop 
huactókában néhány apró török levélre akadtak. Ezek közül egyet az 
4]^iéa veaetésével megbízott bizottság elnöke^ a társulatunk alapító tagja 
báró Angasz Antal űr Bécsbe küldött fiához, ki ott a keleti akadémia - 
nak egyik ezép reményű növendéke. A fiatal báró még azon nap általa 
eszközölt fordítás kíséretében visszaküldte atyjához — de a levél kis 
fontosságú családi levélnek bizonyult be : egy török férj írta nejének* 
kit ügy látszik családja ellenére vett el. Érdekesebb, hogy az évek hosszú 
során át befalazva, meglehetős épen megmaradt a levéi. 

— „Adatok Zalamegye Történetéhez^ czímü vállalat I. kötetének 
I. füzete, Bátorfi Lajos szerkesztése mellett Nagy-Kanizsán megjelent. 
Közli Bacsányi Jánost (Toldyból), Kövágó-Eörs történetét a községládá- 
jában fl egyeseknél levő oklevelek alapján,Kanizsa-vár történetét dr. Szu* 
kies Nándortól, leginkább külföldi források adatai alapján érdeke- 
sen összeállítva , s Komár, Galambok és Karos községek alapító levelét 
1690-böl. közölve Samay által. Előfizethetni 6 füzetbe 3 frttal a szer- 
kesztőnél (ki egyszersmind a „Zalai Közlöny*' szerkesztője is) Nagy- 
Kanizsán. A Il-ik füzet »FöIső-Örs és prépostsága« leírását hozandja 
Morócz Dánieltől. Életrevaló és pártolást érdemlő gondolat a megyében 
szétszórt történelmi adatok Összegyűjtésére állandó folyóirat-ot szerkesz- 
teni ; mert ezáltal sok érdekes dolgot lehet a végpusz tálastól megmenteni. 

— Deík Ferkncz halála alkalmából három Albumra bocsátottak ki 
előfizetési fölhívást kiadóink. Az első Tors Kálmán szerkesztése mellett 
már megjelent : érdekes tartalommal, melyet Salamon Ferencz, Jókai Mór, 
Hegedűs Sándor, Visi Imre, Szathmári György s Agai írtak. Ezen Album 
kimerítő életrajzot s Deák életéből egyes episodokat foglal magában. 15 
ív a legnagj'obb nyolczadrétben. Ara 3 frt. 

— A Kerksztént Maovktő (szerkesztik Ferencz József és Simén Do- 
mokos) I. füzetében néhány érdekes történelmi dolgozat van. Többi közt 
Jakab Elektől >Erdély és az Anabaptisták XVII — XVIII. században,* mely 
ejten Bethlen Gábor által behívott Alvinczrc telepített és Mária Teré- 
zia által üldözött es áttérített scstanok történetét új adatok alap- 
ján adja elő; s Szabó Károlytól »Kgy adat Dávid Ferencz életére,« 
mely ennek 1555. sept. 24-én kelt s a szebeniekhez intézett levelét 
közli. A híres reformátort meghívták Kolozsvárról a szebenick, s ő sze- 
retett volna is ehnciini. Arról értesíti ebben a szebeni tanácsot, hogy ha 
Kolozsvártt levő ügyeit lebonyolíthatja, menni fog. De maradt : s ezzel 
pályája el volt határozva. Mint tudva van, ő lett az erdélyi unitarismus 

egvik meglapítójává. 

17* 



ÜOO TÁRC2X. 

TÖRTÉNELMI KÖNYVTÁR. 

— MONUMENTA COMITIALIA REGNI HÜNGABIAE. Ma- 
gyar OBizággyűlési emlékek. Szerkeszti dr. Frakaái Vilma9. IV. köt. 
(1546—1556). Budapest, 1876. A M. T. könyvkUdó bivatala. 4-r. 
617 1. Ára 3 frt. 

— MONÜMENTA COMITIALIA EEGNI TRANSYLVANIAE. 
Erdélji országgjttlési eml^ek. Szerkeszti f^al-agyi Sándor. I. k. (1 540 — 

1556). Budapest, 1875. A M. T. Akad. kiinyrk. h. 4-r. XVI. 596 lap. 
Ára 3 frt. 

— OLÁH MIKLÓS, IL Lajos éa Mária királjnő titkárja, utóbb 
Magyarország cancellárja, esztergomi érsek, primás ás kir. belytartó le- 
velezáse. Közli Ipolyi Arnold (Okmánytárak 85 k.). Budapest, 1875. A 
M. T. Akad. k. b. 4-r. 688 l. Ára 3 frt 

— MONUMENTA SPECTANTIA HISTÓRIÁM SLAVORUM 
MERIDIOKALIUM, Vol. V. Listine o odnogajib izmedju juznoga sla- 
venstva i mletaSke republike na sviet, izdola /. A, Znano»tí i umjefmonfí 
Zágráb, 1875. Hartman 4-r. 353 1. Ára 2 frt 50 kr. 

— ADATOK ZALA-MEGYE TÖRTÉNETÉHEZ. Szerkeszti én 
kiadja Bátorfi ÍAijos L 1 fttzet. Nagy-Kanizsa, 1870. Vajdits 8-r. 64 K 
Ára az eg^sz ^vi füzetből álló folyamnak 6 frt). 

— ABAÍJJ-MEGYE XVI. századbeli müvcUgdg történelmiből. 
Bölcsászet szaktűdorí c^rtekezi^s Károly Oy, HugóíóL Budapest, Tettey 
N., 1875. 8-r. 711. Ára? 

— MILrrARISCHE MEMOIREN von TAtdwig Freiherrn von WcU 
iten k. k. Feldzcugmeist«r (Az olasz háborít 1813 — 14-bcn s az 1848/9 
diki olasz ^s magyar hadjáratok). Wien, 1875. BraumtiUcr 4-r. (2 rész- 
ben XVL 159 ás 274 1.). Ára 5 frt. 

— ARCHÍV dcs Vereines flir siebcnbUrgische Landeskunde 
Neue Polge. XII. B. III. H. Herausgegeben vom Vercins-Ausscbuss, Her- 
mannstadt. In Comissiou bei Franz Michaelis (Ára ávente fi frt). 

— DEJINY DRIEVNYCH NÁRODvlV NA ITZEMÍ TERAJ- 
§IEHO UHORSKA (Magyarország őslakosainak törtánete). Sostevil : 
Fr. V. Sasinek. T^rkáppel. Szakolcza 1867. Ára l frt. 

(Első kiadás elfogyott. Második kiadás sajtó alá jön). 



AZ ELSŐ MAGYAR 

poLiTiCAi színmű És kora. 



MÁSODIK KÖZLÉS. 
IV. 

Balassa Menyhért ama kevés magyar család egyikének 
sarja, melyeknek története az Aa'pád liázabeli királyok kora óta 
folytonosan össze van szövődve az országos dolgokkal. A család 
hetedfélszáz éves fájának mindegyik ágán ismert nevekkel talál- 
kozunk, melyek helyet nyertek az ország háborúinak , erkölcsei- 
nek, irodalmának történetében is. Es, a mi nevezetes , a gyümöl- 
csök mindegyikéről ráismerhetünk a termő fára. Ez igazolja 
hogy néhány szóval megemlékezünk róla s Menyhérthez mintegy 
kerülő utón indulunk. Főméltóságoknak, bánoknak, vajdáknak fő- 
istpánoknak egyhangúan hosszú sora lenne a Balassák nemzedék- 
rendje, ha sürüen nem tarkitanák azt félelmes hősök és fékezhe- 
tetlen pártosok , hősi halált halt vértanúk és szemtelen rablók, 
kalandos életű költök, érdemes tudomáuybarátok és tragicus 
sorsú asszonyok. Ha egy külön teret képzelnénk, melyen a család 
tíirténete lefolyt , alig találhatnánk rajta egy talpalatnyi helyet, 
melyet ellenségnek és rokonnak vére ne áztatna ; a múzsák is 
csak mintegy czáfolatúl látszanak megjelenni itt arra a régi köz- 
mondásra, mely szerint fegyvercsattogás közt elállana a szavuk. *) 

A Balassa család történetidről lásd; Lehoczky Stemmalographta 
20 l. stb.; Budai Uxicon I. k. 93 — 130 ; Kerékgyártó Magyarok életi a]^ 
zai lOG — 148; Nagy Iván: Magyarország esaládai I. k. IIG — 128 l. 
Századok. Í8 



262 AZ EL8Ö MAGYAR rOLlTiOAl SZÍSMC Í» KORA. 

A család állítólag a kún Borstól veszi eredetét. Leszárma- 
zását 1224-ig szakadatlan lánczolatban föl lehet vinnL Ezidötájt 
Detre már föispán , sőt Budai szerint nádor volt. Alig veti meg 
Detre fia: Mikó roppant kiterjedésű szerzeményeivel családjá- 
nak gazdagságát, már legközelebbi utódaiban nyilvánvalókká 
lesznek azok a tulajdonságok, melyek e jelentékeny faj történetét 
végesvégig jellemzik. Demeter mester atyjafiai ellen háborút tá- 
maszt, fegyveres szolganépével megtámadja és kiostromolja a 
gyarmati tornyot. Péter pedig, Detre unokája, halála után hüte- 
lennek és pártosokkal czimborálónak bélyegeztetiL Talán ez az 
a Péter , ki Lehoczky szerint a szent földön szeldsuki törökök 
keze által esett el. ^) Két századdal utóbb éri el a család orszá- 
gos nevezetességének , befolyásának , jelentőségének tetőpontját. 
Egy gazdag nemzedék valamennyi tagja szerepre — s nagyobb 
részt szomorú emlékezetű szerepre — vergö<lik a magyar köz- 
életben. Comédiánk hőse : Balassa Menyhért s testvérei : Imre, 
Zsigmond , János a XVI. századbeli pártosság megannyi virága, 
kiknek lába nyomát fölségárúlási pörök , erőszakos foglalások, 
hiába ömlött magyar vér, rabló kalandok, ármányos fondorlatok, 
orgyilkos és áruló czimborák, s néha napján zörgő bilincs kisérik. 
^lintha minden igyekezetüket arra forditanák, hogy elfeledtessék 
a nemzettel apjoknak, Ferencz Szörényi bánnak, a mohácsi síkon 
szenvedett hősi halálát, melvbe utóbb az ő nevét viselő fia is kr>- 
vette. Azután meg unokája, a család legnagyobb dicíiő>iége: a 
költő Bálint, ki életének kalandos és könnyelmű folyására, gyá- 
szos és kiegyenlíthetetlen viszályaira s dicsőséges végére nézve 



') Stewmatogruphia 2. 20. Kerékgyártó kétségbevoiija ez adat hi- 
telességét (i. m. lOíS 1.) abból az okból, mivel Balassa Péter >a XIII. 
sz:ízadbaii élt, midőn kereszthadak már nem vonultak keletre. c Oly állí- 
tás, mely Michaud-lxíl a legszebb lapokat tépné ki, s a melyet csak vala- 
mely sajtóhiba tehet mag^arázhatóvá. Jeruzsálemi András, Hollandi Vil- 
mos, II. Fridrík, Szent-Lajos, az angol Eduárd és frízei mind a XIII. 
században harczoltak a keresztért. A szent földön alapított keresztyén 
királyság halálharczát a század legvégső éveiben vívta 1291-ig Anti- 
nchia és Akkon körül. Nagj' Iván szerint li. m. 118 1.) a szóban forgó 
Péter már 12 ÍMí-ben nem élt. Nincs benne tehát semmi lehetetlenség, 
hogy Péter — talán az igazság ellene emelt keze elöl menekülve — ott 
e^ett el. a hol még a kíí vetkező eszí^'ndőben is folvt a harcz. 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 263 

egyiránt nemzetségének igazi sarja volt. A pártoskodás és test- 
Térharczok toTább kiférik a Balassákat . az erdélyi forradalm&r- 
nak: Imrének ágán. Unokáinak: Zsigmondnak és Imrének élete 
egymás ellen yaló yiszálkodásban folyik. Az utóbbi nem akar 
urat tfirni maga fölött, ujjat húz Wesselényi nádorral, Tökölyvei 
tart és hűtlenség miatt veszti el birtokait. A család második köl- 
tője, szintén Bálint nevű, végrendeletében megátkozza azt is , ki 
testvéreivel jót cselekszik. ^) Bizonyos kalandosságra ^ vadságra 
való hajlam a családnak még nőtagjainál is előbukkan. Balassa 
leány volt az a Borbála is , (Budainak valószínűleg téves adata 
szerint Menyhért leánya) ^) kit férje, Török János , paráznaság 
miatt lenyakaztatott. A gonosz mostoháknak valóságos példa- 
képe Balassa Andrásné, Szúnyog Ilona , ki a második költő Bá- 
lintnak gazdag anyai örökségét a maga gyermekei számára akar- 
ván megkeríteni , irgalmatlanul verte és koplaltatta a kis íiút, ki 
a jobbágyok által hordott zabkenyéren, a kékkői vár nedves pin- 
czéjében növekedett , és utoljára is kénytelen volt megszökni az 
atyai hajlékból. Bálint nejével. Szúnyog Katalinnal újra egy ka- 
landos sorsú asszony körűit a családba , kinek ifjúkori szerelme 
szolgáltatta Arany ATa/aíin-jának tárgyát. Simon özvegye, Win- 
(lisgraetz Magdolna az 1659-ki országgyűlés elé vitte pőrét süvé- 
vel, Jánossal. 

És — csodálatos! — e folytonos belviszály között, a fő- 
hatalomnak gyakori kihívása és fegyveres föltámadása daczára a 
család se ki nem pusztult , se alá nem sűlyedt , de még csak or- 
fizágos befolyását sem vesztette el bármi rövid időre is. Mintha 
a böl6ny-f(»j , melyet czímerében viselt , nemcsak erőszakosságát, 
vadságát, dulakodó természetét, de sohasem fogyó erejét is jelen- 
tené. A nagy változások , új dynastiák trónrajutásai , párthar. 
ezok , melyek a régi aristokratiának egy-egy részét mindig ho- 
mályba szokták sülyeszteni, a Balassák előkelő állását érintetlenül 
hagyják. A család politicai szerepét az Árpádok kihalta után 
folytatja az Anjouk alatt. A brandenburgi Zsigmond sárkány- 

») Toldy Fereiicz : Magyar MfMrf Uzüünyve 2. kiadás. I. kötet. 
213. lap. 

'^) Pahjáin í.i'.rírnn I. 115 1. 

18* 



54 AZ KL8Ö MAGYAR P0LITICA1 SZÍNMŰ i:i^ KORA. 

Sildjének egyik első vitéze Balassa László. A Hunyadiakkal s 
tóbb a Zilnyiekkel nö-ágon rokonságba lépnek. Mohácsnál el- 
sik a családfő, de mintha e véres mezőn űj virágzásra hajtana a 
ij. A XVI. és XVII. század külső és belső háborúit előkelő 
zerepben hárczolják végig a Balassák. Mi lehet ennek a mag}'a- 
ázata ? A családnak két olyan jellemvonásíi , mely örökségül 
laradt nemzedékről nemzedékre. Az egyik a legnagyobb mér- 
ékü személyes bátorság, a sikert félig mindig kezében tartó vak- 
lerőség volt, melyért az uralkodók és a nép cgyiráiít igen sokat 
leg szoktak bocsátani , s mindig szívesen látnak csapataik élén. 
L másik a folyton résen álló , lelkiismeretével könnyen békülő 
Kámítás, mely — magas^ibb erkölcsi elvekkel nem sokat törődve 
- a viszonyokat mindig ki tudta aknázni a maga javára. Ha 
leggyözőilésivl eszelhetünk itt, meggyőződésében állhatatlan 
olt, s éjHMi oz állhatatlanságában és megbizhatatlanságában bírta 
legtörhetlonségének legerősebb biztosítékát. Ha egyik félen el- 
^sztetto ügyét, kétszeresen tudta megnyerni a túlsó oldalon, 
látra mindig oak egy lépést tett, előre mindig kettőt. A foly- 
kUiHi családi egyenetlenség élet elemévé tette a belső háborúsko- 
^st, s/.a/ados tapasztalások csak az erösebb jogában való biza- 
lulast s/ilanhiották meir bemio. így tartotta ide-oda kalandozva. 
M'ot sohaMMu kuuöht^ az cíjvensíilvt. Jellemző a család vérmer- 
'kloioiv , hogy annyi >zázadon keresztül csak egyetlenegy tagja 
tt pappá. Nem kevé^bbr az is. hogy míg hőst oly nagy szám- 
úi! adou . a s.-o isjazi értelmében \ett állanifértit — kit csupán 
won\os ko.e/el érvényesítésére való következetes törekvés tehet 
^•*í^ ^*^>etlenev:yet sem. 

r. ueuí ki»/önsrgos nemzetséginek volt egyik leghírhedtehh 
cWMaw \\i\h\sxi\ Menvliért, kiben fokozódva és egvesülve látszót- 
.iK nunda.'ok a lulajd^msáixok , n\t»lyek családját egészben jelle- 
ncítek hoNivoj^oluu \akmero. kapzsisásiáhan rabló, pártosságá- 
ban o\>«\ukos. Kjso htM\\omá<ait már olvan közvi^zonvok között 
.apta. melxek a l»el\ett.botí:vderékadománvait : vitézségét és ter- 
u»^v.-.,tos rsot Naiamelv jo üirv s/olirálatára lelkesíteni képesek 
ettek \oln.», uikabb \ alának alkahnasok rósz hajlamait megíjvö- 



r^t*.' 



BKÖTHY ZSOLTTÓL. 265 

kereztetni és kifejleszteni. 1511 körül születve, ') kora ifjúságát 
a vég kezdetének , az általános fölbomlásnak itlejében, az osztá- 
lyok harczának véres és elvadító jelenetei s a meglazult erköl- 
csök sülyesztö képei közt töltötte. Ismeretek szerzésére nem igen 
fordíthatta fiatalságát, mert Bornemisza Péter egy nyilatkozatá- 
nak alapján -) könnyen kétségbe lehet vonni írástudását is , a 
mint Budai csakugyan kétségbe vonja. ^) Erkölcsi nevelése sem 
igen lehetett jobbravaló. Már ezidötájt kezdetét vette főuraink- 
nál az a nevelési irány , mely inkább csak edzésnek lenne nevez- 
hető; egyedüli czélja: jó, szemes, mindenhez hozzászoktatott, 
minden tűrésre képes katonákat képezni a nemes ürfiakból, fenye- 
getettebb végházak gyakorlati iskolájában. Ilyen czélú lehetett 
Menyhért kiképeztetése is. Atyjának eleste, a mohácsi veszede- 
lem idejében csak tizenöt éves legényke volt, s János király által 
még igen fiatalon neveztetett ki Hont-vármegye főispánjának. 
Hűsége azonban nem tartott ki János haláláig sem, mert mialatt 
ura a föllázadt erdélyiek ellen, vezette életének utolsó hadjáratát, 
Menyhért az első patkányok között volt , kik kiugráltak a már 
beteg kormányos által vezetett hajóból , mely ellen a hullámok 
vészt jósolva tornyosultak. Első árulása után csakhamar raga 
dozó természete, de rendkívüli elszántsága s a viszonyokon ural- 
kodni tudó ármányos esze is nyilvánvalóvá lett. Hogy önkényes- 
kodését jobban biztosíthassa , a kormányzusára bízott vármegyét 
Nyáry Ferenczczel fölosztotta. A panaszok folytán, melyek elle- 
nük fölmerültek, az 1 542. novemberében tartott pozsonjá ország- 
íryűlés szigorú határozatokat hozott ellenök, *) melyeknek követ- 
keztében meg is fosztatott méltóságától. azonban minden bu- 
kása után talpára szokott esni : még ugyanabban az esztendőben 
meg tudta szerezni Bars-vármegye főispánságát. Feleségének 
Thurzó Annának , első urától született fiát , a kis Cseh Jánost 



) Kí^melyek lőOő-rc teszik születése évét; de márvány sírkövé- 
nek Gyiirikovics által köz'ött fölirata (.V. aA:a</. É)t€8Ít6, 18-18, II. sz. 
•47 s k. 1. ' kétségtelenné teszi, hogy hibásan. 

-\ »IIa a Deáki tudomány is mellette lett volna, ez mostani Vi- 
lágnak Csillaga volna. « Közli: Lehoczky Sttmmato<jt ophui 2.27. 

2) Fohjári Lexicon 1. k. 115 1. 

* ) Fraknói : A magyar országgyUlések történele, II. Hotet 25 — íJD l 



266 AZ KL8Ö MAUYAK POLITICAI SZÍNMŰ É8 KORA. 

^ illette Léva vára, melyet Menyhért 1543-tól a maga lakó helyéül 
foglalt le. Ennek védelmében aratta első katonai babérait. 
1544-ben Esztergomból egy körülbelül 2000 emberből — jani- 
csárokból és lovasokból — álló kóbor török csapat , a Garamon 
átkelve , éjnek idején lajtorjákon belopózkodott Léva városába ; 
a kit elöl-utól talált, levágta; azután a vár kapuját megrohanta. 
Menyhért fölserkent a lármára, öltözetlenül kardot ragadott és a 
veszély helyére rontott , katonáit nekibátorította s apró ágyú- és 
puskatüzzel a törököket megszalasztatta. 

Terjedő vitt»zi hírén vérszemet kapván, innen kezdődik vol- 
taképen amaz alávaló szereplése , mely egy nagy országrésznek 
sohasem nyugvó , inegfékezhetetlen és telhetetlen ostorává tette. 
Csábrág várából Pálfi Péter gondnokait kivetvén, a szitnyai 
hegygyei erőszakosan elfoglalta ; az utóbbi helyen egy megerő- 
sített kastélyt építtetett s mind a három várát : Lévát, Csábrá- 
got és Szitnyát rabló hajdúkkal megrakván, az egész messze kör- 
nyéket hosszú időn át félelemben tartotta. A murányi félkezü 
kapitány, Basó Mátyás, hajdúkból, rusznyákokból, oláhokból és 
lengyelekből összeszedett rabló hadával gazdag prédákra kecseg- 
tető példa gyanánt járt előtte. Balassa Menyhért sem sokkal ma- 
radt mögötte. Istvánti borzalmas részletek emlékezetét tartotta 
fenn a rabló kalandokból. ') Kereskedő, adószedő, vagyonosabb 
polgár és kisbirtokos nem vala tőle biztosságban, a bányavárosok 
környékén és az egész Mátyus-loldén. A körmöczi veretlen ara- 
nyat szállító szekerekre lecsapkodott és a szállítókat sorra öldös- 
tette. A megpénzelt adószedőkre rálesetett s rabul vitetvén várai- 
ba, kifosztogatta őket. E galádságoknak igazi gyalázatos szinét 
az a körülmény adja meg , hogy látszatával sem törődtek aimak, 
miszerint némi jog érvényesítését, pör eldöntését, párt-czélok elő- 
mozdítását , vagy effélét keresik tilalmas, erőszakos eszközökkel. 
Még a zsákmányért sem koczkáztattak úgyszólván semmit, mert 
igen kevés kivétellel fegyverteleneket , vajry legalább aránytahi u 
erejüeket zaklattak. A legroszabb esetben biztos menedéket nyúj- 
tott nekik egyik vagy másik rabló vár. E szere])ébcn Balassa 
Menyhért mivel sem áll fölebb egy közönséges rabló kapitánynál • 

^) l.stvíinfi : Uhtoria XVI. 174 — 17.'). 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 267 

m 

Még anuyit sem koczká^tat, mint ez, s iiíjával van annak a bizo- 
nyos, nem épen ritka könyörúletnek is , melylyel a rabló egykori 
nyomorúsága sorsosait , a szegélyeket bántatlan hagyja. A Co- 
média tele van olyan apró vonásokkal, melyek még ennyi becsü- 
letet sem hagynak rajta. Szolgáinak nincs mit enni adnia : ki- 
adja parancsban poroszlójának , hogy >lássa meg amaz özvegy- 
asszony ökreit és vágassa le az konyhára ma.« Embereinek ide- 
gen asztagokat és bortermést osztogat jutalom fejében. Szomo- 
rúan ismerik a szegény >szombati áros népek s főképen az Bars- 
és Nyitra-vármegyei nemes népek, kiket rábaivá tött vala.c Ide- 
gen jobbágyok ökrein sem átallja csillapítani telhetetlen éhét. 
Bármily boldogtalan idők voltak is azok, mikor »az igazsá- 
got csak a nagyobb erö határozta meg,« a pohái'nak végre is 
ki kellett csordulnia. Az 1548. országgyűlés kimondja Balassa 
Menyhért és Basó Mátyás száműzetését s Ferdinánd Salm Mik- 
lós grófot küldi a rabló várak ellen 5000 spanyol és német kato- 
nasággal s magyar huszárokkal , kiknek száma azonban a sok 
kárvallottal és bántalmazottal csakhamar kétszeresre szaporo- 
dott. Tinódi Sebestyénnek egyik, legérdekesebb éneke az , mely- 
ben e hadjárat történetét irta meg 1549-ben Kassán >magyarok 
vészesén gondolatjába.« A két részből álló ének czime : Szunya, 
Léva , Csábrág és Murdny váraknak megvevése ; s a Cronica 
második részében (különb-különb időkbe és országokba lőtt dol- 
gok, istóriák) foglaltatik Ha igaz az, hogy Tinódi csak 1552-ben 
Kassával együtt hódolt meg Ferdinándnak,*) kinek két évvel 
utóbb énekgyüjteményét ajánlotta, úgy látszik , utólagosan szúrt 
be ez énekébe egyetmást, hogy ellensúlyozza valamikép hazafiúi 
fájdalmának itt-ott erösebb hangú kitörését a magyarságnak ide- 
gen nép által lett pusztulása fölött. így olvassuk mindjárt az 
elején : 

Bizou sokan halat adnac Isteuiiec 
Es iot mondnac az io fejedelomnec 
Bátorságos utat szörze az nepnec 
Igazat szolgaitat nyomorult szeginyöknec. 

Úgy e sorokban , mint más helyeken is világos kifejezést 



*) Szabó Károly : Az János király fiáról való szép krónika sxerzójérőL 
Kisebb tört. Munkái, I. k. 382 — 3 1. 



268 A« EL8Ö MAGYAR POLITICAI SZÍNMŰ É8 KORA. 

ad Örömének , melyet a rabló fészkek ellen megindult s azok le- 
rontatásán végződött véres igazságszolgáltatás és a szegény, el- 
sanyargatott népnek megszabadulása fölött érez. De erős ma- 
gyarsága is hangot kér s a hadjárat és ostromok részletes rajzát 
meg-megszakitja egy-egy bánatos jajszó az áldozatok fölött, kik- 
nek halála áltál a büntető igazságnak tétetett ugyan elég, de csak 
az általa annyira szeretett, annyira féltett magyar faj veszett, fo- 
gyott. Érdekes bizonyságot szolgáltat ez ének arra is, hogy a vi- 
tézségnek, még ha gonosz ügy szolgálatába szegődött is , minő 
rendkívüli, megvesztegető varázsa volt mindenkire e harczos idők- 
ben. A lévai vár hősi védelmét úgy festi , mint a magyar hadi 
erények díszes tanúságát, sőt szívesen ejt egykét jó szót még ma- 
gának az ekkoriban üldözött Balassa Menyhértnek érdekében is, 
kinek nevéhez a gazságokén kívül bajnoki tetteknek országos 
híre is fűződött. Leírja, miképen parancsolja meg Ferdinánd 
>Groph Miklósnak*, hogy indítsa meg ellene hadát, s a követ- 
kezőket veti utána : 

Nagy haragja Balasyra Kiralnac 
Chyabrag varat hogy nem ada kiralnac 
Semmi lőii szolgalatya ez uríinac 
Tiidjjyatoc iol Hzolgalt ö ez szegin orszagnao. 

De Jani sokan tudgyatoc vitézséget 
Ki tart vala soc iambor vitezöket 
Kiékel i'itöt töröckel sok igyeket 
Kic közül Leuaban sokan vesztek fejőket. 

Míg a murányi fosztogatókra, Basó Mátyásra és társaira, 
kiknek sorsát Tinódi énekének második része adja elő, a hadjárat 
igen szomorúan végződött: Basó két testvérével és tizennégy 
czinkosával együtt lefejeztetett ; Balassának sikerült idején meg- 
ugrania a kelepczéböl. Szorultságában eleinte a nógrádi bégtől 
kér segítséget, de hasztalan. Várai ogyniásután adták meg magu- 
kat, vagy estek el, s Menyhértnek nem maradt más menedéke 
mint a keleti magyar udvar kegyéhez menekülni. 

Ezzel tehát ismét arra az oldalra jutott, hol nyilvános sze- 
replését iiiegkezdt(\ Izabella szívesenfogadtaöt, kiben ügye egy jó 
kardot és suk zenebonát indító fejet nyert. Részint, hogy az udvar- 
ral szemet húnyasson Erdélyben is folytatott erőszakoskodására, 
részint az új párthívek rendes szokása szerint : ő kardoskodott 



BKÍiTIIV ZSOI.TTÓI.. 



2«9 



lig/ítjiitigófil) ItuxgmMggal a Zápülyák iigjc ihlIIoU; a, mar litkuii 
fU'r^ felé fonlnlt Martinuzzinak lett legUriuáííabb és vaJabbel- 
li'nségc ; niiilvii az Erdí'ly átvételére ktUdütt biztos megérkezett, lij 
liAbora^koilást indított, s v6gie a kÖltozö kirAlyiiét Kaiüííáig kí- 
-irtp, hogy visszajövet Perdiiiándimk ajátdja föl jó ^szolgálatait. 
1^51-beii Mai'tiiuizzival, Nádasdyvai és Castaldoval Lippát ős- 
in miolta, s lolkor a törökök vagyonukkal kivonulnak a várból, 
Um-íszomjti és kalandos vére titkon utámik ugratja; de a véres 
Liczbül, melyből az utolért Ularaa basával keveredik, sebesül- 
i ös fti-kudarczczal kerül vissza. A következő esztendőben a 
iiu^nlüli badak fökapitftny&vá nevezte öt a bizalomra goijesztett 
I ' nliuand ; de a múltakra korán volt fátyolt vetnie, Balassa már 
.i>6 elején mint az erdélyi seregek fővezére, a királyboz szító 
T(lélyi iiiJispük várát, Gyalut vette be s tiyula-Febérvárt és a Sza- 
i-lljvárba zárkózott Dobot ostromolta ki. Átpártolásának va- 
Wi oka ismeretlen ; de annyi bizonyos, hogy a mint a Szász-sebesi 
rendek elliatározták Izabellának és tíának viíiszabivatá!>ál s a 
isszatí-rő kis királyi családdal Menyliért Jlármarosban találko- 
Mlt : régi, erőszakos eszközükben nem válogatós buzgalma egy 
'C megint föllángolui látszott az első zászló iránt, mely alatt 
zavaros barczait megkez<lette. Az oi-szággylilés büségre l's 
. Ennek elbeszélése alkalmával jegyzi meg a Comcdiu tore- 
'Iiluies gyónója, hogy háta mögött egy szegény nom - barátja igy 
■zojutt: >Hetedik ez immár isten birivel, ba jól emlékezem róla.* 
De még nem az utolsó volt. 

Ebbe az időbe esik Balassa Menyhért életének kétségtele- 
nül legaötétebbcselekedetes egyszersmind a G-yula-fehérváii udvar 
t'írti'iietének egyik legrémesebb lapja. Izabella kormányának 
tgyik .^skálódó ellensége volt Bebek Ferencz, ki n löhatalum 
lí-/rekcrltésére — miután a konstantinápolyi diváanál jól meg- 
Tetette volna ágyát — szövetkezett a Kendi testvérekkel : Fe- 
rvDotczel é5 Antallal. Az egész összeesküvés még teljesen tisz- 
tiba hozva nincn. Beszélték s Budai ín megemlékezik róla, ') hogy 
Bcbck holmija közütt a török fővárosból Izabella elvesztésére 
hozott mérget találtak volna. A királyné 1558. aug. 31-kén gaz- 

'1 Pulg. Lt-xicii,! I. 3J!l 1. 



270 AZ ELSŐ MAGYAR POLITICAI BZINMO ÉS KORA. 

dagon megvendégelte a pártosokat 8 éjfél után két és három 
óra között Balassa Menyhértet meggyilkolásukra küldötte eL 
A gyilkosság undok mödon végre is hajtatott, s mig a tor- 
dai országgyűlés Bebek holttestét négy felé vágatni s a város 
négy szeglet-tornyára fílggesztetni rendelte , Balassa fényes ju- 
talmul kapta Szatmárt , Tasnádot és Nagy-Bányát — Az or- 
gyilkosság bűnét még sötétebb színben tünteti f&l a Come- 
dia szerzője, midőn az Oláh Miklós előtt vallást tevő Menyhért 
szájába a következő vallomást adja : >Kérem vala Qyalut az ki- 
rály fiátúl és az anyjátúly de nem adák. Én azon igen elbüsulék ; 
Bebek Ferenczczel és Kendi Antallal öszve tanálcskozánk hogy 
méreggel öljük ükét, és Erdélyt magunknak foglaljuk, török csá- 
szárral együtt tartsuk. Ezen egymással erősen megeskünk és hit- 
levelet adánk egymásnak erről ; de en látám, hogy nem mehet 
véghez, gyorsan megforditám az kaszát , elárulám társaimat, 
ugyan éjjel házokra menék, és levágatám ükét ; en mostan is itt 
vagyok. Az hitlevelet bánom ; úgy hallom, hogy Kendi Antalnál 
volt, ettül fogvan oztán mind félek hogy engemet is megnyakaz- 
nak árúitatóságomért Úgy árulám el ismeg az erdeli vajdát^ ki 
bizoQ nagy hasznomra vala.€ i) Mi igaz ezekből, mi nem : ma ba- 
jos eldönteni. Hogy Balassa czimborálliatott, alkudozhatott az 
összeesküvőkkel, s mikor a túlsó részen több előnyt látott magára 
várakozni, megfordította köpönyegét : annak ellcukezőjót jellemé- 
ből határozottan állítani lehetetlen. Köimyebb megingatni egyik 
bizonyságát : az átpártolást. Ha Balassa csakugyan gazságának 
napfényre jöttétől tartva, mintegy menedéket keres Ferdinánd ol- 
dalán : aligha húzza oly soká — majdnem két évig — az alkudo- 
zást ama jutalom részleteinek kérdése fölött, mely reá átállása 
esetében várakozni fog. A késedelmezésben itt nagy veszedelem 
rejlett s Menyhért feje volt koczkán, melyet mégis talán csak job- 
ban féltett, mint a hogyan egyik másik jószágra vágyott. A király 
rendkívül fényes ajánlatokat tett, vagy tétetett neki Telekesi Imi-e 

^) Azon részletek közlésénél, melyek eddig aniaz első kiadást ki- 
véve nyomtatásban nem jelentek meg, az eredeti helyesírást tartottam 
meg (1. III. sz.): a többi idézetnél Toldy Ferenczet követtem, ki a Came- 
dini költészeti Kézikönyvének első kiadásába (I. kö^ 18Ö5, 82 — 08 l.) 
' '^ettc. 



HEÍlTHV /.SnLTTt'lU 271 

a £üli)i'i EtidiL- altitl s n kupzsi Balassánüil alig HzUkséges ennél 
\bhh indohot keresnünk sziuváltoztatásaira. De meg az is majd- 
nem 1ebi;t(>tloii, bogy i-ószességéiiek az íiltala lemészíiroltatott 
liArom föurou kivül seidíi tudója ne lett volua s olyairnyír a titok- 
ban vagy bizonyíthatatlanul maradt volna az, bogy Izabella egy 
t' inúlva. bnliUos iigj'&u, foglalkozhatott a gondolattal, miszerint 
még mindig l'ükaptt&nyi méltóságában munkálkodó Meiiyliórtet 
i gondnokává t«gye. Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy ak- 
niban effélét suttogbattak az emberek, kik bizonyítéknak baj- 
udök voltak elfogadni Balassa eddigi életét s a Comedla Írója 
^-' •ietctt főlltasználui aszóbeszédet. Ezt látszik erösiteni az a szem- 
bet&uö kördlmény íb, hogy két kéz/el ragad meg ndndent, a mi 
hüséro minél mélyebb bomálji, vetbet s torzító vonásai között 

riit is alkalmaz — a gyávaságét — melynek valótlanságáról 
donki meg volt győződve. 
Balassa utolsó fordulója nem történt hirtelenséggel. Bizonyos, 
bogy már 1559-ben ingadozott; a következő tavasizou elhatározta 
magáti bogy urat cacrél ; de mög innen egy évnél tovább ravaszul 
kvtkidacsoskodott, miguem 1562. január S9-kén Ferdinánd ala- 
rrta királyi levelét, melynek értelmében a megtért juhot ismét 
kcgyolraébc fogadja és az átjiártolás tölteteiéit meghatározza- 
Megígérte ugyanL* neki, bogy a Fuggerek kezén zálogban levő 
I )i'f rekö vái-ál számára visszaváltja ; továbbá aildig, mig Mun- 
kácsot János Zsigmondtól V)SBzafoglallmtn&, meghagyta hirtoká- 
b;in Tasn/idot, Szatmári Os Nagy- Bányát ; 500 főből álló lovas és 
gyalog katonaságot fog tartani számára. By magasra tudta csi- 
gí'izni Balassa kurdjának árát, melyet azonban innen kezdve nagy 
jti-zen lorgatott mind az enlölyiek, mind a törökök ellen. Ez 
lobé eső hadakozásainak norát az erdélyi seregeken Hadadnál 
I >ií2. mártius 4-kén Zay Ferenczczel egjiitt vett fényes diadala 
i.itjami'g. A krónikások töljegyzetlék, bogy Balassa a i:sata 
-■ész fulyiinia alatt tűzben volt és hadai leginkább az ü példáján 
■ynltak tűzre. Akkor huszonegy éves Boldizsár tiát is neki bíz- 
ata 8 nagy gyönyörűséggel látta, bogy »az ő nagyreménységu 
.i. minekutána az ellenség mellében kopjáját eltörte volna, az- 
.uüH karddal rohant íu ellenség közzé, és ott egy nagyra mu- 



St72 AZ ELBÖ HAaTAK POt.lTlCAI HVASHÍ- P.li KORA. 

2nendö vitézaek személyét játszódta.* ') Alig adta Menj-liért htí- 
s^nek ez és egynémely más példáját, s érezte magát néiiiiU'g 
újra biztosságban : visszakivánta a lévai szép napokat s a halnii 
várkastélyban megint valami rablóvárfélét építtetett, melyet Já- 
nos Zsigmond katonái rontottak le. Sőt üj fosztogató hadakra is 
kéSK&lt Ferdinánd halálának évében, l&tí4-beii. Előszűr egj- arauy- 
nyal-ezUsttcl gazdag moldvai görög kulostuiTa indult Zay Fe- 
renczcoel ; de a járatlan és beliavazoti utak fitjokat állták. Majd 
. a hegyaljaiak szttretjére támadt szomja; de ide köborgásáiiak 
SMmorü kimenetele lett. Távollétében ugyanis Gromlyai Bátori 
István, váradi kapitány, Szatmárt megtámadváii, Ba1ass;i fe- 
leségét, eladó leányát és serdületlen Istvíiii tiíit elfogta és a/, er- 
délyi fejédelemhez küldte; összezsarolt roppant kiiicsOt ksitouáí 
között kiosztotta. Balassánét és leányát itemsokára a bánat ölte 
meg Erdélyben, bonnan István csak atyja halála után két eaz- 
tendővel szabadult meg. Menybért a családját ért szerencsétlen- 
ség miatt Debreczen kirablásával (ss fölégetésével állott boszút s 
mindvégig jelentékeny részt vett Miksa király vezérének, az £1- 
saBsból behívott Svendi Lázárnak hadműveleteiben. A halál 1668. 
febr. 9-kén ötvenhét éves korában érte utói Bécsben, miután Bol- 
dizsár tia >csak harmadnappal ment volna el előre a minden ha- 
landóktól megtapotandó uton.« Forgács Ferencz mondja róla : 
>Mint becstelen, nyomorűltan fejeztébe életét, mert most az 
egész városban, sőt a fejedelem udvarában sem találkozék senki 
ki a kilencz árulásról hlres-nevezetes embernek temetését kíBérné.t 
Voltaképeni temetése különben Széleskuton, Pozsony-vármegyé- 
ben történt, melynek templomában vörös márvány sirkö alatt 
nyugszik. ') 

Jellemrajzához sötét adalékokat szolgáltatnak kora törté- 
netének mindegyik lapja, emlékiratok és országgyűlési irományok 
melyek e hősi tulajdonok, jelentékeny hadvezető tehetség, nem 
közönséges elme, sokszor tHuüsitott bátorság, ezerszer koczkára 
tett élet egyetlen vezető elvének a kincsszorajat mutatják. Volt 
benne valami a vadátlatból, melyet viaskodásra mindig éhe zak- 



■) Budai Lexieon 1. 106. 115 1. 

') ^"gy Iván ; Aíagyarorttág eialádai. I. k. 123 1. 



BEÖTHY ZSni.TTi'lL, 



273 



m 



lat. Jöl verekedett miudig e megvolt benne az akkori portyázó, 
félig rablö, kalandos ImiiFÍHelésben annyira fontos furfangosság is. 
bÍLtorsög alattomossággal ugyesfilt benne; épen annyiszor szállt 
be üzemélyes ellenségeivel, akár a maga táborában voltak 
!k, akár a túlsóban : a hányszor hátuk mögé kerülve csapott 
■^ok. A kalandos, erőszakos, izgága természet, úgy látszik, csa- 
Iftíli Öröksége volt, melyet ifjbíiágáuak körülményei a legtülságo- 
sabb mÉrtékben kifejtettek benne. Atyja balálákor még serdülő 
ifjoncz volt; a fiatalságnak rendesen legféktelenebb éveit ür nél- 
kül töltötte s nem tanült meg engedelmeskedni. Csupán a leg- 
durvább anyagi hatalom (irkodását, sikereit látta maga körül ; a 
igyom&nyos erkölcsi hatalmak száműzve voltak. Boldogulni 
.tta az erőseket, nyomorgani az igazakat, megjiitalmaztatni az 
ilökat, eladóvá tétetni mindent. Ha valami véletlenség fejtett 
Tolna ki lelkében valami erkölcsi érzésfélét, a körülmények és 
alkata könnyen érthetővé teszik, hogy az csakhamar tükc-tete- 
és végkép kiveszett belőle. A haza jövőjén való általános két- 
;beesés közt nem a jajgatók, 'banem a zavaros halászai közé 
írnkoscotl. Életrajza nevetségessé tiísz minden kutatái^t : vájjon 
Tölt-e iiómi része a körülmények által megváltoztatott meggyő- 
zódésének árulásaiban ? Valamennyi fordulója vagy kényszerű 
menekvés, vagy alku. Igazi képe korának, melynek minden bűne 
ép ügy fokozódva van meg benne, mint egyetlen erénye. Minden 
dolgában magát szolgálta, minden viszonyát szennyes érdekekből 
zHákmánj'ulta ki s ura mindig a legtöbbet igérö volt, míg haj- 
landfi vala ^'arázdálkodásai előtt szemet hunyni. Kortársainak 
itólete is körül-belül igy hangzik felőle. Páratlan vitézségét föl- 
tétlenül magasztalja mindenki, — Bornemisza Péter, semptei 
i^nvdikátor ép úgy, mint Balassa vezértársai ; — de jelleme köz- 
ilat tárgya volt. 

Sonki sem mondott azonban szigorúbb ítéletet felőle a 
f'omrtliií szerzőjénél. A szenvedély, mely e jellemkép rajzolójá- 
nak tollát vezette, igaz, hamis és toi-zitott vonásokat is vetett pa- 
pírra; de a hatalomnak szemébe kaczagó bátorsággal mutatott 
i» magyar társadalom égő fekélyére, mely föl fogja azt emészteni. 
Balassa egész töi-ténetéuek minilcn mozzanatát sárga epével ke- 
viffTf dobta ké]jéri', A durva kényúr igiizában sohasem ismert 



274 AZ KLHÖ MAÍiYAR POLITICAI SZÍSMC ÉS KORA. 

urai maga fölött ; az igazság fenyegető kezét mindig ki tudta ke- 
rülni; — nom igen vert gyökret lelkében az isteni félelem sem. 
Mikor prédikíltorn, Szénási, arra inti, hogy ideje lenne már meg- 
ht^kélniiM'stonóvel, elkáromkodja magát, hogy : > Soha ez bestyét 
i\f, nagy jámborságböl és szentségből ki nem vehetem!* A gyó- 
nAst tevő bűneinek sokaságán fölgerjedt Oláh Miklós a haragvó 
isten mindonhatÓRágára emlékezteti ; Menyhért vállvonogatva 
folol: » Ha gondja volna istennek e világra, régen megtértünk 
volna; de sokszor megpróbáltam, és úgy leltem magamba, hogy 
Komnü abban nincs.« De egyetlenegyszer mégis föllelkesedik a 
hitért^ mikor Tamás deák azt javasolja neki, hogy az érseket 
Állandókkal ós hittel kellene részére nyerni : » Az nagy istenre 
mondom, hogy soha semmihez olyan kész nem vagyok, mint ebez, 
niort nagy, jó és hasznos kereskedésnek esmértem az hittel való 
koreHkodóHt mindenkor, kihez az több kereskedések mind sem- 
nunek tt^tszonekcMár gjermekkorát tolvajláson és templomtöré- 
Hon ke/dio és soha emberi érzelem hűrja nem rezzen át szí- 
vén; r-Nitk egyetlenegyszer szól. lelkiismeret-furdalásról, mikor a 
(íy\ila-fi»hérvári orgyilkosságot vallja meg, s az az egy is iigy 
haug/ik, mintha csupíin bőrének féltése volna. Kirabolja tulaj- 
don anyját, kil)ánatál)an miatta megbolondul és megnyomorodván 
uuVi oniber háziuiAl hal meg. Önéletrajza, melyet Oláh érseknek 
eUieH/él, árnlások, gyilkosságok, rablások sorozata ; ellenség(» 
mindenki, kinél ezüstnek vagy aranynak szagát érzi: a barátsáí? 
ennk luru való, hogy áldozatait kíhinyebben kézre keríthesse; a 
H/e^ények és nyomorultak iránt sem lakik irgalom szívében ; mn 
hadvezér, hohiap cselszövő, azután rabló, orgyilkos és kém, amin 
liMN/nát látja. Nincs előtte becsülete senkinek és semminek, ha 
iHMnbu hasznot roméi tele. Gyónásábau kegyelmesnek nevezi az 
í'i'Heket és ennek kérdésére, miért nem mondja kegyelmesnek in- 
kíibli nz istent, így felel: »Hadd járjon most, itten csak nagysá- 
M«»d liasználhatna énnekem, ah mint reménlem, hogy használ.^ 
AlAviilósftgára ráadásul még gyáva is; Xyáry Ferenczet egyszer 
pArbajra hitta, s a hogy ez kiállott, megszökött a bajvívás elöl : 
ft hol íikröt talált, azt el tudta hajtani, de ellenséget nem igen 
tUflott k(»rg(^tiii. E vonások nagyobb rész(^ a maga nyilatkozatai- 
nál Viin ÖMszeHzedve, melyeket \í\ixy knbíirló hadnagyjaival és deák- 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 275 

jaiTal, vagy az érsekkel szemben tesz. Gazságain élczelni látszik, 
mikor árulásait következetesen »bujdo8ásoknak« nevezi. Ez a 
cynismus még sötétebbé teszi a képet, mint valami félelmesen 
komor alapszín. Ertjük a fölháborodást, miképen fakadhat az ér- 
sek e borzalmas szavakra, mikor Menyhért anyja sorsát emliti 
előtte : >Méltán verte volt meg anyádat az isten, hogy ilyen mon- 
stromot szült volt ez világra mint te vagy, mert az egész magyar 
nemzetnek nagyobbat nem véthetett , mint hogy tégedet szült 
volt e világra, mert csak az ti áruitatástokért vagyunk idegen nép- 
nek szidalmába.« 

Ezekben akartuk egymás mellé állítani a történet és a Co- 
media Balassa Menyhértjét. 

V. 

A töi-téneti és irodalmi szempontból egyiránt nevezetes 
szinmú, melynek már ideje rövid foglalatját adnunk, öt részre van 
osztva. Mindegyik rész elején el vannak sorolva a ^közbeszólóké 
(interlocutori), kiknek teljes jegyzéke a következő : Balassa Meny- 
hért; Balassa Boldizsár, fia; Szénási István, prédikátor; Kasza 
Mátyás, biztos ; Kelemen, ki egy helyt ispánnak , másutt had- 
nagynak neveztetik ; Tamás, Józsa és Péter deákok ; egy lakáj s 
az esztergomi érsek, Oláh Miklós, ki azonban nevén nevezve se- 
hol sincs. Az utolsónak kivételével valamennyen a Balassáknak, az 
apának vagy fiúnak, szolgálatában állanak. A második és harma- 
dik rész csak egy-egy, a többi pedig két-két jelenetből áll ; de je- 
lenetes elkülönités nélkül. >) Ez alakokkal és keretben aztán a 
cselekvény, — ha ugyan a darab tartalmát ekként nevezhetjük, — 
Igy halad. 



»)Toldy Ferencz: {A magyar kmé»zef története I.köt. 198 1.) ezt 
mondja: >A második rész, valamint a tübbi csak egy jelenetből áll. c 
Ez tévedd. A negyedik rdsz nagyobb fele az érsek éa Menyhért küzött 
folyik le ; az utóbbi, mikor gyónásának már vége felé jár, behívja Jó- 
zsa deákját, ki innen kezdve szintén részt vesz a beszélgetésben. Az 
ötödik rész s a darab végén Péter deák fölkiáltásának : »Hamar az pa- 
ripákat !€ melylyel Boldizsár mondókáját félbe szakttja s utóbbi kérde- 
zösködéseinck az út iránt, csakúgy van értelme, ha öt a beszélgetők kÖ7é 
akkoriban lépve képzeljük. 



276 AZ ELSŐ MAGYAR POLITICAI SzInMÜ É8 KORA. 

Balassa prédikátorát, Szénásit, Bécsbe küldte föl alkudozui 
amaz adomány-levélben foglaltaknak végrehajtása iránt, melynek 
alapján 1561-ben János Zsigmondtól Ferdinándhoz állott. *Gott- 
helf, gotthelf, kegyelmes uram ! Jó az német királ! Az nagy is- 
tenre mondom, azt hiszem, hogy jóval jö Szénási. ímhol vagyon, 
megjött Bécsből*. E gúnyolódó szavakkal vezeti be a darabot s 
jelenti a küldött megérkeztét Kasza Mátyás. Balassa fenekedik 
is, hogy csak ne legyen ínye szerinti a bécsi izenet, megint kész 
lesz átállani vagy az erdélyiekhez, vagy a törökhöz, mert hiszen 
török aranya még úgy is kevés van. Szénási beköszönt s elmondja 
hireit ; de biz ezek nem a legkellemesebbek. Az ui*ak odafönn 
mind ellenségei Menyhértnek; de különösen Bottyáni,*) ki ezt a 
tanácsot adta a császárnak : »Ha felséged érdeme szerint fizetni 
akar, és valamit adni, hát egy szál istrángot adjon, kivel felakasz- 
szák, és legyen neki érdeme szerint való ajándék.« Csupán az 
egy esztergomi érsek lenne jó barátja, ha vele hit dolgában egy 
volna. Különben Miksa Balassának Diósgyöil ajánlja örökben, 
ha Szatmárt és Nagybányát kiadja kezéből. De a kapzsi úr nem 
egykönnyen ereszti el, a mit egyszer megmarkolt s Szatmárról a 
következő részben azt mondja: >Szakmárt, Bányát nem hogy en 
itt a földön elhagynám, avagy királnak kezébe adnám, de még 
holtom után is — isten bár mennyországban maradna, ü ott lak- 
nék — én pedig azt kívánnám, hogy vagy oda vihetném velem 
Szakmárt, avagy e földön lelkem Szakmarban lakhatnék^. Hiába 
unszolja Szénási, hogy fogadja el a császár ajánl? tát ; úgyis elege 
van, lakjuk nyugodalommal Diósgyőrben. Ura ráförmed : »Las- 
san szólj nekem effelől ; elegem még nincsen, mert ha az Sza- 
mos mind arany nyal folna is, még sem ©lég volna énnekem. « — 
A második részben tanácsot tart embereivel, hogy mi tevő le- 
gyen. Tamás deák emlékezteti, hogy ha Munkácsot megveszik, 
úgyis le kell mondania János Zsigmondtól szerzett birtokairól. 



V> Batthyányi Fcrencz, tárnok és föpohárnok-mcster, ki vén korá- 
ban nagyon bclsö emberévé lett Ferdinándnak. A királyijai együtt járta 
Po7sonyban az úrnapi processiót és ott, áliitátossága jeléül, a szentségre 
rozsát hintett. Az 15G3-iki koronozáskor, nádor nem létében, ö inté/te 
a néphez a szokásos kérdést : akarják-t* Miksa királyfit királynak V — 
Budai Lej\ 1. i>í»:{ 1. 



BfcuTlIY ZSOLTTÓL. Ö77 

> Arra ebet vegyenek U feleli gazdája, ki semmi árou ueni haj- 
landó tágítani alföldi királyságából. Ugyanez a Tamás javasolja, 
hogy az érsek barátságával kellene egyengetnie ügyét Bécsben. 
De mi módon puhíthatná meg a hatalmas Oláh Miklóst ? Arra 
is kész a tanács : ajándékkal és hittel. Balassának tetszik a terv ; 
tudja, milyen hasznos a hittel való kereskedés. A beszélgetést 
Józsa deák fejezi be : ^Elvégezett dolognak nem kell tanács. El- 
megyek érsek uramhoz. « — A csak másfél oldalra terjedő har- 
madik részben már ott van s ugyancsak üti a vasat ura érdeké- 
ben. Oláh jMiklós azt kérdi tőle, vájjon abba a hitben van-e még 
Menyhért, hogy >ha üdvességre választatott, mind ez világ go- 
noszságát mi vélné is, erővel is idvezülhet ; és ha az kárhozatra 
választatott, ha olyan volna, mint szent Dávid vagy szent Péter 
is és sz. Pál, ugyan kárhozni kellene. « A ravasz deák sajnálkozva 
említi, hogy biz ö hitte mindezt, »de immár nagyságod ellen vetni 
nem akar, hanem szolgálni, mert immár misét hall és bőjtel, auri- 
cularis confessiot is hall.« A buzgó térítő főpap rögtön kinyilat- 
koztatja, hogy már így szent a barátság s minél előbb találkozni 
szeretne Balassával. — A negyedik, leghosszabb s legkitűnőbb 
rész : a gyónás. Az ármányos Menyhért megjelenik Oláh Mik- 
lósnál, hogy ennek részére térjen. Az érsek fölhívására térdre 
esik és gyónni kezdi bűneit. Azokat tudniillik, a melyek hirtele- 
nében eszébe jutnak ; csak a nagyját, mert »ha mind az többit is 
előszámlálnám , egy hétig innen fel nem kelhetnénk, c A gyó- 
nást Balassa gyermekkori tolvajságain kezdi s ezekről halad 
mindig magasabbaki-a. Egymásután következő foglalásoknak , 
rablásoknak, gyilkosságoknak, árulásoknak, esküszegéseknek vé- 
gét alig érő sorozata ez, a legmaróbb gúnynyal telve ügy a Ba- 
lassák és c/imboráiknak egész fajzata, mint a római egyház, 
szentjei, főpapjai és szertartásai ellen. Végre az érsek beleun a 
hosszú litániába, s figyelmezteti a bűnbánót, hogy tizenegy óra, 
evés ideje van, a többit hagyják máskorra. De Menyhért nem 
akarja félig végezni dolgát, fóloldozást és közbenjárást kíván a 
császárnál. Kérésének nagyobb nyomatékot adandó, száz gíra 
ezüst ajándékot ígér gyóntató atyjának. Oláh Miklósnak sem kell 
több, azonnal készen van a megegyezéssel : »Keszenem, jó Meny- 
hért uram, és jó néven is veszem ; szívem szerént terekedem rajta 
Századok. 19 



278 AZ ELBO MAGTÁR POLITICAI BZtNIfŰ É8 KORA. 

és enuek felette meg is ödozlak. Nem szükség minden bűneidet 
elösz&mlAlnod, és az nagy paphoz menned érette.€ Ezzel a hatal- 
mas főpap meg van nyerve ügyének ; Balassa czélját értő vele s az 
érsek ismételt sürgetésére késznek nyilatkozik ebédhez ülni — 
Az ötödik rész Menyhért fiának, Boldizsárnak szökését t&rgyazza 
a császári udvarból, hol apja hűségének kezese gyanánt tartózko- 
dott. A beszélgetésben, melyet Tamás és Péter deákokkal folytat, 
apja méltó fiának mutatja magát. Tamás deák adja neki a jö ta- 
nácsokat ; de a falra hányt borsó mind visszapattog. Az isten 
büntetésével való fenyegetésre azt feleli Boldizsár úrfi: >Morogj, 
morogj, en vagyok azért az Balassi Boldizsár. Abban menjünk csak 
el, az kit te álmadozsz : micsoda fia volnék en Balassi Menyhárt- 
nak ?€ A tudományok sem igen kellenek neki. »Mind ez világ 
tudományán sem adnám ez gyémánt gyűrücskét^ ki lyjomban va- 
gyon : la I mely szépecske ! még fianu-a is rá marad, nem úgy 
mint az tudomány.* Előre mulat a gondolaton, hogy majd Det- 
rekőben, a hova készül, liogy »megjárja a bokrokat, völgyeket és 
leshelyeket, erdőket, utakat, a hol árros embereket, kik morvaiak 
és bécsiek lesznek, megleshetnek, c Végre Péter deák kiadja a pa- 
rancsot a paripAk niegnyergelésére s a sietséget jellemző és za- 
vart festő rövid szóváltással, Boldizsár és emberei között, nz ötö- 
dik rósz és ezzel a darab véget ér. 

A vázlathoz s a föntebbi történeti rajzhoz kapcsolva, leg- 
krmnyebl)en, ismétlések nélkül kifejthetjük egynémely nézetünket 
a darabban előadott történet idejére, helyére s az egésznek ren- 
deltetésére nézve, mely több tekintetben eltér irodtalomtörténe- 
tünk örök érdemű bíivárának, Toldy Fereneznek véleményétől, 
ki egy sovány és téves hírlai)i jegyzet után a Comedlá-nak első 
taglalója és méltatója volt. A tí*)rténet idejére nézve Toldy egy 
ízben ') azt írja, hogy a darab » Balassa JVÍenyhártnak [I. Jj'mos 
választott királytól Miksa királyhoz átpártoLását tárgyalja. Ba- 
lassa Uíryan már 1561-btín állott át Ferdinándhoz titkon s a kö- 
vetkező évben világosan ; de miután a negyedik részben a mold- 
vai klastronna szándéklott kiütés és Ferdinánd halála említtetik 



•; A htagifar kö/f észét kízikúnyip. Klsü kiad. I. köt. 18ör>. Ö2. lap 
^ 8ZÖvegb(Mi t?8 jcí;:yzothí»n. 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 279 

(1564) ez utóbbi helyet vagy később szúrta bele szerző vagy kiadó 
vagy — a minek a történetekben nem találom nyomát — Balassa 
időközben ismét Jánoshoz pártolt volt s most szükségesnek látta 
magát újra Miksa kegyelmébe ajánltatni. Jelen alakjában sem 
lehet a darab 1564-nél újabb, mert 1565-ben Balassa már Svendi 
Lázár mellett vitézkedett János ellen s Oláhnak nem volt volna 
többé oka Menyhártot (a negyedik részben)lanyhasággal vádolni,* 
Ujabban ugyancsak Toldy a történet időpontját egész határo- 
zottan 1561-re teszi. *) Mindegyik állítás tévesztett, s hogy a kér- 
désre a legmegfelelőbb választ megadhassuk, az érintett ellen- 
mondást kiegyenlíthessük, nincs szükségünk sem találgatásokra 
sem valószínűtlen beleszúrásoknak föltevésére, sem hosszú kerülő 
útra. A darabban annj-i az útmutató, hogy — ha a történetet, 
mint egy térképet, kezünkben tartva haladunk — lehetetlen a 
biztos czélra vezető ösvényt eltévesztenünk. Miről van szó a da- 
rabban ? Mindenesetre egy árulóról, élete minden gazságaival ; 
de — ne hagyjuk a czím által tévútra vezettetni magunkat — 
nem az árulásnak egy előttünk lefolyó cselekvényéröl. Az első 
részben, mikor Balassa Menyhérttel találkozunk, ennek már ép 
oly kevés köze van János Zsigmondhoz, mint mikor a negyedik 
rész végén eltűnik szemeink elöl. Legelső megszólalásában a né- 
met királyt fenyegeti árulással, ha Szénási rósz hírrel érkeznék. 
Már ha valakitől elpártolást emleget, akkor még nem tartozha- 
tik annak ellenségéhez. De nem is tartozik. Fenyegetőzésére Ka- 
sza Mátyás kineveti, hogy az erdélyiek felé ugyan hiába közeled- 
nék, mert ott semmi hitele és becsülete. Mindjárt erre megismeri 
maga is és bevallja, hogy már három ízben kínálta magát — a 
német királynak őrá bízott hadaival és ágyúival együtt — János 
Zsigmondnak ; de sem ő,sem szolgálata nem kellettek. Ezek szerint 
szó sem lehet arról, hogy a Comedia Balassának, Jánostól való 
egyik átpártolása történetét adja elő. Menyhért a darab elejétől 
légéig a német király oldalán van, kihez 1562-nek legelején pár- 
volt át világosan : árulásáért jutalmul kapván Detrekőt és meg- 
erősíttetvén Szatmár, Nagy-Bánya és Tasnád birtokában egészen 
Munkács kézrekerítéseig, amikor is ezért amazokat cserébe át 



1) A mwfyar koUv.szel Untruitv. Második kiadás, 1«G7. 107 l. 

19* 



SdO AZ ET.8Ö MAGTÁR POLIflCAT 8ZÍNMÜ i:» KORA. 

Ibgja adui a csász&niak. Hogy az ideiglenes egyezség m4rjö ideje 
végre van hajtva, kitetszik oiinaiL. hogy az ötödik részben már a 
pártos úrnak elégedetlenségéről is értesülünk Detrekővel, melyet 
Gyötrekőnek szokott mondani, »mert ö itt nem köborhat, ^) kiért 
őneki nagy gyötrelme vagyon, c Szatm&rt s a többit csak ideiglen 
való joggal bírja, s úgy látszik, a császár szeretné kivenni körmei 
közül. De Menyhért erre semmi módon nem hajlandó. A darab 
egyetlen átolvasása meggyőzhet róla, hogy az egész dolog nem 
Balassának innen oda pártolása, hanem csak a körül forog, mi- 
ként kaphatná meg örök jogon emiitett s erdélyi szereplése alkal- 
mával szerzett birtokait a német királytól^ kinek már rég hűségén 
van és kénytelen is maradni. Ennélfogva aztán, ha a történet 
idejét akarjuk meghatározni, nincs szükségünk föltevésére akár 
annak, hogy (a miről a történet semmit sem tud) Menyhért 
talán ujabban János Zsigmondhoz állt át, akár annak, hogy a 
CamédtdA)A egyet-mást utólagosan szúrtak bele. Ferdinánd a da- 
rabban több Ízben >szegénynek€ neveztetik ; így szokták emle- 
getni .a már életben nem levőt. De az érsek egy alkalommal vilá- 
gOHan is meghaltnak említi őt. Menyhért gyónása közben megem- 
lékszik a rósz véget ért szüretről, mikor Zayval a más borára 
szomjaztak s azalatt családja a szemfüles erdélyiek kezébe került- 
Balassa felesége az első és ötödik részben úgy említtetik, mint 
leányával és kisebbik fiával János Zsigmond fogságában Hunya- 
don sínlődö. Mig mindezekről csak 1564 után lehet szó, nincs az 
egészben semmi, a miből az elbeszélt dolognak korábban történ- 
tére következtethetnénk. Nem valamelyik árulásának, hanem egy 
kis, várai fölött való viszálkodásnak alkalmából van itt bemu- 
tatva Balassa. A viszály talán akkor fejlődhetett ki, (1565 ele- 
jén,) mikor az erdélyiekkel kiújult háború épen Szatmár és Nagy- 
bánya körül folyt, melyek hol elestek, hol visszakerűltek,s melye- 
ket, mint fontosoknak nmtatkozó pontokat, Miksa nem volt haj- 
landó egy magános s császári környezete által folj-tou gyanúsított 
hüségü ember kezén hagj'ui. Ezéil kinálhatta érttők cserében 
Diósgyőrt s ezért volt szüksége Menyhértnek szószólókra az ud- 



'j Kólioriii, kobozni annyi mint prédára járni, rabolni, fosztogatni. 
Különösen Tinódi a rabló urakat kobzuknak szokta nevezni. 




