Skip to main content

Full text of "Századok"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  prcscrvod  for  gcncrations  on  library  shclvcs  bcforc  it  was  carcfully  scannod  by  Google  as  part  of  a  project 

to  make  the  world's  books  discoverablc  onlinc. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  cxpirc  and  tbc  book  to  cntcr  tbc  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 

to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expircd.  Whcthcr  a  book  is  in  tbc  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 

are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cultuie  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discovcr. 

Marks,  notations  and  other  maiginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  flle  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 

publishcr  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  lechnical  restrictions  on  automated  querying. 
We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  ofthefiles  We  designed  Google  Book  Search  for  usc  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfivm  automated  querying  Do  nol  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  laige  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attributionTht  GoogXt  "watermark"  you  see  on  each  flle  is essential  for  informingpeopleabout  this  project  and  helping  them  lind 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countiies.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can'l  offer  guidance  on  whether  any  speciflc  use  of 
any  speciflc  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liabili^  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.   Google  Book  Search  helps  rcaders 
discovcr  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reaeh  new  audienees.  You  can  search  through  the  full  icxi  of  this  book  on  the  web 

at|http: //books.  google  .com/l 


l4 


j 


SZAZADOK.i 

M  A  ( i  Y  A  H  T  r»  U  T  lí  N  U 1, 11 1    T  A  R  S  [I  ] 
KÖZLÖNYE. 


■  jt«KTiii?iY  iiri 


.iKtlIIK  KKXTl 


SZILAGYI   SÁNDOR, 

TtTIC*R 


1,  FŰZET. 


''iírtiif'iH,      ....      JJ 

^^■Pfcll'  <  ---tl-'l-J'    S,)„.l..rl,a.   . 

'     i[tvn,r  Títígwwiú  em\&v»<ilii.  Sulamnn  í'errvali/i. 
-ii^ui'li  ímloUun  :  lUjiiik  jnytHrt/nntit  íhis.  I\itt/rr ',i, 

WauHiI  I>tplnniüriiMÍ  vmMkwi  Ííim.    H^fttr/uiKr  />'tíi  ... 

Ii:  T»rt^nolii>í  Ti>nuUl,  —  M.  T.  AkaJMitln.  —  V\óití  lilnnUInlc.— 
AnlArtfliMiti  Mubilsak /V^fyfAL  —  A  iKlanilitfok  flUlitueriUiei.  .■<£  A. 
iWAm  Urfliiit  lurulo.  HatoHtiL  —  Se  XVII-ft  aWlinin  iniii^r  lllr- 
IlMifrA.  itíiytfií  —  Vűgyoi  MMbah.  —  TBriAiülmí  ltWi)"rt*r. 

\  V.  Tan.  TUnntikt    f.   ^vi   fflbr.   S'iiti    TilliwtlinaH.M     i 
^J»     «     fmiik    imilkuildA    Iili^étien.    Utn/nlri/  I úti iM.    : : 

Ííhv^ar  lőilMi  TíjíéI  f^vilija»  Ijijfí»í,  LíIí  IdiFiliiiiiiI  Wj|):HIi'!l; 
lB76-ÍMvre:  Oiúren  L«j«>.  Dtro{niy<>-  —  dr.  Ve«ii)ti[«  ViliMf*.  1'>tiie|| 
Itnltlii^.ír    T(l(!:;,    IlutUpUL   -   TflNlk  Gólinr.    DÍUm-  —  Kittoew    H>L 
r  R  i-íMi.  —   Z«Dld(»   Ignivf,  Vi-»qiri'ni.  —  Pr.  lí*DiiilMtkfl 

ifiikeU  tMlvarhiilyt  Itfiiivviár.  —  KiiiMiviri  AUiut^og 

— ^...         .  ..,,.  ...  ,. ■■'■  1- "-xí  kaili.  na|{^  gTinnMiniii. 

\i,Tl-\M  étni  i-x. 

1B76-Ik  évr«.  >I  <  .  .-I'«1»ti.  —  StiMimni  Birnlitii.   Voi 

-]u-i>  IWI*.  Wk<<- r.:,i',  .   t'..i.bi(H»t.  —  Kupta4}  Yikivf,  V* 

—  íír.   Kűliiy   fiibtír,   l'L'lir''-j'.-:i!    Jáni*,   KaiA%tii%    —    UhAírvÍ  •I(Íud(| 
I   ->(.  —  Whannpgjpi   tUrU  lú  i*^  L-Krlvt,   JtigyVíJMd.  —  lUr/ntieí^    EiU 

Kib   t'AI.  fl&ifü'"  V.>Di>mik.  r,  (dn> 

—  Ilr,  1)erin(-i'r    j.  l^.Btnf.    I'ile>.  - 

■   ;,  üyrir.  —  V4ri  —    ''-t 

Br.  lUilvMaA ; 
'OXID.  K>«M.  —  K" 
<  >'lnini    úlikrfpJUÜ  k«r 
./,    llr,t.,lnli,  Si!ÍlÍK)i  hlviin,    .M,W[„ir...     t.j.i 

I     —  Vily   WU,   i\rai>^<i^Mari^lli.    —  lil.   gr.    • 


SZÁZADOK. 

A 

:  A  (1  Y  A  R    T  Ö  K  T  É  J(  E  L  M  I  TÁRSULAT 

Közlönye: 


A  vAlabzthány  meobIzAsAbOl  szerkeszti 
SZILÁGYI  SÁNDOR 

TITKÁR. 


í&  T  &-T^I    ^■^FOI-"K".&.  i^. 


BUDAPESTEN,  1676. 


c   - 


F£B    5    1S64 


\/v 


.J 


,  ■     f 


TARTALOM. 


Lap. 

AC8ÁBT  lONÁCZ. 

Cu-lyle  >  A  franczia  forradalom  története «  ez.  művének  ismertetése     .     280 
Ameth  >Maria  Theresia's  letzte  Begieninii^sjahrec  ez.  művének  ism.   . 

BOTKA  TIVADAR. 

Családtani  bonyodalmak  s  adalékok  I.  n.  III 112,  C39 

Mi  van  jobban  Bakócz  vagy  Bakács  ? 252 

BEÖTHY  Z80LT. 

Thorzó  nádor,  nejéhez  intézett  leveleinek  ismertetése 185 

A2  élaö  magyar  politicai  színmű  és  kora  I.  IL 191,  261 

CHERNBL  KÁLHÁK. 
Egy  áttérés  története  (1681)       209 

BEÁK  FARKA8. 

Hadadi  Wesselényi  Ferencz  gyilkossági  vád  alatt 97 

▲  floéki  merénylet  1610 470 


D.  F. 
A  Kénon  Sándor  levéltár 574 

BOBT  ANTAL. 
KiTODHtoe  közlés  küldeményéből 588 

BRAKÜLICB  PÁL. 
Konstantin  Mihály  török  krónikája  a  XY.  századból 416 

FRAKNÖI  VILMOB. 

UTifxár  Oál  Kassán,  Övárt  és  Komáromban 22 

Dadik  »M&hrens  Geschichtec  ismertetése 219 

Werbőczy  István  a  mohácsi  vész  előtt  I.  n 437,  597 

F.  V. 
A  kaUndoMk  történetéhez 348 


HA&ÍPKL  JÓZSEF. 

Vidéki  mozí^alom  a  régészet,  és  tortéaelem  teréa 49 

Lehóczky  »Bereg-mes^e  leírása  <-uak  ismertetése 222 

A  vidéki  rigíségi  mázeiiinok 306 

UAT08  GUSZTÁV. 

Balassa  Bálint  levele  Móricz  Balázshoz        90 

Mátyás  király  gyűrű-pecsétje ...     168 

UUNFALVY  PÁL. 
Magyarország  ethnograpbiai  képe  a  frank-n^et  uralkodás  korában    .     357 

I.  A. 

A  magyar  mű- és  történeti  emlékek  kiállítása 486 

KAPKONRCZAY  EDE. 
Bezegb  Gábor  síriratához 543 

KÁROLYI   ÁRPÁD. 

Kendy  Ferenczné  végrendelete       , 747 

A  » Székely  Ok  levéltár*  If.  köt.  ismertetése 852 

K— i  — d. 
8^|achovits  B.  Begestrumának  birálatos  ismertetése       740 

K. 

Hunfalvy  Pál  »Magyar  Ethnographiájac  ismei-tet  se 734 

KRl^KO  PÁL. 
Egy  magyar  versecske  1505-bÖl 325 

kubínyi  ferencz. 

János  király  budai  országgyűlése 581 

LEHÓCZKY  TIVADAR. 
I  Adat  Zrínyi  Ilona  és  Thököly  i  Imre  házasságához 750 

NAGY  ALADÁR. 
A  pristaldusok 337 

NAGY  IVÁN. 
Egykorú  emlékirat  Thököly  Imréről        ,655 

NYÁRÁDVÖLGYL 
Magyar  ötvös  szerződés  a  XVII.  századból 664 

PAUI.ER    GYULA. 

Hajnik  Imre  Jogtörténetének  ismertetése 67 

Thaly  K.  ^Bercsényi  M.  Ievelezésé<nek  ismertetése 140 

Ipolyi  A.  »01áh  M.  levelezéséinek  ism 213 

Nisard  » Tanulmányai  <-nak  ism 405 

Monumenta  Slavorum  Meridionaliom  ism 570 

Todd  »Angol  pari.  konnányrendszeré«-nek  ism 743 


Lap. 

PERTY    FRIGYK8. 

ÖMarténetí  szokások 86 

Egj  XYl.  századi  magyar  történetirti 92 

T«BÍctek  >Hatánridéki  iört.«  bírálata 296 

iirejek  #Oeschiphte  der  Biilffaren<  ismertetése  I.  II 408,  562 

-  '      SALAMON  FERENCZ. 

ImAgyar  hadi  törtóoethez  a  vezérek  korában   I— líl.       ...  1,  686,  765 
BL  Kvmény  Zsigmond  emlékezete 56 

SÁNDORFI. 
Telekeuy  Mibaly  ki  végeztetésének  történetéhez        125 

SZABÓ  KÁROLY. 

K^' adat  Dózsa  György  életére 18 

Toldj  Fereiicz  emlékezete , 178 

SZERÉMI. 

.  Tburzó  nádor  t**metése 425 

SZILÁD  Y  ÁRON. 
Jeg}'zetek  Kriiko  P.  (325  1.)  közleményéhez 326 

SZILÁGYI    B.VMDOR. 

ÁJ,  erdélyi  alkotmány  alakulása  a  separatio  kezdetén 36^ 

Sziiretvár  1555  védelmének  történetéhez 255 

Soiiematismos  hist.  Dioec.  Neosol.  ismertetése 323 

SZ.  8. 

A  kalandosok  történetéhez ,     .       87 

•siebenbürgischer  Volkskalenderc  ismertetése 227 

zs. 

Bhédey  Perencz  hitlevele  1648.ból 17^-^ 

Beűthy  Zsig.  prot.  egyháztörv.  ismertetése       159 

IFJ.    SZINNYEI  JÓZSEF. 
Amagyartörténetirodalom  1711— 1772 396 

THALLÓCZY  LAJOS. 
Helmár  Á.  »Bonfiniu8  jellemzése*  ez.  művének  bírálata 854 

THALY    KÁLMÁN. 

Bttegh  Gábor  sírirata,  1706       257 

Q.  Rákóczi  Ferencz  önélet  rajzának  ismertetése 316 

•  Koháry  István  tanulókori  leveleiből 384 

VALENTINUS  BUJDOSÓ. 

GiLor  király  ;   Zsuzsanna  királyné,   1632 169 

IQ  lizínQyey  József  >IrodaImank  tort.  1711  — 1772  €  bírálata      .     .     .     640 

VÉGHELYI    DEZSŐ. 
Á  filgóczi  levéltár 576 


Á 


2  A  MAQTAR  HABItORTÉNETHfiZ  A  VEZÉREK  RORÁBaK. 

helyet,  rangot  és  kitüntetést.  De  nem  jutott  tér,  ido,  vagy  inkább 
nem  akadt  ember  arra,  hogy  Leo  császár  liadi  tacticáról  írt  könyve 
legalább  ama  nagyon  vegyes  társaságban  új,  javított  kiadásban  je- 
lenhessék meg.  Pedig  ama  könyv  alaposabban  megfejti  a  német  his- 
tóriának is  egy  pár  száz  évét  mint  magok  azon  német  klastromi  kró- 
nikaírók, kiknek  egyoldalú  és  a  világi  dolgok  folyásában  több- 
nyire igen  vastag  tudatlanságot  eláruló  iratait  Pertz  »Monumentá-i« 
kegyeletig  menő  gondossággal  új  kiadásban  k(')zlik.  Leo  császár 
müvének  azon  lapja,  hol  a  nemét  hadszervezetről  szól,  nemcsak 
hitelesség,  hanem  jellemzetesség  dolgában  fölér  több  krónikaírő 
egész  munkájával.  Mily  igazat  mondLeo  császár  anémetekröl,bizo- 
nyítják  az  események  s  mindaz,  a  mit  erre  nézve  más  eredeti  ok- 
mányokból merít hettink.De  ezen  >igazság«  nem  hízelegvén  a  német 
nemzeti  hiúságnak,  Leo  császáriba  nézve  »silentium«  uralkodik. — 
Itt  is,  mint  a  német  históriai  irodalom  egész  homlokvonalán  azt 
tapasztaljuk,  hogy  szomszédaink  tovább  mennek  a  tudomány  </er- 
manisálásdban,  mintsem  egészséges  volna  a  tudományra  nézve. 

Mi  magyarok  jobban  megbecsültük  Leo  császár ,  sőt  fia, 
Konstantin  Porphyrogennéta  müveit  is.  —  De  valjuk  be,  megle- 
het azért,  mert  a  mit  írnak,  többnyire  igen  becsületére  válik  Ár. 
pád  apánknak  és  az  ősi  magyarok  szervező  talentumának.  Mert  bár 
a  múlt  században  Kollár,  s  a  jelenben  Szabó  Károly  tüzetesebl)en 
ismertették,  de  tudtommal  nem  mondta  ki  senki,  a  mit  ki  kell  mon 
dani,  s  szem  előtt  tartani,hogy  az  egész  magyar  történet  régi  korára 
890-től  1000-ig  krónikáink  távolról  sem  oly  hitelesek,  mint 
Leo  és  Konstantin  Porphyrogemiéta. 

Nemcsak  az  az  előnyük,  hogy  egykorú  dolgokról  írnak,  mi- 
dőn a  magyarokat  a  vezérek  korában  ismertetik,  hanem  ezen  görög 
munkákat  természetök  is  minden  bármi  névvel  nevezendő  krónikáik 
fí^lébe  helyezi.  Mondhatni  okmány  hitelességüek.  A  görög  a  kö- 
zépkorl)an,  míg  Velencze  e  téren  túl  nem  tett  rajta,  az  egyedüli 
diplomata  nép  volt,  azaz  olyan,  mely  állami  létének  egyik  fő  gyö- 
kérszálát a  diplomatiában  kereste  és  találta  meg.  Életérdeke  volt 
pontosan  ismerni  az  idegen,  legalább  vele  érintkezésbe  jöhető 
nemzeteket.  Az  objectivitúsnak  igen  nagy  mértéke  az,  mely  Leo 
és  Konstantin  müveit  föltünően'megkttlöubözteti  a  középkori  kró- 
nikáktól,  melyek  objectivitás  hiányában  ép  anujíra  szenvednek? 


SALAHON  FERENCZTÖL.  3 

mint  a  dolgok  ismerete  hiányában.  Ha  akartak  Tolna,  sem  birtak 
Tolna  igazak  lenni ;  de  általános  jellemvonásuk,  hogy  nem  is  akar- 
tak mindig  és  mindenben.  Azt  a  physiologiai  lehetetlenséget,  hogy 
a  magyar  vért  iszik,  még  pedig  embervért,  a  Reginó-k  szenvedély- 
ből Írták,  a  bomirt  Anonymus  butaságból  írja  utána.  Leo  csá- 
szárban a  szenvedély  tendentiáit  nem  találjuk.  Csaknem  hallatlan 
kivétel  egy  középkori  íróban.  De  a  népek,  emberek  ismeretében  is 
magasabban  áll,  mint  ama  krónikások  szoktak,  mert  müve  egészen 
az  akkori  élet  gyakorlati  használatára  van  írva ,  s  nem  az  egy- 
korúak mulattatására,  vagy  az  utókor  tendentiosus  félrevezetésére 
mint  pL  egy  Luitprandnak  csaknem  egykorú  följegyzései 

Azért  sajnos,  hogy  a  bonni  gyűjteményben  nem  tulajdoní- 
tottak egy  criticaibb  kiadással  oly  becset  neki,  minőt  megérde- 
melt. Még  mindig  az  1745-iki  fiorenczi  hiányos  kiadással  kell 
beérnünk. 

Mint  saját  magam  meggyőződtem,  a  bécsi  cs.  könyvtár  co- 
dexei  magok  is  n3rújtanának  nemcsak  correctebb  variánsokat,  egy 
íij  kiadásra,  hanem  a  nagyon  kuszált  Lami-féle  kiadásnak  jobb 
rendbe  hozatalára  is.  Ezenkívül  Münchenben  és  másutt  kétségki- 
Yül  találhatók  e  czélra  használandó  codexek,  melyeket  a  korábbi 
kiadók  nem  használtak.  Hazánkfiai  közül,  az  Akadémia  buzdítá- 
sára és  segítségével,  egy  új  kiadás  rendezésére  .vállalkozó,  becses 
munkát  végezne  nemcsak  a  magyar,  hanem  az  európai  tudomá- 
nyosságra nézve  is,  mely  utóbbi  semmi  részben  nem  látszott  eddig 
érdeme  szerint  méltatni  ama  >Taktika«  czímü  müveket  *) 

A  müvek  keletkezésének  módjára  nézve  is  homályban  hagy- 
nak az  eddigi  vizsgálatok.  Ezen  lényeges  pontra  nézve  az  iro- 
dalmi eritica,  s  nem  közvetlen,  egyenes  adatok  a  következő  meg- 
jegyzésekre vezettek. 

Lamius  ugyanazon  6-dik  kötetében  Mevrsius  müvei  kiadásá- 
nak, melyben  Leo  Taktikája  foglaltatik,  kiadtaKonstantinPorphy- 


0  Már  mintegy  100  ^vvel  ezelőtt  Gibbon  kifejezte  azt  az 
óliajtást:  Minden  >ScTÍptore8  Tactici«  jó  kiadása  jeles  tudósokhoz 
méltó  munka  volna.  (III.  k.  287.  1.  Murray  1869-diki  8  kötetes  ki^dá- 
siban.)  Gibbon  is,  mint  mindenki,  a  ki  az  ismert  kiadásokat  forgatja, 
fájlalhatja  azok  hibáit,  hiányait,  sőt  a  rendetlenséget,  melylyel  össze 
Tannak  állítva. 

1* 


4  A  MAG7AB  HADITÖRTÉNKTU£Z    A  VEZÉREK  KORÁBAN. 

rogennéta  csáázár  Taktikáját  is.  Utóbbi  nincs  ugyan  czímekkel  ellá- 
tott fejezetekre  és  szakaszokra  osztva,  mint  Leocsászáré,hézagosabb 
is  az  utóbbinályde  lényegében  ugyanaz.  Constantin  átírta  atyja,  bölcs 
Leo  müvét  s  a  saját  magáé  gyanánt  adta  kL  Leo  pedig  átirt  egy  ko- 
rábbi taktikát  —  és  saját  bölcsesége  gyanánt  árűltá,  —  ezt  mu- 
tatja a  látszat;  ezt  látszik  hinni  a  világ. 

A  szövegek  ezen  egyezését  Gibbon  és  azóta  mások  nézetem  sze- 
rint hibásan  magyarázták.  Egészen  tévesztett  az  ö  szempontjuk,  mi- 
dőn az  írói  talentumot  veszik  bírálat  alá  oly  műnél,  piely  már  beve- 
zetésében azt  vallja,  hogy  szerzője  nem  törekszik  írói  dicsőségre, 
classicismusra,  —  hanem  egy  mindenki  által  gyakorlati  czélra 
használható  utasítást  ad  a  hadi  emberek  kezébe,  melyben  a  tudomá- 
nyosabbkitételeket is  kerülve,  a  közhasználatban  levő  bármily  bar- 
bár liangzású  szavakat  fogadja  el. 

Nézetem  szerint  abból,  hogy  a  két  császár,  az  apa  és  fiú  oly 
egyező  utasítást  ad  hadvezéreinek,  más  következtetést  is  lehet 
vonni.  Azt  t.  i.,  hogy  nem  egy,  hanem  több  császár  is  írván,  vagy  in- 
kább íratván  a  hadsereg  számára  egyező  utasítást,  ezen  »Taktikák« 
nem  az  illető  császár  irodalmi  magánkedvtelésci,  hanem  a  miket 
ma  >reglement«-oknak  neveznek,  habár  más  stylben  vannak  is 
tartva,  mint  ezek  szoktak  lenni,  melyeket  az  uralkodó  nem  ír , 
talán  sajátkezüleg,  hanem  szakértőivel  a  bureaukbau  készíttette* 
de  azért  saját  neve  alatt  s  nevében  keltek  és  forogtak  a  hadse- 
regben köz  kézen. 

A  valószínűséget  emeli  az  is,  a  mi  a  IX.  században  történt 
más  szakokban,  hogy  t.  i.  Basilius  császár  összegyüjté  Justinian  és 
Theodosius  töi-vény  codexét  s  azt  időszerű  módosításokkal  adta 
ki.  Alig  hihető,  hogy  ezt  sajátkezüleg  íiia  volna,  ámbár  >Ba8Íli- 
kon«  néven  nevezték  és  nevezik.  Ezen  Basilikon  kiegészítéséhez 
Leo  és  Constantin  is  járultak.  Ily  viszony  lehet  a  különböző  Tak- 
tikákra nézve  is.  Csakhogy  Basilius  császár  Taktikája  e  néven  még 
nem  ismeretes. 

Constantin  taktikája  csak  töredékben  jelent  meg  ugyan,  de 
a  n^  meg  van,  némileg  másolata  lévén  Leo  császárénak,  az  azonos- 
ságban kételkedni  nem  lehet.  — 

Véleményem  szerint  tehát  Leo  és  Constantin  Taktikája  állam- 


SALAMON   FERENCZTÖL.  6 

okirat,  valamint  a  X-ik  század  századbeli  Niképhoros  császárnak 
a  hadi  portyázásokrúl  irt  könyve,  mely  a  bonni  kiadásban  meg- 
jelent, az  érdemes  kiadó  német  tudós  bevallván,  hogy  a  katonákra 
bízza  megitélni,  van-e  értéke,  holott  némely  igazán  silány  görög 
krónika  kiadására  nézve  ily  scruputositást  nem  jelentenek  ki 

Az  emiitett  két  egyező  Taktikán  klvúl  megjelent  egy 
harmadik,  mely  irodahnunkban  nem  használtatott  történelmi  for- 
rásúi, —  igaz,  hogy  a  könyv  maga  ritkább. 

Ennek  czime :  >]y[aurikiou  Stratégikon.t  Kiadta  Seheffer 
János  1664-ben  IJpsalában,  hozzá  kötve  Arrián  Taktikájának 
kiadásához. 

Habár  a  kiadó  Seheffer  nem  hiszi,  hogy  ezen  >  Stratégikonc 
Mauridus  császár  müve  volna,  űgy  látszik,  e  XYII-dik  század 
ezen  tévedése  ma  sem  enyészett  el.  Hogy  mást  ne  említsek,  íme 
az  angol  Anthony  Rich  alapos  és  használható  régiségtani  szótá- 
rában elmondja,  hogy  a  rómaiak  nyerget  nem  haszáltak,  követ- 
kezőleg kengyelt  sem.  Nyereg  és  keng3"el  a  VI.  században  jött 
divatba  Rich  ezen  állítás  bizonyítására  Mauriciust,  mint  Vl-dik 
századbeli  írót  idézL  (Lásd  >Scala«  szó  alatt  Rich  szótárát) 

Mauricius  császár  K.  u.  602-ben  halt  meg.  Ha  a  Stratégi- 
kont  ő  írja,  az  300  évvel  lenne  idősebb  Leo  császár  Taktikájánál. 
Miután  Leo  műve  mintegy  kibővítése  ezen  Stratégikonnak,  a- 
bölcs  melléknevet  viselő  császár  azon  szánandó  színben  tűnnék 
^\  bogy  a  300  év  óta  nagyon  változott  viszonyokra  alkalmazza  az 
elavtilt  rendeleteket.  S  csakugyan  ezen  önkényes  fölvétel  ártott 
Leo  könyve  hitelének. 

De  nincs  egyetlen  hiteles  adat ,  melynél  fogva  nemcsak 
bogy  Mauricius  császárnak  lehetne  tulajdonítni  a  munkát,  hanem 
italán  kelti  ideje  positiv  módon  meg  volna  határozható. 

Seheffer  kiadásához  az  előszó  s  a  fejezetek  czímei  a  medici 
codexbol  vétettek.  Ott  az  előszó,  nem  Maurikios,  hanem  bizonyos 
rrbikios  nevét  viseli.  ^Ourbikiou  Taktika  Stratégika^  ez  ott  a 
czime. 

E  szerint  már  a  szerző,  vagy  összeíró  nevére  nézve  is  van 
bizonytalanság. 

Az  olvasó  elengedi  nekem  ezúttal  a  részletesebb  bizonyité- 
líot  azon  véleményemre  nézve,  mely  szerint  az  úgynevezett  Mau- 


6  A  MAGYAR    HADITÖRTÉNETIIEZ  A  VEZÉREK  KORÁBAN. 

rikios  munkája  semmi  esetre  nem  lehet  sokkal  régibb  Leo  csá- 
szár Taktikájánál.  A  tartalom  közel  rokonságából  s  néhutt 
azonosságából  nem  következtetem  jogosulatlanul  Leo  császár 
szolgaiságát,  hanem  jogosultabban  a  két  munka  keletkeztetlek  idő- 
ben való  közelségét. 

Ha,  mint  ioatebb,  ezen  Taktikáknak  nem  irodalmi,  hanem 
hivatalos  jellemet  tulajdonítunk,  —  nem  okozhat  nagy  zavart  az, 
váljon  Maurikiosnak,  vagy  Ourbikiosnak  nevezték-e  azon  császári 
iródiákot,  a  ki  össze  szerkesztette  vagy  compilálta. 

Sajátságos,  hogy  Maurikios  könyve  mindazon  helyeken, 
avarokat  és  Turkokat  mond,  hol  Leo  könyve  bidgárokat  és  tur- 
kokat  említ.  (Türk  alatt  magyart  értve).  Az  avar  és  magyar 
említése  együtt  anachronismus.  Ha  valaki  az  avar  név  emlegeté- 
séből IX.  század  előtti  kelti  időre  vonna  következtetést,  az  elle- 
nében megjegyezhetnők,  hogy  a  IX.  század  előtt  nem  kelhetett 
oly  görög  könyv,  mely  turkokrúl  vagy  is  a  magyarokrúl  beszél 
Tehát  Maurikios  nem  előbbi  a  IX.  századnál. 

Hogy  avarokról  beszél ,  annak  több  magyarázata  is  van. 
Ha  csakugyan  elenyészett  volna  is  az  avar  nép  (a  mi  nagyítás), 
élt  még  emléke  elevenen.  De  hihetőbb  a  másik  magyarázat.  Az, 
mely  szerint  nem  akarták  a  hivatalos  iratokban,  melyek  közkézen 
foroghattak,  a  keresztyén  és  a  tőszomszéd  bolgárokat  ellenségként 
tüntetni  föl.  Maga  Leo  császár  az  illető  helyeken  nagyon  kiemeli, 
hogy  nem  azért  írja  a  bolgárokrűl,  a  mit  ír,  mintha  ezen  keresz- 
tyén népet  bántani  akarná  vele.  Pedig  Leo  folytonos  harczban 
állt  Simon  bolgár  fejedelemmel.  De  már  Constantin  Porphyro- 
gennéta  látszólag  anachronismussal  avarokat  említ  azon  helyen, 
hol  Leo  bolgárokat  irt  Pedig  senki  sem  ismerhette  jobban  színről- 
színre  a  bolgárokat,  mint  Constantin,  s  senki  sem  tudta  jobban, 
mik  voltak  az  avarok. 

Ezen  anachronismus  egyebet  nem  bizon)it,  mint  azt^  hogy 
Constantin  régibb  munkákból  készített  módosításokkal  egy  com- 
pilatiót  —  s  talán  maga  Leo  is.  Ha  idő  rendben  első  Maurikios 
Taktikája,  utána .  Leo  császáré,  s  utolsó  Constantiné,  föltűnő, 
hogy  az  utolsó  az  avar  név  használatában  egyezik  a  legrégebbel, 
B  eltér  a  hozzá  közelebb  állótól 

Maurikiost  illetőleg  sejtelmem,  s  csupán  sejtelmem  az^  hogy 


BÁLÁMON  FERENCZTÖL.  7 

Taktikája,  a  nagy  Basilius  császár  idejében  s  talán  rendeletére  kelt. 
Még  mint  nem  régi  népről  beszélhettek  akkor  az  avarokról,  s  mint 
új  tüneményről  a  tui'kokról.  Minthogy  bolgár  és  avar  egy  időben 
zúdult  volt  a  keleti  birodalomra,  régibb  szokásnál  fogva  fölcse- 
rélhették még  a  két  nevet. 

Es  valamint  a  Basilikonban  foglalt  polgári  törvényeket 
Basilius  fia,  bölcs  Leo,  s  unokája  Constantin  kibővítették,  úgy  bő- 
víthették ki  a  Maurikios  neve  alatt  most  ismert  Taktikát  ugyan- 
azok Értekezésemben  erre  nem  fektetek  súlyt 

A  mit  fontosnak  tartok  kiemelni  az,  hogy  Maurikios  kétes 
nevénél  sokkal  többet  bizonyít  maga  a  könyv  egész  tartalma. 
Ezen  tartalom  pedig  egy  tőrül  nőtt  hajtás  Leo  és  Constantin 
Taktikájával,  habár  a  berendezés  más  s  itt-ott  lényegtelen  elté- 
rések vannak  bennök.  Ezúttal  egyfelől  ezen  iratok  hivatalos  jel- 
lemét akartam  kiemelni,  másfelől  legalább  nagyjából  indokolni 
eleve  is  azt,  hogy  alább  bátorságot  veszek  maganmak  Maurikiost 
kiegészítésül  és  magyarázatul  használni  Lep  császár  müvéhez. 
(Rövidség  okáért  legyen  szabad  a  bevett  szerzői  neveket  hasz- 
nálom.) 

n. 

A  MAGYAR  CSATAREND  GÖRÖG  FÖLFOGÁS  SZERINT. 

Es  most  tekintfiünk  a  codexek  holt  betűiről  az  eleven  életbe. 
Csak  itt-ott  törülgetvén  le  még  a  port,  használjuk  tiszta  ablak- 
üvegül, hogy  valóságot  láthassunk  rajta  keresztül. 

Leo  császár  müve,  a  maga  egészében  véve  föltárja  előttünk 
a  görög  római  világ  egy  érdekes  metamorphosisát.  —  A  görög 
liadsereg,  melynek  szervezetét  hadi  szokásait  leirja,  hasonlít  a  hel- 
lének phalanxához  is,  meg  a  rómaiak  légiójához  is.  A  traditiók- 
boz  való  ragaszkodás  okozza  főkép  ,  hogy  a  görög-római  keleti 
birodalom  az  egyedüli  állam  a  megtelepült  Európában,  melynek 
hadserge,  rendes  hadserge  van,  s  hasonlithatlanúl  különb  takti- 
kája, mint  az  akkori  olasznak,  németnek  és  francziának,  kiknek 
liadi  eljárásaik  oly  primitivek  a  magyarok  bejövetelekor,  hogy  a 
taktika  nevet  alig  érdemlik  meg. 

A  görög  seregnek  ellenben  számos  vereségei  daczára  a  bár 


8  A  MAGYAR  IIADITÖRTÉNETHEZ   A  VE7.ÉREK  KORÁBAN. 

sok  részben  avult  rend,  az  úgynevezett  slendrián,  szívósságot  köl- 
csönöz. 

Ezen  rendszeresség  és  conservativismus  túl  víve  sok  hát- 
ránynyal járt ;  de  egy  második  gyökérszála  volt  az  annyi  vihar 
ostromolta  vén  birodalomnak.  Mihelyt  jó  vezére  akadt,  életreva- 
lónak bizonyult  be. 

A  görög  hadsereg  a  X.  században  a  traditiók  mellett,  ta- 
núit sokat  ellenségeitől  is.  Érdekes,  hogy  különösen  az  úgyneve- 
zett scytha  népektől  kölcsönzött  fegyvernemet ;  kengyelt,  nyerget 
s  más  szereket  és  sok  részben  tactikát  is.  Leo  idejében  majdnem 
egészen  lovas  a  görög  sereg,  holott  a  hajdani  római  sergek,  még 
az  első  császárok  alaitis,  gyalogok  voltak.  Lovasokúi  sok  századon 
át  leginkább  a  barbár  szövetségeseket  és  a  gallokat  használták. 
Hunoktól,  bolgároktúl,  avaroktúl  magok  kárán  tanultak.  —  Míg 
a  rómaiaknál,  görögöknél  a  nyíl  nem  volt  hadi  fegyver,  hanem 
vadászati  és  játékszer,  Leo  idejében  a  görög  seregben,  úgyszól- 
ván, ez  a  fegyverek  királya.  Két  harmada  a  seregnek  íjász  s  csak 
egy  harmada  tartja  meg  a  régi  görög  »kontos«t,  vagyis  lándzsát. 

íme  csak  ezekben  is,  a  taktikai  fogásokat  mellőzve,  kitűnik, 
hogy  Leo  császár  könyvének  sokkal  több  része  vonatkozik  köz- 
vetve a  lovas  nomád  népek  szokásaira,  mint  a  mikben  világosan 
említi  a  magyart  és  bolgárt. 

De  a  magyarokról  szóló  szakaszok  is  csak  úgy  érthetők 
elég  világosan,  ha  a  görögökről  írt  fejezetekből  az  író  sajátságos 
fölfogását  pontosan  ismerjük 

A  magyar  csatarend  leírásáról  szóló  rövid  szakaszok,  mint 
a  melyek  legjellemzőbbek,  érdekes  illustratiót  nyernek  a  görög 
csatarenddel  való  összehasonlításban.  Lássuk  az  egyik  legfonto- 
sabb szakaszt: 

Előre  bocsátom ,  hogy  az  idézendő  hely  görög  szövege  egé- 
szen azonos  Leónál  és  Maurikiosnál,  s  azon  két  kézirati  codexben 
melyeket  a  bécsi  cs.  könyvtárban  olvastam.  *) 

A  magyarokrúl  ezt  írja  Leo  császár :  » Csatában  nem  rendez- 
kednek, mint  a  rómaiak  3  részben,  hanem  különböző  csapatok- 


>)  Maorikios,  Scheffer  kiadása  263.  lap. 


SALAMON  FERBNCZTÖL.  9 

hn  ezredenként  &llnak  össze,  s  a  csapatok  egymástól  oly  kis  tá- 
ToIn  állnak,  hogy  az  egész  hadrend  egynek  látszik. « 

Ezt  Szabó  Károly  fordítása  szerint  idézem,  ki  a  Lamius  kia- 
dása szerinti  eredetiből,  a  latin  fordítás  hiányait  kijavítá.  2) 

Azonban  a  fordítás  jósága  mellett  is  vagy  félreértésre? 
TagT  nem  elég  világos  értésre  vezet  az,  ha  össze  nem  vetjük  nem- 
oak  a  szavakat  a  görög  hadseregről  Leo  által  mondottakkal,  ha- 
nem a  görög  hadsereg  szervezete  módjával  is. 

Mit  tesz  az ,  hogy  a  magyarok  nem  osztják  három  részre 
sergöket,  mint  a  görögök  ?  Ez  azon  hitre  vezethet  és  vezetett  is 
némelyeket  mintha  a  görög  sereg  szahály8zerint,centnimhól,  jobb- 
h  bal«zárnyból  állott  volna  —  míg  hasonló  rend  a  magyarnál 
nem  uralkodott. —  De  a  mint  látni  fogjuk,  egészen  egyébről,  nem 
szárnyakról  van  itt  szó. 

Leo  császár  az  itt  szóban  forgó  sereg  részeket  meré  néven 
nevezi ,  s  erre  néha  sy nonymként  a  turma  szót  is  használja.  Ez 
pedig  a  görög  sereg  akkori  szervezetében  nem  azon  jelentésű,  mint 
a  mai  jobb-  vagy  balszárny. 

A  hol  mind  Leo,  mind  Constantin  leírja  az  akár  lovas,  akár 
gyalog  görög  sereg  csatarendjét,  azt  mondja,  három  fő  részre  osz- 
tandó az  egész  sereg.  Egyik  a  közép,  másik  a  jobb ,  harmadik  a 
W  m^rt,  A  csatatéren  ezek,  mig  lőtávolban  nhics  még  az  ellen- 
'^s.  nyilast  hag\Tiak  egymás  közt ,  hogy  menet  közben  tolongás 
ne  támadjon.  Mihelyt  azonban  az  összecsapás  percze  közeledik? 
Diiüdjárt  teljesen  zárkóznak. 

Íme  hát  az  egész  görög  sereg  egy  phalanxszá  tömörülve  a 
^ata  perczében,  minden  hézag  nélkül.  Sem  jobb,  sem  balszárny- 
rúl  nincs  itt  ?zó  ,  hanem  a  sereg  zöméről,  a  centrumáról,  —  mely 
compact  tömeggé  egyesülten  harczol. 

Szükségesnek  tartották  ezt  Leo  idejében,  azért,  hogy  a  köz- 
P<mtoü  levő  főparancsnok  szavai  könnyen  legyenek  tovább  adha- 
«ót.  Xem  szárnysegédek  és  nyargonczok  vitték,  mint  ma  a  paran- 
c^jt  hanem  a  vezér  magában  a  közép  merében  vagy  közvetlenül 
annak  háta  mögött  foglalt  állást.  Benne  van  ebben  némileg  egy 


-;  Megjelent  az  Új  M.  Múzeum   1851— 2-diki  folyamának  299. 
tt  köv.  lapján. 


:.,!    T 


..     L! 


1  1  "  Li--  '"      '  .\    '  '  "'i. 


* &•     _'     . 


»      ^ 


_L  ..    .   -    ._!. 


:  ■•r'.  sor- 
.  " ..-  ser- 

-:--_>::  ri.Tók. 
:_••-    : .".  k:*.  .Iruu- 

:-~:  :  ..■.  ...  —  azaz* 
-  -::..:    \ ,  :..•  Iviiek 


-•■  t 


-  ■  .^  í 


1 1  ~ 


•  «»■ 


X"  .- 


•  V 


:•  V"   "  ..  ■_.:.-•.   .1  -.Tr«'  nem 

■..:>■-*".    I.     -'--".■.,  M^y  :\  moira 

í    ■  ••  .   ...  ::.  V./..,:.;:i::  ;i  régi 

-■     ■  ■  ■  ..  •    i  ■'.  r-  -  ..  l*^-:-  ''"ám  hat- 

'   "■    .        .  .  •         •  :    :.^..::E".::"p;ilKiu  a 

.•        •    --:  •  :     .     ..•.  . •«■- j-   ••. :  •  j  l«>t^záiuá- 

■  ^      '    "  •        ~      ■■.:.«'  .j-  ..i.. :»'-     tai'iai- 

--  ^  .T:.I:.i<.  ':. '^v  :.'. lu  a  kisi'bh 
'j. '. ■..  ^  ^  ^  V  .■-■".'./.  ■  .:  ...■...'.  .  ^  '".■■..<  > 'k^Z'*}'ozitsdbúl 
■  ,*.:  .  •  ^  •:."•:  :,  .=.  .  -  -  ^ "  *-;.r....\,  :.".::/.  :,.iVÍ;iiiik1»aiK  hanem 
v..i ,::'.•.:  >  .  -.  •.  ...  >^  -  r:::c  ".t >ja:i.:tt  \vtti'k.  >  ubbol 
-.•^^ ;■.'..  :  V  "kt^  >;-,:*   ..".:,.'.  ;»  :;»br»:"/ii- koziU'!*"-!!  oiiiáltak 

VstVV  :.*..:-..  -^  -:^"-.  v:  *;.i:.i;iri ,  ozivib; ,  századot.  Hogy 
aj-.^Vn^:.  v.\.^>  ..  N>-. *  V  ::»o:ioai  r::v'*ti:ok  \\r  uairvou  variáljanak, 
ii  c.r  .:  -.--  .:.  lX-:s  -.-... ailbau  30.  á4,  18,  12,  6-oztTbol  állott 
i%  •>-:.*^  ^..sv;.  ".v'Mv-ii : í vl.  A  IS-ozorosf  vOvo  ní»ruialis  számnak, 
x:i%lvt'\vw^,Vi:  ^vv:  n-cv  •?-<\*rr  omborbol  álló  stM'i'fr  lolosztásában  is 
-  r.'.:vaU ;:  ;»'v>v.-:alv  osulnvi  10t>zámra  szállván  \v ;  de  maga  a  lét- 
*í*Hm    i\uíi>  küloubi»zolt.  i>-ezor   ember  mellett  egy  banda  lOO 


SALAMON  FERENCZTÖL.  ÍJ 

emberből  állott  —  Ezen  értelmezésből  világos,  hogy  a  görög  csa- 
tarend tacticai  egységei  nem  absolut  számokban ,  hanem  csak  re- 
latíve Teendők  az  egészhez ;  és  mindenik  alatt  egymáshoz  teljesen 
egyenW  számú  részeket  kell  értenünk. 

Azonban  a  csata  pillanatában  mindezen  osztályok  teljesen 
egy  tömeggé  zárkóztak. 

Tehát  világos  az,  hogy  a  görög  meré  csak  távolról  sem 
jelentett  valamely  külön  tömeget,  annál  kevésbé  szárnyat,  hanem 
mintegy  képzeleti  része  volt  az  elválhatlanúl  összeforrt  tömegnek. 
—  Nem  a  madár  vég  tagjaihoz,  hanem  oldalaihoz  hasonlí- 
tottak. 

Ilyen  volt  a  görög  sereg  arczvonala  a  csatában. 

A  magyarok,  Leo  szerint,  nem  igy  alkották  csata  sorukat. 
Hanem  ezredenként  vagy  is  moiránként  állottak  ki,    mindenik 
üyen  osztály  közt  némi,  nem  nagy  hézagot  hagyva*).  Valódi  ér- 
telme, hogy  a  magyarok  nem  egy  tömegben  állanak  csatarendbe, 
hanem  háromnál  is  több  tömegbe  osztják  a  derék  hadat,  meljrről 
itt  sző    van.  —    (A   többi   hadosztályról  külön   szakaszokban 
szól  a  császár.)  Azon  drungosok,  más  néven  moirák  alatt,  mikre  a 
magyarok  oszták  fösergöket,mint  mondám,  nem  érthető  változatla- 
nul 3000  ember,  még  a  görög  seregben  sem.  Sőt  valószínű,  hogy 
amit  Leo  ezrednek  nevez,  nem  is  volt  nagyobb  egy  jó  századnál. 
Ha  a  magyarok  vékony  sorokban  álltak,  a  minthogy  úgy  álltak, 
jóral  szélesb  helyet  foglaltak    el,  mint  a  görög  sereg  megfelelő 
^záma.  A  görögök  tíz  mélységre  állítván  ki  sergöket,  ha  a  magya- 
rok netán  kettesével  álltak  ki,  háromszáz  ember  százötven  em- 
ber homlokot  képezett.  A  görögöknél  ugyanazon  szélességben  1500 
ember  állott.  Ezen  látszat  lehet  oka,  hogy  Leo  császár  moiráknak 
vagy  ezredeknek  nevezi  a  magyar  sereg  egységeit,  melyek  lehet- 
tek csak  századok  is. 

Azonban  bár  hány  lovasból  állottak  is  a  magyarok  egyes 
századai,  a  moira  szó  szabályos,  egyenlő  számú  csapat  részekre 
mutat 


*)  A  görög  szövegben  »en  diaphorois  moirais  drüggisti  sunapton- 
tes,  ias  moiras  mikroii  ....  diistamenas^  s.  a.  t.  Moira  pedig,  mint  Leo 
lY.  Caputja  42.  §-ból  kitűnik^  u^anaz,  a  mi  a  drung. 


12  ▲  MAGTÁR   HADITÖRTÉNETHEZ   A    \'£ZÉREK   KORÁBAN. 

Más  helyen  is  a  symmetríában  a  pedaoteriáig  menő  görög, 
nagj  DTomatékkal  emeli  ki,  hogy  a  scytha  népek  csatasora  ha- 
tározatlan, szervezetlen,  de  közülök  kivétel  a  magyar  és  bolgár, 
kiknek  rendszeres  >parataxi8€'vk  van. 

Ez  többet  jelent  annál,  hogy  ezek  egyenes  tömött  csatahom- 
lokban állanak  ki  Utóbbit  Lieo  császár  m^'egyzi  a  németekről 
és  olaszokról  is,  de  koránt  sem  nevezi  rendesnek  parataxisukat, 
sőt  ép  az  ellenkezőt  állítja  rólok. 

lU. 
A  MAGYAR  CSATAREND  ELMÉLETI  MAGYARÁZATA. 

A  magyaroknak  hézagokkal  fölállított  csatarendje  érdekes 
históriai  adat,  hadi  szempontból,  s  fontos  politicai  következtetés 
is  vonható  belőle. 

A  hadtudomány  modern  theoriáját  veszem  elő  Árpád  hadi 
szervezetének  magyarázatára.  Mint  historicus  követem  a  geologok 
azon  fényes  eredményekre  vezetett  eljárását,  mely  szerint  minden 
hajdani  állapotok  és  átalakulások  magyai*ázatában  alaptételül 
veszik,  hogy  ezer  meg  ezer  évekkel  ezelőtt  ugyanazon  természeti 
törvények  működtek,  mint  napjainkban^  s  érvénytelen  mindazon 
magyarázat,  mely  nem  a  most  uralkodó  erők  és  törvények  termé- 
szetéből indul  ki. 

A  hadiakban  —  valamint  a  politicaiakban  is,  századok 
folytában  a  dolgok  természete  oly  kevéssé  változott,  mint  az  em- 
beri lélek  törvényei.  Az  alapelvek  azonosak,  csakhogy  más-más 
vi**zonyok  közt  alkalmazták.  Sőt  talán  a  fönnforgó  esetben,  mint 
sok  másban,  a  theoria  nem  csinált  egyebet,  mint  az  élet  tünemé- 
nyeiből abstrahált,  mely  tünemények  koránt  sem  újak,  hanem  szá- 
zadok traditióikép  maradtak  ránk. 

A  csatasorok  hézagait  a  könnyű  lovasságnál  ezer  év  előtt 
hozták  be  a  magyarok,  s  az  újkori  theoreticusok  találmánya  az, 
hogy  okát  és  czélját  szakavatottan  meg  tudták  magyarázni.  Lás- 
sunk egy  két  theoreticus  tekintélyt. 

Chiibertj  kinek  könyvét  nem  kisebb  emberek,  mint  Nagy- 
Fridrik  és  L  Napóleon  hadvezér-képző  iskolának  nevezték,  az 


BAI.AMnX    KEnKNrKTÍ'iL.  13 

illumnk  szttksí'gét  a  lovas  roh.imokuíiI  igen  Iiailiatwsan  ki- 

^Mlioz  cpT  i^iéldAt.  Ha  e^y-egy  svailron  íiU  szembon  egyenlő 

htlmn.  upyiuoiitl,  s  az  Pgyik  egy  siíakadatlan  homlok  sort 

1,  &  inLtik  pctlig  k6t  egyenlő  részi'e  oszlik,  ez  utóbbinak  moz- 

jranabh,  krmiiycbb  és  biztosabb,  könnyen  jut  nz  pUeiis&g 

bot  fagy  liAtAhnz,  míg  a  sz6li>a  honiloksorban  roband  ennél 

fMlitalcMebb.  E«  az  egy  csapatban  levő  mindig  kevesebbnek  kép- 

I  írliiaxgit,  uiiut    a   kétfelé  ofizlott  egyenlő  s/Aniti  csapat..  Xíucr 

I  ül  uiiulídgatui.  —  a  a  pillanatnyi  bit  ní?ha  minden  a  barczban 

Azt&ii  folytatja,  csalöd&s  azt  hinni,  bogj-  az  egy  vonalban 

I  lovns  %7Jtzad  győzelem  esettlien  egfuz  homlokkal  líírto 

•  üt  az  «?Ilonjitgel.  Bendesen  vagy  csak  centruiaa,  vagy  vala- 

k  üi&riiyn   vág  be,  e  szerint  a  robanó  homloknak  esak  egy 

1^  ftgy  hogy  a  többi  réiiz  nC-ba  nem  is  jut  el  az  Jísszecsap^ig. 

Hnt  fViUűve,  bugy  a  nem  működött  rész  a  szárnyakra  kfilde- 

Kfolna,  jobb  i>zolg&latot  te»z  vala. 

l^fOiiA  a  mAlt  !4ZÍL/aiÍbeJi  tekintély. 

Bismarck,  egy  a  najxileoni  b&borfUcban  sokfelé  szolgált  ks 
BtlfUlsztall  tiszt,  uiint  badtani  irú  lett  híressé  1 818  tÍLJ&n,selmé- 
""ii  IjVorlamberg  életbe  léptette.  Szintén  az  mondja  a  lovasság 
lareiidjéif  iifrívc,  hogy  a  svadionok  közt  igen  szükségesek  a 
iüjiik.  KerfÜDJ  kell  a  felettébb  hos»zb  sorokban  valíi  fölállítást 
[iioiKékonyságftt  gátolja.  Ezen  fegyvernem  ereje  <i  moeg^kony- 
■■  Ma  áU,  »  egész  hadi  mestersége  a  szükséghez  képesíti  gyors 
.'  >1^  H  elHKánl  rohanás,  mikor  az  alkalmas  pillanat  bekövet. 


Voltnlc  azonban  e  században  U,  kik  a  hosszú  és  f<zakadat- 
:  -orokba  való  lámadáüt  tartották  legjobbnak  a  lovasságra 
'■•■-.  Ilyen  pl.  Rocquancourt,  egy  hadi  történet  jelea  szerzője. — 
i'ikibb  tbeoroticns,  mint  gyakorlati  szcnipontböi  indulhatott 
^MárCKak  a  fentebbi  tapasztalásból  nierttö  tekintélyek  is 
luÉlvnnák  ezen  téveteg  tolfogást. 

■  g^ilágosabban  szól  De  la  Itoche  Ayvion  .  ki  talán  az 

I    innnhát  Irta  u  köuiiyii  lovasságról  s  átaláa  a  köny- 

■kiíil.  Ayuion  a  frauczia  forradalom  miatt  Poroszor- 

i-jla  üítuekülvf,  olt  mint  luvussági  tiszt  szolgálta  végig  a  napole- 


14  A  MAGYAR  HADlTORTfeNBTHÉZ    A  VEZillREK  KORÁBAH. 

oni  háborúkat.  Részt  vett  a  porosz  sereg  s  kivált  könnyű  csapatok 
szervezésében.  A  restaiiratio  alatt  Pranczigországba  visszatérvén, 
gazdag  tapasztalatait,  melyeket  a  csatatéren  az  akkori  Európa 
s  némileg  Ázsia  lovasságáról  szerzett,  egy  könpbe  foglalta  össze. 

Sok  tiszt  —  mond  De  la  Roche  —  nem  látja  a  lovassága 
erejét  egyébben,  mint  a  sorfal  (en  muraille)  alakú  támadásban. 
De  ezek  felejtik  a  háború  tapasztalásait  Vegyék  csak  figyelembe 
a  nagyon  különbféle  csatahelyek  területi  minőségét!  Látni  fog- 
ják, ínily  ritkaság  kissé  számos  lovasság  mellett  a  sorfalszerü  ro- 
ham. Gyakorolni  kellene  béke  időn  az  ezredeket,  hogy  svadronjaik^ 
16 — 20  lépés  hézagot  hagyjanak.  Egy  ily  hézegokat  hagyó  ezred 
ütközési  ereje  ugyanannyi,  mint  egy  szakadatlan  sorú  ezredé, 
egyenlő  impulsiót  véve  föl. 

Az  ellenségnek  nem  jut  eszébe  ezen  hézagok  közé  tolakodni 
hacsak  nem  túlságosan  nagyok,  A  mily  mértékben  oldalba  fog- 
hatná ellenfelét,  oly  mértékben  lenne  ő  oldalba  fogva.  Ez  eset- 
ben az  ügyesebb  s  elszántabb  a  győztes,  A  lovasság  jó  tisztje 
mindig  előnji;  fog  adni  a  hézagokat  hagyó  csatasornak.Ezek  előmoz- 
dítják a  manőverek  hajlékonyságát.  Nagy  segítségül  vaunak  a  te- 
rületi akadályok  kikerülésében,  melyek  könnyen  útjában  állhat- 
nak. Könnjitik  az  ellenség  oldalba  fogását,  a  nélkül,  hogy  ez  elég 
korán  észrevenné.  Végre  az  intervallumok  megkönnyítik  az  előre 
száguldott  csatározók  visszavonulását. «  stb.  ^) 

Eddig  de  la  Roche!  —  Látjuk,  hogy  az,  a  mi  még  sajái 
századunkban  is  a  szakértők  közt  vita  tárgya  volt,  azt  a  magyal 
lovasság  szokása  ezer  évvel  ezelőtt  azok  részére  döntötte  el,  a  kik 
az  elméletet,  a  mint  kell,  a  dolog  természetét  jobban  kitünteti 
gyakorlatra  építik.  Látjuk  eb  bői  okait  és  rendeltetéFét  is  a  ma. 
gyarok  egyik  hadi  intézkedésének. 

Ha  többet  nem  írt  volna  is  Leo  a  magyarok  hadrendéről 
mint  a  mit  a  hézagokrúl  sz  ól,  a  hadtudomány  segedelmével  követ 
keztethetnők,  hogy  csataközben  való  manőverekre,  különböző  for 
dúlatokra  volt  berendezve,  s  a  híres  deployáló  rendszer,  melyet 
az  újkori  taktika  példátlan  v  ívmányának  tart,  meg  volt  Arpác 
magyarjainál.  A  hézagok  bizonyítják,  hogy  a  magyarok  számbs 


^)  De  la  Roche  Aymon  485.  1. 


fiALABlON   FERENCZTŐL.  15 

Tématerületi  akad^yokat,  azon  esetet,  hogy  az  előszágúldók 
risaavonúlhassanak  vagy  a  tartaléknak  elö  kell  rontania. 

£s  viszont  lantjuk  egy  példáját  annak,  hogy  a  jó  theoria 
tarmely  szakban  világos  magyarázatául  szolgálhat  a  legtávo- 
hUH  idők  te  különbözőbb  nemzetek  szokásaira. 

A  fentebbi  példa  nemcsak  azt  bizonyítja,  hogy  a  bevándor- 
ló korabeli  magyarok  értették  a  csatasorbeli  hézagok  szükségét, 
tanem  hogy  azokat  épen  az  újkori  legjobb  theoria  szerinti  mérv- 
boi  alkalmazták  De  laRoche  nagyon  kicsiny  hézagokat  vél  hagyan- 
d^nak  a  svadronok  közt  — t,  i.  15 — 20  lépést.  Leo  császár  is  azt 
Bondja,  hogy  a  magyarok  által  hagyott  hézagok  oly  csekélyek, 
kojry  messziről  fiil  sem  tűnnek :  —  az  egész  csatasor  egynek  látszik. 

Legyen  szabad  ezúttal  Leo  Taktikája  csak  ezen  egy  pont- 
jának hadtani  magyarázatára  szorítkoznom. 

De  legyen  szabad  egyszersmind  tovább  menni  s  ezen  pont- 
nak némely  politicai  értelmezést  is  adnom. 

Alkalmasint  tükörül  vehetjük  ezen  hadrendet  a  társadalmi 
és  politicai  szerkezeire  nézve  is. 

Ha  a  magyar  »moira«  vagy  »drungos«  nem  jelenthet  egye- 
bet, mint  egyenlő  számú  lovas  svadronokat  vagy  divisiókat,  bi- 
lonvos  az,  hogy  ezen  svadronok  vagy  divisiók  alakítása  nem  tör- 
ténhetett szorosan  családok,  vérségi  ciánok  szerint.  Egyik  család- 
nak számos,  másiknak  kevés  tagjai  levén,  a  clan-rendszer  svadronai- 
nak  létszáma  szerfölött  egyenetlen  lesz  vala,  —  s  legkevésbbé 
egy  görög  érdemesítette  volna  arra,  hogy  ily  minden  symraietria 
nélküli  beosztást  »rendes  parataxis«-nak  nevezzen.  Leo  császár 
kii«i  emelte  volna  az  ily  »clan<-8zerü  csoportosítást;  mert  igen 
yi  ismerte  más  akkori  nemzeteknél  az  ilyent.  —  Még  pedig  is- 
merte azt  az  egykorú  >{rank« -oknál,  azaz:  neme^6A;7i^2,  olaszoknál 
^  francziáknál,  kiket  ama  név  alatt  szokott  összefoglalni. 

Azt  mondja  Leo  császár,  hogy  a  frankoknál  (tehát  a  néme- 
teknél is)  se  gyalognak,  se  lovasnak  nincs  meghatározott  csata- 
midje.  Nem  állanak  moirákba  (mhit  a  magyarok),  hanem  a  tör- 
xsek  (phülé)  és  atyafiságok  (szüngeneia)  vagy  az  eskü  által  köte- 
lezettek sorakoznak  együvé.  A  csatarendet  egy  tömegben  tömött 
wba  állítják,  s  úgy  rohannak  bátran  szembe  az  ellenséggel.  Más 
taktikájok  nincs.  —  Tehát  egy  átalában  nem  volt  a  németeknek  s 


16  A  MAGTAH  HADITÖBTÉNETUBZ    A  VEZÉREK  KORÁBAN. 

más  nyugotiaknak  semmi  taktikájok;  mert  tömött  sorokba  Taló  elö- 
rohanás  a  lehető  legprimitívebb  hadi  szokás,  nem  nevezhető  tak- 
tikának. —  Szintoly  kevéssé  lehet  csatarendnek,  paratazisnak 
nevezni  a  sereg  csatatéri  összeállítását. 

Leo  császár  kevés  szóval  hiven  jeUemzi  a  feudális  hadser^ 
alkatát.  Mert  igen  correcttil  fejezi  ki  az  eskü  általi  kötelezettség- 
gel a  görög  író  azt,  hogy  a  nyugat  európai  főbb  nemesség  kísére- 
tében volt  ekkor  az  a  kisebb  nemesség,  mely  a  főúr  hadi  szolgála- 
tában állott,  mintegy  fegyveres  cselédségét  képezte.  Ez  azonban 
nem  változtatott  a  primitív  clan  rendszerbeli  csatarenden.  A  fegy- 
veres cselédség  nem  hogy  kisebbítette  volna,  hanem  alkalmasint 
nevelte  az  egyenetlenséget  a  csatarend  egyes  elemei  közt 

E  szerint  a  német  s  olasz  sereg  Árpád  idejében  szervezet 
dolgában  nagyobb  mértékben  volt  nemzetségi,  mint  a  magyar 
ámbár  tudva  van,  hogy  itt  sem  clan  rendszer,  hanem  a  foudalis- 
mus  uralkodott. 

A  császár  a  magyarokról  följegyzi  ugyan,  hogy  békében 
vagy  a  harcz  szünetelése  idején  nemzetségeTc  és  törzsek  szerint 
szoktak  letelepedni  a  kövér  legelőjű  vidékeken ;  de  itt  is  szintoly 
tévedés  volna  clan  rendszerre  következtetnünk,  mint  ugyanazon 
kifejezésekből  a  németekre  nézve.  A  családok  és  rokonok  össze- 
tartása kétség  kivül  minden  vándorlásban  volt  népnél  meg  volt^ 
mint  némelyiknél  ma  is  meg  van,  anélkül,  hogy  nemzetségi  kö- 
zöá  birtoklás  folyt  volna  ebből. 

Ha  a  magyaroknál ,  bejövetelükkor  a  clan-rendszer  társa- 
dalmi és  politicai  ősi  institutio  lett  volna,  semmi  féle  parancs  és 
hatalom  nem  lesz  vala  képes  megszüntetni  a  föJclograj  a  harcz- 
ban  való  sorakozásra  nézve.  Kétség  kivül  ebben  lelte  volna  legha- 
tározottabb kifejezését,  s  Leo  császár  ép  úgy  kiemelte  volna  a 
magyaroknál,  mint  kiemelte  a  frankoknál.  Ügy  látom,  hogy  a 
mit  a  magyarokra  nézve  kiemel,  ellentétül  van  kiemelve. 

Hogy  az  ősi  magyar  társadalmi  politicai  szerkezetet  e  részben 
liibásan  fogták  fiil,  példa  rá  egy  arab  író  tanúsága  is,  ki  a  magyarok- 
ról Etelközben  laktuk  idejében  ír.  —  Ibn  Daszta  leírja  a  kazár 
hadsereg  alkatrészeit:  ')  áll  az  10,000  lovasból,  melyet  a  fejedé" 
lem  a  maga  zsoldján  tart  (háború  idején  kétség  kívül),  ezenkívül 

')  Boessler,  »RoináiiÍ8cho  Studioiic  a  Toldaldkban. 


Salamon  fehekcztÖl.  17 

aragyonosak  yagyonuk  arányában  a  magok  költségén  állitnak 
ki  lovasokat  Még  rendes  adózás  is  volt  a  kazároknál  a  IX-ik  szá- 
zadban, íme  a  kazár  szervezet,  mely  már  alapjaiban  olyanforma, 
minőnek  a  magyar  sereget  a  keresztény  királyok  korában  látjuk. 
A  magyarokról  annyit  mond  az  arab  iró,  hogy  fejeddm'ók  20,000 
knst  állit  ki.  Jogunk  van  föltenni,  hogy  mivel. itt  is  nem  a 
Bemzet,  hanem  a  fejedelem  lovasságáról  van  szó,  hasonlókép  zsol- 
dig kell  értenünk.  —  A  kazár  nemcsak  rokon  nép  volt,  hanem 
tfí  része  a  magyar  nemzet  alkatrésze  lett. 

Árpád  alatt  a  nemzet  10  nemzetségből  állott,  melyből  htt  ma- 
gjir  és  Aarom  kazár  volt,  utóbbiak  kabar  név  alatt,  mint  az  e  rész- 
ben teljes  hitelű  Constantin  Írja.  A  két  nemzet  szokásai  nem  külön- 
bözhettek nagyon  egymáséitól,  j—  annyira  nem,  hogy  a  magyart 
Aég  a  clan-rendszer  alacsony  fokán  higyük,  mig  a  kazárnál  az 
Ülami  élet  fejlettségét  csaknem  ott  lássuk,  hol  az  európai  keresz- 
té&T  államoké  volt 

Addig  is  azonban,  míg  alkalmam  lenne  bővebben  kifejteni, 
lűért  nem  hiszem  azt,  a  mit  historicusaink  semmivel  sem  docu- 
neotálva  hirdetnek,  mintha  nálunk  a  vezérek  korában  nemzet- 
ségi rendszer  uralkodott  volna,  s  mintha  Sz.-István  reformja  ennek 
^törlésében  állott  volna,  beérem  a  föntebbi  fő^.rgumentummal, 
Bielyet  a  csatarend  szabályosságából  merítettem. 

Azt  tartom,  hogy  ha  a  vérségen  alapuló  clan-rendszer  ki- 
i^j^^t  nem  nyert  a  kisebb  sereg-osztályoknál,  annál  kevésbé 
tehetjük  a  nagyobb  osztályokat,  a  hét  magyar  s  három  kabar 
í»nnietséget  vérségi  értelemben.  Külön-külön  vajda  alatti  hadat 
tt^pet,  vagyis  hadtestet  és  politicai  községet  kell  érteni  alatta,  mi 
Itt  a  letelepedés  után  is  állandóan  megmarad,  Magyarország  oly 
fcrma  herczegségekre  oszlik,  minő  az  angol  heptarchia  volt. 

Áttérek  Lieo  császár  más  helyeinek  magyarázatára. 

SALAMON  PERENCZ. 


tiMok. 


18 


EGY  ADAT 

DÓZSA   GYÖRGY   ÉLETÉRE. 


DózHA  Gyökoyröl,  az  1514-diki  pórlázudás  tragicus  \0^ 
vo/t»r6röl ,  az  egykoiü  s  k('>zelkoi*ú  írókuíil  igen  kevés  oly  adat 
talAlunk,  mely  az  ő  eredetére  s  kivált  előéletére  világosságot  vetn 
Az  egykorú  Taurinus  (Stieröxel)  gyula-fejérvári  kanonok  »Stavr 
niachia^  eziuiü  munkájában  öt  ZegliMs-nák ,  azaz:  Székel 
nek  nevezi ,  s  mint  minden  fogalmat  fölülhaladó  emberi  szörny 
teget  a  költői  képzelet  valódi  túlcsapongásával  jellemzi.  Haso 
lóan  ÍTiíorgiuH  Zechelius-nak  nevezi  öt  Baiiliolinus  Riccardi 
Bécsben  1515-ben  nyomatott  Odeix)riconában ,  hol  a  pórlázadi 
legelső  l(»irása  olvasható.  Az  egykorú  Tubero  Georgius  Scyth 
a  ki'izel  egykorú  Szerémi  György  Oeorgius  Zekel  vagy  Geortju 
Sicuhts  néven  endegeti.  Mind  ebből  kétségtelen ,  hogy  ö  széke 
eredetű  volt,  s  épen  ezért  nevezték  a  föntebb  emiitett  irók,  a  ko 
társai ,  s  kl\lönösen  a  nép  által  haj^znált  nevén  székel g-nek.  Hof 
azonban  a  kurucz-király ,  mely  székely  családból  vette  eredeti 
arra  nézve  a  később  kori  Istvánfi  Miklós  munkájában  találiu 
legelsőben  adatot,  ki  őt  Székely  tíyörgynek,  családi  nevén  Dós^ 
nak  (l)osa  e^)gnomine)  írja,  s  azt  is  fi*)ljegy(»zte ,  hogy  az  érdél 
székelyek  főidén  nem  utolsó  Dalnok  nevű  mezővárosból  vette  er 
díítét  ') ;  mire  megjegyzem  ,  hogy  a  Kezdi  széki  Dalnok  helys< 
székely  mezővárosi  kiváltságot  soha  nem  élvezett,  s  Dózsa  Györ| 
egykorú  oklevélben  nem  Dalnoki,  hanem  Makfalvi  (de  Makfalv 
elönevet  visel.  A  családot ,  melybtil  Dózsa  György  származott, 
Makfalvi  Dózsa-csadád  levéltárában  látott  oklevelek  alapján  le 

')  Isfváwfi  kiadásaiban  »c  Vidvovo  oppido«  áll  ugyan,  do  kétoé 
teloiittl  csak  nyomtatási,  illetőleg  olvasási  hibából,  Dalnoco  (Dálno 
'  '•ilyett 


&ZABÓ    KÁaOLTTÓL.  Í9 

I      ekőben  Kővári  László  s  utána  Nagy  Iván  nevezi  heljesen  Mak- 
falvi  Dózsa-€saládnak. 

A  mi  Dózsa  György  előéletét  illeti ,   erre  nézve  a  XVI. 
századi  egykorft  vagy  közelkorű  Íróknál  még  kevesebb  fölvilágo- 
sítást találunk.  Bartholinus,  Tubero,  Szerémi  György  és  Istvánfi 
isijegyzéseiből  csak  annyit  tudunk,  hogy  ő  az  1514-dik  év  elején 
a  belgrádi  várőrségnél  mint  egy  lovas  csapat  parancsnoka  szol- 
gált, s  a  szendrői  tőrök  lovasok  Ali  nevű  vezérét  párbajban  elej- 
tette (Szerémi  szerint  1514.  hűsliagyó  kedden,  január  28-dikán). 
Ezen  vitézi  tettért  aztán  Budán  IL  Ulászló  királytól  pénzjutal- 
mat, aranylánczot ,  drága  öltözetet  és  fegyverzetet,  egy  levágott 
Téres  kart  ábrázoló  nemesi  czimert  s  Belgrád  és  Temesvár  közt 
fekvő  40  telekből  álló  falut  nyert ,  nem  sokára  pedig  ezután  Ba- 
kács Tamás  esztergomi  érsek  és  bibomok  által  a  törökök  ellen 
iiH&taad6  kficesztes  háborű  vezérévé  neveztetett  (Szerémi  szerint 
ápr.  24-kén). 

Mind  ebből  csak  annyit  tamilunk ,  hogy  a  székely  Dózsa 
Ojőrgy  1514-ben  lovas  hadnagy  s  derék  katona  volt,  a  mit  róla 
Istvánfi  is  elismer.  JeUemének  mélyébe  azoiiban  csak  Bartholi- 
nus  hagy  kissé  bepillantanunk.  Ennek  előadása  szerint  ő  a  törö- 
köket párbajban  négyszer  győzte  le ,  s  ezért  nagy  tisztességben  is 
Tolt  a  királynál ;  minthogy  azonban  a  kivívott  becsületért  és  nyert 
gyózedelmekért  a  kincstartótül ,  kinek  a  király  parancsot  adott, 
semmi  jutalmat  sem  kapott,  méltatlankodva  boszút  forrala,  s  nem 
sokára  azután  egy  királyi  adószedőt  megölt ,  3000  aranyat  tőle 
elrabolt  s  azzal  fenyegetőzött,  hogy  a  törökhöz  átpártol ;  mit  a 
király  megtudván ,  attól  tartva ,  hogy  Belgrád  a  törökök  kezére 
kerül,  őt  200  aranyuyal  s  két  aranyos-ezüstös  szerszámú  paripával 
ajándékozta  meg.  ^) 

Mind  össze  is  ily  kevés  lévén  az ,  a  mit  Dózsa  György  elő- 
életéről s  jelleméről  hiteles  Írókból  eddig  tudhattunk,  érdekesnek 
tartom  megismertetni  Héderfáji  Barlabási  Lénárt  erdélyi  alvajda 
és  székelyek  alispánja  1507.  július  19-dikén,  tehát  a  pórlázadás 
dött  mintegy  hét  évvel  kelt  levelét,  melynek  eredetijét  a  közelebbi 


^)  Bartholinus ,  Odcpot-icon ,  id  est   lUnerariam   Rev,    Cardinalis 
dvunns,    Vie/tnae.   Í5Í5»  4-r.  D2,  lei\ 

2* 


« 

20  EGY  ADAT  DÓZSA  GYÖRGY  ílLETÉftC. 

• 

augustus  havában,  több  érdekes  székely  oklevéllel  együtt,  a  sze- 
beni  szász  nemzeti  levéltárban  találtam.  Két  dologra  nézve  nyújt 
ugyanis  ezen  oklevél  teljes  bizonyosságot :  először ,  hogy  Dózsa 
György  a  máig  is  virágzó  s  Makfalván  főbirtokos  Makfalvi  Dózsa- 
családból való,  s  másodszor,  hogy  ö  már  1507-ben  oly  hírhedt 
rabló  volt,  hogy  a  székelyek  alispánja  » egész  Erdélyország  nyil- 
vánságos  rablójának*  méltán  nevezhette. 

A  levél  Szeben  város  polgármesteréhez  és  tanácsához  van 
intézve.  Tulajdonképen  egy  bűnesetről  szól,  melyet  a  vingárdi  vár 
valamely  jobbágj'^a  követett  el  szebeni  polgár  ellen.  Értesíti 
ugyanis  Héderfáji  Barlabási  Lénárt  alvajda  a  szebeni  tanácsot, 
hogy  a  vingárdi  várnagy  az  ő  megidéző  levele  értelmében ,  a  sze- 
beni tanács  folyamodására ,  a  juh-  vagy  disznólopási  ügyben,  tör- 
vényszéke előtt  megjelent :  minthogy  azonban  a  szebeni  tanács  az 
illető  jobbágyot  nemcsak  ezen  tolvajsággal  vádolta,  hanem  valódi 
gyilkosnak  panaszolta  be,  a  vingárdi  várnagyok  azt  álhtván,  hogy 
ezen  ügy  nem  tartozik  a  rövid  idézésü  négy  eset  közzé ,  a  perben 
előtte  felelni  nem  akartak.  Ha  csak  lopásról  lett  volna  szó ,  kész 
lett  volna  ez  ügyben  végítéletet  hozni.  Mindemellett  is,  minthogy 
a  vingárdi  várnagyok  önkényt  megígérték ,  hogy  ha*  az  ö  pana- 
szukra a  szebeniek  az  alvajdai  törvényszék  előtt  meg  akarnak  je- 
lenni ,  ez  esetben  ők  is  készek  lesznek  ugyanott  bármely  ügyben 
előállani  és  felelni :  fölszólítja  a  tanácsot ,  értesítse ,  kész-e  ezt 
elfogadni ,  mely  esetben  ez  ügy  tárgyalására  mind  a  tanácsnak, 
mind  a  várnagyoknak  újabb  határidőt  fog  kitűzni.  Csak  ezután 
következik  a  Dózsa  Györgyre  vonatkozó  hely,  melyet  érdemesnek 
látok  egész  terjedelmében  s  eredetiben  közölni. 

»Ceterum  accepinius  qualiter  in  proxime  preteritis  nundinis 
Megyesiensibus  certos  ex  Incolis  et  Inhabitatoribus  illius  ciuitatis 
Cibiuiensis  prope  Ciuitatem  Meggyes  spoliassent  atque  interfecis- 
^^nt ,  Nam  prout  nos  superinde  cercius  perscrutati  sumus ,  hoc 
fncfnm  predonlcnni  ad  nullum  alium  cogitare  velitis  nisi  ad  Agi- 
lem  Georgium  dósa  Síctdwn  de  Makfalxca  in  Sede  Maros  exis- 
tente ,  proptereaque  consulimus  vos ,  vt  vos  vniuersaliter  velitis 
Agili  Andree  lazar  et  ceteris  pocioribus  Siculis  superinde  scri- 
D^re  vt  ipsi  ialem  predonem  puUicum  tocins  Regni  tránssiluanie 
iw  »»^orum  medio  tenere  non  deberent  sed  ipsum  absque  dilacionc 


8ZABÖ  KÁROLYTÓL.  31 

snper  haiusmodi  facto  predouico  perpetrato  ita  punirent  vt  cum 
lioc  coufederatiua  vnio  ^et  concordia  inter  ipsos  Siculos  et  ceteros 
Tunersos  bonos  Bregnicolas  Begni  huíus  magis  firmare  robarare- 
q«e  quain  dissoluere  (igy)  videatur  per  ipsos  Siculos.  Ex  Heder- 
kjt  fería  secunda  proxima  post  festum  beaté  Margarethe  virgi- 
nis  et  martiris  anno  etc  septimo. 

Leonardus  Barlabassy  de  hederfaya 

yicewayuoda  transsiluauus  et  Si- 

culorum  vicecomes.« 

Ajct  hiszem ,  bogy  e  levél  tartalmának  alaposságát ,   és  így 

i  székely  alvajda  által  gondos  nyomozödás  után  kimondott  bün 

igaz  veltát ,    mely  Dózsa  György  jellemének  eddig  csak  kevéssé 

MDert  vonásait  kellően  megvilágitja,  kétségbe  vonni  alapos  okunk 

ttm  lehet. 

8  ha  elgondoljuk ,  hogy  Dózsa  György  jelleme  kortársai 
eiőtt  titok  nem  lehetett ;  miért  is  őt ,  mint  Szeréminél  olvassuk,  a 
(><anádi  püspök  Csáky  Miklós,  midőn  a  királyi  jutalom  átvételére 
Bodán  hozzá  ment ,  erősen  megdorgálta :  azon  kor  erkölcsi  sü- 
lj«dt«^ének  egyik  legkiáltóbb  bizonyítványául  kell  tekintenünk 
azt,  hogy  egy  ily  közönséges  rablógyilkosnak  ismert  embert,  a 
beljett  hogy  méltó  büntetés  érte  volna ,  a  királyi  udvar  kitünte 
tássel  fogadott,  vitézségeért  jutalmakkal  halmozott,  Magyarország 
iopipja  pedig  a  hatalom  oly  polczái-a  emelt ,  melyen  a  maga  s  a 
űvers  tömeg  vad  szenvedélyeinek  fékét  megeresztve ,  a  hazát  oly 
veszedelembe  dönthette ,  melynek  utófájdalmai  nemcsak  a  porig 
megalázott  s  a  göröngyhöz  kapcsolt  jobbágyjf ág  keserves  sorsában, 
Ittoem  épen  a  nép  elnyomása  miatt  az  összes  haza  siralmas  álla- 
potában is  századokon  keresztül  érezhetők  maradtak. 

SZABÓ  KÁROLY. 


22 


HUSZÁR    GÁL 

ÓVÁRT,    KASSÁN   ÉS    KOMÁROMBAN. 

1555—1560. 

(A  b^csi  titkos  udrari  levéltár   iratai  nyomán.)  ') 

I. 

Huszár  Gál  a  magyarországi  reformatió  legtevékenyebb 
terjesztőihez  tartozik. 

Születési  helyéről  és  évéről,  iskolai  tanulmányai  és  első  föl- 
lépése felöl  a  történetnyomozás  ekkoráig  nem  hozott  napvilágra, 
adatokat. 

Először  1557.  őszén  mint  óvári  lelkész  jelenik  meg,  BuUin- 
ger  Henrikhez,  a  hímeves  zürichi  ref.  lelkészhez  intézett  levelével- 
Ebben  fájdalmas  érzettel  rajzolja  a  nyomort ,  melyet  a  magya- 
rok a  törököktül,  és  az  üldözést,  melyet  a  protestánsok  Oláh  Mik- 
lós esztergomi  érsektől  szenvednek ;  továbbá  egy  házassági  kér- 
désben tanácsért  folyamodik ,  és  a  zürichi  egyházi  rendtartás  egy 
példányának  megküldését  kéri  ki.  2) 

Huszár  Gtól  már  két  évvel  e  levél  megírása  előtt  érkezett 
Magyar-Óvárra. 

Előbbi  állomásáról  —  melyet  nem  ismerünk  —  Oláh  Mik- 
lós, ki  midőn  érseki  székét  (1553)  elfoglalta,  nagy  buzgalommal 
indította  meg  az  ellenreformatiót,  kényszerítette  távozni.  Elhag>Ta 
az  esztergomi  érseki  megye  területét,  a  Miksa  főherczeg  és  cseh- 


^)  V.  Ö.  » Huszár  Gál  magyar  reformátor  ds  az  ö  egyházi  beszé- 
dei.«  Révész  Imrétöfy  a  Protestáns  egyházi  éa  iskolai  lap-ban  1862. 
102 — 108  11.  És  Szabó  Koroly  értekezésit  >Huszár  Gál  életéről  és 
nyomdájáróU  a  »Századok€  hasábjain  1867.  146 — 166.  11.—  Jelen 
közleményünk  a  két  becses  czikk  kiegészítésére  van  hívatva. 

^)  A  Bécsben,  1557.  october  26-án  kelt  levelet  kiadta  Lampe^ 
116.  1. 


FRAKKÓI    VILHOeTÓL.  33 

országi  király  birtokaihoz  tai*toz6  Magyar-Ováron^)  keresett  men- 
heljet,  hol  a  német  őrség  kapitánya,  Wohnitzky  Zakariás,  bízva 
urának  a  prote.stantismus  iránt  nyíltan  kitüntetett  jóakaratában,  ^) 
védelme  alá  fogadta.  ^) 

Huszár  itt  nem  élt  tétlenül.  A  mezőváros  magyar  lelkészszé 
választotta,  és  mivel  e  czimen  csak  26  forintnyi  évi  fizetése  volt, 
ha^nló  minőségben  alkalmazást  szerzett  magának  a  közel  Mo- 
sódj mezővárosban  és  Káinok  (Gahling)  községben*  E  mellett 
grakran  megfordult  az  e  vidéken  lakó  araknál  és  nemeseknél, 
kibek  lakaiban  az  isteni  tiszteletet  végezte,  az  űr  vacsoráját  két 
w  alatt  kiszolgáltatta.  ^) 

Tevékenysége  által  csakhamar  magára  vonta  a  pozso-* 
nvi  és  győri  káptalanok  figyelmét.  Ezek  Miksától  fölhatalmazást 
esiközöltek  ki,  hogy  néhány  tagjaikat  Ovárra  küldhessék,  kik  ott 
Huszár  Gállal  nyilvános  vitatkozást  tarthassanak.  Bizonyára 
kettős  czélt  óhajtottak  elérni:  tudomást  szerezni  a  predicátornak 
tallási  tanai  felől,  és  az  óvári  híveket  meggyőzni,  hogy  lelkészök 
té^lanokat  hirdet. 

Az  1555-ik  év  pünkösdi  ünnepein  a  pozsonyi  és  győri  káp- 
talanok négy  tagja,  Miksának  a  kapitányhoz  szóló  rendeletével 
ellátva,  megjelent  Ovárt.  A  disputatió  nyilvánosan  a  templomban 
tartatott  meg.  Részleteiről  semmit  sem  tudunk,  az  eredníényről 
pedig  csak  annyit,  a  mit  maga  Huszár  Gál  és  a  nálánál  nem  ke- 


0  A  magyar-óvári  uradalmat  II.  Lajoa  nővérének  Annának  ado- 
mányozta, kinek  halála  után  elsőszülött  fiára,  Miksára  szállott. 

^)  Az  erre  vonatkozó  legújabb  kutatások  eredménye  összefoglalva 
található  Maurenbrecher  K.  ily  czimü  értekezésében :  >6eitrlLge  zur  Ge- 
•chichte  >Iaximilian 8  n.  1548 — 15fi2«  (Sybcl.  Historischc  Zcitschrift 
1875.  XXXII.  221  s  kk.  II.) 

')  Huszár  Gál  1558.  april  18-án  az  óvári  kapitányhoz  intézett  le- 
relében  írja :  ^^Cum  annis  superioribus  Nicolaus  ex  Valachia  Antistes 
rfmm  ecclesiasticarum  in  Hungária  diram  in  űdeles  Chrísti  minidtros 
eidtasset  persecutionem  .  .  .  asylum  mihi  .  .  .  Tua  Maj^nanimitas  prae- 
boitc  (Egykorú  másolata  a  bécsi  titkos  levéltárban.)  Hogy  1555.  ta- 
Tinán  már  Ovárt  volt,  kitűnik  az  alább  elmondandókból. 

^)  Ezen  részleteket  Wohnitzky  óvári  kapitánynak  1558.  april 
23-án  Miksához  intézett  levelében  találjuk.  (Eredetije  a  bécsi  titkos 
lerátárban.) 


i 


24  HOBZÁR  OÁL  ÉLETÉHEZ. 

vésbbé  részrehajló  óvári  kapitány  mondanak,  hogy  a  kanonokok 
gúnynyal  tetézve  kényszerültek  Ovárt  elhagyni.  *)  * 

Annyi  bizonyos,  hogy  Huszár  Gál  a  következő  években  za- 
vartalanul folytathatta  munkásságát ,  mely  mind  nagyobb  mér- 
veket öltött. 

Ovárt  iskolát  állított  föl,  és  házában  több  szegény  tanulót 
ingyen  ellátásban  részesített.  Ezeket  annyira  kiképezte,  hogy  a 
körülfekvő  falvakba  küldhette  ki,  a  lelkészi  teendők  végzésére.  ^) 

E  mellett  az  1657-ik  óv  végén,  vagy  a  következőnek  elején, 
a  saját  költségén  nyomdát  létesített,  oly  czélból  hogy  a  sajtót  is 
fölhasználja  az  űj  tanok  terjesztésére.  Ennek  első,  és  egyetlen  is- 
mert terméke.  Huszár  Gál  három  egyházi  beszéde,  melyeket  1658- 
ban  bocsátott  közre.  Munkáját  Miksa  királynak  ajánlotta,  fölkér- 
vén, terjeszsze  ezt  tanácsosainak  ítélete  és  vizsg/Üata  alá,  hogy 
^meggyőződjék,  miként  az  igaz  tant  hirdeti '^)  Nyugodtan  tehette 
ezt,  mert  bizonyára  jól  tudta,  hogy  a  király  udvari  papja,  Pfauser 
a  protestantismus  határozott  híve.  És  így  bizton  számithatott 
Miksa  pártfogására,  melyet  a  maga  és  iskolája  számára,  ellensé- 
geinek támadásaival  szemben  kikért  *) 

Az  ajánló-levél  april  1-én  íratott  Egy  nappal  előbb  a  győri, 


^)  Huszárnak  és  a  kapitánynak  föntebb  idézett  leveleik. 

^)  Idézett  levelében  erre  nézve  irja :  >Praeter  ullum  auxiliuui 
tantum  meis  sumptibus,  in  hoc  vaHo  oppidulo  scholam  instituerim,  tan- 
tumque  numerum  discipulorum,  summis  laboribus  et  industria  collegerim 
.  .  .  cumque  in  vicinos  pagos  fideles  verbi  Dei  ministros  constituo.  .  .  .< 
És  Wohuitzky  kapitány  levelében  olvassuk :  >Item  er  hat  auch  mit  gros- 
ser  Unuermuglichkaith  ymmertzuher  vil  armo  Schueltcr  umb  Gottes  wil- 
Icn  on  ainiche  bezallung,  mit  nnnderhaltung  und  der  lernung  bey  ime 
versében.* 

^)  A  munka  czime:  >Az  Úr  Jézus  Krisztusnak  szent  vacsorájáról 
kínszenvedéséről  és  dicsős^es  föl  támadásáról  való  Prédikációk.  O  várba 
nyomatott.  1558. «  A  24  kis  4-edréttt  levélre  terjedő  munkának  egyet- 
len ismert  példánya  a  bécsi  udvari  könyvtárban.  Készletesen  ismerteti 
Révész,  idézett  értekezésében. 

*)  Hogy  Huszár,  Miksának  csakugyan  pártfogásában  részesült,  két- 
ségtelenné teszi  Peréuyi  Gábornak  1560.  oct.  17-én  Miksához  intézett 
levele,  melyben  Huszárról  iija :  >Qui  cnm  et  antea  in  Owar  sub  cle- 
menti  patrocinio  et  defensione  Maiestatis  Vestre  fuerit  .  .  .c  (Eredetije 
a  bécsi  titkos  levéltárban.) 


FRARNÓI  VILM08TÓL.  25 

székes-egyház  ajtaján  Welykei  Márk  nagyprépost  és  püspöki  hely* 
nők  egy  idézö-levelet  függesztetett  ki,  melyben  a  komáromi  főes- 
peresnek  jelentése  alapján  előadja,  hogy  »Ovár  mezővárosában 
^  Gál  nevű  áldozár  tartózkodik,  a  ki  elpártolván  a  kath.  szent- 
egyház igazságaitól  és  egyetemes  rendelvényeitől,  tévtanokat  ka* 
rolt  föl,  gonosz  és  botrányos  hitelveket  terjeszt  a  nép  között ;  a 
miért  is  már  korábban  néhai  tisztelendő  Zaall  János  a  pozsonyi 
egyház  helynöke  mint  pogányt  és  szakadárt  egyházi  censurák- 
kid  és  kiközösittetéssel  sújtotta, «  mivel  azonban  ennek  daczára 
>folytonosan  megmaradt  tévelyében,€  őt  april  18-ára  a  győri 
mni  szék  elé  idézi.  >) 

A  győri  egyházi  hatóságot  ezen  lépésre  kétség  kívül  az  kész- 
tette, hogy  Huszárnak  bátorsága  annyira  ment,  hogy  a  győri  őr- 
^tiszteinek  fölhivására  többször  megjelent  Győrött,  és  itt  prédi- 
kált A  kath.  papok  óvták  híveiket,  hogy  mint  eretneket  ne  hall- 
gassák, és  fenyegető  nyilatkozatok  által  igyekeztek  őt  megfélem- 
liteni.  Ellenben  Huszár  kijelentette,  hogy  kész  bármikor  ve- 
\A  vallási  vitatkozásba  ereszkedni.  Erre  szolgált  válaszul  az  idé- 
zó-levél. 

Midőn  ez  Huszárnak  megküldetett,  az  övári  kapitány  eset- 
leg  távol  volt.  Es  mivel  az  ő  tudta  nélkül  Ovárt  elhagyni  nem 
akarta,  a  kitűzött  napon  nem  jelent  meg  Győrött.  Mire  a  szent 
szék  elmarasztalta,  és  nyilvánosságra  hozott  ítéletében  mint  eret- 
neket kiközösítette. 

Néhány  nappal  utóbb  —  april  második  felében  —  vissza- 
érkezett Wohnitzky.  Huszár  ekkor  engedélyért  folyamodott  hozzá 
hogj'  Győrré  mehessen.  Védelmezni  akarta  magát  az  eretnekség 
vádja  ellen.  Ha  —  úg}'mond  —  >a  jók  egészséges  és  józan  ítélete 
M»rint«  csakugyan  eretneknek  bizonyult  be,  és  nem  tér  meg,  ám 
kész  bűnhődni ;  ha  ellenben  az  evangélium  igaz  tanításából  kimu- 
tatja, hogy  ellenfelei  bálványimádók,  úgy  remélli,  hogy  jövőben 
i3CTényebben  fogják  magokat  viselni. 

De  ugyanakkor  arra  kérte  az  óvári  kapitányt,  szólítaná 
foI  győri  tiszttársát,  hogy  mihelyt  Győrré  érkezik,  őt  védelme  alá 
fogadja,  minden  erőszaktól  megóvja,  és  gondoskodjék,  hogy  vá- 


^)  Az  i€lézö-levél  egykorú  másolata  a  bécsi  titkos  levéltárbau. 


26  HUSZÁR    GÁL    ÉLETÉHEZ. 

lasztott  alkalmas  birák  előtt  nyilvánosan  vitatkozhasBék  ellen- 
feleivel. ') 

Az  óvári  kapitcány  nem  tekintette  magát  illetékesnek  arra, 
hogy  önhatalmúlag  intézkedjék.  Az  egész  ügy  állását  előadta 
Miksa  királynak,  és  utasítását  kérte  ki.=) 

Ennek  válasz-iratát  nem  ismerjük.  De  a  kapitány  levelére 
sajátkezüleg  följegyzett  néhány  szó  kétségtelenné  teszi,  hogy  ö 
Huszár  Gálnak  megjelenését  Győrött  ellenezte,  és  az  ügy  békés 
elintézését  óhajtotta.  ^) 

Nem  akart  ugyanis  beavatkozni  Magyarország  ügyeibe,  és 
kerülte  az  alkalmat,  mely  őt  atyjával,  ki  a  katholicus  egyház  érde- 
keit buzgón  szívén  viselte,  összeütközésbe  hozhatta.  Előre  látta 
ugyanis,  hogy  a  győri  káptalan  panaszaival  Ferdinándhoz  fog 
fordulni. 

Úgy  történt.  Ferdinánd  november  1-én  szigorú  rendeletet 
bocsátott  Huszár  Gálhoz,  meghagyván,  hogy  ezentúl  »az  eret- 
nek tanok  terjesztésétől  és  könyvek  nyomtatásától  tartózkodjék.* 
A  kapitányt  is,  súlyos  büntetés  terhe  alatt  utasította,  hogy 
rendeletének  végrehajtása  fölött  őrködjék.  *) 

Wohnitzky  kísérletet  tett  védenczét  megmenteni.Miksánakírt 
Közölvén  vele  a  királyi  rendeletet,  kijelentette,  hogy  kész  —  úgy- 
mond --  uralkodójának  akaratja  előtt  meghódolni,  de  előbb  köz- 
vetlen urának  (Miksának)  utíisitásait  akarja  bevánii.  Kiemeli  hogy 
Huszár  Gált  mindazok,  kik  a  magyar  nyelvben  jártiisok,  okos  és 
szerény,  istenfélő  és  erényes  embernek  tartják.  Nem  kételke- 
dik ,  hogy  Miksa  is  ilyennek  fogja  találni ,  ha  őt  maga  kihall- 
gatja, vagy  papjai  által  megvizsgáltatja.  *) 


0  A  föntubbi   részletek  Huszár  Gál  idczctt  l eveidben. 

-)  A  kapitány  iddzett  levele. 

^)  »Soll  nicht  er8cheiuen.« 

*)  A  kapitányhoz  intézett  rendeletben  olvassuk :  ^Heresom  sémi- 
nationcin  et  librorum  iinpressionein  illi  imposterum  nou  permittas,  imo 
ab  illis  euni  scrio  prohibeas  ;  uisi  enim  id  feccris,  grauiter  in  te  animad- 
uerteinus.  Mandauiinusa  autem  ipsi  quoquc  hac  ipsa  de  re  per  alias 
litcras.«  (Kgykord  másolata  a  bécsi  udvari  levéltárban.)  A  Huszárhoz 
intézett,  k.  rendelet  szövegét  nem  ismerjük. 

^)  1558.  november  8-án  kelt  levelének  eredetije  a  bécai  titko9 
lcvéitárbai|. 


FRAKNÓI   VILMOSTÓL.  27 

ügy,  lái«izik  ezen  levél  eredménytelen  maradt  És  Huszár 
GÚ  kevéssel  utóbb  jónak  látta  Óvárt  elhagyva,  az  ország  másik 
r^ben  keresni  hitűjitó  tevékenységének  új  mezőt. 

II. 

1560-ban  Huszár  Gállal  iTctísaw,  mint  magyar  prédikátorral 
találkozunk  ismét. 

Azonban  csakhamar  tapasztalnia  kellett,  mennyire  csaló- 
dott, midőn  azt  hitte,  hogy  a  hatalmas  városban,  meljrnek  lakos- 
>4ga  és  magyar  őrsége  túlnyomó  részben  az  új  tan  követőihez  tar- 
tozott, háborittatlauúl  fog  élhetni. 

Kassa  az  egri  egyházi  megye  területén  feküdt.Ennek  püspöke 
VfranrsicM  Antal,  miként  ^lőbb  a  i)oliticai  és  diplomatiai  téren 
ritka  tevékenységet  fejtett  ki,  most  főpapi  kötelességeit  is  egész 
kiterjedésökben  lelkiismeretesen  kívánta  teljesíteni.  Osztozva 
OUh  Miklós  törekvéseiben,  föladatául  tűzte  ki  elpártolt  híveit 
egrháza  kebelébe  visszavezetni.  És  e  czél  elérésére  legbiztosabb 
ütnak  tartotta  azt,  ha  a  protestáns  prédikátorokat  jó  szerivel  meg- 
nypri.  vagy  erőszakkal  eltávolítja. 

Ez  irányban  tervszerű  actiot  indított  meg.  1560-ban  Eger- 
ben és  környékén,  Jíisz-Berényben  és  Kassán  egyszerre  lépett  föl, 
"zokott  erélyével  és  határozottságával.  ^)  Igyekezeteit  Ferdinánd 
hatbitósan  támogatta:  sohasem  habozott  királyi  hatalmának 
^ülvát  az  ellenreformatio  mérlegébe  vetnL 

Midőn  tehát  Verancsics  jelentést  tett  Huszár  Gál  kassai 
működéséről,  1 560.  september  végén  rendeletet  bocsátott  a  fő- 
paphoz, melyben  utasította,  hogy  a  prédikátort  hozassa  magához 
Egerbe,  és  itt  indítson  ellene  vizsgálatot. 

A  püspök  sietett  érintkezésbe  helyezni  magát  Zay  Ferencz 
kai«ai  főkapitánynyal,  kihez  mint  a  portai  követségben  társához 
Wso  viszony  fűzé,  és  ki  mint  buzgó  katholicus  is  készséggel  állott 
szolgálatára.  Ismervén  a  kassai  polgárok  és  katonák  hangulatát, 


')  L.  erre  vonatkosó  l^v^lelt  Veranceies  Antal  összes  munkái  VIH. 
köteteben. 


28  HUSZÁR    GÁL    ÉLETÉHEZ. 

ragaszkodásukat  Huszárhoz,  azou  uézetben  volt,  hogy  föltűnés 
nélkíjl,  titokban  kell  elfogatni  és  Egerbe  szállitani. 

Verancsics  beleegyezett.  A  terv  egyik  részét  sikerült  is 
kivinni.  A  kapitány  1560.  october  első  napjaiban  Huszárt  elfo- 
gatta és  őrizet  alá  helyeztette.  De  midőn  ez  köztudomásra  jutott, 
a  polgárok  és  katonák  —  élükön  Forgách  Simon  kapitánynyal 
—  fenyegető  hangon  tiltakoztak  Kassáról  való  eltávolittatása  ellen. 
És  Zay,  nagyobb  zavaroknak  elhárítása  végett,  szükségesnek 
látta  szándékáról  egyelőre  lemondani ;  de  Huszárt  továbbra  is 
őrizet  alatt  tartotta. ') 

A  kassaiakat  ezen  ei*edmény  nem  elégítette  ki.  Ok  prédi- 
kátorukat szabadon  bocsáttatni  és  hivatalába  visszahelyezni 
kívánták.  October  közepe  táján  a  polgárok  küldöttsége  Sáros 
várában  Perényi  Gáboii;  kereste  fol,  azon  kérelemmel  hogy  Miksa 
királynál  járjon  közbe.  ^)  Ok  magok  is  küldöttek  követeket  Mik- 
sához. De  ez  most  sem  volt  hajlandó  a  fonforgó  ügybe  avatkozni, 
és  azon*  tanácsot  adta  a  kassaiaknak,  forduljanak  közvetlenül 
Verancsicshoz,  és  igyekezzenek  őt  rábínii,  hogy  Huszár  Grált 
Kassán  vegye  vizsgálat  alá.  ^) 

Követték  a  tanácsot.  November  második  felében  a  kassai 
kapitányok,  katonák  és  polgárok  küldöttsége  jött  Egerbe.  Azon 


*)  VerancRÍcsnak  15G0.  october   17-t5n  és  november  30-áii  Fer- 
dinánd királyhoz  intézett  jelentései,  i.  b.  188.  és  1\)1,  11. 

*)  Perényi  Gábor  1560.  october  1 7-én  Miksához  intézett  levelének 
eredetije  a  bécsi  titkos  levéltárban. 

^)  Kassa  város  tanácsa  15G0.  december  14-én  Miksához  inté- 
zett levelében  említi,  hogy  levelét  vették  »unnd  von  unnsemu  gesanteun 
die  sachen  vonn  wegen  unsers  hungrischenn  Predicanten,  noch  Eur  Ko. 
Maiest^itt  beuehl  vornumen.  Dcrhalben  habén  wier  unnserc  Gcsanten  za 
dem  herrn  HischofF  khen  Krlc  abgofertiget.  .  .<  (Eredetije  a  bécsi  titkos 
levéltjirban.  (Es  1560.  december  1.5-én  Forgách  Simon,  Szenniessi  Mátyás, 
Horváth  János,  Kálnassi  Ferencz  »et  ceten  Sacre  Kegie  Cesarae  Maies- 
taté  presidiarii  militcs  Cassoviense8«  Miksához  intézett  levelökben  emli*i 
tik,  hogy  már  korábban  kikérték  közbenjárását  Huszár  Gál  érdekében. 
»Quam  . . .  supplicacionem  quam  .  .  benigníssimis  auribus  V.  S.  R.  Maies- 
tas  admiserit  et  cxaudierit,  tam  ex  literi s  V.  R.  Maiestatis,  quam  etiam  ex 
relatis  uostri  nuncii  ad  V.  Maiestatem  missi  abunde  intelleximus.c 
(Eredetije  ugyanott.) 


■    ■  má 


I^RAKNÓI  VILMOSTÓL.  S6 


kérelmét  terjesztette  Verancsics  elé,  hogy  Huszár  Grált  bocsát- 
tassa szabadon,  és  a  mennyiben  ellene  vádak  emeltettek,  jöjjön 
Kissára,  Tagy  küldjön  valakit  maga  helyett,  és  ott  vizsgálja  vagy 
TÍn^tasaa  meg  óL  Hivatkoztak  egy  kiváltságukra,  mely  szerint  a 
tSBics  megegyezése  nélkül  a  városból  erőszakkal  kivinni  senkit 
sem  szabad. 

A  (opap  szívesen  fogadta  őket,  és  elpadásukra  tüzetesen 
Tálaszolt.  Megmagyarázta  nekik,  hogy  mint  kath.  főpap  nem  tür- 
keti.  hogy  egyház-megyéje  területén  bárki,  ha  az  egyházi  rendeket 
fiil  nem  vette,  papi  működéseket  végezzen.  Elmondotta,  hogy  két 
portai  követsége  alkalmával  Európa  és  Ázsia  számos  országait 
beutazta,  de  nem  talált  egy  népre  sem,  a  mely  megengedné,  hogy 
akirid  magasabb  vallási  küldetés  nélkül  papi  hivatalt  visel- 
bessan ;  ez  mindenütt  egy  külön  osztályi'a  van  bízva.  Majd  kérő- 
leg  intézte  bozzájok  szavait :  legyenek  tekintettel  a  király  rende- 
klére.  és  bocsássák  prédikátorukat  akadálytalanul  Egerbe,  hogy 
őt  megvizsgálhassa.  A  mi  a  királyi  kiváltságot  illeti,  a  melyre  hi- 
vatkoznak, megjegyezte,  hogy  nem  gondolható,  miszerint  a  király 
olv  kiváltságot  adhatott  a  városnak,  a  mely  megfosztaná  jogától 
a  falai  között  levő  bűnösöket  letartóztatni. 

A  küldöttek  prédikátoruknak  kiszolgáltatásáról  hallani 
sem  akartak.  Erőteljesen  kijelentették,  hogy  ők  senkinek,  még 
uralk<Klőjuknak  sem  leí^znek  hóhérai ;  hogy  készek  bármit  inkább 
fltúmi,  és  nem  bánják,  ha  zavar  vagy  vérontás  is  lesz,  de  Huszár 
Gált  nem  engedik  Kassáról  elvitetni. 

A  határozott  nyilatkozat  mély  benyomást'tett  Verancsicsra, 
a  mint  azt  maga  bevallja.  O,  ki  hazájának  javáért  és  békességeért 
aanyi  veszélynek  tette  volt  ki  életét,  és  oly  sokat  szenvedett,  nem 
akut  most  a  béke  megzavarására  alkalmat  szolgáltatni.  Késznek 
ATÜatkozott  tehát  engedményt  tenni,  és  megegyezését  adni,  hogy 
Ferdinánd  király  további  rendelkezéséig  Huszár  Gál  szabad  lábra 
Wreztessék.  De  ezt  azon  foltételhez  kötötte,  hogy  mind  a  városi 
tanács,  mind  az  őrség  vállaljon  kezességet  és  állítson  ki  térítvényt 
ttröl,  hogy  Huszár  Grál  Kassa  város  területéről  nem  távozand  el, 
a  szentségek  kiszolgáltatásától  és  a  prédikálástól  tartózkodni 
^f;  végre  lia  a  király  újabb  rendelete  követeli,  Egerbe  fogják 


30  HUSZin  GÁL   Él^TÉHlSZ. 

A  küldöttek  ráálltak  ezen  föltételekre,  és  kézcsapással  meg 
erősítették  az  ekként  létrejött  egyességet  *) 

Azonban  eljárásuk  a  város  közönsége  és  az  őrség  köré- 
ben élénk  visszatetszést  szült  Megtagadták  a  téritvények  kiál- 
lítását. 

A  városi  tanács  ekkor  újra  Verancsicshoz  folyamodott,  föl- 
kérvén, hogy  >mivel  más  magyar  pap  a  városban  nincs,  és  napon- 
ként sokan  halnak  meg  gyónás  és  az  oltári  szentség  vétele  nél- 
kül* engedje  meg,  hogy  Huszár  Gál  lelkészi  teendőiben  szaba* 
don  járhasson  eL 

Verancsics  erre  rá  nem  állt.  Mind  a  tanácsnak,  mind  az  őr 
ségnek  megírta,  hogy  mivel  ők  a  kitűzött  föltételt  nem  teljesítet 
ték,  ö  is  visszavonja  engedményét;  fölhíván  a  fökapitány t,  hogy  Hu- 
szár Gált  őrizet  alatt  tartsa,  míg  Ferdinándtól  újabb  rendelet  ftrk^ 
zik.  Eh  minthogy  a  magyar  polgárok  azt  hirdették,  hogy  a  püspöl 
irántok  viseltető  ellenszenvből  lépett  föl  prédikátoruk  ellen;  bebizo 
nyitandó,  hogy  nem  személyes  tekintetek  vezetik,  az  összes  kassá 
lelkészeket,  kik  mindnyájan  az  új  tant  hirdették,  egyházi  hivata 
luk  folytatásától  eltiltotta.  ^ 

Ferdinándnak  pedig  azt  tanácsolta,  írjon  mind  a  városho: 
mind  az  őrséghez  leveleket ;  hagyja  meg  nekik,  hogy  prédikátí 
rukat  küldjék  Egerbe,  de  egyszersmind  nyugtassa  meg  őket  a 
iránt,  hogy  utasítása  szerint  vele  a  püspök  nem  fog  túlszigorúa 
bánni,  és  a  prédikátoii  inkább  szelíd  eljárással  meggyógyitan 
mind  végkép  elveszteni  igyekezend.  ^ 


*)  Veraucsícsnak  1560.  november  21-^ii  Zay  Fercnezhez  és  m 
vcmber  30-áii  Ferdinándhoz  intézett  levelei-  —  Verancsics  muuy 
VIII.  190.  ds  197.  11. 

-)  Vcrancsicsnak  1560.  november  30-án  Ferdinándhoz,  dccon 
ber  1-cn  a  kassai  tanácshoz,  ds  az  utóbbinak  december  14-<^n  Miksáhc 
intézett  leveleik,  ugyanott,  197,  200  (?8  213.  11. 

')  Vcrancsicsnak  november  30-án  Ferdinándhoz  intézett  levél 
>DatÍ8  alioqui  literis  —  írja  többi  között  —  ad  utrosquc  benignita 
etiam  aspersas,  .  .  .  quodque  Eadem  commisisset  mihi,  ne  quid  agore; 
qood  esset  praoter  modum,  utque  potius  lenitatc  sanandum,  quam  pe 
dendttm  perdítam  curarem.c  i.  m.  199.  1. 


^^m 


A  vAroK  fef    az  6rség  iipra  vArta    W    totlcnfil    Ponlin/iiid 
ifckttt,      üjniap    Miksfthoz   fonhílliik ,    púi tlogftsíiOit   folyii- 

I  alatt  Hus/.fir  ^ik\  is  kísérletet  lett  sza)>a(lH&gá,nak  visz- 
.  A  polg&rok  é3  az  Őrség  erélyes  fellépése  dacz&ra, 
nem  bizott  egészen  a.  sikerben.  Nem  akarta  tehát 
Uenfelét,    az  egri  püsp&köt  végkép  maga  ellen  iuge- 
'  lélí  ftOrivnthől  két  levelet  intézett  Iiozzá ;  rétlelmezte  tanait, 
b  magU  a  püspök  >engi>(lelmes  &fiuak<   irva,  némi  kiUtíLst  nyáj- 
lult  megtértjére.  •)  Még  tovíibb  vitte  a  színlelést  Bucbanics  Má- 
tWui  abaCiji  föcspercs  ir&nyában,  ki  miután   ismételve   vitatko- 
t  telp  vallAsi  kérdések  irftnt ,   azon  véleményét  fejezte  ki  Ve- 
Biiot  elútt  ,   hugy  Huszárt   >miu<lem'e  a  mi   a  katbolika  val- 
itartozik, nehézség  nélkül  lelititne  rabirni,  ha  szelíden  és 

I  bíutuak  el  vele.  <  ') 
Azonban  Verancsícs  nem  hagj'ta  majmát  ily  könnyen  tevütia 
(4ni.  Jö!  ismerte  ö  a  i)rotestáns  polfuiia  minilen  fegyve- 
t  Az  evangélininra.  a  szent  kánonokra  való  liivatkozíV-.t,  és  az 
IHsUnoNsj'igban  tartott  plirasisokat  le  tudta  sziVllitani  kellő  mér- 

'I  A  kninii  tantiaifniJc  ileueinbor  I4-i'n,  Magiicliy  fliíapániak 
.-yuuioii  ii&]Mii,  éa  A  kasBoi  Srségnrk  döcerohcr  li>-iu  Híkaitlioz  intif- 
ti  Wcink.  MigiKliy  töblii  küzütt  említi,  lio|^-  Huszár  Gál  >iion  ut 
>.  C,  llfti«>4al(.'m  iiialedíiisset, «  liauenj  pródikicaiúibBti  gyakran  imád- 
iMult  a  kir&ly  hoBszii  lílotu  ía  orsKágninuk  jiílotcfírt.  fMiiitlhilroin  lev<<t 
n«4riije  A  U<uai  titkos  lereltárhaii.  I 

■)  l'rraitetie*  UnazáT  Gálboz  Irt,  alább  umlílcndíl  lovek'beti  mondja 
ll  Ut  por  títerai  in  omiiilms  obedientein  Hiium  itno  ctiam  buniilbtnum 

nibí  iKillicvrÍM,  &liai]uc  Id  geuus  sutia  innltuscnbiBBpei.i'iB(k* 
jUJobh  tnandja,  hogy  »nd  hms  litoriu  jaui  lincu*  válauzol 

')  Veraticiiufl    15G0.  duLeinber  2-án  kell    válus^irtitahnii  ciuhti 

I  ubi  Gnllna  AiiHxína  anti  daoiuMl.  ut  ab,  ccclcaiasticas  (.aerciuo- 

-i',  '!«»*■  (irofiirÍMiuntur  ex  fidu ;  quoilqiio  non  ndpo  contum<.lioHe  neijuo 

.  :  nnsortinncs  siias  tucatitr. .  .  .  putesquc  illmn  ad  omnia  qua< 

"iiia    Catliollcau    iiou   difOvullur   llecti   poHse,   si   bmnanitatc 

(uui  co  agatur.  .  .  .«    (VcranuiB  munkaL  Vlll    Jü«    I    — 

..    l..i^itAiiic«    Matyiiét    cgyuek    tartom    .Stcrdahclji    Mát^aasal,  ki 

>'>e<b«ii   miwt  egri  kannuok  aba-iljvAri  föesporea  t's  miüljm   prdpuflt 

r.lii]  clii,  MI  lHtt8<Ík  ifvi  ugcí  kubuiiialiiimiis  laJBtroiiiaiban  J 


32  HCBZÁR   GÁL   ÉLETÉHEZ. 

tékökrei  Figyelmeztette  tehát  Ruhanicsot,  hogy  ne  elégedjék 
meg  azokkal ,  hanem  tegye  föl  Huszár  Gálnak  egyenesen  a  kéi^ 
dést :  elismeri-e  az  egyház  tekintélyét ,  és  hajlandó-e  visszaférni 
kebelébe?  ') 

O  maga  atyai  hangon  válaszolt  Huszár  leveleire.  ^Minthogy 
Ígéred, — írja  többi  között  —  hogy  engedelmes  fiúnk  és  alázatos  szol- 
gánk fogsz  lenni,  sok  egyéb  szépet  is  irsz ;  mindezt  örömmel  fogi^ 
dom,  és  a  katholika  egyházba  való  visszatérésed  iránt  jó  reménysé- 
get táplálok,  föleg  mivel  a  szent  kánonokat  is  idézed  védelmedre. 
Ha  mind  ezt  oly  lélekkel  teszed^  a  mint  én'óhajtom,  meg  vagy  ment 
ve.  De  félek,  hogy  nem  úgy  van.«  «)  Végre  fölhívta ,  hogy  jöjön 
hozzá  Egerbe,  hol  zavartalanul  és  gyakran  értekezhetnek.*) 

ITI. 

Zay  Ferencz  főkapitány  Huszár  Gált  az  egész  december 
hónap  alatt  szoros  őrizet  alatt  tartotta.  De  karácsony  ünnepén 
a  nemesség  és  a  magyar  katonák  kérésére,  megengedte  neki,  hogy 
azon  házban,  a  melyben  fogva  volt,  prédikácziót  tarthasson. 

Két  nappal  utóbb  —  december  27-én  —  Verancsics  föl- 
hívta a  főkapitányt,  hogy  a  foglyot  szállíttassa  Egerbe.  E  czélból 
néhány  szolgája  kíséretében  kocsit  küldött  Kassára. 

Zay  haladéktalanul,  még  az  nap  este  teljesíteni  akarta  a 
püspök  kiváuságát.  A  kapuzárás  idejében,  a  kapunál  őrt  álló  ma- 
gyar katonákat  magához  rendelte.  De  midőn  ezek  az  utczákon 
átvonultak,  a  nép  között,  mely  ekkor,  mint  ünnepi  nap  estéjén 
nagyobb  számban  volt  az  utczákon,  egyszerre  elterjedt  a  hír,  hogy 
Huszár  Gált  Egerbe  szállítják.  Erre  a  nép  és  a  katonák  zajlongva 
azon  ház  elé  tódultak,  melyben  a  prédikátor  fogva  tartatott  A 
kocsi  már  a  kapu  előtt  állott.  A  nép  letaszította  a  kocsist  helyé- 
ről, bántalmakkal  illette  a  püsp(")k  szolgáit,  és  a  főkapitány  ellen 
fenyegető  kiáltásokat  hallatott.  A  város  bírájának  és  a  tanácso- 


*)  A  fentebb  id<$zett  levélben. 
^)  »Sed  metuo  sccus  id  esse.^ 

^)  Vcrancsicsnak  1560.  december  2-án  Huszárhoz  intézett  levele. 
(Veranoaics  munkái.  VIU.  206.  l.) 


Í^RAKKÓI  vn^MOSTÖL.  33 

sobak  csak  nagy  bajjal  sikerült  a  tömeget  lecsendesíteni  és  szét- 
oszlá>Ta  birni.  HiLszíir  Gál  fölliasználta  e  zavart ,  és  észrevétle- 
nül kimenekült  börtönéből. 

A  főkapitány  erről  értesülvén,  másnap  reggel  a  város  összes 
házait  át  akarta  kutatni,  hogy  a  prédikátort  ismét  kézrekerítse. 
E  végből  magához  hivatta  a  város  tiszteit,  és  kérdést  tett,  vájjon 
hajlandók-e  őt  Huszár  nyomozásában  segíteni?  Mire  azt  válaszolták, 
hogy  mivel  ez  ügybena királytól  parancsot  és  utasítást  nem  nyertek, 
a  főkapitány  pedig  ekkoráig  megkérdezésök  nélkül  intézkedett : 
ók  ezentúl  sem  akarnak  ez  ügyben  vele  karöltve  működni. 

Ekkor  a  városi  tanácsnak  hagyta  meg,  hogy  kutassa  föl  a 
szökevényt  és  szolgáltassa  ki  neki,  szabadulásáért  a  tanácsra  há- 
ntván a  felelősséget ;  a  minthogy  mind  ő,  mind  Verancsics  azon 
nézetben  volt,  hogy  a  nép  összecsődű lését  és  zavargását  a  tanács 
idézte  elő.  Ez  ellenben  esküvel  erősítette,  hogy  abban  és  a  prédiká- 
tor menekülésében  semmi  része  nem  volt ;  hogy  az  utóbbinak  hol- 
léte iránt,  bár  a  i)olgárokat  eskü  alatt  vallatta,  semmi  tudomása 
nincH. 

Míg  a  tanács  és  a  katonaság  ismét  Miksához  fordultak,  Ve- 
ran^ics  Ferdinándnál  a  zavargás  szerzőinek  és  részeseinek  és  a 
prédikátor  kiszolgáltatására  vonatkozó  királyi  rendeletnek  kibo- 
csátását szorgalmazta.  *) 

A  kinily  a  kassai  események  megvizsgálására  biztosokat 


^)  A  kassai  örseg  15G0.   december  28-án  ds  a  kassai  tanács   dc- 
dwember  30-án  Miksához  intdzctt  leveleiknek   eredetije  a   b^csi    titkos 
ííTeltárban.     Ezek   ügy   szinten   Verancsicsnak     1561.    martius    12-én 
f   ^Áitíhi  János  veszprémi  püspök   és  canccllárhoz  intézett   levele   kiadva 
1    Verancsics  munkái  között,  VIII.  217,  221,  249.  11.  —  A  kassai  zavar- 
f   f^isrdl  említést  tesz  Gyalui  Torda  Zsigmond  napló-jegyzeteiben,   melyeket 
Kovichicb  kiadott.  (Scriptores  minores.  I.  114.  1.)  De  egy  sajtóhiba  egé- 
szen kiforgatta  a  helyet  értelméből.  A  nyomtatásban  az  áll,  hogy   a   za- 
var támadott  >ob  concionatorem  Gallum,  quem  noluit  Capitaneus  co  ves- 
pere  Agriam  mittere.«  Pedig  %volvit^  áll  bizonyára  az  eredetiben.  Ezen 
Mjtühiba  vezette  Szabó  Károlyt  is   tévedésbe,   midőn   írja,   hogy   a   nép 
lázongott  a  kassai  kapitány  ellen «,  ki  azon  estve  Huszár  Gált  rtem  akarta 
Egerbe  clercszteni.c  (i.  h.  149.) 

•Századok.  •> 


•^  Br?^ziR  GÁL  íxetLuez. 

ktldr-tt  ki  I  Milv  errdménTnrel  jártak  el  eiek  kúldetésökben, 
arról  uítí'^  tU'J«tmá>imk.  AnnTi  bÍ2^>!ivo>^  h^gr  Huszár  Gál  többé 
Dem  ki^-rűit  ^m  Z^iyiiaL  ^ni  Venuicsicsnak  kezeibe. 

Huszár  t.Tál  Ka>NárőI  Dtbrtrz^nbt  menekült,  hol  1561-  és 
1562-))en  mint  >>záműzött  Lissai  lelkt-szc  tartózkoilott.  -) 

De  már  az  1562-ik  év  ó>zén  a  Dunán  túl  találkozunk  vele 
KonvíromUin.  hol  kivált  a  csajkások  köréhen  szive>  fogadtatásra 
talált,  é'i  tOblK'kft  a  vánis  lakói  közül  a  protestantizmusnak  meg-  ' 
nvert.  Itteni  mükíHlése  >em  lehetett  tartó<. 

Oláh  Miklós,  mihelyt  megjelené>írc»l  és  hatásáról  tudomást 
nyert,  tolhivta  a  város  bíráját  és  a  cs;ijká>ok  kapitányát,  hogy 
ót  távolítsák  el.  Midőn  peilig  ez  nem  vezetett  eredménjTe, Ferdinánd 
királyhoz  és  a  katonm  ügyek  élén  álló  Károly  fóherczegheí 
fordult.  ^1 

Kár<dy  föherczeg  1563.  elején  l)aranc^ot  bocsátott  a  komá- 
romi vár  kapitánya-  é^  tiszttartójához,  hogy  Huszár  Gált  fogják 
el.  Ezek  a  remielet  végrehajtását  Nagy  Istvánra  a  csajkások  ka- 

'»  Erről  cinh'test  tosz  a  városi  tanács  lőiJl  elejeu  Miksához  iuté-* 
zctt  levolí^beii :  »Dignetur  .  .  .  vei  h^c  sjiltom  iinpeíraro,  ut  Coinniissarii 
liuius  iicgotii  causa  oxjHídiíi.  quos  adhuc  esse  Fosoiiii  intelligiiiiusy  rcvo- 
ccntur.*  (Eredeti ji'  a  lioesi  titkos  leve'l tárban.) 

-I  í^zithő  A',  i.  1i.  ir»0  e's  kk.  11.  Az  ekkoráig  ismert  adatok  ucnB. 
cngedte'k  meghatározni,  hogy  mikor  hagyta  el  Debreczent,  és  hol  mükö-' 
dött  azután.  Komáromi  predikátorsiigáról  csak  a  be'csi  titkos  Icvdltáp 
iratai  szúlanak. 

^)  n////í  Miklós  15 ♦).*).  jan.  17-én  Ferdinándnak  írja,  hogy  miilt  éV 
october  31 -kán  kelt  levelében  jelentést  tett  neki  >dc  tpiodam  (valló  hac— 
rctico  sacrameutario   ac  pest^imo,  sedicioso  ct  tumultus  cxcitatorc,  ac  aliitf 
multis  damnatis  erroribus  addieto  homine.«  Azóta  ismét   panaszos   levc^ 
leket  vett  Komárombúi,  hol  pn'dikált  és  többeket  megnyert    »imo  ctiaoft 
.  .  .  cpiodam  modo  cogeret.«  Irt  a  bírónak  és   kapitánynak    »ut   haereti- 
oum  illum  in  medio  corum  non  tenerent.  Credo  tamen  mcas  ipsas  literas 
parvi  momenti  apud  ipsos  futuras.c  A  király  eszközölje  cl  távolít  tatását. 
»Cogitare  dignctur  V.  S.  Maicst:is  quantum  hic  pessimus  vir   in   diversís 
locis  vagabuudus  malifceerit ,    et    praesertim   Cassoviae  <|uant08   tumul- 
tus excitaverit.c  ^Eredetije  a  l>écsi  titkos  levéltárban.^ 


1 

1 


1 


í 


^RAKNÓI  VILMOSTÓL.  35 

pitányára  bízták,  a  ki  azonban  az  üldözöttnek  híveihez  és  pártfo- 
góihoz tartozott,  minélfogva  lehetségessé  tette  Huszár  Gálnak, 
hogv  Komárombúi  meneküljön.  ») 

Ekként  negyedszer  vette  kezébe  a  vándorbotot.  Hol  talált 
ezután  menhelyet,  erről  biztos  adatok  hiányoznak. 

FRAKNÓI  VILMOS. 

')  K'iroly  föherczeg  1563.  február  17-^n  Gráczból  Ferdinánd  ki- 

nljnak  irja,  bogy  vette  Huszár  Gál  tárgyában  február  7-^n  bozzá  inté- 

lett,  yalamint  Oláhnak  egy  korábbi  levelét  Jelenti,  »meqne  statim  tunc 

trcú  Comaromiensis  Capitaneo  Martino  Nidermair  et  prouisori  eiusdem 

arcÍB,  ut  ipflom  comprebendere  debeaut  precepisse  ....  £t8i   autem    ex 

timore,  qucin  e  literís  StrigonienBis  dubio  procul  accepit,  perculsum  (t.  i. 

Gáliam)  vix  in  ba-s  partes  rediturum  arbitrer,  tamen   prefati   duo  satius 

esse  patauerint  banc  apprebensionem  Stepbano  Nagb   Nasadistarum  Co- 

maromicnsium  Capitaneo  committi  dcbere,  eidein  e^  reliquis  duobus  rur- 

sum  couimisi,  ut  dictum  Gallum,  sive  iam  istic  reperiatur,  seu  eo  reuerta- 

tar,  comprebendere  et  detentum,  donec  mandátum  aliud  acceperint,   cus- 

todíre  debeant.<  (Eredetije  a  bdcsi  titkos  levéltárban.) 


3* 


36 


AZ   ERDÉLYI   ALKOTMÁNY 
I^IEGALAKULÁSA  A  SEPARATIO  KEZDETÉN. 


Erdély  mint  végvidék,  addig  is,  mig  az  események  a  XVI-il 
században  külön  országgá  alakiták,  az  anya  -  államétól  sokbai 
eltérő  íizervezettel  birt.  Volt  három  nemzete,  melyek  közül  min 
denik  külön-külön  bizonyos  fokú  statutarius  joggal  fölniházott  tai 
tományi  gyűlésen  jött  össze,  melyek  azonban  együtt  is  tartotta 
oly  tág  hatáskörrel  bíró  országgyűléseket,  hogy  azokon  még 
hadak  mozgósítása  és  az  adó  kivetése  fölött  is  tanácskoztak,  i 
separatio  alkalmával  a  külön  országgá  fejlődés  magvait  ezekbe 
megtalálta  ugyan,  hanem  viszont  egységének  a  három  nemzc 
teljesen  eltérő  szervezete  állta  útját ;  a  megyék,  csakúgy  mint 
magyaroi*szágiak ,  a  nemesség  kezében  voltak ,  a  szász  széke 
egészen  a  városok  polgári  elemét  uralták,  a  székelyek  három  nem 
nem  ismert  más  adót ,  mint  az  ökörsütést  s  má^  birtok  czíme 
mint  a  székelyt,  mely  a  királyi  jogot  és  adományozást  kizárta. 

Az  erdélyi  alkotmány  megalakításának  müve  az  or  zág 
gyűlésnek  volt  föntartva. ')  Az  események  fejlődése  véghetetlenC 
kedvezett  annak.  János  király  özvegye  Izabella  királyné,  s  fíána 
gyámja  Martinuzzi  folytonos  harczot  vívtak  a  főhatalom  fölött 
mely  tényleg  csakhamar  a  barát  kezében  összpontosult,  ki  1 540-be 
még  csak  kincstaiió  volt,  de  1542-ben  helytartóvá  s  1544-ben  a 
oi*szág  főbírájává  levén,  a  pénzügy,  hadügy  és  igazságszolgáltatá 
összes  szálait  kezébe  keríté.  A  királyné  és  Petrovics  a  temesi  bái 
tehát  egy  hatalmas  végvidék  igazgatójának  törekvései  ellenébe 
—  kik  ettől  meg  akarták  fosztani  —  rá  volt  utalva,  hogy  a 
országra  támaszkodjék  s  az  oi'szág  viszont  minden  kedvezménj 


^)  Az  adatok  üz  értekezéshez  »Erddlyi  Országgyűlési  Emléke 
I.  kötet  1540 — 155G<  czímti,  s  az  Akadémia  kiadásában  Icgűjabba 
megjelent  munkából  vannak  véve. 


SZILÁGYI    SÁNDORTÓL.  37 

^í7-e^y  alkotmányos  jog  kicsikarásával  vásárolt  meg  tőle.  Azután 
pedig,  liogy  Erdély  Ferdinánd  hatalmába  került,  s  a  barát  meg- 
öletett, a  királynak  sohasem  volt  annyi  ereje,  hogy  az  alkot má- 
iim  jogok  közül  csak  egyet  is  elkobozhatott  volna.  A  hűségi  nyi- 
latkozatokat ö  is  engedmények  fejében  kapta,  de  sem  helytartója, 
sem  vajdái  még  árnyékába  sem  léphetvén  Martinuzzi  hatalmának, 
az  országgyülé^s  souverainitásának  megcsonkítására  irányzott  min- 
deu  kísérlet  meghiúsult,  ellenkezőleg  tért  nyei-tek  annak  teljesebb 
kifejtésére,  úgy  hogy  midőn  1556.  őszén  a  királyfi  és  anyja  vissza- 
jöttek, azon  alkotmánynak,  mely  Erdély  államépületét  liárom  szá- 
zadig hordozá,  alapfalai  már  teljesen  el  voltak  készülve. 

De  a  barát  alkotó  keze  az  épület  arányait  összhangba  tudta 
hoziii,  melyet  a  későbbi  idők  zivatarai  sem  voltak  képesek  ledön- 
tenLE  rendkívüli  férfiú  sohasem  kísérletté  meg  valamely  államtényt 
oívzággyúlésen  kívül  hozni  létre,  de  páratlan  tapintíittal  bírt  az  al- 
kalmas perez  előkészítésére  s  folhasználására,melybenaz  oi*szággyü- 
lés  folyamát  terve  keresztülvitelére  kedvezővé  tudta  hangolni.  Az 
öakonnányzatnak  igen  erős  érzéke  volt  akkor  minden  emberben, 
ki  a  közügybe  befolyt,  s  hogy  e  befolyás  föntartására  irányzott  félté- 
keiiy8égl)öl  ochlocratia  nem  fejlődött  ki,  annak  az  ő  erős  keze  állta 
útját  —  ki  a  főurak,  nemzet  s  az  államfő  érdekeit  összeegyeztette. 
Altalán  Erdély  sokat  köszön  Martinuzzi  tevékenységének. 
Ez  ország  egész  igyekezete  János  király  halálától  Izabella  királyné 
viíszahívatásáig  oda  irányúit,  hogy  a  magyar  koronától  elszakad- 
ja, Havasalföld  példájára    suzerain  állammá  szervezze  magát. 
Ferdinánd   vagy   a   töríik    alatt,    az    másodrendű    kérdés   volt 
ugyan  a  ti')bbség  előtt,  de  nem  Mayláthra  nézve,  ki  az  országban 
a  legerősebb  párttal  rendelkezett  és  színleg  az  elsőhöz  hajolt,  va- 
lóhau  pedig  maga  kezére  dolgozott.  Ennek  a  parvenunek  Ferdi- 
nánd udvarában  egy  má*5Ík  parvenü,  Nádasdy,  az  ő  sógora  volt 
a  föistápja ,    de  a  kettő  közt  nagy  a  különbség :  ez  őszintén  és 
becsületesen  képviselte  ura  érdekét,  amaz  saját  czéljaira  akaiia 
SlhasználnL  S  egészen  útban  volt,  hogy  czélt  érjen.  A  királyfi 
»ártja  egjmásután  szenvedte  a  megveretéseket,  a  Mayláthtal  lét- 
ejött szerződések  fokozatosan  több  előnyt  szereztek  ennek :  min- 
enik  ezek  közül  egy-egy  osztozás  volt  az  oi*szAg  fölött,  melyből 
űndenik  nagyobb  területet  adott  Mayláthnak.  Erdély  ezen  két- 


38  AZ  ERDÉLYI  ALKOTMÁKT  ALAKULÁSA. 

felé  osztásának  véget  vetett  ugyan  Mayláth  elfogatása  —  de  n 
dön  1541.  telén  a  barát  bejött  Erdélybe,  a  királyfi  birtoka  háro 
olyan  részből  állt,  melyek  közt  az  uralkodó  személyén  kívül  semi 
közösség  sem  volt :  t.  i.  a  Tiszavidéki  részekből,  a  Temesi  bá 
Ságból  és  Erdélyből,  melyek  mindnyájan  külön  tartották  orszá 
gyűléseiket,  s  melyek  közül  Temes  egészen  Petrovics  alatt  állt, 
tiszai  népek  Ferdinándhoz  szítottak,  s  bár  leplezve,  azt  vallák  ui*o 
nak,  Erdély  pedig  ingadozott. 

Az  egyesítés  müvét  Martinuzzi  óvatosan  és  fokozatos; 
hajtá  végre.  Az  első  országgyűlésen,  melyen  megjelent  (15^ 
jan.  26.)  a  királyné  eddigi  kapitányának  Bornemiszának  kezéb 
kifacsarta  a  hatalmat  az  által,  hogy  magát  kapitánynyá,helytartó 
választatta.  A  két  hóval  később  tartott  országgyűlésen  pedig  1 
talmának  garantiáját  szervezé.  Annak  fejében,  hogy  a  hán 
nemzet  saját  kebeléből  tanácsosokat  rendelt  mellé,  eltiltott? 
hogy  a  három  nemzet  előkelői  közül  bár  ki  is  követeket  járath; 
8on  küludvarokhoz ,  vagy  azoktól  fogadhasson.  Azzal  biztosít 
volt  az  ország  befolyása  az  államügyek  vezetésére,  s  az  alkot n 
mányos  uralkodás  egyik  főkelléke  meg  leit  nyerve :  ezzel  a  k 
diplomácziának  —  mely  egyedül  vethetett  volna  számbavehetö  ^ 
tot  teiTei  elé  —  vezetését  adták  egészen  az  ö  hatáskörébe. 

De  még  sok  legyőzni  való  akadály  volt  A  három  nem: 
közül  egyik  sem  vált  meg  szívesen  hagyományos  emlékeitől,  s 
első  égető  seb,  melyet  a  moldvai  vajdának  beütése  okozott,  az 
szag  régi  uniójának  —  a  három  nemzet  kölcsönös  védelmi  ku 
lezettségének  kül-  és  bei-ellenség  ellen  egyiránt  —  megííjításí 
vezette  (1542.  dec.  20).  Ez  nem  sokkal  tett  kevesebbet  mint,  ho 
mindenik  nemzet  önállóságát  a  törvény  biztosítá  —  de  a  vég: 
éle  mégis  el  volt  véve  az  által,  hogy  a  védelem  feje  a  kapitá 
vagy  az,  ki  annak  utódja  lesz. 

Semmi  sem  nyújthatott  nagyobb  biztosítékot  a  nem 
ti*k  e  separatisticus  törekvése  ellen,  mintha  Erdély  és  a  rés5 
k(')zt  unió  jön  létre,  mely  által  a  túlsúly  a  magyar  nemzet  keze 
esik.  Eleinte  úgy  8egít<^tt  a  barát  a  dolgon,  hogy  az  erdélyi  vég 
seket  (t.  i.  melyek  adóra  és  védelemrcí  vonatkoztak)  kivitt4 
részekbe  s  ott  is  elfogadtiitta.  De  ha  ő  nem  volt  ott ,  pártja  in 
bíi'ttúl8úlylyal,s  megtörtént^- hogy  czélzataival  ellenkező  határo; 


SZILÁGYI  SÁNDORTÓL.  39 

tok  hozattak.  A  helyett  tehát,  hogy  —  mint  kezdetben  divott  —  a 
részekben  oratorok  képviselték  volna  az  erdélyi  rendeket:  megfordí- 
ti<ta  a  dolgot,  s  a  tiszai  részeknek  és  a  liárom  nemzetnek  egye- 
áiett  tanácskozását  vitte  ki.  Az  első  ilyen  országgyűlés  1544.  aug, 
1-éu  Tordán  tartatott,  hol  Erdély  és  a  részek  közösen  alkották 
az  egymást  kötelező  töiTényeket,  mely  rendszer  aztán  jelentékte- 
len megszakadásokkal,  Erdély  egész  fönnállása  idejére  érvény- 
lieu  maradt.  Bizonynyal  a  közös  érdek  és  közös  szükség  hozta  c 
btározatot  létre  —  de  a  végeredményre  nézve  ez  mindegy  volt : 
lényegében  ez  vetette  meg  alapját  az  erdélyi  államnak. 

S  ezzel  érte  el  teljes  szervezetét,  de  a  régi  szokásnak  nem 
leszoritáí^val,  csak  szabályozásával,  s  egyedül  a  közönséges  or- 
aággyülésre  vonatkozva  —  mert  a  részgyülések  és  tábori  gyülé- 
^i  azontúl  is  föntarták  magokat.  Ez  utóbbivá  hadjáratok  alkal- 
mával alakúit  át  a  tábor,  valamely  államügy  elintézésérc  Rész- 
ITTúléseket,  sürgős  szükség  esetében,  vagy  sérelmek  orvoslására? 
akármely  nagyobb  környék  nemessége  és  főurai  tarthattak.  Az 
1540  é>  1541-ik  év  tele  van  ilyenekkel  —  Mayláth  azokon  szer- 
-m i>ártját.  Balassa  Imre  ilyenen  próbált  ellenpártot  alkotni,  s 
a  függetlenek,  azok  t.  i.  :kik  nem  akartak  szint  vallani,  ilyenen  ki- 
^♦rlették  meg  a  közvetítést.  A  barát  ártalmatlanná  tételökre  a 
leghelyesebb  utat  próbálta  meg  :  élére  állt  az  ilyen  gyűlések nek> 
niiut  tette  Tordán  1542.  dec.-ben.,  Enyeden  1551-ben  s  nem  ejté 
ki  kezéből  a  vezetést.  Ferdinánd  más  útra  lépett :  magyarországi 
birtokaiban  jókor  eltiltá  a  rész-gyüléseket ,  s  alig  hogy  Erdély 
uráYá  lett  —  itt  is  életbe  akarta  léptetni  arra  vonatkozó  rendele- 
tét, de  a  rendek  lolfolyamodtak  hozzá  végzése  ellen,  s  nem  levén 
hatalma  mást  tenni,  kénytelen  volt  engedni. 

Mert  a  ré'^z-gy üléseknek  nem  volt  feladata  a  párt  szervezés  : 
az  c>ak  kinövése  volt,  mindig  a  helyzet  abnormitása  által  előidézve. 
Tolajdonképeni  hivatása  volt  rögtöni  szükség  esetében,  midőn  a 
•zonijizédos  ellenség  támadást  intézett  az  ország  ellen,  gondoskodni 
^tilelmének  eszközeiről.  Még  a  vajdák  idejében  jött  divatba,  midőn 
iDe>zsze  esvén  az  uralkodó  székhelyét<)l,  egy-egy  beütő  török  vagy 
oláh  csapat  ellen  nem  volt  ideje  bevárni  a  rendes  tordai  gyűlést 
^agy  a  király  intézkedését,  hanem  összeült  a  vajda  hívására,  ki- 
rendelte a  szükséges  adót  és  fölkelést ,  s  azzal  rendesen  eloszlott. 


40  A.Z  ERDÉLYI  ALKOTMÁNY   ALAKULÁSA. 

Mayláth,  pártütésének  szitására  használtai  eszközül,  s  egyezer  ek- 
kép  alkalmaztatván,  a  barát  és  királyné  viszályaiban  közvetítő 
szerepet  kezdett  játszani,  majd  155G-ban  alkalmas  eszköz  volt  a 
királyfi  visszahívására,  de  azontül  élét  metszé  a  viszonyok  rendes 
mederbe  szállása. 

Különben  mindenik  egyenlő  szervezettel  bírt  s  az  elnevezés 
a  gyűlés  teljességét,  liatáskörét  jelzé.  Az,  ki  összehitta,  terjeszté 
eléje  propositiüit ,  a  gyűlés  megadta  rá  válaszát,  összeírta  kéré- 
seit s  ezek  képezték  a  törvényeket  —  mihelyt  az  (összehívó  fél  azo- 
kat megerősítette.  De  ez  kimaradhatatlan  volt,  legalább  az  ellen- 
kezőnek nem  maradt  fön  esete,  de  igen  annak,  hogy  mind  Izabel- 
lát, mind  Ferdinándot  kötelezek  a  megerősítésre.  A  törvényeket 
az  ítélö-mesterek  fogalmazták ,  ezeknek  jegyzői  írták  le  a  gyű- 
lés végén,  kézbesítek  példányát  1  m.  ftért  a  megyék,  városok  kö- 
veteinek. De  e  példányok  még  nem  voltak  sem  bevezetéssel, 
záradékkal  ellátva ;  elsőről,  Ferdinándról  van  tudomásunk,  ki  azt 
tette,  a  másodikról  Petrovics  Péter  helytartór.'d  1556-ban. 

Tagjai  voltak  a  három  nemzet:  a  főurak,  a  főispánok,  a  me- 
gyék, székek,  vidékek,  városok  kíhetei,  a nagy-szebeni polgármes- 
ter és  bíró  —  szóval  nagyjában  ugvanaz  az  elem,  mcűy  később  is 
alkottíi,  s  mely  akkor  e  négy  elnevezésben  volt  befoglalva:  főurak, 
laksAg,  székelyek,  szászok.  A  megjelenésre  bírság  terhe  alatt 
kénysz<»ritve  volt  a  mt^ghivott,  ki  meghívóját  a  kormányzás  fejé- 
től kapta,  ii  költséget  pedig  vagy  maga  hordozta,  vagy  megbízójá- 
tól kapta  (mint  a  szá*<zok,  megyék) :  s  épen  ezért  gondoskodtjik 
róla,  hogy  azok  hosszűtartamúak  ne  legyenek.  A  megnyitás  és 
bezárás  annál  ment  véghez,  ki  az  igazgatás  élén  állt,  a  gyűlést 
kolostorban  vagy  templomban  tartották,  de  külön  érdekeit^  sérel- 
meit mindenik  nemzet  külön  gyűlésben  vitatta  meg,  s  úgy  ter- 
jeszté az  (■)ssze8  gyűlés  elé,  mely  határozott  azok  fölött. 

E  rövid ,  néhány  napos  tanácskozások  sajátságos  képpel 
})írtak.  Egy-egy  oligarcha  mint  Kendy,  Bethlen  Farkas  vagy 
Andrássy  egész  fényes  kíséretteljelent  meg:  szolgák,  legények,  lo- 
vászok, hajdíik,  darabontok  egész  csapata,  néha  hogy  voksát  nyo- 
matékosabbá tegye,  egész  dandár  volt  vele.  De  nem  fényes 
kísén^tén  —  mert  dandára  csak  kivételes(Mi  volt  vele,  mint  1553. 
jul.  —  hanem  uradalmain  sarkallott  befolyása,  mely  réme  vagy 


8SSILÁ6TI    SÁNDORTÓL.  41 

jóheTóje  Tolt  egy  egész  vidéknek,  s  központja  a  nemességnek, 
melj  azon  élt.  Hatalma  is  csak  addig  terjedt :  székely  és  szász 
«40tt  közömbös  volt  e  fény  és  erő,  mihelyt  a  maga  érdekeiyel  el- 
lentétben állót  kivánt  tolok  —  s  Martinuzzi  és  Castaldo  előtt 
sem  volt  nyomatékosabb  voksa,  mint  egy  kirá-lybíró-é  vagy  a  sze- 
beni  polgármesteré. 

Mert  akárminö  terv  sikere  a  három  nemzet  érdekeinek  össze- 
í^veztetésén  sarkallott,  s  az  összes  oligarcha  had  megnyerése  sem 
vezetett  czélhoz,  ha  a  többi  nemzetek  közül  csak  egy  is  ellenttartott. 
A  barát  jól  értett  eliez :  s  bár  a  királynéval  folytatott  viszálya 
íolytán  többször  volt  engedményekre  kényszerítve,  az  egyensúlyt 
kőztök  tbntartá,  söt  az  egyes  nemzetek  gyűléseinek  hatáskörét  a 
közönséges  országgyűlésének  emelésével  háttérbe  szorítá.  Az  adó 
mesri-zavazásának  kérdése  legfényesebb  példa  volt  rá.  Az  állapot, 
melvljen  ö  találta  az  országot  e  részben  tarthatatlan  volt.  Ugyan- 
iéi a  nemesség  porták  után  fizetett  adót,  melyeket  koronkint  számba 
^zoktak  venni  s  lajstromba  vezetni,  s  mely  99  dénárnál  többre 
nem  mehetett  —  a  régi  szokás  szerint  1  frtra  nem  rúghat- 
^  án  —  a  szászok  egy  összegben  ajánlottak  meg  körülbelöl  annyit, 
UK-nnyit  a  nemesség  portája  tett  ki,  de  a  székelyek  csak  királyi 
berezeg  születésekor,  a  király  házasságakor  vagy  hasonló  alkal- 
makkal adtak  ökreikből  aránylagos  részt,  —  s  ez  volt  az  ökörsütés 
/t.  i.  bélyegzés).  Azonban  a  török  adó  rendessé  válván,  igazta- 
]an>ág  volt,  hogy  csak  a  két  nemzet  viselte  ezen  terhet,  s  ezek  kö- 
vetelték is,  hogy  a  székelyek  is  járuljanak  hozzá.  1543-ban  ország- 
gyűlésen közmegegyezéssel  török  adó  fejében  2000  forintot  vetet- 
tek ki  rajok.  Martinuzzi  nemzetgyűlésöken  kivitte,  hogy  ez  összeg 
kifizetéseért  ökörsütést  engedtek  neki.  Mindamellett  egyes  székek 
I:izon£rtak,  nem  fizettek,  s  csak  lassan  és  kitartással  sikerült  a 
harátitak  hozzá  szoktatni  őket  az  adózáshoz.  A  dolog  a  barát  meg- 
r.leté^^kor  már  meglehetősen  rendbe  volt  hozva,]s  mindenik  nemzet 
arány lagosan  viselte  átérhet  Azonban  Castaldonak  fogalma  sem 
volt  a  kénlé-  fontosságáról,  s  mindjárt  a  második  ^országgyűlésen, 
melyet  tartott.maga  külön  alkudott  meg  a  szászokkal  az  összeg  nagy- 
"^ágára  nézve,  a  barát  kivégzése  miatt  háborgó  székelyeknek  pedig 
végleg  elengedte  az  ökíirsütést.  így  nemcsak  hogy  a  teher  nagy  része 
a  Eoagyarok  vállára  nehezedett,  hanem  mi  roszabb  volt,  mit  Mar- 


42  AZ  EBDÉLYl  ALKOTMÍKY  ALAKULÁSA. 

tinuzzi  oly  nehezen  tudott  kivinni,  az  egyes  nemzetek  alárendelé- 
sét az  országgyűlésnek,  egészen  fölzavarta  s  kérdésbe  lielyezL 

Pedig  az  adó  kivetésének  ezen  joga  az  alkotmánynak  egyik 
sarkpontja  volt  annálfogva  is,  mert  kapcsolatban  állott  az  adó- 
meg  tagadás  jogával  —  melyet  az  oi>zággyülésnek,  a  királyné  és 
a  barát  közt  fönforgó  viszály  Kzerzett  meg.  1650.  febr.  2-án  ugyan- 
is kijelenték  a  rendek,  hogy  sem  egyiknek,  sem  másiknak  nem  sza- 
vaznak meg  addig  kiUtséget,  míg  ki  nem  békülnek.  S  e  határoza- 
tukat meg  is  taiiák. 

Ezen  rendes  adó  évenkint  kétszer  szokott  előfordulni,  de 
nem  foglalta  magában  az  összes  adózást.  Minden  fölmerülő  szük- 
séglet alkalmával  hasonló  módon  a  portákra  vetették  ki  a  királyné 
nak,  ahely  tartónak  megszavazott subsidiumot,  akülföldra  küldött  kö- 
vetek költségeit,  a  vár  erődítésekre  adott  summákat  stb.,  úgy  hogy 
többnyire  talíilunk  még  évenkint  két  dénártól  50-ig  terjedő  kive- 
téseket. A  három,  s  egy  tized  műlva  hat  forintnál  kevesebbet  érö 
vagyonnal  bírók,  (melybe  nem  voltak  beszámítva  a  bútor  és  ágy- 
nemük s  némely  házi  állatok)  az  új,  a  leégett,  a  puszta  házak  s 
minden  helységben  egy  bíró  vagy  kenéz  nem  dicaltattak  —  a  töb- 
bieknek a  befizetésre  20  napi  határidő  adatott.  Ha  az  országos 
szükség  a  99  denáros  adóbúi  nem  telt  ki,  a  nemesség  önmagát 
rótta  meg,  s  ez  néha  két  annyi  volt  mint  a  jobbágy  t«lek  adója. 
Az  adó  nem  fizetésért  a  jobbágyot  a  szolgabíró  exequálta  —  de 
a  nemes  és  a  székely  ellen  keményebb  eszközt  használtak,  az  ilyen 
rósz  adófizetőnek  udvarházát  egyszerűen  f(')ldúlták.  Egy  ember 
ellen  azonban  ("fi^y  dúlásnál  több  nem  volt  megengedve.  Ily  módon 
sikerült  Martinuzzinak  a  zilált  pénzügyi  viszonyokat  rendezni  —  s 
az  állam  rendes  jövedelmét,  sóból,  dicaból,  egyedámkból  300,000 
forintra  emelni.  Nagy  összeg  akkor,  midőn  egy  nagy  köböl  zab 
20  dénár,  egy  pint  bor  3  dr.,  egy  font  hús  2  dr.  volt,  do  a  mely 
rögtön  alá  is  szállt  (Jastaldo  idejében,  bár  nem  az  adózók  könnyí- 
tése árán,  nu^rt  míg  Fráter  György  kincstárnoksága  idejében  az 
adók  (ílviselhiítlenségének  panasza  nem  szokott  előfordulni,  Fer- 
dinánd helytartói  alatt  rendes  rovatot  képezett,  »hogy  töb- 
bet szenvednek  mint  a  töröktől  bírt  helyek.«  »),  s  egyenesen   a 

*)  A  b<<C9Í     államlevdl tárban  yau  Castaldouak  1552.  nov.  20-án 


i 


SZILÁGYI  SÁNDORTÓL.  43 

roa  gazdálkodás  miatt,  mert  Castaldo,  Dobó,  Bornemisza  után 
tüvfiztakkor  lioi^szú  sora  a  túrszekerekuek  vitte  ki  az  elharácsolt 
kincseket.  Bornemisza  —  Forgácsból  tudjuk  —  tollát  legalább 
benhagTta  az  oi*8zágban,  de  a  másik  kettőt  még  ennyi  feledékeny- 
ség Tádja  sem  terheli. 

Miként  az  adó  megszavazásának,  ügy  a  hadsereg  mozgósí- 
tásának kérdése  is  az  országgyűlés  jogai  közé  tartozott,  annyira, 
hopr  —  mint  1552-ben  —  meg  is  tagadhatta,  de  egyik  sem  volt 
új  keletű  jog.  Mint  végvidék  ugyanis  már  a  separatio  előtt  föl 
Tüh  hatalmazva,  az  adókivetésre  és  hadszervezetre  vonatkozó 
magyarországi  törvényeket  sajátságos  viszonyaihoz  alkalmazni, 
az  átmeneti  korszak  a  mohácsi  vész  után  e  részben  is  kedvezett 
az  országgyűlési  hatáskör  szélesítésének,  János  király  halálával 
az  első  {mrtos  gyűlés  mindkettőt  teljesen  kezébe  ragadta,  s  a 
^eparatid  véghez  menetele,  háborítatlan  birtokában  hagyta  azok- 
nak. Ezen  idők  nem  voltak  alkalmasak  jogokat  a  közvélemény 
pll**nére  elkobozni,  de  ha  Martinuzzi  a  közvéleményt  megtudta 
nyerni,  jögy.  hogy  tervei  kivitelénél  az  ország  egyik  jogával  sem 
jött  összeütközésbe,  utódjai  Castaldo  és  Dobó  oly  akadályokat 
találtak  azokban,  mely  minden  működésüknek  szárnyát  szegte. 
Hiszen  épen  Castaldónak  mondák  a  rendek :  híjában  vetik  ki  az 
adót.  í-eiiki  sem  fizeti,  híjában  hívják  táborba  a  rendeket,  senki 
sem  engedelme?>kedik.  S  mint  az,  az  ország  jövedelméről,  az  or- 
^zág  katona^'ágáról  is  azt  jelenté  urának :  semmi  hasznát  sem 
tu<lja  venni,  pár  száz  zsoldossal  többre  menne. 

Pedig  a  hiba  nem  annyira  a  hadszervezetben  volt,  mely 
helyeden  alkalmazva,  mint  Martinuzzi  tette  1551-ben,  ki  csupán 
**nlélyi  sergekkel  három  ellenséget:  a  két  oláh  vajdát  s  a  budai 
ba>át  pgyszerre  három  oldalon  verte  vissza,  megfelelt  az  ország 
vé«lel mének,  hanem  abban,  hogy  sem  ő,  sem  Dobó  nem  tudták 
megnyerni  az  ügynek,  melyet  képviseltek  a  hazafiakat.  Castaldo 
jo  katona  hírében  állott  Németországon,  de  a  dévai  szorosokat  el 
se  merte  hagyni,  mikor   egy  pár  ezer  emberével  megmenthette 

Fenlioándhoz  intézett  fölterjesztése,  melyben  említi,  hogy  Erddly  jövedel- 
mi? ,  mint  a  barsit  monda  »ad  terccntos  mjlle  florcuos  ascendat*  mit  ö 
kénykedéflsel  >extraxÍ8sot.< 


44 


AZ  ERDÉLYI  ALKOTMÁNY  ALAKULÁSA. 


volna  Temesvárt.  Dobó  Szamos-Újvár  védelménél,  midőn  Petrovics 
Izabellának  visszahódoltatta  EdéM,  épen  oly  fényes  katonai  te- 
hetsf^geket  árult  el,  mint  Eger  védelménél :  de  csak  közvetlen 
környezetére  támaszkodhatván,  nem  az  lett  a  végeredmény,  mi 
Egernél  volt  —  Szamosj-Űvárt  föl  kellett  adnia. 

Erdély  hadszenezete  nagy  részben  védelmi  természetű  volt, 
8  annak  egész  rendszere  várainak  hálózatán  nyugodott.  Ellenben 
állandó  hadserege  nem  volt  jelentékeny.  15-l:0-l)en  minden  nem- 
zet külön  ezer  embert  tartott,  melynek  megfizette  zsoldját,  s  ez 
oda  volt  rendelhető  egyetemlegesen,  hova  a  kapitányok  kivánták 
kül-  és  bel-ellenség  ellen.  1542.ben  ezek  száma  loOO-ra  szállítta- 
tott, 1550-ben  6000-re  emelték  föl:  ezek  voltak  utóbb  a  >haczé- 
rokc,  a  >kék  darabantok*,  s  kéjwzték  a  fejedelem  állandó  seregét 
Ez  volt  a  tábor  zöme,  s  kiállításuk,  pontos  megjelenésiek  fölött  a 
főispánok,  a  székely  főkirálybirák  s  a  szász  ispán  ügyeltek.  Ma- 
gában a  honvédelemben  fő  volt  a  nemzeti  fölkelés.  Éhez  a  tüzér- 
i'^get  a  szászok  szolgáltatták,  a  székelyek  kapitányaik  zászlója 
•'^l*'*'  gyülekeztek  saját  >lustrájok<t  szerint,  s  a  jobbágyok  portán- 
ként szólittattakti'iborba,  különbözőleg  néha  10,  néha  16  porta  után 
^Píy  jobbágy,  mustra  azaz  sereg  szenih*  szerint.  Ha  nagyobb  volt  a 
veszély,  az  összes  nemesség  is  táborba  szállt,  várkatonáinak  a  vé- 
delemre nem  szükséges,  és  fegyverfogható  jobbágyíiinak  kilencz- 
tized  részével,  s  hogy  az  ily  egyetemes  fölkelésből  ki  legyen  kivéve, 
arról  a  törvény  rendelkezett :  a  család  föntartója,  több  testvér 
közül,  tiz  jobl)ágyból  egy-egy.  a  falubírája,  s  némely  zsellér. 

S  egy  ilyen  tábor  sajátságos  képet  uyüjtott :  valóságos  rai- 
litia  volt  az,  részben  puskás,  részben  nyilas,  kardos,  vagy  lánd- 
zsás ;  igen  alkalmas  a  házi  tüzliely  védelmére,  de  nehezen  és  ía- 
radsággal  mozgósítható  külső  háborúra.  Minden  ioldesúr  maga 
vezette  a  maga  csapatját,  állott  légyen  az  egy  pár  emberből,  vagy 
nőtte  ki  magát  dandárrá,  a  helyről,  hol  udvarháza  állott  —  bárha 
jobbágyai  több  megyében  voltak  is  szétszórva, — oda  hova  a  tábor 
volt  rendítve:  Kereszt esmezejére.  a  nngycsi  vai;y  barczasági  térre  ; 
minden  várból,  városból  a  bebő  védehMure  nem  szüksége.^  nép  oda 
gynlt :  oda  Fogarasiiak  kiváltságolt,  oda  a  királyi  jószágok,  ak- 
nák, harminczadok,  kamarai  uradalmak  nélkülözhető  népe :  szó- 
val Erdély  60—80  ezer  embert  táborba  tudott  szólítni.  Minden 


8ZU.A6TI  SÁNDORTÓL.  45 

esetre  jelentékeny  szám,  ha  a  tömegbe,  a  vezér  lelket  tudott  ön- 
teni, de  me^bizhatlan  teher,  ha  azt  csak  a  törvény  szigora  hajtá 
össze,  8  a  minden  pillanatban  összeülni  kész  tábori  országgyűlés- 
ben a  nagyobb  uradalmak,  várak  tulajdonosai  a  hadjárat  czéljá- 
Tal  nem  értettek  egyet. 

Mert  a  vezénylet  egysége  meg  volt  a  vezér  kezében,  a  lak- 
sák  hada,  a  várak,    városok,    kamarai    jószágok  csapatai,    a 
székely,  a  szász  sereg,  ez  az  egész  tarka  vegyület  annak  engedel- 
meskedett, foltéve,  hogy  mint  Martinuzzi  e  különböző  elemeket 
ö«sze  tudta  közös  érdekben  hozni,  s  a  zászlós  urak  egész  vidéke- 
ket domináló  hatalmát  magának  megnyerni.  Azonban  e  had  —  s  eb- 
ben állt  hátrány  a— nem  volt  összeszoktatott,  összegyakorolt  sereg.  * 
A  mustrák  rövid  tartamúak  voltak,  s  csak  ann}dra  terjedtek  ki, 
hogy  megvizsgálták,   ha  megvan-e  a  kard,   puska,  vagy  nyíl  és 
lándzsa?  Aztán   saját   zsoldjukon   élvén,  s  még  élelmiszereket- 
k  —  minden  tíz  jobbágy  egy  szekeret  állítván  ki  —  magokkal 
Tívén,  egy  hosszú  nyári  táborozás  nemcsak  készletökböl,  hanem 
követkzö  téli  keresményüktől  is  megfosztá.  Egy  merész  vállalat, 
lelkesült  roham,  gyors  támadás  fényes  diadalt  szerzett  e  hadak- 
nak :  de  hosszabb  combinált  vállalat  nem  volt  egyedül  velők  kivi- 
hető. Martinuzzinak,  megtartván  az  egyensúlyt   török  és  német 
köztj  nem  volt  nagyobb  zsoldos  hadra  szüksége.  De  midőn  utóbb  a 
fejedelmek  támadó  hadjárathoz  fogtak,  az  ilyenhez  szükséges  ha- 
dat —  nagyobb  részben  —  a  partiumból  fogadták,  s  azért  volt 
főként  ennek  megtartása  életkérdés  rajok  nézve  —  hol  már  ak- 
kor képződni,  alakulni,   szervezkedni   kezdett  a  szabad  hajdúság, 
mely  a  határszéleken  folytonos  harczban  élvén  a  török  végvárak- 
kal, kapitányok   alatt   összetanult  zsoldos  csapatokká,  a  támadó 
hadra  is  alkalmas  elemmé  nőtte  ki  magát  s  Erdély  ezenkori  had- 
szervezetének is  módosulását  vonta  maga  után.   Ez  alakulás  útja, 
nagyban  meg  volt  egyengetve  az  által,  hogy  a  zászlós  urak  hatal- 
mát Mayláth,  Bornemisza,  Balassa,  ezen  intézvény  utolsó  nagyobb 
szabású  képviselői   megbuktatásában,   Martinuzzi  megingatta  és 
főbb  fészkeik  közül  Vinczet  Szamos-Újvárt  magának  megszerzé,  s 
midőn  végre  Fogaras  is  fejedelmi  kézbe  esett :  könnyű  munkája 
volt  a  törvényhozásnak  eltörlése.  Velők  együtt  elesett  az  akadály 
is,  mi  az  erdélyi  erő  nagyobb   öszpontosításának  útját  állta :  vá- 


46  AZ  ERDÉLYI  ALKOTMÁNY  ALAKULÁSA 

raiknak  fejedelmi  kézbe  jutása  pedig  a  védelmi  rendszer  utolsó 
szálait  is  ennek  kezében  öszpontositá. 

Az  erdélyi  hadsereg  fennleirt  szervezetéből  folyt,  hogy  a 
törvényhozás  a  legválságosabb  helyzetek  közt  megtartá  befolyá- 
sát a  hadügyekre.  Mayláth,  lázadását  s  táborozását  Izabella  ellen 
országgyűlésből  uidítá,  Bornemisza  országgyűlésből  vezette  ellen- 
műveleteit, s  a  középpárt,  mely  igazat  akart  tenni  közttik  szintén 
országgyűlésből  tette  kisérletét.  A  törvényességnek  lényeges  kel- 
léke volt  ez,  melyet  Martinuzzi  sem  mellőzött,  Ferdinánd  sem 
mellőzhetett :  akár  egyetemes  hadfölkelésröl,  akár  az  állandó  csa- 
pat egy  részének  mozgósításáról,  akár  kapuszám  szerinti  katona 
adásrúl  volt  szó.  Sőt  a  tábori  országgyűlések  által  a  hadjárat  fo- 
lyamára is  gyakoroltaik  befolyást,  mely  még  akkor  sem  lehetett 
jelentéktelen,  midőn  egy-egy  főür  erős  dandárral  tudott  akara- 
tának támogatást  adni,  de  a  mely  a  zászlós  uradalmak  letűntével 
megszűnt  félelmes  lenni. 

De  ugyanezen  befolyást,  az  államfőnek  ezen  ellenőrzését  az 
országgyűlés  a  közélet  minden  ágára  fentartá:  fogadta  a  küludva- 
rok  követeit  s  nevezte  ki  az  ország  követeit  azokhoz :  fonhagyván 
az  utasítást  az  államfőnek,  hagyta  helyben  vagy  vetette  el  az  egyez- 
kedéseket; választotta  a  fejedelmi  tanácsot  a  királyné  mellé  épen 
úgy  mint  Martinuzzi  vagy  Castaldo  mellé,  mely  ezek  mellett  az 
országgyűlést  képvi-  selte,  szabályozta  a  kereskedést,  megszabta  a 
a  mesteremberek  készítményeinek  (limitatio),  meg  a  periratoknak 
árát,  a  törvénykezést,  kitűzte  a  törvénynapokat,  s  fölfüggeszté  a 
háború  esetére  a  törvény  folyamát. 

Ez  országgyűlések  intézték  a  vallás  ügyeit  is  s  egyedül  an- 
nak, hogy  az,  ki  az  állam  élén  állt,  minden  kérdésben  pactalnid 
volt  kénytelen  a  rendekkel,  köszönhető,  hogy  tűrelmességének  s 
utóbb  szabadíílvűségének  olyan  példáját  mutatta,  mely  szokatlan 
volt  al)ban  az  időben  a  nyugi  )tibb  államokban.  A  vallásszabad- 
ság korán  megalkotott  törvényének  első  szálai  ez  időkbe  nyúlnak 
be  s  az  1 543.  országgyűlés  óta  hozott  törvényekben  a  fejlődés  és  ala- 
kulás minden  stádiumát  észlelhotjük.  1543.  Fehérvártt  június  végén 
tartott  országgyűléssel  párhuzamosan  Magyar-  és  Erdélyország 
legkiválóbb  tudósaiból  összeállított  zsinat  Honter  Libollus  Re- 
formatiouisa  s  ennek  Apológiája  fölött  vitát  kezdett,  hogy  az  egy- 


sziiAqti  sImdortól.  47 

házak  >zertartásaiban  állítsák  vissza  az  egyformaságot  és  uniót  ^) 
Nag}'  elölialadás  volt  a  szabad  gondolkodás  megállapítása  körül, 
hogj  a  vitatkozás  nem  hozhatta  létre  az  uniót,  s  még  a  barát 
életében  elhatároztatott,  hogy  » szabad  legyen  mindenkinek  meg- 
maradni az  Istentől  neki  adott  hitben «  és  senki  felebarátját  ab- 
ban ne  háborgathassa.  € 

Ez  már  a  vallásszabadság  határozott  kimondása  volt,  mely 
Ferdinánd  uralkodásának  első  évében  (1551.  decz.)  megűjittatott, 
s  előbb  tábornoka,  utóbb  a  király  által  megerősíttetett.  Négy  hó- 
lal  később  még  jobban  formuláztatott  a  törvény,  akkor  már  el- 
tiltatott egyik  felekezet  a  másiknak  háborgatásától  —  rendsza- 
bály, mely  már  nem  a  protestánsok,  hanem  a  katholicusok  védel- 
mére hozatott.  Mert  a  katholicusok  már  sok  helyen  kisebbségben 
voltaL  Tön'énynyel  kellett  nekik  biztositni  a  klastromba  temet- 
kezhetést  s  némely  városokban  a  hivatal-viselhetést  is,  már  az 
egyik  vajda  is  nem  a  szentekre  és  szűz  Máriára,  hanem  az  igaz 
Ilit  védelmére  tette  le  az  esküt  s  a  papi  jószágok  secularisatiója 
fí»hg  elvben,  félig  tényleg  el  volt  dőlve,  azáltal,  hogy  a  fehéiTár 
|)Q.sp5ki  jószágok  és  a  quinquagesima  a  királyné  udvartartására 
rendeltettek,  az  országgyűlés  s  néha  az  egyes  nemzetek  által  ko- 
ronkint  megajánlott  subsidium,  évi  átalány,  pótlására. 

Kapcsolatban  volt  az  országgyűléssel  maga  a  törvényke- 
2/és  i<,  mert  az  egyetemes  országgyűlés  alkalmával  tartották  a 
legfelsőbb  (felebbezési)  törvénynapokat,  nielyeken  az  >ország 
töblrájac  később  a  vajdák,  de  a  kettő  együttesen,  vezették  az  íté- 
let hozatalt;  mert  az  országgyűlés  határozta  meg  ezenkívül  a 
törvénykezési  terminusokat,  állapította  meg  a  törvényszünete- 
ket, mert  kiváló  politicai  bűnökben  az  országgyűlés  ítélt,  s  nem- 
csak a  tőrvényhozás ,  hanem  az  ellenőrzés  jogát  is  bírta.  A  gya- 
korlat, az  államfő  személyes  tulajdonai,  annak  hatalma,  erélyessége 
Wfolyása  szerént  módosított  ugyan  e  jogon,  de  elenycsztetni  azt 
teljesen  soha  sem  volt  képes. 

*)  ürkundcnbuch  zur  Geschichtc  des  Kisder-Kapitels  vor  der 
Beformation,  und  der  auf  dem  Gebiete  dessclbeu  beűndlicheu  Orden 
fou  Kari  P^abrítius.  Hermannstadt,  1875.  213.  ds  2  U.  11.  közölve  a 
meghívók. 


48     AZ  ERDÉLYI  ALKOTMÁNY  ALAKÍTLÁSA. —  fiZILÁGYI  SÁKDOBTÓL. 

Es  íi  had,  pénz  6s  törvénykezési  ügyek  eme  centralisatioja 
az  országgyűlés  kezében,  sem  az  egyes  nemzetek  jogkörének  meg- 
döntésére, sem  a  királyi  hatalom  megtörésére  nem  vezettek.  Ami 
az  országgyűlésen  történt  ezek  közt,  az,  az  érdekek  kiegyenlítésére 
czélzó  lbl}i:onos  pactálás  volt  Erdély  a  vajdai  korszakból  bizo- 
^  nyos  hagyományokat  vett  át,  s  őrzött  kiváló  gonddal.  Sem  az  idő, 
sem  a  viszonyok  nem  voltak  alkalmasak  azoknak  megsemmisíté- 
sére, mert  alapjuk  a  három  nemzetnek,  többször  megújított  unió- 
jában biztosított  önállósága  volt.  Ezen  nemzeti  hatalom  absor- 
beálta  a  megyei  jogkör  tágulását,  mely  szemben  a  magyarorszá- 
gival jelentéktelen  maradt,  a  szász  székek  önállóságra  emelkedé- 
sét szemben  az  univei*8Ítással,  s  végre  a  székely  székek  nagyobb 
autonómiáját.  Mindenik  nemzet  absorbeálta  az  alatta  levő  tör- 
vényhatóságok jogkörét,  mert  a  nemzet  egyeteme  fölötte  állt  a 
törvényhatóságnak.  De  az.  országgyűlésen  megfordított  szerepe  volt 
—  itt  védte  azt  a  mit  amattól  elkobzott :  az  autonómiát.  É  min-s 
den  hasonló  kérdésben  mindenik  nemzet  külön  bizonyos  pontig 
szövetségest  talált  a  másik  két  nemzetben,  mely  természetes  ok- 
búl  ellenzé  egy  rá  nézve  is  veszélyessé  válható  praecedens  fölállí- 
tását. Ez  volt  oka  a  többi  nemzetiségek  egyenlőtlen  fejlődésének 
s  a  jobbágyság  primitív  erkölcsi  viszonyainak,  mely  akkor  még 
annyira  alanüis  fokon  állt,  hogy  példádul  az  oláh^ág  —  bizony- 
nyal inkább  a  hegyi  vidéken  lakó  —  rabolta  magának  a  feleséget, 
8  azzal  nem  esküdött  meg,  úgy  hogy  ez  állapot  megszüntetésére 
törvényt  kellé  hozni. 

De  mi  ez  institutiókban  nehézkes,  gyakorlatlan,  államveszé- 
lyes volt,  azt  megszüntette  az  élet,  az  összetartozás  szükségessé- 
gének tudata,  az  összetíirtásra  való  törekvés  —  mi  a  nemzetek 
igen  gyakori  országgyűlési  érintkezéseiben  kiköszörült  minden 
separatisticus  hajlamot,  kiegyenlített  minden  ellentétet.  A  széke- 
lyek nem  egyszer  pactáltak  a  moldvaiakkal,  szászok  Ferdinánd- 
dal, de  életerő  mégis  csak  az  olyan  i)actumban  volt,  mit  a  három 
együtt  csinált. 

SZILÁGYI  SÁNDOR. 


49 


VTDEKT  MOZGALOM 
A  RÉGÉSZET  ÉS  TÖRTÉNELEM  TERÉN. 


A  társas  szövetkezés  régészeti  és  történeti  ismeretek  nép- 
szerűsítésére és  régészeti  muzeumok  alapítására  hazánkban,  az 
utóbbi  évtized  vívmánya.  E  tény  közviszonyaink  utóbbi  fejlemé- 
nyeiből köunyen  megfejthető.  Az  idegen  absolutisnms  már  uralma 
tennészetéuél  fogva  ellene  volt  a  szabad  egyesülésnek,  s  a  köz- 
mtrelödé^i  czélokra  történő  szövetkezések  közt  nyilván  a  törté- 
nettudrimányiakat  legkevésbé  szívesen  tűrte,  miután  ilyenek  ki- 
hatásaikban mindig  a  nemzeti  öntudatra  hatnak. 

Ha  mégis  az  erdélyi  múzeum-egylet  már  a  hatvanas  évek 
tWjén  keletkezhetett,  akkor  e  látszólagos  kivétel  nem  dönti  meg 
amaz  áUilános  tapasztalatot.  Meil  a  ki  tudja,  hogy  mily  végtelen 
küzdelembe  került,  míg  az  akkor  már  félig  magyarok  kezén  volt 
kormányhatalom  e  vegyes  természetű  egylet  megalapításába  egye- 
zett, könnyen  átlátja  miért  nem  volt  az  akkori  idö  történeti  tár- 
«nlat(»k  létesítésére  kedvező. 

Szükséges-e  különben  bővebben  jellemezni  ama  kort,  mikor 
iuiljuk.  hogy  még  irodalmunkban  is  megbénították  történetírásun- 
kat, liogy  az  alsó  tanodáktól  fol  az  egyetemig  nem  engedték  nem - 
»fti  szellemben  tanítani  a  történetet,  s  hogy  akadémiánk  és  nem- 
ifti  muzeumunk  is  erősen  érezték  az  akkor  uralkodó  nemzet- 
ellene:*  nyomást. 

S  ha  mégis  ugyanakkor  a  i^zász  földön  serény  munkásság- 
ban találjuk  a  »Landesvereint<,  s  ha  a  tót,  szerb  és  horvát  neni- 
zKi-iégeknek  megvoltak  rokon  egyleteik,  ebből  bizonyára  saját 
boni  történetírásunknak  vajmi  kétes  htoszna  volt! 

Ellenlw*n  elismerjük,  hogy  nemzeti  műemlékeink  az  ötvenes 
^^^•kben  támadt  bécsi  központi  fölügyelő  bizottság  rOszéröl    nem 
Századok.  ^ 


I 

50       vidí:ki  mozgalom  a  régeket  k6  történklem  terén. 

egyszer  figyelemben  részesültek,  a  iiiint  ténynek  elismerjük  azt  is, 
hogy  honunk  emlékei  U^ginkíibb  e  bizottság  kiadványai  révén  ke- 
rültek a  külföld  méltányló  tudomására. 

Azonban   a   IxV'si   kormányközeg  mindamellett  nem  járult 
a  régészet  népszerűsítéséhez  hazánkban. 

Az  érdeni;.  hogy  a  hazában  majd  mindenütt  támadtak  a 
műemlékek  és  leletek  buzgó  őrzői,  hogy  sokfelé  a  vidéki  értelmi- 
ség nemzetünk  múltjából  reánk  maradt  kincsek  muzeumokba 
gyűjtésére  szövetkezett ,  ez  üdvös  mozgalom  megindítása  nem 
idegenek  érdeuui.  Azt  meginditotüik  azon  buzgó  és  szakér- 
telmű hazánkfiai,  kik  az  akadémia  kebelében  a  régészeti  állandó 
bizottságot  tenMutették  és  éveken  át  mint  e  bizottság  lelkes  elő- 
adói szóval,  tettel,  semmi  fáradságot  nem  kímélve  a  régészeti  ügy 
apostolai  gyanánt  bejárták  az  országot;  része  volt  benne  továbbá 
a  Magyar  Történelmi  Társulatnak  és  a  Nemzeti  Múzeumnak,  aman- 
nak leginkább  vidéki  kirándulásai  által,  emennek  pedig  évtizedek 
óta  a  nemzet  zömére  ható  gazdag  kincsei  által.  Végre  nagy  része 
volt  régészetünk  és  történetünk  ügyének  jobbra  fordultában  az  új 
alkotmányos  aerának,  mert  leszakadt  mindazon  gát,  mely  közmí- 
velödésünk  szabad  fejlődését  előbb  megbénította. 

Ennyit  említek  a  mozgalom  megindulásáról,  melynek  ed- 
dig léttísített  eredményeit  itt  rövid  vázlatba  foglalni  szándékom. 

Az  átnéz(ítben  fölsorolom  előbb  a  már  több  év  óta  létező  tár- 
sulatokat, áttérek  ezután  azon  megyékre  és  városokra,  hol  még 
csak  lángra  kel  a  tűz,  vagy  máris  elaludt,  végre  a  már  létező 
vagy  csak  alakuló  félben  lévő  városi,  tanodái  és  püspöki  muzeu- 
mokat nevezem  meg. 

1.  A  vidéki  társulatok  közül  első  helyen  említem  a  Vas-me- 
gyei régészed  egi/lefet.  Szombathelyen  van  székhelye  és  a  püspöki 
palota  földszinti  termében  van  múzeuma,  mely  egyéb  vidéki  tár- 
sulatok múzeumai  k()/űl  úgy  a  tartalom  gazdagságát  és  becsét  te- 
kintve, valamint  a  fölállítás  és  rendszer  dolgában  méltán  kiemel- 
hető. A  társulat  alapítója  és  három  év  óta  lelke  Jjipp  Vilmos  ta- 
nár. Tagjainak  száma  meghaladja  a  hatszázat  s  a  közönség  ér- 
deklődése a  két  év  óta  már  közszemlére  állított  gyűjtemény  iránt 
folvtonosan  növekedik.  Az  effvlet  irodalmi  működése  az  »Evi  Je- 


HAHPEL  JÓZSEFTŐL.  51 

I»ité8<-ben  központosul,  melynek  1875-ikben  harmadik  kötete  je- 
lent meg.  *) 

2.  Mig  a  vasmegyei  egylet  szűkebb  területen  és  nevéhez 
bíTeii.  tisztán  régészeti  czélok  után  jfir,  a  Dél-magyarországi  törté- 
nAmi  í»  régészeti  táraidat  az  egész,  előbb  úgynevezett  Bánsíigra 
terjeíl.  és  miként  négy  évi  működéséből  kitűnik,  tulajdonképeni 
köréü  kívül  eső  föladatoktól  sem  idegenkedik.  Tagjainak  száma 
a  harmadfélszázat  megközelíti  és  tisztei  buzgósága  reménylenünk 
engedi,  hogy  ezentúl  is  még  emelkedni  fog  e  í>zám.  Erre   legjobb 
inztositéka  van  az  egyletnek  alapitója   és   ebiöke  a  régészetet 
kedvelő  Temes-megyei  főispán  Ormós  Zsigmond  személyében*  Ki- 
Tüle  még  Szentkláray  Jenő,  Desi)inits  Péter,  továbbá  Janky  Ká- 
roly é^  Miletz  János  működtek  közre  az  egylet  vezetésében.  Az 
egyletnek  székhelye  Temesvár  és  az  ottani  megyeházban  van  ál- 
lítólag niuzt'uma  is,  melyiől  sem  azt  nem    olvastam  még,   hogy 
rt-nilezve  van,  sem  azt,  hogy  a  közönség  látogatja,  szintúgy  lajs- 
tromát S4MI1  láttam.  A  társulat  kiadványai  eddig  következők :  Az 
1873-ik  évi  közgyűlés  emlékkönyve,  Szentkláray  éHekezése  Te- 
!iíe>\;'ir    magyarosit/isáról  és  az  1875-töl    évnegyedenként    niegje 
1^*110  >Eilesítő.  =) 

3.  Ha  Tenies-meí]Cvétől  fölfelé  fordulunk,  a  szomszédos  Bé- 
kf^-Gyulán  rokon  egyletre  találunk.  Czíme :  Békés-megyei  régé- 
iZéffi  és  müvelödéstörténelmi  ogylef,  s  e  tág  fogai mú  czímnekmeg- 
f^ltdőleg  egy  évi  működése  is  bizonyítja,  hogy  nem  sorolhatjuk 

' }  A  Vas- megyei  r^ge'szeti-egylet  evi  jelentése  ;  szerkesztd  Lipp 
Vilüios  tanár,  Szombathely  lö75.  8-a(lr.  14G  lap.  Tartalmát  a  szokott 
hivatalos  közleményeken  kívül  nyolcz  népszerűen  írt  s  a  régészet  és  ér- 
mé^ifithc  vá;rü  czikk  képezi,  melyek  egyike  Bubics  Edétől  való,  a  többi 
liet  Lipi>  Vilmo8  tollából  eredt. 

-)  A  Dél-magyarországi  történelmi  és  régészeti  társulat  1873.  évi 
aiijiiá  15-én  Tcmesvárott  tjirtott  közgyűlésének  emlékkönyve.  IH7.*J. 
s.jiíir.  —  Szentkláray  Jenő.  Észrevételek  Temesvár  physiognomiájának 
Dtíjíyanísí fásához  történelmi  és  régészeti  alapon.  Temesv.  1873.  8-aur. — 
Tőrt«'nehui  és  régészeti  Értesítő.  A  délmagyarországi  történelmi  és  régé- 
«'rii  tirsulat  közlönye.  Az  igazgató  választmány  megbízásából  szerkesz- 
tik Janky  Károly  és  Miletz  János  tanárok.  I.  évfolyam  1875.  4  füzet 
jiuniriuíi,  április,  július,  october.  Temesvárott. 

4* 


52      VIDÉKI  mozc;alom  a  régészet  és  történelem  terén. 

az  egyletet  a  tisztán  tönéueti  iráuyúak  közé.  Az  egylet  s^zámára 
íívek  óta  id.  ^logyoróííSy  Jáuos  készítette  elő  a  talajt*  s  ö  jelenleg, 
miután  régiség  gyűjteményét  nagylelkűen  Gyula  városának  föl- 
ajánlotta, a  múzeumi  őr.  Elnöke  Göndöi-s  Benedek,  alelnöke  Uaau 
liHJOM  és  titkárja  egyúttal  a  társulat  első  évkönyvének  *)  s^zer- 
kcsztöje  Zsilin>'/ky  Mihály.  A  tagok  s^záma  a  260-at  túlhaladja: 
gyűjteménye  meglehetős  gazdag,  egészben  helyes  rendben  vaiu 
a  nyári  hómipokban  bizonyos  öntkban  a  közönség  előtt  is 
nyitva  áll. 

4.  A  R'kés-megyei  egyletnél  néhány  évvel  idősb  az  1872-ben 
alakúit  Bihar-megyei  történelmi  ts  régészeti  egylet  ^B.g:\-\iir'ddoíi. 
Tanyai  száma  az  1875-ikévl>enmár  a  háromszázat  megközelítette. 
Alapításában  legt<')bb  éixleme  volt  id.  Gyalokiiy  Lajosnak  és 
( 'séplo  Péternek ;  az  előbbi  mint  alelnök  most  is  élénk  részt  vesz 
az  e^rylet  vezetésében,  az  utóbbi  ellenben  1875-ben  nmzeumőri 
tisztéről  lemondott.  Az  egyletnek  most  lelkei :  a  titkár  ifj.  Gyalo- 
kay  Lajos  és  itj.  B<)löui  Sándor,  Cséplő  utódja.  Az  egylet  eddigi 
gyűjtéséből  mintegy  3000  dbra  menő  múzeum  támadt,  és  csak  az 
sajnos,  hogy  a  gyűjteményt  szúk  és  nedves  helyen  tartják,  s  a  kö- 
zíiii-iég  előtt  nem  nyitják  meg  rendesen.  Másfelől  örvendetes,  hogy 
a  társulat  újabban  tr>rténeti  irányú  havi  tblyóinit  kiadására  vál- 
lalkozott ,  a  lap  változatos  tartalommal  1875-ik  évi  április 
óta  lönáll  és  a  szokásos  két  havi  szünet  luegtartásával  havonként 
jelent  meg  egy  szi'ima.-) 

5)  .1  Pozsony-megyei  egylet,  melyet  Jedlieska  Pál  évek  óta 
í'lökészitett.  múlt  évben  Rónay  Jáczint  elnöksége  alatt  létrejött. 
Tagjai  megliahulják,  a  kétszázat  és  a  mint  a  pozsonyi  múzeum 
a  veh'  szövetkezett  társalatnak  már  ti»bb  ízben  üdvös  hatását 
érezte,  úgy  az  egylet,  iroílalini  téren  is  legkí'^zrlebb  be  lógja  magát 
mutatni  évköuvvével. 

' '  A  IWkí's-váriiit'gyci  rógiísz*;ti  i's  niiivi>lö(lót<tr»rtonclini  társulat  év- 
könyve lö74  ').  Szi'rkrsztottc  ZHÍlinszky  Mihály  I.  kötőt.  8-adr.  lí>2  1. 
A  níndíís  jel»'nte«okcii  kívül  történeti  és  ogyébirányií  ozikkckkel. 

-.»  Kógoszf^ti  t»H  történelmi  közlemények.  A  Bihar-vármegyei  régé- 
szeti én  történelmi  egylet  közlönye.  Nagyvárad,  1H75.  I.  kötet;  szer- 
keszti ifj,  (Jyalokay  Lajon.  8-adr.  lő  ívIhíI  álló  kötet,  előfizetési  ára  nem 
tagok  számára  1  frt.  'lO  kr.  o.  é. 


UAMPEL  JÓZSEFTŐL.  53 

6.  A  Felítö-niagyarorszdgi  muzeum-egylct  említésével  befe- 
jfiem  :izon  egyletek  sorári,  melyek  nemcsak  léteznek,  de  niüködé- 
sökról  életjelt  is  adnak.  Az  egylet  1872-ben  Klimkovics  Fereucz, 
Béla  és  G&bon  Myskovszk}'  Viktor,  Károly  Gy.  Húgo  és  mások 
bugólkod&sa  folytiín  létesült  és  ma  már  kétszáznál  több  tagot 
számit.  Gyűjteményei  nem  tisztán  régiségekre,  érmekre  és  kéz- 
iratokra terjed,  de  van  az  ezret  meghaladó  könyvtáruk  is,  és 
raunak  képeik,  s  természetrajzi  gyiijteményök ;  a  régiségek  és 
érmek  száma  megközelíti  a  liarmadfél  ezret.  Az  egylet  munkássá- 
gáról egyébiránt  tanúságot  tesz  a  Károly  Gy.  Húgo  titkár  által 
szerkesztett  1872!3-ra  szóló  évkönyv.') 

7.  Ha  Abaújból  a  szomszéd  Szabolcsba  áttekintünk,  ott 
már  a  hatvanas  évek  végén  a  főispántól  b.  Vécsey  Józseftől  élesz- 
tett régészeti  mozgalomra  találunk.  G^sztéreden  és  egyéb  helye- 
ken ásatásokat  rendeznek  és  Nagy -Kallón  a  hetvenes  évek 
elején  egész  hévvel  eg)'letté  egyesül  a  megyei  értelmiség.  Egyesek 
áldozatkészsége  csakhamar  egy  kis  gyűjteményt  hozott  össze, 
melynek  rendezésére  Pestről  meghittak  egy  szakembert,  az  ren- 
dezte é^  leírta  ama  gyujteménj-t^)  és  nem  egy  vidéki  gyűjtemény- 
nek segítségére  volt  a  kis  dolgozat  tárgyai  fölállításában.  Évek 
múltak ;  lemondott  a  főispán,  elment  a  buzgó  titkár  Tokaji  Nagy 
Ijajos  és  azóta  a  szabolcsi  egyletről  hallgat  a  krónika,  és  ha  mégis 
a  kis  gyűjtemény  így  hijába  nem  mállott  szét,  miként  a  rövid  lét 
után  a  láthatárról  letűnt  egylet,  s  ha  Szabolcsban  teljesen  még 
-eni  szűnt  meg  a  régészeti  érdek.  Jósa  Endre  és  Somogyi  Rezső 
uraknak  köszönhető. 

Vájjon  a  szabolcsi  társulat  sorsára  jutott-e  a  szegedi  sza- 
haddvii  kör  történeti  osztálya  is  ?  Három  évvel  ezelőtt  ez  osztály 
indítványozója  Reizner  János  még  szép  reménynycl  csüngött  rajta. 
Tfljesűlt-e  a  remény,  nem-e,  ismeretlen  előttünk,  elég  hogy  niü- 
ködt*se  semmi  nyomát  nem  látjuk. 


^)  Károly  Gy.  Hugó.  A  Fclso-inagyarországi  inuzcum-cgylct  első  evi 
kíinyve.  Ka^sa,  1874.  8-a(lr.  701.  A  Bzokott  hivatalos  ügyiratokon  kívül 
van  benue  egy  régészeti  és  egy  irodalmi  czikk  az  előbbi  Myskovszky,  a 
Quuűk  Károly  Gy,  Hugó  tollából. 

**)  Lad.  Arch.  Értesítő.  1871.  V.  kötet  3.,  4.,   5.,  G.,  számaiban' 


-:"  MPKKI  MOZOM.í^M  A  KfcHii>7.KT  VJ^  TÜRTKNKLKM  TKRLN. 

V;*ii  »  j\5-hk' íit  >;:m/».V  k'frtíijrkt'n  a  réu'i'"»/»'tiu'k  más  buzgó 
\:^c  i'-:  Auil»r«»>  •l«»Z'-ol".  ki  >zuutel».Miiil  -zitja  a  s/.rivctke/>s  t»>z- 
-.i.r'vt  !:.ai:;i!i  ki'»r«"'kliiMi  •>-  a  hrlvi  iapokbaii.  Talán  sikerül  neki,  a 
v..it  t^»i:o  a  Iia-«^ii  ozfira  tnn»  Molnár  Antal  elrrni  nem  bírt. 

K»«hi\ri>bb  biit  Ví'-zünk  a  tfruI-JIni  rtt^tsz^^ft  ef/ifh'frnl.  Ez 
OiTvlei  bár  alií  tV*leve.  hu«;y  e-znirjo  meirpendít letett,  ma  már 
minilen  alakulási  |»lia>ÍM»n  túl  van  és  lairjainak  >záma  níán\ 
meckö/eliTi  a  kétszázat. 

Epén  ellentéte  a  pUlöllöi  e.irylet  iryor-an  e^ielekvo  alapít  óinak 
a  Ff' i'r'tut'tjfhi  iHHZt'tnu  terveUii  la  >;íi-áíra.  A  medvéi  szervező 
bi/ottsás:  már  1872-ben  kimondta  a  l"i»lállitáM.  talált:ik  is  alkal- 
mas ort.  ejives  áldozatkész  ííítv  párt  ölök  alltak  is  már  ajántléko- 
kat  a  iryüjtemény  számára.  <le  ha  ma  kérdjük,  hogy  liol  van  a  nni- 
zeum  a  teleiét  reá:  nem  tudjuk. 

Kokon  a  rrsz'>i'i-int  rvahttj-fttti^e^  üiive.  1872-ben  Ivánffv 
IniZiíólkodott  melletti',  utóbb  ^'élrllelvi  Dezsó  érdeklődött  iránta, 
de  eddig  még  nem  alakult  meg  :»z  egylet.  A  közel  jövőtül  várjuk 
még  trdd»  egyéb  t^gy let  mrgalaki'ilá-át.  Igya  a  Tf'sz  /-/í7r<'(/f\7.  melyet 
Tariezky  Endre  alai^it  és  a  tfvfnvrz-  niit^  melyért  évekkel  ezelőtt 
Ki»\áes  •1áno>  tanár  buzgólkodtttt. 

na>ii»nlótrtrek\é<i'kn^  iMlálunk  Sz' pes-mr  .y/hcn.  0\\  Svábv 
Frigyes  m«'gy<'i  lfvéltárM»»k  Iii>e  én  riryb'tet.  Jr.  Vitjihfvszkt/  Já- 
»«»íi  piMlig  S/.rpi' -Váralján  Cá  zka  pü-])rdv  fiélyr  támogatása 
melle'il  kere>ztény  muzi'umt>t  alapit.  A  ^zom  zéil  CuffhfUi  pcilig 
a  ternié-Zí'í tudományi  lárMilnt  ktbt'lélun  létesült  egy  régészeti 
o-ztalv,  mrlvrol  niéií  m'm'tudunk  ru'N  eb«*t.  mint  azt.  Iioirv  az  indít- 
vánv  Valko\szkv  t'-iHTt'-t<»l  indult  ki  é<  rok«niszi'nvi'í'  talált. 
/if/j'sAífíí  ha-oulókép  a  gyoiry /eré-/  egyl«»ínt"k  volt  régé-^zeti  é- 
tíirténrli  osztálya,  dr  azdaivára  l>olrman  Kde  buzgó  ágának  nen» 
ítíkáiir  létezett.  Mí'u-zunt  niéír  bárom  évvol  rzrlott  é^  itt  esak  azért 
(Mulitjük.  nu'rt  rz  t»>ztálN  v.ép  rndékrt  állított  niMgának  a  nem- 
zeti inuzruudian  :iz  által,  hogy  érdrke- régiség-gyűjteményét  meg- 
szűnt"  után    ott  letétrmmyrzti'. 

Hoiifról  e>ak  azt  jrlmthetjük.  Iioiry  t>tt  alkalmilag  volt  ré- 
gé.zi'ti  kiállítás,  tle  bár  tiulouiáiiyunknak  ott  több  buzgó  híve 
van,  múzeum  vagy  egylet  még  nem  létesült. 


HAMPEL  JÓZSEFTŐL.  55 

Uptó-ntefjyébei^  elismerésre  méltók  Majh'itli  Béla  fáradozá- 
sai !izakuiik  érdekében,  melyet  hivatalos  úton  az  előforduló  lele- 
tek megmentése  által  és  társadalmi  úton  népszerű  nyilvános  föl- 
olvadások  által  emelni  törekedett.  Sajnos  azonban,  hogy  közel  öt 
fv  óta  foKiatott  ernyedetlen  buzgalmának  még  nem  sikerült  a 
megjei  értelmiséget  társulattá  egyesíteni. 

Hasonlót  kell  Komárom-megyéről  mondanunk.  A  minő  el- 
i>meré?>re  méltó  hévvel  karolta  föl  eleinte  a  megye  alispánja  a 
bregetiói  romok,  emlékek  és  leletek  megmentése  eszméjét :  a  két 
éwei  ezelőtt  ez  ügyben  foljiatott  értekezletek  és  tanácskozmányok 
-iker  nélkül  maradtak  és  tisztán  a  régészeti  bizottság,  valamint  az 
emlékek  központi  bizottságának  köszönhető,  ha  ama  helyen  a  clas 
-icus  íold  eme  maradványai  nem  maradtak  még  sem  lolügyelet 
nrlkül ;  a  mozgalom  azzal  indult  meg,  hogy  5ács-megyébeu  Baján 
im\£r  1869-ben  hat  lelkes  régészetkedvelő  Rómer  vezérlete  mellett 
u  alföldön,  az  első  régészeti  ásatást  rendezé.  Várható  volt,  hogy  o 
^zf^p  kezdetnek  tartósabb  sikere  leend  és  kár,  hogy  ott  az  el?:ő 
>ziknt  egyelőre  utolsó  is  volt ! 

Talán  nem  jog  nélkül  ugyanazt  mondhatjuk  Soprontjrtil.  Ott 
Síjprony  városa  történetének  s  művészetének  fejlesztésére*  még 
1869-ben  alakult  társulat,  olvastuk  értelmes  alapj^zabályait.  s 
akkor  azt  i^<  határozták,  hogy  egyleti  czéljaikra  külön  :&Ertesítőt« 
^  lobnak  kiadui,  de  az  utóbbi  hat  év  alatt  ez  egylet  működéséről 
^'iiimi  hír  nem  került  a  nyilvánosság  elé.  így  végig  mentünk  a 
viíléki  ♦^gyleitek  sorján  és  fölenditettük  azokat  is,  melyek  csak  a 
inűltban  voltak  vagy  csak  legközelebb  fognak  megalakulni.  Leg- 
közelebb H  városi-,  tanodái-  és  püspöki  muzeumokra  térünk. 

HAMPEL  JÓZSEF. 


56 


B.  KEMÉNY  ZSIGMOND  EMLÉKEZETE. 


Nemzeti  irodalmunk  és  közéletünk  a  műit  deczember 
22Hlikén  elhunyt  b.  Kemény  Zsigmondban  egpk  legkiválóbb 
neveietességét  gyászolja.  Egy  nagytehetségű  originalitás,  a 
luuyen  ö  volt,  Európa  bármely  gazdag  irodalmában  ritkább 
tünemény,  hogysem  nagy  veszteségnek  ne  számítanák  letűntét 

A  müveik  által  tett  szolgálatokon  kívül  az  ily  eredeti- 
stégek  a  legnagyobb  becsű  monumentumok  maradnak  a  kor- 
IhM  ,  melyben  éltek ,  a  jövendő  történész  előtt.  Mert  mentül 
nagyobb,  mentül  eredetibb  a  talentum,  annálinkább  reprae- 
sentAlJH  a  maga  korát  szellemben  s  uralkodó  irányokban ,  — 
wiK  a  kisebb  talentumok  csak  külső  formákban  hordják  ma- 
gukon a  kor  bélyegét. 

Közéletünk  egész  egy  külön  korszaka  az,  melyben  báró 
Kemény  Zsigmond  nevelkedett  és  kezdte  élete  pályáját.  Ér- 
tnu  ay.  lH3r>~184rwliki  kevés  számű  éveket. 

Hahíir  nincs  ok  nagy  reraénynyel  nem  lennünk  az  ujabb 
uemy.iHh»k  iránt:  de  igen  feltűnő  a  különbség  a  mai  közszel- 
b^n  és  aniu  korAhbi  közt,  mely  a  fiatalság  színét  lelkesíti.  Az 
ííodalhii  és  pohtikai  pályára  komolyabb  tanulmányokkal  ké- 
^^''^^Itek  ,  nu'g  pedig  magok  erején,  (autodidaxissal) ,  mint  ma 
H  uurtori  űn»s  ozlm  elnverésére.  Körülbelül  a  nevezett  évek- 
**''í*  ktv.tUk  fényes  pályájokat  Eötvös  és  Szemere,  Szalay  és 
i  Nengi«ry,  Dessewfty  Aurél,  Horváth  M. ,  Lónyay,  Kazinczy 
lí.  6h  Pulszky  több  más  jelessel  együtt.  A  negyvenes  évek 
"'•Hluhnának  java  majdnem  csupa  fiatalokból,  de  komoly  ké- 
>*«UltHém^  liatalokból  áll.  Midőn  Osengery  a  »Pesti  Hirlapc-ot 
'^tvoUo  IV  vezértől  az  üjdonságiró  közlegényig  (az  oly  kitűnő 
l«*holnégtt  Pákb  volt  az)  a  szerkesztőség  egyik  tagja  sem  volt 
l<^l>b  ilü  éveiméi 


6A1/AH0K   FEBENCZTÖL.  57 

Pedig  a  »P.  Hirlap«.ot  a  tudósságig,  doctrinairségig 
komoly  lapnak  tartották.  A  szintén  komoly  >Arvízkönyv« 
bsonlókép  az  Eötvös -féle  fiatal  csoport  műve  volt  nagy 
résxben.  A  komoly  törekvések  ezen  fiatal  erélyű  korába  esik 
báró  Kemény  Zsigmond  magasb  irodalmi  nevelkedése  és  föl- 
lépte is,  ki  egyike  volt  a  legalaposabb  készültségú  ifjaknak. 
Azon  kor  politikusai  többnyire  írókká  lettek  először ,  mig  mai 
nagyjaink  mintegy  megalázkodásnak  tartják  egy  Széchenyi, 
Kossuth ,  Eötvös ,  Kemény  fegyverét ,  a  tollat,  venni  kezökbe. 
Meg  is  látszik  mai  journalistikánkon ! 

De  az  ismeretek  kincseinél ,  melyet  az  akkori  fiatalság 
színe-java  szerzett ,  s  irói  hajlamuknál  magasabbra  helyezzük 
azt  az  erkölcsi  motivumot,  mely  lelkesítette,  s  majd  mindnyá- 
ját kitüntet öleg  jellemzi.  Nem  kenyérkereseti  kénytelenség, 
nem  a  véletlen  vitte  őket  az  irói  pályára :  hanem  erős ,  elszánt 
akarat ,  —  szent  fogadás ,  melynek  megtartására  minden  aka- 
dályon keresztül  kellett  törni.  A  kor  az  elszántság  korszaka 
is.  A  haziifíság  azon  ideális  tisztaságban ,  mint  azt  Vörösmarty 
és  Kölcsey  kifejezték ,  volt  a  törekvések  rugója  és  éltetője.  A 
hatás  minősége  már  csak  abból  is  kétségbevonhatlan ,  hogy 
ama  korbeli  jeleseinknek  csaknem  mindenike  a  költészet  te- 
rén is  próbát  tett  kitűnni.  A  nálunk  akkor  inkább  mint  ma, 
kivált  komoly  törekvések  mellett ,  hálátlan  belletristicai  tér  , 
oly  varázsszinben  tűnt  föl  a  tehetséges  fiatalok  előtt ,  mint  az 
ugyanazon  időben  hatalmas  lendületet  nyert  színpad,  melyre 
példátlan  nagy  számban  szülte  a  kor  a  jelesnél  jelesbeket ,  — 
pedig  anyagi  jutalomról  e  téren  is  szintoly  kevéssé  lehetett 
szó,  mint  az  irodalom  terén. 

Az  egész  kor  styljében  hathatósan  nyilatkozik  a  lelke- 
sítő közszellem ,  —  se  styl  nagyon  különbözik  a  mostan  diva- 
tozótól. 

Az  író  modorán  nem  volt  szabad  akkor  feltűnni,  hogy 
maga  is  közömbös  a  kifejezett  eszme  iránt.  A  toll  az  erős 
meggyőződés  ,  vagy  legalább  a  megindulás  és  hevület  esz- 
köze volt.  Egyszersmind  a  költői  művészi  formára  törekvés 
tűnik  föl  a  prózában  is.  Inkább  a  sallangos  czifrázásokkal 
ttdterhelt ,   mint  az  ornamentumokat  merőben  nélkülöző  forma 


58  B.    KEMÉNY  Z8IGM0NÜ  EMLÉKEZETE 

volt    szokásban,  a   kevésbé    tehetségeseknél.    A    pongyolaság, 
esetlenség  oly  biba  lett  volna,  mint  a  közömbös  beszédek. 

Keiüény  Zsigmond  styl  tekintetében  talán  legkiválóbb 
gyermeke  a  nevezett  kornak.  —  Széchenyi  hatalmas  styljén 
kívül  nincs  újkori  irodalmunkban  próza,  melyben  annyi  erö 
volna  egygyé  tömörülve.  Az  egyén  minden  lelki  tehetségei 
vannak  concentrálva  irataiban,  —  s  következőleg  eg)'éni  sa- 
játságai is.  Kevés  jártasság  kell  hozzá,  hogy  néhány  kisza- 
kasztott sorból  ép  oly  biztosan  rámondjuk :  ezt  Kemény  írta, 
mint  egyetlen  egy  periódusból  rá  ismerünk  Széchenyi  tollára. 
Az  a  sajátságos  választékosság  ,  mely  némi  különczséget  ad 
modorának,  s  mely  nem  sorolható  az  érdemek  rovatába,  ma- 
gában is  bizonyítja  a  törekvést  a  mindennapiasság  kerülésére. 
Ezen  fogyatkozás  a  művészi  forma  keresésének,  tehát  érdemé- 
nek tülságából  eredt. 

Kemény  stylje  soha  sem  pongyola.  Lehet  azt  kissé  ne- 
hézkesnek, egyenetlennek,  compositióit  kissé  szakadozottak- 
nak  nevezni,  de  üresnek,  közömbösnek,  pongyolának  soha. 
Habár  némely  külsőségekben,  egy-egy  mondat  alkatában,  s 
néha  még  az  orthographiában  is  feltünék  némi  elhanyagolt- 
ság, ez  inkább  a  mélyen  gondolkodó  főnek  a  külsőségekben 
való  szórakozottsága.  Mintegy  a  kéz,  s  nem  a  lélek  pillanatnyi 
niegreszketései. 

Kemény  a  gondolkozók ,  mélyebben  észlelők  és  érzők 
írója  és  költője  volt.  Maga  sem  volt  soha  csalódásban  arra  nézve, 
hogy  szélesb  körben  közkedvességüvé  nem  lesznek  munkái. 
Első  fellépte  óta  mind  végig  sem  mint  regény-,  sem  mint  hír- 
lapíró nem  volt  cUvatban,  —  Talán  soha  sem  is  vágyott  ezen 
dicsőségre.  Azon  kevesek  közé  tartozott ,  kik  természetöknél 
fogva  idegenkednek  a  »profanum  vulgus«  tapsaitól.  —  Soha 
sem  irigyelte  másoknak  valamint  egyéb  tulajdonát,  úgy  nép- 
szerűségét sem ,  sőt  (bizonyos  humorral)  gratulálni  is  tudott 
neki :  de  ,  valamint  személyére  nézve  semmi  kiállhatlanab- 
bat  nem  képzelt  a  íétiroztatásnál ,  úgy  az  irodalomban 
is  a  szeilölött  nagy  népszerűség  talán  kétkedővé  tette  volna 
irodalmi    értéke  iránt.  E  részben    igen    különbözik  nem    egy 


■  SALAMON  FEREN'CZTÖL.  59 

IkorUrsátó],    kikben    több    jele   mutatkozik    a   népszerűséggel 
I  Taló  kaczérkodásnak. 

I        Ha    Kemény     stylje    maga  is  jellemzi  a    kort,  melyben 
I  fiatalkori  nevelkedése  történt,  szintoly  jellemzők  a  szakok,  me- 
lljekre  munkásságát   fordította.  Egy  személyben   költő   és  po- 
llitikai    férfiú,    mint   a  vele    egykorú  Eötvös,    s  mint,  legalább 
I  igjekezetben,    Szemere  Bertalan.    S    ezen  szempont    az ,  mely 
I  itekfiok  historicusoknak  figyelmünket  leginkább  magára  vonhatja, 
I         1825|  óta   mig   a  politikában   elkezdődik  a  múlt  institu- 
itiöi  elleni     hadjárat,    egyszersmind    a  közfigyelem    nevekedő 
I  részvéttel  fordul  a  nemzet  fényesebb  múltja  felé.   Es   ezen   mül- 
I  tat  a  nagy  közönség  előtt  csak   kis  mértékben    tárták   föl  a  kor 
I  történetiről   —  a  költők  vették  ki   a  tollat   a  történész  kezé- 
ből Először   ódák,   majd  hőskölteméuyek,  balladák  s  hazafias 
dalok,  végre  históriai   regények  Írására  adják  magukat  a  na- 
gyobb tehetségek  vagy  uagyobb   ambitiók,  s   ezek  —  kevés   ki- 
tétellel —    a   kor  legnagyobb    sensatiót    keltett  irodalmi  ter- 
ünkéi. 

I  A  mai  kor  históriai  irodalmának  hálával  kell  megemlé- 
keznie a  forradalom  előtti  költőkről,  kik  akkor  tárták  fel  a 
luult  századokat  s  azok  nagy  dicsőségét  és  szenvedéseit,  mikor 
a  mi  latin  históriai  irodalmunk  megszűnt  közérthctőségú 
lenni,  s  a  magyar  nyelvű  történetírásnak  nem  volt  ideje  oly 
fokra  fejlődnie,  hogy  a  nagy  közönségre  hasson.  Mentül  kéve- 
>^bbet  hangzott  az  iskolák  tantermeiben  Árpád  és  a  Hunya- 
diak neve,  annál  nagyobb  lelkesedéssel  szavalta  és  énekelte  a 
fiatalság  a  tantermen  kivül  a  nemzet  régi  dicsőségeit.  Ezek 
közt  volt  Kemény  Zsigmond  is,  ki  az  enyedi  collegiumban  a 
Wrgillkil  hagyott  leczke  helyett  Vörösmarty  »Zalán  futásá«-t 
Unúlta  könyv  nélkül  a  folyosókon.  Úgyszólván  gyermek  kora  óta 
aefjrvolt  benne  a  történelem  tanulása  iránti  vonzalom,  de  egy- 
szersmind a  történelem  költői  formába  öltöztetésének  előszeretete 
—  a  kor  Ízlésének  s  irodalmi  viszonyainak  hatása,  ez  utóbbi  rész- 
ben, mint  a  fiatalkori  hajlamok  szoktak,  megmaradt  lelkében 
mind  végig. 

Pedig    Kemény    azon    kivételes    helyzetben    volt,    hogy 
gyermekből  fiatallá  fejlődvén,  a  magyar  történelmet  reálisabb 


4fl  m.   CE3f£ST  ZMGM02n>  mnfrfcfrXFIK, 

ólaidról    h    isnoffrje.   mÍDt    a    mennTire  Vörosmartr.    Kölcsey, 
BíTzteüTÍ  loüTeiből  lehet- 

A  mit  KeméDT  elmondott  ákadémúd  emlékbeszédébea 
«ri?Ykorí  tanára.  Szász  Károlr  fölőtl  az  egyszersmind  Ke- 
méfjy  életrajzának  egyik  leíontosabb  darabja.  Ezen  emlA- 
tie«zéd  azon  mélyen  patheticns  mondattal  végzódik .  bogy  e 
fíAiOn  nincs  senki^  kinek,  szülőin  kiTül  többet  köszönne,  mint 
Szász  Károlynak. 

Ezen  tanár  rendkirüli  talentom.  s  kitűnő  szónok  volt 
Impoeans  s  mégu:  szeretetre  méltó  személyisége.  geniaÜs,  szikrázó 
elméje,  ellenállhatlanűl  magával  ragadó  ékesszólása  által  nem  csu- 
pán Látást  tett  a  fiatalságra,  hanem  izgalomba,  forrongásba  hozta. 
Az  eh^adott  tárgy  jogi  volt  —  de  nem  abstract  részei,  hanem  a 
a  specificus  magyar  és  erdélyi  közjog  által  tett  oly  rendki* 
viili  hatást  A  mag}'ar  jog  históriai  alapon  nyugodván,  ha- 
zánk történetének  igen  fontos  részei  nyertek  Szász  Károlyban 
avatott  és  ékcsszóló  magyarázót,  —  természetes,  oppositioua- 
1Í8  szellemben. 

Előadásai  beváltak  volna  országgyűlési  hatalmas  beszé- 
deknek Ily  tanár  mellett,  ki  egyik  foeszközlője  volt  annak 
is,  hogy  a  latin  helyett  Enyeden  a  magyar  lett  a  tanítás  nyel- 
vévé, a  nemzeties  iránynyal  együtt  a  Keménjuél  kevésbé  fo- 
gékony lelkek  is  mélyen  fölfoghatták,  hogy  a  hazai  történelem- 
nek, kivált  nálunk,  mily  nag\'  gyakorlati  jelentősége  is  van 
minden  közpályára  készülő  emberre  nézve.  —  Kemény  tehát 
abban  a  kivételes  szerencsében  részesült,  hogy  ha  nem  is  épen 
az  iskolai,  hanem  az  akadémiai  termekben  is  érdeklődést 
nyerhetett  a  történelem  iránt.  —  Ezen  kívül  nem  lehetett 
liatás  nélkül  lelkére  családjának  fényes  múltja,  —  s  elő- 
segítette hajlamait  maga  a  környezet.  Erdélyben  a  régi  nem- 
zeti szokások  sok  részben  jobban  megmaradtak,  mint  a  haza 
többi  vidékein.  Főurakat  és  uri  asszonyokat  lehetett  még 
látni,  kik  Bethlen  és  a  Rákócziak  korára  emlékeztettek  pat- 
riarchális egyszerü-égök  és  calvinisticus  őszinte  kegyességök 
által.  Az  emlékek  is,  várakban,  városokban,  irott  krónikákban 
sűrűbben  voltak  találhatók,  mint  másutt.  A  nemesi  s  főúri 
családoknál  kézirati  másolatokban  sűrűn  lehetett  találni  Cserey 


SALAMON   FERENCZTÖL.  61 

és  mások  krónikáit,  melyek  csaknem  rendes  olvasmányok  yoI- 
isk.  Már  pedig  semmi  sem  alkalmasabb  fölkelteni  a  fiatalok- 
ban a  történelem  iránti  érdeket,  mint  ily  részletes  egykorü 
fflémoireok  olvasása,  s  Kemény  már  nyilvános  pályára  lépte 
előtt  ezekből,  valamint  Bethlen  Farkasnak  s  másoknak  ki- 
nyomtatott müveiből  részletesen  ismerte  legalább  Erdély 
történeteit 

Kétségkívül  ezen  fiatalkori  olvasmányoknak  köszönhet- 
jik,  hogy  Kemény  tevékeny  részt  vett  az  1862-ben  megindult, 
Bemxeti  vállalatban,  az  »lTjabb  Nemzeti  Könyvtára  kiadásában 
—  mely  vállalatban  neki  köszönhetjük  SzdLárdu^  Krónikájá- 
nak 1863-ban  történt  megjelenését.  0,  mint  éles  kritikai  ész 
amnlt  krónikáit  nem  ügy  olvasta  már  fiatal  korában,  mint 
száraz  adatok  halmazát,  hanem  a  krónikaírók  lelkülete,  gon- 
dolkodása, s  a  kor  szellemét  tükröző  részek  érdekelték  leg- 
inkább. 

Mindezen  előkészületek  nyomán  a  fiatal  Kemény  a  leg- 
jobb útban  volt,  hogy  történetíróvá  legyen,  és  csakugyan  leg- 
első irodalmi  müve,  ha  nem  csalódunk,  történelmi  tárgyú 
Tolt:  >i4  mohácsi  veszedelem  okaiióL<  Megjelent  1839-ben  a 
>  Hasznos  Mulatságok «-ban.  ;  Aligha  nem  Bethlen  Farkas 
müvéből  merítette  az  impulsust,  mely  mint  tudva  van  ezen 
thémán  kezdődik.  Habár  az  emberek  megítéléséi,  e  müvé- 
ben meglátszik  az  ifjú  tapasztalatlansága  a  világi  dolgokban, 
mit  nem  pótolhat  még  a  lángész  se ,  de  mély  fölfogással  tár- 
gjalja  a  politikai  intézmények  hanyatlását.  Egyszersmind  a  lelki 
irány  nem  közönséges  komolyságára  mutat,  hogy  egy  22—  23  éves 
i§ű,  akkor,  midőn  nemzeti  önbizalom  és  a  jövő  iránti  rózsa- 
szín remény  a  tetőpontja  felé  volt ,  a  nemzeti  sülyedés  óva  intő 
képét  mutatja  föl,  a  helyett,  hogy  a-^régi  dicsőség*  fényes 
^bleaujával  akarná  lelkesedésre  ragadni  közönségét. 

Es  bármily  egyszerűnek  látszik,  maga  a  czím  nem  épen 
nindennapi  történetírásunk  terén,  hol  legtöbbnyire  elmond- 
&k  nekünk  mi  történt,  de  nagy  ritkaság,  hogy  meg  lenne 
lagyarázva,  miért  történt.  íme  Kemény  egyszerre  a  történel- 
et  a  leglényegesebb  és  nehezebb  oldaláról  tárgyalja  —  az 
emény  okait  magyarázván. 


ft2  B     KEXÉXY  ZSIGHOND  EMLÉIvEZflTC. 

A  történetírásra  szükséges  tehetségek  közül  nem  biány- 
yoit  Keményben  az  emlékező  tehetség  sem.  A  mily  feledé- 
k^iny,  vagy  ínkáSb  szórakozott  volt  az  élet  apróbb  ügyeiben, 
oly  jól  ^milékezett  élettapasztalásai  és  olvasmányai  tanulságos 
iV'iizleU'ire.  Megvolt  benne  tiatalabb  éveiben  az  adatok  gyüj- 
téliében  Taló  buzgalom  is. 

Messze  földről  utazott  a  negyvenes  években  egy  régi 
várba,  melynek  kapuját  pár  sorban  volt  leirandó  történelmi 
regényébe.  A  mily  kevéssé  lényeges  ez  egy  regényben,  annyira 
bizonyítja  egy  passionatus  történetbüvár  aprólékosságig  menő 
érdeklődését  és  serupolositását 

iJe  meg\olt  benne  azon  niaga>b  rendű  tehetség  is,  hogy 
a  történelemből  nagy  politikai  tanúiságokat  vonjon.  Tudott 
biztos  következtetést  vonni  a  jelenből  a  mültra  s  a  mültról  a 
jelenre.  Politikai  irataiban  mindig  megvan  a  históriai  háttér, 
s  egész  gondolkodását  a  politikában  a  históriai  fejlődés  szem- 
meltartása  irányozta.  —  minélfogva  nem  volt  nála  kevésbé 
lorradalmi  ember  az  egész  oi-szágban.  Lakása  falait  —  némely 
becses  ajándékon  kívül  —  egyetlen  egy  maga  választotta  kép 
díszítette  —  ez  fejedelmi  ősének.  Kemény  Jánosnak,  olajfes- 
tésü  arczképe  volt.  Kemény  Jfinos  pedig  a  maga  korában  a2 
Ausztriával  való  kiejívezés  embere:  —  jeles  utóda  falán  an- 
nál  mélyebb  jelentése  volt,  mivel  a  minta  ama  politika  mar- 
tyrja  lön. 

Végre  legkitűnőbb  volt  Kemény,  mint  történetismerö  a 
*^gnehezebb  szakban,  a  múlt  korok  szellonunek  fölfogásá- 
ban. Neki  azon  régiségbüvári  külsöségeA  is,  minő  öltözet,  bú- 
torzat, s  melvekben  Walter  Soott  az  úntatásig  menő  rés/le- 
tekét    halmoz   lol,   csak  annyiban  bírtak  értékkel,  a  luennyiber 

*  múlt  embereinek  szenvedélyeit  és  gondolkodását  ábrázol- 
ják, —  Keménv  a  benső,  a  lélek  titkaiba  iíjvekszik  hatni.  Re- 
Senyéiben  nemc>ak  ódon  zománczúl  van  meg  a  históriai  szi- 
'i^'zet.  hogy  aztán  modi*rn  gondolkodást  és  érzületet  bújtasson 
bele,  egész  poétái  szabad>ággal,  -  hanem  tVitörekvése  a  múlt 
embereinek  szeUemébe  hatni.  És  nem  a  felületesebb  érzelme- 
idet   szerepelteti,    hanem  a  müízlés  s  a  lelkiismeret   mélyeit  és 

*  ▼állásos   érzelmek    magasb   regióit    szereti   fölkeresni.     És 


SALAKON  FERENCZTÖL.  63 

e2Ba  oldalát  a  kornak,  melyet  a  történelem  transcendentalis 
lésiének  nevezhetünk,  hová  a  közönsOges  elemi  segédeszkö- 
lökkel  nem  lehet  foljutni,  mélyebb  igazsággal  festette,  mint 
terki  más.  Igaz,  hogy  költői  müveiben  a  históriai  realitáshoz 
képest  nagyításokat  találunk ;  de  azok  a  költői  eszményítés 
elkerülhetlen  kellékei.  A  költő  túlzásai  mellett  az  alap  hü 
voltában  mindenütt  föltaláljuk  az  avatott  és  gondolkodó  tör. 
téoészt. 

Emlékbeszédei  s  emlékbeszédszerü  életrajzai  (a  két 
Wesselényi  és  Széchenyi),  sőt  több  hírlapi  czikkei  is  tanúsít- 
ják, mily  mesterien  avatott  volt  Keiíiény  a  jellemek  fölfogá- 
sában és  rajzolásában. 

Ha  hozzá  veszszük  azt  a  magvas,  erőteljes  prózát,  — 
mely  Széchenyién  kívül  páratlanul  áll  irodalmunkban ,  —  el- 
mondjuk^ hogy  benne  egy  elsőrendű  történetírói,  talán  egy 
Tadtus-szerü  tehetséget  vesztettünk. 

De  nem !  Ez  a  tehetség  életében  is  munkás  volt  s  halála 
után  sem  szűnik  meg  munkás  lenni.  Habár  képes  lesz  vala 
a  világ  legnagyobb  irodalmaiban  kiváló  helyet  elfoglaló  tör- 
ténelmi mü  megírására  —  regényeiben  és  politikai  müveiben, 
históriai  ismeretei  és  talentumai  nagy  értékűek  voltak  és  ma- 
radnak ,  s  egy  historicus  szakbeli  önzése  nem  mehet  annyira, 
hogy  elismeréssel  ne  adózzék  annak ,  kinek  majdnem  minden 
müvét  valódi  történetírói  szellem  lengi  át  —  és  ha  méltó  he- 
lyet engedünk  történetírásunk  fejlődésének  leirásában  általán 
az  1825-től  1848-ig  írt  költőknek ,  mennyivel  méltóbb  hogy  a 
történész  megkoszorúzza  annak  sírját,  ki  épen  ezen  nemben 
valamennyi  kortársa  fölött  áll.  Habár  históriai  regényei  na- 
gj'obb  részét  Kemény  1848  után  írta,  de  irodalmi  nevelkedése 
azon  év  előtt  már  be  volt  fejezve ,  s  habár  iskolája  s  publicis- 
tikai  állandó  foglalkozása  a  politika  és  történet  reálisabb, 
gjakorlatiabb  tárgyaira  vonták  figyelmét,  ama  kor  szelleme 
és  Ízlése  a  költői  forma  iránti  előszeretetet  állandósította  lel- 
kében, annyira,  hogy  őt  a  regényírásra  nem  anyagi  haszon,  s 
még  kevesbbé  népszerűségi  ösztön  vagy  ambitio  vezette.  Neki 
az  lelki^zűkség,  az  szellemi  élvezet  mámora  volt.  Nem  tudott 
K)llat  venni  kezébe  anélkül,   hogy    lelki    tehetségei    tülfeszűlt 


^4  B.    KEHÉXT   ZSIGHOKD  EMLÉKEZETE. 

munkába  ne  jöjjenek  Ezen  felindulás,  mely  az  élvezetnek  leg- 
nemesebbjei közé  tartozik ,  tetőpontot  ér  a  költői  és  művé- 
szi alkotásoknál  Kemény,  kinél  a  közönséges  életbeo  gyak- 
ran feltűnt  a  szórakozottság  ,  érdekletlenség  ,  lehangoltság, 
szóval  mindannak  épen  ellenkezője,  mit  azon  élénk  lelki  munkás- 
ság, melyről  iratai  tanúskodnak,  megkiván  —  nem  volt  a  minden- 
napi egyenlő  munkásság  embere,  minőt  a  szaktudományok 
követelnek.  Túlfeszített  erejű  munkásságát  teljes  veszteglés 
váltogatta.  Természetében  volt-e  ez  eredetileg,  vagy  költői 
foglalkozás  által  lett  szokásává,  nem  dönthetjük  el;  —  de  bi- 
zonyos az,  hogy  szoros  kapcsolatban  állott  regényírói  hajla- 
maival. 

Ismerősei  tudták  mint  képzelte  magának   Kemény  Zsig- 
mond  a  boldogságot.  —  Itt  hagyni  a  politikai  életet,   s  a  fő- 
város zaját,  —  megvonni  magát  Jánosnál,  az  ő  öcscsénél,  s  őt 
legjobban   szerető   barátjánál,   ki    a  testvéri  szeretet   megtes- 
tesülése,  s   ott   Erdély   egy  félreeső     falujában  késő  vénségig 
írni  a  regényeket  —  ez  volt  neki  a  boldogság  netovábbja,  és 
komoly  terve    élete   végső  éveire,    mehet   teljesítni  csak  azért 
halogatott,   mert   nem   gondolta  oly  közel  végét.    Vágyait,   a 
sors  mint  szokta,  oly  módon  teljesítette,  hogy  az  ajándék  épén 
főértékét  veszítette  el.   Ott  töltötte   a   rég  óhajtott  falusi   ma- 
gányban,   a   szeretett  testvér  mellett  utolsó  éveit,   de  minden 
szellemi  munkára  képtelenül ,  s  megfosztva  annak  világos  tu- 
datától is,    hogy  vágyai  mily  hiányosan  mentek  teljesedésbe. 
Nem    szándékom  Kemény    politikai    pályáját   részletesen 
ismertetni.    Annak    sűlya  az  ISöOtöl  67-ig    terjedő  legmosto- 
hább időkre  esik.  Yisszásabb  helyzet   alig    képzelhető ;   mint  a 
melyben  szerepét   le    kellett  játszania.  (),  a  személyére  nézve 
vitéz  őseihez  méltó  bátorságú,  de  a  politikában  nagyon   körül- 
tekintő   s    aggodalmas  •  ember,   a   kinek   minden  hajlama,   sőt 
tehetségeinek    vegyülete    a    mérséklet    és    óvatosság    szerepét 
szabta  ki,  egyszerre  a    nemzeti  ügy  harczának    vezérévé    lesz, 
mint  a    hangadó    >Pcsti    Napló «     szerkesztője.    Oly    hajónak 
vezetését  vállalta  el,  mely  minden  pillanatban  sziklák  és  záto- 
nyok közt   küzdött   a  kedvezőtlen    szelekkel  —  s   mégis  neki 
kellett  a  buzdítás  zászlóját  magasan  lobogtatni.  Oly  férfiú,  ki 


»AI.AM09I    HiKKSrZTÖL.  66 

fittlal  vvvilieii  sem  szerettlt  rozsaitZlu  reményekben  riiiga- 
tUnri,  vilUlkoiott  a  jobb  jövendő  irftnti  remények  örököa 
DirmlarUsAra. 

CWik  egy  hozzft  hasonló  toLetstgü  biugrapli  lesz  képes 
lelni  a  vúzonyokat,  s  benne  az  egyén  küzdelmeit. 

Ily  liivatottabbnkra  bízvíin  e  nehéz  föladatot,  csak  azt 
Urtom  kiemelendő nek,  hogy  Kemény  működését  a  wikerek 
bfftDjesbike  koszorúzta.  Mert  legkisebb  az,  ho{;y  n  » Pesti 
Kapl6«  hajAjfit  eszí-lye,  óvatossága  éa  mérséklete  megmentetle, 
—  hui«ni  bogy  minden  csel  nélkül,  a  legnemesebb  módon 
irtoCl  «1  wie  n  biztos  révpaitia.  MJnden  legkisebb  ktipeiijeg- 
fi)rgBtás  nélklü  nient  a  maga  útján  —  nem  próbíilva  olyat,  a 
it  w  dleoséges  hatalom  mint  gyenge  oldalt  fölliasználhatna 
i>*  Bem  is  tevfi  semmit  szolg&laUtra.  A  hatalom  által  folhasz- 
bllutíi  eszély telén ségtiek  ép  oly  határozottan  útját  állta,  a 
i'ily  keréísé  engedte  yolna  csak  gyanüj&t  is  közel  férni  magá> 
-j;  ft  köpenyeg- forgal  ím n a k.  Ha  bármily  időben  dicsőség 
tlBondani  egy  lapról,  hogy  nincs  nála  becsületesebb  orgánum, 
■tfmoros  érdem  elmondani  Kemény  >Pesti  Naplói -járói, 
bojy  az  egész  continensen  minden  tekintetben  becsülűtesebb 
'"?  ^gy  ficm  volt  nála. 

Gíincsok,  a  kimaradbatlan  gáncsok  daczára  ezt  el  kell  ís- 

■  rni  róla,  n  nélkül,  hogy  más  orgánumok  bántónak  vehetaéL 

Kemény  nevezetes  hivatást  teljesített  a  nemzet  politiká- 
'an.  Mikor  a  szónoklat  184ft  után  lehetetlenné,  leszerelt 
írvTcmemmé  vált,  az  Írónak  még  maradtak  rései  a  hatásra 
.  vaA  liorlilok  ellenére  is.  A  gondviselés  müvének  látszik, 
'  jíT  nevezeten  férüaink  1848  előtt  kiváló  előszeretettel  ml- 
iriiik  ax  irodalmat.  Mi  lett  volna  belőlünk  az  idegen  kény- 
nnlom  idejében,  ha  egy  egésn  csoport  kitűnő  8  számos  alsöbb- 
iTűdtt  ti'bctség  nem  marad  lenn  az  előbbi  nevezetes  irók 
vrs/akából? 

Azfmban    tagadhatlan   az,  hogy  az  50-töl   67-ig    terjedő 
i>rak  rendkívül  deprimáló  hatást  tett  a  folyton  élö  és  mun- 

■  irodalomra  is.  Nemcsak  liogy   nagyobb    íij    tehetségek  elö- 
wát   gátolta,    hanem  ólom  sülylyal  nehézkedett  magukra   a 

:tt  Ulbi-lségekre  ís. 

lulok.  & 


66    B    KEMÉNY    ZRIGMOND    EMí.ÉKKZETE.   SALAMON   FERENCZTÖL. 

Ataláii  véve  összes  politikai  közcletüuk  is  taláu  leginkább 
azt  sinli,  hogy  a  lefolyt  huszonöt  év  legnagyobb  részében 
nem  volt  alkalom  és  mód  oly  nemesebb  ambitiók  érvényesí- 
tésére ,  minők  1 848  előtt  támadtak,  s  a  régibb  bajnokok  a  férfi 
kor  derekán,  munkás  éle  tök  fele  részén  át,  szintén  meg  voltak 
fosztva  a  politikai  életben  való  gyakorlati  részvételtől.  — 
Csaknem  bizonyos  az,  hogy  ha  ezen  gyakorlati  élet  folytonos- 
sága 1848-czal  és  49-czel  rögtön  meg  nem  szakad,  ama  ki- 
tűnő, szellemi  képességekben  gazdag  generatio  közreműködése 
szebb  jelent  készített  volna  számunkra. 

És  oly  tehetség,  mint  Kemény,  kinél  többet  1849  után 
aligha  szolgált  valaki  a  hazának,  —  mindamellett  más,  erő- 
teljesebb kifejlődést  nyer  vala  kétségkivül,  kedvezőbb  politikai 
viszonyok  közt.  Talán  kevésbé  vágyik  a  politikai  élet  zajá- 
ból a  regényírás  magányába,  s  bár  mindvégig  a  toll  embere 
maradt  volni,  de  döntő  hatású  a  legfontosabb  politikai  kér- 
désekben. 

Azonban  ő  mint  a  történelem  tdnjya,  kiváló  helyet  biz- 
tosított magának  kr)zéletünk  évlapjain,  —  mi  ez  úttal  és  e 
helyen  a  hazai  történetírás  jelenkora  nevében  áldozzunk  az 
elköltözött  történetirói  szellem  emlékének,  s  vessünk  részünk* 
"ről  is  egy  koszorút  elhunyt  jelesünk  sirjára ! 

8ALAM0X  F. 


* 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


FOrApiu  joglSrt^Det.  A  kCziipkor  kezdet^ttil  a  riaiicxU  forni- 
Jih^g,  Erto  Ha.jtük  Imre.  £UI ktttet  Badapest,  ISlb.  Eggeubcrger-fdte 
UnyTkíTeski-diís.  (HoffnifiiiH  ée  Molnár.)  8.  IV.  és  35i.  II. 

Elmúlt  mfir  ax  idő,  hogy  a  történelemben  csak  a  hadi  ese- 
"í'üvrket.  vagy  diplomámni  cselszöv^iiyeket  kerestük;  nagj-obh  és 
'lo^bbnak  tartjuk  latr  mo^t  a  mlveltségi  viszonyokat,  melyek 
:'[>ek  ffjlödfíét  legblvebhfn  tüntetik  föl,  b  így  a  jogtörténet 
'111  nianulltat  tiflKtán  a  szakközönsíg  olvasm&nya,  lianem  kell, 
tnp  a  t/'rténelem   minden  barátjának    figyelmét  mag&ra  vonja, 
t»nl  lizunyos  hogy  semmi  sem  tüntí'ti  föl  hívebben  valamely  nem- 
'  njeUemi  fejlettségét,  mint  joga,  föltévén,  hogy  az  a  nemzetből 
Jiidött.  t-B  nem  lett  codificatio  útján  idegen  elemekből  csinálva, 
■i  tífmzet  fletélie  kívülről  bi'oltva,  habár  még  ez  esetben  is  a 
^  :o«tfinet«kböl,abhöl,  mennyiben  degenerál,  vagy  prosperál  az  ide- 
c-2  jog?  cl6g  biztos  következtetést  vonhatunk  a  nemzet  társadalmi 
'i^itDTiiira.  Az  egyi^temes  európai  jogtörténet  új  tudomány  mi- 
aktunk,  A  mennyiben  ttzon  kitetjeiléaben,  melyben  egyetemünkön 
UKltbitik,  rdölelvén    egymással    semmiféle   Összeftíggfsben   nem 
l*»ft  jogfejlM^seket,    tudománynak    egyáltalában  nevezhető.    A 
ttaetek  hozták  be  a  Bach-korszak  alatt,  a  Deutsche-Retchs  und 
K«dit»gw«bicbte  czimen,  mely  alatt  azonban  Ők  —  Németovrtzá- 
|W  t*vén  a  középkori  fejlődés  gyAjKintJának,  — a  középkor  elsó 
felinek  majdnem  ÜKszes  jogtörténetét  előadt&k.    Az  absolut  kor* 
•lak  •'Inifilt&val  a  némot  jogtörténetből  egyetemes  jogtörténet  lett, 
^V>Q7c<|  tanáriiük  e  téren  irodalmunk  egy  önálló  munkát  kö* 
lii't,  melyet  az  Akadémia,  mint  üttöröt,  nagy  jutalmában  része* 
L  bár  a   munkának,  sok  érdeme  mellett,  tagadbatlau  gyön- 
ii  vmiiiak,  jelesen  nagyon  iíokat  foglalkozik  a  politicai  tfií-té- 


f>8  kányvismertetíI:«. 

nettel,  a  bekö  jogtörténetben  pedig  nem  emeli  ki  a  lényeges  dol- 
gokat mindig  oly  pregnánsan ,  mint  az  egy  tankönyvben  kívána- 
tos volna. 

Hajnik  könyve  is  csak  tankönyv,  s  mint  ilyennek  szinte  van 
íiómi  hiánya.  Nyelve  nehézkes,  sokszor  a  német  írókra  emlékes- 
tet ;  olykor  túlságosan  tömött,  ugy,  hogy  a  képzett  jogász  ugyan 
megérti,  a  tanuló  is,  a  tanár  előadása  mellett  elmegy  rajta :  de 
a  laicus,  a  könnyedén  olvasó,  gyakran  fönnakad  és  nem  mindig, 
vagy  legalábl)  nem  könnyen  érti  meg  az  összehalmozott  monda- 
tokat. Pedig  a  munka  tartalma  megérdemli,  hogy  minél  szélesebb 
körökben  megismertessék.  Egy  nagy  tudományú,  bö  olvasottságűy 
önállóan  gondolkodó  tiszta  főnek  müve  az,  az  európai  társadalom 
igen  nevezetes  viszonyairól ;  egyike  azon  ritka  magyar  müveknek, 
melyek  em^ópai  dolgokrúl,  az  európai  tudományosság  színvonalán 
írnak  a  nélkül,  hogy  —  nyíltan  vagy  pedig  titokban,  valami 
külföldi  munka  nyomában  sántikálnának. 

Hajnik  müve  —  I.  kötete  európai  jogtörténetének  —  a 
középkornak  köz-  és  magán-jogi  fejlődésével  foglalkozik.  Néhány 
bevezető  paragraphus  után,  melyekben  az  ó  világ  jogáról  emlé- 
kezik meg  —  a  római  világ-birodalom  bomlásával,  a  germau  nép- 
jogokkal  kezdi  fejtegetését  és  lemegy  a  XV.  század  végéig. 
Természetesen,  szerző  főleg  Nyugot-Európával  foglalkozik,  de 
nem  mellőzi  Magyarországot,  a  szláv  népeket  sem,  és  hogy  4 
czímnek :  európai  jogtörténet,  megfeleljen :  egy  pillantást  vet  a 
byzanti  jog  fejlődésre  is. 

Nem  lehet  szándékunk  a  »Századok«  közönsége  előtt, 
Hajnik  müvének  részletezésébe  bocsátkozni:  de  ki  kell  emelnünk  egy 
fő  és  általános  érd(»kü  tulajdonságát,  a  miért  leginkább  óhajtanék 
hogy  minél  tr)bben  olvassák,  és  ez  az:  hogy  helyes  képet  nj'tgta 
középkori  <»Mr(>2>aí*  jogélet  terjedési  menetéről,  lia  szabad  e  kité- 
tellel élnem:  jogi  vérkeringéséről. 

Az  enrópai  társadalom  név  nem  foglalja  magában  mind 
a  népeket,  melyek  a  geographiailag  vett  Európában  laktak,  vagy 
laknak,  s  ennélfogva  európai  jogról,  európai  jogtörténetről 
ily  geogniphiai  értelemben  nem  is  beszélhetünk.  Nem  is  kezdő- 
dik e  társadalom  a  gíírögökkel,  vagy  rómaiakkal,  hanem  csak* 
k<Jzépkí>rban  alakúi,  és  magában  foglalja  mindazon  népeket,  me* 


i 


kOstvísmertetés. 


69 


a  egyli^'thoz  taxtorÁaic  tollút  n  roiníinizült  germíiiiokat, 
nkaiidin&vokat,  kcltilkat,  a  szlávok  közíil  a  lengyelé- 
it, horvAtokat,  a  koluli  tüiigermellék  finn  eredetű  népeit 
[yarokat.  tle  uein  a  szoríjeketjOroszokat,  az  ugor  eredetűből- 
i  Utinnnl  rokon  oláhokat,   nem   Byzanczot .    mely    az 
vMtoz&t  közt,  hSxT  elaggott,  elsatnyult  alakban  a  közép- 
tig  fíínutartA  a  régí  görüg-római  világot,  süt  valIfÍNa  Ü.UaI 
idta  tartani  az  európai  kelőt  migy  részétől  a  legöjabbidö- 
t  eorApai  síictlemet. 

i  (ársadalomoak  szellemi  központja  Gallia,  vagy 
(abban  szólva,  a  Loire  foMaas  folyók  köze,  a  ktsóbbi 
l  földje,  mely  a  mai  Francziaországnak  valódi  mag\'át 
Ytá.  Rár  mit  mond  is  n  német  gug,  Fruuczi;iorsz&g  a  központ, 
hoittuui  niajdueiii  minden  társadalmi  eszme   kiindul,  bogy  kör- 
fU  —  miut  Larayelte  a  liArom  fizínü  zászlórül  moudá   ~   a 
\Xft. —  vagy  legalább  mondhatjuk  mi  —  az  európai  társadalom- 
ul megtcgyo.  S  ez  Így  volt  rí-gesrígeii  a  középkor  kezdete  óta, 
időn  Chiodwíg  az  egyház  j-gIsö  szülött  fiává  lett*,  És  Parist 
tUwJyévé  választotta.  A  frank  birodalom  volt  az  első  rendes, 
iniainkig  (íinnnmradt  európai  állam,  mely   Nagy-Kfiroly  alatt 
•a  még  «!Íizadokig  ideáin!  szolgált  Európa  népeinek,  A  bübé- 
_■  —  ft  középkori  társadalom  e  föalapja  —  fianczia  fóldiin  fejlö- 
;  LÍ;azeun'>pai  emberiség  nagy  epopoeájáhaii,  a  Itereszteti hadak- 
■i,i*mí-t  a  francziák  jártak  elól  a  többi  nemzeteknek.  A  világ  Ua- 
_-uj  eUő  győzelme-i  csapásait  az  egyházi  hatalomra  Francziaor- 

Sl  mérte  Szép-Fülöp  alatt,  és  Fraucziaország  lett  bölcsőjévé 
ro  fiUamtiak-mint  volt  bölcsője  a  középkorinak-Szóval  Fran- 
E&e  mindig  felől  járt  a  fejlődésben,  mint  fiai  büszkén,  de 
blrdotik ,  s  uem  c~soda,  hogy  a  távol  kelet  az  összes  euró- 
UBfogutot  a  »Fraukistiin«  névvel  jelöli.  Mög  Angba,  mely  any- 
fim  ftlggetíennek  látszik  lenni ,  aem  képez  kivételt  és  Frankhon- 
Mfcajrta  és  kapja  társadalmi  eszmf'it,  a  normann  bároktól  kezdve 
tmrt  Mill  t-*  Speneer  Heibertíg,  bár  lassabban  követi  a  vezért, 
I  kontinens,  mi  talán  elszigetelt  fekvéaének  következménye, 
Stuart  Mill  iiom  ok  nélkül  nevezi  népét  a  legelmara- 
I  eiirúpai  népnek. 


79  KfemSMCBTITiS^ 

F^dtte  érdekes  megfigjeliiL  mifcép  terjednek  az  eszmék,  az 
imtímtiök  Francziaországból  szét  mis  grarágoirha-  Ha  e  terje- 
désnek tüneménvei  kellőiét  részlelesen  constatálra  lesznek,  nagy 
haladást  fogónk  tenni  az  emberi  fejlődés  mechanikájának  isme- 
retében; annyit  azonban  talán  már  most  is  állithatonk :  hogy  a 
Franeziaországban  fölmerült  eszméL  mint  a  rizbe  dobott  kö  által 
okozott  gyűrűk  fokozatosan  terjednek  szét,  s  náüA  távolabb  jut- 
nak kőzpontjoktől,  annál  inkább  gyengülnek,  Tesztének  erejdkböL 
Tény,  hogj  a  társadalmi  fejlődés  leggyorsabb,  legintensiTebb  azon 
részekben,  melyek  Francziaországhoz  legközelebb  esnek,  Fran- 
cziaországgal  legkönnyebben  közlekednek,  —  mert  eszméknek  ia 
eszközök  kelloiek,  hogy  tovább  vitessenek,  idő,  hogj  terjedjenek 
Anglia  és  a  pyrénei  félsziget  gyors  fejlődésére  nézve  nagy  aka« 
dály  a  La  Manche-csatorna  és  a  pyrénei  hegyek.  Mily  más  Dél- 
Németország,  a  Rajna-mellék,  mint  a  távolabb  eső  északi  Német- 
ség, bár  egy  nemzet  lakja,  s  e  távolságnak  következménye,  hogj 
az  eurőpai  társadalom  határain  lakő  népek :  a  svédek,  dánok 
norvégek,  és  mi  magyarok  is,  fejlődésünkben  általában  mindig 
több  évtizeddel,  ha  nem  egy  századdal  hátrább  vagyunk,  mint  s 
központhoz  közelebb  eső  nemzetek  Szent-István  előtt  a  Capitu* 
larek  lebegték  még,  midőn'  Nagy-Károly  birodalma,  melynek  szá- 
mára készültek,  már  ezer  darabokra  tört  A  keresztes  háborfl 
legnagyobb  lelkesedésének  idejében  Kálmán  fegyveres  kézzel 
várja  a  kereszteseket,  és  legfőbb  gondja  nem  a  szent  sir  felmen 
tése,  hanem  az,  hogy  ne  garázdálkodjanak  országában,  és  csal 
100  év  múlva  akad  egy  magyar  király,  ki  keresztet  vesz,  és  el- 
megy Palaestinábá  hárczolni  a  hitetlenek  ellen,  de  akkor,  midőn 
már  nyugaton  a  Bouillon  Gottíriedok  lelkesedése  elpárolgott 
vagy  legalább  nagyon  lelohadt,  gyér  ekek  és  pásztorok  akarjál 
megmentem  a  Szentföldet,  és  II.  Frigyes  császár  csak  kénysze- 
ritve  indul  a  szent  váll  alatra.  A  feudalismus  a  XTTL  százac 
vége  felé  keletkezik  nálunk,  s  a  XIV.  században  gyökeredzik  meg 
midőn  Franeziaországban,  hazájában,  már  hanyatlani  kezd ;  s  i 
példákat  nem  volna  nehéz  folytatni  le  a  legújabb  korig.  Hozzáüli 
a  nyugoti  társadalmak  eszméi,  institutiói,  csak  gyöngén  —  min 
a  hullám  legutolső  gyűrűje  —  és  akkor  érkeznek  rendesen,  midői 
hazájukban  már  idejűket  múlták,  s  újabb  eszméknek  készülnél 


K<ÍSTV1BMERTETÍ'.S.  7l 

■  'Ilii.  A»  WamrarláNt,  teli&t  Miibfiiikúl  fölröni  nnm  leUet, 
1-liet  bib&ztatunfc  a  pfti-isi  órftt,  hogy  tííet  mutat,  inidftn 
ir  II  óni  van. ai'rt  líiiiiek  Icöszöiilietjük,  liop;y  sok  dolog 
:  n.i-szftgnt  alapjaiban  mogingatta,  mi  a  nyiigot  neni- 
■  ,1  vaUúsos  kördtsok,  majd  őrültsí-gif;  fúÜzgatta :  nftiunk 
■ji-íi  ^imaii,  ipeii  cspiideseri  folytak  le;  köszi^nlietjUk,  liogy 
<í.k^   tülibet  inegtHi't^^ttuuk  nenupti  siijjitsíigaiiikhólsokkal  in- 
'l'ti  krlrt  tit-pe  iimradtuiik.  iniutBom  maradlinttunk  Toliia.  lia  nz 
;ir.>|»ai«fsaiin*kinva&iójukbanegOsz  erejükkel  lepnek  föl  köriliikbeii. 
Awiibati    iieiü    swretnfrk    fólreértetui.   —  Nem    mondom 
i.  iiűfj  mindeu    a    mi  PrancxiaorHzágbál  jött,   jó.   Az   em- 
tlf  Gujlödési'   tíok  niy  váltnzAst   tartalmai,    melyekkel   val- 
i  wpy  erkölcsi   s/eiiipotitbúl  sohasem  barátko/Itatuiik  meg, 
i  Mért  azok  is    a  halndiist  —   nem    vöve  c  szót  a  tftkélete- 
$  M(>Iinébeii  —  előmozdítják .   mint   az   i^j  is  a  jövő  napot 
Ümébében.  Azt  a  kitűnő  helyet  sem  akarom  kicsinyleni.  rae- 
iac  oUfiZ  szellem  &r.  európai  tArsadalom  töiiínetébon  elfoglal 
tAr&a  niiiCH  esxniri,  iiincí.  gondolat,  a  római  birodalom  bti' 
ból  a  legújabb  idnkig.  melynek  első  bölcaríjét,  vagy  legalább 
MUBait  vpta  Olaszországban  találnök,  de  az  is  bizonyos,  hogy  a 
ii^<«lpiu    Gnrópa  ez  et'zm^ket  nem  közvetlenül,  haaem  közvetve 
ri>-  U.  íiznn  alakban,  a  melybe  a  franczia  szellem  Öntötte.  Caak 
■  ifjotc-iiH'kre  liivatkozom,  melyekre  nézve  az  európai  vil&g  nem 
•■eiia.  banem  Paris  után  indult,  és  a  költészeti  classicismuara. 
li  cHak   miutíiii  a  franczia Bzellem  karolta  föl,  vergődött  ura- 
lomra Knrópa  népei  közt. 

N'Alunk,  kiket  a  szom^zödság,  és  még  iidciibb  háromszáz  éves 
r-'I;ti(Jíi  vi-zonyaink  a  nómetek  uszftlyvivöivó  tettek,  kiknek  tan- 
1    II  :i  n(-met  királyok  története  majdnem    annyi,    ha  nem 
!   foglal  el.  niiut  saját  történetünk,  kik  megszoktuk 
;  ..jklK-narómai császárságért, —  e phantomört, mely  Nagj'- 
.  mly  idejf'ben  a  római  egyház  pillanatnyi  szükiségletének   nieg- 
It.  kta'jbb  aüonban,  mint  egy  b\iS  anachionismus,  ellene  sze- 
li A  középkori  fojlódesDck,  (m  a  korszellem  elÖtt  rnmba  dűlt  — 
ii'ZÍ'pk"r     legidkouHZcuvesebb    eseményét    látni :  nálunk    — 
'i'lom  —  iiuiM  igtín  ÍHiiierik   meg  el  Prancziaország  vozérsze- 
'•-■L    A*v;iI<'h1í  li"ly/tt  megismerf'Hót  niefíuebezíti  azonfelül   ná- 


72  KÖNYVISMERTETÉB. 

lunk  ós  másutt  is,  bizonyos  felekezeti  elfogultság,   mely  —  elég 
alaptalanul  —  hitelveit  véli  megtagadni,  ha  Francziaország  ez 
elsőbbségét  elismeri.  Még  most  is  sokan,  —  protestánsok  és  szabad 
gondi>lkozók  —  szeretik  hirdetni,    hogy  a  reformatio    nyitotta 
meg  a/,  űj  kort,  szabadította  föl  az  emberi  szellemet  a  középkor 
bilincseiből :  már  pedig  Francziaország  —  bár  Calvint  és  Bézát 
>zttlto  —  katholicus  maradt,  sőt  úgy  dühöngött  a  reformatio  ellen, 
mint  később  két  századdal  az  »az  insermonté*  papok,  a   katholi- 
oisnuis,  a  kereszténység  ellen.  Azonban  e  fölfogás  már  meghala- 
dott álláspont.  A  történelemnek  beható,  és  elfogulatlan  vizsgálata 
megnnitatta,  hogy  a  középkori  egyháznak  hanyatlása  márkétszáz 
évvel   TiUther   előtt  megkezdődött,  és  majdnem  teljes  megsem- 
misülése bekövetkezett  volna,  ha  Luther  nem  is  szegzi  95.  tételét 
H  wittenbergi  váregyháznak  ajtajára.  A  theologiai  szellem  már 
ekkor   egyáltalában  romlásnak  indult,  s  a    mi    Németország- 
Imn  történt,  nem  volt  egyéb,  mint  egy  félszeg  lépés  e  theologiai 
iVilfo^ásnak  megerősítésére,  fenntartására.    Az  európai   fejlődés 
végpontját   a   középkor    óta :  Voltaire ,   Rousseau,   a  nagy  for- 
radaloni:   és   nem  Luther    vagy    reformátor   társai    képviselik. 
K-í/.el    azonban    nem   akarunk   ítéletet   mondani    hitelveik    va- 
lódisága  fölött,   mi   nem    tartozik    hozzánk;   a   fontosság,   me- 
Ivt^t    nt^kik   világtörténeti   szemi)ontból  tulajdonítunk,  nem  dönti 
el  i»gysz(M*smin(l  dogmaticai  értéküket.  Nem  mindig   győzött  az 
igazal»l)    hit.    EU''g    példa  arra,    ft   jelentéktelen  szerep,  melyet 
a/.   í>korb:in    Mózlm   vallása  játszott  a  római  polytheismus  mel- 
lett!   Azsiáliau    a   mohamedanismus  legyőzte  a  kereszténységet, 
Kurópál)an  pedig  aXTV.  századótaafranczia  forradalomig  a  pá- 
paság folytonosan  sülyedett  ama  magasztos  és  világbíró  polczrúl, 
nn'ly<^t  a  VIÍ. Gergelyek  és  FÍL  Inczék  elfoglaltak,  de  nem  hiszem 
ln»gy   valakit  e  kétségtelen  tény  katholicus   hitelveiben    megren- 
dít ni  képes  volna.    A  mit  mi  Francziaország   vezér    szerepéről 
inoiifltunk,  az  nincs  ily  világosan  kimondva  Hajnik  könyvében, 
iln  niujilnem  minden  lapján  meglátszik,  hogy  általában  ő  is  o  né- 
Krt<*ket  vallja  Nem  is  leliet  az  máskép  a  jogtörténet  bűvárán&l, 
bi  tniiiden  lépt(Mi-nyomoii  e.  lolfogás  mellett  szóló  bizonyítékokkal 
tiilálkoxik,  mt*lyeket  Hajnik  nem  is  mulaszt  el  kellőleg  kiemelni, 
l'iiiikájii  nuiga  elég  volna  tV)ntebbi  fölfogásunkat  meg&Uapitani 


KÖNTYI8HERTETÉe.  73 

Iliért  sorainkat  azon  kÍT&ns&ggal  zárjuk  be,  vajha  míelébb  alkalma 
BjŰDék  egy  űj  kiadásban  müvének  azon  formai  C8int  is  megadni, 
velj  azt  a  nagy  olvasó  közönséggel  is  megkedveltetni  képes  le« 
Ijai:  mert  az  bizonyára  sok  okulást  és  sok  élvezetet  fog  meríteni 
beMe. 

PAÜLER  GYULA. 


MoBmeata  Hangaríae  Historioa.  Magyar  diplom'icziai  Emlékek  az  Anjou* 
knhól^  a  M .  Tud.  Akadémia  tört.  bizottsága  megbízásából  szorkesztettQ 

Wenzel  Gimtáv.  I.  kötet.  Budapest.  1874. 

Mindazon  történetíró,  ki  a  magyar  nemzet  történetét,  a  leg- 
régibb, közvetlen  források  alapján  akarja  megimi,  a  Magyar  Tu- 
dományos Akadémiának  a  legnagyobb  hálával  tartozik,  miután  ha- 
zai történelmünk  Monumentáit  a  legtágasabb  értelemben,  a  tudó- 
tok s  a  nagy  közönség  tudomására  juttatni  épen  e  tudományos  in- 
tézet tette  föladatává.  A  nemzeti  szellem  ébredése  legélénkebb 
nyilvánúlását  múltjának  újra  fölelevenitésében  kereste.  Ámor 
patríae  dat  animum. 

Az  előttünk  fekvő  mü  által  a  XIII.,  XIV.  és  XV.  szá- 
xjiílra  vonatkozó  diplomácziai  iratok  egy  része  van  közzétéve. 
Akadémiánkat  ez  alkalommal  hazánk  külviszonyai  megállapításá- 
nak szempontja  vezérlé.  S  ez  nagyon  figyelemreméltó  mozzanat. 
Egyetemes  tekintetben  haladást  jelez  e  lépés,  mely  talán  idővel 
az  egyetemes  történelemnek  hazánkban,  az  eddiginél  nagyobb  mü- 
velésére vezetend.  Mi  bízvást  reméljük,  hogy  az  Akadémia  adja 
meg  erre  az  első  lökést.  Úgy  látszik,  mintha  nálunk  az  egyete- 
meid történelem  kevéssé  kegj'elt  mostoha,  gyermek  volna,  de  ép 
ügy  járunk  a  kizárólag  hazai  t(')rténetírással,  mint  az,  ki  saját  ügyei- 
vel foglalkozván  utoljára  elfogulttá  lesz ,  s  az  egyetemes  fejlődés 
közötti  kapcsot  szem  elöl  téveszti.  De  nehogy  félreértessem.  Az 
tíénk  nemzeti  szellem,  mely  kivált  nálunk  védelmi  álláspontra 
▼an  utalva,  legelőbb  is  a  hazai  történet  müvelésére  vezet,  mely- 
nek terén,  kétség  kívül  kitűnő  eredményeket  mutathatunk  föl.  De 


74  KriSTVI«MEBTETfe&. 

*:]jou  yUfje  aiiiiak  i»s.  midőn  meg  kell  emlékeznünk*  hogy  nem  él- 
tünk talán  >ang}'alic  életet,  hanem  az  európai  nép-szövetség  nagy 
<y^fjipl<'Xu«;ához  tartozunk,  s  ez  semmi  által  sem  nyilváiüthatö  vi- 
lkf£o>tHhhíiiu  mintha  idörül-időre  az  általános  történetre  is  te- 
kintünk. 

Bocsánatot  kélünk  e  kitérésért,  de  a  jelen  munka,  természe- 
Mhá  folyólag  kíilté  tol  bennünk  e  gondolatokat,  melyeket  öröm^ 
niel  tovább  is  fűztünk  volna. 

Mafjyar  diploniáczia,  bár  már  előbb  is  voltak  összekötteté- 
sífink  a  külfölddel,  csak  az  Anjou-ház  alatt  veszi  kezdetét.  Wen- 
zel  Gusztáv,  számos  becses  dolgozata  által  kitűnő  történetírónk 
vállalkozott  ez  időkor  diplomácziai  emlékeinek  összegyűjtésére  s 
>iiév^zerint  —  hogy  saját  szavaival  éljünk  —  azon  okmányi  ada- 
tokat állítja  egybe,  melyek  az  ország  kűlviszonyait  és  európai  ál- 
lását ill(ítik.«  Wenzel  annál  nagyobb  örömmel  fogott  föladatához, 
a  mennyiben,  mint  ő  maga  beszéli,  e  korszak  már  ifjúságától 
fogva  kedvencz  tárgyai  közé  tartozott,  s  e  czélból  már  35  éve  ku- 
tat a  bel-  és  külföldi  legnevezetesebb  levéltárakban.  MindameL 
lett,  az  Akadémia  kézirati  gyűjteményeit  is  fölhasználta,  a  mint 
azok  a  Hinion}i  Ernő,  Ováry  Lipót  és  Mircse  János  külföldi  ku- 
tatásai nyomán  összeállittattak.  A  vállalat  három  kötetre  terjed- 
az  első  RóbíMí' Károly  idejét  tárgyalja ,  a*  többiek  a  következett 
Anjouk  uralkodásának  szentel vék.  Eleddig  két  kötet  jelent  meg, 
s  ha  nem  csalódunk  a  harmadik  sajtó  alatt  van. 

.íelenleg  az  első  kötetet  ismertetendjük. 

Ha  e  kötet  tartalmát  csak  registrálni  is  akarnók,  valóságos 
ért(*kezéss(»l  kellene  elöállanunk.  Elég  lesz,  ha  némely  érdekesb 
darabjára  vonatkozunk.  Mint  már  említők,  e  kötet  a  Róbert-Ká- 
roly  idejét  illető  okmányokat  tailalmazza.  Jó  részük  Károly  sici- 
liai  berezeg  és  Mária,  s  viszont  László  magyar  királyfi  és  Erzsé- 
bet sieiliai  herczegnő  házasságaira  vet  világot.  Kiváló  érdekű 
Károly  siciliai  királynak  egy  magyarországi  követeihez  intézett 
irata  (19.  sz.),  melyben  fölhatahnazza  őket  a  magyar  királylyal 
közös  ellíMiségeik  ellen  véd-  és  daczszövetséget  kötni.  A  96  számű 
érdekes  tlocumentumban,  a  siciliai  király  Tjászló  király  elhunyta- 
kor Magyarországra,  a  maga  illetőleg  fia  részéről  igényeket  tá- 
lUanxt  (p.  7ft.  cum  per  obitum  clare  memorie  domini   Ladislai 


KÖSVVIPM  ERTET  í:«,  7S 

"liiii  Rofric  \'ngarie,  noatiiqtie  supra  RegiiiP  germaiii ,  Regutim 
ipmm  &il  no»  tiiiii|iuiiii  &(i  }iruxiiuiorein  grailu  imi)«r  rtit  rati'niii- 
l'iliwr  rliMioIutiim)  s  azt  niiudaddig  ktirniíiiivoziii  reucleli.  a  mif;  ö 
Kify  fia  c  tvkinletben  ÍDtt-2kw1m  fognak. 

Marti'll  Károlynak  UT.  Endre  pllt-m  fnnd<>rk.)dA):i)iit  is  i|. 
Intrilja  nímely  darab.  Ide  taHozik  a  100  színmű,  melybön  MA- 
m  tríiriőröklf »i  joga-ról  Marteli  Károly  javára  lemond.  Wi'hzpI 
<•  fUrabot  gyújt e menyébe,  mint  kiadatlant  vettfi  föl.  holott  Ftjh' 
'■(■!.  Ihpl.  V],  I.  p.  190,  már  ki  van  nyomatva,  Horvtüh  in  iővii-- 
oíiméneb  2  köt.  123.  lapján  Fejtr  utftn  haszníiHa  ejt  oklevelet.  E 
l'irötmíny  nem  volna  annyira  szctmbeötlií,  mert  aü  oklovíl  igen 
iratosba  Wenzel  előszavában  fYIIT.  p.)  határozottan  nem  mon- 
lUni.  Iiogy;  ikimarud  zárva  a  jelen  munkából  mindaz,  mit  a 
ra''llIfT<'i  kátfoi  gylijteményekbiil  p.  o.  Fejér  Otulex  Diplomaticu- 

M  uiAr  ismerünk.*    Talán  annak  leltet  ezt  tulajdonítni ,   hogy 

iiJkíl  k'VzIés  variansokat'raiitnt  foLAVenzel  p.83  vnlontes  ehisdeni 

.'i.jBÍ  (ert  bizonyára  sajtóhibának  vehetjük)  Htattií  promdere-l 

■  mlsFejÍT!  voleiites  eiusdem  regni  statMift  providere.  Wen- 
■■■I :  viro  nobili  Henrico  Vadiinoria;  Fejér:  viro  nohili  Hi'nrien 
''■/mionfíí.  Kinek  van  igaza?  Különben  a  nevekre  még  vissza- 

'■'mk.  LLt^uk  most  Róbert-Károly  tulajdonképi  idÖszakM. 

A  181. 8'.t&mból  kivebotö,hogy  siciliai Károly, Róbert-Káiolyt 
MiigTarurszágba  kfildte ;  más  darabok  e  trónkövetelő  pártjának 
tf'ékeny (légére  s  liarczi  készfdöiléBére  vonatkoznak.  A  224.  sz.  a. 
ntletél  azt  bizonyítja,  hogy  flórenczi  bankárok  Róljei-t-Károlynalí 
iU[(ij»r  vídlitlataihoz  pénzt  kiilcsöuöztek,  a  melyért  Mfiria  kiiály- 
nötö]  (Tt'^keH  K&logot  kapnak.  A  230.  sz.  a.  közlött  darab  azt  mu- 
livv  liogy  11.  Károly  »pru  certis negotiis*  követet  küld  Gentilis 
'  rnoklioz.  tudjuk  már.  mit  kell  e  negotiák  alatt  értenünk.  A 

-  ;.  íxámtuai  jelzett  okirat,  nevezett  biboruuk  magyarországi 
.jKÚra  vaiiatkuzik.  Sajnáljuk,  hogy  nem  találunk  fiibb  anyagot 
.fuu  s/ék  oz  idétti  polittcájának  jellemzésére.  —  Érdekes,  hogy 
i-^rt-Kándj  a  kereskedőknek  szabad  menetet  enged  országában 
*í.  nt),  A  889-  az.a.,  a  Habsbmgok  a  magyar  kii álynak  segélj-t 
iiok.    ;í39.    az.    a   király   kereskedelmi   iKiliticájához  adalék. 

-  :^zbf>n  Tórc  ftltg  ennyi  a  tartalom  jellemzéséül. 


76  KÖNYVISMERTETÉS. 

Végezetül  legyen  szabad  neháujr  óhajtásunkat  kifejeznünl, 
nem  mintha  e  nagy  becsű  gyűjtemény  érdemét  nem  méltányol- 
nánk kellőleg,  vagy  az  érdemes  szerző  által  tett  szolgálatokat  Id- 
csiuylenők,  hanem  inkább  újmutatásűl  jövő  gyűjtemények  számi- 
ra :  szerettünk  volna  sajtóhibával  épen  nem  találkozni,  e  kötetnek 
egyik  főczélja  levén  az  oklevelek  lehető  hibátlan  közlése.   Csak 
néhányat  lássunk  mutatványul :    4.  lap,  6.  sor  Vugarie  helyett 
Vngarie  5.  lap,    1.  sor  gnia,  quia  helyett;   7.  lap,    1.  sor  succes- 
sibus,  successibus  helyett ;  10.  lap,  4.  sor  fueriut,  fuerint  helyett; 
22.  1.  2.  sor  Eulesie,  ecclesie  helyett  stb.  Szerettük  volna,  ha  a 
szövegben  keresztül  viszi,  hogy  minden  előforduló  helynevek  helyes 
leírását  is  adja,  s  nemcsak  némelyikét  és  azt  is  csak  néhol  (pL 
Ydrouti   már  néhányszor  előfordul,  midőn   mellé   Íratott,  hogy 
Otranto.  Ld.  a  16.  lapot).   Talán  tekintbe  veendő  lett  volna  ama 
körülmény  is,  hogy  nem  minden  olvasója  a  kötetnek  ismeri  a 
registraturát,  s   ezekre  való  tokintettel  talán   indokolandó  lesz, 
honnan  van  az,  hogy  mindjárt  az  első  darabnál  csak  a  puszta 
czím  áll,  a  másodiknál  csak  Karolus  etc.  vagy  fidelitate  etc.  vala- 
mint a  kelet  nélküli  leveleknél  az  évszámoknak  pl.  1268.  vagy 
1270-ik  meghatározása  is  indokolandó  lett  volna,  pl.  a  3  számú- 
nál nincs  dátum,  feje  1268.  Másoknál:  Dátum  Neapoli  V.  Ápri- 
lis XTII.  indictionis  a  kelet.  Épen  az  índictiok  kérdése  az,  mely 
felől  szerettük  volna  a  kéizlő  Ij^cses,  s  bizonynyal  tanulságos  néze- 
tét hallani ;  s  mi  a  tárgy  fontosságánál   fogva   bátrak  leszünk  » 
nehézségeket  rövideden  jelzeni.  Közlő  évszámait  veszszük  foL 

A  2.  számü  XTT.  indictio  jun.  23-ról  (1268)  van  keltezve. 
Utána  számítva  csak  XI.  indictio  jön  ki  (1268-|-13) :  15,  maradék 
XI.  ind.— 4.  sz.  XTII.  ind  mart.  12.  (1269)  sitt  XII.  ind.  az  ered- 
mény; ügy  janink  a  23.  számúval,  hol  XIV.  ind.  helyett  a  XIII.  ind. 
kellene  állni.  Byeténkép  e  cancellária  indictio-számitása  teljesen 
elhibázott,  vagj'  a  fídvett  évszámok  hamisak.  A  dolog  talán  máskép 
alakul,  ha  több  cjxluson  megyünk  át  s  kiakarjuk  fürkészni,  mikor 
fordul,  azaz  kezdődik  egy  új  indictio.  Vegyük  föl  az  1277-iki  évet, 
az  53.  sz.  aug.  26.  V.  ind.;  az  54.  sz.  sept.  24.  V.  ind.;  az  55.  sz.  sept 
25.  V.  ind.;  az  58.  sz.  oct.  17.  V.  ind.  Ebből  következik,  hogysem 
a  sept.  1-ei  (gör.  ind.),  sem  a  sept.  24-iki  (Bcda-féle  ind.)  indictiot 
nem  használták,  hanem  valószínűleg  a  december  vagy  újévi  indi- 


KÖKTVISMERTETÉS.  7  7 

ctio  volt  szokásos.  Ugyancsak  újévi  indicíiot  véve  föl,  1267.  dec. 

ragjr  1268.  jau.  1.  fordulna,  s  így  1268.ra  XIL  a  helyes  indictio. 

Pddával  tegyük  ezt  szemlélhetővé  természetesen  csak  gyanítás- 

képen: 

1257» Vt  XV.ind.  (ha  újévi  az  ind.)     .     .     .  XIV  ind.  (ha  septem.  ind.) 

1257  »V,  XV.  ind. XV  ind.  (mert   itt   fölváltatott.) 

1Í57"/,  V.  1258  Vi  I.  iad.  (itt  fordul.)         XV.ind. 

1S58"/,  I.  ind .  XV.  ind. 

12585*/,  I.  ind.     .     , I.  ind.  (mert  itt  fordul.) 

1258"/,!  V.  1259 «,  II  ind.  (itt  fordul)        I.  ind. 

s.  i.  t.  1268.ig 

1268*'/9  XII.  ind XI. ind. 

12682*/,  XII.  ind XIL  ind.  (itt  fordul.) 

1268*'/,,  V.  1269^1  Xm.  ind.  (itt  fordul.) XII.  ind. 

m^%  XIII.  ind XII.  ind 

1269"/,  Xm.  ind. XIH.  ind.  (itt  fordul.) 

1270'*/,  2  V.  Vi  XIV.  (itt  fordul) XIII.  ind. 

28,  hol  1370.  dec  27  mdg  XIV.  ind.  áll. 

Reménylem,  hogy  e  példa  is  bizonyítja  mennyire  szükséges 
lett  volna  bevezetést  adni,  mely  az  ezen  s  hasonló  dolgokat  meg- 
Tilágositotta,  valamint  az  új  anyagnak  viszonyát  a  már  ismeretesbez 
iönonalozta  volna. 

Mi  e  vázlatos  megjegyzéseink  által ,  az  általunk  nagyra  be- 
csült érdemes  közlőnek  szolgálatait  a  legtávolabbról  sem  akai*tuk 
Cífekélyleni,  annyival  inkább,  mert  ez  új  adatokban  gazdag  tartalmú 
kötet  a  jövő  történetírásának  forrás-aknájában  dús  eret  képezend, 
%  mert  a  szerző  által  a  jövő  történetírásnak  tett  szolgálat  sokkal 
nagyobb,  hogy  azon  ilyen  apróbb  mulasztások  csorbát  ejthetné- 
nek. S  e  szolgálat  egyik  leglényegesb  része  abban  áll,  hogy  hazai 
történetírásunknak  az  egyetemes  történetbe  illesztésében  neveze- 
tes tényező  lehet.  Különben,  is  egyáltalán  ideje  volna  már,  hogy 
az  Akadémia  által  közrebocsátott  kincs  forgalomba  hozassék ,   s 
mi  épen  ezért  Caengery-nék  azon  legutóbb  nyilvánított  eszméjét, 
hog}'  történetíróink  a  gyűjtött  anyag  földolgozásához  hozzá  fog- 
janak, a  legmelegebb  örömmel  üdvözöljük. 

WERTHEIMER  EDE. 


78 


^  A.'RfOZJ^ 


TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  választmány  január  7-án  tartott  ülésében  a  ssokott  kedé- 
lyes újévi  üdvözletek  helyét  a  tagok  komor  bánatos  kénsorítása 
putoUu.  Minden  aroxon  visszatükrözött  a  meghatottság  érzete  a 
vosRtesog  fölött,  molv  a  társulatot  t^  a  választmányt  érte. 

Horváth  Mihály  elnök  atlott  kift?jezést  a  fájdalom  ez  álla- 
»no8  érzetének,  niolyot  meghatott  hangon  tolmácsolt  e  mély  meg- 
inettHW.st  támasztó  szavakkal  : 

>Mély  fjíjdalonunal  jelentem  a  t.  választmánynak  a  nagy 

vosatcséget,  mely  társaságunkat  utolsó  havi  gAÜlése  óta  oly  várat- 

Hiiiil  Hujtotta.  Elvesztettük  nemzeti  tudományosságunk  egyik  nagy 

■•^^omU  veteránját,  ki  ütvén  éven  keresztül  szint  olv  buzgalommal 


|>  ^*uotU'ii    nninkássá«mil  —  mire  nézve  bizonvára  mindnyá 

t*l  *t ;  'V^>^*H^ü*  >*''»lp'il*»-»^  —  K.vüjtötte  össze  nemzetünk  szc 

eiu»i^  irój  nuivekben  történt  nvilvánúlásait,  Ó  rendezte  a  roi 

ti  I    •         ^^^*  ííuyajrot  szerves  egészsze,   s  ekként  O  teremtette 

.  -^^  **^*^épon  nemzetünk  mívelödési   történetének   c   legfontosabb 

•  '^  ''**^Kyar  irodalom  türtént'tot.  Az  ö  halála  nagy  hézagot  okoz 

***.     **^**  *    ^^^'^^   *»   *"**r  í*'»*^*i»rí  pótolhatlan  lesz  történetírásunk 

^     |\  *^*^'^*»an.    Mar:ulj»m   fen  tehát  és  hasson   huzdítólag  legalább 

Vth  ki  ^    *'^*'>»*^en   kíizöttünk  ,    s   e   véjrett   igtassuk  »>e  jegyzököny- 

1^^.       *'■     Í8 ,     őszintén    érzett    n»ély    fájilahnunkat    elvesztése    fó- 

*^'^-  egész  választmány  megilletöilve  hallgatta  ezen  saját  ér- 
^*^U  o\y  íjj^.^j,,  tolmácsló  szavakat,  s  egyhangúlag  elfogadta  az 
•iltul  tett  indítványt. 


ítotiu  ■  tilhiir  nlvUílH  Salamnn  Pfrrntslvl  íb.  Kemény  7.a.  pm- 
«cwtp|»  K  Ilrák  í'ai-íujt  AVvBgcIdityi  Fnuiiez  gyilko^Hilgi  viid  iiliitt.  A 
l.<>>  ll^CTi'kre  Icerttlv^u  *  sor: 

A  jTjOíJMiltíinyv  hitolesítf^si-  iifclii  cliiHk  jöleiití,  liogy  Miigyarorszils 
-:i.'[<n'iii^lúl    Wlwrnok   S<m»r   Jr'moii   o   pminnntiiijilti'.l  ktSvctkuxu  a 
■n-  IMI  illotit  levíl  ^rkMott  howA : 

ll/ll/oi^eoa  ^   fdtínzlnfendíi  n.  pllspsk  b  tiirsiíUti  c1n«k  lir! 

A  haxai  (örti^neltudmnáuy,  \nt\y  neoicsiik  ncrazeti  miílliiijk  lofolyt 

•^ulainuk  JDlauijc,   dii  »  iic11«mi  müvclitd^a  egyik  lejiliatlmtúBl)  kllitcgp 

Kh  r  r>Vr«  lilvalottiik  Íctkcf>  bimgalina  folytúii  ax  utútilii  idők  folynma 

jclpiitAt!D,v  Ieui1üle[«t  uyurl.  Eveu  ötríláelmüan  ercdm<{ny  drdeme 

rA)xlH!n  amii  blraulitk!,  inulynek  ^liín  Míjltúaáicad  iL)l,  b  melyiic^k 

Hsaúga  eddigcW  is  Mtrchozntt  tiutoDiilnyoB  iiiegiilUpitiisní 

iffi  liKxntliíi  iicmcs  bu^^lomról,  miut  egyúttal  kuttiirni    fejlödt'-gUiikrJil 

^Vark  tniiiiuiG;^.   Eufu  tirduUt   s   ludomiiiyoB   cKifljait   eloitioíilitnndr. 

íRSírfpfl  v^lek  toljesfteni,  '  miliőn    annak,    200   furint   lot(ffe- 

Ivcl,  nlnpílú  tugj*i   köw!   Idpek.  Óhajtom  ogyúltal,  liogy  tfjien 

niidilfn  gyakrabbim  keU  a  miilUkra  visBz«gnuilo Inunk,  hngy 

«rtft,  bizalmat  b  reményt  nyerjünk  a  jövő  irínt,  c  tuilonilnyoa 

iyokb«n  gaicibig  nemzeti  niiiltaiik  foltUntetése,  bitxdítii  lolkc' 

pAdák  fdcIcVFuiléír,  AUabiban  a  miittakból  itaxároiaKott  kíttolossd- 

(•4  lirly<í«  Untiidatának  fcli^bresKt^aável,  rigj-  a  tndoinituyoB,  mint   lAr- 

•^luh  i-'lDtb«ii  kitílKüti  cáriját  elérje  b  szakai  lati  an  viriigonxék. 

í'cgailjii  stb.  Kaxter{j;om.  ItíTá.  decs.  27. 

Ribornok  SIMOR  JÁNOS, 
csitcrgnmi  ^rsek. 
Mn^yurivrAsciig  bíboron  füpnpjiliiak  pseii  elismerd  (!s  mdltitnylú  nyl- 
>*lb»«al>  Itrvenilet^a  tiidnmABill  vritrtviju,  fifikdretik  az  eloOlt,  bogy  a.  tár- 
■lll  UU^t  6  (<mill^ntiltJáblu  intézendő  IcvL'lbcn  fujesiüc  ki. 

Entiill  iítkúr  f)>1enil(ti.  bogy  a  tArsubil  iránt  cllsnier'ísl  tü- 
lAt*  tratnkkal  JclentKttA  be  magokat  t'íbbei.  ^  jo1e«lil  ^rúf  Kn- 
rinvoyl  (iniiln,  Hnniur  l'ál  mínistnri  trinác^os  nriik  —  iiliipil.)  taf;ok- 
Mk,  *  b..(ry  exiittal  10  AÍHi>Íti>  (Eb  8  Wvdíjaa  tngr>t  vh"  alknlutn  linnii- 
•**,  kiknek  n.'viK.rút  a  titkilr  fulytatulag  fölolvasta  :  a)  Alayihi  tn- 
fi  -■imifT  Janót  bcr>xi'gprfmiU ,  gróf  Karnegonyi  Uiiído,  HerkApo/i/ 
KiitJf  .-),-yi-tenn  taiiár ,  Ilamav  Pál  inlnísiilt^ri  tanácsoB  .  B.  Sina  SU 
^^,I.il^---nÍríiglslt^n  NíLgy-vilraili  iiliapflk,  [Inniiiit  Siiailnr  csanddi  ))lls< 
Í%  Kí.rárM  Z*;gn,.,ml  \>éeí\    pÜíVÖV.  Z„Hn  J.m:t  gyliri   pitapílk  ,    Lt.L<i.» 


^«M 


hn  TÁRCZA. 

.)/iir«i«.-.  b)  KvdíJHB  tagok:  Rihiánszky  Anttd  gymn.  tanár,  báró  Fiátk  Ét* 
tr.HOB^   Sperláyh  József  gyógyszerész,   Ftuekaa  Sándor  keresk.  iskolai  ta- 
mii'  (lij.  u  titkár),    Tomka  Mór  m.  k.  illctdk  kiszabási  titkár  (aj.  Tattkó 
ilÓMMiif),  Kunz  Adolf  főgymnasíumi   igazgató  (ajánlja  a  titkár),   Szegfű 
fihiuUt,    ifJÚMÓy  (ajánlja  HofFer  Endre) ,    Xovák  Antal  tanár  ,  (aj.  Szóm- 
hiitliy  If(iul<'z),  Murányi  Imre   főszámvevő,    Krieafaludy    Vilmos    ttgyviid, 
S.Mlt'si/  Antid  Ügyvéd  (aj.  Hetényi  Kálmsiu),    Kosztolányi  Aurél  ttgyv<$df 
(iij.  Him16  Lipót),  Moctkovcsnk  Győző  c«..kir.   kapitány   (aj.  Göllner  FrL 
^yiiM),  <h',  Festetics  Bennóy  bölcsészethallgató,  Falcioné  Nándor  joghall* 
gntó,  faj.  Romy  Béla),  Szikla y  Ede^  Szá>z  Lajos  polg.  isk.  tanár,  WÖl- 
NliiK<tr  Izidor,  tak.  ig.   l)r,  Sólyom-Fekete  Ferencz^   tszéki  elnök ,   Ordóá}i 
htifán  Makófalva,  Molnár  Aladár j  Fiala   Károly   tanár,   Felméri    Albert 
liiii(tó)  Sehastiani  Gyula  földbirtokos,  De^eicffy   Kálmán   orsz.   képviselő* 
liót/y  Józnef  polg.  isk.  tanár,  Szana  Tamáa^  Tőrök  Gábor,  Tormássy  JÓMM 
tüiiító,  Acsády  lynácz  hírlapíró,  //)'.  Gr,   Andrássy   Gyula^   Gr.   András^ 
Tituulary  Kolosvári  ref.  főiskolai  ifjúság,  (aj.  a  titkár),  Dániel  Ernő  kíp- 
vIhoIö,  liachy  Bertalan  képviselő ,   (aj.  dr.   Molnár  Antal) ,   Garam  JtM 
tH/éki  bíró,  Preszler  Károly^  Fest  Aladár  nevelő  (aj.  Márki  Sándor),  Lái^r 
Gyula  tanár  (aj.  dr.  Kiss  Áron),   Pivovárszky  Áyost  m.  k.  dohánybeváltó, 
Kánya  József  vÁrosi  tanácsnok  (aj.  Botka  Tivad.),  Knoll  Károly  ak.  könyv- 
árus, Pannmihaliai  könyvtár  (aj.  Horváth  elnök),  Csontos  János  múzeumi 
ktári  tiszt   (aj.   Hatos  Gusztáv) ,    Szilágyi  Ferencz   nyűg.    iskolatanácsofl) 
Mí'rt't;  Mór  tszéki  jcgj'zö.   Beliczay  Jónás  akad.   tanár ,  Szeghy  Miklós 
tHzéki  bíró  (aj.  Nagj'  Imre),   c)   Tanodák  j  Scpsi-azentgyörgyi  reform,  ftl* 
f<:ymn.   (aj.  Deák  Farkas) ,    Dévai  alrcáltauoda ,  Kaposvári  államgyinna* 
híuiii.    Munkácsi    államgyinn.isiuui,   Ka^isai  lillaini  főrcáltanoda,  Trenrséni 
kath.  iiagygymnasiuiu,  Zvmhori  állami  fög}'iniiasiuni ,    Szegedi  állami  f5« 
reáltanoda^  Székely-udrarhelyi  állami  főreáltanoda.  Sátoraljaújhelyi  kath' 
nugygyiiiuasium  ,    Mayyar-óvá)  i    kath.   kisgymuasium  y    Sáros'-pataki  ref 
irtk,  könyvtár^  Kolosvári  rcf.  főiskolai  könyvt:ír,  Budapesti  kegycsreudi  f5- 
gymnasiuiii,  Lutjosi  kir.  katli.  főgyniuusiuni,  Xagy-szomhati  érseki  főgym* 
nasium,  Győri  kir.  állami  főrcáltanoda,  Mamaroa-íiziyeti  kath.  algymua* 
BÍum,  Sagy-kállói  főrcáltanoda,  Szikolczal  k.  katli.  alg^^nnasium,  Pécsi  ál- 
lauii  főrcáltanoda,  Soproni  állami  főrcáltanoda^  Trsztenai  kath.  algyrana* 
•ium,  tiyóri  kir.  jogakadémia  ,  Lononczi  államgyninasium,   Sümegi  reálta* 
noda,  Xagy-károlyi  kegycsrondi  gymnasium,  Pvzftönyi  k.  akad.  jog-  és  ál* 
lamtudományi  kara,  Trcncséni  kath.  nagy-gymnasium.  Rózsahegyi  kegyet* 
repdi  algymnasium,  Pancsovai  tillami  főrcáltanoda. 


TÁRC35A.  81 

:ámok  bemutatja  múlt  évi  számadását,  mely  szerint : 
iradvány  1874.  dec.  Sl-röl   .     .     .     ,     .        450  ft  98  kr 
telek  1875.  január  1-töl  dcc.   31-ig     .     .     6706  »   64  » 

összesen      7157  »    62   > 
ások  1875.  január  l-töl  dcc.  31-ig       .     .      4405  ft  66  kr 


szlet  1875.  dec.  31-én 2751  ft  99  kr. 

számadás  megvizsgálására  bizottság  küldetik  ki ,    s  addig  is 
tőkésítése   elrendeltetik,    751  ft  69  kr.   a  folyó  költségek 
i  pénztárba  hagyatván. 

in  titkár  bemutatja  az  »Asocitiunei  transilvane  pentru  li- 
>mana  si  cultura  poporului  romanu«  (az  erdélyi  román 
népmívelödési  egylet )  átiratát ,  melyben  ez  azon  hitben, 
ít  könnyebben  elérheti ,  ha  a  hazai  tudományos  intézo- 
uékct  és  munkákat  cserél ,  fölhívja  a  Töriinelmi  Társa- 
lépjen vele  csere  viszonyba.  A  Társulat  teljesen  méltányol* 
rylet  ajánlatát,  s  maga  is  óhajtván  a  szívélyes  és  barátságos 
lést,  azt  készségesen  elfogadja,  s  megköszönvén  a  küldeményt 
cijánlja  saját  kiadványait  a  mennyiben  még  kaphatók. 
Ilii  Aipnd  úr  a  be'csi  Seminarium  für  oesterreichische  Ge- 
r.schung  növendéke,  a  bécsi  cs.  k.  titkos  levéltarból,  a  »Bohe- 
ilyából  Zsigmondnak  Máriával,  Nagy  Lajos  leányával  történt 
illető  két  nevezetes  okmánynak  másolatát  küldé  be  a  társu- 
.  Ez  eljegyzés  történetét  illetőleg  a  krónikák  száraz  és  nem 
bízható  adataira  vagyunk  szorítva  :  ezek  az  első  fontosabb 
melyek  e  tárgyról  nyilvánosság  elé  kerülnek.  Tudjuk,  hogy 
.  halálakor  12  éves  volt:  tehát  a  házasság  még  nem  volt  vég- 
13  72-l>en  tehát  midőn  Miria  3  éves  volt,  Lajos,  Károly  né- 
hoz,  Mária  és  Zsigmond  eljegyzése  s  a  béke  megkíitésíi  ügyé. 
?;i<ft  küldött.  Dlugoss  szerént  az  eljegyzés  meg  is  történt.  A 
kinányok  egyike  Visegrád  1 37  3.  jun.  2  1-én  kelt:  c  szerént 
szí'rzödés  megköttetett,  a  király  annak  leendő  végrehajt  - 
iüdött,  s  kötelezte  magát,  hogy  a  p:ipához  követséget  küld  ki- 
lála,  hogy  excommunicatio  tüntetése  alatt,  annak  végrehajtá- 
el.  A  másik  okmány  1375.  apr,  14,  kelt:  Tannís  esztergomi 
ometcr  cnlélyi  püspöknek  László  oppelni  hercz(ígnek,  István 
ának,  Jakab   szepesi  grófnak  hit-levele,  hogy  ezen   házassági 

0 


82  TÁRCaSA. 

szerződésnek  végrehajtását  Lajos  halála  esetérc  is  annak  idejében  mÍA 
den  áron  eszközölni  fogják.  A  Katona  és  Pray  közt  folytatott ,  de  tín 
tába  nem  hozott  vitát  e  két  oklevél  teljesen  földeríti. 

Dr.  Sólyom-Fekete  Ferencz  tszéki  elnök  úr  Déván,  s  társulataid 
tagja  két  igen  érdekes  tárgyat  küldött  be:  az  egyik  egy  1251-ben  k^ 
Ítélete  Roland  nádornak  s  pozsonyi  főispánnak,  melylyel  a  szálai  udvar 
nokoktól  a  Buda  üai  által  elfoglalt  25  hold  földet  visszaítéli,  s  moly  oMf 
van  ugyan  rongálva,  azonban  egy  pár  szó  kivételével  mindenütt  oIvM 
ható.  Ez  oklevélnek  igen  pontos  és  hü  másolatát  Károlyi  Árpád  dr  ké 
szítette  el  a  társulat  számára.  A  másik  egy  1697-iki  djdáglap  :  ^Krfren 
liche  Zeitung  von  d  m  ÍÍ.Sept.  Í697  trider  die  Türcken  bey  Zentain  Hun 
gani  erhaltenen  Síeg,€  melyet  Bécsben  az  napon  adtak  ki ,  midőn  a  di 
adal  híre  oda  eljutott.  Kis  4  lapnyi  nyomtatvány /de  nemcsak  azon  körftl 
menynél  fogva,  mert  az  első  a  közönség  közé  jutott  hírt  foglalja  magi 
ban  érdekes^  hanem  adatainál  fogva ,  milyen  pl.  hogy  %z  ütközet  kes 
deténck  napját  »scpt.  11c  pontosan  meghatározza,  továbbá  belőle  tud 
juk  meg,  hogy  a  Pray  „praecursoraic  azok  t.  i.  kik  a  diadalnak  csa) 
nem  tényezői  voltak  az  által,  hogy  a  basát  elfogták,  egy  huszár  csapi 
volt.  ,,da  daun  cinc  Huszaren-Parthey  cinen  Bassa  gcfangen  cinbrachte 
mely  jelenté,  hogy  a  török  sereg  hidat  vert  a  Dunán  s  szökni  készül, 
különben  szíves  készséggel  fölajánlá  közlés  végett ,  saját  ügy  látsz 
igen  gazdag  s  értékes  gyűjteményének  főbb  kincseit,  mely  kivált  nyoi 
tatváuyokban  és  röpiratokban  sok  eddig  ismeretlen  dolgot  foglalhat  m 
gábaii.  Többi  közt  van  benne  Frangepán  Farkasnak  követi  beszéde  s  s 
arra  adott  válasz.  Van  egy  csomó  alkalmi  verí,  melyek  közül,  egy  Lehoc 
kyt  és  Nagy  Ivánt  helyreigazítja  a  mennyiben  Eszterházy  Károly  ee 
püspöknek  székfoglalását  ezekkel  ellentétben,  de  kétségtelenül  hitelt  e 
tlemlőleg,  mert  alkalomszerüleg  Egerben  I7G2.  jun.  29-cre  Péter  és  P 
napjára  teszi.  Egy  másik  pedig  Hatvaninak  a  híres  debreczeni  profess< 
nak  nemet  költeménye ,  melyet  a  ministerelnök  iir  édes  atyjának  si 
letése  alkalmából  írt.  A  társulat  előre  is  szíves  köszönettel  fogadja 
ígért   küldeményoket. 

Dohy  Avtiif  úr  társulatunk  tagja  tíz  eredeti  okmányt  mutat  be, 
azok  közt  azon  1659.  jun.  1-én  kelt  conventiót  is,  mely  a  ^Századokc  mi 
évi  folyamában  beküldött  másolat  után  hibásan  közöltetett.  Ugyai 
ezen  conventiót  nem  gróf  Homonnay  János ,  hanem  gróf  Homonn; 
György  írta  alá,  továbbá  ötödik  sorában  >hat€    helyett   »liát«    a    10- 


Tabcza.  83 

jtii  „és"  helyett  >^n«  a  l2-jk  sorban  »BodokÖ€  helyett  „Bodokü" 
sandó.  Több  igen  érdekes  okmány  vau  köztük  mint  egy,  a  Forgolon 
ádüt  érdeklő  149i>-iki  kir.  kiadvány,  Sillye  Pál  végrendelete  1649- 
s  Tyukody  Ilona  záloglevele  lG4S-ból,  melyek  közül  az  első  a  szir- 
1  praedicator  Várallyay  Istvánról  a  második  hasonlag  a  szirmai  prae- 
ratorról  tesz  említést :  mely  ma  tisztán  orosz  fala,  csak  egy  prot.  csa- 
1  (a  Kallós)  lakik  benne,  s  azon  a  helyen,  hot  régen  a  prot  templom 
lőtt  ma  a  Tisza  medre  van.  £  helységet  1717-ben  tatár  horda  pusztí 
itta  el.  £z  okmányok  közül  a  fontosabbak  a  Századokban  fognak  mcg- 
slenni. 

Lubik  Imre  úr  Rima^Szombatból  mdlt  ülésünk  határozata  alapján 
gr  csomag  eredeti  okmányt  s  ^y  pár  könyvet  küld  be,  melyek  közt 
égy,  fiiggo  pecséttel  ellátott  van :  a  XIV  és  XV-ik  századból.  Van  köz- 
ük néhány  érdekes  mivelödéstörténeti  adat  is,  melyek  a  Századokban 
ognak  közzé  tétetni. 

■ 

Kanitz  Ágost  kolosvári  egyetemi  tanár  >Ladislai  Stcphani  Endli- 
eber  Brcvis  Notitia  Literaria  de  Jordanec  czímü  műnek  másolatát,  me- 
jet  az.  Karaján  birtokában  s  nyomtatott  próba-ívekről  vett.  Ez  bevezeté- 
st tes^  Jordanus  ismeretes  müvének,  melyet  Endlichcr  ki  akart  adni. 
Rr^szönettel  fogadtatott. 

A  választmány  ezután  zárt  üléssé  alakúit. 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

Ax  Akadémia  jan.  3-kán  tartott  Összes  ülésében  bejelentetett, 
Frakuói  Vilmosnak  a  Történelmi  Bizottság  előadójává,  Pe-'^ty  Ftujijeanck 
«  Vnuter  Gyulának  bizottsági  tagokká  lett  megválasztatása. 

Ugyanez  nap  a  Il-osztály  ülésében  Ortray  Tlcttdar  a  múlt  évben 
Ttlasztott  levelező  tag,  foglalta  el  székét.   Értekezésének  tárgyát  a  múlt 
nyáron  a  Dél-dunai  tartományokban   tett  kutatásainak  egyik  nevezetes 
eredménye  tette  :  Marguni  fekvésének  meghatározása.   Oly  nagy  nppara- 
tofsal,  mely  a  kérdés  egész  irodalmát  felölelte,  fogott  a  munkához  a  tu- 
domány mai  színvonalára  emelkedve  s  éles  critieával   boncz'lva   a  kér- 
dőt, jutott  az  eredményhez :  Margum  erőd  a  Morava  torkolatnál  a  folyó 
kJpartján,  Margum  várns  a  Mor.ivától  egy  mclyfóldrc  a  folyó  johl)  párt- 
án, :*  Contra-Margum  Kubinn  il  feküdt. 

6* 


B4 


TÍHC2A. 


X    JLmSS^s     lcxil,    Akadémia    Történelmi    Bizuttsíoáxai  , 

ILI-::   í'"    -  ■  ."ii'-»í^   l>-£fciu  tartott   ülesvlicu    Toldy  Ferencz    az   cd- 

.-.jn.     r-.iii*     i.ixt  -'"yrin  táraatU  vosz tőséget  Horváth  Mihály   blzott- 

fc-   ..  '.,4.  n-'íit*""^  *3;*vtkk.il  tolmáosolá.  IiHh'tváiivára  az  clhiínvtiiak 

.    ■,:  ."^«:  i  "i-    '-:."ri''ZZ  rnlomoi  jc^yznkönyvileír  fopiak  megörökít- 

T-T;!    T.;!'-*-  r.:i  *-*■-''  o^m'k.  íiz   iUetÖéiu'k  ki  vétele  vol  teljiíson  i'pycxo 

«.«ivjLr.tri    ,.  .t^  •■*   í'  'V'íí#V   Vilmos   válazjztatott  meg.  Továbbá  hatá- 

-  j4:\*.  ^   .:.  '*'^?  l^  *';i  Fritv/cst  es  P'vtlvr  Gyuínf  bizottsági   tagokká 

-_.^.-      ^'-rví.?^    vedelt    az   akatléiiiiai    öí-ízes    ülésen    ajánlatba   lio- 

fj^^-..,    .     ;r*"ki'C   iiyonMulö    megritkult   soraihoz.    —   A   megboldo^lt 

,-     •  .  *:'a\  :-\  vii:ifni  kezilett  de  be  nem  fejezrtt  munkák  közül   B  «/«#• 

V*  v-Ví»"  -^    '■    ''"■•"«'•  Sznni"sközjf    befejt»7.ése  i^r/Aíf/»;<    Sfhifinna  bíw^ 

•.,•-    V  :  '.  :"    í'   f'r:   önéletrajza  és*  Mcditatioi  már  ki  vannak  nyomva, 

o#»k  ir.  <*\^^£^*  hiány /.ik  :  annak  megírását  Fniknúi  eszközlendí.  Mclnoi^ 

;:i-  í'!  ki  \;<»»Ak   ízeilve,   ennek   kiuyomatása    elrendeltetett.   —   Ip'^Ü^ 

,,jisjs«k  5'vvníiratja  '>'/'i  Míkff'S  levelezésének  kinyomott  példányát,  mely 

H  XL^M'.imeiiták  elsn  osztályának,  az  Okmánytáraknak  teszi  «*gyik  kötetet, s 

mel^^'k  ti'i'íteletdíjíiról  szerző  leuiondott.  Ahizottság  nagy  örönnnel  fogadta 

H  n.i:;^  l»»vsu  muv*'t,  nn-ly  méltán  esatlakozik  a  Veranesies  levelezéséhci, 

*  iiK'Niu'k  :il"i|\ián  törtt'nctünk    ezon   kiváló   nlakjának   életét  és  szerep* 

iésset  K*lii'lo\é  UhmuI  elkt'szitni.  —  líennitattatott  a  Londoni    Okmánytár 

11  ík  ki»i»'ít'.  lurlyoi  Sinionyi  Knn'i    hizottsáp  tag    rendezett  tajtó  ahi,  de 

4*:ik  kefVIevouatbaii :  mert  már  több  mint  kr't  éve,  hogy  az  egész    16  íves 

iiui  ki  \an  s/edx*,    de  kinyomva  esak  3  íve   van.    Mcgbízatik  az  előadó, 

\u>\\\  a  tolilii  eorrerturai  ívek    elkészítését  Simonyi  Krnö  úrnál  sürgéséé, 

lioiTN   a  lr^  iiiloinénv  iiieiim'l  <débb  közzé  tétethessék. 

.\  M\o\  vi:  Tikom.  Akaoí.mia  könyvkiadó  vállalatának  tör- 
ténoli  kony\  tnr:lból  rgy>zorn'  két  kötet  jelrnt  nu'g :  ('mlijh:  Fnniezia 
l\iiTad:iloni  történeli'nrk  a  t.'i.tlns  dörögök  történetének  1-sö  kötetei. 
\/  i'Uoi  H'fr 'f''  /'iri//r-..  az  Mfóbbit  Fi'thlhh  línhtií  fordította.  McMze- 
\a^«t  i'-/iiio  volt  a  Iegkitiinól>l»  törtém'ti  niíiveket  az  akadémia  aogirt 
{iliitl  i-H/.kö/ölt  t*orditásban  hozni  torgalomba ,  nnn-t  míg  ily  kiváló 
|iéldaiiy>k  állal  a  kö/önség  í/lésél  fokozza,  nemesíti  és  kényesebln?  teíáj 
ípiMikat  tis/(i»nó/ni  fogyja,  hogy  v  példányokat  utánozni  igyekczzenckf 
H  ndlvi'ikn«'k  nenu-^ak  anyagjára ,  liauem  formájára  is  gondot  fof" 
diliiiiak. 


TÁBCZA.  85 

—     \z   Akcuaeologiai   EttTcsirö    folyó    cvi     í)-(lik    ^záuia   mcg- 
jdoit    E  szám    legnagyobb  részét   a  rdgi  Dáczíára  vonatkozó  nyoino- 
útok  é.4  tisztÁzások  teszik  Ortvay  tollából,  kinek  nemcsak  hívatottsága, 
fe  alapos  előkészülete  is  van   hozzá.   Két  czikke  szól  e  kérdéshoz,  mc- 
tf^  egymást  egészítik  ki:  Al-vidéki  kirándulásának    ,,Dáczia  és  Moesia 
terileténc    folytatása    s  Goosz :    Trajanischc  Dacienjének    ismertetése. 
IGiidkettODek  fűrészét   némelyek  által  rómaiaknak,    mások  által  barbá- 
roknak tartott  számos  müvek  meghatározása  teszi :  s  e  tárgy  közül  föl- 
DMrfilt  téves  nézeteket  igazítva,  az  igen  helyes  és  gyakorlati  taná(;sot  ad  : 
^Se  részletekre  ne  szorítkozzunk,  se  pusztán  analógok  által  ne  akarjunk 
IS  igazság  földerítéséhez  jutni. <  Gooszt  sokkép  és  sokban  helyreigazítja, 
kÍMtatja   ingadozásait   s   különösen    az   általa   készített  földabrosz  és 
idrás  közti  nevezetes   eltéréseket ,   különben   az  ifjú    tudós  szorgalmát 
fii  tehetségét   kellően   méltányolván.   Mi   egyet  szerettünk  volna  czikke 
íidekében !  ha  az  erdélyi  helyneveknél   következetesen  a  magyar  nevet 
ii  megemlíti.   Néhánynál   teszi ,    néhánynál  nem ,   Reissmarckt  pl.  Szcr- 
dalieiy,  és  Kokel-mcnti  pl.  Küküllö-menti  helyett  épen  roszűl   hangzik. 
—  Rimer  bevégzi    »djabb  feliratos  római  kövcit.«    Ilampel  József,  egy 
t^Jnnai  levelet  közöl  az  ínstituto   di  Correspondenza  Archaelogicáról.   Az 
ipróbb  közlések  közt  néhány  hazai  lelet  leírása,  a  tihanyi  alagútban  egy 
19.  cm.  hosszú  széles  kés,  Beregszászon  két  népváudorlás-korbcli  arany 
karika  —  a  fontosabb. 

A  Maotar  Tudom.  Akadémia  Il-dik  osztálya,  múlt  évi  dcceinber 
IS-én  tartott  osztály-ülésében  Knauz  Nándor^  sajtó  alatt  levő  nagy  mü- 
vének, a  Chronologiának  befejezésére  1200  frtot  előirányzott  ez  évben 
*.  Mint  tudva  van ,  e  müvét  Knauz  jelentékenyen  megbővítc  ,  még 
ledig  egészen  a  magyar  viszonyokhoz  alkalmazva  s  c  tudománynak 
Moes  eddigi  vívmányait  fölhasználva. 


VIDÉKI   TÁRSULATOK. 

—  A  Délmaoyarobszáqi  töbténelmi  ks  RÉGí:8ZEri  TÁRSULAT  docem- 
Wrliavi  választmányi  ülését  (hmós  Zniíjmoml  elnöklete  alatt  dcc.  30-án 
öép  részvét  mellett  tíirtotta  meg.  A  gyűlés  fájdalommal  veszi  tudo- 
^knX  dr.  Coda  Sándor  alapító-választmányi  tag  halálát.  Erre  a  jegyzö- 
Üsyy  hitelesítése  után,  titkár  előterjeszti  jelentését,  melyben  a  társulati 


86  TÁRCZA. 

miizeuin  rcszdrc  idö  közben  érkezett  íidoináiiyokat  sorolta  föl,  s  mutatja 
bi\  Említést  érdemel  Boleftzny  Antal  orsovai  plébános  küldeménye,  mely 
Kmiai  korbeli  darabokbál  áll.  Ugyanez ,  Traján  I.  Antonius ,  AureUtu 
Cftjnmodiis,  Philippu^  y  Nicca  ,  IV,  B'Ua  király  s  liethlen  Gnbor-íéla  ér* 
mekkcl  gazdagítá  a  társulat  éremtárát.  Varrja  Ferencz  nebány,  az  ása- 
tások alkalmával  talált  régiség  rajzát  s  némi  apróbb  ilsatási  darabokat 
küld  be.  Titkár  bejelenti  a  könyvtár  gyarapodását.  A  titkári  jelentés 
tudomásul  vétele  után,  a  pénztárnok  mutatja  be  jelentését,  mely  szerint 
732  frt  75  kr.  szolgál  a  kiadások  fedezésére.  Ezek  után  Irányi  htván: 
>Mióta  laknak  a  piaristák  Temcsvárott  ?«  czímü  érdekes  értekezését 
olvastatik  föl.  Az  „Értesítő "-ben  közzé  fog  tétetni.  Néhány  apróbb 
ügy  elintézte  utiin  a  gyűlés  véget  ért. 


ŐSTÖRTÉNETI  SZOKAvSOK 

A  MAGYAROKNÁL  ÉS  MÁS  NEMZETEKNÉL. 

Árpádnak  az  összes   nemzet  által   fejedelemmé  választatása,  mint 
bíborban  született  Konstantin  császár  följegyzé,  akként  ment  végbe,  hogy 
a  magyarok  új  vezérüket  kazár  szokás  szerint  paizson  maguk  fölé  emel- 
vén, annak  ünnepélyesen    hűséget   esküdtek.    Ezen    paizsra-cmelés    szo- 
kása még  soká   tartotta    fiinn   magát,   és  a   főispáni   beigtatásoknál,  é^ 
niogyei  tisztválasztásoknál    még   az  újabb    időben    is   divatozó   vállakoa 
vagy     tenyereken    való    lionlozns,     melylyel   az   illetőt  a  közönségnek, 
bemutatják,  nem  egyéb,  mint  az  említett  <>si  szokásnak  vissztükrözése,  éd 
így  méltán  magyar  nemzeti  .szokásnak  nevezhetjük.  Azonban  nem   kire  - 
kí'Hztöleg  a  miénk,    mert   a    megválasztott  fejedelmeket  paizsra   emelni <* 
más  ncmztíteknél  is  elöfonlúló  szokás  volt.  így  írja  Tacitus  a  germánok- 
ról, Ilistor.  IV.  1.").  (Urinnio)  impositus  scuto,  more  gentis  (Caninefatum) 
et  sustinentium    humeris   vibratus    <lu\  diligitur.    Hasonlókép  a  frankóid 
élvén  a  kir  ly  választás  jogával,  a  m-gválasztott  királyt  pajzsaikon  emel- 
ték fol  magasra,  e's  ezen    ősi  szertartással  (íltek  még  Kis*  Pipin  trónralé- 
pése alkalmával  is    ') 

Az  Ázsiából    bejövő,  <'s  jóformán  európai   hazájukat  még  el  nem 

*J  Zöpfli  Deutselie   lUu'htHgesehichte   3yi».   és   404.  lap,  Grimm: 
J)tiUt8chcKtichtHiilt(TthUmcr  234  lap. 


TÁRCZA.  87 

\t  ma^arokuál  hasouló  fejedelem-választás  mint  a  gciuiauokiiál  éa 
iLoknál ! 

De  ezen  találkozás  cgydbre  is  kiterjed.  Os  népek  szokása  volt, 
lyalkat  egy  folyó  medre  alá  temetni,  így  történt  azLcirus  királylyal,  ki 
«>  Orbis  3 1 05.  meghalt  és  kit  Shakespeare  Lear  király  néven  miu- 
1  miYclt  embernél  ismeretessé  tett  A  németek  ezen  temetkezési  módot 
rmán  szokásnak  mondják,  melyhez  Attila  is  alkalmazkodott,  midőn 
-endelte,  hogy  sírját  az  Etsch  folyó  alá  helyezzék.  ^)  Erről  a  magyar 
igyomány  mit  sem  tud,  mely  Attila  sírját  inkább  a  százhalmi  (kevc- 
ízai)  nagyszerű  hun  temetőbe  teszi.  -)  Tudjuk,  hogy  a  magyar  nép  egy 
»ze,  ezen  hagyománynyal  ellenkezőleg  Attila  vas,  ezüst  és  arany  hár- 
las  koporsóját  inkább  a  Tiszán  túl,  a  Csanád- vármegyei  Dombegyházán 
eresi.  Mások-  meg  más  irányban ;  —  de  mi  e  tárgy gyal  nem  foglalko- 
unk,  csak  azt  akarjuk  megemlíteni,  hogy  Árpád  is,  midőn  meghalt, 
ti.«zte8scge8cn  lön  eltemetve  egy  kis  patak  fölött,  mely  kő  mederben  folyik 
lU  Attila  király  városába. «  A  temetkezési  helynek  ezen  megválasztása 
iBuda  melletti  Árpád- völgyben,  mely  bon  utóbb  Fejéregyháza  épült  kun 
a&gyoinányok  él^nk  emlékezetében  maradásából  látszik  eredni.  Scmmikcp 
uem  tndjuk  föltenni,  hogy  Attilára  és  Árpádra  germán  temetkezési  ssío- 
kíaok  gyakoroltak  volna  befolyást.  Föltűnő,  hogy  Thierry  Amadé,  ki  az 
Attiláról  szóló  mondákat  oly  ügyesen  és  szorgalommal  földolgozta, 
arról  tudomást  nem  szerzett,  hogy  Attila  az  Etsch  folyó  medreben  akart 

eltemcttetnL 

PESTY  FRIGYES. 


A  KALANDOSOK  TÖRTENETÉHEZ. 

k  '^Kkcskevéti  Kalandosok*  társulata  nevezetes  szerepet  ját- 
?zntt  —  igaz ,  hogy  csak  egy  ízben  —  a  magyar  történetben,  sőt 
ínnak  folyamára  döntő  befolyást  gyakorolt :  a  reactio  szolgálatába 
*»;gödvén  azon  nagy  horderejű  küzdelemben,  melyet  a  kisebb  nemesség 
a  láazlí'ís  urak  mindhatósága  ellen  kezdett,  s  mely  valószínűleg  a  magyar 
alkotmány  reformálásával  vágződött  volna,  ha  a  mohácsi  vész  nagy   ca- 

*)  San   Marté  :  Dic    Arthur-Sage  und  die  Mahrchcn    des  rotheu 
Büchs  von  Hergest,  1 7  lap. 

-)  Kézai  krónikája  IV.  fej.  5. 


í^í^  TÁRCZA. 

tíwstrAi^liHJA  I  j  ií«^'.v.  líOMiitju  a  harczot.    Könnyű    diadalát    a  budai  Szent* 
Oyiirj:yníi^ii    ,-.rs7Ai,i:>  "^^*'**'"  i^lő2<i'>  VcTbó'ozy  IdhastLgának   köszönhelc 
k  iiai:^  s■/lMl.^V.  ^^citíílor  i>s»  törvénytudó  oly  küzdpszcrü  politicusnak   bi 
7.onyiilt    ho    iivint    nádor,  :i  kormányzat   elén,    hogy   semmi    csoda  scii 
>olt,  bi^íiy  o^v«  Ssiját  pártja  merte  fcjdrc  a  csapást. 

V^x  !>>'.*  iki  Icvcl  szerint  a  kalandosok  szövetkezáso  Lajos  ki 
víih  tndu'«\.il  i>s  moj;ojryoz(.?sc vei  alakúit.  Batthyány  Fercncz,  a  levélírója 
oino  s7A\AiKd  rtul  következtetik,  hogy  c  társulat  akkor  alakúit,  s  azérl 
votto  föl  ,1  k:ilMudos  czímet,  hogy  valódi  czéljait  a  névvel  eltakarja,  mi 
«tíín  :í  lorxonyok  az  «*gyesiileteket  és  szövctkezt^seket  eltiltották.  A  do 
It^gi^ük  niojr  VíUi  a  maga  valószlnííségc,  habár  mind  az  lll(>-iki  Vl-ik 
w^iwd  rtí  1M*.».  XlJV-ik  törvény  nem  az  egyesületeket  és  szövetkezése 
kri.  U:«uom  a  főurak  közti  confoedenttiokat,  melyek  rendesen  valamely 
n:)>:xv:ilA(ó  terv  kivit(dér>í  alakultak,  tiltották  el.  A  kalandos  szövetke 
fOM'k  U\  ^(omra  sohasem  voltak  eltiltva  '  söt  a  kecskeméti  kalandosokoi 
kniO  i*  rtWarliány  lehetett  az  országban,  csakhogy  fájdalom,  ma  mái 
inil  mmu  I Útiunk  rólok,  mert  hogy  a  kecskemétinek  legalább  neve  feu 
m.irrtdl  a/t  ím  egyedül  politicai  szereplésének  koszönheté.  S  niinö  kcvé; 
■»p,  uiil  llornyik  .János  Kecskemét  városának  nagy  szorgalommal  írt  mo 
««»>;v!iphiájiil>:in  (I.  k.  18G  s  köv.  11.)  e  tiirgyról  össze  tudott  hozni,  da 
cFin'.u  ht»gy  minden  ismert  adatot  fóliinszuált. 

A  krcskeméti  kalandosokon  kívül  a  magyar  korona  ttirületén  ma 
u:ipi»í  mé:í  csak  né.^ry  kalandos  testületet  ismerünk :  három  Xai:y-sz<ibeni 
III)  1S7*J  ben  nyertünk  tinlomúst  l»oldo;rúlt  Seivert  Gusztávnak  ,.l)ie  Brü 
tli'iNi-liiit't  dí's  lu'iÜL'^iín  I^eichnahms  in  llermannstíidt,*'  (Archív  neue  Folge 
\  ik  k.  .'H ."»  s  köv.  11.)  czímü  becses  értekezt?se  s  a  negyedekről,  a  segcs 
\.uir«»l,  K:ibririus  jíltal  >lJrkundeiibueh  des  Kisder-Kapitels«  czím  alat 
.1  iiitp(>kli:Mi  kiadott  tartalmas  gyüjtenu»ny  nyomán.  Ha  igaz,  hogv  : 
ki'r.ikriiiéti  11.  Lajos  alatt,  s  plan(>  L'i'iG-ban  alakúit,  akkor  a  másik  négy 
•.':i/.:idokkal  régibb  ennél.  S  ha  látjuk,  hogy  a  segesvárit  egy  könvvborí 
j''k«»n  h:is/nált  pergamen,  a  szebeni«'ket  egy  pár  misekönyv  czímirata  s  c"^ 
lo.iitárba  rekiítt  számadási  ji'gyzék  menté  meg  az  örök  feledékenységtől 
nem  fogjuk  valós/íniítlcnnek  tartaui,  hogy  tdjön  az  idő,  midőn  a  közép 
kori,  nagy  és  s/élesen  í'lterjrdett  «*gyleti  és  társulati  életről  biztosabb  if! 
Mierrti'ihk  lr>znrk  s  e  k»*  tlés  is  végnn'goldá.st  nyerend.  Hisz  átalán  ncn 
réji  ax  ideje,  hogy  i\  mívelődéstörtéueti  adatokat  komoly  figyelemre  mél 
tat  Ili,  gyűjteni  kezdjük. 


I  tÁHCZA.  89 

I  Közöus^gesen  tud V4  levő  dolog,bogy  a  kalandosok  a  római  >  Calandac  c 
I  tfl  vették  nevökety  mert  minden  holnap  első  napján  jöttek  össze,  to- 
I  TÍbb*,  hogy  N^etországban  s  másfele  is  nagyon  el  voltak  terjedve  a 
I  >KaUnd8bruder8chaftok.«  Nem  is  valószínűtlen,  hogy  » kecskeméti  ka- 
I  liadofiok  is  ezen  elterjedt  társulati  nevet  alkalmazták  magukra,  mert  a' 
I  a^rar  >kaland€  szó  új  keletű,  még  Párizpápai  sem  ismeri  s  a  kalan- 
I  ^társakat  mint  „consortes^-t  magyarázza,  és  különben  is  a  társulat 
c»^  egész  szervezete  alkalmas  volt  politicai  czélok  leplezésére. 

A  középkorban  főként  a  városokban   nagyon  elterjedt  társas   és 
egyleti    élet   egyik   nyilvánulása  volt.   Mint   >temetkezési    egylet«-nek 
aélja  a  társaság  tagjainak  s  azok  családjainak  ünnepélyes  temetéséről 
gondoskodni,  továbbá  az  elhalt  tagok  leikéiért  miséket  szolgáltatni,  s  a 
Tarosban  levő  idegeneket,  ha  a  halál  ott  érte  őket,  a  végtisztességben  ré- 
neltetni.  A  társaság  tagjai  kötelesek  voltak   elhunyt  társaikat  a  szent 
kert»zt  elől  vitele  mellett  kikísérni   a   temetőbe,   s  a  városi  pap    pedig 
BÜiiílcn  quatembcr  («zaz :   a  reminiscere,  trinitatis,    Exaltatio  és   Lucia 
flotti  gzerda,  péntek  és  szombati  böjt  napok)  alkalmával   az   elhunytak 
neveit  megeinlitni.  Ez  volt  az  egyházi  czél,  mely  a  középkor  kezdetének 
erős  meggyőződésen  alapuló  vallásos  szellemébe   nagyon  beillett.   De   a 
mint  e  szellem  hanyatlott,  a  világi  czélok  nagyon  is  előtérbe  nyomultak, 
nem  volt  többé  elég  a  tor,  mely  a  temetést  követte :  a  Calandaek   zajos 
ö«siejővetek,  víg  lakomák  napjaivá  s   a  temetkezési   egyletek  lakmáro- 
zni társulatokká  lettek.  A  Fabricius  és  Seivert  által   közzétett   névsor- 
ból látjuk,  hogy   a  város  élén  álló  polgárok  s  a  legelőbbkelő  férfiak  tag- 
jii  voltak   az  egyleteknek,  melyek  a  pápáktól  nagy  előnyöket  biztosító 
boesukat,  20   naptól  egy  egész  évig  terjedőket,  nyertek. 

Ugy  látszik  nagyon  el  voltak  terjedve,  nemcsak  Erdélyben  a  szász 
földön,  hanem  a  magyarországi  városokban  is.  Nem  egy  eszme,  nem  egy 
intézmény  jött  Németországból  hozzánk  át,  városi  életünk  nem  egy  je- 
lenségének magyarázatát  találjuk  meg  azon  szomszéd  államintézvéuyé- 
ben.  Nem  valószínű  hogy  a  kalandosság  innen  az  egész  magyar  föld  át- 
ugrásával lett  volna  Szebenbe,  Segesvárba  átplántálva :  közelebb  van  a 
föltevés,  hogy  az  elterjedt  intézmény  volt  a  magyar  korona  területén  is. 
Kolönben  is  a  búcsúkban  és  a  lakomákban,  oly  előnyöket  nyújtott  a  ta- 
goknak, melyek  megérdemelték  a  fölállítást.  Aztán  Seivert  és  Fabricius 
közléseiből  világos,  hogy  már  régóta  meghonosúltak  nálunk.  Ha  a  Fra- 
teinitas  Sanctae  Annaet  1543-ban  erősítette  is  meg  a  szebeni  tanács^  a 


90  TÁKCZA, 

Fraternitas  Sedis  Cibmicnsis  —  a  szebeni  kalandos  társaság  —  már 
1394-ben  saját  misekönyvvel  bírt,  melyet  Mibály  plébános  azon  óhaj- 
tással irt  össze,  hogy  a  ki  azt,  a  társaságtól  ellopja,  elevenen  szálljon  a 
pokolba  Dathannal  és  Abyronnal.  A  Fraternitas  Sancti  corporis-nak  ala- 
pítási okmánya  1372-ben  kelt,  1384-ben  tagjai  számára  egy  évre  és  100 
napra  terjedő  biicsút  nyert,  s  a  kisdi  lajstromban  már  a  XIV.  században 
jönek  elő  egyházi  és  világi  tagok. 

Mivel  hOj^i'  V;  a^y arorszngon  nem  ismerjük  többnek  nyomát  mint 
a  kecskemétinek,  nem  következik,  hogy  ne  lett  volna  több  is,  söt  ne  le- 
hetett volna  akármennyi.  Hiszen  Teutsch  superintendens  1872-beu  egy 
rövid  említést  tett  a  szebeni  kalandosokról,  Seivert  nyomon  rá  két  új 
fraternitast  ismertetett  meg,  s  pár  év  múlva  Fabricius  egy  könyvboríté- 
kon megtalálta  a  negyedik,  tagjainak  sorozatát.  Nem  tartom  koczkázta- 
tott  állításnak,  hogy  a  kecskeméti  kalandos  társaságnak  előzményei  vol- 
tak hazánkban,  sőt  hogy  midőn  Thurzó  Elek  tanácsa  II.  Lajos  és  neje 
ügyeimét  a  kis  nemességgel  leendő  szövetkezésre  forditá,  ezek  a  kecs' 
keméti  kalandos  társaságban  kész  anyagot  találtak,  s  az  a  politicai  egy- 
l't,  melyben  a  szájas  Artándi,  a  hetvenkedő  Tarczai  s  a  szurkos  markú 
Pöstyéni  vitték  a  fő  szerepet,  már  szervezett  temetkezési,  lakmározási 
társaság  volt.  Hogy  a  társulat  szervezeti  okmánya  azon  időben  küldetett 
meg  Rómába  az  onnan  lehetett ,  hogy  a  királyi  szövetkezés  után  na- 
gyobb tekintélyt  akartak  annak  adni,  mert  különben  rendesen  csak  az 
illető  pUspök  erősítette  meg. 

Mindenesetre  eléggé  fontos  mívclődéstörtcncti  ügy  arra  nézvtv 
hogy  kutatás  targj'ává  tétessék.  A  netalán  történendő  fölfedezések  szá- 
mára c  füzetek  nyitva  állnak.  SZ.  S. 


BAI.ASSA  BÁLINT   LEVELE   MÓRICZ   BALÁZSHOZ 

1585. 

Bár  újabb  időben,  különösen  a  Történelmi  Társulat  kutatásai  foly- 
tán az  első  magyar  lyrikus  —  Balassa  Bálint  életrajza  számos  ismeret- 
Ion,  köztük  igen  érdekes  adatokkal  gazdagodott,  mégis  be  kell  vallanunk^ 
^*^gy  «gy»  í^  költőhöz  méltó  életrajz  megírásához  még  mindig  nélkülöz- 
zük az  elégséges  anyagot.  Nemcsak  indokolt  tehát,  hanem  kívánatos  is, 
hogy  a  Balassa  Bálint  életére  vonatkozó  oly  adatok,  melyek  első  pil- 


•  TÁBCSSA.  dl 

laattra  tán  jelentékteleneknek  látszanak,  szintén  gondosan    egy  begy  (ij- 
teiienek  8  a  nyilvánosságnak  átadassanak,  hogy  így  a  napfényre   került 
tdatok  egymást  kölcsönösen  fölvilágosítván  és  kiegészítvén,    a  mozaik 
iuibok  idővel  egy  mÜv^zi  egészszé  alakíttathassanak.  ^ 

Eien  szempontból  kiindulva,  némi  szolgálatot  vélek  tehetni  iro- 
dtlom-történetttnknek,  midőn  ez  alább  közlendő  levelet  e  folyóirat  kö- 
riotégének  bemutatom. 

E  levél  Balassa  Bálint  életének  legválságosabb  korszakában  Íratott 
tkkor  ugyanis,  midőn  részint  szerencsétlen  házassága  s  cbböl  folyó  egy 
Uzi  pere,  réazint  vagyonára  áhítozó  rokonainak  ármányai  keserítették 
a  Mkat  hányatott  költő  életét.  Ezen  körülményekre  látszanak  czélozni  a 
Mbek  »m08tani  szüksége  és  ^kegyelmed  is  legyen  mellettem  az  igaz- 
ág  sztrintc  —  kitételei  is. 

Hága,  az  eredetiről  hü  másolatban  vett  levél  —  a  itJvidítések  ki- 
pMátával  —  következőleg  Jiangzik  : 

>£grogie  domine  Amice  et  tanquam  fráter  veteráné  ct  obsoruan- 
<&iiine  Semitiorom  meorum  Commendationem. 

Az  mynemeö  dolgomcrth  tértem  wala  Mor5'cz  löryncz  wramhoz 
tzth  kegyelmed  lör>'ncz  wramtol  magatol  meg  ért5' :  wg5'an  azon  dolog- 
ról Izenthem  kegyelmednek  is  ő  kegyelmétől  lör5'ncz  wramtol,  kercm 
kegyelmedet  m5'nth  regy  bizoth  wramoth  barathomoth  kegyelmed  no 
kagia  keresemeth  heaban,  hanem  ez  moathany  züksegemben  kegyelmed  is  : 
Jfgyen  melleihem  az  igasaagh  zerynth,  k\*crtli  enis  a  mykor  keg}'elmed  pa- 
nnchol  örömesth  zolgalok  kegyelmednek :  Isten  éltesse  kegyelmedet : 
Ditnm  Zantho  22.  July  Anno  1585.  ^^ 

Servitor  Balassa  Balynth  gyarmathy.  s.  k. « 

Kívül:  Egregio  dominó  Blasio  Morycz  etc.  dominó  Amico  et  tan- 
qoam  fratri  veterano  et  observandissimo. 

Sövényházi  Móricz  Balázs,  kihez  e  levél  Íratott,  fclsö-magyar- 
^nzági  birtokos  s  Ungh  és  Zemplén- vármegy  ék  adórovója  (dicator)  volt 
1576 — 1584  körül.  A  gazdag  Mágócsi  Gáspár  után,  ki  anyai  nagy- 
díjjá volt,  örökölte  ennek  magva  szakadta  után,  Káthay  Fcrenczczel 
fóziMen,  Torna  várát  s  tartozandóságait  15H<).  évben.  Az  imént  közölt 
I^v^I  megszólításában  és  czímzctében  előforduló  »frater  vetcranus«  ki- 
f^'jezés  azt  látszik  bizonyítani,  hogy  Móricz  Balázg,  Balassa  Hálinttal  ro- 
konsági összeköttetésben  is  állott. 

A  levél  keltének  helyét^  —  számos   Szántó   nevű   helységeink   lé- 


92  TÁRCZA.  • 

vén  —  bajos  meghatározni.  Nógrád-vármegyében,  hol  a  Balaseák  i>t 
birtokai  feküdtek,  két  Szántó  nevű  helyet  találunk.  Egyik  épen  a  kéli 
köi  járásba  van  kebelezve.  A  valószínűség  határai  közt  mozogva,  ezel 
egyikét  fogadhatjuk  el  az  imént  közölt  levél  kelte  helyének. 

Végül  megjegyzem,  hogy  a  levél,  fél  ív  papiron,  Balassa  sajá 
kezével  Íratott.  A  kopott  gyürüpecséten  W.  B.  (Walentinus  Balassa 
betűk  láthatók.  HATOS   GUSZTÁV. 


EGY    XVII.  SZÁZADI  MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÓ. 

Levéltári   kutatásaim   közt  a   budai  kamarai  levéltárban  némely 
adatokat  találtam  Pergcr  Illyés  törtéuetírórúl,  melyek  tán  érdemesek  e 
közlésre.  Perger  1637.  évben  az  udvari  kamarához  folyamodványt  intéz 
melyben  előadja,  hogy  az  ország   történetét  a   magyarok  kezdetétől    a 
jelenkorig  megírta.  Czímei :  „Corpus  uuiversale  Historicum  a  prímis  Hun- 
garorum  initiis, . . .  laboré  et  continuo  styli  luce  atque«  elegantia.  A  munka 
kiadhatására,  Ferenczffy  az  ország   különféle   rendéinél   2000   forintra 
menő  összeget  szerzett  (extorserat   et   corraserat) ;  adott  különösen  Ho- 
monnay  János  300  frt,    Révay   Péter    100   frt,   a   legfőbb   nemes  saját 
tehetsége  szerént  vett  részt,  a   városok   és   különféle  járulékokkal  köte- 
lezték  magukat   a    munka   kiadhatására.   Ferenczffy,    a   munka   anyagi 
létesülhetcscnek  f.'íoszlopa,  biztosította  a  szerzőt,  hogy    ha   ez   öt  túléli, 
a  munkát,  a  hozzá  való  kopekkel,  metszetekkel  és  typhographiával  neki 
hagyományozandja.  Ferenczffy  azonban,  noha  nagy  előkészületeket  tett 
a  munka  díszes  kiadására,  czélját   cl   nem   érte,   mert  megjelenése  előtt 
bele  halt.  Perger  ennélfogva  kéri   a  kamarát,   hogy  mintán  a  Ferenczffy 
örökösei,  nevezetesen   Bogdanóczy   Pál,  mindent  elpazarolnak,  a  munka 
és  a  hozzá  való  díszítuKínyck    (aera   et   imagines   Kegum  ad  Historicum 
pcrtinentcs)  a  kamarának  visszaadassanak,  a  pénz  pedig  a   hagyomány- 
ból kivétessek,  és  hasonlókép   a    hazafiak    részéről   a   munka  érdekében 
adott  kötelezvények    kellőleg  ])iztosíta.ssanak.  (Budai  kam.  Itár   N.R.A. 
101)0    esőm.    18    sz.,  Maholnap,    a  ma^'ar   történetírás  történetét    kell 
majd  niogímunk,  —  jő    lesz  ily  apró  adatokat  is  összeszedni. 

PES TY  FRIGYES.  ^ 

•j  Bcrger  llyés  eleteti.  Fraknóitól  Századok  lö73-ik  évf.  373-ikl. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

A  YALLÁB  ÉS  KÖEO&TATÁSI  MINISZTER  ÚB.HAK  kÖVCtkczŐ  ,     a    tanke- 

rfiletí  főigazgatókhoz  s  jogakadémiák  és  joglyccumnak  igazgatóihoz  m.évi 
27J66.  8Z.  a.  kiadott  rendeletet  tette  közzé  a  hivatalos  lap,  melyet  mint 
ttrndatonk  ügyét  érdeklőt  egész  terjedelmében  bemutatunk  olvasó- 
inknik. 

>A  hazai  történelem  a  közép-  és  felsőbb  tanításnak  egyik  kiváló 
fontossHgú  tái^yát  képezvén,  szült séges,  hogy  mindazon  tanárok,  kik 
toiuk  vagy  azzal  rokon  tárgynak  előadásával  foglalkoznak,  tudomást 
oereszenek  maguknak  az  újabb  kutatások  által  abban  eszközölt  válto- 
zásokról, fölfedezésekről. 

Minthogy  a  Történelmi-Társulat  tűzte  ki  föladatául  annak  közve- 
títését folyóirata  a  „Századok^  útján  a  nagy  közönségre,  sőt  minden  tör- 
t^netkedvelőre  nézve :  ezen  folyóiratnak  megszerzése  magának  a  taní- 
Usnak  érdekében  a  hazai  iskolai  könyvtárakra  nézve  nemcsak  szüksé- 
gesnek és  kívánatosnak,  hanem  mcllőzhetetlcnnck  látszik. 

Ennélfogva  fölhívom  az  igazgatóságot,  hogy  a  vezetése  alatti  in- 
tézetet jelentse  be  a  Történeti-Társulat  elnökénél  Horváth  Mihálynál 
íBudapeat,  Borz-uteza  3.  sz.)  mint  évdíjas  tagot  a  jövő  l876-ik  éven 
kezdve,  melynek  folytán  a  »Századok€-at  olcsóbban  fogja  kapni  mint 
könyvárusi  utón,  t.  i.  az  évi  öt  forintnyi  tagsági  díj  mellett.* 

—  A  Kállay  Család  —  írták  a  lapok  —  egy  nag}'  horderejű 
tényre  határozta  el  magát :  családi  levéltárát  a  Nemzeti  Múzeumnak 
adja  át,  hol  külön  szekrényben  fog  őriztetni.  K  levéltárt  tüzetesebben 
csak  Pcsty  Frigyes  tanulmányozta  át,  de  annyi  tudva  van,  hogy  hazánk 
legncvezetesb  és  legnagyobb  levéltárai  közé  tartozik.  Es  abban  rejlik  az 
elhatározás  fontossága,  hogy  az  által  az  a  hazai  búvárok  számára  köny- 
nyen  és  biztosan  használhatóvá  lesz  —  egy  csomó  történeti  kincs  lesz 
forgalomba  hozva,  mely  máskülönben  rejtve  maradt  volna.  De  mint 
példa  is  kiválóan  méltánylandó :  bár  több  családnál  utánzókra  találna, 
melyek  meggondolhatnák,  hogy  ez  legkönnyebb  módja  biztosítni,  elveszés 
ollen  a  kincdet,  mely  nemcsak  a  családé,  hanem  a  nemzeté  is. 

—  K^zOu'i  F&LBEN  Lnvö  MonocíraphiAk.  Három  készülő  félben 
levő  monographiáról  nyertünk  értesülést:  Ernyedi  Turzó  Mikién  >Tren- 
Cícu-vánncgj'e  ismertetésén*,  Vasady  Gyula  iHáromszék*  monographi- 


94  tABc2A. 


áján,  Kisfaludy  Miklós  „Somorja  város  történetén  dolgoznak ,  sőt  ^2 
utóbbi  munkájában  már  nagyon  előhaladt. 

— Révész  Imre.  »Xehány  szó  ^féliu*^  Péter  sírjához  h  szíves  kérelem 
türténetiróitikJiozt  czim  alatt  egy  kis  röpiratot  adott  ki,  mely  tulajdonkép 
a  Figyelmezőben  megjelent  czikkcnek  külön  lenyomata.  Mint  tudva  van 
Debreczenben ,  1872-ben  Méliusz  Péter  halálának  harmadik  százados 
fordulata  alkalmából  elhatározták,  hogy  hamvai  fölé,  önkénytes  adomá- 
nyokból, síremléket  állítanak.  Révész  a  Mélinsz  sírjára  vonatkozó  kér- 
dést tüzetes  tárgyalás  alá  veszi ,  s  arra  az  eredménybe  jut,  hogy  a  sír- 
ban ,  melyet  az  övének  tulajdonítnak ,  vele  együtt  több  reformátor  is 
nyugszik,  s  azt  az  indítványt  teszi,  hogy  az  emelendő  emlék  a  többi  re- 
formátorokat is  említse  meg.  £  füzet  czélja  nem  egyéb,  mint  fölkelteni 
az  eszme  iránt  a  közérdekei tséget  s  néhány   homályos  kérdést  tisztáznu 

A  NÁPOLYI   „PONTANIANA    AcADÉMIÁBAM^     OvÁRY     LlPÓT     hazáukfia 

m.  é.  dec.  2G.  olvasta  föl  a  hazai  és  olasz  összeköttetéseket  tárgy azó  ér- 
tekezésének első  részét,  mely  nagyobbára  a  nápolyi  nagy  levéltárban 
Akadémiánk  meghagyásaiból  eszközlött  búvárlatainak  eredménye.  £ 
rész  az  Anjouk  történetét  tárgyalja,  a  m4sik  Kis* Károly,  s  Má- 
tyás magyar,  illetőleg  olasz  viszonyainak  jellemzésére  leend  szentelve. 
Ugyanez  ülésben  fájdalommal  vette  tudomásul  a  nápolyi  Akadémia  ToUly 
Ferencz  kültagjának  halálát. 

—  A  »FioYELMEzö«  ez  évi  XI.  és  Xll-dik  kettős  füzete  már 
megjelent,  »£gyház  történelmi  Tárczá«-ja  négy  közlést  tartalmaz  a  XVII. 
és  XlX-ik  századból.  A  füzet  végén  a  szerkesztő  „Tájékozás"  czím  alatt 
fölhívást  intéz  olvasóihoz.  Egy  pontja  már  valóban  rég  érzett  szüksé- 
gen fog  segítni :  igéri,  hogy  a  Tárcza  ezentúl  a  prot.  egyháztörténelcmre 
több  tért  és  időt  fog  szentelni.  „Rendkívül  sok  és  igen  érdekes  törté- 
nelmi forrásaink  és  adataink  —  mond  Szerkesztő  ebben  —  mindez  ideig 
ismeretlenek  vagy  nagyon  nehezen  hozzáférhetők  ;  múltunknak  némely 
korszakai  fölött  folyvást  Fötét  homály  borong.  Nagy  terjedelmű  s  kitűnő 
szellemi  és  anyagi  pártfogásnak  örvendő  irodalmi  vállalat  kellene  ahoz, 
hogy  a  téren  a  fönforgó  szükségen  segíthessen.  Addig  is,  míg  ezen  bol- 
dog idő  eljönc  e  folyóirat  híven  igyekszik  megtenni  a  tőle  telhetőt."  A 
Figyelmező  szerkesztője  Révész  Imre  a  prot.  egyháztörténetnek  legala- 
posabb és  képzettebb  írója  és  ismerője,  a  prot.  egyháztörténelmet  eddig 
86  hanyagolta  el,  de  ez  elhatározását  örömmel  registráljuk,  mint  a   mely 


TÁECZA.  dS 

tt  egyetemes  történettadásra  is   bizonynyal  jelentékeny  befolyást  gya- 

korlmd. 

—    A    PApai    Rbpobmatus    Egyház    LbvéltIrát    (1510 — 1811) 

Línkay  Jóisef  ogy  csinos  kötetben  bemutatta  a  közönségnek.    1 4   ivre 
terjed  s  minden  okmányt  külön  reges tában  mutat  be.  Az   egészet   kime- 
ntő névmotató  zárja  be,  mely  annak  használhatóságát  nagyon  megköny- 
vjiű,  »Giélom  —  mondja  szerző  —  e  füzet  közzétételében  volt,  lelkész- 
tántimat  meggyőzni  arról,  bogy  parányi  körben  s  korlátolt  viszonyok  közt 
Í8  képesek  lehetünk  egyházirodalmuuk  csikorgva  döczögő  szekerét  gyor- 
sibb  haladásra  tüzelni  s  kényszerítni,  hogy  életjelt  adjon,  c  S  ebben  áll-e 
^jtemény  fontossága.  Kétségtelenül  magában  is  sok  érdekes  történelmi 
tényt  matat  be,  sok  nevezetes  adattal  járiil  a  hazai    prot.   történethez, 
e|7  érdekes  kis  monographiának  szolgálhat  alapúi  —  de  mégis  a  fő  hogy 
megmutatta:  minő  utat  kell  követni  az  ismeretlen  prot.  levéltárak  bem u- 
Utasára.    Sok  történeti  és  culturtörténeti    adat  van  azokban   —    pedig 
épen  azok  a  legismeretlenebb.  Nincs  egy  káptalani,  püspöki,  érseki  levél- 
tár, melyet  tudósok  buvárlat  tárgyaivá  ne  tettek    volna ,   s  melyből  igen 
sok  kincset  ne  hoztak  volna  napfényre  —  de  hány  prot.  levéltárt  isme- 
ránk  V  Mióta  Fabó,   Lichncr  elhaltak  gyűjteményeik   is   megszűntek.   Ké- 
réu  elhallgatott,  hol  találunk  valami  nagyobb  életjelt  V  Vajha  sikerült 
Tolna  Liszkaynak   fölébreszteni  a  szendergőket,   s  a  kezdeményt  mennél 
több  hasonló  munka  követné  ! 

—  Herodot  Múzsáit  Hoffer  Endre  szegedi  tanár,  s  egyike  legkép- 
zettebb hellonistáinknak  lefordítá.  Evek  előtt,  midőn  hozzá  fogott  e  mű- 
höz, fölolvasást  tartott  belőle  az  akadémiában,  mely  ottan  határo- 
zott tetszést  aratott.  A  régi  classicai  irodalom  kiválóbb  termékeinek  az 
eredetihez  méltó  átültetése  igen  kívánatos  dolog,  s  ha,  mint  hiszszük,  e 
monka  a  hozzá  kötött  várakozásnak  megfelel,  remélni  lehet,  hogy  nem 
fog  a  fordító  fiókjában  rejtve  maradni. 

—  Maurenbrechbr  Vilmos  >Geschichtc  des  Zcitalters  der  Ge- 
genreformationc  czimü  munkán  dolgozik,  mely  tárgyánál  s  hazánk  és 
Németország  számos  érintkezési  pontjainál  fogva,  bennünket  is  közelről 
érdekeL  A  mü  három  kötetben  fog  megjelenni:  a  két  első  1876-ban,  a 
IlMik  és  az  Okmánytár  1877-ben.  Szerző  Németország  komolyabb 
éi  míveltebb  írói  közé  tartozik,  több  müve  méltó  föltűnést  okozott  s  Sy- 
hel  folyóiratának  állandó  munkatársa :  több  épen  e  korba  tartozó  tanul- 
mánya »  számos  alapossága  által  kitűnő  bírálata  jelent  meg  abban. 


94  tÁEC^A. 

áján,    Kisfaludy  Miklós   „Somorja  város  történetén"  dolgoznak ,    sőt  91 
utóbbi  munkájában  már  nagyon  előhaladt. 

— Révész  Imre.  t^  Néhány  szó  Méliu>*z  Péter  sírjához  «  szíves  kérek* 
történ etiróinkJioz^  czím  alatt  egy  kis  röpiratot  adott  ki,  mely  tolajdonlulp 
a  Figyclmezőben  megjelent  czikkeuek  külön  lenyomata.  Mint  tudva  ?ttj 
Debreczenben ,    1872-ben  Méliusz   Péter  halálának  harmadik  századot 
fordulata  alkalmából  elhatározták,  hogy  hamvai  fölé,   önkéuytes  adomif 
nyokból,  siremléket  állítanak.    Révész   a  Mélinsz  sírjára   vonatkozó  káp* 
dést  tüzetes  tárgyalás  alá  veszi ,   s  arra  az  eredmény  :e  jut ,    hogy  a  BÍ^ 
ban  ,    melyet  az  övének  tulajdoni tnak ,    vele  együtt  több  reformátor  ii 
nyugszik,  s  azt  az  indítványt  teszi,  hogy   az  emelendő  emlék  a  többi  le* 
formátorokat  is  említse  meg.    £  füzet  czélja  nem  egyéb,   mint  fölkelteai 
az  eszme  iránt  a  közérdekcltséget  s  néhány   homályos   kérdést  tisztáim. 

—  A  NÁPOLYI  „PoNTANiANA  Académiáuan"  Ováry  Lipót  hazáokfia 
m.  é.  dec.  2G.  olvasta  föl  a  hazai  és  olasz  összeköttetéseket  tárgyasod 
tekezésének  első  részét,  mely  nagyobbára  a  nápolyi  nagy  levéltárbui 
Akadémiánk  meghagyásából  eszközlött  búvárlata'.nak  eredménye.  £ 
rész  az  Anjouk  történetét  tárgyalja,  a  másik  Kis- Károly,  s  Má- 
tyás magyar,  illetőleg  olasz  viszonyainak  jellemzésére  leend  szeDtelvtf. 
Ugyanez  ülésben  fájdalommal  vette  tudomásul  a  nápolyi  Akadémia  TWjf 
Ferencz  kültagjának  halálát. 

—  A  »  Figyelmező «  ez  évi  XL  és  Xll-dik  kettős  füzete  már 
megjelent,  »Egyház  történelmi  Tárczá«-janégy  közlést  tartalmaz  a  XVII. 
és  XlX-ik  századból.  A  füzet  végén  a  szerkesztő  „Tájékozás"  czím  alatt 
fölhívást  intéz  olvasóihoz.  Egy  pontja  már  valóban  rég  érzett  szüksé- 
gen fog  segítni :  igéri,  hogy  a  Tárcza  ezentúl  a  prot.  cgyháztörténelemre 
több  tért  és  időt  fog  szentelni.  „Rendkívül  sok  és  igen  érdekes  törté- 
nelmi forrásaink  és  adataink  —  mond  fezcrkesztő  ebben  —  mindsz  ideig 
ismeretlenek  vagy  nagyon  nehezen  hozzáférhetők ;  múltunknak  némely 
korszakai  fölött  folyvást  sötét  homály  borong.  Nagy  terjedelmű  s  kitűnő 
szellemi  és  anyagi  pártfogásnak  örvendő  irodalmi  vállalat  kellene  ahoí, 
hogy  a  téren  a  fönforgó  szükségen  segíthessen.  Addig  is,  míg  ezen  bol- 
dog idő  eljőnc  e  folyóirat  híven  igyekszik  megtenni  a  tőle  telhetőt.**  A 
Figyelmező  szerkesztője  Révész  Imre  a  prot.  egyháztörténetnek  legala- 
posabb és  képzettebb  írója  és  ismerője,  a  prot.  egyháztörténclmet  edcüg 
se  hanyagolta  el,  de  ez  elhatározását  örömmel  registráljuk,  mint  a  melj 


HADADI   WESSELÉNYI  FERENCZ 
GYILKOSSÁGI  VÁD  ALATT.  0 


Bár  mily  határozottan  haladjon  az  ember  valamely  czél  felé, 

Díígis  megtörténik ,  hogy  útjában  egy  vagy  más  tárgy  figyelmét 

Mmvira  leköti,  hogy  körülötte  egy  pillanatnyi  időt  vizsgálódva  töl- 

^  s  azzal  megismerkedni  nem  tartja  veszteségnek :   de  hogy 

^ztán  értékesítse ,   kicsiszolja  és  másoknak  is  tetszető vé  tegye  , 

annyi  idővel  nem  rendelkezik. 

így  van  ez  különösen  a  történelmi  kutatásoknál ,  s  bizony 
j?Takran  megesik  rajtunk,  hogy  ez  vagy  amaz  mellék  tárgyat  sze- 
retnők kizsákmányolni ,  földolgozni  barátink  s  a  nagy  közönség 
''lébe  hozni,  s  tán  nyernénk  is  általa  némi  elismerést  —  lehet 
az  ügy  is  melyet  szolgálunk,  nyerne,  de  int  a  főczél,  melyet  kitűz- 
tünk, hogy  közeledjünk  hozzá,  bele  szól  az  élet  parancs  szava,  hogy 
nincs  tékozolni  való  idő,  s  olykor  csaknem  érett  kalászokat  kell 
aratatlan  hagynunk. 

Mint  mondám,  azonban  vannak  oly  kisebb  leletek  is, 
melyeket  nem  tudunk  mellőzni,  s  ez  alkalommal,  bár  nem  földol- 
gozva és  kicsiszolva ,  egy  ilyet  van  szerencsém  bemutatni,  mely 
ftjként  Hadadi  Wesselényi  Ferenczre,  a  későbbi  nádorra  vonatko- 
zik. Hála  az  égnek,  már  a  mi  történelmünk  is  eljutott  oda,  hogy 
hőseinél  nem  elégszünk  meg  az  általános  szólásokkal :  nagy  ha- 
zafi, nagy  hadvezér,  nagy  ember,  jó  ember,  tudós  ember  vagy  ha- 
zaáruló, német  párti,  gyáva  liitvány  ember  stb. ,  a  szót ,  mit  ki- 
mondunk, a  tényeket ,  miket  megtörténteknek  állítunk,   alaposan 


^)  Fölolvastatott  a  Történelmi  Társulat  jan.  3-án  tartott  ülésében. 
Századok.  7 


98  WE8SELKSY1  FERKNCX  VÁD  ALATT. 

kell  bizouyítaiu :  kigyógyultunk  ama  dajkamesés  fülfogásból, 
hogy  egyik  ember  liuiiczfut ,  mert  labaucz ,  a  másik  derék,  mert 
kui'ucz,  és  megforditva ;  az  egyik  hazaái-úló,  mert  pápista,  a  má- 
sik mert,  kálvinista  —  és  a  mi  legörvendetesebb,  olvasó  közönsé- 
günk is  megunta  azt  a  stereotyp  fehér-fekete  festéket  —  embere- 
ket akar  látni  és  hallani ,  kik  a  műit  századokból,  ha  föltámasz- 
tatnak, magok  valóságában  lépjenek  elébe,  mert  mint  az  általá- 
nos keretben  bolyongó  ködképek  többé  nem  alkalmasok  a  figyel- 
met s  az  érdekeltséget  kellőleg  lebilincselni,  s  még  kevésbé  hogy 
akár  intő ,  akár  buzdító  példányképei  legyenek  az  utó  nemze- 
dékeknek. 

Ezek  szerint  a  létező  adatokat,  bármily  meglepők  legyenek, 
még  sem   szabad  mellőzni ,  sőt  egyfelől  minden  adatnak  ki  kell 
jelölni  a  maga  becsét  és  értékét,  másfelől  a  hallgatóra  vagy  olva- 
sóra is  bízni  az  ítéh?t  kimondását,  a  meggyőződés  kifejlődését 

Ily  fölfogás  szíílte  történeti  irodalmunk  legjelesebb  termé- 
keit :  Fráter  (ryörgyöt.  Zrínyi  Ilonát,  Veresmarti  Mihályt,  az  elsO 
Zrínyieket,  Pázmány  Pétert,  stb.,  s  ily  fölfogás  kell,  hogy  vezesse 
egykor  gróf  Wesselényi  Ferencz  életíróját  is. 

Egy  XVII.  századi  latin  nyelven  szerkesztett  s  a  turóczi 
convent  által  hiteles  másolatban  kiadott  esketés  az,  melyből  én  a 
következő  vázlatos,  nem  nagy  jelentőségű,  de  kort  és  személyeket 
egyaránt  jellemző  eseményeket  olvastam  : 

A  turóczi  convent  tekintetbe^  vévén,  Felső-vadászi  gróf  Rá- 
kóczi Pál  országbírájának,  Sáros-  és  Torna-vármegyék  főispáiyá- 
nak,  ő  felsége  II.  F(»rdinánd  császár  és  király  stb.  tanácsosának 
és  kamarásának  stb.  nagyságos  Uévay  Ferencz,  Turócz  vármegye 
r)rr)kös  főispánja  részére,  Nagy-^Szombatban  Marczell  i)ápa  napján 
kelt,  (január  16-án)  az  enilitett  országbíró  ő  nagysága  bírói  pecsét- 
jével megerősített,  s  a  conventhez  intézett  eskető  parancslevelét, 
még  ugyanazon  1634-ik  év  február  14-én  Kuttkay  György  ')  ki- 

')  Az  CBktttő  paraiicH-iovdlbcu  nitíg  a  következő  kir.  emberek  vol- 
tak megnevezve :  Saruoczay  István,  Sánta  Pál,  Fejér  MiklÓB,  Cscok^r 
Gergely,  Se'ny  Menyhért,  Thorkos  János  (Sacrac  cacs.  regiaequc  Majcs- 
tatia  scdisjudiciariaejurati  notarií);  továbbá  Slupiczky  i'Vre/icz,  Stupicxky 
JáuoM,  Hrabowszky  István  es  Pctcr,   Ilaray   Miklós,  ])oi*siczky  GiLflpjir, 


DEÁK  FABKASTÓL.  99 

rályi  ember  mellé  Porlitose  György  presbytert,  a  conveutnek  egyik 
tagat  adta,  kik  aztán  kezökben  a  gróf  Rákóczi  Pál  eskető  pa- 
imcs-levelével  jó  lelküsmeretök  szerint  a  következő  esketést  haj- 
tották Tégre : 

A  kérdő  pontok  ezek  valának : 

1)  Tudják-e  vagy  tudnak-e  felőle  valamit  a  tanúk,  hogy  ngos 
Wesselényi  Perencz  úr,Nedeczky  Mihály  úrral  és  ennek  fiával  Gás- 
párral együtt  és  a  méltóságos  grófnakMagyarország  nádorának  szol- 
gáival,  több  cselédeivel,  katonáival,  saját  uradalmi  alattvalóival  u, 
m.:  a  sztrecséniekkel,  Szent-Tamás  ünnepe  körül  (dec.  24-én  1633) 
a  közelebbi  úrjövetelének  utolsó  hetén  Sztrecsén  körül  öszszegyü- 
lekeztek  és  ott  Révay  Perencz  úrnak  s  egyszersmind  más  jámbor 
s  a  nyílt  országúton  jámi-kelni  akaró  férfiaknak  útját  állották  ? 
niagát  Révayt  megfogni  s  üldözni  akarták  és  Sztrechenen  át- 
menni akaró  embereinek  szekeröket,  marháikat  letartóztatták  és 
tovább  menni  nem  engedték  ? 

2)  Tudva  van-e  tanú  előtt,  hogy  a  zsolnai  polgárok  is  Sztre- 
cséuhez  küldöttek  satrapáikat  ? 

5)  Hogy  Ákay  úr  alattvalói  is,  a  kiket  a  thurai  birtokban 
zálogban  bír  ugyanazon  időben  és  hasonlókép  fegyveresen  Sztre- 
csénben  voltak  Wesselényi  úrral  ? 

4)  Tudja-e,  nem-e  tanú,  hogy  a  méltóságos  gróf,  nádor  úrnak 
iatonái  u.m.  német  és  magyar  gyalogrendüek,  ugyanott  Sztrecsén- 
ben  ugyanazon  időben  jelen  voltak,  Ovcharskon  és  Zsolnán  éjjel 
Tonúltak  át  fel-  s  alá  portyázva  ? 

6)  Bizonyos-e  abban  tanú,  hogy  Révay  László  úr  szolgái  és 
alattvalói  is  ugyanott  Sztrecsénben  ugyanazon  időben  Wesselényi 
úrral  fegyveresen  jelen  voltak,  és  hogy  ez  Révay  László  úr  tudtá- 
val és  akaratjával  történt  ? 

6)  Tudja-e  azt  is  tanú,  hogy  azután  midőn  Wesselényi  úr 
nem  csekély  számú  fegyveresével  hazatért  katonái  dicsekedve, 
egyre-másra  mondogatták,  hogy  nékik  Révay  Ferenczre  kellett 
ügyelniük,   s   ha  valahogy  közikbe  érkeznék   elbánnának  vele? 


(Hdódy  Pál,  Mosslü  András,  Kardos   István,   Ondrcgovits  János,    Zathn- 
reczky  László,  Iwánka  P^tcr,  Ruthkay  György. 

7* 


100  WES8KLÍ:XYI  FKREKCK  VÁD  AÍATt. 

A    Sztrecsénbcíi    ös^<zegyűlt   fegyveresek    számát  tudja-e  tanú. 
vagy  nem. 

7)  Tudja-e  tanú,  hogy  midőn  Wesselényi  úr,  Nedeczky  Mi- 
hály úrral  Szent-Márton  felé  vonult  lovas  és  gyalog  katonáival 
ezek  ^közül  Prokop  és  Sutka  között  állítottak-ej  rendeltek-e  tá- 
bori örséget  vigyázatul. 

8)  Tudja-e,  nem-e  tanú  azt  is,  Wesselényi  úr  miként  dicse- 
kedék, hogy  Révay  Ferencz  urat  figyelteti,  leseti,  s  ha  megkap- 
hatná, így-úgy  elbánnék  vele  s  életével  és  hogy  jövőben  is  ezen 
szándékától  elállani  nem  akar,  hanem  Révay  Ferencznek  minden- 
kor és  mindenütt  ártani  kész,  ha  bármi  baj  és  büntetés  követné  is. 

9)  Tudja-c  tanú  azt  is,  nem-e  hogy  Wesselényi  Ferencz  úr 
hajdan  a  Horváth  János  és  Bárdy  Pál  halálának  oka  volt,  hogy 
mindketten  általa  végzetteljesen  estek-el,  és  hogy  ezeken  kivül 
hány  szolgáján  kegyetlenkedett  és  hányat  sebzett  meg. 

10)  Tudja-e,  nem-e  tanú  azt  is,  hogy :  miután  Wesselénri 
Ferencz  úr  a  fentirtakkal  együtt  Révay  Ferencz  úrnak  és  más 
jámbor  embereknek  í>zal)ad  járás-kelésöket,  gonosz  szándékká] 
meggátolta,  ugyanaz  a  Révay  Ferencz  úr,  nagjobb  rosznak  eltá- 
voztatásáért  és  élete  megőrzése  végett  járatlan  nehéz  utakra  volt 
kénytelen  menni,  s  életveszélyek  közt  haza  térni  Turócz-várme- 
p:yébc  ? 

Ezek  szerint  a  két,  Rut kában  időző  tanúk,  tekintetes.  Ruthkai 
András  úr  házához  hivattak  s  ott  február  hó  14-ik  napján  meges- 
kettotvén  kikérdeztettek.  ]Mikor  is : 

Mindszenti  Pál  Liptó-várniegyei  nemes  ember,  eskü  alatt  így 
vallott :  Abban  az  időben  tek.  Jeszenszky  Dávid  úrnak  szolgája 
lévén,  urával  Krakkóba  mentek,  együtt  ngos.  Wesselényi  Ferencz 
úrral,  ki  nekik  főurok  volt,  a  néhai  Wesselényi  István  temetésére 
igyekezvén.  Temetés  végeztével  nevezett  AVesselényi  úrral  vissza- 
tértek Tcpliczára,  mikor  is  Wesselényi  Ferencz  úr  kérni,  sürgetni 
kezdte  nemzetes  Horváth  János  uramat,  hogy  állana  szolgálatába 
és  lenne  az  ő  szolgája.  Mire  Horváth  János  azt  felelte :  Isten  ke- 
gyelméből neki  otthon  is  van  még  egy  darab  kenyere,  és  nem 
akar  szolgálni.  (Sibi  adhuc  J)ei  gratia  fnistum  panis  domum  super 
esse  (»t  nolhi  servire). 

Hogy  Lengyelországból  Tepliezára  visPzajiUtek,  tanú  is  ott 


L  IIEÁK    t'ABKASTÚI.-  lU] 

^^Hh  Wtaei'Uuyi  í>zolgAi  í'»  cselédei  kuzt  x  egy  naiiun  ^.>zri!vettc. 
^^H|v  Wenelftiji,  Permnf  Miklö8  tr  BZoIgAjfit,  Uorvütli  (iyüi-gyüt 
^^^■UdAtlr,  kcrné  meg  Horv&tb  Jánost,  lioi^y  jiWiiie  hoizk  »  ebédt'L' 
^^^t™  }*^^f^  it  kastélyban.  Megérkezvén  Horvíitli  Jtinos,  AVesse- 
^^^B})  fir  iiniL't  kérte,  hogy  uíilii  szolgttlnü ;  Üoniitli  ekkor  scni 
„.t  liUrr^  bel^gyeKiii,  a  niiut  az  ebédnek  vége  volt  h  az  :isztiiltól 
'^inilQTájim  fwlkolti'k  Wesselényi  ür  Horváth  JáJiiishoi:  igy  azí>- 
ull:H«  nem  féltenéd  a  bőrödet.  uiegvíV]iiilTiÍrf)kMíityü8sal(igy) 
u  loT&uomionl !  (A  mely  töi-üküt  azután  özvegy  Széchyué  ii 
rv&tli  J^()6  jiyomiirült  meggyilkolásáért  Lipcse  várában  kivé- 
teleit. Azt  »  gyilkosságot  pedig  a  törilk  Wesselényi  uram 
litiAl  és  parancsára  vitt*  véghez). 

Hurvátli  János  pedig  Wesselényi  úr  ezen  wxavai  által  niint- 

y  fzgaUa  Molte:  Miért  ne  tenné,  megteszi  wzívesen?  És  azon- 

.•I  kíin<rut  II  pitliitábúl,  levetette  dolmányát  s  az  ajtóban  a  buzo- 

-  i[,y  li'.i  dtizötál  kardját  elragadta,  ugyanakkor  ott  Wesselényi 

iit-ii  is  pgy  meztelen  kard  volt,  s  a  viaskodök  küzt  középre 

'/^iijok  kiáltott:  kezdjétek  már !  Mindjárt  a  kölcsünösöu 

<    :diugó  élt  bulátos  Cnsapíisok  ntán,  midőn  Horvátit  János 

íiftciie,  Vigy  a  törökliüz  könnyen  nem  férhet  s  megnemsebez- 

II.  sőt  liogr  a  kani  a  t(>rüknek  selyemből  kérizült  veres  mellé- 

'  ■  t,  melyet  Wesselényi  adott  volt  neki,  megvágni  is  alig  képes, 

tnlját  megfillogtatva  u  lunek  egy  feilctlen  részét  megsebezte  é^ 

)<vt  tételt  a  kezéu  is.  Ezt  midőn  látta  Wesselényi  Ferencz  miud- 

.11  kültutt  Eorvátbiiak :  ue  vágd  tovább  (noli  secare  amplius) 

.1-1  Uloiu,  hogy  derék  katona  vagy  (nani  videó  quud  sis  miles 

■nun*).    És  Horváth  János  kardját  mtn^árt  a  líild  felé  fordt- 

.  j  ^  U  a  földre   dobta,  í-s  Wesselényi  űr  ugyanazt  a  kardot 

I  "'Ivetté  és  az  ablak  rustélyára  dobtsi.  hol  beföródva  meg- 

I  kkor  érkezett  a  kastélyba  Zábovszky  János,  Mihály  i-n 

.   i^^'y  iiL-\ü  öcscsei\el  ép  azon  pillanatban,  midőn  a  viaskodás 

'  gBzüBl.  Es  még  mind  Horváth  János,  mind   West^eléiiyi  íir, 

i!i*i  a  tiirök  a  viadal  helyén  állottak.  És  Záborazky  János  wla 

Ibit  feléjük  ahol  álltak  meztelen  kardokkal  —  Wesselényi  úr 

'TU.  bögy  küzeludik  rá.  kiáltott:  Mit  akarsz  Züborszky  Jáuos? 

líífő felelte :  UKl  akarom  iiag}'SágOB  uram, hog)'  a  mint  uagjságod 

.  t  :i  Mátv&s  oevü  tűrüköt  három  uap  előtt  be  akarta  mutatni  — 


102  WK8KKLÉXTI    FKREKCZ  VÁD    AL.VTT. 

moHt  kís6l't^'Cln  meg  vele  a  viadalt,  niost^  eltbgaduám  s  óliajtauám. 
P(i  v'AOu  kórésre  Wesselénj-i  úr  ismét  ígj-  felelt :  Nem  tudod-e  te  azt 
ZAboiHzky  János,  liogj'  szolgám  vagy  és  most  meztelen  karddal 
(igy  jöHz  ide  mintha  torkomat  akarnád  metszeni  ? 

Mire  Záborszky  hozzá  tette:  Nem  tehetek  róla  ngos  uram, 
d«  arra  a  törökre  a  ki  ngod  mellett  áll,  boszszankodva  távozom. 
AViíHHelényi  ezt  hallva,  a  töröktől  elvette  a  kardot  és  azt  mindjárt 
ZáborHzky  János  ellen  fordította.  Két  kard  volt  ekkor  Wesselé- 
nyi űr  kezeiben,  mindazáltal  nem  tudta Záborszk^i; megsebesíteni- 
—  Zábornzky  pedig  vissza  vonult  Wesselényi  elöl.  így  Wesselé- 
nyi baragba  jővén  egyik  kardot  a  töröknek  adta,  mondván :  így 
forgasd  a  kardot !  és  most  van  időd  (nunc  enim  habes  tempus)  le- 
vágni Horváth  Jánost.  Horváth  János  pedig,  életveszedelemben 
lévén,  mert  kezében  semmiféle  fegy\'er  nem  volt,  meghátrált,  de  a 
kapunál  valami  ok  miatt  elesett  és  földre  bukott.  Mátyás,  a  török 
ozt  látva,  kurdjával  csapdosta,  sebzetté  és  addig  vágta,a  míg  kedve 
tartotta  (u«que  ad  placitum  suum  secasset).  Ezen  idő  alatt  Bárdy 
Pál,  liárdy  (fyörgy  fia,  nemes  iQíi  oda  érkezett  s  könyörgött 
WoHHolényi  űr  előtt:  ne  engedné  hogy  a  felbőszült  török  Hor- 
váth Jánoson  kegyetlenkedjék  s  őt  megölje,  hisz  már  eléggé  oda 
van!  J)e  Wess(»lényi  űr  Bárdy  Pál  kérésére  és  könyörgésére  így 
felelt : 

^lit  parancsolgatsz  te  nekem  ezekben?  Es erre  ugyanannak 
a  Mánly  Pálnak,  nevezett  AVesselényi  Ferencz  úr  saját  kezével  úgy 
\j'i;;tn  l'rjrliez  a  kardot  s  oly  lialáloson  megsebesítette,  hogy  a  seb 
(»gy  tíMiyéniyi  széles  volt.  Az  így  megsebestilteket  kastélyába  vi- 
(rlto  és  seborvost  ])arancs()lt  nielléjök,  u.  m.  Borbély  Ferenczet. 
Hozzájuk  nitMívén  AVesselénvi  Ferencz,  mondotta  Horváthnak, 
hogy  ni»ki  ni(»g(»ngedne  és  megbocsátna.  De  Horváth  elküldte  ma- 
gától s  Igy  szólt :  Nagyságos  úr,  te  engem  megsebeztettél,  meg- 
vagílaltattál,  de  él  az  én  testvérem  Horváth  György,  ki  érettem 
éH  ártatlan  halálomért  boszCit  fog  állani. 

vVnia  kegyetlen  ós  istíMitehMí  harcz  alatt  jelen  valának  a  kö- 

\otke/.o  Nzolgák  :  iJörög  János,  Wecsei  Márton,  Balt hazár  János 

diák  Teplie/áról ,  Záboi*szky  ,Iános,  Mihály  és  tíyörgy  ,  Permay 

V^Kras/nay  M  ikhHA  ndrás  inas,Péchy  Tiászló,Grönczei  Miklós, 

«y  Oyörgy,  llortulánustSyiu^y  és  még  mások  egy  neh&nyan. 


UEÁK   FARKAdTÓIi.  103 

Ugyanezen  tanú  hite  szerint  még  a  következüket  mondotta  : 
Ép  olyan  búnos  Wesselényi  Ferencznek  ama  tette  is,  hogy  midöu 
a  néhai  Wesselényi  Istvánnak  a  föntebb  említett  temetésén  vol- 
tak, miután  a  temetési  szei-tartásoknak  vége  volt,  ugyanazon 
Vestíelényi  Istvánnak  egpk  kastélyához  Kedowan  (Gdow)-hoz 
jvttek  Krakkóból;  nem  messze  honnan  kevéssel  azután  Magyaror- 
szágba igyekeztek,  midőn  már  a  sok  cseléddel,  szolgával  útban 
leimének,  liallotta  tanú,  hogy  Zeghy  Miklós  nemes  ember  ártatla- 
nul megöletett.  És  ott  beszélték ,  hogy  a  néhai  Zeghy  Miklóst 
Wesselényi  Ferencz  úr  ölte  meg  s  halálájának  egyedüli  okozója 
ő  volna.  Es  ezt  liallotta  tanú  több  szolgáktól  és  nemes  ifjaktól; 
iLm.:Permay  Miklós  szolgájától,  Horváth  Györgytől ;  lUovai 
György  uram  inasától,  Miklóstól,  Wesselényi  Ferencz  úr  saját 
luTászátóI,  Swiathko  János  luvimtól. 

Ezeket  mondotta  c  tanú,  a  királyi  ember  és  a  mi  emberünk 
előtt  teljes  hittel  és  készséggel  ezeket  bármikor  újra  elmondani 
hogy  ezen  emberek  ártatlan  halálának  egyedüli  oka  Wesselényi 
Ferencz  úr. 

Dankó  János,  László  és  Dániel ;  Lámos  Mátyás,  János  és 
György ;  IVIiklián  György,  Sekerka  István  mind  Alsó-Rutkaiak 
Ilit  alatt  egyezöleg  vallják:  hallották  hogy  Kihóczon  a  nádor 
katonái  ott  voltak  Wesselényi  Ferencz  urammal  Szt^  Tamás  após- 
tul napja  körül,  úgy  hiszik,  hogy  gyalogság  és  zsolnaiak  is  voltak 
velük,  de  jövetelök  okát  nem  tudják.  Lámos  Mátyás  azt  teszi 
hozzá^  bizonyosan  tudja,  hogy  a  katonáknak  tábori  őreik  is  voltak 
a  prekopei  malomnál  Rutka  és  Prekop  között.  Miklian  György 
hozzá  teszi,  hogy  ő  látott  két  fegyveres  lovas  katonát  a  malom 
lelett  a  tetőn,  de  hogy  mit  akartak,  nem  tudja. 

Idősb  Dankó  János,  Korda  András,  Demjéii  Márton,  Lá- 
mos Péter  hit  alatt  egyezöleg  vallják,  hogy  Wesselényi  úr  gyalog- 
jai Eutkára  jöttek.  Ifjabb  Dankó  László  hozzá  teszi,  hogy  Zsol- 
nán lakó  rokona  Marinszky  János  is  a  gyalogok  közt  volt,  és 
midőn  kérdezte  rokonától  hogy:  hát  miért  jöttek?  nem  akarta 
megmondani,  annyit  azonban  mondott,  hogy  nekik  Wesselényi  úr 
parancsolta  fövesztés  terhe  alatt,  hogy  őtet  kövessék  és  Turócz- 
\ármegyébe  jövetelének  okát  senkinek  meg  ne  mondják.  Lámos 
Gvörgy  még  annyit  mond,  hogy  midőn  Dankó  Lászlóval  együtt, 


|0l  WKSí^Kl.KNYI    KKRKXCZ    VÁD  AIATT. 

S7ou(-M:^r(oi)ból  hft/af«»lü  mentek,  tábori  örökét  láttak  a  prekopei 
lUiiloiuuAl  uuutogy  iijolcz  fegyveres  embert,  egyébről  semmit  se 

Nomos  Ki»nbi  tlános,  Mikliaii  György  és  András,  Ondriiso- 
vú'bt  J;\uos  llabka  Mihály,  nemzetes  Holia  Miklós,  Jeszenszky 
(«;^)hm' i\r  bivo  mind  Alsö-Uutkaiak  eskü  alatt  vallják:  tudják, 
btviij  Wossolónyi  ár  gyalog  6s  lovas  katonáival  idejött,  a  gyalo- 
gok Kutkán  maradtak,  maga  pedig  lovasaival  Szent-Mái-tonba 
mouf,  do  nom  tudják,  hogy  miért 

Kolso-llutkaiRuthkay  Mihály  úr  eskü  alattvallotta :  halottá 
\rtl«MÜ  Straniav  Hlawkától,  Wesselényi  Fereucz  úr  alattvalójától, 
ho^v  a/,  úr  ök(ít  kényszerítette  s  parancsolta,  hogy  vele  menjenek 
i^íí  'rurócz-vármegyébe  azért  vezette,  hogy  Révay  Ferencz  urat 
>0onunel  tartsák. 

NtMuzetes  Sekerka  Mihály,  Mikliau  Mátyás,  Sebyk  Jáuos 
uouH^s  Mathassovycz  Ádám,  Csecs  Dániel  és  Mihály,  Mathasso-> 
\yi'/.  Mái'ton  és  János,  Kovács  Márton  és  György,  Justh  Andrá.s 
dv  íil;ittvah'»i,  ugyanez  értelemben  vallanak. 

A  lipóczi  nemesek  és  nemes  Lankovjecz  másként  Lipovky 
tlvOrgy  r^\i\\  íilatt  vallotta,  tudja  hogy  llévay  Ferencz  veszedelmes 
,>M  ni*hé/.  ht'ííyi  utakon  bujkált  és  nem  merészelt  az  oi'szágutra 
utoinii  s  inidon  t:inúlH)Z  lji])óczravergödött,prot estált  líévay  uram, 
liogy  a  Wrssclényi  által  kiállított  lesek  miatt  ilyen  nyomorúságos 
utiikiil  kí»llrtt  tennie,  s  nzután  tanú  adott  embert  ki  a  Révavnak 
11/  iilLMlin:is:ibb  utíit  Klacsáuig  niogmutas>a. 

Nrnics  IN'lnissoviiz  Mátyás, eskü  alatt  vallotta :  tudja, hogy 
Urvjiy  KíTtMuv.  éjs/a kának  idején  veszedehuiís  helyeken  ment  át 
i«N  jt»tt  'rurór/.-várniei;yélu'  lelvén,  hogy  ellenségei  reá  találnak,  Es 
Ui'vay  Ken'ucz  katonái  tanához  jöttek,  kérvén,  hogy  Révay  Fe- 
roiu'zet  nng  a/.t>n  éjjrl  a  vizeken  át (V.imbára  vihetnék, s minthogy 
lanú  lenyngoílott  volt  savi/en  átvezetésre  későre  érkezett,  Révay 
a  klaeháni  részek  tele  inent.Ni'nu»sChladek  Mátyás  ugyanezt  vaUja. 

A  fent  említett  évben  és  napon   Styavnieskán  a  következő 

laiuík  Itallgatt.'ittak  ki:   Nemes  Mindszenti  Pál,  Zábori  Cserveiui 

Pal,  máskent  Záboisky  i\iíyebet  nem  tml  osak,  hogy  mikor  ugos 

\Ve-selen\i  Ker«Muv.  úr  szolgálatában  voll  nemes  Horváth  JáJios 

itvás  a  török,  egymást  baj vivá.sra  hívták  a  tepliczi  kastélyban 


tac^njr-^^mrgyi-bon.  Aztúti  lut  onilitctt  viadülbnii  a  török  felül- 
tíU  Horrilli  JfinoBt,  ki  legyÖzetv6ii  kardját  elvetette  s  a  török- 
I  fatttXMil  akart  menekaiui,  azt  látTüii  Wosseléuyi  ür,  rá  kiáltott 
.  lürrtkre.  liopy  űzze : 

>Nwiuum  victor  seqiicre  eum!<  szólt  a  méltáuyos  török,  de 
j  ]ianuii>i'u'a  mil'gis  üldözte  C-s  utólérvr-ii,  addig  vagdoatii  mig 
'■-dvc  tortiittn. 

Trkintetes  Zattiiireotky  Löríucz  ür  eskü  alatt  moudjit,  ö  ueui 

■  mI  cgycU-'t.  iDÍDlhogy  luidöii  meune  Turöcz-vármegyöbeii  Sztre- 

•íi  fklulian,  Wftsselóuyi  íir  katonai  közé  jutott,  kikkel  a  iiűdui- 

iiuu^hi  egjült  voltak.  Nevözett  katonák    niegállitottílk   tíinüt  s 

I«w>ti<i*  knszöutí-s  utAíi  tudakozódtak  tőle,  htigy  hol  vau  Kévay 

!  -  reucz  í-s  liol  hagyta  el  őt? 

Taiid  felelte  uekik,  hogy  nem  volt  vele  s  együtt  nem  utaz- 

L  rem^lvi-n  hugy  Bévay  eddig  már  átjutott  a  hegyen.  A  kato- 

,:,  I-  diy  azt  mondták,  liogy  Rúvay  még  nem  ment  át  a  begyen 

L  V  11!'  g  étidig  nem  is  látták.   Azután  a  katonák  tanüvul  egy 

,  ii.il.nlva  a  vámházig  érkeztek,  a  hol  tanü  Horváth  Mihályt 

Rt-vay  László  úr  szolgáját  íh  látta  »  (i  magyar  nyelven  muiidutta 

Bk  per:gat! 

Nemes  Ko38uth  Miklós  eskü  alatt  vallotta:  Midőn  Bicséu 
Irtl  Tolna  K  aztán  Révay  Ferencztöl  visszatérve  Sztrecsénbe  érke- 
Mtt  VDlaa,  látott  tani)  egy  a  faln  végén  álló  lova»  katonát,  láng- 
stnfi  öltözetben  (amictuin  habentem  tíavi  coloris)  ugyanaz  a  ka- 
Uhu,  midöu  tanú  megközelit^tte,  a  házba  vonult,  midőn  azonban 
tauk  a  fala  közepéig  érkezett  ismét  ott  találta  azt  az  embert,  de 
oetD  tudta  kinek  a  szolgája.  Tanút  megállította,  lovát  megra- 
gadra  taaút  a  lóról  leházta,  a  nádor  szolgái  közül  többen  odajöt- 
tek a  et^rniáü  közt  beszélgetvén  a  luvat  visszaadták.  Ezután  tanü 
*  Ttmházbs  ment  s  ott  látta  Horváth  Istvánt  Wesselényi  ür  szol- 
lkját, ki  hívta  urához,  de  tanának  nem  volt  ideje  kéxlekedui. 
AzHtAu  mikor  Sztrecsénböl  kiment,  zsolnai  fegyvereseket  látott- 
Ugyunazoii  naiiou  volt  Záborban  is  tanükihallgatáx,  a  hol 
mimf »  Záborszky  János  személyesen  megtaláltatván  és  megidéz- 
Mv^n ,  sommikéiieu  nem  akart  megesküdni ,  sem  vallani  (quia 
enet  territor  suae  Majestatúi).  Végre  is  a  kilenczodik  kérdő- 
pontra  ily  mödoii  vallott :  Tudja  és  szemeivel  látta,  hogy  nemes 


lOli  WKKHKLKXYI  FERESC'Z  VÁD  AI.\TT. 

llorvAth  JáuoH  6s  Pribék  Mátyás  párvindalbau  egymással  inikéut 
kü/.díHtt>k,  mikor  is  először  Horváth  seb?t  ejtett  Pribék  Mátyáson 
ÓN  0  wbzéH  után  eldobván  kardját  igy  szólott :  nem  akarok  képte- 
lou  <»mb(»rrel  viaskodni  (nolo  cum  inepto  homine  c^rtare !)  s  to- 
vább indult.  Azonban  nem  tudom  mi  okból  elbukott  Horváth  János 
melyet  nagyságos  Wesselényi  úr  látván  monda  Pribéknek:  »Most 
az  idej(^  !<  (.Tam  tempus  habes !)  ö  pedig  összeszedvén  magát,  seb- 
Koni,  vagdalni  kezdte  Horváthot.  Mely  sebekben  a  mint  mondják 
(uti  praetenditur) meg  is  halt  Honáth  János. 

E  közben  Bárdy  Pál,  AVesselényi  Ferencz  apródja  (puer  ho- 
norarius)  fölkapván  a  kardot,  melyet  Honáth  János  eldobott* 
ura  után  ment,  a  ki  a  kezében  levő  meztelen  karddal  Bái*dy  Pál- 
hoz csaiKitt  és  öt  halálosan  megsebzetté,  mely  seb  miatt  beteg  lé- 
vén azután  nem  sokkal  meghalt. 

Ugyanazon  év  június  hó  9-ik  napján  tks  Jeszenszky  Dávid  úr 
lískü  alatt  vallotta  először,  hogy:  midőn  a  már  sebesült,  betegen 
fekvő  Horváth  Jánost  meglátogatta  és  kérdezte,hogy  mi  baja?  Hor- 
váth így  felelt :  »0  mi  fráter  jam  vides  ciualiter  sum,  dominus 
nuigniíicus  enini  i>er  Thurcam  curavit  me  secare*!  Másodszor, 
tíinú  Lengyeloi*szágban  Zeghyt  is  látta  sebeiben  feküvc ;  harmad- 
szor tanú  Bárdj'tól  is  kérdezte,  mi  baja.  s  ő  azt  felelte :  >Doniinus 
me,  secasset  vulnerassetque  Ic  Bárdy  azután  nemsokára  meg  is 
halt. 

Talnuita  György  (21  éves?!)  eskü  alatt  vallja,  hogy  az  iljú 
Bárdy,  az  úr  sebzése  miatt  halt  meg. 

Nemzetes  Zongor  Miklós  jelenben  Révay  Pál  szolgája  Mo- 
róez  városál)an  eskü  alatt  vallotta :  a  Zeghi  dolgáról  semmitse 
tud ;  Horváth  Jánosról  tudja,  mcii  jelen  volt,  hogy  a  Pribékkel 
párbajt  vívott ;  akkor  is  jelen  volt  mikor  Wesselényi,  Bárdyt  kard- 
dal megvágta. 

Melv  a  kir.  euiber  és  a  mi  emberünk  által  tett  tanú  kikér- 
dezésről  a  nádor  többszöri  parancsa  által  kényszerítve  adjuk  ezen 
megerősített  s  pecsételt  levelünket,  az  igazságnak  is  kedvezvén. 
Dátum  Sabbatho  proximo  ante  festam  Sancti  Andreáé  apostoli, 
anno  domini  MiHesimo,  sexci'utesimo,  trigcsimo  quarto. 

Mely  jelentés  a  lV)ntemlitett  kir.  rniberek,  s  a  mi  emberünk 
által  elktazlttotvéu  kevéssel  azután  nemes  Dibai  János,  ugos  Kévay 


I»^.iK   t 


107 


F;'!/  l--i-[Mii  íir  ptc.  Keemí'lyt'ben   w  iievélieii   liüZKúiib   jövíiii 

.!:■[..>,.,  .■Uoiimoinlíw  alakjában  ugyauuzou  Aiidriis  niip  elÖtt 

i     -' i]'L)]atou  kijfleutette,  hogy  Ötiijüczky  Ferencz  Treucsény- 

r.  I   L^-.  iln"ü  lukos  kir.  briW  a  még  be  nem  végzett  vizsgálatról 

.■[■iii.'ik  Tatami  iiaraucÉt-levelére  WeBselénji  Fereiiez  úmak 

■  !;j'-lp*:rn-t  az  (iski-'t«srül,melyjelenté8-tútelnek,miiittürvóiiyteleii- 

oek  s  sztilcl^töl  eltérüiiiík  ellent  moiuL 

CgT  l&tüzik  azouliaii ,  liogy  a  jelentést  a  turöuzi  i;onvcnt 
mindkét  rOsznek  kiálUtotta ;  mert  Rívay  az  épen  megnyíló  or- 
•lággyűlc^re  akarta  vinni,  de  az  1634 — 35-ik  6vÍ  országgyűlés 
i3ikk«Í  köxt  tiyoiuit  sincs  e  tárgynak. 

Megvallom  t.  v.  hogy  ez  okiratot  ■)  ohü  pillanatra  valami  ko- 
kiliii&imink  Inrtiittiim  s  nem  is  goudoltan/vcle,  mig  uein  liónaiwk 
nnlva  mép  egy  pár  mágt  is  találtam,  melyek  a-e  esketésben  elö- 
mintt  t-st-uK-nyek  egy  részére  némi  világot  vetnek,  máa  részét  i»edig 
mmte^'  kiegészítvén  megirrősitik. 

Az  első  okirat  AV'esselényi  Ferencznek  már  mint  nádornak 
Rétay  Fcn-iicjdiez  intézett  le  ve  le   1 668-ból,  mely  így  következik : 

Spectabilis  ac  Magnafice  Domine  fráter  observaudiBsime. 

Alkalmas  ideje,  hogy  liallogatom ,  de  hitelt  nem  nkartam 
adni  m*k»p;  most  már  sok  főrendektől  informáltatváu  liitelt  kezd 
nraoKDi  bennem.  Esek  értésemre,  hogy  kegyelmed  némi  némü  köl- 
dn  üíiotl  liat&záz  tallér  végett,  néném  Vizkeletiné  aszezouyomtól  o 
k^yeloiétül  betcgfiégében  ax  elmúlt  Bákóczi  háborfijakorsub  tali 
tooli  P-tnuiiitii  tolure,  három  négy  annyira  való  pénzre  s  többre  ia 
ulili^toríat  vévén ,  jAlIehet  azon  pénzt ,  melyet  kegyelmed  néki 
kAtcjWVn  adott ,  kegyelmednek  megtérítette ;  nem  tudatik  mind- 
uoa  által  micsoda  gondolatoktól  viseltetvén,  azon  praktikája 
felül  ő  kegyplmétül  estralialt  uliligatiokat  mind  ekkorig  kts- 
liatí  tartván  egy  néhány  rendbeli  instantiájára  vissza  nem 
■dta.  ErrAl  kegyelmednek  sokat  Írhatnék ,  de  most  levelemet 
■karóra  végezni ,  kegyelmedet  serio  reqidrálom  és  palatinuei 
HtlK>rítAsotti  szorint  intem  azon  obUgatoriákat  adja  vissza  Vizkele- 
ttaé ■flHS0Dyomnak,merl. egyébaránt Iia  kegjelmed  vissza  nem  adjn, 
nd  igazság  teneálé  h  hamisság  űzó  kergető  országbirái,  oly  ^gyat 

■l  Ax  eskotcs  »  m.  k.  kuiii.  IC^rbun  fi- 1 találhat ú.N.  B.A.  f.  352  nro 


108  MKS8ELÉNYI   FERENC Z    VÁD    ALATT. 

I 

készittettink  kdnek,  kibe  ha  lefekszik  kd,  taláu  iiem  léplietik  úgy 
koporsójába  az  mint  maga  kévánná ,  hogy  azért  ezeket  elkerül- 
hesse ezen  promonitoríámat  akartam  kdhez  előbocsátanl,  kérvén  és 
intvén  iteratorie  kegyelmedet  azon  leveleket  minden  továbbra  val6 
haladék  nélkül  térítse  vissza,  mert  ha  nem  bizonyos  legyen  benne 
az  mint  feljebb  írók,  minden  tehetségünkkel  azon  leszünk,  hogy  ax 
megkészített  ágyba  belefektessük  etc.  Dátum  in  Újvár  die  5  Julii 
1658.  Comes  Franciscus  Wesselényi.  *) 

E  levél  nem  vonatkozik  a  felolvasott  esketésre,  de  mutatja 
Wesselényi  erőszakra  hajlandó  természetét  s  mutatja  azt,  hogy 
egy  főrendü  s  már  élemedett  korú  főúrhoz ,  ily  megvető  hangon, 
ily  lealázó  modorban,  még  a  nádor  is  csak  boszúteljes  mély  gyű- 
lölet által  indíttatva  Írhatott. 

A  másik  okirat  sokkal  lényegesebb.  Ez  nemes  Bárdy  György 
latin  nyelven  kiadott  nyilatkozata,  melyet  1628-ban  a  nádor  Esz- 
terházy  Miklós  előtt  tett ,  melynek  tartalma  rövidre  vonva  kö 
vetkező : 

>  Jóllehet  nemes  Bárdy  Pál  az  én  fiam  az  erkölcsösség  elsa- 
játítása 8  más  jó  szokások  és  erények  megszerzése  végett  már  ko- 
rábban a  nagyságos  Hadadi  Wesselényi  Ferencz  úr  szolgálatába 
állott ,  8  az  ö  udvarában  tehetsége  szerint  iparkodott  —  mégis 
úgy  történt,  hogy  ott  valami  véletlen  eset  által  váratlan  halál  ál- 
dozata lett.  E  miatt  a  nevezett  Wesselényi  urat  perbe  akartam 
fogni ;  de  azután  megfontolván  s  elmémben  forgatván  az  emberi 
dolgoknak  viszontiigságait — s  azt,Tiogy  a  sziveknek,  veséknek  vizs- 
gálása  nem  az  ember  dolga, —  végre  sok  tisztelendő  okok  és  tekin- 
tetek által  —  és  az  által,  hogy  nagyatyjának,  édesatyjának  s  ma- 
gának Wesselényi  uranniak  tett  szolgálataim  érdemeit  elveszteni 
nem  akarom  —  arra  vezéreltettem,  hogy  minden  követeléseimről? 
melyeket  emiitett  fiam  halála  vagy  megöletése  miatt  jelenben 
vagy  jövendőben  támasztottam  vagy  fognék  támaszthatni,  lemon- 
dok s  azokat  megszüntetem,  megsemmisítem,  s  e  helyen  köztudo- 
másúi érvényteleneknek  nyilvánltom,8tb.  stb.  ^) 

Ennyi  az,  mit  a  t.  v.  előtt  be  akartam  mutatni  s  záradékul 


^)  A  gróf  Bcrtíuyi-család  bodoki  Itiira  fasc.  61).  nro.  Ití 
*)  Eredetije  m.  k.  kain.  Itár.  N.  K.  A.  fasc.  507,  nro  4. 


DEÁK   FAEKAST6L.  109 

^  egy  pár  megjegyzést  teszek.  Révay  Ferencz  és  Eszterházy 
BUC^s  a  nádor  perlekedő  felek  voltak ,  még  pedig  a  Thurzó 
iljafiság  miatt  —  minthogy  Révay  Ferencznek  az  édesanyja 
nrarzö  Katalin  volt,  Eszterházy  pedig  az  árvái  Thurzó  ág  utolsó 
Ihfi  tagjának  Thurzó  Imrének  özvegyét  vette  volt  másodszor 
3fifiL  Az  ellenségeskedésnek  tehát  némi  lehetősége  és  valószintt- 
lége  mutatkozik. 

Hogy  a  nádor,  "Wesselényit  a  tűzről  pattant  íiatal  lovagot 
nint  sógorsági  rokonát  kedvelte ,  erre  is  több  adat  van ;  *)  de 
hgf  Wesselényi  és  a  nálánál  sokkal  idősebb  Révay  Ferencz  kö- 
iBtt  mi  lehetett  a  gyűlölség  oka,  erre  eddigelő  semmi  adatot  sem 
tabltanu 

Hogy  a  főuraknak  abban  az  időben  mindig  voltak  lovas  és 
gpiog  katonáik,  kik  váraik  körűi,  s  szomszéd  jószágaikon  elő  s 
Utn  portyáztak,  ezt  mindenki  természetesnek  találja,  ha  bár  az 
esketés  súlyt  látszik  helyezni,  a  tábori  őr  állítás  kiderítésére. 

1633-ban,  mikor  Révay  ellen  az  állítólagos  merénylet  tör- 
.tH  Wesselényi  csak  28  éves  ember  volt  s  még  ifjúságánál  fog^^a 
iilutjlandó  az  efféle  kalandokra,  mit  akartak  tenni  Révay val, 
erre  nézve  amint  láttuk  az  esketés  sem  mond  eleget,  (talán  valami 
perbeli  terminustól  akarták  visszatartani)  pedig  a  megsértett  s 
J^mapi  bujkálásra  kényszerített  Révay  szerezte  össze  a  tanúkat 
s  ennélfogva   én  a  Révay  ügyet  nem  tartom  valami   messzevágó 
weménynek;    habár  a  főispán   úr   nagyon   föl   volt    bőszülve 
TTesselényi  ellen,  mert  hét  év  előtt  elkövetett  bűneit  hozta  föl  el- 
lene a  kilenczedik  kérdő  pontban,  s  Wesselényinek  akkori  és  azóta 
elbocsátott  vagy  elűzött  cselédeit  szedte  össze,  hogy  ellene  vallo- 
másokat szerezzen. 

El  kell  ismernünk,  hogy  Nemes  Mindszenti  Pál  vallomása, 
bár  az  események  után  7  évvel  történik,  magán  viseli  a  közvetlenség 
és  igazság  bélyegét ;  bár  azt  is  fel  lehet  hozni,  hogy  az  ily  közön- 
séges emberek  az  efféle  érdekesebb  episodokat  sokszor  előadják, 
elbeszélik,  úgyszólva  kidolgozzák  magukban  hallgatóik  számára  s 

>)  Eszterházynak  cls/í  neje  Dcrssfy  Orsolya  volt  Wesselényi  Fc- 
niicz  <Nl«»sanyja  podig  Derssfy  Kata  amannak  unoka  növcre. 


1  lo  ^ 

*^  WESSELÉNYI  FEREKCZ  VÁD  ALATT.  ; 

kOsöbb  egy,  s  más  kitoldott,  kicsiszolt  körülményt  annyiszor  elmon- 
tluuak,  liogy  magok  is  valónak  hiszik,  de  miután  az  ö  áUltáaaft 
kövesebb  több  eltéréssel  mások  is  támogatják,  kevés  kétségndc 
van  helye  aflfelöl,  hogy  Wesselényinek  része  van  Horváth  János 
Hülyos  megsebeztetésében,  s  hogy  a  szegény  apródot  Bárdy  Pált 
lüaga  sújtotta  meg  oly  veszélyesen,  hogy  pár  hét  múlva  meg  ket 
li*tt  halnia. 

Mindezek  mellett  azonban  gyilkosságnak  a  szó  mai  értei- 
tnében  egyik  eset  sem  nevezhető.  Nem  szólok  ama  körülményről, 
bogy  mindkét  sebesült  csak  hetek  múlva  halt  el,  de  meggondo- 
landó az  i^ú  Wesselényinek  ingerlékeny,  heves,  zsarnokságra  haj* 
jandó  természete,  meg  az,  hogy  apai  s  édesanyai  nevelésben  soha- 
sem részesült,  még  két  éves  sem  volt,  midőn  édesanyját  elvesztette 
8  azután  anyai  nagyatyja  és  nagyanyja  nevelte,  úgy  hogy  nagy 
nénje  Wesselényi  Anna  a  neveléssel  sehogysem  volt  megelégedve 
valószínűleg  nagyon  is  elkényeztették. 

Az  előadott  esetben  Horváth  János  épen  büszkeségét,  jel 
lemének  legkényesebb  oldalát  sértette ;  midőn  a  kis  nemesség 
böl  származott  ifjú,  az  ő  meghívására  azt  feleli,  hogy  • 
senkinek  se  lesz  szolgája,  mert  neki  van  mit  egyék !  mintha  Wes 
Relényi  szolgái  csak  kenyeret  leső  koldusok  lettek  volna. 

Minden  valószínűséggel  midőn  Wesselényi  ösztönözte,  hog 
tt  kardforgató  pribékkel  megvívjon,  csak  megalázni,  de  nem  meg 
öletni  akarta.  Vegyük  hozzá,  hogy  az  akkori  időben  szokásos  boi 
ral  terhelt  ebéd  után  s  véletlen  ingerlődések  közt  töi'tént  az  égés 
szerencsétlenség,  melyet  Wesselényi  rögtön  megbánt  s  a  sebesül 
tekét  saját  palotájába  vitette  és  saját  seborvosa  által  kezeltette 
Hátha  még  számításba  veszszük  a  kort,  a  szokásokat  a  kor  szelle 
niét,  a  divatos  világnézletet  kétszáz  ötven  év  előtt !  mikor  mindenl 
fegyvert  hordozott  s  a  játék  is  éles  fegyverekkel  folyt,  mikor  eg 
emberélettel  csaknem  senki,  s  egy  apród,  egy  szolga  életével  eg; 
egy  nagy  úr  vajmi  keveset  törődött ;  valóban  még  föltűnő,  hog 
fáradtságot  vettek  az  öreg  Bárdy  Györgyöt  pere  ünnepélyes  visszí 
vonására  reábeszélni  —  s  midőn  az  apa  elhallgatott,  hogy  támac 
hatott  volna  fol  a  közvélemény  —  s  hogy  ítéUietnök  el  Wesseh 


DEÁK  FARKASTÓL. 


111 


t    mi  az  Orol:i)s  hábortizAs  és  csatározi'is  ama  sötétebb  szá- 
lában? 

De  t.  V.  én  nem  törvényj-zék  előtt  állok  s  nem  vedbe- 
let  akarok  mondani ;  nekem  c^ak  az  volt  szándékom,  bogy  a 
ilt  adatokat  előa4jam  8  bár  mennyire  képes  volnék  Wesselényi 
renczet  a  bünvád  alól  kimenteni,  azt,  sem  én,  sem  tisztelt  hall- 
óim el  nem  tagadhatjuk,  hogy  annak,  a  ki  Wesselényinek,  e  ma- 
ir  államférfiúnak  életrajzát  akarja  megírni ,  ez  adatokat  sem 
ibad  teljesen  elmellőznie. 

DEÁK  FARKAS. 


112 


CSALÁDTANI  BONYODALMAK  S  ADALÉKOK. 


I.    D  0  N  C  H. 

Azon  benyomások,  melyek  i^ú  korunk  keblére  tartósabban 
nehezednek,  elkísérnek  bennünket  sokszor  éltünk  egész  folyam&nit, 
hol  természeti  tulajdonaink  színezésében  is  föltalálhatok.  Nekem 
18  jutott  belőlük  egy  kis  osztályrész.  Midőn  ugyanis  1824-kí  jan. 
15-kén  Bars-megye  tiszti  -  karának  újítása  alkalmával  fiatalon 
tiszti  alügyésznek  megválasztattam,  első  hivatalos  kötelességemfii 
az  tétetett,  hogy  a  választó  nemesek  lajstromába  becsempészett 
számosakat,  nemesi  igényeik  kimutatására  fölhívó  perbe  fogjam. 
Folyamatba  tettem  tehát  mint  vádló  nagy  csoport  productionalis 
nemesi  pert.  Ezen  alkalommal  tárultak  föl  szemeim  előtt  az  em- 
beri gyarlóságnak,  mely  mások  érdemeivel,  dicső  elődökkel,  szá- 
zadok homályos  régiségével  kérkedni  szeret,  mesterségesen  szőtt 
törekedései,  különösen  pedig  bő  tapasztalásom  tárgyát  tették  a 
homonym  nevek  ürügye  alatt  a  gyanúsoknak  igaz  családokba 
eszközölt  vagy  csak  megkísérlett  becsúszások.  Tisztem  ekkor  az 
ellenzés  lévén,  annak  húzamosb  gyakorlatából  megmaradt  ben- 
nem, a  megállapodott  férfiúban  is,  azon  ellenzési  hajlam,  az  iro- 
dalom terén  nemzetségi,  kivált  aristocratiailiiúságok,ferde8égek  és 
bonyodalmak  foglalásával  foglalkozni.  Az  Új  Magyar  Múzeum,  a 
Csengery-féle  Budapesti  Szemle,  Századok,  >Trencséni  Chák  Máté 
és  Kortársai «  czímü  értekezésem  több  ilyen  tanulmányt  tartalmaz- 
nak tőlem. 

Mikor  három  év  előtt  a  » Századok  «-ban  előadtam,  hogy  a 
Nagy-Lajos  királyunk  idejében  élt  Újlaki  Kont  Miklós  nádor,  se 
nem  volt  Hédenáry  sarjadék,  mivé  öt  a  nádori  ferde  lajstromok 
kóholói  avatták,  se  a  híres  nádori  Pálfíy  nemzetség  tőle  nem  szár- 
mazik ;  ellenben,  hogy  ugyanazon  időben  több  közép  és  kisebb 


toOTRA    flVAD  ÁRTÓL.  113 

oemesL  polg&rí  és  jobbágysorsű  család  is  a  Kont  nevet  viselte 
htzánkban,  a  Történelmi  Társulat  keblében  némi  hangulat  mutat- 
kozott, állításomat  vita  tárgyává  t^nni;  azonban  úgy  hiszem, 
ízért,  mert  érveim  sorában  eemmi  bevehető  rés  nem  mutatkozott, 
a  vita  elmaradt  s  igy  ez  ideig  czáfolatlanűl  állanak^  miket  ott  el- 
mondottam :  habár  a  budavári  hibás  emléktábla  még  most  sincs 
kiijB^azitva. 

Ma  megint  egy  másik  történelmi  névnek  és  családnak  szán- 
tam jelen  soraimat.  Ezt  is  az  illető  Írók  más  hasonnevüvel,  vagyis 
kettőből  egyet  csinálva,  összebonyolították.  Azt  itt  kimutatni  és 
helyreigazítni  tűztem  ki  föladatomul.  E  nevet  viselő  személy  a 
válságos  interregnum  korszakában  az  éjszak-nyűgoti  országré- 
szen a  nagyhírű  Trencséni  Chák  Mátéval  megosztá  a  hatalmat , 
Qtóbb  vitézsége  és  birtokai  terjedelme  által  annak  versenytársává 
lett,  a  mikor  is  aztán  ép  oly  magasan  állott  Robert-Károly  király 
lizolgálatában  és  taoáU^sában,  mint  olasz  kegyenczei,  s  ép  oly  érde- 
mei vannak  a  király  veszélyeztetett  élete  megmentésében,  mint  a 
szerencsés  Chelen  unokának  a  visegrádi  merényletné*! ;  de  egy  gyei 
több,  mi  őt  kortársai  között  nevezetessé  teszi,  az,  hogy  a  felföldnek, 
bol  a  fejetlenségi  zavarok  közepette  nagy  hatalmat  gyakorolt, 
jóltevője  volt  és  habár  maga  fiágon  utódiban  megszakadt,  de  más 
jeles  most  is  élve  virágzó  családok  létének  alapját  vetette  meg, 
miről  majd  alább.  Neve  e  jeles  lovagnak :  Donch  mester,  Domon- 
kos comes  fia,  a  Bytter-Balassák  előkelő  föcsaládjából,  Zólyom, 
Liptó-y  Ar^a-,  Túrócz-,  Patak-  és  Komárom-vármegyék,  illetőleg 
részben  kerületek,  egykori  föispánja. 

A  Donch  név  Magyaroi*szágon  a  XIII.  és  XlV-ik  század- 
ban szokásos  volt,  még  pedig  nem  vezeték,  —  hanem  a  latin  Domi- 
nicusbtd  magyarosított  keresztnévül  használtatván.  Azon  időben 
oly  divatúvá  vált,  mint  a  pogány  nevekről  a  keresztény  nevekre 
átmenetül  szolgáló  Laczk  (László),  Miczk  f  Miklós),  Mikó  (Katona 
-zerint:  Mihály),  Frank  (Ferencz),  Bene,  Beké,  Ders,  Pous,  Kónya 
-tb.  A  boldogult  Fejér  György  rögtönzései  közé  tartozik  az  is, 
hogy  Donch  a  latin  Donatus  keresztnévnek  magyarítása,  mire  a 
hang  rokonsága,  meg  az  annyiszor  általa  elkövetett  hibás  olvasás 
é»  másolás  szolgáltathatott  alkalmat ,  de  annálinkább  kétségbe 
vonható,  mivel  könnye  dén  föl  nem  lehet  őseinkről  tenni,  hogy  két 
Szásadok.  ^ 


114  C8ALÁDI  BONYODALMAK  8  ADALÉKOK. 

liülönböző  személynevet  szAndékosaii  össze  akartak  volna  zagy- 
válni  Hogy  pedig  a  latin  Dominicus  és  a  magyar  Donch  egy  je- 
lentésű keresztnév  vala  a  régi  korban,  arra  elég  bizonyítékkal  hí- 
rünk. Első:  Miklós  nádornak  1349-ben  kelt  határoló  ítélő  levek 
az  esztergomi  érsekséghez  tartozó  Guta  és  a  Donchiink  birtol&- 
ban  lévő  Ekécs  helység  közti  határok  tárgyában.  Ezen  okmánj- 
ban  és  a  benne  foglalt  győri  káptalanéban,  hivatkozással  u 
1344-ki  időkre,  értekezésem  lovagját  ugyanazon  egy  személyből 
négyszer  Dominicusnak  és  huszonegyszer  Donchnak  —  Donth 
változattal— írva  találtam*).  Továbbá  krónikásaink  és  torténetírt- 
ink  Károly  király  életének,  az  oláh  háborúban  megmentőjét  váltia 
Donchnak  és  Dominicusnak  nevezik  '-).  Minek  nagyobb  erőt  kS- 
csftnöz  még  az  is,  hogy  ezen  két  néven  nevezett  egy  személy  nz 
iménti  idézésekben  Liptó-  és  Zólyom-megye  főispánjának  mondAtik. 
már  pedig  az  oláh  hadjáratkor,  mely  I330-ra  esik,  Zólyom- és 
Liptó-megye  főispánságát,  mint  alAbb  számosb  adatokban  látni 
fogjuk,  a  mi  Donchunk  viselte,  sőt,  már  itt  is  meg  lehet  emütem, 
egyedülő  viselte  azt  1317401  1337-ig,  szakadatlanul  húszesí- 
tendeig. 

Ezek  tehát  meggyőző  bizonylatok  lévén  aiTa,  hogy  a  Donch 
keresztnév  a  latin  Dominicusnak  magyarítása,  még  több  esettel 
szolgálhatok  annak  kitüntetésére,  hogy  ezen  Donch  keresztnévnek 
használata  a  népesség  minden  osztályban  szokásos  volt.  Donchnak 
hívaték  például  ugyanazon  időben  a  Miezbánok  vagyis  tulajdon- 
képen a  Boza-nemből  származó  Eszényi  Tamásnak  egyik  fia ; 
szinte  ezen  időben  volt  Biliar-megyében  más  Donch  Benedeknek 
fia;  ismét  akkor  más  Donch  Zemplény-megyében  Miklós  fia;  a2 
iménti  vármegyében  Patakon  kettő,  egyik  Egyednek,  másik  P^*- 
térnek  polgári  származású  fiai.  Abaújban  1346-ban  Donch,  Enocli 
fia:  Borsod-megyében  1333-l)an  Chákáni  Donch  Péter  fia;  Bars 
megyében  1328-ban  Málasi  Miklósnak  Donch  fia,  ugyanott  1359 
ben  Bezei  Bekének  Donch  nevű  atyja  volt.^)  így  lehetne  még  ofc 

1)  Fejor   Coíl.  Dipl.  IX.  vol.  I.   70i». 

-)  Tiiróc/j  Jí.  97.  Boiifin  Doc.  II.  L.  IX.  Pray  Annnl.  P.  íí.  S/,s 
lay  II.  k.  l.')l).  Ilorvntli  M.  ÍJ.  k.  t>OS. 

0  Zichy  Codcx  I.  k.  1;10,  \^\,  149,  2H8,  30G,  09').  Fejér  Co-* 
Dipl.  IX.  vol.  I.  457.  vol.  III.  110.  Tom.  VIII.  vol.  IIL  704. 


I  BOTKA   TIVADARTÓL.  116 

[    levél  gyűjteményekben  buvárkodónak  ilyféle  hosszú  lajstromot 
[    készíteni 

Wagner  Károly  tudós  és  szorgalmas  jezsuita,  ki  első  lépett 
a  genealógiák  sikamlós  terére,  és  mint  a  kezdők  szoktak,  jócskán 
botlott,  a  Donch  névvel  is  nehezen  tudott  tisztába  jönni,  nemcsak 
tzt  gondolta,  hogy  Donch  név  és  személy  egynél  több  nem  lehet, 
kanem  e  szó  magyarázatánál  nevetséges  képzelődósbe  is  esett, 
tudniillik  így  okoskodva :  a  magyar  Donch  a  latin  Tamásnak  di- 
minutivuroa,  azaz :  kis  Tamáskát,  vagy  is  Tomcsót  jelent,  mi  törpe  - 
ségénél  fogva  ragadhatott  reá*).  De  ennél  többet  hibázott  Wagner 
abban,  hogy  az  Eszényi  Donchot  a  mi  liptói  lovagunkkal  összeol- 
Tasztotta.  Szerinte  ugyanis  Donch  volt  az,  ki  a  rozgonyi  1312-ki 
atközetben  a  király  részén  harczolva,  halálos   sebeket  kapott  és 
ezért  gazdagon  megjutalmaztatván,  Liptó-  és  Zólyom-megye  főis- 
pánságát  viselte ;  ö  volt  az,  ki  az  oláh  háborúban  fiával  mint  va- 
lami köbástya  környegte  Károly  király  személyét  és  a  királyra 
czélzott  nyilak  és  kardcsapások  záporát  testével  fölfogta.  De  ezen 
ntéísf»ge  és  foláldozása  valamint  Liptó-  és  Zólyom-megye  főispán- 
sága  is  nem  a  Boza  nemből  származott  Eszényi  Donchot,  hanem 
értekezésem  hősét  illeti.  Wagner  tévedései  kiterjedtek  a  Donchok 
maradékaira  is ,    mert  az  Eszényieket  és  Chapyakat  ideoda  fűz- 
vén annyira   összezavarta ,    hogy  az  ő  nyomán    nagyérdemű  s 
tudós  genealogistánk  Nagy  Iván  is,  ki  óvatosan  és  kételkedve  járt 
el  Wagnerrel  szemközt,  nem  bonthatta  szét  előtte  bonyodalmait, 
hanem  csak  némi  megkisérlett  kiigazításokkal  adott  azoknak  he- 
lyet munkájában  ^).  Wagnert  hihetőleg  a  két  Donch  összeolvasz- 
tás] hibájába  azon  állítólag  128l-ki  adományt  ejthette,  mely  ál- 
tal Kún-László  király  Liptó-Lipcsét  Eszényi  Tamásnak,  Donch 
apjának  adományozta  és  melyet  ő  munkájában  kivonutilag  közöl, 
de  a  levéltárat,  honnét  azt  kapta,  nem  nevezvén  meg.   Es  habár 
atána  Katona  és  belőle  Fejér  is  azt  munkáikba  fölvették,  megtart- 
Tán  azonban  Wagner  egész  szövegét,  még  sem  vagyok  hajlandó, 


*)  Collcctanea  Genealog.  IV.  Dec.  29. 

^^  Fej^r  Cod.  Dipl.  V.  vol.  IIL  4H7.  VI.  vol.  IL  215.  Zichy  Codex 
I.  ÖVI,  149,  231,  241,  277.  Nagy  Iván  M.  CsalAdai  III.  k.  8  —  14. 
Liptói  Regcstrüm  M.  Történelmi  Tár.  IV.  k.  28. 

8* 


*  CSALÁDI  BONYODALMAK  8  ADALÉKOK. 

t  hitelesnek  elfogadni,  miután  a  Liptói  Regestrum  szerint  Kún 
ÍKzló  1274-ik  évben  Lipcsének  városi  fttggetlenségét  és  szaba- 
limait  megerősítvén,  alig  vetemedhetett  arra,  hogy  már  pár  év- 
'1  későbben  azzal  ellenkezőleg,  e  várost  magán  hívének  ajándé- 
>zza.  De  lia  történt  volna  is  ez,  és  ha  bebizonyíttatnék  is  azon 
-81 -ki  adománynak  hitelessége,  még  abból  sem  következnék  az, 
ögy  az  Eszényiek  Liptóban  meggyökerezvén,  liptói  családdá 
utak.  Hiszen  maga  Wagner  sem  ismeri  ezen  Eszényiek  más 
irtokat,  mint  a  melyek  köztük  az  1320-ki  osztályba  mentek, 
gymintEszényt  és  Aggtelket  Szabolcsban,  Zeech,  Visnou,  Pemou, 
ét  Bozzát  és  a  Patak  várért-  elcserélt  Borostyán  vár  tartozmá- 
yait  Zemplényben,  Lipcsének  azok  közt  semmi  nyoma  nem  lévén. 
Ulenben  a  mi  Donchunk  az  iménti  megyékben  és  helyeken  sém- 
iit sem  bírt,  hanem  annál  terjedelmesebb  jószágtesteketTrencsény. 
?úrőcz,  Liptó,  Árva,  Hont  és  Nógrád  éjszaknyugoti  vármegyék- 
ben, ezekben  a  közös  törzsből  származó  vérségben  osztozván  és 
lii-tokolván,  miről  majd  többet  alább  lesz  szó.  De  előbb  a  Bytter- 
íalassákkal  kell  megismerkednünk. 

Hiteles  okmányok  alapján,  melyekkel  a  Nógrádi  Balassa 
lemzetség  ritka  bőségben  és  teljességben  bír,  a  II.  András  ki- 
álysága  alatt  1222-ben  élő  Dettre  —  Detricus  —  zólyomi  főis- 
pánnal lépnek  ftil  először  a  Bytterek  a  tíniéneleni  terére.  Innen- 
űl  Zólyom-megye  főispánságába  annyira  be  tudták  magokat  fész- 
:elni.  hogy  az  egész  XIII.  században  és  a  XIV.  első  felében  alig 
i*)tt  e  családon  kívül  más  idegen  ezen  hivatalba;  mi  akkor  sokkal 
öbbet  jelentett,  mint  más  foispánság.  nemcsak  azért,  mert  Zólyom 
izon  időben  az  ország  legnagyobb  megyéi  közül  való  volt,  állo- 
iiányához  Liptó,  Árva  és  Túrócz  tartozván,  hanem  azért  is  jelen- 
&keny  volt  akkor  Zólyom-megye  föispánsága,  mert  azzal  karöltve 
árt  a  zólyomi  korona-tartománynak  —  Praedium  Regale  —  kor- 
nányzása  is.  Dettrének  fia  Mikó,  fölváltva  Mihály,  IV-ik  Bí»la  és 
r-ik  István  alatt  harniincznál  több  évig  főispánja  volt  Zólyom- 
iak. Utána  Bytter  1277  táján  Kún-László  alatt,  valamint  később 
)onionkos  a  mi  Donchunk  atyja  az  interregnum  idejében  1304 
áján,  végre  hősünk  maga  1317-töl  1337-ig  Károly  királyságá- 
)an  ültek  a  Zólyom-megyei  főispáni  széken,  mellőzvén  Demetert 
ís  Miklóst,  kikről  egész  biztossAggal  nem  merem  mint  a  fönteb- 


BOTRA    TIVADARTÓL.  117 

tnekrőlf  állítani,  hogy  a  Byt terek  családjához  tartoztak,  habár  az 
igen  valószlniL  0 

Nem  lehet  hivatásom  e  helyen  a  Bytterek  jószágai  viszo- 
nyait részletesen  elöaclni,  annyit  mégis  szükséges  fölhoznom,  a  mi- 
ből a  Hptői  Donch  ágnak  a  Bytter-Balassák  nógrádi  ágával  kö- 
zős Térsége  és  osztályossága  bebizonyítható.  Midőn  még  a  család 
osEtatlau  állapotban  volt  és  mielőtt  a  két  ág  elvált  volna,  mi  IV. 
Béla  kora  elejére  esik,  bírta  a  család  Árva  várát  tartozmányi- 
vaL  de  n»elyek  akkor  legnagyobb  részt  rengeteg  havasok  és  erdő- 
ségek gyér  népességű  tengeréből  állottak,  és  Liptónak  állomá- 
nyát tették,  hozzá  még  más  javakat  is  Liptóban  és  Türóczban. 
Az  1267-iki  királyi  itélö-levél  tanúsága  szerint  Árva  várát  és  az 
említett  Liptó  meg  Túrócz  kerületi  javakat  a  király  cserekép  át- 
vévén a  családtól,  helyettök  Trencsényben  Zsolnát,  Várnát  és  Top- 
liczát  adta  a  csahid  tagjainak.  A  kik  a  mondott   1267-iki  évben 
eltek  és  a  királyi  ítélő-szék  által  az  iménti  jószágokban  megerősít- 
tettek, így  vannak  nevezve  :  Péter  Hont-megye  főispánja,    annak 
testvérei  (fratres  kifejezéssel)  valószínűleg  unokatestvérei  Oguch 
^  Mykou,  Mykou  comesnek  fiai,  utólji'ira  Detrik  comes  fiai  ál- 
talánosan és  nem  személyesen  egyenként  nevezve.  Ezek  közt  kel- 
l*'tt  lenni  Doncliunk  apjának  Domokosnak  is ,    mert  hősünket   a 
XlV-ik  század  első  felében  már  Zsolnának  és  Várnának  birtoká- 
ban találjuk.  Ez  tehát  kétségtelen  verség  és  jogközösségre  mutat. 
De  egy  1330-iki  osztály,  illetőleg  csere-szerződés  még  jobban   ki- 
tünteti a  nógrádi  és  liptói  ágak  vérségét  és  jogközösségét :  ezáltal 
ugyanis  Donch  zólyomi  főispán  átengedi  a  Nógrád-  és  Hont-me- 
fryei  jószágokat,  melyek  közt  a  Xlll-ik  századi  közös  szerzemé- 
nyek is  részben  előfordulnak,  a  nógrádi  Bytter  ágon  lévő  Péter- 
nek, Bytter  fiának  és  Györgynek  Miklós  fiának  ;   viszont   i>edig 
ezek  átadják  a  liptói  ágon  álló  Donchnak   Trencsény -megyében 
íekvö  Zuchán  vái'át,  a  várnai  tartományt  (provinciám  Warnen- 
^em)  kővárával,Liptóban  két  falut  és  Tűi'óczban  is  kettőt.  De  ezeken 
kíTül  Donché  volt  a  föntebb  említett  Zsolna  város  és  vár,Blatnicza  és 
Szklabinva  várak  Túrócz-Szent-Mái-ton  városával,  söt  az  ö  bir- 

V  M.  Sión  II.  k.  211.  Árpádkori  Új  Okmánytár  I.  k.  263,  301, 
11  L  189,  :i21,  24G,  281.  III.  k.  106,  159,  IV.  k.  1.  M.  Tprt.  Tár- 
llí57.  IV.  k.  láptól  Regeetr.  4  —  42. 


118  CSATiÁPI  BONYODALMAK  R  ADALÉKOK. 

tokába  visszakerült  Árva  vára  is  tartozmáuyival,  és  mindaddig 
bírta  azt,  míg  nem  helyette  a  királytól  elébb  Strigót  és  Csáktornyát 
Muraközben,  aztán  pedig  Komárom  várát  hozzávalókkal  kap- 
ta. *)  Azon  adatok  utáu,melyeket  a  nagyérdemű  tudós  püspök  Ipol.i 
éles  értekezésében  Beszterczebánya  város  műveltségi  történeté- 
ről az  1 8 74-ki  Századokban  közrebocsátott,  méltán  föltehető,  hogy 
Donchunk  ősei  és  rokonai,  sőt  ideszámítva  magát  is,  azon  száza- 
dos főispánkodás  alkalmából,  melyet  Zólyom-megyében  töltöttek, 
annak  fővárosa  határában  és  környékén  is  bii-tokot  szereztek. 

Kimutatván  eddig  Donchunk  családját  és  a  Bytter-Balas- 
sákkal  osztályos  rokonságát,  átmegyek  biographiája,  különösen 
pedig  politicai  közélete  előadására.  Hogy  atyja  Domonkosnak  hi- 
vaték,  világosan  említi  Károly  kii'íűy  a  komáromi  1334-ki  ado- 
mányban. Az  atyai  név  lehetett  ok,  hogy  íiát  megkülöuböztetendö, 
homlokára  az  apai  ugyan,  de  már   magyarosított   keresztnevet 
nyomta.  B[azánk  gyászos  időszakában  születvén,  nagy  kisértetnek 
volt  ő  is  kitéve,  mint  akkori  nagyaink  általánosan,  a  versenyző 
új  király  dynastiák  együttes  lollépésével  pártot  választani.  Nehéz 
meghatározni,  adatok  hiányában,  melyikhez  szegődött?  Úgy  lát- 
szik azonban,  hogy  a  szabad  király  választási  párthoz  csatlakozott, 
melynek  Chák  Máté,  a  híriís  nádor,  volt  lelke  és  vezetője.  Annyi 
bizonyos,  hogy  legalább  egy  ideig  a  clericalis  felekezettel  nem  járt 
egy  úton.  Károly  egy  1806-ki  adományában  a  múltra  hűtlen  lá- 
zadónak nevezi  Donchot  azért,  mert  Demeter  mesterrel  Zólyom, 
Lipcse,  Dobronya  és  Plahta  várakat  elfoglalta  és  azok  Károly 
részére,  fegyveiTel  vétettek  el  tőle.'-)  De  ez  jogtalan  nyilatkozat 
volt  a  még  akkor  csak  ])raetendens  Károlytól,  kinek  törvényes  é^ 
alkotmányos  kii-álysága  csak  1308-ban  kezdődik.  Donchunk,  mint 
e  vidék  hatalmas  ura  és  hagyományos  főispáni  családjának  utóda 
1306-ig  szabadon  szegődhetett  a  versenyző  pártok  és  királyjelöl- 
tek bármelyikéhez.  Az  idézett  okmány  keltén  azonban  már  Ká- 
roly pártjához  ment  át  és  szakított  Chák  Mátéval,  kivel  ha  tovább 
is  szövetségben  marad,  a  rozgonyi  csata Kóbert-Károly  részére  nem 


0  Árpudkori  Új  Okmúiiytiív  JII.  k.  ir)G.  Fejér  VIII,  voLUI.  áSVí? 
722.  vol.  I.  502.  vol.  II.  402. 

-)  Codex  Patrius  —  Hazai  Okmánytár  1.  k.   101. 


BOTKA  TIVADARTÓL.  121 

Qmodenak  érdemei   Károly  trónra  emelésében  kitűnőek  voltak, 
leendő  ipja  a  lengyel  király  pedig  és  neje  száműzetésükben  nála 
találtak  vendégszerető  menedéket ;  a  megsemmisítettekhez  tovább 
síimitandők  a  hatalmas  Chákok,  Borsák,  Güsziugiek,  a  nógrádi 
Tirorak  valamemiyien  és  sok  más ;  de  látván,  hogy  az  ekkép  oko- 
zott nagy  csorbát  fönntartani  nem  tanácsos,  azt  részint  a  külföld- 
ről behozott  újonczokkal ,  részint  a  belföldiek  közül  kiválasztott 
híveivel  iparkodott  kitölteni.  Ezen  szerencsések  közé  tartozott  a 
miDonchunk  is,  ki  azonban  érdemeivel  vívta  ki  magának  a  ki- 
rály kegyeit.  Hün  követi  és  környezi  a  királyt  jó  és  bal  szeren- 
ciiéjében ;  ott  van  oldala  mellett  a  rozgonyi,  komáromi  és  adrian- 
vári  heves  csatákban ;   nem  távozik  tőle  az  oláh  háború   vészes 
perczeíben,  bár  e  hadjáratot  ellenezte,  itt  volt,  hol  a  krónikák  ta- 
Dűsága  szerint,  fia  Lászlóval,  mintegy  kőbástya  körülövedzte  a 
veszélyezett  király  személyét  és  az  ellene  czélzott  nyilak  és  kard- 
csapások záporát  testével  fogta  föl ;  a  nagy  óvatosságot  igénylő 
nápolyi  útjában  is  biztos  kísérője  volt  a  királynak   és   a  jobb 
íorsra  érdemes  szerencsétlen  András  berezegnek.  A  történelem 
föimtartotta  emlékezetét  Donch  azon  bölcs  tanácsának  is,  mely- 
Ijel  az  oláh  hadjárat  elhatái'ozása  előtt,  szemben  az  indulattól  el- 
ragadott királylyal  Bazarád  vajda  hódolatának  elfogadását  aján- 
lotta, és  melynek  mellőzése  majdnem  életébe  keiiílt  a  királynak. 
Donchnak  a  királyi  udvarhoz  tántoríthatatlan  ragaszkodását  nem 
bizonyltja  semmi  oly  szépen,  mint  a  királyhoz  intézett  azon  ké- 
relme :  adományozná  neki  Árva  vára  helyett  Komáromot,  hogy 
onnét  annál  közelebb  lehessen  a  királyi  udvarhoz  és  ottani  szol- 
galatja teljesítéséhez.  *)  Nem  is  lehet,  a  mi  jelleme  szilárdságát 
nagyon  ajánlja,  Donchunkat  azzal  vádolni,   mi   az   udvaronczok 
g}-akori  gyöngéje,  hogy  a  kii-ály  kegyeit  és  hü  szolgalatjait  valami 
kitűnő  adományozás  vagyjutalmazások  kicsikarására  fölhasználta 
volna.  Még  Komáromot  sem  kapta  ingyen,  hanem  csak  cserében 
Árváért ;  azontúl  egy  donatiót  nem  tudunk  találni  és   iolmutatni 
számára  adottat,  holott  Károly  király  ilyek  osztogatásában  sok- 
szor pazar  is  volt,  elég  csak  a  Drugetekre,  vagy  a  cseh  Chenigrc 
özönlött  adományokat  említeni. 


»;  Fej^r  VIU.  vol  IlL  722. 


122  CSALÁDI   BONYODALMAK  8   ADALÉKOK. 

Egyébiránt  ezen  viszonynál  nem  üirtván  szükségesnek  to- 
vább időzni,  ké{)ét  akarom  adni  Donchunk  clericalis  hangulatán 
nak.  Habár  a  magyar  azonkori  hierarchiának  az  oi*szág  jogaival 
és  a  józan  magán  érdekekkel  szemközt  elkövetett  hibáit^  szaka^ 
dásait  és  pártoskodását  nem  lehet  helyeselni,  például  Tamás  esí- 
tergomi  érsek  akadályozását,  hogy  a  király  Chák  Mátéval  no  bé- 
küljön ki ;  annyi  azonban  tagadhatatlan,  hogy  azon  hosszantartó 
világos  fejetlenségi  zavarokban,   melyek  alatt  a  nagy  család(dc 
corruptiója  a  legmagosb  fokra  hágott    és  végveszélylyel  lénye* 
gette  a  sülyedö  hazát,  a  kitartó  clericalis  szövetkezés  nagy  érdé* 
met  szerzett  a  rend  és  béke  visszahozásánál  és  a  nemsokára  reá- 
következett  ország  jólétének  megalkotásánál  A  nagy  családok 
tehát  részint  a  kor  ébredező  szellemétől  áthatva,  részint  az  egy- 
ház szaván  és  példáján  okulva,  erkí'dcsileg  és  anyagilag  kijózap 
uodtak,  mit  azon  ár  sem  tett  drágává,  a  mibe  az  került.   Nem 
lehet  megtagadni  tőlök  az  eszélyesség  és  hazaliság  érdemét,  kik 
a  clericalis  táborba  mentek  át.  Köztük  látjuk  a  mi  lovagniikat 
Donchot  is.  Kérelmezni  jár  Tamás  és  Boleslav  érsekekhez  ká- 
polnák,  templomok   és   egyházi   gyakorlatok   érdekében,  a  Tű- 
rócz-Szent-Mártoui   ])lébániát  gazdagon  —  Bel  szerint  egy  kis 
faluval  —  adományozza,  gondoskodik  a  papi  dézma  i)ontos  kiszol- 
gáltatásáról, stb.  Ebbeli  clericalis  rokonszenvének   fejében  uagy 
kitüntetés  érte  őt  a  két  érsek  részéről:  Tamás  1318-ban kérelmé- 
hez képest  megerősíti,  illetőleg  közhírré  teszi  Budán  Rosembei*g 
városnak  Donchunk  által  adott  szabadalmait,  melyek  közt  a  plé- 
bános  szabad    választása    is  van ;    a   királyi    vérből    származú 
Boleszló   érsek   pedig  egy   1325-ben  kelt  okmányban  őtet  leg- 
kedvesebb komájának  czimezi :  »]Magnificus  vir,  úgymond ,  Ma- 
gister  Donch  comes  do  Zoüso,  compater  noster  carissimus.«  ^) 

Lovugonniak  i)oliticai  jellemét  már  két  lényeges  szempontból 
ismertetvén  és  helyesnek  találván,  annak  betetőzésére  még  egy 
nemes  vonás  van  hátra :  korinányzottainak  érdekében  és  hasznára 
hatalmát  érvényesíteni.  Hűsz  esztendeig  kormányozván  a  nagy 
megyét  és  számos  népességét,  nemcsak  hogy  nem  élt  vissza  az  ak- 
kori zavaros  viszonyok  közt,  mint  sorsosai  közül  sokan,  nagy  s  alig 

')  Fejér  IX.  vol.  1.  543. 


BOTKA  TIVADARTÓL.  123 

korUtolt  hatalmával,  sőt  iukább  hogy  ügy  a  kormányzásra  bízott 
MBMfti  rend  javát  szivén  viselte,  de  a  polgárság  iránt  is  atyailag 
gondoskodott,  arra,  hogy  rövid  legyek,  csak  két  fényes  bizonyíté- 
kot f()gok  fölhozni.  Első :  hogy  vezetése,  pártfogása,  sőt  sajátjából 
is  adományozása  és  a  királynál  közbevetése  által  több  jeles  fel- 
ioldi  családok  virágzó  nevének  ő  vetette  meg  alapját,  vagy  arra 
alkalmat  szolgáltatott :  ilyenek,  hogy  csak  a  főbbeket  említsem,  u 
Pahigyay  és  Platthy,  a  Lubelei  Lipthay,  a  Kubínyi  és  Meskó,  ji 
Folku:!(házy  s  több  más  fényes  nevű  családok  *).  A  polgári  rend 
iránti  atyai  hajlamát  illetőleg  pedig  érdemes  lesz  Tamás  érseket 
m^hallgatnunk,  ki  1318-ban  így  nyilatkozik  róla  Budán  az  or- 
szág színe  előtt :  »jövén  élőnkbe  nagyságos  és  vitéz  zólyomi  Donch 
inestcr,  nagyobb-nagyobb  biztosság  és  erősség  tekintetéből  köz- 
hírül kijelentette,  hogy  a  rosembergi  úgy  mostani  mint  jövő  ])ol- 
;Árokuak  azon  szabadságot  és  jogokat  adományozta,  melyekkel  a 
lipcbei  polgárok  királyi  adományból  élnek  s  a  melyek  követke- 
zők :  hogy  ezen  polgárok  szabadon  választhatnak  magoknak  a  kit 
.ikamak  bíróul,  ki  minden  pereiket  megítélhesse  ;  hogy  szabad  és 
közös  akarattal  válaszszanak  magoknak  bár  honnan  papot  és  plé- 
bánost és  azt  megerősítésül  ajánlhassák ;  tovább  az  egész  földte- 
rületet ,  mely  jelenleg  hozzájok  tartozik ,  szabadon  birtokol- 
hatják és  annak  határi  közt  erdőkben  és  vizekben  szabad  va- 
dászatot és  halászatot  gyakorolhatnak,  a  Vág  folyó  kivételé- 
vel, hol  senki  közülök  nem  halászhat;  hogy  semmi  piaczi  vá- 
mot ne  fizessenek ,  hogy  csak  maga  Donch  comes  személye- 
sen legyen  jogosítva  tőlük  szabad  szállást  követelni,  nem  pedig 
tisztjei.*  '^) 

Befejezésül  szólnnnk  kellene  még  utódai  és  hátramaradt  csa- 
ládja létéről  és  viszonyairól.  De  a  mily  sokat  tudtunk  fölhozni  az 
apáról,  oly  keveset  lehet  fiairól  és  még  kevesebbet  ezek  maradó- 
kiről  —  adatok  nem  létében  —  lolemlítni.  Csak  annyit  tudunk, 
hoie}'  négy  fia  volt :  László,  János ,  Miklós  és  István.  A  fen- 
uebb  idézett    1349-ki    nádor  ítélet    szerint,   Donch    az    1344. 

*>  A  Liptói  (38  Tiiróczi  Ktígcstrumok  és  czeu   értekezés  jegyzetei- 
déi idézett  okmáuyos  adatok. 

'')  Letopis  M.  S.  1872.  U-ik  rész  54.  1. 


124  CSALÁDI  BONYODALMAK  8  ADALÉKOK. 

és  49.  közti  időben,  ügy  szintén  László  fia  is  meghalálozván,  i 
1349-ki  tárgyaláskor  már  csak  Miklós  és  István  és  az  elhalt  Lás 
lónak  János  fia  volt  életben,  kiket  még  akkor  a  komáromi  jósz 
gokban  ülve  találunk,  4e  azoutűl  nyomuk  és  emlékezetük  egész( 
elenyészik.  *)  Hihető,  hogy  a  Balassák  levéltárában  fennmaradd 
létükről  útbaigazító  adatok.  Ezek  nélkül  nem  vagyunk  képesi 
valódi  értelmét  megfejteni  az  1402-ki  trónöröklósi  okmány  a 
függesztett  112  pecsét  közül  a  33-iknak,  mely  ottan  igy  van  f( 
jegyezve:  »Filiomm  Domch  Comitum  De  Lyptouetde  Zólyom 
Most  ez  még  talány  előttünk. 

BOTKA  TIVADAR. 


0  Fejdr  VIII.  vol.  lU.  571.  vol.  IV.  p.  148.  IX.  vol.  I.  709, 


126 


TELEKESSY  MIHÁLY 

KIVÉGEZTETÉSÉNEK  TÖRTÉNETÉHEZ. 


Pet5  kr6nikáj&ban  olvassuk:  »Anno  1601.  Telekesi  Mi- 
bálynak,  Rudolfus  császár  fejét  véteté  Posonbaii,  egy  rósz  óráért ; 
i^  szakaszták  ebben  magvát  eimek  a  famíliának. « 

A  dolgot  tüzetesebben  beszéli  el  Istvánflfy  XXXII-dik 
konvrében  s  legújabban ,  Thurzó  György  életrajzában  (XXV- 
Jik  L)  iQabb  Kubínyi  Miklós  közöl  igen  érdekes  részleteket. 
De  minden  mi  e  tárgyban  eddigelé  megjelent ,  mutatja,  hogy  az 
IftOO-dik  évi  XXII-ik  törvényczikkben  kimondott  halálos  ítélet- 
nek végrehajtása  a  közvéleményben  mély  és  maradandó  nyomo- 
bí  hagyott. 

>Egy  rósz  óráért*  mondja  Pető  éles  iróniával ,  s  hozzá  te- 
szi :  ezzel  hálálták  meg ,  hogy  nagyatyja  egész  Felső-Magyaror- 
vzí'igot  Jáno8  király  hűsége  alól  visszahajtotta  a  Ferdinándé  alá. 
Es  Istváufty  is ,  bár  szokott  mérsékelt  hangján ,  festi  a  szigorú 
ít^et  végrehajtásának  határát :  *voltak  —  monda  —  kik  a  nemes 
ifjú  kora  megölését  nagyon  sajnálták ,  s  megemlékezvén  ősei  vi- 
tézM^géröl ,  s  hogy  inkább  i^úi  hetvenkedésből  mint  öntudatos 
^7Jiiulékkal  vétkezett,  úgy  hitték,  hogy  elengedvén  neki  a  halálos 
húntetést,  életének  meghagyása  mollett,  szelídebb  büntetéssel  lett 
^olnn  !iújtandó.« 

De  hát  mi  volt  tulajdonkép  a  Telekessy  Mihály  vétke  ? 
Az  valójában  elég  súlyos  bűn  volt:  egy  követnek  Pellérdy 
Ádámnak  megtámadása  s  kirablása,  mint  ezt  Istvánflfy  is  említi. 

1598-ban,  mint  tudva  van,  Báthory  Zsigmond  másodízben 
fialta  el  Erdély  trónját.  Rudolffal  helyre  akarta  állítni  jó  viszo- 
nyát ,  s  még  ez  évben  Sarmaságit  Prágába  kúldé,  hogy  eszkö- 
zöljön ki  követei  számára  menedék-levelet  Azután  1599  elején 
BüCákay  és  Náprág}*  mentek  el  Rudolfhoz :  Pellérdy  követsége 


126  TELEKE88Y  MIHÁLY  TÖRTÉNETfeHEZ. 

sehol  egy  szóval  sincs  említve  —  pedig  a  Pellérdy  család  előkelő 
erdélyi  család  volt. 

Kinek  volt  hát  a  követe  ez  a  kirablott  Pellérdy  Ádám  ? 

Istvánfíy  azt  mondja  a  Mihály  vajdáé :  magával  vitte  azo- 
kat az  ajándékokat,  melyeket  Rudolf,  Zsigmondnak  adott  •  ettől 
Báthory  Endrére  maradtak ,  s  ennek  elesése  után  a  Mihály  ke- 
zébe estek:  s  ez  adat  szerint  Pellérdy  csak  1599-ben  távozha- 
tott Erdélyből.  Istvánffy  mellett  szól  az  1600-iki  XXII.  törvény- 
czikk,  mely  ez  év  apr.  4-én  kelt,  s  igy  ír:  v panaszkodik  ő  fölsége, 
hogy  néhány  nap  előtt  (ante  paucos  dies)  Telekessy  Mihály  né- 
hány szolgájával  és  jobbágyával,  nem  tekintve  ő  fÖlsége  hitleve- 
lét s  az  országos  békét ,  országúton  erőszakosan  rabló  módjára 
megtámadta  ő  íöhége  Erdélyből  jövő  kocsiait,  söfolsége  holmiját 
elfoglalta  és  zsákmánynyá  tettcc 

Hogy  1.599  végén  vagy  1600  elején  Mihály  vajda  küldött 
Rudolflioz  követeket,  Bethlen  Farkas  is  írja  (IV-ik  kötet  483.ifc 
lap),  de  nem  nevezi  meg  őket.  Ezek  egyike  vagy  épen  a  követek 
feje  volt  Pellérdy.  Ez  adatokkal  szemben  különösnek  tetszhetik, 
hogy  maga  Pellérdy  Ádám  a  megral>oltatása  történetéről  írt  je- 
lentésben » 1599, «  évet  említ.  Azonban  ő  maga  eg}' adattal  le- 
velél)en  kezünkbe  adja  a  kulcsot,  hogy  az  1599.  évszám  Erdély- 
ből kijövetelére  vonatkozik,  s  kiraboltatása  1600-ban  történt 
írja  ugyanis,  hogy  Bicséről  febr.  29-én  indult  el  —  tehát  a  szökő 
év  szí'íkő  napján.  Az  1599-iki  év  pedig  rendes  —  az  1600-iki  el- 
lenben szökő  év  volt.  Ebből  világosan  következik,  hogy  kirabol- 
tatása 1600.  febr.  29-én  történt. 

De  lá-isuk  sajátkezű   vallomását : 

*Anno  Dominj  1599. 

Jutottíim  Bj'czcre  28.  Die  Feb.  ludultiiin  ky  BiczerUl  29.  die 
Fehr.  Thurzo  uram  co  naga  jobbagia  lovain  Strclna  fele,  Jutottam  Pu- 
howraJ;izenket  órakor,  ot  Puhowiak  attak  masz  lovakat,  os  kei  kocsist 
:iz  louak  melle.  Jutottunk  Puhowrul  Mesteczkoba,  ot  kertünk  Thelekcss}^ 
Ispaniatul  masz  lovakat,  hogy  ágion,  de  semmiképpen  nem  akart  adni, 
miért  ot  nem  attak,  ki'nszeritettUk  Puho^^nakat,  hogy  szinten  Strelnatgfa 
uigienek  bcnunket,  ü  feolssege  marhaia  mellett  Mentem  Thellekessjr 
faluin  által  ezeken  Puhowrul  Strelniczere :  Hrabowkira  Do-Hnani  (/>oA- 
vfin)  Mesteczko,  Zariczo,  Lissa ,    Lissanak  Határában  tolvailottak  megli 


BÁKDORFITÖL.  127 

benünkety  Thcllekess^'  iöt  élőnkbe,  leghelseöben  massod  magával  három 
loaoD  f  az  ket  louon  ket  vonio  ham  wolt,  zolgáia  chiak  szören  ült  rajta, 
egy  keyes  uártatva  tahat  jiinek  esmegh  az  drabantok,  akkor  nem  banta- 
atk  bentinkct  kérdek  ky  zolgai  vagiunk ,  en  azt  felelem  az  Bo :  {mai) 
Chaasare ,  akkor  bekével  ménének  ell  mcllölUnk.  Hatra  tekentek ,  egy 
keres  vartna  h<^y  hova  mének,  tahat  tértek  a  louasokhoz  etc.  Mi  men- 
test megiiink  Strelna  fele,  az  essö  igen  kezdc  esni ,  a  szekér  eoniyiuet 
fel  Toniattam,  mint  hogy  nem  is  tartottunk  tülök,  ük  tahat  mind  utánunk 
idttek  es  tolnai  módon  mindent  elueuek  (vőnek),  közülünk  kit  iggen  ver- 
tek, 8  kit  megh  sebeasitettek.  Az  Drabantiát  megh  esmértem,  kinek  nciie 
Stíastnj.  Es  megh  egj'  zolgaiat,  Balaz  avagj  Miklós  noue,  szemellie  szé- 
riát jol  esmérem,  az  többit  nem  eosmerhettem,  de  az  az  ket  koczisz  iol 
eosmerí  ükét  kiczodak  es  hova  ualók.  Hogy  tudnám  mind  mi  volt  s  mi 
nem,  nem  tudhatom,  mert  az  ladak  be  voltak  pcczctelvc ,  az  mit  láttam 
es  tndom  mi  volt,  im  rendszerint  fel  jrtam. 

Az  Ro :  Chassar  (római  esáazár)  oraia.  Egy  láda  pcczctelue  U  föls- 
■cge  marhaia  benne. 

Carolus  Magnus  vramnak  4  kyss  üttö  oraia. 

^egy  aranios  pohár. 

Ket  ezüstös  giertiatartó,  koppantó  hozza. 

£gy  nehani  ezüstös  késsek. 

Kegy  nagy  hat  aranios  kallaiiok,  vidlak. 

Hat  szép  vydon  vy  szönick. 

Pogani  pénzeknek  szamát  nem  tudom  meni  volt. 

Ittcm  eg5'  ladaiaban  mi  volt  s  mi  nem,  azt  nem  tudom. 

Johanncs  Babtistanak  egy  ötözü  cziualt  olas  módon  ruhaia. 

Egy  ezüstös  Dakossa. 

Egy  ladaiaban  nem  tudom  mi  volt «  mi  nem  ,  de  tudom  ,  hogj' 
feoUal  tiz  szingh  zöld  kamukayat  lattniii ,  k^'t  Mihally  vaida  adót  neki 
Enleliben. 

Egy  gieniant  gyurujettis  láttam. 

Ottven  araniat  is  láttam  hogy  volt  50. 

Kötő  pénzünk  volt  f.  85. 

Nekem  Pellerdi  Ádámnak. 

Kcsz  pénzem  egy  zakban  f.  206. 

Egy  doluianiom  granatbul  es  mentem  czinált  tafottavol  bellelt, 
ki  készült  fel  többe  f.  35. 


ti*  tKUKKKSSY  MIHÁLY    TÖRTÉSKTÉHEZ. 

Aft^^^wiMiiom  r.  14  II  65') 
VHt  Mtin^  uoros  Iskarlattom  per  f.  5  facit  f.  25. 
K<^*  f^koh'  Ukarlat  mentem  mallal  bellelt  viselt  f.  2G. 
K^  M^'iiilokcm  f.  1 2. 
KííJ-  wit^í  török  vy don  vy  keczc  f.  1 2. 
Mi^'k  ok5'  kisseb  f.  6. 
ls|C5'  törkfw  gjuru  f.  1 6. 

K|rioh  aprólékom  ki  nelkul  ember  nem  lehet,  abban  in  uallottam 
|y^k«Hr.  10. 

OhakJ'  István  vram  zolgaianak  Fekete    Jánosnak  wolt  az  lada- 

KtltUg  terjed  Pellérdy  vallomíisa,  melyből  kitűnik,  hogy  ő 
Ki^UMvluil  jött  s  a  lisszai  szoroson  íit  szAndékozott  Magyarországba 
Utt^uiií.  Kobr.  28-án  még  Thurzónál  volt  Bicsén  Trencsény-megyé- 
\w\\%  ommn  ment  29-én  Puliora,  onnan  Mesteczkára  hasonlag 
TrtMUíWónyben ,  onnan  Lippára,  s  eimek  határában  támadta  meg 
ToU^koMHy. 

INOlérdy  magát  a  római  császár  emberének  adta  ki :  de  Te- 
lokoHsy  tudta,  hogy  ez  nem  igaz.  Abban  már  volt  valami,  hogy  a 
u\\\\\i\  császár  jószágait  vitte  magával,  de  Telekessy  ezeket  épen 
{\\y  ji»ggal  a  Mihály  vajdáéinak  tailhatta,  a  kit  abl)an  az  időben 
H  magyar  urak  nem  is  tekinthettek  másnak,  mint  egy  törvény-telén 
iiNtii']>at<)rnak.  Ifjüi  hetvenkedés  ösztímözte,  hogy  a  gazdag  zsák- 
iiiáiiyra  nyíijtsa  ki  k(v.ét,  s  szerencsétlen  meggondolatlansága  a 
Inti  végrehajtására  bii-ta.  Es  imé  csiikugyan  meg  is  lett  a  gazdag 
/.sákmány:  az  óra,  mit  RudoH*  oly  sokra  becsült,  mert  az  V-ik  Ká- 
roly császáré  volt,  de  melyet  a  hir  —  Istvánffy  szerént  —  Nagy 
Konstantinéiiíik  endegetett,  a  szőnyegek,  sátrak  s  egész  halmaza 
H  kincseknek,  ritkaságoknak,  régi  pénzeknek,  melyekk(d  Mihály  az 
e/eket  gyűjtő  császárra  leginkább  vélt  hathatni. 

De  meg  lett  a  büntetés  is. 

Rudolf  az  épen  együtt  ülő  országgyűléséből  szigorú  bünte- 
tftnt  követelt  s  a  XXII-ik  tőrvényczikk  elrendeli  a  főbenjáró  ke- 

«)  T.  i.  Í55  dénár. 

'^)  Krcdctijc,  mely  Pellérdy  Ádám  saját  kézirása,  a  m.  k.  kam.  le- 
véltárban Fubl.  Fasc.  31.  Nro  G6. 


SÁNDORFITÓL. 


12d 


reset  megindítását,  melyen  a  btinös  személyesen  tartozik  meg- 
jelenni. 

KutassY  János  érsek  mint  kir.  helytartó,  kit  a  töiTény  a  ke- 
reset megindításával  megbízott,  Thurzó  véleménye  alapján  raegin- 
ditdtta  a  keresetet.  De  Telekessy  menekült  s  a  kitűzött  határnapra 
-  aug.  3.  —  nem  jelent  meg.  El  is  marasztaltatott  fej-  és  jószág- 
verésben. 

Az  ítélet  végrehajtásával  Thurzó  bízatott  meg.  Telekessynek 
e^y  kínpadra  vont  szolgájával  ki  vallatta  a  bűnös  tett  részeseit,  az- 
után sept.  1  l-ÍMi  elfoglalta  Lednicze  várát  és  többi  jószágait.  Te- 
lekesisy  mint  földönfutó  bujdosott  keresve  de  nem  találva  menedé- 
ket, könyörögve  Thnrzónál ,  de  nem  nyerve  kegyelmet.  Végre 
december  vége  felé  nem  állhatva  tovább  a  zord  idő  viszontagsá- 
pait,  megjelent  Bicsén  Thurzónál ,  mint  rokon,  mint  keresztfiú 
személyes  megjelenéssel  remélve  meglágyíthatni  ennek  szívét. 

De  Thurzó  kérlelhetetlen  maradt :  elfogatta,  Pozsonyba  kí- 
sértette s  ott  néhány  holnap  múlva  le  is  fejeztetett.  A  közvéle- 
lűény  solia  sem  tudott  megbarátkozni  e  tettével ,  a  részvét  fölszó- 
lalt a  daliás  ifjú  mellett  —  de  a  jognak  és  törvény  szavának  elég 
tétetett .  s  a  fegyelemhez  szokni  nem  akaróknak  intő  példa  lett 
adva,  hogy  mit  várhatnak  az  új  tárnokmestertől. 

SÁNDORFI. 


Századok. 


9 


130 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Magyar  országgyűlési  emlékek   történeti  bevezetésekkel,   A  m.   tud.  akad»  ■* 

történelmi  bizottsága  megbízásából  szerkeszti  dr.  Fraknói  Vilmos^  a  mu  ; 

tud.  akadémia  rendes  tagja  és  osztály  titkára.  M^odik  kötet(  1537 — 15  45,)  - 

Budapest,  1875. 

E  munka  első  kötetének  ismertetése  alkalmával  kiemeltük 
a  régi  országgyűlések  emlékeinek  történelmi  és  államjogi  fontos- 
ságát általában.  Most  midőn  folytatásképen  a  második  kötetet 
kívánjuk  röviden  megismertetni,  mellőzve  a  reflexiókat,  csakis  a 
tartalomra  szorítkozunk,  mert  azon  nézetben  vagyunk,  hogy  t.  ol- 
vasóink abból  is  képesek  lesznek  megítélni,  mily  nagy  szolgála- 
tot tett  az  Akadémia  a  hazai  történelmi  irodsdomnak  akkor,  mi- 
kor a  régi  országgyűlési  emlékeket,  melyek  idáig  jobbára  ismeret- 
lenek voltak,  közzé  tette. 

I.  Ferdinánd  és  Zápolya  János,  valamint  ez  utóbbi  fiának 
korszakából,  nyolcz  évi  időköz  (1537 — 1545)  alatt  tíz  magyaror- 
szági, hat  erdélyi,  hét  horvát-  és  tótországi  rendes  gyűlés;  továbbá 
18  részleges  magyarországi  gyűlés  emlékei  vannak  itt  hangya  szor- 
galommal egybegyűjtve,  s  történeti  bevezetésekkel  ellátva. 

Tudjuk,  hogy  Ferdinánd  király  nem  volt  képes  a  nemzet- 
nek a  sérelmek  megszűntetésére  vonatkozólag  adott  Ígéreteit  tel- 
jesíteni ;  s  ennélfogva  szívesen  halasztgatta  a  rendek  által  sürge- 
tett országgyűlés  összehívását.  Azonban  annyi  kényszerítő  körül- 
mény támadt,  hogy  1537.  jan.  25-kére  mégis  össze  kellett  hívnia 
az  ország  rendéit  —  Pozsonyba.  A  tanácskozás  főtárgya  —  mi- 
után a  Zápolyával  folytatott  alkudozások  meghiúsultak  —  ez 
volt :  mikép  kell  a  fenyegető  veszélyeket  elhárítani,  az  országot 
megvédeni  és  a  békét  biztosítani  ?  A  rendek  némi  habozás  után 
hoztak  is  ilynemű  —  új  adót  kivető  és  az  ország  összes  régi  jo- 


RÖNTVISMERtÉf  És.  1 S 1 

gait  és  kiváltságait  biztosító  határozatokat  (XXIX,  czikket),  me- 
Ijek  a  király  által  febr.  5-kén  megerösitett^k. 

De  fájdalom,  e  határozatok  is  csak  papiron  maradtak ;  a 
megajánlott  adók  nem  folytak  be,  a  mi  pedig  befolyt,  az  is  nem 
Utüzött  czéljára,  hanem  másra  lett  elköltve.  Ennek  következtében, 
M  ugyanazon  év  őszén  (nov.  25.)  Thurzó  Elek  királyi  helytartó 
meghívása  folytán  Nyitrdra  részleges  gyűlésre  összejött  felső-vi- 
déki rendűek  kemény  kifakadásokat  és  panaszokat  tettek  a  ren- 
detlenségek ellen  és  a  felvidék  védelmére,  közigazgatási  és  tör- 
vénykezési bajainak  megszüntetésére  czélzó  határozatok  után  — 
miken  a  király  aztán  némi  változtatásokat  tett  —  szétoszlottak. 
Majdnem  hasonló  eredményű  volt  az  1538.  júniusában  tar- 
tott pozsonyi  országgyűlés,  melynek   eredetileg  a  febr.    24-kén 
kotőtt  n.-váradi  béke  pontjait  kellett  volna  megerősítenie  és  Fer.. 
dinándnak  a   magyar  trónon  való  örökösödését   megállapítania* 
Azonban  mindez  elmaradt,  mert  a  király  mellőzve  magyar  tana- 
csoHaiiiak  jó  tanácsait,  csak  általános  kifejezésekben  jelölte  meg 
azon  >  fontos   ügyeket,  melyek  az  országnak   megmaradását   és 
mindnyájok  védelmét  illetvén  e  gyűlésen  elintézendők  lennének.* 
Sem  Jánossal  nem  tanácskozott,  sem  személyesen  nem  jelent  meg 
a  gyűlésen,  minélfogva  a  rendek  heves  vita  után  az  egyes  tiszt- 
viselők, főpapok,  nemesek  és  János-pártiak  ellen  éles  kifakadáso* 
kat  téve.  hoztak  ugyan  a  magyar  érdekek  megóvását  czélzó  hatá- 
rozatokat, meg  is  szűntettek  egyes  visszaéléseket :  de  mivel  a  ki- 
rály ezeknek  nagy  részét  (Alamóczból)  tényleg  nem  teljesítette, 
részben  pedig  csak  üres  Ígéretekkel  akart  kitérni,   ennélfogva 
mind  az  adóbehajtás,  mind  a  hadak  kiállítása  körűi  komoly  ne- 
hézségek merültek  fÖl.  Es  ámbár  a  király  Thurzó  Elekhez  inté- 
zett későbbi  iratában  megnyugtatóbb  s  világosabb  nyilatkozatokra 
is  késznek  nyilatkozott :  a  remények,  melyeket  ezen  pozsonyi  gyű- 
lés végzéseihez  csatoltak,  jó  részben  füstbe  mentek. 

Azcmban  a  török  felől  érkező  hírek  fenyegető  volta  még 
azon  év  augustusában  szükségessé  tette  a  sellyei  országgyűlés 
összehívását,  melyen  Ferdinánd  király  új  áldozattételekre  szólítá 
magyar  tanácsosait,  de  ismét  csekély  eredménynyel,  mert  az  or- 
ttág  védelmének  elmulasztása  mellett  az  alsó  nemesség  sérelmei 
mindég  csak  szaporodtak.  Majd  a  következő  1539-ben  megúju- 

9* 


\  :^í  KONYVISMERTETKS. 

,a)<   ^  ;^^;vk  ^>li  aí:J^Hll^lmak    s   Perdiiiáiul  sept.  21-kén   Po- 
y,.s ,.;»«>  V.:í  ;v;M*^k  olött  lolfödözte  a  váradi  békét  is,  hogy   a  tö- 
*\\X  >\U"-*.  a:',íusI  :»Hj:\obb  kézséget  ébreszszen ;  de  mivel  vigyázat- 
's^  ^'  ,v\\jk\\\v^i  >^At  is  lolemlitette,  a  rendek  siettek  kijelenteni, 
sV^  -,i -vui  lurtsjogczímen,  hanem  Magyarország  ősi  szabad- 
va, <.v.  s:w*í^ioUmí,  szabadvdlasztd^t  ({\sij)\{in  fogadták  el  ő  fíilsége 
.'  i.!xv\UvU,*  s  miután  a  török  elleni  gyökeres  és  hathatós  intéz- 
vwvox*,   Kt>aniak  volna,  újra   a   belbajok  rendezését  és  a  sérel- 
>vs^t   N»r\v^shksát    követelték,  —   de  melyek   aztán  ismét  elodáz- 

Am»>r  tikként  Magyarországon  a  Ferdinánd  iránti  bizalom 
vv*  Áldozatkészség  fokonkint  alább  szállott,  addig  Erdélyben  Zá- 
|Hki;ia  %buh»st  nagy  buzgalommal  támogatták  a  rendek.  Egy  1537. 
U^\aH/.ah  tartott  gyűlésen  a  magyar  nemesség  és  a  székelyek  iH- 
NíitU  i">tH/.Az  lovast,  a  szászok  ötszáz  puskás  gyalogot  ajánlottak 
mo>i,  Az  ir)38-ban /iToZo^yaro^í  tai-tott  g}ülés  pedig  János  király 
\AVvs  btíszéíhí  folytán  hasonlóképen  jelentékeny  segélyhadakat 
t^iiUilott  IVíl  a  Szolimán  támadásából  eredhető  veszély  elhárítá- 
sai a.  De  a  harczias  szellem  nem  volt  igen  tartós,  mert  még  ugyan- 
)i/on  i'xhen  ugyanott  tartott  más  f?yülés  már  jobbnak  látta  a  bé- 
Kol  ajándék  által  vásárolni  meg,  minek kr»vetkeztében  ])ortánként 
i»H\  egy  loi'intnyi  adót  vetettek  ki  oly  kr»zség(»kre,  melyek  addig 
hiMii  voltak  kapuszámba  véve. 

Majlátli  István  és  Balassa  Imn*  összeesküvése  és  a  Fráter 
tlyingy  rllcn  (Minek  sűlyos  panaszok  következtében  .lános  király 
|f»-l()-l)en  lorddn  tartott  országgyűlést  a  béke  föntartása  iigyé- 
hen.  S  ez  volt  az  utolsó  gyűlés,  melyet  ő  liivott  össze,  mivel  még 
ug.Nanazon  év  jul.  21-ikén  meghall.  Nem  is  volt  semmi  fontosabb 
t-redniénvc. 

Horvát- és  Tótország  azon  gyűlései,  melyek  1537  —  1540. 
t'\ ékben  tartattak,  mind  tárgyia,  mind  eredményre  nézve  nagyon 
hasonlók  voltak  a  magyarországi  gyűléseikhez.  Leginkábl)  a  török 
ellen  intézendő  védelmi  liAhorű  költségeinek  megajánlásáról  volt 
a  í'Zó  ezeken  is. 

•1áno>  király  halála  l'olytán  ismét  két  pártra  szakadt  a  neui- 
wt.  Az  egyik  párt  aNagy-váradi  béke  végrehajtását  vagyis  az«>r- 
kiítág  egyt»HUését  kívánta  Ferdinánd  ahitt.  a   másik    pedig    .lános 


KÖNYVISMERTETÉS.  133 

fiát  kívánta  a  trónra  emelni.  Amannak    élén   Frangepán   é^   Pc- 
rOnyi,  emezen  Fráter  György  és  Petrovics  Péter  állottak. 

A  török  ismét  beavatkozott,  Űj  zavarok  keletkeztek.  S  ezek- 
bői  magyarázható  ki  az  a  sok  részleges  gyűlés,  mely  az  ország  kü- 
lönböző vidékein  egymás  után  gyorsan  következett.  Ilyen  volt 
például  1541-ben  Eperjesen,  (a  felső  magyarországi  megyék) 
ugyanazon  évben  Tokaj  várában,  Debreczenben,  Sajó-Sz. -Péteren, 
MUkolczon  és  ismét  Eperjesen,  melyeken  részint  Ferdinánd-,  ré- 
szint János  Zsigmond-pártiak  jöttek  össze,  úgy  látszik  csak  azért 
liugj'  panaszaikat  elmondhassák. 

Majd  Ferdinánd  maga  is  összehívta  híveit  egy  rendes  or- 
''Zággyülésre  Pozsonyba  1541.  jan.  közepe  táján,  hogy  velők  azok- 
ról ímik  az  ország  jólétét,  visszaszerzését  és  fentartását  érdeklik,* 
tanácskozzék ;  egy  évvel  későbben  pedig  Beszterczebánydra  hívta 
őket.  hogj'  az  oiNzág  egyesítését  elömozditsák.  De  ez  sem  sike- 
rült, daczára  annak,  hogy  a  gyíílós  jelentékeny  haderőt  ajánlott 
tVi]  az  ország  védelmére,  s  hogy  az  elégtiletlenség  csillapitása  te- 
kintetéből gondoskodott  az  erőszakosan  elfoglalt  jószágok  vissza- 
üdatásáról.  A  belső  ingerültség  és  elégedetlenség  továbbra  is  fen- 
mradt. 

Ezen  zavar  alatt  Buda  (»lesett  és  visszavétele  nem  sikerült, 
Peréiiyi  gyanúra  elfogatott,  az  önkénykedés  napirenden  volt,  a  főbb 
arak  lemondtak  hivatalaikról.  Ferdinánd  azon  volt,  hogy  a  közin- 
C'^ndtséget  lecsillapítsa,  s  e  czélból  hívta  össze  ismét  a  magyar  ren- 
'l*'ket  Pozsonyba  1542-ben,  s  megígérte,  hogy  a  rendek  régi  óha- 
jihoz  ké[)est  személyesen  fog  megjelenni  körükben,  és  hogy  az 
árí^  nádori  széket  is  be  fogja  tölteni.  Első  ígéretét  teljesítette,  a 
másikat  nem;  a  közrend  érdekében  51.  t.  czikkot  alkottak,  mind- 
iiz'máltal  a  dolgok  még  sem  jöttek  rendes  kerékvágásba,  mivel 
JK-ni  volt,  a  ki  a  hozott  törvényeket  végrehajtsa.  Ezért  1542-ben  és 
1543-ban  több  részleges  gn'ilés  tartatott,  egyes  megyék  és  főurak 
által  összehívatva.  Ilyen  volt:  1542.  máj.  18.  0/>oí/ow,  ugyanazon 
H  jun. 4.  Egerben,  aug.  és  nov(»mberl)en  N.-Vdradon,  1543. febr. 
15^n  Gy»dán,  apr.  8  kán  Debrerzenbfn.ww*,  1.  Dererskéiuó^  oct 
^\*t}ifn  Pozsonyban,  mely  utóbbi  helyen  Ferdinánd  király  tanács- 
fc-'/-ott  az  ország:  fíiuraival  és  papjaival. 

E  gyüló.sek  kínos  hatást  gyakorolnak  az  olvasó  lelkére,  mert 


lH  KÖNYVI8MERTETÉR 

iníJl^eiiikböl  az  tűnik  ki,  liogy  különleges  önző  érdekek  dédelge- 
«iir  mellett  az  oi*szág  közügyei  prédául  szolgáltak.  Ferdinánd  ki- 
hI(T  hiába  kérte  föl  a  rendeket,  liogy  gondolkodjanak  az  egyetér- 
^5i  é9í  öBszeiartds  megszilárdításáról,  és  hogy  egyesült  erővel  lépje- 
nk  föl  az  ország  védelmére  a  közös  ellenség  leküzdésére ;  hiába 
dit^k  S6  űj  törvényczikket :  az  ország  reményei  nem  teljesültek, 
Tirt  uémet  segélyhadak  sem  érkeztek  meg,  és  a  török  uralom  a 
Kína  mellékén  mind  inkább  terjedt. 

Ily  körülmények  között  a  magokra  hagyatott  egyes  vidékek. 
belemről  gondoskodván  ,  külön  részleges  gyűléseken  tanácskoz- 
ik a  teendőkről.  A  Tiszán-iuueni  vármegyék  rendéi  1543-bau 
ityo-vSc-Petereu,  majd  1544  és  1 545-ben  a  Tiszán-tüliakkal  együtt 
Mreczeíiben,  és  még  egyszer  Sajó'Sz,'Péteren  jöttek  össze,  a  török 
mráts&g  niegsziláidításáról  gondolkozván. 

Ex  alatt  Ferdinánd  bízva  császári  bátyjának  segélyében  és 
lemélyes  megjelenésében,  új  reményeket  akart  költeni  magyar 
emleinek  szivében  s  e  végből  hivta  össze  1545.  tavaszán  a  Nagy- 
ZQmhiiti  országgyűlést.  De  mivel  a  császár  személyesen  ekkor  sem 
rfent  meg,  sem  pedig  kellő  segélyt  nem  küldött,  ezért  maga  Ferdi- 
káiul  soitt  tartotta  tanácsodnak  a  gyűlésben  részt  venni,minek  követ- 
estében  a  VárdayPál  éi-sek  elnöklete  alatt  tartott  gyűlés  igen  heves 
afakadiisok  színhelyévé  lett.  A  fölzajlott  kedélyeket  ismét  csak  új 
peretekkel,  évi  fegyverszünettel  lehetett  lecsillapítani,  de  csak 
Ü8  időre. 

Ez  volna  Fraknói  fentcziniezett  munkájának  rövid  foglalatja. 

1»  Itt  mellőzött  részletek  igen  érdekes  és  fölöttébb  tanulságos  ké- 

w  íiyíytanak  az  akkori  i)íii*t()sküdásról  és  a  fő-  és  köznemesség 

fwthozó  gondolkodás  módjáról.  Mind(»n  párt  hivatva  érezte  magát 

^  uHzix  megmentésére ;  minden  vidék  legközelebb  a  maga  biztou- 

**^*^1  gondoskodott.  A  főurak  iiedig  lestek,  hogy  melyik  király 

Válthat  nekik  több  előnj't  és  biztosítékot,  és  ahoz  képest  inga- 

***^  l^üségökben.  Soha  scmh  beszéltek    a  haza  megmentéséiből 

*V^^  mint  e  gyűléseken,  és  soha  nem  tettek  a  luizáért  oly  keveset 

«t  ekkor.  Valóban  szomorft  idők  voltak  azok,  s  a  jelennek  bö 

»*l«&$ot  szolgáltatnak. 


KÖNYVI8MERTETÉ8.  135 

Az  Akadémia  forró  hálánkat,  az  általa  kiadott  ezen  könyv 
pedig  pártolásunkat  teljes  mértékben  megérdemlik. 

ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


Bftklenfalri  gróf  Thurzó  (György  levelei  nejéJiez  Czohor-szt-mihályi  Czobor 
ErzMfheihez.  Közrebocsátva  id.  gr.  Zichy  Edmuad,  árvái  urad.  teljhatalmú 
igazgató  megbízásából.   Történeti  bevezetéssel.  Két  kötet.  Budapest,  az 

Athenaeum  r.  társulat  kiadása,  1876. 

Eg}'  ország  történetének  sem  lehetnek  sülyedtebb  korszakai 
afl»k,  melyekben  a  vezérférfiaknak  nem  annyira  talentoma,  mint  in- 
kább jellembeli  tisztasága  látszik  uralkodni  Minden  egy  ilyen  kor 
tanúskodik  a  köz  érzület  fogékonysága  felől  a  politicai  erények 
iránt  s  hódolata  felöl  a  politicai  erkölcs  kiválóbb  képviselői  előtt, 
s  e  fogékonyságban  és  hódolatban  kétség  kivtil  nemesebb  oldalá- 
ról mutatja  be  magát  Míg  a  mohácsi  veszedelemre  közvetlenül 
következett  félszázados   időszak  nem  volt  szegény  sem  hadvezé- 
re, sem  politicai  tehetségekben,  nem  termett  egyetlen  olyan  ha- 
zafit sem,  ki  szilárd  és  feddhetetlen  jellemével,  hajthatatlan  kö- 
vetkezetességével tudott  volna  —  ha  nem  is  uralkodni  korán,  — 
íle  legalább  jelentékenyebb  szerepre  vergődni.  Mennyiben  tulaj- 
doníthatjuk ezt  a  tényt  a  zavaros,  áldatlan  és  állhatatlan  viszo- 
nyoknak;   mennyiben   a  zaklatott  nemzedéknek,  melyben  sorsa 
>zükségkép  kicsíráztatta  az  önzést :  nem  e  sorok  föladata  kutatni 
Mindenesetre  érdekes  azonban  örszehasonlítani  azokat  az  erköl- 
csi tényezőket,  melyeknek  a  XVI.  század  közepén  Martinuzzi  s  a 
következőnek  elején  Thurzó  nádor  nagy  politicai   befolyásukat 
kú>zönték.  Akármit  forralnak  amaz  ellen  a  panaszkodó  Izabella 
hívei   Erdélyben,  akárhogy  igyekeznek  megnyirbálni   hatalmát, 
akárhogy'  vonaglik  mintegy  ország  és  királyné  a  barát  kezei  közt: 
a  közelgő  veszély  pillanatában  mindenkor  majdnem  imádkozva 
kérik,  hogy  jöjjön  közéjük,  ne  hagyja  őket  magokra,  mert  elvesz- 
ünk nélküle.   Tisztán  a  íángész    ellenállhatatlan    ereje   volt  az 
mely  a  »tiinő  nappal  megbukottat,  a  kelő  nappal*  íijra  a  legfőbb 
hatalom  i)olczán  vezette.  Nyolczvanhárom  évvel  később,  —  mi- 


1 3r>  KÖNYVISMERTETÉS. 

lón  a  ])écsi  udvar  azon  fondorkodott,  liogy  a  íjrotestáns  Bethlen 
megbuktatásával  a  pápistákhoz  szitó  Homonuay  Györgyöt  jut- 
;assa  Erdóly  trónjára    —   a  titkos   tanács  mindenható   elnöke, 
[íhle:5l  Menyhért,  bécsi  püspök  ígj'  nyilatkozott :  >Ha  Thui-zó  ná- 
lor  nem  tart  velünk,  úgy  lehetetlen  a   dolog  sükerében  remél- 
lünk,  mert  a  tartományok  többet  tartanak  rá,  mint  bárki  másra) 
le  ha  ö  a  mienk,  győztünk ;  azéii,  az  ö  megnyerésében  sem  költ- 
iéget, sem  fáradságot  nem  kell  kimélni.«  A  nagy  elméjű  főpap 
smerhette  a  viszonyokat ;  de  nem  ismerte  emberét  Mert  ha  is- 
n(u-i,  tudhatta  volna,  hogy  az  érdemes  nádorra  a  ^tartományokc 
ísak  azért  tartiuiak  többet,  mint  bárki  másra,  mert  az  ö  meg- 
iy(M-ésére  költséget  és  fáradságot  ugyan  hiába  vesztegetnének, 
hajthatatlan  szilárdsága,  egyszer    helyeseknek  ismei-t  elveihez 
aló  hü  ragaszkodása  volt  annak  az  emelvénynek  legerősebb  osz- 
opa  és  legerösel)b  lépcseje,  melyről  nemzete  soiNára  egy  válságos 
döszakban  jelentékeny  l)efülyását  érvényesítette. 

-Bíilsö  és  ktilsö  sikerekben  egyiránt  gazdag  pályájának  min- 
"ín  niozzanata  erről  tanúskodik.  Nem  nagy  szellemi,  de  ritka  er- 
">lcsi  tulajdonai  vítták  ki  számára  az  előkelő  helyet  történe- 
ünkben,  s  hogy  ide  omelkedlietett,  csak  becsületére  válik  korá- 

•  ^^gig  harc/oha  a  török-magyar  háborúk  leghosszabikát 
uionlmző  szerepben:  keza(?tbeii  mint  csapatparancsnok,  a  hős 
^"ly  halála  után  mint  országkapitánya;  de  kiválóbb  lunlvezéri 

i^lentomuak  nem  tanúsította  magát.  Az   1593.  nov.  3.kán  vívott 

[  ^"iozdi  diadalban  még  nem  sok  része  volt ;  a  következő  év    sept 

-kon  a  győri  kudarczbaD,  liol  Thurzó  épen  előőrs  parancsnok 

*  '  ^*gy  h'itszik  annak  is  vala  rész(»,  liogy  a  zavarban  nem  tudta 
^'^  jokor  tViltaláhii  magát ;  a  köv(»tkezö  esztendőknek  is  minden 

*^'^  ^*^^'tosebb  hadi  tényében  ré>zt  vett.  nn;j:nem  1602.  sept.  14-kén 
|^^^*^í*l<apitányává  lett.  s  már  el)1)en  a  minőségl)en  vez(»tte  Náda^- 

*  ^'^1   azt   a  sikeres  had  járatot,  melvnek  eredménve  a  mondott  év 
íio  <>szt>u  Adonv,  l*aks.  Földvár  megvétele  lett  s  mely  Thurzó 

Irk    1  V  •  •  "  •' 

^*vozpi'i   mükíMlésének   kíh-iilbelül  le^lényeselil)  részlete,  Azon- 

*  '^    szerencse    gyjikori  változásai    kr)zí'»tt   helyét    —  mely  le- 
^í'íok  tanúsága  szerint   i-  >okszor  a  le^^vc^zedelmesebbek  közé 

.     ^*^^'Ott  —  emberül  megáll'a  és  úgy  lát-^zik  katonai  kitüntetéseit 
«iikúbb  személyes  bátorságának  s  j)oliticai  hűségének ,  mint 


KÖNYVISMERTETÉS .  137 

hadvezető  tehetségének  köszönte.  Mint  politicust  hasonlóképen 
nem  egy  kortársa  szárnyalja  túl  merészebb  eszmék,  messzebb  ter- 
jedő latkor  és  a  nemzet  érzelmeire  való  hatás  tekintetében ; 
de  senki  lelke  tir>ztaságára,  szándékai  becsületességérc  és  útja 
egyenességére  nézve.  Folytonosan  a  béke  híve;  úgy  a  török- 
kel, mint  Bocskayval  és  Bethlennel  szemben;  az  marad  akár 
a  bécsi  udvar  fondorlatai,  akár  az  erdélyi  hazafiak  nyugtalansága 
Tesz  fenyegetőbb  alakot.  Jóllehet  föltétlen  hive  a  Habsburg- 
dpastiának,  egy  perezre  sem  szűnik  meg  hazafi  lenni.  A  kardot 
bátmn  suhogtatja,  míg  karja  az  igazságból  meríthet  erőt,  s  Tc- 
lekessy  Mihályt  kegyetlenül  le  is  sújtja  vele ;  de  nem  vonja  ki 
liüvelyéböl,  mikor  az  ország  nyugalmát  Bécs  által  látja  koczkára 
téve.  Megalkuszik  az  ellenséggel  —  a  törökkel  és  Bocskayval 
egyiránt.  —  hogy  békét  szerezzen,  de  nem  alkuszik  királyával 
>em.  hog)'  háborúságot  indítson.  Mindenki  számíthat  rá,  kinek 
héké  a  czélja,  (Mátyás  főherczegé  is  ez  volt  bátyja  elleni  küzdel- 
mében), de  senkisem,  a  ki  a  viszálkodás  magvait  akarja  elvetni. 
Fáj  neki,  mikor  élete  végén  elfordulni  látszik  tőle  a  király  kegye? 
kinek  Bethlen  ellen  nem  akai't  eszközévé  lenni ;  fáj,  hogy  a  kas- 
sai rendek  is  bizalmatlanságot  mutatnak  iránta,  a  mért  Páz- 
luánynyal  tanácskozott ;  de  a  betöltött  kötelesség  nyugodt  öntu- 
datávid  hal  meg,  íme  a  tulajdonok,  melyek  népszerűségét  lenn 
és  befolyását  fenn  megalapították.  A  legmucsoktalanabb  politicai 
♦•réuy  volt  talizmánja  s  az  államférfi  jellemének  magyarázója  a 
derék  ember,  kivel  az  előttünk  fekvő  magán  levelek  megis- 
mertetnek. 

Nem  kevesebb  mint  600  magyar  levelet  foglal  magában  e 
ffvüjtemény,  melyet  Thurzó  második  nejéhez,  Czobor-szent-mihályi 
í'zobor  Erzsébethez  intézett.  Első  felesége,  Forgách  Zsófia,  kit 
11*  éves  korában  vett  el,  csakhamar  özvegyen  hagyta  s  a  fiatal 
tí»ur  lángolóbb,  odaadóbb  szerelmének  l(')lébre^ztéye  úgy  látszik 
ma'^xlik  választottjának,  Czobor  Mihály  nádori  helytartó  leányá- 
nak vala  fönntartva,  kivel  az  1 592-iki  farsangon,  február  2-ikán 
kelt  ös-ze  Sassin  várában.  Leveleinek  egy  részét  (I — X)  még  vő- 
legény korából  intézte  hozzá ;  a  többi  (X — DC)  holtáig  hü  hit- 
ves(*iiek  Íratott.  Semmi  bizonyságunk  e  levelekből,  hogy  Czobor 
Erzsébet  a  kiválóbb  szellemű  asszonyok  közé  tartozott;  ellenke- 


138  kAnyvismkrtktéíí. 

zőleg  bizonyos,  hogy  irni  s  olvasni  is  férjhezmenetele  után  tanúit 
meg.  De  bárki  forgassa  ""e  lapokat,  bizonyára  megérinteni  fogja 
valami  gyöngéd,  jótékony  háziasság  melegítő  hatása,  melynek 
központja  kétségkívül  Árva  várának  asszonya  volt.  E  két  vaskos 
kötetben  egyetlen  szavát  nem  halljuk ;  de  Thurzó  leveleiben  mind- 
untalan, lépten-nyomon  megüti  fülünket  szeretetteljes  hitvesi  hang- 
jának élénk  viszhangja.  Ha  a  számtalan  apró  vonásból  össze 
akaniók  állítani  képét :  nem  kapnánk  semmivel  többet  a  szerető 
feleség  mintaképénél,  ki  hol  aggódó,  hol  visszataiió ,  hol  tevé- 
keny gondjával  keresi  föl  otthonából  férjét  a  háborúk  veszélyei 
közt,  á  tanácsok  zöld  asztalánál,  a  bécsi  és  prágai  királyi  várla- 
kokban s  egy  velenczeí  ünnepély  káprázatos  fénye  közt.  Mind 
ide  nem  kívánkozik,  hanem  híven  vezeti  az  otthon  kormányát. 
Egész  egyénisége  úgy  szólván  házasságában  nyilatkozik.  Világa  • 
a  távollevő  férj  és  a  lábainál  növekvő  gyermekek.  Művészete : 
hogy  férje  szerelmét  az  utolsóig  le  bíiia  bilincselni :  a  vőlegény 
úrfi  leveleinek  gyöngéd,  szerető  hangja  alig  különbözik  az  agg 
nádorispánétól.  A  háziasságnak  ez  általános  hangjában,  színében 
fekszik  az  egész  gyűjtemény  éi*téke  inkább,  mint  töiiéneti  részle- 
teiben. A  hatszáz  levélben  nem  sok  az, ami  a  köztörténetre  nézA'e 
fontos ;  itt-ott  lelünk  nem  (»gy  adatot,  mely  eddigi  ismereteinket 
kiegészíti,  de  egészben  semmi,  a  mi  e  kornak  főkép  Istvánfi  és 
Katona  előadásából  ismert  történeteire  nézve  jelentékenyebb  fon- 
tosságú. Mívelődéstörténeti  tekintetben  is  nem  annyira  részletei- 
ben fekszik  érdeme,  mint  egészébon  :  midőn  megismertet  az  ország 
legelső  főuránál,  a  családi  életnek  egy  patriarchális,  bensőségtvljes 
jellemző  képével.  A  főrangúak  váraiból  utóbb  az  előkelő  nemesi 
kastélyokba,  majd  a  középrendü  falusi  lakokba  szorult  e  kép :  a 
magyar  nemzeti  házi-élet  százados  képe,  mígnem  korunkban  majd 
mindenfelé  lomtárba  került.  Más  hang,  más  szín  lett  uralkodóvá 
s  amaz  innen-onnan  egészen  a  régmúlt  emlékei  közé  sorakozik. 

A  leveleket  Thurzó  Gyíirgy  nádor  életrajza  előzi  meg  i^. 
Kubinyi  Miklóstól.  Az  árvái  vár  nagybecsű  levéltárának  s  a  köz- 
kézen forgó  történeti  nuinkáknak  fi'dhasználásával  készült,  érde- 
mes dolgozat.  Részletesen  ismerteti  Thurzónak  egész  nevezetes 
pályáját  —  fő  tekintettel  természetesen  politicai  oldalára  —  s  a 
jellemkép,  melyet  befejezőleg  hőséről  ad,  szintén  sikerült.  Nincs 


KÖNYVISMERTETÉS.  1 39 

is  más  megjegyzésünk  rá,   miutbogy  még  szívesen  vettük  volna 
Thurzö  nagy  fontoss^ű  vallásügyi,  egyház-politi  cai  működésé- 
nek valamivel  részletesebb  tárgyalását.  így  például  az  ariánus 
seQemü  Moschovin  János  erőszakos  elnyomatásának  érdekes  tör- 
tékeiét. Nemkülönben  bővebb  kifejtését  amaz   okoknak,   melyek 
Tknrzőt  országkapitányi  állásáról  való  lemondására  bii'ták.  Mig 
%isnó  csak  Thurzó  hazafiúi  elégedetlenségére  czéloz,Engel  döntő 
oktd  azt  emliti,  hogy  több  rendbeli  királyi  parancsok  által  evan- 
gelicus  lelkészek   tartásától  s  a  gondjára   bízott   országrészben 
alkalmazásától  eltiltatott.  ^) 

Mielőtt  rövid  ismertetésünket  befejeznők,  utaljunk  e  gyűj- 
teménynek még  egy  érdemére :  a  nyelvészetire.  Utaljunk  annálin- 
kább,  mert  egy  hírlapíró  toll  csak  közelebb  vont  e  tekintetben 
párhozamot  Bercsényi  levelei  s  az  előttünk  fekvők  között,  emezek 
hátrányára.  Nem  kevesebbet  feledett  el,  mint  hogy  Thurzó  és 
Bercsényi  levelei  között  teljes  száz  esztendő  fekszik,  még  pedig  az 
a  száz  esztendő,  melyben  Pázmány  és  társai  írtak  s  melytől  nyel- 
vünk uj  korát  számltjuk.  Megjegyezve,  hogy  a  levelek  általában 
tiszta,  szép,  hamisítatlan,  magyarossággal  vannak  írva  s  egyál- 
talán közelebb  állanak  nyelvükre  nézve  az  új  magyarnak  első, 
mint  a  középsőnek  utolsó  stádiumához,  nem  tartjuk  érdektelen- 
nek idejegyezni  néhány  sajátságukat,  melyek  a  kevésbbé  közön- 
ségesek közé  tartoznak.  így  régies  alakban  fordulnak  elő  még 
fzí  (hangzón  kezdődő  rag  előtt :  már  szív)  szántalan  (számtalan 
htt.)  az  m  sokszor  váltakozik  az  n-nel,  sőt  Z-lel  is;  álapat  (álla- 
pot htt.)  hassomló  (hasonló  htt.)  ustrom  (ostrom  htt,  még  a  leg- 
régibb tompa  o ;)  búsulkodni  (búslakodni  htt.)  a  meg  igekötö  szá- 
mos más  helyett  áll :  megolt  (elolt  htt.)  megnit  (kinyitt  htt.)  A 
nyelvtani  sajátságok  közül  megemlítjük,  hogy  a  segítő  rag  ü-jének 
áthasonitó  ereje  még  nincs  teljesen  kifejlődve,  mint  e  korbeli  em- 
lékeinkben sehol,  (Jiunkat  és  leáninkal,  de  szómoal,  őrömvel,  ki- 
mnkékod,)  némely  ma  már  teljesen  összetett  szók  mindegyike 
i'agoztatik,  (így :  uramhoz,  bátyámhoz,  urammal,  öcsémmel,  stb.) 
és  különösen  érdekes  a  második  személyre,  mint  tárgyra  vonat- 

*)  Gescbichte  der  Nebenlander  des   ung.  Reichs,  II.  köt.  'JG  lap. 
SzaUynál  is  említve,  IV.  köt.  465  1. 


Oi^T  KÖNYVISMERTETÉS. 

kozó  elsö  személyes  igerag: Jafc,  (raiudenütt:  ajáidjak/djB,n\  alakhtt) 
A  sok  érdekes  régies  kifejezés  és  szólásmód  közül  álljanak  itt  a  kö- 
vetkezők :  ajándékon  (ajándékban  litt.)  oszolton  oszol  és  gyűltön 
<jfjül\  vigan  lakni  (jól  mulatni  htt.),  az  császárnak  írt  reám  (árul- 
kodott reám  htt.)  il  nyereséget  mi  időnkben  nem  emUiünk  (a  leg- 
nagyobb nyereség,  mcílyet  megértünk,)  sebes  (sebesült  htt.  mindig,) 
hitiszegte  (hitszegő  htt.)  minden  embert  hadban  hirdetnek  (hadba 
rendelnek  htt.)  az  madarak  mind  megvesztenek  (megromlottak, 
megbüzösödtek  htt,)  nem  lennék  ellentartó  az  elmenetelben  (nem 
vonakodnám  elmenni,)  veszekedő  hel  (pörös  terület,)  haszon  kívül 
(haszontalanul,)  szerencsén  voltam  (szerencsém  volt.)  Sajátságos 
szórend :  írd  meg,  hon  várni  fogsz  engem  (hol  fogsz  várni  engem 
helyett.) 

Mindazok,  kik  e  munka  kiadásában  fáradtak,  vagy  arra 
áldozatot  lioztak,  kétség  kívül  megérdemlik  nemcsak  a  történettu- 
dománynak, hanem  a  nagy  közönségnek  köszönetét  is,  mely  a  ma- 
gyar családi  életnek  e  közel  háromszáz  éves  emlékét  szintén  gyö- 
nyörködve olvasgathatja.  BEÖTHY  ZSOLT. 


Szfkesi  (jvőf  Berci^v.inji  Miklós    fö hadvezér   és  fejedelmi   helytartó  levelei 
"Rákóczi  fejedelemhez,    1704 — 1712.    Az  eredeti   kéziratokból   a   titkos 
egyek  fólfejtésével  közli  Thabj  Kidnuiii.  Elsö  kötet  (1701  —  1705.)  Bu- 
dapest, 1875. 

Az  előttünk  fekvő  gyííjtemény,  IV-ik  kötete  az  Archivum 
Rakoczianuni  elsö  ré><zének,  melylyel  a  had-  és  helügy  foglalko- 
zik. Anyaga  a  vörösvári  Rákóczi  -  levéltárból  van  véve,  melynek 
kincseit  a  mostani  tulajdonos  gróf  Erdödy  István,  nagy  libera- 
litással  a  Magyar  Tiidojuányos  Akadémia  rendelkezésére  bocsátott. 
Már  Szalay  ismerte  és.  bár  kis  mértékl)en  csak,  használta  e  gaz- 
dag gyűjteményt,  anélkül  azonlian  —  hogy  az  akkori  absolut 
kor-zak])aii  —  a  foiiást  idézni  ihlomoMuik  találta  volna.  Az  Ar- 
chivum Rakoczianuni  uKjst  van  hivatva  azt  napfényi'e  hozni  le- 
hető nagy  mellékben. 


KÖNYVISMERTETÉS.         -  141 

Bercsényi  leveleinek  ez  érdekes,  és  részben  nagybecsű  gyí'ij- 
teményét  Thaly  Kálmán  azon  pontossággal,  lehet  mondani  mű- 
gonddal és  szeretettel  szerkeszti  —  mely  minden ,  a  Rákóczi 
korra  vonatkozó  dolgozatát  jellemzi.  Sőt,  ha  kifogást  akarnánk 
tenni,  azt  csak  a  tűlzott  pontasság  ellen  tehetnők,  melylyel  sok- 
szor jelentéktelen  leveleket,  az  utolsó  kommáig,  czimezésig  cito- 
cito  citissimejeig  reproducál,  külsejükben  leír,  pontosság,  melyet 
némely  Codex  Diplomaticusunkban  a  történelem,  s  diplomatica  ne- 
vezetes kincseinél  is  hiában  keresünk.  A  levelek  titkos  jegyei 
mind  meg  vannak  fejtve,  s  igy  sok  dolognak  tudomására  jutunk 
mi  Thaly  szorgalma  és  szerencséje  nélkül  talán  örökre  homály- 
iMin  maradt  volna.  Itt-ott  hiányzó  dátumok  ki  vannak  pótolva,  s  a 
vonatkozásokat  jegyzetek  világosítják  föl,  melyek  mind  Thaly  is- 
mert alaposságával  vannak  írva,  szóval  látszik,  hogy  a  szerkesz- 
tőnek gondja  volt  az  olvasóra,  s  a  gyűjtemény  nem  szerkesztődött 
mint  sok  más,  csak  ixgj  magától. 

A2  előttünk  fekvő  kötetben  376  levél  foglaltatik,  1704.  apr. 
l4-ikétöl  1705-nek  végéig.  Ez  időszak  alatt  Bercsényi  kivévén  a 
>z«^sényi  gj-ülés  idejét  1705.  september  havát,  mindig  az  orszAg 
éjszak-nyugoti  részében  a  Vág  vidékén  tartózkodott,  hol  védve, 
hol  támadva,  néha  győzve,  többször  megveretve.  A  Ricsan  fölíHt 
nvert  szomolányi  győzelemnek,  a  koronczai  és  zsibói,  a  Nagy-szom- 
l»ati  és  pudmericzi  vesztett  csatáknak  ideje  az,  csakliogy  e  két 
utóbbi  ütközetről  —  minthogy  akkor  Rákóczi  Bercsényivel  volt 
—  a  levelek  úgyszólván  mitsem  tartalmaznak. 

A  ki  a  kurucz  hábortdcnak  részletes  történetével  foglalkozik? 
nem  nélkülr)zheti  e  leveleket,  melyek  az  egyes  kalandozások,  had- 
müveletek leírásán  kívül,  tömérdek  adatot  tartalmaznak  a  kurucz 
'íereg  állagáról,  szervezetéről,  sok  talpraesett  jellemzés  —  csak 
niosvayét  emiitjük  (477. 1.)  —  a  kurucz  világ  egyik  másik  ne- 
vezetesebb emberéről.  Úgynevezett  országos  dolog  ellenben  e  kö- 
tetlien  kevés  van,  de  mégis  van,  s  e  levelekből  látjuk ,  hogy  Bér- 
esén}! sokszor  egészen  más  irányban  érvényesité  befolyását,  mint 
azt  —  nda  —  a  közímséges  fölfogást  követve ,  hinni  hajlandók 
volnánk. 

Kevés,  ember  van  történetünkben ,  ki  közelebbi  vizsgálatra 
íimiyira  megváltoznék,   mhit  ép  Bercsényi  Miklós.    Szeretjük  őt 


1 42  KON  V  VI8MERTETÍ». 

^Ky  ^K^'^*  kwrucz  valóságos  typusának  tartani,  és  az  is  volt  —  csal 
lioKy  <^  k()zv6lom6iiy  kurucz  alatt  mindig  valami  véres  szájű,  vas 
iagnyakű  kálvinistát  képzel,  még  ha  az  illető  pápista  volt  is,  mái 
p(Mlíf(  Horcsényi  az  e  fajtához  nem  tartozott.  Rákócziról  —  e  ne 
HM'H  alakról ,  kiben  az  ideális  vonás  oly  gyakran  emlékezte 
iia/^y])Atyjára ,  a  költő  Zrínyire  —  ezt  régen  tudtuk ;  Bercsényi 
rC)]  vMiik  az  íijabb  kutatás,  melyekhez  a  jelen  levelek  is  tartoznak 
oH/líitja  (^1  a  balfólfogást.  Tökéletesen  éi-tjük,hogy  Thaly  Kálmán 
ki  taníilniányai  folytán  annyira  ismeri  Bercsényi  tetteit,  megsze 
rt»tlü  (í  nemes  túzú,  önzetlen  igazi  magyar  jellemet ,  mely  erköl 
(íNÜog  egy  óriásnak  ttinik  föl  a  Károlyiak,  Ocskayak,  önző,  rabL 
alakijai  mellett :  de  azért  benne  a  nagy  elmét,  a  genialitást,  min 
tinztolt  Irótársunk,  föl  nem  találhatjuk.  Ellenkezőleg,  legalább  a 
ellőttünk  fekvő  levelek  teljesen  igazolják  Rákóczi  Ítéletét  BercsO 
»yiről  mint  hadvezérről,  hogy  semmit  sem  tudott,  és  semmire  ner 
tiulta  magát  elhatározni,  ü  kétségkívül  ember  volt, ki  kész  volt ; 
csatamezőn  báimikor  meghalni ,  ki  veszélyes  pillanatokban  eléj 
lelkiorővol  bii-t,  még  tréfálkozni  is;  de  kellő  intézkedéseket  teniL 
a  voszélylyel  nőni  —  mint  erős  lelkek  szoktak  —  nem  tudott.  1 
t(»kintet])en  Károlyi,  Bottyán  messze  tűlszárnyalák.  A  polgái 
ügyekbon  is  csak  a  tiszta  fejű,  önzetlen  hazafi  beszél ,  ki  józanú 
^*^Wa  t<')l  a  dolgokat ,  de  a  genialitásnak  legkevesebb  szikráját  i 
hiában  keresnők  onuntiátióiban. 

Hosszadalmasakká  kellene  lennünk,  ha  állításainkat  az  elől 
tünk  fekvő  levelekből  indokolni  akarnók.  A  figyelmes  olvasómé 
fogyja  találni  a  helyeket ,  a  melyekre  Ítéletünkben  gondoltunk 
í^zután  ítélhet  magjuva^yon  igazunk  van-e  vagy  nincs?  Két  dolgo 
azonban  mégis  lol  kell  említenünk,  mint  legalkalmasabbat  ans 
ht>gy  a  líi»rosényiről  való  közönséges  fölfogásnak  hamissága 
föltüntessük. 

Midőn  a  KákiVzi  lolkelés  diadalmasan  majdnem  az  égés 
o\*s7.ágot  elfoglalta,  a  vallásszabadságra  is  szebb  napok  virradtál 
A  pivtestantismus  szaluidnak  érzé  magát  és  hívei  —  fökép 
lutheninusok  —  igen  természetesen  siettek  elvesztett  valódi  vag 
>élt  jogaikat  visszaszeívzni.  Hogy  ez  a  katholicus  részről  vissza 
totsíést  síült :  az  akkori  fölfogás  mellett  szintén  természetes,  j 
katholicus  oléguletlen>éi;nek  IViv^ónyi  volt  szótyr-ólója  a  fejedt 


KÖNYVISMERTETÉS.  í  43 

lemnéL  Többször  említi  leveleiben  panaszosan  mikép  foglalnak 
t  lutheránusok  katholicus  templomokat,  verik  ki  a  papokat,  ta- 
gadják meg  a  dézmát  és  tesznek  más  hatalmaskodást.  A  fejede- 
lem udvarában  túlnyomó  a  lutheránus  elem,  mely  a  katholikuso- 
ht  minden  módon  háttérbe  igyekszik  szorítani.  »Isten  engem 
verjen  meg  —  írja  1705.  május  5.  ^)  —  ha  personalis  passióra 
van;  de  az  subdola  actussit  nem  dicsérhetem  azoknak,  kik  spein- 
iallibilis  sinceritatis  merente  adesse.  Ugyanis  kegyelmes  uram 
elhigyjük :  nincs  már  pápista ,  okosságok  közzé  az  többinek  ki 
iDjék  ?  nincs  hív,  nincs  vitéz  ?  Eddig  is  pápista  tisztekkel,  fegy- 
verrel s  észszel  voltam  itt  örállója  az  Hazának ;  most  régimen 
számra  26  ezer  hada  van  itt  mellettem  Nagyságodnak  s  az  Hazá- 
nak, több  Oberster  húsznál  közülök  pápista!*  »Z6lyom  várme- 
gyében —  írja  1705.  nov.  25-én  Újvárról  2)  —  megtiltották: 
pápista  papnak  senki  pénzért  se  szántson,  se  dolgozzon,  teli 
Szombat  az  sok  pappal,  alamizsnával  sem  győzöm  szegényeket. 
Xe  vétsek  vele  Nagyságodnak,  kegyelmes  uram  —  veti  hozzá 
rejtett  ii'ásban  —  vájjon  nem  azért  ver-é  az  Isten  bcn- 
nünküt  ?« 

Bercsényi  továbbá  —  mint  jelen  leveleiből  is  kitetszik  — 
nem  volt  vak  ellenkezője  minden  kibékülésnek.  Ot  nem  csak  az 
Ausztria  ellen  való  gyűlölet  vezette ;  sem  a  külföldi  viszonyok, 
^m  a  nemzet  hangulata  iránt  nem  ringatta  magát  illusiokban. 
1705.  június  havában  fegyverszünetet  javalt  Rákóczinak,  meil: 
>nem  szánom  —  hitemre  —  magam  vérét,  de  félek  unalmától  az 
népnek.€  =)  Ezelőtt  márcziusban  pedig  inté  a  fejedelmet,  ne 
liagyja  végletekre  menni  a  dolgot :  *Edes  nagyságos  uram !  neked 
rtek,  neked  halok,  de  az  nagy  Istenért  kérem  nagyságodat :  ne 
várjuk  az  extremitást  in  his  circumstantiis.  Addig  jobb,  mig  utá- 
Tjuiik  járnak,  mint  az  darabolt  grádicson,  állapodjunk  meg  ha  le- 
het, kömiyen  lehet  s  jobban  lehet  azután  is  feljobb  mennünk.  Ha- 
zámat, nem  magamat  nézem, «  *)  a  franczia  segítségről  pedig  az 

»)  494.  1. 
2)  743.  1. 
^)  588.  1. 

*)  Bercseiiyi  Kúkóeziuak  170;').  inárcziiis  27.  Nagy-Tapolcsányról, 
424  L 


\Á\  KÖXYVTSMERTETKj*. 

\s\\\  vi^lomOnyr,  hogy  aliban  Rákóczi  soha  >eiii  lehet  bizto-,  mert 
tié  ♦ooo»i4Ínhnli«,  ilf  *jó,  hogy  a  német  mádként  hiszit.  Kíváncsiak 
\HttVunK  04  várjuk  a  gyiijteiaény  lolytatá-át ,  valaiiiiiit  a  Bercsé- 
u\i  tihIíhI  iM'iii//*<lékrenílét  is,  nielvet  a  szerkesztő  élőbeszédében 
MM^HlHór,  H  n  riHíly  —  reméljük  —  a  család  történetévé  fog  ki- 
|oil<><lni.  PAULEK  GYULA. 


Tiiw/rír/,  h^tifítcz  :  Specialgcschichte  der  Militifrgrcuzc.  aus  Origiiialquel- 
Imii  und  Quollcnwerken  geschöpft.    Négy  kötet.  Bécs,  1875. 

Tárgyánál  fogva  ezen  munka  nem  rokonszenves ,  mert  a 
lOrv^ny.s/egések,  erőszakoskodások  egész  lánczolatát  képezi,  a 
iiMkül  hogy  vigasztah'ist  találnánk  oly  fejlődésekben,  melyek  az 
iMiil»crÍHég  haladását  j(dozik,  és  a  mivelödés  barátját  örvendeztet - 
ii/ik.  H/ázadok  óta  a  kormányok  tilos  utakon  jártak,  hogy  a  ka- 
tonai liatárvi(lék(ít  megalkossák  és  azt  ugyan  eleinte  a  törökök  rom- 
bííló  liatahna,  utóbb  pedig  az  ország  saját  fiai  ellen  használhas- 
nák  -  -  és  miután  ez  utóbbi  tán  jobban  sikerült  mint  az  első 
rrdiidat,  és  miután  a  határvidék  fönállása  a  jogérzelmet  folvtono- 
nan  serte,  és  (hiczára  hogy  százezerek  a  polgári  élet  kötelékéből 
őrí'íkre  kiszakasztatván,  az  általuk  megtelepített  országrészt  a 
N/ó  h»gszigoríibb  értelmében  elidegeniték ,  mégis  lontartására 
évrnként  mintegy  kétmilliónyi  költséget  vettek  igénybe  az  ország 
többi  lakosaitól.  Nem  csuda,  hogy  a  tiltakozások  ezen  intézmény 
liniállása  ellen  majdnem  oly  régiek,  mint  maga  annak  kelet- 
kezése. 

Nai)jainkban  ,  midőn  komolyan  hozzáfogtak  ezen  antidilu- 
vialis  intézmény  megszüntetéséhez,  ennek  története  iránt  élén- 
kebben mint  valaha,  újra  tolébred  az  érdek,  miért  is  a  föntebbi 
munkát  annál  őszintébben  üdvözöljük,  minél  bizonyosabb,  hogy 
még  legrészletesb  lörténtHi  munkáinkban  sem  találunk  elegendő 
Uilatot,  hogy  a  katonai  hatáividék  keletkezéséről,  szervezéséről, 
terjedéséről  és  történetéről  magunknak  tiszta  fogalmat  képezhes- 
sünk, A  magyar  iroihdomban  tuzi'teson  senki  sem  foglalkozott  ezen 
tArgygyal ,   csak  néhány  évvel  ezeloit  volt  reménységüidí,   hogy 


KÍhXTVlsMF.ílTKTÍ'.' 


14í 


'"WvajT  Tivadar  ily  iiiiiiikAva!  fog  mpgftjándékozüi.  Megírta:  »A 
li  inil-slftTtm-inagrar  Iiatárvidék  kifejlődésének  logikáját,*  — 
-jün  kedvet  clvci^tvéii  a  munka  foljlatfisábuií.  mpgfosztott  ben- 
!iimti-t  azuu  reménjBígtöl,  bogy  a  liatávvidökröl,  a  niagj'ar  állam 
■■^i|»>nljftból  Irt  iörWneti  nnmkát  kaphassunk.  I)i?  e  hiányt  a 
iy;if:}aT  iriMlalonuiak  tftWigos  ^zígoriat  fölróni  uit'^;  sem  szahad, 
oiírt  Vanicsek  munkája  is  első  a  maga  neműben,  Stopfer,  Hi- 
tiiagvT  b<  Hostinek  munkái  többnyire  csak  statisticai  és  odml- 
oi-iralií  köniösokkel  foglalkozván.  í-s  az  1807.  in-  elótl  történetre 
3Í'te  |>il1autván  vímza. 

A  kalunoi  határvidék  tertUete  muga.  a  mikOut  ezt  tejlödé- 

wurk  tetőpontján  isnieijük.  a  legabnonnisabb  alakulások  egj-ike, 

^  a  í^rtnaguáti'it,  aK  aiauy  Bisztriczáig,  azaz :  az  adriai  teuger- 

ixl,  Olabország  nyugoti  határáig  ín  Bnkoviiiáig  terjed,   liosszfi 

L^kcroy  fonalban  ,    a  magyar  korona  országainak  déli  szegélyét 

•'IiálaaztTún  au  anyaországtó!.   Ezen  egész  lerületnek  központja 

íiutv,  is  nvm  isvolt.  nincs  egységes  története,  nincs  poltticai  nom- 

«**■-  ííí'pí'lpt  itt  nem  fejh'jtlhetett  ki,  mert  azok.   kik  e  teriitetet 

Ulttik,  c-iak  rt'iidpletek  fillal  kormányoztattak,   ezen  rendeletek 

uonban  (»n)>án  csak  katunai  czélokból  indultak  ki,  és  a  katona- 

*.>Tí"k  által  .magyaráztattak.  A  fönálló  rendszer  mellett,  megen- 

:t'dj4k,  jA  katonák  neveltethettek ,   de  polgárok ,   hazafiak  bijin- 

iirsttem;  az  első  hosniai  szökevények,   uskokok  és  niorlákok, 

•iL  a  XVl-ik  iizázailhan  Fel  BÖ-SI  a  vonlában  megtelepedtek,  és  a 

^tinridéki  ríderö  elaö  anyagát  képezték,  sokszor  alig  egj'  haj- 

yoltak  kulim  bek  a  rablóknál;  mesterségük  a  folytonos  harcz  a 

[&k  p|li?n.  éí  ha  ilyenre  nem  volt  alkalom,  mások  ellen.  Ezen 

tL  a  katonai  és  hat&rndéki  administvatio   érdeke   szerint 

e^)-ik  helyről  a  másikra  kiiltliztettek  át,  nem  volt  idejük, 

megszeretni,  sokkal  inkább  szerették  biztos  zsoldjukat 

[Silybút  éltek,  és  lm  az,  az  akkori  desperatns  osztrák  íinancziák- 

r>p|ia  3 — 4  évig  clniarailt ,  a  derék  harczfiak  ünsegélylyel  él- 

•  .  és  vetlek  mindent  a  mit,  és  hol  találtak,  a.  tulajdonjog  fölött 

i;i  mkat  tftpi-cnkedvún,  a  miből  a  leggjönyörüségeaebb  kis  há- 

'ft  keletkc^zctt  a  félelmetes  tiirök  láttára. 

íí(y  ne  caudáljuk ,  hogy  a  katonai  hatái-vidék  történt-tének 
^^Tübliik  fele  nem  egyéb ,    mint  élelmezési  kérdés.  Maga  Vaui- 
SfiuJúk.  10 


146  KÍ^HYVTfllktRRTÉTfa. 

caek  is  ezen  kérdés  részletezésébe  anuyira  elmerült ,  hogy  koirftl 
korra ,  egyik  hadtesttől  a  másikig  is  hiven  előadja  a  tisztek  és 
l^énység  fizetését,  mennyi  termesztményt  kaptak  maguk  és  lo- 
vaik számárra ,  hány  font  kenyérrel  vonult  a  csárdákokra  és  kor- 
donokra, mikor  fizették,  mikor  nem  fizették, — e  mellett  azonban  a 
munka  geographiai  részét  nagyon  elhanyagolja,  úgy  hogy  például 
hiába  keresek  fölvilágositást  az  iránt,  a  szervezett  katonai  határ- 
vidékeken (a  horvát ,  és  utóbb  a  magyar  vidék)  micsoda  falvak 
tartoztak  az  illető  ezredek  és  kapitányságok  kerületeibe ,  vagy  a 
mennyiben  nem  tartománynyá  kihasított  határvidékről,hanemcsak 
határőri  katonaságról  lehetett  szó,  (mint  a  Tisza-Maros  menti,  és 
utóbb  az  erdélyi  végvidéki  katonáknál)  micsoda  helységeknek  r(^ 
kötelességükké  téve,  ezen  hadtestekben  szolgálni,  és  fontarttoik- 
ról  gondoskodni ;  pedig  a  Tisza-Maros  menti  határvidékre  vonat- 
kozólag érdekes  adatokat  találhatott  volna  a  budai  kamarai,  a- 
császári  titkos,  és  a  cs.  udvari  kamarai  levéltárban,  melyeknek  úgf 
látszik,  egyikét  sem  használta. 

A  határvidék  legsajátságosabb  természetéből  folyó  az  atik^ 
ténet,  hogy  1682.  évben  a  károlyvárosi  generalatus  tisztikara 
rangbéli  versenygések  miatt  zavargást  okozott ,  melyek  a  csksstx 
közbevetését  tették  szükségessé. 

Vanicsek  a  katonai  határvidék  keletkezésének  történe- 
tét másként  adja  elő,  mint  Engel  és  Fessler;  ugyanis  Lika 
és  Corbavia  vármegyék  fensíkjainak  Mátyás  király  általi  megte- 
lepítését tekintik  a  későbbi  hatái-vidék  első  kezdetének.  Ezen  te- 
lepítések csakugyan  a  hűbéri  rendszeren  alapultak ,  összekap* 
csolva  a  hadkötelezettséggel.  De  ezen  kísérlet  utóbb  elenyé- 
szett ,  és  nem  áll  kapcsolatban  a  későbbi  határvidéki  intézmény- 
nyel.  Még  kevésbbé  fogadható  el  Kercselics  nézete,  ki  a  Nagy-La- 
jos kii'ály  által  alkotott  zengi  kapitányságot  veszi  kiindűl&sd 
pontul  a  határvidéki  szervezetének  keletkezténél. 

A  tények  azonban  I.  Ferdinánd  király  tehetetlenségét  tün- 
tetik föl,  mint  a  határvidék  keletkezésének  valódi  okát.  Ferdi- 
nánd nem  volt  képes  Szapolyai  ellen  az  általa  igénybe  vett  orszá 
got  védelmezni,  és  a  ki  tudja,  mily  nyomorult  helyzetben  volt  Er 
dély  Castaldo  alatt,  mily  szűkében  volt  emberekben  és  pénzben 
és  mily  nyomorúltan  hagyta  veszni  Temesvárott  a  hős  Losonciyl 


KflNT\a8MERTlíTÉ». 


147 


nem  fogja  meglepőnek  találni,  hogy  Ferdinánd  a  magyar  trón  el- 
togliUusának  első  kísérleti  éveiben  még  kevésbbé  volt  erős,  a  törö- 
kök megt&madáaait  a  horvát  határszélen  visszaverni. 

Elfogadhatjuk  tehát  Vanicsek  állítását,  hogy  a' kőszegi 
kő«  *)  Juridics  Miklós  vetette  alapját  a  későbbi  halárvidéki  tai*to- 
■Éajnak,  a  mennyiben  ö  1538.  évben  szerbeket  telepitett  Felső- 
Savoniába,  kiknek  Ferdinánd  király  az  alsó  Csazma  és  Dráva 
közt  20  essstendőre  földeket  adott,  azokat  kapitányok  alá  rendelte? 
é!t  hadiszolgálatra  kötelezte.  Ezen  telepitvényböl  keletkezett  az 
dró  három  határvidéki   kapitányság :  a  koprainiczi,  a  körösi   és 

TIQÍCSL 

Midőn  IL  Rudolf  császár  Prágába  költözött ,  az  ország 
kormányzása  és  védelme  még  nehezebb  lett  Ezt  Rudolf  is  belát- 
Tán.  Károly  fóherczeget,  mint  belső  Ausztria  (Stájerország,  Ka- 
irínthia,  Krajna,  Triest,  Görz  és  Istria)  urát,  a  horvát  és  slavo- 
nUi  határok  administratiójával  is  megbizta  1678.  évben ,  és  ez 
alkalommal  hadi  tekintetben  a  horvát  bánt  is  alája  rendelte. 
Ezen  körülményből  szorosabb  viszony  keletkezett  Horvátország 
és  a  szomszéd  ausztriai  tartományok  közt.  A  határvidéki  katona 
telepek  nemcsak  Horvátország  védelmére  szolgáltak,  hanem  a 
szomszéd  Krajna,  Karinthia  és  Stájerországnak  is,  a  miért  is  ezen 
országok  pénzsegélylyel  járultak  hozzá  ezen  határvidék  fön- 
tartásához.  Ezen  pénzsegély,  ha  a  törökvész  közel  volt,  készséggel 
idatott^deabuzgalom  nagyon  kihűlt,  mihelyt  az  ellenség  már  nem 
fenyegetett.  De  sok  Aiggött  a  rendes  zsoldtól,  és  ha  ez  szabály- 
talanul folyik  be,  könnyen  nagyobb  veszély  származhatik  ebből, 
unt  magától  a  töröktől.  II.  Ferdinánd  császár  ezért  a  krajnai  és 
kuinthiai  rendeket  fölszólitá,  hogy  a  károlyvárosi  határvidéket 
▼egyék  át.  A  rendek  erre  1627.  évben  készeknek  nyilatkoztak 
noha  eleinte  csak  egy  évi  kiérletre ;  a  császár  pedig  minden  föl- 
tételre ráállt.  A  katonai  határvidéknek  ezen  átadása  folytán, 
em  vidék  mintegy  ápoló-  és  kitartási  házává  vált  a  krajnai  és 
ktrinthiai   szülötteknek  még  pedig  olyanok  számára,  kiknek  a 


*)  Báron  von  Kiéegh  —  igy  törpití  el  a  helynevet  Vanicsek,  ki 
ilgjébmránt  a  legmagyarabb  helyneveket  is  szláv  retortán  hajtja  ke* 
nntfil 

10* 


148  KÍ)SY^'I8MERTETte. 

katonaskudásra  hivatottsága  nem  volt,  kik  a  határvidéken  solia 
sem  szolgáltak,  és  aniiak  létezéséről  csak  akkor  vettek  tudomást, 
ha  meg  nem  érdemlett  zsoldjukat  húzták.  Nem  sokára  a  nemesség 
is  a  károlvvárosi  nemesi  századnál  ])iztositott  magának  sine- 
cu  rakat. 

A  k&i-olyvárosi  mellett  még  ez  idén  a  varasdi  határvidék 
állt  fenn.  Mindkettő  a  XYII.  század  elejéig  csak  saját  dolgaival 
és  eretloti  föladatával,  a  törökök  elleni  harczczal  volt  elfoglalva. 
De  midőn  liadi  néjHí  »das  windische  Kriegsvolk<:  a  protestantis- 
mus  ki  inasában  S' a  jerországban,  és  a  harmincz  évi  háborfiban 
IL  Fenlinándnak  nagy  szolgálatokat  tett,  liire  nagyobb  körl)ep 
terjiHlt  oly  do  hln*  olyan  természetű  is  volt  egyszersmind,  mely 
Schiller  Wallonstoinjában  talált  elismerést,  mely  a  7  évi  hábo- 
rAl^u  Tivnk  neve  után  véres  árnyakat  vonszolt,  és  melyből 
1848,  év  végén  a  bécsiek  is  kaptak  ízlelcetöt. 

A  varasdi  gonoralatus  ellen  annak  már  legelső  keletkezése 
Ata,  a  horvát  rendt»k  ioiszőlaltak,  nevezetcsen  1604.  évben,  de  mi- 
után  a/  ottani  tábornok  más  véleményen  volt,  a  rendek  kívánsága 
clmcUó/totett,  A  tárgy  1607.  évben  ismét  szőnyegre  került,  é« 
a  horvát  ívndek  akkor  kivált  azt  sürgették,  hogy  az  ezredesi  és 
tis/ti  Állomások  honfiaknak  adassanak.  Midőn  1608.  évben  a  po- 
íson\  i  ois/.á»r!íyülés  is  ezen  kérdést  megvitatta,  a  stájer  i-endek 
a  hor>át  kr»vt»teiésekn(»k  oppoiiunitíisi  és  financiális  tekintetekből 
ollons/t^^ultok ,  és  január  17-én  azt  jelentették  ki,  hogy  a  horvát 
remh^k  uiurscm»k  hasonló  igényekre  toljogosítva  mint  a  magyarok, 
nnntho^y  az  utóbbiak  a  n^agyar  határszélek  föntartására  adót  éí 
kíiltségot  uicgszava/tak ,  a  miért  is  kívánságaikat  a  parancs- 
nnksiigdk  la»nfiakkalvaló  betöltéséi'c  méltányosan  elmellőzni  nem 
h*hot.  A  horvát  rendek  azonban  sem  az  ottani  határvidék  lon- 
tai'tANiU*a,  sem  az  épltkezésekhöz  semmivel  sem  járultak,  ezt 
Inkább  a  stájer  rendek  tették.  Ezen  felül  a  határvidék  Károly  fő- 
horeíH»gn«»k,  akkori  stsijerországi  fejedelemnek  azért  adatott  át- 
inoii  ok  (a  ht>rvátok)  a  határvidéket,  és  az  ottani  építkezéseket 
"^Kí^K^'í^VMégiiknél  fogva  tontartani  képesek  nem  voltak.  Ezen  okok? 
•*W*l  n  htuvátok  hátráltak,  főleg  midőn  avval  fenyegették  őket. 
lit^Hy  Itdük  nemes:ik  minden  segélyt  elvonnak,  hanem  az  épU- 
koy«\iii4io  fonlUott  költségek  megtérití^ét  is kiváuaudják. 


KÖNTV18MERTBTÉ8.  149 

A  magyar  rendek  azouban  folytonosan  sürgették  a  határvidék 
TÍsszakeblezését,  miáltal  1635,  1639,  1643,  1648  és  1650.  évek- 
kn  bizottsági  alkudozásokat  idéztek  elő.  A  döntő  körökben  még 
ikkor  nem  érlelt  meg,  a  határvidék  föloszlatásának  eszméje,  és 
igy  az  alkudozások  nem  vezettek  eredményre ;  sőt ,  —  midőn  a 
borvát  rendek  az  1681.  évi  soproni  országgyűlésen  a  határőri  pa- 
nncsDokok  túlkapásai  ellen,  és  a  tartomány  elidegenítéséről  pa- 
uszt emeltek,  —  Herberstein  János  József  grő^  károlyvárosi 
tábornok,  1682.  évi  január  2-án  kelt  jelentésében  élesen  válaszolt, 
hogy  a  határvidékiek  » szabadalmaikban  és  adómentességükben^ 
Kiitartaudők ;  nem  járja,  hogy  hűséges  szolgálataikért  a  háború- 
ban, a  horvát  rendeknek  feláldoztassanak ,  és  utalt  a  határvidé- 
kiek ismételt  kijelentésükre ,  hogy  készebbek  a  török  rabszol- 
puágba  visszatérni,  mint  magukat  a  horvátok  uralmának  alá- 
Tetiii.  Végre  a  horvát  rendeket  háladatlanságröl  vádolja,  kik 
nem  tekintik  a  sok  millió  német  pénzt,  és  a  sok  munkát  és  fárad- 
ságot, melyet  országuk  védelme  igénybe  vett. 

Hasonló  szellem  lengett  a  varasdi  határörök  közt  1628. 
frben,  midőn  a  zágrábi  püspök  egy  bécsi  bizottság  előtt  a  vissza- 
keblezés  kérdéi^ét  előtérbe  tolta.  A  varasdiak  erélyes  tiltakozást 
adtak  be  gróf  Trautmannsdorf  tábornoknak,  és  kijelenték, 
hngy  inkább  darabokra  akarnak  iolkonczolüitni,  mintsem  hogy 
német  főtisztjeikről  lemondjanak  és  papoknak  alávessék  ma- 
gikat 

Látjuk  hogy  a  horvát  nemzetiség  eszméje  akkor  még  nem 
tett  hódításokat ,  és  hogy  a  horvátokkal  azonos  fajú  határőrök  a 
német  kommandó  szóval ,  a  német  rendeletekkel ,  s  német  főnö- 
keikkel megbarátkoztak,  de  az  összetai'tozandóság  a  horvát  néppel 
Bég  akkor  idegen  fogalom  volt  előttük. 

A  karloviczi  béke  idejéig  a  határvidék  csupán  csak  az  em- 
lített varasdi  és  károlyvárosi  generalatusból  állt.  Létezett  ugyan 
nég  a  Kulpától  délfelé  a  i)etriniai  és  Kulpa-határszegély ,  mely- 
aek  fókapitányjává  a  horvát  rendek  1696.  a  bánt  nevezték  ki, 
de  ezen  vidék  csak  később  tágittatott  hóditások  által ,  úgy  hogy 
in  a  báni  végvidéki  ezredeket  fölállíthatták. 

A  XVIII.  század  első  éveiben  a  határvidéki  rendszer  a 
liaza  és  Maros  mellékére   is  átvitetett ,  minthogy  a  karloviczi 


162  KÖNYVlSMEUTETJbS. 

Terézia  szükségesnok  találta,  hogy  a  fölháborodott  kedélyeket 
csillapítsa,  és  azért  1751.  év  október  23-áQ  nyílt  rendelettel  ki- 
jelouté,  hogy  a  Maros-tiszai  határvidék  azért  osztatott  föl,  mert 
a  határőröket  az  országnak  most  már  déliebb  részére  kell  elhe. 
lyezni ;  gondoskodni  fog  arról,  hogy  a  kik  fegyveres  szolgálatra 
hajlandók;  azoknak  hadi-szolgálat  föltétele  mellett  foldok  utalvá- 
ny oztassauak,  a  földek  kijelölése,  melyek  megszállandőlc,  nem  az 
ahittvaló  választásától,  hanem  csak  a  fejedelmi  akarattól  függhet. 
Következett  az  1752.  évi  edictum  január  29-éről.  Ezzel  a  szerb 
militiának  Mokrin,  Kikinda,  Beodra,  Melencze,  Kovacsicza,  Zre- 
pájá-ban  szállások  jelöltettek  ki  a  csanádi,  becskereki  és  pan- 
csovai  kerületben,  sőt  kimondatott,  hogy  a  mennyiben  a  terület 
kiegészítésére  Kanizsa,  Becse,  Gsige  és  Zenta  földjeire  is  volna 
szükség,  az  ottani  adózó  jobbágyok  Szent-Miklósra  és  Csanádra 
költöztessenek  át.  Báró  Engelshofen,  a  tartomány  katonai  és  pol- 
gári kormányzója  ezen  militiát  6  századi*a  osztotta  fol,  és  Banater 
Landmiliz-nek  nevezte  el. 

Ezen  militiának  hadi  kiképeztetése  azonban  nagyon  elha- 
nya^^oltatott,  Gs  midőn  1 762.  évben  török  veszély  fenyegetett,  nem 
lchetc»tt  ix>á  tániaí>zkodni.  A  militia  tehát  1764.  év  május  1-én  a 
katonai  igazgatásnak  rendeltetett  alá,  és  oly  szervezést  nyert,  mely 
rövid  idö  múlva  a  bánsági  avagy  niagyai*  katonai  határvidék  ala- 
kit;*isára  vezetett,  elkülönített  területtel,  mint  azt  a  horvát  határ- 
vidéknél láttuk.  Már  1766 — 1768,  években  alakúit  az  úgyneve- 
zett illir-bánsági  határorezred.  Ezen  ezre<lnek  12  százada  akkor 
még  Torontálnak  nagy  részét  tartotta  megszállva,  és  csak  idő 
foljián  költöztetett  át  az  alsó  Duna  mellékére.  Következett  1765. 
évbt»n  a  német  határőrség  megtelepítése,  —  ez  különösen  Pan- 
csova  és  Fehértemplom  vidékére  csoportosult,  végre  1769.  a  zsupa- 
neki  határvidék  alakúit,  melyhez  34  kameralis  helység  tartozott 
Orsovától,  Meluulián  át  Karán-Sebesig  és  Margáig ;  ez  lett  előbb 
az  oláh-bánsági  zászlóalj,  utóbb  ezrtnlnek  területe. 

Az  utolsó  határndék,  mely  alakittatott>.  az  erdélyi  volt  Má- 
ria Terézia  tapasztalván,  hogy  a  határőrök  a  hétéves  háborúban 
mily  kitüno  s/olg:üatokat  tettek,  Buccow  tábornokot,  az  erdélyi 
guberniuni  elnökét,  terv  késziti^sével  bízta  meg,  mily  módon  le- 
hetne itt  is  Lat;'irőn>éget  szervezni,  Buccow  n^y  ezredet  a  széke- 


KÖN  Y  VIBMERTETÉ8.  151 

«Kr  csáUddal  Oroszországba  kivándoroltak,  hol  két  kormányzó- 
ságot, az  Új-Szerbia  és  Szent-Erzsébet  nevűt,  telepitettek. 

A  katonai  fegyelem  daczára,  mely  a  határvidéken  uralko- 
dott, a  Uizadások  mégsem  voltak  ritkák,  és  mivel  fegyveres,  és 
fegperben  gyakorlott  nép  támasztotta,  a  veszély  mindenkor  nagy 
itlt  így  a  varasdiak  forrongása  1696.  és  1697.  a  rájuk  kivetett 
lAb miatt:  igy  Lika  megyében  a  Daun-féle  hadgyakorlati  sza-^ 
Inlyzat  elleni  zendülés,  mely  Bruvno  és  Lovinac  falvakban  tá- 
nadt ;  —  az  utóbbiról  maga  a  szerző  mondja,  hogy  lázadásra  na- 
gjon  hajlandó  volt.  A  lázadás  leveretése  után  azon  harangok , 
i^dyddLel  fölkelésre  jel  adatott,  a  községektől  elvétettek,  addig 
■Sg  jobbulást  nem  mutatnak.  Bruvno  és  Lovinac  községek  nevei 
cgr  táblára  Írattak,  mely  aztán  hóhér  által  levágatott  Az  első 
k&B^  ezentúl  Szent-Mihályuak,  a  másik  Szent-Péternek  nevez- 
tetett, *)  a  megszökött  lázadók  telkein  14  katholicus  család  épi- 
tfllte  házait.  Legveszedelmesebb  volt  az  1755.  évi  lázadás  a  va- 
raedi  generalatusban.  A  katonák  uj  egyenruha  szerzésére  fölhi- 
vattak,  hogy  Mária  Terézia  előtt  sorakozhassanak,  ha  majd  e  vi- 
déket beutazza.  De  a  császárnő  utazási  tervét  megváltoztatta,  az 
fgjenruhára  való  pénz  azonban  behajtatott.  Ebből  nagy  elégedet- 
lenség származott.  A  katonák  fölmondták  tisztjeiknek  az  enge- 
defanes^gct,  sokat  közülök  agyonveitek.  Azután  gyűléseket  tar- 
tottak, és  főtisztjeiket  azok  elé  idézték. 

A  Maros-  ós  Tisza-menti  határvidék  föloszlását  a  szerbek 
kiváltságaik  sérelmének  vették,  és  fegyveres  kézzel  a  Mercy  ál- 
tal a  miveltség  örvendetes  fokára  emelt  >Temesi  Bánságba«  be- 
törtek. ')  Hozzájuk  még  más  elégedetlenek  csatlakoztak.  Mária 


^)  Xativa  spanyol  város  Valcnciábau  élethalálra  védte  magát  V. 
Pildp  aer^e  ellen.  A  győzök  május  8-án  az  egész  lakosságot  lemészá- 
rolták, a  várost  a  főiddel  egyenlővé  tették,  és  nevét  is  kiirtották.  Helyén 
fiiU  állíttatott  föl  következő  latin  és  spanyol  írással :  »Itt  egykor  híres 
Táros  állt,  mely  Xativának  neveztetett,  és  1707.  évben  eltöröltetett, 
HntttéM  bogy  lázadó  és  áruló  volt  királya  és  hazája  iránt« 

»)  Vanicsek,  az  I.  köt  573.  lapján  azt  írja,  hogy  2400  Grenz- 
ftnlien  (sind)  mit  bewaffneter  Hand  ins  Bánat  eingebroehen*  A  082.  L 
■^  kfilÖDÖsebbeu  írja  hogy  2400  Seelen  mit  sechs  Compagníen  ins  Ba« 
itt  einbracben. 


164  KÖNYVISMERTETÉS. 

szökevények  után  küldetett  az  erdőkbe,  de  válaszuk  mindig  csak 
az  volt,  hogy  ők  az  összeírásnak  alá  nem  vetik  magukat,  és  kato- 
nákká nem  akarnak  lenni.  Erre  az  Okelly  nevű  ezred  egy  szá- 
zada december  29-6n  Mádéfalvára  vonult  be,*  és  az  asszonyokat 
és  gyermekeket  nagy  siránkozások  közt  házaikból  kikergette, 
meghagyván  nekik  azt  az  izenetet,  hogy  ha  a  férfiak  másnap 
vissza  nem  térnek,  házaik  le  fognak  romboltatni  és  telkeik  szegé- 
nyek közt  íolosztatnL  Ez  sem  használt,  valamint  nem,  hogy  1764. 
jan.  6-án  a  főczinkosok  föladására  20  arany,  kiszolgáltatására  100 
arany  dij  tüzetett  Caratto  alezredes  ennél  fogva  erőszakhoz  nyült, 
és  a  2000  főreszaporodott,és  Mádéfalvánál  táborozó  lázadókat,négy 
gyalogszázad,  30  huszár  és  két  ágyúval  körülvétette.  Azonnal  pár- 
szor lövetett  közéjök,  és  midőn  még  ellenzésre  talált,  Mádéfalvát 
fölgyújtotta.  Ezen  összecsapásnál  a  lázadók  88  halottat  vesztet- 
tek, 59  megsebesült,  400  fogolylyá  esett  ^)  Siculicidium ! 

Még  1764,  év  folyamában  alakíttatott  két  székely  gyalog  és 
egy  huszárezred. 

Ugyanez  évben  meginditatott  két  oláh  gyalogsági,  és  egy 
dragonyos  ezred  alakítása.  Mindez  a  lakosság  roppant  folzavará- 
sával  történt,  és  a  határőrség  érdeke  szerint  a  jobbágyok  töme- 
gesen egyik  helységről  a  másikra  átköltöztettek.  Nevezetesen 
1764.  april  ^14-én  a  radnai  völgyben  lakó  magyai'ok  és  szászok 
átköltöztetése  a  tovább  huixzolt  oláhok  után  üresen  maradt  fal- 
vakra haü'iroztatott. 

Az  erdélyi  határvidék  ily  módon  létre  jött,  és  a  krassői 


^)  A  jauuár  7-ki  uádcfalvi  mészárlás  áldozatait  Fricdenfels  Jenő 
18  ugyanannyira  teszi,  do  Orbán  Bálás  a  halottakkal  egyedül  139-re. 
Az  ö  előadásából  elevenebb,  sokban  részictesb  képet  kapjak  ez  esemé- 
nyeknek. (Székelyföld  II.  köt  63.  64.  lap). 

Higgadtan,  és  az  előadást  több  adatokkal  fölvilágosítva  szól  Frie- 
dcnfols  a  mádéfalvi  eseményekről  és  indító  okairól.  A  történtek  meg- 
vizsgálásaira Mária  Terézia  által  kiküldött  bizottság  tagjainak  egyike 
Kibitzcy  Ádám  volt  Ezt  Orbán  Bálás  hibásan  gróf  Bévay  Miklósnak, 
Vauicsck  Kibitzer  Ádámnak  nevezi.  Orbán  a  mádéfalvi  catastropbát 
január  1  7  -ere  teszi  a  szövegben,  holott  az  általa  használt  és  a  jegyzet- 
ben idézett  Losteiner  január  7 -ere.  Magam  is,  a  Világtörténelem  Napjai, 
czímÜ  munkámban  jauuár  17 -ke  alatt  adtam  elő  a  mádéfalvi  esemé- 
nyeket, Kőváry  Lászlót  követve. 


KÖXVVIWMEETETfcs,  155 

Urtöl  BukovÍDAig  Icrjeclt,  de  nem  képezett  compact  tertilo- 
-•i>\  bzakltott  £a  tÖrt  vonalai  Juíalt  a  térképefttiek  mindig  sajftt- 
.'iKi  t&rgra  volt. 

Területileg  a  liú.tárvidékek,  ba  még  a  c^ajkás  keillletet  Lozzft 
■z^züt.  he  voltuk  fejezve,  d'.'  «k  nem  gátolta,  hogy  egyes  uradal- 

,:..ií  tn  \i«\jnégek  később  Ía  ii<;  kapctjolta-ssanak  a  bat&rvidék  egy 
L7  tii&£Ík  ezredébe,  és  hogy  batárigazitasok  fulytanosaii  ue 
rti-njeiiek.  ílerezetesen  1773.  és  1774.  években  aa  ul^bánsági 
illyr-büiiKAgi  vígndék  több  oly  kerületet  nyert  az  Ahö>Duiia 
i'iitttD,  mely  addig  még  kamciatií-  birtok  volt;  e  btOyett  némely 
'^Jiki  fekvésű  falvak  a  kamai'Anak  adattak  vi^^za,  ba  a  lakosok 

'  iQientliíi  hatóság  alü  visszstéiui  akartak.  Csak  igen  kevesen  vol- 
i..  kik  katuiink  maradtak,  legnagyobb  része  polgáii  Ibglalko- 
■t  T&lasztolt,  és  bozK^  fogott  bíráinak  és  csküttjeiuek  válasz- 

Szerzöuek  vaunak  történeti  előadásában  oly  tárgyai,  me- 
AiTt'A  mint  régi  szemlélője  saját  környékének,  nemcsak  liívatott- 
j.'gal,  hanem  helyes  refiexióral  is  nyilatkozik.  Ilyenek  aKun  ál- 
C'tok,  melyek  a  falvak  tömörúlését  tették  szükségesekké.  A 
iliirvidékek  tendetí'ii  leggyakrabban  messzire  szétszórt  Lázak 
jL'iegaliimftt  nevezték  falunak.  Az  cl^ö  telepítők  fából  épült 
c;  Agyagból  vert  viskóikat  gandaMági  földjeik  közepébe  vagy 
.  -íi-dó  szélén,  olykor  magában  az  erdőben  építették.  így  voltak 
uloa  a  bíJcosok  ósidüktol  fogvji.  De  ezen  szokásnak  roppant 
•1  ul<lalai  voltak.  A  zági'ábi  hadi  kormányszék  tei-vrajzaí  sze- 
nt 3,4,  -"i  bázakból  álló  falvak  léteztek,  egy  plébániai  kerület  10 
.;y  15  faluból  állt,  melyek  összesen  is  alig  bírtak  lOU — 12U 
i;mI.  Midőn  Löflelbolz  tábornok  1714.  évben  a  Száva  melletti 
■  irviib'k  áradási  területit  beutazta  (rarcsinbau  csak  6 ,  Kopa- 
víiImn  c=ak  6  elszórt  házat  talált.  Az  egész  '•závai  határvidék 
:'h.igy(d>b  faluja  Sikerevei  volt,  25  bázzaL 

A  helységek  síétwzórtsága  az  erkölcsiséget  salyeszté.  a 
iidórí  fö1llg3'detet  akadályozta,  az  admiuistratio  és  katonai  szol- 
jt  czfljait  nehezlté  és  a  közbiztonságot  veszélyezteté.  Különben 
iiiagánosan  álló  bázak  könnyebben  voltak  rabló  megtámadások- 
li  íw  fuxaitogatásoknak  kitéve.  Viszont  egy  erkölmileg  sülyedt 
::.4nridélct  ház,  elszigeteltsége  által   rejtekhelyül  szolgálhatott 


Ifi6  KÖNYVISMERTETÉS. 

oIt  embereknek*  kik  a  nép  vagyonát  megtámadni  készeL  Vegyük 
houá  a  rengeteg  onlős^geket  Slavoniában,  és  könnyen  meg- 
("r^ük.  miként  terjedhetett  el  itt  egykor  a  rablóvilág  oly  félelme- 
tfíi  miVrtt^kben, 

Síétstóil  helységek  toltünöleg  vadabb  és  féktelenebb  jelle- 
gűek wiltak.  mint  azok ,  melyek  tömören  épültek ,  mert  amott 
tA  iskola  nem  gyakorolhatta  jótékony  befolyását ,  és  a  szelídebb, 
k^'imütobb  emberekkel  való  érintkezés  hiányzott.  De  igen  is, 
láttak  a  gyermekek  apáik  házában  nem  mindig  követendő  pél- 

a*kat.  — 

A  katonai  igazgatóság ,  midőn  ezen  állapotokat  tűrhetetle- 
neknek találta,  minden  esetre  azokat  csak  a  maga  álláspontjáról 
ttt>lte  meg ,  de  azokat  megszüntetvén ,  tagadhatlanúl  a  niivelö- 
d^miok  tt^tt  szolgálatot,  —  a  katonai  administratio  beavatko- 
zása nélkül  a  határvidék  lakosai  közt  a  társas  együttlét  szük- 
s^Nnek  érzete,  csak  igen  későn  tört  volna  utat  magának. 

A  szótszórt  helységek  fölött  a  század  tisztjei  csak  nehezen 
gyakomlhattak  fölügyeletet ,  és  midőn  a  tiszt  maga  is  elszigetel- 
ten í'ltj  távol  működésének  központjától,  soha  som  lehetett  biztos, 
vi^joii  a  ])arancs(>k  teljesítetnek-e.  A  likkai,  otocsani  és  szluini  ez- 
ívdbtMi ,  ('s  az  oláh-illirbáiisájLri  kerület  keleti  részében  rendes 
hadiszolgálat  majdnem  a  lehetetlenségek  közzé  tartozott.  A  tiszt- 
nek sokkal  t()bb  személyre  volt  szüksége,  az  előfogat,  a  robot  sok- 
kal nagyol)!)  niértékbiin  vétetett  igénybe  ez  okból ;  a  határőr  sok 
itlövt^sztcséggel  csak  juthatott  parancsnokához.  Ezen  és  hasonló 
Hiáiatalan  árnyoldalak  daczára  mégis  csak  1770.  évben  emel- 
ktulott  gyakorlati  érvényre  azoknak  beismerése.  A  legtöbb  szét- 
Niurt  helységek  összehűzásii  1777.  és  1778.  években  történt.  Ezen 
eljárás  folytán  sokszor  négy  falunak  neve  és  lakossága  egyetlen 
megnagyított  faluba  olvadt  be.  Az  összehúzások,  a  mennyire  lehe- 
lott,  országutak  irányában  történtek,  és  lapályosabb  területen 
lUkalmas  utczák  alakítattak.  Az  e  nemű  intézkedések  legjobban 
kikerültek  a  slavoniai  határszélen,  nevezetesen  a  grádiskai  és 
bródi  ezredben.  A  legtöbb  nehézség  volt  a  likkai  ezredben,  a  te- 
rület hegyes  minősége  miatt ;  de  az  átköltözködések  lassan  men- 
teik végiM),  mintliogy  földbirtok  elcserélése  nélkül  nem  történ- 


•  «A         I. 


KÖNYVISMERTETÉS.  1 57 

A  iiat&rvidf^ki  rendszer  kikepezúse  fülytou  folyt,  —  egyik 
i>:tslat  a  másikat,  egyik  rendelet  a  ni&sikat  érte  fe  pedig  a 
i^j-arországgjiilés  feje  fölött,  vagy  há,ta  mögött.  Nem  valóazinli 
^'i}  az  alkotniAnyljan  luüküdíi  ekkori  statusférfiak  bArmeljike 
iji-í  tudoiu&sfibaii  lett  volua  annak,  hogy  az  ország  egyik  jelen- 
keuT  rfezébeij  —  a  határvidéken  —  miként  foly  a  közigazgatás. 
jiiicwknek  valíMli  érdeme  az,  Logj-  azon  töméntelen  rendele- 
[.■íl,  melyek  a  határvidéki  szervezetet  létre  hozták,  Összokereate, 
'iUTiú]máay(iztA,és  földolgozta.  Az  ö  történeti  anyaga  egészen 
<  t'uemü,  mint  más  hazai  történetíróké,  kik  többnyire  a  diploma- 
riiituokat  haaználj&k,  és  a  köz- éa  magánlevéltátakban  rejlő 
Kl.'TpIeket  Vanicsek  a  maga  ismeretlen ,  és  máitoknak  tán 
ííJi  sem  férhető  anyagjából  nemcsak  a  katonai  határi-idék  ké- 
tkezijének és  fejlődésének  történetét  mutatta  ki,  hanem  az 
''t  lakú  nép  gazdasági ,  adózási,  igazságszolgáltatási  egyházi 
-  iskoláztatási  ügyeit  is.  Mind  ebben  az  olvasó  sok  újatfog  ta- 
:ilfii.  A  birtokviszonyok  természetesen  a  legsajátságosabbak.  és 
aák&f-ges-sé  tettek  egy  annak  megfelelő  örökösödési  jogot  is. 

A  Bzerzö  munkájának  nagy  részéhen  nem  a  határvidék  te- 
r8lel£nnk  történetére  szoritkozik,  hanem  a  határűrök  viselt  dol- 
glH  is  etbeüzéli,  bár  hol  vettek  részt  Európában  az  osztrák  dinas- 
ti&  háborúiban,  a  30  évi  háboi'útól  kezdve  napjainkig.  Mondhatni 
o*p  sxáma  a  világtörténetben  följegyzett  hadi  telteknek ;  és  ezek- 
Vu  frdt'kt's  tudni,  hogy  micsoda  ezredek  és  más  hadtestek  vettek 
rtwt,  é*  mil)en  állt  katonai  közreműködésük.  Figyelmet  érdemel 
lonö  uxoii  közleménye  is,  mely  a  franczia  interregnunirn  vonat- 
kroik.  a  midőn  is  a  bécsi  béke  folytán  a  négy  károlyvárosi  és  két 
Uiii  e/red  a  franczia  csász&jság  alá  rendeltetett,  és  1809  —  1813. 
¥nf(  franczia  múiira  kormányoztatott.  Az  első  és  harmadik  hor- 
*át  ezi-ed  181 1.  december  6-ftn  Párisiin  vonálván,  Napóleon  nagy 
tWDilét  tartott  fölöttük. 

A  hadi-történet  előadásában  szerző  a  történetírói  tárgyila- 
lóságot  nem  találja  el  Még  ciak  hagyján,  hogy  mindenütt  a 
liatáröríVket  kiválólag  szerepelteti,  hisz  ez  föladásából  — a  határ- 
tidék  történetének  megírásából  —  folyik.  De  mi  azt  hiszszük,  hogy 
á  7  í*vi  háborft  történetét  mégsem  kellene  megírni,  anélkül  hogy 
■  BUgyar  nemzet  akkori  föláldozása,  és  hős  magaviselete  a  há- 


1 58  KÖNYVISMERTETÉS. 

borüban  kellőleg  ne  mcltányoltassék.  Még  sértőbb  azon  szellem, 
melylyel  az  1848 — 1849  eseményeket  előadja.  Mintha  csak  a  ka- 
marilla  pákozdi  hőse  maga  irta  Tolna  le  azokat !  Nem  akarunk 
ezen  kellemetlen  thémánál  soká  időzni,  de  minthogy  a  munka 
minden  lapját  úgyszólván  erős  pánszláv  szellem  hatja  át,  és  szerző 
már  élőbeszédjében  a  horvát  koronát  és  horvát  királyt  emlegeti, 
figyelmen  kivül  nem  hagyhatjuk,  hogy  ezen  munka  a  bécsi  »k5. 
zős«  hadügyminLsterium(Reich8kriegsministeriummondja  aszerzo) 
meghagyásából  Íratott.  Sajnos  volna,  hogy  ha  ebből  következte- 
tést kellene  vonni  azon  szellemre,  mely  a  hadügyministerium  lé- 
péseit vezérli. 

Bekövetkezett  végi*e  az  idő,  melyben  a  katonai  határőrvidék 
rég  sürgetett  fftloszlása,  tetté  vált  Az  erdélyi  határvidék,  mely 
egk  esőbben  alakult,  l^első  oszlattatott  föl.  —  Yanicsek  megle- 
pőleg  sehol  nem  mondja,  mikor  és  miként  történt  ezen  föloszlás. 
Tudvalevő  dolog  azonban,  hogy  az  erdélyi  határvidék  minden  föl- 
tünés  (íH  izgalom  nélkül  megszűnt,  az  1851.  január  22-én  kelt  ren- 
delet folytán.  Ezentúl  az  alkotmányos  élet  gyakorolta  ellentáU- 
hatlan  nyomását  ama  középkori,  és  másutt  példátlan  intézmény 
elsöprésére,  és  most  a  legrégibb  határvidékre  került  a  sor.  Ugyan 
is  1869.  augusztus  19-én  császári  rendelet  által  a  varasdi  genera- 
latus  két  ezrede,  t  i.  a  szent-györgyi  és  körösi  hatái*ezred,  vala- 
mint Zeng,  Belovár,  Tvanics  és  Sziszek  városok  a  határvidékből 
kikel)leztettek.  A  kikebleztetés  lépésenként  volt  történendő,  minél- 
fogva még  csak  1871.  június  8-án  rendeltetett  el  újabb  leirattal, 
hogy  az  illető  terület  polgári  lábra  állíttassék,  és  az  ország  tör- 
vényes és  alkotmányos  hatóságaitól  függjön,  egyszersmind  a  te- 
rületből egy  új,  t.  i.  Béla  vármegye  (vagy  mint  a  magyar  minis- 
terium  geographusai  akarták)  Bello-vármegye  alakíttatott  Az 
oláh-bánsági,  szerb-bánsági  és  németbánsági  ezred,  valamint  a 
títoli  csajkás  kerület  1872.  évben  oszlattatott  föl,  Pancsova,  Fe- 
hértemplom és  Karán-Sebes  niunicipiumok  rangjára  emeltettek, 
és  november  elsejétől  fogva,  a  m.  kir.  ministeriumnak  rendeltet- 
tek alá. 

A  legújabb  intézkedés,  melyet  már  a  történet  följegyezhet 
a  legfölsőbb  rendelet  1873.  augusztus  8-áról,  mely  által  Horvát- 
Slavonországban  az  1.  2.  3.  4.  7.  8.  9.  10.  és  11.  számű  határőr- 


KÖNTVIBIÍERTETÍW.  t59 

exred  föloszlattatott,  azon  hozzáadással;  hogy  1873.  október  else- 
jMSl  kezdve,  az  1868.  évi  magyar  törrények  40.  41.  és  42.  czik- 
há  l6pnek  életbe  a  norvát-slavoníai  Határszélben. 

Mi  ezennel  búcsút  veszünk  szerzőnktől ,  és  megbocsátják 
neki  a  kisebb  hibákat,  péld.  hogy  a  mohácsi  csata  napját  1596. 
angnstos  S4-ére,  Belgrád  elfoglalását  1521.  augustus  28-kára 
testi,  hogy  Bákóczí  Ferenczről  állítja,  miszerint  a  magyar  koro- 
nára törekedett ,  hogy  az  ónodi  conventet  körömi  conventnek  ki- 
T&DJa  neveztetni,  hogy  Grörgey  helyet  Grergelyt  ír,  és  sok  egyebet 
Hallgatással  mellőzzük  azokat,  mert  kutatása  körén  kivül  esnek, 
és  mert  bő  kármentesítést  találunk  azon  nagy  mennyiségű  új 
adatokban,  melyeket  szerző  közhasználatúvá  tett.  Fájdalom,  hogy 
ezen  adatokat  a  panslavismus  eszméje  fűzte  össze,  —  de  a  ké- 
sőbbi történetíró,  ki  nem  pártállást  foglal  el,  nem  az  újabb  kor 
káros  kinövései  által  vezérelteti  magát,  ezen  töviseken  keresztül 
is  fog  hatolni  az  igazság  felé.  Különben,  Yanicsek  könyvén  túl 
nézve,  az  a  véleményünk,  hogy  cseppet  sem  fog  ártani  politiku- 
sainknak, ha  tüzetesen  megismerkedvén  az  itt  rajzolt  világ  ide- 
genszerűségével, és  a  mozgató  tényezőket,  érdekeket  és  törekvé- 
seket combinatióikba  fölvéve,  nem  engedik  magukat  az  esemé- 
nyek által  meglepetni.  A  dolgok  nem  mindig  úgy  állnak,  mint  a 
zöld  asztal  körül  ülve  hisszük,  a  hol  csak  a  magunk  véleményé- 
nek viszhangját  halljuk  sokszor.  De  azért  a  magyar  állam  esz- 
méjének elismerése  mindenfelé  legyen  változhatlan  vezérelvünk, 
melynek  terjesztésére  a  határvidéken  nem  holmi  kétes  existenti- 
ákat  kell  használnunk,  hanem  legjobb  erkölcsi  és  értelmiségi 
erőinket,  melyekkel  rendelkezhetünk.  PESTY  FRIGYES 


Oelfji  Katona  htván  Egyházi  kánonai  és  a  szathmári  rcfortn.    egyházme- 
gye érvényes  Statútumai.  Összeállította  Kiss  Kálmán.  Kecskemét,  1875. 

8-adr.  VII.  és  190  11.  Ára  1  ft.  20  kr. 

A  Magyarországi  Protestáns  Egyházra  vonatkozó  összes   országos  tör\'é- 

ayek.  Történelmi  közjogi  és  gyakorlati  jegyzetekkel  közrebocsátja  Beöthy 

Zsigmond.   Budapest,  1876.  8-adr.  155  1.  Ára  1  ft.  50  kr. 

Mindkét  munka  tulajdonkép  a  gyakorlati  élet  szükségeire 
Tan  számítva  s  azon  czélnak  mindkettő  teljesen  megfelelő. 


160  KÖNYVISMERtErAs. 

Több  mint  egy  tizeddel  ezelőtt  a  dunamelléki  Iielv.bitv. 
egyházkerület  elliatározta  a  törvények  cs  a  nála  érvényes  statuta- 
mok  kiadását :  s  a  rendeletet  Polgár  Mihály  akkori  főjegyző  vég- 
rehajtá.  s  a  Komjáthi  és  Katona-féle  kánonok  latin  fordításban 
megjelentek  e  gyűjteményben.  A  tiszántúli  egyházkerület  hasonr 
lag  rendezett  ily  törvény  és  statútum  gyűjteményt  —  de  Katona 
István  kánonjait  kihagyta  a  gyüjményből.  Ezen  hiányt  pötoI|a 
Kiss  Kálmán  a  szathmári  ref.  egyházmegye  levéltánioka.Épen  Si 
éve,  hogy  a  szathmári  nevezetes  zsinat  megtartatott,  mely  elité! 
presbyterianismust  s  erős  kézzel  stabiliálta  az  orthodoziát.  >  A  praf- 
byteriimi  fölállítása  nemcsak  nehéz,  de  lehetetlenc  mondák  Grel^ 
és  fejedelme :  s  e  főszempontnak  nemcsak  a  zsinati  határozatéig 
hanem  a  kánonok  is  megfeleltek.  Azonban  törvénynyó  lettek  — 
s  akár  mennyh*e  túlszárnyalta  is  az  idő  azokat ,  ma  is  ér^'énybéft 
vannak.  És  e  kánonoknak  első  teljes  correct  fordítása  épen  onnan 
került  ki,  hol  azok  mondhatni  megfogamzattak.  Lefordította  aa>- 
kat  Kiss  Áron  reform,  esperes ,  még  pedig  az  eredetit  híven  és 
pontosan  visszaadva.  Azonkívül  betűrendes  tárgymutatóval  el  van 
látva  a  kötet,  mi  használását  nagyon  megkönnyíti. 

A  másik,  Beöthy  Zs.  által  készített  gyűjtemény,  a  szorosan 
magyarországi  törvényeket  foglalja  magában.  Hasonlag  fordítás. 
l)an  adja  ezeket,  történelmi,  közjogi  bevezetésekkel  s  magyaráza- 
tokkal összefűzvén  őket,  s  ekkép  mondhatni  fejlődésük  és  alakulá- 
suk történelmi  vázlatát  állítván  azt  az  olvasó  elé.  De  e  kép  csak  féL 
mert  az  erdélyi  tör^^ényhozás  összes  működése  mellőzve  van.  Azonban 
az  erdélyi  törvényeket  »Egy háztörténelmi  adataiban «  összeállitá 
Weszely,  s  így  az  olvasó  azokból  kiegészítheti  a  hiányt.  De  Beöthy 
így  is  hasznos  munkát  végzett,  mert  a  törvények  magyarázatának 
legg}'akorlatibb  útjára  lépett ,  mert  alapos ,  könnyen  érthető  s  a 
közönséget  jól  tájékozó  munkát  készített.  Könyve  két  részből  áll : 
az  első  a  szorosan  vett  egyházi  törvényeket ;  a  másik  a  legújabb 
az  egyházi  és  iskolai  élettel  kapcsolatban  álló  s  a  vallás  felekeze* 
tekét  érdeklő  tőrvényeket  adja  elő. 

De  mindez  csak  előkészület  az  összes  protestáns  törvények 
és  statútumok  corpusához :  melynek  összegyűjtése  s  közzététele  az 
összes  hazai  prot.  felekezetek  kötelessége  volna  zS. 


161 


T  A  K;  O  Z  JL. 


Sniíadok. 


í  62  tárcka. 

MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  Ma^oyar  Tui>oMÍNYos   Akadémia  Il-ik  osztályának  jan.  23-  • j 

tartott  ülés^beu  Szilágyi  Sándor  fölolvasta  tNádasdy  Tamás  első  kdr     ^^ 
ségét  Erdélyben  1540-bcn,<  midőn  t.  i.  János  király  Jialála  utáu  ^      ~jn- 
láth  föllázadt  s  a  maga  számára  akarta  Erddlyt    elfoglalni.    Náda-^ecjf^ 
helyzete  annyival  nehezebb  volt,    mert  Fels  kudarczczal  távosott  B-  mjda 
alól  —  de  »a  toll  megmentette,  a  mit  a  kard  clrontottc  s  Nádasdy 
lomácziai  Ug^'essdgenck  sikerült  kivinni,  hogy  Mayláth  visszatért  a 
dinánd  hűsége  alá  s  Erdély  is  kiállította  a  hódolati  oklevelet.  A  hódiolii 
nem  lehetett  állandó,  mert  Ferdinánd  vezérei  1541-ben  a  nyert  éiönjt 
ismét  elve^iztotték.   Utána  llviiszhnann   értekezett  a  »Magyar  zom&nci- 
ról«  s  szépen  kidolgozott  müve,  mely  nuvelödés-történetUuknek  igen  ét^ 
dekes  részletét  egészen  új  adatok  alapján  ismerteti  s  történetírói  crítíoi 
tekintetében  is  figyelemreméltó  jelenség,  —    határozott  nagy  tetszéMOl 
találkozott.    Egész    terjedelmében   a   Régészeti   Emlékekben   fog  ktfiftV 
tetni. 

A  Maoy.  Tüd.  Akadémia  könyvkiadó  hivatallá  vállalatának  pártok^     - 
tagjaihoz,  következő  fölhívást  intézett : 

>A  haza  múltjának  földerítésére  irányzott   történeti   kutatás    A^** 
ntóbbi  években  oly  élénk  lendületet  nyert,  oly  nagy  mennyiségű   air 
got  halmozott  föl  az  Akadémia  és  a  Történelmi  Társulat  kiadványailMU 
és  kézirattáraiban,  végre  a  levéltári  nyomozásokat  is  a  kormány  és  mi 
gánbirtokosok  tudománypártoló  készsége  aonyira  megkönnyítette,  h< 
a  történetíró  immár  képesítve  \an  a  magyar   történelem  egyes 
kait  és  szereplő  alakjait  kellő  világosságba  helyezni,  a  tudomány  és  is 
lés  mai  követeléséhez  képest  földolgozni. 

A  M.  T.  Akadémia   könyvkiadó   bizottsága  az  íróknak   ily   mui 
kák  közrebocsátásárn,  u  közönségnek   pedig  azok   megszerzésére  alki 
mat  óhajtván  nyújtani,  időnként  kor-  és  életrajzokat  fog  közrebocsátai^ 
melyek  egyrészről  a  rendelkezésre  álló  anyagkészlet   lelkiismeretes  ír 
használása  által  a  történeti  eritica,  másrészről   élénk   és   vonzó  olŐad^ 
által  a  szélesebb  körű  olvasóközönség  igényeit  is  kielégítik 

K:ift  munkákat  a  könyvkiadó   vállalat   pártoló    tagjai    kedvezmeF' 
áron  szerezlietik  meg,  ívét  öt  krajczárba  számítva,  míg  a  bolti  ár  aniM 
kétszerese  leend. 

A   bizottság  a  magyar   történeti   mouographiák   sorozatát   Pait 
Gyulának  ^AVesselényi  Ferencz  nádor  és  társainak  összeesküvése    ir> 
—  1G71.<  czímű  munkájával  indítja  meg,  mely  a  folyó  év  m:íjus   ha 
ban  jelenik  meg.  Terjedelme  mintegy  40    ív   leend.   A   munkának  é 
kötésnek  ára  postai  uüluvéttel  lesz  fizetendő. 


tArc55a.  163 

A  könyvkiadó  vállalat  pártoló  tagjai  fölkéretnek,  hogy  a  meny- 
nyiben  ezen  muukát  ily  kedvezményi  áron  megszerezni  óhajtják,  ebbeli 
mBdéknkról  az  Akadémia  könyvkiadó  hivatalát  f.  évi  február  végéig 
értenteni  szíveskedjenek. 

Bndaposten,  1876.  január  ÍG-án. 

A  M.  T.  Akadémia  könyvkiadó  bizottsága. < 

E  fölhívás  szerént  az  Akadémia  könyvkiadó  vállalata  iik  pártoló 
tagjai  Pauler  Gyula  müvét  4  frt  bolti  ár  helyett  2  frtért,  tehát  valóban 
liallatlanúl  olcsó  árért  fogják  kapni.  Az  ilyen  eredeti  müvek  minden  iro- 
dalomban clsö  kiadiisokban  kivétel  nélkül  2-szer,  3-szor  ilyen  drágák 
noktak  lenni  —  s  csak  olyan  intézet,  mely  minden  anyagi  haszonról 
lemmid,  adhatja  azt  ily  példátlanul  olcsón.  Mi  magát  Pauler  müvét  illeti : 
abból  a  Sz;lza dókban,  Budapeí»ti  Szemlében  s  Vasárnapi  Ujs/igban  vol- 
tak egyes  fejezetek  közölve  —  s  azokból  ítélve,  e  mü  sem  a  kidolgozás 
w  korfestés  csínját,  sem  az  adatok  teljességét,  sem  a  benne  foglalt  jellcm- 
té^k  és  íteletek  mcgbizhatóságát  illetőleg,  nem  hagy  fönn  kívánni  valót. 
Pauler  határozott  történetírói  tehetség;  évek  óta  előszeretettel  dolgozott 
e  müvén,  melynek  érdekében  fölkutatta  a  bécsi  állami  s  a  liazíii  nyilvános 
leh^nöleg  magános  levéltárakat,  s  oly  müvet  állított  össze  —  mely  nem- 
csak mílunk  nyereség,  hanem  minden  irodalomban  számot   tenne. 

A  TűRTÉNELMi  mzoTTSÁo  folvó  évi  clsö  ülésc  jauuár  13-án  igen 
érdekes,  fontos  s  látogatott  volt.  A  két  újon  megválasztott  Uig :  PavUr 
Gif,  és  Períi/  Fi,  elfoglalta  székét  s  az  líj  előadó  /•') oknál  megkezdte  mű- 
ködését. A  bizottságnak,  Toldy  váratlan  halála  miatt,  befejezetlen  ma- 
radt ügyeit  a  meglehetősen  bonyolult  előzményeket  annyira  rendbehozta, 
hogy  az  ülés  már  megállapíthatá  egész  évi  működési  programmját.  Min- 
d'-m'kelött  az  ügj'rend  tervezését  mutatta  be,  mely  beható  vitatás  után 
elfogadtatott ;  két  lényeges  pontja  volt  annak,  melyek  a  rendes  műkö- 
dést biztosítják,  t.  i.  hogy  minden  kiadásra  elfogadott  munkának  ívszá- 
mát  a  megbízott  szerkesztő  terve  alapján  meghatározza  a  bizottság  — 
« azon  csak  kUlön  bizottsági  határozat  alapján  léphetni  túl,  de  ezen 
ivek  után  tiszteletdíj  nem  jár,  s  hogy  minden  elfogadott  munka  csak  ak- 
W  adható  sajtó  alá  az  előadó  által,  ha  abból  legalább  tíz  nyomtatott 
ív  készen  van.  A  beterjesztett  költségvetésből  kitűnt,  hogy  a  folyó  évi 
l«dgetet  7000  frt.  deficit  terheli  —  de  ennek  daczára  mégis  több  ér- 
dekes kötettel  fog  gyarapodni  a  kiadványok  száma:  a  megkezdett  scrip- 
torok  közül  Brutust  Sagy  Iván^  Szám  osközyt  Szilágyi  S.  fogja   befejezni 

11* 


164  TÁRCZA. 

—  ez  utóbbiból  az  idén  2  kis  kötet  fog  megjelenni.  Az  Aeta  Extcrák 
k()zttl  luiBonlag  kdt  kötet,  (az  Anjou-kor  III.  Wenzel  által  s  a  Mátyás 
idojdnek  Nagy  Iván  éa  b.  Nyáry  által  szerkesztett  kötete)  Rákóczi  Forcucz 
kiadatlan  müvéig  egy  kötet  magyar,  egy  kötet  erdélyi  országgyűlési  emlé- 
kck)  B  egy  kötet  Történelmi  Tár  látandnak  vi'ágat.  A  ha/ai  okmánytár  ki- 
adásához is  járdland  a  bízottság.  Végre  megtétettek  az  előkészületek,  hogy 
nagybecsű  monographiáknak,  kidolgozott  munkáknak  közzététele  is  men- 
ntU  hamarább  megkezdethessék.  Alkalmat  erre  a  könyvkiadó  bizottság- 
nak ogy  átirata  szolgáltatott,  mely  a  bizottságot  erre,  a  már  kiadott,  de 
még  fi>ldolgozatlan  források  nagy  számának  tekintetbe  vételével  föl- 
hívta. A  bizottság  maga  is  mélyen  ci*zi  ennek  szükségét,  s  válaszában 
hangsiílyozá  is.  Ennek  folytán  Wenzel  Gusztáv  nyilatkozatot  tett,  hog>' 
^^  gyűjtemény  számára  ö  az  Anjou-kort  fogja  földolgozni :  s  a  bizottság 
ez  örömmel  fogadott  ajánlatot  a  könyvkiadó  bizottság  figyelmébe 
ajánlá. 

Az  ARcuEOLOQiAi  BIZOTTSÁG  kiadváuyai  közül  a  X-ik  kötet 
í.  füzete  megjelent.  E  füzetben  is  nagyértékü  dolgozatokkal  talál- 
kozunk :  Ortvay  a  kérdést  vette  bonczkés  alá,  ha  létezett-e  Csanádon 
önálló  Sz.-GlcllértrÖl  czímzett  monostoros  apátság  ?  s  döntÖ  érvekkel  ki- 
mutatja, hogy  nem.  Rómer  kiadatlan  római  föliratokat  közöl,  szám  sze- 
rint G4-ct,  ábrákkal  Maylnth  Béla  ^Egyiptomi  cultus-maradványokról 
hazai  leleteink  küzött«  czím  alatt  érdekes  tanulmányt  közöl,  még  pedig 
nemcsak  alaposan,  hanem  mindenki  által  könnyen  érthető  modorban  f  öl- 
doljrozva.  A  füzetet  a  Xomzeti  Múzeum  lö74-iki  állapotának  leírása 
'/arja  be  Oortoay-iCA,  Megjegyzendő,  hogy  minden  czikk  számos  ábrával 
van  ékesítve. 

Az  ARCHEOLooiAi  Ertesíto-t  a  folyó  éven  kezdve  háró  Syáíy 
Albert  szerkeszti,  eddigi  szerkesztője  Ortvay  Tivadar  a  pozsonyi  aka 
démia  tanárrá  lett  kiueveztctése  folytán  megválván  a  szerkesztéstől 
A  Századok  olvasói  ismerik  b.  Nyáryt  szép  tollal,  vonzó  előadással  ín 
czikkeiből,  s  így  bizonyny.il  nem  miilasztandják'  el  megragadni  az  al 
kaimat  e  folyóiratot  megszerezni  —  molyiít  még  olcsó  ára  is  (egy  évre 
^  forint'í  ajánl.  Az  előfizetéseket  Knoll  akadémiai  könyvárus  fo< 
Kíidja  el. 


TÁaczA.  165 

VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—  A  DéufAGTAROHszÁGi  TöBT.  ÉS  RÉGÉSZETI  TÁRSULAT  jaii.  26-án 
tartott  választmányi  ü^dsében  örömmel  győzte  meg  a  jelenlevőket  a 
titkár  jelentése  a  társulat  folytonos  emelkedésiről,  s  szellemi  és  anyagi 
gyaiapodásáról.  Mind  a  régiségi  mind  az  drem  —  mind,  a  könyvtár  örven- 
detes gyarapodásnak  örvend.  A  pénztárnok!  jelentés  szerint  a  társulat- 
nak 764  frt  7  5  kr.  készpénze  van  a  töke  alapon  kívül  a  folyó  kiadások 
fedezésére. 

Következett  Mildz  János  titkár  értekezése :   »Arad  vármegye  tör- 
ténelmi es  régészeti  emlékei.*  Szei-zö  a  nevezett  vármegye  emlékmarad- 
vinyai  két   részre  csoportosítja  t.  i.    rájlbh  t'e  újabb  korszakiakra  ;  s   az 
eUo  ismertetését   megkezdi   az    Arad- vármegyét    három   vonalban   átkí- 
gTikizó  avar-sánezok  tüzetes  leírásával ;  fölsorolja  továbbá  azon  halmo- 
kat, fóldhányásokat,  régi  temetőket  s   pogánysírokat,  az  időnkint  fölmt'- 
riilt  leletekkel  együtt,  melyek   ezen  terepen  előfordulnak  s  az   itt  élt 
régi  népek  történelmére,  szereplésére  és  eseményeire  vonatkozólag  érde- 
k<»s  főlvilágosításül   szolgálnak   a   régműit  földerítésc'nél.  Az   vjabbkori 
emlékek  közül,  a  vármegyét  délen  határoló  Maros  folyó   mentén   fekvő 
uiW/  prépostság  rommaradványainak  leírásával  kezdi  meg,  előre  bocsát- 
ván, hogy  a  nagyobb  folyók  mente   minden  népnél   s  orszáuban,    tekin- 
tettel azon  körülményre,   hogy   a  halászatnak,  olcsó  ds  biztos  köziek  c- 
'K<nck,  kereskedelemnek  kedvezett,  kiválólag  letelepülési  helyül  válasz- 
tatott s  a  telepek  csakhamar  nagy  s  virágzó  városokká  lettek,  s  ezeknek, 
valamint  a  folyamok  biztosabbá  tételére  várakat,  s   a  talaj  minemüsége 
fwrint  hegyi  castellumokat  építettek,  hpgy  épen  ily  irányú  fejlőddst  ta- 
pasztalhatunk Arad-vármegye  déUzaki,  marosmenti  rdszdu  is,  hol  számos, 
»  regi  kor  emlékei  által  kegyeletessé  lett  hel  et,  várakat,  s  még  romja- 
ikban is  nagyszerű  várkastélyokat,   templom-,  zárda-m  sradványokat  ta- 
liluuk.  Az  orodi  prépostságról  fölemlíti,   hogy   már   igen   régen  jelenté- 
keny hely  volt,  mit  bi/onyít  a  II.   vagy    vak   Béla  alatt  itt  tartott  veres 
ornátjffijiilés  1131  ben,    s  romjai  után  ítdlve  egyike  lehet  a  legnagyobb- 
aerüekuek :    s    a  Szeiif-Márton   tiszteletére   emelt  prépostsági   templom 
o}Hj$toli  kereszt  formőra   volt  építve  két  toronynyal  és  századokra  szóló 
erős  falai  kívül-belül   faragott  négyszögű  termdskövekből  voltak  rakva. 
V(^l  szerző  fölhozza  a  romokat  ért  pusztulásokat  s  a  nevezetes  romokból 
egj*  meglehetős  ép  oszloprészietet ^  továbbá  egy  török  korszaki  golyót ,  mely 


166  TÁRCZA. 

a  botiíok  között  több  lábnyi  mélységben  találtatott  s  yalósziníileg  a  ne- 
vezetes prépostsá.ot  1552-bcn  vtJgonyészetre  juttatott  catastropha  ide- 
jéből lehet,  mutatott  be  a  választmánynak  s  ajándékozott  a  táisu- 
lati  múzeumnak.  Az  értekezés  egész  terjedelemben  az  » Értesítőben <  fog 
közöltetni.  Végül  az  ajánlatba  hozott  dj  tagok  megválasztattak. 

Ezen  társulat  közlönyének  a  » Történelmi  és  R^észeti  Értesí- 
tő <:-uek  Il-ik  év  folyamából  az  elsŐ  fiizet,  szerkesztve  Miletz  János  tit- 
kár által,  megjelent  igen  érdekes  változatos  tartalommaL  Ormos  vissza- 
emlékezése Kölcseyre,  Vargától  a  czéh  rendszer  ismertetése,  s  Iványitól 
Lúgos  és  Karánsebes  története  1526 — 1658  közt  tanulságos  és  élveze- 
tes olvasmányok. 

—  Erdélyben  már  több  évtized  óta  fennáll  a  szászok  közt  egy 
honismertető  egylet:  melynek  derék  és  tartalmas  közlönyéből  az  »Ar- 
chivcból  már  összesen  16  kötet  jelent  meg.  Ebből  öt  kötet  az  1848 
előtti  időkre  esik,  1 1  k.  a  társaság  újjá  alakítása  óta  jelent  meg.  E 
gyűjtemény  Erdély  történetének  első  rangú  forrásai  közé  tartozik  és  sok 
alapos  és  kitűnően  kidolgozott  monographiát  tartalmaz. 

Az  egylet  évenként  szokott  nagy  gyűlést  tartani,  mely  kiállítá- 
sokkal, tudományos  fölolvasásokkal  van  összekötve.  Minthogy  az  egylet 
működését  figyelemmel  szándékozunk  kísérm ,  érdekesnek  tartjuk 
előzőleg  a  múlt  évi  nagygyííle'st  bemutatni  olvasóinknak ,  moly  uug. 
17-én  és  18-án  Kőhalomban  tartatott  meg.  P^luök  di\  TtiUsch  (i- 
D,  az  ülést  visszapillantással  a  társulat  28  évi  működésére  nyi- 
totta meg,  megoinMkozvéu  a  társaság  halottjairól :  s  az  1874.  elhalt  ro- 
varász Fuss  Károly,  nagy-szcbeni  jí.  h.  lelkész  életrajzával  beszédét 
befejezte.  . 

Ezután  három  tag,  a  magyar  orvosok  és  természetvizsgálók  kö- 
zelebbről Elöpatakán  tartandó  nagy  gyűlésére  mint  az  egylet  képviselője 
kiküldetett.  Következtek  a  fölolva.sások  :  /Iglauer  yándor  jogakadémiai 
tanár,  ki  csaknem  sajtókész  munkájából:  »Az  1790/1  országgyűlése 
a  VII.,  a  nyelvharcz  kezdetét  tárgy azó  fejezetet:  »Egy  érdekes  mel- 
lékjclenet«  és  utána  dr,  Tcutsch  Fr.-f^,  ki  » Kőhalom  történetéhez c 
czímü  czikket  olvasott  föl  ,  az  általános  szász  történelem  hátteré- 
hez a  szászok  betelepítési  idejére  visszamenvén  a  Kőhalomról  ismert 
kevés  adatokból  a  szász  gyarmatok  keletkeztet  szemlélhetően  össze- 
állította, többi  közt  fejtegetvén,  hogy  az  Andreanumban  előforduló 
»Boralt«    alkalmasint    abban    a    » Bérelten  c-ben    keresendő,    melylyel 


TÁRCZA.  167 

t  kőhalmiak  mai  napig  a  kelet  felől,  környékéig  nyúló  hegylánczot  je- 

Aug.  lö-án  előbb  az  osztályok  ültek  össsze.  A  termeszet-tudomá- 
nji  osztályban  Ntuqeboren  L.  a  Kőhalom  vidékén  előforduló  cserkövek  - 
rol,  Fromus  Fr.  a  mezei  tücsök  és  a  kisebb  barna  sáskáról  érte- 
keitek, Hauétnann  pedig  az  alamárról  (Myoxus  Glis)  beható  előadást  tar- 
tott A  Történelmi  osztályban  Goos  K.  segesvári  tanár  Erdővidé- 
k«'o  Kőszénbánya  és  Köpecz  közt  a  vasútépítés  alkalmával  talált  érdc- 
ha  leleteket :  cserépkorsót,  bronz  sarlót,  vas  láudzsa  hegyeket  és  pat- 
kókat mutatott  be,  és  nagyobb  müve  tartalmáról  és  folyamatáról  tett  je- 
lentést, mely  a  közép  és  alsó  Dunaországok  történetét  a  magyar 
királyság  állapításáig  tárgyalaudja.  Az  első,  Theodosiusig  menő 
részből  az  í.  fejezetet:  >A  legrégibb  bevándorlás*  és  a  XI.  feje- 
uiiit:  »Burivista  dák  birodalma*  olvasta  föl.  —  B,  FriedmfeU  J. 
Scbarbergi  Bedous  József  életrajzából  a  uegyedik  szakasz  első  fejezetét 
közölte,  medgyesi  Werner  K,  tanár  574.  Medgyes  környékén  talált  római 
családi  dénárokból  álló  érmetárt  ismertetett,  melynek  megszerzését  és  a 
*zász  iskolák  közti  fölosztását  a  nagygyűlés  utóbb  elrcndelé. 

A  következő  zárgy ülésen  egyleti  Htffbert  11,  titkár  az  1711-töl 
18 10-ig  Nagy-Szebenben  uralkodó  dögvészről  értekezett. 

A  megvizsgált  számadás  szerint  tái*sulat  évi  bevétele  2278  írt 
Ur,  kiadása  1760  frt  12  kr.  volt. 


MATYAS  KIKALY  GYURÜ-PECSETJE. 

ílgy,  a  XVI.  század  második  felében  kelt  száraz  ítélet-levél  ol- 
vasása közben  akadtam  az  alantabb  közlött  adatra,  melyet  mint  a  ma- 
erar  nemzet  felejthetetlen  emlékű  nagy  királya  :  Hunyadi  Mátyás  iránti 
kegyeletének  megható  jelét,  e  folyóirat  hasábjain  közölni  annyival  is  in- 
kább helyén  valónak  tartom,  mert  az  ítélet-levél  részben  Isthvánffy  Mik- 
}•<«  birtok-viszonyait  is  érintvén,  ennek  életéhez  szintén  némi  adalékokat 

BVÚjt. 

A  XVI.  században  Mátyás  uralkodása  még  élénk  emlékezetben 
rolt  II.  Ulászló  s  II.  Lajos  zűrzavaros  uralma,  az  erre  következett  mo- 
báni  vész,  az  ellen-királyok  versengései  stb.  alatt  a  jó  magyarnak  sok- 
szor nyUt  alkalma  szive   keservén  az  ismeretes  közmondással  könnyít- 


168  TÁRCZA. 

hctui :  »meghalt  Mátyás  király,  oda  az  igazságc  ^)  s  nem  csoda,  hogy 
mindenki  vágyva  vágyott  a  rdgi  aranykor  után.  A  sokfele  nyomorúság 
közt  jól  esett  a  nemzetnek  visszaemlékezni  az  »igazság08<  Mátyásra, 
ki  alatt  belől  nyugalom  honolt  s  kívülről  tisztelet  környezte  országát ; 
s  e  kegyeletes  visszaemlékezésének,  ott  a  hol,  s  a  mikor  alkalma  nyilt, 
élénk  kifejezést  is  adott. 

íme  a  sok  közül,  az  idő  moha  által   meg  nem    semmisített    bizo- 
nyítvány : 

Gyulai  János  előkelő  főiir  1567-ben  elhalván,  birtokaira,  s  ezek 
közt  W5'nniczc  és  Trakostyán  várakra  s  tartozand óságaikra  a  íiscus 
akarta  tenni  kezét.  A  Gyulai  örökösök  ennek  elleut-állván,  a  kincstári 
Ügyész  perbe  idézte  Őket.  A  per  során  egyik  alperes,  Lamberghi  Cunigunda 
részéről  több,  s  szám  szerint  12  okmány  mutattatott  be,  melyek  közül 
a  kilenczedik  Mátyás  király  által  kiadva  s  ennek,  az  ítélet  szavai  sze- 
rint »kU  ujj  á  n  hordani  szokott  gyürü-peciétjéveU  volt  ellátva.  Avagy  nem 
a  nemzeti  kegyelet  nyilvánulása  ez,  mely  egy  ily,  magában  véve  egészen 
jelentéktelen  körülményt  csupán  azért  említ  föl,  mert  az  a  nagy  ki- 
rályra vonatkozik. 

Szabad  legyen  egyébiránt  az   ítéletnek  ide  vonatkozó  részét    szú 
szerint  közöluöni  : 

»Nonam  (litteram  presentavit  t.  i.  az  egyik  alperes)  saopedicti 
domini  quondam  Mathiae  Regis  in  simplici  papyro  patcnter  confectam, 
ac  mauus  suae  propriae  subscriptionc  et  annularis  sccrcti  sigilli  sui  qn  hI 
In  mhto)  i  difjíto  gestahat  imprcssione  roboratam  in  oppldo  Tolnensi  foriii 
secunda  proxinia  ante  festum  Omniuui  sanctorum  anno  Domini  Millcsimo 
Quadringentesimo  Septuagesinio  quinto,  Rcgiiorum  Suorum  anno  Hun- 
gáriáé decimo  octauo  Boheiniac  verő  scptimo,  in  modum  mandati  seu  li- 
terarum  pracceptoriarum  ad  expositionem  Spectabilium  ac  Magnificorum 
Georgij  ct  Joannis  Comituni  do  Zagoria  cinanatani,  cuidam  Sumkonj 
exactori  vectigalis  Sacrac  Coronae  in  Kcgno  suo  Sclauoniac  constituto, 
loquentem  et  directam,  in  ciuibus  idein  dominus  Mathias  Rex  eidem 
Sumkoni  firmiter  praecipiendo  committere  et  mandare  dinoscebatur,  vt  in 
<.)ppi<lis  pracfatorum  Georgij  et  .Joannis  Commitum  de   Zagoria,   Crapina 

*)  Ezen  közmondást,  egy  a  XVI.  század  végén  kelt  levélben  kö- 
vetkező variánssal  olvastam :  »Neni  hcaba  mongiak  keoz  példába.  Meg- 
lisjt  M<^<^tia8  kyraly  el  kadt  az  Igassagh.^ 


TARCZA. 


169 


et  WynyextL  vocatís  uoua  lóca  vectigalís  minimé  crigcro    audeat,   ncque 
ca  kthic  erigere  vUo  modo  praesumat.c 

Az  íteletet  a  fönti  ügyben  M^rei  Mihály  nádori  helytartó  hozta 
PononylMtn  1568.  évi  jalius  16-án,  s  e  szerint  az  alperesek  egy  részé- 
nek, névsierínt  özvegy  Isthváuffy  Páiné  született  Gyulai  Hedvignek  és 
fiának :  Uhvanffy  Miklósnak,  továbbá  ifjabb  Petho  Pálnak,  s  Turóczy 
Bernát  éa  Gábornak,  mint  idősb  Gyulai  János  örököseinek  és  unokáinak 
x  következő,  mindmegauynyi  Varasd-mogyei  javak  jutottak  :  Wynnj'czc 
fira,  továbbá  Wj'nnj'cze  s  Peteryancz  mezővárosok  (oppida)  és  Dobrova> 
Laurechan,  Poklechan,  Babynez,  Ztermecz,  Radahocz,  Wrathno,  Woto- 
chán,  Drasbv'ucz,  Nowavez,  Greda,  Byl^'cza,  Koratewczy,  Plcmeoitawcz, 
Lippia,  Goztaiiya,  Opeka,  Juranowcze,  Brodarocz,Plythw5'cza,alsó  Wocha, 
feUo  Wocha  és  Zenthmarton  ncvü  helységek  (posscssiones) ;  ellenben 
Tnkostyáu  várát  összes  tartozandóságaival   »suae   Imperatoriae   ct   Re- 

pa>.-  Maieatati,    quoad  proprietatem restatui,  reddiquc   et  reliiiqui 

deberec  ítélte  az  említett  nádori  helytartó. 

(Czobor-Szent-mihályi  Czobor  Imre  nádori  helytartó  és  kir.  főka- 
tnarásnak  15  71).  évben  kiadott  átiratából,) 

HATOS  GUSZTÁV. 


GÁBOR  KIRÁLY  ;  ZSUZSANNA  KIRÁLYNÉ 

1621. 

Bethlen  Gábor  fejedelemnek,  mint  1620.  a  besztcrczcbánya i  or- 
^^zá^yuléseii  választott  királynak, c  czímmcl  élő  kiadványai,pec8étei  és  ér- 
mei nem  fölötte  ritkák,  —  azonban  nejének  Károlyi  Zsuzsánná-mk  ugyan- 
WKm  időbeli  királynői  pecsété  és  kiadványai  oly  igen  ritkán  fordulnak 
«ílő,hogy  pecsétjét  a  Századok  1872.  évi  folyamában  126  l.,  tudtunk  sze- 
rint mi  ismertettük  meg  és  közöltük  hasonmásban  el6szöi\  EzL»ta  tett  levél- 
tári kutatásainkban  is  csak  egy,  az  alább  közlendő  *S:isanna  Retjínat  ki- 
advány fordult  meg  kezeink  között,  a  mi  szintén  a  ritkas^ág  mellett  ta- 
BQskodik ;  továbbá  egy  ^Gábriel  Rex€  okmány  is,  melyet  nem 
annyira  ritkasága,  mint  történelmi  bccsü  tartalma  miatt ,  iuie  szintén 
kdzlünk  : 


I 70  TARCZA. 


I. 


Gabriely  Dri  yratia  electus  Huiiyariae^  Dalmatiaef  Croatiae^  Scío- 
roniae  etc,  iíe^r,  TransylvaDÍae  Princeps  et  Siculorum  Comes  etc  Fideli* 
bus  Nostris,  Suprotnis  et  Vicc-Capitaueis,  Ductoribus,  Decurionibus  ac 
uuiversis  tam  equestris  quain  pedestrís  ordinb,  Comitatuam  militibus, 
praesentes  nostras  visurís,  lecturis  et  legl  audituriSi  Nobis  dilectifl  Sa- 
lutem  üt  gratiatn  nostram.  £z  levelünk  mutató  böcsületes  hívünket,  az 
Nemzetes  és  Vitézlő  Fáncsi  Ferenczet  bocsátottuk  ki,  hogy  Inindenfelől 
az  vármegyék  hadait  öszvegyüjtse.  Azért  hüségteknek  hagyjak  s  pa« 
rancsoljuk  is ,  hogy  Fáncsi  Ferciicz  szavára  megindulván,  mindenfelől 
jöttést  jőjetek,  oda,  a  hova  ő  általa  parancsoltuk.  Secus  non  facturus 
Praeseutibus  perlectis  cxhi  benti  resti tutis.  Dátum  in  Libera  Civi- 
taté  nostra  Tyrnaviensi  die  vigesima  qvarta  January  Anno  Domini 
MDCXXr. 

(íabi'iel  m.  p.  (P.  H.) 

Eredeti,  egész  ívre,  széltében  irt,  pátens,  Bethlen  Gábor  saját- 
kezű aláírásával  és  papírfölzetü,  nagy  kerek,  királyi  pecsété  ép  lenyoma- 
tával. A  pecsét  négygyé  osztott  paizsán  Magyar-  és  Erdélyország  czí- 
mere  és  középütt  szívpaizsban  az  Tktári  Bethlen-czímer,  a  magyar  ko- 
roua  alatt  egyesítve ;  s  a  körirat  ez ;  GÁBRIEL.  D.  G.  ELECFUS 
HVNGAKI.  DAL.  CRO.  SCLA.  etc.  REX.  TRANS.  PRINCEPS.  ET. 
SIC.  COM.  A  pecsét  ékes  stylú  os  gyönyörű  metszetű. 

(Eredetije  a  Bo(/o'-család  levéltárában  65.  sz.  a.,  jelenleg  Bíhíó 
Lipót  Bars-megyei  alispán  drnál.) 

II 

Susanhu  Dti  (jratin  Humjariat  Dalmatiae  Croat.  Sclavoniae  Be- 
giiiOy  Trausylvaniae  Priucipissa  et  Siculorum  Comitissa. 

Generosi,  Fideles,  nobis  dilecti  !  Salutcm  et  favorem   nostrum. 

Nyilván  vagyon  Kegyelmeteknél  Zecliy  György  nyughatatlan  és 
állhatatlan  elméje,  mely  nagy  zűrzavart  indított  légyen  ez  Nemes  Or- 
pzaglmn  az  szent  békességnek  meggátolására  és  nemzetinek  romlására; 
melynek  Istennek  segítségéből  hogy  idején  közönséges  akaratbűi  eleit 
vehessük,  szorgalmatos  gondot  viselünk.  \lz  okbiil  bocsátottuk  Kegyel- 
metekhez az  Nemzetes  és  Nemzetes   (így   tollhibából    Viiézlő    helyett) 


TÁRCZA.  171 

Berzeyichey  András  áramot,  szepossi  kamaránkuak  főtanácsát,  hogy  Ke- 
gyelmeteket mindezekről  informálja,  éa  oz  mostani  állapatról  minémő 
levelet  irt  l^yen  szerelmes  Uram,  Kegyelmeteknek  in  paribus  ő  Ke- 
gyelme megmutassa. 

Annakokáért  Kegyelmeteket  szerelmes  Uram  nevdvel  intjük, 
hogy  mindenekben  Berzeviehey  uramnak,  valamit  mi  neyünkkel,Kegyel- 
meteknck  ő  Kegyelme  proponál,  adjon  hitelt  cs  ahhoz  alkalmaztassa 
magát ;  kit  mind  szerelmes  Uram  s  mind  mi  vehessünk  llívs^ektől  jó 
n^ven.  De  caetero  eisdem  bcue  propensac  manemus.  Dátum  in  Libeia 
ac  Begia  Civitate  Cassovicnsi,  die  25.  Április  Anno  1621. 

Sasanna  m.  p, 

Külczini :  Gcncrosiö  ac  Nobilibus  Vicc-Comiti,  Judicibus  Nobilium 
Comitatus  Scepusi,  Sigismundo  Mariásy  et  Christophoro  Görgey,  Fidc- 
libus  nobis  svncere  dilectís.  P.  H. 

(Eredeti  missilis  levél,  saját  kezű  aláírással,  a  Máriássy-csahid 
markusfalvi  levéltárában,  nro  691.  A  tojásdad  alakú  pecsétnek  már  csak 
Dvoina  látszik,  de  tériméje  teljesen  egyez  az  általunk  az  idézett  helyen 
közlöttével). 

Látható  e  föntebbi  érdekes  tartalmú  levélből,  hogy  »Zmz8ánita  ki- 
nilynÓ€,  férje  távollétében,  mint  ennek  helytartója,  —  jóllehet  az 
o  megbízásából,  —  nagy  fontosságú  országos  ügyekben  is  intéz- 
kedett. ») 

VALENTINUS  BUJDOSÓ. 


')  Bocsássa  meg  tisztelt  műnk  atársunk  ,  ha  becses  közléséhez 
egy  kis  adalékot  szolgál  tatunk.  Bethlen  Gábor  korát  több  helyen  tüze- 
tes kutatás  tárgyává  tévén,  úgy  találtuk,  hogy  a  Susanna  Regina-féle 
kiadványok  többször  fordulnak  elé  mint  az  az  első  pillanatra  tetszik,  — 
legalább  —  a  többi  közt  a  kamarai  levéltárban  elég  vau.  Te  Susanna 
királyné  ezen  levelének  fontossága  abban  áll,  hogy  Széchy  elpártolásá- 
nak történetéhez  igen  nevezetes,  eddig  nem  ismert  adalékot  szolgáltat, 
meghatározza  annak  idejét  s  megnevezi  az  ellene  küldött  kir.  biztost. 

Szerk. 


172  TÁRCZA. 

r 

KHÉDEY  FEBENCZ. 

MÁRMAROSI  FŐISPÁN  HlTLEVKLi:  16Í8-BÓL. 

Rhcdcy  Ferencz  a  Rákóczy-háznak  egyik  legőszintébb  híve,  leg- 
bizalmasabb benső  embere  volt.  Midőn  az  öreg  Bethlen  István,  a  Beth- 
len Gábor  testvére,  Mármaros  főispánja  meghalt,  ezen  megye  főispánsá- 
gát  I.  Rákóczy  György  Rhédey  Ferencznek  adta.  Semmisem  bizonyítja 
világosabban,  hogy  mily  határtalan  bizalommal  viseltetett  hozzá,  s  meny- 
nyire tudta  méltányolni,  mint  a  téritvény,  melyet  főispánságába  iktatá- 
sakor vett  tőle.  Az  öreg  Rákóczy  nagyon  szerette  magát  térítvényokkcl 
venni  körül  s  az  embereket  ezekben  lehetőleg  megkötötte  —  de  ebben 
a  bizalmatlanságnak  s  kétkedésnek  semmi  nyoma :  ezen  térítvény  nem 
feltétlen  hűséget,  hanem  a  megye  rendbehozását  köti  ki.  A  térítvény 
szövege  0   következő : 

»En  Rhédcy  Ferencz :  adom  tudtára  mindeneknek  az  kiknek  illik, 
hogy  az  én  kegyelmes  uram  Erdély  országának  méltóságos  fejedelme 
Magyarország  nagy  részeinek  ura,  és  székelységnek  ispánja,  az  boldog 
emlékezetű  tekintetes  nagyságos  Iktári  gróff  Bethlen  István  uram,  Hu- 
nyad-  és  Mármaros-várraegyének  örökös  főispánja  halála  után  Mármaros- 
varmegye  főispánságát  kegyelmességébül  nekem  adván,  parancsolt  ez 
alább  megirt  négy  couditiókrúl  adnom  ő  nagyságának  reversalist  cum 
assccuratione,  tudniillik : 

1)  Minden  igyekezetemmel  azon  leszek,  hogy  az  sok  abususokat 
megorvosoljam  és  minden  igazság  és  ország  törvénye  ellen  való  hatalmas* 
kodásokat  s  az  együgyűeknek  opprimálásokat  jó  karban  s  rendben 
állassom. 

2)  Az  szegíMiy  nemességet  az  utánam  való  tiszteknek  húzásoktiíl 
vonásoktúl  felszabadítani  igyekezzem  s  azt  meg  nem  engedem. 

3)  Minden  czégéres  vétkekben  élüket  törvény  szerént,  haladék 
nélkül  megbüntetni,  s  istenes  életre  szoktatni  igyekezzem. 

4)  Az  én  kegyelmes  uramnak,  fejedelmemnek  hozzám  mutatott 
kegyelmességét  is  alázatosan  meghálálni  igyekezzem  teljes  erőm  s  ér- 
telmem szerint. 

Az  ő  nagysága  kegyelmes  parancsolatjához  azprt  alázatos  enge- 
delmességemet mutatván,  ő  nagyságának  tartozó  kötelességem  szeréut 
alázatosan  assecuraloui  ő  nagyságát,  hogy  mindenekben  az  mc^t   négy 


TÁRCZA.  173 

capitnlatio  szerint  igyekezem  hivatalomban  eljárni  s  6'  nagyságának  eb- 
l>éli  kcgyclmess^^t  teljes  eletemben  igaz,  tökdietcs  hűséggel  megszol- 
gálni, bizonyos  lev^n  az  ő  nagysága  minden  időbeli  hozzám  alázatos  szol- 
gAjához  való  kegyelmes^dg^ben.  Kinek  bizonyságára  adom  ez  levelemet , 
pecsétemmel  és  kezemfrásával  megerö;<itv^n.  Dátum  in  Vinczfalva  die 
17,  Mensis  Julii  Anno  Domini  1648. 

(P.  H.)  Rh^dey  Ferencz  m.  p.« 

£  \evé\,  melynek  eredetije  a  magyar  k.  kamarai  levéltárban  őriz- 
tetik Acta  Publ.  fasc.  25  nro.  22  mutatja,  hogy  az  öreg  és  beteges  Bethlen 
István  alatt,  a  visszaélések  és  bűnök  a  legnagyobb  mértékben  elhara- 
|MÍztak.  Az  orvok  és  gonosztevők  kergetése  a  megye  hatás  körébe  tar- 
tozott már  ez  idétt,  s  e  kötelességet  az  agg  férfiú  alattas  tisztviselői  lany- 
hán teljesítették  —  kik  űgy  látszik  a  szegénységet  (azaz:  a  jobbágyságot) 
is  nyomták.  Rákóczy  rendszerető,  szigorú  ember  volt,  s  mit  addig  az 
«íreg  gróf  iránti  tekintetekből  tűrnie  kellett,  halála  után  annak  vép^ct 
kívánt  vetni.  így  szülcmlett  a  föntebbi  téritvcny. 

zS. 


VEGYES  K(')ZLESEK. 

—  A  M.  Országos  Levúltár  rendezésének  ügye  egy  nevezetes 
k'pésííel  haladt  előre,  a  mennyiben  a  hiv.  lapban  egy  második  évenként 
l'íOO  ft  fizetés  és  400  frt  lakbérilletmén3niyel  összekötött  allevéltilrnoki 
(levéltári  titkári)  állomásra  s  egy  I.  oszt.  évi  800  frt  fizetéssel  s  150  frt 
Ukhérrcl  ellátott  hiv.  tiszti  állomásra  nyittatott  pályázat.  Az  ezen  állo- 
másokra reflcctálni  akarók ,  a  pályázatnál  kívántató  kellékekre  nézve 
értesülést  nyerhetnek  a  > Budapesti  Közlönye  f.é.  január  l4-ki  számából. 
A  pályázat  határideje  mártius  21-ike. 

—  A  VALLÁS  ÉS  KÖZOKTATÁSI  MiNiszTEB  jan.  3  l'éu  Kállay  Ödönhöz 
intézett  levelében  köszönetét  fejeszte  ki  a  családi  az'/u  nagylelkű  ado- 
mánya fölött,  hogy  gazdag  levéltárát  a  magyar  nemzeti  múzeum  szii- 
mára  adományát  fölajánlotta  s  egyszersmind  tudatja  vele,  hogy  az  ado. 
mányozjU  föltételeit  elfogadja. 

A  RÉOIBB  HAZAI  KaVLETERS  RÚSZBSM  A  KALANDOSOK  TÖBT]a:KKTÍ:HEZ:  Ktt» 

p^r:  L,    lőcsei  igazgató  érdekes  pótfékot  küldött  be  :  »C.  Wagner  Analeeta 


174  TÁRC/A. 

>*oopu*ii  i^rs  l-ina  (Vieuuao  1774)  100-ik  lapján,  —  írja  —  Lőcse  sz 
k.  lovóltHráU'*!  a  fratoruitas  s.  oorporis  szabályait  az  eredetiből  kivonat- 
l^ii  koili.  Saoriiitc  a  társulat  1402.  vette  eredetét  s  1560-ig  állott  fönn 
s  akkor  hx  urak  ogyletté  alakúit  át.  A  tagok  közt  első  helyen  említtet- 
uok  'Ajki^uoud  király  Borbála  királyné.  Az  eredetit  nem  volt  alkalmain 
^^<sj^eUa^«Milit:ini,  a  szöveg  némely  helyütt  talán  hibás  olvasás  következ- 
t^^K'ti  ki:^o  homályos,  azonban  világos  a  társulat  czélja  s  föladata,  mely 
lUMW  egyéb  mint  a  kaland-testvéreké.  A  lőcsei  krónikában  az  1513.  év- 
riil  f(il  ran  jegyezve,  hogy  a  sz.  háromság  társulata  nagy  virágzásban 
volt.  15  8  4-ben  olvasható  a  következő  adat :  »dcn  20  November  sind 
allo  Brüdcrschnften  ausscr  zwo,  bei  dcr  Stadt  Lcutschau  abrogirt  wor- 
don,  donn  die  Brílderschaften  warcn  iu  allén  0.  —  1)  Schützenbrüder- 
ííchsift.  2)  St.  Stephans  Brüderschaft.  3)  St.  Jacobi  Brüderschaft.  4)  Iler- 
riMi  Brüderschaft.  5)  Franciscaner  Briiderschaft.  <>)  Juugfrau  Marién-  od. 
truukcne  Briiderschaft.  Lehet,  hogy  a  városi  levéltár  szolgáltathatna 
több  érdekes  adatot.*  Mi  is  úgy  hiszszük,  hogy  valószínű,  s  mindenesetre 
megib'dcmlcné  a  fáradtságot  hogy  Kupecz  lir  ez  irányban  kutat'lst 
kezdjen. 

—  Léva  városa  monographiáján  Waigner  János  úr  dolgozik.  Ugyan 
u  bt^killdte  hozzánk  Vámos-Ladány  Barsmegyei  község  pecsétjének  le- 
nyomatát. A  pecsét  közepén  ekevas  és  csoroszlya  vau ;  —  körirata 
pmlig:  VÁMOS.  LADÁN  Y.  FALU.  PECSETYE .  16HÍ).  E.SZ .  - 
Kzru  pecsét  ma  in  használtatik. 

—  TiiAi.Y  Kálmán  urat  társulatunk  alapító  tajgát  s  korábbi  titkárát 
azon  incgcnlomlctt  kitüntetés  érte,  hogy  ü  fölsége  megengedte  neki ,  íiz 
oIhhz  udvartól  nyert  sz.  Lázár-^  és  sz.  Móricz-rend  keresztjc'nek  vi- 
Hclését. 

—  Az  >íuonAi.Mi  Eriksitö^  czíuiü  Márki  Sándor  által  szerkesztett 
N/)iklap,  két  évi  fiiiuillási  után  ejry előre  megszűnt.  ---  ITgyanc^^ak  Márki 
N  í/ir/f>r-uak  »A  Fekete  Körös  és  vidéke*  czímü  monographiája  a  >Nagy- 
Vilrad«  ez  idei  számailmn  jeleuik  uwe,  mel vekből  szerző  külön  lenvoma- 
t"t  készíttet. 

—  A  Bi  nArK«Ti  Szkmi.k  —  mely  a  magyar  történetlxíl  több 
talprn  esett  tanulmányt  hozott  megelőző  Inzcteiben  is  —  megindult  régi 
*l(Hy.eM  nlakjábau  s  a  régikhez  hasonló  változatos  gazdag  tartalommal. 
Ax  I.  füzet  egy    nagyobb    történeti    tanulmányt  kezd   meg   Fraknóitól: 


TÁRCZA.  •  .  176 

>IL  Lajos  és  udvara «  czim  alatt  egy  legnagyobb  részben  eddigelé  nem 
iamert  adatok  alapján  készült  rajzot,  melyet  főként  leírásai  elevensége 
tesz  igen  vouző  olvasmánynyá.  Ugy  látszik  ,  Fraknói  az  akkori  legfőbb 
eorupai  udvarok  életét  áttanulmányozta,  különben  aligha  nyújthatott 
Tolna  ily  kimerítő  korrajzot. 

—  A  „FiencLMEZŐ^'  I.  füzete  megjelent.  Szerkesztője  Révész  be- 
válta szavát,  mert  nemcsak  történeti  adatokat,  hanem  földolgozott  tör- 
téneti értekezéseket  is  hozott :  mint  Pálóczy  Horváth  Ádám,  magától 
Révésat/n  és  Alistali  Farkas  Jakab,  Szinyey  Gerzsontól. 

—  A  „Kebesztékt  MAOVETö"-nek  az  idén  11-ik  évfolyama  indiil 
■Mg.  Az  erdélyi  nnitarius  hitközség  ezen  közlönye  történelmi  dolgokat, 
8  jelesül  minden  füzetében  egyháztörtcnelmi  adatokat  is  közöl.  Minden 
két  hónapban  egy  4  —  5  íves  füzet  hagyja  el  a  sajtót,  ára  pedig  igen 
olcsií :  mert  egy  teljes  évfolyamra  2  o.  é.  forinttal  lehet  a  szerkesztők- 
nél (Fcrencz  József  és  SimOn  Domokos  unit.  lelkészeknél)  Kolozsvártt  elő- 
fizetni. A  folyó  évi  első  füzetben  mint  halljuk  Szabó  Károly,  Dávid  Fe- 
nmcznek  egy  eddig  nem  ismert  levelét  fogja  bemutatni. 

—  A  PoassoNTi  ToLDY-KöR  jau.  í)-én  rendezett  Toldy  gyász-ünnepélyt 
sa  felolvasásokat  egy  csinos  füzetben  nyomtatva  kiadta.  Thaly  Kálmán 
Toldy  Fercncz  elhunytára  gyász-költeményt  készített,  melyet  dr.  Fésíh 
^•ífőrgy  olvasott  fÖl ,  s  Vntkovicli  Sándor  emlékbeszédet  tartott,  moly  az 
elhdnyt  pályáját  és  hatását  Viizolta. 

—  A  Kassai  Czkhek  okmányaikat,  ládáikat,  billikomaikat,  serle- 
jreiket  a  Kassán  levő  Felső-magyarországi  múzeumban  helyezek  el  a  tu- 
lajdonjog föntartása  mellett,  s  azokkal  a  múzeumnak  ^gy  kis  termét 
ejp-szt^n  mcgtöltck,  s  ekkép  e  mívelődés-törté  nclmi  tekintetben  nagybecsű 
jiryujtcményt  tudományok-  s  kutatásokra  nézvo  hozzáférhetővé  tették. 
Kassa  városának  czéhei  ezzel  oly  példát  adtak  ,  mely  megérdemelné 
hng^'  más  nagyobb  városokban  is  utánzásra  találjon.  A  czéh-rendszer  bu- 
kásával mind  e  kincseknek  csak  históriai  értéke  van  —  s  régi  művelődés 
tiírtéiietünkről  a  czéh-ládákban  sok  fontos  okmány  lappang,  melyek  ez 
áton  ma  még  megmenthetők.  De  a  gyakorlati  életre  vonatkozó  értékük 
elveszésével ,  ki  tudja  nem  fog  több  közülök  a  gondatlanság  áldozatává 
lenni  V 


1 7f>  TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  KÚTPÖ  TÖREDÉKEK  A  MAGYAROK  TÖRTÉNELME  JÁSZ 
KORSZAKÁHOZ.  (112  K.  e.  — 378  K.  u.)  A  inotauasta  jászok  magyar 
nomiotisógénck  megállapításával ,  írta  Szombathy  Ignácz,  Győr,  1875. 
Nyomatja  Cs^h  Sándor,  144  1.  8-r.  Ára  1  fr.  20  kr. 

—  HAMAR  PÁL  közalap,  ügyig,  v^lem^nye,  melyet  a  m.  föpap- 
javak  és  az  ezekből  kifolyó  Yalláslap  jogi  term^zete  kérd^sdbcn  a 
m.  országgyülds  képviselőháza  kiküldött  bizottságának  m.  1875.  é,  apr, 
20-ról  ds  máj.  7-ről  kelt  fölhívásai  nyomán  tisztelettel  előterjeszt.  Bu- 
dapesten. A  m.  kir.  tud.  egy.  könyvnyomdában  1875.  ívr^t,  47  lap, 
(Ki^zirat  gyanánt.) 

—  HAMAR  PÁL  vdlemdnyc  a  Tanulmányi  Alap  jogi  termdszct- 
kiSnWsóben.  Budapesten,  1875.  A  m.  kir.  tud.  egy.  könyvnyomda.  ívr^t 
47  lap. 

—  A  MAGYAROK  TÖRTÉNELlklE.  A  középt.  alsó  osztályai 
Btámára  űj  tantervhez  alkalmazva,  irta  dr,  Szombathy  Igmicz ,  győri  főr. 
tnnár,  (112.  K.  c.  1270.  K.  u.)  2-ik  kiadás.  Győr,  1875.  87  1.  Nyom. 
Sauorvein  Gdzánál.  Ára  GO  kr. 

—  GELEJI  KATONA  ISTVÁN  egyházi,  kánonai  és  a  szatmári  re- 
form. ogyházraeí?yc,  órvónycs  statútumai.  Néhány  konventi  végzés  —  és 
foUöhl)  rendelettel.  Az  ogyházmcgye  határozatából  összeállított  i  Kiss 
Kálmán,  nuindi  lelkész ,  egyházmegyei  levéltárnok.  Kecskemét,  187r), 
4r.   \\)0  l.  Ára  1  frt  20  kr. 

—  JOSEPH  BEDEUS  VON  SCHARBERG.  BeitrSge  zur  Zeit- 
K«'»ehichte  Siehonbilrgcns  l*J-ten  Jahrhnndert,  von  Eugen  v.  Friedenfels. 
Hrator  Theil.  17S;í — 1847.  Bécs,  1876.  Bniumüller  V.  udv.  könyvárus 

*•»-.  117  l.  Ára  :>  frt. 

-  A  PÁPAI   EV.  REFORM.  EGYHÁZ  LEVÉLTÁRA  1510— 
^  ^l  l  Lizskay  Józseftől.  Pápa,  187.').  Szerző  tulajdona.  4-r.  2271.  Ara  1  ft. 

HIBAIGAZÍTÁS. 

A  >Szá/.adok«  januári  füzetének  7r»-ik  lapján  alólrdl  13-ik  sor- 
Imiu  »(iO|;s  -|-  i:^:   15  helyett  olv.isd  vl'iGS  -|-  3^ :  15.< 

A  80-ik  lapon  felülről  a  21-ik  sorlwin  >Csontos  Jánosc  h.  olv. 
•  i'm\ufo«i  János,  c 


( 


TOLDY  FERENCZ  EMLÉKEZETE. 


Alig  műit  négy  éve,  hogy  hazánk  1871.  nov.  12-kéii  öröm- 
&nnepet  ült,  Toldy  Ferencz  50  éves  irodalmi  működésének  öröm- 
Onnepét.  A  nemzet  értelmisége  vetekedve  sietett  ekkor  leróni  a 
tisztelt  adóját  azon  férfiű  iránt,  a  ki  félszázadon  át  lángoló  lelke- 
sedéssely  törhetetlen  erélylyel  munkálkodott  irodalmunk  terén,  s 
nemes  szellemével,  irányadó  eszméivel,  maradandó  becsű  művei- 
vel a  magyar  nemzeti  műveltség  emelésére  roppant  hatást  gyako- 
rolt A  nemzet  önmagát  tisztelte  meg,  midőn  az  országgyűlés  ha- 
tározatával Toldy  Ferencznek,  a  haza  iránt  szerzett  érdemei  el- 
ismeréséül, évi  tiszteletdijt  szavazott ,  hogy  életének  hátra  lévő 
érett  nyugalmasan  fordíthassa  nagy  művei  bevégzésére,  és  igy 
szélesen  kiterjedt  munkássága  eddigi  diadalaira  a  teljes  siker 
koronáját  föltehesse. 

S  ki  volt  akkor  köztünk,  ki  Toldynak  korához  képest  ritka 
testi  erejét,  munkabíró  természetét,  lelke  fiatal  erélyét  ismerve 
abltan  a  reményben,  sőt  hitben  ne  ringatta  volna  magát,  hogy  ő 
»ég  sokáig  lesz  dísze  a  magyar  tudományos  világnak,  büszkesége 
afinzetének ;  ki  kételkedett  volna  akkor  azon,  hogy  a  nemzet  re- 
ményei és  vágyai,  melyeket  az  ő  életéhez  kötött,  csak  egy  részben 
lOgnak  tetjesülni  ? 

A  gondviselés,  mely  nemzetünknek  Toldy  Ferenczet  adta 
Kintba  megsokalta  volna  adománya  nagyságát,  mintha  annál 
Mélyebben  akarta  volna  velünk  éreztetni,hogy  Toldy ban  mit  birtunk 
és  mit  Tesztettünk,  másképen  határozott.  Öt,  midőn  élte  faladatává 
tizAtt  czélja  eléréséhez  már-már  közelített,  mintegy  varázsütéssel 
nölitotta  el  a  szellemi  munka  teréről,  melyen  még  élte  utolsó 
Századok.  12 


178  TOLDY  FERRNCZ  RMLÉREZETE 

/ 

napjának  estvéjén  is  lankadni  nem  tudó  buzgósággal  fáradozott. 
Mint  felhőtlen  égből  a  villámcsapás,  hatotta  át  a  fővárost,  a  ha- 
zát,  a  külföld  tudományos  köreit,  a  gyászeset  híre,  melyre  né- 
hány órával  előbl)  senki,  még  szeretett  családja  sem  tudott 
gondolni:  hogy  a  magyar  tudományos  irodalom  ünnepelt  hírű  ve- 
terán bajnoka  Toldy  Ferencz  1875.  dec.  10-dikén  életét  bevé- 
gezte. 

A  mily  általános,  a  mily  lélekemelő  volt  néhány  év  előtt  a 
nemzet  örömnyilatkozata  az  ő  megérdemlett  megtiszteltetése  fö- 
lött ,  épen  oly  közös  lett  most  a  hazában  a  fájdalom ,  épen  oly 
leverő  lett  a  nemzeti  veszteség  keserve.  S  e  fájdalomból ,  e  vesz- 
teség érzetéből  nem  utolsó  rész  illet  a  magyar  történelmi  társu- 
latot, melynek  ő  buzgó  pártolója,  törekvéseinek  támogatója,  ha- 
tásának lelkes  előmozdítója  s  igazgató  választmányának  álta- 
lános tiszteletben  és  szeretetben  részesült  munkás  tagja  volt. 

Ezen,  társulatunk  által  mélyen  érzett  fájdalomnak  akarok 
én,  magam  is  fájdalomtól  elfogíilt  kebellel  igaz,  bár  gyönge  tol- 
mácsa  lenni,  midőn  az  ő  emlékezetének  megtinncpelésére  szentelt 
ez  órában,  társulatimk  nevében,  a  tisztelt  hervadhatatlan  koszo- 
rúját sírjára  leteszem. 

Midőn  azonban  e  nemes  kötelességet  teljesítem ,  nem  te- 
kinthetem föladatomnak  az  ő  félszázadnál  hosszabb  írói  pályájá- 
nak oly  sok,  oly  nagy  liatásű  és  eredményű  mozzanatait  előso- 
rolni, az  ő  oly  sok  oldalű,  a  tudomány  annyi  ágára  kiterjedt 
munkásságát  részletesen  tárgyalni  s  birálatilag  méltatni.  Toldy- 
nak  a  magyar  tudományos  irodalom  fejlesztésére  szentelt  életét, 
óriási  tevékenysége  s  munkái  tömege  és  szelleme  által  korára 
gyakorolt  folytonos  hatását,  a  fíilötte  tailandó  emlékbeszédben, 
mint  e^  teljesen  megvilágított  élethű  kéi)ben  megörökíteni,  a 
Magyar  Tudományos  Akadémia  tiszte ,  mellnek  ő  keletkeztétöl 
fogva  munkás  és  buzgó  tagja,  egy  negyed  századnál  tovább  titok- 
noka úgy  szólván  szellemi  mozgató  ereje,  élte  utolsó  éveiben  igaz- 
gató tanácsosa,  mindig  egyik  fődíszo,  s  az  általa  kivívott  siker 
oroszláni  osztályrészese  volt.  Annak  a  maradandó  hatásnak 
méltatíisára  pedig,  melyet  ő  szépirodalnuink  fejlesztésére,  nemes 
irányba  terelésére,  megkedveltetésére  és  terjesztésére,  nemcsak 
széptani  és  bírálati  dolgozataival,  hanem  úgyis  mint  a  maga  ide- 


szabi!)  károi.ytíii. 


J79 


l'vn  korszakot  alkotott  Atliena*um  í-»  Figyelmező  ós  a  KíhIh- 
iiilr-tirsaság  Evlapjai  szerkesztője,  de  különösön  a  nemzet  nagy 
-  •Ufti  összes  vagy  válogatott  tnúveinek  kiadánai  íiUal  gyakorolt. 
1  íuHCaludy-t&rsaság,  mint  erre  legilletékesebb  tesütlet,  van  hí- 
lUft,  melyet  1836-ban  néhány  barátjftval  ö  alapitutt,  mely  szÉp- 
:<l<<nuim-i  intézetünk  szellemi  ügyeinek  vezetésében,  mint  unnak 
-:l-i..|  frigva  184fl-ig  igazgatója,  Immvaibúl  új  életre  kelte  után 
;  riiii-i'il  ki'7jJve  másodelnöke,  utóbb  ohiöke.  kezdettől  fogva  foly- 
vilsl  ífzt'-i-szerepet  vitt.  Én  a  társulatunk  által  mlveit  tudomány- 
kor határaira  szoritkozva  igen  is  rövid  vázlatban  igyekszem  {ü\- 
nutatDi  Toldjak  e  téren  kifejtett  munkásságát  és  marndandó 
írdem^ii.  s  ezekkel  arányban  a  veszteség  nagyságát,  mely  az  ó 
Inlftl&val  társulatunkat  i^  oly  érzékenyen  sdjtijtta. 

A  Magyar  Történelmi  Társulat  egyik  legfőbb  fiUadata,  me- 
ty«t  nagygyűléseink  elnöki  megnyitó  beszédeiben  annyiszor  kie- 
nülre  s  a  tagok  szivére  kötve  liallottunk,  hogy  a  nemzetUnk  mí- 
T«itA^^Ktörténetére  vonatkozó  legcsekélyebbeknek  látszó  adatokat 
it  goudoBan  fölkutassa,  Ösazegyüjtse,  közzé  tegye,  és  Így  minden 
iebetSt  megtegyen  ai-ra .  hogy  nemzeti  niiveltségünk  tiirténete 
(agykor,  li-liet'Vleg  liamarább,  a  nemzet  méltóságálioz  illően  meg 
lebeseen  írva.  Toldy  Ferencz  ez  irányban  már  társulatunk  kelet- 
1[mM^  eldtt  évlizedekcn  keresztül,  az  eszme  iránt  igaz  lelkesfilt- 
*éfí  szenvedélyével  munkálkodott,  s  hosszú  írói  pályája  alatt  épen 
truen  hivatásának  leginkább  megfelelő  téren  annyit  tett  és  oly 
kikért  mulatott  föl,  hogy  nézetem  szerint  összes  irodalmi  mflkü- 
drtének  íTdemébíil  és  dicsőségből  az  oroszlán  részt  az  ö  e  szakba 
TágA  munkáinak  kell  tulajdonítanunk.  E  téren  volt  az  ö  munkáB- 
ifcg&re  a  nemzetnek  legnagyobb  szüksége,  e  téren  volt  legsajno- 
•kblmii  érezhető  az  a  hézag,  melynek  betöltését  nemzeti  irodal- 
BUDk  becsülete  követelte.  E  iiézag  méltó  betöltésére  alapos  szak- 
késeültsiégével,  sokoldalú  tudományos  képzettségével,  a  világiro- 
dUoinbati  szerzett  széles  látkörével  a  magyar  tudományosság  fér- 
tai  kOirt  Toldy  Ferencz  volt  igazán  hivatva. 

A  magyar  nemzeti  mlveltségtörténetnek  egyik  legfontoíiabh 
t^  nflmzííti  irodalmunk  története,  a  mennyiben  minden  nemzet 
■riWnii  életí'iiek  nyilatkozatai  leghatározuttabbau  és  leghatitsiH 
irodalmában  nyernek  kifejezést.  Toldy  föllépte  elótt  ha- 


180  TOLDY  FERENCZ  EMLÉKEZETE 

zai  történelmünk  ezen  lényeges  alkatrésze  volt  legkevesb  figye- 
lemre méltatva ;  nemzeti  irodalomtörténetünk  mezeje,  hazánk  po- 
liticai  történelmének   irodalmával  összehasonlítva,  úgy  szólván 
parlagon  állt.  Míg  politicai  töilénetirodalraunk  már  a  mült   szá- 
zad második  felétol  kezdve  egy  Prayt,  Kaprinayt,  Comidest,  Ka- 
tonát, Benkőt,  Engelt,  Fesslert  s  többeket  mutathat  föl,  kiknek 
munkái  az  akkori  tudományosság  színvonalán  állanak ;  míg  Fe- 
jér György  Codex  Diplomaticusában  a  hazai  történelem  legbe- 
csesebb forrásainak,  az  okleveleknek,  egész  kincstárát  tárta  föl, 
8  oly  gyűjteményt  adott,  mely  becsét  úgy  a  hazában,  mint  a  kül- 
földön máig  megtartotta :  addig  irodalomtörténetünk  terén  csak 
úttörő  munkákkal,  jó  igyekezetti,  de  többé-kevésbbé  gyarló  kísér- 
letekkel találkozunk,  s  az  ezen  tudomány  megalkotásához  szük- 
séges anyagot  sem  találjuk  a  Fejér  Codexéhez  hasonMtható  gyűj- 
teményben összehordva  s  a  földolgozásra  előkészítve.  Nem  aka- 
rom legkevesbbé  is  kisebbíteni  e  téren  több-kevesebb   sikerrel 
működött  íróink:  Czwittinger,  Bod  Péter,  Horányi,  Veszprénu, 
Wallaszky,  Sándor  István  és  mások  érdemeit :  de  azt  hiszem,  az 
(")  törekvéseiket  és  fáradozásaikat  megillető  elismerés  mellett  is 
bátran  állíthatom,   hogy  a  magyar   nyelv    és  irodalom  tíirténoto 
Toldy  előtt  a  szó  teljes  értelmében  nem  volt  megírva.  Hogy  az 
valahára  rendszeres  tudomány  alakjában  meg  van  alkotva,  úgy 
szólván    megvan    teremtve,   annak  érdeme    és   dicsősége   Toldy 
Ferenczet  illeti. 

S  ha  elgondoljuk,  mennyi  időt,  mennji  gondot,  mily  itartó 
fáradságot,  mennyi  éjjeli  s  nappali  munkát  kellett  neki  arra  for- 
dítni, hogy  legrégibb  nyelvemlékeinktől  fogva  legújabb  irodal- 
munk termékeiig  az  anyagot  teljesen  egybegyűjtse,  rendezze,  át- 
tanúlja,  bírálólag  megítélje,  hogy  a  nyers  anyag  roppant  halma- 
zából szerves  egészet  alkotva  a  magyar  irodalomtörténet  csarno- 
kát fölépíthesse ;  ha  elképzeljük  az  ö  eljárása  nehézségeit,  me- 
lyekkel neki  meg  kellett  küzdeni,  —  a  mennyiben  őt  ahoz  a  mű- 
vészhez hasonlíthatjuk,  kinek  magának  kell  az  érczért  a  bánya 
ban  kutatni,  azt  napvilágra  iiozni,  megtisztítni  s  az  így  szerzeit 
anyagból  a  lelkében  élő  eszmény  után  a  remeket  megalkotni,  — 
bizony  nem  mondok  nagyot,  ha  azt  állítom,  hogy  az  ő,  e  téren 


'I.YTÓI., 


181 


ftifrju>tt  inunkAsHága  egy  maga  elég  arra,  hogy  nevét  ii-ndalmunk- 
hau  hnlliitlatlatiMi'i  U^gye. 

TuKlj  Ferenci,  mint  legelső  irodalmi  kiaéileteí  bizuuyitják, 
!i'K  igen  iljQ  kiiiaiioti  foglalkozott  széptaiii,  uyolv-  és  irodalom- 
rtútivti  tanulmányokkal.  Ekö  uagyobbszerít  mimk&ja.  melylyel 
.'  ti4  úgy  a  hazában,  mint  a  kuirúldőii  i*imertté  tette,  az  1827. 
^  1889-baii,  22  dvm  korál>aii,  két  kötetben  kiadott :  iHandburli 
der  un^amchcn  Poesie.*  A  niivelt  külföld  ezen  könyvből  kezdte 
[uonzvli  kfiltészetünk  beesőt  megismerni,  a  inagj'ar  irodalmat  fí- 
j'  <'lin6ru  niéltatiii,  »  a  hazában  is  számosan  valtak,  kiket  a  ma- 
-  var  költészet  megkedvelfeére,  irodalmunk  ügyének  pártolására 
'  t'u  akkor  toltünö  sikert  aratott  kézikönyv  buzdított. 

Kétségtelennek  tartom,  liogy  Toldy  lelkében,  ki  hivatásá- 

■  >li  *•.  kézikönyv  szerkesztésével  ís  fényes  jelét  adta,  már  ifja  ko- 

il'iui  megfogamzott  és  élt  az  eszme,  megvalósítását  élete  legfőbb 

^tibtáúl  tckinlett*,  hogy  t,  i.  nemzetének  teljes,  rendszeres  iro- 

1  .ttimtürtí^elí-t  adjon,  melynek  hiányát  tanulmányai  közben  neki 

!U*tt  a  legsujnosabban  érezni.  Évek  hosszú  során  át  gyűjtött 

meretei ,a  magyar  nyelvtudomány  terén  tett  beható  vizsgálataije- 

-•■bb  irúiuk  müveinek  t828-túl  1848-ig  részint  ünállöan,  részint 

N'oKueti  Könyvtárban  eszközölt  kiadásai,    melyekhez  ö  saját 

<  itárlalüira  alapított  s  egy-egy  korszak  szellemi  irányának  mély 

iittn-tét  bizoujltá  életrajzokat  s  magyarázó  jegyzeteket  csatolt, 

i'i'srúl  lépésre  közelebb  vitték  öt  kitűzött  czéljához,  erejét  niind- 

L'kább  edzették,  hogy  tenét,  melyen  lelke  egész  hevével  csüg- 

.  ilt,  b.  siker  diadalával  kivilicsse. 

Mint  latnden  maradandó  becsü  mü,  Toldy  Ferencz  e  mun- 
.  íja  is  lasunn  készült  Mint  mindeu  lelkiismeretes,  hivatásának 
ij(«eii  megfelt'lni  törekvő  iró,  Toldy  is  munkáját  nem  gyoi'san 
.iiictn  jól  igyekezett  mogirui,  s  annak  közzé  tételét  férfikora  dél- 
"ütJMnt  liulíisztottu.  »A  magyar  nemzeti  irodalom  történeté* -uek 
.  (  vWi  kőtele  (O  én  Középkor,)  e  tőle  oly  rég  óhajtva  vártnagy- 
,  '(ü  alapmunka,  csuk  líí.51-ben  jelent  meg  ;  folytatásából  a  har- 
i^dik  k<"it«>1uek,  fájdalom  csak  első  fiízete,  mely  az  új  kor  egy  részét 
•rg^ralja.  csak  IfiSS-ban  látott  világot. 

Un  vismuigond óljuk  magunkat  azon  időbe,  melyre  e  munka 
I  ■^etené.-e  esik,  könnyen  ki  fogjuk  találni  az  okot,  mely  Tol- 


182  TOLQT  FERENCZ  EMLÉKEZETE 

dyt,  habár  ekkor  egész  munkát  nem  adhatott,  a  már  kész  első 
kötetek  kiadására  indította.  Az  1849-diki  catastrophára  követ- 
kezett gyászos  korszakban  a  korlátlan  hatalom  nemcsak  alkot- 
mányos törvényeinket  tapodta  el,  nemcsak  hazánk  államiságát 
semmisítette  meg,  hanem  nemzetiségünket  is  veszélylyel  fenye- 
gette. A  germanisálási  törekvés  nemcsak  a  kormányzás  terén  mű- 
ködött teljes  erejével,  hanem  nyomasztó  hatását  iskoláinkkal  is 
súlyosan  éreztette.  A  nemzetiségek  egyenjogúságának  a  mi  rom- 
lásunkra kigondolt  és  alkalmazásba  vett  elvénél  fogva  azonban 
a  magyar  nyelv  és  irodalom  tanítását  középtanodáinkban,  — 
melyekben  a  német  tannyelv  behozatalára  minden  lehető  kény- 
szerítés meg  volt  kísértve,  —  gátolni  vagy  eltiltani  nem  lehetett. 
Az  irodalom  és  napi  sajtó  nagyon  is  óvatosságot  kivánó  terén  kí- 
vül a  tanári  szék  volt  az,  melyen  az  idegen  hatásra  a  nemzeti  el- 
lenhatást a  legbiztosabb  sikerrel  lehetett  kifejteni.  Toldy  iroda- 
lomtörténete a  nemzetiségünk  ügye  mellett  buzgó  magyar  taná- 
rok kezében  hatalmas  fegyvert  képezett  az  iskoláink  szellemére 
gyakorolni  kívánt  hatás  visszaverésére.  Ezen  tankönyv,  mely 
mindjárt  egy  év  múlva  1852-ben  második,  10  év  múlva  harmadik 
kiadást  ért,  a  hazai  iQúság  keblét  nemes  honszerelemre  gyulasz- 
totta ;  az  azt  átlengő  szellem  a  nemzeti  nyelvhez  és  irodalomhoz, 
mint  a  nemzeti  míveltség  és  leendő  nagyság  leghatalmasabb 
emeltyűihez  való  buzgó  ragaszkodást  költötte  föl  a  fiatalság  fo- 
gékony lelkében. 

A  munka  azonban  oly  kiterjedésben  volt  kezdve,  hogy  az 
egésznek  ily  arányban  kiviendő  bevégzésére  Toldy,  terhes  hiva- 
talai és  sokoldalú  irodalmi  elfoglaltatása  mellett,  kellő  idővel  és 
nyugalommal  nem  rendelkezhetett.  Erről  meggyőződve  s  belátva 
azt,  hogy  középtanodáinknak  égető  szüksége  van  oly  tankönyvre, 
mely  a  nemzeti  irodalmat  az  ifjúság  lelkére  legközvetlenebbül  ható 
legújabb  korig  tárgyalja,  megkezdett  terve  kivitelét  későbbi  időre 
halasztotta,  munkája  megjelent  részeit  a  czélhoz  képest  tömör 
rövidséggel  összevonta,  müvét  a  legújabb  korig  a  tárgy  bőségé- 
vel lépésttartó  arányos  terjedelemben  kidolgozta  s  1864 — 5-ben 
egy  oly  magyar  irodalomtörténeti  tankönyvvel  ajándékozta  meg 
nemzetét,  mely,  bár  mintegy  dióhéjba  szorítva,  több  magvat  6s 
tartalmat  ad,  mint  az  e  téren  előtte  müködöttek  összes  munkái. 


I 


SZABÓ  KÁROLYTÓL.  183 

S  épen  ezért  e  könyv,  mig  egyfelől  a  szakembernek  mellőzhetet- 
len s  biztos  kalauzul  szolgál,  másfelől  középtanodáinkban  vala- 
mint ma;  iigy  évtizedek  múlva  is  teljes  sikerrel  lesz  használható. 

Érdemben,  sikerben  és  hatásban  méltó  társa  Toldy  e ,  mű- 
vének a  >Magyar  költészet  története  az  ős  időktől  Kisfaludy 
Sándorig«,  melyet  egyetemi  előadásai  alapján  1854-ben,  később 
az  időközben  napfényre  jött  adatok  fölhasználásával  második  ja- 
vított kiadásban  1867-ben  tett  közzé.  E  munka  rendeltetése,  mint 
ó  maga  kifejezi,  » megismertetni,  megszerettetni  szellemi  életünk 
egj'ik  legnevezetesebb  ágának,  a  költészetnek,  gyümölcseit,  s  azo- 
kat űj  életre  támasztva  hatásukat  a  jövőre  is  átszállitni«  E  té- 
ren Toldy  még  kevesebb  előmunkálatot  talált  irodalmunkban, 
mint  az  általános  magyar  irodalomtörténetet  illetőleg ;  a  legna- 
gyobb részben  maga  által  gyűjtött  anyag  gazdag  halmazából- 
melynek úgy  szólván  minden  sorát  egy-két  lappangó  vagy  hoz- 
záférhetetlen régi  nyomtatvány  kivételével  átolvasta  s  lelkiisme, 
rétesen  áttanúlta,  kellett  az  ő  mesteri  kezének  e  maradandó  be- 
csű kézikönyvet  megalkotni. 

Valamint  Toldy  magyar  irodalomtörténete,  úgy  ezen  igazán 
úttörő  munkája  is,  mindig  kútfői  becsű  fog  maradni,  s  az  azokba 
foglalt  gazdag  adatokra  a  kutató  szaktudós  mindig  biztosan  fog 
támaszkodhatni.  S  ha  lesz  idő,  s  ki  ne  óhajtaná ,  hogy  ez  idő  be- 
következzék, midőn  irodalmunk  teljes  fölvirúltával  a  késő  nemze- 
dék oly  munkákkal  fog  dicsekedhetni ,  melyek  az  irodalmunkban 
s  költészetünkben  századokon  át  nyilatkozott  nemzeti  szellemet 
még  teljesebb  fényben  fogják  íultüntetni,  e  munkák  megírása  csak 
Toldy  alapműveinek  fölhasználásával  sikerülhet,  s  azok  a  szeren- 
csések ,  kik  e  sikeil  kivívhatják,  csak  Toldy  vállain  emelkedhet- 
nek magasabbra.  De  az  ann}4  nehézséggel  járt  első  megalkotás 
érdemkoszorúját  tőle  a  legkésőbb  kor  sem  fogja  elvitathatni 

Hazai  történelmünk  egyik  legérdekesebb  korára,  az  új 
korban  öntudatra  ébredt  nemzeti  szellem  törekvéseinek,  nehéz  és 
dicsí)  küzdelmeinek  és  sikereinek  rajzát  illetőleg  ,  irodalmimkban 
magasan  emelkedik  ki  Toldy  Ferencz  »Kazinczy  és  kora«  czímü 
terjedelmes  tanulmánya.  E  mű  bevégezetlen  maradt  ugyan ,  de 
így  is,  mint  egy  ókori  monumentális  épület  egy-egy  oszlopa ,  ma- 
gán hordja  a  nagyság  és  művészi  szépség  bélyegét ,   s  a  műértő 


|-^  TOU>Y  KFBEKCZ  EMLÉKEZETE 

sít-ni  Civ^::  lA:h4io^íi  toszi  a  tervezett  egésznek  nagyszerű  körvo- 
tiaIa:;,  K:  tv^y*  ^^  ^^  nyomdokaiba  lépve,  nemzetünk  ezen  kor- 
v>^'kK'>.  >5víív:"i  tlotonek  történetét  úgy  megírni,  mint  azt  Toldy 
V«  ;y -.:*.>.  A  Ka5Íuo/j\  Kisfaludy,  Vörösmarty,  Bajza  Birodalmunk 
jü',  .1;  k<«:i  r/,üidon  jelesének  lelki  barátja,  küzdelmeik  hív  bajt&rsa, 
iv>y.ir.'  >AÍAí  ludomúsa  és  tapasztalása,  részint  szélesen  kiterjedt 
Irvoíí^í^^  s  ^s  akkori  irók,  általa  gondosan  gyűjtött  kéziratai  se- 
cí^N-í^^v'*^  wo^lirni  hívatva  volt?  S  nem  pótolhatatlan  veszteséget 
,^k4V*^l-<'  irvHUhnunknak  az  ö  halála  már  csak  azzal  is,  hogy  meg- 
jf Ato^  owlokoíései  leírásában,  melyek  tárgyai,  mint  maga  monda, 
nnr.  av.íi,^  ir»  maga ,  mint  egy  fél  század  eseményei  és  férfiai  fog- 

Afou  korszak  szellemi  életének  történetét  megírni,  melyben 
IVKU  *^l'«  munkált,  hatott ,  az  ö  életének  s  összes  irodalmi  mun- 
kA>>A<Auak  alapos  ismerete  és  tanulmánya  nélkül  lehetetlen.  — 
Ki^v  kincstárt  hagyott  ö  hátra  az  ezen  nagy  munkára  hívatott 
\)>\uA  Irodalnii  és  Emlékbeszédeibcn,  Irodalmi  arczképeiben,  a 
M,i»;\iH' államférfiak  és  írók  életrajzaiban.  A  korra,  melyben  e 
K^x'^^'^lt^k  Uva  és  elmondva  voltak,  mélyen  hatott  s  a  jövő  kori  ol- 
\j«M\ia  i"*  mindig  mélyen  fog  hatni  a  hazának  és  irodalomnak 
,ivx»n  lan^'oló  KZ(»retete ,  az  erénynek  és  érdemnek  azon  lelkesült 
^„.i>.rts/.|jiliisa,  mely  e  beszéllek  minden  sorát  áthatja.  Tisztán,  fé- 
u\^*MMi  tündöklik  e  beszédekben  »az  eszmének  és  érzésnek  vezér- 
OH»lbiK»»»*  »"*'')'  "*"*^  ^  maga  mondja,  »derübenés  borúban  hosszú 
(vUugiui  kalauza  és  lelkesítője  volt,  melynek,  —  mint  lelke  mély 
^^^o^j^Mi/iMlésébÖl  hangoztatja, —  mindnyájunkénak  kell  maradni, 
\\i\  unnt  nut^yarok  meg  akarunk  élni.c 

lliiK)'  Toldyban  teljes  mértékben  megvoltak  a  történetíró- 
biin  elfMKedlu^tetlenül  mcgkivántató  kellékek,  anól  nagy  szabású  s 
luUfMiuddal  dol^'ozott  számos  életrajza,  a  Forgács  Ferencz,  Bru- 
|iin.  |)riHÍ,  Kszterházy  Miklós,  Zrínyi  Miklós,  Szenczi  Molnár 
AllM'it,  Mikes  Kelemen,  Csokonay,  Kis  János,  Kisfaludy, 
|\ii/nii*./.}'  s  annyi  más  régibb  és  újabb  kori  jeleseink  életéről  és 
liitneiiol  íit  tanulmányai  meggyőző  bizonyságul  szolgálnak.  Fá- 
i'Adlialutliin  volt  ő  az  adatok  fölkutatásában ,  gondos  az  egybe- 
llllllAnhiin,  lelkiisnu'retes  az  adatok  bírálati  fölhasználásában.  Az 
II  |oii«tivi*N,  hogy  szellemi  múltunk  n«gy  férfiait,  a  jelen  és  jövő 


bzab6  károlytól. 


185 


bazd)tás&ra  te  okulására  igaz  világítás  fényébea  tün- 
tflBHP  fol.  volt  mu Ilkáik otlásÍLnak  irányadója,  az  üiierzet,  hogy  a 
ueimzet  Mcllenii  gazdagságát  egy-egy  torniékeny  igaziíággal  gya- 
rapktotUt,  lelkűnek  legfőljb  öröme,  fáradozásának  legbucsusebb 
jutalma. 

ÉlU)  utolaó  korszakában  mC'g  niiiidig  ifjíii  lelkeBodéKsűl  és 
itibi  kitartással  fáradozott  ítddig  kiadatlan  s  csak  liiányos  uiAr 
iiKitokban  ismert,  sígy  is  kevesek  által  hasznáibatott  régibb  tör- 
triietirúink  műveinek  irodalmunk  köz  vagyonává  tételén.  Az  ö 
kvzéböl  iiyortilk  valamennyi  niegkapbatott  codexek  gondos  egy- 
bevetése ut&n  Briitus  János  Miliály  éti  Baranyai  Deciíi  János 
i.iíjybeeíü  történetiratait.  Épen  oly  lelkiismeretes  gonddal ,  a 
•  ^'kisebb  részletekre  kiterjedő  íigyelemmel  járt  Ö  el  ezek  közzé 
ii-ii'léW'D,  mint  a  >Régi  magyar  nyelréBZekt  munkáinak  üjra 
iiyoiiitat&saiban,  mint  régi  magyar  nyelvemlékeink  számos  darab- 
jaitok az  eredeti  codexekböl  eszkőzült  kiadásaiban.  Shaez  utóbbi 
kiailá«ai  által  nyelvtörténetünk  búvárainak  a  legbaszonosabb 
rot^álatot  tette,  aem  kevésbbé  kötelezte  le  törtéiietbüvárainkal  a 
*_'bronicon  Posoiiieuse*  s  az  általa  »Marci  Chronica*  czlm  alatt 
kiadott  bécsi  képes  krónika  kiadásával,  mely  utóbbi,  mint  nyom- 
dai nQ  its  bármely  nemzet  irodalmának  e  nemű  kiadványai  közt 
ntító  bcJjTtit  foglalhat  Eletének  legutolsó  hónapjaiban  k  törté- 
uúiti  infivekkel ,  a  lelke  legtisztább  érzelmével  tisztelt  nagy  ma- 
gjrar  njeUész  Révay  Miklós  élete  megírásával  és  Szamosközy 
tSrténetiratának  ^ajtó  alá  készítésével  foglalkozott.  Mind  e  két 
ftrasstú  munka  kedves  és  könnyű  volt  előtte :  mert  Révay  nagy 
iuUeme  iránti  hódolatát  akarta  leróni,  mert  Szamosközyt  lelki 
flrtnuDel  ismerte  föl  kora  kígtehetségesebb  s  leghivatottabb  tör- 
léneUrftjának  .  kit  minéi  elébb  érdeme  szerint  méltatva  óhajtott 
hemBtatni  a  tudományos  világnak. 

Föladatom  szűk  keretéhez  mérve  vázoltam  röviden  Toldy 
Fereocx  tuunká«ságának  hatását  és  érdemét,  a  mennyiben  ti  muu- 
kiumíg  a  történetirodaloni  körébe  tartozik.  Azt  his/em  azonban, 
húgj  ha  Toldy  képét  bármily  nagyjában  oda  vetett  vonásokkal 
akarom  is  tisztelőinek  még  oly  ólénk  emlékezete  elé  idézni,  e 
képben  nem  xzabad  hiányozni  azou  legjellemzőbb  vonalzóknak, 
wtlyek  neki  iniut  iröimk,  mint  tanárnak  ^  mint  emberuck  legki- 


ÍP€  TOLDT  FKRENCZ  EMLÉKEZETE. 

tönóbb  sajátságait ,  úgy  szólván  szellemi  egyediségének  lényegét 
isi  izrsjezzék. 

Toldyt,  mint  senlülö  iljút,  lelkének  benső  vonzalma  vezette 
^  .pjí  pályára,  mely  abban  az  időben  hazánkban  minél  kevesebb 
-araimat  és  elismerésit .  annál  több  tövist  és  félreismerést  termett 
%  k'lzdú  számára.  Ö  hivatását  fölfogva,  az  eszményért  lelkesülve 
citíiötte  tol  magát  e  pályán  a  körébe  csoportosult  írók  szellemi 
-?>:£^pe^e.  Nyilatkozataiban,  tetteiben  őt  e  pályán  soha  semmi  más 
ttíii  "^e^étxíte.  mint  lelkének  legtisztább  meggyőződése.  E  meg- 
^•/jjiMtíMí  mellett ,  mely  hosszas  tanulmány,  gazdag  tapasztalás, 
nvo  :üOi:j^mJolás  után  mintegy  szíve  vérévé  vált ,  mindig  nyil- 
(i»i .  >>rÍ5isatt .  nemes  lelkének  teljes  hevével  emelte  föl  szavát : 
j)i  ^'j*ík  *  lej:hevi*sebb  vitában  sem  ragadtatta  el  magát  annyira^ 
Ivip  r:*  ueí ^  e  az  ügy  érdekén  ki vül ,  melynek  igazságáról  meg 
AVití  oo.5\Hlve,  bármi  más  tekintet  irányadó  lehetett  volna.  Épen 
4»\^i:*4  *.íx'ti  nem  voltak  s  nem  lehettek  személyes  ellenségei ,  még 
itvií  <m ,  kik  egy  vagy  más  kérdésben  mint  ellenfelek  állottak 
v/i," 'oemlvn.  Az  i\gy  irAnti  lelkesedését,  buzgóságát,  éveinek 
wAW.^ »  í*  rideg  valósAg  olykor  fájdalmas  tapasztalásai  sem  lan- 
l^^v.ihc^ttAkt  magosra  törő  lelkének  szArnyát  nem  szeghették.  — 
^.•,sv  utelM*  uíipján  is  szeretettel  szenvedélylyel.  lelkesülten  dol- 
xj^s,vM  munkáin,  nn^yekkel  csak  nemzete  iránti  kíHelességét  ohaj. 
^•^1;;*  ie(ieMtui .  esak  a  haza  iránti  szent  tartozását  törekedett  le- 
.^y.^  A  uiagvnr  író  dicsíi  hivatása  mindig  eszményi  magosságban 
Vís'»:^'n  lelki  szt'uun  előtt.  Az  irodalmat  oly  szent  csarnoknak 
^VuUelte.  melynek  küszöl)éhez  csak  tisztult  érzelmekkel,  fenkölt 
í,*íAkel  s  n  kegyi^let  áhitatával  szal)ad  közelítni. 

Il<>f;>  ^n}'  i<»gta  föl  a  magyar  író  hivatását,  nemesak  mun- 
i^d^in  Mik  iielyt  t(»tt  nyilatkozataihói  olvashatjuk,  hanem  egész 
^\)eti^^('l  lenyi'son  igazolva  láthatjuk.  Valósággal  nemes  áldozat- 
lak lunik  fii!  az  ő  élete,  melyet  attól  a  percztől  fogva,  midőn  őt. 
llOiiil  irrihUn  iljút,  a  tisztes  ősz  \'irág  Benedek  csókjával  a  nem- 
Holl  iiothilom  bajnokává  fölavatta,  szent  fogadása  szerint  irodal- 
luunk  M/iilf»alatára,  s  ez  által  a  nemzet  szellemi  erejének  fokozá- 
mAiii,  hii/ujnnak  szentelni  mind  halálig  kedves  kötelességének  is- 
lliPile.  I'l  nrlié/  ki'iteh^sst'g  hü  telj(»sítéséuek  önérzetében  találta  a 

itl  elohaladás  szép  korában  élete  legfőbb  örömét  és  meg- 


SKABl')    KÁBOLYTflL, 


187 


:i.vnB:v&sát,  a  hazára  borült  gyász  napjaiban  csüggedni  nem  tudó 
■  Ike  enyhülését,  vigasztalását. 

Hivat  áiiáboz,  eszményéhez  Toldy  egy  bosszü  életén  át  ál- 
Umlóiin  hü  manult ;  a  nemzet  jövője  iráut  táplált  Liti'bon,  mú- 
ljál a  lin/.a  máltjának  alapos  ismeretéből  merített  »  a  magyar 
nenuctDek  nemesre ,  nagyra ,  szépre   Fogékony   lelkületével  in- 

I  ikolt.  8oha  nem  ingadozott.  Az  elnyomatá;),  az  üldöztetés,  a 

II  inzeti  levertség  szomorü  napjaiban  rendületlen  bittel  hirdette 
ii  jeligét,  melyet  1848  végén  mintegy  a  jövöbo  pillantó  jós  lélek- 
ki-1  hangoztatott:  »Min6eu  egyéb  Tol  hú.-' ég  ingatag,  csak  a  szellemé 
biztos  és  maradandó.  Ezt  kell  füntartanunk,  ezt  egész  erővel  ne- 

<  "Irittnk  én  biztosítanunk.  Ebben  uemzctüiik  jövője,  6s  semmiben 

L'v^bbeiL*  A  gyászos  emlékű   napokban,  midőn  a.  magyar  tudo- 
lanyoa  akadémia  és  a  Kisfaludy-társaság  ajtai  zárva  voltak,  mí- 
iun    H    nonizdi  iráuyü  társulatok  működése  akadályozva  volt, 
Lját  szállásán    gyűjtötte   maga  köré  a  tudpmány  és  irodalom 
M  liáoy  emberét,  kik  a  nemzetünk  fölött  átvonult  vihar  után  a 
füváro«han  megmaradhattak;  alkotott  egy  kisded,dü  lelkes  és  hu 
Iröi  kört,  melynek  összetartó  kapcsa,  éltető  szelleme  ö  maga  volt. 
K  kör,  hetenként  tartott  magán  gyűléseiben,  melyekben  hogy  én 
íu!  akkor  26  évea  ifjú  s  kezdő  iró  részt  vehettem,  megtisztelő 
'  rencsémnek  tartottam, az  elalélt  nemzeti  tudományos  és  irodalmi 
!-t  fulvillanyozására  terveket  alkotott,  azok  fölött  eszméket  cse- 
_il,  vitatkozott,  majd  fölolvasásokat  tartott  a  a  tudományos  iro- 
I  ilmi  munkásság  elejtett  fonalát  ismét  kezébe  vette.  E  kör  kebe- 
'  l-öl  keletkezett  a  Toldy  által  indítványozott  tudományos  folyó- 
-it,  az  »Uj  Magyar  Muzeilm.c  A  vezér  kifejtette  a  régi  zászlót. 
■  lyre  a  föntebbi  jelige  volt  írva,  mind  tÖbb-több  szellemi  liar- 
.■•.«t  tolrorzott  e  zászló  alá,  dolgozott  és  másokat  is  dolgozásra 
ijzditott,  s  hogy  az  Uj  Magyar  Múzeum,  a  komoly  tudományos 
■rixialomnak  hazánkban  éveken  át  egyetlen  egy  orgánuma,  a  ném- 
áét szellemi  életer»yének  fölébresztésére  és  ájralására,  az  akkori 
vAéx    mzonyok    közt   is  jótékonyan    hathatott,   azéil   az   el- 
■neré^  a  legnag^'obb  mértékben  öt,  a  l'ára<lhatatlan,  csüggedni 
aon  tud6,  kitartó,  lelkesült  és  lelkesítő  szerkesztőt,  illeti. 

A  mily  hü  odaadással  szolgált  hazájának  a  mily  hatást 
idézett    t'IO  Tolíly.  mint   író,    tollával,   épen    oly    buzgósággal 


188  TOLDY  FERGNCZ  EMLÉKEZETE 

8  lángoló  lelkesedéssel  működött  mint  tanár  a  tanszékben  esz- 
méinek az  élö  szó  hatalmával  való  terjesztésében.  Csak  a  tér 
volt  itt  más  előtte;  az  eszmény,  lelkének  az  irodalomban  ve- 
zércsillaga, ugyanaz  maradt.  18B0-ben  neveztetett  ki  a  pesti 
egyetemnél  az  aesthetica  és  általános  irodalomtörténet  ma- 
gántanárává, ö,  ki  a  haza  akkor  egyetlen  egy  egyetemén  a 
rendes  tanári  széket  oly  rég  megérdemelte  s  oly  méltón  betöl- 
tötte volna.  Előadásaira  seregesen  tódultak  nemcsak  ii^ak,  hanem 
az  ö  ajkairól  tudományt,  lelki  erőt,  bátorságot,  vigasztalást  me- 
ritni  óhajtó  férfiak  is.  Nekem  nem  jutott  a  szerencse,  hogy  öt  a 
tanszéken  hallhattam  volna :  azért,  hogy  a  hatást,  melyet  előa- 
dásával e  korban  költött,  fbitűntethessem,  legyen  megengedve  mé- 
lyen tisztelt  elnökünk  legilletékesb  szavait  idéznem .  >Elöadásai 
a  széptan  körében  forogtak,  melynek  szabályaira  a  classicai,  a 
modern  s  a  magyar  irodalomból  választá  a  példányokat.  Ekkor 
adta  elő  az  újkori  magyar  költészet  történetét  is.  Tárgyainak  czi- 
meit  oly  ügyesen  tudta  megválasztani,  hogy  az  őt  őrszemmel  ki- 
sérő importált  tanárok  s  a  zsarnok  rendőrség  nem  is  gyanította, 
mily  gyújtó  szellem  lengi  át  az  előadást,  még  ha  Aristoteles  rhe- 
toricájáról,  vagy  Tacitusról,  vagy  a  Nibelungenről  szólott  Í8.«  így 
tanitott  ö  mint  magántanár  mind  addig,  míg  az  alkotmányos  sza- 
badság hajnalának  fólderültével  1861-ben,  a  nemzet  általános 
örömére,  a  magyar  nyelv  és  irodalom  rendes  tanári  székét,  — 
mely  nem  annyira  neki  adott  díszt,  mint  tőle  kapta  fényét,  — 
elnyerhette,  s  így  rég  szerzett  érdemeinek  elismertetését  az  állam 
részéről  tapasztalhatta.  Ezen  tanszékben,  az  ő  legilletékesebb  he- 
lyén, lett  ő  a  pesti  m.  k.  egyetemnek  egyik  kiváló  dísze  ;  itt  hatott  ő 
lelkes  előadásával  mind  haláláig,  kartársainak  bizodalmától,szere- 
tetétől,  az  ifjúság  ragaszkodásától,  őszinte  tiszteletétől  környezve. 
Toldyról  mint  magán  emberről  ez  alkalommal  megemlé- 
kezni csak  ann}iban  tai-tom  föladatomnak,  a  mennyiben  ő  mint 
magán  enil)er  is  kiszámíthatatlan  hatást  gyakorolt  az  ifjabb  irói 
nemzedék  szellemének  in'inyzására,  fejlesztésére,  és  ez  által  iro- 
dalmunk jövendőjének  megszilárdítására.  Nem  ismertem  embert, 
a  ki  oly  valódi  lelki  örömmel,  oly  határtalan  szívességgel  támo- 
gatta volna  a  hozzá  utasításért,  tanácsért,  szellemi  segélyért  fo- 
\jf       " '  Hatal  embert,  mihelyt  benne  az  írói  tehetség  jeleit  fölis- 


SZABÓ   KÁROLYTÓL.  189 

merhette.  Az  ily  iQakat  az  irodalom  csarnokába  bevezetni,  őket 
a  s$zeiitélybe  mintegy  beavatni :  rá  nézve,  ki  lelkével   egy  szel)b 
jövóu  csüggött,  e  jövőben  liitt  és  bizott,  mindig  örömnap,  egy- 
egy  szellemi  diadalmi  ünnep  volt.  S  lehetetlen,  hogy  azok  közt, 
kiket  6  nyert  meg  és  avatott  föl  az  irodalom  harczosaivá,  kik  az 
0  vezetése  alatt  tanultak  mind  magosabbra  törni,  csak  egy  is  ta- 
lálkoznék, a  ki  az  ő  nevét  a  kegyelet  és  hála  érzése  nélkül  tudná 
említeni  Előttem  örökre  felejthetetlen  azon  óra  benyomása,  mely- 
ben ö  engem,  a  Székács  József  ajánlásával  1845-ben  hozzá  belé- 
pett ismeretlen  ii^üt,  ki  a  hellén  irodalom  remekmüveinek  fordí- 
tá.<^ban  már  akkor  kísérleteket  tettem,  nemes  lelke  valódi  hevé- 
vel fogadott.  Hogy   én   Anakréon,  Euripides,  Herodotos  müvei- 
nek fordításával  foglalkoztam,  ez  neki  elég  volt  arra,  hogy  szere- 
tettel öleljen,  szívességgel  halmozzon,  hogy  benne  mindig  jóakaró 
tanácsolómat,  ütmutatóniat,  pártfogómat,  őszinte  barátomat  ta- 
l^ha>^sam.  Mint  mester  a  tanítványra,  úgy  hatott  ő  rám  majdnem 
két  egész  évig,  midőn  1847.  és  48-ban,  mint  az  általa  akkor  ter- 
vezett, de  csak  félig  kivihetett  magyar  írói  szótár  munkatársa, 
mintegy  családja  tagjává  avatva,  az  ö  közvetlen  közelében  dol- 
n^oztam.  S  ha  írói  munkásságommal  nemzetemnek  némi  szolgála- 
tot tehettem  és  tehetek,  hogy  arra  képessé  lettem,  azért  senkinek 
mélyebb  hálával  nem  tartozom,  mint  neki,  a  ki  30  éven  át  foly- 
vást mesterem,    követendő   példányképem,  legigazabb   barátom 
maradt. 

Letettem  nemzeti  irodalmunk  dicsőült  hősének  sírjára  a 
Kálás  tisztelet  koszorúját,  melynek  virágai  közzé  magam  részéről 
is  a  kegyeletes  megemlékezés  egy  nefelejtsét  fűzni  fájdalomtól  el- 
telt  keblem  megkönnyel)bedésére  szolgált.  O  a  nemes  harczot  meg- 
liarczolta,  s  mint  mikor  a  diadal  biztos  reményében  lelkesen  előre 
törő  katona  a  csatatéren  elesik ,  a  szellem  fegyverével,  annjd  ba- 
bért aratott  írói  tollával  kezében,  pályáját  szépen,  dicsőn  bevé- 
gezte. Xem  látjuk  töbl)é  soraink  között  az  ö  magosán  kiemelkedő 
alakját ;  a  mi  benne  halandó  volt,  visszatért  az  anyaföld  kebelébe, 
hogy  annál  drágábbá  tegye  előttünk  a  haza  szent  földét,  melybe 
porai  elvegyülnek.  De  az  a  mi  őt  halhatatlanná  tette,  a  testtel 
egjütt  nem  halt  meg,  nem  halhatott  meg  nemzetére  nézve.  Itt 
maradt,  hat,  munkál  és  élni  fog  közöttünk  és*  bennünk  szelleme 


190  TOLDY  FFRENCZ  EMLÉKEZETÉ. 

mely  iut,  buzdít,  lelkesít  a  küzdésre,  a  diadalra.  Példája  megtanít 
bennünket  fáradhatatlanul  munkálni,  soha  nem  csüggedni,  hiva- 
tásunk terén  halálig  híven  kitai*tani.  S  ha  hitünkben  mint  ö, 
mindnyájan  oly  rendíthetetlenek  leszünk ,  ha  kötelességünket, 
mint  ő,  mindnyájan  oly  lelkiismeretesen  teljesítjük,  egyesült  erő- 
vel folytatott  szakadatlan  munkásságunk  sikere,  nemzetünk  szel- 
lemi erejének  teljes  kifejlődése  el  nem  maradhat.  S  eljő  az  a  di- 
cső kor,  melynek  ő  csak  hajnalát  látta  derülni,  bizonynyal  eljő,  ha 
mi  meg  nem  érjük  is,  az  idő :  melyben  az  ő  eszménye  meg  lesz 
valósulva,  midőn  a  magyar  nemzet  saját  szelleméből,  saját  erejé- 
vel kifejtett  míveltségének  fényében  és  hatalmában,  mint  az  em- 
beriség érdekében  tett  küzdelmeiért  és  szolgálatiért  a  mívelt  nem- 
zetek által  ölelő  karokkal  fogadott  testvérnemzet,  századokról 
századokra  élni  s  virulni  fog. 

SZABÓ  KÁROLY. 


löi 


AZ  ELSŐ  MAGYAR 

poLiTiCAi  színmű  És  kora. 


ELSŐ  KÖZLÉS. 
I. 

Annak  a  szellemi  forrongásnak,  melyben  hazánk  a  XVI. 
századot  átélte,  legnagyobb  érdekű  irodalmi  emléke  kétségkívül 
az  a  dramatizált  jellemrajz,  melyet  egy  ismeretlen  satyrikus  Ba- 
lassa Menyhértről  készített  s  Karádi  Pál,  temesvári  unitárius  pap 
és  alföldi  superintendens ,  még  Abrudbányán  laktában,  itteni 
nyomtató  műhelyében  kinyomatott.  A  czímlappal  és  előszóval 
pgyütt  összesen  negyvennyolcz  lapra  terjedő  könyvecskének  egész 
czíme  ez :  Comoedia  Balassa  Mennihart  arultatasarol^  mdlid  el 
szakada  az  Magyar  országi  masodic  valaztot  János  kiraltul.  Mai' 
fhei  22:  Aggyatoc  meg  az  Chaszamac  az  Chaszaref,  esistennec  is 
az  Istenét  Nyomtattatot  Abrugyhanyan  ezer  ötszáz  hatuan  kilen^ 
czedic  esztendöbf^n.  Vég  jegyzete  az  uiohö  lapjkn  i  Szekes-feyerttari 
Karadi  Pal  miheleibe  sz,  András  hanac  huzon  egyedic  napian. 
Hog}'  az  epés  humor,  melynek  terméke  az  egész,  kinek  szívéből 
csordult  e  megsárgult  lapokra ;  e  biztos  czél  felé  röpülő,  gyilkos 
nyilak  kinek  tegzéből  kerültek ;  e  kifejező,  velős,  jellemzetes  nyel- 
vet ki  beszélte :  nem  mondhatjuk  meg.  A  komédia  szerzője  isme- 
retlen 8  maga  a  munka  is  csak  egyetlenegy  példányban  kerülte 
el  a  pusztulást,  i)  Nagybecsű  emlék  történetírónak  és  aestheticus- 
nak  eg}'iránt.  Míg  ez  a  komédiának  fölgördült  függönye  mögött 
a  drámai  jellemzésnek  ritka  erejével  találkozik,  mely  a  nyugoti 

*)  Ez  az  egyetlen  példány  a  magyar  akadémia  könyvtárának  tu- 
lajdona, hova  a  Teleki  könyv-gyüjtemánynyel  jutott.  A  czimlapon  rend- 
kívül nehezen  olvasható  írásból  azt  tadjuk  meg,  hogy  c  könyv  1596- 
beu  Püspöki  Baráth  András,  más  n^ven  Yáradi  Bolthos  birtokában  volt, 
1704-ben  pedig  —  egy,  a  czímlap  alsó  szélire  írt  jegyzet  szerint  — 
örököa^^^  útján  Bolthos  Baráth  Mihály  tulajdonába  kerttlt. 