BEÖTHY ZSOLTTÓL. 281 

• 

varnál. Minthogy pedig rövid ido multán Balassa csakugyan jó és 
buzgó hadi szolgálatokat tett IVIiksa ügyének, s miután későbbi, 
nem jelentéktelen dolgairól a Comédia egy szót sem tud ; úgy a 
tárgyalt eseménynek, mint a darab keletkezésének időpontját biz- 
ton 1565 elejére tehetjük. 

>Az ötödik rész beszélgetést foglal magában Menyhért fia 
Boldizsár és Tamás deák, mint látszik, ennek nevelője, közt, mely- 
ből Boldizsár készületét tudjuk meg, a János udvarából, hol zá- 
loga volt apja hűségének, megszökni. « Ezt irja Toldy a darab 
meséjének vázolása közben. *) A félreértés, mely e sorokban nyi- 
latkozik, abból a tévedésből következik , melyet épen - most 
fejtettünk ki. Menyhért 1564 végén, mikor a darab játszik, 
már régen nincs János Zsigmond oldalán, sőt évek óta nyilt 
s olykor-olykor tevékeny ellensége az erdélyieknek. Mikép le- 
hetne tehát hűségének zálogául fia oly fejedelem udvarában, 
kinek ő már évek óta nem híve ? Mikép lehetne épen Bol- 
dizsár, ki János hadai ellen már 1562-ben Hadadnál kitün- 
tette magát ? Világos, hogy itt tévedésnek kell lenni a dologban. 
Tévedésnek annálinkább, mert az első részben Menyhért maga 
említi, hogy Boldizsár fia Linzben van. Apja hűségének záloga 
gyanánt nem is tartózkodhatik más udvaniál, mint annál, mely 
mellett Menyhért áll. S aligha is tévedünk, ha az ötödik rész 
szinterét a német udvarba helyezzük, hol a bizalmatlan Miksa 
tartóztathatta vissza a mindig gyanús Balassa első szülöttét. A 
töilénet sem emlékezik Boldizsár erdélyi fogságáról ; somlyai 
Bátori István csak Balassánét, leányát és fiatalabbik fiát hur- 
czolta magával. Az utolsó részben Tamás deák családja szomorú 
soi*sával inti jóra Boldizsár íirfit, mikor így szól : ^Ostorával sem 
gondolsz istenednek, sőt azt sem tudod : vagyon-e istened, vagy 
nincs ; anyád Hunyadon, húgod is, öcséd is, fogságban vadnak 
nyavalyások, te mégis azon latorságban jársz el.« Mondhatja-e 
ezt, ha ők is ugyanott, ugyanolyan fogságfélében vannak ? Boldi- 
zsár inti deákját, hogy lassabban beszéljen, mert meghallja a 
*német.« Mit keresne ez János udvarában ? Péter deák nyilván 
mondja : 2^ Jaj szegények ! hogy mehettek ti el, ha zálagok vattok 

') .1 mmjyar költészet története. Más. kiad. 181)7. 108 1. 



'4i\4 \á ^\Mi\ WMIYXVL POLITICAI SZÍNMŰ to KORA. 

HdHllíMvaii lliiliiNhii Menyb&rttúl, hogy ú felségét kövessétük min- 
iliMiuHi kltlniubcm tieiii hiimének meg és még igy sem hisznek 
m%* MiiliiNNa fia, apja hűségének záloga sehol másutt nem le- 
liMl, luial a német udvarnál Ott is van s onnan igyekszik Detre- 
holiii NKtikui, hogy apjának kobzó mestei-ségét folytathassa. 

K megjegyzések előrebocsátásával, a daiab cselekvényéböl, 
hangjából, álláspontjából, modorából, czélzataiból könnyű követ- 
ki wtiítéHt vonnunk rendeltetésére. Nem volt, nem lehetett ez egyéb, 
mint Balassának és egész fajzatjának pellengérre állítása ; a német 
uralkodás tehetetlenségének és erkölcstelenségének föltüntetése ; 
az erdélyi udvar egy bűntényének — ha mellékesen is - mentege- 
sse ; az ismét mozogni kezdő pápistaság kicsúfolása. Szóval a gúny 
ostorával megcsapkodása a külső Magyarország hatalmasainak 
a névtelen író politicai s egyházi ellenfeleinek. Egy merész 
kihívás a szellemi küzdelem terén. Azt azonban, hogy a darab 
egyenesen színpadra készült, hogy a legélénkebb hatású művé- 
szettel, a színészettel, szövetkezve töltse be rendeltetését ; vagy 
hogy épen valamely vándorszínész-társaság tagja lenne készítője : 
nem mérnők oly határozottan állítani , mint a hogyan Toldy 
teszi : » Sokkal több elevenség és élethűség van enuek valóban 
arámai dialógusában, mint hogy az, amaz időben, mástól, mint 
(»gy a színpadi elöadhatás titkaival mindennapi gyakorlatból is- 
meretes színésztől származhatott volna. « ^) 

Abban, hogy »Balassi Menybárt árultatásán« a XVI. szá- 
zadbeli vándorszínészeknek állítólag pajták, vásáros bódék elé s 
csárdákba gyülekező küzönsége múlatott, annál kevésbé lehetünk 
bizonyosak, mert még ahhoz is sok és alighanem alapos kétség 
fér, vájjon volt-e csakugyan ezidöl)en magyar vándorszínészet ? 
Az adatok, melyeket ennek l)ebizonyitására Horvát István -) s a 
Horvátéival együtt Toldy csoportosít, ■) épen nem tesznek vilá- 
gos és kétségtelen tanú>ágot. Így az 1271-ki budai és 1460-ki 
szeiKísi zsinat kánonaiban, említett histriok luimusok alatt inkább 
idegen, német és olasz — máig ^komédiásoknak* nevezett — kó- 
borlókat érthetünk, mint magyar szinészeket. Laskai Ozváld, 

*) -fi éiingijnr költcszi'l (öth'nitv, 1H7 1. 

2) Tuflomáiiyos ijyüjtemvny, IblD. V. K. bl. «2. 1. 

^) Á üutijyur költ. tört, U« — 100 1. 



BKÖTHY ZSOLTTÓL. 283 

pesti barát 1498 ból való Biya salntis-ím^k ama kifejezése, ho;iy 
u kolostorokban színi énekek (cantus tbeatrales) zengenek, alig 
jelent egyebet, minthogy a szerzeteseknek bébe-korba kedvtik telt 
világi dalokban; míg Zsámboki, XVI. századi történetíró, a »the- 
atrnmok örömei « alatt, melybe szerinte a magyarok sülyedtek, nem 
igen éithetett mást, mint nagyuraink vendégségeit és ünnepélyeit 
mely alkalmakkor megjelenhettek ott idegen zenészek, tánczosok, 
komédiások is. *) Hasonlóan homályos és sokkal későbbi is az az 
adat, melyet Szenczi Molnár Albert jegyzett föl Postilla Scvlteticá' 
jának toldalékában =) Kanizsa ostromának komédiában ábrázoltatá- 
sáról. A legelső világos adat — a leopoldi engedély — 1 692-ből való, 
tehát majdmásfél századdal későbbről, mint amikor a miComediánk 
készült. De ha magyar vándorszínészek nem voltak is ez időben, elő- 
adhatták talán a darabot az iskolákban? Ez is hihetetlen. Míg a 
protestáns iskolákban itt-ott kakasviadalok képezték az ünnepi játé- 
kokat,szini előadások tartásának nyomára csak gyéren akadunk. 5) 
Ezeket a jczsuitákiskolái tcrjesztettékinkább el,kik növendékeikkel 
nem igen ábrázoltatták a Balassa Menyhért és Oláh Miklós kö- 
zött lefolyt gyónó jelenetet. A classicai, bibliai vagy erkölcsi al- 
logoricus tárgyú iskolai drámák között különben hiába is keresünk 
politicai gúnyjátékokat, s ezzel a Comedidt félig-meddig leszorí- 
tottuk a XVI. század képzelt és valóságos színpadáról. 

Nem elég nyomósok azok az okok sem, melyeket Toldy ma- 
í^'ából a darabból merít föntebb előadott állításának bebizonyítá- 
sára. Azt, hogy a sziui)adi technicának itt nyilatkozó ismeretével 
csak színész birhatott, s e szerint a munka szerzője csak színész 
lehet, semmiképen sem n-hatjuk alá. Miben áll tulajdonképen ez 
a technica ? Talán a cselekvény érdekességében ? Az egész Co- 
mediá'hsiu alig szólhatunk cselekvényről ; a jelenetek egytől egyig 
álló képek ; az írónak a kíváncsiság kielégítésére semmi gondja ; 
nem világosít föl még arról sem, vájjon elérte-e végre czélját Ba- 



') Mdfjyar népk'ltdsi (/i/iij(en*>tft/, Uj folyain. A Kisfaludy-Tarsaság 
megbízásából szerkesztik és kiadják Arany László és Gyulai Pál. I, 
köt. b20 — 522 l. 

-) J)e Idolo í.durtfanOj p. í)7. 

^) Franki Vilmos : A hazai és külföldi iskolázás a XVI. század* 
ha ff. 30 1. 



2ft'1 AZ ELBÖ MAGYAR POLITICAl SZÍNMl ÉS KORA. 

laHHa H mcgszökött-e bárt a készülődés után Boldizsár. Talán az 
ügyes ])orendezésben ? Nem lehet tudni, miért vau szükség az 
üIhő résznek a másodiktól való elválasztására ; nem, mi okból Íra- 
tott az egész nyúlfarknyi barmadik rész, s mi köti össze az ötödi- 
ket az előbbiekkel. Talán meglepő fordulatokban, a kíváncsiságot 
és érdekeltséget fölgerjesztö jelenetekben ? Míg Szegedi Lörincz 
Theophmn(i'jkhai.u, s a Comico'tragédiá'hsin, melyek — nem Írat- 
tak ugyan színészek által, de legalább csakugyan iskolai szín- 
padra lehettek szánva — mesében és tagolásban bizonyos ke- 
rokségro, meglepetésre'', színi érdekgerjesztésre törekvést talá- 
lunk, a Comedid'han mindebből semmit. A technikai ismeretet 
tehát nem érthetjük másra, mint a nyelvnek, a dialógnak eleven- 
ségére, életszerűségére. Hogy azonban ez nemcsak színésztől telik, 
megmutatta a Páduában iskolázott tudós énekszerzö: Sztárai 
Mihály a Comedia lepidissima de sncerdatio-heLU. s a papok há- 
zasságáról fönnmaradt töredékben. Sőt ellenkezőleg ; aszínészség 
mindenütt fejtett ki magának s adott át örökül nemzedékről nem- 
zedékre bizonyos hagyományos formákat s nyelvbeli sajátságot is, 
mely ügy páthoszában, mint komikumában a közönséges élet nyel- 
vét iíírmészet szerint tűlhajtja, s így ettől — épen saját czéljai ér- 
dekében - többé kevésbbé eltér. A Comcdid-han iiiiKs s(»ninii 
ilyes ; seinini a mindennapi élet nyelvének ügyes íölliasználásán túl ; 
seiimii szólásiornia, forduíat, kiíejczés, mely színpadi tradicziókra 
látszanék mutatni. Egy tiszta lelkü, tiszta fejű, tiszta tolhi ember 
nnmkíija az, ki bizony az ö kora sziii])adának technikájával sem 
ismerős. Ez természetesen nem akadálya annak, hogy a legritkább 
és legnmgasabl) színműírói tulajdonnak* a jellenilestés mesteri 
erejének örök emlékű és dicsőségű bizonyságát ne adja. Ha is- 
meri a s/íni)ad külső követelményeit, lia a színpadnak ir: bizo- 
nvái'a nem fog liárom személyt : Kelement, Józsát és Tamást, az 
egész első részen keresztül némán oda állítani a 3>közbeszólók« 
mellé, hogy a másodikban beszélgetni kezdjenek azokról, a miket 
az imént hallottak. Nem fogja úgy osztani be meséjét, hogy míg 
darabjának egyik része (a harinadik) csak egy oldalra és néhány 
sorra terjed, a következő tizenkilencz lapot, az egésznek épen fe- 
lét foglalja el. Xem ; e színmű csak dialogizált satira volt, egy, 
Írásban terjesztett i)o]iticai pamflet. Megírásába olyan valaki ka" 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 285 

pott, kinek kiváló jellemző tehetsége és kitűnő, zamatos, fordu- 
latos nyelve volt. A szellemvilág amaz örök törvényénél /ogva, 
mely szerint minden tehetség a neki legmegfelelőbb formában 
igyekszik nyilatkozni : a drámai alakot választotta, ismeretlenül 
a szinmüiró törvényeivel, de megáldva legritkább talentomával. 
A darab kiadója, Karádi Pál , bevezetésének föntebb idé- 
zett soraiban írja, hogy kezébe akadván e comédia, nem tűrhette 
hogy ki ne nyomtatná és mindeneknek tudtára ne adná. Egy 
hanggal sem említi színpadon adatását. Leírva akadt kezébe s 
nyomtatásban akarja terjeszteni, hogy mások is megismerjék. 
Mi szükség lett volna a könyv gyönge hatására, ha színész- 
társaságok erösebb, hatásosabb eszközeikkel tehetik meg a ma- 
gukét ? ! 

VI. 

Mind ama sok hiányosság daczára, melyet a Comedldh&n 
épen most futólag érintettünk, a magyar szellem müvei között 
melyek a XVI. századból szálltak ránk örökségben, alig van be- 
csesebb ennél. Az irodalomtörténeti kritika e gyedül helyes állás- 
pontján az elsorolt és ezután említendő hiányok természete- 
seknek tűnnek föl abban az időben, míg az előnyök váratla- 
nok, meglepők, rendkívüliek. Az egész méltán juttatja eszünkbe 
azt a középkoti művészt, kit a műtöiiénet » angyali «-nak, 
szokott nevezni, ki képein testet, ruhát, mindent elhanyagolt, 
majdnem szánalmasan fejletlen technicával dolgozott, de élő 
lelket, megragadó és isteni kifejezést lehelt szentjeinek arczára. 
A jellemfestő tehetségnek ama kitűnő terméke nemcsak a ma- 
gunk erkölcsi és irodalomtörténeti emlékei között foglal el neve- 
zetes helyet, hanem a magyar szellem azon kevés műve közé 
sorakozik , melyek párhuzamokra bátorítanak az egykorú kül- 
földdel. 

A XVI. század magyar költészetét főbb jellemvonásaiban 
megkísértettük föntebb vázolni. Láttuk, hogy az erkölcsi romok 
alapján terjedő új hit, Cij világnézlet az eleve való elhatároztatás- 
nak, a kérlelhetetlen örök igazságnak eszméivel mint költözteti be 
a lelkekbe a közel mulandóság sejtelmét, várását,kikertilhetlensé- 



11. Midőn az í'lijí «':bnr<lő l::a::;'i*r T' » — > ^.>" :•'.:•.' i;*".;ii köi!«- ><-•- 

ízza. hoíív nií-ír kimiv-ii:':!-:. •zr?*:.^^::- :•. D:-s iiu- K»rz:ilma^ 
'í'-il adia vi^jza: iiiLi.:rirr i-f:ljL:.j;i.: Lailiuk a v-^z-tt iikMlc>u. 
i i-t»-iili*.-z t»rr! Rö:i-si>.. • 'i'.i.üa'J. ''i^\K"^zr\\* yj\f:\A*Áo. iö- 

f: t llK-Xaiíi'rT ^- r r: : Lr. k . A I aIíI í:íí - ^ a '. vii 1 1 • / 1* í-1 'ii n s '.ni 111 á > . A 

tív . iii»:lvl.»M r irtfilk ^•.■. Zi:::yij5. cyniosi^ . vvii^ -íUJtO '-zavak 
ikadtak. ii^— ir'*r>\>. "ioX'>i\ mint a Jerviniáclok kOl!«jié. Dia- 
alt u'.ó 1:^7::- i- :irali 'i-* r<ziii»:knek iiiue>».-u»rk humuiis-tái. A 
»vtr-:-^L 'i^ívlrl:?' ,:«" --^ ^j'-'k reuirnvnYt:! kecs^^su-Ki ti^vet szul- 
;iL M:A n ;xs:T;ÁU:ik air.i vau ^-zük^-éLre. liogy cgv iikgeii. pu^z- 
:tó raí*'.v -"i---- * :',Töküt hivouM-^a Ik; miudiiuialau ULiiizi-to 
Y^:ir:i( : r.ií=í-:uií|:lrpht'li a k^^^oru kt/t^t-?. Vallá-a olk-n i> im-ir 
riJ í'A'ÍclIv.: — uUi: iK-dig a itoiiticai hatalom u-klmes szüvíítsr- 
:fK:: — a rtAcnö. Sztgi>iiy íelt-i •^auyarsatva. tV>ztMgaiva, i)u>z- 
iih":* a \t\:x>kct iioiu óro hábonik LsUatrreiu és snk t■e^lltVllyogo- 
f:: hailekAik ko/ött. Esr<z u»^mz»ni' Ví-sztilH* rubaii. Kik az ukai 
imukuiuk- Azi lii-zi a pávto-ki»dók. a iiémL-tliez szit<>k. a/ új 
iii •\ioi.st^íci. KorAiiak miiult- 11. íirvénylH:* vczrtü vi'tkét ojry i'iu- 
Kulvi: latia luogtosto-ulvo. Elke-nvik-flH-n mo^'torgatja 0/. i'l- 
cMi tO::y\ovot < a munka, nu-lyot tlkr-zii . r<illi>ir a mviv^in- 
;i;t Kiviíiyi'ktiil. ^ ii: asztala iinak láli.i niaiía ki»riil az vizv--/. 
m\\i\Xí\v\. Miu: a irnn,wz i:v«»zolmi'r tapasztalja ^ krnvtrlrn Íítvo- 
,0;'Olol aunak az olvni-k hird«t«>rro t'unlitani : lioíjy In'irmiiio t'öMi 
.ikor ^iMii toluni a trazt jnvá iu'azak szennb«'ii: niíir aíjjnilva <i'Jti. 
ml n'jtiMiok nu'hoklH'n az i'iivháza íöb' tn'ülrki^zni kozdó v«-ztt'r^ 
u»N ti'lnok : hiti* a jíAo ii«Mii/.<MU''kl»i'u i> inrirtint, rrnu>nv««iick lior- 
i:on\at ninoN hova vos>o. A kövotk.'Zt> luMiizodrk? A mának i-kn- 
lajahol a holnap onihi-rri ^i^m h'hotnok kiih-nbok nn'^trr,Mkn«l. 
Ivilassa liohlizsár nirjr ro-zahl) apjánál: hálátlan, fajtalan. l:iínr. 
K rtMnt'nytoliMwóiLr, kOi^ÓLr azonban a -zt'llomnok mo^t kruzaLrn. 
maju nululatov Oh'nk^riíúvt'l lóp v\n >^ i-mbíMt ki'ir^o lámpájának 
kiMM-totos iV-nyrt majtl itt, nntjd amott : i)a]inn, vilá^nn. ínriírn. 
'tjun. unm. szoliíán OMllntrtatia. Kimutattuk nu'ir, hoi;v n^ha ílmz- 
^**Ktahni is. Nrn\ talál szint, nu'lyi't í'lrir ^«")trtnek itéljt'n l^ala-s;t 
«*«'p«'lnv. : n\int v/i»rnvN/ülr»tt<'t mutati:ib»^. ndrlvi oiíívilkussáira^ 
Uh'^ i'^y nrlu'z ^ ahir hobiztuívitható vá«Mal trtt'zi: rákeni a .i:\a- 
\U'<n^',t»t t's l'ukarsagot is, holt»tt amannak loirlúlsóbl) i'llcnkiv.iijr 



BEÖTHY ZSOIVTTÓL. 287 

áll 8 ez is aligha túlzás iieiu. De vájjon azok után, melyeket Ba- 
lassa Menyhért pályájáról és korának veszett erkölcseiről elmon- 
dottunk, nem találjuk-e mélyre metszően jellemzőnek az egész 
képet, melyről az éles szemű, elkeseredett névtelen a függönyt 
felgördíti : a nagyurak várairól, eszmevilágáról, törekvéseiről, az 
udvarok ármányairól, a befolyások, sikerek, gazdagodás utai- 
ról ? ! Nem találjuk-e igazoltnak a haragot, mely egyet és mást 
túlzottan lát?! Valótlan Oláh Miklós rajza is, ki kereskedik az 
abszolúczióval. De az akkori vallási harczok irodalmi fegyverei 
— külföldön úgy, mint nálunk — már effélék voltak. Lehetet- 
len mindenütt, még a túlzásokban is, a kornak lehelletét nem 
éreznünk. 

A di'áma általános szabályait hiába alkalmaznék e mun- 
kára. Nem kell hozzá valami éles szem sem, hogy ép annyi sar- 
kalatos hibát, mint lényeges hiányt fedezzen föl benne. Cselekvó- 
nye jóformán nincs, noha kettő is indúL Egyik az apa alkudo- 
zása, melynek rá nézve kedvező kimenetelét már előre sejthetjük, 
mikor éi*tésünki'e esik, hogy az érsek milyen könnyen részére 
nyerhető ; ez elfoglal négy részt. Másik a fiú szökésre készülődése. 
De voltaképeni befejezésre juttatva egyik sincs ; csak következtet- 
lietjük, hogy Menyhért megtarthatta várait s Boldizsár csakugyan 
kereket oldott. Az író oda tette a »tinist,« mielőtt annak rendje 
szerint csakugyan elvégezte volna dolgát. Kai'ádi Pálnak az elő- 
szóban foglalt azt a mondását, hogy Balassában »meglathattyac 
az istennec mind irgalmassaganac, hozzu ideiglen való varasanac 
mivoltát, es mind rettenetes büntetesenec es harangjanac sulsa- 
gat,« alig érthetjük. Miféle szörnyű isten-büntetése sújtotta Ba- 
lassát ? Talán a közmegvetésre czélzott, mely Menyhért minden 
gazságának napfényre kerültével sújtotta öt ? Katasztrófáról vagy 
bárminemű megoldásról szó sincs a darabban. Nincs a jellemek 
fejlődéséről sem. Balassa Menyhérttől elkezdve valamennyien 
ugyanazok az első rész elején, a kik az utolsónak végén. 

Azonban a mérlegnek másik serpenyőjébe is nagy súlyok 
jutnak : a jellemfestés nagy ereje és a dialóg ritka életteljessége 
Amaz nemcsak típusokat alkot, hanem — s ebben van, a mi 
1565-ben méltán lephet meg mindenkit — egyéníteni törekszik. 
így az író Balassájába beolvasztotta mindazokat a vétkeket. 



288 AZ EI.8Ö MAGYAR POLITICAI 8ZÍNMÜ É8 KORA. 

melyek uralkodásán szíve vérzett, tehát egész sötét felét a nem- 
zedéknek, melyhez tartozott: s mégis maradt néhány vonása, 
melylyel egygyé tudta tenni, húst és vért tudott adni annak, a 
mi könnyen látszhatnék abstractiónak. A majd élczelő, majd 
durván káromkodó, majd maga fölött czinikusan gúnyolódó mo- 
dorban, melyben e kielégíthetetlen kapzsiság, leköthetetlen ra- 
konczátlanság, megtérithetetlen elvetemültség nyilatkozik, vau 
valami, a mi csak az övé. Eredeti alakja a megcsontosodott gaz- 
embernek, ki neveti a világ haszontalan megkülönböztetéseit jó 
és rósz között, ki becsüli gazságának haszonhajtó voltát és ren- 
dületlenül bízik benne, ki akkor látszik leggonoszabbnak, mikor 
gúnyból mintegy szépítve bűneit, enyhébb néven nevezi ezeket s 
belsőleg kaczagva, lélekfurdalást emleget. Lelkének ördögi feke- 
teségét nem titkolja senki előtt, mert nem fél senkitől és nem 
tisztel senkit. »Bestye áruló kurvafi gondoljon vélek ! sem urak- 
kal, sem senkivel, még istennel is avagy ördöggel is.« Deákjai, 
ispánjai, papja előtt minden pillanatban föltárja lelkét s az érsek 
előtti bünvallása a legmélyebb cinizmus. Tudja, hogy Oláhnak 
nem arra van szüksége, hogy Balassa Menyhért hivövé legyen, 
csak arra, hogy katholikussá. A legkiáltóbb színeket saját képé- 
hez maga veti oda s a darab egy ismertetője ez .önjellemzést IlL 
Rlkhard monológjához hasonlítja. ') Alig egyéb ez, mint ama 
kor színműíróinak kezdetleges szokása, kik — nem az antik ha- 
gyományok alapján állván — mintegy új bölcsőben ápolják a 
színmüvet, s még nem ismerik eléggé a törvényeket, melyek ennek 
természetében gyökereznek. A középkor népi drámájának általá- 
nos vonása a játszó személyeknek e, cselekvényen kívüli ön-jel- 
lemzési módja, melyből csak jó későn fejlődött ki s érte e 
Shaksperenél tetőpontját a tettek által való lélekfestés. Egy né- 
met irodalomtörténeti ró ama XVI. századi fametszetekhez ha- 
sonlítja ez alakokat, kiknek szájából czédula függött s erre rá 
volt írva, kik ők és minő emberek. A Balassa Menyhértről irt 
(iomédiában sokkal kevésbbé ütközünk meg e kezdetleges modo- 
ron, mert a hősnek ez is valódi jellemvonásává lesz, megadván 
neki ama szemtelen cynismus színét, mely annyira illik az egész- 

') Szi^li^ííti VAq: a dráma és válfajni; 4.')! 1. 




llEÖTHY ZSOLTTÓL. 289 

. Innen van talán, hogy összeköttetésbe hozathatott a yorki 
:zeg nevét viselő szörny világhírű magánbeszédével, melynek 
etése körülményei egész mások voltak. 

Balassa Menyhért kitűnően rajzolt alakjához sprakoznak a 
3iek, mindenekelőtt fia, Boldizsár. A történetben is igazi 
s nemzette sas«: féktelen, megfélemlithetlen, ragadozó; itt 
tő hiénafi. Az író természetes nagy tehetsége alig nyilatko- 

akárhol is eltagadhatatlanabbűl, mint ama finom, mesteri 
iszfalban, mely ugyanazon színekkel festett apjától az árnya- 
művészetével elkülöníti őt. Majdnem ugyanaz, a mi Menyhért 
légis egészen más. A. vén gonosztevőnek valamennyi alávaló 
.jdonságát örökölte, s mindez nála — jelentkezésében és háta- 
in — teljesen különböző. Boldizsár semmivel sem jobb, mint 
i, — sőt első tekintetre e természetlen vonások még vissza- 
zőbbeknek látszanak iQú embernél, — s mégsem annyira sö- 
Szavaiból nemcsak a már-már vérévé vált gonosszság, irgal- 
lan kapzsiság hangzik, hanem valami fiatalos, heves vágy a 
idozó élettel járó kalandok után. Az erőszakos, vad szenve- 
ek mellett az iQu vér dévajon is tud csapongani s nyugtalan 
zeletének röpte némi vidorsággal száll a mocsáros, bűzhödt 
göjü tájak fölött, melyeket megszokott A többi személyen is 
(1 van egy-egy jellemző — hol tipikus, hol épen egyénítő — 
Ás : Kelemen hadnagy , ki nem ért a tanácsadáshoz , nem 
)ere a szónak, de »ha az baromhajtásra kell az dolog, az bo- 

szedésére, falúk hódoltatására és foglalására*, már azt rá le- 
bízni, mert sok esztendeje, hogy szolgál ezzel ; Tamás deák, 
az úr gaz szolgája, ki önző és pulya haszonlesésében más sze- 
?t játszik az atya, mást a fiú előtt ; a rabló nagyúr diploma- 
. a prédikátor Szénási. Valamennyin van az életnek egy-egy 
ása, melyet sok mai di'áma szereplőin hiába keresünk. 

Másik érdeme e munkának : dialógjának életteljességében, 
[vének szabatosságában, tisztaságában, erősségében, jellemze- 
égében fekszik. Bizonyos sokban elmondhatjuk ugyanezt Sztá- 
Mihály darabjairól is, melyekben azonban a friss drámai dia- 
it prédikátori hosszú elmélkedések meg-megszakgatják, me- 
:ben Tamás pap a reformátió elveit fejtegeti. A Cotnédiá'hB.n, 
lének se hire, se hamva. Ha magunk elé tudjuk képzelni az 



290 AZ EL80 MAGYAR POLITICAI 8ZÍNMÜ É8 KORA. 

alakokat, kikkel az író megismertet, a mint a várkastély geren- 
dás termében újságot lesnek és furfangon törik fejüket, míg a 
kapu mellett kovás puskájával őrt áll a hajdú s az alsó házakban 
a rablott prédán dorbézolnak a katonák : mélyen jellemzőnek, 
odaillőnek fogjuk találni e durva hangot, melyet mintha csak 
meg-megszakitana a tivornyázók lármája. Nincs sok szószaporí- 
tás , czikornya , édeskedés ; mindenki az életnek közönséges, 
mindennapi, de (s ez bizonysága a tehetségnek!) jellemzően föl- 
használt nyelvén mondja el mondanivalóját. Körmönfont mondá- 
sok, a nép találó példabeszédei, e durva körben mintegy szó- 
járássá fejlődhetett kifejezések élénkítik a párbeszédeket. Még 
a szójátékoknak a drámai dialóg elevenségét, csattanósságát 
emelő használata iránt is megvolt az érzék írónkban, s egy-két 
szóferdítést is vet oda, milyeneknek az időbeli emlékeinkben nem 
sok példája van,de — mint innen is látszik — tréfa közben szíve- 
sen élhettek velők. így Boldizsár Detrekőt mindig Gyötrekőnek 
mondja, (apjától vette ezt, »mert ő itt nem kóborhat, kiért neki 
nagy gyíitrelme vagyon ;« ) a barbarus-ból Borbálát ért, s a bene- 
dictioból Benedeket. Mindez együtt véve historikusra, aestheti- 
kusra és nyelvészre egyiránt nagy éi*tékü korkép. 

E két előny az, mely komédiánk szerzőjét eleve íolmenti 
az utánzás vádjától, mert jórészt maí^asahban áll azoknál, kiket 
alkalma lehetett volna utánozni. Az akkori népi színműnek majd- 
nem korlátlanul szabad alakját meí^isinervén, mindaz, a mit eb- 
ben adott, tösgyr)keresen eredeti. A mint valaha a keresztyén 
dráma eleme, a misztérium, külföldről j(>tt be hozzánk a német 
betelepülök útján, űgy a katholikus liturgia rokonságából vég- 
kép kiszakadt, sőt ez ellen fordult népi színmű is. Külföldi isko- 
lákon forgott protestáns papok és tanítók voltak átültetői s lehet- 
tek mivelöi. Első megkezdője a Pádovában iskolázott >bÖles ta- 
nító-T, Sztárai Mihály volt, ki az idegen töhhni megismert hatásos 
formát fölhasználta hittérítő czéljaira; darabjait kinyomatta és 
úgy terjesztette. így tettek, tehettek mások is, megismertetvén 
vallási elveikkel együtt egy íij műalnkot. Kétségkívül ez — külfiU- 
dön iskolázó magyar tanulók — ví)lt a főcsatoina, melyen vala- 
mint a pseudo-antik, úgy a gúnyolódó, ])olemicus, népies hangíi 
drámák s a moralitások is beszivárogtak. A hatást legfőkép Né- 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 291 

metországból vehettük, melynek egyetemein ifjainknak legna- 
gyobb része tanult. Voltak Olaszországban is, de sokkal keve- 
sebben s Francziaországba már csak néhányan jutottak. Máskü- 
lönben is Németország érintkezett legsűrűbben s legtöbb ponton 
hazánkkal, melynek német lakosai mindig igyekeztek külső aty- 
jokíiainak szellemi életéhez simulni. Német kereskedők, tudósok, 
tanárok jöttek-mentek s élénk összeköttetést tartottak fenn a 
császári birodalommal. így aligha tévedünk, ha drámai irodai, 
műnk első jelenségit főleg a német szinmü zsengéivel hozzuk kap- 
csolatba Jártak ugyan akkoriban nálunk spanyolok is, még pe- 
dig nagy számmal ; de azok zsoldos katonák voltak, kik ha tud- 
tak is valamit a híres Celestiná-röl, nagy merészség lenne nekik 
bármi csekély befolyás tulajdonítani szellemi életünkre. 

E rendkívüli érdekű kor, az újjászületés kora volt az, mely- 
ben — míg a kolostorokban, a nagyok udvarainál és az iskolák 
padjain a classicus irodalmak kultusza lábra kapott s a költé- 
szetben a tudomány, mesterség és izlés sajátságos összekevere- 
dését szülte, — a népek életében is pezsgés indult mindenfelé? 
mely az irodalomban is tért követelt magának. Idegen törvénynek 
nem hódolt, egész öltözetét maga gondolta ki s maga varrta meg , 
és hol csörgő sipkában, hol barát-kámzsában, hol ostorral kezé- 
ben mutatta magát. A tér, melyet e népies költészet elfoglalt, 
lehető legtávolabb esett a merev pseudo-classicízmustól, s az el- 
lentét a kettő között alig volt valahol kirívóbb, mint a drámában. 
Francziaországban a »plejadok« halavány ragyogása alatt, kik 
közül Jodelle lüetpatrá-^dL megalapította az arisztotelesi egysé- 
gek százados uralkodását, a nép a durva farce-okon, és a szatiri- 
kus ^sottise-ken nmlatott. Spanyolországban pedig míg Encina, 
szelíd pásztori játékai alkalmából, Amerika fölfedezője és Ná- 
poly hódítója mellett üdvözöltetett, mint a comédia megalapító- 
ja, odalenn a népnél óriási hatást kitűnő erkölcsrajzával és erő- 
teljes nyelvével a huszonegy fölvonásos Cehstina tett, melyet né- 
met fordítója Hurensplefjl-XíQk nevezett el. A Gonzagák, Esték? 
Medicik olasz udvari költői foltámaszták a római színművet ; de 
emellett sem az alakos játékok fecsegő Dottore-jének, együgyű 
Pantalone-jánakjfurfangos Arlechinójá-nak, nagyszájú Scaramuz- 
zájának, sem a commédia delVarte-k bohóczainak nem volt okuk 



2^Í S7a KL»Ö magyar POLITICAl SZÍKACÜ ÉS KORA. 

a pauaszrf^^) Az augol dráma igen messzire sohasem távozott a 
uépi iránytól és erőteljes, izmos munkával egyengette az utat 
Shakspere előtt. 

Mindez irodalmak törekvéseikkel, irányzatukkal, hatásuk- 
kal távolabb estek tőlünk. De hát a kiket legközelebb állóknak 
mondtunk hozzánk, a németeknél hogyan állott e korban a dráma 
ügye, iuelytől a magunké valószínűleg] első lendületét vette, s 
vájjon névtelenünk az általános formán kivül nem kölcsönzött-e 
talán innen egyebet is ? A német városi társas élet segítette bizo- 
nyos önálló formára az egyházon kívüli színjátékot. A XY. szá- 
zadban jöttek divatba az ügynevezett farsangi játékok, melyek 
közül igen sok jutott el korunkra.^) Jó kedv termetté valameny- 
nyit kedvederitőnek. Nürnberg és Augsburg voltak föfészkeik. A 
farsang zabolátlanságai közt a fiatalok néha ütczán adták őket 
elő ; máskor egy-egy ismerősük háza elé gyülekeztek, s miután a 
bekiáltó szándékukat a gazdának bejelentette, a helyet számukra 
elkészítette, eljátszották a darabot ,s végre csapra ütöttek egy 
hordó bort és tánczra kerekedtek Ez előadások kezdetlegességé- 
hez tökéletesen illettek a darabok maguk. Főczéljok a nevető 
kedv folébresztése, mely mellett olykor megfér valami komoly je- 
lentőség is, de a durva, tiszteletlen, iiyei't s élezelődést sohasem 
nélkülözhetik. Alaki tekintetben igazán csak csiráját képezik a 
drámának. Egy-egy la])nyi trágárság; hitvány nászajándékok 
comicus elsorolása; csaló kufárok és doktorok portékáinak ajánl- 
gatása ; fejedelmek,papok,urak vétkeinek önmaguk által való elő- 
számlálása : ennyi az egész. 2) Egy valaki a declinátiókat és 
eseteket személyesítette meg; egy másik a kártyákat. Kevés 
érinti közülök a korviszonyokat ; Rosenblüttöl vau néhány ilyen : 
Vom liapst^ C'irdinal und von Bischoffen, De^ Könign aus Schno- 
kenlant Vasnacht és a többiek. A nagy áradatban még ezek a leg- 
jobbak. A papok, barátok vétkeit már többen ostorozzák ; de 



^) Az utóbbiak 8 a vclök általán egy kalap alá foglalt alakos já< 
tdkok közti különbségre 1. J. L. Kloiu: OiHchichU des Dramas, IV. k. 
W2—n l. 

-) A. Kollcr: Fastftachtapielc aus dom 15. Jalirli. Bibliothek des 
stuttg. lit. Vereins. 4. Thoile 1853. 

') Gcrvinua: HcM^hichte tlfr deiitschcu Dichfumj. II. k. 696 — 7 1. 




IIEŐTIIV 7.S0I.TTÍH.. 



293 






csak iukább a, lu-^tök iniiliitBÍigára, mint melyebb L-rkülcsi 
i'zélzattal. CselekvénjTöl, mozgásról íihalábau szó sincs benuük. 
Iia a gyakori ütlegelést drámai actiónak tekinteni hajlandók 
nem vagyiuik ; a személyek nagyobbara egyszer szólalnak meg b 
minden moadanivalójukat kitalálják. A reformatióval komo- 
íjjfftbb hangok vegj'üluck e nevető víUgba. Az Irök cz61jai közé 
iferkezik a meggyőzés (t& mí'gatüíolés. PompliUius Gengenbach, 
ili könyrnyomtató a lutheri ügy snolgálatára több drfemafélét, 
dialogizált politicai iratot készít s a Pfafenspiegd. Latengpiegel, 
miiideDÍelé jól megteszik a magukét. A Welack Fíwsí-ban és Alt 
Hydffnoaa-hiin n fiatul dráma gyámoltalaaságában is elég erősnek 
érzi magát, hogy a nagy politica zajába szóljon bele. Tizian és 
H»lbeiu kalandos életti tanítványa, Manuel Miklós megirja Tod- 
tríifrr»ser-ét. a halotti mise günyát, melyben az egész katbolicus 
egyházi rend, a pápától az utolsó kolduló barátig, megjelenik és 
Ijejelcnti részét egy nagy világcsalásban. A népszínjátékok szo- 
kfl'.a, mely előbb Németországnak csak oehány városában és 
Svájcában uralkodott, hirtelen nagy elterjedést vesz s dmsticus 
iszkftzpivel rendkívüli szolgálatot tesz a liitájitásnak. Ostorával, 
nielylyel különösen a régi egyháznak papságát csapkodja, segít 
az új felekezetet együvé terelni s félelmetlenségévöl mindenfelé 
imponál. Fennmaradt emléke egy előadásnak, melyben a félvilág 
hatalmas ura. V. Károly császár előtt csftfoltatott ki Régens- 
imrgban 1640-ben a reformatió minden ellensége, köztük a pápa 
s n cxászár.') Ez időtájt kezdődött meg az antik dráma hatása 
■ .1 németeknél. A XV. század végén Nydhardt Terentiust. a 
'.<> vetkezőnek elején Eyb Plautust forditja.míg a humanisták meg- 
átzdik utánzó munkájukat, de egyelőre nem nngy foganattal. A 
léi uralkodnak a népi günyjátékok s a vásárok egyik bódéjá- 
a pápa. másikban meg Luther fíilött nevetnek. A mérges fe- 
Mezeti RtínmtthőI lassan-lassan kiszorul a jókedv, a luciáni hang 
Iw uralkodóvá, mignem a hitájítás kitéphetetlen gyökereket 
*ttvén, Hans Sachs üjra mivelni kezdi tragédiái mellett a far- 
<ugi játékok régi formáját, jóakaratot és termékenységet igen 



'} R. £. Pmta : X'nrlmuHgfu libet díe GpBcbkhte des dfutacben 
I TititBtfc 1847. .I.'J — 5G 1, 



Íd9A AZ KU»0 M AftVAR I'OUTICAI SZiXMf KiC C0R4. 

Uügyot, de a jellemzett és a njelv eroteljessége tekmtetében faala- 
dáfft iiem iK^kat tanasitr&ii elődei után. 

Iioif futó Tázlatban annak az irodalomnak képe^ mdj a re- 
formatíö eszméivel együtt yalószinfileg átoltette hozzánk annak 
i^gyík liatáKOH teijeszt^ eszközét, a dialogizált gűnyiratot, Tagy 
kezdetleges dr&mát is. Bármi hézagos volt a rajzolt kép, arra 
elég, liogy kimondhassak : névtelenünk csak a külső formAt köl- 
csihiőzte, mert a szellemmel, melyet bele tndott önteni, minden- 
i^setro felülmúlta előképeit Azt a velős és csinos jellemző tehet- 
^»get, ttzt az erővel és fordulatokkal teli drámai nyelvet, azt a 
lianiisltatlau. eredeti, nemzeti szint, melylyel CbiíMcfuí-nkban ta- 
lálkozunk , hiába keressük ezídőben a németeknél, akár Háns 
Hacbiuál, akár elődeinél írójának érdemét kétszeresnek fogjuk 
tartanig ha meggondoljuk, hogy aligha volt színpadja ; s fájdal- 
niuiik is kettős lehet^ ha eszünkbe jut a viszonyok mostohasága, 
melyek ily derekasan csirázott nemzeti drámánkat hosszű időre 
elfojtották 

vn. 

A C'tmedid'Wak kiragadtatását az elveszésből és feledésből 
Karádi Pálriak köszönjük. A magyar i-eformatió ez érdekes 
alakjának életéből Bod Péter jegyzett föl néhány vonást. >) Su- 
jKirinteudense volt a magyar alföldi unitárius egyházaknak s 
1679-ben Bethlen Gergely, temesvári kapitány udvari papja. Er- 
délyi hitfelei közül a Ki'isztus-imádóknak ekkor írt egy hosszá 
levelet, tele keserűséggel a Blandrata által megejtett Dávid 
Ferenez tragicus sorsa fölött, ki ez esztendei jun. 2-án lehelte ki 
nyugtalan lelkét dévai tömlöczében. Levelét liaragjában Hunyadi 
Demeter szuperintendensnek, Bazilius István, Szathmári István 
és Éppel János, kolozsvári papi férfiaknak, » Júdás Iskariótes 
testvéreinek* ajánlja. *) Magyai- nyelven magyaiázatot irt Hó- 
zseás és Jóel profetiájához s János mennyei jelenéseihez; de 
hogy ezek megjelentek-e nyomtatásban, nem bizonyos. 

») Magyar Athénns, 130—131 1. Bod mindig Kárádi-nak nevezi. 
'') AranyoB-Rákosi Szdkdy Sáudor: Unitmnq vallás történetei 
Brdélybtn. 1830. öl, 82 ^a 91 1. 



} 



BEÖTHY ZSOLTTÓL. 295 

E férfiúnak akadt kezébe a Balassi Meuyliért árCLltatá>sár61 
íiii comédia s abmdbányai vándor nyomtató műhelyében kinyo- 
matta azt, Íratása után négy esztendővel : 1569-ben. A műit szá- 
zadban ébredezett köny veszetünk s irodalomtörténetünk mitsem 
tud róla. Második fölfedezője Horvát István volt, ki 1803-ban 
Teleki László gróf könyvtárában a munkának egy példányára 
akadván, arról először tett 1806-ban futólagos említést *). Innen 
került a comédia czime Németh Jánosnak a magyarországi 
könyvnyomtatásról írt munkájába. ^) Majd ugyancsak Horvát 
István bővebben is megemlékezik róla az 1819-ki Tudományos 
Gyüjtemény-hen '). Leírja az egésznek teljes czímét, egy monda- 
tot az előszóból, a közbeszólók jegyzékét s néhány téves megjegy- 
zéssel kíséri. Szerinte Karádi Fái volt a darabnak mind írója, 
mind nyomtatója, s ebben sejti a legrégibb, nyomtatásban kijött 
magyar komédiát. Csak az előszót kellett volna olvasnia, hogy az 
első tévedést kikerülje. A második véleményt Sztárai két színmü- 
vének Toldy Ferencz és Apponyi Sándor gróf általi fölfedezte- 
tése czáfolja meg. Az egész drámai satirát — az érdekes előszó 
kihagyásával és a maihoz simuló helyesírással — Toldy kö- 
zölte költészeti kézikönyvében *) ; ugyancsak ő méltatta elő- 
ször behatóbb történeti és széptani eriticára. Német fordí- 
tásban, terjedelmes és érdekes tájékoztató értekezéssel, Kertbeny 
bocsátotta közre. *) 

A Coniedia fenmaradt, máig egyetlennek ismert, 1569-ben 
nyomtatott példánya a Teleki-könyvtárral az akadémiáéba került. 
Itt őriztetik máig, mint egyike ama kevés dicsőséges emléknek, 
melyeket a XVI. század szellemi élete ránk hagyott 

BEÖTHY ZSOLT. 



>) Hazat Tudósítások, 1806. 48. sz. 

2) Aíetnoria Ti/pographiarum incliti regni Hungáriáé ct Magni Prin- 
cip&tus Transilvaniae. 1818. 381 1. 

3) V. kötet. 80 — 82 1. Az eperjesi, ahvugybányai és varasdi 
könyvnyointató műhelyekről a XV L században czímü czikkben. 

4) Csak az első kiadásban foglaltatik: I. köt. a 81—98 hasá- 
bon. A második kiadásból az egész kimaradt. 

ö) K. M. K : Die Fürsteiwerrathe des Melchior Balaschscha, Leipzig, 

Veit, 1874. 

20* 



296 



A BAKONYI ERDŐ-ISPÁNSÁG. 



Az ország területi beoszt&s&ban a XIII. és XIY. század- 
ban nemcsak várisp&nságokat és Tármegyéket kell megkülön- 
böztetnünk, hanem oly kerületeket is, melyek sem az egyik, sem 
a másik geographiai osztályhoz nem tartoznak, hanem noha dip- 
lomaticai iratokban Comitatusoknak neveztetnek, mégis csak 
nagyobb királyi, vagy királynéi birtokot képeztek. Ilyen kerüle- 
tek például a segusdi, és a Osepel szigeti, — ilyen a bakonyi is- 
pánság, mely valamint a Marmaros, a Szepesség és Bereg, mi- 
előtt vármegyei szervezetet nyertek, csak királyi erd őség volt. 

Bakony nevű vár ^) nem létezett hazánk földén, tehát már 
azon tekintetből sem lehet bakonyi várispánságról szó ; de hiá- 
nyoznak a várispánság egyéb kellékei is. Söt már azon körül- 
mény is, hogy a bakonyi ispánság (Comitatus) a XV. század kö- 
zepéig fönállott, bizonyítja, hogy ez nem várispánság volt, mert 
a várispánságok már a XIV. század elején teljes föloszlásban 
voltak. 

Kollár és Kovachich, és utánok Szabó Károly a bakonyi 
Comes alatt a királyi vadászok ispánját a bakonyi erdőségben 
vélik minden hihetőséggel fölismerni, és ezen fölfogáshoz magam 
is csatlakozom, hozzáadván még azt, hogy ezen bakonyi ispán 
az udvari tisztek hierarcliiájában kitűnő rangot foglalt el. A ba- 
konyi ispán igen terjedelmes, gazdag, és a királyi udvarhoz 
elég közel fekvő kerület főnöke volt, és a Bakonyság környékén 
nagyobb számmal mint másutt voltak megtelepedve a vadászok, 

*) Jtílculcg itt Bakony falu sem hitezik. lltlth Károly a Hazai Ok- 
mánytár III. kötettfben (l53. lap) egy 1344. ^vi oklevelet közöl ugyan, 
melyben villa Bakun előfordul, de ez hibás olvasás Barakau helyett = 
Barakony, Bihar-megyében. Hajdan Pest- megyében Wtezett Bakony 
novií falu. 



PB8TY FR10YE8TÖL. 297 

erdöcsöszök, a mindennemű nyájak őrei, szakácsok, hordók- és 
csobolyók készítői, és különféle más királyi udvarnokok és szol- 
gák, kik mindnyájan a bakonyi ispántól f&ggtek. 

Bakonyi ispánok (Comesek) a következők : 

1082. Sng, Comes de BakonJ) 

1282. év előtt Lakács, II. Endre király levelének szövegében. ^) 
1234. László országbíró éa Comes Bakachiensis.^) 
1240. Donát, bokonyi ispán. ^) 
1258. Dénes, szolnoki és bakonyi Comes.^) 

1270. Csák bán, Demeter mester fia, a Bakony orökös üpánja — perpetuus 
Comes de Bókon.') 

1280. István Comes de Bókon. 

1281. Demeter, Ugnd fia, ki a fent említett Csák bán testvére volt* «) 
1332. László mester, néhai hölgy kői és cseszneki várnagy és bakonyi 

Comes, a veszprémi káptalan levelében. ^) 

1335. Főnyi Balázs, Miklós fia, győri és bakonyi Comes, hölgy kői és 
cseszneki várnagy.^') 

1337. Móricz, győri és bakonyi Comes. ^') 



') Comidesnél : Gug. Czinár is az Indexben : aliter Gug. Szent- 
I^zló király által, Barnabás királyi jegyzővel kiküldetik, hogy a vesz- 
prémi pUspökség birtokainak határait bojárja. Sug fia Bodus, társa volt 
Salamon királynak a fogságban. (Fejér I. kőt 449 lap, és Katona II. 
köt. 419 lap). 

Árpádkori Új Okmánytár I. 293 lap. 

») Árpádkori IJj Okmánytár VI. köt. 549 lap. 

*) Árpádkori Új Okmánytár II. köt. 1 1 1 lap. 

») Fejér IV. 2 köt. 473 lap. Árpádkori Új Okmánytár 11. köt. 
314 lap és Comides Diplomatarinm IV. köt. 77 lap. Palugyai : Magyar- 
ország legújabb leírása. III. köt 320 lap. Ezen Dénes (de Vialka) 122K- 
tól kezdve 1235. évig nádor volt, rövid időközt kivéve, melyben Moys 
viselte 1231. évben a nádorságot 

«) Árpádkori Új Okmánytár VIII. 300 lap. Hazai Okmánytár III. 
köt 17 lap. 

Ő és Péter, mindketten Csáky Márk fiai, IV. László királytól 
Rabold várát Sopron-megyében kapják adományul. (Wenzel u. o. XII. 
köt 289 lap). 

') Hazai Okmánytár III. 34 lap, hol Demeter már! nem nevezte- 
tik perpctuusnak. 

») Tudományos Gyűjtemény 1833. év. VIIL 100 lap. 
^*) Bndai kamarai levéltár, N. B. A. 
*Ó Fejér Vlll. 4 köt 221 lap. 



398 A BAKONTI ERDÖ-I8PÁK8ÁG. 

1851. Simon, possonyi, győri éa bakonyi Oomes. ^) 
1855. Simon, Móricz fia, pozsonyi, győri és bakonyi ispán.') 
1884. Ákos mester. (Erzsébet királyné levelében). 
1410. Bozgonyi István, Liászló fia, Essegwar várának vámagya, és Co- 
mes noster de Bakán. ^ 

1414. Bozgonyi István lovag, Liászló fia, essegvárí vámagy és bakonyi 
ispán. *) 

1421. Bozgonyi István, bakonjri Comes.^ 

E névsorból kitetszik, hogy kitünö vármegyék főispánjai, 
sőt egy országbíró és egy volt nádor is voltak bakonyi erdei is- 
pánok, — e szerint ezen hivatal a kiváló jelességüek közé tar- 
tozhatott, különben az ország föméltóságaival még átmenetileg 
sem lehetett volna kapcsolatban. 

A bakonyi ispánság egyideig örökös volt a Csákyak mel- 
lett^ — három Csáky egymásután viselte a bakonyi ispánságot. 
Követte a Báthory és Rozgonyi ivadék. 

Nem ismerjük ugyan a bakonyi ispánság vagy a Bakony- 



Eredeti oklevél a Gyula-fehérvári káptalan levéltárában. Di- 
versorum Comitatuum Cista L fasc 3, nro 1. Simon, a Báthory-családból 
való volt. Említtetett Nagy-Lajos király levelébeii. 

2) Eredeti oklevél a Gyula-fehérvári kápt. levéltárában. Cista 
XX. nro 38. és Diversorum Comitatuum Cista I. fasc. 3 nr. 1. Ezen is- 
pán egy saját kiadványát, mely 1355. év november 21 -én kelt, és 
mely így kezdődik : Nos magister Simon, Posoníensis, Bokoniensis, ct 
Jaurícnsis Comitatuum Comcs stb. egész terjedelmében közli a Magyar 
Sión IV. köt. 122 lap. 

^) Budai kam. Itár N. R. A. 59B csőm. 14 szám, és 568. csora. 
26. sz. 

*) Fejér X. 2. köt. 749 lap, ezen oklevelet 1400 évszámmal 
közli, de oz hibás, mint azt már a Tudományos Értekező* I. köt. 429. 
lapján, — Zsigmond király fogságának idejéről szólván — kimutattam. 
Ugyanezen oklevelet közli Fejér X, 5. kötet 466. lapján, helyesen 
1414 évszám alatt. A kettős közlésben csak az a különbség, hogy az 
előbbiben István bakonyi Comes egyszersmind szalavári, az utóbbiban 
segvári (de Segvár ^ parancsnoknak neveztetik. Sza}>ő Károly az utób- 
bihoz fíizi észrevételét, miszerint alatta hihetőleg a mai cssegvári rom a 
Bakonyban értendő. 

*) Zsigmond királynak egy Brodban kelt levele fölött az áll : Re- 
láció Stephani de Rozgon Comitis Bakonicnsis. Eredetié a gróf Festeticftek 
keszthelyi levéltárában. Itt István először említtetik család nevén. 



PE8TT FRlOTESTÖIi. 299 

8&g hatósági terjedelmét, és ez tán soha szigorúan nem volt meg- 
határozva, de tudjak, hogy ameddig a bakonyi ispánság fönállott 
addig más vármegye föispáiga annak területén hivatalával járó 
intézkedést nem tett. Tudjuk továbbá, hogy a bakonyi ispánság, 
a szolnoki, a pozsonyi és győri főispánsággal volt olykor össze- 
kapcsolva, de soha nem a veszprémivel, holott Bakony-megye te- 
rülete legnagyobb részében a mai Veszprém-vármegye határába 
esik. Azért bizonyos értelemben igaza van Szabó Károlynak, 
midőn azt mondja, hogy régibb időkben Veszprém-vármegyének 
egy vidéke a bakonyi »grófságot€ alkotta. 

Alig foroghat fönn kétség az iránt, hogy a bakonyi ispán 
hatósága a maga körében egészen független volt, a szomszéd vár- 
megyei főispánoktól, és hogy közvetlenül az udvartól vette ren- 
deleteit, mint királyi magánbirtok igazgatója és kezelője. 

Érdemes lesz most megtekinteni, micsoda helységeket is- 
merünk mint olyanokat, melyek Bakony-megyében fekszenek. 

A győri káptalan 1210. évben arról ad bizonyság-levelet, 
hogy Szent-Kereszt, Varsány és Lázi helységek lakosai nem tar- 
toznak a bakonyi ispán (Comes) hatósága alá, hogy a bakonyi 
erdőcsőszök de villa Qugere (hihetőleg a mai Kenyéri, mely 
Szent-Kere8zt és Varsány mellett fekszik) jogtalanul szednek 
ezen helységekben adót (pensionem) a bakonyi ispán számára, 
ki maga is azokban jogtalanul szállást vesz, miként a többi ba- 
konyi helységekben. 2) 

A pannonhalmi apátság és a bakonyi erdőcsöszök közt, 
kik Churgiban laktak, régóta pör folyt az országbíró előtt. Vénye 
apátsági birtok és Csurgi határaira nézve. A felek végre meg- 
unván a dolgot, egyezségre hajlottak, melyre nézve Dénes >Co- 
mes deZounuk et de Bókon « oda nyilatkozik, hogy ezen egyez- 
kedés csak az ő közbejárásával lehet érvényes, minthogy a fön- 
tebbi erdőcsőszök királyi adomány folytán hatalma alá adattak. 
Ennélfogva Dénes, a maga nevében Saul bakonyi ispánt (Saulum 



») Teleki : Hunyadiak kora VI. 17. és 51. lap. 

2) Ifj. Kubíuyi Perencz : Magyar Tört. Emlékek L 5 lap. és ke- 
vésbé poutoaan: Árpidkori Új Okmánytári, köt 100 lap. Hibásan Cor- 
nidesnél : Diplomatarium, I. 1 20 lap. 



i de Bofcoo/ a hely EziiKre kíkiUőtte . ki ii ai tgjtx- 
U4t»r*tdtimajáeaSfAtett, Dtae^ pedig cttóI u ^lUsáf 
elaére UfilliÉe-leTClet adott ki. ^ináa történt 1258. éi- 
•■') 

Itt 8aal és Dénes i'gT'aránt C<hdm de Bokok-aak aerctte' 
tetik , aégű euk sz otóbbí khet«tt TalteAgM bakonji i^Ao, 
■cet Saal Agjr mtat >domioo mo Buetaesdo* tesi jáailést neki 
ihtíinkipzaktériA.') 

Ai iiiuM 1SS8. éti pkkrélbín élelmei az is érdemel 
■^ bogjr mídóD TéDje falsra néxw a haUn^azttás fi^aiiato- 
fttUdoU, a sumaiéáok cam muhifc no&iít&iu /^novü»««« megje- 
lentek. >) A Pnmncia itt a BakoojBágoak a xknaegjétöl valö 
ktldltftUAa&t jeleDtheti ngrazi, de nem ősTárme^ét. Az emlil«tt 
nmeacJt a bakonyi keröletból Talók l«hettek . mert semmi ok 
oein forof! I^ii azokat Veszprém vagy mJis vármegyében tarto- 
zéknak tekiirt«iii. 

Figjelmet érdemel további V. Istrin kir&lv ^y 1370. ^tí 
levd« is, melyljel ő Csák binnak , kit bakonji Örökös ispitmak 
(perpetiios comes de Bókon) nevez , Lövőid, Rendek, Kszlergár 
é% Fciivófó falvakat örökwgi jof tral adoma üvozzh. * i Uevaneien 
adomáoyt m^erdsití IT. László király 1281. évben Dömötör 
mester , Comes de Bókon részére, ki azonban itt nem neveztetik 
örökös ispánnak. *) 



•) irpAdkori Új Okmánytár 2 köt. 3U lap. VÍIU Veny=Vínye, 
ma Vinnye VeeTprém-me^^beo, ak oklevél szerint ny ugotról Fenyőfő- 
vel határoa. Ezekkel txotaBxédoe volt villa Chorgi, melyet ma e vide'keD 
már Dem taUlank. Fej^r IV. 2 köt 473 lap. 

') ^87 a XIIL izázad elsü fele'ben kelt levélben L. roproní föis- 
pán meghagyja Egyed nevii úpáojánsk, misEeiÍDt Tamás kereskedő el- 
szedett holmiját adja visBza. A levél igy kezdődik: Nos I- comes sap- 
roDÍenais precípimus tibi Egidio coralti tideli noslro. (IQ. Kubínyi Fc- 
rencz : Magyar Történelmi Emlékek I. .'i lap). 

') Arpádkori Vj Okmánytár II. 3l."( lap. Hogy a Provincia itt nem 
ÖHvármegye, mutatja azon körülmény, hogy 1287. évben pTOvincia Nyr. 
mO. éíbüi] proviniús seu distríctus Roychyeusis, I36S. évben provÍD- 
cia K'imyath stb. említtetnek. 

') Hasai Okmánytár lU. köt. 17 lap. 

') Hazai Okmánytár III. 34 lap. 



301 



^^V A föntebbi batárpöibeu , mely -a paimoulialDii ap&t>iág és 
^^HpBiirgi erdöcsöszök közt folyt, említtetnek Vénye, Csiirgi, — és 
^4h ezüu kettőre vonatkozó batárjár&sbaii : FenyÖfö, melybon ki- 
rályi udTarnokok laktak. Mind a bárom t^lep villa-uak nevezte- 
tik. Ezen Fenyőfő, valamint Csesznek , Ugodvárak és P&pa vá- 
rosra nézve, Zsigmond király 1408, évben új adományt ad G-ara* 
Miklós iiíidornak és testvérének Jánosnak. Mindezen falvak a 
Bakonyban feküdtek, — castrum Somlyó azonban, melyre ezen 
(ij adom&ny szintén kiterjed, mint az oklevél világosan ktilönböz- 
tfiti, Veszprém-megyében.') 

Porva falu a Bakonyban fekvőnek mondatik (Porowa in 
Bókon), midőn V. István király 1260. évben az itteni Szent-imrei 
kápolnát a pannonbaimi apátságnak adományozza.') 

Végre Bére belység a veszprémi káptalan által 1 2tt9. év- 
. in eomitatn Bokonienti létezőnek mondatik , midőn a Zák 
setségü PóBa, az ö boréi birtokát, veszprémi nialomrészét. és 
néhány szolgáit és szolgálóit a szintén Zák nemzetaégü Konrád 
m'ísternek eladá.^) 

Mind ezen helységek azon idő alatt , bogy Bakony-megyé- 
ben fekvőknek mondatnak, soha sem neveztetnek Veszprém-vár- 
megyéhez tartozó helységeknek; ugyanez áll Lövőid, Rendek 
Esztergár és Fenyőfő helységekről , melyekről ugyan nem mon- 
datik, hogy Bakony-megyében fekszenek , de mert 1370. évben 
Csák bánnak, bakonyi főispánnak adoniányoztattak , anélkül, 
hogy az illető adomány -le vél azokat Veszprém-vármegyéhez szá- 
mítaná, bizton szintén Bakony-megyéhez tartozóknak állíthat- 
juk. Ezen négy helység még később is találtatik a Osákyak bii- 
tokában , mert IV. Lánzlö király 1281. évben megerősíti V. Ist- 
ván királynak föntebbi adományát Dömötör mester, bakonyi is- 
pán, Ugud Comes fia javára.') 



') Tejit X. 4 köt. (i73 lap. A Baconinm kifejcaiÍB ogy^baránt itt 
mint erdő, eni<ikeríil«t Bynoiiymnmjii is ffirdiilhíit elíi, vs(;y mint ordÜB^gi 
jSredelem. 

-*) ÁrptWkori Lfj Okiiiiiiijtir 11. köt. .-1:3 2 likj]. 

») Haaai Okmiinytár IV. kat. 4í! Ujn 

') Árpiilkori Vj nkinííiiyt.lrlX. küt. 2110 laii. 



309 A uAKOxn EBi>d-ií'PÁiiaÍG. 

Mmt alább l&tandjuk , Akol f&lu is a bakooTÍ iapftn bft* 
töeiga alá tartozott 

Enafibol áUv-án a sováji^ adatok, melyek böl Bakony-m^^ 
földirati állományára köTelkezfetést vonhatunk, ebből csak annyi 
világlik ki ; hogy a bakonyi ispáaság nem terült el nt&s nagyobb 
Tármígye keblében , mint például Rína várispánság Fehér-me- 
gyében , hanem hogy közigazgatá-si kfilön állással birt , mif 
az ország általános viszonyai, — tán a XT. század közepén, — 
e részben változást elö nem idéztek. 

A kép kiegészítésére foglalkozzunk a bak ouyi ispánok ha- 
táskörével. Több körülményeknek kellett összetaláikozniok, hogy 
több hasonló hivatalok kÖzűl épen a bakonyi ispán emelkedett 
oly nagy tekintél3Te- Voltak például Erdélyben a havasok is- 
pánjai — a modern költészet bizonyosau havasi királyoknak ne- 
vezné, — és ilyent enüU például Nagy-Lajos király e^ Orsováui 
13fi6-ik évbí-n kelt levelében, mondván, hogy Tompa János 
Cúmtg tdplun noetmrum de paiiibus Trnnsitvaiu'a, Ecsellő és 
Thyiicnke birtokosa volt.') iKmerünk zsidövári erdó - ispáno- 
kat 8tb., de mindezek nem mérkőzhettek a bakoQjival, ki az iid< 
vari tisztek közt tekintélyes rangot foglalt el, és egy tömör, nagy 
terjedelmű királyi birtokot igazgáfott az ország közepén. 

XV. Béla egy Segesdböl kelt levelével meginti a névszeríut 
nem ismertetett bakonyi ispánt (Comest), hogy a veszprém' 
völgyi apácza conventet ne akadályozza, hogy a Bakonyban fát 
vágassanak, erre szüksége levén zárdája és templomának (íjra föl- 
építésére. Meghagyja neki, hogy altisztjének, és az erdőség ösz- 
szes őreinek (Curiali Comiti suo, et universis custodibus eiusdem 
silvae) ez értelemben parancsot adjon ki. Ezen levél tartalma 
a bakonyi ispánnak egy erdöfelügyelő teendőinél nagj'obb hatás- 
kört nem mutat ki.') 