192  AZ  ELSA  MAGTÁR  POLITICAT  SZInMÜ 

szomszédokat  diadalmas  versenyre  hívja :  addig  amaz  a  század* 
nak  szomorú  képét  látja  ott  mély  erkölcsi  sülyedésével,  áruba  bo- 
csátott leikeivel,  hatalmas  nyomorgatóival,.  uratlan  uraival,  kik 
a  koldus  fillérére  áhítoznak,  rósz  és  jó  ügyek  szolgálatában 
egyenlő  gazdagon  ontott  vérével,  a  veszni  készülő  kényurak  faj- 
tájának dögleletes  rothadásával  s  egy  új  kor  eszméinek  remény- 
teljes csiráival.  Mindezt  ismerjük  a  krónikák  lapjairól  is,  melyek 
nyomán  alantabb  meg  fogjuk  kísérelni  részletesebb  rajzát  e  kor 
erkölcseinek ;  de  ezeknek  jellemzőbb,  életteljesebb,  ezer  részlet 
által  hihetőbb  s  közvetlensége  által  hathatósabb  képét  e  rövid 
komédiánál  nem  találjuk  sehol. 

A  kor  nyomorát,  kétségbeesését  nem  csupán  két  ellentétes 
érdeknek  pihenést  és  békét  nem  ismerő,  szakadatlan  és  eldöntet- 
len küzdelme  szülte.  A  nyugoti  országok  legnagyobb  részében  a 
viaskodás  csak  az  oltárok  körül  forgott^  s  ha  belevonattak  is  a 
vallásén  kívül  más  érdekek :  ezek  kiinduló  pontja  és  végső  czélja 
mindig  a  lelkiismereti  szabadság  ügye  volt.  A  német  paraszt- 
háború egyik  fő-fő  vezetője,  Münzer  Tamás,  »Gideon  kardját« 
(')vezte  derekára  és  az  » Isten  országát «  akarta  megalapítani. 
Másutt  meg  épen  tisztán  csak  a  német  éssvájczi  reform  s  a  római 
conservatismus  között  folyt  a  véres  vita,  melynek  sorsát  egyik 
vagy  másik  félnek  teljes  lenyügözése,  avagy  egy-egy  józanon  meg- 
alkuvó béke  eldöntötte  s  a  szellemeket  új  eszmék,  új  törekvések 
foglalhatták  el.  Magyarországon  sokkal  bonyolultabb  volt  a  kér- 
dés, mely  a  XVI.  század  folytán  számos  ágból  bogozódott  össze 
annyira,  hogy  mindegyik  csomójának  teljes  megoldása  sokkal  to- 
vál)b  tartott,  mint  Európa  akáimelyik  államában.  Itt  nemcsak 
protestantismus  és  katholicizmus,  reform  atió  és  anti-reformatió 
fenték  egymásra  fegyvereiket  és  készítették  elő  a  következő  szá- 
zad töl)l)  nagy  hál)orúját.  A  t(')r(')k  hatalom  fényes  delelőjén ;  rö- 
vid évek  alatt  foglalta  el  az  ország  területéből  mindazt,  a  minek 
visszaszerzésére  évszázadok  vérontásai  kivántattak.  Ezenkívül  két 
uralkodó  család  versengése  esik  c  korba,  melyek  közül  mindegyik 
fegyverrel  és  párttal  követelte  magának  a  koronát ;  a  harcz  ered- 
ménye s  egyszersmind  új  bonyodalniak  forrása :  a  keleti  magyar 
állam  külön  alakulása  lett.  A  fenyegetett  nemzeti  szabadság  is 
oda  sorakozott  a  küzdő  érdekek  k()zé ;  a  Habsburgok  hívei  közül 


BEÖTHY    ZSOLTTÓL.  193 

is  sokan  szegültek  elleiio  méltó  háborgással  a  német  politicának. 
És  ha  maradt  vohia  még  egyetlen  pont  békén,  azon  a  főurak  és 
köznemesség  hosszú  harczának  utolsó  rezgései  vonultak  át ;  a  pa- 
raszt-háború "óta  sokszorosan  sanyargatott  föld  népe  pedig  zú- 
golódva nyögött  kényurai  alatt.  E  sok  ellentétes  érdek  zavaros 
küzdelme  tölti  be  e  század  történetét. 

A  sok  ponton  vivott  küzdelmek  közül  majd  mindeg)^iknek 
hallatszik  fegyvercsattogása  a  Balassa  Menyhért  árulásáról  ké- 
szült komédiában.  A  protestáns  író  csúflfá  teszi  az  esztergomi  ér- 
sekben az  egész  pápistaságot.  A  jó  magyar  gúnyának  legelső 
nyilát  a  németségre  lövi.  Egész  munkája:  pártot-fogás  a  Zápolyák 
igazai  mellett.  A  rabló  urak  által  gyötört  szegénységnek  pana- 
sza, gúnya,  mérge.  Körülvesz  bennünket  az  egész  zaklatott  nem- 
zedék s  bevádolja  előttünk  papjait,  a  kik  áltatják,  vezetőit?  a  kik 
elárulják,  és  urait,  a  kik  kirabolják. 

Ha  e  politicai  színműnek  irodalomtörténeti  értéke  nem 
lenno  is  olyan  nagy,  a  minő  valóban ,  mint  erkölcs-történeti  em- 
lék is  mindig  a  legbecsesebl)  maradványok  közé  tartoznék. 

11. 

A  magunk  krónikái,  orszfiggyülési  és  egyéb  t(")rténeti  em- 
lékei ép  oly  s/omorú  világításba  helyezik  a  mohácsi  vészre  követ- 
kezett félszázados  átalakulási  korszak  erkölcsi  viszonyait,  mint 
11  ^fagyarországon  járt  idegen  dii)lomatáknak  egybehangzóan  sö- 
tét tudósításai,  melyek  —  a  mint  most  egymásután  kerülnek  elő 
a  külföldi  levéltárakból  —  vigasztalás  nélkül  való  gyászbeszé- 
íleknek  tetszenek  egy  dicstelen  lialállal  kimúlt  tetem  fölött.  Csak 
az  utolsó  lantos  szívében  dereng  még  egy  sugara  a  reménynek, 
mely  az  összetartás  áltíil  visszaszerezhetőnek  hiszi  mindazt, 
a  mi  veszendőbe  ment.  A  többiek  mind  egy  nagy  temető  képét 
rajzolják,  melyen  itt-ott  egy  kétségbeesett  kis  csapat  még  hősileg 
vívja  életre-halálra  szóló  harczát;  egy  másik  ezer  szorongatás 
közíHt  keres  helyet,  a  hol  az  új  építést  meg  lehetne  kezdeni  a  ro- 
mok fölött ;  de  az  egész  el  van  lepve  a  csatatér  hiénáitól.  Szövet- 
ségben k(*)szöntöttek  ránk  a  politicai  bukás  és  az  erkölcsi  pusz- 
tulás ;  keletről  és  nyugotról  új  meg  új  invásió  s  a  belső  féreg,  mely 
a  nemzet  idegeit  ellankasztotta  s  erejének  kifejtésére  képtelenné 
Századok.  1 3 


194  AZ  ELSŐ  MAGYAR  POUTICAI  SZÍNMŰ. 

tette.  Háborúja  volt  az  valóban  mindeneknek  mindenek  ellen : 
hadaknak  hadak  ellen,  királyoknak  királyok  ellen,  hívőknek  hi- 
vők ellen,  a  pillanatnyi  előnynek  az  állandóbb  biztosság  ellen,  az 
egyéni  érdeknek  a  közczélok  ellen,  a  hatalomnak  az  erkölcs  ellen, 
A  kóranyag,  mely  e  szomorú  időben  pusztította  a  nemzet  testét, 
nem  egyszerre  és  nem  véletlenül  gyülekezett  össze. 

A  mohácsi  catastróphában  egyik  legnagyobb  szerencsét- 
lenségünk az  volt,  hogy  oly  időpontban  ért,  mikor  egész  állam- 
életünk átalakulóban  vala.  Az  országos  rendek  közjogi  viszonya 
egymással  szemben  bár  immár  félszázad  óta  tartó,  de  még  mindig 
eldöntetlen  vita  tárgya.  Mátyásnak  volt  ereje  diadalra  juttatn 
eszméit  a  köznemesség  nagyobb  országos  befolyása  iránt ;  de  nen: 
volt  ideje  megszilárdítani  a  dolgok  új  rendjét.  A  helyett,  hog} 
az  állam  épülete  az  általa  alkotott  új  aristokratiában  s  jelenté 
kenyebb  politicai  tényezővé  emelt  alsóbb  nemességben  új  tá 
maszt  nyert  volna:  a  mint  megmerevült  a  hatalmas  kéz,  mely  n; 
ellentéteket  közös  czélra  működni  kényszeritette,  ezek  egymás  el 
len  fordultak.  Az  alkotmány  régi  sánczai  megtágultak  s  a  jeloii 
viszonyokkal  senki  sem  volt  megelégedve.  Az  Anjouk  és  Zsigmond 
alatt  megizmosodott  oligarchia  a  Mátyás  előtti  állapotokat  ohnj 
totta  vissza ;  a  köznemesség  az  alkotmánynak  népi  irányú  átnla 
kítására  látszott  törekedni,  czéljai  biztosítására  akii'ályi  hatalon 
sértetlen  teljességét  védelmezvén  a  főurak  ellen.  Az  éles  ellentéte 
ket  nem  volt  képes  kibékíteni  a  demagógia  véres  feltámadás: 
sem;  a  két  rend  között  a  szakadás  1518-ban  Budán  megtörtént 
Az  új  alkotmányszervezet  főirányának  kérdése  még  eldöntetlen 
mikor  a  nemzet  feje  iolött  régtől  fenyegetve  íiiggö  kard  lecsapott 
Elbáritása  isten  csodája  lett  volna,  mert  ^látyás  katonai  alkotá 
sai  is  füstbe  mentek ;  az  állandó  sere*?  dísztelen  véget  ért  s  a  réjí 
banderiális,  portális,  iolkelö  és  népi  csapatok  már  képtelenek  va 
Iának  eredményeket  vívni  ki  rendes  katonaság  ellen.  Nemcsak  j 
politic4\i,  hanem  a  katonai  szervezetet  is  forrongóban,  átalakuló 
ban,  megszilárdulatlanúl  találta  a  mohácsi  nap.  Az  erkölcsöket  ha 
s(»nlőképen.  A  királyi  udvartól  terjedt  lefelé  a  métely.  Az  olasz  kor 
mány okhoz  küldölt  követi  jelentések  hihetetlen  dolgokat  beszélnél 
amaz  erkölcsi  nyomorról,  mely  a  királyi  lakban  I^fátyás  fényes  k<> 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  196 

rát  követte.^)  A  főiirak  várai  méltó  párjai  lehettek  a  fejedelmi 
laknak ;  józan  beszéd  csak  délelőtt  volt  ballható  bennök  s  való- 
ban >mindennek  olyan  szine  volt,  mintha  nem  tarthatna  sokáig. « 
Akármint  Ítéljünk  a  paraszt-háború  fölött  s  akármilyen  hézagosak 
legyenek  ismereteink  előzményei  felől :  bizonyosnak  tarthatjuk, 
hogy  ama  rettenetes  okozatot  rettenetes  okoknak  kellett  előidéz- 
niök.  Az  irgalmatlan  hatalomnak  féktelenül  kellett  nyomorgatnia 
a  védtelenségét  s  a  német  rabló-lovag-világnak  is,  mely  már  ez- 
idétt  utolsókat  vonaglott  odakünn,  elvétve  találkozunk  egyes,  ide 
vetett  huIlám-gyürüivel,  hogy  utóbb,  a  fejetlenség  idejében,  mint- 
egy jellemző  vonásaivá  sokasodjanak  a  kornak.  Hogy  a  fölülről 
szivárgó  erkölcsi  métely  mint  harapózott  az  alsó  osztályok  közé, 
arról  bizonyságot  tesznek  azok  a  gyér  adatok  is ,   melyek  a  ka- 
landos társaságokról  eddig  napfényre  kerültek.^)  A  leformatió 
első  hangjai  behatottak  s  gyors  terjedésök  is  érdekes  magyaráza- 
tául szolgál  az  évtizedek   erkölcsi  viszonyainak.   A  szegénység 
mohón  itta  az  új  tant,  vigasztalásra  és  lelki  erőre  szomjazva  sCilycs 
sorsában ;  a  főurak  közül  sokan  eszközt  ragadtak  meg  benne  a 
gazdagodásra.  Zavar  mindenütt,  politicában  és  vallásban,  a  külső 
és  belső  világban  egyaránt. 

A  szellemek  e  ziláltságában  fekszik  legfőbb  oka  annak- 
hogy  a  mohácsi  nap  és  nagy  következései  után  a  nemzet  oly  ne- 
hezen tudta  összeszedni  magát.  Az  országos  csapás,  a  mi  a  sok* 
felé  húzásban  még  netalán  összetartott,  azt  is  szerteszét  dobta, 
zúzta;  a  politicai  ellenkezések  kibékítését  s  az  erkölcsi  sebek  be- 
gyógyitását  —  részben  örökre  —  megakadályozta.  A  politikában 
arra  ébredtek ,  hogy  immár  nem  az  alkotmánynak  oligarchiái 
vagy  democratiai  jellegéről,  hanem  a  magyar  állam  létéről  van 
szó.  Nem  tagadhatjuk,  hogy  ennek  szomorú  belátása  sok  hazafi 
í^rívét  foglalta  el,  e  zavaros  évek  története  sok  jóakarat  bizonysá- 
gát is  hozta  napfényre  és  Salamon  Ferencz  tényekre  hivatkozha- 


»)  II,  Lajos  és  fMitarcr,  Fraknói  Vilmostól.  Budapesti  Szemle^ 
1876.  i^.  8z.       ' 

«)  Dk  Bt  üdei  schaft  des  heih  íjeichnams  in  Hermnnn^fadf,  Von  Q. 
Sehrert.  Áichiv ,  neue  Folge,  X.  B.  8  egyebütt*  Lásd :  ^Százath'kt 
1ÍÍ76. 1.  f. 

13* 


196  hZ  SL8Ö  MAGYAB  POLITICAI  8ZIKMÜ. 

t{k»  mikor  o  nomxod^k  ftllamférfiainak  védelmére  kel.  *)   Do  bizo- 

il^vos,  luvjjy  Olt  iiU^oila  kapkodás  szánalmas  látványt  nyüjt  s  a  mi 

iiííuí  jtVíikai'Ht  i>s  tiszta  hazafiság  nyilatkozott  e  tehetetlen  vergö- 

\UvIhmu  Hut  (msásuu  elnyomta  a  haszonlesés  burjána.  Pártok  és 

t^hvk  oniu^in  syAmithattak  csak  bizonyos  terjedésre,  a  mint  híveik- 

^w^k  kt\)si%  előnyöket  voltak  képesek  biztosítani.  Az  új  időszak 

k^fiiot^^n   —    a    székes-fehérvári    és    pozsonyi    király  -  választó 

x^^A^gyülésoken  —  nagyjában  még  felismerhetjük  a  régi  pártok 

kt^^^^it ;  amott  Verbőczi,  a  kurta  nemesek  bálványa  a  szóvivő,  em- 

ohWu  ax  Anjou-kori  főranguak  maradéka:  Bátori nádor.  A  réí?i 

íVlok  axonban  csakhamar  tisszezavarodtak  és  mindenki  saját  bol- 

t\uguláMának  eshetőségeit  latolgatta  a  majdnem  napról-napra  vAl- 

toxó  viHZonyok  szerint.  Igen  nehéz  föladat  lenne  Magyarorszáíi- 

uak  ózon  időbeli  térképét  elkészíteni,  melyen  pontosan  ki  lenné- 

Wok  jelölve  a  határok  az  ellenkirályok  s  a  török  birtokai  közíitt 

A  szlnváltoztatás  megszűnt  föltűnő  lenni  s  a  nem  ritkán  valódi 

hŐHiség  által  bizonyított  hűség  fogalma  csupán  idő  szerint  valn 

volt.  Egész  vidékek  gyorsan   cseréltek  urat ,  olykor  csak  azért 

hogy  ismételve  elpusztíttassanak.  Ha  nem  nyonniá  el  a  fol\ion<>^ 

i'Hutározások  fegy vercsattogása , —  az  ország  minden  része  tel« 

van  kisebb-nagyobb  táborral,  —  alig  hallanánk  e   gyászos  id<> 

Hzakból  egyebet  a  föld  népének  keserű  panaszainál.  Biztosított  jo 

Kokról,  vagyonról,  életről  szó  sem  lehetett.  A   népet  mindeíj}  ik 

fól  nyomta,  zsarolta,    pusztította.  Az  idegen  katonák :  német(^k 

i-panyolok,  török(")k  az  ellenség  jogán ;  saját  urai  —  legjobb  eset 

ben  —  a  végszükség  czimén.  Fiai  katonáknak  szedve  a  nagy  liai 

czokban  és  a  majdiuun  szünetlen  apró  csatározásokban  ontottál 

vérüket.  Az  otthonmaradtakat  országos  törvény  és  még  inkábl)  : 

fí'ddesurak  önkénye,  oly  várak  építésének  nehéz  és  majdnem  loly 

tonos  munkájára  szorította,  melyek  védelmet  utoljóra  sem  valá 

'^ak  képesek  nyújtani  nekik.  A  gyermekeket  —  bár  a  rendes  eni 

^er-tized  a  Dráván  innen  beliozva  nem  volt  —   a  törökök  hur 

szólták  magukkal.  A  tön'ík  és  királyi  katonaság  seholsem   nni 

lasztotta  el  pusztítani  és  ralxílni,  a  hol  méí?  lehetett  valamit.  ^ 

')  Magyarorszfiff  a  török  hódítás  knrábav.     írtA    Salamon  Ferenoz 
72-. 7M  1 


BEÖTHY     ZSOLTTÓL.  197 

török  törvénynek  ölésre,  vízbe  fulasztásra,  gyujtogatásra,  roirbo 
lásra,  fegyvertelenek  elhurczolására,  fák  kivagdalására,  vetések 
letárolására  adott  szabadságával  irgalmatlanul  éltek  a  szerte 
készáló  rabjó  bandák,  kik  a  béke  megtartására  sem  voltak  kötele- 
sek. Ennp  nem  elég ;  majd  minden  országgyűlés  elé  még  kese- 
rűbb panaszok  kerülnek  az  idegen  keresztyén  segédhadak  em- 
bertelensége,  mint  a  törökök  ellen.  Emlékezzünk  csak  az  1602-k- 
végzések  bevezetésében  a  ^megsebzettnek  és  csontvelejéig  fol- 
emésztettnekc  megrenditö  följajdúlására  a  parázna,  rabló,  gyil- 
kos és  szentségtörő  zsoldos-hadak  ellen.  ^)  E  rettenetes  vádak 
már  akkor  közel  száz  esztendeje  gyülekeztek.  A  kisebb  nemesség 
nagyrészt  osztozott  a  föld  népének  sanyargásábah  és  védtelensé- 
gében.  Bár  a  raeggyökerezettebb  török  uraság  csak  későbben 
hozta  kényszerű  szokásba  a  faluk  >elszéledését,«  számos  vidék 
volt  már  a  teljes  pusztulás  útján.  A  köz  nyomornak  egyik  bizo- 
nyítványa, hogy  már  az  1526.  fehéiTári  oiszággyülés  sürgeti  Já- 
nos királynál  a  zsidók  kiűzetését  az  országból.  A  hatalmaskodá- 
sok,  önkényes  vámok  és  harminczadok,  jogtalan  foglalások,  vég- 
rehajtások véres  visszatorlása  az  erősek  részéről :  mindezek  va- 
lamennyi gyűlésben,  országosban  és  részlegesben,  előkerülnek.  A 
tanácskozó  urak  feje  szinte  belekábul  a  pénzzavarba;  minden 
vármegyében  el  van  terjedve  a  hamis  pénzverés  és  egy  Péter 
nevű  doktor  ezzel  a  mesterséggel  országos  nevezetességre  emelke- 
<lik.'-)  Bebek  Ferencz  száz  ral)lott  harangot  veretett  föl  —  tiszta 
ezüstpénznek.  A  törvény  meg-megszólal  ugyan,  de  karja  erőtelen. 

Eíféle  fölfordult  korszakokban  igen  érdekes  figyelemmel 
kisénii  az  erkölcsi  elvek  általános  meglazulását  s  szemmel  tar- 
tani, hogy  a  divatos,  nagyon  elterjedt  bűnök  által  miképen  alakúi 
át  egész  nemzedékek  erk(*)lcsi  nézete.  A  magyar  államférfiak  a 
mohácsi  vész  után  elhatározásaikat  nem  igen  tudták,  de  az  ak- 
kori viszonyok  közt  nem  is  tudhatták,  a  futó  pillanatok  hatásain 
túl  szihVrditani  meg.  Mint  a  ki  vékony  és  ingatag  átjárón  halad 
veszedelmes  mélységek  fölött,  kénytelen  ide-oda  hajlongva  bizto- 


')  Szalay  Magyarország  története j  IV.  köt.  455 — 6  l. 
'-)  Dr.  Frakiiói  Vilmos.  .1  magyar  frszágffyiiléftek  története,  II.  köt. 
25  a  köv.  1. 


|«^  AK  £I^Ö  MAGYAR  POLTTICAI  SZINMÜ. 

sttHui  Hx  oIlnik^<%töl  magát  és  azt,  a  mi  őrizetére  bizatott :  a  hadi 
^v^Miu^ii^vokuek  s  az  európai  politicának  hatalmas  és  gyorsan  forgó 
sitt^lo  \fty  lu\jtotta  őket  egyik  táborból  a  másikba,  Ferdinándtól 
jAiuv^hox  és  viszont.  A  fejedelmek  bizalmatlanokká  lesznek  hiveik 
ii^nt  s  bizonyos,  hogy  legalább  annyiszor  volt  már  szülője  a  bi- 
KHlmatlanság  a  megbízhatatlanságnak,  mint  ez  amannak.  A  bi- 
KHlmatlanság  az  erkölcstelen  eszközök  divatát  honosítja  meg :  az 
ániIáHt  mindegyik  félen  fényes  kitüntetések  és  jutalom  várják  s 
tigyanozoknok  föladata  megakadályozni  azt  A  gyakori  ide  s  oda 
CHapkodáH,8Zinváltoztatás  senki  előtt  nem  föltűnő  többé' az  oppor- 
t  unit  ás  politikája  menti  s  úgyszólván  mindenki  megszokta.  Innen 
már  csak  egy  lépés  van  odáig,  hogy  a  pártoskodás  önző  czélol^ra 
aknáztassék  ki,  s  a  zászlócserélések  indokai  közt  a  tiszták  és 
nu)(*'Hkosak  ne  legyenek  elkülöníthetők.  A  példát  az  ország  első 
főpapjai  és  főurai  adják.  A  kinek  magán-élete  tisztaságáról,  kör- 
nyezete erkölcseinek  feddhetetlenségéről  közmondás  keletkezett:^) 
Várdai  Pál,  a  politicai  habozásnak  és  rósz  példát  adó  gyávaság- 
nak valóságos  mintája  volt.  Mintha  heves  és  kora  színvallásával 
csak  azt  akarta  volna  elérni,  hogy  János  esztergomi  érsekké 
emelje,  még  1527-ben  Ferdinándhoz  áll ;  de  már  két  esztendő 
míilva  visszakönyörgi  magát  a  szultán  kezének  csókolásával  és 
töredelmes  bűnbánattal  az  elhagyott  félhez.  »Hidd  el,  —  kiáltja 
Zápolyának  —  hogy  a  Boldogságos  Szűz  sem  siratta  keserveseb- 
ben keresztfán  függő  fiát,  mint  én  tégedet  számkivetésedben  és 
nyomorüságodban.€  A  nagy  hűség  eltartott  —  egy  egész  eszten- 
deig, így  a  többiek  is:  a  leghatal masabbak,  legelőkelőbbek.  Pe- 
rényi  Péter  már  (xgy  érkezik  Tokajba,  hogy  törvényesség  pecsét- 
jét nyomhassa  foglalására,  melylyel  a  Mohácsnál  elesett  Palóczi 
Antal  várát  és  városát:  Sáros-Patakot  hatalmába  kerítette.  Meg 
is  kapta,  s  azonfelül  az  erdélyi  vajdaságot.  Azonban  már  egy- 
két hónap  múlva  ö  teszi  lehetővé ,  hogy  szent  István  koronája 
Ferdinánd  fejét  érinthesse.  Szolimán  közeledte  ismét  visszaszorí- 
totta Várdaival  együtt  Zápolyához,  ki  a  »jámborságnak  és  ke- 
gyelmességnek   örökös   dicsőségére*    megbocsátott   nekik.    Alig 


^)  A  kicsapongó  ifjakra  szokták  mondani  akkoriban,  hogy  :  ucm  a 
Várdai  udvarából  került.  Budai:  Holgnn  Lexicm  III.  k.  691  l. 


BKÍjTIIV    ZSOI.TTÓI,.  199 

fertlAlt  újra  egy  év  n  kísz  volt  Perényi  miudegyik  uríit:  Jftnost 
is  Ferdinfuiilot  i^i  (-lárülrii  h  a  fúlliold  vüdö  árnyékában  luugáhos 
iikarta  ragadwi  a  fíiliatiiíniot.  Ismerjük  kétíizluű  Bzerepét,  ine- 
■  t  az  163 1-ki  bélavári  gyűlésen  játszott.')  A  töriik  fogságböl 
■/fSHtigre  kiszabadíilván,  hogy  milyen  egjenes  embere  maradt 
I  inusnak,  foljírgjezték  a  krúuik&k.  Az  1539-ki  székesfehérvári 
M-Ayi  lakodalmon,  melyre  ő  hozta  a  menyaxszonyt  Krakkóból, 
u.ir  Sorfadv  taíi^párral  a  tüUö  pártra  állásról  tanakodott  a  a 
Diml  ura  halálának  szele  fújt  >Sávos-Patakou  minden  harangot 
mcgvuiuttott  ngjaii,  de  azonban  nagy  vendégséget  adott,  tele  húr- 
dókat  hüzatott  tül  a  piuczékböl  és  teljes  Örömet  mutatott.*') 
í'Okteleu  oagjTavágyásáiiak  hirei  Ferdinánd  elÖtt  is  gyanúsnak 
mniattá.k  u  utoljára  is  fogságban  halt  el  —  Bécsben.  A  kor  egy 
máiák  töemberének :  1  örök  Bálintnak  sem  egyenesebb  a  pályája. 
KanyargÖit  must  a  temei^i  grófság,  majd  a  vránai  perjelség  kor- 
nfti^Bói  tiszte  s  ismét  a  zálogba  adott  Debreczen  és  Hunyad 
köattjltik  meg,  1 630-ban  Pckry  Lajos.  Török  Bálint  és  Bakicx 
Vii  vaI6»ágos  érdekszövetségre  lépnek,  hogj-  vagy  egj'ütt  maradnak 
ftFerdúiáiKl  pár^jáu,  vagy  együtt  hagyják  ol  azt  És  Így  tovább, 
A  kSnálkoz6  zavarosban  alábbvaló  halászok  sem  hiányzot- 
tak Egj-ik  jeUeinzÖ  vonásáé  kornak:  a  birtoknak,  kincseknek, 
ttkrakiiak,  szóval  az  anyagi  javaknak  nlthatatlan  szomjúsága.  Ez 
jellemzi  az  ntolsó  kurta  nemest,  ki  erejébe  bizakodva  elfoglalja  a 
»zoniHZi'd  özvegy  asszony  földjét  s  az  igazság  szolgájának  kard- 
jával áll  elöbe,  ép  ügy,  mint  a  bíboros  minisztert,  ki  puritán  szi- 
gorral, barát  módra  ólt  ugyan,  de  pénzszomja  mindenféle  üzér- 
kedő vállalatba  csalogatta  s  jellemének  e  foltját  kitüaő  védője 
wm  vnla  k^pen  eloHzlatní  ^).  Midőn  a  harcz  folyton  forgö  koczká- 
Ján  na^'  földterületek  mindegyre  cserélgették  uraikat  s  a  ki  ma 
mtg  váríir  volt,  holnap  könnyen  lehetett  földönfutóvá ;  midőn  a 
gazdagság  a  mzö  legszorosabb  értelmében  ideig-óráig  tartóvá  vált 
•  k  k<>z&lla|iotok  bizonytalanságánál  fogva  n  kovés  vagyon  majd- 
Hoi  egyenlő  lett  a  semmivel :  mindönki  sokra  vágyott,  A  nagyok 

')  Dr.  Fraktiói:  A  magyar  nrtfiggt/iílhrk.  I.  k.  laS.  I. 

»)  Budai;  iWff.  Ux.  ílt.  k.  81.  L 

')  Horváth  Mihály:    VtytKnücU  yynicr- ayöiyy.  88^  —  3  l. 


200  AZ  KLSO  MAGYAR  1»0I.ITICAI  8ZÍNMC. 

nagyjai  épen  nem  voltak  válogatások  az   eszközökben.   Az  ily 
példa  nagyon  ragadós;  mellé  a  törvény  meg  vala  bénulva,  az 
igazságszolgáltatás  pártoknak  lett  csak  tehetetlen  fegyverévé,  me- 
lyet erőszak   könnyen  legyőzött,  csel  könnyen  kijátszott,  árulás 
könnyen  elhallgattatott.  A  ki  csak  birta  a  karját,  hasznát  akarta 
venni  akár  a  védtelenek  jószága,  akár  a  törvény  megtorlása  ellen 
Ügy  látszik  közönséges  elvvé  lett,  a  mivel  a  fekete  rácz  rablóvezér 
az  általa  elfoglalt  bács-megyei  birtokokra   visszatérő  urakat  el- 
utasította: mindig  az  erősebbnek  van  igaza;  a  ki  birja,  marja.  ^) 
Az  ckorbeli  országgyűlési  emlékek   tele  vannak  panaszokkal  a 
hatalmaskodók,  erőszakoskodók,  rablók  ellen.  Már  a  mohácsi  vész 
után  tartott  legelső  gyűlés,  a  fehérvári  keresi,  hogy  az  egyházakból 
elszedett  arany  és  ezüst  szerek  kiknél  vannak  ?  És  innen  kezdve  vé- 
getlen sora  a  nehéznél  nehezebb  vádaknak  a  zí^orolók  ellen,  kik  kö- 
zött állami  és  egyházi  főméltóságoknak,  ünnepelt  hősöknek  neveivel 
találkozunk.  Az   1538.  pozsonyi   országgyűlés  actái  egy  drámai 
jelenet  emlékét  tartották  fenn.  A  tanácskozó  rendek  előtt  szemé- 
lyesen jelent  meg  Petheő  Ferencz  özvegye,  gyermekei,  testvérei, 
sógorai  és  barátai  környezetében  s  bevádolta  Kecheti  Márton 
püspököt :  hogy  ez  Tátika  várát  árulás  segélyével ,  önkényesen 
elfoglalta;  az  ott  talált   100.000  frt  értékű  drágaságokat   ehu- 
lajdonította ;  a  vár  úrnőjét   fogságban  tartotta  -).  Az  igazsá«?át 
kikapta  szóval ,  mint  sokan ;  de  Ítéletek  végrehajtása  már  nehe- 
zebben ment,  ha  ugyan  egyáltalában  ment  valahogy.  A  jogtalan 
birtokban  —  Mária  kirAljnétól  elkezdve  —  nem  nagy  dolog  volt 
akárkinek  megvédnie  magát.  Jellemző  adat  az  is,  hogy  az  1542. 
beszterczebánvai  í?vűlé>cn  Perénvi  Péter,  Káskav,    a  Balassák. 
Bátori    András,    Bebek    Ferencz    a  magánjogi    sérelmek  tár- 
gyalását  oly  hevesen   ellenezték .   hogy    már    nyílt   h^zadás    ki- 
ütésétől lehető    tartani.    A  hatalmaskodásnak  piszkosabb,    vér- 
lázítóbb   nemei  is  gyorsan  harapóztak.  A  szigetvári  hős  ifjúko- 
rának szégyenfoltjai  irtózattal  töltenek  el ,  midőn  egy  történet- 
írónk szerint  a  Kostanicza  várában  vendégül   mulató  Katzianert 

*)  Szeromi  fiyörgy   ilmlékhata  Maíryarorsziig  romlásánVl  1484  — 
1543.  142  1. 

)  Frakiiűi :    Orszáfjgyi'il^sek^  II,  k.  25  1. 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  201 

a  fiatal  Zrínyi  Miklós  abból  az  indokból  szűrta  volna  le  orgyilok- 
kal,  hogy  a  megvert  és  megzavarodott  hadvezér  temérdek  kincsét 
kézre  kerítse  >).  Tény,  hogy  a  két  Zrínyi  testvér :  Miklós  és  Já- 
nos jutalmat  kér  a  tettért  Ferdinándtól.  De  még  nem  ezek  a  leg- 
sötétebb lapjai  e  kor  erkölcs  történetének.  Az  ország  különböző 
vidékein  rabló  várak  emelkedtek,  melyek  messze  környékeket  ki- 
pusztítottak. Uraik  egész  hadseregeket  fogadtak:  zsoldjukban 
állott  különösen  Lengyelország,  déli  Oroszország  és  Moldva  sze- 
metje. E  se  istene,  se  hazája  népet  vezették  magyar  urak  a  ma- 
í^ik  nemzete  ellen.  Várakat  ostromoltak,  kastélyokat  foglaltak, 
nyájakat  hajtottak,  házakat  gyújtogattak,  adószedőket  nyomorgat- 
tak, kereskedőket  fosztogattak  s  országot,  királyt  és  igazságot 
megcsúfoltak.  A  haza  majd  minden  részének  jutott  belőlük.  A 
bányavárosok  réme  volt  Balassa  Menyhért,  ki  Csábrág  és  Szitnya 
várából  tartotta  rémületben  a  bányavidéket;  Felső-Magyaror- 
szágnak különösen  keleti  részén  a  rabló  urak  legembertelenebbike 
ésvadabbika:  Basó  Mátyás  garázdálkodott  Murányból;  tül  a  Du- 
nán Fejérvár,  Győr,  Esztergom  vidékén  a  Vág  vizéig  Podmauiczky 
János  és  Rafael  raboltak,  kiknek  fészke  Palota  és  Zsámbokrét 
volt ;  Laszky  Jeromos  a  Szepességet  rettegtette.  A  történet  egész 
nagy  rabló  hadjáratoknak  is  fenntartotta  emlékezetét;  tudjuk, 
miképen  intézett  a  Bátori  Kristóf  népe  valóságos  íi-tó  háborút 
1572-ben  Kassa  környékéről  a  híres  simándi  vás/ir  ellen.  Valóság- 
gal alig  tévedünk,  ha  azt  állítjuk,  hogy  a  közép-eun' pai  lovagi 
rabló'^ilág,  mely  virágjában  is  be-behullatta  hazánkba  egy-két 
magját,  mikor  odakünn  már  végkép  elnyomatott,  itt  még  egyszer 
utoljára  fölburjánzott.  Halálharczát  vítta  s  vé^ső  vonaglásaiban 
utálatosabb  volt,  mint  bárhol  és  bármikor. 

íme  egy-két  vonás  a  XVI.  századbeli  Magyarország  képé- 
ből. Ha  hozzájok  adjuk  még  a  személyes  bátorságnak,  az  elkese- 
reílés  vakmerőségének  a  hősieségnek  voná^  át,  melynek  krónikáink 
annyi  emlékét  őrizték  meg ,  befejezhetjük  vázlatunkat.  E  lovagi 
jelleg  azonban,  mely  Zrínyi  feláldozásában  érte  el  tetőpontját, 
egészben  nem  változtat  a  rajzon.  A  velencz(»i  diplomaták,  kik  ha- 
zánk állapotáról  kimerítő  jelentéseket  készít(»ttek,  szintén  meg- 

')  Forgúch  Fcrcncz :  Uhtóriája,  326  1. 


202  AZ  ELSft  MAGYAR  POLITICAI  8ZINMÜ. 

csodáltaik ;  de  inégsera  háríthatta  el  ez  nemzetünk   fejéről  bor- 
zasztó ítéletöket,  hogy:  » Magyarország  holttetem. «  *) 

m. 

0 

Ugyan  mit  fejezhetett  ki  ebben  a  korban  a  korok  lelkének 
lelke :  a  költószet  ?  Vájjon  az  egész  magyar  földet  áthatott  mé- 
telyes  levegőt  szítta-e  magába  és  lehelte-e  ki,  vagy  csodálatosképen 
zöld  szigetet  képezett  a  mocskos  hullámok  között  ?  Nem  marad- 
tak-e olyanféle  irodalmi  emlékeink ,  melyeket  ez  az  idő  a  maga 
képére  teremtett  vala  ép  úgy,  mint  a  hogyan  Olaszországban  az 
Anjouk  ideje  emléket  hagyott  veszett  erkölcsei  felől  ama  láng- 
eszti mesemondó  könyvében,  kinél  kellemesebben  elbeszélni  s  ke- 
vésbbé  pirulni  senki  sem  tudott :  a  Mediciek  kormányelvei  pedig 
a  flórenczi  bölcs  átkos  tanácsaiban  ?  Maradt  e  ránk  is  valami 
efiféle,  valami  védirata  a  kor  fő  irányának,  apológiája  az  önzésnek, 
erőszakoskdásnak,  árulásoknak  ?  Legelső  íróinknak  —  hisz  a  szó 
szoros  értelmében  véve  csakugyan  ők  voltak  a  legelsők  —  hervad- 
hatatlan dicsőségére  legyen  mondva :  semmi. 

Ha  volt  valaha  kornak  irodalraa,mely  a  hatalmasoktól  som 
nemfüggve,8em  nem  félve  töltöttebe  magas  erkölcsi  hivatását;  mely 
ügyszólván  a  közélet  valamennyi  tény  ezöje  közül  egyedül  tudta  meg- 
őrizni 8  rettenthctetlenül  gyakorolni  az  ítéletmondás  jogát;  mely  ha 
keservében  rósz  próféta  volt  is,  —  közpusztulást,  végenyészetet, 
utolsó  ítéletet  jövendölt, —  de  mindig  jó,  igaz,  becsületes,  kérlelhe- 
tetlen mester :  ügy  a  mienk  volt  az  a  XVI.  században.  Hogy  túl- 
zásba ne  essünk,  ne  feledjünk  rámutatni  e  kétségtelenül  eraelö 
jelenségnek  természetes  alapjára.  A  XVI.  századi  költészet  míve- 
lésében  nem  sok  része  volt  a  fö rangúaknak ,  kik  között  az  általá- 
nos erkölcsi  hanyatlásnak  fö  képviselőit  találhatjuk  meg.  Vitéz- 
ségükkel tárgyat  szolgáltattak  a  históriás  énekeknek,  feslettsé- 
gükkel  a  gúny,  harag  és  átok  számos  költeményének.  Néhányan 
kíizülök  —  a  régi  nagyok  példájára  —  szívesen  hallgatták  az 


^)  Ifvlatinncn  vcnet.  Botsciiaftcr  über  Deutschland  und  Ocsterreich 
iui  XVI.  Jabrh.  Ausg.  Jos.  Fiedlcr.  (Foutcs  rerum  Austriacorum,  XXX. 
k.)  —  L.  Wert^  cimcr  Ede;  yfagyarorfzág  állapota  a  XVI.  ás  XVIl. 
században.  Századok,  L875,  X.  f. 


BKÖTIIY  ZSOLTT/iI, 


203 


I  Iparukban  megfordulö  lantost,  s  a  kik  n/.  fij  vallíislioz  szUottnk, 
'iitvolütlés  eszközeinek  gyarapitás&val  hatottak  a  költóitzet 
ni'tkedtiBfero  ii.  De  ennek  ilzöi  között  o^ok  a  sz&zad  vége  fele 
ak;tiliiiik  elukalö  sz&nnaz&suakra.  Mesiterei  eladdig  majdnem  ki- 
vitel uélkül  szegény  papok,  tanttók,  könyvnyomtató^,  jegyKók  és 
'ITi'-le  osztálybeliek  voltak  s  ciaknem  mind  protestánsok.  Egyfe- 
1  teli&t  kívül  Í9  állottak  a  megvesztegetett  légkörön,  inkább  az 
l'iioinottak,  mint  a  hatalma'ikodi^k  közé  tartozván,  máefelöl 
/ 'llemök  fő  irányzatából,  mely  a  protestautismusnak  minél  mé- 
■  'l'b  meggyökereztetésére  tört,  önként  következett  ajelcnnel  való 
!<  i^fdetlcnség,  e  régi  rend  ledöntésének  s  egy  íij  megalapítása- 
ik vágya  és  törekvése.  A  viszonyok  kétségkívül  nagyban  elöse- 
('■ttí'k  téritö  munkájokat,  melynek  elhintett  magvai  különfisen 
:  szegénysí-giiek  országszerte  keserűséggel  teli,  elégedetlen,  már 
ruHzabbtől  nem  tartó,  vigasztaláai-a  és  reményre  óhajtozó  lelke- 
ken termékt'iiy  földre  tnláltak.  Elősegítette  tudományuknak  iiom 
annyira  dogmái,  mint  erk'ilcsi  oldala,  midőn  az  erkölcsi  reform  az 
I  ;:.-sz  nemzetnek  létkérdése  volt.  Emellett  küzdöttek  ök  a  szönzé- 
k>:n.  iskoláikban,  nyomtató  műhelyeikben  éí  Írásaikban  egyiránt. 
TülirÖt  tartottak  koruk  elé,  melyben  annak  meg  kellett  ijednie  ar- 
taától ,  B  mely  —  a  maga  tisztaságában  -  annak  tört  vonásait 
fiKsxatartva,  leghívebb  emlékét  hagyta  ránk. 

El  kell  pusztulnia  a  régi  világnak  a  fúld  színéről!  —  Ez 
Tolt  «  XVI.  század  költőinek  alaptétele,  melynek  zordon  dishar- 
ntoniája  ép  ügy  megzavarja  a  történeti  énekek  nj-ugodt  folyását, 
miat  a  hogyan  uralkodik  a  legelső  magyar  énekekben,  melyekkel 
sz  új  egyház  katakhuménjei  az  igazságos  isten  trónját  fölkeres- 
ték ;  az  intő,  gúnyolódó,  feddő,  átkozódó  költeményekben  ^  a  kor- 
nak első  reális  képeiben :  színmüveiben,  melyeknek  calastrophá- 
jArítl  mintha  csak  azért  feledkezett  volna  el  az  író,  mert  annak 
•fttét,  borzalmas  tudata  mindenki  lelkében  meg  viill.  Mindennek, 
a  mit  magok  körfii  láttak,  tettek  és  szenvedtek,  a  rothadt  társa- 
dalom végpnsztülását  érezték  szükségszerű,  kikerülhetetlen  kö- 
T/'tfcczésf'nek.  A  mindenféle  nyomor,  az  élet  olcsö  volta  s  a  földi 
ivak  bizonytalansága,  az  árulás  és  hitszegés  mindennapisága,  a 
-irályi  családok  végzetes  liarcza,  a  nyakinikra  torö  és  sokszor 
nyakunkon  ülő  pogány  soregek,  a  onudeiiiitt  komor,  vigasz  nél- 


9l>4  \7s  KT.SÖ  MAGYAR  POLITlCAt  SZINMÜ. 

kuli  lathatár  sívjátságos  vallási  misticismust  honosítottak  meg. 
A  protostantismus  terjesztette  a  bibliát  s  képeit,  mondásait,  pél- 
tlá/atait  különös  előszeretettel  választván  az  ó-testamentomból, 
akaratán  túl  mélyen  beférkeztette  híveinek  lelkébe  a  régi,  boszú- 
állő  isten  félelmét.  Minden  új  vallás  kétségkívül  meg-megszilár- 
illtjji  —  egy-egy  időre  legalább  —  a  mély  hitet  követői  lelkében, 
8  ez  az  isten  igazságát  kutató  hit  férkeztette  be  az  elnyomott,  jobb 
szellemekbe  ama  kétségbeeséssel  határos  töredelmet,  bűntudatot, 
mely  az  utolsó  ítéletet  várta.  E  ködös,  verőfénytelen,  éjszakára 
készülő  szürkület  borong  e  század  egész  szellemi  élete  fölött. 
Nyilatkozik  gúnyban,  feddésben,  humorban,  jajveszéklésben  és 
átokban.  Az  előbbi  korból,  a  Jagellókéból,  is  maradt  ránk  feddő 
ének,  az  Apáti  Ferenczé,  mely  könnyed  gúnyorral  évődik  a  deá- 
kok fodor  hajával,  a  táncz  közben  elhullatott  pártákkal,  a  sze- 
mérem-kapáló  lepkékkel  s  a  lányok  közt  vígadó  papokkal : 

Iji^eii  kevés  liajok,  száiitalan  jószágok, 
Eröts   riiguliíjük,  kevés   zsolozsiiiájok, 
IJársonyos  szolgájok,  fekete   kápájok 
Az  apát  uraknak ! 

Mi  ez  a  XVI.  század  sötét  énekeihez,  melyek  végromlást  hir- 
dí'tnek  mindönkinek  és  Jeremiás  siralmas  hangjait  kérik  a  maguk 
panaszának !  A  nagy  hit  méltóságossá,  a  gonosz  idők  komorrá 
teszik  ajkukat,  melyeket  tréfaszó  nem  hagy  el.  Papok  maradnak 
a  költészetben  is :  a  megbántott  isten  boszűló  igazságát  hirdető 
papok.  Szkárosi  Horvát  András  az  Áfok-v()l  példálózik  és  Móze^ 
rettentő  szavait  dörgi  nonizete  fiilébí^,  melyről  azt  írja: 

H«.'t»«jijett's  ez  viljígnak  inüstan  miiulen   dolga, 
('su<lHlati>s  líHgy  vaksáüfa,  hálálatlansága, 
Ní'iii  fog  rajta  :iz  istennek  semmi  igazsága, 
Sem  liaragja,  sem  csapjísa,  sem  ir£;almassá<ía. 

Miután  a  Deuteronomiuni  régi  zsidó  átkát,  mely  alapját 
képezi  a  középkorban  borzalmas  művészettel  kifejtett  részletező 
Atkozí'dásnak.  erőteljes  átkiíltésben  ismételte  vohiíi,  az  alacsonv 
gorsú  tályai  prédikátor  a  »fejedelmek«  ellen  forditja  harag^já- 
jlttk  ostorát : 

Azt  tu(lját<jk,  hogy  az  isten  megvakult  már,  nem  lát  V 
Du  ueni  alszik,  rejánk  pillog,  iioba  sok  boszút  lát, 


BEOTHT  ZSOLTTÓL.  206 

így  jól  látja  ez  vilá^^nak  minden  álnokságát, 
Majd  levágja  az  fejszével  az  gonosz  termő  fát. 

Ugyanez  a  szellem  lengi  ki,  búr  enyhébb  változatban,  a  tu- 
dós Farkas  András  nagy  költeményét  A  zsidó  és  magyar  nem- 
zetrSl.  Mind  a  két  nép  istennek  népe  volt,  melyet  tejjel-mézzel  fo- 
lyó országba  vezetett  az  Úr,  megjelentette  nekik  akaratját  s  kül- 
dött vala  jó  és  bölcs  fejedelmeket;  de  báládatlanságukban  egyenlő 
keményen  és  méltán  sújtott  Miképen  ránehezedett  amarra  a  ba- 
byloni  királyoknak  és  a  római  császároknak  vas  karja  az  inség 
ezer  nemével,  azon  módon  nyög  ezidőtájt  a  sokképen  megsanyar- 
gatott magyar  nemzet  is. 

Mindezek  szállának  istentől  mireánk, 
Bőnünk  szerent  és  gonoszságonk  miatt, 
Egy  felöl  vereté  pogány  törökökkel, 
Mhs  felGl  ném  ttel  és  ah  sok  pártolókkal  : 
Ezzel  megmutatá  az  hatalmas  isten, 
Hogy  ö  az  bOnöknek  erős  hoszuállója. 

Nabukodonozor  álmának  késő  fejtői  mind  vészt  jövendöl- 
nek belőle  a  bűnökbe  sülyedt  nemzetnek  fejére,  melyet  nem  könyö- 
röghetnek le  erről  a  Jeremiddok-nak  töredelmes,  szívszaggató 
hangjai  sem.  A  világ  elmúlása  közel  van,  hangoztatja  a  komor 
énekszerzőknek  egész  serege  Batizi  András  után  : 

Mikoron  az  ágak  szőpen  kibimbóznak, 
Jelentik,  hogy  az  nyár  immár  közel  vagyon  : 
Akképpen  az  jegyek  nyilván  azt  jelentik, 
Hogy  itilet  napja  immár  elközelget. 

És  sokféle  alakban  ugyanez  a  sötét^  rettegtető  gondolat 
mindenfelé  félszázadon  keresztül.  A  XVI.  század  utolsó  tizedé- 
ben még  egészen  világos  szavakkal  jelenik  meg  Vajdakamarási 
Lőrincznél.  Mindenütt  megüti  fülünket  egy-egy  hang  belőle^  a 
hol  csak  a  költő  a  maga  érzéseinek  szót  enged.  A  protestantis- 
mus  ridegebb  isteni  félelme  át  meg  áthatja  egész  költészetünket. 
Lassankint  tűlnyomúl  e  borús  hangulat  egy  osztálynak,  a  pro- 
testáns papságnak^  túl  az  egész  felekezetnek  határain :  általános? 
költői  hangulattá  lesz.  Balassa  Bálint  vallásos  énekeit  ép  úgy 
átlengi  e  misticismus^  mint  Kálvin  akármelyik  apostolának 
igéit  Megzavarni  a  derű,  jókedv,  szerelmi  csapongás  dalaival : 
még  a  könnyű  vérű  költő  is  röstellené  s  szelíd  búbánatának,  vi- 


^H^  AZ  EL9Ö  MAOYAH  POLITICAI  SZÍNMŰ. 

I  A^n^l  virágra  röpködő  kedvének  bájos  emlékeit  lángokba  dobja, 
hogy  onnan  egy  szerencsés  csuda  háromszáz  esztendő  múlva  sza- 
badítsa ki.  Érdekes,  hogy  az  a  világi  szerelmes  vers,  mely  e  kor- 
ból egész  a  legújabb  időkig  jóformán  egyedül  volt  ismeretei^  egy 
törökké  lett  magyar :  Mehmed  munkája,  ki  hitével  és  hazájával 
eszmekört  is  cserélt.  Még  Zrínyinél  is  e  hangnak  viszhangja  zeng: 
a  bűnei  miatt  isten  által  végpusztúlásra  itélt  magyar  nemzetnek 
megváltóra  van  szüksége ;  csakhogy  már  az  ellenkező  iránynak  : 
az  antireformatiónak  szolgálatában.  Kétségkívül  a  század  leg- 
jobbjainak maradtak  ránk  e  költeményekben  emlékei.  Mintha 
ide  menekült  volna  e  bíró  nélküli  korban  mindaz,  a  minek  joga 
volt  ítéletet  mondani.  A  fájdalom  átjárja  kezdődő  költészetünk 
minden    faját^  egy  helyt  kétségbeesésben,  panaszban^   imában 
törve  ki,  másutt  »a  szívbe  fojtva  s  ott  méregre  válva,  c  A  mese- 
író Heltai  úgy  szövi  állat-történeteit,  hogy  korának   lesújtó  vi- 
szonyait  példázza  áUalok ;  a  rászedett  keselyű  és  a  beteg  orosz- 
lán a  kor  durva  hatalmasaihoz  szólnak.  A  históriás  énekek  köl- 
tői is  meg-megszakítják  elbeszéléseik  fonalát  egy-egy  könyörgés- 
sel az  ország  nagyaihoz,  hogy  térjenek  jobb  útra.  A  harczi  di- 
csőség verőfénye  alig  képes  áttörni  a  nehéz  ködöt,  mely  az  egész 
társadalom  fölött  borong.  Mikor  Tinódi  énekeit  olvassuk,  szinte 
látjuk  magunk  előtt  a  hallgató  várurat  körülvéve  a  hadi  pályára 
készülő  s  a  végház  veszedelmes  iskolájába  adott  nemes  iQaktól 
a  mint  az  őrség  minden  perczben  török  vagy  német  támadásra 
vArs  a  környék  beszorított  népe  utolsó  falat  kenyerét  fogyasztja. 
Ez  a  kor  szülte  az  első  ^irodalmi  munkákat  magyar  nyel- 
ven^ melyeket  külső  alakjoknál  fogva  —  iróik  dialógokba  öntöt- 
ték mondanivalóikat  —  színmüveknek  szoktak  nevezni.  Ezek  is, 
csaknem  kivétel  nélkül,  csatlakoznak  koruk  irodalmának  általá- 
nosan uralkodó  hangjához,  melyen  az  írói  egyéniségek  csak  be- 
lül képződhetlek.  A  protestantizmus,  mely  nálunk  is  ögy  lépett 
föl,  mint  új  és  jobb  erkölcsök  megalapítója,  fogadja  legelőször 
szolgálatába  c  műformát.  Az  első  Prológus,  mely  Sztárai Mihály- 
nak 1559.ben  készült  egyik  színmüvéből,  Az  Igaz  papságnak  ti- 
kdré-hÖl  ránk  maradt,  mondókájának  mindjárt  legelején  így  be- 
szél: »Nagy-sokan  vadnak  ez  mostani  időben,  kiknek   utálatos 
az  igazság  es  kellyemetes  az  hamisság ;  böcsületes  a  hamis  tu- 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  20 7 

datlan  papság  es  utálatos  az  igaz  es  isten  igéje  hirdető  pap- 
ság.* A  régi  egyház  tanai  ellen  irt  szatirához  sorakozik  tö- 
redékben fönnmaradt  elődje:  A  papok  házassága  is.  Széle- 
sebb alapon  épült  s  a  társadalomnak  több  vérző  sebét  mutogatja 
a  hires  Comico-tragoedia,  mely  sokkal  későbbi  lenyomatokból 
ismeretes  ugyan;  de  alapeszméjével^hangjával,  képeivel,  fenyegf  tő- 
zéseivel  és  tréfáival  a  XVI.  századnak  eltagadhatatlan  gyermeke. 
»Rész  szerint  víg,  rész  szerint  szomorú*  moralizálásával  egyedül 
csatlakozik  a  keserű  humor  amaz  első  magyar  termékéhez,  mely 
Balassa  Menyhért  meggyalázására  Íratott.  Egy  futó  tekintet 
tartalmára  meggyőzhet,  hogy  egészen  ama  kor  poésisének  nehéz, 
fulasztó  levegőjét  szívjuk  benne,  melylyel  foglalkozunk.  A  Jó- 
cselekedet  itt  hagyja  az  emberiséget,  mely  fölött  a  Vétek  marad 
az  úr.  Oldalánál  a  Szenvedés  és  Türelem  állanak.  Ennyi  az  előjá- 
ték. A  tulaj donképeni  darab  a  dőzsölő  gazdagról  szól,  ki  Lázártól 
a  morzsát  is  sajnálta ;  továbbá  a  rabló  latoj  katonáról  és  a  ke- 
gyetlen tiszttartóról.  Mind  főleg  XVI.  századi  typusok,  kiket  a 
Halál  poklokra  kerget  s  az  epilogban  erkölcsi  leczkét  tart  a  kö- 
zönségnek. Az  úgynevezett  jezsuita-dráma,  vagy  iskolai  szinmü 
első  nyomairól  itt  hallgathatunk ;  ezek  nálunk  épen  úgy,  mint 
Németországon,  hol  Reuchlin  kezdése  után  kaptak  lábra ,  ide- 
genből átültetett  növények  voltak,  melyek  kifejlesztésére  nem, 
csak  senyvesztésére  volt  hatása  a  hazai  földnek  és  levegőnek. 
De  az  elősoroltuk  darabok  között  erkölcstörténeti  érdekesség 
szempontjából  egyik  sem  mérközhetik,  távolról  sem,aBalassaMeny- 
hért  árultatásáról  irt  Cowiedía-val.  Alapgondolatában,  alakításá- 
ban, fölléptetett  személyeiben,  hangjában,  tanulságaiban  a  század 
legjellemzőbb  terméke.Mi  adta  szerzőjének  kezébe  a  maró  gúny  ke- 
mény ostorát,mi  fakasztotta  a  humor  keserű  kaczajára?  Nem  más, 
mint  az  ország  ama  posztúlásának  és  vesztének  siratása,  melyet  a 
Balassák  juttattak  e  már-márkikerülhetlen  örvény  s/élére.  Nem  mi, 
a  darab  nyomtatója,  Karádi  PAl  is  kiolvasta  ezt  belőle,  mikor  be- 
vezetésében »az  maradék  magyarországbeli  vitézlő  uraknak  es 
fejedelmeknek,mindenütt  lakoknak  hivságben  való  megmaradástc 
kivánván,  így  ír :  »Nem  tűrhetem,  hf>gy  ki  nem  nyomtatnám  és 
mindeneknek  tuttára  ne  adn;'»m  .  ,  .  Eggyert  azért,  mert  eleitül 
fogvan,  ah  mint    az  magyar  országi  Orouika  bizonittya,   egész 


208       AZ  KLSÖ  MAGYAR  POLITICAT  SZINMÜ.  — BEÖTHY  ZSOLTTÓL. 

magyar  ország  assok  partolassert,es  idegen  fejedelmeknek  válasz 
tasaert,  puztúla,  vésze,  es  romla,  meg  utalván  az  ü  tulajdon  es 
termezet  szerint  való  kegyelmes  fejedelmeket,  kiért  ezután  is 
varjak  az  maradékok  az  ú  veszedelmeket .  . ,  Masert  ezért,  .... 
hogy  mindenek  ezt  látván  példát  vegyenek  ebből  az  áruitatásnak 
oltAvoztatására.  Mert  az  egy  Balassában  nyílván  általán  fogva 
megláthattyák  az  Istennek  mind  irgalmasságának,  hosszú  ideig- 
lon  való  varasának  mivoltát,  es  mind  rettenetes  büntetésének  es 
haragjának  súlyságát,  mert  noha  sok  ideiglen  elhalasztja  ü  az 
hftntotést:  es  a  képutálást  nem  mindjárton-  jelenti  ki :  de  azért 
soha  büntetés  nélkül  el  nem  hattá  es  el  nem  hagya,  hogy  ezt  ért- 
viMi  mindenek  hivsségben  ügyekezzenek  az  fejedelemnek  szol- 
gálni es  mellette  végig  megmaradni  az  Írásoknak  intése  szerint 
»  ,  ,  (/sak  arra  intem  Nagyságtokat,  hogy  az  úristent  félljétek  az 
Kiralt  tisztelljétek  es  minden  hivsséggel  legyetek:  hogy  az  úr 
iBten  is  egy  ideig  az  meg  érdemlet  es  el  végezet  büntetést  el  ha- 
lassza. < 

Valóban  kit  sem  választhatptt  volna  alkalmasabbat  a 
kor  romlásra  vezető  bűneinek  föltüntetésére  a  névtelen  író  Ba- 
lassa Menyhértnél ;  senkit  a  szegény  satirikus,  kiben  több  jog- 
gal ostorozhatta  volna  a  nyomorultak  fosztogatóját ;  senkit  a 
buzgó,  mély  hitű  protestáns,  kiben  a  csélcsap  hitetlenség  cyni- 
cusabban  nyilatkozik  ;  senkit  a  Zápolya-ház  híve,  ki  c  családot 
csufabbíil  árulta  volna  cl.  A  lelkekkel,  meggyőződéssel,  hittel, 
karddal  való  kereskedésnek  Balassa  Menyhért  e  században  fő- 
kéj)viselöje.  Tí?yekezzünk  neliány  vonással  a  történeti  emlékek  s 
ez  előttünk  fekvő    satira  alapján  ej[^y beállítani  képét. 

HEurilY  ZSOLT. 


209 


EGY  ÁTTÉRÉS  TÖRTÉNETE. 

(1681) 


Bár  az  1669-iki  zavargások  ürügye  alatt  I.  Leopold  király 
kényuralmának  egész  súlyát  a  polgári-  és  vallásszabadság  el- 
nyomására fordította,  s  törvénytelen  intézkedései  által  a  köz- 
elkeseredés minden  hangosabb  kifakadásait  elnémította  is  —  de 
a  kedélyek  forrongását,  szabadság  után  lángoló  vágyát,  a  tompa 
megadásba  sűlyesztett  nemzetben  el  nem  fojthatta ;  ellenkezőleg 
a  szenvedélyek  fölgerjedését  az  országban  lappangó  üldözöttek 
izgatásai,  nem  különben  az  Erdélybe  menekült  bujdosók  fegyveres 
becsapásai,  éveken  át  szították. 

Ily  viszonyok  közt ,  mihelyt  Tököly  a  porta  segélyétől  buz- 
dítva a  fölkelés  lobogóját  az  ország  fölső  részeiben  kibontotta,  s 
rövid  idő  múlva  fegyvereinek  Késmárkot,  Lőcsét  megszerezte ,  a 
kitört  mozgalom  lángjai  a  dunántúli  vidékekre  is  átcsaptak,  és 
Vas-megye  protestáns  népét  a  szabadság  diadalának  biztató  remé- 
nye merészebb  nyilatkozványokra  ragadta.  —  Mert  alig  hogy  a 
fölkelő  hadak  győzelmeinek  híre  e  megyébe  elhatott ,  Kemenes- 
alja vidékének  legnagyobb  részben  protestáns  nemessége  késede- 
lem nélkül  Fekete  István  evang.  püspököt,  s  volt  kőszegi  lelkészt 
Szászoi-szágból  —  hová  még  1673-ban  a  pozsonyi  törvényszék 
í4ul  menekült,  s  ott  Szász-Zeitz  Móricz  herczegtől,  úgy  a  naum- 
burgi  polgároktól  gyámolittatott,  visszahívta. 

Fekete  püspök  1679-ik  november  havában  hazájába  vissza- 
tí:rvénj  négy  hétig  Kőszegen  nejénél  rejtőzött ,  honnét  ennek  ha- 
li'ila  után  a  Kemenes-aljiak  ismételt  sürgetésére  Ostfy- Asszonyfára 
indult ,  hol  Ostfy  Miklós  várkastélyában  előzékeny  fogadtatásra 
talált.    Megérkezésének  hírére  az  egész  vidék  tömegesen  üdvözlé- 


*)  Kiitforrasok  :  A  kőszegi  jezsuiták  ávköiiyvo,  s  a  városi  levéltár. 
Századok.  14 


i)^0  i'-^'Y  ÁTTKRK8  TÖRT^KETE. 

siMv  siololl.  s  a  protestáns  urak  különféle  kitüntetésekben  része- 
sUí^'k,  s egy szoi-smind  személyes  biztonsága  tekintetéből,  mintegy 
:\00  fegyveres  önkénytes  vállalkozott  védelmére.  A  püspök  hala- 
dék nélkül  egyházi  föladatához  fogván,  hitfelekezete  számára  lel- 
készeket, tanítókat  alkalmazott,  tanodákat  rendezett ,  s  átalában 
püspöki  hivatását  korlátlanul  gyakorolta ,  sőt  Kőszegre  is  lel- 
készeket nevezett  ki ,  több  más  egyént  pedig  megbízott,  hogy 
a  városi  lako!v<;á^ot  Í3!;c;v>sAk ,  s  Tököly  ügyének  nyerjék  meg.  — 
Ámbár  amazok  a  íoTsuiták  éber  őrködése,  de  különösen  a  katho- 
lica  hitre  áttfrt  rjván-  András  városbíró  óvatos  intézkedései 
miatt  állomásüitit  ol  nem  foglalhatták ,  ezek  pedig  megbízatásu- 
kat nem  <r*éit>vs«hették ,  de  a  helybeli  i)rotestánsok  titokban  a 
vidéki  bJiK%rs\^lk.il  folytonos  összeköttetésben  állottak .  s  a  moz- 
jrab^m  f^'*"^  olomo/dltani  törekedtek. 

A  x^<.5\^iVYok  ezen  állásáról  Lipót  király  értesíttetvén,  hogy 
a  Trh^7<r.^^'^w  s^xMosebb  terjedését  megakadályozza ,  s  a  fenyegető 
v4'«5;W^x1  A  d«uAntfili  részeken  még  csírájában  elfojthassa,  azon- 
r>í^' .  ^  l'^bb  l/ben  szigort!  parancsot  küldött  Ostfy  Miklóshoz, 
v^lxNSx  Í^Hüotes  terlie  alatt  meghagyván  neki :  hogy  megbélyeg- 
:vn  \\M\d04ítM  továbbra  pártfogolni  ne  merészelje ,  s  házából  tüs- 
v*Ví>  \U,ivUsii  ki.  nem  különben  a  püspök  őrizetére  oda  gyűlt  fegy- 
x>M>xx  *MM*jít»t  híizanienet élre  kényszerítse.  Hasonértelnui  paran- 
ov\A,ít  nile/.tek  a  zavargókhoz  Butthyímyi  Kristóf  tábornok .  é^ 
m,»^koMrh  Miklós  gróf  konudyan  fenyegetve  őket:  liogy  a 
lotíx^eil  lrti»vén  liá/i  tűzhelyeikhez  térjenek,  s  a  már  egyNzer 
ní':\mUi'OH  pártütő  ])üsj)r>kőt  semmi  szín  alatt  és  semminemű  se- 
dOhhe'  NI'  tnniogassák.  De  ezen  fenyegetések  daczára  együtte- 
Mon  kiM\il«tko/tattúk :  lu^gy  a  j)arancs()k  előtt  meghajolni  nem 
loMtMíK  .  '•  M  vendégül  befogadott  püspököt  »utolsó  csepp  vérig« 
loM^Irtt  >edeliiie/ni. 

K/iMi  niakju's  eUenszegülé-^  folvtáii  a  í)écsi  kormán v  C-rvőr- 
\\\\\  it  nemet  ínséget  sugár  ágyükkíil  fíHszerelve  az  engedetlenek 
lllii^/iihnlA/i'isAr.'i  Ost  tv- Asszony  tára  rend(»lte.  A  mint  a  német  ka- 
litiiM'i^tK  Ko/i»liMli»tt ,  a  várkastély  őrsége  a  túlnyomó  erővel  meg- 
liioilio/iii  képtelennek  látván  magát,  fizonnal  szétoszlott,  a  nemei 
IiihI  p<*diH  í)h\\\  Miklósnak  védtelenül  hagyott  várkastélyát  földig 
liiMiliihMJta. 


CHEEXEL    KÁLMÁNTÓL.  211 

Fekete  István  ezalatt  Saárvári  János  iskolamesterrel,  szö- 
késben keresvén  menekülést  a  Eábán  át  szerencsésen  Csalló- 
közbe jutott ,  honnét  Pozsony  felé  előbbi  menhelyére  :  Szászor- 
szágba igyekezett.  Menekülése  közben  azonban  Morvaország 
határán  Feldsperg  városban ,  midőn  további  utazhatása  végett 
fuvart  fogadna ,  s  magyar  öltözetben  lévő  szökevény  társához  la- 
tin szavakat  intézne,  a  fuvaros  őket  gonosztevőknek  tartván,  mint 
veszedelmes  egyéniségeket  a  község  elöljáróságának  följelentette. 
Az  előjáróság  az  utasokat  a  városból  akadály  nélkül  kibocsátotta 
ugyan ,  de  alig  haladhattak  csekély  távolra ,  előre  küldött  po- 
roszlói által  letartóztatta.  Származásuk  és  utazásuk  czélja  iránt 
kihallgattatván ,  hosszabb  fenyegetések  és  zaklatások  után  beval- 
lották :  hogy  magyarországi  evangelicus  száműzöttek ,  és  Szász- 
országba kívánnak  menekülni.  A  letartóztatott  foglyokrúl  Lich- 
tenstein  herczeg,  a  város  ura  Leopold  királyt  értesítvén ,  ennek 
rendeletére  fegyveres  őrizet  mellett  Bécsbe  kísértettek ,  hol  egy- 
mástól elktilönöz>'e  erős  fogságra  vettettek.  Innét  félév  múlva 
Pozsonyba  hurczoltattak,  hol  rémülettel  esett  tudomásukra :  hogy 
ide  szállíttatásuk  KoUonits  Lipót  kívánságára  történt.  Kétségbe- 
esett helyzettikben  a  foglyokat  Kollonits  több  alkalommal  fölke- 
reste, azon  czélból :  hogy  majd  kecsegtető  ígéretek ,  majd  ag- 
gasztó fenyegetések  által  őket  a  kath.  vallásnak  megnyerhesse 
ezenkívül  gyakrabban  egy  jezsuitát  küldött  hozzájuk  a  börtönbe, 
ki  végre  Fekete  Istvánt  az  evang.  vallás  elhagyására  hajlandóvá 
tette.  A  mint  a  püspök  áttérési  szándékát  kijelentette ,  azonnal 
békóiból  föloldoztatván,  szabadlábra  helyeztetett,  s  a  pozsonyi  je- 
zsuiták székházában  kellő  kényelemmel  elszállásoltatott,  s  ezen- 
kívül Kollonits  öt  polgári  öltözékkel  és  100  tallérral  ajándé" 
kozta  meg. 

iVIiután  a  püspök  a  kath.  vallás  ágazataiba  elegendőképen 
be  lön  vezetve,  1681-ik  év  fekete  vasárnapján  a  Szent-Márton  vé- 
delme alatt  álló  pozsonj-i  egyházban,  ünnepélyes  szertartások 
mellett  számos  nép  jelenlétében,  áttérésének  okát  és  határozatát 
latin,  magyar  és  német  nyelven  kinyilatkoztatván,  a  kath.  egyház 
kebelébe  magát  fölvétette. 

Ezen  szertartáshoz ,  a  még  mindegyre  vallásához  makacsul 
ragaszkodó  Saárvári  János  iskolamestert  is  elvezették ,  s  pedig 

14* 


212    RQY  ÁTTÉRfcS  TÖRTÉK ETK.  —  CHERNÉL  KÁLMÁNTÓL. 

azon  sikerrel :  hogy  meghatva  társa  példájától ,  úgy  az  ünnepély 
benyomásaitól,  szinte  megtagadván  előbbi  hitvallását,  katholicussá 
lenni  eltökélette  magát ,  s  a  következő  Űrnapján  liitváltoztatását 
ünnepélyes  szertartások  kíséretében  kijelentette.  KoUonits  az 
újoncz  hivek  lakhelyéül  Kőszeget  jelölte  ki ,  hol  Fekete  a  jezsui- 
ták székházában  szállásoltatván  el ,  itt  mindaddig  szívesen  látott 
vendégként  tartatott ,  míg  összes  javait  —  melyek  száműzetése- 
kor elkoboztattak  —  a  királyi  ügyésztől  vissza  nyerte. 

1683-ban,  midőn  Mednyánszky  Pál  kamarai  titoknok,  mint 
a  városi  tisztújítás  vezetésére  kiküldött  kir.  biztos  az  evang.  vá- 
rosi tisztviselőket  állomásaikból  elmozdította ,  s  az  egész  belső  és 
külső  tanácsot  kátholicus  egyénekből  szervezte ,  Fekete  Istvánt 
város  bírónak  nevezte  ki,  mely  hivatalában  1692-ben  bekövetke- 
zett haláláig  megmaradt :  s  új  urát  és  hitét  épen  oly  buzgalom- 
mal szolgálta  mint  azelőtt  a  régit. 

CHERNÉL  KÁLMÁN. 


Ü13 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Oláh  Miklós^  II.  Lajos  és  Mária  királyné  titkára,  utóbb  magy.  orsz.  can- 
cellár,  esztergomi  ^rsck  ds  kir.  helytartó  Levelezdse.  Közli  Ipolyi  Ar- 
nold m.  akad.  igazg.  és  rend.  tag.  Budapesten,  1875.  A  m.  t.  akadémia 
könyvkiadó  hivatala.  (A  magyar  történelmi  emlékek,  elsŐ  osztályának 
—  Okmánytárak  —  25-ik  kötete)  XXXIX.  és  640  1. 

A  nagy  Vico  Scienza  nuovájában  mondja,  hogy  az  emberi- 
ség társadalmi  fejlődése  körben  mozog.  Bizonyos  időszakokban 
visszatér  a  pontra  a  honnan  kiindult,  Hogy  ismét  újra  kezdje  pá- 
lyafutását. E  tan  —  úgy  látszik  nekünk  —  nagy  igazságot  tar- 
talmaz, egy  kis  tévedéssel.  A  történelem  tüneményei  közt  vannak 
olyanok,  melyek  hasonlítanak  egymáshoz,  de  nincsenek  azonosak. 
A  körforgás  helyett  tehát  inkább  mondhatnók,  hogy  az  emberiség, 
vagy  csak  arról  szólva,  miről  alaposabb  és  részletesebb  ismereteink 
vannak,  az  európai  emberiség  —  egy  ösvényen  halad,  mely  csi- 
gavonal módjára  köröskörül  kanyarogva  vezet  egy  hegyre  fol 
vagy  hegyről  le.  Utjának  minden  kanyarulatánál  eltűnik  szeme 
elöl  a  hegynek  egyik  oldala,  a  másik  oldalon  találja  magát,  és 
látja  azon  vidéket,  melyen  talán  már  áthaladott,  de  az  útnak  al- 
sóbb avagy  fölsőbb  fokán,  látja  azt  ismét,  de  magasabb  vagy  ala- 
csonyabb szempontból,  tisztábban  vagy  homályosabban.  Szóval 

—  elhagyva  a  sántikáló  hasonlatokat  —  annyi  talán  bizonyos, 
hogy  az  emberiség  fejlődésében  időnként,  lassan,  fokozatosan,  de 
elleiitállhatatlan  erővel  föltámadnak  eszmék,  tárgyak,  melyekről 
mindenki  hitte  már,  hogy  régen  el  vannak  temetve ;  csakhogy 
más  emberek  fejében,  más  viszonyok  közt  mégsem  a  régiek  többé 
és  nem  a  halottak  föltámadását,  hanem  egy  fordulatát  jelentik  a 
pályának,  a  melyen  az  emberiség  —  szeretjük  hinni,  hogy   dőre 

—  halad. 


*  KÖNYV1SMEBTETÉ8. 

Egy  ily  fordulatot  jelez  az  áramlat  is,  a  középkor  végén  és 

•  üjkor  elején,  melyet  Renaissance-nak  szoktunk  nevezni.  Pápák 

•  fejedelmek,  egyházi  nagyok  és  reformátorok,  theologusok  és 
ölcselők,  katonák  és  jogászok  egyaránt  vetekedtek,  hogy  az  ó 
lágot  sírjából  kiássák,  s  új  ideálokat  teremtsenek  az  európai 
aiberiségnek,  azok  helyett,  melyeket  a  középkor  kezdete  óta  kö- 
3tett.  Mert  a  Renaissance  több  volt ,  mint  az  ó-kori  classicus 
óknak  fölelevenitése.  Róma  és  Hellas  nagy  irói,  úgy  hiszem,  a 
lüveltség  és  izlés  bizonyos  fokán  mindenütt  föl  fognak  éledni, 
3gnak  olvastatni  és  tetszeni :  de  nem  valószínű,  hogy  a  földgömb 
►ármely  civilisatiójánál,  melynek  elődei  nem  a  görögök  és  ró- 
naiak voltak,  ismétlődhetnék  az,  mi  Európában  a  Renaissance 
tltal  történt.  Akármint  szépítjük  is  a  dolgot :  az  a  pogány,  római- 
förög  szellemnek  föltámadása  volt  a  kereszténység  ellen,  mely 
nagával  ragadta  mint  önkénytelen  eszközöket :  V.  Miklóst,  X. 
Leót,  Erasmust  és  Melanchthont,  ép  úgy  mint  Loyola  Ignácznak 
^les  eszű  és  sasszemü  társaságát. 

Egy  fontos  lánczszem  volt ,  talán  fontosabb  mint  a  refor- 
natió ,  ama  negativ  mozgalomban ,  mely  Comte  Ágostnak  meg- 
jegyzése szerint  a  középkor  vége  óta  működik,  s  mindazt ,  mit  a 
középkor  épitett,  lerombolni  törekszik.  Ezzel  azonban  nem  aka- 
runk kárhoztató  Ítéletet  mondani.  Nem  is  kell  a  negatio  értelmet 
a  szónak  legszorosabb,  legkizárólagosabb  értelmében  venni.  A 
természetben,  s  így  a  történetben  is,  nincs  merő  negatio.  A  halál- 
ból is  élet  fakad,  és  nincs  rombolás,  mely  legalább  a  talajt  új  épí- 
tésre elő  ne  készítené.  De  használnunk  kell  e  szót  viszonylagos  ér- 
beimében,  ha  —  mint  a  természettudományi  irány  és  positiv 
módszer  barátai  —  az  európai  társadalom  kiindulási  pontját  a 
középkor  kezdetétől  számítjuk  ,  a  honnan  indulnak  ki  nyelveink 
nemzetiségeink,  erkölcseink,  országaink,  társadalmi  viszonyaink^ 

—  mert  csak  a  vallást  és  jogunk  egy  részét  hoztuk  át  az  ó  világ- 
ból ;  ha ,  megemlékezvén  az  axiómáról ,  hogy  a  természetben 
nincsen  ugrás,  de  nincs  is  megállás,  egy  ezredéves  fejlődést  merő 
kinövésnek,  kóros  állapotnak ,  gyomnak  nem  tekinthetünk,  me- 
lyet teljesen  ignorálni  kell,  melyről  úgy  szólhatunk,  mint  Alceste 

—  ha  nem  csalódunk  :  a  »Misanthrope<-ban  —  a  középkori  építé. 
szetről :  ces  monuments  odieux  des  siecles  ignorants :  mert  akkor 


KÖNYVISMERTETÉS.  2 1  6 

a  Renaissance-nak  működése  legnagyobb  részében  csakugyan  egy 
6ri^ ,  habár  természetes  anachronismusnak  fog  föltűnni  j  mely 
—  tisztelet  a  kivételeknek  —  általában  csak  satnya  és  ephemer 
életű  gyümölcsöket  tudott  teremteni.  Sajátságos,  de  nagyon  ter- 
mészetes, hogy  a  Renaissance  ott  teremtett  valódi  becsű  műveket, 
hol  a  létező  viszonyok  bilincseiből  teljesen  ki  nem  bontakozhatott, 
geniusát  —  az  ó-kor  utánzását,  szolgai  utánzását  —  korlátlanul 
nem  követhette :  mint  például  az  építészetben.  Ohambord  erdeiben 
vagy  a  szajna-melléki  sárfészekben,  a  régi  világnak  leglelkesültebb 
tisztelője  sem  építhetett  úgy ,  mint  Athén  vagy  Korinth  derűit 
ege  alatt,  s  e  kényszerűségnek  köszönhetjük  a  Louvret,  köszönhe- 
tünk oly  stylt ,  melyet  még  most  is  gyönyörködve  használunk  föl 
lakházainkhoz.  Korlátlanul  csaponghatott  azonban  az  irodalom- 
ban, és  mit  tapasztalunk  ?  Daczára  a  classicusok  nagy  és  termé- 
kenyítő hatásának  a  Renaissance-nak  sajátlagos  termékei ,  a  hu- 
manisták művei,  alig  szót  érdemlő  kivétellel ,  méltó  feledésbe  sű- 
lyedtek.  Lángelmék  műveivel  nem  törődik  többé  az  emberiség, 
s  legtbljebb  azok  munkássága  maradt  fenn,  kik  mint  a  jogászok  — 
a  Cujaciusok,  Godofredusok  —  practicus  czélokat  tartottak  szem 
elótt.  Most  már  a  Chanson  de  Rolandot  s  a  Niebelungent  nem  ad- 
nók  oda  az  összes  humanista  irodalomért.  Villebardouin  vagy 
Joinville  »barbár«,  rövid  időszakokrúl  szóló  elbeszélései  becseseb- 
bek Paulus  Aemilius  kicsiszolt .  classicus  modorú  franczia  törté- 
neténél, és  hogy  hazai  példát  is  említsek,  alig  hiszem,  hogy  volna 
valaki ,  ki  Rogeríust  többre  ne  becsülné  Brutusnál ,  kinek  majd- 
nem minden  lapján  a  régiek  affectált  utánzásával ,  de  aránylag 
igen  kevés  valódi  történettel  találkozunk. 

Az  európai  társadalom  e  stádiumától  Magyarország  sem 
maradt  ment.  Mátyás  király  —  egyike  a  legeurópaiabb  magya- 
roknak —  már  egy  félszázaddal  I.  Ferencz  előtt  törekedett  a  ró- 
mai és  görög  múzsákat  az  Alpeseken  innen  meghonosítani  és 
Oláh  Miklós,  a  nagy  királynak  unokaöcscse,  hasonló  volt  hozzá  a 
régiek  szeretetében,  A  papi  pályára  lépvén,  11.  Lajos  királynak 
titkárává  lett  s  a  szerencsétlen  királyt  a  mohácsi  csatatérre  kí- 
sérte. Kevéssel  az  ütközet  előtt  a  király  Budára  küldé  a  király- 
néhoz —  Máriához  —  vigye  neki  hírűi,  hogy  ő  szembe  fog  szállni 
a  törökökkel.  Oláh  ezután  a  királynénál  maradt,  rövid  időközöket 


216  KÖN  YVlSMERTETfeS. 

kivtNvts  tovíibb  mint  10  esztendeig,  hol  közelebb,  hol  távolabb  a 
baxától,  a  mint  a  szerencse  és  kilátások  engedek,  Znaimban, 
liinxben,  lusbruckban,  Agostában  és  végre  Belgiumban,  hová  az 
ÖKvegy  királyné  1531-ben  bátyjának,  V.  Károly  császárnak  hely- 
tai*t6jakép  ment.  Levelezése,  melyet  az  olvasó  az  előttünk  fekvő 
gytkjteményben  vesz,  e  bujdosása  alatt  keletkezett,  s  az  utolsó  le- 
vél 1538-nak  máisodik  feléből  van  keltezve.  Oláh  még  itt  nem  a 
kanczellár,  az  esztergomi  érsek,  ki  nyomokat  hagy  hazája  törté- 
netében :  hanem  a  buzgó  humanista,  ki  legnagyobb  érdekkel  ki- 
seri  korának  szellemi ,  de  politicai  mozgalmait  is ,  görögül  ta- 
núi és  végre  munkát  ír :  Attiláról  és  Magyarország  helyrajzáról. 
E  levelek  érdekes  adalékot  képeznek  hazánk  történetéhez  a  XVI. 
században.  Habár  tartalmuk  nem  is  mind  új,  nem  is  mind  igaz, 
mindegyikben  meg  van  a  közvetlenségnek  ama  bája,  mely  nem- 
csak a  történetirónak,  hanem  minden  a  múlt  iránt  érdeklődő  em- 
ber figyelmét  is  oly  nagy  mértékben  képes  lekötni,  s  a  mely  még 
tévedéseiben  is  oly  tanulságos.  Legfontosabb  azonban  e  levelezés 
műveltség-történeti  szempontból.  » Belőle  értestilünk*  —  mondja 
Ipolyi  rövid,  de  csinos  bevezetésében  —  »mikép  hazánknak  egyik 
itthon  képzett  férfia  a  müveit  küföld  egy  része  tudós  férfiai  egész 
körének  központját  képezi  éveken  át,«  és  még  a  külföld  is  érdek- 
kel fogja  olvasni,  ha  nem  mást,  a  leveleket,  melyeket  a  nagy  Eras- 
mus  váltott  »barátjával«  Oláh  Miklóssal. 

Midőn  Oláh  királynéjával  a  külföldre  ment,  a  humanismus 
ép  nagy  lendületet  vett  az  Alpokon  innen.  E  kor  volt  az,  melyben 
I.  Ferencz  uralkodott,  Chambord  és  Fontainbleau  épült,  a  Moru- 
sokés  Budeusok,  aScaligerek  és  Stephanusok  működtek  és  Eras- 
mus,  bár  pályája  végén  még  élt,  a  férfiú,  —  hogy  Martin  szavait 
idézzem  —  ^)  »ki  páratlan  finomsággal  és  tűzzel  irt  latin  röpira- 
taiban a  jelent  az  ó-korral  szemben  állitváu,  s  az  egyház  és  az  euró- 
pai társadalom  visszásságainak  elevenére  tapintván,  a  szellemeket 
Európa  egyik  végétől  a  másikáig  mozgásba  hozta«.  Vele  Oláh 
elég  sűrű  összeköttetésben  volt. 

Van  néhány  levél  Ursinus  Veliushoz  a  történetíróhoz,  ki- 
nek Oláh  adatokat  szolgáltatott  a  hazai  történet  leggyászosabb 

»)  Histoire  de  Francé  VII.  4ö4  1. 


KÖNYVISMERTETÉS.  217 

szakához,  a  mohácsi  csatáról :  irodalmi  levelezése  többi  személyei 
azonbas,  a  Nonniusok  és  Resciusok,  az  Oryclryusok  és  Mauchiusok 
commentar  nélkül  alig  lesznek  ismerősek  az  olvasó  előtt.  Ezek 
leveleiben  sokszor  találkozunk  azon  affectatióval  és  pedanssággal, 
mely  ama  kor  tudósainak  leveleit  most  már  a  legtöbb  esetben 
oly  furcsa  olvasmánynyá  teszi,  s  magasztalásaik  és  bírálati  meg- 
jegyzéseik gyakran  nagyon  emlékeztetnek  a  beszélgetésre ,  mely 
Trissotin  és  Vadius  közt  foly  Moliere-nek  » Tudós  nőiben*.  De 
sietünk  megjegyezni :  hogy  Oláh  nem  mutatkozik  sem  Trissotin, 
sem  Vadiusnak,  s  Eramus  leveleiben  már  egészen  tiszta,  egészsé- 
ges légkörben  vagyunk,  a  melyben  a  mai  kornak  gj'ermeke  is  jól 
érezheti  magát. 

Erasmus  —  úgy  látszik  e  levelekből  —  nagyon  megked- 
velte Oláhot,  és  öt  »inter  praecipuos  amicos  adscripsit«.  A 
nagy  tudós  egyidőben  előre  járt  a  szabadelvű  irányban ;  elkesere- 
dett harczott  folytatott  a  barátokkal,  kik  együgyüségükben  is 
megsejtek  a  humanismusban  lappangó  pogány  szellemet,  és  meg- 
kísértették ellentállni  annak,  minek  akkor  ellentállni  nem  le- 
hetett. De  épen  e  barátok  sorából  támadt  egy  óriás,  ki  mesz- 
sze  túlszárnyalta  azt,  mit  a  finom  de  gyönge  lelkű  tudós 
még  álmodni  is  alig  mert.  Erasmusnak  nem  tetszett  Luther  rc- 
formatiója,  melyért  sokan  a  katholicusok  közül  őt  okolák.  Egy- 
ideig  hallgatott,  de  végre  az  emberi  szabadság  védelmére 
ibkzólalt  a  wittenbergi  reformátor  »Servnm  arbitrium«-a  el- 
len. A  harcz  kimenetele  nem  lehetett  kétes.  A  felekezetiesség, 
egy  nagy  realitás,  állott  szemben  azon  halvány,  vékony ,  ideális 
valamivel,  mit  Erasmusnak  egyik  szellemes  életirója  » keresz- 
tény bölc8észetnek«  nevez.  Luther  nem  czáfolta  meg,  de  össze- 
züzta  Erasmust.  Kedves  Bázeléből  kiüldözték  a  reformátorok. 
Xémely  barátjai,  kik  éltüket  adták  volna  érte  —  írja  Oláhnak 
Í89.  1.)  némi  keresettséggel,  de  szépen :  —  ^adeoque  desierunt  esse 
amici  ut  homines  etiam  esse  desierint.^  Freiburgban  élt  tehát  az 
üsztrákház  alá  tartozó  Breisgauban,  midőn  Oláhhal  megismerke- 
dett Oláh  hiába  iparkodott  őt  Németalföldre  édesgetni,  *mei*t 
Brabantbanc  —  feleié  Erasmus  —  »a  barátok  uralkodnak, 
a  kiknél  nincsen  ostobább  és  durvább  faja  az  embereknek* 
*quo  genere  hominum  nihil  stolidius    nihil  immitius,«  (23.  1.) 


218  KÖNYVISMERTETÉS. 

Halálát  Oláh  -  1536-ban  —  megsiratta  egy  elegiában  és  több 
sirversben,  igazi  humanista  módra,  szép  latin  versekben,  baráti 
érzOssel,  de  keresetten  és  költészet  nélkül. 

Oláh  is  mint  Erasmus,  nem  szerette  a  reformatiót.  Idegen- 
kedett tőle  8  egész  horderejét  —  úgy  látszik,  legalább  akkor 
még  —  nem  approfondálta.l  530-ban  jelen  volt  az  ágostai  birodalmi 
gyűlésen,  de  az  esemény,  mely  azt  világhírűvé  tette,  az  ágostai  hit- 
vallás benyújtását,  nem  említi.  Későbbi  leveleiben  a  »Zwingliana€ 
és  »Occolompadiana«  pestisről  beszél,de  azért  nem  tetszett  neki  a 
tttz  és  vas,  melylyel  az  új  hit  követőit  Németalföldön  és  Franczia- 
országban  —  »in  Gallia  Celtica!«  —  iíldözni  kezdek.  Hydrátem- 
logot,  melynek  minden  levágott  fej  helyett  új  nő :  de  hozzáteszi, 
iiogy  azt  inkább  tanítással  lehetne  kiirtani.  (548  1.). 

E  szelídség  mellett  a  vallás  dolgában  még  egy  vonással  ta- 
lálkozunk leveleiben,  mely  őt  oly  szeretetreméltóvá  teszi,  és  ez : 
hogy  hazájáról  sohasem  felejtkezik  meg,  hogy  magyarnak  lenni 
Hoha  meg  nem  szűnik.  »Azt  hiszed  —  írja  Ursinus  Veliusnak 
1632-ben  Brüsselböl  —  hogy  annyira  philosophus  tudok  lenni, 
hogy  hazámnak,  mely  szült  és  nevelt,  szerencsétlenségén,  testvé- 
reim, rokonaim,  barátaira  veszélyén  meg  nem  indulok  ?«  Ferdi- 
nánd királyhoz  nincs  levele,  melyben  ne  sürgetné,  ne  búzdítaníi, 
igyekezzék  segíteni  Magyarország  szerencsétlen  sorsán,  s  iro- 
dalmi munkásságának  legnagyobb  részét  is  a  hazának  múlt- 
jának és  jelenének  megismertetésére  fordítá.  E  mozaik  darabok 
azonban  még  nem  ismertetik  meg  velünk  Oláhot  egészen,  habár 
életéhez,  jelleméhez  becses  adalékot  nyújtanak,  s  azért  is  öröm- 
mel üdvözöljük  Ipolyi  ígéretét,  hogy  Oláh  Miklós  korát  és  életét 
egy  külön  nionographiában  fogja  megírni,  mely  íV)ladíit  minden 
tekintetben  méltó  ez  Oláhval  sok  tekintetben  rokonlelkü  főpap 
finom,  szellemes  tollához. 

PAULKR  GYULA. 


KÖNYVISMERTETÉS.  219 

Mfikrens  AUgemeine  OeachichU.  lm  Áuftrage  dea  Mührischen  Landesaus- 
9€husses  dargestellt  von  Dr,  B.  Dwlik  O.  S.  B.  VII.  Bánd.  Yom  Jahre 
1278  bis  in  den  August  1306.  Brünn.   1876.  Verlag  des  Mtthrischen 

Domestikalfondes.   8-r.  371.  1. 

Az  ujabb  magyar  történetírásnak  azon  kétségtelenül  nagy- 
mérvű haladás  daczára,  melyet  fölforgás,  forma  és  az  anyagkész- 
let tekintetében  fölmutat,  egyik  árnyoldala,  hogy  nem  fordít  kellő 
figyelmet  azon  országoknak  történeti  publicatióira,  melyekkel 
Magyarország  érintkezésben  és  összeköttetésben  állott.  Erre 
nézve  úgy  látszik  elődeink  mögött  elmaradtunk.  Közkönyvtára- 
ink a  jelen  század  elejéig  megjelent  külföldi  nagy  forrásmunká- 
kat hiány  nélkül  bírják ;  ellenben  az  ujabb  munkák  legnagyobb 
részét  nem  fogjuk  megtalálni.  Ez  oda  mutat,  hogy  a  történettu- 
domány művelői  azokat  épen  nem,  vagy  csak  kivételesen  keres- 
ték ;  és  hogy  a  külföldi  irodalmakat  a  magyar  történelem  szem- 
pontjából alig  kísérte  valaki  figyelemmel. 

Fölösleges  volna  fejtegetni,  mily  gyarapodást  nyerhet  ha- 
zai történetírásunk  azon  anyag  értékesítése  által,  melyet  a  kül- 
föld nyújt 

Bizonyítja  azt  az  előttünk  fekvő  munka  is,  mely  egy  kiter- 
jedésre Idézve  csekély,  történelmi  szereplésére  nézve  jelentékte- 
lenn  szoiúszéd  tartománynak  történelmét  tartalmazza. 

Egyébkint  a  kis  Morvaország  nagy  buzgalmat  és  áldozat- 
készséget fejt  ki  múltjának  földerítése  körül.  A  tartományi  ren- 
dek választmánya  bőkezűen  szolgáltatja  a  költséget  egy  példás 
lelkiismeretességgel  szerkesztett  »Codex  Diplomaticus  Móra- 
viae«  ')  és  egy  nagy  szabású  történeti  munka  kiadásához. 
Az  utóbbi  írójának  lehetővé  tette,  hogy  kutatásait  Svédországig 
és  Rómáig  terjeszsze  ki.  -)  Mire  megindult  a  munkának  közre- 

')  Codex  diplomaticuB  et  opiatolaris  Moraviae.  Urkundeu  Samm- 
luDg  ziir  Geschichte  Mtthrens.  Iin  Áuftrage  des  Mtthrísohen  Landesaus- 
.^chusftes.  Herausgegeben  von  Vincenz  Brandl.  Ekkoráig  kilencz  kötet  je- 
lent meg.  A  kilenczedik  az  1356 — 66  eveket  tartalmazza. 

-)  Forschungen  itt  Schweden  fUr  Mfthrens  Geschichte.  lm  Áuftrage 
des  Mí&hrischen  Landcsausschusses  im   Jahre   1851    unternommen   und 


;!$;í  KÖNYVISMERTETÉS. 


í^v't^yái'mf^e  Mrása,  írta  Lthoczky  Tivadar.  I.  rész.  Budapest,  Aigner 

Lajos,  1876.  K.  nr.  72  L 

Több  évi  kitartó  és  eredménydüs  szorgalom  gyümölcse 
Kyanánt  előttünk  van  Bereg  derék  történetbüvára  tollából,  e  me- 
gj'o  Atalános  leirtsanak  csekély  terjedelmű,  de  gazdag  tartalmú 
olsö  ítüzete. 

Évek  óta  várjuk  e  monograpbiát  és  örvendünk,  hogy  a  nehéz 
idők,  megjelenését  nem  akadályozták. 

Szerző  az  első  részben  a  megye  őskorának  tárgyalásával 
indítja  meg  leírását 

Megvalljuk,  nem  vártuk,  hogy  szerző  az  ily  egyediratoknál 
helyes  okkal  követett  rendről ,  mely  előbb  a  természeti  viszonyo- 
kat és  csak  azután  a  történetieket  tárgyalja ,  letérend  és  az  első 
lépés  helyett  mindjárt  megteendi  a  másodikat. 

A  régészeknek  azonban  természetesen  nem  lehet  kifogásuk 
ez  eljárás  ellen ;  ellenkezőleg  köszönettel  veszik ,  hogy  szerző  tö- 
mérdek ősrégészeti  adatait  már  most  az  idei  őstörténeti  congres- 
9U8  megtartása  előtt,  tette  közzé  s  így  becses  anyagot  ad  rendel- 
kezésökre. 

A  ki  már  nem  tudta  előbb  is ,  megtudja  e  füzetből ,  hogy 
Lehoczky  az,  ki  Bereg-megyét  az  ősrégészetnek  meghódította.  0 
tette  ez  ismeretlen  földet  olyan  régészeti  provinciává ,  mely  mai- 
nap a  haza  leggondosabban  átkutatott  megyéi  között  sora- 
kozik. L.  se  időt ,  se  fáradságot  nem  kímélt.  Bejárta  a  megye 
minden  zugát,  fölkutatta  az  őshalmokat  és  sánczokat,  sokfelé  maga 
ásatott,  másfelől  meg  az  esetleg  színre  került  leleteket  gondosan 
összeírta  és  megmentett,  a  mi  csak  raogmenthető  volt.  így  őskor 
tárgyakból  sok  száz  darabra  menő  érdekes  gyűjteményt  hozott 
Össze  (mely  bizonyára  az  idei  őstörténeti  congressus  alkalma  val 
az  országos  kiállítás  egyik  fénypontja  lesz),  s  így  képes  lön  a  me- 
gye területén  tett  kutatásainak  hosszú  sorozatát  e  füzetben 
közzé  tenni. 

Szerző  rövid  átalános  bevezetés  után  bejáratja  velünk  az 


K  ÖNT  VI8MRRT£TÍi».  223 

egész  megyét  s  yidékröl  vidékre  vivén  bennünket  minden  fonto- 
tosabb  mozzanattal  megismerteti  az  olvasót. 

Útját  a  megye  délkeleti  szélére  eső  Beregszász  vidékén 
kezdi,  hol  a  kis  rigói  halmot  ássa,  majd  Kustánfalvára  tér  és  ott 
hasonlókép  két  őshalmot  nyit  meg,  ezután  Závidfalva  kőszerszá- 
mokbap  oly  gazdag  vidékét  mutatja  be  és  a  Szernye-tó  szélein  fölfe- 
dezett gazdag  kőeszköz-telepekre  utal.  Szóba  kerülnek  a  klacsanói, 
pősaházai  nagy-gúti  ásatások,  valamint  a  fejércsei  és  nagyberegi,  a 
miszticzei  és  ilosvai  ősleletek.  Majd  ismét  délnyugatra  indulván, 
a  dobronyi  leletet  emliti ,  gondos  figyelemmel  végig  megy  a  La- 
torcza  völgyén  és  mindenünnen  kő-,  bronz-,  arany-,  vas-  és  ezüst- 
régiségeket,  ősrégi  malomköveket  és  urnákat  hoz  magával  és  bi- 
zonyosak vagyunk,  hogy  semmi  ősemlék,  semmi  lelet  nem  kerülte 
el  figjelmét. 

íme  egy  szorgalmas  és  lelkes  régiségbüvár,  a  ki  át  van  hatva 
az  ösrégészetnek ,  e  nálunk  még  meglehetősen  új  ismeágnak  fon- 
tosságától. Jól  tudja,  hogy  e  tudomány  csak  terjedelmes  synlhe- 
sisen  épülhet,  melyre  az  anyagot  az  ország  minden  zugából  össze 
kell  hordani. 

Mert  mi  tagadás ,  e  tudomány  jobbára  még  csak  az  anyag- 
gyűjtés stádiumában  van ,  s  oz  nemcsak  honunkról,  de  a  külföld 
legnagyobb  részéről  is  áll. 

Csak  óvatosan  és  föltételesen  szabad  átalánosabb  tételeket 
fölállítani  és  veszedelmes  dolog  merész  hypothesisekkel  fogni  a 
kutatáshoz,  mert  a  kivánt  elfogulatlanság  könnyen  megzava- 
rodik. 

Kimondjuk  őszintén  és  daczára  azon  nagy  tiszteletnekt 
melylyel  szerzőnek  tudománj-uuk  érdekében  tett  fölötte  becses 
szolgálatai  fejében  tartozunk :  szerző  könyvének  azon  részletei, 
hol  ily  általánosabb  érvényre  igényt  emelő  állításokat  koczkáztat, 
legkevésbé  voltak  ínyünkre. 

Itt  csak  néhány  ilyen  kitételre  utalunk. 

Midőn  a  10.  lapon  sz.  azon  népről  szól,  melytől  az  itt  lelt 
kö-  és  bronz-eszközök  erednek,  azt  jegyzi  meg  róla,  hogy  az  már 
a  polgárosodás  ismeretes  négy  fokozatán  áthaladt,  és  úgy  mond  : 
^bizton  dllíthatni ,    hogy   távol  az  országban  különböző  számos 


224  KÖNYVISMERTETÉS. 

helyeken  előforduló  obsidian  és  bronztárgyak,  szintén  ezen  nép- 
fajnak  tulajdoníthatók.^  Jó  volna,  ha  ily  egyszerű  mondással  az 
u.  n.  kőkori  és  bronz-culturának  nehéz  kérdését  meg  lehetne  ol- 
dani !  Más  nép-e  az,  mely  Európa  különböző  vidékein  a  kőeszkö- 
zök helyébe  léptette  a  czél  irányosabb  bronzkészítményeket,  és  ha 
más  nép,  tehát  minő  nép  volt  az ,  nem  egy  régésznek  fejtörésébe 
került  már !  Szükséges-e  itt  emlegetni,  hogy  a  nehéz  problémának 
már  jócskára  megnőtt  irodalma  van,  melyben  a  phoenikologok, 
celtisták,  etiiiskologok,  indogermanisták  és  több  egyéb  hypothe- 
sis  védői  egj'más  ellen  sikra  szállanak !  ?  —  Ha  átcsapunk  a  kö- 
vetkező lapra,  ott  szintén  egy  véleményre  találunk,  mely  áltahí- 
nos  fogalmazása  miatt  tarthatatlan.  Ez  azon  nézet ,  midőn  az 
arany-karikák  és  egyéb  ékszerek  kezdetlegességéből  azt  következ- 
teti sz.,  hogy  azok  birtokosai  a  drága  éreznek  nem  tulajdonítot- 
tak különös  értéket.  Ha  e  leletekből  az  következnék  mit  szerző 
hisz,  akkor  az  elegantiával  készült  (szintén  barbár)  szarvasszöi 
aranyékszerekből  vagy  a  szabolcsi  karpereczekből  az  ellenkezőt 
lehetne  következtethetni!  Vagy  más  néptől  valók  e  a  szomszédos 
vidékeken  lelt  ékszerek  mint  a  beregiek  ?  Ki  felel  e  kérdésre  ? 

Azt  sem  helyeseljük,  hogy  szerző  Homerost  és  Horodotost 
emlegeti  a  helyett,  hogy  itt  hazánkban  a  szomszédos  Oroszországra 
vagy  Németországra  is  vetné  pillantását. 

Egy  helyen  ugyan  sz.  fölhozza  Németországot,  mikor  a  48. 
lapon  a  kővárak,  kőkerítések,  földtöltések  stb.  kerülnek  szóba,  de 
akkor  oly  áltíilánossággal,  hogy  teljességgel  nem  lehet  megnyu- 
godnunk szavaiban.  Ugyanis  azt  tartja,  hogy  fiUdtöltések  ott  is 
fordulván  elő  aminthogy  azok  alkata  és  szerkezete  a  mi  régi  ha- 
sonló eríklítésünkkel  teljesen  egyenlő :  bizton  vélelmezhető,  hogy 
ugyanazon  kor  és  ismeretlen  nép  müvei  és  maradványai. « 

Ha  csakugyan  megvan  a  hasonlatosság,  akkor  talán  szerző 
vélekedése  megállhat:  csakhogy  előbb  részletes  utánjárással  a 
hasonlatosságot  meg  kell  állapítani ! 

Ep  oly  kétes  éiiékünek  tűnik  föl  a  mit  szerző  az  55.  lapon 
a  halmok  ősrégi  voltáról  fölhoz,  ügy  mond  :  »Különösen  nálunk 
is  sürüen  találtató  halmokat  a  szomszédos  németek  Hunnenbet- 
teknek  nevezik,  mely  elnevezés  azonban  még  a  hajdani  keltáktól 
ered,  ezeknél  »hynbe(l«  egykor  ann}'it  jelentvén,  mint  régi  sír.   S 


KÖSYVÍöMKftTKTfea.  '  225 

igj,  minthogy  >a  két  ezred  év  előtt  itt  élt  kelta  nép  m&r  mint  ré- 
gieket ismerte,  a  kétségtelenül  beköltözésekor  már  itt  talált  hal- 
mokat, azok  ősrégi  voltára  arról  is  következtethetni. « 

0 

Erre  igy  felelünk.  Ep  oly  bizonyos,  hogy  vannak  nálunk 
halmok,  melyekről  mondhatni,  hogy  hasonlítanak  a  Németország 
egyes  vidékein  előfordulókra,  a  mint  bizonyos  az  is,  hogy  abhól^ 
mert  a  németek  halmaikat  sok  helyütt  »Hunnenbctten«-nek  vagy 
»Hünengráber«-nek  nevezik,  nem  következik,  hogy  a  magyar^ 
földi  halmok  már  a  celták  előtt  léteztek.  Qui  bene  distin- 
guit  stb. 

Az  is  kérdés  tárgya,  vájjon  az  ide  költözött  celta  nép  itt 
találta-e  már  egytől-egyig  a  halmokat  ?  Mert  talán  sikerül  majd 
mégis  oly  halmokat  találni,  melyek  e  sokat  emlegetett  néptől  va  - 
lók,  s  csak  akkor  fogjuk  szellőztethetni  azt,  mit  szerző  itt  bizo- 
nyosnak hirdet.  T.  i.  akkor  fogunk  tovább  mehetni,  és  kérdhetni 
hogy  hát  azon  halmok,  melyekben  primitívebb  eszközök  vaunak, 
kiktől  valók  és  hasonlókép:  azon  halmok,  melyekben  előbbre- 
haladt míveltség  nyomait  leljük,  kiktől  erednek  ?  Tudom  ugyan, 
szerzőn  kívül  voltak  és  vannak  más  hazánkfiai  is,  kik  hasonló  ha- 
tározottsággal nyilatkoznak  a  honi  halmokban  eltemetett  népek 
iránt,  de  bizonyos,  hogy  legtöbbnyire  nem  körültekintő  vizsgálat 
utján  érlelődött  meg  bennök  e  vagy  ama  nézet,  hanem  az  isme- 
retes >sic  volo,  sic  jubeo«  módjára! 

Hogy  a  celták  mikor  jöttek  ?  Megmondja  szerzőnk  az  56. 
lapon :  akkor  mikor  Magyarországban  már  a  vaskor  javában  vi- 
rágzott !  Mely  érvekre  alapítja  sz.  e  sajátságos  nyilatkozatát,  jó 
lesz  magában  a  könyvben  elolvasni. 

Kevésbé  ütközöm  megszerző  azonhitében,(19.1ap)hogy  a  tébi 
halom  fölásatása  alkalmával  egy,  női  hamvakat  magában  rejtő 
vederben  két  bögrét  lelvén,  azt  tartja,  miszerint  a  két  egyenlőt- 
len nagyságú  bögrécske  az  elhunyt  nö  nagyobb  és  kisebb  gyer- 
mekét jelzi  s  hozzáteszi,  hog)^  ez  »hajdani  évezredek  előtti  temet- 
kezési (izokás  és  vallási  kultusz  kifolyása* ! 

Minden  kisebb  kr)rben  mozgó  búvárnak  meg  vannak  ked- 
Tencz  eszméi !  Világért  sem  küzdünk  ellenök,  s  ha  itt   ez   egyet 
Századok.  1 5 


226  KÖNYVI8MERTETÍ:». 

mégift  fölemlítettük,  azéi-t  történt,  neliogy  valamelyik  jámbor  ol- 
vafió  színaranvnak  fogadja ! 

Nem  folytatjuk  tovíibb  böngészetünkot.  TalAii  olég  ennyi 
Í8  aniíak  bebizonyításfira,  mit  mindjárt  kezdetben  mondtunk,  hogy 
biz  sok  anyagot  kell  még  a  honi  ősrégészet  mívelöinek  összehor- 
daniok,  míg  belőle  az  ősrégészeti  tudomány  palot/ija  épülhet. 

Ez  egyelőre  első  és  legfontosabb ,  talán  mondhatni :  ki- 
zárólagos szükséglet ! 

Ha  pedig  valaki  puszta  anyaggyűjtéssel  be  nem  éri,  ám  te- 
kintsen körül  az  országban  is,  sőt  meiyeu  külföldre,  nézze  mit 
gyűjtöttek  ott  és  vesse  össze  figyelemmel  a  magunkéval,  vagy  a 
ki  azt  nem  teheti,  forgassa  az  irodalmat  és  jól  liányja  meg,  ki 
mit  mond  és  miért  mondja!  Azután  íi^jon! 

Más,  megállapodott  tudomány  mivelöi  ily  figyelmeztetést 
sértésnek  vehetnék,  nem  úgy  ez  ifjú  tudomány  kedvelői.  Tárt  ka- 
rokkal fogadjuk  őket,  de  kötelességünk  őket  óva  inteni  minden 
elhamarkodástól. 

Végül  röviden  jelezzük,  mit  kívánnánk  még  ily  ősrégészeti 
monographiától,  hogy  belőle  kellő  hasznot  meríthessünk.  Először 
azt,  hogy  a  benne  emiitett  fontosabb  tárgyak  rajzban  is  közöltes- 
senek ;  továbbá,  hogy  az  érdekesebb  dombok,  sánczok  és  hason- 
nemü  alkotások  látképei  és  átmetszetei  legyenek  mellékelve,  végre 
hogy  a  megyei  laklielyek  lajstromát  régészeti  mappa  kísérje. 

Mindazáltal  nem  vetjük  szemére  sem  a  szerzőnek,  sem  a 
kiadónak,  hogy  a  jelen  füzet  ez  utóbbi  három  szükséglet  egyiké- 
nek se  felel  meg ;  mert  a  ki  tudja,  hogy  hazánkban  minő  áldozat 
régészeti  dolgozatot  írni  vagy  közzétenni,  még  ott  is  fog  dicsérni, 
a  hol  gáncsra  alkalom  vohia. 

Azért  készséggel  hajolunk  meg  szerző  önmegtagadása  előtt 
hogy  daczára  ily  tanulságos,  de  drága  mellékletek  hiányának  el- 
szánta magát  dolgozata  közzétételére  és  a  csinos  kiállításért  szi- 
vet^en  dicsérjük  a  kiadót. 

HAMI'EL  JÓZSEF. 


KÖNYVÍ8MERTETK8.  227 


Siebenbürgt^ifr  Volkskalendei^  f'dr  das  Jahr   1876.   Neue  Folge,    Fuf^f- 
nndzwaiizigster  Jahrgavg.  Hermaunstadt.  XXIV.  és  56  11.  Ára  50  kr. 

A  szász   nemzet,  mely   Erdélyben   alig   haladja  meg  a 
224,000-et,  takarékos,  söt  fukar  hírben  áll.  Jó  gazda,  nem  szerét 
haszontalanul  költeni,  s  bár  szeret  olvasni  s  épen  ezért  nem  mog- 
vetendö  jelentékenységü  irodalommal  bír,  ebben  is  követi  a  vele 
született    gazdálkodás  elvét.  Az   évenként  megjelenő   könyvek 
száma  nem  nagy,  hanem  épen  azért  bizonyosak  lehetünk  benne, 
hogy  azoknak   belbecse  a  számarányt  meszsze  túlhaladja.  A  he- 
lyes munka-fölosztás  elvét  követi  s  írói,  a  nem  nagy  számű  iro- 
dalmi vállalatok  körül  úgy  csoportosulnak,  hogy  minden  vállala- 
tot több  tekintetben  értékessé  tudnak  tenni,  s  bizonyos  conser- 
vativismussal    ragaszkodván   ahoz,  mit    egyszer    megindítottak, 
állandó  törzs  közönséget  biztositnak  annak.  Trauschenfels,  egyike 
legalaposabb  és  lelkiismeretesebb  íróiknak^  évek  hosszú  sora  óta 
szerkeszt  Brassóban  naptárt,  minden  évfolyamban  közöl  valami 
a  Barczaságra  vonatkozó  monographiát,  valami  mívelödéstörté- 
neti  adatot  —  s  maholnap  ez  apró  mozaikok  oly  képpé  egészed- 
nek ki,  hogy  az  egész  a  történetírásnak  kiváló  fontosságú  forrá- 
sává lesz :  melynek  csak  egy  hibája  van,  hogy  már  a  könyvtári 
ritkaságok  közé   tartozik.  Az  iskolai   programmok  az  ötvenes 
évek  óta  jelennek  meg,  s  annyi  nagybecsű  értekezés  van   bennök 
MüUertol,  Orenditöl,  Goosztól  s  egy  sereg  tanártól,  annyi   tör- 
téneti, régészeti,  mivelödéstörténeti  kérdés  van  bennök  a   szölő- 
niívelés  történetétől  a  brassai  templomig  tisztára  hozva,   hogy 
azok  nélkül   Erdély  történetének   egyik  szakában  sem   haladhat 
az  újabb  földolgozó.   Az  ö  Vereins-Archivjuk,   épen   oly   becses 
mint  ritka  gji'ijtemény,  már  30  év  óta  áll   fönn.   Ez   a   naptár 
is,  —  melyből  egy    érdekes   rajzot  akarok   bemutatni  —  már 
fönnállása  második  folyamának  25-ik  évét  éli.  Sokra  ez  a  nem- 
zet nem  költhet  —  de  a  mire  költ,  azt  ugyancsak  megválogatja. 
A  kiadó,  ha  csak  érdekessé    nem   teszi    vállalatát,   nem   bol  - 
(logúl. 

Ennek  a  naptárnak  kis  56  lapján  két  történeti   értekezést 
találunk  :  eg)'ike  Petröczi/  Kata, Szidónia  Thaly  Kálmán  érteke- 
zése után,  természetesen  forrás  megnevezéssel  dolgozva,  s  egy 

16* 


228  KÖNYVISNtERTETÉS. 

pár  versét  fordításban  is  közölve,  a  másik  a  Schellenbergi  csata, 
hol  Báthory  Endre  fejedelemnek  pár  h6tre  terjedő  korszaka  — 
mert  sem  diplomatiai.  sem  hadvezéri  tehetséíi:ei  még  a  kezdet- 
legesség stádiumáig  sem  értek  fol  —  véget  ért :  Miles  és  Beth- 
len F.  nyomán  dolgozva. 

Egy  harmadik  történeti  háttérrel  biró  rajznál,  mely  oly 
tárgyról  szól,  miről  hallottunk  valamit,  de  tényleg  keveset  tu- 
dunk, t.  i.  a  zsidó  vallásra  áttért  Bözöd-újfalusiakról,  állapodjunk 
meg  egy  keveset.  Egy  ügyes  mindent  megfigyelni  szerető  tourista 
járta  be  az  egykori  zsidózók  fészkeit  s  közvetlen  szemléletének 
eredményeit  beszéli  el  e  sajátságos  és  megfoghatatlan  dologrűl, 
hogyan  lett  harmincz  tős  gyökeres  semmi  idegen  nyelvet  nem  ismerő 
székely  család  zsidóvá,  alávetvén  magát  az  áttérés  minden  nehéz- 
ségének még  a  körülmetélésnek  is,  hogy  találják  azok  magokat 
belé  új  hitökbe,  hogyan  élnek  régi  fajrokonaik  közt.  melyekkel 
minden  köteléket  megszakítottak. 

Bözöd,  Udvarhelyszékben    hegyek   közt,  regényes,  szép   a 
természettől  megáldott  vidéken  fekszik.  Környéke  sajátságos  al- 
katű   termésköveket  mutat  fol:  sírköveket,  asztallapokat,  lépcső- 
ket. Bőzöd-Ujfalu  félórányira  fekszik  tőle,  egy  minden  oldalról 
hegyek  által  elzárt  völgyben.  Az  egész  falunak  alig  van  800  la- 
kosa, de  van  benne  hét  felekezet :  katholicus,  reformált,  unita- 
rius,  egyesült  és  nem  egyesült  görög,  szombatos  s  az   áttértek 
zsidó  felekezete.  Csak  oly  helyen  mint  ez,  mely  úgy  el  van  zárva 
a  vih'igtól.  tarthatták  fönn  magokat  századokon  át  a  szombato- 
sok annyi  üldözés  között,  csak  oly  helyen,  mely  a  vallásos  türel- 
met annyira  kifejté,  volt  lehető  ez  áttérés  az  üldözések  megszün- 
tével.  Mert  mióta   1588  táján  Szent-Erzsébeten    Ossy   András 
ikiolvasá  a  BibliábóU  a  szombatosok  vallását,  s  mióta  Péchy 
Simon  caiicellárt,  e  felekezet  szervezőjét  Bethlen  börtönbe  vet- 
toté :  sok  üldözésen  mentek   át,    Eltilták    törvénynyel,   s   annak 
egész  szigoiát  alkalmazák  rájok^  börtönbe  vetették,  disznókkal 
zárták  össze  (mert  disznóhúst  sohasem  ettek),  de  sem  kiirtani, 
sem  megtörni  nem  tudák.  A   volt  erdélyi  főkormányszék    még 
1869-ben  is  akarta  a  Compilata  tilalmát  alkalmazni,  de  Eötvös 
humánus  szelleme  nem  engedett  meg  semmi  kényszert  —  s  mert 
a  rábeszélés  nem  használt,  a  zsidó  vallásra  térést  nem  gátolhat- 


KÖXYVI8MERTETK8.  229 

ták  meg.  Eigy  balavásárí  szegény  zsidó  korcsmáros  hajtá  azt 
végre,  kit  ezért  vizsgálati  fogságban  is  tartottak,  de  minthogy 
semmi  sem  sült  ki^  szabadon  is  bocsátották.  Ennek  a  neje,  egy 
szép  karcsú  tős  gyökeres  székely  menyecske,  kinek  már  nagy- 
atyja is  kiszökött  Erdélyből,  hogy  Törökoi-szágban  zsidóvá  lehes- 
sen, már  régebben  áttért,  s  új  vallásán  egész  rajongással  csüng. 
E  szép  asszony  egy  régi,  igen  elterjedt  szombatos  családból,  a 
>Kovác8c-okéból  származott  —  s  minthogy  a  szombatosok  és 
zsidók  hitelvei  közt  lényegesebb  eltérés  nincs,  s  az  eltérés  csak 
a  környülmetélésre  és  külformákra  vonatkozik,  az  »álzsidók«  a 
mint  az  üldözések  megszűntek  s  ok  elvethették  álarczokat  igazi 
zsidókká  lettek.  Azután  pedig,  hogy  egy  ministeri  rendelet  el- 
tiltá  a  kényszer  alkalmazását  visszatérit(>sök  ügyében,  nemcsak 
nyiltan  bevallák  zsidó  voltukat,  hanem  ezeknek  szokásait,  öltö- 
zetét és  viseletét  is  lolvették. 

>Ez  előtt  —  monda  a  bözödi  unitárius  pap  —  olyanok 
voltak  mint  a  tarka  kutyák,  azt  mondták,  hogy  keresztyének  s 
más  hitök  volt.  Igaz,  hogy  most  egy  szinük  van,  de  annál  roszab- 
búl  vannak.  Azt  hitték,  hogy  ha  zsidókká  lesznek,  meg  is  gazda- 
godoak,  el  is  adtak  marhát  vagy  földet,  hogy  úri  ruhát  vehesse- 
nek, 8  most  már  van  is  pautallonjuk,  de  nincs  csizmájuk.  Szom- 
batonként pantalont  és  bocskort  viselnek. «  Ezzel  szegényedésö- 
ket  akarta  kifejezni. 

A  mi  touristánk  úgy  találta,  hogy  az  új  zsidókon  a  székely 
typus  veszendőben  van.  A  férfiak  viselete  hétköznap  olyan  mint 
a  többi  székelyeké  csakhogy  ingok  fölött  a  zidakelt  (tízparan- 
csolat) viselik,  lemez  kalapot  hordanak  s  az  alól  gyűrűbe  font 
f&rtök  függenek  alá  mint  a  lengyel  zsidók  peices-ei,  mlg  a  nők 
lenyíratják  hosszú  hajaikat.  Aztán  arczaik  is  —  férfiakéi,  nőkéi 
egyaránt  —  kezd  zsidó  typust,  sémita  jellemvonást  magára 
ölteni.  Van  z^inagogájok,  mely  újdon  új,  a  múlt  nyáron  még  föl 
se  volt  szentelve:  egy  magyarországi  » püspököt «  azaz:  rabbit 
vártak  arra  az  ünnepélyre  ;  van  külön  tenietöjök,  melyben  elkü- 
lönítve fcküsznek ;  a  nők  megjclöletlenül,  elkülönítve  a  férfiak. 
Csak  ez  utóbbiaknak  sírjaikra  tesznek  a  fönnemlített  terméskö- 
vekből jelvényeket  —  még  pedig  itt-ott  zsidó  és  magyar  fölirás- 


*J'\  i)  KÖNYVI8MERTKTÉ8. 

Hal  oUátva,  molyekuek  primitív  betűit  a  hivek  egyike  vési  föL 
ki  megtanult  zsidóul  imi  és  olvasni. 

Azonban  a  felekezet  sokkal  kisebb,  hogy  sem  egy  maga 
k(ipo8  volna  a  külön  rabbitartás  költségeit  hordozni :  az  erdő- 
Hzont-györgyi  zsidó  községhez  csatlakoznak,  az  ottani  rabbi^  egy 
öreg  zsidó-székely  aszony  »püspök«  czlmmel  tisztelte  ezt  is  meg, 
végzi  az  egyházi  teendőket  s  az  ottani  sachter  a  barmok  és 
ttZ&niyasok  szertartásos  lemészárlását  S  a  mellett  a  felekezet 
Rzegény  is  —  csak  a  kiterjedett  Kovács  nemzetség  birja  magát 
jobban,  az  a  régi  szombatos  család  mely  százados  üldözések  közt 
la  ragaszkodott  a  »zsidózás«-hoz  a  » szombatossághoz «  s  egész 
ZHÍdóvá  lett  a  mint  ezt  tehette.  Gyermekeik  most  már  kezdenek  zsi- 
dóul tanulni  s  ezeknek  vannak  zsidó  imádságos  könyveik,  melyek- 
hez a  magyar  fordítás  is  hozzá  van  csatolva.  Az  öregek  még  a 
régi  szombatosok  könyveit  használják ;  a  Fécsy-féle  zsoltárokat^ 
melyek  közt  sok  igen  régi  van  —  egyen  pl.  melyet  touristánk  lá- 
tott, ez  utolsó  lapon  e  szavakat  olvasá:  »Eészült  1608.  Sz.  And- 
rás havában,«  s  melynek  egy  példánya  Akadémiánk  birtokába 
került  (1860 — l-ben  Lugosi,  Kriza  ismertették),  s  már  ma  ke 
vesbbé  féltett  kincseit  képezik  a  tulajdonosoknak,  mint  régebben- 
fcpen  azért  érdemes  volna  próbát  tenni  e  példányok  közül  a  ró- 
giebbeket  megszerezni.  De  nem  volna  lehetlen  Pécsytöl  még  uem 
ismert  elmélkedésekre,  énekekre  s  a  szombatosok  szervezésére 
vonatkozó  írásokra  akadni  —  az  új  zsidók  előtt  azoknak  száll  a 
becse,  s  valószínű  hogy  többé  nem  fogják  oly  gonddal  őrizni. 

8Z.  S. 


A  fraiiczia  forradalom.  Irta  CarlyU  Tamás.  A  m.  tud.  akadémia   mogbí- 
zásából  fordította  Bnrnih  Forcncz.    Budapest,    1875. 

A  franczia  forradalom  nagy  színjátéka  a  történetírás  leg- 
kitűnőbb mestereire  szokatlan  vonzó  erőt  gyakorol  folyton<ísan. 
A  világra  szóló  eseményekkel  a  legelső  tehetségek,  törtéuettűdó- 
sok,  bölcselők  és  politiv^iisok  foglalkoztak  s  e  tárgyról  a  bzellemi 
'  *iC8ek  valóban  roppant  tömege  halmozódott  össze,   melyhez  a 


KÖNY  viöMivurjirÉö.  23 1 

legnagyobb  mennyiséget  niagok  a  francziák  szolgáltatták  ugyan, 
de  melyhez  a  modern  nemzetek  mindegyike  szintén  megadta  a  sa- 
ját jái'űlékát. 

Mei-t  kezdetben  helyi  Yolt  itgyan  e  forradalom,  de  hatásai 
és  következmépyei  páratlanul  rövid  idő  alatt  egy  egész  világrész 
hatalmi  viszonyait^  állami,  politicai,  társadalmi  és  gazdasági  szer- 
vezetét fölforgatták.  Ezenkívül  a  nagy  forradalmi  zivatar  egész 
Európát  háborúba  sodorta  s  minden  nemzetnek  szerepet  adott 
véres  tragoediájában. 

E  szerepet  tisztázni  s  általában  az  egész  színjáték  okait, 
olyamát,  eredményét,  jelentőségét  földeríteni  a  különböző  nem- 
zetek legkitűnőbb  szellemei  vállalkoztak.  így  néhány  évtized 
alatt  olyan  irodalom  keletkezett,  melyet  áttekinteni  is  fölötte 
bajos,  melynek  magának  érdekes  története  van  már,  s  melyről 
elmondható,  hogy  mint  maga  a  forradalom,  úgy  irodalma  is 
nemzetközivé  lön. 

De  a  sok  jó  között,  mit  a  legjobbak  szelleme  alkotott,  az 
első  sorokban  áll  Carlyle  föntidézett  nmnkája.  Körülbelől  negy- 
ven éve  már,  mióta  megjelent ;  de  az  idő  hatalma  nem  volt  ké- 
pes letörölni  róla  sajátságos  bubáját,  mely  minden  sorát  el- 
árasztja és  a  későbbi  írók  alkotó  ereje  nem  bírt  olyan  müvet  te- 
remteni, mely  pótolná  vagy  feledtetné.  Mint  a  költészet  classicai 
termékei,  úgy  Carlyle  könyve  is  minél  többet  olvassuk,  annál 
nagyobb  varázserőt  gyakorol  reánk.  Speciális  tünemény  az,  egy 
lángész  alkotása ,  ki  új  utat  tör  magának,  ki  külön  iskolát  ala- 
pít egy  maga,  a  melynek  akadnak  ugyan  utánzói  bőségesen, 
de  méltó  vei'senytársai  szerfölött  kevesen.  Mint  az  államkép- 
zödés  első  idejében ,  midőn  a  költő  egyszersmind  a  nép  törté- 
net-írója volt ,  s  ő  ápolta,  s  juttatá  az  utókorra  a  nenrzeti  múlt 
hagyományait ,  úgy  az  idézett  munkában  is  egy  minden  ízében 
igazi  költő  beszéli  el  a  modern  történelemnek  ezen  legmegraga- 
dóbb részét. 

Eposnak  nevezték  a  munkát,  egy  árnyban  és  fényben,  ma- 
gasztos és  iszonyú  jellemekben,  megrendítő,  elundorító  és  lélek- 
emelő jelenetekben  túlgazdag  időszak  epopocájának.  Az  elöadáus 
jnódjában  és  anui  sajátszerű  közvetlenségben,  melylyel  a  világ- 


232  KÖNYVISMERTETÉS. 

renditő  eseményeket  szemünk  elé  hozza  s  a  számtalan  sok  episo- 
dot  egy  nagy  és  szervesen  összefüggő  egészszé  fűzi  össze,  való- 
ban ritka  költői  teremtő  erő  és  elbeszélő  tehetség  nyilatkozik^ 
mert  nemcsak  leírja^  hanem  elénk  állítja  a  változatos  eseménye- 
ket 8  föléleszti  a  szereplő  egyéniségek  tarka  tömegét.  Carlyle- 
nál  minden  szereplőnek  megvan  a  maga  határozottan  kidombo- 
rodó individualitása ;  mesterileg  jellemez,  néha  csak  egy  odave- 
tett vonással,  egy-két,  de  markáns  szóval  s  a  haldokló  királyság 
udvari  élösdieinek  csoportja,  a  parlament,  a  nemzetgyűlés^  a  klub- 
bok,  az  utczai  csőcselék,  a  kofák^  a  hadseregek  vezetői ,  hirlap- 
irók,  miniszterek^  községi  emberek,  régi  és  új  zsarnokok,  szóval 
mindnyájan,  a  kik  a  nagy  tragoediábau  hosszabb-rövidebb  ideig 
szerepet  játszottak,  élő,  önálló  alakokként  jelennek  meg  az  ol- 
vasó előtt. 

Alaposabb,  kimerítőbb,  nagyobb  forrástanúlmányon  nyugvó 
dolgozatot  a  franczia  forradalomról  sokat  találni  a  nemzetek 
irodalmában.  De  nincs  munka,  melyből  a  világrendítő  esemé- 
nyek benső  összefüggését  és  természeti  szükségképességét  job- 
ban megérthetnők,  mint  Carlyle  müvéből.  A  trón  összeomlásá- 
nak, a  készülődő  zivatarnak  előjelei,  az  óriási  eruptio  maga,  ha- 
ladása és  hanyatlása  egész  odáig,  mig  Bonaparte  tábornok  vas- 
keze le  nem  szorítja  az  anarchicus  tömegeket  a  színpadról^  ala- 
posabban, részletesebben,  szakszerűbben  vannak  talán  kiderítve 
a  speciális  történelmi  iratokban,  de  élénkebben^  szemmel  látha- 
tóbban,  közvetlenebbül  előadva  sehol  sincsenek.  Ugy  szólván  át- 
éljük az  eseményeket,  látjuk,  halljuk  a  vezérlő  embereket,  ve- 
lök  érezünk,  lelkesülünk  a  jókkal  és  félünk  a  csőcseléktöl  és  rém- 
tetteitől. 

Carlyle  tolla  nem  valamely  párt,  nemzet  vagy  irány  szol- 
gálatában működik.  Nem  a  brittek  kicsinylő  és  kicsinyitő,  de  nem 
is  a  francziák  mindent  magasztaló  szemüvegén  nézi  a  dolgokat. 
A  költő  elfogulatlanságával  és  a  legnemesebb  erkölcsi  komoly- 
sággal tart  törvényszéket  emberek  és  események  fölött.  Szereti 
tárgyát,  mert  istenitéletet  lát  benne,  mert  egy  jobb  kor  kezdeté- 
nek tartja,  nemes  szive  szeretettel  van  tele  a  szenvedők  iránt,  de 
meglátja  az  erényt  az  ui'alkodók  és  kormányzók  szívének  redő- 


is.  Noni  kápr&ztatjn  szemét  semmi ;  egyan'iiit  sújtju  a  bűnt, 
aü  udvarouczok  aranyos  kabíttjúval  takarózik,  akár  a  hxh' 
ée  iicpfijlség  nevében  garázdálkodik.  Mesteri  von&sokkal 
lU  meg  a  hanyatló  királyság  elfajult,  korcs  tehetetlen  f6rfl- 
de  az  új  apostolok  képmutatóit  sem  kíméli  8  lerántja  arczuk- 
»z  álczfit,  mely  igani  vonásaikat  eltakarja.  Carlyleuö.1  a  tor- 
letirús  i;:íakugyan  az  utókor  lelkiismeretévé  tesz,  mely  igazsá- 
gotiau  íparkoilik  ítélni  a  niült  eseményei  és  egyéniségei  fölött. 
—  Téred  iiéba  ö  is ,   Ítélete    sokszor    egészen  a   subjectivitáíi 
hallá ntniba  mci'ül ,   de  nála  ez  a  subjectivitfts  is  a  minden  salak- 
ig neut,  nemes  erkölcsösaég  és  a  tii^zta  igazságosság  mezét  ölti 

^B         TiüeuőtÖdik  Lajos  halálos  ágyilnál  kezdí  az  események  elbe- 
^Hifilését.  Alig  tiz  sorban  mesterileg  rajzolja  az  akkori  Francziaor- 
PKlfegot.Qiely  löportoronyhoz  hasonlít,  a  mety  körül  olthatatlan  tiiz 
fOhlje  emelkedik  ;^az  állam   élén   haszontalan,  bocstülen,  kicsa- 
iKiugö  08  tudatlan  ndvaronczok,  alaut  egy  jogaitól  megfosztott, 
u-rig  kínzott,  éliezö,  az  uralkodó  tekintélyek  iránti  hitében  megfo- 
gyatkozott nép, ez  volt ahelyzet.midőnLajost atyái sirjába tették. 
Haláliival  új  korszak  tAmadt,  egyelőre  még  csak  a  papiros  kor- 
nak, a?  ügyetlen  ós  ki  nem  elégítő  ret'ormkisérletek  ideje.  1\-  a 
ktatledö  földrengés  jelenségei  folyton  szaporodnak ,  a  pénzügyi 
bajok  az  ország  rendéinek  összehívására  kényszerítik  az  udvart; 
rsakhamar  megjelennek  a  színpadon  Mirabeau  s  a  harmadik  rend 
ibbi  vezetőinek  imposans  alakjai;  megindul  a  niigy  mozgalom, 
iciiap  az  utcjsára  s  ott  egyszer  a  fenségesség,  máskor  a  torzkép 
'i:ikjút  ölti  magára.  Latjuk  mint  rohan  a  nép  aBastillót  ostro- 
ioIdí,  miként  siót  szolgaságának  még  nyomait  is  eltöröbii,  látr 
i  k  a  tsöselék  kicsapongásait  az  asszonyok  fölkelését,  a  kik  a  ki- 
ilyl   visszahozzák   Parisba.  Eddig    terjed  az  első  kötet.   Miu- 
[i  iiQtl  világtörténeti  kepck  a  művész  kezével  rajzolva.  A  másik 
t  kötet  a  királyság  bukását,  a  terrorismus  fejlődéseit,  agiron- 
i  .k.  Danton  küzdelmeit,  Marat  és  Ilobespierre  rövid  fénykorát 
bukását  mestt'ri  színekben  rajzolja.  Látjuk,  hogyan  falja  fól  a 
iTiuliilom  saját  gyermekeit,  nílg  végre  ö  maga  is  ulgyöngiil   s 
<  úaUl    Bonaparte  néhány   kartácscbul    tiltemcti    s   niuga   lép 
"Vébe- 


2:J4  KÖNYVI8MEIITETÉ8. 

Ezeket  a  világra  szóló  mozzanatokat  mesteri  kézzel  rajzolja 
Carlyle.  Költői  ereje,  józan  Ítélete  előadásának  speciális  bübája- 
megvesztegethetetlen  erkölcsi  érzete,  egészséges  humora,  maró 
satyrája,  ép  érzéke  az  igazság  iránt,  erőteljes  ragyogó  stylusa; 
magasztos  nézpontja  9z  angol  irodalom  egyik  legvonzóbb^  leg- 
szebb termékévé  teszi  a  munkát,  mert  legbensőbb  valóját  föl  - 
tárja  előttünk  ama  sokat  emlegetett,  sokat  magasztalt  és  sok- 
szor félreértett  tragoediának,  mely  a  franczia  forradalom  nevét 
viseli  a  világtörnetelemben.  \CSÁDY  IGN  ÍCZ 


IJinvasion  des  Mongoh  en  líoiujne  dans  les  annve^  1241  et    l>242.    Pdr 

M.  E,  SoyoHs  Paris,  1875.  8-adr,  Bí)  1. 

Sayous,  fönn  czimzett  éi'tekezését  a  franczia  Akadémiában 
olvasta  tol,  s  az  eredetileg  annak  Comte-Kendu-jében  látott  vilá" 
got.  »A  magyar  nép  történetét  —  mondja  Sayous  tanulmánya  be- 
vezetésében —  egész  századokon  át  azon  convertitához  hasonlít- 
hatjuk, ki  új  hitét  testvéreivel  folytatott  küzdelem  árán  menti 
nie^.  Keresztyénué  csak  a  Xl-ik  században  levén,  a  civilisált  Eu- 
rópát, íi  Xlll-ik  században  a  vallás  dolgában  közömbös  nionf^o- 
lok.  s  a  XV-ikben  a  fanaticus  niozlcniin  oznuuiok  ellen  megvé- 
dik.*: E  bevezető  szavak  nmtatják,  hogy  szerző  méltányolja  a  ma- 
gyar nemzet  által  Európának  tett  szolgálatokat,  melyet  az  érte- 
kezés többi  része  is  igazol,  mely  maga  is  a  legszélesebben  kiter- 
jedt forrás  tanúlmánynyal  van  írva.  A  magyar  forrásokon  kívül 
Monradgea  d'Ohsson,  Albuga/i,  Hammer,  Hayton,  Vincent  de 
Beauvais,  Plán  Carpin  az  angol  Paris  Mate,  az  olaszok  mind  föl 
vannak  has/iu'ilva :  s  a  könyvnek  kiváló  előnye,  a  tiszta,  világos 
előadás  mellett,  hogy  Batukhan  hordájának  erkölcseit,  szokásait, 
haiczi  modorát  is  festi.  Különben  ügy  látszik,  hogy  ez  is  egy  tő 
rcdéke  azon  magyar  történetnek,  melyből  egy  részlet  (Les  Origi- 
nes  et  IVpoíjue  paienne)  már  nieg;jelent.  »SZ.  s. 


235 


T  A  I?/  O  Z  ^. 


TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT. 

A  február  havi  ül^s  Horváth  Mihály  elnöklete  alatt  —  mely  a 
nemzet  gyásza  miatt  febr.  3-ról  febr.  10-dre  halasztatott  —  igen  ndpes 
e's  látogatott  volt,  nemcsak  a  társulati  tagok,  hanem  a  közönség  részéről 
Í8.  A  fölolvasások  első  tárgya  egy  kegyeletes  kötelesség  teljesítésének 
volt  szánva :  Toldy  Ferencz  elhunyt  alapító  és  választmányi  tag  emléke 
megülésének.  Szabó  Károly  melegen  írt  cmlékbo^szédét  fölolvasta  a  tit- 
kár, a  közönség  látható  érdeklődéssel  s  megindűhissal  hallgatta  azt  s 
végül  zajosan  megéljenezte. 

Következett  Fraknői  Vilmos  fölolvasása :  egykorú  hírlapi  tudósítá- 
sok a  mohácsi  vészről.  Közel  negyedfél  százados  líjság  lapok  !  bemu- 
tatva színről  színre  a  közönségnek  a  maga  kezdetleges  képeivel  és  épen 
oly  kezdetleges  tartalmával !  Azok  a  csecsemők  melyekből,  a  mai  hírlap 
óriásokká  nőtték  ki  magukat !  Az  a  röpke  lap  1522-böl,  mely  első  tudva 
levő  őse  a  » Pesti-Napló «-nak,  »IIon«-nak,  „Ellenőr"-nek,  »Kelet-Népé«- 
nek  s  a  többinek,  mert  az  hazánk  földjén,  bár  deák  nyelven  látott  vilá- 
got. S  a  közönség,  mely  élénk  érdeklődéssel  bámulta  meg  a  »Neuc-Zei- 
tung«-got,  feszült  figyelőmmel  hallgatta  végig  az  élénk,  eleven  rajzot,  a 
jól  kiecsetelt  képet,  melyet  Fraknói  azokrűl  összeálh'tott,  s  az  a  kelle- 
mes elbeszélési  modor,  melylyel  az  el  volt  mondva,  csak  fokozta  a  ha- 
tíst,    mely  v^ül  zajos  éljenekben  tört  ki. 

Fraknói  ezúttal  nem  kevesebb  mint  öt  újság  lapot  mutatott  be, 
melyek  mind  a  mohácsi  vészre  vonatkoznak.  Értekezése  a  Múzeum 
áital  kiadandó  könyvészeti  szemlében  fog  egész  terjedehnében  közzé- 
tétetni. 

Következtek  a  folyó  ügyek. 

Titkár   bemutatja  az  idő  közben  beérkezett  történelmi   adatokat : 

1.  Herczcg  Odcschalchi  Arthur  két  temetési  szertartást  küldött  a 


236  TÁRCZA. 

XVII-ik  századhól :  a  Thurzó  György  nádorét  és  a  Zay  Andrásét :    mi' 
vei tídrfs- történeti  tekintetből  fontos  okmányok  levén,  a  ^ Századok ^'-ban 

közzététetnek. 

2.  I)r.  Kan itz  Ágost  kolozsvári  egyetemi  tanár  »A  budai  tudóstár- 
paság  a  Tudományok  és  Mesterségek  gyarapítására «  czimü  akadé- 
miai tervezet  eredeti  mintáját  mutatja  be:  mely  ügy  látszik,  az 
1828-diki  törvény czikk  alapján  terveztetett,  valószinttleg  ugyanazon 
vagy  a  következő  évben.  Annak  idejében  midőn  az  Akadémia  fél- 
százados fennállásának  alkalmából  keletkezésének  történetét  meg- 
irandja ,  közöltetni  fog  azzal  ki ,  e  munka  megkészítésével  megbí- 
zat ik.  — 

3.  Károlyi  Árpád  Bécsből  a  csász.  kir.  kamarai  levéltárból  hat 
magyar  levél  másolatot  küld  be :  3-at  a  XVI.  s  3-at  a  XVlI-ik  század- 
ból. Egyet  l5H3-ban  Wesselényi  Fcrencz  írt  Krakóból  Sennyei  Dorká- 
nak, a  Wesselényi  Farkas  özvegyének,  mely  Deák  Farkasnak  adatik  át 
az  általa  készttett  monographia  számára.  A  többiek  kellő  bevezetés- 
sel és  tájékozással  ellátva  a  „ Századok ^-ban  fognak  közzététetni. 

4.  Szaszinek  Ferencz  két  okirat  másolatát  terjeszti  be,  mely- 
nok  eredetijei  az  Árva- vármegyei  Zmeskál  család  levéltárában  őriztet- 
nek :  az  egyik  egy  kiadási  jegyzék  lí>l9.  oct.  —  IH21.  febr.  terjedőidö- 
böl, a  körmöczi  k.iinaragrófnak  kiszolgáltatott  150,358  m.  frt  összegről 
számadása  a  körinöczi  kamarának,  mely  az  azon  időbeli  pénzügyek  tör 
ténetéhez  szolgáltat  érdekes  adalékot,  másik  lí>85-tŐI  hasonlag  pénz- 
ügyi tárgyakban  írott  le  vei.  Köszönettel  fogadtatnak. 

A  kolozsvári  ref.  főiskola  könyvtárának  a  Zichy  Codex  mcgkül- 
dctik. 

A  táráulat  ügyéí^zévé  egyező  szavazattal  megválasztatík :  dr.  f'n^cr 
r  erén  ez, 

Fölolvastatik  a  pénztár  vizsgáló  bizottság  következő  két  je- 
lentése : 

I. 

Tisztelt  választmány  ! 

Alól  írtak  a  ^Történelmi  Társul  at*  f.  évi  jan.  7 -kén  tartott  vá- 
lasztmányi üléséből  a  társulat  pénztára  s  múlt  1875-ik  évi  számadása 
megvizsgálására  küldetvén  ki,  megbízatásunkat  f.  évi  január  17-én  és 
18-án  teljesítettük  s  eredmény  képen  van  szerencsénk  a  következő  kimu- 
tatást előterjeszteni : 


tArcza.  237 

Az  Í875'ik  évi  ktculások: 

1.  Pénztári  maradvány  1874.  dec.  31-ikéröl     .  450  ft.  98  ki. 

2.  Alaptőkében  értékpapírok  bováltHsából           .  710  » —   » 

3.  Újabb  alapítványok         900  »  —   » 

4.  Alaptőkében  értékpapírok  folyó  kamatai       .  842  »  89    » 

5.  Folyó  számlabeli  kamatok 33»75» 

6.  Ta^íjak         4073  »  —    » 

7.  Előfizetési  pénzek 124  »  —    »     * 

8.  » Századok «  régibb  folyamaiért      .     .      .     .  18  »  —    » 

Összesen     ....      7152  »  62   » 
£  7152  ft.  bevételi  összeggel  szemben: 

Az  ÍH75'ik  évi  kiadások:  , 

a)  Személyiek. 

1 .  Titkári,  pénztárnoki  s  javítnoki   fizetések  és 

szolgák  illetményei         1094   fr.  —  kr 

2.  írói  tiszteletdíjak r)40     »    75  » 

b)  Dologiak. 

3.  Nyomdai  és  könyvkötői  számla      .  •     .      1762  »   20  > 

4.  Szétkttldési,  irodai,  postai  s  más  költségek    .        329  »    71    » 

5.  Értékpapírok  vásárlása 574   »    —  » 

Összesen    ....      4400  »    66  » 

Ez  összeget  levonva  a  bevételből  (7152  ft.  62.  kr.— 4400  ft.  66 
kr.  =  2751  ft.  96  kr.)  marad  pénztári  maradvány  január  hóra,  azaz  : 
1875.  dec.  31-ikén  2751  ft. 

Mi  a  pénztári  könyveket,  a  bevételek  és  kiadások  egyes  tételeit, 
az  utalványokkal  összhangzónak  —  s  az  összes  okiratokat  szigora  rend- 
ben találván,  indítványozzuk,  hogy  Balthazár  Béla  f,  pénztárnok  úrnak 
a  i^^alvo  errore  calnuU-val  ellátott  fólmentési  okirat  az  elmúlt  1875-ik 
évi  számadásairól  a  m.  tiszt,  elnökség  által  kindassék, 

Budapest,  1876.  febr,  2-á». 

Deák   Farkas  s.  k.,  Dr.   Horvát   Árpád   s.  k., 

v.tag.  V.  tag. 

11. 

Alólírtak  a  ^Történelmi  Társulat <-nak  az  1875-ik  évi  pénztárke- 
zelési könyveit  és  okiratait  f.  é.  jan.  17-én  megvizsgálván,  —  másnap, 
azaz:  f.  évi  január  18-án  a  »jelzálog  hitelbank*  hivatali  helyisééibe 
mentünk  és  ott  a  társulat  értékpapírjait  vettük  szemle  alá. 

Minthogy  a  f.  évi  január  7-ikén  tartott  választmányi  ülés  hatá- 
rozata következtében,  újabb  értékpapírok  is  vásároltattak,  értékpapír- 
jaink kimutatása  a  szemlegezés  napjára  (s  nemcsak  1875.  végére)  ér- 
tendő. 


236  tArcza. 

XVII-ik  századi  lói :  a  Tburzó  György  nádorcSt  és  a  Zay  Andrásét :  mt- 
velödés- történő  ti  tekintetből  fontos  okmányok  levén,  a  „Századok'' -bau 
közzététetnek. 

2.  Dr.  Kani tz  Ágost  kolozsvári  egyetemi  tanár  »A  budai  tudóstár- 
saság a  Tudományok  és  Mesterségek  gyarapítására c  cztmíi  akadé- 
miai tervezet  eredeti  mintáját  mutatja  be :  mely  úgy  látszik ,  az 
1828-diki  törvény czikk  alapján  terveztetett,  valószínűleg  ugyanazon 
vagy  a  következő  évben.  Annak  idejében  midőn  az  Akadémia  fél- 
százados fennállásának  alkalmából  keletkezésének  történetét  meg- 
irandja ,  közöltetni  fog  azzal  ki ,  e  munka  megkészítésével  megbí- 
zatik.  — 

3.  Károlyi  Árpád  Bécsből  a  csász.  kir.  kamarai  levéltárból  hat 
magyar  levél  másolatot  küld  be :  3-at  a  XVI.  s  3-at  a  XVll-ik  század- 
ból. Egyet  1583-ban  Wesselényi  Ferencz  irt  Krakóból  Sennyei  Dorká- 
nak, a  Wesselényi  Farkas  özvegyének,  mely  Deák  Farkasnak  adatik  át 
az  általa  készített  monograpbia  számára.  A  többiek  kellő  bevezetés- 
sel és  tájékozással  ellátva  a  „ Századok ''-ban  fognak  közzététetni. 

4.  Szaszinek  Ferencz  két  okirat  másolatát  terjeszti  be,  mely- 
nek eredetijei  az  Árva- vármegyei  Zmeskál  esabid  levéltárában  őriztet- 
nek:  az  egyik  egy  kiadási  jegyzék  IB19.  oct.  — 162 1.  febr.  terjedő  idő- 
ből, a  körmö<ízi  k-imaragrófnak  kiszolgáltatott  150,358  m.  frt  összegről 
számadása  a  körmöczi  kamarának,  mely  az  azon  időbeli  pénzügyek  tör 
ténetéhez  .szolgáltat  érdekes  adalékot,  másik  lB85-től  hasonlag  pénz- 
ügyi tárgyakban  irott  levél.  Köszönettel  fogadtatnak. 

A  kolozsvári  rcf.  főiskola  könyvtárának  a  Zichy  Codcx  megkUl- 
detik. 

A  táviulat  ügyészévé  egyező  szavazattal  megválasztatik :  dr.  Unyer 

Fölolvastatik  a  pénztár  vizsgáló  bizottság  következő  két  je- 
lentése : 

I. 

Tisztelt  választmány  ! 

Alólírtak  a  ^Történelmi  Társulat*  f.  évi  jan.  7-kén  tartott  vá- 
lasztmányi üléséből  a  társulat  pénztára  s  múlt  1875-ik  évi  számadása 
megvizsgálására  küldetvén  ki,  megbízatásunkat  f.  évi  január  l7-éu  éfi 
18-áu  teljesítettük  s  eredményképen  van  szerencsénk  a  következő  kimu- 
tatást előterjeszteni ; 


A  pénztárvizsgíllü  bizottság  jelentése  örvendetes  tudomásul  szol- 
gálván, kiadatík  az  indítványozott  fölmentvény  nz  187r)-ik  évi  száma- 
dásnM  Baltlmzár  Béla  pénztárnok  urnák  s  megszavaztatik  a  köszönet 
mind  neki  Imzgó  és  sikeres  fáradságaiért^  mind  a  jelzálogbank  igazgató- 
ságának a  társulat  értékpapírjainak  letéteménykép  való  ó'rizéséért. 

Következnek   a  tagajánlások^    melynek  folytán   megválasztattak : 

alapító  tagokká :   a  fiumei  m,  k,  tengerészeti  hatóság  ,    Dulánstky    Nnnihv 

SzeTces-fehérvári  püspök.  Évdíjas  tagokká:   Györy    Lajos    tanár,  Bahics 

János  káplán,    Miskolczí ,   Pécsi ,  Esztergomig    Ungvári ,  Eperjesig  kath., 

Aradiy   Fejér^templomij    Temesvárig    Budapesti  kir.    és    Basztcrczébámiai 

kir.   fög^'mnasiumok ,   Szamos-újvári  örm.  katb.,    Poűolini  kegycsrendi , 

Kantai    róm.    kath.,    Komáromi    Sz.-Ben.   r.,   Iglói  ágostai   hitvall.   fö-, 

gymnasium,  Balásfalvi  gör.  kath.  fötanoda,    Gy'dnki  ref.  gymn.  tan.,  Bit- 

(fope*ti  VI.  ker.,  K'órm'őczhányaiy   Kecskeméti,  Lőcsei  állami  főreáltanoda, 

Szeíitcai  polg.  isk.,  Tanárképezde  igazg.,   Péai  lyceum^   Pesti  reform,   önk. 

egyl.  (aj.  Bar.ítb  F.),  Ungvári  fögymn.  önk.  egyl.  (aj.  Szieber  Ede),  ^ngy- 

L'unizsai  fiat.  kör,  Kolozsvári  kör,  Debreczeni  felsőbb  iskolai    olv.  egyl., 

Sárkány  Imre  s.  tanár ,   Káposztás   Ferencz  p.   isk.   tan.   (aj.   Tallóczy), 

Srhüvyer  Ferencz  fögymnasium  tan.  (aj.  Szieber  Ede),  SIgray  Pál  tlgyv., 

Choréni/i  Jin=ief  prépost  (aj.  Gond  Iguácz),  Ercey  Sámuel   ref.  li.   lelkész, 

Vnger  Ferencz  (aj.  Pauler  Gyula),    id.    Pápay  Ignácz^  és  Szliry   Kálmáa 

ügyvédek  (aj.  Sziíry  Dénes),  h.  Prónay  Gábor,  b,   Radvánszky  Játtos,  gr. 

Somsich  Tvátiy  gr,  Batthyányi  József ygr.Khtten-Hédervái^  Károly j gr,  Bethlen 

András  (aj.   b.  Radvánszky   Béla),    Vlkolinszky  Dániel  k.  r.  (aj.  Bartos 

József),  Egri  Ferencz   főr.   (aj.  Görög  Gyula  alapító  tag).  Búzna  Alajos, 

Voitráry  Benő  föreált.  (fij.  Erödi  Béla),  és  Sagy  Elek  ref.  föisk.   tanárok, 

íQ.  Peteley  István,  Sfern   Menyhért^  Sebestyén    GytUa,   Kaprú  Sándor  (aj. 

Pesty  Frigyes),  Tornya  Sándor  jár.  bir.,  Persay  Ferencz,  Vargay  Kálmán 

.aj.   Falcione   Nándor)  és  Kammerer    Ernő  jog.  hallgatók^  Baross  Gábor, 

Vrchy   Jenő   és  Könczey  Károly  orsz.  képv.,  Majthényi'Szeleczky  Mária 

úrhölgy,  (aj.  Kámáuházy),  Elekes  Pál  Igf.  törv.  biró,  Boér  Sándor  főszám. 

vizs.  (aj.  Deák  Farkas). 

A  marcz.  2-án  tartott  igen  látogatott  ülést  Ipolyi  Arnold  püspök, 
mint  olnök  következő  szavakkal  nyitotta  meg : 

Van  szerencsém  az  ülést  megnyitni ,  mai  választmányi  ülésünk 
főtárgyát  képezi  nag}'  hazánkfia  Deák  Fereucz  emlékezetének  ünnepé- 
lyes megülése..  A  Történelmi  Társulat  méltó  föladatának  tartja,  hogy  a 


238  TÁRCZA. 

Ezek  szerint  van  a  társulat  birtokában : 

1.  Egy  darab  osztrák-állam  adóssági  kötvény,  értéke     .  100  ft. 

2.  Három  darab  szölövált^gi  kötvény,  értéke      .            .  200  * 

3.  Három  darab  magány  kötvény,  értéke  •     .      .      .      .  300  > 

4.  Tizenhárom  darab  jelzálog  hitelbanki  záloglevél,értéke  3200  » 

5.  Huszonhat  darab  földtehermentesítési  kötvény,  értéke  3350  » 

6.  Hat  darab  fóldhitelintézeti  záloglevél,  értéke        .      .  3700  * 

7.  Tizenhárom  db  kereskedelmi  bank  záloglevele,  értéke  7000  » 

Összesen 17,850  » 

Megjegyzendő,  hogy  n  magány-kötvényckböl  1    darab   t<>ró'ltetctt 
és  megsemmisíttetett ;  két  darab  pedig  ügyvédi  kézben  volt. 

Ez  értékpapirokat  letéteméuykép  a  » jelzálog  hitelbank c  igazgatú- 
8  ága  tartja  Őrizet  alatt,  miért  is  bátrak  vagyunk  indítványozni,  hogy  an  - 
uak  a  m.  t.  választmány  jegyzököliyvi  köszönetet  szavazzon. 
Kelt  Budapesten,  187G.  február  hő  2-án. 

Deák  Farkas  s.  k.,  Dr.  Horvát  Árpád  s.  k. 

V.  tag.  V,  tag. 

Péfittávnok  bemutatja  kimutatását  a  január  havi  bevétel<'kröl  én  kíadásokről 

Bevételek: 

1.  Alapítványok 400  ft.  —  kr. 

2.  Alapítv.  értékpapírok  kamatai       .     .      .  73  »    94    » 

3.  Folyószámlabeli  kamatok 37»19x» 

4.  Tagdíjak 740  »   —    > 

5.  Előfizetési  pénzek 24»    —    » 

G.  A  „Századok"  régibb   folyamai  s  egyes   pél- 
dányaiért          22>    —    » 

7.  A  társulat  javára  átengedett  írói  tiszteletdíjak  IS  »  7.')  v 
S.  Az  évdijas  tagok  által  megtérített  utánvételi 

költségek         12  »  02  » 

9.  Pénztári  maradvjinv  IH75.  decemb.  :U-röi.  2751   ^  96  > 

Összesen    .      .      .      .      4079  >    8G    » 
Kiadások: 

1.  Titkári,    segédtitkári   s  pénztárnoki    illet- 
mények és  szolgák  fizetése    2  G 1  ft.  —  kr. 

2.  írói  tiszteletdíjak   .      .      .      151   »   —    » 

3.  2500  ftnyi  záloglevelek 
vásárlása  az  alaptőke  gya- 
rapítására        199G  »  88  » 

4 . 1  rodai  költségek,  újévi  aján- 
dékok ,  expeditiouális  és 
postai  kiadások,  és  egyéb 
költségek 117  „  53  « 

Összesen 252G  »    41    » 

Marad  február  hóra  .      .      .      .      1553  »    45    » 


TÁucr/.\.  241 

tjersjserepét  inar  fdUzázad  óta  elvesztette  :  gróf  Sztohenyi  Istvánt,  „a  mo- 
dor és  taktika*^  prófétáját,  ki  fáradhatatlan  kitartással  igyekezett  köny- 
vekben a  kormánykörökre  s  a  közönségre  hatni,  de  a  törvényhozás  mun- 
kájában az  ország-  s  megy  egy  ülésekben  csak  alkalmilag  vett  részt;  a 
fUggctlcii  középbirtokos  osztály,  mely  a  helybeli  s  megyei  közigazgatást 
kizárólag  kezelte  s  az  országgyűlésen, túlnyomó  sűlylyal  bírt:  Deák  Fe- 
renezef,  ki  a  fokozatos  fejlődést  csak  a  történelmi  jog  alapján,  a  fönnálló 
fonnák  keretében  igyekezett  létesíteni ;  végre  a  középosztály,  mely  nin- 
csen földbirtokhoz  kötve  s  tökéjét  munkássiigában  s  talentumában  találja 
föl :  KospHth  Lajost,  ki  a  kormánynak,  főuraknak  s  földbirtokos  osz- 
tálynak oda  dobta  bátor  jelszavát :  Veletek  s  általatok,  ha  akarjátok  ; 
nélkületek  s  ellenetek,  ha  kell.  Mind  a  három  férfi  roppant  hatással  volt 
az  orszilg  sorsára,  mind  a  háromnak  nyoma  megmaradott  a  nemzet  jel- 
lemében, mind  a  báromnak  mosolygott  időnkint  a  szerencse,  de  a  siker 
annak  követte  leginkább  lépteit,  kinek  pályája  legegyszerűbb  volt,  ki 
nem  kereste  Bentham  és  Smith  Ádám  tanaiban  a  bölcsek  kövét,  mint 
Szt'chenyi,  nem  is  hívta  ki  a  sorsot  bizonytalan  kimenetelű  viadalra,  mint 
KoAftiifh^  de  éles  szemmel  fölismerte  az  ösvényt,  mely  nemzetét  a  tömke- 
legből kivezeti.  A  történelem  cl  fogja  ismerni,  hogy  a  lángeszű  gróf  na- 
^obb  diplomata  volt,  s  hog^^  Kossuth  költőibb  alakká  vMi  a  nép  phan- 
tasiájában,  de  az  államférü  olajkoszorúját  mégis  csak  Pcnk  Ferencz-nek 
fogjri  nyiijtini.« 

Ezután  röviden  Deák  fiatalságát  s  a  közpályára   kilépését  vázolja 
találó  vonásokkal  ecsetelvén  az  ország  közéletét.   Az   akkori   országgyű- 
lésekről s  Deák  sikereiről  következő  képet  nyújt : 

» Tudva  van,  hogy  1848  előtt  az  országgyűlésen  csak  egy  osztály 
vnlt  képviselve,  a  független  középbirtokos  nemeseké,  főleg  régi  alispá- 
nok s  tekintélyes  táblabírák  által ;  ügyvéd,  tanár  vagy  gyáros  és  keres- 
kedő nem  hagyhatott  föl  foglalkozásával,  hogy  Pozsonyban  éveket  tölt- 
sön ;  a  városi  elenuiek  csak  összeségcbcn  lévén  egy  voksa,  ez  sem  jött 
számításba,  igy  tehát  az  országgyűh's  jelleme  s  külső  formái  erősen  el- 
tértek fi  mostaniaktól.  A  követek  száma  kevéssel  haladta  meg  a  százat, 
a  költsi^gvetés  nem  képezte  vitáik  tárgyát  és  a  kormány  soha  sem  ter- 
jesztett törvényjavaslatokat  az  országgyűlés  elébe,  mely  mindig  csak  há- 
rom évvel  az  elébbinek  bezárása  után  hívatott  össze ;  igy  természetesen 
az  országos  érdekek  a  sérelmek  mellett  háttérbe  szorultak  s  a  törvény- 
hozás nehézkes  volt  s  ki  nem  elégítő.  Rögtönzött  lapos  beszédek  voltak 
napirenden  vagy  betanult  szónoklatok  deák  idézetekkel  s  oly  szóvirágok- 
kal, minők  a  megyei  termekben  most  is  nőnek,  nem  hiányzott  azonban 
sok  gyakorlati  észrevétel  is,  sok  talpraesett  megjegyzés,  sok  ügyes  elme- 
fnttatás,  de  mindez  hidegen  hagyta  a  hallgatókat ;  ellenben  Xagy  Pál-nnk 
lángeszű  ötletei,  Beöthy  ihföv-wek  csillogó  szónoki  tűzjátéka,  A7at/z^/-nak 
kesergő,  szenvedélyes,  szíve  mélyéből  áradozó  szavai,  s  Kolcsei/'uek    sza- 

Századok.  1 G 


040  TARCZA. 

lirtlo>.  tormiiilaj:  kori»k»UMl  s  iii«*ly  £:i-kiKl>il:tti>khiii  tlii<  beszédei  niiitdé^  föl- 
molojiil»'k  ;i  kÖvoti  táblát  5  kill"uiöseu  az  or>7.HL''írríi!ísi  iffiissl^ot,  im»ly  a 
kíl\  i'tok  s/.óko  míijríitt  s  A  torriii  aW*  nszrii  f<>írlalT  holypt. 

Ihnl:  uKxli^rA  miiui  aTT-V.  '-hért,  utWw.r  Hot  te   szukva  voltak.    Miii- 
iliMi  röl>/i«l:ilásat  j*»llcmzi  íi  Tur£r^*imk  alíqifK.    .-iip^iidnlt    folfog:Ua,    inelv 
rjios/.  torjoilolmi'iiok  xnindeii  ri^zlofvín-  kiti£T<rr.  a  legszigorúbb  logica  :i 
tíirg salainál  *  rio*  ít«M'*t  u   kí>rpTkfziiiíM:r(;k  kifejíesebiMi.    Majd    iiiiiidi>r 
avval  ko/.it  .  b.ii.->  >.  kerdi-<iií*k.  ini^?\Tí'.  sy -'il.  tviiyálhtsjít  adta   elő'  bizo- 
nyít >2.-Ui5k3i;í:-.  r>  *7*'l«w4yff0i.  »»;,V   ^'"V^"  "^^'?  azok  is  kövcthcttrk   osz- 
mecuMit:--.  kik  im-iypii  ffoiid«Hin*iii  ?*•?.*  meg  iiem    taiiiíltak.    Ezután    » 
T'iiyi  i^*"  ;   f.iiiiiáiio  Tíin-piirfkiu'i  ^  i?*  k  szollciiielioz   alkalmazta,    vaj;y 
x.TA^kTfXHi    "iiísinfrí  <-lv/»khn^.  tnki.vs,: :^i\  haladván  elö  az  eszmok  kitol- 
T-^-rv-i.   II. i^  ;i  in«r;:ynW»rf*^  imníiííi   r.iligatújat niegszííllta.  Ezcnnieggvö- 
.  .a-s."  T»-li-  <«h:.  «»'n   tiprf^t,  ni."^>:K'lt^  ó«í  szónoki  fogás  által,  .sohasem 
zjwtr:.  ffi    I.  f;z**pv.»d*''frp|r.s    íi/  1  'c>f<.»   moggjözmiés   melege   ömlött    A 
n.mo*-]   *zR^Tni.  K«v.T*^?'»r'^  .-ik-fk^Hlásiit   idöröl-idöre   mint    egy    nyu^-. 
T.f.i,trfi:  <7.nkirnfTi.  mit    AT  >-*í*^"Vi  igazság  kimondásával,  mely   nemes 
i.^-r^7e'-n<»^:r»'»M»'    H?íí»^'""'"  •   ->   *''' "^^^^  bvMcsek   azon   aphorismáihoz,    me- 
•  veí.  íih'V.'i  n.  Miní«'^rj.5<y  i*.'-  i^Aulonaivá  váltak.  Kzen  mondatok,  melyi'k 
..».  .;ri:it-"»»^   hoc*  w7rt4»i-  r-,r->rt..ni  nem  lehet,  formailag  oly    kerekde- 
i'-k.  »v^:^  fPÍMíí'*"i"»«^  i...'í;'í:*zeuek.  í  e  mellett   oly   egyszerűek,    hogy 
.„ínn.-    ..-.■|-ít«'í'^  ^^■'í'"   «•  í<*'^^'ko /őrben  megmaradnak,   mindig   megtet- 
,,^i    ív.M-i'lr-n  inrtnWiii  stA':  ^aV.uío-í  ihletet  gerjesztettek.  Hatásának  kul- 

..     .,. I,..     .cv^'-'-^''  ^     '*■■  ^7'^*",  h.^iiry  s«>ha  i>lyat  nem    mondott,   mi- 

...    *,.ytr<"'    ■  ^e^rC  ••' *  w".t,  -    .v.    által    tnlajdon    meggyözödi*s»'t 

,;i,.rf.   .:    h..lí.-- ''-■<  '^•''     "v    iKirmennyire    szerette    társalgásában    a 
,^.:+.;,  .  ..  "'  '^  •  "■     -v    iw.  -.loiiiet.  moly  esiklandoztat,  de  nem  srrr. 

»,»<-,  ;^r"'s*«    ♦'^■■•^^  ^^  ^'^       •■'    *-     '*'^"'^*f«    ^^'^y    "i"íí  11  kápráztató    fénye- 
.  ..,.;  J^'^v.    •'^•-     *      ^i  ■    iik.irM  r.í.'giryózni  hallgatóit,  nem  pedig  jnl- 
i^,...*^x-      'vv'*   *      ^      *-;..4\/í    r,i^adni.  miért  i>   czinkornyátlan   sz/mok- 
i.,r.i.,-x  N»'  '.'  '^^        *     •    *     •..•.í::iá»:t,  min!  A'-  vsüM-nál  a  lángé.-iznek  el- 

^,.;r « »  *    '     r.v%-:Li:ui>ai.  />   ív  beszedői  nem  hasonlítottak 

.  :k^ -i, .  ^    ■  i"     ■.\":iTá'l,  nKiija  eh'Il  elsöj>ör,  hanem    olva 

„^v      ''"*-    •    '     *  ^      '■'*    .*.*:'^  ^^^  iiieiy  a  főidet  megtermékenyíti  s  a 
„-   i, -^  ^     »     ■  .     'v  -V  v..%x.*'\%'.'.  yy:■^  v.^lt  sennni  meglepő,  miért    is   si- 

^ <v    ^         V^'-^'"     '•■'«■•«  '-'•in-lo-íki  azt  hitte,  hogy  ö  i?*  ugyan - 

^.    „.  ,„  1.     .  i   .    -    ■•    ':.  '■  v.^   t"-:íaM-»ii  icondolatait  ily  nemes  alak- 

v-.    »-    *-,-        •     ■   v*.    -v :::  I  '-r  h.ly.'  a    malitiának  s  így   politj- 

•   .V  »    .     \*   i^\^  >  N>'e;-.}Iun  álltak  vele.  .^íöt  azok    i.s,    kik 
V     .  V.  vx-'*-    *v     < -•  ^  ^'>-écét.    tisztelték    életének    nemes 

X   .    .  ■.  .     .*■     • '^.í«í-Khii.  s  ámlmr   a    legfiatalabb    követfk 

^^^     ,  ..     .       ^ . , , ,      X .  t  M  *k'*\  e.  ertoko/letekben  döntötte 


•itó 


TÁRCZA.  243 

Itt  áttér  az  1839-iki  országgyűlésre:  a  blintotÖ  Codezre,  mely  »a 
nagy  fórfi  hetének  első  korszakában  legfényesebb  időpont  voltc,  s  vágre 
a  híres  zalai  eseményekre,  melyek  öt  az  országgyűlésből  elmaradásra 
készték  s  melyet  űj  adatokkal  illustrálva  ckkép  fest  le : 

»Azon  általános  bizalom,  melylyel  az  egész  ország  De/rA;  személyé" 
hez  ragaszkodott,  megijesztette  a  bécsi  kormányt  s  a  conservativ  párt 
némely  túlbuzgó  tagja  azt  találta,  hogy  talán  jobb  lesz,  ha  Deák  az 
1843-iki  országgyűlésről  elmarad;  ez  pedig  mindamellett,  hogy  Zala- 
vármegye büszke  volt  nagy  fiára,  kinek  fényében  a  megye  is  osztozott, 
nem  volt  kivihetetlen ,  mert  épen  ekkor  tűzték  ki  a  bekövetkező  or- 
szággyűlés teendőinek  egyik  főpontjául,  hogy  a  nemesség  a  megyei  köz- 
igazgatás költségeiben,  az  úgynevezett  cassa  domestikában,  birtokarany- 
Ing  vegyen  rtiszt.  Ihák  csak  oly  utasítással  mehetett  Pozsonyba,  melyben 
:i  házi-adó  kérdése  szabadelvű  szellemben  oldatik  meg.  Arra,  hogy  az 
nicghiusíttassék,  csak  pénz  kellett,  s  a  vagyontalan  nemesek  fölizgatása. 
A  pénz  előkerült,  s  egy  bélyegzett  egyéniség.  Forinton^  megkezdte  a  kor- 
tcskodést  az  ősi  nemesi  adómentesség  mellett,  bevitte  a  bocskorosokat 
Egerszegre,  s  erőszakosan  keresztülvitte  a  »ncm  adózunkc  elvet  a  me- 
gyei értelmiség  egyhangú  nyilatkozatai  ellen,  megyeszerte  pedig  hirdette, 
hogy  Deák  a  nemzet  ellensége  s  hazaáruló,  mert  a  nemest  adófizető  pa- 
raszttá  akarja    tenni. 

Az  egész  ország  érc/te  ezen  csapás  súlyát,  és  Zala  értelmisége 
szégyclte ;  Deák  látta,  hogy  ez  egyenesen  személye  ellen  van  intézve, 
fájt  neki,  hogy  személye  miatt  a  közügyet  támadják  meg,s  visszavonult, 
sógorához  a  Puszta-szent-lászlói  magányba.  Csáuyi  és  Horváth,  eddig 
legmeghittebb  barátai,  nem  tűrték  ezen  állapotot,  s  elhatározták,  hogy 
teljes  erővel  izgatni  fognak  az  adó,  s  I>eáA'-nak  követté  választása  mel- 
lett. Drál:  megkérte  őket  előbb,  hogy  halászszák  el  izgatásukat  s  csilla- 
pítsák le  az  ingerült  kedélyeket,  Csányi  azonban  barátja  aggodalmait 
nem  osztotta,  az  izgatáshoz  értett,  s  annak  sikerét  remélte,  de  megígérte, 
hogy  az  izgatások  csak  az  ügyért  fognak  történni,  s  hogy  legnagyobb 
figyelemmel  vig}'ázni  fog  arra,  hogy  Deák  nevére  még  csftk  távolról  se 
borítsanak  szennyet  vagy  árnyékot.  £z  volt  az  ígéret,  de  tettleg  úgy 
folyt  a  korteskedés,  mint  más  megyékben,  pénzzel,  borral.  Deák  zász- 
laja kitűzésével,  sőt  vérengző  erőszakkal. 

Deák  csak  a  gyűlés  előtti  napokban  tudta  meg  mindezt,  s  határozot- 
tan kijelentette ,  hogy  ily  körülmények  közt  a  vérrel  fertőztetett  man- 
dátumot el  nem  fogadhatja,  szive  s  esze  egyiránt  tartóztatta  a  követség 
elvállalásától.  Megírta  tehát  az  első  alispánnak,  hogy  a  követséget -még 
akkor  sem  vállalhatja  el,  ha  a  házi-adó  tárgyában  az  igazság  szent 
szava  diadalt  nyerne,  s  felkérte,  hogy,  ha  megválasztását  szóba  hoznák, 
jelentae  ki  ezen  komolyan  megfontolt  nyilatkozatát ,  sőt  ha  BBUkségesi 
levelét  ii  matassa  elő. 

16» 


y4ü  TÁBOZA. 

Mtot  a  toromt^  orö  kösvotleoségével  mint  Sxéchenjfi  és  Koiniih^  de  eiek- 
tiril  a  parUmonti  taktika  moBterségében,  a  napirenden  lévő  kérdetek 
i«rinéiMte8  megoldáaában  Ügyesebb  volt,  s  asiért  népscertteége  is  állan- 
dóbb maradott.  Nagy  államférfira  csak  később  a  haza  balsorsa  tette, 
akkor  éroato  magas  hivatását  s  ezental  hossxű  éveken  keresstU  ^gy 
nagy  osaiuénok  ssentelte  ssellemi  erejét,  hogy  aaon  köhögi  kérdést  meg- 
oUlja,  moly  soha  tisztába  hozva  nem  lévén,  három  száauMl  óta  a  nemze- 
tet fffjedelmével  folytonos  ellentétbe  s  gyakori  összeütközésbe  hozta, 
((seink  saomot  hunytak  ugyanazon  viszonyok  el6tt,melyek  abból  eredteky 
kogy  királyunk  hombkát  Szent-István  koron^án  kívfil  más  koronák  is 
vosaik  körül ;  de  Swéehenyi  ismerte  e  nehézs^et  s  nem  egyszer  emlité  a 
Bioroncsétlen  házasságot,  melyben  a  szomszéd  tartományokkal  tényleg 
éltttik,  habár  positiv  javaslatot  a  kiegyezésre  tenni  nem  tudott,  v^gre 
Iháhra  nehezedett  a  megoldás  kényszerűsége,  s  éles  ítélő  tehets^ével, 
fáradhatatlan  türelmével  és  szerencsés  tapintatával  csakugyan  kigombo- 
lyította azon  gordiusi  csomót,  melyet  sem  Bákóeti  és  KosnUh^  sem 
HeUitr  és  Haynau  karcba  keresztül  vágni  nem  volt  képes.  E  nagy  föl- 
adatában pedig  nem  talált  sehol  előzményekre,  melyek  nyomán  indál- 
hatnaf  a  külföld  nem  nyújtott  semmi  példát,  mely  fölvüágositaná,  a 
thsoria  semmi  vezérfonalat,  mely  útját  jelezze.  Hogy  czélt  érhessen,  kc- 
rositttl  kellett  vinnie  azon  elv  elismerését,  hogy  a  monarchiának  va- 
lósággal két  fele  van,  és  szorosan  meg  kellé  határozni,  mik  azon  ügyek, 
mnlyok  az  iilaptörvények  szigorú  magyarázatánál  fogva  valósággal  kö- 
HÖNÖk  a  iiioiiarchia  két  fele  közt,  továbbá  nehogy  bármely  félnek  önál- 
lÓNága  vuBzélyuztosBc^k,  czon  Ügyek  tárgyalására  oly  új  formát  kellett 
mngi(irnint4)iii,  iniiiöt  oddig  sommi  fönnálló  alkotmány  nem  ismer,  végre 
körlll  kitllett  vonalozni  azon  ügyeket  is,  melyekuek  közössége  nem  kö- 
vi^tkisxik  ugyan  i  pragiiuitica  sanctióból,  de  melyekre  nézve  szükséges  a 
nnUtvtitmfg  vagy  szerződés  a  kölcsönös  (erdekek  kiegyenlítése  tekintetéből. 
K/tliig  pndig  ki  kellett  békíteni  a  nemzetet  és  koronát,  s  ezután  ki- 
itgynKiil  oly  HZomHzédokkal,  kik  a  kiegyezést  éponséggel  nem  tartották 

Kx  volt  a  föladat,  melyet  heák  csak  úgy  oldhatott  meg,  hogy  mér* 
Ui^Mí  kövotoléseket  hzívóh  kitartással  sürgetett  s  mindig  kész  volt  mél- 
tiluyoti  compromiíiMUinra.  Ily  politica  nem  fényes  ugyan,  de  sikerre  vé- 
sőt, ilyennel  állapították  me^  a  régi  angol  államférfiak  hazájuk  szabad 
hiHtitutlnit,  csak  ilyonnol  tarthatjuk  mi  is  fenn  államiságunkat  és  szabad- 
ságunkat, mórt  az  alkotmány  nálunk  is  mint  mindenütt,  csak  folytonos 
liomproniisHumok  eredménye,  c 

Hsavnit  a  jelen  volt  nagy  8zámú  és  díszen  hallgatóság  hangos  él- 
JsiiMkkol  fogadta. 

Ak  ünnojtélyoH  íilén  v«'gét  érvén  a  választmány  áttért  a  folyó  ügyek 

'áfgyalására.  .  ^ 


tArcza.  247 

Megválasztattak  :  alapító  tagokká :  Szabó  Imre  szombathelyi  püs- 
pök ;  évdí jas  tagokká :  Sasváry  Ármin  hirlapiró,  Aigiiev  Lajot*  (aj.  Szilágyi 
S.),  Véorha  Viktor  Szegedcu,  Qamauf  Gyöigy'B\xdL2Li^^i^  Regéczy  Józísef  Po- 
zsony, Bogyai  Kálmán  és  Bosnyák  László  Kaposvártt,  AngyalJ.  Badapest 
(aj«  a  titkár),  Beöthy  Zsigmond  éa  Várnái  Antal  tanár,  Budapest  (aj.  Beöthy 
Zsolt),  ifj.  Kubinyi  Miklós  faj.  Mészáros  J.).  A  pásztói  olvasóegylet  (aj. 
Erődi  Béla),  Csiky  Kálmán  (aj.  Deák  F.),  Bodnár  József  esp.  ple'bános 
(aj.  Hindy  Árpád),  Jászberényi  fÖgymnnsium^  Pozsonyi  kaih.  főgymnasium, 
Xyitrai  kir.  k€Uh,  fögymnasium  önképző  köre  (aj.  Csaplár  B.). 

Titkár  bemutatja  a  pénztárnok  múlt  havi  számadását : 

Bevételek: 

1.  Pénztári   maradvány  január  hóról     .  .     .  1553  frt.  45  kr. 

2.  Alaptökebeli  értékpapírok  kamatai  .     .      .  215    »    —   » 

3.  Befolyt  alapítványok 200    »    —  » 

4.  Befolyt  tagdijak         470    »    —   » 

5.  Befolji;  előfizetési  pénz         6    »    —   » 

•  • 

Összesen 2444     »    45   > 

Kiadások: 

1.  írói  tiszteletdijak  .      .      .      97  frt  25  kr. 

2.  Expeditionalis  és  irodai  költsé- 

gek s  egyéb  kiadások        .     .      47     „     96    „ 

íisszescn         .      .      .  145     „     21    „ 

Marad  martius  hóra       .         2299     „    24„ 

fíoUósy  Károly  g.  leik.  Somogy-Szent-Balásról  értesiti  a  társulatot, 
hogy  Gölle  község  határában  az  erdö-közclben  levő  vízmosás  partján 
^^y  *gyag  edényre  akadtak,  melyben  magyar  érmeket  találtak,  legna- 
pyohb  részben  a  XV-ik  századból  s  a  XVl-ik  elejéről  —  köztük  egy 
arany  II.  Lajostól  1527.  évszámmal  ellátva,  mely  évszám  tudvalevőleg 
onnan  származott,  hogy  a  pénzverési  mintákat  elébb  elkészítették  Erde- 
keit ezüst  gyürü  is  volt  egy  :  czímer,  melyben  kettős  fatörzsön  álló  lehaj- 
tott nyakú  pelikán  madár,  háttérben  egy  szarvaival  lefelé  fordított  fél- 
hold 8  ez  alatt  egy  8  sugarú  csillag.  A  czímer  paizs  fölött  egy  liliom 
díszéig.  Átadatik  fölhasználás  végett  az  » Archaeologiai  Értesítő  c  szer- 
kesztőségének. 

líarninOí  Károly  lir  Pozsonyból  beküld  egy  pechét  lenyomatot,  Thö- 
köly egy  1685.  sept.   2(i-án   kelt    levelének    másolatát    s  értesít,    hogy 


248  tAucza. 

Simkó  Dáuiel  köuyvtára,  mely  12,534  könyvből  áll,  továbbá  11,000 
darabból  álló  éremtára,  melyeket  a  pozsonyi  lyceumnak  bagyományo- 
zott,  Szeherényi  Lajos  által  rendeztetett, .  míg  a  pdnzek  egy  r^zét  Je 
szenszky  József  és  Weisz  T,  urak  rendezték,  de  csak  egy  részével  ké- 
szültek el,  most  Adamis  Károly  tanár  folytatja,  ki  valószínül^  azon 
időre,  mikorra  a  társulat  oda  kirándúland,  a  rendezéssel  kész  leend.  A 
gazdag  kézirattár  azonban  nincs  rendezve ,  mely  rendkhrttl  becses 
kincseket  rejt  magában,  mint  azt  az  alapos  és  nagy  szorgalmú  Lichner 
és  mások  által  eszközölt  nagybecsű  forrás-kiadásokból  tudjuk.  Pedig 
óhajtandó  volna,  bogy  akkorra,  midőn  a  társulat  oda  kirándúland  a  gyűj- 
temény, mely  szerenesés  a  Bél,  Burius,  Poguer  s  mások  kéziratait  őriz- 
hetni, 8  mely  most  csak  Lichner  utasítása  mellett  használbató,  teljesen 
rendezve  legyen. 

Bátorfi  Lajos  a  » Zalai -Közlöny*  szerkesztője  tíz  igen  érdekes  hár- 
tya-okmányt a  XIII — XlV-ik  századból,  s  Bosnyák  László  úr  Kaposvár- 
ról két  nemes  levelet  a  XV L  századból  küldöttek  be :  kiadattak  meg- 
határozás 8  jelentés  tétel  végett  Nagy  Imre  társulati  tagnak. 

A  ,^Századok^  számára  dolgozatokat  küldöttek  be :  Fazekas  tanár 
V^^hY^icz^i\\hö\yEdelspacher  Antul  Budapestről,dr.  Fekete  Lajos  Kis-Új-Szál- 
lásról,  niclyíík  olölcgcs  átnéztís  végett  Fraknói  Vilmos,  Gyárfás  István  h 
Szildfjyl  S.    választmányi  tagoknak  jelent«íst(?tcl  végett  kiadatnak. 

Titkár  fölemlíti,  hogy  a  M.  Nemzoti-Múzcuin  könyvtára  Frak- 
nói Vilmos  könyvtarnok  szerkesztése  mellett  ^^Magyar  k/hiyvszemlr*^ 
czím  alatt  két  havonként  megjelenő  folyóiratot  indít  meg.  Miut^íu  ez 
sok  tekintetben  a  :» Századok «-nak  mintegy  kiegészítését  fogja  képezni, 
óhajtandó  volna,  hogy  a  »Századok«  közonst'ge  közt  mennél  nagyobb 
elterjedést  nye,rjen.  A  kiadó  hajlandónak  nyilatkozott  a  Történelmi-Tár- 
sulat tjigjainak  2  frt  -10  kr.  helyett  1  frt  ")()  krért  adni  a  20  íves  s  év<'n- 
ként  íi-szor  megjíílenő  folyóiratot  s  az  első  füzetet  mutatványul  leendő 
szétküldés  vég(;tt  fölajánlotta.  A  választmány  köszönettel  fogadja 
az  ajánlatot  s  annak  e  marti iisi  füzethez  leejidő  csatolását    elrundelé. 

Több  tárgy  nem  lévén  az  ülés  eloszlott. 


1 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  II.  osítAlyüak  febr.  2 1.  tartott  ülésében  Tóth  LMncZfUmgy  ha- 
tás mel  lett  mutatta  be  »  A  szóbeliség  elve  igazságszolgáltatásunkban  «  czimü 
értekezését.  Históriai  fölolvasás  kettő  volt :  Szilágyi  Ferenczé :  részletek 
Ifjabb  háló  Wesselényi  Miklós  életéből,  mely  ezdttal  Wesselényinek 
1822-ben  Czenken  Széchenyinél  idözését,  1834-iki  országgyűlési  sze- 
repléséből azou  jelenetet,  midőn  b.  Nopcsa  a  rendek  elnöke  egy  viharos 
gyűlésen  perbe  akarta  fogatni,  1835-ben  a  nádornál  volt  kihallgatását 
8  az  1838-iki  árvíz  egy  pár  részletét  mutatta  be.  Utána  Biháry  mint 
vendég  tartott  főlolvasást    Tacitusról  és  Tiheriusról, 

—  A  Februák  21-én  tartott  összes  ülésben  Haberem  Jonáthán  ol- 
vasta emlékbcszédét  b.  Prónay  Gábor  fölött.  £  kitűnő  féríiű  családi 
könyvtára  sok  nagybecsű  régi  magyar  nyomtatványt  őriz,  s  a  Cimeliumok 
közt  van  Thököly  emlékkönyve,  melynek  egyik  lapjára  a  80  éves  Besa 
reszkető  kézzel  írt  emléksorokat,  s  Thurzó  György  naptárai  1590 — 1607 
közt,  melyekbe  ez  államférfi  sajátkezűleg  irt  napi  jegyzeteket.  Prónay 
irodalmi  művei  közt  kiváló  helyet  foglal  el  a  ^Yázolatok  a  magyar  nép 
életből,*  magyar,  német  és  franczia  nyelven  —  melyet  annak  ide- 
jobcn  Európa-szerte  az  összes  tudós  világ  méltányolt.  Az  50nes 
évek  elején  egy  német  röpiratban  adott  hangot  a  nemzeti  érzületnek,  » 
midőn  a  protestáns  jog  megtámadtatott,  a  külföldet  egy  történeti  fÖlvi- 
lágositásokban  gazdag  röpirattal  világosítá  fÖl  a  protestánsok  igazairól. 
Az  Akadémia  által  taggá  választatván  „A  kertészet  hazánkban  a  múltban 
h  jdtnhen^  czímü  értekcze'ssel  foglalta  el  székét.  Jellem,ész,erős  hazasze- 
retet éö  alapos  tanulmány  egyesültek  a  kiváló  cs  köztisztclctü  férfiúban, 
kinek  élete  valóban  közhasznú  munkálkodás  közt  folyt  le. 

—  A  Történelmi  ihzottsío  kiadásában  két  nagy  becsű  munka  jelent 
me^í :  l)  »II.  Rákóczi  Fcrencz  önéletrajza,  és  egy  keresztény  fejedelem 
áhitá^ai  czíuiü  munkája «  —  mindkettő  eddig  ismeretlen  s  a  párisi  nem- 
zí'ti  könyvtárban  őrzött  eredetiről  van  másolva  ;  2)  Magyar  Diplomacziai 
Emlékek  Mátyás  király  korálxM.  Szerkesztik  Nagy  Iván  és  b.Nyáry  Albert. 
Ezenkívül  a  bizottság  elhatározván  Oláh  Miklós  leveleit  a  külföldi 
könyvpiaczon  is  forgalomba  hozni,  a  kiadás  egy  részét  kettős  latín-m.i- 
gyar  czímmel  e's  latin  előszóval  ellátva  kibocsátotta.  Igen  életre  való 
Hszme,  annyival  inkább,mert  e  levelek  i  külföldöt  is  nagy  mert  íkben  ér- 
rleklik. 


250  TÁUCSA. 

—  As  „Abchaeologiai  Értesítő"  es  évi  első  ssilma  már  Hentü" 
mau  8  báró  Nffáry  Albert  sserkesztóse  mellett  jelent  meg.  Nem  min  den- 
napi  jelens^  irodalmunkban,  hogy  az  összes  joumalistika  minden  párt- 
árnyalata  cgyetártve :  egyenlő  melegséggel  s  máltánylattal  emlákcMtt 
meg  róla,  mintegy  tanúságául,  hogy  nem  mindennapi  irodalmi  beese 
mellett  igen  jól  eltalálta  a  hangot,  hogyan  kell  az  abstraotabb  tudo- 
mányt is  a  nagy  közönségre  n^zve  hozzáfárhetőv^  megárthetővá,  álve- 
zetess^  tépni.  Henszlmann  ávi  jelentésen  kívfil  kát  nagyobb  csikk  van. 
benne :  » Wesselényi  család  csimerárőlc  Deák  Farkastól  b  a  Roland 
szobrok  hazánkban  Bómertől ;  a  bártfai  s  nagyszebeni  Boland  szobrokat 
ismertetvén.  Apróbb  csikkéi  nagy  változatosságban  vannak  össacállitva. 
A  folyóirat  ára  egy  évre  8  frt  Előfizethetni  Knoll  akadémiai  könyv- 
árásnál. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—  Az  „Erd^ti  Músbum^  mely  az  Erdélyi  Múzeum  egyletnek 
közlönyt*.  8  hazánk  legolcsóbb,  de  tartalmas  folyóirata,  az  idén  3-ik  évfo- 
lyamába lépett.  Szerkesztője  FináJy  Ucurik  az  egylet  titkára.  A  folyóirat 
havonként  egyszer  jelenik  mog:  s  ára  évenként  1  írt  15  kr.  Eddigelé  kct 
száma  jelent  meg  a  januáriusi  és  februáriusi.  Egy  nagy  érdekű  történeti 
értekezés  van  bcnuc  megkezdve :  »Dipendacl  mint  történelmi  forrás « 
Schmidt  Vilmos  tanártól.  Ez  a  Dipeudael  a  Kopp-féle  ezred  alezredese, 
székelyhídi  várparancsnok  volt  16G2-beu.  Schmidt,  Pimiczen  a  berezeg 
Colalto-félc  levéltárban  Dipeudaelnek  gróf  Colalto  Ernőhöz  morvaor- 
szági fökamaráshoz  és  titkos  tanácsoshoz  1662 — 1680.  közt  intézett 
harmíncz  darab  levelére  akadt,  melyeket  most  igen  ügyes  összeállításban, 
párhuzamba  téve  az  eddig  ismert  forrásokkal,  közzé  tesz,  s  melyek  való- 
b}iu  sok  nem  ismert  és  becses  részletet  tartalmaznak. 

A  l>KI.HÁOYAROR8ZÁ<Il   TÖBTKNtXMl     BS     UÉGK8ZET1     TÁRSULAT     rCndt^R 

havi  vál.  ülését  fcbr.  23-án  Ormós  Znigmond  elnöklete  alatt,  számos  vál. 
ta^  és  közönség  jelenlétében  tartotta  meg.  Elnök  megnyitó  besziHle  fo- 
lyamában Deák  Fereticz  (Miilékczeténck  jegyzőkönyvbe  igtatását  indítvá- 
nyozza :  »>gyhanpílag  clfofrad tátik.  A  jegyzőkönyv  hitf^lesítése  után  a  tit- 
kári jelentéi  olvastatik  föl,  mely  örvendetcHcn  jelzi  a  társulatnak  bár 
nem  rohamom,  t\\\  folytonos  emelkedését  h  a  következő  adományokat   je- 


TÁRCZA.  251 

lenti  be:  Eeviczky  Hay  Ilona  10  db.  értékes  pénzdarabot,  Nagy  József  né 
úrhölgy  4  db.  régi  török  ezüst,  és  7  db.  újabbkor!  rézpénzt  ajándékoztak, 
WortíUch  Theobald  Trajáu  császár  nevezetes  aldunai  táblájának  legújabb 
rajsát  küldte  le.  Végtíl  bejelenti  a  titkár,  bogy  Gerstner  cs.  k.  tüzérka- 
pitány a  temesvári  Jenő  hg-téren  levő  török  föliratos  táblát  imígy  fejté 
meg :  » A  megerősített  tornyot  építeni  kezdették  szultán  Ibrahim  Chan 
idejében  1053  banc  (ker.  számítás  szerint:  1641-ben).  A  választmány 
szíves  köszönetet  szavaz  a  társulat  iránt  érdeket  tanúsító  t  honleányok 
és  hazafiaknak. 

Erre  elnök  Iványi  István  j^Temes^Torontál  vármegyék  közséypecsé' 
Inrol^  czimti  értekezésének  előterjesztése  alkalmából  azon  indítványt 
teszi,  hogy  czélszerü  lenne  a  tört.  és  rég.  múzeum  számára  Temes^negye 
toriiletéről  az  összes  közs.  pecsétek  hiteles  lenyomatát  megszerezni.  He- 
lyesléssel fogadtatik  s  végrehajtásával  a  társ.  pénztárnok  bízatik  meg. 
Ug}'aucsak  elnök  tudomására  hozza  a  társulatnak,  hogy  a  sajtóban  fÖl' 
merült  zimonyi  lelet  igaZj  s  hogy  az  alighanem  Bécsbe  fog  kerülni.  A  bu- 
zi/m  lelet  nem  bizonyult  be  valónak.  Az  értékes  leletből  mintegy  1 00 
'Ib.  Domitianus-féle  arany.  A  nemzeti  múzeumnak  e  tekintetben  sürgősen 
kellene  intézkedni,  nehogy  c  becses  hazai  lelet  idegen  kézre  kerüljön.  A 
társulati  pénztár  állása  605  frt.  28  kr. 

Ezután  Varga  F.  »Egy  másfél  ezeréves  út«  czímü értekezését  ol- 
vasta föl,  mely  Priscus  rhetor  követségét  tárgyazza,  s  mely  az  eddigi, 
Attila  székvárosa  tekintetében  fölmerült  föltevések  mellé  egy  újat  állit, 
hogj'  t.  i.  Pusztaszer  lett  volna  az.  Több  társulati  ügy  elintézése  után  az 
ülés  véget  ért. 

—  A'^GöDöLLő  És  VroÉKEC  czímü  történelmi  s  régészeti  múzeum- 
«?^let  véglegesen  megalakiílván  febr.  6-án  tartá  tisztújító  közgyűlését 
^^ödöllÖn.  Egyhangúlag  közfölkiáltással  megválasztattak  :  Elnökké :  dr. 
Ki»iner  Flóris  Fercncz.  I.  alelnökké ;  gr.  Pejacsevich  János.  lí.  alelnökké  : 
Varsányi  János,  pénztárnokká :  Szvoboda  József,  könyvtáruokká  és  mú- 
zpum  őrré:  Gönczy  Benő,  titkárrá:  Dobozi  István,  ügyészszé :  Friedl 
Lipót.  Kendes  választmányi  tagokká  :  báró  Podmaniczky  Oe'za,  ifj.  gr. 
Ráday  Gedeon,  id.  Fáy  Béla  (j)éczeli,)  Huber  Bcla,  Závodszky  István, 
Benkár  Dénes,  Friedl  Lipót,  Orbay  Dénes,  Szontagh  Gusztáv,  Odrobe- 
Byák  János,  Bódy  János,  Lipovniczky  István.  Póttagok:  gróf  Ráday  Pál , 
l».  Pmlmaniczky  Levente, 


252  TÁRCZA. 

—Az  »£RDKLri  HoNisMEKTKTŐ  Egylbt*  (Vcreio  für  Siebenbür^sche 
Landesknndo)  kiadta  Evkönyvét  1875/6-ra.  Az  egylet  elnöke  dr.  Teusch 
superintendens,  van  24  választmányi  tagja  (köztük  gróf  Mikó  Imre 
is)  37  tiszteleti  és  levelező  s  584  rendes  tagja:  ez  utóbbiak  3  irtot 
fizetnek.  A  társulatnak  8142  frt  tökéje  van,  évi  bevétele  2278  frt,  évi 
kiadása  1769  frt  volt,  a  pénztármaradck  601  frt  Ezenkívül  a  szász 
egyetem  az  erdélyi  Codex  Diplomaticus  folytatására  500  frtot,  a  közok- 
tatási ministerium  tudományos  ásatásokra  500  frtot  adományoztak. 

Az  egylet  közlönyéből  az  „Archívból"  megjelent  a  Xll-ik  kötet 
3-ik  füzete.  Első  közleménye  a  dr.  Teusch  emlékbeszéde  Fuss  Károly 
fölött,  melyet  a  műit  évi  közgyűlésen  tartott.  Követi  » Adalék  Bcsztercze- 
város  történetéhez  1600 — 1603-igc  Kramertöl.  Erdély  történetének  leg- 
nyomorúságosabb és  inségteljesebb  éveiből  merített  s  egészen  új  for- 
rások alapján  készült  rajz.  A  harmadik  czikk  a  Zicglaueré :  a  szabadkö- 
mívesek  szebeni  páhalyáról.  Bedcus  életéhez  sok  érdekes  részletet  közölt 
Friedenfels  is,  de  a  szabad kőmí vesék  kimerítő  és  részletes  monographiá- 
ját  e  czikk  mutatja  be,  mely  annál  érdekesebb,  mert  a  múlt  század  vé- 
gén s  a  folyó  elején  Erdély  sok  kiváló  tehetsége  tartozott  közéjök. 


MI  VAN  JOHBAN:  BAKOCZ  VAGY  BAKÁCS  V 

vQuae  suut  consvetudine  depravat^,    eadeni  iiun 
sine  cousvetudiiie  corriguntur.'c 

I.  N.   Kévai  Elab.  Grain.  Hun-,'.  I.  k.   '2\K 

Miiidainiyiaii,  kik  a  liínicvcs  bíbornok-érsek  BAKÓrz  Taiuitsn>l 
szóltunk,  vagy  írtunk,  az  c'lö  szokást  követve,  Bakács  nevet  adtunk  neki. 
Igy  van  az  most  is.  Jólloliet,  nincs  köztünk  senki,  ha  C4>ak  felületesen  is, 
az  illető  egykorú  adatokra  figyelmezett,  ki  ne  tudná,  hogy  czon  nagy 
főpapnak  igazi  esaládi  vezeték  nevt;,  mind  írva,  mind  pedig  élö  szóval 
kiejtve;  BAKÓez.  (Lásd  Nagy  Iván  Magyarország  Családai  I.  k.  lot). 
Értekezésem  az  lb75-iki  Szsízadok  oetoberi  l'üz.  54:7.). 

<)  maga,  úgy  látszik,  az  Erdödi,  »de  Krdcwdc  elöncvet  jobhan 
bzcrette  használni  amannál.  Legalább  mint  királyi  titkár  és  titeli  pré- 
postnak csak  »Thomas  de  Erdewd«  aláírását  találom.  (Hunyadiak  kora 
XlI.k.UO,  lí)4,  2U>,258,  2(;i.)  A  Bakócz  nevet  se  vetette  meg  ugyan, 
chük  hoiíy  mellette  kívánta  látni  a  »dc  Erdewd«  czíniet.  így  jő  az  elö 
az  esztergomi  orsz  ígon  hírű  és  nevi't  viselő  kápolnának  mind  az  alapkő- 


tÁnczA.  253 

vén,  mind  |>cdig  a  bi4sö  monyezcten.  *)  Színtan  együtt  van  a  két  név 
több  rendű  galgtVczi  levéltári  eredeti  okmányokon.  Pedig  Erdőd  nem  volt 
sem  családi  vezeték  neve,  som  királyi  adományos  birtok,  hanem  csak 
családjának  szUletési  helye.  De  ilyen  névkölcsönzések  azon  időben  min- 
den királyi  engedelem  nélktíl  szabadok  és  divatosak  voltak,  sőt  még  ké- 
sőbben is,  főkép  az  új  emberekké  vált  fő  clenis  által  vétettek  igénybe. 
Nekem  úgy  tűnik  elö,  mintha  Bakócz  Tamás  egyik  jeles  utóda  Szelep- 
csényi  György  is,  nagy  elődje  példáját  utánozni  kivánta  volna,  midőn  a 
♦  PonRONCzc  polgári  rendű  atyai  névhez  a  Szelepcsényi  nevet,  minden 
királyi  engedély  nélkül  fölvette,  holott  Szelepcsény  az  esztergomi  fő 
káptalannak,  mint  a  Garam- Szén t-Benedeki  Apátság  kizárólagos  akkori 
tulajdonosának  jobbágylakta  faluja  lévén,  ezen  érseknek  csak  születési 
helye  volt.  ^) 

Bakócz  Tamásnak  esztergomvári  kápolnája  már  magában  alkotó- 
jára emlékeztető  monumentum,  s  mint  szembe  eső  páratlan  épület,  al- 
kalmas volt  arra,  hogy  hagyományos  emlékeztetője  legyen  az  utókor- 
nak. De  hiszen  ott  lebegett  belső  menyezetén  épittetőjének  neve  is. 
Hanem  Tamás  bíbomok  nevét  nemcsak  ez  tette  emlékezetessé  az  élők 
és  utódok  előtt,  kik  a  nagy  embereket  könnyen  felejtik,  több  más  okai 
is  va Iának  azon  néphagyománynak :  t.  i.  Bakócz  Tamásnak  történelmi 
nevezetessége;  ritka  tulajdonságai  és  elvitázhatlau  nagyszerű  tettei.  Be- 
szélő tanúsága  ennek  az.  hogy  midŐn  jeles  érseki  elődinek  nevei  és  em- 
lékezete a  feledékenység  sötét  fátyola  alá  van  temetve,  ő  mostanig  a 
nép  ajkán  s  a  történelem  lapjain  élve  maradott. 

Ezen  sorok  és  folyóirat  keretén  kívül  esik,  Bakócz  bíbomok  élet- 
irata részleteibe  bocsátkozni ;  arra  a  vele  nagyságra  versenyző  Pázmány 

')  Veteris  Arcis  Strigon.  Descriptio.  Strigonii  1827.  p.  56,  60. 
Az  alapkövön  ezek  olvashatók :  THOMAS.  BAKÓCZ.  DE  ERDEWD. 
CARDINAL.  STRIGONIEN.  DICAVIT.  ANNO.  M.  D.  VI.  A  belső 
menyezet  fólirata  ez :  THOMAS  BAKÓCZ  DE  ERDEVD  CARDINA- 
LIS  STRIGONIEN  ALME  DEI  GENITRICL  MARIÉ  VIRGINI  EX- 
TRUXIT  ANNO  M.  CCCCC.  VII.  Magyar  Sión  V.  k.  426. 

')  Testvére  Mihály,  ki  1626 — 1638  közt  a  Szent-Benedeki  Con- 
vcnt  és  Bars-megyének  jegyzője  volt,  atyja  nevén  Pohroncatnak  írta  ma- 
krát, majd  Pohroncz  aliter  Szelepcsényi.  Az  érsek,  a  maga  által  faragott 
Pohroncz-Szelepcsény  praedicatumot  vétette  föl  kegyeltje  báró  Maholá- 
nyi  által,  kire  czímerét  is  átruházta.  Bars-megye  monographiája,  kéz- 
irat. 


254  tArcza. 

Péter  tadós  biographjáuak  tolla  van  hivatva,  annyit  axonban  haiaaijá- 
'  ban  Bsabad  elmondanom,  hogy  H,  leszámítva  a  neki  be  nem  tudható  stt- 
keretlénségekety  a  letfint  fényes  Ilnnyadi-kor  utolsó  esillagmeteoráúl 
világított  a  pusztulásnak  indult  haza  sötét  egén,  és  mint  ilyen  eltörffl- 
hetlen  nyomokat  hagyott  hírnevéről  ágy  az  egykoniak,  mikép  az  utó- 
kor emlékezetében. 

Hacsak  futtában  érintem  azon  mozzanatokat,  melyek  minden  mé- 
lyebb fontolgatás  nélkül,  a  nagy  tömegek  felfogásán  belől,  Bakócz  Ta- 
más egyéniségén  észlelhetők  voltak,  például :  dűs    ájtatos  alapítványai, 
a  szerencse  kerekének  családja  keblében  egyre  halmozott  eredményei, 
milyen  volt  négy  Bakócznak  majdnem  egy  időben  pttspőki  székre  eme- 
lése, kilencz  nagy  váruradalomnak  szerzése,  fényes  és  gazdag  családok- 
ban hásasdlásoky  Tamásnak  a  két  király,  atya  és  fid  oldala  mellett  oly 
hatalomra  jutása,  milyennel  sem  előtte,  sem  utána  egy  méltóság  hazánk- 
ban nem  dicsekedhetett :  már  csak  ezek  elégségesek  voltak  arra,   hogy 
Bakócz  Tamásnak    emlékezetét  az  élők*  és  utókor   előtt   föntartsák.  0 
De  sietésemben  Bakócz  Tamásnak  egyik    legdicsőbb    érdemét   hagytam 
volna  ki,  melyet  a  nemzet  tudományos  mívelŐdése  pályáján  szerzett  ma- 
gának, ezt    tehát    utólagosan    pótolom   az    egykorúak    tanúsága    titán. 
Halljuk  az  olasz  Reroald  bolognai  tanár  nyilatkozását  Tamásunkról :  Te 
vagy,  így  szól  hozzá,  a  tudósok  üdvös  istápja,   a  tanulók   felscgélöjc  fis 
támasza,  ki  a  tanulás  végett  Olaszországba  nem   kis  számmal   inenöket 
utipénzzel,  élelmi  költséggel  cs  a  tanuláshoz   szükséges  kellékekkel  ellá- 
tod ;  áttér  aztán  a  bibornoknak  hozzá  Beroaldhoz    küldött  két  unokáir.*). 
Lássunk    más   tanúságot  közelebbről.    Midőn    1 5 1  ő-ben  Tamásunk  Po- 
zsonyból Bécsbe  rándulván,  az  ottani   Egyetem   által  küldöttségileg  üd- 
vözöltetett,  a  megbízott  szónok  tanár  ily  szavakat  intézett   hozzá  :  Jó- 
tékonyságod és    bőkezűségednek    tanúi  nemcsak   a  tudósok  és  tanulni 
kívánók ,   hanem   az  erkölcsök  és   tudományok  minden  ncmcl>en  kinií- 
veit  díszes  családod  jeles  tagjai,  tanúk  tovább  annyi    derék  ifjak  is,  ki- 
ket vagy  otthon,  vagy  Krakkóban,  vagy   itt  (Bécsben),  vagy  Italiában, 
magadtól  adott    irányban  nevelsz    és    tanitasz.     Ugyanezen    beszédl>en 

»)  Századok  lö75-i  évfolyam  13G,  547.  Magyar  Sión  V.  k.  426, 
513,  610,  674.  Jászay  Pál  a  Magyar  Nemzet  Napjai  a  mohácsi  vész 
után  416.  Istvánffy  Miklós  Regiii  Hung.  História.  Kölni  kiadás,  1685. 
clsö  hat  könyv  több  helyén. 


TÁRCZA.  255 

a  szónok  dicsőíti  Tamásunkban^  Hogy  alacsony  származásából  erdayei 
Ic^pcsó'in,  a  nemtelcnség  felhőit  szétoszlatva,  ignobilitatis  ncbula  discussa, 
—  a  legnagyobb  nemesség  magaslatára  emelkedett,  é.8  ezzel  az  egész 
világnak  megmutatá,  hogy  a  fényes  születés  és  ősök  vele  nem  versenyez- 
hetnek ^).  Aii  arra  mutat,  hogy  Bécsben  is  Bakócz  Tamás  szerény 
származása  ismeretes  volt. 

A  Bnkóc:  nevezet  viselője  holta  után  is,  ügy  a  néptömegek,  mint 
íníink  által  a  maga  eredetiségében  megvolt  híven  őrizve.  Még  az  1697- 
diki  esztergomi  érsekek  lajstromában  is,  mely  a  Corpus  Juris  azon  évi 
kiadásához  vau  kapcsolva,  ott  fénylik  a  régi  nevű:  » Bakócz «.  De  már 
Kcresztély  herczeg-érsek  az  esztergomi  főkáptalanhoz  nov.  14-én  1716- 
l>an  küldött  levelében  híres  elődjét.  BARAcz-nak  írja ; ')  Szörényi  Sán- 
dor jezsuita  pedig  az  1717-ben  Nagy -Szombatban  kiadott  érseki  név- 
jegyzékben, mely  szintén  a  Corpus  Juris  későbbi  kiadásaihoz  csatolta- 
tott, Tamásunkat  teljes  elferditésscl  már  BAKAcs-nak  nevezte.  Követték 
Timon,  Péterfy  és  mások. 

Hogy  azonban  még  ekkor  nem  volt  régi  e  változjls,  Bel  Mátyás* 
nak  meglepő  tanúságából  kitetszik,  mert  ez  az  a  nagy  Geographia  T.  kö« 
tétének  66.  lapján  az  Erdődidek  régi  vezeték  nevét,  habár  hibásan 
nyomozva,  *)  alatti  jegyzékében  nem  tud  eleget  csodálkozni  azon,  mi- 
kép  lehetett  a  régi  helyébe  az  uj  Bakács  névnek  gyakorlatba  jönni. 
Bizonyos  tehát,  hogy  a  mostani  Bakács  név  csak  a  XVIII.  századnak 
szülöttje.  Erre  pedig  csak  az  lehot  mondani  valóm,  mit  jelen  soraim 
homlokára  a  nagy  nyelvész  Révai  után  fölírtam : 

»Quac  sünt  consvetudiue  dcpravata,  eadem  non  sine  consvetudine 
corriguntur.«  BOTKA  TIVADAR. 


SZIGETVAR  ir)55-ki  VÉDELMÉNEK    PÖRTENETEHEZ.. 

Dersffy  István  halála  után  Szigetvárában  kapitánynyá  Kerecheny 
IJLszló  neveztetett  ki.  ir)r)r)-ben  nagy  hadjárat  készült  Sziget  ellen : 
egész  raja  a  török  basáknak  fenyegette.  Ekkor  Tahy  Ferencz  egy  csa- 
pat katonával  eltávozott  a  várból  s  Kerecheny  rendeletet  kapott,  hogy 
a  távozottak  helyébe   gyakorlott  és  tapasztalt  katonákat  hozzon  a  vég- 


w 

*)  Uj  Magyar  Múzeum  18r)7*ki  évfolyam.  I.  k.  251. 
»)  Magyar  Sión  V.  k.  701. 


2Rr>  TÁRC3ÍA. 

vÁrba.  Mogtört^ut,  de  tcttíniotcs  áldozntok  Hrnn,  mórt  easek  csaik  a  ren- 
des ssoldnak  totomes  fclemeldse  mellett  mentek  \ye  a  várba.  Kerecheny- 
nek  számadása  megvan  a  kamarai  levéltárban^  (Piib.  Faso.  34  nro  14.) 
melylyel  az  általa  fizetett  többlet  ^y  részőnek  visszafizetését  kéri :  e  szá- 
madása azért  is  érdekes,  mert  a  vár  védelmi  személyzetének  lét«zámáré 
világot  vet 

Volt  két  helyettes  tiszt  (vicepraefectos) :  Sogowich  István  és  Za- 
lay  Miklós :  elsőnek  zsoldja  300  forinttal,  4  röf  gránát  posztóval  (röfe 
2  frt),  3  hordó  borral,  egy  100  frtos  s  egy  20  frtos  lóval,  egy  hadi  fo- 
golylyal  (fiO  ft  érték),  egy  forgóval  (ciista)  (20  ft),  sátor  (10  ft),  1 2  disznó 
(12  frt);  a  másodiknak  zsoldja  200  fttal,  két  hordó  borral,  egy  20  frtos 
lóval,  egy  hadi  fogolylyal  (120  frt  érték),  négy  szalonnával  (4  frt),  30  kö- 
b»l  hazával  (10  frt),  40  köböl  zabbal  (10  frt)  emeltetett. 

Volt  két  helyettes  kapitány  (vicecapitaneus)  Nagy  Antal,  kinek 
zsoldja  havonként  8  írttal  emeltetett,  két  hordó  borral  s  egy  fogolylynl 
(40  frt  érték)  és  Tremetz  Mihály,  kinek  zsoldja  hasonlag'havi  8  frttnl 
atlasz  mentével  (Tanica  ex  Atlasio  16  frt),  más  felöltövei  (16  ft),  subá- 
val (22  frt)  s  borral  és  búzával  15  frt  értékben  jutalmaztatott 

Schwasytz  Jánosnak  50  fttal,  24  ftára  gránát  posztóval,  3  hordó 
borral,  egj'  selyem  tunikával  f25  ft),  3  szalonnával  (5  ft),  egy  fogolylyal 
(10  frt). 

Mirgay  János  várnagy  25  frttnl,  4  sing  gránát  posztóval  {{"2  fft""' 
8  20  frt  ára  gabonával, 

Topordy  Benedek  egyik  vajda  40  frttal. 

Swasych  Fercnez  60  frttal  s  egy  subával  (12  frt)  s  egy  másik- 
kal 4  frt,  agy  pohárral  (lO  frt). 

Gwbassoczy  másik  várnagy  12  frttal. 

Wgronowitli  István  12  frttal, 

Sorcnny  János  12  frttal  s  4  hordó  borral,  egy  lóval  (70  fi),  négy 
szalonnával  (4  ftj,  karasia  posztóval  (7  frt),  50  mérő  gabonával  jutal- 
maztattak, 

Zokay  Máté  és  Matiisy  Demeter  gyalog  vícckapitányoknak  és  ti- 
zcdoficknck  (vicccapitaneis  et  decurionibus  intcrjíodites)  vitézségük  és 
kitüno  tetteik  jutalmául  55  frtot  és  50  fillért, 

Homoky  János  kitűnő  lovasnak  12  frtot, 

Bykii  András  zászlótartónak  12  frt  zsold  emelést,  egy  forgót 
(25  frt\  két  lovat  (20  frt),  két  hordó  Imrt  s  50  mérögalwnát 


tArcza.  Sfyl 

Horváth.  Istvánnak  12  frt  zsold  emelést,  egy  lovat  (12  fi-t\  ogy 
sisakot  (3  frt),  karasia  ruhát  (5  frt),  egy  forgót  (5  írt). 

Prybék  Máténak  20  frtot,  egy  hadifoglyot  (100  frt),  egy  ruhát 
(2  frt  30  den.). 

Hagymássy  Jánosnak  kitűnő  magaviseletéért  12  frtot,  egy  lovat 
(25  frt). 

Dancza  Ambrusnak  kitünÖ  magatartásaért  egy  lovat  adott  a  ka- 
pitány. .      -• 

Egészben  véve  a  katonák  közt  bátor  magaviseletök  s  vitéa^gök 
JQtalmáűl  16  hordó  bort  osztatott  ki.  '  «    ^ 

Azon  összeg,  melynek  visszafizetését  kérte  a  kapitány  1325  frt 
30  dennára:   azaz,  1656  rajnai  frt  s  37^/2  krra  ment. 

Azon  összeg  pedig,  melynek  megtérítését  nem  kérte  1118  frt  30 
dennára,  az  az  1392  rajnai  frt  s  52  krra  s  2  dennárra  ment. 

Midőn  megjött  a  hír,  hogy  a  török  Sziget  ostromára  készül,  a  ka- 
pitány máj.  1-én  megfogadta :  Byka  Andrást  8,  Bekecs  Gergelyt  4, 
Swyko  Simont  2,  Zallayt  2,  Doly  Miklóst  3,  Parlatin  Györgyöt  3,  Ko- 
merey  Gábort  3,  Horváth  Gáspárt  2,  Detty  Andrást  3,  Nagy  Györgyöt 
2,  Thomek  Istvánt  3,  összesen  35  lovassal.  Ezeknek  zsoldja  máj.  1-töl 
dec.  végéig  980  forintra  rúgott.  Ezekkel  együtt  összesen  2636  forint 
megtérítését  kérte  a  kapitány  1555.  december  29-én  benyújtott  száma- 
dásában. 

Hogy  lette-e  és  minő  eredménye  a  fülterjesztésnek?  annak  nem 
akadtam  nyomára.  De  az  ilyen  követeléseket  a  kincstár  pénz  hiány 
miatt  rendesen  hagyta  meggy  ülni  s  azután  a  megszaporodott  követelés 
nagyságához  mért  jószággal  fizetett. 

A  hadjárat  azonban,  melylyel  a  török  1555-ben  fenyegette,  nem 
valósult  meg :  de  jó  volt,  hogy  örségét  s  erfídítvényeit  jó  karba  helye- 
zek, mert  az  1555-iki  fenyegetés  1556-ban  valósult,  sakkor  Sziget 
mégis  védte  magát. 


BEZEGH  GÁBOR  SÍRIRATA,   1706. 

A  Zólyom-megyei  hajniki  Bezegh-kastély  (mindjárt  lenn  a  szliácsí 
fOrdö  alatt)  egyike  azon  bár  kisebbszerü,  mindazonáltal  építészeti  tekin- 
tetben érdekes  nemesi   kastélyoknak,  mely   XVII-ik  századi  alakját  mai 
napig  megtartá.  Renovatora  a  Caraifa  által   Eperjestt  lemészároltatott 
Századok.  17 


958  TiRCSA. 

yi^rtanilk  ogyike:  Beaogh  Gty^rgy  vala.  Eaaek  egjetlen  fia  (Hbor,  a 
11,  Kakócai  Ferenoa  vaatfrlő-fejedelemsége  alatt  a  azabadsig  kivívásáért 
4>fCvbMa(lv«tkoi6tt  magTHronaági  rendek  hadseregeinek  főpánrtáraoka 
w\\U  *  1 70G*ban|  még  xgon  iQan  halt  el.  Mikor  néhány  évrel  eselőtt  mi 
a  h^Jniki  lloiuigh-kastiSiTt  megszemléltek,  ott  néhány  Um  feytett  rági 
«W<At^  tájkép  mellett :  mind  Györgynek,  mind  Gábornak  egykord,  olij* 
l^tMlM^tiiyil  areakfSpeit  láttak,  továbbá  a  hajniki  parochialis  templom  sir- 
KM^lMin  Byugovó  Gábor  koporsójáról  pár  tízeddel  ezelőtt  levett  disses 
)MMKllV"táb1át,  mely  ktfzepén  a  Hajniki  Bezegh-család  czímerát  t&nteti 
MK  kitl  oldalt  síró  nemtővcl,  fölfll  ékes  szalagsat  alatt  ^Spes  mea  in 
r**^^«  fdUrattal,  és  alól  halálfőveL 

K  lialálfő  alatt  három  osztályzatú  sirírat  olvasható,   u.  m.  kö- 

W^ttt 

» Perillustris  ac  Generosos  Dominns  Gábriel  Bezegh  de  Hajnik, 

8iiae  Hcronitatís  Principális  et  Confocdoratorum  Regni  Hangariae 

Mtatuum   Cassae  Bellieac   Supremns    Administrator  et  Comitatus 

XoUansis  ct  Neogradiensis  Prímán us  Juratus  Assessor,  pie  i|i  Sog- 

pltatore  Cbristo  Anno  1706.  15.  Februárja  íiaxae  voro  aetatis  snae 

BA«o  ooulos  clausit,  hic  expectaturus  resurrectionem.c 

KiH  oldalról  c  versek  : 

»Liidieta  dum  stictum  vibrat  Pannónia  ferrnin 

AdHVCtus  paeis  Btudys,  cn  bclla  tubasquc, 

Quo  victor  Btctit,  haud  recubat  siib  pulverc  victus 

iHtri  príma  dodit  pronos  in  fata  cupressos 

Htommá  Jouis  volucrís  tcrnas  gciit  ore  sagittas, 

Kt  spcctat  proprios  Austriacasquc  rogos, 

Insequeris  Gabrícl,  luxquo,  decusque  Bezegh. 

Non  cadem  cippi   mortis  et  aréna  fűit,  i^ed 

Insula  patrium  vendicat  ossa  solum. 

Impavidae  liinc  mcntis  credc  fuissc  viruin.<!: 

A  horgany- tábla,  mely  mindezeket  tartalmazza,  igen  díszes  öntésü, 

^  ViiiiKír  és  betűk   domboralakiiak,   ás  az  clobbin  még  az  egykori  színe- 

^^  nyomai  is  jól  láthatók.   Eredetileg  a   koporsó   homlokzatán  állott,  » 

ingjon  hasonlít  a  murányi  vár  BÍrboltjailiól  a  radvúnyi  kastély  Rákóczi 

llébe  került  horgany  táblákhoz  ;    valószíníileg  mindnyája   Besztercze- 

^1  készíUt. 

TlI\LT  KÁLMÁN\ 


TÁRCZA.  269 

VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  A  büdátíei  FŐBaTHÁK  restauratiója  alkalmával  egyik  támoslzop 
huactókában  néhány  apró  török  levélre  akadtak.  Ezek  közül  egyet  az 
4]^iéa  veaetésével  megbízott  bizottság  elnöke^  a  társulatunk  alapító  tagja 
báró  Angasz  Antal  űr  Bécsbe  küldött  fiához,  ki  ott  a  keleti  akadémia - 
nak  egyik  ezép  reményű  növendéke.  A  fiatal  báró  még  azon  nap  általa 
eszközölt  fordítás  kíséretében  visszaküldte  atyjához  —  de  a  levél  kis 
fontosságú  családi  levélnek  bizonyult  be :  egy  török  férj  írta  nejének* 
kit  ügy  látszik  családja  ellenére  vett  el.  Érdekesebb,  hogy  az  évek  hosszú 
során  át  befalazva,  meglehetős  épen  megmaradt  a  levéi. 

—  „Adatok  Zalamegye  Történetéhez^  czímü  vállalat  I.  kötetének 
I.  füzete,  Bátorfi  Lajos  szerkesztése  mellett  Nagy-Kanizsán  megjelent. 
Közli  Bacsányi  Jánost  (Toldyból),  Kövágó-Eörs  történetét  a  községládá- 
jában fl  egyeseknél  levő  oklevelek  alapján,Kanizsa-vár  történetét  dr.  Szu* 
kies  Nándortól,  leginkább  külföldi  források  adatai  alapján  érdeke- 
sen összeállítva ,  s  Komár,  Galambok  és  Karos  községek  alapító  levelét 
1690-böl.  közölve  Samay  által.  Előfizethetni  6  füzetbe  3  frttal  a  szer- 
kesztőnél (ki  egyszersmind  a  „Zalai  Közlöny*'  szerkesztője  is)  Nagy- 
Kanizsán.  A  Il-ik  füzet  »FöIső-Örs  és  prépostsága«  leírását  hozandja 
Morócz  Dánieltől.  Életrevaló  és  pártolást  érdemlő  gondolat  a  megyében 
szétszórt  történelmi  adatok  Összegyűjtésére  állandó  folyóirat-ot  szerkesz- 
teni ;  mert  ezáltal  sok  érdekes  dolgot  lehet  a  végpusz tálastól  megmenteni. 

—  Deík  Ferkncz  halála  alkalmából  három  Albumra  bocsátottak  ki 
előfizetési  fölhívást  kiadóink.  Az  első  Tors  Kálmán  szerkesztése  mellett 
már  megjelent :  érdekes  tartalommal,  melyet  Salamon  Ferencz,  Jókai  Mór, 
Hegedűs  Sándor,  Visi  Imre,  Szathmári  György  s  Agai  írtak.  Ezen  Album 
kimerítő  életrajzot  s  Deák  életéből  egyes  episodokat  foglal  magában.  15 
ív  a  legnagj'obb  nyolczadrétben.   Ara  3  frt. 

—  A  Kerksztént  Maovktő  (szerkesztik  Ferencz  József  és  Simén  Do- 
mokos) I.  füzetében  néhány  érdekes  történelmi  dolgozat  van.  Többi  közt 
Jakab  Elektől  >Erdély  és  az  Anabaptisták  XVII — XVIII.  században,*  mely 
ejten  Bethlen  Gábor  által  behívott  Alvinczrc  telepített  és  Mária  Teré- 
zia által  üldözött  es  áttérített  scstanok  történetét  új  adatok  alap- 
ján adja  elő;  s  Szabó  Károlytól  »Kgy  adat  Dávid  Ferencz  életére,« 
mely  ennek  1555.  sept.  24-én  kelt  s  a  szebeniekhez  intézett  levelét 
közli.  A  híres  reformátort  meghívták  Kolozsvárról  a  szebenick,  s  ő  sze- 
retett volna  is  ehnciini.  Arról  értesíti  ebben  a  szebeni  tanácsot,  hogy  ha 
Kolozsvártt  levő  ügyeit  lebonyolíthatja,  menni  fog.  De  maradt :  s  ezzel 
pályája  el  volt  határozva.  Mint  tudva  van,  ő  lett  az  erdélyi  unitarismus 

egvik  meglapítójává. 

17* 


ÜOO  TÁRC2X. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  MONUMENTA  COMITIALIA  REGNI  HÜNGABIAE.  Ma- 
gyar OBizággyűlési  emlékek.  Szerkeszti  dr.  Frakaái  Vilma9.  IV.  köt. 
(1546—1556).  Budapest,  1876.  A  M.  T.  könyvkUdó  bivatala.  4-r. 
617  1.  Ára  3  frt. 

—  MONÜMENTA  COMITIALIA  EEGNI  TRANSYLVANIAE. 
Erdélji  országgjttlési  eml^ek.  Szerkeszti  f^al-agyi  Sándor.  I.  k.  (1 540 — 

1556).  Budapest,  1875.  A  M.  T.  Akad.  kiinyrk.  h.  4-r.  XVI.  596  lap. 
Ára  3  frt. 

—  OLÁH  MIKLÓS,  IL  Lajos  éa  Mária  királjnő  titkárja,  utóbb 
Magyarország  cancellárja,  esztergomi  érsek,  primás  ás  kir.  belytartó  le- 
velezáse.  Közli  Ipolyi  Arnold  (Okmánytárak  85  k.).  Budapest,  1875.  A 
M.  T.  Akad.  k.  b.  4-r.  688  l.  Ára  3  frt 

—  MONUMENTA  SPECTANTIA  HISTÓRIÁM  SLAVORUM 
MERIDIOKALIUM,  Vol.  V.  Listine  o  odnogajib  izmedju  juznoga  sla- 
venstva  i  mletaSke  republike  na  sviet,  izdola  /.  A,  Znano»tí  i  umjefmonfí 
Zágráb,  1875.  Hartman  4-r.  353  1.  Ára  2  frt  50  kr. 

—  ADATOK  ZALA-MEGYE  TÖRTÉNETÉHEZ.  Szerkeszti  én 
kiadja  Bátorfi  ÍAijos  L  1  fttzet.  Nagy-Kanizsa,  1870.  Vajdits  8-r.  64  K 
Ára  az  eg^sz  ^vi  füzetből  álló  folyamnak  6  frt). 

—  ABAÍJJ-MEGYE  XVI.  századbeli  müvcUgdg  történelmiből. 
Bölcsászet  szaktűdorí  c^rtekezi^s  Károly  Oy,  HugóíóL  Budapest,  Tettey 
N.,  1875.  8-r.  711.  Ára? 

—  MILrrARISCHE  MEMOIREN  von  TAtdwig  Freiherrn  von  WcU 
iten  k.  k.  Feldzcugmeist«r  (Az  olasz  háborít  1813 — 14-bcn  s  az  1848/9 
diki  olasz  ^s  magyar  hadjáratok).  Wien,  1875.  BraumtiUcr  4-r.  (2  rész- 
ben XVL  159  ás  274  1.).  Ára  5  frt. 

—  ARCHÍV  dcs  Vereines  flir  siebcnbUrgische  Landeskunde 
Neue  Polge.  XII.  B.  III.  H.  Herausgegeben  vom  Vercins-Ausscbuss,  Her- 
mannstadt.  In  Comissiou  bei  Franz  Michaelis  (Ára  ávente  fi  frt). 

—  DEJINY  DRIEVNYCH  NÁRODvlV  NA  ITZEMÍ  TERAJ- 
§IEHO  UHORSKA  (Magyarország  őslakosainak  törtánete).  Sostevil : 
Fr.  V.  Sasinek.  T^rkáppel.  Szakolcza  1867.  Ára  l    frt. 

(Első  kiadás  elfogyott.  Második  kiadás  sajtó  alá  jön). 


AZ  ELSŐ  MAGYAR 

poLiTiCAi  színmű  És  kora. 


MÁSODIK    KÖZLÉS. 
IV. 

Balassa  Menyhért  ama  kevés  magyar  család  egyikének 
sarja,  melyeknek  története  az  Aa'pád  liázabeli  királyok  kora  óta 
folytonosan  össze  van  szövődve  az  országos  dolgokkal.  A  család 
hetedfélszáz  éves  fájának  mindegyik  ágán  ismert  nevekkel  talál- 
kozunk, melyek  helyet  nyertek  az  ország  háborúinak ,  erkölcsei- 
nek, irodalmának  történetében  is.  Es,  a  mi  nevezetes ,  a  gyümöl- 
csök mindegyikéről  ráismerhetünk  a  termő  fára.  Ez  igazolja 
hogy  néhány  szóval  megemlékezünk  róla  s  Menyhérthez  mintegy 
kerülő  utón  indulunk.  Főméltóságoknak,  bánoknak,  vajdáknak  fő- 
istpánoknak  egyhangúan  hosszú  sora  lenne  a  Balassák  nemzedék- 
rendje, ha  sürüen  nem  tarkitanák  azt  félelmes  hősök  és  fékezhe- 
tetlen pártosok ,  hősi  halált  halt  vértanúk  és  szemtelen  rablók, 
kalandos  életű  költök,  érdemes  tudomáuybarátok  és  tragicus 
sorsú  asszonyok.  Ha  egy  külön  teret  képzelnénk,  melyen  a  család 
tíirténete  lefolyt ,  alig  találhatnánk  rajta  egy  talpalatnyi  helyet, 
melyet  ellenségnek  és  rokonnak  vére  ne  áztatna ;  a  múzsák  is 
csak  mintegy  czáfolatúl  látszanak  megjelenni  itt  arra  a  régi  köz- 
mondásra, mely  szerint  fegyvercsattogás  közt  elállana  a  szavuk.  *) 

0  A  Balassa  család  történetidről  lásd;  Lehoczky  Stemmalographta 
20  l.  stb.;  Budai  Uxicon  I.  k.  93  — 130  ;  Kerékgyártó  Magyarok  életi  a]^ 
zai  lOG  — 148;  Nagy  Iván:  Magyarország  esaládai  I.  k.  IIG  —  128  l. 
Századok.  Í8 


262  AZ  EL8Ö  MAGYAR  rOLlTiOAl  SZÍSMC  Í»  KORA. 

A  család  állítólag  a  kún  Borstól  veszi  eredetét.  Leszárma- 
zását 1224-ig  szakadatlan  lánczolatban  föl  lehet  vinnL  Ezidötájt 
Detre  már  föispán ,  sőt  Budai  szerint  nádor  volt.  Alig  veti  meg 
Detre  fia:  Mikó  roppant  kiterjedésű  szerzeményeivel  családjá- 
nak gazdagságát,  már  legközelebbi  utódaiban  nyilvánvalókká 
lesznek  azok  a  tulajdonságok,  melyek  e  jelentékeny  faj  történetét 
végesvégig  jellemzik.  Demeter  mester  atyjafiai  ellen  háborút  tá- 
maszt, fegyveres  szolganépével  megtámadja  és  kiostromolja  a 
gyarmati  tornyot.  Péter  pedig,  Detre  unokája,  halála  után  hüte- 
lennek  és  pártosokkal  czimborálónak  bélyegeztetiL  Talán  ez  az 
a  Péter ,  ki  Lehoczky  szerint  a  szent  földön  szeldsuki  törökök 
keze  által  esett  el.  ^)  Két  századdal  utóbb  éri  el  a  család  orszá- 
gos nevezetességének ,  befolyásának ,  jelentőségének  tetőpontját. 
Egy  gazdag  nemzedék  valamennyi  tagja  szerepre  —  s  nagyobb 
részt  szomorú  emlékezetű  szerepre  —  vergö<lik  a  magyar  köz- 
életben. Comédiánk  hőse :  Balassa  Menyhért  s  testvérei :  Imre, 
Zsigmond ,  János  a  XVI.  századbeli  pártosság  megannyi  virága, 
kiknek  lába  nyomát  fölségárúlási  pörök ,  erőszakos  foglalások, 
hiába  ömlött  magyar  vér,  rabló  kalandok,  ármányos  fondorlatok, 
orgyilkos  és  áruló  czimborák,  s  néha  napján  zörgő  bilincs  kisérik. 
^lintha  minden  igyekezetüket  arra  forditanák,  hogy  elfeledtessék 
a  nemzettel  apjoknak,  Ferencz  Szörényi  bánnak,  a  mohácsi  síkon 
szenvedett  hősi  halálát,  melvbe  utóbb  az  ő  nevét  viselő  fia  is  kr>- 
vette.  Azután  meg  unokája,  a  család  legnagyobb  dicíiő>iége:  a 
költő  Bálint,  ki  életének  kalandos  és  könnyelmű  folyására,  gyá- 
szos és  kiegyenlíthetetlen  viszályaira  s  dicsőséges  végére  nézve 


')  Stewmatogruphia  2.  20.  Kerékgyártó  kétségbevoiija  ez  adat  hi- 
telességét (i.  m.  lOíS  1.)  abból  az  okból,  mivel  Balassa  Péter  >a  XIII. 
sz:ízadbaii  élt,  midőn  kereszthadak  már  nem  vonultak  keletre. c  Oly  állí- 
tás, mely  Michaud-lxíl  a  legszebb  lapokat  tépné  ki,  s  a  melyet  csak  vala- 
mely sajtóhiba  tehet  mag^arázhatóvá.  Jeruzsálemi  András,  Hollandi  Vil- 
mos, II.  Fridrík,  Szent-Lajos,  az  angol  Eduárd  és  frízei  mind  a  XIII. 
században  harczoltak  a  keresztért.  A  szent  földön  alapított  keresztyén 
királyság  halálharczát  a  század  legvégső  éveiben  vívta  1291-ig  Anti- 
nchia  és  Akkon  körül.  Nagj'  Iván  szerint  li.  m.  118  1.)  a  szóban  forgó 
Péter  már  12 ÍMí-ben  nem  élt.  Nincs  benne  tehát  semmi  lehetetlenség, 
hogy  Péter  —  talán  az  igazság  ellene  emelt  keze  elöl  menekülve  —  ott 
e^ett  el.  a  hol  még  a  kíí vetkező  eszí^'ndőben  is  folvt  a  harcz. 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  263 

egyiránt  nemzetségének  igazi  sarja  volt.  A  pártoskodás  és  test- 
Térharczok  toTább  kiférik  a  Balassákat .  az  erdélyi  forradalm&r- 
nak:  Imrének  ágán.  Unokáinak:  Zsigmondnak  és  Imrének  élete 
egymás  ellen  yaló  yiszálkodásban  folyik.  Az  utóbbi  nem  akar 
urat  tfirni  maga  fölött,  ujjat  húz  Wesselényi  nádorral,  Tökölyvei 
tart  és  hűtlenség  miatt  veszti  el  birtokait.  A  család  második  köl- 
tője, szintén  Bálint  nevű,  végrendeletében  megátkozza  azt  is ,  ki 
testvéreivel  jót  cselekszik.  ^)  Bizonyos  kalandosságra  ^  vadságra 
való  hajlam  a  családnak  még  nőtagjainál  is  előbukkan.  Balassa 
leány  volt  az  a  Borbála  is ,  (Budainak  valószínűleg  téves  adata 
szerint  Menyhért  leánya)  ^)  kit  férje,  Török  János ,  paráznaság 
miatt  lenyakaztatott.  A  gonosz  mostoháknak  valóságos  példa- 
képe Balassa  Andrásné,  Szúnyog  Ilona ,  ki  a  második  költő  Bá- 
lintnak gazdag  anyai  örökségét  a  maga  gyermekei  számára  akar- 
ván megkeríteni ,  irgalmatlanul  verte  és  koplaltatta  a  kis  íiút,  ki 
a  jobbágyok  által  hordott  zabkenyéren,  a  kékkői  vár  nedves  pin- 
czéjében  növekedett ,  és  utoljára  is  kénytelen  volt  megszökni  az 
atyai  hajlékból.  Bálint  nejével.  Szúnyog  Katalinnal  újra  egy  ka- 
landos sorsú  asszony  körűit  a  családba ,  kinek  ifjúkori  szerelme 
szolgáltatta  Arany  ATa/aíin-jának  tárgyát.  Simon  özvegye,  Win- 
(lisgraetz  Magdolna  az  1659-ki  országgyűlés  elé  vitte  pőrét  süvé- 
vel,  Jánossal. 

És  —  csodálatos!  —  e  folytonos  belviszály  között,  a  fő- 
hatalomnak  gyakori  kihívása  és  fegyveres  föltámadása  daczára  a 
család  se  ki  nem  pusztult ,  se  alá  nem  sűlyedt ,  de  még  csak  or- 
fizágos  befolyását  sem  vesztette  el  bármi  rövid  időre  is.  Mintha 
a  böl6ny-f(»j ,  melyet  czímerében  viselt ,  nemcsak  erőszakosságát, 
vadságát,  dulakodó  természetét,  de  sohasem  fogyó  erejét  is  jelen- 
tené. A  nagy  változások ,  új  dynastiák  trónrajutásai ,  párthar. 
ezok ,  melyek  a  régi  aristokratiának  egy-egy  részét  mindig  ho- 
mályba szokták  sülyeszteni,  a  Balassák  előkelő  állását  érintetlenül 
hagyják.  A  család  politicai  szerepét  az  Árpádok  kihalta  után 
folytatja  az  Anjouk  alatt.  A  brandenburgi  Zsigmond  sárkány- 

»)  Toldy  Fereiicz  :  Magyar  MfMrf  Uzüünyve  2.  kiadás.  I.  kötet. 
213.  lap. 

'^)  Pahjáin  í.i'.rírnn  I.   115    1. 

18* 


54  AZ  KL8Ö  MAGYAR  P0LITICA1  SZÍNMŰ   i:i^  KORA. 

Sildjének  egyik  első  vitéze  Balassa  László.  A  Hunyadiakkal  s 
tóbb  a  Zilnyiekkel  nö-ágon  rokonságba  lépnek.  Mohácsnál  el- 
sik  a  családfő,  de  mintha  e  véres  mezőn  űj  virágzásra  hajtana  a 
ij.  A  XVI.  és  XVII.  század  külső  és  belső  háborúit  előkelő 
zerepben  hárczolják  végig  a  Balassák.  Mi  lehet  ennek  a  mag}'a- 
ázata  ?  A  családnak  két  olyan  jellemvonásíi ,  mely  örökségül 
laradt  nemzedékről  nemzedékre.  Az  egyik  a  legnagyobb  mér- 
ékü  személyes  bátorság,  a  sikert  félig  mindig  kezében  tartó  vak- 
lerőség  volt,  melyért  az  uralkodók  és  a  nép  cgyiráiít  igen  sokat 
leg  szoktak  bocsátani ,  s  mindig  szívesen  látnak  csapataik  élén. 
L  másik  a  folyton  résen  álló ,  lelkiismeretével  könnyen  békülő 
Kámítás,  mely  —  magas^ibb  erkölcsi  elvekkel  nem  sokat  törődve 
-  a  viszonyokat  mindig  ki  tudta  aknázni  a  maga  javára.  Ha 
leggyözőilésivl  eszelhetünk  itt,  meggyőződésében  állhatatlan 
olt,  s  éjHMi  oz  állhatatlanságában  és  megbizhatatlanságában  bírta 
legtörhetlonségének  legerősebb  biztosítékát.  Ha  egyik  félen  el- 
^sztetto  ügyét,  kétszeresen  tudta  megnyerni  a  túlsó  oldalon, 
látra  mindig  oak  egy  lépést  tett,  előre  mindig  kettőt.  A  foly- 
kUiHi  családi  egyenetlenség  élet  elemévé  tette  a  belső  háborúsko- 
^st,  s/.a/ados  tapasztalások  csak  az  erösebb  jogában  való  biza- 
lulast  s/ilanhiották  meir  bemio.  így  tartotta  ide-oda  kalandozva. 
M'ot  sohaMMu  kuuöht^  az  cíjvensíilvt.  Jellemző  a  család  vérmer- 
'kloioiv ,  hogy  annyi  >zázadon  keresztül  csak  egyetlenegy  tagja 
tt  pappá.  Nem  kevé^bbr  az  is.  hogy  míg  hőst  oly  nagy  szám- 
úi! adou  .  a  s.-o  isjazi  értelmében  \ett  állanifértit  —  kit  csupán 
won\os  ko.e/el  érvényesítésére  való  következetes  törekvés  tehet 
^•*í^         ^*^>etlenev:yet  sem. 

r.  ueuí  ki»/önsrgos  nemzetséginek  volt  egyik  leghírhedtehh 
cWMaw  \\i\h\sxi\  Menvliért,  kiben  fokozódva  és  egvesülve  látszót- 
.iK  nunda.'ok  a  lulajd^msáixok ,  n\t»lyek  családját  egészben  jelle- 
ncítek  hoNivoj^oluu  \akmero.  kapzsisásiáhan  rabló,  pártosságá- 
ban o\>«\ukos.  Kjso  htM\\omá<ait  már  olvan  közvi^zonvok  között 
.apta.  melxek  a  l»el\ett.botí:vderékadománvait :  vitézségét  és  ter- 
u»^v.-.,tos  rsot  Naiamelv  jo  üirv  s/olirálatára  lelkesíteni  képesek 
ettek  \oln.»,  uikabb  \ alának  alkahnasok   rósz  hajlamait  megíjvö- 


r^t*.' 


BKÖTHY  ZSOLTTÓL.  265 

kereztetni  és  kifejleszteni.  1511  körül  születve, ')  kora  ifjúságát 
a  vég  kezdetének ,  az  általános  fölbomlásnak  itlejében,  az  osztá- 
lyok harczának  véres  és  elvadító  jelenetei  s  a  meglazult  erköl- 
csök sülyesztö  képei  közt  töltötte.  Ismeretek  szerzésére  nem  igen 
fordíthatta  fiatalságát,  mert  Bornemisza  Péter  egy  nyilatkozatá- 
nak alapján  -)  könnyen  kétségbe  lehet  vonni  írástudását  is ,  a 
mint  Budai  csakugyan  kétségbe  vonja.  ^)  Erkölcsi  nevelése  sem 
igen  lehetett  jobbravaló.  Már  ezidötájt  kezdetét  vette  főuraink- 
nál az  a  nevelési  irány ,  mely  inkább  csak  edzésnek  lenne  nevez- 
hető; egyedüli  czélja:  jó,  szemes,  mindenhez  hozzászoktatott, 
minden  tűrésre  képes  katonákat  képezni  a  nemes  ürfiakból,  fenye- 
getettebb  végházak  gyakorlati  iskolájában.  Ilyen  czélú  lehetett 
Menyhért  kiképeztetése  is.  Atyjának  eleste,  a  mohácsi  veszede- 
lem idejében  csak  tizenöt  éves  legényke  volt,  s  János  király  által 
még  igen  fiatalon  neveztetett  ki  Hont-vármegye  főispánjának. 
Hűsége  azonban  nem  tartott  ki  János  haláláig  sem,  mert  mialatt 
ura  a  föllázadt  erdélyiek  ellen,  vezette  életének  utolsó  hadjáratát, 
Menyhért  az  első  patkányok  között  volt ,  kik  kiugráltak  a  már 
beteg  kormányos  által  vezetett  hajóból ,  mely  ellen  a  hullámok 
vészt  jósolva  tornyosultak.  Első  árulása  után  csakhamar  raga 
dozó  természete,  de  rendkívüli  elszántsága  s  a  viszonyokon  ural- 
kodni tudó  ármányos  esze  is  nyilvánvalóvá  lett.  Hogy  önkényes- 
kodését  jobban  biztosíthassa ,  a  kormányzusára  bízott  vármegyét 
Nyáry  Ferenczczel  fölosztotta.  A  panaszok  folytán,  melyek  elle- 
nük fölmerültek,  az  1 542.  novemberében  tartott  pozsonjá  ország- 
íryűlés  szigorú  határozatokat  hozott  ellenök,  *)  melyeknek  követ- 
keztében  meg  is  fosztatott  méltóságától.  0  azonban  minden  bu- 
kása után  talpára  szokott  esni :  még  ugyanabban  az  esztendőben 
meg  tudta  szerezni  Bars-vármegye  főispánságát.  Feleségének 
Thurzó  Annának ,  első  urától  született  fiát ,  a  kis  Cseh  Jánost 


)  Kí^melyek  lőOő-rc  teszik  születése  évét;  de  márvány  sírkövé- 
nek Gyiirikovics  által  köz'ött  fölirata  (.V.  aA:a</.  É)t€8Ít6,  18-18,  II.  sz. 
•47  s  k.  1. '  kétségtelenné  teszi,  hogy  hibásan. 

-\  »IIa  a  Deáki  tudomány  is  mellette  lett  volna,  ez  mostani  Vi- 
lágnak Csillaga  volna. «  Közli:  Lehoczky  Sttmmato<jt ophui  2.27. 

2)  Fohjári  Lexicon  1.  k.  115  1. 

* )  Fraknói :  A  magyar  országgyUlések  történele,  II.  Hotet  25 — íJD  l 


266  AZ  KL8Ö  MAUYAK  POLITICAI    SZÍNMŰ  É8  KORA. 

^  illette  Léva  vára,  melyet  Menyhért  1543-tól  a  maga  lakó  helyéül 
foglalt  le.  Ennek  védelmében  aratta  első  katonai  babérait. 
1544-ben  Esztergomból  egy  körülbelül  2000  emberből  —  jani- 
csárokból és  lovasokból  —  álló  kóbor  török  csapat ,  a  Garamon 
átkelve ,  éjnek  idején  lajtorjákon  belopózkodott  Léva  városába ; 
a  kit  elöl-utól  talált,  levágta;  azután  a  vár  kapuját  megrohanta. 
Menyhért  fölserkent  a  lármára,  öltözetlenül  kardot  ragadott  és  a 
veszély  helyére  rontott ,  katonáit  nekibátorította  s  apró  ágyú-  és 
puskatüzzel  a  törököket  megszalasztatta. 

Terjedő  vitt»zi  hírén  vérszemet  kapván,  innen  kezdődik  vol- 
taképen amaz  alávaló  szereplése ,  mely  egy  nagy  országrésznek 
sohasem  nyugvó ,  inegfékezhetetlen  és  telhetetlen  ostorává  tette. 
Csábrág  várából  Pálfi  Péter  gondnokait  kivetvén,  a  szitnyai 
hegygyei  erőszakosan  elfoglalta ;  az  utóbbi  helyen  egy  megerő- 
sített kastélyt  építtetett  s  mind  a  három  várát :  Lévát,  Csábrá- 
got  és  Szitnyát  rabló  hajdúkkal  megrakván,  az  egész  messze  kör- 
nyéket hosszú  időn  át  félelemben  tartotta.  A  murányi  félkezü 
kapitány,  Basó  Mátyás,  hajdúkból,  rusznyákokból,  oláhokból  és 
lengyelekből  összeszedett  rabló  hadával  gazdag  prédákra  kecseg- 
tető példa  gyanánt  járt  előtte.  Balassa  Menyhért  sem  sokkal  ma- 
radt mögötte.  Istvánti  borzalmas  részletek  emlékezetét  tartotta 
fenn  a  rabló  kalandokból.  ')  Kereskedő,  adószedő,  vagyonosabb 
polgár  és  kisbirtokos  nem  vala  tőle  biztosságban,  a  bányavárosok 
környékén  és  az  egész  Mátyus-loldén.  A  körmöczi  veretlen  ara- 
nyat szállító  szekerekre  lecsapkodott  és  a  szállítókat  sorra  öldös- 
tette.  A  megpénzelt  adószedőkre  rálesetett  s  rabul  vitetvén  várai- 
ba, kifosztogatta  őket.  E  galádságoknak  igazi  gyalázatos  szinét 
az  a  körülmény  adja  meg ,  hogy  látszatával  sem  törődtek  aimak, 
miszerint  némi  jog  érvényesítését,  pör  eldöntését,  párt-czélok  elő- 
mozdítását ,  vagy  effélét  keresik  tilalmas,  erőszakos  eszközökkel. 
Még  a  zsákmányért  sem  koczkáztattak  úgyszólván  semmit,  mert 
igen  kevés  kivétellel  fegyverteleneket ,  vajry  legalább  aránytahi  u 
erejüeket  zaklattak.  A  legroszabb  esetben  biztos  menedéket  nyúj- 
tott nekik  egyik  vagy  másik  rabló  vár.  E  szere])ébcn  Balassa 
Menyhért  mivel  sem  áll  fölebb  egy  közönséges  rabló  kapitánynál  • 

^)  l.stvíinfi  :  Uhtoria  XVI.  174 —  17.'). 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  267 

m 

Még  anuyit  sem  koczká^tat,  mint  ez,  s  iiíjával  van  annak  a  bizo- 
nyos, nem  épen  ritka  könyörúletnek  is ,  melylyel  a  rabló  egykori 
nyomorúsága  sorsosait ,  a  szegélyeket  bántatlan  hagyja.  A  Co- 
média  tele  van  olyan  apró  vonásokkal,  melyek  még  ennyi  becsü- 
letet sem  hagynak  rajta.  Szolgáinak  nincs  mit  enni  adnia :  ki- 
adja parancsban  poroszlójának ,  hogy  >lássa  meg  amaz  özvegy- 
asszony ökreit  és  vágassa  le  az  konyhára  ma.«  Embereinek  ide- 
gen asztagokat  és  bortermést  osztogat  jutalom  fejében.  Szomo- 
rúan ismerik  a  szegény  >szombati  áros  népek  s  főképen  az  Bars- 
és  Nyitra-vármegyei  nemes  népek,  kiket  rábaivá  tött  vala.c  Ide- 
gen jobbágyok  ökrein  sem  átallja  csillapítani  telhetetlen  éhét. 
Bármily  boldogtalan  idők  voltak  is  azok,  mikor  »az  igazsá- 
got csak  a  nagyobb  erö  határozta  meg,«  a  pohái'nak  végre  is 
ki  kellett  csordulnia.  Az  1548.  országgyűlés  kimondja  Balassa 
Menyhért  és  Basó  Mátyás  száműzetését  s  Ferdinánd  Salm  Mik- 
lós grófot  küldi  a  rabló  várak  ellen  5000  spanyol  és  német  kato- 
nasággal s  magyar  huszárokkal ,  kiknek  száma  azonban  a  sok 
kárvallottal  és  bántalmazottal  csakhamar  kétszeresre  szaporo- 
dott. Tinódi  Sebestyénnek  egyik,  legérdekesebb  éneke  az ,  mely- 
ben e  hadjárat  történetét  irta  meg  1549-ben  Kassán  >magyarok 
vészesén  gondolatjába.«  A  két  részből  álló  ének  czime :  Szunya, 
Léva ,  Csábrág  és  Murdny  váraknak  megvevése ;  s  a  Cronica 
második  részében  (különb-különb  időkbe  és  országokba  lőtt  dol- 
gok, istóriák)  foglaltatik  Ha  igaz  az,  hogy  Tinódi  csak  1552-ben 
Kassával  együtt  hódolt  meg  Ferdinándnak,*)  kinek  két  évvel 
utóbb  énekgyüjteményét  ajánlotta,  úgy  látszik ,  utólagosan  szúrt 
be  ez  énekébe  egyetmást,  hogy  ellensúlyozza  valamikép  hazafiúi 
fájdalmának  itt-ott  erösebb  hangú  kitörését  a  magyarságnak  ide- 
gen nép  által  lett  pusztulása  fölött.  így  olvassuk  mindjárt  az 
elején  : 

Bizou  sokan  halat  adnac  Isteuiiec 
Es  iot  mondnac  az  io  fejedelomnec 
Bátorságos  utat  szörze  az  nepnec 
Igazat  szolgaitat  nyomorult  szeginyöknec. 

Úgy  e  sorokban ,  mint  más  helyeken  is  világos  kifejezést 


*)  Szabó  Károly :  Az  János  király  fiáról  való  szép  krónika  sxerzójérőL 
Kisebb  tört.  Munkái,  I.  k.  382  —  3  1. 


268  A«  EL8Ö  MAGYAR  POLITICAI  SZÍNMŰ  É8   KORA. 

ad  Örömének ,  melyet  a  rabló  fészkek  ellen  megindult  s  azok  le- 
rontatásán  végződött  véres  igazságszolgáltatás  és  a  szegény,  el- 
sanyargatott népnek  megszabadulása  fölött  érez.  De  erős  ma- 
gyarsága is  hangot  kér  s  a  hadjárat  és  ostromok  részletes  rajzát 
meg-megszakitja  egy-egy  bánatos  jajszó  az  áldozatok  fölött,  kik- 
nek halála  áltál  a  büntető  igazságnak  tétetett  ugyan  elég,  de  csak 
az  általa  annyira  szeretett,  annyira  féltett  magyar  faj  veszett,  fo- 
gyott. Érdekes  bizonyságot  szolgáltat  ez  ének  arra  is,  hogy  a  vi- 
tézségnek, még  ha  gonosz  ügy  szolgálatába  szegődött  is ,  minő 
rendkívüli,  megvesztegető  varázsa  volt  mindenkire  e  harczos  idők- 
ben. A  lévai  vár  hősi  védelmét  úgy  festi ,  mint  a  magyar  hadi 
erények  díszes  tanúságát,  sőt  szívesen  ejt  egykét  jó  szót  még  ma- 
gának az  ekkoriban  üldözött  Balassa  Menyhértnek  érdekében  is, 
kinek  nevéhez  a  gazságokén  kívül  bajnoki  tetteknek  országos 
híre  is  fűződött.  Leírja,  miképen  parancsolja  meg  Ferdinánd 
>Groph  Miklósnak*,  hogy  indítsa  meg  ellene  hadát,  s  a  követ- 
kezőket veti  utána : 

Nagy  haragja  Balasyra   Kiralnac 
Chyabrag  varat  hogy  nem  ada  kiralnac 
Semmi  lőii  szolgalatya  ez  uríinac 
Tiidjjyatoc  iol  Hzolgalt  ö  ez  szegin  orszagnao. 

De  Jani  sokan  tudgyatoc  vitézséget 
Ki  tart  vala  soc  iambor  vitezöket 
Kiékel  i'itöt  töröckel  sok  igyeket 
Kic  közül  Leuaban  sokan    vesztek  fejőket. 

Míg  a  murányi  fosztogatókra,  Basó  Mátyásra  és  társaira, 
kiknek  sorsát  Tinódi  énekének  második  része  adja  elő,  a  hadjárat 
igen  szomorúan  végződött:  Basó  két  testvérével  és  tizennégy 
czinkosával  együtt  lefejeztetett ;  Balassának  sikerült  idején  meg- 
ugrania  a  kelepczéböl.  Szorultságában  eleinte  a  nógrádi  bégtől 
kér  segítséget,  de  hasztalan.  Várai  ogyniásután  adták  meg  magu- 
kat, vagy  estek  el,  s  Menyhértnek  nem  maradt  más  menedéke 
mint  a  keleti  magyar  udvar  kegyéhez  menekülni. 

Ezzel  tehát  ismét  arra  az  oldalra  jutott,  hol  nyilvános  sze- 
replését iiiegkezdt(\  Izabella  szívesenfogadtaöt,  kiben  ügye  egy  jó 
kardot  és  suk  zenebonát  indító  fejet  nyert.  Részint,  hogy  az  udvar- 
ral szemet  húnyasson  Erdélyben  is  folytatott  erőszakoskodására, 
részint  az  új  párthívek   rendes   szokása   szerint :  ő  kardoskodott 


BKÍiTIIV  ZSOI.TTÓI.. 


2«9 


lig/ítjiitigófil)  ItuxgmMggal  a  Zápülyák  iigjc  ihlIIoU;  a,  mar  litkuii 
fU'r^  felé  fonlnlt  Martinuzzinak  0  lett  legUriuáííabb  és  vaJabbel- 
li'nségc ;  niiilvii  az  Erdí'ly  átvételére  ktUdütt  biztos  megérkezett,  lij 
liAbora^koilást  indított,  s  v6gie  a  kÖltozö  kirAlyiiét  Kaiüííáig  kí- 
-irtp,  hogy  visszajövet  Perdiiiándimk  ajátdja  föl  jó  ^szolgálatait. 
1^51-beii  Mai'tiiuizzival,  Nádasdyvai  és  Castaldoval  Lippát  ős- 
in miolta,  s  lolkor  a  törökök  vagyonukkal  kivonulnak  a  várból, 
Um-íszomjti  és  kalandos  vére  titkon  utámik  ugratja;  de  a  véres 
Liczbül,  melyből  az  utolért  Ularaa  basával  keveredik,  sebesül- 
i  ös  fti-kudarczczal  kerül  vissza.  A  következő  esztendőben  a 
iiu^nlüli  badak  fökapitftny&vá  nevezte  öt  a  bizalomra  goijesztett 
I  ' nliuand  ;  de  a  múltakra  korán  volt  fátyolt  vetnie,  Balassa  már 
.i>6  elején  mint  az  erdélyi  seregek  fővezére,  a  királyboz  szító 
T(lélyi  iiiJispük  várát,  Gyalut  vette  be  s  tiyula-Febérvárt  és  a  Sza- 
i-lljvárba  zárkózott  Dobot  ostromolta  ki.  Átpártolásának  va- 
Wi  oka  ismeretlen ;  de  annyi  bizonyos,  hogy  a  mint  a  Szász-sebesi 
rendek  elliatározták  Izabellának  és  tíának  viíiszabivatá!>ál  s  a 
isszatí-rő  kis  királyi  családdal  Menyliért  Jlármarosban  találko- 
Mlt :  régi,  erőszakos  eszközükben  nem  válogatós  buzgalma  egy 
'C  megint  föllángolui  látszott  az  első  zászló  iránt,  mely  alatt 
zavaros  barczait  megkez<lette.  Az  oi-szággylilés  büségre  l's 
.  Ennek  elbeszélése  alkalmával  jegyzi  meg  a  Comcdiu  tore- 
'Iiluies  gyónója,  hogy  háta  mögött  egy  szegény  nom  -  barátja  igy 
■zojutt:  >Hetedik  ez  immár  isten  birivel,  ba  jól  emlékezem  róla.* 
De  még  nem  az  utolsó  volt. 

Ebbe  az  időbe  esik  Balassa  Menyhért  életének  kétségtele- 
nül legaötétebbcselekedetes  egyszersmind  a  G-yula-fehérváii  udvar 
t'írti'iietének  egyik  legrémesebb  lapja.  Izabella  kormányának 
tgyik  .^skálódó  ellensége  volt  Bebek  Ferencz,  ki  n  löhatalum 
lí-/rekcrltésére  —  miután  a  konstantinápolyi  diváanál  jól  meg- 
Tetette  volna  ágyát  —  szövetkezett  a  Kendi  testvérekkel :  Fe- 
rvDotczel  é5  Antallal.  Az  egész  összeesküvés  még  teljesen  tisz- 
tiba  hozva  nincn.  Beszélték  s  Budai  ín  megemlékezik  róla,  ')  hogy 
Bcbck  holmija  közütt  a  török  fővárosból  Izabella  elvesztésére 
hozott  mérget  találtak  volna.  A  királyné  1558.  aug.  31-kén  gaz- 

'1  Pulg.  Lt-xicii,!  I.  3J!l  1. 


270  AZ  ELSŐ  MAGYAR  POLITICAI  BZINMO  ÉS  KORA. 

dagon  megvendégelte  a  pártosokat  8  éjfél  után  két  és  három 
óra  között  Balassa  Menyhértet  meggyilkolásukra  küldötte  eL 
A  gyilkosság  undok  mödon  végre  is  hajtatott,  s  mig  a  tor- 
dai  országgyűlés  Bebek  holttestét  négy  felé  vágatni  s  a  város 
négy  szeglet-tornyára  fílggesztetni  rendelte ,  Balassa  fényes  ju- 
talmul kapta  Szatmárt ,  Tasnádot  és  Nagy-Bányát  —  Az  or- 
gyilkosság bűnét  még  sötétebb  színben  tünteti  f&l  a  Come- 
dia  szerzője,  midőn  az  Oláh  Miklós  előtt  vallást  tevő  Menyhért 
szájába  a  következő  vallomást  adja :  >Kérem  vala  Qyalut  az  ki- 
rály fiátúl  és  az  anyjátúly  de  nem  adák.  Én  azon  igen  elbüsulék ; 
Bebek  Ferenczczel  és  Kendi  Antallal  öszve  tanálcskozánk  hogy 
méreggel  öljük  ükét,  és  Erdélyt  magunknak  foglaljuk,  török  csá- 
szárral együtt  tartsuk.  Ezen  egymással  erősen  megeskünk  és  hit- 
levelet adánk  egymásnak  erről ;  de  en  látám,  hogy  nem  mehet 
véghez,  gyorsan  megforditám  az  kaszát ,  elárulám  társaimat, 
ugyan  éjjel  házokra  menék,  és  levágatám  ükét ;  en  mostan  is  itt 
vagyok.  Az  hitlevelet  bánom ;  úgy  hallom,  hogy  Kendi  Antalnál 
volt,  ettül  fogvan  oztán  mind  félek  hogy  engemet  is  megnyakaz- 
nak  árúitatóságomért  Úgy  árulám  el  ismeg  az  erdeli  vajdát^  ki 
bizoQ  nagy  hasznomra  vala.€  i)  Mi  igaz  ezekből,  mi  nem :  ma  ba- 
jos eldönteni.  Hogy  Balassa  czimborálliatott,  alkudozhatott  az 
összeesküvőkkel,  s  mikor  a  túlsó  részen  több  előnyt  látott  magára 
várakozni,  megfordította  köpönyegét :  annak  ellcukezőjót  jellemé- 
ből határozottan  állítani  lehetetlen.  Köimyebb  megingatni  egyik 
bizonyságát :  az  átpártolást.  Ha  Balassa  csakugyan  gazságának 
napfényre  jöttétől  tartva,  mintegy  menedéket  keres  Ferdinánd  ol- 
dalán :  aligha  húzza  oly  soká  —  majdnem  két  évig  —  az  alkudo- 
zást ama  jutalom  részleteinek  kérdése  fölött,  mely  reá  átállása 
esetében  várakozni  fog.  A  késedelmezésben  itt  nagy  veszedelem 
rejlett  s  Menyhért  feje  volt  koczkán,  melyet  mégis  talán  csak  job- 
ban féltett,  mint  a  hogyan  egyik  másik  jószágra  vágyott.  A  király 
rendkívül  fényes  ajánlatokat  tett,  vagy  tétetett  neki  Telekesi  Imi-e 

^)  Azon  részletek  közlésénél,  melyek  eddig  aniaz  első  kiadást  ki- 
véve nyomtatásban  nem  jelentek  meg,  az  eredeti  helyesírást  tartottam 
meg  (1.  III.  sz.):  a  többi  idézetnél  Toldy  Ferenczet  követtem,  ki  a  Came- 
dini  költészeti  Kézikönyvének  első  kiadásába  (I.  kö^  18Ö5,  82 — 08  l.) 
'  '^ettc. 


HEÍlTHV  /.SnLTTt'lU  271 

a  £üli)i'i  EtidiL-  altitl  s  n  kupzsi  Balassánüil  alig  HzUkséges  ennél 
\bhh  indohot  keresnünk  sziuváltoztatásaira.  De  meg  az  is  majd- 
nem 1ebi;t(>tloii,  bogy  i-ószességéiiek  az  íiltala  lemészíiroltatott 
liArom  föurou  kivül  seidíi  tudója  ne  lett  volua  s  olyairnyír a  titok- 
ban vagy  bizonyíthatatlanul  maradt  volna  az,  bogy  Izabella  egy 
t'  inúlva.  bnliUos  iigj'&u,  foglalkozhatott  a  gondolattal,  miszerint 
még  mindig  l'ükaptt&nyi  méltóságában  munkálkodó  Meiiyliórtet 
i  gondnokává  t«gye.  Csak  annyi  látszik  bizonyosnak,  hogy  ak- 
niban  effélét  suttogbattak  az  emberek,  kik  bizonyítéknak  baj- 
udök  voltak  elfogadni  Balassa  eddigi  életét  s  a  Comedla  Írója 
^-'  •ietctt  főlltasználui  aszóbeszédet.  Ezt  látszik  erösiteni  az  a  szem- 
bet&uö  kördlmény  íb,  hogy  két  kéz/el  ragad  meg  ndndent,  a  mi 
hüséro  minél  mélyebb  bomálji,  vetbet  s  torzító   vonásai   között 

riit  is  alkalmaz  —  a  gyávaságét  —  melynek  valótlanságáról 
donki  meg  volt  győződve. 
Balassa  utolsó  fordulója  nem  történt  hirtelenséggel.  Bizonyos, 
bogy  már  1559-ben  ingadozott;  a  következő tavasizou elhatározta 
magáti  bogy  urat  cacrél ;  de  mög  innen  egy  évnél  tovább  ravaszul 
kvtkidacsoskodott,  miguem  1562.  január  S9-kén  Ferdinánd  ala- 
rrta  királyi  levelét,  melynek  értelmében  a  megtért  juhot  ismét 
kcgyolraébc  fogadja  és  az  átjiártolás  tölteteiéit  meghatározza- 
Megígérte  ugyanL*  neki,  bogy  a  Fuggerek  kezén  zálogban  levő 
I  )i'f rekö  vái-ál  számára  visszaváltja ;  továbbá  aildig,  mig  Mun- 
kácsot János  Zsigmondtól  V)SBzafoglallmtn&,  meghagyta  hirtoká- 
b;in  Tasn/idot,  Szatmári  Os  Nagy- Bányát ;  500  főből  álló  lovas  és 
gyalog  katonaságot  fog  tartani  számára.  By  magasra  tudta  csi- 
gí'izni  Balassa  kurdjának  árát,  melyet  azonban  innen  kezdve  nagy 
jti-zen  lorgatott  mind  az  enlölyiek,  mind  a  törökök  ellen.  Ez 
lobé  eső  hadakozásainak  norát  az  erdélyi  seregeken  Hadadnál 
I  >ií2.  mártius  4-kén  Zay  Ferenczczel  egjiitt  vett  fényes  diadala 
i.itjami'g.  A  krónikások  töljegyzetlék,  bogy  Balassa  a  i:sata 
-■ész  fulyiinia  alatt  tűzben  volt  és  hadai  leginkább  az  ü  példáján 
■ynltak  tűzre.  Akkor  huszonegy  éves  Boldizsár  tiát  is  neki  bíz- 
ata  8  nagy  gyönyörűséggel  látta,  bogy  »az  ő  nagyreménységu 
.i.  minekutána  az  ellenség  mellében  kopjáját  eltörte  volna,  az- 
.uüH  karddal  rohant  íu  ellenség  közzé,  és  ott  egy  nagyra  mu- 


St72  AZ  ELBÖ  HAaTAK  POt.lTlCAI  HVASHÍ-    P.li   KORA. 

2nendö  vitézaek  személyét  játszódta.*  ')  Alig  adta  Menj-liért  htí- 
s^nek  ez  és  egynémely  más  példáját,  s  érezte  magát  néiiiiU'g 
újra  biztosságban :  visszakivánta  a  lévai  szép  napokat  s  a  halnii 
várkastélyban  megint  valami  rablóvárfélét  építtetett,  melyet  Já- 
nos Zsigmond  katonái  rontottak  le.  Sőt  üj  fosztogató  hadakra  is 
kéSK&lt  Ferdinánd  halálának  évében,  l&tí4-beii.  Előszűr  egj-  arauy- 
nyal-ezUsttcl  gazdag  moldvai  görög  kulostuiTa  indult  Zay  Fe- 
renczcoel ;  de  a  járatlan  és  beliavazoti  utak  fitjokat  állták.  Majd 
.  a  hegyaljaiak  szttretjére  támadt  szomja;  de  ide  köborgásáiiak 
SMmorü  kimenetele  lett.  Távollétében  ugyanis  Gromlyai  Bátori 
István,  váradi  kapitány,  Szatmárt  megtámadváii,  Ba1ass;i  fe- 
leségét, eladó  leányát  és  serdületlen  Istvíiii  tiíit  elfogta  és  a/,  er- 
délyi fejédelemhez  küldte;  összezsarolt  roppant  kiiicsOt  ksitouáí 
között  kiosztotta.  Balassánét  és  leányát  itemsokára  a  bánat  ölte 
meg  Erdélyben,  bonnan  István  csak  atyja  halála  után  két  eaz- 
tendővel  szabadult  meg.  Menybért  a  családját  ért  szerencsétlen- 
ség miatt  Debreczen  kirablásával  (ss  fölégetésével  állott  boszút  s 
mindvégig  jelentékeny  részt  vett  Miksa  király  vezérének,  az  £1- 
saBsból  behívott  Svendi  Lázárnak  hadműveleteiben.  A  halál  1668. 
febr.  9-kén  ötvenhét  éves  korában  érte  utói  Bécsben,  miután  Bol- 
dizsár tia  >csak  harmadnappal  ment  volna  el  előre  a  minden  ha- 
landóktól megtapotandó  uton.«  Forgács  Ferencz  mondja  róla : 
>Mint  becstelen,  nyomorűltan  fejeztébe  életét,  mert  most  az 
egész  városban,  sőt  a  fejedelem  udvarában  sem  találkozék  senki 
ki  a  kilencz  árulásról  hlres-nevezetes  embernek  temetését  kíBérné.t 
Voltaképeni  temetése  különben  Széleskuton,  Pozsony-vármegyé- 
ben  történt,  melynek  templomában  vörös  márvány  sirkö  alatt 
nyugszik. ') 

Jellemrajzához  sötét  adalékokat  szolgáltatnak  kora  törté- 
netének mindegyik  lapja,  emlékiratok  és  országgyűlési  irományok 
melyek  e  hősi  tulajdonok,  jelentékeny  hadvezető  tehetség,  nem 
közönséges  elme,  sokszor  tHuüsitott  bátorság,  ezerszer  koczkára 
tett  élet  egyetlen  vezető  elvének  a  kincsszorajat  mutatják.  Volt 
benne  valami  a  vadátlatból,  melyet  viaskodásra  mindig  éhe  zak- 


■)  Budai  Lexieon  1.  106.  115  1. 

')  ^"gy  Iván ;  Aíagyarorttág  eialádai.  I.  k.  123  1. 


BEÖTHY   ZSni.TTi'lL, 


273 


m 


lat.  Jöl  verekedett  miudig  e   megvolt  benne  az  akkori  portyázó, 
félig  rablö,  kalandos  ImiiFÍHelésben  annyira  fontos  furfangosság  is. 
bÍLtorsög  alattomossággal  ugyesfilt  benne;  épen  annyiszor  szállt 
be  üzemélyes  ellenségeivel,  akár  a  maga  táborában  voltak 
!k,  akár  a  túlsóban :  a  hányszor  hátuk  mögé  kerülve  csapott 
■^ok.  A  kalandos,  erőszakos,  izgága  természet,  úgy  látszik,  csa- 
Iftíli  Öröksége  volt,  melyet  ifjbíiágáuak  körülményei  a  legtülságo- 
sabb  mÉrtékben  kifejtettek  benne.  Atyja  balálákor  még  serdülő 
ifjoncz  volt;  a  fiatalságnak  rendesen  legféktelenebb  éveit  ür  nél- 
kül töltötte  s  nem  tanült  meg  engedelmeskedni.  Csupán  a  leg- 
durvább anyagi  hatalom  (irkodását,  sikereit  látta  maga  körül ;  a 
igyom&nyos   erkölcsi    hatalmak   száműzve   voltak.    Boldogulni 
.tta  az  erőseket,  nyomorgani   az  igazakat,  megjiitalmaztatni  az 
ilökat,  eladóvá  tétetni  mindent.  Ha  valami  véletlenség  fejtett 
Tolna  ki  lelkében  valami  erkölcsi  érzésfélét,  a  körülmények  és 
alkata  könnyen  érthetővé  teszik,  hogy  az  csakhamar  tükc-tete- 
és  végkép  kiveszett  belőle.  A  haza  jövőjén  való  általános  két- 
;beesés  közt  nem  a  jajgatók,  'banem  a  zavaros  halászai  közé 
írnkoscotl.  Életrajza  nevetségessé  tiísz  minden  kutatái^t :  vájjon 
Tölt-e  iiómi  része  a  körülmények  által   megváltoztatott  meggyő- 
zódésének  árulásaiban  ?  Valamennyi  fordulója  vagy  kényszerű 
menekvés,  vagy  alku.  Igazi  képe  korának,  melynek  minden  bűne 
ép  ügy  fokozódva  van  meg  benne,  mint  egyetlen  erénye.  Minden 
dolgában  magát  szolgálta,  minden  viszonyát  szennyes  érdekekből 
zHákmánj'ulta  ki  s  ura  mindig  a  legtöbbet  igérö  volt,  míg  haj- 
landfi  vala  ^'arázdálkodásai  előtt  szemet  hunyni.  Kortársainak 
itólete  is  körül-belül  igy  hangzik  felőle.  Páratlan  vitézségét  föl- 
tétlenül   magasztalja  mindenki,  —  Bornemisza  Péter,  semptei 
i^nvdikátor  ép  úgy,  mint  Balassa  vezértársai ;  —  de  jelleme  köz- 
ilat  tárgya  volt. 

Sonki  sem  mondott  azonban  szigorúbb  ítéletet  felőle  a 
f'omrtliií  szerzőjénél.  A  szenvedély,  mely  e  jellemkép  rajzolójá- 
nak tollát  vezette,  igaz,  hamis  és  toi-zitott  vonásokat  is  vetett  pa- 
pírra; de  a  hatalomnak  szemébe  kaczagó  bátorsággal  mutatott 
i»  magyar  társadalom  égő  fekélyére,  mely  föl  fogja  azt  emészteni. 
Balassa  egész  töi-ténetéuek  minilcn  mozzanatát  sárga  epével  ke- 
viffTf  dobta  ké]jéri',  A   durva  kényúr  igiizában  sohasem  ismert 


274  AZ  KLHÖ   MAÍiYAR   POLITICAI  SZÍSMC   ÉS  KORA. 

urai  maga  fölött ;  az  igazság  fenyegető  kezét  mindig  ki  tudta  ke- 
rülni; —  nom  igen  vert  gyökret  lelkében  az  isteni  félelem  sem. 
Mikor  prédikíltorn,  Szénási,  arra  inti,  hogy  ideje  lenne  már  meg- 
ht^kélniiM'stonóvel,  elkáromkodja  magát,  hogy :  > Soha  ez  bestyét 
i\f,  nagy  jámborságböl  és  szentségből  ki  nem  vehetem!*  A  gyó- 
nAst  tevő  bűneinek  sokaságán  fölgerjedt  Oláh  Miklós  a  haragvó 
isten   mindonhatÓRágára  emlékezteti ;   Menyhért   vállvonogatva 
folol:  » Ha  gondja  volna  istennek  e  világra,  régen  megtértünk 
volna;  de  sokszor  megpróbáltam,  és  úgy  leltem  magamba,  hogy 
Komnü  abban  nincs.«  De  egyetlenegyszer  mégis  föllelkesedik  a 
hitért^  mikor  Tamás   deák  azt  javasolja  neki,  hogy  az  érseket 
Állandókkal  ós  hittel  kellene  részére  nyerni :  » Az  nagy  istenre 
mondom,  hogy  soha  semmihez  olyan  kész  nem  vagyok,  mint  ebez, 
niort  nagy,  jó  és  hasznos  kereskedésnek  esmértem  az  hittel  való 
koreHkodóHt  mindenkor,  kihez  az  több  kereskedések  mind  sem- 
nunek  tt^tszonekcMár  gjermekkorát  tolvajláson  és  templomtöré- 
Hon    ke/dio   és  soha  emberi  érzelem  hűrja   nem  rezzen  át  szí- 
vén; r-Nitk  egyetlenegyszer  szól.  lelkiismeret-furdalásról,  mikor  a 
(íy\ila-fi»hérvári   orgyilkosságot  vallja  meg,  s  az  az  egy  is  iigy 
haug/ik,  mintha  csupíin  bőrének  féltése  volna.  Kirabolja  tulaj- 
don anyját,  kil)ánatál)an  miatta  megbolondul  és  megnyomorodván 
uuVi  oniber  háziuiAl  hal  meg.  Önéletrajza,  melyet  Oláh  érseknek 
eUieH/él,    árnlások,    gyilkosságok,    rablások  sorozata ;    ellenség(» 
mindenki,  kinél  ezüstnek  vagy  aranynak  szagát  érzi:  a  barátsáí? 
ennk  luru  való,  hogy  áldozatait  kíhinyebben  kézre  keríthesse;  a 
H/e^ények  és  nyomorultak  iránt  sem  lakik  irgalom  szívében ;  mn 
hadvezér,  hohiap  cselszövő,  azután  rabló,  orgyilkos  és  kém,  amin 
liMN/nát  látja.   Nincs  előtte  becsülete  senkinek  és  semminek,  ha 
iHMnbu  hasznot  roméi  tele.  Gyónásábau  kegyelmesnek  nevezi  az 
í'i'Heket  és  ennek  kérdésére,  miért  nem  mondja  kegyelmesnek  in- 
kíibli  nz  istent,  így  felel:   »Hadd  járjon  most,  itten  csak  nagysá- 
M«»d  liasználhatna   énnekem,  ah  mint  reménlem,  hogy  használ.^ 
AlAviilósftgára  ráadásul  még  gyáva  is;  Xyáry  Ferenczet  egyszer 
pArbajra  hitta,  s  a  hogy  ez  kiállott,  megszökött   a  bajvívás  elöl : 
ft  hol  íikröt  talált,  azt  el  tudta  hajtani,  de  ellenséget  nem   igen 
tUflott  k(»rg(^tiii.  E  vonások  nagyobb  rész(^  a  maga  nyilatkozatai- 
nál Viin  ÖMszeHzedve,  melyeket  \í\ixy  knbíirló  hadnagyjaival  és  deák- 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  275 

jaiTal,  vagy  az  érsekkel  szemben  tesz.  Gazságain  élczelni  látszik, 
mikor  árulásait  következetesen  »bujdo8ásoknak«  nevezi.  Ez  a 
cynismus  még  sötétebbé  teszi  a  képet,  mint  valami  félelmesen 
komor  alapszín.  Ertjük  a  fölháborodást,  miképen  fakadhat  az  ér- 
sek e  borzalmas  szavakra,  mikor  Menyhért  anyja  sorsát  emliti 
előtte  :  >Méltán  verte  volt  meg  anyádat  az  isten,  hogy  ilyen  mon- 
stromot  szült  volt  ez  világra  mint  te  vagy,  mert  az  egész  magyar 
nemzetnek  nagyobbat  nem  véthetett ,  mint  hogy  tégedet  szült 
volt  e  világra,  mert  csak  az  ti  áruitatástokért  vagyunk  idegen  nép- 
nek szidalmába.« 

Ezekben  akartuk  egymás  mellé  állítani  a  történet  és  a  Co- 
media  Balassa  Menyhértjét. 

V. 

A  töi-téneti  és  irodalmi  szempontból  egyiránt  nevezetes 
szinmú,  melynek  már  ideje  rövid  foglalatját  adnunk,  öt  részre  van 
osztva.  Mindegyik  rész  elején  el  vannak  sorolva  a  ^közbeszólóké 
(interlocutori),  kiknek  teljes  jegyzéke  a  következő :  Balassa  Meny- 
hért; Balassa  Boldizsár,  fia;  Szénási  István,  prédikátor;  Kasza 
Mátyás,  biztos ;  Kelemen,  ki  egy  helyt  ispánnak ,  másutt  had- 
nagynak neveztetik ;  Tamás,  Józsa  és  Péter  deákok ;  egy  lakáj  s 
az  esztergomi  érsek,  Oláh  Miklós,  ki  azonban  nevén  nevezve  se- 
hol sincs.  Az  utolsónak  kivételével  valamennyen  a  Balassáknak,  az 
apának  vagy  fiúnak,  szolgálatában  állanak.  A  második  és  harma- 
dik rész  csak  egy-egy,  a  többi  pedig  két-két  jelenetből  áll ;  de  je- 
lenetes  elkülönités  nélkül.  >)  Ez  alakokkal  és  keretben  aztán  a 
cselekvény,  —  ha  ugyan  a  darab  tartalmát  ekként  nevezhetjük, — 
Igy  halad. 


»)Toldy  Ferencz:  {A  magyar  kmé»zef  története  I.köt.  198  1.)  ezt 
mondja:  >A  második  rész,  valamint  a  tübbi  csak  egy  jelenetből  áll. c 
Ez  tévedd.  A  negyedik  rdsz  nagyobb  fele  az  érsek  éa  Menyhért  küzött 
folyik  le ;  az  utóbbi,  mikor  gyónásának  már  vége  felé  jár,  behívja  Jó- 
zsa deákját,  ki  innen  kezdve  szintén  részt  vesz  a  beszélgetésben.  Az 
ötödik  rész  s  a  darab  végén  Péter  deák  fölkiáltásának :  »Hamar  az  pa- 
ripákat !€  melylyel  Boldizsár  mondókáját  félbe  szakttja  s  utóbbi  kérde- 
zösködéseinck  az  út  iránt,  csakúgy  van  értelme,  ha  öt  a  beszélgetők  kÖ7é 
akkoriban  lépve  képzeljük. 


276  AZ  ELSŐ  MAGYAR  POLITICAI  SzInMÜ  É8  KORA. 

Balassa  prédikátorát,  Szénásit,  Bécsbe  küldte  föl  alkudozui 
amaz  adomány-levélben  foglaltaknak  végrehajtása  iránt,  melynek 
alapján  1561-ben  János  Zsigmondtól  Ferdinándhoz  állott.  *Gott- 
helf,  gotthelf,  kegyelmes  uram !  Jó  az  német  királ!  Az  nagy  is- 
tenre mondom,  azt  hiszem,  hogy  jóval  jö  Szénási.  ímhol  vagyon, 
megjött  Bécsből*.  E  gúnyolódó  szavakkal  vezeti  be  a  darabot  s 
jelenti  a  küldött  megérkeztét  Kasza  Mátyás.  Balassa  fenekedik 
is,  hogy  csak  ne  legyen  ínye  szerinti  a  bécsi  izenet,  megint  kész 
lesz  átállani  vagy  az  erdélyiekhez,  vagy  a  törökhöz,  mert  hiszen 
török  aranya  még  úgy  is  kevés  van.  Szénási  beköszönt  s  elmondja 
hireit ;  de  biz  ezek  nem  a  legkellemesebbek.  Az  ui*ak  odafönn 
mind  ellenségei  Menyhértnek;  de  különösen  Bottyáni,*)  ki  ezt  a 
tanácsot  adta  a  császárnak :  »Ha  felséged  érdeme  szerint  fizetni 
akar,  és  valamit  adni,  hát  egy  szál  istrángot  adjon,  kivel  felakasz- 
szák,  és  legyen  neki  érdeme  szerint  való  ajándék.«  Csupán  az 
egy  esztergomi  érsek  lenne  jó  barátja,  ha  vele  hit  dolgában  egy 
volna.  Különben  Miksa  Balassának  Diósgyöil  ajánlja  örökben, 
ha  Szatmárt  és  Nagybányát  kiadja  kezéből.  De  a  kapzsi  úr  nem 
egykönnyen  ereszti  el,  a  mit  egyszer  megmarkolt  s  Szatmárról  a 
következő  részben  azt  mondja:  >Szakmárt,  Bányát  nem  hogy  en 
itt  a  földön  elhagynám,  avagy  királnak  kezébe  adnám,  de  még 
holtom  után  is  —  isten  bár  mennyországban  maradna,  ü  ott  lak- 
nék —  én  pedig  azt  kívánnám,  hogy  vagy  oda  vihetném  velem 
Szakmárt,  avagy  e  földön  lelkem  Szakmarban  lakhatnék^.  Hiába 
unszolja  Szénási,  hogy  fogadja  el  a  császár  ajánl? tát ;  úgyis  elege 
van,  lakjuk  nyugodalommal  Diósgyőrben.  Ura  ráförmed :  »Las- 
san  szólj  nekem  effelől ;  elegem  még  nincsen,  mert  ha  az  Sza- 
mos mind  arany  nyal  folna  is,  még  sem  ©lég  volna  énnekem. «  — 
A  második  részben  tanácsot  tart  embereivel,  hogy  mi  tevő  le- 
gyen. Tamás  deák  emlékezteti,  hogy  ha  Munkácsot  megveszik, 
úgyis  le  kell  mondania  János  Zsigmondtól  szerzett  birtokairól. 


V>  Batthyányi  Fcrencz,  tárnok  és  föpohárnok-mcster,  ki  vén  korá- 
ban nagyon  bclsö  emberévé  lett  Ferdinándnak.  A  királyijai  együtt  járta 
Po7sonyban  az  úrnapi  processiót  és  ott,  áliitátossága  jeléül,  a  szentségre 
rozsát  hintett.  Az  15G3-iki  koronozáskor,  nádor  nem  létében,  ö  inté/te 
a  néphez  a  szokásos  kérdést :  akarják-t*  Miksa  királyfit  királynak  V  — 
Budai  Lej\  1.  i>í»:{  1. 


BfcuTlIY    ZSOLTTÓL.  Ö77 

>  Arra  ebet  vegyenek  U  feleli  gazdája,  ki  semmi  árou  ueni  haj- 
landó tágítani  alföldi  királyságából.  Ugyanez  a  Tamás  javasolja, 
hogy  az  érsek  barátságával  kellene  egyengetnie  ügyét  Bécsben. 
De  mi  módon  puhíthatná  meg  a  hatalmas  Oláh  Miklóst  ?  Arra 
is  kész  a  tanács :  ajándékkal  és  hittel.  Balassának  tetszik  a  terv ; 
tudja,  milyen  hasznos  a  hittel  való  kereskedés.  A  beszélgetést 
Józsa  deák  fejezi  be :  ^Elvégezett  dolognak  nem  kell  tanács.  El- 
megyek érsek  uramhoz. «  —  A  csak  másfél  oldalra  terjedő  har- 
madik részben  már  ott  van  s  ugyancsak  üti  a  vasat  ura  érdeké- 
ben. Oláh  jMiklós  azt  kérdi  tőle,  vájjon  abba  a  hitben  van-e  még 
Menyhért,  hogy  >ha  üdvességre  választatott,  mind  ez  világ  go- 
noszságát mi  vélné  is,  erővel  is  idvezülhet ;  és  ha  az  kárhozatra 
választatott,  ha  olyan  volna,  mint  szent  Dávid  vagy  szent  Péter 
is  és  sz.  Pál,  ugyan  kárhozni  kellene. «  A  ravasz  deák  sajnálkozva 
említi,  hogy  biz  ö  hitte  mindezt,  »de  immár  nagyságod  ellen  vetni 
nem  akar,  hanem  szolgálni,  mert  immár  misét  hall  és  bőjtel,  auri- 
cularis  confessiot  is  hall.«  A  buzgó  térítő  főpap  rögtön  kinyilat- 
koztatja, hogy  már  így  szent  a  barátság  s  minél  előbb  találkozni 
szeretne  Balassával.  —  A  negyedik,  leghosszabb  s  legkitűnőbb 
rész :   a  gyónás.  Az  ármányos  Menyhért  megjelenik  Oláh  Mik- 
lósnál, hogy  ennek  részére  térjen.  Az  érsek  fölhívására  térdre 
esik  és  gyónni  kezdi  bűneit.  Azokat  tudniillik,  a  melyek  hirtele- 
nében eszébe  jutnak ;  csak  a  nagyját,  mert  »ha  mind  az  többit  is 
előszámlálnám ,  egy  hétig  innen  fel  nem  kelhetnénk,  c  A  gyó- 
nást  Balassa   gyermekkori   tolvajságain   kezdi  s  ezekről   halad 
mindig  magasabbaki-a.   Egymásután    következő    foglalásoknak , 
rablásoknak,  gyilkosságoknak,  árulásoknak,  esküszegéseknek  vé- 
gét alig  érő  sorozata  ez,  a  legmaróbb  gúnynyal  telve  ügy  a  Ba- 
lassák  és  c/imboráiknak    egész   fajzata,   mint  a  római   egyház, 
szentjei,  főpapjai  és  szertartásai  ellen.  Végre  az  érsek  beleun  a 
hosszú  litániába,  s  figyelmezteti  a  bűnbánót,  hogy  tizenegy  óra, 
evés  ideje  van,  a  többit  hagyják   máskorra.  De  Menyhért   nem 
akarja  félig  végezni  dolgát,  fóloldozást  és  közbenjárást  kíván  a 
császárnál.  Kérésének   nagyobb  nyomatékot  adandó,  száz  gíra 
ezüst  ajándékot  ígér  gyóntató  atyjának.  Oláh  Miklósnak  sem  kell 
több,  azonnal  készen  van  a  megegyezéssel :  »Keszenem,  jó  Meny- 
hért uram,  és  jó  néven  is  veszem ;  szívem  szerént  terekedem  rajta 
Századok.  19 


278  AZ  ELBO  MAGTÁR  POLITICAI  BZtNIfŰ  É8  KORA. 

és  enuek  felette  meg  is  ödozlak.  Nem  szükség  minden  bűneidet 
elösz&mlAlnod,  és  az  nagy  paphoz  menned  érette.€  Ezzel  a  hatal- 
mas főpap  meg  van  nyerve  ügyének ;  Balassa  czélját  értő  vele  s  az 
érsek  ismételt  sürgetésére  késznek  nyilatkozik  ebédhez  ülni  — 
Az  ötödik  rész  Menyhért  fiának,  Boldizsárnak  szökését  t&rgyazza 
a  császári  udvarból,  hol  apja  hűségének  kezese  gyanánt  tartózko- 
dott. A  beszélgetésben,  melyet  Tamás  és  Péter  deákokkal  folytat, 
apja  méltó  fiának  mutatja  magát.  Tamás  deák  adja  neki  a  jö  ta- 
nácsokat ;  de  a  falra  hányt  borsó  mind  visszapattog.   Az  isten 
büntetésével  való  fenyegetésre  azt  feleli  Boldizsár  úrfi:  >Morogj, 
morogj,  en  vagyok  azért  az  Balassi  Boldizsár.  Abban  menjünk  csak 
el,  az  kit  te  álmadozsz :  micsoda  fia  volnék  en  Balassi  Menyhárt- 
nak ?€  A  tudományok  sem  igen  kellenek  neki.   »Mind  ez   világ 
tudományán  sem  adnám  ez  gyémánt  gyűrücskét^  ki  lyjomban  va- 
gyon :  la  I  mely  szépecske !  még  fianu-a  is  rá  marad,   nem   úgy 
mint  az  tudomány.*  Előre  mulat  a  gondolaton,  hogy  majd  Det- 
rekőben,  a  hova  készül,  liogy  »megjárja  a  bokrokat,  völgyeket  és 
leshelyeket,  erdőket,  utakat,  a  hol  árros  embereket,  kik  morvaiak 
és  bécsiek  lesznek,  megleshetnek,  c  Végre  Péter  deák  kiadja  a  pa- 
rancsot a  paripAk  niegnyergelésére  s  a  sietséget  jellemző  és  za- 
vart festő  rövid  szóváltással,  Boldizsár  és  emberei  között,  nz  ötö- 
dik rósz  és  ezzel  a  darab  véget  ér. 

A  vázlathoz  s  a  föntebbi  történeti  rajzhoz  kapcsolva,  leg- 
krmnyebl)en,  ismétlések  nélkül  kifejthetjük  egynémely  nézetünket 
a  darabban  előadott  történet  idejére,  helyére  s  az  egésznek  ren- 
deltetésére nézve,  mely  több  tekintetben  eltér  irodtalomtörténe- 
tünk  örök  érdemű  bíivárának,  Toldy  Fereneznek  véleményétől, 
ki  egy  sovány  és  téves  hírlai)i  jegyzet  után  a  Comedlá-nak  első 
taglalója  és  méltatója  volt.  A  tí*)rténet  idejére  nézve  Toldy  egy 
ízben  ')  azt  írja,  hogy  a  darab  » Balassa  JVÍenyhártnak  [I.  Jj'mos 
választott  királytól  Miksa  királyhoz  átpártoLását  tárgyalja.  Ba- 
lassa Uíryan  már  1561-btín  állott  át  Ferdinándhoz  titkon  s  a  kö- 
vetkező évben  világosan ;  de  miután  a  negyedik  részben  a  mold- 
vai klastronna  szándéklott  kiütés  és  Ferdinánd  halála  említtetik 


•;  A  htagifar  kö/f észét  kízikúnyip.  Klsü  kiad.  I.  köt.  18ör>.    Ö2.  lap 
^  8ZÖvegb(Mi  t?8  jcí;:yzothí»n. 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  279 

(1564)  ez  utóbbi  helyet  vagy  később  szúrta  bele  szerző  vagy  kiadó 
vagy  —  a  minek  a  történetekben  nem  találom  nyomát  —  Balassa 
időközben  ismét  Jánoshoz  pártolt  volt  s  most  szükségesnek  látta 
magát  újra  Miksa  kegyelmébe  ajánltatni.  Jelen  alakjában  sem 
lehet  a  darab  1564-nél  újabb,  mert  1565-ben  Balassa  már  Svendi 
Lázár  mellett  vitézkedett  János  ellen  s  Oláhnak  nem  volt  volna 
többé  oka  Menyhártot  (a  negyedik  részben)lanyhasággal  vádolni,* 
Ujabban  ugyancsak  Toldy  a  történet  időpontját  egész  határo- 
zottan 1561-re  teszi.  *)  Mindegyik  állítás  tévesztett,  s  hogy  a  kér- 
désre a  legmegfelelőbb  választ  megadhassuk,  az  érintett  ellen- 
mondást kiegyenlíthessük,  nincs  szükségünk  sem  találgatásokra 
sem  valószínűtlen  beleszúrásoknak  föltevésére,  sem  hosszú  kerülő 
útra.  A  darabban  annj-i  az  útmutató,  hogy  —  ha  a  történetet, 
mint  egy  térképet,  kezünkben  tartva  haladunk  —  lehetetlen  a 
biztos  czélra  vezető  ösvényt  eltévesztenünk.  Miről  van  szó  a  da- 
rabban ?  Mindenesetre  egy  árulóról,  élete  minden  gazságaival ; 
de  —  ne  hagyjuk  a  czím  által  tévútra  vezettetni  magunkat  — 
nem  az  árulásnak  egy  előttünk  lefolyó  cselekvényéröl.  Az  első 
részben,  mikor  Balassa  Menyhérttel  találkozunk,  ennek  már  ép 
oly  kevés  köze  van  János  Zsigmondhoz,  mint  mikor  a  negyedik 
rész  végén  eltűnik  szemeink  elöl.  Legelső  megszólalásában  a  né- 
met királyt  fenyegeti  árulással,  ha  Szénási  rósz  hírrel  érkeznék. 
Már  ha  valakitől  elpártolást  emleget,  akkor  még  nem  tartozha- 
tik  annak  ellenségéhez.  De  nem  is  tartozik.  Fenyegetőzésére  Ka- 
sza Mátyás  kineveti,  hogy  az  erdélyiek  felé  ugyan  hiába  közeled- 
nék, mert  ott  semmi  hitele  és  becsülete.  Mindjárt  erre  megismeri 
maga  is  és  bevallja,  hogy  már  három  ízben  kínálta  magát  —  a 
német  királynak  őrá  bízott  hadaival  és  ágyúival  együtt  —  János 
Zsigmondnak ;  de  sem  ő,sem  szolgálata  nem  kellettek.  Ezek  szerint 
szó  sem  lehet  arról,  hogy  a  Comedia  Balassának,  Jánostól  való 
egyik  átpártolása  történetét  adja  elő.  Menyhért  a  darab  elejétől 
légéig  a  német  király  oldalán  van,  kihez  1562-nek  legelején  pár- 
volt át  világosan :  árulásáért  jutalmul  kapván  Detrekőt  és  meg- 
erősíttetvén Szatmár,  Nagy-Bánya  és  Tasnád  birtokában  egészen 
Munkács  kézrekerítéseig,  amikor  is  ezért  amazokat   cserébe   át 


1)  A    mwfyar  koUv.szel  Untruitv.  Második  kiadás,    1«G7.  107  l. 

19* 


SdO  AZ  ET.8Ö  MAGTÁR  POLIflCAT  8ZÍNMÜ  i:»  KORA. 

Ibgja  adui  a  csász&niak.  Hogy  az  ideiglenes  egyezség  m4rjö  ideje 
végre  van  hajtva,  kitetszik  oiinaiL.  hogy  az  ötödik  részben  már  a 
pártos  úrnak  elégedetlenségéről  is  értesülünk  Detrekővel,  melyet 
Gyötrekőnek  szokott  mondani,  »mert  ö  itt  nem  köborhat,  ^)  kiért 
őneki  nagy  gyötrelme  vagyon,  c  Szatm&rt  s  a  többit  csak  ideiglen 
való  joggal  bírja,  s  úgy  látszik,  a  császár  szeretné  kivenni  körmei 
közül.  De  Menyhért  erre  semmi  módon  nem  hajlandó.  A  darab 
egyetlen  átolvasása  meggyőzhet  róla,  hogy  az  egész  dolog  nem 
Balassának  innen  oda  pártolása,  hanem  csak  a  körül  forog,  mi- 
ként kaphatná  meg  örök  jogon  emiitett  s  erdélyi  szereplése  alkal- 
mával szerzett  birtokait  a  német  királytól^  kinek  már  rég  hűségén 
van  és  kénytelen  is  maradni.  Ennélfogva  aztán,  ha  a  történet 
idejét  akarjuk  meghatározni,  nincs  szükségünk  föltevésére  akár 
annak,  hogy  (a  miről  a  történet  semmit  sem  tud)  Menyhért 
talán  ujabban  János  Zsigmondhoz  állt  át,  akár  annak,  hogy  a 
CamédtdA)A  egyet-mást  utólagosan  szúrtak  bele.  Ferdinánd  a  da- 
rabban több  Ízben  >szegénynek€  neveztetik ;  így  szokták  emle- 
getni .a  már  életben  nem  levőt.  De  az  érsek  egy  alkalommal  vilá- 
gOHan  is  meghaltnak  említi  őt.  Menyhért  gyónása  közben  megem- 
lékszik a  rósz  véget  ért  szüretről,  mikor  Zayval  a  más  borára 
szomjaztak  s  azalatt  családja  a  szemfüles  erdélyiek  kezébe  került- 
Balassa  felesége  az  első  és  ötödik  részben  úgy  említtetik,  mint 
leányával  és  kisebbik  fiával  János  Zsigmond  fogságában  Hunya- 
don  sínlődö.  Mig  mindezekről  csak  1564  után  lehet  szó,  nincs  az 
egészben  semmi,  a  miből  az  elbeszélt  dolognak  korábban  történ- 
tére következtethetnénk.  Nem  valamelyik  árulásának,  hanem  egy 
kis,  várai  fölött  való  viszálkodásnak  alkalmából  van  itt  bemu- 
tatva Balassa.  A  viszály  talán  akkor  fejlődhetett  ki,  (1565  ele- 
jén,) mikor  az  erdélyiekkel  kiújult  háború  épen  Szatmár  és  Nagy- 
bánya körül  folyt,  melyek  hol  elestek,  hol  visszakerűltek,s  melye- 
ket, mint  fontosoknak  nmtatkozó  pontokat,  Miksa  nem  volt  haj- 
landó egy  magános  s  császári  környezete  által  folj-tou  gyanúsított 
hüségü  ember  kezén  hagj'ui.  Ezéil  kinálhatta  érttők  cserében 
Diósgyőrt  s  ezért  volt  szüksége  Menyhértnek  szószólókra  az  ud- 


'j  Kólioriii,  kobozni  annyi  mint  prédára  járni,  rabolni,  fosztogatni. 
Különösen  Tinódi  a  rabló  urakat  kobzuknak  szokta  nevezni. 


BEÖTHY   ZSOLTTÓL.  281 

• 

varnál.  Minthogy  pedig  rövid  ido  multán  Balassa  csakugyan  jó  és 
buzgó  hadi  szolgálatokat  tett  IVIiksa  ügyének,  s  miután  későbbi, 
nem  jelentéktelen  dolgairól  a  Comédia  egy  szót  sem  tud ;  úgy  a 
tárgyalt  eseménynek,  mint  a  darab  keletkezésének  időpontját  biz- 
ton 1565    elejére  tehetjük. 

>Az  ötödik  rész  beszélgetést  foglal  magában  Menyhért  fia 
Boldizsár  és  Tamás  deák,  mint  látszik,  ennek  nevelője,  közt,  mely- 
ből Boldizsár  készületét  tudjuk  meg,  a  János  udvarából,  hol  zá- 
loga volt  apja  hűségének,  megszökni. «  Ezt  irja  Toldy  a  darab 
meséjének  vázolása  közben.  *)  A  félreértés,  mely  e  sorokban  nyi- 
latkozik, abból  a  tévedésből  következik ,  melyet  épen  -  most 
fejtettünk  ki.  Menyhért  1564  végén,  mikor  a  darab  játszik, 
már  régen  nincs  János  Zsigmond  oldalán,  sőt  évek  óta  nyilt 
s  olykor-olykor  tevékeny  ellensége  az  erdélyieknek.  Mikép  le- 
hetne tehát  hűségének  zálogául  fia  oly  fejedelem  udvarában, 
kinek  ő  már  évek  óta  nem  híve  ?  Mikép  lehetne  épen  Bol- 
dizsár, ki  János  hadai  ellen  már  1562-ben  Hadadnál  kitün- 
tette magát  ?  Világos,  hogy  itt  tévedésnek  kell  lenni  a  dologban. 
Tévedésnek  annálinkább,  mert  az  első  részben  Menyhért  maga 
említi,  hogy  Boldizsár  fia  Linzben  van.  Apja  hűségének  záloga 
gyanánt  nem  is  tartózkodhatik  más  udvaniál,  mint  annál,  mely 
mellett  Menyhért  áll.  S  aligha  is  tévedünk,  ha  az  ötödik  rész 
szinterét  a  német  udvarba  helyezzük,  hol  a  bizalmatlan  Miksa 
tartóztathatta  vissza  a  mindig  gyanús  Balassa  első  szülöttét.  A 
töilénet  sem  emlékezik  Boldizsár  erdélyi  fogságáról ;  somlyai 
Bátori  István  csak  Balassánét,  leányát  és  fiatalabbik  fiát  hur- 
czolta  magával.  Az  utolsó  részben  Tamás  deák  családja  szomorú 
soi*sával  inti  jóra  Boldizsár  íirfit,  mikor  így  szól :  ^Ostorával  sem 
gondolsz  istenednek,  sőt  azt  sem  tudod :  vagyon-e  istened,  vagy 
nincs ;  anyád  Hunyadon,  húgod  is,  öcséd  is,  fogságban  vadnak 
nyavalyások,  te  mégis  azon  latorságban  jársz  el.«  Mondhatja-e 
ezt,  ha  ők  is  ugyanott,  ugyanolyan  fogságfélében  vannak  ?  Boldi- 
zsár inti  deákját,  hogy  lassabban  beszéljen,  mert  meghallja  a 
*német.«  Mit  keresne  ez  János  udvarában  ?  Péter  deák  nyilván 
mondja :  2^  Jaj  szegények !  hogy  mehettek  ti  el,  ha  zálagok  vattok 

')    .1  mmjyar  költészet  története.  Más.  kiad.  181)7.  108  1. 


'4i\4  \á  ^\Mi\   WMIYXVL  POLITICAI   SZÍNMŰ   to  KORA. 

HdHllíMvaii  lliiliiNhii  Menyb&rttúl,  hogy  ú  felségét  kövessétük  min- 
iliMiuHi  kltlniubcm  tieiii  hiimének  meg  és  még  igy  sem  hisznek 
m%*  MiiliiNNa  fia,  apja  hűségének  záloga  sehol  másutt  nem  le- 
liMl,  luial  a  német  udvarnál  Ott  is  van  s  onnan  igyekszik  Detre- 
holiii  NKtikui,  hogy  apjának  kobzó  mestei-ségét  folytathassa. 

K  megjegyzések  előrebocsátásával,  a  daiab  cselekvényéböl, 
hangjából,  álláspontjából,  modorából,  czélzataiból  könnyű  követ- 
ki  wtiítéHt  vonnunk  rendeltetésére.  Nem  volt,  nem  lehetett  ez  egyéb, 
mint  Balassának  és  egész  fajzatjának  pellengérre  állítása ;  a  német 
uralkodás  tehetetlenségének  és  erkölcstelenségének  föltüntetése ; 
az  erdélyi  udvar  egy  bűntényének  —  ha  mellékesen  is  -  mentege- 
sse ;  az  ismét  mozogni  kezdő  pápistaság  kicsúfolása.  Szóval  a  gúny 
ostorával  megcsapkodása  a  külső  Magyarország  hatalmasainak 
a  névtelen    író  politicai  s  egyházi   ellenfeleinek.  Egy    merész 
kihívás  a  szellemi  küzdelem  terén.  Azt  azonban,  hogy  a  darab 
egyenesen  színpadra  készült,  hogy  a  legélénkebb  hatású  művé- 
szettel, a  színészettel,  szövetkezve  töltse  be  rendeltetését ;  vagy 
hogy  épen  valamely  vándorszínész-társaság  tagja  lenne  készítője  : 
nem  mérnők  oly  határozottan  állítani ,    mint  a  hogyan  Toldy 
teszi :  » Sokkal  több  elevenség  és  élethűség  van  enuek  valóban 
arámai  dialógusában,  mint  hogy  az,  amaz  időben,  mástól,  mint 
(»gy  a  színpadi  elöadhatás  titkaival  mindennapi  gyakorlatból  is- 
meretes színésztől  származhatott  volna. «  ^) 

Abban,  hogy  »Balassi  Menybárt  árultatásán«  a  XVI.  szá- 
zadbeli vándorszínészeknek  állítólag  pajták,  vásáros  bódék  elé  s 
csárdákba  gyülekező  küzönsége  múlatott,  annál  kevésbé  lehetünk 
bizonyosak,  mert  még  ahhoz  is  sok  és  alighanem  alapos  kétség 
fér,  vájjon  volt-e  csakugyan  ezidöl)en  magyar  vándorszínészet  ? 
Az  adatok,  melyeket  ennek  l)ebizonyitására  Horvát  István  -)  s  a 
Horvátéival  együtt  Toldy  csoportosít,  ■)  épen  nem  tesznek  vilá- 
gos és  kétségtelen  tanú>ágot.  Így  az  1271-ki  budai  és  1460-ki 
szeiKísi  zsinat  kánonaiban,  említett  histriok  luimusok  alatt  inkább 
idegen,  német  és  olasz  —  máig  ^komédiásoknak*  nevezett  —  kó- 
borlókat  érthetünk,  mint    magyar    szinészeket.  Laskai    Ozváld, 

*)  -fi  éiingijnr  költcszi'l  (öth'nitv,  1H7  1. 

2)  Tuflomáiiyos  ijyüjtemvny,  IblD.  V.  K.  bl.  «2.  1. 

^)  Á  üutijyur  költ.  tört,  U« — 100  1. 


BKÖTHY  ZSOLTTÓL.  283 

pesti  barát  1498  ból  való  Biya  salntis-ím^k  ama  kifejezése, ho;iy 
u  kolostorokban  színi  énekek  (cantus  tbeatrales)  zengenek,  alig 
jelent  egyebet,  minthogy  a  szerzeteseknek  bébe-korba  kedvtik  telt 
világi  dalokban;  míg  Zsámboki,  XVI.  századi  történetíró,  a  »the- 
atrnmok  örömei «  alatt,  melybe  szerinte  a  magyarok  sülyedtek,  nem 
igen  éithetett  mást,  mint  nagyuraink  vendégségeit  és  ünnepélyeit 
mely  alkalmakkor  megjelenhettek  ott  idegen  zenészek,  tánczosok, 
komédiások  is.  *)  Hasonlóan  homályos  és  sokkal  későbbi  is  az  az 
adat,  melyet  Szenczi  Molnár  Albert  jegyzett  föl  Postilla  Scvlteticá' 
jának  toldalékában  =)  Kanizsa  ostromának  komédiában  ábrázoltatá- 
sáról.  A  legelső  világos  adat — a  leopoldi  engedély —  1 692-ből  való, 
tehát  majdmásfél  századdal  későbbről,  mint  amikor  a  miComediánk 
készült.  De  ha  magyar  vándorszínészek  nem  voltak  is  ez  időben,  elő- 
adhatták talán  a  darabot  az  iskolákban?  Ez  is  hihetetlen.  Míg  a 
protestáns  iskolákban  itt-ott  kakasviadalok  képezték  az  ünnepi  játé- 
kokat,szini  előadások  tartásának  nyomára  csak  gyéren  akadunk.  5) 
Ezeket  a  jczsuitákiskolái tcrjesztettékinkább el,kik  növendékeikkel 
nem  igen  ábrázoltatták  a  Balassa  Menyhért  és  Oláh  Miklós  kö- 
zött lefolyt  gyónó  jelenetet.  A  classicai,  bibliai  vagy  erkölcsi  al- 
logoricus  tárgyú  iskolai  drámák  között  különben  hiába  is  keresünk 
politicai  gúnyjátékokat,  s  ezzel  a  Comedidt  félig-meddig  leszorí- 
tottuk a  XVI.  század  képzelt  és  valóságos  színpadáról. 

Nem  elég  nyomósok  azok  az  okok  sem,  melyeket  Toldy  ma- 
í^'ából  a  darabból  merít  föntebb  előadott  állításának  bebizonyítá- 
sára. Azt,  hogy  a  sziui)adi  technicának  itt  nyilatkozó  ismeretével 
csak  színész  birhatott,  s  e  szerint  a  munka  szerzője  csak  színész 
lehet,  semmiképen  sem  n-hatjuk  alá.  Miben  áll  tulajdonképen  ez 
a  technica  ?  Talán  a  cselekvény  érdekességében  ?  Az  egész  Co- 
mediá'hsiu  alig  szólhatunk  cselekvényről ;  a  jelenetek  egytől  egyig 
álló  képek ;  az  írónak  a  kíváncsiság  kielégítésére  semmi  gondja ; 
nem  világosít  föl  még  arról  sem,  vájjon  elérte-e  végre  czélját  Ba- 


')  Mdfjyar  népk'ltdsi  (/i/iij(en*>tft/,  Uj  folyain.  A  Kisfaludy-Tarsaság 
megbízásából  szerkesztik  és  kiadják  Arany  László  és  Gyulai  Pál.  I, 
köt.  b20 — 522  l. 

-)  J)e  Idolo   í.durtfanOj  p.  í)7. 

^)  Franki  Vilmos  :  A  hazai  és  külföldi  iskolázás  a  XVI.  század* 
ha  ff.    30  1. 


2ft'1  AZ   ELBÖ  MAGYAR  POLITICAl   SZÍNMl    ÉS   KORA. 

laHHa  H  mcgszökött-e  bárt  a  készülődés  után  Boldizsár.  Talán  az 
ügyes  ])orendezésben  ?   Nem  lehet  tudni,  miért  vau  szükség  az 
üIhő  résznek  a  másodiktól  való  elválasztására ;  nem,  mi  okból  Íra- 
tott az  egész  nyúlfarknyi  barmadik  rész,  s  mi  köti  össze  az  ötödi- 
ket az  előbbiekkel.  Talán  meglepő  fordulatokban,  a  kíváncsiságot 
és  érdekeltséget  fölgerjesztö  jelenetekben  ?  Míg  Szegedi  Lörincz 
Theophmn(i'jkhai.u,  s  a  Comico'tragédiá'hsin,  melyek  —  nem  Írat- 
tak ugyan  színészek  által,  de  legalább  csakugyan   iskolai  szín- 
padra lehettek   szánva  —  mesében   és  tagolásban  bizonyos  ke- 
rokségro,  meglepetésre'',  színi  érdekgerjesztésre  törekvést   talá- 
lunk, a  Comedid'han  mindebből  semmit.  A  technikai  ismeretet 
tehát  nem  érthetjük  másra,  mint  a  nyelvnek,  a  dialógnak  eleven- 
ségére, életszerűségére.  Hogy  azonban  ez  nemcsak  színésztől  telik, 
megmutatta   a  Páduában  iskolázott  tudós  énekszerzö:  Sztárai 
Mihály  a  Comedia  lepidissima  de  sncerdatio-heLU.  s  a  papok  há- 
zasságáról fönnmaradt  töredékben.  Sőt  ellenkezőleg ;  aszínészség 
mindenütt  fejtett  ki  magának  s  adott  át  örökül  nemzedékről  nem- 
zedékre bizonyos  hagyományos  formákat  s  nyelvbeli  sajátságot  is, 
mely  ügy  páthoszában,  mint  komikumában  a  közönséges  élet  nyel- 
vét iíírmészet  szerint  tűlhajtja,  s  így  ettől  —  épen  saját  czéljai  ér- 
dekében -     többé  kevésbbé  eltér.  A   Comcdid-han  iiiiKs  s(»ninii 
ilyes  ;  seinini  a  mindennapi  élet  nyelvének  ügyes  íölliasználásán  túl ; 
seiimii  szólásiornia,  forduíat,  kiíejczés,  mely  színpadi  tradicziókra 
látszanék  mutatni.  Egy  tiszta  lelkü,  tiszta  fejű,  tiszta  tolhi  ember 
nnmkíija  az,  ki  bizony  az  ö  kora  sziii])adának  technikájával  sem 
ismerős.  Ez  természetesen  nem  akadálya  annak,  hogy  a  legritkább 
és  legnmgasabl)  színműírói  tulajdonnak*  a  jellenilestés  mesteri 
erejének  örök  emlékű  és  dicsőségű  bizonyságát   ne  adja.  Ha  is- 
meri a  s/íni)ad  külső  követelményeit,  lia  a  színpadnak  ir:  bizo- 
nvái'a  nem  fog  liárom  személyt :  Kelement,  Józsát  és  Tamást,  az 
egész  első  részen  keresztül  némán  oda  állítani  a   3>közbeszólók« 
mellé,  hogy  a  másodikban  beszélgetni  kezdjenek  azokról,  a  miket 
az  imént  hallottak.  Nem  fogja  úgy  osztani  be  meséjét,  hogy  míg 
darabjának  egyik  része  (a  harinadik)  csak  egy  oldalra  és  néhány 
sorra  terjed,  a  következő  tizenkilencz  lapot,  az  egésznek  épen  fe- 
lét foglalja  el.  Xem  ;  e  színmű  csak  dialogizált  satira  volt,  egy, 
Írásban  terjesztett  i)o]iticai  pamflet.  Megírásába  olyan  valaki  ka" 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  285 

pott,  kinek  kiváló  jellemző  tehetsége  és  kitűnő,  zamatos,  fordu- 
latos nyelve  volt.  A  szellemvilág  amaz  örök  törvényénél /ogva, 
mely  szerint  minden  tehetség  a  neki  legmegfelelőbb  formában 
igyekszik  nyilatkozni :  a  drámai  alakot  választotta,  ismeretlenül 
a  szinmüiró  törvényeivel,  de  megáldva  legritkább  talentomával. 
A  darab  kiadója,  Karádi  Pál ,  bevezetésének  föntebb  idé- 
zett soraiban  írja,  hogy  kezébe  akadván  e  comédia,  nem  tűrhette 
hogy  ki  ne  nyomtatná  és  mindeneknek  tudtára  ne  adná.  Egy 
hanggal  sem  említi  színpadon  adatását.  Leírva  akadt  kezébe  s 
nyomtatásban  akarja  terjeszteni,  hogy  mások  is  megismerjék. 
Mi  szükség  lett  volna  a  könyv  gyönge  hatására,  ha  színész- 
társaságok erösebb,  hatásosabb  eszközeikkel  tehetik  meg  a  ma- 
gukét ? ! 

VI. 

Mind  ama  sok  hiányosság  daczára,  melyet  a  Comedldh&n 
épen  most  futólag  érintettünk,  a  magyar  szellem  müvei  között 
melyek  a  XVI.  századból  szálltak  ránk  örökségben,  alig  van  be- 
csesebb ennél.  Az  irodalomtörténeti  kritika  e  gyedül  helyes  állás- 
pontján  az   elsorolt   és   ezután    említendő   hiányok  természete- 
seknek tűnnek   föl   abban   az   időben,  míg  az  előnyök  váratla- 
nok, meglepők,  rendkívüliek.  Az  egész  méltán  juttatja  eszünkbe 
azt   a  középkoti    művészt,    kit    a    műtöiiénet    » angyali «-nak, 
szokott   nevezni,  ki  képein  testet,  ruhát,  mindent  elhanyagolt, 
majdnem   szánalmasan   fejletlen   technicával    dolgozott,  de  élő 
lelket,  megragadó  és  isteni  kifejezést  lehelt  szentjeinek  arczára. 
A  jellemfestő  tehetségnek  ama  kitűnő  terméke  nemcsak  a  ma- 
gunk erkölcsi  és  irodalomtörténeti  emlékei  között  foglal  el  neve- 
zetes  helyet,   hanem  a   magyar  szellem  azon  kevés  műve  közé 
sorakozik ,  melyek   párhuzamokra   bátorítanak   az  egykorú  kül- 
földdel. 

A  XVI.  század  magyar  költészetét  főbb  jellemvonásaiban 
megkísértettük  föntebb  vázolni.  Láttuk,  hogy  az  erkölcsi  romok 
alapján  terjedő  új  hit,  Cij  világnézlet  az  eleve  való  elhatároztatás- 
nak,  a  kérlelhetetlen  örök  igazságnak  eszméivel  mint  költözteti  be 
a  lelkekbe  a  közel  mulandóság  sejtelmét,  várását,kikertilhetlensé- 


11.  Midőn  az  í'lijí  «':bnr<lő  l::a::;'i*r  T'  »  — >    ^.>"    :•'.:•.' i;*".;ii    köi!«-  ><-•- 

ízza.  hoíív  nií-ír  kimiv-ii:':!-:.  •zr?*:.^^::-  :•.  D:-s  iiu-  K»rz:ilma^ 
'í'-il  adia  vi^jza:  iiiLi.:rirr  i-f:ljL:.j;i.:  Lailiuk  a  v-^z-tt  iikMlc>u. 
i    i-t»-iili*.-z  t»rr!  Rö:i-si>..  •  'i'.i.üa'J.  ''i^\K"^zr\\*  yj\f:\A*Áo.   iö- 

f: t     llK-Xaiíi'rT ^- r r: : Lr. k .    A I    aIíI  í:íí - ^  a  '.  vii 1 1 •  / 1* í-1  'ii n    s '.ni    111  á > .     A 

tív .   iii»:lvl.»M  r  irtfilk  ^•.■.  Zi:::yij5.  cyniosi^ .  vvii^  -íUJtO  '-zavak 
ikadtak.  ii^—  ir'*r>\>.  "ioX'>i\  mint  a  Jerviniáclok  kOl!«jié.  Dia- 
alt u'.ó  1:^7::- i-  :irali  'i-*  r<ziii»:knek  iiiue>».-u»rk  humuiis-tái.  A 
»vtr-:-^L  'i^ívlrl:?'    ,:«"  --^  ^j'-'k  reuirnvnYt:!  kecs^^su-Ki ti^vet  szul- 
;iL  M:A n  ;xs:T;ÁU:ik  air.i  vau  ^-zük^-éLre.  liogy  cgv  iikgeii.  pu^z- 
:tó  raí*'.v -"i----  *  :',Töküt  hivouM-^a  Ik;  miudiiuialau  ULiiizi-to 
Y^:ir:i( :  r.ií=í-:uií|:lrpht'li  a  k^^^oru  kt/t^t-?.  Vallá-a  olk-n  i>  im-ir 
riJ  í'A'ÍclIv.:  —  uUi:  iK-dig  a  itoiiticai  hatalom  u-klmes  szüvíítsr- 
:fK::  —  a  rtAcnö.  Sztgi>iiy  íelt-i  •^auyarsatva.  tV>ztMgaiva,  i)u>z- 
iih":*  a  \t\:x>kct  iioiu  óro  hábonik  LsUatrreiu  és  snk  t■e^lltVllyogo- 
f::  hailekAik  ko/ött.  Esr<z  u»^mz»ni'  Ví-sztilH*  rubaii.  Kik  az  ukai 
imukuiuk-   Azi   lii-zi  a  pávto-ki»dók.  a  iiémL-tliez  szit<>k.  a/ új 
iii  •\ioi.st^íci.   KorAiiak  miiult- 11.  íirvénylH:*  vczrtü  vi'tkét  ojry  i'iu- 
Kulvi:  latia  luogtosto-ulvo.  Elke-nvik-flH-n  mo^'torgatja  0/.  i'l- 
cMi    tO::y\ovot    <    a   munka,  nu-lyot  tlkr-zii .  r<illi>ir  a  mviv^in- 
;i;t    Kiviíiyi'ktiil.    ^  ii: asztala iinak    láli.i     niaiía     ki»riil    az    vizv--/. 
m\\i\Xí\v\.  Miu:  a  irnn,wz  i:v«»zolmi'r  tapasztalja   ^  krnvtrlrn  Íítvo- 
,0;'Olol  aunak  az  olvni-k  hird«t«>rro  t'unlitani :  lioíjy  In'irmiiio  t'öMi 
.ikor  ^iMii  toluni  a  trazt  jnvá  iu'azak  szennb«'ii:  niíir  aíjjnilva  <i'Jti. 
ml  n'jtiMiok  nu'hoklH'n  az  i'iivháza  íöb'  tn'ülrki^zni  kozdó  v«-ztt'r^ 
u»N  ti'lnok  :  hiti*  a  jíAo  ii«Mii/.<MU''kl»i'u  i>  inrirtint,  rrnu>nv««iick  lior- 
i:on\at  ninoN  hova  vos>o.  A  kövotk.'Zt>  luMiizodrk?  A  mának  i-kn- 
lajahol  a  holnap  onihi-rri   ^i^m  h'hotnok  kiih-nbok  nn'^trr,Mkn«l. 
Ivilassa  liohlizsár  nirjr  ro-zahl)  apjánál:  hálátlan,  fajtalan.  l:iínr. 
K  rtMnt'nytoliMwóiLr,  kOi^ÓLr  azonban  a  -zt'llomnok  mo^t    kruzaLrn. 
maju  nululatov  Oh'nk^riíúvt'l  lóp  v\n  >^  i-mbíMt   ki'ir^o   lámpájának 
kiMM-totos   iV-nyrt   majtl   itt,  nntjd  amott :  i)a]inn,  vilá^nn.   ínriírn. 
'tjun.  unm.  szoliíán  OMllntrtatia.  Kimutattuk  nu'ir,  hoi;v  n^ha  ílmz- 
^**Ktahni  is.  Nrn\  talál  szint,  nu'lyi't  í'lrir  ^«")trtnek   itéljt'n  l^ala-s;t 
«*«'p«'lnv. :   n\int  v/i»rnvN/ülr»tt<'t  mutati:ib»^.  ndrlvi  oiíívilkussáira^ 
Uh'^  i'^y  nrlu'z  ^  ahir  hobiztuívitható  vá«Mal  trtt'zi:  rákeni  a  .i:\a- 
\U'<n^',t»t  t's  l'ukarsagot  is,  holt»tt  amannak   loirlúlsóbl)  i'llcnkiv.iijr 


BEÖTHY  ZSOIVTTÓL.  287 

áll  8  ez  is  aligha  túlzás  iieiu.  De  vájjon  azok  után,  melyeket  Ba- 
lassa Menyhért  pályájáról  és  korának  veszett  erkölcseiről  elmon- 
dottunk, nem  találjuk-e  mélyre  metszően  jellemzőnek  az  egész 
képet,  melyről  az  éles  szemű,  elkeseredett  névtelen  a  függönyt 
felgördíti :  a  nagyurak  várairól,  eszmevilágáról,  törekvéseiről,  az 
udvarok  ármányairól,  a  befolyások,  sikerek,  gazdagodás  utai- 
ról  ? !  Nem  találjuk-e  igazoltnak  a  haragot,  mely  egyet  és  mást 
túlzottan  lát?!  Valótlan  Oláh  Miklós  rajza  is,  ki  kereskedik  az 
abszolúczióval.  De  az  akkori  vallási  harczok  irodalmi  fegyverei 
—  külföldön  úgy,  mint  nálunk  —  már  effélék  voltak.  Lehetet- 
len mindenütt,  még  a  túlzásokban  is,  a  kornak  lehelletét  nem 
éreznünk. 

A  di'áma  általános  szabályait  hiába  alkalmaznék  e  mun- 
kára. Nem  kell  hozzá  valami  éles  szem  sem,  hogy  ép  annyi  sar- 
kalatos hibát,  mint  lényeges  hiányt  fedezzen  föl  benne.  Cselekvó- 
nye  jóformán  nincs,  noha  kettő  is  indúL  Egyik  az  apa  alkudo- 
zása, melynek  rá  nézve  kedvező  kimenetelét  már  előre  sejthetjük, 
mikor  éi*tésünki'e  esik,  hogy  az  érsek  milyen  könnyen  részére 
nyerhető  ;  ez  elfoglal  négy  részt.  Másik  a  fiú  szökésre  készülődése. 
De  voltaképeni  befejezésre  juttatva  egyik  sincs ;  csak  következtet- 
lietjük,  hogy  Menyhért  megtarthatta  várait  s  Boldizsár  csakugyan 
kereket  oldott.  Az  író  oda  tette  a  »tinist,«  mielőtt  annak  rendje 
szerint  csakugyan  elvégezte  volna  dolgát.  Kai'ádi  Pálnak  az  elő- 
szóban foglalt  azt  a  mondását,  hogy  Balassában  »meglathattyac 
az  istennec  mind  irgalmassaganac,  hozzu  ideiglen  való  varasanac 
mivoltát,  es  mind  rettenetes  büntetesenec  es  harangjanac  sulsa- 
gat,«  alig  érthetjük.  Miféle  szörnyű  isten-büntetése  sújtotta  Ba- 
lassát  ?  Talán  a  közmegvetésre  czélzott,  mely  Menyhért  minden 
gazságának  napfényre  kerültével  sújtotta  öt  ?  Katasztrófáról  vagy 
bárminemű  megoldásról  szó  sincs  a  darabban.  Nincs  a  jellemek 
fejlődéséről  sem.  Balassa  Menyhérttől  elkezdve  valamennyien 
ugyanazok  az  első  rész  elején,  a  kik  az  utolsónak  végén. 

Azonban  a  mérlegnek  másik  serpenyőjébe  is  nagy  súlyok 
jutnak :  a  jellemfestés  nagy  ereje  és  a  dialóg  ritka   életteljessége 
Amaz  nemcsak  típusokat  alkot,  hanem  —    s  ebben  van,  a  mi 
1565-ben  méltán  lephet  meg  mindenkit —  egyéníteni  törekszik. 
így   az    író  Balassájába    beolvasztotta  mindazokat  a  vétkeket. 


288  AZ   EI.8Ö  MAGYAR    POLITICAI  8ZÍNMÜ    É8  KORA. 

melyek  uralkodásán  szíve  vérzett,  tehát  egész  sötét  felét  a  nem- 
zedéknek, melyhez  tartozott:  s  mégis  maradt  néhány  vonása, 
melylyel  egygyé  tudta  tenni,  húst  és  vért  tudott  adni  annak,  a 
mi  könnyen  látszhatnék  abstractiónak.  A  majd  élczelő,  majd 
durván  káromkodó,  majd  maga  fölött  czinikusan  gúnyolódó  mo- 
dorban, melyben  e  kielégíthetetlen  kapzsiság,  leköthetetlen  ra- 
konczátlanság,  megtérithetetlen  elvetemültség  nyilatkozik,  vau 
valami,  a  mi  csak  az  övé.  Eredeti  alakja  a  megcsontosodott  gaz- 
embernek, ki  neveti  a  világ  haszontalan  megkülönböztetéseit  jó 
és  rósz  között,  ki  becsüli  gazságának  haszonhajtó  voltát  és  ren- 
dületlenül bízik  benne,  ki  akkor  látszik  leggonoszabbnak,  mikor 
gúnyból  mintegy  szépítve  bűneit,  enyhébb  néven  nevezi  ezeket  s 
belsőleg  kaczagva,  lélekfurdalást  emleget.  Lelkének  ördögi  feke- 
teségét  nem  titkolja  senki  előtt,  mert  nem  fél  senkitől  és  nem 
tisztel  senkit.  »Bestye  áruló  kurvafi  gondoljon  vélek !  sem  urak- 
kal, sem  senkivel,  még  istennel  is  avagy  ördöggel  is.«  Deákjai, 
ispánjai,  papja  előtt  minden  pillanatban  föltárja  lelkét  s  az  érsek 
előtti  bünvallása  a  legmélyebb  cinizmus.  Tudja,  hogy  Oláhnak 
nem  arra  van  szüksége,  hogy  Balassa  Menyhért  hivövé  legyen, 
csak  arra,  hogy  katholikussá.  A  legkiáltóbb  színeket  saját  képé- 
hez maga  veti  oda  s  a  darab  egy  ismertetője  ez  .önjellemzést  IlL 
Rlkhard  monológjához  hasonlítja.  ')  Alig  egyéb  ez,  mint  ama 
kor  színműíróinak  kezdetleges  szokása,  kik  —  nem  az  antik  ha- 
gyományok alapján  állván  —  mintegy  új  bölcsőben  ápolják  a 
színmüvet,  s  még  nem  ismerik  eléggé  a  törvényeket,  melyek  ennek 
természetében  gyökereznek.  A  középkor  népi  drámájának  általá- 
nos vonása  a  játszó  személyeknek  e,  cselekvényen  kívüli  ön-jel- 
lemzési  módja,  melyből  csak  jó  későn  fejlődött  ki  s  érte  e 
Shaksperenél  tetőpontját  a  tettek  által  való  lélekfestés.  Egy  né- 
met irodalomtörténeti  ró  ama  XVI.  századi  fametszetekhez  ha- 
sonlítja ez  alakokat,  kiknek  szájából  czédula  függött  s  erre  rá 
volt  írva,  kik  ők  és  minő  emberek.  A  Balassa  Menyhértről  irt 
(iomédiában  sokkal  kevésbbé  ütközünk  meg  e  kezdetleges  modo- 
ron, mert  a  hősnek  ez  is  valódi  jellemvonásává  lesz,  megadván 
neki  ama  szemtelen  cynismus  színét,   mely  annyira  illik  az  egész- 

')  Szi^li^ííti  VAq:  a  dráma  és  válfajni;  4.')!   1. 


llEÖTHY  ZSOLTTÓL.  289 

.  Innen  van  talán,  hogy  összeköttetésbe  hozathatott  a  yorki 
:zeg  nevét  viselő  szörny  világhírű  magánbeszédével,  melynek 
etése  körülményei  egész  mások  voltak. 

Balassa  Menyhért  kitűnően  rajzolt  alakjához  sprakoznak  a 
3iek,  mindenekelőtt  fia,  Boldizsár.  A  történetben  is  igazi 
s  nemzette  sas«:  féktelen,  megfélemlithetlen,  ragadozó;  itt 
tő  hiénafi.  Az  író  természetes  nagy  tehetsége  alig  nyilatko- 

akárhol  is  eltagadhatatlanabbűl,  mint  ama  finom,  mesteri 
iszfalban,  mely  ugyanazon  színekkel  festett  apjától  az  árnya- 
művészetével  elkülöníti  őt.  Majdnem  ugyanaz,  a  mi  Menyhért 
légis  egészen  más.  A.  vén  gonosztevőnek  valamennyi  alávaló 
.jdonságát  örökölte,  s  mindez  nála  —  jelentkezésében  és  háta- 
in —  teljesen  különböző.  Boldizsár  semmivel  sem  jobb,  mint 
i,  —  sőt  első  tekintetre  e  természetlen  vonások  még  vissza- 
zőbbeknek  látszanak  iQú  embernél,  —  s  mégsem  annyira  sö- 
Szavaiból  nemcsak  a  már-már  vérévé  vált  gonosszság,  irgal- 
lan  kapzsiság  hangzik,  hanem  valami  fiatalos,  heves  vágy  a 
idozó  élettel  járó  kalandok  után.  Az  erőszakos,  vad  szenve- 
ek  mellett  az  iQu  vér  dévajon  is  tud  csapongani  s  nyugtalan 
zeletének  röpte  némi  vidorsággal  száll  a  mocsáros,  bűzhödt 
göjü  tájak  fölött,  melyeket  megszokott  A  többi  személyen  is 
(1  van  egy-egy  jellemző  —  hol  tipikus,  hol  épen  egyénítő  — 
Ás :  Kelemen  hadnagy ,  ki  nem  ért  a  tanácsadáshoz ,  nem 
)ere  a  szónak,  de  »ha  az  baromhajtásra  kell  az  dolog,  az  bo- 

szedésére,  falúk  hódoltatására  és  foglalására*,  már  azt  rá  le- 
bízni, mert  sok  esztendeje,  hogy  szolgál  ezzel ;  Tamás  deák, 
az  úr  gaz  szolgája,  ki  önző  és  pulya  haszonlesésében  más  sze- 
?t  játszik  az  atya,  mást  a  fiú  előtt ;  a  rabló  nagyúr  diploma- 
.  a  prédikátor  Szénási.  Valamennyin  van  az  életnek  egy-egy 
ása,  melyet  sok  mai  di'áma  szereplőin  hiába  keresünk. 

Másik  érdeme  e  munkának :  dialógjának  életteljességében, 
[vének  szabatosságában,  tisztaságában,  erősségében,  jellemze- 
égében  fekszik.  Bizonyos  sokban  elmondhatjuk  ugyanezt  Sztá- 
Mihály  darabjairól  is,  melyekben  azonban  a  friss  drámai  dia- 
it prédikátori  hosszú  elmélkedések  meg-megszakgatják,  me- 
:ben  Tamás  pap  a  reformátió  elveit  fejtegeti.  A  Cotnédiá'hB.n, 
lének  se  hire,  se  hamva.  Ha  magunk  elé  tudjuk  képzelni  az 


290  AZ  EL80  MAGYAR  POLITICAI   8ZÍNMÜ  É8  KORA. 

alakokat,  kikkel  az  író  megismertet,  a  mint  a  várkastély  geren- 
dás termében  újságot  lesnek  és  furfangon  törik  fejüket,  míg  a 
kapu  mellett  kovás  puskájával  őrt  áll  a  hajdú  s  az  alsó  házakban 
a  rablott  prédán  dorbézolnak  a  katonák :  mélyen  jellemzőnek, 
odaillőnek  fogjuk  találni  e  durva  hangot,  melyet  mintha  csak 
meg-megszakitana  a  tivornyázók  lármája.  Nincs  sok  szószaporí- 
tás ,  czikornya ,  édeskedés ;  mindenki  az  életnek  közönséges, 
mindennapi,  de  (s  ez  bizonysága  a  tehetségnek!)  jellemzően  föl- 
használt nyelvén  mondja  el  mondanivalóját.  Körmönfont  mondá- 
sok, a  nép  találó  példabeszédei,  e  durva  körben  mintegy  szó- 
járássá fejlődhetett  kifejezések  élénkítik  a  párbeszédeket.  Még 
a  szójátékoknak  a  drámai  dialóg  elevenségét,  csattanósságát 
emelő  használata  iránt  is  megvolt  az  érzék  írónkban,  s  egy-két 
szóferdítést  is  vet  oda,  milyeneknek  az  időbeli  emlékeinkben  nem 
sok  példája  van,de  —  mint  innen  is  látszik  —  tréfa  közben  szíve- 
sen élhettek  velők.  így  Boldizsár  Detrekőt  mindig  Gyötrekőnek 
mondja,  (apjától  vette  ezt,  »mert  ő  itt  nem  kóborhat,  kiért  neki 
nagy  gyíitrelme  vagyon ;« )  a  barbarus-ból  Borbálát  ért,  s  a  bene- 
dictioból  Benedeket.  Mindez  együtt  véve  historikusra,  aestheti- 
kusra  és  nyelvészre  egyiránt  nagy  éi*tékü  korkép. 

E  két  előny  az,  mely  komédiánk  szerzőjét  eleve  íolmenti 
az  utánzás  vádjától,  mert  jórészt  maí^asahban  áll  azoknál,  kiket 
alkalma  lehetett  volna  utánozni.  Az  akkori  népi  színműnek  majd- 
nem korlátlanul  szabad  alakját  meí^isinervén,  mindaz,  a  mit  eb- 
ben adott,  tösgyr)keresen  eredeti.  A  mint  valaha  a  keresztyén 
dráma  eleme,  a  misztérium,  külföldről  j(>tt  be  hozzánk  a  német 
betelepülök  útján,  űgy  a  katholikus  liturgia  rokonságából  vég- 
kép kiszakadt,  sőt  ez  ellen  fordult  népi  színmű  is.  Külföldi  isko- 
lákon forgott  protestáns  papok  és  tanítók  voltak  átültetői  s  lehet- 
tek mivelöi.  Első  megkezdője  a  Pádovában  iskolázott  >bÖles  ta- 
nító-T,  Sztárai  Mihály  volt,  ki  az  idegen  töhhni  megismert  hatásos 
formát  fölhasználta  hittérítő  czéljaira;  darabjait  kinyomatta  és 
úgy  terjesztette.  így  tettek,  tehettek  mások  is,  megismertetvén 
vallási  elveikkel  együtt  egy  íij  műalnkot.  Kétségkívül  ez  —  külfiU- 
dön  iskolázó  magyar  tanulók  —  ví)lt  a  főcsatoina,  melyen  vala- 
mint a  pseudo-antik,  úgy  a  gúnyolódó,  ])olemicus,  népies  hangíi 
drámák  s  a  moralitások  is  beszivárogtak.  A  hatást  legfőkép  Né- 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  291 

metországból  vehettük,  melynek  egyetemein  ifjainknak  legna- 
gyobb része  tanult.  Voltak  Olaszországban  is,  de  sokkal  keve- 
sebben s  Francziaországba  már  csak  néhányan  jutottak.  Máskü- 
lönben is  Németország  érintkezett  legsűrűbben  s  legtöbb  ponton 
hazánkkal,  melynek  német  lakosai  mindig  igyekeztek  külső  aty- 
jokíiainak  szellemi  életéhez  simulni.  Német  kereskedők,  tudósok, 
tanárok  jöttek-mentek  s  élénk  összeköttetést  tartottak  fenn  a 
császári  birodalommal.  így  aligha  tévedünk,  ha  drámai  irodai, 
műnk  első  jelenségit  főleg  a  német  szinmü  zsengéivel  hozzuk  kap- 
csolatba Jártak  ugyan  akkoriban  nálunk  spanyolok  is,  még  pe- 
dig nagy  számmal ;  de  azok  zsoldos  katonák  voltak,  kik  ha  tud- 
tak is  valamit  a  híres  Celestiná-röl,  nagy  merészség  lenne  nekik 
bármi  csekély  befolyás  tulajdonítani  szellemi  életünkre. 

E  rendkívüli  érdekű  kor,  az  újjászületés  kora  volt  az,  mely- 
ben —  míg  a  kolostorokban,  a  nagyok  udvarainál  és  az  iskolák 
padjain  a  classicus  irodalmak  kultusza  lábra  kapott  s  a  költé- 
szetben a  tudomány,  mesterség  és  izlés  sajátságos  összekevere- 
dését szülte,  —  a  népek  életében  is  pezsgés  indult  mindenfelé? 
mely  az  irodalomban  is  tért  követelt  magának.  Idegen  törvénynek 
nem  hódolt,  egész  öltözetét  maga  gondolta  ki  s  maga  varrta  meg , 
és  hol  csörgő  sipkában,  hol  barát-kámzsában,  hol  ostorral  kezé- 
ben mutatta  magát.  A  tér,  melyet  e  népies  költészet  elfoglalt, 
lehető  legtávolabb  esett  a  merev  pseudo-classicízmustól,  s  az  el- 
lentét a  kettő  között  alig  volt  valahol  kirívóbb,  mint  a  drámában. 
Francziaországban  a  »plejadok«  halavány  ragyogása  alatt,  kik 
közül  Jodelle  lüetpatrá-^dL  megalapította  az  arisztotelesi  egysé- 
gek százados  uralkodását,  a  nép  a  durva  farce-okon,  és  a  szatiri- 
kus ^sottise-ken  nmlatott.  Spanyolországban  pedig  míg  Encina, 
szelíd  pásztori  játékai  alkalmából,  Amerika  fölfedezője  és  Ná- 
poly hódítója  mellett  üdvözöltetett,  mint  a  comédia  megalapító- 
ja, odalenn  a  népnél  óriási  hatást  kitűnő  erkölcsrajzával  és  erő- 
teljes nyelvével  a  huszonegy  fölvonásos  Cehstina  tett,  melyet  né- 
met fordítója  Hurensplefjl-XíQk  nevezett  el.  A  Gonzagák,  Esték? 
Medicik  olasz  udvari  költői  foltámaszták  a  római  színművet ;  de 
emellett  sem  az  alakos  játékok  fecsegő  Dottore-jének,  együgyű 
Pantalone-jánakjfurfangos  Arlechinójá-nak,  nagyszájú  Scaramuz- 
zájának,  sem  a  commédia  delVarte-k  bohóczainak  nem  volt  okuk 


2^Í  S7a  KL»Ö  magyar    POLITICAl    SZÍKACÜ  ÉS   KORA. 

a  pauaszrf^^)  Az  augol  dráma  igen  messzire  sohasem  távozott  a 
uépi  iránytól  és  erőteljes,  izmos  munkával  egyengette  az  utat 
Shakspere  előtt. 

Mindez  irodalmak  törekvéseikkel,  irányzatukkal,  hatásuk- 
kal távolabb  estek  tőlünk.  De  hát  a  kiket  legközelebb  állóknak 
mondtunk  hozzánk,  a  németeknél  hogyan  állott  e  korban  a  dráma 
ügye,  iuelytől  a  magunké  valószínűleg]  első  lendületét  vette,  s 
vájjon  névtelenünk  az  általános  formán  kivül  nem  kölcsönzött-e 
talán  innen  egyebet  is  ?  A  német  városi  társas  élet  segítette  bizo- 
nyos önálló  formára  az  egyházon  kívüli  színjátékot.  A  XY.  szá- 
zadban jöttek  divatba  az  ügynevezett  farsangi  játékok,  melyek 
közül  igen  sok  jutott  el  korunkra.^)  Jó  kedv  termetté  valameny- 
nyit  kedvederitőnek.  Nürnberg  és  Augsburg  voltak  föfészkeik.  A 
farsang  zabolátlanságai  közt  a  fiatalok  néha  ütczán  adták  őket 
elő ;  máskor  egy-egy  ismerősük  háza  elé  gyülekeztek,  s  miután  a 
bekiáltó  szándékukat  a  gazdának  bejelentette,  a  helyet  számukra 
elkészítette,  eljátszották  a  darabot  ,s  végre  csapra  ütöttek  egy 
hordó  bort  és  tánczra  kerekedtek  Ez  előadások  kezdetlegességé- 
hez tökéletesen  illettek  a  darabok  maguk.  Főczéljok  a  nevető 
kedv  folébresztése,  mely  mellett  olykor  megfér  valami  komoly  je- 
lentőség is,  de  a  durva,  tiszteletlen,  iiyei't  s  élezelődést  sohasem 
nélkülözhetik.  Alaki  tekintetben  igazán  csak  csiráját  képezik  a 
drámának.  Egy-egy  la])nyi  trágárság;  hitvány  nászajándékok 
comicus  elsorolása;  csaló  kufárok  és  doktorok  portékáinak ajánl- 
gatása ;  fejedelmek,papok,urak  vétkeinek  önmaguk  által  való  elő- 
számlálása :  ennyi  az  egész.  2)  Egy  valaki  a  declinátiókat  és 
eseteket  személyesítette  meg;  egy  másik  a  kártyákat.  Kevés 
érinti  közülök  a  korviszonyokat ;  Rosenblüttöl  vau  néhány  ilyen  : 
Vom  liapst^  C'irdinal  und  von  Bischoffen,  De^  Könign  aus  Schno- 
kenlant  Vasnacht  és  a  többiek.  A  nagy  áradatban  még  ezek  a  leg- 
jobbak. A  papok,  barátok  vétkeit  már  többen  ostorozzák ;  de 


^)  Az  utóbbiak  8  a  vclök  általán  egy  kalap  alá  foglalt  alakos  já< 
tdkok  közti  különbségre  1.  J.  L.  Kloiu:  OiHchichU  des  Dramas,  IV.  k. 
W2—n  l. 

-)  A.  Kollcr:  Fastftachtapielc  aus  dom  15.  Jalirli.  Bibliothek  des 
stuttg.  lit.  Vereins.  4.  Thoile  1853. 

')  Gcrvinua:  HcM^hichte  tlfr  deiitschcu  Dichfumj.  II.  k.    696  —  7  1. 


IIEŐTIIV  7.S0I.TTÍH.. 


293 


csak  iukább  a,  lu-^tök  iniiliitBÍigára,  mint  melyebb  L-rkülcsi 
i'zélzattal.  CselekvénjTöl,  mozgásról  íihalábau  szó  sincs  benuük. 
Iia  a  gyakori  ütlegelést  drámai  actiónak  tekinteni  hajlandók 
nem  vagyiuik ;  a  személyek  nagyobbara  egyszer  szólalnak  meg  b 
minden  moadanivalójukat  kitalálják.  A  reformatióval  komo- 
íjjfftbb  hangok  vegj'üluck  e  nevető  víUgba.  Az  Irök  cz61jai  közé 
iferkezik  a  meggyőzés  (t&  mí'gatüíolés.  PompliUius  Gengenbach, 
ili  könyrnyomtató  a  lutheri  ügy  snolgálatára  több  drfemafélét, 
dialogizált  politicai  iratot  készít  s  a  Pfafenspiegd.  Latengpiegel, 
miiideDÍelé  jól  megteszik  a  magukét.  A  Welack  Fíwsí-ban  és  Alt 
Hydffnoaa-hiin  n  fiatul  dráma  gyámoltalaaságában  is  elég  erősnek 
érzi  magát,  hogy  a  nagy  politica  zajába  szóljon  bele.  Tizian  és 
H»lbeiu  kalandos  életti  tanítványa,  Manuel  Miklós  megirja  Tod- 
tríifrr»ser-ét.  a  halotti  mise  günyát,  melyben  az  egész  katbolicus 
egyházi  rend,  a  pápától  az  utolsó  kolduló  barátig,  megjelenik  és 
Ijejelcnti  részét  egy  nagy  világcsalásban.  A  népszínjátékok  szo- 
kfl'.a,  mely  előbb  Németországnak  csak  oehány  városában  és 
Svájcában  uralkodott,  hirtelen  nagy  elterjedést  vesz  s  dmsticus 
iszkftzpivel  rendkívüli  szolgálatot  tesz  a  liitájitásnak.  Ostorával, 
nielylyel  különösen  a  régi  egyháznak  papságát  csapkodja,  segít 
az  új  felekezetet  együvé  terelni  s  félelmetlenségévöl  mindenfelé 
imponál.  Fennmaradt  emléke  egy  előadásnak,  melyben  a  félvilág 
hatalmas  ura.  V.  Károly  császár  előtt  csftfoltatott  ki  Régens- 
imrgban  1640-ben  a  reformatió  minden  ellensége,  köztük  a  pápa 
s  n  cxászár.')  Ez  időtájt  kezdődött  meg  az  antik  dráma  hatása 
■  .1  németeknél.  A  XV.  század  végén  Nydhardt  Terentiust.  a 
'.<> vetkezőnek  elején  Eyb  Plautust  forditja.míg  a  humanisták  meg- 
átzdik  utánzó  munkájukat,  de  egyelőre  nem  nngy  foganattal.  A 
léi  uralkodnak  a  népi  günyjátékok  s  a  vásárok  egyik  bódéjá- 
a  pápa.  másikban  meg  Luther  fíilött  nevetnek.  A  mérges  fe- 
Mezeti  RtínmtthőI  lassan-lassan  kiszorul  a  jókedv,  a  luciáni  hang 
Iw  uralkodóvá,  mignem  a  hitájítás  kitéphetetlen  gyökereket 
*ttvén,  Hans  Sachs  üjra  mivelni  kezdi  tragédiái  mellett  a  far- 
<ugi  játékok  régi  formáját,  jóakaratot  és  termékenységet  igen 


'}  R.  £.  Pmta :    X'nrlmuHgfu   libet  díe  GpBcbkhte  des  dfutacben 
I   TititBtfc  1847.  .I.'J  — 5G  1, 


Íd9A  AZ  KU»0  M AftVAR   I'OUTICAI  SZiXMf   KiC  C0R4. 

Uügyot,  de  a  jellemzett  és  a  njelv  eroteljessége  tekmtetében  faala- 
dáfft  iiem  iK^kat  tanasitr&ii  elődei  után. 

Iioif  futó  Tázlatban  annak  az  irodalomnak  képe^  mdj  a  re- 
formatíö  eszméivel  együtt  yalószinfileg  átoltette  hozzánk  annak 
i^gyík  liatáKOH  teijeszt^  eszközét,  a  dialogizált  gűnyiratot,  Tagy 
kezdetleges  dr&mát  is.  Bármi  hézagos  volt  a  rajzolt  kép,  arra 
elég,  liogy  kimondhassak :  névtelenünk  csak  a  külső  formAt  köl- 
csihiőzte,  mert  a  szellemmel,  melyet  bele  tndott  önteni,  minden- 
i^setro  felülmúlta  előképeit  Azt  a  velős  és  csinos  jellemző  tehet- 
^»get,  ttzt  az  erővel  és  fordulatokkal  teli  drámai  nyelvet,  azt  a 
lianiisltatlau.  eredeti,  nemzeti  szint,  melylyel  CbiíMcfuí-nkban  ta- 
lálkozunk ,  hiába  keressük  ezídőben  a  németeknél,  akár  Háns 
Hacbiuál,  akár  elődeinél  írójának  érdemét  kétszeresnek  fogjuk 
tartanig  ha  meggondoljuk,  hogy  aligha  volt  színpadja ;  s  fájdal- 
niuiik  is  kettős  lehet^  ha  eszünkbe  jut  a  viszonyok  mostohasága, 
melyek  ily  derekasan  csirázott  nemzeti  drámánkat  hosszű  időre 
elfojtották 

vn. 

A  C'tmedid'Wak  kiragadtatását  az  elveszésből  és  feledésből 
Karádi  Pálriak  köszönjük.  A  magyar  i-eformatió  ez  érdekes 
alakjának  életéből  Bod  Péter  jegyzett  föl  néhány  vonást.  >)  Su- 
jKirinteudense  volt  a  magyar  alföldi  unitárius  egyházaknak  s 
1679-ben  Bethlen  Gergely,  temesvári  kapitány  udvari  papja.  Er- 
délyi hitfelei  közül  a  Ki'isztus-imádóknak  ekkor  írt  egy  hosszá 
levelet,  tele  keserűséggel  a  Blandrata  által  megejtett  Dávid 
Ferenez  tragicus  sorsa  fölött,  ki  ez  esztendei  jun.  2-án  lehelte  ki 
nyugtalan  lelkét  dévai  tömlöczében.  Levelét  liaragjában  Hunyadi 
Demeter  szuperintendensnek,  Bazilius  István,  Szathmári  István 
és  Éppel  János,  kolozsvári  papi  férfiaknak,  » Júdás  Iskariótes 
testvéreinek*  ajánlja.  *)  Magyai-  nyelven  magyaiázatot  irt  Hó- 
zseás  és  Jóel  profetiájához  s  János  mennyei  jelenéseihez;  de 
hogy  ezek  megjelentek-e  nyomtatásban,  nem  bizonyos. 

»)  Magyar  Athénns,  130—131  1.  Bod  mindig  Kárádi-nak  nevezi. 
'')   AranyoB-Rákosi    Szdkdy   Sáudor:    Unitmnq    vallás  történetei 
Brdélybtn.  1830.  öl,  82  ^a  91  1. 


} 


BEÖTHY  ZSOLTTÓL.  295 

E  férfiúnak  akadt  kezébe  a  Balassi  Meuyliért  árCLltatá>sár61 
íiii  comédia  s  abmdbányai  vándor  nyomtató  műhelyében  kinyo- 
matta azt,  Íratása  után  négy  esztendővel :  1569-ben.  A  műit  szá- 
zadban ébredezett  köny veszetünk  s  irodalomtörténetünk  mitsem 
tud  róla.  Második  fölfedezője  Horvát  István  volt,  ki  1803-ban 
Teleki  László  gróf  könyvtárában  a  munkának  egy  példányára 
akadván,  arról  először  tett  1806-ban  futólagos  említést  *).  Innen 
került  a  comédia  czime  Németh  Jánosnak  a  magyarországi 
könyvnyomtatásról  írt  munkájába.  ^)  Majd  ugyancsak  Horvát 
István  bővebben  is  megemlékezik  róla  az  1819-ki  Tudományos 
Gyüjtemény-hen  ').  Leírja  az  egésznek  teljes  czímét,  egy  monda- 
tot az  előszóból,  a  közbeszólók  jegyzékét  s  néhány  téves  megjegy- 
zéssel kíséri.  Szerinte  Karádi  Fái  volt  a  darabnak  mind  írója, 
mind  nyomtatója,  s  ebben  sejti  a  legrégibb,  nyomtatásban  kijött 
magyar  komédiát.  Csak  az  előszót  kellett  volna  olvasnia,  hogy  az 
első  tévedést  kikerülje.  A  második  véleményt  Sztárai  két  színmü- 
vének Toldy  Ferencz  és  Apponyi  Sándor  gróf  általi  fölfedezte- 
tése czáfolja  meg.  Az  egész  drámai  satirát  —  az  érdekes  előszó 
kihagyásával  és  a  maihoz  simuló  helyesírással  —  Toldy  kö- 
zölte költészeti  kézikönyvében  *) ;  ugyancsak  ő  méltatta  elő- 
ször behatóbb  történeti  és  széptani  eriticára.  Német  fordí- 
tásban, terjedelmes  és  érdekes  tájékoztató  értekezéssel,  Kertbeny 
bocsátotta  közre.  *) 

A  Coniedia  fenmaradt,  máig  egyetlennek  ismert,  1569-ben 
nyomtatott  példánya  a  Teleki-könyvtárral  az  akadémiáéba  került. 
Itt  őriztetik  máig,  mint  egyike  ama  kevés  dicsőséges  emléknek, 
melyeket  a  XVI.  század  szellemi  élete  ránk  hagyott 

BEÖTHY  ZSOLT. 


>)  Hazat  Tudósítások,  1806.  48.  sz. 

2)  Aíetnoria  Ti/pographiarum  incliti  regni  Hungáriáé  ct  Magni  Prin- 
cip&tus  Transilvaniae.  1818.  381  1. 

3)  V.    kötet.    80 — 82    1.    Az  eperjesi,    ahvugybányai    és    varasdi 
könyvnyointató  műhelyekről  a  XV L  században  czímü  czikkben. 

4)  Csak  az  első   kiadásban  foglaltatik:   I.  köt.  a   81—98    hasá- 
bon. A  második  kiadásból  az  egész  kimaradt. 

ö)  K.  M.  K  :   Die  Fürsteiwerrathe  des  Melchior  Balaschscha,  Leipzig, 

Veit,  1874. 

20* 


296 


A  BAKONYI  ERDŐ-ISPÁNSÁG. 


Az  ország  területi  beoszt&s&ban  a  XIII.  és  XIY.  század- 
ban nemcsak  várisp&nságokat  és  Tármegyéket  kell  megkülön- 
böztetnünk, hanem  oly  kerületeket  is,  melyek  sem  az  egyik,  sem 
a  másik  geographiai  osztályhoz  nem  tartoznak,  hanem  noha  dip- 
lomaticai  iratokban  Comitatusoknak  neveztetnek,  mégis  csak 
nagyobb  királyi,  vagy  királynéi  birtokot  képeztek.  Ilyen  kerüle- 
tek például  a  segusdi,  és  a  Osepel  szigeti,  —  ilyen  a  bakonyi  is- 
pánság, mely  valamint  a  Marmaros,  a  Szepesség  és  Bereg,  mi- 
előtt vármegyei  szervezetet  nyertek,  csak  királyi  erd  őség  volt. 

Bakony  nevű  vár  ^)  nem  létezett  hazánk  földén,  tehát  már 
azon  tekintetből  sem  lehet  bakonyi  várispánságról  szó ;  de  hiá- 
nyoznak a  várispánság  egyéb  kellékei  is.  Söt  már  azon  körül- 
mény is,  hogy  a  bakonyi  ispánság  (Comitatus)  a  XV.  század  kö- 
zepéig fönállott,  bizonyítja,  hogy  ez  nem  várispánság  volt,  mert 
a  várispánságok  már  a  XIV.  század  elején  teljes  föloszlásban 
voltak. 

Kollár  és  Kovachich,  és  utánok  Szabó  Károly  a  bakonyi 
Comes  alatt  a  királyi  vadászok  ispánját  a  bakonyi  erdőségben 
vélik  minden  hihetőséggel  fölismerni,  és  ezen  fölfogáshoz  magam 
is  csatlakozom,  hozzáadván  még  azt,  hogy  ezen  bakonyi  ispán 
az  udvari  tisztek  hierarcliiájában  kitűnő  rangot  foglalt  el.  A  ba- 
konyi ispán  igen  terjedelmes,  gazdag,  és  a  királyi  udvarhoz 
elég  közel  fekvő  kerület  főnöke  volt,  és  a  Bakonyság  környékén 
nagyobb  számmal  mint  másutt  voltak  megtelepedve  a  vadászok, 

*)  Jtílculcg  itt  Bakony  falu  sem  hitezik.  lltlth  Károly  a  Hazai  Ok- 
mánytár III.  kötettfben  (l53.  lap)  egy  1344.  ^vi  oklevelet  közöl  ugyan, 
melyben  villa  Bakun  előfordul,  de  ez  hibás  olvasás  Barakau  helyett  = 
Barakony,  Bihar-megyében.  Hajdan  Pest- megyében  Wtezett  Bakony 
novií  falu. 


PB8TY  FR10YE8TÖL.  297 

erdöcsöszök,  a  mindennemű  nyájak  őrei,  szakácsok,  hordók-  és 
csobolyók  készítői,  és  különféle  más  királyi  udvarnokok  és  szol- 
gák, kik  mindnyájan  a  bakonyi  ispántól  f&ggtek. 

Bakonyi  ispánok  (Comesek)  a  következők : 

1082.  Sng,  Comes  de  BakonJ) 

1282.  év  előtt  Lakács,  II.  Endre  király  levelének  szövegében.  ^) 
1234.  László  országbíró  éa  Comes  Bakachiensis.^) 
1240.  Donát,  bokonyi  ispán. ^) 
1258.  Dénes,  szolnoki  és  bakonyi  Comes.^) 

1270.  Csák  bán,  Demeter  mester  fia,  a  Bakony  orökös  üpánja  —  perpetuus 
Comes  de  Bókon.') 

1280.  István  Comes  de  Bókon.  0 

1281.  Demeter,  Ugnd  fia,  ki  a  fent  említett  Csák  bán  testvére  volt*  «) 
1332.  László  mester,  néhai  hölgy  kői  és  cseszneki  várnagy  és  bakonyi 

Comes,  a  veszprémi  káptalan  levelében.  ^) 

1335.  Főnyi  Balázs,  Miklós  fia,  győri  és  bakonyi   Comes,  hölgy  kői  és 
cseszneki  várnagy.^') 

1337.  Móricz,  győri  és  bakonyi  Comes.  ^') 


')  Comidesnél :  Gug.  Czinár  is  az  Indexben :  aliter  Gug.  Szent- 
I^zló  király  által,  Barnabás  királyi  jegyzővel  kiküldetik,  hogy  a  vesz- 
prémi pUspökség  birtokainak  határait  bojárja.  Sug  fia  Bodus,  társa  volt 
Salamon  királynak  a  fogságban.  (Fejér  I.  kőt  449  lap,  és  Katona  II. 
köt.  419  lap). 

0  Árpádkori  Új  Okmánytár  I.  293  lap. 

»)  Árpádkori  IJj  Okmánytár  VI.  köt.  549  lap. 

*)  Árpádkori  Új  Okmánytár  II.  köt.  1 1 1  lap. 

»)  Fejér  IV.  2  köt.  473  lap.  Árpádkori  Új  Okmánytár  11.  köt. 
314  lap  és  Comides  Diplomatarinm  IV.  köt.  77  lap.  Palugyai :  Magyar- 
ország legújabb  leírása.  III.  köt  320  lap.  Ezen  Dénes  (de  Vialka)  122K- 
tól  kezdve  1235.  évig  nádor  volt,  rövid  időközt  kivéve,  melyben  Moys 
viselte  1231.  évben  a  nádorságot 

«)  Árpádkori  Új  Okmánytár  VIII.  300  lap.  Hazai  Okmánytár  III. 
köt  17  lap. 

0  Ő  és  Péter,  mindketten  Csáky  Márk  fiai,  IV.  László  királytól 
Rabold  várát  Sopron-megyében  kapják  adományul.  (Wenzel  u.  o.  XII. 
köt  289  lap). 

')  Hazai  Okmánytár  III.  34  lap,  hol  Demeter  már!  nem  nevezte- 
tik perpctuusnak. 

»)  Tudományos  Gyűjtemény  1833.  év.  VIIL  100  lap. 
^*)  Bndai  kamarai  levéltár,  N.  B.  A. 
*Ó  Fejér  Vlll.  4  köt  221  lap. 


398  A  BAKONTI   ERDÖ-I8PÁK8ÁG. 

1851.  Simon,  possonyi,  győri  éa  bakonyi  Oomes.  ^) 
1855.  Simon,  Móricz  fia,  pozsonyi,  győri  és  bakonyi  ispán.') 
1884.  Ákos  mester.  (Erzsébet  királyné  levelében). 
1410.  Bozgonyi  István,  Liászló  fia,  Essegwar  várának  vámagya,  és  Co- 
mes  noster  de  Bakán.  ^ 

1414.  Bozgonyi  István  lovag,  Liászló  fia,  essegvárí  vámagy  és  bakonyi 
ispán.  *) 

1421.  Bozgonyi  István,  bakonjri  Comes.^ 

E  névsorból  kitetszik,  hogy  kitünö  vármegyék  főispánjai, 
sőt  egy  országbíró  és  egy  volt  nádor  is  voltak  bakonyi  erdei  is- 
pánok, —  e  szerint  ezen  hivatal  a  kiváló  jelességüek  közé  tar- 
tozhatott, különben  az  ország  föméltóságaival  még  átmenetileg 
sem  lehetett  volna  kapcsolatban. 

A  bakonyi  ispánság  egyideig  örökös  volt  a  Csákyak  mel- 
lett^ —  három  Csáky  egymásután  viselte  a  bakonyi  ispánságot. 
Követte  a  Báthory  és  Rozgonyi  ivadék. 

Nem  ismerjük  ugyan  a  bakonyi  ispánság  vagy  a  Bakony- 


0  Eredeti  oklevél  a  Gyula-fehérvári  káptalan  levéltárában.  Di- 
versorum  Comitatuum  Cista  L  fasc  3,  nro  1.  Simon,  a  Báthory-családból 
való  volt.  Említtetett  Nagy-Lajos  király  levelébeii. 

2)  Eredeti  oklevél  a  Gyula-fehérvári  kápt.  levéltárában.  Cista 
XX.  nro  38.  és  Diversorum  Comitatuum  Cista  I.  fasc.  3  nr.  1.  Ezen  is- 
pán egy  saját  kiadványát,  mely  1355.  év  november  21 -én  kelt,  és 
mely  így  kezdődik :  Nos  magister  Simon,  Posoníensis,  Bokoniensis,  ct 
Jaurícnsis  Comitatuum  Comcs  stb.  egész  terjedelmében  közli  a  Magyar 
Sión  IV.  köt.  122   lap. 

^)  Budai  kam.  Itár  N.  R.  A.  59B  csőm.  14  szám,  és  568.  csora. 
26.  sz. 

*)  Fejér  X.  2.  köt.  749  lap,  ezen  oklevelet  1400  évszámmal 
közli,  de  oz  hibás,  mint  azt  már  a  Tudományos  Értekező*  I.  köt.  429. 
lapján,  —  Zsigmond  király  fogságának  idejéről  szólván  —  kimutattam. 
Ugyanezen  oklevelet  közli  Fejér  X,  5.  kötet  466.  lapján,  helyesen 
1414  évszám  alatt.  A  kettős  közlésben  csak  az  a  különbség,  hogy  az 
előbbiben  István  bakonyi  Comes  egyszersmind  szalavári,  az  utóbbiban 
segvári  (de  Segvár  ^  parancsnoknak  neveztetik.  Sza}>ő  Károly  az  utób- 
bihoz fíizi  észrevételét,  miszerint  alatta  hihetőleg  a  mai  cssegvári  rom  a 
Bakonyban  értendő. 

*)  Zsigmond  királynak  egy  Brodban  kelt  levele  fölött  az  áll :  Re- 
láció Stephani  de  Rozgon  Comitis  Bakonicnsis.  Eredetié  a  gróf  Festeticftek 
keszthelyi  levéltárában.  Itt  István  először  említtetik  család  nevén. 


PE8TT  FRlOTESTÖIi.  299 

8&g  hatósági  terjedelmét,  és  ez  tán  soha  szigorúan  nem  volt  meg- 
határozva, de  tudjak,  hogy  ameddig  a  bakonyi  ispánság  fönállott 
addig  más  vármegye  föispáiga  annak  területén  hivatalával  járó 
intézkedést  nem  tett.  Tudjuk  továbbá,  hogy  a  bakonyi  ispánság, 
a  szolnoki,  a  pozsonyi  és  győri  főispánsággal  volt  olykor  össze- 
kapcsolva, de  soha  nem  a  veszprémivel,  holott  Bakony-megye  te- 
rülete legnagyobb  részében  a  mai  Veszprém-vármegye  határába 
esik.  Azért  bizonyos  értelemben  igaza  van  Szabó  Károlynak, 
midőn  azt  mondja,  hogy  régibb  időkben  Veszprém-vármegyének 
egy  vidéke  a  bakonyi  »grófságot€  alkotta.  0 

Alig  foroghat  fönn  kétség  az  iránt,  hogy  a  bakonyi  ispán 
hatósága  a  maga  körében  egészen  független  volt,  a  szomszéd  vár- 
megyei főispánoktól,  és  hogy  közvetlenül  az  udvartól  vette  ren- 
deleteit, mint  királyi  magánbirtok  igazgatója  és  kezelője. 

Érdemes  lesz  most  megtekinteni,  micsoda  helységeket  is- 
merünk mint  olyanokat,  melyek  Bakony-megyében  fekszenek. 

A  győri  káptalan  1210.  évben  arról  ad  bizonyság-levelet, 
hogy  Szent-Kereszt,  Varsány  és  Lázi  helységek  lakosai  nem  tar- 
toznak a  bakonyi  ispán  (Comes)  hatósága  alá,  hogy  a  bakonyi 
erdőcsőszök  de  villa  Qugere  (hihetőleg  a  mai  Kenyéri,  mely 
Szent-Kere8zt  és  Varsány  mellett  fekszik)  jogtalanul  szednek 
ezen  helységekben  adót  (pensionem)  a  bakonyi  ispán  számára, 
ki  maga  is  azokban  jogtalanul  szállást  vesz,  miként  a  többi  ba- 
konyi helységekben.  2) 

A  pannonhalmi  apátság  és  a  bakonyi  erdőcsöszök  közt, 
kik  Churgiban  laktak,  régóta  pör  folyt  az  országbíró  előtt.  Vénye 
apátsági  birtok  és  Csurgi  határaira  nézve.  A  felek  végre  meg- 
unván a  dolgot,  egyezségre  hajlottak,  melyre  nézve  Dénes  >Co- 
mes  deZounuk  et  de  Bókon «  oda  nyilatkozik,  hogy  ezen  egyez- 
kedés csak  az  ő  közbejárásával  lehet  érvényes,  minthogy  a  fön- 
tebbi erdőcsőszök  királyi  adomány  folytán  hatalma  alá  adattak. 
Ennélfogva  Dénes,  a  maga  nevében  Saul  bakonyi  ispánt  (Saulum 


»)  Teleki :  Hunyadiak  kora  VI.  17.  és  51.  lap. 

2)  Ifj.  Kubíuyi  Perencz :  Magyar  Tört.  Emlékek  L  5  lap.  és  ke- 
vésbé poutoaan:  Árpidkori  Új  Okmánytári,  köt  100  lap.  Hibásan  Cor- 
nidesnél :  Diplomatarium,  I.  1 20  lap. 


i  de  Bofcoo/  a  hely  EziiKre  kíkiUőtte .  ki  ii  ai  tgjtx- 
U4t»r*tdtimajáeaSfAtett,  Dtae^  pedig  cttóI  u  ^lUsáf 
elaére  UfilliÉe-leTClet  adott  ki.  ^ináa  történt  1258.  éi- 
•■') 

Itt  8aal  és  Dénes  i'gT'aránt  C<hdm  de  Bokok-aak  aerctte' 
tetik ,  aégű  euk  sz  otóbbí  khet«tt  TalteAgM  bakonji  i^Ao, 
■cet  Saal  Agjr  mtat  >domioo  mo  Buetaesdo*  tesi  jáailést  neki 
ihtíinkipzaktériA.') 

Ai  iiiuM  1SS8.  éti  pkkrélbín  élelmei  az  is  érdemel 
■^  bogjr  mídóD  TéDje  falsra  néxw  a  haUn^azttás  fi^aiiato- 
fttUdoU,  a  sumaiéáok  cam  muhifc  no&iít&iu  /^novü»«««  megje- 
lentek. >)  A  Pnmncia  itt  a  BakoojBágoak  a  xknaegjétöl  valö 
ktldltftUAa&t  jeleDtheti  ngrazi,  de  nem  ősTárme^ét.  Az  emlil«tt 
nmeacJt  a  bakonyi  keröletból  Talók  l«hettek .  mert  semmi  ok 
oein  forof!  I^ii  azokat  Veszprém  vagy  mJis  vármegyében  tarto- 
zéknak tekiirt«iii. 

Figjelmet  érdemel  további  V.  Istrin  kir&lv  ^y  1370.  ^tí 
levd«  is,  melyljel  ő  Csák  binnak ,  kit  bakonji  Örökös  ispitmak 
(perpetiios  comes  de  Bókon)  nevez ,  Lövőid,  Rendek,  Kszlergár 
é%  Fciivófó  falvakat  örökwgi  jof  tral  adoma üvozzh.  *  i  Uevaneien 
adomáoyt  m^erdsití  IT.  László  király  1281.  évben  Dömötör 
mester ,  Comes  de  Bókon  részére,  ki  azonban  itt  nem  neveztetik 
örökös  ispánnak.  *) 


•)  irpAdkori  Új  Okmánytár  2  köt.  3U  lap.  VÍIU  Veny=Vínye, 
ma  Vinnye  VeeTprém-me^^beo,  ak  oklevél  szerint  ny ugotról  Fenyőfő- 
vel határoa.  Ezekkel  txotaBxédoe  volt  villa  Chorgi,  melyet  ma  e  vide'keD 
már  Dem  taUlank.  Fej^r  IV.  2  köt  473  lap. 

')  ^87  a  XIIL  izázad  elsü  fele'ben  kelt  levélben  L.  roproní  föis- 
pán  meghagyja  Egyed  nevii  úpáojánsk,  misEeiÍDt  Tamás  kereskedő  el- 
szedett holmiját  adja  visBza.  A  levél  igy  kezdődik:  Nos  I-  comes  sap- 
roDÍenais  precípimus  tibi  Egidio  coralti  tideli  noslro.  (IQ.  Kubínyi  Fc- 
rencz  :   Magyar  Történelmi  Emlékek  I.  .'i    lap). 

')  Arpádkori  Vj  Okmánytár  II.  3l."(  lap.  Hogy  a  Provincia  itt  nem 
ÖHvármegye,  mutatja  azon  körülmény,  hogy  1287.  évben  pTOvincia  Nyr. 
mO.  éíbüi]  proviniús  seu  distríctus  Roychyeusis,  I36S.  évben  provÍD- 
cia  K'imyath  stb.  említtetnek. 

')  Hasai  Okmánytár  lU.  köt.  17  lap. 

')  Hazai  Okmánytár  III.  34    lap. 


301 


^^V  A  föntebbi  batárpöibeu ,  mely  -a  paimoulialDii  ap&t>iág  és 
^^HpBiirgi  erdöcsöszök  közt  folyt,  említtetnek  Vénye,  Csiirgi,  —  és 
^4h  ezüu  kettőre  vonatkozó  batárjár&sbaii :  FenyÖfö,  melybon  ki- 
rályi udTarnokok  laktak.  Mind  a  bárom  t^lep  villa-uak  nevezte- 
tik. Ezen  Fenyőfő,  valamint  Csesznek ,  Ugodvárak  és  P&pa  vá- 
rosra nézve,  Zsigmond  király  1408,  évben  új  adományt  ad  G-ara* 
Miklós  iiíidornak  és  testvérének  Jánosnak.  Mindezen  falvak  a 
Bakonyban  feküdtek, —  castrum  Somlyó  azonban,  melyre  ezen 
(ij  adom&ny  szintén  kiterjed,  mint  az  oklevél  világosan  ktilönböz- 
tfiti,  Veszprém-megyében.') 

Porva  falu  a  Bakonyban  fekvőnek  mondatik  (Porowa  in 
Bókon),  midőn  V.  István  király  1260.  évben  az  itteni  Szent-imrei 
kápolnát  a  pannonbaimi  apátságnak  adományozza.') 

Végre  Bére  belység  a  veszprémi  káptalan  által  1 2tt9.  év- 
.  in  eomitatn  Bokonienti  létezőnek  mondatik ,  midőn  a  Zák 
setségü  PóBa,  az  ö  boréi  birtokát,  veszprémi  nialomrészét.  és 
néhány  szolgáit  és  szolgálóit  a  szintén  Zák  nemzetaégü  Konrád 
m'ísternek  eladá.^) 

Mind  ezen  helységek  azon  idő  alatt ,  bogy  Bakony-megyé- 
ben  fekvőknek  mondatnak,  soha  sem  neveztetnek  Veszprém-vár- 
megyéhez tartozó  helységeknek;  ugyanez  áll  Lövőid,  Rendek 
Esztergár  és  Fenyőfő  helységekről ,  melyekről  ugyan  nem  mon- 
datik, hogy  Bakony-megyében  fekszenek ,  de  mert  1370.  évben 
Csák  bánnak,  bakonyi  főispánnak  adoniányoztattak ,  anélkül, 
hogy  az  illető  adomány -le  vél  azokat  Veszprém-vármegyéhez  szá- 
mítaná, bizton  szintén  Bakony-megyéhez  tartozóknak  állíthat- 
juk. Ezen  négy  helység  még  később  is  találtatik  a  Osákyak  bii- 
tokában ,  mert  IV.  Lánzlö  király  1281.  évben  megerősíti  V.  Ist- 
ván királynak  föntebbi  adományát  Dömötör  mester,  bakonyi  is- 
pán, Ugud  Comes  fia  javára.') 


')  Tejit  X.  4  köt.  (i73  lap.  A  Baconinm  kifejcaiÍB  ogy^baránt  itt 
mint  erdő,  eni<ikeríil«t  Bynoiiymnmjii  is  ffirdiilhíit  elíi,  vs(;y  mint  ordÜB^gi 
jSredelem. 

-*)  ÁrptWkori  Lfj  Okiiiiiiijtir  11.  köt.  .-1:3  2  likj]. 

»)  Haaai  Okmiinytár  IV.  kat.  4í!  Ujn 

')  Árpiilkori  Vj  nkinííiiyt.lrlX.  küt.  2110  laii. 


309  A  uAKOxn  EBi>d-ií'PÁiiaÍG. 

Mmt  alább  l&tandjuk ,  Akol  f&lu  is  a  bakooTÍ  iapftn  bft* 
töeiga  alá  tartozott 

Enafibol  áUv-án  a  sováji^  adatok,  melyek  böl  Bakony-m^^ 
földirati  állományára  köTelkezfetést  vonhatunk,  ebből  csak  annyi 
világlik  ki ;  hogy  a  bakonyi  ispáaság  nem  terült  el  nt&s  nagyobb 
Tármígye  keblében ,  mint  például  Rína  várispánság  Fehér-me- 
gyében ,  hanem  hogy  közigazgatá-si  kfilön  állással  birt ,  mif 
az  ország  általános  viszonyai,  —  tán  a  XT.  század  közepén,  — 
e  részben  változást  elö  nem  idéztek. 

A  kép  kiegészítésére  foglalkozzunk  a  bak  ouyi  ispánok  ha- 
táskörével. Több  körülményeknek  kellett  összetaláikozniok,  hogy 
több  hasonló  hivatalok  kÖzűl  épen  a  bakonyi  ispán  emelkedett 
oly  nagy  tekintél3Te-  Voltak  például  Erdélyben  a  havasok  is- 
pánjai —  a  modern  költészet  bizonyosau  havasi  királyoknak  ne- 
vezné, —  és  ilyent  enüU  például  Nagy-Lajos  király  e^  Orsováui 
13fi6-ik  évbí-n  kelt  levelében,  mondván,  hogy  Tompa  János 
Cúmtg  tdplun  noetmrum  de  paiiibus  Trnnsitvaiu'a,  Ecsellő  és 
Thyiicnke  birtokosa  volt.')  iKmerünk  zsidövári  erdó  -  ispáno- 
kat 8tb.,  de  mindezek  nem  mérkőzhettek  a  bakoQjival,  ki  az  iid< 
vari  tisztek  közt  tekintélyes  rangot  foglalt  el,  és  egy  tömör,  nagy 
terjedelmű  királyi  birtokot  igazgáfott  az  ország  közepén. 

XV.  Béla  egy  Segesdböl  kelt  levelével  meginti  a  névszeríut 
nem  ismertetett  bakonyi  ispánt  (Comest),  hogy  a  veszprém' 
völgyi  apácza  conventet  ne  akadályozza,  hogy  a  Bakonyban  fát 
vágassanak,  erre  szüksége  levén  zárdája  és  templomának  (íjra  föl- 
építésére. Meghagyja  neki,  hogy  altisztjének,  és  az  erdőség  ösz- 
szes  őreinek  (Curiali  Comiti  suo,  et  universis  custodibus  eiusdem 
silvae)  ez  értelemben  parancsot  adjon  ki.  Ezen  levél  tartalma 
a  bakonyi  ispánnak  egy  erdöfelügyelő  teendőinél  nagj'obb  hatás- 
kört nem  mutat  ki.') 

Erzsébet  királyné  1384.  évben  megparancsolja  Ákos  mes- 
ter bakonyi  comesnek,^)  hogy  a  Bakony-béli  apát  Akol  nevű  hely- 
ségében lakó  jobbágyainak ,  a  rajtuk  Tamás  Vice  Comes  és  a 


>)  fínüú  kaniftriii  Itit,  Acta  Tranitilvan.  12  csőm.  33  az. 

>)  Fejír  Vll.  I.  köt.  362  lap. 

^1  Az  okiévá  olvuható  a  Györ-szent-mártoni  fekctekSnyv  2384.  I< 


PE8TT  FRIGYESTŐL.  303 

megye  többi  tísztyiselöi  &Ital  (et  caeteros  ejusdem  Comitatufi 
oflficiales)  mai'háik  elhajlásával  elkövetett  bűntényre  nézve  igaz- 
ságot szolgáltasson.^) 

Látjuk  e  két  példából ,  melynek  mindegyike  más  század- 
ból van  véve ,  hogy  a  Bakonyságban  a  megyeihez  hasonló  tiszti 
szervezet  létezett ;  a  Comes  után  következő  tiszt  Comes  Curialisnak 
vagy  vice  Comesnek,  alispánnak  czímeztetik.  Már  a  királyné  meg- 
szólító szavai :  fideli  suo  magistro  Akus,  inter  altos  honores  Comiti 
de  Bókon  salutem  et  gratiam,  azaz :  Hívünknek  Ákos  mesternek,  ki' 
többi  közt  a  bakonyi  ispánság  tisztjét  viseli,  üdvöt  és  kegyelmet,  — 
azon  elismerésre  kényszerit,  hogy  a  honor  Comitatus  de  Bókon  czím 
alatt  a  vármegyei  főispánokhoz  hasonló  méltóság  értendő.  Evvel 
összehangzanak  a  királyné  rendeletének  azon  részei,  melyben 
Tamás  alispánról  mint  Ákos  alispánjáról :  Thomas  vice  Comes 
vesfer  Bokoniensis ,  és  az  ő  tisztjeiről :  moderni  vestri  in  dicto 
Comitatu  de  Bókon  ofliciales,  szól ;  és  a  Bakony-béli  apátnak  a 
régi  bakonyi  ispánok  alatt  (temporibus  priorum  Comitum  de  Bó- 
kon) élvezett  jogai  érintetnek ,  a  nélkül  hogy  csak  egyetlen  egy- 
szer is  oly  czélzás  történnék,  mintha  a  bakonyi  Comes  fölött  vala- 
mely főispán  hatósági  joggal  bírt  volna ;  mely  esetben,  ha  fenn- 
forgott, méltán  kellene  kérdeni,  hogy  a  királyné  miért  nem  intézte 
rendeleteit  ama  főispánhoz  ?  ^) 

Garai  Miklós  horvát-dalmát  bán  egy  1401.  évi  leveléből  új 
tanúiságot  merítünk  tárgyunkra  nézve.  A  bán  t.  i.  az  ő  cseszneki 
vámagyjának ,  István  Pál  fiának  ,  valamint  a  bakonyi  ispánnak 
(Comiti  Bakaniensi)  meghagyja ,  hogy  az  aszári  és  tótrédei  job- 
bágyokat ne  gátolják  a  bakonyi  erdőség  használatában ,  miután 
nekik  megengedte ,  hogy  házaik  fölépítésére  és  tüzelésre  abban 
fát  vághassanak  maguk  számára. ')  A  cseszneki  várnagynak 
adott  parancs  föl  nem  tűnő ,   mert  hiszen  e  vár  a  Garák  magán- 


0  Rómer :  A  Bakony.  Természetrajzi  és  rc^gészeti  vázlat , 
101  lap. 

^)  Az  oklevél  eredetié  megvan  a  pannonhalmi  apátság  levél- 
tárában Capsa  51.  litera  T.,  honnan  ezt  Czinár  Mór  néhai  érdemes  akadé- 
"iiai  tagtársunk  hiteles  másolatban  közlöttc  velem. 

^)  Eredeti  oklevél  a  budai  kamarai  Itárban. 


304  \  nAiínSYI   ER0(i-l»l>ÁS8ÁO, 

birtoka  volt ,  de  foUfuiö  azon  kürűlmóiiy ,  hogy  ezeo  cseszneld 
vArnagy  elölib  neveztetik,  niiiit  a  bakonyi  ispán,  mintha  ez  utóbbi 
rungj&bau  alább  volna.  A  bakonyi  ispán  itt  ugyauazou  cztmel 
nyeri  Garai  Miklöstöl ,  mint  a  cseszneki  várnagy,  t.  i.  vestra  di- 
leccio, —  nem  nevezte  Egregiusnak,  még  key^sbbé  Magnifíctisnak 
mint  rendesen  a  vármegyei  főispánokra  nézve  szokás  vala,  még 
a  nádorok  és  királyok  réazftröl  is,  süt  inkább  (rarai  Miklös 
keménjen  megp'H-ajn'solj'i  a  cseszneki  várnagynak  és  a  bakonyi 
ispánnak  (dileccioni  vestre  firmitíír  precipiendo  tnandamus),  hogy 
az  aszári  és  t6trédei  jobbágyalcnak  engedjek  meg ,  miszerint  há- 
zaik építésére  és  tUzelési'e  a  Bakonyban  fát  vághassanak.  Ezeu 
intézkedést  Garai  Miklós  február  13-án  tette,  a,  király  levele,  fe 
az  esztergomi  érsek  kívánsága  folytán  .  tehát  oly  időben ,  midőn 
Zsigmond  király  még  nem  vettetett  fogságba  az  olygarchák  által ; 
mei-t  ez  csak  1401.  april  28-án  töi-tént.  Ezt  csak  azért  emelem  ki, 
nehogy  valaki  azon  gondolatra  jusson,  mintha  Garai  Miklós  a  ki- 
rály fogságának  ideje  alatt,  adott  volna  királyi  birtokban  enge- 
délyt (uti  et  íVui  ailnii-ipnniiis)  iVikíit  kivfiKatiii  iV  b;isználni.  A 
cseszneki  várnagyról  azt  Írja  U^arai  Miklós,  hogy  ez  az  5  eaees- 
neki  castellanusa ,  mlg  utána  a  bakonyi  ispánt  említvén ,  errtil 
nem  mondja,  hogy  ez  az  t!  ispánja ;  kétségtelen  tehát,  hogy  ez 
királyi  tisztviselő  volt 

Az  utolsó  bakonyi  ispán,  kit  ismerünk ,  Rozgonyi  István 
volt ;  róla  azt  a  nevezetességet  említhetjük  föl,  hogy  ő ,  ki  egyéb 
czlmet  nem  viselt,  Zsigmond  király  által  az  ország  egyik  nagyjá- 
nak mondatik,  t.  i,  azon  1421.  évi  levelében,  mely  szerint  Székes- 
Fehérvár  városának  azon  panasza ,  bogy  polgárai  a  városi  kivált- 
ságok daczára  bizonyos  káptalanok  és  külön  megnevezett  urak  és 
nagybirtokosok  által  raegvámoltatnak,  némely  országnagyok,  ne- 
vezetesen Ozorai  Fipo  temesi  gróf,  és  Rozgonyi  István  bakonyi 
ispán  közbejárására  (nonnutlorura  fidelium  Bmonum  et  Proce- 
mm  nostrorum,  notanter  verő  magiiitici  et  egregii  virorum  vide- 
licet  Piponifl  de  Ozora  Themesiensis,  et  Stephani  de  Rozgon  Ba- 
faoniensis  Oomitum  nostrorum  ordinatam  interveniontiiim  compo- 
sitionem)  békésen  elintéztetett.') 


^FejárX.  e  k»t.  37ít  Isp. 


Nwgy  IvAii  tízeii  Rozgoiiyi  Istvánt  u,zoii  L'gy  szuuiélynek 
TCisst  a  lui-suuuevű  temeui  gr&H'al ,  kiuek  neje  az  ö  oldala  mellett 
tíaiauibóczu&l  höu  viseletével  halliatatlaii  hirt  vivott  ki.  ')  Meg- 
Piige4jilk,  de  lu&r  nem  azt,  hogy  J4Hl.  évben  temesi  föisp&n  lett 
volna  ,  mert  ez  6vben  Ozoray  Fülöp  vkelte  e  hivatalt,  llozgonji 
Istr&nt  csak  1421.  évbeu,  akkor  is  csak  rövid  ideig,  találjuk  a 
temcsi  föispánságbaii ;  másod  ízbon  azonban  1424,  évtől  kezdve 
folytononan  1438-ig.  Ezen  idö  alatt  a  bakonyi  isp&nság  soha  sem 
Tolt  üsszekapcaolva  a  teme^íi  gróf  niéltóságá.vaL 

Atmíil  szükségeíiebbnek  tartom  ezt  figyelembe  venni ,  mert 
annál  fényesebb  világításba  helyezi  Rozgonyi  István,  az  egyszei-íí 
bakonyi  ispán  hatalmát,  ki  kezdetben  Durazzoi  László  elleu-király 
pártján  állva,  in  Zsignioiid  királynak  fogságba  helyezésének  egyik 
fdinditójs  levén,  később  jobb  meggyőződésre  jutván ,  csakhamar 
l)&8£ges  sizolgálatok,  és  Zágmond  királynak  kiszabadítása  által 
a  fogságból,  érdemeket  szerzett,  miért  is  1414,  évben  Zsig- 
tiiond  király  neki  és  Rozgonyi  Jánosnak  sárosi  főispánnak  a  fel- 
-ígsíTtéíiért  és  hűtlenség  bűnééit  megbocsátván,  azokat  kegyel- 
mébe fogadja.') 

Az  előadottak  tanfisilják,  hogy  a  mint  várispán!  tiszteknek 
és  várjobbágyoknak,  exemtiöknak  és  nemesítésnek,  és  így  a  vár- 
ispáui  intézménynek  a  Bakonyságban  semmi  nyoma,  ügy  hiányoz- 
nak itt  a  nemesi  birtok,  a  megyei  gyűlések ,  a  követkUldés ,  és  a 
lármegyei  élet  más  jelenségei  ia.  A  szepességi,  máramarosi  éa  be- 
regi laktalan  erdösOgböl  megyei  szerkezet,  muuicipális  élet  fejlő- 
dött ki.  —  a  Bakonyságnak  a  viszonyok  nem  kedveztek  annyira, 
területe  nagyobbára  Veszprém-vármegyébe  olvadt  be,  és  története 
euntbl  azzal  azonos.  pesty  frigyes. 


')  Nagy  Ivin:  Magyarország  csalüdui  IX.  küt.  7ü5  Up. 

')  Fejér  X.  r>  köt.  4GT  Up.  Ex  okleveliien  »  király  elősorolj s  Roz- 
gonyi btváii  bmii  unióméit,  iicvozcteseu  liogy  Caehországbiiii  harcKolván. 
UlHt  nyilvedszÖvul  kereszllil  li}vetett,Jiliios  peilig.Lűriocx  Ga.  Nikápoly- 
bU  hucxolt  ^s  megeebesUlt.  Háa  Rozgonyiak  U&diazolgálatai    is  etÖBO' 


^^Ufaitk. 


306 


A  VIDÉKI 
RÉGISÉGI  MUZEUMOK. 


Hogyha  a  hazában  szerteszéjjel  fönnmaradt  álló  műemlé- 
kek megőrzése  hazai  művelődés-történelmünknek  érdekében  frU, 
hogyha  a  templomok,  síremlékek,  frescó-föstmények  fÖnnlart&sa 
a  tudomány  és  a  nemzet  múltja  iránti  kegyelet  követelménye : 
akkor  bizonyára  ugyanez  érdekek  azt  is  kívánják,  hogy  a  műH- 
böl  fönnmaradt  azon  apróbb  műtárgyakra  is  terjeszszük  meg- 
óvó figyelmünket,  minőket  a  szerencsés  véletlen,  vagy  tervszerű 
ásatások  hoznak  fölszlnre,  vagy  minők  évszázadok  óta  kézről- 
késre  járva,  fönnmaradtak  napjainkig. 

A  nagyobb  műemlékek  mai  napság  már  majdnem  Európa- 
szerte  országos  föltigyelet  alatt  állanak  s  az  államok  különösen 
arra  rendelt  közegek  által  gyakorolják  e  közművelődési  érdekek 
kívánta  ellenőrzést  az  idő  vasfoga,  valamint  a  rombolók  és  értel- 
metlen restaurátorok  dühe  ellen. 

A  kisebb  emlékek  ujabban  szintén  czélszerü  törvények  ál- 
tal szoktak  megóvatni  és  sokhelyütt,  űgy  mint  nálunk  is,  vannak 
bizonyos  intézkedések,  melyeknek  czéljok,  legalább  a  leleteket 
biztosítani  országos  tárlatok  számára.  Nem  vonhatni  kétségbe, 
hogy  az  ilyen  lelet-törvények,  ha  annak  módja  szerint  kezeltet- 
nek, a  muzeumokra  és  a  tudományra  nézve  üdvösek  voltaL  Pél- 
dákul,  elég  csak  az  olasz  állami  gyűjteményekre,  valamint 
a  stockholmi  és  koppenhágai  nemzeti  muzeumokra  utalni.  Azon- 
ban másfelöl  kétségtelen,  hogy  ezen  a  téren  is  csak  úgy,  mint 
közműveltségünk  sok  egyéb  ágában  nem  várhatni  mindent  az  ál- 
lam részéről.  Mert  bármi  tökéletesek  legyenek  valamely  állam- 
ban a  lelettörvények  és  bármily  nagyszerűek  az  anyagi  áldoza- 
tok, melyeket  sok  helyütt  az  állani  közgyűjteményeinek  folvirá- 
goztatAsára  fordít:  azért  mégis  sok  becses  régiség  menne  tönkre, 
vagy  lappangva  elkerülné  a  tudomány  figyelmét,  ha  az  állam  in- 


tlAMPKt.     .lÓZSElTf'!., 


307 


tókedéseiht'Z  nem  járulna  egyesek  gondja,  Azért  örvendetes  jc- 
leiisőguek  tartjuk,  liogy  iiiajd  miudeiiUtt  a  külföldön,  aöt  bazánk- 
l)iiu  is,  moDdLütni  századok  óta  akadtak  lelkes  régis6gkedvelök, 
kik  a  gyűjtőket  jellemző  szemességgel  és  figyelemmel  hoznak 
•Jssze  oly  régiség-gyűjteni&nyeket,  melyek  iiélia  európai  hírre  is 
vergődtek,  ahazai  gyűjtőink  közül  elég  csak  a  Festeticsek,  Széche- 
uyiek,  Pejéi-vá,r)-ak,  Andrfissyak,  Viczayak  és  mások  nagyszerű 
gyűjteményeire  hivatkoznunk. 

Ily  gyűjtemények  a  mellett,  liogy  tulajdonosaiknak  élveze- 
tet és  dicsőséget  adtak,  gyakran  a  tudománynak  is  épen  nem 
megvetendő  hasznot  hajtottak.  Bármennyire  becsiiljük  azonban 
az  ily  magán-gyüjtemények  fontORSágát,  a  közműveltség  emelése 
szempontjából  sokkal  nagyobb  sülyt  fektetünk  nyilvános  gyűj- 
temények keletkezésére.  Mert  csak  az  ilyen  nyilvános  múzeum- 
ban nyeri  a  nép  azon  meggyőződést,  hogy  a  míiltból  reánk  ma- 
radt ereklyék  közérdekkel  bírnak,  csak  köztárlatok  keletkezése 
íiltai  ébred  föl  benne  a  gondolat,  az  ily  emlékek  megmentésének 
fi mtosságáröl,  s  végre  csak  ily  helyeken  okulhat,  menten  atulaj- 
tlunos  pillanatnyi  szeszélyeitől  minden  osztály. 

E  mellett  valósággal  csak  nyilvános  gyűjteményben  bizto- 
sltvák  az  emlékek  az  ellen,  liogy  vagy  szétforgácsoltainak,  vagy 
tömegesen  küllőidre  kerülnek,  mint  az  fájdalom  több  hírneves 
magyarföldi  magán-gyűjteménynyel  történt.  Ez  okokbül  nagy 
'irömmel  veszszűk,  hogy  hazánkban  mindenfelé  közmuzeumok 
keletkeznek. 

Voltak  ugyan  a  vidéken  korábbi  időkben  is  elvétve  itt-ott 
nyilvános  régiség-gyűjtemények,  de  csak  az  utóbbi  évtizedek 
i'iramlata,  mely  a  történelmi-  és  régészeti-társulatokat  létesítette, 
eredményezte  azt  is,  hogy  sok  helyütt,  vagy  a  tanodáknál,  vagy 
egybázi  székhelyeken,  vagy  végre,  mint  a  városokban  fönnma- 
radt emlékek  tárházai,  létesültek  ilynemű  közintézetek.  Egy 
előbbi  czikkbeti  már  megemlékeztünk  azon  muzeumokról,  me- 
lyek vidéki  társuhitoknak  köszönik  létüket. 

Ilyen  a  szombathelyi,  temesvári.  Békés-gyulai,  Nagy-váradi, 
kiissai  éa  szabolcsi,  ezúttal  azon  czikk  végén  tett  igérelűukhöz 
Icépest  a  városi,  tanodái  és  püspöki  muzeumokra  térünk. 


.V  vidí;ki  RÍí(ii3Í:i: 


Jelen  czikkünkben  úgy ,  mint  előbb  a  Kiiálybftgón  inneni 
Magyarországra  szorítkozván  >városi  muzeumok*  czime  alatt 
hármat  nevezhetünk  meg.  Ertjük  a  pozsonyi,  sopronyi  és  Kún-lia- 
lasi  muzeimiot,  és  a  mennyiben  a  selmeczi,  lőcsei  és  késmárki 
fegyvertárak  szintén  városi  közbirtokban  állanak,  idesoroljuk 
ezeket  is. 

1)  Méltán  elsö  helyre  tehetni  a  pozsonyi  muzeumot  Nem 
mondunk  újat,  ha  a  pozsonyi  gyűjteményt  kis  minta-intézetnek 
nevezzük,  mert  annak  találta  azt  a  magyarországi  muzeumok 
nagyérdemű  fö  felügyelője  is,  a  minisztériumhoz  adott  míilt  évi 
jelentésében. ')  E  múzeum  a  pozsonyi  városház  néhány  teljeseu 
aiTa  való  ódon  izlésü  termében  vau  elhelyezve.  Keletkezését 
Rómer  egyik  tehetséges  és  fáradhatlan  búzgóságú  tanítványá- 
nak K'ónySki  József  tanárnak  köszöni,  ki  nyolcz  éve  Pozsony 
városától  anyagilap  igen  kevéssé,  erkölcsileg  még  kevésbé  tíimo- 
gatva,  gyűjtötte  annak  háromezernyi  darabját.  A  fáradhat  Un 
tan&r  buzgósága  azonban  nem  érte  be  azzal,  hogy  a  tekintélyes 
számra  megnőtt  >haBZontalan  lomtárgyakat*,  miként  a  pozsonyi 
nyárspolgárok  gyönyörű  kis  múzeumukat  keresztelni  szokták, 
egy  halomra  összegyűjtötte ;  azokat  czélszerü  szekrényekben  el 
is  rendezte,  minden  tárgyhoz  odaillesztette  annak  magyarázó 
leírását,  a  múzeumi  helyiséget  Önkezűleg  stylszerűen  helyreállí- 
totta, és  az  ilykép  okszerűen  és  csinosan  berendezett  tárlatot 
hetenkint  kétszer  a  közönség  előtt  is  megnyitja.  A  közönség 
eléggé  érdeklődik  a  múzeum  iránt,  ami  onnan  is  kitűnik,  hogy 
1873-ban  1739-en,  1874-ben  1328-an,  tavnl  pedig  2782-teR  láto- 
gatták. A  múzeum  dotátiőja  a  múlt  években,  évenként  mindössze 
150  forint  volt,  melyet  az  intézet  a  pozsonyi  »szépítési  egylettől* 
nyert.  Sajnálattal  halljuk,  hogy  még  e  csekély  összeget  is  meg 
akarják  tőle  vonni,  nem  hiszszUk  azonban ,  hogy  a  nagymlvelt- 
BégÜ  új  polgármester  ezt  megengedi.  Nem  ismertetjük  ezúttal 
a  múzeum  érdekes  tárgyait.  Elég  itt  megjegyezni,  hogy  vau 
benne  sok  érdekes  emlék,  mely  a  mindig  fontossággal  birt  határ- 


>)  Lásd  Pesti  Naplú  1875.  janius  37. 


ír. 


város  közviÚTcltségL'uek  uibltjárti  fóiiyt  (kritvui,  uttulúnos  er- 
ilL'kke]  is  bír.  Egyí'biránt  van  remCnjtink,  hogy  Könyöki  az  ér- 
ilekesebb  tárgyak  szakavatott  közzétételé  rel  nem  fog  késni. 

2)  A  városi  muzeumok  közt  a  aopronyit  kell  második  he- 
lyen emliteiiünk,  mely  a  fiO-as  években,  egyes  oda  raló  régészet- 
kedrclök  buzgalma  folytán  létesült. 

1869-beii  mái"  elég  érdekesek  voltak  gyűjteményei  és  Ró- 
mer  a  három  szobában  elhelyezett  tárgyakról  elismerőleg  nyi- 
lOzik.  (Lsd.  Arch.  Ért.  L  köt  244  1.)  Azóta  mttsem  olvastunk 
intézetről,  nem  tudjuk,  van-e  rendes  őre,  és  ha  igen,  liajtott-e 
mAr  az  firízetére  blzutt  múzeum  a  tudománynak  hasznot? 

3)  A  Kun-halaBÍ  múzeum  csak  az  utóbbi  időkben  keletke- 
ít;  jörészben  Révész  György  Kíin-halasi  buzgó  régiség-gyüjtö 

gyűjteménye  szolgáltatta  hozzá  az  anyagot,  melyhez  egyéb  ál- 
dozatkész polgárok  ajÍLDdékai  járultak. 

A  nemzeti  múzeum  adta  hozzá  a  bútorok  egy  részét,  a  vá- 
ros helyiségről  gondoskodott ,  és  Szilády  Áron  személyében  oly 
111  ki  ismeretes  és  buzgó  védnökötnyert  az  ifjüintézet,  hogy  bízvást 
zép  reményekre  jogosít  föl  jövője. 

Ennyi  hazánkban  a  szorosan  vett  városi  múzeum  és  volna 
löbb  is.  hft  a  Történelmi  Társulat  Rómernek  a  városi  muzeumok 
.'UapUásfit  czélzó  javaslatát  annak  idején  magáévá  tette  volna.  ') 
A  selmeczi (lőcsei,  késmárki  és  Nagy-szebeni  fegyvertárakat 
nem  ügy  cmhtjttk  c  helyütt,  mint  muzeumokat,  mert  ily  elnevezés 
"fijuknem  illik,  de  igenis  azért,  mert  mint  e  váiosok  korábbi  szá- 
viiiaiból  származó  történeti  emlékek  igen  alkalmasak  volnának 
I  r  ra.  hog)'  e  városok  levéltáraiban,  régi  letétéi  közt  és  egyebütt 
'  (Ifiltató  tárgyakkal  együtt  városi  régiségtárlatok  első  kezde- 
iitnyeiiil  szolgáljanak. 

Általában  úgy  hiszszük,  hogy  hazánk  régibb  városaiban 
még  sok  becses  emléket  lehetne  összegyűjteni  és  csak  az  volna 
i^iTlimilos,  hogy  akadna  minden  városban  oly  hüzgó  gyűjtő,  mint 
'  pozsonyi     Könyöki   és    fognák    föl    a    városok    polgárságai 


')  A  rTSrt^iielmi  Tilrautiitc  fuuiiliásH  iHa.  inlixliti:  ki!«K  niii>deii 
l  kWbe  tartoxú  liasitiiofl  da  i'letre  viilú  pszmiít  lerjewluiii :  a  hogy  uoui  tetta, 
1  tt  tibonv-nyal  ncra  n  Uranlnton  múlt.  S.frk. 

^  jffjwMiaií, av 


310  A  viD>:?wi  Ríjf-nf^ó';!  iírzEniox. 

azon  köimáTeldiJési  érdeket  aidj  ^en  a  polgárosodás  székhe- 
Irein  ilj  gjájleBéiiTekhes  finodíL 

Ter«ié:»etes.  hogy  e  síép  cssae  Talősitásárm  is,  úgy,  mint 
minde&r^  «SF  ^  ^^T^  iUooal  is  khránUtik.  De  ez  áldozat 
T^(P«  i>  ana  i>»lBa  otr  ttlalgnftj  ha  a  gyűjteményeket  a  városi 
kwharakkal  koiBák  kapcsolatba  ágy,  iiogy  a  mindenkori  le- 
Y^liániaklCii  dipknaticai  jártasságon  kívül  m^  a  középkori  ré- 
fé»etb^  i$  aéflu  ismeretek   kívántatnának. 

II. 

Ha  a  városi  mnzeomoknak  első  sorban  csak  az  a  rendelte- 
téfiik  mindfHi  mnléket  Seszeszedni  és  megőrizni,  mely  az  illető 
váius  málnára  bánain6  szempontból  fényt  dérit;  akkor  tá- 
leabbra  siabha^ak  a  püspSki  szákhelyeken  már  létező,  vagy  leg- 
alább meginduld  félben  levő  tárlatok  föladatát 

A  pfispSki  muzeumok  föladatát  ugyanis  abban  lá^uk, 
hogy  a  keresztény  középkor  emlékeit  gyűjtsék,  természetesen 
kUSnös  tekintettel  a  hazai  középkorra.  Az  anyagot  ily  muzeu- 
mokra olső  $orbun:  a  székes-egyházaknál  őrzött  kincstárak  becses 
emlékei.  űgYS7:ii\téu  a  püspöki  és  káptalani  könyvtáraknál  itt- 
ott  taUlhatA  rt^giségek  és  az  illető  püspöki  megyének  temp- 
lomai kés^rlot-tánulmiu  logtobbuyiro  hasznavehetetlen  lomnak 
ft^lretott  ogvluUi  MOivk  szolgáltathatják.  Hozzájárulhatnának 
novozotosobk  kftUoUli  omlókok  másolatai  és  mint  itt-ott  csakugyau 
Yrtnnak»éivmg)iy  tömény  okot,  valamint  pecséteket  és  egyebeket  is 
lohotno  oilarsatolni.  Az  ily  gyűjtemény  tisztán  tudományos  becse 
nioUott  még  tobbfólo  gyakorlati  czélokra  is  szolgálhat  Közép- 
kori rógén/ottol  foglalkozó  régészeink  közül  többen,  úgymint: 
Ipolyi,  Ht^mor  ós  mások  szóval  ós  irással  sokszor  és  ismételten 
hangsnlvoxták,  hogy  mi  sajnos  hiány  honi  kath.  papságunk  cse- 
kély jArtHNHága  a  koivsztóny  mürégószetben,  másrészt  mennyire 
ollonkririk  a  koroH/tóuy  o^yház  józan  traditióival  azon  iránjta. 
liiUNAg  ^N  alantOH  Ixléstolonség,  mely  az  egyházi  szerekben  haza- 
ii«««rto  (ritka  kivétolokkol)  ilivik.  Jól  mondták,  hogy  a  két  nagy 
liigoM  tartóMnn  osak  ügy  lohot  segíteni,  ha  egyrészt  a  fiatal  pa- 
pokra a  kortm/tény  régészet  oktatása  köteles  tantárgygyá  téte- 
tik, luAnróN^t  a  Ntylistious  érzék  emelésére   kellő  intézkedések 


tórtéunek.  Miiiilkét  iráuyban  fuiitos  tényezökíil  kiuftlko^uak  h 
imspök)  muzeumok.  A  keresztény  régészet  tjuíira  azok  aegítsé- 
l^ével  fogja  fiatni  semin&ristáit  a  középkori  művészetbe  vezetni, 
<■&  a  gyűjtemények  jelesb  tárgyai  fogják  az  egyliítzi  szerek  meg- 
rendelőit ép  CLgy.miat  a  müiparosokat  helyesebb  utakra  terelhetni. 

Örömmel  mondhatjuk,  hogy  az  itt  érintett  eszmék  már 
uem  pusztítn  jámbor  óhajok.  Már  több  helyen,  u.  m.  Esztergom- 
han.  fli/írött ,  Szepea-  Váralján  rendesen  tanítják ')  az  egyháTii 
régészetet,  és  ha  még  nincsenek  is  seholsem  oly  keresztény  mu- 
zeumok, minőket  előbb  tcleztünk,  megvannak  több  helyen  a  kez- 
demények, megvan  egyházi  nagyjainknál  a  jóakarat,  és  talán 
nemsokára  megérjük,  hogy  országunkban  egy  püspöki  székhely 
sem  fogja  nélkülözni  keresztény  mu^íeumát. 

A  már  meglevők  közt  elaő  helyen  emlitjUk  az  egri  érseki 
mvzevmot,  mely  a  boldogült  Bartakovics  érseknek  köszöni  újabb 
fttalakitását.  Ezután  a  Szent-mártt^ti  említendő,  mely  a  mostani 
iSsp&t  Kruesz  Ohryzostom  alatt  keletkezett,  s  melynek  Kuncze 
Leo  tAD&r  személyében  oly  búzgő  őre  van. 

OySrStt  a  püspöki  megye  minden  részéből  már  évek  őta 
gyűjtik  az  a.  n.  conservatoríumba  a  keresztény  régiségeket,  és  a 
mostani  püspök  egész  buzgalommal  gyarapítja  az  üdvös  intézetet. 

Hasonló  múzeum  van  Szent-Kereszten  is  a  püspöki  residen- 
liábau,  amióta  ott  középkori  régészetünk  egyik  megalapí  tója,  Ipo- 
lyi székel. 

Szejirg-V'árnlján  ppáig  (mint  minap  is  megemlítettük)  az  (ij 
püspök  egész  hévvel  karolta  föl  az  eszmét  és  Vajdovszky  tanár 
egész  odaadással  fáradozik  egy  püspök-megyei  múzeum  létesítésén. 
Mily  gazdag  az  anyag  e  vidéken  ily  keresztény  múzeumra,  ki- 
tiinik  többi  közt  azon  régiségl^jstromból ,  melyet  Römer  az 
Ardi.  KOzI.  rX.  kötete  68-dik  s-k.  lapjain  a  Szepességröl  küzOl. 

EtzieTgomhan  \a  most  van  tervben  a  residentiához  niéltö 
nni2«nni,  melyre  tudtunkkal  a  főegyház  kincstára,  továbbá  az 
"iselri  köuy^lár,  valamint  a  papnövelde  érem-gytijteményei,  úgy- 
'intén  a  többfelé  találliatú  érdekes  emlékek  elég  tekintélyes 
inyagcit  szolgíiltalnának. 


')  Egerbun  is  Uui't.ottík  c 


312  A  VWkKl  RÍ:C418fcoi  MUZEUMOK. 

Vesssprém-megyében  a  zircziekuek  vau  érem-gyújteményok. 
Bakany-Bélben  a  benczéseknek.  Kctssán  a  székesegyházi  kincs- 
tár ,  szintúgy  Pécsett  is  a  kincstár  és  a  püspöki  könyvtárban 
levő  régiségek  lehetnének  püspöki  muzeumok  magvai. 


HL 

A  városi  és  püspöki  muzeumok  mellett  külön  harmadik 
csoportnak  emiitjük  a  nyilvános  tanodákkal  kapcsolatos  régiség- 
gytijteményeket. 

Úgymint  a  városiaknak  és  a  püspökieknek,  a  tanodái  mu- 
zeumoknak is  megvan  sajátos  rendeltetésök.  A  tanodáknál  fön- 
áUö  gyűjteményeknek  ugyan  szintén  megvan  azon  inkább  ab- 
stractnak  mondható  föladatuk,  hogy  a  régiségek  megmentesse- 
nek. És  lelkes  tanároknak  mindig  bö  alkalmak  nyílik  kisebb 
körben  bár,  de  annál  hatályosabban  működni  ily  irányban.  E 
részben  nemcsak  a  magasabb  tanodák,  a  lyceumok  és  akadémiák, 
valamint  a  gymnasiumok  tanárai,  de  még  az  elemi  tanodák  tao- 
férfiai  is  igen  áldásosán  hathatnak.  Mert  alig  van  a  régi- 
ségeknek szemesebb  és  éberebb  gyűjtője,  mint  a  fiatalság. 

Ha  a  tanár  egy  kis  buzgóságra  inti  tanulóit,  legtöbb  eset- 
ben szép  eredménye  lesz  fölszólalásának.  A  gyermek  által  a  szü- 
lők is  figyelmesekké  válnak  a  többször  semmibe  se  vett  ósdi  tár- 
gyakra, megóvják  és  igen  gyakran  készséggel  gyarapítják  velők 
a  kisded  tanodái  muzeumot. 

így  sok  helyütt  támadtak  a  tanodáknál  gyűjtemények 
anélkül,  hogy  az  intézetek  kegyurainak  legkisebb  költségébe  vol- 
nának. 

Azonban  bármennyire  üdvösnek  mondjuk  is  egyes  buzgó 
tanférfiak  igyekezete  által  támadott  gyűjtemények  fönáUását,  és 
bár  elismerjük,  hogy  az  ilyen  több  évtizedekig  folytatott  gyűjté- 
sekből gyakran  jelentékenyebb  muzeumok  is  támadtak :  mégis 
tekintve,  hogy  minden  tanodának  első  rendeltetése  az  okszerű 
és*  rendszeres  tanítás  és  tekintve,  hogy  ily  tanítás  manap  már 
kellő  segédeszközök  6s  gyűjtemények  nélkül  el  nem  lehet,  arra 
fektetjük  a  fősúlyt,  hogy  a  tanodái  muzeumok  is  úgy,  mikép 
minden  helyesen  berendezett  tanodánál  levő  egyéb  tanszergyűj- 


HAIÍPKL    JÓZSEFTŐL.  3l3 

temények,  az  oktatásra  hasznos  segítségül  szolgálhassanak. 
Arra  pedig  természetesen  a  paszta  véletlentől  összehozott  gyűj- 
temények legritkábban  lehetnek  kielégítők.  Mert  a  hol  ily  gyűj- 
temények vannak,  péld.  a  történet  tanára  ugyan  legtöbbnyire  ta- 
lál néhány  római,  vagy  magyar  pénzt,  melyeket  a  tanulóknak 
bemutathat,  mikor  a  római  vagy  magyar  közművelődés  megfelelő 
phasisai  szóban  forognak ,  de  már  az  antik  művészetre,  vagy  a 
magyar  középkori  művészetre  alig  akadnak  valahol  mutatvá- 
nyok. Pedig  a  mint  most  fogjuk  szervezni  a  középtanodai  okta- 
tást, a  tanitó  alig  fog  ily  segédeszközök  nélkül  ellehetni.  Azért 
miután  több  százra  menő  tanodáinkat  fog  kelleni  ilynemű  okta- 
tási czélra  szolgáló  muzeumokkal  ellátni,  föl  fog  merülni  azon 
szükséglet,  hogy  eredetiek  hiányában  gypsz  másolatokhoz  for- 
duljunk. 

Nem  szándékunk  e  helyütt  bővebben  fejtegetni  mint  kell 
majd  a  tanodái  muzeumokat  szervezni ;  elég  volt  itt  megérinteni, 
úgy  mint  tettük  a  városi  és  püspöki  muzeumoknál,  miben  van  a 
tanodái  muzeumok  hivatása. 

Ezek  után  áttérvén  a  tanodái  muzeumok  átnézetére,  kije- 
lentjük ,  hogy  az  itt  közlendő  jegyzék  teljességre  nem  emel 
igényt;  mert  a  tanodák  évi  jelentéseikben  legtöbbnyire  föl  sem 
emiitik  egyéb  tanszer  gyűjteményeik  mellett  érem-,  vagy  régi- 
ségkészletüket, de  sőt  gyakran  az  intézetek  igazgatói  önnönma- 
gok  sem  törődnek  azzal  mijök  van ! 

így  tehát  ha  mégis  30  tanodát  bírunk  fölsorolui,  melyek- 
ről tudjuk,  hogy  vannak  régiség-gyűjteményeik,  akkor  e  tanodák 
a  rokon  intézetek  előtt  szempontunkból  bizonyosan  dicséretre 
érdemesek. 

Vannak  gyűjtemények  a)  a  következő  lyceumok  és  coUegi- 
umoknál : 

A  debreczeni  főtanoda  múzeuma,  mely  a  könyvtár  helyisé- 
geiben van  kiállítva  különösen  őskori  tárgyainál  fogva  érdekes ; 
vannak  azonban  egyéb  régiségei  is,  és  van  (tudtunkkal  rendezet- 
len) érem-gyűjteménye  is.  A  múzeum  Kovács  János  és  Lugossy 
J.  tanárok  gondozása  alatt  támadt. 

Van  továbbá  gyűjteményök  a  Marmarosszígett,  késmárki 
és  eperjesi  valamint   a  Hold^mezÖTvásár^helyi  lyceumoknak.   A 


314  A  TIDÉBl  StelSÉCl  HTZEmOK. 

petsoKyi  igostai  IvceDia  Irirja  itgysn  s  Simfcó-fele  híres  érem- 
(s  régiséf-gTüjtenén}!,  de  ai  érek  ÖU  rendezetlen  és  boizáiítr- 
beteUen,')  s  1^  oem  »  sorolható  tolajdonlíép  a  n^üvAnos  gTfijte- 
Béojrek  közé.  A  református  colle^omok  közöl  tudtunkkal  & 
ktcakrmttínti  és  Nas^kÖrStiiui,  a  Sárot-jtritaki-  es  pápainak 
Tan  iBazenmuk ;  a  két  ntóbhit  jelentékenjnek  mondják. 

h)  A  grmnasiiuiiok  és  egréb  tanodák  grójteményei  közül 
az  első  hely  a  ff^rí  benczés  g^mnasiam  nmzeum&t  illeti  m^, 
lety  még  Bómerúnk  ott  tanárkodása  idejében  a  Mgyrenes  évek- 
ben Tette  kezdetét  és  mostam  buzgö  őre  Merev  Etel  keze  alatt 
exépen  rirüL  A  gyűjtemény  fontartására.  a  fiatalságtól  tnzelő 
fiü^  fizettetni  szokott  járfilékokből  fonmaradó  összegek  szoktak 
(ordittatni,  s  így  ba  nem  is  sokkal,  de  mégis  éTenként  lassacskán 
Tétel  útj&D  íe  lehet  a  gyűjteményt  gyarapitaiii.  Az  aradi,  bajai 
és  pc'-ti  gymoasinmoknak  vannak  érem-gj-űjteményeik,  a  lévai 
piaristáknak  néhány  régiségök ,  szintúgy-  van  g>-njteményök  ta 
eatiergomi  benczcsek  gymná  sin  mának,  a  Xagy-ráradi  premont- 
reiek gymnasi  Ilmának,  ugyanott  az  elemi  iskolának  is,  Szegeden 
a  kegyesrendiek  gymnásiomának,  Rima-Sz&mbaton  a  protestáns 
gTmnasiunuiak ,  Égerhen  a  cistercita  iskol&nak,  K<mdromÍan 
a  benczéseknek,  Halaum  a  református  gymnasiunuiak.  Sopron- 
ban az  evangelicuB  iskolának,  LOaén  a  kath.  gymnasiumnak,  va- 
lamiut  az  állami  fÖreáltanodának,  Szomhathdym  a  premontreiek, 
Köteegen  pedig  a  benczések  gymuasiumának,  végre  BetUercxebá' 
nifán  a  királyi  gymnasiumnak. 

A  tzarvati  gymnasiumról  tudjuk,  bogy  a  bécsi  császári 
mnzeum  útján  érdekesebb  műtárgyak  gypsztnintáit  szerezte  be. 

A  piaristák  ntfUrai  gymnásiumában  a  régiség-gyüjtemé- 
nyeu  kívül  van  tanár  is,  ki  a  gyűjteményt  régészeti  előadásainál 
használja ,  ugyancsak  a  kegyesrendieknek  van  Bxtdapetítn  is 
gyűjteményük,  melyről  évekkel  ezelőtt,  mikor  még  Váczon  volt, 
tudtuk,  bogy  voltak  érdekes  darabjai,  de  mai  mibeulétéről,  mi- 
után a  gyűjteményt  a  titoktartás  fátyola  födi,  mit  sem  tudhatni. 

')  E  gazdag,  mintegy  11,000  dbbúl  állú  (íremtúrra  ueKve  Har- 
math  Ki'iroU/  tanir  lir  arról  ^rleait ,  hogy  az  mitr  rézben  rendeztetett,  » 
IDÍre  a  lánalftt  Pozsonyba  rándúUnd,  cgeeiteu  midezvc  leax.      Stfit, 


HAMPEL  JÓZSEFTŐL.  315 

Ezzel  a  vidéki  muzeumok  átnézetét  adtuk  és  e  puszta  lajst- 
romból is  vil&gos,  hogy  jogosultak  voltak  szavaink,  midőn  kez- 
detben hangsúlyoztuk,  hogy  az  'emlékek  megőrzésében  az  álla- 
mon kivül  a  magán-tevékenységnek  is  kijut  a  maga  része.  íme  e 
száraz  lajstromból  megtudjuk,  hogy  Magyarországon  majd  ötven 
hely  van,  hol  műemlékek  összegyújtvék  és  közhelyen  az  elpusz- 
tulástól megőrizvék. 

Elismerjük  azonban,  hogy  a  puszta  lajstrommal  még  nem 
lehetünk  nagyra !  Tudnunk  kellene,  hogy  hol  mi  vau,  mert  csak 
ügy  lehet  az  ország  minden  zugában  létező  muzeumokat  a  tudo- 
mányos kutatás  részére  kellőleg  értékesíteni.  Az  összes  vidéki 
muzeumok  rendszeres  és  kellő  alapossággal  készült,  s  a  mennyire 
lehetséges,  találó  képekkel  ellátott  leírása  tehát  a  második  kö- 
vetelmény, melyre  régészetünk  igényt  tart. 

E  nagyobb  követelménynek  azonban  már  nem  egy  embei* 
magán  szorgalma  fog  eleget  tehetni ;  kielégítését  csak  az  állam- 
tól várhatjuk,  mely  a  muzeumok  országos  felügyelősége  útján  in- 
díthatná meg  e  terjedelmes,  időt,  tudományt  és  sok  közreműködő 
kezet,  valamint  tetemes  anyagi  áldozatot  kívánó  vállalatot ! 

Csak  ha  e  nagy  leíró  lajstrom  meg  lesz,  fog  a  nemzeti  mű- 
emlékek decentralisatiójának  minden  ellensége  is  a  vidéki  muze- 
umok intézményével  kibékülhetni. 

HAMPEL  JÓZSEF. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


//.  Rákócn  Ferenci  Öniktruiza.  A  páriái  nemzeti  kÖDyvtárbKii  öritítt 

eredeti  kéziratból  kiadja  a  magy.  tud.  Akadémia  történelmi  bi«>tt8ágft> 

Bndapeeten,    ISTB.  A  m.  t.  Akode'mia  könyvkiadÓ-hiTnCalábaii.    Nag^ 

8-ad  ret,  VIII.  és  .^80  !. 

n.  Rftkóczi  FerencE  fejedelem  köziemeretü  Emlékiratai 
kezdetén  többször  hivatkoüik  egy  elözö  munkájára:  ^Vnllomtl- 
■11  í-ra  (Confessions).  E  mü  soha  kinyomatva  nem  volt,  söt  kéz- 
irat&nak  holléte  sem  tudatott  egész  a  legújabb  időkig,  midöii  azt 
QrÍBza  Ágost  Imzáukfia  a  párisi  nemzeti  könyvtár  kéziratai  köst, 
ezek  tudós  öre  Clavde  íir  segélyével  föltalálván,  másolatát  a  m. 
tud.  Akadémiának  1872-bcn  kiadás  végett  beküldötte,  Afrancria 
nemzeti  könyvtárba  pedig  e  nagybecsű  kézirat  az  179a-ben  elUr- 
lött  zárdák  irományaival  került  Grosbois-hiA,  a  camalduli  szer- 
zetesektől, kikkel  egykor  a  bujdosó  magyar  fejedelem  tudvalevő- 
leg benső  viszonyban  élt,  s  végrendeletében  úgy  bebalzsamozott 
szivét,  mint  Rodostóban  befejezett  jelen  Vallomásai  és  egyéb  ot- 
tani magányában  szerzett  vallásos  munkái  kéziratait,  örizetük  alá 
küldetni  kívánta.  A  nemes  szív  azóta  elveszett,  elporlott,  —  de  a 
belőle  fakadt  mély  érzelmű  s  igaz  öszinteségü  Vallomásoknak 
kézirata  szerencsésen  átszállott  korunkra. 

Kár  is  lett  volna  e  lélekemelő  drága  ereklyének  elveszni, 
melyet  minden  magyar  bús  kegyelettel  olvasanil,  s  mely  nélkül 
nemzetünk  múlt  századbeli  legnagyobb  hősének  benső  életét  és 
kedclyvilágát  csak  kevéssé  fognánk  ismerhetni. 

A  yConfessio  Peccatoris*  latin  nyelven,  ékes,  de  egészen 
magyaros  szellemű  és  mondaLszerkezetű  diáksággal  van  írva ; 
úgy,  hogy  igen  sok  pontját  más,  mint  magyarul  tüdő  ember, 
alig  érthetné  meg.  Rákóczi,  a  kedvelt  pártfogója ;  XIY-  Lajos 


KÖNCVIÚMEKTlíTÉli.  317 

haUŰa  at&n,  vilkgi  vágyuiról  végkép  lemoDdaní  látszó,  s  hovato- 
TibbvallAsüS  rajongásokba  iDÉlyedtlejedelem.grosboifi-i  magánjá- 
ban I7I6  végén  keztléínii  Vallomásait,  s  Törökországban  végezte 
he.  A  búnyatott  életű  nagy  magyar,  kinek  hiirczi  libe  egykor 
£uröpát  Konstantinápolytól  Londonig ,  és  Szeiit-Pétervártöl 
Sevilláig  betölté :  utóbb  egy  szűk  czellúban  megtért,  a  világ  biü- 
ságaitöl  elfordult  lelkének  bamvadö  vágyaival ;  s  végzetszerű  pá- 
lyáján nyugodt  szívvel  tekintve  vissza:  mindenütt  fölismeri  annak 
útaiii  az  isteni  gondviselés  vezérlő  kezei  nyomát,  a  borsi-i  kaü- 
télytöl  s  a  munkácsi  vártól  egész  a  giosbois-i  remetelakig,  egész 
Rodostóig.  Bölcsőjétől  sírjáig.  Vallomásait  éjien  ezért,  a  Minde- 
nek Urához  intézve  írja ,  gyónás  alakjában.  Egy  átszellemülő 
ember,  a  ki  az  élettel  már  számolt,  áll  itt  előttünk,  vagyis  inkább 
áll  szemléletünkre,  7'eremlöje  elöft.  És  mivelhogy  Istenévul  he- 
BzéJ,  a  ki  a  sziv^rk  titkaiba  lát :  fölteszi  magában,  hogy  semmit 
el  nem  hallgat,  a  miben  csak  emlékezete  segítheti,  midőn  lezaj- 
lott élte  végén,  annak  eBeményeit,  az  eszméket  és  indulato- 
kat ,  melyek  öt  vezették ,  teljes  nyíltsággal  Xlrítnak  eleibe 
tálja. 

Es  valóban,  Oseintélb  künyvet  Rákóczi  Vallomásainál  nem 
tilvtiílunk  soha.  A  buzgó  vallásos  éizelmü  fértiü,  vétkes  konoksá- 
got vagy  büuös  szinlést  vélne  abban,  ha  még  legcsekélyebb  lelki, 
testi  gyarlóságait  is  a  legőszintébben  bü  nem  vallaná;  s  ezért 
nyíltsága  oly  korlátlan,  hogy  még  gyermekkori  ártatlan  csínjait, 
éB  serdüld  inukon  hibáit,  szenvedélyeit  is  bűnök  gyanánt  látja,  8 
ü  világért  el  nem  hallgatna.  Sőt  midün  azokat  a  legtermészete- 
sebben indokolná :  azért  nem  késik  vezekelve  és  fohászkodva  oda 
tenni ;  ám  én  mind  e  mellett  —  mert  ezek  csak  hiü  emberi  okok 
—  bűnös  voltam ,  midőn  azokat  elkövettem,  s  lelkem  mélyé- 
ből bánom  bűnömet,  elöttíid  öli  én  véghetetlen  írgalmú  Is- 
tenem! .  .  . 

Byes,  Imé  ezen  Vallomások  szelleme ;  megható  és  nagyér- 
ilekü  életrajzi  résületek  —  buzgó  lelki  áhltások  vallásos  kereté- 
W  előadva.  Közben-közben  hosszasabb  vallási  iimlengésck  is 
zavarják  a/,  elbeszélés  összefüggését.  (Isten  ne  vegye  bűnül  c  po- 
;ítiij  megjogyzéMl  árva  lelkünknek!)  Azonban,  ne  feledjük,  hogy 
'?)  a  XVI  n.  szá/iul  elején  élt  katholicas  fejedelem  müvével  van 


3 1 8  KÖKYTI81IEHTETÍ:e, 

dolgunk,  fis  hogy  e  fejedelmet  a  jezsuitfik  Develték;  az  ő 
dicsősége ,  hogy  nem  oiyafi  Ittt ,  a  minővé  nevelni  töre- 
kedtek ! 

Ríikóczi  jelen  Vallomásai  igazat  aduak  e  sorok  Iiója 
vörösvári  adatának  '),  mely  Sícrint  a  fejedelein  1676-nak 
nem  —  mint  eddig  tartott&k  —  aepteniher  4-ikén ,  hanem 
viartins  27-ikén  sfffilefeH.  0  maga  is  ez  utóbbi  napon  vaiya 
itt  születésnapjáú.!.  Életrajzát  ettől  fogva  kezdi ,  s  iieveltetésé- 
i'öl,  anyjának  Thökölyvel  való  bftzasságáröl,  s  az  utóbbi  feje- 
delem háborúja  alatti  viszontagságairól  sok  újat ,  sok  érdekeset 
ir,  első  nevelőjét  Badlni  Jánost  ds  életmentő  hú  kamarását  Kö- 
rösi öyörgyöt  hálásan  emlitve.  Bícaö  anyja  Zrínyi  Ilona  nagy 
lelkéről  s  anyai  szeretetéről  pedig  az  egész  niübeii  mindenütt  és 
mindenha  nemcsak  a  legmélyebb  fifli  hálával,  hanem  valódi  cso- 
dálattal emlékszik.  Bécsbe ,  majd  a  csehországi  Neuhausba  és 
Prágába  vitetése ,  »  jezsuitáknál  töltött  évei  mind  bőven  és  igen 
érdekesen  lelrvák ,  —  úgy  nem  különben  a  jezsuiták  körmei  kö- 
zül élte  17-ik  évében  szerető  nénje  Juliánná  és  sógora  Aspre- 
mont  őrgróf  által  lett  kiragadtatíisa ,  Kolloiiics  bibornoknak  e 
fölötti  dühöngése,  s  rajta  elkövetett  durva  bántalmai. 

Majd  őszintén  elbeszéli  Bécsben  Aspremonték  házánál  — 
hol  az  életet  megismerni  kezdé  —  fölvillant  iQúkorí  első  szerel- 
mét, elmerülését  a  szokásos  föűri  mulatságok-  6s  kártyajátékba. 
Míg  nem  derék  sógora  figyelmezteti,  hogy  ö  az  utolsó  Edkőceii 
gondolja  meg ,  hogy  e  névért ,  —  bármiként  éljen  is  —  l'olyváEt 
gyanús  szemekkel  kíséri  az  udvar,  és  nem  tudhatja :  mikor  eshe- 
tik a  nevéhez,  Örökségéhez  kötött  nemzeti  hagyományok  mártír- 
jává; kötelessége  tehát,  miuélelöbb  megnősülnie,  hogy,  ha  őneki 
el  kellene  is  véreznie :  legalább  családját  fenntartsa.  Az  iíjü  át- 
értette a  szerető  rokon  figyelmeztetését,  s  Aspremont  összekötte- 
tései folytán  eljegyeztette  magát  egy  bájos  ifjú  herczegnővel  a 
darmstadti  házból :  Eleonóra  császárné  unokahugával. 

De  Leopoldnak,  bizonyos  politicai  eshetőségekre  nézve,  nem 

>)  II.  RákúCKÍ  F.  fojedclein  emlékirHtai.  Küzli  Tlialy  Kálmán. 
Otedik  kiadáa.  Pest,  1873.  lUth  Mórnál.  L.  a  >BcvezetdB<  elejábescM- 
tolt  je(íyictct. 


KÖSTVISMEKTETÉfi.  319 

^TiedTe  volt,  az  ifjö  Biikciczival  sógorsíigba  keveredni ;  azért 
premout  eljárását  roszalva:  hosttzabb  idöre  utazni  küldötte 
>kóczit  Olaszországba.  Itteni  tartózkodását  is  részlptesen  elbe- 
11.  Mint  költé  aztíin  az  udvar  Rákúczi  előtt  jegyesének,  s  ez 
<M  Kákéczinak  holt  hirét;  miut  ment  az  ifjú  lierczeg  bógor&- 
Búdeui  Lajos  tábor&ba  a  Rajnához ;  mint  jegyzett  el  magának 
Jthainar  egy  más  herczegnöt :  Iiesseni  Charlotte-Ameliet,  kivel 
cölni  dómban  meg  is  esküdött,  —  ezek  jó  részt  már  niásonnét 

Ít  dolgok. 
Ürja  azutáu  a  császár  nelieztelését  e  házasságáért,  majd 
átvételét  Magyarországon,  házassága  elsö  éveit,  első  szU- 
skájok  halálát,  menekülését  1697-ben  a  hegyalljai  pör- 
id&lés  elül,  stb.  Igen  találó  vonásokkal  rajzolja  azután  hazája 
omorát,  az  idegen  katonaság  és  a  piöczaszerü  cü.  hadibiztosok 
tártaiul  zsarolásait,  az  ország  jogaínak  kiforgatásüt,  a  hoii- 
k  elkeseredését.  Következik  i/r.  Bercsényi  Miklóssal  szőtt  ba- 

É kinek  ösztönzésére   az  elégületlenek  élére  áll,   érintke- 
csátkozik  XIV.  Lajossal. 
□dezek,  és  cselekvéseik  indokolásai  írókkal  bővebben  elö- 
itt,  mint  a  hogy  eddigelé  ismeretes   vala.   Különösen 
gyérdeküek  azonban  azon  részek,  melyekben  Bákócziuak  Né- 
!t-újbelyi  burtonélete,  s  vakmerő  menekülésének    mozzanata,- 
ész  tOzetességgel  vázoltatuak,  számtnlan  új  részlettel  gazda- 
tra  a  merész  kaland  töi-ténetét.  Ott  pedig  kiváló  melegség  és 
iikség  vezette  tollát,  midőn  Lengyelországba  érve :  Bercsényivel 
'  Isö  találkozását,  ez  utóbbinak  ottani  kalandjait,  s  együttes 
: '  actiójokat  leírja.  Lehetetlen  könnyek  nélkül   olvasni  ama 
iiliató  jelenet  leírását,  midőn  a  két  száműzött  jó  barát,  egy 
r-úi  zárdában,  elvégre  összetalálkozik ;  zokogva  egymás  nya- 
ba  borúinak,  és  tnlytonos  beszélgetésben  töltik  az  egész  éjt. 

A  lengyelországi  dolgok  kimerítően  tárgyaltatnak,  maga 
unban  a  hazai  nyolcz  é>es  háború  csak  érintöleg:  miután  an- 
k  eseményeit  a  fejedelem  másik  müvében,  emlékiratiiiban  adja 
ö.  LengyelorazAgba  való  második  menekülésével  (1711)  Rákó- 
inak, ismét  az  előbbi  tUzetessóget  veszik  fSl  Vallomásai,  melyek 
Icli-iiirifk  Pi'tír  czftrral  való  barátságát,  utazásaikat,  majd 


-128  I(ÍÍNYV(SMEHTETÍ:S. 

li&i  követellek  fölfugadutt  liéigyilkosai  lasik  K&kóczi  iietét  Kor- 
maQdiübau ;  tehát  a  fejedelmet  m&síttakon  Coiiti  herczeguöhez 
ClioÍBÍ-ba,  a  ügy  onnét  Marseilles-be  juttatá.  Itt  vilrta  6t  a  sanl- 
tftn  a  kapucsi-passája,  a  számára  rendelt  hajóval. 

És  evvel  bücsűt  vett  Rákóczi  FiancziaorstAg  barátságos 
földétől,  s  a  byéresi  szigeteken,  Maltím  ,  Syrán  és  MykonE-n 
át,  érdekesen  leirt  tengeri  utazás  után,  megérkezett  Töröfeir- 
Rzágba,  hol  öt  a  magyar  bujdosók  leírliatlan  örömmel,  a  nagj- 
sziiltáii  pedig  Drinápolyban  ünnepélyes  kihallgatáson  fogadá.  Itt 
ismét  a  politicai  események  ismertetése  jö,  hosszan,  8  a  történet- 
íróra nézve  taníilságosan.  De  miután  a  törökökre  szerencsétlen 
folyamatíi  háborút  csakhamar  fólváltá  a  passaroviczi  béke ;  Ki- 
köczira  éa  társaira  nézie  a  Aaza-jntás  helyett  Rodostó  magánya 
következett.  Ujabb  remeteség,  &  saint-germaine-i  erdők  helyett 
—  a  Marmora-tenger  partjain.  És  ennek  a  zajongó  tengerDek 
örök  báborgat/isa  tökéletes  ellentétet  képezett  liáborithatlan  lelkí 
nyugalmával,  vallásos  resignatiójával  ama  b(w  embernek,  a  ki 
ott  partjain  számkivetésben  élt. 

Rákóczi  valtoniásainak  végszaka  sem  nélkülözi  ugyan  a 
politicai  és  diplomatiaí  érdekű  részeket :  de  már  neki  fátuiuA 
való,  bogj  tübbü  semmi  világi  dolga,  tei'velése  ne  sikerülhessen. 
És  a  sok  csalódás,  szenvedés  az  Ö  mindenképen  oly  nemes  lelkű- 
letét csak  méginkább  megnemeslté ;  a  végzet  titokteljes  útai  még- 
inkább  elvezérelek  öt  boldogsága,  lelki  nyugodalma  egyetlen  kát- 
fejéhez,  az  isteni  gondviBeléshez,  a  melyben  határtalanul  bízott, 
és  a  melyhez  táplált  forró  hálája  kifejezésének  szentelé  további 
életét,  megválva  e  világ  hlvságaitól. 

Imé,  ilyen  Rákóczi  Yallomásainak  jelleme,  tartalma,  rövi- 
den ismertetve.  Ha  Emlékiratai  az  ö  zajos  életének  költfirténe- 
teit,  háborús  eseményeit  adják :  Vallomásaiban  a  belélet,  a  belsó 
ember  áll  elntttkok,  s  ez  mindenekben  oly  vonzó,  oly  nemes,  hogy 
lehetetlen  ezt  a  könyvet  a  legmélyebb  részvét  nélkül  olvasnunk. 
Ugyanazért  óhajtandó  lenne,  a  latin  nyelvet  nem  birúk  részére, 
abból  egy  szakavatott  magyar  átddgoida. 

THALY    KÁLMÁN. 


kOnyvismertet  Í.S.  n23 

SchemaUisiuus    Historicm     Dioeceais    Neoaoliensh     pro     Anno     Saexulari 
M.DCCCLXXVI.  Ab  erecta  Sede  Episcopal!  C\  A>o«í)///.  Typis  Philippi 

Machold.  8-adr.  456  1. 

A  kath.  clerus  által  évenként  kiadatni  szokott  Schematis- 
musokban  nem  egyszer  találkozunk  tájékoztató  történelmi  érte- 
kezésekkel. A  pannonhalmi  apátság  idei  névtárában :  Pannon- 
halma helytörténetéről,  a  zirczi  apátság :  a  cisterci-rend  magyar 
területi  apátságairól,  a  csorna-premontrei  kanonok-rend  prépost- 
ságairól,  a  jászóvári  premontrei  kanonokrend :  a  Nagy- Várad- 
hegyfoki prépostságról  korábbi  névkönyveikben  értekeztek. — 
A  kalocsai  érsekség  1870-~1872-ikiSchematismusaibana  bácsi, 
bács-monostori  s  kalocsai  ásatásokról  vannak  hivatalos  jelenté- 
sek. Majd  minden  Schematismusban  van  egy  névsor,  mely  annak 
történeti  becset  is  ad,  söt  egy  históriai  Schematismus  összeállítá- 
sára is  történt  kísérlet  a  szathmári  püspökségben.  De  hazánk- 
ban a  tudomány  minden  követelményének  megfelelő  első  histó- 
riai Schematismus  az,  melyet  Ipolyi  Arnold  püspök  kezéből 
veszünk. 

>Nec  exactum,  incoeptum  duntaxat  credimus  hoc  opus:« 
mondja  a  püspöki  körlevél  hozzá  tevén,  hogy  ezen  mint  lerakott 
alapon  akarja  tovább  építeni  a  történetet  s  összegyűjteni  az  egy- 
házi emlékeket:  melyek  »disjecta,  vilipensa  et  quasi  in  parieti- 
nis  posita«  vannak.  De  az  ily  szerényen  bemutatott  könyv  több 
mint  kezdemény :  az  a  kidolgozott  monographiák  valóságos  tár- 
háza, mert  a  fölosztás  ugyanaz  mi  a  Schematismusoké,  de  a  tar- 
talom már  az,  a  mi  a  történeti  munkáké  szokott  lenni :  ugyanis 
a  Schematismusok  szokásos  rovataiba  vannak  beosztva  a  törté- 
nelmi összeállítások  és  archaeologiai  leírások. 

Megnyitja  a  munkát  a  püspökség  alapításának  története  s 
a  püspökök  életrajza :  mel>  természetesen  bár  eléggé  kimerítő, 
de  a  püspökség  fiatal  korához  mérten  pár  ívnél  többet  nem  fog- 
lal el. 

E  püspökség  hazánkban  csakugyan  a  fiatalabbak  közé  tar- 
tozik —  épen  száz  éves.  Midőn  Pázmány  idejében  az  ellenrefor- 
matíó  oly  nagy  lendületet  vett  s  a  katholicismus  az  észak-nyugoti 
protestáns  megyékben  mind  nagyobb   mértékben  kezdett  tért 


324  KÖNYVl8MERTETfe&. 

foglalni :  a  bibornok  az  esztergomi  érsekségből  négy  püspöksé- 
get akart  kiszakasztani,  —  melyek  közül  egy  a  tűröczi  leendett. 
De  csakhamar  m&s  gondolatra  tért :  miként  a  protestantismos 
iskolák  által  egyengette  a  térítés  útját,  s  miként  ö  is  sikerrel 
kezdte  e  módot  alkalmazni :  egy  'értekezetben  ö,  a  ü&dor,  Lip- 
pay  cancellár  s  Lamormain  a  Ferdinánd  gyóntatója,  a  protestan- 
tismus  négy  főfészkében  négy  jezsuita  coUegiumot  állitni  fol 
Ezek  egyike  Tolt  a  beszterczebányai,  hová  a  jezsuiták  1647-ben 
bocsáttattak  be.  Midőn  126  évi  fönnállás  után  a  jezsuita-rend 
eltörlésével  ezen  coUegium  is  megszűnt :  újra  föléledt  Pázmány 
eszméje :  új  püspökségek  fölállítása.  1776.  jan.  26-én  Mária- 
Terézia  kiadta  a  beszterczebányaí  püspökség  megalapítására 
vonatkozó  diplomát,  a  pápa  pedig  mart  13.  a  megerősítő 
bullát. 

Az  első  püspök  gróf  Berchtold  Ferencz  volt,  buzgó  és  te- 
vékeny férfiú,  ki  székének  gyenge  dotatiója  miatt  sokat küZ'^ 
dött  A  püspöki  lakul  kitűzött  jezsuita  coUegium  erre  nem  volt 
alkalmas ,  s  ö  bányászati  kamara  piaczi  házát  eszközölte  ki  e 
czélra,  melynek  nagyobbítására,  átalakítására,  felépítésére  nehe- 
zen tudta  a  szükséges  pénzt  megszerezni  —  s  midőn  végre  már 
elkészült:  1783-ban  nagy  része,  a  könyvtárral  együtt,  lángok  mar- 
talékává lett. 

A  csapás  nagy  volt,  a  felépítés  sok  költséget  igényelt  s 
József  császár  hajlandóbb  volt  Berchtoldot  jobb  püspökségre 
emelni,  mintsem  a  felépítés  terhét  magára  venni.  Elébb  a  győri, 
utóbb  a  rozsnyói,  vagy  szepesi  püspökségekkel  kínálta  meg,  — 
mely  utóbbiak  valamelyikével  egyesítendő  lett  volna  a  beszter- 
czebányaí. Ez  annyi  lett  volna  mint  a  püspökség  megsemmisítése 
—  de  ö  nem  akarta  azt  mit  annyi  gonddal  ápolt,  nevelt,  megsem- 
misítve látni,  s  egyiket  sem  fogadta  el.  Végre  csakugyan  kapott 
segélyt  s  Ígéretet  is  püspökségének  jobb  karba  helyezésére  — 
de  a  mely  csak  Ígéret  maradt. 

Azonban  a  felépítést  saját  költségeivel  is  sietteté,  s  ez  alatt 

nyári  lakát  Szent-Keresztre  tette  át  kijavíttatván,  felépíttetvén 

az  ottani  romladozott  kastélyt,  s  megvetvén  ala])ját  a  nagyszerű 

parknak,  melyet  Moyses  nevelt,  Ipolyi  pedig  csínnal,  ízléssel  egé- 

A  átalakított  E  park  kanyargó  utaival  gyönyörű  fáival  vada- 


KÖNYV18MERTKTÍ18  325 

>ával,  virágágyaival  franczia  stylben  tartva  smaga  a  püspöki  lak 
gazdag,  de  válogatott  theologiai,  történeti,  és  intitörténeti  könyv- 
tárával és  kincseivel  a  püspök  nyári  lakául  szolgál. 

Berchtold  gróftól  Ipolyiig  hét  püspöke  volt  a  püspökség- 
nek; 8  mint  életrajzaikból  látjuk,  nem  egyszer  politicai  szereplés 
is  jutott  nekik  osztályrészül.  Már  az  első  püspök  idejében  föl- 
lettetett  a  kérdés,  midőn  1790-beu  hosszú  szünet  után  összehíva- 
tott az  országgyűlés :  az  új  alapítványok  püspökei  meghívhatok 
püspökségöknek  törvénybe  kebelezése  előtt,  a  főrendiházba  ?  A 
kérdés  az  új  püspökök  javára  dőlt  el  s  Berchtold  máj.  15-én  Ber- 
zenczén  canonica  visitatió  alkalmával  megkapta  a  várva  várt  rega- 
list. Az  V-ik  püspökre  Rudnyánszkyra  hazafias  működése  miatt 
nehéz  megpróbáltatások  napjai  súlyosodtak.  >  Azon  szoros  viszony 
folytán  —  írá  egy  körlevelében   1848-ban,  mely  az  egyházi  és 
világi  társadalmat  összefűzi,  a  politikai  kormányforma   átalaku- 
lása az  egyházi  állapotokra  is  sokkép  hatással  van^  s  Beszter- 
czcbányára  sept.  5-re  és  6-ra  zsinatot  hívott  össze.  E  fölfogásnak 
felelt  meg  egész  működése  —  s  ennek  folytán  1849  nyarán  elfoga- 
tott, s  annyi  hazafival  együtt  az  Üj-épület  bezáratott.  Saját  föpász- 
tori  körleveleit  tárták  elébe  s  hat  évi  várfogságra  és  püspöksége 
elvesztésére  ítélték.  Hijában  tiltakozott  ez  utóbbi  ellen    —  ki 
ügyelt  volna  akkor  olyan  protestatióra,  mely  törvényben  gyökere- 
zett ?  Hijában  adtak  be  hívei  mintegy  20,000  aláírással   ellátott 
kérvényt  a  kormányhoz  —  Bécsbe  vitetett,  hogy  az  ottani  bör- 
tönből KufFsteinba  szállítsák.  Az  apostoli  nuntius  közbenjárá- 
sára azonban  Kuffstein  helyett  a  ferenczrendiek  zárdájába  szál- 
líták.    Lonovics  példájára  ö  is  lemondásra  határozá  magát  s  ek- 
kor a  hat  évi  börtönt  elengedek  neki,  tartózkodási  helyéül  a 
bécs-újhelyi  zárdát  jelölvén  ki.  A  Vll-ik  püspök  Szuppan  mielőtt 
elfoglalta  volna  székét,  lemondott  róla. 

A  következő  fejezetek  közül  a  beszterczebányai  káptalan, 
öiely  egy  idős  a  püspökséggel,  a  székes-egyház,  a  própos  tságok 
és  oltár-javadalmak ,  melyek  a  protestantismus  terjedése  foly- 
tán sokféle  változáson  mentek  át,  kikerekített  kisebb  törté- 
neti rajzok  —  míg  nem  a  munkának  második  jóval  nagyobb 
fele ,  aXVni-ik  fejezet  (92 — 408  11.)  az  esperességek  s  egyes 

Századok.  22 


3gfi  líÖNVVlSMERTETfea. 

egyliílzak  kiniPt'itÖ  cgyháí-  és  mütörtí^iieti  lelr&a&t  tartal- 
mazza. 

Megismerjük  e  rés7.bÖl  minden  egyes  helynek  törtíJietét  és 
műkincseit  —  még  pedig  a  torlénetit,  a  föUaJíilhfttö  legrégibb 
adatokon  kezdve  az  ujabb  időig,  sehol  sem  mellőzve  a  protes- 
mtismusra  áttérés  s  a  protestáns  kornzak  történeteit,  s  nagj' 
i  t  fektetve  az  egyhfizi  műkincsek  szakszerű  leírására,  össze* 
Uiiiíisárn. 

És,  valljuk  meg,  most  midőn  leirásilt  bírjuk,  lehetlen  el 
nem  bámulnunk,  hogy  e  nem  a  nagyobbak  közétartozó  s  arány- 
Ing  szegénynek  tartott  püspökség  minö  gazdag  tárh&za  a  nem 
ismert  kincseknek !  Hogy  oly  helyeken  mint  Besztercze bánya. 
Breznfibfinya,  Korpona,  Libetbánya,  Zólyom,  Turócz-Szentniár- 
lon,  Körmöczbánya,  melyek  föbbé-kevésbbé  nifir  voltak  ismer- 
tetve, a  gazdag  levéltárak  és  régi  egyházi  kincsei  már  régóta 
szakemberek  büv&rkodási  tárgyát  tették  —  azt  az  olvasó 
természetesnek  fogja  találni.  De  mi  meglepó  :  az  a  kisebb  helysé- 
gek gazdagsága  —  úgy  hogy  e  becses  munka  átolvasása  aion 
kétségtelen  tanúságra  vezeti  az  olvasót,  hogy  a  középkor  mű- 
veltsége nemcsak  a  vftvosfikru.  vagy  egyes  helységekre  szorítko- 
zott mint  szigetekre  vagy  oázokra.  hanem  az  egész  tért  befog- 
lalta s  £okkal  kiterjedettebb  volt,  mint  azt  ma,  midőn  az  emlékek 
statisticájúnak  összeállítása  csak  kezdeményezve  van,  még  gyonit- 
hatnánk  is. 

A  múemlékek  nagy  gonddal  összeállított  Conspectus  Ta- 
bellarisa,  mely  a  munka  végéhez  van  csatolva,  hangosan  igazolja 
azt.  A  négy  esper&sség  1 1 1  helységében  s  pár  száz  fíliajában  van 
a  XV-ik  század  elÖtt  épült  22  román  114  góth  egyház  91  szek- 
rény oltár  góth  stilban  részint  faragványnyal,  részint  festéssel, 
részint  vegyesen  ékesítve,  106  szobor  vagy  faragvány,  18  falfest- 
mény, 22  keresztelő  medencze,  52  szent  edény  s  kehely,  37  ha- 
rang s  két  hímzett  öltöny  s  nyolcz  régi  hutor.  Meg  vannak  em- 
lítve a  könyvtárak  is:  Körmöczön  pl.  27,  s  Kapronczán  is  egy 
XIV— XV-ik  századi  codexel  találkozunk. 

De  ha  e  kimutatást  a  helység  leírását  összehasonll^uk 
bámulva  látjuk,  hogy  gyakran  igénytelen  kis  helység  mi  fontos 


K0KYVI8MGRTKTÉ8.  327 

h     • 

« 

műkincset  rejt  Oly  kisebb  helyek  is,  hogy  a  sok  közül  egy  pór 
példát  hozzunk  f51,  mint  Cserény  XlV-ik  századi  templommal, 
szekrény  oltárral  (1483)  régi  székekkel  (1609)  régi  síremlékek- 
kel, XTrakvölgye  XlII-ik  századi  templommal,  Lopej  régi  ker. 
medenczével  s  XlV-ik  századi  templommal,  Pojnik  1310-böl 
templommalyker.  medenczével  s  göth  székekkel.  Bábaszék  XTTT-ik 
századi  templommal  s  1358-iki  haranggal  birnak :  s  épen  az  e 
munkának  egyik  legkiválóbb  becse,  hogy  ezen  emlékeknek  teljes 
megbízható  leírását,  sorozatát  adja. 

Nem  kevesbbé  becses  és  fontos,  kimerítő  és  tüzetes  egyes 
helységek  történeti  leírása  is.  Az  olyan  helységeknél  mint  Besz- 
terczebánya,  Körmöczbánya  maga  a  gazdag  városi  levéltár  szol- 
gáltatta az  anyag  nagy  részét  Másutt  az  egyházi  levéltárak- 
ból merítették  az  adatokat :  a  nyomtatva  levő  források  pedig 
mindenütt  lelkiismeretesen  fölhasználtattak,  ide  számítva  a 
protestáns  kútfőket  is  —  ügy  hogy  ezek  a  kisebb-nagyobb 
m(mograpIiiák  néha  kimerítő  s  a  történet  egész  korszakát  ma- 
gába foglaló  egyháztörténeti  rajzokká  nőtték  ki  magukat  — 
A  Zólyom-lipcsei ,  zlatnyai ,  zólyomi,  beszterczebányai  stb.  vá- 
rakról acropolisokról  a  megemlékezés  kiegészíti  a  leírás  tel- 
jességét. 

Ki  e  történeti  leírásokban  gazdag^  egyházi  archeológiai 
tekintetben  pedig  —  mennyiben  hnzánk  egy  pár  megyéjének  ösz- 
szes  e  szakba  vágó  műkincseit  rendezve,  criticailag  megbírálva  a  tu- 
domány mai  színvonalához  mérten  leírva,  összeállítva  és  megha- 
tározva bemutatja  —  páratlan  becsű  schematismust  végig  la. 
pozta,  a  tanulságukon  felül,  melyeket  belőle  merített  önkényte- 
lenül rá  fog  jőni  az  óhajtásra :  vajha  a  jó  példának  utánzója 
akadna,  s  a  többi  püspökségek  és  érsekségek  is  állítanának 
ki  hasonló  schematismus.  Akkor  hazánk  mivelődéstörténeté- 
nek   egy   nevezetes   részéhez   együtt  volna   az   anyag. 

sz.  s. 


22* 


r 


:K:t!rijö]srF:É3Xi:É3ic 


EGV  MAGYAR   VER8ECSKE   IGfirt-liOL. 

K5r)»iiczliányB   az.  kir.   vúroaa  fiíl  ügy  eletem  re  bixott  lerdlUribka, 

:ii,  viilHDiiiit  a  bét  Alsú-niug_ytirors7.ágÍ  bAuyHvároa  türt^iiet^hea  adalokd 

ijllr^ii,  Pjíy  SEámadiiti   könyv  cüimUpján  ii^gy  sort  találtani ,  s  metyEk 

süíSveglikkel  iniiiiljárt   i^Iaö   pillanatra   felkölték  figyelniemet ,   mt 

.uijii  goiiilogb  vizsgálat  utún  valamely    magyar   népdal    tSredék^l   is- 

uitum  fiit. 

Aü  ce&z  tiirode'kot  a  hivatalos  miiköd(!aéuek   színhelyéről    ugyau- 

)U  évben  eltűnt    Kreutl  Janón  körmüexbáiiyni  jegyzíi  sajdtkexfileg  írt*. 

ft  mint  ext  a  késvonások  tJBxtán  é»  világosan  ettitQutetik  ,   és  pedig  valú- 

flzíuUleg  unalomtiúl.  minthogy  c»enkiviil  még  egyebet  ia  írogatott  a  czim- 

litpra.  iníiit  pl.  ;   Peiia  sooios  habens  iiijuririsa  ent  minus. 

A  törcdtík  így  hangzik  : 

Supra  agiiö  sóck  fel   kabla 
Hanit    j'oíli  fj'ryedt  tömbi  catho 
a  t«  zyp  palaac htodban  gomboach 
scliaradban  lisj^a  liai'a  wiiagom 

v«gy  luoataiii  helyesíráasal  : 

Supra  agno  sok  fel  kabla  {talnn  :  kapta?) 
baza  jött,  férjed  Toinbt  Kató  ; 
a  t«  szép  palást '>dban,  gombux 
sarudban,  haja,  liaja  virágűpi. 

A  vers  értelme  nPm  világos ,  részint  raert  kezdetét  latin  szavak 
rútítják ,  (ha  csak  ezek  alatt  ismert  magyar  szavak  nem  rajlenek)  ré- 
résziut  mert  —  s  ez  igen  valószínű  —  a  német  Krcue)  nem  jegyezte 
meg  jól  a  hallóit  ilalt,  s  azt  csupán  emlékezetéből  irta  le;  lehet  kaiöu- 
ben,  Iwgy  tévedek,  s  egy  szakértő  nyi-lvbuvár  helyreigazítaod. 

Végezetül  megemlítem,  hogy  az  ezen  XVI.  századbeli  nyelvemléket 
tartalmazó  s?:ámBdáBÍ  könyv  papiros  állományú  a  a  két  borító  lappal 
együtt  49  négyzetalakú  kártja-lapot  foglal  magában. 


1 


KÜLÖNFÉLÉK. 


329 


A  papiros  még  egészen  ép  ,  sárgás-fehér ,  b  csak  a  borító  lapok 
szögletei  rongál vák  meg  a  portul.  Gyári  jegye :  ökörfej,  melynek  szar- 
vai közé  egy  ötszirmű  rózsa  64  milliméter  hosazű  egyenes  vonalt  képező 
kocsána  van  elhelyezve ;  a  szájból  egy  ép  oly  hosszú  vonal  nyúlik  ki, 
melynek  alsó  végén  két-két  20  milliméternyi  keresztvonás  s  ez  alatt  egy 
háromszög  van,  melyben  a  vonal  szarvformává  görbül,  s  három  egyéni^ 
távolban  álló  ,  és  a  háromszög  csúcspontjait  jelző  ponttal  diszít- 
tetik. 

A  könyv  czímo : 

>1505  feria  sexta 
Registrum  snper  cxactione  pecuniarum  vinorum  vrgelth  et  appreciatio- 
num  Ciutatis  Krempnicensis  In  Anno  Domini  Mille^iimo  Qaingentesime 
Qninto  Bub  Jadicio  Domini  Valentini  Palasch.« 

Található :  Tomus  I,  fons  32,  fasoicalus  I,  nro  4  alatt.   A  verc 
fametszetben  itt  következik : 


i 


Ö 


íhixSl 


^/ 


♦iVi 


7 


i 


ccpna 
a  Ct  JVE?  ifíiiaíchttfdoa-n  ícm  00, 


ScötkXi^Upctn  htxypc  ín^t^'VO^Vfi^rrL^ 


Ebizko  Pál. 


330  Kt'i,Asi-fei.í;K. 

A  szerkesztő  szíves  közlése  illtal  nyílt  alkalmat  fHlhaawiílvK, 
Ki'ixko  liruak  uem  tstikály  <!MÍekii  s  drtékü  KKeinzénéro  a  ktivetlceiiöket 
yieia  meg: 

EIsci  olvHeáara  köunyen  iízou  gondolatunk   táinudhnt,  bügy  ezen 

w!gy  sorból  álló  uyelvcmliík  aligha  ösBzerüggíi  egész.  A  két  olsö  a  kél 

tolsú  sor  miiitha  uem  tartozuának  szoi-osan  üBsze :  búr  az,  Uogy  ugynu- 

;oii  költem^uynek  a  törcdékLt,  szinte  kiítetígtelen.  A  ki't  elsőben  tne^- 

kf^zését  jelenti  a  hftzftt^rü  férj,  a  ket  utolaúban  nője  őltí^ztttcröl  hióI  : 

ue  mintha  közben  kimaradt  volna  egy  vagy  több  sor.   Az  eredetiben  > 

2,  ds  3-ik  vége  köziil  egj-eueeen  kinyúló  vonal    is  Íly  hézag  jelülést  lát- 

BEÍk  mutatni. —  Talán  valamelyik  későbbi  verissziik  vcgsorai  volnának  az 

ntólibí  sorok  s  tcvedásböl,  vagy  szesaélybÖl  vagy  épen  a  liely  szűke  miatt 

,  Jutottak  ide,  nyomban  a  dal  koadeteiil  tekinthető  két  első  sor  után  ?  Vagy  a 

kétntotsó  Borrefrain,  moly  aa  egész  költeményből  épen  az  ideírt  egyetlcu 

veraszakkal  függ  ily  laaáu  Csszeí — Arra,  hogy  a  két  utolsósort  rofrain- 

nek  tartsuk,  semmi  okunk  sincs  ,    mert.  két  sorból  úUó  refraint  uépköl- 

t^szetüiak  uut  »epi  igen  haaznál,  régen  sem  cit  vele.   Tévedés  sam  ígc" 

jöhet  szóba  n  aorok  leii-áaúrii  nézve,  mert  ii  tartalom  nem  mutat  valami 

iiapy  t'ltéréíri?.  Ha  csakugyan  tévedésről  lehet  szó,  akkor  azt   legelőször 

nem  a  sorok  egymá«  után  következésében,  hanem  a  szók   leírásaiban  kell 

keresnünk  és  esak  azután  szabad  a  találgatás  szabadabb  ját e'kot  engedd 

terére  lépnUnk. 

KexdjUk  iiz  első  soron,  —  s  inenjilnk  szóról  szóra. 
Supra  agn&  slií-k  fel  kabla. 

A  Siiiieu  szónak  —  tudtommal  csak  »suprál,  vesBZÖvel  (Thurzii 
György  leveleiben ;  esókkal)  fenyít*  érte'linii  seóukhoz  lehetne  valami 
köze.  Ez  azonban  itt  épen  oly  kevéssé  állhat,  mint  a  latíu  Siipia,  jólle- 
het a  leíró  vagy  ntána  valaki  ennek  véve  akarta  magyarázni,  uidon  ezt 
irta  ÍÖlé:  »Super  buuau«.  Két  szóra  iiezvc  e'n  is  azt  hiszem,  hogy  „a 
német  KruusI  nem  jegyezte  meg  jól  a  ballolt  dalt*  s  c  két  szó  egyike  a 
supra  ,  melyet  untra  helyett  írt.  'Wl  u  Tiszán  ma  is  mondják :  sutra 
neh!  .lul-n  vagy  sutba  ijycreb .'  —  /(he!  láh  iilól !  értelemben.  A  du- 
nai vidékekon  :  tiiri(ií.«  vagy  luc.-í-úi-a !  mondanák.  Sutra  agnó  !  tehát 
ilyformán  ugyancsak  magyaran  s  parancsolólag  van  mondva.  Ab  agnú 
maiasan  irva  *f/i;-"ö  jóval  később  is  fordul  eln  egy  j-vel  írva.  A  ml, 
végső  betűjét  illeti  :  még  a  múlt  században   is  találunk  nyomUtvánfl 


1 


KÜLÖNFÉLÉK.  331 

BÖt  ha  emlékezetem  nem  csal,  a  jelen  század  elején  is,  melyben  az  ót 
6-vel  szedték  s  nyomták  —  némely  vidéki  nyomdában.  Kreusl  a  kis  e  he- 
lyet mind  háromszor  c  formát  irt  az  ö  két  pontja  helyett,  s  így  semmi  két- 
ség benne,  hogy  az  agno-t  aggnő-nek  kell  olvasnunk.  Hasonló  parancsoló 
mondatból  áll  az  elaö  sor  második  fele  is :  Szökj  fel  kab  (a)  la.  A  szökj- 
ben  a  J  a  A;  bettt  alsó  szárának  ily  megnyújtásából   telik  ki ,    mi  a 

fel  szó  l  betűjénél  —  bár  nem  oly  szabályosan  —  de  a  ponttal  együtt 
Ismétlődik.  A  szökj-hen  önálló  betűt  s  hangot  jelöl ;  a  fel-hen  csak  az  l 
lágyítását  fejezi  ki,  —  ha  ugyan  Kreusl  keze  ez  utóbbi  helyen  szándé- 
kosan irta.  Igaz,  hogy  a  j  ezen  emlékben  —  mint  az  egykori  iratokban 
is  —  mindig  ^-nal  van  iiva  s  itt  is  azt  kellene  követelni.  Ha  azonban 
tekintjük  egy  részről  a  sornak  másként  alig  magyarázható  értelmét  s 
tor/sökös  magyarságát,  másrészről  pedig  a  leírónak  nem  magyar- 
nyelvűségét  :  ezen  talán  nem  kell  fönnakadnunk.  —  A  kabla  szót  ka- 
balá-nak  olvasom  —  azt  hiszem  —  nem  helytelenül.  £  szó  ma  is  meg 
van  a  székely  földön.  Szótárainkban  is  megtaláljuk :  lovat,  néhol 
csak  kancza  lovat  jelent.  Kriza  más  jelentést  is  jegyzett  utána.  Följe- 
gyezte még  (Vadrózsák)  Háromsze'ken  ezt  a  táncz  szót  is : 

Az  én  lábam  úgy  kijárja 
Miud  a  Fodor  kabolája. 

A  » Vitézi  énekek*  1.  k.  316.  lapján  Thajy  K.  közöl  egy  múlt 
századi  » erdélyi  indulót*,  melyben  ezen  sorok  fordulnak  elő: 

Serkenj  fel  hát,  talpadra  kelj 
Vitéz  Magyar  !  lóra  Székely  ! 
Kabalára  8zá»z  ! 

Ha  a  szökj  fel  kabla !  kifejezéshez  hasonlót  keresünk,  találunk 
egyik  népdalunkban.  Országszerte  dalolják,  hogy 

Fakó  lovam,  rúgd  fel  a  port, 
Ne  nézz  árkot,  ne  nézz  bokrot : 
Mire  a  nap  nyugvóra  száll, 
Ott  lehessek  a  rózsámnál. 

De  a  r^ibbekben  is  találunk  ilyeneket :  a  katona  mikor  felül  a  lova  há 

tára :  Megugratja   paripáját vagy :  vígan   vagyon  s  megugratja 

gyakran  paripáját. 

A  nökj  fel  kabla  olvasás  ezek  által  —  úgy  vélem  —  szintén 
gyarapodik  valószínű  helyességében;  s  ezzel  a  kétesnek  mutatkozott 
tlső  sor  tősgyökeres  magyar  kifejezésekből  álló  sornak   bizonyul. 


■3S  KDLÖÍfPÉLtlK. 

A  inilaailik  dor:   llatujSU  firjed  loiitbi  Oaío.  J 

A  hilrom  aleö  szó  nom  Hswrtil  magyHnlzatra.  A  tömbi  gx<>  ai,  b»  1 
lycn  M  nfcéax  emlék  értelme  surkatlik.  EUÖ  tekintetre  mi  h«id  Utnk  ' 
trrm^sKutesRbbnck  miothogy  u  >toinbi  (uito«  áititvakbiin  a  hazut^  vjc«! 
nejijiiek  iieviível  van  dolgtiuk.  A  I  butíít  a  u^metne  Icírilsiiitk  rójjok  ffil  f 
Blívesen  köszöntjük  Uainbi  Katót,  a  férjét  iiiiueplÖ  ruhában  váró  magrav 
ftsBEonyb  Aiíouban  épen  fZQu  kin^lko/ó  oIvhbilb  okozza  nzoii  zavart,  mel] 
a  négj  eorbúl  úllá  emléket  két  bsszű  nem  tartozó  danibiiitk  tünteti  fii 
Mondjunk  le  ezen  olvasásró!.  Az  első  eorbeli  mondat  ezcrkozetet  h  iniíO- 
dik  sorra  is  ítvíve,  tömbi  helyett  ne  Dombi  vezeték  nevet,  hanrin  hí 
első  eorheli  uiíra  ea  ftSkj  fel  parancsoló  SKÓknak  raogfelelnen 
mai  kiejtéssel  tambolj-t  olvMsa,yik :  s  azonnal  meg  losa  as  oB«^^ 
fUggés  iiégry  Borhdl  kWó  emlékünk  elaö  é»  második  fele  köpött ;  ham- 
jött  firjod,  tombolj  Kata  a  te  szép  palástodban,  gombos  Harudban 
haja-baja  virágom.  Hogy  tombol  régen  még  inkábti,  mint  imi  unnyit  j*- 
lentett  inint  „orömébaa  ugrál,  tánczol",  err^l  n  rég]  szótárakból  igiii- 
denki  meggyőződhetik.  Itt  csupán  a  tömbi  alnk  itK,  n  mihce  exó  fú. 
Elébb  a/.onban  jogyezziík  meg  még  azt,  hogy  az  utolsó  szó  viUgosso 
(.'(lí/io-nak  van  írva,  holott  vnlósziníi,  hogy  u  két  elaö  íort  riin  kötéösaif 
—  már  olyan  a  milyen.  Ha  Kató  helyett  Kata-t  olvasunk,  megkapjuk 
ezt  a  rimct  kabla  és  kata  közt.  —  Annak  clfogadiíBa,  hogy  e  rím  esni' 
a  leíró  tollában  maradt,  vagy  —  »  mire  a  K><ti>-I)cli  o-nak  a  többi  ele- 
forduló  o-túi  eltérő  alakja  is  látszik  mutatni  —  hogy  csak  elfakuláí 
miatt  kell  «  helyütt  o-t  olvasni :  arra  késztet,  hogy  a  szótagok  számát 
is  figyelembe  vegyük.  Az  elsÖ  sorban  ti,  a  másodikban  Sí  szótagot  lali- 
lunk.  I.egtávolabbi-ól  sem  akarom  állítani,  hogy  régi  költeményeink  egy- 
mással rímelő  sorai  mindig  egyenlő  e/.áinú  szótagokból  állnak;  akárme- 
lyik ily  emlékünket  vesszük  elé,  miiidjárt-miuiljárt  találunk  oly  vers- 
párra  melynek,  egyik  fele  legalább  egy  Hzótaggal  hosszabbra  nyúlik.  Itt  i!< 
lehetne  ez  az  c<et,  mivel  azonban  kétségtelennek  vehetjük  azt,  hogy  itt 
dallal  van  dolginik,  melynek  összhangzú  sorpárjai  kevésbé  tűrik  az  Ily 
licentiát,  —  ha  csak  nem  a  versszak  végsÖ  sorában;  nagy  valószinü- 
séggel  merem  állítani,  hogy  itt  8  —  8  szótagú  sorokkal  van  dolgunk- 
Ezen  az  okon  a  második  sort  igy  olvasom :  haza  jött  firjed,  tombj  kats 
vagy  kató.  —  Itattuk  feljebb,  hogy  a  szökj-beli  j-t  se  a  szokott  módon 
jr-nal,  hanem  a  k-betii  szokatlan  megnyiijtása  állal  fejeate  ki  a  leíró:  a 
tombi-ht,n  a  b  betű  nem  lévén  alkalmas  ily  m (^nyújtásra,  a  ponttal  ellátott' 


KÜLÖNFÉLÉK.  333 

i  külön  kiírva  jelenti  a  j  betűt.  Ezen  olvadással  a  második  sor  is  8  szótag- 
ból áll  mint  az  első.  Azt,  hogy  Kreusl  n^meteskedve  irt  volna  a  tombolj 
heljett  tombf^otj  nem  tebetjük  föl :  határozottan  azt  gondolom,  bogy  itt 
a  tombol  r^ebbi  Unnh  ^)  alakja  áll  előttünk,  melyből  épen  úgy  lett  az  itt 
olvasható  parancsoló  tombjj  mind  például,  a  ma  már  szintén  nem  hasz- 
nálatos Uinczoi  ropni  kifejezésből  lenne :  tánczot  ropj  vagy  csak  egysze- 
rűen ropj, 

.  .  .  tombj  kata 
a  te  szép  palástodban 
gombos  sarudban 
haja,  haja  virágom. 

így  lenne  az  összefüggés  és  az  átmenet  a  második  sorról  a  bar* 
madikra.  A  3  és  4  sorból  ily  formán  bárom  sor  telik.  A  7  és  5  szótag- 
ból álló  új  harmadik  és  negyedik  sor  szintén  rímel,  s  úgy  jön  még  végül 
refrainnek  a :  haja,  haja  virágom  ! 

Lehet  hogy  azon  vonal,  melyről  följebb  említem,  hogy  az  eredeti 
2  és  3  sorának  vége  közül  egyenesen  kinyúlik,  az  itt  mutatkozó  —  ta- 
lán leírásból  eredt  hibára  akar  figyelmessé  tenni.  Inkább  hiszem  azonban* 
hogy  csak  a  gombos  szónak  már  másik  sorba  tartozását  kívánja  jelen- 
teni. A  gombos  sarudban  igaz,  hogy  két  szótaggal  rövidebb  mint  az  előtte 
álló  sor :  de  ne  felejtsük,  hogy  az  így  megrövidült  sor  a  negyedik,  s  így 
utolsó  a  versszakban,  melyiiek  mind  rövidülése,  mind  megnyúlása  szám- 
talanszor fordul  elé  a  régibb  és  újabb  népdalokban.  Sokszor  —  mint  itt 
Í8  —  mintha  azért  rövidüluc  meg,  hogy  különben  is  utána  jön  még  a  re- 
frain,  mely  ismét  helyre  állítja  a  megszakadt  rythmust. 

Mielőtt  a  rofrainre  teendő  s  hozzá  fűzendő  észrevétellel  befejez- 
ném megjegyzéseimet;  nem  állhatom  meg,  hogy  egy  pár  —  kéz  alatti  emlé- 
künkkel —  rokon  hangzású  versszakot  ne  említsek  föl,  ha  nem  is  épen 
XVI.  századi,  de  nem  is  legújabb  költészeti  maradványainkból.  Ilyen 
azon  Thaly  K.  által  a  Vitézi  énekek  I.  k.  31 9.  lapján  közlött  múlt  századi 
katona  dal  befejező  két  szakasza,  melyek  szerint  a  katonának 

Elhagyott  szép  asszonykája  gyakr<«u  jut  eszében, 
Ha  itt  volna,  vsgy  láthatná  forgatja  szivében  : 


')  Sándor  István  után  Krcszuerics  szótárában:  Tömb  =  jubilum, 
gaudium,  tripudium.  A  fő  névi  alak  tehát  még  nem  régen  is  megvolt,  ne 
csudálkozzunk,  ha  az  ige  elébb  kiavult.  A  lánatot  ropni  kifejezéssel  is 
jóformán  így  vagyunk. 


ValamikDr  egykor  olykor  —  ile  hisieui  :  megláiUk  I 
Egykor,  olykor  még  Erdélybeu  laUa  me^aókoUnk  ! 
gzErelinemmel,  aztr^lmetldel  meg  ii  vis^ztnlUk  : 
Mintegy  szép  fo lyú -baroaty hu t  magamhoz  kapraoUitk. 

llycLi  Invábbil  ax  Ili2'J-<iiki  slutö  es  oktutó   ^nck   az   HsszODJok- 
nak  tÍpztL'ki'üli  txíniü  költtim^iiy  c/.en  szakaaxa: 

Jiimbor  urad  lia  haza  jön  fáradvii : 
Kii8xi)b  elűtt  léey  te  ia  talpon  állva  : 
HoKzá  siesB,  a-i  kiitiA  légyen  nyújtva. 
Éket  azokkal  Rjnk&d  lágj'en  rakva. 

(Vitézi  áuekek  II.  k.  24.  1.) 

Ilyen  m^  v^gre  a,  XVII.  azáEsdból  itianidt  « Hallod-e  ifjui   ku- 
dfltit  dalnak  ezen  seakasKa : 

Hiyd  reám  vénem  kamuk a-szokuy Ám, 
Iilbomban  vonazotu  karniazsíu-üeizmáui 
Ekésen  jUrok,  aéx*  bir  iki  reám, 
Ékeién  Járok,  nesz  bál  tti  reám. 

(Vil.  én.  H.  k.  79.  I.)  * 

Ai  bltbzet  Iiasonló  leítáaát  ÍBDierjuk  inog   it  sekoly  balladákból: 


A  mi  T^re  a  rcfraint  illeti,  eléggo  mutatja  az  r^gi  „Virág  éne- 
keink" e  mai  szerelmi  népdalaink  kiilsö  szerkezetinek  azonosságát- 
Mindnyájan  ismerjük  ezen  soit  s  a  bozzá  hasonlókat,  a  melyek  néha nc- 
gyedik,  n^ha  ötödik  ■oi'át  alkotják  népdalaink  versszakainak. 

Me'ltasBuk  némi  figyelemre.  Kiegészítő  szereplése  mellett  is  — 
Lgy  itt  mint  máshol  —  kcv<!ssel  járul  a  dal  vagy  ^nek  belsÖ  szerkeze- 
tihez :  de  mint  iisr^gi  maradvány,  tagadbatatlaniíl  becses,  raert  ha  nem 
is  az  egyediili,  mcgis  Mindeneseire  az  egyik  királóan  használt  killfor- 
mának  máig  dletbeu  Icvö  alkotó  része  s  bizonysága ;  azonkívül  pedig  a 
műfaj  elnevezésének  forrása  a  egy  képleties  szólás  mód  régiségére  vagy 
épen  Ősi  voltára  figyelmezteti  jelenség. 

Úgy  látszik  ugyanis,  hogy  mielőtt  a  rózsa,  ibolya,  szegfű,  m^o- 
rána,  liliom  s  a  löbbi  virág  klIlön-kUlÖn  szolgált  volna  a  megdalolt  ked- 
ves megnavczCBcrc  ;  flz  általános  vírái/  név  tette  mog  ezt  a  szolgitatot. 
Igy  találunk  például  aziutéu  a  XVI.  század  elején  —  ha  nem  a  XV.  vé- 


KÜLftNFÍ:i.fcK.  335 

geu  —  írt  Weszprámi  codexben  egy  088ZGh:ijtott  papir  szeletet ,  inclyon 
k^t  sorban  ez  olvasható : 

SzŰTem  lölköm  virágom  czinigém 
Aranyom  gombom  ágam  levelem. 

mintha  egy  kis  gyűjtemény  akarna  lenni  az  c  fajta  synonymákból.  A 
szinten  szokott  >madaram«  helyett  »czinigémet€  találunk  benne ;  de  a 
»virágom«  m^  megvan  a  maga  általánosságában.  —  így  maradt  meg 
azon  gyönyörű  verses  találós  mesékben  is,  melyeket  Kriza  Háromszéken 
s  Udvarhelyszéken  jegyzett  föl. 

Mongya  virág  virágnak 
vagy :  Virág  1  mon*  meg  virágnak, 
Várja  végit  világnak, 
Két  vén  fának  ledötit 
S  a  meghótnak  felkötit. 

A  virág  szó  ezekben  is  a  szerelmeseket  jelenti. 

Már  csak  ezek  után  se  lehet  a  felől  kétkednünk,  hogy  a  ^Virág- 
eiiek<  épen  a  szerelmi  dalok  neve  volt.  Azt  is  lehetne  állítani ,  hogy 
jobb,  magyarosabb  hangzású  a  szerelmi  vagy  szerelmes  dal  nevezetnél,  ha 
azonban  ezek  helyett  nem  is,  minden  esetre  lehetne  használni  a  szerelmes 
vagy  szerelmi  népdal  kifejezés  helyett.  Hiszen  a  népdal  is  csak  olyan  ^Volks- 
liedf,  melyeta  nép  ma  is  nótának  mond.  Virágének  helyett  —  ha  épen 
akarunk  mondhatunk,  virágdalt ;  ős  időkből  származó  képletics  jó  kifejezés 
lenne  ez  s  százszor  többet  érne  a  bájhangzatok-féle  kínos-keserves  uyo- 
inordságoknál. 

De    hát  miért    aviilt    el,   miért  veszett  ki   a  nyelvből,  ha  olyan 
jü  ?  —  azt    kérdi    valaki.   Megmondom.  Azért,   mert  hatalmas  üldözői 
voltak  már  magának  a  névnek  is  a  tartalom  miatt.  Üldözte  a  műit  szá- 
zadok egyházi  közvéleménye  a  rcformatio  előtt  is  bizonyosan  ép  úgyy  ha 
uem  erősebben,  mint  a  reformatio  után  vallás  felekezeti  különbség  nél- 
kül. Ennek  a  szigorú  clleuszeuvnek  a  következése,  hogy    a    népies  köl- 
tészet e  nemű  minden  bokorban  nyiló  virágai  közül  semmink  se  maradt 
me^  a  régibb  századokbóL  A  mi  a  népies   irodalomból  megmaradt  az  is 
cpen  úgy  ki  volt  téve  a  hitbeli   buzgólkodás  megtámadásainak,  s  hogy 
csak  valami  részben  is  elkerülhette  a  mogsemmisittetést;  különös  szeren- 
csének mondhatjuk.  Halljuk  mit  mond,   hogy   beszél  Bornemisza    Péter 
157ö-ban:    ^Immár    csak   mind  hazugságnak  hallgatására  és  hitságos 
inulats:!gra  vágyódnak  mindennek  fülei,   tisztátalan  és  fi^talan  boszéil- 


kCliIsfélkk. 


taek   Unítianh 


nek  hullgatására,  h«;íug  i's  lilnole  tíriiúwca,  hainii  cs  erotnek  Unítian^ 
rigai mnzrik,  gyaiázók,  fondorlók  sugarlilsira,  tTágitréspcnis2es<'Stifaágn, 
bdba  beatedre,  álnokul  költött  fiibutáknt,  király6a  kis  Miklóeról,  poebík 
ŰTiáelról,  Apollonüisról,  e*  egypb  hitsitgrül  oinigéa  Kcrflem  énektk  hall- 
gutására,  lant,  síp,  <lob,  trombita  szóbeli  hajjá  hitjjéia  éa  teméay  evcr 
csácHOgiisokra.  (BorncmisKH  P.  Negyedik  része  az  evangi^líomokból  éi  tx 
rpiBtolákb6l  való  tuiKU^oknak  Scmpte.  157S.  IBS.  lapjiln.)  MAgyari 
István,  gr.  Nádasdj  kiipláiija  b  ovang.  eeutor  (Az ország  romlása oksír A I, 
Sirvárott  1602.)  a  gallusokat  rójja  ugyan  érlo,  de  tírdekeeen  kbti  ömm 
a  tábori  élettel  müve  17  7.  lapján. 

Adgyon  az  úr  laicii  móg  valaha  oly  j^'i  vcíwJrekct  ülőnkben,  kik  tí- 
seljenek  jó  gondol  é»  sk  elnyomorodott  8í6cg<'Dy  magyar  nemzetnek  9»1- 
gáljauak  Jól  megmaradására,  kiköt  isten  immár  ia  megadott  sokHEor^«i- 
után  ÍH  kész  volnu  megadni :  ha  az  kosztunk  való  sok  iatcntelens^,  eliln- 
dott  üok  vétkek  ^H  az  sok  kárvallott  emberekiteksápolódásokiimnár^gbaB 
Isten  eleibe  felhatván,  az  mi  jó  azcrencsánknak  kútfejiít  be  nem  lárM- 
ták  volna,  hogy  mi  reánk  ki  ne  áradhassanak. 

Eit  hoKxák  mireánk  az  aok  bilnitk  is  tóbarbnH  indalátutikbír  Mi 
nok  fiealHt  gnnimágak,  melyekbB  fel  PKoktiink  Öltözni  házul  motáatíe 
fiunkkor,  nemhogy  kitisztulnánk  belijllök.  Eb  majd  annyf!ra  jutánk,  bigT 
ha  ki  gonoszt  akar  tanolni,  búr  ne  menjen  máshova  érette,  hanem  c(*t 
az  táborbji,  elifg  gonoszságot  tanolhat.  Mert  meglátja  (böcsilllöm  az  jui- 
boriit\  hogy  jobb  rcfszre  minnyájaii  az  gonosaágnak  atlák  magokat  lu- 
borog  a7.  Magyar:  az  Spanyol  latorkodik,  eszik,  iszik,  tobzódik  az  Sf" 
met ;  az  Cseh  hortyog  az  jó  lakásban,  ásit  puhasága  uiiatt  az  kevély 
í^töl  megr^Bzegült  Lengyel ;  az  Olasz  bujálkodik,  az  Balon  paráziuUko- 
kodik  ;  fertclmeskedik  az  Franczuz,  az  Uallus  virág  iiKket  fú :  tobiódik 
az  AogluB,  az  Scotus  torkoskodik  :  enyeleg  az  Tót,  árulkodik  az  Hor- 
vát ,  ée  csak  keveset  találsz,  ki  magát  igaz  keresztyénül  viselné.  Mem 
ily  néppel  hadakoztak  régciiten,  .4.brábám,  Moses  stb.  Pázmány  is  caak 
fgy  nyilatkozik  a  következő  század  elején  predikácziói  204.  Upjio: 
>Undok  virág  énekeket  irkálnak,  melyeket  minil  gyermekek  a  mind  leány 
asszonyok  kardéra  tudnak.c  Az  1128.  lapon  pedig  épens^ggel  eit 
mondja:  >Ab!  mely  nagy  esztelenség  az  atyáktul  vagy  féijektttl,  ha 
i-íriú;  énekektl,  szerelmeskcdéaröl  irtt  könyveket  adnak  feleségek,  leá- 
nyok kezébe ! a  kik  szerzik,  a  kik  éneklik  a  virág  joskeket, 

országos  kerítok,  közönséges  kutakat  mérgesök.c 


kOLOKFÉLÉR.  337 

As  ily  feddő,  dorgáló  tanításokat,  a  török  pusztításain  ktvül  ssún- 
tén  okolhatok  népieB  irodalmunk  s  különösön  költészetünk  maradva- 
elkallódásáárt   Szállt    9%  ének  —  a  megvetett  virág  ének  is 

8Z^^ ,  leírni  se  tartották  árdemesnek  s  mind  elszállott  mind- 
örökre. Ha  a  megmaradt  registrumok  táblájára,  iprobátio  calamic  gya- 
nánt csak  4 — 5  sort  jegyzett  volna  is  föl  minden  » nótárius  locic  :  ma 
flz^p  gyfijteményflnk  volna.  ÖrfiljUnk,  bogy  a  der^k  Kreusl  ezt  a  töredé. 
ket  ssámunkra  megmentette  s  kutassuk,  keressük  nem  maradt-e  több  is 
ugyanazon  vagy  elábbi  időből  is.  SZILÁDY  ÁRON. 


A  PEISTALDUSOK. 

R^  okmányainkban,  valamint  törvenykönyvünkben  is,  a  XI.  szá- 
zadtól a  XlV-ig,  tehát  az  Árpádok  korszakában  sűrűen  találkozunk  az 
úgynevezett  >Prista1dusokkal€,  a  nélkül,  hogy  a  tudomány  embereimáig 
határozottan  megegyeznének  ezen  hivatal  hatáskörének  m^jelölésében. 
Szegedi  a  múlt  század  első  felében  a  Pristaldust  a  magyar  perestoldó 
szóból  származtatá,  a  mi  szerinte  annyit  jelent,  mint  a  ki  bírói  íté*' 
let  folytán  a  peresfelcket  a  pertől  föloldja  ;  mert  —  úgymond  — -  a  pris- 
taldusok  a  perek  eligazításánál  és  végrehajtásánál  a  fels()bb  bíráknak 
y^rehajtói  és  mintegy  segédei  valáuak.  *)  Ezen  sovány  és  határozatlan 
körülírás  a  Pristaldusok  hivatalkörét  egyátalában  tisztába  nem  hozta. 
Szegedi  után,többek  közt  már  a  híres  Kollár  Ádám :  » Históriáé  Jurisque 
Publiei  Begni  Ungariae  Amoonitate8«  czímű  Bécsben,  1783-ban  megje* 
lent  müvében  már  tüzetesebben  foglalkozik  a  pristaldusi  hivatalnak 
megjelölésével.  ^)  Fejtegetéseit  mindjárt  magának  a  Pristaldus  szónak 
származtatásával  kezdi,  és  Szegcdi  Perest-oldójának  ellenében  Bél  Má> 
tyás  és  a  szláv  nyelvet  értő  tudósok  tekintélye  után  biztosabb  állítás- 
nak hiszi;  hogy  a  Pristaldus  szó  a  pi-tstogim  (mellette  állok,  segédkezem) 
szláv  szóból  származott.  Söt  Kollár  nem  is  kételkedik,   hogy  a  Pristal- 


^)  Szegedi  Joannes.  Rubricac  sive  Synopses  Titulorum,  Capitum 
et  Articulorum  Juris  Ungarici.  Tyrnaviae  1734.  P.  I.  p.  42.  Pristnldta 
ex  PereMóldo  i.  e.  solvens  iudicio  mediante  litigantes.  Erant  enim  Pris- 
taldi  superiorum  Judicum  in  diyectione  ac  decisione  causarum  minist  ri 
ac  veluti  coadjutores. 

=»)  Kollár  id.  munkájrt  vol.  H.  p.  57. 


^38  i(1ilHn-fí;i.kk. 


iliia  ni^v  RzUv  credctii,  mert  n  s7.1ivúkufll,  iioveKetceen  ut  aroBsoknil 
ItrísUr  Sülj  j«1enlc((  ír  megjelenőt  vagyis  biztost  vagy  megbisottnt  (i 
ilntsriuBt)  jelent,  ás  e  flíArmastiitais  a  pristaldnsi  hUiiUillAl  is 
xiL,  KolUr  íxerint  annyira,  lingy  nem  U  hivt!,  hogy  biírki  is  rat&tuicten 
véleményétől  cltiírtí  n^ctct  valllialna.  A  tudús  Miller  JtikiOi  Nindw. 
ki  e  század  etc}^n  d  Pi-iiil/ildiif-TÜl  egénz  mDDOgmphint  Irt,')  a  sBÓiufc 
S7.Uv  nyelvből  vnló  SKlínnaztatáaiínt  niízve  süinttín  Kiillár  n^Kel^Ii«i 
esRtlaknaik.  Én  cgyútnlában  nem  erezvén  intLgamtit  Arrn  liivntra,   hogj 

I  PriRtalilua  ntfvnek  nyelvJaieti  ^7.cm|iontból  siwrmaKtH tusát  megvtlM- 
mm     vngy   ^pen    eldSutsem ,    eokkHl    fontosabb     kérdésnek     laj-tom    i 

istalJtiai  birntalkörnck  biztoa  tneglifttáror.Asát.  Ei  ápcn  ex  axon  punt. 
ily  re  ni!zve  eddig  biztos  erqd  menyre  nem  juthattunk.  E  tekii' 
Bn  törvény  tudósaink  innig  sem  jotottak  határoíott  niegálU))<>- 
jra.  A  Icgtekiiitdlyesehb  jogi  raiiazútárbau  ')  azt  találjnk,  hogy  a  Pn'- 
''Itt  Puky  én  Sxlemenics  Peres  told  únak,  Pnky  egywfirsniind  kÖiMróMl:, 
jiln  pedig  Prmfnliliil-iink  ucvpzte.  Egy  máflikjogiiniinkitbitn  -jvagjis 

II  kfíbb  törvény  tudományi  Bzútárban  aunftksKerzííjeiiKt  iija,  hogj:  /Viníaí- 
iici  (Atidr.  'J.)  Pirainltlii,  prttto,  pristav  magyar,  oíiux  avagy  atláu  Mfír- 
ma:á»ú  «o.  ki  a  bUiitgrii  (Bi/'«-Jw«)  n>kliUje  volt  b  an<ank  itfMét  nfgrr- 
/•ajloffi. 

Kollár  idt!zctt  müvében  n  pristalduB  hivatal  hatáaköréuek  megba- 
tarozására  tett  nyomozásai,  talán  azért,  mert  azokat  más  oklevelek  víh- 
gálásA  nélkül  egyedül  a  Cocpiis  Juriara  és  a  Váraili  Begeatrumra  alapí- 
totta, nem  lehettek  egészen  kimeritöck.  Kollár  állítja,  hogj'  a  királynak, 
nádornak,  várispánuak  és  minden  egyéb  bírónak  személyééi  tője  volt  * 
prístaldus  olyképen,  hogy  n  birói  ítéletet  teljesen  és  törvényesen  végre 
esokta  b^tani.  Ezen  állítáaáuak  támogatására  —  mint  említem  —  leg- 
inkább a  Váradi  regeatrum  eseteit  idézi.  A  mi  asi  állítás  elsti  részét  il- 
leti, az  kétségtelen,  söt  az  oklevelekben  nemcsak  az  említett  azemélyek- 
uek,  hknem  püspökök  és  espereseknek  is  találkozunk  pristaldusaikkal . 
Ax  állítás  második  része  azerint  a  pristaldust   egyedül   birúi   végrehajtó- 


')  Priataldua  ex  Autíquitatibus  Juria  Hangaríci  Interpretatione 
criticft  reatitutuB  a  Jac.  Fcrd.  Miller.  Pestini  1805. 

1)  Törvénytudományi  Müszútár  közrebocsátja  s  Magysr  Tudós 
Tárwaág.  Buda,  1843.  513   lap. 

■)  Kovács  Pál,  A  magyar  türvénykezéa  Uirténeti  vácolata.  Sieged, 
1661.  253  lap. 


nak  kell  tekintenünk.  Mindössze  is  tehát  Kollár  ezen  eredményekre  ju- 
tott ^rtokezMben.  Csak  azt  említi  még,  hogy  a  megyékben  királyi  em- 
berül >bomo  regiusc  gyanánt  is  szerepeltek. 

Tekintélyes  közjógi  írónk  Bartal  György  ^)  osztozik  Kollár  véle- 
méaj^ben^  midőn  a  pristaldusokat  főleg  Tégrehajtóknak  tartja.  Szerinte 
azonban  a  pristaldasok  helyébe  a  homo  reginsok  léptek  volna. 

Azonban  mindezeknél  tüzetesebben  foglalkozott  e  kérdés  megfejté- 
sével a  nemzeti  múzeum  egykori  igazgatója  Miller  Jakab  Ferdinánd^kinek 
monographiáját  előbb  említők.  Munkájának  írására,  mintő  maga  beYallja,az 
szolgáltatott  alkalmat,hogy  1804-ben  a  keszthelyi  Georgiconban  az  ura- 
dalmi ügyészség  megtanulására  egy  újonnan  alapított  ösztöndíj  a  budapesti 
német  hírlapban  Pristaldusi  stipendium  czím  alatt  hirdettetett.  A  nevezett 
tudós  húsz  fejezetben  tárgyalja  fejtegetéseit.  Hivatkozásai  itagyóbbára,  sőt 
úgy  szólván  kizárólag  a  törvénykönyvre  és  aVáradi  Regestrumra  szorítvák. 
Elmondja^  hogy  a  pristaldusok  főleg  a  XT.,Xn.,  XIII.  századi  oklevelekben 
fordulnak  elő,  hogy  a  név  nem  latin,  nem  magyar,  hanem  inkább  görö- 
gös, vagy  a  mi  leginkább  valószínű  tót  eredetű.  Mec^említi ,  hogy  más 
nemzeteknél  a  pristaldusok  nyomaira  nem  találhatni,  és  azért  e  hivatal 
meghatározásában  magok  a  magyarországi  tudósok  sem  értenek  egyet. 
Némelyek  a  szó  s7oros  értelmében  a  bírák  szolgáinak  tárták,  mások 
helytelenül  a  mostani  szolgabírákhoz  hasoulíták,  vagy  még  helyteleneb- 
btil  az  ítélőmesterekhez  vagy  jegyzőkhöz;  noha  a  leggyakrabban  vilá- 
gosan a  királyi  vagy  káptalani  emberek  személyében  jelentek  meg,  ho- 
lott egy  1269.  évi  nádori  itélŐ-levélben  ügyvédi  szerepkörben  fordulnak 
elő.  Ezek  folytán  véleménye  abban  összpontosul,  hogy  tekinthetők  vol- 
tak ugyan  bírósági  szolgáknak  (servi  Judicum),  de  csak  annyiban  a 
mennyiben  a  bírósági  cselekedeteknél  mint  a  felek  képviselői  tehát  ügy- 
védek ül  működtek. 

Miller  Jakab  fennebb  idézett  értekezésében  közié   mindazon  pris- 

9 

taldusak  neveit,  kik  a  Yáradi  Regestrumban  előfordulnak ;  e  szerint  e 
névsor  csupán  néhány  évnyi  időközre  vonatkozik,  pedig  számos  okleve- 
leinkben még  igen  gyakran  találunk  pristaldusokra,  kiknek  egy  vagy 
más  esetben  vitt  szerepéből  a  kérdés  megfejtésére  érdekes  adatokat 
nyerhetni.  Ezen  ok  indított  arra,  hogy  számos  eddigi  kiadott  okmánytá- 
rainkból a  Miller  által  közlött  névsornak  mintegy  kiegészítéséül  össze- 


*)  Bartal  G.  Commentarii  I.  p.  346. 


;M0  K('LoNFÍ;l.KIÍ. 

^vüjtBcm  az  e  névvel  mp^elellcket.  M«r  e  nívsor  íttekhit^Be  is  bStltcni 
|is  könnjítoiii  fopí-a  — úgy  hiaaein  —  fi  iiristnldueok  hivatal  k9r^nek  tanúi* 
mituyozúit,  annál  biztosabban,  minthogy  n  FomlsnkTa.  honnan   a  ii^vsnrl 
^yüjtéia,  híven  hit^tkoxoni.  E  névsor  in  érdekes  éa  hliv'itS  mozBanAlakiit 
lilulDt  fit),  jelesül  már  nrra  nézvp  is,  hogy  nemcsak  királyoknak,   mtda- 
roknak  ^s  egyéb   bíráknak,   de   pUspQküknek,   fi-   i!s   alispánoknak,   lulr 
capprcsekiiek  is  vnlCak  pristaldiigaik.  Nevi^zctcs  I323-bi'il  Jula  nádnrimk 
IX  árpási  besscuyi'ik  részéve  kiadott  sznbadsil  g-le  vele,  hol  a  viaiiályos  |iFr 
íyowesen  Jonchim  piístaldiia  kttz vetítésivel  intéztetett  el  ').   Valamin! 
itt  ligy  1'239-bon    Barnabás   pristaldtts   szinten    pcresllgy   tárgyalásánál 
Bxarepe)  ')  s  c  sserint  Milloruek  azon  állítása,   bogy  1268-ban  a  prístHÍ- 
ilos  ügyvédi  szerepkürben  fordul  elő.  a  két  előbbi  esettet  némileg   ti))>l> 
valószín iisé^ct  nyer.  A  jogtörténi^ti   kutatú   n   következő  névsor  titali<« 
folytán  mindenesetre  bővebb  fülviUgOBÍtásokhoii  juthat. 
1067   körfll  Apa  fílius  Chycha  pristaldug  (Wenzel  I  3ij.} 
mii  7    körül  Tde  prisl.  Stephnni  Comitis  Bihoriensis  (U.  o.) 
10B7    ktirftl  Fygudy   pristaldue  (U.  o.) 
1092.  Butca  pristaldiis  (Wenzel  I.  39.) 

1103.  Cephaprist.  curialis  comitisMoysi  alio  noniíne  Itathona  (Fej.  11. 42.) 
un.  Batuna  pristaldus  (Fej.  VII.  5.  4«.) 
1112.  Cephu  prist.  curialis  CnmiliK  MnvBÍ  ulio   nomine    Balhona   (F«j/r 

VII.  5.  ö  4.) 
IIS.*).  Dónk  prist.  Comitis  curialis  rcgis  Jula  (Fej.  II.  80.) 
1 1 38.  Laurencius  de  Titi]  capellanus  nelac  rcgia  prestaldus  (Fej.  II.  1 10.) 
1150.  Gregorius  Rulfas  de  villa  Ahchyn  prist.  (Wenzel  1.  60.) 

1162.  Vido  pristaldus.  (Fej.  11.166.) 

1163.  MarcelluB  prist.  (Fej.  II.  1G6.) 

11 G3.  LcopolduB  ülius  l'etri  prist.  (Fej.  II.  1G0.) 
1163.  Joaunes  Comes  filiue  Talmer  prist.  (Fej.  V.  2.  122.) 
USO.  MichacI  DragunianuB  príst.  (Fej.  VII.  1.  170.) 
UöO.  Petrus  de  Sagauella prist.  (Fej.  VII.  1.  17Ü.) 
1189.  Drasaeuus  tilius  Slouiiiic  prist.  (Fej.  II.  248.) 
1  1  92.  Joanues  pristaldus.  (Fej.  II.  278.) 

1192.  Jacobus  Finth  de  villa  Husturgant  prist.  (Pej.  II.  279.) 

1193.  Isan  Cur.  Comcs  de  kris  prist.  (\Vcnzel  XI.  55.) 

1 1 93.  Bonc  prist.  Episeopi  Zagrahiensis  (Wenzel  XI.  55.) 

1198.  VratislauB  fílius  Vratistai  de  Zagrabia  priütaldus.  (Fej.  II.  320.) 

1201.  Alexius  filius  Qude  prist.  (Wenzel  I.  91.) 

')Fej»'r  C.  D.  111.  I.  3(!4. 
■')  Fejér  IV.  I.  151. 


KÜLÖNFÉLÉK.  341 

1201.  Comes  Crasun  príst.  (Weiizel  I.  239.  és  XI.  77.). 

1203.  Maarus  Comes  Masuniensis  prist.  (Fej.  V.  I.  292.). 

L206.  Andreas   filins  Tea  tonici    Martíui    de    villa   Vratotas  (Wenzel 

XI.  83.). 
L207.  Ofen  de  villa  Pagh  prist.  regis  (Fej.  III.  I.  89.) 
L208.  Andreas  filins  Andre  prist.  regis  (Fej.  III.  I.  67.) 

1208.  TheodoroB  de  genere  Opuz  prist.  (Wenzel  YI.  324.) 

1209.  Jurk  de  Brichina  prist.  (Wenzel  XI.  97.) 
1209.  Basuna  filius  Mochwd  prist.  (Wenzel  YI.  339.) 

1209.  Zelko  terrigena  de  villa  Priticze  prist.  regb  (Fej.  III.  I.  89.) 
1209.  Gordon  de  castro  Grebin  prist.  regis  (Fej.  III.  I.  89.) 
1209.  Joannes  de  Drawa  prist.  (Wenzel  XI.  97.) 
L211.  Both  canonicus  bachiensis  priét.  (Fej.  III.  I.  105.) 

1213.  Zaloca  prist.  Begalis  (Wenzel  I.  131.) 

1214.  Laurencius  de  Aycha  prist.  Ochuz  bnni.  (Codex  Patrius  Y.  66.) 

1216.  Azarias  de  villa  Necheiner  prist.  (Fej.  YII.  I.  193.) 
1216.  Farcasius  de  villa  Loc.  prist.  (Fej.  YII.  I.   194.) 
1216.  Topazius  de  villa  Satar  prist.  (Fej.  VII.  I.  194.) 

1216.  Petms  filius  Marc  prist.  (Fej.  YII.  I.  197.) 

1217.  Gothardus   filius    Ypoliti    de    villa  Yasard  prist.  regis  (Fej.  III. 
I.  201.) 

1217.  Rufus  Pousa  prist.  regis  (Fej.  III.  I.  202.) 

1217.  Ivancha  comes  prist.  regis.  (Fej.  YII.  2.  211.) 

1218.  Andreas  ruphus  prist.  (Knauz  Észt.  okmt.  I.  120.) 

1219.  Petrus  fiUus  Lud  prist.  (Fej.  YII.  I.  202.) 
1219.  Fanchuca  prist.  (Fej.  YII.  I.  200.) 

1219.  Bolosoy  de  villa  Bobora  prist.  regis  (Fej.  YII.  I.  202.) 

1219  — 1222.  Tochia  filius  Panthaleonis  de  villa  Poguna  prist. (Wenzel 
I.  187.) 

1220.  Pazman  de  genere  Zab  prist.  regis  (Wenzel  I.  170.) 

1220.  Andieas  prést.  Xicolai  palatini  (Wenzel  I.  170.) 
1200.  (körül)  Opa  filius  Michaelis  prést.  (Wenzel  I.  168.) 

1221.  Andreas  de  Pulos  prist.  (Fej.  YII.  I.  207.) 
1221.  Tbomas  pristaldus  (Wenzel  I.  182.) 

1221.  Paulus  filius  Calanda  de  villa  Terecha  prist.    (Fej.   YII.  I.  204.) 
1221.  Ceku  pristaldus.  (Fej.  YII.  I.  205.) 

1221.  Simeon  filius  Yid  de  villa  Ság  prist.  (Fej.  YII.  I.  206.) 

1222.  Joachimus    filius    Rouz    de    villa  Bobut    prist.    regis    (Fej.  III. 
I.  363.) 

1222.  Fataletus  prist.  regis.  (Fej.  III.  I.  271.) 

1222.  Bissenus  de  Hatwonuomiue  Kochobur  prist.  (Wenzel  XI.  166.) 

1223.  Yid.  prist.  regis.  (Fej  III.  1.  426.) 

1223.  Chepan  filius  Mochov  de  villa  Karol  prist.  Jule  Comitis  Palatini. 
(Fej.  III.  I.  427.) 

Századok.  23 


1224.  PetrUB  filiiis  Jorcho  (Jiirko)  de  Zagrsbia    i>rist.  (Fej.  lU.  1.  Hl. 

4G8.  ^s  VII.  5.  233.) 
1226.  Comea  Chethe  prist.  (Weazel  XI.  I9y.) 
1226.  Leuatacbius  tiliuí  Borc.  príst.  regis  (Fej.  III.  -2.  ti4.) 
122C.  Vrus  pristaldus  (Fej.  IH.  2.  97.  ^b  VIL  5.  228.) 

1228.  Bagyn  prial.  rcgia  (Fej.  Hl.  2,  181.) 

132S.    Agabitua    de    villa    Chuaeu    prist.    de    ftuU    regis    (Fej^r    III 
2.  U3.) 

1229.  Mouget  lilius  Cochu  de  gcncrc  Tet  pris(.  (Fej.  VII.  I.  ÜlS.) 

1229.  Eueius  filiua  Elino  de  villa  Drauprist.  (Fej.  Vll.  1.  218.) 
1239.  Bagyu  cognatus  Tulc  Cotuitb  prisl.  rcgis  (WeiiKcl  I.  263.) 

1230.  Stephamia  prist.  Palstini  (Fej.  III.  2.  207.^ 

1230.  Chudroh  prist.  regis.  (Fej.  III.  2.  213.) 

1231.  Abraliam  filiu9    FelicUnd  de  villa    Mathoi  prisl.  regis.  (Wennel 
XI.  331). 

1231.  Martinut  filiiis  Simoiiis  de  villa    Vuaiiyan  prUt.  (Fejjr  IV.  I.  üT.) 
1231.  Bozorg  de  geiierc  Bosxligh  Praeiustaldus  (Pej.  VH.  4.  79.) 
1231.    Walterus    prisl.    Stepliaiii    Arehidiai'oiii    BoRÍeiwia.    (Fej.   III- 
2.  490.) 
231.  Teheu  prist.  (Foj.  ül.  2.  48il.) 
i233.  Radmi  prist.  regia.  (Fej.  III.  2.  365.  (Is  VII.  2.  490.) 

1233.  Aleinntler  (■nsifer  filius  Mnys  palatiiii  príat.  regis.  ( Weiiiel  I.  3lil.) 
ISaa.  JUcca  piiat.  rogÍa.(Fej.  111.  2.  i^l.) 

1234.  Clement  filius  TmnUj']  de  Nek  príst  (Fej.  III.  2.  415). 

1236.  Slephanna  priat.  (Weuzel  VII.   2G.) 

1237.  DyonialuB  de  Toch  de  geuere  Búst  prist.  (Fej.  IV.  I.  97.) 

1237.  Eljns  tiliuB  Chepaiii  priat,  Oregory  Epiacopi  Jauriueusis  (Wenwl 
II.  74.) 

1238.  Simon  tiliua  Jftcobí  de  villa  Dagh  Preataldus.   (Fej.    IV.  I.  143-) 

1238.  Files  prist.  regia.  (W.  VII.  58.) 

1239.  Gábriel  pristaldua  (Foj.  IV.  I.  169.  ás  Wenzel  XI.  310. 
1239.  ChepaiiuB  de  vilii  Barsunua  priat.  (Fej.  TV.  I.  U8.) 
1239.  Alberius  de  villa  S.  Georgy  prist.  (Fej.  IV,  1.   164.) 

1239.  Comes  Dyoiiisiua  de  villa  Toh  priat.  iWeiuel  VII.  80.) 

1240.  BeoedictuB  de  villa  Bzaard  prist.  Dyoiiis;'  Pslatiiii  (Fej.  IV.  1. 1Í- 
éa  Weniel  VII.  78.) 

1242.  Magbter  Nicolinus  Clericua  prist.  (Fej.  IV.  1.  267.) 

1244.  Magiater  Simou  prist.  (Fej.  IV.  I.  311.) 

1244.  Chaenek  de  Pauaa  priat.  (Fej.  IV.  I.  3.'>9.) 

1249 — 60.  CuriaduB  priat.  (Codex  Patrius  I.  26.) 

12.00.  LadialHua  prist.  (Kiiaiiz  Eazt.  Okin.  I.   34.) 

1251.  I.adialaus  prist.  (Fej.  IV.  2.  IIK.) 

12Ú3.  Babul  de  villa  Bechul  prist.  Rolaiidi  Palatiui.  (Wenzel  11.    243-) 

1258.  Elei  priataldua.  (Wenzel  XI.  451.) 


KÜLÖNFÉLÉK.  343 

1260,  Hcrroannus  fráter  Comítis  Pouse  de  genere  Hermáim  prist.  (Fej. 

IV.  3.  20.) 
1260.  Peder  Caluus  prist.  Regalis  (Wenzel  XI.  472.) 
1260.  Graba  prist  (Wenzel  XI.  472.) 
1260.  Zaloca  prist.  Begalis.  (Wenzel  XI.  472.) 
1260.  Kuca    prist.  Regalis.  (Wenzel  XI.  472.) 

126  1.  Vduornicas  de  villa  Barathy  prist.  Eraerici  Falat.   (Foj.  1V.3.  56.) 
1264.  Dyonisyus  Comes  íilius  Merchi  prist.  (Fej.  IX.  L  .548.) 
1266.  Ladislaus  prist.  regis.  (Fej.  IX.  6.  139.) 
1268.  Verunt  filius  Verunt  de  Reget  pristaldus  (Fej.  VII.  .5.  348.) 

1268.  Theodorus  filius  Thcodori  prist.  regis.  (Fej.  VII.  5.  351.) 

1269.  Oliuer  filius  Ladislai  de  Gerse  prist.  (Fej.  VII.  5.  349.) 

1274.  Mathias  prist,  seu  homo  regius  (Fej.  VIII.  2.  35.) 

1275.  Radozlaus  filius  Com.  Jakon  de  Brcbirio  prist.  (Feje'r  V.  2.  291.) 

E  sorozat  is  azt  mutatja,  hogy  a  pristaldusi  hivatalkör  a  XlII-ik 
század  vége  felé  már  enyész6  félben  van.  Már  1285-ben  előfordul  az 
oklevelekben  a  procurator.  (Fej.  V.  3.  300.)  Söt  ennél  még  régibb  kor- 
ban is:  1228-ban,  II.  András  király  alatt  ugyanegy  adomány-levélben  ta- 
lálunk proritrator-t  és  a  beigtatásra  pí^talduS'L  (Fej.  Hí.  2,  134.) 
Mindezek  mellett  mégis  figyelemreméltó  és  talán  bővebb  nyomozást  ér- 
demelne azon  körülmény,  hogy  már  J  3 32-bcn  peres  tárgyban  *ítttanus€ 
czimzetü  egyén  szerepel.  (Lásd  Fejér.  VIII.  5.  237.)  Azonban  itt  nekem 
a  pristaldusok  névsorának  közlése  lévén  kitűzött  czélom ;  a  fentebbi  vé- 
lemények taglalását  és  kifejtését  szakavatottabbak  nyomozásaira  hagyó  m 

Nagy  Aladár. 


A  KALANDOSOK  TÖRTENETÉHEZ. 

A  >Századok«  januáriusi  füzete  érdekes  közleményt  tartalmaz, 
mely  a  >  kalandos  testületek  «-ről  közrebocsátott  adatokut  ;Ulítja  össze. 
E  szerint  a  legrégibb  nyomokra  Erdélyben,  1372-ben  találunk. 

A  Magyar  Nemzeti  Miízcura  kézírat  gyűjteményében  egy  1340. 
octóber  21-én  kelt  eredeti  oklevél  őriztetik,  melylyel  Chauadinus  esz- 
tergomi érsek  a  Liptó-mcg^^ei  lelkészek  által  alakított  kalandos  egyesü- 
letet ^)  megerősíti  és  azt  kiváltságokkal  ruházza  föl.  Ugyanis  az  egyesü- 
let tagjainak,  kik  az   évenkint   kétszer  tartatni   szokott  összejövetel  al- 

')  »Universitas  plebanorum,ecclesiarum  rectores  deLypthow,  .  .  in 
UDum  convenissent,  et  ea  que  salutis  sünt  pertractassent^et  inter  eos  quan- 
dam  confraternitatem  vulgariter  Kalandun  nominatam  .  .   .  ordina8sent«« 

23* 


»44  KtLAKriLte. 

■ftlmáv*!  meggröoBftk,  as  ntcoi  tivtMetbcB  r^nt  ratmek  ««  nUmiunár 

ftnrtn-fl^.  negyreiuiapi  bacsót  en^élyu ;    továbbá  fftUMtalmuxa  tikét, 

u  ^yUsi  jarak  bitorióit  e^küi  b<ml«l«»«kkrl  sájthaaaU. 

Hi  rolt  eMn  egjcMilctiMk  tnlft}donk^ew  c*^^  sit  ai  okiévá  tí- 

MU  ncM  uii»di>.  TaUnúifileg  aamm  mia,  mint  kSiSa  ijlstosaági  gya- 

■tok  él  kökaBafis  timag«tá». 

A  nü  u  153C-<k  4tí  kaiAndoa  ntív«tiéget  íLUti,  mel}-  k  rikosi 
ixággjQléseD  V«rbSc^  megbiiktatu,  Baigio  pápai  ■■■tias  jelentései- 
tndjak  sgjrui,  hogy  aamk  t*gi*i  K*<AemÍUn  tartották  eisfi  Mne- 
ateleiket ;  de  ex«n  kSml  neoj^  alig  rueedi  a>eg.  bogj  amft  szövetté 
rl,  melv  tag^iil  és  cxéljait  tekintve  orixág'i«  volt,  >kecak?méti  kalan- 
~A  tánalalcnak  oevexaűk. 

De  roiuda»álUl,  ba  eit  Kecskomrit  városa  énlemei  tort&etirújáoak 

«g  ia  bocúijuk,  lehoiáuival  a  CDegengcdeR   haiarokoo   nagjou  is  lúl- 

éf,  midöu  írja,  hogy  >KeC;íkemét  eg«42  kiiUő  polgáraága,  nünt  a  tánn- 

;  kOlsü  ta^Ai,  csatlakoxolt    a   szöfetst^hexc    éa  bogy  ai   utoliú  EákdBi 

tiággfüli'síra   a    >k««skemi-ti   kalandos   sifiretaég.  í  kfist«    Kecakeiaít 

r&ros  polgárai  sz«rcplettekc.  *>  A  törtéuetirónak  nemcsak  a  ii«gy  aeetire- 

délj'ekt^l,  hanem  az  api4  biiiságoktól  U  mentnek  kell  lenni '.       F.  V. 


BEZEGH  GÁBOB  SÍBIRATÁHOZ. 

A  >Sxázadok<   1»16.  évi  foljatna  fUsetéaek  2ölí.  I^jáa  Beaegli 
Gábor  BÍríratához  tartoaó  latin  verseket  olvasván,  láttam,  hogy  ásóknak, 
amint  ott  küvetkemek  ^ymás  után,  értelmük  nincs;  de &KT«veTáu,bogJ 
as  első  5  vers  hexameter,    a  Wbbi  5  pedig  peutameter,  miadet^eiameter- 
hes  a  neki  megfelelő  pentametert  csatoltam,  s  igy  meg  lett  a  kellő  értelem  ■ 
Invicta  dom  stricttui  vibrat  Pannónia  ferrum, 
Et  spectat  propios,  Austriaeosque  rogos ; 
Adavetua  pacis  studiia,  en  belia  tubasque 

Inseqaeris  Qabríel.  Iniqne  derusque  Bezegh. 
Lm  TÍctor  Bt«tit,  hand  recnbat  aub  polvere  victus, 

Non  eadem  cippí  et  mortie  areiia  fűit. 
latrí  príma  dedit  pronas  ín  fata  cupressos 

Insula,  Bed  patriiun  veudicat  ossa  solum. 
Stemma :  Jovis  volucrie  teruas  gcrit  ore  sagittas. 
Impavidae  hinc  mentis  crede  fuisae  virum. 

KAPHOMCzaT  Eds. 

')  L  185,  18H.  11. 


345 


T  AK/OZ  JL- 


TÖETÉNELMI    TÁRSULAT. 

—  Az  apr.  6-án  Horváth  Mihály  ehiöklete  alatt  tartott  választ- 
mányi ültben,  a  jegyző-könyv  hitelesítése  után,  a  társulatot  ^rt  csapást 
a  titkár  következő  szavakkal  jelenti  be : 

>Fájdalmassziwel  kell  megemlékeznem  azon  megrendítő  csapásról, 
mely  társulatunkat  a  napokban  ^rte :  egyik,  mindnyájunk  által  szeretett 
és  becsült  tagtársunknak,  barátunknak  Haéos  Gusztáv  válaszmányi  tag- 
nak haláláról.  M^  élénken  ^1  lelkünkben  ez  ^lelvidor  és  munka  szerető, 
e  lelkesülni  tudó  és  komoly  törekvésű,  e  naiv  kedélyű  és  mély  érzésű 
íQú  emléke.  Hogy  tudott  örülni,  ha  kirándulásaink  alkalmával  valamely 
becses  leletre  akadt,  és  mily  kitartó  volt  olyankor  a  dolgozásban !  Egy 
szép  és  nagy  föladatot  tűzött  maga  elé,  láttuk,  tanúi  valánk,  hogy  sza- 
porodik naponként  anyagja,  s  hogy  jön  naponként  közelebb  az  össze- 
gyűjtött anyag  földolgozásának  percze  —  ah  ez  a  perez  soha  sem  fog 
megérkezni !  Tán  más  mester  még  hasznát  veheti  az  együtt  lévő  anyag- 
nak ...  de  ő  a  mi  jó  barátunk  megfosztá  magát  a  gyönyörtül,  az  öröm- 
tül,  melyet  e  perez  adhatott  volna  neki.  Legyen  emléke  áldott  közöttünk, 
tartsak,  őrizzük  meg  azt  továbbra  is  örökké !« 

Következtek  a  fölolvasások :  1 .  Hunfalvy  Pál  értekezése  Magyar- 
ország a  frank  hódítás  korában,  mely  a  » Századok «-ban  fog  megjelenni. 
2.  Fraknói  Vilmos  Pázmány  négy  ismeretlen  müvét  mutatja  be,  mely  a 
könyvészeti  szemlében  látand  világot.  3.  Ifj.  Szinnyei  József  értekezése :  A 
magyar  történeti  irodalom  1711  —  1 7  7 2, mely  a  » Századok «-ban  adatik  ki. 

A  folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  bemutatja  a  társulat  folyó 
^vi  Névkönyvét 

Következtek  a  tagajánlások,  melynek  folytán  megválasztattak : 
alapító  taggá:  gróf  Ápponyi  Sándor  (aj.  báró  Radvánszky  Béla),  évdíjas 
tagokká :  gróf  Zichy  Béla  Budapest  (aj.  b.  Radvánszky  Béla)  a  dárdai 
casino-egylet,  Moczkovcsák  J.  T.  ág.  lelkész  Beszterczebányán.  (aj.  Mocz- 
kovcsák  Győző),  Baligó  János  k.  r.  tanár,  Vácz  (aj.  Firtinger  Jakab), 
hánfi  Béla  tanár.  Török  Pál  ügyvéd,  Olgyay  László  aljárásbíró,  Sidó  Isi- 
vnn  ügyvéd  Somorján,  fAiiyi  Gyula  ügyvéd  Pozsony,   (aj.  Lányi   Gyula) 


'"■'  /öyytaiatiuHi,   Hatttuttier  Kái-'ln  íg.    gymn.  ig.   BesitercMbánfin 
j.  Hoczkovceák   J.  T.).  Ltí'oaky  Vilmut,  Zathurecz  (ajáalJA  HihálÍC«ka 
Vaaudtf  tigtila  nevdÖ  Imecsfolván,  fertticty  Jóttef  Kaeeán  (aj.  ft  tíl> 
,  gr.  i/oí/i*  Endrr,  Kaasa  (aj.  Frsknói  V.)  Zak  S.  Jótttf,  (fj.    Pthér- 
aki  Látiló,  Cfánks  Beuó  tanáijelöttek  (aj.  ThallócE^  L..I  Bárány  Gguhi 
lár  BudapeaUn    (aj.  Kise  AroD\  Palágj/i   Káfily,    Üj-SEt.-AniUL,   AViji 
-  Boroe-Sebes  (aj.  Aczd  Péter),  Gedwn  GelUrt  Nádasd,  s  Valkofith/ 
'ti  Zsaddny  (aj.  BarosE  L.) 
Titkár  bemalatja  a  pénztámok  múlt  havi  asAraadásdt : 
Bevételek: 

1.  Yiedxetiai  alapítványok lOiI  ft.  —  kr, 

2.  AUpílv.  értékpapírok  kamatai         ....  5  »    —    » 

3.  Tagdíjak 'ilü  »   —    > 

4.  FJAfiset^i  ptSiiaek 6»   —  t 

G,  A  .Suiudok"    régibb  folyamai  fi  egyee  fll- 

cMeiért ...  l>i  >   (17    « 

ft.  P^tatiri  nifiradviny  február  hóról       .     ,     .      229 ft  »   2i   » 
Öauesen    ....     Slieu  >    3t    * 

KtadáBok; 
I.  Irúí  tÍBzEeletdijak   .      .      .      102  >   26    > 
a.  Swlgák  illetni.iuyci  23  »  —   « 

3.  KOnyTkmi  azámla      .     .        41  >  — -   > 

4.  Szétkttidéai  éa  poBtoköltB^k  m  »  ő8    > 

OssKcsen ^62  >   84   > 

Marad  február  hóra  ....      241Ö  >   47    » 

Ezen  ÖHzegWiM200  frt  t^késittetni  határoEtetott 

Titkár  bematatja  as  >Erdélyi  Honia mertető  Egylet*  átiratát,  mely- 
beo  ez  a  >SzázBdok<  megküldéaeért  köazbnetet  mond,  maga  is  megküldi 
as  >Archir«  12-ik  kötetét.  S  pótlólag  a  >Századok<  azon  évfolyamát 
kéri,  melyek  nála  hiányoznak.  A  mennyiben  a  hiányzó  folyamok  meg 
volnának  azok  megkiildéae  elrendeltetik. 

Chernél  Kálmán  4  frt  írói  tiszteletdíját  fólHJánlja  a  társulat  irodai 
kbltségei  fedezéaérc,  Ktiszönettel  fogadUtrán  pénztári  bevételül  alal- 
ványoztatik. 

Titkár  bemnt&tja  az  ájabban  beérkezett  történelmi  adatokat  ét 
dolgozatokat:  l)  Thaly  Kálmántál  a  Jerney-féle  gyűjtemény  iamorte- 
tetése.  2)  Véghelyi  jelentése  a  galgóczi  levéltárról,  mely  a  társulat  jttv£ 
iilétében  fog  fölolvastatni.  3)  Révny  Vilmos  lllésházy  éa  követtánai  le- 
velét (Bécs,  ItíOe.febr.  1-rtil).  4)  friio/jri  ÁrpádKendyFereaeznéraid- 


_  TÁRCZA.  347 

kívül  érdekes  v^rendeletét  (1551.  martius  26-ról).  5)  Zsilinszky  Mi- 
hály V.  t.  két  hasonlag  érdekes  levelet  a  mdlt  századból  küldött  be,  me- 
lyek a  Századokban  fognak  megjelenni.  6)  Ferenczy  József,  Kassá- 
ról Nagy  Demeter  nemes  -  levelét,  s  a  kassai  szabó  ezéh  articulu- 
sait  (1606-ból  azon  megjegyzéssel,  hogy  ö  a  Kassán  levő  mivelődés- 
történeti  adatok  másolatával  foglalkozik).  Ezután  titkár  bematatja  Föld- 
váry  tanár  értekezését  a  régi  magyar  törzsekről ,  mely  jelentéstétel 
végett  ki  adatik  Szabó  Károlynak. 

A  zárt  ülésben  elnök  fölemlíti,  hogy  a  választmány  megbízása 
alapján  Balassa  Bálint  sajtó  alá  rendezése  ügyében  értekezett  Szilády 
Áron  úrral,  mint  az  Akadémia  által  kiadandó  Corpus  Poetarum  szerkesz- 
tőjével 8  ez,  azt  elvállalván :  Balassa  költeményeit  már  kézbesítette  is 
neki.  Titkár  pedig  megbízatott,  hogy  a  kiadás  iránt  annak  idejében  ja- 
vaslatot terjeszszen  be. 

Titkár  jelenti  miszerint  Ipolyi  Arnold  elnök,  s  báró  Nyári  Albert 
elkészítették  a  társulat  tagjai  által  készítendő  dísz-oklevél  mintáját,  m^\y 
is  elfogadtatván,  titkár  megbízatott,  hogy  azt  készíttesse  el.  Egyúttal 
elnök  Horváth  M.,  Fraknói  V.,  s  a  titkár  megbízatnak,  hogy  az  alapsza- 
bályok szükségessé  vált  módosítására  javaslatot  terjeszszenek  be. 

Hatos  Gusztáv  elhunyt  társulati  tag  okmánymásolati  hagyatékának 
közzétételea  hazai  történelem  érdekében  szükségesnek  mutatkozván  annak 
megvizsgálásával  s  a  jelentéstétellel  megbízatnak:  Nagy  Imre,  Pesty  Fri- 
gyes V.  tagok  és  Deák  Farkas  t.  jegyző. 

Az  ülés  ^4  9  órakor  eloszlott. 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  Történet iudomínvi  osztály  f.  é.  martius  20-án  tartott  ülésén 
WenzeU *  usztáv  olvasta  föl  az  országos  és  a particularis  jogokrúl  szóló  érte- 
kezését. Ezután  Wertheimer  Fjdetí\t  a  fölolvasó  asztalhoz  s  > Házasságter- 
velés angol  Erzsébet  és  Károly  ausztriai  főherczeg  között«  czímü  érte- 
kezését mutatá  be.  Szerző  ezúttal  ama:  1559 — 1568-ig  terjedő  házas- 
sági tervek  történetét  adja  elő,  melyekkel  Ferdinánd  császár  fiai :  Ká- 
roly és  Ferdinánd  főherczegek  érdekében  lépett  föl.  E  tervelgetés  nem 
kevés  gondot  adott  akkor  az  európai  diplomácziának  s  a  legfontosabb 
napi  kérdések  közé  tartozott  éveken  át   —   mert  négy   udvar  áUamfér- 


i  tgtiiiat  ijkeralick.  kiTiUaa  u  bsAebA  9  Kámly  főhcr- 

i^rfl  adoa  k^.  Sftsn'p  ssúrá  kösdM^  bár  •  Btolvnié*  to«ilUilu>' 

M  ^7  éciaál,  peraig  »en  Uakadé  igyd^MMl  ^-'^f "-  V^pg-  VtSgnI 

vfcIjoKite  a  Miaxöc.  kirel  ncUsf  k 

—  A  Hutn^  27-éD  un 

MBtottk  M^cnnmie B^wnti  ^iléfcn   H-ik  kSMAwk  H-ik  i4mA: 

Aa  1473.  M  viUgtárislM  a    — gyMmg«<gi   r^<£n<«  keévvUk  e«tá- 

i>,  Helnd  riililBM.  ViJ»t>^  s  dines  i^jni  és  képet  nAlAii  catf- 

MGsk  m  rálUfaU  «d£g  B^jdat  kSteteitiea.  UeyaaMM  Uiahn  kU 

MBtatn   gr.    TtUtí    Ihmttam    snTen^'bÖl,  a  HanM-nisárlMlji  Tt- 


-Ai  Atm«»io«»wm  E>raKt<  r. «'.  2^'k  ES^Ma  épen  oljr  *<lualA« 


a  GjnU-feb^rmri  gIl^kes-egyhIUT<>l  ertekt-iik.  melj  HniiTady  JnoMink, 
két  Zápolyának  s  több  erdélyi  fejo<Jeloiii>ii-k  volt  sírboltja.  Kiegésiiti  ^f 
kügatitja  MüUeniek  e  lár^fvrúl  in  lerj«deliiies«bb  ertekeaéaéL  Aömrr 
Fiúm  I.  Uályás  király  emlékere  veretett  rémeiről  a  Ktmdra  Kabos  a 
borsodi  újabb  leletekről  ertekemck.  l'ttHlfr  Gyula  Dooet  mBvét  >Cullfc- 
tiOD  dea  SceaoK  ismerteti  a  Tárczában.  Ti nfu  Kálmán  !I.  Rákócu  Fe- 
renci ágynirúl  nem  ismert  ad;itc>kat  hoi  föl.  Hampeltöl  érmésaeti  adalék 
Tan.  A  számot  igen  érdekesen  (Usieállitott  kisebb  köilések  aárják  be. 


\1DF.KI  TÁRSULATOK, 

A    iDéUIlGTlInlíziCI    Il>KTK.'iE3J<I    C3    RtOtsaETI    TÍ1«ITI^T<    Tender 

hsTi  Tál.  nl^t  martiuE  hó  'JV-én  dií^ies  kfiii^ns^  jelenlétében  tartott* 
meg.  Titkár  bejelenti  a  folyó  ügyekéi  s  nehán;  érdeke*  lelet  r^i^' 
mntatja  be  a  vála^itmánynak.  A  péuntár  álUpoia  :  683  frt  73  kr.  Em 
Mitri:  J.in.,i  olTBsta  fbl  folytatólagsán  ertek i»»eset ;  ^Arwl  Tárme^ 
történelmi  és  régészeli  emlékeiről*,  melyben  mindaaon    emlék    maradvi' 


TÁRCZA.  349 

njokat  ismerteti,  melyek  a  nevezett  vármegye  területen  napjainkig  fÖUel- 
hetök,  8  előző  fölolvasásábau  említve  nem  voltak.  Több  apróbb  ügy 
elintézne  után  az  ülés  véget  ért. 

—  Az  >BEDáLn  MdzBuii-BOTLBT«  f,é.  martiu8  6-ikán  tartotta  meg 
évi  rendes  közgyűlését  Gr.  Mikó  Imre  elnök  gyöngélkedése  miatt  Nagy 
Péter  nyitotta  meg  az  ülést.  Beszédében  hangsúlyozta,  hogy  az  egylet 
>bár  zajtalanul,  de  folytonosan  halad  kitűzött  czélja  elérésére  az  or- 
szágrész múltjának ,  jelenének ,  természeti  viszonyainak  és  műkin- 
cseinek ismertetésére  vezető  adatok  és  anyagok  gyűjtésére. «  A  be- 
széd atán  az  egyes  tisztviselők  tettek  jelentést;  Fináíy  mint  tit- 
kár, Bányay  Vitái  a  pénz-,  Szabó  Károly  a  könyv-,  dr.  Encz  Géza  a 
természeti-,  Kanitz  Gusztáv  a  növény-,  Koch  Antal  az  ásvány-.  Juszt  és 
Finály  Henrik  a  régiségtárról.  Egyes  apróbb  ügyek  elintézése  után 
megejtetett  a  választás,  mely  szerint :  id.  Hintz  György,  Sámi  László, 
Várady  Mór  és  Bartha  János  választattak  meg  a  kilépő  tagok  helyére. 

—  A  Dbbrbczesi  Főiskola  Thboloousai  febr.  1 1-én  a  protestáns 
gályarabok  fölszabadúlásának  két  százados  emlékünnepét  kegyeletesen 
ülték  meg.  Az  Evangyeliomi  Protestáns  Lap  ez  alkalomból  ez  események 
történeti  vázlatát  adja  épen  ez  napon  megjelent  számában.  A  múH  évben 
Parisban,  a  protestáns  történelmi  társulat  gyűlésen  Sayons  Ede  olvasott  e 
tárgyról  történelmi  rajzot. 

DÉLSZLÁV  AKADÉMIA. 

—  A  »DiLszijLy  Akadémiai  kiadásában  a  múlt  hó  folytán  egyszerre  két 
nagy  becsű  okmánygytijtemény  hagyta  el  a  sajtót  ú.  m.  a  >Monumenta 
Spectantia  Históriám  Slavorum  Meridionalium«  V-ik  kötete,  s  aTheiner- 
íé\e  nagy  hírű  gyűjteménynek  (VeteraMonumenta  Slavorum  Meridionalium 
históriám  illustrantia)  Il-ik  befejező  kötete.  Az  elsőnek  szerkesztője 
Ljubic,  3  két  részből  áll:  az  első  1403 — 1409  közt  közel  200  okmányt 
vagy  regestát  foglal  magában  —  eddig  a  legnagyobb  részben  ismeretle- 
neket, a  második  (a  Dodaluh)  1226 — 1397  közt  111  okmánynyal,  me- 
lyek mivelődéstörténeti  tekintetben  mint  számadások,  regestrumok,  íté' 
letek,  összeírások  kiváló  becscsel  bírnak.  A  második  a  Theiner-féle  gyűj- 
tem^ny,  Strossmayer  püspök  költségén  Kacki  felügyelete  alatt  látott  v*' 
lágot  E  gyűjtemény  —  mely  a  Vaticanban  levő  példányokrúl  másol- 
tatott le,  a  magyar  történetnek  is  kiváló  fontosságú  forrása.   Martinuzzi 


360  TÁRCZA. 

korához  1550 — 54  közt  az  eddig  nem  ismert  adatok  balmazával  ta- 
lálkozunk, melyek  Magyarország  s  Erdély  akkori  történeteire  vetnek  vi- 
lágot. 1652-töl  Zrínyi  Miklós  második  házasságától,  Zrínyi  Péter  é«  tár- 
sai kivégeztetéséig  sok  rendkívül  fontos  diplomácziai  irattal  találkosank. 
Csak  egyet:  Zrínyi  Miklós  1664.  jnniosi  emlékiratát  hozzak  fel  —  mi- 
szerint nevezetesebb  okmány  e  korból  nem  sok  marad  fen.  E  kötet  az 
1524 — 1800  közti  időket  foglalja  magában :  emlékiratok,  diplomácziai 
jelentések,  bizalmas  közlések  —  s  mint  ilyenek  a  történet  első  raqgá 
forrásai  közé  tartoznak.  Díszes  mondhatni  fényes  kiállításban,  «346  fblio 
lapot  foglal  magában  s  tartalom  jegyzeUcl,  név-  és  tárgy-matatóval 
van  ellátva.  Strossmayer  püspök  liberalitásának  egyik  legbecsesb  tör- 
téneti forrásunkat  köszönhetjük. 


AZ  ÚJ  EGYETEMI  KÖNYVTÁR  MEGNYITÁSA. 

—  A  Budapesti  Kir.  M.  Tudomány-Egyetem  Új  Köntvtáea  mart.  16. 
'/s  11  órakor  Trefort,  Szende,  B.  Simonyi,  Péchy  ministerek  és  számos 
kittLnőség  jelenlétében,  nyittatott  meg.  Legelőször  Than  egyetemi  rec- 
tor  üdvözlé  a  közönsc^et,  e  culturalis  momentum  fontosságát  hangsú- 
lyozván ;  mire  Horvát  Árpádot  a  könyvtár  igazgatóját,a  könyvtár  alakulási 
történetének  előadására  hívta  föl ,  ki  Í8  a  következő  talpraesett,  velős 
beszéddel  lépett  a  szószékre : 

» Nagy  tekintetű  Gyülekezet!  Mária  Terézia  királyné  1775-ben  a 
két  évvel  előbb  eltörlött  jezsuiták  egyetemének  ingó  és  ingatlan  javait  a  ki- 
rályivá emelt  Nagy-szoml>ati  egyetemnek  adományozta,  miként  saját  mtiga 
mondja  iSupremo  patronatus  regii  jure  jam  inde  a  condito  regno  semper 
habiti  ,  .  .  quo  ut  Regina  Hungáriáé  legitimé  gaudemus*.  Az  egyetem  ingó- 
ságai közé  a  könyvtár  is  tartozott ;  mely  még  a  múlt  században  az  eltörölt 
pálosok  és  más  szerzctheliek  könyvgyííjteme'nyei  által  nem  csekély  gya- 
rapodást nyert.  Egyetemünk  1777-ben  Budára,  a  királyi  várpalotába, 
onnan  pedig  17b4-ben  Pestre  tétetvén  át,  v<'le  a  könyvtár  is  előbb  Bu- 
dára, utóbb  pedig  Pestre  szállíttatott,  a  hol  is  II.  Józsefnek  1784-ki 
május  26-kán  kelt  rendelete  folytán  a  részben  eltörölt  pesti  ferencziek 
klastromában  helyeztetett  el ;  s  <ízen  az  egyetemi  könyvtár  által  elfog- 
lalt helyiség  az  egyeteini  könyvtár  nev»*re  iktattatott  be  a  városi  telek- 
könyvbe. Daezára  a  telekkönyvi  bejegyzésnek  a  telek  s  az  épület  tulaj- 
donjogát illetőleg  az  egyetííin  h  a  szerzet  közt  per  keletkezett  utóbb ;  — 
e  per  folyama  az  egyetemre  n  »zve  nem  volt  kedvező;  miéit  is  méltán 
mondható  előnyösnek  az  «ígyetemre  nézve  azon  egyezség,  mely  a  pernek 
véget  vetett,  s  mí*lyneklétrejöttét  az  1872-ki  év  nyarán,egyetemünkbUss- 


TÁRCZA.  '  361 

ige  dr.  Pauler  Tivadar  úr  ö  nagyméltósága,  akkoriban  m.  k.  vallás- 
közoktatásügyi  minister  eszközölte.  0  nagyméltósága  időközben  ax 
iságügyi  tárczát  vévén  át ,  az  egyezségi  szerződést  utóda  Trefort 
Hony  6  exeellentiája  irta  alá ;  ki  is  az  udvartelken  egy  űj  könyvtári 
létnek  emelését  cuonnal  elrendelte,  —  miután  a  régi  rozzant  könyv- 
épület az  egyezség  következtében  a  szerzet  tulajdonába  ment  át. 
építkezési  tervek  elkészítésével  ő  excellentiája  Szkalniczky  Antal 
észt  bízta  meg;  sa  munkálatokat  már  1873-ki  május  havában  tény* 
megkezdeni  parancsolta.  Az  építkezés  ö  excellentiájának  folytonos  és 
do8  fölügyelete  alatt  oly  rendkívüli  erélylycl  folyt ,  hogy  még  az 
'3-ki  év  vége  előtt  az  egész  épület  tető  alá  került.  —  A  következő 
év  nagyobb  részét  a  belmuukálatok  vették  igénybe,  különösen  a  fti- 
világítás  és  vízvezeték  létesítése,  az  olvasóterem  s  egyéb  helyiségek 
stése  és  díszítése,  a  vas-  és  fabűtorzat  fölállítása. 

A  hurczolkodást  a  régi  épületből  az  újba  múlt  évi  octóber  1 1-én 
dettük  meg ;  a  könyvtár  —  az  összes  könyvkészletnek  körül-belí;l 
húszad  részét  tevő  s  itt  ez  olvasóteremben   elhelyzett  nem  egészen 
zernyi  kézikönyvtár  kivételével  —  harminczhárom  nap   alatt  szállít- 
ott át;  s  e  közel  százkilenczvenezer  kötélnek    összeállítása   nem   ke- 
többe  háromszázhatvan  forintnál.   A    kézikönyvtár   áthozatala   alig 
egy  hetet  igénybe  s  szintén  igen  kevésbe  került. 
Az  egyetemi  könyvtár  a  közelmúlt  években  két  nagy  gyarapodást 
rt ;  az  egyik   Almási  Balogh   Pálnak   körülbelül  ötvenezer   kötetnyi 
yvtára,  melyet  a  feledhetetlen  báró  Eötvös    József,  ki  már  a  könyv- 
pítéssel  is  komolyan   foglalkodott   —   vásárolt   meg   az   örökösöktől 
etemünk  számára ;  a  másik   pedig  a   tizennégyezer   kötetnyi   Frank- 
yvtár,  melyet  a  főváros  hatósága  ajándékozott  a  múlt  évben  az  egye- 
nek :  —  a  fővárosnak  e  nagylelkű   tettét  az   itt   látható   emléktábla 
ííti  meg.  A  mi  a  könyvtári  épület  és  könyvtár  részleteit  illeti,   azo- 
a  helyszínén  lesz  szerencsém  egyenként  bemutatni. 

És  most  engedje  meg  kérem  uagytekintetü  gyülekezet !  hogy  egy 
jmszoros  éljennel  fejezzem  be  szavaimat !  O  felsége  a  király,  egyc- 
Unk  újjá  alkotója,  s  a  haza  védaiigyala  —  felséges  királyné  a  haza 
enyével  a  fenséges  trónörökössel  együtt  sokáig  éljenek !  —  A  mé- 
1  tisztelt  honatyák,  kik  közművelődési  érdekeinkért  oly  nemes  hévvel 
ognak,  8  kik  a  könyvtári  épületre  s  a  könyvtár  kiegészítésére  szűk- 
ílt  költséget  nagylelkűen  megszavazták  éljenek  !  —  O  nagyméltósága 
tort  Ágoston  vallás-  és  közoktatási  minister  úr,  kinek  alkotása  e  fé- 
B  palota,  sokáig  éljen  !« 

Az    éljenekkel   fogadott    beszéd   után    ugyancsak    Horvát    Árpád 
atta  be  a  jeleuvoltaknak  a   könyvtári   helyiségeket.   Legdíszesb  két 
dvül  a  nagy  olvasóterem,  melyben  a  mintegy    10.000   kötetből   álló 
ikönyvtár  van  elhelyezve.  A  tulajdonképeni   könyvtárban  díszes  vas- 
erénybe  vannak  a   könyvek   elhelyezve,   melyeknek   szakok   szerénti 


868  TÁRCZA. 

oatalogusa  nemsokára  megjelenend.  A  kási  könyrtár  jegyiekét,  Sbisiqftt 
JÓMtf  márÍB  elkéazfté.  Ez  már  meg  is  jelent :  dÍBzes  kiáUitásd  a  IS  ffre 
teijedö  kötetben.  Megjegyezzük ,  hogy  az  olvasási  órák  ktfsnapolum :  d. 
u.  2 — 6y  vasárnapokon  és  ünnepeken  d.  e.  9 — 12-ig. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  GoMD  lairiGz  a  íNyitrai-Közlönyc  f.  é.  7,  8,  ás  9.  ■ffáimtffmw 
>Nyitra-megye  r^^ászeti  fontosságac  czíme  alatt  három  igen  érdekes 
czikket  közöl ,  melyeket  nem  késünk  olvasóinknak  is  rövideden  besMi- 
tatnL  Az  L  czikk  a  megye  földrajzi  fekvését  és  történeti  fejlődését  is- 
merteti. Megemlitvéni  hogy  a  megye  arányos  hegy-völgy  váltakozása, 
vízbősége,  8  kitűnő  talaja  által  mindig  kedves  czélpontja  volt  a  vándo^ 
népeknek,  röviden  ama  népekről  emlékszik, [kik  őseink  előtt  vonultak  át, 
illetőleg  települnek  e  vidéken.  Ezek  a  markomannok  vagy  maroAéiioit, 
hvmnok^  longobárdok ,  avarok  s  közvetlenül  őseink  elŐtt  a  nlávqk,  A  IL 
czikk  az  ős-  és  barbárkori  leletekről  szól.  Ámbár  a  megye  az  ős  és  btr 
bárkor  emlékeiben  nem  gazdag ,  két  évi  szorgalmas  kntatás  után  több 
régészeti  leihely  jött  köztudomásra.  így  Ib 74-ben  a  nyitrai  váihegy 
észak-keleti  oldalán  földásás  alkalmával  majdnem  félveder  nagyságú, 
írla-agyag-allományú  barna  ama  jött  felszínre.  A  vár  alatti  utcza  köve- 
zeténél is  találtak  néhány  eszközt,  melyek  közül  egy  érczeszköz,  élelmes 
héber  atyafíaink  kezeibe  jutott,  egy  bögre  meg  széttöretett.  GerenctértH 
a  véletlen  folytán  egy  hamvvedret  találtak,  melyből  azonban  az  otthelyi 
plébános  alig  menthetett  meg  valamit.  Dr.  Nagy  József,  egy  zoborhegyi 
régi  kardot  ajándékozott.  Érdekes  tárgyakat  szolgáltattak  :  Vedrödiy  Ji- 
szenszky^  dioéki  káplán  s  az  üreghi  plébános,  Czabajon  kŐvésöt,  Galgócio^ 
bronzgyürüt  találtak,  valamint  több  helyütt  római  s  másnemű  pénzeket. 
Megemlítendő ,  hogy  a  megye  területe  rendszeresen  átkutatva  nem  volt, 
8  mind  e  leletek  csak  az  eg}'esek  buzgó  tudomány-szeretetének  köszön- 
hetők. Az  űjabbkori  leletekről  czikkíró  a  III.  közleményben  emlékezik- 
Ezek  fontosbjai  a  szádoki  1873-ban,  a  zaelkóczi  1874-ben,  (477  db.  II. 
IIL  és  IV.  Ferdinánd  korabeli  dénár  és  garas).  Tavaly  őszkor  Pöstycn 
kösselében  a  víz  egy  25  db  magyar  és  erdélyi  aranyat  tartalmazó  bögrét 
mosott  ki.  A  pénzek :  I.  Ferdinánd ,  Szapolyai ,  Miksa ,  I.  Rudolf  és 
IL  Mátyás  és  Bethlen  korából  valók.  Vau  ezeken  kívül  e  leletben  mé^ 
P'  belga  arany  s  mintegy  103  darab  ezüstpénz,  többnyire  XVII- 


TÁRCZA.  353' 

asázadt  kétforintosok  s  19  darab  Báthory  Zsigmond-fóle  ezüst  garas. 
Ugyanez  időtájban  Pann  községben  is  értékes  pénzleletre  bukkan- 
tak, mely  kevés  kivétellel ,  a  régészet  nagy  kárára  nyomtalan  elzüllött. 
Ezek  az  említésre  méltó  leletek.  Óhajtjuk,  hogy  a  czikkiró  lelkes  fölhí- 
vását a  megyei  emlékek  összegyűjtésére,  siker  kísérje,  s  más  megyék  pél- 
dájára, itt  is  régészeti  egylet  alakuljon. 

—  A  MaotabobszXgi  Prohsstáns  Egylet  eddigelé  túlnyomólag  hit- 
tani  munkákat  adott  ki.  Azonban  érezve,   hogy  a  hittani  kérdések  mel- 
lett  ideje   volna   a  protestáns   egyháztörténelem  megírását  is  munkába 
venni,   mert  bár  Lampetól  BauhoíFerig  sok  becses  és  figyelemre  méltó 
adat  és  monographia  jelent  meg,  de  a  tudomány  mai  színvonalán  álló  prot. 
egybáztörténelem  még  sincs.  Megbízta  tehát  Szeremley  Sámuelt  egy  ilyen- 
nek megírásával,  ki  arra  vállalkozott  is.  A  választás  helyes  volt,  mert 
Szeremley  irodalmunkban  jó  hangzású  névvel  bír,  mint  komoly  és  alapos 
iró.  S  csakugyan  első  lépése  is  a  mit  tett,  a  választás  helyessége  mellett 
tanúskodik.  Egy  fölhívást  tett  közzé,  melyben  kifejti,  hogy  egy  ily  mun- 
kához sokak  vállvetett  működése  kívántatik,   még  hozzá   tevén,  hogy  ő 
számít  a  közönség  vállvetett  támogatására.  »Azon  hosszú  és  sajnos  elha- 
nyagoltatás  után  —  úgymond  —  mely  egyházaink  történelmének  egészen 
az    utolsó    évtizedekig  sorsa  volt,  nincs  más  mód  kipótolni  az  elmulasz- 
tottakat,  mint  köz  -  akarattal  hozzá  látni  az  adatgyűjtéshez,  s  félretéve 
az  egyházi  pártéletünkből  és  különczködéseinkből  folyó  idegenkedéseket, 
e  ponton  testvérileg  kezet  adni    egymásnak  s  tettleg  mutatni  meg,  hogy 
közös   anyánkat,   a  sz.    egyházat,   melynek  története  egyenlő  és  azonos 
mindnyájunkra  nézve,  igazán  szeretjük  és  megbecsüljük. c  Fölhívja  tehát 
a  közönséget,  különösen   lelkész   társait ,   kiknél  az   egyházi   és   iskolai 
életre  vonatkozó  történelmi  adatok,  ritkaságok  vagy  unicumok  vannak  a 
reformatio  kezdetétől  1870  ig,  értesítsék  őt  arról s  lehetőleg  közöljék  vele, 
Hold-Mezö-Vásárhelyen  levő  lelkészi  hivatalához  intézvén  tudósításaikat. 

—  RoBBULY  Imre  kolozsvári  egyetemi  tanár,  ki  »Abámméltóság« 
czimti  pályanyertes  müvével,  s  >Magyar  közjogá<-val  máris  szép  nevet 
vivot^  ki,  35  éves  korában  f.  é.  martiüs  7-én   elhunyt.  Béke  hamvaira  ! 

—  Az  ORSZÁGOS  LBvÉLTÁRHoz  a  bclügyminisztcr :  allevéltámokká 
Ovóry  lApót  történetbuvárt  nevezte  ki. 

—  B.  Orbán  Balázs  nagy  terjedelmű  és  becses  monographiájá- 
ból,  melyet  a  Székelyföldről  írt,  még  néhány  példány  kapható :  még 
pedig  tetemesen  leszállított  áron.  E  hat  kötetes  munka  bolti  ára  kötet- 


354  TÁRCSA. 

U-iiül  2*  ft  ToH,  most  kÜtve;  16  ftárt  megszercíhetö.  Dísnes  kUlIítisUn 
számos  képpel  illuBtrálTH  jelent  meg.  Ki  u  reg^ayea  ée  gazdag  maltó 
Seékelyfjilddel  meg  nkar  ismerkedni,  szerezze  meg  e  inuDkát. 

—  Tkalt  Kílhín,  a  poísniifi  Toldif-iSrbeii  jati.  30-án  f^nj'ea  kO- 
íöimég  ellett  ttirtott  mivclödéstörttíiicti  a^nbud  elSadilst  a  Rákóczi  kor.'íl 
^a  mnrtiut)  12-^a  másodszor  is.  Az  előadás  gyoTair'n  jegyzetek  njomln 
az  ottani  >Poxsonj vidéki  Lipok<  és  *Ung.  GrenzboEei-ban  jelent 

-^  ELÍlfiZETist  Fííi-aivísoi.  Galijóciy  Károly  ipest-megye  ni 
gTApbiáJác-ra  birdet  clöfizetdat.  E  muuk>írR  az  előfizetési  pjuz  —  5  fri 
—  Pest-megje  alispánjához  kUldeudŐ,  IQ.  Stintiyei  Jötsef  ilrodalmvnk 
törtenete  1711 — ITTS-ig*  ozímü  munkájára  1  frttal  előfizeti I  hirde- 
tett. A  pdnz  a  szerzfíhSz  (Badapoat,  Egyetemi  kSnyvtár)    kífidenda. 

—  Irodalut  újdohsáqok.  a  máit  bií  folytán  tiirt^oetirodatnii 
kiioyypíacEankat  túlnyomó  részben  Akadémiánk  kUlÖDböKÖ  bifottsigii 
s  illető  HznkoBztálya,  moly  egyszorrn  n^gy  értekezést  tett  kQzsé,  Uttik 
ugyan  el  újdonságokkal,  azonban  néhány  érdekes  mü  azonkívül  Í9  1i- 
tott  világot.  Ezek  küzUI  első  sorban  n  Dcák-irodalnai  kStCtte  lea  figyel- 
Diet,  a  B  rfeáradáeok  országos  cBapása  sem  volt  k^pcs  azt  elforáítai  tcile. 
Pulszky  jellemrajza,  melyet  társulatunkban  olvasott  föl,  méltú  pártfogif- 
nak  örvend,  a  TCrs  Kálmán  által  szerkesztett  Deák<Album  Tersenytíf- 
sait  megelőző  megjelenésével  s  uetiány  érdekes  csikkével  biztosított  oK' 
gáiiak  kelendőséget.  Mi  valóban  úlinjlnndónak  tartjuk,  hogy  minden  t 
Deák  életére  vouutkozú  s  bármily  csekélynek  látszó  jellemrajz  \&tii 
tétessék:  a  jövendő  tSrtcnetirás  hasznára,  s  e  részben  az  ily  adatttl 
fcndelkezok  Salamon  csikkét  mintául  vehetik. 

Egy  fontoB  poUtieni  kérdés:  a  királyföld  rendezése,  egy  W- 
gyobb  történeti  háttérrel  bíró  politicai  munkát  hozott  létre,  E«  „A  ki- 
rályföldi viszonyok  ismertetése"  Jakah  BIektül.  Ez  ináeodik  részét  ki!- 
pczi  szerző  hasonezfmU  1871-ben  megjelent  müvének,  anélkül  azonblD, 
hogy  annak  bánni  részben  is  folytatása  volna.  S  maga  is  két  n.ig; 
részből  áll.  Az  elaübcn  a  királyföldi  viszonyokat  illetőleg  megjelent  hif- 
lapi  ezikkeit,  melyokot  egyes  kérdések  főlmerülése  alkalmából  frt,  gy^ 
tStte  u  másodikban  Luheniek  hírhedt  iníivét  >Das  Erwllrgen  dor  ( 
seben  Natíonalitllt  iii  SJebenbUrgen*  czáfolja,  Hogy  mennyiben  Tehetik 
hasznát  politicusaink  <takab  müvének  s  az  abban  elhintett  eszmékosk, 
ezt  az  ö  dolgok  megbírálni :  a  mi  ktízlőnyüuk  politicai  fejtegetések  birl- 
latába  nem  bocsátkozik.  A  mi  feladatunk  kimondani,  hogy  ő  nagy  tOrtJ- 


tArcza.  365 

nettudományi  apparátussal  rendelkezett  müve  megírása  közül,  hogy  igeu 
sok  eddig  nem  ismert  történeti  adatot  hozott  napfényre,  több  homályos  kér- 
dést tisztázott :  szóval  oly  munkát,  melyből  az,kit  c  fontos  kérdés  érdekel, 
tájékozást  szerezhet  magának,  Jakab  kizárólag  praegnans  magyar  szem- 
pontból irta  müvét  —  s  ha  ebben  a  legmerevebb  álláspontot  foglalja  is  el, 
még  sem  szárnyalta  túl,  sőt  utói  sem  érte  a  Löher-féle   modort.  Az  ugy 
kezdett  polémiákat  mint  Lőher  és  társai  tették,  nem  szokás  selyem  kesz- 
tyűvel folytatni,   kivált  ha  egyszerre  annyi  addig  nem   ismert   új   adat- 
tal   támogattatja  állításait :  s  a  ki  Jakab  könyvéből   igyekszik   szerezni, 
minden  esetre  helyesebb  kútfőt  használ,  mint  a  milyen    Löher  úr  nyújt. 
Egy  irodalom-történeti  tanulmány  is  fekszik    előttünk :    >A    két 
Kisfaludy«  Szana  Tamástól,  Nem  az  adatok  újdonságára  van  fektetve  a 
fősúly :  alig  van  benne  valami   mit  Toldytól   ne   tudnánk.   Inkább  arra 
van  számítva  e  mÜben,  hogy  a  nagyobb  közönségben  is  érdeklődést  kelt- 
sen irodalmi  emelkedésünk  két  kiváló  tehetsége  iránt.  így  egymás   mellé 
állítva  a  két  Kisfaludy  mintegy  önkénytelenül  felkölti   az   olvasásban  a 
párhuzamot  a  régi  nemzeti  világ  utolsó  dalnoka  s  az  új   eszmék  előhar- 
czosa  közt,  s  tán  nem  is  ártott  volna  mélyebbre  ható  kutatásokkal  vonni 
meg  e  párhuzamot  —  azonban  így  is  a  mint  van,  díszes  kiállításával,  igen 
csinos  földolgozásával  szolgálatot  tesz  irodalom  történetünk  egy  nevezete? 
kor-izakának,  melynek  emlékezetét  nyújtja. 

A  harmadik  előttünk  fekvŐ  mü  az  » Adatok  Zalamegye  történeté- 
hez«  czimü,  Bátorfi  Lajos  által  szerkesztett  vállalat  első  kötetének  2-ik 
füzete.  Nagy  részét  egy  érdekes  monographia  tölte  be  »Fel8Ö-Örs  és  pré- 
postsága«  Mórocea  Dánieltől,  Egy  halmaz  eddig  nem  ismert  s  ezen  pré- 
postságra vonatkozó  okmány  van  összefűzve :  s  köztük  va  óban  igen  sok 
érdekes  és  egy  magyar  15 17 -bői.  Mórocza  úr,  hol  szükségesnek  látja  bí- 
rálati észrevételeket  is  közöl  a  beleszőtt  okmány okrúl,  a  helynevek  ma- 
gyarázatába ereszkedik,  de  eredeti  czélját  sohasem  téveszti  szem  elől  s 
monographiája  mindig  becses  történeti  kútfő  marad,  óhajtandó,  hogy  a 
vállalat  nemcsak  a  megyében,  hanem  azon  ki vül  kellő  is  pártfogásban  ré - 
szesüljön. 

A  Magyarországi  Régészeti  Emlékek  Il-ik  kötetének  ll-ik  része 
Í8  megjelent:  »A  bécsi  1873.  évi  világtárlatnak  Magyarországi  kedve- 
lőinek Régészeti  osztálya. «  Nagy  folio  10  táblával  s  277  fametszettel. 
Eddigelé  öt  rész  jelent  meg :  melyek  együtt  hallatlan  olcsó  áron  30  ft 
^lyett   20   ftért   szerezhetők   meg  Knoll  Károly  akad.    könyvárusnál. 


TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  VETEKA  MONUMENTA  SLAVORUM  MERIDIONALIUM 
hiltoriani  illuHtrnntia  ina^imam  partom  nonduin  «dlta  ex  tubulniiis  Va- 
tic&DÍs  depronipta  ct  eoUeota  sb  AuguatÍDo  Theiiier.  Tom.  II,  A  Clo- 
mente  VII.  uaqiie  ad  Pium  VH.  (1524—1800).  Kiailja  a  D^lszlár  Ak«- 
dAnia.  Zágráb,  1875.    ívrét  34GÍ-    Ára  (?) 

—  DEÁK  FERENCZ  EMLÉKEZETE.  Szerkeszti  Tlírit  Kálmán^ 
Budapest,  Dentach  teatv,  187(1.  8-r.  236  I.  Ára  3  frt. 

—  MAGYARORSZÁG  HELYRAJZI  TÖRTESETE,  fötekintet- 
telazegjházi  intézetekre;  írta  fíupp  Jakab,  3-ik  kötet.  Badapest,  VSlS. 
A  M.  t  Akad.  k.-h.    4-r.     I  ft.  80  kr. 

—  A  MAGYARORSZÁGI  PROTESTÁNS  EGYHAzEA  tomI- 
kocó  tfMzu5  országos  tíirv(!uyek.  Történelmi ,  klízjogi  éa  grukorkti 
Jegyzetekkel,  közre  bocsátja  liemiiy  Znigmutiil.  Budapest.  1876.  Tettey 
4-r.  154  1.    Ára  1   frt  SO  kr. 

—  VISSZAPILLANTÁS  aü  előbbi  inagy.  kir.  Cariának  1784— 
1769-ik  működésére  Wetttel  '3u«i:tév-t&\.  Budapest,  1875.  A  H.  T. 
AkadAnia  könyvkiadó-hivatala.  4-r.  132  L  Ára  80  kr-  (AIL  oastály  tr 
tekes^ad  közt.) 

—  A  MODERN  FESTŐ-MŰVÉSZ  ETRfiL.  küianöa  tekintettel  » 
magyar  históriai  festAizetre,  írta  Hollót  Látiló.  Budapest,  Tettey.  1876. 
4-r.  40  I.    Ára  40  k. 

—  A  SZÖRÉNY- VÁRMEGY  El  HAJDANI  OLÍH  KERÜLE- 
TEK. Ptfly  Fiigyfstöl.  Budapest,  1876.  A  M.  T,  Akadémia  kÖnyí- 
kiadóhivatala.    8-r.  84  1.    Ára  40  kr. 

—  A  KÉT  KISFALUDY.  írta  S^ana  Tamás.  Budapest,  1876. 
Algner  Lajos.    8-rét.  160  I.    Ára  1  frt  50  kr. 

—  DEJINY  POÍIATKOV  TERAjSlEHO  UHORSKA.  (M» 
gjarorszáK  kezdetéuek  története.)  Sostnvii :  Fr,  V.  Sasioek.  Térképpel 
SzakoIczA,  1868.    Ára  I  frt  20  kr. 

—  DEJINY  KRÁL'OVSTVA  UHORSKÉHO,  (A  raagy-r  király- 
aág  történelme.)  'Soatanl  :  Fr.  V.  Sasiuek.  Resztére zebány a,  1869—70. 
Elatí  rész:  ára  1  frt  50  kr.  A  máaodík  rész  (elaö  és  második  füzet)  ára 
1  frt  30  kr.  A  ináB[>dik  résznek  harmadik  —  egyszersmind  utola6  —  fü- 
zete sajtó  alatt  van.  Kapható:  Taróa-St.-MMonban  a  Bzenönél; 
Beutetczebányán  Krdméry  Jenö  köQyvkereakedőnél. 


MAGYARORSZÁG 

ETHNOGRAPHIAT  KÉPE  A  FRANK-NÉMET 

URALKODÁS  KORÁBAN. 


I.  Nagy-Károly  803-ban  Avarországnak  ura  lön.  Még  az 
avar  háború  folytában,  797-ben,  a  libumiai  és  dalmatíai  szláv  la- 
kosokat meg  a  horváíságot  hódíttatá  meg  Erik  friauli  (forojulimni) 
kormányzó  által,  s  midőn  ez  két  év  mülva  egy  Tersat  nevű  libur- 
niai  város  ostrománál  (a  mai  Fiume  környékén)  elesett,  utódja 
Kodolak  is  folytatá  a  frank  hódítást.  A  Száva  és  Dráva  közti 
fiildet,  különösen  a  régi  Sirmiumot,  a  görögök  azután  frank  t?í- 
de^-nek  (Franco-chorium)  nevezek.  Mintha  Károly  a  római  im- 
perátorok politicáját  követné,  birodalmának  keleti  határát  ő  sem 
terjeszté  tovább  a  Dunánál,  tehát  a  régi  Pannoniánál.  —  A  nyu- 
gati Duna  bal  partján,  a  hajdani  markománok  és  kvádok  földjén, 
régen,  mint  tudjuk  cseh  és  morva  szlávok  terjedtek  volt  el,  kik 
most  N.-Károly  győzelmei  által  szintén  kiszabadúlának  az  avar 
uralkodásból.  Viszonyukat  N.-Károlyhoz  nem  lehet  tudnunk,  mi- 
dőn ez  az  avarok  ellen  készült ;  csak  azt  látjuk,  hogy  seregének, 
azon  része,  mely  a  Duna  bal  partján  vonult  az  ellenségre,    a 
csehség  és  morvaság  földjén  jő  és  megyén  ^dssza.  *)  Nyilván  te- 
hát kész  vala  e  lakosság  segíteni  N.-Károlyt  az   avarok  ellen 
Ekkor  csakis  Beehaim'Oi  említi  meg  a  forrás :  a  morva  név  leg- 
először 822-ben  hallik  a  nyugati  íróknál,  *)  mi  legvilágosabb  ta- 

*;  Per  Beehaimos,  via  qua  venerant,  reverti  pracceplt  (Carolus), 
mond  Eginhart,  ad  anu.  791. 

2)  Dudik,   Maehrcns  allgcm.  Geschichte,  Brliiui,    1860.    I.   82. 

Századok.  24 


V"i 


d6é  Magyarország  ktukograpüiaJa. 

nűság  arra,  hogy  azon  időben  a  mai  Cseh-  és  Morvaorsiág  még 
nagyon  kis  helyet  foglalt  el  az  események  sorában,  talán  ^len  as 
ayar  uralkodás  miatt  De  az  avarok  legyőzése  után  ex  ala- 
kosság is  Nagy-E!ároly  fö  hatóságát  tiszteié.  Nem  tudni,  med- 
dig terjeszkedék  keletre  e  lakosság;  a  mai  Kárpáti  népség 
csak  Szepességig  szlovák,  s  még  kérdés,  até^japO  a  régi  mor- 
vainak? 

A  császár  e  birodalma  űj  részeit  biztositandö,  inárkákai, 
azaz  :  véghelyi  terűleteket  vagyis  bánságokat  állita  fbl^g  pedig 
kettdt:  a  kdetü  és  dHii.  A  keleti  (im  Ostlande)  alá  tartoitaka 
Drávától  északra  fekvő  Alsó-Pannónia,  egész  Felső-Pannónia  és 
a  tulajdonképi  Keleti  tartomány,  melynek  neve  sokkal  utóbb 
Austria  lesz.  Fő  helye,  N.-Károly  idejében,  Lauriacum  (Loreh). 
A  déli  bánság  a  Friaúli  volt,  mely  alá  Friaul  (Forojulium)  magi, 
Libumia,  Istria,  Dalmatiának  frank  része,  a  Száva-Dráva  kOctí 
Alsó-Pannonia  és  Karintia  tartoztak,  ez  utolsó  pedig  Stiriának 
nyugati  részéből,  Krajnából,  és  Tirolisnak  keleti  részéből  áll 
vala.  Fő  helye  Aquüya.  Mindenik  bánság  több  megyére  és 
al-megyére  oszlott.  A  bánságnak  hadi  és  igazgatási  kormány- 
zója a  bán  ,  vagy  márka-gróf  volt,  kit  latinul  dux-nak  neTSi- 
nck  vala;  a  báni  megye  (Gau  és  üntergau)  kormányzója  az 
ispán  (öaugraf)  ').  Egyébiránt  a  Frank  birodalom  Károlynak 
legközelebb  utódjai  alatt  mindjárt  folytonos  osztozkodásnak  lé- 
vén kitéve,  a  márkaságokat  \agy  bánságokat  is  és  al-osztályaikat 
örökös  víiltozásbau  találjuk. 

N.-Károly  az  igazgatást  és  védelmet  a  bánokra  bizván,meglia- 
gyá  eleinte  az  alávetett  népek  saját  fejedelmeit,  tehát  a  dunamel- 
léki  avarok  khagánjait  is,  természetesen  az  illető  bánnak  fölügye- 
lete alatt.  Ez  által  könnyebben  siműlának  az  új  rendhez  a  szo- 
katlanok. A  morva  nép  főembereinek  neveit  nem  halljuk  ugyan 

Vor  alleni  uinaa  ich  bemerkeu,  dass  der  Name  Mfthren  uicht  frtther  tls 
822  n.  Chr.  als  Bolcber  in  dcr  Geschiclite  orscheint. 

0  Markgrafschaft  a  magyar  politicai  nyelven  bánság^  aisas :  vég- 
hely  =  márka,  die  Mark,  Murrhc,  A  markgraf  tehát  t^w,  latinul  dux, 
nt^metÜl  henog,  £z  a  magyarban  htrczeg  ugyan,  de  nálunk  csak  méltó- 
aág-névy  mint  a  gróf.  (gráf)  is,  latinul  comeSf  a  minek  ai  isp^ 
felel  meg. 


HrNFALVY  PÁLTÓL.  359 

még :  de  azt  olvassuk,  hogy  a  szlávok  a  Dunán  inneni  avarokat 
bántogatják.  Meit  már  805-beu  panaszszal  járul  a  kbagán  a  csá- 
szárhoz 8  kéri,  engedné  meg,  hogy  népével  együtt  Saiaría  és  Car- 
mmtum  közt  foglaljon  lakást^  mivelhogy  régi  lakhelyeiken  nem 
maradhatnak  a  szlávok  miatt  A  panaszló  kbagán  keresztyén,  és 
Theodor  nevű.  A  császár  kegyelmesen  fogadja,  kérését  teljesíti  és 
megajándékozva  ereszti  vissza.  Haza  térte  után  mindjárt  meghal- 
ván Theodor,  mást  tesznek  khagánná,  ki  főbb  emljeici  közül  egy 
követet  küld  a  császárhoz  azon  kéréssel,  hogy  adja  meg  neki  a 
régi  méltóságot,  melyet  a  kbagán  a  hunoknál  (avaroknál)  birt 
volL  Károly  ezt  is  megteszi,  parancsolván,  hogy  a  kbagán  az 
egész  méltóságot  az  avarok  régi  szokása  szerint  birja.  ^)  Ügy  lát- 
szik^ ez  új  kbagán  keresztelkedett  meg  a  Fischa  folyóban  805- 
ben,  Ábrahám  nevet  kapván  a  keresztségben.  =)  Figyelemre  mélti') 
körülmény,  hogy  ezek  az  avarok  a  Duna  bal  partjáról  költöztek  a 
Duna  jobb  partjára.  E  fiUdrész  tehát  X.-Károlynak  7;^6-ki  tábo- 
rozása által  pusztává  lett,  azért  telepíthetének  most  más  avaro- 
kat oda.  Nemcsak  N.-Károly  idejében,  hanem  azután  is  a  tábo- 
rozás vagy  hadakozás  iszonyú  pusztítással  jára,  mit  a  németnyelv 
is  világosan  azzal  bizonyít,  hogy  a  hadjárAst  és  pusztítást  egy 
szóval  fejezi  ki:  Ueer  (had,  sereg)  és  Verheerung  (pusztítás). 
Egyébiránt  emlékezünk,  hogy  a  Sabaria  és  Carnuntum  közti  vi- 
dék már  egyszer  boio-k  pusztája  volt. 

Az  áttelepítés,  úgy  látszik,  nem  szüntette  meg  az  avarok  és 
szlávok  közti  viszálkodásokat,  mert  a  császár  811 -ben  azok  le- 
csöndesítésére  hadsereget  vala  kénytelen  oda  küldeni.  ^)  A  sereg 
vezérei  mit  tőnek,  nem  tudjuk,  talán  a  végeldönté/it  a  császárra 
hagyták,  mert  ugyanezen  évről  azt  olvassuk,  hogy  a  kbagán  és 
tudun  meg  más  előkelők  (primorcs)  s  a  szlávok  főnökei,  kiket  a 
Pannoniába  küldött  sereg  vezérei  oda  rendeltek  volt.  Aachenben 


^)  Eiiihard  ad  aiin.  805.  »Cuju8  precibus  imperátor  assensum 
praebuif,  et  summám  totius  regni  juxta  priscum  eorum  rítum  Caganum 
babcrc  praecepit.« 

2)  80,*).  Ábrahám  Caganiis  baptizatus  est  super  Fiskaba.  DUmm- 
leme'l,  Pilgrim  von  Passau,  a  154.  lapon. 

^)  Alterum  (exercitum)  in  Pannonios  (misit)  ad  coutroversias  Hu- 
norum  et  Sciavorum  sopiendas.  Einhard  ad  ann.  811. 


360  mmjtarObsz.vg  etunographi^ja. 

(Aquis)  vftrftk  meg  a  csfiazíir  eljövetelét.  Ez  alkalommal  latóljiik 
utoljára  a  tudun  nevet.  Az  avarok  némi  Öoállása  még  ezután  U 
tart  egy  darabig,  mert  a  822-ben  Frankfurtban  tartott  ország- 
gj-ülésen  avsir  követek  is  jelennek  meg  Jámbor  Lajos  (N.-Kft- 
roly  fia)  elölt  ajándékokkal,  mint  az  adözo  népek  részéről  szokás 
vala,  *)  Ez  az  utolsó  avar  követség,  melyet  az  éykönyvek  említe- 
nek. Hihető,  hogj'  ez  idó  után  nem  vala  többé  avar  khagán,  ta- 

In  mert  a  tnegtérltett  avarok  igazgatására  nem  kellett  már. 
-ikkor  bizonyosan  mind  keresztyének  és  földmivelök  valának  at 

varok,  s  fizetek  a  tizedet  is,  ügy  miut  mások,  teliát  okTetetlai&l 
egyházaik  is  voltak,  úgymint  másoknak;  de  a  kétséges  Vetvdr-oa 
kíTül,  melyről  utöbb  lesz  szö,  semmi  avar  helység-nevet  nem  tu- 
dunk; pedig  terfiletöket  a  bires  Verduni  osztálj-szerzödésbeuis 
844-ben  A  var,  azaz :  Bvn  országnak  nevezik,  s  e  név  szinte  a  IX. 
század  végéig  marad  meg.  °) 

Alsó  Pannónia  még  jobban  olpusztült  az  avar  háborúban. 
Ott  az  avar  nemesség  mind  elveszett ;  a  mi  kevés  avar  ki>sii6[i 
megmaradt,  az  természetesen  a  királynak  tizetendö  íldöéi-t  mlreU 


*)  Id  quo  conventu  omnium  nrientalimn  Sclavornm et  !a 

Pannónia  reBideutinni    Arnrum  Ittgíitionca  cum  munitribua  ad  90  dirMtW 
audivit.  Ad  ann.  822. 

')  A  Verduni  ezerződéet  Jámbor  Lajosnak  bírom  fia :  Lothati 
(N^met)  L!vjf>3  és  Károly  kiiték.  Lajosnak  juta  Noriciim,  Alemannii. 
Tharingia,  Austrasm,  Snxonia  ía  az  arar/ik  /fn  liiivk  ortzága.  (Engdi 
Oeacbichte  <Jes  iilten  Pannonieua,  a  269.  lap.)  Itt  tebát  eion  nevew' 
alá  a  keleti  bánság  (Ostmark)  éa  Pannónia  vau  foglalva,  »wic  deoB 
diese  Oegendeii  nncb  ihrcn  ebcmaljgcii  Beberrechern  ngcb  bis  gegM 
das  Eode  dee  iiuuutcu  Jabrhundcrts  httufig  Unnnion  oder  Avarien  g* 
nannt  wardeu.«  DUmmler,  Gesebicbte  d.  Ostfrank.  Beichs,  I.  30.  Á» 
oklevelekben,  mdyek  »in  terra  Avarorum*  tesznek  adományokat,  ílym 
helynevek  fordulnak  elíi :  Litnha  ,  Vuahoi>o,  Bohbarh,  Ahomie,  Kirí*- 
bacli  Btb-  »in  terra  Hunnoruni<  :  Zeittimnar,  Treima,  Vuaehova,  Fdi- 
gum,  Nardiuum,  Agbiirh,  Vuolfivaanch,  Evlafa  atb.  Pejiír,  Codcx  Diploi"- 
Jámboi  Lajos,  S23~-83o — 33ti-ik  évbeli  okleveleiben.  Ezeu  nevek  kBri 
világosak  a  németek ,  s  a  melyek  nem  világoaak  (legalább  elJitlemJi 
mint :  Vuahoea,  vagy  Vuachova,  Ptlagum,  VuoUtvaannU  stb.  Vájjon  aT«l 
nevek-e  1 


HÜNFALVY  PÁLTÓL.  361 

földjét,  még  870  tájon  is.  ^)  A  bajor  németek  és  karantán  szlá- 
Tok  tetszés  szerint  foglalgatának  földeket;  legserényebbek  va- 
lának  a  bajor  kolostorok.  A  császár  azután  meg-megerősitgeté  a 
foglalásokat.  >Nagy  apánk,  Károly  úr,  megengedé,  hogy  az  egy- 
házi tulajdonok  nevelésére  földeket  foglaljanak  Pannoniában  és 
bírjanak  ;  mi  tudomásunk  szerint  sok  hel)iitt  meg  is  történt,*  így 
szól  Német  Lajosnak  egy  adomány-levele.  -)  A  lakosok  tehát 
akár  németek,  akár  szlávok,  többnyire  újonnan  beköltözöttek  va- 
lának,  mert  az  avarok  közt  élt  szlávok  csakúgy,  elpusztultak  a 
háborúban  mint  magok  az  avarok.  Az  új  lakosoknál  hamar  kü- 
lönbség tünék  föl ;  a  németek,  különösen  az  urak  és  egyházak, 
szolgáknak  kezdek  nézni  a  szlávokat,  ezek  akláv  nemzeti  nevök 
németül  szolgái  jelentvén.  Már  Jámbor  Lajos  egyik  adomány -le- 
velében 828-ból ,  mely  Ejemsmünsternek  szól,  a  skláv  (szláv) 
egyenesen  szolgát  teszen.  ^) 

A  déli  bánságban  Erik  után  Kodolák  parancsola  (799 — 
819),  Kodolák  után  Baldrik,  kit  a  keleti  bánnal,  Gerolddal, 
együtt  az  évkönyv  az  avar  véghely  őrzőjének  nevez.  *)  Kodolák 
bizonyosan  kelleténél  erösebbeu  bánván,  a  Száva-Dráva  közti  szlá- 
vokkal ,  ezeknek  fönöke  Liudevit ,  ki  Sziszeken  (Siscia)  lakik 
vala,  föllázada.  Jámbor  Lajos,  X. -Károly  utódja ,  820-ban  te- 
hát hadat  indita  ellene.  A  dalmatiai  horvát  Boma  hü  lévén  a 
frankokhoz,  Liudevit  lázadása  sikertelen  marada,  sőt  magát  is, 
Bornának  egyik  rokona  megölé  823-ban.  Liudevit  utódja  Bati- 
mir  vagy  Batimar  lön,  kivel  utóbb  találkozunk.  Sőt  nemcsak^  a 
horvátok,  hanem  a  Timok  mellékiek  (timocsánok)  és  más  szláv 
népségek  is  az  alsó  Dunánál  a  frank  uralkodás  alá  vágyának,  mi 


^)  Eo8  antem  qui  obcdiebaiit  fidei  et  baptismum  sünt  consecuti, 
tributarlos  fecerunt  reguiii,  et  tcrram  quam  possident  residui  adhuc  pro 
tribato  regis  retinent  usquc  in  hodicrnum  diem.  Conversio  Bagoarioram 
et  Carantanorum,  3. 

^)  Büdinger,  Österr.  Geschichte,  a  140.  lapou. 

^)  Territórium  —  (luod  usque  modo  servi  vei  Sklavi  ejusdem  Mo- 
nasterii  ad  censum  tenucnint.  Büdinger,  Österr.  Geschichte,  162.  lapon, 
2.  jegyz. 

■•;  Avarici  limitis  Custodes  (Baldrichds  Gerold).  Einhard  a  826-ik 
évre. 


362  *      yAGYARORSZÁO  ETüNeOBAPHliJA. 

háborat  támasztott  a  frankko  és  bolg&rok  között —  Ekkor  tudni- 
illik a  Dráva  és  Száva  közti  csúcs  Singidunnmig,  a  bolgAr-fidávok 
által  úgynevezett  Belgrádig,  határpont  vala  a  frank  birodalom  és 
a  bolgárság  közi 

n.  Tudjuk,  hogy  a  bolgár  Kubrat  negyedik  fia  liB/das- 
túl  Pannóniába  vonult  s  itt  maradt  az  avar  khagán  alatt 
Theophanes ,  kitől  ezt  a  történetet  megtudjuk ,  igy  bessdi  A : 
Ketten  a  Kubrat  fiai  köztd  az  Ister  vagy  Danuvis  folyéa 
általkelvén,  egyike  Avariának  Pannóniájában  az  avar  khagán 
alá  rendelé  magát,  másika  Italiába  költözék  stb.  ^  Ezt  Bogéi 
igy  érti,  hogy  a  negyedik  Kubratfi  Pannoniában  maradt  mint 
avar  alattvaló,  de  a  Tisza  is  Maros  meUékei  lettek  fö  tanyl^a, 
hol  is  az  ott  lakó  szlávokon  uralkodék,  söt  hátát  biztosítandó, 
azokat  a  Dunáról  el  s  Fekö-Magyarország  hegyei  közé  téte- 
pité. ')  íme,  mond  Engel,  Magyarország  történelmének  új  fejese- 
tét találtam  meg,  t  i.  a  TUzaí  Bdgdrsdgci  (das  Theis-Bulga- 
rlen ')  Ámde  mind  ebből  egy  szó  sincs  Theophanesben.  Mint- 
hogy ez  író  (t  817.)  Avariának  Pannoniáját  ily  világosan  kitftn- 
teti,  *)  nem  szabad  azt  Avariának  Daciájára  érteni.  Hogy  akkor 
a  Tisza  és  Maros  mellékein  szlávok  is  lehettek  már,  azt  Theo- 
phanes helyéből  se  állítani,  se  tagadni  nem  lehet;  dehogyaKuh- 
ratii  azokat  a  Kárpátok  közé  telepitette,  azt  világosan  Engel 
toldja  hozzá.  Miud  a  mellett  az  ö  fölfedezését  megtartják  az  írók. 
Schafarik  eleinte  ugyan  még  gyengíti  némileg,  azt  mondván, 
hogy  a  negyedik  Kubratfi  Pannoniában  az  avar  kháu  alá  adtu 
magát,  s  úgy  látszik,  a  Tii-tza  és  Maros  mellékein  telepedett  le^; 
de  ut^bb  határozottabban  állít,  ós  nagyon  kikerekíti  Bolgáror- 
szágot, mint  legitt  látni  fogjuk.  Dudik  már  bizonyosnak  véli,  hogy 

')  Theophanes,  Boimi  kiadás  h\^ — őlO.  lapjain. 
•)  Engel,  (teschichto   dcs  altén   Panuoniens   u.  der   BulgareL   4f 
Halle,  1767,  a  263.  lapon. 
*)  U.  o.  a  314.  lapon. 
*J  *0  |A^v  tW  [lavyovíav  ttjc  ^A^a^íac  űnota)£is  yjiyU'i'n  rtőv  'Afiáf^mv  lyttr 

"*)  Der  Viortc  zog  mit  seiuoin  Volkc  nach  Pannonién,  untcrwarf 
sioh  dcm  Avaren-Chan,  und  siedclte  sich,  wie  es  scfieinf,  in  der  Nühe  der 
TheÍ88  u.  Maroscli  an.  Slavbche  Alterth.  11,  168. 


HUNrALVY  PÁLTÓL.  363 

a  bolgároknak  egy  csapatja  (horde)  a  Tiszán  túlra  jutott  s  ázott 
lakó  avarok  alá  vetette  magát.  ^) 

Az  avar  birodalom  fölbomolván  a  legyőzött  avarok  közül 
bizonyosan  sokan  a  bolgárokhoz  menekülének,  a  kiken  akkor 
Krumus  vagy  JCremu*  (803 — 815)  uralkodik  vala,  mert  ennek 
utolsó  hadjáratában  Konstantinápoly  ellen  (814-ben)  a  serege 
bolgárok-,  avarok-  és  mindenféle  s^zlávokból  álla.  -)  Engel  fölfo- 
gása  szerint,  a  frank  győzelem  7  98-ban  az  avar  birodalomra  nézve 
utolsó  halálos  döfés,  a  tiszai  Bolgár  birodalomra  nézve  pedig 
életre  szólítás  vala.  Mert  azt  hiszi,  hogy  Kremus  a  tiszai  bolgá- 
rokon uralkodék,  ki  azután  Krumus  néven  a  thraciai  bolgárság- 
nak is  ura  lön  ^).  Kremus  tehát  a  frank  győzelemig  alattvalója, 
azután  pedig  ura  a  tiszai  av.aroknak  —  így  látja  Engel  a  dolgot. 
De  hol  ^vette  azt ,  nem  tudom,  maga  pedig  nem  mondja  meg. 
A  byzantinus  forrásokból  csak  annyit  tudunk,  hogy  Czerígos 
után  Kardamus  bolgár  fejedelem  tizenöt  évig  (785 — 800  hada- 
kozék  a  konstantinápolyi  császárokkal;  s  Kardamus  után  Kru- 
mus vagy  Kremus  következek.  Mind  ezek  pedig  folyvást  a  Du- 
nán túli  Bolgárországból  intézik  a  hadakozást.  Schafarik  az  En- 
gel megtalálta  tiszai  Bolgárországot  elfogadván,  tehát  forrásra 
nem  hivatkozván,  írja:  »Krumus  ui'alkodása  keleti  Magyaror- 
szágra és  Oláhországra  is  kiterjedt.  Oláhország  valószínűleg 
elejétől  fogva  tartozott  a  bolgár  birodalomhoz:  a  keleti  és 
déli  Magyarország  pedig  csak  az  avar  kháuság  megsemmisí- 
tése után  (798-ban)  került  a  bolgárokhoz.  Valószínű,  hogy  az 
avar  birodalom  megbuktával  a  tiszai  bolgárok  is  testvéreikhez,  a 
Dunán  túli  bolgárokhoz,  csatlakoztak,  s  ez  által  a  bolgár  biroda- 
lom Pestig,  a  Mátra  és  Kárpát  hegyekig  bővült  ki.  *)  —  Ezen 
alaptalan  föltevéshez  képest  magyarázza  Schafarik  azután  a  kö- 
vetkező tényeket  is.  Krumus  a  Fekete-tenger  melletti  Debelos 
várost  kivi ván  811-ben,  annak  lakosságát  és  püspökjét  más  vi- 
dékre (in  aliam  regionem)  telepíté,  azaz :  úgymond  Schafarik,Ma- 


^)  Dudik,  Maehrcus  Alig.  Geschichte.  Brünn,  1860.  I,  98. 
-)  Stritter,  II,  501,  Crumus  ingentem  exercitum  coegit,  Avaresque 
et  ex  Sclaviniis  cunctis  ingentes  copias  collegit. 

^)  Engel,  Geschichte  des  alt.  Paunouiens.  A  324.   l. 
*')  Schafarik,  Slav.  II.  173. 


ti6i  MAGTAR0S8ZÁG  ETHKOORAPHIAJA. 

gyarorsz&gba.  ^)  Pedig  a  Fekete-tenger  meUetti  T&rosFÖl  léiréa 
szó  arra,  hogy  a  más  mdék  miért  legyen  Magyarorss&g,  ninosen 
ok.  —  813-ban  Ejrumus  Drin&polyt  (Adrianopolis)  megTérta 
tömérdek  foglyot  szállita  az  Isteren  tűli  Bolgári&bai  *)  tehtt^ 
úgymond  Sch.  Magyarországba :  pedig  Drin&poly  fekvéséhes  ké- 
pest az  Isteren  túli  Bulg&ria  a  mai  Ol&horsz&g.  Hozzá  teszi  még 
Sch*  » Annyi  keresztyénnek  betelepítése,  kik  közt  bizonyosan  pa- 
pok is  val&nak,  nagyon  elömozditá  a  kereszténységet  Bolgáror- 
sz&gban,€  >)  nem  vévén  észre,  hogy  ezt  maga  is  a  Dunán  túli, 
azaz :  valóságos  Bolgárországra  érti,  a  mely  nem  sokára  keresi- 
Irénné  lesz,  holott  a  képzelt  tiszai  Bolgárország  keresztyénsé- 
géröl  senki  sem  tud  valamit.  Erről  a  Tiszai  Bolgárságról  DOmm- 
ler  is  imígy  szól :  Egyböl-másból  következtetni  lehet,  hogy  a  bol- 
gárok, saját  országukon  kivül,  mely  róluk  neveztetik,  a  Duna  bal 
partján  a  régi  Daciát  is  elfoglalták,  tehát  az  avar  örökségnek 
legnagyobb  részét  eltulajdonították  magoknak.  *)  Láttuk  pedig, 
hogy  miből  nem  lehet  azt  következtetni. 

•  Legújabban  is  egy  író  megemlíti  a  tiszai  bolgárokat,  a  ma^ 
gyáruk  félelmességét  avval  tüntetvén  ki,  hogy  a  tiszai  hatalmas 
bolgárok  is  kénytelenek  valdnak  nekik  mint  uraiknak  engedelmes- 
kedni, —  s  támogatásúi  Constantinus  Porphyrogenitus  muuká- 
jára  (De  administrando  imperio  13.  38.  40.)  hivatkozik.  *)  De  az 
író  vagy  nagyon  csalatkozik ,  vagy  nem  is  olvasta  az  idézett  for- 
rást, a  melyben  a  Fekete  Bulgarinrúl  (fiavQa  BovlyciQtft),  t  i.  a 
Volga  mellékiről  van  szó ,  a  melybe  a  roszok  be  szoktak  vala 
csapni.  A  tiszai  bolgárságot  Constantinus  sehol  egy  szóval  sem 
említi  meg. 

Valóban  érdemes  utána  járnunk ,   Engellel  mi  magyaráz- 
tatta meg  így   Theophanes  idézett  helyét?    —    mert   a  többi 


0  Slav.  Alterth.  II.  174. 

*)  "Ek  Bo'jAj'a^íav  £xfi>Ofv  toO  'Kjt^ou  ^lOTaaoO  =  az  Isteren  túli 
Bulgáriába,  mi  a  mai  Oláhország,  nem  a  Tiszamellcfki  Magyarország. 

^)Sch.  u.  o.  IL  174. 

Ő  DUmmler,  Ostfracnkisches  Reich.  Berlin,  1862.  I.  35. 

•"•)  Dio  Bcsitsorgreifung  ^iebenbílrgcns  durch  die  das  Landjctzt  be- 
wohnenden  Nationcn.  Von  Friedr.  Müller.  Landau,  1875.  A  16.  lapon 
^  a  1 11.  lapnak  18.  jegyzetében. 


HÜNFALVY  PÁLTÓL.  365. 

alamennyi^  iró  csak  Eagel  és  Schafarik  után  jár.  Az  óla- 
hok  mai  létét  a  liszdn  túli  részeken,  *  A  byzantinusok,  úgymond  ö, 
az  új  telepítési  helyeket  az  Isteren  túli  Bolgárországba,  azaz :  a 
Tisza  mellékre  teszik.  Azt  hiszem,  nem  csalatkozom,  ha  azt  tar 
tom,  hogy  ekképen  számos  román-dák  ember  —  a  kik  Drinápoly 
körül  és  egyebütt  Thraciában  laktak  —  Magyarországra  és  Er- 
délybejutott, 8  hogy  ezektől  a  gyarmatoktól  származnak  a  mai  olá- 
bokmind  Magyar-,  mind  Erdély  országban. «  ^)  Ámde  ezt  maga  az 
)láh  nyelv  megczáfolja,mely  csak  a  Dunán  túli  bolgárok  elszlávoso" 
[lása  és  megtérítése  után  alaktilt  meg  ott,  s  azért  azoktól  a  cyrill 
írást  is  elfogadta.  Ha  a  Krumus  által  idetelepített  román-dákok 
volnának  oláhaink  elődjei,  ezek  nemcsak  a  latin  Írást  megtart- 
ják, hanem  kivált  Erdélyben,  a  római  hagyományokat  is  meg- 
újítják és  folytatják  —  minek  pedig  sehol  egy  szikrányi  nyoma 
sincs. 

Minek  van  tehát  történehni  bizonyítéka  a  byzantinus  év- 
könyvekben ?  —  mert  a  nyugati  írók  odáig  nem  érnek  még  — . 
Annak,  hogy  a  VII.  század  középen  Pannoniában,  azaz  (nekünk) 
a  Dunán  túli  Magyarojszágon  telepedtek  le  bolgárok  az  avar  ható- 
ság alatt  és  avarok  között,  akikkelazutAn  tökéletesen  összeolvad- 
tak; mert  a  Nagy-Károly  hódítása  idejében  sehol  sem  tűnnek  elő. 
Aimak  is  van  történelmi  bizonyítéka,  hogy  a  bolgárok  nem  a  Tisza 
mellékeire,hanem  a  mai  Oláhországba  hurczolták  görög-római  fog- 
lyaikat. »Theophilus  napjaiban  Kordyles  vala  kormányzó  Macedó- 
niában. Ez  fiát  Vardast  hagyván  a  macedón  foglyok  közt  a  Dunán 
túlon  (a  mai  Oláhországban),  maga  Konstantinápolyba  ment 
szándékát  közölni'a  császárral  a  foglyok  kiszabadítására.  Ak- 
kor Krumus  fia,  Valdimer.  vala  bolgár  fejedelem.  A  bolgárok 
meg  akarván  akadályoziii  a  foglyok  hazavitelét,  az  ungrok-YiOZ 
folyamodának  segítségért.  Azon  közben  Konstantinápoly  búi  elér- 
ke  zenek  a  hajók  s,  foglyokért  (tehát  a  tengerről  a  Dunába  a  mai 
Oláhország  keleti  részéhez  jöttek  a  hajók).  De  a  hunok  hirtelen 
ott  termének  nagy  számmal,  s  kijelenték,  hogy  a  merre  tetszik, 
elmehetnek  a  maczedonok,  ha  ott  hagyják,  a  mijök  van.  Erre  rá 
nem  állhatván  a  maczedonok,  fegyverre  kapnak  s  elűzik  a  iurko- 

^)  Engel,  GeBchichte  des  altcu  Pannouiens  etb.  279.  lapon. 


366  MAGYARORSZÁG  ETHNOGRAPHIÁJA 

kat  ^)  Ez  836-bau  történt.  Ebből  látjuk,  hogy  a  maczedon  fog- 
lyok csakugyan  a  mai  Oláhorsz&gba  voltak  elhurczolva,  a  honnan 
haj6kon  a  Dunán  és  tengeren  akartak  haza  menekülnL  Bátran 
föltehetjük  tehát,  hogy  a  bolgárok  másszor  is  oda  vitték  foglyai- 
kat, mi  közelebb  esett  hozzájok,  s  hova  mindég  szabad  vala  a 
közlekedés :  holott  a  Tisza  felé  utjokat  a  szerbek  is  állhatták 
egyszer-másszor,  mint  nyugati  határosaik.  Egyébiránt  az  idézett 
helyet  azért  is  hoztam  elő  szórúl  szóra,  mert  abban  először  for- 
dulnak elő  a  magyarok  mind  a  három :  ungevj  hun  és  türk  né- 
ven, a  melyeken  a  byzantinusok  nevezgetik. 

Valóban  történelmi  bizonj  oksággal  nem  tudunk  semmit 
arról,  mi  a  Tiszán  túl  és  Erdélyben  a  frank-német  uralkodás  ko- 
rában történt  A  helynevekből  azonban  világossá  lesz,  hogy  azokat 
a  részeket  szláv  lakosság  lepte  be  lassankint  és  észrevétlenül.  Leg- 
nagyobb figyelemre  méltó,  hogy  a  római  helynevekből  egy  sem 
maradt  meg  egész  Daciában,  mi  döntő  bizonyítéka  a  római  ha- 
gyomány teljes  megszakadtának.  Ez  továbbá  azt  is  bizonyltja, 
hogy  a  római  vagy  latinul  beszélő  lakosság,  melyet  Aure- 
lianus  el  nem  takarított  volna ,  a  következő  gótok ,  hunok ,  gé- 
pid A  k  .  avarok  időjében  ejíészen  megváltozott ,  legkisebb  emlé- 
kezetét sem  (irizvén  mog  a  római  kornak ,  s  ennek  számos 
emlékeit  uéniAn  bániúlvítii  meg  és  némáknak  hagyván.  A  római 
kort  megelőzött  dák  nevek  sem  éledtek  föl  többé,  a  mi  hasonló- 
kép (línitö  bizonyíték  arra,  hogy  a  dAkságnak  is  minden  gondolható 
következése  megszűnt  a  római  kor  után.  A  gyönyörű  Ketyezát  alján 
a  dák  San)iize<jefus<ínak  és  római  11  pia  Tr^ijanának  romjain 
lévő  mai  Gredistye  szláv  és  Várhely  magyar  nevű  falunak  oláh 
lakossága,  mely  kertjét  a  római  kö-  és  tégla  darabokkal  rakos- 
gatja körül,  s  disznainak  római  mozaikból  csinál  vályút,  melynek 
fiatalsága  a  római  ampbitheatrum  begyepesedett  falain  játszado- 
zik, fölötte  sokat  mondó  és  bizonyító  ethnographiai  tanúság, 
mennyire  megváltoztak  Daciának  eredeti  lakosai.  A  dák  lakos- 
ság a  Sarmizegetusa  nevet,  a  római  az  Ulp!a  Trajana  nevet 
folytatta  volna :  a  Gredistye  név  csak  szlávoktól  eredhet,  a  kik 

'}    Loo   (iramnmticus.   Bonni   kiadiií*    233.   234-dik   lapjrin.  Leo 
Graminaticus  törttMiotíráí»H  loi3-ip  ir,  ö  tehát  szent  Istvánunk  korr:'rfa. 


HÜNFALVY  PÁI.TÓL  367 

sem  a  dákról,  sem  a  rómairól  nem  tudnak  vala  semmit ;  a  mai 
oláh  lakosság  pedig  a  szlávoktól  vette  a  Gredistyét.  —  Ezen  ki- 
térés után,  melyet  a  tiszai  képzelt  bolgárság  miatt  tettünk,  ott 
kezdjük  megint  az  előadást,  a  hol  elhagytuk. 

Láttuk,  hogy  nemcsak  a  horvátok,  hanem  a  Timok 
(Szerbia  és  Bulgária  közti  határ)  folyó  mellékiek,  a  bod- 
riczek  és  kucsánok  is  a  bolgároktól  elszakadván,  a  frankokhoz 
csatlakozának  818-l)an.  ')  Az  ott  emiitett  Borna  is  a  bolgároktól 
költözött  volt  kucsánjaival  együtt  a  horvátok  közé  a  frankok  kö- 
zelébe. ^)  A  bolgárok  fejedelme,  Mortagon  vagy  Omortag,  vissza 
akará  szerezni  az  elpártoltakat :  ezek  tehát  822-ben  és  824-ben 
Jámbor  Lajos  császárhoz  folyamodának  segítségért  Követek  is 
j árának  a  császár  és  a  bolgárok  közt  824.  meg  826-ban,  de  nem 
sikerülvén  az  egyezség,  827-beu  általcsapnak  a  Dráván  Pannó- 
niába a  bolgárok,  s  elűzik  a  frank  tiszteket  Ezért  Balderiket, 
Kodolak  utódját,  kitéteti  ugyan  hivatalából  a  császár  828-ban, 
de  a  bolgárok  nem  tágítanak  néhány  évig.  Mégis  Ratimir  vagy 
Ratimar^  Liudevit  utódja,  függetlenné  lesz  a  bolgároktól  836' 
tAján,  s  mind  a  szlávok,  mind  a  bolgárok  jó  viszonyban  vannak 
Német  Lajossal  (Jámbor  Lajos  fiával)  842-  és  852-ben.  Morta- 
gonnak  második  utódja  Bogoris  vagy  Boris  keresztyénné  válván 
859-ben  —  ezentűl  Mihftly  a  neve  —  új  viszony  fejlődik  a  bol- 
gárok és  frank-németek  között.  Az  eddigi  történetek  a  Száva- 
Dráva  mentében,  tehát  Pannoniában,  nem  pedig  Daciában,  es- 
tek meg. 

ÍII.  A  hódító  rómaiak  a  magok  állami  és  társadalmi  rend- 
jét vitték  meg  a  hódolt  népeknek,  a  melyek  azután  többé-kevésbé 
el  is  róroaiasodának.  A  hóditó  franknak  nem  vala  civilisátiója ; 
utánozá  a  rómait,  a  mennyire  képes  volt,  de  terjeszté  a  keresz- 
tyén hitet.  Hódítása  tehát  hitterjesztéssel  együtt  jára  mind  a 
szlávok,  mind  az  avarok  ellen.  Ezek  régi  határosai  a  bajorok  — 
bagoaro-k,  bavuarok  —  valának  mint  tudjuk;  a  bajorokhoz  pe- 
dig a  keresztyénség  a  fixánk  hódítás  clött  érkezett  volt  Theoto 
fejedelem  idejében,  696   tájon.  Szent -Hruodbert  (Rupert),  vorma- 

')  íjchafarik,  11.  17  5. 
-)  U.  o.  II.  2.  11. 


368  MAOTARORSZiO  BTHNOGRAPHIÁJA 

tiai  püspök,  kezdé  uálok  a  keresztyén  hitet  terjeszteni,  8  háUyán, 
hogy  az  Ivar  (most  Salzach)  folyó  mellett  Juvavnmban  igenfoAp 
régi  épületek  volnának,  (Noricamban  is  tökéletesen  uegszakadt 
a  római  hagyom&ny)  s  a  helyet  személyesen  megvizsgálváiii  lot 
magának  a  fejedelem  által  megadatá.  Ott  épite  Szent-Péter  ne- 
vére egyházat  s  alapitá  a  juvavumi,  vagy  salzburgi  pfifijkökaéget 
Midőn  796-ban  Nagy-Károly  fia  Fippin,  a  Dunán  túli  Avariát 
a  Rábától  fogva  a  Dráváig  meghódította,  »a  neki  adott  hatalom 
szerint  a  hun  és  szláv  népet  Amg  juvavumi  püspök  gondja  és 
tanítása  alá  bízá,  míg  atyja  maga  fogna  intézkednie,  igy  szól  a 
forrás.  ^)  Károly  803-ban  Bajorországba  jővén,  Salzburgban  meg- 
erősité  fiának  adományát  s  megmásithatlanná  tévé. ')  A  salz- 
burgi Amo  tehát  Paulinussal,  az  aquilejai  püspökkel,  vetekedve 
térítge\é  az  avarokat  és  szlávokat.  A  salzburgi  és  aquilejai  egy- 
házi megyék  közti  határ  a  Dráva  lett ;  ^)  kelet  felé  mind  a  két 
püspökség  a  frank  birodalom  határáig  terjede,  t.  i  a  Dunáig,  a 
hol  beléje  a  Dráva  és  Száva  szakadnak.  De  az  úgynevezett  frank 
vidéken  Sirmium,  Pannóniának  régi  fővárosa,  nem  éledé  fíH^  jöl« 
lehet  a  lY.  században  püspöki,  s  mint  tudjuk,  gyakran  császári 
szék  is  volt,  miért  is  a  sirmiumi  püspök  illyricumi  metropolita- 
ságra  törekedek.  Azon  időben  jelentősége  annál  nagyobb  lön, 
mert  sz.  Andronicust,  Pá.1  apostol  társát,  hiszik  vala  Sirmium 
első  püspökjének.  De  miután  a  hunok  elfoglalták  a  vái'ost  Attila 
alatt,  8  némi  iijulás  után  ismét  a  gepidák  s  végre  582.  Baján  hatal- 
mába került  —  a  mikor  a  lakosok,  tehát  a  püspök  is,  elhagyták 
a  várost  —  ez  nem  bírt  többé  föltámadni.  *) 


•  

*)  Conversio  Bagoariorum  ct  Caraut^norum.  Pertzucl  Scrip- 
tores  XI. 

-)  Conversio  Bagoar.  6. 

^)  Proviuciam  Carantanain  ita  intcr  oos  dividcro  jussimus,  utDra- 
vus  fluvius,  qni  per  mediam  illám  proviuciam  currit,  terminus  ambarum 
dioecesium  esset;  et  a  ripa  australi  ad  Aquilegíensis  ecclesiae  rectoremi 
ab  a(iuilonari  vcro  ripa  ad  Juvavensis  ecclesiae  Praesulem  ipsius  pro- 
vinciau  pertineret,  —  mondja  N.-Károly  812-diki  oklevelében.  Fejér, 
Codex  Üiplom.  I.  154. 

^)  A  sirmiumi  püspökségre  nézve  lásd :  Dic  Pannonische  Legende 
vom  hciligen  Methodius.  Dümmler  Ernőtül.  Az  Archiv  fUr  Konde 
tfsterr.  Geschitchtsquellen.  XIII.  köt.  ItíO  — 187.  lapjain. 


HÜNFALVY  PÁLTÓL.  369 

A  salzburgi  püspökség  Nagy-Károly  idejében  érsekséggé 
lön ;  közte  és  a  passaui  püspökség  között  a  Rába  folyót  tevék  ha- 
tárrá 829-beu.  >)  A  salzburgi  egyházmegye  tehát  Avariában  vagy 
Alsó-Pannoniában  a  Rábától  a  Dráváig  terjede:  a  passaui  pedig 
magába  foglalá  a  Rába  nyugat-északi  partjától  kezdve  a  Dunán 
túli  Magyarország  azon  nyugati  részét,  melyet  az  avarok  birnak 
vala,  a  többi  mai  Austriát,  meg  némileg  a  Dunán  inneni  Ma- 
gyarországot, mert  ott  bizonytalan  vala  a  passaui  egyháznak 
a  joga. 

Itt  egyszerre  830  tájon  két  fő  ember  tűnik  elő,  Privina  Nyit- 
rán  (Nitrava)  és  Mojmir  vagy  Mojmar  túl  a  Morván,  de  lakhelye 
nincsen  tudva.  Első  morva  főnökök,  kiknek  neveit  a  történelem  is- 
meri.-)Delegottellenségeskedésbentaláljukőket.Privina  szökik  s  a 
keleti  bánhoz,  Radbodhoz,  menekül.  Ez  bemutatja  Lajos   király- 
nak, megoktatja  a  keresztyén  hitben  s  megkeresztelteti :  Adalrani 
salzburgi  érsek  pedig,  kinek  suífraganeusa  a  passaui  püspök  vala, 
egyházat  szentel  föl  Nyitrán,  ^)  mely  első  keresztyén  egyház  az 
összes  éjszak- nyugati  szlávoknál,  tehát  a  Dunán  inneni  Magyar- 
országon is.  Nem  tudni  miért,  de  Radbodtul  is  menekül  Privina, 
Koczel  nevü^fiával  együtt,  előbb  a  bolgárokhoz,  s  ezektől  Ratimiv 
vagy  Rattmar-hoz.  Ez  ellen,  mert  talán  függetlenségre  vágyódik 
vala,  a  bajor  Lajos  838-ban  sereget  indíta:  Privina  tehát  fiastól 
újra  menekülni  kénytelen,  még  pedig  a  karintiai  ispánhoz,  Sala- 
chohoz.  Ez  azután  kibékíti  mind  Radboddal,  mind  a  királylyal. 
Az  eddig  hányt-vetolt  Privina  kedves  emberré  válik,  s  Lajos   ki- 
rály neki  használatra  (in  beneficium)  Alsó-Pannoniának  egy  ré- 
szét engedi  által.  ^)  a  Zala  vagy  Szála  folyó  mentiben.  Ott  kezde 

')  Ut  regio  (luíie  ultra  Comagenos  Diontea  cstintcr  utruniquc  an- 
tiítitcm  tlividatur ;  ut  aquiloiiarem  et  occidentalern  oraui,  qua  Spiraza 
aoinis  cxoritur  et  cuni  altéra  Spiraza  et  Arabonc  contluit,  Patavonsis 
antistos  haberet ;  reliqua  orientcm  et  austrum  spectaivíia,  piocurarcntur 
a  Salisbnrgeiii.  Fejér,  Codex  Diploiii.  T.  102. 

^)  Dudik,  Mahrciiá  Alig.  Geschichte,  I. 

•^)  Ultra  Danubium  iu  sua  (Privinac)  prnprietate,  loco  vocato 
Nitrava;  .  .  .  mondja  a  Salzburgban  871  tájon  írt  Conversio  Bagoario- 
rum  et  Carantauoruni,  11. 

**)  Rex  praestavit  Privinac  aliquam  iuferioris  Paunouiae  in  bene- 
ficium partém,  circa  fluvium,  qui  dicitur  Sala.  Conversio,  11. 


370  MAGTARORSZÁG  ETIIN06RAPHIÁJA. 

lakni,  egy  Tftrat  (manimen)  ^Iteni  a  Zala  fidyö  Talamely  berkes 
mocs&ijában,  s  abba  mindenfelől  lakosságot  gyi^jtem.  A  Tár  kd- 
rfll  lassankint  Táros  lön,  melTnek  neTe  előbb  Privina  vdrúta  (d- 
TÍtas  PtÍTinae),  azntán  Mosapvrk,  Bozgő  keresxtyén  lérte  Pri- 
Tina,  Tarosában  három  egyházat  ópittet,  egyiket  a  salzburgi  érsek 
kfildőtte  mesteremberek  által ;  épittet  egyházakat  Sala  fing  (8a- 
babugX  Dndleipi,  Ussiti;  Bosinica,  Pettan  (ad  BettofiamX  Sts- 
pilbergy  Lindolftkircht  Keis.  Wiederhers>  Tagy  Weítera-bens- 
kirch,  Isangrims-kirch.  Beatns4drch,  Ottakars-kirch,  FsUbmnto- 
kirch,  és  »ad  Quinque  Basilicas^c  másutt  >Qainqae  Eodesíaec 
tehát  Pécs  neTü  helységekben.  *)  Lajos  király  annyira  meg  Ttn 
elégedTe  PrÍTina  magaríseletéTel ,  hogy  M84Min  tnlajdonál  ado- 
mányozza neki ,  a  mit  használatra  adott  Tolt,  kÍTére  a  salzbmgi 
pflspoknek  ott  található  birtokait 

Mojmir  nem  Tála  oly  híL  mint  PrÍTina,  azért  laijM  8464mui 
sereget  Tezete  ellene,  Mojmirt  hatalmába  ejté  s  helyébe  kis  öcs- 
cf  ét  Kastiz*ot  vagy  BastizlaTot  teTé«  a  ki  nagybátyját  elárAKa 
Tcit.  De  Liyos  nem  sokára  855-ben  Bastiz  eUen  is  hadakozik, 
bár  keTés  sikerrel.  856-ban  a  király  a  keleti  bánságot  fiára, 
Karlmannra,  bizá.  ki  hamar  lázadni  kezde  atyja  ellen,  s  Bastíx- 
zal  szövetkezek.  Talán  akadálynak  nézek  a  hű  Privinát,  mert 
859-ben  mogölék  a  monaiak.  Fia  Koczel  a  királyhoz  menekfll- 
vén.  86 l-ben  l»»n  utinlja  atrjának.  de  nem  e!;ész  birtokában, mint- 
hoí!v  attúl  a  Dudleipi  ispán-megye  elszakittatott.  -)  KoczelnóI 
Mo^ipurkban  még  865-Wn  tölte  a  karácsont  a  salzburgi  érsek. 
Adalvin.  ki  az«»n  évben  egy  egyházat  is  szentelt  íol  ott.  Ez  az 
.\d:ilvin  niondhatá.  hogy  >a  salzburgi  egyház  már  75  éve  igaz- 
gat ja  a  pannóniai  egyházakat*  a  mikor  valami  Methodius  nevű 
Snir*?  ftdtalálván  a  szláv  irást,  a  latin  nyelvet,  a  római  egyház 
tudi>mányát  ^  a  pápai  latin  leveleket  meg  azok  tekintélyét,  a  kik 
1  misét,  az  evangéliumot  és  az  isteni  tiszlelet  latin  nyelven  olvas- 
sák t->  taniák  vala.  tenhéjázó  Inilcseletével  alá  nem  nvomta  a 
iirpnt-k  szláv  része  előtt.*  ^i 

'    I'  .1.    *•»!••  l>a^.i.irIoruui.   II. 
I  l»u.hk.  M^ehrens  alI:;.  («o  oh.  I.    I4i\ 


HUNFALV Y  PÁLTÓL.  371 

A  Privina  és  Koczel  herczegsége  (ducatus),  mert  így  ne- 
Tezték,  0  öyomós  ethnographiai  adat  Magyarországra  nézve. 
Területének  nagyságát  az  mutálj  n,  hogy  benne  volt  Pettaii  (Bet- 
tovia)  a  Dráva  mellett  a  mai  Stiriában  meg  Pécs  (ad  Quinque 
Basilicas,  vagy  Quinque  Ecclesiae)  a  mai  Baranya-megyében.  A 
Szála  Tagy  Zala  folyó  melléke  szive  vala  ezen  herczegségnek.  Az 
ott  lakott  avarokat  Erik  bán  gyözé  le  796-ban :  s  Pippin  N.-Ká- 
roly  fia,  visszatérvén  a  tiszai  hadjáratból,  ugyanazon  évben  a 
Rába  és  Dráva  közti  tei*ületnek,  tehát  a  Pelissa  (Balaton)  tó 
környékének  megmaradt  avarait  és  szlávjait  a  salzburgi  egyház 
gondjai  alá  bizá,  mint  láttuk.  Egyenlő  állapotba  jutottak  tehát 
az  avarok  közt  lakó  szlávok  is,  sőt  azokat,  űgy  látszik,  vagy  az 
egyenlő  külső  viselet<)k  miatt,  vagy  mert  ők  is  pogányok  valá- 
nak,  egynek  is  tárták  az  avarokkal.  Sok  nem  volt  a  megmaradt 
nép,  mert  azt  olvassuk,  hogy  a  kivert  hunok,  azaz  avarok,  után 
beköltöző  szlávok  kezdenek  imitt-amott  lakni. ')  A  salzburgi 
püspökök  papjai  és  kolostorai  eszközlésével  bajor  németek  is 
költözének  be  és  szaporodának,  sőt  az  egyházas  helységek  nevei 
után  menve,  majdan  többségre  is  jutának.  Azon  nevek  ugyan  is ; 
Salapiug,  azaz:  Safabug^  magyarul  Szala-hajlat.  A  rómaiak  ide- 
jében is  Flfxum,  vagy  ad  Flexum  nevű  város  volt  a  Lajtánál, 
n)'ilván  a  folyónak  alakjáról  igy  nevezve.  Afféle  szüle  azután  a 
bajor  németeknél  a  Salalmg-ot,  mint  még  sokkal  utóbb  a  magya- 
roknál p.  o.  a  Tiszahajlatot  Alsó-Vársánj  és  Martfű  között 
Szolnok-megye  Tiszántúli  részében.  —  A  Szála  folyó  Szalaf éjnél 
kezdve  Zalalövö  és  Zala-Egerszeg  mellett  Zalabéríg  kelet-éj- 
Hzakra  tart ;  itt  hajlatot  képezvén  északról  délfelé  fordul  sz. 
ürótra.  Zala-Sz.-Lászlóra,  Zala-Apátira,  Szalaváríg,  míg  a  Bala- 
ton mocsávál  a  vész.  A  régi  Salabug  (Szala-hajlat)  tehát  nyilván 
Szalabér  helyén  volt.  A  Privina  víirosa  utóbb   Mosabnrk,  azaz  * 


*)  Donatio  qiiam  Priviuns  fccerat  de  sua  proprictote  in  suo  Du- 
catu  apud  Salpiugin.  Privilégium  Ludovici  II.  d.  860,  febr.  20.  A  Con- 
veraio  Bagoariorum  12.-hez  való  jegyzetben  Pertznél. 

^)  Tunc  verő  Sclavi  post  Huunos  iude  expulflos  venieutes  coepe- 
ront  istis  partibus  Dauubii  diversas  regiones  habitare.  Conversic 
Bagoarior.  6. 


372  ICAOTABORSZÁa  ETHROORAPHIÁJA 

6  félnémet  nyelven  ifoorburg  0  i^ovfi  lett  Ezt  íb  a  helyi  túmbj 
i  i  mocs&r  Bzttlte ;  régi  és  új  magyar  nyeWen  i8!cfr.  Innen  náhmk 
a  Sárvár,  Sdr-vdaárj  Sár-szeg,  Sdr-ssigetj  Sár-rÜ^  Bár-tíiu  8*. 
sz&mos  helynevek.  Mosapurk,  Moorburg  teh&t  S&rvftr ;  kOiBnaé- 
gesen  Szalavár  helyére  gondolják.  A  vidékn^  akkori  sslftvliko- 
saitél  származik  a  Uo/an,  azaz :  Balaton^  a  szl&v  Uaio :  8árt6L  A 
Conversio  Bagoariorum  iröja  (871  tájon)  még  a  latinos  FéÜM 
nevet  használja,  a  blaton  paraszt  név  nem  vált  volt  még  irodai- 
mívá  a  latin  nyelvben.  *)  A  Moorlvrg  és  blato  nevek  azt  is  Inio- 
nyitják,  hogy  a  városnak  lakossága  bajor-német,  a  vidéké  pedig 
szláv  vala.  Egyébiránt  megemlékezOnk  itt,  hogy  GalerioB  criir 
szár  lecsapolta  a  Pelso  sarait  és  vizeit,  melyek  maradvá- 
nyait a  Fejér-megyei  Sárrétben  és  Sárvízben  találjuk  meg.  - 
A  többi  német  helységnevek,  mint:  Stepilberg,  Lindolfskirdi, 
.Wiederhers-  vagy  Weitersherrs-kirch,  Isangrimskirch,  BeatuB- 
kirch,  Faldmunts-kirch  nagyobb  számmal  vannak,  mint  a  nem- 
németek: Dudleipi,  Ussiti,  Bnsinica  Nevezetes  még  »adQmnqiie 
Badlicasc  vagy  Quinque  Ecclesiae.  Mosaporkban  is  csak  három 
egyház  volt :  ebben  meg  öt  egyházról  tanűsit  a  név,  de  nem  tud- 
juk miért?  Azt  tudjuk,  hogy  a  Pécs  névben  is  megvan  az  e^,  hogy 
tehát  ez  is  szláv  lakosságra  mutat. 

A  Balatoii-név  a  Privina-Koczel  idejéből  (840—870)  való, 
s  így  jutott  a  inagy«rokra:  csudálatos  tehát  a  f\rtö  név,  mely 
se  nem  szláv,  se  nem  német,  hanem  mag}'ar.  Környékén  legto- 
vább föntaiiották  magokat  az  avarok,  űgy,  hogy  itt  közvetet- 
lentil  utánok  következhettek  a  magyarok .  Vájjon  hát  aí 
avarok  nem  nevezték  volna  el  a  szép  tavat,  s  névtelen  ma' 
radt-e  a  magyarok  letelepedéséig  ?  Vagy  a  ferfü  szó  az  avarok- 
uAl  is  megvolt-e  ?  A  Vetvár  hasonló  kérdéseket  fog  támasztani 
a  maga  helyén. 

IV.  A   kilenczedik   századnak   hetedik  tizede   sajátságos 

')  Lí'isd  Sandcrs  nemet  Bzótárában  a  Mooi*  czikket. 

'^)  Valuuii  hetven  dv  múlva  mar  a  görög  nyelvben  is  találjuk 
ConstMntinus  l*orphyn>íronituönál,  a  ki  Velenezdröl  mondja,  hogy  rdgeu* 
teu  a  helye  üres,  lakatlan  e'ö  sáros  v=  balíod«'s  •Í2>.n5)í>,v)  vala.  DcAd- 
min.  Imperio,  a  Bunni  kiadás  123.  lapján.  Több  szláv  szó  fordul  olö  ef 
írónál,  p.  p.  coevQíly  zakón,  kral,  zupán  Qíupan)  ötb. 


HÜNFALVY  PÁLTÓL.  373 

mozgalmat  mutat  a  hit  és  egyház  terén.  Az  Azovi  tenger  mellé- 
kein lakó  kozarok,  a  morvaiak  és  a  Dunántúli  bolgárok  fejedel- 
mei papokért  küldenek,  hogy  népeiket  a  keresztyén  hitre  tanít- 
sák ;  de  avval  egyszersmind  politicai  czélra  is  törekszenek  a  mor- 
vaiak és  bolgárok,  mit  a  kozarokról  nem  igen  lehet  állítani.  Ezek 
ugyanis  azon  időben  hatalmukat  nem  féltik  vala  senkitől  is. 

A  kozarok  közt  zsidó,  mohamedán  és  keresztyén  hittanítók 
forgának ;  a  khagán  most  egyenesen  Konstantinápolyban  ÜL  Mi- 
hály császártól  kér  megbízható  tanítókat.  Ezidőbenhíres  vala  Thes- 
salonik  születésű  két  testvér,  Constantinus  és  bátyja  Methodius.  A 
császár  tehát  Constantinust  küldé  a  kozarokhoz  bátyja  kiséreté- 
ben.  Constantinus  860-ban  Cherson  városában  múlató  a  -kozár 
nyelv  megtanulása  végett,  hogy  annál  sikeresebben  működhes- 
sék. Nagy  dicsérettel  bocsátá  vissza  a  khagánt  Konstantinápolyba 
862-ben,  jóllehet  az  idő  tájon  a  zsidó  hitre  tért. 

Ugyanekkor  érkezének  Konstantinápolyba  Rastizlav  és 
Svatopluk  követei,a  legenda  szerint  igy  szólván  a  császárhoz :  »Is- 
ten  kegyelméből  jól  vagyunk.  Német-,  Olasz-  és  Görögországbul 
jönnek  hozzánk  keresztyén  tanítók  s  különbfélekéljen  tanítanak 
bennünket.  Mi  együgyű  szlovén  emberek  vagyunk ;  nincsen  senki, 
a  ki  az  igazságra  oktasson  s  a  szent  írás  értelmét  magyarázza. 
Kélünk  tehát,  uram,  küldj  nekünk  olyan  férfit,  a  ki  minket  fel- 
világosítson.* ^)  A  császár  Constantint  szólitá  föl,  menjen  a  mor- 
vaiakhoz  is.  Ennél  alkalmasb  embert  nem  lehet  vala  találni. 
Thessalonik  vidéke  szláv  lévén  a  város  görög  népe  megtanűlhatá 
a  szláv  nyelvet ;  hozzá  járul,  hogy  Methodius  szláv  tisztviselő  is 
volt,  2)  mielőtt  öcscsét  az  egyházi  szerzetbe  követte.  Constantin 
a  kozaroknál  tett  tapasztalás  által  is  okulva,  írás  nélkül  nem 
gondolván  boldogulni,  még  Konstantinápolyban  állítá  össze  a 
szláv  hetüket,  s  kezdé  János  evangéliumát  szláv  nyelvre  fordítani. 


')  Die  Pannonische  Legende  vom  heiligen  Methodius.  DUmmlcr 
Er.iütöl.  Az  Archiv.  für  Kundé  Öaterr.  Gesohichtsquellen.  XIII.  158. 
—  Vita  S.  Methodii  Russico-Slovenice  et  Latiné.  Fr.  Miklosich.  Vin- 
dobonae  1870.  pag.  13. 

')  >  Azután  a  görögök  ötét  kis  korától  fogva  megszeretvén,  annyira 
^sUlék,  hogy  a  császár,  megismervén  éles  eszét,  szlovén  tisztségbe  he- 
lyezte (principatum  Slovenicum  eum  tenere  juberet)«  Ugyanott. 

Sr.dzadok.  25 


374  MAGYARORSZÁG  ETNOORAPHIÁJA. 

így  fölkészülve  méné  Methodiussal  RastizlaYhos  8684>aiL  Ez 
ugyan  és  kis  öcscse  Svatopluk  Rómába  is  küldtek  tolt  taiiit6kért) 
de  onnan  nem  jöttek.  Azon  valának  ugyanis  a  mórra  fiqedel- 
mek,  hogy  ak&r  a  pápától,  akár  Konstantinápolyból  UEerecmiek 
tanítókat,  mi  által  a  német  püspökség  befolyásától,  mely  a  német 
királytól  való  függést  előmozdítani  látszott,  menekfilheesoieL 
Constantin  és  Methodius  szlávúl  is  beszélvén ,  épen  ax  öliqtott 
férfiak  valának.  Mindjárt  is  tanítványokat  gyűjtvén  sserte  taiűt- 
gatának.  De  fölhatalmazás  nélkül  szűkölködvén  még ,  asért  B6- 
mába  ménének.  867-ben.  Útjokban  Koczelnél  is  mulatának,  ötven 
tanítványt  oktatván  szlovén  nyelven.  I.  Miklós  pápa  kimiilta 
(867.  nov.  13.)  után  érkezének  Rómába. 

Akközben  866-ban  a  bolgár  fejedelém  Bogoris,  ki  869-ben 
a  keresztségben,  talán  III.  Mihály  konstantinápolyi  császár  után, 
Mihály  nevet  kapta,  mind  I.  Miklós  pápához,  mint  Német  Lqos- 
hoz  külde  követeket  tanítókért.  Miklós  sietve  két  püspököt  in- 
dita  Bolgárországba  szóbeli  utasítással ,  de  írásbeli  felelettd  h 
azon  kérdésekre ,  melyeket  a  bolgár  fejedelem  a  pápa  elibe  Ur- 
jesztett  volt.  ^)  Lajos  király  Ermenrik  passaui  püspököt  küldé 
Bolgárországba  —  mert  egy  új  tartomány  megszerzése  mindig 
befolyást  ós  jöveilolinot  hajtott  —  de  ott  találván  a  i)ápa  embe- 
rcit,  visszatérő.  Anide  a  pápa  sem  nyerhette  meg  a  bolgárokat. 
Nem  akarván  nc^kik  mindjárt  patriárchát  adni  —  pedig  ezt  óhajt 
vala  a  holí^ár  fejedelem ,  hogy  független  lehessen  Konstantiná- 
polytól  —  sem  azt  nem  hagyni  meg  püspöknek,  a  kit  ott  szeret- 
tek volna,  Mihály  fejedelem,  ugyanazt  a  Péteii,  a  ki  Rómába  járt 
volt  tanítókért ,  a  konstantinápolyi  zsinatra  küldé  s  már  870-ik 
mártius  IB-án  egyesült  a  keleti  egyházzal,  melyet  a  855-ben  lett 
patriarcha  Photius  a  római  egyháztól  elszakaszta  (schisma).  — 
Napjainkban ,  tehát  ezer  év  múlva,  volt  és  van  Bolgárországban 
izgalom  és  hajlandóság  visszatérni  a  római  egyházhoz ,  legalább 
függetlenné  válni  a  konstantinápolyi  patriarchától. 

')  Kcdpousa  Nicolai  Papac  1.  ad  CouHulta  Bulgarorum.  —  AcU 
('<iiicilioruiii  et  EpÍ8tolac  DeeretalcB  ac  Coimtitutiones  Summorom  Pontí- 
ficuiu.  Parisiis.  V.  kötettUu'ii.  A  105  feleloletbol  a  kérdések  mivoltát  ol- 
vavriiik  ki  y  a  luelyvkbuii  it<ok  ailat  vau  a  bolgárságra  uézve,  melyeket 
másutt  u(Mu  találunk. 


nUKFALVT  PÁLTÓL.  37  B 

L  Miklós  után  ü.  Adorján  lön  pápa.   Ez  Constantin  és 
Metliodius  tanítását ,  sőt  a  szláv  fordítást  is  lielyeslé,  s  869.  jan. 
6-kán  püspökké  szentelé  őket,  a  mikor  Constantin  a  Cjrillus  ne- 
vet vette  föl ;  azért  hijják  a  föltalálta  irást  Cyrill  Írásnak,  De 
Cyrillus  nem  sokára  meghalván  a  pápa  Methodius  számára  egy 
új  egyház-megyét,  a  Pannóniáit,  teremte ,  mely  a  Sirmiumi  püs- 
pökséget  megűjitsa ,  s  annak  első  érsekévé  Methodiust  nevezé  ki^ 
fölhatalmazván  öt ,  hogy  szláv  nyelven  olvashassa  a  misét ,  csak 
előbb  latinul  kell  olvasni  az  evangéliumot  és  epistolát  Most  Ko- 
czel  magához  hivatja  Methodiust  Eómából ,  ki  is  870-ben  kezde 
Pannoniában,  azaz :  Koczel  herczegségében,  működni.  Talán  nem 
ismerjük  az  ottani  egyházakat  mind,  de  a  hánynak    nevét  láttuki 
annak  többsége  német  Érthető  tehát ,   hogy  a  német  papok  ré- 
széről, kik  a  salzburgi  érsektől  függvén,  Methodius  érsekségét,  de 
kivált  szláv  liturgiáját  elismerni  vonakodnak  vala,  ellenkezés  tá- 
mada ;  érthető  az  is,  hogy  a  bajor  püspökök  azt  gyámoliták.  Zsi- 
natot is  tártának  a  király  jelenlétében  Adalvin  salzburgi  érsek, 
Ermenrik  passaui,   Hanno   freisingeni   püspökök  és  mások,   a 
melyre  Methodius  is  meghivaték,  kit  azután  harmadfél  évig  visz- 
szatartóztatának.  Akközben  vádlevelet  küldenek  ellene  Rómába 
\T1L  János  pápához,  s  873-ban  átadák  a  királynak  azt  az  ira- 
tot, melyet  a  bajorok  és  karantának  megtérítéséről  Íratott  volt 
Adalvin.  *)   Ez  973.  máj.    14.  s  Ermenrik  874.  jan.  2.  meghal, 
ván,  ^)   Methodiusnak  két    legnagyobb  ellenzője    megszűnt ;  az 
alatt  a  politicai  viszonyok  is  nagyot  változának. 

Svatopluk,  Lajos  idősbik  fiával,  Karlmannal,  szövetkezvén 
876-ban  elárulá  nagybátyját,  Rastizlavot,  kit  béklyóban  külde 
Ratisbonába.  A  császár  kegyetlenül  kitolatá  szemét  és  kolostorba 
zára ;  Karlmann  pedig  Morvaországot  pusztitá ,  elvivén  onnan  a 
királyi  kincset.  Svatopluk  adózó  fejedelem  lön.  De  gyanúba  es- 
vén, őt  is  fogva  vivék  Ratisbonába,  a  honnan  német  sereggel  kül- 
dék  vissza,  mert  lázadás  tört  ki  a  morvaiak  között  a  németek  el- 


*)  Az  itt  sokszor  idézett  Conversio   Bagoariorum  et  Carantano 
rum.  Pertznél.  Script,  XT. 

')  A  Pannóniai  egyházmegye  ^s  methodius  tört^neit  Dudik  Maeh- 
rens  alig.  Geschichte  I.  kötetéből  veszem. 

25* 


•'V 


li  11.  :;  mely^:  el:";:;tLÍ  ij-rri.  De  a  ntva-z  S^atopluk  a  IáudókLtI 
«\:ye-f]lvtü.  orozna  •  l-rté  sür:?  a  >«írree  n^met  vezéreit,  s  azt  mag:«t 

■  '?>.:' :»i»:i":;a:A.  E  :..:•-::  íiít-^I:  a  h:ilMjrú  .  i^  Svatopluk  íelülma- 
la-l:  :i  "^T-l-V-r:.  k::-":::  FriiLrimi -sve-^Oi.'  n -i?ha£vá  ót  hatal- 
:;-:4f\r..  Ai  :.  :i  ".•-:■.-  zirjLala  K»vzel  is.  Ht- 1 czegáége  Karl- 
:^:\r.:.:  1  -  ■  -  '.— -V-  rí  Ar:iul:  ninak  adá  által,  ki  még  834-ben 
:- a:.-:.*x  .>— . .:-  ■:r:.:kA::*ar.  vuía.  A  *zláv  uralkrKlúk  alatt  vült 
Z;al-..  .  -:^:-j--c,  :r"ij:  ísiűri  r>ni«^t  iiralk«>}ás  alá  került. 

A  y  -11- '-=!■-  gjr«^s  lilán  .SvatMpluk  kihajtá  a  nt'Uiet 
t.á:*'>í-  •  M:  :-■'.:  ^*:.j  -  i^-t  Xrn.»to2*z;i^lH'I  kih^nNátottak  voIt. 
.'  :.^  :.  .:••.:..  : \C7 -i-'>-"--  MrTi.diii-  S74— SS5-iff  tauit^ata.  < 
•i-t-.  .  .-.  -:  L  ■:  ""'-^  f:..-~  :V'r«i:r:í<ár.  iiiilvn  >zláv  laniivánvai 
-c  * ■  i.      -- :  ■  y^''-   "-  ■—--'"  T'>y-"ix'k   !*7S-lia:i  cretnek-t-gnM   vá- 

■  j.i  V.      r.'.i'--.^    z^y'"-   ''■'  -"-<"i  ^  >r:ii -jü^-tf.  •»  A  |»ápa  tebál 
T- 'r*  •• -r  ?'•"  >""^'*"  '    ^■•"'■■'"•'3:  k-f^dves  •■ml»erévf|.  Vi- 

,     r-r,  .    ..    .  - .    •■  -  ■-:     '  •  .'r-:::vr:vv:.  ??>-ha:i  vi^-izajüie  uiint 

...  -  -  s  ■■  "  ••■^••»-    "•       ■  --'  !-*"*'T-   -"ái '-  vliriisrire.  luint  nntrai 

■   -    ■     L   '•  -<  ■    '.'.'   "".    ^  -.:..•."' -■..i-'.::tr:.- :  il.^  ha  a  íeiedelem 

...     .^.^     ..  .,      •    .    -/    -::.-.    .i'.-'i.  T-irtozik  :.-ki /-lukelni; 

■  -    V     :v    ;*:  \    l"r!:-   :  -^r::.  !^::'^r.  VIII- 
.      -       :^■-   ■■      ^'•L-:::.  :.:-.^  !r:-k;  utndia 

.  \      •  ■■  * 

-       -■-.  :.  -.1.   :;.vi't  a  ^/ ;i^ 


.     .    •  ,      :       .•■:•■"-■■"«;  '•"•■■ar/i  ; 

,      1.-.  ?•>.:'..:  JL       V.?:   T-r.;ir  ho/záti- 

\.^  N-.-         \  .:'    .:    **.:.•  l:  /-iij.it  t;ir- 

^    .  .  .^  ".         ■..-..      •».-  :  :•. -/a  n  ü'-Il'"?. 

'..■.■      '.       ■••■'l-l  \11' 

■ 

,^;    .     ^  .  -  '.  •  k.^-.  itT    :i:iii.*ik  i'I- 

.     .        ■      .  •..  :■«  >.   ■- ;•  ^T'.Tl  '^Tyház:  Ji 


V 

X 


HüKFALVY  PÁLTÓL.  377 

kergeté  ki,  jelesen  Grorazd-ot,  Kelemen-t  stb.,  kik  magokkal  vivén 
a  szent  szláv  könyveket,  Dunántúlra  a  bolgár  fejedelemhez  mene- 
ktílének,  kinek  országában  a  keletkező  szláv  irodalmat  folytaták* 
így  lőn  vége  a  fölélesztett  Pannóniai  püspökségnek  és  a  szláv 
misemondásnak  itt  nálunk  és  Morvaországban.  A  szent  könyvek- 
ből egy  sem  maradt  meg  itt ;  sőt  Methodius  létének  és  működé- 
sének hire  is  annyira  kiveszett ,  hogy  csak  a  XIV.  században 
kezde  irodalmi  ütőn  a  feledékenységből  kitámadni.  *) 

Y.  A  frank-német  birodalom  az  uralkodó  nemzetség,  azaz : 
Nagy-Károly  utódainak  folytonos  viszálkodása  miatt  egyre  ha- 
nyatlik. Arnulf,  Karlmann  törvénytelen  fia,  a  Koczel  halála  óta 
Pannoniának  ura,  nagybátyja,  Vastag-Károly,  ellen  fondorkodik. 
Svatopluk,  ki  hol  ide ,  hol  oda  hajlongott  volt  a  viszálkodók  kö- 
zött, most  a  császár  részén  van  Aniulf  ellen  és  kegyetlenül  pusz- 
títja Pannoniát  883-ban,  mit  azután  Braslávval  együtt,  ki  a 
Dráva-Száva  közti  szlávok  főnöke  vala ,  884-ben  ismétel.  Ekkor 
a  Rábátul  az  Ensig  »miut  farkasok«  úgy  garázdálkodának.  Vas- 
tag-Károly annyira  megyén  Arnulf  elleni  haragjában,  hogy 
ugyanez  évben  ,  884-ben ,  Svatoplukot  hűségbe  fogadja ,  s  néki 
bérül  Pannoniának  legnagyobb  részét  adja ;  Brasláv  pedig  a  csá- 
szár testőrző  seregébe  lép.  Svatopluk  ezennel  Pannonián  is  ural- 
kodván, legalább  mint  hűbéres ,  hatalma  egész  Sirmiumig  ére.  ^) 
Azonban  bármint  gyűlölte  is  Vastag-Károly  Arnulfot,  ez  aman- 
nak halála  után  mégis  királylyá  és  császárrá  lőn  888-ban.  Eleinte 
jó  egyetértés  látszik  közte  és  Svatopluk  között ,  mert  Pannónia 
egyik  ismeretlen  helységében ,  Omunsterbergben ,  890-ben  talál, 
koznak,  mint  hiszik ,  a  végett  is ,  hogy  a  terjeszkedő  magyarok 
ellen  intézkedjenek.  De  már  892-ben  Svatopluk  ellen  táborozik 
Arnulf,  Braslávval  együtt,  ki  birtokát  méltán  félti  vala  a  hatal- 
mas morva  fejedelemtől ,  ha  ez  megerősödik  Pannoniában.  Ez 
alkalommal  fogadák  be  társaságukba  a  magyarokat  is  Svatopluk 


')  Dudik  Maehrens  alig.  Geschichte,  I.  281$ — 386.  s  egyebütt. 

-)  Constantinus  Porphyrogcnuetus  (950  tájon)  kdt  Moraviát  kü- 
lönböztet meg,  az  uhót,  a  szerb  Morava  (regi  Margus)  mellékein ,  mely 
Kii'Moravia  is,  s  a  felsüt,  a  nyugati  Morva  (régi  Marus)  mellékein,  mely 
Sagy-Moi'avia  vala.  A  Kis-Moravia  csak  a  Pannóniai  hűbér  által  érint- 
kezett a  Nagy-Moravii'ival. 


378  MAOTAROR8ZÁO  ETHNOGKAPHIÁJA 

elleiL  Ez  894-beD  n^eghalT&n,  h&rom  fia,  —  IL  Ycrjmir,  Snio- 
plak  —  á  hárma  cükAftk  neve  bizonytalan  —  legott  Tiazálkodának 
egjrm&aaal.  Arnolf  895-ben  Pannoniát,  Mosaburggal  6gyfitt»  Bras- 
l&y  Yédeln^ére  bizá,  ^)  valamint  már  888-ban  a  salzlmigi  Arsok- 
nek  birtokait  megerősítette  yolt  abban.  Ez  egyike  l6T6n  a  leg- 
utolsó frank-német  császárok  adományainak,  terjedelmesebben 
kdzöljfik  tartalmát :  Amulf  király  átadja  tehát  (tradimnz)  a  nnt 
Sabariában,  Panwchabe-ban,  Mosapnrch-ban  birt  Yolt,  b  itt  jele- 
sen sz.  Adóiján  mártír  apátságát,  Salapiugban  egy  udvart  (cor- 
tem)  háromszáz  laköhelylyel  és  ugyanannyi  szölőveli  8  mindent 
a  mi  a  Quartana  egyháznál,  a  Q^nsi  (G^ns  ?  Kőszeg),  a  Pécsi 
(ad  y.  Ecclesias)  egyházaknál  övé  volt,  minden  szölfivel,  erdővel 
együtt ')  Amulf  már  8994>en  meghalálozván ,  hat  éves  fia, 
Gyermek  Lajos,  nevében  foly  a  kormányzás. 

Mojmir  meg  akará  űjitani  országának  egyházi  független- 
ségét, annál  is  inkább,  hogy  a  nyitrai  püspök  Yiching  893-ban 
Arnulf  kanczelláija  lön,  s  mint  ilyen  a  Passaui  püspökséget  is 
elfoglalá  899-ben,  melyből  azonban  a  salzburgi  érsek  Dietmar 
mindjárt  kitéteté,  a  beteg  Amulf  ellenére.  A  morva  egyház  tehát 
elárvult  volt.  Mojmir  azért  IX.  János  pápához  folvamodék,  a  ki 
csakugyan  Morvaországot  úgy  nézte,  mintha  egy  német  püspök- 
ség alá  sem  tartoznék,  mert  egy  érseket  és  két  püspököt   iudita 


')  Imperátor  (Arnulphus')  Pannoniam  cum  urbc  Paludariim  (sic  !^ 
tuendam  Braslavoní,  duci  suo,  in  tempus  oommendavit.  Dudik  Maehrens 
Alig.  Geschichte  I.  261.  50. 

-)  Arnulfus  divina  favente  gratia  rex.  .  .  .  Comperiat  omniam 
nostrorum  fidelium  solertia,  qualiter  Venerabilis  archiepiscopus  noeter 
Dietmarus  postulavit  Sereuitatem  nostram,  ut  ([uasdam  rcs  .  .  .  ad  sanc- 
tam  Eccicsiam  Juvavcnscm  .  .  .  concederemus  .  .  .  Tradimus  itaque  .  .  . 
ad  Sabariam,  ad  Panwchabc,  ad  Mosepurch,  abbatiam,  ubi  S.  Adrianns 
roartyr  Christi  requiescit.  .  .  .  Ad  Salapiugen  curtem  cum  CCC  mansis 
et  totidem  vineÍB,  vei  quidquid  ibidem  habuimus,  ecclesiam  ad  Quartana, 
ccclesiam  ad  Gensi  (GUns  ?  Kőszeg),  ad  V.  Ecclesias  cum  teloneis  et 
cum  omnibus,  quae  ab  antecessoribus  uostris  aotea  beueficiata  fuissent, 
firmamus  in  proprium.  Data  XII.  Kaleud.  Decembris  anno  Christi  incar- 
natícnis  888.  Anno  domini  Arnolfi  sacratissimi  regis  II.  in  oríentali  Fran- 
cia refrnante,  mdictiooe  IX.  Fejér,  Codex  dipl.  I.  220.  Codex  dipl.  Mo- 
Öl. 


UUXFALVY  PÁLTÓL.  379 

oda,  hogy  readezzék  az  egyházi  ügyet.  ^)  A  küldöttek  egy  érsek- 
ségre és  három  püspökségre  osztják  az  országot.  Ez  ellen  Theod- 
raar  vagy  Dietmar  salzburgi  érsek,  Valdo  freisingeni,  Erchen- 
bald  eichstádti,  Zacharias  sebeni  (Saeben  azután  Brixen),  Tuto 
regensburgi  és  Richar  passaui  püspökök,  a  noricumi  papság  és 
nép  nevében  is  keserves  panasz  levelet  küldenek  a  pápához; 
melyben  a  morvaiak  ragaszkodását  a  szláv  isteni  tisztelethez  a 
keresztyénségtül  való  elszakadásnak  tekintik,  azokat  a  passaui 
püspök  alá  tartozóknak  állítják,  mi  ha  kell  vérontással  is  érvé- 
nyesítendő. »Lajos  királyunk  a  legkeresztyénebb  frankoktól  szár- 
mazik :  ellenben  Mojmir  szlávjai  pogányoktól  valók ;  amazok  a 
császárság  helyre  állításával  a  római  egyházat  dicsőítették  : 
ezek  azt  csak  gyengíteni  töreketUek.«  —  >Ha,  így  folytat- 
ják, arról  vádolnak  bennünket  a  szlávok^  hogy  a  katholicus 
hit  mellőzésével  a  magyarokkal  szerződtünk,  egy  kutyára, 
farkasra  s  egyéb  átkos  pogány  dologra  esküdvén  nekik: 
semmit  sem  óhajtunk  inkább  mint  ártatlanságunkat  Isten  és 
szentséged  előtt  bebizonyítani.  Ajándékokat  adtunk  ugyan  a 
magyaroknak,  hogy  ne  üldözzék  a  keresztyéneket;  holmi  ol- 
csó  vásznakat  is  adtunk  nekik,  hogy  tegyék  le  vadságukat.  Aradé 
H  szlávok  bérbe  fogadtak  egy  csapat  magyart,  s  magok  embe- 
reit, kik  csak  álkeresztyének  (pseudochristiani),  megnyírván  köz- 
zéjök  keverék,  s  azt  a  vegyes  sereget  azután  a  keresztyénekre 
uszíták,  úgy,  hogy  egész  Pannon  iánkban,  mely  legnagyobb  tar- 
tományunk, alig  találtatik  már  egy  egyház  is.«  —  Végre  így  fe- 


*)  Talán  noin  felel  mog  se  az  cthnographini,  se  a  történelmi  va- 
lóságnak  az,  hogy  a  pápa  ez  által  egy  erős  szláv  birodalmat  akart 
volna  megalapítani  Panuoniábau,  mint  Dudik  véli  (I.  322.),  így  szól* 
ván :  >Seit  dem  die  Magyarén  Italicns  tippige  Fluren  verwiLstet  hatten, 
ward  der  alta  Gedanke  lüngst  dor  Donau  in  Pannonién  ein  máchtiges 
Slaveureich  nnter  dem  Schutzc  des  heiligeu  Pctrus  zu  begründen,  wo 
inöglich  noch  lebendiger  geworden«,  mert  a  szláv  fejedelmek  háborgása, 
(egymást  megrontása  nem  nyujthata  erre  legkisebb  okot,  kivált  abban  a 
pillanatban,  midőn  szélv^^zszcl,  jégesővel  terhes  felhő  gyanánt  ágy  fenye- 
getek Pannónia  egét  a  magyarok.  Azután  e  pillanatbiu  nem  is  Ichctc 
többé  820  a  sirmiumi  püspökség  fi^lolevcnítésér  >1  ;  Pannónia  tehát  nem 
jutott  a  pápa  jelen  intézkedése  alá. 