Erzsébet királyné 1384. évben megparancsolja Ákos mes- 
ter bakonyi comesnek,^) hogy a Bakony-béli apát Akol nevű hely- 
ségében lakó jobbágyainak , a rajtuk Tamás Vice Comes és a 



>) fínüú kaniftriii Itit, Acta Tranitilvan. 12 csőm. 33 az. 

>) Fejír Vll. I. köt. 362 lap. 

^1 Az okiévá olvuható a Györ-szent-mártoni fekctekSnyv 2384. I< 



PE8TT FRIGYESTŐL. 303 

megye többi tísztyiselöi &Ital (et caeteros ejusdem Comitatufi 
oflficiales) mai'háik elhajlásával elkövetett bűntényre nézve igaz- 
ságot szolgáltasson.^) 

Látjuk e két példából , melynek mindegyike más század- 
ból van véve , hogy a Bakonyságban a megyeihez hasonló tiszti 
szervezet létezett ; a Comes után következő tiszt Comes Curialisnak 
vagy vice Comesnek, alispánnak czímeztetik. Már a királyné meg- 
szólító szavai : fideli suo magistro Akus, inter altos honores Comiti 
de Bókon salutem et gratiam, azaz : Hívünknek Ákos mesternek, ki' 
többi közt a bakonyi ispánság tisztjét viseli, üdvöt és kegyelmet, — 
azon elismerésre kényszerit, hogy a honor Comitatus de Bókon czím 
alatt a vármegyei főispánokhoz hasonló méltóság értendő. Evvel 
összehangzanak a királyné rendeletének azon részei, melyben 
Tamás alispánról mint Ákos alispánjáról : Thomas vice Comes 
vesfer Bokoniensis , és az ő tisztjeiről : moderni vestri in dicto 
Comitatu de Bókon ofliciales, szól ; és a Bakony-béli apátnak a 
régi bakonyi ispánok alatt (temporibus priorum Comitum de Bó- 
kon) élvezett jogai érintetnek , a nélkül hogy csak egyetlen egy- 
szer is oly czélzás történnék, mintha a bakonyi Comes fölött vala- 
mely főispán hatósági joggal bírt volna ; mely esetben, ha fenn- 
forgott, méltán kellene kérdeni, hogy a királyné miért nem intézte 
rendeleteit ama főispánhoz ? ^) 

Garai Miklós horvát-dalmát bán egy 1401. évi leveléből új 
tanúiságot merítünk tárgyunkra nézve. A bán t. i. az ő cseszneki 
vámagyjának , István Pál fiának , valamint a bakonyi ispánnak 
(Comiti Bakaniensi) meghagyja , hogy az aszári és tótrédei job- 
bágyokat ne gátolják a bakonyi erdőség használatában , miután 
nekik megengedte , hogy házaik fölépítésére és tüzelésre abban 
fát vághassanak maguk számára. ') A cseszneki várnagynak 
adott parancs föl nem tűnő , mert hiszen e vár a Garák magán- 



Rómer : A Bakony. Természetrajzi és rc^gészeti vázlat , 
101 lap. 

^) Az oklevél eredetié megvan a pannonhalmi apátság levél- 
tárában Capsa 51. litera T., honnan ezt Czinár Mór néhai érdemes akadé- 
"iiai tagtársunk hiteles másolatban közlöttc velem. 

^) Eredeti oklevél a budai kamarai Itárban. 



304 \ nAiínSYI ER0(i-l»l>ÁS8ÁO, 

birtoka volt , de foUfuiö azon kürűlmóiiy , hogy ezeo cseszneld 
vArnagy elölib neveztetik, niiiit a bakonyi ispán, mintha ez utóbbi 
rungj&bau alább volna. A bakonyi ispán itt ugyauazou cztmel 
nyeri Garai Miklöstöl , mint a cseszneki várnagy, t. i. vestra di- 
leccio, — nem nevezte Egregiusnak, még key^sbbé Magnifíctisnak 
mint rendesen a vármegyei főispánokra nézve szokás vala, még 
a nádorok és királyok réazftröl is, süt inkább (rarai Miklös 
keménjen megp'H-ajn'solj'i a cseszneki várnagynak és a bakonyi 
ispánnak (dileccioni vestre firmitíír precipiendo tnandamus), hogy 
az aszári és t6trédei jobbágyalcnak engedjek meg , miszerint há- 
zaik építésére és tUzelési'e a Bakonyban fát vághassanak. Ezeu 
intézkedést Garai Miklós február 13-án tette, a, király levele, fe 
az esztergomi érsek kívánsága folytán . tehát oly időben , midőn 
Zsigmond király még nem vettetett fogságba az olygarchák által ; 
mei-t ez csak 1401. april 28-án töi-tént. Ezt csak azért emelem ki, 
nehogy valaki azon gondolatra jusson, mintha Garai Miklós a ki- 
rály fogságának ideje alatt, adott volna királyi birtokban enge- 
délyt (uti et íVui ailnii-ipnniiis) iVikíit kivfiKatiii iV b;isználni. A 
cseszneki várnagyról azt Írja U^arai Miklós, hogy ez az 5 eaees- 
neki castellanusa , mlg utána a bakonyi ispánt említvén , errtil 
nem mondja, hogy ez az t! ispánja ; kétségtelen tehát, hogy ez 
királyi tisztviselő volt 

Az utolsó bakonyi ispán, kit ismerünk , Rozgonyi István 
volt ; róla azt a nevezetességet említhetjük föl, hogy ő , ki egyéb 
czlmet nem viselt, Zsigmond király által az ország egyik nagyjá- 
nak mondatik, t. i, azon 1421. évi levelében, mely szerint Székes- 
Fehérvár városának azon panasza , bogy polgárai a városi kivált- 
ságok daczára bizonyos káptalanok és külön megnevezett urak és 
nagybirtokosok által raegvámoltatnak, némely országnagyok, ne- 
vezetesen Ozorai Fipo temesi gróf, és Rozgonyi István bakonyi 
ispán közbejárására (nonnutlorura fidelium Bmonum et Proce- 
mm nostrorum, notanter verő magiiitici et egregii virorum vide- 
licet Piponifl de Ozora Themesiensis, et Stephani de Rozgon Ba- 
faoniensis Oomitum nostrorum ordinatam interveniontiiim compo- 
sitionem) békésen elintéztetett.') 



^FejárX. e k»t. 37ít Isp. 



Nwgy IvAii tízeii Rozgoiiyi Istvánt u,zoii L'gy szuuiélynek 
TCisst a lui-suuuevű temeui gr&H'al , kiuek neje az ö oldala mellett 
tíaiauibóczu&l höu viseletével halliatatlaii hirt vivott ki. ') Meg- 
Piige4jilk, de lu&r nem azt, hogy J4Hl. évben temesi föisp&n lett 
volna , mert ez 6vben Ozoray Fülöp vkelte e hivatalt, llozgonji 
Istr&nt csak 1421. évbeu, akkor is csak rövid ideig, találjuk a 
temcsi föispánságbaii ; másod ízbon azonban 1424, évtől kezdve 
folytononan 1438-ig. Ezen idö alatt a bakonyi isp&nság soha sem 
Tolt üsszekapcaolva a teme^íi gróf niéltóságá.vaL 

Atmíil szükségeíiebbnek tartom ezt figyelembe venni , mert 
annál fényesebb világításba helyezi Rozgonyi István, az egyszei-íí 
bakonyi ispán hatalmát, ki kezdetben Durazzoi László elleu-király 
pártján állva, in Zsignioiid királynak fogságba helyezésének egyik 
fdinditójs levén, később jobb meggyőződésre jutván , csakhamar 
l)&8£ges sizolgálatok, és Zágmond királynak kiszabadítása által 
a fogságból, érdemeket szerzett, miért is 1414, évben Zsig- 
tiiond király neki és Rozgonyi Jánosnak sárosi főispánnak a fel- 
-ígsíTtéíiért és hűtlenség bűnééit megbocsátván, azokat kegyel- 
mébe fogadja.') 

Az előadottak tanfisilják, hogy a mint várispán! tiszteknek 
és várjobbágyoknak, exemtiöknak és nemesítésnek, és így a vár- 
ispáui intézménynek a Bakonyságban semmi nyoma, ügy hiányoz- 
nak itt a nemesi birtok, a megyei gyűlések , a követkUldés , és a 
lármegyei élet más jelenségei ia. A szepességi, máramarosi éa be- 
regi laktalan erdösOgböl megyei szerkezet, muuicipális élet fejlő- 
dött ki. — a Bakonyságnak a viszonyok nem kedveztek annyira, 
területe nagyobbára Veszprém-vármegyébe olvadt be, és története 
euntbl azzal azonos. pesty frigyes. 



') Nagy Ivin: Magyarország csalüdui IX. küt. 7ü5 Up. 

') Fejér X. r> köt. 4GT Up. Ex okleveliien » király elősorolj s Roz- 
gonyi btváii bmii unióméit, iicvozcteseu liogy Caehországbiiii harcKolván. 
UlHt nyilvedszÖvul kereszllil li}vetett,Jiliios peilig.Lűriocx Ga. Nikápoly- 
bU hucxolt ^s megeebesUlt. Háa Rozgonyiak U&diazolgálatai is etÖBO' 



^^Ufaitk. 



306 



A VIDÉKI 
RÉGISÉGI MUZEUMOK. 



Hogyha a hazában szerteszéjjel fönnmaradt álló műemlé- 
kek megőrzése hazai művelődés-történelmünknek érdekében frU, 
hogyha a templomok, síremlékek, frescó-föstmények fÖnnlart&sa 
a tudomány és a nemzet múltja iránti kegyelet követelménye : 
akkor bizonyára ugyanez érdekek azt is kívánják, hogy a műH- 
böl fönnmaradt azon apróbb műtárgyakra is terjeszszük meg- 
óvó figyelmünket, minőket a szerencsés véletlen, vagy tervszerű 
ásatások hoznak fölszlnre, vagy minők évszázadok óta kézről- 
késre járva, fönnmaradtak napjainkig. 

A nagyobb műemlékek mai napság már majdnem Európa- 
szerte országos föltigyelet alatt állanak s az államok különösen 
arra rendelt közegek által gyakorolják e közművelődési érdekek 
kívánta ellenőrzést az idő vasfoga, valamint a rombolók és értel- 
metlen restaurátorok dühe ellen. 

A kisebb emlékek ujabban szintén czélszerü törvények ál- 
tal szoktak megóvatni és sokhelyütt, űgy mint nálunk is, vannak 
bizonyos intézkedések, melyeknek czéljok, legalább a leleteket 
biztosítani országos tárlatok számára. Nem vonhatni kétségbe, 
hogy az ilyen lelet-törvények, ha annak módja szerint kezeltet- 
nek, a muzeumokra és a tudományra nézve üdvösek voltaL Pél- 
dákul, elég csak az olasz állami gyűjteményekre, valamint 
a stockholmi és koppenhágai nemzeti muzeumokra utalni. Azon- 
ban másfelöl kétségtelen, hogy ezen a téren is csak úgy, mint 
közműveltségünk sok egyéb ágában nem várhatni mindent az ál- 
lam részéről. Mert bármi tökéletesek legyenek valamely állam- 
ban a lelettörvények és bármily nagyszerűek az anyagi áldoza- 
tok, melyeket sok helyütt az állani közgyűjteményeinek folvirá- 
goztatAsára fordít: azért mégis sok becses régiség menne tönkre, 
vagy lappangva elkerülné a tudomány figyelmét, ha az állam in- 



tlAMPKt. .lÓZSElTf'!., 



307 



tókedéseiht'Z nem járulna egyesek gondja, Azért örvendetes jc- 
leiisőguek tartjuk, liogy iiiajd miudeiiUtt a külföldön, aöt bazánk- 
l)iiu is, moDdLütni századok óta akadtak lelkes régis6gkedvelök, 
kik a gyűjtőket jellemző szemességgel és figyelemmel hoznak 
•Jssze oly régiség-gyűjteni&nyeket, melyek iiélia európai hírre is 
vergődtek, ahazai gyűjtőink közül elég csak a Festeticsek, Széche- 
uyiek, Pejéi-vá,r)-ak, Andrfissyak, Viczayak és mások nagyszerű 
gyűjteményeire hivatkoznunk. 

Ily gyűjtemények a mellett, liogy tulajdonosaiknak élveze- 
tet és dicsőséget adtak, gyakran a tudománynak is épen nem 
megvetendő hasznot hajtottak. Bármennyire becsiiljük azonban 
az ily magán-gyüjtemények fontORSágát, a közműveltség emelése 
szempontjából sokkal nagyobb sülyt fektetünk nyilvános gyűj- 
temények keletkezésére. Mert csak az ilyen nyilvános múzeum- 
ban nyeri a nép azon meggyőződést, hogy a míiltból reánk ma- 
radt ereklyék közérdekkel bírnak, csak köztárlatok keletkezése 
íiltai ébred föl benne a gondolat, az ily emlékek megmentésének 
fi mtosságáröl, s végre csak ily helyeken okulhat, menten atulaj- 
tlunos pillanatnyi szeszélyeitől minden osztály. 

E mellett valósággal csak nyilvános gyűjteményben bizto- 
sltvák az emlékek az ellen, liogy vagy szétforgácsoltainak, vagy 
tömegesen küllőidre kerülnek, mint az fájdalom több hírneves 
magyarföldi magán-gyűjteménynyel történt. Ez okokbül nagy 
'irömmel veszszűk, hogy hazánkban mindenfelé közmuzeumok 
keletkeznek. 

Voltak ugyan a vidéken korábbi időkben is elvétve itt-ott 
nyilvános régiség-gyűjtemények, de csak az utóbbi évtizedek 
i'iramlata, mely a történelmi- és régészeti-társulatokat létesítette, 
eredményezte azt is, hogy sok helyütt, vagy a tanodáknál, vagy 
egybázi székhelyeken, vagy végre, mint a városokban fönnma- 
radt emlékek tárházai, létesültek ilynemű közintézetek. Egy 
előbbi czikkbeti már megemlékeztünk azon muzeumokról, me- 
lyek vidéki társuhitoknak köszönik létüket. 

Ilyen a szombathelyi, temesvári. Békés-gyulai, Nagy-váradi, 
kiissai éa szabolcsi, ezúttal azon czikk végén tett igérelűukhöz 
Icépest a városi, tanodái és püspöki muzeumokra térünk. 



.V vidí;ki RÍí(ii3Í:i: 



Jelen czikkünkben úgy , mint előbb a Kiiálybftgón inneni 
Magyarországra szorítkozván >városi muzeumok* czime alatt 
hármat nevezhetünk meg. Ertjük a pozsonyi, sopronyi és Kún-lia- 
lasi muzeimiot, és a mennyiben a selmeczi, lőcsei és késmárki 
fegyvertárak szintén városi közbirtokban állanak, idesoroljuk 
ezeket is. 

1) Méltán elsö helyre tehetni a pozsonyi muzeumot Nem 
mondunk újat, ha a pozsonyi gyűjteményt kis minta-intézetnek 
nevezzük, mert annak találta azt a magyarországi muzeumok 
nagyérdemű fö felügyelője is, a minisztériumhoz adott míilt évi 
jelentésében. ') E múzeum a pozsonyi városház néhány teljeseu 
aiTa való ódon izlésü termében vau elhelyezve. Keletkezését 
Rómer egyik tehetséges és fáradhatlan búzgóságú tanítványá- 
nak K'ónySki József tanárnak köszöni, ki nyolcz éve Pozsony 
városától anyagilap igen kevéssé, erkölcsileg még kevésbé tíimo- 
gatva, gyűjtötte annak háromezernyi darabját. A fáradhat Un 
tan&r buzgósága azonban nem érte be azzal, hogy a tekintélyes 
számra megnőtt >haBZontalan lomtárgyakat*, miként a pozsonyi 
nyárspolgárok gyönyörű kis múzeumukat keresztelni szokták, 
egy halomra összegyűjtötte ; azokat czélszerü szekrényekben el 
is rendezte, minden tárgyhoz odaillesztette annak magyarázó 
leírását, a múzeumi helyiséget Önkezűleg stylszerűen helyreállí- 
totta, és az ilykép okszerűen és csinosan berendezett tárlatot 
hetenkint kétszer a közönség előtt is megnyitja. A közönség 
eléggé érdeklődik a múzeum iránt, ami onnan is kitűnik, hogy 
1873-ban 1739-en, 1874-ben 1328-an, tavnl pedig 2782-teR láto- 
gatták. A múzeum dotátiőja a múlt években, évenként mindössze 
150 forint volt, melyet az intézet a pozsonyi »szépítési egylettől* 
nyert. Sajnálattal halljuk, hogy még e csekély összeget is meg 
akarják tőle vonni, nem hiszszUk azonban , hogy a nagymlvelt- 
BégÜ új polgármester ezt megengedi. Nem ismertetjük ezúttal 
a múzeum érdekes tárgyait. Elég itt megjegyezni, hogy vau 
benne sok érdekes emlék, mely a mindig fontossággal birt határ- 



>) Lásd Pesti Naplú 1875. janius 37. 




ír. 



város közviÚTcltségL'uek uibltjárti fóiiyt (kritvui, uttulúnos er- 
ilL'kke] is bír. Egyí'biránt van remCnjtink, hogy Könyöki az ér- 
ilekesebb tárgyak szakavatott közzétételé rel nem fog késni. 

2) A városi muzeumok közt a aopronyit kell második he- 
lyen emliteiiünk, mely a fiO-as években, egyes oda raló régészet- 
kedrclök buzgalma folytán létesült. 

1869-beii mái" elég érdekesek voltak gyűjteményei és Ró- 
mer a három szobában elhelyezett tárgyakról elismerőleg nyi- 
lOzik. (Lsd. Arch. Ért. L köt 244 1.) Azóta mttsem olvastunk 
intézetről, nem tudjuk, van-e rendes őre, és ha igen, liajtott-e 
mAr az firízetére blzutt múzeum a tudománynak hasznot? 

3) A Kun-halaBÍ múzeum csak az utóbbi időkben keletke- 
ít; jörészben Révész György Kíin-halasi buzgó régiség-gyüjtö 

gyűjteménye szolgáltatta hozzá az anyagot, melyhez egyéb ál- 
dozatkész polgárok ajÍLDdékai járultak. 

A nemzeti múzeum adta hozzá a bútorok egy részét, a vá- 
ros helyiségről gondoskodott , és Szilády Áron személyében oly 
111 ki ismeretes és buzgó védnökötnyert az ifjüintézet, hogy bízvást 
zép reményekre jogosít föl jövője. 

Ennyi hazánkban a szorosan vett városi múzeum és volna 
löbb is. hft a Történelmi Társulat Rómernek a városi muzeumok 
.'UapUásfit czélzó javaslatát annak idején magáévá tette volna. ') 
A selmeczi (lőcsei, késmárki és Nagy-szebeni fegyvertárakat 
nem ügy cmhtjttk c helyütt, mint muzeumokat, mert ily elnevezés 
"fijuknem illik, de igenis azért, mert mint e váiosok korábbi szá- 
viiiaiból származó történeti emlékek igen alkalmasak volnának 
I r ra. hog)' e városok levéltáraiban, régi letétéi közt és egyebütt 
' (Ifiltató tárgyakkal együtt városi régiségtárlatok első kezde- 
iitnyeiiil szolgáljanak. 

Általában úgy hiszszük, hogy hazánk régibb városaiban 
még sok becses emléket lehetne összegyűjteni és csak az volna 
i^iTlimilos, hogy akadna minden városban oly hüzgó gyűjtő, mint 
' pozsonyi Könyöki és fognák föl a városok polgárságai 



') A rTSrt^iielmi Tilrautiitc fuuiiliásH iHa. inlixliti: ki!«K niii>deii 
l kWbe tartoxú liasitiiofl da i'letre viilú pszmiít lerjewluiii : a hogy uoui tetta, 
1 tt tibonv-nyal ncra n Uranlnton múlt. S.frk. 

^ jffjwMiaií, av 



310 A viD>:?wi Ríjf-nf^ó';! iírzEniox. 

azon köimáTeldiJési érdeket aidj ^en a polgárosodás székhe- 
Irein ilj gjájleBéiiTekhes finodíL 

Ter«ié:»etes. hogy e síép cssae Talősitásárm is, úgy, mint 
minde&r^ «SF ^ ^^T^ iUooal is khránUtik. De ez áldozat 
T^(P« i> ana i>»lBa otr ttlalgnftj ha a gyűjteményeket a városi 
kwharakkal koiBák kapcsolatba ágy, iiogy a mindenkori le- 
Y^liániaklCii dipknaticai jártasságon kívül m^ a középkori ré- 
fé»etb^ i$ aéflu ismeretek kívántatnának. 

II. 

Ha a városi mnzeomoknak első sorban csak az a rendelte- 
téfiik mindfHi mnléket Seszeszedni és megőrizni, mely az illető 
váius málnára bánain6 szempontból fényt dérit; akkor tá- 
leabbra siabha^ak a püspSki szákhelyeken már létező, vagy leg- 
alább meginduld félben levő tárlatok föladatát 

A pfispSki muzeumok föladatát ugyanis abban lá^uk, 
hogy a keresztény középkor emlékeit gyűjtsék, természetesen 
kUSnös tekintettel a hazai középkorra. Az anyagot ily muzeu- 
mokra olső $orbun: a székes-egyházaknál őrzött kincstárak becses 
emlékei. űgYS7:ii\téu a püspöki és káptalani könyvtáraknál itt- 
ott taUlhatA rt^giségek és az illető püspöki megyének temp- 
lomai kés^rlot-tánulmiu logtobbuyiro hasznavehetetlen lomnak 
ft^lretott ogvluUi MOivk szolgáltathatják. Hozzájárulhatnának 
novozotosobk kftUoUli omlókok másolatai és mint itt-ott csakugyau 
Yrtnnak»éivmg)iy tömény okot, valamint pecséteket és egyebeket is 
lohotno oilarsatolni. Az ily gyűjtemény tisztán tudományos becse 
nioUott még tobbfólo gyakorlati czélokra is szolgálhat Közép- 
kori rógén/ottol foglalkozó régészeink közül többen, úgymint: 
Ipolyi, Ht^mor ós mások szóval ós irással sokszor és ismételten 
hangsnlvoxták, hogy mi sajnos hiány honi kath. papságunk cse- 
kély jArtHNHága a koivsztóny mürégószetben, másrészt mennyire 
ollonkririk a koroH/tóuy o^yház józan traditióival azon iránjta. 
liiUNAg ^N alantOH Ixléstolonség, mely az egyházi szerekben haza- 
ii«««rto (ritka kivétolokkol) ilivik. Jól mondták, hogy a két nagy 
liigoM tartóMnn osak ügy lohot segíteni, ha egyrészt a fiatal pa- 
pokra a kortm/tény régészet oktatása köteles tantárgygyá téte- 
tik, luAnróN^t a Ntylistious érzék emelésére kellő intézkedések 



tórtéunek. Miiiilkét iráuyban fuiitos tényezökíil kiuftlko^uak h 
imspök) muzeumok. A keresztény régészet tjuíira azok aegítsé- 
l^ével fogja fiatni semin&ristáit a középkori művészetbe vezetni, 
<■& a gyűjtemények jelesb tárgyai fogják az egyliítzi szerek meg- 
rendelőit ép CLgy.miat a müiparosokat helyesebb utakra terelhetni. 

Örömmel mondhatjuk, hogy az itt érintett eszmék már 
uem pusztítn jámbor óhajok. Már több helyen, u. m. Esztergom- 
han. fli/írött , Szepea- Váralján rendesen tanítják ') az egyháTii 
régészetet, és ha még nincsenek is seholsem oly keresztény mu- 
zeumok, minőket előbb tcleztünk, megvannak több helyen a kez- 
demények, megvan egyházi nagyjainknál a jóakarat, és talán 
nemsokára megérjük, hogy országunkban egy püspöki székhely 
sem fogja nélkülözni keresztény mu^íeumát. 

A már meglevők közt elaő helyen emlitjUk az egri érseki 
mvzevmot, mely a boldogült Bartakovics érseknek köszöni újabb 
fttalakitását. Ezután a Szent-mártt^ti említendő, mely a mostani 
iSsp&t Kruesz Ohryzostom alatt keletkezett, s melynek Kuncze 
Leo tAD&r személyében oly búzgő őre van. 

OySrStt a püspöki megye minden részéből már évek őta 
gyűjtik az a. n. conservatoríumba a keresztény régiségeket, és a 
mostani püspök egész buzgalommal gyarapítja az üdvös intézetet. 

Hasonló múzeum van Szent-Kereszten is a püspöki residen- 
liábau, amióta ott középkori régészetünk egyik megalapí tója, Ipo- 
lyi székel. 

Szejirg-V'árnlján ppáig (mint minap is megemlítettük) az (ij 
püspök egész hévvel karolta föl az eszmét és Vajdovszky tanár 
egész odaadással fáradozik egy püspök-megyei múzeum létesítésén. 
Mily gazdag az anyag e vidéken ily keresztény múzeumra, ki- 
tiinik többi közt azon régiségl^jstromból , melyet Römer az 
Ardi. KOzI. rX. kötete 68-dik s-k. lapjain a Szepességröl küzOl. 

EtzieTgomhan \a most van tervben a residentiához niéltö 
nni2«nni, melyre tudtunkkal a főegyház kincstára, továbbá az 
"iselri köuy^lár, valamint a papnövelde érem-gytijteményei, úgy- 
'intén a többfelé találliatú érdekes emlékek elég tekintélyes 
inyagcit szolgíiltalnának. 



') Egerbun is Uui't.ottík c 



312 A VWkKl RÍ:C418fcoi MUZEUMOK. 

Vesssprém-megyében a zircziekuek vau érem-gyújteményok. 
Bakany-Bélben a benczéseknek. Kctssán a székesegyházi kincs- 
tár , szintúgy Pécsett is a kincstár és a püspöki könyvtárban 
levő régiségek lehetnének püspöki muzeumok magvai. 



HL 

A városi és püspöki muzeumok mellett külön harmadik 
csoportnak emiitjük a nyilvános tanodákkal kapcsolatos régiség- 
gytijteményeket. 

Úgymint a városiaknak és a püspökieknek, a tanodái mu- 
zeumoknak is megvan sajátos rendeltetésök. A tanodáknál fön- 
áUö gyűjteményeknek ugyan szintén megvan azon inkább ab- 
stractnak mondható föladatuk, hogy a régiségek megmentesse- 
nek. És lelkes tanároknak mindig bö alkalmak nyílik kisebb 
körben bár, de annál hatályosabban működni ily irányban. E 
részben nemcsak a magasabb tanodák, a lyceumok és akadémiák, 
valamint a gymnasiumok tanárai, de még az elemi tanodák tao- 
férfiai is igen áldásosán hathatnak. Mert alig van a régi- 
ségeknek szemesebb és éberebb gyűjtője, mint a fiatalság. 

Ha a tanár egy kis buzgóságra inti tanulóit, legtöbb eset- 
ben szép eredménye lesz fölszólalásának. A gyermek által a szü- 
lők is figyelmesekké válnak a többször semmibe se vett ósdi tár- 
gyakra, megóvják és igen gyakran készséggel gyarapítják velők 
a kisded tanodái muzeumot. 

így sok helyütt támadtak a tanodáknál gyűjtemények 
anélkül, hogy az intézetek kegyurainak legkisebb költségébe vol- 
nának. 

Azonban bármennyire üdvösnek mondjuk is egyes buzgó 
tanférfiak igyekezete által támadott gyűjtemények fönáUását, és 
bár elismerjük, hogy az ilyen több évtizedekig folytatott gyűjté- 
sekből gyakran jelentékenyebb muzeumok is támadtak : mégis 
tekintve, hogy minden tanodának első rendeltetése az okszerű 
és* rendszeres tanítás és tekintve, hogy ily tanítás manap már 
kellő segédeszközök 6s gyűjtemények nélkül el nem lehet, arra 
fektetjük a fősúlyt, hogy a tanodái muzeumok is úgy, mikép 
minden helyesen berendezett tanodánál levő egyéb tanszergyűj- 



HAIÍPKL JÓZSEFTŐL. 3l3 

temények, az oktatásra hasznos segítségül szolgálhassanak. 
Arra pedig természetesen a paszta véletlentől összehozott gyűj- 
temények legritkábban lehetnek kielégítők. Mert a hol ily gyűj- 
temények vannak, péld. a történet tanára ugyan legtöbbnyire ta- 
lál néhány római, vagy magyar pénzt, melyeket a tanulóknak 
bemutathat, mikor a római vagy magyar közművelődés megfelelő 
phasisai szóban forognak , de már az antik művészetre, vagy a 
magyar középkori művészetre alig akadnak valahol mutatvá- 
nyok. Pedig a mint most fogjuk szervezni a középtanodai okta- 
tást, a tanitó alig fog ily segédeszközök nélkül ellehetni. Azért 
miután több százra menő tanodáinkat fog kelleni ilynemű okta- 
tási czélra szolgáló muzeumokkal ellátni, föl fog merülni azon 
szükséglet, hogy eredetiek hiányában gypsz másolatokhoz for- 
duljunk. 

Nem szándékunk e helyütt bővebben fejtegetni mint kell 
majd a tanodái muzeumokat szervezni ; elég volt itt megérinteni, 
úgy mint tettük a városi és püspöki muzeumoknál, miben van a 
tanodái muzeumok hivatása. 

Ezek után áttérvén a tanodái muzeumok átnézetére, kije- 
lentjük , hogy az itt közlendő jegyzék teljességre nem emel 
igényt; mert a tanodák évi jelentéseikben legtöbbnyire föl sem 
emiitik egyéb tanszer gyűjteményeik mellett érem-, vagy régi- 
ségkészletüket, de sőt gyakran az intézetek igazgatói önnönma- 
gok sem törődnek azzal mijök van ! 

így tehát ha mégis 30 tanodát bírunk fölsorolui, melyek- 
ről tudjuk, hogy vannak régiség-gyűjteményeik, akkor e tanodák 
a rokon intézetek előtt szempontunkból bizonyosan dicséretre 
érdemesek. 

Vannak gyűjtemények a) a következő lyceumok és coUegi- 
umoknál : 

A debreczeni főtanoda múzeuma, mely a könyvtár helyisé- 
geiben van kiállítva különösen őskori tárgyainál fogva érdekes ; 
vannak azonban egyéb régiségei is, és van (tudtunkkal rendezet- 
len) érem-gyűjteménye is. A múzeum Kovács János és Lugossy 
J. tanárok gondozása alatt támadt. 

Van továbbá gyűjteményök a Marmarosszígett, késmárki 
és eperjesi valamint a Hold^mezÖTvásár^helyi lyceumoknak. A 



314 A TIDÉBl StelSÉCl HTZEmOK. 

petsoKyi igostai IvceDia Irirja itgysn s Simfcó-fele híres érem- 
(s régiséf-gTüjtenén}!, de ai érek ÖU rendezetlen és boizáiítr- 
beteUen,') s 1^ oem » sorolható tolajdonlíép a n^üvAnos gTfijte- 
Béojrek közé. A református colle^omok közöl tudtunkkal & 
ktcakrmttínti és Nas^kÖrStiiui, a Sárot-jtritaki- es pápainak 
Tan iBazenmuk ; a két ntóbhit jelentékenjnek mondják. 

h) A grmnasiiuiiok és egréb tanodák grójteményei közül 
az első hely a ff^rí benczés g^mnasiam nmzeum&t illeti m^, 
lety még Bómerúnk ott tanárkodása idejében a Mgyrenes évek- 
ben Tette kezdetét és mostam buzgö őre Merev Etel keze alatt 
exépen rirüL A gyűjtemény fontartására. a fiatalságtól tnzelő 
fiü^ fizettetni szokott járfilékokből fonmaradó összegek szoktak 
(ordittatni, s így ba nem is sokkal, de mégis éTenként lassacskán 
Tétel útj&D íe lehet a gyűjteményt gyarapitaiii. Az aradi, bajai 
és pc'-ti gymoasinmoknak vannak érem-gj-űjteményeik, a lévai 
piaristáknak néhány régiségök , szintúgy- van g>-njteményök ta 
eatiergomi benczcsek gymná sin mának, a Xagy-ráradi premont- 
reiek gymnasi Ilmának, ugyanott az elemi iskolának is, Szegeden 
a kegyesrendiek gymnásiomának, Rima-Sz&mbaton a protestáns 
gTmnasiunuiak , Égerhen a cistercita iskol&nak, K<mdromÍan 
a benczéseknek, Halaum a református gymnasiunuiak. Sopron- 
ban az evangelicuB iskolának, LOaén a kath. gymnasiumnak, va- 
lamiut az állami fÖreáltanodának, Szomhathdym a premontreiek, 
Köteegen pedig a benczések gymuasiumának, végre BetUercxebá' 
nifán a királyi gymnasiumnak. 

A tzarvati gymnasiumról tudjuk, bogy a bécsi császári 
mnzeum útján érdekesebb műtárgyak gypsztnintáit szerezte be. 

A piaristák ntfUrai gymnásiumában a régiség-gyüjtemé- 
nyeu kívül van tanár is, ki a gyűjteményt régészeti előadásainál 
használja , ugyancsak a kegyesrendieknek van Bxtdapetítn is 
gyűjteményük, melyről évekkel ezelőtt, mikor még Váczon volt, 
tudtuk, bogy voltak érdekes darabjai, de mai mibeulétéről, mi- 
után a gyűjteményt a titoktartás fátyola födi, mit sem tudhatni. 

') E gazdag, mintegy 11,000 dbbúl állú (íremtúrra ueKve Har- 
math Ki'iroU/ tanir lir arról ^rleait , hogy az mitr rézben rendeztetett, » 
IDÍre a lánalftt Pozsonyba rándúUnd, cgeeiteu midezvc leax. Stfit, 



HAMPEL JÓZSEFTŐL. 315 

Ezzel a vidéki muzeumok átnézetét adtuk és e puszta lajst- 
romból is vil&gos, hogy jogosultak voltak szavaink, midőn kez- 
detben hangsúlyoztuk, hogy az 'emlékek megőrzésében az álla- 
mon kivül a magán-tevékenységnek is kijut a maga része. íme e 
száraz lajstromból megtudjuk, hogy Magyarországon majd ötven 
hely van, hol műemlékek összegyújtvék és közhelyen az elpusz- 
tulástól megőrizvék. 

Elismerjük azonban, hogy a puszta lajstrommal még nem 
lehetünk nagyra ! Tudnunk kellene, hogy hol mi vau, mert csak 
ügy lehet az ország minden zugában létező muzeumokat a tudo- 
mányos kutatás részére kellőleg értékesíteni. Az összes vidéki 
muzeumok rendszeres és kellő alapossággal készült, s a mennyire 
lehetséges, találó képekkel ellátott leírása tehát a második kö- 
vetelmény, melyre régészetünk igényt tart. 

E nagyobb követelménynek azonban már nem egy embei* 
magán szorgalma fog eleget tehetni ; kielégítését csak az állam- 
tól várhatjuk, mely a muzeumok országos felügyelősége útján in- 
díthatná meg e terjedelmes, időt, tudományt és sok közreműködő 
kezet, valamint tetemes anyagi áldozatot kívánó vállalatot ! 

Csak ha e nagy leíró lajstrom meg lesz, fog a nemzeti mű- 
emlékek decentralisatiójának minden ellensége is a vidéki muze- 
umok intézményével kibékülhetni. 

HAMPEL JÓZSEF. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



//. Rákócn Ferenci Öniktruiza. A páriái nemzeti kÖDyvtárbKii öritítt 

eredeti kéziratból kiadja a magy. tud. Akadémia történelmi bi«>tt8ágft> 

Bndapeeten, ISTB. A m. t. Akode'mia könyvkiadÓ-hiTnCalábaii. Nag^ 

8-ad ret, VIII. és .^80 !. 

n. Rftkóczi FerencE fejedelem köziemeretü Emlékiratai 
kezdetén többször hivatkoüik egy elözö munkájára: ^Vnllomtl- 
■11 í-ra (Confessions). E mü soha kinyomatva nem volt, söt kéz- 
irat&nak holléte sem tudatott egész a legújabb időkig, midöii azt 
QrÍBza Ágost Imzáukfia a párisi nemzeti könyvtár kéziratai köst, 
ezek tudós öre Clavde íir segélyével föltalálván, másolatát a m. 
tud. Akadémiának 1872-bcn kiadás végett beküldötte, Afrancria 
nemzeti könyvtárba pedig e nagybecsű kézirat az 179a-ben elUr- 
lött zárdák irományaival került Grosbois-hiA, a camalduli szer- 
zetesektől, kikkel egykor a bujdosó magyar fejedelem tudvalevő- 
leg benső viszonyban élt, s végrendeletében úgy bebalzsamozott 
szivét, mint Rodostóban befejezett jelen Vallomásai és egyéb ot- 
tani magányában szerzett vallásos munkái kéziratait, örizetük alá 
küldetni kívánta. A nemes szív azóta elveszett, elporlott, — de a 
belőle fakadt mély érzelmű s igaz öszinteségü Vallomásoknak 
kézirata szerencsésen átszállott korunkra. 

Kár is lett volna e lélekemelő drága ereklyének elveszni, 
melyet minden magyar bús kegyelettel olvasanil, s mely nélkül 
nemzetünk múlt századbeli legnagyobb hősének benső életét és 
kedclyvilágát csak kevéssé fognánk ismerhetni. 

A yConfessio Peccatoris* latin nyelven, ékes, de egészen 
magyaros szellemű és mondaLszerkezetű diáksággal van írva ; 
úgy, hogy igen sok pontját más, mint magyarul tüdő ember, 
alig érthetné meg. Rákóczi, a kedvelt pártfogója ; XIY- Lajos 



KÖNCVIÚMEKTlíTÉli. 317 

haUŰa at&n, vilkgi vágyuiról végkép lemoDdaní látszó, s hovato- 
TibbvallAsüS rajongásokba iDÉlyedtlejedelem.grosboifi-i magánjá- 
ban I7I6 végén keztléínii Vallomásait, s Törökországban végezte 
he. A búnyatott életű nagy magyar, kinek hiirczi libe egykor 
£uröpát Konstantinápolytól Londonig , és Szeiit-Pétervártöl 
Sevilláig betölté : utóbb egy szűk czellúban megtért, a világ biü- 
ságaitöl elfordult lelkének bamvadö vágyaival ; s végzetszerű pá- 
lyáján nyugodt szívvel tekintve vissza: mindenütt fölismeri annak 
útaiii az isteni gondviselés vezérlő kezei nyomát, a borsi-i kaü- 
télytöl s a munkácsi vártól egész a giosbois-i remetelakig, egész 
Rodostóig. Bölcsőjétől sírjáig. Vallomásait éjien ezért, a Minde- 
nek Urához intézve írja , gyónás alakjában. Egy átszellemülő 
ember, a ki az élettel már számolt, áll itt előttünk, vagyis inkább 
áll szemléletünkre, 7'eremlöje elöft. És mivelhogy Istenévul he- 
BzéJ, a ki a sziv^rk titkaiba lát : fölteszi magában, hogy semmit 
el nem hallgat, a miben csak emlékezete segítheti, midőn lezaj- 
lott élte végén, annak eBeményeit, az eszméket és indulato- 
kat , melyek öt vezették , teljes nyíltsággal Xlrítnak eleibe 
tálja. 

Es valóban, Oseintélb künyvet Rákóczi Vallomásainál nem 
tilvtiílunk soha. A buzgó vallásos éizelmü fértiü, vétkes konoksá- 
got vagy büuös szinlést vélne abban, ha még legcsekélyebb lelki, 
testi gyarlóságait is a legőszintébben bü nem vallaná; s ezért 
nyíltsága oly korlátlan, hogy még gyermekkori ártatlan csínjait, 
éB serdüld inukon hibáit, szenvedélyeit is bűnök gyanánt látja, 8 
ü világért el nem hallgatna. Sőt midün azokat a legtermészete- 
sebben indokolná : azért nem késik vezekelve és fohászkodva oda 
tenni ; ám én mind e mellett — mert ezek csak hiü emberi okok 
— bűnös voltam , midőn azokat elkövettem, s lelkem mélyé- 
ből bánom bűnömet, elöttíid öli én véghetetlen írgalmú Is- 
tenem! . . . 

Byes, Imé ezen Vallomások szelleme ; megható és nagyér- 
ilekü életrajzi résületek — buzgó lelki áhltások vallásos kereté- 
W előadva. Közben-közben hosszasabb vallási iimlengésck is 
zavarják a/, elbeszélés összefüggését. (Isten ne vegye bűnül c po- 
;ítiij megjogyzéMl árva lelkünknek!) Azonban, ne feledjük, hogy 
'?) a XVI n. szá/iul elején élt katholicas fejedelem müvével van 



3 1 8 KÖKYTI81IEHTETÍ:e, 

dolgunk, fis hogy e fejedelmet a jezsuitfik Develték; az ő 
dicsősége , hogy nem oiyafi Ittt , a minővé nevelni töre- 
kedtek ! 

Ríikóczi jelen Vallomásai igazat aduak e sorok Iiója 
vörösvári adatának '), mely Sícrint a fejedelein 1676-nak 
nem — mint eddig tartott&k — aepteniher 4-ikén , hanem 
viartins 27-ikén sfffilefeH. maga is ez utóbbi napon vaiya 
itt születésnapjáú.!. Életrajzát ettől fogva kezdi , s iieveltetésé- 
i'öl, anyjának Thökölyvel való bftzasságáröl, s az utóbbi feje- 
delem háborúja alatti viszontagságairól sok újat , sok érdekeset 
ir, első nevelőjét Badlni Jánost ds életmentő hú kamarását Kö- 
rösi öyörgyöt hálásan emlitve. Bícaö anyja Zrínyi Ilona nagy 
lelkéről s anyai szeretetéről pedig az egész niübeii mindenütt és 
mindenha nemcsak a legmélyebb fifli hálával, hanem valódi cso- 
dálattal emlékszik. Bécsbe , majd a csehországi Neuhausba és 
Prágába vitetése , » jezsuitáknál töltött évei mind bőven és igen 
érdekesen lelrvák , — úgy nem különben a jezsuiták körmei kö- 
zül élte 17-ik évében szerető nénje Juliánná és sógora Aspre- 
mont őrgróf által lett kiragadtatíisa , Kolloiiics bibornoknak e 
fölötti dühöngése, s rajta elkövetett durva bántalmai. 

Majd őszintén elbeszéli Bécsben Aspremonték házánál — 
hol az életet megismerni kezdé — fölvillant iQúkorí első szerel- 
mét, elmerülését a szokásos föűri mulatságok- 6s kártyajátékba. 
Míg nem derék sógora figyelmezteti, hogy ö az utolsó Edkőceii 
gondolja meg , hogy e névért , — bármiként éljen is — l'olyváEt 
gyanús szemekkel kíséri az udvar, és nem tudhatja : mikor eshe- 
tik a nevéhez, Örökségéhez kötött nemzeti hagyományok mártír- 
jává; kötelessége tehát, miuélelöbb megnősülnie, hogy, ha őneki 
el kellene is véreznie : legalább családját fenntartsa. Az iíjü át- 
értette a szerető rokon figyelmeztetését, s Aspremont összekötte- 
tései folytán eljegyeztette magát egy bájos ifjú herczegnővel a 
darmstadti házból : Eleonóra császárné unokahugával. 

De Leopoldnak, bizonyos politicai eshetőségekre nézve, nem 

>) II. RákúCKÍ F. fojedclein emlékirHtai. Küzli Tlialy Kálmán. 
Otedik kiadáa. Pest, 1873. lUth Mórnál. L. a >BcvezetdB< elejábescM- 
tolt je(íyictct. 



KÖSTVISMEKTETÉfi. 319 

^TiedTe volt, az ifjö Biikciczival sógorsíigba keveredni ; azért 
premout eljárását roszalva: hosttzabb idöre utazni küldötte 
>kóczit Olaszországba. Itteni tartózkodását is részlptesen elbe- 
11. Mint költé aztíin az udvar Rákúczi előtt jegyesének, s ez 
<M Kákéczinak holt hirét; miut ment az ifjú lierczeg bógor&- 
Búdeui Lajos tábor&ba a Rajnához ; mint jegyzett el magának 
Jthainar egy más herczegnöt : Iiesseni Charlotte-Ameliet, kivel 
cölni dómban meg is esküdött, — ezek jó részt már niásonnét 

Ít dolgok. 
Ürja azutáu a császár nelieztelését e házasságáért, majd 
átvételét Magyarországon, házassága elsö éveit, első szU- 
skájok halálát, menekülését 1697-ben a hegyalljai pör- 
id&lés elül, stb. Igen találó vonásokkal rajzolja azután hazája 
omorát, az idegen katonaság és a piöczaszerü cü. hadibiztosok 
tártaiul zsarolásait, az ország jogaínak kiforgatásüt, a hoii- 
k elkeseredését. Következik i/r. Bercsényi Miklóssal szőtt ba- 

É kinek ösztönzésére az elégületlenek élére áll, érintke- 
csátkozik XIV. Lajossal. 
□dezek, és cselekvéseik indokolásai írókkal bővebben elö- 
itt, mint a hogy eddigelé ismeretes vala. Különösen 
gyérdeküek azonban azon részek, melyekben Bákócziuak Né- 
!t-újbelyi burtonélete, s vakmerő menekülésének mozzanata,- 
ész tOzetességgel vázoltatuak, számtnlan új részlettel gazda- 
tra a merész kaland töi-ténetét. Ott pedig kiváló melegség és 
iikség vezette tollát, midőn Lengyelországba érve : Bercsényivel 
' Isö találkozását, ez utóbbinak ottani kalandjait, s együttes 
: ' actiójokat leírja. Lehetetlen könnyek nélkül olvasni ama 
iiliató jelenet leírását, midőn a két száműzött jó barát, egy 
r-úi zárdában, elvégre összetalálkozik ; zokogva egymás nya- 
ba borúinak, és tnlytonos beszélgetésben töltik az egész éjt. 

A lengyelországi dolgok kimerítően tárgyaltatnak, maga 
unban a hazai nyolcz é>es háború csak érintöleg: miután an- 
k eseményeit a fejedelem másik müvében, emlékiratiiiban adja 
ö. LengyelorazAgba való második menekülésével (1711) Rákó- 
inak, ismét az előbbi tUzetessóget veszik fSl Vallomásai, melyek 
Icli-iiirifk Pi'tír czftrral való barátságát, utazásaikat, majd 




-128 I(ÍÍNYV(SMEHTETÍ:S. 

li&i követellek fölfugadutt liéigyilkosai lasik K&kóczi iietét Kor- 
maQdiübau ; tehát a fejedelmet m&síttakon Coiiti herczeguöhez 
ClioÍBÍ-ba, a ügy onnét Marseilles-be juttatá. Itt vilrta 6t a sanl- 
tftn a kapucsi-passája, a számára rendelt hajóval. 

És evvel bücsűt vett Rákóczi FiancziaorstAg barátságos 
földétől, s a byéresi szigeteken, Maltím , Syrán és MykonE-n 
át, érdekesen leirt tengeri utazás után, megérkezett Töröfeir- 
Rzágba, hol öt a magyar bujdosók leírliatlan örömmel, a nagj- 
sziiltáii pedig Drinápolyban ünnepélyes kihallgatáson fogadá. Itt 
ismét a politicai események ismertetése jö, hosszan, 8 a történet- 
íróra nézve taníilságosan. De miután a törökökre szerencsétlen 
folyamatíi háborút csakhamar fólváltá a passaroviczi béke ; Ki- 
köczira éa társaira nézie a Aaza-jntás helyett Rodostó magánya 
következett. Ujabb remeteség, & saint-germaine-i erdők helyett 
— a Marmora-tenger partjain. És ennek a zajongó tengerDek 
örök báborgat/isa tökéletes ellentétet képezett liáborithatlan lelkí 
nyugalmával, vallásos resignatiójával ama b(w embernek, a ki 
ott partjain számkivetésben élt. 

Rákóczi valtoniásainak végszaka sem nélkülözi ugyan a 
politicai és diplomatiaí érdekű részeket : de már neki fátuiuA 
való, bogj tübbü semmi világi dolga, tei'velése ne sikerülhessen. 
És a sok csalódás, szenvedés az Ö mindenképen oly nemes lelkű- 
letét csak méginkább megnemeslté ; a végzet titokteljes útai még- 
inkább elvezérelek öt boldogsága, lelki nyugodalma egyetlen kát- 
fejéhez, az isteni gondviBeléshez, a melyben határtalanul bízott, 
és a melyhez táplált forró hálája kifejezésének szentelé további 
életét, megválva e világ hlvságaitól. 

Imé, ilyen Rákóczi Yallomásainak jelleme, tartalma, rövi- 
den ismertetve. Ha Emlékiratai az ö zajos életének költfirténe- 
teit, háborús eseményeit adják : Vallomásaiban a belélet, a belsó 
ember áll elntttkok, s ez mindenekben oly vonzó, oly nemes, hogy 
lehetetlen ezt a könyvet a legmélyebb részvét nélkül olvasnunk. 
Ugyanazért óhajtandó lenne, a latin nyelvet nem birúk részére, 
abból egy szakavatott magyar átddgoida. 

THALY KÁLMÁN. 



kOnyvismertet Í.S. n23 

SchemaUisiuus Historicm Dioeceais Neoaoliensh pro Anno Saexulari 
M.DCCCLXXVI. Ab erecta Sede Episcopal! C\ A>o«í)///. Typis Philippi 

Machold. 8-adr. 456 1. 

A kath. clerus által évenként kiadatni szokott Schematis- 
musokban nem egyszer találkozunk tájékoztató történelmi érte- 
kezésekkel. A pannonhalmi apátság idei névtárában : Pannon- 
halma helytörténetéről, a zirczi apátság : a cisterci-rend magyar 
területi apátságairól, a csorna-premontrei kanonok-rend prépost- 
ságairól, a jászóvári premontrei kanonokrend : a Nagy- Várad- 
hegyfoki prépostságról korábbi névkönyveikben értekeztek. — 
A kalocsai érsekség 1870-~1872-ikiSchematismusaibana bácsi, 
bács-monostori s kalocsai ásatásokról vannak hivatalos jelenté- 
sek. Majd minden Schematismusban van egy névsor, mely annak 
történeti becset is ad, söt egy históriai Schematismus összeállítá- 
sára is történt kísérlet a szathmári püspökségben. De hazánk- 
ban a tudomány minden követelményének megfelelő első histó- 
riai Schematismus az, melyet Ipolyi Arnold püspök kezéből 
veszünk. 

>Nec exactum, incoeptum duntaxat credimus hoc opus:« 
mondja a püspöki körlevél hozzá tevén, hogy ezen mint lerakott 
alapon akarja tovább építeni a történetet s összegyűjteni az egy- 
házi emlékeket: melyek »disjecta, vilipensa et quasi in parieti- 
nis posita« vannak. De az ily szerényen bemutatott könyv több 
mint kezdemény : az a kidolgozott monographiák valóságos tár- 
háza, mert a fölosztás ugyanaz mi a Schematismusoké, de a tar- 
talom már az, a mi a történeti munkáké szokott lenni : ugyanis 
a Schematismusok szokásos rovataiba vannak beosztva a törté- 
nelmi összeállítások és archaeologiai leírások. 

Megnyitja a munkát a püspökség alapításának története s 
a püspökök életrajza : mel> természetesen bár eléggé kimerítő, 
de a püspökség fiatal korához mérten pár ívnél többet nem fog- 
lal el. 

E püspökség hazánkban csakugyan a fiatalabbak közé tar- 
tozik — épen száz éves. Midőn Pázmány idejében az ellenrefor- 
matíó oly nagy lendületet vett s a katholicismus az észak-nyugoti 
protestáns megyékben mind nagyobb mértékben kezdett tért 



324 KÖNYVl8MERTETfe&. 

foglalni : a bibornok az esztergomi érsekségből négy püspöksé- 
get akart kiszakasztani, — melyek közül egy a tűröczi leendett. 
De csakhamar m&s gondolatra tért : miként a protestantismos 
iskolák által egyengette a térítés útját, s miként ö is sikerrel 
kezdte e módot alkalmazni : egy 'értekezetben ö, a ü&dor, Lip- 
pay cancellár s Lamormain a Ferdinánd gyóntatója, a protestan- 
tismus négy főfészkében négy jezsuita coUegiumot állitni fol 
Ezek egyike Tolt a beszterczebányai, hová a jezsuiták 1647-ben 
bocsáttattak be. Midőn 126 évi fönnállás után a jezsuita-rend 
eltörlésével ezen coUegium is megszűnt : újra föléledt Pázmány 
eszméje : új püspökségek fölállítása. 1776. jan. 26-én Mária- 
Terézia kiadta a beszterczebányaí püspökség megalapítására 
vonatkozó diplomát, a pápa pedig mart 13. a megerősítő 
bullát. 

Az első püspök gróf Berchtold Ferencz volt, buzgó és te- 
vékeny férfiú, ki székének gyenge dotatiója miatt sokat küZ'^ 
dött A püspöki lakul kitűzött jezsuita coUegium erre nem volt 
alkalmas , s ö bányászati kamara piaczi házát eszközölte ki e 
czélra, melynek nagyobbítására, átalakítására, felépítésére nehe- 
zen tudta a szükséges pénzt megszerezni — s midőn végre már 
elkészült: 1783-ban nagy része, a könyvtárral együtt, lángok mar- 
talékává lett. 

A csapás nagy volt, a felépítés sok költséget igényelt s 
József császár hajlandóbb volt Berchtoldot jobb püspökségre 
emelni, mintsem a felépítés terhét magára venni. Elébb a győri, 
utóbb a rozsnyói, vagy szepesi püspökségekkel kínálta meg, — 
mely utóbbiak valamelyikével egyesítendő lett volna a beszter- 
czebányaí. Ez annyi lett volna mint a püspökség megsemmisítése 
— de ö nem akarta azt mit annyi gonddal ápolt, nevelt, megsem- 
misítve látni, s egyiket sem fogadta el. Végre csakugyan kapott 
segélyt s Ígéretet is püspökségének jobb karba helyezésére — 
de a mely csak Ígéret maradt. 

Azonban a felépítést saját költségeivel is sietteté, s ez alatt 

nyári lakát Szent-Keresztre tette át kijavíttatván, felépíttetvén 

az ottani romladozott kastélyt, s megvetvén ala])ját a nagyszerű 

parknak, melyet Moyses nevelt, Ipolyi pedig csínnal, ízléssel egé- 

A átalakított E park kanyargó utaival gyönyörű fáival vada- 



KÖNYV18MERTKTÍ18 325 

>ával, virágágyaival franczia stylben tartva smaga a püspöki lak 
gazdag, de válogatott theologiai, történeti, és intitörténeti könyv- 
tárával és kincseivel a püspök nyári lakául szolgál. 

Berchtold gróftól Ipolyiig hét püspöke volt a püspökség- 
nek; 8 mint életrajzaikból látjuk, nem egyszer politicai szereplés 
is jutott nekik osztályrészül. Már az első püspök idejében föl- 
lettetett a kérdés, midőn 1790-beu hosszú szünet után összehíva- 
tott az országgyűlés : az új alapítványok püspökei meghívhatok 
püspökségöknek törvénybe kebelezése előtt, a főrendiházba ? A 
kérdés az új püspökök javára dőlt el s Berchtold máj. 15-én Ber- 
zenczén canonica visitatió alkalmával megkapta a várva várt rega- 
list. Az V-ik püspökre Rudnyánszkyra hazafias működése miatt 
nehéz megpróbáltatások napjai súlyosodtak. > Azon szoros viszony 
folytán — írá egy körlevelében 1848-ban, mely az egyházi és 
világi társadalmat összefűzi, a politikai kormányforma átalaku- 
lása az egyházi állapotokra is sokkép hatással van^ s Beszter- 
czcbányára sept. 5-re és 6-ra zsinatot hívott össze. E fölfogásnak 
felelt meg egész működése — s ennek folytán 1849 nyarán elfoga- 
tott, s annyi hazafival együtt az Üj-épület bezáratott. Saját föpász- 
tori körleveleit tárták elébe s hat évi várfogságra és püspöksége 
elvesztésére ítélték. Hijában tiltakozott ez utóbbi ellen — ki 
ügyelt volna akkor olyan protestatióra, mely törvényben gyökere- 
zett ? Hijában adtak be hívei mintegy 20,000 aláírással ellátott 
kérvényt a kormányhoz — Bécsbe vitetett, hogy az ottani bör- 
tönből KufFsteinba szállítsák. Az apostoli nuntius közbenjárá- 
sára azonban Kuffstein helyett a ferenczrendiek zárdájába szál- 
líták. Lonovics példájára ö is lemondásra határozá magát s ek- 
kor a hat évi börtönt elengedek neki, tartózkodási helyéül a 
bécs-újhelyi zárdát jelölvén ki. A Vll-ik püspök Szuppan mielőtt 
elfoglalta volna székét, lemondott róla. 

A következő fejezetek közül a beszterczebányai káptalan, 
öiely egy idős a püspökséggel, a székes-egyház, a própos tságok 
és oltár-javadalmak , melyek a protestantismus terjedése foly- 
tán sokféle változáson mentek át, kikerekített kisebb törté- 
neti rajzok — míg nem a munkának második jóval nagyobb 
fele , aXVni-ik fejezet (92 — 408 11.) az esperességek s egyes 

Századok. 22 



3gfi líÖNVVlSMERTETfea. 

egyliílzak kiniPt'itÖ cgyháí- és mütörtí^iieti lelr&a&t tartal- 
mazza. 

Megismerjük e rés7.bÖl minden egyes helynek törtíJietét és 
műkincseit — még pedig a torlénetit, a föUaJíilhfttö legrégibb 
adatokon kezdve az ujabb időig, sehol sem mellőzve a protes- 
mtismusra áttérés s a protestáns kornzak történeteit, s nagj' 
i t fektetve az egyhfizi műkincsek szakszerű leírására, össze* 
Uiiiíisárn. 

És, valljuk meg, most midőn leirásilt bírjuk, lehetlen el 
nem bámulnunk, hogy e nem a nagyobbak közétartozó s arány- 
Ing szegénynek tartott püspökség minö gazdag tárh&za a nem 
ismert kincseknek ! Hogy oly helyeken mint Besztercze bánya. 
Breznfibfinya, Korpona, Libetbánya, Zólyom, Turócz-Szentniár- 
lon, Körmöczbánya, melyek föbbé-kevésbbé nifir voltak ismer- 
tetve, a gazdag levéltárak és régi egyházi kincsei már régóta 
szakemberek büv&rkodási tárgyát tették — azt az olvasó 
természetesnek fogja találni. De mi meglepó : az a kisebb helysé- 
gek gazdagsága — úgy hogy e becses munka átolvasása aion 
kétségtelen tanúságra vezeti az olvasót, hogy a középkor mű- 
veltsége nemcsak a vftvosfikru. vagy egyes helységekre szorítko- 
zott mint szigetekre vagy oázokra. hanem az egész tért befog- 
lalta s £okkal kiterjedettebb volt, mint azt ma, midőn az emlékek 
statisticájúnak összeállítása csak kezdeményezve van, még gyonit- 
hatnánk is. 

A múemlékek nagy gonddal összeállított Conspectus Ta- 
bellarisa, mely a munka végéhez van csatolva, hangosan igazolja 
azt. A négy esper&sség 1 1 1 helységében s pár száz fíliajában van 
a XV-ik század elÖtt épült 22 román 114 góth egyház 91 szek- 
rény oltár góth stilban részint faragványnyal, részint festéssel, 
részint vegyesen ékesítve, 106 szobor vagy faragvány, 18 falfest- 
mény, 22 keresztelő medencze, 52 szent edény s kehely, 37 ha- 
rang s két hímzett öltöny s nyolcz régi hutor. Meg vannak em- 
lítve a könyvtárak is: Körmöczön pl. 27, s Kapronczán is egy 
XIV— XV-ik századi codexel találkozunk. 

De ha e kimutatást a helység leírását összehasonll^uk 
bámulva látjuk, hogy gyakran igénytelen kis helység mi fontos 



K0KYVI8MGRTKTÉ8. 327 

h • 

« 

műkincset rejt Oly kisebb helyek is, hogy a sok közül egy pór 
példát hozzunk f51, mint Cserény XlV-ik századi templommal, 
szekrény oltárral (1483) régi székekkel (1609) régi síremlékek- 
kel, XTrakvölgye XlII-ik századi templommal, Lopej régi ker. 
medenczével s XlV-ik századi templommal, Pojnik 1310-böl 
templommalyker. medenczével s göth székekkel. Bábaszék XTTT-ik 
századi templommal s 1358-iki haranggal birnak : s épen az e 
munkának egyik legkiválóbb becse, hogy ezen emlékeknek teljes 
megbízható leírását, sorozatát adja. 

Nem kevesbbé becses és fontos, kimerítő és tüzetes egyes 
helységek történeti leírása is. Az olyan helységeknél mint Besz- 
terczebánya, Körmöczbánya maga a gazdag városi levéltár szol- 
gáltatta az anyag nagy részét Másutt az egyházi levéltárak- 
ból merítették az adatokat : a nyomtatva levő források pedig 
mindenütt lelkiismeretesen fölhasználtattak, ide számítva a 
protestáns kútfőket is — ügy hogy ezek a kisebb-nagyobb 
m(mograpIiiák néha kimerítő s a történet egész korszakát ma- 
gába foglaló egyháztörténeti rajzokká nőtték ki magukat — 
A Zólyom-lipcsei , zlatnyai , zólyomi, beszterczebányai stb. vá- 
rakról acropolisokról a megemlékezés kiegészíti a leírás tel- 
jességét. 

Ki e történeti leírásokban gazdag^ egyházi archeológiai 
tekintetben pedig — mennyiben hnzánk egy pár megyéjének ösz- 
szes e szakba vágó műkincseit rendezve, criticailag megbírálva a tu- 
domány mai színvonalához mérten leírva, összeállítva és megha- 
tározva bemutatja — páratlan becsű schematismust végig la. 
pozta, a tanulságukon felül, melyeket belőle merített önkényte- 
lenül rá fog jőni az óhajtásra : vajha a jó példának utánzója 
akadna, s a többi püspökségek és érsekségek is állítanának 
ki hasonló schematismus. Akkor hazánk mivelődéstörténeté- 
nek egy nevezetes részéhez együtt volna az anyag. 

sz. s. 



22* 



r 



:K:t!rijö]srF:É3Xi:É3ic 



EGV MAGYAR VER8ECSKE IGfirt-liOL. 

K5r)»iiczliányB az. kir. vúroaa fiíl ügy eletem re bixott lerdlUribka, 

:ii, viilHDiiiit a bét Alsú-niug_ytirors7.ágÍ bAuyHvároa türt^iiet^hea adalokd 

ijllr^ii, Pjíy SEámadiiti könyv cüimUpján ii^gy sort találtani , s metyEk 

süíSveglikkel iniiiiljárt i^Iaö pillanatra felkölték figyelniemet , mt 

.uijii goiiilogb vizsgálat utún valamely magyar népdal tSredék^l is- 

uitum fiit. 

Aü ce&z tiirode'kot a hivatalos miiköd(!aéuek színhelyéről ugyau- 

)U évben eltűnt Kreutl Janón körmüexbáiiyni jegyzíi sajdtkexfileg írt*. 

ft mint ext a késvonások tJBxtán é» világosan ettitQutetik , és pedig valú- 

flzíuUleg unalomtiúl. minthogy c»enkiviil még egyebet ia írogatott a czim- 

litpra. iníiit pl. ; Peiia sooios habens iiijuririsa ent minus. 

A törcdtík így hangzik : 

Supra agiiö sóck fel kabla 
Hanit j'oíli fj'ryedt tömbi catho 
a t« zyp palaac htodban gomboach 
scliaradban lisj^a liai'a wiiagom 

v«gy luoataiii helyesíráasal : 

Supra agno sok fel kabla {talnn : kapta?) 
baza jött, férjed Toinbt Kató ; 
a t« szép palást '>dban, gombux 
sarudban, haja, liaja virágűpi. 

A vers értelme nPm világos , részint raert kezdetét latin szavak 
rútítják , (ha csak ezek alatt ismert magyar szavak nem rajlenek) ré- 
résziut mert — s ez igen valószínű — a német Krcue) nem jegyezte 
meg jól a hallóit ilalt, s azt csupán emlékezetéből irta le; lehet kaiöu- 
ben, Iwgy tévedek, s egy szakértő nyi-lvbuvár helyreigazítaod. 

Végezetül megemlítem, hogy az ezen XVI. századbeli nyelvemléket 
tartalmazó s?:ámBdáBÍ könyv papiros állományú a a két borító lappal 
együtt 49 négyzetalakú kártja-lapot foglal magában. 



1 



KÜLÖNFÉLÉK. 



329 



A papiros még egészen ép , sárgás-fehér , b csak a borító lapok 
szögletei rongál vák meg a portul. Gyári jegye : ökörfej, melynek szar- 
vai közé egy ötszirmű rózsa 64 milliméter hosazű egyenes vonalt képező 
kocsána van elhelyezve ; a szájból egy ép oly hosszú vonal nyúlik ki, 
melynek alsó végén két-két 20 milliméternyi keresztvonás s ez alatt egy 
háromszög van, melyben a vonal szarvformává görbül, s három egyéni^ 
távolban álló , és a háromszög csúcspontjait jelző ponttal diszít- 
tetik. 