380  MAGTARORSZÁG   £TH>'OGRAPHIÁJA. 


nyegetdznek :  > A  morvaiak,  tetazik  nem  tetank,  mégk  Undal- 
mnok  8zolg&ji  lesznek.*  ^) 

Mi  foganatja  lön  a  panasznak,  nein  todljok,  mert  Tégrenfilj 
éré  minduyájokat  A  bajorok  904-ben  néhftny  magyart  Tendég- 
Bégen  ölének  meg  álnokul ')  (minüia  a  bolg&rokon  elkAvetett  U- 
tétlenséget  akart&k  volna  ismételni) :  azt  meg  kellett  boesúlm. 
Azonban  előbb  a  monrai  birodalom  enyészék  el  a  magyarok  csa^ 
pftsa  alatt  90S-ben  vagy  906-ban  —  az  évet  senki  sem  jegyeate 
f&l,  csak  annyit  tndunk,  hogy  a  daleminzi  szl&Yok  906-baa  Uh 
yftk  segédül  a  magyarokat,  kik  ekkor  először  termettek  Srt8«n^ 
szagban  az  Elba  mellékein ;  ide  pedig  az  üt  a  Morvaságon  veiet 
kereeztfiL  Annyira  vége  lön  a  morvái  birodalomnak|  hogy  a 
morva  név  nem  is  említtetik  száz  évig.  907-dik  nyárban  az  egye- 
sfiit bajor  sereget  semmisítek  meg  a  magyaroL  A  csatahelyen 
halvamaradtakLuitbold,  talán  896  óta  Felsö-Pannoniának  báaga, 
Theodoms  salzburgi  érsek,  üto  freisingeni,  Zachariás  sebeni  pfis- 
pökök  s  a  bajor  nemesség  színe.  A  magyarok  az  Ens  folyóig 
foglalák  el  a  régi  Avarországot 

VL  N.-Károly  utódjai  alatt  némely  régi  név  megújul,  mint 
Alaú;  Felső' Pannónia j  Siscia  (Sziszek),  Sálaj  Sabariuj  Car- 
nuntum :  de  Bregetio,  Aquincum  s  a  többi  nevek  a  Duna  menti- 
ben nem  újulnak  meg,  valamint  Sirmium  sem.  Erre  tehát  igen 
gyengék  valának  az  új  telepedések,  vagy  nem  is  értek  idáig.  A 
Szálai  herczegségben  —  legyen  szabad  igy  neveznünk  a  Privina, 
Koczel  és  Amulf  birtokát  —  legnagyobb  lehete  a  miveltség. 
mert  abban  nemcsak  Mosaburg  vagy  Moorburg  várost,  sz. 
Adorján  apátságot  találjuk,  hanem  legtöbb  helységet  is,  köztök 
Quinque  Ecclesiae-t  (Pécs);  ott  szőlö-mivelést  mutatnak  az 
adomány-levelek,  annálinkább  földmivelést  tehetünk  föl.  Meg- 
látjuk, marad-e  valami  a  magyar  özön  után,  mit  sz.  Istvánunk 
folytathata. 

Dunán  innen  Nyitra  mint  püspöki  szék  tűnik  ki.  Nyitra  itt 
az  első  új  név  a  rómaiak  kora  után ;  azt  mint  tudjuk,  sz.  István 
fÖleleveníté.  Svatopluk  uralkodása  igen  rövid  időre  (alig  6—8 

*>  Codex  Diplom.  Moraviae.  I.  60 — 61. 

^)  Annál.  Alamann.  Feriznél,  lásd  Dudik  I.  352. 


HÜNFAI.VY  PÁLTÓL  381 

vig)  terjed  a  Dunán-tülra  is;  Pannóniai  Morvaország-rÖl  iehki 
alig  lehet  szó,  jóllehet  a  szláv  irók  (Schafarik,  Palaczky,  Dudik) 
igen  sókra  teszik.  De  Dunán  innen  állandóbb  Svatopluk  ha- 
talma. Meddig  nyúlt  azonban  kelet  felé  az  uralkodása,  a  Hernád- 
Sajóig-e,  vagy  a  Tiszáig  ?  nem  tudjuk.  A  Duna-Tisza  köze  meg 
a  mai  Erdély  a  frank-német  uralkodás  idejében  oly  ismeretlen, 
mint  Herodotus  korában.  IVIi  lehet  oka  azon  ismeretlenségnek  ? 
Bizonyosan  az,  a  miért  a  Kárpátok  megetti  szlávokról  egész  a 

Bal- tengerig  és  az  imént,  862  óta,  kezdődő  Rósz  (Orosz)  biro- 
dalomig nem  tudnak  vala  semmit.  A/  a\arok  után  nem  támadt  a 
régi  Daciában  valami  hatalo  m,  mely  a  létét  a  határos  népekkel 
megéreztet     volna. 

A  keresztyénség  sem  bátorkodék  még  általkelni  a  Dunán 
é  s  Tiszán,  legkisebb  nyoma  sincs  annak,  hogy  Pannoniából  men- 
tek volna  hittérítők  az  ismeretlen  földre  és  ismeretlen  népek 
közzé.  Midőn  Svatopluk  a  szláv  papokat  Morvaországból  kiker- 
gette, ezek  nem  a  tiszai  vagy  Tiszántúli  bolgárokhoz  —  kiket 
mint  láttuk,  sokan  ott  gyanítanak  —  mennek,  bizonyosan  azért 
nem,  mert  se  bolgárok,  se  keresztyének  nem  valának  ott,  hanem 
a  Moesiai  bolgárokhoz  menekülnek,  a  hol  Simeon  alatt  (uralko- 
dék  893 — 927)  Kelemen  veliczai  püspök  lön,  s  Achridában  teme- 
tették el,  társa  Naum  vele  müködék,  Gorazd  tetemei  pedig  Al- 
bániában a  Berat  melletti  kolostorban  vannak  eltemetve.  *)  Te- 
hát se  frank,  se  morva  papok  nem  látogaták  a  régi  D  acziát 
a  melynek  természetes  kincse,  a  só  is,  rejtve  vala  a  szóm  szed  r.é- 
pek  előtt. 

Amulf  892-ben  követeket  indíta  Vladimír  bolgár  király- 
hoz, Simeon  bátyjához,  hogy  megújítsa  a  régi  békét,  egyszers- 
mind arra  bírja  őt,  hogy  ne  engedné  meg  a  só-vételt  a  morvaiak- 
nak.  -)  Erdélyben  a  rómaiak  a  sóaknákat  is  mívelték ;  Salinae 
nevű  városok  a  mai  Torda  helyén  vala ;  természetes  következése 


*)  Dudik,  Maehrens  Allgem.  Geach.  I.  284. 

-)  Arnulfus  rex  missos  ctiam  suos  ad  Bulgaríos  ct  regem  eorutn 
Laodomur  ad  renovandam  pristinam  pacem  cum  muueríbus  mense  Sep- 
tembri  transmisit,  et  ne  coemtio  salis  indo  Moravanis  daretur,  exposcit 
Annál.  Faldenses,  ad.  ann.  892. 


382  ^AGTABOBSZle  CIBSOSTArBlijA. 

annak,  a  ső-kereskedés  is  folyt  a  romaiak  idqébiii.  Ax  vtáaok 
következő  göiakj  bonok,  gepidák,  avarok  híaonjosaa  kaamálik  % 
9Ö8  tavakat  és  a  fökUzinTe  kiemelkedő  ső  darabokat:  de  a  aő  ht- 
i^ánatot,  mint  más  b&njftszatot  nem  miveldE,  a  koreekedée  pe- 
digy  ha  id^eneknek  meg  is  engedték,  de  magok  ait  nom  fiiék. 
Ax  erdélyi  sddncset  tebát  a  küencndik  si&zad  folytfthaa  senki 
sem  ismeré:  mert  ha  ismertd^  rolna,  a  Svatophik  morriji  rövi- 
debb úton,  az  Aranyos,  Maros,  Tisia»  8q6  Myőkon,  vehetik  ait 
Erdébf bői,  mint  sem  a  tengeri  sőt  JBolgirországbőL  As  ésmki 
Káip&tok  sőkincse  sem  vala  m^  ismeretes,  csak  11364ihné8 
1145-ben  tűnik  elő  S[rakő  közelében  a  >magnnm  aalc  vagy 
YieUcska  ;>)  —  a  sóvári  sónak  szinte  későbbi  ftlfedeaését  mir 
a  magyar  név  (Sóvár)  bizonyltja.^ Nem  csnda  tehát,  hogy  s 
morvaiak  a  kárpáti  sót  nem  ismervén  mfjamn^n  szereztek  sőt 

Hehnnek  tanúságos  könyvecskéjéből,  »a  sómlc  mindenki 
megtndja,  hogy  a  régi  görögök  és  rómaiak  csak  tengeri  sóval  él- 
tek, 8  hogy  a  keltek  mivelék  először  Enrópában  a  só  aknásiatot, 
kiket  azután  a  hóditó  rómaiak  is  meghagytak  abban,  mint  p.  a 
Halstadtban.  A  kelt  só-nyerést  mind  azon  városok  tanúsítják,  s 
melyek  nevében  hal  van.  mint  Halstadt.  HaUein.  Halle  stb.  jólle- 
het az  illető  folyók  nevei  azutáu  német  nevet  kaptak ,  mint  & 
Salza,  hajdan  Ivarus.  mely  Salzburg  mellett,  a  SaaU.  mely  Halle 
mellett  foly.  A  frank-német  uralkodás  idejében  a  bajor  só  nagy 
jelentőségű  vala,  s  lehet,  bogy  a  siiízburgi  egyház  befolyását  a 
só-kereskedés  nem  kevéssé  előmozdította.  A  morvaiak  is  rende- 
sen bajor  sót  vevének :  most  báborűban  lévén  velők  Amulfi  ez 
talán  eltiltotta  a  bajor  só-vételtől,  s  hogy  még  jobban  szoritsa 
<  ket,  a  tengeri  só- vételt  is  el  akará  tölök  fogni  Bolgároi-szágban. 
Nag}'  érdekű  tény,  mert  azt  bizonyitja,  hogy  az  erdélyi  só,  melyet 
a  rómaiak  bányászatilag  is  miveltették  volt,  a  frank-német  ural- 
kodás korában  ismeretlen  vala  a  külföldiek  előtt,  mint  az  északi 
kárpátok  só-kincse. 

Csak  az  árpádi  királyok  idejében  nyílnak  megint  a  só  ak- 
nák. Tudtomra  az  erdélyi  sónak  legelső  emlitése  a  sz.  Gellért 
legendájában  fordul  elő,  a  hol  sz.  István  hadakozását  1007-ben 

*)  Dm  Salx,  von  Victor  Hehn,  Berlin,  1874.  a  32.  lapon. 


HÜNFALVY  PÁLTÓL.  383 

a  Maros  várban  székelő  hatalmas  Achtum  ellen  olvaasuk,  a  ki 
többi  közt  a  Maroson  leszállított  királyi  sótul  is  vámot  mert  volt 
szedni  ^)  Azután  Grejza  királynak  a  Graram-melléki  sz.  Benedek 
apátság  (Abbatia  S.  Benedicti  de  juxta  Gron)  részére  1075-ben 
kiadott  adomány-levélben,  ezt  olvassak :  » Átengedtem  a  Turda 
nevű  várnál  a  királyi  só  adónak  felét  axon  a  helyen,  melynek 
neve  magyarul  Aranyos,  latinul  Aureus*,  -)  Ethnographiai  te- 
kintetben vajmi  nyomós  volna  tudnunk,  miféle  lakosok  mivelik 
vala  már  1007.  és  1075-ben  a  Tordai  sóaknát?  Az  Aranyos, 
mely  nyilván  az  ottani  folyónak  a  neve,  magyar  birtoklást  bizo- 
nyít ;  feltehetflnk-e  vájjon  magyar  só-aknászokat  is  ?  Bizonyos 
az,  hogy  ha  még  1007-ben  vagy  1075-ben  nem,  de  azután  német 
aknászok  telepedének  oda,  mit  a  Salzburg  (Vízakna),  TTioren- 
hurg  (Torda)  nevek  is  kétségtelenné  tesznek. 

Csudálatos  mégis,  N.-Károly  seregei  legfelebb  a  Tiszáig, 
sohasem  a  Tiszántúlig  hatván,  az  ö  és  [utódjai  miveltetö  foglalá- 
sai pedig  a  Dunán  túlra  sem  terjedvén,  hogy  miért  nem  alakúit  az 
érintetlen  maradt  avarok  vezérkedése  alatt  új  hatalom-féle  a  régi 
Dáciában  ?  Úgy  látszik,  ott  a  nyolczadik  század  vége  felé  na- 
gyon kevés  avar  volt ;  mintha  az  avarságnak  fö  ereje  nyugat  felé 
Pannoniában  székelt  volna.  Ama  kevés  avar  pedig,  ha  el  nem 
szlávosodott  is,  látatlanul  élt  a  szlávok  közt.  Ezeknek  ott  létét 
pedig  a  szláv  folyó-nevek  bizonyítják,  a  melyek  hozzájárultak  a 
római  világban  ismert  nevekhez,  mint  Kraszna,  Bisztricz,  Bisz* 
froj  Csernavoda,  stb.  stb.  Hogy  az  ottani  szlávok  sem  alkotának 
valami  önálló  hatalmat,  nem  tetszhetik  föl,  mikor  a  VIII.  és  IX. 
században  a  Kárpátokon  túli  szlávok  sem  valának  arra  képesek. 

HUNPALVY  PÁL. 


^)  Vita  S.  Gerardi.   En4Iichcr,   Rerum    Hung.  Mouumeuta    Arpa< 
diana.  A  214.  lapon. 

2)  Fej^r,  Codex  Dipl.  I.  337  ;  II.  78. 


364 


KOHARY  ISTVÁN 
TANŰLO-KORI    LEVELEIBŐL. 


A  berezeg  Koháry-háx  leTéUárábaa  Sient-Antalon,  másod- 
szori idézésünk  alkalmával,  a  kimiistrftlt ,  rendezetlen  papiioaok 
közül ,  b.  Nyáry  Albert  barátommal  egy  teijeddmes  csMnagot 
válogattunk  volt  dssze^aKobáry-báz  nevezetesb  XVil-ik  századi 
tagjainak:  a  két  Istvánnak,  Imridek,  Jánosnak,  Faricaanak, 
Andrásnak,  s  első  István  neje  és  e  többiek  anyjának  Balawia  Ju- 
ditnak eredeti ,  egymás  közötti  levelezéseiből ;  mdy  bizalmas  le- 
velek érdekes  bepillantást  nyújtanak  egy  {9rend&  régi  magyar 
család  benső  életébe ,  viszonyaiba.  A  bázi  és  családi  siokáadc  és 
állapotok  tanulmányozására  is  egyáltalán  becses  adalékok  ezak. 
De  van  köztük  különösen  számos,  az  akkori  nevelés-  és  tanügyet, 
iskolai  életet  illető,  —  nevezetesen  ifj.  Koháry  Istvánnak  atyjával 
és  anyjával ,  továbbá  Imrének  é:>  fökéut  Farkasnak  anyjokkal  és 
István  bátyjukkal  az  iskolákból  váltott  sok,  iolötto  érdekes  levele. 
Ezek  közül  kivAlasztánk  hetet,  a  később  bires  hőssé  s  nevezetes 
költővé  lett  /«H-an-nak  15 — 17  éves  tauúló-korában  szülőihez 
írt  leveleiből,  melyek  a  jeles  iljúnak  kora  fejlődését  mutatják,  s  a 
3,  4  és  5-ik  szám  alattiak  különösen  még  azért  is  érdekesek,  hogy 
azon  körülményeket  és  alkalmat  vázolják,  midőn  a  17  éves  úrfi  a 
bécsi  egyetemen,  Leopold  császár  előtt  a  metaphysicából  a  bacca- 
laureatusi  disputatiót  fényesen  végbevivén ,  a  bölcsészet  babéro- 
sává  avattatott.  —  Becses  adalékok  az  ismert  irő  iQűkori 
életéhez. 

I. 

Alázatos  szolgálatom  ajánlása  után ,  Isten  tartsa  és  éltesse 
Ngodat  kedves  jó  egészségben. 

Ez  napokban  Kőszögi  és  Szabó  Istvány  uram  által  irtam 


THALY  KÁLMÁNTÓL.  385 

volt  Ngodnak  mostani  állapotunk  felöl,  mely  levelemben  az  többi 
között  paripáink  felküldése  felöl  is  supplicáltam  volt  Ngodnak . 
de  mivel  mégeddig  semmi  Nagyságod  kegyelmes  resolutiöját  nem 
vettük:  űjobban  kelletik  Nagyságodat  levelemmel  búsítanom, 
nagyalázatossan  kérvén  Ngodat ,  bogy  e  következendő  húsvétra 
küldjön  számunkra  paripákat,  mivelhog)'  az  Zichy  úríiaknak  im- 
már vag^'on  szép  festett  parípájok ,  az  Erdödi  úríiaknak  pedig- 
len ez  húsvétra  minden  bizonynyal  lészen;  Pethö  úrfiak  is  na- 
ponként az  bátyjoktúl  Pethö  Lászlótúl  —  ki  minapi  itt  létében 
megigérte  ö  kegyelmeknek  —  várnak  szép  török  paripákot ;  és 
ha  Ngod  nékünk  nem  küld :  csak  magunknak  kell  az  több  úrfiak 
mellett  lokajokká  lennünk.  Igaz  egyébiránt ,  hogy  mostani  álla- 
potunkban ,  másra  nézve ,  igen  roszúl  kérem  Ngodat :  de  Isten 
őrizzen,  hogy  Ngodnak  az  úrflakot  oly  értelemmel  említsem,  mert 
magam  is  látnám  magam  vétkemet;  hanem  arra  végre  hozom 
elő,  hogy  ha  önekiek,  békességes  földön  (Dunántúl  és  Kassa  tá- 
ján) neveltett«knek  vagyon  paripájok:  sokkal  illendőbb,  hogy 
nekünk  szegény  pusztaiaknak  légyen,  —  mert  ha  mi  nem  fogunk 
tudni  lovaglani,  nagyobb  kárunki*a  esik,  mint  önekiek,  az  lovag, 
lást  pedig  16  nélkül  —  úgy  vélem  —  meg  nem  tanuljuk ,  hanem 
inkább  az  mi  keveset  tudtunk  is ,  elfelejtjük.  És  így  Ngod  jü- 
vendö  okokra  nézve  méltán  küldhet  ez  jüvő  húsvétra ;  hiszem,  az 
megszerzésben  és  felküldésben  jó  módja  van  Ngodnak,  az 
eltartásban  is  igen  kevés  diflficultása,  —  ugyan  kérem  Ngodat 
annakokáért,  mint  kegyelmes  Uramat :  ezen  kérésünket  meg  ne 
vesse ;  mely  Ngod  gratiáját  mostani  imádságunkkal  és  jüvendő- 
beli  szolgálatunkkal  meg  igyekezzük  hálálni. 

Ezek  után  Ngod  gratiájában  ajánljuk  magunkat. 
Dátum  Tyrnaviae,  die  28.  Marty  Anno  1664. 

Ngodnak  alázatos  szolgája 
és  engedelmes  fia 

Koháry  Istvány  m.  k, 

P.  S.  Ngodnak  az  gazdasszonyunk  alázatos  szolgálatját 
ajánlja,  —  kirül,  kérem  Ngodat,  el  ne  feledkezzék,  hanem  inkább 
valami  ajándékkal  kedveskedhetik  néki ,  mivel  bizony  ,  ha  édes 
anyánk  volna :  jobb  gondunkat  nem  viselhetné. 


MG 


UfT,  Lihfi'o  Banwi  ia  Csábrád  ct  Sxhkmm  ctc  Domíbo  Domuo  el  Vtr 
re^  coleadkrimo,  —  FÜ^nL  P.  H. 

ekkor  tflCMte  ke  154  évéC) 

IL 

Alázatos  szolgálatomat  ajáakm  Ngodnkf  bíbí  nenlaiei 
Apám-Uramnak 

Mirdliogy  tartoaom  Ngod  hozzám  ndó  jöakaraftjáft  aMg> 
szolgálnom :  annakokáéft  az  Ngod  klllddtt  loTa  nekem  m6d  nél- 
k&l  tetszik.  mÍTdhogr  csendes  és  szép  ngrö ;  mely  jöakanlját 
holtíg  tartozom  Ngodnak  m^iszolgálnom.  Most  más  felöl  nm  tu- 
dósíthatom Ngodat,  hanem  az  jó  egészség&nkrfil,  az  Imriskóial 
^grütt  De  ha  Ngodat  m^  nem  bántanám^ kérem  Xgodat:  az  én 
régi  fékszáramat  kOldené  fel,  és  az  Spácai  nekem  adott  tdrOk  kö- 
tőfékét is;  mert  mi  haszna  Yolna  mindennapra  az  aranyos,  mivel 
igen  gyenge ;  azt  is  haUottam.  hogy  az  törött  sziubál  való  fekssár 
semmirekellő.  —  de  ügy,  hogy  Ngod  hasznát  Yenné,  ügy  mon- 
dom, hogy  semmirekellő.  —  mert  nekem  igen  kellő !  Azont  is 
halottam,  hogy  szép  torok-forma  csákánya  van  Xgodnak,  s  kérem 
Xgodat :  küldjön  nekem  egyet,  hogy  ne  járjak  ostorral,  (lovon) 
mint  egy  kocsis.  —  Ezek  után  Isten  tartsa  meg  Ngodat  kedves 
jó  egészség))en  és  éltesse  sok  esztendeig,  az  mi  szerencsénkre. 

Dátum  Tyrvaniae,  die  25.  Április  (1664). 

Ngodnak  legkissebbik  szolgáló  íia 

Kohári  István  m.  k, 

K'úlczim :  Spectabili  ac  Magiiifíco  Dominó,  Dominó  Stephsno  Kő- 
bán, 8tb.  P.  H. 

III. 

Alázatos  szolgálatomat  ajánlom  Ngodnak.  sok  szerencsés 
új  esztendő  napokat  kévánok  Ngodnak,mint  szerelmes  Asszonyom- 
Any&mnak. 

Mi  okbúl  Ngod  engem,  legkissebbik,  alázatossan  szolgáló. 

engedelmes  fiát  vetett  meg  annjira,  bog}*  már  majd  három  hol- 

alatt  legkissebbik  bötüjével  is  nem  méltóztatott  maga  egész- 


THALY    KÁLMÁNTÓL  387 

Régérül  tudösityán.  alázatod  irásimra  várasztot  adni,  —  éppen 
meg  nem  tudom  gondolni;  mivel  én  Ngod  ellen  soha,  még 
csak  legkissebbikbe  sem  vétettem,  tudva  és  akartva ,  s  mégis 
ennyire  kérésimet  megveti  Ngod.  Nagyságodat  azért  kérem 
alázatossan :  ha  mit  vétettem  Ngodnak,  megbocsássa,  és  régi  le- 
veleimben tett  kérésimnek  tegyen  eleget.  Az  tí)bbi  között  pedig 
kértem  volt  Ngodat ,  hogy  az  diapiUatióm-korra  Ngod  csinál- 
tasson szép  és  böcsületes  köntöst,  hogy  mind  ő  Fölsége  s  mind 
több  itt  lévő  nagy  grófok  s  berezegek  előtt  böcstilettel  compareál- 
hassak,  s  magamnak  höcstiletet  mind  nevemnek  akarván  nyerni, 
—  ne  essek  gyalázatba.  Ngod  meghigyje,  hogy  bizony  Ngodnak, 
kötelességem  szerint,  holtig  való  szolgálatommal  mindezeket  meg 
igyekezem  szolgálni :  csak  Ngod  előbbi  anyai  kegyelmit  tülem 
meg  ne  vonja.  Én  egyébaránt,  Ngod  akár  maga  gratiáját  tülem 
valamentire  megvonja :  soha  igaz,  alázatos  szolgálatomban  meg- 
lankadom; Ngod  is  azért  fordítsa  reám  kegyes  szemeit,  és 
minthogy  immár  bizony  az  gyermeki  esztendőkbül  kiköltem:  többet 
reám,  hogysem  mint  eddig,  költeni  ne  nehezteljen,  mert  meghiheti 
Ngod,  hogy  bizony  soha  nem  leszek  Ngod  háládatlan  fia,  hanem 
mindenkor,  valamint  eddig,  ezután  sokkal  jobban,  engedelmes 
szolgája.  Hogy  azért  Ngod  első  alkalmatossággal  mindenekrül 
tudósítani  méltóztassék,  kérem  alázatossan. 

Ezek  utiin  Istennek  ajánlom  Ngodat. 

Adatott  Bécsbe,  ötödik  Januárja 
Anno  1666. 
Ngod  alázatos  szolgáló  fia  Koháry  István  m.  k, 

P.  S.  Ngodnak  azt  Írhatom,  hogy  semmitse  törőcíjék  az 
Palatinus  Uram  ő  Nga  divisionale  mandatumja  miá :  mivel  ad- 
dig Írtam  Cancellárius  uram  ő  Ngához,  és  ő  Fölségének  is  sup- 
plicatiót  adván  ,  már  majd  kezemben  van  az  contrarium ,  azaz : 
inhibitorium  mandátum,  —  csakhogy  bizony  honnéd  füzessek 
meg  az  secretariusnak  és  az  pecsót-felütőnek  ?  még  elsőben  Ba- 
ranyay  uramtűl  *)  várok  instructiót. 

Küfczim  :  Tekintetes  éa    Ngos  Gyarmati  Balassy  Judith  Asszony- 
nak, nekem  szerelmes  Asszonyom- Anyámnak,  —  Csábrádbau.  P.  H. 
(Már  egészen  megferüasodott  vonásokkal,  sebes  írással  (rva.) 

*)  A  Koháry-árvák  gyámja. 


388  KOBÁBT  ISTVÁN  TANÚI.6-KOBI  tSTBLBIBÖL 

IV. 

Al&zat08  szolg&latomat  ajtolom  Ngodnak,  mint  Bserefanes 
Asszonyom-Anyámnak. 

Elvévén  mind  az  én  s  mind  az  gaidasssonynnknak  yiIö 
Kgod  ajándékát,  alázatossan  köszöni  Ngodnak  az  gaidaBSiooTniik 
ebbeli  gratiáját ,  s  én  is  azonképpen  boltig  Ngod  hoitám  válö 
jöakaratgát  meg  igyekezem  hálálni.  De  azon  fölöttébb  bftaflbdc, 
hogy  Ngod  haragját  digputatióm  T^ett  reám  geijesEtetten, 
noha  az  rósz  informátiöbűl  látom  mindennek  okát  lenni ,  mivel 
énnekem  most  is  nincs  több  eszembe  száz  aranynál,  —  csakhogy 
valamennyi  pénzt  még  az  szállásunk  megfttzetésére  is  kttldött 
azűta  ö  kegyelme :  mind  az  én  disputatiómra  megyén ,  és  ennek- 
elötte  vagy  egy  hónappal  Zichy  uramtűl  ö  Ngátúl  is  Tettem  öt- 
yen  forintot  költségünkre ,  mivel  egy  pénsrt;  sem  adott  volt  Bara- 
nyay  nram  ö  kegyelme,  s  költség  kivtíl  lehetetlen  dolog ,  hogy  d 
legyttnk,  —  s  az  az  ötven  forint  is  az  disputatiómra  megyén ;  as 
ö  kegyelme  computussa  szerint  két^gkivűl,  ha  e  jüvendő  kantor- 
nak kif&zetésére  is  fog  az  gazdasszonyunk  számára  ö  kegyelme 
pénzt  küldeni :  az  is  az  én  disputatiómra  kell.  Ngod  azért  el- 
higyj*^  —  ^^'  T^i^^  Jánosi  uram  bővebben  megmondhatja  Ngod- 
nak,  —  hogy  bizony  ö  kegyelme  Ngodat  nem  jól  tanálta  infor- 
málni. 

Az  atlaczot  Ngodnak  megvettem,  s  negyvennyolcz  forint- 
ban tölt,  mivel  egy  aranynak  alatta  meg  nem  vehettem ;  egy  réf 
bársont  is  vettem,  egy  ötös  garas  híán  hét  forinton,  czitromot  16 
garason,  gyergyát  egy  talléron ,  csipkét  hét  forinton.  Én  azért 
Ngod  számára  65  forint  árát  vettem,  —  az  többirül  pedig  Ngod- 
nak számot  fogok  adni ,  s  ha  mit  parancsol  még  venni,  el  nem 
múlatom,  csak  tudjam  Ngod  akaratját.  Jánosi  uram  ö  kegyelme 
pedig  az  mandátumnak  az  taxáját ,  mellyet  ezelőtt  két  nappal 
magam  pénzébül  adtam  secretarius  uram  ő  kegyelmének,  nékem 
adta,  úgymint  hat  tallért. 

Ngodtúl  alázatossan  elvévén,  köszönöm  fölöttébb  az  feir- 
mhát,  bizony,  volt  reá  szükségünk  s  főképpen  Farkas  öcsém- 


THALY  KÁIiMÁNTÓL.  389 

nek.  Ngodat  tov&bbá  is  kérem:  tültink  maga  gratiáját  meg  ne 
voiga. 

Ezek  után  Ngodat  Istennek  ajánlom. 
Dátum  Viennae,  die  11.  January  (1666). 
Ngod  alázatossan  szolgáló  engedelmes  fia 

Koháry  Istvány  m.k. 

P.  S.  Jánosi  uram  ő  kegyelme  azt  az  négy  tallért,  mellyet 

Ngod  nyolcz  réf  csipkére  adott  volt  ö  kegyelmének,  nékem  adta, 

mivel  nagyobb  szükségem  vagyon  —  az  mint  megmondhatja  6 

kegyelme  ~  hogysem  mint  Ngodnak  az  pénzre. 

Ktilezim  :  Tekintetes  ^s  Ngos  Gyarmati  Balassy  Jadith  Asszony- 
nak, n^kem  szerelmes  Asszonyom-Anyámnak,  —  Csábrádban. 

V. 

Alázatos   szolgálatomat  ajánlom   Ngodnak,   mint  kedves 
Aszonyom-Anyámnak. 

Az  kardot  az  lódinggal  és  szablyát  tarsolylyal  egjrütt  Ngod- 
nak alázatossan  megköszönvén,  meg  igyekezem  szolgálni,  és  hogy 
rólam  el  nem  feledkezvén,  négy  aranyat  is  küldött,  alázatossan 
köszönöm  Ngodnak ;  csakhogy  bizony,  Ngod  az  négyhez  bár  még 
négyet  tett  volna :  mert  bizony,  mint  mégyen  itt  Bécsben  ember- 
tül  az  pénz,  csak  az  tudja,  az  ki  próbálja  s  próbálta !  Igazán  irom 
Ngodnak,  hogy  úgy  megszorultam  volt  immáron,hogy  ha  az  gazd- 
asszonyom húsz  forinttal  nem  segitett  volna :  éppen  nem  tudtam 
volna  hová  lenni.  Ngod  azért  azon  ne  csudálkozzék,  ha  én  kérek 
Ngodtúl,  mert  bizony,  tudja  Ngod,  hogy  hárman  vagyunk  s  az  ap- 
rólékos mindennapi  szükség  sokra  mégyen.  Ennekelötte,  mikor 
csak  magam  tanultam  Szombatban,  Ngod  jól  tudja,  hogy  bizony 
három  annyit  költött  el  az  én  praeceptorom,  hogyrem  mint  én 
költök  mind  magamra,  s  mind  öcséimre  itt  Bécsben.  Ngod  azért 
ennekutánna  ne  vonja  meg  magát  annyira  tölem^  hanem  gyakrab- 
ban látogasson,  s  20  s  25  tallérocskát  méltóztassék  költségünkre 
küldeni.  Ngod  bizonyos  lehet  benne,  hogy  se  roszra  nem  költöm, 
se  pedig  ezen  hozzámvaló   gratiájáért  Ngodnak  háládatlan  fia 
nem  leszek,  —  mert  bizony  most  is,  ha  e  mellé  a  Ngod  pénze 
mellé  nem  küldött  volna  Baranyay  uram  ő  kegyelme  vagy  tiz  fo- 
Századok.  26 


390  KOHÁRY  ISTVÁN  TANl''LÍ')-KORl  LEVELEIBŐL. 

rintot,  noha  megígérte  levelében  ö  kegyelme,  liogy  fog  rövid  idő 
ulatt,  mihent  lészeu  alkalmatossága  ö  kegyelmének,  többet  szük- 
gemre  küldeni,  —  meg  újobban  köUetett    volna    kölcsön   pénzt 
kémem,  s  így  is  untalan  csak  kérem  levelem  által  Zichy  iiram  o 
Ngát.  hogy  küldjön  12  tallért,  melylyel  kiválthassam  az  Füleken 
bort  árúlók  ellen  ö  Fidsége  mandatnmát,  mellyet  Ngod  itt  léte- 
kor ki  nem  váltván,  annyira  hozta  az  itt  való  embereket,  hogy  lia 
ezután  köUetnék  mandátumot  ^Jiollicitálni :  elmúlnék  öt-hat  hol- 
nap, még  csak  róla  gondolkodnának  is,  —  minthogy  ennyire  vá- 
rakoztatjuk őket,  magunk  nagy  kárával,  azért  az  12  tallérért.  — 
Az  disputatióm  pediglen  minthogy  ma  egy  hete,  Istennek  hála, 
elég  szerencsésseny  dob-  és  trombita-szó  alatt  végben    ment :   nem 
akartam  elmulatni,  hogy  Ngodnak  is   emblémámmal  ne  kedves- 
kedném, ö  Fölségének  is  magam  bevittem  s  magam  praesentál- 
tam,  —  melyet   ö  Pölsége  tüleni  kedvessen   vévén,  kiváltképpen 
vaíó  gratiáíában  hogy  meg  fog  tartani,  megígérte,  és  ha  Ngod 
gratiájábúl    karácsonyia  az  egész  metaphysicát  is  defendálhat- 
nám :  egy  szép  aranylánczczal  bizonyos  dolog,  hogy  megajándé- 
kozna ;  s  í •ry,  az  mint  mind  írtam  volt  Ngodnak,  s  mind   magam 
is  megmondottam :  az  reménység  meg  nem  csalt,  mert  az  mit  ké- 
vántani,  rsak  Ngod  akarja,  nieglészen.  Minokokáért  Ngodat  alA- 
zatossan  kérem  :  írja  meg  Ngod  első   alkahnatossággal   csak  ön- 
magamnak:  kévánja-é  ezen  következendő  tisztességemet  és  együtt 
hasznomat  is  ?  Mert  az  minemű  aranylánczokat    szokott  ö  Föl- 
sége  azoknak  adni,    kik  néki  kétszer  ofterálnak  theseseket:  20(i 
aranynál  is  többet  nyomnak.    Igaz  dolog ,    hogy  bizony  most  i 
kévánnék  Ngodtíü  száz  aranyat,  —  mindazonáltal  az  én  grati-s 
ámért  resolválja    Ngod  magát ,    és  ha  tisztességtmiet  imgyobbra 
böesülli  száz  aranynál:  többet   ne  írjon  választúl  levelemre,  ha- 
nem ,    hogy :  kérésednek   eleget  teszek.  Hiszem  Ngodnak,  ninc*^ 
kétségem ,  hogy  két-három  holnap  alatt  az  fült^ki  korcsmáröl  a/ 
a  pénz  meggyünne;  és  így  hamarébb  liaza  is  mehetnék  az  Ngod 
szolgalatjára ,   mert  mihent  dis]mtatióni  megvolna :    mindgyárt 
szabad  volnék,  s  azon  szép  tudományokra,  kit  késííbben  adnának 
élőmben:  ha  disputálnék,  hamarébb  megtanítana   a  P.  Profes- 
sorom    az    disputatio    kedvéért.    N^'od  azért   ne   gondoljon  száz 
d ,    mert  bizonyos  lehet  benne  Xgod ,  hogy  én  magam. 


THALY   KÁLMÁNTÓL.  391 

Ngodhoz  iralö  kötelességemet  és  alázatosságomat  megösmervén, 
illendőképpen  meghálálom  Ngod  hozzám  való  jóakaratját.  Iga- 
zán irom  Ngodnak,  hogy  oly  herczegekkel  és  urakkal  estem  csak 
most  is  ösmeretségben ,  hogy  sokkal  inkább  akarom ;  mert  audi- 
enti4t  szerezvén  nálok  és  alázatossan  hiván  disputatíómra,  — 
oly  kedvessen  vették  magam  megalázását ,  hogy  ha  magam  dol- 
gomban és  kérő  s  pénz-  vagy  tiszt-szerző  okbűl  mentem  volna 
hozzájok  tizenötször  is:  csak  oly  szemmel  sem  néztek  volna  reám 
mint  egy  idegenre  s  ösmeretlenre.  Ngod  mindezeket  azért  teként- 
vén  :  nem  szükséges,  hogy  senkitül  tanácsot  kérjen  e  miatt ,  ha- 
nem csak  akaratját  és  kegyes  választját  jelentse  meg.  Baranyay 
uramnak  ö  kegyelmének  én  magam  fogok  irni  és  szóUani  is  mind- 
ezekríil,  Ngod  azért  ö  kegyelmének  nem  szükséges,  hogy  megírja 
mostani  Írásomat ;  és  ha  Ngodnak  volna  módja  benne,  hogy  tal 
lérúl  vagy  aranyúl,  avagy  egyvelesül  is  egy  csomóban  köthetné 

Ngod  csak  Zichy  uram  ő  Nga  kezéhez  küldje (itt  tiz 

:5or  kiszakadt,  csak  végei  vannak  meg,  melyek  mind  a  száz 
aranyra  vonatkoznak) . . .  azért  Ngod  csak  mihent  levelemet  veszi : 
mindjárt  csak  küldtön  küldje  az  pénzt  Zichy  uram  ö  Nga  kezé- 
hez, hogy  annál  hamarébb  mehessek  ezután  oda-haza  ,  az  Ngod 
szolgalatjára. 

En  azomban  a  Ngod  gratiájában  ajánlom  magamot. 
Dátum  Viennae,  die  20.  és  maradok  Ngod 

Aug.  (1666.)  alázatos  fia 

Koháry  Istvány  m.  k, 
P.  S.  Az  30  réf  gallont  az  Ngod  parancsolatja  szerint 
megvettem;  mindazonáltal  lévén  vagy  3  réfnél  egy  kevéssel 
többre  szükségem ,  hogy  kimetszettem ,  Ngodat  alázatossan  ké- 
rem ,  ne  nehezteljen ;  mert  bizony  elhitettem  magammal,  hogy 
Ngodnak  nincs  éppen  30  rétre  szüksége.  Az  terei  zkét  pediglen 
igen-igen  örömest  megvettem  volna :  de  én  bizony  nem  tudom  : 
micsodát  tészen  az  a  tereczke  ?  s  mások  is  nékem  bizony  meg  nem 
mondhatták ;  Ngod  azért  méltóztassék  újobban  kévánságát  meg- 
jelenteni ,  8  azonnal  Ngod  parancsolatját  be  igyekezem  tölteni, 
Most  is  mindazonáltal ,  noha  elég  hosszú  s  Passió  formára  írt 
levelemmel  búsítottam  Ngodat,  mint  kedves  Asszonyom-Anyá- 
mot,  kérem  alázatossan :  csak  küldje  első  alkalmatossággal  Zi- 

26* 


1 


392  ROHÁRr  ISTVÁK   tAlrtriiö-lEOEI  LCVVUECBÖL. 


chy  uram  ö  Nga  l^ezéhez,  oly  mödon,  mint  ax  Ngod  Tftniritrfn 
kOldött  pénst  kOldStte  volt  Ngod  6  Nga  huHbM,  a  lujk  OfiMiiOi 
Baranyay  uram  6  kegyelme  nem  akarná,  hogy  diipqMQ'^'^ 
az  kit  én  m^  sem  gondolok ,  ha  6  kegyelmérel  txöIhato)(,  f^  <i 
azon  péncen  Ngod  ha  mit  parancsol  rftaftrolni,  art  fenek,  ngj 
pedig  sz&ll&snnkra  költöm  és  ennihAny  forintot  kivAffo,  ImIAbt 
mind  költségemben  meg  nem  fogyatkosom,  mind  pedig  téli  kii«p 
tösrfil  proTÍde&loL 

Hogy^pedig  Ngod  mégis  t&Y6ral  tadlja:  mibtkl  Tagyoa ai 
emblémámnak  fundamentuma:  tu4ja  elsőben  Ngod,  hogy pt 
egész  emblémámban  csak  az  mostani  spanyor  király  leAana  et 
vételéről  örvendezek  ő  Fölségének ,  és  meg  akarom  benne  m- 
tatni ,  hogy  az  austriai  háznak  —  mely  jobbára  mind  háiasilg 
által  nevekedett  —  mely  nagy  tisztességére  vagyon  mostani  bár 
zassága  ö  Fölségének.  Elsőben  is  azért ,  az  által  az  gyfirft  álisl, 
mellyet  az  emblémának  bal  részén  álló  kis  gyermek  jobb  késid 
mutat :  Philippus  tertius  elvévén  Eleonóra  burgundiai  hercieK- 
nének  leányát,  17  országot  nyert;  mely  17  országnak  gasdsf- 
sága  által  mivel  feltámadott  az  austriai  ház :  fundamentimávl 
az  austriai  háznak  tette  azon  házasságot  Jobb  részén  pedig  sx 
minémti  gytirű  van  ellenibe  emblémámon:  jelenti  Rudolphns 
császár  házasságát,  mely  házasság  által  nyert  25  országot^  todm- 
illik  Spanyor-  és  több  más  országokat;  és  ez  a  két  házassftg 
legnagyobb  fundamentuma  az  austriai  háznak.  Az  karvasokbftl 
Oh  sisakokbúl  s  más  hadi  szerszámokbűi  csinált  garádics  sít 
jehinti ,  hogy  az  házasság  mellett  hadakozásokkal  is  utat  csíd&I- 
tak  az  austriaiak  tisztességes  háza  eleibe.  Az  14  oszlop  pedig- 
len j(*lenti  az  14  austriai  császárt,  mellyeknek  igaz  képek  az  08^ 
lopokra  le  vau  irva;  és  igy  az  14  oszlopbűi  felépült  az  austriai 
ház ,  mely  háznak  közepin  az  15-ödik  oszlopon  vagyon  az  mos- 
tani császárunk ,  az  fölső  részin  pedig ,  az  gyűrűben  (mely  áztat 
jelenti,  az  mellyet  az  császár  adott  mátkájának)  való  nap  jelenti 
a  csíiHzárt,  és  az  hold  az  császárnét,  s  az  oroszlány  y  mely  égbeli 
jel ,  az  égi  Lcot,  azaz :  Leopoldust,  s  az  égi  szűz  jelenti  az  csi- 
Kzárnét.  És  így  az  égi  jelek  jelentik  az  császárt  s  császárnét,  s 
HZ  8ZÜZ  kezében  leirt  margarita-ko ,  kit  az  nap  szépít  bizonyá- 
ban Í8 :  jelenti  az  császárnét ,  kit  Margaritának  hívnak,  és  hogj 


THALY  kILMÁNTÓL.  393 

valamint  a  követ  a  nap  szépíti  igaznak :  űgy  az  császár  is  az 
szűz  MargaritAt  szépiti.  Az  minémü  koronát  tart  pedig  az  két 
angyal :  jelenti  az  Spanyor-  és  Németországoknak  ő  Fölségeik 
házassága  által  való  öszvekapcsolását,  s  az  két  angyal  a  két  kézi- 
ben  a  gyükört  (igy)  tartván,  a  holdnak  s  napnak ,  azaz :  a  csá- 
szárnak 8  császárnénak,  fényével  az  egész  austriai  házat  fényesi- 
tik. Az  kőfaragó  gyermekek  azt  jelentik ,  hogy  még  az  austriai 
házbúi  több  császár  lészen,  és  hogy  azok  is  fogják  támasztani  az 
austriai  házat ,  mintegy  oszlopok ,'  mely  oszlopokon  az  képeket 
faragják.  És  ez  minden  fundamentuma  emblémámnak.  Azomban 
ha  elküldi  Ngod  az  kívánt  pénzt :  szebbet  fogok,  Isten  éltetvén 
csináltatni  két  holnap  műlva. 

Külczim :  Tekéntetes  é»  Nagyságos  Gyarmati  Balassy  Judith 
AsszoDynak  etc.  nékem  kedves  Asszonyom- Anyámnak.  P.  H. 

VI. 

Alázatos  szolgálatomat  ajánlom  Kegyelmednek,  mint  né- 
kem kedves  Apám-Uramnak. 

Az  mostani  egészségünk  felöl  akarám  ez  kis  levelem  ál- 
W  tudósítani  Kegyelmedet,  édes  Apám-Uram,  mely.  Istennek  le- 
gyen hála,  tűrhetőképpen  szolgál,  az  Kegyelmed  szolgalatjára, 
mindhármunknak.  Mivel  pedig  minapiban  én  levelemben  megír- 
tam volt  Kegyelmednek  édes  Apám-Uram,  hogy  ö  Felsége  maga 
vígasságát  akarván  mutatni,  ha  szánkázni  fog,  az  mint  akkor, 
volt,  hon  Kegyelmednek  minden  rendit  megírom,  — arrúl  is  aka- 
rám Kegyelmedet  tudósítani.  Mely  ö  Felsége  szánkázása  nékem 
bizony  elég  jól  tetszett,  mert  noha  ennekelőtte  is  láttam  ő  Fel- 
ségét személye  szerint  szánkázni :  mindazonáltal  oly  felékesített, 
szánkákkal  s  lovakkal  soha  ennekelőtte  nem  láttam  volt ;  mivel 
majd  76  avagy  hetvenhét  szánkával  lévén  ő  Felsége,  az  gavallé- 
rok szebbnél  szebb  szánkával  mentenek  ő  Felsége  után,  s  azon- 
kívül két  bugát  is  az  császárnak  maga  után  vitték  az.  Imperium- 
búl  való  két  luteránus  itt  levő  berezeg,  neveket  bizonyossan  meg 
nem  Írhatom. 

Ebben  az  szánkázásban  az  mindazáltal  mintegy  gyalázat 
hogy  az  asszonyok  s  fraiczimmerek,  kiket  hurczolnak,  mind  férfi- 


w^/ 


A  MAüYAU  TÖBTÉNETIBODALOM 

1711— 1772  KÖOT. 


kmm  UUimmkímk^  melyet  a  »luui7aÍUM 

ÍmMhÍ9  vmmuk  ugyen  kWAlóbb ,  Onrendeteielib 

ffárlíi^l       mini  M  kiOradt  utániak  as  oAxokoo— j6l 

m  Í9^^4iíUmMrikniA'MmBk.  Ujen  oáx  a  pimtasftglMua  —  kqgr 

kA^MMtfrii  i»x/4jak,       a  törttaet-irodalom ,  mé^  wamrmA  hugj 

mm  kawyatlull ,  liartnm  as  előbbi  korokbox  képeik 

mk^fÍHiiúi  wiindbat/y.  A  XVIIL  szftsad  határkdve  a 

Íra4aloWNak,  iiiely  H|>aiigftr  AndráBsal  és  Kotécs  Jáaoesal  yhgü 

^rt  H«(ly^lH^  a  m«'iiioiriMráM  lépett,  melynek  legjelesebb  kipviie- 

li)í   boiM/akunklmii :   Nagyajtai  Cserei    Mihály   »Erdély  Uito- 

i'íAj&O'Viil    ^h   Allorjaí    Apor   F6ter   b&ré   a   »MetamorphoiÍ8 

TrttiJ«ylvaiiiiM'«.vH.  K  k^t  kiváló  alakon  klTúl  teljes  joggal  so- 

i'olljHtjiik  j<'l(«Hi'hli  iört6n«íUr6iuk  közé  Károly   Sándort   önélet- 

iuj/á^'i'í  ^H  ünaiári  .láiKmi,  kiről  mint  hazánk  teljes  történetének 

iiií'í^nVijáiol  itt.  flnft  lii'lycsii  k«ll  nu'gemlékeznünk. 

Üittütlví  JdiwM,  (Ir^liruo/.cni  H/enAtor  volt,  s  még  Szászország- 
Imn  (aniiltiikur  adott  ki  t*^y  kimled  nninkát:  >  Magyar  ország  his- 
t6riájáuiik  rövid  Munimája*  rzlm  alatt.  (Halle,  1749.)  Előszava- 
Ima  hzokáH  H/erint  ii  vhiHiöria  tanulAsának  hasznairölc  szólván, 
hálával  onilékHzik  niog  azokról,  kik  a  hazánk  történetét  tárgyaló 
niunkákat  öHHzt^irták,  h  így  a  történetire  föladatát  megkönnyítet- 
ték ;  éH  közülök  töbhokot  (mint  Gryph,  Schödel,  Struw,  BuoeU- 
nuH,  CyzwittingíMS  Spangár,  Rotaridos)  elő  is  sorol.  Mindezeknél 
i^zonban  —  úgymond  —  teljes  történeti  műre  nem  akadt ,  azaz 
olyanra ,  mely  hazánk  t^ldiratáról ,  régibb  és  ujabb  történetéről, 
kormányformája-,  föhivatalai-  és  czímeréröl  értekeznék.  Uy  teljes 
^rténot  IráHára  határozta  t('hát  el  magát,  s  e  czélból  müvét  három 
l^^szre  osxtá.   Az  elsőben  hazánk  különféle  nevei ,  régi  és  sigát 


THALT  KÁLMÁNTÓL.  396 

az  erdélyi  magyarok  valami  zenebonát  akarnak  indítani,  melytűi 
mégeddig  liogy  megijedtek  volna  az  ittvaló  emberek,  Nagysá- 
godnak nem  írhatom :  mivel  itt  csak  az  nagy  szánkíizíisoknak  ad- 
ták magokat,  h  ő  Fölsége  is  gyakran  szánkázik,  hol  hetven  s  hol 
nyolczvan  szebbnél  szebb  szánkákkal,  s  az  császárnét,  maga  sze- 
mélye szerint  hajtván  az  lovakat,  utszárúl  útszára  hordozza, 
azonképpen  az  két  húgait  mindenkor  utána  viszik  más,  iniperium- 
beli  berezegek,  s  azok  után  az  udvarbéli  fraiczimmerek  vitetnek 
mind  az  grófok  által,  kiváltképpen  telczifrázott  szánkákban ;  az 
bizonyos  dolog,  hogy  méltó  nézésre,  s  kívánnám,  liogy  Nagysá- 
godnak úgy  megírhatnám,  az  mint  vagyon  az  dolognak  mivolta ; 
de  minthogy  csak  ki  se  tudnám  Nagyságodnak  magyarázni  az 
<ok  szánka  s  paripák  ékesítő  szerszámot :  egyebet  Nagyságodnak 
nem  írhatok,  hanem  hogy  csak  az  sok  csörgő  hangja  miá  sem 
tud  ember  mire  figyelmezni,  s  éppen  nem  tudja:  az  tollakkal  felé- 
kesített lovakat  nézze-é,  avagy  az  szánkán  levő  szép,  mestersé- 
ges inasokat,  avagy  az  szánkában  levő  fraiczimmereket,  szép 
köntöseit  ?  Én  mindazáltal  ezeket  immáron  éppen  az  jó  Bécs- 
csel együtt  megunván,  Nagyságodat  kérem  alázatossan,  várjou 
maga  szolgáhitjára !  Azomban  maradok     . 

Nagyságodnak 

üatum  Viennae,  die  15.  January  Anno  1667. 

alázatos  szolgája  és  engedelmes  fia 
Koháry  Isivány  m,  k 

Az  eredetiekről  közli : 

THALY  KÁL^rÁN. 


398         A  ICAGTAR   TÖBTÉNSTIRODALOM  1711 — 1772   KOST. 

« 

három  évig  viselte.  Később  tartom&nybirtoB ,  a  saeathmári  béke- 
kötés után  pedig  adőösszeirévá  lett  Meghalt  1766.baii.  —  »Iir- 
dély  históriájátc  1709-ben  kezdé  irnii  s  három  évig  dolgoioti 
rajta.  Szenvedései  indították  —  úgymond  —  arra,  hogy  lelijai  a 
mit  látott  j  hallott ,  tapasztalt ,  »senkinek  sem  hizelkedvéni  sem 
penigy  a  hol  a  dolog  igazsága  s  valósága  úgy  kivánta ,  nem  ked- 
vezvén.«  Szerényen  mondja,  hogy  ö  nem  akar  történetet  irai, 
arra  nincs  tehetsége,  azt  másokra ,  hozzáértőkre  bízza ,  csak  azt 
Írja  le  »unalmában« ,  a  mit  maga  látott,  s  a  miben  magának  is 
része  volt  Bevezetésében  rövid  szavakkal  jellemzi  Bonfinit,  Ist- 
vánfit,  megemlíti  Thuróczyt,  Zsámbokit,  Bethlen  Farkast  és  Ele- 
ket^  mint  Magyarország,  —  és  Kemény  Jánost,  Mikó  Ferenciét, 
Bethlen  Jánost  mint  Erdély  történetíróit ;  Haner  György  egy- 
háztörténetét és  Frank  Bálint  históriáját  az  erdélyi  szászokról. 
Történetét  az  1661-diki  nagyszőllősi  csatával  kezdi,  melyről  hal- 
lomás utján  értesült  Teleki  Mihály  >  ördögi  practicác.jának  le- 
írása előtt  jónak  látta ,  egy  kis  visszapillantást  vetni  Magyaror- 
szág romlására,  melyet  maga  okozott ,  és  Erdélyére ,  mely  Ma- 
gyai'országból  eredt  Nagy  Lajos  halálától  tömött  rövidséggel 
adja  elő  a  Mátyás  haláláig  esett  dolgokat ,  s  az  arra  következett 
időkről  valamivel  bővebben  ír.  Szeme  éles ;  természete  gyanabó, 
keserű,  borongó.  Elveihez  szigorúan  ragaszkodik ;  jelszava :  >ve- 
ritas  oninia  vincit ;«  véleményét  mindenről  és  mindenkiről  őszin- 
tén kimondja ;  s  elég  sokszor  találkozhatunk  nála  erős  kifejezé- 
sekkel ,  melyek  épen  nem  mutatnak  elfogulatlanságra.  így  pl. : 
»bolond  kevélységnek «  nevezi  IL  Kákóczi  György  tettét,  hogy  a 
fejedelemséggel  meg  nem  elégedvén,  Lengyelországba  tört.  Azért 
mondja  bevezetésül  szolgáló  verseiben : 

Tudom,  sokaknak  nem  fog  c/  irá8om  tetszeni, 
Kik  igazat  nem  szoktak  örömest  hallani ; 
Kn  arról  nem  tehetek,  nem  akartam  hazudni, 
Kinek  nem  kell,  hagyja  el,  szabad  vele  elhagyni. 

Az  eseményeket  terjedelmesen  adja  elö ;  beleszövi  családi 
viszonyait,  gyermekkora  sanyarű  élményeit ;  hogy  térítették  át  a 
(*síki  barátok  a  katholicus  vallásra ,  s  mikép  lett  ismét  kálvinis- 
tává stb.  Más  kitéréseket  is  enged  meg  magának ;  így  pl.  hosz- 


IFJ.  8ZINNYEI  JÓZSEFTŐL.  399 

szan  mondja  el  Zrínyi  Miklós  gróf  halála  történetét  Bethlen 
Miklós  elbeszélése  nyomán.  A  római  történetírók  példáján  in- 
dulva hőseivel  néha  beszédeket  mondat ;  mint  Kucsuk  basánál 
látjuk,  kitJiülönben  is  valóságos  római  jellemnek  rajzol.  A  taci- 
tusi  >sine  ira  et  studio«»t  emlegeti  ugyan,  de  mindamellett  sok- 
szor rokon  és  ellenszenv  vezérli  ítéletében.  A  hol  vallásról  van 
szó,  ott  nyoma  sincs  részrehajlatlanságának.  A  katholicus  papo- 
kat különösen  a  jezsuitákat,  a  hol  lehet,  ostorozza,  s  ha  Széchenyi 
György  esztergami  érsekről  dicsérőleg  emlékszik  meg,  annak 
okát  más  mellékkörülményekben  kell  keresnünk.  ^Stüusa— mondja 
Szilágyi  S. —  a  memoire-stilnek  utol  nem  ért  példánya  irodalmunk- 
ban, oly  naiv  és  természetes,  oly  velős  és  jellemző  mindenütt.  Saját 
élettörténetének  nevetséges  részleteit  épen  oly  kedélyes  őszinteség- 
gel beszéli,  mint  sötét  emlékű  élményeit,  és  ezek,  valamint  közbeszűrt 
történeti  anecdotáknak  leírása ,  a  helyzetek  festései,  s  a  jellemek 
előállításaiban  természettől  nyert  tehetségei  és  naivságánál  fogva 
(egyaránt  művész.  Néhány  szóval,  pár  odavetett  vonással  tisztább 
fogalmakhoz  juttat  az  akkori  állapotoki^ól,  közhangulatról ,  mint 
a  mennyihez  sok  más  ívekre  terjedő  rajzzal.  E  részben,  hol  sem 
rokon-,  sem  ellenszenvnek  nincs  helye,  hanem  ő  is  a  közönség  be- 
folyása alatt  áll,  teljesen  hü  és  hitelt  érdemlő. « 

Erdély  történetével  foglalkozott  még  Hxt^zty  András  ko- 
lozsvári ref.  tanár ,  kit  törvénytelen  házassága  miatt  megfosztot- 
tak hivatalától,  miért  katholicussá  lett,  s  a  fejérvári  káptalannál 
nyert  alkalmazást.  —  írt  egy  töiléneti  munkát:  »0  és  új  Dácia, 
azaz  :  Erdélynek  régi  és  mostani  állapotjáról  való  históriai,  czím 
alatt,  mely  csak  1791-ben  jelent  meg.  Első  felét  őstörténeti  nyo- 
mozások foglalják  el ,  melyek  telve  vannak  tarthatatlan  hypothe- 
sisekkel ;  második  része  a  vajdákról  és  l'ejedelmekről  értekezik. 
A  mű  rendben  tárgyalja  a  Dáciában  lakott  és  lakó  népeket ,  a 
dákoktól  a  czigányokig.  A  régi  forrásokon  kívül  különösen 
Strahlemberg  Fülöpnek  Európa  és  Ázsia  északi  s  keleti  részéről 
írt  munkáját  használta,  s  nézeteit  is  nagyobbrészt  magáévá  tette* 

Cserei  mellett  e  korbeli  történet-irodalmunk  második  kitűnő- 
sége Apor,  a  magyar  művelődés-  vagy  erkölcstörténet  első  kivá- 
lóbb írója.  Altorjai  Apor  Péter  báró  1676-ban  született.  Tanul- 
mányait a  nagyszombati  jezsuitáknál  bevégezvén ,  visszatért  Er- 


400        X  MAGTÁR  TÖRTÉSVrWODALOM   1711—1779  KteT. 

déljbe  8  Kfikftllö-megye  fSispánjáTá  lett  A  Bák6cBÍ-ifeie 
gafanak  alatt  1706-ban  TáratlanúI  elfogták  és  BnaMmm  iaitet- 
ták  fogra^  de  itt  j6  b&n&smödban  részesfiit ,  mert 
akadt  Fogsága  mindazonáltal  hosszas  volt; 
használtak  semmit,  mig  r^gre  L  József  miniszfesrtaiiácBa  ÜA  an 
menté  s  el  nem  bocsátá.  1708-ban  Háromszék  iSkapitáajÉífá 
1712-ben  pedig  bárövá  lett  1717-ben  a  tatár-belltés  alkalHiiáfaí 
ö  háritá  el  a  Székelyföldről  a  Teszedelmet  Később  keJhwMflsa 
ségei  voltak ,  de  sok  kitflntetés  is  érte.  Öregkorában  több  lattn 
és  magyar  munkát  irt,  s  köztük  azt ,  mely  mint  mfirelAdéa-  vagy 
erkölcstörténeti  kísérlet  első  nálunk,  s  mely  nerét  örökre  fenn  fiDga 
tartani.  Ez  a  »MetamorpbosÍ8  Transsylvaniáé,  azaz :  Erddyaek 
régi  együgyű  alázatos  idejében  való  gazdagságából  e  mostani 
kevély,  czifra,  fölfordult  állapotjában  koldusságra  való  váltosriksac, 
mely  a  kor-  és  nemzeti  szokásokhoz  megbecsülhetetim  adat<Aat 
nyűjt  Apornak,  ki  classicus  műveltséggel  birt,  mint  a  munkáiba 
beszőtt  idézetekből  meggyőződhetünk ;  ki  ismerte  nemzete  mtklt- 
ját,  mert  maga  mondja  egyik  müvében ,  hogy  valamennyi  hasai 
történetirőnkat  elolvasta ,  —  természetesen  nagyon  zokon  esett, 
hogy  a  nemzetből  kivész  apái  erkölcse ,  az  űj  nemzedék  munka- 
kerülő, hiábavalóságok  után  kapkod ,  s  az  idegenszerűségben  leli 
gyönyörűségét ,  miről  néhány  évtizeddel  később  Bod  Péter  is  pa- 
naszkodott. A  munka  uiegírásáuak  inditó  okát  maga  Apor  igy 
beszéli  el :  »Oka  penig  ezen  Írásomnak  az ,  hogy  mivel  ab  anno 
1687,  az  mely  esztendőben  az  német  legelsöbben  bejöve,  azoltától 
fogva  látom,  minden  esztendőben  űj  új  mód,  avagy  mint  az  német 
mondja,  náj  módi  vagj'on,  úgyhogy  mentől  inkább  szegényedünk, 
annál  nagyobb  titulusra  és  paszomántos  köutösökre  vágyunk,  és 
már  az  atyáink  szokott  eledelit  meg  sem  ehetjük ,  hacsak  német 
szakácsunk  nincsen,  és  külömbnél  külömbféle  drága  étkeket  nem 
íőz ;  hogy  azéi*t  azon  időbeli  bécsi  szokás,  az  melyben,  mint  másutt 
is  iram ,  más  munkában,  midőn  crat  pinguissimus  vitulus  et  ra- 
rissimus  titulus ,  maradváinknál  épen  feledékenységben  ne  men- 
jen, az  mi  kevés  épen  eszembe  jut,  leirom. «  így  szól  az  első  feje- 
zetben ;  azután  áttér  a  czimekre,  elmondja,  mennyire  megfogytak 
s  mily  silányak  viselőik ,  s  végül  Apor  Istvánt  magasztalja.  Ezt 
1  ndégségről,  ebédről  és  vacsoráról  szóló  fejezet ,  mely- 


IFJ.    8ZINKYEI  JÓZSEFTŐL.  401 

ben  szójátékokkal  günjolja  az  űj  eledeleket,  s  ellentétbe  állítja  a 
régi  magyar  étkekkel;  e  fejezetben  vannak  leirva  a  különféle 
tánczneme  k  is.  A  következő  czikkek  a  fejedelem  ebédjéről  és  va- 
csorájáról, a  régi  erdélyi  viseletről^  az  erdélyiek  régi  nyájasságá- 
ról  és  utazásairól,  közlekedési  eszközeiről ,  lakadalmi  szokásairól 
szólnak,  s  az  utóbbihoz  fiiggelékül  van  csatolva  Székely  Ádám  és 
Bánffy  Anna  összekelésének  leírása.   Elmondja  továbbá  a  régi 
erdélyiek  temetkezési  szokásait ,  a  halott  koporsóba  tételét,  elvi- 
telét, a  halottas  nép  magaviseletét  stb. ;  ismerteti  a  régi  erdélyi 
hivatalokat  és  méltóságokat,  milyenek :  a  fejedelem,  generálisok, 
főispánok ,  főkapitányok ,  alkapitányok  ,  hadnagyok  stb.;  a  régi 
erdélyiek  esküvési  és  szitkozódási  módját ,   s  végre  a  katholicus 
vallás  s  vele  kapcsolatban  az  iskolák  és  papság  állapotát.  — 
Ebből  áll  a  rendkívül  érdekes  mü  tartalma.  Naiv  egyszerűséggel 
állitja  szembe  a  közelmúltat  a  jelennel ;  az  erőteljes  apákat  az 
elpuhult  fiakkal,  s  hol  gúnyolódik ,  hol  korhol ;  majd  a  komoly- 
ság, majd  a  tréfa  hangján  szól.  Stilusa  egyszerű,  mesterkéletlen ; 
elbeszélésben,  leírásban  egyaránt  ügyes.    Apor  a  Metamorphosis 
Transsylvaniae-hez  két  kiegészítő  munkát  is  írt:   »Syntagma  és 
Syllabus^r  czím  alatt.  Az  első  »az  élőknek  és  holtaknak,  kik  éle- 
temben hatvanhat  esztendeig  voltának,   összeszedése  és  száma, 
valakik  eszembe  jutottanak.«:  A  második :  »a  születésem  előtt  az 
1676-ik  esztendő  előtt  való  holtaknak  száma  és  nevök,  uri,  fő-  s 
nemesi  rendből  valóknak. «  Nem  oly  érdekes  olvasmányok  ugyan, 
mint  a  Metamorphosis,  de  a  történetíró  becses  adatokat  találhat 
bennük. 

A  történet  egyes  kisebb  korait  tárgyaló  monographiákban 
irodalmunk  nem  volt  igen  gazdag.  Közülük  mint  legjelesebbet  s 
a  történetíróra  nézve  legérdekesebbet ,  Pulay  Jánosnak  Szath- 
mári  békessége  czímü  munkáját  említem  meg.  Pulay  Pálfiy  Já- 
nos gr.  belső  titkára  volt ,  s  ura  és  Károlyi  megbizásából  irta 
meg  a  szathmári  békekötés  történetét,  még  pedig  eredetileg  nem 
magyarul,  hanem  latinul,  mert  magyar  szövegét,  melyet  mi  isme- 
rünk, csak  1718-ban  írta,  illetőleg  fordította.  Közli  benne  Ká- 
rolyi és  Rákóczi  levelezését  is ,  de  nem  szószerinti  pontossággal, 
mert  midőn  munkáját  magyarra  fordítá ,  a  levelek  nem  voltak 
kezénél,  s  így  csak  a  saját  latin  fordítását /ordította  ismét  vissza. 


402    A  MAOTAS  TORTÉNBTISODALOX  1711 — 1772  KOST. 

Nem  tudom ,  a  »Szatlimári  békessége  nem  egy  és  ugyanaa-e  a 
Toldy  emiitette  »Secreta  história  machinationam  Bftköciymiianui- 
malc,  mely  szintén  Pnlay  János  műTe. 

Nem  szabad  megfeledkeznOnk  a  krönik&k-  y  naplök-  és  fin- 
életrajzokról  sem  j  mert  ha  köztük  irodalmi  becsfl  munka  kevés 
akad  is,  mint  történeti  kntfök  nagyobbrészt  jelent^enyek.  Span" 
gár  Andrds  légr&di  születésű  jezsuita  hitszónok  (1677 — 1744) 
Féthő  Gergely  magyar  krónikigftnak  folytatását  adta  ki:  >A 
magyar  krónikának  ^  torább  való  terjesztése ,  avagy  negyediki 
ötödik  és  hatodik  részec  czim  alatt  (Kassa,  1734.^  mely  16B74Ő1 
1732-ig  terjed,  s  az  egyházi  ügyekre  különös  tekintettel  Tan.  Eit 
t^jra  kiegészitette,  s  ugyanott  1738-ban  ^Magyar  krónikac  cifm- 
mel  bocsátotta  közre.  Némi  érdeket  kölcsönöznek  munkájának  a 
hozzácsatolt  történeti  monographiák .  mint :  sz.  István  »dicsÖ8é- 
ges  életének  sommájac ;  ugyanannak  oktatásai  fiához ;  ai  általs 
fÖláUitott  érsekség  és  püspökségek  krónikája ;  a  sz.  korona  törté- 
nete,  előjogai  és  őrei ;  a  krónikában  emiitett  nevezetes  családok  és 
személyek  betűrendes  lajstroma  (mely  tulajdonképen  csak  egjstiNt 
névmutató)^  s  végre  a  magyar  eretnekek  és  eretnekségek  krónikiga* 
Pethö  CSrergelynek  másik  folytatója  Kovács  János,  máskép  Joan- 
nes  Fabricius  jezsuita  volt,  ki  munkáját  >A  magyar  krónikának 
rövideden  lerajzolt  summájac  czím  alatt  bocsátotta  közre.  (Po- 
zsony, 1742.)  Ez  tíz  évvel  tovább  terjed  mint  Spangár  András 
első  folytatása.  —  Egy  második  .toldalékban:  ^Magyarország 
krónikájának  rövid  reflexiókkal  való  fol}iatása«  (Pozsony,  1750), 
Mária  Terézia  uralkodásának  első  tíz  esztendejét  (1740 — 1749) 
adja  elö.  Kovács  krónikája  bőségre  és  érdekességre  nézve 
fölülmúlja  ugyan  Spangárét .  de  előadása  mind  a  kettőnek  egy- 
aránt gyarló.  —  Dalnoki  Veres  Oei^zson  kiikiillei  birtokos  és  szol- 
gabíró 1730  táján  verses  krónikát  írt  a  kuruczvilágról ,  neveze- 
tesen az  1704 — 1722-ig  történt  eseményekről,  sőt  némely  jogj-ze. 
tekét  1732-ig  is.  Versei  roszak,  de  adatai  hitelesek,  mint  egy  is- 
mertetője megjegyezte.  —  Végre  Bnlla  Gergely  megírta  Nagy- 
KőröM  krónikáját. 

A  naplóirodalom ,  mely  rokon  faja  a  krónika-ii*odalomnak« 

meglehetős  gazdagon  van   képviselve.    Vízaknai  Berevzk  (vagy 

Oy'órgy  kolozsvári  orvos  naplót  vitt  nemcsak  külföldi 


IFJ.   8ZINNYEI  JÓZSEFTŐL.  403 

Útjáról,  hanem  a  kilencz-éves  belháború  mozgalmairól  is.  (1693 — 
1717.)  Adatai  pontosak ,  hitelesek,   mei-t  annak,  a  mit  ir,  mint 
tábori  orvos,  rendesen  szem-  és  fliltanúja  volt,  sőt  még  a  szövet- 
séges vezérek  tanácskozásaiban  is  részt  vett ,  tehát  mindenről  jól 
lehetett  értesülve.  Nyelve  sürün  van  tarkázva  latin  szavakkal,  de 
ez  az  akkori  írók  legnagyobb  részének  közös  hibája.  —  Bánffy 
Farkas  1749  és  60-ben  tett  bécsi  útjának  naplóját  írta  meg,  mely 
teimészetesen  inkább  magánjellegű.  —  Benyiczky  Oáspár  a  Rá- 
kóczi-kor néhány  évére  terjedő  naplót  írt.  —  Terjedelmesebben 
tárgyalja  a  kurucz-mozgalmakat  Szakái  Ferencz  kolozsvári  egy- 
házfi  és  curator  naplója,  mely  1698 — 1704-ig  terjed,  itt  megsza- 
kail,  de  1711— 1716-ig  ismét  tovább  foly.  Legrészletesebben  az 
1703  és  1704.  év  erdélyi  eseményei  vannak  benne  leírva.  Sok 
érdekes  adatot  nyújt  Kolozsvár  akkori  beléletére,  közigazgatására 
s  vallási  viszonyaira  is.    Előadása  eleven,  adatai ,   különösen  a 
rhronologia  tekintetében  igen  pontosak.  —  Ráday  Pál  a  költő 
1709-iki  benderi  követségének  naplóját  írta  meg:  >Benderben 
menő  utazásának  diariuma«  czím  alatt.  —  Végre  Cégei  Wass 
György  Kolozs-  és  Doboka-megye  főispánja,  kolozsvári  kapitány, 
knruczvilági  naplóját  említhetjük  meg,  mely  részben  latin,  részben 
magyar  följegyzéseket  tartalmaz. 

Vannak  életrajzaink  jelesebb  férfiainktól,  melyek  szintén 
becsesek ,  mivel  íróik  történetileg  nevezetes  és  tevékeny  emberek 
voltak.  Ilyen  Károlyi  Sándor  tábornok  önéletrajza,  melynek  czíme : 
»Magam  életének  s  azalatt  történt  állapotoknak  emlékezetes  fo- 
lyá8Í.€  Stílusa  kellemes ,  magyar  zamatú ;  deák  szavak  nem  for- 
dulnak benne  oly  sürün  elő ,  mint  e  kor  többi  munkáiban.  Az 
életrajz  1669-től  1698.ig  szakadatlanul  foly;  a  következő  rész 
elveszett,  s  a  hézag  az  1703-ik  évig  tart,  mely  a  következővel 
együtt  terjedelmesen  van  leírva.  Innen  a  szerző  171  l-re  ugrik  át, 
s  folytatja  élete  leírását  1723-ig  szakadatlanul.  Az  életrajz  ki- 
egészítésére Károlyi  naplójegyzetei  szolgálnak,  melyek  az  1740-ki 
tleczember  végéig  terjednek.  Hogy  a  Rákóczi-kor  történetére 
Károlyi  önéletrajza  mily  nagybecsű  kútfő ,  bizonyítja  többi  közt 
az,  hogy  Szalaynak  az  1703.  és  1704.  év  történetének  megírásá- 
nál eg}nk  főforrásíi  volt.  Károlyinak  egy  másik,  kisebb  munkáját, 
a  >Tartarorum  rumor«-t,  mely  az  1717-diki  tatárbeütésre  vonat- 


404  A  M.  tOktíhxtisűd.\lom  1711  — 1772  közt.  ifj.  szishtzi  j. 

kos6  elMwjeuEltteét  és  L-^zrevi>te]^it  foglalja  mag&ban.  Tbaly  Eál- 
wí/i  oéh&ay  örvel  ezelőtt  fiidözte  föl  a  tett  közzé.  Ezen  munka 
tís  tetjedeLaae  docsjura  is  töi-t«neti  faecsQ .  mert  az  akkori  tatir- 
j&rftst  a  tSbbi  elbeszélfistől  eggszen  eltérő  aziuben  tüoteti  fol.  — 
E&rolTÍ  életraJM  mék-  sorakozik  Cserei  Mihály  >ünéletiráSA(. 
melyet  a  cs&t^&r  elé  terjesztésre  sz&nt .  b  azért  Irt ,  mert  a  csiki 
flHdlAlybiré  egyik  jösa'ifíűtól,  Alsó-Köhertö!  megfosztá.  Kgijel- 
lemBs  tekintetébea  beorsi^s  riiii.  mert  a  kuruczvilág  okozta  szenve- 
dte^ te  k&rai  elbeszélését  tartalmazza  ,  de  természetesen  neui 
mind^  elíogtlUa&g  oéUcűl,  a  mi  oly  körülmények  közt  nem  ís 
lehet  mftskép.  Bod  Péter  önéletrajza  inkább  magánjellegű,  s  több 
faaazn&t  veheti  a  nagy  £grfiii  életrajzírója,  mint  a  törtéaetlrö.  Róla 
.  nó}.TáQ,  megemlitbstjftli,  hogy  vau  neki  egy  kéziratban  levő  iatín 
te nagyar QyelTÜ adatgj-üjteméuye  >GrelliusTranssylvamcuB(cziiii 
(lAttr.me)^  teginkftbb  Erdély  egykora  történetét  világosítja  meg. 

A  kAtfS-niftgyailtók  köz(íl  Otosz  Ferenczet  és  Spangár 
Aüdrdtt  Icell  megemlítenünk.  Amaz  •Első  Lajos  magj-ar  kir&lj- 
.nak  dicsőséges  orsi&glásíu'ól  s  (■leit-  for^ytfiig  viselt  dolgairó!  val^ 
krönika<  czlm  alatt  Kbkulieijaiios  krónikájának  íorditasu  aili> 
ki  (Buda,  1760.),  rövid  jegyzetekkel  aczikkelyek  végén.  Spaogár 
pedig  sz.  Istvánnak  fiélioz,  Imréhez  intézett  könyvét  tette  &t  nyeL 
vünkre,  mint  krónikíijánál  emiitök. 

Eddig  hazánk  története.  Világtörténettlnk  e  korszakban 
eredeti  még  nem  volt ,  mert  az  egyetlen  ilynemű  munka,  melyet 
Tordai  Sámuel  kendi-lönai  kálvinista  prédikátor  adott  ki .  egy 
berlini  német  világtörténet  (Kiuder-Lehr)  után  készült 

Ha  egy  futólagos  pillantást  vetünk  az  imént  vázolt  iroda- 
lomra, Cserei  szabadhaugú  történetére,  Apor  remek  Uetamor- 
phosisárft,  Husztynak  hibái  mellett  is  becses  m&vére,  Káfolyi  ön- 
életrajzára, nem  is  emlitve  a  kevésbbé  jelentékeny  munkákat,  — 
azt  látjuk,  hogy  a  történeti  irodalom  meghazudtolja  a  >hanyatlás 
kora<  elnevezést 

IFJ.  SZINNVEI  JÓZSEF. 


406 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Tanulmányok  a  renaismnce  ^.r  a  reforinatU  korából.  Era»mu9j  Moriis 
TamáSy  Melíxnchton.  írta  Nisard  Dezső.  A  magyar  tud.  Akadémia  könyv- 
kiadó bizottságának    megbízásából  fordította  Vajda   János.    Budapest , 

1875.  VIII.  472  1. 

A  kftnyv,  mely  előttünk  fekszik,  három  férfiűnak  életét  tar- 
talmazza ,  kik  a  XVI.  század  olsö  felében  a  renaissance  és  re- 
formatiö  mozgalmaiban  tevékeny  részt  vettek.  Az  első,  Erasmus, 
mint  független  tudós  elhinté  az  új  eszméket,  de  midőn  a  vallás 
refomiatió  kitört ,  megrémült ,  visszavonult,  sőt  ki  is  kelt  ellene 
és  életét,  mint  az  egj'háznak  —  legalább  külsőleg  hive  fejezte 
be.  Sokan  —  Nisard  is  —  Voltaire-hez  hasonlítják,  —  kihez 
universalitasban,  cansticus  élczben,  nagy  befolyásával  az  európai 
mivelt  világra,  sőt  sorsára  nézve  is  csakugyan  hasonlított,  mert  a 
>ferneyi  br>lcs«  ha  megéri  a  franczia  forradalmat,  mint  Eras- 
mus  megérte  a  reformatiót ,  aligha  lett  volna  jakobinus,  hanem 
minden  valószínűség  szerint,  vagy  mint  emigráns  a  külföldre  me- 
nekül, vagy  mint  »a  nép  ellensége*,  a  vérpadon  fejezi  be  a  múltnak 
lerombolására,  a  ^szabadságnak*  előidézésére  szentelt  pályáját, 
—  A  második  tanulmány  hőse :  M onis  Tamás ,  jogász  volt.  Az 
állam  ideáljával  foglalkozott.  Megírta  az  »ütopiát«.  De  a  vallás 
terén  az  maradt,  mit  ma  »bigott«-nak,  határozottan  >ultramon- 
táD<-nak  szoktak  nevezni.  Szembeszállott  a  reformátorokkal ,  de 
azok  irányát  —  legalál)!)  némileg  —  Angliában  a  világi  hatalom 
is  támogatta,  és  Morus ,  mintán  a  katholicismus  hanyatlását  ha- 
zájában nem  gátolhatta :  meghalt  érte  a  vérpadon.  Nisardnak 
harmadik  hőse  ellenben  Melanchton,  a  szelid,  szeretetre  méltó  Me- 
lauchton,  ki  egy  oly  hatalmas  individualitásnak  bűvkörében  mint 
Luther,  a  reformatiónak  egyik  legfőbb  bajnokává  lön,  és  ő  fogai- 
Századok.  27 


K  ilSVVISMKRTETfcs. 

-  ui  teljesen  Luther  luegelégedésöre  —  az  aagastátia  con- 
ael  ég  most  is  sok  millió  keresztjéiini'khilTall/t8ft.t  kt-pea. 
j  lak  tulajdonkíptini  szakmája   az  irodalomtörténet, 

leii  u..     m&nyaibaii  nem  marad  annak  nziik   kereMtben    E 
m  életrajz  mindegyike  ogy-egy  daralrot  foglal  m.ig&ban  Eo- 
akkori  Általános  lört {•nettből,  s  az  irodalomförti-ní-szi-e  csaL 
y  ^s  —  mondhatjuk  —  a  munka  javára  szolgAló  voriá-s  em- 
..  Sok  apró  részletet  tisztíibban  lát.  miiit  ama  kornak  nu- 
izsliású  törtéuetírfti.  Mit  Unme  és  Makintnsh  t«szem  Bnr- 
elhisznek,  mit  Llngard  —  "lert  megcz&folni  nem  tud  — 
iligatíiRsal  mellőz ;  a  v^at :  he       Mnrus.  a  katbolicus  marljr. 
midőn  még  hatalmas  volt,   a  pru  estfinsokou  kegyetleukedelt : 
ard  éles  vizsgálat  alá  vévén,  meíidönti,  miy'd  nem  oly  ssieren- 
csevel,  mint  a  minővel  egy  későbbi  J  iü\  ében  ')  8tuail  Máriát  tisí- 
tázza  ki  a  váil  alöl,bogy  részes  volt  félje  Damleynek  meggyüko- 
lás&ban.  Nisard  höseibeu  mintegy  barátjait  látja.  Belepillant  K-i- 
kükbe  éa  tanVilm&nyozza  szivük  minden   redöjét.  A  kfip ,    moljei 
nyiíjt  —  érezzük,  ha  nem  is  tiidnők  —  élethil ,  de  azért  raind«u 
részletben  még  aem  egészen  igax.  Nisard  hasonlít  a  le-stfibez,  ki- 
nek képében  minden  részlet  kitünöleg  ki  vau  dolgozva :  de  pél- 
dául pprspectivája  hibás.  Erasmus,  Morus,  Melauchton  olyanok 
voltak,  miiiókiiek  ö  festi  őket,  de  a  kor,  melyben  éltek,  nincs  mb- 
dig  kellőleg  és  hlveu  kidomborítva,  különösen  Lutherje,  ki  mind- 
egyik életrajznak  hátterét,  ügyszólván ,  dominálja,  nem  az  a  Ln- 
tber,  kit  mint  az  emberi  erő  egyik  legpraegnansabb  kifejezéeétr 
ismer  a  történelem. 

Nem  mondom  hogy  Nisard  igazságtalan  Luther  iránt ,  s&t 
talán  Ő  jellemezte  legtalálóbban  azt  a  helyet,  melyet  e  nagy  férfi  a 
világtőrténclenibeii  elioglai,  »Ostobaság  volna  —  úgymond  —  Lu- 
thert kisebbíteni  akarni,  «e  e^jf  szent  riKV  Európa  egy  jó  rétzében^  is 
nagy  név  mindenilH.  (63.  \.)i.  és  nem  emlékszünk,  hogy  rá  valami 
valótlanságot  fogna.  Nem  is  az  a  hibája,  hogy  róla  mint  félkatho- 
liius,  fél  voltairiauus  yrnnrziVí  másként  beszél,  mint  n  protatáiu 
németek,  kiknek  véleménye  a  mi,  iiiivelt.  még  pedig  nemcsak  pro- 

')  FortraitB  et  ^tu<]«8  d'liÍBtoira  lítU-rairc,  a  >Le  ptods  de  Uarím 
Stuart*  ciíimU  t:zikkben. 


KÖNYVISMERTETÉS.  407 

testáns  közönségünk  előtt  —  mint  az  előtte  ismert  legoko- 
sabb és  —  legalább  látszólag  —  legelfogúlatlanabb  —  ál- 
talában irányadó :  mert  azt  hiszem,  hogy  ha  párhuzamot  von- 
nánk a  két  fölfogás  közt,  bizonyára  nem  a  francziáé  volna  az, 
melyben  a  tudomány  a  legtöbb  kifogásolni  valót  találná :  de  Ni- 
sardnakeg}'általában  nincs  érzéke  a  >hös'ők<n,  azon  nagyságok  iránt, 
kikben  nagy  értelmi  erö,  hason  nagy  cselekvési  képc^sséggel  van 
párosulva ;  s  e  tekintetben  épen  ellentéte  Carlyle-nek,  kit  »hero- 
wor8hip«-je  *)  az  ellenkező  irányban  talán  kissé  túlságba  raga- 
dott, Nisard  nem  szereti  Luthert.  Nem  tudja,  vagy  nem  akarja 
kellő  szinben  föltüntetni  ez  óriási  erő  nyilvánúlásait,  melyek  egy- 
aránt megdöbbentenek  és  vonzanak.  Az  ő  Lutherje  csak  az  erő- 
szakos ember,  ki  Erasmussal  gorombáskodik,  Melanclitonon  zsar- 
nokoskodik, e  szelid  tudóst  úgyszólván  akaratja  ellen  férjhez  — 
—  bocsánat !  —  feleséghez  adja.  s  a  classicusok  tanulmányozásá- 
tól a  hittani  tanszékre,  az  Iliastól  szent  Pál  leveleihez  kénvsze- 
riti.  Az  ö  kedvenczei  azon  emberek,  »kik  magukat  vagy  vissza- 
tartják, vagy  másod  szerepekre  szánják,  mivel  ekkép  ínimagukhoz 
és  másokhoz  híven  maradhatnak «.  azon  szerep,  melyet  Erasmus 
játszott  a  reformatióban,  s  a  melyet  minden  valószínűség  szerint 
Melanchton  is  játszott  volna,  ha  sorsa  nem  veti  Luther  körébe, 
Luthernek  hatalmába.  Körmyü  tehát  érteni  hajlandóságát  a  renais- 
sance  és  reformatio  e  két  alakja  iránt :  de  az  nem  oly  világos,  miért 
választá  harmadiknak  Morust,  ki  férfi  volt  tetőtíil  talpig,  oly 
bátor  a  lambethi  palotában,  midőn  az  esküt,  hogy  a  király,  az 
angol  egyház  feje,  megtagadta,  mint  Ijuther  Wormsban  V.  Ká- 
roly császár  előtt :  ha  nem  azért,  hogy  a  triasban  egy  igazi  ka- 
tholicus  is  legyen,  s  ha  nem  azon  szelid,  majdnem  gyermeteg  ke- 
dély miatt,  mely  e  bátor  férfiúnak  életét  oly  sajátságosan  jel- 
lemzi. Mert  valójában  csak  Morus  végperczeiben  tüut  ki,  mily 
erő  lappangott  e  szelid  külső  alatt.  Nemcsak  bátran,  de  humorral 
is  halt  meg,  mely  majdnem  példátlan  a  történelemben.  Midőn 
veszteni  vitték,  s  egy  ember  —  hogy  végperczeit  keserítse  —  bi- 
zonyos könyveket  kért  tőle,  melyeket  rá  —  Morus-ra  —  bízott 
volt:  nyájasan  feleié  :  »hogy  a  király  felmenti  őt  mindjárt  iratai 

^j  A  hüHök  tisztelete. 

27* 


408  k0nyvi8Mf.rtetí». 

könyvei,  s  egyób  hasonnemü  tárgyai  gondjától «  A  vérpad 
biczegö  lépcsőjén  niondá  a  Towev  hadnaíryfinak :  » Vigyázzon  ké- 
rem, hogy  biztosan  felmeliessek ;  a  mi  a  lejövetelt  illeti,  azt  reám 
bízhatja!*  Midőn  pedig  fejét  már  a  tőkére  tette,  hogy  a  halálos 
csapást  elfogadja,  még  űgy  igazitá  szakállát,  líogy  azt  a  bárd 
meg  ne  sértse ,  »mert  —  űgymond  —  az  nem  követett  el  felség 
sértést*,  With  whicli  strange  words,  mondja  Froude,  the  stran- 
gest  perhaps  ever  utt^red  as  sucli  a  time,  the  lips  most  famous 
through  Enrope  for  eloquence  and  wisdom  closed  for  ever*  *). 

Mindent  effvbevetve.  véleménvünk  szerint  az  Akadémia  he- 
lyesen  vette  föl  Nisard  müvét  kiadványai  közé.  Olvasó  közönségünk 
benne  egy  tanulságos,  s  a  ü-anczia  akadémikusok  szokott  csinyjá- 
val  írott  könyvet  ka  oott.  ('sak  a  fordítás  ellen  van  kifogásunk 
melynek  gyarlósága  elárulja,  hogy  ha  a  fordító  bírta  is  a 
franczia  nyelvet,  nem  volt  kellőleg  tájékozva  a  tárgy  iránt.  Van- 
nak kifejezései,  melyeket  —  a  franczia  eredeti  nem  lévén  kezünk- 
nél —  absolute  nem  értünk.  Sok  kifejezésénél  elt4ilAljuk ,  mit 
akar  Nisard  mondani,  de  még  jobl)an  megértenők,  ha  a  fordító 
az  eredeti  műszavakat  meghagyta  volna ;  én  legalább  nem  tudom, 
miért  kell  a  scholasticismust,  »iskolásságnak«,  a  renaissance-ot 
^újjászületésnek*  ,  a  Towor  hadnagyát  a  >torony  hadnag3'ának€ 
moiidnni :  míg  másrészt  nem  értem,  n)iért  kell  az  olasz  Poggio 
nevet  a  franczia  variánsban  »Pí)ggo<-n('k.  n  német  Karlstadt-ol 
(.\arl()stndtnak  adni ,  vaiíy  brandenburí^i  »in;u'í|nis«:-ról  beszélni, 
a  régen  bevett  >>örgróf''<  lu'lyc^tt.  Azt  scin  ha.tryliatjnk  szó  nélkül, 
hogy  a  fcmlító  — jel(»sebl)  költőink  (\£ryil«v  az  Akaih'mia  kiadvn- 
nyáhnn  — beáll  nyelvrontóink  közé,  kik  nem  elégednek  me^, 
hogy  rósz  /// szavakat  esinálnji.k.  hanem  még  a  nieglcvö  jókat  is 
elrontják,  és  a  ^miseo/iY/.ví/x.  ;:<5/r^/c!söt(>rtök<^v  mellé  egy  harmadik 
hasonértékii  szóval  gazdagítja  a  nyelvet  :  »áldozási  szentséggel, 
mi  valószínüh^g  az  lesz,  mit  magyarul  »í)ltári  szentség«-nek  szok- 
tak mondani.  PAULEK  (aULA- 


'^  »K  sajíitsngo.-*  szavakkal,  a  l('fxsMJárs:í«xí)sal)líakkal  talán,  niely<í- 
ket  vnlaliM  oihIkt  ilv  alkalom uial  kirití'ít,  oz  ('kosszól;ís  t'a  tiidoinám- 
rúl  e^tlsz  Eurúpábaii  loghírcsohb  ajkak  űrökre  U'z:íródtak<íc  Froiide  HÍ8- 
tory  of  Euiclaud  from  the  fali  of  \Volsí»y  to  the  dctect  of  the  Spani^h 
Arniada,  II.  2  7G  l. 


KÖNY  V  ISME  RTETÉS.  409 

Constantin  Jos,  Jirecek,  Geschkhtt  der  liidgar^n,  Prag  18 76.  Verlag  von 

F.  Terapsky. 

I. 

Nem  politicai  röpirat  fekszik  előttünk,  nem  utazási  munka, 
nem  iránymti,  melyben  a  tények  procrustesi  ágyba  fektetvék,  és 
a  felületesség  a  rósz  akarattal  párosul,  hanem  komoly  tudomá- 
nyos munka,  mely  elejétől  végig  azt  a  jó  benyomást  teszi  az  ol- 
vasóra, hogy  a  szerzőt  nem  mellékczélok  vezérelték,  hanem  a  való 
földerítésére  irányzott  törekvés  és  a  tudomány  érdeke. 

Minél  ritkábban  van  alkalmunk  hasonló  munkáról,  mely  a 
jelenkor  politicai  helyzetét  lelkünkben  föleleveníti,  dícséröleg  ki- 
emelni a  tárgyilagos  föklolgozást,és  azt,hogy  szerzője  minden  nem- 
zetiségi túlzástól  nientt,  annál  nagyobb  készséggel  elismerjük  azt 
most,  midőn  azon  nép  történetével  ismerkedünk  meg  közelebbről, 
mely  az  európai  török  birodalomban  számra  nézve  legnagyobb, 
és  melynek  nyelve  a  legnagyobb  területeket  hódította  meg  ma- 
gának. 

Enyel  óta  ismereteink  a  Balkán  és  Duna  közt  elterülő,  ha- 
zánk viszonyait  oly  élénken  érdeklő  szláv  tartományokról  nem 
igen  gyarapodtak.  Okait  nem  kutatjuk,  mert  ez  messzire  vezetne, 
de  a  tény  elvitázhatlan,  és  tagadhatatlan,  hogy  nem  jó  dolog, 
hogy  ez  így  van.  Jireíek  számos  forrást  használt  munkájában, 
melyek  nemcsak  hazai  történetíróink  előtt  nagyjában  ismeretle- 
nek, hanem  tán  sok  szlavista  előtt  is,  kik  pedig  azon  kedvező 
helyzetben  vannak  nagyszámú  ős  nemzeti  írott  emlékekkel  ren- 
delkezhetni, és  érdektársakat  találni  északtól  délig,  mint  meg 
annyi  közreműködőket  egy  kitűzött  irodalmi  mü  létesítésére. 

Hogy  az  ős  bolgárok  nem  a  szláv  fajhoz  tartoztak,  ez 
Magyarországon  sem  ismeretlen.  A  bolgárok  a  VI.  század- 
ban többször  pusztító  hadjáratokat  intéztek  a  Duna  jobb  part- 
jára, végre  is  679.  évben  a  maguk  közt  egyenetlen  szláv  törzsökö- 
ket  a  Balkán  félszigeten  maguknakalá  vetették,  és  azóta  itt  döntő 
befolyást  kezdtek  gyakorolni.  A  byzanti  íi'ók  világosan  meg- 
különböztetik mindenütt  a  bolgárokat  a  szlávoktól,  Nestor  sem 
számítja  a  bolgárokat  a  szlávokhoz,  hanem  egy  sorban  nevezi 
őket   a   kazárokkal,  magyarokkal  és  avarokkal.  Ujabb  időben 


iriíg 

■li>Ml>adtTCk  UkL  k2  •  m.  s*a4MI  a  TIL  ni- 

táti,  TtaáU,  Hii  I  li.rn.  ^j««.  TW— BBtetlu- 

MÜM^f  BliiitilH  ■niilMlt,  át  >d  aort  b  lik. 

B50  tolBii* bllftt  aiT^  hae;  n  vaftad*  ■iMlrt,  ■ 

»,Wili|i  t«S>r  k(;<^  UrtE  aknk  aicbiln  ■ 

I   ■JUT  M^K^BB*  ByUHit  SCB    WMTiaWO   HL    BBHIK  HHBBOBI 

■  sMgftnfc  ehdtoiMuJtiArtl,  aek  rntf  iBiBirtiMlíjfiili 
1^  hop  m  hdgir  Mgtr  IfeByepfcg  fe  gnanatkai   alkeUM 

Tfwwifl  jiilíi  iirg  I  I  faja  wtt  a  taig,  ■Mhi  »  ffsmim 
lineohui4ofcfi]só<NMnssÍeot  dfcflftlták.  «c  an  onügn 
linyiMBUk  BKiyvi  noBiítöl:  &«Tti.  de  nf^ttiíéeökiEt  föUldfnUk 
az  iltslok  megbóditot;  c-Wi>:4iiak.  X-em  Aktjuk  toborolni  i 
nyngoti  gőtbok  és  DomuitDok  ^-rsát  Frs:>oziaorr2á^baii,  a  roma- 
nizAlt  nomtuinciat  a  germán  Acsolor^z^ban.  a  skandio&T  oro- 
szokat Kiev  és  Xovgorodb&c  Ki  ne  gfodoloa  ^ajAnfc  keleti  é> 
ész^i  részjfire,  hol  i  mafrar  iituíjc'ii^^g  truékenT  vereségeket 
oenved^é?  míg  biz>:>nT05  táborban  ^zt  k&nólik.  bo^  erőszakkal 
teije^ztjök  Deiiu«tisÉgöiike;  —  mii  dz  illetők  maguk  sem  bisznet, 
addig  a  ralős&gbaD  inkább  oh  téoTek  állnak  elénk,  oiintba  a 
bolgárokboz  é>  longobárdokboz  hanuadikbl  kellene  beiUannnk. 

Itt  van  helye  emUtenönk  azt.  ho^-  a  kuitok,  kiknek  csak 
egr  kis  részét  fogadta  be  IV.  Béla  királv.  Bolgarotízig  hadi-tör- 
ténetében  éa  ethn(^iapbiai  Tiüonyaikiu  jelent(kenT?zerepet  jit- 
•zottak,  Jir<-í*k  'zerint  a  kunok  nyelve  közelebb  áll  a  török  mint  a 
magyar  njelThez.  megjtgjezT  én.  hogr  egy  XII. századbeli  relenczei 
ember  Pontii«  mellett  egy  küa  -zótárt  szerke:íztett.  Ezen  s6Ur 
tolajdonkép,  mint  Boesslenöl  tndjuk  1303.  érben  késsólt  és  Pet- 
rarca Utal   a  Telenczei  kőDyTtámak   ajándékoztatott    Czime: 


KÖNYV  ISMERTETÉS.  411 

Alphabetum  persicum ,  comanicum  et  latinum ,  és  2500  czikk- 
böl  álL 

A  bolgárokkal  már  a  honfoglalás  idején  érintkeztek  a  ma- 
gyarok, vagy  is  helyesebben  szólva,  hódító  fegyvereiket  rájuk  is 
szögezték.  Béla  kiiály  névtelen  jegyzője  említi,  hogy  Szálán  bol- 
gár vezér  Tételben  székelt,  a  hová  neki  a  görög  császár  és  a  bol- 
gár fejedelem  nagy  sereget  küldenek.  Szálán  Ai*pádot  fölszólitá, 
hogy  hagyná  el  az  országot,  de  ez  sereget  küldött  ellene,  mely  a  bol- 
gárokat megszalasztájSzalán  pedig  Bolgár-Fejérvárba  menekedett. 
Elbeszéli  továbbá  Lél,Bulc8  és  Botond  hadjáratát  Bolgárországban, 
melynek  vezére,  fogadván,  hogy  anyai  nagybátyja,  Szálán  pártját 
uem  fogja,  Ai-pádnak  meghódolt,  és  magát  adófizetésre  kötelezte, 
(lásÖ  38.  39.  40.  41.  42.  fejezet.)  Kéza  Simon  két  helyen  emlé- 
kezik a  bolgárokkal  való  viszonyokrúl,  és  pedig  alig  egy  pár  szó- 
val, (lásd  §.  13  és  19)  az  egyik  kalandos  hadjárat  Bolgárország 
ellen  egész  Idropolisz-ig  (valószinüleg  a  más  Drinápolyig)  ter- 
jeszkedett. Egy  másik  bolgár  vezér,  t.  i.  Glád,  Béla  kii\  névtelen 
jegyzője  szerint  a  Maros  folyótól  Harám  váráig  uralkodott,  ezt 
Szoárd  és  Kadocsa  a  Temes  folyó  partjain  szalasztották  meg, 
aztán  a  Dunán  átkelve  Castrum  Boronch,  várát  bevevék,  és  Sce- 
redney  várat  körültáborolták.  Boronch  helynevet  Szabó  Károly 
Varancs  névre  magyarítá,  de  ez  bizonyosan  soha  sem  volt  hasz- 
nálatban ;  Boronch  szerintem  azon  hely,  hol  a  XIII.  században 
(tulajdonkép  csak  IV.  László  idejében)  a  boronchi  bánok  székel- 
tek, a  mai  Branitsevo,  nem  pedig  a  bolgárok  történetében  hires 
Vracza.  A  Sceredney  nevet  illetőleg  igaza  van  Szabó  Károlynak, 
midőn  ezt  a  mai  Szófia  várossal  azonositja,  mert  az  utóbbinak  bol- 
f^'dv  neve  Srédec.  A  magyai*  vezérek  a  Vazil-kapuu,  azaz  a  balkáni 
Traján  szoroson  át  Philippolisig  hatoltak.  (44  és  45  fejezet.) 

Mindezekről  Jireöek  mit  sem  szól.  Előtte  a  Glád  és  Szá- 
lán nevek  egyrészről.  Léi,  Bulcsú,  Botond,  Szoárd  és  Kadocsa, 
másrészről  ismeretlenek.  Tagadja-e,  hogy  ezek  történeti  szemé- 
lyekre vonatkoztak,  miként  Roessler  tagadja,  hogy  Gelu,  Zalán 
és  Zubui'  történeti  személyek  voltak,  kik  szerinte  inkább  már 
meglevő  helynevekből  Anonymus  fantáziája  által  a  történetbe 
bevezettettek?  —  nem  tudjuk.  ^)  A  dolog  minden  esetre  íoltünö, 

^)  Roessler:  Komanische  Stadien  201.  lap. 


4iÍ  K<>»TTIIUfEKTETͧ. 

MMÉl  mkáMp ,  mffrt  nmnkája  több  liqgáB  a 
Uftíl^MMMk  elég  helyet  enged. 

ígjr  ftÜTán  a  dolog,  najnálattal  le  kelleti 
vÉralr^i9íáMr/il  i^,  hogy  JireSek  felfogja  nlágofittaid 
M^rlyberi  ^^lit/no,  Glád  ut6dja,  Szent-Tstrán  ImÉif 
álHf  A»  MHÍy  a  mai  napig  még  meglehetőflen  érthetetka. 

HmiiUUWkri  életirójánál  Ol&d  ufödjárti  OYáamaA 
kM  rét»(leteket  olvanonk,  de  mag&nak  Glftdnak  nerél 
^k  \fHnwu  Ha  bf^bizoriyíthatnök,  hogy  ezen  életrajz 
mu%  kora  «;l'Hi  kénzfilt  (azt  tartj&k,  hogy  a  XIV. 
fc#fftzt«dett|  e^yew  részeinek  kivételével,  melyek  korábbaa 
(ak)  én  ablian  Obtorn  izintén  Glád  utódjának  neveclefndE, 
nymun  bit^lenMégi;  mi;Il'9tt  egy  új,  hatalmas  énr  rolna.  De  a  áolog 
Aeto  úgy  tíX.  A  névtítlen  jegyző  Glád  birodalmát  nem  ofy  aagy- 
fiak  tlknt^i  fSi>l,  mint  a  Olitomé  mondatik,  mert  a  Dnnáiiak  joU 
p  artjára  netn  Usrjmzii  ki«  Horváth  Mihály  azt  iija,  hogy  a  kgj6> 
zMt  lejedelem  (t  l  Olád)  Árpád  kegyelméhez  f 61  fajmodM,  s  ér 
Uilté  UrUpkdhiM  meghatjyaloíL  Ezen  utóbbi  állitásról  a  Néívleha 
^agytitff  <;  ikruyhuu  <'gy<ffl(«ii  frirráHunk,  mit  sem  tud  mert  csak 
annyit  njond,  hogy  n  magyaroktól  féltében  Kéve  várába  oie^ 
iK'kvo  (ílad,  ui'uUni  a  ma^yajok  r/Mu  várat  is  körülfogták  és  o»> 
innnoUii  ki'/<lt/;k,  kovctifkc^t  küMvéu  a  magyarokhoz  >békét 
]í**'/Aii  tóiDk  kérni ,  éh  a  várat  különféle^  ajándékokkal  önkényt 
átadá.^r 

Ma  Horváth  Mihály  fölfíigáKát  magunkévá  tévén,  azt  állit- 
juky  hogy  (iUi(h  a  magyar  ffaihatóHág  elismerése  mellett  Árpád 
által  tartományainak  l)iHokáhaii  meghagyatott,  legegyszerűbben 
nM;g  vau  magyarázva,  miként  uralkodhatott  Glád  ivadéka  Oh- 
(om,  Hz^iut-Intván  korában.  De  ez  cst^tben  egy  másik  nehézség 
nntrül  fbl,  t.  i.  hogy  í'mHze  nem  lehetne  (;gyeztetni  Glád  és  ivadé- 
kának folytonos  országlását  a  Magyarország  fejedelme  által  a 
közigazgatás  és  a  hadi  ügyek  élére  ide  helyezett  magyar  kapi- 
tányok Hzékelésével,  miről,  ha})ár  dönthetetlen  nem,  de  mégis 
ügyeimet  érdemlő  adataink  vannak. 

Noha  Szalay  László  is  a  Névtelen  jegyzőre   támaszkodik. 

I   mint  előtte  Engol,  Ohtomról,  Glád  ivadékáról  azt  irja. 

lovánál  a  Dunán  átkelve  őseinek  földjét  visszafoglalta,  és 


KÖNYVISMERTETtS.  413 

a  Maros  vizénél  letelepedett.  Tebát  az  egyik  nézet  szerint  lázadó,  *) 
a  másik  szerint  az  országba  betörő  külellenség  lett  volna  Ohtom. 

Szent-Gellért  életírójától  oly  részleteket  tanulunk,  me- 
lyek nagyobb  súlyt  adnak  az  első  fölfogásnak.  Ezen  forrás 
szerint  Ohtom  parancsszava  teljesülést  nyert  a  Körös  folyótól 
az  erdélyi  részekig,  valamint  Szörényig  én  Bodonyig,  gazdagsága 
rendkívüli,  lovainak  mennyisége  megszámlálhatatlan,  azonkívül, 
melyek  lovászok  örizete  alatt  istállóikban  tartattak.  Számtalan 
marha-csordája  volt,  melyek  mindegyike  csordások  gondjaira  volt 
bizva.  Ohtom  Marosváron ,  székhelyén  monostort  épített  Ke- 
resztelő Szt.-János  tiszteletére,  és  görög  szerzeteseket  helyezett 
oda  egy  apáttal  együtt.  Ez  tehát  oly  jellemzés,  mely  egy  tűlhatalmas 
törzsfSnökre  vagy  országn  agyra  illik,  de  kívülről  az  országba 
nyomuló  ellenségre  semmiképen  nem.  Nem  kerülheti  ki  figyel- 
münket, hogy  Szent-Gellért  életirója  Ohtomnak  sokkal  nagyobb 
tartományt  tulajdonít,  mint  a  mely  fölött  az  ö  elődje,  Glád  bol- 
gár fejedelem  uralkodott,  és  a  mely,  mint  láttuk,  csak  a  Marostól 
Horom  és  Orsova  váráig  tcrjedett,  vagy  ám  mondjuk  Bodonyig, 
minthogy  a  Névtelen  egyik  helyen  azt  mondja  Gládról,  hogy 
Bodony  várából  a  kunok  segélyével  jött  ki.  -)  Miként  kell  ezen 
körülményt  magyaráznunk  ?  Ha  itt  a  forrásúi  szolgáló  iró  sza- 
batossági hiány  hibájába  nem  esett,  c^^ak  azt  kell  gondolnunk,  hogy 
Ohtom  visszaélvén  hatalmával,  lassankint  foglalt,  és  a  király  a  bi- 
torlást tűrte,  mig  a  megtorlás  idejét  elérkezettnek  nem  látta.  Meg- 
lehet, hogy  Ohtom  közvetlen  elődjei  is  már  hasonlót  míveltek,  ra- 
vaszsággal éa  erőszakkal.  De  azt  föltenni  sehogy  sem  lehet,  hogy  kül- 
földi ellenség  az  ország  birodalmát  a  Kőrösig  meghódította  volna,  a 
nélkül,  hogy  az  ifjú  magyar  állam  alapjaiban  meg  ne  rendüljön. 

A  dolgok  természetes  fejlődése  hozta  magával,  hogy  Ohtom 
hatalmi  vágya  összekoczezanásba  jöjjön  az  erőteljes  Szent-István 
egész  politicájával.  Ohtom,  miként  elei,  a  görög  szei-tartású  ke- 
resztyén vallás  híve  volt,  mint  akkor  a  bolgárok  általában,  és 
Bodonyban  keresztelkedett  meg.  Szent  Gellért  írója  azt  mondja, 


*)  Quod  praedicto  regi  rebellis  fűit  in  omnibus,  mondja  a  Névte- 
len jegyző  a  XI.  fejezetben. 

^)  V.  ö.  a  Névtelen  jegyzőnél  a  XI.  fejezetet  a  44-dikivel. 


414  KÜNYVI8MKBTETÉ8. 

nnk  bt-t  fekségt!  volt, ')  abból  nem  küretkezik,   hogy 
ge  keresztyén  volt.  mert  az  orthodox    bolg&r  cgyhiii 
get  megengedte  és   Szent-Istvánt  aligba  ezeu  uiöbbi 
adltotta  »z  Obtom  elleni  háborúra,  mint  inkább  st    I 
laK  e  bizíikodáiía,  mely  mái'  a  királyi  tekiutélj't  is  titymálta, 
lij   ózását  vám  iilá  vftette  és  a  királyi  sószállltásokat  is 
.^.  j[idón  István  király  a  bjitalmas torzafönököt, a kcnsz- 
.  .allíiíi  elleneit:  Kupa  sümegi  lierczeget,és  Gyula  erdélyi  vaj- 
sorra  leverte,  Ohtom  könnyen  előre  líitta,  bogy  az  6  féktelen- 
nek utolsó  óváia  ntnlt,  ís  hntfv  István  kirítly  Öt  fensüségének 
L-tlen  elismereo..      lugja  Kényb     iteni.  Obtomnak  ezen  kilátás. 
-  látszik,  nem  voiu  ínyére,  mei'i  Jasilius  görög  usáMzár   pártl'tf 

.át  kereste,  és  készebb  volt  azelőtt  meghajolni,  azon  reménj- 
I,  Iiogy  a  császár  miatt  könnyel  en  tarthatja  ten  tartományai 
li  uratmát-,  mint  Szent-István  ..lati. 
Ha  Ohtom  ezen  megbödolását  történeti  ténynek  vesszük, 
akkor  ez  1014  év  előtt  nem  történt,  mert  ezen  esztendőben,  és 
pt-dig  július  29-én  csspott  össze  II.  Basiliu^  görög  ccászár,  Sá- 
mnel  bolgár  cíár  seregével,  melyet  tökéletesen  megsemmisttett. 
Miijt  Gibbon  mondj;),  pz  a  romai.Tk  legnagyobb  diadala  volt  B«- 
lisar  ideje  óta.  Ezen  csatában  II.  Basilius  15,000  bolgárt  fogolylyá 
tett,  kiket  mindnyájukat  megvakittatott,  minden  száz  ilye n  szeren- 
csétlennek egy  félszemüt  vezérül  adván,  kik  őket  czárjukhoz  kísér- 
jék Piileprc.  Midőn  a  czár  ezen  szerencsétlenek  roppant  mennyi- 
ségét látta,  eszméletlenül  össnerogyott,  és  két  nap  mülva,  septem- 
ber  15-én  meghalt.  Bolgaria  akkor  még  nem,  de  negyven  eszten- 
dei küzdelem  után  nicg  volt  scmniisítvc,  és  II.  BasUius,a  »bolgár- 
Ölö«  élte  czélját  elérte:  Bulgaiiát  a  byzaiiti  birodalomba  olvasz- 
totta 1019.  évben,  maga  pedig  1025.  évben  halt  meg. 

Kijelöltük  az  idő  batárokat,  melyek  közt  Ohtom  Basilius 
császár  pártfogásait  kereshette,  vagy  tán  inkább  hódolását  föl- 
ajánlhatta. ^)  De  a  lehetőség  még  nem  valóságos    tény.  Jiref^k 


')  A  holgárokiiál  h  töbhucjiiacg  »zokiÍ£Í>:ui  volt.  Láed  Roessler: 
Romüniacho  Studicn  240  lap. 

')  Fül  keli  tennUnk,  bogy  11.  Basilius  ezen  meghódolást  elfo- 
gadtn,  Ohtom   pedig  csak    ezután    alapította    MaroB-vároa    Keresztelő 


KÖNTYI8BI£BT£TÉB.  416 

nem  ismeri  Ohtomot,  Glád  utódját,  miként  nem  ismerte  Ke. 
ant  ^)  és  unokáját  Szalánt.  így  hát  aziránt  sem  nyerünk  fölvilá 
gositást,  vájjon  ha  Sámuel  czár  a  görögöknek  hasonszülött  ellen- 
sége volt,  miként  tűrhetett  a  távol  Marosváron  (a  mai  Csanádon) 
egy  dynastáty  ki  onnan  egész  Bodonyig  parancsolt  ?  vagy  miután 
Bodony  már  1002  évben  nyolcz  havi  ostrom  után  II.  Basilius  ha- 
talmába esett,  miként  lehet  föltenni,  hogy  Ohtom  egész  Bodonyig 
uralkodott  ?  Kiuek  vazallusa  volt  Ohtom,  Sámuel  czáré,  vagy 
Szent-Istváné?  Mindkét  esetben  számtalan  kétely  merül  fel  a  miért 
is  őszintén  fájlaljuk,  hogy  ezen  viszony  fölvilágosítására  egyetlen 
adatot  sem  találunk,  a  különben  sok  becses  idegen  forrásokkal 
rendelkező  JireCek  történeti  müvében.  A  belföldi  foiTásokbúl  hasz- 
nálta Theiner  és  Fejér  oklevéltárait,  a  Schwandtner-féle  Scriptores 
KerumHungaiícarumot:  tehát-ot,Anonymu8t,Thuróczykronikáját, 
stb.  továbbá  Gebhardit,  EngeltjFesslei-t,— mely  utóbbi  körülmény- 
ből is  bizonyos,  hogy  Jirefek  legalább  másodkézből  ismerte  azon 
magyar  fonások  tartalmát,  melyekből  Keaii,  Szálán,  Glád  és 
Ohtom-ról  való  tudomásunkat  vettük.  JireCek  hallgatása  azok- 
ról tán  nem  jelenti  azt,  mintha  mind  ezen  krónikái  közléseket  el- 
vetné, de  megegyeztetni  a  szláv  és  byzíinti  Írókkal  és  adatokkal 
ö  sem  bírta,  azért  hát  vele  együtt  várjunk,  míg  egy  szerencsés  vé- 
letlen a  tudományos  érdekeltséget  jobban  fogja  kielégíteni. 

PESTY  FRIGYES. 

Szeut-János  tiszteletere  a  görög  apátságot.  Szent-Gellért  életirója 
így  szól  Oh  tómról :  Acccpta  autcm  potestate  a  Graecis,  construxit 
in  praefata  űrbe  Morisena  Monasterium  in  honore  S.  Joannis  Bap- 
tistáé. Szabó  Károly  fordítása  ezt  így  közli :  »Hatalmát  pedig  a  görö- 
göktől véve,  azaz  —  mint  magyarázólag  megjegyzi  —  a  byzanti  biro- 
dalom felsösége  alatt  állott. «  Vájjon  ke'pzelhetö-e,  hogy  Szent-István 
alatt  ilyen  állapot  létezett  ? 

')  Hilferdiug  orosz  író  azt  állítja,  hogy  a  magyar  nyelv  termé- 
szete szerint,  mely  nem  tűri  a  mássalhangzó  összetorlódását  Krum  név- 
től lett  Kerm,  utóbb  Kcan.  Krum,  a  bolgárok  rettenetes  chanjuk  815.  év 
april  13-án  rögtön  meghalt,  mint  Attila,  vérfojtogatás  által.  Ezen 
Krum-nak  unokája  lehetett  Szálán,  mint  krónikánk  írja,  chronologiai 
nehézség  abban  nincs. 


414 


KON8ZTANTIN  MIHÁLY 

T/)liÖK    KIU^NIKAjA   a   XV-IK   8ZÍZADBÓL. 

k  tég\  kr/iftikák  \^m  i^rdnkoii  pdlHáiiys  a  ÍÖntneTesett,  —  máj 
M\fig  A  XV.  fSulMfültMtlI  tUSfVik  tört<<notot  tárgyalja,  t  így  neBUEettak  tflr- 
l^naCrfba  ft  vi&ff viltii  rniliik  iirfxve  kültfu^s  drdekkel  bír ;  —  m^  ó 
■abh  axonban  iHiiiiin,  a  tHrnktfk  XV.  nxázadbeli  odvarí,  állami 
tiííánfk  lofráAH,  iiM*lyat  a  Hxont/I  tiMg  kimoríttfen  a  krónika  v^én  nyájti 
■  inaly  annyival  Inkább  hitolt  drdomel ;  —  iniv«I  a  szerző  liosué  kleig  i 
rtfrHfc  Janf Aiárofc  kttxfttt  Mvt(u,  ubfg  alkalma  volt  azokkal  megismer kedsL 

A  iKDrad  Koniixtunthi  Mihilly,  Osztrovicza  városában  SaBrbi- 
ában,  UiSO.  i^v  knrüi  sxlllntott  (<h  Hxcrb  ueinzetis^gti  volt;  midőn  i 
(örftkftk  U5A.  t<vb»n  Nov(»  Hrdo  holyH^gét  (Szerbiában)  elfoglalták, 
hxerx/liik  íh  akkor  ott  ItWf^ii,  a  t((rökKk  koxoibo  csott,  kik  azután  öt  Ris- 
A/HÍába  vlv«<ii,  a  jaiiicmlrok  köz<<  sorozták;  l-jr)íi.  cvben,  midőn  Moham- 
iiirrl  szultán  l^^lgrilfiot  mt^gtilniadta,  már  iiia^a  is  a  török  hadseregben 
volt,  —  azutiiu  j»odi(í  ri5»zt  v<*tt  uj^yaiHí  szultánnak  Morca  elleni  hadjá- 
rataiban (1458 — 14*»0\,  valamint  a  í^örög  császár  ellen  (Trapezunt- 
ban)f  Uzun  ílasza  ellen  (Karamaniábau^  —  l  It)  1.  évben  —  s  Drakul  oláh 
vajda  (>l1en  viselt  hadjárataiban  is,  -  s  niindozekröl  törtenetében  elég 
bőven  <$rtekezik.  ll()d.  <Wben  MohainiMl  pasa  Xvccsaj  várának  (Boszniá- 
ban) parancsnokává  tette,  s  ezt  a  várat  azután  i'\  a  Mátyás  király  alatt 
Boszniába  betört  magyarok  ellen  vc^delmezte,  nn'g  Mátyás  király  (u.  <*. 
^vben)  Jajczát  elfoglalván,  szenn^lyesen  jött  Zvecsaj  alá,  a  midőn  is 
neki  a  várat  fbiadta,  s  —  mint  krónikájában  mondja,  —  dicsérte  az 
Istent,  bogy  így  tiszta  lelkiismerettel  es  becsülottcl  visszatérhetett  a  ke- 
retstyánek  köze'. 

Itt  megszűnnek  a  szerző  életrajzára  vonatkozó  adatok,  s   többet 

nem  tndni  körülményesebben  életéről,  de  valószínű,  hogy  ő  is  mint  Zvecsaj 

"^nak  volt  parancsnoka,  azon  500  rabságba  ojtott  török  katona  között 


KÜLÖKTfeíríiK,  417 

volt,  kiket  Mátyás  király  magával  Budára  vitt,  azutáu  |>edig  l>izonyo8, 
hog^'  állandóau  nem  maradt  Magyarországliau,  hanem,  alkalmaBÍnt  csak 
miután  rövidebb  ideig  Cseh-  ós  Morvaországban  é\U  —  átment  Lengyel- 
országba, hol  azután  a  nemesek  sorába  felvitetvén,  ott  meg  is  halt 

A  mii  eredetileg  lengyel  nyelven  íratott,  csakhamar  azonban  cseh 
nyelvre  fordíttatott  le^  s  e  nyelven  lett  is  először  ir>r)5*ben  kinyomatva.  Az 
eriHleti  lengyel  szöveg  csak  az  1828.  évben,  Berdicsev  nevű  kolostorban 
födöztetett  fol,  ezen  czímmel :  >Pamjetniki  janczara<  azaz :  »A  jani- 
csár cnilókei«,  s  akkor  rögtön  ki  is  nyomatott  a  >Zbiora  pisarzva  pols- 
kychc-ban  Yarsólmn,  s  másodszor  a  »Bibliotheka  polBka«-ban  1857tben 
Szánokban.  Kzután  me'g  két  lengyel  kéziratot  találtak :  az  egyiket  Kor- 
lukban,  a  másikat  Orodno  mellett  1838.  Legújabban  dr.  SaCarik 
Jankó  fordította  le  szerb  nyelvre,  s  érdekes,  s  beható  tanulmányra  m# 
tat«í  bevezetéssel  látta  el ;  —  ezt  pedig  a  szerb  tudományos  társulat^ 
saját  évkönyvében  (Glasnik)  adta  ki. 

Megemlítendő  még,  liogy  ezen  mii  a  lengyel   irodalom   egyik  leg~ 
becsosb  s  legrégibb  eredeti  emlékei  közt  tartozik,  mert  ezek  csak  a  XVL 
század  közepe  táján  kezdődnek,  ez  pedig  valószínűleg  még  a  XV.  század 
végén,  de   legfölebb  a  XVI.  század  első  tizedében  irntott. 

A  mü  ')()  különböző  tartalmú  fejezetre  van  osztva.  A  történetet 
kezdi  a  török  nép  s  a  török  szultánok  eredetével,  leírja  azután  vallásu- 
kat, Mohámét  ):róféta  eredetét,  fölIépiWt  s  működését,  azután  beszél  a 
tr»rökök  igazságszolgáltatásáról,  s  korholja  alattomosságukat  s  hűtlenségü- 
ket ;  áttér  azután  a  valódi  török  történetre,  s  oyA  idő  szerinti  sorrend- 
ben, és  pedig  az  egyese  szultánok  uralkodási  ideje  szerint  szakokra 
osztva,  adja  elő ;  azután  a  szerbek  régibb  történetéről  röviden  megem- 
lékezik, mire  nézve  azonban  már  kevesebb  hitelt  érdemel,  igen  sokat  a 
török  mondákra  alapítván  ;  később  az  újabb  korra  érvén,  a  törökök  tör- 
ténetét egybeszőve  a  magyar,  bolgár  s  kiválólag  a  szerb  történettel  adja, 
!(  itt  már  alig  támaszthatni  itt-ott  kételyt  hitelessége  iránt,  különösen 
midőn  saját  korára  érvén,  a  törökök  harczait  a  magyarok  s  szerbekkel 
'  I.  Ulászló,  illetve  Ilunyady  János  és  Brankovics  ÍJyörgy  alatta  írja  le. 
Azután  leírja  a  törökök  s  a  tatárok  közti  harczokat,  s  megemlékezik 
Cftstriota  Ciryörgy  (Szkanderbeg)  epiri  s  albán  fejedelem  harczairól  is. 

Érdekes  adatokat  közöl  azután.  Mohámét  szultánnak,  Drakul 
oláh  vajda  elleni  hadjáratáról,  valamint  Boszniának  Mohámét  s  később 
Mátyás  király  részéről  történt  elfoglalásáról 


41S 


bilttZa  VBÉB.  m  <i»M»  az  időtbi- 
kgg  \hA  &ahgfe  oamgtg  aiectjáiiiiAogwm  «gniiir  iwr  i  B^waialfóidrey  fcogr 
ott  tfvjA  keíjiKc  míkiwip^  in  iW  átírni  ilarc  teej  mimámm  éfbni 
igjiwi  kji&ilac  jeUral  üiíLl  iieseji!Ím.ÍKii»  «  nikMC  anTft.  adót  Cj^— »■■ ;  ai 
iQdb6&  OBiCiw  y&r  swihnrx  »  TiacMMÍf  rirtn^n,.  A  áaial  vmjda  ms  ébő 
két  év^<s  cmkncTaa  aMZ  k  Jkmüc  kx^gaer  *  tScik  alisná],  deaxvtán 
tAb  er-iL  át  BeBL  dkarc  A^Soi :  «cr  a  sDricia  elklUé  «i«e  Hava  b^ 
gft.ki  IbniI  v«ra«»baattUiB  Dfedksic  <z  aH^an  aMga  eli  sem  bo- 
a  s^Káa  kiUScoR.  biiaw  cftac^ra  IViva2t  partaCMt  adoCt^  kogy  a 
ott  tártaik.  ■%  ^  rana  nem.  •nkinik.  Dtáimiiáa.  agfgget  gjojtStf , 
éi  tA  ideié  1é«^  a  ke£iaj*i«  Ikciáa  icketrei.  a  szaháa  tartománjaiba 
Aiatott   9  NikípotTbaa  anegitTbifoA>ct>  a    koonaa   embera.  parancsára 
BMMMk  ko^    im>aTiiaB  poamioctak  «»  isákiiiáBTohak,  kanem  a  la- 
kowkoa.  Qg7  keretMléa^ek.  miat    tdrSkSkSa.    noavú    kegyeüena^ket 
Tittek  T^eke :  a  Tvgrv*  Ű7  a  k^>hak.  miat  az  éteknek  lerágatván  orrait. 
eseket    MagTan>faa$ba  kfiUé.  dMsekedrni.    ki^r    annji    tdrökSt   vá- 
gott le.  Eratáa  vÍ5«xitért  Ibnllla.  a  *>tt.  a  mit  sem  gyanítű  török  kttl* 
döttet    kuéretével.    mely    4**    52emi»lTbi>l    állott.    **gyutt    elfi>gatván; 
KurÍ97ta  THrálMi  küUl»».  ?  oit  minduvi fokát  »'"lve.  k'Wzni  ültetto. 

A  s/nltán  örteíiülvéu  Dnikui  ozeu  :»tteir«'ií.  ;i/  ifjabl>ik  testvért 
í  kinek  uov»»t  MT.»*r/«nik  «v^>-'<*i^  ^'^i»  emlirl.  kit  azoiihau  Kaiiiiliiak  liívtnk  ■ 
pi-/.i1tip»tu  tVjodolomhey.  illó  tVuynyel  tolszen^lve,  4oOO  liivassal  Niká- 
V»olybíi  kUUU\  hoirv  ott  reá  várakozzék,  •'•  j»etlii:  hatalmas  soreget  gyűjt- 
vén, maga  is  osakliauiar  NikávH^lvKi  .Tkozert.  Nikái>olylyal  szemben,  a 
Duna  i'llenkezo  partján  állott  l>niknl  soroirével,  hi>gy  a  törökök  átkel- 
tét nn^gakailályozza*  ile  a  szultán  eUhv.at.nr  Sí»  luigy  és  jól  fölszerelt 
Inijt'it,  H  éj  idején  átszállította  a  janiosárokat  kik  között  szerzőnk  maga 
IH  vnlt\  valamivel  alantabb  Oraknl  táboránál.  Ily  ni«'KÍon  kelt  át  azután 
a  Hureg  többi  n»»ze  is,  mikiízben  a  janicsárok  véílte'k  átkeltüket ;  Drakul 
ii<<hány  kinérlet  után  látván,  hogy  már  nem  akadályozhatja  a  török  so- 
r«g  átkeltt't,  viwzavonűlt ;  a  szultán  pedig  nag>'  örömében,  a  janic^rok 
köxött  M 0,000  aranyat  oBztott  szét,  s  e  mellett  minden  nem  szabad  ja- 
nienárt  Mzabaddá  tett,  h  hagyományozási  jt)gg;il  ajándékozott  meg. 

Kzután  Drakult  követték,  h  daczára  annak,  hogy   Drakul    serege, 

Kokkal  kÍHel»b  volt  a  török  badReregnél,  mégis  eröst^n  féltek  tőle  :  mert  éj- 

qt  miudnntalan  reá jok  rontott,  8  több  ezret  v:ígott  le  így  közülök,  8 


KÜLÖNFÉLÉK.  41 9 

nagj  kárt  tett    podgyászukban ;    nyilt    ütközetre  azonban  nem  szállt 
velők. 

A  szultán  ekkor  látván,  hogy  így  nem  árthat  neki,  hanem  maga 
nagy  károkat  si^enved,  más  módhoz  uydlt,  ^s  kegyetlenségek  által  akarta  az 
oláhokat  tőle  elidegeníteni,  s  csakugyan  néhány  százat  elfogatván,  ketté 
vágatta,  s  más  kegyetlenségeket  is  követett  el ;  erre  az  oláhok  megijed- 
tek, csakhamar  az  ifjabbik  testvér  pártjára  állottak,  s  Drakul  elhagyatva 
látván  magát,  menekülni  kénytelenült  s  Mátyás  királyhoz  szökött,  k{ 
azonban  öt  iszonyú  kegyetlenségei  miatt,  börtönre  vettette,  hol  azután 
hosszá  ideig  sínlödött.  A  szultán  ekkor  Radulnak  átadván  a  tartományt 
Driuápolyba  tért  vissza. 

Ezen  időben  (1463.  évben)  Tamás  bosnya  király  neszét  vette 
ho<2:y  Mahomet  öt  megtámadni  szándékszik,  s  követeket  küldött  hozzá, 
kérvén  a  szultánt,  hogy  vele  15  évre  békét  kössön:  a  béke  csakugyan 
megköttetett,  de  a  szultán  2  nappal  a  követek  eltávozása  után,  már  ké- 
szen álló  hadával,  hitszegöleg  Boszniába  rontott,  s  csakhamar  Bobovácz 
várat  elfoglalván  Jajcza  alá  sietett,  Mahomet  pasát  20,000  könnyű  lo- 
vassal a  király  elfogatására  küldvén,  kiről  azonban  nem  tudták  hol  tar- 
tózkodik ;  a  király  pedig  e  közben  azon  fáradozott,  hogy  némi  haderőt 
gyűjtsön,  s  ellcntállhasson  a  törököknek,  legalább  Mátyás  király  elér- 
koztéi^r,  kit  niár  veszedelméről  tudósított  volt,  s  kitől  biztos  segítséget 
remélt  így  ért  llincs  nevű  váracsba,  hol  rövid  ideig  megpihenni  akart, 
de  elániltatván  a  váracs  körül  szállingózó  törököknek,  Mahomet  rögtön 
megszánta  a  váracsot ;  ekkor  teljes  sérthetlenség  ígérete  mellett,  más- 
nap lecsalta  a  királyt,  s  elfogván,  Jajcza  alatt  lévő  szultán  elé  vitte,  ki 
azután  fejét  vétette.  Azután  a  szultán  rövid  idő  alatt  hatalmába  keríté 
t'i^ész  Bosnyaországot,  s  a  várakat  őrséggel  megrakván,  eltávozott. 

De  csakhamar  a  szultán  távozta  után  Mátyás  király  Boszniában 
termett  (14í>3-bau  őszszel),  s  megszállta  Jajczát  és  Zvecsaj  váracsot, 
melyben  mint  tudjuk,  ekkor  szerzőnk  vala  a  parancsnok.  Midőn  a  bos* 
nyákok  Jajczában  látták  a  magyar  sereget,  magok  is  fegyverhez  fogtak, 
s  elfoglalván  egy  erődet,  a  melyen  török  zászló  lengett,  kezdek  vágni  a 
törököket,  erre  a  magyar  sereg  megkezdé  nagy  hévvel  a  támadást,  s  a 
váracs  csakhamar  a  keresztények  kezeibe  jutott,  a  törökök  pedig  a  várba 
vonultak  vissza,  míg  végre  két  holnap  után  kiostromoltattak,  azután  a  már 
ostrom  alatt  lévő  Zvecsaj  alá  sietett,  s  a  várat  föladásra  bírta ;  s  miu- 
tán még  több  várat  elfoglalt  volt,  Juszuf  harambasa,   Jajcza  parancsno- 


420  kCi«OkfíiAk. 

kity  «  mén  iiMltnAii  tOrOk^t  nvifcAvml  Wvrfm  Alhagyta 
UudAr«  iiimit, 

MohAiiiot  MNuUAu  Mg  ittti^m  Mátyás  eltávoxtir&l, 
hnUlmRH  Nnrttg  iM<tu  IIoakuMIhi  rt>nton.,  t  Ji^ciát  fogU  octran  alá,  ■i' 
után  imt  már  vU^fnr^  lAvti^tiu  vt<lft\  áltulánoe  ostromot  rendelt ;  u  obIiíb 
Mgy  liávvi^l  fulyt«  h  tnwik  wUkIú  már  lengett  a  vár  falán,  nddSn  ifj 
másitdlk  Du|t<tYloi  'Htnim,  mc^KkapIn  a  törököt,  r  (St  a  aássiÓTal  ^gyltt 
a  mitlyMl|t)H«  ráiitotlA  mai^ávaK  A  aikf'rtclcii  ostrom  után  MaluNM^  s 
vánui  mellott  h^-ö  WrMM  nt^vU  fol>x*>l»a  dobatván  ágyait,  eltávowtt,  • 
nem  kUttrti^  \m^  töliW  A»ntáu  a  várat  elfoglalni.  Mátyás  király  is  árte- 
•Ulvi^n  J^oaa  mog«aá\M«ár«\U  •it'toff  ftilniuibaditására,  de  miután  meghsl- 
\otta,  hogy  a  saultán  fölhag>'0tf  ax  <Mitrouunal  s  kitakarodott  Bosaui- 
ból,  maga  is  vÍM«at«(rt« 

£  ha^lUáratok  leírása  utáiu  a  saoniií  átt^r  Makomot  ssultán  kaU- 
Iára,  s  fiai  kösti  YÍ«iaá\YkmUst^ra.  mig  XH^m^  a  XXXIX.  fejeaetben  keid 
a  törökttk  udvart  h  állami  ssi^rxH^^^t^rol  mMwu  különös  gonddal  írván  les 
török  hadsereg  «««'rvoKeti(f  s  hamolá8Í  mmiját  >hogy  — mint  mondja  — 
megismerkedvt^n  JiM  oaai'l  »  koroMteuy  iH^i>ek,  annál  könnyebben  senuní- 
stthessák  mog  a  kt^aöa  ollou»f^g%'t.«  Kx  mutatja  egysxorsmínd  a  nemes 
csalt  is,  moly  sxoraönket  fölog,  muukt^a  mogtnUára  indította. 

Ks  t»|Hín  o«on  vis/onvok  iímortotóso  az,  mi  mai  nap  nagy  er- 
dőkkel hír.  leássuk  tolmt  rovitlon. 

A  mi  ax  íulvari  kiittmasui^ot  s  s/onuMv/otot  ilU»ti,  az  mlyanml  elő- 
ször ifl  mindonkor  4000  jainosár  volt,  kiknek  fömiko  a%  aga,  hatalmas 
űr  vala,  s  nagy  hofohást  gvakon^U  a  kö/Ugyokn\  fizetéao  volt  10  arany 
naponkint.  Az  aga  után  jött  se;:»Mje,  ojrys*ersmiu»l  hc.lyett^íse  (napoukint 
1  arauynyal\  axutáu  a  századiatok  {^l  aniuynyal  *J  napra),  ezeknek  se- 
gédjei s  végre  a  tizedesek  :  a  közkatonák  ti/,  napra  l  aranyat  kaptak. 
MiuiUízeknuk  li:ü,  valamint  a  föhhi  ndvari  enilnT  liai  is,  mihelyt  felnőt- 
tek, atyjuk  rangjához  kép«vt.  alkalmazást  '<  fizetést  nyertek. 

A  gyalog  janicsárok  mellett  volt  r>00  lovas  tatár,  kiknek  főnöke 
(Kaliplar  Sabaszular)  2  aranyat  kapott  naponta,  a  többiek  pedig  1  ara- 
nyat, ezek  török  nyelven  kuripingisztler  (árvákVnak  neveztettek. 

Kzek  Mtán  jö  »'iO  lovas  salagi,  s/tlakliasa  parancsnoksága  alatt, 
kiknek  köt«le8s«ígök,  kellő  alkalmakkor,  a  szultán  előtt  világító  lámpák- 
kal menni. 

Utánokjö  200  kapus  \^kapid7.ti>,  két  kapid/si  basa  ívmöks^ge  alatt 


KÜLÖNFÉLÉK.  42 t 

A  harmadik  alsóbbrangú  udvari  csapat  a  lovas  ulafadis-ok  csa- 
patja, kik,  két  Ulafadi-basa  parancsnoksága  alatt  600-an  valának. 

AzQtán  jöttek  a  szoláktárok,  számra  nézve  300,  a  szoluhtársa  fö- 
uöka^e  alatt ;  ezek  kellő  alkalomkor,   a  szultán  elŐtt  lovakat  vezettek. 

A  legmagasabb  rangű*udvari  csapat:  a  Spatiglanok  (a.  m.  űri 
gyermekek) ;  ezek  lovasok  s  400-an  voltak,  főnökük  a  spatiglarbasa  5 
aranyat  kapott  naponkint,  a  többiek  2 — 2^/3  aranyat.  Ezek  a  szultán 
előtt,  fegyvereit  vitték  s  minden  éjjel  50-en,  sőt  zavarok  eseté- 
ben 100-an  is  kivont  karddal  a  szultán  belső  lakosztálya  előtt  Őrt 
álltak. 

Az  udvari  cselédség  80  ételhordó  (csesznegler)  és  50  komornyik 
(Utiszeglandar)-ból  állott,  az  elnök  közvetlenül  a  Csesznegirbasa,  az 
utóbbiak  pedig  a  kipterbasának  voltak  alárendelve. 

Ezekhez  járult  még  60  lovas  puskás,  kik  a  fegyvereket  tisztítot- 
ták 8  javították,  s  53  Mehterber,  kik  a  szultán  sátorát  vitték  s  felü- 
tötték. 

A  szultánnak  az  udvarnál  mindig  1000,  teljesen  fölszerelt  lova 
volt,  melyek  közül  évrŐl-évre  számosakat,  felkantározással  együtt  el- 
ajándékozott ;  a  lovak  mellett  van  200  lovász,  egy  Mihterbasa  főnök- 
sége alatt. 

Azután  van  100  teve  melyek  közül  60  a  kincsek  hordására,  s 
40  a  szultán  konyhájának  szolgálatára  van  rendelve. 

Ezenkívül  még  a  hadseregi  zenészek  és  dobosok  szolgálatára  is 
vannak  tevék  rendelve,  valamint  309  a  fegyverek  hordására. 

Ezek  mellett  volt  végre  még  12  öszvér,  kik  a  szultán  ágyát  és 
kézi  pénztárát  hordták. 

A  szultán  minden  héten  kétszer  mutatta  magát  udvari  emberei- 
nek, még  ha  beteg  volt  is,  a  midőn  mindnyájoknak,  kissé  távolban  állva, 
jelen  kellett  lenniök,  a  ki  ilyenkor  egyszersmind  az  idegen  követeket  is 
fogadta,  8  átvette  ajándékaikat ;  —  ezen  kívül  azonban  soha  sem  hag}'ta 
cl  lakosztályát,  hacsak  valami  különös  esemény  nem  szükségelte  ezt. 

Most  pedig  térjünk  át  a  hadsereg  szervezetére ;  —  a  mi  ezt  illeti, 
úgy  a  szultánnak,  udvari  csapatain  kívül,  két  hadserege  volt,  az  ana- 
toli  (kisázsiai)  s  a  rumiliai  (európai).  Az  elsőnek  főparancsnoka  az  ana- 
toli-beglerbeg  (anatoli  űr  az  urak  fölött),  alatta  van  20  alvezér,  20  ezer 
gyalogossal,  s  50  szubasa  60  ezer  lovassal. 

A  rumiliai   hadseregnek   főparancsnoka  az  urumunli-beglerbeg,  ki 
Századok.  28 


432  kOlöhfílék. 

a  birodalom  első  hiitalmasa  (Ss  saját  testőn^ggel  bir;  alatta  Tan  Ib   al- 
vetér  20  esser  gyalogossal,  40  szabása,  több  miut  70  eaer  lovasamL 

£x  a  rendes  hadsereg,  ezt  kiegésaitik  azután  a  lovas  kosákok  (Al- 
kandi)  kik  különben  gulyások,  de  a  szultán  ueghivásárai  mint  Onk^y- 
tesek  mennek  háborúba,  szabad  zsákmánylás  feltétele  alatt ;  esek  igen 
nagy  számmal  szoktak  összegyűlni. 

A  szultán  ezen  kívül  nagyobb  háborúk  alatt,  még  zsoldosokat  is 
tart  (szarahori) ;  s  végre  jőnek  a  mamelukok ,  kik  keresztyének  s  leg- 
inkább a  végvidékeken  használtatnak. 

A  törökök  nagy  csatákban,  mindenkor  egy  terv  szerint  helyez- 
kednek el  s  harczolnak ;  a  négy  császári  zászló  alatt  van  maga  a  szul- 
tán udvari  csapatjaíval,  és  pedig  a  lovasok  mellette  s  a  janicsárok 
előtte ;  mögötte  vannak  a  harczi  készletek  s  a  netáni  zsákmány<^  Kö- 
rfiltök  mindenütt  sáncz  van  vonva,  s  a  kiásott  föld  a  sánczon  belől  föl 
van  hányva  torlaszd!  s  ebben  lándzsák,  éles  kardok  s  más  ilynemű 
fegyverek  sürün  egymás  mellett,  bele  vannak  szúrva,  itt-ott  as  ágyúk 
számára  kis  szabad  tér  hagyatván.  Az  udvari  csapataival  s  a  készletek- 
kel igj  elsánczolt  szultán  jobb  feléről  állanak  először  az  anatoli  gyalo- 
gosok (azapok),  mellettök  pedig  az  anatoli  lovasok;  babáról  éppen  ily 
rendben  van  felállítva  a  rumiliai  hadsereg.  Rendesen  a  lovasok  kezdik 
a  támadást  pedig  a  szultán  parancsa  szerint  az  anatoliak  vagy  a  ru- 
munlik. 

A  harcz  folyama  alatt  a  szultán  szétküld  feldíszített  lovakoDf 
néhány  udvari  embert,  hogy  ügyeljenek  a  harcz  folyamatára,  s  a  sereg 
viseletére,  buzdítván  őket  egyszersmind  vitézségre.  Ezek  az  u.  n.  csausz-ok, 
kiknek  határozata  az  egyesek  s  egész  csapatok  vitézsége  fölött  mérv- 
adó ilyenkor,  s  tőlük  függ  a  jutalom  vagy  büntetés ;  mert  a  szultán 
mindég  janicsárjai  közepett  lévén,  őket  mintegy  helyetteseit  küldi  szét,  s 
így  feltétlen  hisz  szavaiknak. 

Várak  ostromlása  alkalmával,  először  a  várat  addig  lövetik,  mig 
véleményök  szerint  rést  kap,  azután  rendcsen  pénteki  napon  kezdik  az 
általános  ostromnt,  nagy  ígéretek  tétetvén  azoknak,  kik  először  a  várba 
jutnak  s  ott  a  zászlót  felütik,  mely  ígéretek  meg  is  tartatnak.  Az  álta- 
lános ostromot  rendesen  egy  napi  böjtölés  után  nagy  lakoma  előzi  meg, 
s  ekkor  egyben  el  is  búcsúznak  egymástvl.  A  kik  ilyen  ostromok  alkal- 
mával megsebesíttetnek  s  munkaképtelenekké  válnak,  a  szultántól  élet- 
hossziji:lani  eltarttist  kapnak. 


KÜLÖNFÉLÉK.  423 

A  mi  a  török  várakat  illeti,  azokat  a  szultán  mind,  saját  nevelt- 
jei a  janicsárok  által  tartja  elfoglalva,  és  közülök  egyet  sem  ajándékoz 
valamelyik  főurának ;  a  janicsárokat  maga  tartja  ki,  s  mindegyik  ^Ite 
végéig  a  császári  udvartól  bűzssa  fizetését  és  pedig  negyedévenkin t 
előre.  A  várőségnek  van  egy  parancsnoka  (dizdár),  egy  alparancsnoka 
(kchája),  és  a  tizedesek  (buljukbasa).  A  dizdár  kap  V21  ^  kebája  ^j^ 
aranyat  naponkint,  a  tizedesek  s  a  közlegények  úgy  mint  az  udvarnál  8, 
illetve  10  napra  1  aranyat 

A  császár  bivatalnokai  és  katonái  közül,  egyik  sem  birbatbagyo- 
mányozbató  magán  vagyonnal ;  —  csak  némely  nagy  urak  birbatnak 
csekély  magán-vagy  ónnal,  a  czélból,  bogy  ba  elmozdítattnának,  legyen 
miből  családjukat  s  cselédeiket  eltartani.  Mert  a  szultán  ugyan  könnyen 
el  szokta  mozdítani  bívatalnokait,  bogy  bívatalukat,  valami  új  kedven- 
czenek adja,  az  pedig  ki  bívatalát  elvesztette,  az  udvarboz  megy,  s  itt 
egy  vagy  két  évig  is  várakozik,  mig  a  szultán  ismét  el  nem  belyezi. 
Ilyenek  mindenkor  százával  vannak  az  udvarnál,  bol  némi  pénzsegély- 
ben is  részesülnek,  s  mauzelok-nak  neveztetnek.  Ha  pedig  az  uraknak 
fiaik  vannak,  ügy  midőn  felnőttek  az  atya  bejelenti  az  ndvaiuál,  s  ek- 
kor a  szultán  az  atya  rangjáboz  képest  elbelyezi  őket. 

Az  egész  birodalomban  a  legfőbb  batóság  az  udvari  tanács,  a 
mely  két  tanácsosból  áll,  kik  Vazerler  v.  basalar-nak  neveztetnek,  s  kik 
mindennek  fölött,  természetesen  a  szultán  jóvábagyása  mellett  batá- 
roznak. 

A  keresztények,  kik  gyauroknak  neveztetnek,  mindnyájan  a  szul- 
tán alattvalói,  kiket  ő  kinevezett  bivatalnokai  által  kormányoz,  s  kik 
felettök  minden  felelősség  nélkül  kormányoznak,  csakbogy  ba  nagyon 
tapintatlanok  8  kegyetlenek,  a  szultán  elmozdítja  őket. 

A  keresztények  először  is  a  szultánnak  adóznak,  és  pedig  fejen- 
kint  40  oszprit  azaz  egy  albzát  (40  alcza  egy  aranyat  tesz  ki),  évenkint 
s  azonkívül  minden  munkaképes  egyén  2  aranyat  fizet  minden  évben. 
Nemkülönben  kötelesek  a  keresztények  a  földesúrnak  (szpabi)  is  adózni* 
cs  pedig  fejenkint  fél  annyit  mint  a  szultánnak:  de  e  mellett  még  összes 
termékeiknek  tizedét. 

Háborúk  alkalmával  kötelesek  még  a  keresztény  alattvalók  annyi 
gabonát  vinni  a  badsereg  után,  a  mennyit  csak  a  szultán  megparancsol, 
8  ezt  a  szultán  által  megbatározott  áron  a  seregnek  árulni,  de  szigorúan 
meg  vau  tiltva  a  katonáknak  valamit  erőszakosan  elvenni,  s    meg    nem 

28* 


i    teidM    --     "    V'- 


r«Wi9H 


m/e^. 


■áia«iGKftl^>4  ■-*•'■—•'"--*■■  TvsalílTykiiC  X  ji-fivt:k  &    v^ars   B*Uai  fll~ 

f^Tvl  in  ciéc  k>T«B  tn*a  fvk  «  k3I-^^eI•;  -i-t^^  kivL  —  ú  sacntsA 
wÖF  ■  kiiálT  ->  wbwpftt  «;d-  a  bi«^^-  i.  \  'jea  c^^t  kintri.  it  nüi- 
aimmief  *s  U'jMí;.  niscaa  knx^il  ~  L>fQ:£7i;-b.'a.b«»  ix  yi  ét  Mrea 
JtmitlM  a4»i.  fegT'  tailiii  a  ló«vs  ^:i!:a:i  f^ktl  f^^WI^M  síUai.  DÍ 
atul  Ba^üak.  ■  BWii-Bhait-  bi  iMusct't  öcvk  janimat  ««cr«aBr.  és  ■* 
íqpán  LwanxiMM^sel  [íUairlTt  e»  <£<^W^^  v«luunt  keknől  i&f 
■ocy  im  Céarca  aervf.  Akk^r  n-->-*-"^  t?  fj  *  kinl jok  i.  t.  >  aacv 
ÍÉ  b!B0«l     «z  íMea    kcgrriBifWI    M«iÍiMk  .   es  kofr    Xagr-'SfaAnr  ae- 


KÜLÖNFÉLÉK.  425 

keresztyénség  búbánata  Srömin^,  a  pogáuyok  bUszkeB^ge  s  elbizakodott- 
sága pedig  búbánattá  változnék. « 

Ennyit  a  mii  béltartalmáról,  melynek  becsdt  ezen  rövid  ismertetés 
^9}  úgy  hiszem  el^gé  kimutatta. 

Drakulics  Pál. 


THURZO  GYÖRGY  NÁDOR  TEMETÉSE. 

Thurzó  György  nádor  1610.  dcc.  24-én  balt  meg  Bicsén.  Azon 
kor  szokásához  képest  teteme  heteken  át  hagyatott  temetetlen,  mialatt 
fényes  és  állásához  mért  eltakarítást  rendeztek  neki  :  mely  1617.  febr. 
1  7-én  Bicsén  ment  véghez.  (Honnan  azonban  tetemeit  néhány  év  múlva 
Árva  várába  szállították,  hol  sírköve  még  jelenleg  is  látható.) 

Temetési  rendjét  az  alább  következő  okmány  (mely  érdekes  ada- 
lékot képez  csak  nem  rég  megjelent  levelezéséhez)  ismerteti : 

Az  temetésnek  rendi   és    módja: 

1.  Az  rajcsi  és  bicsei  deákok  ahoz  rendölt  prédikátorokkal,  men- 
jcuek  elöl  az  kereszttel. 

2.  Az  fekete  ruhában  öltöztetett  Nr.  20  kuldus. 

3.  Az  bicsei  és  rajcsi  czéhek,  szöwctnekekkel. 

4.  Hat  magyar  trombitás  fekete  ruhában,  az  trombitákon  fekete 
tafotta,  az  réz  dobos  is  feketében,  azonképpen  az  dobja  is ;  Ezután  az 
<.>rszág  zászlóját  kelj  vinni,  Horuáth  László  uramnak,  ez  alá  lUéshazy  U. 
ö  Nagha  adta  lovat  kelj  adni,  mely  lovat  ezUstes  aranyas  szerszámban 
öltöztetnek  fol.  Az  lónak  czafrangjának  is  köllj  lenni.  Ezekután  az  Lo- 
vas sereg  négyen- négyen  fognak  rendszerint  menni.  Az  uolasok  (így) 
száma  pedég  nro  100  leszcii,  főköte  lobogós  kopjájok,  magok  feketébe 
íiltözve,  kopja  lehajtván,  melyek  az  szentegyházhoz  jutuán,  két  felől 
rendet  álljanak,  és  megvárják,  hogy  az  egész  processiónak  vége   legyen. 

5.  Az  Városok  köweti  égö  szövctnekekkcl. 

6.  Az  Vármegyékből  való  nemes  uraim  égő  szövétnekekkel. 

7.  Az  Végbeli  kapitánj'ok  égö  szövétnekekkel. 

H.  Más  rendbeli  deákok,  zsolnayak  legyenek  prédicatorokkal  öszwe. 

ÍK  Az  Xagos  Urak,  Vármegjék  főispáni,  grófok,  zászlós  Urak 
mind  magyar,  cs  egyéb  nemzetből  álló,  méltóságok  és  rendszerint,  égő 
ezö  vetnek  ekkol. 


KfI.ftNFfc[.í:K. 

laxban  Oltosvu  iin  nr&uyaii  8itTkDi>lJ'iit  81hrjk   l«tiiui  vinl 
uranias  pnllost  viszi  Hárman  Vrniu. 
botot  viflzi  Farkaü  Pál. 
1  üT&iiy At  mAkot  bokoT  (a:at  Ejry  fii'')  !Jtrai-x  (olbU  <ikMÍ- 

itt,  fog^A  uitiní  Jani  Ferencé. 

14.  ÁK  fábul  far&golt  ikrauyiiB  kerokdcrl  cximerl  uis^ik  K(t«rhat) 
r,  C8  Síentjuftuj  Henj-hái't  U. 

15.  Kfii'  merő  v^bau  fül  aitöstotott  nranjan  sKenaámmiU  mi^- 
tct  lovas,  EK  losE  Balogh  I'ál.  Viseli  ak  inagaezemétyil  kt(ve«  botot 

miu;  Khes!  (-"■---■-  ■----—  >--i--,  (oij.  ogvik  ns  maga  sitAkjuNii 
miiBÍk  iiK  1A  fojéheo,  uarmadik  .        :>  fartiii  ;  lU  alá   kűllcCik   önig  lí. 
10.  Ak  arauj  nyal  Írott  szegény   iram  orcg   feketo   Zoaxlújat   mr- 
fuR  vímcIiií  Zoltáu  Ferenci  Uram. 
17.  Egy  lovat  mely  fekete  bársoiiynyal  lea»cii   buvonva,  veieli 
Poliauj  MikloE  gyászban  SltcKV     moly  lóra  nogy  aranyas  csimort 
tol  varaiii,  az  Icszon  deres  ló, 
IV,  A  fekete  gyász  eáazló  fokete  tafotából,  gyalog  víbkÍ   Aroni' 
priMEtcr  uram. 

l'J.  Más  lovat  fekete  poiEtóval  öltSítetetlut  virai  gyalog  Kjs  Fc 
rnnpí,  fiK  png'/.Uirtí  cKi'inerek  Iwznck  fölvarva,  nem  araninsak  No.  i. 

•20.  Az  iitan  az  holt  testet  fogyak  vinni  feketében  1ev(J  szemeljek 
No  24,  melyeknek  nouek  Miisziuszkj  U. ,  lUaj  Uram,  Néki  U-i 
DcBsö  U.,  Kubjuj  U.,  Thedj  svgethi  U.  (ígyj  Pougracz  ü.  Marjalj  uram 
HacB  incgyoj  U.  Siöcs  András.  Pupaj  Ikeruarj  Csepkouith,  Uerebelj. P*' 
lasti,  Alapi,  SeromJ,  Kcwujr  Laezlo,  Illowaj  Jauos  etc 

21.  Az  attjafiak,  és  az  nttja£aknak  követjok  roodsserínth  menn- 
jeuok.  nz  koporsi^  k^t  feMn,  ezek  kézül  vagy  haton  az  atyafiakban,  égÓ 
szövétnekeket  vigyenek,  egy  feldl  íb  három,  másfelől  is  báróin,  mely  wü- 
vetnckckeu  czímorek  legyenek. 

22.  Az  nrfy  ü  nagha  Rzint^ii  ax  test  előtt  fog  inenui,  két  Tö  atya- 
fia mellette. 

23.  Aszonyoniot  ö  nagyságát,  az  atyafiak  kézül  ketten  fogják 
vinni  karonfogva,  Dottjanj  Uram  ég  Turzó  Stauis^lo  Uram  ö  nagyságuk 
sziut>'n  az  test  után. 

Kzután  megyén  az  iirügh  aszony   ö  Nagysága 
Caobor  MJlialjne  aszonyoni  Ö  Nagysága 
.lakusJiuc.\flzonÍoiii  ö  NagyságH 


KÜLÖNFÉLÉK.  437 

Erdeödin^  Aszoiiyom  ö  Nagysága 
lUesbaziné  Aszoniom  ö  Nagysága 
Groff  Thurzó  Marja  aszoujr 
Groff  Thurzó  Katta  aszony 
Groff  Thurzó  Auna  aszony 
Es  Gyczj  aszony 
Ezekntán    az  atyafiak  úgymint  Nagyságos  és  Nemes  Aszoniok. 

24.  Ezekután  az  szegény  úr  gyalogi,  nyolczan  nyolczan  egy  ren- 
ileuy  fekete  ruhában  fegyveres  kézzel. 

25.  Az  urak  szolgái  és  az  követeké  ezek  után  mennek. 

26.  Az  egész  kösség  mennjen  ezek  után. 

27.  Valameddig  az  processio  tart,  mindaddig  harangozzanak. 

28.  Mikor  az  testtel  az  templomban  jutnak  az  Sanctuarium  köze- 
pi u  fogják  letenni  az  koporsó  keriil,  az  nyolcz  fejér  szövétnekek  égjenek. 
Az  nagy  oltárt  fekete  barsonynyal  köllj  bevonni  es  arra  aranias  Czi- 
inercket  tiggatni.  Az  szekeret  is  fekete  posztóval  köllj  bevonni ;  aZ  Sanc- 
tuariumot  is  azonképpen.  Az  prodi kálószéket  pedig  fekete  bar- 
sonynyal. 

28.  Az  fegjverty  zászlókat,  Czímert,  Sisakot,  Pallost,  Botot,  Sar- 
kanjtyut,  az  koporsó  körül  tartsák  mindaddig  még  az  Orationak  cs  prae- 
dicationak  vége  leszen. 

í50.  Az  Oratiot  elmondják. 

31.  Azután  lesz  az  tót  Predikatio  az  templomban,  kivöl  az  Czi- 
metérimben,  azon  képpen ;  míigyardl  pcniglen  az  Schola  ablakjardl  pracdi- 
caljon  Diosj  Vram,  az  praedicatio  után  az  testet  az  botban  holyheztctik. 
Azután  Aszonyom  ö  Nagysága  hozzá  rendelt  cmberekkell  bekesertetik  a 
Várban. 

32.  Minek  clötto  a  teltet  a  Várból  megindítják,  egyszersmind  két 
praedicatio  legyen  a  nagy  palotában  Boldizsár  Uram  praedicaljon  ma 
gyariU,  itt  alatt  az  U}  heli  Praepost  tótul. 

Gazda  Uraim,  az  Urakat,  az  Követeket,  az  temetés  után  hyák  be 
iningy árast  az  palotában. 

Az  kik  a  Processiot  rendölik  : 

Jakusitth  Uram  ő  Nagysága, 
Trstiansky  Uram, 
Theodosius  Uram, 
Ryniay  Uram, 


4S8  k€lömf&lék. 

Ctatjr  Uram, 

Sándor  Janoe  Uram. 
Ab  kjk  az  Bsövetnekeket  fogják  ouUui. 

Eördög  Dániell, 

Abafy  György, 

Zamoczaj  Márton, 

Lyptaj  Márton, 

Kereflsáct  es  Lucsánsky. 
As  kik    az   szentegyház    ajtaját   fogják  állani  Ceuty   es  Fanosjr 
nramék  eg^ik  ajtón.  Ezek  mellet  legjen  egy  tiszedez  az  allata  yalokal. 
Bory  Uram,  és  Keszy  Gaspar  Uram  az  masyk  ajtón,  ezek  mellet 
is  egy  tizedes  legjenaz  alatta  valóval  kívül  az  Czimitorium  ajtaját  állja : 
Kalmár  István  Uram  Marsowsky  MiklossaL 
Gazdák  számai :  Zerdahelj  Uram, 

Trsztianszkj  Uram, 

Sándor  János, 

Kőszeghjr  Uram, 

Ljrtass^  Uram. 
Arvai  én  egyábttnnent  való  élést  vegyenek  kezekhez : 

Krabetíus  Uram  ki  előttek  való  legjen. 

Nysnynaskj  MihalJ  Uram 

Gynrcsausky 

Lytaway  Bjro  es  Stanyk  fia. 
Konyhához  ezek  lássanak: 

Gurcsanskj  U. 

Pozsghay  U. 

Marsoczkj  U. 

Burján  U. 
Pinczehez  ezek  lássanak : 

Krcszacs, 

Lyptaj  Márton, 

Lucsauskj  bortöltÖ, 

Kctt  Lakay  borhordo 

Ncg)'  haidu  segecsou  nekjck. 
Uiitirat :  Az    üdwözült     Tckéiitctes   és  Nagyságos  (rn'íf    Tburzó 
György  Vramnak,    Magyarország  Nádor-Ispánjának  Testének,    elteme- 
té8én»»k  módja  és  rendi. 

Az  eredetiről  közli :  SzkRKmL 


429 


T  A  K.  O  Z  JL. 


TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT. 


A  ipájus  4-éu  Horváth  Mihály  őlnökletc  alatt  tartott  választmányi 
ibeii  fölolvastattak  l)  »A  sz^ki  merénylet^  Deák  Farkastól,  2)  »A 
^czi  levéltár  €  Véghelyi  Dezsötíil)  3)  Oyörgy  Endre  jelentése  náinely,  a 
isi  könyvtárban  lévő  magyar  történeti  kéziratokról. 

Ezzel  a  folyó  ügyekre  került  a  sor.  Mindenekelőtt  megválasztat- 
évdíjas  tagokká:  Bevevzky  Sándor  orsz.  képviselő,  Tör'ók  Sándor^ 
lapesten,  Bors  Kmíl  joglyc.  tanár  Pécsett,  Tóth  László,  Budapesten 
Mészáros  J.),  ^róf  Lajos  postamester  Kiín-Szt-Márton,  (aj.  Széli 
•kas),  Rosta  Imre,  Tisza-Földvár  (aj.  Széky  P.),  Bulyi  Dezső  ügyvéd, 
$sán  (aj.  Baross  L.),  Adler  Samu  H.-Szoboszló  (aj.  Acsády  I.),  gr. 
iry  Izidor  Prekop,  Rakovszky  Iván  N. -Rákon  (aj.  Révay  V.),  Baksay 
idor,  Kűn-Szt-Miklós,  Farkas  József,  Budapest  (aj.  Baráth  F.),  Incze 
oly  Zovány,  Manó  Szilárd,  Budapest,  Várady  József  Izsnyéte,  (aj.  a 
:ár),  MagyaH  Kosta  Sámml,  Tisza-Füred,  (aj.  br.  Radvánszky  B,), 
tbe/ty   Károly,    Téry  Od'őn  Budapesten.  (Thallóczy  L.) 

Titkár  bemutatja  a  pénztárnok  múlt  havi  számadását : 

Bevételek: 

1.  Pénztári  maradvány  mártius  hórül      .      .      .      24l5ft.  47kr 

2.  Befolyt  tagdijak 445  »   —    » 

3.  Átengedett  írói  tiszt,  díjak 8  »    14    > 

Összesen     .... 

Kiadások: 

1.  Titkári,   segédtitkári  s  pénztárnoki  illetmé- 

nyek <'s  szolgafizetések    .  258  ft  —   kr. 

2.  írói  tiszteletdíjak   .     .     .  138   >    88     » 

3.  Posta- és  szállító-költségek  22  »    62     » 

4.  Fametsző  számla    ...  5   »    50     » 

Pénztári  niara<lvány  május  hóra    . 


2868  »    61    » 


425  »  —  » 


2443  »  61   » 


LABrcMy  fWe—ful.  i^  XVU-ík  ii  -  ^" -^  U^tükeaéú  sa«rur 
■■-'■'it  ksas  be,  Mff  nliniidiiE  >  B^Mn-cnUd  vsUmeljik 

tk  tMFrtlBlM  W^fcW  Mtt.  I 

3.  Töffáf  Gittor  dini  kv.  raáltnadai'  naár  WkOldi  Gjiátti  l>r 
•^■g7-T»|whí  hirtakoe  ajiadAat :  egy  í(t  ÍTttyi  itjjcjtiiiiu  t<i7€-l>i>l, 

•^n  •  V«jd»4iBay«di  rú  OMirédÁi  és  sMklgái  eanvcnliilj*  van  fÜl- 

V.  Kmraífi  Ár^i,  kel   a  XVI-ik  oúsd  r^géo   kelt  laCÍii  gúujrinit 

iMát  keliji  be,  iB«l;ek  könl  az  elsS  Gj-ór  etfo^laUsán  voMatkuiík, 

'-l>  ■  bibliai  lotnsokböj  raii  CMzeallíUa,   ntáiök  «  X\1-ik  sxáaad  vé- 

<*  tartoK  vtsaáfgjülések  egyiket  gnnToljs.  )li»dkettö  a    b^eai   litkw 

'fitáibúl. 

4.  Z.«AM3ty  Tirgtlmr  két  általa  veti  ináfoUtot  kiíU  be  :  lAnsa- 
Mt  ]l>2r>-ból(  e  Zrínyi  Ilonának  utaíitáaát  Újlaki  Ut>-ilti,  Sacl«p- 
yí  Oy«rgybfix  ksldűtt  kürete  sxáinán  16ti2.  jav.  28-ról. 

».  Sünnek  F.  a  Znyo-Vánljára  voutkoió  okmiigrokrAI  v«tt  tnn- 
ouintniD  másolat  küldi  be. 

í;.  f-rftir:!/  /Jwf/ tanár  Kap?;Írr.l  tí>bb  okmány  máfioUtm  kttlit 
be:  kiválóan  érdekes  a  kasMt  kovácsuk  statútuma  löTti-ból.  Továbbá 
BtTi-eényi  ^y  conveutiúja  I6í»2-Ihí1,  s  ogj- folyamodvány  Rákóeiibcíi 
ItiflfiWl.  V^giil  Halligáncz  Mártonnak  l63«-bnn  Ferdinánd,  Uonaky 
Mihálynak  1643-ban,  Rákó«zt  Oyörgj- ,  Rukoii  Istvánnak  1656-Imii 
Ferdinánd  C8  Szíích  Istvánnak  16C!>-lieii  LcopoUI  állal  adott  nemea  le- 
veleket. 

7.  fh-dúdy  Pal.  Ordúily  Jdtiosnfik,  grúf  Bercsényi  álUl  (1704-ben) 
u  flítrccBényi  uradalom  igazgatójává  történt  kineveztet^t  kflldi  be. 

Mindezek  köszönettel  fogadtat iiak,  s  részben  a  >Századokc-bau  fog- 
nak közöltetni,  részben  a  társulat  levéltárában  helyeztetnek  el. 

Kzntán  az  alapazabályok  némely  pontjainak  revisiója  ügyiben 
zárt  ülés  tartatott.  Az  ebben  elhatározott  inódosítáaok  a  jfivö  hóban  tai^ 
Iiind/i  közgyűlés  elé  fognak  terjesztetni. 

A  j^Eyzökönyv  hitelesítéséi  dl  megbízatnak  Deák  Farkat,  ZMlüuity 
'ihály  Tt. 

Zólyom -vármegye  közönsége  Besstercze  bányán  a  vánnegyebái 
t  a  hol  a  Történelmi  Társulat  1874-iki  nagy  gyűlését  tartí, 


TÁBCZÁ.  431 

fehér-márviny  táblát    tetetett  be ,    melyre  következő  szavak    vannak 
vésve: 

MDCCCLXXVII. 

8Z.  I8TVÁK  £L8Ö  MAGYAR  KIHALT  ÜNNEPÉN 
A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 
ITT    TARTOTTA  NAGYGYŰLÉSÉT 
GRÓF    MIKÖ  IMRE    AJTÓNÁLLÓK    FÖMESTERE 
HORVÁTH    MIHÁLY  PÜSPÖK 
IPOLYI    ARNOLD    PÜSPÖK 
ELNÖKLETE  ALATT. 
FŐISPÁN   VOLT 
B.    RADVÁN8ZKY    ANTAL 
ALISPÁN  GRÜNWALÜ  BÉLA 
POLGÁRMESTER   RANER    SÁNDOR 
DICSŐSÉG    A    MAGYAR    TÖRTÉNELEMNEK. 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

Az  apr.  24-en   tartott  összes  ülésben   Nagyajtai   Kovács  István 
m.  akadainiai   levelező   tag   fölött  cmlékbeszédet  olvasott  föl   Szilágyi 
Sándor.  Kovács  István   1799-beu  született  s    1872-beu  halt  meg.    A 
forradalom  elÖtt  a  fökormány széknél  szolgált  Kolozsvártt ,  a  forradalom 
után  az   erdélyi  törvénykezésnél.  Mint    székely ,   kiválóan  nemzetének 
történetet  tette  tanulmányai  tárgyává ,   s   kapcsolatban   ezzel  az  erdélyi 
történeteket.    1831-ben  lépett  föl  az   írói  pályára  ,   a   > Nemzeti  Társal- 
kodó «-ban  f  melynek  utóbb  segédszerkesztője  is  volt.  ElsŐ  czikkeivel  a 
székely    történet   és  jog   nebány  homályos   kérdését    tisztázta.    AzutAn 
bírálatokat  kezdett  írni,  még  pedig  a  bírált  munkák  tévedéseiről,   hiányai, 
ról  egész   kimerítő   értekezéseket  írt.  Utóbb   gróf  Kemény  József  társa- 
ságában  megkezdve    >Erdélyország  Történetei  Tára«    kiadását,    mely- 
ből az  első  kötet  1837-ben,   de   a  Il-ik  a  dicasteriumnak  akadékoskodá- 
sai miatt  csak  1844-ben    láthatott  világot.   Kitűnően   szerkesztett  törté- 
neti  forrás   gyűjtemény   Erdély    1540  — 1613   közti   idejéből:   magyar 
naplók,  évkönyvek,  levelek,   tör  vény  czikkek,   melyekhez  tájékoztató  be- 
vezetéseket, egész  kis  történeti  rajzokat  maga  Kováis  írt.  De  törekvése 
kevés  méltánylatra  talált,  a  eritica  lenézőleg  bánt  vele,  s  az  e  miatt  ke- 
letkezett polémiát  diadalmasan   állta  ki.    1842.  és  43-bau  a  Társalko- 
rlóbau  nagyobb  monographjákat  is   tett  közzé,  számos  apróbb  történeti 


,■••  111 ,    jeleafll   VánHorlisokiit    Knloxsvdr     várfiilkt    k^rOl  • 

lorliiRoRnl  Knlns-MouuEtorou.   m4.')-bcn   az    Akutliinia   Ugjáci  vi- 

.í,  s  ükkor  Q|;y  i^rtckcaégsol  köszöutött   hn.  mely  kimatittta,  mlH  ki' 

>Rwii  fí  furdi'u  tAi^ynIjiik  a  uisgynrorBHLgi  források  az  erdiSíyi  ISnf 

,ot  ültig  a  sepanitio  elölt  is.  A  formlalom  utáu  esak  egypAr  érWkra^ 

AXKubati  sürü   lavelcíísl  foWlatott  gróf  Mikú  Imr^el  a>  at  üu! 

KCRxtett     Erdiilyi     7'öTenclnii   adatok    g   as   Erdélyi    Múzeuin-rgjlFl 

!liuii,  inulyuok  erdekében  még  lö4ü-lieu  adott  ki  egy  röpiratot.  Kti- 

iitmC'^k  mint   forris-kiadó,  h&neul  mint  fSldolgOtó  és  kiviig  lii'Ittl 

lU    <\\   tQrttfneUni   irodalmankbau :   olyan   idííben   a   füldolgos^ia,  » 

.kki^k  r<irmiljárit  keveset  adlak,  ö  erre  ís  iiagy   üúlyt  fektctcitt.  A  diuI- 

•~lt  liOKiy  alaposan  »  a  firráaok  I<í1jiw  ümcretú  mellett   irt,  umnkíll  * 

Mgy  kbcOiiHégre  u«avL<   íb  élvexhctökkt!  kiv^U  tenni.   S  ebben  illt  N 

di<loinc. 

—  A  Il-iK  Omttáli  miiint-  l-ia  tartott  ülésében  az  vleü  nrtekei^  > 
yi  Kurciicxé  vntt:  A  gennftnistHás  t(>rti!iioi«hGiM^yarorBiá(^u  U-J^ 

<et  ideji.^n,  csíin  alatt,  mely  Júzscfilok  a  námet  nyelv  behosatalatlgí- 
in  kelt  legfulaffhbulhatároaáeitisaxtidvari  cnucellariiiiak  e  ulrgybau  tctl 
(i)ll«rj«eit^eit  Umertcti,  b  végül  egy  jcIkmKÖ  esetet  mondott  el :  egj  Vu- 
nog^'oi  sznlgnbinV  Miklós  Mátyás  kihinlettf  a  liirhi'Jt  gi-rmanii'áláíi  KD- 
ilelotet:  >ezputül  u,  m.  minden  németül  fog  incinií  ti)rve]iykez^8,per1ekedé> 
Btb.*  iigyCBen  t>s»Keállilvii  n  rendelelnek  iVriási  képtelenségeit.  Ext  apttUi- 
ratiút  föl  küldte  a  csAssúmak  egy  Battliyáiiy  gróf,  ^  Jó/gef  császár  elcHpti 
ueiiffah  a  szolgabtrót,  hatina  a  föirpáirí  i».  %  mi  legjcllemsőbb  a  deniiB- 
eiáló  Batthyányt  tette  adminiatratorrú.  A  másik  értekcxes  a  Frakntié 
volt :  Werböcsy  Istváuról,  mely  a  i^zázadok*  jtívö  bavi  füzetében  Íof 
roegjoleuui. 

—  Ax  >Archaeolo<íia[  F.RTExitn*  3.  száma  folytouoe  haladiirAl 
tanúekodó  tartalommal  jelent  meg.  Az  elHÖ  czikk  Thaly  KálmöntólYt,íi,i 
adalékokat  mutat  be  a  hazai  zászló  feítéezet  történetéből  kUlOnfis  tekintet- 
tel II.  Rákóczi  Ferencé  korára,  lirdckes  és  mütörléucti  szempontból  Íi  be- 
cses Gzikk.A  ttíbbi  változatoii  cgymásutánbnii  következő  csikkek  AóinerfD', 
doborliil,  ki  a  zólyomi  seb emat ifin ii!<t  isiiiertcti  archaeologiai  szempontbál, 
s  a  fiatal  tndósnnk  Szílantitytűl.  ki  velős  hirátatokal  kSzttI,  vannak.  A  tár- 
cza  a  hazai  leletekről  a  a  külföld  régészeti  vivmáuyairól  boa  tttdóattásl 
ligyelmct  érdemel  /.í/>j)  jelentése  ><  ugyaui'jiak  Thtdy  megj^yx^  «  nü>- 
kolczi-  illetőleg  munkácsi  Kákúczi-féle  pénnvt-rdérc.   Ugyancsak   m^*' 


TÁHCZA.  433 

eiit  az  Arch.  Értesi  ő  4.  sz.  is ,  hasoulag  gazdag  és  érdekes  tarta- 
lommal hagyván  el  a  sajtót.  Igen  korszerű  czikk  van  mindjárt  az  elején 
¥*r aknái  Vilmostól:  >a  számadási  könyvek  mütörténelmi  jelentősége. « 
¥iét  számadási  könyvnek  mütörténelmi  adatait  állítja  össze  —  s  oly  ér- 
lekes  dolgokat  mutat  ki  belőlük,  hogy  a  városi  hatóságok,  ha  olvasnák 
kedTet  kaphatnának  belőle  megbecsülni  régi  regestumaikat.  B,  Rad" 
7ánszky  Béla,  László,  opolyi  berezeg,  Magyarország  nádora  lovag  pecsé- 
tét ismerteti  1370-böl  egy  kitűnő  facsimileval.  —  Hampel  a  nemzeti 
múzeumban  levő  s  antik  szobrokról  vett  gipsz-öntvényekről  értekezik.  Kö- 
^'etkczuek  bírálatok,  ismertezések  s  választékos  és  gazdag  tartalmú  tárcza. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—  A  DéLMAQYABORszÁGi  TÁRSULAT  közlönyéből  a  ^Történelmi  és 
Régészeti  Értesítőből c  a  folyó  évi  Il-ik  füzet  megjelent.  Czikkei  nagy 
része  e  füzetnél  is,  a  délmagyarországi  történelmi  és  régészeti  viszonyok 
íolderitéséhez  és  földolgozásához  ryűjt  adalékokat.  Miletz  társulati  tit- 
kár s  a  füzet  szerkesztője  a  délmagyarországi  pogány  temetőket  ismer- 
teti, még  pedig  ügy  tartva,  hogy  rajzát  a  nem  szakember  is  megérthesse, 
trzzel  akarván  a  figyelmet  az  olykoron  fölmerülő  ásatásokra  s  leletekre  for- 
ilítni.  Lúgos  és  Karán-Scbes  történetéből  a  Il-ik  közlést  vcszszük /i;dti^t  Ist- 
vántól, mely  az  1571 — 1604.  közti  időket  tárgyalja.  Varga  Ferenczaz 
új-paulisi  ősemberkori  leleteket  mutatja  be,  melyek  rajzban  a  füzethez 
vanuak  mellékelve.  £  három  ezikket  megelőzi  Ormós  Zsigmondtól  váz- 
latos rajz  a  művészetről :  mely  a  hazai  művészeink  nyomait  mutatja 
l>e.  A  Tárcza  a  társulat  üléseinek  leírását,  s  »egyveleget€  tartalmaz. 

—  A  DéLM^aYARORSzÁui  Történelmi  és  Régészeti  Társulat  havi 
illése  april  26-dikán  volt.  Ez  alkalommal  elhatározták,  hogy  a  közgyü- 
\v%  május  3 1  -dikén  lesz.  Az  utolsó  havi  ülés  óta  a  következő  adomá- 
nyozások történtek  a  társulat  múzeuma  részérc:  1.  Molitoris  Balázs 
rittbergi  jegyző.  Odor  Samu  társulati  pénztárnok  közvetítése  foly- 
tán a  következő  5  db  ezüst  pénzzel  gyarapítá  a  muzeumot:  a) 
III.  Zsigmond  lengyel  király  ezüst  garasával  a  XYI.  század  vé- 
géről, b)  I.  Lipót  császár  és  király  egy  osztrák  ezüst  pénzével,  c)  L  Fe- 
rencz  király  és  neje  Mária  Terézia  magyar  koronázási  ezüst  érmével 
17y2-bőL  d)  Végre  egy  űjabbkori  török  s  egy  würtembergi  ezüst  pén- 
zecskével. 2.  Dr.  Pctruss  József  ügyvéd  s  társulati  tag  űr  egy  múltszá- 


434  TiL^czA. 

zadi  ezüst  pénzt,  s  egy  Mária  Terézia  korabeli  tét  »poltaiá«-t  ^jkM- 
kozott  a  mazeamnak.  8.  Titkár  bemntatott  a  YÍlMtíáaiáttymtíi  flgf  li 
mammoth-fog  darabőt ,  mely  egészen  m^OvesttU  áUiqpothan  UMr 
nál  Báes-vármcgyében  találtatott  a  Tisza  medrében  s  Kleiner  Jáaos  h 
szívességéből  jatott  a  titkár  birtokába,  torábbá  felajánl  a  rígUiltfr 
gyarapítására  5  db  római  mozaik  követ,  melyeket  az  ősi  Sanaiaegetai 
romjai  közt  találták. 


IBODALMI  HÍREK. 

—  Történeti  irodalmunk  a  múlt  hóban  kisebb  monograpldák  dolgá- 
ban gazdagnak  mondható  —  még  pedig  akkor  is,  ha  a  megjelent  mi* 
veknek  nemcsak  számarányát,  hanem  belbecsét  veszszUk.  Aligha  tht 
dfink,  ha  azt  hiszszttk,  hogy  ebben  a  tudori  szigorlatoknak  is  része  fti, 
még  pedig  ez  úttal  valóban  hasznot  hajtó  része.  Egyről  a  Kérnijf  Gf. 
Jlugóéról  bizonyosan  tudjuk.  Értekezésének  czíme  :  i^Ahaúj-mefjf^  Xfl'it 
HzázadhtU  müveltéég  történelméből  €  s  tárgya :  a  vizsolyi  nyomda  tOrlé- 
nete.  Ez  a  nyomda  csak  néhány  évet  élt:  de  nagy  dolgot  hozott  Mtre^tf 
olső  magyar  protestáns  bibliát.  Hogy  e  nyomda  s  e  biblia  sok  tekintet- 
ben homályos  történetének  földeritése  s  a  szétszórt  adatoknak  összeállí- 
tása:  hasznos  szolgálat  miveitscg  történetünknek,  azt  a  dolog  termésiete 
hozza  magával  —  Károly  úr  érdeme,  hogy  e  szétszórt  adatokat  helyes 
críticával  össze  tudta  fűzni  s  belölök  élvezhető  egészet  alkotott.  A  pro- 
testánsoknál mai  napig  is  a  vizsolyi  biblia  van  elfogadva,  mely  1590 
óta  a  folyó  évig  75  kiadást  ért.  Végül  a  Manlskovit-féle  eddig  nap- 
fényre került  kiadások  vannak  ismertetve  (1582 — 1593  közt),  exck 
száma  7  munka.  Mielőtt  egy  másik  monogrnphiára  mennék  át :  egy  nem 
nagy  fontosságú  adatát  kell  helyreigazituom.  Szerző  ugyanis  Szombatbi 
ntáu  a  sárospataki  nyomda  fölállításának  idejét  1 65 0-re  teszi :  de  téved, 
mert  e  nyomda,  a  mint  Tolna y  ref.  papnak  Rákóczihoz  intézett  leveléU'l 
látszik,  már  1636-ban  fönnállott  —  s  így  az  a  valószínűbb,  hogy  elébb 
állíttatott  fol.  A  Huszár  Gálra  vonatkozó  források  közül  Fraknói,  legtöbb 
líjat  tartalmazó  czikkét,  s  az  Asztalosra  vonatkozók  közül  Ipolyi  közlésit 
emlí tétlen  hagyta.  De  e  kisebb  mulasztások  mit  som  vonnak  le  értékéből. 

Egy  másik  ,  hasonlag  alapos  és  tanulságos  monogpraphia  czíme : 
*()pifz  Márton  ErdHyheu  (1622 — 1623)«  llermann  Antalt4l.  Opitz  ko- 
rának leghíresebb  német  költője,  s  az  új  irány  alapítója  a   fehérvári  ií- 


L        ^ 


TÁRCZ\.  435 

kólában  tanárkodott,  hova  a  liegnitzi  herczeg  ajáulatára  Kopíschsal 
együtt  Bethlen  Gábor  hivta  meg.  Kopisch  csakhamar  visszament  hazá- 
jába, de  Opits  közel  k^t  évig  maradt  Erdélyben,  hol  Zlatnáját  készítette, 
három  üdvözlő  verseket  irt  a  fejedelemhez,  tíz  epigrammot  a  fejedelem 
szobáját  diszítÖ  tíz  kép  alá,  s  más  alkalmi  költeményeket.  £  r^ijz  igen 
jól  dolgozott  képét  a^ja  Opitz  erdélyi  tartózkodásának,  nem  egy  téve- 
dést helyreigazít,  sok  új  adatot  hoz  napfényre  (a  liegnitzi  berezegnek 
Bethlenhez  intézett  igen  érdekes  levelét  egész  terjedelmében  közli)  az- 
után Opitz  munkáit  igen  ügyesen  haszuálja  föl,  s  veszi  át  belőle  a  tár- 
gyát illostráló  adatokat.  Tárgyára  nézve  teljes  tájékozottsággal  rövid 
vclösséggel  ugyan,  de  azért  kimerítően  vau  írva. 

Egy  harmadik  monogpraphia :  » Rimaszombat  Törtéfiete.  Jelen  kút- 
fők nyomán  írta  Findura  Imre.«  Leginkább  a  nyomtatásban  megjelent 
történeti  müvek  szétszórt  adataiból  van  összeállítva,  de  néhány  eddig 
nem  ismert  adattal  szaporítva,  milyen  Károlynak  1335-iki  adomány  le- 
vele.  Óhajtottuk  volna  a  városi  levéltár  tüzetesebb  leírását  is,  valamint 
okiratainak  bővebb  fölhasználását :  mert  tudomásunkra  Rimaszombat- 
ban sok  nevezetes  régi  okmánynak  kell  lenni.  Pl.  azon  okmányok  közt, 
melyek  ez  év  elején  társulatunkhoz  fölhasználás  végett  beküldettek,  sok 
igen  érdekes  mívelődés-történcti  adat  —  s  épen  c  részben  leghiányo- 
Habb  e  monographia,  mely  főként  a  hadi  eseményekre  s  utolsó  legna- 
gyobb czikkében  az  új  időre  fordít  kiváló  figyelmet. 

—  Az  »  Adatok  Zalamegye  Történetéhez^  czímü — melyet  Bátorfi 
I>ajo8  szerkeszt,  —  folyóirat  elsŐ  kötetének  III.  füzete  megjelent.  Érdekes 
tartalmából  kiemeljük  :  Kisfaludy  Sándor  emlékszobrai  Sümegen,  Göcsej 
a  zalavári  apátság ;  ezenkívül  néhány  a  megye  történetére  vonatkozó 
okmány  is  van  a  füzetben. 

—  A  Magtár  könyvszemle  1 1-ik  füzete  megjelent.  Megnyitja  a 
czikkfík  sorozatát:  Pázmány  Péter  négy  ismeretlen  munkája  FrcJcnói 
Vilmostól,  szeizőnek  múlt  havi  ülésünkben  bemutatott  értekezése.  Ezután 
Szabó  Károly  a  XV.  és  XVI-ik  századbeli  magyar  nyomtatványok  azoA 
iH)rozatát  mutatja  be,  melyeknek  ma  egy  példánya  sem  ismert  —  s 
ilyen  kerekszámban  50  van !  Minden  esetre  jellemző,  de  szomorúan  jel- 
lemző uta,  hogy  nem  egész  század  óta,  tehát  csaknem  szemünk  láttára 
ütvén,  mond  50  uuicum  veszhetett  el !  Egy  Beatrix  királynénak  ajánlott 
magyar  ős  nyomtatványt  (De  plurinisclaris  Scelectis  que  (sic)  mulieri- 
bus.  1479.)  következnek  e  rendes  könyvészeti  rovatok. 


i 


TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  EMLÉKEK.  KiaOjtL  a  m.  tud. 
Akadémia  történelmi  bizottsága.  Negyedik  osxtálj.  Diplomáesiai  emM* 
kek  Mátyás  király  korábóL  L  kötet.  8zerk.  Nayy  loán  h  B.  Ny4ry  Áh 
heH.  Badapesten,  1875.  Akad.  kOnyYkönjykiadó-hiTatal  Nagy  8-i^t 
VIL  890  L  Ara? 

—  II.  RÁKÓCZI  FERENCZ  ÖNÉLETRAJZA.  A  páriii  nemietí 
könyvtárban  őrzött  eredeti  kédratból.  Kiadja  a  m.  t.  Akadémia  törté- 
nelmi bizottsága.  Budapesten,  1876.  A  m.  t  Akadémia  kteyrkiadó- 
hivatalában.  N.  8-rét  VIII.  és  380  1.  Ára  3  frt. 

—  TANÚLMÁNOK  A  RENAISSANCE  ÉS  A  REFOBMÁTIO 
KORÁBÓL.  írta  NuardD&M.  ¥orá.Vojda  János.  Budapest^  1876.  8-fét. 
479  L  A  m.  t.  Akadémia  könyvkiadó-vállalata.  (Egy-egy  —  3  évre  k^ 
tdeső  —  folyam  előfizetési  ára  3  frt.  Előf.  KnoU  Károly  akadémiai  könjr 
árasnál.) 

—  MAGTARORSZÁG  HELYRAJZI  TÖRTÉNETE,  fötékintettel 
az  egyházi  intézetekre ;  irta  Rupp  Jakab  3-ik  kötet  Budapest,  1876.  A 
M.  T.  Akad.  könyvk.-hiv.  4-r.    360.  1.    Ára  1  frt  80  kr. 

—  A  KIRÁLYFÖLDI  VISZONYOK  ISMERTETÉSE.  írta  JoM 
Eldc.  Budapest,  1876.  N.  8-rét.  449  1.  Ára  3  frt.  Kapható  Tettey 
Nándornál. 

—  A  MAGYARORSZÁGI  PROTESTÁNS  EGYHÁZRA  vonat- 
kozó összcd  oi*szágos  törvények.  Történelmi,  közjogi  és  gyakorlati  jegyze- 
tekkel. Közrebocsátja  Beöthy  Zsigmcnul,  Budapest,  1876,  Tettey  Nándor. 
4-r.  154  l.  Ára  1  frt  50  kr. 

—  NÉHÁNY  SZÓ  Méliusz  Péter  sírjáról  s  szíves  kérelem  történet- 
tudósainkhoz,  írta  Révész  Imre  (Külön  nyomat  a  m.  prot.  egyházi  és  isk. 
figyelmező  1875.  novemb. — decz.  füzetéből).  Debreozeu,  1875.  8-r. 
16  lap. 

—  ADATOK  ZALA-MEGYE  TÖRTÉNETÉHEZ.  Szerkeszti  és 
kiadja  Bátorfi  Lajos.  I.  évf.  2-ik  füzet.  Nagy-Kanizsa,  1876.  Előfizetési 
ára  egész  évre  6  frt. 

—  OPITZ  MÁRTON  ERDÉLYBEN  1622  —  23.  írta  Hermntin 
AntaL  Budapest,  1876.  8-rét.  24  l.  Athcnaeum.  (Nincs  könyvárusi 
forgalomban.) 


WERBŐCZY  ISTVÁN 
A  MOHÁCSI    VÉSZ  ELÓTT. 


ELSŐ  KÖZLEMÉNY. 

A  férfiú ,  kinek  viszontagságos  élettörténetét  szándékozom 
megvilágitani ,  a  hazai  történelem  legérdekesebb  és  legjelentéke- 
nyebb alakjaihoz  tartozik. 

Nagy  embereink  sorából  már  az  által  is  kiválik,  hogy  nem 
az  emelkedésnek  rendes  ösvényein,  nem  a  születés  kedvezései 
vagy  a  fejedelmi  kegy  által  jutott  a  hatalom  magaslataira,  hanem 
a  tömegek  rokonszenve  és  saját  szellemi  felsősége  emelte  oda. 

E  mellett  oly  mély  nyomokat  hagyott  közéletünkben,  mint 
előtte  és  utána  csak  kevesen. 

Emlékét  nem  homályosította  el  az  idők  folyása ,  miként  a 
diadalmas  hadvezérekét  és  a  nagy  főpapokét.  Több  mint  három 
századon  át  megszokta  volt  a  nemzet  <nz  ő  tekintélyére  hivat- 
kozni ,  úgy  a  közjog  fontos  kérdéseinek  tárgyalásakor  az  ország- 
gyűléseken, mint  a  perfolyam  apró  részleteinél  törvényszéke- 
inken. 

De  habár  politicusaink  és  jogászaink  szüntelen  forgatták 
Werbőczy  munkáját ,  és  ajkaikon  naponként  megfordult  neve ; 
tíetrajza  máig  sincs  megirva,*) 


*)  Három  öuálló  kiadvány  foglalkozik  ugyan  Werböczyvel,  de 
mindannyi  terjedelmére  és  tartalmára  nézve  egyaránt  jelentéktelen. 
Ezek :  WallassJiy  Páltól :  iDissertatio  historico  cpistolica  de  Stephano 
Verböczio  juriscdnsulto  Hungáriáé  celeberimo.«  Lipsiae.  1768.  — 
fJankovich  Miklóstól:  » Werbőczy  István  igazság  fényébe  helyeztetve. « 
Pest.  1829.  Palugyay  Imrétól:  *  Werbőczy  rövid  életrajza^.  Buda, 
1842.  Horvát  István  1819-ben   »a   Hármos  törvénykönyv  bevételének 

Századok*  29 


438  WERB(k;K7  IBTvIk  a  IfOBÁOSI  YiSZ  KLÖTTé 

Erre  nem  én  vagyok  hivatva.  Az ,  a  mit  nyújtok ,  szintén 
nem  életrajz.  Csak  töredék  és  vázlat,  a  melynek  hi&nyaiért  mind- 
azáltal szerencsés  kutatásaim  eredményeiben  némi  kárpótlást 
nyújthatok. 

I. 

Werbőczy  István  szerény  köznemes  családból  szármasott, 
melynek  ősi  fészke  a  bereg-megyei  Kerepecz  helység  volt^  homuu 
eredeti  nevét  is  kölcsönzé.  Ősei  között  csak  egyet  tal&lnnk,  a  ki- 
nek hatása  túlterjedett  megyéjének  határain.  Kerepeesi  Barla 
Zsigmond  király  udvarához  került,  és  itt  1429  táján  fiSasztalnoki 
helyettes  volt  *)  Ez  testvérével  Jdnoa  deákkal  (Joannes  literátus) 
jelentékenyen  gyarapította  családjának  vagyonát  Szás  forinton 
megszerzek  Zovárd  Lászlónak  örököseitől  az  ugocsa-megyei  Wer- 
bőcz  helységben  fekvő  nemesi  cúriát,  a  hozzátartozó  birtokrésiek- 
keL')  —  És  azóta  utódaik  fölváltva  éltek  a  Kerepeczi  és  Werböcá 
néweL') 

Barla  két  fiút  hagyott  hátra.  Az  egyik  János  deáJk  magta- 
lanul múlt  ki.  A  másiknak  Osvátnak  nejétől  Deák  ApóUőnididl^), 

hftnnadik  századára  €  közrebocsátani  készült  »  Verbőczi  I$tván  Emlékese- 
tv.t,€  Ec  csak  a  második  kötet  jelent  meg,  melynek  tartalma  iLeTcH 
pyüjtemdny  Verbötzi  István  Emlékezete'hez.«  (3G0  lap).  Az  első  kötet, 
az  életrajz,  ügy  látszik  el  sem  készült.  Mert  az,  a  mi  a  Nemzeti  Mó- 
zeum  kézirat-g^'üjteményébeu  föltalálható,  csak  elsÖ  kezdetnek  tekint- 
hető.«  Becses  adalékokat  közölt  W.  életrajzához  gróf  Kemény  József  éa 
Wenzel  Gusztáv, 

})  Dapiferorum  Regalium  Vico-Magister. 

-)  Az  142 IK  január  U-éu  a  leleszi  couvent  előtt  kötött  szersődás 
Horvát  Tstvánnál,  82.  1. 

3)  Egy  1510.  évi  oklevélben  a  következő  hely  fordul  elő :  ^Olim 
Johannis  literati  de  Kerepccz  alias  de  Werbőcz.t  Horvát  Istvánnál 
151.  1. 

*)  Ez  még  1514-ben  élt,  a  mikor  Budáról  Ugocsába  utazván  erő- 
szakosan bántalmaztatott,  a  miért  íia  István  pert  indított.  {Szirmay,  No* 
titia  Comitatus  Ugocsa.  lOG  1.)  Némely  ujabb  írónk  Deák  Apollóniát  a 
Szapolyay-házzal  rokonságba  hozza,  és  ezen  összeköttetésben  keresi  W. 
István  politicai  tevékenységének  és  emelkedésének  magyarázatát.  Ason- 
l>an  a  két  család  között  semmi  összefüggés  nincs.  (L.  Nagy  Iván,  Ma- 
gyarország Családai.  X.  186.  1.) 


PRAKNÓI   VILMOSTÓL.  439 

négy  fia  maradt :  István,  Ferencz,  László  és  András,^)  Míg  az 
utóbbiak  ismeretlenííl  töltötték  el  éltök  napjait ,  István  hívatva 
vala  döntő  befolyást  gyakorolni  hazájának  sorsára. 

Születési  évét  nem  ismerjük.  Valószinüleg  1470  táján  szü- 
letett 2)  Gyermekéveiről  és  i^úkoráról  hallgatnak  emlékeink 
Arról  sincs  tudomásunk ,  hogy  melyik  főiskolán  nyerte  tudomá- 
nyos kiképeztetésót.  Hihetőleg,  Mátyás  végéveiben  vagy  kevéssel 
halála  után,  a  budai  egyetemen  tanúit,  és  Paduában  vagy  Bolog- 
nában fejezte  be  jogtudományi  tanulmányait.  ^) 

A  hazai  törvények  és  jogi  szokások,  a  cánoni  és  római  jog 
alapos  ismeretével  sokoldalú  műveltséget  kapcsolt  össze.  Latinul, 
görögül  és  németül  folyékonyan  beszélt,*)  Az  ókori  remekírók 
munkáiban  otthonos  volt.  Es  a  theologia  terén  sem  érezte  magát 
idegennek.  *) 

A  természet  kiváló  szellemi  képességekkel  ruházta  föl ,  a 
melyek  oly  tökéletes  összhangzásban ,  mint  ő  nála,  csak  ritkán 
találhatók  föl.  Tiszta  és  éles  ész  egyesült  ritka  szónoki  erővel,  mely 
a  tömegeket  elragadja ;  merészség  az  új  eszmék  hirdetésében,  óva- 
tos számítással ;  lelkesedés  eszményi  czélokért,  finom  érzékkel  a 
gyakorlati  élet  igényei  iránt. 

Hy  tulajdonok  szükségkép  nagy  hatást  biztosítottak  neki 
kortársaira,  főleg  oly  időben ,  mely  a  középszerűség  színvonalán 
magasabban  álló  szellemekben  annyira  szegény  vala. 

Midőn  1498  elején  első  ízben  találkozunk  nevével,  a  kirá- 


')  1505-ben  Ferencz,  László  da  András  mint  Istvánnak  testvérei 
(fratres  camales)  és  1510-ben  mint  Osvátnak  fiai  említtetnek.  (Horvát 
Istvánnál.  140,  155.  11.) 

2)  Ezt  onnan  következtetjük,  hogy  1498-ban  már  közhivatalt 
viselt,  és  midőn  1541-ben  sírba  száll,  aggastyánnak  mondatik. 

^)  Sem  a  bécsi  egyetem  anyakönyveiben,  sem  a  krakói,  bursa  laj- 
stromában nem  találjuk  nevét. 

*)  iFluenter  perinde  ac  elcganter  loquitur«,  írja  Fráter  Chrysolo- 
gu8  de  Yalle  Maria  »Tractatus  Speciális  de  linguarum  utilitatc«:  czímíi 
1518-ban  kiadott  munkájában. 

*)  Az  előbbit  hirdeti  Hármaskönyve,  az  utóbbit  fellépése  Wonns- 
ban.  — 

29* 


440  WERBŐCZY  isrvks  a  h ohícsi  vész  ELÖ  tt. 

lyi  cúii&üklj  vagyis  a  királyi  törvényszéki  irod&jában,  jtgp& 
tisztet  visel  0 

Azonbau  kétségtelen ,  hogy  jóval  előbb  s^j&t  megjéjélMi 
jelentékeny  állást  kellett  volt  magának  kikOzdenie.  És  Talöabif, 
hogy  XJgocsa-megye  már  az  1495-ik  évi,  miként  as  ut6bb  tartott 
országgyűlésekre  is  követül  küldötte ,  ekként  alkalmat  i^jtráa, 
hogy  jogtudományi  ismereteit  és  szénoki  képeBSégeit  terteyft* 
sitse.  *) 

IL 

Az  időpont  y  a  mikor  Werbőczy  előtt  a  közélet  kapni  fi^ 
tártdtak,  a  nemzet  politicai  ferjlődésében  új  kornak  kedbtét 
képezi. 

Mátyás  király  készítette  azt  elő.  O  a  királyi  liaiftVui  dj 
magaslatra  emelte^  a  hol  annak  többé  nincsenek  valóságos  korii- 
tai.  Egészen  a  renaissance  hatása  alatt  állván ,  mintha  politieai 
tekintetben  is  Bómának  ama  fénykora  képezte  volna  eszméniytti 
midőn  a  köztársaság  régi  intézményei  fönnállottak  még,  de  csík 
arra  szolgáltak,  hogy  a  fejedelmi  akaratot  szentesítsék;  midőn  a 
tudomány  és  művészet  virágzása  a  fensöbb  szellemeket,  rend  és  jó- 
lét a  tömegeket,  diadalok  és  hóditások  az  egész  nemzetet  kielégí- 
tették. 

Mátyásnak  csakugyan  sikerült  visszavarázsolni  e  fényes 
kort.  De  csak  rövid  időre.  Alig  hogy  behunyta  szemeit ,  máris 
romokba  dőlt  a  mit  épített ,  a  nélkül  hogy  ismét  vissza  lehetett 
volna  állítani  a  mit  lerombolt. 

Az  olygarchiát  sem  megnyerni ,  sem  megsemmisíteni  nem 
volt  képes ,  csak  letiporta.  Most  újra  fölkerekedett,  és  a  szenve- 
dett elnyomatásért  a  királyi  hatalom  megalázásában  szerezett 
magának  elégtételt. 


^)  Curiae  Rcgiiic  Nótárius.  Horvát  Istvánnál.  124.1. 

••')  Minthogy  Werbőczy  1499. július  27.,  1500.  június  1-én,  1501 
elején,  1502.  april  23-án  éa  május  24-cn  kelt  oklevelekben,  midőn róU 
szólanak,  nem  czimcztctik  többd  cúriai  jegyzőnek,  éa  minden  czím  nél- 
kül jő  elő :  valószínű,  hogy  a  jegyzői  tisztről  lemondott  és  mint  ügyved 

iól  jövedelmező  foglalkozást. 


FKAKNÓI   VILMOSTÓL.  441 

Ez  nem  volt  nehéz  föladat  szemben  oly  uralkodóval ,  a  mi- 
cnt  II.  ül&szlóban  választott  magának  a  nemzet ,  a  ki  a  háta. 
mvágyat  teljesen  nélkülözte ,  és  az  önérzetnek  is  igen  csekély 
értékével  birt. 

Mindamellett  az  olygarchia  uralma  nem  volt  tartós. 

A  köznemesség  csakhamar  tapasztalta,  hogy  egy  hatalmas 
•ály  helyett  száz  lelketlen  zsarnok  uralkodik  fölötte,  a  kik  elég 
)sek  arra,  hogy  öt  büntetlenül  elnyomják,  és  magokat  köteles- 
jeik  teljesítése  alól  kivonják ;  de  nem  képesek  akár  a  nemzet  f&g- 
tlenségét  Miksa  császár  törekvései,  akár  az  ország  épségét  a  tö- 
kök terjeszkedése  ellen  megótalmazni. 

A  köznemességet  ekként  előkészítették  arra,  hogy  egy  am- 
iósus  főúr,  majd  egy  ékesszóló  agitátor  által  a  cselekvés  terére 
settetve,  az  állami  szervezet  lényeges  átalakítását  kísértse  meg. 

Szapolyay  István  nádor,  kinek  Ulászló  trónját  köszönheté, 
[)n  volt,  hogy  családjának  utat  készítsen  a  trónra.  A  fönemes- 
;  támogatását  nem  remélhette.  A  Báthoryak,  Kanizsayak, 
rényiek,  Űjlakyak ,  parvenut  láttak  benne.  És  egyébként  is  a 
[nzeti  királyság  eszméje,Mátyás  óta,  nem  volt  népszerű  körükben* 

Annál  nagyobb  varázshatalmat  gyakorolt  ez  eszme  a  köz- 
tnességre ,  mely  nem  kevésbbé  gyűlölte  az  olygarchia  féktelen- 
jét, mint  a  külföldi  befolyást ;  és  jól  tudta ,  hogy  mindkettötül 
ik  egy  nemzeti  király  szabadithatja  meg. 

Osi  jogaira  támaszkodva,  és  számerejében  bízva,  megfelelő 
;zt  kezdett  követelni  a  kormányhatalomban ,  mely  ekkoráig  a 
•endekből  álló  királyi  tanács  kezei  között  volt. 

A  törekvés,  mely  a  köznemesség  hatalmát  a  főrendek  rová- 
•a  gyarapítani  czélozá :  legelőbb  az  1495-iki  országgyűlésen  nyi- 
;kozik ,  és  az  országos  (nyolczadi)  törvényszék  átalakításában 
ja  ki  első  sikereit.  Mig  ugyanis  előbb  annak  üléseiben  az  ország 
ules  bírái  és  ítélőmestereik  mellett ,  az  összes  főpapoknak  és 
iraknak,  de  csakis  ezeknek  volt  szavazatuk ;  most  határoztatott? 
gy  a  király  a  rendes  bírák  mellé  húsz  ülnököt  nevezzen  ki 
rmat  a  főpapok,  hármat  a  világi  főurak  és  tizennégyet  »ajó' 
*tokú,  tisztességes  nemeseké  sorából.*) 


1)  A  VIU.  czikk. 


443  WIRBÖCET  UTVÁX  A  lUtBÁCSI  vtSZ    EI..ÖTT. 

Egjbtfal  megAlliiptttatott,  bogy  jöröben  a  nemesség  Be  kö- 
vetek illal  k^pTÍsehesse  niag&t  az  orezággríiléseken,  hanem  fejen- 
ként jelenjék  meg-') 

A  tömegeseü  uiegjelenő  nemesség  képes  volt  nyom&st  gyako- 
rolni a  főrendekre,  kivált  midÜD  ezeknek  egr  része  is  hozzá  csatla- 
kozott. E-«  cs3kug;>!in  mindjárt  az  első  alkalniuuial  kizíi&kmányolta 
bat&lnUit.  Az  I498-ik  éti  0TSiágg3:úIés  n  nyolczadi  törvéDyszúk 
förendű  üluökeiuek  szám&t  hatról  négyre  szállította  le,  ellenlien  i 
köznemes  ülnökök  számát  tizennégyről  tizenhatra  emelte;  kíuc- 
vez^sök  most  már  nem  bagyatott  a  királyra,  hanem  ó  reá  és  *)U 
orfK^rac  egjiltteseu  ndiáztatott. 

Még  nagyobb  horderejű  volt  az  az  intézkedés,  mely  bzerínt 
az  ülnökök  a  kirnlifi  tanáciban  is  ülést  nyertek,  Ugyania  hatá- 
roztatott  hogy  az  összes  ülnökök  fele  állandóan  az  udvar  mellett 
tartózkodjék,  és  a  királyi  tanácsba,  valahányszor  az  egész  orszá- 
got érdeklő  ügj^ek táigy altatnak,  rendesen  meghívassék.  =) 

Ezzel  a  köznemesség  döntő  befolyást  nyer  a  végrehajtö 
hatalomra,  és  érvényre  emeli  azon  az  elvet .  hogy  e  befolyás  egy- 
aránt illeti  meg  öt  és  a  főrendeket. 

TJe  ezen  vlvniánynyal  nem  eléj^eílett  meg.  Ki  akarta  míg 
mutatni ,  hogy  törekvései  az  olygarchia  illetéktelen  túlsOlya  és 
nem  a  korona  tekintélye  ellen  iránj-úlnak.  Erre  kedvező  alkal- 
mat szolgáltattak  a  főrendek. 

Ugyanis  az  1492-ik  évi  országgyűlés  a  király  jész&g-ado- 
mányozási  jogát  akként  korlátozta ,  hogy  száz  jobbágyteleknél 
nagyobb  birtokokat  csak  >a  főpapok  és  főurak  tanácsávalc  ado- 
mányozhatott.^) £s  az  ezen  végzés  ellenére  tett  adományokat,  az 
1495-ik  évi  országgyűlés ,  a  király  nem  csekély  megaláz&aával, 
érvényteleneknek  nyilatkoztatta.') 

Most  az  alsó  nemesség  kimondotta,  hogy  ama  megsio- 
rilkst  »illetlennek  éa  meg  nem  engedhetőnek*  tai'l^'a;  minélfogva 
egy  czikket  iktatott  a  lörvénvlíi'myvbe ,  mely  a  királynak  korlát- 


FRAKNÓI  VILMOSTÓL.  443 

adományoz&si  jogát  született  mag)''arok  irányában  visszaál- 
tta. ») 

De  a  köznemesség  ugyanakkor  nem  feledkezett  meg  arról 
:,  hogy  ragaszkodásának  a  nemzeti  királyság  eszméjéhez  kife- 
st kölcsönözzön ,  és  kijelentse ,  hogy  azon  esetre,  ha  Ulászló 
okos  nélkül  halna  el ,  a  Miksa  császár  örökösödési  jogait  biz- 
tó  szerződéseket  érvényteleneknek  tekintendi.  A  törvénykönyv 
végzése  elrendeli ,  hogy  valahányszor  a  magyar  király  fiörö. 
nélkül  talál  kimúlni ,  az  utódnak  megválasztása  végett  tar- 
ló országgyűlésre  a  külhatalmak  követei  ne  bocsáttassanak, 
thogy  rendszerint  az  urak  és  egyéb  hazafiak  elcsábításán  szók* 
munkálkodni.  2) 

Habár  nem  mutatható  ki,  hogy  Werbőczy  ezen  gyűlés  vég- 
ire befolyást  gyakorolt ;  helyes,  kitűnő  történetírónk  és  jog- 
)sunk  Szalay  Lászlónak  észrevétele,  hogy  ezen  végzések ,  mi- 
t  szabatos  formájokból  is  láthatni,  »egy  hatalmas  értelmiség* 
ei,  a  ki  nem  más  mint  Werbőczy.  2) 

És  csakugyan  az  ismertetett  végzések  magokban  foglalják 
1  politica  alapvonásait,  melyet  Werbőczy  majdnem  félszázadra 
üló  pályáján  következetesen  és  híven  követett.  Azon  hazafi- 
3Z  tartozott,  kik  vérző  szívvel  látták,  miként  süly  ed  mind  mé- 
bre  az  ország ;  a  kiknek  lelke  fölháborodott  a  király  tehetet- 
í'gén  és  az  aristokratia  önzésén.  Eletczélűl  tűzte  ki  magá- 
:  előkészíteni  és  mihelyt  alkalom  nyílik  keresztül  vinni  egy 
zeti  királynak  megválasztását ;  továbbá  túlsúlyt  biztosítani  az 
nemességnek  a  megyében  és  az  országgyűléseken,  a  törvény 
ékben  és  a  királyi  tanácsban. 

Es  csak  oly  hatalmas  értelmiség,   melyet  elragadó  ékesszó- 

;s  politicai  ügyesség  támogatott ,   volt  képes  megindítani  az 

nemesség  könnyen  föllelkesíthető,  de  nehezen  fegyelmezhető 

ogével  egy  tervszerű  actiót,  melynek  nem  annyira  sikerei  meg- 

^)  Az  14y8-ik  evi  XXVf.  czikk,  idézve  az  1492-ik  ^vi  vdgz^st, 
jzül :  »Quod  Dominis  Regnicolis  videtur  inconveniens  et  illicitum.«: 
[legnicolae«  kifejezés  a  köznemességet  jelöli ,  megkülönböztctésü  1 
rendektől. 

-)  A  XLV.  czikk. 

^)  Magyarország  Története.  III.  422.  1. 


I  sasos  •üüVKB. 'aEne 


A 


H 


tptí.  laht  imkE^írí  -*»  ^ciSjí  T15&  süBé  UQ 


Az 


• 


^HiL  Ok  igitfWk  b 


■jt  :  •.i.'u,.r..i22A.    i  -íZ^'c  klxir:  -í-jt^  It  íxni:-  >R-í:ra-M'.-í  A-i    Buciim 
Ki^^'-tvr.-.  t  K*iE-:-ír.i  Irj  "1.1- ril :    >-^:i'.t.r  Izjfzi-*  «iz.:  q'xerímoiiie, 

V-sfí.'*.  ...  ^^  ea  ..-,z.-l.-_íT.  ■::,!.*  r:  *:rr"  !-*.:-*  i-íi:r5^  53:  per  cmnia  oKser- 

;. ; ;. ' *    *j^:rjk. ::,X:jÍí  íz  I  S  '•  • .' -: k  ■: ri : ... rv^':: v k! z.ttt 1 1  r-iló  cesierecéM  két- 
<^'^>t>r.D^  't-.Az'..  hcrs'  ez-;':  or*zÁrrv  /-•?é^:i  =i:i;^:t;Lk  l-^  a  kinLlvnik. 

*  L.  *  XXÍ.  XXIX.  XXXL  czikkeke:. 

•  V,rr*;  aul  *:;:▼  f'.z*I'nizi:-t«Jre»iek  a  b:iiip-?í?n  e^veiemi  könrr- 

*,  YA'r^yj'tT  \'t*rl.  iio^fzmh :T  vegv-n  (r-ciavo  die  diex  dicti  qninde 
t'\íu\  'ií«rí  pfjvrripti  fí^r^ti  b.  Martini  Ejtisc^-^pi'  Uiászbi  ki  ráír  cgyítélő-lc- 
v<;Uri^k  ViitUpjáfi  ulálkozuuk  relé  iniDt   pni^toiiotiriiusal.    (A    kmmarti 


FRAKKÓI  VILMOSTÓL.  445 

gvülés  alsó  táblájánál  ^)  a  jegyzői  tisztet  viselték ,  teendőikhez 
tartozott  a  foliratok  és  végzések  fogalmazása. 

in. 

Werbőczy  ily  minőségben  volt  jelen  azon  fontos  országgyű- 
lésen, mely  az  1505-ik  év  Szent-György  napjára  a  Rákos  meze- 
jére hivatott  össze. 

A  király  ezen  év  kezdete  óta  folytonosan  betegeskedett  És 
minthogy  csak  egy  leánygyermeke  volt,  úgy  látszott,  hogy  rövid 
idő  múlva  a  nemzet  ismét  királyt  fog  választani. 

Szapolyay  István  már  több  év  óta  nem  volt  az  élők  között ; 
1499.  év  v^én  halt  meg.  Azonban  nagyratörő  terveit  örökségül 
vette  át  neje,  Hedwig  tescheni  herczegnő,  kiben  sem  buzga- 
lom, sem  ügyesség  nem  hiányzott.  Nem  kiméit  áldozatot,  hogy 
magának  párthíveket  toborzzon.  -) 

Mig  Corvin  János  fia  Kristóf  életben  volt ,  a  köznemes- 
ség egy  része  ő  reá  függesztette  szemeit,  hozzá  csatolta  remé- 
nyeit, és  tőle  várta  majdan  nagyatyja  fényes  uralkodásának  föl- 
újulását.  ^)  Hedwig  herczegnő  fölfogta,  mily  előnyére  válhatik 
családjának,  ha  ezt  a  Hunyady-ház  sarjaival  összeköttetésbe  hozza. 
Emiatt  1 505  elején,  a  néhány  hónap  előtt  elhunyt  Corvin  Já- 
nosnak özvegyével  szerződésre  lépett,  mely  szerint  ifjabb  fiának 
Györgynek  eljegyzé  János  berezeg  leányát  Erzsébetet,  a  kire,  ha 


^)  Kétségtelen,  hogy  ezen  korban  a  köznemesek  már  elváltak  volt 
a  főrendektől,  és  az  orszaggj-ülés  kct  táblára  való  fölosztása  befejezett 
tény  volt.  Más  alkalommal  fogom  ezt  tüzetesen  kimutatni. 

2)  Herherstein  Zsigmond,  ki  utóbb  mint  Miksa  és  Ferdinánd  kö- 
vete gyakran  fordult  meg  a  magyar  udvarnál,  írja  :  >Graf  Hans  ward 
darch  sein  mutter.  .  .  ain  sinraieho  Fraw  dahingewisen  nach  dcrHunga- 
rischen  Cron  zu  trachten.  Die  zoho  an  sich  die  ansehnlichste  Adl  in  al- 
Icn  Spanschaften  mit  Provisionen  und  Artgolasch«  das  ist  Jar  oder 
Dienstgelt.*  (Önéletírásában.  Fontes  Rcrum  Austríacarum.  Seriptores. 
í.  103.  1.) 

^)  Szet'émi  György  emlékiratában  olvassuk:  »Et  vulgus  hungaro- 
mm  soepissime  clamabant  Christophorum  ducem  főre  in  Regem  Hungarie. 
Hec  fáma  valde  vigebat  inter  colonos  Hungarorum.c  (Wenzel  G.  kiadása. 
Magyar  Történelmi  Emlékek.  írók.  1.  40.  1.) 


CERBiVXT  ESTVAN  A  HOBÁCSI  vtez  ELŐTT.  ^^M 

tút  űTvkúsiik  DdkOl  tuúl  ki,  a  csftlád  Bs&zea  birtoU' 

l  herci<.>(;itö  axcit  kereste  ífjolil/  fia  számára  Hu* 
A  tmokAjioak  kotét,  tuert,  az  idősebbre  Jdnos  gráfra 
g    nfeeebb  hiass*^  tenet  uött.  IT.  TTl&szlö  le&iir&- 
i.ana  beTCtrgníinek  tezH  óhajtotta  neki  megszerezni 

y  a  kirdUy  j«  neje  h^loi^ók  legvenek  e  tervet  felka- 

■»    ejciélsaíTúbb    esikömefc   mutatkozott :    meggjőzni 

l»(^  a  nemiPt  s«n  Miksát,  sem  m&s  idegen  fejedel- 

xitijaui  uem  fog  eltsmi      '.  é^  biztos  kilátásba  liel/ezni. 

ba  IcftiiTuk  SzapoWxj-  .1  jiuosnak  nojéTé  lese,  ezzel  a  magyu 

inra  fog  jalni. 

Át  l50S-ik  éxi  oradtgKT&lte  volt  arra  kitfieve,  liog;  a 

luyolcx  (Tes  J&nos  gr6f  ruag&t  a  királjnak  £s  az  orsz&g  rcn* 

uek  bomuta&sA.  rgrAttal  Aiina  kptét   ünnepélyesen  niegkfrji?- 

Miml  A  luaga  ^»  aiiTJit.  mind  házának  hívei  mindent  meg- 

k,  hogy  megjrlenésií'nck  fi^re.  kíséretének  száma  ^s  meleg 

fc^dtalAsi  at  udvarra  mély  HcDyoiti.'ist  tegten. 

HVii-rnT:/  •■  iHOigsImftW  ei;vik  leg^ii>!entékeuyebb  tínyezóji^ 
volt  A  cxi^lok  és  erdekek  azonossága  a  ÍSzapolyayak  természetes 
szÖvetiíOgosévO  tette,  s  az  maradt  haliUAig, 

HasonU't  kövotkezotességgol  működött  ez  irányban,  vele 
miudig  kiirrdtvo  Zodt  Mihtity.  ki  a  ki.>znemességiiek  egyik  leg- 
befolyásosabb vezt^iv  volt.  M  V>tt  találjuk  öt  mindig  az  ország  tír 
iiács  választott  Uhiőkei  között.  Több  í'ven  át  mint  hooti  főisp&n 
niüköilött.  =)  majd  a  bácsi  gyulí'seai  országos  kincstárnokká  víi- 
lasztatott. 

Terjedelmes  birtokai  voltak  az  ország  több  megyéjében. 
Es  bökezúst''ge  nem  ismert  határi,  bol  pártjának  szolgálatot  kel* 
lett  tennie. 

<)  Zobi  Miliily  atyja.  Poler.  Matyús  kir>ily  aliitt  m  fHagmficnacik* 
sorába  tartoutt.  Miháljlfil  cli'siür  -.'gy  1460.ik  evi  akleT^ben  talál- 
kompk,  (tctiát  jóval  iaösebb  volt  \\>rl>öí*ynfr'.  1493.  octóber  12-ín 
PMtcn  házat  visárot. 

')  1506  éa  1510  niiot  honti  föi.>)<áu  okkvcleket  álUt  U.  (A  ka- 
nunü  levéltárban  és  a  Múaemn  kézirat  gyűjleménydiea.) 


FBAR^ÖI  VILMOSTÓL.  447 

Leginkább  tapasztalta  ezt  —  mint  látni  fogjuk  —  Wer- 
bőczy, ki  iránt  első  fellépésétől  kezdve  atyai  jóindulattal  visel- 
tetett. Csakhamar  benső  barátság  csatolta  őket  egymáshoz,  mely 
kiállva  sokféle  megpróbáltatásokat,  túlélve  a  jó  és  balszerencse 
tragicus  váltakozásait,  három  évtizeden  át  zavartalanul  fenn- 
állott. 

Werbőczy  és  Zobi  fölhívására,  több  megye  jelentékeny  lo- 
vas csapatokat  küldött  Pestre,  Szapolyay  János  fogadására,  ^) 
a  kit  midőn  a  királyhoz  vonult,  mintegy  2000  lovas  környezett.  ^) 

Hy  körülmények  között  nem  lehet  meglepő ,  hogy  a  köz- 
nemesség az  országgyűlési  tárgyalásokban  magával  ragadja  az 
aristokratiát ,  és  Werbőczynek  sikerül  egyhangúlag  elfogadtatni 
egy  végzést,  mely  erőteljesen  utasítja  vissza  az  ausztriai  ház  örö- 
kösödési igényeit,  és  a  nemzet  hő  vágyának  teljesülését  kilátásba 
helyezi. 

Kinyilatkoztatják,  hogy  ők  »az  ország  rémséges  szétron- 
gyolásának  és  jelen  csúfságos  pusztulásra  jutásának  főokát  az 
idegen  urakban  és  királyokban  találják ,  kik  magán  ügyeikkel 
foglalkodva,  nem  hogy  megtanulták  volna  a  szittya  népnek  er- 
kölcseit és  szokásait,  . .  .  örömestebb  dologtalanságra  és  nyuga- 
lomra, mint  fegyverforgatásra  adták  magokat.*  Ekként  egymás 
után  elvesztek  az  ország  melléktartományai  és  végvárai.  ♦Mind- 
ez —  így  szólnak  —  távolról  sem  történt  volna,  ha  a  magyar 
nép,  saját  kebeléből  választott  volna  alkalmas  királyt  magá- 
nak .  .  .  Azok  közül,  Ivik  a  magyar  nemzet  törzsökéből  emeltettek 
a  királyi  polczra,  egy  sem  ütött  csorbát  az  országon,  hanem  hasz- 


*)  Nógrád-megye  adúszedöiuck  1505 — 1508-ik  számadásaiban  a 
következő  tétel  fordul  elÖ :  „Item  prenominatis  60  equitibus  pecunias 
ad  sex  menscs  et  médium  mensem,  prímo  utputa  ad  dietam  festi  beati 
Michaelis  ArchaDgeli  1505,  quando  scüicet  dominus  Comes  Scepuaiemtis 
Budám j  vei  pocivs  ad  Pesth  in  dietam  venit.  .  .«  (Analecta  saeculi  XVI.) 

2)  Marino  Sanuto-nál  1505.  november  4-én  olvassuk:  >Di  Hun- 
gária dí  Zuan  Francesco  Benedeti  Secretario  nostro  date  a  Buda  et  fo 
cinque  letere  molto  copiose,  zercha  quella  diéta  si  faceva  di  baroni 
e  prelati  de  li;  et  come  era  venuto  il  conte  paladin,  zovene  di  etá  di  anni 
15,  con  cavali  2000.,  con  gran  reputáción,  a  far  reverencia  al  re.c  (A 
bécsi  titkos  levéltárban.) 


448  WERBŐCZY  ISTVÁN  A  MOHÁCSI  VÉSZ   ELŐTT. 

nira  voltak  te  öregbítették ;  holott  az  idegen  nemzetből  beiiozot- 
tak  nemcsak  veszélybe  ejtették,  hanem  olykor-olykor,  k^^yetlen 
ellenségként  a  hazafiak  ellen  irgalmatlanul  dnlakodvai  e  népet 
tenger  gyalázatba  is  sülyesztették.  £zen  roppant  bajnak  te  mind* 
Bjljunk  k&rtoak  valah&ra  elejét  akar?&n  venni,  nehogy  szón 
esetre,  ha  e  vil&gbél  fiörökösök  nélkül  tálába  kimúlni  jelen  leg- 
kegyelmesebb urunk  . . .  báürki  az  idegen  fejedelmek  kfizfil  eiea 
országot  erőszakosan  bitorolja,  és  bennttnket  örök  szolgasigTS 
vessen ;  •  •  •  rendeljük :  hogy  mostantól  fogva  örök  időkig,  vala? 
hányszor  és  valamikor  ezen  ország  fejedelmétől  és  királyáttí 
megfosztatik,  fiörökösök,  kikre  az  ország  törvényhez  és  szokááhos 
képest  szállani  fogna,  nem  maradván,  akkor  s  mindannyiszor  sem* 
miféle  külföldit  királyunkul  nem  választiink,  hanem  csak  ilyetén 
hivatalra  képes  te  alkalmas  magyart . .  •  urunkul  és  Idrályunkúl 
fogadaiidunk.« 

Továbbá  elhatározták,  hogy  ha  Ulászló  fiörökös  nélkttl 
halna  el,  6s  valamelyik  idegen  fejedelem  kísérletet  tenne  íegp&c 
hatalmával  helyezni  magát  a  trón  birtokába,  az  egész  ország  tar- 
tozzék ollono  fölkelni.  Végre  ha  az  ország  lakosai  között  taUd- 
koxti^ky  a  ki  jolon  végzós  ellen  cselekedni  merészel,  mint  hütelcQ 
Í»H  HZ  orsz/líí  (ellensége,  örökös  szolgasággal  lakoljon.  ^) 

K/.rn  vrgzóst  Werbőczy  fogalmazta,  ö  hirdette  ki,  és  magja- 

M  Iv/.iMi  vofj/.OM  luMii  11  törvénykönyvbe  igtattatott,  hanem  egy  kii- 
Utii  (ortúlior  1  ÜM^n  költ)  oklrvólho,  melyet  az  országgyüídscn  jelenlevő 
ONft/oN  föroiulok  i'M  niMnoHok  aláírtak,  os  melyet  az  országbíró  —  illető- 
U^^^  llinoiiioHÍiMMi  \VtMl)nV/,y  —  iníndon  megye  számára  hiteles  átiratban 
ninf(kill(löif.  Ki  van  adva  Uattbyányí,  l^>*^y.*  Katona  nagy  munkáiban, 
mnK>'**'  r«>»*'lítáHl>au  JáMznyn.il.  —  Az  országgyűlés  egyéb  végzdsei  nem 
|NiiH*roii*Nok.  A  vol<Mir/.(*I  kö/tnrsaság  Itiidán  levő  ti tkárának idézett  jelente- 
iH^lion,  lllot/ílo^  n  Marino  Sanuto  által  adott  rövid  kivonatban,  ezeket  olvas- 
|llk  I  *rito  la  tliota  ora  nta  oxpcdita,  videlicot  dccrcto,  che  sil  re  muor  senza 
floll  muNrlii,  nia  rltu*to  \hú  ro  uno  do  baroni  di  Hungária  e  non  altrí; 
lltiti  ('Imi  li  bom^firi  ot  abatio  oclosiastice  non  si  dagi  áltrí  cha  Hongari 
,  ,p  oi  nitri  ordtMii  iit  In  rapitulin.  FA  par  clio  intcso  tal  cosala  raina,  di- 
Hyiniln  li  11  bai'oni  qmdln  Haria  di  loi  poi  la  mortc  del  re,  e  fo  decrcto 
iflf  UvnNNo  lintrnda  a  il  r(\  rbo  ducati  50  mila  in  ista,  et  la  űola  m 
iriulldi  Nnritiido  II  uno  grado  ora.  Vt  in  litcris  longe  e  molto  copio8e.€ 
'y  0  lovdl  olvcsiottX 


PRAKNÓI  VILMOSTÓL.  449 

rázta  meg  magyar  nyelven.  ^)  Bizonyára  az  ö  ékesszólásának 
volt  köszönhető  az  is,  hogy  létrejött,  és  azok  által  is  aláiratott, 
a  kik  még  rövid  idő  előtt  az  ausztriai  házzal  kötött  örökösödési 
szerződések  létrehozásán  fáradoztak. 

A  Szapolyay-párt  ezen  jelentékeny  szolgálatért  fényes  tet- 
tel bizonyította  be  háláját.  Nemzeti  jutalmat  szavaztatott  meg 
részére.  Az  országgyűlés  ugyanis,  mely  a  közszükségek  fedezésére 
minden  jobbágytelket  50  dénárral  adóztatott  meg,  ezenki?úl  még 
két  dénárt  ajánlott,  s  az  abból  befolyó  összeget  Werbőczynek 
szánta.  ^) 

Ezen  ajánlat  pénzértéke  igen  jelentékeny  volt,  a  mennyiben 
biztos  számítás  szerint  a  várható  összeg  a  8000  forintott  megkö- 
zelítette. ')  Azonban  fontosságát  emeli  az  a  körülmény,  hogy  or- 
szággyűléseink történetében  ez  az  első  eset,  a  mikor  magán  exn- 
ber  jutalmazására  adó  szavaztatik  meg.  Ez  eset  utóbb  Werbő- 


^)  IstvánfFy  ügy  tudta,  hogy  a  fennebbi  vizest  »iiec  quoquam 
contradlcere  auso  latam,  Stephanus  Verbecius,  Hegni  pretor,  eloqaens 
sed  factiosua  vir,  etatim  publicavit,  Eeipublicae  conservandae  praetextu, 
ut  ajebat,  re  autcm  vera,  ut  Joannis  Zapoliani  .  .  .  ambitioni  libidinique 
YÍam  aperiret.€ 

A  Bercg-megye  rdszérc  készült  átiratban  az  országbíró  emlití, 
hogy  az  oklevél  icoram  eisdem  dominis  ct  Hegnicolis  ...  in  ipso  campo 
Rákos  ad  legendum  pariter  et  sermone  vulgari  declarandum  fuissent  ex* 
hibite.€  (Tudománytár.  1839.  júliusi  füzet.  61.  1.) 

2)  A  budapesti  egyetemi  könyvtár  >Analccta  saeculi  XVI. «  czímíi 
kéziratgyüjteménydben  a  nógrád-megyei  adó  behajtásáról  szóló  1505 — 7, 
évi  számadások  találhatók,  a  melyekben  a  következő  fontos  helyet  ta- 
láljak:  »£x  restancia  trium  contribucionum  ab  anno  domini  1505.  inci- 
piendo  usque  1508.  exclusivc,  in  sortem  et  racionem  bonorum  Magistri. 
Stephani  Prothonotarii  cedunt  fl.  34.  d.  80.  Quos  ipse,  pretextu  et  raci- 
one  illomm  duorum  denariorum ,  quos  Universitas  Nobilium  tocius 
Kegni  Hungario  in  campo  Bakos  codem  anno  sibi  obtulerat,  et  quos 
domini  quoqne  Nobiles  huius  Comitatus  eidem  reddi  comiserant,  pro  se 
rcseruauit  atque  reccpit'í 

^)  Ugyanis  az  1507-ik  évi  országgyűlés  a  nyolczadi  törvényszék 
8  főrangú  ülnökénekegyenként  700,  és  16  köznemes  üluökének  egyen- 
ként 300  forint  fizetést  rendelvén,  ezen  10,200  forintra  rúgó  szükség- 
let fedezésére  minden  jobbágy  telekre  csak  három  dénárt  vetett  ki. 


Wf  wma^ffxf  íf/fifk%  A  wmk 


^.  ^ 

imU4hm  mt^nUíüníUAíH  tig/an  a  Mzapolyftj-pfat 

fAÍ^MÍ  ^kfi/Jm  Altol  imUmiUAi  elony&ket  » 

4rMM*b  AMé'46krfi  k/W «ik^x<d«f»  üalTöfiiiÉggal  nfiködHI  i 

*At  |^/IHi^.AÍ  jo((«iÍfiMk  /?M  NAlyának  gyarapításán.  E 

a/  lAOT'ík  M  on'A&utiyifílimsu  i?gy  fontos  lépést  tett 

m  mwfJitll^auüim  wM'rvtiWúÁii  rimzletemn  f^zabáhroaEta. 

íniífitf  huny  uúnA  a  tlfmMu\ik,  inínd  a  köznemes  fllnftkftk  *> 

(lAroifi  tiWfÁMuAi't  lariainAra  választatnak,  a  meljr  id5 

^íjra  fiMtgválanzthai/fk*  A  király  kötelén  az  ftlndköket 

mUüU^u  tí[Mm%  iiii'fflitviiif  (m  az  orwjJkf^  ösnzes  kdzfigyeit  az  6boi- 

xájárriláwukkal  \nUmú  <0.  A  mit  nélkttlök  határoz, /rrénjK«ic»Mk 

hklnUndlU 

A/  liliif'ikífk  fi^y  ii  király,  mint  az  országgyűlés  irányábsn 
líhkhvf^l  k'"ft<í|it/ik  mapriikiii,  hogy  a  király  érdekeit,  a  közjót  ésaz 
oi>/áfr  h/iilMií|h/ipr/il  iiiindriikor  hW(;ii  szíím  elölt  tartandják.  Ha 
valaki  ki^/.iih'ik  a  \\i\\Uv.x\m\\  m  k(">zjó  6h  az  ország  szabadsága  el- 
lni vM,  l/irmii  ki'ili'li'Hi'k  jnhüil^si  Uwwn  u  legközelebbi  országgyü- 
l^hiirk ,  iinOy  a  IiIíiiöhI.  Hzt'mí'iyí'bcn  6h  jószágniban  büntetni 
foKJa.  ♦) 

Mlg  ekként  a/ orM/AKtaii/icMnak,  ^s  abhíui  az  alsó  nemes- 
h^^iH'k  hnJolyáMa  a  vr^'nOiajtó  hatalomra  teljesen  meg  volt  ala- 
pítva;  iigyatuizon  orHzágf^yi'ik'H  arról  is  gondoskodott,  hogy  az 
Mrintokraiia  hatalmával^  melyetanagy  vagyonnak  köszönhetett, 
a  köznemeHség  elnyomáHAra  vissza  ne  élhessen. 

>  M int  lu»gy  ekkoráig  -     igy  szól  egy  törvényczikk   — né- 

M  1  r>lH-l)iui  Ht  (loiiilrt  iijilnlottak  8  luU  cvvol  utóbb  a  hatvani 
gyÜltdeti  Íhiui^í  25  doiuirt,  ilo  az  utóbbiról,  a  királynő  javára   lemondott. 

^)  Kxvknok  Hxáuui  vt^glcgonou  lO-rn,  axokc  8-ra  lőtt  határozva, 
lllty,  hogy  UN  orvxág  nt^gv  kt^riiloti^nt^k  nuii(U*pyik(^t  az  országtanácsbau 
|igy  fi>|mp,  vgy  főúr  i'm  4  kí»/.iuMnoH  kopvÍ8clte. 

")  A  III.  V.  i«H  VII.  czikk. 


FRAKKÓI  VILMOSTÓL.  451 

mely  hatalma  sak  az  ország  törvényeit  nyilváu  és  vakmerően  gya- 
korta  megsértették ;  a  mennyiben  ily  esetek  jövőben  elöfordúlnár 
nak,  ha  az  illető  egyházi  személy  úgy  javadalmától,  ha  pedig  vi- 
lági úgy  jószágaitól  fosztassék  meg,  és  mint  a  király  és  az  ország 
iránt  hütelen,  száműzessék.  Ha  a  király  a  vétkeseket  megbüntetni 
vonakodnék :  a  kevésbbé  hatalmasokat  a  fő-  és  alispánok  a  megye 
községének  segítségével  fékezzék  meg,  és  jószágaikat  bocsássák 
prédára ;  a  hatalmasabbak  ellen  pedig,  a  megye  közönségének 
fölhivására,  az  országbíró  vagy  az  országos  főkapitány  vezesse  a 
rendelkezésére  álló  haderőt.  ^) 

A  főkapitány,  kiről  itt  szó  van,  Szapolyay  János,  a  kire 
épen  ezen  országgyűlés  ruházta  a  fontos  tisztet. 

Mindezen  sikerek  után,  a  Szapolyay-párt,  és  első  sorban 
Werbőczy ,  kiváló  tanúbizonyságát  adta  eszélyességének  a  kö- 
vetkező évben ,  midőn  a  király  óhajtását ,  hogy  Lajos  berezeg 
megkoronáztassék ,  nem  ellenezte.  Azonban  ennek  daczára , 
Ulászló  állhatatosan  vonakodott  leányának  kezét  az  ii^ú  gróf- 
nak igémi. 

Némi  kárpótlást  nyújtott  a  Szapolyay-háznak  és  pártjá- 
nak, hogy  Zsigmond  lengyel  király  —  II.  Ulászlónak  testvér 
öcscse  —  János  grófnak  testvérét  Borbálát  nőül  vette,  (1512) 
bár  a  magyarországi  udvari  párt  mindent  megtett,  hogy  a  há- 
zassági tervet  meghiúsítsa.  -)  Maga  Miksa  császár  is  ezen- 
túl fokozott  aggodalommal  nézett  azon  eshetőség  elé,  ha 
II.  Ulászlót  és  fiát  a  halál  elragadná ;  mert  attól  tartott, 
Jiogy  ama  házasság  Szapolyaynak  a  trón  elnyerésére  külsegélyt  is 
helyezett  kilátásba.  ^) 

Azonban  hatalmának  tetőpontjára  1614-ben  emelkedett  a 
Szapolyay-párt,  akkor,  midőn  a  pórlázadás  vezéreit  János  gróf 
semmisítette  meg.  Oldala  mellett  ott  találjuk  a  válságos  küzde- 


0  A  VIIí.  czikk. 

2)  Az  erre  vonatkozó  diplomatiai  iratok  ki  vannak  adva  az  >  Acta 
Tomiciaiiac  czíinü  lengyel  okmány  gyűjtemény  első  kötetében. 

z)  Herberatein  ÍTJ&:  »Hat  Khaiser  Maximilián  gedacht,  Khunig 
Sigmund  würde  seinen  Schwager  Gráf  UHnnsen  zu  seinem  fürnemen  be- 
fürdem.«  (i.  li.  103.  1.) 


TV. 


Mcrihek  ftL  fe  ^iiák  TiljíJTat  y<»eiipet  inat  tfin^iyrikif^ 


-rzi   l-^le:  n«lTi»:  .  Li.   :>i>"sii.  l«::£j    s  >rrlrkedOk  graknn. 
r^;^  :T£T^Trr5  Í22*=rv^Tl   'zK'.nr'í  ^  z-Itt^j^zAá    XAnácster- 


^itAu 


*ír:-í  üt-íIt  uTjklk rcjis^  slir  rirr  ttrl^v/i  T:::Ak;  de  szükség- 

Ei.L-ri  í  Ijz^z.  í:   :r>z^^  rr-ir:  í-lr-iTrtii  kexdették  a  jog- 
Ai  14í>-iki  or^z^rjTT-llrS.  H:rTi:~  Aiiz:  iiélőmesteit  bírta 


pvil:  Ter:-  pro  fJií  6'  0  =-  izr..  :a.*  :r>£  ...  *  príf*ii5.  .  .  ad  certo- 
r^i.1  i.*;í >: i :  ns,  « - : rin  In  imijic is  i oTiff i i.. -■  2-£tü>: : :•  sa  rasiicmiia  expc- 
d;  l'.Lr  Irü**^  t  'fiiról  Okn^-y^Ar.  II.  4    ::.  ".. 

m  mm 


ot  meg- 


FRAKNÓI   VILMOSTÓL.  453 

meg  e  fontos  munkával.  ^  De  mivel  annak   elkészítésével  késett, 
és  valószínűleg  azért  is,  mert  azon  meggyőződés  emelkedett  ér- 
vényre, hogy  a  föladat  megoldása  egy  embernek  erőit  megha- 
ladja, az  ország  rendéi,  azt  két  évvel  utóbb,  a  nyolczados  tör- 
vényszék összes  ülnökeinek  tették  kötelességévé.  -) 

Ezen  kísérlet  sem  vezetett  eredményre.  Több  mint  egy  év- 
tized telt  le,  anélkül,  hogy  a  munka  elkészült  volna.  ^)  Végre  II. 
Ulászló  Werböczyt  hívta  föl,  hogy  »az  ország  jogait,  törvényeit, 
szokásait,  elfogadott  és  megerősített  rendeleteit  gyűjtse  egybe,  és 
fejezetek  s  czímek  szerint  állítsa  össze.**) 

Föladata  tehát  nem  az  volt ,  hogy  a  törvényeket  össze- 
gyűjtse ;  az  összes  érvényben  levő  jogot  kellett  írásba  foglalnia. 
INem  a  tönények  gyűjteményét  adni.  sem  törvénykönyvet  dol- 
gozni ki,  hanem JogrA;ö7it/üe^  szerkeszteni.  AVerböczy  tehát  első  sor- 
ban az  országban  divatozó  szokásokra  és  törvénykezési  gyakorlatra 
mint  fökútforrásokra,  volt  utalva ;  de  az  országos  törvényekből, 
királyi  kiváltság-levelekből,  helyhatósági  statútumokból,  a  római 
ós  cánoni  jog  elveiből  is  sokat  kellett  merítenie.  ^) 

Ki  kellett  terjeszkednie  közjogi  tárgyalásokra  is ;  így  mi- 
dőn a  nemeir'ségröl,  az  apostoli  király  kegyiiri  jogairól  szól.  De 
mindez  szoros  összefüggésben  áll  föladatával :  a  bíráknak,  ügyvé- 
deknek és  perlekedőknek  kézikönyvet  nyüjtani,  mely  minden  föl- 
merülő  esetben  biztos  tájékozást  nyújtson. 

Es  a  munka  ezen  kivánalmaknak  teljesen  megfelelt.  Közel 
negyedfél  százados  gyakorlat  hirdeti  ezt. 

Más  kérdés  az  :  vájjon  mennyiben  volt  AVerbőczy  munkájá- 
nak tartalma  megegyező  az  akkoron  tényleg  érvényben  levő  jog- 
elvekkel és  uralkodó  szokásokkal  ?  Ezt  ma  már  nehéz  kimutatni. 
Minthogy  éi)on  az  alkalmazott  jogelvek  és  jogszokások  különfé- 
leségo,  sőt  gyakori  ellenkezése  tette  szükségessé  a  Werhőczyre 
l)izott  munkát,  tág  tér  nyílt  egyéni  felfogásának  érvényesítésére, 


»)  A  VI.  ez. 

-}Az  1500  ik  cvi  X.  czikk. 

•*)  Bsír  az  1504.  es  150  7-iki  orszsiggy ülések  sürgették. 
■*)  A  királyi  moí^erösítö  oklevéllM'íl. 

^)  Ezt  Werbőczy  iiiíi^a  mondja  elöszivában.  V.  ö.  Wctfzcl  (hiHzíAv. 
»A  magyar  magánjog  rendszere*?.  (Pe.st,  1872.)  I.  75.  és  kk.  H. 

Századok.  30 


454  WKHBÍVCZY  18TVÍN  \  HOHÁCBI  VfeSZ  ET.ftTT. 

s  termtezph'R.  hogy  politikai  iránya  nem  maradt  hatás 
t&j&ra.  Ez  az  alsó  nemességre  nézve  nagy  mértékben 
jogi  &ll&8&üak  és  politicai  sUlyanak  megszilárditáti^ 
las  volt ;  igényeinek  kiküzdéaére  hatalmas  fegyrert 
t  kezéhe. 

Ugyanis  szabatosan  és  határozottan  hirdeti :  hogy  a  lopi' 
éR  egyéb  egyháziak,  továbbá  a  bárók,  országnagyok  (»  ne- 
sk  mind  npmesaégokre,  mind  jószágaikra  nézve  egyenlü  s7*- 
.1,  mentességgel  és  királk^ággal  birnak ;  ugyanazon  tor- 
si, szokásokkal  és  pörlekedési  renddel  élnek ;  egye<lúl  i 
rdij  mennyiségére  nézv*         fei.    közöttük  különbség. '}  Habár 
1     itségkivül  élt  a  nemzeti  ki       iatban.  ily  szabatosan  ^  erö- 
tfljpsen  elösíör  formuláztatott. 

Arra,  hogy  oly  munkálatot-    lely  ezt  az  elvet  fölAllitja.  » 

*     rály  és  az  .irístokratia  ellennio     ás  nélkül  fogadjon  el,  WerbÜ- 

r  igen  szerencsésen  választotta     eg  az  időpontot :  a  pörlázadU 

illzdésc  után,  HZ  I614-ik  évi  october  IS-ára  kihirdetett or<n!^ 

jyflíÍKÍ. 

A  pArlázadás  ffileg  az  aristokratta  elten  volt  iiinyatn- 
Az  alsó  nemesség  soraiból  is  számosan  küzdöttek  Dózsa  zászlftj> 
alatt,  de  a  nagy  többség  vitézül  küzdött  ellene.  Vezére  Szapo- 
lyay  János  döntötte  el  a  küzdelmet,  és  hívei  nem  egészen  alap 
nélkül  magasztalt:ik  az  ország  szabaditója  gyanánt.  Az  udvarit 
aristiiktatia,  most  midőn  a  síityos  csapás  és  a  rémület  hatása 
aliitt  állott,  midőn  a  közöít  ellenfélt  a  jobbágyosztályt  eltiporni 
készült :  belátta,  hogy  kimélni  kell  az  atsó  nemességet  és  meg- 
nyerni vezéreit.  A  két  párt  tusája  egy  pillanatra  szünetelt.  Eö- 
vid  fegyverszünet  állott  be,  melynek  tartama  alatt  Szapolyay  J*- 
nos  volt  a  helyzet  ura. 

Az  orszíiggy ülésen  az  ö  befolyáia  volt  uralkodó.  Bizonyitjt 
ezt  a  kivételes  rendszabály ,  mely  az  o  kezeiben  levő  koronf^ 
nak  visssaváltása  t&rgy&ban  hozatott. ') 


■)  I.  résx,   3-)k  csikk. 

')  Ai  I.  rxikk  mcgitl lapítja,  hogy  a  kik  kirilyi  javakat  4a  jBví- 
delmeket  biruak,  azokat  rögUiu  bocsássák  vissza  ;  a  királj'  aautáu  síi- 
gpoljon  velBk,  éa  Urtoaásit  i^ulű teaként   Utrlcscsxe.   De  Ssapolfaj  3i- 


FRARKÓI  VILHOSTÓL.  455 

Midőn  tehát  Werbőczy  a  Hármaskönyvet  bemutatta,  min- 
denki előre  látta^  hogy  az  változatlanul  el  fog  fogadtatni.  Az 
olygarchák  hihetőleg  duzzogtak,  de  a  munkálat  visszautasításá- 
nak, sőt  még  mődositásának  lehetőségére  sem  gondoltak. 

Az,  hogy  megvizsgálására  egy  tiz  tagból  álló  országos  bi- 
zottság küldetett  ki.  puszta  formalitás  volt.  Egy  főpapon  és  egy 
főúron  kivül  a  köznemesség  soraiból  állíttatott  össze.  ) 

A  többség  Werbőczy  kartársaiból  és  benső  barátaiból  ál- 
lott —  Zobi  Mihály  is  közöttük  volt ,  —  kik  rég  megszokták 
szellemi  fensősége  előtt  fejet  hajtani ,  és  a  kik  Werbőczyt  a 
munka  folyamában  tanácsukkal,  folvilágositásaikkal  támogat- 
ták. 2)  Egyébként  a  néhány  nap,  melylyel  rendelkeztek,  a  mun- 
kálat komoly  tanulmányozására  és  megvitatására  nem  lehetett 
elegendő. 

És  így,  midőn  az  országgyűlés  elé  terjesztett  jelentésökben 
kimondották,  hogy  a  Hármaskönyv  »az  ország  törvényeivel  és 
megerősített  szokásaival  teljesen  megegyez*  :  kétségkívül  oly  vé- 
leményt nyilvánítottak,  mely  iránt  kiküldetésük  előtt  is  tisztában 
voltak  magokkal. 

Az  országgyűlés,  vita  nélkül^  egyhangúlag  fogadta  el  a  bi- 
zottság véleményét.  Mire  a  főrendek  és  nemesek  testületileg 
megjelentek  a  király  előtt,  és  felkérték,  hogy  »ama  könyvet  és 
egész  tartalmát .  .  .  elfogadni,  jóváhagyni,  és  úgy  ő  nekik,  mint 
utódaiknak  is  örökérvényű  törvény  és  szokás  gyanánt  szolgálan- 
dót,  királyi  tekintélyének  és  hatalmának  teljességével  megerősí- 
teni méltóztassék.*  ^)  Ugyanakkor  az  országgyűlési  végzések  egy 
pontja  szintén  felkérte,  hogy  »az  ország  jogait  olvastassa  meg, 


9» 

noara  nézve  kivétel  tétetik.  0  a  királyi  javakat  és  jövedelmeket  csak  a 
zálogösszeg  teljes  lefizetése  után  tartozzék  visszabocsátani ;  c  czélra  a 
rendek  országos  adót  vetettek  ki. 

^)  Ezek  a  következők  :  Várday  Pál  budai  ptépost  és  királyi  kincsi 
tíírnok,  Batthyányi  Beneilck  budai  vámagy,  Mekchei  György  király- 
titkár, továbbá  az  aluádor,  a  három  ftélömester,  a  kir.  iigyigazgató,  és  a 
nyolczadi  törvényszék  két  ülnöke  :  Zobi  Mihály  és  Dombói  Pál. 

-)  Ezt  kiemeli  Werbőczy  a  nyomtatásban  közrebocsátott  » Hárma S' 
könyv*  előszavában. 

^)  A  királyi  megerősítő  oklevélben. 

30* 


Ui  yhen  i-s  megpecsételve  küldje  el  M  ország  összes  me- 


ríily  a  maga  rószéröl   szintén  vízsgAlatnak  vetett*  ilá 
Ahv       löiiyvet  De  ezen  eljftr&s  sem  birta  a  l£orao),vs4g  (Siti- 
it,        t  Ulászló  raár  egy-két  nap  múlva  •)  kinyilatltoztattfc 
»az  Jima  könyvben  foglalt  Összes  fejezetet,  ez'miek,  És  nit- 
n. .  .  helyesek  6r  tisztességesek t,  hogy  azok  >az  orszftg  megerö- 
*  azok&saival  és  jogaival  megegyeznek,  aöt  ezeket  szörftl  stóri 
azíftk.*  Ennek  folytán  november  19-én  a  Hármaaköitrwt 
eirerösttctte,  és  eli'  níndez,  a  mi  abban  foglaltaliV, 

időkre  frvf-nyes  ,iij       -g  és  szokás  gyanánt  fogadta*- 

sl. 
A  kirüly  czl  ílö  szöval  is  íadta  az  oi&zíiggjülésnek,  igfir- 
ví-n.  iingy  o.  Híirninsliíiiiyvból  minden  megyének  egy  példányt  fog 
küldeni.  A  rciidck  örömük  éléik  kifejezése  mellett,  —  mni 
plausn  —  vi-ttí-k  tudoinftsül  a  királyi  nyilatkozatot,  és  elégülte" 
onzlottiik  szét.  •) 

Azonban  a  kiiíilyi  Ígéret  nem  ment  teljesedésbe,  tilftazl** 
Hárniaskíinyvnek  niegpecséleh  példányait  nem  küldötte  síH* 
megyéknek,  és  Így  kibirdetéso  elmarad!,  minélfogva  törvény  crej** 
nora  nyerte  el  solia, 

E  ti'nyt,  mely  az  előzmények  után  napy  mértékben  meS' 
lepő,  Werbőczy  maga  úgy  magyarázza,  hogy  a  megyékhea  kOl' 
dendC  példányok  lelraUlia  hosszú  időt  vett  igénybe;  raieltittöi" 
elkéBzftltek  Ulászló  király  Bécsbe  ntazott,  midőn  pedig  Budán 
ismét  visszaérkezett,  bár  el  volt  határozva  a  munkát  közreboc**- 
tani,  szándékának  végrehajtásában  különféle  ügyek  megakft^i- 
lyozták,  niig  vi''gre  a  lialfd  eiragaitta. 

')A  XIII.  ^-Mk. 

')  Mily  rűviil  idűt  BZCiitelliGlolt  o  kct  biznUsitg  a  luuukilnt  i«'^- 
vissüiilÚEllnuk,  kilűiiik  oiiiiAD,  1iogy  a  kiriily  iiovemlnir  IS-^u  kiál'i'r 
íregprÜBlW  öklcvoliít.  Pedig  8»  (írscdggyUI&i  lárgfiiliisok  rendwforiul lii''' 
nappal  n  kitftzütt  határnap  uüín  w.oktak  niegkcxdotni,  i!s  as  orawlpi»  '■'■ 
■/MteAg  LixonyAia  tiuin  axoiiiial  kliUlet-lt  ki. 

')   A  lUrmnakOnyv  a  királyi  rne^irJiaftii  oklnWIbe  b«lff  v*u  fnT 

lulVB. 


KRAKKÓI   VILMOSTÓL.  457 

Ezt  beszéli  el  Werbőczy  muiikíija  előszavában,  midőn  azt 
hároiu  évvel  utóbb  sajtó  útján  közrebocsátja.  ^) 

Azonban  alapos  okunk  van  föltenni,  hogy  a  AVerbőczy  ál- 
tal emiitett  körülményeken  kivül  más  tényezők  is  befolytak  a 
Hánuasköny\'  kihirdetésének  elmaradására,  és  hogy  ez  épen  nem 
volt  a  puszta  véletlennek  műve. 

Ulászló  1514.  november  19-én  erősítette  meg  a  Hármas- 
könyvet,  és  csak  a  következő  év  niártius  7-én  utazott  el  Budáról 
a  fejedelmi  összejövetelre.  Ha  ezen  idő  alatt  a  ])éldányok  leiratá- 
sával  nem  is  lehetett  volna  elkészülni,  a  munka  tovább  folyhatott 
távolléte  alatt,  és  miként  egyéb  okleveleket  úgy  ama  példányokat 
is  aláírhatta  és  megpecsételhette  volna  akár  Pozsonyban  és  Bécs- 
ben, akár  visszaérkezése  után  Budán.  Mert  (1515)  octóber  végén 
már  székvárosában  volt  ismét,  és  csak  a  következő  év  mártius 
13-án  halt  meg.  Sőt  ha  Ulászló  a  Hármaskönyv  kihirdetésétől 
csak  a  példányok  lassú  leíratása  tartja  vissza,  ez  halála  után, 
II.  Lajos  alatt  bizonyosan  megtörtént  volna. 

Végre  ezen  akadályt  könnyen  elháríthatta  volna  Werbő- 
czy ;  ha  másként  nem,  a  munka  kinyoniátása  által,  a  mi  három 
évvel  utóbb  különben  is  megtörtént. 

De  egyáltalán  nem  kéi)Zolhetö,  hogy  a  két  évtizeden  át  sür- 
getett és  türelmetlenül  várt  nmnkálatnak  életbeléptetése  ily  je- 
lentéktelen akadályon  szenvedett  volna  hajótörést.  Komoly  ne- 
hézségeknek kellett  tehát  fölmerülniök,nielyek  a  kihirdetést  meghiú- 
sították. 

Minden  oda  mutat,  hogy  az  udvar,  és  az  olygarchia,  mely- 
nek hozzájárulását  csak  a  helyzet  kényszerűsége  csikarta  ki,  szán- 
dékos és  tervszerű  késedelem  által  akarta  kijátszani  AVerbőczyt 
és  pártját,  és  a  Hármaskönyvet  kihirdetni  vonakodott. 

Az  valószinói,  hogy  az  udvar  a  példányok  elkészítésének  ne- 
hézségeit használta  föl  okúi  a  késedelem  igazolására.  Es  könnyen 
érthető,  hogy  Werbőczy  egész  komolyan,  mint  valót,  fogadta  el 
azt.  Ekként  ugyanis  lehetővé  vált,  hogy  munkálatát  a  királyi 
megerősítéssel  nyomassa  ki,  hogy  továbbá  az,  mint  a  korona  és 
a    törvényhozás   egyértelmű  jóváhagyásával   ellátott  jogkönyv, 

')  Megvan  minden  kiadásban  és  a  Corpus  Juris-ban  is. 


B  WEHBflCZT  ISTVÁN  A  MOHÁCSI  VÉSZ  ELŐTT. 

]áiatl)a  vOtessOk.  Ellenben,  ha  maga  kimondja,  hogy 
^  hirdetést  sz&ndékosaii  halasztotta  el,  ez  által  a  Hiir- 
VT      lentöségének  és  tekintt-lyéiiek  ártott  volna. 

kint  a  király,  az  orszAggyfilí' a  eloszlása  útin,  míisként   , 
intette,  hogy  kísü  nyíltan  szembe  száJlani  Szapolyay  János- 
,  nfei-tjáva!.  El  lévt^n  liatfirozva  közelebb   személyesen  talál-    i 
;«a  csftHzá.rral  es  Zsigmond  lengyel  királylyal,  bíupi' 
[)íW7j?köttetéat  hozni  Ittre  az '  ausztriai  házzal,  {ts  biztosi- 
irökÖBÖdéai  igényeit  a  magyar  koronára :  kétoégkivii) 
.^prt,  hogy  Bz'''""^^  aontiLan  külsegélyre  is  száiuithat 
Jgy  történt,  hogy        szlö  nemcsak  a  Tripartituiiiot,  liam'ni 
il4-ik  évi  oTszá'jgyitíés  végsé    >  aem  hirdette  ki.  Még  akö- 
zö  <s\  nyarán  sem  voltak  azi      lldve. 

Ez  nagy  fölháborodást  ic      ;tt  elö  a  köznemesség  sorai- 

.  Werbőczy  és  barátai  szították  azt,  és  ki  akarták  zs-^kmá' 

ni  ari'a,  hogy  Ulászlót  a  törvénykönyv  kihirdetésére  kéiiysíe- 

k.  Fölhívták  tehíit  a  közuemességet,  hogy  az  országgjijlí^ 

tseü  megajánlott  hadi-adüt  ne  fizesse  meg.  Ily  indítvány  könnyen 

viszliangra  talált.  A  megyék  egy  része  csakugyan  megtagadta 

az  adót. 

A  király  az  alatt  Pozsonyban,  hol.  fivére  a  lengyel  királj 
vendége  volt,  szokott  közönyösségével  fogadta  az  ország  alsó  ré- 
szeiből érkező  hireket.  Werbőczy  csakhamar  meggyőződött,  hogj 
a  fegyver,  melyet  oly  élesnek  képzelt,  eltompul  Ja  király  érzéket- 
lenségén ;  mlg  ellenben  az  ország  vallja  annak  kárát.  A  határ- 
széli török  basák  fenyegető  magatartása  a  véghelyek  és  kttlönö- 
sen  Jajcza  körül  erélyes  intézkedéseket  tett  szükségeséé.  A  költ- 
séget pedig  csak  az  adóból  lehetett  előteremteni,  minthogy  egyéb 
jövedelmi  források  rég  kiapadtak.  Eliez  járult,  hogy  az  adó  meg- 
tagadása Szapolyay  Jánosra  is  hátrányos  volt,  a  kit  minden  adó- 
forinttól tíz  dénár  illetett  meg. 

Ennek  folytán  Werbőczy  megváltoztatta  nézetét  Eb  oda 
kezdett  hatni,  bogy  az  adót  mindenütt  hajtsák  be.  >Nem  szabad 
—  igy  szól  Bihar-megyébe  irt  levelében  —  a  sérelemért,  melyet  a 
törvényczikkek  kihirdetésének  megtagadása  által  szenvedünk,  at 
egész  ország  veszélyeztetésével  állani  boszút  Isten  csakhamar 


FRAKNÓI  VIJ.M08TÓL.  461 

A  köznemei^ég  előtt  tekintélye  és  súlya  mindinkább  növe- 
kedik ;  annak  folytonosan  ö  ad  irányt.  A  tolnai  6s  bácsi  gyűlések 
az  ü  elveit  emelik  diadalra.  Az  1518-iki  tolnai  gyűlés  másodíz- 
ben adóztatta  meg  a  jobbágyokat  az  6  javára ;  ugyanis  sokféle 
»munkája,  fáradsága  és  költségeit  tekintetbe  véve«  minden  job- 
bágytelckre  öt  dénárt  vetett  ki.  »)  Valószínű,  hogy  a  köznemes- 
séget ezen  bőkezű  ajánlatra  főleg  a  Hármaskönyv  kinyomatása 
indította,  melyet  "Weibőczy  1617-ben  a  maga  költségén  eszkö- 
zölt. ')  Bál-  a  királyi  kibírdetés  végképen  elmaradt,  a  Triparti- 
tuni  csakbamar  az  ország  minden  részeiben  tényleg  elfogadtatott ; 
és  a  bácsi  országgyűlés  jogérvényét  föltételezvén,  kimondotta,  hogy 
a  peres  ügyek  annak  értelmében  ítéltessenek.  ^) 

V. 

Ugyancsak  a  bácsi  országgyűlés  elbatározá,  hogy  a  pápá- 
hoz és  a  császárhoz,  a  lengyel  királyhoz  és  a  velenczei  köztársa- 
sághoz követek  küldessenek,  kik  a  török  ellen  segélynyújtásra 
hívják  föl  a  hatalmakat. 

Ezen  követségek  vezetőivé  és  tagjaivá  oly  férfiak  választat- 
tak, a  kik  a  köznemességnek  bizalmát  bírták.  A  császárhoz  és 
a  ])ápához  menendő  követség  fejévé  IVerhöczt/  jelöltetett  ki.  ^) 
Mivel  azonban  Miksa  az  1519-ik  év  első  napjaiban  kimúlt,  egye- 

iiKílynökkcl  találkozunk,  1515.  szeptember  5-ike'n  vau  kiállítva.  Lajoti 
király  a  Dőczyak  c's  a  bányavárosok  között  fenuforgú  perben  egyik 
bíróvá  nevezi.  (A  kamarai  levéltárban.) 

V)  Werböezy  1518.  november  2í)-én  Veazprem-megyét  fölhívja  az 
adónak  behajtására,  megemlítvén,  hogy  ez  több  megyében  már  mcgtör- 
t«'nt.  Hivatkozik  egy  korábbi  levelére,  melyben  előadta:  2>CauBam  ct 
nationem,  laborcsquc  et  fatiuas  ae  expensas  meag,  qiiibus  intuitis  illi 
quinfpie  dcnarii  per  totiim  hoe  Kegnum  mihi  fiicriint  oblati.«  (Horvát. 
lí^íM.) 

-)  Singreuiiis  bécsi  nyomdájában. 

^"í  A  X.  k.  II.  ezikk.  »C.iusae  .  .  .  seciindum  iura  Regni  scripta  sem- 
per  iiidicentnr.« 

"*)  Hogy  a  csáí*zárhoz  is  kellett  volna  mennie ,  maga  említi 
l.">l^i.  november  13án  Veszprém-megyéhez  intézett  levelében.  Horvát- 
nál  Ibi)  l. 


TERBÖfZT  ISTVÁN  *  SÍOHÁCSI  VÉS*  EtftTT. 

izr>rszágba  kúidetett,  és  egy  öj  ri>1a<ÍMt  bízutott  n^:  ft 

:(>t  ^s  a  sigoorí&t  rábimi,  hogy  Lajosnak  császárra  tí- 

íllett  műltödjenek. 

■4  czy  követtársai  OtaltonUich   ÍMl  >)  és   Fáncki  Imn 

:  Bár  ;i  királyi  kiucstir  annyim  szegény  yoU,  hogy  u  üti 

vket  a  győri  püspök  és  más  főpapok  elölegeeték,  =)  a  kő- 

érete   szokatlanul   számos   vala:    hetveo   személyMl 

18  első  napjaiban  Ireltek  íitra,  és  e  lió  30-áD  érkextói 
,  Innen  liimök  által  jcleotették  érkezésöket.   Loreduiu 
icz  dogé  a  tanács  ülésében  fogadta  a  mugynr  birnöket,  kit  azon 
tkozattal  bocsátott  el,  bogy  h  magyar  urak  a   signoriának 
•i;<<en  látott  vendégei  leszoek.  Ugyanakkor  szállást  rendelt  iie- 
H  Daodolo  palot&ban.  és  megtette  méltó  fogadásukra  a  szűk- 
es intézkedéseket. 

Mártius  22-éD  reggel  busz  velenczei  nobili  Malgher&ban 
be  a  magyar  követeket,  és  Velenczébe  kísérte  őket. 
Mániap  ugyanazon  nobJlik  által  a  tanács  fényes  teremébe 
vezettettek,  bol  a  83  éves  dogé  szivélyvsen  kezet  szorított  velők. 
Ekkor  megszólalt  Wr-rhörzii.v^    mn^j^nr   nr/e/cen  rövid  üd- 
vözlő beszédet  tartott,  melyet  kíséretének  egy  papi  tagja  tolmá- 
csolt Ennek  végeztével  átnyújtották  megbizó-ievelöket,  mely  a 
signöria  titkára  által  olvastatott  föl.  Mire  Werbőczy  azon  óhaj- 
tását fejezte  ki,  hogy  küldetésének  czélját  titkos  ülésben  adhassa 
etfi.  A  dogé  azonnal  eleget  tett  kivánatánsk.  A   pregadi  tanács 
tagjait  elbocsátotta.  Csak  a  tízek  tanácsa  maradt  együtt,  6s  meg- 
hallgatta Werbőczy  előadását 

Ő  és  társai  —  ügy  mond  —  !Miksa  császár  bal&la  dőtt 
nyerték  küldetésüket,  oly  czélbúi,  hogy  a  hatalmakkal  a  tőrök 
háborü  tárgyában  értekezzenek.  Ugyanis  a  magyar  király,  nem 

■)  Ki  volt  ei  ^  nem  tudjuk  közelebbről  meghal  árazni.  X  Leo  ált«l 
1519.  mijtu  25-éD  ésjimiua  19.eD  CAan^uWcA-nak  nevciteük.  K^rMre 
a  pápa  u  egri  egy hái- megyei  felnémet),  es  egy  zágrábi  c^ hát-megyei 
templomnak  búcaat  engedélyez.  (Theiuer.  Monumenta  slavonmi  meridíO' 
■uliom  570,  1.  II.) 

-)  A*  16-2I-iki  orazággfüléa  XLVI.  czikku  nz.  elalegeanU  JJMseg 
léről  intáskedik. 


FRARNÓI  VILMOÖTÓL.  463 

akarváu  elszakadni  a  keresztyén  hatalmaktól,  visszautasitotta  a 
szultánnak  előnyös  békeajánlatait.  Ez  annak  következtében  el 
van  határozva  Magyarországot  megtámadni.  Mivel  pedig  a  ma- 
gyarok egyedül  nem  képesek  ellenállani,  a  keresztyén  hatalmak- 
hoz fordulnak,  és  biztosan  számítanak  rá,  hogy  a  pápa  és  a  köz- 
társaság nem  fogják  elhagyni. 

Továbbá  jelenti,  hogy  Lajos,  Miksának  halála  után,  igényt 
tart  a  császári  koronára.  Bemutatja  Miksa  azon  oklevelének 
másolatát,  melyben  őt  fiáál  fogadja,  birodalmi  helytállóvá  és  ró- 
mai  királylyá  nevezi,  *)  és  a  melyre  igényeit  alapítja.  Remélli, 
hogy  Velencze,  mint  Magyarországnak  >egyik  legrégibb  barátja 
és  szövetségese*  támogatni  fogja  őt.  Figyelmezteti  a  signoriát, 
hogy  az  utolsó  háború  alatt,  midőn  az  összes  európai  hatalmak 
szövetkeztek  Velencze  ellen,  U.  Ulászló  nem  csatlakozott  hozzá- 
juk, bár  Miksa  szüntelenül  buzdította,  hogy  a  kedvező  körülmé- 
nyeket Dalmátia  visszafoglalására  használja.  íme  itt  az  idő  — 
úgy  mond  —  a  mikor  a  köztársaság  viszonozhatja  ama  fontos 
szolgálatot. 

A  dogé  általános  szólamokkal  válaszolt.  A  magyar  köve- 
tek mindenkor  szíves  fogadtatásra  számíthatnak  Velenczében; 
és  legfőképen  a  jelen  esetben,  midőn  a  signoria  oly  kitűnő  férfi- 
akat üdvözöl.  A  mi  kivánataikat  illeti,  kötelességszerűen  előter- 
jesztendi  a  nagy  tanácsnak,  és  ennek  végzését  tudomásukra 
fogja  hozni. 

Mártius  24-én,  míg  a  magyar  követek  Velencze  nevezetes- 
ségeit, különösen  a  szent  Márk  egyházának  kincstárát,  a  hajó-  és 
fégyvergyárt  megszemlélték ,  az  alatt  a  pregadi  tanács  előter- 
jesztésöket  tárgyalta.  187  tanácsos  volt  jelen.  A  nagy  többség- 
gel, (166  szavazattal)  hozott  határozat  értelmében,  a  dogé  biz- 
tosította a  magyar  követeket,  hogy  Velencze  minden  időben 
őszinte  barátja  volt  Magyarországnak,  és  soha  sem  mulasztotta 
fi  annak  a  török  ellen  segélyt  nyújtani ;  a  császár-választás  al- 
kalm:Vból,  már  tekintettel  a  török  veszélyre  is,  sikert  kivan  La- 

')  £zen  okmányt  a  bécsi  találkozás  alkalmával  állította  ki. 
I  E^'ykorű  másolata  az  egyetemi  könyvtárnak  »Analccta  S.  XVl.«  ezimü 
kéziratában.) 


•ttt4  WKn9t^ft'.zr  mttásí  x  xoháou  rta  nüm. 


tflWt  nmrifffihh  IffttH'MrkfÁíffiéH  nem  áll  fenn.  ig; 

HiirX«lltlMÍja  ^lA ;  azt  tanáCHolja  tehát  bogj  a  P^fiábai  iofdlt 

A  fttftfi^y^r  k^iveUsk  megnyugodtak  exea  seanűt  aModá  iá> 
Uí^'/htitf  /^  n^'iíi  U;tt#;k  kiK/;rletet  pontÍT  eredmtej  killaifai'if. 

WnhfM'Ay  f'/jitán  m^g  c^Kak  egy  kéréssel  fordAh  a  ApgAoL 
fi  liuiíy  fi'Aifuhtiu  Uf'.iu  volt  politicaí  természetfi.  Szent-Dona  tete> 
irMfti^'l,  itu*\ytrU  n  k^i/,i/irNaN/ig  területén  fekvő  Monté  Ofiretón 
t9&MHU*Ui  UM.  v{i^y  freklycT^'Hzncski'ft  Mindazáltal  válaszil  ait 
uyi^f\9\  tiogy  iu  a  koloMtor  tulajdonát  képezi,  minélfogra  am 
Kiitb  'I  f\v.ínmti  nJulf'Ikcz/^Mo  alá. 

A  ntiigyur  k^ivctf*k  ru*iii  i<löxtek  tovább  Yelenczében.  Má& 
ifMp  (ni/if  tiiiM  Vfl-An)  radiiAba  uta/.tak,  Iiol  a  velenczei  helytartó 
l|ii/.l^ti<ft.h<IJMMín  l'of(fMltH  /'»kct  6h  némi  ajándékkal  kedveskedett 
iMikíb,  ') 

if/y  1/it.N/ik,  fktkr»/lH«n  11  tö})})i  olaKX  fejedelmeknél  is  tirs- 
fii|ij{t«'li«  Meri  líi'inidlm  cNiik  upi'il  12-én  érkeztek. 

A  In^mlliiliih,  iiH'ly  iltn-jíjíik  vAnikozott,  nem  volt  kedvező. 
I  \i\t\\\\  MM  ;'' lo/ir  nlvil  :i/.on  Iiii\  Iio^y  II.  Lajos  idöközbt'n  a 
/iiIIíhiimI  li/f  \  v«-i ' /nnrln*  IcjMtl. 

A  |iii|tit  lii|rhMlfll<\  linj^y  ily  kiirüliiK'iiyek  közöttfólmeiitve 
li  l>iiili  iihií:íi1  ii    ••/•rlyiiMijtíistöK  a  iiiclyrt  cgyébkint szükség ese- 

li  1 1-   (/íVi-iiiii   Inlii  |iihl. 

A  IMII' /Ili  Niiliih/.tuN  (aiKNiil**^!!  l'olvtaíott  alkudozások  rész- 
Iihnnl  in  rii'(liiiriiNriol  luiu's  Uhlinnásunk.  Kótségtelrn  azonban. 
hn|i\''í  ii/.iiil  ./i'K  iiriii  \oU  hajlaiulo  II.  Lajos  igényeit  iolka- 
iiiliii 

\\\\\x\  a.'  i'IimIiiu'iin  iI>  k^^^>^s^»  >ol(  kirh'gító,  bi/onváia 
\\v\\\  mull  \\  imImm/mi.  a  Ixibrii  >\'\\\  a  lMi/^aK>ni.  som  a  megnyerő 
Mimlur  iirm  Iiuim\/oI(.  (imiio  Mnlivi  biluuiiok,  ínég  évek  múltú- 
YhIi  miilou  VIL  A'i/im  íi  ni'\  alall  S/onl-Prtor  trónján  ult,sziYtí- 

*^  N  \(«liMir«iM  iriKUU-*  iiuívdUH  '.»  I  -  Jii-iki  iilósoi  Marino  ^tíVl- 
\^^\^     \*^   \V»Mi*ol   \\     K*»*U'i»óu>oi.    l'j     M;ii:\ai  Mii/tMin.    II.     I<»*J— 


FRAKNÓI  VILMOSTÓL.  465 

sen  emlékezett  vissza  reá,  a  kit  —  úgy  mond  —   >midőn  szeré- 
nyebb állásban  valánk,  megszerettünk.*  *) 

Werbőczy  és  társai,  X.  Leo  pápa  által  római  lovagokká 
neveztetvén,  május  elején  elhagyták  az  örök  várost,  és  egy  hó- 
nappal utóbb  már  Budán  voltak.  2) 

VI. 

Szelim  szultán  a  vele  1519  elején  kötött  fegyverszünetet 
haláláig  megtartotta.  Utódja  Szulejman,  ki  mindenekelőtt  Rho- 
(losz  meghódítását  tüzto  ki  czéljáúl ,  hajlandónak  nyilatkozott  a 
fegyverszünetet  megerősíteni.  A  magyar  kormánytanács,  mielőtt 
ez  ajánlat  tárgyában  határozna ,  szükségesnek  találta  a  keresz- 
tyén hatalmak  tanácsát  kérni  ki,  és  tudomást  szerezni  arról,  váj- 
jon háború  esetére  mennyiben  számíthat  segítségökre. 

E  czélból  V.  Károly  császárhoz  és  a  német  birodalomnak 
Wormsban  tartandó  gyűlésére  követség  küldetett.  Tagjai  Balhi 
Jeromos  pozsonyi  prépost  és  Werbőczy  voltak,  kikliez  Csehország 
részéről  Sternberg  László  canczellár  csatlakozott.^) 

1521.  mártius  elején  keltek  útra.  Az  ország  szegénysége 
és  szerény  társadalmi  állásuk  daczára ,  nem  akarták  nélkülözni 
azt  a  külső  fényt,  melylyel  a  magyar  főpapok  és  főurak  a  külfíH- 
dön  rendszerint  fölléptek.  Ezért  saját  csekély  készletüket  kölcsön- 
kért  tárgyakkal  egészítették  ki.  J  íi;y  AVerbőczy  Bakács  bibornok- 
tól  ezüst  kardkötőt  és  lószerszámot,  továbbá  négy  ezüst  tálat  vett 
át.*)  a  mi  arra  utal,  hogy  szándéka  volt  a  magyar  vendégszere- 
tetet a  birodalmi  gyűlésen  is  érvényesíteni. 

')  „Te,  (|uem  in  minoribiis  eonstitutuin  tlllcximiis."  VII.  Kelemen 
pápa  ir>!24.  febrnár  '20-án  Werbőczy licz  intt^zett  levele.  (Katona  Histó- 
ria Critica.  XIX.  \\\'),  1.) 

-)  A  velenczei  köztársaság  1519.  april  12.,  május  5.  ^s  június 
17-dn  ;  továbbá  Bon  Alajos  luidai  követnek  június  12.  <5s  28-án  kelt  je- 
lentéseik. 

■'•)  Orio  lAnhh'z  velenczei  követnek  1521.  február  8-iki  jelentése 
Budáról. 

*)  Werböczynek  1521.  február  24-én  Esztergomban  kiállított  té- 
rítvéuyét  közli  Horvát  Isfrmt  i.  m.   200.  l. 


46C  w£8Jb6czr  mtvás  ▲  itOHiosi  véb  wLBtt* 

UÁrüfa»  vég^u  érkeztek  meg  Wonmdm,éi^áfdl*émhpi^ 
iMáUk  ^  tUmeíU>rwk^  reuáek  Üis^  Ez  aJkalíMri  BtMiJm^ 
motturiabtA  a  benEédét 

Élénk  weíndkkel  ect^etelte  Magjarorsiág  MuntJlÉuít  fti 
V6«z6i]reket,  melyek  a  török  részéről  az  egész  Letii!AUj€«BigBtfc' 
BjegetíL  Meleg  f^zavakkal  buzdította  hallgat^^  l^igj 
királyfiak  uiielfibb  és  minél  jelentékenyebb 
Nemzeti  biCiHíigukra  is  igyekezett  hatni  >Az  igasí,  mx  8d 
^1^  —  ^^7  mond  —  m&r  rég  elenyészett  Ti  nan  TUgflok  llil^ 
azok  a  germánok ,  kik  harczi  dicsőség  tekintetében  m  rtaaiabt 
elérték,  sőt  talán  felfii  is  múltáLc  i) 

De  az  ékes  szónoklat  hatás  nélkül  hangzott  d  a  taDlá 
mozgalom  zajában,  mely  ekkor  már  betöltötte  Tolt  Németomlr 
goty  és  a  birodalmi  gyűlésnek  figyelmét  teljesen  elfoglalta. 

Ez  volt  ama  nevezetes  gyűlés,  melyre  Luther  Máriom  a  ciir 
szár  által  megidéztetett.  April  1 6-án  jelent  meg  Wormsbaa,  éi 
két  nappal  utóbb  megjelenvén  a  birodalmi  rendek  előtt,  innenta 
nyilatkozatában,  erőteljesen  kijelentette,  hogy  tanait  vianavoiim 
nem  fogja.  V.  Károly  azonnal  ki  akarta  reá  mondani  a  birodalmi 
8/ámúz(dést.  T)e  u  niaiiiczi  6rsok  három  napi  halasztást  eszközölt 
ki,  mcíly  utóbb  két  nappal  mí»glios.szabbíttatott.  Ezen  idő  alatt 
több  olílalról  kísérletek  törtéiit<ík  Luthert  rábírni ,  hogy  mér- 
K6k(flt(íl)l)  nyilatkozat  íiltal  a  szakadás  elhárítását  lehetŐTé 
tífgyo.  -j 

A  magyar  kíivcttcknek  is  volt  részük  ez  igyekezetben. 
Erre  neniCKak  vallítsos  buzgalmuk,  lianem  politicai  küldetésük 
érdeke  is  íisztönözte.  Mert  jól  tudták,  és  a  birodalmi  rendek  vála- 
sza is  úgy  hangzott,  hogy  a  német  birodalom,  csak  ha  belső  bé- 
kííjo  vissza  lesz  állítva,  nyújthat  Magyarországnak  segítsé- 
geit. 0 

*)  Oratio  Imbita  iii  Iinpcrlali  Coiívciitu  Vuormaccnsi  die  tertia  Ap- 
rilÍH  l.'íül.  |Mír  inclyti  rcgia  liiingaríao  ot  Bohcmiac  Oratorcs.  1521.  (Ki- 
adta MaxiinilainiH  Transylvaiuis.  V.  Károly    titkára.) 

-)  Bnchholz,  íicschichtc  Ferdinánd  dcs  P>stcn.  I.  353.  a  kk.  11. 
FSiilrich.  Dor  lieidiHtag  zii  Worins  1521.  (München,  1871.)  56.  ekk.  U. 

^)  A  Wormsban  lévő  vcleuczci  követnek  1521.  april  21-iki  je- 
loiitdae. 


FARKMÓI  VILMOSTÓL.  467 

B.ilbi  és  Werbőczy  könnyen  találtak  alkalmat  megismer- 
kedni a  merész  reformátorral ;  mire  egy  napon  ebédre  hivtáJc  meg 
magukhoz.  Miután  a  trieri  érseknél  tartott  értekezletek  ered- 
ménytelenek maradtak,  úgy  látszik,  a  hazájukban  tett  tapasztalá- 
sokra támaszkodva,  több  sikert  vártak  az  asztal  fölött  megindí- 
tandó barátságos  eszmecserétől.  De  ha  talán  a  magyar  borok  ha- 
tását sem  hagyták  egészen  számításon  kivül,  mindketten  a  mű- 
veltség oly  magas  fokán  állottak,  hogy  Lutherrel  szemben  is  tar- 
tózkodás nélkül  bocsátkozhattak  a  legkényesebb  kérdések  tár- 
gyalásába. 

Az  ebéd  igen  élénken  folyt  le.  A  magyar  követek  nem  szo- 
rítkoztak arra,  hogy  Luthert  egész  általánosságban  a  pápa  tekin* 
télyének  elismerésére  intsék.  Ok  a  vitás  tantételek  tüzetes  tár- 
gyalásába bocsátkoztak.  Azonban,  miként  előre  volt  látható,  nem 
értek  czélt ;  bár  a  többi  vendégek  őket  ítélték  a  vitában  győzte- 
seknek, és  ők  maguk  is  Lutherről  igen  becsmérőleg  nyilatkoztak, 
nesztelen  és  tudatlan  embernek  hirdették.*  *) 

Werbőczy  még  mielőtt  Wormsba  utazott,  tájékozva  volt  a 
fenforgó  kérdések  körül,  és  a  Luther  ellen  közrebocsátott  vita- 
iratokat is  tanulmányozta.  Egyik  kiváló  mértékben  nyerte  meg 
tetszését.  Ez  egy  olasz  domonkos-rendü  szerzetesnek  munkája. 
Midőn  tehát  értesült ,  hogy  a  példányok  elfogytak ,  elhatározá 
azt  »az  arany  k'ónyveH  saját  költségen  újra  kinyomatni. 

Singrenius  bécsi  nyomdászt  bízta  meg  a  munka  kiadásával, 
kinek  a  nyomdai  költségek  fejében  ötven  aranyat  adott  át,  oly 
utasítással,  hogy  a  példányokat  ingyen  terjeszsze.  ^) 


^)  Ezen  érdekes  rdszle tekét  Hyeronimus  Alexander  pápai  nuntius- 
nak  köszönhetjük,  ki  Wormsból  Rómába  küldött  jelentésében,  többi  kö- 
zött Írja:  »Quello  Messer  Stefano^  che  fa  altre  volté  ambasciatoro  a 
Roma  et  Balbo  .  .  fecero  baona  operacontra  quel  ribaldo,  percbe  lo  invita- 
rono  a  pranzo,  et  haveano  trovato  indotto,  et  lo  cxhortarono  a  ridursi  álla 
bona  via,  non  solamente  pregandolo,  ma  ancora  demonstrandoli  eviden- 
temente  molti  snoi  errori ;  et  che  volendo  Luther  rispondere ,  si  portó 
male,  coine  dicono  li  astanti  ;^chc  li  Ambasciatori  disaero  poi  a  Cesar,  et 
a  tutta  questa  Corte,  che  Ihaveano  trovato  et  indotto  e^  paccio.c  Frid' 
rielt.  Der  Reichstag  zu  Worms.  1521.  (München,  1871.)  85.1. 

'■^)  A  pápai  iiuntius  idézett  jelentésében  olvassuk :  >Messer  Stef»iuo 


468  WEKBÜCZY  I8TVÁN  A  MOHÁCSI  VÉBZ  ELŐTT. 

Ezen  polemícus  mnnka  nem  volt  az  első  irocUlfld  te^ 
mék,  mely  megjelenését  Werbőczy  bökezfiségének  kSszSnlMttei 
Mftr  az  előtt  is  a  tudomány  páiiolásáról  ismeFetes  volt  EW- 
nösen  a  bécsi  irői  körökkel  állott  szorosabb  ösazeköttetésbok 
Singrenius  híres  bécsi  nyomdász  AVerbőczy  kiváló  tiwiflMiW 
tartozott.  Ö  nyomatta  ki  1517-ben  Hármaskönyvét^  és  ngjai- 
azon  évben  egyik  kiadványát ,  Petronios  A  rbiter  saturftját  neki 
ajánlotta.  0 

Werbőczy  gyakran  megfordult  házánál,  mely  a  bécsi  tdUs 
férfiaknak  gyülhelye  volt.  Ezek  közül  többekkel  megismeifo- 
dett.  ^)  És  különösen  egy  szent-ferencz-rendü  szerzetessel  tx 
olasz  Camers  Jánossal  baráti  viszonyban  állott. ')  Ez  az  egyete- 
men a  scholastica  theologia  tanára  volt ,  de  különösen  a  clas- 
sicai  tudományok  fölvirágoztatása  körül,  mint  számos  latin 
iró  munkainak  kiadója  és  magyarázója,  szerezett  magának  é^ 
demeket 


Ambasciator  Ungharo  per  zolo  di  sánta  fedc  ha  donato  50  dacati  doio 
ad  un  iinprcssor  di  Viciiua,  acciochc  il  libro  dcl  frate  Ambrosio  ct  lo 
dÍ88einina88C  pertutto.«  Kzzcl  öKsshangzúsban  áll  az,  a  mit  AVcrbocz}' t 
munka  el«?  hulyczett,  Lajos  királyhoz  szóló  lU'csbtíu  1521.  mártiu*  ií-án 
kelt  íijáiiló  levénMín  mond.  A  niiinka  czímo  :  »Ad  Caroliim  Max.  Imi>«*ra- 
torom  (ít  ilisiMiniorum  Rogoin,  fratris  Anihroaii  Catli.  Ordinis  Príoílioati*- 
rum  Ai)ologiii  pro  vuritatc  Catholirac  i;t  Apostolicao  fidoi  ac  doctrin:i»*. 
.advcrsus  inipia  ac  valdc  pcstifora  Martini  Lutheri  dogmata.c  Elkészült 
ir)'Jl.  april  27-t'n.  (Níígyodn'tíí  :» 1  5  lap.) 

')  ElÍ8m<'r(\HÍíl  iVAvrty  hogy  a  Tripartitum  kinyomat/isa  után  nOiu* 
ncírc,  quod  (íxcoUontia  niisorat  tiia  satis  suporqui*  ornato  ct  dcccnti,  fórom 
ornatus.* 

-')  Ilyen  volt  Fráter  Ohrysologns  do  Valló  Maria,  ki  l.'>l8-han  ki- 
adott »I)ü  linguarum  scinntio  utilitato  ju('Uiiditato<|UC«  ozím'í  munkájí- 
ban  Worhüczyt  is  azok  kílzí'  sorozza,  kik  sok  nyelvei  beszdlm'k.  •':» 
megjtígyzi :  »quoinve  nupnr  in  c<IíImis  cMnnpatris  et  fautoris  mei  .  .  .  Sin- 
grenii  sepuis  vitlendi  J^t  colloíjui  fortuna  mihi  contigit.* 

■)  TulajMonkt^peni  noye  Joannes  KicMitius  Vollinu3.  A  Camers  ne- 
vet szUlöi  városától,  ('amerinotól,  vrtte  f«)l.  Kz  lő^O-bau  Wcrböezyliöz 
iut(ízett  ajánló  levídehen  töhhi  koz-ltt  írja:  -vCondignas  (iniict  lundes  loois 
OportunioribuH  reseruamus  . .  .  Similihus  te  <|Uí>fiue  lectionibus  obloeta- 
tnm  tidem  faciunt  int**r  eaet<MM  tot  ad  nic  variis  temporibuii  .Ȓcriptae  li- 
♦^rac.c 


FBAKKÖI  VILMOSTÓL. 


469 


Werbőczy  ezen  kiadásokban  segítette  őt,  ^  s  ez  viszont 
4-b6n  három  és  1620-ban  egy  negyedik  munkáját  Werbőczy- 
ajánlva bocsátotta  közre.   Ezen  munkák  között  az  egyik 
US  Pannoniusnak  tiz  elegiáját  tartalmazza ,  melyet  Werbő- 
kutatott  föl  és  küldött  Bécsbe  barátjához ,  hogy  sajtó  alá 
lezze.  2) 


^)  1520-ban  irja  róla:   »Taceo,  praeseutia  quantis,  qualibusque  is 
nuneribos  honestauerit.c 

')  A  Camers  által  Werbőczynek  ajánlott  munkákat  tttzetesen  is- 
tcti  gróf  Kemény  József,  (Irodalmi  Berek.  106  s  kk.  11.) 

FRAKNÓI  VILMOS. 


zázadok. 


31 


SZÉKI    MERÉNYLET    1610-BEN. 

ÚJ  ADATOK  NYOMÁN. 


A  szúki  mertiíjlot  történetéhez  a  Kénosi  Sándür  Ltyiw ür  Ic- 
ában leivö  adatok  közt  liárom  tanÚTallom&s  nagy  fontosságú  s 
íatanierf""'"*  v  fiJltüntetíS  adatokat  saolgáltal- 

Ezeket  G  lei    ;lein  vitette  véghez   IfiU.  la- 

i        i  H  ama  széki  meri-nyletrc  v.  latkoznak,  melyet  Kondi  Irf- 
»  V        s      iriiis  Boldizsár  Bátliori    íftbor  ellen  1610-ben  Lidrtiiu' 
I     követtek  el. 

E  merénylet  nevezetes  Er  y  történelmében,  mert  B&lbori 
}roak  még  védelmezői  is  azt  j  Uitják,  hogy  jelleme  fejlődw'- 
ben  ez  szolgált  fordulö  pontul,  s  e  perez  öta  a  beime  luvö  nt 
sebb  tulajdonokat  teljesen  elfojtotta  az  örökös  b)zalmatknku<l&í 
és  gyauakodás  s  e  merénylet  által  későbbi  kegyetlenkedOsfil  mint- 
egy indokolva,  kimentve  bihette. 

Magát  az  eseményt  a  legíijiibb  időig  meglehetős  honiSI; 
fedte.  Szilágyi  Síindornál  olvassult,  bogy  Jnventius  azegészuif- 
rényletet  tagadta  s  áljitűtta,  hogy  maga  Bíitbori  Gábor  koholta  k'- 
gyetlenkedösei  indokolására.  Kován  még  csak  húsz  év  előtt  is  ail 
irta,  hogy  Széken  mi  történt  nem  tudjuk,  a  ennek  földerítési  a: 
ntőkortól  várhafjiik. 

Az  utökor  mégis  felelt  a  várakozásnak ,  mert  a  KauDti} 
tíábor  által  közlött  történelmi  emlékek  közt  kiadott:  >Mikú  Fi- 
rencz  históriája*  ;  ')  és  a  Brassóba  vonult  urak  memorandmiia.  k 
gróf  Mikó  Tmre  és  Szabó  Károly  által  szerkesztett  »Erdélyi tör- 
ténelmi adatok*,  =)  a  Trauschenfels   Enndgrubenei  ^_|  sok  ínlc- 

')  Monum.  ííung.  HJst.  írük  7-ik  kötet.  18r.3.  Pest. 

')  1—4  kíjtot.  Kolozsvilrt  laö.'i— !S<;2  if;;.  ■Scgtísviiri  lUliiU  '■' 
íSi-psi  Liiczkü  Máté  krúiiikái. 

')  FiiuUgrubcn  zur  Guschichtc  Sicbcubii:^etis  111.  kfiteL  Boff  . 
V.  'l'ratuchcnfclB.  Ititi.   Kroustadt.  Weisz  .Mihály  tuplójegTxetdL 


DEÁK  FARKASTÓL.  471 

}s  részletet  hoztak  napfényre.  Ha  bár  nem  hallgathatom  el, 
>gy  már  azelőtt  is  jól  hozzávető  véleményt  lehetett  alkotni 
íthlen  Farkas  históriájából,  Böjti  Gáspár  följegyzéseiből  *)  s  a 
óf  Kemény  József  és  nagyajtai  Kovács  István  által  már  1845- 
n  kiadott  történelmi  emlékek  közt  megjelent  1610-ki  beszterczei 
szággyülés  articulusaiból.  2) 

Ez  ideig,  mindezeket  fölhasználva,  a  merényletnek  legtelje- 
t)b  elbeszélését  Szilágyi  Sándor  adta  Báthori  Gábor  fejedelem 
rténete  czimü  müvében.  (Pest,  1867.) 

Hogy  azonban  az  adat  szolgáltatók  annyifélekép  s  a  rész- 
ekben oly  5  ok  eltéréssel  beszélték  el  a  merénylet  történetét, 
nek  oka  az  volt,  hogy  többnyire  mind  későbben  Írták  le  s  egy 
gy  más  irányban  elfogultan  és  czélzatosan  adták  elő,  s  főként, 
gy  ott  jelenlevőknek  nyilatkozatait  ez  ideig  nem  hallottuk  s 
ndenik  csak  második,  harmadik  szájból  hallott  dolgokat  adott 
)  ;  sőt,  hogy  az  esemény  maga  Bethlen  Gábor  előtt  sem  állott 
ztában,  az  mutatja  leginkább,  hogy  az  előkeríthető  jelenvolta- 
t  négj'  évvel  utóbb  kihallgattatta. 

E  kihallgatások  eredményei  nagyjában  csak  kevéssé  vál- 
ztatják  meg  a  Szilágyi  által  összeállított  adatokat,  de  a  részle- 
:re  nézve  érdekes  fölvilágosításokat  és  eltéréseket  tartalmaznak. 

A  történészek  általában  több  féle  okoknak  tulajdonítják  a 
cndi-Kornis-féle  merényletet. 

Egy  rész  azt  mondja,  hogy  okúi  szolgált  a  katholicusok 
lí'»z<!'se  éa  végelnyomatásától  való  félelem. 

Másik  rész  azt,  hogy  a  merénylet  oka  Imrefli  János  volt, 
lok  részben  hűsége  és  nagy  tehetségei,  részben  szép  neje  be- 
yása  miatt  az  erdélyi  urak  csak  látszólagos  kitüntetésekbon 
;zesültek ,  s  komoly  befolyáshoz  a  fejdelem  körül  nem  jut- 
ttak. 

Végre  legfőbb  oknak  állítják,  s  ezt  majd  mindenik  mondja, 

')  Eiigcl  Momimeutji  Huiigarica  ctc. 

-)   ^Erdély  'rörtéiietci  Tára.«   Kt5t  kötet.  Kolozsvár,  1845. 

31* 


I 

I 

I 


472  A  SZÉKI  MERÉNYLET  1610-BES. 

hogy  gyilkos  szündékukat  a  sértett    becsület   megboszulíisii  t^ 
zette,  mert  a  fejdelem  mindeniknek  családi  i-letét    tette  tönln'. 

Ez  okok  közül  azonban  egyik  se  külön,  haneiu  inindhfcruni- 
nak  közreműködése  okozta  a  vakuiei'ő  t&madást. 

Es  különös,  hogy  e  néhány  különben  al&rendelt  sííioíJj' 
ki  hallgatásánál  ez  okok  mind  előfordulnak. 

Egyébiránt  bár  menn>Tre  igjekezett  is  Báthori  Gábor  élei- 
ir6ja  a  fejedelem  ellen  derüre-borüra  szórt  kemény  vádukftt  a 
maguk  valödi  értékére  száJlitani,  s  bár  mennyire  sikerült  is  ez  fű- 
ként azon  történetírók  ellen,  kik  a  tárgyal  tüzetesen  ucm  foglal- 
koztak, a  meglevő  forrásokat  nem  használták,  hanem  csak  másul; 
után  B  bizonyos  irányban  toldozgatva  beszéltek :  mindazoti&tttl 
Báthori  tiábor  iljusága  —  hisz  19  éves  korában  választottii 
fejdelemmé  ■ —  hódító  szépsége,  hatalmas  ereje  s  némi  szellími 
tulajdonai  mellett  is  ellenszenvet  keltő  történelmi  alak. 

Szép  ifjúsága  duzzadozó  erejét,  roppant  vagyonát  a  íej- 
delmi  hatalmát  értéktelen  fillérekre  váltva  tékozolta  el,  kegyciiei- 
nöbe,  kegyenczekre,  kicsapongó  vendégségekre ,  szemfényvi-sí- 
tíikro,  bohóczokra  pazarolta  mindenét  minek  e  földön  értéke  Ii'' 
liet  Hatévi  uralkodás  után  sem  vagyoni  áldozatának,  sem  i^ 
dicső  fegyvertényének  vagy  bár  egy  üdvös  intézményének  emlélie 
sem  enyhítette  az  általa  elkövetelt  sok  erkölcstelenség  és  tör- 
vénytelenség hatását. 

Megnyerő  modorát,  kegyeletes  Ígéreteit,  rábeszélését  csat 
addig  használta,  mig  Bocskai  körül  volt,  s  a  megüresült  tróni 
sikerült  megnyerni  és  magát  Erdélybe  befészkelni.  De  a  fqdelrai 
hatalom  kezelésének  nem  volt  embere. 

Igen  sok  volt  benne  a  zsaniokok  amaz  őrültséggel  határos 
szeszélyéből,  mely  a  gonoszok  befolyásának  inkább  enged  —  mel) 
földúlja  az  erkölcsöket,  gyötrelmet,  pusztulást  okoz,  rombol,  sujli 
kegyetlenkedik  anélkül  hogy  okát  adhatná,  s  hogy  az  okról  és 
okozatról  gondolkoznia  se  kelljen  ujabb  és  újabb  szörnytett«k 
elkövetésével  tartja  izgatottságban  agyvelejét  és  lelkiismeretét 

Erkölcseiben  szemérmetlen ,  bujaságában  rakoncifttlau, 
*lasciviae  snae  neque  modum  neque,  tinem  poneus*,  >magiiatu[ii 
pariter  et  infimae  sortis  hominuin  uxores  promiscne  constupravit.' 

Épen  nem  lehet  csodálkozni,  hogy  uralkodása  második  fe- 


DEÁK  FABKASTÖL.  473 

lében  lépten  nyomon  összeesküdtek  ellene,  mert  igen  sok  ember 
volt  Erdélyben,  ki  óhajtotta,  hogy  az  ország  tőle  megszabadul- 
jon. Kendi  István,  Kornis  Boldizsár  és  társaik  tehát  az  erdélyiek 
jó  nagy  részének  véleményével  találkoztak,  midőn  a  még  csak  21 
éves  zsarnokra  támadtak,  de  merényletük  legnagyobb  hibája  a 
tü'-elmetlenség  volt,  mert  ha  csak  pár  évvel  később  -lépnek  acti- 
óba,  szándékuk  bizonynyal  sikerül  s  minden  bün  és  vétek  nélkül 
menekülhettek  volna  Báthoritól  —  s  a  fenyítő  beszterczei  or- 
szággyűlés helyett  más  események  léptek  volna  elő ;  hiszen  maga 
Bethlen  Gábor^  a  ki  a  Kendiek  és  Kornisok  ellen  oly  szigorú 
beszterczei  gyűlések  vezére,  a  végzéseknek  úgy  szólva  alkotója 
volt,  később  szintén  összeesküvési  vád  alá  került  s  életét  csak 
meneküléssel,  mondhatni  szökéssel  mentette  meg  a  fejedelmi  bosz- 
8ZÚ  elől. 

Hogy  Kendinéi  mi  volt  a  legközvetlenebb  ok,  még  máig 
sem  derítette  ki  a  történelem  —  s  egy  kis  körülmény  e  tanúval- 
lomásokban arra  mutat,  hogy  ö  még  várhatott  volna  a  kitöréssel. 
Kornisra  nézve  azonban  kétségtelen,  hogy  —  a  politicai  okokon 
kívül  —  nejét  hitte  meggyalázva  s  e  sérelem  miatt  égő  boszszúja 
nem  ismerte  a  türelmet. 

Kornis  eleintén  egyike  volt  Báthori  kedvenczeinek,  liisz  a  fe- 
jedelem hozzá  intézett  leveleiben  mindég  Kornis  testvérének  ne- 
vezi magát,  úgy  bánt  vele  mint  kegyenczeikkel  szoktak  a  zsarno- 
kok, 8  most  e  levelek  ép  -e  kegyeltségben  mutatják  a  kitörendő 
vihar  magvát,  mert  a  zsarnokok  kegycnczeiktől  mindent  követel- 
nek, de  bűneiket  legkevésbé  nekik  bocsátják  meg. 

Báthori  Erdélybe  menetele  után  azonnal  megismerkedett 
Komis  nejével,  mint  ez  egy  1608.  oct.  8-án  kelt  leveléből  *)  lát- 
szik; s  igj'  a  törekvés  e  no  után  bizonynyal  jókor  támadott— -s  való- 
színű, annyival  szenvedélyesebbé  —  és  végzetteljesebbé  vált,  mi- 
nél fedhetlenebb  volt  a  hölgy  élete;  s  1610-ben  midőn  Báthori 
pár  héttel  a  merénylet  előtt  Radnótra  Komis  várában  ment,  az 
üldözés  végstadiumába  jutott,  azaz  vagy  sikerült,  vagy  másnemű 
botrány  alaly'ában  ért  véget. 

De  akár  mint  volt  legyen,  a  radnóti  látogatást  néhány  nap 


^)  Báthori  Gábor  története,  Szilágyi  Sándortól,  301  lap. 


474  A  SSÉXI  MEBÉSTLXT  1610- 

műlTa  a  sídd  meiéojlel  köfette,  minthogy  >«mbM  nem  crtlomai 
őssieesküTés  politícai  és  társadalmi  <Aiit  és  kdfetkesméiQathoa- 
ssasabban  fejtegetni,  rfttér^  a  tolqdonk^  mertaíjlet  elBidáBáa 
űgyamintesamostföhaUlt  tanűTaDatásdcsurinttSitAnt  Nen 
oWasom  a  hftrom  esketést  egrmftgatin,  hanem  a  njfolca  taii4  mr 
nd  sxerínt  idfirendben  adom  elő  ai  eBeményt 

E  nyolca  tanű  toH  : 

1.  Vajda  Györggj  nemesember,  aion  idfiiben  Kendi  Istfii 
hfiszolgága. 

2.  Mányiki  NéwuMi  MíUómj  nemesember,  azon  idfiben  Kendi 
szolgája.  Kihallgattatásnk  Bonczidán  [tdrtént  1614.  iqiril  S(Mm 
Fejénrári  IstTán  és  Fekete  János  hűes  nemesemberek  áltaL 

3.  Dobokai  Jáno9  de  eadem  nemesszemély  a  szomsifed- 
s&gból. 

4&a-Jtereftí  (zttlkereki)  iSnZvrfsri  Andrdt  kecseti  lakos  ne- 
mesember. 

6.  Otrlai  Sbómz  Jána$  akkorban  Kendi  nram  gyalog-kad- 
nagya. 

6.  Korpeái  Zsigmond  nemesszemély  Kendinek  loTas-tisztje. 

E  nég)-  tanű  Poklostelkén  kérdeztetett  ki  1614.  april  22-én 
Fejérvári  István  és  Szabó  György  nemesemberek  által. 

7.  Kolozsvári  Bormmisza  Tanids  Kendi  apródja. 

8.  Török  Jfínos  nemesszemélv  Kendinek  fölovásza. 

E  két  utóbbi  Kolozsvárt  kérdeztetett  ki  1614.  máj.  13-áu 
Bonczidai  János  és  Tordai  Péter  lejedeimi  kanczelláriai  jeg)- 
zók  által.  E  vallatásokra  (x^dig  a  conipulsorium  mandátumot 
a  lejdelem  Bethlen  Gábor  küldötte  Szigetbi  István  hü  embere 
által. 

A  tanúk  legnagyobb  részben  a  Kendi  udvarához  tartoztak, 
s  ez  időben  a  merénylet  után  egész  őszinteséggel  beszélik  el  az 
eseményeket,  hisz  jól  tudhatták,  hogy  a  részvét  a  merényletbon 
már  nem  tekintetik  bűnnek,  mert  a  mint  a  politicábau  gyakran 
meg  szokott  történni,  ép  ezidoben  Kenilinek  a  Komis  gyermekeinek 
viszszaa<lták  elkobzott  jószágaikat.s  e  vallomások  értéke  még  neve 
kedik,  ha  meggondoljuk,  hogy  e  vallók  mindnyájan  mint  szemta- 
núk beszélnek. 


DEÁK  FARKASTÓL.  475 

Kendi  István  a  merénylet  előtt  nem  sok  idővel  nyerte  Sza- 
mos-Újvárát s  jó  nemes  emberekből  álló  örséggel  látta  el  lovasok- 
kal és  gyalogokkal  egyaránt.  1610.  mártius  hónak  úgy  15-ikétöl 
kezdve,  a  Szamos-újvári  őrséget  szokatlan  bőven  kezdték  traktálni 
az  urak ;  17-én  este  Szilvási  Péter  ^)  így  szól :  »Egyetek,  igyatok 
íiúk,  meglátom  a  napokban  vitézek  lesztek-e  mikor  tettre  kerül  a 
dolog.*  »Miérturam?«  kérdé  Szász  János  a  gyalogok  hadna- 
gya, de  Szilvássi  nem  tartotta  szükségesnek  bővebb  fölvilágosi- 
tást  adni.  E  közben  hire  terjedt ,  hogy  a  fejdelem  Beszterczére 
menő  útjában  Szék  határán  is  vadászni  akar  s  embereivel  meg 
akarja  hajtatni  a  széki  cserényeket.  Harmadnap  múlva  Kendi  Ist- 
ván, ki  valószínűleg  a  fejedelem  elibe  ment,  oda  hivatja  Szamos- 
Újvárról  Szilvássi  Pétert  és  Dobokay  Jánost  addictus  embereit 
magához  Székre,  mártius  19-én.  Másnap  márt.  20-án  hajnalban 
visszaérkezik  Szilvássi  Péter  Székről,  s  a  gyalog-hadnagy  Szász 
Jánosnak  ilyen  rendeletet  tesz : 

> János  uram,  válogasd  meg  a  legényeket,  az  i§ át  és  az 
jó  puskását  válogasd  külön ,  az  öreg  legényeket  hadd  itthon  az 
várban.«  A  hadnagy  azt  feleié,  hogy :  >a  legények  nincsenek  mind 
itthon ,  juhot  őrizni  vannak  benne  a  széki  széna  füi*e.«  »Majd 
megtaláljuk  azokat  is  —  monda  Szilvássi  ui'am  --  csak  ké- 
szülj etek.  c  Az  nap  osztán  készülődtek  s  Szász  János  had- 
nagy uram  azt  mondja ,  hogy  estefelérc  jól  megválogatta  a  le- 
gényeket. 

Szilvássi  Péter  pcnig  estefelé  a  lovashadnagyot  Körpedi 
Zsigmondot  is  megtalálta  s  megrendelte,  hogy :  Szász  Jánossal 
a  gyalog-hadnagygyal  egyet  értsenek  s  együtt  indulva,  együtt  ma- 
radjanak. Körpedi  uram  is  fölszólalt,  hogy :  »liát  miért  indulja- 
nak este,  hiszen  Szék  elég  közel,  van  s  ha  hajnalba  indulnak  is, 
egyszerre  a  gyalogokkal  ott  lesznek.*  De  Szilvássi  azt  mondta : 
Ennek  így  kell  lenni,  —  s  hozzá  tette,  hogy  —  a  fejedelmnek  na- 


^)  Nagy  Iván  szerint  szolgabíró.  Magyarország  család.  X.  k.  278. 1. 
Szilvásait  mint  a  merényletben  résztvevőt  csak  Hodor  Károly  említette 
eddigelö.  Dohoka-vármegye  esmértdvse  Kolozsvárt  1837,  czímü  müvében 
64y-ik  lap  hol  ez  áll :  »1610.  Fejdelem  Báthori  Gábort  itt  mulattában, 
Kendi  István,  Szilvássi  és  két  Kornisok  nejeiken  elkövetett  erőszak  bősz- 
szűjából  kioltani  akarák,  de  czéljokban  nem  boldogultak. < 


4IK  A  Mixi  NSBÍUTLET  1610-BKS. 

mbere  vao,  T<zaporítani  kell  népét,  mert  JíMgy  hajUft 

:etni  a  ^zéki  erdőköD. 

m  közben  megindita  miidtet  Szilvásai  Péter  Síék  &lí 

Stknz  János  —   de  felette  ^tét  volt,  alig  l&lnok  vili 

dí.        cor  a  szúki  Kapufára  jatottuuk  volna  megállánk  miiid 

gjnioggal.  Moiidék,  legyelek  itt  én  bemegyek  az  trlioi, 

em  m-eHzténck  el  &z  uraim,  lianem  azt  mondíik,  Tárakosaun 

1  Szilv&ssi  Péter,  ki  előre  nyargalt  volt.  Ezen  kB«b« 

uni  kanöoz  villogást ,  oda  felé  iiidolok ,  kérdoa :  Ki 

nd&nak,  mi  va^^nnk-  »».  kik  az  jth  örizui  voltunk. 

ilatt  ballám  az  sotétber      >gy  Szék  felöl  lovas  jő,  el' !  ■ 

Kék,    hfi,t  Szilvásai  Péter  és  lasi^an  monda:  Hadnagy  uram- 

:  Ihoii  vagyok  uram!    ké  16:  Hol    vannak  az   araim í 

k:  111 iil  vannak  mind  lovag,  mind  gyalog.  Monda:  >No' 

lűlj  meg  mindjárást  ée  jöj  a  város  alá.  én  bemegyek  olore. 

ícnem  hova  &11j.« 

lZOB  közben  jőve  élőnkbe  Szakmári  Gáspár  és  monda: 

t  j         D,  mert  csak  alig  vár  az  llr  benneteket.  Kérdem  löle: 

Hidolog  Szakmán  uram,  hova  visztek  bennünket?  Monda:  »Éu 

Dftm  tudom,  mert  immár  hétszer  esketett  meg  az  ür,  bogy  sobs 

nem  mondom  senkinek. 

ItimOt  oda  jőve  Szilvássi  Púter  ós  mouda  :  >  AU^jatok  bu  iia 
ez  csűrben,  legyetek  készen  !<  be  áUatám  a  katonákat.  Szilvássi 
ekkor  a  lovasokhoz  ment,  kiket  a  szomszédos  kertbe  helyezett  á 
B  ikezdé  kérdezni,  legények  vagyon-e  elegendő  töltéetek?  mi 
mondánk  —  vallja  Körpedi  Zsigmond  —  bizony  minékünk  nincs, 
mert  mi  nem  tudtuk  miért  hivtak  bennünket !  Gyorsan  az  gyalo- 
gokhoz ment  Szilvássi  és  kitől  egyet,  kitől  két  töltést  Bzede  és 
közinkbe  osztá  és  meghagyá,  hogy  az  szükségre  tartsuk.* 

Mikor  aztán  a  Szamos-újvári  praesidium  válogatott  része 
Székre  ekint  mintegy  belopózott  a  alkalmas  helyre  állíttatott, 
Szász  Jánot>  uram  csaknem  nyughatott  kétes  sejtelmeivel,  hanem 
elindult,  hogy  végre  valahára  beszéljen  az  6  tulajdonképen  vsló 
urával. 

Az  mely  házban  Kendi  uram  vala  —  beszéli  a  jámbor  had- 
nagy —  nagy  tüz  ég  vala  az  udvaron.  Meg  állék  as  tűznél,  hál 
az  gyalt^ok  ott  fekOsznek,  ügy  mint  Bertók  János  tüede,  meg- 


DEÁK  FARKASTÓL.  477 

Ütem  Bertók  Jánosnak  az  talpát,  ^mert  'aluszik  vala,  felugrék  és 
monda :  legények  keljetek  fel,  mert  hadnagy  uram  ez !  E  közben 
kérdem  Bertók  Jánost :  Mi  dolog  ez,  mit  akarnak  az  urak,  hogy 
így  éjjel  hordoznak  ki  bennünket ;  nám  te  itt  voltál  ?  Én  semmit 
nem  tudok  benne,  felelte,  azt  látom,  hogy  az  bort  kiméretlen  adják 
mindeneknek  az  kiknek  kell.  Erre  aztán  csakugyan  beindulék  az 
űrhöz  az  tűztől,  hogy  vele  magával  szemben  legyek.  Találám  Do- 
bokai  Jánost  az  ajtóba  —  ki  bizonyoson  hallotta  a  hadnagy  uram 
zsörtölödését  —  és  megfogván  monda :  Tudod  micsoda  az  dolog  ? 
Mondám :  En  nem  tudom.  Monda :  ez  az  dolog,  ha  nem  tudtad, 
hogy  Imrefii  János  sokat  vétett  az  úrnak ,  azt  meg  akarja  ölni 
mind  fiastól. 

Szász  János  hadnagy  uramnak  gyötrelemig  fokozódott  ki- 
váncsisága  Dobokainak  e  bizalmas  szavaival  teljesen  kilévén  elé- 
gítve, véglegesen  elhallgat ,  sem  a  színhelyen  nincs  több  szó  róla, 
sem  maga  egy  szót  sem  vall  többet,  s  úgy  látszik,  hogy  nemcsak 
négy  év  múlva,  de  tán  utolsó  óráján  is  azt  hitte ,  hogy  a  merény- 
let Imrefifi  ellen  volt  intézve. 

A  jó  hadnagy  által  elősöroltakat  erősíti  Szilkereki  Szilvássi 
András  kecseti  birtokos  is,  ki  így  vall :  En  semmit  egyebet  nem 
tudok,  hanem  látám  azt,  hogy  éjjel  jövének  oda  az  újvári  gyalo- 
gok és  lovagok,  egy  csűrbe  állaták  be  őket,  megliagyák,  hogy 
mind  talpon  álljanak  készen,  de  hogy  tudtam  volna  ki  ellen,  én 
nem  tudtam. 

A  vallomásoknak  már  e  része  is  azonban  némi  czáfolatúl 
szolgál  ama  krónikásaink  ellen,  kik  azt  írják,  hogy  a  fejdelmet 
hívták  Szamos-Újvárra,  hogy  elkészített  sicariusokkal  akarták 
végre  hajtatni  a  tényt,  de  a  fejedelem  »ex  divini  numinis  instinctu« 
nem  akart  odamenni  stb.  .  .  Valószínű,  hogy  a  fejdelem  őrségé- 
nek nagy  részét  hátra  hagyta  vagy  oldalt  hagyva  csakugyan  me- 
zei vadakra  akart  vadászni,  vagy  valami  más  ok  (?)  miatt  téii;  ki 
Székre  ')  néhány  inassával,  s  midőn  az  urak  e  szándékát  a  Szék- 

')  Böjti  Gáspár  azt  mondja  —  Monumenta  hung.  Engel  —  hogy 
a  fejdelem  Brassóból  Radnoton  át  Kolozsvárra  jött  s  onnat  indult  Besz- 
tercz^re.  Mikó  Ferencz  pedig,  hogy  Brassóból  Fehérvárra  ment  s  onn^t 
per  Radnót  Székre  cs  Beszterczérc.  Én  az  előbbit  valószínűbbnek  tar- 
tom. (?) 


(T^  c  *9aLXi  wasasTLxz  I«ilí 


/•>/i<''««7^  4UÍ<>fc««Vtll  r-f-ÁAirrJTJL  ^ÍKS.  a  winfcww: 

(^^  i(.v^  fS<^>^rwri^^  TMa4»*  S>Ts^  ik^rádg^  «s  BbUki  Tqia 

t'/é^U-i/Aéiti    ktrdi  Affiirfaat&tbirikrj^iiAk:.  :; 

\h9\9f9\M  éík$Éí/ii  pfAuf  beszéli,  bogr  mikcpr  Kendi  Sdac  Id- 

/;r^4  ¥/Áíhk^í  VitUrr^S  uuniíhi  riekSnk:  > Menjünk  iirúi,aatail 

tithfékf  ít^HfJ  ^/>?rt  >j%zík  í{e<i(2t^:rcz«;re  az  grőlést.  liogjr  HnkeC 

ffkffit^k^^kMi  tit^rK  akar  ^k^ni  az  fejedelem,  de  mi  is  mi 

mf^KUukfui  uMh\uu%'/M  ^rlU^ne,  mert  elég  loTagnnk. 

)(/y  l''lk''^jt"tty;k.  hu/flították  Ufliát  a  különféle  embereket 
h\)  Si'USpi'U  y^tUf  lí'^.'ÁS'Hi'.U'i',  iímIví'I  ú|?ylátszik  magok  is  csak  az 

oí^j;-'/  j/íJJ;iii;ifl/;Míiii/h;ilí  i/-^'|.í''jMlli;iiároziiiés  részletesen  nit-^álla- 
in^iiht  Kí/vil'ii' I'  ;tlo\;i  k;i1on;'ikiiíik  —  azt  mondták,  bogysza- 
|/'/ni;iii»  ;»l'iu  )/ilí  n  \t\ilihui  \ímI/i,-z  iit'pí-t :  Djásiknak  —  SzászJá- 
II' r.  in.tHiiiiiU,  it  \if\ií <  nlií'ílo í-O'^'^'K  If/iíliiagynak  —  hogy  Imreffi  Já- 
ÍM/.-  iii.'iiiifit  / :,  fi/ii  iiluiíjíiK  í'l  lí'hiii  lábaló];  vOp'e  a  vidéki  neme> 

I  in\i'  M  l'ii<  li,  lío.'/y  ii  KMllioliciisíík  ií^'yr*  vau  a  koczkáiL  így  állottak 

II  li'M  liliii/ nyrk  itiritliiih  iíO-ím  i's1<*  11  óra  táján  Széken. 

H/í  li  MjiTi,  ilí-  jrjí'iitr'kh'lcn  iin'zóvMros  I)()l)oka-vármegyél)eu, 
liii|<liiii  \n\i\i  oImiii\ii|m  \olt  s  r^ryct  \i\{u^  ^  mdlt  században  !:<  Dli- 
\illi'l».  \'i»ll  lnlili  /i»i  a  víuiiir/íví'  s/ókliclyc ,  s  végleg  1826-ban 
liii/'.\hili  oda  II  M'iiiji'k.  A  \ains  í'yv  re  zc  (lonil)on ,  többi  része 
ÍHiiitiii  hki'i  \í*iiv«"'  \«»|^\|»cM  l'rks/ik,  uixy  lio^ív  egyszerre  egészou 
mIiimiiimii 'if«iii  hilliíilo  \';il«»^/imi.  lio^y  mint  bányász  helységnek 
bulink  kunliihli  r|iUl«'lf*i  i.ahltMii  :i/.  iduhiMi .  minthogy  egy  pár 
\lrnfWii  iii'ini'í  rsniail  i.  rll  Ihmiim*  a  Wl.  században.  Mostani 
i'plUiMiM  jfliMtlfkli'liMii»k  ,  a  rnviuv-irmlii'k  t'öUNzintes  hosszú  zár- 
diga  ii'fO>  (alán  utat   \i\\0  hni  i-  ti'unallott  -  -  ozeuk  ív  ül  hasonló 


DEÁK  FAKKA8TÓL.  479 

í  old  szintes  épület  a  községi  híiz,  mely  azonban  újabb  kori.  Lehet, 
hogy  az  1577-ben  nótázott  s  családának  utolsó  féi*fi  ivadéka  — 
Széki  Széki  Kálmánnak  volt  fenn  még  oly  udvarháza,  hová  a  fej- 
delem egy  pár  tavaszi  hideg  éjszakára  meghúzhatta  magát.  ^)  — 
Kendiék  pedig  valószínűleg  valami  jobbágy  vagy  zsellér  háznál 
voltak,  melynek  kerítése  sem  volt ,  s  úgy  a  mellette  valónak  sem, 
a  mi  tavasz  felé  a  mezőségen  gyakori  eset,  mert  a  tanúk  csak  úgy 
ház  névvel  s  puszta  kerttel  említik ,  pedig  ha  valami  földesúri 
udvarház ,  vagy  bányászlak  lett  volna  bizonynyal  úgy  emleget- 
tek volna. 

Rendieknek  már  berukkolt  minden  embere ;  a  fejdelem 
közvetlen  közelében  csak  néhány  bejáró  s  egy  pár  csatlós  lehetett, 
de  mindenféle  kalandokhoz ,  csetepatékhoz  szokott ,  jól  fizetett  s 
ajándékozott  nagyobb  számú  kíséretének  ,  udvari  népének,  is  kö- 
zel kellett  lenni  Székhez.  Fegyveres  küzdelemre  gondolva  tehát 
erős  ellentétet  mutat  a  jól  fizetett,  jól  fegyelmezett  udvari  katona- 
>ág,  a  c^^ak  nem  régen  szervezett,  okoskodó,  s  a  mint  láttuk,  le  is 
itatott  Szamos-újvári  vitézekkel  szemben. 

Kendi,  Kornis  Boldizsár  (és  Gry(')rgy  az  előbbinek  öcscse) 
Szilvássi  Péter,  Gyerő  István,  Dobokai  János  együtt  voltak  s  ta- 
nakodtak a  teendőkről,  mikor  valószínűleg  Dobokait  —  kit  Szász 
János  mint  láttuk,  az  ajtóban  talált  volt  —  Török  János  Kendi 
fölovásza  után  küldék,  miről  maga  Török  János,  mint  ez  ügyben 
legfontosabb  tanú  eként  vall :  » Széken  létünkben  mikoron  éj- 
szaka az  urak  tanácskoztanak,  gonosz  szándékukban  én  semmit 
nem  tudtam,  hanem  egyszer  kijövének  onnan  bizonyosan  nem 
tudhatom,  ha  Dobokai  János  vala-e  vagy  Gyerő  István,  monda, 
hogy  az  gyertyát  oltsam  el,  mert  az  úr  haragszik.  Kérdem  okát 
melyre  azt  monda,  hogy  az  fejedelmet  meg  akarják  ölni,  kin  én 
csak  elálmélkodám.  Azonban  az  urak  Kendi  István  és  Kornis 
Boldizsár  engem  beliívatának  magokhoz  szintén  éjfél  tájban, 
ugyan  ő  általok  valamelyik  által,  az  holott  Kornis  uram  a  dolgot 
megjelenté  hoszszú  oratio  által,  sok  persvasiokkal  élvén,  hogy 
igen  gonosz  életü'fejedelem  volna,  kit  nem  szenvedhetnének,   sőt 

')   A  Székre  vonatkozó  adatokat  Ilodor  Károly  említett  munká- 
jából vettem  G44  s  következő  lapjairól. 


t  A  BZÉBI  MEKiSTLET  1610-BeN. 

"t  1«        yobb  Tesxedeimőkre  igvekeznék,  kit  el  akarván  tt- 

I      öluék  és  engenu^  is  Keudi  Komis  melló  váiaszbiU 

re  «u  «xl  felelem,  bogj- :  Ed  az  ft-jeilelemnek    Uütöe  ¥»■ 

tk,  lar      oni  nx  hüséfü^l  neki.  Erre  azt  monda  Korois  urftin, 

;  í>k  ih  hűtősek,  de  eaiiek  kénjtelfSi  ineg   kell   Icddí,  te  b    ' 

ia  vagy,  és  ha  mAgoem  cselekpszsiük,  mi  mellettünk  ti  i' 

ek  (,lgyl  Haiiem  én  ükét  mikor  az  fejedelmet  meg  akarja 

'1  mi^egltsem,  adnak  mdli>m  epv  embert;  •)  s  minthogy  ö 

k  í^utwd  b#!menetdi  rágjon  és  TCghex  vibeli  igjekeintit 

igy&ban  alul  veríietL  Ha  i»iiig  Iktnám.  liogy  az   ajtAn  4l- 

RfQ-  m&s  tenilheli  aolg4i  ntet  leiemék  eu  az  b&táa  is  ftltal 

k  te  mögis  v«ftbe  vigj^k  sxind^kunkau   Ezért  penig  én  ne- 

.  Ken  mag*  jAoágiMl  bnsBonÖt  háx  jobbágyot  igére. 

»Eaftk  negter^  «n  uem  men^k  vlleuek  mozgodni.  mert  fé- 
mrgClnek  az  (íJuban.  O'^k  azt  felelém,  bog; :  Ssolgi 
li... 

Ti>rC>k  J&nosiiak  ez  puge<lt4mes^^t  jelentő  szavára  a  Icr- 
■te  ftgyft  bev^igaetlnek  lekiDbrtték  é«  most  a  kivitelre  gondoltak. 
Koniis  aaonuat  lór»  all  i^«  eltávozott,  talán  hogj  saját  szolgái  kö- 
züli is  «gTrt  kettőt  maga  mellí  vegjen  s  Talóízinüle^  Törok  János- 
sal találkozó  helyet  jelölve,  ezt  meg  néhány  perczig  bátra  bagyU. 
Kendi  nyughatatlan  volt,  szoltáját  elhagyta  s  kísérőivel  a 
puszta  telken  :t  kert  tetején'  sétált  Dobokai.  Gyerő ,  Bomemisia 
könilte  voltak,  folnyergelt  lov:\t  maga  Török  János  vetette 
ittána .  a  többiek  n],-4gok  vezették  lovaikat.  Mikor  azut&D  a  tetőn 
egy  kissé  előhaladva  oly  lielyrv  érkeztek.  h(^  a  fejdelem  szállá- 
sának kortje  már  nem  meszsze  voli.  Kendi  a  többiek  elÖtt  Agy 
szőlitotla  meg  Tórők  Jánost.  minth:t  cs;tk  akkor  jutott  volna 
esiébe.  hogy :  >menjen  közelebb  a  fejdelem  laká-^ához,  kémlelje  a 
fejdelem  állapotját  s  .tztán  mag:U  okosan  viselje!* 

Török   eltávoztával  mikor  éivn  a  tettnek  kellett  v^hei 


■)  A  krünikáíok  köiül  c$4kU  Weisz  Mihílv  eailiti,  bog?  a  tettet, 
asarak  magok  akartak  v^fivb«jtam  FuiidirTubeu  TII.  kötet. 

'\  Taláo  ex  l«hetett  ai  a  Kauiati.  Korub  s>o%ája.  kirfil  a  Bnr 
K>ba  menekült  urak  nKmoTandama  ait  iija .  bogr  a  Iqdelc^  ágráliti 
lOvetle  ^  Hennmeiita.  Iiúk  Vil.  kötet  ^^3.  L 


deAk  farkabtól.  481 

menni  Kendit  még  jobban  elfogta  a  kétség  és  aggodalom  s  Do- 
bokaihoz fordulva  monda :  »Ha  ezt  énnállam  nélkül  elvégezhet- 
ték volna,  adtam  volna  tízezer  forintot ;  fele  Lonát  is  oda  kötöt- 
tem volna  érette !  Erre  Dobokai  —  maga  sem  valami  bátor  ösz- 
szeesküvö  —  azt  monda :  Jere  Ngs  uram  Újvárba ,  erős  heíy 
az  az  Újvár,  mert  úgy  gondolom  a  fejedelemnek  is  van  gyalogja. 

Kendi  nem  felelt,  hanem  hosszasan  gondolkodék.  Minden 
pillanatban  izgatottabb  lett  a  helyzet.  Végre  Kendit  lóra  ültetek 
hivei,  s  ép  induló  lépést  tettek  Újvár  felé,  midőn  egy  más  puszta 
kerten  elejökbe  vágtat  Komis  Boldizsár  s  azt  kérdi :  Hová  megy 
koma  ?  monda  reá  Kendi :  lm  ez  szolgáim  azon  kérnek,  hogy 
menjünk  Újvárba.  Kornis  monda :  Ne  menjünk  oda  még  egy  ke- 
véssé, aztán  a  kisérőkhöz  fordulva  mint  egy  fenyegetőleg  monda : 
Ez  a  te  dolgod  Dobokai  János.  Légy  itt  fenn  veszteg  koma  egy 
kevéssé,  majd  próbálok  én,  ne  jöjj  bár  oda  csak  innét  ne  menj  se- 
hova !  végzé  szavait  s  ismét  eltűnt  az  éjben.  > Az  úr  ezután  sem 
ide,  sem  oda  nem  mene,  csak  hallgatva  veszteg  álla  ott  az  hely- 
ben* mondja  Dobokay  vallomásában. 

Az  előbbi  nyugtalan  izgatottságot  néma  elszántság,  tompa 
merevség  váltotta  föl  s  a  férfi,  kinek  sokak  véleménye  szerint 
eszében  forgott,  hogy  Báthori  testén  Erdély  trónjára  lépjen,  né- 
mán mozdulatlan  állt  ott  a  hideg  éjszakában  mig  bűntársa  és  sa- 
ját hü  cseléde  [a  fejdelmi  tanyához  lopózkodtak,  hogy  a  gyanút- 
lan szendergőt  legyilkolják.  Váljon  miről  gondolkozott  az  állam- 
kanczellár  e  rémítően  válságos  pillanatban,  váljon  hitte-e  csak 
egy  perczig  is,  hogy  a  fejdelem  gyilkosa  a  trón  bíborát  vállaira 
ölthesse? 


Úgy  látszik,  hogy  a  végrehajtás  iszonyú  órájában  a  boszú- 
tól  lángoló  Komisnak  is  meg  kellett  lankadnia  —  tétová- 
zott-e vagy  még  egy  percznyi  magányra  volt  szüksége,  hogy  ere- 
jét öszszesze^je,  ki  tudná  megmondani  ?  Mert  hisz  a  mint  tervez- 
ték, néki  magának  kellett  volna  előre  menni,  de  a  kitűzött  helyre 
érkezvén  Törökqt  küldte  előre,  hogy  behatóbban  kémkedjék  s  az 
udvaron  nézzen  szét. 

Mikor  Török,  a  mint  maga  elbeszéli,  az  udvarba  bement  s 
ide-oda  nézegetett,  valami  kíalvó  tüz  körül  ott  feküdtek  Thédy 


482  A  82ÉHI  MERÉNYLET   Ít>10-BEX. 

Bálint,  HmvAtli  Miklús,  Balling  Jfinos  ')  töbekkel  együtt,  VhI.' 
KZiiiCi,  Imgj- 1}  hű  fejdelmi  cselédek  csak  ügy  távoli  sojtelem  kr- 
piíu  valami  szcikatlau,  az  éj  cspudjével  ulleiitétoB  zörejt,  jöv.Si, 
iiifiir-.t .  línlobngfist  éftzlelbettek  niíir  az  éj  foIyUn,  mert  ali; 
lii.^M  Török  .TAiiost  mrt'vettC-k .  felugríindozának,  megmgadiwk, 
iiM'fíkötö/ffk  s  u  fejedelem  elibo  hurczoUk,  mely  tíiiynyel  a  tu- 
l^donképi  ineréiijlet,  mielütt  Dipskisértetetlvohia,  már  be  1*  voll 
vfgzÖdve. 

Á  következő  pillanatok  e?emí-nyei  örökre  fedve  lesíuii- 
mert  Törilk  csuk  e  uchány  szöt  teszi  a  feniiebbjekliez :  >A<  feje- 
(telem  Cu  iiekcui  megbocsíiliütt  és  luegkogyelmeze  í-sénbitiMii  s^^ 
liiit  mindeneket  az  fennebb  megírt  módok  szeiint  vallok  me^.'i/ 
fejedelemnek,* 

Komis  hasztalan  víirta  vissza  Törököt,  söt  valöszinű,  hog) 
az  elfogatási  zajt  is  ballottn,  valamint  észre  kellett  vennie.  lii»tt,v 
a  fejdelmi  tanyán  mozgíis,  jövés-menés  támadt.  Elég  az,  Iingv 
Koriiianak  elment  a  kodve,  hogy  »ö  próbáljon*  s  visszanyargall 
Rendihez.  Itt  a  legnagjdbb  líavart  okozta  megjeleuése.  elsfi  pilla- 
niilban  azt  sem  tndták  mihez  kezdjenek.  Végre  a  tizennyolcz  évp- 
Unniciiiis/.ii  Tnnii'iskót  —  w  iiiiiit  egyik  vallö  nevezi  —  ulknhlrtt- 
ték  kémségrc  p  utána  egy  mást,  valószínűleg  Vajda  Györgyöt,  (1p 
Bornemiszát,  alig  bogy  a  fejdelmi  tanyát  megközelítette  rögtön 
elesipték.  »Az  fojedeloni  megfogta  —  a  mint  vallomásában  be- 
széli —  hátra  köttetvén  kezeimet,  maga  szép  szóval,  ^ajánlásávíll 
exaiiiinálván,  ugj'an  csak  azt  mondottam  az  fejdelemnek  is,  (t.  L.i 
mit  most  mondok),  hogy  magoktól  az  uraktól,  az  magok  szájok- 
ból az  fejdelem  ellen  való  g'inosz  szándékokat  nom  hallottam ;  <le 
másoknak  szl'LJából  binnnyosan  hallottam,  hogy  ö  fclaí'gút  meg 
akarják  íilni  az  urak  és  hadok  is  vagyon.  Mikonjn  azután  ré- 
mítő szókkal  és  fenyegetésekkel  ijesztettek  volna  is,  egyebet  én 
annál  tieni  mondhattam,  minthogy  nem  is  láttam,  nem  is  tudtam.* 

')  Ez  a  Bnlling  Jiiiios  Viiliisúgoa  iirototypja  n  jó  cselednek,  Bi- 
rhciri  Gáboniiik  Szdkcii,  Fogitrngbmi,  Dctlili'ii  l>;íb(iriink  Foganisban  i' 
MiiKkilcBon  a  I.  Rjíkdczi  Gjorgynek  Minikjuaoii  ugyanlut  rendithetlcn 
lii'vu  vnlt,  H  a  kiuck  egjszer  n/olgiiliiliibiiii  iUlott,  att-il  sem  fiufaug,  sem 
vcsKtegcti'B  el  nem  csábitottn. 


DEÁK  FARKASTÓL.  483 

De  a  kis  Bornemisza  elfogatása!  a  másik  kémlő  azonnal  je- 
lentvén, az  lu'ak  élénk  beszélgetés  közt  a  kerten  lefelé  az  ut- 
czára  érkeztek  s  körtilök  gyülekezvén  híveik,  tanakodtak,  hogy  mi 
tevők  legyenek,  mire  szépen  megvirrada,  s  így  máiüus  21-én  épen 
6  óra  volt. 

Ekkor  csak  oda  jőve  a  fejdelem  hü  komornyikja  Kereki 
Perencz  és  így  szólt :  » Urunk  hivatja  Nagyságtokat!  mondának 
az  urak :  mond  szolgálatunkat  ő  felségének  mindjárt  megyünk ! 
Egymás  között  pedig  tovább  beszélgetve  mondának:  Menjünk 
innen,  mert  ha  oda  megyünk  most,  bizony  mind  levágat  bennün- 
ket !  Erre  aztán  urak,  szolgák,  gyalogok,  lovagok  mind  elindul- 
tak Újvár  felé  »s  ha  tekintők  —  mondja  Dobokai  —  ugyan- 
csak üzenek  bemiünket  minden  felől,  s  a  kit  hol  érének,  ölek,  vág- 
ták vala. 

Mányiki  Némái  Miklós,  Szász  János,  Körpedi  Zsigmond, 
Szilvássi  András  és  Vajda  Gryörgy  egybehangzó  vallomásaik  sze- 
rint Kendi  és  Komidnak  s  embereiknek  Székről  elvonulása  vad 
futás  közt,  teljes  föloszlásban  s  minden  arra  mutat,  hogy  a  legna- 
gyobb rendetlenségben  hajtatott  végre. 

A  fejedelemnek  minden  bizonynyal  sokkal  nagyobb  számű 
kisérete  volt  mint  az  összeesküvők  gondolták,  mert  különben  liihe- 
tetlen  volna,  hogy  Komis  György  ott  a  helyszinén  vagyis  a  vá- 
ros közelében  le  öletett,  s  a  nyilt  mezőn  hősi  bátorságú  Kornis 
Boldizsár  megsebesítve  fogatott  el. 

Sőt  a  tetemes  erőnek  ily  gyors  megjelenése  lehetetlen,  hogy 
föl  ne  ébreszsze  a  gondolatot :  váljon  a  fejedelemnek  látszólag  ke- 
vés emberrel  Székre  rándulása  nem  volt-e  kelepcze,  melyben  a 
lázadó  urak  egyszerűen  megfogattak  ? 

De  bár  mint  volt  légyen  is  Kendi  szerencsésen  menekült 
Szamos-újvári  erősségébe,  a  mint  azonban  Vajda  György  vallo- 
másá])an  mondja  csak  néhány  óráig  ült  ott  s  délután  elindula 
onnét  az  úr,  és  én  kisértem  a  hegyaljáig,  innen  engemet  előre 
külde  Désre ,  és  azt  parancsolá ,  hogy  hajót  szerezzek  ott  az  kin 
el  menne  az  \dzen.« 

Kendi  e  szerint  a  Szamosújvár  és  Dés  között  fekvő  hegy 
aljától  kezdve  egyedül  s  hilietőleg  álöltözetben  ment  Désre,  s 
valószínűleg  a  várost  felülről  megkerülve,  a  városon  alól,  ott  ér- 


I 


494  A  SEÉKl  MEUÍ:!ÍV1.ET  1610-BEK. 

kezelt  a  Ti/partjára,  a  hol  már  a  két  Szamos  egyesül  s  jökom 
csolnakot  megbír,  tóként  mártiusbau,  mikor  a  vlz  elég  nagrao- 
kott  lenni  és  sebessége  a  gyors  eltávozásra  alkalmasáéi  teszi.  IH 
mielőtt  hajóra  szállt,  »er6sen  megesket*  —  mondja  Vajtlfl  GyörgJ 
—  hogy  ha  szintén  kézbe  akadnék,  is  senkit  utánna  nem  igiultok 
hogy  men-e  meucküit.< 

Kendi  elbujdosva.  Komis  György  és  számos  alárendelt  de 
liü  síolga  lüiilve,  Koruis  Boldizsár,  TÖrÖk  Jánoa,  Boraemisa 
Tamás  mint  jö  tanok  elfogva  :  a  merénylet  a  fejdelem  teljes  tli»- 
dalával  v^gEödött. 

Mindazáltal  —  mint  Mikú  Fereccz  Írja  —  nagyobb  te^ 
jedelmfinek  goudolváji  az  összeesküvést,  s  » a  lelkiismeret  magaü 
szokta  vádolni  embernek  bűneit*,  a  fejdelemnek  is  eszébe  jutott 
hogy  bizony  :«okan  vantjak,  kiket  egyszer  ís ,  máskor  is  megbia- 
tíitt:  S/éb-öl  tehát  nem  mert  egyenesen  Beszterczére  menni ,  hi- 
iiem  Kóroki  Ferenciét  >)  btt  bejáróját  előre  küldte,  s  aa  akkor 
mög  hü  Bethlen  (lábort  az  eseményekről  értesítette.  A  posla 
ebéd  felette  találta  Bethleni,  ki  ügy  látszik  teljhatalommal toR 
cllátvu  —  irju  Szilágj-i  —  s  Káhioki  János  fö-  és  Mikó  GyöiíJ 
alkirályhlrót  azonnal  elfogatta;  és  a  fejdelem  biveiTel  a  dolgot 
megvilatTán ,  midöii  meggjözödött,  bogy  a  rendek  nagy  részben 
hívek ,  s  noni  igen  van  köztük  a  merénynek  pártolója,  saját  ko 
momyikját  MiköFeronczet  küldé  e  tudósítással  a  fejedelem  elibf 
Mikú  Lekenczénél  találta  a  várakozó  fejdelmet ,  ki  értesülvén  n 
rendek  hűségéről,  másnap  be  is  érkezett  Beszterczére. 

Kornist,  Törököt  s  Bornemiszát  is  ide  hozták  8  rendflíere- 
sen  vallatták ,  mert  e  vallomásokból  ügy  látszik,  hogy  Kendinek 


')  Mikú  Foreucz  ugyau  Kciidi  Fercuczet  ír  —  de  ez  nem  v«W 
szÍDÜ.  Tudjuk,  hogy  a  fcjdolini  bejárúk  jó  Dcmc«  cBaládbeli  ifjak  voltat; 
az  akkor  virágzúKcndi-I^nai  Kendi  és  Nn^y-kcndi  Kendi  i^salidokbanniB 
ált  ily  licjilrűaágra  alkalmas  kom  cgyt5n.  Hanem  valúszinü,  hogy  Miko 
müvében  caak  miUoláai  hibábúi  Ali  Kendi  Kcrcki  helyett,  ez  atóbbt  vif 
bár  jú  Bihar-inogyei  családé,  nem  volt  auuyira  iamerÖB  az  erdélyi  miíOW 
közt,  s  így  csináltak  a  tán  uohczcu  olvashatú  Kerekiből  Kondit ;  e  Kt* 
reki  Ferencz  azonban  ez  iratokban  határozottan  említtetik ;  ■  ügy  Ut- 
tiKik  addictosok  voluk  a  Báthoriakhoz,  mert  Báthori  Istvánnak  is  voU 
IfiKO  táján  egy  Kerek!  János  nevű  hü  embere,  stb.  E 


DEÁK  FARKASTÓL.  4Ő6 

e  két  hívét  szembesítették  is.  Komis  vallomásai  következtében 
Kolozsvári  Jánost  a  közügyek  igazgatóját  is  elfogták  s  harmad- 
napra a  fejdelem  parancsára  az  egyik  beszterczei  kapu  mellett  föl 
is  akasztották. 

A  rendek  pedig  a  merény  elkövetői  ellen  szigorú  törvény- 
czikket  hoztak,  de  e  czikket  minden  szigorúsága  mellett  sikeresen 
védte  Szilágyi  Sándor  azok  ellen,  kik  arról  oly  dolgokat  is  hallot- 
tak és  Írtak,  a  mik  abban  keresve  sem  találhatók.^) 

Kornist  azután  Kővárba  vitték  s  néhány  havi  fogsága  után, 
bár  alázatosan  könyörgő  leveleket  írt  a  fejdelmnek,  jul.  2-án  Ko- 
lozsvártt  fejét  vették.  Lehet ,  hogy  a  fejdelem  talán  meg  is  ke- 
gyelmezett volna ,  de  fol  volt  bőszítve  az  által ,  hogy  a  Thurzó 
nádorral  júniusban  történt  alkudozása  Tasnád  mellett  sikertelen 
maradt,  melynek  okát,  a  kimenekült  urak  cselszövényeiben  keres- 
ték, de  az  is  lehet ,  hogy  a  kivégeztetésre  —  mint  Böjti  Gáspár 
Írja  —  Imreffi  János  ösztönözte. 

Azonban  Báthori  végórája  is  közelgetett,  s  el  lehet  mondani, 
hogy  a  mit  keresett,  megtalálta ;  nem  azért  mintha  a  végzet  ezt 
elöreígyrendelte  volna,  hanem  azért,  hogy  bűneit  kebléből  kiirtani, 
vad  szenvedélyeit  méraékelni  nemcsak  nem  tudta  s  nem  is  akarta, 
de  mert  azok  életének  minden  napjával  inkább  és  inkább  ural- 
kodtak fölötte;  míglen  Nagy- Váradon  1613.  oct.  27-kén  a  vérig 
sebzett  és  sértett,  ridegebb  kedélyű,  gonosz  ellenségei  biztosabb 
kezekben,  élesre  fent  gyilokkal  kiáltottak  rá :  Elég  volt  a  Bá- 
thoriakból  1 

*)  >Báthory  Gábor  törtenete*  czímtt  műve  86.   éa   87-5k   lapján. 

DEÁK  FARKAS. 


Sfcázadok.  32 


iQé 


MAGYAR  MÜ-  ÉS  TÖRTÉNETI 
EMLÉKEK     KIÁLLÍTÁSA. 


A  nemes  törekvés  és  j6  cselekedet  áldása,  hogy  terméke- 
nyítő hatása  által  rendesen  a  czélzottnál  is  többfelé  hajt  Iiasznot 

Az  árvízkárosultak  fölsegélésére  Budapesten  gr.  Károlyi 
Alajos  palotája  helyiségeiben  rendezett  hazái  mti-  6s  történeti 
emléktárlat  is  a  jótékony  czél  mellett  hasonlón  nem  kis  hasznot 
hajtott  a  magyar  történelemnek ;  s  különösen  műveltségi  és  mű- 
történetünknek számos  érdekes  s  új  adatot  szolgáltatva  szép 
jövedelmet  és  gyarapodást  hozott. 

Ezen  szempontból  szándékom  e  nemű  tárgyait  szakközlö- 
nyünkben a  szerkesztőség  megkeresése  foljián  megismertetni. 
Korszakok  szerínt  sorolom  elö  a  kiállítás  ríígibb  nevezetesebb  ikv- 
gyait.  A  későbbi  kevésbbé  ritka  vagy  bizonytalanabb  történeti 
jellegű  és  keletű  tárgyakat  a  műszakok  nemei  szerint :  a  fegyve- 
rek, ékszere.k,  bútorok  s  általában  a  viselet  (costunio)  sorozatá- 
ban állítom  össze.  Külön  rovat  alá  veszem  a  képeket^  könyvekei. 
és  különösen  az  egy  egószot  kí'piízö  egylulzmnvvszfti  tárgyakat  óíj 
régiségeket. 

Megkísérteni  végül  az  érd('kesel)b  hazai  m  ügy  a  korlatok,  kü- 
lönösen a  magyar  és  erdélyi  (Hvíísniüvek  és  zománcz-müvészet 
nemei  s  példányai  ríivid  ismertetését,  mintegy  azon  tanúságot, 
melyet  a  kiállításból  merítettünk. 

r. 

A  hazánkat  érdeklő  legrégibb  tárgyak  közt  elöl  áll  a  Panno- 
niára vonatkozó  azon  róviai  arany,  ezüst  s  érez  érme.k'gyi'*jteményf, 
melyet  Egger  Samu  régiség-árusunk  s  egyszersmind  kitűnő  nunii<- 
matánk  állított  ki.  Benne  a  római  császárok  és  pannóniai  kormány- 


if  AOTAB  MÜ-  ÉS  TÖRTÉNKTI  EMLÉKE^  KIÁLLÍTÁSA.  487 

zók  dáciai,  pannoDiai  és  illirycumi  érmei  nagyobbára  ugyan  mú- 
zeumainkból is  ismeretes,  de' itt  néhány  példányban  igen  válasz- 
tékos sorát  találjuk. 

Legközelebb  állhat  ehhez  koiTa  és  tárgyra  nézve  gr.  Zichy 
Ödön  puszta-hatvani  ritka  becsű  arany  lelete :  nyolcz  babérlevél- 
ből képzett  koszoríifiizér,  a  késő  romáig  vagy  inkább  a  római  bar^ 
bár  átmeneti  korból. 

Követi  ezt  az  állítólagos  avar  sisak.  Kétségtelenül  a  nép- 
vándorlási  korból  származó  és  hazánkban  talált  hasonló  legna- 
gyobb és  legszebb  ritkaságok  egyike.  A  békési  múzeum  tu- 
lajdona. 

Az  úgynevezett  Jász- Lehel-kürt  képezné  ezután  a  legneve- 
zetesebb történeti  s  műemlék  tárgyat  Egyike  kétségtelenül  azon 
X — Xll-ik  századi  nevezetes  ivor- csont  faragványoknak ,  melye- 
ken az  emiitett  korszak  bizanti  és  román  izlésü  művészetének 
technikája,  valamint  képletei,  ábrái  félreismerhetlenek.  Rajta 
a  classicus  mythus  és  rege  jelképes  centaurjai  s  egyéb  hasonló 
állat :  ló,  madár  stb.  alíikzatai  és  szörnyei  mellett,  a  népies  mu- 
latságok, (bűvészek,  akrobaták)  ábrái  előállítását  szemlélhetjük. 
Ezen  állati  allegóriái,  naptárköri,  bestiariusi  és  physiologusi,  va- 
lamint a  néphumor  szülte  alakzatok  képzése  a  byzanti  művészet- 
től kezdve ,  még  a  román  mükorszakban  is  úgy  az  edényeken, 
eszközökön,  ruhákon,  ékszereken  és  bútorokon,  mint  az  egyház^ 
portáléin  és  homlokzatán ,  az  oszlopfőkön  s  egyéb  helyütt  alkal- 
mazott faragványokon  folyvást ,  a  Xll-ik  századon  túl  is  fentar- 
totta  magát. 

E  nemben  egyébiránt  több  hasonló  kürtalakú  mű  maradt 
fön.  Egykét  nevezetes  régibb  s  ismeretes  példányt  bír  a  dán 
múzeum.  Mindezek  még  tüzetes  összehasonlításra  várnak  s  méltán 
külön  mütörténeti  monographiát  igényelhetnek.  E  mellett  hát- 
térbe szorulhat  egyelőre  a  Lehelre  vonatkozás  authenticitásának 
kérdése.  Jelenleg  tudomásunkra  még  csak  az  sincs  tisztába  hozva  : 
Horvát  Péter-,  Jerney-,  Szeremley-  és  másoknak  e  kürtöt  tárgyaló 
régibb  leirásai  által,  hogy  meddig  vihető  föl  biztos  történeti  adato- 
lása. Bár  elismerem,  hogy  ennek  hiányában  maga  a  néphagyomány 
és  kegyelet,  mely  e  kürt  körül  oly  érdekesen  képződött,  mint  ez  ha. 


■.  f 


48Ö  kAOTAR  MŰ-  Íb  TÖRTÍltíní 

s&nkban  ritka  dset,  máris   figyelemre  és  méttÉnyláara  Iméá 
igényt. 

Sx.  LdidiS  királynak  disz^aldstjdból  kémtOi  ^yMri  iMif 
fenmaradt  réstletei  foszl&nya,  mint  hasonlón  XL  ffrtfciiiili  l^iaoií 
islésfi  szövet  mintázat ,  himzési  modor  és  hazai  viselek  pftMisji 
egyaránt'  régi  mtt  és  t^írténeti  érdekkel  kinálkoziL  Ai  eUHMtt 
és  szinét  vesztett  selyemszövet  eredetileg  kék  vagy  iboljs  iátae 
és  mintl^a  érdekesen  volna  összehasonlítható  a  sa.  latiiftAb 
casula-  és  koronázási  palásttal.  Rigta  a  hizanti  kerekálaktifltL 
vetminta  (ügy  nevezett  pallia  rotata)  egyik  érdekes  Tariansa  wtf 
jól  ftilismerhetö,  s  biztos  adalékul  szolgálhat  ezen  szövet  mintto- 
tok  nifitörténotéhez.   Nem  kevésbbé  érdekes  a  r^jta  fenmanft 

• 

hímzés  íh.  Két  királyi  alak  bizanti  modorban  domborftan  ertai 
kiemelkedve.  Lehet ,  hogy  szentek  alakjai  De  a  sz.  Istvánjáé 
üttsula  után  Ítélve,  valöszinű,  hogy  ezen  koronás  és  szent-ftiqMr 
nélküli  alakok  sz.  Tiásxló  királyt  s  a  királynét  akarnák  ábrlaohl 
A  hímzett  iölirat,  hogy  Sz.-Lászlötöl  való,   egy  vagy  két  ssáal- 
dal  k^Höbbi  lőhet.  De  e  kegyeleti  tény ,  mely  emlékét  megSriiu 
igjokozott,  borsos  mint  törtónelmi  adat  is.  Kegyelet  nélkül ,  söt 
ko^'jotloiííil  bAiit  volo  opry  késn])])i  kor, moly  rongyban,  nyomorölt 
bo-  H  iil/iviirn'issal  lartottíi  fon,  űgy  látszik,  csak  könyöiületbol a 
zíigríibi  s/rkosopyliAz  rr^nségei    közt.    MéltAii   óhajtandó,  hogy 
ncnifsak  i\  iiMinnuadt  foszlányok  a  Icgnagyobl)  gonddal  megőriz- 
trsMt'iiok  lovábl)ra;  hanoni  szövotinintázata  s  hímzote  alakzatai  a 
l<»glilvobl)on  loinásolva  föntartassanak.  Érdekes  összohasoiilitásúl 
Hzolgállnit,  a  mindjárt  niollette  elhelyezett  s  a  jegyzékben  porfo- 
llní  goMinntik  (  !?  )  elnevezett  görr)g  keleti  egyhá,zi  hímzett  szó- 
vet.  —    IVirnuly  ódon  ennek  is  alakja ,    kinézése  s  érdekes  eg}- 
Hzei'smintl  teelmikája,  ábrája  s  görög  fölirása ;  mégis  első  tekin- 
tetre észn'veln^tö  lM»nne  azon  modoros  .   elial)lonszorü  görög  egy- 
házi stationarins  typns,    melynek    középkmi  jellege  mai  napig 
hasonlón   maradt    fen  a  f^övö*:,   (»gyház  művészetében ;   annyira, 
hogy  ily  müvei  épen  íigy  tnlajdonít hatók   a  XIF.  százaidnak  mint 
a  XVI-diknak. 

Hasonlón  mint  az  utób])i  két  tárgyat,  az  egyhíizi  művészet 
körébon  —  melyről  alább  külön  szándékom  szólni  —  találjuk 
kiállitva,  ott  láthatók  szintén  a  korra  nézve  legrégibb  s  légnek 


EMLÉKEK  kiállítása.  489 

zetesebb  történeti  emlékű  egyéb  tárgyaink  is.  Ezek  közül  itt 
azért  csupán  azokat  említeni ,  melyek  kevésbbé  egyházművészeti 
jellegűek. 

Hyen  a  Magyar  SzrErzsébetnek  tvlajdonitott  zarándok  báty 
mely  tehát  korra  nézve  is,  mint  XIII.  századi  emlék,  legközelebb 
állna  sorban.  Alakja  azonban  s  művezete  nem  igen  nyújt  biztos 
támpontot  ezen  akár  történeti,  akár  mübecse  méltánylására.  A 
hosszű  bot  zománczos  áttörtmivű  gombjának  s  a  körüle  tekerődzö 
aranyozott  fémlemeznek,  melyen  a  Sz.-Erzsébettől  származó  hes- 
seui  és  thüringiai  fejedelemnek  névsora  van  vésve,  sem  művezető 
sem  irásjellege  nem  tehető  fí)ljebb  a  XVI.  századnál.  A  későbbi 
kort  valószínűleg  úgy  is  a  legutóbb  bevésett  ivadék  neve  határo- 
zottan jelöli.  Ez  foglaltatta  az  egyszerű  botot  kegyeletből  ily  dí- 
szesen. Vájjon  ezzel  összeegyeztethető-e  azon  hagyományos,  vagy 
uem  tudom  máskép  mivel  indokolható  adat,  hogy  Oláh  Miklós 
hozta  volna  a  külföldről,  talán  midőn  II.  Lajos  özvegyét  Mária 
királynét  követve  hosszasabban  tartózkodott  s  utazgatott  a  Né- 
metalföldön és  Németországban  ?  Mint  esztergomi  érsek  hagyta 
volna  azután  a  főegyháznak,  melynek  kincstárában  azóta  őriztetik. 

Az  egyházi  tárgyak  közt  következnék  itt  a  koronázási 
eskü-kereszt,  mely  a  XIII.  századból  vagy  Anjou  korból,  szár- 
mazva épen  úgy  történet-emlékszerű  jelentőségénél,  valamint 
ritka  műbecsénél  fogva  is  —  dús  arany  fíligran-mű  késő  román- 
izlésbcn,  nagy  safir  kövekkel  és  talapján  újabb  zománczozattal  — 
egyik  páratlan  kincse  a  kiállításnak. 

Ugyanott  következnek  a  XIV — XV.  századból  származó 
szent-olaj  tartó  három  szarv,  hasonlón  mint  az  előbbi  az  eszter- 
gomi főegyház  kincstárából.  A  művészi  foglalat  a  szarvak  végén 
érdekes  késő  gót  architecturai  alakzatból  áll,  tornyokat  s  ivezett 
baldachinumokat  képezve.  Míg  a  száj  nyilasnál  máris  határozott  re- 
naissance  modorban  készült  a  fedélzett.  Nyilván  két  korszak 
műve,  s  egyszersmind  két  történeti  emlék  tárgya.  Mint  a  czímer 
alakzatok  mutatják,  még  Zsigmond  király  asztaldíszének  kincsei 
közé  tartozhattak ;  míg  később  I,  Mátyás  állítólag  okmányilag 
ajándékozta  volna  az  esztergomi  főegyháznak  az  említett  czélra. 
Mind  az  előbbi  koronázási  kereszt,  mint  az  utóbb  említett  tár- 
gyak, szakavatott  leírása  megjelent  már  Bocktól  a  bécsi  Centra- 


490  MAGYAR  MÜ-  ÉS  TÖRTÉNETI 

lis  Commissio  kiadváuyaibau,  s  iunét  magyaritva  &tment  hazai  fo- 
lyóiratainkba (Magyar  Sión)  s  régiségtani  kézikönyveinkbe. 

I.  Mátyás  koriak  az  clihcz  legközelebb  álló  többi  történeti 
műemlékek  is  a  tárlatban.  Mátyás  és  Beatrix  pajzs  czímerei  Bici 
és  Pozsony  városa  fjyüjteményeiböl.  Ritkább  példány  a  vdenczii 
nagy  üvegserleg  ;  tölcsér  alakú  öble  fém  talapzatba  van  foglalva. 
Állítólag  Mátyás  királyé.  Erre  vonatkozik  legalább  jóval  ké- 
sőbbi felirata.  Hasonlón  egy  kiváló  nagy  serleg  renaissance  Íz- 
lésben, dombormüvezettcl  s  a  római  császárok  érmeinek  ily  serle- 
geken és  disztálokon  szokásos  alkalmazásával  Mátyás  királynak 
tulajdoníttatik.  (Most  Rumy-család  tulajdona).  De  a  fölírat  szerint 
1474.  Brieg  sziléziai  város  által  ajándékoztatott  L  Frigyes  lig- 
niczi  berezegnek. 

Skanderhégnek  o  kori  állítólagos  kardja  és  e  mellett  külö- 
nösen sisakja  érdekes  heraldicai  tekintetben.  Rajta  a  sisak  czí- 
mcrdísz  (Helmkleinod)  két  kecskeszarva  van  alkalmazva,  mint  a 
régibb  dísz-sisakon.  Ez  és  //.  Lajosnak  állítólagos  vértje,  mit  L 
S.  monogramm  (Ludovicus)  mellén  alkalmazva ,  tanusitana,  — 
valamint  Szolimánnak,  Szokolovics  nagyvezérnek,  Thúry  Oyörgy' 
nek,  Zrínyi  Miklós  s  Apafy  Mihálynak  íogy\eroi\  s  az  ezek  mel- 
lett kiállított  dús  müvczetü  ügynevezett  magyar  lovag  és  huszár 
díszfegyvorzetek,  lószerszámok,  mint  íi  bécsi  Ambrási  gyüjteméuy 
nevezetesebb  tárgyai,  már  iunét  leírásban  és  rajzban  kiadva  isme- 
retesek. 

Ezeken  túl  nagyobbáron  csak  k(''söbl)kori  s  még  bizonyta- 
lanabb történeti  hitelességű,  ámbár  í^yakran  érdekes  s  nagybecsű 
tárgyakkal  találkozunk  a  kiállított  fegyvoi'ck,  diszszerek ,  bútor- 
zat és  viseletek  sorában,  melyekot  azért  azon  rovatba  foglalva  so- 
rolok elő. 

II. 

A  fegyverek  sorában,  —  melyek  kezdve  a  régibb  njnlvesz- 
szőktöl,  tegezek  és  puzdráktól,  a  paizsokon,  vérteken,  sisakokon 
sodronyingeken,  nagy  bárdokon,  egyenes  pallosokon  lovag-,  bó- 
hér  és  díszkardokon  át,  egész  a  kirakott  müvü  ivorcsont  s  dö- 
möc7.ki    puskák-  és   szablyákig,    valamint  számos  ide  tailozó  lo- 


EMLÉKEK  KIÁLLÍTÁSA.  491 

bogó  s  nyereg  szerszámmal  vannak  képviselve,  nagyobbára  ha- 
tározatlan történeti  s  mübecsük  miatt,  csak  néhányat  akarunk  a 
sok  közül  kiemelni : 

Ilyenek  //.  Lajos  kardja  régi  műjegygyel  s  későbbi  föl- 
irattal. 

Pozsony  városa  kapitányának  kormánybotja  1584.  év  föl- 
irattal. 

Egy  baltás  bttzogány.  A  balta  emberi  torzalak^  a  nyél  ivor- 
csont-rakattal  s  végén  tövises  buzogánynyal,  Koncz  Ferencz  tu- 
lajdona. 

Hajdupánczü  (?)  aranyos  gazdag  müvezettel  az  ambrází 
gyűjteményből,  melyben  e  név  alatt  ismeretes ;  de  kérdés :  mily 
adat-  vagy  indoknál  fogva  ? 

Mozsár,  Báthory 'czimerrd  a  zborói  várból, 

Báthory  István  állítólagos  kardja  1587.  év  fölirattal. 

Vasbuzogány  Keglevich  czimerrel, 

Teleky  Mihály  diszbuzogánya  neve  és  1687.  év  fölirattal. 
Egymás  neki  tulajdonított  ékes  zománczmivü  buzogányra  alább 
a  zománczmüvek  tárgyalása  során  visszatérek. 

XVI-dik  századi  dasz  díszpajzs  vertmüben  török  csatát 
ábrázolva  s  részben  aranyozva.  Gr.  Erdődy  Ferencz  tulajdona. 

XVI-dik  századi  díszes  müvezetú  burgundi  sisak.  Gróf 
Andrássy  Manó  tulajdona. 

Rákóczy  Zsigmond  kardja.  Állítólag  püspöki  kard  lapjára 
vésett  naptárral. 

Más  kard  héber  fölirattal.  Mindkettő  gróf  Andrássy  Ma- 
nó sajátja. 

Csík  beynek  és  Mikes  Kelemennek  állítólagos  kardja. 

Rakóvszky  Györgynek  állítólag  XVL  századi  s  Rakóvszky 
Menyhértnek  1707.  az  ónodi  gyűlésen  viselt  kardja, 

Keglevich  Péter  horvát  bán  vértje  czímerével. 

Külön  említem  még  alább  a  türkissel  dúsan  kirakott  disz 
fegyvereket,  pajzsokat,  buzogányokat,  kardokat,  melyeket  a  ber- 
ezeg Eszterházy-féle  fraknói  kincstár  mint  Rszterházi  László 
fegyvereit  és  gróf  Andrássy  Manó  gyűjteményeiből  kiálUtottaL 

Jóval  kevesebb  az,  mit  a  viselet,  a  costume,  a  magyarruha 
8  öltönyök  nemében  a  kiállítás  előmutatni  képes.   Ezekből  a  ré« 


■5  'r.  r 

• 
I 


492  M4GTAR  MŰ-  te  Tömtaam 

gibb  korból  kétségtelenül  ar&aylag  igen  "kérés  mniiMil  Jél  A 
magyarországi  viselet  és  disiöltöny  taw^llmányoiÉiinÉli  kttto- 
rásaiűl  eientűl  is  legink&bb  csak  régibb  siremMk  noiniak  ^ 
és  osal&di  képeink  festményei  szolgálhatnak. 

Mindamellett  egykét  érdekes  darabot  a  kiáüttte  m  mÁ 
gáltatott  Ezek  is  nagyobb&ra  a  berezeg  EssterháiTak  fiafarfi 
kincstárának  sajátjai. 

Köxüttök  figyelmet  gerjeszt  a  Mdiydskirélynqk  taliqdonllott 
dolmdny.  (A  kiállitás  tárgyaínak  Iqstroma  L  Mátjyte  HkOj  kfldr 
uiSnéuek  irja).  Alakjára  és  elfakult  YÖrOs  damásrtaelyaa  lorip 
m^'ére,  valamint  zsinérzatára  nézve,  mindeneeebre  csakis  IL  Má* 
tyásnak  volna  talán  tnlajdonithatö,  ha  t  L  a  jebés  általábaa  bfr 
tfirténeti  alappal. 

Érdekesebb  a  mellette  kiállitott  két  dolmány, 
I\Ü  nddor  íU^nyinek  jelezve.  Mindkettő  egéswn  eltérőiig 
gyár  ruhadlszltéstol,  énnek  egy  sigátságos  eddig  ismereOenebb 
modorát  álli^a  el&  Bársony  kelméjére  az  arany-  a  esilstsajtáai  a 
bril^seli  csipke  erösebb  szövésű  mintázatát  ntánosva  van  alkd- 
nmzvju  A  gombzdnórzat  helyett  pedig  csupán  magyar  mmána- 
C3RhI  díszített  gi>mbi)kat  látunk  rajta. 

Mög  órilokosobb  ugyancsak  a  fraknői  kincsekből  kiáUitoU 
Fsztfrh*i:ti  Oríi^/í/u-fólo  ö!tony:  Sötétkék  bársonyon  aranynyal, 
o/üsttol  ös  Yort^s  klárisokkal.  nas:\'Aonású  virágalakzatokkal  ki- 
varrva, A  magyar  noivisolot éknek  uovezetes  példáuya,  melyet  törté- 
netfestészetünk epén  úgA- képes  lesz  méltányolni,  valamint  rajta  a 
magyar  nmvés/ettörteneti  egyik  jelleg,  melyre  alább  a  magyar 
ötvös  nunés/etnel  visszatérek,  élénken  tükröződik. 

Jelentekteleneblvk  l.  /.i*/y»>  kon^ntizási  iopony^,  Kakáry 
István  sáriia-selvem  Jolmánva.  Nairvobb  ticvelmet  kelt  nehánj 
fH9szofn,in*.^s  ríiMr»<  ^\>iM^<eÍM  rr -f  az  utóbbi  mellett  kiálIitfZi 
Koncz  Kereuvitól.  a  XVI 1.  s/ázadK>I.  midón  a  magyar  egy- 
>zoru  combköti'^nm  mellett  a<:  idegenebb  színes  mnstrázatt 
|>aszomauy-nmnka  is  divatba  iott. 

Csak  mint  a  magyar  viseltet  télies  hanyatlásának  példányahkl 

■    l.Aíki  errv^l  li*->ívi  Köiépk^ri  *j>"r»ríLíZAt   ecolekn 


EMLÉKEK  kiállítása.  493 

jelezhetők  a  Fesstetich-féle  magyar  ölt'ónyökj  melyek  szabása  és 
diszitése  a  német  disz  irakkot  utánozza ;  ezt  is  azon  legroszabb 
barock  modorban,  midőn  szines,  glasirozott  s  aranyozott  folie 
papiroskákkal  (úgynevezett  Plimmer-  és  Katzengold)  vélték  már 
a  diszöltönyőn  a  drágaköveket  vagy  zománczozatot  pótolhatni. 
Mária  Terézia,  11.  József  és  Lipót  kora,  melynek  történeti  fes- 
tője azonban  ezeket  is  jellemző  costunijeül  jól  fölhasználhatja. 

Becsesebb  még  egy  sor  szép  nyereg  és  nyeregtakaró^  kdpa^ 
csótár  8  egyéb  lószerszám ;  hasonlón  nagyobbára  berezeg  Esz- 
terházy  és  gróf  Zay  által  kiállítva.  Többnyire  bársony,  selyem- 
posztó aranynyal  hímzett,  szögekkel  és  lemezekkel  kivert  taka- 
rókkal. A  későbbi  XVII.  századi  costume  érdekes  példányai. 
Néhány  közülök  történeti  érdekkel  is  bir.  Egy  fekete  bársony, 
aranyzással  és  drága  kövekkel  gr.  Teleky  Mihálynak  tulajdonít- 
tatik ;  míg  a  hasonló  zöld  Barcsay  Ákosé  volna. 

Még  kevesebb  az,  mit  a  bútorzat  általában  s  különös  ma- 
gyar vagy  történeti  s  mü-érdcküt  szolgáltat.  Természetesen  en- 
nek átszállítása,  fölállítása  nem  csekély  nehézséggel  járt  volna, 
ámbár  nehezen  nagyobbal  mint  azon  néhány  választékos  szekré- 
nyé, asztalé  sat,  melyek  a  kiállításban  láthatók.  Ezek  nagyobbára 
inkább  a  raritások  s  curiosumok  sorAba  tartoznak.  S  e  tekintet- 
ben köztök  egy-két  valódi  műremek  látható. 

Ilyen   nevezetesen   a   diszasztal  fölötte   támlás    tükörrel 
gyöngyházzal,  tekuős-béka-héjjal,  nemes  kövekkel  kirakva  Mann 
János  augsburgi  mester  müve  belevésett  nevével :  Johann  Mann 
Silber  tischler  —  ez  tehát  az  intarsia  művészet  ezen   nemének 
német  jelző  neve  volna  —  in  Augsburg.  Herczeg  Koburg  tulaj- 
dona. Ugyancsak  a  herczeg  által  vau  a  legtöbb  e  nemű   tárgy 
kiállítva.  Mint  ezen  asztal  mellett  még  két  candolaber,  két  szek- 
íény  XV.  századi  arany  háttéren  festett  apostol  képekkel.  Más 
Szekrény  néjnet  alföldi  képekkel  szinezve ;  két  további  faszakrény 
Számos  titkos  fiókkal. 

Herczeg  Eszterházytól  hasonlón  egy  felette  dús,  díszes  asz- 
tal ébenfa  állványnyal  van  kiállítva.  Ez  is  gyöngyházzal  s  egyéb 
rakott  müvei  díszítve,  melyek  távlatilag  rajzolt  építményeket 
ábrázolnak.  Olasz  renaissance  mű. 


404  vaotáb  mű-  te  TflaiiBMi 


A  bútorokhoz  fsorolnnk  még  két 
tflkröé.  Az  egyik  fölirata  (mely  kevéssé  fimebb  ét 
szik  nisnt  Heni,  hogy  kétAégtelenűl  egykcHteak 
MZ<«rÍMt :  Miohael  Aimfi  A.  D.  1657.  Apafy  Mih«l|é 
ftzv.  gr.  Kattliyáiiyi  Liyosné  tulajdomt  Beiárödó  ■temakU  A 
kis  éN  prirnitivuH  kiiiézésfi  gyarló  m&  axi  tanMtaaá,  htg 
ftkkor  még  Knlélylion  a  tükör  mtgy  luxus  cnkk  y«IL 
nem  CtrUiotA,  hogy  a  jelentéktelen  térgyat  twlsjdnmwa 
évNxAmmal  jelölte  h  készítője  szükségesnek  Telte 
hnUi  NZérnyakkal  készíteni,  hogy  ez  által  jobban 
llasoriUm  érdekes  e  tekintetben  a  másik  tfikör  berciQg  Oohng 
által  kétségtelenül  a  Kobáryak  hagyományából,  mint  aaok  M- 
kösétöl  a  szent  Antali  kastélyból  kiállitTa;  bonnan 
U)hh  NKokrényt  és  Koháry  arczképet  kttldött  a  kiáOltásn. 
niigyohb  alakziitú  üveg  diszos  keretű  velenciei  tfikfimekf  md^jtf 
elAhbihez  képest  máris  nagy  dísztárgynak  mondhatói  konto 
TelNÖ  részén  az  üvegbe  égetett  következő  magyar  fiSUiis  ol- 
vasiMUé : 

Iliin twl  üz  Buporlátot 

V.n  iif^/i  kit  Hzeiiicd  látott 

Kki'H  (l(»li  Hzc'p  vagy  rűt  szájatátott 

A  IV»|irat  H/t'iint  trliíii  ez  a  tükör  is  szekrényben  volt  alkal- 
iiiii/vii;  ki  krllclt  nyitni,  fölrAulani  a  scliublade,  supcrlát  ajtaját, 
lio^'y  iiií»KlíilliasHa  inaí^íit  b<iiiiie.  A  magyar  vers  beégetése  pedig 
talriii  iui/.iii  gy/irlin/iiiyiiak  is  mutatná.  Kétségtelennek  látsiik 
azdiiliíin,  hogy  a/  a  magyar  költő  ós  bos  Koháry  István  tuUj- 
(h)iia  volt,  kim»k  othikai  iráiiyíi  ImHonló  verses  ibiiratai  s  allegó- 
riái képhitiú  ismtírotcHck.  A  inü  kora  és  versforma  egyaránt  ri 
mutat,  valamint  a  tükörnél  kiállított  Koháry  arczképek.  Minden- 
OHotre  hazai  e  kori  liátorzatunk  legjellemzőbb   8   legérdekesebb 

itteni  törtí'Uíiti  tárgya. 

» 

HéHzl)(ín  még  íi  bútorzathoz,  de  nagyobbára  már  inkább  » 
dÍMZ  és  ékszerekhez  tartoznak  az  ezüst  s  arany  müvU  székek^  at^' 
taly  edények,  f fiiak  s  kannák,  részben  egyszersmind  nevezetes n^ 
gyár  ötvös  müvek,  melyek  a  kiállításba  valóban  meglepő  nagj 
Hzámban  s  változatosságban  kerültek  elö. 


EMLÉKEK  KIÁLLÍTÁSA  05 

A  legnagyobb,  sőt  páratlan  tÁrgy  e  nemben  a  nagy  ezüst 
asztal  s  két  karszék  hg.  Eszterházynak  Fraknói  kincsházából. 
Több  mint  fél  öl  hosszaságu  s  arányos  szélességű  ezüst  vertmü- 
vezetü  lemez  borítja  az  asztallapot,  s  annak  lábazatát,  mely  ha- 
sonlón a  magyar  népünknél  is  látható  közönséges  asztalak  lába- 
zatához két  oldalt  széles  fa  deszka  lapokkal  van  alakítva.  Csak- 
hogy ezeket  itt  ezüst  lemezek  borítják,  Egyébkint  a  mü  eléggé 
ízletesen  van  alakítva,  s  vertmüvezete  is,  a  közepén  Paris  ítélete, 
szélein  Neptun,  Triton  s  Nereidek  m}i;hologiai  képeivel,  valamint 
nagy  virág  és  gyümölcs  alakzatok  körzetével  a  XVII-dik  száza- 
di e  nemű  művészibb  alakítások  közé  tartozik.  A  jól  rty'zolt  s 
erőteljes  domborítással  kivitt  mű,  melynek  felemelkedő  szegélyei 
aranyozva  vannak,  a  fény  s  pompa  hatása  mellett,  a  műizlési  ér- 
zéknek is  megfelel.  Kár,  hogy  mestere  nevét  s  keletkezése  helyét 
nem  tudhatjuk ;  hogy  azt,  mint  véljük,  magyar  ötvös  műnek  is 
tulajdonithassuk. 

Kevésbbé  felel  meg  az  utóbbi  tekinteteknek  s  kevésbbé  is 
illik  ez  asztalhoz  a  mellékelt  két  ezüstös  karszék.  Mint  kivehető 
csupán  ezüsttel  befuttatott  vertmüvű  ékítmény  alakzatokkal  diszi- 
tett  érez  lemezből  készültek. 

Közelebb  áll  az  előbbi  díszasztalhoz  a  mérveire  is  hason- 
lón colossalis,  nagyszerű  ezüst  s  részben  aranyzoit  nagy  tál,  szin- 
tén hg.  Eszterházynak  kincstárából,  melynek  szép  s  erőteljesen 
kidomborodó  vertmüve  a  vezekényi  csata  azon  jelenetét  állítja 
elő,  midőn  az  elesett  négy  Eszterliázyak  egyikét,  Lászlót,  a  hősi 
halál  éri,  amint  két  török  lovas  a  halálos  vágást  rá  méri.  Maga 
a  mü  ritka  mesteri  példány  még  compositiójára  nézve  is,  a  mint 
a  háttérben  levő  ütközetből  a  jelenet  fő  alakjai  az  előtérbe  lép- 
nek s  erőteljesen  kidomborodnak.  De  a  mi  páratlanná  s  egyet- 
lenné teszi,  az  történeti  monumentális  becse.  A  száz  és  száz  ezüst 
és  aranyzott  dísztárgyak  számtalan  domborművein  nem  találunk 
egyetlen  egyet  sem,  mely  drága  érczben  annyi  ezüst  és  aranymű 
képben  valamely,  ily  hazai  történeti  eseményt  vagy  csak  annyi 
ős  és  hős  családunk  valamelyikére  vonatkozó  nevezetes  hagyo- 
mányt megörökített  volna !  Mily  szegényeknek  kellett  lenniök 
annyi  gazdag  kincs  és  dústörténeti  események  mellett  is  a  tör- 
téneti érzékben  s  a  monumentális  fölfogásban.  Annál  inkább  saj- 


496  If  AOTAR  MŰ-  te  töbtíkbti 

nálhatjuky  hogy  e  tárgy  mellett  sem  tudhatjuk  meg  tnni  am 
emelkedettebb  lelkű  Eszterházy,  sem  a  saellemmesebb  s  fliagiuib 
érsöktt  mttvfas  nevét,  ki  üres  mythologiaí  &biAk  bélyett  e  dia 
tárgyon  nemesebb  fölfogással  a  nemzeti  és  családi  tOrtteet  ily 
kitttnö  mozzanatát  megörökité.  Készíttetőjére  nézre  aligha  hibá> 
zunky  ha  azt  Eszterbázy  Pálnak  a  fényt  szerető  s  családi  tndl- 
tióit  iiagyratartö  nádornak  tulajdonítjuk,  s  ezzel  egyszersmÍDd  a 
XVll.  század  másik  felébe,  annak  végére  teszszfik.')  EDenbea 
mflvészéről  uiit  som  tudunk.  Lehet,  hogy  a  nagysserft  eztts  asztal 
H  tál  készítője  ugyanaz  Mig  a  két  karszéket  szegényesebb  és 
törpébb  ízlésű  kor  vagy  művész  készité  ezen  valóban  monumenta- 
Hh  disz  művekhez.  Hasonlóan  az  előbbiekhez  nagyságáim  és 
ozttst  értékére  közel  jár  azon  roppant  nagy  ezüst  és  tOrkiiddral 
dlHXttett ,  de  máskép  ízléstelen  borkupa ,  melyet  szintto  Eazlér- 
házy  Pál  nádor,  mint  falirata  mondja,  pro  hospitum  salutalioBe 
et  aniicorum  solamine  pazar  költséggel,  de  kevés  izlössd  fc6* 

sztttotott 

liifgköxolobb  áll  ezekhez  nemcsak  nagy  értéke  és  műbe- 
CN^rn  \\(y/,\i\  de  mint  nevezetes  magyar  történeti  emlék  is :  Bdlfif 
Mlklfhvdk  II  fiy^n'i  hősnek  nagy  s  tiszta  arany  és  zomdnczos  ser- 
Ivtjv,  'ri'MKMU'lo  H  niiilolríisa  színes  s aranynyomatú  képével  aCsa- 
lAdi  lapokban  ni('f(.it»l('nt  már  ívpjebben,  a  hozzá  tartozó  érdekes 
líkniAnyokkal  r^'vütt.-)  Itt  röviden  ismótelhctem.  Győr  bevétele 
litíni  MÜK  Sehwaiiz(»nl)ergnek  a  közelgő  vésztől  ez  által  megme- 
neh ült.  oszt rfik  rondc^k  nagy  pénzajándokot  nyújtottak,  Pálffy- 
nak,  ki  hon  teltéért  ily(»sniit  elfogadni  nem  akart,  emlékűi  ezen 
iitanv  Merleget  ajímlák  föl.  Fia  István  mint  koronaőr  Bethlen 
(íAhor  által  a  fölkelési  liáborfik  (egyikében  elfogva,  sarczul  kény- 
telen volt  Hi/iH  ékszerekk(»l  kelmékkel  c  serleget  is  átadni,  nem 
lévÍMi  kiváltására  megkívánt  24,000  forint  készlete.)  Bethlen 
i%y\V  kr)vrtség(^  a  szultánnak  adandó  ajándékok  közt  Konstanti- 
tiáp(»lyba  vitto.  Viszont  hasonló  alkalomból  1.  Lii^ötnak  kűlde- 
♦^•11  ajándékban.  Mlg  ez  a  esaládnak  visszaadta,  A  mü  későbbi 
ri'nnÍHHanec*  IzléHben  dfts  és  remek  zománczozotttal  készült  Ez 

»)  Hnjiolinllnk  iiasóta  viilósúlt.   A  tálon  Pálnak  cs  nqjcnek  neve  ol- 
•)  lpt»lyl  A.  riUffy  család  serlege. 


kkLÉKEK  KIÁLUTÁ8A.  497 

utóbbi  rajta  mindeuesetre  szebb  és  becsesebb  alakzata  s  müve- 
zete  egyéb  részleténél.  A  zománcz  szépsége  miatt  Cellini  Ben- 
venuto  müvének  tartatott.  A  fenébb  idézett  tüzetes  leírás  kieme- 
li már  az  ennek  ellenmondó  adatokat  és  érveket.  Kétségtelen, 
hogy  mükezelése  Cellini  iskolájának  modorára  utal.  De  az  akkor 
már  a  XVI.  század  vége  felé  Európában  általában  elterjedt  volt 
s  különösen  11.  Rudolf  udvari  ötvösművészei  által  Prágában 
kitűnőn  készült. 

Ei*dekes  történeti  mü  tárgy  két  tentaüirtó  ezüstből  arany- 
zássaL  Az  egyik  Mária  királynénak,  II.  Lajos  özvegyének  vort- 
müben  kidomborodó  éremszerü  mellképével.  Báró  Redl  tulajdo- 
na. A  másik  Anna  lengyel  királynő  hasonló  képével.  Gróf  Kor- 
nis  tulajdona.  Ismerünk  ezen  kiállitottakon  kívül  még  egy  épen 
hasonlót  Bethlen  Gábor  képével  is.  Ezen  ismétlődés,  midőn  a 
harmadik  mü  előkerült,  azon  gyanút  gerjesztette,   hogy    újabb 
utánzásokkal  s  illetőleg  hamisításokkal  van  dolgunk.  A  mennyire, 
azonban  mindannyi  majd  nem  hasonló  mérveket,  alakzatot  és  régi 
mükezelést  mutat,  inkább  valószinü,  hogy   1530  és  1615  közt 
valamely  ötvösmcster-család   foglalkozhatott    ezen  diszeszközök 
készítésével,  s  birván  a  formákat    csak  az  illető  megrendelők, 
arczképét  kellett  rá  alkalmazni  a  vertmüben.  A  mü  alakzata  oly 
szép  és  czélszerü  —  porzótartó    kagylóktól  és  tolltartóktól  kö- 
rül vett  téntatartó  a  közepén,  —  hogy  eltekintve  történeti  s  müér- 
dekétöl  máig   az  Íróasztal  kiváló  díszéül  szolgálhat.  A  kis  tár- 
gyon is,  ha  már  más  nagyobb,  dúsabb  és  drágább  tárgyakon 
neiD,  volna  mit  szépet  tanulnia  mai  nyomorúságos   ötvös-müvé- 
szetünknek. 

Történeti  jellegű  s  egyszersmind  mübecsü  kisebb  tárgyak : 
Safir  köves  püspöki  és  pecsétgyűrű  bizanti  császárnő  arcz- 
képe  intaglio  vésetével  aranyba  foglalva ,  melyben  S.  (igillum) 
Alexandri  Varadin.  epi.  olvasható.  Kétségtelenül  egyike  legneveze- 
tesebb e  nemű  régiségeinknek  a  mint  a  középkori  e  nemű  királyi 
püspöki  és  főúri  pecsét-gyűrűkön  a  római  és  bizanti  gemmák  cameoi 
8  intaglioi  használatban     voltak.  Más :  Lodomeri  archiepiscopi. 
//.  TmJos  király  pecsétgyuriíje  aranyba  foglalva  a  magyar 
czímerrel  és  Ludovici  II.  régis  fölirattal.  Fehéres  sötét  románczos 
abroncsa  két  fej  alakzattal  végződik. 


*     V 


496  MAéT^m  ne-  te 

IxabeOa  HrŰjfmé  ggim^dwi  ggirüje ,  dis  fmminffnowthl 
Abroncsán  YaibeDa  B.  ü.  (nngariae)  és  8  (áe)  F  (nte)  T 
(dvnl). 

Ax  Andrámf  emfiéd  cximeres  peewiijfjfürüjej  nagj  anangá 
kőTel  és  lománcz  fogkdnttaL 

//.  RdhSczi  Ferencz  jyirijc  éremsnrt  ansképCmL 

£  mellett  még  siámosabb,  határosaitlnnabb  Icoiú  4b  bM 
gyürú ;  k5z5tt5k  ^r  mz  Ahjoh  lűumwmL  Mimbinnyi  gr.  Alriiil^ 
sjr  Manó  gyfigteménynyéboL  Letira  s  kisdTa  ábrükkid  ai  Ai^ 
chaeologiai  közlemter^  9  kötetében ,  Talamint  Magyarataqlgí 
r^gésieti  emlékek  IL  kötetében  ül  Ugyaanlt  ai  általa  kiál- 
lított érembéljeg  is  Magrarország  czImeréTel  és  M  (oneta)  Bqpi 
Ungariae  fölirattaL  metszetben  s  leirásáTal  megjelent.  —  Hasoa- 
lön  ezen  gytyteménynek  az  ntöbbi  munkában  ismertetett  táigjií 
közül  Tannak  kiállitra  az  itt  következő ,  nemiig  histöriai  osdálí 
« nevekkel  s  föliratokkal  jelelt  tárg3rak: 

Sz.  J.  állítólag  Szapolfoi  JdnoM  kezdöbetfikkel  és  ISA 
évvel  jelzett  nagy  ezüst  serleg,  hagyománv  szerint  a  Hifipip 
várbOL 

P.  ^í.  ErJoiIif  Pdl  1^*18  fölirattal  aranyozott  ezüst  seriej. 

Serífif  ezüst  s  arany  pikkelyekkel  s  közepén  harczos  buzo- 
gánynyal, toli  ráta :  Mnrhnu^f  -^'"</*  ^'^ztgfití  P}S^.  ^dlffy  grú/ok 
czínurt'rtL  ú«;y nevezett  nautilus  eziWtbe  foglíút  kagy/ó-serleg  hor- 
gonyt >s  Genins  és  Triton  ^zobor kaival. 

-l/xi/v  Micíns  Ui7»$  iVilirattal.  nagy  aranyozott  ezUsf  serieg. 

^Keg.  Káhíczg  ^^y^^^yy  cshnihntta  PjO0<  fölirattal  nagy 
fZiUt  seri  tg. 

Ezüst  obtgatarfn  megaranyozva :  R.  V.  A.  K.  S.  N.  A.  J 
ti.  T.  és  Valen.  Kapusi.  Virtute  lUice  Comite  fortuua  fölirattaL 
Domborművein  mülielyl>en  dolgozó  k«nács.  iiUötto  gyűrűt  tartó 
angyal. 

Sugo  Prter  Anno  l'»^L  fölirattal  kokvsflió  serleg,  czlln6^ 
képe  csörél)en  olajágat  és  gahimbot  tartó  kéz. 

Aranyozott  i'cííjr/  strUg  vésmuvel  és  Mirgaretha  Bartedf 
Xagi  Taffía  M^í.  fölirattal. 

Híirom  kis  ezüst  kancsóf>*'l  álló  csoportozat,  melynek  födél- 
zetén az  Andrássyak  krasznnborkai  vára  van  alakítva  »0  qnani 


EMLÉKEK  kiállítása.  499 

bonum  et  JHCundum  bibére  fratres  in  unum.  Csináltatta  Andrássy 
Ferencz  1748  fölirattal. 

Ezüst  serleg  koszorü  Aesculap  és.  Balog  László  1647,  vé- 
settél 

Aranyozott  ezüst  serleg^  vésete :  kigyö  almával  szájában  és 
mébkas  kalászszal.  Gregorius  Bethlen^  Toroczkai  Mária  1085. 

Ezüst  kis  csupor  vésett  czimere  három  nyilattartö  kéz  és 
fölirata  berédi  Sófia  csináltatta  1704. 

Tányirik  hatszegű  alakúak  ezüstből  aranyozva  czimerek- 
kel :  kéz  bárom  nyilat  tartva,  és  virág,  melyen  nyillal  keresztül 
lőtt  galamb  ül.  Fölirata :  Seredi  Benedek,  Üjlaki  Borbála.  A 
D.  1696. 

Ily  érdekes  asztali  készletek,  melyek  különösen  úti  vagy  tá- 
bori edényékül  szolgáltak  gróf  Teleky  Mihály  és  Sándor  által 
kiállítva,  hasonlón  t'óbbsz'ógU  az  arany zoft  ezüst  tányérok  dombor 
müvezettel,  s  nagy  itczcszerü  kupák  és  poharak,  melyek  úgylát- 
szik, egymásba  helyezhetők,  részint  czímerekkel  is.  Közöttük  egyik 
Barcsai  Béla  tulajdona  s  egykor  Barcsai  Ákos  erdélyi  fejede- 
lemé: lombozatos  kerettel  és  »Acha(tius)  Bar(csai),  de  (i) 
G(ratia)  Tr.(ansilvaniae)  Par.  Re.  Hu.  Do.  et  Si.  Co.  Há- 
tul B.  F. 

Aranyzott  ezüst  serleg  állítólag  Teleky  Mihályé  a  Teleki 
és  Vér  czimerrel  s  1670  fölirattal. 

Érdekes  sajátságos  formája  végett  a  vederalakú  ezüsf  bor^ 
tartó,  csobolyónak  nevezve,  s  görög  aranyzott  tetradrachmák 
berakatával  díszítve.  Kállay  Béni  tulajdona,  a  mellette  elhelye- 
zett több  ezüst  serleggel,  rajtok  Bethlen  és  Rhédey  czímerek  és 
1612.  évfölirat. 

Ezüst  billikom,  Bethlen  Oábor  fejedelem  serlege.  Szájnyí- 
lása körül  renaissance  vésetben  Jupiter,  Juno  s  Minerva  mada- 
rai a  sas,  hattyú  és  bagoly.  Közepén  más  kéztől  bevésve  Bethlen 
czímer,  fölötte  ö(abriel)  £(ethlen)  1621.  Ipolyi  Arnold  \  tu- 
lajdona. 

Ezüst  arany  kanna,  állítólag  Rákóczi  Györgyé.  Hasonlón  Jiá- 
kóczi  Ferencz  ezüst  aranyzott  akkori  divatos  articsóka  alakú  kelyhe 
1648.  És  az  ónodi  ref.  egyháznak  Rákócziaktól  származó  edényei. 


6Ö0  H A^OYAB  MŰ-  is  TÖRTÉRSTt 

Es&st  aranyzott  pohftr  Szikká  Jstváoé  1664.  HjMnúAn  fly 
ÍTókdiely  Jankó  István  fölírassál,  sat. 

Ezen  nagyobb&ra  hazai  történeti  jelloglk ,  czimer-  és  nér- 
vesétekkel  jelzett  diszeszközök  s  edények  meDett,  jöral  nagyobb 
még  azok  száma  és  m&becse ,  melyek  ily  jelleggel  nem  blmaL 
Hazai  történetünk  és  művészetünk   szempontjából  is  aasérfc  ke- 
vésbbé  értékesíthetők  ugyan ,  mindamellett  mfibecsQk ,  sót  egy- 
kettön az  előállítás  és  mümodor  figydmet  érdemel  ai  előbbi  te* 
kintetben  is.  így  magyar  történeti  szempontból  is  min^j^  ftl* 
tflnö  a  gróf  Nákó  által  kiállított  aranjpsM  eM9tfedd$$  kufo, 
melynek  vert  müvezete  kidombpruló  három  magyar  viibmtk  «esi- 
téti  vxBdeiíi  alakját  áUitja  elö.  Hasonlón  ugyanattól  nevezetes  s 
nagy  aranyzott  ezüst  tél  vertmüvezetü  csataképpeL  Közel  jár  né- 
mileg az  Eszterházy  féle  nagy  tálhoz  a  gr.  Batthyányi  Lqosné 
által  kiállított  s  a  jegyzékben  keresztelő  medenczének  nerentt 
(lehet  egykor  annak  is  használt,  de  bizonyára  nem  arra  késsllt) 
ezflsf  s  arany  rendkívüli  nagy  tál.  Közepén  a  domborft  vertal 
valami  keleti  regényes  jelenetet  ábrázolna  Falke  szerint,  mint  es  s 
franczia  liasonló  XVII — XVITI.  sz:\zadi  müveken  gyakori  Hol- 
ott a  jelenet  a  né^ry  évszakot  ábrázolja.  De  azért  Falke  franciia 
luoilorailaczára  is  hajlandó  azt  ismertetésében*)  a  niagyarorszáp 
ötvös-niesterséíínek  tulajilonitani.  valamint  a  kiállításban  látliatö 
több  hastmló  vertmüvü  edénvt  és  tálat,  melvek  domborművei  nú- 
tnralistikus  modorban  utánzott  naiiyvirág  és   gjümölcs  alakzato- 
kat tüntetnek  nauvobbára  elii. 

Finomabh  idejjen  nürnbergi  mü  a  József  loherczeg  által 
kiállított  nagy  aranyozott  tz'isf  knnna  renaissainee  stylbeo, 
diMnlíornnivekkel  s  a  hozzá  larto/ó  »a<77  f^zUsf  iáh  melynek  dom- 
borművei az  év  néirv  >zakál  ábrázolják. 

Más  nagy  *ziUt  faf  aranyozva  s  belefoglalt  régi  érmekkel 
gr.  Kornis  Miklós  tnh\jih>na.  valóv/.inuh'g  olasz  egyszerűbb  mü. 
Ezen  érmekki'l  di>zitett  é^^  loglalt  etlények  kétségtelenül  Olasz- 
or>/ághan  krli'tkezheitek.  hol  hasonló  régi  érmek  oly  bőség- 
ben  vultak.  hojjv  dis/itménvül  i-  használtathattak.  Ámbár  később 
a  íiyakori én-m  srvniteménvtk  által  níá-utt  is utánozhatókká  lettek. 

M   l^•0».    117  5  köY   sz.  IVilag^^  zur  Wiener  Abeodpost. 


I 

-t 


SMLÉKEK  KIÁLLÍTÁSA.  501 

A  csigából  készült  Argonaufa-serleg  a  szA,rát  képező  szere- 
csennel és  talapján  vertmüben  domborodó  szerecsen  alakokkal 
csínos  bizar  renaissance  mti.  Hasonlón  gr.  Kornis  Miklós  tulaj- 
dona. Ily  bizar  renaissance  Ízlésű  de  szép  ezüst  serleg  ivó- 
szarv  alakban  Neptunnal  s  tengeri  istenekkel,  Koncz  Perencz 
tnlajdona. 

A  legszebbet,  legnagyobbszerübbet  s  legrégibbet  ezen  ser- 
legek közül  már  a  történeti  előkelőbb  emlékek  közt,  mint  I.  Má- 
tyás királynak  tulajdonított  s  1475-ben  a  Lignitzi  berezeg  szá" 
mára  készült  pokált  említettük. 

Kánk  nézve  magyar  művészeti  szempontból  érdekesebb 
még  ezeknél  is  a  remek  erdélyi  zománczmüvezctü  és  gyengéden 
szép  kisebb  alakú  fedeles  kehely,  gr.  Mikó  Imre  tulajdona ;  ha- 
sonlón f,z  erősebb  erdélyi  zománcz  müvü  fedeles  kupa  Ipolyi  A. 
tulajdona.  Edény  e  kettőn  kívül  erdélyi  zománczczal  a  kiál- 
lításon még  csak  két  kisebb  igen  élénk  szinű  kehelyke  (Peclierl) 
látható,  ha  jól  tudom  B.  Redl  és  Szitányi  tulajdona.  De  van  még 
egy  ily  szép  szinezetű  zomdnczos  ékszer  szekrény  kiállítva  Egger 
Samutól.  Mindannyit  hazai  e  nemű  művészetünk  során  fogom 
még  alább  külön  ismertetni. 

Nagyobb  számban  vannak  még  a  közönségesebb  ezüst  tálak 
(egy  például  velenczei  dózsék  fövegével)  vert  műben  és  hasonló 
kupák,  melyek  kevésbbé  tűnnek  fol.  —  E  mellett  nagyobbszerü 
s  mübecsű  elefántcsont  faragványü  pokálok  ezüstbe  foglalva,  ha- 
sonló szekrénykék,  sőt  egy  régibb  nyereg  is ,  melyek  részben  re- 
naissance Ízlésűek,  de  részben  még  régibb  keltűek  is,  mint  a  sze- 
krények közül  egy  és  más  s  épen  a  burgundi  mívű  nyereg  is  (a 
szombathelyi  múzeumból) ,  mely  a  XV.  századból  látszik  német 
minuscula  fölirata  szerint  származni.  Hasonlóit  egyébiránt  a 
nemzeti  múzeumban  is  találjuk. 

Még  egykét  tárgy,  mint  az  egyszerű  ezüst  szekrény  Károlyi 
czímerrel  és  Károlyi  Klára  1712  fölírassál,  zárhatja  be  az  egész 
sort ,  melyben  nem  lehetett  szándékunk  leírni  a  kiállítás  lajstro- 
mát, ha  nemcsak  a  nevezetesebb  mű  és  történeti  becsű  tárgyakat 
kívántuk  kiemelni. 

Szilzadok.  33 


5ljSÍ  IIMIVAU  HC-  i:S  TÜRTfcNKTi 

A  kiAllttott  BAJAtltif;  íigy  nevezhető  ékszerek,  nagjobUr*  a 

yar  vw/ethne  tartozó  mentfiköfök-,  ikrekből,  gombktízaJeidl,  bos- 

•  forgóiariókbál  fiUanak  \agy  nlSi  fejékek,  diadémek,  nyak- 

•zeli  ügyneyezott  l^iiontytík.  Egyegy  Bzelencze,  örii,  sok-étos- 

a,  karperoc/.  6h  láncz  a/.,  mi  ezen  fülUl  ínég  fóltüiihet.  Türté- 

imlökü  tárgy  esiek  kflzott  is  kevés  van.  Egy  állítólagos  Zápo- 

i«ntek&tli  IHGÜ  év  H/.fLinmal  k»  zománczos  bogltVrral,  azuUn 

ipaffy  Mihólynnk  tulajdonított  ostábla  ezüstből,  sodronyig 

zczal  carneol  s  unix  medaiUonokkal ;  mindkettő  br.  Frúna; 

«ö  tulajdona ;  vagy  in6g  aBetlden,  Tököli  éa  R&kóczíak  nértsl 

szekUtőtt  vkgi  zsehárdk  mindaz,  mit  t-zek  kÖzől   mini  történeti 

yat  umlttent  lehet, 

Ezen    6kszi>rek     nagyobb     s    érdekesebb     része     azonliM 

zomíincítczal  lövőn  díszítve,  ezen  művészetünk  t&i'gyalás&nA]  lef- 

Ikalmasabban  lesznek  e  részben  méltányolhatok, 

KomAiicz-müvészetük  toszí  becsessé  hasonlöaii  a  gröf  ZÍ- 
my  Ödön,  Tisza  T^^on  öa  Osetvertinszky  berezeg  által  kiánitott    , 
ortitz  e»i»z4ket,  gyerlyaíartókat  én  indíni  rdétiyeket,   minélfogra    ! 
8zintéii  az  előbbiek  mellett  vehetők  majd  alább  L-zuk  sor&u  idon-  ^ 
tiitbc.  ^ 

m.  I 

'l  képfk  éa  kiinyoek.  Igen  ónlckes  tanulmányt  szolgáltatnak 
még  a  kiállított  történeti  festmények  és  családi,  nagyobbára  sm- 
téri  történeti  nevezőt ességii  férfiak  és  nők  arczképei.  Ha  valaha  si- 
kerülne mindazt,  mit  családi  kastélyaink  és  lakaink,  valamiut 
köztermeink  énemben  birnakössüe.'illítani  egy  helyütt,  nem  kétel- 
kedünk, hogy  még  a  hazai  festészet  tőrténtítere  nézve  is  érdekes 
néhány  ismeretlen  adat  kerülne  elő. 

A  mint  azonban  itt  most  összekerültek  mondhatni ,  hogv 
az  egész,  még  inkább  mint  a  többi,  csak  a  véletlennek  köszönhető 
lévén,  alig  lehet  ezek  nyomán  valami  határozottabb  szempontb6l 
kiindíilui  ismerttítésükhen.  Erudetileg  ugyanis,  a  képek  kiálti- 
tása  nem  is  volt  tervezve.  De  bármily  gyarló  és  kevés  az,  a  mi  itt 
minden  rendszer  nélkül  kiállítva  látható,  mégis  jóval  érdekesebb 
nemcsak  a  hazai  viselet,    liaiiem  történeti  és  mütörtóneti  szem' 


BMLÉKEK  RlÁLLfTÁSA.  603 

pontból  is,    mintsem   hogy  ismertetése    egyszerűen   mellftzhető^ 
volna. 

Legrégibb  lehetne  talán  /.  Mátyás  és  Beatrixnak  fehér 
márvány  dombormivü^  s  azért  legalkalmasabban  ide  sorolható 
ismeretes  mellképe  az  ambrasi  gyűjteményéből.  Ámbár  valószínű 
másrészt  hogy  c  szép  és  remek  domborművek  korán  sem  egykorúak. 
A  műismerő  közelebb  vizsgálva  azokat,  könnyen  II.  Budolf  korába 
helyezheti,  midőn  annak  udvari  művészei  híres  történeti  alakok 
hasonló  képei  utánzásával  foglalkoztak.  Nem  lévén  egyébiránt 
kezem  ügyében  e  domborművek  provenientiaira  szóló  adatok, 
egyelőre  nem  akarom  a  fölvetett  kérdést  tovább  vitatni. 

Ezután  legrégibb  lehet  II.  Lajos  királynak  hasonlón  az 
ambrasi  gyűjteményből  ismeretes  arczképe^  hosszas  rá  vonatkozó 
fölirattal  is  jelölve.  Ámbár  ezen  is  a  Holbein-,  sőt  későbbi  Am- 
berger-féle  arczfestészeti  modor  fékeismerhetlen  s  alig  tehető  fel, 
hogy  Lajos  akár  az  egyiknek,  akár  a  másiknak  ülhetett  volna. 
Valószínűleg  ez  is  tehát  csak  később  más  arczképei  után  készült. 
Kétségtelen,  hogy  özvegye  Mária  királyné    német-alföldi  kor- 
mányzósága korában  többször  festette  királyi  férje  képét  ennek 
halála  után.  Nem  ismerjük  azt,  melyet  valószínűleg  a  híres  né- 
met-alföldi mester   Van  Orley  udvari  festője  által   készíttetett, 
mint  máshol  ezt   kimutatom.  Hanem  ismerjük  még  a  brüsseli 
Gudula  egyház  ablaküveg  festményein  Lajosnak  özvegye    által 
életnagyságban  festetett  és  szép  magas  alakot  előtüntető  képeit, 
melyek  hasonlata  távol  áll  ezen,  a  nevezett  híres  arczkép  festők, 
Holbein  és  Amberger  modoros  arczkép-festészetét  jellegző  kép- 
től. A  viselet  is  nem  magyar,  hanem  burgundi,  német-alföldi,  mi- 
nőt azon  kor  fejedelmei,  például  Miksa  és  V.  Károly  császár  ké- 
pein látunk.  De  a  hosszú  fölirat  is  rajta  csak  azt  tanúsítaná,  hogy 
a  király  holta  után  emlékűi  készült  a  kép.  Végzetes  élete  rö- 
vid éveit  számítva  mondja  ugyanis :  Haec  Ludovici  regis  imago 

fűit.  — 

Mind  korra,  mint  műbecsre  nézve  jóval  távolabb  áll  e  ket- 
tőtől is  már  a  többi. 

Érdekes  Thurző  Szaniszló  nádornak  s  neje  Czobor  Erzsébet- 
nek, kiknek  nem  rég  kiadott  levelezésökből  gyengéd  s  nemes  vi- 
szonyát ismerjük,  a  halálos  ágyon  kiterítve  levett  életnagyságú 

33* 


504  HaCYAR  Hf-  É8  Tr>KT^..VeTI 

képe  Árva-Tár&ViL  Fóuri  rsaládainkban  ezeu  kogyelct<>.«  .«xfiU- 

Itizouyos  korban  aanjíra  ditatuzott.  mint  jelpnleg,  példáúJ  a  Iw 

lott-nuLsk  lerítele.   Ismetvk  ily  k^ptárakAt ,  liol  mint  példabl  u 

i       tori  BlTfoháiy-fél«  dubniczi.  később  Szarv&ra  s  részben  mii 

■  ■tPmzeti  múzeumba  is  egyes  dvabjaibau  jutott  csal&di  képtii- 

.  még  az  elhalt  c&^csemós  gyermekt-k  íh  igj'  kiterítve  a  Iialotti 

n  Tétettek  le.   Benne  nemcsak  a  családi,  történeti  arotki)'- 

[eszet  teljességét,  banem  a  legérdekesebb  történeti  viselet.  -' 

;ame-képeket  bimók.  úgy  a  korrajzi  irodalom,  mint  a  tűrli- 

ti  festészet  szá.mára.  ha  még  "  ''•'nlevöt  megtartani,  hozzá  írr- 

netővÉ  tenni ,  s  összegjüjteni  képesek  volnánk  most  aa  utók" 

aban. 

L^iukább  ezen  történet- festészeti  é^  costume- viselet  iaat- 
rote  tekintetében  érdekes  a  többi  kiállított  kép  is.  Uyen  a  TOfr 
kényi  csata  óriási  nagy  képe,  hg  Eszterbáziak  tulajdona ;  hason- 
lón az  0  csatában  elesett  négy  Eaitrházynak  Gáspár-,  LásdiK 
Ferencz-  és  Tamásnak  életnagyságii  képével.  Másaik  Bars-v&nn'- 
gye  teremében  Aranyos-Maróton  is,  melynek  közelében  van  T^ 
zekény,  függenek.  Művészi  kivitelére,  valamint  a  coíitumra  ofow 
is  érdekesebb  Nádaidíj  Julianna  életnagyságú  szép  képe. 

Hazai  festészet-történetünk  legkitűnőbb  két  müve  itt  i 
XVII. — XVIII-  századi  kitűnő  arczképfestÖnk  Mdnyokif  re- 
mekei :  liáda^  Pálnak  (1677  —1 733)  és  nejének  Kajálj  Klárdnai 
arczkúpe.  Gróf  Büday  tíida  tulajdona. 

Kgy  má.sik  híres  hazai  festőnktől  Knpeczki/ldl  remftül 
füNtve  látható  a  Rdhíczlak  (vagy  Tökölyek  ?)  egyike. 

A  Koháryaké  közül  herczeg  Kóburg  által  Sz.-Anta]WJ 
küldve  Istvánnak  és  Jánosnak  képe,  a  mint  gyászban  halvánfUl 
u  fogságban  ültek,  oda  festve  vasbillencseik  s  erre  vonatkoióta- 
tin  verses  fölirat,  gyengébb,  de  érdekes  történetfestészeti  mün-k. 
Ugyancsak  Istvánnak  a  költőnek .  kitől  az  előbbi  versek  is  Bí4^ 
máznak,  allegóriái  képlete,  a  mint  liálöba  keríti  a  halál ,  litlnti' 
aquarellben.  Továbbá  Koháry  Farkas  és  neje  Hocheaberí 
grófnő,  valamint  Koháry  András  s  az  utolsó  berezegnek  csínná 
ujabb  arc/képe. 

Nevezetesebbek  még  Btíthory  Intvén,  Keglevich  Pit«r  tó« 
éít  Hi'uay  htván  (1B64)  régibb  festet  ü,  :^  érdekesebb  visel  cl  ü  mcü- 


EMLÉKEK   kiállítása:  505 

• 

képei.  Fájdalom  átfestés  által  elrontva  latható,  részben  a  két 
Báthori,  de  különösen  Zrínyi  Ilona  képe.  Mindannyi  b.  Baldácsi 
sajátja.  Mig  Keglevich  és  Kévay  az  illető  családok  tulajdona. 
Érdekesebbek  még  az  Andrásay  család  egyik  szent  leánynak  képe 
domokos  apácza  öltönyben  és  B.(eata)  Ozanna  Virgo  Andrását/' 
ana  O.  s.  Dominici  obiit  Mantuae  1505.  Festum  eius  cum  missa 
et  officio  celebratur  18-va  junii«.  Kuriatovich  szerb  fejedelem, 
Zichy  Imre  1737 ,  végre  a  Rákócziak  arczképei,  //.  Ferenczé 
pastell  festményben,  gr.  Erdődy  Károlynéjé  Ónodról,  másik  olaj- 
festvényben,  gr.  Batthyányi  Lajosné  tulajdona,  ugyan  annak  más 
mellképe  hg.  Winditchgrátz  tulajdonában,  gondolom  Sárospatak- 
ról. Ugyanattól  egy  más  Rákóczi  arczkép ;  s  még  egy  Rákóczi- 
nak ifjxűcorí  arczképe. 

Legnevezetesebb  s  valóban  nagyszerű  remek  mű  ezek  közt 
a  gr.  Eszterházy  Miklós  által  kiállHott  carton :  Leonardo  da 
Vinci  híres  párisi  louvrei  képének  előrajza,  mely  Sz.- Annát  a  sz. 
szűzzel  és  kis  Jézussal  állítja  elő.  Szárnyas  keretén  a  mürc  ós  szerző- 
jére vonatkozó  fölirattal  s  közbe  alkalmazott  más  kisebb,  a  sz.  csalá- 
dot uz  előbbihez  hasonlón  előállító  és  Rafaelnak  tidajdonított 
cartonnal  vagy  vázlattal ;  de  mely  már  roszabbúl  van  fönntartva 
és  nem  vehető  ki  jól.  —  Hasonlón  a  leghíresebb  művészek  egyike 
Michel  Angelo  rajza  után  készült  volna  állítólag  azon  szép  kis 
renaissance  házi  oltár  féle  kép,  melyet  Haynald  érsek  állított  ki. 
De  mind  ennél^  még  ama  Vinci -féle  elsőrendű  remek- 
nél is  érdekesebb  honi  műtörténetünkre  nézve  azon  XV-dik 
századi  régi  három  kép,  mely  az  egyházművek  kiállításá- 
ban a  szepesi  műkincsek  közt  látható.  Ezek  közül  a  két  első : 
Madonna  a  kis  Jézussal  angyalok  közt ,  s  a  Fájdalmas  szűz 
úgynevezett  Pieta-kép,  arany  alapon  a  XV.  századi  késő  gót  íz- 
lésű fesztészet  modorában,  s  e  nemben  másod-  vagy  épen  harmad- 
rangú mű.  De  a  mi  páratlan  becsűvé  teszi,  hogy  velők  egyik  ek- 
kori hazai  festőnk  nevét  fönntartva  birjuk ;  még  pedig  azon  fes- 
tőink egyikét,  kik  ez  időtájt  Szepesnek  számos  és  nagyszerű 
szárny  oltárai  s  egyházi  falfestményei  képeinek  egy  részét  készít- 
hetek. A  képek  egyikének,  (a  bold,  szüzet  előállítónak,  mely 
poprádinak  neveztetik  a  jegyzékben),  keretén,  mely  hasonlón 
arany  alapra  préselt  mintázattal  készült,  mint  maga  a  festvény 


606  MACTAB  MC-  KS  TÖRT^ETf 

falapja,  a  következő  neiezet^s  folinüot  talAltiuk :  ífieolnv*  4* 
iiczia  1.  d.  I4S4  pittnL  Tehát  ezen  Löesii  Miklós  mester  Tolt 
k  derék  művész,  ki  1464  körút  teátett  az  e  koi-i  élénk  ^- 
j  művészettel  diazlö.  Szepesben  !  Töle  származik  niiudj&rt  a  mir 
■t  kép  is.  Csak  hogT  nevét  a  hazai  műtörténet  számára  föl- 
ük! Ezen  képet  ös^Eehasonlitá^  nyomán  moi»t  könnyű  lesz  még 
sben  s  a  vidéken  többi  műveit,  sót  egész  iskolájjit  is,  mestert- 
«  tauitványaiuk  képeit.  fÖtfedeznOnk  mag^-ar  mütörténetfink 
vívmányaként  és  gyarapodásául.  Mert  mindjárt  péld&nl  o 
luadik  kép,  mely  8z.-lstván   niagy.  királyt*  koronával  3  joga^ 
kezében  mellképben  áltitja  eló,  még  pedig  régibb  tempera 
*tészetbeo,  egy  más  és  az  előbbinél  is  sokkal  jobb  magyar  fes- 
észeti  iskola  müvének  mutatkozik.  E  mellett  egyházilag  is  cor- 
^bb,  helyesebb,  sót  val6iii  miotaszerá    példányul  szolgálhat 
-István  királyunk  képének  elóáUitására. 

Egy  sor  érdekes  rézmetszet  kiséri  még  e  képeket.  Nagyob- 
i  Bubics  Ziágmond  apát  e  nemű  gyQjteményéből  valö,  közit- 
itt  csak  az  érdekesebb  magyar  tíirténeti  arczképeket  emlltjöii 
meg:  Verancairs  érsek  RoUi  Márfont'H.  Klej^el  bíbornok.  Tökély 
Imre,  Zrínyi  MiM-ís,  BiUhory  Zsigmond,  Rákóczi  Ferencé,  Ko- 
hnic9,  Forgách  Zsigmond,  Rákóczi  György,  Bocakay  éa  Bethltn 
részint  ismeretlenebb,  részint  ií^moretes  arczképkiadásai.  Neveze- 
tes a  zobori  camalduli  zárda  aquarell  képe  is  1690-böl  a  nyitrai 
gym,  tulajdona. 

Könyvek.  Nem  kevésbbé  becses  azon  kevés  is,  a  mi  érdekes 
kézirati  vagy  régi  nyomata  és  művészi  kötetü  könyvekben,  hason- 
lón szintén,  ügyszólván  véletlenül  beküldve  az  összeállltá'abaD 
összekerült.  Ezek  történeti  és  mü  szempontjai  kiemelésében  Íi* 
csak  igen  rövid  leszek,  irásközben  arról  értesülvén,  hogy  azok  tü- 
zetes leírása  is  közzé  fog  tétetni. 

Itt  van  Kinizdi  Pálnak  nevezetes  s  eddig  csak  az  irodalom 
s  nyelvtörténet  búvárok  előtt  ismeretes  magyar  imádságos  kéa- 
irati  codexe,  gr,  Festeticli  Tassilo  keszthelyi  küiiyvtáráböl 

Ide,  soroljuk  Magyarországnak  a  gr.  Apponyi  Sándor  ál- 

t4l  kiáHitott  első  eddig  ismertei  l^SZ-diki  térképét,  mely   />iaír 

Bakács  hibomok  titkára,  lolvétele  nyomán  készült  Ennél 


EMLÉKEK  kiállítása  507 

csak  egy  régibb,  de  csupán  Erdélyi  térképpel  bírunk ,  melyet 
Honteru8  készített  és  Verancsics  érsek  tartott  fönn,  egy  példány-" 
ban,  mert  a  többi  megsemmisíttetett  mint  hiányos,  a  szerző  által. 
A  nemzeti  múzeum  ezen  unikumát,  csak  minap  ismertette  Fabri- 
cius  a  magyar  Académiában.  Ezekhez  járulhat  a  Bubics  apát 
gyűjteményéből  kiállított  hasonló  Csallóközy  térkép  1620-b6b 
Pozsony,  Oyör,  Komárom  és  Esztergom  külön  képeivel. 

Itt  említhető  föl  Báthory  Istvánnak  lengyel  király lyá  tör- 
tént megválasztásáról  szóló  okmány  is,  a  lengyel  választó  or- 
szágnagyok 67  egymás  mellett  lefüggö  pecsétjével  megerősítve, 
gr.  Erdödy  István  tulajdona.  Mellette  II L  András  király  nagy 
íiiggő  pecsétjének  egyik  szép  példánya,  mint  az  Praynál  (Syn- 
tagma)  kiadva  látható. 

Kisebb  érdeküek  a  Pekiy  családnak  a  vörös  bársony  kö- 
tésre alkalmazott  czímerével  díszített  kis  imakönyv.  Hasonlón 
Tököly  család  czímerével  zöld  bársonyba  kötött  imakönyv. 
Mindkettő  az  erdélyi  múzeumé.  Erdekesebbek  Selmeczbánya  vá- 
rosának régi  bányajog  codexei  a  XV.  századból  miniatűrökkel. 
Míg  a  kötésen  művészileg  alakított  ezüst  végek-  és  sarkok- 
kal van  kiverve. 

Még  érdekesebbek  ilyen  sark  és  köldök-foglalatok  az  óriási 
nagyságú  győri  antiphonaUn  /  rajtok  a  négy  evangélista  Sz.- 
László  király  s  Boldogságos  szűz  mesterileg  alakított  dom- 
borművű képei,  mig  a  nagy  hártya-codexben  az  érdekes  kez- 
dőbetűk miniatűrjei  váltakoznak.  A  győri  egyház  könyvtárá- 
nak ezen  nevezetes  tárgya  egyébiránt  már  ismételve  ismer- 
tetve volt,  ha  jól  emlékszem  először  a  győri  rég.  és  tört.  füze- 
tekben. 

Ugyanonnét  állíttatott  ki  több  becses  régi  és  történeti  érdekű 
könyv  példánya:  a  budai  corvina  egyik  hártyacodex  példánya  : 
Blondi  ForoinL  Roma  instaurata  Florentiae  1467.  Mátyás  király 
czímerével.  Petrus  Lombardus  állítólag  XIII.  századi  hái*tyacodex. 
Erdekesebbek  Perényi  Fer,  a  Mohácsnál  elesett  ifjú  nagyváradi 
püspök  s  kitűnő  renaissance  humanistaíró  s  tudós  misekönyve^ 
Budán  1498  kiadva  hártyára  nyomott  szöveggel,  de  kézzel  fes- 
tett kezdőbetű  miniatürekkel,  később  Oláh  Miklós  érseké  s  más 
történeti  nevezetességű  személyeké,  mint  föliratai  szólnak.  Zápo  - 


&  MAUVAB  HC-  &S  TÖRTfíliKTI 

J<Íi»t  köiiyvt&rítböl  viiló    a  fölírat  sieríot :   Sum  Johanmt 

'lin    Hungáriáé:    Hotterodami    ErasnttLi    kÖDjvénvk  Jí 

a  príncipis  1516-diki  baseli  kiadása. 

Utitkiyry  htván  k'Dgjel  királyé  s  áltaJa  rokonának   Mik- 

kütdctiitt,  liogy  öt  talán  megtérítse,  mint  a  tölirat  értvl)u>- 

^'oiviíovtusna^  Krakóbaii  1583-ban  kiadott  muokftja-.  Do  vn- 

falsatJ  cctilcsiae  discrimine.  —  Biithonj  Zsigmond,  crdéln 

■elem  köDyvt&r&böl  .iz&rmaznék  ismct  a  föliral  .izf'rint  a  7^- 

'Uí  Ungnae  latinat  1576.  baseli  kiadása. 

Nnpiagt/i    DöTwHör    elöbb  enltlyi ,    majd    győri   püsiiiili- 
,   ki  tiz  erdí-lyi  fejedelemnek  ezeu  k»JujT,-t!Ít ,  valamíat  má-i 
Tb&KÍ  müveket  is  hozott  magával  Győrbe,  mistkönyvf  újabli 
lenben. 

Eüekon  kiviil  a  zágrábi  sztiketiegylifiz  állított  ki   nagy  mu- 
HVi  miitnUt,   melynek  egész  lapokat  elfoglaló   szép  miniatűr 
tya-festmónyei  váltva    egy  kitüno  olasz  renaissance  68  egj 
letali^ldi,  burgundi  festő  müvei.  Az  elsőkön  Bakács  bil>OTw\k 
i:/,traerf  van  ftístve,  mlg  az  utóbbi  jellegű  képeken  egy  ismerpt- 
letiebb  fí'l  oroszlánt   s  fél  csillagot    mutató  czimer  li'itható.  A 
]rf;s/r1i[i    ü  ricniü  kí-ső  IiítilyacodeKek   nagybecsű  példánya.  Ér- 
dekes imiot  egy  missalc  magyar  szentek  fametszett!  képeivel;  sa 
ziíijrdhi  akadémia  Corvin-codexe. 

Hanonló  jelleggel  blr  a  gróf  Apponyiak  apponyi,  elöbb  po- 
zsonyi könyvtáriból  kiállított  Pl'j/omaeus-íÉle  gyönyörű  földttr- 
képekkel  feMtetf  liártyacodex  s  egy  más  hüi^oiúó  Heliitnns  pÜdéiUj, 
valamint  XII.  szíizadi  Pntdentius  codex  és  a  burgundi  csinON 
miniatűrökkel  disíítelt  imakönyv. 

Újabban  utólag  érkezettek  közül  b.  .TeszenákCktól  van  eg)' 
érdekes  kötésű  liUtlier  biblia,  Lntbernek  színezett  és  a  kötésbe 
vésett  képével;  mint  hasonló  akkori  kötések  példányai Lemperti- 
Hebcrlo  által  a  könyv  kötés  lörténete  czimü  nagyszerű  műve  kép- 
tíibl/iiii'látimtök.  l'gyanoiiuét  egy  érdekes  kézirat  képekkel :  Fran. 
Venerisdogc  követ  utasításai.  Egy  más  érdekes  kötés  préselt  szép 
rouaissance  ízlésű  ábrákkal  gróf  Keglevicli  Istváu  gyűjteménye 
bői  Petrarca  munkái  borítékán  látható.  Más  ezüst  renaissaoce 
vertmnvű  kötés  a  C'íoruai  prépost^ág  kis  imakönyvén  töot  föl 


EBH^ÉKEK    kiállítása.  509 


IV. 

Aránylag  legtöbbet  és  müértékére  nézve  is, valamint  történeti 
tekintetben  hasonlítliatlanúl  legbecsesebbet  az  egyházművészeti 
emlékek  köréből  találunk  kiállítva.  Ezek  magok  egyedül  egész 
nagy  termet  töltenek  be  magas  nagy  szekrényekben.  Itt  a  rende- 
zés és  a  fölállítás  is  legjobb  áttekintést  enged.  Azonfelül  az  eszter- 
gomi, győri,  beszterczebányai  és  szepesi  egyházi  műkincsekről,  ha 
nem  is  kimerítő  s  hibátlan,  de  részletes  külön  jegyzékek  adattak 
ki,  az  illető  egyháznagyok  által;  melyek  a  tájékozást  is  könnyí- 
tik ,  s  melyekre  azért  itt  a  rövidebben  érintettek  mellett  utal- 
hatunk. 

Ezen  tárgyak  azonban  a  szakférfiak  előtt  egyszersmind  eddig 
legismertebbek  is.  E  kincsek  nagy  mü  és  történeti  becse,  azok  nyil- 
vánossága és  közhasználata,  a  liberalitas  és  könnyű  hozzáférhetőség, 
nielylyel  azok  eddig  is  a  közismeretnek  kínálkoztak,  a  szakférfiak 
által  azok  ismertetésére,  sőt  rajzaik  s  ábráik  kiadására  is  lolhasz- 
náltattak.  Már  régebben  és  nagyobbára  az  illető  szakközlönyök 
publicatióiban,  rajzaik  metszeteiben  a  külföldön  is  közzétéve, 
sok  közülök  hazai  képeslapjaink  és  magyar  régiségtani  s  egyház- 
niüvéíízeti-,  tan-  s  kézikönyveik  kiadásába  is  átment,  leírásban  és 
képben  megismertettetett.  A  nevezetesebb  közül  kevés  azért  az 
ismeretlen.  E  leírás  csakis  ezeket  tárgyalhatja  részletesebben.  A 
kiadottaknál  egyszerűn  utalhatok  azok  bővebb  és  részletes  le- 
liásaira. 

Legbővebben  van  képviselve  az  e  tekintetben  természete- 
sen legdúsabb  föegyházunk  az  esztergomi.  S  ennek  is  legbecse- 
>el)b  tárgyai  közt  legrégibb  s  legnevezetesebb  az  ereklye-,  s  egy- 
szersmind nyilván  könyvtábla  ,  (mise  vagy  evangeliom  könyvtáb- 
lája), mind  ilyenek  a  bizanti  művészet  által  mintegy  a  VIII.  szá^ 
zad  óta  Xll-dik  századig  készültek.  Az  ezüst,  aranyozott  s  kere- 
tein vertmüvezettel  dómborított  bizanti  ízlésű  alakzatok  s  ékít- 
mények mellett,  ritka  páratlan  díszét  a  sejtes  zomdnczozat  (emaile, 
cloisonné,  Zellenschmeltz)  képezi,  melyben  düs  és  gyönyörű  szín- 
változattal s  a  leggondosabb  kivitellel  vannak  a  szentek  ábrái  ki- 
rakva. E  nembeni   müértékére  és  ritkaságára  nézve  egy  maga 


k-,éertíata 

I«.airtM«nU«tiA4ÍHa.]Iat  tar  b  wa  f«nh 
-^Kwmmmagjma^hma^aA  H  ■mgfaiéifcabifc.  nelnk- 
|l<miitljwJ  JWQiTaAtiakm  uju^mí  «e}taat  w^- 

6MillH  gflm  i.fa  Ilin  1i  t   I  »to»  ■■rilaifii    Boek  adKní 
I  4k^tMk  lyiHljiiJ  f«;4tt  a.  JakAidMT  an 
h»«]|^T.(<«.  fmUftek  kiaibsk- 

<iiiy— liajlitii—  ■liij>nj«Éri 
L  fatMt  MfÉA  aU^vraL  Kagto  unoka 
t  «r4iatl  a  hÓMCi  MBÉMx  ÉtBcneti  knra  t* 
liifcMl^ia  Mcre  asanhí^  fi«?b«4wk  «  ■«&  klytuu  AltU 
Ml  a^  aiaücaw«<n«CBak  BnsKia  aé;  e 
l^bt«»  ta««C  >cbeB. 

B<rö<gafc  Bá  í  i^nt^eci  bMsvi  atxwá  Mrtaa 
kuui»ek  a  t^^ijii i  ntíiw*sr.  a  a.  «ía/karftf 
Ijvtrt  Bár  eUU  tvexvaem  AxKaa  a  larilr  tUtt  víMa  ae- 
Intt  lyi^if;  brtMBt.  nexAeB  ^  f^rtsjw^a  BCgt^tra.  IliUM  nJ^ 
^pMsrW  »  agT- MtcRtl    jArf****  ttatah  pam.  liTiTMk  •pa*- 

iö-í^üíl  ■:■>  rrv^rrOkk-'.  i>.';:<ir;  !>».):<■  -3i;>r3í-«k  a  XV.  a*- 
i:k^>4.  fLfyzt-i^  ^^  ICi:a--i-  s^>^:-  M.iríi  ^  '"*'i  a  karaafr 
ti-t  Eí.-irr:  £?■&.■  £7-::L£Tibi:-A  tt-^t--  >  .i- : ^'!>:í"ai  mapo4t  mmn- 
T-rTt  íMiiial   His-clv   iAí7:bb  -•^ÍV-'j'-     tn^xahrból  cbomm 

■  Vij-  ixin::  ->  'a1íi<i;i:^:í    :íí?-'i:7   -.-?    r-ir:iiyi>k.    fent    lirkg  * 

*:«.!>  r*_-,=t-:iTri  t:v.£Í>.;  i->  i. vi»::.cj;,-'».  atíiy^ < knsUH eJéa; 
•íis  r  KSTr^  joeUiij:*:   k^prak.    A    c>i3.>>   resaissaiKe  ■#« 


EMLÉKEK  kiállítása.  511 

királyaink  koronázási  felkonése  alkalmával  oZo/ía rí J  gyanánt  szol- 
gált. —  Gtót  ízlésben  készült  későbbi  dús  müvezetü  föpásztori 
bot  (pastorale,  pedum),  késő  csücsívü  architektonikái  alakzatok- 
kal s  drága  kövekkel  díszítve.  Állítólag  hasonlón  Kutaasy  érsek- 
nek tulajdona.  Széchy  Dénes  bíbornok-primás  kelyhe  (1440 — 
1465)  a  család  czímerével,  gazdag  s  érdekes  zománczozattal,  me- 
lyet hasonlón  alább  felemhtek,  mint  további  két  itt  kiállított  düs 
gót  kelyhet ;  ezek  egyike  az  úgynevezett  szakolczai  dús  zománcz- 
czal  és  drága  kővel  díszített,  másik  a  volt  ó-budai  káptalané  e 
uemü  nagyszerű  tárgy,  architektonikái  alakzatokkal,  szobrocskák- 
kal, sodronymüvezetü  zománczozattal  díszítve.  Ezekhez  csatlako- 
zik Szelepchényi  György  primás  tiszta  arany  és  drága  kövekkel 
ékített  kelyhe,  valamint  pontificalis  állványos  keresztje  tiszta  szín- 
aranyból (mintegy  200  körmöczi  arany  súlyú)  számos  zafir  sma- 
ragd kővel  és  keleti  gyöngyei  díszítve  s  dús  szép  zománczczal 
borítva.  Kitűnőbb  ízlésű  renaissance  mű,  mely  a  XVII.  század 
másik  felében  készült  vagy  talán  ekkor  javíttatott.  Az  elősorolt 
tárgyak  nagyobbára,  talán  egyet  vagy  kettőt  kivéve,  máris  kép- 
ben s  leírásban  Bock  és  mások  által  kiadva,  hazai  irodalmunk- 
ban is  ismertettek,  mint  a  Magyar  Sionban  innét  kéziköny- 
veikben Czobor,  Blumenhueber  s  mások  által,  valamint  képes 
lapjainkban  is.  Legújabban  pedig  Henszlmann  által  magyaror- 
szági r.  emlékek  II.  2.  részében  ismételve  kiadattak  a  Magy.  Aka- 
démia áltaL 

Ezen  sort  kiegészíti  még  egy  érdekes  kisebb  gót  alakzatú 
szentstgmutatő;  a  ritka  nagyságú  Bar áti-félekrütály kereszt, ezüst' 
uranyzott  feszülettel  s  foglalással  s  nagy  almantin  kövekkel  díszít- 
ve, valamint  a  szép  renaissance  vert  dombormívü  s  kövekkel  ékített 
bor-  éé  vizampulldk  tálczával  és  hasonló  kehely,  nielylycl  együtt 
Pázmányé  lettek  volna,  de  a  jegyzék  által  hibásan  tulajdoníttatnak 
föherczeg  Károly  Ambrus  prímásnak.  Hasonlón  renaissance  styl- 
ben  készült  ötvös  müvek :  kis  házi  oltárok  ezüstben  domborított 
vert  müvezetü  képekkel,  közülök  egyik  Pázmány  Péter  házi  ol 
fára.  Dús  ékszerek  sorába  tartoznak  a  történetileg  is  emlékezetes 
püspöki  mellkeresztek.  Mint  Pázmány  Péter  nagy  mellkeresztje  gyé' 
inánt,  rubin  és  smaragd  kövekkel,  gyöngyökkel  és  zománczczal  ki- 
i'akva.  Még  érdekesebb  Telegdi  kalocsai  érseké,  dús  és  szép  renais- 


AfaMUifc  Még  egiUii  fauMte  <t««s  HÍTcánk  «eiBport> 

mbtem  hoH  [■"'■'"    ■' j"fc**t  fcgr*  ■  mprai  jjjfiJ^ 

Mttl  KflWtlt  ifiMBi  fcthdy.  bsnot.  amtséetuiö,  me- 

_  u-ké. 

t  Ur^^ak.  banem 

lüt  AbU  ftéAtma  t^doVBak.  E  ^riot  m  silnü  UiUi 

ijr  atfamfl  ttU  mnis^gunó  ércxümetö  kena- 

I  eUttx  ^lea  oly  n*C7  sáina  szekrényoltir.  fctlvcqr  fo 

bn^áay,  n&szö«rt&  b  hiinz£«n  mi«e-öltön;  te  sxáznál  is  lóbb 

romáiK     B    ^t^itész?tí    idé^   templom,    melrekbeu    niiad- 

Ki*-n  i-rdeke*  tárgrak  fogUhatnik.   —  áll  h&tterében  az  itt  kiál- 

litott  iníiitcgT   3U   darab    mütárgyuak.  melv  a  sok  köx&l  csai> 

tniutegf  mntatöül  került  idei 

A  nagr  szim  mellett  érdekei  D>ég  a  mü korszakokra  nés^e 
in,  liogY  miudauuyi  oagyobbára  a  ké^  göüzlés  fcar&bdl  > 
XV'-ik  századból  in  a  XYI-ík  elejéről  valö.  A  romkn  iiléi 
előbbi  korában  tefaát  mé;^  keveset  termelt  volna  hazAok  eien 
ipai'OH  vidéke  is;  *^gy ,  miután  tübb  érdekes  román  épil«- 
luceti  mtive  maradt  (önu  e  kor-zakböl  k,  csak  a  götizléej  kor 
nagy  termelése  nyomta  el  s  beolvasztotta  amaz  előbbi  ntűkcrfl 
itt  ír,  mint  m&eutt.  De  a  későbbi  renaissauce  sem  termelhetett 
valami  kit&uöt,  mert  e  korlxil  sem  binink  nevezetesebb  vagy  W- 
vcbh  miiemlékeket.  Bizonyos  tehát  csak  annyi,  bogy  a  gMiiIto 
korában  kiválón  élénk  virágzái^nak  örvendett  itt  a  magasabb 
otyUzerU  műipar,  ilert  a  suk  közúl  kiállított  kevés  péld&uy  meU 
lett,  míg  azt  it  figyelembe  kr|l  vennünk,  hogy  ít  létezők  ia  amúgy 
ban  rejtegetve,  befalazva  kerülték  el  tuint  érdekesebb  múTi- 


EMLÉKEK  KIÁLLÍTÁSA.  S13 

szetü  R  gondosan  őrzött  tárgyak,  az  ellenség  s  az  ország  által 
elkobzott-  8  elrablott  többinek  sorsát.  Mindezt  összefogva  va- 
gyunk csak  képesek  teljesen  méltányolni  a  kiállított  szepesi  érde- 
kes emlékeket,  mint  a  hazai  e  nemű  virágzó  s  nagyszerű  műipar 
példányait  és  tanúságát. 

Ilyenek  a  felkai  szentségtartó ,  egyike  azon  nagy  magas- 
ságú gót  tornyos  csúcsíves  alakzatoknak,  melyeknek  nem  egy  szép 
példányát  találjuk  a  kiállításban.  Arhhitektonikai  alakzata,  a  to- 
ron}" támpillérek,  mennyezet,  fülkék,  keresztrózsák  és  vízhányók 
mellett,  még  nyúlánk  szoborkákkal  torzfökkel ,  dús  lombozattal 
van  ékesítve. 

Az  iglói  szentségtartón  hármas  tornyú  szokott  architek- 
tonikái alkotása  már  a  gótízlés  hanyatlását  mutatja,  ámbár  a 
technica  a  részletekben  kitűnő  szorgalmat  s  pontosságot  tanú- 
sít. A  görbített  lehanyatló  tornyok  mellett  a  viráglombékít- 
mények valóban  gyönyörűek.  Amazoknak  mű  kora  a  góthikával 
hanyatlóban,  emezeké  az  előtörő  renaissanceval,  már  épen  folkelő- 
ben  volt.  Ennek  magassága  is  még  az  előbbinél  jóval  nagyobb 
117  centimet. 

A  felső  s  alsó  lapsí,  a  kis  lormniczi  szentségmvtatök  s  a 
malduri  ereklyetartó  kisebb  mérvű,  de  mindannyi  érdekes  művek 
a  gótizlésű  ötvös  művészet  ezen  legkifejlettebb  tárgyában,  szép 
tervezeteik  s  eltérőbb  sajátságos  műformáik,  valamint  egyszerűbb 
alakzatuk  s  mérveik  által  kötik  le  a  figyelmet,  tanúskodva  a  ter- 
vezet és  kivitel  dús  változatosságáról ;  valamint  egyszerűségök  s 
Ízletes  alakjuk  által  méltó  utánzásul  kínálkozva  a  mai  e  nemű 
gyakorlatnak. 

Sok  szépet  nyújtanak  itt  a  keresztek  is,  meglehetős  változa- 
tosságban. Az  iglói  nagy  kereszt  előbbi  szentségtartójáról  ugyan- 
azon mester  nemes  műve.  Magassága  hasonlón  ritka,  mintegy 
70  ctiméter.  Rajta  súlyát,  (41  márka)  árát  (92  forint),  é3  korát  is 
1520  évet  bevésve  találjuk.  A  kisebb  kereszt  még  ennél  is  jóval 
kitűnőbb  ritka  példány  és  mű  a  korábbi  korból  a  XIV— XV-  dik 
századból.  Átlátszó  gyönyörű  zománcza  alatt,  mely  fájdalom  na- 
gyobb részt  letöredezett  van  bevésve  a  szent  képek  rajza,  melye- 
ket a  rá  borított  zománcz  színezve  tüntet  elő.  Készítésére  a  kül- 
földi limogei  és  kölni  műgyakorlat  hasonló  műveivel  vetekedik ; 


B14  MAGYAR  mC-  fis  TÍÍRTfcsETI 

míg  a  bevésett  »nova  eilln   igloi   fölirat  ant  tinúBlthatná,  hogy 
hazai,  iglói  ipar  és  kiváló  ineater  müve,  s  hogy  tehát  e  nemű  mes- 
rségtiiik  is  a  kilUold  hasonlójával  vptélkedett  vohia. 

A  bflai  ktrtsit  is  nemcsak  a  nagyobb  és  kitűnőbb  ötvús- 
észeti  alkotásokhoz  tartozik,  haueni  hasonló  ily  nevczet^íirbb 
i  niöbélyegét  viselheti  magán  föliratával;  ^/o/brií* (Christo- 
■nrus)  phbanus  de  Bda,  súlyát  6s  készítése  évét  (1518)  jeloive, 
a  körtvéli/eai  kfreazt  az  iglói  szentségtartó  meiterfere  mutat 
iinél  régibb,  kisebb,  de  jelentéktelenebb  mű  is  az  odarm 

De  mlg  e  szentségtartök  és  keresztek  nagy  mérveik,  szép  ^ 
változatos  alakításuk  mellett  is  bizonyos  mérsékeltebb  eg^ie- 
i'übb  s  azonos  mügyakorlat  müveinek  mutatkoznak;  addig elleu- 
ke/.óleg  a  kiállított  kelyhek  közt  néhány  fényesebb,  dúsabb  spau- 
rabb  zomáucz-  és  sodrony  miivezettel  s  ékítményeik  által  t&nnek  föl 
tha  inkább  már  importált  s  nem  szepesi  miivek  volnának, 
lyek  előbbi  jetlegétól  eltérőbbek.  Egyetlen  mindjárt  a  maga 
mimében  a  pyprád!  áttört  és  vertmivű  az  egyház  védszentj6t<^ 
ügynevezett  Sz.-Kgi/ed  kehelii;  melynek  gyönyörű  lombozattal 
úttürt  talapzatán,  mesteri  vectroiiben  Sz.-Egyed  legendájának  tb- 
dászata  áhí-ázoltatik :  a  vadászok,  szarvasok  és  ebek  alakjaiban. 
Míg  kupája  a  régibb  sodrony  zománczczal  van  díszítve.  K^U 
régi  B  ujabb  máris  némileg  a  renaissanceba  átmenentö  egyházi 
művészeti  érzék  szépen  egyesülve,  mint  valódi  remekben  tükrüíft- 
dik.  Kétségtelenül  elsőrendű  s  a  művészeti  akkon  Ízlés  afejló- 
déR,  valamint  a  régi  hazai  zománcz  technika  ismeretével  birA  ma- 
gyarországi művész  remeke.  Régibb  a  kórtvélyeai  eiborium  XÍV. 
századi  gyengébb  karczművésettel,  a  kínszenvedés  és  szentek  ké- 
peivel ;  niig  a  loporczi  hasonlón  kora  gót  kis  kehely,  máris  in- 
kább a  szepesi  müjelleggel  bír. 

Fényesebb  és  dbsabb  nagyobb  szerű  alakítások  a  az*pf^ 
KZi-kenegyházi  kdyhr.k:  egyik  a  Pethö  Afiirton  püspök  által  ajio- 
dékozott,  zománcz  alapon,  magosán  emelkedő  áttört  mivü  lom- 
bozattal. Egy  miii  XV.  századi  soJrony-zománczczal  illHZltte 
rgyike  e  iiemü  nevezetesebb  példányainknak.  Hasonlön  két  niáiík 
vf"tetekkel  és  sodrony-zománczezal    díszítve.  Végre  egy  tiszttD 


EMLÉKEK   KIÁLLÍTÁSA.  515 

filigrán  gazdag  sodrony-müvészetíi.  de  ezekre  sodrony-zománczos 
érdekes  művezetőknél  fogva  alább  visszatérek. 

A  győri  székesegyházi  műkincsek  kiállításában  is  a  németjár- 
falvi,  régibb  leírásaiból  s  képe  kiadásából  (Rómertól  a  Győri  rég. 
és  tört.  füzetekben  és  Henszlmanntól  f.  i.  helyén)  ismert  késő  gót 
szentségtartó  s  emellett  ugyanazon  szekrényben  kiállított  s  hason- 
lón már  többször  kiadott  (Rómer  által  Pozsony  leírásában  és 
Henszlmanntól  f.  i.  helyen  ábrával)  pozsonyi  az  e  nemti  leg- 
nagyobb s  egyszersmind  legszabatosabb  példányok  közé  tartozik. 
Az  utóbbi  mellett  áll  Pfeffer  ismeretes  pesti  érdekes  gyűjtemé- 
nyéből egy  nagy  kereszt  bizanti  ízlésben,  domború  zománczczal 
(champ  lévé),  mint  ezek  a  középkorban  Bizanttól  kezdve  Límoge- 
ban  8  több  helyütt  a  XII.  századig,  körülbelül  készültek.  Érde- 
kes szép  és  jól  fentartott  példány  e  nemben. 

A  győri  székesegyházi  tárgyak  közt  látható  a  halászi 
egyház  egyszerű  gótmívű  toronyalaku  ciboHiima ;  szentek  kar- 
czoltvésetű  képeivel  korábbi  XV.  századi  mű.  Hasonlón  egy  gömb- 
alakú,  majdnem  román  vagy  renaissance  ízlésű  formában  képezett 
ciborium ;  a  gömbalakú  kupa  fölött  gyarlóbb  mívű  toronyarchítek- 
tura  emelkedik,  melynek  ablakformái  is  inkább  átmeneti  félkörív, 
mintsem  gót  csúcsív-alakítást  mutatnak.  Alján  szent  alakok 
karczmüvésetei  mutatkoznak.  A  boldogasszonyi  zárda  tulajdona.' 
Ugyanazé  egy  állítólag  késő  gótkori  s  I.  Mátyás  korabéli  áldozó 
pohár  (?).  De  mely  sajátlag  épen  semmi  határozott  műjeleggel 
sem  bír.  Ezek  közé  tartozik  a  gótmívű,  áldozó  szelencze  rézből, 
rovátkos  peremmel  és  keresztrózsával  tetején.  A  kismartoni  egy- 
házé. Ugyanezen  egyházé  egy  más  gótmívű  nagyobb  öblű  s 
tölcséralakú  kupáju  áldozó  kehely  a  XV.  századból,  roncsolt  zo- 
máncz  nyomaival  s  az  osti  nemzettség  Kinizsi  vagy  Ostfi 
ágának  bagolykaromféle  czímerével. 

A  kelyhek  közül  a  győri  székesegyházé  sodrony-zománczos, 
élénk  színezetű,  talán  részben  restaurált,  szép  kiemelkedő  virágok- 
kal egyike  szebb  e  nemű  példányainknak.  Más  hasonlón  gót- 
mívű kehely,  több  majuskula  kezdő  betűvel  s  ostáblaszerű  paizs 
fölött  alkalmazott  holló  czímere  által  érdekes. 

A  íésöhhijiligrán  reczemüvezet  és  a  hanyatló  egyházi  művé- 
szet nevezetes  ízléstelen  példányai  a  gr.  Zichy  püspöknek  tulajdoni- 


51fi  MAOYAll  Mi-  ÉS  Ti^BTÉMF-TI 

tott    ös  porczellán  zomáiiczha    fiíslott    caiinarével    jelzett  mull 
sKÍuadi  keliely  {-s  föpíksztorbot. 

CJsupftn  ciiriosumok  az  állitúlsgos  pestit  kan^tkdk,  melyek 
■ildoztatAsül  Ezolgültak  volna  az   1710-diki  pestiií  aJkalmüTaL  A 

•ront  Sz.-MiMly  egyház  tulajdonai. 

Jobb  müvek  még  Draskovidi  bibomok  s  püspök  ez.  obq- 

psAcskáJ  a  XIV-   szAzadből.    De   nevezetesebbek    a   «.  iiij- 

itk,  inel)'ek  haüonliik  hz  fVú  leirt  esztergamiakboz ;  csakbogy 

kisebbek  s  egyszci'fibbek ,  most  legal&bb,  miut&a  a  grín 

iiurgyak  kDlüQ  kiadott  jegjzi'kc  iizcniit,  diszes  göthkori  íogO- 
vAityaiktÖl  a  fraiiczía  b&bortk  idejf'boii  a  badisarcz  lefízetiMK 
megfoüztattak.  Kzek  is  mAr  a  XY-ik  században  liaszn&lttltiik 
Vt'tlií'si  Albert  vt'szpiími  plispiik  idejí'bfii  1467-ben.  A  mortui 

tpiik&t  Zalka  Jánost  illeti  az  ('i'dem ,  bog}'  azokat  tbÜHmeiTf 

ft  heIyr«A]littatva  ci-cdetj  rendeltetésüknek  visszaadta. 

Legnevezete^bb  (•«    uiagii    iiemC-beu  egyetlen  pfddftnT  sí 

Itiállltott  oltdrkS  (Ogynevexett  portatil»).  Gyönyörti  verdo  »> 
tico  mftrváiiyt&bla ,  keretí't  Attötliuú  gyau&nt  gót  majuskuln  bo- 
tdk ,  szegélyek  kÖHí'  foglalva  képezik  tAi/nits  Dei  qui  leUit 
pfccala  vmnili*  fiüiratta!.  Sarkain  pedig  rézlemezben  8  m^j) 
evangélista  jehiea  állalképleti  ábráik  vannak  basonlö  vertnilil« 
alkalmazva.  A  mnirás  jellege  XVT.  századra  utal.  A  kíthr^gí 
fifyhd:  sajátja.  Ugyanitl  a  smmbathtli/i  múzeumból  vau  kiáUitva 
mí'g  egy  í'rdekes  késő  gótmivii  kehvly;  gömbjén  t-sinos  gótarthi- 
teeturai  alakzattal.  talapKati'in  egyszerű  karezmüben  vésett  alakok 
s  korát  s  donatorát  jelzó  göt  minuskiila  fölirat :  fíerr  Wolfgang 
Hridtn  hat  la»»íen  mac/im   sat.  1486. 

A  hatírrezebányai  püspök  által  kiállított  tárgyak  kOzt  U 
megyéjének  lmi«i>ulö  olsőrangó  egyházművészeti  ötvös  munliía 
igénylik  a  tígyelmet.  Ilyen  a  két  páratlan  nagj'sögá  120  oeati' 
méter  magas  eztíst  s  aranyozott  azentstgmutató.  Az  egyik  a  baj- 
móczi  egyhfizé ;  hasonlón  liárinas  tornyú  arcbitektonikai  alakzat- 
tal. Rajta  a  késő  gót  tisztább  formák  s  az  ujabb  múltsz&iidi 
barut^'k  pótlAsok  s  ragaKztékok  daczáni,  érdekesek  a  szépen  alf 
kltott  Hzent  szoborkák,  melyek  maguk  nemében  ily  m&sodrangt 
alkalmaz&xban  itt  páratlan  szép  művészi  kivitelQek.  Az  eredé- 


fiMLÍlKER    KIÁT.LÍ'TÁSA.  517 

tileg  Öt  ily  szoborka  közül  már  csak  három  maradt  meg,  a  két 
hí&njz6t  csúnya  újabb  barock  képzés  akarja  pótolni. 

Sokkal  gyengébb  bár  szép  és  ízletes  mú  a  másik,  a  privigye! 
szeniségmutató,  A  götizlés  későbbi  ágasbogas  korszakából,  en- 
nek kevésbbé  rendszeres  alakításaival  és  közönséges  rosszabb 
mivü  szoborkákkal.  Rendkívüli,  az  elöbbiliez  hasonló  magas- 
sága mellett  azonban  meglep  szép  könnyű  s  karcsú  arányaival. 

Még  érdekesebbek  itt  két  kehely.  Egyik  a  bars  sz.  kereszti 
püspöki  székhely  egyházáé,  másik  a  beszterczebányai  váregyhdzé. 
Az  előbbi  a  legérdekesebb  e  nemű  magyar  sodronyzománcz 
müTek  egyik  nevezetes  példánya,  melyhez  foghatót  ezen  müvezet 
egyik^első  nemére  nézve  csak  keveset,  a  kiállításban  pedig  egyet- 
len egyet  sem  ismerünk.  A  másik,  ellenben  már  a  későbbi  dú- 
sabb sodronyos-zománcz  alakítást  tünteti  elŐ,  mely  ismét  e  nem- 
ben egy  egész  sor  kezdetén  áll.  De  erről  ötvös-  és  zománcz-mü vésze- 
tünket tárgyalva  szólok. 

Legrégíebbnek  mutatkozik  egy  kis,  a  püspök  gyűjteményé' 
hen  levő  román  korszaki  közönséges  alakú  kehely ,  azután  a 
hajniki  egyház  tölcséres  kupáju  kelyhe  a  korábbi  gót  ízlés  müve, 
mig  ugyan  oda  való  másik  későbbi,  s  áttört  müvezetet  mutat 
^ománcz  fölött.  Az  üin)ölgyi  kehely  is  későbbi  gót  architektoni- 
kái alakítással,  szoborkákkal  és  vertmüvezetü  talapzattal  egyike 
lehet  ezen  ízlés  legkésőbbi  XVI.  sz.  müveinek.  Rajta  az  öntött  gót 
architektúrái  alakok  és  szoborkák  e  nemű  késő  technikáj  a  jól 
f^szlelbető,  s  évszámmal  is  adatolva  található  (1574),  a  mint 
ez  az  újabb  vertmüvezettel  alakított  virágékítmények  mellett  is 
az  ötvösipar  gyakorlatban  még  mindig  fenntartotta  magát :  s  e 
tekintetben  ezen  műveink  történeti  chronologiájára  nézve  érde- 
kes példány. 

Régibb  s  egyetlen  itt  a  maga  nemében,  sőt  talán  az  egész 
országban  a  nemzeti  múzeum  egyetlen  példányát  kivéve,  a  ház- 
€dakn  ereklyetartó,  bizanti-román  ízlésben,  alakzatokkal  és  zo- 
xnfiDCZCzal  borítva,  mint  ilyenek  az  egész  bizanti  s  román  korsza- 
kon át  Konstantinápolytól  Limoge-ig  az  egyházi  művészet  főbb 
lielyein  készültek  s  mintegy  a  Xll-dik  század  végéig  divatoztak. 
Ipolyi  gyűjteményéből.  Hasonlón  egy  régibb  bizanti  vérjaspis 
hamea  az  áldó  Megváltót  állítva  elő,  de  újabb  püspöki  gyűrűbe 
Századok.  34 


518  MAflVAH  Mf-  KS  TÍÍBTKNETI 

fogtiilva ;  valamint  egy  XV.  sziUadi  trijdikon,  toskáosi 

foBÍésKel,  kífpez  régibb  műtárgyat.  Nevezetesebb  uiég  kit 

rtezt.   Az  egyik    Beszterczéhdmja    nárot  -     '  "   - 

I  ritkább  iiaturalistikus  fölfogással,  a  mennyire  A  kerent 

^att  fAl  ki*iioz  a  kí«ö  gót  ízlésben.  Talpán  már  ujabb  wép 

1  virágalakltáKuk,  b  itt-ott  mintegy  z'ild  leveleket  kúpen« 

etekeu  ttodronyos  zöld  zománcz  töredékei  látUatök.  A 

nttí  abf-fZterczabányaiszKkfgegyházé.  Hasonlón  kcsügöt  tleb- 

e    mö.  VertmÜTOzetG  gömbjén  és  szélein  szép  evangélistái  ak- 

icokai  éd'egy  linoniau  dolgozott  ftlcza-<mask)  és  *iragfQifrrl  m- 

tftt.  Érdek<!'<  példányok  a  hanyatló  késÖ  gót  és  kezdiidö  renaiswwct 

mü  korwakok  jelzésére.  Későbbi  egybázmüvésíeti  tárgy  a  air 

egészen    XVI!.  századi  renaissanco  ampiU/dA  (misebíwkiuaiil) 

íiszleto  vertmüvti  dumborű  s  aranyzott  eíiist  tálczával  s  a  faij- 

lúly-kannák   hnsonl6  foglalatával ;  valamint  egy  püspöki  wi&- 

eniizt  éa  gifUrÜ  a  nmgj'ar  ékszerek  XVII.  azázjdi  tQrkiskútet 

ezek  kftzütt  itt  egy  régi  kaniea  angyalfövel)  dlszitéüéreL  Álü- 

télag  a  nidlt  szfizadbiin  a  szentség  lifrében  mogbolt  Ipolyi  Qit- 

jiiír  «Hzt«rgami  kanonoknak  tulajdoníttatván,  némileg  törtéoeVi 

érdekkel  is  birna.  Kisebb  becsli  egy  má^  ily  zománczos  pQspiki 

mellkei'eHüt,   az  v  nemű  jujreíellíin  zoniáncz   müvezet  legkétübbi 

XV'Il.  Bzá/ftdi  korából,  liasoiilón  Kzamo!<  apróbb  kövekkel  íof 

Iiilvu,  líégibb  két  bixanti    és    román  Ízlésben   készült  feszIllH. 

Mindannyi  Ijiolyi  gylijtoményének  sajátja. 

A  tülibi,  Ipolyi  pllspök  által  itt  kiállitott  egj-házmOvtaieli 
készlet,  csnpAn  a  régi  egyházi  müMések  újabb  ntfinzats.  ígj 
látunk  egész  sor  oUdrkf resztet,  kelyhet,  gnerlyatarfót,  silt  itótyt* 
lii/íláhif,  wt/k'-mzIrkM,  fíipiisztori  bolot,  BÜveget,  miamthdkal 
kezdve  n  binanti  és  román  müizlésen  ál  egésn  a  gót  iiloroá  niü- 
véHzet  végéig ,  ezek  egyes  példányaiban  míivé:jz«ti  korrendlien 
íÍMzeálUtva ;  világuB  tanúságul,  például  s  öjztűnzÉslÜ,  menuyíKl 
müvésziobbek,  Ízletesebb  s  dtsitesebbek  voltak  e  tárgyak  u»t 
mai  bason  iiomfieknél,  melyeket  jelenleg  az  egyh&zi  Ízlés  teljem 
lianyatláHával ,  a  kontáréiig  és  ízetlenség  Ijecsempí^szett  ai  efflf- 
liáxba. 

Hókkal  diisiilib.  u-/.  mit  r  tekintetben  fijalib  iitjinzott  néhái? 
kiváli.  |.éldányb!in  a  h;í,.,r„..k  jn-hn.U  kiíillil.>tt.  Az  íljahb  abl- 


EMLKKKK    KIÁLLÍTÁSA.  Sl9 

zatú  arany  és  számtalan  drágakővel  díszített  szenfségmntató  mel- 
lett, stylszerüebbek  egy  kehely,  a  királyok  koronázási  fölkenésére 
készíttetett  arany  s  drágaköves  sz.  olajtartó},  csengetyü  és  sl püs- 
pöki (buggia)  kézi  gyeiiyatartó,  utóbbiak  érczböl,  román  Ízlésben, 
és  a  misekönyvtábla,  mindannyi  Lippert  építész  művészi  tervezetei 
szerint  készítve.  Valamint  ugyanattól  van  Ipolyi  püspöknek  ha- 
sonlón román  izlésü  püspöki  botja.  Míg  ugyanannak  XII.  szá- 
zadi püspókslivege  s  koragót  mesteri  müvésetü  ereklyés  ily  püspöki 
mell-keresztje,  az  evangélisták  jelképeivel,  zománcz  alapon  Bock 
tervezete  szerint ,  Vasters  achcni  híres  műhelyéből  került  ki ;  a 
többi  előbb  embtett  gyertya-  és  sz.  olajtartó,  kehely,  könyvtábla 
stb.,  részint  Rusand  Poussielgue  párisi,  részint  Haas  és  Brix-An- 
ders  bécsi  műhelyeiből. 

Igen  érdekesek  ez  irányban  Zalka  győri  püspök  újabb 
készletei  és  restauratiói  is^  hasonlón  Brix-Anders  bécsi  műhelyé- 
ből, mint  győri  székesegyház  tárgyai  jegyzéke  közli ,  ilyek  a  sz- 
olajtartó-szaruk,  egy  missale  kötése.  —  Egyházi  Ízlésünk  ezen 
jobbra  fordultának  szerencsés  kezdeményeit,  mindenesetre  kieme- 
lendönek  tartjuk  itt ,  s  annak  a  kiállításon  okulásul  s  utánozásul 
való  bemutatását  csak  helyeselhetjük,  midőn  régi  egyházi  művészei 
tünk  nagyszerű  s  mesteri  emlékei  mellett,  annak  újabb  hanyatlás- 
kora példányait  is  kiállítva  látjuk.  Az  összehasonlitás  talán  képes 
lesz  az  eddig  még  uralkodó  apathiát  fölébreszteni ;  mert  a  latin 
mondat  szerint :  ignoti  nulla  cupido,  és  ars  non  habét  osorem  nisi 
ignorantem ! 

Az  esztergomi  primás,  a  győri,  beszterczebányai  és  szepesi 
püspökök  ezen  collectiv  műkincsei  összetes  kiállítása  mellett,  me- 
lyeknek részletes  külön  jegyzékei  feleslegessé  teszik  az  itteni  to- 
vábbi bővebb  részletezést ;  még  néhány  érdekes  egyházi  hasonló  öt. 
vös  műtárgy  került  a  kiállításba  egyesektől  és  egyházi  testületektől. 
Ezek  közt  egykét  kisebb  vegyes  műkeresztek,  csatok  stb.  a  Ae^yc^ren- 
diektöl ;  de  értékesebb  egyházi  tárgyakkal  is  még  a  ferencziek  pozso* 
nyi  egyházi  kincstára  tűntette  ki  magát.  Nevezetes  ezek  közt  s 
egyetlen  itt  a  maga  nemében,  valamint  hazánkban  is  talán  csak 
kevés  lesz  még  található  hasonló  gótművezetű  tornyos  s  ablakos 
alakzatú  temény-füstölö.  Kissé  durva  ugyan,  de  érdekes  ezüst  át- 
tört mű.  —  Érdekesebb  még  innét  három  kehely.  Egyik  a  Telegdy 


O  i4ft 


620  MAUVAU  UÜ-  Í:8  TÖRTÍlSKtl 

Örsek  czímorével  és  1629.  év  késöblii  föliratával   fíHgráQ  0  »>■ 

míinczüs ;  másik  tiszta  arany,  kisebb  alakú ,  újabb  ilj  zom&nODS 

I  Ízletes  mü.    Egy  harmadik  kitünÖ  régibb  zom&ncz  mfitd 

valamint  A  pozsonyi  káptalan  &ltal  ki&llitott  újabb  SV- 

BZ&zadi  tiszt&ii  fiügr&n  és  más  régibb ,   de  megújított  traiisludd 

^zománczos  kopekkel,  valamint  szobrokkal  és  gót  arcIiitecturiT^ 

Baitett  nagy  kelyhét,   még  lejebb  ezen  tárgyak  során  osztüjjv 

n.  Tudomásunkra  az  utóbbi  helyütt  még  számosabb  ily  ri^ 

jcsü  kehely  létez. 

Több  szép  zomáuczos  eg''''^,zmi'i  tárgyat  például  rígibh 
tanli  zomdncxot  lapot  trónoló  B  isztussal,  újabb  limogei  áüit- 
zö  zománcioi  ki'pri,  izfntfit  viztartót  stb.,  találunk  ezek  mellett 
gr.  Migazzi  VUvíos-übM  Örtékes  gyűjteményéből.  Egy  más  áttírt 
kédöbbi  müvü  krlj/hrt  »  misebor  kannákat  gróf'  Andrduy  Mán'' 
gyfljtamónye  tárgyai  közt ;  s  ö  feh  ge  a  királynétól  egy  n^i  trip- 
ükou  újabb  imitatióját  kiállítva.  L^abb,  részben  barrock  inúTeki 
thiiTi'fi  tsenitégtartó  és  iehely  Kapy  László  cziraerével  lfi9í;i 
más  h.  fírdl  Bélától. 

MiWíiszi  becsére  s  mint  történeti  emlék  is  nevezetes  m^iU 
i>gy  dlplikon,  aranyzott  s  ezüstözött  rézbe  a  dUreri  iskola  ncxlo- 
rában  vésett  képek,  egyik  a  napkeleti  )>ölcsek  imátlíi^át.  másik  t 
keresztlevételt  ábrázolva.  A  félig  kivakart  czímer  és  a  kerelbí 
befoglalt  Uriel  praepoiilus  de  Thuvóa  natna  Jonis  dp  Majtht,- 
a  történelmileg  is  hires  Majthinyi  Uriel  utolaú  premontrei  pr^ 
postot  jelöli,  ki  c  ritka  becses  miivot  készíttette,  s  kinek  más  mo- 
numentális egybázmAvészeti  tevékenysége  is  ismeretes,') 

üíís  ércy.  vert  müvü  domhont  ezail  jelenetek  alakítását '^'í' 
tilnlf'S  későbbi  koríi  kfpláUák  láthatók  még  a  kiállításban  ik- 
háiiy  példányban,  nevezetesen  az  esztergomi  egyházi  kincsek  p 
Andrássy  Manó  stb.  gj-üjteményei  közt. 

Még  több  egyházi  és  azenttárgyu  faragvány  látható  rUjM 
cmnthól.  Nagy  feszilletek  sat.  az  pgaíecjomí,  győri  gr.  Migaiv 
s  máíiok  gyűjteményéből,  résKÍnt  régibb  tárgyak  is,  s  állltóUi^ 
tulajdonosaik  történeti  nevével  is  jelölve.  Do  ez  nagy»bbá» 
mind  részint  újabb,  részint  határozatlanabb  jellegű  mfi.  Min^ 

■)  I.&nl  HcliPiOHtiirniiiH  BiKtoric^iio  NeoaalÍPnsíi  79. 


EMLÉKEK  KIÁLLÍTÁSA.  521 

annyit  régisége-  s  müértékére  nézve  hasonlithatlanúl  felülmúlja 
a  zágrábi  saékesegy háznak  gyönyörű  bizanti-román  korszaki  ily 
ivorcsont  domborművű  könyv-  vagy  ereklyetáblája ,  későbbi  de 
értékes  vertmüvű  medaillónokkal  keretén.  Az  értékes  mű  már 
hasonlón  képben  és  leírásban  régebben  kiadva  megjelent  elő* 
szőr  a  bécsi  Centralis  Comissio  folyóiratában ;  hol  az  értéke  sze- 
rint minden  tekintetben  tárgyaltatott. 

Ezek  során  említhető  a  pozsonyi  múzeum  ritka  érdekes 
hasonlón  csont  faragványu  függőcsillárja  vagy  lámpása.  Bozmár 
állatfőszarvakkal  s'sz.  Katalinnak  vöröses  színű  borostyánkőből 
faragott  szobrával  alakítva,  alján  rézkeretében  gót  minuskulával 
bevésve  S.  Catharina  ora  pro  nobis.  Nevezetes  gót  kori  egyház^ 
vagy  valamely  tesiületházi  lámpás  ritka  példánya. 

Mellőzve  a  többi  kevésbbé  régi,  ritka  vagy  csak  kevésbbé 
feltűnőbb  műtárgyat  még  az  egyházi  öltönyök  sorát  kell  röviden 
érintenem. 

A  szent  László-féle  és  a  másik  bizanti  előbb  említett  ru- 
hákat kivéve,  a  többi  nagyobbára  későbbi  gót  korszaki  mű,  s  ez 
is  mindannyi  régi  eredeti  formájából  újabb  kiszabások  által 
át  van  alakítva.  De  azért  a  nevezett  műkor  mindennemű  dús  sző* 
vetei,  valamint  hímzései  szép  és  számos  példányokban  vannak 
különösen  a  misemondó  ruhákban  kiállítva.  Nem  lehet  sem  ezek 
szövetei,  sem  hímzetei  számos  nemeinek  és  technikájának  műtör- 
téneti  ismertetésébe  itt  ereszkedem.  Annál  kevésbbé,  mert  a  kiál- 
lított példányok  mind  erre  nem  is  szolgáltatnak  mint  mondám 
teljes  sorozatot.  Az  illető  püspöki  kiállítási  jegyzékek  űgy  is 
részletes  leirásban  ismertetik,  s  a  legnevezetesebb  példányok  már, 
mint  az  esztergomiak  sat.  a  bécsi  világkiállításon  levén  ennek 
régiség-  és  műtárgyai  leírásában  műtörténeti  méltánylásban  is 
részesültek.  *)  Itt  elég  röviden  utalni  az  egyes  nevezetesebb  tár- 
gyakra. Legnevezetesebbek  kétségtelenül  az -esztergami  egyház 
nagyszerű  dísz  misemondó  ruhái.  Több  példány  s  ez  is  még 
csak  mutatvány  a  többiből.  Drága,  arany  s  ezüst,  bársony  és  se- 
lyem nagy  virággal  átszőtt  brokát-kelmék ,  melyek  közepén  a 
kereszt  dús  és  kitűnő  hímzést  mutat.  Néhányon  a  szentek  alakjai, 


')  Lásd  Hens  IniaDii  f.  k\   munkáját  is  Mdgyoisz,  rég.  emlékek. 


MViiVAlt  Mf-  í>  TAlM'fcKKn 

r- 

tti  iiikai  luotiviimok,  ioniyos  csücsives  uiitfirn  i-ietek  fe 
t  mellek  közt  a  alatt  a  szentek  képei  állanak  val6- 

c  é»  dombormüvckkéiit  domborodnak  ki  a  bJlttérbAl. 
íij-ubbára  még  keleti  drá^a  gjöngygyel  vannak  egén 
<  a  rós/Jetek  kivarrva.  Mind  ez  a  nagyszerűség  s  gazdagsl^ 
izersmtnd  a  túlterheltség  és  nehézkesség  jellegivel  blríin- 
IfttvAnyos     niiiU    díszül  is  használható  példánykép  tÍB 
>  szépség  és  kelk'Diinel  s  hogy  úgy  mondjam  viselbelfií-éggtl 
ftk  ű   kevésbbe    tftl   halmozott   és    domljorö  Mmrtttt 
mweruhítk,  minőket  az  esziergomiak  mellett  meglehetősen 
sz&mban  bUuuk  még  kiAlUtva  Szepesböl,  néhány  darabcít.    | 
il,  egyet  Győrből  (ez  Mátyás  király  czímeiével,  de  melyei 
n  izlnier  laciniai  alakítása  jóval  ujabb  kordnak  tanúsít)^  kctűt' 
ilyi  püspök  gyüjteraényéböl.  Rajtuk  a  régi  dús  kelmék  érdclíw   . 
etei  é>*  mintái  mellett,  a  hímzés  miuden  nemeit  talltljuk.  Né-  | 
uyek  már  erösebb  szoborszerű  (hauterelíef)  domborítással,  t  I 
Igas  dombormű  jellegével  bírnak.  A  legremekebb  rajzú  ilyen  isú 
a  kőszegi  caaula  dombor  alakjaival,  azután  a  zdgriihiak  é«  Ktp'- 
siek  közül  néhány.  Az  egyszerűbb  hlmzetUeken  legalább  eg;;'G- 
részletek,  például  az  arany-  s  ezfisttel  hímzett  dús  göndör  hajfür- 
tök domborodnak  ki,  mint  Ipolyi  régi  casiiláin. 

Igen  érdekes  néhány  példfmy  van  kiállítva  a  régibb  XV. 
századi  pHspOkürfr/rk  közÖl  is.  Mert  ezen  századiaknak  mutatja 
mindannyit  formája.  Ámbár  a  himzett  ékitménymustrák  mJirí$ 
határozottan  kifejlett  renaissance  koriak.  Mindannyinál  a  tőit^- 
neti  jelelés  is  későbbi.  A  legérdekesebb  a  győri :  Bornemisza  Pál 
püspök  infuloja  1650-beui)  s  az  esztergomi  koronázási  s  álliló- 
lag  Pázmány-féle  infnla ;  neveik  csak  a  későbbi  birtokosok  korát 
jelölhetik.  Egészen  megújított  a  Gosztonyi-félo  1525-höL 
Mindannyi  drágakő  és  gyöngymii,  és  bizonyára  inkább  ennet. 
mintsem  jobb  régi  formájuknak  köszönheti  hogy  fennmaradt. 

E  mellett  még  néhány  újabb  s  régihh fehérszövet  színes  hímt- 
zisc  is  beküldetett,  mint  az  esztergomi  bi-üsseli  csipkék  mellett 
régibb  nyílván  magyar  hímzéseket  is  találunk,  például  a  közepép 

■)  Titb1>szer  ki  vau  már  adva  képe  az  clObb  említett  egyliAsniQTéf>«<i 
'ikbtm. 


KML^IKUK  KIÁLLÍTÁSA.  523 

Sz.  Máriával  kivarrt  oltár-  vagy  kebely-kendö.  Mü  ós  történeti 
tekintetben  kétségtelenül  a  legnevezetesebb  e  nemben  azon,  gon- 
dolnám oltártakaró  vagy  antipendium-féle  fehér  lepedő,  mely  gr. 
Bánffy  név  alatt  állíttatott  ki ;  rajta  a  fölirat  s  a  többrét  tekerödzö 
kígyó  czímer  a  Garákra  mutat,  tehát  XV.  századi  mü  volna. 
Ujabb  jelzés  is  Oara  Mária  müvének  és  Bánffy  Lörincz  oltárfe- 
ritöjének  nevezi.  A  himzési  minta :  stylizált  fák  s  virágok  akár 
bizanti  müjellegüvé  tehetik.  Olyan  az  mint  azon  kétségtelen  régi 
bizanti  középkori  himzési  alakzatok,  melyek  máig  különösen 
szláv  népünk  ágy  •  s  asztal-terítöin  is  láthatók  jelenleg  is  ennek 
hinizeteiben  folyton  gyakorlatban  vannak.  Érdekes  egy  gobelin 
szerű  szövet  is,  bibliai  jelenetekkel  Bubics  apáttól  kiállítva,  be- 
szőtt 1604  évszámmal.  Későbbi,  de  szép  mü  e  nemben.  Ellenben 
teljes  hanyatlást  s  izetlenséget  tanúsít  hasonló  későbbi  casula  a  ka- 
locsai székesegyházból.  Gyarlóbb  izlésü,  ha  dús  müvek  is  az  újabb 
koronázási  casulák.  —  Egy  két  Ujabb  stylszerü  ily  hímzett  egyházi 
ö  Vöwy^  mint  a  régibb  és  egyháziasabb  minták  utánzását  s  fölé- 
lesztését  találunk  kiállítva  a  bíbornok  primás  és  Ipolyi  püspök 
által.  Az  utóbbi  érdekes  mint  hazai  mü  is.  Inkább  dús  Zalka 
püspök  hasonló  újabb  olasz  renaissance-mü  egyházi  palástja.  A 
régi  e  nemti  egyházi  öltönyök  stylszerü  reatanratiójának  is  érde- 
kes példányát  adja  egy  ily  misemondóruhában  Ipolyi  püspök, 
melyből  látni,  milyen  volt  eredeti  formája  a  jelenleg  rendesen  ol- 
dalain újabban  leszelt  s  paszomántokkal  szégélyzett  régi  casu- 
láknak. 

Ezen  hanyatlás  korát  jelzik  az  aranyzással  és  színnyomat- 
tal díszített  Wr  misemondó  és  vecsernye  palást  egyházi  ruhák  is, 
melyek  a  győri  székesegyház  által  kiállíttattak.  Egyházaink  kész- 
leteiben e  neműt  a  múlt  század  közepe  idejéből  még  több  helyütt 
találunk.  Például  Magyar-Bélen  Pozsony-megyében  számos  és 
szebb  példányokat  Batthány  primás  által  készíttetve.  Jelzi  azon 
koi-t,  midőn  ily  bőr  falszőnyegek  és  bútorok  divatoztak  a  palo- 
ták termeiben  és  salonaiban  s  innét  átvitettek  épen  úgy  az  egy- 
házba, a  misemondó  ruhára,  mint  például  XIV.  Lajos  korában  az 
udvari  diszfrakk,  aranyos  és  színmázas  papirkái  és  pikkelyei 
(FlimmerundKatzengold)  vagy  ezek  s  a  szolgák  frakkjainak  pa- 
szomántjaihoz  hasonlók  fólvanattak  a  misemondó  ruhákra  is.  Míg 


b'2i  UAllVAR  MÜ-  Éö  TÖRTÉHETl 

cHüuIku  ezen  izU'steloii  a  prol'aualő  gyakorlatnak  a  valúdi  tfj- 
liázi  művészet  korábau  semmi  nyoma ;  holott  ma,  Iia  niucí^  paistt)- 
ra&nltal  ízléstelenül  köiül  sújtíisozva  a  miaerulia  úgy  —  tuiut  azt 
ujabban  különösen  az  üzérkedő  izraelita  szabók  készítik,  —  már 
képzelni  sem  tudjuk.  Eme  börcasulák  is  azonban  már  ama 
roszabb  e  nemű  tárgyak  közül  valók,  midőn  a  bőrre  nem 
u>l)bé  domborüau  bepréselt  szebb  mustrák,  hanem   c«ak  ai 
ly- B  ezüst- vagy  szSnnyomatü  grotesk  alakzatok  éa  vir&guk 
;  divatbü.  Pedig  józan  fölfogás  és  izléa   tekintetében   inig 
va  is  jobbak  voltak,  mint  az  ezt  megelőzött  Loiiis  quatovzo  fele 
i-  azoa  szövetei,  melyek  valamint  a  bfttor  s  falszöuyeg  kelméJcou, 
,        iz  egyh&zi  ruhákon  is  aVersaillei  a  kert  minden  BZépaégcit :  pa- 
viiiui^ait.  szökúkütait,  sziklabarlangjait,  romjait,  furulyázó  páM- 
torok  idilljeit,  nimfák  fúlmezteleu  szobrait,  Biannát  a  tegezzel  s 
ebekkel,  nyirott  fasorokat  és  bosiinetteket  állítanak  finom   Uim- 
zés  és  szövésben  clö.  Templotnainkban,  kUlöuöHen  apácza  koW 
torainkban,  hol  nagy  munkával  rendesen  készültek,  mint  az  akkori 
Ízlés  és  művészet  nou  plus  ultrája,  található  még  néhány  példány 
ebből  is.   Nevezetesen  egy  érdekes  ily  vecsernye-palást  láttiutó 
még,  kissé  megviselve  ugyan  —  látni,  hogy  nagyon  kaiiös  vglt 
—  a  pannonhalmi  monostor  e   nemii   érdekes   egyházi    kiuiMÍ 
közt ;  hol  a  ez.  Ititváiii  coaula  eredeti  s  u  maga,  ncmébűu  egyet- 
len XI.  századi  bizanti  izlésu  magasztos  alkotása  mellett,  mint 
folie  s  a  mntöi-ténet  valóságos  comicumaként  veszi  ki  magát  Ér- 
demes, hogy  ez  is,  mint  a  bör  s  hasonló  grottesk  s  barock  alakí- 
tások példányai  a  műtörténet  azon  fejezetének  számára,  melyet 
a  német  szakírók  a  »Verrirungen  der  cbristlichen  Kanst<   czime 
alatt  állítanak  össze,  fenntartassék  további  tanulságul. 

Épen  midőn  ezeu  sorokat  írjuk,  a  kiállítás  vége  felé  érkesett 
meg  hazai  e  nemii  történet-  és  műkincseink  egyik  legérdeke- 
sebb példánya;  melyet  azon  körülmény,  hogy  csakugyan  félrás- 
merhetlenül  I.  Mátyás  királytól  származik,  ránk  nézve  még  ne- 
vezetesebbé tesz.  Valahányszor  ugyan  már  ilyesmit  htülunk,  bogy 
Hunyady  Jánosé  vagy  Mátyásé  volt,  valamely  hasonló  tárgy, 
fejcsóválva  veszszUk  és  kötve  biszszük,  mégha  a  r^ta  levő  m*- 
dár  a  Hunyadiak  hollójára  fogható  is.  Ilyesmit,  gondolhatták  so- 
kan közülünk,  midőn  évek  előtt  Kállai  Béni  akkori  szerb   fokon- 


KMLÉKEK    kiállítása.  525 

zulunk  figyelmeztette  a  történelmi  társulatot  a  bosnyák  országi 
fojniczai  kath.  zárdában  sz.  ferencziek  birtokában  levő  s  Hunyadi 
Mátyástól  származó  casulára.  Miről  akkor  e  folyóiratunk  is  a 
Századok  megemlékezve  szólottak.  Hogy  most  a  szerzetesek  a 
consul  közbenjárására  ide  küldöttek,  nemcsak  minden  kételünk 
megszűnt  de  mondhatjuk :  soha  nem  hittük  volna,  hogy  az  ed- 
dig látott  e  nemű  tárgyak  után  még  ily  öltöny  létezzék,  mely 
Mátyás  király  hasonló  alkotásait  és  müizlését  oly  híven,  jellem- 
zőn 8  fényesen  legyen  képes  szemünk  elébe  varázsolni.  Akár  csak 
udvara  legszebb  királyi  diszöltönyét  és  nem  csupán  egyházi  ruhát 
látnánk  magunk  előtt. 

A  nehéz  aranybrokátszövet  azon  kor  legszebb  renaissance 
Ízlésű  mintázatai  egyikét  állítja  elő.  Az  aranyszövés  sötétzöld 
rajzvonalakkal  képezett  mintázatban  egy  nagy  renaissance  vasát 
állit  elő,  két  grifif  alakú  stylizált  madárral  oldalán,  gyönyörű  vi- 
rág- 8  gyűmölcsfüzérekkel ,  ghirlandokkal ;  mig  a  casula  közép* 
X>ontján ,  fent  a  háton ,  a  magyar  birodalom  nagy  koronás  czí- 
mere  áll  élénk  vörös,  fehér,  zöld  stb.  színekben  szőve,  Magyaror- 
szág 8  tartományai  czimerét,  a  négyezett  pajzsban  mutatva ;  mely- 
nek középső  szívpaizsán  a  Hunyadi  ház  hollója  látható ,  mely  itt 
rendes  fekete  színe  helyett  sötétzölddel  s  aranynyal  van  szőve.  A 
czímer  körül  még  egy  nagyszerű  koszorú  van  képezve  ezüst  kö- 
tésekkel. Míg  a  casula  másik  oldalán  a  hasonló  renaissance  ékít- 
mények közt  oly  cherub-  vagy  angyalfök  láthatók,  mind  rendesen 
^  XYL  századi  czímer  paizsokon  alul  vagy  felül  vérttartó  con- 
solék ,  polczok  stb.  minőségében  alakíttatni  szoktak.  —  Nem  fá- 
rasztom az  olvasót  többi  részletei  leírásával.  Mert  látni  kell  azt, 
liogy  benne  a  kor  s  különösen  Mátyás  király  udvara  e  nemű  re- 
naissance műizlése-  s  pompájának  teljes  képe  előttünk  álljon. 
-Annyira  jelzi  azt  e  szövet  s  oly  hatással  van  ránk ,  hogy  a  mű- 
értő látásának  hatása  alatt,  Mátyás  e  nemű  udvari  öltönyei  s 
készletei  egész  körét  képes  magának  elképzelni,  kiegészíteni  és 
i'econstruálni,  a  mint  azt  eddig  alig  voltunk  képesek ;  mert  ehhez 
hasonló  jellemző  tárgyat ,  különösen  hazánk  czímerének  is  jelle- 
Rével  bélyegzettet ,  talán  a  néhány  máris  dísztelen  s  ócska  kiné- 
zésű corvina  codexek  zománczos  czímerű  bársonykötésén  kívül 
^dig  még  nem  láttunk.  Kétségtelen ,  hogy  a  szövet  a  legfénye- 


6ífi  M*nYAR  Mt  -  KS  TÖRTfeSKTl 

Kebb  rcnaiiisanco  kori  mfiv&^zcttcl  s  mintázatul,  a  mint  az 
csak  Flórenczben  dívhatott,  készíttetett  Mátyás  király  íillal  Va- 
lÖEZiuü  azért ,  hogy  udvara  kitűnő  művészei,  festészei  lUtal  késri- 
tette  rá  a  magyar  birodalomnak  nagj-  cíimeréi'ol  díszített  bdeszült 
mintát.  Tohftt  egyenesen  csak  ^izámfira  készlillietett  a  pazar  költ- 
Béget  igénylő  szfivet.  Flórenczben,  vagy  lehet  hogy  Bnd&o  ís.ta- 
lin  hatíODlón  olasz  udvari  szövői  vagy  hfmzöi  ftltal  vitetott  ki  ? 
Épen  oly  kérdésesnek  vélem  ugyan  ezt,  mtutAn  nem  tudok 
adatot;  Talamint  kérdésesnek  tartom  azt,  vájjon  eredMür^ 
miseruh&nak,  és  nem  inkább  királyi  di^zpalástnak  ké»zQlt-e« 
kelme.  Miutiin  erre  ismét  adatom  in  volna.  A  reiiaissancv  izlí* 
még  ekkor  a  XV.  században  nem  hatotta  annyira  át  az  egyh&ii 
mflvészetet,  hogy  hasonló  fényii  és  diszli  drága  casulát  sitent  L*- 
jiek  beszövése  és  hímzése  nélkül  csak  az  orazág  vagy  donátor  C2i- 
merének  főhelyén  képzésével  gondolni  lehetne.  Anuál  kevésW* 
mert  épen  ekkor  készültek  még  nagyobbára,  ama  késő-gót  iilfefi, 
magas  dombonnüvü  szent  alakok  hímzéseivel  tülterhelt  egyháá  n- 
hák,  melyek  máris  a  régibb,  egyszerűbb  s  ízletesebb  e  nemű  olló- 
nyők  mellett  a  túlzás  s  tblhalmozottság  tévedéseit  jellegzik.  — 
Azt  vélném  azért,  hogy  ily  tülnyomölag  s  határozottan  hemldi- 
kai  czlmeres  dlszitniényí'i  Öltöny  eredetileg  csiik  a  király,  az  ud- 
vari méltóságok ,  a  heroldok  stb.  számára  udvari  üunepi  féiiyw 
köntösUi  szolgálhatott.  De  másrészt  valószinü,  sót  kétségtelen 
hogy  ily  fejedelmi  ruhák  szövetei  alkalmilag  a  fejedelmek  álul 
az  egyházaknak  ajándékoztattak,  s  ezen  diszpalástaík  szöveteiből 
készültek  a  dlszkasulák.  Erre  sz.  István ,  sz.  László  ismeretei  & 
fenébb  emiitett  casulái  világos  példát  szolgáltatnak.  Többet  le- 
hotue  orré  még  ÍÖlhozui  végrendeleti  okmányokból  is.  S  a  gyűri 
egyházi  kincsek  közt  kiállított  drága  szövetű  (kék  bársony,  araiir- 
granát-alma  szövéssel  Mátyás  királynak  részben  később  átalakí- 
tott c^lmerével)  hasonlón  ciTe  mutat.  De  így  szól  még  épen  LMi- 
lyásröl  a  verses  krónika  ia  (Heltai  Históriás  éneks  könyvében. 
34-r-36. 1.),  a  mint  a  király  Szogodou  oi-szággyülést  tart: 

lui  tu  (;y(ÍI>^B  plinkcst  más  iiapjitu  vulit, 
Scuut  Uemi^ter  t«iii]>lomtlbaii  beuu  vula, 
Ajtaloa  nagy  mim^l  mcglmllgiitK, 
Nngyurnkiiak  üoknsiíga  iKlvnrt  iÍIU, 


EMLÉKEK    kiállítása.  527 

Mise  után  uraknak  király  monda : 
Szent  Demeternek  vagyon  hit  van  ruha, 
Emlékezetre  neki  offeralok 
Az  érdemes  szentnek  jobb  köntöst  adoc. 
Mindjárt  szép  felső  ruháját  levoná, 
Ajt^tosságból  azt  oda  adá, 
Hogy  misemondóruha  szép  belőle^ 
Mely  hat oanezer  forintot  megérne. 
Ez  lenne  mindeltig  Szent-Demeterben 
Az  isteni  szolgálatban  Szegeden. 

Es  csakugyan  Szegeden  a  sz.  ferencziek  régi  egyháza  máig 
bír  Mátyás  királynak  tulajdonított  régi  szövetű  és  hímzésű  casu- 
Iákkal.  Ámbár  ezek  egész  alakja,  a  mint  szentek  ábráival  dúsan 
vannak  hímezve ,  mutatja ,  hogy  aligha  voltak  a  király  palástja, 
hanem  egyenesen  egyházi  czélra  készültek.  Míg  ellenben  a  kiállí- 
tott fojniczai  casula  Magyarország  nagy  czímerével  inkább  kirá- 
lyi palástra  mutat.  Hasonló  czímeres  szövetekről  zászlókon  stb. 
szól  Görcsei  Ambrus  Históriás  éneke  is  az  Felséges  Mátyás  ki- 
rályiból (Kolos  v.  1577): 

Aranynyal  czímer(5t  megírták  vala, 
Nagy  gazdagon  megaranyozván  vala. 

Ilyen  palást  lehetett  tehát  a  szegedi  templomnak  ajándéko- 
zott ,  honnan  lehet ,  hogy  épen  az  ottani  szerzetesek  által  jutott 
idővel  a  fojniczai  sz.  ferencziek  zárdájába. 

Akárhogy  legyen  is ,  kétségtelen  az ,  hogy  ezen  a  bosnyák 
fojniczai  kolostorba  került  tárgy  Mátyás  király  által  ritka  műíz- 
léssel  s  fénynyel  készíttetett.  Lehet ,  hogy  azután  alakíttatott  át 
casulává,  mire  fent  s  alant  a  belső  oldal  s  nyak  körtili  kinyirások 
s  toldások  is  mutatnak.  Oly  szabályszerű  minta-compositionál 
nélkülözzük  mindenütt  a  szélkereteket,  s  előrésze  egyes  alakítá- 
sai sem  látszanak  egészen  helyökön  lenni;  legalább  nincsenek  ott 
eléggé  motiválva  egyesek ,  például  az  angyalfők.  Igaz,  hogy  az 
eredeti  nagy  casula  alakon  is  történhettek  mint  rendesen  lenyirár 
sok,  midőn  a  mai  kivágott  helytelenebb  új  alakra  alkalmaztattak 
a  régiek.  Casulánk  mégis  hátukól  legalább  kevésbbé  van  kivág- 
va, mindannyi  itt  kiállított  hasonló  régibb  casulánál.  Csak  elején 
látszik  meg  inkább  az  újabb  kivágott  hegedű-alakú  forma.  Nem 
is  várták  rá  a  későbbi  XVII.  századi  inas  paszomány-sujtást. 


528  XAGTAB  XC-  tm  TtaTÓffiTl 

mint  példiúl  a  régibb  eszlergomimknL  Bosniába  a  mflTétla^  8 
ual  fonákabb  irányai  is  kevésbbé  hatdTán  be  mint  nálmik,  Oy 
barbár  mfitétekktöl  m^vták. 

A  jö  eredeti  r^  forma  mellett  visellietAségre  is  alkalma- 
sabb s  illtbb  az  elTÍselhetlenfkl  nehéz  és  desskalapUnt  fesses  e 
nemű  gyöngyhimzésu  dombor  képekkel  tálteriielt  ^saMili|ln>4l  ])e 
nem  is  képzelhetflnk  omél  minden  tddntetben  megfelelfibb  mft- 
j^ar  koronázási  diszcasniát  sem,  s  nincs  az  az  megadható  ár, 
melyen  azt  koronázási  Uenodinnuűnk  közé  ne  kellene  megtn- 
rsznL  A  magas  mfiizlésft  s  fényszeretö  Mátyás  királynak  s  udTS- 
rának  e  nemű  viselet  s  ölt(hiydisze  tekintetéből  pedig  nem  leket 
már  épen  képzdni  tárgyat,  mely  erröI,  —  amÍTol  annyira  nagyra 
Tagynnk,  —  méltóbb  s  igazabb  fogalmat  adhatna  ezen  orsdL- 
gnnk  czimerével  ellátott  s  aránylag  majd  egészen  épségében  s 
élénk  színeiben  fönnmaradt  münéL  Hazánkban  s  azontúl  a  szom- 
szédban, péld.  Bécs  kincstáraiban  és  gyOjteményeiben  eddig  hool 
foghatót  legalább  seholsem  ismerünk. 

Jelentéktelenebb  az,  és  nem  érdemel  nagyobb  figydr 
met,  mi  az  egyházi  tárgyakon  kíYül  hasonló  régibb  szöveti  keJne 
s  aranycsipke  kiállitva  látható.  Nagyobbára  még  újabb,  vagy  az 
e  nemű  egyházi  szövetekhez  hasonló.  Arany  párták,  főkótök,  lep- 
lek Híb.  e  ncmü  még  nagy  számban  fönnmaradt  hazai  készleteink 
kiáUitására  senki  sem  gondolt.  De  ez  máskép  is  a  már  tárgyalt 
viselet,  costume  körébe  tartoznék. 

IV. 

Ismertetésünk  eddig  e  folyóirat  által  képviselt  iránynak 
megfelelőn  nagyobbára  a  tárgyak  hazai  történeti  emléktzetességii 
8  ezek  mellett  legfelebb  azok  föltűnő  mübecsét  emelte  ki  mellé- 
kesen. Hazai  mütórténeti  szemponthói  csak  itt-ott  tehettünk  egy- 
egy  közbevetett  megjegyzést.  A  legtöbb  tárgynál  rendesen  ennek 
helye  sem  lehetett  Csakis  egyes  hazai  mügyakorlatainknál  lehet 
ily  mütörténeti  tekintetben  szó. 

Ilyenek  itt  leginkább  az  ötvösmü  tárgyak,  melyek  a  kiálli 
tásnak  ügyis  lényeges,  legnagyobb  s  legértékesebb  részét  képe- 
zik. —  Ezekre  szorítkozom  tehát  egyedül.  De  ezeket  több  külön- 


£iíljí:kek  kiállítása.  529 

váló  irányok  szerint  pzándékom  hazai  mütörténeti  és  múgyakor- 
lati  szempontból  ismertetni 

Legelöl  egész  általánosságban  véve  hazai  ötvös  múiparun- 
katy  a  kiállítás  által  nyert  benyomás  is  megerősítheti  azon  néze- 
tünket y  hogy  azon  számos  nevezetes  műnek,  mely  itt  az  ötvös 
művészet  minden  ágából  és  neméből  előttünk  áll,  nemcsak  készít- 
tetőig kiknek  nevét  magokon  bevésve  viselik,  vagy  kiknek  nevei- 
vel azokat  a  többé  kevésbbé  megbízható  hagyomány  s  mai  tulaj- 
donjog összeköti,  magyarok  voltak ;  hanem  ezen  tárgyak  nagy 
részének  mesterei  és  készítői  is  hazai  művészek  lehettek. 

Nem  lehet  itt  föladatunk  e  mellett  ötvös  művészetünk  tör- 
ténetét szőnünk,  és  erre  az  adatokat  s  okmányokat  idéznünk. 
Csak  tájékozásul  legyen  megengedve  kiemelnünk  egykét  tényt. 
Egész  sor  nevet  adtunk  előbb  a  tárgyak  leírásánál :  fejedelmek, 
országnagyok,  főpapok  neveit  melyek  e  műveken  bevésve  jelel- 
vék.  Elég  tanúság  rá ,  hogy  valamint  e  tárgyak  az  országban 
nagy  keletnek  örvendettek,  az  e  nemű  iparnak  is  nagy  lendűle- 
tet  adtaL  E  föltevést  számos  adat  istápolja.  Arpádkori  okmánya- 
ink, az  adományok,  végrendeletek  sat.  gyakran  szólnak  a  kirá- 
lyoky  a  monostorok  és  székesegyházak  jobbágy  s  iparos  népe  közt 
megtelepített  arany  mi  vesékről,  »aurifaberc  név  alatt,  ötvösökről, 
kik  bizonyára  az  udvar,  az  egyházak,  a  nagyok  díszeszközei 
készítésével  rendesen  s  nemzetségről  nemzetségre  foglalkozva,  sajá- 
tos hazai  műgyakorlattal  bírhattak.  E  mellett  folyvást  szólnak  ada- 
taink épen  űgy,  mint  fönnmaradt  emlékeink  a  külföldről  különösen 
Bizantból  importált  ékszerekről  s  kitűnőbb  egyházi  s  ötvösi  disz- 
müvekrőL  Az  anjou-korban  már  az  ujabb  olaszművészet  mes- 
terei megtelepítéséről  hallunk.  Hogy  ennek  magas  becséről  fo- 
galmunk legyen,  elég  az  egyet  említeni:  hogy  I.  Károly  idejében 
Szepes  alispánja  Sienai  Péter  mester  a  király  udvari  művésője,  öt- 
vöse volt,kinek  a  király  aranypecséte  remek  vésetéért  egy  falút  Sze- 
pesben  adományozott  Hogy  mily  műtárgyak  készültek  akkor,  mu- 
tatja Drugeth  Vilmos  ekkori  végrendeletében  kincseinek  sora  és 
száma.  Szepesnek  ezután  könnyen  érthető  azon  nagyszerű  s  művészi 
ötvösipara  és  gyakorlata,  melyet  a  szepesi  egyházi  műkincsek  so- 
rán, mint  ott  készülteket  találtunk.  Hasonló  bőségben  isme- 
rünk ily  szentségtartó,  kehely  s  a  többi  egyházi  műveket  Pozsony, 


530  M.VnYAU  Mti-  fts  TíSflTKNKTl 


.í,  nem  kevo^íebbet  Kassa  és  Epcijes,  a  binyaTivoíoli 

sztorcze-.  Selmecz-  és  Körinöczh&nya  vidéken  —  íimbíir  mind- 

t&sba  alig  jiitt  nehaay  példány  mUtatö&l,  —  nn- 

■elc  mindannyi  egyes  csoportja,  moudhatnók,  a  vidék  ötvös  mSi- 

i-a  külön  sajátos  jellegével  bir.  Az  épen  sajfttos  magyar  s  cr- 

ekkori  zoraáncz-tecUnikáróI,  még  alább  szólok.  Hogy  piph 

bői,  a  XV-dik  sz&zadböl,  már  érdekes  Ötvösczébszabilyaínli  a 

lak,  példjüul  KolozsvUrról,  BÖt  a  köretkezű  századbftl  Icnlűn 

T  ötvüs-czéh< -szabályok  oly  kisebb  vidöki  városokbü!  i' 

i  jí,rsekujvár,  Komárom  sat.  már  másutt  tüzetesebben  tír- 

.va  olvasbatö.*)  így  nem  lehet  feltűnő,  s  isolált  adat.  hogy 

arország  oly  alföldi  vidékein  mint  Békésben,  oly  hircs  kot- 

afcias  művésznek,  mint  DOrer  Albert,  találjuk  atyját  Ajtöwt 

Biiut  kitűnő  aranymlves  ötvöst,  vagy  Uogy  Xagyváradoti  eklror 

CIV.  és  XV.  században  nagyszerű  hzobor-emlékek  eraeltetnet 

lő  ez.  Lászlü  lovag-szobra  s  a  más   királyiiink  állö  ércz-szub- 

rai  voltak.") 

Hogy  mind  ezt  itt  most  elősorolom,  hanem  ia  i'észletasffii, 
de  talán  unalmasan  és  terjedelmesebben  mintegy  ötvösips- 
riink  töftóaete  fóbb  mozzanatainak  áttekintéséül  —  kíracn- 
ti.'iia  ÍTlt'  a^cii  nálunk  .-gyszcrre  uralkodűvá  lett  kétely,  mely  43 
előbbi,  azon  nemzeties  túlbecsülés  ellenében,  midőn  mindenbeD 
csak  magyar  nemzetit  véltünk  látni,  jelenleg  müveltebbeink  a  az 
értelmesebbek  közt  fölkapott,  s  nielylyel  az  ily  tárgyakat  szem- 
lélve, csóválják  l'ölöttök  fejeiket,  mondva  vagy  gondolva:  hog}' 
mi  baszna  hát  és  mi  tanúság  belőle,  ha  ez  mind  idegen  m&  ^ 
nemzetünknek  mi  része  sem  volt  benne.  Mindkét  nézetnek  asw 
bau  egy  a  forrása,  a  kcllö  tájékozás  és  ismeret  Iiiánya,  épen  figv 
abban  ha  minden  bnzugányt  sat.  Atlilának,  Árpád  atyánknak 
vagy  legalábl)  szent  István  és  Mátyás  királynak,  Bethlennek  vagj 


')  L;Í8(1  Ipolyi  Magyar  inüipar-tütt<íueti  tauulmányok ;  Magyar  éi 
ErJiílyi  zomáutz.  A  Budapeati  Szemlében. 

')  L.  ezt  8  n  többi  ai1alok.it  [polyi  küzcpkori  szobrászat  emlAcí 
Magvai ürBzigou.  És  r  küzJjikori  iiiagjar  iitviismüvek.  K.  Muukai  I.  l-l- 
éa  2r><J  lap.  —  llasoiilijii  a  búiiyiivúrnHok  küxdpkori  annymüv^aeirúl. 
Lám]  Ipolyi  Itvsztercxebáiiya  városa  itiiivclti9i.'gtijrtiíuete  8  >Ssáxsdok*- 
bnn  és  kUlün  kiadiisl-nu. 


%:mlí:k£k  kiíllItása.  531 

Bákóczinak  akarunk  tulaj  donitani,  —  nem  igen  geniroztatm  a. 
messze  terjedő  évezredes  vagy  százados  korszakok  által  vélemé- 
nyünkben —  ha  csak  kissé  avasán  és  rozsdásan  néz  kL  Valamint 
ha  ezzel  szemben  régi  iparunkat  is  épen  ugy  csak  külföldi  pro- 
venientiának  véljük,  mint  például  mai  fő  és  vidéki  városaink 
ezüst  s  aranymü  kereskedési  tárgyait  a  cseh,  würtembergi  ezüst 
gyártmányokat,  és  svájczi  órákat;  melyek  importálásával,  agyon 
ütik  régi  művészi  ötvös  s  óra  iparunkat,  mely  mint  láttuk  előbb 
kisebbb  városainkban,  is  mint  a  Szepességben ,  Beszterczebá- 
nyán,  de  még  Érsekújvárt  is  stöbb.  helyt  divott ,  hol  most  már 
alig  van  egykori  virágzásának  hire.  A  történet  ilyenkor  ki- 
mutatja ,  hogy  a  haladás  a  leggyorsabb  vasúti  rendszer  mellett 
is  rákszerüvé  lehet,  még  a  társadalom  mai  főfelt ételei  egyikére, 
az  iparra  nézve  is,  s  hogy  ebben  a  sötétnek  vélt  középkor  jóval 
felülhaladta  a  jelent. 

Annyira  jöttünk  e  tekintetben,  hogy  purismusunkban 
megtagadva  nemzeti  műtörténetünk  jogosultságát,  határozott 
hyperkritikával  mindent  készek  vagyunk  másoknak  átengedni^ 
Ennek  ellenében  semmi  esetre  sem  akarjuk  azt  állítani,  hogy  mi 
találtunk  volna  fol  épen  valami  külön,  extra  nemzeti  művészetet 
s  ipart  bár  mily  téren  is.  Ellenkezőleg  ezt  épen  nem  tekinthet- 
nők valami  nagy  mütörténeti  mozzanatnak.  A  nemzetek  ily  ki- 
záró tulajdonai,  csak  kivételes  művek  s  gyakorlatok  lehetnek. 
Míg  a  mütörténeti  magasabb  szempont  épen  azt  követeli,  hogy 
kimutassuk  mikép  vettünk  részt,  mint  nemzet  a  világ  ál- 
talános történetében,  hasonlón  a  művészet  történetében  is.  E 
művészet  s  ipar  gyakorlata,  üzése,  annak  phasisai,  s  e  mellett  leg- 
f  elébb  valamely  neme  sajátszerű  kezelésének  s  alakulásának  vizs- 
gálata s  fölismerése  képezheti  ebben  az  egyedül  józan  nemzeti 
mütörténeti  fölfogást. 

De  az  előbbi  hibás  fölfogással  párhuzamos  tünemény,  hogy 
végre  is  midőn  kellő  tanulmány  hiányában  mit  sem  ismerve,  min- 
dent félreismerünk  és  importáltnak  tartunk,  épen  így  importá- 
lunk, vagy  csak  arra  várunk,  hogy  bejusson  véletlenül  egy  kül- 
földi szaktudós,  ki  nekünk  en  passant  megmagyarázza  néhány 
órái    felületes    megtekintés   utAn,    egy  még  felületesebb  feuil- 


5**  MA<iir\it  mC-  ÉH  TtÍBTí:xKTi 

umlyvt  a  felül  )r,  hogy  mi  eliltdl  a  mienlc,  mi  anugnr, 

li  egykor  a  derék  liock  acheni  kaiionok  s  egyikebt- 

,  rí'gi  ötv;>Mintiv6szet  legavatottabb  taakértótnek,  ni- 

t^y  b&mnlutuiikra  ö  födezte  f5l  elui  a  magyar  samdnntl, 

'j|  udilig   itthoii,  hogy  ilyt't  bírunk,  mitsem   Indtuok.  Vi 

az^rt  nptncnak  a  legtöbb  mfigyüjtö   diletaastink  épeo  tgj 

miL'r  niOHt  íh  mint  oddig;  hanem  mi   több,  nagy   nrikzmni 

^oyeink  íb  alig  képesek  azt  egy-két  kisebb  p&IcUnjbw  ^ 

Dl. 

így  vélte  {OUedezni  legűja      u  iemét  kiftUltásonkat  s  bsow 
igyar  (JtvÖMiuOvekct  Falkr,  ki  ^égtelenfil  egyike  a  TÍselet,  i 
liio  U-rt-n  a  leg,Íol«Bebb  német  Íróknak.  Most  talán,  midíiii  ^ 
r  nipgleht'tÖHcn  {(ilazegeu  h  kevésBé  t&jd'kozatlanúl,  Eöt  elfogvltu 
lerni  vMto  a  kiAlUtfisban  a  magyar  Ötvösműveket,  eiölla- 
mi  i«  már  bitrahbaii  rölok,  saját  nevükön  nevezve  ÖkeL  Vi- 
aÜ  bár,  hogy  ezt  épen  oly  eredménytelenül  t«szszüJ[,  mint  ol- 
'  tUrtfint,  midőn  már  HZ&mosabb  e  nembeni  magyar   irat,  mI 
Bgdrf.  kis  iroflalmiink  után  itt,  cunk  épen  úgy  nem  fogj&k  isniemi 
gyűjtőik,  8  tulajdonosaik  azok  magyar  műtörténet!  becsét;  eg,b3 
értéket  iogl'Ölebb  a  történeti  névben  helyezve,  melylyel  jól,  rosml 
igazán  vagy   hamisan  Összekötve  maradt  fenn.  Yagy  mi  még  ro- 
szabb,  nyílj tcméiiyök  semmi  hecsii  rántásaival  és  nevetséges  cn- 
rionuiiiiiivitl  L'f^yciici'tckuiick  tartják  s  e^ekk^l  rtiudeseu    azuiüi  a 
régiség  áriu-nak  eladva   a  külföldre  Tándoroltatj&k ;   a   helyett, 
hogy  velők  a  nemzet  kincsét  a  nemzeti   múzeumban  a  e  mellett 
intfllectualis  tökéjét  is  nevelnék,  melyet  a  kincsnek  s  műemlék- 
nek a  hazai  műtörténelemben  irodalmi  reproductiöja  és  ez  által 
mintegy  föltámasztáíia  is  közzé  tétele  szül. 

De  talán  sok  üres  szöt  is  vesztegetünk  erre.  Szólunk  tehát 
magyar  ütvüsiparunk  itteni  miitörténeti  emlékeiről  bátrabban 
már  most,  miután  ilyeneket  Falke  úr  is  szíves  volt  f&lismemi; 
legalább  az  ő  nyomán  is  érvényesíthetjük  Itt  asokat,  oe  hogj 
csupán  tőlünk  kigondoltaknak  látszassanak  lennL 

Igaz  ugyan,  hogy  azon  érdem,  melyet  Falke  ür  &  niagfar 
Otvősipamak   hajlandó  tulajdonítani,  hanem  egészen   tM^aÜTU, 
■nieges,  legalább  is  igen  problematikus. 


EMLÉKEK    kiállítása.  533 

Azt  mondja  a  föntebb  idézett  helyen,  hogy  magyar  ötvös- 
müvek kétségtelen  bizonyítványai:  »a  számtalan  kiállított  tányér, 
tál  és  tálcza  vagy  csésze,  melyek  a  XVII.  század  másik  felének 
jellegét  viselik,  és  részben  igen  vékony  ezüst-pléhböl  durván  ké- 
szültek, mig  részben  nehezebb  ezüstből  művészileg  vertmüben  is 
készíttettek.  A  durvábbak  a  magyar  műkedvelők  által  a  czigá* 
nyok  (!)  müveinek  tartatnak  —  úgymond  —  kik  ily  kincseket 
máig  itt-ott  elásva  tartanak.*  (!)  Ezen  mütörténeti  megjegyzés 
eriticai  értéke,  nagyon  hasonló  azon  adomaszerü  tudósításokhoz, 
melyeket  német  s  egyéb  külföldi  látogatóink  hazánk  társadalmi  s 
műveltségi  viszonyairól  nagy  emelkedettséggel  s  elfogultsággal 
szoktak  közzé  tenni.  Még  mulatságosabb,  ha  tudjuk,  hogy  a  Falke 
űmak  magyarázó  műkedvelő  urak  egyike  azt,  mint  ártatlan  tré- 
fát veté  oda,  midőn  néhány  ezüst  tálra  mutatott,  melyen  ily  dur- 
vább tárgy  látható.  Sajátságosan  azonban,  épen  ezen  ezüst  durva 
müvü  közönséges  tálak  egyikén  látni  a  velenczei  dogék  föveget, 
mint  díszjelt  vertmüben.  E  szerint  e  tálak  provenientiája  épen 
oly  távol  állhat  a  magyar  régibb  ötvösművészettől,  mint  czigá- 
nyaink  az  állítólag  általok  készített  s  elásva  tartott  hasonló 
ezüst  ötvösi  műkincsektől. 

'  Szerencsére  Falke  ur  sokkal  elfogulatlanabb  s  műértőbb, 
mint  sem  hogy  ebből  további  szoros  és  félszeg  következtetést 
vonna  le  a  többire,  és  kész  ne  volna  azért  az  általa  legjobbnak 
elismert  ötvösmívű  tárgyakat  is  a  magyar  ötvös  iparnak  tulajdo- 
nítani. Mert  a  kiállítás  legnagyobbszerű  tárgyát  is,  a  föntebb  leírt 
hg.  Eszterházy-féle  ezüst  asztalt  vertmúvezetű  dombor  képeivel, 
szintén  hajlandó  egyenesen  a  magyar  ötvösművészetnek  áten- 
gedni :  ámbár  nagy  kísértetben  van,  úgymond,  az  augsburgihoz  ha- 
sonló műjellege  miatt  oda  való  műnek  vélni ;  de  mégis  hajlandó 
azt  egyenesen  inkább  magyar  műnek  tartani.  Ezen  habozást  termé- 
szetesen igen  könnyen  megengedhetjük  neki  és  pedig  általa  nem 
ismert  történeti  adatainknál  fogva.  Ismeretes,  hogy  az  augs- 
burgi  és  magyar  ötvösipar  közt  már  a  XVI.  század  elejétől 
kezdve  igen  szoros  adásvevési  és  munkaviszony  létezett.  A  augs- 
burgi  tőzsér  Fuggerek  bírták  sógoraikkal  a  Thurzókkal  közösen 
bérben  a  magj'^ar  bányákat.  Az  ezüst  és  réz  innét  került  oda  föl- 
dolgozásul, s  az  anyag  s  műcsere  nagy  mérvben  létesült  kölcsö- 
Századok.  3  5 


634  MAGTÁR  MC*  tS  TÖBTJfeNETI 

nOsen  itt  és  ott  Az  augsburgi  és  a  nttmbergi  ily  öíyös  iparnak  ama- 
gjarral  Taló  össiekottetése  érdekes  nyomait  lá^'ak  például  a  fenem- 
Iltett  onlélyi  lománczos  kup&n  (Ipolyi  sajátja)  és  serlegeken,  uto- 
lsókén ax  augsburgi  ötvutijegys  ezüstpróba  mellett  erdélyi  zománci 
mü  vait*  Jele,  hi^y  az  ott  gyárilag  készfiit  edény  itt  megrásirol- 
va  zománozczal  dÍ!»Rittetett.  £  szerint  mig  a  durva  anyagot  Magysr- 
on»ág  szolgáltatta,  az  ott  kün  dolgoztatott  föl;  de  az  ott  egysKriín 
éc(  durvábban  gyárilag  készült  edények  ismét  TisszakerOlvei  itt  ná* 
luuk  disaittettek  föl  zománczczaL  Hasonlön  a  magyar  OtfOs-mfi- 
viVxotuvkki'sztuk^donitaniFalkea  szintén  föntebb  emiitett  hg. 
KNZttM  há/y-tVlo  nagy  tálat  a  vezekényi  csata  s  Eszterházyftk  k6si 
halála  mogragadó  monumentális  domború  vertmüyéyeL  Yalamint 
axt  a  luyy  örszak  kéltéivel  jelzett  szép  nagy  tálat,  melynek  elMlU- 
tá'^át  e  holyt'tt  valami  franczia  regény  jelenetének  néztOi  Ál- 
találntu  a  XVI L  sót  XVIIL  századi  e  nemű  rertmüTeket  is 
Í0n»  uvkiluk    c^Mia'dálui*   >melyek  közül   a  jobbak  és  legjob- 
lak    M'ui    olöggv    jok.    ugymondy    azon   tekintetből,  hogy  ne 
^«í\tuuuhatu.^uak  Ui^^ana/ou  műhelyekből,  melyekben  a  blresau- 
^\íU  di^í   i'^  ok^itick  kó5N£iiltek.<  S  ezen  könnyed  általános  tté- 
\\\\A  \-  t\u'i;!vlu':v^>'0*.*.  ^'ítAuiIta  :i  dolog  lényegét.  Valóban  nem 
\Aw\  -SS  ^-Tv/vl:  *..  i.vv>  v\y    :iiulul\ok.  molyok  a  gyakran  remek 
küütivNs  ;:u  V  N    ní'vVmI.msu   :;.;ii:};ir    dísztárgyakat  s  ékszorekct 
ivx-  '.utt  kvís-vx  \v''^i*N.  v.v:v.  ui«lt;ik\oluakovésbbé  finom,  söt  oly 
in  \vxslu  '  s\,i  v'iw'-i:r;:  vr.>  tvi:' x^kot.  tálakat, >orlegeket satöbbit. 
x  ^\^v\^K  ww  A.  *■  v,il  b  \v^*:  k^Uu.cvávraui.vsiuiuö  az  itt  kiállítottak 
iM.  \  u's'..\     \  vt*.   v\v'...l  :::   :v.ij:  számunkra  sok,  bamindjárt 
K,  -  •^s:'**'  •^'■■;^^'^  •■  N  >  K.iVx.-.ik:obKt.<okats  egy  pár  legszebb 
u»  ..N  it  .   \\y"\  \\\\^\\\  :,    •.v\^. '.:. :  V,;  >.\i:v.ára  készidt  remek  és  ra- 
U-.  '\\\\\  s\  o!  \v  •■.  \ .;  ^'^ ' '.  ^  :.   ..   k:.;'.V.::i-  t.oiu  iiyik  legszebb  tár- 
.;\  \\  -si,  Ix.  *,  v\  -.x  ••.  :.;,^  V*.  ".V.  .  \- ,.".  :  ^^.i.;Ui-  aug>biirgi  Aftemittf' 
{,  ■  V.,  k  ;.  :  v.lv  •■',■.  /\—  '.  ,   *  . ::;  -.u  .  y.  v.  u:.i:ui  vaj^ion  az  évszámmal 
vll.u^^n  l*»'k  r,   '■..  v.  ;.  x„l  :v^VV-v.  :,■•.:.:  \'/um.  AttemstetternéK 
N  .»í:h  :\ '  uí  vV,  •.  :•-  V  •,-,,• ,    .,  --,í:  v   .  -.k  :;:';ijd<.'Uitotl  diszkannát 
*■• .  n\o  xli't  lí.i*,  V  ;•.       .  "x .  v. :    >;■...:  .*  "     •,  S. •*.',<  Vir^filésJamnieztr 
h\»n»l^  i^t  nu    u  : ,  V    .\;\    ,.v,; '..:.    *....>   :/  k:.ak  t;irU  a  mint  hogr 
d\xMíok  \rtlol\u\  »oM»  v.vv,,/v  ^.i'. ■.-.:  ;i':alauv*>*á  lőnek. 

A  \\\\  wyf,  X  'M  íí  r.\V,*v.\  :.;:í^\v^v.  kim;-  tVnnniarad.  a  számos 
Krtiko   ÍN  UíxMa^^^A,  di>:i>K:\v  i^c  a:ra,  lu^gy  teijedelmeS} 


EMLÉKEK  kiállítása.  535 

ha  nem'nagyszerü  ötvös  iparunkról  tanúskodjék  Kezdve  a  szepesi, 
beszterczebányai  itt  kiállított  s  más  előbb  nevezett  egyházi  sty- 
listicus  kitűnő  müvészetú  emlékektől,  a  számos  kisebb  házi  tárgya- 
kig, mindannyi  föltűnő  tanúsága  ennek.  Pedig  mindez  csak^marad- 
ványa  vagy  romja  az  előbbinek,  mi  a  rendszeres]  pusztítást,  rablást, 
országos  beszedést  sat.  elkerülte.  És  hozzá  még  ezen  maradvány 
is  itt  csak  véletlenül  innét  s  onnét  összehozva  van  kiállítva. 

Mind  a  mellett  alig  van  az  ötvös  műnek  neme,  mely  itt  is 
már  képviselve  nem  volna.  A  külön  hazai  gyakorlatú  zománcz- 
müvet,  melyről  alább  tüzetesen  szólok,  nem  is  említve,  az  áttört 
müvezet  oly  remek  példányaitól  kezdve,  minő  például  a  szepesi, 
poprádi  Sz.-Egyed  kehely,  a  számos  domború,  vert  és  bevésett, 
karczolt  sat  müveken  s  legdúsabb  alakítású  formákon  át,  min- 
dent meglehetősen  jól  képviselve  bírunk.  Fájdalom  kevesebb,  sőt 
ritka  az,  mi  magyar  név  s  történet  bélyegét  e  mellett  magán  vi- 
selné. Az  Eszterházyak  monumentális  történeti  és  családi  emlék- 
tálán s  billikomán  kívül,  csak  még  gróf  Nákó  leírt  serlegén  lá- 
tunk magyar  vitézeket  előállítva.  Ritkább  s  újabb  az  is,  mi  ha- 
zai családi  czímerrel  vagy  névvel  van  jelölve.  Legtöbbet  a  régi- 
ebbek 8  nevezetesebb  tárgyak  közül,  csak  az  egyházi  müveken, 
kelyheken  sat.  találunk.  AUg  van  egy-kettő  is  olyan,  a  szepesie- 
ken  kívül,  mely  a  készítés  helyét  gyaníttatja.  De  épen  egy  sincs, 
mely  csak  egy  ötvös  művészünk  nevét  is  fenntartotta  volna.  Ezen 
jeles,  szerény  hazai  műötvösök  nevét  ezentúl  is  tehát  okiúánya- 
inkban  s  egyéb  írott  emlékeinkben  kell  kutatnunk,  hol  még  Sz.- 
István  és  Margit  sírja  művészei  neveitől  kezdve,  nem  egy  derék  mű- 
vész szerzetesünk  és  iparos  mesterünk  neve  fönnmaradt,  s  a  foly- 
tatott vizsgálat  által  még  hiszszük,  több  is  fölfedezhető  lesz. 

Mindezek  azonban,  melyekről  itt  szóltunk,  az  ötvösségnek 
általános  keletben  levő  tárgyai,  melyek  azért  hasonlón  mint 
másutt,  hazánkban  is  gyakoroltattak.  Erdekesebbek  ennél  ötvösi 
specialitásaink,  melyek  hazai  ötvösi-gyakorlatunknak  is  tehát  né- 
mileg sajátságait  képezik.  Falke,  ki  rajok  máskép  is  már  eleve 
figyelmeztetve  volt,  avatott  szemével  azonnal  észrevette  ezeket  is. 
De  szakismerete  ebben  már  cserben  hagyhatta ;  mert  leírásában 
legalább  nem  volt  képes  azokat  határozottan  jellemezni  s  osztá- 
lyozni Megkísértjük  azért  itt  a  magyar  ékszer-ötvösmüvéazct  egy- 

35* 


536  MAGVAlt    MÜ-    ÉS    TÖKTKSETI 


két  nevezetes  müncménok  Éa  gyakorlat&uak  rövid,  cíp  bütiromtl 
körvonaloz&s&t.  Ennek  első  s  ismeretesebb  nem(>t  képeznék  a  (Irága 
kövekkel,  e  legink&bb,  GÖt  majdnem  kiz&i'ölag  a  tUrklzeJJífl  <-^ 
■illukkal  foglalt  dísztárgyak  s  ékszerek.  E  nemben  taUlunk  dl- 
i  meutokütöket,  agrafl'okat,  boglárokat,  csatokat,  gombokat 
tartókat,  öveket,  kardkötökel  rendesen,  de  gyaki-an  dlszfegy 
rcKet  is,  különösön  kardokat  nagy  számmal ;  nem  ritkíln  buzogá- 
nyokat is,  aflt  pajüsokat,  lószerszámokat,  nyergeket,  kengyelekot, 
•valamint  még  serlegeket  is,  asztali  készleteket,  késeket,  TÍlI^at, 
kanalakat,  szelpnczéket,  )>ipákat  és  pipaszárakat,  órákat  s  egv- 
iiíwi  tíugyaink  kÖ7.t kelyheket,  miseruha  csatokat,  korsókat  és  tál- 
czákat.  K  művek  jellemzését  uom  szükség  részletesen  adnom.  Alig 
van  valaki  kőzfilUnk,  ki  legalább  egy  ily  kardot  türkiz-kövekk^'i 
vagy  korállal  foglalva  és  kirakva  nem  látutt  volna,  s  ezen  példá- 
nyokéi no  ismémé  föl  a  magyar  ékszer  e  nemét.  Mert  faa  mis- 
ből is  a  muzeuraoklian  s  iiéba  talán  használatban  is,  Konstanti- 
nápolytol és  Veleuczétöl  kezdve,  különösen  Lengyel-  s  Kémei* 
országon  át  egész  Oroszországig  találhatók,  oly  nagy  azftmbui 
és  használatban,  miut  nálunk,  bizonyára  sehol  sem, 

Lelrfisa  föbh  voiiásüilinn  igen  egyszorii.  Az  éks/pr,  a  fegy- 
ver sat.  aranyozott  ezübt  felületén,  többé  vagy  kevésbbé  díszes 
áttört  vagy  domborított  vertmübcn,  a  középpontot  elfoglaló  [na- 
gyobb kékes  vagy  zöldestürkiz,  vagy  vörös  korall  olykor  karneol 
körül  több  vagy  kevesebb  hasonló  kö  és  korall  van  foglalva.  Ezek 
KzAma  néha  oly  nagy,  hogy  az  egész  tárgy  fölszínét  sűrún  borítja. 
Rendesen  azonban  csak  egyes  köröket,  például  a  kardbikvelT 
aranyos  ezüstös  részeit,  az  edények  körfoglalatát,  abroncsait 
stb.  veszik  körül.  —  Ritkábban  más  szinü  kövek  is,  vagy  bamis 
kövek,  velenczei  régibb  szines  üveg  körítik  a  tUrkizeket.  Azok  rwi- 
desen  vörös  színűek.  Többf^zör  a  türkizeket  is,  (melyek  közül  majd 
zöldesek  a  jobbak,  és  kékek  a  roszabbak  :  az  úgynevezett  csont- 
türkiz;  vagy  a  régibb  magyar  ötvösük  elnevezése  szerint  a  ro- 
szabb  hispániai,  a  jobb  indiai  türkiz)  hamis  zöldes  üvegek  pótol* 
ják,  A  mü  külseje  mindenesei  i'e  bizonyos  díszt  s  fényt  tüntet  elő. 
A  színezés  is  a  mínt  az  aranyos  alapon,  a  színes  kékes  kö  elüt,  élénk 
s  még  sem  kellemetlen.  De  általában  véve  inkább  fényt  mint 
sem  Ízlést,  Tagy  művészi  hatást  tanüsit.  Máskép  is  a  mübecs  itt 


EMLÉKEK    KIÁLLÍTÁSA.  537 

a  fém  ornameutika  kezelésétől  függ,  melybe  a  kő  foglaltatott.  Ez 
olykor  szép,  de  többnyire  egyhangú  renaissance  formákat,  vagy 
gyakran  keleties,  zavartan  egymásba  folyó  ékitményi  alakzatokat 
mutat.  S  e  tekintetben  keleti  jellegű,  már  ékköves  díszénél  fogva  is. 

Nagyon  csalódnánk  azonban,  ha  ezt  azért  valami  őskeleti  s 
onnét  nemzetünk  által  behozott  ^kszermünek  tartanok.  A  mily 
sűrűn  gyakorolta  ékszermüvészetünk  a  későbbi  korban,  úgy  hogy 
a  magyar  díszruha  egyik  jellemző  kellékévé  lön  már;  úgy  a 
magyar  középkor  azt  nem  igen  ismerte.  Nem  ismerünk  egyetlen 
régibb  hazai  ötvös-mű  tárgyat  az  előbbi  korszakokból,  egykét 
egyházi  öltönycsaton  kívül ,  minő  gót-stylben  még  egy  a  nem- 
zeti múzeumban  s  a  kiállításon  a  kegyesrendiektől  látható, 
melyen  e  müvezet  mutatkoznék.  Míg  a  XVI-ik  század  óta  mind 
sűrűbben  terjedt  el  hazánkban  s  a  XVII-ikben  már  oly  álta- 
lános volt,  hogy  mint  láttuk,  kezdve  a  fegyvereken  át,  egész  az  ol- 
tárig behatott.  Ezen  műtörténcti  jelenség,  valamint  azékszer  jellege 
egyaránt  mutatja,  hogy  a  törökkorbúi  való  s  a  törököktül  vet- 
tük ;  majd  közvetve,  majd  közvetlenül,  nevezetesen  Velencze  ál- 
tal, hol  különösen  az  otthonos  kordll-mü  terjedt  gyakorlatnak 
örvendhetett  régóta,  s  a  türkizt  kiszorítva,  annak  helyét  foglalta 
el  újabban  is,  mint  gyakori  s  olcsó  tengeri  terménye.  De  sehol 
azontúl  nem  foglalt  el  nagyobb  helyt,  mint  hazánkban,  lehet  rész- 
ben s  eleinte  importált  czikként,  de  nagyobbára  kétségtelenül  mű- 
helyeinkben is  készítve  ;  a  minthogy  ez  még  máig  is  készül. 

Ha  csak  körül  tekintünk  is  a  kiállításban,  mindenütt  és 
minden  nemben  találkozunk  ez  ékszer-művel.  Es  mégis  lehet 
mondani,  hogy  a  lehető  legkevesebbet  küldöttek  be  belőle.  Min- 
denesetre közönségesebbnek  vélték  sokan,  mintsem  hogy  beküld- 
hctönek  tartották  volna.  Korállos  kard  és  tárgy  épen  nincs  az 
egész  gyűjteményben.  Pedig  valószínűleg  csak  annyi  van  ide  s 
tova  az  országban  mint  türkizes.  Ámbár  az  egyik,  mint  a  másik 
a  magyar  díszruhának  eny  észté  vei,  egyszerre  nagyon  kezd  el- 
enyészni. Rendesen  kitöretik  női  s  férfi  ékszerül  a  kő,  a  többi,  gyak- 
ran ritka  szép  művű  ezüst  foglalat  lat  számra  eladva  beolvasz- 
tatik.  Még  szerencse,  ha  a  java  ily  dísztárgyaknak  régiség  árusok- 
hoz jut,  kik  újonnan  montírozva  vagy  átalakítva  hozzák  a  piaczra, 
jól-roszúl  újra  fölcsinosítva,  a  ritkaság  kedvellők  vagy   gyűjtők 


S-*"*  MABTAB    Mf-  is   TÖKTtXETI 

iftra  iidc&bb,  mintsem  használatra  s  A-i&eletre.  KülÖnüx  bagj 
sziDÚ  korálLü  épen  c^^  egj  nevezetes  tárgy,  s  ez  sajátságosan 
i  mhA,  Eszlerházy  Orsolya  diszőltönye,  látliatá  a  Id&Uit&sou. 
al  ez  öltönr  tétjein  az  aklvorí  magyar  ötriSss^  ezen  nemí-uek 
.  TÍselí  magán ;  s  két^égteteimek  lftt8ZÍk,hogy  mint  a  fürfi  disz- 
a  gombok,  forgók,  örek  stb.  türkizzd  voltak  díszitre  a 
nyein  s  ezek  síuitéD  ügy  mint  a  kor&U  basználatban  Toltsfc. 
^zen  általános  jellemzés   utáu,  rTmdeD  utalhatok  a  kiáUi 
D»n&  pc]<I.^Dyaira,  melyek  a  magyar  ékszer-ötvösség  ne- 
ikiféle  tárgyon  s  változatban  állítják  elö.  A.  legnagyobb- 
(  nemben  azon  gyűjtemény,  melyei  a  bg.  Eszterházy  kincs- 
>tt  ki,  számos  különféle  kardokban,  buzogány  s  egy  nagy- 
'^  pajzsban .  melyek  közül  némelyek  aranyos  s  ezüst  lemezei 
;ekkel  pazaron,  ágvszótván,  behintve  vannak.  Következik  gr. 
trássy  Manö  gynjtcményének  egy-két  basonlö  dűs   példánya. 
LiBos  az,  mi  a  kard  szekrényekben  is  o  nemből  ki  van  állítva  ■ 
,  históriai  nevekkel  is   CBáthorv^,   Ápa%,    Teleki   Rtb.) 
9iTe.  És  mindenesetre  a  legszámosabb,  ha  nem   is  kitűnőbb 
talán  az.  a  mi  még  ebből  mindenfelé  ültbou  maradt,  E   mftnet 
itt  méK  érdekesebb  kül'invíiló  példányai  az  ambrázi  gTüjteméiiyból 
kiállított  magyar  nyereg  szerszám ,  mellette  Öv,   forgó  ,  kengyel 
(Hungariscber  Reiter-chmucknak  nevezi  a  gyűjtemény  jegyzéke 
is)-  Haj^onló  egy  kék  bársonyoü  nyeregszerszám,  bg  Eaterházyaké,  ^ 
egj-  fekete  bársonyos  gr  Teleki  s  most  Zay-féle.  Nevezetesebb  a  miot 
ez  a  hg.  Eszterliázy  gyiijteniény  egy  remek  elefiintcsont  kupáján ; 
látható,  mint    az  ezüst  kupafedél   szép  foglalatja.  Dúsabb   még 
Eszterbázy  Pál    nádor  föntebb  leirt    nagyszerű  ezüst  borkupáj^, 
mely  a  mily  colossalis  nagyságú,  agy  be  van    hintve  foglalt  rosi 
türkizekkel,  vagy  ilyenek  utánzásával;   mi  az    izlés  nélküli  tár- 
gyat, még  izléí*  tel  énebbé  teszi.  Gyöngédebbeu  s  izletesebben  mutat- 
kozik ismét  a  gróf  Andrássy-féle  Krasz  no  horkai  várral  diszitett 
kis  korsókon,  bol  a    zománczék  ily  türiizszerü.  Hasonlón  egj 
ezüst  szelenczén.  mely  vortmüben  csalAzó  magyar  és  török  lova- 
sokat ábrázol.  (Xem  tudum  tulajdonosát,  a  XXII.  szekrény  189. 
száma.)  S  a  szép  evőeszközökön,  késen,  villán,  kanálon,  melyeket, 
ba  jól  tudom,  Majláth  Béla  liptói  alispán  állított  ki. 

De  legérdekesebb  az ,  a  mint  ez  még  a  későbbi  török  kor- 


EBn.ÉK£K   KILLÍÁTÁ8A.  539 

szaki  egyházi  edényeken  is  mutatkozik.  Az  esztergami  gyűj- 
teményben látható  egy  késő  renaissance,  sőt  már  barock  Ízlésben 
de  szép  Tertmúvezetü  ábrákkal  díszes  kehely  s  ehhez  tálcza,  mise- 
bor-  8  vizkorsókkal,  mindannyi  ezüstből  dúsan  aranyozva  s  e  mel- 
lett igen  gyöngéden  türkizekkel  váltakozó  vörös  gránátokkal  dí- 
szítve. A  mü  korára  jellemző,  hogy  Pázmány  Péternek  tulajdonít- 
tatik. Ugyanott  a  püspöki  mellkeresztek  hasonlón  e  korból  gon- 
dolom Lippay  vagy  Losy  prímás  mellkeresztje  csupa  türkizekből. 
Míg  Ipolyi  gyűjteményében  egy  hasonló,  ritka  türkiz  cameaval, 
s  eme  kereszt  egyszersmind  a  másik  tárgy,  mely  itt  korall  fog- 
lalást is  mutat.  Hasonlón  ugyanis  a  mint  a  kereszt  egyik  oldala 
türkizzel,  a  másik  korállal  van  ékítve.  A  kereszthöz  tartozik  a 
hasonló  püspöki  gyűrű  mellette ,  melynek  nagy  türkiz  közép  köve 
köröskörül  váltakozva  egy  sor  gyémánt- ,  s  egy  sor  apró  türkiz- 
zel van  foglalva.  Állítólag  Ipolyi  Gáspár  esztergomi  kanonok- 
nak a  múlt  században  sajátja.  Nevezetesebb  gr.  Andrássy  gyűj- 
teményében is  egy,  a  Pázmányénál  jóval  régibb  alakú  s  áttört 
müvezetü  XVI — XVII.  századi  kehely,  mely  hasonlón  türkizzel 
van  kirakva.  Bizonyára  oly  ritka  egyházi  tárgyak  e  nemben, 
minők  más  országok  egyházi  művészetében  aligha  lelik  pár- 
jukat. A  régibb  ily  gótmívezetü  fibulákat  már  említettem. 
Nálunk  tehát  a  török  korszakban  ez  oly  általános  ékszer  volt, 
melyet  a  főuraktól  s  nőktől  kezdve  az  egyháznagyokig  mindenki 
viselt,  s  melylyel  a  fegyverek  és  ruhák,  a  kelyhek  és  keresztek, 
mint  az  ivó  s  evő  díszeszközök  készíttettek.  —  Az  ország  ötvös- 
művészetében tehát  általános  gyakorlatban  volt.  A  kérdést, 
hogy  honnan  vettük  s  mikor  került  hozzánk,  már  előbb  érintet- 
tem.  Nem  lehet  kételkedni,  hogy  a  keletről,  különösen  törökök 
és  Velcncze  által  közvetítve,  de  sok  a  távolabb  keletről  is  jutott 
hozzánk.  Ez  megfelel  arra  is,  hogy  a  kiállításon  levő,  nevezete- 
sen a  berezeg  Eszterházy  -  félék  s  még  néhány  más  hasonló 
tárgy  közt,  néhány  valóságos  indiai  jelleggel  tűnik  föl.  A 
fém  ötvösi  müvezete  zavartabb,  ismétlődő  pikkelyes  vagy  egy- 
másba folyó  ékítményeivel  ezeken  épen  úgy  jellemzi  ezen  kele- 
tibb mintázatú  indiai  művészetet,  valamint  az  rajtok  föltűnő  tech- 
nika ,  hogy  a  drága  kövek,  türkizek,  nefritek,  mintegy  mozaik- 
vagy zománczszerüen  a  lemez  kivájásaiba  eresztvék  s  azután  a 


540  MAGYAB   UC-  É8   TüATÉMETl 

lomez  egyszerűen  le  yan  szelve  vagy  csiszolva;  hlisonlön  nömil^ 
a  sejtzom&nczhoz  (cloisonné);  csak  hogy  ennek  durvább  alfikiaW 
tünteti  elő  összekötve  azon  pazar  fénynyel^  miszeript  a  zom&ncsot 
itt  egyszerűen  a  csiszolt  drága  kő  képezi.  Igazi  indiai  pompa  iakább 
mintsem  művészet  Némileg  hasonló  a  római-barb&r  átmeneti  kor 
ily  műveihez,  melyeken  a  drága  követ  igy  a  színes  ttveg  helyettedltí. 
De  ezek  inkább  kivételes  díszpéldányok,  melyek  bisonyán 
mint  ilyenek,  a  keletről  konstantinápolyi  követségeink  átján 
kerültek  hozzánk.  A  kardok  formája  is  eltérőbb,  olykor  egyene- 
sebb a  magyar  s  a  török  meghajtott  száblyáénáL  Hasonlithatlanűl 
több  az,  mi  ezen  ékszer  nemben,  akár  a  török  arab  ornamentikát 
(például  az  ambrázi  magyar  lovagékszereken  s  több  kardon)^ 
akár  a  kifejleit  szabályos  renaissancenak  motivnmait  tünteti  föl 
a  foglalásban.  Ezek  és  száz  más  apró  ékszer  tárgyunk  e  nemben, 
minden  kétséget  kizárnak,  hogy  ez  a  török  kor  6tA  egyike  volt  a 
legkedveltebb;  legfényesebb,  mert  kiáltó,  s  egyszersmind  legter- 
jedtebb— mert  olcsóbb,  a  háborúban  s  követségekben,  vitézséggel, 
éssszel  és  tapasztalással,  úgymint  pénzzel  is  könnyen  megazeredietö 
ékszerdísznek ^). Készült  is  folyvást  hazánkban  és  készül  maig.Mert 
ámbár  nálunk ,  a  magyar  ruhát  kivéve,  nemcsak  egészen  ki  ment 
már  a  divatból  és  ezi*edik  sem  álmodik  róla,  hogy  ez  valaha  magyar 
speciális  ékszer  s  ötvösmü  volt,  azért  mégis  itthon  máig  gyártva, 
a  külföldön  folyvást  c  név  alatt  (Hollandiában,  Angolországban, 
Amerikában  mint  magyar  ékszer,  Ungarischer  Schmuck)  árulta- 
tik.  Ki  ezen  újabb,  finomabb,  nemesebb  gyártíisát  ismerni  kivánja, 
ott  találhatja  a  kiállításban  gróf  Zichy  Ödön  tárgyai  között,  eg}' 
finom  müvü  türkizes  kardon  és  forgón  (s  mellette  mindjárt  összeha- 
sonlításul hasonló  eredeti  indiai  türkiz  forgó  van  téve).  A  kardforgó 
és  gombok  Biedermanu  bécsi  műhelyéből  való,  mclyűek  azonban  a 
Ratzisdorfer  s  Egger  hazánkfiai  hazai  műhelyeiből  kikerült  hasonló 
tárgyak,  akár  a  műnek  kivitelére,  akár  külföldi  keletre  nézve  nem 
sokat  engedhetnek.  Ezeknek  a  régi  türkizes  ékszerektől  eltérőbb 


0  Gyűjteményemben  Kimay  János  XVI.  századi  költőnk  ds  por- 
tai köpetnek  konstantinápolyi  bevásárlásai  jegyzékében  így  olvasható: 
hogy  több  mint  30  „íörtó"  (türkiz)  követ  vett  ott  800  oszporá^rt; 
míg  más  kövekből  alig  egy-kcttöt.  Kpen  így  említi  az  indiai  es  „doinö- 
cki**  tárgyakat  is,  melyeket  ott  vásárolt. 


EMLÉKEK  kiállítása.  541 

jellege  az,  hogy  sokkal  sűrűbben^ de  kisebb,  apró  türkizckkel  vaunak 
kirakva.  Itthon  viseletük  azonban  már  majdnen  egészen  el  van  ha- 
nyagolva, sőt  maga  az  ékszer  majdnem  ismeretlenné  lett.  A  cseh, 
német  s  franczia  gyárak  hamis  ékszereivel,  melyek  közkeletnek 
örvendenek,  véli  közönségünk  illőbben  pótolhatni ;  holott  egy  ily 
valódi  türkiz-ékszer  nemcsak  szebb  és  jobb,  de  még  jutányo- 
sabb is. 

V. 

A  magyar  ékszer-ötvösmü  másik  nevezetesebb  s  az  előbbinél 
hasonlithatlanúl  nagyobb  mübecsű,  valamint  mütörténeti  jelen- 
tőségű neme  a  zománcz-mü  volt.  Ennek  a  gyakorlatban  oly  spe- 
ciális két  neme  képződött,  melyet  már  a  műtörténet  és  műipar 
külön  magyar  zománcz  és  külön  erdélyi  zománcz  névvel  jelöl. 

Kellő  meghatározása  s  ismertetése  végett  csak  röviden 
érinthetem  itt  általában  a  zománcz  művészetet  és  annak  nemeit. 
Ujabban  fölmerült  érdekes  mütörténeti  fölfedezéseink  nyomán 
többször  tárgyaltatván  általában  és  különösen  a  hazai  zománcz  ne- 
meket tekintve,  egyszerűn  ezen  iratokra  utalva,*)  itt  rövid  lehetek ; 
6s  csak  annyiban  igyekszem  kibővíteni  előbbi  ismertetéseinket,  a 
mennyiben  a  kiállítás  e  részben  meglehetősen  dús  anyaga  több 
íijat  hozott  elő ,  a  részletes  összehasonlítás  által  pedig  jobban 
tájékozva,  e  nemben  ismereteinket  határozottan  gyarapította. 

A  zománcz  mint  a  színérzék  művészi  hatásának  egyik  kel- 
léke jött  használatba.  A  szín  müérzéke  kívánta,  hogy  az  egyszínű, 
egyhangú  drága  fém  az  arany-ezüst  stb.  sértő  vagy  unalmas  egy- 
szinűsége  és  nyugtalan  csillogása  a  színek  és  festékek  által  mint- 
egy megtörve ,  a  rajz  s  festészet  alakzataival ,  változatosságá- 
val és  színhatásával  diszíttessék.  Hasonlón  s  összhangzólag 
mint  ez  más  anyagoknál ,  a  fánál ,  cserépnél ,  szövetnél  stb. 
az  Q^et 


*)  L.  ezeket :  Ipolyi  Magyar  Ereklyék  rajzokkal,  s  ugyanaz 
újabban  rajzok  ndlkül  második  kiadásban :  Középkori  magyar  ötvösmű- 
vek. Kisebb  munkái  I.  261.  Hasonlón  Ipolyitól:  Műipar  tört.  tanulmá- 
nyok, a  magyar  és  erdélyi  zománcz.  Budapesti  Szemle  V.  (1874).  Újab- 
ban Ilenszlmaun  Magyar  rdg.  emlckok.  2.  (1876). 


k  s  ^*««siU  itta  bem  dddtks 
b  láaBti  w4>*»  xaaftKs  *«ll    («a 
b[>  A  Itebfn  faRMHatt  rAmj 
■  a  fatatef,  a>  alakek  t^U:  s 
b,.w«eaW»n«ftaa:a6»fc9tékpafUinsaatékaU>Ikt- 

k,  wdrek  aűndaBaTi  kilSn  idMtTAhaló  xckenrit  Uff 
Mcstáa  lceilnohxtKik,lig7'hog- szegte!  Bindte  képűt- 

r  moiaík,  t»gj  berakott-ra&nerft  képet  amUt,  a  \eggjÍB^ 
alakzatban  ■  etj^temnani   a  l^dAaabb   szinpoa^étta 

.•n  bfi  a  kíllUUriMb  a  páratlan  bMS6  esit«t^mi  eC«U}»- 
Ta|fj  kSnytl&bla ;  a  aemzeú  in(iz«uDibaii  1«tŐ  Xjritra-nAnkai  kfr 
Ti)tiA-tí»-AKie\k  6  3  magyar  szent  korona  e  nejnú  zomáocz  k^RL 
A  zoiiiAiicz  miká  nemeit,  minők  a  kiv&jt  é^  kidombtnodöio- 
niáncz  Hiraittü^chmeUz,  cliampleyf'),  a  bevésett  alakzatokra  oatött 
üllAUzú  (traiislucide)  b  a  íesletl  ( peiot)  zománcz  eltg,  rÖTÍden<a- 
litoncm.  Nisveik  eléggé  magyarázzák,  s  alább,  hol  e  nemJi  ff 
iri/tncKDnkról  szi'Jok,  még  előjönnek.  Az  ismertetett  bizanti  s(;jte» 
y.oia&nt:ZÍi07.  itt  tigjauis  mindjárt  legközelebb  áll  a  magyar  w 
mdnet,  mely  uz  említettnek  csupán  egy  kolöaváló  neme  lehet  A 
iriftgyar  zomáDczban  is  hasunlón  a  fémlapra  forrasztott  lemesek 
Vi'nt)  úiitulik  a  zomúiicz  folyadék.  Csakhogy  itt  e  lemezek  csavart, 
ttikcrt,  B/vmecHes  aodronyokböl  készülnek.  Ezek  azután  nem  k  Ml* 
HZulUiluak  l(!,  uiint  amazúk,  hanem  kiállva  diszes  körvoualntásl 
k/'}ii'/tu'k.  E  tekintetben  fólígmeddig  hasonlók  a  tiligránbos  i 
itodrony  vagy  drAtmüLöz  íh.  Ily  filigríin  müvek:  a  fémalapon  vagf 
11  nfslktj)  is  rucz6seu  font  s  orn^gieatalis  alakokat  képező  drtl- 
mOvczot. ,  kUlün  ékszorÖt^Üsi-m^yHkorlatot  k^'peziiek.  E  múTí- 
hXiA  n  küz^pkur  úta  kUlönüiieu  01&Bzorí<zágban,  sut  mondliatntk 
D"'        -^tól  kezdve  egétz  Uiinuáig  mindeDÜtt  készült.  S  az  oImI 


EMLÉKEK   kiállítása.  543 

ireskedés  által  a  keletre,  hol  nagy  divatban  van,  exportáltatott ; 
nbár  lehet,  hogy  első  mintái  talán  épen  a  keletről  Indiából,  az 
*aboktól  vagy  épen  szintén  Bizantból  importáltattak  Olaszor- 
ágba,  s  innét  jöttek  azután  át  a  magyar  úgy  mint  német  sat. 
rópai  ötvösmübe. 

A  magyar  zománcz-gyakorlatban  tehát  két  technika,  a 
igrdn  és  zománczmü  egyesül.  Csakhogy  ezen  egyesülésben  a 
igrán  elveszti  azon  egymásba  folyó,  fonadék  szerű,  reczés,  szűk 
;  lyukacsos  keleti  és  későbbkori  alakzatát,  mely  azt  oly  nyug- 
lanná  s  élvezhetlenné  teszi;  mint  például  ez  a  Zichy -féle  püs- 
►k-boton  a  győri  egyház  kincsei  közt  látható,  legvégső  kinövésé- 
ín.  Míg  egyes  filigrán  kelyheink  e  tekintetben  annál  jobbat  mű- 
inak  s  régi  jobb  Ízlésűek  is,  minél  kevésbbé  vannak  filigránnal 
ilhalmozva  vagy  épen  egész  áttört  filigrán  részletekkel  alakítva, 
tekintetben  a  magyar  zománcz  a  filigrán  díszt  a  legczélsze- 
bben,  legízletesebben  használja  föl,  főkép  régibb,  e  nemű  alaki- 
sain.  A  filigrán,  a  sodrony  képezi  a  rajz  vázlatát,  a  mirt  ki- 
Iva  szemecsesen  vagy  sodrottan  ízletes  alakzatokat  képez.  Ezek 
nalai  közé  mélyebben  beöntetett  a  színes  zománcz  folyadék,  és 
dig  ennek  üvegesebb  átlátszóbban  ragyogó  neme  a  jobb  és  ró- 
bb  6  nemű  müveken.  Ily  magyar  sodronyos  zománcz  müemlé- 
ink  első  s  legkiválóbb  eddig  ismert  példánya  hazánkban  Sz. 
kszló  királynak  valóban  monumentális  nagyszerűségü  mellszobra, 
írmája  a  győri  székesegyházban.  Bele  van  foglalva  szent  kirá- 
unk  fejkoponya  csontjának  ereklyéje.  Egyike  a  legnevezetesebb 
3mzeti  szent  és  műemlékeknek,  mely  világszerte  ritkítja  így 
y befoglalva  párját.]  Rajta  az  egész  királyi  öltöny  ily  magyar 
drony-zománczos  színezéssel  van  képezve. 

Részletes  kimerítő  történeti-  és  műleírása,  úgy  zománczának, 
int  egyéb  alakzatainak  rajzával  külön  monographiában  ábrákkal 
lustrálva  megjelent  két  kiadásban  is. ')  A  kiállításban  nem  lé- 
in jelen  ,1  itt  csupán  összehasonlításul  s  kiindulási  pontúi ,  mint 
Idig  ismeretes  e  nemű  legnevezetesebb  s  legrégibb  müvünket 
nlítem.  A  történeti  adatok  róla  már  1406  óta  biztosak.  S  ez 


^)  Lásd  előbb  idézve  Ipolyi  Magyar  Ereklyék  mütörténeti  tanul- 
híj ;  és  Ipolyi  kisebb  munkái  I.  köt.  középkori  magyar  ötvösmüvek. 


541  MAÜVAR    UL'-    ts    TÜRTtSETI 

liud    L  kótsL'gori  Míil  emeli,  hogy  azezoiimüviiii  tfljcscn  kifejli-tt 
I       in  zomaiicz  t^cliiiikáQk  máiis  legalább  a  XlV-dik  fi«iti«l- 
ue  igen  valösíinuleg  míir  az  ulöbbiben  is ,  tchftt  az  Arpd- 
Auriiau,  a  Xm.  században  gyakpi-latbaa  és  kikí-pezvc  volL 

A  mAsodik  ismeietleu  emlék  volna  eüutan  liasoiilA  m&alak- 

nézve  a  kiállításban  látható  Bars-8z.-kere8zti  (bcsztcnaf- 

jíjdi  püspöki  székhely)  kehely,  Töiténetére  nézve  csak  anuii 

iretes ,  hogy  azt  a.    mült    gzázadban    a    hely    egyik   pltU- 

«a   ajándtikozta   egyházának.  A   kehely  XV-dik    szfizadi  kO- 

iégesebb  gót  stylben  kéazUlt,  de  correcttíbb  m&alakzata  niel- 

níit,  lent  a  talapzatán,  valamint  kupája  alján  borítva  van  Ílj 

swiroiiyos  zománczczal.  —  Ennek  rajza  még  nagyobb,  t^^abb 

Ktylizált  ornameuticai   alakzatú   leveleket  s   virágokat   mutat; 

mint  ezek  még  a  természetes    virfigutánzás   nattiralistícuit  oo- 

dorátúl  eltérve ,  szép ,   nemes ,  jól   alakított   Ékttmény-r6^Ic4t 

kct   képeznek.    A    színek    (nagyobbára    vörös,    zöld    és   íehöí 

még  Uvegszerúbb,  átlátszóbb,  tisztább,  fényesebb  kezelést  taiiii»l' 

Innak,    A  fehér  szin  a  leghomályosabb ,  majdnem  teljesen  opAk, 

és  egyszersmind  erösebbeu  domborodik  ki  a  tőhbi  küziil,  a  roiot 

visszatéröleg  a  lapok  közepén  némi  virág  közepet  képez. 

A  kehely  minden  tekintetben  a  kiállítás  e  nemű  régi  lui- 
gyár  zoináucz  müvei  közt  basonlithatlanill  a  legjobb,  legeredetibb 
s  egyszersmind  a  legízletesebb  is,  mint  ezt  miudanuyi  müi^rtü 
egyhangúlag  elismerte.  Művésze  még  teljes  érzekével  bírt  a  í* 
mánüzuiü  e  neme  régibb,  jobb  alakításának,  A  zománcx  tcnoí'Sff- 
tének  megfelelőbb,  egyszerűbb,  nemesebb  ornamenticai  siöiij'cg- 
mintákat,  választékos  s  ösi-zehangzó  színekben  alkalmaz  jö  lO' 
máncz-any ágban.  Hasonló  e  tekintetben  Sz.-Lászlö  mellképe  ií} 
modorban  alakított  zomáueza,  lajza  és  színeihez.  Mlg  a  lOblH 
későbbi  é3  mindinkább  a  naturalisticus  is  irányúak  indul. 

Érdekes  párját  képuzi  ennek  a  liires  klosterneuburgi  hf 
sonló  kehely.  Képét  és  leírását,  mely  a  bécsi  aMitthetliug 
lilr  Baudenkmale*  müemlék-bizotteág  közlönyében  régebben  tntf 
julent,  összehasonlítva,  azt  most  (íjra  kelyhünkkel  hfgKZilif 
haí'onlónak  találtuk.  Kétségtelenül  tehát  egy  műhelyből  került 
ki  mind  a  kettő ;  s  miután  a  gyakorlat,  mint  emlékeink  müt&rtéiwti 
nyomai  tanúsítják,  inkább  hazánknak  mint  a  külföldnek  sajátji. 


ÉRÉKEK   KIÁLLÍTÁSA.  545 

volt,  bátran  mondhatjuk,  hogy  a  hazánkkal  határos  híres  monos- 
tor kincsei  közé,  hazánkból  kerülhetett. 

A  kiállítottak  között  legközelebb  járna  a  zománczképzésre 
nézve  a  poprádi  sz.  Egyed-féle  egyház  kelyhe.  Ennek  ugyon  fen- 
nebb leírt  remek  áttört  művei  talapzata  mellett,  csak  kis  rész- 
lete ,  kupája  alja  van  zománczczal  borítva.  Ezen  is  a  sodrony- 
nyal már  naturalisticusabb  viráglevelek  vannak  alakítva;  de 
a  színkezelés  még  a  régi  tisztább,  habár  kissé  elhomályosult  ré- 
gisége által. 

Mindjárt  ezekután  következnék  becsére  és  régibb  müképzé- 
sére  nézve  a  beszterczebányai  vártemplom  hasonló  régi  sodrony 
zománczos  kelyhe.  Ez  még  dúsabb  az  előbbinél.  De  már  akehely- 
forma  is  újabb ,  és  későbbi  XV.  vagy  XVI-dik  századi  is  lehet ; 
míg  a  sodrony  és  zománcz  sokkal,  de  nem  elönyösöbben  kifejlesz- 
lett  kezelést  tanúsít.  Művésze  már  nem  követi  az  előbbi  con'ec- 
tebb  rajzú  egyszerű  sodrony  alakzatát,  s  nem  bírja  a  zománcz 
tisztább  és  határozott  színei  dispositióját.  Rajta  mindez  művészi  ke- 
resettséget és  virtuozi  túlozást  mutat.  A  sodrony  már  nem  egy- 
szerűen á  rajz  körvonalát  képezi,  hanem  dúslakodva  maga  külön 
filigrán  képletekbe  megy  át.  Mire  a  virágokat  kikerekíté ,  ezek 
végén  valóságos  fölemelkedő  sodrony-spirálokat,  sodrony-tekercse- 
ket képez,  melyek  némileg  kalász-  vagy  inkább  conifera-szerűek. 
A  virágok  is  utánzott  naturalisticus  alakúak ;  szűk  téren  játszi 
kisebb  alakzatokat ,  rózsákat ,  folyondáros  szárakat  képezve.  A 
színek  pedig  kevésbbé  átlátszóak,  különösen  a  fehér  itt  még  kiál- 
lóbb,  agyagosabb  s  a  többi  is  opákabb.  Itt-ott  ügyetlen  restau- 
ratio  nyomai  is  mutatkoznak  rajta. 

Még  kifejlettebben ,  s  máris  teljes  átmenetben  látjuk  a  ré- 
gibb magyar  sodrony-zománczot  a  későbbi  erdélyi  zománcz  nem- 
be, a  szepesi  székesegyháznak  1430— 1520-ból  (mint  a  jegyzék, 
nem  tudom  miért  ily  Latározotlanűl  jelzi)  származó,  s  Pethe 
Márton  előbb  szepesi  prépost ,  majd  kalocsai  érsek  által  adomá- 
nyozott kelyhén. 

Ezen  dús  sodrony-zománczozatú  kelyhen  látjuk, hogy  művésze 
mikép  tér  el  már  egészen  amaz  eredeti  egyszerű  előbbi  techniká- 
tól Ezen  a  sodrony  már  nemcsak  külön  spirálokat  képez  végein, 
mint  az  előbbi  beszterczebányain ;  hanem  ebhez  még  a  zomán- 


M(i  MAOVAR    Ml 

(30t  h&tUrbe  w  ssoritvo,  erósea  aran^ozra  vasUgoo  fotjn  Í» 
kdulf  ttzegélyeit,  a  inkább  ezeket,  miateem  a  Komtocz  tenb 
j«lzí.  Ehhez  a  zomám^z  is  nem  mint  az  előbbi  régibb  úleteírt-'i 
kczelétlieD  flioi  fgy-egy  sodrony  körben  csak  egy  stín  íoglaÜÉ'. 
iiftlyi^t)  <>gy8zJnd;  ha  u(;m  itt-ott  már  ki  van  festre.  Ne«zetes« 
liér  alapezinü  TÍrágkeliely  leveleinek  széleit  kék  színekkel  sw 
[felyiízve  látjuk  ').  Ez  által  a  természetes  virágot  utánzó  későbbi 
fttaralimticuH  mfiirányt  müg  inkább  kifejti;  mint  azt  majdu 
lélyi  zománcz  kezcUttébco  látjuk.  E  tekintetben  ezen  kehdy» 
Ieg6rdi'k(!»6bb  íltmciicti  példán;  a  be^^zterczebányai  kösbeosO  Ug- 
gfil  <!gyUtt,  mely  világosan  mutatja  az  utat,  melyet  e  m&TteRt 
gyakorlata  lazánkban  vett,  és  mint  fejlődött  a  l)arR-8z.-ker«9iti 
fai  klodtcnMíiiburgi  kebelytöl  kezdve ,  egész  az  utóbbiig;  va^ 
mikép  ment  át  a  régibb,  tisztább,  stylisticusabb  magyar  zoraioa- 
tettbnikA,  az  újabb,  vegyeecbb  naturalisticnsabb  erdélyibe. 

Épen  vivn  átmenet  további  kUlöiibözö  nemei  és  résiWlfl 
jüllomzéHére  nfizve  érdekesek :  nagy  számban  fis  választékos  péUi- 
nyokban  ki&llttott  sodrony-zománczos  kelyheink,  valamint  erft- 
lyi  zománczoH  ékszereink.  Oly  düa  változatosságban,  annyi  külín- 
bf.-//)  i^rimbinatiúbaii  jftn  itt  clö  a  sodrony  és  lemez-zomáon 
ÜHHZekiHve  a  festett,  ilombor  stl».  zománcz  nemekkel,  hogy  tÜ 
vagyunk  képoMck  azokat  határozott  nemeik  s  változataik  gzerínt 
rt'nílHzcreziii.  IjOgyen  iizért  ez  itt  erre  némileg  az  első  kisérlrf* 
neuibnn. 

l(t  van  niiudjái't  az  előbbi,  móudhatnök  hdromfrle  mínt- 
(igy  ogymáiiból  fejlődve  hanyatló  gyakorlat  után,  a  magyar  lo- 
infincz  azon  neme,  melyet  leghelyesebben  taláu  megfordítva  nem 
hodrnny-zomátii!Zos,detom«««-«(3droiiyr}s  műnek  nevezhetnénk, El 
viilrm  ti'lifit  miiuijárt  némileg  már  a  negyedik  változat. Enoekegji 
li'giicvcziittifieljli  és  li>gvégibb  példánya  a  kiállításon  a  Siédj 
hiboriKtkpMmíi'í  által  készittetcttosztergonii  kehely  ,meljenciimert 
látható.  Ennek  nagynbli  zománczos  egysztntt  téréin,  melyobMk 


')  AkI  nem  ia  iixiimltva,  hogy  rnjta  a  donntornsk  ^s 
fU  omtii'j-nnk  ct.Uafri'  is  üomnuczltan  vilii  alknliiia/.va,  mert  rt  OtM' 
lml•Ollll^ll,  rilgilil)  alnkjiliaii  már  SE.-LásKlú  zoiottnczoe  incllaaobria  ■> 
UlhatM. 


EMLÉKEK    kiállítása.  647 

csak  egyszerű  keretét  képezi  a  sodrony,  a  középre  látunk  kiálló 
sodronyból  képezett  virágokat  alkalmazva,  melyeknek  úgyszólván 
csupán  virág  kelyhe,  közope  mintegy  nagy  gombostű  főnyi  zománcz- 
czal  van  illuminálva.  Egyike  mindenesetre  a  legszebb  e  nemű  ré- 
gibb, mert  donatora  nevénél  fogva  a  XV-ik  század  elejéről  kelte- 
zett példányoknak.  Ámbár  az  újabb  restauratio  által  egyes  részei- 
ben szenvedett  s  újabb  szint  öltött. 

Másik  nemét  képviselik  ismét  azon  kelyhek,  meJyek  rész- 
ben félig  sodronyos j  félig  zomdnczos  műnek,  volnának  nevezhe- 
tők.   Ezek    talapzatán   és   kupája   alján   ugyanis   váltokoznak 
a  mezők.  Míg  egyik   mezőben  egyszerűen  csupán   filigrán    or- 
namentikát, a  fémlapra  alkalmazott  sodronymű  ékítményt,  több- 
nyire sodronyból  világokat  látunk  minden  zománcz  nélkül  alkal- 
mazva, addig  váltokozva  ismét  a  másik  mezőben  sodrony  os-zománcz- 
művet  találunk.  De  itt  is  túlnyomóbb  a  filigrán  alakítás,  mely  már 
nem  annyira  a  zoműncz  körrajzának  vonalátképezi,  melyet  sejtjei 
közé  helyeztetett  a  szín ;  hanem  a  zománcz  itt  is  csak  arra  szolgál, 
hogj'  a  filigrán  által  képezett  virágnak  részleteit,  kelyhét,  szirmait, 
bogyóit  oly  kor  leveleit  is  kiszínezze.  Ez  volna  tehát  sodrony-zomán- 
czos  combinatióink  ötödik  neme.  Ilyen  nevezetes  példány  a  kiál- 
lításon a  pozsonyi  Sz.-ferenczi  szerzetesek  kelyhe  Telegdy  János 
kalocsai  érsek  czíraere  s  neve  fölírásával,  de  mely  ennek  koránál 
is  jóval   régiebbnek   látszik.   Gyönyörű  finom  és  gyengéd  mű; 
mintha  csak  a  domborún  képzett  virágnak  illuminálása  volna. 
Talán  ez  volt  a  luminált  mű,  mint  régi  magyar  ötvös  könyveink 
nevezik.   Hatodik   nemét   képeznék   végre   azon    ismét    egészen 
zománczos  mezejű  kelyhek,  melyek  közepén  kidomborodott  zo- 
mánczban  emelkeoik   ki  ugyan  a  filigrán  virágalakítás,  de  itt 
már    a    filigrán  is    annyira  egészen    alá  van   rendelve  megint 
a   domború  zománcznak,  hogy   nem   annyiia   önállóan  emelke- 
dik   ki,  mint  inkább  a  kis  kiszínezett  s  kidomborodó  virág  alá- 
rendelt   lemez    keretének    mutatkozik.   S    ezt    már  egyszerűn 
dombori  virágos   zománcz-alakitásnak  lehetne  inkább   nevezni. 
Ilyen  szép  példányok  az   esztergomiak    közt    a    szakol(||%i,    a 
győri   székesegyházi   hasonló,  ámbár  ezen  a  zománczczal  válta- 
kozó  mezejű   filigrán  művet  is  láthatni.  És  az  igen  csinos,  de 
míir  későbbi  formákat  nmtató  tiszta  arany,  s  a  pozsonyi  sz.-fc- 


548  MAGYAR   MÖ-   É8   TÖRTÉNSTI 

renczíekiiek  Pethe  László  confraierjok  által  adományozott  ke- 
hely. 0 

Yegyesebb  és  csak  részben  magyar  vagy  máris  erdüjfi  gya- 
korlatú zomdnezmünek  tartom  az  esztergomi  tárgyak  között  kiállí- 
tott nagy  és  diszes  6-budai  kelyhet  Az  erdélyi  Sznhay  Benadék 
készíttette  (Calicem  istum  űerifecit  Benedictus  de  Zuh  nobilis  tran- 
sÜTanus  fölirattal)  és  Pál  budai  káptalan  kanonolgának  ajándé- 
kozá ;  yalöszinüleg  a  XY.  század  Tégén  yagy  XVL  elején.  'BagltA, 
yalösággál,  mintha  csak  a  budai  német  gyakorlatú  technica  8  az 
erdélyi  zománcz  találkoznának.  Alakja  ugyanis  a  gét  izlés  neme- 
sebb  mintái  későbbi  rósz  alkalmazását  tünteti  elő.  Öntött  késő 
gót  rósz  architectonikai  motiyumok :  baldacbinumok  alatt  8  to- 
ronykák  között  gyarló  szoborkák  állanak,  e  mellett  pedig  kifara- 
gott lombmüvek,  közben  azután  zománczozatok  ^  különösen  a 
gömbön  kiálló  rosett-fara^ványok  TÍrágkelyhében  hasonló  kék 
és  fehér  szirmokkal  festett  virágos  zománcz  látható,  mint  akár  a 
legkésőbbi  ily  erdélyi  zománcz  müveken.  Mint  mondám,  mintba 
csak  együtt  dolgozó  s  megtelepedett  erdélyi  és  budai  ötvösök  köiSs, 
vagy  inkább  talán  mindkét  technikát  ü^ő  mesternek  müve  volna. 

A  magyar  zománcztól  eltérőbb,  s  a  közönségesebb,  általá- 
nosabb zománczos  alakítású  kelyhek  sorába  taiioznék  még  egy- 
kettő  a  szepesiek  között^  lombmüvezettel  faragva  s  itt-ott  zománcz- 
czal  diszítve.  Azután  a  zománcz  mező  fölött  áttöiTe  alkalmazott 
szélesebb  lemezűck,  mint  ismét  a  szepesiek  közt,  és  a  besztercze- 
bányaik  közt  az  egyik  hajniki  kehely.  Gót  architecturai  részle- 
teket, szentek  szoborkáival  és  translucide  képeivel  újított 
kék  zománcz  alapon  mutat  egy  pozsonyi  díszkehely.  (Gondolom 
szintén  sz.-ferenczieké.)  Ily  translucid  email  a  szepesi  iglói  szép 
kereszten  annak  véseteit  átláttatva ;  valamint  a  zománcz  többi 
külföldi,  általában  ismeretes  mindenféle  ujabb  s  régibb  nemei 
láthatók  az  esztergomi  tárgyakon ,  a  Pfeffer  s  a  kegyesrenchek 
bizanti  vagy  limogei  keresztcin,  Ipolyi  hasonló  hazaiakn  erek- 
lyetartóján, sat.  De  melyeket  itt  elég  legyen  csupán  megemlíto- 


^)  Felirata  szerint  Mag.  I).  Ladis.  Pethe.  Patris  spirituális  fratri- 
bos  Posoniciis.  Icgatum. 


éIílíikek  kiállítása.  649 

nünk,  az  eltérő  magyar  és  erdélyi  zománcz  nemei  mellett,  mint- 
egy összehasonlitásűl. 

Ezek  élén  már  a  magyar  zománcznak  nemeit  a  fenebbiek- 
ben  különböző  változataik  szerint  osztályozni  megkisértvén, 
úgy  hiszem,  azokat  mintegy  hat  változatban,  mely  a  sodrony  és 
2ománcz  különféle  combinatiói  egyesítését  mutatja,  egyelőre  tel- 
jesen kimerítettem. 

Következnének  az  erdélyi  zomdncznemeL  Ezek  azonban 
nagyobbára  csupán  az  előbbi  magyar  s  egyéb  zománcz-nemek 
hasonló  összeállításából  s  további  kifejléséből  állanak  ^  ez  által 
eredeti  lényegöket  mindinkább  vesztve  már  hanyatlást  mutat- 
nak. Valamint  általában  a  zománcz  minden  nemei  e  későbbi 
korban  hanyatlanak,  míg  a  legtöbbnek  gyakorlata  egészen  meg- 
szűnik. 

így  látjuk  némileg  a  magyar  zománczot,  de  mintegy  ha- 
nyatlási formáiban  az  erdélyiben  fenntartva.  Nem  találjuk  benne 
többé  amaz  eredeti  sodronyzománczos  tervezetet  sehol  átvíve, 
melyet  Sz.-László  mellszobrán  vagy  a  Bars-szent-kereszti  kelyhen 
szemlélünk.  E  helyett  látunk  azonban  ily  nemű  zománczot  is,  de 
inkább  lemezszerű  erősebb  sodrony  mii  közé  alkalmazva,  például 
az  érdekes  és  díszes  Teleki-féle  buzogányon  s  az  Eszterbázy  Pál- 
féle magyar  díszöltóny  hasonló  gombjain,  melyek  e  nemben  egyet- 
lenek a  kiállításon.  De  ezen  is  az  alakítás  eltérőbb.  A  fém- 
alapra alkalmazott  lemezek  és  sodronyok  közé  csak  itt-ott 
alkalmaztatott  a  zománcz,  mintegy  virág  leveleket  képezve ;  s 
ezekkel  változtatva  másutt  a  zománcz  nélkül  maradt  fém-alap  tűnik 
ki.  Ebben  tehát  a  lemez,  vagy  sodrony  képezi  a  fémalapon  a  virág- 
vagy reczézetszerü  rajzot,  s  közben  a  rajznak  csak  egy  része, 
váltakozva  van  apró  zománczszi nézettel  kirakva.  Így  az  legköze- 
lebb járna  azon  kelyhek  zománczához,  melyeken  mint  például  a 
Telegdi-féle  kelyhen,  a  sodronyból  alakított  kisebb  virágalak- 
zatok egyes  részeibe  van  a  zománcz  behelyezve.  Hasonló  a  ke- 
gyesrendiek gyűjteményéből  is  egy  övcsat  ezüstben,  melynek  sod- 
rony virágai  csak  itt-ott  vannak  kirakva.  E  gyakorlat  tehát  nem 
egyéb,  mint  a  föntebbi  váltakozó  sodrony  és  zománczos  kelyhek 
mezején  látható  magyar  zománcz  technika  hanyatlási  korának 

Századok.  36 


550  M\OTAR  mC-   É8  TÍÍBTÉSETI 

I       k  neme;  csak  hogy  itt  még  a  szin-egjsf-g  s  annak  Bve^ivterB 
^zösága  is  Észlelhető. 

Az  erdélyi  zománcznak  mAs,  az  elöbbiheit  logkíízdebb  j&rt 
s  azon  müvek  volnfinak,  mcljekeii  liasonlAn  határozott  és  siffi 
ha  müvei  van  ugyan  combínálva  a  zom&ncz ;  de  akk6|j,  hogj 
drony  egy  maga  égés?,  nagyobb   tOrt  befot,  s  ennek  csupls 
[)éi'e  van  alkalmazva  a  zománcz.   Ezekben  a  filigrftn,  reort^ 
ifii-űbbcn  nyújt^iitkütlik,  mfg  a  zomíincz  egóRzen   uatur&lialí- 
iok  ezinü  virág-szalag  vagy  bokréta  alakjában  van  inkklifa 
'utJronyra,   külön  vAlóIag  s  kicmelkedőleg  alkalninzva.  mint- 
1  a  sodrony  közé.  Knnek  leginkább  a  kardokon,    kardüvekait 
CBatokon,  a  magyar  riiba  gonibliAzain  alkalmazott  neme  k6t  lé' 
nvegtclen  vfiltozatban  is  l&tbató.  Ezek  egyikén  a  zoniAncsE-virif^ 
ak  éa  festés  szinteljesebb,  de  kisebb,  Bürűbb,  hogy   ftgy  mmtt- 
juk  gyöngédebb  és  kefésbbé  kiemelkedő,  többnyire  k^knaalapulD 
mellett  nefelejtseket  sat.  Ábrázol.  Á  másik  nagyobb,  erűsftbb  bÉ^ 
D&s-vörös  rózsákat  s  bimbókat  vagy  ttilipánokat    kékos-^JlHd  sA- 
rákkal  s  leveleikkel,  igen  er&Ben  kidomborodva ;  s  ex  ftU*^  TMh- 
miot  kevésbbe  gyöngéd  zomáuczával  majdnem  a  porcBelUfij  l 
cserépmb  festéséhez  hasonló  hatású.  Mindkettő  jellnge  XBOTÜttt, 
hogy  a  sodronyiiyal,  mely  fölé  alkalmazva  van,  nincs  szoroaui  to 
szervesen  közvetítve.  Mindakettíi  majdnem  kiilöu  dissrt  képei.  £l 
bármily   diszea   és   hatásos  a  zomíiticz  e  neme  is,  a    modorosság 
tűlhalmozottsl'igűban  szenved.  E  nemben  sok  régibb  s  újabb  tár- 
gyat látunk  kiállítva.  Ilyen  a  kardok  közt  egy  kékes   ujabb,  s 
hozzá  az  övek  közfegymfts  liasonló.  Egger  és  társától.  MásgWrf&r> 
dödy  Istvántól  és  Mikes  bSrólíjl  övek,  ^ondiliázak  teljes  mogfU 
Öltözet  (Ilszítésém  S  ezekbeit  hasonló  ily  másik  ismét   Egger  h 
társától.  Ezek  közzé  tai^ozik  még  egy  szelencze  is  a    hg.  Eaútr- 
hftzy-féle  tárgyak  közt.  Ez  egész  finom  ezüst  sodronymü,  s»  lo- 
máncz,  kék  virágok  Icvelekkid.  csupán  födóje  közepén  van  alkJ- 
mnzva.  E  uemhcn  azonban  látunk  Ily  hasonlón  cserepesen,  hu^ 
nán  kidomborodó  «  balározott  natnralisticus  virág  alakot  mntaU 
zomíinczokat    sodronymü   nélkül    is.  I^ldáúl  a  kardok  kOxt  ff. 
Eo/terházy  Istvánnak  vörös  hllvelyü  k.irdja  kiveretén,  ily  csere- 
pes febérala]>ft  r  viirhenyeges  nagy  erősen  kidomborodó  rMat* 
Bzeríi  virágokkal. 


fi&lLÉKEK     KIÁLLÍTÁI^A.  651 

Egészen  hasonlón  találunk  ily  zománczot  poharakon,  serle- 
geken és  kupákon  alkalmazva.  Csak  hogy  ezeken  már  nemcsak  a 
^oglalat :  többé  kevésbbé  látható  lemez  a  sodrony  helyett ;  ha- 
nem a  virágok  is  dűsabb  változatosabb  színezet  mellett  kevésbbé 
naturalisticus  virágokat,  mint  inkább  szépen  stylizált  alakí- 
tást 8  változatosabb  dúsabb  színezést :  kék,  veres,  sárga,  fehér 
festésekben  tüntetnek  elő.  —  Mindezek  egyszersmind  már 
oly  festett  zománcznak  is  nevezhetők  ,  melynek  alapszínére 
több  szinü  szirmok,  levelek  sat.  vannak  festve.  Ilyenek  a  báró 
Redl  és  Szitányi  urak  által  kiállított  két  kis,  egymáshoz  egé- 
szen hasonló  szép  színű  serleg.  És  a  majdnem  egészen  hasonló 
zománezozatú  kis  rococo  szekrényke  Egger  és  társától.  Mind- 
annyin az  erdélyi  zománcz  ezen  domború  és  színdús  jellege  igen 
jól  észlelhető ;  és  e  mellett  oly  jól  fenntartvák,  hogy  akár  újabb 
iroitatiónak  is  vehetnők.  Állítólag  még  két  hasonló  kis  pohárka 
volna  ismeretes,  mely  a  két  előbbivel  együtt  Reményi  gyűjtemé- 
nyéből adatott  el. 

Roszabbúl  van  fóntartva  s  kevésbbé  élénk  színű  ,  de  annál 
kétségtelenebb  eredeti  régiségü  és  gyímgédobben  szinezett  a  fö- 
deles  kancsó  Ipolyi  gyűjteményéből.  Az  egyetlen  födeles  kupa  e 
nemben ;  s  e  tekintetbon  liasouló  volna  azon  nagyobb  kancsóhoz, 
raelyett  Esztei  Hypolit  bíbornok  s  esztergomi  érsek,  utóbb  egr 
püspök  jegyzéke  a  XV.  század  végéről  s  a  XVI.  elejéről  említ ; 
világosan  leírva  azt :  hogy  a  födeles  kupa  zománczczal  erdélyi 
módra  készült.  Az  előbbi  kupának  rongált  részletei  mellett  is  a 
fehér  alapszín  finom  rózsa-  és  fekete-szín  szirmokkal  kifestésé  jól 
kivehető,  és  helyes  fogalmat  ad  az  előlibiek  dús  és  változatos  szi- 
nezete  mellett,  a  régibb  e  nemű  erdélyi  zománcz  műről.  Rajtok  a 
filigrán  helyett,  mint  enilitém  már  inkább  lemez  van  alkalmazva 
a  fémalapra.  Néhol  ez  is  alig  vehető  ki ;  míg  másutt  a  lemezből 
ritkábban  képzett  zománcz  foglalat  közt  a  fémalap  is  lát- 
ható. — 

Legszebb ,  sőt  remekmű  e  nemben  egy  ivó-kehelyszerü  ki- 
sebb  serleg  gróf  Mikó  Imre  tulajdona  az  erdélyi  múzeumból- 
Ennek  azonban  nem  az  egész  felülete  és  mezeje  van  beborítva, 
hanem  csak  itt-ott  egyes  virágai  vannak  gyöngéd  átlátszóbb  szép 
szinezetü ,  de  már  szintén  kifestett  ily  zománczczal  díszítve.  Ez 

36* 


íléá  ífAOTAB  MŰ-  ÉS  TÖ&TJ^fí 

Úgy  látszik  mkr  lemezek  közé  sincs  öntve,  hanem  egyszerftn  mint 
a  fentebbi  kardokon  ki  van  domboritva.  Párját  állítólag ,  gröf 
Pálffy  János  bírja. 

Ellenben  a  zománcz  e  nemének  legkésőbbi ,  közönségesebb 
és  selejtesebb  gyakorlatát  találjuk  még  egyes  kapcsokou,  bogii- 
rokon, öYcsatokon,  hajtükön  (máig  Erdélyben  a  szászoknál  Agy* 
nevezett  Pockel-Nadel ,  Buckel-Nadel  ?  gombostűk).  Hyen  ma. 
gyarországi  lőcsei  kapcsok  sorát  találjuk  kiáUitva  Ssentivftnyi 
Márton  liptói  főispántól ;  és  másfelé  hasonló  kis  lánczokat  is  ftl- 
rakott  apró  kék  zománczczal.  Ezeken  rendesen  csak  ily  apró 
kék  zománcz-bogyók  vannak  alkalmazva  ezüstre,  melyen  némíkg 
nefelejts- virág  alakokat  képeznek.  Sajátságosan  ily  kékes  későbbi 
zománczbogyók ,  levelek,  hasonlón  némileg  a  türkiz  kövekhez 
alakítva  láthatók  a  kisebb  tárgyakon  díszül]  alkalmasra ;  mint 
például  a  gróf  Ándrássy  által  kiállított  három  kis  korsón ,  mely- 
nek födelén  Eraszna-Horka  vára  áll.  Másfelé  ismeijük  azt  keresz- 
teken is  és  más  tárgyakon,  öveken,  csatokon  stb.  (utóbbiak  ege- 
két szép  példánya  hasonlón  gróf  Ándrássy  Manó  gyűjteményében). 
Ezeken  sajátságosan  a  zománczmü  is  hasonlón  alkalmaztatott  az 
ékszerek  türkiz  kirakatához.  De  a  zománcz  alkalmazásának  ezen 
neme  már  eltérőbb  a  specificus  magyar  s  erdélyi  zománcz  tech- 
nikától. E  részben  már  inkább  a  zománczkezelés  azon  általáno- 
sabb gyakorlatát  mutatja,  íi  mint  ez  a  faragott ,  vert ,  drága  kö- 
vekkel kirakott  műveken  azok  egyes  részeinek  a  zománczfestés 
általi  kiemelésére,  élénkítésére ,  színezése  s  árnyalatára  melléke- 
sen szolgált.  Ez  a  szepesi  s  egyéb  közönségesebb  zoitiáncz- 
mívű  kelyhektöl  kezdve  az  öveken,  diademeken,  függőkön  át  úgy 
itt,  mint  mintlenfelé  másból  látható.  De  a  sajátlagos  magyar  zo- 
máncz sorába  nem  egészen,  és  csak  annyiban  inkább  a  magyar 
ékszerek  közé  tartozik,  a  mennyire  ezzel  a  türkizt  utánozza. 

Fgazolva  van-e  azonban  ezekutAn  máskép  is  a  külön  ma jfyar 
8  erdélyi  zománcz-nemek  fölállítása  s  osztályozása  ?  kérdezhetjük 
még  ezen  ismertetésünk  végén.  Kétségtelen  e  példák  után,  hogy 
e  mü  ily  nemeit  régibb  korbiil  birjuk,  hogy  gyakorlata  tehát  ha- 
zánkban létezett.  Kétségtelen,  hogy  azt  eddig  mint  ilyent  a  mü* 
történetírók  elismerték,  fölvették  s  mint  ilyet  tárgyalták.  Boct 
ki  Nápolytól  Dublinig  az  e  nemű  ötvös-  és  zománcz- müveket  ex- 


EMLÉKEK  kiállítása.  553 

professo ,  mintegy  húsz  év  előtt  vizsgálta ,  ámbár  e  nemű  zo- 
mánczunknak  csakis  kisebb  számú  példányait  látta,  máris  külön 
zománcz-nemnek  ismerte  föl,  melynek  példányai  sehol  sem  kerül- 
nek elő  csak  oly  számban  sem  mint  hazánkban.  S  a  hol  ezenkí- 
vül fellelhetők,  mint  egykét  ausztriai  helyen,  s  azután  csak  Achen- 
ben,  hol  L  Lajos  ideje  óta  a  magyar  búcsusoknak  kápolnájok  volt 
és  számos  ötvös-mü  a  magyar  czimerrel  is  jelzett  királyi  aján- 
dékkiut  őriztetik ;  —  látni  való ,  hogy  e  helyekre  is  Magyaror- 
szágból jutott  Hasonló  szempontból  tárgyalták  ezen  müveket  a 
Bécsben  fölállított  műemlék-bizottság  publicatióban  az  illető 
müirók.  Elismerte  legújabban  épen  kiállításunk  leírásában 
Falke.  Nem  is  említve  hazai  müíróinkat  ,  kik  mint  Ipolyi, 
Henszlmauu  és  Pulszky  egymásután  tárgyalva  e  müveket  a  felö- 
lök szóló  töiiéneti  adatokat  is  összeállították. 

Ma  mind  a  kettőt:  a  müveket  ezen  kiállítás  által  is,  a  tör- 
téneti adatokat  a  folytatott  kutatások  által  oly  nagy  számban  is- 
merjük, hogy  a  kérdés  végleges  eldöntése  semmi  nehézséget  sem 
képez. 

Ha  ebbe  azonban  itt  most  tüzetesen  nem  is  ereszkedhetünk, 
még  sem  tartóztathatom  meg  magamat ,  hogy  végül  annak  fő 
mozzanatait  legalább  röviden  ne  érintsem. 

Ötvös  művészetünk  főbb  adatait  már  előbb  jeleztem.  El- 
hagytam ott  minden  mellékes,  kétes  vagy  oly  elavult  nyomokat, 
melyeket  régibb  történetvizsgálóink,  mint  például  Coniides  sat. 
nyomán  csak  a  törmelék  morzsalékaiból  élődő  compilatorok,  de 
nem  a  mütörténetírók  használhatnak. 

A  súlyt  tehát  itt  arra  fektetem  csupán ,  hogy  nemcsak  az 
Árpáid-korszak  kezdetétől  fogva  okirati  s  történeti  adatokkal  bi- 
zonyítható hazai  ötvösművészetünk ;  hanem  hogy  a  XIV.  század 
vége  óta  ennek  ily  magyar  zománczban  készült  műemlékeit  is 
bírjuk.  Ilyen  Sz.-László  szobra,  ezen  technika  legrégibb  nemében, 
máraXV-dik  század  első  éveiből  adatolva.  Es  hasonlón  sodrony- 
zománczimk  egy  másik  nemét  birjuk  mindjárt  ezen  század  első 
negyedéből  Széchy  Dénes  bíbornok  kelyhén  előbb  bemutatva 
így  ismerjük  azonban  az  erdélyi  zománcz  gyakorlatot  hasonlón 
már  a  XV-ik  század  végéről.  Estei  Ipolynak  a  XVI.  század  ele- 
jéről   szóló    összeírási  jegyzéke  határozottan  nevezi  az  erdélyi 


554  MAGTAlí  Ml-,     fcs  TÖHTfeSE.TI 

zomAnczczal  és  művel  kíszlUt  kupákat,  miut  opus   transüvaaicii- 

mot.  kétszer  is  fölemiitve  s  megkülönböztetve,  ix  rugusaí,  dalmatüi 

ziu&leg  csupáu  SligrAn  vagyis  sodrouymütül.     Mit  lia  vaUki 

>es  volt  inegkülöuböztotni,  liogy  mi  az  erdélyi,  tni  a  mugyar 

matitLi  vagy  olasz  külOn  raügjakuvlat,  senki  illutékcsebheu  uem 

s  miat  az  olasz  Estei  fejedelmi  házból  származó  magyw 

QÖkuek   uévszeriut  is    ismeretes   olasz  udvari  főtisztje ,  kik 

rvarorszftgban  ügyeit  viselték,  javait  korm&nyozt&k ,  s  eaa 

eit  össziiirtítk,  melyek  jegyzékében  e  jelzés  előkerül.  De  ha- 

nevezi,  ugyancsuk  a  XVI.  sziizad  elejéről  a  szepességi  Wi 

8»y  család  levÉltáiíiiiak  egyik  jegyzéke  is  erdélyi  niüiuJc  ^g; 

ly  kupát:  unam  eupam  admoilam  ínZioríg  erdélyi')  A  további 

rérdés  ezen  adatokkal  szemben  csak  az  lehet,  bogy  valobaa  tod- 

□ök-e  bebizonyítani  azt,  vájjon  magyai-  Ötvöseink  állal  is,  í«  b*^ 

s/ültek  leginkább  e  müvek. 

Valóban  folytatott  kutatAsatnk  által,  bár  megvalljuk,  hoí^j 
azoknak  csak  kezdetén  vagyunk,  márís  elég  böven  ismerjük  eaan 
ötvös  művészetünk  régi  mestereit  és  helyeit ;  annyira  legalább, 
hogy  bízvást  elmondhassuk,  miszcrinl  az  liazáukbau  6i)en,  opj 
mint  más  mesterségeink  is,  vegyesen  magyai-  és  német  belyckwi 
magyar  és  német  mesterek  által  gyakoroltatott.  Sí>t  mi  több  • 
mesterség  gjakoil alának  a  XVI.,  XVÍI.  cs  XVIlI-dik  síéíad- 
ból,  tehát  folytonos  sorozatban,  eddig  magyar  szövegű  taokdny 
veit  Í8  hirjuk  —  oly  ho  sorban,  mint  aligha  más  mesterségekét 
részint  kéziratban  még,  részint  már  nyomtatásban  is. 

Hogy  általában  ezen  otvos  mesterségek  czéh -szabályait  ai 
e  nemű  czéh-szabályok  legkorábbi  idejéből  a  XV-dik  század  ek- 
jéről birjuk,  már  elÖbb  érintettem  Fiuálynak  kolozsvári  sarkan- 
tyús s  külön  ötvös  czéh-szabíilyairöl  kiadott  okmányai  már  1426 
és  1475-höl  szólnak.  Ezekben  említetnek  a  fömesterek  nevei  is. 
Nevezetes,  hogy  ezek  egyike  Z'JmÖr-ncV  neveztetik,  mlg  a  két 
másik  neve:  Hanuschek  (bizonyára  Jánoska)  és  Goldtschmidt 
(tehát  aranyműves)  csak  németesltett  kereszt  és  mesterség  ne- 
vek. De  a  Kolozsvárt  1474-beii  niíir  megtelepedett  ezen  Zomor 


*)  Mindezen  üdntok  Ipolyi  cioblii  müvcibcu  SKÚsxerint,  a  katfSk 
lutalásúvul  vanimk  íilti/.vc. 


EMLÉKEK  kiállítása.  555 

Yagy  Zömör  család,  úgy  látszik  egyike  volt  Erdély  legrégibb  s 
leghíresebb  ötvös-  és  zománcz-mü  mestereinek.  Mert  a  család 
ne\e  az  ötvös  mesterségről  magyarul  írt  egy  XVII-dik  századi 
kézikönyv  följegyzéseiben  is  említtetik  még.  E  szerint  Zomer 
(vagy  Zememek  is  írt)  Mihály  1644-ben  híres  mester  volt  Bras- 
sóban, kinek  különös  saját  ötvös-mü  gyakorlatát  följegyezte  a 
nála  tanuló  Kecskeméti  Péter  (valószínűleg  kecskeméti  szárma- 
zású és  ott  lakó)  ötvös  mester. 

Hasonló  magyar  ötvös  tankönyveket  s  följegyzéseket  birunk 
már  XVL  századból,  melyek   talán   nemsokára  világot  látnak. 

Legújabban  nevezetes  ily  munkát  fedezett  föl  Ballagi  Ala- 
dár, a  fenébb  említett  Kecskeméti  Péter  ötvös  és  zománcz-mü 
följegyzéseit,  tankönyvét.  Az  illető  szívességéből  használva  e 
könyvet,  kitűnik  belőle  számos  akkori  magyar  ötvös-mester 
neve;  mint  a  fenebbi  Zemer  mellett  egy  Réz  Márton  1655- 
ben,  Csontos  István  ki  1657-ben,  Kincses  Mihály,  Komor  Ist- 
ván, Csepregi  sat,  kik  ugyan  ekkor  nemcsak  az  ötvös,  hanem  a 
zománcz  és  különösen  a  sodrony-zománcz  müvet  gyakorlottak. 
Mindannyinak  saját  külön  technikáját  jegyzi  föl  magyarul,  mit, 
hol,  kitől,  hogy  tanúit  el  1644-töl  kezdve  számos  éven  át;  néhol 
mint  Zemernél  több  évet  is  töltvén  a  derék  Kecskeméti  Péter  öt- 
vös.  Följegyzéseiből  érdekesen  kitűnik,  mily  gonddal  jegyezte  föl, 
különösen  a  zománcz  és  a  sodrony  készítés  nemeit.  A  zomdnczot 
rendesen  már  e  régi  nevén  nevezi.  Ámbár  valószínű,  hogy  az  a 
középkori  latin,  smaltum,  vagy  német,  Schmelczből  eredhetett, 
közbetett  s  a  magyar  kiejtés  szerint  hangoztatott  betűkkel.  El- 
lenben a  sodronyt  drótmü -nek  nevezi.  Ezeknek  azután  külön  ne- 
vezetes technikáját  jegyezgeti  föl :  a  festékek  nemeit,  a  forrasz- 
tást^  a  szederjes  színt,  az  ezüst  s  aranymiire  való  festéket^  a  drót- 
müvet  finom  ezüstből,  a  dt'ót  forrasztást,  a  drótmühöz  való  festé" 
ket,  a  zománcz  kipattogtat ást,  az  illuminalást  s  a  különnemű  zo- 
máncz festékeket.  Mindezen  műszavakat  egyenesen  e  XVII-dik 
századi  irat  szövege  szerint  idézem.  E  mellett  tanulságos  még, 
hogy  a  hires  külföldi  mesterek  gyakorlatát  is  figyelemmel  ki- 
séri, így  például  az  amsterdami  Schmidtnek  gyakorlatát  is  ki- 
tudva, a  bizonyára  ott  vándorolt  Csepregi  nevű  öcscsétöl,  ennek 
közlése  szerint  leírja. 


556  MACJYAR  mC-  ím  Történeti 

Dúsabb  még  a  magyar  ötvös  éa  zom&nczmú  kifejezések  te 
tárgyak  leírásiban:  »Az  Öh^ös  Mesterségről  való vfUkedés  17 IS^ 
uyomtatáBi  bely  kitétele  u6lkü1,  de  valószinűleg  KaesAd  luegj^ 
Ifut  köuyv.  Az  egC'sz  riniekben  vau  irva,  az  ötvös   inasok  aii- 

bogy  a  legszükségesebbet  ekkép  könyv  nélkül  megtanblvA, 

ökben  tarthassák.  A  köuyv  kassai  szAriuazfisü  inast  e»- 
e,  nyilván  kassai  magyar  ötvöstfii  eredt.  A  nagy  igények mel- 
Et,  bopy  az  ötvös  iuasnak,  uenicsak    niiiideufélc  más  meslen^ 

q11  ismernie,  és  rajzot  tanulnia,  baiiem  defikos,  teh&t  tailAlt 
j^rnck  ír  kell  lennie ;  nagy  bAségben  adja  az  Ötvösség  aklnrt 
iiiagysr  kifejez6seit.  így  nevezi  a  eoklcle  sománczot,  ftAikdeti^ 
rngasztékokat  elO  jnirtdkra,  a  lumináldH,  a  müveaé»fk*t,  ttk-vi- 
aSt,  homonSan  vésiit,  plants  vésÖf,  drotfodriH,  dníltekerik,  drrfíW- 
niít,  drótlapítijt,  zománczoló  árt,  pontütöt,  skatulyát  aprón  fSrMt 
Bománczczaí,  eománcelörS  kö  és  mozsár,  zománcz  Itr^ud  töt.  Igf 
trebclést  nevez  (mi  bizonyára  a  treibeii  getriebene  Arbeit  nu- 
gyarit&sát,  miílyet  tercbeléssel  még  jobban  fejezhetett  volna  ki-) 
Az  ötvösök  által  dlsültett  ily  miivek  azután :  a  buzogány,  aM- 
kantyb,  puskák,  zárocskák,  lakatok,  nemes  agsyouyoknak  (me- 
lyeket valószínűleg  ékszerként  is  övben  az  oldalon  a  kulcsok  fe- 
lett viseltek),  csatok,  karikák,  vitéz-  és  gorabkötések,  szabinak, 
pallosok,  keresztek,  poharak,  kui)ák,  nagy  pecsétek,  zsinóron  fil?- 
gők,  lánczok,  nyakravalók,  boglárok,  tolltokok,  szaglök,  péE^ma* 
tartök,  gyürük,  medallyok,  nioRdö-medeiiczék,  tányérok,  tálak. 
kanál,  gyiiszií,  kanna,  kalamáris,  nádméz-porzó  sat.  Mindannvi 
ötvösi  műtárgy,  mit  szó  szerint  belőle  itt  kiírtam. 

Még  több  műszót  lehetne  erre  találni  azon  anyagban,  nl^ 
lyet  az  Akadémia  régebben  ez  irányban  összeszedett  az  ipaiosol; 
műszavait  gyűjtve.  De  itt  csak  e  miinemünk  folytonos  és  száza- 
dokon át  hagyományoson  dívó  magyar  gyakorlatát  kiváotam 
ezzel  constatálni. 

Hogy  hazánkban  e  mellett,  hol  gyakoroltatott  mindenfele 
az  ötvösség?  Már  előbb,  annak  története  főbb  mozzanatait 
érintve  említem,  hogy  az'egész  országnak  nemcsak  nagyobb,  de  olj 
kisebb  városaiban  is,  hol  jelenleg  se  híre  sem  hamva,  a  legélén- 
kebb Üzemnek  örvendett  Fennebb  idézett  adataink  8  emlékeink 


emlíkek  kiállítába.  567 

szólnak  m&r  a  budai  hires  aranymivesekröl  0  ]  hasonlón  a  pozso- 
nyi, beszterczebányai ,  selmeczi  fönlétező  városi  jegyzökönyvek- 
ből a  XIV.  szászad  óta  ezek  élénk  s  nagy  ötvösi  ipara  látható.  3) 
Nem  részletezhetem  mindezeket.  Pécsről  a  kincstárnok  1494-iki 
országos  számadásaiból  (kiadva  KoUer  s  Engelnél)  tudjuk,  hogy 
ott  készültek  az  udvar  számára  ötvös  müvek.  Az  ottani  mesterek 
közül  Elek  mester,  mint  sodronymü  készítő  (qui  facit  fílimi  de 
auro)  említtetik.  Míg  Harber  Máté  e  szerint  megint  Budán  dol- 
gozott az  udvar  számara.  A.  szepesi  aranymívesek  közül  nemcsak 
már  a  XIV.  századból  emiitett  Péter,áe  Drugeth  kincsei  végrende- 
letében nevezett  Rafael  és  Rühe  János  mester  ismeretes ;  hanem, 
mint  láttuk  egész  sora  azon  műemlékeknek,  kezdve  ama  nagy 
monumentális  müizlésü  tárgyaktól ,  melyeket  a  XIV.  századtól 
kezdve  az  egyházi  művészet  köréből  kiállításunkban  láthatók, 
egész  azon  késő  s  apró  kapocs-müvekig,  melyek  itt  még  lőcsei 
mesterektől  származnak. 

Hogy  dolgoztattak  főuraink  a  Balassák  stb.  Szepesben, 
Beszterczebáuyán,  különösen  egy  Balassa  1685-diki  végrendele- 
tében Horvát  János  ötvöst  is  nevezve,  —  az  már  másutt  adatok- 
kal ki  volt  mutatva,  valamint  a  kiállításon  a  műemlékek  sorában 
szemeink  előtt  állott  ad  vivum  bebizonyítva.  Epén  úgy  ismerete- 
sek már  a  korponai,  esztergomi,  komáromi  és  érsekújvári  régibb 
újabb,  és  még  külön  ^magyarnak <x^  nevezett  ötvös  czóhei.  ^) 

Ezen  adatok  s  ama  emlékek,  ixgy  véljük,  minden  kétségén 
felül  állítják  a  magyar  ötvös  sodrony-zománcz  és  erdélyi  zo- 
máncz-müvészet  s  ipar  gyakorlatát 

A  müvizsgálat  s  összehasonlítás  megfelel  arra  is,  vájjon 
ezen  magyar  zománczmü  egyenesen  csupán  valami  kizárólag 
eredeti  magyar  gyakorlatnak  tekintendő-e  ? 

Leírásából  láttuk,  hogy  ennek  elemei  miként  fejlődtek  ki, 
más  régibb  ötvös  és  zománcz  technikából.  Ott  találjuk  annak 
elemeit,  a  bizanti  sejtes-  vagy  rekesz-zománczban  (cloissoné) ;  a 


*)  Lásd  Michnay  ds  Lichner  által  kiadott  Buda-városa  törveny- 
könyvében a  XIII.  század  óta  folytatott  főljegyzdsckben  is  felölök. 

2)  L.  Ipolyi  Bcsztcrcz'  bánya. 

^)  Lásd  Ipolyi  Beszterczebánya  és  MÜipartörténeti  tanulmányok 
a  Budapesti  Szemlében. 


558  M\GYAR  mC- ÉS  tOrtí;s£T[ 

sodró ujmUdt,  a,  keleti,  arab  s  olasz  aranymüvéBKetben.  A  festeti 
erdei}'!  különféle  zomáucznenLek  elemeit  a  li&'waló  ily  más  kttl- 
földi  zoliiílucziitílnekben.  Kétséget  nem  ezeuved  tubüt,  hogy  éímí 
kezdve  Bizaiittúl  mindoufelé  &1tiiláuosau  kifejlődtek  bizonyos  irt- 

ikbttii ;  és  L-siik  arr6l  lehet  síó,  hygy  Európa  a  a  kelet  n^  vagy 

lás  részében  vagy  országit bao  és  nemzutéuél  az  egjik,  u  m&sikiiil 

gyakorlat  s  iiaiiy  Öi-veadett  nagyobb  keletnek  és  virftgii*- 

ilc;  e  mellett  többi;  vugy  kevésbbö  önállóbb  saját  gyukorlaloU 

bb   nemeket   s   combi  uatiokat   képezve    hoztak  létre.  I>e  v 
közös  eredete,  az  átinenet4.'k  r  &  fejlődés  az  összeliawnlltáa 

il  mindcuUtt  észrevehetők. 

A  kiáltitíis  e  tekintetben  is  nagyon  tMnülsAgos  volt.  Aze&2- 
tergomi  kincsek  közt  ismerteiutt  bizantí,  göi-ög,  (bolgAr  ngy 
orosz)  ti'iptíühou  szentjei  uymbusa  zomáui^zmiive  például,  eg^ 
szeu  hasonlón  abliuz,  mely  a  bécsi  kiállititson  látbatú  volt,  ('s 
Henszluiann  f.  i.  müvében,  képben  és  lelr.'isban  kiadatott,  máris 
igen  közel  jár  a  magyar  zománczboz.  Hasonlön  a  gröf  Zichy 
Ödön  által  kiállított  orosz  zouiáncz  csészék,  különösen  ezek  ogyikt, 
mely  iiranyból  élénkebb  szinekkel  és  sodrony-zománczczással  kf- 
Bzült,  annyira  hasonló  a  magyar  zománczhoz,  hogy  csak  avatott 
szem  fogja  attól  megkülönbeKtetni.  Síig  a  többi  két  csésze  élté- 
riibb  zomíinczsziiie  s  ily  kezelése  első  szemre  föltilnö. 

Jól  m  agyú  ráz  hatja  ugyan  ezen  hasonlatot  a  Karamsín 
orosz  történetíró  munkájából  idézett  följegyzés,  (Henszlmannáli. 
bolyén  közölve)  —  mikép  kér  1482-ben  Iván  orosz  fejedelem 
1.  Mátyás  királytól  magyar  művészeket,  bányái^zokat és  különösen 
ötvöseket.  És  lehet,  hogy  sok  ily  mü  az  orosz  régi  műkincsek  költ 
ezen  magyar  öt^íisök  s  iskolájok  müve  ;  valamint  ez  még  az  azon 
kori  orosz  érmeken  is  bebizonyít  ható.  Éjien  ez  idötíijt  volt  a  magyar 
zománcz  müví-szet  legi'ényesebb  koi'ii  nálunk  is,  melyből  származ- 
nék a  ncmü  legjobb  emlékeink  és  szólnak  adataink.  Mindamel- 
lett kétségtelen,  hogy  a  zománcznak,  ha  nem  is  ezen,  a  mienkhez 
egészen  hasonló,  de  ahhoz  közelálló  nemei  mindenfelé  elterjedtek 
volt  köriiliink,  s  részben  máig  föltalálhatók  az  aldunaí  vidéken 
például  nevezetesen  a  bolgároknál. 

A  kiállítás  valamint  muzeumunk  számos  ily  bolgár  s  rest- 
ben talán  mcBZszebb  keletre  s  fel  Oroszországba  teijedö  zom&DCt- 


EMLÉKEK  KIÁLLÍTÁSA.  569 

múyet,  leginkább  övcsatot  mutat,  a  (kiállításban  is  több  darab 
van),  melyen  a  bemélesztett  zománcz  mellett,  itt-ott  a  sodronymü 
is  észrevehető.  De  épen  úgy  első  tekintetre  észrevehetjük  dur- 
vább, rikítóbb  színezetéből  a  magyar  finomabb  zománcztól  eltérő 
gyengébb  és  durvább  mügyakorlatát.  Ehhez  közel  járnak  a  ha- 
sonló keleti  bolgár  és  török  müvek,  bemélesztett  de  nem  sodro- 
nyos zománczczal ;  mint  egy  kiállított  török  tintatartón  és  puska- 
portartón itt  láthatók. 

Ezeknél  még  közelebb  áll  ismét  két  orosz  gyertyatartó  ko- 
ronás sasokkal  (gondolom  gr.  Zicliy  Ödön  gyűjteményéből).  Sőt 
a  keleti,  indiai,  perzsa  stb.  érdekes,  de  újabb  e  nemű,  (leginkább 
gr.  Zichy  Tivadar,  Csetvertinszky  hg.,  Tisza  Lajos  és  gr.  Zichy 
Ödön  által)  —  kíálhtott  számos  t^irgyak  között  is  találunk  még 
például  egy  perzsa  tőrt,  melynek  hüvelykén  a  rózsabokrétát  ké- 
pező rózsás-fehér  szinü  domború  zománcz  majdnem  egészen  ha- 
sonló az  e  nemű  erdélyi  zománczhoz  ;  és  csakis  e  műnek  ismeretes 
e  nemű  rózsás  perzsa  ízlésű  alakítása  és  színezése  által  tér  el.  Epén 
úgy  ismeretes,  hogy  a  khinaí  stgtes  zománcz  a  .legközelebb  áll  a 
bizanti  e  nemű  rekesz-zománczhoz  (cloisonné),  ha  nem  finomabb 
annál ;  és  csakis  a  chinai  ízléstelen  ornamentíca  s  alkalmazás  ál- 
tal tér  el  attól. 

A  művészetnek  tehát  valamint  a  műveltségnek  elemei  min- 
denütt közösek  lehetnek  a  műveltebb  népeknél  De  az  ízlés,  a 
kezelés,  a  gyakorlat  az,  mely  bizonyos  kiváló  külön  irányokat  je- 
lez. S  ilyen  kétségtelenül  a  magyar  és  erdélyi  zománcz-mű  is, 
melynek  legnevezetesebb  s  legszámosabb  emlékeit  épen  úgy,  mint 
legszámosabb  nemeit,  legsűrűbb  gyakorlatát  mi  vagyunk  képesek 
előmutatni ;  valamint  történelmi  adatokkal  is  annak  vkágzását 
és  gyakorlatát  kimutatni. 

De  hová  lett  tehát  most,  hol  van  még  gyakorlatban  ,  miu- 
tán a  legújabb  időben  már  alig  ismertük  csak  hírét  is  ?  Emlékei- 
nek fennebbi  jelzése  s  ismertetése  mutatta  már,  hogy  indult 
lassan  régi  jobb  kezelése,  gyakorlata  és  művészete  hanyat- 
lásnak. 

A  magyar  zománcz  végső  nemei  egy  részt  például  az  ismer- 
tetett Teleki-féle  buzogányon  s  Eszterházy  Pál  nádor  öltönye 
gombjain  mutatkoznak  már  utoljára.  Más  nemei  az  erdélyi  natu- 


560  MAtíVAR  Mt-  ÉS  rÖRTÉNETI 

r»1iatii'usabb    s    önkényesebb    zom&Dczalak Hasban    vesznek   A 
El  nagyobbftra  igj'  ff nntaitja  még  magát  ez  irányban,  sok  sí*- 
pet  alkotva  m6g  &  múlt  sz&zadbaii  is.    J^egutoljítiit  elvész  £  ('I- 
sutnyAl  ennek  is  legszebb  s  legtöbb  neme  azon  müvekben,  melyokel 
n%  csak  a  uép  visel  hagyományosan,  mire  azok  a  divatból  kí- 
Innk  ez  csnk  a  népviselet  közönségesebb  s  olcsóbb  tárgya  les. 
séges  pfdélyi  szAsz  nép  öltözet  csatjain,  gombostűin  etb., 
ek  niftig  Igy  készülnek,  a  kékes,  leliéres  zomíinczfestéN  egv 
el.  Vagy  a  l&tott  lőcsei  ezlist  kapcsokon  marad  meg,  hol 
i^es  virftgokat  ábrllzol  legutjilnó  hanyatlásaiban.  Míg  a  kíll- 
öu  ulCbb  a  régibb  nemek  Átmennek  a  fényes  ragyogó  Mtltiü 
iii-réle  szép  zomAncz  ékszerekbe,  hol  drága  kövekkel,  szohor- 
Jckal  egyesülve  mAris  ezeknek  inkAbb  színezését,  foliojAt  képeók. 
Ilyen  is  sok  szép  van  akiöUításban,  mint  aPált^yserleg^a  gr.Zay 
félfj  fej-ék  s  az  alatta  kíAllitott  Barczay-féle  nyakékszerek.  M^í 
végi'e  ebh<>l  is  Átmegy  Ízetlenebb  porezellAnszerü  képecskékre,  nw- 
lyekkvl  a  legk6Búbbi  időből  számos  Ízléstelen  kelyheink  (ily  itt  QO 
a  gynri  egyh&zé) ,  szeleuczéiuk  s    az  AndrAssy-féle  korsócflklk 
VHnniik  díszítve  Mitjd  jobb  irAnyt  vesz  a  külföldön  is.  NAlank 
pedig  a  nemzeti  öltöny  divatba  jött  jobb  formáival  olykor  meg- 
jelennek ismét  régi  tárgyai  a  bazai  nemzetiesebb  irány  nyomáa  > 
disBÖltönyökőn  a  nemzeti  rubán.  Keresettebb  kezd  lenni;  mint  a 
régiség  becKes  tárgyát  a  régiségárü^ok  kezdik,  utánozva  a  régieket 
kijavítani,  bol  kitörtek.  Majd  egy  I6|>e3t  továbbmenve  utAnozztk 
ezt  cgészlten  is,  s  egy-két  utánzó  oly  tökélyre  viszi,  bogy  jelenleg 
már  la'liéz  az  eredetit  az  utánzottól   mindig  biztosan  megkölöif 
böttetni,  ha  a  munka  jó.  Ezen  utánzás  inkább  meobanicai,  g;s* 
korlati.  S  h  jobb,  a  drágább,  ritkább  magyar  zománcz,  mely  p^- 
dáül  egyh&zmüvi:>»zeti  tárgyainkon,  kelylieiuken  lAtbstö  ,  eddig 
még  ez  utánzás  szerencséjében  nem  ré-szesült.    Annyira  neh^i, 
költséges  és  kevéssé  keresett,  bogy  még  nem  volt  megkisérthela 
Ellenben  a  kapósabb  könnyebb  és  számos  régi  tÖredék-réBzlelbro 
az  utánzás  által,  jól  összeállilhatö  erdélyi  zománcz  több  neme. 
nagy  lendületnek  örvend  máris  az  utánzásban.  Több  műhely  dolgo- 
zik Budapesten  is  rajta.  Nem  kis  dicséretérc  válik  ez  hazánkűainitk 
nz  Egger  testvérek,  a  Veininger.  Ratzisdorfer  és  Egger  és  társa 
cíégeknek,  hogy  ily  részben  gyengébb,  de  részben  kitűnőbb,  sót  ne- 


^llLÉKEK  KIÁLLÍTÁSA.  6B1 

vezetés  tökélyre  vitt  müvek  alkotásával  hazai  e  nemű  régi  di. 
szes  zománcz-müvészetÜDket  fölébresztették ;  b  azt  kivitel  által  a 
külföldön  is,  hol  egyszerre  oly  nagy,  hanem  jóval  nagyobb  keleté 
mint  itthon,  a  magyar  ékszer  neve  alatt  megismertették.  A  mü* 
ismeret  és  műgond  mindinkább  emelni  fogja  azt.  Most  is  már 
benne  azon  iparosok,  kik  eddig  Erdélyben  az  alárendeltebb  zo- 
máncz  nemeket  csak  a  népviselet  számára  készítek  leginkább  al- 
kalmaztatnak ezen  műhelyekben:  mi  áital  legjobb  alkalmat 
nyernek  a  műben  magokat  tökélesiteni.  Régi  gyártása-  és  gyakor- 
latának több  neme,  ugy  is  már,  mint  mondók  egészen  elveszett  és 
feledve  van.  így  a  domborúu  kiemelkedő  zománcz ,  melyet  ez- 
előtt képesek  voltak  egyszerűen  zománczfolyadékböl  alakítani, 
most  csak  úgy  létesíthető,  hogy  maga  a  lemez,  melyre  alkalmaz- 
zák, domborlttatik  ki.  Az  eredeti  magyar  sodrony-zománcz,  mely 
legszebb  emlékeinken  látható,  eddig  sajátlag  jól  észie  sem  véve, 
nem  is  kisértetett  még  az  utánzásban.  De  rajta  leszünk,  nem 
nyugszunk  mlg  csak  zománczunk  e  szép  nemét  is  sikerül  felélesz- 
tenünk. 

íme  a  kiállítás  gyümölcse  és  haszna  e  tekintetben  is.  Alig 
győztük  itt  megírni  hazai  történelmi  és  műemlékszerü  nevezetes- 
ségeit,  műtörténeti  tanúságait,  s  ebből,  régi  nemzeti  művésze- 
tünk   és    müiparunk   ismeretéből,  annak    mai    gyakorlására  és 
felélesztésére  háromolható  hasznát  méltányolni 

Valamint  áldást  mondanak  a  felsegélt  árvizkárosúltak  a 
nemes  nőre,  gróf  Zichy  Pál-Ferencznére,  kinek  lelkében  fogam- 
zott meg  e  szép,  jótékony  és  magasztos  eszme :  s  a  férfiakra,  kik 
az  erélyes  kivitelben  segítek :  úgy  hálát  mond  nekik  a  hazai 
történet    és   műismeret    a   tanúiságért,    melyet    a   kiállításból 

merített 

I.  A. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM, 


lanlin   J''*.  Jírt^rt.  G'frliiflilr  der  llulgtiim.  Prag  IK76.  Vfrliig  fW" 
F.  Tsmpsky. 

11. 

A  munka  folyamiiWii  még  fzftittos  rúszletct  tallUunk,  melj 
Mn^j-nrorszAg  tOrIfiicIM  i-rdekli.  II.  Kaliman  Imlitln  után  n  bol- 
ft&rok  orsxAggy»lcsil«-g  mcgogjc^ilek.  hogj-  a  szerb  Konstantin. 
Tidi  fiti,  üj  cEfirnak  T&1a»ata.ss^k  1258.  évben.  Fessli-r  iiít  írja 
lafiS-í-v  alatt  (íjracbM-hU- der  rngern  n.  619.  lapt.  hogy  ni- 
d6n  IstvAn  ifjabb  m»gTar  kir&ty  n  ina«söi  bAns&g  Tí^níikatg* 
alatt  Allö  Mitzt^  Nilgítr  kJr&ly  oltuM-tíVt  ^$  Konst»ntin  To- 
chus  (fUuiE:a  fKntpbbi  Knnittantin,  Tirh  fia)  szerb  felkelA  tánit- 
dftsAt  nicubfliiti-lendő,  bad\w  szilit,  .tkkor  Ratis/.ló  fia  Béla  bos- 
niai,  frs  ennpk  K^tyja  Miliály  iK-dip  niacs«>ilK\n  roU.  (Közbeíelfi- 
ivs  b'iiyt'n  ninndvn.  nincs  liiti'les  tndnniAsmik  niintba  esen  Mi- 
lis.l?  u.^K■M.i  b;U.  Irtl  v„ln:l.  I  ,.f,  S/;i/:i,l..k  187r..  év  3fi8.  U]..! 
Ki  volt  i'/en  Mit/fí,  vi/-g;'ilal  nélknl  t".rybaiiiar  el  nem  döiitbelú. 
.limVk  ilyen  nevii  iHilirítr  kiniiyt  n  inunk:t  s7Övegt'b»>n  fol  nem 
inilít.  sem  .-./t,  li..-:y  IV.  Héla  kiiiily  ot  :i  ÍH.líiir  trónra  ültette 
K:k(is/ló  viilniikséiíf  abitl-  Nem  li.illsatja  el  azonban  Pachyiw- 
r*'s  (íyöray.  (in'sorus  Nikepboros.  és  az  oi-osz  Palaiizow,  egy- 
mással ős  s/e  nem  eijvtvtethitr>  véleményeit. 'í  .\z  első  szerint 
Miti.«.  Tbeodor  Laskavis  goríii;  e-á  /ár  -i.s..ra  vi.lt,  kivel  Kon- 
stantin több  éviií  bailako7.ilt.  mi?  (é^re  1 2f.5.  évMi  Meí*m- 
brií^lia  futott  és  a  vúro«t  iTiniiixál  Vl  Konstantinnak  átadta.  A 
niá>ik  szerint  Milzes,  a  iryenm  ktelen  Micliael  Asen  nővérének 
férje  volt,  és  öt  a  trönon  követte,  niiü  Konstantin  öt  el  nem  üile. 

')  Jirerek.  2i*".  l«p.  hamiailik  jeirviel. 


KÖNYVI8MERTETÉ8.  86$ 

Palauzow  végre  több  külön  jelentés  összebalmozásával  nagy  zavart 
idézett  elő.^  Jireéek  gyanítja,  hogy  ezen  Mitzes  senki  más  mint  a 
népmondák  által  elferdített MichaelAsen;  de  ezen  MicbaelAsenröl 
maga  Jireíek  írja  (267.1.),  hogy  1257. évben  Tirnova  közelében  saját 
nagybátyja  Kabinan  és  néhány  polgár  által  megöletett.  Utódja  lett 
a  már  nevezett  Konstantin,  Tich  fia.  Ebből  látjuk,  hogy  a  chrono- 
logia  nagy  helyreigazítást  igényel.  Egyébiránt  azon,  Jirccek  ál- 
tal elhallgatott  állításnak ,  mintha  Mitzes  bolgár  király  a  ma- 
csói  bánság  védnöksége  alatt  állt ,  mégis  alapja  lehetett ,  mert 
Ratiszló  gallicziai  berezeg  és  macsói  bán  egy  saját  kiadványú  le- 
velében gallicziai  berezegnek  és  a  bolgárok  császárának  nevezi 
magát. ') 

Elbeszéli  aztán  Jireeek,  hogy  IV.  Béla  király  háborúra  ké- 
szült, hogy  BulgariAt  elfoglalja.  Nem  sokkal  azelőtt  a  szörényi 
tartományt  szállotta  meg,  t.  i.  Kis-Oláhországot  az  Olt  fo- 
lyóig, és  oda  csakhamar  sok  gyarmatos  gyülekezett,  akkor  Bul- 
gária és  Kumania  királya  czimét  is  fölvette.  Téved  azonban 
Jireeek,  midőn  azt  hiszi,  hogy  IV.  Béla  volt  az  első  magyar  ki- 
rály, ki  e  czímmel  élt,  mert  élt  azzal  már  II.  István  és  Imre  ki- 
rály is.  ^) 

Konstantin  bolgár  czár,  kormányzása  kezdetén  kivált  éjszak- 
ra volt  kén}ielen  figyelmét  fordítani,  —  mert  a  magyarok  hatal- 
mától félt.  A  bolgárok  megelőzni  kivánván  az  eseményeket  1 260. 
évben,  épen  akkor,  mikor  a  magyarok  Ottokár  cseh  királylyal  há- 
boríiba  keveredtek  a  szörényi  bánságot  támadták  meg,  azonban 
Lőrinez  mester  (ki  1263.  évben  először  fordul  elő  mint  szörényi 
bán ,  és  ki  a  XIII.  század  egy  kitűnő  hadférfia  volt)  őket  tö- 
kéletesen megverte,  és  szigorúsággal  tartá  féken  az  országot. 
István  király,  berezeg  is,  ki  Erdélyt  kormányozta  1260 — 1264. 
évek  közt  öt  hadjáratot  intézett  Bulgária  ellen,  mel^Tiek  kettejé- 
ben  személyesen  vett  részt,  és  Bodonyt  elfoglalta.  Egyed  mester 


^)  Érdemes  megjegyezni,  hogy  ezen  Palauzow,  Itatíslaw  Marews* 
ki  —  azaz:  Ratiszló  macsói  bánról,  IV.  Béla  nejéről  értekezést  írt. 
Lásd  Journal  des  russisclien  Unterriclitsniinisterium  LXXI. 

^)  Dux  Galliciae  ac  imperátor  Bulgarorum  Zichy  Codex  I.  köt. 
5 — 6  lap.  Az  oklevélnek  kelte  nincs,    de  1245 — 12G2  közé  teendő. 

3)  Fejér,  II.  köt.  67.  391.  lap. 


Sti4  KŰXmslíERTETfcs, 

alatt  a  magyarok  Tiniorüg  iiyauiúltak  clö.  Midőn  Istvftn  1870. 

^ben  :i  magyar  trónra  lépett,  magát  Btilgáría  kirftlyfinnk  is  ctí- 

mezte,  és  mint  Jireíek  víletedik,  csak  ezólA  keletkeztek.  6a  etnel- 

k(>dtek    f*    magj-ar    korooa    igényei  Bulg&ria   birtokára.   (27S. 

).)  E^  másik  belyen  ( 385.  lap)  Jir^ek    a    magyar   koroDa 

oyeinek  bözjogii  fitntosí'i^g&röl  Bulgfiriftra,  ntint  MagyarurstAf 

fészitó  röszéről  szólrán.  azt  mondja,  bogy  a  magyarok  iigTin 

zer  m^szftllották  Bulgária  icis  részét,  de  p&r  ér  mülvn  i*- 

iKesj^tlék.  A  magyar  királyok  állal  bastznált  bolgár  b- 
oiji  czimiiek  semmi  erósebb  alapja  nem  volt.  miiK.  hogy  Nagy 
Iiajös  király  Bodonyt  Öt  évig  megszállva  (.irtottit. 

Bulgáriában  ez  időben  egj-  fejedelem  ílt.  ki  Konstantin 
ostár  betegsége  miatt,  és  a  tn>tiut«id  kiskorúságánál  fogva.  vesM- 
ielmes TelélytárssA  válhatott.  ÉiljülfSvetsIav Jakabot,  egyoroM 
'"íalad  s.irJHdékát,  ki  a  Balkán  vidék  nt-ngoli  részeiben  fél   fínJiI- 

;al  uralkodott.  Legelőször  Í2&2.  ^vben  említtetik,  és  valA- 
^lUu,  hogy  hatalmát  a  magyaroknak  köszönhot^,  kik  eeeu  id6bM 
Macsóba  (Belgröd  mellett)  Ratiszlőt  (Bustislav)  —  szintén  oroai 
—  mint  vazallus  fejedelmet  (bánt)  bevezették.  Az  Ottokár  cseh. 
és  V.  István  magyar  király  közt  1271.  évben  létre  jött  békésiéi- 
zödésbe  Tros  szerb  király  mellett.  Svetiülaus  imperátor  Bulpi- 
rorum  is  foglaltatott-  E  szerint  már  kétszer  fordul  elö  azon  ss- 
jAltágos  körülmény,  hogy  mig  a  magyar  király  Bulgária  királvi- 
nak  cziuiét  viseli  az  ö  vazallusa  imperátor  Bulgaromm. 

Nagy-Lajos  király  Bodonj-I  1365.  év  nyarán  foglalta  el 't 
és  Sracimir  bulgár  czárt  és  feleségét  Gnninik  várába  vitetif 
lisztességes  fogságra.  A  kővetkező  évlnín  Sisman .  Sraeimtr  test- 
vére, Bulgária  egy  részének  czárja  TimovAban,  a  törökftkkcl 
egyesülve,  az  áj  magyar  bánságot  megtíimadta,  azonban  a  raag,'i> 
rok  állal,  kik  Vladiszlóv  uláb  vajilAval.  Sraciuiir  sögoráTat  stöwt- 
keztek,  visszaveretett.  A  niagyaiok  és  oláhok  közti  barátság  &(■ 
tartott  8okíi,s<~.t  mái- 1 3ri7.  évWn  ellenségeskedéssé  fajfklt  Egy  had- 

')  Nngy-l^jns  pUnküsiJ  küri[l,  mnjn^  30-iín  agtcmiílTesea  lábold 
«olt  Bfüiony  i-lűll,  llgytiinlt  kelt  jiinias  4-éi  egy  levrle.  ntelylMO  H«<" 
BeiiMleltet  uiÁr  Uodoiiy  éa  kijmyi^keiu-k   knpitiliiTáiiak  nevML   Ki  raK 

■•  elnü  knpitiny,  Heem  vagy  D^oesV 


RÖNYVlSMERTETlb.  &6S 

sereg,  melyet  László,  érdél jn  vajda  az  oláh  fejedelem  megfeoyi- 
tésére  a  felső  Jalomica  vidékére  vezetett,  az  ottani  erdők  és 
mocsárokban  megsemmisített,  és  ezen  idő  óta  az  oláhok  a  Szö- 
rényi bánság  bii-tokában  maradtak  1376.  évig.  És  csakugyan 
1367 — 1376  közt  nem  találunk,  okiratilag  igazolt  szörényi  ma- 
gyar bánt  —  kevésbbé  biztos  feljegyzések  természetesen  ilyeneket 
névszerint  sorolnak  föl,  hanem  igen  is  László  oláh  vajdát,  ki  egy- 
szersmind Fogaras  herczegének  czimét  viselte. 

Bodonynak  a  magyarok  által  elfoglalása  után  (Bebek) 
Dénes  erdélyi  vajda  lett  bodonyi  kapitány :  capitaneus  civitatis 
et  districtus  Budiniensis  regni  nostri  Bulgáriáé.  A  báni  méltósá- 
got nem  viselte. 

Az  első  bolgár  bán  Nagy-Lajos  alatt  László  mester  volt, 
Koroghy  Ftilpös  fia.  Ettől  a  király  1368.  évben  a  báni   hivatalt 
elveszi,  és  Heem  Benedekre  niházza,  ki,  mint  bizonyos,  még  1369. 
évben  is  viselte  e  méltóságot  *)  Erről  szól  a  királynak  egy  június 
22-én  kelt  oklevele,  melylyel  Heem  Benedeknek,  bolgár  bánnak 
a  pallos-jogot  engedélyezi  a  maga  jószágaiban.  Jirei'ek  azonban 
azt  írja,  hogy  Sisman  egyesülve  Vladiszláv  oláh  vajdával,  a  ma- 
gyarokat Bodonyból   1369.   február  12-én  kiűzte,   mire  a  bodo- 
iiyiak  öt  barátot  elfogván,  azokat  vértanúkká  tették.  Ebben  min- 
den esetre  egy  kis  iriironologiai  nehézség  fekszik. 

Jireíek  csak  Dénes  bodonyi  kapitányt  említi,  a  magyar  bá- 
nok közül  egyet  sem.  Heem  Benedek  utódja  Stracimir  lett,  kit 
itiár  mint  bolgár  czárt  ismerünk ,  és  kiről  Jireéek  azt  írja, 
hogy  Bodonyba*  behelyezkedett,  noha  mint  látszik,  eleinte 
csak  magyar  fenhatóság  alatt.  Alig  hitethetjük  el  magunkkal, 
hogy  a  magyarok  fegyveres  erővel  szoríttattak  volna  ki  Bodony- 
hól,  mert  hisz  miként  vethette  meg  volna  lábát  Bodonyban,  ha 
Jsagy-Lajos  őt  kegyelmébe  nem  fogadja,  és  a  gumniki  vár  fogsá- 
í^ából  ki  nem  bocsátja?  De  Vladiszláv  oláh  vajda  is,  Sisman  ál- 
lítólagos frig}társa,  ugyan  ez  évben  (és  pedig  november  25.,  tehát 
dokkal  később,  mint  a  mely  időre  Bodony  visszafoglalása  tétetik) 


*)  Fejér  X.  I.  köt.  735  lap,  és  ugyanezen  oklevél  IX.  4  köt. 
172  lap.  A  nemzeti  múzeumban  egy  február  27-éu  kelt  királyi  levél 
létezik,  melyben  Heem  bolgár  bánnak  neveztetik. 

Századok.  37 


í 


B66  KÖN'TVIBJCKRTET^ 

k«lt  leveliben  tW)|  íi  a  magyar  ktnÜi/  ktji/dtéúbSÍ  űMih  tij- 
vajilának,  ezőr^nyi  b&iinak.  ém  fiigMraM  hereietek  írja  magtL 
Igazat  kell  adnánk  Thurácz.vnak,  hogy  Nogj'-Lajos  kiril}*  Stnd- 
mir  fejedelmet  gumiiikí  fogsiigibftl  biwmytw  feltételek  tklt 
Bodonyba  vÍHtiza(TL^»t(>tt« ,  hogy  ott  a  kir&l;  w>vél>en  knrai- 
nyoxhaMson.') 

A  ))o]g&rok  «-g)'ik  legkitűnőbb  fővezére  az  orost  Ftíd  ioH, 
1 323.  Ovh-n,  egy  jolos  magyar  alvezére  volt,  neve  Tnaa^  kit  haai 
rnrr&»aink  nem  ÍMiioniek. 

KralJnvicH  Marko  kir&lyr6l ,  a  mcséa  raerb  faösrfil,  JtraCdi 
tfibb  firdtíkeH  közlütoényt  boz ,  mindig  lelkiisin«rwt<«en  kutatna 
Ifirtéiieti  vftIOHftgot.  Ezen  Kraljovici  Marko  1394.  ocL  10.  esette) 
a  Mirca  ol&h  vajda  elleni  cíiatáhao. 

A  tf^rtt'netek  folyaniftban  Hnnj-adiJímos  fí'uyes  süeivpl&rit 
a  Balkán  fí-lHzig«!t4.'u  ix  érinti  a  szi-rzú,  t^s  i-z  alkalommal  hatjnv- 
zottan  fillitja,  bogy  Hunyadi  nemzetBégére  ntzve  oláh.  Tel<4;i.Ií- 
zsef  azorgalnias  fon'ás-összehasoDhtAsait  hallgatással  mellőzi,  & 
elegendőnek  bÍKKi  azt ,  hogy  Sclimidt  W.  >'Díl>  Stammburg  in  ix 
Htinyade  Siebenbürgen*  czimü  miiiilíftj/ira  hivatkozzék,  míljlwi 
i>7.orítit«  Hunyadinak  olAh  volta  ki  van  mutatva,  Maga  résttí^ 
BZfirnö  fontos  í^rvnck  tartja  aiít,  hogy  Hunyadi  János  szerb  népda> 
lókban 8ibinjanin  •lanku-nak,  snt  a  lengjelek  és  cseheknél  Un 
ollih  .Tankul  novaiakon  neveztetik. 

Mind  n  mellett  nem  habozunk  kimondani,  hogj-  .lireveki 
lehrtíi  legnagyobb  tftrgyilagossAgot  tünteti  föl  niunk&jában,  ** 
Jiogy  a  szépítgetés,  ^s  —  egy  modern  kifejezéssel  élve  —  a  chau- 
vinitmniíra  valíj  hajlam  nem  tartozik  hibái  kfizé.  Ő  migt 
mondja  ogy  helyen ,  hogy  a  régi  bolgái-ok  ólet^TÖl  ne  legyen  n- 
lami  igen  enzményieN  fogalmunk.  Csak  azt  nem  lielye^telhetjbk. 
hogy  szerző  sokszor  a  tnlajilon  nevekbe,  vagy  mélt6s.^gokat  jfIi<í 
izavakba  eyiill  betnk<-t  kever ,  továbbá  hogy  a  viiro>iok  neveit » 
Bzl&v  ejtés  f^zerint  hasznCilja,  és  nem  iiz  egész  cnríipaí  IHeraturt- 
ban  l^  közMetben  elfogadott  elnevezéseket,  így  nála  Widűin 
Bdyn  vagy  Bxdyn  (a  magyar  Boilouy),  Sophia=Srílilcc ,  S- 
]Í8tria=I)r»ter,  SumIa=Sumeii  stb. 

')  'rli.ir/ir>!y  lU.  níaji,  3t   fejeKCt. 


kÓNT  vismertetíis.  66  ? 

A  vallás  érdekének  mindig  fontos  szerepe  jutott  a  népek 
:örténetében.  A  Balkán  félszigeten  is  a  vallási  villongások  vol- 
:ak  döntő  befolyásúak  a  népek  sorsára.  Jirecek  nem  említi,  hogy 
i  régi  bolgároknál  az  Islam  is  elterjedt ,  még  mielőtt  a  Wolga 
tájáról  az  alsó  Duna  partjai  mellé  vonúltíik,  nevezetesen  már  a  VII- 
században.  (Roessler:  Románische  Studien  241.  242  lap.)  E  he- 
lyett annál  részletesebben  szól  a  Bogumilismus-ról,  melylyel  Bol- 
gárország ajándékozta  meg  a  keresztény  világot ,  és  melytől  a 
iélszláv  történei.  öt  százada  elválbatlan.  Péter  bolgár  ezár 
[  927 — 968  évig  )  kormányzásának  első  felében  Bogumil  nevű 
pópa  kezdett  működni  mint  a  paulicianusok  tanának  reformátora, 
st  nélkül  hogy  szándékában  lett  volna  a  keresztény  vallás  szerke- 
zetét átalakítani.  Működésének  nagy  hatása  volt,  mert  Bulgári- 
ából a  Bogumilismus  az  egész  balkáni  félszigetre,  a  szlávokhoz  és 
tovább  Olaszországba  és  Francziaországba  is  elterjedt.  Nyugoti 
Európában  azonban  ezen  felekezet  már  nem  bogumilnak  nevezte 
magát,  hanem  különféle  nevezetek  alatt  ismeretes;  így:  mani- 
chaeusok,  poblicanusok  (a  paulicianus  szóból),  patarenusok  Olasz- 
országban (Pataria  nevű  majlandi  külvárostól),  katharok,  Német- 
országban és  Olaszországban,  (ebből  lett  a  német  Ketzer ,  cseh 
kacir ,  a  magj'ar  kaczér  is  innen  származik,  de  ma  már  egészen 
mást  jelent)  albigensiak  Francziaországban  (Alby  város  után), 
tisserands,  mert  szemlélő  életmódjuk  a  takácsok  közt  nagy  pár- 
tolásra talált.  A  Xlir.  század  elején  egész  déli  Európa  a  Pyre- 
nááktól  és  Atlanticumtól  egész  a  Bosporusig  és  Olympusig  bogu- 
mil telepek  egész  lánczolatát  képezte.  Millió  ember  vagy  titkon 
vagy  nyilvánosan  vallotta  a  bolgár  pópa  tanát.  A  lombard  síkság 
és  déli  Francziaország  felekezetbeli  hívei  élénk  kí")zlekedésben 
voltak  hitsorsosaikkal  Bulgáriában  és  Bosniában ,  és  e  szerint 
jóval  korábban ,  mintsem  a  latin  keresztes  vitézek  Konstantiná- 
polyt elfoglalták  volna ,  kelet  és  nyugot  közt  hatalmas  eszme- 
áramlat létezett. 

Hogy  az  Európa  déln}'ugoti  államait  a  XII.  és  XI 11.  szá- 
zadban mozgató  vallási  felekezetesség  a  bolgár  bogumilismusban 
vette  volna  eredetét,  ez  oly  állítás ,  melyet  a  nagy  nemzetek  iro- 
dalma még  nem  tett  a  magáévá.  Mennyiben  van  igaza  Jireíeknek, 
ezt  vizsgálni  meszire  vezetne,  bennünket  közelebbről  csak  a  pata- 

37* 


&68  KÖXTTISUSKTET^. 

renusok  érdekelnek,  kikkel  Nagj--Lajos  kirilvuak  elég  baja  volt 
A  délszl&v  iiagyubb  államok  közül  Bosnia  volt  az  utolsó ,  melj 
elbukott  és  pedig  1463,  í-vbeu.  Tomaserics  István  kir&lyt  ft  törö- 
kök elfogták  és  lef^'jeztí^k.  A  törükök  ezen.  a  vallási  víllongíwok 
által  Bzt-tmarczaDgolt  országban  természetes  frigyesüket  találtat 
a  patarenu sokban,  mert  a  uemességbea  és  köznépben  többségben 
Tolt  a  bogumilismos,  a  bosiiíai  királyok  jtedig  politii'üi  okukbal  a 
katliolicismust  pártoltáL  Az  ország  elfoglalása  után  a  patan-uu- 
Bok  nyonitalaDál  eltíintiek,  mely  tényről,  sem  mondák,  m'iu  trott 
emlékek  ne-m  adnak  ftilvilágositást.  Kaíki  liorvát  és  (íolubínski 
orosz  ir6  nemrég  egi  formán  iigyelmeetijttek  a  szláv  iiii>haniedá- 
niisok  rendkívüli  tiagy  sxániára  Ilostiiábati, a  ^zerb  nyeUü  és  mo- 
hamedán vallása  liatalmn'i  nemességre,  és  vhhfÁ  nem  aUp  nélkn) 
azt  következtették ,  hogy  a  iiatorcnusok  töiDcgesen  az  Tzlamra 
Urtekát. 

Kevésbbé  ismeretes  az  is ,  hogy  midón  Báthory  Zsigmunil 
erdélyi  fejedeU'to  a  portának  I5H5.  évben  badiit  izcnt,  t^K (JUbar> 
aüágbs  betört  Gjorgjics  Pál  ragusai  ember  terjedelmes  jelcníM 
adott  be  neki  a  bolgárok  áll!i[iotáröl,  és  abban  fölkérte,  \utgy  föl- 
használván a  bolgái-ok  elégedetlenségét .  hódítsa  meg  ezen  sííp 
országot.  A  bolgárok  tttri-lmetlenül  várták  iiátbory  jövetelét.  A 
fejedelem  az  ajánlatot  elfogadta,  és  Gjorgjies  a  zendülést  szitnlta 
Vama,  Provad  és  Sumlában  ,  inig  a  Sorgho  híres  ragusai  caaliá 
Tímovában  és Orosz-CsikbanI  Rusz(snk)műkÖdött.  A  lázadás l&9fk 
csakugyan  kitört,  de  tökéletesen  megbukott  Készleteket  azonku 
egyelőre  nem  tudhatni ,  mig  Gjorgjics  levele!  közzé  ueni  ti- 
tétnek. 

Jirei'^k  most  nagy  lépésekkel  közeledik,  az  (ij  kor  felié*  d- 
mondván ,  hogy  az  osztrák  hadseregek  elonyomalása  a  XTÜ- 
lüzázadban  nagy  reményeket  költött  a  szerbekben  i^s  hulgárokbiik, 
kiemeli,  hogy  1737.  éviwn  a  hálrarü  Nís  elfoglalásával  szerenoí- 
sen  megindult.  A  hadvezérek  egyenetlensége  miatt  .  kivált  &>• 
douy  előtt,  minden  siker  íijra  elveszett,  és  a  belgrádi  békekÓtésb*B 
HZ  eddigi  vívmány  ok  röl  le  krllell  uiond.ini.  Kis-Olálioi-szágiutb 
kiadása  után,  az  ottani  bolgár  ;;yarniatosok  a  >temesi  bánság- 
ba*  vándoroltak  ki ,  hol  utódjaik  ma  is  élnek.  Egyik  réste,  « 
(igynevezett  paulicianusok  O-Be&senyöben  telepedtek,  a  többiek. 


KÖNYVISMEUTETÉS.  569 

leginkább  kereskedők ,  Vinga  városát  (Temes-megyében)  népesí- 
tek meg ,  mely  egy  ideig  Mária-Theresiopolisuak  is  neveztetett, 
mert  Mária  Terézia  királyné  1 744.  évben  nekik  kiváltságokat 
adott  Nem  egészen  tárgyunkra  vonatkozik,  de  az  cszmelánczolatnál 
meg  kell  jegyeznünk,  hogy  Rupp  Jakab  (Magyarország  helyrajzi 
története  III.  köt.  39  lap).  Viugát  azonosnak  tartja  Szabadka  sz- 
kir.  várossal,  nem  vévén  észre,  hogy  az  előbbinek  Theresiopolis  a 
neve,mig  aBács-megyei  város  másik  néven Mária-Theresiopolisnak 
neveztetik.  így  aztán  Rupp  Szabadkáról  mondja  el  azt,  a  mi  csak 
Vingára  illik,  mint  például  hogy  lakosai  bolgárok. 

Messzire  vezetne  még  Osman  Paszvanoglu  történetét  is  el- 
mondani, ki  az  1789.  évi  háborúban  maga  által  toborzott  csapat- 
tal Temesvár  és  Nagy-Szeben  szomszédságáig  portyázott,  a  miért 
is  a  porta  őt  kegyelmébe  visszafogadta.   De  Paszvanoglu  mégis 
csak  atyját  akarta  megbőszülni ,  kit  a  törökök  lenyakaztattak* 
Paszvanoglu  megrohanta  a  bodonyi  pasát,  és  a  várost  elfoglalta, 
azóta  mint  független  pasa  félelmetessé  válván  a  törököknek.  — 
Oroszország  a  maga  segítségét  ajánlotta  föl  a  portának  Paszvan 
megfékezésére ,  de  az  ajánlat  visszautasíttatott.  Ellenben  az  osz- 
trákok pártfogolták  Paszvant ,    es  Temesvárról  egyszer  két  tiszt 
ment  Bodonyba ,  hogy  az  ottani  erősséget  és  tüzérséget  jó  karba 
állítsa,  a  miből  aztán  diplomácziai  feleselés  támadt. 

A  munka  még  sok  észrevételre  ébreszt  kedvet,  de  az  ismer- 
tetés körén  tán  máris  jóval  túl  mentünk,  azért  egyszerűen  figyel" 
mébe  ajánljuk  mindazoknak ,  kik  a  magyar  történettel ,  annak 
összefüggésével  a  szomszéd  országokkal  alaposan  megakarnak 
ismerkedni.  Ha  Hosdeu  jeles  munkája  Oláhország  történetéről 
8ajtó  alól  kikerül ,  nem  kétkedünk,  hogy  hazai  történetünk  egyes 
vitÁs  és  homályos  helyei  általa  szintén  fölvilágosítást  nyernek,  és 
ez  iránt  Hosdeu  alapossága ,  mely  más  oláhországi  történetírók- 
nál ritka  erény  szokott  lenni ,  kezességül  szolgál.  Óhajtjuk ,  bár 
akadnának  Szerbia  és  Bosnia  történetének  is  ily  avatottjai,  kiket 
a  föntebbi  két  íróval  egy  rangba  lehetne  helyezni. 

PESTY  FRIGYES. 


KÖKTVlSMEBTETÍa. 


Woniiinení"  Sluvvriim  mei-iili<iiialiii.M  Hittoriam  tlliístranlta,  nari- 

1  parínii  ninrfiini  edila,  ex  laialarna   k'uíioonw   itepromti  rl  eoUtcta  íi 

ctiric    Tliáner.  Tomua  Stcundun  a  Ctf.mfnii-  VII.   unt/ve-  ad  fiam  VII. 

'  —  1800)  cwn  atldUamtntiH  8'usa.  XIII.  tt  XI W    Eddidil  Aeadraia 

i-HiA  el  artium  Slavorum  merídionalivm.    ZitgrnbiAe  ex  ol6diu  ><>- 

ciaUtíi  typographicae.    Iti75.     Nagy  4-ret  XVI.  346  L 

i  magyar  törtönettudom&ny  mí'g  eddig  keveset  tÖrd(]8tt> 

lemzotek  irodalniíival   ^f       lomáiiyos  törekvúseivelj  pedig 

[»ícliek ,  lengyelek ,  oro^      :  sok  oly  dolgot  filrkésztek  E 

ütlia  meglepő  fényt  ^       m,  törtüiietüuk  egyes  kérdteare 

tótok  zseuge  dolgozal--   -^en  egészen  értékteleiiek.  Lb^pI- 

a  legmerészebb  b        I    siseik  közt  h  találunk  itt-na   j 

lor  ralót,  És  legalább  is      on  éidoniUk  van  .    hogy  mif- 

régett  figyelmünket  oly  iérdöKckre  ia  fordítjuk,  mtíje- 

oeu  táu  észre  se  vettünk  volna.  Legközvctlenebl)  &ü^ 

Kflt  Diruak  azonban  r&uk  nézve  a  borvátok  dolgozatai ,  és  a  4^- 

szl^v  akadémia  kiadványai,  melyek  —  bár  nein  is  horvát ,  hanmn 

délszláv  köiitönlje  burkolva  —  kevés  kivétellel  miud  olyanok,  lift^ 

bizton  rájuk  lehetne  irui  a  »Monumenta  rcrum  Hungaricamm' 

czimet ,  ámbár  kiadóik  tüntetőleg  úgy  járnak  el,  mintba  Hon*'" 

országnak  nem  volna  semmi  köze  Magyarországgal. 

A  horvátok  újabb  idöbeu  a  körülmények  hatalma  is  — 
mondjuk  ki  —  túl  engedékenységünk  folytán  oly  függetlenig 
vívtak  ki  Magyarországtól,  minőre  régen  vágytak,  de  mÍDÖícl  — 
az  ausztriai  koi-szak  egykét  rövid  időszakát  kivéve  —  még<^'l>lt 
soha  sem  bírtak.  Aspiratióik  .izoubun  nem  elégesznek  meg* jf 
lennel.  Függetlenséget  keresnek  ok  a  mdltban  Is,  és  hogy  W 
kimutathassák:  csodálatos  módra  össze-vissza  kavarják  Dalm^ 
tia ,  Horvátország  és  Tótország  és  a  volt  magyar  Dráván  wl' 
részek  történeteit.  Ügy  járnak  el ,  mint  járna  el  az  iró ,  ki.  )>* 
Erdély  valaha  Moldva  és  Havasalfölddel  egy  oláh  fojedolenisc^i 
egyesülne,  niitó]  Isten  őrizzen  !  —  mindazt,  mit  a  két  dunai  fej'- 
delpmségról,  ii  Radulok  és  Bogdánok,  \nádok  £-s  Drakulakrnl  * 
Mirc>í-k  a  Bcssarabakröl  olvasna ,  Erdélyre  is  értené.  Csakho^ 
az  llj-OáczÍH  törttmotkrója  még  kedvezőbb   helyzetben  Tobit  * 


KÖNYVISMERTETÉS.  571 

Háromegykirályság  íróinál ,  mert  neki  legalább  volna  anyaga, 
mely  —  habár  nem  is  vonatkozik  Erdélyre  —  független  a  ma- 
gyar történettől,  de  a  horvátoknak  —  ha  a  Szent-László  előtti 
homályos ,  és  gyéren  megvilágított  IV.  századot  kiveszszük  — 
nincs.  Ha  a  történelemben  keresztül  akarnák  vinni  a  separatiót, 
mint  sikerült  keresztül  vinniök  a  politieában ,  le  kellene  monda- 
niok  egyáltalában  történelmünkről ,  s  akkor  a  jelen  gyűjtemény 
se  jelenhetett  volna  meg ,  talán  néhány  csekély  érdekű ,  nem  is 
Horvátországra  vonatkozó,  raguzai  adatnak  kivételével.  Érzi  ezt 
maga  Ka5ki ,  ki  Theiner  másolatait  sajtó  alá  rendezé,  és  azért  a 
gyűjtemény  szerkesztésében  követett  elvet  akkép  jellemzi,  hogy 
csak  olyanokat  vett  bele  »quae  Slavos  meridionales ,  illorumve 
insignes  filios,  quamvis  ixteris  insermerint  —  Martinuzzi  nagy 
helyet  foglal  el  a  gyűjteményben !  —  spectant ,  aut  quae ,  li- 
cet  de  rebus  qtioqne  hungaricls  et  ottomanicis  agant  —  mily 
összeállítás!  —  históriáé  nostra  illustrandae  minusue  confc- 
runt.<  ^)  E  néhány  szó  egy  egész  programmot  tartalmaz,  mely  ha 
nem  is  beszél  oly  naiv  badarsággal ,  mint  az  1861 -ki  híres  zá- 
grábi körlevélben,  melyet  Szalay  czáfolatra  méltatott,  mégis  sem- 
mivel sem  jobb  akaratú  irányunkban.  Szerencsére  az  alapos  tudo- 
mány a  legbiztosabb  ellenszer  az  ilyen  ferdítő  fölfogás  ellen.  Csak 
a  jelen  gyűjteményt  kell  felütnünk,  hogy  ott  találjuk  egy  XIII. 
századbeli  pápai  tizedjegyzékben :  »de  quibus  (t.  i.  beszedett  tized) 

sünt  deposita  in  Ungaria  per  diversa  lóca primo  in  ecclesia 

Zagrabien8Í€  (323.  1.)  ^) ,  és  a  horvát  írók  szertelen  igényeinek 
alig  képzelhetőbb  hatalmasabb  czáfolata,  mint  a  történeti  anyag, 
melyet  maguk  hordanak  össze. 