A könyv czímo : 

>1505 feria sexta 
Registrum snper cxactione pecuniarum vinorum vrgelth et appreciatio- 
num Ciutatis Krempnicensis In Anno Domini Mille^iimo Qaingentesime 
Qninto Bub Jadicio Domini Valentini Palasch.« 

Található : Tomus I, fons 32, fasoicalus I, nro 4 alatt. A verc 
fametszetben itt következik : 



i 




Ö 




íhixSl 



^/ 



♦iVi 



7 



i 





ccpna 
a Ct JVE? ifíiiaíchttfdoa-n ícm 00, 



ScötkXi^Upctn htxypc ín^t^'VO^Vfi^rrL^ 



Ebizko Pál. 



330 Kt'i,Asi-fei.í;K. 

A szerkesztő szíves közlése illtal nyílt alkalmat fHlhaawiílvK, 
Ki'ixko liruak uem tstikály <!MÍekii s drtékü KKeinzénéro a ktivetlceiiöket 
yieia meg: 

EIsci olvHeáara köunyen iízou gondolatunk táinudhnt, bügy ezen 

w!gy sorból álló uyelvcmliík aligha ösBzerüggíi egész. A két olsö a kél 

tolsú sor miiitha uem tartozuának szoi-osan üBsze : búr az, Uogy ugynu- 

;oii költem^uynek a törcdékLt, szinte kiítetígtelen. A ki't elsőben tne^- 

kf^zését jelenti a hftzftt^rü férj, a ket utolaúban nője őltí^ztttcröl hióI : 

ue mintha közben kimaradt volna egy vagy több sor. Az eredetiben > 

2, ds 3-ik vége köziil egj-eueeen kinyúló vonal is Íly hézag jelülést lát- 

BEÍk mutatni. — Talán valamelyik későbbi verissziik vcgsorai volnának az 

ntólibí sorok s tcvedásböl, vagy szesaélybÖl vagy épen a liely szűke miatt 

, Jutottak ide, nyomban a dal koadeteiil tekinthető két első sor után ? Vagy a 

kétntotsó Borrefrain, moly aa egész költeményből épen az ideírt egyetlcu 

veraszakkal függ ily laaáu Csszeí — Arra, hogy a két utolsósort rofrain- 

nek tartsuk, semmi okunk sincs , mert. két sorból úUó refraint uépköl- 

t^szetüiak uut »epi igen haaznál, régen sem cit vele. Tévedés sam ígc" 

jöhet szóba n aorok leii-áaúrii nézve, mert ii tartalom nem mutat valami 

iiapy t'ltéréíri?. Ha csakugyan tévedésről lehet szó, akkor azt legelőször 

nem a sorok egymá« után következésében, hanem a szók leírásaiban kell 

keresnünk és esak azután szabad a találgatás szabadabb ját e'kot engedd 

terére lépnUnk. 

KexdjUk iiz első soron, — s inenjilnk szóról szóra. 
Supra agn& slií-k fel kabla. 

A Siiiieu szónak — tudtommal csak »suprál, vesBZÖvel (Thurzii 
György leveleiben ; esókkal) fenyít* érte'linii seóukhoz lehetne valami 
köze. Ez azonban itt épen oly kevéssé állhat, mint a latíu Siipia, jólle- 
het a leíró vagy ntána valaki ennek véve akarta magyarázni, uidon ezt 
irta ÍÖlé: »Super buuau«. Két szóra iiezvc e'n is azt hiszem, hogy „a 
német KruusI nem jegyezte meg jól a ballolt dalt* s c két szó egyike a 
supra , melyet untra helyett írt. 'Wl u Tiszán ma is mondják : sutra 
neh! .lul-n vagy sutba ijycreb .' — /(he! láh iilól ! értelemben. A du- 
nai vidékekon : tiiri(ií.« vagy luc.-í-úi-a ! mondanák. Sutra agnó ! tehát 
ilyformán ugyancsak magyaran s parancsolólag van mondva. Ab agnú 
maiasan irva *f/i;-"ö jóval később is fordul eln egy j-vel írva. A ml, 
végső betűjét illeti : még a múlt században is találunk nyomUtvánfl 



1 



KÜLÖNFÉLÉK. 331 

BÖt ha emlékezetem nem csal, a jelen század elején is, melyben az ót 
6-vel szedték s nyomták — némely vidéki nyomdában. Kreusl a kis e he- 
lyet mind háromszor c formát irt az ö két pontja helyett, s így semmi két- 
ség benne, hogy az agno-t aggnő-nek kell olvasnunk. Hasonló parancsoló 
mondatból áll az elaö sor második fele is : Szökj fel kab (a) la. A szökj- 
ben a J a A; bettt alsó szárának ily megnyújtásából telik ki , mi a 

fel szó l betűjénél — bár nem oly szabályosan — de a ponttal együtt 
Ismétlődik. A szökj-hen önálló betűt s hangot jelöl ; a fel-hen csak az l 
lágyítását fejezi ki, — ha ugyan Kreusl keze ez utóbbi helyen szándé- 
kosan irta. Igaz, hogy a j ezen emlékben — mint az egykori iratokban 
is — mindig ^-nal van iiva s itt is azt kellene követelni. Ha azonban 
tekintjük egy részről a sornak másként alig magyarázható értelmét s 
tor/sökös magyarságát, másrészről pedig a leírónak nem magyar- 
nyelvűségét : ezen talán nem kell fönnakadnunk. — A kabla szót ka- 
balá-nak olvasom — azt hiszem — nem helytelenül. £ szó ma is meg 
van a székely földön. Szótárainkban is megtaláljuk : lovat, néhol 
csak kancza lovat jelent. Kriza más jelentést is jegyzett utána. Följe- 
gyezte még (Vadrózsák) Háromsze'ken ezt a táncz szót is : 

Az én lábam úgy kijárja 
Miud a Fodor kabolája. 

A » Vitézi énekek* 1. k. 316. lapján Thajy K. közöl egy múlt 
századi » erdélyi indulót*, melyben ezen sorok fordulnak elő: 

Serkenj fel hát, talpadra kelj 
Vitéz Magyar ! lóra Székely ! 
Kabalára 8zá»z ! 

Ha a szökj fel kabla ! kifejezéshez hasonlót keresünk, találunk 
egyik népdalunkban. Országszerte dalolják, hogy 

Fakó lovam, rúgd fel a port, 
Ne nézz árkot, ne nézz bokrot : 
Mire a nap nyugvóra száll, 
Ott lehessek a rózsámnál. 

De a r^ibbekben is találunk ilyeneket : a katona mikor felül a lova há 

tára : Megugratja paripáját vagy : vígan vagyon s megugratja 

gyakran paripáját. 

A nökj fel kabla olvasás ezek által — úgy vélem — szintén 
gyarapodik valószínű helyességében; s ezzel a kétesnek mutatkozott 
tlső sor tősgyökeres magyar kifejezésekből álló sornak bizonyul. 



■3S KDLÖÍfPÉLtlK. 

A inilaailik dor: llatujSU firjed loiitbi Oaío. J 

A hilrom aleö szó nom Hswrtil magyHnlzatra. A tömbi gx<> ai, b» 1 
lycn M nfcéax emlék értelme surkatlik. EUÖ tekintetre mi h«id Utnk ' 
trrm^sKutesRbbnck miothogy u >toinbi (uito« áititvakbiin a hazut^ vjc«! 
nejijiiek iieviível van dolgtiuk. A I butíít a u^metne Icírilsiiitk rójjok ffil f 
Blívesen köszöntjük Uainbi Katót, a férjét iiiiueplÖ ruhában váró magrav 
ftsBEonyb Aiíouban épen fZQu kin^lko/ó oIvhbilb okozza nzoii zavart, mel] 
a négj eorbúl úllá emléket két bsszű nem tartozó danibiiitk tünteti fii 
Mondjunk le ezen olvasásró!. Az első eorbeli mondat ezcrkozetet h iniíO- 
dik sorra is ítvíve, tömbi helyett ne Dombi vezeték nevet, hanrin hí 
első eorheli uiíra ea ftSkj fel parancsoló SKÓknak raogfelelnen 
mai kiejtéssel tambolj-t olvMsa,yik : s azonnal meg losa as oB«^^ 
fUggés iiégry Borhdl kWó emlékünk elaö é» második fele köpött ; ham- 
jött firjod, tombolj Kata a te szép palástodban, gombos Harudban 
haja-baja virágom. Hogy tombol régen még inkábti, mint imi unnyit j*- 
lentett inint „orömébaa ugrál, tánczol", err^l n rég] szótárakból igiii- 
denki meggyőződhetik. Itt csupán a tömbi alnk itK, n mihce exó fú. 
Elébb a/.onban jogyezziík meg még azt, hogy az utolsó szó viUgosso 
(.'(lí/io-nak van írva, holott vnlósziníi, hogy u két elaö íort riin kötéösaif 
— már olyan a milyen. Ha Kató helyett Kata-t olvasunk, megkapjuk 
ezt a rimct kabla és kata közt. — Annak clfogadiíBa, hogy e rím esni' 
a leíró tollában maradt, vagy — » mire a K><ti>-I)cli o-nak a többi ele- 
forduló o-túi eltérő alakja is látszik mutatni — hogy csak elfakuláí 
miatt kell « helyütt o-t olvasni : arra késztet, hogy a szótagok számát 
is figyelembe vegyük. Az elsÖ sorban ti, a másodikban Sí szótagot lali- 
lunk. I.egtávolabbi-ól sem akarom állítani, hogy régi költeményeink egy- 
mással rímelő sorai mindig egyenlő e/.áinú szótagokból állnak; akárme- 
lyik ily emlékünket vesszük elé, miiidjárt-miuiljárt találunk oly vers- 
párra melynek, egyik fele legalább egy Hzótaggal hosszabbra nyúlik. Itt i!< 
lehetne ez az c<et, mivel azonban kétségtelennek vehetjük azt, hogy itt 
dallal van dolginik, melynek összhangzú sorpárjai kevésbé tűrik az Ily 
licentiát, — ha csak nem a versszak végsÖ sorában; nagy valószinü- 
séggel merem állítani, hogy itt 8 — 8 szótagú sorokkal van dolgunk- 
Ezen az okon a második sort igy olvasom : haza jött firjed, tombj kats 
vagy kató. — Itattuk feljebb, hogy a szökj-beli j-t se a szokott módon 
jr-nal, hanem a k-betii szokatlan megnyiijtása állal fejeate ki a leíró: a 
tombi-ht,n a b betű nem lévén alkalmas ily m (^nyújtásra, a ponttal ellátott' 



KÜLÖNFÉLÉK. 333 

i külön kiírva jelenti a j betűt. Ezen olvadással a második sor is 8 szótag- 
ból áll mint az első. Azt, hogy Kreusl n^meteskedve irt volna a tombolj 
heljett tombf^otj nem tebetjük föl : határozottan azt gondolom, bogy itt 
a tombol r^ebbi Unnh ^) alakja áll előttünk, melyből épen úgy lett az itt 
olvasható parancsoló tombjj mind például, a ma már szintén nem hasz- 
nálatos Uinczoi ropni kifejezésből lenne : tánczot ropj vagy csak egysze- 
rűen ropj, 

. . . tombj kata 
a te szép palástodban 
gombos sarudban 
haja, haja virágom. 

így lenne az összefüggés és az átmenet a második sorról a bar* 
madikra. A 3 és 4 sorból ily formán bárom sor telik. A 7 és 5 szótag- 
ból álló új harmadik és negyedik sor szintén rímel, s úgy jön még végül 
refrainnek a : haja, haja virágom ! 

Lehet hogy azon vonal, melyről följebb említem, hogy az eredeti 
2 és 3 sorának vége közül egyenesen kinyúlik, az itt mutatkozó — ta- 
lán leírásból eredt hibára akar figyelmessé tenni. Inkább hiszem azonban* 
hogy csak a gombos szónak már másik sorba tartozását kívánja jelen- 
teni. A gombos sarudban igaz, hogy két szótaggal rövidebb mint az előtte 
álló sor : de ne felejtsük, hogy az így megrövidült sor a negyedik, s így 
utolsó a versszakban, melyiiek mind rövidülése, mind megnyúlása szám- 
talanszor fordul elé a régibb és újabb népdalokban. Sokszor — mint itt 
Í8 — mintha azért rövidüluc meg, hogy különben is utána jön még a re- 
frain, mely ismét helyre állítja a megszakadt rythmust. 

Mielőtt a rofrainre teendő s hozzá fűzendő észrevétellel befejez- 
ném megjegyzéseimet; nem állhatom meg, hogy egy pár — kéz alatti emlé- 
künkkel — rokon hangzású versszakot ne említsek föl, ha nem is épen 
XVI. századi, de nem is legújabb költészeti maradványainkból. Ilyen 
azon Thaly K. által a Vitézi énekek I. k. 31 9. lapján közlött múlt századi 
katona dal befejező két szakasza, melyek szerint a katonának 

Elhagyott szép asszonykája gyakr<«u jut eszében, 
Ha itt volna, vsgy láthatná forgatja szivében : 



') Sándor István után Krcszuerics szótárában: Tömb = jubilum, 
gaudium, tripudium. A fő névi alak tehát még nem régen is megvolt, ne 
csudálkozzunk, ha az ige elébb kiavult. A lánatot ropni kifejezéssel is 
jóformán így vagyunk. 



ValamikDr egykor olykor — ile hisieui : megláiUk I 
Egykor, olykor még Erdélybeu laUa me^aókoUnk ! 
gzErelinemmel, aztr^lmetldel meg ii vis^ztnlUk : 
Mintegy szép fo lyú -baroaty hu t magamhoz kapraoUitk. 

llycLi Invábbil ax Ili2'J-<iiki slutö es oktutó ^nck az HsszODJok- 
nak tÍpztL'ki'üli txíniü költtim^iiy c/.en szakaaxa: 

Jiimbor urad lia haza jön fáradvii : 
Kii8xi)b elűtt léey te ia talpon állva : 
HoKzá siesB, a-i kiitiA légyen nyújtva. 
Éket azokkal Rjnk&d lágj'en rakva. 

(Vitézi áuekek II. k. 24. 1.) 

Ilyen m^ v^gre a, XVII. azáEsdból itianidt « Hallod-e ifjui ku- 
dfltit dalnak ezen seakasKa : 

Hiyd reám vénem kamuk a-szokuy Ám, 
Iilbomban vonazotu karniazsíu-üeizmáui 
Ekésen jUrok, aéx* bir iki reám, 
Ékeién Járok, nesz bál tti reám. 

(Vil. én. H. k. 79. I.) * 

Ai bltbzet Iiasonló leítáaát ÍBDierjuk inog it sekoly balladákból: 



A mi T^re a rcfraint illeti, eléggo mutatja az r^gi „Virág éne- 
keink" e mai szerelmi népdalaink kiilsö szerkezetinek azonosságát- 
Mindnyájan ismerjük ezen soit s a bozzá hasonlókat, a melyek néha nc- 
gyedik, n^ha ötödik ■oi'át alkotják népdalaink versszakainak. 

Me'ltasBuk némi figyelemre. Kiegészítő szereplése mellett is — 
Lgy itt mint máshol — kcv<!ssel járul a dal vagy ^nek belsÖ szerkeze- 
tihez : de mint iisr^gi maradvány, tagadbatatlaniíl becses, raert ha nem 
is az egyediili, mcgis Mindeneseire az egyik királóan használt killfor- 
mának máig dletbeu Icvö alkotó része s bizonysága ; azonkívül pedig a 
műfaj elnevezésének forrása a egy képleties szólás mód régiségére vagy 
épen Ősi voltára figyelmezteti jelenség. 

Úgy látszik ugyanis, hogy mielőtt a rózsa, ibolya, szegfű, m^o- 
rána, liliom s a löbbi virág klIlön-kUlÖn szolgált volna a megdalolt ked- 
ves megnavczCBcrc ; flz általános vírái/ név tette mog ezt a szolgitatot. 
Igy találunk például aziutéu a XVI. század elején — ha nem a XV. vé- 



KÜLftNFÍ:i.fcK. 335 

geu — írt Weszprámi codexben egy 088ZGh:ijtott papir szeletet , inclyon 
k^t sorban ez olvasható : 

SzŰTem lölköm virágom czinigém 
Aranyom gombom ágam levelem. 

mintha egy kis gyűjtemény akarna lenni az c fajta synonymákból. A 
szinten szokott >madaram« helyett »czinigémet€ találunk benne ; de a 
»virágom« m^ megvan a maga általánosságában. — így maradt meg 
azon gyönyörű verses találós mesékben is, melyeket Kriza Háromszéken 
s Udvarhelyszéken jegyzett föl. 

Mongya virág virágnak 
vagy : Virág 1 mon* meg virágnak, 
Várja végit világnak, 
Két vén fának ledötit 
S a meghótnak felkötit. 

A virág szó ezekben is a szerelmeseket jelenti. 

Már csak ezek után se lehet a felől kétkednünk, hogy a ^Virág- 
eiiek< épen a szerelmi dalok neve volt. Azt is lehetne állítani , hogy 
jobb, magyarosabb hangzású a szerelmi vagy szerelmes dal nevezetnél, ha 
azonban ezek helyett nem is, minden esetre lehetne használni a szerelmes 
vagy szerelmi népdal kifejezés helyett. Hiszen a népdal is csak olyan ^Volks- 
liedf, melyeta nép ma is nótának mond. Virágének helyett — ha épen 
akarunk mondhatunk, virágdalt ; ős időkből származó képletics jó kifejezés 
lenne ez s százszor többet érne a bájhangzatok-féle kínos-keserves uyo- 
inordságoknál. 

De hát miért aviilt el, miért veszett ki a nyelvből, ha olyan 
jü ? — azt kérdi valaki. Megmondom. Azért, mert hatalmas üldözői 
voltak már magának a névnek is a tartalom miatt. Üldözte a műit szá- 
zadok egyházi közvéleménye a rcformatio előtt is bizonyosan ép úgyy ha 
uem erősebben, mint a reformatio után vallás felekezeti különbség nél- 
kül. Ennek a szigorú clleuszeuvnek a következése, hogy a népies köl- 
tészet e nemű minden bokorban nyiló virágai közül semmink se maradt 
me^ a régibb századokbóL A mi a népies irodalomból megmaradt az is 
cpen úgy ki volt téve a hitbeli buzgólkodás megtámadásainak, s hogy 
csak valami részben is elkerülhette a mogsemmisittetést; különös szeren- 
csének mondhatjuk. Halljuk mit mond, hogy beszél Bornemisza Péter 
157ö-ban: ^Immár csak mind hazugságnak hallgatására és hitságos 
inulats:!gra vágyódnak mindennek fülei, tisztátalan és fi^talan boszéil- 



kCliIsfélkk. 



taek Unítianh 



nek hullgatására, h«;íug i's lilnole tíriiúwca, hainii cs erotnek Unítian^ 
rigai mnzrik, gyaiázók, fondorlók sugarlilsira, tTágitréspcnis2es<'Stifaágn, 
bdba beatedre, álnokul költött fiibutáknt, király6a kis Miklóeról, poebík 
ŰTiáelról, Apollonüisról, e* egypb hitsitgrül oinigéa Kcrflem énektk hall- 
gutására, lant, síp, <lob, trombita szóbeli hajjá hitjjéia éa teméay evcr 
csácHOgiisokra. (BorncmisKH P. Negyedik része az evangi^líomokból éi tx 
rpiBtolákb6l való tuiKU^oknak Scmpte. 157S. IBS. lapjiln.) MAgyari 
István, gr. Nádasdj kiipláiija b ovang. eeutor (Az ország romlása oksír A I, 
Sirvárott 1602.) a gallusokat rójja ugyan érlo, de tírdekeeen kbti ömm 
a tábori élettel müve 17 7. lapján. 

Adgyon az úr laicii móg valaha oly j^'i vcíwJrekct ülőnkben, kik tí- 
seljenek jó gondol é» sk elnyomorodott 8í6cg<'Dy magyar nemzetnek 9»1- 
gáljauak Jól megmaradására, kiköt isten immár ia megadott sokHEor^«i- 
után ÍH kész volnu megadni : ha az kosztunk való sok iatcntelens^, eliln- 
dott üok vétkek ^H az sok kárvallott emberekiteksápolódásokiimnár^gbaB 
Isten eleibe felhatván, az mi jó azcrencsánknak kútfejiít be nem lárM- 
ták volna, hogy mi reánk ki ne áradhassanak. 

Eit hoKxák mireánk az aok bilnitk is tóbarbnH indalátutikbír Mi 
nok fiealHt gnnimágak, melyekbB fel PKoktiink Öltözni házul motáatíe 
fiunkkor, nemhogy kitisztulnánk belijllök. Eb majd annyf!ra jutánk, bigT 
ha ki gonoszt akar tanolni, búr ne menjen máshova érette, hanem c(*t 
az táborbji, elifg gonoszságot tanolhat. Mert meglátja (böcsilllöm az jui- 
boriit\ hogy jobb rcfszre minnyájaii az gonosaágnak atlák magokat lu- 
borog a7. Magyar: az Spanyol latorkodik, eszik, iszik, tobzódik az Sf" 
met ; az Cseh hortyog az jó lakásban, ásit puhasága uiiatt az kevély 
í^töl megr^Bzegült Lengyel ; az Olasz bujálkodik, az Balon paráziuUko- 
kodik ; fertclmeskedik az Franczuz, az Uallus virág iiKket fú : tobiódik 
az AogluB, az Scotus torkoskodik : enyeleg az Tót, árulkodik az Hor- 
vát , ée csak keveset találsz, ki magát igaz keresztyénül viselné. Mem 
ily néppel hadakoztak régciiten, .4.brábám, Moses stb. Pázmány is caak 
fgy nyilatkozik a következő század elején predikácziói 204. Upjio: 
>Undok virág énekeket irkálnak, melyeket minil gyermekek a mind leány 
asszonyok kardéra tudnak.c Az 1128. lapon pedig épens^ggel eit 
mondja: >Ab! mely nagy esztelenség az atyáktul vagy féijektttl, ha 
i-íriú; énekektl, szerelmeskcdéaröl irtt könyveket adnak feleségek, leá- 
nyok kezébe ! a kik szerzik, a kik éneklik a virág joskeket, 

országos kerítok, közönséges kutakat mérgesök.c 



kOLOKFÉLÉR. 337 

As ily feddő, dorgáló tanításokat, a török pusztításain ktvül ssún- 
tén okolhatok népieB irodalmunk s különösön költészetünk maradva- 
elkallódásáárt Szállt 9% ének — a megvetett virág ének is 

8Z^^ , leírni se tartották árdemesnek s mind elszállott mind- 
örökre. Ha a megmaradt registrumok táblájára, iprobátio calamic gya- 
nánt csak 4 — 5 sort jegyzett volna is föl minden » nótárius locic : ma 
flz^p gyfijteményflnk volna. ÖrfiljUnk, bogy a der^k Kreusl ezt a töredé. 
ket ssámunkra megmentette s kutassuk, keressük nem maradt-e több is 
ugyanazon vagy elábbi időből is. SZILÁDY ÁRON. 



A PEISTALDUSOK. 

R^ okmányainkban, valamint törvenykönyvünkben is, a XI. szá- 
zadtól a XlV-ig, tehát az Árpádok korszakában sűrűen találkozunk az 
úgynevezett >Prista1dusokkal€, a nélkül, hogy a tudomány embereimáig 
határozottan megegyeznének ezen hivatal hatáskörének m^jelölésében. 
Szegedi a múlt század első felében a Pristaldust a magyar perestoldó 
szóból származtatá, a mi szerinte annyit jelent, mint a ki bírói íté*' 
let folytán a peresfelcket a pertől föloldja ; mert — úgymond — - a pris- 
taldusok a perek eligazításánál és végrehajtásánál a fels()bb bíráknak 
y^rehajtói és mintegy segédei valáuak. *) Ezen sovány és határozatlan 
körülírás a Pristaldusok hivatalkörét egyátalában tisztába nem hozta. 
Szegedi után,többek közt már a híres Kollár Ádám : » Históriáé Jurisque 
Publiei Begni Ungariae Amoonitate8« czímű Bécsben, 1783-ban megje* 
lent müvében már tüzetesebben foglalkozik a pristaldusi hivatalnak 
megjelölésével. ^) Fejtegetéseit mindjárt magának a Pristaldus szónak 
származtatásával kezdi, és Szegcdi Perest-oldójának ellenében Bél Má> 
tyás és a szláv nyelvet értő tudósok tekintélye után biztosabb állítás- 
nak hiszi; hogy a Pristaldus szó a pi-tstogim (mellette állok, segédkezem) 
szláv szóból származott. Söt Kollár nem is kételkedik, hogy a Pristal- 



^) Szegedi Joannes. Rubricac sive Synopses Titulorum, Capitum 
et Articulorum Juris Ungarici. Tyrnaviae 1734. P. I. p. 42. Pristnldta 
ex PereMóldo i. e. solvens iudicio mediante litigantes. Erant enim Pris- 
taldi superiorum Judicum in diyectione ac decisione causarum minist ri 
ac veluti coadjutores. 

=») Kollár id. munkájrt vol. H. p. 57. 




^38 i(1ilHn-fí;i.kk. 



iliia ni^v RzUv credctii, mert n s7.1ivúkufll, iioveKetceen ut aroBsoknil 
ItrísUr Sülj j«1enlc(( ír megjelenőt vagyis biztost vagy megbisottnt (i 
ilntsriuBt) jelent, ás e flíArmastiitais a pristaldnsi hUiiUillAl is 
xiL, KolUr íxerint annyira, lingy nem U hivt!, hogy biírki is rat&tuicten 
véleményétől cltiírtí n^ctct valllialna. A tudús Miller JtikiOi Nindw. 
ki e század etc}^n d Pi-iiil/ildiif-TÜl egénz mDDOgmphint Irt,') a sBÓiufc 
S7.Uv nyelvből vnló SKlínnaztatáaiínt niízve süinttín Kiillár n^Kel^Ii«i 
esRtlaknaik. Én cgyútnlában nem erezvén intLgamtit Arrn liivntra, hogj 

I PriRtalilua ntfvnek nyelvJaieti ^7.cm|iontból siwrmaKtH tusát megvtlM- 
mm vngy ^pen eldSutsem , eokkHl fontosabb kérdésnek laj-tom i 

istalJtiai birntalkörnck biztoa tneglifttáror.Asát. Ei ápcn ex axon punt. 
ily re ni!zve eddig biztos erqd menyre nem juthattunk. E tekii' 
Bn törvény tudósaink innig sem jotottak határoíott niegálU))<>- 
jra. A Icgtekiiitdlyesehb jogi raiiazútárbau ') azt találjnk, hogy a Pn'- 
''Itt Puky én Sxlemenics Peres told únak, Pnky egywfirsniind kÖiMróMl:, 
jiln pedig Prmfnliliil-iink ucvpzte. Egy máflikjogiiniinkitbitn -jvagjis 

II kfíbb törvény tudományi Bzútárban aunftksKerzííjeiiKt iija, hogj: /Viníaí- 
iici (Atidr. 'J.) Pirainltlii, prttto, pristav magyar, oíiux avagy atláu Mfír- 
ma:á»ú «o. ki a bUiitgrii (Bi/'«-Jw«) n>kliUje volt b an<ank itfMét nfgrr- 
/•ajloffi. 

Kollár idt!zctt müvében n pristalduB hivatal hatáaköréuek megba- 
tarozására tett nyomozásai, talán azért, mert azokat más oklevelek víh- 
gálásA nélkül egyedül a Cocpiis Juriara és a Váraili Begeatrumra alapí- 
totta, nem lehettek egészen kimeritöck. Kollár állítja, hogj' a királynak, 
nádornak, várispánuak és minden egyéb bírónak személyééi tője volt * 
prístaldus olyképen, hogy n birói ítéletet teljesen és törvényesen végre 
esokta b^tani. Ezen állítáaáuak támogatására — mint említem — leg- 
inkább a Váradi regeatrum eseteit idézi. A mi asi állítás elsti részét il- 
leti, az kétségtelen, söt az oklevelekben nemcsak az említett azemélyek- 
uek, hknem püspökök és espereseknek is találkozunk pristaldusaikkal . 
Ax állítás második része azerint a pristaldust egyedül birúi végrehajtó- 



') Priataldua ex Autíquitatibus Juria Hangaríci Interpretatione 
criticft reatitutuB a Jac. Fcrd. Miller. Pestini 1805. 

1) Törvénytudományi Müszútár közrebocsátja s Magysr Tudós 
Tárwaág. Buda, 1843. 513 lap. 

■) Kovács Pál, A magyar türvénykezéa Uirténeti vácolata. Sieged, 
1661. 253 lap. 



nak kell tekintenünk. Mindössze is tehát Kollár ezen eredményekre ju- 
tott ^rtokezMben. Csak azt említi még, hogy a megyékben királyi em- 
berül >bomo regiusc gyanánt is szerepeltek. 

Tekintélyes közjógi írónk Bartal György ^) osztozik Kollár véle- 
méaj^ben^ midőn a pristaldusokat főleg Tégrehajtóknak tartja. Szerinte 
azonban a pristaldasok helyébe a homo reginsok léptek volna. 

Azonban mindezeknél tüzetesebben foglalkozott e kérdés megfejté- 
sével a nemzeti múzeum egykori igazgatója Miller Jakab Ferdinánd^kinek 
monographiáját előbb említők. Munkájának írására, mintő maga beYallja,az 
szolgáltatott alkalmat,hogy 1804-ben a keszthelyi Georgiconban az ura- 
dalmi ügyészség megtanulására egy újonnan alapított ösztöndíj a budapesti 
német hírlapban Pristaldusi stipendium czím alatt hirdettetett. A nevezett 
tudós húsz fejezetben tárgyalja fejtegetéseit. Hivatkozásai itagyóbbára, sőt 
úgy szólván kizárólag a törvénykönyvre és aVáradi Regestrumra szorítvák. 
Elmondja^ hogy a pristaldusok főleg a XT.,Xn., XIII. századi oklevelekben 
fordulnak elő, hogy a név nem latin, nem magyar, hanem inkább görö- 
gös, vagy a mi leginkább valószínű tót eredetű. Mec^említi , hogy más 
nemzeteknél a pristaldusok nyomaira nem találhatni, és azért e hivatal 
meghatározásában magok a magyarországi tudósok sem értenek egyet. 
Némelyek a szó s7oros értelmében a bírák szolgáinak tárták, mások 
helytelenül a mostani szolgabírákhoz hasoulíták, vagy még helyteleneb- 
btil az ítélőmesterekhez vagy jegyzőkhöz; noha a leggyakrabban vilá- 
gosan a királyi vagy káptalani emberek személyében jelentek meg, ho- 
lott egy 1269. évi nádori itélŐ-levélben ügyvédi szerepkörben fordulnak 
elő. Ezek folytán véleménye abban összpontosul, hogy tekinthetők vol- 
tak ugyan bírósági szolgáknak (servi Judicum), de csak annyiban a 
mennyiben a bírósági cselekedeteknél mint a felek képviselői tehát ügy- 
védek ül működtek. 

Miller Jakab fennebb idézett értekezésében közié mindazon pris- 

9 

taldusak neveit, kik a Yáradi Regestrumban előfordulnak ; e szerint e 
névsor csupán néhány évnyi időközre vonatkozik, pedig számos okleve- 
leinkben még igen gyakran találunk pristaldusokra, kiknek egy vagy 
más esetben vitt szerepéből a kérdés megfejtésére érdekes adatokat 
nyerhetni. Ezen ok indított arra, hogy számos eddigi kiadott okmánytá- 
rainkból a Miller által közlött névsornak mintegy kiegészítéséül össze- 



*) Bartal G. Commentarii I. p. 346. 



;M0 K('LoNFÍ;l.KIÍ. 

^vüjtBcm az e névvel mp^elellcket. M«r e nívsor íttekhit^Be is bStltcni 
|is könnjítoiii fopí-a — úgy hiaaein — fi iiristnldueok hivatal k9r^nek tanúi* 
mituyozúit, annál biztosabban, minthogy n FomlsnkTa. honnan a ii^vsnrl 
^yüjtéia, híven hit^tkoxoni. E névsor in érdekes éa hliv'itS mozBanAlakiit 
lilulDt fit), jelesül már nrra nézvp is, hogy nemcsak királyoknak, mtda- 
roknak ^s egyéb bíráknak, de pUspQküknek, fi- i!s alispánoknak, lulr 
capprcsekiiek is vnlCak pristaldiigaik. Nevi^zctcs I323-bi'il Jula nádnrimk 
IX árpási besscuyi'ik részéve kiadott sznbadsil g-le vele, hol a viaiiályos |iFr 
íyowesen Jonchim piístaldiia kttz vetítésivel intéztetett el '). Valamin! 
itt ligy 1'239-bon Barnabás pristaldtts szinten pcresllgy tárgyalásánál 
Bxarepe) ') s c sserint Milloruek azon állítása, bogy 1268-ban a prístHÍ- 
ilos ügyvédi szerepkürben fordul elő. a két előbbi esettet némileg ti))>l> 
valószín iisé^ct nyer. A jogtörténi^ti kutatú n következő névsor titali<« 
folytán mindenesetre bővebb fülviUgOBÍtásokhoii juthat. 
1067 körfll Apa fílius Chycha pristaldug (Wenzel I 3ij.} 
mii 7 körül Tde prisl. Stephnni Comitis Bihoriensis (U. o.) 
10B7 ktirftl Fygudy pristaldue (U. o.) 
1092. Butca pristaldiis (Wenzel I. 39.) 

1103. Cephaprist. curialis comitisMoysi alio noniíne Itathona (Fej. 11. 42.) 
un. Batuna pristaldus (Fej. VII. 5. 4«.) 
1112. Cephu prist. curialis CnmiliK MnvBÍ ulio nomine Balhona (F«j/r 

VII. 5. ö 4.) 
IIS.*). Dónk prist. Comitis curialis rcgis Jula (Fej. II. 80.) 
1 1 38. Laurencius de Titi] capellanus nelac rcgia prestaldus (Fej. II. 1 10.) 
1150. Gregorius Rulfas de villa Ahchyn prist. (Wenzel 1. 60.) 

1162. Vido pristaldus. (Fej. 11.166.) 

1163. MarcelluB prist. (Fej. II. 1G6.) 

11 G3. LcopolduB ülius l'etri prist. (Fej. II. 1G0.) 
1163. Joaunes Comes filiue Talmer prist. (Fej. V. 2. 122.) 
USO. MichacI DragunianuB príst. (Fej. VII. 1. 170.) 
UöO. Petrus de Sagauella prist. (Fej. VII. 1. 17Ü.) 
1189. Drasaeuus tilius Slouiiiic prist. (Fej. II. 248.) 
1 1 92. Joanues pristaldus. (Fej. II. 278.) 

1192. Jacobus Finth de villa Husturgant prist. (Pej. II. 279.) 

1193. Isan Cur. Comcs de kris prist. (\Vcnzel XI. 55.) 

1 1 93. Bonc prist. Episeopi Zagrahiensis (Wenzel XI. 55.) 

1198. VratislauB fílius Vratistai de Zagrabia priütaldus. (Fej. II. 320.) 

1201. Alexius filius Qude prist. (Wenzel I. 91.) 

')Fej»'r C. D. 111. I. 3(!4. 
■') Fejér IV. I. 151. 




KÜLÖNFÉLÉK. 341 

1201. Comes Crasun príst. (Weiizel I. 239. és XI. 77.). 

1203. Maarus Comes Masuniensis prist. (Fej. V. I. 292.). 

L206. Andreas filins Tea tonici Martíui de villa Vratotas (Wenzel 

XI. 83.). 
L207. Ofen de villa Pagh prist. regis (Fej. III. I. 89.) 
L208. Andreas filins Andre prist. regis (Fej. III. I. 67.) 

1208. TheodoroB de genere Opuz prist. (Wenzel YI. 324.) 

1209. Jurk de Brichina prist. (Wenzel XI. 97.) 
1209. Basuna filius Mochwd prist. (Wenzel YI. 339.) 

1209. Zelko terrigena de villa Priticze prist. regb (Fej. III. I. 89.) 
1209. Gordon de castro Grebin prist. regis (Fej. III. I. 89.) 
1209. Joannes de Drawa prist. (Wenzel XI. 97.) 
L211. Both canonicus bachiensis priét. (Fej. III. I. 105.) 

1213. Zaloca prist. Begalis (Wenzel I. 131.) 

1214. Laurencius de Aycha prist. Ochuz bnni. (Codex Patrius Y. 66.) 

1216. Azarias de villa Necheiner prist. (Fej. YII. I. 193.) 
1216. Farcasius de villa Loc. prist. (Fej. YII. I. 194.) 
1216. Topazius de villa Satar prist. (Fej. VII. I. 194.) 

1216. Petms filius Marc prist. (Fej. YII. I. 197.) 

1217. Gothardus filius Ypoliti de villa Yasard prist. regis (Fej. III. 
I. 201.) 

1217. Rufus Pousa prist. regis (Fej. III. I. 202.) 

1217. Ivancha comes prist. regis. (Fej. YII. 2. 211.) 

1218. Andreas ruphus prist. (Knauz Észt. okmt. I. 120.) 

1219. Petrus fiUus Lud prist. (Fej. YII. I. 202.) 
1219. Fanchuca prist. (Fej. YII. I. 200.) 

1219. Bolosoy de villa Bobora prist. regis (Fej. YII. I. 202.) 

1219 — 1222. Tochia filius Panthaleonis de villa Poguna prist. (Wenzel 
I. 187.) 

1220. Pazman de genere Zab prist. regis (Wenzel I. 170.) 

1220. Andieas prést. Xicolai palatini (Wenzel I. 170.) 
1200. (körül) Opa filius Michaelis prést. (Wenzel I. 168.) 

1221. Andreas de Pulos prist. (Fej. YII. I. 207.) 
1221. Tbomas pristaldus (Wenzel I. 182.) 

1221. Paulus filius Calanda de villa Terecha prist. (Fej. YII. I. 204.) 
1221. Ceku pristaldus. (Fej. YII. I. 205.) 

1221. Simeon filius Yid de villa Ság prist. (Fej. YII. I. 206.) 

1222. Joachimus filius Rouz de villa Bobut prist. regis (Fej. III. 
I. 363.) 

1222. Fataletus prist. regis. (Fej. III. I. 271.) 

1222. Bissenus de Hatwonuomiue Kochobur prist. (Wenzel XI. 166.) 

1223. Yid. prist. regis. (Fej III. 1. 426.) 

1223. Chepan filius Mochov de villa Karol prist. Jule Comitis Palatini. 
(Fej. III. I. 427.) 

Századok. 23 



1224. PetrUB filiiis Jorcho (Jiirko) de Zagrsbia i>rist. (Fej. lU. 1. Hl. 

4G8. ^s VII. 5. 233.) 
1226. Comea Chethe prist. (Weazel XI. I9y.) 
1226. Leuatacbius tiliuí Borc. príst. regis (Fej. III. -2. ti4.) 
122C. Vrus pristaldus (Fej. IH. 2. 97. ^b VIL 5. 228.) 

1228. Bagyn prial. rcgia (Fej. Hl. 2, 181.) 

132S. Agabitua de villa Chuaeu prist. de ftuU regis (Fej^r III 
2. U3.) 

1229. Mouget lilius Cochu de gcncrc Tet pris(. (Fej. VII. I. ÜlS.) 

1229. Eueius filiua Elino de villa Drauprist. (Fej. Vll. 1. 218.) 
1239. Bagyu cognatus Tulc Cotuitb prisl. rcgis (WeiiKcl I. 263.) 

1230. Stephamia prist. Palstini (Fej. III. 2. 207.^ 

1230. Chudroh prist. regis. (Fej. III. 2. 213.) 

1231. Abraliam filiu9 FelicUnd de villa Mathoi prisl. regis. (Wennel 
XI. 331). 

1231. Martinut filiiis Simoiiis de villa Vuaiiyan prUt. (Fejjr IV. I. üT.) 
1231. Bozorg de geiierc Bosxligh Praeiustaldus (Pej. VH. 4. 79.) 
1231. Walterus prisl. Stepliaiii Arehidiai'oiii BoRÍeiwia. (Fej. III- 
2. 490.) 
231. Teheu prist. (Foj. ül. 2. 48il.) 
i233. Radmi prist. regia. (Fej. III. 2. 365. (Is VII. 2. 490.) 

1233. Aleinntler (■nsifer filius Mnys palatiiii príat. regis. ( Weiiiel I. 3lil.) 
ISaa. JUcca piiat. rogÍa.(Fej. 111. 2. i^l.) 

1234. Clement filius TmnUj'] de Nek príst (Fej. III. 2. 415). 

1236. Slephanna priat. (Weuzel VII. 2G.) 

1237. DyonialuB de Toch de geuere Búst prist. (Fej. IV. I. 97.) 

1237. Eljns tiliuB Chepaiii priat, Oregory Epiacopi Jauriueusis (Wenwl 
II. 74.) 

1238. Simon tiliua Jftcobí de villa Dagh Preataldus. (Fej. IV. I. 143-) 

1238. Files prist. regia. (W. VII. 58.) 

1239. Gábriel pristaldua (Foj. IV. I. 169. ás Wenzel XI. 310. 
1239. ChepaiiuB de vilii Barsunua priat. (Fej. TV. I. U8.) 
1239. Alberius de villa S. Georgy prist. (Fej. IV, 1. 164.) 

1239. Comes Dyoiiisiua de villa Toh priat. iWeiuel VII. 80.) 

1240. BeoedictuB de villa Bzaard prist. Dyoiiis;' Pslatiiii (Fej. IV. 1. 1Í- 
éa Weniel VII. 78.) 

1242. Magbter Nicolinus Clericua prist. (Fej. IV. 1. 267.) 

1244. Magiater Simou prist. (Fej. IV. I. 311.) 

1244. Chaenek de Pauaa priat. (Fej. IV. I. 3.'>9.) 

1249 — 60. CuriaduB priat. (Codex Patrius I. 26.) 

12.00. LadialHua prist. (Kiiaiiz Eazt. Okin. I. 34.) 

1251. I.adialaus prist. (Fej. IV. 2. IIK.) 

12Ú3. Babul de villa Bechul prist. Rolaiidi Palatiui. (Wenzel 11. 243-) 

1258. Elei priataldua. (Wenzel XI. 451.) 



KÜLÖNFÉLÉK. 343 

1260, Hcrroannus fráter Comítis Pouse de genere Hermáim prist. (Fej. 

IV. 3. 20.) 
1260. Peder Caluus prist. Regalis (Wenzel XI. 472.) 
1260. Graba prist (Wenzel XI. 472.) 
1260. Zaloca prist. Begalis. (Wenzel XI. 472.) 
1260. Kuca prist. Regalis. (Wenzel XI. 472.) 

126 1. Vduornicas de villa Barathy prist. Eraerici Falat. (Foj. 1V.3. 56.) 
1264. Dyonisyus Comes íilius Merchi prist. (Fej. IX. L .548.) 
1266. Ladislaus prist. regis. (Fej. IX. 6. 139.) 
1268. Verunt filius Verunt de Reget pristaldus (Fej. VII. .5. 348.) 

1268. Theodorus filius Thcodori prist. regis. (Fej. VII. 5. 351.) 

1269. Oliuer filius Ladislai de Gerse prist. (Fej. VII. 5. 349.) 

1274. Mathias prist, seu homo regius (Fej. VIII. 2. 35.) 

1275. Radozlaus filius Com. Jakon de Brcbirio prist. (Feje'r V. 2. 291.) 

E sorozat is azt mutatja, hogy a pristaldusi hivatalkör a XlII-ik 
század vége felé már enyész6 félben van. Már 1285-ben előfordul az 
oklevelekben a procurator. (Fej. V. 3. 300.) Söt ennél még régibb kor- 
ban is: 1228-ban, II. András király alatt ugyanegy adomány-levélben ta- 
lálunk proritrator-t és a beigtatásra pí^talduS'L (Fej. Hí. 2, 134.) 
Mindezek mellett mégis figyelemreméltó és talán bővebb nyomozást ér- 
demelne azon körülmény, hogy már J 3 32-bcn peres tárgyban *ítttanus€ 
czimzetü egyén szerepel. (Lásd Fejér. VIII. 5. 237.) Azonban itt nekem 
a pristaldusok névsorának közlése lévén kitűzött czélom ; a fentebbi vé- 
lemények taglalását és kifejtését szakavatottabbak nyomozásaira hagyó m 

Nagy Aladár. 



A KALANDOSOK TÖRTENETÉHEZ. 

A >Századok« januáriusi füzete érdekes közleményt tartalmaz, 
mely a > kalandos testületek «-ről közrebocsátott adatokut ;Ulítja össze. 
E szerint a legrégibb nyomokra Erdélyben, 1372-ben találunk. 

A Magyar Nemzeti Miízcura kézírat gyűjteményében egy 1340. 
octóber 21-én kelt eredeti oklevél őriztetik, melylyel Chauadinus esz- 
tergomi érsek a Liptó-mcg^^ei lelkészek által alakított kalandos egyesü- 
letet ^) megerősíti és azt kiváltságokkal ruházza föl. Ugyanis az egyesü- 
let tagjainak, kik az évenkint kétszer tartatni szokott összejövetel al- 

') »Universitas plebanorum,ecclesiarum rectores deLypthow, . . in 
UDum convenissent, et ea que salutis sünt pertractassent^et inter eos quan- 
dam confraternitatem vulgariter Kalandun nominatam . . . ordina8sent«« 

23* 



»44 KtLAKriLte. 

■ftlmáv*! meggröoBftk, as ntcoi tivtMetbcB r^nt ratmek «« nUmiunár 

ftnrtn-fl^. negyreiuiapi bacsót en^élyu ; továbbá fftUMtalmuxa tikét, 

u ^yUsi jarak bitorióit e^küi b<ml«l«»«kkrl sájthaaaU. 

Hi rolt eMn egjcMilctiMk tnlft}donk^ew c*^^ sit ai okiévá tí- 

MU ncM uii»di>. TaUnúifileg aamm mia, mint kSiSa ijlstosaági gya- 

■tok él kökaBafis timag«tá». 

A nü u 153C-<k 4tí kaiAndoa ntív«tiéget íLUti, mel}- k rikosi 
ixággjQléseD V«rbSc^ megbiiktatu, Baigio pápai ■■■tias jelentései- 
tndjak sgjrui, hogy aamk t*gi*i K*<AemÍUn tartották eisfi Mne- 
ateleiket ; de ex«n kSml neoj^ alig rueedi a>eg. bogj amft szövetté 
rl, melv tag^iil és cxéljait tekintve orixág'i« volt, >kecak?méti kalan- 
~A tánalalcnak oevexaűk. 

De roiuda»álUl, ba eit Kecskomrit városa énlemei tort&etirújáoak 

«g ia bocúijuk, lehoiáuival a CDegengcdeR haiarokoo nagjou is lúl- 

éf, midöu írja, hogy >KeC;íkemét eg«42 kiiUő polgáraága, nünt a tánn- 

; kOlsü ta^Ai, csatlakoxolt a szöfetst^hexc éa bogy ai utoliú EákdBi 

tiággfüli'síra a >k««skemi-ti kalandos sifiretaég. í kfist« Kecakeiaít 

r&ros polgárai sz«rcplettekc. *> A törtéuetirónak nemcsak a ii«gy aeetire- 

délj'ekt^l, hanem az api4 biiiságoktól U mentnek kell lenni '. F. V. 



BEZEGH GÁBOB SÍBIRATÁHOZ. 

A >Sxázadok< 1»16. évi foljatna fUsetéaek 2ölí. I^jáa Beaegli 
Gábor BÍríratához tartoaó latin verseket olvasván, láttam, hogy ásóknak, 
amint ott küvetkemek ^ymás után, értelmük nincs; de &KT«veTáu,bogJ 
as első 5 vers hexameter, a Wbbi 5 pedig peutameter, miadet^eiameter- 
hes a neki megfelelő pentametert csatoltam, s igy meg lett a kellő értelem ■ 
Invicta dom stricttui vibrat Pannónia ferrum, 
Et spectat propios, Austriaeosque rogos ; 
Adavetua pacis studiia, en belia tubasque 

Inseqaeris Qabríel. Iniqne derusque Bezegh. 
Lm TÍctor Bt«tit, hand recnbat aub polvere victus, 

Non eadem cippí et mortie areiia fűit. 
latrí príma dedit pronas ín fata cupressos 

Insula, Bed patriiun veudicat ossa solum. 
Stemma : Jovis volucrie teruas gcrit ore sagittas. 
Impavidae hinc mentis crede fuisae virum. 

KAPHOMCzaT Eds. 

') L 185, 18H. 11. 



345 



T AK/OZ JL- 



TÖETÉNELMI TÁRSULAT. 

— Az apr. 6-án Horváth Mihály ehiöklete alatt tartott választ- 
mányi ültben, a jegyző-könyv hitelesítése után, a társulatot ^rt csapást 
a titkár következő szavakkal jelenti be : 

>Fájdalmassziwel kell megemlékeznem azon megrendítő csapásról, 
mely társulatunkat a napokban ^rte : egyik, mindnyájunk által szeretett 
és becsült tagtársunknak, barátunknak Haéos Gusztáv válaszmányi tag- 
nak haláláról. M^ élénken ^1 lelkünkben ez ^lelvidor és munka szerető, 
e lelkesülni tudó és komoly törekvésű, e naiv kedélyű és mély érzésű 
íQú emléke. Hogy tudott örülni, ha kirándulásaink alkalmával valamely 
becses leletre akadt, és mily kitartó volt olyankor a dolgozásban ! Egy 
szép és nagy föladatot tűzött maga elé, láttuk, tanúi valánk, hogy sza- 
porodik naponként anyagja, s hogy jön naponként közelebb az össze- 
gyűjtött anyag földolgozásának percze — ah ez a perez soha sem fog 
megérkezni ! Tán más mester még hasznát veheti az együtt lévő anyag- 
nak ... de ő a mi jó barátunk megfosztá magát a gyönyörtül, az öröm- 
tül, melyet e perez adhatott volna neki. Legyen emléke áldott közöttünk, 
tartsak, őrizzük meg azt továbbra is örökké !« 

Következtek a fölolvasások : 1 . Hunfalvy Pál értekezése Magyar- 
ország a frank hódítás korában, mely a » Századok «-ban fog megjelenni. 
2. Fraknói Vilmos Pázmány négy ismeretlen müvét mutatja be, mely a 
könyvészeti szemlében látand világot. 3. Ifj. Szinnyei József értekezése : A 
magyar történeti irodalom 1711 — 1 7 7 2, mely a » Századok «-ban adatik ki. 

A folyó ügyekre kerülvén a sor, titkár bemutatja a társulat folyó 
^vi Névkönyvét 

Következtek a tagajánlások, melynek folytán megválasztattak : 
alapító taggá: gróf Ápponyi Sándor (aj. báró Radvánszky Béla), évdíjas 
tagokká : gróf Zichy Béla Budapest (aj. b. Radvánszky Béla) a dárdai 
casino-egylet, Moczkovcsák J. T. ág. lelkész Beszterczebányán. (aj. Mocz- 
kovcsák Győző), Baligó János k. r. tanár, Vácz (aj. Firtinger Jakab), 
hánfi Béla tanár. Török Pál ügyvéd, Olgyay László aljárásbíró, Sidó Isi- 
vnn ügyvéd Somorján, fAiiyi Gyula ügyvéd Pozsony, (aj. Lányi Gyula) 



'"■' /öyytaiatiuHi, Hatttuttier Kái-'ln íg. gymn. ig. BesitercMbánfin 
j. Hoczkovceák J. T.). Ltí'oaky Vilmut, Zathurecz (ajáalJA HihálÍC«ka 
Vaaudtf tigtila nevdÖ Imecsfolván, fertticty Jóttef Kaeeán (aj. ft tíl> 
, gr. i/oí/i* Endrr, Kaasa (aj. Frsknói V.) Zak S. Jótttf, (fj. Pthér- 
aki Látiló, Cfánks Beuó tanáijelöttek (aj. ThallócE^ L..I Bárány Gguhi 
lár BudapeaUn (aj. Kise AroD\ Palágj/i Káfily, Üj-SEt.-AniUL, AViji 
- Boroe-Sebes (aj. Aczd Péter), Gedwn GelUrt Nádasd, s Valkofith/ 
'ti Zsaddny (aj. BarosE L.) 
Titkár bemalatja a pénztámok múlt havi asAraadásdt : 
Bevételek: 

1. Yiedxetiai alapítványok lOiI ft. — kr, 

2. AUpílv. értékpapírok kamatai .... 5 » — » 

3. Tagdíjak 'ilü » — > 

4. FJAfiset^i ptSiiaek 6» — t 

G, A .Suiudok" régibb folyamai fi egyee fll- 

cMeiért ... l>i > (17 « 

ft. P^tatiri nifiradviny február hóról . , . 229 ft » 2i » 
Öauesen .... Slieu > 3t * 

KtadáBok; 
I. Irúí tÍBzEeletdijak . . . 102 > 26 > 
a. Swlgák illetni.iuyci 23 » — « 

3. KOnyTkmi azámla . . 41 > — - > 

4. Szétkttidéai éa poBtoköltB^k m » ő8 > 

OssKcsen ^62 > 84 > 

Marad február hóra .... 241Ö > 47 » 

Ezen ÖHzegWiM200 frt t^késittetni határoEtetott 

Titkár bematatja as >Erdélyi Honia mertető Egylet* átiratát, mely- 
beo ez a >SzázBdok< megküldéaeért köazbnetet mond, maga is megküldi 
as >Archir« 12-ik kötetét. S pótlólag a >Századok< azon évfolyamát 
kéri, melyek nála hiányoznak. A mennyiben a hiányzó folyamok meg 
volnának azok megkiildéae elrendeltetik. 

Chernél Kálmán 4 frt írói tiszteletdíját fólHJánlja a társulat irodai 
kbltségei fedezéaérc, Ktiszönettel fogadUtrán pénztári bevételül alal- 
ványoztatik. 

Titkár bemnt&tja az ájabban beérkezett történelmi adatokat ét 
dolgozatokat: l) Thaly Kálmántál a Jerney-féle gyűjtemény iamorte- 
tetése. 2) Véghelyi jelentése a galgóczi levéltárról, mely a társulat jttv£ 
iilétében fog fölolvastatni. 3) Révny Vilmos lllésházy éa követtánai le- 
velét (Bécs, ItíOe.febr. 1-rtil). 4) friio/jri ÁrpádKendyFereaeznéraid- 



_ TÁRCZA. 347 

kívül érdekes v^rendeletét (1551. martius 26-ról). 5) Zsilinszky Mi- 
hály V. t. két hasonlag érdekes levelet a mdlt századból küldött be, me- 
lyek a Századokban fognak megjelenni. 6) Ferenczy József, Kassá- 
ról Nagy Demeter nemes - levelét, s a kassai szabó ezéh articulu- 
sait (1606-ból azon megjegyzéssel, hogy ö a Kassán levő mivelődés- 
történeti adatok másolatával foglalkozik). Ezután titkár bematatja Föld- 
váry tanár értekezését a régi magyar törzsekről , mely jelentéstétel 
végett ki adatik Szabó Károlynak. 

A zárt ülésben elnök fölemlíti, hogy a választmány megbízása 
alapján Balassa Bálint sajtó alá rendezése ügyében értekezett Szilády 
Áron úrral, mint az Akadémia által kiadandó Corpus Poetarum szerkesz- 
tőjével 8 ez, azt elvállalván : Balassa költeményeit már kézbesítette is 
neki. Titkár pedig megbízatott, hogy a kiadás iránt annak idejében ja- 
vaslatot terjeszszen be. 

Titkár jelenti miszerint Ipolyi Arnold elnök, s báró Nyári Albert 
elkészítették a társulat tagjai által készítendő dísz-oklevél mintáját, m^\y 
is elfogadtatván, titkár megbízatott, hogy azt készíttesse el. Egyúttal 
elnök Horváth M., Fraknói V., s a titkár megbízatnak, hogy az alapsza- 
bályok szükségessé vált módosítására javaslatot terjeszszenek be. 

Hatos Gusztáv elhunyt társulati tag okmánymásolati hagyatékának 
közzétételea hazai történelem érdekében szükségesnek mutatkozván annak 
megvizsgálásával s a jelentéstétellel megbízatnak: Nagy Imre, Pesty Fri- 
gyes V. tagok és Deák Farkas t. jegyző. 

Az ülés ^4 9 órakor eloszlott. 



MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. 

— A Történet iudomínvi osztály f. é. martius 20-án tartott ülésén 
WenzeU * usztáv olvasta föl az országos és a particularis jogokrúl szóló érte- 
kezését. Ezután Wertheimer Fjdetí\t a fölolvasó asztalhoz s > Házasságter- 
velés angol Erzsébet és Károly ausztriai főherczeg között« czímü érte- 
kezését mutatá be. Szerző ezúttal ama: 1559 — 1568-ig terjedő házas- 
sági tervek történetét adja elő, melyekkel Ferdinánd császár fiai : Ká- 
roly és Ferdinánd főherczegek érdekében lépett föl. E tervelgetés nem 
kevés gondot adott akkor az európai diplomácziának s a legfontosabb 
napi kérdések közé tartozott éveken át — mert négy udvar áUamfér- 




i tgtiiiat ijkeralick. kiTiUaa u bsAebA 9 Kámly főhcr- 

i^rfl adoa k^. Sftsn'p ssúrá kösdM^ bár • Btolvnié* to«ilUilu>' 

M ^7 éciaál, peraig »en Uakadé igyd^MMl ^-'^f "- V^pg- VtSgnI 

vfcIjoKite a Miaxöc. kirel ncUsf k 

— A Hutn^ 27-éD un 

MBtottk M^cnnmie B^wnti ^iléfcn H-ik kSMAwk H-ik i4mA: 

Aa 1473. M viUgtárislM a — gyMmg«<gi r^<£n<« keévvUk e«tá- 

i>, Helnd riililBM. ViJ»t>^ s dines i^jni és képet nAlAii catf- 

MGsk m rálUfaU «d£g B^jdat kSteteitiea. UeyaaMM Uiahn kU 

MBtatn gr. TtUtí Ihmttam snTen^'bÖl, a HanM-nisárlMlji Tt- 



-Ai Atm«»io«»wm E>raKt< r. «'. 2^'k ES^Ma épen oljr *<lualA« 



a GjnU-feb^rmri gIl^kes-egyhIUT<>l ertekt-iik. melj HniiTady JnoMink, 
két Zápolyának s több erdélyi fejo<Jeloiii>ii-k volt sírboltja. Kiegésiiti ^f 
kügatitja MüUeniek e lár^fvrúl in lerj«deliiies«bb ertekeaéaéL Aömrr 
Fiúm I. Uályás király emlékere veretett rémeiről a Ktmdra Kabos a 
borsodi újabb leletekről ertekemck. l'ttHlfr Gyula Dooet mBvét >Cullfc- 
tiOD dea SceaoK ismerteti a Tárczában. Ti nfu Kálmán !I. Rákócu Fe- 
renci ágynirúl nem ismert ad;itc>kat hoi föl. Hampeltöl érmésaeti adalék 
Tan. A számot igen érdekesen (Usieállitott kisebb köilések aárják be. 



\1DF.KI TÁRSULATOK, 

A iDéUIlGTlInlíziCI Il>KTK.'iE3J<I C3 RtOtsaETI TÍ1«ITI^T< Tender 

hsTi Tál. nl^t martiuE hó 'JV-én dií^ies kfiii^ns^ jelenlétében tartott* 
meg. Titkár bejelenti a folyó ügyekéi s nehán; érdeke* lelet r^i^' 
mntatja be a vála^itmánynak. A péuntár álUpoia : 683 frt 73 kr. Em 
Mitri: J.in.,i olTBsta fbl folytatólagsán ertek i»»eset ; ^Arwl Tárme^ 
történelmi és régészeli emlékeiről*, melyben mindaaon emlék maradvi' 



TÁRCZA. 349 

njokat ismerteti, melyek a nevezett vármegye területen napjainkig fÖUel- 
hetök, 8 előző fölolvasásábau említve nem voltak. Több apróbb ügy 
elintézne után az ülés véget ért. 

— Az >BEDáLn MdzBuii-BOTLBT« f,é. martiu8 6-ikán tartotta meg 
évi rendes közgyűlését Gr. Mikó Imre elnök gyöngélkedése miatt Nagy 
Péter nyitotta meg az ülést. Beszédében hangsúlyozta, hogy az egylet 
>bár zajtalanul, de folytonosan halad kitűzött czélja elérésére az or- 
szágrész múltjának , jelenének , természeti viszonyainak és műkin- 
cseinek ismertetésére vezető adatok és anyagok gyűjtésére. « A be- 
széd atán az egyes tisztviselők tettek jelentést; Fináíy mint tit- 
kár, Bányay Vitái a pénz-, Szabó Károly a könyv-, dr. Encz Géza a 
természeti-, Kanitz Gusztáv a növény-, Koch Antal az ásvány-. Juszt és 
Finály Henrik a régiségtárról. Egyes apróbb ügyek elintézése után 
megejtetett a választás, mely szerint : id. Hintz György, Sámi László, 
Várady Mór és Bartha János választattak meg a kilépő tagok helyére. 

— A Dbbrbczesi Főiskola Thboloousai febr. 1 1-én a protestáns 
gályarabok fölszabadúlásának két százados emlékünnepét kegyeletesen 
ülték meg. Az Evangyeliomi Protestáns Lap ez alkalomból ez események 
történeti vázlatát adja épen ez napon megjelent számában. A múH évben 
Parisban, a protestáns történelmi társulat gyűlésen Sayons Ede olvasott e 
tárgyról történelmi rajzot. 

DÉLSZLÁV AKADÉMIA. 

— A »DiLszijLy Akadémiai kiadásában a múlt hó folytán egyszerre két 
nagy becsű okmánygytijtemény hagyta el a sajtót ú. m. a >Monumenta 
Spectantia Históriám Slavorum Meridionalium« V-ik kötete, s aTheiner- 
íé\e nagy hírű gyűjteménynek (VeteraMonumenta Slavorum Meridionalium 
históriám illustrantia) Il-ik befejező kötete. Az elsőnek szerkesztője 
Ljubic, 3 két részből áll: az első 1403 — 1409 közt közel 200 okmányt 
vagy regestát foglal magában — eddig a legnagyobb részben ismeretle- 
neket, a második (a Dodaluh) 1226 — 1397 közt 111 okmánynyal, me- 
lyek mivelődéstörténeti tekintetben mint számadások, regestrumok, íté' 
letek, összeírások kiváló becscsel bírnak. A második a Theiner-féle gyűj- 
tem^ny, Strossmayer püspök költségén Kacki felügyelete alatt látott v*' 
lágot E gyűjtemény — mely a Vaticanban levő példányokrúl másol- 
tatott le, a magyar történetnek is kiváló fontosságú forrása. Martinuzzi 



360 TÁRCZA. 

korához 1550 — 54 közt az eddig nem ismert adatok balmazával ta- 
lálkozunk, melyek Magyarország s Erdély akkori történeteire vetnek vi- 
lágot. 1652-töl Zrínyi Miklós második házasságától, Zrínyi Péter é« tár- 
sai kivégeztetéséig sok rendkívül fontos diplomácziai irattal találkosank. 
Csak egyet: Zrínyi Miklós 1664. jnniosi emlékiratát hozzak fel — mi- 
szerint nevezetesebb okmány e korból nem sok marad fen. E kötet az 
1524 — 1800 közti időket foglalja magában : emlékiratok, diplomácziai 
jelentések, bizalmas közlések — s mint ilyenek a történet első raqgá 
forrásai közé tartoznak. Díszes mondhatni fényes kiállításban, «346 fblio 
lapot foglal magában s tartalom jegyzeUcl, név- és tárgy-matatóval 
van ellátva. Strossmayer püspök liberalitásának egyik legbecsesb tör- 
téneti forrásunkat köszönhetjük. 



AZ ÚJ EGYETEMI KÖNYVTÁR MEGNYITÁSA. 

— A Budapesti Kir. M. Tudomány-Egyetem Új Köntvtáea mart. 16. 
'/s 11 órakor Trefort, Szende, B. Simonyi, Péchy ministerek és számos 
kittLnőség jelenlétében, nyittatott meg. Legelőször Than egyetemi rec- 
tor üdvözlé a közönsc^et, e culturalis momentum fontosságát hangsú- 
lyozván ; mire Horvát Árpádot a könyvtár igazgatóját,a könyvtár alakulási 
történetének előadására hívta föl , ki Í8 a következő talpraesett, velős 
beszéddel lépett a szószékre : 

» Nagy tekintetű Gyülekezet! Mária Terézia királyné 1775-ben a 
két évvel előbb eltörlött jezsuiták egyetemének ingó és ingatlan javait a ki- 
rályivá emelt Nagy-szoml>ati egyetemnek adományozta, miként saját mtiga 
mondja iSupremo patronatus regii jure jam inde a condito regno semper 
habiti , . . quo ut Regina Hungáriáé legitimé gaudemus*. Az egyetem ingó- 
ságai közé a könyvtár is tartozott ; mely még a múlt században az eltörölt 
pálosok és más szerzctheliek könyvgyííjteme'nyei által nem csekély gya- 
rapodást nyert. Egyetemünk 1777-ben Budára, a királyi várpalotába, 
onnan pedig 17b4-ben Pestre tétetvén át, v<'le a könyvtár is előbb Bu- 
dára, utóbb pedig Pestre szállíttatott, a hol is II. Józsefnek 1784-ki 
május 26-kán kelt rendelete folytán a részben eltörölt pesti ferencziek 
klastromában helyeztetett el ; s <ízen az egyetemi könyvtár által elfog- 
lalt helyiség az egyeteini könyvtár nev»*re iktattatott be a városi telek- 
könyvbe. Daezára a telekkönyvi bejegyzésnek a telek s az épület tulaj- 
donjogát illetőleg az egyetííin h a szerzet közt per keletkezett utóbb ; — 
e per folyama az egyetemre n »zve nem volt kedvező; miéit is méltán 
mondható előnyösnek az «ígyetemre nézve azon egyezség, mely a pernek 
véget vetett, s mí*lyneklétrejöttét az 1872-ki év nyarán,egyetemünkbUss- 




TÁRCZA. ' 361 

ige dr. Pauler Tivadar úr ö nagyméltósága, akkoriban m. k. vallás- 
közoktatásügyi minister eszközölte. nagyméltósága időközben ax 
iságügyi tárczát vévén át , az egyezségi szerződést utóda Trefort 
Hony 6 exeellentiája irta alá ; ki is az udvartelken egy űj könyvtári 
létnek emelését cuonnal elrendelte, — miután a régi rozzant könyv- 
épület az egyezség következtében a szerzet tulajdonába ment át. 
építkezési tervek elkészítésével ő excellentiája Szkalniczky Antal 
észt bízta meg; sa munkálatokat már 1873-ki május havában tény* 
megkezdeni parancsolta. Az építkezés ö excellentiájának folytonos és 
do8 fölügyelete alatt oly rendkívüli erélylycl folyt , hogy még az 
'3-ki év vége előtt az egész épület tető alá került. — A következő 
év nagyobb részét a belmuukálatok vették igénybe, különösen a fti- 
világítás és vízvezeték létesítése, az olvasóterem s egyéb helyiségek 
stése és díszítése, a vas- és fabűtorzat fölállítása. 

A hurczolkodást a régi épületből az újba múlt évi octóber 1 1-én 
dettük meg ; a könyvtár — az összes könyvkészletnek körül-belí;l 
húszad részét tevő s itt ez olvasóteremben elhelyzett nem egészen 
zernyi kézikönyvtár kivételével — harminczhárom nap alatt szállít- 
ott át; s e közel százkilenczvenezer kötélnek összeállítása nem ke- 
többe háromszázhatvan forintnál. A kézikönyvtár áthozatala alig 
egy hetet igénybe s szintén igen kevésbe került. 
Az egyetemi könyvtár a közelmúlt években két nagy gyarapodást 
rt ; az egyik Almási Balogh Pálnak körülbelül ötvenezer kötetnyi 
yvtára, melyet a feledhetetlen báró Eötvös József, ki már a könyv- 
pítéssel is komolyan foglalkodott — vásárolt meg az örökösöktől 
etemünk számára ; a másik pedig a tizennégyezer kötetnyi Frank- 
yvtár, melyet a főváros hatósága ajándékozott a múlt évben az egye- 
nek : — a fővárosnak e nagylelkű tettét az itt látható emléktábla 
ííti meg. A mi a könyvtári épület és könyvtár részleteit illeti, azo- 
a helyszínén lesz szerencsém egyenként bemutatni. 

És most engedje meg kérem uagytekintetü gyülekezet ! hogy egy 
jmszoros éljennel fejezzem be szavaimat ! O felsége a király, egyc- 
Unk újjá alkotója, s a haza védaiigyala — felséges királyné a haza 
enyével a fenséges trónörökössel együtt sokáig éljenek ! — A mé- 
1 tisztelt honatyák, kik közművelődési érdekeinkért oly nemes hévvel 
ognak, 8 kik a könyvtári épületre s a könyvtár kiegészítésére szűk- 
ílt költséget nagylelkűen megszavazták éljenek ! — O nagyméltósága 
tort Ágoston vallás- és közoktatási minister úr, kinek alkotása e fé- 
B palota, sokáig éljen !« 

Az éljenekkel fogadott beszéd után ugyancsak Horvát Árpád 
atta be a jeleuvoltaknak a könyvtári helyiségeket. Legdíszesb két 
dvül a nagy olvasóterem, melyben a mintegy 10.000 kötetből álló 
ikönyvtár van elhelyezve. A tulajdonképeni könyvtárban díszes vas- 
erénybe vannak a könyvek elhelyezve, melyeknek szakok szerénti 



868 TÁRCZA. 

oatalogusa nemsokára megjelenend. A kási könyrtár jegyiekét, Sbisiqftt 
JÓMtf márÍB elkéazfté. Ez már meg is jelent : dÍBzes kiáUitásd a IS ffre 
teijedö kötetben. Megjegyezzük , hogy az olvasási órák ktfsnapolum : d. 
u. 2 — 6y vasárnapokon és ünnepeken d. e. 9 — 12-ig. 



VEGYES KÖZLÉSEK. 

— GoMD lairiGz a íNyitrai-Közlönyc f. é. 7, 8, ás 9. ■ffáimtffmw 
>Nyitra-megye r^^ászeti fontosságac czíme alatt három igen érdekes 
czikket közöl , melyeket nem késünk olvasóinknak is rövideden besMi- 
tatnL Az L czikk a megye földrajzi fekvését és történeti fejlődését is- 
merteti. Megemlitvéni hogy a megye arányos hegy-völgy váltakozása, 
vízbősége, 8 kitűnő talaja által mindig kedves czélpontja volt a vándo^ 
népeknek, röviden ama népekről emlékszik, [kik őseink előtt vonultak át, 
illetőleg települnek e vidéken. Ezek a markomannok vagy maroAéiioit, 
hvmnok^ longobárdok , avarok s közvetlenül őseink elŐtt a nlávqk, A IL 
czikk az ős- és barbárkori leletekről szól. Ámbár a megye az ős és btr 
bárkor emlékeiben nem gazdag , két évi szorgalmas kntatás után több 
régészeti leihely jött köztudomásra. így Ib 74-ben a nyitrai váihegy 
észak-keleti oldalán földásás alkalmával majdnem félveder nagyságú, 
írla-agyag-allományú barna ama jött felszínre. A vár alatti utcza köve- 
zeténél is találtak néhány eszközt, melyek közül egy érczeszköz, élelmes 
héber atyafíaink kezeibe jutott, egy bögre meg széttöretett. GerenctértH 
a véletlen folytán egy hamvvedret találtak, melyből azonban az otthelyi 
plébános alig menthetett meg valamit. Dr. Nagy József, egy zoborhegyi 
régi kardot ajándékozott. Érdekes tárgyakat szolgáltattak : Vedrödiy Ji- 
szenszky^ dioéki káplán s az üreghi plébános, Czabajon kŐvésöt, Galgócio^ 
bronzgyürüt találtak, valamint több helyütt római s másnemű pénzeket. 
Megemlítendő , hogy a megye területe rendszeresen átkutatva nem volt, 
8 mind e leletek csak az eg}'esek buzgó tudomány-szeretetének köszön- 
hetők. Az űjabbkori leletekről czikkíró a III. közleményben emlékezik- 
Ezek fontosbjai a szádoki 1873-ban, a zaelkóczi 1874-ben, (477 db. II. 
IIL és IV. Ferdinánd korabeli dénár és garas). Tavaly őszkor Pöstycn 
kösselében a víz egy 25 db magyar és erdélyi aranyat tartalmazó bögrét 
mosott ki. A pénzek : I. Ferdinánd , Szapolyai , Miksa , I. Rudolf és 
IL Mátyás és Bethlen korából valók. Vau ezeken kívül e leletben mé^ 
P' belga arany s mintegy 103 darab ezüstpénz, többnyire XVII- 



TÁRCZA. 353' 

asázadt kétforintosok s 19 darab Báthory Zsigmond-fóle ezüst garas. 
Ugyanez időtájban Pann községben is értékes pénzleletre bukkan- 
tak, mely kevés kivétellel , a régészet nagy kárára nyomtalan elzüllött. 
Ezek az említésre méltó leletek. Óhajtjuk, hogy a czikkiró lelkes fölhí- 
vását a megyei emlékek összegyűjtésére, siker kísérje, s más megyék pél- 
dájára, itt is régészeti egylet alakuljon. 

— A MaotabobszXgi Prohsstáns Egylet eddigelé túlnyomólag hit- 
tani munkákat adott ki. Azonban érezve, hogy a hittani kérdések mel- 
lett ideje volna a protestáns egyháztörténelem megírását is munkába 
venni, mert bár Lampetól BauhoíFerig sok becses és figyelemre méltó 
adat és monographia jelent meg, de a tudomány mai színvonalán álló prot. 
egybáztörténelem még sincs. Megbízta tehát Szeremley Sámuelt egy ilyen- 
nek megírásával, ki arra vállalkozott is. A választás helyes volt, mert 
Szeremley irodalmunkban jó hangzású névvel bír, mint komoly és alapos 
iró. S csakugyan első lépése is a mit tett, a választás helyessége mellett 
tanúskodik. Egy fölhívást tett közzé, melyben kifejti, hogy egy ily mun- 
kához sokak vállvetett működése kívántatik, még hozzá tevén, hogy ő 
számít a közönség vállvetett támogatására. »Azon hosszú és sajnos elha- 
nyagoltatás után — úgymond — mely egyházaink történelmének egészen 
az utolsó évtizedekig sorsa volt, nincs más mód kipótolni az elmulasz- 
tottakat, mint köz - akarattal hozzá látni az adatgyűjtéshez, s félretéve 
az egyházi pártéletünkből és különczködéseinkből folyó idegenkedéseket, 
e ponton testvérileg kezet adni egymásnak s tettleg mutatni meg, hogy 
közös anyánkat, a sz. egyházat, melynek története egyenlő és azonos 
mindnyájunkra nézve, igazán szeretjük és megbecsüljük. c Fölhívja tehát 
a közönséget, különösen lelkész társait , kiknél az egyházi és iskolai 
életre vonatkozó történelmi adatok, ritkaságok vagy unicumok vannak a 
reformatio kezdetétől 1870 ig, értesítsék őt arról s lehetőleg közöljék vele, 
Hold-Mezö-Vásárhelyen levő lelkészi hivatalához intézvén tudósításaikat. 

— RoBBULY Imre kolozsvári egyetemi tanár, ki »Abámméltóság« 
czimti pályanyertes müvével, s >Magyar közjogá<-val máris szép nevet 
vivot^ ki, 35 éves korában f. é. martiüs 7-én elhunyt. Béke hamvaira ! 

— Az ORSZÁGOS LBvÉLTÁRHoz a bclügyminisztcr : allevéltámokká 
Ovóry lApót történetbuvárt nevezte ki. 

— B. Orbán Balázs nagy terjedelmű és becses monographiájá- 
ból, melyet a Székelyföldről írt, még néhány példány kapható : még 
pedig tetemesen leszállított áron. E hat kötetes munka bolti ára kötet- 



354 TÁRCSA. 

U-iiül 2* ft ToH, most kÜtve; 16 ftárt megszercíhetö. Dísnes kUlIítisUn 
számos képpel illuBtrálTH jelent meg. Ki u reg^ayea ée gazdag maltó 
Seékelyfjilddel meg nkar ismerkedni, szerezze meg e inuDkát. 

— Tkalt Kílhín, a poísniifi Toldif-iSrbeii jati. 30-án f^nj'ea kO- 
íöimég ellett ttirtott mivclödéstörttíiicti a^nbud elSadilst a Rákóczi kor.'íl 
^a mnrtiut) 12-^a másodszor is. Az előadás gyoTair'n jegyzetek njomln 
az ottani >Poxsonj vidéki Lipok< és *Ung. GrenzboEei-ban jelent 

-^ ELÍlfiZETist Fííi-aivísoi. Galijóciy Károly ipest-megye ni 
gTApbiáJác-ra birdet clöfizetdat. E muuk>írR az előfizetési pjuz — 5 fri 
— Pest-megje alispánjához kUldeudŐ, IQ. Stintiyei Jötsef ilrodalmvnk 
törtenete 1711 — ITTS-ig* ozímü munkájára 1 frttal előfizeti I hirde- 
tett. A pdnz a szerzfíhSz (Badapoat, Egyetemi kSnyvtár) kífidenda. 

— Irodalut újdohsáqok. a máit bií folytán tiirt^oetirodatnii 
kiioyypíacEankat túlnyomó részben Akadémiánk kUlÖDböKÖ bifottsigii 
s illető HznkoBztálya, moly egyszorrn n^gy értekezést tett kQzsé, Uttik 
ugyan el újdonságokkal, azonban néhány érdekes mü azonkívül Í9 1i- 
tott világot. Ezek küzUI első sorban n Dcák-irodalnai kStCtte lea figyel- 
Diet, a B rfeáradáeok országos cBapása sem volt k^pcs azt elforáítai tcile. 
Pulszky jellemrajza, melyet társulatunkban olvasott föl, méltú pártfogif- 
nak örvend, a TCrs Kálmán által szerkesztett Deák<Album Tersenytíf- 
sait megelőző megjelenésével s uetiány érdekes csikkével biztosított oK' 
gáiiak kelendőséget. Mi valóban úlinjlnndónak tartjuk, hogy minden t 
Deák életére vouutkozú s bármily csekélynek látszó jellemrajz \&tii 
tétessék: a jövendő tSrtcnetirás hasznára, s e részben az ily adatttl 
fcndelkezok Salamon csikkét mintául vehetik. 

Egy fontoB poUtieni kérdés: a királyföld rendezése, egy W- 
gyobb történeti háttérrel bíró politicai munkát hozott létre, E« „A ki- 
rályföldi viszonyok ismertetése" Jakah BIektül. Ez ináeodik részét ki!- 
pczi szerző hasonezfmU 1871-ben megjelent müvének, anélkül azonblD, 
hogy annak bánni részben is folytatása volna. S maga is két n.ig; 
részből áll. Az elaübcn a királyföldi viszonyokat illetőleg megjelent hif- 
lapi ezikkeit, melyokot egyes kérdések főlmerülése alkalmából frt, gy^ 
tStte u másodikban Luheniek hírhedt iníivét >Das Erwllrgen dor ( 
seben Natíonalitllt iii SJebenbUrgen* czáfolja, Hogy mennyiben Tehetik 
hasznát politicusaink <takab müvének s az abban elhintett eszmékosk, 
ezt az ö dolgok megbírálni : a mi ktízlőnyüuk politicai fejtegetések birl- 
latába nem bocsátkozik. A mi feladatunk kimondani, hogy ő nagy tOrtJ- 



tArcza. 365 

nettudományi apparátussal rendelkezett müve megírása közül, hogy igeu 
sok eddig nem ismert történeti adatot hozott napfényre, több homályos kér- 
dést tisztázott : szóval oly munkát, melyből az,kit c fontos kérdés érdekel, 
tájékozást szerezhet magának, Jakab kizárólag praegnans magyar szem- 
pontból irta müvét — s ha ebben a legmerevebb álláspontot foglalja is el, 
még sem szárnyalta túl, sőt utói sem érte a Löher-féle modort. Az ugy 
kezdett polémiákat mint Lőher és társai tették, nem szokás selyem kesz- 
tyűvel folytatni, kivált ha egyszerre annyi addig nem ismert új adat- 
tal támogattatja állításait : s a ki Jakab könyvéből igyekszik szerezni, 
minden esetre helyesebb kútfőt használ, mint a milyen Löher úr nyújt. 
Egy irodalom-történeti tanulmány is fekszik előttünk : >A két 
Kisfaludy« Szana Tamástól, Nem az adatok újdonságára van fektetve a 
fősúly : alig van benne valami mit Toldytól ne tudnánk. Inkább arra 
van számítva e mÜben, hogy a nagyobb közönségben is érdeklődést kelt- 
sen irodalmi emelkedésünk két kiváló tehetsége iránt. így egymás mellé 
állítva a két Kisfaludy mintegy önkénytelenül felkölti az olvasásban a 
párhuzamot a régi nemzeti világ utolsó dalnoka s az új eszmék előhar- 
czosa közt, s tán nem is ártott volna mélyebbre ható kutatásokkal vonni 
meg e párhuzamot — azonban így is a mint van, díszes kiállításával, igen 
csinos földolgozásával szolgálatot tesz irodalom történetünk egy nevezete? 
kor-izakának, melynek emlékezetét nyújtja. 

A harmadik előttünk fekvŐ mü az » Adatok Zalamegye történeté- 
hez « czimü, Bátorfi Lajos által szerkesztett vállalat első kötetének 2-ik 
füzete. Nagy részét egy érdekes monographia tölte be »Fel8Ö-Örs és pré- 
postsága« Mórocea Dánieltől, Egy halmaz eddig nem ismert s ezen pré- 
postságra vonatkozó okmány van összefűzve : s köztük va óban igen sok 
érdekes és egy magyar 15 17 -bői. Mórocza úr, hol szükségesnek látja bí- 
rálati észrevételeket is közöl a beleszőtt okmány okrúl, a helynevek ma- 
gyarázatába ereszkedik, de eredeti czélját sohasem téveszti szem elől s 
monographiája mindig becses történeti kútfő marad, óhajtandó, hogy a 
vállalat nemcsak a megyében, hanem azon ki vül kellő is pártfogásban ré - 
szesüljön. 

A Magyarországi Régészeti Emlékek Il-ik kötetének ll-ik része 
Í8 megjelent: »A bécsi 1873. évi világtárlatnak Magyarországi kedve- 
lőinek Régészeti osztálya. « Nagy folio 10 táblával s 277 fametszettel. 
Eddigelé öt rész jelent meg : melyek együtt hallatlan olcsó áron 30 ft 
^lyett 20 ftért szerezhetők meg Knoll Károly akad. könyvárusnál. 



TÖRTÉNELMI KÖNYVTÁR. 

— VETEKA MONUMENTA SLAVORUM MERIDIONALIUM 
hiltoriani illuHtrnntia ina^imam partom nonduin «dlta ex tubulniiis Va- 
tic&DÍs depronipta ct eoUeota sb AuguatÍDo Theiiier. Tom. II, A Clo- 
mente VII. uaqiie ad Pium VH. (1524—1800). Kiailja a D^lszlár Ak«- 
dAnia. Zágráb, 1875. ívrét 34GÍ- Ára (?) 

— DEÁK FERENCZ EMLÉKEZETE. Szerkeszti Tlírit Kálmán^ 
Budapest, Dentach teatv, 187(1. 8-r. 236 I. Ára 3 frt. 

— MAGYARORSZÁG HELYRAJZI TÖRTESETE, fötekintet- 
telazegjházi intézetekre; írta fíupp Jakab, 3-ik kötet. Badapest, VSlS. 
A M. t Akad. k.-h. 4-r. I ft. 80 kr. 

— A MAGYARORSZÁGI PROTESTÁNS EGYHAzEA tomI- 
kocó tfMzu5 országos tíirv(!uyek. Történelmi , klízjogi éa grukorkti 
Jegyzetekkel, közre bocsátja liemiiy Znigmutiil. Budapest. 1876. Tettey 
4-r. 154 1. Ára 1 frt SO kr. 

— VISSZAPILLANTÁS aü előbbi inagy. kir. Cariának 1784— 
1769-ik működésére Wetttel '3u«i:tév-t&\. Budapest, 1875. A H. T. 
AkadAnia könyvkiadó-hivatala. 4-r. 132 L Ára 80 kr- (AIL oastály tr 
tekes^ad közt.) 

— A MODERN FESTŐ-MŰVÉSZ ETRfiL. küianöa tekintettel » 
magyar históriai festAizetre, írta Hollót Látiló. Budapest, Tettey. 1876. 
4-r. 40 I. Ára 40 k. 

— A SZÖRÉNY- VÁRMEGY El HAJDANI OLÍH KERÜLE- 
TEK. Ptfly Fiigyfstöl. Budapest, 1876. A M. T, Akadémia kÖnyí- 
kiadóhivatala. 8-r. 84 1. Ára 40 kr. 

— A KÉT KISFALUDY. írta S^ana Tamás. Budapest, 1876. 
Algner Lajos. 8-rét. 160 I. Ára 1 frt 50 kr. 

— DEJINY POÍIATKOV TERAjSlEHO UHORSKA. (M» 
gjarorszáK kezdetéuek története.) Sostnvii : Fr, V. Sasioek. Térképpel 
SzakoIczA, 1868. Ára I frt 20 kr. 

— DEJINY KRÁL'OVSTVA UHORSKÉHO, (A raagy-r király- 
aág történelme.) 'Soatanl : Fr. V. Sasiuek. Resztére zebány a, 1869—70. 
Elatí rész: ára 1 frt 50 kr. A máaodík rész (elaö és második füzet) ára 
1 frt 30 kr. A ináB[>dik résznek harmadik — egyszersmind utola6 — fü- 
zete sajtó alatt van. Kapható: Taróa-St.-MMonban a Bzenönél; 
Beutetczebányán Krdméry Jenö köQyvkereakedőnél. 



MAGYARORSZÁG 

ETHNOGRAPHIAT KÉPE A FRANK-NÉMET 

URALKODÁS KORÁBAN. 



I. Nagy-Károly 803-ban Avarországnak ura lön. Még az 
avar háború folytában, 797-ben, a libumiai és dalmatíai szláv la- 
kosokat meg a horváíságot hódíttatá meg Erik friauli (forojulimni) 
kormányzó által, s midőn ez két év mülva egy Tersat nevű libur- 
niai város ostrománál (a mai Fiume környékén) elesett, utódja 
Kodolak is folytatá a frank hódítást. A Száva és Dráva közti 
fiildet, különösen a régi Sirmiumot, a görögök azután frank t?í- 
de^-nek (Franco-chorium) nevezek. Mintha Károly a római im- 
perátorok politicáját követné, birodalmának keleti határát ő sem 
terjeszté tovább a Dunánál, tehát a régi Pannoniánál. — A nyu- 
gati Duna bal partján, a hajdani markománok és kvádok földjén, 
régen, mint tudjuk cseh és morva szlávok terjedtek volt el, kik 
most N.-Károly győzelmei által szintén kiszabadúlának az avar 
uralkodásból. Viszonyukat N.-Károlyhoz nem lehet tudnunk, mi- 
dőn ez az avarok ellen készült ; csak azt látjuk, hogy seregének, 
azon része, mely a Duna bal partján vonult az ellenségre, a 
csehség és morvaság földjén jő és megyén ^dssza. *) Nyilván te- 
hát kész vala e lakosság segíteni N.-Károlyt az avarok ellen 
Ekkor csakis Beehaim'Oi említi meg a forrás : a morva név leg- 
először 822-ben hallik a nyugati íróknál, *) mi legvilágosabb ta- 

*; Per Beehaimos, via qua venerant, reverti pracceplt (Carolus), 
mond Eginhart, ad anu. 791. 

2) Dudik, Maehrcns allgcm. Geschichte, Brliiui, 1860. I. 82. 

Századok. 24 



V"i 



d6é Magyarország ktukograpüiaJa. 

nűság arra, hogy azon időben a mai Cseh- és Morvaorsiág még 
nagyon kis helyet foglalt el az események sorában, talán ^len as 
ayar uralkodás miatt De az avarok legyőzése után ex ala- 
kosság is Nagy-E!ároly fö hatóságát tiszteié. Nem tudni, med- 
dig terjeszkedék keletre e lakosság; a mai Kárpáti népség 
csak Szepességig szlovák, s még kérdés, até^japO a régi mor- 
vainak? 

A császár e birodalma űj részeit biztositandö, inárkákai, 
azaz : véghelyi terűleteket vagyis bánságokat állita fbl^g pedig 
kettdt: a kdetü és dHii. A keleti (im Ostlande) alá tartoitaka 
Drávától északra fekvő Alsó-Pannónia, egész Felső-Pannónia és 
a tulajdonképi Keleti tartomány, melynek neve sokkal utóbb 
Austria lesz. Fő helye, N.-Károly idejében, Lauriacum (Loreh). 
A déli bánság a Friaúli volt, mely alá Friaul (Forojulium) magi, 
Libumia, Istria, Dalmatiának frank része, a Száva-Dráva kOctí 
Alsó-Pannonia és Karintia tartoztak, ez utolsó pedig Stiriának 
nyugati részéből, Krajnából, és Tirolisnak keleti részéből áll 
vala. Fő helye Aquüya. Mindenik bánság több megyére és 
al-megyére oszlott. A bánságnak hadi és igazgatási kormány- 
zója a bán , vagy márka-gróf volt, kit latinul dux-nak neTSi- 
nck vala; a báni megye (Gau és üntergau) kormányzója az 
ispán (öaugraf) '). Egyébiránt a Frank birodalom Károlynak 
legközelebb utódjai alatt mindjárt folytonos osztozkodásnak lé- 
vén kitéve, a márkaságokat \agy bánságokat is és al-osztályaikat 
örökös víiltozásbau találjuk. 

N.-Károly az igazgatást és védelmet a bánokra bizván,meglia- 
gyá eleinte az alávetett népek saját fejedelmeit, tehát a dunamel- 
léki avarok khagánjait is, természetesen az illető bánnak fölügye- 
lete alatt. Ez által könnyebben siműlának az új rendhez a szo- 
katlanok. A morva nép főembereinek neveit nem halljuk ugyan 

Vor alleni uinaa ich bemerkeu, dass der Name Mfthren uicht frtther tls 
822 n. Chr. als Bolcber in dcr Geschiclite orscheint. 

Markgrafschaft a magyar politicai nyelven bánság^ aisas : vég- 
hely = márka, die Mark, Murrhc, A markgraf tehát t^w, latinul dux, 
nt^metÜl henog, £z a magyarban htrczeg ugyan, de nálunk csak méltó- 
aág-névy mint a gróf. (gráf) is, latinul comeSf a minek ai isp^ 
felel meg. 



HrNFALVY PÁLTÓL. 359 

még : de azt olvassuk, hogy a szlávok a Dunán inneni avarokat 
bántogatják. Meit már 805-beu panaszszal járul a kbagán a csá- 
szárhoz 8 kéri, engedné meg, hogy népével együtt Saiaría és Car- 
mmtum közt foglaljon lakást^ mivelhogy régi lakhelyeiken nem 
maradhatnak a szlávok miatt A panaszló kbagán keresztyén, és 
Theodor nevű. A császár kegyelmesen fogadja, kérését teljesíti és 
megajándékozva ereszti vissza. Haza térte után mindjárt meghal- 
ván Theodor, mást tesznek khagánná, ki főbb emljeici közül egy 
követet küld a császárhoz azon kéréssel, hogy adja meg neki a 
régi méltóságot, melyet a kbagán a hunoknál (avaroknál) birt 
volL Károly ezt is megteszi, parancsolván, hogy a kbagán az 
egész méltóságot az avarok régi szokása szerint birja. ^) Ügy lát- 
szik^ ez új kbagán keresztelkedett meg a Fischa folyóban 805- 
ben, Ábrahám nevet kapván a keresztségben. =) Figyelemre mélti') 
körülmény, hogy ezek az avarok a Duna bal partjáról költöztek a 
Duna jobb partjára. E fiUdrész tehát X.-Károlynak 7;^6-ki tábo- 
rozása által pusztává lett, azért telepíthetének most más avaro- 
kat oda. Nemcsak N.-Károly idejében, hanem azután is a tábo- 
rozás vagy hadakozás iszonyú pusztítással jára, mit a németnyelv 
is világosan azzal bizonyít, hogy a hadjárAst és pusztítást egy 
szóval fejezi ki: Ueer (had, sereg) és Verheerung (pusztítás). 
Egyébiránt emlékezünk, hogy a Sabaria és Carnuntum közti vi- 
dék már egyszer boio-k pusztája volt. 

Az áttelepítés, úgy látszik, nem szüntette meg az avarok és 
szlávok közti viszálkodásokat, mert a császár 811 -ben azok le- 
csöndesítésére hadsereget vala kénytelen oda küldeni. ^) A sereg 
vezérei mit tőnek, nem tudjuk, talán a végeldönté/it a császárra 
hagyták, mert ugyanezen évről azt olvassuk, hogy a kbagán és 
tudun meg más előkelők (primorcs) s a szlávok főnökei, kiket a 
Pannoniába küldött sereg vezérei oda rendeltek volt. Aachenben 



^) Eiiihard ad aiin. 805. »Cuju8 precibus imperátor assensum 
praebuif, et summám totius regni juxta priscum eorum rítum Caganum 
babcrc praecepit.« 

2) 80,*). Ábrahám Caganiis baptizatus est super Fiskaba. DUmm- 
leme'l, Pilgrim von Passau, a 154. lapon. 

^) Alterum (exercitum) in Pannonios (misit) ad coutroversias Hu- 
norum et Sciavorum sopiendas. Einhard ad ann. 811. 



360 mmjtarObsz.vg etunographi^ja. 

(Aquis) vftrftk meg a csfiazíir eljövetelét. Ez alkalommal latóljiik 
utoljára a tudun nevet. Az avarok némi Öoállása még ezután U 
tart egy darabig, mert a 822-ben Frankfurtban tartott ország- 
gj-ülésen avsir követek is jelennek meg Jámbor Lajos (N.-Kft- 
roly fia) elölt ajándékokkal, mint az adözo népek részéről szokás 
vala, *) Ez az utolsó avar követség, melyet az éykönyvek említe- 
nek. Hihető, hogj' ez idó után nem vala többé avar khagán, ta- 

In mert a tnegtérltett avarok igazgatására nem kellett már. 
-ikkor bizonyosan mind keresztyének és földmivelök valának at 

varok, s fizetek a tizedet is, ügy miut mások, teliát okTetetlai&l 
egyházaik is voltak, úgymint másoknak; de a kétséges Vetvdr-oa 
kíTül, melyről utöbb lesz szö, semmi avar helység-nevet nem tu- 
dunk; pedig terfiletöket a bires Verduni osztálj-szerzödésbeuis 
844-ben A var, azaz : Bvn országnak nevezik, s e név szinte a IX. 
század végéig marad meg. °) 

Alsó Pannónia még jobban olpusztült az avar háborúban. 
Ott az avar nemesség mind elveszett ; a mi kevés avar ki>sii6[i 
megmaradt, az természetesen a királynak tizetendö íldöéi-t mlreU 



*) Id quo conventu omnium nrientalimn Sclavornm et !a 

Pannónia reBideutinni Arnrum Ittgíitionca cum munitribua ad 90 dirMtW 
audivit. Ad ann. 822. 

') A Verduni ezerződéet Jámbor Lajosnak bírom fia : Lothati 
(N^met) L!vjf>3 és Károly kiiték. Lajosnak juta Noriciim, Alemannii. 
Tharingia, Austrasm, Snxonia ía az arar/ik /fn liiivk ortzága. (Engdi 
Oeacbichte <Jes iilten Pannonieua, a 269. lap.) Itt tebát eion nevew' 
alá a keleti bánság (Ostmark) éa Pannónia vau foglalva, »wic deoB 
diese Oegendeii nncb ihrcn ebcmaljgcii Beberrechern ngcb bis gegM 
das Eode dee iiuuutcu Jabrhundcrts httufig Unnnion oder Avarien g* 
nannt wardeu.« DUmmler, Gesebicbte d. Ostfrank. Beichs, I. 30. Á» 
oklevelekben, mdyek »in terra Avarorum* tesznek adományokat, ílym 
helynevek fordulnak elíi : Litnha , Vuahoi>o, Bohbarh, Ahomie, Kirí*- 
bacli Btb- »in terra Hunnoruni< : Zeittimnar, Treima, Vuaehova, Fdi- 
gum, Nardiuum, Agbiirh, Vuolfivaanch, Evlafa atb. Pejiír, Codcx Diploi"- 
Jámboi Lajos, S23~-83o — 33ti-ik évbeli okleveleiben. Ezeu nevek kBri 
világosak a németek , s a melyek nem világoaak (legalább elJitlemJi 
mint : Vuahoea, vagy Vuachova, Ptlagum, VuoUtvaannU stb. Vájjon aT«l 
nevek-e 1 



HÜNFALVY PÁLTÓL. 361 

földjét, még 870 tájon is. ^) A bajor németek és karantán szlá- 
Tok tetszés szerint foglalgatának földeket; legserényebbek va- 
lának a bajor kolostorok. A császár azután meg-megerősitgeté a 
foglalásokat. >Nagy apánk, Károly úr, megengedé, hogy az egy- 
házi tulajdonok nevelésére földeket foglaljanak Pannoniában és 
bírjanak ; mi tudomásunk szerint sok hel)iitt meg is történt,* így 
szól Német Lajosnak egy adomány-levele. -) A lakosok tehát 
akár németek, akár szlávok, többnyire újonnan beköltözöttek va- 
lának, mert az avarok közt élt szlávok csakúgy, elpusztultak a 
háborúban mint magok az avarok. Az új lakosoknál hamar kü- 
lönbség tünék föl ; a németek, különösen az urak és egyházak, 
szolgáknak kezdek nézni a szlávokat, ezek akláv nemzeti nevök 
németül szolgái jelentvén. Már Jámbor Lajos egyik adomány -le- 
velében 828-ból , mely Ejemsmünsternek szól, a skláv (szláv) 
egyenesen szolgát teszen. ^) 

A déli bánságban Erik után Kodolák parancsola (799 — 
819), Kodolák után Baldrik, kit a keleti bánnal, Gerolddal, 
együtt az évkönyv az avar véghely őrzőjének nevez. *) Kodolák 
bizonyosan kelleténél erösebbeu bánván, a Száva-Dráva közti szlá- 
vokkal , ezeknek fönöke Liudevit , ki Sziszeken (Siscia) lakik 
vala, föllázada. Jámbor Lajos, X. -Károly utódja , 820-ban te- 
hát hadat indita ellene. A dalmatiai horvát Boma hü lévén a 
frankokhoz, Liudevit lázadása sikertelen marada, sőt magát is, 
Bornának egyik rokona megölé 823-ban. Liudevit utódja Bati- 
mir vagy Batimar lön, kivel utóbb találkozunk. Sőt nemcsak^ a 
horvátok, hanem a Timok mellékiek (timocsánok) és más szláv 
népségek is az alsó Dunánál a frank uralkodás alá vágyának, mi 



^) Eo8 antem qui obcdiebaiit fidei et baptismum sünt consecuti, 
tributarlos fecerunt reguiii, et tcrram quam possident residui adhuc pro 
tribato regis retinent usquc in hodicrnum diem. Conversio Bagoarioram 
et Carantanorum, 3. 

^) Büdinger, Österr. Geschichte, a 140. lapou. 

^) Territórium — (luod usque modo servi vei Sklavi ejusdem Mo- 
nasterii ad censum tenucnint. Büdinger, Österr. Geschichte, 162. lapon, 
2. jegyz. 

■•; Avarici limitis Custodes (Baldrichds Gerold). Einhard a 826-ik 
évre. 



362 * yAGYARORSZÁO ETüNeOBAPHliJA. 

háborat támasztott a frankko és bolg&rok között — Ekkor tudni- 
illik a Dráva és Száva közti csúcs Singidunnmig, a bolgAr-fidávok 
által úgynevezett Belgrádig, határpont vala a frank birodalom és 
a bolgárság közi 

n. Tudjuk, hogy a bolgár Kubrat negyedik fia liB/das- 
túl Pannóniába vonult s itt maradt az avar khagán alatt 
Theophanes , kitől ezt a történetet megtudjuk , igy bessdi A : 
Ketten a Kubrat fiai köztd az Ister vagy Danuvis folyéa 
általkelvén, egyike Avariának Pannóniájában az avar khagán 
alá rendelé magát, másika Italiába költözék stb. ^ Ezt Bogéi 
igy érti, hogy a negyedik Kubratfi Pannoniában maradt mint 
avar alattvaló, de a Tisza is Maros meUékei lettek fö tanyl^a, 
hol is az ott lakó szlávokon uralkodék, söt hátát biztosítandó, 
azokat a Dunáról el s Fekö-Magyarország hegyei közé téte- 
pité. ') íme, mond Engel, Magyarország történelmének új fejese- 
tét találtam meg, t i. a TUzaí Bdgdrsdgci (das Theis-Bulga- 
rlen ') Ámde mind ebből egy szó sincs Theophanesben. Mint- 
hogy ez író (t 817.) Avariának Pannoniáját ily világosan kitftn- 
teti, *) nem szabad azt Avariának Daciájára érteni. Hogy akkor 
a Tisza és Maros mellékein szlávok is lehettek már, azt Theo- 
phanes helyéből se állítani, se tagadni nem lehet; dehogyaKuh- 
ratii azokat a Kárpátok közé telepitette, azt világosan Engel 
toldja hozzá. Miud a mellett az ö fölfedezését megtartják az írók. 
Schafarik eleinte ugyan még gyengíti némileg, azt mondván, 
hogy a negyedik Kubratfi Pannoniában az avar kháu alá adtu 
magát, s úgy látszik, a Tii-tza és Maros mellékein telepedett le^; 
de ut^bb határozottabban állít, ós nagyon kikerekíti Bolgáror- 
szágot, mint legitt látni fogjuk. Dudik már bizonyosnak véli, hogy 

') Theophanes, Boimi kiadás h\^ — őlO. lapjain. 
•) Engel, (teschichto dcs altén Panuoniens u. der BulgareL 4f 
Halle, 1767, a 263. lapon. 
*) U. o. a 314. lapon. 
*J *0 |A^v tW [lavyovíav ttjc ^A^a^íac űnota)£is yjiyU'i'n rtőv 'Afiáf^mv lyttr 

"*) Der Viortc zog mit seiuoin Volkc nach Pannonién, untcrwarf 
sioh dcm Avaren-Chan, und siedclte sich, wie es scfieinf, in der Nühe der 
TheÍ88 u. Maroscli an. Slavbche Alterth. 11, 168. 



HUNrALVY PÁLTÓL. 363 

a bolgároknak egy csapatja (horde) a Tiszán túlra jutott s ázott 
lakó avarok alá vetette magát. ^) 

Az avar birodalom fölbomolván a legyőzött avarok közül 
bizonyosan sokan a bolgárokhoz menekülének, a kiken akkor 
Krumus vagy JCremu* (803 — 815) uralkodik vala, mert ennek 
utolsó hadjáratában Konstantinápoly ellen (814-ben) a serege 
bolgárok-, avarok- és mindenféle s^zlávokból álla. -) Engel fölfo- 
gása szerint, a frank győzelem 7 98-ban az avar birodalomra nézve 
utolsó halálos döfés, a tiszai Bolgár birodalomra nézve pedig 
életre szólítás vala. Mert azt hiszi, hogy Kremus a tiszai bolgá- 
rokon uralkodék, ki azután Krumus néven a thraciai bolgárság- 
nak is ura lön ^). Kremus tehát a frank győzelemig alattvalója, 
azután pedig ura a tiszai av.aroknak — így látja Engel a dolgot. 
De hol ^vette azt , nem tudom, maga pedig nem mondja meg. 
A byzantinus forrásokból csak annyit tudunk, hogy Czerígos 
után Kardamus bolgár fejedelem tizenöt évig (785 — 800 hada- 
kozék a konstantinápolyi császárokkal; s Kardamus után Kru- 
mus vagy Kremus következek. Mind ezek pedig folyvást a Du- 
nán túli Bolgárországból intézik a hadakozást. Schafarik az En- 
gel megtalálta tiszai Bolgárországot elfogadván, tehát forrásra 
nem hivatkozván, írja: »Krumus ui'alkodása keleti Magyaror- 
szágra és Oláhországra is kiterjedt. Oláhország valószínűleg 
elejétől fogva tartozott a bolgár birodalomhoz: a keleti és 
déli Magyarország pedig csak az avar kháuság megsemmisí- 
tése után (798-ban) került a bolgárokhoz. Valószínű, hogy az 
avar birodalom megbuktával a tiszai bolgárok is testvéreikhez, a 
Dunán túli bolgárokhoz, csatlakoztak, s ez által a bolgár biroda- 
lom Pestig, a Mátra és Kárpát hegyekig bővült ki. *) — Ezen 
alaptalan föltevéshez képest magyarázza Schafarik azután a kö- 
vetkező tényeket is. Krumus a Fekete-tenger melletti Debelos 
várost kivi ván 811-ben, annak lakosságát és püspökjét más vi- 
dékre (in aliam regionem) telepíté, azaz : úgymond Schafarik,Ma- 



^) Dudik, Maehrcus Alig. Geschichte. Brünn, 1860. I, 98. 
-) Stritter, II, 501, Crumus ingentem exercitum coegit, Avaresque 
et ex Sclaviniis cunctis ingentes copias collegit. 

^) Engel, Geschichte des alt. Paunouiens. A 324. l. 
*') Schafarik, Slav. II. 173. 



ti6i MAGTAR0S8ZÁG ETHKOORAPHIAJA. 

gyarorsz&gba. ^) Pedig a Fekete-tenger meUetti T&rosFÖl léiréa 
szó arra, hogy a más mdék miért legyen Magyarorss&g, ninosen 
ok. — 813-ban Ejrumus Drin&polyt (Adrianopolis) megTérta 
tömérdek foglyot szállita az Isteren tűli Bolgári&bai *) tehtt^ 
úgymond Sch. Magyarországba : pedig Drin&poly fekvéséhes ké- 
pest az Isteren túli Bulg&ria a mai Ol&horsz&g. Hozzá teszi még 
Sch* » Annyi keresztyénnek betelepítése, kik közt bizonyosan pa- 
pok is val&nak, nagyon elömozditá a kereszténységet Bolgáror- 
sz&gban,€ >) nem vévén észre, hogy ezt maga is a Dunán túli, 
azaz : valóságos Bolgárországra érti, a mely nem sokára keresi- 
Irénné lesz, holott a képzelt tiszai Bolgárország keresztyénsé- 
géröl senki sem tud valamit. Erről a Tiszai Bolgárságról DOmm- 
ler is imígy szól : Egyböl-másból következtetni lehet, hogy a bol- 
gárok, saját országukon kivül, mely róluk neveztetik, a Duna bal 
partján a régi Daciát is elfoglalták, tehát az avar örökségnek 
legnagyobb részét eltulajdonították magoknak. *) Láttuk pedig, 
hogy miből nem lehet azt következtetni. 

• Legújabban is egy író megemlíti a tiszai bolgárokat, a ma^ 
gyáruk félelmességét avval tüntetvén ki, hogy a tiszai hatalmas 
bolgárok is kénytelenek valdnak nekik mint uraiknak engedelmes- 
kedni, — s támogatásúi Constantinus Porphyrogenitus muuká- 
jára (De administrando imperio 13. 38. 40.) hivatkozik. *) De az 
író vagy nagyon csalatkozik , vagy nem is olvasta az idézett for- 
rást, a melyben a Fekete Bulgarinrúl (fiavQa BovlyciQtft), t i. a 
Volga mellékiről van szó , a melybe a roszok be szoktak vala 
csapni. A tiszai bolgárságot Constantinus sehol egy szóval sem 
említi meg. 

Valóban érdemes utána járnunk , Engellel mi magyaráz- 
tatta meg így Theophanes idézett helyét? — mert a többi 



Slav. Alterth. II. 174. 

*) "Ek Bo'jAj'a^íav £xfi>Ofv toO 'Kjt^ou ^lOTaaoO = az Isteren túli 
Bulgáriába, mi a mai Oláhország, nem a Tiszamellcfki Magyarország. 

^)Sch. u. o. IL 174. 

Ő DUmmler, Ostfracnkisches Reich. Berlin, 1862. I. 35. 

•"•) Dio Bcsitsorgreifung ^iebenbílrgcns durch die das Landjctzt be- 
wohnenden Nationcn. Von Friedr. Müller. Landau, 1875. A 16. lapon 
^ a 1 11. lapnak 18. jegyzetében. 



HÜNFALVY PÁLTÓL. 365. 

alamennyi^ iró csak Eagel és Schafarik után jár. Az óla- 
hok mai létét a liszdn túli részeken, * A byzantinusok, úgymond ö, 
az új telepítési helyeket az Isteren túli Bolgárországba, azaz : a 
Tisza mellékre teszik. Azt hiszem, nem csalatkozom, ha azt tar 
tom, hogy ekképen számos román-dák ember — a kik Drinápoly 
körül és egyebütt Thraciában laktak — Magyarországra és Er- 
délybejutott, 8 hogy ezektől a gyarmatoktól származnak a mai olá- 
bokmind Magyar-, mind Erdély országban. « ^) Ámde ezt maga az 
)láh nyelv megczáfolja,mely csak a Dunán túli bolgárok elszlávoso" 
[lása és megtérítése után alaktilt meg ott, s azért azoktól a cyrill 
írást is elfogadta. Ha a Krumus által idetelepített román-dákok 
volnának oláhaink elődjei, ezek nemcsak a latin Írást megtart- 
ják, hanem kivált Erdélyben, a római hagyományokat is meg- 
újítják és folytatják — minek pedig sehol egy szikrányi nyoma 
sincs. 

Minek van tehát történehni bizonyítéka a byzantinus év- 
könyvekben ? — mert a nyugati írók odáig nem érnek még — . 
Annak, hogy a VII. század középen Pannoniában, azaz (nekünk) 
a Dunán túli Magyarojszágon telepedtek le bolgárok az avar ható- 
ság alatt és avarok között, akikkelazutAn tökéletesen összeolvad- 
tak; mert a Nagy-Károly hódítása idejében sehol sem tűnnek elő. 
Aimak is van történelmi bizonyítéka, hogy a bolgárok nem a Tisza 
mellékeire,hanem a mai Oláhországba hurczolták görög-római fog- 
lyaikat. »Theophilus napjaiban Kordyles vala kormányzó Macedó- 
niában. Ez fiát Vardast hagyván a macedón foglyok közt a Dunán 
túlon (a mai Oláhországban), maga Konstantinápolyba ment 
szándékát közölni'a császárral a foglyok kiszabadítására. Ak- 
kor Krumus fia, Valdimer. vala bolgár fejedelem. A bolgárok 
meg akarván akadályoziii a foglyok hazavitelét, az ungrok-YiOZ 
folyamodának segítségért. Azon közben Konstantinápoly búi elér- 
ke zenek a hajók s, foglyokért (tehát a tengerről a Dunába a mai 
Oláhország keleti részéhez jöttek a hajók). De a hunok hirtelen 
ott termének nagy számmal, s kijelenték, hogy a merre tetszik, 
elmehetnek a maczedonok, ha ott hagyják, a mijök van. Erre rá 
nem állhatván a maczedonok, fegyverre kapnak s elűzik a iurko- 

^) Engel, GeBchichte des altcu Pannouiens etb. 279. lapon. 



366 MAGYARORSZÁG ETHNOGRAPHIÁJA 

kat ^) Ez 836-bau történt. Ebből látjuk, hogy a maczedon fog- 
lyok csakugyan a mai Oláhorsz&gba voltak elhurczolva, a honnan 
haj6kon a Dunán és tengeren akartak haza menekülnL Bátran 
föltehetjük tehát, hogy a bolgárok másszor is oda vitték foglyai- 
kat, mi közelebb esett hozzájok, s hova mindég szabad vala a 
közlekedés : holott a Tisza felé utjokat a szerbek is állhatták 
egyszer-másszor, mint nyugati határosaik. Egyébiránt az idézett 
helyet azért is hoztam elő szórúl szóra, mert abban először for- 
dulnak elő a magyarok mind a három : ungevj hun és türk né- 
ven, a melyeken a byzantinusok nevezgetik. 

Valóban történelmi bizonj oksággal nem tudunk semmit 
arról, mi a Tiszán túl és Erdélyben a frank-német uralkodás ko- 
rában történt A helynevekből azonban világossá lesz, hogy azokat 
a részeket szláv lakosság lepte be lassankint és észrevétlenül. Leg- 
nagyobb figyelemre méltó, hogy a római helynevekből egy sem 
maradt meg egész Daciában, mi döntő bizonyítéka a római ha- 
gyomány teljes megszakadtának. Ez továbbá azt is bizonyltja, 
hogy a római vagy latinul beszélő lakosság, melyet Aure- 
lianus el nem takarított volna , a következő gótok , hunok , gé- 
pid A k . avarok időjében ejíészen megváltozott , legkisebb emlé- 
kezetét sem (irizvén mog a római kornak , s ennek számos 
emlékeit uéniAn bániúlvítii meg és némáknak hagyván. A római 
kort megelőzött dák nevek sem éledtek föl többé, a mi hasonló- 
kép (línitö bizonyíték arra, hogy a dAkságnak is minden gondolható 
következése megszűnt a római kor után. A gyönyörű Ketyezát alján 
a dák San)iize<jefus<ínak és római 11 pia Tr^ijanának romjain 
lévő mai Gredistye szláv és Várhely magyar nevű falunak oláh 
lakossága, mely kertjét a római kö- és tégla darabokkal rakos- 
gatja körül, s disznainak római mozaikból csinál vályút, melynek 
fiatalsága a római ampbitheatrum begyepesedett falain játszado- 
zik, fölötte sokat mondó és bizonyító ethnographiai tanúság, 
mennyire megváltoztak Daciának eredeti lakosai. A dák lakos- 
ság a Sarmizegetusa nevet, a római az Ulp!a Trajana nevet 
folytatta volna : a Gredistye név csak szlávoktól eredhet, a kik 

'} Loo (iramnmticus. Bonni kiadiií* 233. 234-dik lapjrin. Leo 
Graminaticus törttMiotíráí»H loi3-ip ir, ö tehát szent Istvánunk korr:'rfa. 



HÜNFALVY PÁI.TÓL 367 

sem a dákról, sem a rómairól nem tudnak vala semmit ; a mai 
oláh lakosság pedig a szlávoktól vette a Gredistyét. — Ezen ki- 
térés után, melyet a tiszai képzelt bolgárság miatt tettünk, ott 
kezdjük megint az előadást, a hol elhagytuk. 

Láttuk, hogy nemcsak a horvátok, hanem a Timok 
(Szerbia és Bulgária közti határ) folyó mellékiek, a bod- 
riczek és kucsánok is a bolgároktól elszakadván, a frankokhoz 
csatlakozának 818-l)an. ') Az ott emiitett Borna is a bolgároktól 
költözött volt kucsánjaival együtt a horvátok közé a frankok kö- 
zelébe. ^) A bolgárok fejedelme, Mortagon vagy Omortag, vissza 
akará szerezni az elpártoltakat : ezek tehát 822-ben és 824-ben 
Jámbor Lajos császárhoz folyamodának segítségért Követek is 
j árának a császár és a bolgárok közt 824. meg 826-ban, de nem 
sikerülvén az egyezség, 827-beu általcsapnak a Dráván Pannó- 
niába a bolgárok, s elűzik a frank tiszteket Ezért Balderiket, 
Kodolak utódját, kitéteti ugyan hivatalából a császár 828-ban, 
de a bolgárok nem tágítanak néhány évig. Mégis Ratimir vagy 
Ratimar^ Liudevit utódja, függetlenné lesz a bolgároktól 836' 
tAján, s mind a szlávok, mind a bolgárok jó viszonyban vannak 
Német Lajossal (Jámbor Lajos fiával) 842- és 852-ben. Morta- 
gonnak második utódja Bogoris vagy Boris keresztyénné válván 
859-ben — ezentűl Mihftly a neve — új viszony fejlődik a bol- 
gárok és frank-németek között. Az eddigi történetek a Száva- 
Dráva mentében, tehát Pannoniában, nem pedig Daciában, es- 
tek meg. 

ÍII. A hódító rómaiak a magok állami és társadalmi rend- 
jét vitték meg a hódolt népeknek, a melyek azután többé-kevésbé 
el is róroaiasodának. A hóditó franknak nem vala civilisátiója ; 
utánozá a rómait, a mennyire képes volt, de terjeszté a keresz- 
tyén hitet. Hódítása tehát hitterjesztéssel együtt jára mind a 
szlávok, mind az avarok ellen. Ezek régi határosai a bajorok — 
bagoaro-k, bavuarok — valának mint tudjuk; a bajorokhoz pe- 
dig a keresztyénség a fixánk hódítás clött érkezett volt Theoto 
fejedelem idejében, 696 tájon. Szent -Hruodbert (Rupert), vorma- 

') íjchafarik, 11. 17 5. 
-) U. o. II. 2. 11. 



368 MAOTARORSZiO BTHNOGRAPHIÁJA 

tiai püspök, kezdé uálok a keresztyén hitet terjeszteni, 8 háUyán, 
hogy az Ivar (most Salzach) folyó mellett Juvavnmban igenfoAp 
régi épületek volnának, (Noricamban is tökéletesen uegszakadt 
a római hagyom&ny) s a helyet személyesen megvizsgálváiii lot 
magának a fejedelem által megadatá. Ott épite Szent-Péter ne- 
vére egyházat s alapitá a juvavumi, vagy salzburgi pfifijkökaéget 
Midőn 796-ban Nagy-Károly fia Fippin, a Dunán túli Avariát 
a Rábától fogva a Dráváig meghódította, »a neki adott hatalom 
szerint a hun és szláv népet Amg juvavumi püspök gondja és 
tanítása alá bízá, míg atyja maga fogna intézkednie, igy szól a 
forrás. ^) Károly 803-ban Bajorországba jővén, Salzburgban meg- 
erősité fiának adományát s megmásithatlanná tévé. ') A salz- 
burgi Amo tehát Paulinussal, az aquilejai püspökkel, vetekedve 
térítge\é az avarokat és szlávokat. A salzburgi és aquilejai egy- 
házi megyék közti határ a Dráva lett ; ^) kelet felé mind a két 
püspökség a frank birodalom határáig terjede, t. i a Dunáig, a 
hol beléje a Dráva és Száva szakadnak. De az úgynevezett frank 
vidéken Sirmium, Pannóniának régi fővárosa, nem éledé fíH^ jöl« 
lehet a lY. században püspöki, s mint tudjuk, gyakran császári 
szék is volt, miért is a sirmiumi püspök illyricumi metropolita- 
ságra törekedek. Azon időben jelentősége annál nagyobb lön, 
mert sz. Andronicust, Pá.1 apostol társát, hiszik vala Sirmium 
első püspökjének. De miután a hunok elfoglalták a vái'ost Attila 
alatt, 8 némi iijulás után ismét a gepidák s végre 582. Baján hatal- 
mába került — a mikor a lakosok, tehát a püspök is, elhagyták 
a várost — ez nem bírt többé föltámadni. *) 



• 

*) Conversio Bagoariorum ct Caraut^norum. Pertzucl Scrip- 
tores XI. 

-) Conversio Bagoar. 6. 

^) Proviuciam Carantanain ita intcr oos dividcro jussimus, utDra- 
vus fluvius, qni per mediam illám proviuciam currit, terminus ambarum 
dioecesium esset; et a ripa australi ad Aquilegíensis ecclesiae rectoremi 
ab a(iuilonari vcro ripa ad Juvavensis ecclesiae Praesulem ipsius pro- 
vinciau pertineret, — mondja N.-Károly 812-diki oklevelében. Fejér, 
Codex Üiplom. I. 154. 

^) A sirmiumi püspökségre nézve lásd : Dic Pannonische Legende 
vom hciligen Methodius. Dümmler Ernőtül. Az Archiv fUr Konde 
tfsterr. Geschitchtsquellen. XIII. köt. ItíO — 187. lapjain. 



HÜNFALVY PÁLTÓL. 369 

A salzburgi püspökség Nagy-Károly idejében érsekséggé 
lön ; közte és a passaui püspökség között a Rába folyót tevék ha- 
tárrá 829-beu. >) A salzburgi egyházmegye tehát Avariában vagy 
Alsó-Pannoniában a Rábától a Dráváig terjede: a passaui pedig 
magába foglalá a Rába nyugat-északi partjától kezdve a Dunán 
túli Magyarország azon nyugati részét, melyet az avarok birnak 
vala, a többi mai Austriát, meg némileg a Dunán inneni Ma- 
gyarországot, mert ott bizonytalan vala a passaui egyháznak 
a joga. 

Itt egyszerre 830 tájon két fő ember tűnik elő, Privina Nyit- 
rán (Nitrava) és Mojmir vagy Mojmar túl a Morván, de lakhelye 
nincsen tudva. Első morva főnökök, kiknek neveit a történelem is- 
meri. -)Delegottellenségeskedésbentaláljukőket.Privina szökik s a 
keleti bánhoz, Radbodhoz, menekül. Ez bemutatja Lajos király- 
nak, megoktatja a keresztyén hitben s megkeresztelteti : Adalrani 
salzburgi érsek pedig, kinek suífraganeusa a passaui püspök vala, 
egyházat szentel föl Nyitrán, ^) mely első keresztyén egyház az 
összes éjszak- nyugati szlávoknál, tehát a Dunán inneni Magyar- 
országon is. Nem tudni miért, de Radbodtul is menekül Privina, 
Koczel nevü^fiával együtt, előbb a bolgárokhoz, s ezektől Ratimiv 
vagy Rattmar-hoz. Ez ellen, mert talán függetlenségre vágyódik 
vala, a bajor Lajos 838-ban sereget indíta: Privina tehát fiastól 
újra menekülni kénytelen, még pedig a karintiai ispánhoz, Sala- 
chohoz. Ez azután kibékíti mind Radboddal, mind a királylyal. 
Az eddig hányt-vetolt Privina kedves emberré válik, s Lajos ki- 
rály neki használatra (in beneficium) Alsó-Pannoniának egy ré- 
szét engedi által. ^) a Zala vagy Szála folyó mentiben. Ott kezde 

') Ut regio (luíie ultra Comagenos Diontea cstintcr utruniquc an- 
tiítitcm tlividatur ; ut aquiloiiarem et occidentalern oraui, qua Spiraza 
aoinis cxoritur et cuni altéra Spiraza et Arabonc contluit, Patavonsis 
antistos haberet ; reliqua orientcm et austrum spectaivíia, piocurarcntur 
a Salisbnrgeiii. Fejér, Codex Diploiii. T. 102. 

^) Dudik, Mahrciiá Alig. Geschichte, I. 

•^) Ultra Danubium iu sua (Privinac) prnprietate, loco vocato 
Nitrava; . . . mondja a Salzburgban 871 tájon írt Conversio Bagoario- 
rum et Carantauoruni, 11. 

**) Rex praestavit Privinac aliquam iuferioris Paunouiae in bene- 
ficium partém, circa fluvium, qui dicitur Sala. Conversio, 11. 



370 MAGTARORSZÁG ETIIN06RAPHIÁJA. 

lakni, egy Tftrat (manimen) ^Iteni a Zala fidyö Talamely berkes 
mocs&ijában, s abba mindenfelől lakosságot gyi^jtem. A Tár kd- 
rfll lassankint Táros lön, melTnek neTe előbb Privina vdrúta (d- 
TÍtas PtÍTinae), azntán Mosapvrk, Bozgő keresxtyén lérte Pri- 
Tina, Tarosában három egyházat ópittet, egyiket a salzburgi érsek 
kfildőtte mesteremberek által ; épittet egyházakat Sala fing (8a- 
babugX Dndleipi, Ussiti; Bosinica, Pettan (ad BettofiamX Sts- 
pilbergy Lindolftkircht Keis. Wiederhers> Tagy Weítera-bens- 
kirch, Isangrims-kirch. Beatns4drch, Ottakars-kirch, FsUbmnto- 
kirch, és »ad Quinque Basilicas^c másutt >Qainqae Eodesíaec 
tehát Pécs neTü helységekben. *) Lajos király annyira meg Ttn 
elégedTe PrÍTina magaríseletéTel , hogy M84Min tnlajdonál ado- 
mányozza neki , a mit használatra adott Tolt, kÍTére a salzbmgi 
pflspoknek ott található birtokait 

Mojmir nem Tála oly híL mint PrÍTina, azért laijM 8464mui 
sereget Tezete ellene, Mojmirt hatalmába ejté s helyébe kis öcs- 
cf ét Kastiz*ot vagy BastizlaTot teTé« a ki nagybátyját elárAKa 
Tcit. De Liyos nem sokára 855-ben Bastiz eUen is hadakozik, 
bár keTés sikerrel. 856-ban a király a keleti bánságot fiára, 
Karlmannra, bizá. ki hamar lázadni kezde atyja ellen, s Bastíx- 
zal szövetkezek. Talán akadálynak nézek a hű Privinát, mert 
859-ben mogölék a monaiak. Fia Koczel a királyhoz menekfll- 
vén. 86 l-ben l»»n utinlja atrjának. de nem e!;ész birtokában, mint- 
hoí!v attúl a Dudleipi ispán-megye elszakittatott. -) KoczelnóI 
Mo^ipurkban még 865-Wn tölte a karácsont a salzburgi érsek. 
Adalvin. ki az«»n évben egy egyházat is szentelt íol ott. Ez az 
.\d:ilvin niondhatá. hogy >a salzburgi egyház már 75 éve igaz- 
gat ja a pannóniai egyházakat* a mikor valami Methodius nevű 
Snir*? ftdtalálván a szláv irást, a latin nyelvet, a római egyház 
tudi>mányát ^ a pápai latin leveleket meg azok tekintélyét, a kik 
1 misét, az evangéliumot és az isteni tiszlelet latin nyelven olvas- 
sák t-> taniák vala. tenhéjázó Inilcseletével alá nem nvomta a 
iirpnt-k szláv része előtt.* ^i 

' I' .1. *•»!•• l>a^.i.irIoruui. II. 
I l»u.hk. M^ehrens alI:;. («o oh. I. I4i\ 




HUNFALV Y PÁLTÓL. 371 

A Privina és Koczel herczegsége (ducatus), mert így ne- 
Tezték, öyomós ethnographiai adat Magyarországra nézve. 
Területének nagyságát az mutálj n, hogy benne volt Pettaii (Bet- 
tovia) a Dráva mellett a mai Stiriában meg Pécs (ad Quinque 
Basilicas, vagy Quinque Ecclesiae) a mai Baranya-megyében. A 
Szála Tagy Zala folyó melléke szive vala ezen herczegségnek. Az 
ott lakott avarokat Erik bán gyözé le 796-ban : s Pippin N.-Ká- 
roly fia, visszatérvén a tiszai hadjáratból, ugyanazon évben a 
Rába és Dráva közti tei*ületnek, tehát a Pelissa (Balaton) tó 
környékének megmaradt avarait és szlávjait a salzburgi egyház 
gondjai alá bizá, mint láttuk. Egyenlő állapotba jutottak tehát 
az avarok közt lakó szlávok is, sőt azokat, űgy látszik, vagy az 
egyenlő külső viselet<)k miatt, vagy mert ők is pogányok valá- 
nak, egynek is tárták az avarokkal. Sok nem volt a megmaradt 
nép, mert azt olvassuk, hogy a kivert hunok, azaz avarok, után 
beköltöző szlávok kezdenek imitt-amott lakni. ') A salzburgi 
püspökök papjai és kolostorai eszközlésével bajor németek is 
költözének be és szaporodának, sőt az egyházas helységek nevei 
után menve, majdan többségre is jutának. Azon nevek ugyan is ; 
Salapiug, azaz: Safabug^ magyarul Szala-hajlat. A rómaiak ide- 
jében is Flfxum, vagy ad Flexum nevű város volt a Lajtánál, 
n)'ilván a folyónak alakjáról igy nevezve. Afféle szüle azután a 
bajor németeknél a Salalmg-ot, mint még sokkal utóbb a magya- 
roknál p. o. a Tiszahajlatot Alsó-Vársánj és Martfű között 
Szolnok-megye Tiszántúli részében. — A Szála folyó Szalaf éjnél 
kezdve Zalalövö és Zala-Egerszeg mellett Zalabéríg kelet-éj- 
Hzakra tart ; itt hajlatot képezvén északról délfelé fordul sz. 
ürótra. Zala-Sz.-Lászlóra, Zala-Apátira, Szalaváríg, míg a Bala- 
ton mocsávál a vész. A régi Salabug (Szala-hajlat) tehát nyilván 
Szalabér helyén volt. A Privina víirosa utóbb Mosabnrk, azaz * 



*) Donatio qiiam Priviuns fccerat de sua proprictote in suo Du- 
catu apud Salpiugin. Privilégium Ludovici II. d. 860, febr. 20. A Con- 
veraio Bagoariorum 12.-hez való jegyzetben Pertznél. 

^) Tunc verő Sclavi post Huunos iude expulflos venieutes coepe- 
ront istis partibus Dauubii diversas regiones habitare. Conversic 
Bagoarior. 6. 