Csak  sajnálni  lehet ,  hogy  mi  magyarok  eddig  oly  keveset 
törődtünk  a  horvát  irodalommal.  A  horvát  nyelv  nem  tudása  sok 
becses  adattól  foszt  meg  bennünket.  A  jelen  gjiíjtemény  ugyan 
e  tekintetben  kivételt  tesz.   Egész  tartalma  —  még  az  előszó  is 


*)  >  Melyek  a  d^li  szlávokra  s  egyes  kitiinö  fiakra,  habár  idegeneket 
szolgáltak  is,  vonatkoznak,  vagy  —  jóllehet  magyar  vagy  török  esemd- 
nyeket  tárgyaznak  —  m<5gis  a  mi  törte'nettinket  is  fölvilágosítják  Ic 

^)  Ezekből  le  vau  teve  Maijy  irországon  több  helyen  éa  pedig  elő- 
ször a  sságrábi  egyházban^ 


I 

I 


572  KÍiSVVIBMERTETÉa. 

—  latin  vagy  olasz :  i-sakiiogy  c  kiadvány  nem  tartorik  •  áS- 
szláv  Akadómii)  legértékesebb  kiudv&nyai  közé.  Ügy  látszik,  hogy 
Zítgr&bbaa  ia  dívik,  mint  dívott  nálimk,  liogy  egy  tekintt- 
lyes  uév  czimo  alatt  igen  sok  lomot  is  íirfilnak,  és  sok  dolog  meg* 
j«l(]iiik,  csak  hogj-  a  ptnz  fogyjon,  nem  pedig  hogy  a  ludoraasv 
előbbre  vitessék.  A  Monumenta  Yalicanaban  sok  vas,  mi  mlT 
megjelent,  sót  a  mit  maga  az  akadémia  mftr  kiadott.  A  KCnti- 
nuaú  Ital&la  miatt  folyt  perben  kivett  taaűvallom&sokat  nár 
Pray  ismerte,  »EpÍ8tolaeIVocenim<-jaiban,  és  PodliruvxkyKMl- 
gj-ar  Történelmi  Tíir  L  kötetében,  a  bécsi  titkos  levólíí^  példá- 
nya utíUi  sokkal  teljesebben  mint  Tlieiuer  már  azelőtt  20  bvi4 
közzétette.  Ali  kanizsai  basa  levelét  Zrínyi  MiklöaliOK,  Zriaji 
Miklös  jelentését  viselt  dolgairól  a  cs&szárhoz  —  XJjzriavJtnuJc 
elvetizÉse  után  —  az  utóbbit  igaz  csak  Y.i.ss  József  magyar  fordl- 
tilsában  a  aCsalAd  ki)nyvéböl<  —  szintén  már  ismeri  a  niagyu 
történelem :  a  Zrínyi  Péter-féle  mozgalmikra  vonatkozó  nunda* 
jelentéseket  pedig  —  az  1665 — lfí71  közt  való  iciöszakböl,  migl 
BaOki,  maga  a  dél-szláv  akadémia  már  kiadta  I873~baii  az  >!>■ 
prave  o  uroti  Bana  F.  Zrinskoga  Kneza  Fr.  Frankopana^Actl 
coujurationem  P.  Zriuii  et  Frangepaui  illusti-atia*  czlmú  migyie- 
csü  gyüjteménvben.  Egy  jó  negvedrésze  a  gjüjteménynek  a  18-ik 
századbúi  való  iratokat,  luég  pe<Ug  nngy  részt  egyházi  érdcká^ 
ket  tartalmaz,  melyek  közül  sokért  —  mint  például  a  3fána 
Terézia  korabeli  püspökségi  rendezésekre  vonatkozókért  — 
nem  kellett  volna  Rómába,  a  Vaticanba  menni.  Legérdekesebbe 
gyűjteményben  az  osztiák  kormánynál  levÖ  pápai  követeknek  je- 
lentései, melyek  azonban  csak  kivonatilag.  a  horvát  és  magyír 
tlgj-ekre  vonatkozó  részeikben  közöltetnek.  Ezektől  sem  szabid 
azonban  valami  nagyon  sokat  vánii.  A  pápai  követek  jelcnlísfi 
—  rendesen  —  távolról  sem  mérkőzhetnek  a  veleoczei  rdatiök* 
kai  vagy  dispacikkal.  A  nunciusuk  nem  voltak  azon  ex  offo  lli^ 
készok,  mint  repuhlicanus  collegáik ,  s  nem  egyházi  dolgokrtll 
napibirekröl  legalább  itt  —  úgyszólván  csak  mellesleg,  éa  l*g- 
többször  elég  szárazon  tesznek  említést.  Mind  a  mellett  8ok  ér- 
dekes van  Martiueugo  bibornok  leveleiben,  ama  zavaros  kOTSuk^* 
ból,  mely  Fráter  György  halálát  megelőzte  és  közvetlenül  kö- 
vette.  A    XVIL    !«áza(lbeli  jelentésekben  több  érdéke*  éa  ed- 


KÖNYVISMERTETÉS.  573 

dig  ismeretlen  adatot  találunk  Zrínyi  Miklós  a  költőről.  Az 
akkori  nuncius  leveleiből  értesülünk  ,  hogy  a  bán  >la  signora 
fraile  Sofía  Lebel,  altre  volté  dáma  di  corte  —  hajdani  udvarhöl- 
gyet —  1652.  május  havában  vette  el  Bécsben ,  és  az  esküvő  a 
skótok  templomában  történt,  s  azt  lakoma  követte  a  menyasszony 
mostoha  atyjának,  TieflFenbach  grófnak  palotájában.  1659.  szep- 
tember 12-én  írja  Caraffa  nuncius,  hogy  Zrínyi  Miklós  az  ország- 
gyűlésre készül ,  nem  más  czélbűl ,  minthogy  ellene  szegüljön  a 
kérelemnek ,  melyet  ő  felsége  a  jezsuiták  érdekébon  tett.  Fényt 
vetnek  e  levelek  ama  szoros  viszonyra  is,  melyben  a  Német-Üj' 
helyt  kivégzett  ifjú  Frangepán  Ferencz  a  pápai  udvarral  állott, 
és  bizonyítva  találjuk ,  hogy  ö  1663.  Ottosacznál,  Zrínyi  Péter 
oldala  mellett  a  török  ellen  »nem  közönséges  vitézségnek  jeleit 
adtac,  mire  később  perbeli  védelmében  hivatkozott,  de  melyre 
bírái  mondák:  hogy  érdemeiről  mit  sem  tudnak.  Egy  1664.  nov« 
8-án  kelt  levélben  (189.  1.)  olvassuk,  hogy  a  magyar  urak  a  vas- 
vári béke  után  eleve  föl  sem  akartak  menni  Bécsbe  ama  tauács- 
kozásra,  melyre  őket,  octóber  25,  majd  november  25-kére  hívták, 
s  ezen,  legalább  ily  hiteles  alakban  nem  ismert  adatok  folytán 
tudjuk  most  kellőleg  méltányolni  Zrínyi  Miklós  mérsékletét,  ki 
minden  esetre  föl  akail  menni,  míg  Lippai  kezdetben  »8Í  mostra- 
va  tanto  remitente«  ^).  A  későbbi  adatok  —  mint  már  említem — 
csekélyebb  érdeküek,  s  itt  még  csak  az  1739-iki  dögvészre  vonat- 
kozólag említem  föl,  hogy  a  nunciaturának  1739.  aug.  8-án  kelt 
levele  szerint  a  vész  Budapest  —  sic  —  környékén  teljesen  erővel 
dühöngött  még,  de  csak  a  köznép  közt,  előbbkelők,  jobb  módüak, 
kik  jól  táplálkoztak,  és  orvosi  segélylyel  éltek,  nem  estek  a  dög- 
vésznek áldozatul. 

A  műnek  kiállítása  csinos,  csak  hogy  a  nagy  alak  —  a  leg- 
nagyobb negyedlét  —  nagyon  megnehezíti  a  könyv  használatát. 

PAULER  GYULA, 


0   > Annyira  megkötötte  magát. « 


:k:-0-XíÖitf:é3Xj:é]ic. 


KENOSI  SÁNDOR  LAJOS 
LEVÉLTÁR  MARADVÁNYA- 

K«D«£Í  SúndoT   Litjos   nr   Nag]   RupoltTÓl   (UiiD^íid-vftnD«g}AA) 

lány  Btiií  <l«rHb  n^gi    okiratot   volt   exivcB   hozxáin    beküldeni,   Iwgr 

izfigilljitiu   s   az    értékesebbeket   íolhasBiiáljain.    Az    okiratok  coli 

■iwWt  8  keviíesá  össsofUggő  marad vnnv ni  a  Sándor  csalá'I  cgjknr  Hf 

ImcB  levéltAriínak,  uidyut   ax   oláhok    lS48-bMn    elpusztítottak;  u 

Urabokuu  Mtbató  csomag  és  eziínijegyek  mutatják,  hogy  e  t» 
Li       pgykor  reoilexYe  is  voit. 

A  negni áradott  s  most  ido  beküldött  iratok  is  asouban  a  hani  U^ 
Unclem  rífetloleiru  vouatkocó  oly  sok  erdekea  ndatot  tartalmaz uak,  hefí 
eíckböl  következtet íc  valóhaii  nagy  veaztesagnek  kuU  tartanunk  ■  If""!- 
tár  olpasztúlását. 

A  Kánosi  Sáudor  családban  ugyanis  usszefoljtak  a  Koncz-tMli^ 
ivad^ki,  kiknek  első  ttirxHo  Koncz  Jáuos  I.  Rákóczi  OySrgvnok  vnti  «'' 
vari  emix-rt^,  a  Szigeti  család  ivaddki,  kik  közül  Szigeti  István  Itotliln 
Gábornak  volt  bizalmaa  embere,  a  Kt'nosi  Feronez  utódai,  ki  I.  B»k"- 
cxinak  volt  udv&ri  prókátora,  a  Na^y-kendí  Kendi  János,  Nagy-gaUn^ 
falvi  Sándor  Pál,  Sándor  Mózea  utódai  stb.,  kiknek  mint  előkelő  oSw 
embereknek  <^  fojdcimi  kedvelteknek  sok  mindoufijle  iratai  iaan(M> 
hátra,  a  esBládi|^lcv<iltár  a  forradalom  elÖttí  időkben  egyike  lebetoU  > 
legérdokesebbeknok. 

Még  moBt  is,  habár  gyér,  de  érdekes  adatokat  találimk  a  KCbli* 
Thekc,  a  Gyulaffi,  a  WglHÍ  Horváth,  a  Váiadi  Virginás,  a  Kalola-fw'' 
királyi  Vidimi  kihalt  —  b  a  Kspi,  CBerági,  Földvári.  Siméo,  Zíombim. 
Sándor  stb.  mostan  is  éln  csaUdokf'!, 

Vau  egyni-'hány,  hogy  úgy  motidjain  kabiuet  folyamodván J ■*  *^ 
dt!lyi  fejdclmckhez,  melyek  rendesen  iS-ad  vagy   4-ed    rét    alakúk   •  ' 


KÜT^ÖKFÉLÉK.  676 

3apír  első  ^s  negyedik  lapjára  vannak  írva,  melyekre  a  beadás  előtt  va- 
lami tekintélyes  ember,  ajánlást  (vagy  tán  mint  referens  véleményt :)  s  a 
resalotio  többnyire  a  2-dik  és  3-dik  oldalra  Íratott.  Egyikre  például 
ft.z  ajánlást  a  híres  Kassai  István,  I.  RákócziGyörgy' tényleges  cancellára 
irta,  a  másikra  Szalárdi  János  a  történész.  Az  előbbinek  tárgya  is  érde- 
kes és  így  hangzik : 

»Ad  illustrissimam  Celsitudinem  vestram  Joannis  Koncz  Scríbae 
ac  jurati  notarii  ciusdem  sedis  judiciariae  humillima  Suplicatio.  K.  U. 
(Kegyelmes  uram.)  Alázatosan  jelentem  Ngdnak  mint  Kelmes  uramnak, 
hogy  gyermekségemtől  fogva  scholákbau  lakván  és  tanulván,  elmúlt  két 
esztendeje,  hogy  rz  Ngd  protonotariussának  Kassai  István  uramnak  ő 
kéménél  lakván  Ngd  méltatlan  szolgája  vagyok.  Mivel  penig  K.  U.  job- 
bágy ember  gyermeke  vagyok,  az  földes  uram,  Kassai  uram  ő  kéme  in- 
tercessiójára  s  nékem  is  jövendőbeli  szolgálatomra  nézve  jóakaratjából 
manumittált.  Könyörgök  annak  okáért  Ngdnak  mint  K.  Unak,  méltóz- 
tass'^'k  több  hívei  között  engemet  is  méltatlan  szolgáját  nobilisálnia  cum 
armi  i.  Eletem  fogytáig  alázatos  hűséggel  megszolgálom  Ngdnak  mint 
K.  Ujamnak. 

N.  K.  U.  U.  (Ngdtól  kegyelmes 
választ  •árok.)«  Kassai  a  folyamodót  a  4-ik  lapon  így  ajánlja: 

> Kelmes  Uram,  én  szabadítottam  meg  földes  urától,  már  senki  job- 
bágya nem.  Maga  is  jó,  ifjd  legény,  nállam  két  esztendőtől  fogva  lakván, 
jámborul  szolgált,  ennek  utánna  is  reménységem,  az  felül  az  közönsé- 
ges jónak  is  szolgálhat. 

Ngdnak  mint  K.  Uramnak  alázatosan  könyörgök,  alázatos  supli- 
catiójára  legyen  kelmes  tekintet ;  érdemes  ebbéli  Ngd  kegyelmességére. 
K.  U.  Ngd  alázatos  szolgája  Kassai  István. « 

A  kérelem  tejesíttetett,  még  pedig  ügy,  hogy  Koncz  János  előbb 
csak  személyére  kapott  armálist,  később  törvényes  utódaira  nézve  is,  és 
évek  miilva,  II.  Rákóczi  György  idejében  donatiós  nemes  ember  lett 
belőle. 

Van  az  iratok  kü/t  18  db  XVI-ik  századi  magyar  szerződés 
megintés,  osztálylevél,  melyeket  nagy  részben  lemásoltam. 

Vannak  a  későbbiek  közt  érdekes  fejdelmi  parancsok  magyarul 
Báthori  Gábortól,  a  Bákócziaktól,  álljon  itt  egy  rövid  parancs  Apaffi  Mi- 
hály tói  : 


kCi.O(íp£l£k. 

haiJ  Afwffy  dei  gratia   priaccpa   TnieEilvnninc   etc.  Egnp* 
8  Fidelil>a«  ele.  comitatoa  de  Kükfillv  Saluieni ;  Mttrosviaárha^ 
S  János  hirünk  nlázatosHn  adá  értÁsiiiikie,  hogy  Ali  ])«■■  M 

in  (.-kor,  Fejéivgyhás  táján  raboltatváu  el,  agy  Nádaaun    hU 

rn  Hihkl;  d<;vü  ember  felesége,  kcresztyeiú  iur) illatjától  viaeltatrii 
>l«tla  volt  meg.  bizon^'Oa  conditiúk  alatt  valil  raveraaliat  wbii' 
il,  mely  keccsitjren  iiiduUljából  BEármaiott  jotóteménjr&ek  •(% 
legemlekeBÖje  l«tl  volna  azon  asisson}',  án  sut  iojuriikkal  íDctni 
ifMincinst,  mind  cf  ideig  ie  kárban  vagyon. 

Minek  okáért  kegyelioeseu  es  üurio  parancsoljuk  mindeil   r«nJl»U 

einknek,  nevezet   szerint  penig  feljebb  specificAlt    Kakii]Iö-vánD«igJ> 

li  tisKtcLiiek   moi   de  facto   télcsaen   aion   Enyven    Mih^yndTal  p1^ 

uia  satiafalctiot  ezen  E^tpouiMts  hívünknek  avngy  az   artículiu  ttuatt 

kezében  kedvexés  nélköl.  Üecua  nulla  tenus  facturi.  Dátum  Ín  ávi- 

.-  .      ra  Huos-Váaárhely  die  S-a,  uiensis  febr.  166T.         M.  Áf^J- 

Közli :  D.  F. 


A  GALGÓCZI  LEVÉLTÁR  ') 

A2  1875-ik  c'vben  tartott  nyitrai  kiráiidulásiiuk  alkaltnával  >  f?- 
Erdödy-család  GalgíVczon  őrzött  1ev<^ltárauak  átvizsgiílásával  h  a  kotati* 
ered  menyéről  viUó  jcleitt(!etet<;llcl  Botka  Tivadar  elnöklete  aUlt  Ni0 
Imre,  Thaly  Kálmán,  Töttössy  Béla  tagtántaink  s  én  bÍMtván  CMG> 
—  mint  c  bÍKOttEsg  előadója  jolouteaemet  a  követkesökben  terji»- 
tem  elo: 

A  galgóczi  levéltár  egyike  az  eddig  még  l^nagyobb  ritmihrn  \t- 
meretlen  levéltátaknak  és  így  igen  tmlokolt  volt  az<>k  nézete,  kik  1 
nyitrai  etSértekezlet  alkalmával  a  levéltár  átkutatásához  össipmitMll'lll 
erő  alkalmazását  BÜrgcttük,  b  kiki  vérmes  reménycink  betelj esedéaét  adl 
előre  is  biztsának  hittük.  Az  átkutatásnál,  különösen  az  ide  rövidMgi' 
is  számba  véve,  megfelelő  erővel  azonban  nem  rendé Ikeahc ttunk  M  a«- 
toorúan  győződtünk  meg  Horatius  azon  igazságáról  is  :  *ipad  valfont  !■• 
mírf,  qvid  ffire  recu*citf.< 

Htelött  asooban  a  levéltár  kUfzöbct  átlépnénk,  kedves  kOtekai^ 

''  '*ótlckúl  a  múlt  évi  kirándiiláfra  vonatkozó  jelent^khe*. 


KŰLÖNFÉLl&K.  57? 

gilnket  teljesítendő,  hálás  köszönetet  és  elismerést  nyilvánítok  a  le- 
véltár jelenlegi  tulajdonosának  gr.  Erdödy  Ferencz  urnák ,  ki  e  be- 
cses levéltárt  társulatunk  előtt  egész  készséggel  megnyittatni  méltóz- 
Utott.- 

Továbbá  köszönetet  nyilvánítok  Galgócz  város  közönségének  is,  a 
társulatunk  iránt  tanúsított  megtisztelő  fogadtatásért,  annyival  is  inkább, 
mert   arról  győződtünk   meg,   hogy   ez   ünnepélyes   tisztelgés    nemcsak 
külső  jelekben  nyilvánult,  hanem  a  szív  egész  melegével  éreztetett  is. 

A  legnagyobb  szívességgel  történt  elszállásolásunk  után,  az  uro- 
dalmí  kormányzó  űr  vezetése  mellett  azonnal  fölmentüuk  a  gyönyörű 
fekvésű  várkastélyba,  és  a  helyett,  hogy  onnét  legelőször  is  a  meglepőn 
szép  Vág- völgy  ében  tekintettünk  volna  szét,  siettünk  a  levéltárba. 

A  levéltárt  t.  Berényi  Mihály  levéltárnok  űr  őrzi  és  tartja  a  leg- 
nagyobb rendben.  A  levéltár  a  várkastély  első  emeletén  foglal  helyet, 
bolthajtásos  szoba,  vastáblákkal  is  biztosított  két  ablaka  van,  igen  száraz, 
világos,  a  czélnak  megfelelőlcg  berendezett  és  tűzmentes  helyiség.  A 
szoba  közepét  egy  igen  nagy  szekrény  foglalja  el  s  ennek  mindkét  ol- 
dala felől  kihúzható  fiókjaiban  őriztetik  azon  történelmi  kincs,  melynek 
kiaknázására  ide  küldettünk,  s  a  melynek  adatai  igen  sok  és  igen  neve- 
zetes történelmi  tényt  fognak  még  criticailag  megvilágítani. 

Ezen  szekrényen  kívül,  különösen  és  leginkább  az  újabbkori  ok- 
mányok és  számadások  elhelyezésére,  a  szoba  mindkét  oldalán  nyílt  fió- 
kokkal ellátott  szekrények  vannak,  s  ezek  egyikének  tetején,  mindjárt 
az  ajtó  mellett,  tartatnak  ax  évszám  szerint  rendezett  régibb  missilisek. 
Az  ajtó  másik  oldala  felŐl^  igen  czélszerüen  beosztott  szekrényben  őriz- 
tetnek a  grófi  család  birtokainak  térképei,  melyeket  azonban,  az  idő  rö-. 
viduége  miatt,  át  nem  vizsgálhattunk. 

A  levéltárban  való  kutatást  nagy  mértékben  megkönnyítették 
ugyan  az  elenchusok,  melyek  igen  pontosak,  de  mert  a  levéltár  a  csa- 
lúdi  birtokok  szerint  rendeztetett  és  különösen  azon  okból,  mert  roppant 
terjedelemmel  bír,  a  búvárkodás  lassan  haladhatott. 

Botka  Tivadar  és  Nagy  Imre  tagtársaink  különösen  nz  Árpád- 
kori  okmányok  kikeresésével  foglalkozván,  idejük  nevezetes  részét  erre 
fordították,  b.ir  azután  eg^^esült  erővel  oda  működtünk,  hogy  a  lemáso- 
lásnál hátralék  ne  maradjon.  Sok  nem  is  maradt,  legalább  az  elenchu* 
sokból  kiszemelteket  és  kikeresettekct  leírtuk  mind. 


í 


578  KtVbSFtLtK. 

Ax  •kványvL  teg—gyobh  i^mc  igta   jó  ill»pű(bMi   ru  9  tn 

gySaSdtOiik  ac^  bofj  «  iflrMgna   grCfi  caaUd  a  uiiit  je]«iileg,  ^ 

i^pU)  UStmi  b  lerAUiin  kiviU  ggo&M  fmrdCtvIt. 

A  len^tárt  ílj  taidcm  iainert«iTéB,  köalOiii  *    letniaAll  AryiHi^ 

ékmíajA  kSzfil,  nekútfak  rSvid  kivoiLatait  és  pedig : 

11C«.  m.  Iwtria  títiky,  Dobku  fHoMk:  \iáa*k  megaigedi,  ktg 
a  khilj  í>  saját  Mke  ödrc^rt,  a  kA  SitU,  talaoiínl  C«cl«ÍM 
■wri  posstákal  a  k«r«sitea  lovagoknak  attowUtij-mth iw».  t>« 
okaái^  Fejér  Györg;  köci>1l«  ttgj-an ,  s  így  tartalma  íaKtnUt 
is,  de  nart  nnek  oedetijét  a  kir.  kaatam  l«TŰtátU<M  Mt«m>k 
állítja,  iD^JeerwadSnek  U3áttaii.  kog;  «mu  okifuinjr  mtUi 
detije  <]alg««Boa  Atiatelik. 

1306.  11.  Endntkirálr  Hacfaariáa nwcs  fiSaiJE :  Tamásnak  SanncklMTt 
fűidet  xiomáaTana  s  a    birtok  határait  ia  kSrÜl  írja.  ftnátt 

I2it.  IV.  Kels  kiráhf,  a  kSrateBdt  luil^Ánfkaak  tAbb  rendbeli  kiriU- 
ságokal  ad.  ET«d>tii.  Ea«B  okmánr,  a  m.  nensetí  aiibwamliai 
ereiíeli  álitalb>l.  ■  iHaiai  Okmáajlárc  sajtA  alall  tíli  VIü 
ki>letA«ii  fog  köxSltciDi  éi  így  igCD  érdekes  roll  as  ersdFlÍMl 
föHednéae. 

1867.  rV.  B^la  király,  a  tatárjára*  nlán  a  Tárjobbágyokt<M  eUo^UH  Ur 
tokokai  vis9ujultalaiid4 ,  (.•ueneDchs  vjriii(f>y^f«  Ctiák  df<) 
fi^gTverhordoiújál  küldi  ki.  a  ki  jelmti.  miszeriiil  ZaiioUjclu,  lo" 
uatae  e^  Pnkurtu  iieFŰ  9  a  Száva  fulyú  Ai  KyuB-Ueni'i>''ba 
mellett  fi-krö  födterült'lckct  már  régibb  idölnl  óta  \V««henDU 
rárjobliágy    bírta.  Eredeti. 

I'ISI.  IV.  Béla  király,  a  Ut^árásalán  a  rárjobbágyoktvl  elfoglalt  lir 
tokokat  viasxajultataiidü,  Gu<;raetirha  vArmegj^be  kard-bardt>a>i*> 
Coák  mestert  kQldá  ki,  a  ki  is  jelenti,  miaierinl  Lipig  fiSld«(  »>' 
hoMxabb  időtől  üta  Sebret  fia  Farkas  Tiirjobbigy  bírja.  A  Ui\<^ 
határai  b  kQrülm^ujescn  le.inttiiak.  Eredeti. 

laSO.  IV.  Bf'U  király,  Ruh  eomes  erdemeinek  e  hü  sxolgábttaiiiak  ji 
talmaKÓsáúl,  a  Garr  Tár  területén,  Zalatiiniyk  raellett.  ti  Aiof' 
földet  adoiuáDyoi  s  a  batárokat  ia  réazleteseo   kürülírja.    ErfdrU- 

12Gf.  IV.B^Ia  király,  ncMlxinaikiipUlaul263-ban  kelt  a»on  okmánrit, 
mely  eKeriat  >Marliniis  fmter  Malhey,  l'elrus,  liiMrgiiu  lily  Vp" 

de  Garyg terrain  emplieiam  Mykon  el  Myie    ot    fily*   "'• 

kalH< Rub  romeanek  elüadják,  hIÍtJlI  éa  mf^vríiaiti.  A  tít^ 

»e»   bírtok,  a  batár-lcíráa  sEcrint.  h  CanEnia  folyó    mellett  fdüiA 
Eredetí. 

IS70.  A  Hx^bes-feh^rvitrí  káptalan,  P.-ter  tia,  I><<ter  ^m  AnOráiSallikU* 
kifrUlre  a  csáunai  kájilalannak  l'i7t).ben  knlt  MMn  lAoiajit' 
fn«)y  li-rriiit  n  fdntDCvezeltek,  n  Mnkariáa  bún  fia  MÍkl<i«  fa  btrál 
fia  Mnkariáalól  jirliklüfl  birtnkokon  megi>9xti>Eiiak,  átírja.  »dt<>- 


^  fia  S 

m 


KÜLÖNFÉLÉK.  679 

A  birtokok  így  neveztetnek  meg :  Munozlo  et  predíum  cheressnew, 
villa  Mark  iuxta  Kopus  cum  terra  unius  ville  iuxta  aquam  Hödas 
que  pertinet  ad  eandem  villám  Mark,  villa  Zund  iuxta  Danubium 
et  predium  Cberezt,  Rupul  cam  capite  Paiska,  et  medietas  pos- 
sessionis  Bugud,  Apaty  et  Cheuev.  Továbbá  :  Pressna  et  Kemen- 
nycbe  iuxta  Zanam,  Item  in  aqua  Ebsu  undecim  molendina.  Terra 
Rupulfer,  Predium  Godan.  Villa  Poucha. 

1273.  IV.  László  király,  Gergely  mesternek  —  Egyed  macsói  bán 
testvérinek  —  kértére,  Apsa  fiát  Mihályt  és  többeket  »de  villa 
Kucbk  exercituales  populi  Castriferrei,  qui  fi  ly  Jobagionum  sánc  ti 
regis  appellantur,  ad  numerum,  cetum  et  collegium  regalium  se- 
roientumc  áthelyezi  és  megnemesiti.  Eredeti. 

1273.  IV.  László  király,  Kernold,  Arnold,  András  (András  fiai)  éa  Zol- 
tán (Buhta  íia)  kértére  és  hü  szolgálataik  némi  jutalmazásául  Mof- 
zol  nevű  birtokukat  visszaadja.  Az  érdemek  között  a  Stájer  or- 
szág és  Karinthia  területein  vivott  csaták  is  említtetnek.  Eredeti. 

1275.  IV.  László  király,  Dénes  nádor  fiainak:  Miklósnak  és  Dénesnek 
kértére ,  ezek  losonczi  birtokából  azon  húsz  ekényi  földet,  melyet 
IV.  Béla  király  ezüst-bánya  nyitásának  czéljából  tÖlük  elvett, 
miután  e  rendeltetésének  meg  nem  felelt,   visszaadja.  Eredeti. 

127  7.  IV.  László  király  előtt  Dénes  nádor  fiai:  Dénes  és  Miklós  pa- 
naszt emelvén  az  iránt,  hogy  a  király  Leusták  fiának :  Miklósnak 
és  Folkus  fiának :  Farkasnak  Losonczot  és  tartozmányait  oda 
adományozta,  holott  ezen  birtokok  panaszlottak  eleitől  azon  hűt- 
lenségért vétettek  el ,  mert  II.  Endre  király  nejének  megöletésé- 
ben  részt  vettek  ,  s  ezen  okból  adományoztattak  panaszlók  atyjá- 
nak :  Dénes  nádornak,  a  király  ezen  birtokot  panaszlóknak  visz- 
szaadja. 

Az  esztergomi   káptalan    1338-ban   ezen  okmányt  átírja.   — 
Eredeti. 

1291.  III.  Endre  király  előtt  :^in  congregacione  generáli  quam  Vara« 
dini  unacum  nobilibus  illarum  parcium  post  coronationem  nostram 
habuimusc  Pál  és  több  létai  királyi  tárnok  »terram  ipsorUm  Leta 
vocatam  in  Comitatu  Bihoriensi  iuxta  Berkyov  existentem ,  que 
fuerat  terra  castri  de  Bulunduch«  a  Gutkeled  nemzetségből  való 
Kozma  fiának :  Kozma  comesnek  eladják.  —  Átirat* 

A  föntebb  említett  régi  missilesek  átkutatását  Thaly  Kálmán  tag* 
társunk  vállalta  magára,  s  e  munkálkodásának  alapján  tudjuk ,  hogy  a 
missilis-levelck  csomagai  az  1636-ik  évtől  kezdődnek.  A  legrégieb* 
bek  között  igen  sok  érdekes  levele  van  gr*  Eszterházy  Miklós  nádornak* 
Igen  számos  levél  van  továbbá  gr.  Pálffy  Pál  nádortól ,  az  esztergomi 
érsekektől,  a  győri  és  zágrábi  püspököktől ,  gr.  Forgács  Adam  országbí- 
rótól, gr.  Csáky  Lászlótól,   gr.  Batthyány  Ádámtól,  a  gr.  Draskovichok* 


mr  Ádámtvl ,  I^iiyaj  Zsigmondtó),  ThurtÖ  BorbáUM  A. 
■Ü  gr.  Nidaody  Fcrenczlol  is. 

lu  aolt  lev^l  rau  (Ivgtöbbnyire  egf mű  k«(úU  V*tu  lenltsó) 

XmI  V(!((ér>'íl    8   a  XVlII-iku&k   elejéiül   |^.   Erdwlj   Üjí^ 

m       ét  ntgétül.  a  íí-rfm^i  jellemű  gr.  Rák(M:zÍ  En«dbvttdl,  a  kfl« 

TÍnk  grúfi  ága  170T-I>i>ii  kihalt.  Él^uk  magj-ar  irályát  mrmát- 

jrklbxH  cnrrcct  |I»  találó  latin  idézetekkel  ifl. 

A  lui  gr,  Krdüilr  Oyürgy  kurocKviligí   levtilMMlatít  iUeli;  ooit 

Rtlvarnil  befolydaos  gazdag  f^hirnak    170:) — lltl.  k«a9tt  liU 

lek  corTMpondi'-'"'  kilíí"  "^'-i-  KAlinán  a  tiirtuin^lmi  étúakMAlt 

ogatta  í.»  mint        ml  ««iÍztaL  exek   ktízlil   kivouatosott.  Lf^ 

■ntjbjel  u  ievelekuoK  a  gr.  Pálliy      iklúe,  gr.  Pálffy  János  Un,  ft. 

Máy  Siiidiit  f.a  (Sihar,  gr.  Illyiisliázy  Miklós,  gr.  Nádiudy   Pepaat, 

..  Caáky  Ksiginoiid,  Szlrmay  István,  Huiiyuüy  Láaxlú  és  Amlráa,  Píímj 

átioK,  Sztariiisxky  !«tvilii,  Okoiictiányi   Jilnna  etb,  illtal  trollak,  mrlitk;- 

irotc  álul  a  Rákúcxl  kor  CHuináiiyfl  línliikuseii  vilil^íltnlnak  imí. 

i»<:n  azok,  a  inolyuk  túl  a  ]>unáii,  Horvátország  határain,  nem  kt- 

1  Kid  TnpilcBitny,  Szoinolyán  ia  Arv&  várak  kSruy^k^  f<t\fUi  k 

Gr.  l'áltfy  .lánoH,   a  azathtnári  bi!k«H.lkfitti ,  jdlcm(!nnk   megiamert^iAa 

iirháiiy  klIlüiiitHCii  broang  tovt'I  forddl  cli^,   a   bán  wijál  ku^évi^l  bluW 

aaik  Írva,  nztTCtatt  rukoiiiHiiiz  gr.  Erdüdy  Oyürgyliüz. 

Kn,  nliilirott  flíladii,  Veszprém- vármegye  mouogntphíájirs  nU 
Kikiiiti'lU'Jl,  kUlIiiiliBL'ii  A  ar>iiilyú-viH  t'soningok  lUkiitn tanával  foglatkot 
tiiiu  a  iniinkiUiLaomnak  kiidvex'í  eredménye  ia  lett,  mert  a  Sunllyó-V'i«l^ 
liylyi  njiái-atik  »  ii  ji'iioi  pátosiik  birtokviazonjaira  ,  valamiiit  SomlyÚ  ti- 
rára  *  a  Snmlyóliogyi  liJrtoklilankr.t  igen  énlckea  adatokat  saercxtrin.  A 
jcn^l  pálnaok  ZaU'tnugycl  birlokni  iitáu  pedig  fúh-ilágositú  adalobt 
gyüjlUltum  ntil|{  n  fsatári  coiivrntrc  is. 

lgi]ni<rdok(wmegyrÍuta8ÍtáHtináaattauileax1-l98.<!vbŐl,m«1y«tVMi- 
prdiii-ini'gyc  adott  HlÍB|iánjdnHk  éa  azolgablráinnk  Vásárhelyen  fcria  quiola 
proxIuiH  aiile  foatiitn  Nntiviialla  benti  .InliantiU  baplistr  tarluU  gyaUxOMK 
A»  állalani  másolt  ukináiiyiik  biivcbb  ismurleliUi!  uem  i-  jrlcntéa  k«r«tA* 
tiirtn*Ik.  de  mig  aein  hányhatom  emlíltis  iiélkíll  aiou  okmányt,  malyCW- 
iiig  aiiulernnk  ITgud  várdba  ea  tarloulkaiba  lürli^nl  bpiklatáaál  táigyt^ 
A  briklaláit  l:tíl«-l>eH  a  ri>aEpT^nii  káptalan  fognnatoattá.  Al 
ikuiá*  Ulntyit  IVxer  vTea«(ir).  .Saag  ^Ságh),  Neuv'fr  (NyAg^r).  AchA 
Wyfalii  birtokok  képeatrik,  plltum.niilás  egyedül  NyÜgcrre  néirc  IJrtM 


KÜLÖNFÉLÉK.  Sől 

tették  pedig  ezt  Zerg^nji  János  t^s  Miklós.  Az  iktatással  egyidejűleg 
a  határjárás  is  megtörtént ,  s  ezen  határjárás  adatai  rendkívül  érdekes 
fölvilágositásokat  szolgáltatnak  Déra  (Timár  —  és  Nagy-Dém),  Patona 
és  Tamási  birtokviszonyaira.  Az  Acsáddal  is  szomszédos  Újfalu  határai 
kösütt  említtetik  már  Johaz  föld  (a  mai  Ihászi),  Kersen  (a  mai  Görzsöuy) 
és  Chnetara.  Érdekesnek  jeleztem  ezen  okmányt  a  benne  foglalt  ha- 
tárjárás miatt  s  azon  okból ,  mert  azon  korra  nézve  az  azon  vidék  bir- 
tokosait magában  foglalja  s  a  területi  kérdéseket  egész  világosságba 
helyezi.  De  érdekkel  bír  ez  okmány  a  vele  érdekelt  Chenygh  njester 
cseh  katona  miatt  is.  YéOUKLTI  Dezsö. 


JÁNOS  KIRÁLY  BUDAI  ORSZÁGGYŰLÉSE 
AZ  1530-IK  ÉV  VÉGÉN. 

János  király  ir)30-ik  évi  Minden-szentek  ünnepére,  Budára  or- 
szág-gyűlést hívott  össze,  melyről,  hogy  a  kitűzött  időben  niegtartatott-e, 
vagy  nem,  s  ha  igen,  hogy  abban  mily  törvények  és  végzések  hozat- 
tak —  eddig  tudva  nem  volt.  0 

Hogy  a  kitűzött  idübcn  az  országgyűlés  meg  nom  tartathatott, 
az  valószínűvé  válik  azon  körülménynél  fogva,  li'»gy  Ferdinánd  király 
hadai  Roggendorf  vezénylete  alsitt  oct.  3l-én,  tehát  épen  az  egybehívott 
országgyűlés  határnapjának  előestéjén,  Hada  alá  érkeztek  s  az  alvárost 
hatalmukba  kerítvén ,  a  várat  dec.  hó  közepéig  hevesen  ostromolták, 
bár  sikertelenül,  mert  dec.  19-én  az  ostrommal  fölhagyva,  már  útban 
voltak  Esztergom  felé.  -) 

Ha  nem  lehetetlen  is,  sőt  valószínű,  hogy  Ferdinánd  hadainak 
Buda  alá  érkezte  előtt  János  király  hívei  közül  számosan  már  a  várban 
összeg}' ülekez ve  valának,  az  még  sem  tehető  föl,  hugy  a  hevesen  folyt 
ostrom  ideje  alatt  az  ország  ügyeiről  tanácskozások  tartattak  volna. 

Az  országgyűlés  mindazáltal  közvetlenül  az  ostrom  megszűnte  után, 
tehát  még  1530.  évi  dec.  hó  utolsó,  vagy  1531.  évi  jau.  hó  első  napjaiban 
valóságosan  megtartatott,  mint  ez  János  királynak  egy.  l»irtokomban  lévő, 
hiteles  s  az  ország  összes  rendéihez  és  lakosaihoz,  nyilt-parancs  alakjában 


1)  Fraknói  V.  M.  Országgyűlési  Emlékek  L  251  és  257-b  II. 
'")  Szalay  L.  M.  Orsz.  Története,  IV.  109— 1 IL  1. 

Századok.  36 


SflA  KtLÖKFÉUK. 

Inb^tt,  aBud^  15^1.  ^vi  Bálint  vértauii  impján  kait 
mely  Huiass  cdiiig  iamsrctluD  buiJai  orszdggyüU'scii  HlkotoU  Uirv^yekfillá 
rigxitnVTÖ]  —  melyek  klilÖDÜseu  a  FKeg^uy  jobbágyaiig  ia  földn^  na 
fafld  kOlttizküd^tti  jogánHk  pífiazBadásilrit,  it  e/arvosmu-Iiu  éa  lorak  nagy 
mérvben  való  k&roa  kivitelenek  megakadályoulBára  ^s  a  |i«!iwiwni(k 
negillapítása  által,  a  pifoKforgtilmi  zavar  elliárlIásárH  voltuk  iráuyoívt 
-  határozott  vlAtokiit  nyiijt, 

JáűOA  király  ugyMia  említett  leveliben  Hagyarorscág  éi  ^avonit 
•üna  fgytiilxnagyjBíiMk,  báróinak,  fifiapánJaiiiRk,  nemeseinek  éa  egyA 
:ra  niitnna  ia  bánnely  renilü  lakoflairink  hírül  adja,  miként  S,  as  omÍf 
azon  nyllváD  l<(vír  biijiiin,  liogy  a  szar  vadmarhának  i<a  lovaknak  siáioa, 
idegon  tartomány  ok  hn  lett  títmegi^H  kivitolltk  miutt,  annyira  incgfogyott 
fcogy  már  flkrSkel  Hüm  a  mezei  ga/daiiág  vitelérc,  eeiu  a  kSK-álelmuto 
Al^ga^geii  dsánibau  találni  iinii  Ichot  ,  —  tnváhbá ,  hogy  a  fAld  ncp^ 
Bflk  olübbi  sxabad  kl>1lÜ2kUd<!ii  joga  tlvétulett,  a  hogy  adáa-veváwk  aK 
Iwlmival  a  péntek  aokféle  volta  miatt  tctemea  xavar  támadt  —  Mgl- 
t«ni  óhajtván,  hugy  hx  annyi  baj  által  aanyargatott  ország  vlöbbí  áfta> 
[xHiba  ít  íioySbt  é»  minden  (jlrgyaknak  bSaégéhe  viaeaajnthaMon :  a< 
orgyAg  (Issíus  u^yhá/niigyjainak,  báróinak  és  npuieseinek  —  kik  víl" 
iniém  Biiiin  viín>sán«k  kiállott  ostroma  utiSn  ott  egj-iltt  valának  —  epr- 
hangú  BZHvazata  éi  tanácsa  folytán  s  a  közjó  clömoxdítása  tekinteteitől 
elŐBZÖr  is  a  földnép  említett  igáját  eltörlé  b 'neki  azon  régi  jogát,  hogj 
egy  nemes  úrnak  birtokáról  a  máaikéra  ingódágaivat  és  marhái VaI  ^yBK 
szabadon  ulkül tűzhessék,  visszaadá.  oly  föltétellel  azonban,  hogy  u 
erre  vooatko/ó  régi  tiírvényck  ri:[itli:k'l('Í  figyelemben  tartassanak;  to* 
vábbá  ezennel  megtiltja  mindennemű  marhának  és  lovaknak  kiviteUt 
kUlfífldre  vagy  máa  tartományokba,  az  illctÖ  marha  és  a  leazállitók  Hat- 
■zes  egyéb  vagyona  elvesztésének  teilie  alall  ;  végre  rendeli,  hogy  adil* 
Tevéseknél  törvényes  pénzekíil  I.  Mátyás,  11.  l'lászló  éa  IL  LajiA  kirá- 
lyok, valamint  az  ö  (János  kir.)  ITjaO-  éa  ir)27-beii  vert  pénzeit,  ígT 
azokat,  melyek  most  ia  Builán  veretnek,  valamint  melyek  PerdínándDak 
Vttrmöczí  pénzverdéjéből  kikerülnek  s  jejiyeikröl  könnyen  fölíamerhctA, 
mindenki  tartozzék  fej'  és  júazágveHztéa  terhe  alatt  elfogadni,  mindn 
egyéb  rézpénzt  pedig,  kerültek  légyt-n  azok  nz  i'>  vagy  Ferdinánd  péU' 
verdéibfil  kí.  a  biiilai  knmarába  beváltás  végeit  elvinni  a  ezen  rendeld 
^  ithágójának  vngyonából  egy  harmadrész  a  füljelentönek  fog  kimdctui,  > 
m      Ubbi  két  liarniiidn'az  a  királynak  maradván. 


kÓLÖSfFÉLÉK.  683 

Parancsolja  tehát  a  király,  bogy  mindenki  a  föntebbiekhez  alkal- 
mazkodva, ne  merészelje  jobbágyainak  elköltözését  másnak  birtokára, 
vagy  más  jobbágyainak  beköltözését  saját  birtokára,  a  szokott  törvé- 
nyek figyelemben  tartása  mellett ,  megakadályozni ,  avagy  bármily 
nemfí  marhát  és  lovakat  külföldre  és  ellenséges  részekre  kiszállítani) 
vagy  az  említett  tílos  pénznemeket  másoknak  adni  vagy  küldeni,  a  meg- 
nevezett büntetések  terhe  alatt. 

Ennyiből  áll  a  nyilt-levél,  s  nem  szenved  kétséget,  hogy  János  ki- 
rálynak abban  foglalt  rendeletei  a  budai  ország-gyűlésen  alkotott  törvé- 
nyeken és  végzéseken  alapultak,  melyeknek  kihirdetését  és  végrehajtá- 
sát ily  nyilt-paraucsok  szétküldése  által  kívánta  országszerte  eszközölni. 

(Létezik  az  eredeti,  melynek  aljára  János  király  nagy  kerek  pecsété 
▼an  f51nyomva,  kóvári  levéltáramban.) 

KUBÍNYI  FeRENCZ. 


DOBY  ANTAL  ÚR  KÜLDEMÉNYÉBŐL. 

I. 

Adalék  a  hazai  babonák  történetéhez. 

Mint  kedves  jóakaró   uramnak,    ajánlom  kegyelmednek  kész  szol- 
gálatomat. 

Vöttem  az  kegyelmed  becsületes  levelét,  az  melyből  értettem  az 
kegyelmed  írását,  miffdó'l  leg}'en.  Az  a  kuruzsoló  az,  melyet  én  akkor 
kegyelmednek  akkor  (sic)  említettcin  volt,  itt  nem  meszsze  Konyát  mel- 
lett vagyon ,  menjen  el  kegyelmed  hoz/sl,  és  az  meg  fogja  kegyelmed- 
nek  mondani,  melyik  eskUtcön  vette  fel.  En  ugyan  bizonyos  az,  hogy 
sem  nem  látta m,  sem  nem  beszélettem  vele,  hanem  más  bücsületes  em- 
bercktül  hallottam,  hogy  igen  mestere  az  az  olyan  dolognak  ;  hiszem  nem 
messze  vagyon,  ne  sajnálja  kegyelmed  annyi  fáradságát.  Eu  semmi  bi- 
zonyost kegyelmednek  nem  mondhatok,  hanem  csak  hallomás  dolgot. 
Az  m*^ly  dolgot  pedig  kegyelmednek  mondottam  volt,  az  titok  kimondás 
felöl  állomban,  az : 

l)  Az  vizi  békának  vegye  ki  a  nyelvét,  messo  ki  az  szájából  és 
ismét  bocsássa  be  kegyelmed  az  vízben ;  az  nyelvét  aszalja  meg  kegyel- 
med és  midőn  az  ember  alszik  az  melyére  kell  hinteni. 

38* 


684  KÜLÖNFÉLÉK. 

2)    Keressen    kegyelmed  az    büdösbaDka  fószkiben  egy  kÖTet  k 
midőn  alszik  tegye  az  szívére  és  minden  titkát  kibeszéli. 
Ezzel  Istennek  ajánlom  kigyelmedet. 

Kigyelmednek  szolgája 

János  Deák  m.  p. 
Külczim  :  Nemes  és  nemzetes   Gödény   István  uramnak,  nekem  jó 
akaró  kedves  uramnak  illendő  becsülettel  és  tisztességgel  adassék. 
Gödénybázára. 

Jegyzet :  E  levél  mint  papirosa  s  betUi  mutatják  a  XVIL  század 
másik  felében  Íratott. 

II. 

IL  Rákóczi  Ferencz  szakácsának  jizeténe. 

Nemzetes  és  vitézlő  Nagyidai  Ferencz  uramnak  méltóságos  feje- 
delem kegyelmes  urunk  ő  nagysága  főkonyba  mesterének  lészen 
fizetése : 

Készpénz  báromszáz  rénens  forintja  fl.  300. 

Actum  Páczán  die  prima  Januarii  Ao  1706. 

Ötlik  György  m.  p. 
Méltóságos  erdélyi  fejedelem 

kegyelmes  uram  ö   nagysága  (P.  H.) 

föhopmestcre. 

Következik   a  »fltilmtio«,  moly  szerint   nt^gy  ízben,  j  un.  G-áii,  jul. 

22-én,  oct.  2-án  Nagy-Csalomiai   táborban   8   dec.    27-e'n    teljesen  kieM- 

gíttetett. 

CARAFFA  DEBRECZENBEN. 

Anno  Dg  mini  líiSG.  Dcl>reczen  varosában  esett 
kínzásoknak  és  b  a  1  j'i  l  o  k  n  a  k  szomorú   leírása.*) 

V  \   u  t  c  z  á  1)  a  11. 

Barfa  Iinreh  városunknak  Procatora  kileiiczedik  ballatlan  kiuzái? 
után  minden  lábainak  ikráját  levorte'k  volna,  inaiknál  egjéb  lábain  nem 
maradott,  megbolt. 

Kassai  Szabó  Istvánnak  teste'rc  eleven  tüzet  töltöttek,  ügy  kínzották. 

*)  Ez  évben  t.i.  Caraffa  niofifszállotta  Debreczen városát,  '480,000t( 
sarczot  vetett  rá,  s  mintbogy  a  lakosok  le  nem  fizetbették,  bázaik)>a  haj- 
tatta 8  addig  kínoztatta,  míg  a  mijök  volt,  mindent  elő  nem  adtak. 


KÜLÖNFÉLÉK.  585 

Stahó  Boldizaárnak  lábai  körmeit    lefarakták,  Bok  kínzás  után 

égbolt. 

Ugyan  ezen  atczában  felette  sokan  vadnak  az  kínzás  miatt  nyo- 

Drúságban. 

Hatvan  utczában. 

Kis  Imreh  az  sok  kínzások  után  most  is  halálos  ágyban  fekszik. 

Balogh  Mihály  hasonló  nyomorúságban  gyötrődik,  élete  felől  sem- 
í  reménység. 

KÍ8  Mihályt  similiter  az  gerendába  felkötötték,  ki  miatt  ugj  kínló- 
k,  holt  számban  van,  bikacsökkel  verettetett,  kínzattatott. 

Mester  utczába. 

Szabó  Máté  fiának  az  kínzás  miatt  lábai  körmei  elhullottak. 

Szabó  Jánosné  az  rettenetes  kínzás  miatt  meghalt. 

Felhal/ni  István  fíastól  az  kínzás  miatt  holt  számban  fekszik. 

S:eli  lét  vannak  kezeinek  ujjait  fürésszel  fUrészelték,  ki  miatt  sem 
sem  hal. 

JÓ28a  Mihálynét  hasonlóképpen  kinzott&k,  ki  miatt  holt  eleven. 

Szabó  Mátyást  similiter  trucidarunt. 

Csemete  utczában. 

Nagy  Bálás  az  sok  kínzások  miatt  lábain  nem  járhat,  az  felesége 
sem  él,  sem  hal. 

Balog  LörincZf  Hajdú  Péter  az  borbélyoktól  gyógyíttatnak. 

Kozma  Györgynél  lábainál   fogva  az  gerendába  felakasztották  és 

•It  elevenen  hatták. 

Péterfiában. 

Finfa  Jáno9t  lábainál  fogva  felakasztották  és  annak  ntánna  addig 

nozták,  ki  miatt  lábai  kirothattak. 

Takács  Mihályt  similiter  trucidálták. 

Szabó  Andrást  similiter. 

Vjvári  Lokálon  Andrásnak  lábait  késsel   faragták,  ki  miatt   sem 

sem  hal. 

Csapó  utczában. 

Szijgjártó  Miklósnak  kezeit  összekötözvén ,  ki  miatt  feldagadozott 
úgy  kínlódik. 

Bátori  Jánosnak  ujjait  öszvekötözvén  ujjainak  közeit  vasvesszővel 
ígedfílték,  mely  miatt  soha  ujjai  jók  nem  lesznek. 

Görög  Tamásnak  kezeit  kifeszítvén  hármas  égő  gyertyával  sütö- 
tték 8  égették,  mely  miatt  az  mellyé  rendkívül  sebes. 


Fekete  Uihálijnak  Biárát  elve  fával  dörgölvén  a  kínozván  kiioAiL 
ki  miatt  eem  él,  sem  hiü. 
Német  Mihiili/nak  kcscit  öesKekíStven  qjjaiuak  közit  fafürésBsel  fflrf- 
It^k,  ús  Diiuden  egyéb  kiiiKiÍ6nk»t  is  rajta  elkövettek,  sem  él,  wm  hü 
Serrjt  Bitiotiiak  ujjftit  fafürésasol  filrészellék. 

uns  Báli»ti"'k  similiter  kesét  fafíiréEKszel  füréaBelt^k,  eMokifÜ 
inz&sok   ulúii   buU  i^sdiubaii   bagyiák,    ki   közelebb  hftlábUo^ 

Brdétjfí  B<tliS»Htií  iijjalt  ^itnilitcr  fjvul  fiirésEelte'k. 
Czr-tflMi  Gátjuirnak  fuj(!(  külellol  mcf;tebertúk,  A£  Ifttpát  k^^DitejBI 
ti^k,  ki  miutt  Bom  ól,  eem  hal. 

KnU  GyŐrgyntk  kezeit  üssKekötiisve  b  as  nyakába  kötvén  li^  ki- 
»tik,  ki  niiatt  csak  kiiilúdik. 

CKegle'di  utczában. 
I'iijt  /■inoninit  lábúnak  ikrái  lui  aok  kíniások  miatt  kihaiiailofTla     i 
i  elszakadostak  és  mcgboU. 

Boldogfalvában. 
Kovnct  BolditiiáT  as  sok  kínzás  miatt  megbolt 
Varga  litvánnak  miiiileD  tetemét  Öszverontották  b  megholt. 
Af«;.;-v^  .\}:U^  aa  íok  tWi^ot  miatt  3om  él,  num   kJ. 

Várad   Htczában. 
Egri  Dentel'-rnrk  egyik  kezét  elvágták  s  az  raásikkt   is  faaláloi  •^ 
bekkel  illetvén  megbolt 

Knpnlnaei  Jánoeiiak  kezeit,  lál)att  fafürésezel  fürészelte'k,  ki  miM' 
aem  él,  Bem  hal. 

Firíiin  Afmiin^  az  sok  kínzások  miatt  sernél,  sem  hal,  meg  íi 
kórsa  gosodott, 

Metö  Miluilij  felciiégeiitöl  össze rontatntt. 

Ezeken  kivül  mennyi  szivekben  megboutakozott ,  as  vagjonból 
ehel  hatásra  jutott,  kiuiús  miall  a/  niiinkán  alkalmatlanná  tétetett,  tél- 
víz idején  hnjdo.'^isra  s  mezitoleiiségre  jutott  és  mások  bázok  alá  azorál- 
tak,  aznknak  számokat  t-snk  az  Islun  tiigyja. 

(Eredetije  a  m.  nemz.  múzeum  levéltárában.  Aláírás  nincs,  At 
mivel  a  Gyulai  Forcncz,  Dániel  István  ds  Di'li  Mihály  erdélyi  küldötlík 
által  írt  levélhez  van  e^atolva ,  bizouyo»  hogy  azok  írták  ezt  »  tettene' 
tc3  jelentést  is  Szatmirröl.)  Közli 

Zsilinszky  Mibált. 


687 


T  AI^OZ-A^ 


TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT. 

A  június  t-^n  Ipolyi  Arnold  elnöklete  alatt  tartott  választmányi 
ültben  fölolvastatott  1.  »A  fekete  seregről «  Gyárfás  Istvántól.  2. 
>Bonfín  történetírói  jellemzései  Znlinszky  Miháljtól;  az  általános  helyes- 
léssel fogadott  értekezések  e  lapok  hasábjain  fognak  megjelenni.  8. 
Nagy  Imre  v.  tag  bemutatja  a  Bártfa  városi  szabó-czéh  szabályzatát 
német  nyelven,  1458-ból  s  jegyzésekkel  kísérve  egész  1559-ig.  Hár- 
tyára Írott  4  számozatlan  levélből  álló  könyvecske,  de  látszik,  hogy 
több  levél  vágatott  ki  belőle  s  a  vége  is  hiányzik.  Báró  Nyáry  Albert 
fogja  bővebben  ismertetni. 

Deák  Farkas  jegyző  bemutatja  a  Vadadi  Filep  család  által  Erdély- 
ből beküldött  okiratokat,  melyek  a  kihalt  Baládffy  családra  von  átkoz* 
nak.   Jelentéstétel  végett  kiadattak  a  bemutatónak. 

A  folyó  ügyek  közül  először  is  bejelentettek  az  ajánlott  s  egyhangúlag 
meg  is  választott  dj  tagok  ű.  m.  alapító  tagúi :  b.  Besán  Nep,  János  (Gicz)  ; 
évdíjasokúl  gr.  Zichy  Jenő  Budapest,  Visi  Imre  Budapest  (ezeket  aj.  Szi- 
lágyi Sándor  titkár),  Kis  Emö  (aj.  ThallóczyJ,  Laby  Károly  Szatmár,  (aj. 
Kovács  Eduárd  kir.  tanácsos) ;  Uegyessy  Márton  (aj.  Zsilinszky  Mihály), 
dr.  Haaz  Túrocz-Szent-Márton  (aj.  Révay  Vilmos). 

Jegyző  bemutatja  a  pénztárnok  kimutatását  a  múlt  május  hóról : 

Bevételek: 

1.  Pénztári  maradvány  ápril  hóról      .      .  .  2443  ft.  61  kr 

2.  Alaptőkebéli  értékpapírok  kamatai     .     .      .  137    »  56  » 

3.  Befolyt  tagdíjak  .  ' 310    »  —  » 

4.  Befolyt  alapítvány 100»  —  » 

5.  A  > Zichy  Codex«  és  a  >Századok<  egyes  pél- 

dányainak eladásából 19»06> 

Összesen    ....     8010   »  23  » 


r 

i 

^8f.                                      tU< 

:z\. 

Kiadások: 

1.  írói  tisEteletdijak   .      .      . 

74  rt  rif)  kr. 

2,  Nyomdai  költségek      .     , 

i;ni  i  «s    » 

K 

3.  A  társulati  alaptőke  gya- 

m 

rapítiUára  15110  írt   zá- 

■ 

loglevél       

1192   >    5ft     . 

■ 

4.  Eíen  iiáliígleveleknek  meg- 

■ 

térített  folyó  kauiaWi      . 

3i  *    38     » 

■ 

5.  Postai-  éa  irodai  köllségek 

■ 

(ía  egyáb  kiadáitok      .     . 

5&  »    —    » 

■ 

iisszeeen 

n 


2671  ft-f^b- 
Pénztári  maradváuy  jxuíus  húra    .      .      .         339   >    17    * 

Végro  jcgyn"  fölolvaata  Gömör-vinnnuj'*  itiratAt ,  melyik 
^Ttwft,  hpgy  a  Történelmi  Társulat  ex  évi  vidéki  gyűlése  reiiii'íi^ 
R(!re  fkionCtifr  lieetnlaii  aliapán  úr  cliiükleto  alaii  a  kttvotkeKÖ  » 
gokból  álló  hiKtittaágnt  uevexte  ki,  u.  in. :  Nalnfalatu;)  h'-mél,  Hriuf 
I.ajoi,  \A.  SilHoy  F.»tr,  Gál  Jiin--*,  Szenlp^lrri  Sámutl,  fítíniSry  /iaw 
Laliuák  fíiiHotf,  Mikalik  DexéŐ,  Baiwa^  Jtíviir,  Marton  Kálmiin,  Kubkji 
ödSn,  bárd  Nyáry  JmB,  Kubín^i  Almiiír,  gróf  Srrényi  lAtüó,  ttefíüif 
Sduflor,  fttenlipdngi  Uikió;  Hanway  Ziilldn,  Ha^áttp  Oyiila,  Mdrüitf 
KiUmiín,  llniotf  Pál,  Sti-ntmikUt).y  Vi'i-t-i,  Bolta  Báliul,  Krawnrcnk  Ko- 
roly, Bartkolotiieidefz  lAnzln,  Horiirk  Snthaii  és  Brke  T.nuzh)  urakat 

A  társulat  clhatároKla,  c  lelkes  hangú  átiratra,  hogy  a  kirin- 
dúláa  f.  évi  aug,  17-tö|  ugyana/.on  lió  2  T-ig  fog  megtartatni  ét  * 
továblii  részli'tck  eünténéeévcl  az  elnökség  bízatott  meg.  A  jegyíSkÖnjT 
hitelesítésére  'lyih-fiÍK  latváii  és  XnUii'Kky   Miliály  urak  kérettek  föl. 

A    Míl.Sítí   TÜHTÉ:<KLHI    rjlHllUl.*r    KOLOZBVÍHI    BIXOrrBiiUÁÜtE    (Oájc* 

T-dikcii  tartott  ülésclicn  elnök  gr.  L;ÍziÍr  Miklós  éi-tckezctt  a  ssékelyek- 
nek  II.  Ulászló  kinilylioz  intézett  kelet  nélküli  folyamodásáról,  mely- 
ben Báthori  István  t-rdélyí  vajda  és  sKékelyek  ispánja  által  rajtok  elké- 
retett kegyetlenségeket  elpanaszolják  s  a  vajda  elmozdittatását  kérik. 
Kifejtette,  hogy  ezen  oklevélben,  melyet  Eiigel,  Bod  Péter  *Sicali* 
Hunno-Daciea*  cziinü  kéziratálml  közölt,  s  a  Székely  Oklevéltár  L  kö- 
tele Engcl  után  adott,  a  II.  UliUzló  által  koroná/tatása  után  %  láaongó 
székelyek  lecsillapítására  küldölt  egvik  teljhatalmú  királyi  biatoa  ner« 
hibásan  van  Vtrte  Péternek  írva  'Ver/ft  Péter  helyett.  Ab  oklevél  ei«» 
h^uugyatiii-  :     >Ve8tra    Maiestas Magnifieum   dorainnm   Febnua 


TÁRCZA.  689 

es  ac  dominum  Episcopum  fidelem  suum  ...  in  nostri  médium  mi« 
,  Bod  másolatában  kétségtelenül  hibásan  áll  igy,  e  helyett :  »Pet- 
I  Geréb  ac  d.  Episcopum  fratrem  8uum.«  Mert  az  oklevélben  alább  a 
királyi  biztos  így  van  említve  >per  dominos  Verese,  miből  bizo- 
»8,  hogy  mind  a  két  biztos  egy  családi  nevet  viselt.  Miután  pedig  az 
ik  biztos,  az  erdélyi  püspök,  Viugárti  Geréb  JjwszIó  volt,  a  másik  biz- 
nem  lehetett  Veres  Péter,  hanem  Geréb  Péter,  a  püspök  testvére 
.ter  suus).  Mátyás  király  unoka  öcscse,  Mátyásnak  egy  ideig  erdélyi 
dája,  11.  Ulászló  királynak  ekkor  (1492-ben)  fö  ajtónállóraestere.  Ez 
it  Erdélyben  egyik  legtekintélyesebb  s  nagy  birtokú  főúr,  testvérével 
lüspökkel,  igen  is  alkalmas  férfiú  volt  e  fontos  megbízatás  sikeres  tel- 
ítésére ;  míg  oly  magas  állású  Veres  nevű  egyént,  a  kit  ekkor  a  Mag- 
eus  czíro  megilletett  volna,  hasztalanul  keresnénk  hazánk  főemberei 
zt.  —  Ezután  Szabó  Károly  bizottsági  jegyző  mutatta  be  a  Székely  Ok- 
éltár  Il-dik  kötetének  a  tárgymutatón  és  élőbeszéden  kívül  már  ki- 
>matottpéldányát,s  előterjesztette  e  kötet  költségszámi tását,mely  szerint 
lak  teljes  kiállítási  költsége,  mintáz  I.  köteté  is  volt,  körülbelül  960 
I  fog  menni.  Minthogy  ezen  költséget  az  e  czélra  gyűlt  adomány  s 
I.  kötet  eddig  eladott  példányaiból  bevett  összeg  harmad  részben 
n  födözhetné :  elnök  gr.  Lázár  Miklós  kijelentette,  hogy  valamint  az 
kötetnél  tette,  úgy  ezen  kötet  költségéből  is  a  hiányzó  összeget  saját- 
x'^l  fogja  pótolni.  A  nemes  gróf  ezen  inmételve  tett  áldozatáért  a  bi- 
tság szíves  köszönetet  szavazván  azt  jegyzőkönyvileg  is  kifejeztetni 
tározta.  Ez  alkalommal  Kővári  László  bizottsági  tag  a  Il-dik  kötet 
Itségére  10  forintot  ajánlott  és  fizetett  le,  mely  összeg  köszönettel  fo- 
dtatott.  —  Szóba  jött  ezután  a  Székely  Oklevéltár  folytatásának,  ille- 
eg  a  Ill-dik  kötet  minél  elébbi  kiadásának  kérdése.  Miután  ezen  kötet 
^agja  már  össze  van  gyűjtve,  hogy  az  abban  közlendő  oklevelek,  me- 
ket  a  szerkesztő  a  múlt  nyáron  a  Gyula- fejérvári  káptalani,  a  szász 
nzeti,  a  brassai,  segesvári  s  több  levéltárakban  másolt,  s  melyek  az 
ligi  két  kötetbe  időrendileg  heigtathatók  már  nom  voltak,  az  eddig 
Klöttcknél  sok  tekintetben  fontosabbak  és  érdekesebbek  lesznek :  egy- 
igúlag  elhatároztatott,  hogy  a  bizottság  mindent  el  fog  követni  vál- 
ata  föb tartására  és  folytatására,  a  gyakorlati  kivitel  módozatait  azon- 
n  később  tartandó  ülésében  fogja  megállapítni. 


FÖLHÍVÁS 

luGTAB  römrtsEua  táksui^t  t.  cz.  tagja[B08. 

aíft  w^ahSl  tótlial  Idlce*  m 

ig^HH^iM^i   wywy  W  Iftrfi  ho»  tortMÜ  ;  «  kifioaite 

I  1^  w|,lliliíiiiii    Addig  U  MMhi 

■c  W«átlM4  AJiMWb  lintalettcl  AttUretut 

^  L  OL  ^iri,  h^y  ft  kA  M  AiMMt  knib*MU«bu  nWt  *a* 

Mk  :  ^Mfai^i^Ml  (»  tiUú  bMKxWct  Mytéti)  •I&Urott  linalm 

1.  L  k6iCM<gB   «x!tw  no^ 

■  kSMy«bhtiié>crf' 

ára  ncéti  mieaMy^isrrkark  i*^ 

Abpaa  nwfcf  ns,  hagy  \ÍTÍaái\^nkmt  aonlTc  tÍBhdt  t^ 
Uti  daöküik  gr.  Mikü  Ibk  BxieKJkaiMOewSr-vinMgjéaekitag!^ 
MgvbirtokMB  —  txfmélvescB  fofja  vuútrai,  Horráth  Hífailjr  A  If 
lyi  Amold  ár  ö  ni^t'.VigAik  UifAvigiUui.  Eádipd*  jelentkeitek  :  C«f 
Uf  Bcovdek,  Dobödky  l^váii.  iUjnik  Imt^  N^gJ  hoi*,  N»-i  Ifi*.* 
KyáiT  Alb««.  b.  Sjirr  Jem\  P»ul«r  GyuU,  PestT  Frigyt;,  birf  í^ 
TinMkyBéU,  Subó  Kiroly,  .Srilieji  Siudor.  THtlí  KituiiariUB"^ 
■]ri  BOlöni  Súdor,  Nagy  AUdir.  Ruduv  Béla,  i  ^  és  íQ^b  Sfi»?* 
Jüati,  Tbaliócsj  Lajoe  tánulati  tagqk.  KikbPi,  ho^  ibÍdA  több  vta^ 
Ug  HesT^tele  járuljon,  u  iigj-  érdekében  óbmjtuidú. 
BuiiapeBt,  1676.  juDtm  lO-éu. 

DEÁK    PABKAS. 
tánvUti  )egya& 

MAGTÁR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  >M»py»r  Tudominjoe  Akadémia*  II.  OMlály*  mÍí.íl-«^ 
Urtott  UM><^n  Frakmíi  Vilmos  bejelenlpn-f  S:<hi>/yi  FereuciDck  »»»"* 

tÁ\f  lrgrt'gi\,h  \pv.  tngjÁníí*     müj.    I '.>-ikpn  (íirt''iit  •■IhitujrUl ,     "  ^^ 
üliibnn  —  mnndá  —  nz  clhiinytnnk    egy  ^rtekci^se   olvcatatott  W 
ma  már  a>,  akad^minnak  emlék  beszédéről  kell  goDdoskodoU.* 


KÜLÖNFÉLÉK*  591 

Azután  0.  tvay  Tivadar  értekezett  a  régi    Margum  fekvéséről.  £ 

ajdan  bires  város,  mely  Diooletian  285-iki  diadalának    volt  színhelye, 

hol  Attila  porig  alázta  a  rómaiakat,  a  szó  szoros  értelmében    eltűnt  a 

t>ld  fizinéröL  Ortvay    hangyaszorgalommal    gyüjté    össze    az  adatokat, 

íargum  fekvése  és  helyrajza  meghatározására. 

Az  ülés  másik  tört.  tárgyú  értekezését :  Fabricitis  Károly-tóly  a 
^r^ibb  »magyarc  térképről,  Fraknói  Vilmos  olvastü  föl.  Fabricius  ez 
'tekezéséro  Rómcr  hírlapi  fölszólalása  adott  okot,  ki  a  történeti  kiállí- 
Lson  lévő  Apponyi-félc  1553.  térképet  állítáa  legrégibbnek.  Erre  Zay 
ándor  viszont  megjegyzé,  hogy  a  múzeumban  találtató  Ilonter-féle 
533.  térkép,  keletkezésének  idejére  nézve  régibb.  Fabricius  e  térképet 
^mutatván  alaposan  lK>nczolja,  s  ízről  ízre  fejtegeti  és  azon  eredményre 
it,  hogy  uz,  bár  a  cartographia  mai  állása  szempontjából  gyarló,  de 
rrténelmi  s  helyrajzi  tekintetben  megbccsülhetlen. 

—  Máj.  29-Éif  összes  ülés  tartatott,  melyből  kiemeljük,  hogy 
"óth  Lőiincz  tartott  emlékbeszédet  b.  Szitia  Simoft  ig.  tag  s  társulatunk- 
ak  is  alapító  tagja  fölött.  Erőteljes  vonásokban  jellemezte  Sina  mükö- 
ését,  ki  a  pénz  s  a  születés  embere  közti  ürt  nemesen  tölte  be  jóté- 
ouyságával.  Köztudomású  adakozásainak  összege  550,000  forintra 
lig,  melyből  Akadémiánkra  100,000  frt  jut.  Tóth  Lőrinczct  élénken 
legéljenezték. 

—  Az  AKADÉMIAI  TAovÁLAszTÁsoK  az  idei  uagygyülés  alkalmával 
inius  8-áu  ejtettek  meg.  Lev.  taggá  lön  a  Il-ik  osztályban  Deák  Farkas 
ársulatunk  jegyzője  és  Zlitn^zky  Imre  k.  táblai  bíró.  Külföldi  tag :  Esqui' 
*'ju  de  Parién  és  Kmdk  Ernő, 

—  Az  »Abcheolooiai  Értesítő*  5.  száma  c  napokban  jelent  meg, 
*ulszky  Ferencz,  Rómer  Fíóris^  Theu-reirk  Emil  a  Szikinczey  közleményei- 
éi. Mütörténetileg  kieinelendök :  Rómer  közleménye  a  magyar  faze- 
»88ág  történetéről,  Thewrewk  czikke  a  vasszegekröl  a  római  sírokban. 
^  tárcza  változatos  ;  s  e  számhoz  van  mellékelve  a  tört.  kiállítás  cata- 
>gU8a  is.  A  folyóirat  előfizetési  ára  egy  évre :  3  forint.  Előfizethetni 
^noll  KárolynáL 

VIDÉKI    TÁRSULATOK. 

—  A  D£lmao7aror8zá»i  tűrt.  ÉS  RÉG.  TÁRSULAT  0  hó  olső  napján 
irtotta  V-ik  közgyűlését  Temesvártt  Ormós  Zsigmond  elnöklete  alatt, 
^leszny  Ant*l  orsóval  plébános  indítványa,  hogy  az  Alduna  partján 


FÖ  LHÍ  ViS 
A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT  T.  CZ.  TAGJAIHOX. 

Tekintetea  Gömör-vármegye  köiöneégerásie'ríJltortíul  lelkes  mep 

de  ki^vetkezt^ben  a  M.  Történelmi  Társulat  í.  lül G.'évi  vid^  káisdi 

JÜniÖrbeD  e  tíirt^iielmi  eoil^kekben,  régi  canládokban  s  eipk   lev^ti- 

n  giuidag  vármegye   rcgtSiijOB  vidtjktiin  fogja  tHrtaui ;   k  kiráodnl* 

US   havának   ináBodik  földben   fog  megtörténni.   Addig  ie  asouloi 

iközlendö  tudományos  bü  vári  átok  erdekében  tisztelettel  f<)lki'ntiH(t 

BuUt  t.  CZ.  tagjai,  hogy  a  kik  az  ^riutott  kirándulásban  résst  Itm 

,iiak  :  elba tarozásukat  (a  titkilr  b«tcg»cgu  folytán)  alálínitt  tánnlvi 

:iív«l  (Budapest,  egyetem  tér  2-ik  szám)  f,  évi  július  hú   1 5-kéÍg  >i- 

ktni  mrfltóztaBsaníik, 

As  érkezendő  búvárokat  Gömör-vm.  t.  közönsége    biuvm   VM^t' 

iseretettel  fogadandja  ;  és  az  oda  éa  visszaútazhatás  künayebbit^íf  ctíl- 

aól,  az  illető  nevekre  szólú  mérsékelt  áru  vasúti  menetjegyüknek  i<tpj» 

eeudó'  kieszközlése  inuit  a  társulat  réazérÖl  gondoskodva  lesz. 

Alapos  remény  van,  hogy  kirándulásunkat  ezerctvo  tisttelt  tint- 

lati  elnökiiak  gr.  Miko  Imre  úr  ö  üxcja  mint  Gömör-vármegyénck  ittgí^ 

nagybirtokosa  —  Bzemélyesen  fogja  vezérleni,  Horváth  Mihály  í»  V' 

lyi  Arnold  tir  ö  méltósúgaik  tárüasúgúbsn.  EddigclS  jelentkeztek :  CaT 

lár  Benedek,  Dobiezky  Ignái;^,  Hajúik  Imre,  Nagy  Imre,  Nhí' ■   ItÚh,! 

Nyáry  Albort,  b.  Nydry  Jciiö,  Paulcr  Gyula,  Peaty  Prigji.-:,    biri  B»í- 

vánszkyBéla,  Szabó  Károly,  Szilágyi  .Sáudor,  Thaly  i;;:min  váUlltint^ 

nyi   Bölöui  Sátidor,  Nagy  Aladár,  Rudnay  Béin,  i  J.  éa  iQabb  SxJiuif 

Józaef,  Thallóczy  Lajos  társulati  tagok.  Kikhcí,  hogy  minél  több  muoÜ' 

tag  részvétele  járuljon,  az  ügy  érdekebeu  óhajtandó, 

Budapeat,  1876.  június  lO-én. 

DEÁK    FARKAS, 
táraulati  itgyü- 

MAGTAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  íMagyar  Tudoraányos  Akadémia*  11.  osztálya  máj.  22-iM» 
tartott  üléBén  Fraknói  Vilmos  bejelentette  Stilngyi  Pereu<:zDek  »"•«■ 

tály  legrégibb  iuv.  tagjának*    máj.    lilikén  történt  elhunytát,    >i  °>" 

ftléshcn  —  monda  —  az  elhunytnak  egy  értokczéfle  olvaalAtott  fUi  'I 
Dia  már  ar.  akadémiának  emlékbeszéd  érőt  kell  gondoskodoia.* 


KÜLÖNFÉLÉK*  591 

Azatán  0.  tvay  Tivadar  értekezett  a  regi  Margum  fekvéséről.  £ 
i.jdjin  híres  város,  mely  Diocletian  285-iki  diadalának  volt  színhelye, 
hol  Attila  porig  alázta  a  rómaiakat,  a  szó  szoros  értelmében  eltűnt  a 
>ld  színéről.  Ortvay  hangyaszorgalommal  gyüjté  össze  az  adatokat, 
[argum  fekvése  és  helyrajza  meghatározására. 

Az  ülés  másik  tört.  tárgyú  értekezését :  Fabricius  Károly-tól,  a 
egrégibb  »magyarc  térképről,  Fraknói  Vilmos  olvasta  föl.  Fabricius  ez 
Ttekezésére  Rómer  hírlapi  fölszólalása  adott  okot,  ki  a  történeti  kiállí- 
táson lévő  Apponyi-féle  1503.  térképet  állítáa  legrégibbnek.  Erre  Zay 
Sándor  viszont  megjcgyzé,  hogy  a  múzeumban  találtató  Honter-féle 
1533.  térkép,  keletkezésének  idejére  nézve  régibb.  Fabricius  e  térképet 
bemutatván  alaposan  bonczolja,  s  ízről  ízre  fejtegeti  és  azon  eredményre 
jút,  hogy  az,  bár  a  'cartographia  mai  állása  szempontjából  gyarló,  de 
történelmi  s  helyrajzi  tekintetben  mcgbecsülhetlen. 

—  Máj.  29-én  összes  ülés  tartatott,  melyből  kiemeljük,  hogy 
Tóth  Lőrincz  tartott  cmlékbeszédet  b.  Szitia  Simon  ig.  tag  s  társulatunk- 
nak is  alapító  tagja  fölött.  Erőteljes  vonásokban  jellemezte  Sina  mükö- 
^tósét,  ki  a  pénz  s  a  születés  embere  közti  ürt  nemesen  tölte  be  jóté- 
konyságával. Köztudomású  adakozásainak  összege  550,000  forintra 
rúg,  melyből  Akadémiánkra  100,000  frt  jut.  Tóth  Lőrinczet  élénken 
Biegéljcnezték. 

—  Az  AKADÉMIÁI  TAGVÁI.A8ZTÁ80K  az  ídeí  uagygyülés  alkalmával 
június  8-áu  ejtettek  meg.  Lev.  taggá  lőu  a  Il-ik  osztályban  Deák  Farkas 
Mulatunk  jegyzője  és  Zlint'zhj  Imre  k.  táblai  bíró.  Külföldi  tag :  Esqui- 
^u  de  Parién  és  Ktinik  Ernő. 

—  Az  »Abcueolooiai  Erte8ítö«  5.  száma  c  napokban  jelent  meg, 
^ulfzky  FerencZy  Rómer  FlórL*y  Thewrewk  Emil  s  Sziki ncze.y  közleményei- 
ből. Wűtörténetileg  kiemelendők :  Rómer  közleménye  a  magyar  faze- 
kítóság  történetéről,  Thewrewk  czikke  a  vasszcgekről  a  római  sírokban. 
A  tárcza  változatos  ;  s  e  számhoz  vau  mellékelve  a  tört.  kiállítás  cata- 
'<ígusa  is.  A  folyóirat  előfizetési  ára  egy  évre :  3  förint.  Előfizethetni 
^noll  Károlynál. 

VIDÉKI    TÁRSULATOK. 

—^  A  Délmaovarorszáíu  tört.  és  rko.  társulat  e  hó  első  napján 
irtotta  V-ik  közgyűlését  Temesvártt  Ormós  Zsigmond  elnöklete  alatt, 
^leszny  Ant*l  orsovai  plébános  indítványa,  hogy  az  Alduna  partján 


t  - 


692  TÁRCEA. 

lerő  neveseteB  és  8%échtnyi  iHván  által  építtetett  dt  emlAtiUáml  )^ 
tewék  meg,  a  maga  résséről  100  frtot  ajánlTán  m,  lelkaeedénel  elfo- 
gadtatott A  tánalat  az  őstörténeti  ooDgreasoBOB  képviselteti  magát. 
FSlolvaaáat  tartottak  as  elnök,  >Kupeozky  János  és  kovac  eaka  alatt  $ 
Varga  FerencM  és  Boleszny  Antal  vál.  tagok.  Ülés  otán  lakoma  a  esis  a 
társulat  jaTMra  magyar  műkedvelői  előadás  rendesteistt 

—    A  BÉkAsMBQTBI  BÉUÉ8IBTI  ÉB  MÜTaLŐDiS    TÖBTtimTI    TiaaDliAT    <-* 

legdtóbbi  tudósításunk  óta  két  nyilvános  fölolvasással  egjhékBMi  gfir 
lést  tartott,  t  l  martius  5-kén  és  május  8-in.  Aa  első  alkalommal  &- 
Csabán  olvastak :  StemiÓH  Sámuel  b.-csabai  főjegyxő  a  etoftot  mjpisofet- 
sokról  a  mM  uázadban^  és  fíaan  Lajos  ismert  nevfi  monogn^hm 
9Békésmegye  III,  Károly  uralkodása  alatU  értékelést  A  második  alkat- 
lommal  Gyulán  fölolvasást  tartott  Znlinstky  Mihály  orsa.  képviseld  éi  s 
társulat  titkára  »A  Peró/éU  néplázadá$  B^kUmeyyében^  esim  alatt ;  aioo» 
kívül  bemutatott  két  igen  érdekes  történeti  okmányt  a  budai  kaaaiti 
levéltárból,  melyeknek  mindenike  a  XYI-ik  ssásadbeli  gyulai  töttfUft 
garáadálkodásaira  vonatkozik.  Mindezen  fölolvasások  iránt  a  kMMb 
szép  érdeklődést  tanásít.  -     • 

Egyébiránt  az  egylet  vagyoni  állása  a  következő :  bevétel  ,  1,001 
frt;  kiadás  476  írt:  pénztári  maradvány  524  frt;  kiinlevő  követdái 
855  frt  A  tagok  száma:  9  alapító  147  rendes,  222  pártoló,  öneses 
378  tag. 

A  múzeum  szépen  gyarapszik.  Néhány  érdekes  d:ir  iV»ját  volt  aic- 
rencsénk  látni  a  vizkárosúltak  javára  rendezett  tört''nelmi  ipar  és  mfiem- 
lékek  kiállításán  a  gr.  Károlyi  Alajos-féle  palotában. 

Végül  megeinlitjük,  hogy  a  békés-megyei  régészeti  és  müvelödéi- 
történelmi  társulat  a  nyáron  tartandó  embertani  és  östörténelmi  con- 
gressuson  is  képviselve  lesz. 

IRODALMI  HÍREK. 

Történeti  irodalmunkat  a  múlt  hó  két  német  munkával  gazdagitá, 
melyek  Erdélybon  jelentek  meg.  Egyik  a  Trausch-félc  »Schriftsteller- 
Lexiconc  harmadik  kötetje,  melynek  nyomását  még  1871-ben  meg- 
kezdték, de  a  szerző  közbejött  halála  miatt  csak  mostjelenbetettmeg.  A 
szerző  végakarata  szerint  a  megkezdett  nyomtatás  folytatására  a  felügye- 
letet Trauschenfels  Eugén,  ismert  erdélyi  tudós  vezette,  ki  azonban  nem 


TÁRCZA.  6dá 

Bak  arra  szorítkozott,  banem  az  idŐ  közben  szükségessé  vált  javítások- 
at B  pótlásokkal  is  ellátta  magát  a  kéziratot.  Ezen  >Scbríftsteller-Leri- 
:oii«  tnlajdonk^pen  Servert  János    >Nacbricbten  von   Siebenbürgiseben 
Felebrtenc  czimü  müvének  űj  átdolgozása,  pótlása,  kibövitc'se  ligy,  bogy 
elén  alakjában  legalább  is  két  harmadával  van  az  elsőnek  anyagja  meg- 
>oyitve.   Ez   újabb  kidolgozás  által  Seivertnek  adatai,  eriticai  bonczkés 
ilá  vétetvén,   azoknak   tetemes   része   rcctifícáltatott,   annyira,  bogy   a 
>$cbríftsteller  Lexicontc  teljesen  új  munkának   lehet  venni,  mely  az  er- 
délyi szászok   irodalomtörténetét  egész  napjainkig  kimeritűen  tárgyalja. 
A  másik  német  munka  dr.  Teutsch  nagybecsű   értekezése  >Über  Uoute- 
Tus  nnd  Rronstadt  zu  seiner  Zeit«  Tulajdonkép   egy  fölolvasás  ez,  me- 
lyet a  tudós  szerző   april  23-án  Brassóban  tartott.  Teutsch  úr  új  forrás- 
tanulmányokra  alapítá  értekezése   nagy    részét,    a    brassói    számadási 
könyveket  használta  legkiválóbban,  s  ezekből  Brassó  életének  a  XVII-ik 
nizad  első  felében  igen  érdekes  képét  állitá  össze.  Valóban  e  számadási 
könyvek  a  politicai  történetnek  is  nagybecsű  forrásai  s  mindenesetre  mind 
I brassóiak,  mind  a  szebeniek  megérdemelnék,  hogy  közzététessenek,  mert 
tzokban  nemcsak  az  évkönyvek  és  emlékiratok  találnának  sok  kiigazítást; 
tisztázást,  banem  az  erdélyi  akkori  mindennapi  életnek,  úgy  szólva  tükrét 
tárnák  föl.  £  számadási  könyveken  kívül  Honter  munkáit  használta  szerző 
(természetesen  a  többi  ismert  forrásokon  kívül)  s  azokat  az  ország  külön- 
böző könyvtáraiban  s  még  a  külföldön  levőket  is  megszemlélvén,  egy  teljes 
éi  kiigazított  lajstromot  nyújt  rólok.  Ez  értekezés  azonban  Hontért  csak 
reformátorí  pályájáig  tünteti  föl,  s  így  reméljük,  hogy  ez  nem  más,  mint 
részlet  egy  nagyobb  műből,   mely  Uontért  s  az  erdélyi  szászok  reformá- 
tióit  tüzetesen  tárgyalandja.  Az  a  melegség ,   melylyel  Teutsch  úr  Hon- 
térről  szól  az  a  eriticai  gondosság,   melylyel  ifjúságának  történetét  tisz- 
tázza, remélnünk  engedi,  hogy  ő  nem  fog  itt  megállani,  hanem  folytatni 
fogja  megkezdett  müvét. 

A  Bátorfi  Lajos  által  szerkesztett  t^ Adatok  Zafamvgye  Történeté' 
fi'Z9  czímti  vállalatból  két  füzet  a  4-ik  és  5-ik,  közelebbről  elhagyta  a 
íAJtót.  Tartalmából  kiemeljük  :  Fejér  György  életrajzát ,  mely  egy  au- 
tobiograpbia  fölhasználásával  sok  érdekes  s  ri*szben  nem  ismert  adattal 
illustrálja  e  nagyszorgalmú  s  nagy  tehetségű  író  életét.  Tuboly  Victor 
Sala-Somogy-megye  orsz>ígg}'ülései  követeit  fő-ésalispánait  állítja  össze 
i  XVni.  század  végéig  —  csak  hogy  szeiettük  volna,  ha  azt  a  bizonyos 
orrást,  melyre  hivatkozik  ,   meg  is  nevezte  volna.  Kőváry  Béla  az  alsó 


694  TÍSX5ÍÁ. 

lindvni  vár  mellek  erS (leit  ismerteti  k  tSriSk  liódítáa  korában. 
tet  7'ríají  Miklós  elete  nyitja,  rövid  c&iiitnlntio,  mely  az  újnbb  nnpA'Dril 
jött  ailBtokftt  sem  bitNziiúltn  fül.  Zr/nyi  levele  Lcnpoldlioz  Vau  Jömí 
fordítdHában  már  egyszer  megelent.  A  fOzet  nngy  n^N/íít  BalAton-Fttiií 
Irirása  foglaljn  cl,  mBlybeii  a/oabOiD  semmi  ^tS^tFnt■t'l  adat*  sídfs.  H«i> 
váth  Bálint,  Keszthelyt  mint  vájívárat  ismerteti.  E/;l  kBvoti  SE^glig*!'!- 
Írása  e  egypár  ajirább  ktsilén. 

A  logneveieteaebb ,  sŐt  Ünmagábnii  íb  püeitiv  bersü  irodilmi 
djdouaág  BEok  küEt,  iiiit  olvssúinknnk  tutittal  bujeleiit hetünk  k'ta^í- 
vlll  Rpihr  UynI'itiil  van  :  »  H  mscWu.vi"  F---for:  „Hor  .'«  /ifriKiTBoi  Ki.:- 
MtíJr/«lfi64— li;71.«  K.ít  kötetben  55.  ÍVHH.  A  m-tud.  Akailemin  kln^t- 
kÍHdú  vnllHilata  kiíLdtlsábnn  jelent  meg  —  mely  es«ol  pgy  lij  cjciaiil,  i 
m&gjnr  monogrnphiák^t  iudítá  meg.  Nem  czélunk  ul4be  vágni  e  naokt 
biivebb  ii^iacrtetíJse'nek  ,  hanem  egy  pár  ex/il  oWasúink  keiIvM^rt  m^ 
lehetetlen  el  nem  mondanunk  e  azép  én  komoly  könyvről,  mely  nnnnik 
igazolta,  ile  túl  is  ezárnyaltu  a  huzá  kStÖtt  reményeket,  melyeket  %  tv 
I61e  ktfzlütt  r^^  zletek,  mutatványuk  ébresztettek  nx  olvtuó  lelkiben.  Vort 
az  eg^az  mü  ulSttUuk  vau,  e  annak  minden  olvasója  bizonynyal  eztfng;^ 
rúltt  moDdaiii.  Evek  bossKÚ  sorának  niuuktija  eE.  Roppant  nngysági  ^ 
voltarákat  búvárolt  át  a  szerző,  minden  forrást,  mely  fülveit  tálcáról  nll. 
tanulmányozott  s  ez  úton  e  nagy  foiitoasilgú  yacuK^iiynek  —  melyník  «*■ 
digelé  csak  felületét  ismertük  —  m^ly^be  hatolt.  Tenntisaetes,  hop  ílv 
Ingható  tanulmány  oly  gondolkodó  ^a  elemező  fiit  uiiut  a  Pauler^  »M^ 
uirfiiyek  okBÍnak,erPdm^n3'einek  (Ss  iJ98zefüg);^(!nek  a  siiereplŐ  egyenek  Jri- 
lemének  fjjlia mérésére  vezette,  melvekbSI  aztán  o  fölvett  tárgyának  JAU^ 
gondolt  igaz  és  híi  kéi)^t  mutatta  be,  s  mi  fii  előnye  e  miinek  nly  srt 
és  vouKÚ  eliiadással,  formailag  is  oly  j<'4  dolgozva,  hogy  a  ki  egJH** 
kezébe  veszi  az  olvasatlanul  nem  fogja  le  tenni.  Az  akaJémia  könyvkitdi 
vállalata  e  müvet  egy  egéur.  kis  küiiy Wár,  mind  egnpa  európai  hírű  mOfek. 
társaságiban  kUldé  szét;  Macautay  ll-ik  kütelc,  C-arlyle  frauezla  fotn' 
dalmátnik  Il-ik  kütete,  Boissier  Cicerója  o  vonzó  és  szép  olvasmány,  mdr 
AZ  akkori  római  életet  tárja  fUl,  a  Todil  angol  ptrliftmenti  kormint 
rendszere;  legkiválóbb  termékei  az  európai  irodalomnak.  A  nM^f 
munka,  mely  ezekkel  együtt  küldetett  szét,  megkísérté  ezek  niodoráliu 
Vezflui  fölvett  tárgyát:  t.  i.  iwmt'aak  crítkija  legyen  helyes  a  niQndl, 
hanem  kidolgozása  Ín  é1ve/,)ietri  ~  s  tirüinmel  eons tatáihatjuk,  hug} 
uincs  oka  iiirtllni,  hogy  nzokkiil  i-cyraerre  küldetett  síét. 


KÜLÖNFÉLÉD.  696 

Vog§fe  Waltev  nagy  hírre  emelkedett  >Oesterroicli  von  Világos 
\  zur  Gegenwartc  czimü  könyvének  az  a  része,  mely  bennünket  leg- 
jban  érdekel  s  legtanulságosabb  is  ránk  nézve  ^Az  1848-ki  reactio  és 
enf orradalom «  megjelent  magyar  fordításban  ;  HoíFer  Endrének  épen 
f  Bsabatos  és  tiszta,  mint  az  eredetit  biven  visszaadó  s  gondos  fordi- 
sában. 

A  iKEaESZTTÉM  Magvető  <  legutóbbi  füzetében  Simén  Doino- 
Mtóly  >Az  egyetlen  magyar  anabaptista  könyv «  czím  alatt  igen  érdekes 
izleménj  jelent  meg,  melyet  kivonatilag  ezennel  közlünk.  A  könyv 
íme :  ^Könyvecske  az  igaz  keresztyéni  keresztségről,  és  a  Pápa  An- 
ihristnsnac  Maymozássaról :  A  szent  írásból  nagy  munkával  e  rendre 
lybegyüjtötte  és  öszve  szöreztetett :  Némely  Jámbor  Tudós  emberec 
tal,  kic  anuac  vtánna  Martiromságot  szenuettenec  alao  Németország- 
in  :  Az  Isten  választottinak  tanyittásara  és  felépittessére.  Jerem.  III. 
Kanczatoc  ny  ugarát  magiatoknak,  Es  ne  vessetec  töbszer  a  tevissec  kö. 
be«,  1570.  8-r.  (Ai  — V8=  160  levél  =  20  iv.)  A  könyv  végén  ez 
1:  Colosvarot  Nyomtatott  Heltai  Gáspár  által,  1570  Esztendőben.  A 
Snyv  Dávid  Ferencznek  van  ajánlva.  Az  előszóban  Wilini  előadja,  hogy 
yalai  Farkastól  örvendve  hallotta,  miszerint  Erdélyben  sokan  tisztán 
4zik  és  hirdetik  az  atya  Istent  és  az  ő  iiát  a  Krisztus  Jézust.  Ez  okból 
>rd{tá  le  a  könyvet  a  keresztségről,  tisztán  flamandból  németre  s  killdé 
ekik  nyomatásra,  mert  nálunk,  a  nyomdászok  az  » igazságot  kerülik. c 
arsó  1569.  aug.  19.  A  könyv  párbeszéd  alakjában  van  írva  mester 
I  tanítvány  közt,  s  öt  fejezetre,  illetőleg  köuyre  van  osztva.  Renosi  Tő- 
iér  Jánosnak  > História  Unitariorum«  czíroü  munkájából  nVét  látjuk, 
Qgy  ö  teljesen  ép  példányt  látott  e  ritka  munkából.  Ma  tudtunkra  csu- 
iu  két  csonka  nyomatott  és  egy  kézirati  példánya  létezik  e  műnek. 
^  egyik  a  magyar  nemzeti  múzeum  példánya.  A  másik  nagyon  csonka 
éldány  a  kolozsvári  ev.  ref.  coll.  könyvtáráé.  A  harmadik,  de  már  kéz- 
'%ti  példány f  Simén  könyvtáraiban  van* 


Hibaigazítás.  A  Századok  múlt  V-ik  füzetének  430-ik  lapján 
7-ik  pont  alatt :  Ordódy  Pál  helyett  olvasd  Ordódy  htván  Kih-dif  mint 
ki  küldte  be  Ordódy  Jánosnak  ott  említett  levelét.  Továbbá  a  431-ik 
pon  MDCCCLXXVII.  helyett  olvasd  MDCCCLXXIV. 


TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  VESSELÉNYI  FKHENCZ  NÁDOR  ÉS  TORSAINAK  ÖSt 
F_S         í'ÉSE  \r,iH~  1611.  írta  I\nUo-  Gyntn  ak«d.    lev.    lií- 

H      Hpent,    1876.   (Akikd^mmi    künyvkitidt^    vállalat), 
la,  Ö  réi.  X.  412,  \:,U.  Ára  3  frt  50  kr. 

—  A  TüIiTÉNELEM  ELŐm  IDÜK,   meg¥i%ltv» 
70k ,   s   ax  lijnbbkori    railnépek  életmódja  ia  mzokásai  iltat.  lm 

AiiIiJiuct.   A»   eredeti    3-ik    kíndiijia    utiLii  fordította 

-"-izsgiita  "-'—'-■  =' -I.  I.  k.  Badap^al.  luTH.  Ri>it> 

term.  tára.  8-r^t.  350  I.  ¥ 

—  A   MAGYAH  NEMI  MÚZEUM    könyvtárábeD  UWIUH 
jHÍlUAnyok   jegyükké.   I.   fÜzot.    fiHdapftst,      löTB.   4-i^t.  73. 

phatil  n  in.  nemzeti  múzeum        —vtáriban.) 

—  A  CI-iAlíDIUSOK  1  SETE.    I.  kHt.  TIberiua  kor»,  Í 
1         tiifi    taiiir.    Bitdnp.'Bi,    Athenfteum.    1H7Ü,  Nagy  i-ti^ 

.  1  frt  50  kr. 

—  RAJZOK  A    FORRADALOM   UTÁNI   IDÖKltCJl..  At  éf 
iDBgyKr    katonai     taiiititi^zct.     Irta   Utilni^tfi     Síitidor,     BiiJa)iPSt. 
AtheuaeUGi.  «-rét.   'KW   1.   Ára  1  frt.  íiO  kr. 

—  IRODALMUNK  TÖRTÉNETE  1711  — 1T72.  Irta  1&*I 
SíUinyti  Jóiaaf.  Badapest,  187B.  K-adr.  '207  lap.  Algner  Lajw.  ífl 
1  frt  i'iO  kr. 

—  NÁDASDY  TAMÁS  elaíi  követsége  Erdélyben-  Sz-tt,<a' Silr 
</'jT  r.  tagtúl.  Badapest,  ltJ76.  Akadémiai  könyTkiadú-hivatal.8-rA-&*l 
Ára  50  kr. 

—  AZ  ELSŐ  MAGYAR  POLITIKAI  .SZÍNMŰ  ÉS  KOBA.  li 
BeSlliy  Z^'lí.    Budapest.    1876.    5!í  1.   (Tudnri  értekuzée.   KUljtnnfoMt 
a  *S/dzadok<-l)<jl.j 

—  ItlMA-SZviMBAT  nHÍTÉXETE.  Jeles  kútfők  ujomia.  Í« 
Fiudura    /mrr.  Budapi^st,  1876.   tluflmaiiii  éa  Molnái     »ii.  1.    in  I  6t 

—  KARL  BONAVENT URA  von  LONGUEVAL  Gráf  v.)ii  Boi"í 
Ketter  der  Ilab^burgiscb-^uCerreichi^cbeD  Monarehie,  Von  AruuM  9w 
herrn  v.   W'tihfLiK'k.:    Wien,  BiaumUller.  8-adr.  90  I.  Ár»  1  frt.  iO  It 

—  TÖRTÉNELMI  NYELVÉSZET.  ír U  4'(«nt6o/Ay /jmcí,  Oj^ 
U76.    Ij-adr.  20  I.    Ára  10  kr. 


WERBŐCZY  ISTVÁN 

A   MOHÁCSI    VÉSZ   ELŐTT. 


MÁSODIK  KÖZLEMÉNY. 
VII. 

Midőn  Werbőczy  németországi  eredménytelen  követségé- 
ül hazájába  visszaérkezett,  már  megindult  vala  a  török  háború, 
ily  NánJor* Fehérvár  elestével  végződött.  (1521.  augustus  29.) 

A  király  a  táborból  november  19-ére  Budára  országgyű- 
?t  hirdetett 

A  súlyos  csapás,  mely  az  országot  érte,  mély  benyomást 
tt  a  rendekre,  "ügy  látszik  általánossá  vált  a  meggyőződés,  hogy 
ként  ekkoráig  önzésük  és  meghasonlásuk  volt  a  bajoknak  kút- 
íTása,  csak  áldozatkészség  és  egyetértés  szüntetheti  meg  azokat, 
i  mivel  ügy  a  várak  eleste,  mind  a  magyar  sereg  hadi  munkála- 
tiak sikertelensége  a  pénzügyi  viszonyok  ziláltságára  volt  vissza- 
vethető,  azok  rendezése  képezte  a  tanácskozások  főtárgyát. 

A  rendek  ez  alkalommal  elfogadták  Werböczynek,  már  egy 
>rábbi  országgyűlésen  előadott,  és  most  kétségkívül  ismételt  ja- 
•slatait.  ^)  Önmagukat  megadóztatták.  Egy  évi  mindennemű 
Védelmeik  felét  ajánlották  föl,  és  a  közvetett  adóknak  többféle 
löeit  állapították  mog,  a  melyek  a  nemeseket  és  nem-nemeseket 
•yaránt  terhelték. 

Továbbá  szoros  határt  vontak  a  királyi   és   az   országos 


0    Egy    Werbőczy     által    fogalmazott  eml(5kiraf,     melyet   úgy 
^zik  az  1520-ik  ^vi  országgyül^seu  a  főrendek  az    alsó  uemességhez 
^tek,  (a  budApeati  egyetemi  könyvtár  kézirat  gyűjteményiben)   má- 
ban foglalja  az  1521-iki  pénzügyi  törvények  lényeges  pontjait. 
Századok.  39 


598  WERBftCZT  ISTVÁN  A  MOHÁCSI  vfeSZ  ELŐTT 

kincstár  között.  Az  iitóljbiba  a  megajánlott  adóknak  kellett  be- 
folyni, melyek  az  oi-szág  hadi  szükségeire  voltak  forditAndúk; 
ezelésére  a  Duuftn-inneDi  országrészben  egy  föftr  fe  egy  mme- 
a  Duiiántüli  orszítgrészben  szintén  ogy  füür  és  egy  nemes  vfi,!asi- 
)tt.  A  Dunán-inneni  rész  e^yik  országos  kincstárnoka IfirrMny 

Telentékeny  fizetést  rendeltek  neki :  ezer  forintot,  és  w  or- 
joa  kincstárból  fizetendő  ötven  lovast  bocs&tottak  rcndílkf- 
e.') 

Az  országgyűlés  fölkérte  a  királyt,  hogy  a  jövfl  évben  mfj;- 
ió  hadjárat  előkészítésére  és  vezetésére  egy  vagy   két  íi'- 

lujt  nevezzen.  Lajos  Zoli  Mihályra  és  Paksi  Jdnntra 
bizia  e  tisztet.  =) 

A  köznemesség  körében  már  a  korábbi  országgyülfts^kíii 
.8  —  kétségkívül  Werbőczy  kezdeményezése  folytán  —  íÖlnicrüH 
i  kérdés ;  miként  kelljen  az  alkotott  törvények  végreliajtáaftt  Iw- 
tosHani?  Ez  alkalommal  a  jelenlevő  főrendeket  iolhivtíik,  liop 
keresztény  bitökre  fogadják  a  tönények  lelkiismeretes  meBUi- 
tását ;  a  királyt  pedig,  hogy  fejedelmi  szavára  Ígérje  és  oklerd 
által  ia  kötelezze  magát,  hogy  a  törvényeket  meg  fogja  tartiwi. 
Ugyanakkor  az  országgjülés  a  főkapitányoknak  kötelességflkW 
tette,  bogy  azokat,  kik  a  törvényeket  megszegik  mint  a  közjó  ésu 
egész  kereszténység  ellenségeit,  fegy  vei'  batalmá>'al  fékezzék  nwí, 
és  összes  jószágaiktól  foszszák  meg.  ^) 

Mindezen  végzéseket  a  közoeraesség  alkotta ;  a  főrendek  — 
miként  a  velenczei  követ  jelentéseiből  tudjuk  —  eleinte  vonatoil- 
tak  hozzájárulni,  azonban  a  köznemesség  fenyegető  magalaílA** 
folytán,  megegyezésöket  adták. ') 

')  Sperfogel  löcaei  krónikájnbaii  olvaBBiifc  :  >8tephHuue  W(tW« 
crat  TlieBAUrnrius  Rcgiii.*  (Wagiier.  Aiialectft  Suupusií.  IL  143.)  i^ 
niniltUainnk  egy  törudéke  a  builnpCBti  egyetemi  kdairatgj'üjtemmiTlicD- 
Itt  foráúl  elö  ekik  tétel:  »A<1  salarium  mcum  lOÜO  fl.  Ad  50  wjbíIí- 
:neOB  racionc  stipcndi  i  eoruni  <iO0  fl.  Ad  coBdem  equitCB  racioiK  M 
larii  400  fl.< 

'-)  Ez  kitűnik  az  1523-ik  évi  országgyiile's  XI.  czikkeliSL 

')  A  törvénykönyv  teljes  szövcgo  Kovachichuál.  Vestigia  Conúli- 
orum  513—547.   II. 

*)  Orio  Mrinrz  1521.  rlecembor  11-én  ismertetrt^  a  t^(P«^ 
ki-t,  írja:  »Questo  c  proposto  par  li  NobiÜ.  LJ  Sigoori  c  l'relati  ima  «♦ 


FRARNÖI  VILMOSTÓL.  599 

Az  országgyűlés  áldozatkészsége  által  jelentékeny  haderő 
kiállitását  kívánta  lehetővé  tenni,  mely  tavasz  nyiltával  támadó- 
lag  lépne  föl,  és  Nándor-Fehérvár  visszaszerzését  kísérlené  meg. 

E  czélból  segély  kieszközlése  végett,  az  1522.  elején  tartott 
nürnbergi  birodalmi  gyillcsre  is  küldettek  követek.  A  birodalmi 
rendek  ez  alkalommal  hajlandók  voltak  Magyarország  inegmen- 
t>ésében  közreműködni;  és  Lajos  bajor  berezeg  elnöklete  alatt 
bizottságot  küldöttek  Bécsbe,  mely  ott  a  magyar  királylyal  a 
részleteket  megállapítsa. 

A  tárgyalások  jünius  elején  indultak  meg.  Lajos  király,  ki 
akkor  Csehországban  volt  elfoglalva,  nem  ment  Bécsbe.  Biztoso- 
kat küldött,  a  kik  között  találjuk  Werböczyt  is.  ^) 

A  tárgyalások  többféle  nehézségekbe  ütköztek.  Lajos  ber- 
ezeg és  társai  azon  aggodalmat  is  táplálták,  hogy  mivel  a  ma- 
gyarok a  mült  évi  hadjárat  alkalmával  az  idegen  segélyhadakat 
barátságtalanul  fogadták,  a  német  birodalomból  küldendő  had- 
erő sem  számíthat  kellő  ellátásra  és  előzékeny  fogadtatásra.  Ki 
emelték,  hogy  többen  a  magyarok  közül  fennen  hirdették,  hogy 
szívesebben  hódolnak  meg  a  töröknek,  mintsem  hogy  a  németek 
és  csehek  segítségével  kelljen  magokat  föntartaniok.  Es  mint  a 
magyarok  háládatlanságát  és  roszakaratát  jellemző  tényt  fölhoz- 
ták azt  is,  hogy  nemrég  több  ezer  lándzsát,  melyeket  Németor- 
szágból küldöttek  a  királynak,  a  Dunába  hánytak. 

A  királyi  biztosok  siettek  ezen  hírek  alaptalanságát  kimu- 
tatni. De  minden  erőfeszitésök  mellett  egyebet  nem  eszközölhet- 
tek ki,  mint  azt,  hogy  3000  német  gyalog  a  horvátországi  vég- 
várakba küldetett.  A  további  segélyezés  iránti  határozatok  meg- 
állapítása a  szeptember  1  -ére  újólag  Nürnbergbe  egybehívott  bi- 


leano  assentire,  per  nientc  mcno  tameti  banno  convcnuto  condescendcre 
«iiiche  loro,  et  cosi  con  gran  diificoltá  hanno  terminato  et  tcuuto  la 
<lieta.« 

')  Lajos  1522.  május  10-^n  Szakmári  György  esztergomi  erse- 
ket, Báthori  nádort,  Sárkány  Ambrust,  Korlátkövy  Pdtcr  ^s  Trepka 
Ádám  udvarmestereket,  Werböczyt,  Balassa  Ferenczet  és  Decshazy  Ist- 
vánt nevezi  biztosaivá.  (Eredetije  a  budai  nádori  levéltárban,  másolata 
a  nemzeti  múzeumban.) 

39* 


600  wrrhAczy  istván  a  mohácsi  ví:sz  klötc 

i'odalmi  gyűlésre  hiilasztatotf,  hovíi  a  magyar  rendek  is  ldildj«> 
nek  követeket.  ^) 

A  magyar  rendek  augiistas  10-én  tartott  részleges  grülé- 
Bőkben  egy  főpap,  egy  í'öúi-  és  négy  kfiznemesliftl  4lUtott&k  ösz 

etséget. ")  Ezek  a  következők  voltak :  Macedóniai  L4«il* 
mi  püspök,  Korl&tkövy  Péter  főudvarmester,  Werb-'irxy  lA- 
3ethey  Jánoa  alnádoi'.  Pogány  Zsigmond  és  Kenderes§y  Síi- 
tanácsosok.  November  közepe  tAján  érkeztek  Nürnbergbe,  éí 
■  íiö  19-én  fogadtattak,  a  mikor  Macedóniai  Lászlö  adta  eló  J 

«■  nemzet  kérelmeit. ') 

A  birodalmi  gyűlés  csak  r  hónap  míilva  közié  határim- 
„,JL:  4000  gyalogot  ajánlott  föl,  k  a  jövő  év  május  25-én  örVa- 
nek  Soproiiyba,  éa  bat  hónapon  fognak  a  király  reiidelkFffc 
sere  állani.  Ezen  ajánlat  is  sülj      föltételekhez  volt  kötve.  •) 

Werbőczy  1623  elején  í  jzelt  vissza  MugvarorsKáftia. 
Az  utazás  és  a  nilrnbei'gi  tartózkodás  nagy  összegeket  nyelt  ri- 
Mielőtt  6tra  kelt  az  oi-szágos  kincstárból  1000  forintot  vpU 
föl. ')  De  ezen  összeg,  úgjlátözik  nem  volt  elegendő,  mert  mi- 
előtt Nürnberget  elhagyná,  Salamanca  tíábor  ausztriai  kini.'star- 
tötól  300  magyar  forintot  kellett  kölcsön  vennie.  ') 

Visszaérkezésekor  az  országot  nagy  zavarban  találta.  Ai 

')  A  Uirodaluii  küldöttségnek  1532.  jiimus  15-eii  kelt  viltii- 
irata  a  [nngyar  biztosok  olÖterjsaatdeáre.  (A  Wetböczy-fele  kíjziratgyfif 
Icméuybeii,  a  budupüsti  L'gyetemi  kj^iiyv tárban.} 

')  Az  augustus  10-iki  gyüMs  vígEÍsoi.  (Egykonl  iral  oajál  !«>»■ 
irat  gyíijleménycmben.) 

')  A  követek  riíszdre  adott  k.  inatructió  a  Werb(ic/y-féle  kéíirit* 
gyűjtemény  ben.  Ez  instructiúlian  a  kliveCek  köEt  a  győri  pllsptk  ^ 
DrágtTy  Jánoa  tárnokmester  ia  cIofordiÜniLk.  Ezek  kétségkívül  >  kiril; 
téatérÜi  küldettek.  A  Macedóniai  l.ászlú  beszéde  iigyanaKon  érlx* 
nyointatáBbnn  mygjdlent,  (Egy  példííiiy  Szalay  Ágoston  gyiijtem^uy^ 
beii.)  Ebben  csuk  n  s/.ífvogticD  inegneveielt  bat  kíivet  neve  fordul  eK- 

*)  A  birodalmi  gydle's  vitlaszirutii  a  Werbőczy -féle  k^sirati  gjíü- 
teméuybeii. 

>}  WerbÜczynek  foiitelili  említett  ttziimadiUai  között  e  k^I  lél«l< 
találjuk  r  'Miebacji  Kendureasy  ad  legacioueni  ot  viam  Norinbcrgeiiwn 
.riUii  ü.  Accepi  pro  me  ad  eandem  viam  liioO  fl.c 

°i  WerbÖCínynek  1522.  dee/einber  23-éii  kelt  kUtelnv^A  Itt- 
ndta  lloivál  Inlüiin  i,  m,  Wá.  I. 


FBAKKÖI  VILMOSTÓL.  6  Q 1 

1521-ik  évi  törvények,  az  alsó  nemesség  által  követelt  biztosítékok 
daczára,  végre  nem  hajtattak.  Az  adókból  csak  csekély  összegek 
folytak  az  országos  kincstárba.  A  véghelyek  előbbi  elhagyatott 
állapotukban  maradtak.  A  pártküzdelmek  lángja  ismét  magasan 
fellobogott.  E  mellett  a  határszéli  basák  folytatták  dúlásaikat, 
és  egy  nagy  török  hadjárat  híre  is  rémületbe  ejtette  a  nemzetet. 

Ily  körülmények  között  előre  volt  látható,  hogy  a  (1523) 
Szent-György  napjára  kihirdetett  országgyűlés  komoly  zavarok- 
nak lesz  színhelye. 

A  köznemesség  gyűlölete  leginkább  Báthory  István  sze- 
mélye ellen  irányúit,  kit  négy  év  előtt  az  udvari  párt,  Szapolyay 
János  ellenében,  a  nádori  méltóságra  emelt.  Megbuktatása  nyil- 
tan  kitűzött  czélja  volt.  Az  országgyűlésen  súlyos  vádakat  hoz- 
tak föl  ellene,  hogy  a  közjövedelmeket  elsikkasztotta,  a  törökök- 
kel titkos  összeköttetésben  áll,  hogy  az  ő  tudtával  öcscse  hamis 
pénzt  veret,  sat.  A  köznemesség  nem  vizsgálva  e  vádak  alapossá- 
gát, azt  kívánta  a  királytól,  hogy  Báthoryt  foszsza  meg  a  nádori 
méltóságtól,  és  kényszerítse  az  elsikkasztott  pénzek  visszatéríté- 
sére ;  kijelentette  hogy  míg  a  király  ezt  meg  nem  teszi,  nem  fog 
adót  megajánlani.  *) 

A  király  a  Báthory  ellen  felhozott  vádaknak  kétségkívül 
nem  adott  hitelt.  Jól  tudta  azt  is,  hogy  a  törvényes  formák  mel- 
lőzésével fosztani  meg  öt  méltóságától,  igazságtalan  eljárás 
volna ;  de  az  a  hir,  hogy  a  szultán  Drinápolyból  megindult,  és  a 
bizonyosság,  hogy  adó  megszavazása  nélkül  az  ország  el  van 
veszve ;  kényszerítette,  hogy  a  nádort  a  nemesség  gyűlöletének 
föláldozza.  Kinyilatkoztatta  tehát,  hogy  Báthoryt,  az  ellene  föl- 
hozott vádak  alapján,  a  nádori  méltóságtól  megfosztja.  Azonban 
az  országgyűlést  nem  hívta  föl  utódjának  megválasztására ;  kije- 
lentette, hogy  ezentúl  személyesen  fogja  a  kormányt  vezetni,  és  a 
nádori  hivatal  teendőit  végezni.  -) 


*)  Massaro  Ferencz  velcnczei  követségi  titkár  jelentése  Budáról 
1513.  octóber  5-én. 

'^)  Hazai  történetíróink  ekkoráig  nem  bírtfik  tudomással  arról,  hogy 
Uáthory  kétszer  fosztatott  meg  a  nádori  méltóságtól.  Kétségtelen  ez 
Massaro  jelentéséből,  a  lengyel  díplomatiai  iratokból  (Aeta  Tomiciaua. 
YJ.  290.  327.  11.)  és  egy  a  Nemzeti  Múzeumban  őrzött  ítélet-levélből. 


602  WERBŐCZY  ISTVÁN 

Az  orsíiággjülés  ezutáo  két  forint  jidöt  ajánlott   meg. 
ország  Tödelme   érdekében    több  végzéat  alkotott,    és  nyugod- 
tan oszlott  szét. 

Azonban  Szapolyayt  és  pártját  nem  elégítette  ki  Biitliorj 
tn  megbuktatása,  Elí^rkezettnek  látta  most  az  idÖt,  hogj 
,5  csapást  mérjen  az  udvari  pártra.  Werbőczy  is,  ki  ekkur^, 
.tosan  a  háttérbe  vonult,  most  pártjának  nyíltan  élére  áll,  fe 
talmaB  szavával  mindinkább  fölzaklatja  a  szenvedélyeket.  A 
zeledö  veszély  és  a  növekedő  zavar  elég  alkalmat  és  anyagot 
ilgáltat. 

Az  1524.  septemberben  tartott  országgyűlésen  Werbőcij 
az  ország  gyászos  viszonyait ,  hosszabb  beszédben,  sötét  sxinek- 
kel  ecsetelte,  éa  nyiltan  kijelentette,  hogy  ha  a  rendek  az  elh»- 
talmasodott  bajokon  rögtön  nem  segitenek,  az  ország  meulhetrt- 
lenül  elvész. ') 

A  köznemesség  soraiból  heves  kifakadások  hangzottak  161 
a  királyt  környező  urak  ellen,  kik  a  törvények  végrehajtását  meg- 
hiúsítják, és  magokat  a  kíJzterhek  alól  kivonják ;  &x  idegenek  el- 
len, kik  törvény  ellenére  hivatalokat  bírnak  és  a  közjövedelmeklien 
részesülnek;  a  klilhatalnmk  követei  elten,  kik  illetéktelen  és  U- 
ros  befolyást  gyakorolnak  az  ország  Ügyeire. 

Azonban  a  köznemesség  legnagyobb  r6sze  már  néhány  lup 
míilva  szétoszlott,  egy  ^  zámoa  tagból  álló  választmányt  hagyrt 
hátra,  mely  hivatva  volt  a  főrendekkel  éa  a  királyijai  az  alttt- 
tandü  törvények  iránt  megállapodásra  jutni.  A  tárgyalások  "lí-g 
folyamatba  11  voltak,  midön  octóber  elojí'n  hire  jött,  hogy  Szőrén* 
Ó3  a  szomszéd  vái'ak  a  török  kézre  jutottak. 

E  bir  nagy  mozgalmat  keltett.  A  köznemesség  választmi- 
nya  megjelent  a  király  clött,  kihez  Werllicty  beszédet  intéietl 
Előadta,  hogy  már  atyjának  uralkodása  alatt  számos  vár  keríkll 
az  ellenség  hatalmába ;  most  is,  a  király  gyalázatára,  az  onoiS 
kárára,  egymást  érik  a  veszteségek.  0  felségének  —  moudá  tdbbi 
között  —  Magyarországon  kívül  vanuak  egyéb  országai  és  feje- 


>)  í»l.!á,ify  (l75Ö-iki  kiadás  69—71  11.)  adja  a  begz^del,  melyet 
Werbőczy  tartdtt  volim.  Azonban  lietsdglelen,  hogy  iiz  tSp  oíy  kovíní 
W.  müve,  mint  u  Tuborúuúl  elöfordnló  beszed,  melyet  1519. 
a  |iúpiLlioz  tartott  volua. 


FEAKSÖI  VILMOSTÓL.  603 

delmi  rokonai,  kikhez  veszély  esetén  menekülhet ;  de  a  nemesség 
sorsa  szorosan  van  összekötve  az  ország  fönmaradásával.  Buzdí- 
totta, hogy  erős  kézzel  ragadja  meg  a  kormányt;  a  rendek  buzgó 
közreműködését. nem  fogja  nélkülözni.  »Ha  azonban  ö  felsége  nem 
gondoskodik  róluk,  kényszerítve  lesznek  önmagok  intézkedni  a 
veszély  elhárításáról,  és  bajaik  okozóin  boszűt  fognak  állani. « 

A  király  nevében  Szálkai  László  cancellár  válaszolt,  ö  fel- 
sége —  így  szólt  —  mindenkor  lelkiismeretesen  teljesítette  ural- 
kodói kötelességeit ;  ezentúl  is  mindent  meg  fog  tenni  Magyar- 
ország érdekében,  mely  kedvesebb  előtte  egyéb  országainál,  ro- 
konai- és  barátainál.  A  csapásoknak,  melyek  az  országot  érik, 
okait  az  ellenség  roppant  hatalmában  kell  keresni.  A  további  ve- 
szélyek elhárítása  végett  kész  mindenét  föláldozni,  söt  életét  is 
koczkára  tenni.  Remélli,  hogy  a  rendek  buzgón  fogják  támo- 
gatni. 

Mindazáltal  a  végzések  iránt  nem  jött  egyetértés  létre.  Az 
országgyűlés  eredmény  nélkül  oszlott  szét.  ^) 

Még  hevesebb  jelenetek  fordultak  elö,  és  merészebb  követe- 
lések voltak  hallhatók  az  1525-ik  évi  Szent-György  napján  tartott 
országgyűlésen.  Az  állapotok  ugyanis  nem  fordultak  jobbra.  Es 
az  elkeseredést  jelentékenyen  növelte  az  a  körülmény,  hogy  a  ki- 
rály, Báthory  Istvánt  visszahelyezte  a  nádori  méltóságba  és  a 
köznemes  ülnököket  az  országtanácsból  kizárta. 

Az  köznemesség  sürgető  fölhívására ,  május  18-kán  Lajos 
egyedül,  a  főrendek  nélkül ,  jelent  meg  a  Rákoson,  hol  tisztelet- 
teljesen fogadtatott.  A  köznemesség  szónoka  beszédében  többi 
között  azt  a  kérdést  intézte  Lajoshoz,  vájjon  kik  az  okai,  hogy 
a  korábbi  országgyűléseken  alkotott  törvények  nem  hajtatnak 
végre?  Lajos  kitéröleg  válaszolt,  hogy  annak  nem  ö  az  oka. 

A  szónok  folytatólag  előadta  az  nemesség  kívánatainak, 
hosszú  sorozatát :  a  király  távolítsa  el  a  német  udvarnokokat,  a 
Puggereket,  a  császári  követet  és  a  velenczei  ügyviselőt ;  minden- 
nemű hivatalokra  csak  magyarokat  alkalmazzon ;  vonja  szám- 


*)  Guidoto  velenczei  titkár  Budáról  1524.  octóbcr  11-ikán,  Con- 
taríni  velenczei  követ  Bécsből  octóbcr  15-en,  Krziczki  lengyel  követ 
octóber  6-án  éa  november  11-én  kelt  jelentéseik. 


604  WKUHÜCZÍ  ISTviü  A  U0HÁC8I  ViSZ  ELŐTT 

adAsi'a  a  pénzverdék  tiszteit ;  altadályozza  meg  a  közjöíedelmpk 
eltékozUsát;  íiz  orBzáRtaiiácsot  ismét  alakítsa  &t;  és  koteleae 
mag&t.  hogy  a  határozatokat  végre  fogja  hajtani;  stb. 

A  király  ra&snapra  ígérte  víilaszát.  De  miíel  ez  több  napig 

,  elunván  a  hosszas  várakozást  és  a  sikertelen  tan&cskoz^, 

A  köznemesség  abban  állapodott  meg,  hogy  június  24-én  flulym- 

fejenként  és  feg\-ví'roscn  össze  fog  gyűlni,  az  ország  megm^n- 

jftröl  és  a  törvények  végrehajtásának  biztosítftsáról  tanárrsko- 

vndó ;  a  főrendeket  is  meghívta,  oly  kijelentéssel ,  hogy  ha  meg 

n  jelennek,  hazaárulók  gyanánt  fognak  tekintetni. 

A  köznemesség  ezután  szétoszlott ,  végzéseinek  foruiulíizi' 
t  ismét  egy  választmányra  bízva.  A  főrendek  ez  alkalommal  is 
megtagadták  hozzájárulásukat  a  végzésektől,  melyeket  a  kiráW 
ím  erősített  meg. 

Június  5-én  királyi  rendelet  jelent  meg,  mely  a  hatvaa) 
gyűlés  megtartását  eltiltotta,  és  a  nemességet  fejenként  meglívt» 
a  Szent-Mihály  napján  Budán  tartandó  országgyűlésre. 

Azonban  a  mozgalom,  inely  országszerte  megindblt,  ixik- 
hamar  meggyőzte  a  királyt  airöl,  hogy  a  hatvani  gjülés  akar&lA 
ellenére  is  meg  fog  tartatni,  és  hogy  további  ellenszegülése  csak 
sülyoshitaná  a  helyzet  nehézsf'geit. 

Ekkor,  jftuius  közepe  táján,  az  udvarnál  lényeges  fordulat 
áll  be,  íij  politicai  irány  emelkedik  uralomra.  Ennek  vezérgoo- 
dolata :  egész  erÖvel  oltalmazni  a  korona  tekintélyét ;  ile  egyíitbl 
kielégíteni  a  nemzet  jogos  igényeit,  és  megnyerni  a  köznemesség 
vezéreit. 

A  király  elbocsátotta  a  német  udvai'nokok  tetemes  résiét 
A  császári  követnek  éa  a  velenczei  ügyviselőnek  értéseié  adta. 
hogy  szívesen  látja,  ha  az  országot  elhagyják ,  a  mit  meg  is  tet- 
■.ek.  A  népszerűtlen  Brandenburgi  György  szintén  visszatért  stü- 
lo  földjére.  A  Fuggcrfk  szoros  számadásra  vonattak,  és  egyelőre 
Magyarországban  levő  összes  vagyonuk  zár  alít  vétetett. 

Ugyanakkor  Szálkai  László  es/tergonii  érsek  fyzifiolffiy 
J(i)io8-s&\  érintkezésbe  lépett,  a  ki  is  jövő  magatartása  iránt 
megnyugtató  biztosításokat  nyfijtott. ')  niin-zii  Ehk  királyi  kiuc; 

'1  C<iv<yijr)'f:  biborrok  jnipai  legattiu  1525.  június  18-án  Buditól 


FBAKNÖI  VILM08TÓL.  606 

tárnok  pedig  Werböczyvel  állott  szoros  összeköttetésben ,  és  míg 
egyrészről  hűségére  és  hazaszeretetére  hivatkozva  a  korona  jogai- 
nak oltalmazására  buzdította ;  kilátásba  helyezte,  hogy  az  udvar 
a  gyökeres  reformok  keresztül  vitelét  nem  fogja  akadályozni.*) 
Az  udvari  körökben  azon  hír  volt  elterjedve,  hogy  Werbő- 
czy megnyerte  a  királynét,  kit  biztosított,  hogy  a  hatvani  gyűlés 
vissza  fogja  állítani  a  korona  megingatott  tekintélyét,  ezentúl 
Lajos  valódi  király  és  ö  Mária  valódi  királyné  lehet;  minek 
következtében  azután  Mária  bírta  volna  rá  Lajost ,  hogy  a  hat- 
vani gyűlés  megtartását  ne  ellenezze.  -) 

Az  kétségtelen,  hogy  Werbőczy  a  hatvani  gyűlést  megelőző 
napokban  a  királylyal  szoros  összeköttetésben  állott,  és  irányadó 
befolyást  gyakorolt  a  fejét  vesztett  udvarra. 

vni. 

Werbőczy  az  elsők  között  volt,  a  kik  Hatvanban  megjelen- 
tek, hogy  a  gyülekező  nemességre  befolyását  érvényesíthesse. 

Még  a  kitűzött  határnap  előtt  érkezett  hozzá  Lajos  ki- 
rálynak küldötte,  ki  a  következő  titkos  tizenetet  hozta :  A  király 
elégületlen  a  főpapok-  és  urakkal,  kik  támogatásukat  megtagad- 


Kómába  küldött  jelentésében  többi  között  írja:  ^Ne  li  ultimi  ragiona- 
menti  bavnti  con  Strígoniense,  mi  ha  detto,  eh  el  ha  molto  ben  composto  el 
Vayvoda  di  Transylvania  col  Ke." 

*)  Thurzó  Elek  BuáÁTÓl  1525.  június  18-án  Werbőczy hez  intézett 
levcle'ben  írja ,  hogy  sógorát ,  kit  hozzá  küldött  volt ,  most  visszabo- 
csátja.  £z  tudósítani  fogja  őt  az  udvarnál  történtekről.  Viszont  fölkéri 
>ex  fídeli  amicitia  inter  nos  habita . . .  faciat  me  certiorem  de  his  quc 
pertinent  ad  rem  . . .  Nnnc  est  tempus  ,  ut  sit  aliquis  finis  malornm  ,  et 
nova  finnt  omnia^  que  sint  ad  bonum  Regié  Maientatis  et  Regnorum  siw- 
rum.  £go  autem  rogo ,  ut  me  a  calumuiantibus  defeudat ,  quantum  po- 
test,  quia  sünt  nonnulli ,  qui  contra  me  fabricant  aliqua.«  (A  levél  ere- 
detije a  b.  Révay  család  stjavnicskai  levéltárában.) 

2)  Guidoto  zárjelentésében  írja :  »Dubitano  che  a  Diéta  di  Otva 
sia  sta  facta  cum  consentimento  di  la  Serenissima  Regina,  cussi  pcrsuasa 
del  novo  Pallatino  innanti,  el  fusse  electo,  sotto  pretexto  de  far ,  che  lei 
seria  Begina  et  íl  Serenissimo  Re,  et  luno  et  laltro  estimati  come  debono 
esser  li  regali ;  la  qual  persuase  ad  sua  Majesta  di  andar  in  diéta  et 
compiacer  a  li  nobelli.« 


606  WEKBAcZY  Í9TVÁN  A  MOiliCSl  VÉSZ  El.tiTT 

:  tőle,  lialaliaát  sokfélekép  megszorítják,  és  a  aemesség  ebifo- 
tra  törekednek.  Az  Ö  utiszol&sukra,  akaratja  elleu,  ii'ta  alá  t 
lat'Ietet,  mely  a  hatvani  gyűlést  betiltotta.  Most  is  ijosztés  ét 
j^egetés  &ltal  vissza  akarják  tartani  a  Hatvanban  valö  megje- 
iBtöl.  De  nem  fog  többé  reájuk  hallgatni,  hanem  minden- 
re megjelenik  a  rendek  között.  Ezentúl  az  oi'szágnak   valódi 
•filya,  nem  szolgája  akar  lenni.  Ezek  után  fölhívta  Werbóciylt 
ítoaítsa  öt  a  felöL  hogy  ff-lelem  nólkiil  Jöhet    Hatvanba.   Jíeu 
elkedik  hűségében,  csak  tanácsosainak  ellenvetéseit  akujs 
Bgczáfolni.  ') 

Werbőczy  ezalatt  buzgón  fáradozott,  hogy  a  tömegesen  Hít- 
vanba  sereglö  köznemességet  —  melynek  száma  egykorá  einl^ 
kek  leírásaiban  7000  és  15,0Ü0  között  ingadozik  —  lecsülit- 
pitsa.  >Ne  féljetek  ^  monda  nekik  —  ö  fölaége  igaz  királya  6s 
liú  szolgája  az  országnak,  velünk  lesz  ö  minden  ügyeinkben.(  Lo- 
ítvítnyára,  hatvan  tagból  álló  követség  küldetett  Budára,  mrij 
ji  királyt  meghívta  és  biztosította,  hogy  a  i-endek  tiszteletteljesen 
fog^ják  fogadni,  és  minden  kívánatait  teijesitendik. 

A  király  (jíinius  28-án)  azt  válaszolta,  hogy  haladék  iií'l- 
klil  ütuak  indul.  Azonban  tanácsosai  ismét  eltérítették  határú- 
zatától.  Ajánlatukra,  néhány  nrat  küldött  Hatvanba,  kik  a  tárgys- 
lásokat  megkezdjék.  De  ugyanakkor  oly  értelmű  titkos  üzenetül 
küldött  "Werböczyhez,  hogy  teljesltendi  igéretét  és  megjelenik 
a  rendek  körében ;  ezek  tehát  küldöttfit  ne  hallgassák  meg,  s  w 
bocsátkozzanak  velÖk  tárgyalásba."-) 

Ügy  történt.  A  rendek  kijelpiitiíttC-k,   hogy   magával  a  ki- 


')  Eieii  nfdzleteket  ú  CeíszÁT-tHe  egykorú  iiapl6bó)  kölcsönÜiiilL 
miily  aí  „Analectft  aaeculi  XVl"  cziiiiíi  Wcrboczy-fiílo  k^iiratgjőju- 
in^nylien  i'iríztctik.  Ab  I.'jü.'j-ik  cvi  udvari  sziimadáa okban  pedig  e  telrf 
lel  tnUlkoziuik  jiiiiiiis  ^^-áii.  „(iÍROrgio  Dobay  sc^rviCori  nOKtm  (t.i.  l'bw 
y.ö  EU'k  kincstárnoké)  putn  liturín  Uegiie  Miiiüstatia  ad  Uomiuutn  Ma^ 
rum  Stcplianum  Werbowuzy  ...   ad  HathwsD  minso".  .  . 

-)  Az  említett  naplóban.  Eh  a.x  l.'i2.'i-ik  évi  királyi    számadiaak- 
baii  jiínios  2S-rft  föl  van  jogyoivo  :  »Urbano  de  Battliydu  Secreiwio it 
gí<?  Maiestntid  per  MiíjcBlatcm  su'km  ad   Ujminum  íi(eph«nutii  Wf 
uav  .  .  ,  jiil  Iluthwan  iniseo.*  ■   • 


FRAKNÓI  VILMOSTÓT..  607 

rálylyal  óhajtanak  tanácskozni.  Es  egy  második  követséget  me- 
nesztettek Budára,  mely  Lajost  újra  meghívja. 

A  király  ekkor  —  miután  Werbőczyvel   még   üzeneteket 
váltott*)  — jül.  2-án  útra  kelt,  Burgio  nuntiuSjKarnkowski  lengyel 
követ  és  számos  magyar  űr  kisérte.  Július  3-án  érkezett  Hat- 
vanba, és  még  az  nap  megjelent  a  nyílt  mezőn  egybegyűlt  neme- 
sek között. 

Werbőczy  két  óráig  tartó  magyar  beszéddel  nyitotta  meg  a 
tanácskozást.  Elénk  színekkel  rajzolta  az  ország  veszélyes  helyze- 
tét, az  elhatalmasodott  rendetlenséget,  a  nemesség  sikertelen 
igyekezeteit.  » Jól  tudjuk  —  monda  többi  között,  —  hogy  mind- 
ezeknek nem  ő  felsége  az  oka,  kinek  kegyességét  ismerjük.   Okai 

az  ui'ak,  kik  kielégíthetetlen  hírvágyuk  befolyása  alatt,  rósz  tana- 

ff 

csaikkal  tévútra  vezették.  O  felségének  érdeke  és  az  ország  javára 
egyaránt  követeli  tehát,  hogy  mindazokat,  kik  hütelenül  szol- 
gálták, foszsza  meg  hivatalaiktól,  és  hü  hazafiakat  rendeljen  he- 
lyettök. Ha  ö  felsége  kérelmünket  teljesíti,  befogjuk  bizonyítani, 
hogy  a  magyar  vitézség,  melytől  hajdan  ellenségeink  rettegtek, 
még  nem  halt  ki  végkép  U  Beszédje  végén  azon  kérdést  intézte 
a  nemességhez  :  vájjon  híven  tolmácsolta-e  nézeteit  és  értelmeit  ? 
Egyhangú  helyeslés  követte  szavait.  Némelyek  a  királyhoz  for- 
dulva kérték :»  Szabadítson  meg  minket,  és  szabadítsa  meg  ma- 
gát felséged  rósz  tanácsosainak  zsarnokságától !« 

A  tanácsosok,  kik  ellen  a  nemesség  gyűlölete  irányúit,  Szal- 
k  ai  érsek,  Báthory  nádor.  Sárkány  országbíró  és  Thurzó  Elek 
kincstárnok,  kisérletet  tettek,  hogy  magokat  e  vádak  ellen  meg- 
védjék. De  ezzel  még  inkább  fölingerelték  a  tömeget,  mely  szen- 
vedélyes kiáltásokkal  szakította  meg  beszédeiket.  Szapolyay  Já- 
nos szava  is  hatás  nélkül  hangzott  el,  midőn  a  rendeket  intette, 
hogy  türelemmel  várják  be  a  király  elhatározását.  >Ne  várjunk 
—  így  szólottak  a  vezérszónokok   —  ne   halogassunk   semmit  ; 


^)  As  1525-ik  évi  udvari  számadásokban  július  l-re  a  következő 
tételekkel  találkozank  :  ^Sebastiano  Kys  Németh  adolescenti  Begie  Ma  - 
íeetfttifl  per.  IL  a.  ad  Hathwan  misso  . .  »És  Eodem  dia  Thome  Nadasdy 
Secieterid  lUgie  Maieetatís  per  M.  s.  rursum  ad  Hathwan  mlssoc.  £« 
pffjanMKT"  BF»  '  CSialn  Bene  dek  is  küldetett  Hatvanba. 


wERuöcay  ISTVÁN  a  mohácsi  véss  elütt 


gyűljünk  ÖS6Z1!  Iiulnap,  vfilaezszuiik  új  nádort  és  ké);jülc  iol  Ő  fel- 
ségét, bogy  erösitwe  meg.  »Úgy,  ügy  —  kiáltak  —  flgy  kell,  dgj 
kell.  Es  ha  vaiaki  ellentartó  volna,  mind  fejenkéat  Imljuu  meg. 
T  ^hoi-y  István  menjen  ki  innét,  ne  tegyen  visszavonást  az  w- 
^ban.   Ha  nfni  akar  menni,  ugyan  ottan   szállftsüu  litojjuk 

,ACzonkéiit !« 

Midőn  a  nyugalom  lielyre&Uott,  a  kii-Aly  kijelenti',  Logy  mís- 
p  közlendi  határozatát.  A  nemesség  ineg  volt  elégedve  ée  stíA- 

dzlott  Báthory  és  Sárkány  nem  látták  czélszerUoek  bevftnú » 
következő  napot.  Az  éj  homályában  olmenekiiltek. 

Ennek  hii'ét  a  köznemoK^íég  nagy  örömmel  fogadta.   AoDíl 

,'véabbé  volt  megelégedve  a  kii-álynak,Szalaházy  Tamás  ve^^zprémi 
litspök  és  Drágfy  János  temesi  gröf  által  küldött  (lzeuetével,melj 
ben  kijelenté,  hogy  igazságtalanság  volna  bárkit  tör\*ényes  eljárJis 
nélkül  fosztani  meg  hivatalától ;  de  ö  kész  vizsgálatot  indltaoi,  te 
megtenni  a  mit  a  jog  és  igazság  követel.  Ez  üzenet,  bár  maga 
Werbőczy  terjesztett*  elö,  nagy  vihart  idézett  föl.  A  nagy  több- 
ség i'ögtön  hozzá  akart  látni  a  nádorrálasztáshoz,  a  mit  kétsÖgklvAl 
csak  AVerböczy  akadályozott  meg,  nzzal  az  inditvftuyayal,  hogy 
kíiveteket  kel)  küldeni  íi  kir.'ilyhoz,  a  kik  jóvahagjA>át  eszkíjíüljík 
ki.  Ez  elfogadtatott.  És  azonnal  négy  nemes  ment  a  királyhoZ;  a 
ki  most  kijelenté,  hogy  nem  ellenzi  a  nádori  méltóság  betöltéséi 
Jelentésük  határtalan  lelkesedéssel  fogadtatott.  A  válasz- 
tás rögtün  megtörtént.  A  megválasztandó  személy  iránt  nem  mf- 
fűlhetett  fül  véleményeltérés.  aKit  tehetnénk  —  így  beszéltek  a 
szónokok —  kit  választhatnánk  jobbat  és  kegyi-I:iiesebbet,  igazab- 
bat és  vigyázóbbat,  kinek  az  ország  és  a  közönség  romlása  in- 
kább fájna,  a  ki  inkább  tudná  az  ország  szabad>ágát  é> 
törvényét,  mint  Werböezy  uramat  ö  kegyelmét?  Mi  szükség 
nékünk  mindétig  olyant  tennünk  nádorispánná  .  kinek  lueg 
tanülni  kell!  Nem  jubb-e  nekünk  olyant  teunünk,  ki  miu- 
denl  tud  és  mást  is  taníthat?  Yálaszszunk  valaha  a  mi  tagunk- 
ból is,  necsak  mind  a  régi  íii'  nemzetből,  nádorispánt,  kinek  fíij- 
ion  a  szegény  nemes  nép  régi  nyoraoi'úsága.T 

A  tömeg  egyhangúlag  helyeM-lte.   xÜgy,  úgy  atyámfiai  — 
kiálták  —  tetszik,  ötét  vála</.sz;t  kegyelmetek,  meeérdemli.c 
És  Werbőczy  Magyarország  nádoré 


FRAKNÓI  VILMOSTÓL.  609 

Míg  egy  küldöttség  a  választást  a  királynak  bejelentette, 
két  nemest  hurczoltak  elő,  kik  egy  Sibrik  nevű  úrnak  szolgála- 
tában állottak,  és  aiTól  vádoltattak,  hogy  Werbőczy  ellen  orgyil- 
kos merényletet  kísérlettek  meg.  A  nemesség  rögtön  föl  akarta 
őket  konczolni.  "Werbőczy  csak  nehezen  tudta  őket  megmen- 
teni, Ígérvén,  hogy  Budára  viteti,  s  ott  törvényszék  elé  állít- 
tatja. 

Ezen  incidenstől  csakkamar  elvonták  a  közfigyelmet  a  visz- 
szaérkezett  küldöttek,  a  kik  előadták,  hogy  a  király  jóváhagyja 
a  választást,  és  másnap  a  rendek  színe  elő  ünnepélyesen  meg 
fogja  erősíteni.  A  nemesség  öröme  nem  ismert  határt.  És  túl- 
áradó lelkesedése  által  elragadtatva,  a  többi  országos  hivatalo- 
kat is  szétosztotta  kegyeltjei  között.  Várday  Pál  egri  püspököt 
esztergomi  érsekké  és  királyi  cancellárrá,  Drdgfyf  országbí- 
róvá, Kanlzsay  Lászlót  tárnokmesterré,  a  hős  Frangepdn  Kris- 
tófot horvátországi  bánná  kiáltotta  ki. 

A  következő  napon  Lajos,  az  urak  által  kísérve,  megjelent 
a  gyűlésben,  és  kijelenté,  hogy  Werbőczy  megválasztatásához 
hozzájárul. 

Ekkor  megszólalt  Werbőczy.  Hálát  mondott  a  király  ke- 
gyelmessége-, az  urak  jóakarata-  és  a  nemesség  szeretetteljes  ra- 
gaszkodásaért. De  sírva  könyörgött,  hárítsák  el  tőle  a  súlyos 
terhet.  O  —  úgymond  —  nem  érdemli  meg  e  magas  méltóságot, 
nem  is  fogja  azt  kellően  betölteni.  Vegyék  tekintetbe  hü  szolga- 
latait,  s  ne  akarják  romlását.  0  tudja,  hogy  sem  a  királyt,  sem  a 
rendeket  nem  képes  kielégíteni.  Válaszszanak  nádorrá  mást,  ki- 
nek meg  vannak  arra  a  kellő  tulajdonságai. 

>Nem  akarjuk  —  kiálták  párthívei,  —  nem  akarjuk !  Egye- 
bet sem  ő  felsége,  sem  az  urak,  sem  az  ország  nem  választ.  Ha 
tudnák,  hogy  elég  nem  volna  te  kegyelmed  reája,  nem  választa- 
nák, te  kegyelmedet  reája.  Kegyelmed  ne  vonja  meg  magát  az  ő 
felsége  és  az  egész  ország  szolgálatául.* 

A  jelenlevő  urak  szintén  csatlakoztak  a  köznemesség  kérel- 
meihez. Werbőczy  végre  kijelentette,  hogy  meghajol  az  ország 
kívánata  előtt,  és  letette  az  esküt.  A  király  és  az  urak  kezet 
nyt^'tottak  neki,  mire  a  király  jobbján  foglalva  helyet,  előterjesz- 
tette a  kömemessCfg  ktvtoatait.  A   király   nevezzen  az  országos 


(  wEttBöczv  istí'Ak  a  mohAcbi  ví:sz  előtt 

J      Hivatalokra  oly  férfiakat,  kik  az  ovsx&g  védelméről  és  a  ífny- 
veszélyek  elliá.rÍtÍLs&röl  blveii  fognak  gondoskodni;  c^anc^Uái 1 1 
lay   Páll,   országbírövü.  Drágfy   Jánost,   tötorazAgi   l>ánii> 
Feienczet,  budai  tiszttartóvá  Dóczy   Jánost  és   kincst;ir 
Itá  Szerencsés  Imrét  ■  ki    új   jövedelmi   források  megnyilii 
Ma   ajánlkozott    Továbbá   alakítsa   á,t  a   kormánytanác^ot.  <^ 
en  föl  abba  a   köznemesség   soraiból   választandó    nyih 
jKÖt.   Az  Üjl aki-örökséget    engedje  át  Szapolyay  Jánosnak. 
Iny   Ambrus   birtokait   pedig  Bodó   Ferenczuek.  A  fópa- 
i8X  és   a  zászlós  urakat  szorítsa  bandéríiunjaik   ki&llit&sái  »- 
ytttal  rendeljen  minden  megyébe   egy  kapitányt,  a  foikelr- 
izervezésére.  A   főpapi   tizedek    fordíttassanak  honvédelmi  i7-'- 
.okra  stb. 

A  király  válaszában  kiemelte,  kogy  a  rendek  világosi 
látbatják,  miként  szabadságaikat  tiszteletben  tartja.  Viszont  ók 
is  tiszteljék  a  korona  jogait.  A  föhivatalok  tárgyában,  mibelyt 
Bud&ra  visszatér,  legjobb  belátása  szerint  fog  intézkedni. 

Több  nemes  közbekiáltott ;  íCselekedjék  ö  felsége  ra  6  l<t- 
szése  szerint,  mi  nom  akarunk  jogaiba  avatkozni.* 

Hasonlókép  niirl5n  a  király  folytatólag  bangsíilyozta,  hugi 
esküvel  kötelezte  magát  az  egyháziak  jogainak  védelmrn. 
a  főpapokat  nem  engedheti  tizedeiktől  megfosztatni :  a  neroi^cL 
készséggel  visszavonták  az  ez  iránt  alkotott  végzést. 

Viszont  a  király  ígérte,  hogy  a  többi  előterjesztett  Itivftns- 
tokát  tcljesiteni,  és  a  panaszokat  orvosolni  fogja.  Végre  fölltírta 
a  rendeket,  liogy  adót  ajánljanak  meg. 

A  gyűlés  minden  jobbágy  telekre  egy  forintot  vetett  II 
melynek  ^U  része  a  királyt,  és  V.  része  az  áj  nádort  illesse.  Di' 
Werbőczy  vonakodott  azt  elfogathii,  és  fölkérte  a  rendeket,  bog? 
Mária  királynénak  ajánlják  fol,  a  ki  iránt  a  nemesség  báláTsl 
tartozik,  meit  oda  hatott,  bogy  a  király  a  hatvani  gyűlésen  mes- 
jelenjen  és  a  nemességet  megnyugtassa. 

Lajos  király,  miután  ígérte,  bogy  az  alkotott  végzéseket  meg 
fogja  erősíteni,  másnap  (jíilius  6.)  visszatért  Budára.') 


')  A  hatvani  gyUl^sn'il  bxóKi  türh^ncti  kútroiriísok   küzlil  legoeTe- 
zetcsebbekBur^'oAníd/ pápai  nuiitiuBiiak  jeleut^ei.  (T^nfteilL  715  lU.) 


FBAKNÓI   VILMOSTÓL.  611 

Werbőczy,  a  nemesség  egy  részével  még  ott  maraclt,  hogy  a 
végzéseket  szövegezze. 

Legnagyobb  fontosságú  az  országtanács  átalakítása  volt. 
MegáUapittatott,  hogy  döntő  [szavazattal  csak  a  nádor,  az  or- 
szágbíró ,  a  cancellár  és  a  kincstárnok,  továbbá  a  8  köznemes  ül- 
nök bírjon.  A  főpapok  és  többi  zászlósurak  megjelenhetnek 
ngyan  a  tanácsban,  de  a  mit  amazok  a  királylyal  végeznek,  meg 
nem  hiűsithaSják.  Figyelemre  méltó  az  a  pont  is,  melyben  a  király 
fölkéretik,  hogy  főispánokká  alkalmas  nemes  embereket  rendeljen 
és  pedig  olyanokat,  kiket  a  megye  közönsége  óhajt.  -) 

IX. 

A  hatvani  gyűlés  Szapolyay  János  pártját  döntő  győzelemre 
segítette.  Ellenfeleit  gyalázattal  tetézve  megfosztotta  hivatalaik- 
tól, és  az  ő  párthíveit  emelte  helyökbe.  Legbuzgóbb  és  legtehet- 
ségesebb barátja  az  ország  első  méltóságát  foglalta  el.  Az  or- 
szágtanácsban a  köznemesség  uralkodó  állást  nyert.  Azon  vég- 
zések, melyen  a  megyei  közönségnek  a  főispán  kinevezésére 
befolyást  engedtek,  és  minden  megyében  egy  széles  hataJomkörrel 
fólruházott  kapitány  választását  rendelték  el :  biztosítékot  lát- 
szottak nyújtani  arra  nézve,  hogy  a  köznemessség  a  kiküzdött  ha- 
talmat meg  is  fogja  tartani. 

Minden  oda  mutatott,  hogy  az  udvar  megbarátkozott  az 
új  helyzettel.  Mária,  kit  a  férje  trónját  fenyegető  vész  könnyelmű 
életmódjából  fölriasztott,  és  ki  e  válságos  napokban  nem  kisebb 
lelki  erőt  mint  politicai  ügyességet  tüntetett  ki 2),  oly  állást  fog- 


IL)  CsÓMár  Mihály  naplója,  melyet  az  egyetemi  könyvtár  kéziratából  Hor- 
váth litván  adott  ki  (Verbó'czy  Emlékezete  II.  208  skk.  11.)  Végre  a  Ve- 
rán csic-s  Antalnak  tulajdonított  emlékirat  »Nándorfejérvár  elveszésének 
oka.c  Magyar  Történelmi  Emlékek  III.  23 G.  és  kk.  II. 

-)  A  hatvani  gyűlés  végzéseit  kiadta  Kovachich  Supplementum. 
III.  5.  kk.  11. 

^)  Karnkovsky  lengyel  követ  1525.  jul.  23.  Budáról  Zsigmond  király- 
nak Írja,  hogy  Szálkai  a  királynénak  »ingenii  aeremoniam^  vi\  acitatem 
et  dexteritatem ,  potentemque  animum  et  vcre  heroicum  multum  com- 
ineDdat.€  (Acta  Tomic.  VII.  309.1.)  Quidoto  1525.  octóberben:  írja 
rólft:  >Ha  core  di  far  ogni  cosa.«  És  U énekel  János  1526.  márezius  15. 


612  irERn<ic7,Y  isttas  a  mohácsi  vfesz  Erí^TT. 

lalt  el,  meJylyel  a  Szapoiyay-párt  meg  lehetett  elégedve.  Alttl^ 

nos  volt  a  fólfogíis,  hogy  őt  a  batvaui  gyiiléseu  megaj&iilott  ad6. 

és  azon  titkos  biztosítás,  hogy  német  udvarnokoinak   egy  r&xtít 

mef^ arthatja,  teljesen  kibékítette  az  malomra  jutott  új  ir&nynyal. 

,  ügy  l&tszik,  Szapolyay  még  merészebb  reményeket  is  tápUlt. 

ifcmely  meggondolatlan  hívei  úgy  nyilatkoztak,  hogy  Lajost 

clkllldik  a  m&s  világra  uralkodni,  a  vajd&t   Ültetik  helyebe 

ri&t  nőül  adj&k  neki.') 

Az  udvari  párt  feje  Szálkai,  Iiogy  politicai  befolyás&t  ft 
icell&rí  hivatalát  megmentse,  külsőleg  legaUbb,  szintén  csil- 
lozott  a  diadalmaskodó  párthoz  es  az  erdélyi   vajdához  bensi 
iBKonyba  lépett.') 

Végre  IV^erMcz^  számithatott  a  szent  szűknek,  Ah  krilüniiiien 

jittrifio  nuntiusnak  őszinte  és  buzgú  tániogatÍLsára.  ^)  Az  utóbbinak 

vaslatára  VII. Kelemen  pápa  külön  iidvüzlő  ii'atot  intéxett  boul. 

mrlyljen  nádorrá  válatíztatása  alkalmából  örömét  és  ^izen-ucseb- 

vánatait  fejezi  ki.') 

Mindazáltal  Szapolyayra  és  Werböczyre  most  köretkesett  i 
föladat  nehezebb   része.  Az  elhatalmasodott  bajok  okozéi  eU«i 


Írja :  >Utiiiaui  trauafarm.acinues  licri  posscnt,  ut  ipsn  (Maring  in  TÍrum 
regium  traiiefom  posset,  rca  proiude  lioatre  melius  starent,« 

')  Biti-gio  l.'i'ir).  július  ll-i-u  írja:  lAIcum  suiio  clie  síupcItMiii 
troppo  graii  arelcragiiic  .  .  .  <l[coiio  chc  iiifttidaroiio  il  re  vln  a  regnirt 
in  l'altro  mondó,  farau  lo  vayvoda  re,  ct  li  dnrnti  ))criiioglie  U  repna.' 

-)  Bitrgio  l,")25.jiil,  1 1-^n  irjn,bogy  Szálkai  BxerÍut»tiittodipcnde< 
a  vajdától.  BroHark'i  l,"i-2'i.  szeptember  \.2-éa  a  pápáiuik  írja;  >StrigO- 
iiii.'iiBÍ9  cet  iu  eadem  in  ijiiii  tiiitehac  fiiit  auctorít.'te,  flum  PstatÍDO  uovo 
domiuo  Stepliiktio  ,  cuin  Jomitio  Vayvoda  ct  omiilbiiti  primaríis  vilii 
coiijunetuBf  (Tbciiicr  II.  654.  I.)  S:<ipi,lyay  Jünon  152;i.  deczember 
\-én  D^viirúl  bÍKtilmas  levelet  intőit  Szálkáihoz;  tObbi  közt  kiemeli,  hogr 
inkább  neki  ir  iniiit  a  királynak  iqiiia  seiiiiui>  ex  consilio  Hiiu  Maiestalii 
multa  in  luceni  deveuire.t  iKredetije  a  budai  kamarai  Icvcitárbao.) 

'J  VII.  Kelemen  pápa  már  l.'n'J.  fübruár  ÜO-áii  ir  Werbőesjiiek, 
kiemelvcíii,  hogy  Iturgio  *plciie  nos  docuit  de  tua  pmdentissima  mente  k 
voluntnte  in  isto  regnot  {Theiwi-nrl).  Ka  Biirijio  l.'i2.'t.  november 
T-^n  a  lengyel  királynak  írja,  hogy  Romábin  különös  jóakarattal  vizi- 
telnek W.  iránt  (Acta   l'on.ic.  VH.  a:l3,  !,) 

^)  Werbőczy  iriS-l.  september  yO-án  kös/öiii  meg  e  kitüntetísl. 
(E  levél  eredetije  a  Vatikán  lovdKárában.) 


IRAKNÓI    VíLMOSTnL.  H  1  3 

izgatva,  és  e  bajok  orvoslását  ígérve,  nyerték  meg  a  köznemesség 
nagy  tömegét,  mely  most  feltétlen  bizalommal  nézett  elébe  az 
Ígéretek  biztos  és  gyors  teljesülésének.  Meg  kellett  tehát  mutat- 
niok,  hogy  képesek  az  állapotok  jobbra  fordulását  evszközölni.  A 
mily  merészek  valának  a  támadásban,  oly  szerencséseknek  kellett 
Tolna  lenniök  az  alkotásban. 

Azonban  habár  a  hazafias  buzgalom  és  államférfiúi  bol- 
cseség  legnagyobb  mértékét  hozták  is  volna  új  állásukra,  ennek 
nehézségeivel  alig  mérkőzhetnek  meg. 

A  bajok  gyökere  nem  egyes  irányadó  emberekben  volt,  a 
likét  elmozdíthatni,  sem  egyes  intézményekben,  melyeket  átala- 
líitbatni ;  a  nemzet  összes  rétegeiben  el  voltak  terjedve  szálai. 

Az  erkölcsi  érzet  és  az  áldozatkészség  teljes  hiánya  mel- 
lett, igyekezeteiket  még  két  szirt  fenyegette  hajótöréssel. 

Az  egyik  saját  partjuk  köréből  emelkedett  ki,  hol  az  a  hit 
honosúlt  meg,  hogy  győzelemre  segítve  vezéreiket,  már  a  hazát  is 
megmentették ;  hogy  rögtön ,   mintegy  varázsütésre    vissza  fog 
leöltözni  a  rend  és  egyetértés,  a  jólét  és  hatalom  a  letiport  or- 
szágba. 

A  másik  veszélylyel  a  legyőzött  párt  fenyegette.  Mert  nem 
lehetett  kétség  az  iránt,  hogy  mindent  meg  fog  kísérleni,  hogy  a 
szenvedett  megaláztatásért  boszút  álljon,  és  elvesztett  hatalmát 
visszaszerezze. 

Alig  oszlott  szét  a  hatvani  g}'ülés,  Báthory  és  társai  fen- 
nen hirdették,  hogy  őket  törvény  és  igazság  ellenére  fosztották 
meg  hivatalaiktól;  és  hogy  az  ország  rendéivel,  kik  Lajos 
Idrály  parancsainak  engedelmeskedve  Hatvanban  meg  nem  jelen- 
tek, új  országgyűlést  fognak  tartani,  mely  a  hatvani  gyűlés  ré- 
szeseit lázadóknak  nyilvánítandja.  Egyúttal  az  udvari  cselszö vény 
minden  eszközeit  bevonták  actiójukba.  ') 

Ekként  a  hatalom  birtokáért  az  eddiginél  még  elkeseredet- 
tebb küzdelem  nyílt  meg,  mely  elől  a  belső  rendezkedés  és  az 
ország  védelmének  érdekei  háttérbe  szorultak. 

Már  az  első  tanácsülésben,  melyet  Lajos  július  11-re  hívott 
össze,  oly  jelenetek  fordultak  elő,  melyek  komoly  aggodalmakat 


*)  Burpo  1525.  július  11-iki  jelentése. 
Századok.  40 


AI4  n-RRBf'KJxr  mtvás  x  uorUcKt  vixx,  elOtt 

k5lttictt«k.  B&thory  eiöbh  érkezett  a  tanár^eremb«.  és  elfogUlU 
r^gi  hel^L-t,  mely  a  kir&ly  oldala  mellett  a  niittort  ületi  meg.  h 
a  meljTe  Werbőczy  szintén  igényt  tartott  Éles  sz&T&lf&s  fijlí- 
(l&tt  ki.  Báthory  köretelto.  hogy  mirel  letételénél  nem  tartotUk 
meg  a  törTényes  formákat,  szolgáltassanak  neki  igazságot.  Ha 
—  fig}'  mond  —  ö  felsége  meg  fog  győződni,  bogj'  letételét  •!»■ 
«  okok  t«tték  fzükségesíié,  kí-sz  visszalépni ;  de  &rtatIaBAl  ata 
ga  szenTedni  a  gyalázatot 

Erre  "Werbőczy  imigy  válaszolt:  »Azok,  kik  téged  két  ti> 
ben  választottak  meg  nádorrá,  most  ismét  letettek,  é#i  engem  vfl- 
las/tottak  helyedbe.  Mily  okok  indították  őket  azt  én  nem  va- 
gyok kötélre  Rem  kutatni,  sem  neked  előadni.  Am  fonlAlj  honi- 
jok,  és  tőlük  követeld,  hogy  okaikat  terjeszszék  dó  !< 

A  vita  mind  hevesebb  lett ;  a  király  és  ,t  tan.'ic^ogok  ep- 
mán  után  eltávoztak  a  teretnböl,  és  magokra  hagyták  a  bi'-l 
nádort. 

Báthory  makacsul  ragaszkodott  ahoz,  hogy  míg  a  hfillcn- 
sfig  bűnét  rá  nem  liizonyitják,  a  nádori  méltöcágot  nem  engedi  W 
vetélytársának. 

Barátai  csak  nehezen  tudták  vele  mepértetiií,  hogj"  ntí-lji- 
nak  elérí'sére  nem  víihisztotta  a  helyes  öfat,  midőn  a  ezcnyeiléh 
sugallatát  hallgatta  meg,  és  hogy  egy  időre  visszavonulva  bizlu- 
sabban  számíthat  sikerre.  Ekként  rábírták,  hogy  Budáről  elli- 
VOKZék. ' ) 

Az  országtanács  ekkor  megkezdette  t^vékenysú'gét.'IEsrit 
elsü  tc-endöje  volt  a  Tliurzó  Elek  visszalépéBc  által  mi'gtirfS"i#U 
kincNtárnoki  hivatalt  betölteni.  A  király  Szapolyay  egjnk  baiát- 
át  Dóczy  Jnnogt  nevezte  ki.  ^) 

')  Hxen  részleteket  Ouidoln  jelezte  föl,  zúrjcleulég(<l>en. 

*)  Ouido/o  zAr}Q\enUÍBéhca  írja,  liogy  Iláthorj  látván  cluUlú* 
Után  ipríiicipiaroiiu  al  rcűitr  il  ouaiglio,  et  per  cx«cutio[io  da  qnSBl* 
»rK  cbncluso  Ín  la  dicta,  fccciio  li  S  no\>eli,  cliu  habiro  ad    iuterroüi'  a* 

>)  Giiirhti  zárjelontiSai'beii  [rja :  >Dapoi  devcnero  rtd  elloclíone  <(< 
unit  ThcBfiurruio,  cleasenn  uno  iiominato  JoanucDoH,  rllmilia^o(M^^VO•lrl 
prcfuto  Vnyvndft.i  Az  152-~i-iki  udvnri  i^/.iimndiUokljaii  fchniir  2S-M  t 
t<S|<<lt  tnláljiik  1  tDoiniiio    Wnywodc   TTiniBallviiiiiu   lui    rai:!ouein  wüIhíÍ 

Bui,  mcilii)  ./..„mit  U'.<-ty   m-rilurU  *».',  ilrtll  siiiit  (1.  20U.« 


i 


FRAKNÓI  VILMOSTÓL.  615 

Ez  a  pénzügyek  rendezése  körül  buzgó  tevékenységet  kez- 
dett kifejteni.  A  hatvani  gyűlés  hat&rozata  értelmében,  beszün* 
tette  a  rósz  éreztart  almű  új  pénzt  verését,  és  intézkedett,  hogy 
ezentúl  jó  érczpénz,  a  milyet  Mátyíts  és  Ulászló  verettek  volt, 
hozassék  forgalomba.  ^)  Elődjétől  szigorú  számadást  követelt  A 
Fuggerek  ellen,  kiket  a  pénzverés-  és  bányakezelésben,  egy  millió 
forintot  meghaladó  összeg  erejéig,  csalásról  vádoltak,  vizsgála- 
tot rendeltel,  melyből  a  kincstárra  jelentékeny  előnyöket  ígért 2) 

Azonban  míg  egyrészről  ezen  ügynek  lebonyolítása  sok- 
féle akadályokba  ütközött,  másfelől  a  hatvani  gyűlésen  megsza- 
vazott adónak  behajtása  csak  oly  nehézségekkel  járt,  mint  az- 
előtt. Sot  több  megyében  nyiltan  megtagadták  az  adó  megfizeté- 
sét, azon  ürügy  alatt,  hogy  a  király  nem  teljesítette  Ígéreteit,  és 
az  idegeneket  nem  távolította  el  udvarából.  » Németeknek  —  így 
szólottak  —  és  más  idegeneknek  nem  fizetünk  !c  3)  A  szucsáni 
várnagy,  midőu  Bornemissza  Jánosnak  jelentené,  hogy  a  jobbá- 
gyok az  adót  vonakodnak  megfizetni,  éhez  azon  jellemző  észrevé. 
telt  kapcsolja :  >Nem  tudom  miképen  jutott  ezen  szabadosság 
uralomra.  De  a  királyi  felségnek  és  Nagyságodnak  leveleire  sem- 
mit sem  adnak. «^) 

Ez  alatt  Werbőczy  a  nádori  méltóság  kötelmeiben  buzgón 
és  lelkiismeretesen  igyekezett  eljárni.  Csakugyan  az  akart  lenni, 
a  minek  magát  czímezte    »Magyarország  nádora  és  szolgája,^ 


')  A  királynak  erre  vonatkozó  1525.  septetnber  1-^n  Sáros-me- 
gyéhez intézett  rendelete,  Katonánál,  Hist.  Cris.  XIX.  556.  1. 

-)  A  vád  alapja  az  volt :  hogy  régi  törvények  értelmében  a  ki- 
aknázott nemes  érezek  egy  része  a  királyi  kincstárt  illeti ;  ezt  pedig  a 
Fuggerek  számos  éveken  át  elmulasztották  fizetni.  Ellenben  a  Fugge- 
rek arra  hivatkoztak,  hogy  a  király  »az  ország «  jóváhagyásával  felmen- 
tette őket  ama  kötelezettségtől.  —  A  pápa,  a  császár,  a  lengyel  király, 
Ferdinánd  főherczeg  közbenjártak  Lajosnál  a  Fuggerek  érdekében.  (^m{- 
(/oto  végjelentése  és  Burgio  július  30-iki  jelentése.) 

0  A  Császár  Mihály-féle  naplóban. 

*)  »Ne  unicum  obulum  dare  colunt  .  .  .  Nescio  quo  speritu  ducti 
assecati  sünt  hanc  libertatém  ....  Ad  literas  Kegie  Maie^tatis  et  Véste 
Magnificencie  nihil  curant.«  (Lengyel  Andrásnak  ezen,  1525.  octóber 
2-áii   kelt  levele  a  kamarai  levéltárban.) 


GIB  werhOczv  istvás  a  mchácbi  vksz  elíjtt 

—  »Regiii  Hungarie  Palatinua  et  sermm  —  .')  Önzetlen  lelke- 
setléssei  karolta  í'ül  az  orsz/ig  éa  a  kiríily  érdekeit.  Hivatása  8»- 
rint  nemcsak  a,  nemzet  jogainak  oltalmazöja,  lianem  a  tröntánm- 
8za  is  volt  Sem  ellenségeinek  gyiilöletfi,  sem  barátainak  érdeke 
nem  térítette  le  az  ösvényről,  melyet  lelkiismerete  és  hazaszeretet* 
jelölt  ki  neki.")  A  legnehezebb  próbát  akkor  illottíi  ki,  a  mikor 
az  TJjlaky-t'í'k'  öriikösödésí  perben  kellett  ití-lnie. 


Űjlaky  Lörincz  berezeg  országbíró  I/íSi-ben  mcgbalt.  Csa- 
l&dj&nak  utolsó  sarja  voll,  gyermektelenül  szállott  sírba.  Gazdiu: 
öröksége  nevezetes  pernek  lett  táigyává. 

Még  Ulászló  uralkodásának  első  éveiben  Szapolyay  htxin 
és  Ujlaky  Lörincz  kölcsönös  örökösödési  szerződésre  léptek  egy- 
mással, olyképcn,  hogy  azon  esetre,  ha  az  egyik  áörükös  nélkül 
múlna  ki,  birtokai  a  másikra  vagy  aunak  fiörököseire  sz&l^aiiat 
Ily  szerződÉRok  azon  korban  nem  voltak  ritkák.  És  a  két  hatal- 
mas fuür  könnyen  kieszközölte  a  királyi  megerősítést.  ') 

Kevéssel  utóbb  következett  Üjlakyuak  lázailítsa,  melynek 
következtében  a  király  az  ö  összes  jószágait  lefoglalta.  Ezeket 
utóbb  visszaadta  ugyan  neki,  de   csak   oly   feltétel    alatt,  hogy 

')  ^súiuos  kimlotl  t'B  kiaiUtlm  okmány  bari  ós  Icvi^lbűii  IiaükdÍI 
ily  cziinet. 

^)  1525.  acptcmbcr  20-iLn  a  púpilhoz  iiiti-zctt  leveleiben,  bivil 
koiik  n  niiiifiuarii  (fe  Brndaritsrti,  kik  —  úgy  moiiö  —  *potcrunt  eW 
teatea,  ct  credo  cruiit,  moae  ct  in  hanc  Scruiiigsiinain  Uaieal&lem  .  .  ■ 
et  in  VeKtrnm  Sanctitaicm   iatainquc  sedcni   S4cr08anctan>,  fidei  ar 


qtiiLB  pru  haiu  Begtií 
ui^o.c   Eh  rteoumber  36-an  b  ugyao 

talionilius  ct  nctioníbusc 


;   eervilutis,  ot  laborum    ac  vigili 
aaluto  iugea  ati^ue  iimuiucrabilca  sust 
annak:  >Dies(luo  ac  iiocFea  in  cis  cog 
quibua  huius  ipsina  Regiii  salus,  honor,  comiiinitum  ct   tranquiUitaa   eon- 
tíneatur.c 

')  Miili'ín  a  hatvani  oreíággyiilás  egyik  irziltke  Lajos  kjrályt  fS!- 
krirCe,  hogy  an  I'jlaky-Orokaóget  a  Szapotyaj  tustvurehuek  adja  át. 
kiumelte,  hogy  okot  >nlioquÍn  cadmn  jura  poaHoasionaria  vigcre  ítúm* 
dani  fratenii  coiitractus  et  leffii  rimsentiui  fxiude  cxhibití  concenwn  • ' 
perhibeutur.t  (XXXIV.  czikk.) 


FRAKXÓl  VILMOSTÓL.  617 

magtalan  halála  esetén  a  királyra  vagy  örököseire  szállja- 
nak,') a  miről  a  pécsi  káptalan  előtt  formaszerü  bevallást  (fas- 
siót)  tett  0 

Ennek  alapján,  Újlaky  halála  után,  Lajos  király  az  uradal- 
mak  egy  részét  kedvencz  híveinek  —  Nhnet-  Újvárt  Batthyányi 
Ferencznek,  Galgóczot  Thurzó  Eleknek  —  adományozta,  másik 
részét  pedig  az  özvegynek  Bakács  Magdolnának  kezei  között 
hagyta,  míg  az  ő  és  a  leányágnak  igényei  törvény  utján  eldön- 
tetnek.^) Magdolna  csakhamar  letette  az  özvegyi  fátyolt,  és  má- 
sodik házasságra  lépett  Móré  László  királyi  pohárnokkal.') 

azonban  a  Szapolyay  testvérek  is  igényt  emeltek  az  örök- 
ségre, és  a  lengyel  király  közbenjárása  által  igyekeztek  La^ 
jóst  rábírni,  hogy  örökösödési  jogaikat  ismerje  el.  Zsigmond  ki- 
rály e  czélból  1525.  tavaszán  külön  követet  küldött  Budára.  *) 
De  ez  ütőn  nem  értek  czélt  A  király  nem  volt  hajlandó  ellenfe- 
lének hatalmát  gyarapítani  és  a  jelentékeny  vagyont  föláldozni. 
A  törvényre  bízta  az  ügy  eldöntését, 

A  szent-györgy-napi  országgyűlés  alkalmával  támadott  za- 
varok idején  udvari  körökben  azon  hír  terjedett  el,  hogy  Szapo- 
lyay János  szította  azokat,  hogy  ily  módon  az  udvarra  és  a  bí- 
rákra nyomást  gyakoroljon. 

*)  Istvánfy  írja:  »Concordia  üs  conditionibus  transacta  est,  ut 
Laurentius  omnibos  arcibus,  oppidis  ct  ditionibus  .  . .  frui  posset, . . . ; 
quod  8Í  absque  libéria  decederet,  .  .  .  omnis  ditio  cius  ad  Bégem  eiusquc 
successores  recideret;  ita  ut  arcium  et  oppidorum  praefecti  ...  ad  red- 
dendaa  eo  casu  arces  jurejurando  obstringerentur;  ac  super  ejusmodi  trans- 
actione  tabalae  a  Thoma  .  .  .  Caucellario  solenni  ritu  confectae  publi- 
cataeqne  fuere.<  (1758-ik  íy\  kiadás.  27.  1.) 

2)  II.Lajos  1  525-ik  ^vi  számadásaiban  febr.  23-ra  a  következő  tétel 
forddl  elö  :»FrancÍ8Co  literato  servitori  nostro,cum  litcris  Regié  Maiestatis 
reqaisitoriis,  pro  requirendis  literis  fassionalibas  illustrisimi  coiidam  domi- 
ní  Laurencii  ducis  Serenissimo  condam  principi  Ladislao  coram  Capitulo 
Quinqueeclesíensi  factis,  Quinqiiceclcsias  mÍ8SO,pro  expcnsis  dedi  fl.  8.  c 

^)  Istvánfy.  i.  h. 

*•)  Campeggio  bíbornok  pápai  legátus  1525.  május  26-án  Budáról 
jelenti :  » Intendő  che  la  priucipal  cagioue  de  la  venuta  di  questo  ora- 
tore  Polono  e  per  favorire  una  causa  dcl  Yajvoda  di  Transilvania  et 
fratello  conti  Scepnaiensi,  quali  pretendono  havere  radoné  ne  la  beredita 
del  qaondam  Dnea  Lorenso  ebé  l'anno  passato  more  in  questo  Regno.« 


618  wF.RBiK'xy  ISTVÁN  \  uonÁC'st  vész  elíVtt 

Vájjon  a  nyolczadi  törvényszék,  vagy  választott  bir&k  előtt 
kezdődött  a  per  ?  arról  nincs  tudomásunk.  Csak  az  bizonyo. 
hogy  június  első  napjaiban  tfirgyaltatott,  fe  az  ítélet  a  királyra 
nézve  kedvezőtlenül  ütött  ki.  ■) 

A  királyi  ügyigazgató  módot  taUlt  az  Ítélet  jogerejí't  meg- 
tAmadni  és  a  per  megftjítását  vinni  ki ;  íigy  l&tszik,  azon  Urflg)' 
ilatt,  liogy  az  özvegy  elmulasztotta  az  örökségre  vonatkozó  bir- 
tokügyi okleveleket  beszállítani;  minélfogva  június  14-én  királyi 
■endelet  által  újra  fölhívatott,  hogy  azon  okleveleket  július  7-)^ 
Ezállitsa  be;  a  nút  az  megt«nni  késznek  nyilatkozott.')  E.  közbrn 
a.  hatvani  gyűlésen  a  Szapolyayak  hívei  rábírtAk  a  rendeket, 
hogy  a  királynál  a  per  megszüntetését  és  az  Ujlaky-öi-ökseg  it- 
engedését  kérelmezzék.  ') 

A  király  nem  vette  tekintetbe  a  rendek  közbenjárását 
Azonban  a  per  csak  a  következő  év  elején  vétetett  föl. 

Ezt  megelőzőleg  More  László ,  Szálkai  prímás  tauácsüt 
kérte  ki  a  teendők  iránt.  Ez  oly  véleményben  volt,  hogy  jobb 
kibékülnie  a  Szapolyaykkal  mint  pörlekednie ;  és  ha  az  előbbire 
határozza  el  magát,  legalkalmasabb  közbenjáróul  "Werbőczy  kí- 
nálkozik. Móré  követte  a  tárnicsot,  és  igénybe  vette  a  nüdomak 
közvetítését.') 

')  Cniiipfgijio  152.").  jiiniua  'i-pn  írja;  >Dicoiio  niichorn  alcniJ 
cti'el  Vaivo^B  <li  Transylvania  hu  fcmentato  il  tumulto  et  dieordÍDe  di 
qiieata  diets  paeaata  per  couduru,  ecimc  ha  fatto,  in  suo  fiiTorc  U  mB" 
t«iitia  napra  li  bcni  de\  quoodaiu  Uiica  Lorcuzo,  cuii  li  i|iih1í  diccsi  hon 
ch'egli  liB  piu  parte  nel  Rogno  elio,  non  ha  il  líe,  Detta  aeutenlia  fn  diU 
contra  il  B«  ín  <loi  giorni,  ct  per  i[ueUo  se  intendő  Soft  Macstá  ne  * 
molto  riaentita  e  dolutascnc  eol  Palatina,  et  dcttc  di  inalc  parole  di 
Strigoniense.*  Hogy  a  liaCvaui  gyülda  olött  ügy  ítélet,  ás  pedig*  Sm]"- 
Ifayaknak  kedvező  hoxatott,  kitűnik  a  liatvani  ^'yül^a  idézett  »ilüi^n<-l 
a  következő  helyiből :  >eadcui  jura  poaaeíaiouaria  . . .  tifdtm  luiiiidiea'i 
i/uotjue  (xtiliiit  jitrhibniilar.* 

' f  I.ajoB  kirillyaak  l.'i'J."i.  jiiniua  14-^n  kelt  rendelete,  a  budai 
keroBZteBck  uoii  ven  tjének  a  kéjibesit^Brill  szól''i  jelentáséheii  befoeltiva. 
!•:  Bzeciiit  a  convent  kUliliiClei  Palota  várálian  Mórr!  I.ilselún&k  kezbeei- 
Ictt^k  A   királyi    rendeletet.  (A  jeientea  eredetije  a  kamarai  levéltárban.' 

>)  A  föntebb  idézett  czikkbcn. 

•)     Szálkai     Lánlá     l."i26.     január      ■J-;iii  Esztergomból   ertcíiti 


FBAKNÓI  VILMOSTÓL.  619 

Azonban  e  kísérlet  nem  vezetett  eredményre. 

Egyébkint  Werbőczy  nem  titkolta  el  azon  meggyőződését, 
hogy  a  Szapolyayak  igényei  nem  bírnak  jogalappal,  és  hogy  az 
Ujlaky  öröksége  a  koronát  illeti.  *) 

A  per  tárgyalására  a  királyi  törvényszék  előtt  január  utolsó 
napja  volt  kitűzve.  Ekkor  azonban  megjelentek  Báthory  István 
küldöttei  a  király  előtt ,  és  óvást  tettek  az  ellen ,  hogy  a  pert, 
mely  előtte  indíttatott  meg ,  Werbőczy  elnöklete  alatt  intéztes- 
sék el. 

» Kegyelmes  urunk!  —  így  szólottak  —  Értvén  ezt  a 
mi  urunk ,  hogy  az  berezeg  unink  jószágáról  való  pert , 
ki  ö  előtte  kezdetett  volt,  te  felséged  mással  akarná  elvégez- 
tetni, azért  kenyereg  te  felségednek,  hogy  te  felséged  az  te  ki- 
rályi méltóságod  zerént  és  igazságod  zerént,  ezzel  ne  nyomo- 
rojtanád. 

iKegyelmes  urunk !  Továbbá  a  mi  urunk  te  felségednek 
ezt  izeni :  Emlékezhetik  ő  felsége,  én  kegyelmes  uram,  az  hat- 
vani gyülekezésben,  ki  ő  felsége  akaratjának  és  parancsolatjának 
ellene  lén,  minemű  hatalom  és  törvéntelen  való  nyomorúság 
csék  én  rajtam ,  ö  felsége  királyi  méltóságának  és  országod  sza- 
badságának, törvényének  és  régi  zokásának  ellen,  melyet  én 
zenvettem  az  ő  felsége  fejének  zabadulásáért  és  megmaradásá- 
ért ,  kiért  soha  nem  féltettem  volna,  miképeu  most  sem  félte- 
ném elveztenem  életemet  es ,  mert  én  es  sok  jó  atyámfiaival  és 
barátaimmal  támaszthattam  volna  az  én  igaz  dolgomat ,  de  én 
az  ö  felsége  feje  megmaradásáért  békeséges  voltam ,  kit  ő  fel- 
sége jól  tud. 

^Kegyelmes   urunk!   Nyilván    vagyon  az  es  te  felséged- 


Werbőczy  t ,    hogy   Móré  L.   meg  fog   nála  jelenni ,    kit  pártfogásába 
ajánl. 

')  Buryi'j  pápai  nuutius  1526.  február  2-án  írja:  »Parc  l'animo 
dl  li  iudici  inclinato  in  fiivore  del  Ke,  ct  il  Palatino  novo  chc  favoriva 
le  cose  di  Vay  voda  8Í  e  voltato  a  la  parle  del  Ke,  et  mi  ha  detto  che  lo 
Vayvüda  non  siane  ragione,  et  che  non  haveria  di  questi  b^ni  alcuna 
parte, «: 


620  WKRBÍU.'KV  ISTVAS   A  MOÍl.Ust  Vkt?.  ELllTT 

nek,  hogy  te  felséged  küüött  és  orsKágodbeli  biveid  Vöt'tü 
nádrespánuük  kell  tervént  tenni,  az  kediglcu  a  ki  ez  »i  tn 
tisztembe  ártotta  magát  nem  országodnak  tön-ónye  íerént  itii 
zokás  zeriut  lőtt;  mert  az  ö  felsége  akaratya  ellen  lett  ejl- 
lekezotben,  nyilvánvaló  pártolkodással  való  hatalomnial  Irtl, 
jóUeliet  kegyelmes  uram  egyí'b  okul  vette  vala  fel  az  On  umi 
inat  í's  atyánifi aimat  az  nemességnek  jó  részét,  hogy  valanieljiliA- 
iiek  tisztit  kívánja.  Tehát  ottan  gjillekezet  gyütt,  ezt  kediplcc 
minemti  zin  alatt  zokta  légyen,  azt  ö  maga  tugya  uj-ilvában;  At 
maga  ezt  e  hatvani  gyülekezet  az  én  uraimat  és  atyámfiait  ez  ni- 
mességnek  egy  részét  evvel  vette  volt  fel ,  hogy  ott  tenne  iijonii* 
az  magyarok  nemessé.  Ezt  es  mondta  ott  nyilván,  hogy  abhol  u 
gyülekezetből  ez  országnak  java  jüue,  hogy  nem  leime  lováiá 
zikség  egy  ház  jobbágyukat  es  megróinink  ,  ez  es  ezen  felöl  IwJ- 
útinkat  es  ezöattel  béllenök  meg. 

>Azért  a  mi  lu'unk  tiltja  őtet  felséged  elótt  ós  mimlx 
urak  előtt,  hogy  semmibe  magát  bele  ne  bocsássa ,  mint  k-i  ■  U 
királyi  méltóságodnak  és  az  egéz  országodnak  régi  zabád  ságfttiak^ 
térvények  és  zokásának  ellene  lett. 

^Továbá  kedig  kenyereg  az  mi  urunk  te  felségednek,  liHp 
HZ  te  kii'ályi  méltóságcid  zeiéiit,  és  országodnak  régi  zabad-Aj* 
zcréut,  kinek  megtartására  felséged  tartozik  mintúl  kisebb  w 
mes  ember  gyermekének  es  ez  országba ,  zabaditsa  meg  if- 
felséged  ötét  us  az  ö  régi  jó  nemességét ,  ki  ez  országnak  wk 
halálokkal  és  vérök  lniUásáv;il  zolgíiltak  ez  oi-MZágnak,  Ne  líff 
felnéges  nruiik  és  király,  liogy  mondhassuk  azt  jevendébe  te 
felségedről:  a  vút  a  királ,  ki  idejébe  az  magyari  párasat  jobágj- 
Ságnak  rendinek  feje  és  elei  ez  nemes  tizt  az  nádrespánság  meg- 
lomlutt.  Js'o  menjen  Ö  es  a/  o  koiioisöjába  ezzel,  hogy  ö  idejíba 
tertént  ez  nemes  tiztnek  rumlasa,  meit  az  mi  urunk  semminek 
okot  nem  adott,*  ^) 

')  A  n.ithor/,  Mvü.i  iiltal  kiilJüIlL-i  irwJrc  készitf^tt  iiU«ll*- 
nak  oredoti  fogaim  hí  vHnyii  a  Neiii/eli  Ml1/uiiui  köiíjvItLrábau.  Ai- 
tAin  er.t  ogcsz  terjedelme  ben ,  meri  hk  iiciiicMik  luiut  uyolvemléfc  b*" 
C9(is,   hanem    ini'sism ertet    niiukDt    uaoii    lianggnl   ií,   melyen    ai   <at 

kndiihoü    SKiVlMlak ,    én   kótsíjílclen    liizniiys/igfi   unnak,     hojjy   «  förti- 


FRAKNÓI    VILMOSTÓL.  621 

A  király  nem  vette  ugyan  tekintetbe  a  letett  nádor  óvását 
és  esdekléseit ,  mivel  azonban  a  királyi  törvényszék  azon  tagjai, 
kik  Báthoi7  István  rokonai  és  szövetségesei  valának,  vonakodtak 
AVerböczy  elnöklete  alatt  a  törvényszék  tárgyalásaiban  részt 
venni,  ezeket  el  kellett  napolni.*) 

A  törvényszék  csak  két  héttel  utóbb  tilt  össze.  Szapolyay 
György  is  megjelent  Budán.  De  midőn  látta ,  hogy  a  kilátások 
nem  kedvezők,  hirtelen  elutazott.  2) 

Néhány  napi  tanácskozás  után,  február  18-án  a  törvényszék 
kihirdette  az  ítéletet.  A  Szapolyayak  és  Újlaky  berezeg  között 
létrehozott  örökösödési  szerződést  érvénytelennek  nyilatkoztatván, 
az  Újlaky-féle  örökségre  a  korona  igényeit  ismerte  el  jogosul- 
taknak. 3) 

Werbőczy  ezzel  fényesen  bebizonyította  igazságszeretetét, 
de  egyúttal  komolyan  megingatta  állását ;  mert  fölingerelte  maga 
ellen  a  Szapolyayakat,  a  nélkül  hogy  kiengesztelte  volna  a  Bátho- 
ryakat  *) 


dek  63  a  király  között  a  magyar  nyelv  is  használtatott  a  hív;íta- 
los  érintkezésben.  —  Buryio  1526.  február  2-iki  jelentésében  szintén 
tesz  említést  Báthory  István  nádor  küldötteinek  megjelenéséről  és 
óvásáról. 

')  Burgio  1526.  február  2-án  írja:  »Finalmente  lo  juditio  si 
postpose  al  altro  giorno  che  fu  hier  matina.  Hier  poi  al  hóra  deputata  li 
baroni  che  sono  parenti  del  Palatino  passato  non  han  voluto  andare  in 
palazo  al  loco  del  juditio . . .  et  cosi  lo  juditio  si  va  differendo.« 

3)  Burgio  1526.  február  15-én  írja:  >Li  juditii  trailVajvoda  et 
la  Maiesta  del  He  di  li  beni  del  Dúca  Lorenzo  sono  incomcnzati,  essendo 
qui  venuto  lo  fratel  del  Vajvoda  a  questo  effetto ,  il  quale  védendő  cho 
non  andava  lo  juditio  in  favor  suo  ,  non  ha  voluto  stare  et  comparere, 
ma. . .  si  cpartito.t 

*)  Burgio  1526.  február  13-áu  írja:  »Lo  juditio  tra  il  Vajvoda 
et  la  Maesta  del  He  sopra  li  boni  del  Dúca  Laurenzio  hoggi  e  stato  íinito 
in  favore  del  Re  ...  «  Ellenben  a  leányági  örökösök  igénykeresete 
nem  döntetett  el.  Az  özvegynek  mártius  12-én  esküt  kellett  tenni, 
hogy  az  összes  birtokügyi  okleveleket  beszállította.  ( Werbőczy nek  1526. 
február  2C-káu  kelt  ítélölevele  a  kamarai  levéltárban.) 

*)  Szerénú  hosszasan  ír  e  perről ,  és  részletesen  elbeszéli,  miként 
készíttetett  Móré  László  hamis  oklevelet ,  melyben  Ujlaky  a  Szapolyay- 
akkal  kötött  örökösödési  szerződést  visszavonta,  stb.  (77 — 81.  11.) 


KeTÍ'Ssel  az  Újlaky-öröksítg  tárgyában  tfimadott  pa-  befe- 
jezése után,  Werböczyt  egy  nem  kevésbbé  foutos  és  kényes  ügy  a 
felvidékre  liívta.  A  felső-magyarországi  bányavárosok " szoros  t^ 
sokszoros  összeköttetésben  állottak  Németországgal.  A  dfiwa 
iÖTcdclmezü  bányaipnr  és  a  kiakriAzott   kincsekkel   üzÖtt  flénk   , 

ireskedés  folytonos  vonzerőt  gyakorolt.  II.  TJlásaló  a  Thurzok- 
nak  zálogosítván  el,  ezek  a  híres  augsburgi  Fugger  búzzál  léptek 
izleti  társaságbaj  kik  nítgyszámü  bányaüszteket  c8  miinkáío- 
nat  kflldöttck  ide.  Nem  meglepi)  tehát,  hogy  Luther  tauai  fof  ira- 
tai már  korán  terjedtek  el  ezeknek  és  a  német  fljkíi  iiolpárBÍig- 
nak  körélx'in. 

A  hitújltási  mozgalommal  egy  időben  a  bányák   munkásai 
között  zavargások  is  keletkeztek.  A  hatvani  gyűlés  idejében  Kor* 
látkövi  Péter  főudvarmester  mint  királyi  biztos  jelent  meg  itt 
hogy  ii  nyuKalmat  lielyreállitsa.  Azonban  a  következő  évbeu   i 
{1B26)  a  zavarok  megfljultak. 

Erre  alkalmat  szolgáltattak  a  hatvani  gytlés  után  bekö- 
vetkezett események.  A  bányákat  visszavették  a  Fuggerektfil.  mi 
sokféle  nehézséget  és  fömikadást  szült.  A  munkások  elégületle- 
nek valtak  a  kamarai  tifítek  .Ij/tiiVával,  is  küW.nőstu  aszal,  Li>gi 
őket  !i  forgalomban  levő  rósz  nmgyar  pénzzel  tízették.  Az  elégü- 
letlenséget kizsákmányolták  az  íij  tanhoz  szító  lelkészek.  bog>* 
liitelveikut  terjeszszék.  A  munkások  erőszakosan  megtániadtáka 
tisztviselőket  és  azoktól  bérfölemelést  igyekeztek  kierőszakolni. 
Ugyanakkor  a  katb.  egyház  intézményeivel  és  szeitartásaival  is 
nyíltan  szakítottak. 

A  király  mártius  végén  Bornemisza  Péter  tanácsost  kül- 
dötte a  zavarok  elfojtására.  Azonban  fáradozásait  nem  koronáz!;! 
siker.  Minélfogva  Lajos  magát  a  nádort  és  lidnkay  Onspnr  tc- 
mesi  grófot  bocsátotta  a  bányavárosokba,  oly  utasítj'issal,  hogy  a 
lázadást  nyomják  el,  a  lutheránus  eretnekséget  irtsák  ki,  és  a 
zavarok  részeseit  büntessék  meg. 

Apríl  8-án  érkeztek  Bcszterczebányára,  hol  néhány  Zólyom- 
megyei  nemest  csatolván  magukhoz,  rendkívüli  törvényszéket  ál- 
lítottak össze,  mely  u  vizsgálatot  megindította,  és  egyrészről  a 
bányavárosok  biráit  s  esküdteit,  másrészről  többeket  a  munká- 
sok közül  kihallgatott. 


FRAKNÖI   VILMOSTÓL.  623 

A  vizsgálatból  kitűnt  ugyan,  hogy  a  munkások  némely  igé- 
uyei  jogoBűltak,  de  eljárásuk  bűnös  és  büntetésre  méltó.  Ennek 
folytán  a  lázadás  vezéreire  halálos  ítéletet  mondottak.  Többen, 
kiket  kézre  kerítettek,  rögtön  kivégeztettek,  a  kik  elmenekültek, 
azok  hűtleneknek  nyilváníttattak,  és  jószágaik  elkoboztattak.  A 
lázadás  egyéb  részeseinek,  tekintve  azt,  hogy  az  izgatók  ármányos 
rábeszéléssel  és  halál-  fenyegetéssel  csábították  el,  bünfeledést 
helyeztek  kilátásba,  ha  esktijöket,  melyet  midőn  az  összeesküvés* 
hez  csatlakoztak  letenniök  kellett,  érvénytelennek  nyilatkoztat- 
ják ;  fogadást  tesznek,  hogy  jövőben  a  királynak,  tiszteinek  és  a 
városi  hatóságoknak  engedelmeskedni  fognak;  végre  kötelezik 
magokat,  hogy  bérük  átvételére  mindig  fegyver  nélkül  fognak  a 
városba  jönni. 

A  munkások  készséggel  elfogadták  e  feltételeket,  és  azok 
megtartására  esküt  tettek.  Viszont  több  méltányos  kivánataikat 
a  királyi  biztosok  teljesítették.  *) 

Werbőczyt,  a  lázadás  vezérei  ellen  tanúsított  kérlelhetlen 
^zigorára  első  sorban  bizonyosan  nem  politicai,  hanem  vallási 
indokok  késztették. 

Luther  föllépésében  vakmerő  merényletet  látott,  és  benső 
lu^ggyöződés  által  vezettetve  ragaszkodott  a  kath.  egyházhoz. 
Különösen  a  szent-szék  iránt  mindenkor  a  legnagyobb  hódo- 
latot tanúsította.  Nádorrá  választatása  után  biztosította  a  pá- 
pát ,  hogy  kész  életét  is  föláldozni  a  szentszék  és  a  vallás  érde- 
keiért. 2) 

Hogy  mélyen  vallásos  kedélylyel  bírt,  nemcsak  a  szentek 

^)  A  királyi  biztosok  által  1526.  april  13-án  kiállított  oklevdl 
eredetije  Sclmecz  város  levéltárában.  —  Kiadta  Katona.  XX.  579 
—88.   II. 

-)  ir>2r).  september  30-án  a  pápának  írja:  ^Vestram  veroSanc- 
titatem  ita  colam,  ita  eius  imperio  iussisque  semper  parcbo,  utintelligat 
8c  in  me  seraitorem  habere,  quem  non  frustra  sua  gratia  ac  benignitatc 
dignum  putauerit.«  És  1525.  december  26-án:  »Cui  (Sanctitati  Ve- 
fítrae)  et  in  hoc  ipso  officio  (si  ita  sólet)  et  extra  semper  inseruire,  etpro 
Repablica  Christiana  sancteque  sedis  Apostolicae  dignitate  conservanda, 
uon  solum  sanguinem  sed  vitám  quoque  meam  effunderc  sum  pa- 
ratus. 


624  WEKBí^ciV  rsTVÁN  a  MoiiAcat  v\-:nz  Ei-Oxr 

és  ereklyék  irftati  kegyeletével,')  liauemjelciitúkenjáldoKatuklal 
Í9  bebizonyította.  1524-beii  beves-megyében  fekvő  egy  birtoka- 
szét  a  szentfalvHÍ  apárza-zárdának  mloinányozta.")  És  keví^i 
mobácsi  vész  utáti,  midőn  János  király  az  esztergomi  Baka^-kl- 
polnának  5675  íüriiit  értékű  kincseit  lefoglalta,  Werbőczy  sieWI 
a  káptalant  saját  Nógrád-  ós  Hont-megyoi  birtokainak  egy  r«to#l 
elkárpötolui ;  ^)  bizonyára  azon  t^zílndúkkal,  bogy  ekként  hlca 
haragját  cllbrditsa  az  ügytől,  melynek  szolgálatában  állott. 

XI. 

Ez  alatt  a  Bátbory-p\rt  a  titok  leple  alatt  előkészítette  s 
batvani  vívmányok  inegsemmisUését  és  Werbőczy  megbukta- 
tását 

Báthory  István,  Sárkány  Ambrus  és  Tlmrzó  Elek  mellett 
kik  közvetltüifil  valának  érdekelve,  az  öreg  BonieniisszA  JAbc* 
és  Móré  Fülöp  ])écsi  pUspök  voltak  a  mozgalom  legfőbb  ténr^ 
zői.  De  Szálkai  László  is,  bár  külBöképen  WerbŐczyvel  tartiill. 
részt  vtítt  titkos  tanácskozásaikban.  ') 

Lajos  király  kí'wz  csíkoznék  kiuálkozott.  A  legnapi"!''' 
áll  hatatlan  Sággal  ritka  kéti^zinUsógct  párosított.  Migahati;u. 
gyűlés  előtt  Werbőczy  elütt  ágy  tüntette  föl  magát,  mint  «  l: 
csak  környezetének  nyomása  alatt  ellenezte  a  köznemesség  óíp; 
tásait,  és  ezeknek  joRosíiltságát  elismeri;  most  ellenkezőleg  aii 
hirdette,  hogy  a  batvani  engedményeket  a  kényszerűség  csikiru 
ki  tölc. 

•)  KmlitettQk,  hogy  raidön   1 51'.l-beii  Vtloiii'íébuu  jái-t.  a  (togfi^  1 
er.'kly^kot  kéct  Ifia.").  liucuraber  2G-áu  a  páiHÍunk  írja,    hogy   níi* 
Rt'itnábiLii   volt  X.  Lco    pápától    Hüeiit    Sttieetyeri     testcbúl    tn-ri  'i'*' 
lynr^Bzt,  mcgiljitjn  kcrelmot,  kiemelvén,  liogy  nzoti   sKeiitheü     ísiopil'"  I 
fleii.itíniie  affieior,* 

=  )  Eít  Báthory  AiidrHHiiak   I.'i:!4.  ikcnmbcr    '2S-éa    Wcrböa.''"'  I 
intézett  leveléből  tiuijiik.  (Erpilctij';  ii  1-.  lí.ivay  pkíiIíH  sljrtviiLi-ílisilr*^'' 
IJrában.) 

')  \Vcrbü<.-/,yiiek   1.527.  február  G-ikúii  kelt  fasBiója   a   bndii 
ma'Jii  liiveltárkLii. 

•)  Uuiiloto  zilrjelentéafi. 


FRAKNÓI  VILMOSTÓL.  625 

Már  két  héttel  a  hatvani  gyűlés  befejezése  után,  —  Mária 
királyné,  a  lengyel  király  követe  és  Bornemisza  jelenlétében  — 
formaszerüen  kinyilatkoztatta,  hogy  a  hatvani  események  az  ö 
előleges  megegyezése  nélkül  és  akarata  ellenére  történtek,  a 
mint  hogy  azokban  személyes  megaláztatást  és  a  királyi  méltó- 
Hág  ellen  intézett  támadást  lát.  A  rendek  makacs  követeléseinek 
—  úgy  mond  —  csak  azért  engedett,  hogy  a  dühöngő  tömeg 
föllázadását,  mely  reá  és  az  országra  vészteljessé  válhatik,  meg- 
akadályozza. Most  nagybátyjától  a  lengyel  királytól  kért  segítsé- 
get, hogy  az  óhajtott  fordulatot  előidézhesse. 

Az  udvari  párt  szándékait  és  terveit  leplezetlenül  és  rész- 
letesen tárta  föl  Szálkai  a  lengyel  követnek.  Eszerint  Lajosnak 
september  végén  Olmticzben  találkozni  köUene  Zsigmonddal  és 
Ferdinánd  főherczeggel,  kik  azután  elkísérnék  Nagy-Szombaiba 
vagy  Pozsonyba.  Ide  ugyanakkorra  országgyűlés  hivatnék  össze, 
és  pedig  úgy,  hogy  a  köznemesség  nem  fejenként  jelennék  meg, 
hanem  követeket  küldeni.  Itt  Lajos,  támogatva  a  két  feje- 
delem által,  rendbe  hozná  az  ország  ügyeit,  azaz  keresztül- 
vinné a  rákosi  és  a  hatvani  gyűlések  végzéseinek  megváltozta- 
tását. ^) 

Azonban  e  terv  meghiúsult.  A  lengyel  király  óvakodott, 
beavatkozni  egy  más  ország  belügyeibe,  és  közreműködni  oly 
államcsinyben ,  melynek  sikere  ép  oly  kétséges  vala  mint  jo- 
gosúltsága.  0  tehát  arra  szorítkozott,  hogy  Báthory  nádornak 
visszahelyezése  érdekében  közbenjárjon.  Egyébkint  tartózkodó 
állást  foglalt  el.  2) 

Báthory  és  barátai  nem  csüggedtek.  Élénk  tevékenységet 
fejtettek  ki,  hogy  az  ország  minden  részeiben  pártjukat  szaporít- 
sák. Különösen  a  kőzépnemeaség  megnyerésére  fordítottak  kiváló 


')  Karnkowski  lengyel  követnek  jelentése.  (Acta  Tomiciana  VIÍ. 
308.  1.)  Ezzel  öBszhangzásbau  van  Ouidoto  zÁr jelentése  és  Buvgío  1025. 
Uugustus  30-iki  levele. 

2)  Báthory  István  1525.  octóbcr  5-én  Babocsáról  Macedóniai 
László  Bzevémi  püspököt  küldi  Zsigmondhoz,  ki  rögtön  egy  kamarását 
;>oc8átja  Bu'lára  Lajoshoz,  Máriához  és  Szálkáihoz  intézett  levelekkel. 
—    Lajos  válaszában  kiemeli,  hogy  mivel  a  nádori  méltóság    betöltése 


626  WERBŐCZY  IBfítVkH  K  IfOHÁOBI  VtoS  EIiÖTT 

gondot.  ^)  A  csatlakozók  oklevelet  állitottak  ki,  melyben  eskAiel 
kötelezték  magukat  hűségre  Lajos  és  Mária  iránt,  hogy  Ská 
mindenkor  alkalmazni,  ellenségeiknek  ármányait  meghiústtani 
fogják ;  végre  hogy  soha  sem  lesznek  oly  pártnak  tagjaivá,  a 
mely  a  királyi  pár  állása  és  tekintélye,  méltósága  és  személye  el- 
len irányúi.  *)  A  szövetség  a  kalandosok  társulatának  nevezte 
magát,  a  mely  elnevezést  régi  időktől  fogva  bizonyos  vallási  tár- 
sulatok használtak.  ^) 

A  szövetség  tagjai  oly  gyorsan  szaporodtak,  hogy  noven- 
ber  elején  már  nyiltan  fölléptek ,  és  Kecskeméten  gyfilést  tar- 
tottak, hol  határozatul  kimondatott,  hogy  a  jövő  országgyülémn 
a  hatvani  végzések  megsemmisítésére  fognak  hatnL  *) 

Lajos  és  Mária  esküvel  biztosították  a  párt  vezéreit, 
hogy  őket  kitelhetőleg  támogatni  fogják.  *)  De  ezen  szöTet- 
ségesek  daczára  nem  aggodalom  nélkül  néztek  a  jövő  elé,  s 
időnként  az  a  gondolat  is  fölmerült  az  udvarnál^  hogy  Bá^ 
thoryt  és    Werbőczy t  ki  kell  békíteni.    Majd  arról  volt  8i6, 


a  rendeket  illeti,  ő  pedig  esküvel  van  kötelezve  a  törvények  megtartá- 
sára, egyelőre  sciininit  sem  tehet.  De  a  jövő  országgyűlésen  azon  lesr, 
hogy  kívánata  teljesUljön.  (Az  erre  voratkozú  levelezések  Ácta  Ton<i- 
ciana.  VIIÍ.  191—5,  és  220  11.) 

^)  Guidoto  zárjeleutésebcn  írja,  hogy  ii  Báthoryak  »dicono  haver 
eum  loro  ctiain  molti  dol  regno  che  sono  iu  uiio  stato  medio  tra  li  seguori 
et  nobili  del  regno. « 

'')  Dóczy  Ferencznek  1525.  septcmbcr  10-e'u  kelt  ily  oklevele  a 
kamarai  levéltárban. 

^)  A  »calendae«  szótól,  minthogy  rcndszi»rint  a  hónap  első  uip- 
ján  (Calendae)  tartották  összejövetoleiket. 

^)Burgio  1525.  octóber  29-en  írja:  »E  ordiuato  per  il  Palatino 
deposto,  ct  molti  altri  una  confraternita,  .  .  .  ct  hanno  infra  loro  mditto 
una  diéta  .  .  .  alcuni  dicouo  per  privarc  lo  uovo  Palatino,  altri  per  dare 
governatori  al  Re.«  Es  november  16-áu:  »Li  uovi  confratri  si  congre- 
garoiii  in  Keskeweth  .  .  .  conclusero  una  capitulatione  secreta.  Quel  ciie 
in  essa  capitulatione  si  contiene  non  si  puo  sapere  .  .  .  Par  chc  tendano 
contra  lo  Vayvoda  et  lo  novo  Palatino,  et  che  addomandenano  una  nova 
diota  ct  annullare  quanto  prima  sia  fatto.« 

•')  Bargio  1525.  november  16-án  írja:  >Li  növi  confratri  ..  • 
conclusero  una  capitulatione  secreta,  la  quale  sigillata  hanno  prescD* 
tata  al  Re  et  Regina,   prcscntc  solamente  Strigoniense  ...  La  Maesta 


FRAKNÓI  VILMOSTÓL  627 

hogy  Báthory  a  temesi  grófságot  nyerje  kárpótlásul,  *)  majd 
ismét,  hogy  a  nádori  méltóságba  visszahelyeztessék,  és  Wer- 
bőczy a  cancellári  tisztet  nyerje  el.')  Ezalatt  Lajos  az  or* 
szú ggy ülés  határnapját  ismételve  elhalasztotta,  s  végre  Szent- 
tíyörgy  napjára  tűzte  ki.  ^)  Attól  tartván,  hogy  Szapolyay 
szintén  nagy  haderő  élén  jelenhetik  meg  az  országgyűlésen, 
és  magát  kormányzóvá  választathatja,  de  talán  a  kalando- 
sokban sem  bízván  egészen,  másnemű  segítségről  is  gondos- 
kodott. 

Mártius  8-án  Lajos  és  Mária  magokhoz  hívatták  a  pápai 
nuntiust,  és  előadván  a  veszélyt,  melytől  félnek,  felkérték  hogy 
3000  gyalogot,  fogadjon  azon  szín  alatt  mintha  a  törökök  ellen 
akarná  azokat  küldeni,  és  az  országgyűlés  megnyitásakor  bocsássa 
rendelkezésökre. 

Burgio  óvatosságot  ajánlott  nekik.  »Pelséged  —  így  szólott 
többi  között  —  biztosítani  akarja  magát  azon  esetre,  hogy  ha  a 
vajda  felséged  ellen  támadna,  s  ez  kétségkívül  szükséges ;  azután 
rendet  akar  az  országban  megállapítani,  a  mi  nem  kevésbbé  szüksé- 
ges. De  ezen  utóbbi  czélt  két  úton  érheti  el :  erőhatalommal,  vagy 
a  bajok  orvoslása  által.  Erőszaknak  alkalamzását,  tekintettel 
felségednek  viszonyaira,  sohasem  tanácsoltam.  Ellenben  bizto- 
san várható  a  bajok  orvoslása,  ha  a  cancellári,  nádori  és 
kincstárnoki  tisztet  alkalmas  férfiak  foglalják   el ;   ha  felségtek 


He  et  Kegina  secretamente  han  giurato  a  star  a  la  parte  di  questi  con- 
fratri.c  Es  1526.  mártius  9-^n  írja,  hogy  Lajos  és  Mária  előadták 
neki :  »Che  hano  per  loro  quelli  coufratri  che  si  coniurarno  in  servitío 
(lel  Re  poco  mesí  sonn,  ebe  sono  una  gran  parte  di  la  Nobilita  et  li  piu 
pr'mcipali,  li  quali  offeriscono  a  aua  Maestá  cum  tutto  lor  beui  morir 
per  la  fídelta  loro.« 

^)  Bargio  1525.  november  l6-án,  Szálkai  közlése  nyomán,  jelenti, 
hogy  az  országgyűlés  csak  a  jövő  évi  nagyböjt  alatt  fog  megtartatni. 
Lajos  király  december  1 5-én  Batthyányi  Ferenczct  értesíti ,  hogy  az 
országgyűlés  a  farsan.í^  utolsó  napjaiban  tartatik  meg.  Burgio  152G. 
mártius  9-én  írja,  hogy  az  országgyűlés  határnapja  véglegesen  meg  van 
állapítva,  Szent-György  napjára. 

2)  Hurgio  1526.  mártius  5-éu  írja:  »Si  fa  ppnsiero  per  concor- 
dare  il  Palatiuo  vecchio  cum  il  novo,  dar  quello  offitio  (a  temesi  gróf- 
ságról van  szó)  al  Palatino  vecchio. « 

^)  Ezen  combinátiót  a  Császár  Mihály- féle  napló  említi. 


fi28  WERBŐCZY    ISTVÁN    A    MOIlAC'St    VfeZ    ELŐTT 

az  udvarban  rendet  honosítanak  meg,  a  szükB^gtelcn  ktadái 
megszüntetik  éh  mindenkinek  igazságot  szolgáltatnak.  Ha 
séged  mindezt  lassan,   mérséklettel  és   E'zá,mlt&sba  tÉvg 
rülniéoyeket,  vf-grehajtja,  nem  kellend  fcgyTeres  erőre   1 
kodnia.<i 

A  uuntius  egyébkint  bátoritö  szavakat  is  intézett  a 
hoz,  &»  tgértű,  hogy  fölhatalmazást  fog  kérni  Rómábúl  arra, 
a  kezei   között  levú  pénzt  az  Ö  kiv&nK&ga  szerint  lia^znátl 
föl.  1) 

Azonban  tanácsai  és  Ígéretei  nem  nyugtatták  meg  a  kiri* 
lyi  párt  Lajos  több  nappal  ntöbb  (igy  nyilatkozott  előtte,  hogj 
jobban  fél  az  országgj'u léstől  mint  a  török  támatlAMól.  Mii> 
Burgio  nem  habozott  öt  figyelmeztetni,  hogy  >akkor  van  leginkiM 
oka  a  félelemre,  ha  az  ország  karmányzAíiában  hauyagb]  j&r  <■!/ 
mert  ellenségeinek  jogczímet  ad  őt  megtámadni.-) 

Az  országgjülésre  szölö  királj-i  meghívó-levelek  csaJt  tédűB 
küldettek  meg.  Még  mártius  második  felében  sem  volt  elbati* 
rozva,  hogy  hol  tartassak  meg.  Az  országtanács  azt  Őhajt«ti^ 
hogy  az  ország  rendéi  Szegedre  vagy  Pécsre  hivassanak  Ös-i- 
azonnal  kilzíelkelés  hirdettessék,  a  haderő  fele  a  végbeljekn 
küldessék,  másik  falét  pedig  az  országgyűlés  befejezése  utáa  a 
király  vezesse  a  szultán  ellen,  kinek  készületeiről  miud  liiito- 
sabb  hirek  érkeztek. 

A  király  erélyesen  ellenezte  e  t^n'et,  és  végre  az  orsiip 
tanácBiiak  megkellett  nyugodni  abban,  hogy  az  országgyűlés  Budáfi 
tartassék  meg.  De  a  tanácsosok  kijelentették,  hogy  ha  az  orsd^ 
elvésK  annak  nem  ők  okai,  mert  jó  tanácsfot  adtak ;  hanem  a  ki- 
rály, ki  meg  nem  hallgatja.  Ellenben  a  király  kinyilatkoztatta,  hop 
ö  kész  iiz  országot  nieg\édeiii,  de  kisebb  baj  az,  ha  Budán  ■■»• 
rad,  mintha  készületlenül  megy  az  ellenség  elé.^) 

A  Báthoiy-párt  az  országgyűlés  kihirdetése  után  el  3Ítr- 
ván  a  királyt  az  országtanács  befolyása  alól  vonni,  rábírta  i'''. 
hog)'  nejével  és  udvarával    Visegrádra  tegye  át  lakását.  A  nuu- 

')  Btiryi',  Iö2G,m:ii-tiii8  9-iki jeLiitéBe. 
')  Btirgio  UiSti.  mártius  tíT-iki  jeleut^ae 
')  Burgln  mártius  27-ilii  jetenti^se. 


FRAKNÖI    VILMOSTÓL.  629 

tius  igyekezetei,  hogy  öt  e  válságos  napokban  Budán  visszatartsa, 
sikertelenek  voltak.*) 

Visegrádon,  a  kalandosok  társaságában,  a  csügged ésböl 
elbizakodottságba  csaptak  át.  A  legkönnyelmübb  nyilatkoza- 
tokat lehetett  tolok  hallani :  hogy  a  tizenöt  napig  tartó  ország- 
gyűlésen megfogják  szüntetni  a  40  éven  át  elhatalmasodott  ba- 
jokat :  hogy  Werböczyt  megnyúzatják,  Szapolyay  Jánost  meg- 
fosztják a  vajdaságtól,  Szálkáit  börtönbe  vetik ;  hogy  új  adókat 
fognak  kivetni  és  a  kincstárt  rendbe  hozzák. 

A  imntius  nem  szűnt  meg  a  királyt  figyelmeztetni,  hogy 
uralkodóra  nézve  méltatlan  dolog  egy  pártnak  karjaiba  vetni 
magát,  és  összeesküvés  élére  állani  . .  »Felségtek  —  monda  több 
Ízben  —  sok  fát  raknak  a  tűzre ;  félek  hogy  az  majd  tovább  fog 
elharapódzni,  mintsem  akarnák.  A  dolognak  nem  lesz  jó  vége  U 

De  szavai  hatástalanul  hangzottak  el.^) 

Az  országgyűlés  megnyitására  kitűzött  határnapon,  Szent- 
György  ünnepén,  a  kalandos-szövetség  tagjai  —  mintegy  kétszáz 
főúr  és  nemes  —  nagyszámú  fegyveresek  kíséretében  vonultak 
Budára.  Vezérök  Báthory  István  500  lovas  élén  jött. 

Werbőczy,  ki  néhány  nappal  előbb  érkezett  vissza  a  bánya- 
városokból, szintén  rendelkezett  némi  fegyveres  csapattal,  melyet 
még  az  utolsó  perczben  is,  kölcsön  vett  pénzből  szaporítani  igye- 
kezett. 3)  Azonban  Szapolyay  János  és  benső  hívei  nem  jelentek 
meg,  és  magára  hagyták  őt.  Ez  könnyen  magyarázható.  Szapo- 
lyay és  Werbőczy  között  a  közös  czéljok  mellett  nagy  ellentétek 
is  léteztek. 

Szapolyayra  nézve  a  trón  elnyerése  végezel  volt ,  melynek 
mindent  alárendelt,  és  a  melynek  elérése  kedveért.  nem  habozott 
az   országot  a  belső  felbomlás  és  a  török  hódítás  veszélyeinek 


^)  Burgio   mártius   29-ki  jelentése. 

2)  Burgio  május  10-ki  jelcDtáse. 

2)  Werbőczy  1526.  april  7-éu  Dobroiiyán  kötelezvényt  állít  k 
150  forintról,  mely  összeget  Hány  Mátyás  zólyomi  várnagytól  vette  V-ö- 
C^sün.  1526.  april  23-áu  pedig  Budán  egy  másik  kötelezvényt  állit  ki 
%> 00  forintról,  mely  összeget  » nos  urgeute  iiienitabili  quadam  uecessi 
tate.«  Tholdi  Lászlótól  ds  nejétől  vott  kölcsön.  (Mindkettő  a  kamara 
levői  tárban.) 

Századok.  4 1 


630  WKRBÖtZY    IBTV.VK    A    MOH.kCfll    Vf»7    KLflTT 

tenni  ki.  Ellenben  "Werbíiczj-t  magasabb  politicai  eszmék  ■  i?u 
hazaszeretet  vezette.  Szemeiben  Szapolyaj-  trönrajntása  ís  oak 
eszköz  volt.  És  mig  Lajos  viselte  a  koron&t,  öszintéa,  buzgalt 
f&radozott  az  ország  belső  rendezésén  és  védelmének  biiUrt 
tásán. 

Ezen  ellentét  szembetűnően  csak  most  njilatkozhalolt  i 
mikor  Werbőczy  a  kormány  élére  jutott.  És  Szapolyay  a  irat^ 
áks  keserű  érzetével  láthatta,  mint  használja  föl  az  állást  meljtt 
neki  köszönhetett,  azon  király  javára,  kiben  ó  csak  vetéljtánt  Ü- 
tott ;  a  belbéke  és  rend  helyieállltására,  mi  érdekeivel  egyá]t;i!;i" 
nem  állott  (iüzbangzáaban. 

így  lövtént  tehát,  hogy  a  Szapolyay-párt  tétlenül  niitR 
az  események  kifejléee  elé,  A  kalandosok  voltak  a  helyzet  urw. 

Ezeknek  egj'ik  vezérük  Arthándi  Pál  volt,  ugyanaz,  ki  nis 
hány  év  előtt  Werbőczy  leghatározottabb  híveihez  és  pártja 
kV  Hzónokaiboz  tartozott.  De  már  az  1525-ik  évi  rákoi^'i  gjúlf 
az  udvari  párthoz  csatlakozott ,  mi  a  köznemességben  nagr  íoV 
h&borod&et  idézett  elö ;  többen  ÖsHzeszölottak ,  egy  alkalomoii 
reája  támadtak ,  és  kegyetlenül  elverték ,  ügj-  hogy  az  uráliul 
alig  Kikerült  élve  kiszabadítani  ellenségeinek  kezei  kuzúl.')  Ea* 
esemény  nagy  mértékben  alkalmas  volt  arra ,  hogy  a  Szapultaj- 
pái-t  ellen  halálos  gyűlöletet  keltsen  fül  lelkében.  Ezentúl  irdct 
és  boszúvágy  vezette.  Atpártolágát  az  udvar  fényesen  jutalmMU^ 
Bereg-  és  Marmaioa-megyék  főispánjává,  meg  munkácsi  *Ar* 
nagygyá  neveztetett  ki,=) 

Mellette  Tarczii  MikliU  sárosi  föisjián  a  kalandos-siÓtd^ 
ség  kapitánya,  játszott  jelentékeny  szerepet, 

April  27-én  Báthory  [stvún  követei  jelentek  meg  &  ködt 
messég  gj'iilekezetében.  Előadták,  hogy  a  hatvani  gyűlés, 
jiiket  ártatlanul  és  törvénytelen  módon  fosztotta  meg  a  oííW 
méltóBágtúl,  a  melybe  magát  visszahelyeztetni  kéri. 

')  BMrffio  májuB  lO-ki  jelentCHÍbcn  írja  nlla:    aQacBto  0  4UplP"'", 
phe    lannn  passatii  fn  dal  poyiolo  in  Bakos  moito  beti  lin-tniiiilo  cl  clW 
malo  tradituri",  i?t  u  penn  li  signori  1i   Halvnro  la  vilu  :   In  qiiesto 
CRpo  del  [lopolo  pur  favor  dol  confmtri.* 

')  így  nzlineztetilc  agy  l'j'26.  april  H-ki  oklcvt'lben.  (A  k 
levéltárban.) 


FRAKNÓI    VILMOSTÓL.  631 

A  köznemesség  zajos  helyesléssel  fogadta  előterjesztésöket , 
de  nem  akart  a  király  mellőzésével  határozni.  Követeket  küldött 
tehát  hozzá  j  kik  felkérték ,  jelenjék  meg  körükben ,  hogy  vele 
egyetértöleg  tárgyalhassák  az  ország  ügyeit. 

Werbőczy  nem  várta  be  a  rendek  határozatát.  Meggyőződ- 
vén arról,  hogy  az  ország  és  a  trón  érdekében  kifejtett  buzgó 
tevékenysége  által  elidegenítette  magától  régi  barátait  a  nélkül 
hogy  az  udvart  megnyerte  volna,  elhatározá  önkényt  válni  meg 
a  nádori  tiszttől. 

Megjelent  tehát  a  király  előtt,  és  kijelentette,  hogy  miként 
csak  kényszerítve  fogadta  el  a  reá  ruházott  méltóságot,  most 
készséggel  mond  le  róla.  Lajos  kitérőleg  válaszolt,  hogy  várja  be, 
mig  határozatát  közlendi. 

De  Werbőczy  nem  látta  tanácsosnak  ezt  bevárni.  Barátai  ér- 
tesítették, hogy  életét  is  veszély  fenyegeti. ')  Ennek  folytán  a  követ- 
kező éjjel,  ZoiíMAeíZ^  társaságában,  menekült.  Szerencséjére,  mert 
néhány  órával  utóbb  Báthory  István  fegyveresei  körülvették  házát, 
melyet,  miután  menekülésének  híre  elterjedett,  a  tömeg   földűlt. 

Másnap  a  király  Báthoryt  visszahelyezte  a  nádori  méltó- 
ságba. Midőn  ezt  az  országgyűlésnek  tudomására  hozta,  egyút- 
tal kijelentette,  hogy  mindazon  sérelmeket,  melyeket  a  múlt  évi 
rákosi  és  hatvani  gyűléseken  a  köznemesség  részéről  szenvedett^ 
készséggel  megbocsátja,  mert  tudja,  hogy  azokért  a  csábitókat 
terheli  a  felelősség. 

A  királyi  üzenetet  lelkesedéssel  fogadták.  Az  üdvkiáltások 
közé,  melyekkel  Báthory  Istvánt  a  múlt  évi  megaláztatásért  kár- 
pótoltak, Werbőczy  ellen  intézett  gyűlöletes  kifakadások  vegyül- 
tek. A  király  fölkéretett,  hogy  Werbőczyt  és  Zobit  büntesse  meg. 
A  köznemesség  ezután  (aprll  30-án)  száz  tagból  álló  választ- 
mányt hagyva  hátra,  szétoszlott.-) 

Ugyanakkor  a  király  a  budai  káptalan  által  Werbőczy  és 
Zo^' ellen  idéző -levelet  állíttatott  ki,  melyben  fölhívattak,  hogy 
liárom  nap  alatt  az  ország  rendéi  előtt  jelenjenek  meg,  magokat 


^)  TItumschwamb  említi,  hogy  Statilio  János  királyi    titkártól  jött 
e  figyeUneztet^s. 

-)  J9ur^'omáj.  lO-kijcleutése,  és  az  1526-ki  tövénykönyv  XXVI.cz. 

41* 


632  WERBÜCZT  IRTVAS  A  MOnÁCSI  VÉSZ  EI.ÍiTT 

az  ellenök  emelt  vAdak  ellen  igazolandök.  Termte7.eteíen  meg 
nem  jelentek. 

Eimek  folytán  a  határidő  letelte  után,  m&jus  4T^n,  Lajos  s.r 
orsíágrendei  közéjött,  liogya  vádlottak  fölött    törvényt  tartson 

Thuröczi  Miklös  királyi  szem&lyiiölc  előterjesztette  a  ^M 
levelet,  mely  mindazt  előadta,  a  mit  "Werbőczy  íís  Znbi  »a  hni- 
'"'  tfkintílij  és  nz  or»ziiff  nzahndsfíga  rllfn*  elkövettek,  E  STeniii 
okoztfii  az  1525-ík  é\i  r&kosi  orsitággyűlés  eredménjlel™ 
feloszlását ;  ők  liirilették  ki  a  hatvani  gyUlést  *n  kirtíly  paroifi-' 
ia  ágy  sziílvdn  az  iiaHzeit  revihk  akarata  fHe»fre  ;'  ők  bírták  rá  ;i 
királyt  *fKuy6t/etii  üzmelek-  és  biztosUólwelekkfl,  hogy  ama  g\ü\t 
Bun  mcgjeleniék ;  fóleg  az  ö  eszközlésökre  fosztatott  meg  a  ii;i* 
dóri  raéltósAglól  Bíithory,  kinek  helyébe  azután  'znjnHfptkínliii- 
aal,  vem  ffd!g  az  ország  szavazatai  rUtaf*  Werbőczy  emelteMi 

Eunek  folytán  a  király,  Utván,  hogy  "mindez  az  Ó  ti^l.ÍN 
télyének  és  az  öt^szes  rendek  régi  szabadságának  megingat&s<in 
ir&nyúl;  ka  nem  akai-ván  bűntelenül  hagyni  azt,  a  mi  zavare:i- 
éíi  pártoskodíis  utján,  a  főpapok,  zászlős  urak,  és  egyéb  remi-'- 
ellen  történt :«  fiilhivja  az  egyiM'gyiilt  rendeket,  hogy  a  vádluiij' 
ellen  a  jop  és  igiizság  küvo telesei  szerint  járjanak  el. 

A  rendek  fülöslegrsni'k  látták  exen  vádak  alaposságát  tíw- 
gíilat  alá  venni.  A  vfidlottak  meg  nem  jelenősét  akként  magis- 
rázták,  hogy  az  által  hüní'iket  önmagok  beismerték.  És  így  hi- 
ladtk  uélkitl  kimondották  az  ítéletet.  AVerbőczyt  és  Zobit  »«  i'- 
riUi/  h  a  k'iro)i'i  rlfi-ii  tiímasztott  /dzodtisuk,  vahnntnl  fgyth  t>í- 
keH  í's  íilfoü,  mtthiilini  rv  vfikuti<rö  rsdi-kmii-irík  MmU,  a  küshéh 
hdhorHiUn/ik  az  ország  ellensegeinrk  i'»  hülrlfiifkurk  nyÜathiil'^ 
Pff»«,  jószágvesztésre  Ítélték. 

Az  itelrt-leví'l  az  ország  rendéinek  nevében  ttlllttatott  lii" 
11  kir&ly,  a  nádor  és  az  orszflghiró  pecsétével  volt  ellátva.') 

Ez  alatt  Werbőczy,  lesújtva  ezen  megrendítő    fordálat  ál- 
tal a  felvidékre  vonult,  Dobroiiya  várába.  Itt  élte   át  a  szouwrt 
napokat ,   melyek  az    országra    következtek.    Ciak    a    moUoi  | 
TCBZleség    hírű    ragadta  ki     niagányiböl.    Az    olöuyonmlé   i"l 

0  Ki»dtfi  Katnii'l  Hiat.  Crist.  XIX.  .'>«•*  — ríilÖ  lt„  ts  yratVU^g 
I.aii  S^al,.:  l!nrr,l,j  «  Tíírteiicti  L«p..k  ls7í-iki  fo'ytirt.Abaii. 


FBAKNÖI   VILMOSTÓL.  633 

rökök  ellen  igyekezett  hadakat  gyűjteni  és  az  ellentíillást  szer- 
vezni.^) Majd  Tokajra  sietett  Szapolyay  Jánoshoz,  hogy  király- 
lyá  választása  végett  fölajánlja  szolgálatait.  A  nagy  catastrófa 
után,  Werbőczy  megűjuló  lelkesedéssel  karolta  föl  ismét  a  nem- 
zeti király  választásának  eszméjét,  a  melyet  ö  érlelt  meg ,  és 
a  melynek  diadalát  főleg  ő  készítette  elő. 

XII. 

Werbőczy  politicai  jelentőségének  'emelkedésével  vagyoni 
gyarapodása  is  lépést  tartott.  Mig  pályájának  kezdetén  egész 
birtoka  az  ország  északkeleti  határszélein  fekvő  néhány  jobbágy- 
telekből állott ,  két  évtizeddel  utóbb  az  ország  gazdagabb  birto- 
kosaihoz tartozott.  Tizennégy  vármegyében  voltak  várai,  falvai  és 
birtokrészei.  =) 

Nem  tartozott  azon  kivételes  önzetlen  lényekhez,  kiknek 
lelkét  egészen  betölti  a  közügy,  és  teljesen  kielégíti  a  szolgálat, 
melyet  annak  tesznek. 

Egyébkint  a  kornak,  a  melyben  élt,  a  lázas  vágygyal  űzött 
birtokszerzés  egyik  jellemvonását  képezi.  Mig  egyrészről  a  kö- 
zépkor erőszakos  jószágfoglalásai  nem  szűnnek  meg,  sőt  ijesztő 
mennyiségben  veszik  igénybe  a  törvényszékeket ;  másrészről  a 
korona  érdekeinek  elhanyagolása,  és  a  királyi  megerősítés  kiesz- 
közlésének  könnyűsége  következtében,  meghonosúlnak  az  üzér- 
kedés és  hitelműveletek  sokféle  nemei. 

A  kornak  szelleme  Werbőczyt  sem  hagyta  érintetlenül.  És 
midőn  látjuk,  mint  szereznek  magoknak  főpapjaink  nagy  kiter- 
jedésű uradalmakat  és  dús  kincseket,  természetesnek  kell  tarta- 
nunk, ha  ő  a  szegény  nemes,  ki  jól  tudja,  hogy  csak  nagy  vagyon 
biztosíthat  neki  politicai  súlyt,  minden  alkalmat  megragad  sze- 
rény örökségének  gyarapítására. 


^)  Iiiiieu  jiiuius  27-011  éaacptombor  23-án  költ  levelei  a  Ncinzoti 
Múzeum  könyvt.árában.  Azelöbbibeii  ^>  Regnilliiiigarie  3ervu6«-nakczímozi 
magát.  Az  utóbbiban  írja:  »Ebdomada  transacta  quot  lóca  peregrinaue- 
rim,  quot  moutes  trauscenderim,  semper  pro  tutela  parciiim  istariuu«  ,  , 

-)  Gömör,  Heves,  Hont,  Külső-Szolnok,  Nógrád,  Pest,  Somogy, 
Szabolcs,  Szatmár,  Temes,  Tolna,  Ugocsa,  Zólyom  cs  Torda-m  egy  ékben. 


fi34  WKRBÖCZY  iSTVÁÍi  A  MOHÁOSI  VESZ  El.OTT 

Eitt  Eoba  Bem  téveB^li  szem  elöl.  MidÖn  a  p&rtkbzdelmek 
hulláma!  legmagasabban  járnak,  midőn  a  Hármas-könyí  vnf- 
írásának  nagy  muiikftja,  vagy  fontos  diplomatiai  küldet^«ek  n- 
Gzik  igénybe,  ott  találjuk  öt  azoknak  soraiban,  kik,  alig  sEállott 
valamely  birtok  a  koronára,  kérvényeikkel  ostromolják  a  királri. 
Magánosok  nagylelkÜségérR  és  báladatosságára  is  mindig  tudott 
a;czimeket  szerezni.  Bonyolult  ügyek  rendezését  vállalja  ma- 
"•'ra,megszabott  jutalom  fejében.  Csere-,  kölcsön-  és  zálogdztetek- 

sem  idegenkedik.  Éb  lelkiismerete  nem  oly  scrupulosus,  hogr  j 
zükség  esetében  az  erkölcei  pressiö  eszközét  is  igénybe  venni  i 
tartózkodnék.  , 

Legelső  Zobi  Mihály  karolta  föl  az  akkor  még  ketAnt  ■ 
smert  WerbOczyt,  a  kit  magának  lekötelezni  és  p&rtjáhox  csI-  | 
lölni  igyekezett.  I 

Már  1498-ban  itekintve  hűségének  kitűnő  tandbizonyst- 
gait  és  a  kedves  szolgálatokat,  melyeket  jó-  és  balszerencsében, 
föIeg  pedig  különféle  peres  ügyeinek  előmozdítása  kÖröI  t«tt'T  ' 
jutalmul  a  Nógrád-megyei  Szenté  és  Csesztve  helységekben 
fekvő  birtokrészeit, ')  majd  ugyanazon  megyében  petényi  birto- 
kát ')  adományozta  neki.  Az  utóbbi  iránt  kiváló  előszeretettel 
viseltetett,  és  gyakran  keresett  ott.  kifáradva  hivatalos  foglri- 
kozásaiban  és  a  politicai  izgalmakban,  üdülést,  és  —  mikéntéi; 
levelében  olvassuk  —  saz  arczának  verejtékével  ültetett  í* 
ápolt'  fáknak  gyümölcseire  talán  ép  oly  büszke  volt ,  miot 
államférfiúi  sikereire. ') 

Még  jelentékenyebb  Zobinak  egy  későbbi  ( ]  507)  adományi, 
melyszerint  a  Temes-megyében  fekvő  Cseri  várát,  két  mezö  város- 
sal és  27  helységgel  engedte  át  neki. ')   Tőle  kapta  Erdélyben  » 

'}  1498.  jniiuár  2b-ía  2obi  Mihály  fassiója  í  sági  convent  elí>t1. 
Horvát  iHtvúnuúl.  124.  I. 

'-)  MIkoj'  nyerte  cl  ezia  birtokot,  Dem  tiiiljiik.  De  hog-y  ZoMIóI 
kapta,  [ImérJ  lure  váradi  prépostnak  1550-ik  évi  fawi<'>jábaD  olvaunt 
(Kamarai  levéltár.) 

')  VVerböczynek  dátum  nélküli  levele  Zobi  Mibályhos,  melyba 
öt  pi'tcnyi  házának  ée  kertjéaek  megtukiotésére    hívja   meg.  (Ugyanott^ 

1)  1Ü07.  májní  2b-én  Zobi  M.  fasmójn  a  nádor  előtt,  i»  I50T. 
jniiius  I  a-én  II.  Ulászló  megerősíti  oklevele.    (A  kamarai   lev^ltárbin-) 


FRAKNÓl  VILMOSTÓL.  635 

•da-niegyei  Vecse  várát  is,  minden  hozzátartozó  birtokokkal.  *) 
bi  végre  fiául  fogadta  Werbőczyt,  és  kevéssel  a  mohácsi  vész 
n  bekövetkezett  halála  előtt  örökéséve  rendelte.  ^) 

Kevésbbé  volt  bőkezű  Werbőczy  iránt  Szapolyay  János 
la,  a  ki  a  mohácsi  vészt  megelőző  korban,  csak  azon  jogokat 
ázta  át  reá,  melyeket  három  Külső-szolnok-megyei  helységre 
u  Ezek  (Aboiiy,  Tőszeg  és  Paladics)  Kinizsy  Pál  özvegyének 
ei  között  valának,  a  ki  halála  esetére,  királyi  jóváhagyással  a 
Szapolyay  testvérnek  ígérte.  A  vajda  azonban  adomány-leve- 
sen nem  mulasztotta  el  meleg  szavakkal  méltatni  Werbőczy- 
:  érdemeit,  a  melyeket  számos  éveken  át  a  reá  bizott  ügyek 
ílében,  különösen  pedig  ^nevének  és  tisztességének  felmagaszta- 
rt  érdekében^  tett.  ^) 

Míg  az  ellenzék  vezére  Werbőczyről  így  nyilatkozik,  és  az 
inzék  egyik  legtevékenyebb  tagja  mesés  bőkezűséggel  hal- 
zza  el,  elég  eszélyes  volt,  hogy  magának  az  udvar  kegyeire  is 
czimeket  szerezzen.  Gyaki'an  részesül  királyi  adományokban. 

//.  Ulászló  1502-ben  Fogas  István  magvaszakadtával  az 
ocsa-megyei  verbőczi  és  ardói  birtokrészeket;*)  kevéssel  utóbb 
nási  Gáspár  magtalan  halála  után  a  Nógrád-megyei  puszta-al- 
si  birtokrészt;  *)  1511-ben  Kun  Péter  magtalan  halála  után 


ül  birtokok   Ungor  János    magvaszakadtával    kir.    adomány    czim^n 
llottak  Zobira. 

V)  Ez  is  Ungor  János  halála  után,  mint  királyi  adomány  jatott 
ának  birtokába.  (Werböczynek  iuformatiója  a  budapesti  egyetemi 
yvtárban.)  Mikor  kapta  Werbőczy,  nem  tudjuk.  1.51ö-ban  már  ismét 
reben  átadja  Perényi  Péternek. 

2)  János  király  egy  1538-ik  évi  oklevélben  Zobiról  említi,  hogy 
ter  adoptivus  Cancellarii  nostri.*  (Horvát  Istvánnál,  284.  1.)  És 
ra  Werbőczy  egy  1526-iki  levélben  atyjának  czímezi. 

^)  »Debitum  habentes  respectum  ad  preclara  integerrimaque 
liciorum  merita,  quc  ipse  plures  iam  per  annos  lateri  nostro  adhe- 
io  cunctis  in  rebus  nostris  fidei  sue  creditis  et  commissis,  pro  exalta 
e  nominis  et  honoris  uostri  cum  sumpma  semper  fidelitatjs  constan- 
exhibuitc  Szapolyay  Jánosnak  1514.  deczember  13-án  és  1515. 
ítember  30-án  kelt  oklevelei  a  karaarai  levéltárban. 

*)  A  beigtatási  rendelet  Horvát  Istvánnál.  133.  1. 

5)  Az  adományozás  ideje  nem  ismeretes.  De  már  1505.ben  per 
yát  képezi.  ' 


636  WEiinilczv  istván  a  moüícpi  vtsz  előtt 

a  HeveB-megyei  kápolnás-táikányibirtolíiészt,*)  továltbá&kútur 
jllség  miatt  jószág  vesz  ttsi-e  itólt  Hodosi  J&kő  Ferencznek  össws 
(Szilt már-megyei)  birtokait;-)  1514-ben  huszonhét  tiszaridtki 
nemesnek  Össnes  birtokait,  melyeket  a  pörlázadíisban  valö  ríM- 
vétők  miatt  vesztettek  el;')  végre  1515-ben  a  magtalasAl  b- 
múlt  Bodoni  Chuda  Imre  Összes  birtokait    adományozta   nekL'l 

//.  Lajos  1618-bau  ainagtnlanOl  kimúlt  Saági  Balázsnak 
ösKzes  (GÖinÖr-njeg3'eÍ)  bii'tokait.  <•)  1523-bcu  a  szinte  mugtP 
laoúl  elhalt  Kiirázi  Fá.luak  összes  fPest-megyei)  birtokait. 'jügvíi^ 
azon  (■vben  —  és  pedig  Mária  királyné  meg  Ferdinánd  fölierczef 
meleg  közbenjárására  —  azon  három  helységet,  melyre  8zapoly»j 
János  a  maga  jogait  reá  ruházta  volt;  mindazáltal  utasította  ít. 
hogy  a  még  életben  levÖ  bii-tokosnövel  egyezkedjék  ki ;  ')  a  hu  (Mg 
íh  történt.  Végre  1624-ben  a  magtalanul  kimlilt  Mayos  >tÍh;ŰTBal 
összes  Tolna-  és  Somogy-megyei  birtokait,  a  melyekhez  Dán  Tim 
Tolnában  és  az  ábrányi  apátság  kegyüri  joga  is  tartozott,  *) 

Nem  jelentéktelenek  szerzeményei,  melyeket  azoknak  kii- 
szűnhetett,  kiknek  mint  ügyviselőjük,  vagy  mint  itélömester,  íilli- 
sánál  fogva,  (Tereik  és  egyéb  ügyeik  körül  szolgálatokat  tettBi: 


')  Az  ailoinúnj-levíl  dátiira    nélküli    töredéke    Hnwiit    Islriniúl 

ir>».  I. 

-1  A  beigtatiísi  reniielct  ugyanott.  IGO.  1. 

J)  Tizenhárom  nemosuck  birtokait  közösen  kajita  Vogiay  'liif 
moiiddal.  A  kit  kirúlyi  beigtatiLsi  rendelet  Horvát  latváuuál.   lljd.  16'.',  II. 

')  Ez  iránt  i>er  tiunadt,  mciyrül  nlább  ^xúluiik. 

')  Ezeket  Zobi  Mihálylyal  közÖBeo  kapta.  A  leSny-ággsl  íW* 
ban  per  támadott.  lálB.  raiijug  7-^n  jött  Wtre  az  egyesiig.  (A  k«a»- 
rai  levéltárban.) 

")  A  naey-kŰrilBÍ  liirtokresz  tárgyában  per  támadt.  .\Peel-uiípá 
B/.olgabír<'>  kiadványa  Horvát  Istvánnál.  23T.  1. 

")  II.  Liijosnak  1523.  november  23-án  Bornemisza  Jáonahoi 
intézett  levele.  »  .  .  .  Tuin  al  tam  ardentem  ipsiuB  FordiDandi  darix* 
KoginalÍB  MaieRtiitiH  petícionem, . .  tuiu  eoiiíiderando  eriam  soruit-ia  pR- 
t'ati  Magistri  Stepliaiii,  qne  Maioítati  uostre  oxkibait,  cstquo  vei  in  fati- 
riim,  nt  promÍBÍI.  et  debet,  exhibitiiriia.<  (A  kamarai  levi5ltárbaD.)l1c^ 
a  bái'om  helyaég  csakugyau  W.  birtokába  ment  át,  kitűnik  a  vinJl 
jinipostnak  idézett  faBsiójábid. 

")  Az  1524.  m:irtiuB  U'áii  kelt  adomány-le  vél  a  b.  Révay  caM 
Btiiivuii'skai  levéiiárábaii. 


FRAKNÖI  VILMOSTÓL.  637 

az  1498-ik  évi  országgyűlés  egyik  czikke  az  itélőmestereknek 
megengedte,  hogy  a  felektől  ajándékokat  fogadhassanak  el,  ^) 
Werbőczy  eljár&sa  nem  áll  mindenkor  kifogáson  felül.  Hy  eset 
az,  melynek  nyomára  Hippolyt  egri  püspök  1507-ik  évi  gazda- 
sági számadásaiban  találunk,  hol  ^István  itélőmesterc  részére 
kiszolgáltatott  kétszáz  kéve  tavaszi  termény  van  bevezetve,  a  mit 
a  tiszt  akként  igazol,  hogy  —  úgymond  —  »ö  maga  kérte  az  aján- 
dékot, melyet  nem  tagadhattam  meg  tőle,  mert  az  országban,  fő- 
leg a  népnél  sokat  tehet. «  «) 

Láttuk,  hogy  Zobi  Mihálynak  első  adománya  a  peres  ügyei 
előmozdítása  körül  tett  szolgálatait  kívánja  jutalmazni.  Ugyan- 
azon tekintet  bírja  rá    1499-ben  Szenthei  Sebestyént   a  Nógrád- 
megyei szenthei  irt  okrésznek,3 )  1 5 16.  táján  Kussali  Jakchy  János 
özvegyét  Nyárasapáthi  helységnek  *)  1522'ben  Baczúr  Balázst  a 
és  nejét  Zólyom-megyei  Berzenczén  fekvő  birtokrészök  átengedé- 
sére ;  ^)  továbbá  Mulyadi  Bertalant  és  Demetert  (1505)  «)  úgy 
szintén  Syvoli  Ethele  Miklóst  és  Ferenczet  (1516),  hogy  a  Wer- 
bőczy ellen  támasztott  perekkel  fölhagyva,  birtokjogaikat  reáru- 
házzák. 0 

Sajátszerű  üzlet  az,  melyet  1512-ben  Thaabi  Gergely lyel 
kötött.  Werbőczy  ugyanis  kötelezte  magát,  hogy  Tab  Nógrád-me- 
gyei helységet  Grergely  úr  leányági  rokonainak  kezeiből  per  út- 
ján kiszabadítja,  a  per-költségeket  -  maga  viseli,  a  leányág  min- 
den jogos  igényeit  kielégíti,  végre  egy  50  forintról  szóló  kölcsönt 
elengedi;  viszont  mindennek  fejében  Thaabi  Gergely  átengedi 
Werböczynek  a  visszaperlendő  Tab  helység  felerészét.  *) 

Míg  ezen  pert  önkényt  vállalta  magára  a  királyi   adoma- 

0  IV.  czikk. 

^)  >Qaia  dono  petiit,  et  quia  potest  multa  in  regno.  et  maximé  in 
plebe,  non  potni  dencgare.<  (B.  Nyáiy  Albert  közleménye  Századok. 
1870.  359.  1.) 

')  A  statutio  rendelet  Horvát  Istvánnál.  127.  1. 
'*)  A  váradi  prépostnak  idézett  fassiója. 

*)  Werbőczy  egyúttal  elengedi  300  ftnyi  adósságukat.  Az  1506. 
Dovember  11-én  kelt  egyesség  a  kamarai  levéltárban. 
*)  1505.  april  S-iki  fassiójnk  ugyanott. 
7)  1516.  február  29-iki  fassiójuk  ugyanott. 
')  1512.  jiiliiifl  24.  Werbőczy  fassiója,  a  kamarai  levéltárban. 


fi38  WERlAfZV  ISTViS  \  MOiIÁCM  VÉSZ  El.ATT 

nyok  ütjftn  nyert  és  egyí'bkiiit  S7.er/.eit  birtokok  miatt  i.-  gyaVnn 
kellett  p  rlekednie.  A  vádak,  melyeket  ellene  emultck.  hihetőleg 
nem  mindig  voltak  egészen  alaptalanok.  Ezek  sorAha  titrtoik- 
tik  az  1505-ik  övi  eset.  Ugyanis  Zowardffy  György  lial&Ia  utíw 
ennek  kiskoiíi  fiát,  Feronczet  rábeszélés  és  ígéretek  íiltal  r**ctte, 
hogy  a  verböczi  és  ardói  birtokréazeket.  melyek  reá  és  testver- 
BCBére  örökségképen  szállottak,  neki  és  testvéreinek  engedje  Ét ; 
L  mi  ellen  Zowardffy  György  özvegye  a  maga  és  ifjabb  &u 
levében  óvást  emelt,  ') 

Werbőczy  csere-üzletekbe  is  szívesen  bocsátkozott. 

lB06-ban  a  Nógrád-megyei  Selp  helység lH;n  fekvő  birtokrt- 
szét  Csekekathai  Jánosnak  a  Ktllsö-Szolnok-megyében  fetvó  Te- 
tétlen  helység  negyedrészéért  cserélte  el.') 

ISlS-bau  Palathai  György  a  kiskorú  fiát  illető  gyerki  bir- 
tokrészt Wcrböczynek  kelecsényi  birtokrészeért  adta  át,  a  taelyrt 
ez  még  60  forintot  ráfizetett. ')  Két  érrel  utóbb  Paksi  L&szlóUl 
szintén  csere  útján  szerezte  meg  a  Szabolcs -megyei  nagyhaUn 
birtokrészt  *)  1 

De  legelőnyösebb  volt  Werböczyre  nézve  ama  esere,  melyet 
1518-ban  Perényi  Pi'fer  királyi  fö  asztahiokkal,  a  későbbi  blie- 
koronaőrrel  kötött.  Ugyanis  Werbőczy  a  Szatm&r -megye  terüle- 
tén tlz  helységben  létező  birtokrészeiért  és  a  nagyhalászi  birtok-  ^ 
részért  kapta  a  Zólyom-niegyébcn  fekvői  Dobronya  várSt,  nyolcf 
faluval  és  még  három  faluban  fekvő  birtokrészekkel.  Ezen  csere 
jelentőségét  mL'gltélnünk  ougedi  az  a  tény,  hogy  Dobronya  várit 
tartozékaival  Beatrix  királyné  7000  főrintl  ;tu  zálogosította  fi 
Frangepáu  Bernátnak,  és  ez  midőn  1515-ben  leányát  IsoldAt  nöol 
adta  Perényi  Péteraek,  ugyanazon  értékben,  mint  jegyajándékot 
adta  ftt.  ') 

E  Hzerint  semmi  kétség  nem  foroghat  fenn  az  iránt ,  hogy 

*)  Frangepán  Bernátnak  fassiója  n  kitinarai  levéltárbau.  Petéafi 
P^ter."  (1518.  február  14-e.i)  Horvát  Istvánnál  184.  I. 

-)  A  leleüzi  conveiit  dátum  nélküli  kia^lványa  Horvát  IsiváunáL 
140,1. 

*)  1606.  november  1  [-iki  egjcsaég.  A  kamarai  leréltárban. 

')  A  leleszi  convent  kiadványa  Horvát  Istvánnál.  173.  I.  | 

^)  Paksi  Lásiló  fassiöja  a  kAmarai  levéltárbtn. 


FRAKNÓI    VILMOSTÓL.  639 

a  csere  egyenlőtlen  Yolt,  és  hogy  az  ambitíosus  főúr  a  népszerű- 
sége által  hatalmas  személynököt  magának  le  akarta  kötelezni- 

Hasonló  szempontok  vezérelhettek  egy  másik  főurat,  Erdődy 
Pétert,  midőn  ugyancsak  1518-ban  Werbőczy  Istvánnal  oly  szer- 
ződésre lépett,  melynek  értelmében  egymást  testvérekül  fogadták, 
és  megállapították,  hogy  azon  esetre ,  ha  Erdődy  Péter  férfíága 
kihalna  Somlyó,  Szarvaskő  és  Monoszló  várak ,  a  hozzátartozó 
összes  birtokokkal,  Werbőczy  Istvánra,  illetőleg  fiörököseire  száll- 
janak ;  ellenben  ha  Werböczynek  fiága  halna  ki  előbb ,  Dobro- 
nya  és  Vecse  várak,úgy8zintén  a  Pest-,  Külső-Szolnok-,  Nógrád-  és 
Hont-megyékben  létező  birtokai  szálljanak  Erdődyre,  illetőleg 
fiörököseire.  *) 

Midőn  e  szerződés  létrejött,  valószínűnek  látszott  hogy  elő- 
nyeit Werbőczy  családja  fogja  élvezni ;  mert  mig  Erdődy  Péter- 
nek csak  egy ,  Werböczynek  lUgy  fia  volt  ^)  Azonban  másként 
történt  Az  Erdődy-család  máig  virágzik.  Werbőczy  fiai  pedig 
mindannyian  fiörökös  nélkül  szállottak  sirba ,  és  családja  csak 
leányágon  élt  továbl>;  egyik  leányától  származott  Lórántfy 
Zsuzsanna,  II.  Rákóczi  György  anyja.  ^) 


^)  A  vasvári  káptalan  előtt  történt  fassió  Horvát  Istvánnál.  185.  1. 
^)  Az  egykorú  Thurnachwamh  emlékirata  szerint  (Engelnél.    Ge- 
scbicbte  Ungams  und  seiner  Nebenlftnder.  I.  197.  1.)  Werböczynek  első 
neje  Zobi  Mibály  leánya  volt,  kitől  egy  fia  született,   második  neje   pe- 
dig    Szerecsen    Istvánnak    özvegye.    Annak ,     bogy    Zobinak    leánya 
lett  volna,  s  azt  W.  nőül  birta  volna,  okleveleinkben  semmit  nyomit  nem 
találjak,  és  az  valószínűtlen  is.  Oklevélben  csak  egyszer  fordul  elő  em- 
líti W.  nejéről  1518-ban;  KcUcUinnak  neveztetik,  a  családjának  megje- 
lölje nélkül.  (Horvát  Istvánnál.  189.1.)   Nagy  Ivánnak  állitása,   bogy 
^.  harmadik  neje  Surányi  Anna  lett  volna,  tévedésen  alapszik.  Werbö- 
czynek legidősebb  fia  Fereocz  1505-ben  említtetik  először.  Az  1518-iki 
JZrdöáj'féle  szerződésben  Werböczynek  négy    fia    emlittetik :    Ferencz, 
^éteVf  János  és  Imre.  Csak  Imre  élte  túl. 
')  Szirmay,  Ugocsa  84.  1. 


(540 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


irodalmunk  tSrlénéttf  Í7íi^il72.  írta  if^.  Ssinnjei  J^ssefé  Bndapeit, 
1876.  Weissmann  testvérek  könyvnyomdája.  Kis  8-adr.,  VUÍ  és  S07L 

Ára  1  frt  50  kr. 

Hazai  ifjúságunk ,  a  kor  ferde  irányának  hódolva,  annyin 
a  materialisticus  előnyökkel  kecsegtető  pályák  felé  tör,  hogy 
aránylag  fölötte  csekély  azon  dicséretes  kivételek  száma,  kik  fenn- 
költebb czéloknak  szentelik  lelkesülésöket,  erejökei  S  épen  azért, 
nagy  hiba  volna  a  komoly  tudományok  mezejére  lépő  ifjakat  a 
eritica  tűlszigora  által  elkedvetlenítve,  visszariasztani;  el  kell 
tehát  jóindulatúlag  ismernünk  fáradozásaik  reménytadó  avagy 
máris  hasznosnak  mondható  eredményeit,  —  azonban  óvakodnunk 
a  föltétlen  dicsérettől  is :  mert  ez  könnyen  elhízottakká  tenné 
őket,  a  mire  a  mai ,  tűlszabados  szellemű  fiatalságnak  különben 
is  nagy  hajlama  van.  Sőt  inkább ,  a  kicmelendök  biztató  kieme- 
lése mellett,  jóakaratűlag,  de  őszintén  rá  kell  m^utatmmk  kísérle- 
teik hiányaira ,  hogy  igy  azokat  megismerni  s  jövendőben  kike- 
rülni tanulják. 

E  szempontokkal  fogtunk,  ime,  a  czímzett  irodalomtörténeti 
mü  bírálati  ismertetéséhez ,  melynek  szerzője  szintén  a  fimtérin- 
i^ii  dicséretes  kivételek  közé  tai'tozik.  Ujabb  Szinnyeit,  úgy  látszik' 
derék  atyjától  öröklött  szorgalom  vezérli  adatai  összegyűjtésében; 
ugyanis  tagadhatlanúl  gazdag  lajstromát  adja  ö  e  müvében  irodal- 
munk »Aawyaf/á«í:ora«-beli  termékeinek.  Azonban,  ha  már  fölvett 
tárgya  érdekében  ainiyit  jegyzett  és  fáradozott :  kár  volt  kutatá- 
sait több  oldah-a  is  ki  nem  terjesztenie ;  pl.  iíízíraf í  búváiiatokat 
a  szerző  ú.  1.  nagyon  kevéssé  tett ,  holott  erre  a  budapesti  íóbb 
könyvtárak  kéziratgyüjteményeiben  bö  alkalma  nyílhatott  vala. 
Továbbá  kár  volt,  —  s  mint  irodnfomtörténef írónak  nem  is  lett 
volna  szabad  —  gyakran  csak  a  folyóiratok ,  söt  hiiiapok  kétes 


TteTÉNETl  IRODALOM.  641 

becsű  8  szabaiosságú  tudósításaival  megelégednie,  a  helyett,  hogy 
magát  a  tárgyalt  munkát  csak  meg  is  tekintette  volna,  mint  erre 
is,  amarra  is  példákkal  szolgálandunk.  Természetesen,  az  ily  köz- 
vetlen btivárlat ,  mely  azonban  határozott  véleménynyilvánítást 
eredményez,  sokkal  több  időt  fogott  vala  igénybe  venni ;  de ,  ha 
Szinnyei  müve  kidolgozásával  s  kiadásával  még  egykét  évet  vár . 
e  körülmény  annak  minden  tekintetben  előnyére  válandott  volna. 
Ideje  leendett  ugyanis  a  fiatal  szerzőnek  szorgalma  összehordott 
gyümölcseit  kissé  behatóbban  megízlelni  s  megízleltetni,  és  azoknak 
gazdag  lajstromát  még  teljesebbé  tenni.  Mert  biz  abban,  mi  türés- 
tagadás,  még  szembetűnő  hézagok  vannak,  és  a  mi  még  lényegesebb 
hiba :  müve  jóformán  csakis  lajstrom^  bár  osztályozott  lajstrom.  Ezt 
kevésbbé  elhamarkodott  munkával  a  tehetséges  és  fürkésző  szellemű 
író,  kétségkívül  kikerülhette  volna ;  ha  t.i.  több  időt  enged  magának 
a  tárgyalt  müvek  közvetlen  áttanulmányozására,  s  véleményének 
megalkotására ,  alakba  öntésére.  így  azonban ,  a  hogy  könyvét 
kiadta :  igen  sok  írói  név  és  könyvczím  felsorolása  mellett,  vajmi 
kevés  tájékozást ,  jellemzést,  véleménynyilvánítást  nyerünk.  Alig 
van  e  tekintetben  néhány  kivétel  az  egész  műben ;  pl. :  Amadé, 
Fcdudy ,  Mikes ,  Bod  Péter  és  Pray,  kikkel  szerző  kissé  tüzete- 
sebben foglalkozik.  Ezeket  is ,  valamint  a  koii; ,  nem  annyira  ő 
maga  kísérli  meg  jellemezni ,  mint  inkább  elismert  írók  (Toldy 
Perencz,  gr.  Mikó  Imre,  Horváth  Mihály,  Pulszky  Ferencz,  Szilá- 
gyi Sándor  stb.)  tanulmányaiból  kiszedegetett  bő  idézetekkel  ismer- 
teti, a  mi  az  önálló  fejtegetésnél  mindenesetre  kényelmesebb  dolog 
ugyan,  —  de  fiatal  írónál,  ki  saját  nézetet  még  sok  tárgyról  nem 
alkot,  vagy  tartózkodik  azt  kimondani,  elnézhető,  megengedhető. 
Ekként  a  kidolgozás  és  adatok  teljessége  ellen  alapos  észre- 
vételeink vannak.  Sokkal  átgondoltabb  s  kifogástalanabb  a  mű- 
nek általános  beosztása,  tervezete,  mint  kivitele.  Helyesen  jegyzi 
meg  a  szerző  bevezetésében,  hogy  a  szathmári  békével  bekövetke. 
zett  és  Bessenyeyék  irodalmi  föllépéséig  (1772)  tai*tott  ^hányat' 
lás  kora*,  csak  a  nemzeti  nyelven  Irt  munkákra  értendő:  mert  a 
latin  nyelvű  irodalom ,  nagytudományú  férfiak  által  műveltetve, 
ép  ekkor  élte  hazánkban  virágzáskorát.  Magyar  és  latin  műveket 
Szinnyei  egymásután,  szakok  szerint  tárgyal,  ü.  m.  I.  Szakasz 
Szépirodalom,    1.  Költészet,   a)  magyar,   b)  latin  nyelven.— 


ii4JÍ  TilKTÉNETÍ   ÉRODAI.OM,  I 

Szépprözft.  II, Szakasz:  Ttulománi/os  irodalom.  1.  Hittudom&nyi. 
S.  töiténetludományi ,  3.  nyelvtudomünyi,  4.  bölcseleti,  6.  jogUu 
dományi,  6.  meniiyiségtíini,  7.  természettudomAnyi  irodalom,  8. 
időszaki  sajtó.  Mindez  magyar  és  latiu,  s  olykor  még  német  njel- 
ren.  A  történettudomáuji  irodalomhoz  járulnak  még  külön  Syf- 
zetben  a  történelom  segédtudományaiból  a  földrajz  és  régiségtu- 
^  természettudományi  irodalomhoz  pedig  a  gyógyászati  és  a  | 
4 ági  irodalom. 

Mindezek,  habár  —  mint  e  rövid  vázlatból  is  látható  - 
nem  nyújtják  ia  az  irodalomnak  lAjf.s  kí^pét,  dicsérendő  rendw:  t  ■ 
tartással  s  kellő  csoportosításban  adatnak  elö.  Uogy  azonban 
ezen  előadás  inkább  csak  vázlat,  sőt  gjakorta  száraz  ciimlátré 
törpül,  eleven  jellemzések  helyett,  —  már  föntebb  jelzők. 

És  most  tegyük  meg  észrevételeinket  az  egyes  fejezetekre- 
a  mennyire  azt  korlátolt  terünk  engedi. 

A  különben  helyes  irányú  bevezetésre  is  ían  nebány  mri- 
jegyzósünk.  Mire  való  a  törököt  »vod  pogdnyt-ija.\L  nevezni?  elő- 
ször is,  a  török  nem  poffáni/ :  mert  egy  és  láthatatlan  Ist«qt  imi'l- 
ff  a.  pagani^must  jellemző  bálványozást  és  kiábrázolást  még  áol- 
kal  kevésbbé  tfiri,  mint  akár  egynémely  keresztyén  felekezeti  "»^" 
sodszor,  a  »pogány*  kifejezés  a  máit  századok  krónikásainál,  — 
kiknek  tollát  a  török  harczok  okozta  pusztulások  miatti  ke)«ru- 
ség  élesebbé  tette,  —  még  valaliogy  csak  indokolható :  de  a  m^^ 
kor  higgadt  tudományos  tárgyalást  igénylő  Írójánál  különös  elfo- 
gultságra mutat.  Szerző  továbbá  mindjárt  a  következő  (3)  lapon 
íszathmári  fegyverlelélel* -röl  beszél.  Ilyesmi  sohasem  léteiett, 
Szathmár  nem  volt  Világos.  Ott  a  békepontok  jünnepélyesen  ki- 
hirdettek, *Te  Deum  Latidamus*  tartatott,  s  a  kuruczok  mint 
győzök,  vagy  legalább  a  nemzetek  jogait  kiküzdött  fél  (L  Csereyt), 
fegyveresen  vouülának  haza.  A  4-ik  lapon  pedig  azt  Írja  a  szenft: 
>A  hadseregnél  a  némef  vezényszóval  mt'g  Károly  alatt  megk^ 
nosodott  a  német  nyelv  éa  német  szellem.*  Mely  önkényes  álhtb 
ellenében  megjegyezzük,  hogy  a  magyai*,  nevezetesen  a  huszárei- 
redeknél  még  Mária-Terézia  korában  is  magyar  volt  a  vezénj- 
nyelv,  s  csak  II.  József  alatt  változott  németté. 

Végre,  magyal'  írónak  azt  i-t  tudni  kell.  hogy  HraáJí'tiiit 
(9  1)  magyar  neve  Liptó-Ujvár,  s  Puchoviáé  (16  I.)  PuchiJ. 


TÖHTÉNETI  IRODALOM  643 

Az  első  szakász  »költé8zet  magyar  nyelven«  leginkább 
Amadé  és  Faludyval  foglalkozik.  Ráday  Pálról  pedig  azt  írja, 
hogy  vegyik  előmozdítója  volt  a  azafhmári  békének.^  (27)  Sőt  el- 
lenkezőleg :  hátráltatója  volt,  mert  Ráday  a  szath  mari  gyűlésen 
Blárolyi  és  övéi  ellenében,  mint  Rákóczi  követe,  a  fejeddem  ér- 
dekeit  képvisdtej  s  békekötés  helyett  csak  a  fegyvemyugvás  to- 
vábbnyújtására  törekedett.  (1.  Pnlay  János  >Szathmári-Béke8 
ség>  Szalay  L.  kiadása,  370,  405 — 408.)  A  —  minthogy  Ráday 
el  sem  is  fogadá  a  szathmári  békét,  hanem  Lengyelországba  buj- 
dosván, onnét  csak  jóval  a  munkácsi  vár  capitulatiója  után  tért 
haza.  (L.  Ráday  Pál  önéletirását,  Thaly :  »Rákóczi  Tár«  I.  köt. 
402  1.)  EíFéle  valótlan  állításokról  is  megóvná  a  szerzőt  a  közvet- 
len kútfők  tanulmányozása,  a  helyett,  hogy  másoknak  esetleg  hi- 
bás véleményét  minden  crictica  nélkül  utánirja. 

Ugyané  fejezetben  lejebb  (33  1.)  épen  ilyen  hibába  esik. 
Dalnoki  Veres  Gerzson  kuruczvilági  verses  krónikájáról  és  Cse- 
rey  Farkas  verseiről  azt  írván,  hogy  » ezekről  bővebben  nem  szól- 
hatunk, mert  kiadatlanokat  Pedig  Veres  Gerzson  verseit  már 
évekkel  ezelőtt  kiadta,  s  épen  egy  nagy  elterjedettségti  vállalat- 
ban: a  Ráth  Mór  kabinet-kiadásai  közt  Thaly  Kálmán.  (»Adalé« 
kok  a  Thököly  és  Rákóczi-kor  irodalom  történetéhez*,  Il-ik  köb 
332 — 372.)  Hogy  e  kiadásról  csakugyan  nem  vett  tudomást  Szin- 
nyeí  úr  tanúsítja  egy  másik  megjegyzése  Dalnokiról:  » Versei ro- 
szak,  de  adatai  hitelesek,  mint  egy  ismertetője  megjegyeztet  (87) 
íme  tehát  a  szorgalmas  irodalomtörténész  —  más  ismertetők 
után  beszél,  mert  maga  nem  vett  fáradságot  az  1872.  óta  széltóre 
olvasott  eredeti  kútfő  megtekintésére. 

A  hanyatlás  korának  magyar  költői  közül  mellőzi  szerző 
b.  Pálocsay  Györgyöt,  kinek  költői  mimkássága  egész  1725-ig 
felnyúl  0-  Thaly :  Adalékok,  II.  köt.  30  1.)  és  kit  fölemlíteni 
»Magy.  Nem.  írod.  Történeté«-ben  (Ill-ik  kiad.  L  köt.  77,  1.) 
Toldy  is  méltónak  talált.  Hasonlóan  mellőztetik  a  latin  költők 
közfii  gr.  Koháry  István,  a  ki  pedig  a  Szinnyei  által  elősoroltak 
nagy  részénél  jóval  szellemesebb,  és  épen  életének  a  hanyatlás 
korába  eső  végszakában  verselt  latinul  is.  (L.  Toldy  Ferencz :  A 
magy.  költészet  kézi  könyve.  Pest,  1865. 1.  köt.  279  1.  és  Száza- 
dok, 1871-iki  évf.  58  1.)  Legalább   egyszerű  fölem\\l^%\.  —  \i^ 


$44  TÜRTfeSETI   IRODALOM 

mar  jeUemezni  szerzőnek  múdjában  nem  íillott  —  mind  Pulocsav, 
mind  Koh&rj-  megérdemeltek  volna. 

Az  ő  mellőzesüknél  azonban  még  sokbal  nagyobb  hiSny. 
hogy  a  hanyatlás  kora  irodalmának  egy  igen  nevezetea  résEéröl: 
a  népús  küUészHröl  Színnyei  úr  teljességgel  megfeledkezett,  figf, 
hogy  annak  mOg  csak  halvány  emlélieiíetüt  sem  légiik  könyvt-kn. 

Mür  a  halhatatlan  Toldyt  több  ízben  megrótták  biríJtii, 
hogy  a  níipiea  költészetre  kevés  síilyt  fekteL  A  költészetnek  eien 
több  oldalról  érdekes  és  nem  ritkán  jelentékeny  aestheticai  becs- 
esei bíró  darabokat  ia  terniö  ága,  ujabb  időkben  annyit  njert, 
közismeretben  és  becsben,  hogy  Nemz.  irodalomtörténete  töbln 
kidolgozásában  (Pest,  187  2.)  Toldy  is  már  kiUöu  szakaszt  (38.  §.) 
Bzente]  a  kniruczvilág  népies  költészetének,  s  legntolsó  nagy  gyűjte- 
ményébe számos  szemelvényt  vett  föl  annak  gyUmölcseiböl.  Iiuei 
tehát  a  század  elejének  szülötte,  a  veterán  Toldy  is  hódolt  az  újabb 
kor  jogos  követelményének;  annál  feltűnőbb  és  megrovandübh,  bs 
jelen  democrata  kor  fia,  itj.  Szinnyei,  teljesen  ellianyagolja  azt 

Nem  állítjuk  mi,  hogy  a  szathmári  béke  ntáni  idők  polilí- 
caí  és  népköltészete  fölér  a  kuruczvilágival  éa  az  az  előttivel,  mert 
a  nép  szol  lem  általános  hanyatlása  ezen  ia  megérzik;  dd  a  hi- 
nyatlás  küzepette  is  mutat  az  fel  figyelemreméltó  darabokiit,  és 
a  maga  egí'szében  mindenesetre  jellemzi  korát.  Az  irodalomtűr- 
ténésznek  tehát  kötelessége  tudomást  venni  róla.  A  nemzKi  mú- 
zeum és  ni.  tud.  akadémia  kézirat  —  és  apró  (vásári)  nyomtat- 
ványtárai .igen  hálás  bftvárkodási  teret  szolgáltattak  volixi  e 
részbeu  Szinnyei  árnak,  —  tapasztaláshói  mondhatjuk  ezt;  vag; 
ha  már  ily  mélyebb  lanálmányozást  igénylő  vállalattól  a  Hatol 
szerző  netalán  visszariadt:  legalább  az  összegyűjtve  kiadott ezeif 
kori  termékeket  vette  volna  vizsgálódás  alá.  Ilyet  a  hanyatUt 
koráról  ca-ik  Thaly  Kálmán  kút  gyűjtemény  éhen  ia  (*Régi  bU- 
yar  vitézi  énekek  és  elegyes  dalok«,  I.  és  Ü.  köt  és  ^Adalékok  • 
Thököly  és  Eákóczy-kor  irodalom  történetéhez  t  II.  köt)  30— W 
darabot  talál,  (s  köztük  nem  egy  jrleutékeny  költői  alkotást  tagy 
korfestö  müvet,)  tehát  elegendő  arra  nézve,  hogy  :iz  dlva^öiuik  » 
XVIII-  század  népies  költészetéről  megfelelő  képet  uyújthassoi 

E  felötlő  hézag  jelzése  mellett  vi-^zont  elismeréssel  eme^l 
ki  ama  szorgalommal  egybeállított  sorozatot,  melyben  azcnó  ai 


ToRTfeSEtI  mODALOSl.  645 

korbeli  iskolai  színmüveket  —  részben  önálló  kutatás  njomán  — 
riönkbe  állítja.  (39-42  L) 

A  fejezet  Il-ik  részében  a  szépprózát  ismertetvén,  Faludv 
<  nemű  munkáiról  m^egyzi,  hogy  azokat  »a  nyelvész  s  talán  az 
lestheticus  is  haszonnal  olvashatjac  ma  is.  E  határozatlan  »to- 
Idnt  szóval  elárulja  a  szerző,  hogy  Faludy  e  müveit  vagy  nem 
olvasta,  vagy  ha  olvasta,  nem  bir  kellő  aestheticai  képzettséggel 
r6lok  határozott  véleményt  mondani. 

A  Hittudományi  irodalomrűl  szóló  fejezetet  szándékosan 
tital  ugorjuk,  hogy  a  történetirodalmat  tárgyalóra  mehessünk  át, 
de  mégsem  hagyhatjuk  szó  nélkül  szerző  azon  keserves  -folsóhaj- 
tását :  » A  Pázmányok,  Eszterházyak,  Káldy-ak  kihaltak,  s  nem 
volt  a  ki  pótolta  volna  őket!<  (53.  L)  Kérdjük  a  magj'ar  iroda- 
lomtörténet minden  elfogulatlan  ismerőjét,  nem  lett  volna  e 
helyén  Pázmány  mellett  Szenczi  Molnár  Albertet,  Esterházy 
mellett  /.  Rákóczy  Oy'órgy'ót,  Káldy  mellett  Kardit  is  fölemlí- 
teni ?  mint  a  hogy  Toldy  is  szokta  vala  t^nni.  Színuyei  ama  há- 
Tom  elsőnek  kizárólagos  magasztalása  által  nagyon  is  elárulja 
felekezeti  irányát. 

A  történetirodalomrúl  szóló  fejezet  —  melyet  a  t.  olvasó  a 
&&zadok  májusi  füzetéből  is  ismer  —  egyike  a  legjobbaknak  az 
vgész  kötetben.  Mindazáltal  ennek  is  vannak  szembetűnő  hibái  és 
liésagai.  Cserey  Mihályt  szerző  elég  bőven,  s  bár  kissé  bágyadt 
síinezéssel.  de  alapjában  helyes  fölfogással  ismerteti,  hanem 
Vérdjük,  mit  keres  Cserey  a  hanyatlás  korában?  Hisz  ő,  mint 
irbj  még  a  megelőzött  korszaké,  müvét  a  szathmári  béke  előtt 
Irta  s  ezzel  f^ezi  be  ;  —  tehát  Szinnyei  jelen  kötetében  tulajdon- 
4ép  nincsen  helye.  Ép  így  vagyunk  Benkzky  (és  nem  >Be- 
^jriczky*)  ffotprfrraí,  kiknek  naplóföljegyzései  1707-el  kezdődnek 
^  1710  elején  véget  érnek.  Tehát  mit  keres  ő  az  1711  utáni  ha- 
nyatlás korában?  Azonban,  ha  már  szól  müvéről  a  szerző 
^ba  róla  ne  mások  rövidleges  ismertetése,  de  maga  a  rég  ki- 
tett napló  után,  melyet  ügy  látszik  Szinnyei  nem  ismervén,  azon 
^tlást  követi  el,  hogy  közvetlen  reá  vonatkozva  azt  írja :  »  Terjedel- 
mesebben tárgyalja  a  kurucz  mozgalmakat  Szakái  Verdncz,<  t.  i. 
-^niczkynél.  E2  pedig  tejesen  nem  áll ;  mert  míg  Szakái  napló- 

8»(zadok.  4% 


646  TftBTt'.NETl  IR0I>MJ3M. 

j&nab  a  kuriiozvil&got  illető  része  mindössze  is  Hü — 70  ki' 
addig  Beniczkyi'  kétuzdtharmincz  nagy  8-adrét.ü  oldalt  ti 
(Thaly:  Ráköczi  Tár,  I.  kötet  Pest,  1866.);  s  hozza  i 
fejedelem  mellett  mint  lielsö  titkár  alkalmazott  Bei 
munkája  oly  nagjbecsü  kútfő .  melyet  legelső  történeti 
egy  Szalay  Láazl6.  Horváth  Mihály  »tb.  szMtíre  ha^zni 
8  mely  nélkúl  a  Rákóczi-kor  történetét  lueglrDÍ  IplietPtk'ii. 
szabad  tehát,  kivált  ily  kiváló  fontoSHá^ú  müveknél  mások  i 
letes  bemutatásaival  raegelC'gcdiii,  hanem  magát  a  forrW 
áttanulmányozni,  főkép  ha  az  mar  ki  is  van  adva. 

Mit  keres  továbbá  ugyanitt  Ráday  Pál  J709-!ki  W 
követségi  naplója?  Inkább  ugyanannak  ónflelrnjza  enilil 
volna  föl,  mely  1720-ig  terjed. 

BalIa  Gergelynek  Szabó  Károly  és  Szilágyi  S.  állal 
lett  >Nagy-körösi  krónik&já»-ról  (134  I.)  Sziunyei  nemtoi) 
bet  mondani,  mint  hogy  tmegiratoHt :  pedig  ez  is  érdei 
legalább  néhány  ismertető  vonást.  Mi'g  szarvakabb  hiba  fí^ 
egy  határozoiian  a  hanyatlás  korába  vago  terjedelmes  napi 
teljes  elhallgatása,  mely  mü  a  maga  nemében,  t.  i.  a  Bál 
cmigratió  lengyel-  t-s  fniucziaorsziigi  életére  nézve,  'jj 
kútfő,  és  pedig  olyan  nagybecsű,  hogy  Sznlny  Lászh>nk  u 
müvét:  »1I.  Rákóczi  Ferencz  bnjdosfisa*  (Pest,  1864.  Ls 
Vilmosnál,  352  I.)  ép  e  naplóra,  mint  föforrásra  alapítja 
Hzafkmári  Király  ÁMm  naplókönyve.  1711—1717.  Megjd- 
föntidézett  Rákóczi  Tár  T.  kötete  333— 39G.  lapjain.  S  <-  S 
marinak  Szinnyei  még  csak  nevét  sem  ismeri ;  sőt  ;i  mi  több: 
ismeri,  mert  épen  nem  oniliti  a  latin  nyelvii  írók  közt  :i  múlt 
zad  első  felének  egyik  legalaposabb,  legfiiggetlenebb  iráiiyft 
ténészét,  a  nagyérdemű  Sciikvic/i  KolinovicB  Ííaioj-M szül.  I 
*["  1751)  a  kitől  pedig  számos  munka  jelent  mei;  nyomtatá'b 
még  több  találtatik  kéziratb.Tn  niajil  minden  uagiobb  köiki 
tárban,  (a  nemz.  múzeumban  8 — 10  példányban  is)  tehát  ezfl 
ritkaságok.  Szalay,  Horváth  é*  a  Rákóczi  kor  nionognpl 
nagyban  használjíik,  idézik  s  neiu  is  nélkülözhetik  ezen  egri 
közvetlen  adatokbál  merítő  s  rendkívül  lelkiismeretes  írót,  ti 
1701-tul  l720-ig  terjedő  főnmnk/iját,  (Comraentariorum  I 
XIIl)  melyet  1728-ban  sajtó  alá  rendezvén.  III.  Károly  cA 


TÖRTÉNETI  IRODxVLOM  647 

annak  kinyomatását,  szabad  szelleméért  reudeletileg  eltiltotta,  6 
midőn  másodszor  IT-SS-ben  Kovachich  akarta  kinyomatni,  — 
ugyanaz  történt  vele.  Mig  a  magyarellenes  Schmeizel  Mártonról 
Szinnyei  hosszasan  beszél :  addig  a  hazfias  lelkületű  s  e  miatt  ül- 
dözött, hervadhatlan  érdemű  Kolinovics  sírjára  nincs  egy  koszo- 
rúja, —  még  csak  meg  sem  említvén  nevét !  S  annál  feltűnőbb , 
mert  Kolinovicsnak  életrajza  és  arczképe  is  megjelent,  s  Korányi- 
nál, Nagj'  Ivánnál,  Pesty  Frigyesnél,  Vutkovich  életrajzi  s  czim- 
tári  kiadványaiban  stb.  mint  történetíró  említtetik,  életirati  ada- 
tokkal. 

Ily  közismeretü  alak  mellőzése,  ily  szembeszökő  hézag  mel- 
lett, azon  már  alig  csodálkozhatunk,  hogy  a  német  nyelvű  hazai 
emlékírók  közül  is  többen  hiányzanak ;  pl.  Rittev  Oyörgy  János, 
a  sopronyi  krónikás,  kinek  1719-ig  terjedő  élénk  és  becses  fol- 
jegyzései  az  akadémiai  Monumenták  Scriptores  XXVII-ik  köte- 
tében láttak  világot. 

Hasonló  hiányosságokat  tapasztalunk  a  többi  szakokban 
is.  így  pl.  a  bölcsészeti  vagy  erkölcstani  szakban  említendő  lett 
volna  B.  P.  (Bod  Péter  ?)  1 768-ban  nyomatott  s  egykor  igen  ol- 
vasott >  Szent  Hiláriu8<í'2i  s  ugyanitt  vagy  az  orvostudományiak 
közt,  a  Halléban  1711.  a  ^OyermeknevelesrüU  megjelent,  s 
Francke  után  B.  Gr.  által  magyarított  és  Róth  Mihály  sárosi  al- 
ispánnak ajánlott  kötet ;  azon  korban  nyelvünkön  már  tárgyánál 
fogva  is  föltűnő  ritkaság. 

Végre,  az  ^időszaki  sajtó«-ról  irt  utolsó  fejezet  azon  állítá- 
sára, hogy  a  y^Nova  Posoniensia^  czlmű  1721— 22-iki  hírlap  53 
száma  a  nemzeti  múzeum  birtokában  van,  az  igazság  és  helyes 
hivatkozás  érdekében  meg  kell  jegyeznünk,  miszerint  a  nemzeti 
múzeum  ama  lapból  eddigelé  egyetlen  példánynyal  sem  rendelke- 
zik; a  kérdéses  53.  sz.  pedig  tudomásunk  szerint  a  ^Századok* 
1867 — 1875  közötti  szerkesztőjének  tulajdona,  a  kitől  kapta  cse- 
rében a  maga  7  duplumos  számát  id.  Szinnyei  József  úr  is.  Több 
példány  e  60-nál  eddigelé  nem  ismeretes. 

Ezzel  befejeztük  bírálati  észrevételeinket  Szinnyei  müvéről, 
s  végső  egybefoglalásul  ismételhetjük  nézetünket,  hogy  bár  a  kö- 
tet az  ifjü  szerzőnek  tehetségét  s  komoly  igyekezetét  dicséretesen 


(i48  Ti'-ItTfcKETI   [KOI)AI.nU. 

ta.nűRttja :  mindazáltnl .  kiss^  Immftrosan.  nem  a  kellő  al&pwslg- 
gal  (nevezeteseu .  sok  heljütt  nem  köZTetlenűI  a  kütfök .  hanoi 
holmi  Mrlapi  vagy  rövidletes  tudósítások  ulapján)  van  irTa,gii 
D108  és  tetemes  hézagok  és  hiíinyok  sokat  vonnak  le  becsébil, 
mint  tüzetesen  kimutattuk.  Mindenesetre  trdemes  azonban  a  bor 
ne  ÖBszeh  álra  ózott  anyag  s  tidemea  a  fölvett  tArgj'  aiTn,  hogy  íipttíi 
a  felölelt  korszakot  nií'g  egypflr  évig,  miní-l  szélesebb  alapoké 
IpüvíiroIvAn,  azután  újra  dolgozza  mfivét,  mely  ekként  a  roo-i,w 
hézagos  vázlatból  lehetőleg  teljes  müegí-sz-izó  foghat  alatlili"' 
őszintén  óhajtjuk  is.  hogy  azzá  alakuljon,  s  így  niHrailHiid>'i  lw«" 
művé  vftljdk. 

VALENTINUS  HH.lUltíÓ. 


Maria  Thtrmia's  Ulttt  fíegieruagtzell  1163 — IISO.    Von   Alfral  Bilte 
von  Ameth.  Ersler  H«ni!,  Wien  ISTtí. 

Mária  Terézia  a  legvonzóbb  alakok  egj-ike  ama  nők 
csoportjában,  a  kiknek  fejét  valaha  csíiszári  vagy  királyi  koron* 
diszitelte.  Egyéniségét  sajátszerű  bűbáj  fogta  körül,  melv  n™ 
apadt.  Süt  lehetőleg  növekedett  amnz  újabb  publicatiók  által,  wf 
lyek  a  mai  nemzedéknek  is  mély  tekintést  nyüjtanak  lelki  A'- 
tébe,  családi  viszonyaiba.  Személyének  varázsa  nagy  áldozatokm 
és  vitézi  lettekre  ragadta  a  nemzetet,  s  a  j6  viszony  az  őrsiig  ^^ 
királynője  közt  mindvégig  ép  és  sértetlen  maradt ;  uralkodó- 
nak évlapjait  nem  feketítik  be  olyan  tragoediák,  a  minökbeu  eli>- 
deinek  története  tftlgazdag;  összeesküvések,  forradalmak  íÍíbI 
erőszakosság,  rémuralom  fönt  nem  szerei)cltek  s  évszá7aM<>° 
át  talán  ő  az  egyedüli  koronás  fő,  a  kí  nem  szaporította  a  nent- 
zet  vértanúinak  számát.  Ismételve  meglátogatta  az  orsz&gpt  ' 
ekkor  a  magyar  nép  nagy  tömegeinek  ia  érkezett,  végre  alksliu 
szem  tői-szem  be  látni  a  királyi  nujcstás'  koronás  képviselíjS' 
Közelebb  hozta  a  trönt  a  néphez  s  az  uralkodóház  és  Magyarof- 
s/ág  közötti  kapocs  megszilárdításii  ügyébon  egyik  előde  W*L 
tőn  annjit,  mint  ö.  A  jó  akaró,  kegyes  királyné,  a  szeret 
méltó  aszony,  a  gyöngéd  feleség,  az  önföláldozó  anya  toliyA 
gai  összefolytak  benne  s  elfeledtették,  hogy  aémetesUö  tdre 


TÖBTÉNETl  IRODALOM.      ,  649 

mennyi  kárt  okoznak  a  nemzeti  érdekeknek,  és  hogy  ö  is  stabili- 
tásra kárhoztatta  az  országot ;  mert  csak  ő  személyesen,  de  nem 
német  tanácsosai  szakítottak  a  hagyományos  bécsi  politicával, 
mely  bizalmatlan  és  rósz  iudulatű  volt  a  magyarokkal  szemben. 
Csak  a  királyné  maga  képviselte  az  ellenséges  világban  a  jóaka- 
rat és  a  rokonszenv  eszméjét  Magyarország  iránt. 

E  kiváló  alak  történetírója  lön  Arneth  Alfréd  lovag,  a 
bécsi  császári  levéltár  főnöke.  Arneth  lovagnak  megnyiltak  a 
különféle  levéltárak  sokáig  elzárt  ajtai,  s  ő  roppant  szorgalom- 
mal kutatta  át  az  archivumok  töméntelen  kincseit.  A  fölszínre  ho- 
zott gazdag  és  érdekes  adatok  alapján,  terjedelmét,  valamint  föl- 
dolgozását tekintve  egyaránt  nem  mindennapi  munkában  kez- 
dette megírni  Mária  Terézia  országlásának  egész  hosszú  törté- 
netét 1863 — 6B-ben  jelent  meg  a  nagy  vállalat  első  három  kö- 
tete, mely  a  császár-királyné  kormányzatának  első  éveit  (1740— 
1748.)  rajzolja.  Ezt  1870  óta,  gyorsan  követte  az  1748— 63  évek 
története ;  a  jelen  év  végre  meghozta  az  1763 — 1780.  időszak 
történetének  első  kötetét,  mely  méltóan  sorakozik  a  nagy  válla- 
lat előbbi  köteteihez,  s  a  közös  uralkodó  család,  valamint  Ausz- 
tria, néhol  hazánk  töi'ténetének  számos  eddig  ismeretlen  vagy 
homályos  mozzanatára  kellő  világosságot  áraszt. 

Arneth  lovag  természetesen  nem  magyar  szempontból  írja 
nagy  munkáját.  A  legűjabbi  kötetben  is  csak  egy  fejezetet  szen- 
tel kizárólag  hazánk  ügyeinek,  a  többi  tizenhárom  fejezetben  a 
margyar  viszonyok  röviden  érintvék ;  csak  elvétve  szövi  be  őket 
előadásába,  a  hol  rólok  múlhatlanűl  meg  kell  emlékeznie.  Ö  min- 
denek előtt  Mária  Teréziának  és  családja  tagjainak  életét  és  vi- 
szonyait tárgyalja,  s  a  magyarokrűl  csak  ott  szól,  a  hol  ezek  az  ural- 
kodóházzal közvetlen  érintkezésbe  jönnek.  A  mi  az  egész  mű  szel- 
lemét illeti,  az  nem  épen  ellenséges  Magyarország  iránt.  Arneth 
űr  jó  indulattal,  ellenszenv  nélkül  igyekszik  szólani  hazai  állapo- 
tainkról, de  fájdalom,  mint  az  egész  osztrák  történetírói  iskolá- 
nak, ő  neki  sincs  érzéke  Magyarország  speciális  viszonyai  iránt. 
Nem  bírja  megérteni  azt  a  világot,  mely  a  Lajtánál  kezdődik  s  az 
Al-Dunánál  végződik ;  idegen  az  neki  s  a  legjobb  akarattal  sem 
tod  szellemébe  behatolni.  A  magyar  nemesség  harczában  az 
udTar  önkényuralmi  irányzatai  ellen  ö  sem  lát  egyebet,  mint  egy 


650  TÍ^KTfcSETI  IH0D\1.UM, 

szabadalmazott  törpo  kisebbség  küzdőimét  elavult  is  igazsi^its- 
lan  privilégiumai  évdekében;  ott,  a  hol  nagy  elvi  ellentétek  tusi- 
kodnak  egymással,  ö  is  csak  oiizö  rendi  érdekek  barcz&t  látjí;i 
nemzeti  mag}'ar  törekvéseknek  az  idegen  politica  s  az  idegíB 
cultnra  ellen  ö  sem  tulajdonit  jogofúltságot . 

így  azután  néha  olyan  megjegyzésekre  ragadtatja  el  magit, 
elyek  nemcsak  igazságtalanok,  de  a  saját  miivében  is  meg  viuinük 
üfolva.  Egy  példaeléggéillnstrálni  fogja  ez  állítást,  saját  szarait 
ztlk,  hogy  ft  fordításban  el  ne  mosódjék  nyilatkozatának  fám'- 
zoto.  A  129-ik  oldalon  Mfiria  Teréziának  az  17fi4/5-ki  országgyű- 
léshez intézett  egyik  leiratát  ismerteti,  meiyben  a  többek  töri  ii 
mondatik :  A  királyné  örömmel  hallja  a  magyai-ok  azon  bíitofl- 
tását,  hogy  a  haza  védelmére  életöket  és  verőket  áldozni  kéfiek: 
»aie  selbst  (a  királyné)  —  folytatja  az  idézet  —  habé  iiu  Jnhn 
1741.die  überzeugendsteiiBeweise  ihrer  (a  magyarokat  érti)  TrcHO 
vind  El'gebenheit  erhalten.*  És  ezen  li&nyes  bizonyítvány  daczAra, 
melyet  Magyarország  áldozatkészségéről  és  hűségéről  a  legUil^ 
lesebb  tanti,  maga  az  államfő  állított  ki,  Arneth  (ir  egy  más  lic- 
lyen  ezeket  írja:  »Um  in  der  Brnst  eines  Ungarsrf/>  ikm  bitfur 
froiiid  •jMirhi'.nc  oder  mindomlms  vm  ihm  norh  nícht  hrKletm  ' 
Anhiiiif/lirhkpi'l  un  die  Kaiserin  und  ihr  Hius  zu  erwecken,  wn-  1 
di'ii  iliin  mit  verschwenderischer  HaTid  Kennzeichen  der  kaiser-  1 
liclum  Gnade  gespendet.*  Ttt ,  a  hol  maga  a  királyné  utasltjí 
vissza  íi  bécsi  politica  ismert  rágalmát,  hogy  Magyarország  otm 
érzett  ragaszkodást  a  trón  iránt,  vagy  azt  tettekkel  ki  nem  mu- 
latta, fölösleges  annak  ahiptalan  voltát  a  történelem  bizonnlr 
kaival  megczáfolni  akarni.  De  mindenesetre  figyelmet  érdemíl- 
hogy  még  a  legjobb  indulatú  osztrák  történetírók  elfogfllallan- 
sága  is  minő  kéten  becsftvé  lesz,  mihelyt  egyszer  Magyarországrcl 
van  szó. 

De  van  a  l'öntebbi  idézetbon  egy  másik  állítás  is,  mely  sok-  I 
kai  inkább  jellemzi  az  osztrák  törlénelírók  felfogását,  semhoej  I 
iizt  megjegyzés  nélkül  bagyhatTiók.  Arneth  íir  szerint  1763 — l-l 
hrn,  s  máskor  is  a  magyaroknak  pazar  kézzel  osztogatUik  a  m1*  I 
s/ári  kegyelem  jeleit.  Ez  állítást  olvasva,  könnyen  azt  lehstmi 
hinni,  hogy  Magyarország  az  öi-ökös  tartományok  roT&s&n  ' 
lami  roppant  anyagi  előnyükben   részesült,  hogy  közterheii 


TÖRTÉNETI  IBODALOJf.  651 

iseléséhez  az  osztrákok  adójokkal  járultak  stb.  Ily  valamiről 
kzonban  tudvalevőleg   szó  sem  lehet.  Maga  Arneth  úr  kiemeli 
logy  az  1764/5-iki  országgyűlés  a  bécsi  kormánytól  a  legeseké; 
lyebb  megkisebbitést  sem  birt  kieszközölni  a  gazdasági  helyzetben- 
söt  ellenkezőleg  évi  adóját  emelték,  s  az  örökös  tartományok  ja- 
vára Magyarország  ellen   életbeléptetett  gyarmat-politica  a  leg- 
csekélyebb mérvben  sem  enyhíttetett.  Az  országgyűlés  minden 
ide  vágó  s  nagyon  is  méltányos  kérését  még  a  lényegtelenebb  pon- 
tokban is  egyszerűen  mellőzték.  Ezt  maga  Arneth  úr  elismeri.  A 
császári  kegyelem  pazarul  osztogatott  jelei  alatt  ő  nem  is  ily  va- 
lamit, hanem  egészen  mást  gondol;  a  Szent-István  lovagrend 
ilapitását,  a  királynő  személyes  megjelenését  a  pozsonyi  ország- 
gyűlésen, gyakori  látogatásait  a  magyar  főuraknál  nevezi  ő  a 
császári  kegyelem  jeleinek.  Mindezek  kétség  kivűl  értékes  bizo- 
Qyitékai  voltak  a  császár-királyné  jó  akaratának,  de  az  ország 
bizonyára  sokkal  hálásabb  érzelmekkel  őrizte  volna  meg  emlé- 
kezetét, ha  mindezen  külsőségek  helyett  az  országgyűlés  azon  ké- 
relmét teljesiti,  hogy  a  kereskedelmi  érintkezés   és  forgalom  az 
osztrák  tartományokkal  megkönnyíttessék.  Ez  az  óhaj  tudvale- 
^óhg  a  legcsekélyebb  mértékben  sem  teljesült. 

Mint  említettük  Arneth  művének  csak  negyedik  fejezete 
foglalkozik  kizárólag  magyar  ügyekkel;  az  1764/5-ik  ország- 
gyűlést 8  a  vele  összefüggő  eseményeket  tárgyalja.  A  fejezet- 
l>en  van  egy  rész,  mely  egy  nagy  érdekű  kérdésre  egészen  új  vilá- 
got vet  s  azt  hiteles  s  edíig  ismeretlen  adatok  alapján  tökélete- 
sen tisztába  hozza.  E  részben  KoUnr  Ádám  Ferencz  híres  s  a 
firvényhozó  hatalom  gyakorlásáról  szóló  röpiratának  történetét 
)e8zéü  el.*)  A  tíz  íves  könyv  1764  elején  az  országgyűlés  előké- 
ízítése  közben  jelent  meg.  Nincs  röpirat,  mely  Magyarországban 
lagyobb  föltűnést,  elkeseredést  keltett  volna,  mint  ez.  Maga  az 
•rszággyülés  szállt  síkra  ellene,  s  az  ügy  olyan  komoly  fordulatot 


*)  Adami  Prancisci  Kolláríi  Pannonii  Neosoliensis,  Mariae  Thc- 
!8iae  Aug.  et  Vindobonensi  Biblothecae  Palatini  custodis  Pri- 
Bríi  originibus  cum  perpetao  potestatis  legulatoríae  circa  Sacra  Aposto- 
oram  Kegum  Ungaríae  libellns  singularís.  Vindobonae,  typia  I.  Tho- 
le  de  Trattner  Caes.  Reg.  Maj.  Aulac  Typogr.  et  Bibliopolac.    1764. 


662  tíírtíixeti  irodalou. 

egy  ideig  Bócsbeii  attól  tailottak,  hogj  a  töi'vúayhoiAt 
I       II      lését  terméketlenné  és  meddővé  teszi.  Abból,  hügj 
1  u  uécsi  udvari  köuyvtár  elao  őre,  hogy  a  könyv  a  esi- 

11  iijL)mdfi.böl  került  ki,  hogy  irányelvei  s  a,?,  orsz&ggyűltis  elé 
ített  királyi  propositiók  közt  rokonság  mutatkozott,  la- 
fogva  azt  következtették,  bogy  a  munka  az  udvar  megbkti- 
rui  vagy  legalú.bb  tudtával  készült.  De  az  ügyet  homály  boiV 
;  Hotvátb  Mihály  nagy  történeti   müvének  legftj^lt 

m  lisazt  mondja,  hody  az  udvar  >hibetőleg(  tudott  adó- 
iul, Hui  talán  az  ö  megbagyftíából  íratott  az  Arneth  muiikíi- 
■  iH  a  könyv  keletkezésének  története  teljesen  ki  vau  lejtse,  j 
1  a  szerző  magyar  tőrténetirásnak  is  elismerésre  méltó  sut 
-lOt  tön. 
KollármüTeazújadatokszeriotcEakugjan  hanem  iblüvaU- 
los,  de határozottan/iS/iir'ifrf/oit röpirat  volt  s  Magyarország  kaiut 
és  rendéit,  noha  nem  ismerték  tisztán  a  tényállást,  józan  eaíi 
és  természetes  ösztönük  vezette,  midőn  az  országgjúléseu  niÍD- 
denek  el5tt  elégtételt  követeltek  az  udvai-tól  azon  sértésekért,  D*- 
lyekkel  Kollár  irata  a  magyar  nemzetet  illette.  A  szerző  magaut 
állltja,hogy  minden  idegen  ösztönzés  nélkül  támadt  benne  a  könyn 
megírásának  gondolata.  De  mielőtt  bele  fogott  a  tervről  báró  Borié 
osztrák  ál lamtanác sóssal  értekezett.  Midőn  elkészült  a  munkáni, 
annak  legiiagyobb  rét^zét  szépen  tisztára  leírva  átadta  a  bárónak 
ki  csakhamar  tudatta  a.  szerzővel,  liogy  művét  a  Bécsben  idözö  Bnt- 
ckenthal  Sámuel  báró  erdélyi  kíinczellárnak  s  Festetich  Pál  udvari 
kamarai  tanácsosnak  adta  át  megblrálás  végett.  Borié  nem  so- 
kára Frankfurtba  utazott,  s  ügy  látszik  egészen  uiegfeledkeiett 
a  könyvről.  így  tehát  a  nyomtatási  engedély  kieszközlése  vé- 
geit Kollár,  König  Allamtan  ácsoshoz  fordult,  kinek  közvetitéM 
folytán  Bruckenthal  és  Sperger  József  az  államkauczellárá 
egyik  udvari  tanácsosa  neveztettek  ki  a  könyvecske  hivatalM 
censoraivft.  Bruckenthalnak  annyira  megtetszett  az,  bogy  az  in* 
tot  dicaéröleg  említette  lő]  a  királynénak,  ki  személyesen  be- 
szélni óhajtott  ez  ügyben  a  szerzővel ;  a  mi  azonban  Kollár  v 
időbeli  betegeskedése  folytán  elmaradt.  Sperger  ís  kedvetitB 
nyilatkozott  a  mtirol,  de  König  a  kinyomatas  előtt  «  nagjir 
udvari   kanciwllária  r^nsuraja   a1a  óhajtotta    ant  bocsátani.  Ei 


TÖBTÉNETI IRODALOM.  653 

ellen  azonban  Kollár  hevesen  kikelt,  mert  azt  monda,  hogy  e 
hatóságnál  egyetlen  egy  ember  sincs,  a  ki  köz-  vagy  egyház- 
jogi kérdéseket  valaha  tudományosan  tanulmányozott 

Eönig  elállott  szándékátél,  a  királynétól  engedelmet  esz- 
közölt ki  a  könyv  kinyomatására  s  erről  Kollárt  azzal  éi*tesitette, 
hogy  nagyon  szeretné,  ha  a  mü  még  a  magyar  országgyűlés 
megnyitása  előtt  jelennék  meg.  Ez  csakugyan  megtörtént;  a 
munka  1764  elején  közzé  volt  téve,  az  országgyűlés  pedig  június 
második  felében  kezdette  meg  működését.  A  hazai  történet  min- 
den művéből  eléggé  ismeretes ,  mennyire  fölkavarta  e  könyv  a 
szenvedélyeket  Mind  a  két  tábla  síkra  szállt  ellene  s  olyan  för- 
geteg támadt,  hogy  Bécsben  nagyon  megbánták,  hogy  a  közzé- 
tételt megengedték.  Kaunitz  berezeg  államkanczellár  1764.  juL 
26-án  azt  ii*ta  a  királynénak,  hogy  nagyon  óhajtotta  volna,  hogy 
a  könyv  ne  a  » jelen  időben <  jusson  napvilágra,  hanem  azt  csak 
ó  felsége  s  a  minisztérium  tájékozásául  használták  volna.  Kau- 
nitz azután  azon  kérdést  veti  föl,  mit  kell  tenni  a  könyv  hatá- 
sának paralyzálására ;  örömét  fejezi  ki,  hogy  a  királyné  minden 
unszolás  daczára  sem  hozott  ez  ügyben  a  magyar  rendek  óha- 
jainak megfelelő  eldöntést,  hanem  a  könyvet  birálat  végett  Mi- 
gazzi  gróf  bécsi  érseknek  s  váczi  püspöknek  adta  ki.  A  kanczel- 
lár  különben  Kollárról  nagy  elismeréssel  szólt  s  dlcséröleg  hang- 
súlyozta az  ő  ^belátását,  tudományosságát  és  nagy  szolgálati 
buzgalmát « 

Migazzi  gróf  a  könyvről  irásban  terjesztette  elő  nagyob- 
bára  roszalólag  hangzó  bírálatát,  melyet  az  udvar  Kollárnak 
adott  ki  önvédelem,  illetőleg  czáfolat  végett.  Kollár  elkészítette 
válaszát  s  hihetőleg  tudva,  hogy  az  udvarnak  kedves  dolgot  tesz 
vele,  mindenben  föltétlenül  ragaszkodott  első  állításaihoz.  Es 
csakugyan  sem  a  királyné,  sem  Kaunitz  nem  akarták  Kollárt 
föláldozni.  De  viszont  a  magyar  rendeket  is  meg  kellett  valami- 
kép nyugtatni,  mert  különben  alig  szavazták  volna  meg  a  kívánt 
adóemelést.  Kaunitz  tehát  azt  ajánlotta,  intézzen  a  királyné  Es- 
torházy  magyar  kanczellárhoz  kéziratot,  melyben  előadja,  hogy 
arról  értesült,  miszerint  Kollár  könyvében  a  katholica  vallást 
serto  némely  dolgok  foglaltatnak ;  közelebbi  vizsgálat  ala  akarja 


66i4  TÖRTKNETl  IRODALOM 

tehát  azt  vetni  s  ennek  megtőitéuteig  megtiltja  a  könyv  besttV 
litáBát  Magyarországba. 

Kaunitz  különös  súlyt  fektetett  reá,  hogy  a  királyi  kwirai 
ne  ítélje  el  a  mnnkát  s  csak  (íjabb  megvizsgálását  igérji';  hogv 
továbbá  a  vizsgálat  megfejtését  ne  az  országgyúlési-e  bízíH,  iia- 
leia  a  királynénak  tartsa  fen,  hogy  végül  kimondassék,  hog)'«i 
intézkedést  nem  politicai,  banem  vallásos  indokokbbl  rendelte  el 
1  királyné.  Egyúttal  Kaunitz  tudatni  kívánta  a  magyar  kancwl- 
áriával,  hogy  a  királynő  ez  Ügyben  több  engedményt  lenni  seniini- 
kép  sem  hajlandó.  A  királynő  magáévá  tette  ez  indítványt  s 
szerint  járt  el.  A  rendek  látva,  hogy  többet  el  nem  érhetnek,  b^ 
lenyugodtak  az  elintézésbe.  Hogy  a  ki»ny>et,  mint  a  kirftiji 
kézirat  ígérte,  újabb  vizsgálat  alá  vetették  volna,  annak  i 
nyoma  nincs.  Kollár  megtartotta  hivatalos  állását  s  később  t» 
kintélyes  birtokot  kapott  adományul  a  királynőtől. 

Más  fontosabb  episod,  mely  a  hazai  töiiénelcmre  voufttkí* 
zik,  nincs  Ametb  lovag  legújabb  kötetében.  De  rendkívül  nk 
érdekeset  tartalmaz  az  urnlkodöbáz  tagninak,  a  királyné,  ftijí 
fia  József,  s  többi  gyermekei  családi  életére,  József  csásiár  ItS 
szerencsétlen  házasságára,  az  akkori  bécsi  vezérállamférfiskn 
vonatkozólag  s  a  ki  amaz  idö  udvari  f-letével  meg  akar  iaatr 
kedui,  az  e  miiben  számtalan  ép  oly  vonzó  mint  új  közlemínjl 
találhat,  Mint  említettük  Arneth  miive  nem  annyira  a  közügvfi 
és  a  népélet  mint  inkább  az  udvar  s  uz  uralkodóház  töi'ténete.  A 
népnek  semmi  szerepe  sem  lévén  az  közügyek  intézéséljeu,  nein* 
csak  Arneth,  hanem  a  legtöbb  osztrák  iro  úgy  szólván,  kifeleriií 
népet  ezen  idők  történetéből. 

ACS.ÍDY  IGN.iCZ. 


656 


EGYKORÚ   EMLÉKIRAT. 

TÖKÖLY  IMRÉRŐL. 

A  szabadsági  harczok  vezéreiről,  Töki^ly  Imréről,  valamint  utóbb 
Rákóczi  II.  Ferenczről  több  egykorú  emlékirat  jelent  meg  franczia  és 
német  nyelven.  Nevezetesen  Tököly  Imréről  még  azon  idétt,  midőn  sze* 
rencséjének  csillaga  delelőjén  ragyogott,  ugyanazon  egy  évben  1683- 
ban,  németül  két  memoire  jelent  meg :  úgymint  l*8zör  Kurze  Lebensbe- 
schreibung  des  Hungariscben  Herm  Gráf  von  Tökély,  h.  n.  1683.  4r. 
négy  levélen.  2-or  Wahrhafte  eigentliche  orgínal  Bildnuss,  nebst  denk- 
würdigcr  undominoser  ausführlicherBeechreibung  des  ungarischen  Gráf en, 
nunmehr  aber  von  der  Ottomanischeu  Portén  beieits  erklíírten  FUrsten 
Emerici  Tököly ;  sammt  dessen  Verrichtungen  und  progressen  bis  auf 
jetzigo  Zeit,  mit  dessen  Bildniss.  h.  n.  1683.  4r.  szintén  négy  levélben* 
Szerencséje  hanyatlása  után  is,  nem  számítva  ide  a  tüzetesen  nem  róla 
szóló  Columna  cadens  et  labescens  Turco-Gallica  d.  i.  des  Türkén  Sturz 
stb.  b.  n.  1689  és  1686.  évi  amsterdami  és  kölni  franczia  újságlapo* 
kat  (Nouvelle),  még  utóbb  is  a  »Historie  d'Emeric  Comte  de  Tekeli,  ou 
Memoires  pour  servir  a  sa  vie  .  .  .  per  p  *  *  *  *  Cologne  1693.  k,  8r. 
(280  lap  és  tart.)  (s  utóbb  1694)  rézbe  metszett  mellképével  együtt 
adta  a  híres  férűu  életét  és  viselt  dolgait.  De  magyar  nyelven  tudtomra 
eleddig  Tököly  Imréről  egykorú  emlékiratot  nyomtatásban  nem  ismer 
az  irodalmi  könyvészet ;  pedig  naplói  föltalált  részeit  1863 — 1868-ban 
kiadásra  méltatta  a  M.  Tud.  Akadémia.^)  Nekem  szerencsém  van  most 
itt  alább  róla  egy,  egykorú  1683.  évben  írt   rövid   emlékiratot  közleni. 

A  kézirat,  melyből  közlöm,  nem  az  eredeti  példány,  de  egykorú 
^s  így  közvetlenül   az  eredetiből  vett  másolat.  Ezt  igazolja  a  papiról 

M  IjÁnd  Magyar  Történelmi  Emlékek.  Kiadja  a  M.  T.  Akadémia, 
VlV.,  XXII /.  és  XXIV.  köteteit 


6S6  kClöxfÍ:i.ék. 


4'r^tü  SCi   UvfIMlI 


4s  a  hetük  alitkja  ée  irásmodoi'a.  Az  ogcsz  kézirat  4' 
áll,  melyből  n  czimlHppal  együtt  27  lap  vmi  beírva  ;  maga  tehút  a  »!■ 
veg  36  liipra  terjed.  írásmódjából  a  (>)  éa  gk  é»  ij  betütot  iDcg)i&g;1anJ 
egyebekben  a  mai  hylyeBÍráíhoz  alkalmazkodtAm,  kiejte*  i%  iaVAm 
nyclvágzeti  tKkiiitetbcn  árintelleiiíil  hagyván  a  szöveget,  melyet  abi 
silkscgefiich  viíltcm,  jegyzetekkel  is  elláttam. 

Ax  emlékimt  ezenwje  ismeretlen.  Magából  a  mcmoire  ^sövefAO 
csak  annyit  lehet  biztonan  kövt^tkcxtetni,  hogy  Tíikillynck  rcudülciln 
híve  es  igen  bnxgó  evangelikuü  volt,  cs  ebből  folyólag  sejlbetm,  bogjr 
lelkesK  lehintett.  Az  emlékirat,  hu  nem  ís  eredeti,  mint  nzt  irűja 
valUní  látszik  azon  soraiban,  hogy  nz  ^egy  kisded  inísból,  »  tm\-j  & 
adatott  H  Magyarországból  lirlatlauiíl  kíiízettettek  és  ezáinkivelettvkpik 
ntívck  alatt,  .  .  ,  .  f  eljegyez  te  tt,<  —  mdgis  a  dolgozat  nem  tonik  M 
fordításnak,  sőt  inkább  ercdcticB  átdolgozásnnk.  Ks  bizuiiyáni, 
konságbau  áll  is  aa  1683-bai]  megjelent,  főnebb  említett  két 
kiadás  egyikével,  e  rokonság  a  dolgozatnak  semmihépeu  bátriojrá* 
nem  esik.  Irálya  egyszerű,  folyékony,  világos  (Ss  könnyco  ^rthettill 
biztos  tanúja  annak,  hogy  szerzü  tollát  Ugycseu  tudá  forgatni,  tA  tK 
ténetirói  hivatotteággal  is  hírt. 

Maga  az  emlékirat,  bár  ríivid  és  nt.'m  tartalmitK  vaUmi  hnVith 
mcvetlcn  adatokat;  sőt  mint  pártcgyéntöl  Bxármazott  munka  iráapiW 
alkalmi  miinek  tckiutbetÖ  ;  mi'gis  egy  némely  mozzanatánál  fogn 
úgyis  iniüt  ügykorii,  a  ki  liÖBÓt,  a  kinek  phisU-ni  leírását  is  adja,  s»ffflí- 
lyescn  ismerte,  de  kíllönöson  a  Toldalékban  Tökölynek  a  törfik  porli- 
val  kölött  szerződései  pontjait  illetőleg,  átalában  pedig  tiszta  maf^*'' 
ságánál  fogva  is  érdemCB  arra,  hogy  amúgy  is  szegény  memoircHrod*!' 
rounk  részére  közel  kétszázadig  kéziratban  hevert  állapotából  kSiS 
birlokiil  megnyerve  éfl  ez  által  itt  következő  kiadásának  jogoeúltsip 
elismerve  legyen. 

Az  emlékirat  kővetkczii: 

Ama  szülftutt 
magyar    Gróffnak,    most     pedigh    már   az   Ottomaniai    PorUilól  h 
lemmé  tétetett  Tökéli  Lnr^utk  valófággnl    tulajdon   eredet  Mcriot   — 
I.T«jw>llatáfia,   .-mlékozelre   méltó    és    napyot   jÚTnidulő   éU-tfolyí^ 
megh  iratlatásával  és  annak    rész  szcrent  való  viselt  dolgMnak  él  4 
nteaetcldvel  egybe  mind  es  ideigh   1683.  Esztendőben. 


KŰLÖNFKLÉK.  657 

Valamik^pen  az  fán  én  aonak  yirághján  idején  korán  megb  eB- 
merhetni  micsoda  gjUmölcaöt  foghjon  teremni  és  hozni ;  és  ha  az  jól 
raegh  matassa- e  magát  és  a  helyes  nyeŐlésre  hajlandó  avagy  alkalma- 
tos legyen-e,  noha  giakorta  megh  vettetett  és  egy  ighen  csekély  gienge 
bimbocska  szokott  lenni,  minekelőtte  megh  haitana,  és  az  eő  ágaival 
magát  kiterjesztené  és  szélesítené.  Maid  hasonló  tulaidonsagh  találtatik 
ezen  mi  ideönkbeli  hires  és  már  most  a  hatalmas  teöreöktül  valósággal 
Fejedelemmé  tétetett,  ez  eleötb  pedigh  született  Magyar  Gróff  Tökéli 
Imrében,  aki  is  már  az  eŐ  iffinsághanak  elseő  virághiaban  egy  gyors 
és  frís  elméjűnek,  hiv  és  vitéz  vérünek  és  így  egy  nemes  teörseÖkbUl 
credett  jó  ághnak  lenni  magáth  megh  mutatta,  és  hogy  eő  az  eő  vitéz 
és  bátor  szivü  elejinek  tulaidonsághábűl  szemtelenül  ki  nem  ütött,  hanem 
hogy  sokkal  inkább  dicséretesen  eöket  mégh  követte,  az  eő  esztendei 
szaporodván,  magában  megh  mutatta. 

De  mivelhogy  az  mostani  ideők  fóliásában  ezen  íQu  magyar 
Urasághrdl  az  Újságokban  igen  sok  és  majd  mindennap  hallatik  és  ira* 
tik ;  az  eö  fel  nevelkedését  pedigh,  életét,  vallását,  idejét,  és  ezekhez 
hasonlókat  eddigh  kevesen  tudták  jól,  és  azok  kevésnek  adattak  értésére, 
annak  okáért  ezen  kevés  sietve  egy  kisded  irásbül,  a  mely  kiadatott  a 
Magyar  országhbál  ártatlanul  kiűzettettek  és  számkivettettnek  nevek 
alatt,  a  melyet  talán  nem  mindenek  vehetnek  szemeik  eleibe,  feljegyez- 
tetett és  azokkal,  a  kik  az  újságokat  kivanniák  olvasni,  keözöltetett. 

Elseőben  az  eő  Ura  attiarül.  Ennek  neve  volt  Késmárki  Tökéli 
István,  ki  Gróff  és  Árva  vármegienek  eörökös  feőispania  és  Safnikban 
nagyságos  Ur  vala  s.  a.  t.  Egy  jámbor  és  békességh  szerető  és  buzgón 
a  megh  nem  másettatott  Augustana  confessiohoz  tartó  ur  volt.  Az  eŐ  la- 
kása volt  Felseő  Magyar  országhban  leveő  jószágban  ;  és  azon  öszve 
esküvésekrül,  végezésekrül,  és  tanáchkozásokrúl,  a  mellyek  az  1669. 
esztendeőben  azon  ideőtaiban  imitt  amott  alsó  Magyar  országhban 
mint  pápista  urak  által  öszve  állattak  és  ezerkeztettek,  semmit  avagy 
ighen  keveset  tudott.  Mindazonáltal  mideőn  Gróff  Zerini  Péter,  Ká- 
dasdi  és  Frangepání  a  német  biráktól  fegyverre  ítéltettek  és  az  véghez 
vitel  1670-ík  esztendőben  ugyan  Zerini  és  Frangepáni  részekről  Uj- 
helyben,  Nádasdi  résziről  pedigh  Bécsben  az  tanácsházban  megh  lett, 
és  SLZ  eő  jószághok  elfoglaltatott;  a  Császár  Generálisai  Spork  és  Hais- 
ter  indulának  ezen  ártatlan  Gróff  Tökéli  István  vára  és  residentiaja 
Árva  avagy    Orava  alá    és    azt  meghszállák.    Jóllehet  magáth  minden 


niüdon  mentette  éa  ereÖb  eskiívéflBcl  creösetütto,  hogy  ed  eien  t 
azerküzes  felcíil  eemmít  som  tudna :  az  miudazonált&l  aem  huznilt,  nft 
azt  moiidottMk  az  Ceuauír  geDeraItBi«i,  hogy  miuden  kcsodeleni  i 
egyik  vagy  tnágik  vúrába  a  strúállú  katonákat  bűeresston^,  ioiUí|V 
-ebelianek  foeh  tartatni,  e's  hogy  eők  kénizerítetuck  Annak  eroWgíl 
'a  Tárait  beveoni,  éa  mindent  leroutaui.  Gróff  Tökéli  egy  jáuJiM-  l'i 
lévijo,  ncni  akart  az  eíi  kegielmea  CaiUzárjáuak  éa  királyának  ellou  i' 
ni,  hanem  mcgb  mutatni  valÓBághal,  hi^  eö  epén  nem  rebsllii  ' 
l>árt<iteö,  keide  az  Gen^raliaokkal  szövetaégbe  eredni.  A  szertöd^  h- 
liása  alatt  ^s  niideűn  egyetembe  egy  nagy  bctegséglibe  esett  voloa. 
az  lelke  feléül  Bzorgatmatoskodott,  mind  pedigli  ezen  most  eleő  e^dio 
egy  fija  Tükcii  Imre  feletil.  Eb  cötct  egy  pamszth  ifjú  formnu  feúln- 
házván,  nidgb  máa  kr't  paraszth  rubdban  oültöztetett  nümea  emberfkbl 
lúbátun  úlnélkUl  eg  az  crdtökön  álUl  Erde!li  orBz&ghijs  k!ildötl«.  < 
ut'UieB  embereknek  pedig  egynehány  ezer  aiunj'.'t  adott.  Ez  u  cmkÍ'' 
hadi  aeregbnek  hamar  drt^a^re  eactt,  a  ki  kfftb  rompaniával  egéu  S" 
pes  vérm^gyeigh  azok  után  yíjlt,  de  kéaeiJn  idoyép,  asop  keöibíu  'f.' 
io  akaró  ttí.  ifliii  gróff  urusághot  Lengyel  orazilgliba  aaszi:>uyi  raháli  !<'■ 
eültSztette  ea  a/,  eii  ugyan  asszuni'  ruhába  eltitkolt  társait  a  13  Ud£^ 
vároaokon  által  a  Lengj-el  határba  vitti.',  a  hová  eöket  n  t-íáBzáfi  W' 
nák  sem  nem  kcüveihettek,  sem  nem  merte'k. 

Az  alath,  hogy  ezen  ifHu  Gróff  Uraságh  mcgh  azubadult  ö; . 
tibban  volt,  az  eö  Ura  attia  (^Ictt^nek  41)  ra/,t.  megh  hala.  Ennek  hiil>!> 
iitdn  bamár  az  eö  júszágha  4a  vdrai  con  fist  altattak  és  elvetettek.  Rf 
mmidhatatlan,  mennyi  arauybul,  czüstbül,  ^kesseghckbiil  és  drágha  ia 
niarbábul  állú  kinca  találtatott  legyen.  Exen  muga  a  Haister  tífamlf 
ighen  (csodálkozott.  A  leghdrágabb  jószágh  Árvában  és  LikivabiiD  ft' 
keüze  volt  rakva,  a  melyet  egy  keömiveB  legény  ndotl  fol.  Ea  rtilt^ 
ghes  tudni,  hogy  ezen  grúff  cüregh  urnák  aunia  asszony  egy  »iülMfti 
Turzó  ághbul  vall)  grótF  leány  néhai  Turzó  Imreh  Magyar  oraxágh  P«U 
tinusanak  *)   egyetlen  egy    hátra  maradott   leánya  volt,  a    ki   eoneki  ^' 

')  A  munkámban  küzlott  családfa  szerint.  (M agya rorsaag  cstUlt' 
XI.  köt.  202.  éa  S()9.  lapru)  uem  Turzó  Imre  nádomak. hanem  aEyjiu' 
Turzó  György  nádornak  leánya  Kata  (ki  nem  volt  egyetlen)  raU  «' 
T41ki>ly  idősb  hlvánnak  ^s  így  anyja  az  ilt  emiitett  Tüköly  latváaul 
Tnrió  Imre  nádor  egyetlen  úktheii  maradt  leánya  Krxtíbtt  KalerWí 
István  neje  volt.  E  jiontban  rohzi'il  b'hctelt  értesítve  az  éli'lfrú. 


KÜLÖWÉLÉK.  669 

iDondbatatlan  gok  kincset  hozott  vala.  A  jószághnak  és  mobiliáknak  con- 
íiscaltatáflok  éa  elvevésök  után  6>gák  a  három  gróff  leányaaszonyt  és 
kiildék  Bécsbe,  a  hol  kényszeriték  a  római  katholikus  vallisra^  a  mely- 
ben eök  az  keövetkezeö  esztendeőkben  feö  urasághoknak  kiházasitattak. 
Az  elseőt,  az  ki  leghszebb  volt,  GrróíF  Eszterházi  Ferencz  ur  nyerte  el ; 
a  másikat  PetŐ  eő  nagyságba  és  a  harmadikat  eő  herczeghséghe  Ma- 
gyitrországh  Palatínusa  gróff  Eszterházi  Pál. 

KétséghkivUl  az  iffia  gróf  oron  és  Tökéli  Imrén,  a  ki  most  ollian 
híres,  ez  teörtént  volna,  seöt  a  mint  eleöre  bizoniosan  raegh  volt  mond- 
va, épen  egj  klastromba  taszíttatott  volna,  hogy  ha  eő  illien  formán 
megh  uem  szabadalt  és  el  nem  ment  volna. 

Hogy  már  erreŐl  talaidonképen  szólliunk,  tehát  született  eŐ 
1657.  esztendőben.')  Idején  kimutatta  eő  benne  maghát  egy  feő  elme 
i^s  a  tudományoknak  megh  foghatósága,  és  gienge  korában  az  eŐ  esz- 
tendeit az  eperiesi  oskolában  és  kollegyumban  oly  jol  rendelte  vala, 
liogy  életének  14.  esztendeiben  deák  nyelven  mindenféle  materiakrúl 
^8  dolgokrűl  akar  mely  névvel  uevezendeők  voltának,  ex  tempore  pero- 
ralhatott,  avagy  készületlen  és  hosszas  gondolkodás  nélkül  beszélhetett 
annyira,  hogy  innen  csak  keönyen  a  virtusnak  szép  gyümölcseit  nem 
csak  egy  jeles  vitéz  színre,  hanem  más  sok  ékes  és  gíönyörüséghes  ja- 
vaira és  minémüséghre  nézve  is  eő  benne  észre  venni  és  érteni  és  igy 
kellemetes  giümölcsöt  egy  szép  virághbúl  várni  lehetett. 

A  többi  keözött  kiváltképen  mint  böcsülhetetlen  giemántkeS,  eő 
benne  már  ugy  is  teökélletes  ragyogó  fényességhben  lévén  az  állhatatos 
és  Isten  szeretetivol  tellíes  vallási  buzgóságh  és  a  tiszta  evangelika  tu- 
dományhoz való  mindenkor  dícsérendeő  áhítatosságh  tündöklött,  a  mint 
eő  azont  az  eő  boldogult  Ur  attiatűl  és  Istenfeleő  eleijtől  vette,  a  kik 
az  illieneket  eő  neki  az  anyai  tejjel  együtt  beadták  és  hogy  eőtet  min- 
den nemeŐ  kegyességhben  és  isteni  félelemben  és  a  keresztieni  jósághos 
cselekedeteknek  beövebb  értésében,  nem  külömben  a  szabad  tudomá- 
nyokban, a  mint  egy  Urfihoz  és  jól  nevezetes  és  jeles  teörsökböl  való 
ághoz  illett,  hív,  udvari  mesterek  és  keresztien  s  Istent  szereteő  Prae- 
ceptorok  által  tovább  is  taníthassák,  sem  faradságokat,  sem  keöltségeket 


^)  Sept.  !25-én.  Lásd  Munkámat  Magyar  orsz.  Családai  XI.  287. — 
A  Histoire  teh:it  téved,  midőn  6.  lapján  Tököly  Imre  születését  1656. 
évre  teszi. 


fífiO  KCr.liSFfcLÉK. 

megli  nem  fc^^k.   De   iienizetscg^Dek  ezen  cgjretlen  fgy  eüritme  ia  ttff 
jósitgliil  tellioti  neved^kenye  ezen  czedrusfiiiiak  mind  a  kereBSticni,  nnoi 

gli  egyéb  tudományokban  osak  hamar  as  eS  albojdoiiáHi  ilul,  a 
nolliet  eö  iioki  fel  ktiUctt  venui,  hacoulúh^pca  félbon  hAgjatoU  f.t  mtf^ 

>lt,  niidöD  tudni  illik  azon  elfutás  lenne  ^letdnck  1 G.  e«£teiidej<ib'>n  tt 

it  felUebb  cmlitettlLk,  h  Lengyel  határon  nital  Erdéli  orcádba, 
luue  nagyságUos  Apafii  MihályhoK,  a  ki  ott  fejedelem  vAla ;  an.l* 
ne  vtLlíi  gnudohii,  liogy  az  eö  lirtntlan  ideye  éí  cddigU  vklo  mkohi 

indái  ^ötut  o  rebellist  illető    bUntetésteSl   megb    mentene,   él   \tvg! 

ist  tíö  attia  jÓBzAghúnak  tellies  birái  '1io£  bocsáttatnék  ;  de  e>  magkit 
sokkal  máskép  mutatta  ki,  ía  eö  teíile  mind  ezek  IctartuKak.  do  HsUien 
CBunda  képen  rendelte,  hogy  mideön  még  allgh  érne  be  Erdéli  orwágbbi, 
Bz  eö  egyetlen  egy  battia  Ura  ')  gi-óff  Rédei  Fcrenei  és  ugyan  férfi 
ebrüküfi  nélkttl  megh  bálna  és  ezen  e9  gieuge  árva  eöcsét  az  sS  grM 
méltósóghban  és  marmarosi  jóaziigbában  eürökÖBsé  tetle. 

Ezen  felül  gróff  Tökéli  Imre  ur  az  eö  asüonyanuiatiil,    ki  tff 
letett  giúf  Gyulafl'y  leány  volt,  felseö  Magyar  országba 
nyert  ciirökB^gfil,  a  melyek  koöi^ött  valáuak   fíuíxt  f»  Tlunyad 
Ugy  annyira,  bogy  eö  már  egy  vala   a   magyarországbi  hatalmas 
kciízül  es  1675.  esztendeiben  júazúghának  iga zga tanához  ker.dtitt. 