372 ICAOTABORSZÁa ETHROORAPHIÁJA 

6 félnémet nyelven ifoorburg i^ovfi lett Ezt íb a helyi túmbj 
i i mocs&r Bzttlte ; régi és új magyar nyeWen i8!cfr. Innen náhmk 
a Sárvár, Sdr-vdaárj Sár-szeg, Sdr-ssigetj Sár-rÜ^ Bár-tíiu 8*. 
sz&mos helynevek. Mosapurk, Moorburg teh&t S&rvftr ; kOiBnaé- 
gesen Szalavár helyére gondolják. A vidékn^ akkori sslftvliko- 
saitél származik a Uo/an, azaz : Balaton^ a szl&v Uaio : 8árt6L A 
Conversio Bagoariorum iröja (871 tájon) még a latinos FéÜM 
nevet használja, a blaton paraszt név nem vált volt még irodai- 
mívá a latin nyelvben. *) A Moorlvrg és blato nevek azt is Inio- 
nyitják, hogy a városnak lakossága bajor-német, a vidéké pedig 
szláv vala. Egyébiránt megemlékezOnk itt, hogy GalerioB criir 
szár lecsapolta a Pelso sarait és vizeit, melyek maradvá- 
nyait a Fejér-megyei Sárrétben és Sárvízben találjuk meg. - 
A többi német helységnevek, mint: Stepilberg, Lindolfskirdi, 
.Wiederhers- vagy Weitersherrs-kirch, Isangrimskirch, BeatuB- 
kirch, Faldmunts-kirch nagyobb számmal vannak, mint a nem- 
németek: Dudleipi, Ussiti, Bnsinica Nevezetes még »adQmnqiie 
Badlicasc vagy Quinque Ecclesiae. Mosaporkban is csak három 
egyház volt : ebben meg öt egyházról tanűsit a név, de nem tud- 
juk miért? Azt tudjuk, hogy a Pécs névben is megvan az e^, hogy 
tehát ez is szláv lakosságra mutat. 

A Balatoii-név a Privina-Koczel idejéből (840—870) való, 
s így jutott a inagy«rokra: csudálatos tehát a f\rtö név, mely 
se nem szláv, se nem német, hanem mag}'ar. Környékén legto- 
vább föntaiiották magokat az avarok, űgy, hogy itt közvetet- 
lentil utánok következhettek a magyarok . Vájjon hát aí 
avarok nem nevezték volna el a szép tavat, s névtelen ma' 
radt-e a magyarok letelepedéséig ? Vagy a ferfü szó az avarok- 
uAl is megvolt-e ? A Vetvár hasonló kérdéseket fog támasztani 
a maga helyén. 

IV. A kilenczedik századnak hetedik tizede sajátságos 

') Lí'isd Sandcrs nemet Bzótárában a Mooi* czikket. 

'^) Valuuii hetven dv múlva mar a görög nyelvben is találjuk 
ConstMntinus l*orphyn>íronituönál, a ki Velenezdröl mondja, hogy rdgeu* 
teu a helye üres, lakatlan e'ö sáros v= balíod«'s •Í2>.n5)í>,v) vala. DcAd- 
min. Imperio, a Bunni kiadás 123. lapján. Több szláv szó fordul olö ef 
írónál, p. p. coevQíly zakón, kral, zupán Qíupan) ötb. 



HÜNFALVY PÁLTÓL. 373 

mozgalmat mutat a hit és egyház terén. Az Azovi tenger mellé- 
kein lakó kozarok, a morvaiak és a Dunántúli bolgárok fejedel- 
mei papokért küldenek, hogy népeiket a keresztyén hitre tanít- 
sák ; de avval egyszersmind politicai czélra is törekszenek a mor- 
vaiak és bolgárok, mit a kozarokról nem igen lehet állítani. Ezek 
ugyanis azon időben hatalmukat nem féltik vala senkitől is. 

A kozarok közt zsidó, mohamedán és keresztyén hittanítók 
forgának ; a khagán most egyenesen Konstantinápolyban ÜL Mi- 
hály császártól kér megbízható tanítókat. Ezidőbenhíres vala Thes- 
salonik születésű két testvér, Constantinus és bátyja Methodius. A 
császár tehát Constantinust küldé a kozarokhoz bátyja kiséreté- 
ben. Constantinus 860-ban Cherson városában múlató a -kozár 
nyelv megtanulása végett, hogy annál sikeresebben működhes- 
sék. Nagy dicsérettel bocsátá vissza a khagánt Konstantinápolyba 
862-ben, jóllehet az idő tájon a zsidó hitre tért. 

Ugyanekkor érkezének Konstantinápolyba Rastizlav és 
Svatopluk követei,a legenda szerint igy szólván a császárhoz : »Is- 
ten kegyelméből jól vagyunk. Német-, Olasz- és Görögországbul 
jönnek hozzánk keresztyén tanítók s különbfélekéljen tanítanak 
bennünket. Mi együgyű szlovén emberek vagyunk ; nincsen senki, 
a ki az igazságra oktasson s a szent írás értelmét magyarázza. 
Kélünk tehát, uram, küldj nekünk olyan férfit, a ki minket fel- 
világosítson.* ^) A császár Constantint szólitá föl, menjen a mor- 
vaiakhoz is. Ennél alkalmasb embert nem lehet vala találni. 
Thessalonik vidéke szláv lévén a város görög népe megtanűlhatá 
a szláv nyelvet ; hozzá járul, hogy Methodius szláv tisztviselő is 
volt, 2) mielőtt öcscsét az egyházi szerzetbe követte. Constantin 
a kozaroknál tett tapasztalás által is okulva, írás nélkül nem 
gondolván boldogulni, még Konstantinápolyban állítá össze a 
szláv hetüket, s kezdé János evangéliumát szláv nyelvre fordítani. 



') Die Pannonische Legende vom heiligen Methodius. DUmmlcr 
Er.iütöl. Az Archiv. für Kundé Öaterr. Gesohichtsquellen. XIII. 158. 
— Vita S. Methodii Russico-Slovenice et Latiné. Fr. Miklosich. Vin- 
dobonae 1870. pag. 13. 

') > Azután a görögök ötét kis korától fogva megszeretvén, annyira 
^sUlék, hogy a császár, megismervén éles eszét, szlovén tisztségbe he- 
lyezte (principatum Slovenicum eum tenere juberet)« Ugyanott. 

Sr.dzadok. 25 



374 MAGYARORSZÁG ETNOORAPHIÁJA. 

így fölkészülve méné Methodiussal RastizlaYhos 8684>aiL Ez 
ugyan és kis öcscse Svatopluk Rómába is küldtek tolt taiiit6kért) 
de onnan nem jöttek. Azon valának ugyanis a mórra fiqedel- 
mek, hogy ak&r a pápától, akár Konstantinápolyból UEerecmiek 
tanítókat, mi által a német püspökség befolyásától, mely a német 
királytól való függést előmozdítani látszott, menekfilheesoieL 
Constantin és Methodius szlávúl is beszélvén , épen ax öliqtott 
férfiak valának. Mindjárt is tanítványokat gyűjtvén sserte taiűt- 
gatának. De fölhatalmazás nélkül szűkölködvén még , asért B6- 
mába ménének. 867-ben. Útjokban Koczelnél is mulatának, ötven 
tanítványt oktatván szlovén nyelven. I. Miklós pápa kimiilta 
(867. nov. 13.) után érkezének Rómába. 

Akközben 866-ban a bolgár fejedelém Bogoris, ki 869-ben 
a keresztségben, talán III. Mihály konstantinápolyi császár után, 
Mihály nevet kapta, mind I. Miklós pápához, mint Német Lqos- 
hoz külde követeket tanítókért. Miklós sietve két püspököt in- 
dita Bolgárországba szóbeli utasítással , de írásbeli felelettd h 
azon kérdésekre , melyeket a bolgár fejedelem a pápa elibe Ur- 
jesztett volt. ^) Lajos király Ermenrik passaui püspököt küldé 
Bolgárországba — mert egy új tartomány megszerzése mindig 
befolyást ós jöveilolinot hajtott — de ott találván a i)ápa embe- 
rcit, visszatérő. Anide a pápa sem nyerhette meg a bolgárokat. 
Nem akarván nc^kik mindjárt patriárchát adni — pedig ezt óhajt 
vala a holí^ár fejedelem , hogy független lehessen Konstantiná- 
polytól — sem azt nem hagyni meg püspöknek, a kit ott szeret- 
tek volna, Mihály fejedelem, ugyanazt a Péteii, a ki Rómába járt 
volt tanítókért , a konstantinápolyi zsinatra küldé s már 870-ik 
mártius IB-án egyesült a keleti egyházzal, melyet a 855-ben lett 
patriarcha Photius a római egyháztól elszakaszta (schisma). — 
Napjainkban , tehát ezer év múlva, volt és van Bolgárországban 
izgalom és hajlandóság visszatérni a római egyházhoz , legalább 
függetlenné válni a konstantinápolyi patriarchától. 

') Kcdpousa Nicolai Papac 1. ad CouHulta Bulgarorum. — AcU 
('<iiicilioruiii et EpÍ8tolac DeeretalcB ac Coimtitutiones Summorom Pontí- 
ficuiu. Parisiis. V. kötettUu'ii. A 105 feleloletbol a kérdések mivoltát ol- 
vavriiik ki y a luelyvkbuii it<ok ailat vau a bolgárságra uézve, melyeket 
másutt u(Mu találunk. 



nUKFALVT PÁLTÓL. 37 B 

L Miklós után ü. Adorján lön pápa. Ez Constantin és 
Metliodius tanítását , sőt a szláv fordítást is lielyeslé, s 869. jan. 
6-kán püspökké szentelé őket, a mikor Constantin a Cjrillus ne- 
vet vette föl ; azért hijják a föltalálta irást Cyrill Írásnak, De 
Cyrillus nem sokára meghalván a pápa Methodius számára egy 
új egyház-megyét, a Pannóniáit, teremte , mely a Sirmiumi püs- 
pökséget megűjitsa , s annak első érsekévé Methodiust nevezé ki^ 
fölhatalmazván öt , hogy szláv nyelven olvashassa a misét , csak 
előbb latinul kell olvasni az evangéliumot és epistolát Most Ko- 
czel magához hivatja Methodiust Eómából , ki is 870-ben kezde 
Pannoniában, azaz : Koczel herczegségében, működni. Talán nem 
ismerjük az ottani egyházakat mind, de a hánynak nevét láttuki 
annak többsége német Érthető tehát , hogy a német papok ré- 
széről, kik a salzburgi érsektől függvén, Methodius érsekségét, de 
kivált szláv liturgiáját elismerni vonakodnak vala, ellenkezés tá- 
mada ; érthető az is, hogy a bajor püspökök azt gyámoliták. Zsi- 
natot is tártának a király jelenlétében Adalvin salzburgi érsek, 
Ermenrik passaui, Hanno freisingeni püspökök és mások, a 
melyre Methodius is meghivaték, kit azután harmadfél évig visz- 
szatartóztatának. Akközben vádlevelet küldenek ellene Rómába 
\T1L János pápához, s 873-ban átadák a királynak azt az ira- 
tot, melyet a bajorok és karantának megtérítéséről Íratott volt 
Adalvin. *) Ez 973. máj. 14. s Ermenrik 874. jan. 2. meghal, 
ván, ^) Methodiusnak két legnagyobb ellenzője megszűnt ; az 
alatt a politicai viszonyok is nagyot változának. 

Svatopluk, Lajos idősbik fiával, Karlmannal, szövetkezvén 
876-ban elárulá nagybátyját, Rastizlavot, kit béklyóban külde 
Ratisbonába. A császár kegyetlenül kitolatá szemét és kolostorba 
zára ; Karlmann pedig Morvaországot pusztitá , elvivén onnan a 
királyi kincset. Svatopluk adózó fejedelem lön. De gyanúba es- 
vén, őt is fogva vivék Ratisbonába, a honnan német sereggel kül- 
dék vissza, mert lázadás tört ki a morvaiak között a németek el- 



*) Az itt sokszor idézett Conversio Bagoariorum et Carantano 
rum. Pertznél. Script, XT. 

') A Pannóniai egyházmegye ^s methodius tört^neit Dudik Maeh- 
rens alig. Geschichte I. kötetéből veszem. 

25* 



•'V 



li 11. :; mely^: el:";:;tLÍ ij-rri. De a ntva-z S^atopluk a IáudókLtI 
«\:ye-f]lvtü. orozna • l-rté sür:? a >«írree n^met vezéreit, s azt mag:«t 

■ '?>.:' :»i»:i":;a:A. E :..:•-:: íiít-^I: a h:ilMjrú . i^ Svatopluk íelülma- 
la-l: :i "^T-l-V-r:. k::-"::: FriiLrimi -sve-^Oi.' n -i?ha£vá ót hatal- 
:;-:4f\r.. Ai :. :i ".•-:■.- zirjLala K»vzel is. Ht- 1 czegáége Karl- 
:^:\r.:.: 1 - ■ - '.— -V- rí Ar:iul: ninak adá által, ki még 834-ben 
:- a:.-:.*x .>— . .:- ■:r:.:kA::*ar. vuía. A *zláv uralkrKlúk alatt vült 
Z;al-.. . -:^:-j--c, :r"ij: ísiűri r>ni«^t iiralk«>}ás alá került. 

A y -11- '-=!■- gjr«^s lilán .SvatMpluk kihajtá a nt'Uiet 
t.á:*'>í- • M: :-■'.: ^*:.j - i^-t Xrn.»to2*z;i^lH'I kih^nNátottak voIt. 
.' :.^ :. .:••.:.. : \C7 -i-'>-"-- MrTi.diii- S74— SS5-iff tauit^ata. < 
•i-t-. . .-. -: L ■: ""'-^ f:..-~ :V'r«i:r:í<ár. iiiilvn >zláv laniivánvai 
-c * ■ i. -- : ■ y^''- "- ■—--'" T'>y-"ix'k !*7S-lia:i cretnek-t-gnM vá- 

■ j.i V. r.'.i'--.^ z^y'"- ''■' -"-<"i ^ >r:ii -jü^-tf. •» A |»ápa tebál 
T- 'r* •• -r ?'•" >""^'*" ' ^■•"'■■'"•'3: k-f^dves •■ml»erévf|. Vi- 

, r-r, . .. . - . •■ - ■-: ' • .'r-:::vr:vv:. ??>-ha:i vi^-izajüie uiint 

... - - s ■■ " ••■^••»- "• ■ --' !-*"*'T- -"ái '- vliriisrire. luint nntrai 

■ - ■ L '• -< ■ '.'.' "". ^ -.:..•."' -■..i-'.::tr:.- : il.^ ha a íeiedelem 

... .^.^ .. ., • . -/ -::.-. .i'.-'i. T-irtozik :.-ki /-lukelni; 

■ - V :v ;*: \ l"r!:- : -^r::. !^::'^r. VIII- 
. - :^■- ■■ ^'•L-:::. :.:-.^ !r:-k; utndia 

. \ • ■■ * 

- -■-. :. -.1. :;.vi't a ^/ ;i^ 



. . • , : .•■:•■"-■■"«; '•"•■■ar/i ; 

, 1.-. ?•>.:'..: JL V.?: T-r.;ir ho/záti- 

\.^ N-.- \ .:' .: **.:.• l: /-iij.it t;ir- 

^ . . .^ ". ■..-.. •».- : :•. -/a n ü'-Il'"?. 

'..■.■ '. ■••■'l-l \11' 

■ 

,^; . ^ . - '. • k.^-. itT :i:iii.*ik i'I- 

. . ■ . •.. :■« >. ■- ;• ^T'.Tl '^Tyház: Ji 



V 

X 



HüKFALVY PÁLTÓL. 377 

kergeté ki, jelesen Grorazd-ot, Kelemen-t stb., kik magokkal vivén 
a szent szláv könyveket, Dunántúlra a bolgár fejedelemhez mene- 
ktílének, kinek országában a keletkező szláv irodalmat folytaták* 
így lőn vége a fölélesztett Pannóniai püspökségnek és a szláv 
misemondásnak itt nálunk és Morvaországban. A szent könyvek- 
ből egy sem maradt meg itt ; sőt Methodius létének és működé- 
sének hire is annyira kiveszett , hogy csak a XIV. században 
kezde irodalmi ütőn a feledékenységből kitámadni. *) 

Y. A frank-német birodalom az uralkodó nemzetség, azaz : 
Nagy-Károly utódainak folytonos viszálkodása miatt egyre ha- 
nyatlik. Arnulf, Karlmann törvénytelen fia, a Koczel halála óta 
Pannoniának ura, nagybátyja, Vastag-Károly, ellen fondorkodik. 
Svatopluk, ki hol ide , hol oda hajlongott volt a viszálkodók kö- 
zött, most a császár részén van Aniulf ellen és kegyetlenül pusz- 
títja Pannoniát 883-ban, mit azután Braslávval együtt, ki a 
Dráva-Száva közti szlávok főnöke vala , 884-ben ismétel. Ekkor 
a Rábátul az Ensig »miut farkasok« úgy garázdálkodának. Vas- 
tag-Károly annyira megyén Arnulf elleni haragjában, hogy 
ugyanez évben , 884-ben , Svatoplukot hűségbe fogadja , s néki 
bérül Pannoniának legnagyobb részét adja ; Brasláv pedig a csá- 
szár testőrző seregébe lép. Svatopluk ezennel Pannonián is ural- 
kodván, legalább mint hűbéres , hatalma egész Sirmiumig ére. ^) 
Azonban bármint gyűlölte is Vastag-Károly Arnulfot, ez aman- 
nak halála után mégis királylyá és császárrá lőn 888-ban. Eleinte 
jó egyetértés látszik közte és Svatopluk között , mert Pannónia 
egyik ismeretlen helységében , Omunsterbergben , 890-ben talál, 
koznak, mint hiszik , a végett is , hogy a terjeszkedő magyarok 
ellen intézkedjenek. De már 892-ben Svatopluk ellen táborozik 
Arnulf, Braslávval együtt, ki birtokát méltán félti vala a hatal- 
mas morva fejedelemtől , ha ez megerősödik Pannoniában. Ez 
alkalommal fogadák be társaságukba a magyarokat is Svatopluk 



') Dudik Maehrens alig. Geschichte, I. 281$ — 386. s egyebütt. 

-) Constantinus Porphyrogcnuetus (950 tájon) kdt Moraviát kü- 
lönböztet meg, az uhót, a szerb Morava (regi Margus) mellékein , mely 
Kii'Moravia is, s a felsüt, a nyugati Morva (régi Marus) mellékein, mely 
Sagy-Moi'avia vala. A Kis-Moravia csak a Pannóniai hűbér által érint- 
kezett a Nagy-Moravii'ival. 



378 MAOTAROR8ZÁO ETHNOGKAPHIÁJA 

elleiL Ez 894-beD n^eghalT&n, h&rom fia, — IL Ycrjmir, Snio- 
plak — á hárma cükAftk neve bizonytalan — legott Tiazálkodának 
egjrm&aaal. Arnolf 895-ben Pannoniát, Mosaburggal 6gyfitt» Bras- 
l&y Yédeln^ére bizá, ^) valamint már 888-ban a salzlmigi Arsok- 
nek birtokait megerősítette yolt abban. Ez egyike l6T6n a leg- 
utolsó frank-német császárok adományainak, terjedelmesebben 
kdzöljfik tartalmát : Amulf király átadja tehát (tradimnz) a nnt 
Sabariában, Panwchabe-ban, Mosapnrch-ban birt Yolt, b itt jele- 
sen sz. Adóiján mártír apátságát, Salapiugban egy udvart (cor- 
tem) háromszáz laköhelylyel és ugyanannyi szölőveli 8 mindent 
a mi a Quartana egyháznál, a Q^nsi (G^ns ? Kőszeg), a Pécsi 
(ad y. Ecclesias) egyházaknál övé volt, minden szölfivel, erdővel 
együtt ') Amulf már 8994>en meghalálozván , hat éves fia, 
Gyermek Lajos, nevében foly a kormányzás. 

Mojmir meg akará űjitani országának egyházi független- 
ségét, annál is inkább, hogy a nyitrai püspök Yiching 893-ban 
Arnulf kanczelláija lön, s mint ilyen a Passaui püspökséget is 
elfoglalá 899-ben, melyből azonban a salzburgi érsek Dietmar 
mindjárt kitéteté, a beteg Amulf ellenére. A morva egyház tehát 
elárvult volt. Mojmir azért IX. János pápához folvamodék, a ki 
csakugyan Morvaországot úgy nézte, mintha egy német püspök- 
ség alá sem tartoznék, mert egy érseket és két püspököt iudita 



') Imperátor (Arnulphus') Pannoniam cum urbc Paludariim (sic !^ 
tuendam Braslavoní, duci suo, in tempus oommendavit. Dudik Maehrens 
Alig. Geschichte I. 261. 50. 

-) Arnulfus divina favente gratia rex. . . . Comperiat omniam 
nostrorum fidelium solertia, qualiter Venerabilis archiepiscopus noeter 
Dietmarus postulavit Sereuitatem nostram, ut ([uasdam rcs . . . ad sanc- 
tam Eccicsiam Juvavcnscm . . . concederemus . . . Tradimus itaque . . . 
ad Sabariam, ad Panwchabc, ad Mosepurch, abbatiam, ubi S. Adrianns 
roartyr Christi requiescit. . . . Ad Salapiugen curtem cum CCC mansis 
et totidem vineÍB, vei quidquid ibidem habuimus, ecclesiam ad Quartana, 
ccclesiam ad Gensi (GUns ? Kőszeg), ad V. Ecclesias cum teloneis et 
cum omnibus, quae ab antecessoribus uostris aotea beueficiata fuissent, 
firmamus in proprium. Data XII. Kaleud. Decembris anno Christi incar- 
natícnis 888. Anno domini Arnolfi sacratissimi regis II. in oríentali Fran- 
cia refrnante, mdictiooe IX. Fejér, Codex dipl. I. 220. Codex dipl. Mo- 
Öl. 



UUXFALVY PÁLTÓL. 379 

oda, hogy readezzék az egyházi ügyet. ^) A küldöttek egy érsek- 
ségre és három püspökségre osztják az országot. Ez ellen Theod- 
raar vagy Dietmar salzburgi érsek, Valdo freisingeni, Erchen- 
bald eichstádti, Zacharias sebeni (Saeben azután Brixen), Tuto 
regensburgi és Richar passaui püspökök, a noricumi papság és 
nép nevében is keserves panasz levelet küldenek a pápához; 
melyben a morvaiak ragaszkodását a szláv isteni tisztelethez a 
keresztyénségtül való elszakadásnak tekintik, azokat a passaui 
püspök alá tartozóknak állítják, mi ha kell vérontással is érvé- 
nyesítendő. »Lajos királyunk a legkeresztyénebb frankoktól szár- 
mazik : ellenben Mojmir szlávjai pogányoktól valók ; amazok a 
császárság helyre állításával a római egyházat dicsőítették : 
ezek azt csak gyengíteni töreketUek.« — >Ha, így folytat- 
ják, arról vádolnak bennünket a szlávok^ hogy a katholicus 
hit mellőzésével a magyarokkal szerződtünk, egy kutyára, 
farkasra s egyéb átkos pogány dologra esküdvén nekik: 
semmit sem óhajtunk inkább mint ártatlanságunkat Isten és 
szentséged előtt bebizonyítani. Ajándékokat adtunk ugyan a 
magyaroknak, hogy ne üldözzék a keresztyéneket; holmi ol- 
csó vásznakat is adtunk nekik, hogy tegyék le vadságukat. Aradé 
H szlávok bérbe fogadtak egy csapat magyart, s magok embe- 
reit, kik csak álkeresztyének (pseudochristiani), megnyírván köz- 
zéjök keverék, s azt a vegyes sereget azután a keresztyénekre 
uszíták, úgy, hogy egész Pannon iánkban, mely legnagyobb tar- 
tományunk, alig találtatik már egy egyház is.« — Végre így fe- 



*) Talán noin felel mog se az cthnographini, se a történelmi va- 
lóságnak az, hogy a pápa ez által egy erős szláv birodalmat akart 
volna megalapítani Panuoniábau, mint Dudik véli (I. 322.), így szól* 
ván : >Seit dem die Magyarén Italicns tippige Fluren verwiLstet hatten, 
ward der alta Gedanke lüngst dor Donau in Pannonién ein máchtiges 
Slaveureich nnter dem Schutzc des heiligeu Pctrus zu begründen, wo 
inöglich noch lebendiger geworden«, mert a szláv fejedelmek háborgása, 
(egymást megrontása nem nyujthata erre legkisebb okot, kivált abban a 
pillanatban, midőn szélv^^zszcl, jégesővel terhes felhő gyanánt ágy fenye- 
getek Pannónia egét a magyarok. Azután e pillanatbiu nem is Ichctc 
többé 820 a sirmiumi püspökség fi^lolevcnítésér >1 ; Pannónia tehát nem 
jutott a pápa jelen intézkedése alá. 



380 MAGTARORSZÁG £TH>'OGRAPHIÁJA. 



nyegetdznek : > A morvaiak, tetazik nem tetank, mégk Undal- 
mnok 8zolg&ji lesznek.* ^) 

Mi foganatja lön a panasznak, nein todljok, mert Tégrenfilj 
éré minduyájokat A bajorok 904-ben néhftny magyart Tendég- 
Bégen ölének meg álnokul ') (minüia a bolg&rokon elkAvetett U- 
tétlenséget akart&k volna ismételni) : azt meg kellett boesúlm. 
Azonban előbb a monrai birodalom enyészék el a magyarok csa^ 
pftsa alatt 90S-ben vagy 906-ban — az évet senki sem jegyeate 
f&l, csak annyit tndunk, hogy a daleminzi szl&Yok 906-baa Uh 
yftk segédül a magyarokat, kik ekkor először termettek Srt8«n^ 
szagban az Elba mellékein ; ide pedig az üt a Morvaságon veiet 
kereeztfiL Annyira vége lön a morvái birodalomnak| hogy a 
morva név nem is említtetik száz évig. 907-dik nyárban az egye- 
sfiit bajor sereget semmisítek meg a magyaroL A csatahelyen 
halvamaradtakLuitbold, talán 896 óta Felsö-Pannoniának báaga, 
Theodoms salzburgi érsek, üto freisingeni, Zachariás sebeni pfis- 
pökök s a bajor nemesség színe. A magyarok az Ens folyóig 
foglalák el a régi Avarországot 

VL N.-Károly utódjai alatt némely régi név megújul, mint 
Alaú; Felső' Pannónia j Siscia (Sziszek), Sálaj Sabariuj Car- 
nuntum : de Bregetio, Aquincum s a többi nevek a Duna menti- 
ben nem újulnak meg, valamint Sirmium sem. Erre tehát igen 
gyengék valának az új telepedések, vagy nem is értek idáig. A 
Szálai herczegségben — legyen szabad igy neveznünk a Privina, 
Koczel és Amulf birtokát — legnagyobb lehete a miveltség. 
mert abban nemcsak Mosaburg vagy Moorburg várost, sz. 
Adorján apátságot találjuk, hanem legtöbb helységet is, köztök 
Quinque Ecclesiae-t (Pécs); ott szőlö-mivelést mutatnak az 
adomány-levelek, annálinkább földmivelést tehetünk föl. Meg- 
látjuk, marad-e valami a magyar özön után, mit sz. Istvánunk 
folytathata. 

Dunán innen Nyitra mint püspöki szék tűnik ki. Nyitra itt 
az első új név a rómaiak kora után ; azt mint tudjuk, sz. István 
fÖleleveníté. Svatopluk uralkodása igen rövid időre (alig 6—8 

*> Codex Diplom. Moraviae. I. 60 — 61. 

^) Annál. Alamann. Feriznél, lásd Dudik I. 352. 



HÜNFAI.VY PÁLTÓL 381 

vig) terjed a Dunán-tülra is; Pannóniai Morvaország-rÖl iehki 
alig lehet szó, jóllehet a szláv irók (Schafarik, Palaczky, Dudik) 
igen sókra teszik. De Dunán innen állandóbb Svatopluk ha- 
talma. Meddig nyúlt azonban kelet felé az uralkodása, a Hernád- 
Sajóig-e, vagy a Tiszáig ? nem tudjuk. A Duna-Tisza köze meg 
a mai Erdély a frank-német uralkodás idejében oly ismeretlen, 
mint Herodotus korában. IVIi lehet oka azon ismeretlenségnek ? 
Bizonyosan az, a miért a Kárpátok megetti szlávokról egész a 

Bal- tengerig és az imént, 862 óta, kezdődő Rósz (Orosz) biro- 
dalomig nem tudnak vala semmit. A/ a\arok után nem támadt a 
régi Daciában valami hatalo m, mely a létét a határos népekkel 
megéreztet volna. 

A keresztyénség sem bátorkodék még általkelni a Dunán 
é s Tiszán, legkisebb nyoma sincs annak, hogy Pannoniából men- 
tek volna hittérítők az ismeretlen földre és ismeretlen népek 
közzé. Midőn Svatopluk a szláv papokat Morvaországból kiker- 
gette, ezek nem a tiszai vagy Tiszántúli bolgárokhoz — kiket 
mint láttuk, sokan ott gyanítanak — mennek, bizonyosan azért 
nem, mert se bolgárok, se keresztyének nem valának ott, hanem 
a Moesiai bolgárokhoz menekülnek, a hol Simeon alatt (uralko- 
dék 893 — 927) Kelemen veliczai püspök lön, s Achridában teme- 
tették el, társa Naum vele müködék, Gorazd tetemei pedig Al- 
bániában a Berat melletti kolostorban vannak eltemetve. *) Te- 
hát se frank, se morva papok nem látogaták a régi D acziát 
a melynek természetes kincse, a só is, rejtve vala a szóm szed r.é- 
pek előtt. 

Amulf 892-ben követeket indíta Vladimír bolgár király- 
hoz, Simeon bátyjához, hogy megújítsa a régi békét, egyszers- 
mind arra bírja őt, hogy ne engedné meg a só-vételt a morvaiak- 
nak. -) Erdélyben a rómaiak a sóaknákat is mívelték ; Salinae 
nevű városok a mai Torda helyén vala ; természetes következése 



*) Dudik, Maehrens Allgem. Geach. I. 284. 

-) Arnulfus rex missos ctiam suos ad Bulgaríos ct regem eorutn 
Laodomur ad renovandam pristinam pacem cum muueríbus mense Sep- 
tembri transmisit, et ne coemtio salis indo Moravanis daretur, exposcit 
Annál. Faldenses, ad. ann. 892. 



382 ^AGTABOBSZle CIBSOSTArBlijA. 

annak, a ső-kereskedés is folyt a romaiak idqébiii. Ax vtáaok 
következő göiakj bonok, gepidák, avarok híaonjosaa kaamálik % 
9Ö8 tavakat és a fökUzinTe kiemelkedő ső darabokat: de a aő ht- 
i^ánatot, mint más b&njftszatot nem miveldE, a ko r e ekedée pe- 
digy ha id^eneknek meg is engedték, de magok ait nom fiiék. 
Ax erdélyi sddncset tebát a küencndik si&zad folytfthaa senki 
sem ismeré: mert ha ismertd^ rolna, a Svatophik morriji rövi- 
debb úton, az Aranyos, Maros, Tisia» 8q6 Myőkon, vehetik ait 
Erdébf bői, mint sem a tengeri sőt JBolgirországbőL As ésmki 
Káip&tok sőkincse sem vala m^ ismeretes, csak 11364ihné8 
1145-ben tűnik elő S[rakő közelében a >magnnm aalc vagy 
YieUcska ;>) — a sóvári sónak szinte későbbi ftlfedeaését mir 
a magyar név (Sóvár) bizonyltja.^ Nem csnda tehát, hogy s 
morvaiak a kárpáti sót nem ismervén mfjamn^n szereztek sőt 

Hehnnek tanúságos könyvecskéjéből, »a sómlc mindenki 
megtndja, hogy a régi görögök és rómaiak csak tengeri sóval él- 
tek, 8 hogy a keltek mivelék először Enrópában a só aknásiatot, 
kiket azután a hóditó rómaiak is meghagytak abban, mint p. a 
Halstadtban. A kelt só-nyerést mind azon városok tanúsítják, s 
melyek nevében hal van. mint Halstadt. HaUein. Halle stb. jólle- 
het az illető folyók nevei azutáu német nevet kaptak , mint & 
Salza, hajdan Ivarus. mely Salzburg mellett, a SaaU. mely Halle 
mellett foly. A frank-német uralkodás idejében a bajor só nagy 
jelentőségű vala, s lehet, bogy a siiízburgi egyház befolyását a 
só-kereskedés nem kevéssé előmozdította. A morvaiak is rende- 
sen bajor sót vevének : most báborűban lévén velők Amulfi ez 
talán eltiltotta a bajor só-vételtől, s hogy még jobban szoritsa 
< ket, a tengeri só- vételt is el akará tölök fogni Bolgároi-szágban. 
Nag}' érdekű tény, mert azt bizonyitja, hogy az erdélyi só, melyet 
a rómaiak bányászatilag is miveltették volt, a frank-német ural- 
kodás korában ismeretlen vala a külföldiek előtt, mint az északi 
kárpátok só-kincse. 

Csak az árpádi királyok idejében nyílnak megint a só ak- 
nák. Tudtomra az erdélyi sónak legelső emlitése a sz. Gellért 
legendájában fordul elő, a hol sz. István hadakozását 1007-ben 

*) Dm Salx, von Victor Hehn, Berlin, 1874. a 32. lapon. 



HÜNFALVY PÁLTÓL. 383 

a Maros várban székelő hatalmas Achtum ellen olvaasuk, a ki 
többi közt a Maroson leszállított királyi sótul is vámot mert volt 
szedni ^) Azután Grejza királynak a Graram-melléki sz. Benedek 
apátság (Abbatia S. Benedicti de juxta Gron) részére 1075-ben 
kiadott adomány-levélben, ezt olvassak : » Átengedtem a Turda 
nevű várnál a királyi só adónak felét axon a helyen, melynek 
neve magyarul Aranyos, latinul Aureus*, -) Ethnographiai te- 
kintetben vajmi nyomós volna tudnunk, miféle lakosok mivelik 
vala már 1007. és 1075-ben a Tordai sóaknát? Az Aranyos, 
mely nyilván az ottani folyónak a neve, magyar birtoklást bizo- 
nyít ; feltehetflnk-e vájjon magyar só-aknászokat is ? Bizonyos 
az, hogy ha még 1007-ben vagy 1075-ben nem, de azután német 
aknászok telepedének oda, mit a Salzburg (Vízakna), TTioren- 
hurg (Torda) nevek is kétségtelenné tesznek. 

Csudálatos mégis, N.-Károly seregei legfelebb a Tiszáig, 
sohasem a Tiszántúlig hatván, az ö és [utódjai miveltetö foglalá- 
sai pedig a Dunán túlra sem terjedvén, hogy miért nem alakúit az 
érintetlen maradt avarok vezérkedése alatt új hatalom-féle a régi 
Dáciában ? Úgy látszik, ott a nyolczadik század vége felé na- 
gyon kevés avar volt ; mintha az avarságnak fö ereje nyugat felé 
Pannoniában székelt volna. Ama kevés avar pedig, ha el nem 
szlávosodott is, látatlanul élt a szlávok közt. Ezeknek ott létét 
pedig a szláv folyó-nevek bizonyítják, a melyek hozzájárultak a 
római világban ismert nevekhez, mint Kraszna, Bisztricz, Bisz* 
froj Csernavoda, stb. stb. Hogy az ottani szlávok sem alkotának 
valami önálló hatalmat, nem tetszhetik föl, mikor a VIII. és IX. 
században a Kárpátokon túli szlávok sem valának arra képesek. 

HUNPALVY PÁL. 



^) Vita S. Gerardi. En4Iichcr, Rerum Hung. Mouumeuta Arpa< 
diana. A 214. lapon. 

2) Fej^r, Codex Dipl. I. 337 ; II. 78. 



364 



KOHARY ISTVÁN 
TANŰLO-KORI LEVELEIBŐL. 



A berezeg Koháry-háx leTéUárábaa Sient-Antalon, másod- 
szori idézésünk alkalmával, a kimiistrftlt , rendezetlen papiioaok 
közül , b. Nyáry Albert barátommal egy teijeddmes csMnagot 
válogattunk volt dssze^aKobáry-báz nevezetesb XVil-ik századi 
tagjainak: a két Istvánnak, Imridek, Jánosnak, Faricaanak, 
Andrásnak, s első István neje és e többiek anyjának Balawia Ju- 
ditnak eredeti , egymás közötti levelezéseiből ; mdy bizalmas le- 
velek érdekes bepillantást nyújtanak egy {9rend& régi magyar 
család benső életébe , viszonyaiba. A bázi és családi siokáadc és 
állapotok tanulmányozására is egyáltalán becses adalékok ezak. 
De van köztük különösen számos, az akkori nevelés- és tanügyet, 
iskolai életet illető, — nevezetesen ifj. Koháry Istvánnak atyjával 
és anyjával , továbbá Imrének é:> fökéut Farkasnak anyjokkal és 
István bátyjukkal az iskolákból váltott sok, iolötto érdekes levele. 
Ezek közül kivAlasztánk hetet, a később bires hőssé s nevezetes 
költővé lett /«H-an-nak 15 — 17 éves tauúló-korában szülőihez 
írt leveleiből, melyek a jeles iljúnak kora fejlődését mutatják, s a 
3, 4 és 5-ik szám alattiak különösen még azért is érdekesek, hogy 
azon körülményeket és alkalmat vázolják, midőn a 17 éves úrfi a 
bécsi egyetemen, Leopold császár előtt a metaphysicából a bacca- 
laureatusi disputatiót fényesen végbevivén , a bölcsészet babéro- 
sává avattatott. — Becses adalékok az ismert irő iQűkori 
életéhez. 

I. 

Alázatos szolgálatom ajánlása után , Isten tartsa és éltesse 
Ngodat kedves jó egészségben. 

Ez napokban Kőszögi és Szabó Istvány uram által irtam 



THALY KÁLMÁNTÓL. 385 

volt Ngodnak mostani állapotunk felöl, mely levelemben az többi 
között paripáink felküldése felöl is supplicáltam volt Ngodnak . 
de mivel mégeddig semmi Nagyságod kegyelmes resolutiöját nem 
vettük: űjobban kelletik Nagyságodat levelemmel búsítanom, 
nagyalázatossan kérvén Ngodat , bogy e következendő húsvétra 
küldjön számunkra paripákat, mivelhog)' az Zichy úríiaknak im- 
már vag^'on szép festett parípájok , az Erdödi úríiaknak pedig- 
len ez húsvétra minden bizonynyal lészen; Pethö úrfiak is na- 
ponként az bátyjoktúl Pethö Lászlótúl — ki minapi itt létében 
megigérte ö kegyelmeknek — várnak szép török paripákot ; és 
ha Ngod nékünk nem küld : csak magunknak kell az több úrfiak 
mellett lokajokká lennünk. Igaz egyébiránt , hogy mostani álla- 
potunkban , másra nézve , igen roszúl kérem Ngodat : de Isten 
őrizzen, hogy Ngodnak az úrflakot oly értelemmel említsem, mert 
magam is látnám magam vétkemet; hanem arra végre hozom 
elő, hogy ha önekiek, békességes földön (Dunántúl és Kassa tá- 
ján) neveltett«knek vagyon paripájok: sokkal illendőbb, hogy 
nekünk szegény pusztaiaknak légyen, — mert ha mi nem fogunk 
tudni lovaglani, nagyobb kárunki*a esik, mint önekiek, az lovag, 
lást pedig 16 nélkül — úgy vélem — meg nem tanuljuk , hanem 
inkább az mi keveset tudtunk is , elfelejtjük. És így Ngod jü- 
vendö okokra nézve méltán küldhet ez jüvő húsvétra ; hiszem, az 
megszerzésben és felküldésben jó módja van Ngodnak, az 
eltartásban is igen kevés diflficultása, — ugyan kérem Ngodat 
annakokáért, mint kegyelmes Uramat : ezen kérésünket meg ne 
vesse ; mely Ngod gratiáját mostani imádságunkkal és jüvendő- 
beli szolgálatunkkal meg igyekezzük hálálni. 

Ezek után Ngod gratiájában ajánljuk magunkat. 
Dátum Tyrnaviae, die 28. Marty Anno 1664. 

Ngodnak alázatos szolgája 
és engedelmes fia 

Koháry Istvány m. k, 

P. S. Ngodnak az gazdasszonyunk alázatos szolgálatját 
ajánlja, — kirül, kérem Ngodat, el ne feledkezzék, hanem inkább 
valami ajándékkal kedveskedhetik néki , mivel bizony , ha édes 
anyánk volna : jobb gondunkat nem viselhetné. 



MG 



UfT, Lihfi'o Banwi ia Csábrád ct Sxhkmm ctc Domíbo Domuo el Vtr 
re^ coleadkrimo, — FÜ^nL P. H. 

ekkor tflCMte ke 154 évéC) 

IL 

Alázatos szolgálatomat ajáakm Ngodnkf bíbí nenlaiei 
Apám-Uramnak 

Mirdliogy tartoaom Ngod hozzám ndó jöakaraftjáft aMg> 
szolgálnom : annakokáéft az Ngod klllddtt loTa nekem m6d nél- 
k&l tetszik. mÍTdhogr csendes és szép ngrö ; mely jöakanlját 
holtíg tartozom Ngodnak m^iszolgálnom. Most más felöl nm tu- 
dósíthatom Ngodat, hanem az jó egészség&nkrfil, az Imriskóial 
^grütt De ha Ngodat m^ nem bántanám^ kérem Xgodat: az én 
régi fékszáramat kOldené fel, és az Spácai nekem adott tdrOk kö- 
tőfékét is; mert mi haszna Yolna mindennapra az aranyos, mivel 
igen gyenge ; azt is haUottam. hogy az törött sziubál való fekssár 
semmirekellő. — de ügy, hogy Ngod hasznát Yenné, ügy mon- 
dom, hogy semmirekellő. — mert nekem igen kellő ! Azont is 
halottam, hogy szép torok-forma csákánya van Xgodnak, s kérem 
Xgodat : küldjön nekem egyet, hogy ne járjak ostorral, (lovon) 
mint egy kocsis. — Ezek után Isten tartsa meg Ngodat kedves 
jó egészség))en és éltesse sok esztendeig, az mi szerencsénkre. 

Dátum Tyrvaniae, die 25. Április (1664). 

Ngodnak legkissebbik szolgáló íia 

Kohári István m. k, 

K'úlczim : Spectabili ac Magiiifíco Dominó, Dominó Stephsno Kő- 
bán, 8tb. P. H. 

III. 

Alázatos szolgálatomat ajánlom Ngodnak. sok szerencsés 
új esztendő napokat kévánok Ngodnak,mint szerelmes Asszonyom- 
Any&mnak. 

Mi okbúl Ngod engem, legkissebbik, alázatossan szolgáló. 

engedelmes fiát vetett meg annjira, bog}* már majd három hol- 

alatt legkissebbik bötüjével is nem méltóztatott maga egész- 



THALY KÁLMÁNTÓL 387 

Régérül tudösityán. alázatod irásimra várasztot adni, — éppen 
meg nem tudom gondolni; mivel én Ngod ellen soha, még 
csak legkissebbikbe sem vétettem, tudva és akartva , s mégis 
ennyire kérésimet megveti Ngod. Nagyságodat azért kérem 
alázatossan : ha mit vétettem Ngodnak, megbocsássa, és régi le- 
veleimben tett kérésimnek tegyen eleget. Az tí)bbi között pedig 
kértem volt Ngodat , hogy az diapiUatióm-korra Ngod csinál- 
tasson szép és böcsületes köntöst, hogy mind ő Fölsége s mind 
több itt lévő nagy grófok s berezegek előtt böcstilettel compareál- 
hassak, s magamnak höcstiletet mind nevemnek akarván nyerni, 
— ne essek gyalázatba. Ngod meghigyje, hogy bizony Ngodnak, 
kötelességem szerint, holtig való szolgálatommal mindezeket meg 
igyekezem szolgálni : csak Ngod előbbi anyai kegyelmit tülem 
meg ne vonja. Én egyébaránt, Ngod akár maga gratiáját tülem 
valamentire megvonja : soha igaz, alázatos szolgálatomban meg- 
lankadom; Ngod is azért fordítsa reám kegyes szemeit, és 
minthogy immár bizony az gyermeki esztendőkbül kiköltem: többet 
reám, hogysem mint eddig, költeni ne nehezteljen, mert meghiheti 
Ngod, hogy bizony soha nem leszek Ngod háládatlan fia, hanem 
mindenkor, valamint eddig, ezután sokkal jobban, engedelmes 
szolgája. Hogy azért Ngod első alkalmatossággal mindenekrül 
tudósítani méltóztassék, kérem alázatossan. 

Ezek utiin Istennek ajánlom Ngodat. 

Adatott Bécsbe, ötödik Januárja 
Anno 1666. 
Ngod alázatos szolgáló fia Koháry István m. k, 

P. S. Ngodnak azt Írhatom, hogy semmitse törőcíjék az 
Palatinus Uram ő Nga divisionale mandatumja miá : mivel ad- 
dig Írtam Cancellárius uram ő Ngához, és ő Fölségének is sup- 
plicatiót adván , már majd kezemben van az contrarium , azaz : 
inhibitorium mandátum, — csakhogy bizony honnéd füzessek 
meg az secretariusnak és az pecsót-felütőnek ? még elsőben Ba- 
ranyay uramtűl *) várok instructiót. 

Küfczim : Tekintetes éa Ngos Gyarmati Balassy Judith Asszony- 
nak, nekem szerelmes Asszonyom- Anyámnak, — Csábrádbau. P. H. 
(Már egészen megferüasodott vonásokkal, sebes írással (rva.) 

*) A Koháry-árvák gyámja. 



388 KOBÁBT ISTVÁN TANÚI.6-KOBI tSTBLBIBÖL 

IV. 

Al&zat08 szolg&latomat ajtolom Ngodnak, mint Bserefanes 
Asszonyom-Anyámnak. 

Elvévén mind az én s mind az gaidasssonynnknak yiIö 
Kgod ajándékát, alázatossan köszöni Ngodnak az gaidaBSiooTniik 
ebbeli gratiáját , s én is azonképpen boltig Ngod hoitám válö 
jöakaratgát meg igyekezem hálálni. De azon fölöttébb bftaflbdc, 
hogy Ngod haragját digputatióm T^ett reám geijesEtetten, 
noha az rósz informátiöbűl látom mindennek okát lenni , mivel 
énnekem most is nincs több eszembe száz aranynál, — csakhogy 
valamennyi pénzt még az szállásunk megfttzetésére is kttldött 
azűta ö kegyelme : mind az én disputatiómra megyén , és ennek- 
elötte vagy egy hónappal Zichy uramtűl ö Ngátúl is Tettem öt- 
yen forintot költségünkre , mivel egy pénsrt; sem adott volt Bara- 
nyay nram ö kegyelme, s költség kivtíl lehetetlen dolog , hogy d 
legyttnk, — s az az ötven forint is az disputatiómra megyén ; as 
ö kegyelme computussa szerint két^gkivűl, ha e jüvendő kantor- 
nak kif&zetésére is fog az gazdasszonyunk számára ö kegyelme 
pénzt küldeni : az is az én disputatiómra kell. Ngod azért el- 
higyj*^ — ^^' T^i^^ Jánosi uram bővebben megmondhatja Ngod- 
nak, — hogy bizony ö kegyelme Ngodat nem jól tanálta infor- 
málni. 

Az atlaczot Ngodnak megvettem, s negyvennyolcz forint- 
ban tölt, mivel egy aranynak alatta meg nem vehettem ; egy réf 
bársont is vettem, egy ötös garas híán hét forinton, czitromot 16 
garason, gyergyát egy talléron , csipkét hét forinton. Én azért 
Ngod számára 65 forint árát vettem, — az többirül pedig Ngod- 
nak számot fogok adni , s ha mit parancsol még venni, el nem 
múlatom, csak tudjam Ngod akaratját. Jánosi uram ö kegyelme 
pedig az mandátumnak az taxáját , mellyet ezelőtt két nappal 
magam pénzébül adtam secretarius uram ő kegyelmének, nékem 
adta, úgymint hat tallért. 

Ngodtúl alázatossan elvévén, köszönöm fölöttébb az feir- 
mhát, bizony, volt reá szükségünk s főképpen Farkas öcsém- 



THALY KÁIiMÁNTÓL. 389 

nek. Ngodat tov&bbá is kérem: tültink maga gratiáját meg ne 
voiga. 

Ezek után Ngodat Istennek ajánlom. 
Dátum Viennae, die 11. January (1666). 
Ngod alázatossan szolgáló engedelmes fia 

Koháry Istvány m.k. 

P. S. Jánosi uram ő kegyelme azt az négy tallért, mellyet 

Ngod nyolcz réf csipkére adott volt ö kegyelmének, nékem adta, 

mivel nagyobb szükségem vagyon — az mint megmondhatja 6 

kegyelme ~ hogysem mint Ngodnak az pénzre. 

Ktilezim : Tekintetes ^s Ngos Gyarmati Balassy Jadith Asszony- 
nak, n^kem szerelmes Asszonyom-Anyámnak, — Csábrádban. 

V. 

Alázatos szolgálatomat ajánlom Ngodnak, mint kedves 
Aszonyom-Anyámnak. 

Az kardot az lódinggal és szablyát tarsolylyal egjrütt Ngod- 
nak alázatossan megköszönvén, meg igyekezem szolgálni, és hogy 
rólam el nem feledkezvén, négy aranyat is küldött, alázatossan 
köszönöm Ngodnak ; csakhogy bizony, Ngod az négyhez bár még 
négyet tett volna : mert bizony, mint mégyen itt Bécsben ember- 
tül az pénz, csak az tudja, az ki próbálja s próbálta ! Igazán irom 
Ngodnak, hogy úgy megszorultam volt immáron,hogy ha az gazd- 
asszonyom húsz forinttal nem segitett volna : éppen nem tudtam 
volna hová lenni. Ngod azért azon ne csudálkozzék, ha én kérek 
Ngodtúl, mert bizony, tudja Ngod, hogy hárman vagyunk s az ap- 
rólékos mindennapi szükség sokra mégyen. Ennekelötte, mikor 
csak magam tanultam Szombatban, Ngod jól tudja, hogy bizony 
három annyit költött el az én praeceptorom, hogyrem mint én 
költök mind magamra, s mind öcséimre itt Bécsben. Ngod azért 
ennekutánna ne vonja meg magát annyira tölem^ hanem gyakrab- 
ban látogasson, s 20 s 25 tallérocskát méltóztassék költségünkre 
küldeni. Ngod bizonyos lehet benne, hogy se roszra nem költöm, 
se pedig ezen hozzámvaló gratiájáért Ngodnak háládatlan fia 
nem leszek, — mert bizony most is, ha e mellé a Ngod pénze 
mellé nem küldött volna Baranyay uram ő kegyelme vagy tiz fo- 
Századok. 26 



390 KOHÁRY ISTVÁN TANl''LÍ')-KORl LEVELEIBŐL. 

rintot, noha megígérte levelében ö kegyelme, liogy fog rövid idő 
ulatt, mihent lészeu alkalmatossága ö kegyelmének, többet szük- 
gemre küldeni, — meg újobban köUetett volna kölcsön pénzt 
kémem, s így is untalan csak kérem levelem által Zichy iiram o 
Ngát. hogy küldjön 12 tallért, melylyel kiválthassam az Füleken 
bort árúlók ellen ö Fidsége mandatnmát, mellyet Ngod itt léte- 
kor ki nem váltván, annyira hozta az itt való embereket, hogy lia 
ezután köUetnék mandátumot ^Jiollicitálni : elmúlnék öt-hat hol- 
nap, még csak róla gondolkodnának is, — minthogy ennyire vá- 
rakoztatjuk őket, magunk nagy kárával, azért az 12 tallérért. — 
Az disputatióm pediglen minthogy ma egy hete, Istennek hála, 
elég szerencsésseny dob- és trombita-szó alatt végben ment : nem 
akartam elmulatni, hogy Ngodnak is emblémámmal ne kedves- 
kedném, ö Fölségének is magam bevittem s magam praesentál- 
tam, — melyet ö Pölsége tüleni kedvessen vévén, kiváltképpen 
vaíó gratiáíában hogy meg fog tartani, megígérte, és ha Ngod 
gratiájábúl karácsonyia az egész metaphysicát is defendálhat- 
nám : egy szép aranylánczczal bizonyos dolog, hogy megajándé- 
kozna ; s í •ry, az mint mind írtam volt Ngodnak, s mind magam 
is megmondottam : az reménység meg nem csalt, mert az mit ké- 
vántani, rsak Ngod akarja, nieglészen. Minokokáért Ngodat alA- 
zatossan kérem : írja meg Ngod első alkahnatossággal csak ön- 
magamnak : kévánja-é ezen következendő tisztességemet és együtt 
hasznomat is ? Mert az minemű aranylánczokat szokott ö Föl- 
sége azoknak adni, kik néki kétszer ofterálnak theseseket: 20(i 
aranynál is többet nyomnak. Igaz dolog , hogy bizony most i 
kévánnék Ngodtíü száz aranyat, — mindazonáltal az én grati-s 
ámért resolválja Ngod magát , és ha tisztességtmiet imgyobbra 
böesülli száz aranynál: többet ne írjon választúl levelemre, ha- 
nem , hogy : kérésednek eleget teszek. Hiszem Ngodnak, ninc*^ 
kétségem , hogy két-három holnap alatt az fült^ki korcsmáröl a/ 
a pénz meggyünne; és így hamarébb liaza is mehetnék az Ngod 
szolgalatjára , mert mihent dis]mtatióni megvolna : mindgyárt 
szabad volnék, s azon szép tudományokra, kit késííbben adnának 
élőmben: ha disputálnék, hamarébb megtanítana a P. Profes- 
sorom az disputatio kedvéért. N^'od azért ne gondoljon száz 
d , mert bizonyos lehet benne Xgod , hogy én magam. 



THALY KÁLMÁNTÓL. 391 

Ngodhoz iralö kötelességemet és alázatosságomat megösmervén, 
illendőképpen meghálálom Ngod hozzám való jóakaratját. Iga- 
zán irom Ngodnak, hogy oly herczegekkel és urakkal estem csak 
most is ösmeretségben , hogy sokkal inkább akarom ; mert audi- 
enti4t szerezvén nálok és alázatossan hiván disputatíómra, — 
oly kedvessen vették magam megalázását , hogy ha magam dol- 
gomban és kérő s pénz- vagy tiszt-szerző okbűl mentem volna 
hozzájok tizenötször is: csak oly szemmel sem néztek volna reám 
mint egy idegenre s ösmeretlenre. Ngod mindezeket azért teként- 
vén : nem szükséges, hogy senkitül tanácsot kérjen e miatt , ha- 
nem csak akaratját és kegyes választját jelentse meg. Baranyay 
uramnak ö kegyelmének én magam fogok irni és szóUani is mind- 
ezekríil, Ngod azért ö kegyelmének nem szükséges, hogy megírja 
mostani Írásomat ; és ha Ngodnak volna módja benne, hogy tal 
lérúl vagy aranyúl, avagy egyvelesül is egy csomóban köthetné 

Ngod csak Zichy uram ő Nga kezéhez küldje (itt tiz 

:5or kiszakadt, csak végei vannak meg, melyek mind a száz 
aranyra vonatkoznak) . . . azért Ngod csak mihent levelemet veszi : 
mindjárt csak küldtön küldje az pénzt Zichy uram ö Nga kezé- 
hez, hogy annál hamarébb mehessek ezután oda-haza , az Ngod 
szolgalatjára. 

En azomban a Ngod gratiájában ajánlom magamot. 
Dátum Viennae, die 20. és maradok Ngod 

Aug. (1666.) alázatos fia 

Koháry Istvány m. k, 
P. S. Az 30 réf gallont az Ngod parancsolatja szerint 
megvettem; mindazonáltal lévén vagy 3 réfnél egy kevéssel 
többre szükségem , hogy kimetszettem , Ngodat alázatossan ké- 
rem , ne nehezteljen ; mert bizony elhitettem magammal, hogy 
Ngodnak nincs éppen 30 rétre szüksége. Az terei zkét pediglen 
igen-igen örömest megvettem volna : de én bizony nem tudom : 
micsodát tészen az a tereczke ? s mások is nékem bizony meg nem 
mondhatták ; Ngod azért méltóztassék újobban kévánságát meg- 
jelenteni , 8 azonnal Ngod parancsolatját be igyekezem tölteni, 
Most is mindazonáltal , noha elég hosszú s Passió formára írt 
levelemmel búsítottam Ngodat, mint kedves Asszonyom-Anyá- 
mot, kérem alázatossan : csak küldje első alkalmatossággal Zi- 

26* 



1 



392 ROHÁRr ISTVÁK tAlrtriiö-lEOEI LCVVUECBÖL. 



chy uram ö Nga l^ezéhez, oly mödon, mint ax Ngod Tftniritrfn 
kOldött pénst kOldStte volt Ngod 6 Nga huHbM, a lujk OfiMiiOi 
Baranyay uram 6 kegyelme nem akarná, hogy diipqMQ'^'^ 
az kit én m^ sem gondolok , ha 6 kegyelmérel txöIhato)(, f^ <i 
azon péncen Ngod ha mit parancsol rftaftrolni, art fenek, ngj 
pedig sz&ll&snnkra költöm és ennihAny forintot kivAffo, ImIAbt 
mind költségemben meg nem fogyatkosom, mind pedig téli kii«p 
tösrfil proTÍde&loL 

Hogy^pedig Ngod mégis t&Y6ral tadlja: mibtkl Tagyoa ai 
emblémámnak fundamentuma: tu4ja elsőben Ngod, hogy pt 
egész emblémámban csak az mostani spanyor király leAana et 
vételéről örvendezek ő Fölségének , és meg akarom benne m- 
tatni , hogy az austriai háznak — mely jobbára mind háiasilg 
által nevekedett — mely nagy tisztességére vagyon mostani bár 
zassága ö Fölségének. Elsőben is azért , az által az gyfirft álisl, 
mellyet az emblémának bal részén álló kis gyermek jobb késid 
mutat : Philippus tertius elvévén Eleonóra burgundiai hercieK- 
nének leányát, 17 országot nyert; mely 17 országnak gasdsf- 
sága által mivel feltámadott az austriai ház : fundamentimávl 
az austriai háznak tette azon házasságot Jobb részén pedig sx 
minémti gytirű van ellenibe emblémámon: jelenti Rudolphns 
császár házasságát, mely házasság által nyert 25 országot^ todm- 
illik Spanyor- és több más országokat; és ez a két házassftg 
legnagyobb fundamentuma az austriai háznak. Az karvasokbftl 
Oh sisakokbúl s más hadi szerszámokbűi csinált garádics sít 
jehinti , hogy az házasság mellett hadakozásokkal is utat csíd&I- 
tak az austriaiak tisztességes háza eleibe. Az 14 oszlop pedig- 
len j(*lenti az 14 austriai császárt, mellyeknek igaz képek az 08^ 
lopokra le vau irva; és igy az 14 oszlopbűi felépült az austriai 
ház , mely háznak közepin az 15-ödik oszlopon vagyon az mos- 
tani császárunk , az fölső részin pedig , az gyűrűben (mely áztat 
jelenti, az mellyet az császár adott mátkájának) való nap jelenti 
a csíiHzárt, és az hold az császárnét, s az oroszlány y mely égbeli 
jel , az égi Lcot, azaz : Leopoldust, s az égi szűz jelenti az csi- 
Kzárnét. És így az égi jelek jelentik az császárt s császárnét, s 
HZ 8ZÜZ kezében leirt margarita-ko , kit az nap szépít bizonyá- 
ban Í8 : jelenti az császárnét , kit Margaritának hívnak, és hogj 



THALY kILMÁNTÓL. 393 

valamint a követ a nap szépíti igaznak : űgy az császár is az 
szűz MargaritAt szépiti. Az minémü koronát tart pedig az két 
angyal : jelenti az Spanyor- és Németországoknak ő Fölségeik 
házassága által való öszvekapcsolását, s az két angyal a két kézi- 
ben a gyükört (igy) tartván, a holdnak s napnak , azaz : a csá- 
szárnak 8 császárnénak, fényével az egész austriai házat fényesi- 
tik. Az kőfaragó gyermekek azt jelentik , hogy még az austriai 
házbúi több császár lészen, és hogy azok is fogják támasztani az 
austriai házat , mintegy oszlopok ,' mely oszlopokon az képeket 
faragják. És ez minden fundamentuma emblémámnak. Azomban 
ha elküldi Ngod az kívánt pénzt : szebbet fogok, Isten éltetvén 
csináltatni két holnap műlva. 

Külczim : Tekéntetes é» Nagyságos Gyarmati Balassy Judith 
AsszoDynak etc. nékem kedves Asszonyom- Anyámnak. P. H. 

VI. 

Alázatos szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek, mint né- 
kem kedves Apám-Uramnak. 

Az mostani egészségünk felöl akarám ez kis levelem ál- 
W tudósítani Kegyelmedet, édes Apám-Uram, mely. Istennek le- 
gyen hála, tűrhetőképpen szolgál, az Kegyelmed szolgalatjára, 
mindhármunknak. Mivel pedig minapiban én levelemben megír- 
tam volt Kegyelmednek édes Apám-Uram, hogy ö Felsége maga 
vígasságát akarván mutatni, ha szánkázni fog, az mint akkor, 
volt, hon Kegyelmednek minden rendit megírom, — arrúl is aka- 
rám Kegyelmedet tudósítani. Mely ö Felsége szánkázása nékem 
bizony elég jól tetszett, mert noha ennekelőtte is láttam ő Fel- 
ségét személye szerint szánkázni : mindazonáltal oly felékesített, 
szánkákkal s lovakkal soha ennekelőtte nem láttam volt ; mivel 
majd 76 avagy hetvenhét szánkával lévén ő Felsége, az gavallé- 
rok szebbnél szebb szánkával mentenek ő Felsége után, s azon- 
kívül két bugát is az császárnak maga után vitték az. Imperium- 
búl való két luteránus itt levő berezeg, neveket bizonyossan meg 
nem Írhatom. 

Ebben az szánkázásban az mindazáltal mintegy gyalázat 
hogy az asszonyok s fraiczimmerek, kiket hurczolnak, mind férfi- 



w^/ 



A MAüYAU TÖBTÉNETIBODALOM 

1711— 1772 KÖOT. 



kmm UUimmkímk^ melyet a »luui7aÍUM 

ÍmMhÍ9 vmmuk ugyen kWAlóbb , Onrendeteielib 

ffárlíi^l mini M kiOradt utániak as oAxokoo— j6l 

m Í9^^4iíUmMrikniA'MmBk. Ujen oáx a pimtasftglMua — kqgr 

kA^MMtfrii i»x/4jak, a törttaet-irodalom , mé^ wamrmA hugj 

mm kawyatlull , liartnm as előbbi korokbox képeik 

mk^fÍHiiúi wiindbat/y. A XVIIL szftsad határkdve a 

Íra4aloWNak, iiiely H|>aiigftr AndráBsal és Kotécs Jáaoesal yhgü 

^rt H«(ly^lH^ a m«'iiioiriMráM lépett, melynek legjelesebb kipviie- 

li)í boiM/akunklmii : Nagyajtai Cserei Mihály »Erdély Uito- 

i'íAj&O'Viil ^h Allorjaí Apor F6ter b&ré a »MetamorphoiÍ8 

TrttiJ«ylvaiiiiM'«.vH. K k^t kiváló alakon klTúl teljes joggal so- 

i'olljHtjiik j<'l(«Hi'hli iört6n«íUr6iuk közé Károly Sándort önélet- 

iuj/á^'i'í ^H ünaiári .láiKmi, kiről mint hazánk teljes történetének 

iiií'í^nVijáiol itt. flnft lii'lycsii k«ll nu'gemlékeznünk. 

Üittütlví JdiwM, (Ir^liruo/.cni H/enAtor volt, s még Szászország- 
Imn (aniiltiikur adott ki t*^y kimled nninkát: > Magyar ország his- 
t6riájáuiik rövid Munimája* rzlm alatt. (Halle, 1749.) Előszava- 
Ima hzokáH H/erint ii vhiHiöria tanulAsának hasznairölc szólván, 
hálával onilékHzik niog azokról, kik a hazánk történetét tárgyaló 
niunkákat öHHzt^irták, h így a történetire föladatát megkönnyítet- 
ték ; éH közülök töbhokot (mint Gryph, Schödel, Struw, BuoeU- 
nuH, CyzwittingíMS Spangár, Rotaridos) elő is sorol. Mindezeknél 
i^zonban — úgymond — teljes történeti műre nem akadt , azaz 
olyanra , mely hazánk t^ldiratáról , régibb és ujabb történetéről, 
kormányformája-, föhivatalai- és czímeréröl értekeznék. Uy teljes 
^rténot IráHára határozta t('hát el magát, s e czélból müvét három 
l^^szre osxtá. Az elsőben hazánk különféle nevei , régi és sigát 



THALT KÁLMÁNTÓL. 396 

az erdélyi magyarok valami zenebonát akarnak indítani, melytűi 
mégeddig liogy megijedtek volna az ittvaló emberek, Nagysá- 
godnak nem írhatom : mivel itt csak az nagy szánkíizíisoknak ad- 
ták magokat, h ő Fölsége is gyakran szánkázik, hol hetven s hol 
nyolczvan szebbnél szebb szánkákkal, s az császárnét, maga sze- 
mélye szerint hajtván az lovakat, utszárúl útszára hordozza, 
azonképpen az két húgait mindenkor utána viszik más, iniperium- 
beli berezegek, s azok után az udvarbéli fraiczimmerek vitetnek 
mind az grófok által, kiváltképpen telczifrázott szánkákban ; az 
bizonyos dolog, hogy méltó nézésre, s kívánnám, liogy Nagysá- 
godnak úgy megírhatnám, az mint vagyon az dolognak mivolta ; 
de minthogy csak ki se tudnám Nagyságodnak magyarázni az 
<ok szánka s paripák ékesítő szerszámot : egyebet Nagyságodnak 
nem írhatok, hanem hogy csak az sok csörgő hangja miá sem 
tud ember mire figyelmezni, s éppen nem tudja: az tollakkal felé- 
kesített lovakat nézze-é, avagy az szánkán levő szép, mestersé- 
ges inasokat, avagy az szánkában levő fraiczimmereket, szép 
köntöseit ? Én mindazáltal ezeket immáron éppen az jó Bécs- 
csel együtt megunván, Nagyságodat kérem alázatossan, várjou 
maga szolgáhitjára ! Azomban maradok . 

Nagyságodnak 

üatum Viennae, die 15. January Anno 1667. 

alázatos szolgája és engedelmes fia 
Koháry Isivány m, k 

Az eredetiekről közli : 

THALY KÁL^rÁN. 



398 A ICAGTAR TÖBTÉNSTIRODALOM 1711 — 1772 KOST. 

« 

három évig viselte. Később tartom&nybirtoB , a saeathmári béke- 
kötés után pedig adőösszeirévá lett Meghalt 1766.baii. — »Iir- 
dély históriájátc 1709-ben kezdé irnii s három évig dolgoioti 
rajta. Szenvedései indították — úgymond — arra, hogy lelijai a 
mit látott j hallott , tapasztalt , »senkinek sem hizelkedvéni sem 
penigy a hol a dolog igazsága s valósága úgy kivánta , nem ked- 
vezvén. « Szerényen mondja, hogy ö nem akar történetet irai, 
arra nincs tehetsége, azt másokra , hozzáértőkre bízza , csak azt 
Írja le »unalmában« , a mit maga látott, s a miben magának is 
része volt Bevezetésében rövid szavakkal jellemzi Bonfinit, Ist- 
vánfit, megemlíti Thuróczyt, Zsámbokit, Bethlen Farkast és Ele- 
ket^ mint Magyarország, — és Kemény Jánost, Mikó Ferenciét, 
Bethlen Jánost mint Erdély történetíróit ; Haner György egy- 
háztörténetét és Frank Bálint históriáját az erdélyi szászokról. 
Történetét az 1661-diki nagyszőllősi csatával kezdi, melyről hal- 
lomás utján értesült Teleki Mihály > ördögi practicác.jának le- 
írása előtt jónak látta , egy kis visszapillantást vetni Magyaror- 
szág romlására, melyet maga okozott , és Erdélyére , mely Ma- 
gyai'országból eredt Nagy Lajos halálától tömött rövidséggel 
adja elő a Mátyás haláláig esett dolgokat , s az arra következett 
időkről valamivel bővebben ír. Szeme éles ; természete gyanabó, 
keserű, borongó. Elveihez szigorúan ragaszkodik ; jelszava : >ve- 
ritas oninia vincit ;« véleményét mindenről és mindenkiről őszin- 
tén kimondja ; s elég sokszor találkozhatunk nála erős kifejezé- 
sekkel , melyek épen nem mutatnak elfogulatlanságra. így pl. : 
»bolond kevélységnek « nevezi IL Kákóczi György tettét, hogy a 
fejedelemséggel meg nem elégedvén, Lengyelországba tört. Azért 
mondja bevezetésül szolgáló verseiben : 

Tudom, sokaknak nem fog c/ irá8om tetszeni, 
Kik igazat nem szoktak örömest hallani ; 
Kn arról nem tehetek, nem akartam hazudni, 
Kinek nem kell, hagyja el, szabad vele elhagyni. 

Az eseményeket terjedelmesen adja elö ; beleszövi családi 
viszonyait, gyermekkora sanyarű élményeit ; hogy térítették át a 
(*síki barátok a katholicus vallásra , s mikép lett ismét kálvinis- 
tává stb. Más kitéréseket is enged meg magának ; így pl. hosz- 



IFJ. 8ZINNYEI JÓZSEFTŐL. 399 

szan mondja el Zrínyi Miklós gróf halála történetét Bethlen 
Miklós elbeszélése nyomán. A római történetírók példáján in- 
dulva hőseivel néha beszédeket mondat ; mint Kucsuk basánál 
látjuk, kitJiülönben is valóságos római jellemnek rajzol. A taci- 
tusi >sine ira et studio«»t emlegeti ugyan, de mindamellett sok- 
szor rokon és ellenszenv vezérli ítéletében. A hol vallásról van 
szó, ott nyoma sincs részrehajlatlanságának. A katholicus papo- 
kat különösen a jezsuitákat, a hol lehet, ostorozza, s ha Széchenyi 
György esztergami érsekről dicsérőleg emlékszik meg, annak 
okát más mellékkörülményekben kell keresnünk. ^Stüusa— mondja 
Szilágyi S. — a memoire-stilnek utol nem ért példánya irodalmunk- 
ban, oly naiv és természetes, oly velős és jellemző mindenütt. Saját 
élettörténetének nevetséges részleteit épen oly kedélyes őszinteség- 
gel beszéli, mint sötét emlékű élményeit, és ezek, valamint közbeszűrt 
történeti anecdotáknak leírása , a helyzetek festései, s a jellemek 
előállításaiban természettől nyert tehetségei és naivságánál fogva 
(egyaránt művész. Néhány szóval, pár odavetett vonással tisztább 
fogalmakhoz juttat az akkori állapotoki^ól, közhangulatról , mint 
a mennyihez sok más ívekre terjedő rajzzal. E részben, hol sem 
rokon-, sem ellenszenvnek nincs helye, hanem ő is a közönség be- 
folyása alatt áll, teljesen hü és hitelt érdemlő. « 

Erdély történetével foglalkozott még Hxt^zty András ko- 
lozsvári ref. tanár , kit törvénytelen házassága miatt megfosztot- 
tak hivatalától, miért katholicussá lett, s a fejérvári káptalannál 
nyert alkalmazást. — írt egy töiléneti munkát: »0 és új Dácia, 
azaz : Erdélynek régi és mostani állapotjáról való históriai, czím 
alatt, mely csak 1791-ben jelent meg. Első felét őstörténeti nyo- 
mozások foglalják el , melyek telve vannak tarthatatlan hypothe- 
sisekkel ; második része a vajdákról és l'ejedelmekről értekezik. 
A mű rendben tárgyalja a Dáciában lakott és lakó népeket , a 
dákoktól a czigányokig. A régi forrásokon kívül különösen 
Strahlemberg Fülöpnek Európa és Ázsia északi s keleti részéről 
írt munkáját használta, s nézeteit is nagyobbrészt magáévá tette* 

Cserei mellett e korbeli történet-irodalmunk második kitűnő- 
sége Apor, a magyar művelődés- vagy erkölcstörténet első kivá- 
lóbb írója. Altorjai Apor Péter báró 1676-ban született. Tanul- 
mányait a nagyszombati jezsuitáknál bevégezvén , visszatért Er- 



400 X MAGTÁR TÖRTÉSVrWODALOM 1711—1779 KteT. 

déljbe 8 Kfikftllö-megye fSispánjáTá lett A Bák6cBÍ-ifeie 
gafanak alatt 1706-ban TáratlanúI elfogták és BnaMmm iaitet- 
ták fogra^ de itt j6 b&n&smödban részesfiit , mert 
akadt Fogsága mindazonáltal hosszas volt; 
használtak semmit, mig r^gre L József miniszfesrtaiiácBa ÜA an 
menté s el nem bocsátá. 1708-ban Háromszék iSkapitáajÉífá 
1712-ben pedig bárövá lett 1717-ben a tatár-belltés alkalHiiáfaí 
ö háritá el a Székelyföldről a Teszedelmet Később keJhwMflsa 
ségei voltak , de sok kitflntetés is érte. Öregkorában több lattn 
és magyar munkát irt, s köztük azt , mely mint mfirelAdéa- vagy 
erkölcstörténeti kísérlet első nálunk, s mely nerét örökre fenn fiDga 
tartani. Ez a »MetamorpbosÍ8 Transsylvaniáé, azaz : Erddyaek 
régi együgyű alázatos idejében való gazdagságából e mostani 
kevély, czifra, fölfordult állapotjában koldusságra való váltosriksac, 
mely a kor- és nemzeti szokásokhoz megbecsülhetetim adat<Aat 
nyűjt Apornak, ki classicus műveltséggel birt, mint a munkáiba 
beszőtt idézetekből meggyőződhetünk ; ki ismerte nemzete mtklt- 
ját, mert maga mondja egyik müvében , hogy valamennyi hasai 
történetirőnkat elolvasta , — természetesen nagyon zokon esett, 
hogy a nemzetből kivész apái erkölcse , az űj nemzedék munka- 
kerülő, hiábavalóságok után kapkod , s az idegenszerűségben leli 
gyönyörűségét , miről néhány évtizeddel később Bod Péter is pa- 
naszkodott. A munka uiegírásáuak inditó okát maga Apor igy 
beszéli el : »Oka penig ezen Írásomnak az , hogy mivel ab anno 
1687, az mely esztendőben az német legelsöbben bejöve, azoltától 
fogva látom, minden esztendőben űj új mód, avagy mint az német 
mondja, náj módi vagj'on, úgyhogy mentől inkább szegényedünk, 
annál nagyobb titulusra és paszomántos köutösökre vágyunk, és 
már az atyáink szokott eledelit meg sem ehetjük , hacsak német 
szakácsunk nincsen, és külömbnél külömbféle drága étkeket nem 
íőz ; hogy azéi*t azon időbeli bécsi szokás, az melyben, mint másutt 
is iram , más munkában, midőn crat pinguissimus vitulus et ra- 
rissimus titulus , maradváinknál épen feledékenységben ne men- 
jen, az mi kevés épen eszembe jut, leirom. « így szól az első feje- 
zetben ; azután áttér a czimekre, elmondja, mennyire megfogytak 
s mily silányak viselőik , s végül Apor Istvánt magasztalja. Ezt 
1 ndégségről, ebédről és vacsoráról szóló fejezet , mely- 



IFJ. 8ZINKYEI JÓZSEFTŐL. 401 

ben szójátékokkal günjolja az űj eledeleket, s ellentétbe állítja a 
régi magyar étkekkel; e fejezetben vannak leirva a különféle 
tánczneme k is. A következő czikkek a fejedelem ebédjéről és va- 
csorájáról, a régi erdélyi viseletről^ az erdélyiek régi nyájasságá- 
ról és utazásairól, közlekedési eszközeiről , lakadalmi szokásairól 
szólnak, s az utóbbihoz fiiggelékül van csatolva Székely Ádám és 
Bánffy Anna összekelésének leírása. Elmondja továbbá a régi 
erdélyiek temetkezési szokásait , a halott koporsóba tételét, elvi- 
telét, a halottas nép magaviseletét stb. ; ismerteti a régi erdélyi 
hivatalokat és méltóságokat, milyenek : a fejedelem, generálisok, 
főispánok , főkapitányok , alkapitányok , hadnagyok stb.; a régi 
erdélyiek esküvési és szitkozódási módját , s végre a katholicus 
vallás s vele kapcsolatban az iskolák és papság állapotát. — 
Ebből áll a rendkívül érdekes mü tartalma. Naiv egyszerűséggel 
állitja szembe a közelmúltat a jelennel ; az erőteljes apákat az 
elpuhult fiakkal, s hol gúnyolódik , hol korhol ; majd a komoly- 
ság, majd a tréfa hangján szól. Stilusa egyszerű, mesterkéletlen ; 
elbeszélésben, leírásban egyaránt ügyes. Apor a Metamorphosis 
Transsylvaniae-hez két kiegészítő munkát is írt: »Syntagma és 
Syllabus^r czím alatt. Az első »az élőknek és holtaknak, kik éle- 
temben hatvanhat esztendeig voltának, összeszedése és száma, 
valakik eszembe jutottanak.«: A második : »a születésem előtt az 
1676-ik esztendő előtt való holtaknak száma és nevök, uri, fő- s 
nemesi rendből valóknak. « Nem oly érdekes olvasmányok ugyan, 
mint a Metamorphosis, de a történetíró becses adatokat találhat 
bennük. 

A történet egyes kisebb korait tárgyaló monographiákban 
irodalmunk nem volt igen gazdag. Közülük mint legjelesebbet s 
a történetíróra nézve legérdekesebbet , Pulay Jánosnak Szath- 
mári békessége czímü munkáját említem meg. Pulay Pálfiy Já- 
nos gr. belső titkára volt , s ura és Károlyi megbizásából irta 
meg a szathmári békekötés történetét, még pedig eredetileg nem 
magyarul, hanem latinul, mert magyar szövegét, melyet mi isme- 
rünk, csak 1718-ban írta, illetőleg fordította. Közli benne Ká- 
rolyi és Rákóczi levelezését is , de nem szószerinti pontossággal, 
mert midőn munkáját magyarra fordítá , a levelek nem voltak 
kezénél, s így csak a saját latin fordítását /ordította ismét vissza. 



402 A MAOTAS TORTÉNBTISODALOX 1711 — 1772 KOST. 

Nem tudom , a »Szatlimári békessége nem egy és ugyanaa-e a 
Toldy emiitette »Secreta história machinationam Bftköciymiianui- 
malc, mely szintén Pnlay János műTe. 

Nem szabad megfeledkeznOnk a krönik&k- y naplök- és fin- 
életrajzokról sem j mert ha köztük irodalmi becsfl munka kevés 
akad is, mint történeti kntfök nagyobbrészt jelent^enyek. Span" 
gár Andrds légr&di születésű jezsuita hitszónok (1677 — 1744) 
Féthő Gergely magyar krónikigftnak folytatását adta ki: >A 
magyar krónikának ^ torább való terjesztése , avagy negyediki 
ötödik és hatodik részec czim alatt (Kassa, 1734.^ mely 16B74Ő1 
1732-ig terjed, s az egyházi ügyekre különös tekintettel Tan. Eit 
t^jra kiegészitette, s ugyanott 1738-ban ^Magyar krónikac cifm- 
mel bocsátotta közre. Némi érdeket kölcsönöznek munkájának a 
hozzácsatolt történeti monographiák . mint : sz. István »dicsÖ8é- 
ges életének sommájac ; ugyanannak oktatásai fiához ; ai általs 
fÖláUitott érsekség és püspökségek krónikája ; a sz. korona törté- 
nete, előjogai és őrei ; a krónikában emiitett nevezetes családok és 
személyek betűrendes lajstroma (mely tulajdonképen csak egjstiNt 
névmutató)^ s végre a magyar eretnekek és eretnekségek krónikiga* 
Pethö CSrergelynek másik folytatója Kovács János, máskép Joan- 
nes Fabricius jezsuita volt, ki munkáját >A magyar krónikának 
rövideden lerajzolt summájac czím alatt bocsátotta közre. (Po- 
zsony, 1742.) Ez tíz évvel tovább terjed mint Spangár András 
első folytatása. — Egy második .toldalékban: ^Magyarország 
krónikájának rövid reflexiókkal való fol}iatása« (Pozsony, 1750), 
Mária Terézia uralkodásának első tíz esztendejét (1740 — 1749) 
adja elö. Kovács krónikája bőségre és érdekességre nézve 
fölülmúlja ugyan Spangárét . de előadása mind a kettőnek egy- 
aránt gyarló. — Dalnoki Veres Oei^zson kiikiillei birtokos és szol- 
gabíró 1730 táján verses krónikát írt a kuruczvilágról , neveze- 
tesen az 1704 — 1722-ig történt eseményekről, sőt némely jogj-ze. 
tekét 1732-ig is. Versei roszak, de adatai hitelesek, mint egy is- 
mertetője megjegyezte. — Végre Bnlla Gergely megírta Nagy- 
KőröM krónikáját. 

A naplóirodalom , mely rokon faja a krónika-ii*odalomnak« 

meglehetős gazdagon van képviselve. Vízaknai Berevzk (vagy 

Oy'órgy kolozsvári orvos naplót vitt nemcsak külföldi 



IFJ. 8ZINNYEI JÓZSEFTŐL. 403 

Útjáról, hanem a kilencz-éves belháború mozgalmairól is. (1693 — 
1717.) Adatai pontosak , hitelesek, mei-t annak, a mit ir, mint 
tábori orvos, rendesen szem- és fliltanúja volt, sőt még a szövet- 
séges vezérek tanácskozásaiban is részt vett , tehát mindenről jól 
lehetett értesülve. Nyelve sürün van tarkázva latin szavakkal, de 
ez az akkori írók legnagyobb részének közös hibája. — Bánffy 
Farkas 1749 és 60-ben tett bécsi útjának naplóját írta meg, mely 
teimészetesen inkább magánjellegű. — Benyiczky Oáspár a Rá- 
kóczi-kor néhány évére terjedő naplót írt. — Terjedelmesebben 
tárgyalja a kurucz-mozgalmakat Szakái Ferencz kolozsvári egy- 
házfi és curator naplója, mely 1698 — 1704-ig terjed, itt megsza- 
kail, de 1711— 1716-ig ismét tovább foly. Legrészletesebben az 
1703 és 1704. év erdélyi eseményei vannak benne leírva. Sok 
érdekes adatot nyújt Kolozsvár akkori beléletére, közigazgatására 
s vallási viszonyaira is. Előadása eleven, adatai , különösen a 
rhronologia tekintetében igen pontosak. — Ráday Pál a költő 
1709-iki benderi követségének naplóját írta meg: >Benderben 
menő utazásának diariuma« czím alatt. — Végre Cégei Wass 
György Kolozs- és Doboka-megye főispánja, kolozsvári kapitány, 
knruczvilági naplóját említhetjük meg, mely részben latin, részben 
magyar följegyzéseket tartalmaz. 

Vannak életrajzaink jelesebb férfiainktól, melyek szintén 
becsesek , mivel íróik történetileg nevezetes és tevékeny emberek 
voltak. Ilyen Károlyi Sándor tábornok önéletrajza, melynek czíme : 
»Magam életének s azalatt történt állapotoknak emlékezetes fo- 
lyá8Í.€ Stílusa kellemes , magyar zamatú ; deák szavak nem for- 
dulnak benne oly sürün elő , mint e kor többi munkáiban. Az 
életrajz 1669-től 1698.ig szakadatlanul foly; a következő rész 
elveszett, s a hézag az 1703-ik évig tart, mely a következővel 
együtt terjedelmesen van leírva. Innen a szerző 171 l-re ugrik át, 
s folytatja élete leírását 1723-ig szakadatlanul. Az életrajz ki- 
egészítésére Károlyi naplójegyzetei szolgálnak, melyek az 1740-ki 
tleczember végéig terjednek. Hogy a Rákóczi-kor történetére 
Károlyi önéletrajza mily nagybecsű kútfő , bizonyítja többi közt 
az, hogy Szalaynak az 1703. és 1704. év történetének megírásá- 
nál eg}nk főforrásíi volt. Károlyinak egy másik, kisebb munkáját, 
a >Tartarorum rumor«-t, mely az 1717-diki tatárbeütésre vonat- 



404 A M. tOktíhxtisűd.\lom 1711 — 1772 közt. ifj. szishtzi j. 

kos6 elMwjeuEltteét és L-^zrevi>te]^it foglalja mag&ban. Tbaly Eál- 
wí/i oéh&ay örvel ezelőtt fiidözte föl a tett közzé. Ezen munka 
tís tetjedeLaae docsjura is töi-t«neti faecsQ . mert az akkori tatir- 
j&rftst a tSbbi elbeszélfistől eggszen eltérő aziuben tüoteti fol. — 
E&rolTÍ életraJM mék- sorakozik Cserei Mihály >ünéletiráSA(. 
melyet a cs&t^&r elé terjesztésre sz&nt . b azért Irt , mert a csiki 
flHdlAlybiré egyik jösa'ifíűtól, Alsó-Köhertö! megfosztá. Kgijel- 
lemBs tekintetébea beorsi^s riiii. mert a kuruczvilág okozta szenve- 
dte^ te k&rai elbeszélését tartalmazza , de természetesen neui 
mind^ elíogtlUa&g oéUcűl, a mi oly körülmények közt nem ís 
lehet mftskép. Bod Péter önéletrajza inkább magánjellegű, s több 
faaazn&t veheti a nagy £grfiii életrajzírója, mint a törtéaetlrö. Róla 
. nó}.TáQ, megemlitbstjftli, hogy vau neki egy kéziratban levő iatín 
te nagyar QyelTÜ adatgj-üjteméuye >GrelliusTranssylvamcuB(cziiii 
(lAttr.me)^ teginkftbb Erdély egykora történetét világosítja meg. 

A kAtfS-niftgyailtók köz(íl Otosz Ferenczet és Spangár 
Aüdrdtt Icell megemlítenünk. Amaz •Első Lajos magj-ar kir&lj- 
.nak dicsőséges orsi&glásíu'ól s (■leit- for^ytfiig viselt dolgairó! val^ 
krönika< czlm alatt Kbkulieijaiios krónikájának íorditasu aili> 
ki (Buda, 1760.), rövid jegyzetekkel aczikkelyek végén. Spaogár 
pedig sz. Istvánnak fiélioz, Imréhez intézett könyvét tette &t nyeL 
vünkre, mint krónikíijánál emiitök. 

Eddig hazánk története. Világtörténettlnk e korszakban 
eredeti még nem volt , mert az egyetlen ilynemű munka, melyet 
Tordai Sámuel kendi-lönai kálvinista prédikátor adott ki . egy 
berlini német világtörténet (Kiuder-Lehr) után készült 

Ha egy futólagos pillantást vetünk az imént vázolt iroda- 
lomra, Cserei szabadhaugú történetére, Apor remek Uetamor- 
phosisárft, Husztynak hibái mellett is becses m&vére, Káfolyi ön- 
életrajzára, nem is emlitve a kevésbbé jelentékeny munkákat, — 
azt látjuk, hogy a történeti irodalom meghazudtolja a >hanyatlás 
kora< elnevezést 

IFJ. SZINNVEI JÓZSEF. 



406 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



Tanulmányok a renaismnce ^.r a reforinatU korából. Era»mu9j Moriis 
TamáSy Melíxnchton. írta Nisard Dezső. A magyar tud. Akadémia könyv- 
kiadó bizottságának megbízásából fordította Vajda János. Budapest , 

1875. VIII. 472 1. 

A kftnyv, mely előttünk fekszik, három férfiűnak életét tar- 
talmazza , kik a XVI. század olsö felében a renaissance és re- 
formatiö mozgalmaiban tevékeny részt vettek. Az első, Erasmus, 
mint független tudós elhinté az új eszméket, de midőn a vallás 
refomiatió kitört , megrémült , visszavonult, sőt ki is kelt ellene 
és életét, mint az egj'háznak — legalább külsőleg hive fejezte 
be. Sokan — Nisard is — Voltaire-hez hasonlítják, — kihez 
universalitasban, cansticus élczben, nagy befolyásával az európai 
mivelt világra, sőt sorsára nézve is csakugyan hasonlított, mert a 
>ferneyi br>lcs« ha megéri a franczia forradalmat, mint Eras- 
mus megérte a reformatiót , aligha lett volna jakobinus, hanem 
minden valószínűség szerint, vagy mint emigráns a külföldre me- 
nekül, vagy mint »a nép ellensége*, a vérpadon fejezi be a múltnak 
lerombolására, a ^szabadságnak* előidézésére szentelt pályáját, 
— A második tanulmány hőse : M onis Tamás , jogász volt. Az 
állam ideáljával foglalkozott. Megírta az »ütopiát«. De a vallás 
terén az maradt, mit ma »bigott«-nak, határozottan >ultramon- 
táD<-nak szoktak nevezni. Szembeszállott a reformátorokkal , de 
azok irányát — legalál)!) némileg — Angliában a világi hatalom 
is támogatta, és Morus , mintán a katholicismus hanyatlását ha- 
zájában nem gátolhatta : meghalt érte a vérpadon. Nisardnak 
harmadik hőse ellenben Melanchton, a szelid, szeretetre méltó Me- 
lauchton, ki egy oly hatalmas individualitásnak bűvkörében mint 
Luther, a reformatiónak egyik legfőbb bajnokává lön, és ő fogai- 
Századok. 27 




K ilSVVISMKRTETfcs. 

- ui teljesen Luther luegelégedésöre — az aagastátia con- 
ael ég most is sok millió keresztjéiini'khilTall/t8ft.t kt-pea. 
j lak tulajdonkíptini szakmája az irodalomtörténet, 

leii u.. m&nyaibaii nem marad annak nziik kereMtben E 
m életrajz mindegyike ogy-egy daralrot foglal m.ig&ban Eo- 
akkori Általános lört {•nettből, s az irodalomförti-ní-szi-e csaL 
y ^s — mondhatjuk — a munka javára szolgAló voriá-s em- 
.. Sok apró részletet tisztíibban lát. miiit ama kornak nu- 
izsliású törtéuetírfti. Mit Unme és Makintnsh t«szem Bnr- 
elhisznek, mit Llngard — "lert megcz&folni nem tud — 
iligatíiRsal mellőz ; a v^at : he Mnrus. a katbolicus marljr. 
midőn még hatalmas volt, a pru estfinsokou kegyetleukedelt : 
ard éles vizsgálat alá vévén, meíidönti, miy'd nem oly ssieren- 
csevel, mint a minővel egy későbbi J iü\ ében ') 8tuail Máriát tisí- 
tázza ki a váil alöl,bogy részes volt félje Damleynek meggyüko- 
lás&ban. Nisard höseibeu mintegy barátjait látja. Belepillant K-i- 
kükbe éa tanVilm&nyozza szivük minden redöjét. A kfip , moljei 
nyiíjt — érezzük, ha nem is tiidnők — élethil , de azért raind«u 
részletben még aem egészen igax. Nisard hasonlít a le-stfibez, ki- 
nek képében minden részlet kitünöleg ki vau dolgozva : de pél- 
dául pprspectivája hibás. Erasmus, Morus, Melauchton olyanok 
voltak, miiiókiiek ö festi őket, de a kor, melyben éltek, nincs mb- 
dig kellőleg és hlveu kidomborítva, különösen Lutherje, ki mind- 
egyik életrajznak hátterét, ügyszólván , dominálja, nem az a Ln- 
tber, kit mint az emberi erő egyik legpraegnansabb kifejezéeétr 
ismer a történelem. 

Nem mondom hogy Nisard igazságtalan Luther iránt , s&t 
talán Ő jellemezte legtalálóbban azt a helyet, melyet e nagy férfi a 
világtőrténclenibeii elioglai, »Ostobaság volna — úgymond — Lu- 
thert kisebbíteni akarni, «e e^jf szent riKV Európa egy jó rétzében^ is 
nagy név mindenilH. (63. \.)i. és nem emlékszünk, hogy rá valami 
valótlanságot fogna. Nem is az a hibája, hogy róla mint félkatho- 
liius, fél voltairiauus yrnnrziVí másként beszél, mint n protatáiu 
németek, kiknek véleménye a mi, iiiivelt. még pedig nemcsak pro- 

') FortraitB et ^tu<]«8 d'liÍBtoira lítU-rairc, a >Le ptods de Uarím 
Stuart* ciíimU t:zikkben. 



KÖNYVISMERTETÉS. 407 

testáns közönségünk előtt — mint az előtte ismert legoko- 
sabb és — legalább látszólag — legelfogúlatlanabb — ál- 
talában irányadó : mert azt hiszem, hogy ha párhuzamot von- 
nánk a két fölfogás közt, bizonyára nem a francziáé volna az, 
melyben a tudomány a legtöbb kifogásolni valót találná : de Ni- 
sardnakeg}'általában nincs érzéke a >hös'ők<n, azon nagyságok iránt, 
kikben nagy értelmi erö, hason nagy cselekvési képc^sséggel van 
párosulva ; s e tekintetben épen ellentéte Carlyle-nek, kit »hero- 
wor8hip«-je *) az ellenkező irányban talán kissé túlságba raga- 
dott, Nisard nem szereti Luthert. Nem tudja, vagy nem akarja 
kellő szinben föltüntetni ez óriási erő nyilvánúlásait, melyek egy- 
aránt megdöbbentenek és vonzanak. Az ő Lutherje csak az erő- 
szakos ember, ki Erasmussal gorombáskodik, Melanclitonon zsar- 
nokoskodik, e szelid tudóst úgyszólván akaratja ellen férjhez — 
— bocsánat ! — feleséghez adja. s a classicusok tanulmányozásá- 
tól a hittani tanszékre, az Iliastól szent Pál leveleihez kénvsze- 
riti. Az ö kedvenczei azon emberek, »kik magukat vagy vissza- 
tartják, vagy másod szerepekre szánják, mivel ekkép ínimagukhoz 
és másokhoz híven maradhatnak «. azon szerep, melyet Erasmus 
játszott a reformatióban, s a melyet minden valószínűség szerint 
Melanchton is játszott volna, ha sorsa nem veti Luther körébe, 
Luthernek hatalmába. Körmyü tehát érteni hajlandóságát a renais- 
sance és reformatio e két alakja iránt : de az nem oly világos, miért 
választá harmadiknak Morust, ki férfi volt tetőtíil talpig, oly 
bátor a lambethi palotában, midőn az esküt, hogy a király, az 
angol egyház feje, megtagadta, mint Ijuther Wormsban V. Ká- 
roly császár előtt : ha nem azért, hogy a triasban egy igazi ka- 
tholicus is legyen, s ha nem azon szelid, majdnem gyermeteg ke- 
dély miatt, mely e bátor férfiúnak életét oly sajátságosan jel- 
lemzi. Mert valójában csak Morus végperczeiben tüut ki, mily 
erő lappangott e szelid külső alatt. Nemcsak bátran, de humorral 
is halt meg, mely majdnem példátlan a történelemben. Midőn 
veszteni vitték, s egy ember — hogy végperczeit keserítse — bi- 
zonyos könyveket kért tőle, melyeket rá — Morus-ra — bízott 
volt: nyájasan feleié : »hogy a király felmenti őt mindjárt iratai 

^j A hüHök tisztelete. 

27* 



408 k0nyvi8Mf.rtetí». 

könyvei, s egyób hasonnemü tárgyai gondjától « A vérpad 
biczegö lépcsőjén niondá a Towev hadnaíryfinak : » Vigyázzon ké- 
rem, hogy biztosan felmeliessek ; a mi a lejövetelt illeti, azt reám 
bízhatja!* Midőn pedig fejét már a tőkére tette, hogy a halálos 
csapást elfogadja, még űgy igazitá szakállát, líogy azt a bárd 
meg ne sértse , »mert — űgymond — az nem követett el felség 
sértést*, With whicli strange words, mondja Froude, the stran- 
gest perhaps ever utt^red as sucli a time, the lips most famous 
through Enrope for eloquence and wisdom closed for ever* *). 

Mindent effvbevetve. véleménvünk szerint az Akadémia he- 
lyesen vette föl Nisard müvét kiadványai közé. Olvasó közönségünk 
benne egy tanulságos, s a ü-anczia akadémikusok szokott csinyjá- 
val írott könyvet ka oott. ('sak a fordítás ellen van kifogásunk 
melynek gyarlósága elárulja, hogy ha a fordító bírta is a 
franczia nyelvet, nem volt kellőleg tájékozva a tárgy iránt. Van- 
nak kifejezései, melyeket — a franczia eredeti nem lévén kezünk- 
nél — absolute nem értünk. Sok kifejezésénél elt4ilAljuk , mit 
akar Nisard mondani, de még jobl)an megértenők, ha a fordító 
az eredeti műszavakat meghagyta volna ; én legalább nem tudom, 
miért kell a scholasticismust, »iskolásságnak«, a renaissance-ot 
^újjászületésnek* , a Towor hadnagyát a >torony hadnag3'ának€ 
moiidnni : míg másrészt nem értem, n)iért kell az olasz Poggio 
nevet a franczia variánsban »Pí)ggo<-n('k. n német Karlstadt-ol 
(.\arl()stndtnak adni , vaiíy brandenburí^i »in;u'í|nis«:-ról beszélni, 
a régen bevett >>örgróf''< lu'lyc^tt. Azt scin ha.tryliatjnk szó nélkül, 
hogy a fcmlító — jel(»sebl) költőink (\£ryil«v az Akaih'mia kiadvn- 
nyáhnn — beáll nyelvrontóink közé, kik nem elégednek me^, 
hogy rósz /// szavakat esinálnji.k. hanem még a nieglcvö jókat is 
elrontják, és a ^miseo/iY/.ví/x. ;:<5/r^/c!söt(>rtök<^v mellé egy harmadik 
hasonértékii szóval gazdagítja a nyelvet : »áldozási szentséggel, 
mi valószínüh^g az lesz, mit magyarul »í)ltári szentség«-nek szok- 
tak mondani. PAULEK (aULA- 



'^ »K sajíitsngo.-* szavakkal, a l('fxsMJárs:í«xí)sal)líakkal talán, niely<í- 
ket vnlaliM oihIkt ilv alkalom uial kirití'ít, oz ('kosszól;ís t'a tiidoinám- 
rúl e^tlsz Eurúpábaii loghírcsohb ajkak űrökre U'z:íródtak<íc Froiide HÍ8- 
tory of Euiclaud from the fali of \Volsí»y to the dctect of the Spani^h 
Arniada, II. 2 7G l. 



KÖNY V ISME RTETÉS. 409 

Constantin Jos, Jirecek, Geschkhtt der liidgar^n, Prag 18 76. Verlag von 

F. Terapsky. 

I. 

Nem politicai röpirat fekszik előttünk, nem utazási munka, 
nem iránymti, melyben a tények procrustesi ágyba fektetvék, és 
a felületesség a rósz akarattal párosul, hanem komoly tudomá- 
nyos munka, mely elejétől végig azt a jó benyomást teszi az ol- 
vasóra, hogy a szerzőt nem mellékczélok vezérelték, hanem a való 
földerítésére irányzott törekvés és a tudomány érdeke. 

Minél ritkábban van alkalmunk hasonló munkáról, mely a 
jelenkor politicai helyzetét lelkünkben föleleveníti, dícséröleg ki- 
emelni a tárgyilagos föklolgozást,és azt,hogy szerzője minden nem- 
zetiségi túlzástól nientt, annál nagyobb készséggel elismerjük azt 
most, midőn azon nép történetével ismerkedünk meg közelebbről, 
mely az európai török birodalomban számra nézve legnagyobb, 
és melynek nyelve a legnagyobb területeket hódította meg ma- 
gának. 

Enyel óta ismereteink a Balkán és Duna közt elterülő, ha- 
zánk viszonyait oly élénken érdeklő szláv tartományokról nem 
igen gyarapodtak. Okait nem kutatjuk, mert ez messzire vezetne, 
de a tény elvitázhatlan, és tagadhatatlan, hogy nem jó dolog, 
hogy ez így van. Jireíek számos forrást használt munkájában, 
melyek nemcsak hazai történetíróink előtt nagyjában ismeretle- 
nek, hanem tán sok szlavista előtt is, kik pedig azon kedvező 
helyzetben vannak nagyszámú ős nemzeti írott emlékekkel ren- 
delkezhetni, és érdektársakat találni északtól délig, mint meg 
annyi közreműködőket egy kitűzött irodalmi mü létesítésére. 

Hogy az ős bolgárok nem a szláv fajhoz tartoztak, ez 
Magyarországon sem ismeretlen. A bolgárok a VI. század- 
ban többször pusztító hadjáratokat intéztek a Duna jobb part- 
jára, végre is 679. évben a maguk közt egyenetlen szláv törzsökö- 
ket a Balkán félszigeten maguknakalá vetették, és azóta itt döntő 
befolyást kezdtek gyakorolni. A byzanti íi'ók világosan meg- 
különböztetik mindenütt a bolgárokat a szlávoktól, Nestor sem 
számítja a bolgárokat a szlávokhoz, hanem egy sorban nevezi 
őket a kazárokkal, magyarokkal és avarokkal. Ujabb időben 




iriíg 

■li>Ml>adtTCk UkL k2 • m. s*a4MI a TIL ni- 

táti, TtaáU, Hii I li.rn. ^j««. TW— BBtetlu- 

MÜM^f BliiitilH ■niilMlt, át >d aort b lik. 

B50 tolBii* bllftt aiT^ hae; n vaftad* ■iMlrt, ■ 

»,Wili|i t«S>r k(;<^ UrtE aknk aicbiln ■ 

I ■JUT M^K^BB* ByUHit SCB WMTiaWO HL BBHIK HHBBOBI 

■ sMgftnfc e hdto i M uJt iA rtl, aek rntf iBiBirtiMlíjfiili 
1^ hop m hdgir Mgtr IfeByepfcg fe gnanatkai alkeUM 

Tfwwifl jiilíi iirg I I faja wtt a taig, ■Mhi » ffsmim 
lineohui4ofcfi]só<NMnssÍeot dfcflftlták. «c an onügn 
linyiMBUk BKiyvi noBiítöl: &«Tti. de nf^ttiíéeökiEt föUldfnUk 
az iltslok megbóditot; c-Wi>:4iiak. X-em Aktjuk toborolni i 
nyngoti gőtbok és DomuitDok ^-rsát Frs:>oziaorr2á^baii, a roma- 
nizAlt nomtuinciat a germán Acsolor^z^ban. a skandio&T oro- 
szokat Kiev és Xovgorodb&c Ki ne gfodoloa ^ajAnfc keleti é> 
ész^i részjfire, hol i mafrar iituíjc'ii^^g truékenT vereségeket 
oenved^é? míg biz>:>nT05 táborban ^zt k&nólik. bo^ erőszakkal 
teije^ztjök Deiiu«tisÉgöiike; — mii dz illetők maguk sem bisznet, 
addig a ralős&gbaD inkább oh téoTek állnak elénk, oiintba a 
bolgárokboz é> longobárdokboz hanuadikbl kellene beiUannnk. 

Itt van helye emUtenönk azt. ho^- a kuitok, kiknek csak 
egr kis részét fogadta be IV. Béla királv. Bolgarotízig hadi-tör- 
ténetében éa ethn(^iapbiai Tiüonyaikiu jelent(kenT?zerepet jit- 
•zottak, Jir<-í*k 'zerint a kunok nyelve közelebb áll a török mint a 
magyar njelThez. megjtgjezT én. hogr egy XII. századbeli relenczei 
ember Pontii« mellett egy küa -zótárt szerke:íztett. Ezen s6Ur 
tolajdonkép, mint Boesslenöl tndjuk 1303. érben késsólt és Pet- 
rarca Utal a Telenczei kőDyTtámak ajándékoztatott Czime: 



KÖNYV ISMERTETÉS. 411 

Alphabetum persicum , comanicum et latinum , és 2500 czikk- 
böl álL 

A bolgárokkal már a honfoglalás idején érintkeztek a ma- 
gyarok, vagy is helyesebben szólva, hódító fegyvereiket rájuk is 
szögezték. Béla kiiály névtelen jegyzője említi, hogy Szálán bol- 
gár vezér Tételben székelt, a hová neki a görög császár és a bol- 
gár fejedelem nagy sereget küldenek. Szálán Ai*pádot fölszólitá, 
hogy hagyná el az országot, de ez sereget küldött ellene, mely a bol- 
gárokat megszalasztájSzalán pedig Bolgár-Fejérvárba menekedett. 
Elbeszéli továbbá Lél,Bulc8 és Botond hadjáratát Bolgárországban, 
melynek vezére, fogadván, hogy anyai nagybátyja, Szálán pártját 
uem fogja, Ai-pádnak meghódolt, és magát adófizetésre kötelezte, 
(lásÖ 38. 39. 40. 41. 42. fejezet.) Kéza Simon két helyen emlé- 
kezik a bolgárokkal való viszonyokrúl, és pedig alig egy pár szó- 
val, (lásd §. 13 és 19) az egyik kalandos hadjárat Bolgárország 
ellen egész Idropolisz-ig (valószinüleg a más Drinápolyig) ter- 
jeszkedett. Egy másik bolgár vezér, t. i. Glád, Béla kii\ névtelen 
jegyzője szerint a Maros folyótól Harám váráig uralkodott, ezt 
Szoárd és Kadocsa a Temes folyó partjain szalasztották meg, 
aztán a Dunán átkelve Castrum Boronch, várát bevevék, és Sce- 
redney várat körültáborolták. Boronch helynevet Szabó Károly 
Varancs névre magyarítá, de ez bizonyosan soha sem volt hasz- 
nálatban ; Boronch szerintem azon hely, hol a XIII. században 
(tulajdonkép csak IV. László idejében) a boronchi bánok székel- 
tek, a mai Branitsevo, nem pedig a bolgárok történetében hires 
Vracza. A Sceredney nevet illetőleg igaza van Szabó Károlynak, 
midőn ezt a mai Szófia várossal azonositja, mert az utóbbinak bol- 
f^'dv neve Srédec. A magyai* vezérek a Vazil-kapuu, azaz a balkáni 
Traján szoroson át Philippolisig hatoltak. (44 és 45 fejezet.) 

Mindezekről Jireöek mit sem szól. Előtte a Glád és Szá- 
lán nevek egyrészről. Léi, Bulcsú, Botond, Szoárd és Kadocsa, 
másrészről ismeretlenek. Tagadja-e, hogy ezek történeti szemé- 
lyekre vonatkoztak, miként Roessler tagadja, hogy Gelu, Zalán 
és Zubui' történeti személyek voltak, kik szerinte inkább már 
meglevő helynevekből Anonymus fantáziája által a történetbe 
bevezettettek? — nem tudjuk. ^) A dolog minden esetre íoltünö, 

^) Roessler: Komanische Stadien 201. lap. 




4iÍ K<>»TTIIUfEKTETͧ. 

MMÉl mkáMp , mffrt nmnkája több liqgáB a 
Uftíl^MMMk elég helyet enged. 

ígjr ftÜTán a dolog, najnálattal le kelleti 
vÉralr^i9íáMr/il i^, hogy JireSek felfogja nlágofittaid 
M^rlyberi ^^lit/no, Glád ut6dja, Szent-Tstrán ImÉif 
álHf A» MHÍy a mai napig még meglehetőflen érthetetka. 

HmiiUUWkri életirójánál Ol&d ufödjárti OYáamaA 
kM rét»(leteket olvanonk, de mag&nak Glftdnak nerél 
^k \fHnwu Ha bf^bizoriyíthatnök, hogy ezen életrajz 
mu% kora «;l'Hi kénzfilt (azt tartj&k, hogy a XIV. 
fc#fftzt«dett| e^yew részeinek kivételével, melyek korábbaa 
(ak) én ablian Obtorn izintén Glád utódjának neveclefndE, 
nymun bit^lenMégi; mi;Il'9tt egy új, hatalmas énr rolna. De a áolog 
Aeto úgy tíX. A névtítlen jegyző Glád birodalmát nem ofy aagy- 
fiak tlknt^i fSi>l, mint a Olitomé mondatik, mert a Dnnáiiak joU 
p artjára netn Usrjmzii ki« Horváth Mihály azt iija, hogy a kgj6> 
zMt lejedelem (t l Olád) Árpád kegyelméhez f 61 fajmodM, s ér 
Uilté UrUpkdhiM meghatjyaloíL Ezen utóbbi állitásról a Néívleha 
^agytitff <; ikruyhuu <'gy<ffl(«ii frirráHunk, mit sem tud mert csak 
annyit njond, hogy n magyaroktól féltében Kéve várába oie^ 
iK'kvo (ílad, ui'uUni a ma^yajok r/Mu várat is körülfogták és o»> 
innnoUii ki'/<lt/;k, kovctifkc^t küMvéu a magyarokhoz >békét 
]í**'/Aii tóiDk kérni , éh a várat különféle^ ajándékokkal önkényt 
átadá.^r 

Ma Horváth Mihály fölfíigáKát magunkévá tévén, azt állit- 
juky hogy (iUi(h a magyar ffaihatóHág elismerése mellett Árpád 
által tartományainak l)iHokáhaii meghagyatott, legegyszerűbben 
nM;g vau magyarázva, miként uralkodhatott Glád ivadéka Oh- 
(om, Hz^iut-Intván korában. De ez cst^tben egy másik nehézség 
nntrül fbl, t. i. hogy í'mHze nem lehetne (;gyeztetni Glád és ivadé- 
kának folytonos országlását a Magyarország fejedelme által a 
közigazgatás és a hadi ügyek élére ide helyezett magyar kapi- 
tányok Hzékelésével, miről, ha})ár dönthetetlen nem, de mégis 
ügyeimet érdemlő adataink vannak. 

Noha Szalay László is a Névtelen jegyzőre támaszkodik. 

I mint előtte Engol, Ohtomról, Glád ivadékáról azt irja. 

lovánál a Dunán átkelve őseinek földjét visszafoglalta, és 



KÖNYVISMERTETtS. 413 

a Maros vizénél letelepedett. Tebát az egyik nézet szerint lázadó, *) 
a másik szerint az országba betörő külellenség lett volna Ohtom. 

Szent-Gellért életírójától oly részleteket tanulunk, me- 
lyek nagyobb súlyt adnak az első fölfogásnak. Ezen forrás 
szerint Ohtom parancsszava teljesülést nyert a Körös folyótól 
az erdélyi részekig, valamint Szörényig én Bodonyig, gazdagsága 
rendkívüli, lovainak mennyisége megszámlálhatatlan, azonkívül, 
melyek lovászok örizete alatt istállóikban tartattak. Számtalan 
marha-csordája volt, melyek mindegyike csordások gondjaira volt 
bizva. Ohtom Marosváron , székhelyén monostort épített Ke- 
resztelő Szt.-János tiszteletére, és görög szerzeteseket helyezett 
oda egy apáttal együtt. Ez tehát oly jellemzés, mely egy tűlhatalmas 
törzsfSnökre vagy országn agyra illik, de kívülről az országba 
nyomuló ellenségre semmiképen nem. Nem kerülheti ki figyel- 
münket, hogy Szent-Gellért életirója Ohtomnak sokkal nagyobb 
tartományt tulajdonít, mint a mely fölött az ö elődje, Glád bol- 
gár fejedelem uralkodott, és a mely, mint láttuk, csak a Marostól 
Horom és Orsova váráig tcrjedett, vagy ám mondjuk Bodonyig, 
minthogy a Névtelen egyik helyen azt mondja Gládról, hogy 
Bodony várából a kunok segélyével jött ki. -) Miként kell ezen 
körülményt magyaráznunk ? Ha itt a forrásúi szolgáló iró sza- 
batossági hiány hibájába nem esett, c^^ak azt kell gondolnunk, hogy 
Ohtom visszaélvén hatalmával, lassankint foglalt, és a király a bi- 
torlást tűrte, mig a megtorlás idejét elérkezettnek nem látta. Meg- 
lehet, hogy Ohtom közvetlen elődjei is már hasonlót míveltek, ra- 
vaszsággal éa erőszakkal. De azt föltenni sehogy sem lehet, hogy kül- 
földi ellenség az ország birodalmát a Kőrösig meghódította volna, a 
nélkül, hogy az ifjú magyar állam alapjaiban meg ne rendüljön. 

A dolgok természetes fejlődése hozta magával, hogy Ohtom 
hatalmi vágya összekoczezanásba jöjjön az erőteljes Szent-István 
egész politicájával. Ohtom, miként elei, a görög szei-tartású ke- 
resztyén vallás híve volt, mint akkor a bolgárok általában, és 
Bodonyban keresztelkedett meg. Szent Gellért írója azt mondja, 



*) Quod praedicto regi rebellis fűit in omnibus, mondja a Névte- 
len jegyző a XI. fejezetben. 

^) V. ö. a Névtelen jegyzőnél a XI. fejezetet a 44-dikivel. 



414 KÜNYVI8MKBTETÉ8. 

nnk bt-t fekségt! volt, ') abból nem küretkezik, hogy 
ge keresztyén volt. mert az orthodox bolg&r cgyhiii 
get megengedte és Szent-Istvánt aligba ezeu uiöbbi 
adltotta »z Obtom elleni háborúra, mint inkább st I 
laK e bizíikodáiía, mely mái' a királyi tekiutélj't is titymálta, 
lij ózását vám iilá vftette és a királyi sószállltásokat is 
.^. j[idón István király a bjitalmas torzafönököt, a kcnsz- 
. .allíiíi elleneit: Kupa sümegi lierczeget,és Gyula erdélyi vaj- 
sorra leverte, Ohtom könnyen előre líitta, bogy az 6 féktelen- 
nek utolsó óváia ntnlt, ís hntfv István kirítly Öt fensüségének 
L-tlen elismereo.. lugja Kényb iteni. Obtomnak ezen kilátás. 
- látszik, nem voiu ínyére, mei'i Jasilius görög usáMzár pártl'tf 

.át kereste, és készebb volt azelőtt meghajolni, azon reménj- 
I, Iiogy a császár miatt könnyel en tarthatja ten tartományai 
li uratmát-, mint Szent-István ..lati. 
Ha Ohtom ezen megbödolását történeti ténynek vesszük, 
akkor ez 1014 év előtt nem történt, mert ezen esztendőben, és 
pt-dig július 29-én csspott össze II. Basiliu^ görög ccászár, Sá- 
mnel bolgár cíár seregével, melyet tökéletesen megsemmisttett. 
Miijt Gibbon mondj;), pz a romai.Tk legnagyobb diadala volt B«- 
lisar ideje óta. Ezen csatában II. Basilius 15,000 bolgárt fogolylyá 
tett, kiket mindnyájukat megvakittatott, minden száz ilye n szeren- 
csétlennek egy félszemüt vezérül adván, kik őket czárjukhoz kísér- 
jék Piileprc. Midőn a czár ezen szerencsétlenek roppant mennyi- 
ségét látta, eszméletlenül össnerogyott, és két nap mülva, septem- 
ber 15-én meghalt. Bolgaria akkor még nem, de negyven eszten- 
dei küzdelem után nicg volt scmniisítvc, és II. BasUius,a »bolgár- 
Ölö« élte czélját elérte: Bulgaiiát a byzaiiti birodalomba olvasz- 
totta 1019. évben, maga pedig 1025. évben halt meg. 

Kijelöltük az idő batárokat, melyek közt Ohtom Basilius 
császár pártfogásait kereshette, vagy tán inkább hódolását föl- 
ajánlhatta. ^) De a lehetőség még nem valóságos tény. Jiref^k 



') A holgárokiiál h töbhucjiiacg »zokiÍ£Í>:ui volt. Láed Roessler: 
Romüniacho Studicn 240 lap. 

') Fül keli tennUnk, bogy 11. Basilius ezen meghódolást elfo- 
gadtn, Ohtom pedig csak ezután alapította MaroB-vároa Keresztelő 



KÖNTYI8BI£BT£TÉB. 416 

nem ismeri Ohtomot, Glád utódját, miként nem ismerte Ke. 
ant ^) és unokáját Szalánt. így hát aziránt sem nyerünk fölvilá 
gositást, vájjon ha Sámuel czár a görögöknek hasonszülött ellen- 
sége volt, miként tűrhetett a távol Marosváron (a mai Csanádon) 
egy dynastáty ki onnan egész Bodonyig parancsolt ? vagy miután 
Bodony már 1002 évben nyolcz havi ostrom után II. Basilius ha- 
talmába esett, miként lehet föltenni, hogy Ohtom egész Bodonyig 
uralkodott ? Kiuek vazallusa volt Ohtom, Sámuel czáré, vagy 
Szent-Istváné? Mindkét esetben számtalan kétely merül fel a miért 
is őszintén fájlaljuk, hogy ezen viszony fölvilágosítására egyetlen 
adatot sem találunk, a különben sok becses idegen forrásokkal 
rendelkező JireCek történeti müvében. A belföldi foiTásokbúl hasz- 
nálta Theiner és Fejér oklevéltárait, a Schwandtner-féle Scriptores 
KerumHungaiícarumot: tehát-ot,Anonymu8t,Thuróczykronikáját, 
stb. továbbá Gebhardit, EngeltjFesslei-t,— mely utóbbi körülmény- 
ből is bizonyos, hogy Jirefek legalább másodkézből ismerte azon 
magyar fonások tartalmát, melyekből Keaii, Szálán, Glád és 
Ohtom-ról való tudomásunkat vettük. JireCek hallgatása azok- 
ról tán nem jelenti azt, mintha mind ezen krónikái közléseket el- 
vetné, de megegyeztetni a szláv és byzíinti Írókkal és adatokkal 
ö sem bírta, azért hát vele együtt várjunk, míg egy szerencsés vé- 
letlen a tudományos érdekeltséget jobban fogja kielégíteni. 

PESTY FRIGYES. 

Szeut-János tiszteletere a görög apátságot. Szent-Gellért életirója 
így szól Oh tómról : Acccpta autcm potestate a Graecis, construxit 
in praefata űrbe Morisena Monasterium in honore S. Joannis Bap- 
tistáé. Szabó Károly fordítása ezt így közli : »Hatalmát pedig a görö- 
göktől véve, azaz — mint magyarázólag megjegyzi — a byzanti biro- 
dalom felsösége alatt állott. « Vájjon ke'pzelhetö-e, hogy Szent-István 
alatt ilyen állapot létezett ? 

') Hilferdiug orosz író azt állítja, hogy a magyar nyelv termé- 
szete szerint, mely nem tűri a mássalhangzó összetorlódását Krum név- 
től lett Kerm, utóbb Kcan. Krum, a bolgárok rettenetes chanjuk 815. év 
april 13-án rögtön meghalt, mint Attila, vérfojtogatás által. Ezen 
Krum-nak unokája lehetett Szálán, mint krónikánk írja, chronologiai 
nehézség abban nincs. 



414 




KON8ZTANTIN MIHÁLY 

T/)liÖK KIU^NIKAjA a XV-IK 8ZÍZADBÓL. 

k tég\ kr/iftikák \^m i^rdnkoii pdlHáiiys a ÍÖntneTesett, — máj 
M\fig A XV. fSulMfültMtlI tUSfVik tört<<notot tárgyalja, t így neBUEettak tflr- 
l^naCrfba ft vi&ff viltii rniliik iirfxve kültfu^s drdekkel bír ; — m^ ó 
■abh axonban iHiiiiin, a tHrnktfk XV. nxázadbeli odvarí, állami 
tiííánfk lofráAH, iiM*lyat a Hxont/I tiMg kimoríttfen a krónika v^én nyájti 
■ inaly annyival Inkább hitolt drdomel ; — iniv«I a szerző liosué kleig i 
rtfrHfc Janf Aiárofc kttxfttt Mvt(u, ubfg alkalma volt azokkal megismer kedsL 

A iKDrad Koniixtunthi Mihilly, Osztrovicza városában SaBrbi- 
ában, UiSO. i^v knrüi sxlllntott (<h Hxcrb ueinzetis^gti volt; midőn i 
(örftkftk U5A. t<vb»n Nov(» Hrdo holyH^gét (Szerbiában) elfoglalták, 
hxerx/liik íh akkor ott ItWf^ii, a t((rökKk koxoibo csott, kik azután öt Ris- 
A/HÍába vlv«<ii, a jaiiicmlrok köz<< sorozták; l-jr)íi. cvben, midőn Moham- 
iiirrl szultán l^^lgrilfiot mt^gtilniadta, már iiia^a is a török hadseregben 
volt, — azutiiu j»odi(í ri5»zt v<*tt uj^yaiHí szultánnak Morca elleni hadjá- 
rataiban (1458 — 14*»0\, valamint a í^örög császár ellen (Trapezunt- 
ban)f Uzun ílasza ellen (Karamaniábau^ — l It) 1. évben — s Drakul oláh 
vajda (>l1en viselt hadjárataiban is, - s niindozekröl törtenetében elég 
bőven <$rtekezik. ll()d. <Wben MohainiMl pasa Xvccsaj várának (Boszniá- 
ban) parancsnokává tette, s ezt a várat azután i'\ a Mátyás király alatt 
Boszniába betört magyarok ellen vc^delmezte, nn'g Mátyás király (u. <*. 
^vben) Jajczát elfoglalván, szenn^lyesen jött Zvecsaj alá, a midőn is 
neki a várat fbiadta, s — mint krónikájában mondja, — dicsérte az 
Istent, bogy így tiszta lelkiismerettel es becsülottcl visszatérhetett a ke- 
retstyánek köze'. 

Itt megszűnnek a szerző életrajzára vonatkozó adatok, s többet 

nem tndni körülményesebben életéről, de valószínű, hogy ő is mint Zvecsaj 

"^nak volt parancsnoka, azon 500 rabságba ojtott török katona között 



KÜLÖKTfeíríiK, 417 

volt, kiket Mátyás király magával Budára vitt, azutáu |>edig l>izonyo8, 
hog^' állandóau nem maradt Magyarországliau, hanem, alkalmaBÍnt csak 
miután rövidebb ideig Cseh- ós Morvaországban é\U — átment Lengyel- 
országba, hol azután a nemesek sorába felvitetvén, ott meg is halt 

A mii eredetileg lengyel nyelven íratott, csakhamar azonban cseh 
nyelvre fordíttatott le^ s e nyelven lett is először ir>r)5*ben kinyomatva. Az 
eriHleti lengyel szöveg csak az 1828. évben, Berdicsev nevű kolostorban 
födöztetett fol, ezen czímmel : >Pamjetniki janczara< azaz : »A jani- 
csár cnilókei«, s akkor rögtön ki is nyomatott a >Zbiora pisarzva pols- 
kychc-ban Yarsólmn, s másodszor a »Bibliotheka polBka«-ban 1857tben 
Szánokban. Kzután me'g két lengyel kéziratot találtak : az egyiket Kor- 
lukban, a másikat Orodno mellett 1838. Legújabban dr. SaCarik 
Jankó fordította le szerb nyelvre, s érdekes, s beható tanulmányra m# 
tat«í bevezetéssel látta el ; — ezt pedig a szerb tudományos társulat^ 
saját évkönyvében (Glasnik) adta ki. 

Megemlítendő még, liogy ezen mii a lengyel irodalom egyik leg~ 
becsosb s legrégibb eredeti emlékei közt tartozik, mert ezek csak a XVL 
század közepe táján kezdődnek, ez pedig valószínűleg még a XV. század 
végén, de legfölebb a XVI. század első tizedében irntott. 

A mü ')() különböző tartalmú fejezetre van osztva. A történetet 
kezdi a török nép s a török szultánok eredetével, leírja azután vallásu- 
kat, Mohámét ):róféta eredetét, fölIépiWt s működését, azután beszél a 
tr»rökök igazságszolgáltatásáról, s korholja alattomosságukat s hűtlenségü- 
ket ; áttér azután a valódi török történetre, s oyA idő szerinti sorrend- 
ben, és pedig az egyese szultánok uralkodási ideje szerint szakokra 
osztva, adja elő ; azután a szerbek régibb történetéről röviden megem- 
lékezik, mire nézve azonban már kevesebb hitelt érdemel, igen sokat a 
török mondákra alapítván ; később az újabb korra érvén, a törökök tör- 
ténetét egybeszőve a magyar, bolgár s kiválólag a szerb történettel adja, 
!( itt már alig támaszthatni itt-ott kételyt hitelessége iránt, különösen 
midőn saját korára érvén, a törökök harczait a magyarok s szerbekkel 
' I. Ulászló, illetve Ilunyady János és Brankovics ÍJyörgy alatta írja le. 
Azután leírja a törökök s a tatárok közti harczokat, s megemlékezik 
Cftstriota Ciryörgy (Szkanderbeg) epiri s albán fejedelem harczairól is. 

Érdekes adatokat közöl azután. Mohámét szultánnak, Drakul 
oláh vajda elleni hadjáratáról, valamint Boszniának Mohámét s később 
Mátyás király részéről történt elfoglalásáról 



41S 



bilttZa VBÉB. m <i»M» az időtbi- 
kgg \hA &ahgfe oamgtg aiectjáiiiiAogwm «gniiir iwr i B^waialfóidrey fcogr 
ott tfvjA keíjiKc míkiwip^ in iW átírni ilarc teej mimámm éfbni 
igjiwi kji&ilac jeUral üiíLl iieseji!Ím.ÍKii» « nikMC anTft. adót Cj^— »■■ ; ai 
iQdb6& OBiC i w y& r swihnrx » TiacMMÍf rirtn^n,. A áaial vmjda ms ébő 
két év^<s cmkncTaa aMZ k Jkmüc kx^gaer * tScik alisná], deaxvtán 
tAb er-iL át BeBL dkarc A^Soi : «cr a sDricia elklUé «i«e Hava b^ 
gft.ki IbniI v«ra«»baattUiB Dfedksic <z aH^an aMga eli sem bo- 
a s^Káa kiUScoR. biiaw cftac^ra IViva2t partaCMt adoCt^ kogy a 
ott tártaik. ■% ^ rana nem. •nkinik. D táim iiáa. agfgg et gjojtStf , 
éi tA ideié 1é«^ a k e £ i aj*i« Ikciáa icketrei. a szaháa tartománjaiba 
Aiatott 9 NikípotTbaa anegitTbifoA>ct> a koonaa embera. parancsára 
BMMMk ko^ im>aTiiaB poamioctak «» isákiiiáBTohak, kanem a la- 
kowkoa. Qg7 keretMléa^ek. miat tdrSkSkSa. noavú kegyeüena^ket 
Tittek T^eke : a Tvgrv* Ű7 a k^>hak. miat az éteknek lerágatván orrait. 
eseket MagTan>faa$ba kfiUé. dMsekedrni. ki^r annji tdrökSt vá- 
gott le. Eratáa vÍ5«xitért Ibnllla. a *>tt. a mit sem gyanítű török kttl* 
döttet kuéretével. mely 4** 52emi»lTbi>l állott. **gyutt elfi>gatván; 
KurÍ97ta THrálMi küUl»». ? oit minduvi fokát »'"lve. k'Wzni ültetto. 

A s/nltán örteíiülvéu Dnikui ozeu :»tteir«'ií. ;i/ ifjabl>ik testvért 
í kinek uov»»t MT.»*r/«nik «v^>-'<*i^ ^'^i» emlirl. kit azoiihau Kaiiiiliiak liívtnk ■ 
pi-/.i1tip»tu tVjodolomhey. illó tVuynyel tolszen^lve, 4oOO liivassal Niká- 
V»olybíi kUUU\ hoirv ott reá várakozzék, •'• j»etlii: hatalmas soreget gyűjt- 
vén, maga is osakliauiar NikávH^lvKi .Tkozert. Nikái>olylyal szemben, a 
Duna i'llenkezo partján állott l>niknl soroirével, hi>gy a törökök átkel- 
tét nn^gakailályozza* ile a szultán eUhv.at.nr Sí» luigy és jól fölszerelt 
Inijt'it, H éj idején átszállította a janiosárokat kik között szerzőnk maga 
IH vnlt\ valamivel alantabb Oraknl táboránál. Ily ni«'KÍon kelt át azután 
a Hureg többi n»»ze is, mikiízben a janicsárok véílte'k átkeltüket ; Drakul 
ii<<hány kinérlet után látván, hogy már nem akadályozhatja a török so- 
r«g átkeltt't, viwzavonűlt ; a szultán pedig nag>' örömében, a janic^rok 
köxött M 0,000 aranyat oBztott szét, s e mellett minden nem szabad ja- 
nienárt Mzabaddá tett, h hagyományozási jt)gg;il ajándékozott meg. 

Kzután Drakult követték, h daczára annak, hogy Drakul serege, 

Kokkal kÍHel»b volt a török badReregnél, mégis eröst^n féltek tőle : mert éj- 

qt miudnntalan reá jok rontott, 8 több ezret v:ígott le így közülök, 8 



KÜLÖNFÉLÉK. 41 9 

nagj kárt tett podgyászukban ; nyilt ütközetre azonban nem szállt 
velők. 

A szultán ekkor látván, hogy így nem árthat neki, hanem maga 
nagy károkat si^enved, más módhoz uydlt, ^s kegyetlenségek által akarta az 
oláhokat tőle elidegeníteni, s csakugyan néhány százat elfogatván, ketté 
vágatta, s más kegyetlenségeket is követett el ; erre az oláhok megijed- 
tek, csakhamar az ifjabbik testvér pártjára állottak, s Drakul elhagyatva 
látván magát, menekülni kénytelenült s Mátyás királyhoz szökött, k{ 
azonban öt iszonyú kegyetlenségei miatt, börtönre vettette, hol azután 
hosszá ideig sínlödött. A szultán ekkor Radulnak átadván a tartományt 
Driuápolyba tért vissza. 

Ezen időben (1463. évben) Tamás bosnya király neszét vette 
ho<2:y Mahomet öt megtámadni szándékszik, s követeket küldött hozzá, 
kérvén a szultánt, hogy vele 15 évre békét kössön: a béke csakugyan 
megköttetett, de a szultán 2 nappal a követek eltávozása után, már ké- 
szen álló hadával, hitszegöleg Boszniába rontott, s csakhamar Bobovácz 
várat elfoglalván Jajcza alá sietett, Mahomet pasát 20,000 könnyű lo- 
vassal a király elfogatására küldvén, kiről azonban nem tudták hol tar- 
tózkodik ; a király pedig e közben azon fáradozott, hogy némi haderőt 
gyűjtsön, s ellcntállhasson a törököknek, legalább Mátyás király elér- 
koztéi^r, kit niár veszedelméről tudósított volt, s kitől biztos segítséget 
remélt így ért llincs nevű váracsba, hol rövid ideig megpihenni akart, 
de elániltatván a váracs körül szállingózó törököknek, Mahomet rögtön 
megszánta a váracsot ; ekkor teljes sérthetlenség ígérete mellett, más- 
nap lecsalta a királyt, s elfogván, Jajcza alatt lévő szultán elé vitte, ki 
azután fejét vétette. Azután a szultán rövid idő alatt hatalmába keríté 
t'i^ész Bosnyaországot, s a várakat őrséggel megrakván, eltávozott. 

De csakhamar a szultán távozta után Mátyás király Boszniában 
termett (14í>3-bau őszszel), s megszállta Jajczát és Zvecsaj váracsot, 
melyben mint tudjuk, ekkor szerzőnk vala a parancsnok. Midőn a bos* 
nyákok Jajczában látták a magyar sereget, magok is fegyverhez fogtak, 
s elfoglalván egy erődet, a melyen török zászló lengett, kezdek vágni a 
törököket, erre a magyar sereg megkezdé nagy hévvel a támadást, s a 
váracs csakhamar a keresztények kezeibe jutott, a törökök pedig a várba 
vonultak vissza, míg végre két holnap után kiostromoltattak, azután a már 
ostrom alatt lévő Zvecsaj alá sietett, s a várat föladásra bírta ; s miu- 
tán még több várat elfoglalt volt, Juszuf harambasa, Jajcza parancsno- 



420 kCi«OkfíiAk. 

kity « mén iiMltnAii tOrOk^t nvifcAvml Wvrfm Alhagyta 
UudAr« iiimit, 

MohAiiiot MNuUAu Mg ittti^m Mátyás eltávoxtir&l, 
hnUlmRH Nnrttg iM<tu IIoakuMIhi rt>nton., t Ji^ciát fogU octran alá, ■i' 
után imt már vU^fnr^ lAvti^tiu vt<lft\ áltulánoe ostromot rendelt ; u obIiíb 
Mgy liávvi^l fulyt« h tnwik wUkIú már lengett a vár falán, nddSn ifj 
másitdlk Du|t<tYloi 'Htnim, mc^KkapIn a törököt, r (St a aássiÓTal ^gyltt 
a mitlyMl|t)H« ráiitotlA mai^ávaK A aikf'rtclcii ostrom után MaluNM^ s 
vánui mellott h^-ö WrMM nt^vU fol>x*>l»a dobatván ágyait, eltávowtt, • 
nem kUttrti^ \m^ töliW A»ntáu a várat elfoglalni. Mátyás király is árte- 
•Ulvi^n J^oaa mog«aá\M«ár«\U •it'toff ftilniuibaditására, de miután meghsl- 
\otta, hogy a saultán fölhag>'0tf ax <Mitrouunal s kitakarodott Bosaui- 
ból, maga is vÍM«at«(rt« 

£ ha^lUáratok leírása utáiu a saoniií átt^r Makomot ssultán kaU- 
Iára, s fiai kösti YÍ«iaá\YkmUst^ra. mig XH^m^ a XXXIX. fejeaetben keid 
a törökttk udvart h állami ssi^rxH^^^t^rol mMwu különös gonddal írván les 
török hadsereg «««'rvoKeti(f s hamolá8Í mmiját >hogy — mint mondja — 
megismerkedvt^n JiM oaai'l » koroMteuy iH^i>ek, annál könnyebben senuní- 
stthessák mog a kt^aöa ollou»f^g%'t.« Kx mutatja egysxorsmínd a nemes 
csalt is, moly sxoraönket fölog, muukt^a mogtnUára indította. 

Ks t»|Hín o«on vis/onvok iímortotóso az, mi mai nap nagy er- 
dőkkel hír. leássuk tolmt rovitlon. 

A mi ax íulvari kiittmasui^ot s s/onuMv/otot ilU»ti, az mlyanml elő- 
ször ifl mindonkor 4000 jainosár volt, kiknek fömiko a% aga, hatalmas 
űr vala, s nagy hofohást gvakon^U a kö/Ugyokn\ fizetéao volt 10 arany 
naponkint. Az aga után jött se;:»Mje, ojrys*ersmiu»l hc.lyett^íse (napoukint 
1 arauynyal\ axutáu a századiatok {^l aniuynyal *J napra), ezeknek se- 
gédjei s végre a tizedesek : a közkatonák ti/, napra l aranyat kaptak. 
MiuiUízeknuk li:ü, valamint a föhhi ndvari enilnT liai is, mihelyt felnőt- 
tek, atyjuk rangjához kép«vt. alkalmazást '< fizetést nyertek. 

A gyalog janicsárok mellett volt r>00 lovas tatár, kiknek főnöke 
(Kaliplar Sabaszular) 2 aranyat kapott naponta, a többiek pedig 1 ara- 
nyat, ezek török nyelven kuripingisztler (árvákVnak neveztettek. 

Kzek Mtán jö »'iO lovas salagi, s/tlakliasa parancsnoksága alatt, 
kiknek köt«le8s«ígök, kellő alkalmakkor, a szultán előtt világító lámpák- 
kal menni. 

Utánokjö 200 kapus \^kapid7.ti>, két kapid/si basa ívmöks^ge alatt 



KÜLÖNFÉLÉK. 42 t 

A harmadik alsóbbrangú udvari csapat a lovas ulafadis-ok csa- 
patja, kik, két Ulafadi-basa parancsnoksága alatt 600-an valának. 

AzQtán jöttek a szoláktárok, számra nézve 300, a szoluhtársa fö- 
uöka^e alatt ; ezek kellő alkalomkor, a szultán elŐtt lovakat vezettek. 

A legmagasabb rangű*udvari csapat: a Spatiglanok (a. m. űri 
gyermekek) ; ezek lovasok s 400-an voltak, főnökük a spatiglarbasa 5 
aranyat kapott naponkint, a többiek 2 — 2^/3 aranyat. Ezek a szultán 
előtt, fegyvereit vitték s minden éjjel 50-en, sőt zavarok eseté- 
ben 100-an is kivont karddal a szultán belső lakosztálya előtt Őrt 
álltak. 

Az udvari cselédség 80 ételhordó (csesznegler) és 50 komornyik 
(Utiszeglandar)-ból állott, az elnök közvetlenül a Csesznegirbasa, az 
utóbbiak pedig a kipterbasának voltak alárendelve. 

Ezekhez járult még 60 lovas puskás, kik a fegyvereket tisztítot- 
ták 8 javították, s 53 Mehterber, kik a szultán sátorát vitték s felü- 
tötték. 

A szultánnak az udvarnál mindig 1000, teljesen fölszerelt lova 
volt, melyek közül évrŐl-évre számosakat, felkantározással együtt el- 
ajándékozott ; a lovak mellett van 200 lovász, egy Mihterbasa főnök- 
sége alatt. 

Azután van 100 teve melyek közül 60 a kincsek hordására, s 
40 a szultán konyhájának szolgálatára van rendelve. 

Ezenkívül még a hadseregi zenészek és dobosok szolgálatára is 
vannak tevék rendelve, valamint 309 a fegyverek hordására. 

Ezek mellett volt végre még 12 öszvér, kik a szultán ágyát és 
kézi pénztárát hordták. 

A szultán minden héten kétszer mutatta magát udvari emberei- 
nek, még ha beteg volt is, a midőn mindnyájoknak, kissé távolban állva, 
jelen kellett lenniök, a ki ilyenkor egyszersmind az idegen követeket is 
fogadta, 8 átvette ajándékaikat ; — ezen kívül azonban soha sem hag}'ta 
cl lakosztályát, hacsak valami különös esemény nem szükségelte ezt. 

Most pedig térjünk át a hadsereg szervezetére ; — a mi ezt illeti, 
úgy a szultánnak, udvari csapatain kívül, két hadserege volt, az ana- 
toli (kisázsiai) s a rumiliai (európai). Az elsőnek főparancsnoka az ana- 
toli-beglerbeg (anatoli űr az urak fölött), alatta van 20 alvezér, 20 ezer 
gyalogossal, s 50 szubasa 60 ezer lovassal. 

A rumiliai hadseregnek főparancsnoka az urumunli-beglerbeg, ki 
Századok. 28 



432 kOlöhfílék. 

a birodalom első hiitalmasa (Ss saját testőn^ggel bir; alatta Tan Ib al- 
vetér 20 esser gyalogossal, 40 szabása, több miut 70 eaer lovasamL 

£x a rendes hadsereg, ezt kiegésaitik azután a lovas kosákok (Al- 
kandi) kik különben gulyások, de a szultán ueghivásárai mint Onk^y- 
tesek mennek háborúba, szabad zsákmánylás feltétele alatt ; esek igen 
nagy számmal szoktak összegyűlni. 

A szultán ezen kívül nagyobb háborúk alatt, még zsoldosokat is 
tart (szarahori) ; s végre jőnek a mamelukok , kik keresztyének s leg- 
inkább a végvidékeken használtatnak. 

A törökök nagy csatákban, mindenkor egy terv szerint helyez- 
kednek el s harczolnak ; a négy császári zászló alatt van maga a szul- 
tán udvari csapatjaíval, és pedig a lovasok mellette s a janicsárok 
előtte ; mögötte vannak a harczi készletek s a netáni zsákmány<^ Kö- 
rfiltök mindenütt sáncz van vonva, s a kiásott föld a sánczon belől föl 
van hányva torlaszd! s ebben lándzsák, éles kardok s más ilynemű 
fegyverek sürün egymás mellett, bele vannak szúrva, itt-ott as ágyúk 
számára kis szabad tér hagyatván. Az udvari csapataival s a készletek- 
kel igj elsánczolt szultán jobb feléről állanak először az anatoli gyalo- 
gosok (azapok), mellettök pedig az anatoli lovasok; babáról éppen ily 
rendben van felállítva a rumiliai hadsereg. Rendesen a lovasok kezdik 
a támadást pedig a szultán parancsa szerint az anatoliak vagy a ru- 
munlik. 

A harcz folyama alatt a szultán szétküld feldíszített lovakoDf 
néhány udvari embert, hogy ügyeljenek a harcz folyamatára, s a sereg 
viseletére, buzdítván őket egyszersmind vitézségre. Ezek az u. n. csausz-ok, 
kiknek határozata az egyesek s egész csapatok vitézsége fölött mérv- 
adó ilyenkor, s tőlük függ a jutalom vagy büntetés ; mert a szultán 
mindég janicsárjai közepett lévén, őket mintegy helyetteseit küldi szét, s 
így feltétlen hisz szavaiknak. 

Várak ostromlása alkalmával, először a várat addig lövetik, mig 
véleményök szerint rést kap, azután rendcsen pénteki napon kezdik az 
általános ostromnt, nagy ígéretek tétetvén azoknak, kik először a várba 
jutnak s ott a zászlót felütik, mely ígéretek meg is tartatnak. Az álta- 
lános ostromot rendesen egy napi böjtölés után nagy lakoma előzi meg, 
s ekkor egyben el is búcsúznak egymástvl. A kik ilyen ostromok alkal- 
mával megsebesíttetnek s munkaképtelenekké válnak, a szultántól élet- 
hossziji:lani eltarttist kapnak. 



KÜLÖNFÉLÉK. 423 

A mi a török várakat illeti, azokat a szultán mind, saját nevelt- 
jei a janicsárok által tartja elfoglalva, és közülök egyet sem ajándékoz 
valamelyik főurának ; a janicsárokat maga tartja ki, s mindegyik ^Ite 
végéig a császári udvartól bűzssa fizetését és pedig negyedévenkin t 
előre. A várőségnek van egy parancsnoka (dizdár), egy alparancsnoka 
(kchája), és a tizedesek (buljukbasa). A dizdár kap V21 ^ kebája ^j^ 
aranyat naponkint, a tizedesek s a közlegények úgy mint az udvarnál 8, 
illetve 10 napra 1 aranyat 

A császár bivatalnokai és katonái közül, egyik sem birbatbagyo- 
mányozbató magán vagyonnal ; — csak némely nagy urak birbatnak 
csekély magán-vagy ónnal, a czélból, bogy ba elmozdítattnának, legyen 
miből családjukat s cselédeiket eltartani. Mert a szultán ugyan könnyen 
el szokta mozdítani bívatalnokait, bogy bívatalukat, valami új kedven- 
czenek adja, az pedig ki bívatalát elvesztette, az udvarboz megy, s itt 
egy vagy két évig is várakozik, mig a szultán ismét el nem belyezi. 
Ilyenek mindenkor százával vannak az udvarnál, bol némi pénzsegély- 
ben is részesülnek, s mauzelok-nak neveztetnek. Ha pedig az uraknak 
fiaik vannak, ügy midőn felnőttek az atya bejelenti az ndvaiuál, s ek- 
kor a szultán az atya rangjáboz képest elbelyezi őket. 

Az egész birodalomban a legfőbb batóság az udvari tanács, a 
mely két tanácsosból áll, kik Vazerler v. basalar-nak neveztetnek, s kik 
mindennek fölött, természetesen a szultán jóvábagyása mellett batá- 
roznak. 

A keresztények, kik gyauroknak neveztetnek, mindnyájan a szul- 
tán alattvalói, kiket ő kinevezett bivatalnokai által kormányoz, s kik 
felettök minden felelősség nélkül kormányoznak, csakbogy ba nagyon 
tapintatlanok 8 kegyetlenek, a szultán elmozdítja őket. 

A keresztények először is a szultánnak adóznak, és pedig fejen- 
kint 40 oszprit azaz egy albzát (40 alcza egy aranyat tesz ki), évenkint 
s azonkívül minden munkaképes egyén 2 aranyat fizet minden évben. 
Nemkülönben kötelesek a keresztények a földesúrnak (szpabi) is adózni* 
cs pedig fejenkint fél annyit mint a szultánnak: de e mellett még összes 
termékeiknek tizedét. 

Háborúk alkalmával kötelesek még a keresztény alattvalók annyi 
gabonát vinni a badsereg után, a mennyit csak a szultán megparancsol, 
8 ezt a szultán által megbatározott áron a seregnek árulni, de szigorúan 
meg vau tiltva a katonáknak valamit erőszakosan elvenni, s meg nem 

28* 




i teidM -- " V'- 



r«Wi9H 



m/e^. 



■áia«iGKftl^>4 ■-*•'■—•'"--*■■ TvsalílTykiiC X ji-fivt:k & v^ars B*Uai fll~ 

f^Tvl in ciéc k>T«B tn*a fvk « k3I-^^eI•; -i-t^^ kivL — ú sacntsA 
wÖF ■ kiiálT -> w b wpf tt «;d- a bi«^^- i. \ 'jea c^^t kintri. it nüi- 
aimmief *s U'jMí;. niscaa knx^il ~ L>fQ:£7i;-b.'a.b«» ix yi ét Mrea 
JtmitlM a4»i. fegT' tailiii a ló«vs ^:i!:a:i f^ktl f^^WI^M síUai. DÍ 
atul Ba^üak. ■ BWii-Bhait- bi iMusct't öcvk janimat ««cr«aBr. és ■* 
íqpán LwanxiMM^sel [íUairlTt e» <£<^W^^ v«luunt keknől i&f 
■ocy im Céarca aervf. Akk^r n-->-*-"^ t? fj * kinl jok i. t. > aacv 
ÍÉ b!B0«l «z íMea kcgrriBifWI M«iÍiMk . es kofr Xagr-'SfaAnr ae- 



KÜLÖNFÉLÉK. 425 

keresztyénség búbánata Srömin^, a pogáuyok bUszkeB^ge s elbizakodott- 
sága pedig búbánattá változnék. « 

Ennyit a mii béltartalmáról, melynek becsdt ezen rövid ismertetés 
^9} úgy hiszem el^gé kimutatta. 

Drakulics Pál. 



THURZO GYÖRGY NÁDOR TEMETÉSE. 

Thurzó György nádor 1610. dcc. 24-én balt meg Bicsén. Azon 
kor szokásához képest teteme heteken át hagyatott temetetlen, mialatt 
fényes és állásához mért eltakarítást rendeztek neki : mely 1617. febr. 
1 7-én Bicsén ment véghez. (Honnan azonban tetemeit néhány év múlva 
Árva várába szállították, hol sírköve még jelenleg is látható.) 

Temetési rendjét az alább következő okmány (mely érdekes ada- 
lékot képez csak nem rég megjelent levelezéséhez) ismerteti : 

Az temetésnek rendi és módja: 

1. Az rajcsi és bicsei deákok ahoz rendölt prédikátorokkal, men- 
jcuek elöl az kereszttel. 

2. Az fekete ruhában öltöztetett Nr. 20 kuldus. 

3. Az bicsei és rajcsi czéhek, szöwctnekekkel. 

4. Hat magyar trombitás fekete ruhában, az trombitákon fekete 
tafotta, az réz dobos is feketében, azonképpen az dobja is ; Ezután az 
<.>rszág zászlóját kelj vinni, Horuáth László uramnak, ez alá lUéshazy U. 
ö Nagha adta lovat kelj adni, mely lovat ezUstes aranyas szerszámban 
öltöztetnek fol. Az lónak czafrangjának is köllj lenni. Ezekután az Lo- 
vas sereg négyen- négyen fognak rendszerint menni. Az uolasok (így) 
száma pedég nro 100 leszcii, főköte lobogós kopjájok, magok feketébe 
íiltözve, kopja lehajtván, melyek az szentegyházhoz jutuán, két felől 
rendet álljanak, és megvárják, hogy az egész processiónak vége legyen. 

5. Az Városok köweti égö szövctnekekkcl. 

6. Az Vármegyékből való nemes uraim égő szövétnekekkel. 

7. Az Végbeli kapitánj'ok égö szövétnekekkel. 

H. Más rendbeli deákok, zsolnayak legyenek prédicatorokkal öszwe. 

ÍK Az Xagos Urak, Vármegjék főispáni, grófok, zászlós Urak 
mind magyar, cs egyéb nemzetből álló, méltóságok és rendszerint, égő 
ezö vetnek ekkol. 



KfI.ftNFfc[.í:K. 

laxban Oltosvu iin nr&uyaii 8itTkDi>lJ'iit 81hrjk l«tiiui vinl 
uranias pnllost viszi Hárman Vrniu. 
botot viflzi Farkaü Pál. 
1 üT&iiy At mAkot bokoT (a:at Ejry fii'') !Jtrai-x (olbU <ikMÍ- 

itt, fog^A uitiní Jani Ferencé. 

14. ÁK fábul far&golt ikrauyiiB kerokdcrl cximerl uis^ik K(t«rhat) 
r, C8 Síentjuftuj Henj-hái't U. 

15. Kfii' merő v^bau fül aitöstotott nranjan sKenaámmiU mi^- 
tct lovas, EK losE Balogh I'ál. Viseli ak inagaezemétyil kt(ve« botot 

miu; Khes! (-"■---■- ■----— >--i--, (oij. ogvik ns maga sitAkjuNii 
miiBÍk iiK 1A fojéheo, uarmadik . :> fartiii ; lU alá kűllcCik önig lí. 
10. Ak arauj nyal Írott szegény iram orcg feketo Zoaxlújat mr- 
fuR vímcIiií Zoltáu Ferenci Uram. 
17. Egy lovat mely fekete bársoiiynyal lea»cii buvonva, veieli 
Poliauj MikloE gyászban SltcKV moly lóra nogy aranyas csimort 
tol varaiii, az Icszon deres ló, 
IV, A fekete gyász eáazló fokete tafotából, gyalog víbkÍ Aroni' 
priMEtcr uram. 

l'J. Más lovat fekete poiEtóval öltSítetetlut virai gyalog Kjs Fc 
rnnpí, fiK png'/.Uirtí cKi'inerek Iwznck fölvarva, nem araninsak No. i. 

•20. Az iitan az holt testet fogyak vinni feketében 1ev(J szemeljek 
No 24, melyeknek nouek Miisziuszkj U. , lUaj Uram, Néki U-i 
DcBsö U., Kubjuj U., Thedj svgethi U. (ígyj Pougracz ü. Marjalj uram 
HacB incgyoj U. Siöcs András. Pupaj Ikeruarj Csepkouith, Uerebelj. P*' 
lasti, Alapi, SeromJ, Kcwujr Laezlo, Illowaj Jauos etc 

21. Az attjafiak, és az nttja£aknak követjok roodsserínth menn- 
jeuok. nz koporsi^ k^t feMn, ezek kézül vagy haton az atyafiakban, égÓ 
szövétnekeket vigyenek, egy feldl íb három, másfelől is báróin, mely wü- 
vetnckckeu czímorek legyenek. 

22. Az nrfy ü nagha Rzint^ii ax test előtt fog inenui, két Tö atya- 
fia mellette. 

23. Aszonyoniot ö nagyságát, az atyafiak kézül ketten fogják 
vinni karonfogva, Dottjanj Uram ég Turzó Stauis^lo Uram ö nagyságuk 
sziut>'n az test után. 

Kzután megyén az iirügh aszony ö Nagysága 
Caobor MJlialjne aszonyoni Ö Nagysága 
.lakusJiuc.\flzonÍoiii ö NagyságH 



KÜLÖNFÉLÉK. 437 

Erdeödin^ Aszoiiyom ö Nagysága 
lUesbaziné Aszoniom ö Nagysága 
Groff Thurzó Marja aszoujr 
Groff Thurzó Katta aszony 
Groff Thurzó Auna aszony 
Es Gyczj aszony 
Ezekntán az atyafiak úgymint Nagyságos és Nemes Aszoniok. 

24. Ezekután az szegény úr gyalogi, nyolczan nyolczan egy ren- 
ileuy fekete ruhában fegyveres kézzel. 

25. Az urak szolgái és az követeké ezek után mennek. 

26. Az egész kösség mennjen ezek után. 

27. Valameddig az processio tart, mindaddig harangozzanak. 

28. Mikor az testtel az templomban jutnak az Sanctuarium köze- 
pi u fogják letenni az koporsó keriil, az nyolcz fejér szövétnekek égjenek. 
Az nagy oltárt fekete barsonynyal köllj bevonni es arra aranias Czi- 
inercket tiggatni. Az szekeret is fekete posztóval köllj bevonni ; aZ Sanc- 
tuariumot is azonképpen. Az prodi kálószéket pedig fekete bar- 
sonynyal. 

28. Az fegjverty zászlókat, Czímert, Sisakot, Pallost, Botot, Sar- 
kanjtyut, az koporsó körül tartsák mindaddig még az Orationak cs prae- 
dicationak vége leszen. 

í50. Az Oratiot elmondják. 

31. Azután lesz az tót Predikatio az templomban, kivöl az Czi- 
metérimben, azon képpen ; míigyardl pcniglen az Schola ablakjardl pracdi- 
caljon Diosj Vram, az praedicatio után az testet az botban holyheztctik. 
Azután Aszonyom ö Nagysága hozzá rendelt cmberekkell bekesertetik a 
Várban. 

32. Minek clötto a teltet a Várból megindítják, egyszersmind két 
praedicatio legyen a nagy palotában Boldizsár Uram praedicaljon ma 
gyariU, itt alatt az U} heli Praepost tótul. 

Gazda Uraim, az Urakat, az Követeket, az temetés után hyák be 
iningy árast az palotában. 

Az kik a Processiot rendölik : 

Jakusitth Uram ő Nagysága, 
Trstiansky Uram, 
Theodosius Uram, 
Ryniay Uram, 



4S8 k€lömf&lék. 

Ctatjr Uram, 

Sándor Janoe Uram. 
Ab kjk az Bsövetnekeket fogják ouUui. 

Eördög Dániell, 

Abafy György, 

Zamoczaj Márton, 

Lyptaj Márton, 

Kereflsáct es Lucsánsky. 
As kik az szentegyház ajtaját fogják állani Ceuty es Fanosjr 
nramék eg^ik ajtón. Ezek mellet legjen egy tiszedez az allata yalokal. 
Bory Uram, és Keszy Gaspar Uram az masyk ajtón, ezek mellet 
is egy tizedes legjenaz alatta valóval kívül az Czimitorium ajtaját állja : 
Kalmár István Uram Marsowsky MiklossaL 
Gazdák számai : Zerdahelj Uram, 

Trsztianszkj Uram, 

Sándor János, 

Kőszeghjr Uram, 

Ljrtass^ Uram. 
Arvai én egyábttnnent való élést vegyenek kezekhez : 

Krabetíus Uram ki előttek való legjen. 

Nysnynaskj MihalJ Uram 

Gynrcsausky 

Lytaway Bjro es Stanyk fia. 
Konyhához ezek lássanak: 

Gurcsanskj U. 

Pozsghay U. 

Marsoczkj U. 

Burján U. 
Pinczehez ezek lássanak : 

Krcszacs, 

Lyptaj Márton, 

Lucsauskj bortöltÖ, 

Kctt Lakay borhordo 

Ncg)' haidu segecsou nekjck. 
Uiitirat : Az üdwözült Tckéiitctes és Nagyságos (rn'íf Tburzó 
György Vramnak, Magyarország Nádor-Ispánjának Testének, elteme- 
té8én»»k módja és rendi. 

Az eredetiről közli : SzkRKmL 



429 



T A K. O Z JL. 



TÖRTÉNELMI TÁRSULAT. 



A ipájus 4-éu Horváth Mihály őlnökletc alatt tartott választmányi 
ibeii fölolvastattak l) »A sz^ki merénylet^ Deák Farkastól, 2) »A 
^czi levéltár € Véghelyi Dezsötíil) 3) Oyörgy Endre jelentése náinely, a 
isi könyvtárban lévő magyar történeti kéziratokról. 

Ezzel a folyó ügyekre került a sor. Mindenekelőtt megválasztat- 
évdíjas tagokká: Bevevzky Sándor orsz. képviselő, Tör'ók Sándor^ 
lapesten, Bors Kmíl joglyc. tanár Pécsett, Tóth László, Budapesten 
Mészáros J.), ^róf Lajos postamester Kiín-Szt-Márton, (aj. Széli 
•kas), Rosta Imre, Tisza-Földvár (aj. Széky P.), Bulyi Dezső ügyvéd, 
$sán (aj. Baross L.), Adler Samu H.-Szoboszló (aj. Acsády I.), gr. 
iry Izidor Prekop, Rakovszky Iván N. -Rákon (aj. Révay V.), Baksay 
idor, Kűn-Szt-Miklós, Farkas József, Budapest (aj. Baráth F.), Incze 
oly Zovány, Manó Szilárd, Budapest, Várady József Izsnyéte, (aj. a 
:ár), MagyaH Kosta Sámml, Tisza-Füred, (aj. br. Radvánszky B,), 
tbe/ty Károly, Téry Od'őn Budapesten. (Thallóczy L.) 

Titkár bemutatja a pénztárnok múlt havi számadását : 

Bevételek: 

1. Pénztári maradvány mártius hórül . . . 24l5ft. 47kr 

2. Befolyt tagdijak 445 » — » 

3. Átengedett írói tiszt, díjak 8 » 14 > 

Összesen .... 

Kiadások: 

1. Titkári, segédtitkári s pénztárnoki illetmé- 

nyek <'s szolgafizetések . 258 ft — kr. 

2. írói tiszteletdíjak . . . 138 > 88 » 

3. Posta- és szállító-költségek 22 » 62 » 

4. Fametsző számla ... 5 » 50 » 

Pénztári niara<lvány május hóra . 



2868 » 61 » 



425 » — » 



2443 » 61 » 



LABrcMy fWe—ful. i^ XVU-ík ii - ^" -^ U^tükeaéú sa«rur 
■ ■- ' ■ 'it ksas be, Mff nliniidiiE > B^Mn-cnUd vsUmeljik 

tk tMFrtlBlM W^fcW Mtt. I 

3. Töffáf Gittor dini kv. raáltnadai' naár WkOldi Gjiátti l>r 
•^■g7-T»|whí hirtakoe ajiadAat : egy í(t ÍTttyi itjjcjti i iiu t<i7€-l>i>l, 

•^n • V«jd»4iBay«di rú OMirédÁi és sMklgái eanvcnliilj* van fÜl- 

V. Kmraífi Ár^i, kel a XVI-ik oúsd r^géo kelt laCÍii gúujrinit 

iMát keliji be, iB«l;ek könl az elsS Gj-ór etfo^laUsán voMatkuiík, 

'-l> ■ bibliai lotnsokböj raii CMzeallíUa, ntáiök « X\1-ik sxáaad vé- 

<* tartoK vtsaáfgjülések egyiket gnnToljs. )li»dkettö a b^eai litkw 

'fitáibúl. 

4. Z.«AM3ty Tirgtlmr két általa veti ináfoUtot kiíU be : lAnsa- 
Mt ]l>2r>-ból( e Zrínyi Ilonának utaíitáaát Újlaki Ut>-ilti, Sacl«p- 
yí Oy«rgybfix ksldűtt kürete sxáinán 16ti2. jav. 28-ról. 

». Sünnek F. a Znyo-Vánljára voutkoió okmiigrokrAI v«tt tnn- 
ouintniD másolat küldi be. 

í;. f-rftir:!/ /Jwf/ tanár Kap?;Írr.l tí>bb okmány máfioUtm kttlit 
be: kiválóan érdekes a kasMt kovácsuk statútuma löTti-ból. Továbbá 
BtTi-eényi ^y conveutiúja I6í»2-Ihí1, s ogj- folyamodvány Rákóeiibcíi 
ItiflfiWl. V^giil Halligáncz Mártonnak l63«-bnn Ferdinánd, Uonaky 
Mihálynak 1643-ban, Rákó«zt Oyörgj- , Rukoii Istvánnak 1656-Imii 
Ferdinánd C8 Szíích Istvánnak 16C!>-lieii LcopoUI állal adott nemea le- 
veleket. 

7. fh-dúdy Pal. Ordúily Jdtiosnfik, grúf Bercsényi álUl (1704-ben) 
u flítrccBényi uradalom igazgatójává történt kineveztet^t kflldi be. 

Mindezek köszönettel fogadtat iiak, s részben a >Századokc-bau fog- 
nak közöltetni, részben a társulat levéltárában helyeztetnek el. 

Kzntán az alapazabályok némely pontjainak revisiója ügyiben 
zárt ülés tartatott. Az ebben elhatározott inódosítáaok a jfivö hóban tai^ 
Iiind/i közgyűlés elé fognak terjesztetni. 

A j^Eyzökönyv hitelesítéséi dl megbízatnak Deák Farkat, ZMlüuity 
'ihály Tt. 

Zólyom -vármegye közönsége Besstercze bányán a vánnegyebái 
t a hol a Történelmi Társulat 1874-iki nagy gyűlését tartí, 



TÁBCZÁ. 431 

fehér-márviny táblát tetetett be , melyre következő szavak vannak 
vésve: 

MDCCCLXXVII. 

8Z. I8TVÁK £L8Ö MAGYAR KIHALT ÜNNEPÉN 
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 
ITT TARTOTTA NAGYGYŰLÉSÉT 
GRÓF MIKÖ IMRE AJTÓNÁLLÓK FÖMESTERE 
HORVÁTH MIHÁLY PÜSPÖK 
IPOLYI ARNOLD PÜSPÖK 
ELNÖKLETE ALATT. 
FŐISPÁN VOLT 
B. RADVÁN8ZKY ANTAL 
ALISPÁN GRÜNWALÜ BÉLA 
POLGÁRMESTER RANER SÁNDOR 
DICSŐSÉG A MAGYAR TÖRTÉNELEMNEK. 



MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. 

Az apr. 24-en tartott összes ülésben Nagyajtai Kovács István 
m. akadainiai levelező tag fölött cmlékbeszédet olvasott föl Szilágyi 
Sándor. Kovács István 1799-beu született s 1872-beu halt meg. A 
forradalom elÖtt a fökormány széknél szolgált Kolozsvártt , a forradalom 
után az erdélyi törvénykezésnél. Mint székely , kiválóan nemzetének 
történetet tette tanulmányai tárgyává , s kapcsolatban ezzel az erdélyi 
történeteket. 1831-ben lépett föl az írói pályára , a > Nemzeti Társal- 
kodó «-ban f melynek utóbb segédszerkesztője is volt. ElsŐ czikkeivel a 
székely történet és jog nebány homályos kérdését tisztázta. AzutAn 
bírálatokat kezdett írni, még pedig a bírált munkák tévedéseiről, hiányai, 
ról egész kimerítő értekezéseket írt. Utóbb gróf Kemény József társa- 
ságában megkezdve >Erdélyország Történetei Tára« kiadását, mely- 
ből az első kötet 1837-ben, de a Il-ik a dicasteriumnak akadékoskodá- 
sai miatt csak 1844-ben láthatott világot. Kitűnően szerkesztett törté- 
neti forrás gyűjtemény Erdély 1540 — 1613 közti idejéből: magyar 
naplók, évkönyvek, levelek, tör vény czikkek, melyekhez tájékoztató be- 
vezetéseket, egész kis történeti rajzokat maga Kováis írt. De törekvése 
kevés méltánylatra talált, a eritica lenézőleg bánt vele, s az e miatt ke- 
letkezett polémiát diadalmasan állta ki. 1842. és 43-bau a Társalko- 
rlóbau nagyobb monographjákat is tett közzé, számos apróbb történeti 



,■•• 111 , jeleafll VánHorlisokiit Knloxsvdr várfiilkt k^rOl • 

lorliiRoRnl Knlns-MouuEtorou. m4.')-bcn az Akutliinia Ugjáci vi- 

.í, s ükkor Q|;y i^rtckcaégsol köszöutött hn. mely kimatittta, mlH ki' 

>Rwii fí furdi'u tAi^ynIjiik a uisgynrorBHLgi források az erdiSíyi ISnf 

,ot ültig a sepanitio elölt is. A formlalom utáu esak egypAr érWkra^ 

AXKubati sürü lavelcíísl foWlatott gróf Mikú Imr^el a> at üu! 

KCRxtett Erdiilyi 7'öTenclnii adatok g as Erdélyi Múzeuin-rgjlFl 

!liuii, inulyuok erdekében még lö4ü-lieu adott ki egy röpiratot. Kti- 

iitmC'^k mint forris-kiadó, h&neul mint fSldolgOtó és kiviig lii'Ittl 

lU <\\ tQrttfneUni irodalmankbau : olyan idííben a füldolgos^ia, » 

.kki^k r<irmiljárit keveset adlak, ö erre ís iiagy üúlyt fektctcitt. A diuI- 

•~lt liOKiy alaposan » a firráaok I<í1jiw ümcretú mellett irt, umnkíll * 

Mgy kbcOiiHégre u«avL< íb élvexhctökkt! kiv^U tenni. S ebben illt N 

di<loinc. 

— A Il-iK Omttáli miiint- l-ia tartott ülésében az vleü nrtekei^ > 
yi Kurciicxé vntt: A gennftnistHás t(>rti!iioi«hGiM^yarorBiá(^u U-J^ 

<et ideji.^n, csíin alatt, mely Júzscfilok a námet nyelv behosatalatlgí- 
in kelt legfulaffhbulhatároaáeitisaxtidvari cnucellariiiiak e ulrgybau tctl 
(i)ll«rj«eit^eit Umertcti, b végül egy jcIkmKÖ esetet mondott el : egj Vu- 
nog^'oi sznlgnbinV Miklós Mátyás kihinlettf a liirhi'Jt gi-rmanii'áláíi KD- 
ilelotet: >ezputül u, m. minden németül fog incinií ti)rve]iykez^8,per1ekedé> 
Btb.* iigyCBen t>s»Keállilvii n rendelelnek iVriási képtelenségeit. Ext apttUi- 
ratiút föl küldte a csAssúmak egy Battliyáiiy gróf, ^ Jó/gef császár elcHpti 
ueiiffah a szolgabtrót, hatina a föirpáirí i». % mi legjcllemsőbb a deniiB- 
eiáló Batthyányt tette adminiatratorrú. A másik értekcxes a Frakntié 
volt : Werböcsy Istváuról, mely a i^zázadok* jtívö bavi füzetében Íof 
roegjoleuui. 

— Ax >Archaeolo<íia[ F.RTExitn* 3. száma folytouoe haladiirAl 
tanúekodó tartalommal jelent meg. Az elHÖ czikk Thaly KálmöntólYt,íi,i 
adalékokat mutat be a hazai zászló feítéezet történetéből kUlOnfis tekintet- 
tel II. Rákóczi Ferencé korára, lirdckes és mütörléucti szempontból Íi be- 
cses Gzikk.A ttíbbi változatoii cgymásutánbnii következő csikkek AóinerfD', 
doborliil, ki a zólyomi seb emat ifin ii!<t isiiiertcti archaeologiai szempontbál, 
s a fiatal tndósnnk Szílantitytűl. ki velős hirátatokal kSzttI, vannak. A tár- 
cza a hazai leletekről a a külföld régészeti vivmáuyairól boa tttdóattásl 
ligyelmct érdemel /.í/>j) jelentése >< ugyaui'jiak Thtdy megj^yx^ « nü>- 
kolczi- illetőleg munkácsi Kákúczi-féle pénnvt-rdérc. Ugyancsak m^*' 



TÁHCZA. 433 

eiit az Arch. Értesi ő 4. sz. is , hasoulag gazdag és érdekes tarta- 
lommal hagyván el a sajtót. Igen korszerű czikk van mindjárt az elején 
¥*r aknái Vilmostól: >a számadási könyvek mütörténelmi jelentősége. « 
¥iét számadási könyvnek mütörténelmi adatait állítja össze — s oly ér- 
lekes dolgokat mutat ki belőlük, hogy a városi hatóságok, ha olvasnák 
kedTet kaphatnának belőle megbecsülni régi regestumaikat. B, Rad" 
7ánszky Béla, László, opolyi berezeg, Magyarország nádora lovag pecsé- 
tét ismerteti 1370-böl egy kitűnő facsimileval. — Hampel a nemzeti 
múzeumban levő s antik szobrokról vett gipsz-öntvényekről értekezik. Kö- 
^'etkczuek bírálatok, ismertezések s választékos és gazdag tartalmú tárcza. 



VIDÉKI TÁRSULATOK. 

— A DéLMAQYABORszÁGi TÁRSULAT közlönyéből a ^Történelmi és 
Régészeti Értesítőből c a folyó évi Il-ik füzet megjelent. Czikkei nagy 
része e füzetnél is, a délmagyarországi történelmi és régészeti viszonyok 
íolderitéséhez és földolgozásához ryűjt adalékokat. Miletz társulati tit- 
kár s a füzet szerkesztője a délmagyarországi pogány temetőket ismer- 
teti, még pedig ügy tartva, hogy rajzát a nem szakember is megérthesse, 
trzzel akarván a figyelmet az olykoron fölmerülő ásatásokra s leletekre for- 
ilítni. Lúgos és Karán-Scbes történetéből a Il-ik közlést vcszszük /i;dti^t Ist- 
vántól, mely az 1571 — 1604. közti időket tárgyalja. Varga Ferenczaz 
új-paulisi ősemberkori leleteket mutatja be, melyek rajzban a füzethez 
vanuak mellékelve. £ három ezikket megelőzi Ormós Zsigmondtól váz- 
latos rajz a művészetről : mely a hazai művészeink nyomait mutatja 
l>e. A Tárcza a társulat üléseinek leírását, s »egyveleget€ tartalmaz. 

— A DéLM^aYARORSzÁui Történelmi és Régészeti Társulat havi 
illése april 26-dikán volt. Ez alkalommal elhatározták, hogy a közgyü- 
\v% május 3 1 -dikén lesz. Az utolsó havi ülés óta a következő adomá- 
nyozások történtek a társulat múzeuma részérc: 1. Molitoris Balázs 
rittbergi jegyző. Odor Samu társulati pénztárnok közvetítése foly- 
tán a következő 5 db ezüst pénzzel gyarapítá a muzeumot: a) 
III. Zsigmond lengyel király ezüst garasával a XYI. század vé- 
géről, b) I. Lipót császár és király egy osztrák ezüst pénzével, c) L Fe- 
rencz király és neje Mária Terézia magyar koronázási ezüst érmével 
17y2-bőL d) Végre egy űjabbkori török s egy würtembergi ezüst pén- 
zecskével. 2. Dr. Pctruss József ügyvéd s társulati tag űr egy múltszá- 



434 TiL^czA. 

zadi ezüst pénzt, s egy Mária Terézia korabeli tét »poltaiá«-t ^jkM- 
kozott a mazeamnak. 8. Titkár bemntatott a YÍlMtíáaiáttymtíi flgf li 
mammoth-fog darabőt , mely egészen m^OvesttU áUiqpothan UMr 
nál Báes-vármcgyében találtatott a Tisza medrében s Kleiner Jáaos h 
szívességéből jatott a titkár birtokába, torábbá felajánl a rígUiltfr 
gyarapítására 5 db római mozaik követ, melyeket az ősi Sanaiaegetai 
romjai közt találták. 



IBODALMI HÍREK. 

— Történeti irodalmunk a múlt hóban kisebb monograpldák dolgá- 
ban gazdagnak mondható — még pedig akkor is, ha a megjelent mi* 
veknek nemcsak számarányát, hanem belbecsét veszszUk. Aligha tht 
dfink, ha azt hiszszttk, hogy ebben a tudori szigorlatoknak is része fti, 
még pedig ez úttal valóban hasznot hajtó része. Egyről a Kérnijf Gf. 
Jlugóéról bizonyosan tudjuk. Értekezésének czíme : i^Ahaúj-mefjf^ Xfl'it 
HzázadhtU müveltéég történelméből € s tárgya : a vizsolyi nyomda tOrlé- 
nete. Ez a nyomda csak néhány évet élt: de nagy dolgot hozott Mtre^tf 
olső magyar protestáns bibliát. Hogy e nyomda s e biblia sok tekintet- 
ben homályos történetének földeritése s a szétszórt adatoknak összeállí- 
tása : hasznos szolgálat miveitscg történetünknek, azt a dolog termésiete 
hozza magával — Károly úr érdeme, hogy e szétszórt adatokat helyes 
críticával össze tudta fűzni s belölök élvezhető egészet alkotott. A pro- 
testánsoknál mai napig is a vizsolyi biblia van elfogadva, mely 1590 
óta a folyó évig 75 kiadást ért. Végül a Manlskovit-féle eddig nap- 
fényre került kiadások vannak ismertetve (1582 — 1593 közt), exck 
száma 7 munka. Mielőtt egy másik monogrnphiára mennék át : egy nem 
nagy fontosságú adatát kell helyreigazituom. Szerző ugyanis Szombatbi 
ntáu a sárospataki nyomda fölállításának idejét 1 65 0-re teszi : de téved, 
mert e nyomda, a mint Tolna y ref. papnak Rákóczihoz intézett leveléU'l 
látszik, már 1636-ban fönnállott — s így az a valószínűbb, hogy elébb 
állíttatott fol. A Huszár Gálra vonatkozó források közül Fraknói, legtöbb 
líjat tartalmazó czikkét, s az Asztalosra vonatkozók közül Ipolyi közlésit 
emlí tétlen hagyta. De e kisebb mulasztások mit som vonnak le értékéből. 

Egy másik , hasonlag alapos és tanulságos monogpraphia czíme : 
*()pifz Márton ErdHyheu (1622 — 1623)« llermann Antalt4l. Opitz ko- 
rának leghíresebb német költője, s az új irány alapítója a fehérvári ií- 



L ^ 



TÁRCZ\. 435 

kólában tanárkodott, hova a liegnitzi herczeg ajáulatára Kopíschsal 
együtt Bethlen Gábor hivta meg. Kopisch csakhamar visszament hazá- 
jába, de Opits közel k^t évig maradt Erdélyben, hol Zlatnáját készítette, 
három üdvözlő verseket irt a fejedelemhez, tíz epigrammot a fejedelem 
szobáját diszítÖ tíz kép alá, s más alkalmi költeményeket. £ r^ijz igen 
jól dolgozott képét a^ja Opitz erdélyi tartózkodásának, nem egy téve- 
dést helyreigazít, sok új adatot hoz napfényre (a liegnitzi berezegnek 
Bethlenhez intézett igen érdekes levelét egész terjedelmében közli) az- 
után Opitz munkáit igen ügyesen haszuálja föl, s veszi át belőle a tár- 
gyát illostráló adatokat. Tárgyára nézve teljes tájékozottsággal rövid 
vclösséggel ugyan, de azért kimerítően vau írva. 

Egy harmadik monogpraphia : » Rimaszombat Törtéfiete. Jelen kút- 
fők nyomán írta Findura Imre.« Leginkább a nyomtatásban megjelent 
történeti müvek szétszórt adataiból van összeállítva, de néhány eddig 
nem ismert adattal szaporítva, milyen Károlynak 1335-iki adomány le- 
vele. Óhajtottuk volna a városi levéltár tüzetesebb leírását is, valamint 
okiratainak bővebb fölhasználását : mert tudomásunkra Rimaszombat- 
ban sok nevezetes régi okmánynak kell lenni. Pl. azon okmányok közt, 
melyek ez év elején társulatunkhoz fölhasználás végett beküldettek, sok 
igen érdekes mívelődés-történcti adat — s épen c részben leghiányo- 
Habb e monographia, mely főként a hadi eseményekre s utolsó legna- 
gyobb czikkében az új időre fordít kiváló figyelmet. 

— Az » Adatok Zalamegye Történetéhez^ czímü — melyet Bátorfi 
I>ajo8 szerkeszt, — folyóirat elsŐ kötetének III. füzete megjelent. Érdekes 
tartalmából kiemeljük : Kisfaludy Sándor emlékszobrai Sümegen, Göcsej 
a zalavári apátság ; ezenkívül néhány a megye történetére vonatkozó 
okmány is van a füzetben. 

— A Magtár könyvszemle 1 1-ik füzete megjelent. Megnyitja a 
czikkfík sorozatát: Pázmány Péter négy ismeretlen munkája FrcJcnói 
Vilmostól, szeizőnek múlt havi ülésünkben bemutatott értekezése. Ezután 
Szabó Károly a XV. és XVI-ik századbeli magyar nyomtatványok azoA 
iH)rozatát mutatja be, melyeknek ma egy példánya sem ismert — s 
ilyen kerekszámban 50 van ! Minden esetre jellemző, de szomorúan jel- 
lemző uta, hogy nem egész század óta, tehát csaknem szemünk láttára 
ütvén, mond 50 uuicum veszhetett el ! Egy Beatrix királynénak ajánlott 
magyar ős nyomtatványt (De plurinisclaris Scelectis que (sic) mulieri- 
bus. 1479.) következnek e rendes könyvészeti rovatok. 



i 



TÖRTÉNELMI KÖNYVTÁR. 

— MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK. KiaOjtL a m. tud. 
Akadémia történelmi bizottsága. Negyedik osxtálj. Diplomáesiai emM* 
kek Mátyás király korábóL L kötet. 8zerk. Nayy loán h B. Ny4ry Áh 
heH. Badapesten, 1875. Akad. kOnyYkönjykiadó-hiTatal Nagy 8-i^t 
VIL 890 L Ara? 

— II. RÁKÓCZI FERENCZ ÖNÉLETRAJZA. A páriii nemietí 
könyvtárban őrzött eredeti kédratból. Kiadja a m. t. Akadémia törté- 
nelmi bizottsága. Budapesten, 1876. A m. t Akadémia kteyrkiadó- 
hivatalában. N. 8-rét VIII. és 380 1. Ára 3 frt. 

— TANÚLMÁNOK A RENAISSANCE ÉS A REFOBMÁTIO 
KORÁBÓL. írta NuardD&M. ¥orá.Vojda János. Budapest^ 1876. 8-fét. 
479 L A m. t. Akadémia könyvkiadó-vállalata. (Egy-egy — 3 évre k^ 
tdeső — folyam előfizetési ára 3 frt. Előf. KnoU Károly akadémiai könjr 
árasnál.) 

— MAGTARORSZÁG HELYRAJZI TÖRTÉNETE, fötékintettel 
az egyházi intézetekre ; irta Rupp Jakab 3-ik kötet Budapest, 1876. A 
M. T. Akad. könyvk.-hiv. 4-r. 360. 1. Ára 1 frt 80 kr. 

— A KIRÁLYFÖLDI VISZONYOK ISMERTETÉSE. írta JoM 
Eldc. Budapest, 1876. N. 8-rét. 449 1. Ára 3 frt. Kapható Tettey 
Nándornál. 

— A MAGYARORSZÁGI PROTESTÁNS EGYHÁZRA vonat- 
kozó összcd oi*szágos törvények. Történelmi, közjogi és gyakorlati jegyze- 
tekkel. Közrebocsátja Beöthy Zsigmcnul, Budapest, 1876, Tettey Nándor. 
4-r. 154 l. Ára 1 frt 50 kr. 

— NÉHÁNY SZÓ Méliusz Péter sírjáról s szíves kérelem történet- 
tudósainkhoz, írta Révész Imre (Külön nyomat a m. prot. egyházi és isk. 
figyelmező 1875. novemb. — decz. füzetéből). Debreozeu, 1875. 8-r. 
16 lap. 

— ADATOK ZALA-MEGYE TÖRTÉNETÉHEZ. Szerkeszti és 
kiadja Bátorfi Lajos. I. évf. 2-ik füzet. Nagy-Kanizsa, 1876. Előfizetési 
ára egész évre 6 frt. 

— OPITZ MÁRTON ERDÉLYBEN 1622 — 23. írta Hermntin 
AntaL Budapest, 1876. 8-rét. 24 l. Athcnaeum. (Nincs könyvárusi 
forgalomban.) 



WERBŐCZY ISTVÁN 
A MOHÁCSI VÉSZ ELÓTT. 



ELSŐ KÖZLEMÉNY. 

A férfiú , kinek viszontagságos élettörténetét szándékozom 
megvilágitani , a hazai történelem legérdekesebb és legjelentéke- 
nyebb alakjaihoz tartozik. 

Nagy embereink sorából már az által is kiválik, hogy nem 
az emelkedésnek rendes ösvényein, nem a születés kedvezései 
vagy a fejedelmi kegy által jutott a hatalom magaslataira, hanem 
a tömegek rokonszenve és saját szellemi felsősége emelte oda. 

E mellett oly mély nyomokat hagyott közéletünkben, mint 
előtte és utána csak kevesen. 

Emlékét nem homályosította el az idők folyása , miként a 
diadalmas hadvezérekét és a nagy főpapokét. Több mint három 
századon át megszokta volt a nemzet <nz ő tekintélyére hivat- 
kozni , úgy a közjog fontos kérdéseinek tárgyalásakor az ország- 
gyűléseken, mint a perfolyam apró részleteinél törvényszéke- 
inken. 

De habár politicusaink és jogászaink szüntelen forgatták 
Werbőczy munkáját , és ajkaikon naponként megfordult neve ; 
tíetrajza máig sincs megirva,*) 



*) Három öuálló kiadvány foglalkozik ugyan Werböczyvel, de 
mindannyi terjedelmére és tartalmára nézve egyaránt jelentéktelen. 
Ezek : WallassJiy Páltól : iDissertatio historico cpistolica de Stephano 
Verböczio juriscdnsulto Hungáriáé celeberimo.« Lipsiae. 1768. — 
fJankovich Miklóstól: » Werbőczy István igazság fényébe helyeztetve. « 
Pest. 1829. Palugyay Imrétól: * Werbőczy rövid életrajza^. Buda, 
1842. Horvát István 1819-ben »a Hármos törvénykönyv bevételének 

Századok* 29 



438 WERB(k;K7 IBTvIk a IfOBÁOSI YiSZ KLÖTTé 

Erre nem én vagyok hivatva. Az , a mit nyújtok , szintén 
nem életrajz. Csak töredék és vázlat, a melynek hi&nyaiért mind- 
azáltal szerencsés kutatásaim eredményeiben némi kárpótlást 
nyújthatok. 

I. 

Werbőczy István szerény köznemes családból szármasott, 
melynek ősi fészke a bereg-megyei Kerepecz helység volt^ homuu 
eredeti nevét is kölcsönzé. Ősei között csak egyet tal&lnnk, a ki- 
nek hatása túlterjedett megyéjének határain. Kerepeesi Barla 
Zsigmond király udvarához került, és itt 1429 táján fiSasztalnoki 
helyettes volt *) Ez testvérével Jdnoa deákkal (Joannes literátus) 
jelentékenyen gyarapította családjának vagyonát Szás forinton 
megszerzek Zovárd Lászlónak örököseitől az ugocsa-megyei Wer- 
bőcz helységben fekvő nemesi cúriát, a hozzátartozó birtokrésiek- 
keL') — És azóta utódaik fölváltva éltek a Kerepeczi és Werböcá 
néweL') 

Barla két fiút hagyott hátra. Az egyik János deáJk magta- 
lanul múlt ki. A másiknak Osvátnak nejétől Deák ApóUőnididl^), 

hftnnadik századára € közrebocsátani készült » Verbőczi I$tván Emlékese- 
tv.t,€ Ec csak a második kötet jelent meg, melynek tartalma iLeTcH 
pyüjtemdny Verbötzi István Emlékezete'hez.« (3G0 lap). Az első kötet, 
az életrajz, ügy látszik el sem készült. Mert az, a mi a Nemzeti Mó- 
zeum kézirat-g^'üjteményébeu föltalálható, csak elsÖ kezdetnek tekint- 
hető. « Becses adalékokat közölt W. életrajzához gróf Kemény József éa 
Wenzel Gusztáv, 

}) Dapiferorum Regalium Vico-Magister. 

-) Az 142 IK január U-éu a leleszi couvent előtt kötött szersődás 
Horvát Tstvánnál, 82. 1. 

3) Egy 1510. évi oklevélben a következő hely fordul elő : ^Olim 
Johannis literati de Kerepccz alias de Werbőcz.t Horvát Istvánnál 
151. 1. 

*) Ez még 1514-ben élt, a mikor Budáról Ugocsába utazván erő- 
szakosan bántalmaztatott, a miért íia István pert indított. {Szirmay, No* 
titia Comitatus Ugocsa. lOG 1.) Némely ujabb írónk Deák Apollóniát a 
Szapolyay-házzal rokonságba hozza, és ezen összeköttetésben keresi W. 
István politicai tevékenységének és emelkedésének magyarázatát. Ason- 
l>an a két család között semmi összefüggés nincs. (L. Nagy Iván, Ma- 
gyarország Családai. X. 186. 1.) 



PRAKNÓI VILMOSTÓL. 439 

négy fia maradt : István, Ferencz, László és András,^) Míg az 
utóbbiak ismeretlenííl töltötték el éltök napjait , István hívatva 
vala döntő befolyást gyakorolni hazájának sorsára. 

Születési évét nem ismerjük. Valószinüleg 1470 táján szü- 
letett 2) Gyermekéveiről és i^úkoráról hallgatnak emlékeink 
Arról sincs tudomásunk , hogy melyik főiskolán nyerte tudomá- 
nyos kiképeztetésót. Hihetőleg, Mátyás végéveiben vagy kevéssel 
halála után, a budai egyetemen tanúit, és Paduában vagy Bolog- 
nában fejezte be jogtudományi tanulmányait. ^) 

A hazai törvények és jogi szokások, a cánoni és római jog 
alapos ismeretével sokoldalú műveltséget kapcsolt össze. Latinul, 
görögül és németül folyékonyan beszélt,*) Az ókori remekírók 
munkáiban otthonos volt. Es a theologia terén sem érezte magát 
idegennek. *) 

A természet kiváló szellemi képességekkel ruházta föl , a 
melyek oly tökéletes összhangzásban , mint ő nála, csak ritkán 
találhatók föl. Tiszta és éles ész egyesült ritka szónoki erővel, mely 
a tömegeket elragadja ; merészség az új eszmék hirdetésében, óva- 
tos számítással ; lelkesedés eszményi czélokért, finom érzékkel a 
gyakorlati élet igényei iránt. 

Hy tulajdonok szükségkép nagy hatást biztosítottak neki 
kortársaira, főleg oly időben , mely a középszerűség színvonalán 
magasabban álló szellemekben annyira szegény vala. 

Midőn 1498 elején első ízben találkozunk nevével, a kirá- 



') 1505-ben Ferencz, László da András mint Istvánnak testvérei 
(fratres camales) és 1510-ben mint Osvátnak fiai említtetnek. (Horvát 
Istvánnál. 140, 155. 11.) 

2) Ezt onnan következtetjük, hogy 1498-ban már közhivatalt 
viselt, és midőn 1541-ben sírba száll, aggastyánnak mondatik. 

^) Sem a bécsi egyetem anyakönyveiben, sem a krakói, bursa laj- 
stromában nem találjuk nevét. 

*) iFluenter perinde ac elcganter loquitur«, írja Fráter Chrysolo- 
gu8 de Yalle Maria »Tractatus Speciális de linguarum utilitatc«: czímíi 
1518-ban kiadott munkájában. 

*) Az előbbit hirdeti Hármaskönyve, az utóbbit fellépése Wonns- 
ban. — 

29* 



440 WERBŐCZY isrvks a h ohícsi vész ELÖ tt. 

lyi cúii&üklj vagyis a királyi törvényszéki irod&jában, jtgp& 
tisztet visel 

Azonbau kétségtelen , hogy jóval előbb s^j&t megjéjélMi 
jelentékeny állást kellett volt magának kikOzdenie. És Talöabif, 
hogy XJgocsa-megye már az 1495-ik évi, miként as ut6bb tartott 
országgyűlésekre is követül küldötte , ekként alkalmat i^jtráa, 
hogy jogtudományi ismereteit és szénoki képeBSégeit terteyft* 
sitse. *) 

IL 

Az időpont y a mikor Werbőczy előtt a közélet kapni fi^ 
tártdtak, a nemzet politicai ferjlődésében új kornak kedbtét 
képezi. 

Mátyás király készítette azt elő. O a királyi liaiftVui dj 
magaslatra emelte^ a hol annak többé nincsenek valóságos korii- 
tai. Egészen a renaissance hatása alatt állván , mintha politieai 
tekintetben is Bómának ama fénykora képezte volna eszméniytti 
midőn a köztársaság régi intézményei fönnállottak még, de csík 
arra szolgáltak, hogy a fejedelmi akaratot szentesítsék; midőn a 
tudomány és művészet virágzása a fensöbb szellemeket, rend és jó- 
lét a tömegeket, diadalok és hóditások az egész nemzetet kielégí- 
tették. 

Mátyásnak csakugyan sikerült visszavarázsolni e fényes 
kort. De csak rövid időre. Alig hogy behunyta szemeit , máris 
romokba dőlt a mit épített , a nélkül hogy ismét vissza lehetett 
volna állítani a mit lerombolt. 

Az olygarchiát sem megnyerni , sem megsemmisíteni nem 
volt képes , csak letiporta. Most újra fölkerekedett, és a szenve- 
dett elnyomatásért a királyi hatalom megalázásában szerezett 
magának elégtételt. 



^) Curiae Rcgiiic Nótárius. Horvát Istvánnál. 124.1. 

••') Minthogy Werbőczy 1499. július 27., 1500. június 1-én, 1501 
elején, 1502. april 23-án éa május 24-cn kelt oklevelekben, midőn róU 
szólanak, nem czimcztctik többd cúriai jegyzőnek, éa minden czím nél- 
kül jő elő : valószínű, hogy a jegyzői tisztről lemondott és mint ügyved 

iól jövedelmező foglalkozást. 



FKAKNÓI VILMOSTÓL. 441 

Ez nem volt nehéz föladat szemben oly uralkodóval , a mi- 
cnt II. ül&szlóban választott magának a nemzet , a ki a háta. 
mvágyat teljesen nélkülözte , és az önérzetnek is igen csekély 
értékével birt. 

Mindamellett az olygarchia uralma nem volt tartós. 

A köznemesség csakhamar tapasztalta, hogy egy hatalmas 
•ály helyett száz lelketlen zsarnok uralkodik fölötte, a kik elég 
)sek arra, hogy öt büntetlenül elnyomják, és magokat köteles- 
jeik teljesítése alól kivonják ; de nem képesek akár a nemzet f&g- 
tlenségét Miksa császár törekvései, akár az ország épségét a tö- 
kök terjeszkedése ellen megótalmazni. 

A köznemességet ekként előkészítették arra, hogy egy am- 
iósus főúr, majd egy ékesszóló agitátor által a cselekvés terére 
settetve, az állami szervezet lényeges átalakítását kísértse meg. 

Szapolyay István nádor, kinek Ulászló trónját köszönheté, 
[)n volt, hogy családjának utat készítsen a trónra. A fönemes- 
; támogatását nem remélhette. A Báthoryak, Kanizsayak, 
rényiek, Űjlakyak , parvenut láttak benne. És egyébként is a 
[nzeti királyság eszméje,Mátyás óta, nem volt népszerű körükben* 

Annál nagyobb varázshatalmat gyakorolt ez eszme a köz- 
tnességre , mely nem kevésbbé gyűlölte az olygarchia féktelen- 
jét, mint a külföldi befolyást ; és jól tudta , hogy mindkettötül 
ik egy nemzeti király szabadithatja meg. 

Osi jogaira támaszkodva, és számerejében bízva, megfelelő 
;zt kezdett követelni a kormányhatalomban , mely ekkoráig a 
•endekből álló királyi tanács kezei között volt. 

A törekvés, mely a köznemesség hatalmát a főrendek rová- 
•a gyarapítani czélozá : legelőbb az 1495-iki országgyűlésen nyi- 
;kozik , és az országos (nyolczadi) törvényszék átalakításában 
ja ki első sikereit. Mig ugyanis előbb annak üléseiben az ország 
ules bírái és ítélőmestereik mellett , az összes főpapoknak és 
iraknak, de csakis ezeknek volt szavazatuk ; most határoztatott? 
gy a király a rendes bírák mellé húsz ülnököt nevezzen ki 
rmat a főpapok, hármat a világi főurak és tizennégyet »ajó' 
*tokú, tisztességes nemeseké sorából.*) 



1) A VIU. czikk. 



443 WIRBÖCET UTVÁX A lUtBÁCSI vtSZ EI..ÖTT. 

Egjbtfal megAlliiptttatott, bogy jöröben a nemesség Be kö- 
vetek illal k^pTÍsehesse niag&t az orezággríiléseken, hanem fejen- 
ként jelenjék meg-') 

A tömegeseü uiegjelenő nemesség képes volt nyom&st gyako- 
rolni a főrendekre, kivált midÜD ezeknek egr része is hozzá csatla- 
kozott. E-« cs3kug;>!in mindjárt az első alkalniuuial kizíi&kmányolta 
bat&lnUit. Az I498-ik éti 0TSiágg3:úIés n nyolczadi törvéDyszúk 
förendű üluökeiuek szám&t hatról négyre szállította le, ellenlien i 
köznemes ülnökök számát tizennégyről tizenhatra emelte; kíuc- 
vez^sök most már nem bagyatott a királyra, hanem ó reá és *)U 
orfK^rac egjiltteseu ndiáztatott. 

Még nagyobb horderejű volt az az intézkedés, mely bzerínt 
az ülnökök a kirnlifi tanáciban is ülést nyertek, Ugyania hatá- 
roztatott hogy az összes ülnökök fele állandóan az udvar mellett 
tartózkodjék, és a királyi tanácsba, valahányszor az egész orszá- 
got érdeklő ügj^ek táigy altatnak, rendesen meghívassék. =) 

Ezzel a köznemesség döntő befolyást nyer a végrehajtö 
hatalomra, és érvényre emeli azon az elvet . hogy e befolyás egy- 
aránt illeti meg öt és a főrendeket. 

TJe ezen vlvniánynyal nem eléj^eílett meg. Ki akarta míg 
mutatni , hogy törekvései az olygarchia illetéktelen túlsOlya és 
nem a korona tekintélye ellen iránj-úlnak. Erre kedvező alkal- 
mat szolgáltattak a főrendek. 

Ugyanis az 1492-ik évi országgyűlés a király jész&g-ado- 
mányozási jogát akként korlátozta , hogy száz jobbágyteleknél 
nagyobb birtokokat csak >a főpapok és főurak tanácsávalc ado- 
mányozhatott.^) £s az ezen végzés ellenére tett adományokat, az 
1495-ik évi országgyűlés , a király nem csekély megaláz&aával, 
érvényteleneknek nyilatkoztatta.') 

Most az alsó nemesség kimondotta, hogy ama megsio- 
rilkst »illetlennek éa meg nem engedhetőnek* tai'l^'a; minélfogva 
egy czikket iktatott a lörvénvlíi'myvbe , mely a királynak korlát- 




FRAKNÓI VILMOSTÓL. 443 

adományoz&si jogát született mag)''arok irányában visszaál- 
tta. ») 

De a köznemesség ugyanakkor nem feledkezett meg arról 
:, hogy ragaszkodásának a nemzeti királyság eszméjéhez kife- 
st kölcsönözzön , és kijelentse , hogy azon esetre, ha Ulászló 
okos nélkül halna el , a Miksa császár örökösödési jogait biz- 
tó szerződ