Az  elmiilt  lűS-2.  eaztendeöbeu  Rákóczi  Ferenez  umsk,  a  ki  n- 
lasztott  erdeli  fejedelem  vaia,  as  nttomaniai  {torlatiil  pi.'digh  me^ti  vtl- 
tetetl,  háti'H  hagyott  eözvegiét  (a  ki  grúf  Zeríni  Péternek,  kinek  f<í« 
vétetett,  azillttett  leánya  volt)  Munkács  várában  maghunak  cljetiyMl', 
és  ezeu  ighen  gazilsgb  házasaágh  által  tiem  csak  a  Rákócziuknak  ami 
■ok  millionibúl  állú  kinfseket  (a  ncllyet  iiz  eftregh  Rákúczi  GyeCc^ 
nr,  ki  ezen  néviO  harmadiknak  nevelteiéit  éa  Lengyel  orizághban  otf 
aZL'rcncaétletiiil  járt,  s  annak  utánna  a  teörökök  ollen  raló  badbas  Vi- 
tádnál elesett,  éa  aa  eü  egyellcu  egy  fijái  Ráköczi  Fercucxet  hugyU 
nlúnna)  elnyerte,  seöt  niégh  bíI  íb,  a  mi  a  Magyarországbi  jóaligbáhol 
tartozott  éa  a  küvetkezendeö  és  máB  váraknak  biráaát  és  cgrx  rárm*- 
giekot  kezéhes  vett,  úgymint  Munháceot,  Ecsedet,  Onndnt,  Killlút,  K>' 
gt'czet,  Tállyiit,  Tarczall,  Benyel,  Patakot,  Sárott  atb. 

')  Tudniillik  Rédei  Fereucznek  neje  iktári  Bethlen  DmuiaoM 
nővére  Tolt  Bethlen  Annának,  GlyuliiiTy  Sámtielnéimk,  kiui>h  »gj»Úm 
leánya  Oyulaffy  M'iriii  anyja  volt  Túküly  Imrének. 


kCloxfklí:k.  661 

Hogyha  azt  a  Római  Császár  udvarábúl  eörömest  szomlelték-e  V 
n,  hogyha  a  rebellis  és  malecontentus  neyet  eÖ  megh  érdemli-e? 
fha  jeles  dologh  legyen-e,  hogyha  eő  az  eő  szorútsághában  a  teörü. 
höZ)-  mit  amott  Dávid  az  eö  Üldöztetésében  a  FiliBtcusokhoz  folya- 
ott  ?  és  ha  a  magyar  nemességh  oly  nagy  szabadsághgal  birjon-e, 
f  az  még  eontrji  Beges  suos,  siquid  contra  illius  prívilegis,  jura,  ct 
anitates  attentare  yellet,  insurgcndi  etc.  cítra  erimen  LiosaeMaicsta- 
irma  samendi  potestatem  habeat ;  az  nz,  a  magba  tulaidon  királja! 
D,  hogyha  azok  yalah4  a  nemcsségli  szabadságha,  cs  igasságha  ellen 
imit  találnának  yégbe  vinni,  azon  nemességhnek  a  feölségh  megh 
ö  vétek  nélkül  az  ellen  állásra  és  fegyverfogásra  hatalma  és  igás- 
ba legyen-e  ?  a  mely  féle  privilégiumot  a  második  András  király, 
hierosoly  mi  tanúsnak  neveztetik,  az  1222.  esztecdeÖben  azért  adta 
^en,  mivel  hogy  az  emlitctt  nemességh  akkor  60,000  emberrel  és 
in  minden  nemes  ember  kéth  szolgájával  felkészülvén,  a  Kánaán 
lére  ment  és  Jerusalcmct  megvette  V  stb.  arrúl  most  nem  szükségh 
y  szóljunk.  Ig^zittatunk  a  már  fclycbb  elcÖhozott  tractatusra,  és  az 
ítvaló  és  keövetkezeő  novcllikra  és  újságokra,  a  mellyekrül  az  emli- 
Tökelinek  élete  fóliása,  cnelckedeti,  hadakoxási  és  ezekhez  hasonlók 
b  részre  fel  tetethetnek  és  ki  értethetnek. 

Az  eö  feleaeghcrül  azt  méltó  tudni,  hogy  az  nem  sokára  azEvan- 
ika  vallásra  állott  és  a  katholikusokra  nézve  az  cö  jószágban  erősen 
)nnál  és  az  római  katholikusokat  tellieseghgel  kiparancsolja.  Az  Isten 
elmezze  az  igazak  ügyét,  segétse  a  lenyomottakat,  adjon  békességet 
országhban  és  mindeneket  igazgasson  egy  hasznos  kimenetelre. 

A  mi  pedigh  mégh  az  Tökéli  fejedelmet,  mostani  termetét,  és  ter- 
izetbeli  formáját  avagy  ábrázatját,  annak  némely  véghbc  vitt  dol- 
lival  és  progressussival  együtt  illeti,  tehát  volt  cö  egy  szép,  helyes 
metü,  mégh  mintegy  XXVI  esztendeös  uraságh,  gyünyöní  véres  és 
hr  orczájú  egy  kevéssé  ritka  bajszú,  es  barna  hajú,  kiálló  és  keövér 
mű  és  igy  az  orczájának  felső  részére  nézve  az  eleött  boldogult  és 
leöséghes  Felségh  sveciai  Gustavus  Adolphustul  nem  igen  külömbö- 
;.  Tartózkodott  eö  egy  ideigh  Erdély  országhban  és  nagy  szorgalma- 
Bágghal  azon  iparkodott,  hogy  az  önnön  és  más  sok  uraknak,  a  kik 
vele  tartottak,  egy  nihauy  esztendeötül  fogva  confiscalt  jószagliokat 
lét  helyre  állithatná,  nem  csak  maghának  és  azon  uri  társainak,  ha- 
n  az  egész  lenyomatott  Magyarorszaghnak  a  vallásnnk  szabad  gia 
Századok.  ^'^ 


ftea  Kfl,AKFÍ:i,ftK. 

korlisilbftu  i'e  más  ilolgokliaii  vjiU  elvptt  s/nbadíághit  vissxa  n verhetni!, 
melyre  néxve  utmIáu  sok  ixbmi  inHglia  és  a  magynr  evaiig.-likns  BlatumL 
nevével  ktívotit  Rdmai  Császár  eii  Fuls^gWhez  bocsátotta,  hog;  Hitili- 
zatoB  (levotinvAl  keÜnyI:iTS|cv^n,  ax  e.R  jöaxágliokniik  hexárt  és  r^U  rV- 
rhit  mis  világhi  haszonra  fordíttatott  szputegy-  ps  oekoUháiaknah  lúi 
SKH  ndáflért  kérnék,  a  hol  ugjnn  soksxor  h  jiK«renrsu  átttiott  i^i^mi. 
liogy  e'i'k  e7>?ii  e(<  aláxatrig  kéréneket  megnyerik,  holott  eö  nektek  íi- 
lömbféls  arinintitiuniDk  <^b  i>lh>ikHzliÍ8ok  eiig>><i tettek,  a  tnpllyekre  »  e>''l^ 
nagy  devotioTBl  és  aMzntosflitggiil  rei  áll'iitak,  és  bogy  egy  keg)-elui^ 
pardonban  kért  kivangágokban  réuaSBok  InhegsenBk,  a  Tökéli  r««éról  i 
blitnnjosaii  vártík,  iigymiiit  a  mely  aazköü  által  a  oeinee  Magyaroruágli 
esmétli  pgy  cscndea  és  mindenkép  liolilog  állapotba  hclyeKletn^k  «  »i* 
viírontásoh  nélkül  megh  tartathatnék.  De  mind  eaen  követq^gek  hHi->«n- 
talanok  voltának  és  hij4ba  valók,  mivel  RómRÍ  Csán/ár  íVt  PfU^HifwJL 
b^keBflégh  és  egycsségh  sMretíi  s/ivét  ily  kegyes  hajlandóíághrút  iNSt'^ 
máara  liesjiéllék  és  eó'tet  a  megh  kegyel  inesiéatiíl  é-?  az  egvi!l>^rtMI 
mngli  akadályozván,  megh  tartóztalak,  a  melyhez  az  anayisinr  emHTMl 
Tökéli  ég  az  eö  táreai  igen  kedvetleneknek  lenni  maghukat  megh  matt' 
ták,  miliőn  az  alatt  a  magát  előadó  liztatás  e's  minden  saabadsigok  ^■ 
tnlniazátiúnak  iíjúnlúaa  iiiegb  lőtt  a  m<'gh  igért  feö  méltósá^'gal  rirüil. 
hogy  egy  fejedelmi  titulus  és  (íiiherníiim  és  ideövcl  me^h  teöhb  ts  tn5- 
zültetik  eö  vele,  melyre  nézve  azután  cö  neki  egy  dert'k  kard  éa  bo/n 
gány  a  Portálul  minden  jó  akarat  igéretivel  kedvetek  áltft)  killdol  <' 
annak  tÖki'lelPí'  plhiteléro,  hogy  mindazok,  a  melyek  qö  u^ki  ée  sx  egÁti 
Magyarornzágbnak  megli  ígérteitek,  (hogy  lm  cok  é»  a  kik  az  ottomi- 
niai,  keiivetkezeiideőképpen  abban  Icveö  Tiikeli  védelmeEcsheK  iiljit 
magliokat)  biiBégesen  ningh  tartatnak  éa  eÖ  érette  védelmeztetni-k.  i 
mely  njánláahoz  nzntáu  nz  ügynevezett  és  a  törtikíiktflt  anuak  i'- 
mertetelt  fi'jedi^lem  ie  Tökéli  az  elveivel  együtt  ily  nagy  ezoroltMv'i- 
bnn  éa  midőn  a  Csáazár  reszirlil  a  niegh  kegyelnieaés  oda  yolna,  hra. 
nyála,  é»  így  nolens  volens,  az  az  kételen  kelletlen  elasánla  niagál>t>'. 
hogy  eö  az  eö  felkent  fejétíil  elszakad.  Akkor  ezen  aokazor  monM' 
Tiíkeü  fejedelemhez  a  Portátúl  leöt  végezések  után  azonnal  a  hlrtoi" 
leendeő  reájok  ütésnek  félelmébiil  ily  hatalmas  i'l közelítésekor  iia' 
»zún:ikodásra  niéltú  dologh)  igen  aok  városok  állottanak  ea  hiieégekurb 
eskiivéaéi  rész  szerént  cselekedettel,  rész  azerént  pedigh  irás  által  <^- 
másután  bekUldötték  éa  letették,   a  mint  is  akkor  az  Ea/terházi  Uiai*f) 


KÜLÖNFÉLÉK.  663 

OrsZ'igh  Palatínusának  egy  nagy  hadi  seregbe,  amely  14,  majd  15,000- 
bül  álló  vala,  azonnal,  mihelyen  elérkezne,  eö  hozzá  állott  és  megh  na- 
ponkéut  mind  a  feö  s  mind  alább  való  hadi  szem^lyekbül  efólek  lesznek 
cs  tapasztaltatnak.  Micsoda  kimenetele  leszen  pedigb  ezen  hadi  nyűg- 
hatatlansághoknak :  uz  Isten  és  az  ideö  mogh  tanit  Azt  tudjuk,  hogy 
ezen  Tökéli  fejedelem  a  megh  nem   másolt  Evf^ngelika  vallásban  való 

* 

keresztyéni  buzgóságát  megh  mutatja^  mindenütt  oskolákat  és  isteni 
tiszteletet  isméth  behozván ;  sok  számkivetésben  leveö  prédikátorokat 
hozzá  fogadott  és  az  eö  eleőtte  másoktál  helytelenül  birt  szeutegyházo- 
kat  viszontagh  a  Krisztus  és  az  Apostolinak  tudományára  rendelte  vagy 
fordította. 

Toldalék  vagy  feljegyzése  a  török  császárnak  bizonios  végezés 
és  egyezése  punctumjainak,  melyeket  eö  a  magyarokkal  szerzett  és  az 
cö  tulajilon  keze  írásával  és  az  országh  pecsétivei  megh  erősített.  A 
mely  punctumok  teörök  nyelvbtil  magyarra  és  azután  németre  forditat- 
tak, és  egy  jó  kéz  által  bekilldettek,  most  ismt'th  magyar  nyelvbe 
öltöztettek. 

1.  A  Tökéli  Imre  fejedelem,  a  ki  Bethlen  fejedelem  nemzctségé- 
bül  való  val«,  magyar  királylyá  tétessék,  a  kinek  halála  után  az  otto- 
inauiai  Porta  annak  feloséghét  azon  hüséghért,  mely  az  eö  attiaban 
volt,  oltalma  és  védelmezése  alá  vegye. 

2.  Az  emiétett  fejedelemnek  halála  után  szabad  legyen  a  magya- 
roknak isméth  más  királyt  választani ;  de  hogy  ez  az  ottomaniai  Portának 
cleöre  leendő  megh  tudása  nélkül  véghez  ne  menj;ín. 

3.  Az  esztendeöt  által  való  ajándék  avagy  adó,  melyet  a  magya- 
rok a  törököknek  ígértek  (ís  már  adtak,  soha   megh  ne  nagyobbitassék. 

4.  A  magyar  nép  minden  eö  gzabadsághában,  böcsületiben  és 
rcghi  privilegiumJHban  bántás  nélkül  meg  maradjon. 

c.  A  kik  maghokat  a  fejedelem  hatalma  alá  adják,  azok  a  törö- 
kök tül  soha  se  háborgattassanak,  annál  inkább  a  pártütőket  annak 
hatalma  alá  hajtani  alkalmattosságot  adjanak. 

^.  A  törökök  kötelesek  legyenek  a  magyaroknak  és  annak  min- 
den ellenségit  és  ellen  állóit  üldözni  és  eöket  azok  ellen  oltalmazni. 

7.  A  hatalmas  török  a  magyarok  hírek  és  akarat  jog  nélkül  békés 
séget  ne  tegyen. 

8.  Minden  várakat,  melyeket  a  törökök  az  cö  háta  lmok  os  crejok 

43* 


664  külömfíllCk. 

altul  meglivt^Bzack,  a  magyaroknak    axou    állapotbaa,    «  miat   uebl 
elnyertek,  kezekbe/,  ftdjik  es  viaexa  loiittassiik. 

9.  A  mi  non  punvttmiokat  illeti,  melleket  n  nafíj'aiAk  *  bAi- 
Bégb  szerzéskor  Sz.-Grotthilrtnál  a  németekkel  cgináltak,  iu£ok»t  >  Itrt- 
ti*  fel  iie  bontsák, 

10.  A  jcsnititk,  mint  a   közbéke3B(!ghnek    i!s   ji  cseDdontf^bnck 
ii,  Magyitrorsíágbúl  EellicssogKcl    kiirtisaanük   oh   a/oi  orsjapb- 

•öha  be  iic  vtitcsaenek.  Ez  ia  borsa  trit^tett,  hogy   Hzokuak    iMÍríngói, 
txon  inankálodnak  az  otlftmaniai  portinil!,  bogy  eök  iatnéth  kirfj*- 
I        vétessenek,  miiltoképen  és  mindca  kömiyebitéa  nélki'il  megfc  ki 
tettessenek. 

11.  Se  a  tributuin  bh  a  tett  szoIgtUatok  »  birt  helyeken  fdjehb 
menjenek  ;  de  azoii  úUapotbaii,    amint  most  vágynak,   meg   marAdjanik. 

1*2.  A  magyar  kalmároknak  azabaii  legyen  egész.  TüröV-jrítigfc' 
ban  kereskedni  íb  járni. 

13.  Azok  a  magyar  Statusok  keöziil,  kik  ax  eo  ajándiíkjolut  U 
Ottománi  Portához  vis/ik,  avagy  bizonyos  foglalatoseághokban  ad> 
nUxnak,  n  sxokott  tisztc.i^égh  tétclk-l  fogadtaasanak  bf. 

14.  A  magyaroknak  ea^^fendeüt  által  való  ajáudckjukf  avagj i 
legynn  4il,n0«  tallér,  a  mely  sziimának  aoha  sem  kell  magh  Pörrgbrfrf 
l.T.  A  teörök  Caáí^dr  nrra  k*^üteleztE  madbát,  lingy  eien  feljíl* 
loveö  pnneetumokat  a  Tükoli  fejedelemmel  szorosan  és  liíveu  megUrt}* 
azt  az  eo  esásxári  szavúrn,  iiz  eo  tcitrSk  valláfára,  ai  ottománisi 
aetaégn;  ée  az  eő  uCánna  Ipveokre  lÜtt  kettöa  fakiivésével  me^h  erűn'tetM. 
ha  csak  a  magyarok  valaha  valami  ellekcüuöt  iil-iu  kezdenek. 

Közli  Nahv  Ivis. 

EGY  MACYAK  (ITVUS  í;Z1;i;Zh|)1:se  a  XVII.  SK.izAUB.XS. 

Ed  Kotnzgviiri  Lugoay  Mihály,^)  adum  tndtira  inindeniiknii  i 
lakikuek  Ülik  az  én   levelemnek  rendiben.    Hogy  én   a  Tekintete*  •• 

Nagyságol  küröszcgi  (így)  Csúky    István    Uramat  ö   ngát,  uPm  ep 
két   eBzteodeig ,    hanem  valameddig   Ö    nga   kívánja   az  én  meirfírMp* 
fi/erint  való  munkámat,  úgy  mint  az  ütvöa  mivemet  ö  nga  kedveli 
igaz  Men.    M  atya.    fiá,    sz.'iilleick    egy  Wz.n.v  ürlik  Isten  L-ng.'mel  ip 


kClönfélick.  666 

segéljen,  faogy  ő  Ngát  —  igazán  ée  hiven  szolgálom  És  az  minemű 
erezet  énnekem  ö  nga  kezemben  ad ,  azt  semmi  nemű  okkal  és  móddal 
meg  nem  miscualom  és  el  nem  csereberélem;  hanem  6  ngának  az  ö 
nga  énnekem  adott  tiszta  ezüstből  tisztán  és  igazán ,  kár  nélkül  mun- 
kálÓ6zom  (így).  Hogy  ba  penigb  az  ö  nga  én  kesémben  adatott  ezüstöt 

megmiscualnám  avagy  valami  utón  meg ,  ö  ngának  kárt  tennék, 

és  ez  alatt  a  kárért  megfizetni  elmulatnám ;  avagy  valami  szín  alatt 
cl  akarnám  hagyni  ő  ngát ,  míg  ö  ngának  az  én  szolgálatom  kedves 
lenne.  Tehát  ö  nga  vagy  utón,  vagy  nt  félen,  mezőn,  mezős  hadakban,... 
Urak  háta  mögött,  sőt  ha  szintén  császár  urunk  ő  felsőé kap- 
hatna s  kapathatna,  Adok  m  agam  szabad  jó  akaratomból ő  ngá. 

nak ,    hogy  az  én  levelemnek  erejével  ő  nga remediis  irremissis- 

bellum  vindemia  inhibitio diéta  non  absente  ő  Nga  megfoghas- 
son, fogathasson tarthasson  ő   nga  valameddig  vagy  az  ő 

meddig  ő  nagysága  munkáját  elkészítem. 

Mivel  Ő  nga  szegénységemet  és  fogyatkozott  állapotomat  megte- 
kintvén adott  ő  nga  egy  ötvösnek  való  műszert  (talán  műhelyt  ért)  ötven 
magyar  forintban  és  készpénzt  is  a  mellé  busz  magyar  forintot.  11^ en 
utón,  hogy  munkámmal  leszolgállak  (így)  ő  ngának  az  műszerért  ötven 
forintig  s  mind  a  húsz  forintig ;  minden  munkámnak  pedig  girájától 
egy-egy  ezüst  tallért  szállít  le  ő  Nga  valamíg  ez  felül  megnevezett  sum- 
ma pénxről  leszolgálok  ő  Ngának.  Melynek  nagyobb  bizonyságára  ad- 
tam a  magam  pecsétes  levelemet  és  kezem  írását  megerősítvén  ugy  mint 
az  nemes  és  vitézlő  Cs . . . .  Ferencz  és  Budai  István  és  Cseh  Ádám 
uramék  előtt.  Actum  Szendreő  die  ló.  januári  anno.  (1632  és  38 
között)^)  Lugosy  Mihály. 

KUUapoH  újahbkoH  írás :  Michaelis  Lugossi  Aurifabri,  juramento 
firmatae  assecura torié,  super  fídeliter  peragendo  laboré. 

ívrét ;  egész  ív ;  eredeti ;  rongyos ;  Lugosinak  piros  viasx  ,  bori* 
tott,  de  csinos  pecsété. 

A  gróf  Csáky-család  kassai  levéltárából. 


^)  Csáky   csak    ez  időben    lakott    Szendrőn   ( Borsod^  vármegyé- 
ben ).   — 

Közli     Nyárádvölgyi. 


666 


T  A  I?;  O  Z  -A.. 


TÖKTÉNELMI    TÁRSULAT. 

A  jul.  6-áu  Hoi^éth  Mihály  elnöklete  alatt  tartott  köx- 
.  laeztmányi  ülesbeu ,  mindenekelőtt  fölolvastatott  a  kiküldött  l 
nak  az  alapszabályok  inegváltoztatására  nézve  tett  javaslata,  m 
rint  ezután  l)  külföldi  tiszt,  tagok  is  választhatók.  2)  A  tán 
saját  kívánságukra  és  3  fr.  lefizetése  mellett  tagsági  díszoklevél 
.neky  es  3)  minden  választó  gyűlés,  a  tárgy  megnevezésével,  egy 
pal  előre  kihirdetendő.  A  közgyűlés  e  változtatásokat  elfogadta 
tott|i  a  titkári  hivatalt ,  hogy  e  végett  a  szükséges  hív.  lépésekc 
meg.  Fölolvastatott  a  pénztári  kimutatás  június  hóról. 

Jegyző  bemutatja  a  pénztári  kimutatást  június  hóról : 

H  c  V  é  t  e  1  c  k  : 

1.  Pénztávi  maradvány  m-.íjii.s    hór«'»l      ....      3.)'J  ít. 

\].  Refolyt  tai:díjak l^Tí 

4.  Hofolyt  alapít Vííny -JOO 

(Jsszt^íion     .      .  .       721    > 

K  i  a  d  ;í  sok: 

1.  Titkári,  pénztárnok!  o.s  bc- 
gcdtitkári     illctiiuMiyck    s 

szolgák  fizetése        .      .      .  2  73   i>  —   kr. 

2.  írói  tiszteletdíjak    .      .      .  1  10  ft  2,')    )> 

3.  Könyvkötői  számla        .  43  »  82    » 

4.  Expeditionalis      és     irodai 

költségek 10    >    —    ;* 

összesen         .  4l.M>  ft.  « 

pénztári  maradvány  július  hóra     .      .      .         227  »  * 

Alax)ító  tagok:   1.  Főméltóságií  berezeg  Eszlcrházy  Vály^o^^ 
az  elnök.  2.  Liyóczi  Ktczer  .V/A/o'.s  ^s.  kir.  kamarás.  Kassa.  (»j.  ^' 


TÁUCZ\.  fifi? 

vánszky  B^la)  3.  Sopron  városa  közinsége  Sopron,  aj.  Horváth  Mihály  el  - 
nök.  Évdíjas  tagok:  1.  Gróf  Vay  Tihamér  Felsö-Vadász  (Abauj  vm.)  2 
T.  Szabó  Gyula  úr  Kolozsvárt  3.  Olsavszky  Jenő  kir.  alügyész  Beregszász 
aj.  Deák  Farkas.  4.  Tek.  Töry  Gttsetáv  úr  Budapest,  aj.  Thallóczi. 
5.  Tek.  Fehe'rgyarmati  Tóth  István  úr  volt  nagykúnkerületi  táblabíró  és 
Ügyvéd  Kun-Szent-Márton,  6.  Tek,  Dóba  István  úr  kÖz*  és  váltó  ügyvéd 
Kun-Szent-Márton.  7.  Tek.  BUtera  Tivadar  úr  segédtelckkönyvvezetö 
Kun-Szent-Márton.  8.  Tek.  Némedy  testvér  urak  Kun-Szent-Márton 
e  négy  utolsót  ajáolja  Széli  Farkas  úr.  9.  »Az  egricasinó<i  aj.  Fraknói 
Vilmos  úr.    10.  Rodiczky  Jenő  gazd.  tanár,  M.-Ovár. 

Ezek  után  Krí^.ko  Pál  körmöczvárosí  levéltárnok  úrnak,  »Az 
1563-ik  évi  koronázási  ünnepélye  czímti  érdekes  tanulmányát  olvasta 
föl  Deák  Farkas.  Utána  pedig  »A  sebészet  történetéé  czímü  értekezést 
«lr.  Fekete  Lajostól  Thallóczi  Lajos  olvasta  föl. 

Végül  zárt  ölést  tartott  a  választmány ,  melyben  az  augustusi  ki- 
rándulás részleteiről  folyt  a  tanácskozás,  s  a  Gömör-vármegyei  tudósítá- 
sok olvastattak  föl.  A  jegyzőkönyv  hitelesítésére  b.  Nyári  Albert  és 
Pesty  Frigyes  urak  kérettek  föl. 


TRODALMI    HIREK. 

A  magyar  tanügy  történetéhez  igen  érdekos  munka  jelent  meg 
közelebbről:  a  kohzsvnn  ev,  ref.  fötanoda  régibb  és  legújabb  története 
egyszersmind  Értesítő  az  1874/5.  tanévről.  Az  iskola  történetét  még 
régibben  Fekete  Mihály,  az  50-es  években  Kopasz  László  név  alatt  is- 
mert ín')  készítette,  a  főiskola  nyomtatott  és  kézirati  adatait  fölhasználva. 
Az  Értesítőt  Szabó  Sámuel  tanár  állította  össze.  Maga  az  iskola  törté, 
nete  a  XVIIL  századig  terjedelmesebben  van  előadva ,  bár  e  részben  is 
«'>bajtandó  lett  volna  a  főiskola  és  főconsistorium  levéltárainak  még  al- 
kalmasínt sok  lappangó  adatát  fölhasználni.  A  XVIIL  századé  egypár 
oldallal  van  elvégezve.  Még  ennél  is  érdesebb  része  azonban  a  könyv- 
nek az  alapítványok  története,  melyet  Szabó  Sámuel  állított  össze,  ebben 
sok,  nemcsak  tanügy,  hanem  müvelődéstörténelmi  tekintetben  is  fontos 
és  tanulságos  okmány  van  közölve.  Általán  a  munka,  föntebb  jelzett  hi- 
ánya mellett  is  becses  mü. 


—  *  Attila  elíiilf!*  ezim  alatt  törtéoati  tniiiilniáiiyt  ndott  ki  n  mitnt 
fajoktúl  Fllldoáry  Ákae.  Hn  r  munka  tartalma  aráojhan  állana  a  muskt 
gondoB  kidolgozásával,  lifriia  hizoDvos  irodalmi  t'rt^kel,  ígj  aaoobu 
egy  rég  elítélt  e's  rég  lotiiiit  irodalmi  iakoUnak  olyatén  nyilatkoíráuji^ 
mnlvlfel  komolyan  foglalkozni  tiom  lehet.  A  ki  el  akarja  hitetni  a  viliif- 
hogy  Grte-SelláBZ  annyi,  mint  Hrrg  Halász  vagy  Viejíx  PecKtwr,  Hí 
I  pL  is  legalább  irodalmi  tekintetben  tvttux  pwAfur.í  Kár  FOldtdif 
iriink  tehetafígét  komolyabh  dolgokkal  nem  foglalkoztntm, 

— '  Az  (Archir  des  Tnreiiies  fUr  aíebeablirgiathe  Laiide«kiiQil«< 
Xlll-kiltetenek  I.  füzete  megjelent.  Ziglaucr  befejezi  közleményét  a  esebeai 
,ahadkömÜve»  páholyról,  dr.  Tentsch  a  suporiutendens,  Hoatcrrfíl  k3^ 
egy  becses  taniíhnányt  s  fia  Teutseh  profesaor,  Kőhalomszek  törteoetAs 
kOzÖl  adatokat.  Mindkettő  alapos  dolgozat.  Ez  ntúbbif'il  eg>-  mái  bt 
fUzctke  is  jelent  meg  egy   tanulmány  a  regi  erdélyi  szász  parualoktiL 

—  íAsiTOK  ZiLtHBOiE  TQRTÉntrAnBK  <  eztni  alatt  iiiegjeleníi  i  Bi' 
toríi  Lajos  által  azcrkesztett  folyóirat  Vl-ik  fíizete  mctgcieot  «  eaa«l  u 
rIsÖ  kötet  be  van  f^'czve.  A  fllzetnek  kdtsíjglűleaül  legtartalmatabh 
czikke  a  iTihanyi  apátság  alapitátia  a  története  koriinkigi  Horváth  Bi- 
liuttól,  mely  tÖbl>  lij  e  iWekes  adatot  tartalmaz,  s  az  elheaxe'léa  folji- 
mában  a  tihanyi  könyvtúr  két  nagybersíi  codev^t  ismerteti.  Az  cIsS  ^ 
predieatiÚH  künyv  a/  ligynovezi'tt  tihanyi  codex,  melynek  másolata  aifj 
vau  a/  Akadémia  künyvlárában  (Toldy  w  ismertette  irodalomtürtéuetí- 
ben)  ebbfil  e^y  igen  drdekea  kis  mntatvány  van  kü/iilve  ;  a  mávik  Piíli 
István  tihanyi  kapitány  jegyKÖktlnyve  l5HB-hi'il,  melyből  kíizlM  rendti- 
víit  érdekes  n^zleteket  mutat  be.  Klllönben  az  egész  füzet  változatos  t>r 
talmá  fl  a  Diniári  tiil  iamcrtetéat'hcz  érdekes  adatokat  szolgáltat. 

—  A  szellemi  i-t  anyagi  tekintetben  oly  fényes  eradményii  mOipaii 
és  türténelmi  el iilclkinllítán  alkalmából  iiiindösza/e  négy  lajstrom  jelent 
meg ,  három  a  kiállítás  cgi'eti  részeiről  és  egy  általános.  Ez  atóUnI 
Henszlmann  és  Bubies  apát  készítették  itajtú  alá,  .Szalay  Imre  (Szalag 
Agoaton  fia)  rendezte,  ki  derék  atyja  vezetési?  mellntt  maga  is  megU- 
niilta  a  miitörténelmi  tárgyakat  becsülni  és  gyűjteni.  Ax  el6hbiekd  * 
Herezegprimás,  Ipolyi  Arnold  és  (.'sászka  György  szepesi  püspök  adta  U- 
Eieken  kívül  egy  kis  röpirat  is  jött  ki,  mely  a  berezeg  Pálffy-serlcgR 
vonatkozó  tijrténelmi  adatokat  kjjzli :  Bethlen  tjábor  nyngtájál  ViXBj 
István  sarczári)!,  (melyek  közt  volt  e  xerleg  ís)  x  egy  listát  ai  eaállil 
átadóit  beesélő),  niulybvn   "ax  ugy    kupui:    'iTií)  l'tta  VUD   bucsiilve- 


TÁRCZA.  669 

—  SsKcuKBíTi  MüTBorBK,  külöDÖseii  naplóinak  megvétele  az  Aka- 
démia számára  ismét  felszínre  kerttlt.  Lónjay  az  Akadémia  Ünnepélyes 
köztilésén  mondott  megnyitójában  melegítette  föl  s  Tasner  G^za  egy 
alkalomszerű  könyyet  adott  ki,  » Széchenyi  szellemi  hagyatéka  és  Tas- 
nor  Antal  végrendelete «  czím  alatt,  mely  Széchenyinek  több  igen  érde- 
kes levelét  közli.  A  megvételre  szükséges  pénznek  még  csak  fele  gyűlt 
össze :  reméljük,  hogy  e  két  szóval  főurainkat  s  caszinoinkat  első  sor- 
ban, de  általán  összes  közönségünket  ösztönzendi  adakozásaival  lehe 
tövé  tenni  e  művek  megvételét ,  melyek  nélkül  politicai  ébredésünk  tör 
ténetét  csak  hézagosan  lehetne  megírni. 

—  Épen  most  jelent  meg  a  Hazai  Okirattár  (Codex  diplomaticus  pa- 
trius  hung.)  VI.  kötete,  melyet  Ipolyi  Arnold,  Nagy  Imre  és  Véghelyi 
Dczsö  adnak  ki.  Ara  4  frt,  kapható  minden  könyvárusnál  és  Kocsi  Sán- 
dor könyvnyomdája  útján  (ország-út  39.  szám)  a  kiadóknál. 

Ez  egyike  a  legkorrektebb  hazai  irodalmi  vállalatoknak ,  melyet 
biztosan  s  nyugodtan  vehetnek  közökbe  a  szakértők  és  gyönyörűséggé 
forgathatják  a  laikusok.  E  műnek  mint  az  Arpádkori  okiratok  legtöké' 
etesehb  és  leghibátlanabb  kiadásának  nem  szabad  hiányozni  sem  egyetlen 
könyvtárból,  sem  egyetlen  történész  asztaláról.  Kivált  a  jelen  kötet  rend- 
kívül érdekes  a  mennyiben  főként  a  történelmi  társuUU  által  10  év  óta 
gyűjtött  Arpádkori  okleveleket  tartalmazza  s  egyszersmind  tanúskodik 
tudósaink  egyetértő  közreműködéséről. 

A  kiadó  szerkesztőkön  kívül  még  számosan  járultak  a  könyv  kiál- 
Ittasához  u.  m.  Deák  Farkas,  Géressy  K.,  Nagy  Gyula,  Nagy  Iván,  hg. 
Odcscalchi  A.,  Paur  Iván,  Pesty  Frigyes,  Thaly  Kálmán  több  kevesebb 
okirattal;  tetemesen  báró  Radvánszky  Béla  a  Bárczai,  Mérey  stb.  csa 
ládok  levéltáraiból  s  főként  Szabó  Károly ,  ki  közel  száz  darabbal  gaz- 
dagította c  kötetet, 

A  343  Arpádkori  okiratot  tartalmazó  kötet  érdekességét  emeli 
az  is,  hogy  az  Erdődi,  Zichy,  Csáky,  Csicseri,  Máriássy,  Révay,  Just» 
Jeszenszky,  Draskovich,  Niczky,  Herényi,  Görgei,  Rudnai,  Ostfi,  Feste- 
tich,  Zcrdahelyi ,  Bossáuyi,  Keresztúri  stb.  családokon  kívül  az  erdélyi 
Háuífy,  Rhédei  és  Wass  grófi  családok  levéltárai  is  föl  vannak  hasz- 
nálva. Óhajtjuk,  hogy  akiadó  szerkesztők  nagy  fáradsággal  szerzett 
dicsőségét  fényes  anyagi  siker,  azaz :  nagy  kelendőség  is  kövesse. 

—  Megjelent:  az  »  Archeológiai  Értesí  tő  «,  6 -ik  a  » Magyar  Könyv- 
szemle* 3-ik   8  a   »Figyelőc  1  száma;  mindhárom   válogatott  tartalom- 


670  tíbcza. 

qiaI  a.x  >  Archeológiai  Erteaítöi-beu  llrmaulmaiw  az  líi'visknrosiíltak  j>- 
YÜre,  rende/ott  kiálHtáB  k^t  becses  daríibját :  a  zágrábi  casulát  e  n  ŰmLU 
féle  serleget  mutatja  be.  Rúmir  egy  róniui  ssekreiiyk^t  ismertet,  s  (.Mhr 
a  várkiipDlnák  törtenetéhez  kíizül  adali!kok»t.  Húrom  könjwismerittA 
in ;  •92ÍJ:inr«í^iJl,  Üzobor  i  Tliallóezn-UA.  A  tárcr.a  L-lénk  s  válloutM. 
aláu  véve  mondhatjuk  ,  liogy  e  folyóirat  a  jelen  sx^rkeasiírádg  lUtl 
Duadea  tekintetben  folytonosan  amelkedik,  A  Fnűcnói  i,\l9.\  jelesül  ímt- 
sKtett  íMagyiLr  Könyvs/cml^ c-ben  érdekea  közlemények  vaunftk  i 
■-jrkeBatötöl  ki  l'áannny  négy  eddig  ismeretlen  müv^t  folyt^túU^  k 
mertet,  -ítoí-tül,  Emieh  tiue^ttilvtól  a  t'*oníoi'-túl  a  Farkna-ff^le  Codewk" 
rÖl,  kinek  e  tsikke  jelea  kcBZÜIt«égér<il  toss  tamisúgot.  A  tübbi  roi 
a  rendesek.  E  folyúlrtit  elöli :tDt<Sai  tlra  2  frt  10  kr.  Előfisotni  tchel 
KhoII  K.  akad.  künyvilrÚBnál.  Egyúttal  coustatáljuk,  hogy  a  »Kgy* 
löfl,  mely  eddig  eriticai  heti  lap  volt,  eíentúl  tisztán  irodnlomtilrtt-uMÍ 
folyóirattá  alakul ;  első  száma  máris  megjelent,  válogatott  tartalocnniii- 
FÜcxikkei  Abnfi  Lujogtiil,  Erúdi  Séta  a  ifj.  f>tÍ7tiiyeitö/  vatinnk  Erdekuii 
irodalomtjjrtdneti  npróbb  kítzlásci.  Ajánljuk  e  szaklapot  olvasóink  figyel- 
m^be.  Doveli  ulasitúa  boritékunk  hátlapján  olvasható. 

—  liiTi-p  Jakau  Ojabh  huncájIuux.  Diidiig  Ödön  úrtól  küvetkw 
Btirokal  vettük,  Kupp  Jakab  lír  Magyarország  HfilyraJKi  Törti^nele  ciimt 
müve  111.  köt.  43  és  44.  lapján  Zomlxjr  városról  úa  annak  egyháú  Jpi* 
le teiríll  szólván,  ttiblii  kö/t  i'iíekel  isnioiidja:  »Legnfgibb  enililése.  m^ 
lyre  akadtunk,  l.'i.'jy-lHj]  való,  mely  évben  kir.  adományoxás  litjín  Zob" 
bor,  Atakó  és  egyéb  ui-ikdalinak  viís'/.ei  Thelegdy  LáaitKi  ^  György  hüT- 
leuségi  bűne  miatt  Bélaváry  és  Thelcgily  líáspárniik  adattak. ( 

Tovább  pedig:  iZombor  :i  vidéki  kamiirai  birtokoknak  f<SbelT' 
volt.  A  hozziítartoiió  uradalmak  majd  egji'ukéut,  majd  tümcgeseii  egy^ 
Beknek  adományi íztattak.  így  pl.  1 7Sá-bc'n  Kranzbcrg  kir.  kormiaj' 
széki  tanáesoa  jelentést  tett  niímely  Kombori,  ládányi  és  dedeu«7.e^i  (7*- 
rontil)  birtok  részek  nitk  itozel  MLÍtyáf  SKent-miklósi  serfíizöuek  ai),OUi) 
frtérC  1721.  október  'i^t  én  Cürttint  átadásáról.* 

Már  magából  e  ki'C  pasausból  kiliinik  ,  hogy  a  kérdéses  Zombut 
alatt  nem  a  mai  HácS'Büilrog-vármegyei  sy.ékhelyct  Zombor  szabad  1^ 
rályi  vániít,  hanem  Torontál- vilrmt'gyébi'n  ii  Maros  niullett  Makónak  C*"! 
nádvármegye  a»!khelyéuek  átellenébeu  fekvő  Kis-Zomboi  helységet  k« 
értenünk.  Először,  mert  Makóval  egyiitteaen  említtetik,  másodszor,  mtf 
ámbár  Zombor  sz.  kir.  város  az  idötájt  a   Bács-megyei    kamarálit   bírt*-  I 


TÁBCZA.  671 

kok  igazgatóságának  —  mint  ma  is  —  főhelye  yolt^  mégis  mint  Bupp 
úr  ugyan  a  44.  lapon  —  épen  a  két  téves  állitáson  alapuló  passus  közt 
maga  is  említi,  Zombor  már  1751-ben  szabad  királyi  várossá  lön; 
ebből  következőleg  tehát  zomborí  kamarai  részbirtok  1781-ben  — 
harmincz  év  múlva  —  nem  existálhatott,  annál  kevésbbé  a  Szent-mik- 
lósi  serfőzőnek  át  nem  adathatott. 

Hogy  a  zomborí  kamarai  jószágigazgatósághoz  tartozó  javak 
egyeseknek  adományoztattak,  nem  tagadom ;  például  a  mai  Bács-vár- 
Diegyei  Topolya,  azelőtt  kamarai  helység  is  1800-ban  báró  Kray  tábor- 
nagynak adományoztatott,  de  azt  nem  fogadhatjuk  el,  hogy  a  szabad 
királyi  városban  —  az  igazgatósági  épületeken  kívül,  melyek  ma  is  az 
államjavak  igazgatóságá-éi  —  más  birtokok  lettek  volna  a  kamarához 
tartozók. 

Másrészt  tény  az,hogy  a  mai  Torontál-vármegyei  felső  vidék  majd- 
nem egészben  a  kamara  tulajdona  volt  azon  idő  óta,  mikor  a  török  ha- 
zánk e  részéből  is  kiűzetett,  s  a  teljesen  elpusztult  vidéket  újra  kellett 
telepíteni.  Rupp  úr  maga  is  —  nem  tudom,  talán  az  okmány  után  zár- 
jel közt  a  »(Torontál)<  megjegyzést  is  oda  teszi  a  részbirtokok  ne- 
veihez. KÍ9»Zombor  —  ha  jól  tudom  —  ma  a  Rónay  család  birtoka." 

A  munka  3.  köt.  39.  lapján  a  csanádi  káptalanról  értekezik  s  ott 
előadja  ezeket :  » A  mi  a  káptalan  alattvalóit  illeti ,  Jany  Ferencz,  a 
décsi  uradalom  birtokosa,  a  décsi  bíró  és  hitesek  mint  tanúk  előtt  meg- 
engedte, hogy  Csanád  és  Szeremlyén  lakosai  a  décsi  hegyen  szőlőt  ül- 
tethessenek azon  föltétel  alatt,  ha  magukat  a  szokott  dézsma  fizetésére 
kötelezik.< 

Tévedés  az,  hogy  szerző  az  itt  említett  Csanádot  egynek  tartja  a 
hajdani  püspöki  székhely  Csanáddal.  Decs  helysége  ma  is  megvan  Tol- 
na-vármegyében Szekszárdtól  nem  messze ;  most  is  híres  boi*áról.  De  meg- 
van Szeremlye  és  Csanád  községe  is,  mindkettő  Pest- vármegy  ében » 
Decs  vidékének  a  Dunán  keresztül  véve,  átellenében. 
Még  egy  megjegyzés  a  munkához. 

Szerző  különféle  források  után  megemlékszik  1393-ból  a  Meg- 
váltóról nevezett  dersi  egyházról  (Bácsban)  is,  melynek  az  időben  épen 
Miklós  volt  prépostja.  Azt  mondja  aztán,  hogy  ezen  prépostságnak  nyo- 
mai utóbb  végkép  eltűntek,  úgy,  hogy  Ders  nevű  hely  Bácsm egyében 
ma  már  nemis  létezik.  Ily  nevű  terület  ma  is  létezik. 


TORTE\KLM[  KÖNYVTÁR. 

—  HAZAI  IJKMÁNYTÁR  VI.  kÖtot.  (Codex  Diiiloui»ti<:D«|» 
trioíi  UuDg.  Tom.  1 1.)  A  M.  1'.  Akad.  pártoUtia  meltett  ki^ájii  Iftlí, 

i-iiiiUi,  üwjy    Imre   én     VégUilyi    DenS.    Budupoel,    1876.    Nyom,  Ktcd 
domál.    8-r.    491  t.    Áru  4  frC.   (Kopható  a  kiadóknál.  on»Íg-útW) 

—  GE8CHICHTE  VON  UNGAKN.    v.    »«/r,    Kiri,, 
I.  Luipzig,  Bruckhaue  8-r.  (2.>7 — 38  I.)  Ára  1  frl  2"  kt. 

—  MAIÍGUM  ÉS  CON'IRA-MAKGUM  HELYFKKVÉSE.  Fon*- 
sok  Gs  közvetlen  kclybúhárliit  iLUpjiiii.  Irta  dr.  (trtcay  Tit-oHa.  ak.  tn. 
In;:.    Itudapest,    187li.    Akademifti    k. -ki a rló hivatal.     rt-adraL    <1  l 

t  4  5  kr. 

—  AZ  UTOLSÓ  ÁRPÁDHÁZI  KIRÁLY  TRÓXHALÉiTt  í 
Sagy  lo<iu  ak.  r.  tag.  Budapest.  18Ttí.  Akadémiai  k.-kiulóbinttL < 
■21  1.  Ára  20  kr. 

—  ADATOK  ZALAMEGYt:  TÖRTÉNETÉHEZ.  8«riHwS 
kiadja  BáUtrfi  Uiji,»  X,  kütot  IV-  V.  filz.  N.-K»nUaa  ^l»5— 8S*, 
Elöf.  ^ra  6  frt. 

—  AZ  1848.IKI  REAKCZIU  ÉS  ELmNÍ^RftAÜlLOl 
Hi'ggc  Wiiltor  uliiii  Ih.ffa  fc'»cíiT.  Hudapuat .  l«7t;.  H-adr.  íSS.lq: 
Ám  1  frt  50  kv. 

—  ADALÉKOK  A  líOZ'íXYÓi  KÜZÉlTANODÁK  KELEP 
KEKÉSKNEK  ■[■Í")RTÉS ÉTÉHEZ.  írta  S"t,.f.ilii»'j  Cmfl.  BmmW^ 
|M71>.   Knvács  Mihály  kÖny vnjniudája.  ö-jdr.   2;'t  1. 

—  PE.ST,  PILIS  ÉS  SOLT  (.  t.  megye  moiiOí;rapU«> 
líiüijiii-,'j  Károly.  EUu  nii/.:  a  megye  iiiiiltja.  Kiadja  Peatuícgyo  ki 
UndHi«iat,  1S76,  H-adriit.    24ö  1.    Klöti^tct^si  lira  nz  cgó**  műnek  5 

—  A  VAJDA-HUXVADI    VÁR  RESTAURÁLÁSÁNAK  TI 
TÉNETE.   Külöiiiia    tekintoltrl    ax    ott   törlent  károk-  és  vt 
Kihílik  Sehulcz  JónBef  áe  Aiigjáti  György.    PcíeseLt,  187li. 

—  SLO\EN.SKY  LETOPIS  PHE  HISTORIU,  TllPOOBAni 
AKCIIAEOLOGIU  A  ETHNIKilíAKH.'- Rudaktor  a  vydavalcl  fr* 
r.  ÜiMitek   Rocuik  I.  Sosit  1.  V.   Skaliti    llacnu   Jozefa   SkaraieU  ■<< 

00    1, 


CSALÁDTANI  BOííYOD ALMÁK  ÉS  ADALÉKOK. 


IT.   LIIDAN  NEMZETSÉG. 

A  Ludan  nemzetség^  —  genus,  de  genere  —  melyről  ez- 
úttal éilekezni  akarok,  valóságos  Unicum  a  magyar  családtan- 
ban ;  mint  ilyent,  de  meg  azért  is  kívánom  megismertetni,  mert 
a  magyar  államiság  első  századaiba  nyúl  fid  története,  és  a  régi 
nemzetségi  életnek  eddig  oly  ismeretlen  mozzanatait  tárja  föl, 
melyek  nem  egy  eddigi  téves  elfogultságot  enyésztetnek  el ;  de  a 
mi  l)enne  legértékesebb,  a  bazai  történelmet  szándékosan  elferdítő 
])anszláv   írók  ellen  is  batalmas  érvelést  szolgáltatnak  kezünkbe . 

Váljon  a  belfí'ddi  eredeti  száznyolcz  nemek  közül  való-e, 
vaí^y  külföldről  költözött  bazáukba ,  a  kíitfök  ellenkezésénél 
fogva  nehéz  meghatározni.  Kézai  Simon  XIII.  századi  króni- 
kásunk, kinek  több  érdekes  följegyzést  köszönünk  a  beköl- 
tíizött  idegen  nemzetségekről,  a  Ludan  nemzetséget  röviden  em- 
lítve, (ysehoi-szágból  költözteti  hazánkba,  de  sem  a  letelepedés 
idejét,  sem  helyét,  sem  a  beköltöző  törzsek  neveit  vagy  számAt 
nem  hozta  fóL  Ennek  mintegy  ellenében  IV.  Béla  király  atyja- 
nak  Il-ik  Andrásnak  okmányára  is  hivatkozva,  ezen  nemzetség 
nsi  örökségü  itteni  birtokát  Péter  királysága  előtti  időkre  vezet 
vén  fi')l,  a  l)eköltözésről  pedig  hallgatván,  an-a  látszik  mutatni- 
hogy  a  Ludan  faj  a  belföldiek  sorából  való.  De  ez  csak  látszó- 
lagos negativ  érvelés ,  mely  ki  nem  zárja  azt ,  hogy  műr 
Szent-István  és  Grejza  fejedelem  korában  is  jővén  be  idegen  nem- 
zetségi törzsek  hazánkba, 0  azok  örökségi  birtokokra  szert  tehet 

')  Kézai    Krónikája   után  Horváth  M.   Magyarorszáj?  Történelme* 
1871-ki  kiadás  I.  k.  156. 

Századok.  44 


B70  CSAI.ÁDTASI  KílNYOllAI.MAK  KB  ADALÉKOK. 

tek.  Ilyen  lehetett  a  Tjiiilaii  faj  is ;  minek  Viilóa7;ínü8égét  ar.  emst 
hogy  a  c»eli-s/.!áv  eretietre  emlékeztető  neveket,  példi'ifil  Btihmí 
Tndrih,  VitrVitko,  Smislau,  Hinko,  melyek  n  magyar  erefteti^ífr 
gel  meg  nem  fémek,  használta.*} 

A  Ludau  nemzetség  legrégibb  történetí't  IV.  Béla  kirilf- 
nak  egy  MCCXLVI-ki  okmányából,  melyet  Kün  Laml/"  ki- 
rály Leustah  fiának  Indrilinek  xln  geuere  Tjudan<  kt^rtín 
MCCLXXIV-ben  megerösitctt,  tanuljuk.  KökzÍ-  telte  a/t  tí>\A 
mással  a  Uyóri  Történelmi  és  Régészeti  Füzetekben  VftgUelyi  D^ 
zsii  érdemes  tagtársunk,  az  eredeti  ntán,  kinek  mint  jeleK  piilaeo- 
graphusnak  az  okmány  hitelessége  és  liibötlan  lemásoU^a  iriuti 
kijelentését  magunkénak  tehetjük,  habár  az  eredetinek  holliw 
niucs  is  általa,  mint  ohajtAtnék,  megemÜtve. ')  IV.  Béla  hiol' 
kozva  atyjának  II,  Andrásnak  okmányára,  Így  beszél :  a  hh<^ 
Péter  király, ')  e  nemzetség  egjnk  ősét  Bohmát  és  rokonit,  mimi" 
helyes  ok  nélkül,  Turuch  fűidétől,  melyet  hív  szolgalatjaik^,' 
Pétert  megelfízü  fejedelmi  ösi'iktöl  nyertek  vala  (>pro  fidelitait 
bus  progenitorihiis  nostris  oxhihitist)  és  mely  az  elődeik  ün''!' 
jogú  birtokuk  volt.  f»quae  suorum  progenitorum  fnerat  herediti 
ria  etpatrinionitilis*)  megfosztotta  és  őket  az  mszágbíil  síimki 
vetette.  Tíirtént  azonban,  hogy  mikor  .András  király  a  szent  fű- 
dön hadakozott,  a  lengyel  fejedelem  zászlója  alatt,  e  nem^et^- 
nek  egyik  utódát,  szintén  Bohma  nevűt,  a  táborban  találta,  Iá 
viléZRi'-gével  magát  kitünteté.  Meg  lévén  pétiig  Andi'ás  kiril.' 
gyózödve,  hogy  Bohma  őseit  a  bitorló  Péter  ok  nélkül  űzte  kí  n 
országból,  Bolnnát  mint  hazáján  klvul  tévelygő  juhot  <'«  rokanil 
Magyarorsz.ágb,i,  visszahozta  és  nekik  az  ö  egész  Turuch  fÖHjl- 
ket,  mely  őseiknek  orökbiftiikn  vnlt,  visszaadta,  mikép  ezt  ftl' 
András  királynak  okmányában   világosan   megirva  találta.  W'- 

')  Holimu-iioliiiiai'.  csnli  nyolvoii  piotisUt  jelíint,  ludiih  HcnrillA 
lliiikf)  Iguátzot,  Vitko  Vitet.  LiLad  lUtik  Jó«be4,  csv\i  Véjü  swtitit  D^ 
kÍH<l.  Prága,  1U65.  31,1003.11. 

')  Győri  Történelmi  ás  IWgii-BKeti  Filcetek.  Uyör,  ISCi.  iO.  ó 
klJvi'tk.,  hol  Hzrfp  sziiinii  nkmúiijiii  ii  i.iidiiuyi  <  Knliíitimk,  rAmínl  «;* 
siüveghüii,  réet'iut  kivoiialnkbnn  kiixciltcliick. 

^J  IV.  üAn  pgy  miit.  MCCXI.V-ik  aJomáiiyilbnii  íb  IVtrtt  ■  kWlj* 
bitorliljiiiiak  tartju,  Fijiiruel  Cod.  Dipi,  Toui.  iV.  VüU  I.  393. 


ftOTKA  TIVADARTÓL.  671 

közben  azonban  Turuchnak  földe  benépesíttetvén,  az  oda  telepí- 
tett lakosok  gyakori  panaszokkal  jár&ltak  a  király  eleibe,  Bohma 
fia  Leustab  és  rokoni  ellen.  Béla  király  tehát  tanácskozván  az  or- 
szágnagyokkaly  mind  a  két  félnek  javát  tekintve,  abban  állapo- 
dott meg,  hogy  Túrócz  helyett  más  birtokot  ad  nekik  cserében, 
így  nevezi  pedig  a  cserekép  adományozott  helyeket:  »Ludan,  Re- 
pen,  Hurka,  Harranuk,  Rethy,  Lodan,  Kuniiik,  Kiussarlo,  Séden, 
Bustelek,  Kuesd,  Nogkelechen  cum  pallacio  Regis,  Kyuskele- 
chen,  Berench,  cum  parte  superiori  et  inferiori  Ker,  particulam 
térre  ecclesie  de  Zubur,  Keleche,  Taui,  item  Vecche  circa  flu- 
vium  Vag,  et  aliud  Vecche  in  campo.«  Habár  pedig  nincs  a  vár- 
megye megnevezve,  melyhez  e  helyek  tartoztak^  de  mivel  azok- 
nak legnagyobb  része  Nyitra-megyéhez  való,  a.  többi  névvesztett 
helyeket  is  Nyitra-megyeieknek  bízvást  vehetjük. 

Eddig  igen  világos  és  érthető  a  tárgyalt  okmány  tartalma, 
hanem  az,  a  mi  ezen  túl  az  adományos  csere  indokolásául   mon- 
datik, figyelmes  hermenevtikai  magyarázatot  igényel.  Béla  az 
atyai  arany  Bulla  azon  rendeletére  tekintve,   hogy  a  hadban  el- 
esettek rokonit  a  király  köteles  megjutalmazni,  fölemlíti,  hogy  a 
tatár  háborúban  nemcsak  Bohmának  fivére  Ivahun,  hanem  kí- 
vüle még  harminczöt  rokonai  is  a  királyért  és  hazáért  elvérzettek. 
Azt  ugyan  tudjuk,  hogy  rendkívüli  nagy  volt  a  tatár  harczokban 
elesettek  száma  és  történhetett,  hogy  egy  nemzetségből  harmincz- 
öten  is  elveszhettek.  Hanem  más  itten  a  nehézség,  az   tudniillik: 
hogy  az  elesettek  közt  tizenhét  külön  ág  van  nevezve,  melyek  II 
Andrásnak  a  szent-földről  visszatérte  és  a  tatár  vész  ideje  közt 
tehát  húsz  vagy  huszonkét  év  alatt  annyira  megszaporodtak,  hogy 
ügyszólván  nem  férvén  már  meg  Túrócz  szűk  határai  közt,  onnét 
kiköltözni  és  az  ország  különböző  részeibe  vonulni  kényteleníttet- 
tek.  Voltak  pedig  ezen  családágak  következők:  deLuza,  de  Boi* 
í*Ua  Beregmegyéböl,  de  Kekus  Erdélyből,  de  Gyalo,  de  Kezy,  de 
í^emechen,  de  Peren  Abaúj megyéből,  de  Fyuzer,  de  Bezermen, 
^^  Kyssemieu,  de   Kyustoti,  de  Vztupa,  de  Pornad,  de  Scanch, 
^^  Boiun,  de  Hermán,  de  Tykud.  Ezen  csomó  megoldása  végett 
^5^on  fíUtevéshez  kell  nyúlnunk,  hogy  ezen  tizenhét  ág  ősei,  nem 
'-irtóztak  azok  k()zé,  kiket  Péter  király  Turóczból  kiűzött  és  II. 
ndrás  király  ismét  Túróczba  visszatelepített,  hanem  már  Péter 


A  A» 


672  CSALÁDTAKI  BONYODALMAK  ÉS  ADALÉKOK. 

királyságakor  Turóczon  kívül,  az  országban  el  voltak  szék 
és  a  király  haragját  kikerülve,  benn  maradtak  az  országbi 
csak  az  idő  hosszabb  folyamában  annyira  szaporodtanak.  I 
föltevés  annál  alaposabb,  mennél  kétségtelenebb  az,  hogy  i 
harminczöt  elestek  között,  Ivahunon  kívül,  kilencz  oly  egyén 
minden  helyi  praedicatum  nélkül  megemlítve,  kik  már  csakai 
fogva  is  a  túróczi  ághoz  sorozandök,  mivel  köztök  oly  nevek; 
nek  elö,  melyeket  a  tűröczi  ág  a  tatár  futás  után  is,  minte| 
családi  hagyomány  szerint  használtakat,  a  magáénak  tartott, 
dáúl  Bohma,  Indrih,  Vyt — Vytk — Vytko  cseh-szláv  kére 
nevek. 

Mielőtt  tovább  haladnék,  Béla  okmányának  még  egy  nd 
ségét  kell  megfejtenem.  Ott  ugyanis  a  Turuch  földnek  (»U 
Turuch«)  négy  helyen  történt  egyszerű  megemlítése  mellettyí 
szer  oly  kétes  kifejezés  használtatik,  mintha  ezen  nemzetség,  ö( 
Péter  király  általi  számkivetés  alkalmával,  mind  András  visss 
lepitése  után  egész  Turóczot  ősi  örökségül  bírta  volna.  Byen 
gyarázat  bizonyára  téves  volna,  mert  czáfolhatlan  okirati  adal 
ból  kétségtelen,  hogy  Tűróczban  Szent  istván  korától  több  i 
flenfólc  ])irtokos  ])ii't okolt.  Volt  ott  a  zobori  apátságnak  Sz 
Tstvím  alai)itványtil)ól  birtoka,  melyet  az  Kálmán  király  ura 
(lásáig  élvezett,  a  mikor  aztán  ezen  király  MCX  l-ben  a  koi 
számára  azt  visszavétetni  rendelte,  de  mi  valószínűleg  nem  ii 
teljesedésbe,  mert  azon  zobori  apátságnak  még  IV.  Béla  korál): 
volt  Túróezban  négy  falnja,  melyeket  a  király  másokért  becsi 
vén,  az  általa  alapított  túróczi  premontrei  prépostságiiak 
mányozott. ')  II.  András  királytól  a  Hodo  és  Valiot  család,  ) 

*)  Kiilinán    kinílynak    MCXII-1)CU  :ulott  megerősítő    levelf'lwfi 
áll  :    »in  tiinu'h  teriniiioH  vill;iruin    saneti    Ipoliti    non    ponimiis,  'ju 
S09  in\  nostnini  usmn  rece])iiinKS«.  Feji'r  ('.  1).  'V.  V.  vol.  I.  p.  ."n^í*. 
VII.  vol.  IV.  j).  57.  Tom.  VII.  vol.  V.  p.  :J00. 

-')  Ardrás  királynak  MCCXXIV.  okiratában  írva  van:  > 
llariku  et  Welchuta  íjIjÍ  catif^a  hospitan<li  regunm  Ilnní^arie  intr:iv» 
terrani  (luanidam  i[\H)  Turcliy  vocatnr  .  .  in  ])roj)iuin  ooni]íaraverui 
No.H  i]>flí»H  sni)  ]>rot«í('tio»í('  nostra  tciu'líimns  et  t'oniitis  de  Z<uiluin  y 
gendoH  comiscranins.«  Hodó  Lipót,  ISars-inegyei  alispán  sy.ív»'s  közlék 
ki  az  eredetit  birja.    Kiadva  nnlr  a  S/á/adokban  1872.  p.  '^'K 


BOTKA  TIVADAKTÓL.  <?  75 

ától  pedig  még  a  tatár  veszedelem  előtt   a   Me^k    «^  Ra^ 
szky    nemzetség   kapott  Túróczbau   SídomsLuyo^   birtr>icúr. 

Béla  azonkívül  még  a  tatár  epocha  előtt  a  tiiró<:zí  7Áratr  :V*t- 
tfítvén,  Türóczból  eg}-  új  váríspánságot  alakított  e-    t^r  ♦**- 

birtokú  nemes  várkatonákkal  fnobile^  joba^-jrie-  ^*rr 
a  el.  2)  Mindezeknél  fogva  bármi  kifejezil-^nek  l  :-^r^'**t-;' 
lyban  oly  értelmet  semmikép  uem  lehet  tnlajii'/rirA*...  ji.i'.i* 
i  Ludányi  nemzetség  egész  Túrócz  főidét,  a  ni'.'-'-fca.  -7i*->: 
■ócz  vármegyét,  akár  Péter,  akár  ll-ík  Andrá^r  k^.rijr.H..  jü^x.* 
edül  kizárólag  birta  volna.  Hanem  fjda  k.-Ll   *2i.r.--t.i    *  *••' 

kifejezés  éilelmét,  hová  azt    az    jLiíiV^íi^r:    >:r  >   j.*t^.í.  ^s 
y  a  királyi  irodában  is  sinló  álIafKttbac  -í  /lTw    irt-  -.it-   5:^*-' 
zük  az  okmány  ide  vonatkozó  kítírVrleit.   Ax  ^u***-»  í.^^^.-'.v-'I^-í 
lánosan  van  fölhozva:  h<^T  Péter   kísiúf   -r  iF-ai.-:'*^  *^-j'»  •    « 
6cz  földet  —  í>terram  TnmcL* .»  rl-í-r--  —  i^tu^fc*.'  i-    ••'  '-^'i" 
kiűzte:  itt  hát  nincs  egéáz  Túr-jtr^ -tHi. -'"-:.  \í  na   «     €i.    i*^- 
zor:  hogy  azon  Túrócz  loid*:;  —  -  *^:-.l  vü'/í   7  .:.i-^-  .  • 
zetség  száműzése  után  ben4t/e--:i*rV^'     .-:  •  i«'^  *-   "J  - '-    *  - 
földről  szó.  Folvtatja  tovább  \  kiri];      •...-/•;  *   Ji^  '^'^'  *     -    - 
földről  ( >de  dicta  terra  Tcj^oL '  ^£-^ -'"^  ^  '•• '  '-*'^'*"     ••  ^  '^' 
t,  :z  ü  akaratjával  i*  é»  íirj*::.  T  ..•  •  z  :■   «:    i**' ;  •■         >^  •  ' 
birtokot  adott  neki*  oiii  •y^:L:.i.-  i ;  u     ,►   i"  >  "  ■    '       ' 
iucs  Túrócznak  efé^z  f^M^-^V^  r:2i'  :>-  -.V   i«^  ''-  '      :'      '    ' 

kifejezéssel  szemköz;  ^rsn^zri'  air^r-    -i'.r'"  '■' 
mque  terram  ThomcíL.    :i«r    ♦.ii.'-m     j»- .'/-.'-.'.  »• 
litaria  ab  antiquo  et  pciírírL  .••..;t. .  "    r: «  *     «      .  >  ^ ./. 
tollhiba  az  eredetil>e:L.  ^  ii.  ii^iiv  —-'r*     í-*^-  '    ••''*' 
nás    vonatkozá.-^ .   a.::.:    t-:      ii.'r.     *-         >*• 
iílelö  értelmet  j-.j-irL'L  híl'ía   'í.    i*'  »  iíí<<..-  v 
erram  Thurach  •-">- *i&vri::i  v**;*-*  ■ 
:rimoniali?.«  Eze^  fv-^^-'i-*  UitK    x-í-   •'' 


>  ^ 


';  Nagy  iv4ie.  M-^r",' ív*""**!****     -5^   •'-'• 
-   Fejer  C.  D- T  .oi.  :v    -.., 

lattá  koro»:i*-'.«"'*'^  j*r»ai   ii*sí-í*^-#    ^-•^»  ■/^•/•^*-      '    / 
.  p.  54« 


■    •.     y/  'Z* 


4      ■',■ 


674  CHAI.iuTANI  UONVUDAl.MAK  LS  ADA.I.É;K0K 

hogy  Wügyuforsaágbaii  a  latin  nyelvet  még  jelenleg  bt-sailúk  ki'iitl 
némelyek,  iiasoiilfi  kifejezés  alatt  nem  egészet,  hanem  r^síletet  tf 
tenek. 

Volt-o  BC'la  cHere-adomíinya  előtt  ezen  nemzetsí-g  mindni 
ágainak,  ide  értve  a  tizenhetet  is,  egy  közös  »de  genere*  nevei 
erre  bizonyosat  mondani  nem  lehet,  minthogy  sem  Kezán&l.  sm 
Béla  cseie-adoniányában  ilyennek  nyoma  nincsen.  Hanem  aiioil 
különösebb  az,  hogy  a  »de  genere  Lntlan*  czímczí's,  a  nle  Lii- 
daat  helyi  praedicatummal  csak  a  esere-adomfiny  évétől  keni" 
egyszerre  lépett  gyakorlatba  anélkfil,  hogy  azzal  a  többi  IíichIn 
rokon  Sg  tlt  volna.  Legalfthb  ennek  legkisebb  nyomíit  a  szánu 
oklevél  gyiijtein&nyeinkbpn  eddig  nem  talftltani. 

Mindamellett,  hogy  a  Ijndaniak  sarjadéka  oly  népe*  'olt 
mégis  róla  a  nagy  okmánybuvár,  Horv&t  Istvánunk,  legszorpl- 
maBahh  nyomozásai  közben,  egy  okmánynál  többet  a  >GyÖkfr 
res  Miigyar  Nemzetségekről*  1820-ban  írt  munkájában  tirn 
tudott  tolmutatni.  'J  Azóta  az  okleveles  ktxttok  gazdag  li^* 
házai  megnyílván,  caak  az  Árpádok  korából  hCi^znál  több  dan^ 
jött  fölszlnre,  melyek  ezen  nemzetség  viszonyaira  nagy  vilíío! 
vetnek,  rle  a  mi  tfjhb  annál,  hazai  trirténelmünk  némely  l'onW 
kérdí'scit  is  s^embeu  a  v(i<v,  aliai;itfi  S'Vílitfikkel.  jelcíifii  wp 
oldják. 

.^diiig  is  álljanak  itt  némelyek  rövid  kivonatokban: 

MCOXLVII.  fímÍBlrtiiB  Sturmt/iiek  fia  de  Ludnii  TroncBeii-imB* 
ben  mint  igtató  kirilyi  ember  müktidik.  ') 

MCCXLVUl.  Nyitrii  viírosáiiak  HcU  kiriUjtúl  ayvrt  privilcp* 
inúlntn,  n  viirgBÍ  hatúcok  clsoroliLBáiiál  cmlitvi:  vau  liiiior  ueríi  okI^'**! 
es  unnak  birtoknBi  a  Luíiiiiii  tiumcsck,  iNobiliiiiii  Av  Liiilan*.  Köm''* 
mi^  kiilöu  is  cnmcs  liidrili  i^b  rumfis  ZubiiKbiii*,  mint  h  városi  h«l'"i> 
hoz  kö/.nl  eiiM  Kz.niiiH/.AJfik  vnnimk  m(!f;eíiilitvr.  ') 

')  Magj-ui-or«y.ig  tiyökuris  liJfi  Ne.i./utwguiml.  Punteii,  l'í''' 
»LudHii  iiemzctacg.  Iratik  Lodaii  iicvvil  is.  Csehó rBXHgból  súlMl  ^ 
zánkbu  KüXK  krönik^Ljáiiuk  l;!H.  (ildulii  sKeriut.  Némely  l'^I^S-ki  okkf 
)ct,  uulyiiek  hitelcB  ptíldúiiya  a  I'esti  Fii  "akola  kijnyvtárában  "ri««- 
tlk,  kindla  Pray  Dís.h.  iu  Anual.  Vet.  pag.  129. » 

')  Fejrir  C.  D.  T.  IV.  vol.  ].  p.  471. 

')  Í':pÍBCo[>atuR  NitricHHis  tyiwiiiie  l'racBuhim  Mt-murin.  V'-^'- 
■N'lO-liafc'   19r..  ^B  lioa.  Wiiruiii  i.uKi.ök  J11  unkájában  ¥,i-y.>u. 


BOTKÁ  TIVADABTÓL.  675 

MCCLII.  A  tűróczi  prépostság  alapitváuyában  Vág-Vecs^vel  ha- 
tárosnak iratik  Benedictus  de  Ludan.  ^) 

MCCLIII.  Jakab  Henáuak  fia,  Benedek  ^s  Aghka  testvérei  jelen- 
lettben  eladja  Ludánban  levő  belső  telkét  Vitkónak^  kinek  egyik  szom- 
sze'dja  Indrih  volt.  -) 

MCCLXV.  Zubuzlo  comes  özvegye  peres  Ugye'bcn  választott  bírá- 
kiil  vaunak  nevezve  comes  Cosmas  de  genere  Jjudan  és  comes  Indryb.^) 

MCCLXXII.  Béla  királynak  V.  István  által  megerősített  adomá- 
nyában írva  van  :  hogy  Comes  Indrih  de  Ludan  a  tatár  éa  cseh  király 
elleni  harczokban  magát  vitézül  viselte  s  jutalmul  a  király  neki  Cho- 
bajon  (Czabaj)  a  nyitrai  vártól  elszakasztott  hat  ekényi  földet,  mely  az 
ö  birtokai  közt  feküdt,  adományozott.  ^) 

MCCLXXX.  körül.  Práter  Gothard  ferenczi  barát,  kit  az  ok- 
mányban »nobilis  vir  de  Ludan «  névvel  tiszteltek  meg,  Chaba  testvére 
árváinak  Miklós  és  Mikónak,  illetőleg  anyjuknak  eladja  Pereszlényben 
lévő  birtokát  ötven  ezüst  giráért ;  azonkívül  ugyanők  csereszerződést  is 
kötnek  egymással  Somogy-  és  Nyitra-megyci  jószágaik  iránt.  ^) 

MCCLXXXIII.  László  király  Wytknek  Wytk  fiának  négy  ekényi 
földet  Budák  (most  Bodok)  földön,  mely  a  nyitrai  \árhoz  tartozott 
elébb,  most  pedig  lakatlan  puszta  hely,  adományoz ;  melynek  birtokába 
az  adományos  minden  ellenmondás  nélkül  bevezettetik.^) 

MCCLXXXIII.  Comes  Folkus,  Miklósnak  fia  vde  genere  Ludan  < 
egy  szolgáló  asszonyt  fiastól  megvásárolt.  Ezen  okmányra  alapította 
Horvát  Islván  a  Ludan  nemet.  ^) 

MCCXCII.  Tamás  Indreh  fia  »de  genere  Ludan  <  beleegyezését 
adja,  hogy  egy  rokona  Louch  földét  ájtatos  czélokra  adományozhassa.  ^) 

MCCXCVIIL  Az  esztergomi  káptalan  Hont-megyében  elkövetett 
hatalmaskodás  tárgyában  tanúkat  hallgat  ki,  kik  közt  Demetrius  >de 
genere  Ludan  <  is  előjő.  ^) 


1)  Fejér  C.  D.  T.  VIL  Vol.  V.  p.  299. 

2)  Árpádkori  Új  Okmánytár  VIL  köt.  358. 

^)  Bars-megye  Monographiájában  közlendő.  Eredetije  gyűjtemé- 
nyemben. 

*)  Epis.  Nitri.  Memória  p.  208. 

5)  Ifj.  Kubínyi  Perencz  ixpádkori  Oklevelek.  Pest,  1867.  p.  19-21. 

«)  Győri  Tört.  Füzetek.  IIL  k.  24. 

")  Horvát  Ist.  Tudom.  Gyűjt.  1833.  octob.  füzet  81. 

^)  Eredetije  a  gróf  Bérén yiek  bodoki  levéltárában,  báró  Rad- 
vánszky  Béla  űr  szíves  közléséből.  Ezen  grófi  család  birtokában  van  a 
Ludáuyi  család  egykori  jószágainak  egy  része,  hihetőleg  még;  több 
azokra  vonatkozó  okmányok  is  a  bodoki  levéltárban. 

®)  Bars-megye  Monographiájában  közlendő.  Eredetije  azon  megye 
levéltárában. 


676  CBA1..VUTANI  BONYODALMAK  fcS  AKAI.fcKOK 

Itt  most  t'él))L'!SZJikítoiu  v/mi  ndatok  folytatását  l-s  késöblii 
maga  helyén  a  többi  Áipád-koiiakat  fogom  lolmtitatni. 

De  már  ;iz  eddig  közlíittekből  is,  igán  mcggyözód^t  IcíkI 
szerezni  arról,  liogy  ögy  ;vz  predeti  magyar,  mint  jövevény  um- 
zetflégek  is  a  magokkal  hozott,  vagy  első  sz&Uásitk  alkatmfiMl 
t(t1vett  neiuzetségi  iiévlipz  nem  kötöttek  magokat,  megtörténvén 
a  jelen  példa  szerint,  hogy  azt,  vagy  lakfaelyi  praedicatumniiLl,  vaj) 
ilyenből  képezett  nemzetségi  »ilc  geiiere<  új  névvel  íolcseri-ltíi. 
Bzen  példa,  ismei;juk  el  őszintén,  tetemesen  megingatja  azok  nr- 
zeteit,  kik  Horvíit  Istvíitit  követve,  még  most  ií<  a  ^Aliüsol&Mb 
és  genusok  Öltnk  fölállított  rendszeréről  ábrándozuak,  minek 
alaptslanság&t  más  lielycn  &»  alkalommal  tűzete^aen  kifejtni 
sz&ndékom,  hahúr  egykor  a  nagy  tudóst  és  még  iiagyobh  baufil 
követve  magam  is  azon  rendszernek  hódoltam. 

Mikép  a  háborgott  tengeren  hajők  szétrombolása  és  dstUif- 
dése  catastrophrühan  ;i.  csoportosan  elveszettek  közt  iiéhauéhbi} 
kevésnek  sikeMil  n.  meuekfilés,  agy  történik  az  u  régi  neui»tsí- 
gek  élettengerén  is.  íme  azon  tizenhét  csaUdág  közöl,  melyekiit-1 
a.  XIIL  századiban  még  nagy  szüporasíigát  kimutattam,  cgyiiet 
sem  vagyunk  képesek  eddigi  fiinnuiradását  bebizonyítaoí.  Miijd 
osiik  nem  hasonlö  sorsban  részesült  a  tíiróczi  népes  i'ig  is.  Ül  i»ti 
feledékenység  éji  homálya  már-míir  teljesen  elborítani  fenyegeti''- 
midőn  hosszabb  nyomozásom  illán  sikerült  közölök  egy  vuusll 
kirügadva  az  emlékezetnek  inegtiirtani. 

Mielőtt  i'zt  előadnám,  nézzünk  be  L-lébb  a  Ludányi  telepi*- 
badd  lássuk  mi  tüiténik  itt  a  nemzetségi  élet  központján.  Való- 
hun  rosz  napok  vfiitak  nzokni,  kik  ezen  másodszori  ősi  toldUa 
ragaszkodtak.  Még  magának  az  adományozó  Béla  kii-álynak  or- 
száglása alatt,  részint  pedig  nem  sokára  utána,  a  a'Hirejdszágukiuk 
legjavából  kizárva  találjuk  őket.  Jelesen  a  teijedelmes  és  kánaáni 
termékenységti  cserefalut  Berenchet,  a  Nyiti-a  folyó  díin  völgji- 
ben  fukvöt,  a  Koiiis  nemzetség  kivette  kezükből;  kitol  aztán  íJj 
vasmarkti  hös  birtokába  került,  kivel  a  Ludaniakuak  mérkönn 
nem  lehetett ;  volt  pedig  lz  azon  Bngárti  Márton,  a  hirnev«s  CsÜ 
Máté  nádor  egykori  fegyveres  jobb  keze,')  kirÖl  más  úttal  tni" 

■)  Fcjt-r  CD.  1'.  Vll.  vul,  ii.p.  1  IJ.  Idg  voinitküzó  tÖb)>  okman.X 


BOTKA  TIVADARTÓL.  677 

tesebben  óhajtanék  értekezni.  A  szinte  adoniányos  vágmelléki 
Vecsék  is  korán  kisiklottak  a  Ludaniak  kéziből,  mert  már  a 
XIV.  század  elején  Bóbert-Károly  mint  királyi  birtokot  ado- 
mányul ruházta  másokra.  ^)  Az  sem  szenved  kétséget ,  hogy 
Ludánt  pártosság  vagy  hűtlenség  czime  alatt  kobozta  el  a  Lu- 
dani  ágtól  Károly  király  azért,  mert  a  Csák  Máté  által  szitott 
belháború  tűzhelyéhez  közel  esvén,  ezen  forrongásba  besodortat- 
tak és  Csák  halála,  pártjának  pedig  bukása  után  a  királyi  boszd- 
politikának  áldozatjai  lettek.  Es  csakugyan  alább  látni  fogjuk, 
hogy  Péter  Zubuzlo  fia  a  Ludan  nemből  az  iménti  híres  nádor- 
nak udvarához  tartozott  és  bizalmas  embere  volt.  R.-Károly  ki- 
rály tehát  csaknem  oly  félelmessé  vált  a  Ludaniaknak,  mintegy* 
kor  Péter  a  bitorló  király,  földönfutókká  tette,  Ludánt  pedig  a 
hozzávaló  öt  faluval  a  nyitrai  püspöknek  adományozá.  ^)  Csak 
rövid  ideig  maradhatott  a  püspökség  azok  birtokában,  mert 
Zsigmond  király  idejében  Ludan  és  tartozmányai  már  korona- 
birtok  volt  és  ezen  mindig  pénzszorúltságban  szenvedő  király  azt 
bizonyos  Donyn  a  Stiborok  udvarához  tartozó  lengyel  katoná- 
nak elzálogositá.  ^)  Ezzel  megjött  a  jó  alkalom  a  földön  futó  Lu- 
daniaknak ősi  fészkük  visszaszerzésére,  mert  a  szerencse  napja 
lolvirradott  számukra,  tengő  nemzetségök  egy  kegyelt  csillagá- 
ban: Ludányi  Tamásban.  Nevezetes  ember,  nevezetesebb  minden 
eddigi  Ludányiaknál,  elébb  kolduló  barát,  majd  egri  püspök,  előbb 
Zsigmond  királynak  kedves  embere,  utóbb  halálos  gyűlölője,  ki  e 
királyt  a  tróntól  megfosztani  törekvő  pártnak  legcsőkönyösebb  fő* 
támaszai  egyike  lévén,  még  azután  is,  mikor  az  általános  amnestia 
révén  kibékülhetett  volna  a  királylyal  és  hasonlókép  mint  az  esz- 
tergomi érsek  Kanizsay  János  tett,  ő  is  a  püspökségek  közt  te- 
kintélyre és  gazdagságra  elsőt  megtaiihatta  volna,  meghajolni  nem 
akarván,  inkább  püspökségét,  az  arany-bányát,  föláldozta  és  csa- 
ládja minapi  soreát  osztva,   földönfutóvá  lett,  mintsem  Kanizsay 


őriz  a  nyitrai  káptalan  ,  melynek  birtokában  vau  most  Bercncs ;  ezen 
okmányok  egy  rászet  a  M.  Történelmi  Társulat  tavaly  (lb75)  lemá- 
solta. 

')  A  Cziglcr-Aponyi  táblai  perben  adatok. 

2)  Fejér  C.  D.  T.  VIII.  vol.  IV.  p.  112. 

Ó  Fejér  C.  D.  T.  X.  vol.  VI.  401.  vol.  Vlll.p.  602. 


678  CBAT,Át)TAMI  BOMTOUALMAK  ÉS  ADALÉKOK 

példAjftt  kÖT<;tti!  volna,  Moinlatik,  liogj  n  miatt  »vas  fojü*  gfiBj- 
iievett  kapott  a/  egykoiúaktól.  ^)  Ha  iga^,  meg  is  érdemlette, 
meg  —  kÍY&lt  (szegény  csal&dj&töl.  melyuek  m&tiodik  stator&Tt 
T&laadott,  hti  ])Uspökségét  megtartja  s  a  kiléitftst  Kanizsay  utód- 
jáv6  lehetni.  A  rövid  ideig  fenylÖ  csillag  tebát  ismét  elhom&lyo- 
sodott,  el  a  család  reménye  is.  Tamásnak  testvérén  Ludányi 
L&szlón  már  é^zrevebetö  a  megliiúsult  püspökségi  őrükös.  Csak 
MC(X3CXX  I-ben  juthatott  odáig,  hogy  megkiaérlelljette.  Donyn- 
nai  egyezkedni  azon  jószág  kibociiát&Ba  ir&nt.  Történt  ez  ugyau 
a  kÍT&ly  jóvfi hagyásával,  de  mivel  a  fizetést  mindjárt  uem  teíji'*il- 
hette,  a  biztos  fizetés  terhes  föltételei  nehezedtek  reá.  (így  láLsiiic. 
hogy  ezért  vettíi  maga  mellC  vevt>segé<lül  rokonát  más  Ludáiiyi 
L&szlót  Sinlca  íiát  ia.  Mindketten  csakugyan  teljesítették  a  kikű-  ■ 
tött  fizetést  és  a  kérdéses  jösz&gok  valóságos  birtokába  léptek  íj. 
mert  már  a  követő  MCCCCXXII.  évben  Zsigmond  királytél  ai 
áltaiok  bírt  Ijudányban  hetivásár  tartására  kiváltságot  kaptak. ■( 
Már  ezen  k(!gjnyerés  is  mutatja,  hogy  Ladányi  Lási^ló  a  vasfejö 
Tamás  pDspök  testvérének  nyomán  nem  járt,  de  még  tcbbd 
mond  az,  hogy  ngyanöt,  Lmlányi  Lászlót,  három  évvel  későb- 
ben MCCCCXXV-ben  Morvában  Hradistye  vára  és  városa  ka- 
pitányának találjuk,  a  mikor  Zsigmond  királytól  engedelmet 
nyert  Ludányban  köböl  építendő  vár  vagy  erőd  emelósére,  Eli- 
bLii  a  kegylevélben  meg  van  nevezve  származása  ekkép  :  »Egrepi 
Ladislai  filii  Petri,  filii  Synka  de  Ludan  Capitanei  civitatis  no- 
stre  Hradysthye.*  *)  De  benne  és  általa  többé  nem  sarjadzott 
a  család,  meii  már  MCCCCLXXXI-Ir'ii  mostoha  apja  Dovi> 
ranszky  ^[iklús,  magban  szakadásából  Ludánt  és  a  hozzá  tar- 
tozó Harabor,  Wlmek,  Nagy  IJavar,  Csitár,  Felső-  és  Alső-Badak 
(most  tíodok)egész  helységeket,  Alsó-Duvoranniik  pedig  felét  Má- 
tyás királytól  magának  adomáuyoztatta.  *)  Azonban  siker  nélkül 

')  Fcjír  C.  D.  '1'.  X.  vol.  V.  p.  471,  Ezun  nuvezctes  főpap  erdf'k'^ 
HletvÍBZony»i  <'cseleld8C  iicm  iili;  tnrlozviiii,  azt  tudtunkkal  egy  »v»loil 
tollú  iNgtársunktól  viírva  várhatjuk, 

')  Gyön  Tört.  Füz.  III.  K,  2S. 

»)  Ugyanott  III.  k.    2!t. 

•j  U.  0,  III.  k.  223, 


BOTKA  TIVADARTÓL.  679 

maradott  törekedéíse,  mert  voltak  még  életben  íiágou  is  Ludáuyiak, 
névszerint  Ludányi  Hyiiko  és  ennek  fia  László,  azonkívül  La- 
dányi Péternek  Anna  leánya,  kiket  a  szép  ludányi  jószágok 
jogosan  illettek,  melyek  birtokában  magokat  az  azok  után 
jogtalanul  sóvárgók  hatalmaskodásai  ellen  meg  is  tudták  tar- 
tani. *)  A  megnevezett  két  Ludányi  fi  még  Anna  éltében  bezái'ja 
férfi  ágon  a  Ludányi  igaz  családot,  és  e  névnek  utolsó  hordozója 
Anna  lett  Gazdag  cseh  emberhez  ment  nöul,  kit  Holy  Cseh  Jane 
gúnynevén  neveztek,  de  ki  utóbb  mikép  Ferencz  fia  is,  a  Ludányi 
álnevet  vette  föl,  »de  Almá8«  vagy  máskép  *de  Jablonitz*  prae- 
dicatummal,  miután  ez  neje,  az  anyja  által  a  Ludányiak  összes 
ósi  jószágaikba  beülni  és  azokban  magokat  föntartani  tudták. 
Annától  leány  ágon  még  most  is  élö  számosabb  családok  szár- 
maznak. ')  Igaz  ugyan,  hogy  a  XVI.  században  még  egy  más 
álnevű  Ludányi  Györgyre  is  akadunk,  ki  egj'kor  nyitrai  kano- 
nok volt,  majd  aztán  a  Szent-Kozma  és  Damian  czimü  ludányi 
apátságnak  néhány  hónapig  apátja.  De  ezt  az  igazi  Ludányi  csa- 
lád tagjának  annál  kevésbbé  lehet  tartani,  miután  az  igaz  Ludá- 
nyiak férfi  ágának  a  XY.  század  végén  történt  magbanszaka- 
dása okmányilag  van  bebizonyítva.  Egyébiránt  ezen  álnevű  Lu- 
dányi Györgynek  is  a  papi  pályán  nem  volt  több  szerencséje  mint 
a  fennebb  említett  Tamásnak,  mert  két  pad  közt  földre  esett,  le- 
mondván a  nyitrai  kanonokságról  az  apátság  kedvéért,  ettől 
pedig  a  nagyszombati  MDLVII-ki  zsinat  által  megfosztat- 
ván azonokon,  hogy  papi  ruhában  nem  járt  és  hogy  megháza- 
sodott. 3) 

Elbúcsúzva  eképen  a  Ludányi  nevet  viselő  központi  ágvo- 
nal  maradványitól,  egy  más  ágvonal  történetére  megyek  át,  mely 
a  Ludányi  nevet  és  széket  elhagyva,  más  nevű  új  családot  alapí- 
tott ,  s  melynek  sok  viszontagságok  közben  öt  századra  terjedett 
élete.  Ezen  új  sarjadék-család  neve  Zobonya. 


^)  Győri  Tjirt.  fUz.  III.  k.  227. 

-)  U.  0.  Ili.  k.  229.  231,  233. 

0  Péterfy  C.  Sacra  Concilia.  Viennae,    1714.  II.  k.  20.  Cziuár 
M.  Mouasteriologia.  Pestini,  1858.  p.  266. 


680  CHAI.ÁÜTAtlI  BONVODAl.llAK  ÉS  ADALÉKOK. 

Z  O  B  0  N  Y  X.  ') 

Törzse  Zubuzló,  ki  a  ludáuyi  telep  ös  íold^wl  ii;»te  g» 
keret ,  hab&r  mar  ütüt  a  iiyitra-T4rosi  privilégiumban  mint  éten 
vidéken  birtoklót  Os  tiiláu  lakót  ia  találtuk.  Ily  uevüek  kett«i 
léveii ,  a  Zoliouyíik  törzsét  idősb  Zubuzlöuak  nevezzfik ,  bugr 
ezzel  ineg  le^>eri  különl>i>ztetve  itjabb  Zubuzlótöl  Bc^omir  liátöl, 
ki  jóval  kéJíölib^ii  élt  amannál.-)  A  mit  i-óla  csak  gyaiiítölag  em- 
lítettünk, azt  IVt«i'  fíArúI  már  egész  bizoiiyoHsággal  állilliatjuk, 
hogy  tudniillik  a  ludáni  teleptől  Nyitra  vám  alsó  vidékííre,  jele- 
Bon  Emőkén- uttf  át  székbelyét  és  ott  gyökereztette  meg  aí  uj 
sarjadékot  Kzt  a  következő  okiuáiiyok  fólvilftgosltjik : 

MCCI.XXX.  augustus  első  napján  László  király  Pfto^ 
nek  Zubuzlú  ufónak  ido  genere  Ludan<,  a  Nyitra  várától  elsu- 
kanztott  nép!,l(!ii  víirfiitdüt,  Kend  nevűt,  adományozván,  anuafc 
Mtatutiöját  Vim/c  iiyitrai  pilspükrc  bízta.  A  beigtatá.s  Mihiden 
eílvuiuond&H  nólkül  türtéiit. ')  MCCLXC.  Emokei  Péter  Zu- 
buEJÖnak  fia  fs  tfusit  íbraliun  Iiat  ezüst  giráírt  két  ekeuj-i  íi>ld« 
vesznek  Aguclion  Bana  vár  katonáitól.  Ez  idében  tebát  Péter 
már  Kínokén  t4-lopedett  te.  *)  A  mit  a  mindjárt  következő  ok- 
mány is  tullftsU, 

MCCXCI.  Kziiii  okmány  más  lokintetben  is  kellő  vilápo-- 
Migiil  lu'z  11  lindj'inyi  (öbb  iciidii  jigvoiialak  viszonyaiba.  Tartal- 
iniia/. ;  lionv  jmtüs  vitúk  tániiidváii  Ziibiizló  Bogomirnak  tia  «" 
N'itb  Vitlini'k  tia  kiizl,  kik  iniiidketteTi  xile  gi'nere  I.udaix  iil'Ihc- 
M'kiii-k  iratnak,  a/nkiiak  liékós  vlintézéséir  nemzet f^égiiknek  negv 
tagja  általuk  biraktil  választatott ,  úgymint  András  <le  Hrabor 
(liidaiiyi  ji>-./.ág  uvw)  líiisiia  Istvánnak  tia,  Péter  Zobozlónak  ti:i 
és  Ki>li'iis  ili'  l'tialad  ,  kik  s/intén  »iiiibilf's  de  codeni  genert  Lu- 
dan<  motidatnnk,  ^| 

')   '/alimiiii,  /.iiliiuiyii  i-ti  S/obi>iiyii  váUoy.iittal  Íratott. 
1   A/.  MCl'I.X.W-luin   <'K  Zol'i./ló    ItigoTiiirnuk   fin ,    Lmlány, 
Bhiiu  <'!<  'IVr.'ini:<  l>iilokr<'''/<'it  \Vj(kiii-k  Witk    üiiiink  eUdjH.    .írpádltnr 
ÚJ  nkii.miytúi-  I\.  kiit.  :(<!-.>. 

'1   Arpstikari  Tj  IlkiimiiytHT.  IX.  kíit.  L'?,'.. 

'1  BMr*-i.»>sv.-  M.iu..-r«iiliÍHÍ'>'"*"  l-n7.1.ji.i.;.  KreiU-lijp'lUrs-mopv 
IdvdllánihHU  iiri«ti!tik. 

')   K«Jerr.  I>,  T,   VI.   vol.   1.  I'.   \ii. 


BOTKA    TIVADARTÓL.  681 

MCCXCY.  Ezen  okmány  és  az  utána  következők  nemcsak 
a  Zobonyák  űj  családja  alapitójának  y  Emökei  Péternek .  életvi- 
"^zonyára  vonatkoznak ,  hanem  ezen  kor  nagy  emberének ,  Chák 
Máté  nádornak  jellemzésére  is  alkalmas  adalékul  szolgálnak. 
Chák  tehát  ezen  okmányban  megbízta  Pétert  Zobozló  fiát  a  Lu- 
dan  nemből ,  ki  igy  áll  nevezve  ottan  ^Nobilis  vir  Comes  Petrus 
Zobozlay  de  genere  Ludan«;  hogy  az  esztergomi  káptalan  előtt 
az  ö  képében  megjelenvén ,  eszközölje  megerősítését  azon  szerző- 
désnek ,  melyet  Chák  Baásnak  fiával  Péterrel  Ugroch  nevű  vár- 
uradalom iránt  a  nyitrai  káptalan  előtt  MCCXCIV-ben  kö- 
tött. ^)  Ezen  okiratban  az  esztergomi  káptalan  Chákot  Péter 
urának  —  »domini  8ui«  -—  nevezi.  Péter  tehát  a  nagy  nádor 
udvarához  tartozott ,  különben  is  nagy  mértékben  birta  bizalmát, 
mert  a  következő  okmányok  szerint  oly  becsületben  járó  dolgot 
bizott  ügyességére,  általa  elintézendőt,  melyCháknak  igen  szívén 
feküdt.  De  ezen  bizalmi  viszony  válságos  volt  a  Ludan  nemre, 
mert  abból  következett  Cbák  pártja  megbukása  után  a  Ludaniak 
másodszori  száműzése  és  a  Ludányhoz  tartozó  jószágok  elkobo- 
zíisa,  mit  fennebb  tárgyaltam. 

Az  ugróczi  (most  Zaj-ügrócz)  várnak  csere  általi,  de  fel- 
fizetéssel  összekötött  megszerzéséből  Cháknak  nagy  kellemetlen- 
ségei támadtak.  Mert  ha  bár  Básnak  fia  Péter ,  kitől  azt  Chák 
megszerzé,  a  nyitrai  káptalan  előtt  személyesen  jelenlévén  kije- 
lentette, hogy  ő  ezen  szerződésre  minden  kényszer  nélkül  önként 
reá  állott ,  mindazáltal  fia  Miklós ,  ki  időközben  Bars-megyébe 
Mikulára  tette  át  lakását ,  —  MCCXCVII-beu  az  esztergomi 
káptalan  előtt  az  apai  szerződés  érvényessége  ellen  tiltakozva, 
azon  vádat  emelte  Chák  ellen ,  ki  már  ekkor  a  nagy  tekintélyű 
nádori  hivatalt  viselte ,  hogy  ez  mind  apját,  mind  őt^t  is  halál- 
fenyegetésekkel  kényszeríté  azon  szerződésre.  A  nádornak  ily 
foltot  magán  hagyni  nem  lehetvén,  újra  megbízta  Pétert,  hogy 
Mikulai  Miklóssal  jószerivel  intézze  el  az  ügyet.  Ebben  Péter  el 
is  járt  eszélyesen  és  minden  felek  megnyugtatására ,  mert  a  há- 
borgó Miklós ,  azon  esztergomi  káptalan  előtt,  hol  a  rágalmazó 

»)  Fejér  C.  l).  T.  VII.  p.  108.  Arpádkori  Új  Okmánytár.  XII. 
kot.  ^ibíi,  572. 


i  ai  lf■^ 

lL*r  De  1*^  mát  t^m  mmittja  is  ^  ak- 

^^aw««  f^^illiin:lw>gPiter»^itt««gyfcfc totem- 
MK  Bofil  <iK»Ka«akteyt  bn»  abüMiA^inftB  ^ 

Itate^  awacM  btoe  ndatt  inblwáh  i  p<«to  afcJittd  « 

■iimi  lililMlilin.' "^ .^..— .-    uakat  a  tabíAiMk  (0- 

UtaMfc  •ÚMMtei  nÚHifc  tolytia  >  kftartritlM  wrW  aW  faat- 
ni  ]«^  feltol  iBiinUaúMiM.  Ex  okniarbui  Péter  mmmitlp 
mhtft-íTt^  IfiT  ^"i  ÍMoertrtT*:  >PttnB  fiUns  Zoboclai  de  Eawjlr 
iM»|jíli<.  ár  ('ínnitatu  Nitr>neó.<  '•}  Egyéhirint  kfilönüsefi  ianfA 
ux  ii"ft»  fWw  ft  nyttrti  c^jktttóí  KmkIíi  bainis  ciU«-Te)ek  scpi- 
^■Ri'Vfl  KXiiraElF  tcIml  »Btáii  ezu  mt&t  Uttnk .  L&szló  kirllrUl 
ndiimtiijttl  nytate  í*  ***•  •  nntrai  pöspöJt  Tinoe  ih»I.  minJen 
.gjjisaiiofidfe  ■arfel,  tapattatütt.  Hozzijártilván  meg  az  is,  ho^ 
doáimi^  eüWf^^  écwk  Pfrfttr  fiailö)  a  Kentlj  hirtokot  nwf^ 
vpvén  1— ^  Cbc  airwiiiffliA  tulajdooosokoak  elÍ!<Divrte.  TmUfiiI 
lif«aic  "  IRXVXXXTI-Jittii  *ís  XL-ben.  midőn  EniOkci  Dif*» 
-  trtfvrrp  Xi>MBui  itilllubü  ^b»n.-i)  Péternek  tiai  nz  frwti 
SűOtijt  Uutviin  e2üsi  giráért  Chaiuuliniuil> 


■^  ^  ,tM  ^sü  iflulttkaaeto  Zoboarftiuik ,  mert  mftr  elébb 
TMiWVl'*UX-t*»i  'iltaiamk  ellrae  a  nyitrai  káptalan,  laí'ae* 


"  Sí*-*-'*  ""■•^  1*-.  IGI.á«4tí7. 


BOTKA    TIVADARTÓL.  683 

rint  ne  merészelje  ptispökjüktől  Meskótól  megvenni  Kis-Keres- 
kényt ,  a  püspökség  jószága.!.  ^)  Ezen  időtől  fogva  Zobonya  és 
utódi  a  »de  genere  Ludan<  czlmmel  végkép  fölhagytak  j  mert  a 
genusokra  vonatkozás  ez  idő  tájban  az  egész  országban  általáno- 
san szünöben  volt ;  ellenben  pedig  annál  szilárdabban  ragasz- 
kodtak a  Zobonya  vezeték  névhez  oly  annyira ,  hogy  azt  négy-öt 
század  lefolytán  állandó  használatukból  ki  nem  bocsátották. 

Az  első  Zobonyáktól  virágzó  ivadékok  jönnek  le :  vagyo- 
núkban tetemesen  gyarapodva,  tekintélyes  hivatalokra,  különösen 
többen  közölök  főispánságig  emelkedve  és  számban  is  sokasodva, 
az  űj  nevű  családágnak  jó  alapot  készítenek.  De  a  századokról 
századokra  vénülő  családág  ereiben  aztán  lomhán  kering  a  vér, 
elsatnyulnak,  elszegényednek,  végleg  vagy  magbanszakadnak,  vagy 
elvesznek  a  világban  ismeretlenül.   Ez  volt  a  Zobonyak  sorsa  is. 

Hogy  Zobonya,  ki  első  hozta  be  a  családba  ezen  nemzetségi 
nevet,  előkelő  ember  volt,  nem  annyira  onnét  következtetjük,  mi- 
vel ötét  a  nyitrai  püspök  Kis-Kereskény  vételével  megkínálta,  a 
káptalan  pedig  ComesZubunyának  nevezi,  hanem  leginkább  azért 
tartom  előkelőnek,  mert  utódjai  nevét  vezetékül  fogadva  megörö- 
kitcndőnek  tartották. 

Két  fiából,  László  és  Jánosból  két  főispán  lett.  László 
MCCCLII-ben  a  bars-megyei  Saskö  várnak  (a  német  bányász 
tisztek  Szászkőnek  —  Saksenstein  —  nevezték  helytelenül)  cas- 
tellanusa ,  MCCOLX-ban  a  király  udvarnál  kapott  alkalmazást, 
MCCCLXV-től  pedig  Pozsony-vármegyének  három  évig  főis- 
pánságát  viselte.  2)  Ezen  méltóság  kitűnő  jellegét,  eleget  bizo- 
nyítja az,  hogy  e  főispánságban  Lászlónak  más  nagyobb  László, 
a  nádorrá  lett  opuli  lengyel  herczeg  neveztetett  utódjává.  ^) 

Zobonyának  második  fía  János,  Kont  nádorságában  Bába- 
köznek, akkori  várispánságnak  —  comitatus  castri  —  főispánja  és 
Kapuvárnak  castellanusa  volt.  *) 


1)  Episc.  Nitri.  Memória  p.  250.  Fejár  C.  D.  T.  VIII.  volt.  III.  309. 

2)  Bel  Mátyás  Notitia   Hung.  Nov.  T.  IV.  581.    Pejár  C.  D.  T. 
IX.  vol.  III.  683.,  488,  558,  560,  575.  vol.  IV.  p.  39,  57. 

5)  Fej^r  C.  D.  T.  IX.    vol.   III.  488,  543.  vol.  IV.  48.  és  Bars- 
Hiegy^nek  Monographiája. 

*)  Codex  Patrius  III.  k.  174, 


CSALÍDTANI  bonyodalmak  fcB  ADALJtROk. 

Az  iménti  Zohnnyü  Láí^zlóDak  imiH  kí-t  fia  van:  Miklóí 

[mre.   Vozetfk  nPvHk  még  kisüf  iiigatlozó,  mert    hol  Zobn- 

,  fi  —  filius  Zobonya  —  hol  csak  egyszerűen  Zobony&knak 

xnak;   tle  má,r  utódaik  ftllandóan  Zobouya  nevet  »fi<  oélkűl 

naF4zná,lt&k. ') 

A  most  emlit«tt  Miklós  a  megnyílt  XV-ik  század  első  h!^ 
1,  MCOCCI-beii   Bars-niogyének  föispini  széken  fiit.   Reniles 
lelye  a  bars-megyei  Nagy-Endréd  lévén ,   onnét  keltezi  azoo 
•n   föisp&ni  rendeletét  Gyepes  Andi-á,a  szolgabíróhoz,   rosi 
is^gal  ugyan,  de  mi  akkor  ritkaság  volt ,  sajátkezüleg  ír?a, 
ogjváu:  hogy  az  ország  nádoríinak  hozzá,   a   főispánhoi 
lesztett  parancsa  folytán,   tartson  azonnal  vizsgálatot  arrúl: 
íaljon  János  esztergomi  érsek ,  gyarmati,  szent-györgyí,  kis-   ] 
',i,  liőlvénj-i,   sarlai  jobbágjai  követtek-c  el  hatalmaskoditt 
aAi  L&Bzlóué  és  Beládi  Aliklósnénak  Zeche,  Perlep,  Váradon  ] 
I,  illetőleg  elfoglalta-e  az  érsek  azon  jószágokat  ?  '■) 
en  Miklós  K-szt  vesz  az  ország  királypárti  nagyjaivitl  h 
izon  tanácskozások-  és  határozatban,  mely  által  Ziti^- 
áúl  Albert  osztrák  berezeg  tűzetik  ki.  Sz  okmányt  ki- 
bocsátó száztíz  országnagyok  és  főnemesek  sorában  ötvenliatiMÜk 
szám  alfttt  van  Miklósnak  pecsóte,  'f 

A  XV-ik  században  és  XVI-ik  elején  már  számosabb  Zn- 
bonyákkal  találkozunk,  kik  birtokuk  és  lakásukhoz  képest ,  bol 
>de  Emóke*  ,  hol  »de  Feilémesc ,  hol  »de  Endrédt ,  nmid  »il'' 
G^irgö*  eUinevet  viseltek.  Az  első  két  hely  Nyilra-iiiegyébeii.  s 
harmadik  Bars-,  a  negyedik  Torna-megyélien  fekszik.  5[ind.ili.s- 
rom  megyében  ugyan  el  voltak  szórva  időnként  lak/isaik  .   di'  a 


')  Az  i;iT9-ki  okmányban  Jáuos  borsi  abspercs  ea  plcbáuo> 
iltnl  cs/.ktizült  idiíii^srül  valii  jelentésbeii  ifjy  lill:  »Contra  magiatriim  Niw 
Uum  filiiini  Ladisini  Rlij  Zobouya. «:  Más  ezen  évi  okmány bnu  az  eaiirr 
gonii  érseki  vicaríua  igy  ir :  Uagistcr  Nicolaua  filius  Ladíaiai  Dictic 
Zoltanya.*:  Erciietije  gyiijtcm^uyembeii. 

'-')  >Nos  HngtstoL'  Nitrolnuü  Comes  Roraiensia  damua  pro  meuinrii 
....  Dafiim  in  Eudri^d  aabbato  in  proximn  aiitp  octaunni  uotori- 
latÍ9  X-brí  anno  dnmini  MCCCC  printo.    Eiedelije   Rylijternányenib^-n. 

')  Fej.!r  C.  U.  T.  X.  vol.  IV.  p.  13S,  es  Bara  inegyo  Monogrs- 
phiája. 


BOTKA   TIVADARTÓL.  685 

nagyobb  rész  Barsban  telepedett  le ,  a  hol  is  fölösen  elszaporod- 
tak. 1)  Reájok  vonatkozó  okmányokkal  tele  vannak  a  Szenti 
benedeki  és  nyitra-káptalani  hiteles  helyek ,  a  Bars-  és  Nyitra- 
megyék  levéltárai. 

A  Xy.  században  elérték  a  culminatío  pontját.  Ezen  idő- 
ből való  még  Emőkéi  Zobonya  János  Nyitra-megye  alispánja.  *) 
De  már  a  XVI-ik  században  a  lejtőn  találom  őket.  Csak  kettő- 
nek jut  még  Barsban  az  alispáni  megválasztás,  Zobonya  Miklós- 
nak és  Pálnak.  ^)  A  XVL  és  XVIt-ik  században  a  család  befe- 
jezte pályáját.  Az  elszegényedés  erőt  vesz  rajta.  Es  mivel  annak 
kíséretében  mindig  vagy  a  pusztulás ,  vagy  a  régi  családi  föld 
elhagyásával  a  kiköltözés  szokott  járni :  a  Zobonyáknak  is  Bars- 
ban a  Tököli  és  Bákóczi  mozgalmak  alatt  ütött  utolsó  órája ;  a 
vándorbotot  kezükbe  vették  és  nyomtalanul  elszéledtek  az  ország 
más  vidékeire.  *) 

IVIind  ezen  adatok ,  melyek  nekünk  a  hazai  családtannak 
több  eddig  homályban  lévő  pontjai  iránt  útbaigazításul  szolgál- 
hatnak, még  egy  más  tudományos  tekintetben  is,  de  már  nagyol)b 
értékkel  és  horderővel  bírnak.  Erős  várat  képeznek  ugyanis  a 
magyarhoni  pánszláv  írók  azon  történelmi  elferdítései  ellen: 
mintha  a  kárpátalji  felső  Magyarország  nem  Árpád  alatt  jutott 
volna  a  honfoglaló  magyarok  birtokába ,  hanem  egy  századdal 
későbben  Szent-István  alatt.  ^)  Minek  ellenében ,  fölhasználva 
ezen  itteni  tanulmányt  is,   első  alkalommal  tüzetes  czáfolattal 

fogok  szolgálni. 

BOTKA  TIVADAR. 


0  Fejár  Codexáben ,  Nagy  Iván  M.  Családok  éa  Bars-megye 
Monographíájában  adatok. 

2)  Codex  Patrius  Hl.  k.  355. 

3)  Bars-megye  Jegyzökönyvei  éa  a  Megye  Monograpbiája* 

*)  Nagy  Iván  M.  Család.  X.  k.  774.  és  a  Megye  Monographiája. 

^)  Jeles  czáfoló  értekezést  írt  ezen  elferdítő  történelmi  pánszláv 
állítások  ellen  Szabó  Károly  nagy  érdemíi  egyetemi  tanár  (most)  és 
tagtársunk.  Századok  1868.  5.  és  7.  füzet,  de  azóta  azok  még  jobban 
elburjánzottak,  melyek  czáfolatára  csekélységem  vállalkozott. 


Századok.  45 


A  MAGYAR  HADITÖRTÉKETHEZ 

A  VEZÉREK  KORÁBAN. 

(MÁSODIK    KŐZLEMKNT.') 
IV. 

A  MAGTAR  HEKEÜ  EílYES  Oí       \LYAI    A    FEI.ÁlUTÍSBAS. 

A  mit  eddig  Leo  raAszftr  nyomfin  az  Arpá>l  korabeli  ■>■ 
gjir  haili  rendről  h-tuiii.  az  cnak  a  Nercg  zűméröl  to  UomlA 
vonalárft]  szólott.  Kf'rdí'B,  volt-p  jol)b  fe  bal  szftrny,  s  volt-«  tir- 
talékU? 

A  mi  a  SKániyakat  illeti,  azok  lételí-röl  va^y  nem  lítflrröl 
TÍl&gos  állitin&ayt  nem  találunk  a  liyzanti  >Taktikák<-lMUi.  Am*- 
baii,bogy  Ki>mmi  esetben  ne  lettek  volna  sz&rnyai  a  ma^araein^ 
nek,  azt  <i  görög  tai.:ticnsok  liallgntAs&böl  következtt^tni  neia  leket 
Ezen  göriig  Írók  a  míigok  hadi  szokíisailioz  nií-rt^k  az  ideK<'ne)>rit. 
A  gürüg  MTcgnek  pedig  mai  értelemben  vi>tl  p.z&i-iiyai  nt'in  mV 
lak.  Elüttiltam  róiitfbb,  hogy  :i  byzanti  sereg  a  plialanx  h^«- 
m&nyíut  követve,  a  csata  [lerczélien  egy  sftrű  négyszög  töraA$:iR- 
vferíkb'itt  össze,  ügy  hogy  jobb  és  hal  »nieií'«-je  nem  »  ma^ 
pz&riiyaihoK,  hanem  a  madár  oldalaihoz  hatonlitott.  Ez*'d  kü 
oldal  fedezékéről  némileg,  de  kis  mértükben  volt  gondoskodJis. 

•Többről,  balról  ezen  tömegtől^  igen  csekély  tAroL«^ni> 
görög  scri'g  nem  annyiia  üz&rnyakat,  i.nint  némi  ft-dez<.'tft  lit^jr- 
zett  el.  A  conceiitrált  tömegnek  különösen  bal  vagyÍN  paji"*' 
oldal&t  féltette, minthogy  az  eieni  oldalról  való  tJtmad&s  esetén* 
lándzsa  ni'in  volt  kézflgyben.Neveitlék  ezen  fedező  es^imtot  »]tlapi<'- 
|ihu]akes«'nek,  mintegy  kil'ejezví-n  \elp,  hogy  ez  kizárólag  a  '''- 
fennhtirn  van  szorítva,  mint  valami  u.  n.  positÍM-&fcyb   feih^tt 

')  A?,  cls.'i  küíleciii'iiyl  lá^d  a,  >,SzáiH.lok«  1870.  folrtmiUi 
1—17.  lap. 


SALAMON    FEHENCZTÖL.  f>87 

Ellenben  a  görög  sereg  jobb  oldalához  fámadó  csapat  volt  ren- 
delve, az  úgynevezett  ^hüperkerásztákc  vagyis  túlszárnyalok. 
Föladatuk  volt  az  ellenség  megtámadása  a  pajzsos  oldalon.*) 

Ez  volna  hát  a  görög  sereg  két  szárnya ;  de  valóban  csak  úgy 
érdemli  meg  ezt  a  nevet,  mint  a  pingvin  szárnyai.  Aránytalanul  cse- 
kélyek voltak  az  óriási  derékhoz  képest.  Egy  6000  emberből  álló 
seregnek  jobbról  200  támadója  s  balról  is  csak  200  védője  volt ! 
Ezen  nidimentalis  szárnyak  használata  is  elüt  mindattól,  a  mi 
fogalmat  a  mai  sereg-szárnyak  szerepével  szoktunk  összekötni. 
Bizonyos  önálló,  bár  összevágó  működés  s  különösen  terjeszke- 
dési képesség  a  föladata  a  mai  szárnyaknak. 

Ámde  a  görög  seregnek  még  támadó  hüper-kerastái  is 
inkább  csak  demonstratióra  s  fenyegetésre,  mint  komoly  bevá- 
gásra voltak  jók,  csak  a  fősereggel  együtt  volt  szabad  támadniok. 
A  baloldal  védői  meg  voltak  fosztva  minden  önállóságtól  és  fej- 
lődési képességtől  már  csak  azon  szabálynál  fogva  is,  liogy  egy 
nyíl  lövésnyinél  messzebb  távozniok  nem  volt  szabad  a  főseregtől. 

Ily  értelemben  vett  szárnyakat  a  magyar  sereg  nem  hasz- 
nálhatott. 

Közelebb  jár  a  szárny  fogalmához  a  görr)g  hadrend  egy 
másik  tagja. 

A  föntebbi  oldalvédeken  kívül  a  gör(*)g  ta:  iciisok  szüksé- 
gesnek látják,  hogy  a  hadvezér  a  sereg  homlokát  1  oldalvást 
Ipsbe  dugjon  el  csoportokat.  Ezek  az  »enedrák«  vagy  >egkrüm- 
raáck,  latinul  »insidiá«-k.  Föladatuk  volt,  hogy  az  ellenséget 
elönyomúlásában  véletlenül  oldalba  fogják.  De  ezeket  is  igen  kis 
lelkűén  rendezték  a  gör(")g  tacticusok.  Nem  volt  szabad  oly  távol 
helyezkedniök,  hogy  a  központi  kürt  szót  ne  hallják. 

Hanem  már  valamivel  számosabb  csapatokból  állottak  a 
>lesek<,  mint  az  oldalvédek.  Leo  megengedi,  hogy  három-négy 
bandát  (mintegy  ezer  embert)  helyezzen  a  vezér  lesbe  (enedra). 
Még  pedig  két  felől.  Balról  —  úgymond  —  hogy  az  ellenség 
részéről  való  bekerlttetést  gátolják  meg,  jobbról,  hogy  az  ellen- 
séget oldalba  fogják,  ha  a  helyek  mivolta  megengedi  (667.  lap). 
Továbbá  azt    rendeli  Leo.  hogy  ozcn  lesben  álló  csapatok   ne 

1)  Leo  Taktikája.  «82.  lap  s  több  más  helycu. 

45* 


688  A  MAGYAR  HAmTÖRTÉNETHEZ  A  VEXÉREK  KORÁBAN 

legyeuek  a  főseregnél  szokásoH  mély    tagokban  átlitvii  föl,  >Di«Íf 

szí-p  ugyan,  s  rendszeres  ütközetben  erüs  is*,  de    nem  olég  mnt 

gékony  és  hajlékony. 'J  Azonban  mihelyt  a   lesbe  küldött  cMp» 

tok  nagyobbak,  a  fősereg  mily  fölállítása   szerint  kell  remlmiL 

ínik  továbbá,  hogy  Leo  leseknek  nevezi  a  bátvédeköl,  vag; 

z  örszeniekiíl  küldött  csapatokat  Í».  Tehát  *euedi'aa_és>egkrfiEK 

a«  neki  mindazon  sereg  lész,  mely  iltíachirozva  van  a    föseríf 

1.')  így  bár   korlátolt   értelemben,   inkább  asi    »enedra»   frW 

leg  a  mai  éi"telemben  vebetö  szárnynak. 

Mindezt  azért  kellett  vizs  om,  ho  gy  beliasgunk  n  göK* 
irök  epzej árasába.  E  szerint  egj  í-dik  századbeli  gőrőgennlti- 
nak,  lesnek  nevezne  egy  mai  jol  b  vagy  bal  szárnyat  Íh.  haet 
egy  erdőben  vagy  domb  mögött,az  ellensíig  által  nem  látva  fogU 
állást. 

Vulameniiyi  byzanti  Tactica  Író  említi,  hogy  agj-nereitilt 
skytba  népek,  a  magyarok  is,  használni  szoktAk  az  tntdMUt* 
Összes  hadi  szokásaikat  egybevetve,  azt  lehett  állítni,  hogy  w* 
állhattak  jöval  távolabb  a  fösaregt  61  jobbra  és  balra,  mint  »  %•' 
rögök  lesei.  Ekkor  pedig  a  magyar  sereg  lesei  nem  voltak  c^''- 
bek  mai  értelemben  vett  saá ni y aknái,  s  az  ellenfél  hihája  stJi. 
hogy  nem  recognoscirozta  ,  a  mit  a  görög  sereg  iiera  nagy  tn- 
jedelemlien  vnlt  képes  tenni.  Mint  látni  fugjuk,  a  inagvaroL 
nagy  gondot  fordítottak  a  terület  fiilhasználAsára  IiarrzaikbuLS 
tgy  a  merev  kfilsö  formákhoz  nem  ragaszkodtak. 

Hanem  középkori  éilelemben  ezek  cKakugyan  uem  voltil 
szárnyak.  A  byzanti  írók  az  arabs  öa  persa  hadseregről  kiemelik. 
hogy  azokat  rendesen  három  részre  osztják:  közép,  jobb  í«  btl 
szániyra,  melyek  ügy  látszik ,  egészen  az  ellenség  által  isiit- 
hatö  csatasorban  állottak.  Ezen  rendezkedés  az,  m  elyet  a  ti'iröl^ 
még  a  XVI. és  XVII.  században  is  változatlanul  utánoztak.  Vlkf- 
nánát.  a  Rigömezöii  s  Mohácsnál  is  Így  állítotlAk  ök  föl  a  *eií«* 
Ezen  Kéreggel  szenibi-ii  másuemfi  volt  a  Hunyady  .láiioN 
tasora,  mely  nem  ^alt  egyéb,  mint  az  ősrégi  magyar  baáni 


')  Leo.  TI."),  lap. 
')  Ugya'iBií  ugyi" 


SALAMON  FERENCZTÖL  689 

Miből  állott  ez  ?  Megtaláljuk  a  byzanti  IX-dik  századbeli  Tak- 
tikákban, a  mi  egyszersmind  felelet  ama  második  föltett  kér- 
désre, volt-e  a  beköltöző  magyarnak  az  első  homlokvonalon  kívül 
^ég  egy  második  vagy  több  csatavonala,  volt-e  tartalékja  ? 

Magok  a  byzanti  irók,  kik  még  lovas  s  Íjász  seregnél  is  kö- 
yetík  nagyjából  a  pbalanx  traditióit ,  a  X-dik  században  szük- 
ségesnek ismerik  el  egy  második  csatasor  fölállítását.  Leo  csá- 
szár iija: 

Két  soros  legyen  a  lovas  sereg  fölállítása.  Ha  az  első  >ta- 
zistc  megverik  is,  a  másodikra  vonhatja  magát  hátra,  s  ez  siker 
reményével  újíthatja  meg  a  harczot.  Mert  a  győztesek  sorait  a 
roham  megzavarja,  a  második  taxis  pedig  rendezett  levén,  köny- 
nyen  visszaszoríthatja ....  Akár  nagy ,  akár  kicsiny  a  lovas 
sereg,  egynél  több  taxisra  kell  osztani.  >Mert  oly  ellenségekkel 
van  dolgunk,  —  mond  Leo  császár  —  kiknek  szabályos  hadrend- 
jök  van  s  értik  a  harczolás  mesterségétc  (technén  polemou).*) 
Hozzá  tehette  volna  Leo:  »s  a  kik  az  itt  ajánlott  módon  szok- 
tak eljámi.c  Másutt  mondja  is :  >Gyakran  az  ellenségeink  is  két 
csatasort  állítnak  föl.c ') 

Leo  császár  írja  továbbá :  (a  magyaroknak)  >van  a  had- 
renden kívül  fölösleg  erejök  is,  melyet  titokban  küldenek  az  elle 
nök  gondatlanul  táborozók  ellen,  vagy  harczoló  hadosztályuk  se- 
güyére  tartanak  készetu^^) 

Az  utóbbi  szavakban  oly  világosan  ki  volna  fejezve  a  >tar- 
talék  serege  eszméje,  hogy  semmi  kivánni  valót  sem  hagyna 
fenn,  ha  nem  lehetne  alatta  érteni  a  föntebbi  leseket ,  vagy  szár- 
nyakat is. 

Azonban  már  teljesen  határozott  és  világos   e  részben  a 


OMevrsius  VI.  663.1. 

»)  U.  o.  686.  1. 

')  Új  Magyar  Múzeum  1851 — 52 -diki  kötet  305.  lap 
(56.  §.)  Kollárnál  31.  lap.  Mevrsiusnál  VI.  797. 1.  Szokás  >nyomott  had- 
osztály <-t  fordítni  itt  Hadosztály  lyal  a  »raeré«  van  itt  fordítva.  »PhU- 
latteinc  ^^  aufbewahren. 


690        *  MAuvAii  hatiitöktésktukz  a  vk?;í^ek  korában 

Mnunkiys-Mii  szüvcg,  iiníly,  »  füiitisbltieküt  saóröl  szóra  tortal- 
iiiazó  lielyeu  kivül,  másutt  igy  szól  : 

A  régiók  is  a  körlílméuyekhi'z  képest  kfllöufélektii  oh- 
tutUtk  l'ol  (laiidá.raikat  és  zászlóaljaikat.  Valamint  most  i*«i 
•ívm-ok  tí6  lurkók  uly  alakban  állítják  aergöket,  hogy  hamv 
lyiebuzliatják ')  a  csatában  netalán  tiirteaö  r6szlet«s  mcgli&til- 
laBukat.  íMert  nem  csupán  egy  csatavonalbaii  államik  ki,  uint 
a  romaiak  (azuz:  gürögök)  és  a.  persíik,  s  auiiyi  exer  lova.<iuk  suf- 
sát  nem  döntik  el  egyetlen  egy  pillanat  alatt,-)  —  banetn  áfltt' 
nak  egy  niásudik,  aöt  néha  egy  barmadik  csataroiialat  is  külóif 
külün  az  elsö  h&ta  mögí',  kivált  niiutftn')  bővében  szoktak  leírni, 
a  igy  minden  különböző  eslietüséprii  könnyen  készen  állliat' 
nak.4 ' ) 

EzüTi  világos  előadás  arra  enged  következtetnank,  hogy  s 
magyaroknál  nem  kivételeid  eset,  lianem  rendem  szokás  roll  (gr 
riél  több  csatasort  állitni  egym&s  mögé ,  s  ezcu  szokásukban  *^ 
téliek  az  akkori  többi  nemzetektől.  Csak  abban  látunk  nfniT 
H  görög  tülibgásból  eredhető  tévedést  Maurikiusnál  is,  mi[itl> 
a  magyarék  Itivált  a  miatt  kövellietik  i;zt  a  szoká^st,  mivel  lui.'^ 
•izániíi  a  seregük.^) 

IgL'n  valösziuü,  hogy  ha  tán  kevesebbed  magukkal  voltut 
is,  nem  tcttirk  egy  kot^zkára  a  esata  kimenetelét,  s  nem  zsúfuKiil- 
tak  Össze,  mint  a  görögök  egy  phalunxba,  hanem  az  clsú  humluk- 
sort  csekély  mélyaégüre  szabták,  üogy  jusjon  tartalék  surokn  is 
erejök. 

Hasonló  szokásuk  volt  a  bolgároknak  is.  \Likur  a  X-ilib 
század  elején  Simon  bulgár  lejedelem  találkozik  Komani>sa] 
Konstantinápoly  íuJai  alatt,  az  seregét  sok  (eis  pollas)  kftlün 
csapatra  osztva  állítja  t'i'iK  melyek  csillogtak  a  sok  aranyoiotl  i» 

')  MfturikioG 'raktikúja.  (íchclfur  kiiidiisa,  47-ilik  lap.  Anaial'^ 
mtnvi  olvaaaniiij  a  i;3rög  BzÜvcgbeu  az  crthctkn  anaijknlfiMiatnin  brlfMt 

-J  En  min  rhojií  =  vgy  inllmiiil  nUtt.  m  új  görugbun,  He  SíW- 
Ter  fordlUaa  sz<irinl  ia.  Krisin  phurcin  -^=  rlijutr>  iuMoUít    faomi. 

'■)  »Mii1íbU'  -=  kivált,  (új  görüi.-' 

■)  oilkolós  ot[kheÍTousi. 

=)  ."Ui«v  jjiaí.iirci  iv  T.ltfit%  -vixii--u,.\. 


SALAMON    FERENOZTÖL  691 

ezüstözött  fegyvertől.  0  A  magyarokéval  tehát  ezen  több    liad- 
reiidü  (paratttxis)  fölállitásban  egyezett  a  bolgárok  liadi  szokása. 

E  szerint  ha  az  Árpád  korabeli  magyar  seregnek  rendesen 
jobb  és  bal  szárnya  szoros  értelemben  véve  nem  volt,  a  támogató 
és  tartalék  csapatok  létezését  egészen  rendesnek  vehetjük. 

A  magyar  hadrend  leghátulját  tette  a  nemharczolók  tö- 
mege, a  teherhordásra  és  élelemre  szánt  állat-sereg  a  hozzá 
való  fegyveres  fedezettel. 

»Nagy  számü  barom :  kis  fajta  ló,  kancza  és  tehén  kíséri 
(a  magyarok  sergét),  részint  hogy  élelmök  és  inni  'ejök  legyen, 
részint  hogy  sokaságukat  fitogtassák. «  '-') 

Az  ellenséget  rémíthette  néha  a  látvány,  vagy  legalább  bi- 
zonytalanságban tarthatta.  Mondja  is  Leo,  hogy  igen  bajos  hozzá 
vetni  az  ellenség  számához ,  mikor  lovasból  áll ,  s  könnyen  a 
sereghez  számlálja  a  tapasztalatlan  szem  a  podgyá^zt  hordozó 
barmokat  is.  Ügy  hogy  néha  harminczezerre  becsülik  egy  húsz- 
ezerből álló  sereg  létszámát.  Azonban  nem  bizonyos  az ,  hogy  a 
magyarok  minden  esetben  fitogtatni  akaiiák  volna  podgyászaik 
mutogatásával  nagy  számukat.  Söt  talán  inkább  rejtegették  azt 
Aimyi  bizonyos ,  hogy  fö  részét  jó  messzire  állították  a  sereg 
homloka  mögé. 

» Vezeték-lovaikat  közel  a  hadrend  háta  mögött  tartják;  a 

*)  Theophines  (bonni  kiadás)  407.  1. 

«)  Leo  XVIU.  52.  §.  798.  1.  'AxoXov^eí  oé  TJiolg  xal  TŰJ^^og  áX^iycüv  ijirta- 
pt'ujv  7.«i  ^uQahiuiy  (cíyáX«í),  á;xo  i^iv  tíqoí  ocnur^O'f  TjV  xnri  j'aXaxtonoaíav,  á|jia  öe 
xai  orí  7i)Jii}ovi  t^ayfxóiav,  —  A  » phoradión «  nem  tesz  teherhordó  állatot, 
haneiu  kanczát,  az  új  görög  nyelvben  is.  Az  >agela8<,  mely  zárjelben  áll,  s 
Mevrsius  egy  más  szöveg  vai-iánsaként  idézi,  tisztán  és  csupán  tehenet  tesz, 
(«tgelada  ^=  tehén  az  új  görög  nyelvben).  Mevrsius  szerint  agelai-uak  kellene 
állani  agelas  helyett.  Nemcsak  az  új  görög  nyelv ,  hanem  Ducange  szótára 
Í8  az  idézett  szónak  hasonló  értelmet  talajdonit[Mindemellett  nem  volt  joga 
Kollárnak  a  szöveget  megtoldani  saját  kénye  szerint,  tevén  »agelai  6oo/ic.t. 
—  Konstantin  Porphyrugennéta  szövege  tetemes  megrövidítése  ebben  is  Leo 
művének  ;  ^áxoAo'jí^e*  0£  a-JTOij  xcd  nXrjdoz  áioY<oi'  /d^ti'  xe  oíűOIQO^ff^c  títaf, 
'AoX'v^a  ii'd^í'j&g\  Ttki^iog  ^aivovTat.«  (Mevrdus  1418.1.)  Maurikios  szövege: 
»rsil^^o;  iXó'fioy  á^^evovif  xal  t^r^ileluiv. t  Scheífer  263.  1.  Tehát  csak  mindkét 
iit;mű  baromról  beszél  át  alánosságban. 


692  A  MARTAK  lUIUTÖRTÉSETHEZ  A  VEZÉnEK   KORÁBA?! 

podgyászt   pedig  egy-  vagy  kétezer  lépósre  a  hadrend  raö^itU 
attól  vagy  jobbra  \agy  balra, 'j elegendő  Őrizet  alatt* 

Mire  valók  lehettek  a  hadírend  hátterében   azok  >  vtuUi 

ak  ?  Véleményem  az,  hogy  ezek  is  teherhordók  roltak  ,  $  tgj 

iiajdonkép  kétféle  podgyáaza  volt  a  seregnek.    Ar.  (.-Isö,  nwlj 

hátul    ugyan ,   de  közelebb   a  sereghez ,  a  minden    pillaiutbu 

izn&lható   táigyak   Bzáraára    valú   volt ,    s   a    m&sik ,  melyet 

..wBaze  hagytak,  mintegy  a  tartalék-podgy&sz. 

Csakugyan  a  görög  sereg  számára  ilyenszerQ  ri^ntltaríiii 
q1  Leo  császftr.  Azt  javasolja ,  minden  tagnak  (mintegy  10 
— ;Der)  legyen  egy  szekere ,  melyen  a  számára  szUkeÉgeeeket,  t 
többek  közt  a  kézi  malmot  is  viszik,  EzeukivűI  legyen  mÍDii«i 
ily  tized  számára ,  vagy  legalább  minden  két  tized  sK&m&ra  cgf 
teherhordó  ló  fsagmarioii),  mely  basoulökép  fegy^-erböl  foi  él^ 
lemből  szállítson  annyit ,  hogy  ba  a  sereg  meaazebb  tAvoxnék  is 
&  podgyász  szekerektől,  a  katona  ne  lásson  mindjárt  szükstgct') 


')  Bevett  foTdttáfl  szerint :  >PDdgy ászukat  h  hadroiul  nt- 
gött  attúl  jobbra  vngy  balra  mintegy  2000  lépás  tilvolhan  Uitjik. 
hagyvín  a  mellett  is  ogy  kis  öraágot,*  Lco  H/.övcgc  szerint  M  jó  irUi- 
mezdB  volna,  ceakhogy  nem  szúsKcrinti  fordítás.  Mert  Leo  ai^vegn  H»- 
rinC  igy  kezdödndk   az :    >PoiIgyáHzukiLt   a   hadrend   háta   mífgtfU  Ua>< 

[nlirjuíor)  tartják <    Eth.   De  akkor   minő   elknmondás  az,   bogj  ifj- 

szor  az  van  mondva  kittel,  9  hátrább  miígis  az,  hogy  vagy  2000  lépénl 
Nyilván  hibás  hát  Leo  szövege,  hibáa  ahbun  ,  hogy  csak  a  podgyiunl 
(tuldou)  BZiM,  s  nem  az  >iidfstráMl-t-TÓ\  is,  azaz:  a  hátits  veMt&l^ 
vakról.  —  Kn  itt  MaurikioB  4a  Konstantin  Porph.  szövegét  vottem,  «•■ 
lyok  teljesen  egyeznek  ,  csak  az  iutnrputii'tióban  killönbiizuek.  K,-í  í^ 
telmesobb  Idvdu,  ahhoz  tartottam  magam,  (V.  ö.  Mevraius  VI.  k.  79T.  l- 
5r..  g. ,  OS  ugyanazon  kötet  1417.  1.  V(!gro  Maarikios  2tí4.  1.)  —  Al 
ndc'trnía  bzi>  Leo  czoii  hclyiin  kimaradt  ,  ile  szól  ö  —  ha  nem  ii  ■  me 
gyúr  seregben  levfi  —  adestrátákrol.  Ugyanezen  szó  mint  >di>tnt>t 
vagy  Jobban  mint  »dostrata<  h  furdiíl  olő.  Dueaiigc  i^rtelmez&e  oeritf 
(rilossarium  ad  Scriptores  moiliais  rt  iiilinuio  <.ir*eoi tatifi  .  »iidesCnit»< 
szó  alatt);  hol  »dextra<-ból  származtatják,  miután  jobb  kéien  vuctil 
a  lovat.  —  Kátsígkivlíl  egy  eredetű  a  franczia  éi  olasz  >deatner<-rrl. 
mely  díszlovat,  harezi  mént,  de  vezeték-lovat  is  tesz  (üandpferd).  Kalö»- 
bozikLeo  szövege  abban  is  a  más  kuttütöl,  hogy  Leo  >kev^s*  (olig&),* 
mÚH  két  szöveg  elegendő  (uietrian)   fedezetet  ád  a  podgyásznak. 

')  Leo.  bB7.  I.  —  Koust  munkája  elsíi  pár  lapján  janwl 
hasonlót, 


SALAMON  FBRENCZTÖL  693 

Különösen  czélszerü  lehetett  amaz  első  sorban  álló  pod- 
gy&sz  a  hadi  szerek  szempontjából.  El  kellett  látni  magát  a  har- 
czosnak  tartalék  fegyverekkel  és  kivált  az  akkori  munitióvalj 
nagyszámú  nyílvesszővel,  minek  épen  annyira  nem  volt  szabad 
kifogynia,  mint  napjainkban  a  puskapornak.  A  harczos  nagyon 
sokat  nem  vihetett  magával,  nehogy  mozgásában  gátolja. 

Hogy  az  u.  n.  tuldonban,  vagy  tartalék  podgyá^zban  a  ma- 
gyarok szekereket  is  vittek  magokkal,  az  igen  valószínű.  A  görög 
taktikusok  saját  sergök  számára  könnyű,  de  erős  kocsikat  aján- 
lanak. Nem  lehetetlen,  avarok  és  magyarok  példájára.  Különben 
a  görögök,  kik  nem  voltak  bővében  a  lovaknak,  ökröket  is  fogtak 
tábori  szekereikbe. 

Az  élelmet  a  mi  illeti,az  a  görög  Taktikákból  ítélve  túlnyomóan 
állati  eledelből  állott  volna,  húsból  és  tejből.  Láttuk  pedig,  hogy 
Leo  szövegének  egyik  variánsában  említve  vannak  a  tehenek.  De 
ha  nem  volnának  is,  meglehetős  biztossággal  állíthatnék,  hogy 
beköltözött  őseink  hoztak  magokkal  ökröket  is  a  lovakon  kívül. 
Mert  meg  van  máig  is  a  faja,  mely  különbözik  a  szomszéd  népe- 
kétől. A  nagytermetű,  fehér,  czímeres  szarvú  ökör  geographiai 
elterjedése  összeesik  Magyarország  és  Erdély  politikai  hatá- 
raival. 

A  sereg  népének  a  nagyszámú  barom  szolgáltatván  élel- 
mének kétségkívül  fő  részét,  az  volt  a  föladat,  hogy  ezen  barmok 
legyenek  ellátva  élelemmel.  Erről  a  táborozás  leírásában  fogok 
bzólani^  itt  csak  a  sereg  csatarendben  állása  fölött  akartam  szem- 
lét tartani. 

Sem  a  Leo- féle,  sem  a  többi  szöveg  közvetlenül  a  magyar 
sereg  második,  harmadik  csatasor  fölállítása  módjáról  nem  ád 
oly  világos  képet,  mint  az  első  csatarendről.  Hanem  találunk 
Leo  szövegében  egy  közvetett  és  egy  közvetlen  leírást  erre  nézve 
is.  A  közvetett  leírás  világosabb,  a  hol  utasítást  ád,  mikép  kell 
berendezni  egy  négyezer  lovasból  álló  görög  serget  három  csata- 
sorban. Kezdjük  ezen  : 

»Az   összetett  csatasort  ^  alkosd  válogatott  emberekből. 


>)  rio^áraSty  iroixAt7)v ,  ihg  év  tOtt^)  UTtttv,  Azaz  :  »veg;ye8  parataxist, 
miat  képesen  mondják. «  Mai  nap  megkülönböztetik  az  összetett  harczrendet 
az  egyszerűtől.  Az  első  megfelel  az  itt  szóban  forgónak. 


Mtt<r»  \űutm  <^al* 

ímii*  tifft^  \kmtiL  A 
ini  íoff  isxer  ímhmhSL 

' m  tiiff  «yíOat^^  UveAu.  b  a  aC«*  liill    b^na  ^ 
fAt  i:^  UgrnL  H»  u  «te  MT  ■igteiil   c«m  braM  hta^ 

Vfxwí  W  RMffM,  •  a  miM>dik  wriec  r— ifafc—^  ffwj  ai^iMlA 
IM'»'I  Í(A  K  hUví'drt,  'XMfct  <wbe  i  Idbrt  luc  ^^Érta  «tf<«. 
iMIAl,  jolthrii  í*  ti«lr»    belTezI  d.  bmgr  Sitta6$  csrtMm 

wcfk  i«  H  mftMMlík  •orhuz  ostUkuz] 
VMlíkni  viműl  vi».xa<.   AuUui  k«    M  tztz  ^ahert  iiMilijiii^ 
nilri'lkM  MM.  két-kói  -záut  Urolabb  lesbe,  jotertl  íi 
Jnvnaxl  r>*)AllHiiI.    VY-KP-  n  M-zc-r  kfilvn  rmdcIfcMéitre 
kikül  kclU'  píll^Lriutbut  fgyik  vagy  taáök  ingBáraú 
nuigatfutkr*  hmaatii  Hat. ') 

A  r*Min  ajftiilott  \vTeade2í^%  igtu  érdekt^  \Avt  t^áhthtum 
UluU  thrii-iiC-*r.í'i  K/rmpontjfiiMl.  Ed'lí^  azt  hitték  ax  tj  kor  em 
«K;ikl(i'li  1t'6i,  lHJ((y  nir  ügyncvt-ZL-tt  *qainciin2*.  va^  ü  f  h^^*^^ 
N/Mll  NI-II1K  IV.Iijoi^l/iHt  II  XVI.  <zk7Mdhaii  találták  föL  Pedt|r.aa1 
ithlWil  IfiLtií,  )i  l>yxfiiitmkimk  i!-4z6be  jutott  az  a  IX-ik  száxadhu. 
Mcil.  li'iKj  K  riiíiMJitik  Mjr  liúzugai  iiz  első  M>r  lulvétvlére  kgjv 
iii'li  lioj'Kiiili'Xvi',  H  iL  tiifÍHodik  Mur  vi^izont  a  harmadik  sur  búagkla 
i(lii|ij  tLJ/.tlii({  lif|i'IVirj<'M,  i^z  egy  iiemo  ii  íjuiiiciiiix-iiak. 

Ai'r'Miljiiij  Ik'II  Ilii  tikot  tiGiii  ez  ürdekcl  most,  iiaueaiaz,  ho^t 
(pymiiti  linticiH  i'lilirii  i^iiri'in  múlszercstjéggel  iiz  avart,  bolgirt. 
iiinityirl  iikmtiá  iilúiiuürii.  Mert  hciii  ti  güriig.  sem  a  persa  vaer 
iii'iili,  Nttiii  a  iiyiiKiit-i-iii'(i)iiii  íic'i'eg  styljúvel  nem  talál,  csak  ama 
kittitiyli  l'iviti  tiri|i(<kfV('l.  Azéi'l  az  utánitatbijl  bátran  vonkatnnk 
Jiiiv.  Ili. dl.iliiHl,  II  iiiiiitiikiti.  K  sücríiit  A  magyar  músudik  i^shIasih: 
jiiviil  iiiiKyolili  li/:/]iK'>kitl  lüiítyott  az  cJMŐnOl.  ü  a  harmadik  (áu 
miK  iiíiKycMmkiil.  A/,  i-lsu  meKi'ideinolte  a  ísur  nuvetja  második 
eN  hiutiiadik  imwHXti  olkUliiiizütt  egyus  liaduHztályokból  állutL 
Miután  |H'di){  a  magyarok.  iiii')t   látni  fogyjuk,  jobban    szcn^ttt'k 

')  MovrHiiiH  VI.  P1S.  I. 


SALAMON  F£R£NCZTŐL  695 

egyenetlen  mint  sima  területen  sorakozni,  (s  ebben  ellentétesei 
voltak  a  görögöknek)  nem  hihető,  hogy  a  quincurix  szabályossá- 
gát megtartották  volna.  De  kétségkívül  a  hézagok  és  sorok  némi 
kölcsönösségére  vigyáztak. 

Még  azt  is  állithatjuk,  hogy  az  utolsó  csatasor  egyes  osz- 
tályai sem  voltak  hosszü  csatai'cndben,  a  mit  a  terület,  kivált  a 
leseknél  meg  sem  engedett  mindig,  hanem  kisebb-nagyobb  széles* 
ségü  colonnokban  álltak,  s  csak  az  ütközetbe  nyomulás  alkalmá- 
val fejlődtek  ki. 

S  épen  ez  az,  mire  Leo  Taktikájának  egy  helye,  mely 
közvetlenül  a  magyar  seregről  szól,  újjmutatást  ad.  Ezt  a  he- 
lyet minden  fordító  hibásan  értelmezte,  s  nem  is  csuda.  Ezen 
általán  hanyagul  fogalmazott  és  még  hanyagabbal  másolt  szöve- 
geknek ez  a  leghomályosabb  helye.  Magában  is  alig  érthető,  s 
ezenkívül  ellenmondásban  látszik  lenni  azzal,  a  mit  az  iró  előbb 
mondott  a  magyarok  első  csatasoráról,  ellenben  csaknem  szórúl 
szóra  az,  a  mit  Leo  a  nyugat-európai,  s  Konstantin  a  persa  se- 
reghomlokról mond. 

A  szöveg  itt  annyival  bajosabb,  mert  mind  a  Konstantin-, 
mind  a  Maurikios-féle  itt  több  szót  kihagy  ,mi  által  a  dolog  nálok 
érthetetlenné  válik.  Látszik ,  hogy  már  azok  is,  kik  e  két  szö- 
veget összeállították,  magok  sem  tudták  értelmezni. 

Azonban  én  azt  hiszem,  hogy  ha  az  illető  helyet  úgy  vesz- 
szük,  mint  a  mely  semmi  egyébről  nem  szól ,  mint  a  magyar  se- 
regnek másod-  és  harmadvonalbeli  dandárairól,  nemcsak  van 
értelme,  hanem  megerősíti  azt,  a  mit  ezekről  mondtam  az 
imént. 

A  nevezett  helyet  én  így  fordítom :  »(A  turkok)  fölösleges 
lovasaikat  gyakran  sorakoztatják  hátúi,  vagyis  (azelhő)  hadrend 
mögé  annak  védelmére.  Es  (itt)  a  csatarend  mélységét,  vagyis  a 
tagokat  egyenetlenül  állítják  ki ,  (azonban)  a  csatarend  össze- 
szorítottsága  kedvéért  többet  adnak  a  mélységre;  a  homlokot 
j>edig  egyenesre  és  tömötten  állítják  ki.«  *) 


^)  így  í^sit  gondolom ,  tíldgg($  érthető  ez  a  hely.  Mint  Szubó 
Károly  is ,  kinek  mcgbocsUlhetlen  érdemei  vannak  a  byzanti  íróknak 
az    eredeti    szöveg    nyomán    való    ismertetése    körül,     igen    helyesen 


496  A  HÁGTAK  U\l>ITÍlSTÍSErtaKX  A  VEZAkkE  KOaÁBAS 

Ha  ueiii  fj4a)c'«loiii  tebút, az  Tan  moailTa  itt  is,  hogj  ami- 
Midik,  liurumadik  cHatasor  másként  ran  rendezTe,  mint  *x  ebő. 
miig  [HKÜg  kltlönbözö  méljt^égü,  de  általán  méW  damlároldw  te- 
eHKuiitva.  —  RüBR  fíi'Hzeszoritítst  parancsolta  is  legtAbb  eaetba 
rlllct  minőségi!,  mint  már  Érintettem. 
M&ftyarázatomból  közvetve  következik  azis,  «  mit  Sóié 
]y  kőKvutleniil  akart  belőle  kiolvaiftii ,  hogy  t.  L  Jut  első  aa> 
id  rHflkfilj  mélyní-gre  volt  fölállitva.  Ezzel  ellontvtbeD  iu 
iva  H  tííbbii^kröl,  liogy  nagy  mélységre ,  ragyis  ki:«ebb-»- 
)1i  vfuikoiiHAgú  Imdoszlopokuu      I 
A?,    előadottak    süeriiit    az    pgfesz    magyar  hadiraid  Ál- 
lott Pgy  rUü   (!Hatasorbúl,  melyben  az  egvenló  taktikai  cgn^k, 
rtulftn    Hvndrunok)    dgyeiilű    küzöket   hagytak,     s    %:a]ösziD&cB 
(iKekóly  in6lyH6gben  voltak  1'ülá.Ilitva.  Utáua  következett ,  ilktl- 

Jngyxl  meg  (Ax  Új  Magynr  Hax.  idéictt  kütchíben),  Hevnriiu  fanlitaM, 
■  Koltání  U  hlbáa.  Svabú  Károly  I^o  őzen  57.  §-áiuik  u  otejét  nini 
■x4ra  fonlltváii.  drtolmotlouQl  hHgj'jK,  nz  utoljában  ad  ngjan  neki  értd- 
tiiut ;  dti  ulyKt,  ijiirly  Hühogy  som  cgyeztothetŐ  a  gürtfg  mondat  cnnatriK- 
tii^Jilviil.  U^nnto  ft  g.  olcji^ii  a  >inn<>f>,  >lmb:ir  Loonál  Bzokatlandl,  ii«ii 
loVHt,  liarjöiri  lovaiit  ki'U  liOgy  jcleulBCn  ;  »«tj;rjj'*iívr(,-*  l'cdig  nem  i"«- 
KXUktlHíxiíiit  juloiit  itt,  htiiiom  turabiittnlntl .  miután  Arriau  tactikájjibu 
iiuC'j^flv  HuritknjMtnl  juk-iit  (ííiliufttr  LindiiiM,  1 1.  I.J.  A  uii  pedig  mz  idr- 
xütt  punt  iitoljiU  iUuti  ,  a  >flnítvi:  ftíHtri  fQovTi^oyrtg'  n<-rn  azt  tteú, 
miiitliu  a  mi'lyH((g>ii/  tühb  finiiiljiik  volim  valami  egyébre,  hanem  ellci- 
kiixi'ílog ,  liogy  II  mvljHi-fíriil  f^ondoe kódunk  ,  t.  i,  batárosatlan  ugyan  ■ 
mi'lyfu'g,  (In  miiidii/által  inkább  niiElycii  úllítják  dandáraikat.  Heg  kell 
Hdni,  lingy  >i  K/ijvog  o'i'g  lilínyos,  fl  magam  sem  azt  fordítám,  a  mit  u 
ntnnil ,  hímciti  a  mit  monilaiií  akitr.  —  Hogy  ai  id^zi^tt  A 7-dik  >n- 
kiisx  OHiikugyan  ii  liátiiUú  liHilxorokra  voiiatkoxik,  bizonyság  rá  az  ia,  hog; 
n-A  .'>r)-dik  a  ])oilgyás;trijl  bzúI,  tehát  a  sereg  utoljáról.  —  A  mi  a  oa- 
kas/.  i^l''j<!u  a  >fÖlÖiilogi'S  1ovasok<-rLil  áll,  axt  úgy  kcU  érteni,  h<^  a 
giirtig  «emg  HZftbály  Hxeriut  meghiitározott  kerek  scámra  volt  asoritvi, 
R  Ök  rüliielogeHnck  kdpzolt<<k,  sőt  mondták  íb  mindazt,  ami  o  számot  meg- 
haladta, snt  ait  íb,  a  mi  a/  cIb^  |iHr)t taxiéból  fenmaradt  npcrÍB90s<-Mk, 
löIÖBlognek,  vagy  marndéknnk  inniidták. 

')  A  colonno-nuk  fogalma  nem  volt   ugyan  ismeretion  m   byianti 

lat'ticuBok  előtti  <le  caak    iiiart   közbuu    vau   valami  ilyearől  si6,  mikM 

lorthia  iiarnuág^i-unk  nevelik.  Caakhogy  a  byEanti  lactírneok,  kikkel 

dolKUnk  vnn,  kijeleutvéo,  liogy  a  nagy  közüue^g   saámára  Írnak,  hafj 

<  ÓTtao,  korUlik  a  szaktiierii  műszavakat. 


SALAltÓN  FERENCZTÖL  697 

masint  egy-két  nyillövésre,  a  második,  s  néha  eg^  harmadik  csa- 
tasor, az  elsőnek  támogatására.  Vaskos  és  külön  colonnokban  ma- 
gok közt  is  egy-két  nyillövésnyi  hézagot  hagytak.  Ezenkívül  a  hol  a 
terület  megengedte,  voltak  egyes  fedett  állásban  tartott  détache- 
ment-ok  is ,  s  minden  bizonynyal  a  seregtől  jobbra  vagy  balra 
téve  ki,  mint  a  görögöknél,  kik  a  könnyű  lovas  népektől  tanulták 
ezt,  változatlan  szabály  volt.  Bezárta  a  sort  a  teherhordó  lovak 
serege,  s  messze  háttérben  a  podgyásztartalék,  vagy  úgynevezett 
tábor. 

Ilyenszerü  volt  sokkal  későbbi  időben  Hunyady  János  sereg 
fölállítása  is,  a  török  sereggel  szemben,  mely  utóbbi  persa  tradi- 
tiók  szerint  mindig  nemcsak  három  nagy  hadtestre  oszlott,  hanem 
változatlanul  ugyanazon  fajta  csapatok  foglalták  el  a  középet,  a 
jobb  és  bal  szárnyat. 

Középen  a  jancsárok  s  zsoldos  lovasság  egy  sánczolt  tá- 
borban, s  vele  mindjárt  a  podgyász ;  jobb  szárnyon  az  ázsiai,  a 
balon  az  európai  hűbéres  lovasság. 

A  magyar  hadrendnek,  tehát  egészen  saját  architecturája 
volt  Árpád  idejében,  mely  különbözött  nagyon  az  akkori 
görög  seregétől  is.  Igaz,  hogy  a  byzanti  tacticusok  épen  a 
a  turkok  és  avarok  mintájára  javasolják  a  lovas  seregnek  több 
vonalban  való  fölállítását,  de  magok  mondják,  hogy  még  sem  így 
cselekesznek,  hanem  ők  is,  mint  a  persák,  egy  hadvonalban  szok- 
tak kiállani  a  csatasíkra. 

Volt  azonban  egy  szokásuk,  mely  orvosolta  az  egy  tömeg- 
ben való  összeütközés  veszélyét.  Ez  a  következő  sajátságos  rend- 
tartásban állott  A  mint  a  lovasok  nyolcz  vagy  tíz  ember  mély- 
ségben állottak  egymás  háta  mögött,  ezen  mély  tagnak  három 
négy  emberét  »próklástá«-nak,  vagy  *kursorok%-nak  nevezte  a 
görög;  a  többi  hátrábbit  »defensor€-nak.  Előbbieknek  föladata 
volt  először  támadni.  Utóbbiak  pedig  bizonyos,  nem  nagy  távol- 
ságban lassan  nyomultak  támogatásukra. 

Ha  a  cursor  megszaladt,  a  defensorok  mögé  került.  Termé- 
szetes, hogy  ha  ezen  szabályt  nem  bírta  követni,  vagy  levágta  az 
eUenség,  vagy  rávetvén  magát  azokra,  kiknek  helyre  kell  vala 
állítni  a  csatát ,  rendetlenségbe  hozta  soraikat ,  s  az  ellenség 
egyik  csatasort  a  másik  után  győzte  le,  mig  a  magyar  sereg  kti- 


k'in-kUüo  Ujnaliikim  Mit   hagiAgnjsi^    engedlek  *■  hiuié 
hagytak  a  rneBTOnkti  aMmÉK*. 

A  I  rSgí^ez  jtmarmOA  faűt^  Tolt  a  oriigat<ettrdpaiink  " 
MXOa  borinn.  Egredoa  esita«orba  fttloti  ti  ez  ía,  c^l 
a  BélfifC  ^u  tölúubütö  folL  Elől  voltak,  DÜntagi''"- 
Ü  a  p&ociÉloi  |niz30>  tüfzfi  —  azaz :  a  hQbére!^  vu. 
absB  utasok  azon  fe^rren^  ki<«bb  Dejoenek,  kik  h&bffwi 

riok,  bk  kÖDBfebben  ».  néiiKlyek  nyütal  fef^TTokcstek 
i;  k  a  *dÍLrd&s«-ok,  azaz:  a  ioanűc  fegyver  hordozói.  H(L  tifa* 
a  p  ticaj  é«  társadalmi  »;"—"-nfcBak.  D*  a  harczt£r?D  ogr*- 
azon  hi&ara  volt  íly  reudeifene  niinl  a  görüg  seregnek.  A  ü- 
urak  i'tső  snrai  voltak  mindig  t  niftdók,  s  az  utol^  sorok  rai 
araik  bal&lának  megbo'zul&s&ra  jromultak  elő  a  düfensonisn 
Mert  Iiatrálni  bzi-gyen  volt  nekik.  —  Még  abban  az  eMtbru  tm 
t(-tli%  ha  sokkal  nagyobb  sz&niú  elk-o^  volt  bzembco  lelnL 
mint  a  Ityzaiiti  írók  fóljegj-zik  luk.  —  Énliíkes  kfklünb<f< » 
uia^ar  és  a  nyugati  hadrend  ke  :ött  az  is,  bogj  a  ajrugati  mif 
tartiU^k  f«grvereit  is  a  csata  vonalba  Jülitja,  loig  a  nucu  *^ 
külön  helyezi  el,  hogy  űtbaa  ne  legyen  a  nein-combattaiu!  fegj- 
vcrhordozó.  Ama  görögös  s  nyugat-európai  uiödon  volt  vezctif 
keresztyén  részen  a  nikfipol^i  ütközet.  Cursoroknak  r&llalkoiuk 
a  franczia  lovagok ;  de  a  többi  nem  volt  elég  serény  a  defensor 
NÍi(íl)!tn,  —  a  ciii-sorok  elöhb  odavesztfk,  iucut&n  a  defensorok- 
Kbliül  állott  a  nyugot -európai  s  nem  magyar  mintára  remlew** 
iilkozQt. 

A  nyugat-európai  sergeket,  ép  ügy  mint  ;i  görögöt,  nagyi* 
számos  Nzekér  kisérte,  melyen  a  liübéres  főár  átközben  vitrlU 
neiiozobb  fegyvereit  s  élelmét,  melylyel  bizonyos  számú  heteid^  » 
niiif;ii  költségen  tartozott  ellátni  magát.  A  fő  klllnubst-g  az  ralL 
n  pnilgyáBZ-tálioria  néxvc,  hogy  a  byzantiak  > toiiLdou'-jokst. 
a/nz  Deliéz  podgyáxzukat  a  régi  római  szokás  szerint  í.áiicttb- 
tok  közt  hagyták,  melybe  a  csata  keilvezütlen  fordulata  ntli 
iiii'gvotilák  magokat,  s  melyei  védelmezni  kellett.  Az  plMnctth 
táboi-  reiidszcrn  inogkivfintii,  liogy  a  sereg  csak  annak  kiízeldm 
foguilja  el  az  lltkilzett't.  De  luár  n  IX.  században  axi  j«»«- 
snljíik  a  KüriiK  t;ii'IÍriisiik  ,  liogy  bizonyos  osetlioil  mositzi'hb  ■ 
'tfiMíZzék  11  srn'íí  II  iiiaRii  ilhíim/olt  tálmríilól,  ntl  hagyvAci  ueh* 


SALAMON  FEREKCZTÖL  699 

t&rszekereit ,  (melyeket  ökrökkel  vonatott  néha) ,  s  hátas  lova- 
kon vite&sen  maga  után  minden  tized  egy  pár  napra  való  élelmet 
B  tartalék  hadi  szereket.  Ez  is  egyike  azon  szokásoknak,  melye- 
ket a  görög  nyilván  a  magyartól,  bolgártól,  avartól  vett  által. 

A  njmgat-earópai  seregek  nem  sánczolták  körül  a  közép  kor- 
ban társzekereiket,  hanem  magokat  a  szekereket  alakították  által, 
Sfiszekötvén  őket,  erődített  táborrá.  —  A  szekér  várakat,  melye- 
ket  későbbi  időben  s  pl.  a  tatárjáráskor  használt  a  magyar,  két- 
ségkívül sok  egyebekkel  együtt  a  nyugat-európaiaktól  tanulta  el ; 
de  tudtommal  egy  nevezetesebb  esetben  sem  használtak  legke- 
vesebbet is.  Ha  erre  támaszkodtak,  többnyire  vereség  lett  a  vége. 
A  byzanti  tacticusok  igen  bölcsai  mondják,  hogy  a  szekértábort, 
mint  erődöt,  csak  gyalogsereg  birja  védelmezni. 

Persák  és  arabok  szintén  használták  az  erődített  tábort, 
de  nem  podgyászuk  számára,  hanem  a  csata  napján,  centrumjok 
védelmére.  Híven  s  sikerrel  utánozták  ezt  változatlanul  az  ozmá- 
nok minden  nagy  ütközetben,  melyet  a  magyarokkal  vivtak  Ni- 
kápolytól  Keresztes  mezejéig. 

Árpád  idejében,  s  még  jóval  későbben  is ,  a  magyaroknak 
a  csatatéren  nem  volt  szüksége  mesterséges  erődítésekre. 
Még  védelmi  hadjárataik  és  harczaik  is ,  mint  látni  fo^uk ,  más 
alapra  voltak  fektetve. 

V. 

KÖVETKEZTETÉSEK  A  MONARCHICUS   SZERVEZETRE. 

Történetírásunkban  nincs  kérdés,  melyet  annyiszor  vitattak 
volna,  mint  a  nemzetnek  a  bevándorláskori  s  rákövetkező  század- 
beli politicai  és  művelődési  viszonyait.  Egész  egy  irodalom  van 
e  tárgyban  előttünk,  vagy  inkább  hátunk  mögött.  Irodalom,  mely 
megállapodásra  nem  jutott ,  s  a  miben  megállapodott  is ,  nagy 
része  ma  már  megczáfolható.  Ilyes  czáfolatok  messze  vezetnének. 
Elől  kellene  kezdenem  a  krónikák  egyes  szavait  értelmezni  és 
egyeztetni ,  azután  pedig  egyes  tiu'ténészeiuk  liypothesiseit  tag- 
lalnom. De  mellőzöm,  annyival  iiikáhb,  mivel  ép -n  mikor  érteke- 
zésemet sajtó  alá  akartam  adni ,  jutott  kezemhez  Hunfalvy  Pál 


ne    A 

*A 

(küzöi  o^efckei)  ntm  tScCdse,  |»wtMhg  éhek.  Oü^íb  a  W 
girak  Éc  torluik  (Kawtestwdl  «o«rak  «s  tvkok)  tarlmk  Wf 
■ttiiw  B*a  d^tln  Bépdmd  eifiidfc  kadsKrreartet .  reodartt 

A  BonardiinnH  mdletti  fimel  hatlutA^«ii  eraelj  «kferi 
Ixrfgirok,  akár  az  avarok  fölpmlitíde.  A  bolgároko&k  ■  IX.  si- 
xadbao  kir&lTiik  toU  ^  s  a  twzsfimökök  eltöntek  ;  u  afank 
mir  (lOO  küiül.  Baj&n  kbáojok  íd^én,  erós  marka  egjTMlnnlMl 
alatt  AHottak. 

Egj*  további  helye  Leónak : 

>£^n  nép  (a  türk),  mely  ^y  fejedelem  alatt  vati,  •  B()r 
nek  Telkeseit  föoökeík  kenetlen  és  súljos  büntetésekkel  lakol- 
tatj&k,  —  nem  szeretet,  banem  félelem  által  van  ÖsauttJUtn)! 
bujt  én  fáradságig  nemesen  túri,  hideget,  meleget  ki&ll,  s  a  Alit 
•(■gletekbüli  fogyatkozást,  mint  pusztai  nép,  fnl  sem  veszi*.*) 

Kg6szen  ellentéte  annak,  a  mit  Leo  az  olasz  és  atvaf/í  » 
riígrfil  mond.  Ez  nem  engedelmeskedik  főnökeinek,  nem  tftií 
Hokáig  a  ntlkiilüzf'st,  oda  hagyja  a  tábort  stb.  Szöval  a  magra- 
rukiial  !(KÍgijrti  loit  n  It-j-jiilfni,  s  tthát  teljes  mertekben  elív 
m(;rvi;  a  föparancíinok  hatalma.  Az  atyafiságos  szeretet,  a  tür- 
zs(-kni;k  öíikúnyes  jó  akaratán  t(il,  melyet  Leo  tűlzottan  tnniid 
nirríilien  liiánywiiii ,  meg  volt  a  kötelességre  kényszeritii  ha- 
tahim  ÍM.  Ni.'ni  a  hiiiitet(''sek  ki-gyetleii  voltára  kell  itt  a  íúln 
l'ekli^tiii,  (niürt  míndL-n  nép  életiben  mentül  régibb  i<löri'  nic- 
gjiink  \iss7.a,  nnnítl  irgalmatlanabb  a  büntető  codcx)  haneni 
arra,  h<)gy  e  l)iuitot6si;kiick  alá  vetették  magokat  az  Ogyneu-zrH 
töi'/Hi'k  i-fi  iiemzi'tsí'gek. 

A  l,\-dik  szánadbcli  arabs  iró  Ibn  Dfinla  azt  momlj-t 
(minden  magyar  engedclmeski'dik  a  főparancsnoknak*  —  s^ni- 
Ilii  'J'iikirií/yvk'il,^   ')  (miről  még  alább  lesz  szó). 

')   U.<   4:t.   f;.   (MonnroliniiincDn.) 

')  líÜHBlor  r.>r.líl.Í8illiiiii  (líomimi-chc  Stmlipn)  a  toUsUTiIw. 
3i!;t.  1.  litiyiiiiis  Hiiiifiilvj-  1',  Ktliii-itriijiliiiijjilmn  le  iamertetvp  van. 


SALAMON  FBRENOZTÖL.  703 

íme  a  IX-dik  század  bitelesnél  hitelesebb  emlékeiből  bajos 
egyszeiTe  eligazodni  a  magyar  államszervezet  dolgában. 

Mind  a  mellett  szorosabban  megvizsgálván  a  törzs 
szerkezetre  vonatkozó  helyeket,  azokat  gyengébbeknek  fog- 
juk találni  mint  a  melyek  a  centralis  hatalom  mellett  tanús- 
kodnak. 

Leo  császár  azon  szakasza,  melyben  előadja,  hogy  a  ma- 
gyarokat igen  búsítja,  ha  közűlök  valamelyik  a  görög  császár 
szolgálatába  áll,  —  tulajdonkép  azt  teszi,  hogy  ők  nagyobb  bű- 
nül rójják  föl,  mint  más  »8kytha<  nép,  ha  valaki  tőlök  megválva 
teszi  azt.  A  byzanti  császárok  gyakran  használtak  ily  népeket 
szövetségesekűl  sergeikben  —  még  pedig  nagy  előnynyel.  Ezek 
szerepe  volt  a  görög  seregtől  oldalt  lesekben  vagy  mint  első 
támadók  szolgálni.  Mondják  a  *Taktiká€-k,  hogy  ily  szövetsége- 
sek vagy  zsoldba  állott  » pogányok*  szokásait  meg  kell  hagyni. 
Tehát  gyakori  volt  az  eset.  A  magyarok  pedig  ellenzik  ennek 
utánzását,  s  csakugyan  afféle  átpártolásokra  kevés,  s  alig  szót 
érdemlő  példa  van. 

Leo  indokolni  akarja,  miért  ellenzik  az  ily  elpárto- 
lást a  magyarok.  De  —  mint  rendesen  —  az  indokolás  nem  fo- 
gadható el  oly  értékű  históriai  adatnak,  mint  maga  a  tény 
előarlása. 

Azonban  ha  mind  megadjuk  is,  hogy  a  Leo  korabali  turkok 
természeti  hajlamaiknál  fogva  állhatatlanok  (s  lehettek  is,  a  bé- 
két könnyen  megunván i,  hogy  haszonlesők,  s  nem  szeretet, 
hanem  félelem  tartja  össze  őket  —  annál  erösebb  az  érv  a  po- 
liticai  hatalom  mellett,  mely  a  legszigorúbb  büntetésekkel  tudta 
sújtani  azt,  a  mi  öt  >nagyon  búsította.* 

E  szerint  nem  annyira  numerálván^  mint  ponderálván  a 
IX-dik  századbeli  szavazatokat,  vájjon  a  monarchia  túlnyomó 
erőben  volt-e  a  törzs  autonómia  fölött  ?  —  a  tanúk  nagy  többsége 
»igen«-t  mond. 

Csakhogy  a  X-dik  század  meg  látszik  hazudtolni  a  IX-di- 
ket.  Konstantin  Porphyrogenneta  műve  :  »A  birodalom  kor- 
mányzásáról«,  hol  sokat  beszél  a  magyarokról  is,  két  okból  nem 
oly  értékű  forrás,  mint  a  Taktikák.  Először,  mert  a  magyarok 

46» 


704  A  MABYAK  BADlTÖKTÉNKTHía  A  VKKÉRKK  KORÁBAN 

eltávfizván  az  Al-Duna  tájáról  közép-dunai  mostani  liaa^okiu, 
többi;  nem  voltak  oly  közvetlen  érintkezí-sben  Byzanciczul.  mint 
a  LX.  Bz&zadban.  S  igen  föltüjiő  az,  hogj-  a  magvarok  pnsztilú 
beütései  miatt  mennyivel  kevesebb  panasza  van  a  görőgúkiK'i, 
mint  a  nyugat-európai  népeknek.  Aa  avarok  blres  fejedelmi'  Ttajiii 
legtöbb  dolgot  és  gondot  nagy  Konstantin  utódainak  adott.  ~  i 
magyarok  csaknem  kizárólag  a  njnigatra  vetették  magokat.  — 
bAr  idíinkönt  érintkeztek  Byzauczczal  is.  Maga  Konstantin  dSO 
tAjA.n  ,  mikoi'  feoii6rintett  munkáj&t  (nem  a  Taktik&t,  melynek 
HZPizöjo  HL'm  k  ö  volt)  Irta,  semmit  ftem  beszél  azokról  a  Lajim- 
risHy.U}  vade&gokról ,  miket  a  német  és  olasz  kla-ttromok  litkái- 
iiuk  babonás  képzoIetx>  színezett  ki.  További  hitelesebbik  " 
>Taktiká<-k  annál  fogva  is,  liogy  mint  előadtam,  nem  ff} 
Iró  müvei,  lianem  egy  két  generatio  alatti  tapasztalatok  sfi)- 
teményei  —  s  jellemüknél  fogva  beillenék  hivatalos  docniB«i- 
tumoknak. 

Amit  Konstantin  a  magyarokröl  Ir,  azt  950  kdrOl  tija 
ugyan,  de  nagy  kérdés,  váljon  mindenben  s  a  nagyobb  réstébm 
Í8 ,  nem  jóval  előbb  hallottakat  ír  le,  s  mindenesetre,  hogy  j6l 
ballotta-e?  Mert  csak  liallomásról  van  szó.  Amit  a  Taktiku- 
sok a  hadi  remiről  és  taktikáról  írtak  ,  az  szemmel  látott  és  tí- 
pasztalt  dolog  —  a  mit  a  békcidöbeli  állupotokn'd  irt  Kfm- 
stantin,  az  csak  hallomás  volt,  s  talán  ferde  vagy  félszeg  i-fíf- 
NÜlés.  Azonban  hitelesebb  forrás  hiányában  fogadjuk  el.  Miii- 
denesetro  réBzrehajlatlanabb  s  hitelesebb  sok  X.  siázaJb-'b 
más  katfoní'l. 

Elüadván  Konstantin  azt,  mikép  történt  a  kabar  nemzetsíf 
egyesülése  a  magyarral,  .s  míkúp  van  üimak  külüa  vczén-,  miktp 
alkotja  a  kabarok  bárom  törzse  a  magyar  nép  első  nemzetséftít. 
melylyekkel  együtt  a  magyarok  nyolcn  nemzetségié  oszlanak,  ifí 
folytatja:  »A  turkok  ezen  nyolcz  nemzetsége  házi  dnfgnihnn  ít- 
jedelmeinek  (archon)  nem  engedelmeskedik,  csak  szerződésben 
vannak,  hogy  a  folyók  szerint ,  a  melyik  részen  háborű  talál  kiütni, 
egymást  készséggel  és  buzgósággal  segíti.- ') 

>)  Szabó  K.  Magyar  Aknik'miai   Értusítö  I.  k.  (1H(>U)  141.  I>|> 
't  forditáa&baii  >búxi  dolgok'-ról  díucs  seú  ;   mert  oIxiIom-I  >aij*l'- 


HALAMON  FERESCKTfll..  705 

El6g  i-oHzal  styliz^t  Iietje  ez  is  a  byzanti  császárnak.  S 
nem  csoda,  hogy  eddigi  fordításainak  alig  van  értelme.  Mind 
Szatió,  Tuind  Hunfalvy  oda  magyarázzák  ezt  a  helyet,  mintha  a 
nyolcz  nemzetíiégQek  meg  volt  ugyan  saját,  külön  vajdája,  de  a 
iifiuzets&gL'k  ennek  nem  tartoztak  engedelmeskedni.  Azt  vagyok 
i'Htor  kérdezni:  mire  való  volt  hát  aa  a  vajda,  ha  nem  paran- 
i  ilt  senkinek?  Ebből  valami  provinciális  gyülekezetek  divato- 
i-íit  következt-etik ;  de  még  akkor  is  fenmarad  a  kérdés,  minek 
u  vajda,  ha  neki  nem  engedelmeskednek? 

Egy  kissé  má^t  akar  moudaol  Konstantin.  Azt  mondja:  a 
turknk  nyolcz  nemzetsége  (saját  külön  vajdájokkal  egyetemben) 
otthoiii  ngyeit  a  föfejedelum  beavatkozása  nélkül  intézi.  Egyéb- 
kor &x  alvajdák  nem  engedelmeskednek,  csak  háborá  esetében, 
mikor  is  valamennyi  tartozik  kiállani  a  síkra.  Ezen  hely  első 
része  szól  a  béke  időbeli,  az  utolja  pedig  hábord  időbeli  fenha- 
tósfigáröl  a  fövajdának  vagy  fejedelemnek.  Minthogy  azonban 
már  Diinden  évben,  s  minduntalan  háborH  volt,  a  hadi  ügyek  jóval 
tülbnladták  a  béko  ügyeit. 

így  tehát  Konstantin  szerint,  mihelyt  a  hadsereg  szétosz- 
tott s  mintegy  tűzhelyeihez,   vagy  szállásaira  tért,a  fóvezérnem 
.  Ltkozott  többé  otthoni  dolgaiba  az  ügynevezett  nyolcz   nemzet- 
.  mick. 

Azonban,  Konstantin  is  ezen  nagy  autonómia  daczára,  igy 
szól  más  helyen: 

»El6Ö  fejők  (a  tui'koknak),  következés  szerint  az  Árpád 
[nzetségból  való  fejedelem  (archon)  s  két  mksík  a,  gilldsz  és 
/i-'-ktt»,  kik  hirői  hivatalt  viselnek.  S  van  mindenik  nemzetség- 
ünk főembere  (archou).')  S  tudni  kell,  bogy  a  gülászés  karkhász 
ucm  tulajdon  név,  hanem  méltóság*. 

Liuk,  ■  nem  házi  ügynek  fordítá;  Huufalvy  ?&1  izoriut  is  Igf  hangzik 
rii'ii^yartíl  a  kejidut:  »Miii(loii  törííiick  Icülliii-lcülSn  fEtjedelme  vac;  de 
innak  nem  Alaltvnlói*  st>'.  Én  arra  hivaikozom  mind  Szabó,  mind 
llMnfAlvy  lírdemea  CiidÚBMinkkAl  azetnben,  liogy  oíktios  a  rdgi  görög  sze- 
'.t  ie  te«»  iháxi<-t,  s  os  legrégiliburtelme.  A  új  gtiriigben  pedig  aemmi 
vüLot  nem  t«Bs  ex  n  bzó,  mint  »liázi<-t,  otthon  valót.  Huofulvy 
\l t^furonxÁg  Ethnngrapbiilja  216.  1. 

')     Aas     iirchiiii     szó   igen    tág    ^rtelmii    a    középkori     görögben. 


A  MABTA.R  EADtTÖHTÉNETHEK  A  VBKERBK  KOBÜ 

Ezen  biröi  méltóaftgok,  kik  nyilván  centrális,   országos  hi- 
s  kik  a  fö  fojedelem  után  következtek  rangra  nézve,  lorool- 
:  mind  azt  az  autonómiát,  melyet  fentebb  Konstantin  az  egye* 
)rzBeknek  látszott  ndni. 

Miben  is  állott  liát  az  egyes  nemzetségek   függetlensége? 

lAborüt  hirdettek,  mindeu  al  vajda  tartozott  síkra  szállani  hadi 

ével.  Béke  idején  pedig  az  alvajda  népe  s  talán   személye  i^ 

i  volt  vetve  az  országos  bírák  ítéletének.  így  hát  ezeo  köt  pon 

■■1  kivéve  volt  meg  a  nemzetség  teljes  függetlensége   a  központi 

almáktól.  Azonban  ez  a  két  pont  oly  nevezetes,  bogy  magúbaa 

lalja  a  keresztény  királyok  egész  feuliatóságát  a  középkorban 

fcokoa  alattvalöik  fölött.  Mi  többel  tartozott  később  is,  Sz.-Ijt- 

»Dt6!  Mátyásig,  8  még  jóval  tovább  is  egy  magyar  uagybirtokos 

királynak,  mint  avval,  bogy  badi  kötelezettségeit  jiontosan  tel- 

tee,  és  ha  pere  vau  MzomszéJjával,  ne  maga  intézze  el,   híuiem 

'.  az  országos  bíróság  elé  ?  S  váljon  nem  azért  volt-e  a  jjm- 

Mk  és  karchaanak  nagyobb  rangja  az  alvajdákéoál,  hogy  Cítel- 

ízek  ügyében  s  ezek  fölött  is  ítéljen?  Valóban  a  skepsisnek 

iitt^y  mértéke  kell  bozzá,  hogy   kétkedhessünk   benne,  núszeriDl 

későbbi  országos  bii-áink   a  nádor   és  országbíró  (vagy  talán  l 

tárnok  mester)  nem  egyebek,  mint  (mutató  nomíue)   a  gijula  és 

a  karchas. 

8  ama  centralis  bírói  méltóság  nem  is  a  X.  század  vív- 
mánya. Meg  volt  a  magyarnál  már  a  ÍX-dik  században.  Ibn 
Dasta  azt  mondja,  a  magyaroknál  a  fejedelem  neve  Kend',, 
de  van  egy  másik  méltóság  is,  melynek  neve  dzsile  (azaz. 
gyula).  1) 

Ua  az  arab  írónak  más  népekről  szóló  leírását  hozzá  vcsz- 
Bzük,  azon  következtetésre  jutunk,  hogy  a  magyar  központi  szer- 


Tüse   ugyan,  mint  látjuk,    királyi  bntalmd  fcjeddmi:t  is ;  de  archou  > 

gyula  és  kurrhas  ia.  Sőt  KonaCautiii  idajdbcn  tcái  főbb  tisztviselÜt,  elő- 
kelő nemest  is  (olyan  báró  fijlét)  lis  tiirtoináoyi  kormiinyaiit  E  si'-rint 
nemcsak  souverain  vagy  Bauzcraín  feJQilclruet.  Uj  gorö|j;bflu  egysBcriii^D 
nemout  jelent.  Ugyanaitan  iiidkbcíi  ti  liktln  regalua  azó  használtatik  >«>- 
meac  helyett  ia. 

')  így  ártdiBL'ii  Ibu  DiiHtit  ilktiiliulyct  Huufalvy  Pál  ia  Dovejnti 
becsoa  míivúben,    21íj.  1. 


SALAMON  FERBMOZTÖL.  707 

veeet  hasonlított  a  IX.  században  szomszéd,  s  egy  részben  hoz- 
zánk csatlakozott  kozarokéhoz.  A  kozár  kormány  formáról  ezt 
mondja  Ibn  Dasta : 

» A  kozár  király  (melek)  neve  ha,  de  föuralkodó  a  khákán. 
Ez  azonban  csak  névleg  kormányoz,  a  valóságos  hatalmat  az  Isa 
gyakorolja.  Az  igazgat,  s  parancsol  a  haddal,  mint  sajátjával ; 
nem  is  számol  senkinek,  ki  nála  feljebb  való  volna.  Az  adót  és 
hadi  legények  számát  az  Isa  veti  ki ,  a  mily  mértékben  szüksé- 
gesnek tartja  ...  A  zsákmányon  való  osztozáskor  is  az  Isa  szedi 
ki  először  a  mi  neki  tetszik,  a  többit  a  vitézek  osztják  ki  magok 
közt.€  1) 

íme  a  kozár  szultán  és  az  ő  nagyvezire,  az  Isa.  Az  előbbi 
uralkodik,  az  utóbbi  kormányoz ;  vagy  ha  jobban  tetszik :  a  kozár 
meroving  és  az  ő  »major  domus«-a.  Váljon  Sz.-István  halálakor 
nem  Kpin  utánzója  volt-e  Péter ,  ki  valami  palota  őrök  kapi- 
tánya vala  a  nagy  király  alatt  ? 

így  találjuk  a  korábbi  avaroknál  a  khagán,  azaz  :  fejede- 
lem után  a  jugur  és  tudun  méltóság  neveket.  Az  avaroknál  a  fe- 
jedelem tekintélyének  bizonysága  az ,  hogy  Baján  nem  nemzet- 
ségi főnökökre,  hanem  ^aira  bízza  a  hadsereg  különböző  osztá- 
lyainak vezérletét.  Árpád  is  már  Etelközből  nem  valamelyik 
vajdájára,  hanem  fijára  bízza  a  bolgár  expeditiót.  Azonban  két- 
ségtelennek vehetjük,  hogy  valamint  a  góthok  úgynevezett  bírái, 
úgy  az  avarok  és  magyarok  főbírái  is  egyszersmind  hadvezérek 
voltak. 

Az  akkori  népek  egyikénél  sem  lehetett  polgári  méltóság 
a  megfelelő  katonai  rang  és  hatáskör  nélkül.  Tehát  a  gyula, 
mintegy  locumtenense  volt  a  fővezérnek.  És  mint  ilyennek  befo- 
lyása a  hadi  illeték  kivetésébe  —  vagy  is  az  adózásba  —  mert 
másféle  adóról  szó  sem  volt  azon  időkben.  A  gyula  nem  volt 
egyéb  a  későbbi  nádorispánnál,  s  inkább  több  mint  kevesebb 
hatáskörrel.  Ibn  Dasta  épen  a  gyuláról  mondja ,  hogy  annak 
minden  magyar  engedelmeskedik  —  tehát  az  egész  kormány- 
zásra kiterjedt  hatásköre,  mint  a  kozár  Isáé.   A  dolog  termesze- 


*)  Hunfalyy  i.  in.  200.  1. 


708  A  MAQYAR  HAOITÜSTÉNKTHKZ  A  VEZÉREK  KORÁBaK 

töböI  foly,  liogy  ezea  hatÉLtikör  terjedelmű  a  fejedelem  egvÉnúft- 
gétöl  fbgg&tt.  Bölcs  és  ei'íilyes  fejedelem  maga  ot^mcsak  uralko- 
dott, hanem  a  korm&ny  és  vezérlet  nagy  részét  vitte  is,  gjenge 
alatt  a  gyula  vagy  a  karchas  kormányzott  s  vezette  a  hadakat, 
ügy  lAtazik ,  az  augsburgi  csatát  i-észben  egy  karchas ,  Bultsfi 
vesztette  meg. 

Bármint  osztoztak  is  fejedelem  és  gyula  meg  a  karcluií  ■ 
centrális  hatalom  gyakorlásában ,  igen  valószínű  ,  hogy  már  i 
IX-dik  Bzázadbaii  a  nemzetségeké  alvajdák  atitüiiuini&JH  nagyon 
szOk  körre  volt  szorítva.  Mert  a  hadilletúk  kiállításán  és  azigu- 
ság  szolgált atágá.n  túl  c^^ekélység  volt  a  mi  az  ügynt;vezt;tt  'Iküd 
zetségt-nek  maradt. 

Azonban  mindozen  állltiiifinynk  és  bizonyítások  kiia^é  u- 
varos  fogalmazatü  szövegt-ken  alapúinuk  ,  s  a  kíJvetkeztett-ídi 
Í8  vitatliat6knak  látszanak,  kivált  ba  hazai  krónikáinkat  vei?2ii;ló 
valaki,  B  bbtinc  a  vérszerzudéssel,  mint  -.t  királyi  hatalomról  raló 
Mtonom  fllggetlenség  ügynevezeti dotumentu mával  állelö.  S  ma- 
gam ifl  érzem,  hogy  bármennyire  meg  vagyok  győződve  arról,  a 
mit  előadtam,  aligha  sikerült  az  olvasót  hasonló  mértékben  uie<;- 
gyöznöm. 

De  minden  kétséget  eloszlat,  remélőm,  a  mi  kézzel  fopiu- 
tólag  tükríi/ödik  a.  magyar  h;idi  rend  ar uh itec túrájából,  s  niclv- 
lyel  szemben  a  krónikiisok  minileii  hallomása  s  félreértett  tra- 
ditiói  háttérbe  szorulnak. 

A  niiigyar  hadi  remi  kiilönbö/ó  oszlályoklíól  állott ;  meg 
volt  egy  homlok  sor,  oldalt  az  ügynevezett  lesok,  volt  ef^y  ra.igá- 
baii  is  több  hadosztályra  í^.akadt  másod-  és  liarm:idsor  s  egv 
fedezet  a  (lodgyász  ni  llott.  Ebből  első  tekintetni  azt  követkii- 
tetheti  tán  valaki,  hogy  ez  a  lluderalismus  képe.  Mert  ezen  hadrr 
•izek  killiin  nemzetségeknek  telelnek  meg,  s  alvezérre  lev,fu  mindf- 
iiiknél  szükség,  ezen  alvezér  ki  lelt  volna  más,  mint  a  uemzetst'g 
saját  vajdája  ?  line  a  foederalibTtnis  n  tsatamezöre  i)la>ti(;ailag  l>- 
nyomva ! 

S  mégis  épen  az  ellenkezőt  bizonyítja  és  ábnizolja  miuilei. 
Mert  csak  az  a  hadvezér  mer  ily  szétosztott  sereget  áUitiii  ai 


8ALAJI0K  FSREMCZTÖL.  709 

ellenség  elébe,  ki  tökéletesen  bízik  az  alvezéreknek  nemcsak  ké- 
pességében,  hanem  engedelmesséffében  is. 

Az  még  lehetséges ,  hogy  erős  központi  hatalom  is  egyet- 
-    len  massába,   vagy  vonalba  zsűfolja  össze  seregét ;    de  az  már 
nem  lehetséges,  hogy  gyönge  központi  hatalom  mellett  a  sereg- 
nek több,  félig  önálló  szerepű  hadtestre  való  felosztása  legyen 
szokásban. 

A  IX.  századbeli  görög  nem  bízott  az  alvezérek  képessé- 
gében y  s  azért  állott  ki  a  sereg  mentül  tömöttebb  phalanxba. 
Az  ugyanazon  időbeli  germán  hadvezér  nem  bizhatott  a  vazallok 
engedelmességében,  s  azért  állította  ki  seregét  egy  mély  és  tömött 
sorba,  vagy  a  mint  hadi  íróik  dicsekedve  emlegetik,  mint  ősi  nem- 
zeti szokást,  ék  alakú  óriási  tömegbe.  Leo  ki  is  emeli,  hogy  nem 
szeretnek  engedelmeskedni.  Ily  magában  incohaerens  sokaságot, 
melyet  morális  kötelék ,  s  fegyelem  nem  fűzött  össze,  legalább 
mechanikailag  kellett  öszszepréselni  —  különben  szélylyel  ment 
volna  az  első  támadásra. 

Atalánvéve  az  állami  szerkezet  ereje  többnyire  megfordí- 
tott arányban  áll  a  hadirend  egyszerűségével.   Mentül  lazább 
szervezetű  amaz ,  annál  tömörebb  ez ;  mentül  nagyobb  az  állam- 
eg\  ség,  annál  tagosűltabb  lehet  a  hadirend.  A  középkorban  a 
politicai  és  társadalmi  ziláltság  tetőpontra  hágott  —  s  ekkor 
voltak  a  csatatéren  az  óriási  tömegek ;  —  az  újabbkori  centralis- 
ticus  államok  mind  szétszórtabb  csatarendeket  használnak.  — 
^égen  a  görög  városok  confoederatiója  találta  föl  a  négyszögű 
phalanxot,  s  újkorban  az  egymástól  meglehetős  független  svájczi 
cantonok  állottak  ki  Vakmerő  Károly  ellen  nagy  gyalogsági  ba- 
tallionjaikkal  —  hol  több  ezer  dárdás  ember  sorakozott  egyetlen 
carréba.  Ellenben  az  absolutista  Nagy  Fridrik  összetett  s  tago- 
súlt  hadrendet  hoz  be,  annálinkább  a  franczia  centralisticus  res- 
publika és  császárság.  Nálunk  ^g^  Hunyady  János  és  Mátyás 
\\vyeX  azemélyök  tekintélye  által  képesek  voltak  meglehetős  enge- 
lelmességet  biztosítani  (bár  nem  mindig),  s  azért  egész  hadi  mü- 
''észettel  alkalmazták  az  ősmagyar  összetett  csatarendet ;  de  Mo- 
hácsnál 30  évi  zilált  kormányzás  után  lehetetlen  volt  mást,  mint 
\ZL  idegen  mintájú  tömeges  fölállítást  kísérleni  meg.  — Szórúl  szóra 


710         A  MASTJkS  BADRteTtBXSHn  A.  TIZÍKKK  KOK\&A?i 

az  Uvttet  a  mi  Siká^oljBil  —  móA  ott,  a  ritéz  >ciirioruk(  tco- 
tek  oda  éli>3;»^,  aztán  «  »dijBMgtot«. 

AnuTÍ  áJi,  hog7  csak  a  t&ntirí  batalom  teljessége  meDctt 
lehetsé^eG  egr  összetett  hadrendet  sikerrel  ti*^Tn4ln;  ^i  Btia 
lekben.  Vert  lia  a  knlőabózü  hadtestek  működése  nem  a  l«gpoot»- 
sabbao  öí.'zeT&gö,  hasztalan  nemcsak  a  braTOur,  bauem  egf-ltt 
alvezér  jel  EfT^ii^ge  i:..  Egy  ^ÓTal  Összetett  csatarenditél  foUvtita 
engedelmr.-sKcg  conditio  sine  qua  ood. 

A  hadrend  minőséén  kirúl,  melraek  mülhatlau  fdltűlek 
rolt  a  vezérlet  ogysége,  a  hadi  szokások  közül  müg  a  küretkczik 
bizonyítják  a.  hatalom  nagy  mérrü  össziMtiitositását : 

A  »turk*-ok  nehezebb  podgyásKukat  egy  küzős  helyre lettíi 
közÖB  őrizet  alatt  a  hadrendtől  vagy  jobbra  vagy  balra.  Bi 
nyulcz  külön  nemzetség  s  külön  vezérlet  van,  nyolcz  külön  lieiTi* 
tették  volrui.  Továbbá  azt  mondja  róluk  Leo  cs&szár.  hogy  ml* 
az  ellen8(:gct  üldüzöbe  veü/.ik,  nem  gondolnak  a  zsákmf^jnjsL 
mlg  szét  nem  verték  az  ellenséget.  —  Bezzeg  az  oly  lazán  <>$:» 
tartö  és  nem  engedelmeskedő  hadak,  minők  a  keresztyén  koiép- 
kuriuk  voltak,  többször  vesztettek  cr<atfikat  egyos  segédcsapatok 
viifty  íilfiliiii  :l  liiMuzüMok  kapzsisága  miatt,  nehogy  mások  keií- 
lir  jiismin  ii  |irí'(la.  Ügy  kell  lenni,  hogy  Árpád  idejébt-n  a  isik- 
iriáiiy  kii/nifíjoii  volt,  a  hadsereg  egységét  képviselő  vezérnek 
iLiliitolt  ál,  i-M  hiigy  ennek  bírói  hatalma  volt  a  kiosztásban,  mdj 
a  liiiliifí  ti-riiiÖNzeteazcnut,  nem  lehetett  egyunlö  osztozás,  még  u 
egyi'H  liailii<sli-kri'  nózve  sem,  nemhogy  egyénenként.  Mert  u> 
eHiipiit  i'öi/,  im-ly  [lodgyász  fedezeten  volt,  nem  rószesültietetl 
iiK.vaiia/on  jutalomban,  mint  a  mely  nagj'on  kitette  és  kitüntftu 

Vf'giv  iii'tii  i'lhaltgiitjindó  jele  a  fegyelemnek,  a  mit  i 
-'l'iiktiki'i'-k  liiltiinöscii  kiemelnek  a  magyarokról,  hogy  tervÖb* 
iiiiHvnii  liii>k)i;iii  tiiiiják  tartani.  Nemcsak  arra  vonatkozik  nt 
liiigv  !i:iSi;i!  iii'm  iirnl,ják  l-I  titkaikat,  liauL-m  hogy  frftel  seoi. 
Ni^iiii^iik  ii/t  ziUja  ki  í-í,  mintba  holmi  tábori  országgyóUt 
iliniliilti'  Miliia  i'l  a  ('Hittatvrvet,hauem  kizárja  a  parancsok  kii4- 
Időben  vall)  iionUllanMágut  is. 

A»uiban  liitiii  foRJuk  más  kézzelfogható  jeleit  is  az  egyfd- 


BÁLÁMON  FERENCZTÖL.  711 

uralomnak,  midőn  a  fenirt  hadirendet  működésben  fogom  föl- 
mutatni néhány  emlékezetes  nagy  ütközetben. 

Különösen  a  hadirend  s  a  hadi  szokások  odamutatnak, 
hogy  a  monarchia  meg  volt  alapitra  még  pedig  széles  hatalom- 
körrel  Árpád  alatt ,  —  s  nem  veszélyeztethette  azt  a  nemzet- 
ig vélt  nyolczféleség.  Kiskorúság  vagy  képesség  hiány  ese- 
tében ott  volt  helyettese)  a  gyula ,  —  s  ha  igaz ,  hogy  Zsolt 
kiskorú  volt,  mikor  a  fejedelemség  rászállott,  bizonyos  más 
felöl  az ,  hogy  a  nemzet  vezérlete  csak  oly  kitűnő  maradt,  mint 
azelőtt  volt 

Azonban  ha  Árpád  és  fejedelem  utódainál  csak  a  korona 
hiányzott  a  királyságból ,  mégis  egy  lényeges  gyengéje  volt 
vagy  csak  későbbi  időkben  fejlett  ki?  Nem  volt  biztosítva  a 
következési  rend ;  sőt  volt  rá  eset,  hogy  a  család  rövidebb  időre 
ki  volt  zárva  a  főhatalomból.  Négy  generatióval  mintegy  130 
évvel  Árpád  halála  után,  meg  van  szakasztva  az  Arpád-ház  örökö- 
södése. Pedig  koránt  sem  kihalás  miatt.  Mert  Sz.  István  utolsó 
éveiben  vap:y  négy  Árpád-fi  volt  életben,  s  legalább  ketteje  ké- 
sőbb kitűnő  képességetmutatottaföhatalom  betöltésében.  Egyiket, 
ki  börtönbe  volt  zárva,  megvakították,  a  más  három  száműzve, 
az  országból  kikergetve,  bujdosott.  Pedig  nem  is  a  nép  szabad 
választása  lép  az  öröklés  helyébe.  Mind  az  öröklés,  mind  a  szabad 
választás  elve  félretételével  egészen  byzanti  stylben  (még  a  szem- 
kitolás sem  maradt  el  belőle)  palotai  és  zsoldos  forradalom  tesz 
királyt  a  magyar  trónra.  Csak  egy  nép  -  forradalom  segé- 
lyével volt  képes  a  törvényes  örökös  hozzá  jutni ,  s  ezzel  meg- 
menti az  ország  lételét  és  függetlenségét.  I.  Endrének  hittak 
ezt  a  kitűnő  politicai  férfiút  és  hadvezért ,  a  kit  később  öreg 
napjaira  öcscse  idegen  katonáinak  patkója  tapos  össze  a  csa- 
tatéren. 

Azonban  az  a  meglepő  tünemény,  mely  I.  István  halálát 
követi ,  bizonyítja  a  központi  hatalomnak  oly  tülságát,  mely  a 
byzanti  absolutismust  megközelíthette,  s  mely  még  száz  év  múlva 
IL  István  alatt  is  félelmes  színben  mutatkozik. 

A  Sz.  •  István  halálával  bekövetkezett  belzavaroknak 
egy   nevezetes  jellemvonása,  hogy  az  összes  állam    független- 


71S  A  HJAVAB  ilM>tT4BTÜKTmB  A  « 

aéf/Ü  vesEilTeitetilf  ogyaD,  de  egT^éget  t^jcttég^  nea 
arról  szó,  bog;  az  ország  ez  ragj  sms  rtse  levAljfek  i 
taitérőL  Fét«  {■<>  Aba  Dein  o«ztOKiak,  sem  nA«  assl,U7 
tendaiu  f&l  nem  üli  fejét  Sf^  pedig,  ha  uelótt  90  íttvI 
Koiutantín  tr,  külön-külön  hét  kis  királjonk  lett  rolnm  1 
ki*  onz&ggal  és  iiemzetecskékks].  kiütötte  voloa  ax  k«( 
halottaiból  ía.  Még  nagyon  ts  üj  lesz  vala  a  sir ;  ^ort  I 
IftTán  ar^od4ga  alatti  egy-két  nagy  XixaAMs  csakag] 
lett  volna  egyéb,  mint  a  régi  örökös  rajdaságok  életj 
hatalnuu  életjel  volt  arra,  bogv  niegájolhasson  a  gyűlöli 
lom  düledező  &llapütj&b&a.  Soha  jobb  alkalom  frre !  . 
Ufesrölszó  bíDcs.  Az  orsz&got  kegyetlen  belb&boiú  áolji 
iUltjftk  még  a  pogáuybágot  is,  elkergetik  a  p^okat ;  a  ^ 
kmbAborti  az  orsz&g  fiiggetten&^gére  már-nUr  halálos 
mérendő;  de  ax  oDtzág  6s  a  föhataloto  egysége  megtilji 
ezen  legnagyobb  /.ivatarban  is. 

H(^  Mugyarország  valamennyi  hasonló  nagjsáj 
nagyobb  állam  közt  Európa  legegységesebb,  és  hogjr  üg 
jam,  logeentraliiH&Uiibb  állama  Tolt  —arról  niiDdenld  i 
zödlictik,  a  ki  a  k'ii'.éiikoriiak  egy  históriai  atlaszát  végi; 
({iiljii.  K»  ezen  egyaég  ounan  datálható,  mikor  a  magjarc 
U;k  uz  ofHz&gbit 

A  királyi  hatalomnak  uz  Árpád-Láz  korában  a 
viirHitiiytárMa  viill:  a  királyi  ocs  s  ii6ha  a  királyfi.  Ei 
(ieMttii  ~-  mtg  ]ie(liií  az  ükkor  mindig  IruJition  alapul 
—  uz  oi-Hzág  bizonyos  részét  (Béla,  harniailát)  követel 
Koknak. 

Mintliogy,  a  mint  látni  fogjuk,  a  régi  magyar  hí 
Í'H  Így  a  hadi  rend  is,  legkisebbet  sem  változott  Sz.-Iství 
liiltchrljlik,  liogy  an  ország  bizonyos  hányadával  együtt 
egy  )('t(Mii(tN  rí'bze  l'ölötti  vezérlet  is  megillette  a  királyi 
giít.  H  CHakugyan  Béla  berezeg  vezéri  szerepet  viszeii  az  1 
(ilalti  iiitveiíetcs  védelmi  liáborüban,  mely  századokra  mt 
HzomHzéiluinkiit,  hogy  a  iiémel  császárok  ÖsHzee  ereje  csal 
kőzni  jöhet  Magyarországba,  ha  a  nemzet  vezérlete  y 
ben  van. 


SALAMON  FBRENCZTÖL.  »  713 

Ha  a  királyi  hercxegek  követelései,  melyek  majd  mindig 
eOentétben  álltak  az  ország  érdekeivel  szintúgy  mint  sokszor  a 
királyok  és  királynék  szülői  érzelmével,  —  úgy  hogy  Sz.-István 
és  korában  Kálmán  száműzéssel  s  roszabbal  is  takarították  el 
E  praetendenseket,  (minek  előbbi  halála  után  oly  rósz  követke- 
tteei  lettek)  másfelől  bizonyítják,  hogy  daczára  a  Péter-  és  Aba- 
file  abnormitásnak,  a  dynasticus  érzet  túlsúlyban  volt  Még  Ar- 
p&d  idejében  a  királyi  berezegnek  úgy  látszik  nagyobb  szerep 
adatott,  mint  az  ország  bármely  más  főemberének.  Erre  mutat, 
hogy  Árpád  a  bolgár  háború  vezetésére,  a  mint  emlitém,  fíát 
Leventét  küldte  volt. 

Árpádnak,  —  Konstantin  tanúskodik  róla  —  elég  fia  volt 
arra,  hogy  magát,  és  a  gyulát  meg  karchast  odaszámítva,  hét 
hadtestet  vezérrel  lásson  el,  s  ne  legyen  szüksége  az  úgynevezett 
nemzetségi  vezérekre.  Mert  alkalmasint  csak  a  keresztyénséggel 
jön  be  az  a  szokás,  hogy  a  királyi  herczegeket  száműzzék  vagy 
szemök  világát  vegyék. 

Annyi  áll,  hogy  az  Árpádok  hatalmát  nem  holmi  vajdák, 
hanem  a  királyi  berezegek  korlátozták,  —  minek  temérdek  hát- 
rányai mellett  az  a  nevezetes  előnye  megvolt,  hogy  a  túlságos 
hatalommal  szemben  kifejlesztette  a  nemzeti  autonómiát,  az  al- 
kotmányt —  Mert  a  magyar  alkotmányt  nem  ingyen  kaptuk, 
nem  a  vérszerződés  adta  nekünk  készen.  Számos  harcz  és  belvi- 
szály közt  fejlett  és  szilárdult  az  II.  Endréig  is.  Nem  elég  régi-e 
váljon,  ha  csak  az  1222-iki  bulláig  viszszük  föl  eredetét?  Ez  már 
legalább  valódi  documentum,  ha  újabb  is,  mint  a  vérszerződés. 


VI. 

COMBINATIÓK  A  POLITICAI   ÉS  TÁRSADALMI  OSZTÁLYOKRA 

NÉZVE. 

A  nemzetségi  rendszer  épen  tagadása  az  államiságnak ,  s 
^ele  egy  állami  hadseregnek  is.  Mert  csak  a  római  C8ászái*ság 
itolsó  századaiban ,  s  ma  az  állandó  hadseregek  behozatalával 
olt  külön  választva  a  politikai  szervezet  a  katonaitól.  Különben 


7t4  AUjUmáMMtl 

bterM  "ISJ^u*  m 

4f4itnw).  1T*1B  k«0  mm 

rh,  bngy  s  metf  otfmű  a  ^tm4 

Itt 
UlAlt4k  Akel  An>M 
MTI  iijiica  o^.  adfnH  a 
vnliu,  amk  máUk.  Itt  hét  i 
bftgjr  *  iánaJdoM  (s  poiStiei 
valL 

Mit  tnwk  röIok  »  IX.  otaaSbA  kgIstofaKU  fccrfaaLt 
ItyüSDtt  tTftktíkák?* 

»Pcietkiiek  (anardik)  és  kÜaSaiten 
urni  híuli  rcnr]«t  (taxin)  nem  iiwenwfc,  tc^  « 
vd  iNüfi  gundalnaik ,  sem  pedig  nmtatn  nem  nerifc  K^ohil  k^ 
jmtKí  ím  tík  hclf  m  —  Hanem  «rdAkbe  bajnak,  a  lu  na^  c^ 
■)<'j({Úkr(!  van,  mert  igen  jól  tadnak  szoros  belrekés  lud&k&ai 
MÍTtrl  yAikíi;\i:  vélemény  uralkodik  közöttót  ftan&csknzSj^tkba) 
viiKy  nji'K  m-m  tudnak  egjezni.  vagj  ha  me^egreitt-k .  a  haUr^ 
/iit'ikut  ft/(iii[ittl  Jtth&cjAk,  niivel  miudenkit  m&s-m.^  nézet  Mkr- 
'II,  H  (-ityik  nem  iikur  t-ng^delmeskediii  a  mAsíknak.. ..  Eriiig 
li'fi,  0  riolii!/.i:it  licjK/iifi-rlietö  tavak  és  mocsárok  közt  laknak.  . 
A/  fWftf.i-KUf'i  m-hczcTi  jíirható,  szoros,  s  mentül  töl>li  rqtfii 
li('lyi-ii  ".WTclDok  megütkijziii.í  ') 

K/'t  ki'iiinyn  knpjün  kívül  fn-kézíijat  Ua.'iznáJtak.  tohU  w^ 
viiliiiiii  íTíÍHi't,  liiiin'm  nyilaik  begye  gj'orsan  ható  iníT€í;gpI  i"'' 
iiidvi'iílvc.  A  vliílic  ii/'liíi  nyakig  állva,  hová  az  ellensíg  nfo 
l4.>v<>l.li.'ttii,  ir.tlflk  veh. 

Ilim  "Ky  valfuli  kííji  a  még  nemzetségi  társadalmi  str- 
smríhiiii  í'líí  ní'prftl.  Szímiosabl)  tilrzHek  nem  birtak  egjcUí- 
t>«iii  /<N  nKyi-Mnhii.  Annálfogva nenmzámlt&sb/il, hanem  t&ns.%i]aku 
Hi(ilkNr'giiMHi''KhAl  folyt  az  a  f^'gyver/etiikhöz  ogészen  illő  haramod. 
Minlym>k  íiyiiianthiin  voaíélyességét  közelről  ismerték.  Kende*  li*l- 

M   MHiirlklo*   878— 2711.  1. 


BaLAUON  ferencztöl. 

Igekot  m&r  sokszor  tettek  tönkre  ilj  minden  !íKaba,ly  nélküli 
amöddal.  Monteaegro  máig  sem  sokban  hiizudtulja  meg  a 
bi  rajzot.  És  ezen  rajz  törtónetüiik  nagyon  homályos  lap- 
i  isi  vet  vil&got,  Ifibbik  közt  a  honfoglaláséra.  Mert  a  ííinteli- 
íkb6l  tudjuk  már,  bogj  a  sxlávok  harczmódja  nem  volt  más, 
t  a  mit  ma  ffufi'Ula  liarcziiak  neveznek.  Ujabb  időben,  kivíilt 
r  nyomán  ez  a  vélemC'ny  kezd  uialkodni :  Minthogy  Árpád 
kíjöviítelekor  Magyarország  terültítén  más  államról,  mint  Szva- 
lopluk  Morári&járiil  nem  tudunk,  s  ez  is  épen  magától  bom- 
l&snuk  inddlt,  a  magyaroknak  semmi  erőfeszítésébe  som  kerUlt  a 
i  mai  földjónek  meghódítása.  Azonban  nagy  félreértés  lehet 
^ben. 

Valószínű  az,  hogy  a  magyarok  sokkal  könnyebben  elháu- 
[ftttak  a  velők  tán  nyill  csatába  bocsátkozott  morvákkal,  mint 
pon  Rzftmtakn,  apró  cseprö  szláv  nemzetségekkel,  melyek  a  fel- 
i  s  talán  Erdély  zeg-zugaiban  és  az  alföld  nádasai  közt  mint 
|Iön  társadalmak  az  egymás  közti  guerilla-harczokban  jól  be- 
Jíorolták  míLgokat  priuiitiv  fegyvereik  használatába. 

A  Bzlávokuál  társadalmi  állapotjuknál  fogva  nem  fejlöd- 
ítt  ki  egy  eríis  hadsereg  s  crös  állam  eszméje.  A  hol  n  gy 
tjedést  nyert  az  köztök ,  ncclimatisatió  volt ,  idegenek  Ultet- 
és  nevelték  fői.  így  a  dOli  szlávsághoz  egy  ugor  fajbeli 
nzet,  a  bolgár,  hozta  be  a  Vnlgu  tájáról  az  államiságot.  Az  a 
klAnös  történt  itt,  hogy  a  bolgár  bele  olvad  nerazetUega  azlávba. 
I  hogy  ezen  déli  i4zlávokuál  lehetséges  volt  a  tczár*  (caesar) 
Üva  s  az  államiság,  azt  a  magyarral  rokon  vegyilletü  s  egészen 
isonlö  szervezetK  bolgároknak  köszönhetik.') 

Kpen  ez  áll  az  oroszokra  nézve.  Csakhogy  ott  egy  germán 
L  normann  szervezte  először  állammá  a  széthúzó  szláv  tör- 
leket,  hogy  maga  nemzetileg  szintén  beolvadjon  aztán.  Kevésbé 
lierttlt  a  bolgárokéhoz  és  magyarokéhoz  egészen  iiasouló  szer- 
»tG  avaroknak  a  magyarországi  szlávok  közt  meggyökerez- 
ralami  kevés  államiságot ,  minek  oka  a  né{>ek  geographiai 
lielyezésében  keresendő  talán,  hlogy  a  türk  íaj  mennyire  kivált 


')  Jiieifk    Koustantio  könyve  (>Geechithte  der  Bulgureu*  Prag, 
llBTG.)  semmit  aera  derít  ki  uly  világoaaa,  miut  ezt  az  IgíLZságot. 


-iitriilifcTitii 


f^mi 


««      IffAT     fajbtíiilgliffc 


M  P«ta«tft]r  itt  tgy  Bigr  aÜT  I 

tAN  luc,  hoifj  nrtg  s  nlÉnfad  aa 
*7k7.  in'm  n»\mA  Icf6fc  volt  a  «er 

IfiltcT'-lfltAlt  maJ  Msgymrondvn 

mmIi  /-AZftk'Djugiiti  6<  dtí-Ajvj^ 
n)(ri[«tli'iiDl  mlAini  prímitiT 
t^i>%T%\t\t\aSihfí  ftUktaUn  ma 
nfcTMb  rily  noRjr  luinzrtekké  (f;«flAlDe^  *''"4iif  Hit  «  mI- 
f(iif  ImlftAr'ik,  koxarok,  bcMnjrók,  nigjank  és  danái  bel^tnk^ 
K/í  (ikn  u/.,  li'iKy  Rgeknél  a  dap-rcndsaemgk  ■  *örm  »  w 
W'l*/';/Í  Mxtrii'k ,  mi  tiujdaa  kétsígkíTŐl  n&Iok  is  negvolt,  air 
i<-nit\n  MK'K  kt'IUttl  K/Jiiiiii  f,  —  4  heljébe  nacjobb  potiticti* 
liiil'ifiiit  \tiif>l-v,'^\t  filloltak  eló. 

A  H/l/iviik  f(!,j|i"n]<'mi  türténetébeu  bi&nnott  e^  ^u>tiiia 
'■K-lyiii  II  [Miv'Wtl  iiK*>r-tiiin  nt-pek  kerekül  mentek.  UiMbwi 
uiífi.y  riiiininfiktiiiri  i^n  iiiftr  mint  cj^yesit^tt  liAUlom  t^Ct^k  m^  «f? 
pi«l  lia/íiliM  v/indorlíiNaikut.  A  Cflta,  nimet  fajbeliek,  <  ai  if*- 
Ilik  vriiiiltiHfuaai  viliig  rüxkiWtati')  eaeni&nfek  voltak.  A  cia- 
liiiri'k,  (('■'l"il<i  l<>ri((')l>iinliik,  liunDok,  avarok,  iDsgyarok  k5ltűi- 
liiiilt«.iii,  rxiii  "iiliiiirilmu  Ulrtéiitek,  minta  szUvokéi,  kikről  W 
|Vi||i')ili  atiii^il  tiidiiiik,  liiif^}'  ax  avarok  egy  restöket  minlegv  n^ 
Vdl  li<|ii]ill<>tK'k  lic  ti  hyxanti  liiiotfalom  területére.  Egyswr  c*' 
lU  IhIaIih  6ki-t  f(  inrt/inrt  -  a  senki  som  tudja,  raikor.  faonun 
Jtttck,   Mert  (íjty   krll  lenni  —  vílndorliisaikban  kis  csap*- 

Inkk^nt  /<•.  ii|>rAtik('Ml  .  tnitxlou  föltUnís  nélkiil  hazciiltiik  odibb 
\  litil  (1/   Atilla  ílltal  mogkoziliitt  nag>-    néptorlótUseiiy 
1  i'xiik  aiiii/il  níLJKyohl)  hézagokat  hagj-ott,  az   llres  t«*- 


SAtAMON  FERKNCZTÖL.  717 

léten  az  egyes  törzsek,  mintegy  azon  elvnél  fogva,  hogy  »natura 
horret  vacuum<c  beszivárogtak.  Mentül  inkább  be  lehetne  bizo- 
nyitni,  hogy  a  IX.  században  Magyarország  közép  és  keleti  ré- 
szeinek több  ezer  négyszögnyi  területén  nem  volt  egy  magáról 
életjelt  adni  biró  állam  is,  annálinkább  valószínű,  hogy  az  hem- 
zsegett a  szláv  törzsek  szám  nélkül  való  csoportjaitól. 

Az  a  különbség  volt  köztök,  és  más,  a  clan-rendszeren  már 
keresztül  ment  nemzetek  közt,  a  mi  a  vad  venyige  és  a  sorokba  ül- 
tetett, megmivelt  szőlő  közt.  Utóbbi  a  hová  ültetik,  ott  marad, 
s  tovább  ültetése  rendszeres,  gondos  munkába  kerül.  Az  előbbi 
idomtalan  ágakat  bocsát  ugyan,  de  ezer  meg  ezer  ilyen  körül 
bálózza  s  néha  elnyomja  a  százados  csert,  a  délczeg  fiatal  egerfát 
—  mint  a  szláv,  a  görög  és  bolgár  államot,  —  és  a  hol  ily  tá- 
maszt nem  talál,  sürü  szőnyegként  borítja  a  mogyoró  és  galagonya 
bokrokat,  —  mint  a  szlávok  azon  árva  néptöredékeket,  melyek 
az  avar  birodalom  elenyészte  után  netalán  még  itt  vegetáltak. 
Nem  irtja  senki,  mert  gyümölcsöt,  bár  fanyar,  de  mégis  csak  te- 
rem. A  szlávok  roppant  elterjedését  és  fölszaporodását  talán 
épen  ezen  senkinek  sem  sokat  ártó,  s  föltünés  nélküli  szétágazás 
fejti  meg.  Nem  vándoroltak,  hanem  lépésről  lépésre  kúsztak 
szélylyel  mindenfelé.  A  hódítók  ellen  nem  lázadtak  föl,  hanem 
lassanként  behálózták.  Ne  vegye  senki  nemzeti  kisebbítésnek; 
csak  a  dolog  megvilágítására  élő  példa  rá  az  oláh-czigányság, 
mely  ha  bejöttekor  egy  pár  százezernyi  lett  volna,  Európa  na- 
gyobb felét  kétségtelenül  behálózza,  a  nélkül,  hogy  nemzetek  és 
kormányok  észrevették  volna;  s  különösnek  tetszik,  pedig 
természetes,  hogy  az  ily  törzsszerkezetü  nomádság  jobban  meg- 
tartja nyelvét  és  szokásait,  mint  a  nemzetté  összetömörült  nagy 
tömegek. 

Ha  valahol,  itt  mutatkozik  a  népvándorlások  egy  átalános 
törvénye,  melyre  világtörténészeink  nem  figyeltek  eléggé.  Wie- 
tersheim,  ezek  történetében  közel  jár  a  dolog  lényegéhez,  midőn 
megjegyzi,  hogy  valamennyinél  monarchiciis  formát  találunk.  De 
nem  hat  bele  mélyebben.  Pedig  a  lényeg  az,  hogy  nagy  néptö- 
megek vándorlása  lehetetlen  máskép,  mint  szigorú  rend  és  fe- 
gyelem mellett  —  s  ennek  fenntartásához  első  kellék  tagadhat* 
lanúl  egy  főparancsnok.  De  ez  csak  egyik  része.  Múlhatlanúl 
Századok.  47 


718  A    MAGYAR  lIADItÖRTfeNKTITGZ  A.  VEZfcBKK  KDRÁIIAH 

Bzilkségee,  niiiit  minden  emberi  egyesülésnél,  hogy  a  folsteditt 
sokfóle  iiéptörza  és  kis  fejedeleni  leinontijon  szereplé«i  v^jioik 
és  autonómiájának  igen  nagy  részéről.  —  Totábbi  a  rend 
nem  rend  bizonyos  egyenlőség  s  symmetricus  folosztás  nélkül  A 
'''k   azelőtt  minden  kis  völgyben  \a-gj  tó  mellékén  küiöo  éleW 

<ek,  H  egyik  negyven,  a  míisik  négyr^zíiz  H&trat   ué{ie:<ltMt, 
Undorláfi  alntt  nagyobb  testekbe  osztatnak,   s  ezek  s&tor  «>■ 
a.   vagy  a  fegyvcrfogliatök  száma  kőrülbelöl  egyenlőre 

k.  A  kik  azelőtt  közel  voltak,  elszakadnak,  s  a  t&vol  wltík 

izekeriilnek.  Egymástól  ' '  nyelvek,   szokások,   népfajok 

Terednek  őszsze  b  válnak  eg      ,-é  —  illetőleg   beolvailnak 

etrevalúbb  nemzetségbe.    Á        )váiidorlás    az   apróbb  nJpci 

ogyesúléísét,  a  nemzetek  megalai     .  tsát  mozdította  elő.  —  Bol^b. 

Kozür,  Besenyő,  Magyar  már  ra  nd  átestek  volt  egy  nngy  igJ* 

sltő  vándorláson,  mikor  egymás  szomszédjaiban  lak&nak  naú 

Oroszországban. 

Nemzetségi  szervezet  mellett,  mint  kimutattam,  nem  !«• 
vala  lelietséges  oly  hadsereg,  minőt  még  a  TX.  századbvi  !^' 
mutatott  a  magyar. 

De  ha  a  magyar  társadalmi,  politicai  és  hadi -rend  n-'í 
nem  férhetett  semmi  tekintetben  a  nemzetségi  rendszerrel.  í  aIjoí 
miben  állott  hát  az?  —  A  byzanti  Taktikák  ily  minutiákha o^ 
avatkoznak,  ^  hnneni,  mint  láttuk,  közvetve  tagadják  a  ncnufl- 
ségi  rfndszer  lételét.  Máshnnnan  kell  vennflnk  rá  az  adatnksi 
melyekből  combinálhatjuk,  hogy  volt  nálok  ebben  is  rend,  csú- 
hogy  más,  mint  a  mit  eddig  ráfogtak  csupán  az  emlékek  ^» 
bizonytalan  kifejezéseinek  alapján.  Itt  segítségül  vcsxetB  U' 
iÍgH:eh<i»nnlíl>''  etlm"iii-iiphiiil.  Más  positiv  alapunk  nincs,  s  alíjltf 
le^z  ezután  ia. 

Azok  az  igin  tiszlt'letrt-  méltó  történet  és  oyelvbüfir*^ 
kik  eddigelö  a  magyar  nemzet  hét  vezére  és  hét  nemzetsf-gf  rlai- 
t'zerri  autonómiáját  kivívták,  igen  könnyen  elfogadnák  kővi'tkfi- 
tetési  modoromat ;  mert  ugyanők  hitték  és  vallottAk  leghatlrv 
zottabhan,  hogy  besenyő,  kdn,  lalán  a  bolgár,  söl  még  mi**^ 
js  egészen  egy  és  ugyanazon  nemzet  volt  a  magyarral,  még  nj^ 
vében  is.  Énekkel  szeuibeu  tehát,   ha  azt   az  eljárást  kAiclA 


dALAMÖK   FERÉNCZTÓL.  7l9 

hogy  a  kozár,  bolgár  és  kún  szervezetből  hímet  varrok  a  magyar- 
ra, azt  gondolom,  legkevesebb  ellenvetést  sem  tehetnek. 

Én  annyira  nem  tudnék  menni  a  magyar  nemzet  rokonítá- 
s&ban,  mint  ők.  En  csak  azt  állitom,  hogy  ámbár  az  előszámlált 
népek  más-más  nyelvet  beszéltek ,  de  nagyjából  ugyanazon  ele- 
mdLből  kevert  nyelvök  volt.  A  régibb  finn  elemek  kisebb-nagyobb 
mértékben  elegyedtek  a  török  elemekkel.  Ez  azonban  csak  egy 
része  a  dolognak. 

Igen  sokat  nyom  az ,  hogy  a  fejlődésnek  és  civilisatiónak 
ugyanazon  fokán  állottak ,  nemcsak ,  hanem  sokáig  szomszédok 
Yoltak.  Gyakran  közös  vállalatuk  volt ,  s  egy  ideig  a  magyarok 
—  mint  a  byzantiak  értesültek  —  kiegészítő  részei  voltak  a  ko- 
zár  birodalomnak  is.  Végro  —  a  mit  az  olvasó  eddig  is  sok  pél- 
dából láthatott  —  ezen  népeket  a  IX.  századbeli  görög  »Tak- 
tik&«-k  annyira  egyféle  szokásúaknak  tartják ,  hogy  hol  türk-  és 
ayar,  hol  türk  és  bolgár  név  alatt  foglalják  össze.  Úgy  kell  lenni, 
bogy  az  annyira  ismeretes  és  igen  rendezett  hadseregü  kozárt 
azért  nem  nevezik  meg ,  mert  még  a  türk  név  alá  foglalják.  A 
besenyőkről  a  IX.  században,  távolabb  esvén  a  Fekete-tengertől, 
kevesebbet  tudtak ,  vagy  azok  közé  számították ,  a  kiknek  még 
nem  volt  akkor  rendezett  hadsercgök ,  azaz ,  a  mi  előttem  egy, 
—  még  külön  osztályaik  nem  egyesültek  volt  közös  vezér  alatt. 
Hogy  ezek  a  népek  igen  kegyetlen  harczokat  folytatnak  egymás 
ellen,  az  úgyszólván  mindennapi  dolog  a  históriában,  hogy  szom- 
szédok és  rokonok  gyakran  irgalmatlanabbak  egymás  ellen,  mint 
a  merőben  idegenek  iránt.  Aztán  mikor  azt  olvassuk,  hogy  a  ko- 
z&rok  minden  évben  háborút  folytatnak  a  besenyőkkel,  s  hogy  a 
magyarok  hol  egyikkel,  hol  a  másikkal,  föl  kell  tennünk ,  hogy 
ugyanazon  életmód  mellett  eltanulták  egymásnak  minden  hadi 
előnyét  s  a  szervezetet  is,  mely  pedig  belevág  mélyen  a  társadal- 
mi és  politicai  szervezetbe. 

Föltűnő  az,  hogy  a  besenyők  nagy  pusztai  állama,  szintúgy 
mint  az  etelközi  és  pannóniai  magyar  állam,  sem  több  sem  keve- 
sebb, mint  nyolcz  úgynevezett  nemzetség  volt.  Az  véletlen  lehe- 
tett ,  hogy  besenyő  és  magyar  sokáig  szomszédok ;  de  hogy  egy- 
szersmind véletlen  volna  a  hadsereg  és  nép  ezen  oly  hasonló 
fftlosztása  is ,  az  már  nem  valószínű.  Ha  pedig  nem  valószínűi 

47* 


TSn  K    MAIlVAll   If^nrTOílTfcSBTHE 

tilikor  (iK  Hom  r?,,  niiiitlm  ayoicz  rég  BM^cttkttSB  tfimeHÜtt- 
Jdltól  NX&i-tim9!(iU  volna  a  nemzet,  íiinf  dhaAnflig',  kgt  i 
iiitKJ'txi  klllAnbÜKft  kJNebb-nagyoMi  tOmdtet  egr  Ub^mÜ  bb- 
lom  DNHtoUn  Ti^l  n,vnkst,  nagyjából  egyenLS  rtsire.  ■JrA  soi- 
liiniriKnii  kllKhi  liiiiltoHtck  ,  a  tftburlitii  és  oUbon  b 
CRjlUt  litKi'lttaUik  bivnikAt.  Nom  nyolcz  réletlenftl 
Kitti  iiA{iiiff(  nditilii'ijAra,  liiLtKim  k-gajtgyobb  részben  tdjewa  hna» 
I  iiPiiiiEut  iliVHf^iA.ra  kell  krivetkeztetufinli,  nelT  fnfcinltiwl 
llVlHKik,  n  kf't  n^pní'l  egyforma  lúrvénj'eToll.  Ijt^bUUi  mf- 
Izmirt  Job'    fi  nngyjAbf);  Ví    hadtestekre  .ujj««jt  i:. 

Ii  \y  bMnii  kiftiiikíiHimk ,  —  nai  lokkal  ké^bli  compillln  - 
t'  whI  mm'l'inl,  n  >\M*  magyar  nemzttség  mindenike  c0hS 
nüAiiiii  ittiiititigi'iiBt  Állított  ki.  A  mim  túlozva  lebel,  mnt  flt 
hlllljtt ,  biigy  niindon  nom^ntHég  30,000  lorassal  állott  a  cnla- 
tOlTo,  tmlntt  K^xiii  NKAítad&baii,  fiz  pgész  alföldet  eHMritoU  b- 
link  (lt>»iiHrii  4il,0(IO  lnvni<t  AlKtottak  ki,  8  pzűq  f^hm  is  alkabit- 
lillit  untiyUvB  vuu.  Slu,ou(l  uly  mödoii  organis&lt  lovas,  iniBia 
niftli,VHr  rnll,  ftllamlftnn  inegs?.ftllta  volna  nemcsak-  Magyar-,  hí- 
w\i\  Níiiiit'tniMagot  is,  bEIcIo  pogíiny  európai  csfiazíirsága  mtf- 

(Ijlll    Vdlu. 

A  "■>Aiii  lílUiill,  iln  oiíjpiilíi  fiilfísztíisra  mutat.  Enlckfs  ai 
ÍNi  Imu)  ti  I.N.  H/AKjtillii-li  arab  \r(>  kerek  szAmban  beszél  a  t»- 
ftii;  liolititi'  i"t  tiitiK.vi>r  ri'jiHli'leiii  í^ltal  kiállitni  szokott  lovasuk- 
iftl  A  (iíbbi  IW,.!!*,  II  miifryar  iioiÜg  lidaz  ezerrel  jelen  mes  » 
iiiilrtti'iri'iu 

'rii\AlibA  tiulvii  van,  Imffy  Kézai  Mzerint  a  bét  iiemw-'lsíg 
liiKuiiyoo  nb>KitlAl,vyAi(i<kra  Nüakailt,  míg  pedig  szAz  nyolczra.  v»- 
Imiiiiit  H  riViii  «ríki'ly  AKyiieve/rtt  iienizctsCgek  is  íágakrai-Ki** 
iiikAiik  HKcriiit  1UH  li'lt  vidria,  sem  l<Jbb,  sem  kevesebb,  czonAgii 
xyAtiin.  K(l  it  viAninl  latsirü  wxabAlytAlansAga  mellett  is  szípm 
IcIioliK'  il.\kt^i»<n  t'íMosiIiUii:  Állott  mindenik  >ncmzel3ég<  1^ 
AfíbW,  ■>  iK.v  7  iioniwiví'g  t.'tt  105  Agiit.  Fennmaradt  3.  Ki  a  3  ig 
|i<tdíg  ti'üti  ant<m-nmgyar.  ^tm  a  8-ik  nemzutsC-get.  SrBitkugytn 
KonNlantin  ík  axt  mondjn.  a  kabarok  magok  kost  egy  főndk aUtt 
liAmm  riWbót  Állanak.  Igivx,  bagy  Konstantin  a  kabaroLnakbt- 
l'iim  'iiíiití  íir.j/iV-  i>nillli ;  ib'  bnsy  mi  a  nentBi-tsí-g.  mi  ni  A|' 
alibiin  nem   vult  Miir>/:iltiaMii;Ml<:i.   Ifiy  lult  egyeztetve  thIb*  » 


•    SALAMON    FERENCZTÖL.  721 

dolog.  Csak  az  a  bökkenője,  liogy  Konstantin  a  legelső  s 
legnevezetesebb  törzsnek  téve  a  kabarokét ,  a  legszámosabbnak 
l&tszik  tartani. 

A  besenyőknél  is  meg  voltak  az  alosztályok ,  még  pedig  a 
legtökéletesebb  szabályossággal.  Konstantin  szerint  a  besenyők 
nyolcz  nemzetsége  negyven  ágra  oszlott,  s  így  öt  ág  volt  egyben. 
Ha  Kézai  száma  ténynek  volna  elfogadható  s  a  fentebbi  magya- 
rázat is  állana,  könnyű  lenne  következtetnünk,  hogy  valószínűen 
a  besenyőknél  minden  ág  még  három  kisebb  ágra  oszlott,  úgy 
hogy  15  ilyen  volt  minden  nemzetségben,  s  a  magyarnál  minden 
3  kisebb  ág  tett  egy  nagyobbat,  ügy  hogy  5  ilyen  volt  egy-egy 
nemzetségben,  s  a  kabarok  osztálya  csak  egy  ily  nagyobb  ág  le- 
hetett. 

Ha  egy  nemzetség  csakugyan  15  törzsből  állott,  s  ezek 
összesen  30,000-nyi  haderőt  képviseltek ,  akkor  egy  törzs  2000 
enabernyi  dandárt  volt  képes  szolgáltatni.  Csakugyan  a  bécsi  ké- 
pes krónika  szerint  egy  »tribus«  kétezer  embernyi  haderőt  képvi- 
selt. Azonban  Kézai  számát  nem  tartom  oly  megbízhatónak,  hogy 
többnek  tartanám  a  fentebbi  számítást,  mint  plausibilisnck. 

Mindezekből  ha  csak  annyit  fogadunk  el,  hogy  a  besenyők- 
nél nem  származás  szerinti  értelemben  veendő  a  nemzetség  szó, 
hanem  hadilag  szólva,  taktikai  egysógekül,  akkor  görög  »gené^ 
oly  forma  értelmet  nyer,  mint  a  franczia  »gens« ,  mely  egy- 
nek parancsai  alatt  álló  emberek  csoportját,  a  legénységet  je- 
lenti. 

Es  föntebb  a  hadi  rend  homlok  vonalainak  leírásában,  (a 
3.  fejezetben)  már  nagy  nyomatékot  helyeztem  arra  a  nevezetes 
tényre,  hogy  a  magyarok  egyenlő  taktikai  egységekre  osztva  álltak 
a  csatatéren,  mi  épen  ellentéte  a  nemzetségi  vagy  clan-rendszer 
szabálytalanságainak. 

Érdekes,  hogy  a  hol  Konstantin  előszámlálja  a  besenyők 
nenizetség  neveit,  azok  közt  találunk  egy  »Gryula«  (güla)  nevíít. 
Tudva  van,  hogy  »gyula«  volt  a  magyaroknál  az  ország  főbírá- 
jának  a  czíme.  Könnyen  megeshetik,  hogy  a  székelyeknél  a 
>duló«9  mely  bírót  jelentett,  módosított  kiejtéssel  épen  ez  a 
>g7ida«.  Es  végre  a  dunai  bolgárok  fejedelmi  háza  is  »DulÓ4:- 


722  A  MAGYAR  H,VDÍTÖBTÉN'ETnEZ  A  VEZÉREK    KOSÁBAIt 

nak  nevezte  magát.')  Csak  ríriutem,  liogy  a  besenyők  föeiiiliwei 
közt  előfordul  a  Géza  es  Vata  fBata)  név.>)  A  magyar  neniiet- 
ségnevek  közt  egy  Kurtu-Germatu  is  vaii.  Kürt  névelő  fordul 
az  6  bolgár  iieinesek  sorában,  fjirecek,  134.  1.)  A  magyar  Tuf 
jáii  nemzetHúgnév  igen  közel  állhat  a  kozárok  Tarchánj&hoi.  » 
a  bolgárok  TarcLán  nevű  boérjálioz.  =) 

Mindenen  részint  családi,  részint  Iiivaialnovek  megerőitt* 
k  abban,  hogy  ezen  szomszéd  népek  állam-szervezet  dolg&ba 
t     ik  csereviBZonyban  állhattak. 

Bs  most,  miután  tagadtam  a  magyaroknál  a  nemzet«('gek*t. 
mint  állami  ^s  társadalmi  szervezet  alapjait,  lássuk,  mit  leket 
nekik  tulajdonitni  a  szomszéd  népek  belszervcüet&DBk  analtfgüji 
nyomán. 

A  bolgárokról  ezt  olvassuk:  »Az  ó  bolgár  Államnak  arif 
tocraticus  szervezete  volt.  A  fejedelmet  hazai  néven  iA«it-n*l 
hittak.  A  fejedelem  mellett  a  főhatalmat  egy  tanáca  gyakorolta, 
mely  hét  előkelőből  állott. 

Ezeket  »bf}ihdex*-  és  'joíídcífs-nek  Írják  a  görögök,  honnw 
HZármaztatják  a  szláv  »boljariní,  bolerin  fnemes)  szöt,  melycsik 
az  oroszban  és  bolgár-szlávban  van  meg,  s  onnan  ment  az  oU- 
hokhoz  és  albánokhoz.  (Magyarul  boér).  Ha  KonstantinápoIvbAl 
követ  ment  a  bolgárokhoz,  ez  mindenekelőtt  megkérdezte,  hogy 
szolgál  a  fejedelem,  ueje  és  gyermekei  egészsége,  azután  a  huljw 
Tarcháné.  éa  »konartildní-é,  és  aztán  a  ftií  nwi/y  boljáré,  és  vígif 
pedig  az  öst^zea  népö*.  •) 

Ilyen  volt  a  bolgár  szokás  a  beköltözés  után  679  tájiiL  mi- 
kor nem  lehet  mondani,  hogy  legkisebb  európai  befolyás  »eM 
volna  rajta  erőt. 

Ki  van  ugyan  itt  is  a  főemberek  8-as  száma :  két  fóhivaUl- 
nőké  s  hat  föboéré.  De  ezek  nem  mint  nemzetség  főnökök  ip- 


')  MegidgjzendÖ ,  hogy  'l-ilni  a  rági  magyar  nyelvben  c^óní 
máb  L^rtelmű  volt,  mint  ma.  M^g  a  XVE.  ssázaá  irodalmilban  nea  KB 
Qgyet)et,  mint  it^tctet  vdgre  hajtani,  cxcquálul  A  bolgárok  tdaÜt'jil* 
nczve :  Jireűek  i.  munkája  VI-  fojem't  es  több  helyen. 

')  Hiinfalvy  Ethuograpliiájii  át  1.  1. 

')  Böaslei-.  1(!7.  I.  jogyz.  Taliari  után, 

•)  Jireíek  131.  1. 


SALAMON    FERENCZTÖL.  723 

rálnak,  baiiem  mint  főnemesek,  a  kiken  kivid  mind  az  ndvarndl, 
mind  vidéken  tÖbb  nemes  is  van. 

íme  ez  legalább  annyit  bizonyít,  bogy  lehetséges  volt  a 
magyarokéval  azonos  hadi  szervezet  mellett  is  egy  nem-nemzet- 
ségi, hanem  már  aristocraticus  politicai  szervezet.  S  csakugyan 
ez  lényegében  nem  ellenkezik  a  szigorúbb  monarchicus  egység- 
gely  mint  a  hogy  a  törzs  szervezet  ellenkezik.  Konstantin  császár 
ezt  írja  ugyan  a  magyarokhoz  intézendő  császári  levelek  adres- 
sére  nézve :  .  A  turkok  arcAorijaihoz  két  aranyat  nyomó  pecsét- 
tel :  >Konstantinos  és  Romanos ,  Kristost  szerető  római  császá- 
rok levele  a  turkok  arcAo7ijaihoz.« 

Ez  az  a  hely,  melyet  nyomós  bizonyíték  gyanánt  hoznak 
föl  arra,  hogy  nem  egy  fejedelem,  hanem  több  uralkodott  Magyar- 
országon a  X.  században.  Pedig  mint  mondám,  ez  a  fordítás  nem 
megbizható.  Mert  archon  tesz  ugyan  fejedelmet  is,  de  a  X.  szá- 
zad görög  nyelvén  tett  egyszerűen  csak  főembert  is,  vagy  tisztvi- 
selőt Mai  görög  nyelven  épen  csak  nemest  tesz.  Hogy  a  császár 
itt  görög  szót  használ,  jele,  hogy  maga  sem  tudta  egész  szabatos- 
sággal, hogy  czlmezze  őket. 

Igen  valószínű,  hogy  »jobbágy«  volt  hivatalos  czlmök 
mely  koránt  sem  nyugat-európai  eredetű  szó.  Sz.-István  pedig 
nem  csinálta  sem  ezt ,  sem  más  űj  magyar  szót.  Első  királyaink 
alatt  az  ország  főméltóságait  czlmezték  így,  mlg  a  királyfi 
>iiram«  nevet  viselt.  A  szó  eredete  valószínűen  rokon  a  kozár 
megfelelő  értelmű  >bék«-kel,  melyet  »bák«-nak  is  Írnak. ^)  Kon- 
stantin császár  tarthatott  tőle ,  hogy  Iródiákjai  nevetségesen  ta- 
lálják leirní  a  valódi  czlmet,  melynek  ha  kiejtését  tán  tudta  volna 
is,  nem  tudta,  hogy  írja  le  görög  betűkkel,  a  mint  az  általa  köz- 
lött magyar  nevek  orthographiája  valóban  szánandó.  Aztán,  ha 
csakugyan  nyolcz  fejedelemről  lett  volna  szó ,  nem  egy ,  hanem 
uyolcz  aranypecsétes  levél  illette  volna  meg  a  magyar  archono- 
kat  Úgy  kell  lenni ,  a  X.  század  magyar  archonjai  nem  voltak 
egyebek  a  VII.  század  hat  bolgár  főboérjainál,  egyszerűen  főurak 
a  fejedelem  kormány  tanácsában. 


1)  Huufalvy  P.  i.  m.  210  és  345.  1. 


A«*«t«aaaai 


AXÜLiiii   ■■    hmm 
tofdMil  «tt  tftofc,  »  M  a  MiOW  >£E<«Ui<^ 

HfUt  III  i<i-Bi,»»^rf  itJifcáaUr 


A  kartntrtl  pié^  kft  wk 

»  Milpr>rfc«  »  DL  wÉtaft— ,  «t  il  i  ii  1   a  nfa-  id#Htt  «^ 

>A  kuzirok:  kiréiig^  (!)  se  Mi,  snefVMMafcBak  te  fiadt- 
%t>kíak  kűCiflMégtrt  teBÍ»  hegF  auTÍ  Imst  AHH^^nrt  lö,  t 
mMUjjit  Uitokaik  MgjiÉgB  él  j^feddMÖlc  mértdut  uetintki 

hauMk  ^ttai. A  kirtlrt  loruaie  iU  10,000   Itncaliál,  r» 

aást  (rffanokbót,  kik  r«iidr«  leold  íejthea  Urtanak  lorat,  rtairi 
«l7lMld>6),  kiknek  eharU-a  a  gazdagok  kötelefttége.*  Frl- 
tlofi,  bog;  &£  arabd  ir<>  sincs  tiatAban  a  cztiii«kkd.  Ai  Isa  tnl 
tigfiz/^lTán  a  nagTrezér ,  vagvis  a  magrar  ^jula  lőtt  rolaa  —  < 
mkgi*  kir&l/uak  f  mdok)  czimnx  Épen  tnínt  latin  Írók  a  barbii 
népek  oagyait  tregalosr -oknak.  —  De  ez  még  mellékeB  kérte. 
Itt  világDH,  hog7  neincHak  arirtocraticus  sservezet  roh  a  ki»inL 
vríÍB  üllam&lfaii,  liaiicm  tgy  alapjaiban  feudális  fszerreiet. 

T'-liit  a  hadsen-g  kétfölekép  ujonczozza  magát  Egr  rtsn 
uly  /.wjIiIom,  kit  az  Mlatn  fűje  fí^et,  másik  része  oly  xsoldoe,  lot 
a.  gazdagok  fogadnak  fol  ca  /illituak  ki,  még  podig  igen  júl ; 
mert  a  miut  az  arabs  Író  mondja:  iHa  a  (kozíir)  sereg  Üsisi^ 
gyÜl,  telji'H  fegyverzctlieii  áll  ki.  minden  hadi  kellékkel,  lobogók- 
kft],  l/itidzNAvitl  ttH  tiLrtöx  p&nczél-ingbeii.< 

Vau  itt  MZÓ  vagyonosokról,  gaztiagokról ;  de  sem  tőriKt- 
röl.  >»m\  törzMfönökokröl.  Hát  a  :ízeg6nyebbekröl  miért  nim 
wtíi'f  (így  Ift,thiüik,  Ikogy  ezek  egy  része  adózott;  mert  uz  UB 
laoiidva:  *Maga  az  Isa  kezeli  az  adútt  Az  adó  pedig  ló.  titi& 
vagy  az  azon  t&jaknn  készpónzül  jAró  dríiga  prémek  lehettek, 
niiiK'i  a  mi  uklt^voloiiik  maiduriwijn.  Azok,  kik  hadi  szolgálatot 
HZtimólyoieii  nuni  tctttk,  Így  adózhattak.  Nagy  részint  ezek  >dó- 
j&hói  Allltlnitta  ki  az  l»a  az  ü  zsoldosait,  flgy  másik  osztályra* 
Híciíönyebb  Bicabad  timbereknek  mint  jól  begyakorlott  harci" 
ki'ii'Nte  kenyerét  a  fejodulem  és  gazdagabbak  szulgálatábaii.  & 

')  K6wlur,  i.  m.  ToldiiUik.  KökIÍ  HuiiWy  P.  ia. 


.SALAMON  FERRNCZTÓL.  725 

pedig  nem  egyéb,  mint  nagyjá^ból  az  Arpád-házbeli  királyok  alatti 
hadsereg,  csakhogy  fizetett  zsoldos  helyett  földbirtokkal  kielégi- 
ített  hűbéri  jobbágyot  kell  már  akkor  érteni. 

Ha  az  arabs  iró  ezt  a  magyarokról  mondaná,  többé  két- 
ség se  férne  a  dologhoz.  De  hogy  a  magyaroknál  sem  volt  más- 
kép, azt  igen  yalöszinűvé  teszik  ezen  okok :  a  magyarok^emmi 
tekintetben  nem  állhattak  a  fejlés  alsóbb  fokán  a  kozároknál, 
régi  bolgárnál  és  kunnál.  Különben  nem  bírták  volna  önállóságu- 
kat megvédeni  vagy  kivívni ;  sokáig  voltak  a  kozárokkal  szom- 
szédok, nemcsak,  hanem  confoederatióban,  sőt  Konstantin  sze- 
rint a  kozár  birodalom  kiegészítő  részei.  A  magyar  fejedelem 
Levente  elveszi  egy  kozár  főember  leányát.  Végre  a  kabar  a 
a  magyar  nemzet  kiegészítő  része  lett. 

Hogy  Árpád  s  vezér  utódainak  serege  nagy  számú  zsol- 
dosból állhatott,  nevezetes  jele  annak  az  a  félszázadig  tartó 
örökös  hadjárat  Sem  a  pásztorias  nemzetségi,  sem  a  letelepült 
feudális  élet  nem  fejti  meg  ezt  a  tüneményt.  Hogy  egy  nemzet  egész 
boldogságát  a  csatatéren  keresse,  s  mintegy  a  háborút  magáért  a 
háborúért  folytassa  szüntelen,  az  csak  a  túlságig  vitt  erős  katonai 
s  kiválóan  zsoldos  szerkezet  mellett  lehetséges.  Úgy  kell  lenni, 
hogy  a  nemzet  organismusában  volt  valami  folyton  háborúra  ösz- 
tönző elem,  sőt  az  egész  organisatió  csupán  csak  ezen  czélra  volt 
irányozva.  A  letelepült  feudális  szervezet  kiválóan  a  defensivára 
szorítkozott.  Az  ozmán  birodalomban  a  hűbéres  szpáhi,  bár  félig 
zsoldos  jellegű  volt,  nem  kezd  vala  háborúkat.  A  zsoldos  jani- 
csár és  zsoldos  lovasság  sürgette  azokat,  s  ha  háború  nem  volt, 
föllázadt  uralkodója  ellen.  A  janicsárok  azonnal  megszűntek 
volna  veszélyesek  lenni,  mihelyt  hűbéres  birtokosokká  telepítik 
le,  —  a  magyar  zsoldosok  is  akkor  szűntek  meg  Európára  nézve 
csapás  lenni,  mikor  zsold  helyett  földet  adtak  nekik  s  várjobbá- 
gyokká lettek.  V.  István  s  Kún-László  háborúit  is  a  kunok  szer- 
vezetéből fejtettem  meg.  (Első  Zrínyiek  czímü  munkámban.) 

A  vezérek  korabeli  zsoldos  kis  nemesek  letelepedése  pedig, 

ha  a  föntebbi  combinatió  nem  csal ,  megtörtént  már  a  X.  század 

utolsó  felében,  jóval  Sz.-István  előtt   Mert  ekkor  kezd  szűnni 

az  örökös  külföldi  kalandozás.     De  mint  a  Péter-  és  Aba-féle 


> 


l   MAGTAB  HADlTÖRTfcKETHEZ  A  VEZÉREK    KOrABAS 

nKjügalmak  inulatjftk,  a  turbulens  elemnek  sok  ida  kellett  lu  bj 
rond  iiiegftzokíisálioz. 

A  várjobbágjság  tisztán  feudális  volt.  A  király  külön, 
miiitogy  gítrda  katonasága  el  iioni  idegonitlietö  birtokkal.  Ile 
egész  szervezete ,  jelleme  mfts ,  mint  a  nyugat-európtü  feudalií- 
musé.  Sz.-István  t^Lát  nem  külföldi  miiit&k  után  teremtetto, 
banem  készen  kapta  a  maga  magyar  typusában. 

A  mi  a  vagyonosok  es  gazdagok  zsoldosait  illeti ,  itzokra 
uí'zve  azt  az  ellenvetést  lehet  fölbozni :  ha  már  ezen  igen  egje- 
netlen  mírlék  szerint  állították  ki  a  sereg  egy  nagy  részét,  akkor 
a  magyar  hadi  rend  zászlóaljai  nem  lettek  volna  egyenlők,  mini 
a  milyeneknek  Lao  a  csatatéren  leirja ;  akkor  oly  egyeuetleocli- 
ni'k  kell  vala  lenniök,  mint  a  hogy  a  feudális  néuíct  sereget  tün- 
teti föl. 

Azonban  ez  nem  volt  épen  i^ziikségképi  következméuy.  Mert, 
(igiiz,  Jóval  későbbi  századokból,  a  vegyes  há/.boli  királyok  korá- 
ból) tudunk  példát  fölhozni ,  hogy  egészen  a  birtokarány  leket 
alapul  véve  a  hadsereg  ki&llttásában,  s  mégis  meg  van  tartva  a 
sereg  taktikai  egységeinek  teljes  fgyenlÖ»ége.  Ezt  a  vonást  nem 
vettük  idegenektől.  A  bandorialis  rendszer  ezen  magyar  vonass 
abban  állott,  hogy  a  főpapok  ós  főurak  birtok  arányában  ^tot- 
ták  ugyan  ki  katonaságukat  (zsoldba  fogadott  kis  nemeseket); 
de  vagy  két,  vagy  egy  egész,  vagy  fél,  vagy  negyed  bandériumoL 
És  ezen  bandérium  létszáma  szigorúan  meg  volt  határozvi. 
Zsigmond  alatt  500,  IL  Ulászló  idejében  400  lovas.  A  feleketh 
negyed  részeket  aztán  a  csatatéren  foglalták  egygyé.  A  királf, 
az  ország  zászlósai  s  a  banderialisták  állandó  katonasága  voltt 
valódi  sereg,  az  azonkiv  üli  csak  accessorium,  s  soha  sem  tdl 
valami  nagy  szolgálatot.  A  magyar  csatarend  a  középkori  egye- 
netlenségek közepett  is  megtartotta  szabályosságát  1526-ig,  mi- 
kor a  bandériumok  kezdenek  lassankint  elenyészni. 

Mikor  Hunyadi  János  hadi  rendjében  és  taktikájá,ban  ol]f 
sok  vonást  látok ,  mely  világos  jele  az  ÁrjJád-korbeli  ti'aditiólt 
életben  maradásának,  vagy  legalább  fólelevenitésének  (meit 
időnként  a  külföldi  utánzására  sok  a  példa),  nem  tartom  lehetet 
lennek,  hogy  a  bandorialis  rendszernek,  ha  uem  több  ,  legalább 
azon  alapvonása,  hogy  a  taktikai  egységek  egyeulősógét  megér- 


SALAMON    FERENCZTÖL.  727 

ják  a  vagyonarány  nagy   különbségei  daczíira  is,  őskori  magyar 
jellemvonása  a  hadi  szokásoknak. 

Ha  tehát  az,  a  mi  a  kozárokra  nézve  igaz,  illett  a  magya- 
rokra is  a  IX-dik  s  annálinkább  a  X-dik  században ,  akkor  a 
feudalismus  azon  neme  volt  meg  Árpád  seregében,  mely  részben  a 
földbirtok,  részint  a  barmokban  való  gazdagság  szerint  rövja  ki 
a  hadi  szolgálat  mennyiségét,  s  valöszinü,  hogy  az  egyes  zászló- 
aljakat a  nagyobb  hűbéresek  vezérelték,  kik  állandóan  saját  zsold- 
jukba fogadott  vitézeik  parancsnokai  voltak  s  ezen  zsoldosok 
nemzetségi  minősége  szóba  sem  jött.  A  fejedelem  zsoldosai  még 
kevésbé  lehettek  egy  külön  törzs.  Alkalmasint  ennek  valamelyik 
dand^a  vitte  azt  a  szerepet ,  melyet  a  görög  taktikus,  mint  a 
vezér  saját  keze  ügyében  levő  reservát  tart  szükségesnek,  s  melyet 
Hunyadi  harczaiban  sem  látunk  hiányozni ,  holott  a  középkor 
m&s  nemzeteinél,  taktikájok  miatt,  szükség  is  alig  volt  rá. 

Csak  a  kabar  volt  elkülönzött  nemzetség ,  még  a  X-dik 
század  elején.  De  egyedül  ők  is  azok,  kiknek  külön  szerepet  ad- 
nak. Konstantinból  azt  olvasom  ki,  hogy  ők  szokták  az  első  ro- 
hamot tenni  az  ellenségre.  Görög  fölfogás  szerint  ez  annyit 
tenne,  hogy  ők  a  legkitűnőbb  része  a  magyar  hadnak ,  holott 
a  magyar  hadi  rendből  és  taktikából  ítélve,  csak  az  ütkö- 
zet előkészítői ,  mintegy  csatározói  voltak ,  s  a  legjobb  dan- 
dárok épen  nem  legelői  voltak  kiállítva ,  mint  a  görögöknél  s 
nyugat-európaiaknai  a  IX.  században.  Hadi  és  talán  politi- 
cai  tekintetben  is,  csak  a  kabarokat  lehetne  e  szerint  külön 
nemzetségnek  nevezni.  De  ha  a  sereg  valamelyik  része,  úgy  épen 
a  kozárok  közül  kiszakadt  ezen  ág  volt  kétségkívül  legfeudalisabb 
és  legkevésbé  » nemzetségi «  szervezetű. 

A  nemzetségi  theoria  onnan  is  meríti  az  argumentumot, 
hogy  Arpád-házbeli  királyaink  okmányaiban  elég  számos  eset 
van,  hogy  kiteszik  egy-egy  főúr  kereszt  nevét,  s  azt  is,  ki  volt  az 
apja,  de  azt  is,  hogy  >degenere  Aba«,  vagy  »de  genereCsák«  stb- 
Azonban  valamint  de  genere  egyértelmű  a  >generatió«-val,  úgy  ez 
egyértelmfia  nemzetséggel  Márpedig  akinek  anyanyelve  amagyar, 
tudja  mit  tesz  a  közönséges  használatban  a  > nemzetsége  szó.  Mikor 
ezt  hallja  az  ember  széltében:  » semmi-féle  nemzetségem  nem 
volt  ilyen  meg  ilyen*  ,  ezt  különösön  értik  apára,  nagy  apára  — 


T2H  A  MAtíVAB  IIAI)ITÜRrí;SKTllEZ  A  VF.ZÉB 

HZftval  a  IcHKármazáiíi-H.  —  H  valóhan  a  k<3it<'-)(kori  )&Iiu^  (;e» 
ratio  iitiiU  í'pea  az  pgyenes,  tir6l  lira  le^tzármazást  jelenWM. 
Azúrt  »de  genere  GuÜi  Eeledc,  »de  Hunt  FáKoáiK.  id«Eip 
U>!(1*  iieiii  jek'iiti  ezekuck  mindenfúle  atyafiságát,  csak  azt  ho^i 
az  illetA  amaz  Jistöl,  mint  cUö  birloko^tdl  származott  Annfini  i*- 
kjibt>  cztjelcQti,mert  a  fölUozottak  közül  Gutb  Keled  6s  Hnnt'Pii- 
nán  urak  »váh,  Ratotd  &r  pedig  ola»z  volt,  s  náloak  t«leped<<9 
maradí'kai  iii^gtartottAk  az  &n  nerét.  Nem  mondhatja  p«di| 
ücnki,  hogy  Nt'met- vagy  Olaazot-szá^ban  clao-rendsier  ttrtit'>> 
dutt.  Abbau  uz  illőben  nem  voU  .' '  il&uos  tiasziiálatban  a  oal>^ 
ni'V  Eur/ipllbiiu.  —  Ügy  látszik  a  magyarokuál,  legslább  s  i'»- 
rt'ndfiekní'l  volt  legdőszür  szok&sbau.  —  KülöDbeo  eí  sem  toH 
iiAlunk  átalános  Hzokás.  Az  esetek  száma  nem  nagy,  taely«kln 
a.  HzármazáHt  (kivéve  az  apa  kereszt  nevét)  kitéve  látjuk.  Hm- 
deiicxotro  kilUnfi  jobbágy  családok  az  ilyenek,  nem  pedig  Bilátn 
vagy  áZHÍaílag  nomád  >törzsek<  egyenes  utódai. 

Ligydu  Koustantia  császár  előszámlálja  oévszeríot  a  bm- 
gy&r  nemzetA6geket.  >A  turkok  első  törzse  a  Kahar,  miMclikiuk 
a  neve  .Vítü,  Larniadikf'  Meijei-e,  ucgyediké  Kurfij'gtmnai*t,  ötü- 
dikí'    Tnrjanu,    batodiki'    Omach^   betediké    Káré.   nyolezadi' 

Mtgfugedem,  bogy  ezen  neveket  messziről  bozliatlái 
magokkal  a  magyarok.  H  mint  látjuk,  Konstantinnak  tiii  hi- 
bártan  mondták  cl  b  maga  mi'g  iiibásabban  írta  le,  —  uagj  i^ 
szén.'  nézve  igen  bajos  volna  magyarázatot  adni,  vagy  tán  Idw- 
trtb'ü  ii.  Ntmi  is  tartozik  az  mo^^taiii  tArgyami-a,  mikor  c»l 
arról  \an  szö,  liogy  akár  miképen  iicveztftk  őket,  mimj  értfll(o- 
ben  egeneá'-k  czuk.  Mikép  nevezze  ezen  barbárokat,  kik  iniker 
egy  bncljáratliól  baza  érkeznek,  a  Ladsereg  fölosztá^ának  nwí" 
ffilelő  kerületek  szerint  szállásoló  családjaikboz  térnek  meg,  nw 
lyek  úgy  látszik,  szintén  igen  nagy  községekre  oszoltak  ?  —  K^ 
g'/.en  volt  a  szlávokra  teljen  értelemben  alkalmazliatö  igent** 
(nemzetség)  és  pbülé  (torzs)  iitv. 

Ha  megengedjük,  s  meg  is  cngodlietjlik,  liogy  még  Lne- 
diftban,  a  kozfirokrúl  valö  küliin  válás  idején  niíndfz  a  Bj«ki 

<)  ütMi  K.  M.  Ak.  Éricsitű.  mOO.  I.  k.  t34.  L 


SAlAMON  FERENCZTÖL.  729 

nemzetség  önálló  volt,  azt  mondhatjuk  bízvíist,  hogy  a  X-dik 
században  ezen  nevek  csak  traditiók  voltak  a  régi  értelem- 
ben ;  a  lényeg  elenyészett.  Többé  nem  azok  voltak  már  a  »nem- 
zetségekt  mint  régen.  Két  nagy  vándorlás  s  örökös  hadjárat  ké- 
pes lett  volna  rövidebb  idő  alatt  is  nagy  módosításokat  hozni  a 
különben  is  elejétől  fogva  feudális  természetű  szervezetbe. 

Sőt  ha  meglett  volna  is  még  Etelközben  a  szó  szorosb  ér- 
telmében vett  >nemzetség«  köztök,  azt  egy  még  a  népvándorlások 
történetében  is  példátlan  catastropha  képes  volt  megsemmisíteni. 

Etelközben,  a  hadsereg  egy  évenkén  szokásos  hadjáratban 
volt  távol  hazájától,  vagyis  azon  szállásaitól,  melyeken  a  Bűg  és 
Nesztor  pai-tján  nagy  tömegekben  szokott  volt  télen  lakni.  A 
magyarra  boszűs  bolgár  fejedelem  figyelmezteti  a  jó  alkalomra 
a  magyarok  másik  szomszédját  —  s  ennélfogva  ellenségét  — 
a  besenyőket.  Ezek  tengernyi  lovassága  rárohan  a  magyarok 
szállásaira,  melyeket  egy  aránylag  gyímge  része  védett  a  magyar 
sei'^egnek,  mely  a  család  és  tulajdon  biztosítására  maradt  otthon. 
Ez  nem  képes  ellenállani  a  besenyők  tűlnyomó  számának.  Maga 
is  elvész  s  vele  prédává  lesz  a  magyarság  egész  egy  generatiója. 
Asszonyt,  gyermeket  rabszolgául  hurczol  el  a  besenyő,  s  vele  az 
ingó  vagyont  és  barmokat.  A  mit  el  nem  vihetett,  leölte,  fölégette. 

Haza  érkezvén  a  magyarok,  s  látván  családjok  és  vagyonuk 
pusztulását,  a  kétségbeesésig  fokozódhatott  a  düh,  s  a  sokaság 
bizonyára  nem  gondolva  saját  vesztével  sem,  hangosan  kiáltha- 
tott boszúért.  Hy  végletben  a  félénk  is  hőssé  lenne.  Azonban  — 
szintén  hallatlan  ~  elnyomják  fájdalmukat,  és  boszíiszomjukat. 
Nem  a  besenyők  ellen  indulnak.  A  megfontolás,  melyet  a  ma- 
gyarban Leo  dicsér,  győzött  a  szenvedélyeken.  Mert  úgy  látszik, 
bölcs  vezér  és  fő  jobbágyai  döntöttek,  nem  a  nép  szava.  Elha- 
tározták, hogy  elköltöznek  ezen  régóta  kellemetlen  szomszédság- 
ból, hol  két  tüz  közé  voltak  szorítva,  melyet  ezenkívül  a  byzanti 
kormány  períid  politicája  is  szítani  szokott,  mely  mindig  abban 
Járt,  hogy  az  Al-Dunánál  az  egyik  népet  a  másik  által 
rontsa  meg. 

Ha  nem  tehetjük  is  föl,  hogy  az  összes  nemzetnek  oda  ve- 
szett családja  és  minden  vagyona,  —  a  veszteségnek  nagy  mér- 
Tönek  kellett  lenni,  hogy  Olaszországig  elhatott  a  híre,  mint 


BggÍPatiliftijilJ 


CMfclfttelMI  ■,  m 

A  eM|ite  órifai  leketetL  De  hiüliw  c 

awiwiilgí  ■■TWMtre.fcMMephtt  wifcn  »  ■■BTH. 

Mi  f  oh  a  Btgrar  ofwtatl"  ■«(  ha  bck  b  tfí^e,  de  tt- 

laohh  részi-  ?  —  E^  tgjoMem  wegtmt^  ■gjtriSf  cmIéI  bt^- 

>  nwi»  fegTnrfofEhatófcliAl  ftU  hmí  KiMMttgiai.  oaU- 

r     iK4n  Ichet«tt  iKö,  cttk  daodárrö),  stiaadrti  ilk  ifm  aot 

cgjT'Cf  7  mai  htmár       e  '  — 

Ki  n&s  Kzenett  f  e  és  (  tott  Ü  énlcm  «ernt  *S0<*'' 
liAzAt,  cMiKdnket,  barmokat,  i  i  föresér?  A  nMg/  UHW* 
litiH^gnt-k  mint  sokízor  már,  tt  i  i  InUn  megrol^  bagf  lia^ 
({i-iii'ii  befolyt  a  nemzet  egyeátéaeiit 

A  (lennlabáa  ehö  íil  azi;  hati  a  nagyusig  W^aujnHi 
rfwíMi  klUr»l<fón,  csalAilj&töl  mes!  Uborozott.  Xem  igea  Mh- 
b)tl  <<Ken  kBtnn&kl>an  annyi  a  nemxetségi  érret,  mint  a  pajtán  b 
fi'i>r/f/''/('  Me^;/pni.  Mft*ifé)c  kategóriák  Atloltsk  ilt  fló,  mínt  a  wa 
/(it^éftink.  H  tiz  alkalmasint,  kivéve  a  ftjedelmí  csalftdot,  a  W 
li<)(í'<'lNri  |mniiit'H[iokailól  a  legalsó  közeniberíg;  ig^-  %oIt  Ha  kK 
ti'Mlv^T  Ui'\y.ü\  vííKy  ii[iii  6s  üli  ki'izúl,  egyik  kitüntette  magit.  > 
tri/iNÍk  riii'KH/iLliult,  UK  eKiltbit  jiitalnm  illette  meg,  az  ut6bbit,  ht 
■ily  iii<tiií'.(>lH<'<KÍ  biiiitetii  cndexet  ve.izüiik.  minőt  némelyek  a  w- 
Kyai'iiliiiiik  tiilfijdoiiltimk,  oly  bUntetés  sújtotta  volna,  mely  ■■- 
iirÉl  rulw/.  (.'HHJIldja  kiirtaitsék,  a  egénf.  csalftdjAnak  s&trai  kfitprt- 
d/iiM  vilhinNi'iii'k.  Mosl.  már  vagy  mind  a  kettőt  meg  kell  tJ* 
Jiiltilmii/iii,  va^y  iriiiiil  a  kettői  lófarkra  kötni.  Az  fültehetiVbogr 
lii)/,i'l  iiikiiritik,  KüniiiHzíulok  ügy  cHapülba  xurakoztak,  a  mennrin; 
li'lu'li'll.  Muri  vKi'n  i'lvet  igon  ji'mak  tal&Mk  a  görög  st>rvgbnii« 
jilkiiliiiii/iii.'l  K/.t  a  tisKtn  jói^nti  tsz  javasolbattn  neki.  A  maf^ 
iiiluifil  kí^U(i(il4lvUl  iif  vfdt  a  s/abAly.  Iiogy  a  szerint  száUottik 
irK'H  m  Ki'H^AKltaii.  ii  mint  n  bcjövc^telkor  tühoruk  föl  vala  ontii' 
Aní-it  a  liíikt'iilrtlii'H  tiMioruzAH  csak  annyiban  kolöídmütt  a  hi- 
boiii  iil>tbrlilAt,  linKV  ilt  köxi'lebb  tanyáztak  (-a  osalAdjiik  aéM 

'I  l,r...T  »Iln  l.'ltfl,  r<ikini  rokoHiiiil,  har.lt  baritlal   lcgy«  egj*" 
itliUiaii*.  'Hitt.  I. 


Salamon  ferenoztöl  731 

A  hadi  rend  ezekhez  képest  a  következő  társadalmi  osz. 
tÁlyokat  mutatja,  a  fejedelmen,  ki  az  egész  fölött  parancsolt,  s  a 
két  államméltöságon  kivül,  kik  az  egész  serget  is  vezérelték  oly- 
kor, de  ha  nem,  annak  tán  több  hadtestét.  Voltak  először  gazda- 
gok ,  kik  egész  taktikai  egységet  állították  ki  s  azt  magok 
vezérelték.  Ha  elszegényedtek,  megszűnt  parancsnokságuk.  Ha 
megmaradt  vagyonuk,  az, gyermekökre  szállván,  örökölték  a  pa- 
rancsnokságot Ezen  vagyonosak  közül  a  kiválóbb  hadi  érde- 
met szerzettek  nemcsak  jutalmat  kaptak,  hanem  egész  hadosz- 
tályok vagy  hadtestek  parancsnokságát,  s  lettek  belőle  olyan 
tekintélyű  urak,  kiket  a  görög  archonnak,  a  nyugat-európai  >re- 
gnlusc-nak,  a  magyar  jobbágynak,  a  bolgár  boljdsznak  czimezhe- 
tett;  hadi  s  más  föntos  ügyekben  a  fejedelmi  tanácsban  részt  vettek. 

Ezek  után,  kiket  későbbi  idők  az  ország  báróinak  neveztek, 
következtek  másodszor :  a  fejedelem  zászlója  alatt  azon  kisebb 
vagyonú  harczosok,  kiknek  contingenséböl  nem  telt  ki  egy  tak- 
tikai egység,  hanem  többeket  kellett  összetoldani  azzá,  bár  ezen 
részek  is  meghatározott  hányadok  voltak.  Ez  a  későbbi  közép 
nemesség  osztályának  felelne  meg.  Végre  harmadszor  követke- 
zett azon  szabad  emberek  serege,  kik  más  kenyerén  szolgáltak,  s 
legszámosabban  a  fejedelmi  hadtestben,  mely  utóbbiak  a  várjob- 
bágyok elődei. 

A  combattans  seregben  ezen  három  osztály  valószinü,  mert 
más  hypothesis  nem  állhat  meg ,  mert  továbbá  rokon  és  közel 
érintkezésben  álló  népek  analógiája  szól  mellette. 

Azonban  aligha  nem  akadhatunk  a  csatarendben  még  egy 
negyedik  társadalmi  osztályra  is  a  föntebbieken  kívül. 

A  byzanti  írók  fölfogása  szerint  is  a  magyar  serget  igen 

-  nagyszámú  lábas  jószág  kisérte.  Úgy  látszik,  a  podgyász  volt  oly 

Hagy,  ha  nem  nagyobb,  mint  a  görögök  rengeteg  nagy   »toul- 

donc-ja.    Utóbbiak  ennek  őrzésére  alsóbb  rendű ,  de  legalább 

primitívebb  fegyverekkel  ellátott  szolgákat  használtak,  kiknek 

^eve  >paÍ8c,  azaz :  »gyerek«  (bár  felnőttek  voltak).  Néha    »pali- 

Varc-nak  nevezik  őket.  A   nyugat-európaiaknál  is  a  hadsereg 

koszul  fegyverzett  részét  használták  a  szekértábor  gondozására 

némileg  védelmére. 

A  magyaroknál  a  >vezérek«  korában,  azaz:  a  keresztyénség 


738  A  UACYAS  BADITOftTÍZÍErmKZ  A  VEZÉREK   RORABAM 

hehozataln  elótt,  divatban  volt  mé^  a  ra^uolgfiság  (meg  voit  u 
a  l)]TtantiaknSl  és  nyugati  keresztyéneknél  is  akkor .  az  tfrtíi 
minden  eröffö^ité^  daczára) :  de  bajos  hinni,  hogj  a  hadban  sta^ 
talfk  lovak,  fegj-verek  és  Alelem  goaáoz&skt  egj  égést 
tevó  rab<:2olg&i'a  bízták  volna.  Ebben  a  részhen 
a  dolog  máskép  n&lok  is,  mint  mAs  népeknél,  hol  a  podgyta  jc' 
gilag  szabíul ,  de  bizonyos  kötelezettség  á  Ital  égy  TagynoMali 
:olgíilatára  ítzorított  emberekre  volt  bízva. 

Ennélfogva  vagy  azt  kell  moDtlanank.  hogy  &  magyar  i 
maga  rabsMlgijftt  nagyon  megbecíülte .  midön  arra  £rdenei(- 
tette,  hogy  fontos  <izolg&latot  bízzon  r&  a  hadban,  mi  Jűtal  nüil- 
egy  megszűnt  rabszolga  lenni ;  vagy  azt.  hogy  volt  oála  legal&U 
U  két  nügy  osztálya  a  siitabad  em)>ereknek;  n  szegényebb  sulu- 
dóknak,  melyek  egyike  zsoldért,  de  fegyverrel  szolg&lt,  m&Mka  ■ 
li«dban  alsóbbrendű  foglalkozásltan  volt. 

Az  Arpád-házbeli  királyok  korszitkában  ügynevezett  vÍ- 
varaokok  aligha  nem  az  Árpád-házbeli  vezÉrck  idejebdi  tábdl) 
szulák  és  cspMeJc  ntódni. 

Épen  ezekre  vonatkozliatik  Regino  azon  ftUtláas,  bogy  ■ 
magyarok  szolgáikat  is  gyakorolják  a  fegyterbon.  A  ki  a  po^ 
gyáüzná]  voll  a  szekereken,  v.igy  vezett-k  lovaknál,  alkalmuinl 
szinten  fül  volt  némileg  fegyverezve,  mint  a  gürögökné]  a  palíkir. 
de  valamint  kétes,  nevezhetó-e  az  ilyen  combatl&nsnak,  ftgj  tif- 
sudalmi  állása,  és  ép  ily  kétes  volt.  Valami  közbelsú  lény  a  rab- 
szolga és  szabad  ember  kuzt  —  olyan  mdvai-nok*  féle.  Xliitti 
név  is  mutatja,  nem  nyugat -ouröpai  származású  nsitáiy.  t 
nem  kellett  Sz-- Istvánnak  nies-ize  menni  érte.  —  Még  Árpád  ko- 
rában a  hnzálian  talált  szlávokat  nem  adták  el  rabszoIgaviiA- 
ron.  hanem  békeidőn  földmlvelr^re  használták,  mit  a  magrarot 
Ibn  Dasta  szerint  már  Etelközben  gyakoroltak,  vagy  gy«k* 
roltattak .  hadban  pedig  csatlú-m^k,  lovásznak  ,  bére^wk, 
^/.ekert'Snek  lehetett  ha-^ználni.  .A.z  wicmik  név  miodenesKif 
szlávos. 

Atalában  mesének  tartom  azt ,  hogy  a  hires  reforartbf 
tönényadök,  mint  Mózes  Solon,  Sz.-István,  fij  társadalmat  U- 
rémtettek  volna  —  csak  a  régen  megvolt  elemek  kfiztí  tísm^ 
nvnkha  hoztak  be  mi>do<il ásókat,  s  illetőleg  nagjrobb 


SALAMON  FERENCITŐL.  738 

)t.  Különben  újításuk  se  kivihető,  se  üdvös  nem  lett  volna 
a  szerencsétlen,  megbukott  kontárok  közé  sorozná   őket  a 

Föntebbi  állításaim  bizonyítására  ismét  fölhozom  azt  a 
tétlenséget  is,  hogy  Sz.-István  lett  volna  teremtője  merőben 
^rsadalmi  viszonyoknak  és  egész  osztályoknak.  Valóságos  vád- 
trom  ezen  nagy  király  ellen,  a  mit  magasztalás  képen  hal- 
nak rá.  Mert  nem  elég,  hogy  vele  és  Gézával  hét  nemzetség- 
eknek vétetik  fejét,  nem  elég  hogy  confiscáltiitják  vele  minden 
:nzetség«  vagyonát,  hogy  aztán  magántulajdonként  osztas- 
ki,  hanem  az  azelőtt  állítólag  egyenlő  jogű  emberek  kisebb 
C'í  meghagyatják  szabadnak,  másik  sokkal  nagyobb  részét 
obbágyság  és  udvarnokságra  vettetik.  S  miért  ?  hogy  a  ke- 
ténység  behozatala  lehetségessé  váljék? 

Ez  volt  Sz.-Tstván  uralkodó  eszméje ,  de  a  kereszténység 
i  reformok  valamennyié  nélkül  el  lehetett  volna.  Nem  igen 

még  a  földön  oly  hatalom,  mely  egy  generatió  alatt 
yit  lett  volna  képes  kivinni ,  sem  pedig  józan  cszü  állam- 
iú  •  a  ki  ily  tervet  akart  volna  keresztül  hajtani.  Sz.-István 
:t  ugyan  a  királyi  hatalom  tetőpontján  állott.  De  kikre  tá- 
?zkodott  az?  Még  azt  az  állítmányt  is  olvastam  valahol, 
:y  idegen ,  német  zsoldosokkal  vitte  ki  ezt.  Hiszen  próbál- 
ott  Németország  összes  ereje  Magyarországgal  a/on  idök- 
^ ,  de  nem  boldogult.  S  most  egy  néhány  lézengő  »Ritter<í. 
>kíis  szerint  nem  a  javából)  oly  nagy  hatalom  lett  volna? 
aztán  politicai  bölcseség  lett  volna-e  > reformjait*  idegen 
•oszlók  használata  által  eleve  megbuktatni?  vagy  niagya- 
kal  vitte  volna  ki  reformját?  Sz.-István  fegyveres  ereje  a  vár- 
bágyok  által  volt  tülnyomó  az  országban.  E  szerint  épen  azok 
ek   volna   eszközei,   kiket    megfosztott   azelőtt    rlvezett    jo- 

któl. 

Azt   gondolom,  nagy  marad  a  szent  király  emléke,   ha 

k    a   keresztyénséget    hozatjuk    be    s    a    rabszolgákat  sza- 

littatjuk  tol  vele  —  a  reformokra  nézve   pedig    azt    mond- 

í,   hogy  szabályozta ,  reudt»zte  annak  egy  részrl ,  a  mi  már 

'l^  SALAMON  TERENCZ. 

Századok.  ^^ 


1 


TÓETENETI  IRODALOM. 


ifagganmtág   etknoifraphinju.   írta  Hanfalvy  Piil.   Budaperi,    tS'C.   — 
KUtlji  amng}'.  tudom.  Akadémia  köayvkUdö-vitlIaUtft. 

KeTés  munka  van  hazai  irodalmunkban,  melyet  bgy  a  sík- 
ember  ,  mint  a  miveltebb  laicus  közönség  nagyobb  élvezettel  U- 
])OZgatliattu,  s  melyből  figyelmes  fitolvasfts  után  tűbb  tanűsiget 
s  nagyobb  szellemi  hasznot  húzhatna ,  mint  veter&n  tuilösunkt 
legújabb  mnnkáj&böl.  Sok  hosszb  f^T  tapasztalatainak  kincse  nft 
itt  fölhalmozva,  íok  fáradságos  büvárlat  gyöngye  összegyüjKC » 
a  tiszteletre  gerjesztő  tiidoniöiiyos  nieggyözódís  paplrn*  tíie.  A 
magyar  tudom.  Akadémia  könyTkiadó-víillalata  valóban  nem  l^ 
heteit  küzhasznftbb  dolgot,  mint  akkor  tett ,  mikor  ez  ethnogr*- 
phiát  közzé  tette. 

Az  ftlinographia  tulajdonkép  nem  régi  tudomány,  s  m^ 
kortotsem  tekinthető  megállapítottnak  azon  kérdések  köre.  nv 
lyeken  a  tudöaoke  tudományt  építgetik,  Hunfalvy  a  maga  ethi» 
graphiája  ^lé  írott  bevezetésben  terjedelmesen  s  érdekesen  tir- 
gyalja  ezeket ;  átvezeti  először  az  olvasót  az  epiberi  nemnek  *  u 
emberi  nyelvnek  a  legtekintélyesh  Kzakférfiak  által  megtisérieB 
osztályozásain;  a  fajok  kérdését,  mint  Muller  Fr.,  az  anthn^ 
logiának  engedi  At  s  nem  veszi  föl  az  anthropologiai  jelvdcet  u 
ethnographiába ,  mint  Peschel  és  a  legtöbben  tevék ;  szeriutt 
»nem  az  agy  idomai,  nem  a  hajnak  növése,  nem  a  bömek  si» 
teszi  az  embert,  a  népet ,  hanem  a  nyelv  s  a  társadalmi  Íéte.«  - 
Ez  az  elv  \  ij  egész  munkáján  keresztül  a  tudós  irót .  s  In  ■ 
elvből  folyf)lag  helylyel-közzel  egy-egy  meiésznek  tetsző  áH^ 
tásra  bukkan  is  —  némely  magyar  szó  fejtegetésénél  —  ax  olra^ 


TÖRTéNBTI  IRODALOlf.  736 

em  tudja  elhatározni ,  higyjen-e ,  nem-e :  nagy  ritka  eset  az 
európai  hirű  írónk  bizonyos  kétségben  hagyja  őt. 

A  bevezetés  után  —  mely  ötven  lapot  vesz  igénybe  —  kez- 
lik  Magyarország  ethnographiája.    Már  az  előszóban  jelezve 
I.  hogy  bár  hazánkat  több  nemzetiség  lakja^  a  magyar  nemzet 
íjdonképi  tárgya  ez  ethnographiai  fejtegetéseknek,  s  ha  az  oláh 
I  behatóbb  vizsgálatban  részesül,  mint  a  többi  nemzetiségek  : 
ama  nép  sajátságos  viszonyai  e  földhöz  és  e  hazához,  az  álta- 
s  mellettök  mások  által  fölhozott  téves  állitások  helyreigazi- 
inak  szüksége,  végre  az  a  körülmény  okozza ,  hogy  eredetét 
ább  lehet  fokrúl-fokra  követni,  mint  más  népét. 

A  munka  két  főrészből  áll :  az  első  a  magyar  és  erdélyi 
let  a  magyarok  bejövetele  előtt,  a  második  a  magyarok  bejö- 
3le  után  ismerteti.  Az  elsőnek  különböző  szakaszai  között  a 
;anűságosabb  s  legsikerültebb  a  frank-német  uralkodás  kora- 
:  rajza,  mely  a  » Századok*  jelen  évi  folyamában  is  közölve  volt. 
:  téves    állítás  van  itt  helyreigazítva,  sok  balfogalom  tisz- 
a,  sok  oly  nézet  legyőzve,  históriai  s  nyelvészeti  okoskodások 
^álagos  alapján,  mely  Schafarik  s  más  szláv    írók  működése 
ki  közkeletűvé  lett  s  nem  egy   nemzetiségi  rajongásnak  s  a 
itról  való  hiú  képzelmeknek  oka  és  alapja  a  jelenben  is.  A 
zelt  tiszai  Bolgárország,  a  Szvatopluk  alapította  nagy  morva 
•dalom,  mint  kártyavárak  omlanak  össze  a  tudós  meggyőző 
i  előtt  —  s  hogy  nem  a  részrehajlás,  nem  a  nemzeti  öntet- 
gés  eredményei  ez  állitások  (mint  az  ellentábor  sok,  egyéb- 
tr  érdemekben  düs  férfiainál) :  azt  mutatja  az  is  —  ha  ugyan 
jntő  s  történelmi  reális  alappal  bíró  okok  mellett  csak  távol- 
is  lehet  érinteni  —  hogy  miattok  nem  egy  szép  emlék,  nem 
szép  hazai  monda,  megfosztva  a  valószínűség  minden  alap- 
l,  elesik.  Hunfalvy  egyébk.Mit  f;{«m  szereti  törtOueti  alapot 
ülöző  mondáinkat  s  a  tekintetben  kevés  hitelt  ád  króniká- 
knak, mint  ezt  a   második  részben,  a  magyar  krónikákat 
ló  szakaszban  világosan  olvashatja  bárki.  Annak  a    eriticá- 
melyet  itt  gyakorol,  jól  tudjuk,  nem  ő  a  szerzője.  Csakhogy 
ez  itt  a  fő  —  míg  a  külföldi  s  különösen  a  német  s  az  osz- 
irök  minden  e  dologba  vágó  munkáin  az  ellenszenv  s  az  el- 
Itság  a  legkirívóbb  módon  tapasztalható,  míg  az  egyik  egy 

48* 


736  TfinTr-ífETi  trohat.om 

ir&n)^bBt],  nmftsik  mái  tekíntetbea  —  miDÍegy  megkÖnnyebiiHí 
lelkiismeretét,  ha  .t  rtj^^i  magyar  kröuikák  raondáiuak  töitéueJim 
alappal  nem  bírö  állilás:iiérl  egyet  vág  a  uiagyar  törlénetirtiMi, 
egyet  tép  múltunk  emlékeiu  s  a  letépett  darabot,  hogj-  píivalul- 
lal  ékeskedő  szajkM  jAtszék,  oda  tflzi  föl,  a  liová  az  nem  ilÜi 
mint  pl.  a  szláv  hók:  addig  Hunfalvy  Pál  ez  ülUtásoVat  bm 
TÍzsgftlva,  kJTftlasztia  az  igazság  tiszta  búzaszctnét,  s  b&r  ekttiö 
is  a  moDd&kat,  hhv  mesének  bélyegzi  Ő  is  u  kr6DÍk&<KA  >'p- 
ügyú  traditiéi  legnagyobb  ré^xH:  de  ineghaRjja  azt  liennük.1 
minek  valódiságáió!  nyelvészek  vagy  nemzeti  gotiius  bizonytu 
nak;  kimutatja,  hngy  az  a  sok  költött  dolog,  a  melyi-ii  lílépiili- 
nek  csúfoljíik  a  ní^mot  inik  történetünket,  épen  az  ö  révöküua 
német  mondák,  tradíliók  h  boiia  tide  vagy  cxélxatusaTi  tór1*Dl 
bamisitások  útján  jutott  kióuikíünkba.  Mikor  a  különben  (•ap- 
rtan  8  alaposan  vizígálönak  ismert  német  törtéiii'sz  magyarul' 
gokrűl  ir,  ezt  kellene  szem  elótt  tartania  a  bizony  mind  Watt'f 
bach,  mind  Loreiicz  a  magok  Gescbickt&quelleu-eikkol,  mia^ 
a  többi  átalánosan  ismert  s  tisztelt  történetbfirftr  nagyolih  bío!- 
gálatot  teiiue  a  tuilományiiak.  ha  e  körülményt  M-uui-k  boumlt' 
alá,  a  Iiclyett,  hogy  futtiihan  vagy  íillandóau  gúnyoljak  Os  'í.ir' 
ják  a  ri'gi  krímikfi-nk  trinlitiriií'rt  törtónetirftsiinkat. 

Azon  traiUtiúk  kö/il-,  melyeket  Hunfalvy  Pál  mcgtóiuaj, 
melyi'k  iii'miM  tTCilftét  kinmtatja.  a  azí'kelyck  liúii  eredete  i>-"- 
rakozik.  --  tUy  megrögzött  hit  ez  nálunk,  oly  átalano^in  elíopa- 
ilott  s  táplált  ví'leniHny,  hogy  sziiitp  nehezen  esik  tóle  megválni. 
—  Allitásíu  a  tudós  iró.  mely  oda  megy  ki,  hogy  a  síékrlyf^ 
Szt.-Tjá-^zló  tclipUftti'  liatáröi-zo  magyarok,  irull  emlékek  bu- 
nyálian,  történeti  coiijecturákból.  a  szvkely  a^yí  nyelvével,  in^i? 
egészen  azmios  ;t  magy.Ti'ral,  w  magával  a  székely  elm'vezWMl' 
mely  Iiatánirtjelenlent',  bizonyítja. —  Tetszetős  6rv  valaiii'ii'' 
nyi :  írott  emléki-hik  ninc-oiiek  mogczifolásokra ,  n  tiirtí-uoli"' 
eoTijectnrák  peilig  niellettök  hizonyiliiak.  Mert  t'oltUnö  doli'g  i- 
(■■iiikngyaii.  liogy  oly  hos^ízfi  idö  alatt  a  székely  nép  semmi  tí^- 
jelt  nem  a.lott  i!i;ii;áriil.  mi^  Eiilcjy  folytonos  népvándori.tv 
váhozúB  1  Mje  vnill,  Imgy  a  grjiiilak  nem  tndnak  semmit  a  i'- 
sínnis/éiUíigokbiUi  lakó  >/éki-lyikrol, sniidóna  Vl-dik  sziuadlu'' 
ohardokkal  \Í!isk»dnak.   tii'ni  a  székely   néphez,  hmieui  i 


TÖRTÉNETI  IRODALOM  737 

Maeotis  mellett  tanyá^zó  kutiirgur okhoz  fordulnak  segélyért ;  — 
az  a  nyelv,  melyet  a  székely  beszel,  a  származási,  törökhatási  és 
szlávhatási  korszakon  együtt  ment  keresztül  a  magyarral,  liisz 
ugyanaz :  de  már  a  székely  név  fejtegetéséhez,  azt  hiszszük,  szó 
fér.  A  6zékelve-i,  székmögötti  még  a  határörzövel  nem  azonos,  s 
mi  úgy  tudjuk,  hogy  székely  joggal  és  székely  szabadsággal  »élö« 
bzékely  telepek  az  ország  keleti  részében,  oly  helyeken  is  voltak, 
hol  a  határőrzésre  semmi  szükség  nem  volt.  Azonban  ama  gyö- 
nyörű s  meggyőző  fejtegetések  után,  melyekkel  szerző  króniká- 
inkat felöleli ;  de  különösen  ama  szakasz  elolvasása  után,  hol  a 
magyarok  őstörténeteit  a  magyar  nyelv  tanűsága  szerint  szel- 
lőzteti :  alig  lehet  ellenvetés  a  székelyekről  mondottakra  is. 

E  második  szakasz  ismét  egy  gyöngye  a  munkának ;  nyo"  • 
vünk  genesisét,  változásait,  azt  a  kort,  melyben  a  török,  s  azt, 
nu»lyben  a  szláv  nyelv  hatásai  alatt  állott,  terjedelmesen,  ada- 
tok és  példák  bőségével,  a  tudományos  meggyőződés  meleg 
liangján  ismerteti  a  tudós  szerző ;  látszik,  hogy  itt  elemében  van 
egészen,  érezzük,  hogy  azt  a  bő  tapasztalás,  ama  tág  ismereteket, 
melyekkel  a  nyelvészet  ez  ágában  jeleskedik,  munkáját  e  részébe 
mintegy  belelehelte.  Olyan  anctoritással,  mint  a  milyen  ő  e  té- 
ri n,  nehéz  a  legkevésbé  is  ellenkezni ;  roppant  apparátusának 
egész  sűlyával  áll  ő  készen  itt ;  de  nem  is  kivánunk  kontárkodni ; 
lesz  még  idő,  azt  hiszszük,  melyben  egyes  szófejtegetések  s  az 
ezekből  származó  merészebb  állitások  világosabb  magyarázat 
után  azok  előtt  is,  kik  most  tán  nem  egészen  hisznek,  minden 
kétségtől  mentek  fognak  lenni  s  a  bizonyosság  azon  fokára  emel- 
kedni, melylyel  a  magyar  krónikák,  azután  a  magyarsággal 
összeolvadt  jövevénynépek  történetei  s  a  hozzájok  fűződött  ha- 
gyományok tárgyaltatnak.  —  Meggyőzően  l)izonyítja  be  szerző 
:i  palóczok  kún  eredetét  s  kimutatja,  mily  naiv  az  a  vélemény, 
mely  a  palóczokat,  mint  a  vad  besenyők  jámbor  utódait  képzeli 
s  e  fajban  oly  valami  eredetiséget  keres,  a  mely  az  átalános  ma- 
gyarságot megelőzte  volna. 

A  németekről  s  szlávokról  irott  fejezeteket  átugorván  (nem 
azért,  mintha  kevésbé  tanúságos  volna  itt  a  könyv  ;  hanem  azért, 
mert  a  szlávokat  s  történetíróik  nagyhangú  állításait  a  magyar 


73B  TÜRTÉSKTI  laODjtLOM. 

krónikák  ka)}CK&baii  iii&r  föutebb  ériutettök)  az  oUhokröl 
HicakaHZt  akni'jiik  több  vonásokban  iamertetiü. 

KellemefiE;!!  lüpi  meg  az  olvasót  az  a  könojQaég,  neljlnt 
iít  Hunfalvy  a  (lí^koromáD  űral«Dgé6ek  fellegr&rajt  U&loi]uad5B& 
fl  CogoInicL'aiiu  nnt^yaz&hísü  történetét  >melynél  WaltcrScnll 
ri'güiiyei  Kukkul  (öhb  történelmi  tudományojal  vanuak  irvs' 
dajkamesék  or^zúgába  utalja.  Kimutatja,  hogy  a^  a  dák  n^. 
moly  a  róiiini  uralom  alatt  6lt,  oly  rövid  idő  alatt  acm  rómii- 
itodhatott  cl,  kUlöDÖíteu  miut&n  Aureliau  kiköltöztett«  a  rumi 
gyurmuluKukal.  Kibfis  Jung  nemin,  mely  szerint  n  gótok  Ducii- 
ban míu'  egy  tlrónmiNodott  népet  találtak  volna,  mely  parasit  ro- 
mán nyelvet  beszélt,  a  mely  a  götok  ellen  a  megkedvelt  rőnui- 
Míigbaii  kercxett  s  talált  volna  támaszt.  Történelmi  conjecturil: » 
maga  a  roniáii  nyelv,  mely  szláv  és  ftj  görög  elemekkel  eatnráln 
viiu,  bizonyítják,  hogy  Erdöly_  s  a  magyarországi  részdc  oiil 
ni^pö  kftnöbbi  időben  vándoroltak  s  szivárogtak  folytonoswi  bm- 
2áiik  ama  földről,  melynek  mai  neve  RumeUa.  Itt  élt  egy  uép,i 
byíftnti  trók  ianíiuága  szerini  is,  mely  a  vulgáris  latin  uj-elvel 
búüzélto,  környülvóve  szlávtöl  s  fg  görögtől.  A  XII.  száxad  al 
nn'lyhi'ri  n  göiög  nyomás  elöl  menekülve  vonult  az  oláb  a  bol- 
gárral együtt  a  Duna  bulparti  tartomáuyaiba ;  ez  időtájban  kei- 
dének Knlt-lyben  ulöször  töllünedezni  az  olábok;  rólok  a  legR- 
h'ibli  említés  iiz  Antbás-féle  1 224-Íki  ^szabadság-levélben  fordtl 
i'Iii.  Ki  okadatült  elméletnek,  mely  nem  bisz  Decebál  elrt- 
uiaÍMnlnl t  dákjaiban,  mely  nem  tartja  azokat  mai  ol&habk  úse- 
ni-k,  még  az  a  figyelemre  méltó  kör&buény  is  támaszául  szulgil 
iiogy  a  rönuii  luigyomíiny  sehol,  de  sehol,  a  bol  csak  római  gj»f- 
umtosltás  vult.  uinc«  közel  sem  annyira  megszakadva,  mint  éfw 
Kitlélyhen,  bol  e  luigyomány  teljesen  kiveszett.  A  híres  UI[n 
Trajautt  rouyaiu  Gredistye  vau.  egy  oláb  falu.  szlát  névrtL  — 
(S  igy  a  legtöbb  oláh  helység  szláv  nevű.  élő  bizoujságá&I  »• 
nak.  bog)-  ba  maradt  volna  is  a  legcsekélyebb  nyoma  ax  elrémv- 
«»d<>tl  dák  uépuek  Enlély  fMdeiu,  a  szláv  hatás  azt  miod.  gyö- 
koresud  klpii^ftltotta,  kiirtotta.  Ezekbet  járul  még  az  oláh  iKf 
I  lllUN^  ^1  mutat  e  valla^  az  oUbok  eredeti  boaára,  nrli  * 
koii»Uutiná]x>lyi  ]>atrían;iia  hatá&kűre  alatt  állott. 

Ai  oláliok  ismertetése  ittan  ueliáa<r  tanftságiw   lapoi  a  cí- 


TÖRTÉNETI  IRODALOM  739 

gányok,  őrm-'nyek  és  zsidók  ethnographiai  viszonyainak  szán  a 
szerző  —  azuián  egy  rövid  visszapillantással  fejezi  be  müvét, 
melynek  vázlatos  s  nem  rösteljük  megvallani,  nagyon  hiányos 
ismertetését  kisérlettük  meg  a  föntebbi  sorokban ;  de  hiszszük, 
hogy  a  ki  azokat  elolvasta,  a  munka  nagy  becsén  s  tudományos 
értékén  nem  kételkedik.  Érdemes  tudósunk  e  műve  unicum  s  va- 
lódi hézagpótló  a  maga  nemében.  Br.  Czörnig  Károlytól  jelent 
meg  1857-ben  Bécsben  ily  munka  az :  Ethnographie  der  oesterr. 
Monarchie,  melyre  az  ismertettük  műben  is  többször  van  hivat- 
kozás, s  melynek  a  2.  és  3.  kötete  Magyarországgal  foglalkozik. 
Bármily  jó  mü  legyen  is  a  Czörnigé,  a  ki  mindkettőt  elolvassa  s 
párhuzamba  teszi,  lehetetlen  az  elsőséget  Hunfalvy  munkájától 
megtagadnia.  Czörnig  sok  tekintetben  elavult  álláspontot  foglal 
el ;  a  históriai  alap,  a  melyen  mozog,  nem  mindig  biztos ;  nincs 
benne  az  a  nyomozó  szellem,  hogy  történeteinkről  mindig  oka- 
datolt  Ítéletet  hozzon ;  gyakran  elfogult  is :  hiszen  az  osztrák, 
szláv  s  német  írók  befolyása  alatt  áll ;  ezenkívül  —  és  ez  fö  do- 
log —  hiányzik  nála  az  a  nyelvtudományi  apparátus,  mely  Hun- 
falvy munkájának  oly  előnyös  oldala.  —  Ismételjük :  e  munka 
egy  gyöngye  irodalmunknak ;  előnyei  szembeszökők,  árnyoldala 
alig  van ;  egy  müveit  magyar  sem  tölthet  hasznosabb  időt,  miut 
akkor  tölt,  midőn  elolvassa  e  müvet,  melynek  záradékát  ismer- 
tetésünk befejezéséül  legyen  szabad  idéznünk:  ^Magyarország 
népe  sokféle  ugyan,  de  egyik  sem  dicsekedhetik  avval,  hogy  e 
földnek  szülöttje,  tehát  autochton  volna.  Mindnyája,  kivétel  nél- 
kül jövevény.  De  ha  a  horvátokat  eltudjuk,  kik  a  Heraclius  ál- 
tal behívott  horvátok  utódjai  lehetnek,  a  többiek  közt  a  magya- 
rok legrégibb  lakosai  e  honnak.  Szinte  ezer  éve,  hogy  neve  Ma- 
gyarország :  ily  hosszú  folyású  más  történelmet  nem  találunk 
földön,  a  mióta  Klió  emlékezni  bír.c 


TOaTtawi  tmimtLim. 


imi  i.lldí.XXXJI.  t-tbmUrS 

Ugr**U  H   •■■imiaontirarit   Ha^^m  jtMMbaaM  m 
..,ona*frrü  aíMcarhi*.  —  Gj9t,  1$7Gl 

Riiunhiklini  ^-mAiioní  apátsig  n'stwinUt  lempl< 

telese  alkatai&böl  a  k6gjt\tlea  Onnepölj  mbUíci*  i 

filntt  jelent  m"^  "^nr  diszat  lááUit&sA  munia.  l^ 

H  hrv^  K-«xbcn  paiBi  liní  irodalianuk  !«^mp»i- 

dí  njere&ftgnekltell  e  n  tartannak,  e  ba  ákAr  a  » 

leböl   foljúlug,  akár  s»  lert  az  eredeti  regiftruiiu': 

lU  alkalniiink  a  jeleii  kii  íjal  egybehasitoljbü,  U<r 

ltunk  in  H  inltrOl:  IcgyeD  h.      ad-e  keTéssel  is   ladláer- 

tat  kifi-jezni  H  neUni  megje        leinket  elmondani. 

A  mű  egy  I33!í-ben  Irt  re  im  ;  jegyzeke  miodaniK  ki- 

I,  p&pai  s  it&ilori  i>riviI«giaiDOkaak,  adomanyleTeleluNk,  ca» 

HrraMíítknuk,  melyek  a  puniionhalini  apátság  birtokaira  s  li 

^ftltiAnuira  voiifitkoznak.  Kit  részből  áll;  az  elsó  (A-töl  Z-i?l  J 

liii'ftlyi  tliploiníik)  II  iiiáífodik  (a — z)  a  pápai  btillák,  as  apost<<h 

«/.i>k  U'ivi'ti-iUf]   kiarlott  oklevelek,  a  nádorok  s  országbirák  it<-- 

lutdi,  káiitiilMiKhk  6s  üiiiiveTitok  bizonyság-leveleinek  jegyzékvt  fos- 

Id^ju   riiiitíáiiiiii,  s   bár  —  ismeretlen  okból  ("mert    nem  wXliii 

fumii',   liiiKy  iiliár  belyrajzi  tekintetek,  akár  a  jogügyletek  «7* 

I'iii'Iiihi'Ak"'  liiiniPiiftiiP.k  a  csoportositásrál)   —  időrend  és  epj- 

llikmitAii   tií-lkill  >i/i!rk('sziú  is  a  XIV.   századbeli  szorgaitnas  ai^ 

iillívni'iii"  "  ri'Ki'Btnmot :    mindenesetre  érdekes  (.'bronologiru?  ki^ 

ui't     Alhtntt  elí'iik  az  ajiálBág  kiváltságai-   és    bírtokviszonrai- 

llltli  lejlftdéfí'idl   ('H  bnnyodalmairid.  E  kép  meg  érdekesebbé  és 

tMlinlNA(C<"*»^'>^  válik  olyan  kiadásban,  mint  itt  i'zemlélbetjAl'. 

HBífintiwn  8/.tftt'liiivie«  (ir   commonstriitióival.   —   Sztacliotin 

ftf  íVtirgalnnimal  if»  uzaki^mierettel  jegyzékbe  szedte   luímlaft^ 

^^^llll'*">,Vokftt.  melyek  !i/.  eredeti  registrum  egyes  tételeinél  m<^ 

»lltl|itll   iikmányiikra  vimntkoznak,  a/ok   mellé  oda    tette  azon 

HlHliirát,  mely  iilatt  n  keresett  oklevél  a  paiinonbalmi  apátsA; 

i'kbtili   l<iltalalliiil(i  s  fiiljegyezte  egyszersniiad,  hol  van  ki- 

ltindiill»ii-t'  az  illető  diploma,  megemlékoüTéo  i  Deta- 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  741 

láu  megjelent  hasonmásokról  is.  Ilyen  fitmutatás  mellett  ha  va- 
laki diplomát icai  vagy  történeti  munkálkodás  közben  az  e  regi- 
strum  által  felölelt  térre  jut,  tagadhatatlanul  hasznos  kalauzt  fog 
e  commonstratiókban  találni. 

A  registrum  szövegét  egy  rövid  előszó  előzi  meg.  A  lehető 
legrövidebb  vonásokban  ismerteti  itt  a  kiadó  a  registrum  ere- 
detjét,  leírja  palaeographiai  tekintetben,  megmondja,  mely  évből 
való,  fölemlíti  a  hiányokat  s  azt,  a  mit  e  hiányok  pótlására  tett, 
néhány  szóval  méltányolja  az  e  fajta  emlékek  becsét:  de  mind- 
ezt igen  röviden.  Igaza  van  abban  a  kiadónak  —  ha  netán  úgy 
vélekedett  —  hogy  a  szószaporítás,  a  szükségtelen  fejtegetés 
nem  emeli  becsét  az  ily  editióknak,  mindazt  különösen  a  német 
diplomaticai  s  palaeographiai  editióknál  sokszor  tapasztalják ; 
de  mert  igaza  van  akkor  is,  midőn  azt  mondja,  hogy  »insuper 
operae  pretium  nos  facturos  aestimavimus,  ex  illa  aetate  etiam 
in  exteris  oris  rarius  occurrentis,  in  nostra  verő  patria  antiquis- 
simi  idgenus  instrumenti  publicatione« :  örömmel  fogadtunk 
volna  a  becses  emlékről  egy  kissé  hosszabb  értekezést.  Lehet  ,liogy 
fűződik  e  registrum  életéliez  egy  s  más  oly  dolog,  mely  úgy  a 
történelem,  mint  különösen  az  c  fajta  írott  emlékek  kedvelőit  ér- 
dekelné, lehet  hogy  semmi  sincs  —  de  e  felől  a  rövid  bevezetés 
kétségben  hagyott  bennünket.  A  commonstratiókat  illetőleg,  is 
csak  növelte  volna  azok  értékét  Sztachovics  úr,  ha  bővebb  re- 
gestumokat  ír  vala  sok  helyett  az  eredeti  registrum  egyes  tételei 
alá  csoportosított  okmányokról  s  előképül  választja  —  a  meny- 
nyire a  körülményekhez  illik  —  pl.  Sickel  regestáit  az  »Acta 
Carolorum  digesta  et  enarrata«  második  kötetében.  Sok  helytt, 
mondjuk,  mert  nem  mindenütt  tapasztalható  e  hiány,  sőt  a  leg- 
több esetben  a  kiadó  úr  eljárása  ^5emmi  kívánni  valót  nem  hagy 
maga  után.  —  Legjobban  érezhető  e  hiány  a  még  kiadatlan  ok- 
leveleknél, és  ilyeneket  csak  a  »pars  prior «-ban  20-at  találunk, 
melyek  közül  18  Árpád-kori ;  ezek  nagy  részénél  helyén  lett  volna 
a  tiírjedelmesebb  jegyzékelés,  ha  már  akár  a  kiadvány  megálla- 
pított terve,  akár  egyéb  körülmény  nem  engedi  az  oklevelek 
egészben  való  közlését ;  a  mely  utóbbi  dolog  különben,  hiszszük, 
nem  Sztachovics  úron  múlt,  hogy  ez  által  az  oklevelek  barátai- 
nak őszinte  örömet  szerezzen,  —  a  miként  hasznos  fáradságot 


742  tOrtéketi  irodalom. 

tett  a  mit  végén  ügyesen  s  világosan  egybeállított  >Indeií  cMih 
runi*  clkészitéBénél, 

A.  könyv  kiállítása  becsületére  válik  a  győri  nyomdari;t^ 
a  22  vastag,  foHo  alakban  hagyott  levél,  a  szép  velinpapiron.  * 
tÍN?.ta  nyomás  s  a  «zöveg  homlokán  az  eredeti  registnun  elíó  U- 
tfllÉnek  azépeu  kikerült  basoumása  kellemes  benyoinátt  test  ti 
olvasúra.  A  facsimilét  illetőleg,  ily  mouumentalU  kíudváunül 
kedvcMoii  vette  volna  mindenki  az  eredeti  első  oldalának  e^<K 
basunmását ;  ilytjn  facsimile  (igy  is  kwvf'S  van  nálunk  s  azok  si^ 
rlt&sa   egyátalában    uvm  ári  Tulajdouké])  nem  tartoot 

ugyan  ide,  a  mit  nioudaní  akai  tárgjTól ;  de  midőn  eit  üI'Sí- 

Huk  a  commonstratiókban  pl.  »in  um  exhibot  Th.  Sickel  M" 
niini.  örapbic  medii  aevi«  atb,,  !■  szabad  Iigyelemkölt#9  vcpw 

ut  akdrdébt  röUenuUnk:  mért  ;  ienek  nekliuk  ily  Monomeiiii 
grai))iicáiidc,melyekben  honi  irott  lékeink  sikerült  hs»oniiii>ml 
birnúk  ?  Ügy  rőiskolai,  mint  magár  sználatnál  a  legnagjobb iii«- 
lékben  megkönnyítőnek  ezek  a  ilomatica  —  s  lehetségaM 
tenniük  a  palaeographia  tanulását  s  paedagógiaí  szompontUl 
véve  föl,  kedvet  költeiiének  az  egyetemi  ifjúságban  a  töilf- 
Mt'bni  források  komolyabb  tanulmányozására.  Az  a  ní-hAn* 
lap,  melyeket  a  boldog  emlekii  Horváth  István  történettudósnüt 
adott  ki,  s  niclyi'k  a  bnjlapesti  egyetemen  a  diplomaticai '^  }<a 
bieographiui  oktatás  practieus  alapját  képezik,  vallják  meg.  <^ 
eüí'lva  eb''gteli'n.  K  vC'gböl  atudum.  Akadémiának,  vagy  a  köiok- 
latÚNllgyi  niinistt.>riumnak  kellene  egy  a  Sickel  Monumenta  Grapbi 
ráihoz  hasonló  vállalat  lötrejüttöt  lehetségessé  teuui.  Ai,  s  ki» 
Munuiii.  Hnng.  Hist.  okmánytára  24-dik  kötetében,  a  két  &!• 
kín'jíi  t.<yurgy  fejedelemnek  levelezésében  az  Öreg  Rákóczi  GyÖ^' 
végrendeliti'nek  meglepően  tiikerűlt  i'ényvéseti  facsimiléjét  l41t» 
—  n  lei'hiiikii  »zempuntjáböl  nem  fog  a  sikerről  kételkedni. 

K  kitíTi'^í-  után.  melirra/,  flőtliliik  fekvő  munka  egy  hason- 
miiMi  szolgaltaioti  alkalmai,  i^meiieiesUoket  köszönő  szavakkal 
fujt'iczük  be.  —  A  piiunonbalmi  apátságot,  mint  nyugat-enrtp»i 
mlveltséglltik  ilsó  tűzhelyét,  vidékét  pedig  mint  a  kezdődő  s  Uy 
lúdö  Míigyiirois/.ág  ftlliinii  életének  bölcsőjét  bizonyos  iganll 
kegyelettel  tekinti  niindi'ii  müveit  magyar;  a  ki  pedig  ily  kegye- 
lettel nyúl  a  fönteubi  kiadvány  lapozgatásához,  ha  nem  szakember 
is.  biioiiyárn  elisnieréssel  fog  adózni  ágy  a  bökezú  apátOntt 

a  szorgalmas,  tudós  levéltárnoknak  e  munka  megjdeQéséöl 
— —  K— i-d. 


TÖRTfeNlíTI   IRODALOM.  743 


iir. 

A  parliamenti  kormány-rendszer  Antjliibaa  s  annak  eredeti  kifejlődtiC  ét< 
gyakorl<iti  alkalmazása,  írta  Alpbeus  Todd.  A  magyar  tudományos 
akadémia  megbízásából  fordította  Dapsy  László.  I.  kötet,  VII.  és  600  1. 
Budapest,  1876.  A  magyar  tudományos  akadémia  könyvkiadó  hivatala. 

A  mü,  melyi*ől  itt  ueháay  szóval  megemlékezni  akarunk, 
az  akadémia  könyvkiadó  -  vállalatának  jog-  és  államtudományi 
sorozatában  jelent  meg ;  mind  a  mellett  méltán  sorozhatnók  a 
történelmi  müvek  közé,  ós  méltán  érdemli  meg  a  töi-ténet  ked- 
velő közönségnek  figyelmét  Nem  az  angol  alkotmánynak  doctri- 
iiaire  fejtegetését  tartalmazza :  mint  kellene  annak  lenni  a  tör- 
vények betűje  szerint ;  banem  előadja,  mikép  van  az  gyakorlati- 
lag az  életben,  és  mikép  fejlődött  a  jelen  gyakorlat  a  történelem 
folyamában,  főkép  az  1688-iki  forradalom  óta.  A  mi  continen- 
talis,  vagy  szabatosabban  szólva ,  németországi  fogalmaink  sze- 
rint Todd  munkája  részint  jogtörténet,  részint  statistika;  mindkét 
esetben  azonban,  minthogy  sociologiai  tüneményeket  ismertet 
meg,  a  helyesen  felfogott  történelem  keretébe  tartozik. 

Anglia  kétségkívül  egyik  legérdekesebb  tagja  az  európai 
társadalomnak,  habár  nem  is  az  a  minta-állam ,  minőnek  még 
most  is  sokan  hirdetni  szeretik.  Fejlődését  mindig  bizonyos  las- 
súság, bizonyos  hátramaradás  jellemezte,  continentalis  szomszéd- 
jával, a  mindig  előljáró  Francziaoi'szággal  szemben.  Keresztény- 
sége épen  száz  évvel  később  kezdődött,  hogy  Chlodwig  a  katholika 
egyház  kebelébe  lépett.  Egységes  országgá  —  hét  vagy  nyolcz 
kis  királyságból  —  akkor  lön,  midőn  a  Frank-birodalom  hatal- 
ma tetőpontján  állott,  és  Nagy  Károly  —  először  a  római  biro- 
dalom bukása  óta  —  már  organisatióra  is  gondolhatott.  A  feu- 
dalitast  hódító  Vilmos  hozta  be  franko-normannjaiva] ,  mint 
institutiót ,  mely  akkor  már  a  müveit  Nyugot-Európában  mái* 
általában  virágzott:  de  a  feudalismuson  alapuló  aristocratia 
még  erős  volt  Angliában ,  midőn  a  continensen  már  széltében  a 
monarchiák  megalakultak.  A  Tudorok  —  a  két  Henrik  és  Er- 
zsébet —  voltak  oly  erősek  és  hatalomvágyók,  mint  az  utolsó  Va- 
lois-k  Francziaorsz&gban :  és  mégis  Angliában  a  XYIL  század 


744  TiIRTÉNETl  IRODALnii. 


Franc^MM 
onrebiAkinH 


az  168ft-iki  forradalüinmal  végződött  és  megalnpHoltft 
meoti  h  onnáiir-rendszer,  iig>*anakkor ,  midón  Fi 
XIV.  Lajos  fcorát  érte,  az  európai  absolat  moonrel 
ide&lját,  s  az  Angliához  k^vé^bé  iukább  ba^^onlö  formák,  síiite' 
knitúi  alkotmányok  még  csak  nz  európai  mCtTeltség  btUr- 
AUamaibíiii :  Svéc' országban.  Leogyoloiszág  et<  iiaxiiikbaii  ^ 
tAk  maglikat  iicini  részben  fennfartaui. 

Ncni  lebet  szaudékiiokvizs^&lni,  minek  köszöiibrttc  Anibi 
—  tal&n  mondhatnók  szoroiicsés  —  liátramftradiüAt?  M^  l^ 
Tésbé  im^iidok  véleményt  arról ,  jó  vagy  rósz  voU-e  a  íejV>í- 
mely  Euröpa  Langadó  nÉpeit  a  középkori  feiidaliií  üUsiD<>Í:t»l  - 
modern  ab&oliilismufira  vezt-tte  át?  mert  hW.  arról  tudiiiuini" 
positÍTÍtás^l  csak  akkor  ítélhetnénk,  lia  tudnák  az  eoibcrí  úi^- 
dés  czéljait ,  eszközeit .  ügy  szóh  áu  a  gondvíítelt^s  Irrrít,  nur 
nézve  eddig  még  csak  —  tbcologiai,  tnetapliysicai  r^mtuy 
vannak:  de  tény.  hogy  Anglia  —  ha  szabad  egy  triviális  )>< 
sonlattal  élnem  —  hasonlóvá  lett  azon  öreg  urakhoz,  kik  1*^^ 
a  magyar  divat  életbeléptekor  megtarták  a  régi  frakkot,  a  fflíf 
szokot  cvlindert.  H  uéh&ny  évig  éló  anachroaiíimust  képe/trk,  Jc 
i'sak  .Tzéii  --  ki  hitte  nkktír  volna?  hogy  ismét  díváiba  jöjjfii'-k 
Anglia  k'irmáiij/ata  is  újra  divaloss:t  löii,  midőn  az  ab!"Ji:' 
iiionan  Iiia  Euiúpálian  délpoiLtját  elérte,  és  a  dolgok  tt!nnéH<tr> 
lolyíi-^a  ^ífiiril  hanyatlani  kizdett.  A  gondolkodó  elmék  HJí't" 
fi' jliMlrsriek,  alkotnii'inyuak  mintaképét  ott  keresték  Aiigtiibs" 
mint  kéli/;iz  évvel  előbb  Enrópa  az  ö-vílágnak  már-már  frii- 
iléslie  m.-nt  emlékeiben  találta  mpg  ismét  iBenaissaucefául 
idcáljíiit.  Ha  a  történelem  törv ényeibíii  eddig  valamit  conib- 
tálliatiii,  aü  úgy  látszik  nekünk,  a  lény,  hogy  ilyen  váltoaijoi 
mindig  a  I  cg  szolgaibb  utánzással  kezdődnek,  cb  az  tij  esznitk 
iíjstitntiíik,  —  ha  magukban  véve  életre  valók  —  csak  lassankM 
al.tkulniik  a  reatit/is  befolyása  alatl  olyanokkíi,  bogy  5  vatódi 
s/.iikségli  teknők  csakugyan,  és  minden  tekintetben  megfeleliK^' 
l  ^ak  a  XVI.  snázad  pedáns,  formákat  hajhászó,  és  a  cla«siciiM>^ 
tckiiitélvén  élősködő  liiimanistáira kell  gondolnunk;  bog^'  DíH" 
társait  tiilfiljiik  ama  continentalis  anglománoknak,  kik  a  Bnti- 
szigetors/ág  parlamenti  formáival  együtt,  annak  [>arlamentanf- 
íb  meghonosíthatni    \ élték,     V^yUtszik  nekünk,    bogj  1 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  745 

parlamentarismust,  mint  satnya  növényt  elfújta  1848-ban  Guizot- 
val  a  februári  forradalom  szele  s  a  többi  európai  állam  —  mint 
majdnem  mindenben  —  ebben  is  már  vagy  követte,  vagy  követni 
fogja  Francziaország  fejlődését.  A  Pittek  és  Foxok,  a  Derhyk 
és  Palmei-stonok  parlamentárismusa  —  ha  valaki  még  nem  tudta, 
megtanulhatja  Todd  könyvéből  —  váltakozó,  gyakran  egy  sza- 
vazástól függő  kormányaival  természetszerű  ott,  hol  a  hatalom 
lényegileg  néhány  aristokrata  család  kezében  pontosul  össze ;  a 
pártok  harcza  tulajdonkép  csak  bizonyos  cliquek,  vagy  ha  úgy 
tetszek  cotteriáknak  küzdelme  és  a  felek  annyira  hasonter- 
mészetüek  műveltségük,  társadalmi  állásukra  nézve,  hogy  a 
különbség  köztük  rendesen  csak  is  egyes  kérdésekre  vonatko- 
zik, és  bármelyik  győzzön,  a  társadalmat,  vagy  állami  rendet 
semmi  lényeges  változás  nem  éri. 

Ellenben  a  demokratia  ilvnemü  harczokra  nem  való;  küz- 
delmei,  nem  tornajátékok,  nem  az  olasz  oondottierik  vérnélküli 
csatározásai,  hanem  mint  asví«jczi  parasztok  harcza  Senipachnál, 
Murtennél,  hol  a  cséplő,  a  csillagos  buzogány  dolgozott  —  elke- 
seredett csaták  életre,  halálra.  Márpedig  —  kétségtelennek  lát- 
szik, hogy  az  európai  társadalom  1789  óta  határozottan  demo- 
crata  irányban  fejlődik ,  s  magában  Angliában  is  a  Reform- 
bili  óta  —  melyet  Carlyle  kissé  túlzottan  talán  ,  de  nem 
alaptalanul  a  franczia  forradalommal  említ  egy  sorban  —  bár 
a  jellem/ő  angol  lassúsággal,  niindinkábl)  terjeil  a  dt*mocrata 
szellem ,  és  terjed  az  aggodalom ,  váljon  az  eddigi  parla- 
menti rendszer  ki  fogja-e  állani  a  jövőnek  ebből  folyó  meg- 
]>róbáltatásait  ?  Ebből  azonban  nem  következik ,  hogy  két- 
ségbe kell  esnünk  az  alkotmányosság  fölött,  és  visszatérnünk  az 
ahsolutisDUis  jármában,  mint  némely  félénk  vagy  sophista  pro- 
fessor  tanítja.  Az  alkotmányosságnak  sokféle  formája,  de  csak 
egy  változhatlan  alapelve  van :  nihil  de  nobis  sine  nobis ,  és 
minden  oda  mutat ,  hogy  ez  elv  érvényesülni  fog  az  európai  tár- 
sadalomban, mint  érvényesült  a  középkorban,  még  pedig  annál 
hathatósabban,  minél  természetesebb,  reálisabb,  nemzetiebb  for- 
mákat tud  magának  találni.  Egy  ily  forma  volt  a  múlt  század- 
beli aristocrata  Angliában  az  angol  parlamentarisnms,  melyet 
Todd  egyszerűen,  világosan  és  objective  terjeszt  olvasói  elé.  Epén 


746  TÜRTÍtliETI   IRODALOM. 

munk&j&böl  tatjuk,  Iiogy  a  betű  semmi,  hanem  az  élét  mindeiLi 
hogy  a  parlamentáris  rendszer  nem  tudomány,  melynek  elnii 
csak  meg  kell  tanülni,  hogy  azokat  csalhatatlan  jö  hatissalil- 
kalmazoi  lehessen.  Azért  nem  is  abban  l&tom  én  a  munka  be- 
cses voltát  ránk  magyarokra  nézve,  miben  fordító  :  hogy  megü- 
utt  mit  csin&lnak  nz  angolok  parlamentjükkel .  hatöságaikhL 
koronájukkal  szemben;  hanem,  hogy  világosan,  uagy  aJatbós^ 
gel  és  részletességgel  kimutatja,  miszerint  az  angol  alkotmánri 
viszonyokból  fejlődött  ki,  hogy  az  angol  nemzet  —  vagy  mi  Mt 
képviselte  —  minden  egyes  esetben  a  viszonyokhoz  mérteu  li- 
reste  és  találta  és  legalkalmas  eszközöket  akaratának  érv^nn 
aítésére,  mi  tulajdonképen  minden  alkotmányosságnak  vvgciélja. 
A  munka  forditása  ciaínos,  uiagyiiro^,  mint  Dapay  toIlVúi 
másként  várni  sem  lehet.  Némely  szórendi  magyartalanság  »i 
igekötók  hflsználatAban,  bizonyo^n  ouik  tollhiba. 

Paülbr  Gthla. 


747 


KENDY  FERENCZNÉ   VÉGRENDELETE. 

Rendy  Ferencz  erdélyi  vajdának  s  a  Zápolyák  egyik  iegfur- 
fangosabb,  de  legügyesebb  államféríiHnak  második  neje  volt  Lévai  Kata, 
ki  ugyanazon  évben,  melyben  végrendeletét  tette,  meg  is  halt  Nem  lesz 
talán  érdektelen  az  egyszerű,  de  erőteljes  magyar  nyelven  irt  végrende- 
let olvasása  azokra  nézve,  kik  akár  mivelődéstörténelmi,  akár  nyelvbeli 
emlékekkel  örömest  foglalkoznak.  Egy  XYI.  századi  főrangú  nő  kincsei 
közé  enged  a  végrendelet  bepillantást,  bizonyságot  tesz  arról ^  bogy 
akkor  is  élt  magyar  nőink  keblében  a  jótékonyság  érzete ;  kitttnik  be- 
lőle az  a  patriarchális  viszony  ,  melyben  ily  főrangú  hölgy  a  rokonság- 
gal 8  környezetével  élt,  s  így  mindenesetre  adat  e  közlemény  is  mivé- 
lődéstörténetünkhöz.  Ez  okból  közlöm  a  végrendeletet,  melyet  egyéb- 
ként az  orthographiát  betűhíven  megtartva  írtam  le. 

Katherina  Levaj  Conions  Magnifici  domini  Francisci  Kend5' 
1551.  feria  quinta  ante  festmn  pastatis  mente  omnino  sana  corpore  ta- 
men  pro  voluntate  domini  dei  Erga  íuvocacione  Nominis  dei  integra 
Coram  Egregiis  dominis  Mihaöle  GerewfFi^  blatio  de  Tholdalag,  Vene- 
rabili  dominó  Magbtro  Cristofforo  Lippiensi  Ambrosío  ct  Gasparo  Li- 
teratis,  tale  condo  testamentum ,  primum  animam  meam  commen- 
dans  in  manus  eterui  patris  in  fíde  filii  sui  domini  nostri  Jesu  Cristi 
CorpuB  verő  térre  ad  sepulturam  In  spc  resurrectiouis  mortuorum  in 
Vjtam  Etemam  Ámen.  Bona  verő  Que  michi  ex  sua  mera  misericordia 
collata  sünt  legp  ordine  iam  sequenti. 

Keth  ereog  kwpat  k5'  azzon5'om  auyamtwlv  maradott  hagjfom 
bátyámnak  Temeswary  Ispánnak, 

Tyz  kwpat  es  egy  sarkannyelwes  sotarthot  az  én  szerelmes 
wramnak,  barom  ereg  ezysth  thalatys  wramnak  hagyom,  hat  kezep  tá- 
lat, négy  kynchyn  talchkat,  heeth  talnerth,  egy  ezysth  cheszet,  ezekety 


74H  KCiilKrALte. 

rnyiMl  wnimnak  kagyctii,  Kg^'  UMfatb  e^  >Mr.>^  c< 
rwliyiit,  kyth  12  nlawlHily  nrain  adnti  írnia  mvkor  wal 
wila  Tatlinchy  liolillaar  egjf  xcm  rwliythct,  fcfih  en  ncken  adMb  *ik 
Kiiy  orcRÍ'  IcrkM  gtryinnotU.  kVnch  tattbo  tmm  adou  aaAr  fjri 
niolli,  m.Viid^Kakath  l»  nR  nii  uramnak  hagvoM,  cgf  wtnrv  dapta  l-tr 
■irii  tubitt,  knotli  ky«  nran  kni-x'itb,  <!gj'kciti  kjib  kfnliM  •hd  ubn 
maaj'knt  patlmchy  lioliiyMr  atln  kcutli  «zem  arauí'at  «  «>gj;  anon  <it- 
wwoDi,  ax  nagy  hynthatli  c«  n%  kyi  iiyolhotli,  mv'ud  extktOt  hfS» 
NB  rfn  iMrelmc*  wratDuak. 

Kify  nany  uranj'  lanrxotli,  Vybcíi  smíIiiwí  arany  fnryHili  •!- 
KVoii,  bigyotn  taiiwlo  kurnKtfuii  "kVbí'w  papoknak  dpyitkokiuik. 

Mn«  bincicolli  kVbe  ptweTi  nrany  foryiith  wagynii,  kn^ywii  u 
i<»))<>taiyba. 

Kjfy  fj'gS^"'  )^'iiittiitliot  kyth  nukeiii  wrani  adott  wala ,  U»pit»i 
Koixly  Ji\iiO(iiak. 

KíV  lí^ww"  WHlfymi  h«r..Lii  kowytt,  i-ggík  goniaaib  kciifi" 
rwbtiitti  BKtya  iieky. 

Kliy  ••fft'r  ni'rwlli  kyth  «r,  «aegyn  nnynm  adott  waN,  aaiy*  neky. 
'    K|[í'W'>"lbaniiiy  nnaiitswbatb,  08  tis  J»byk  wontb  arany  sKnkiiy(a)iIi.  ii 
II'  Joliyk  r<>tik>'tli<'»i>H'tb  nxtvs  iii'ki   tm^yoni. 

Ivdli  i'iiHi'iii  «iiBV"' "'"Sig""""'  "Iser  (?)  iicmi'rb  módra  kff- 
»i'k  Mii.lmiik  injlhii  .'.  iii'pj'  uiuitb  amiij'  ht'iiivm,  c^iy  ujak  rubámkrtW- 
rT«  (ji'imi'"  liNdV'm  Hf  Ki'iiiU*  JáiL.iB  WTiiiii  Mosi'geiifk,  Lisimakos  anm 
V><»«>'l>t>l  i'bx'iiall  i'eí  iir.inr  )^i*wrrwiiirtli  aítja  Ufky  ,  ^v  |r*rrtk 
allv«    oU'«    kolhi'«iii.'lh  ,    kvlli  nratii  WuraJim  urtb  wnlii.    aitl's  Dei- 

Vmih  itiU'Ilb  »r.U  iiokoii.  cKj  ^lUVr  t:;«>->«il>  iiivkor  b«kWi 
•'»'«>.i''"b  «aU,  tUiiii-i;U  -xí  cwlviiih  Ki*  j^a>  giri'Miu  bsjzVoii  «  íj. 
ky*  b^hv  antiiy  Uuotom  ad  hii);i<>iii  at  ou  MOívluirs  kfaaCdaait 
Kií-H>l\  Attna  aMxi'Dnak,  if:>  tV« kriWw I.  kyth  «r4in  U'aradao  sotli  «■'• 

Ktilclt  iMvanii<^>»«k  (^\  *atryr  j:y«ritb.  ky  mekrm  ai  a««rik>'^ 
\ii><imtvi  y<i\  v-t  iy^>  amani^J  ^ywryantt  «s  <^' ki*  irrk«»  gi  vTy>» 
VtSM  l'.yK*  »Uti  nuii  gintfitiírii  krlh^mrl  ktth  aa  ritbf  iiaw  k*<^ 
oaU.  ut.»  )Hki  ka^i\wi  C^.  ..■aHi  anaf  swtwlk .  kfack  kn)r 
l-V<  >  — act^  «)^\«  ahtta.  r^i  m-bU  araayiM  «b*A  aate;*) 
•^t  k<*iv  rsrwrtk,  »M^*  r«vk«ttBA  kafT*^ 


Koloswarth  k^  arany  lanczoth  chynalnak,  hagyom  az  echem  fiá- 
nak Erdély  ferencnek. 

Egy  kychyn  szem  aranyat  aztys  ewchemnek  Erdély  Í8twannenak, 
es  zsM  arany  forynthoth  aztys  neky  hagyom  ewchemnek. 

Kendy  Myhal  wramnak  hag5'ok  keth  gwyr^wth. 

Kendy  Antal)'  wramnak  ya  hagyok  keth  gy  wrywth. 

Ezek  ky  wel  kyth  az  ^n  szerelmes  wram  nekem  nem  adotth,  mynd 
g5*\tr5*wmeth,  fewkethemeth  ewcmeth,  hymemeth  elew  kethewmeth  ha- 
g5'om  az  en  keth  anva  ewchej'mnek,  russa5'  margytnak  es  Pazthohy 
barbárának. 

Levay  Jánosnak  egy  aran5'  kardoth  es  zaz  arany  forjrnthot  ha. 
gyök  azkor  aggyá  meg^*  wram  nek}'  mykor  ember  korba  alappik  (sic) 
ba  penyg  holta  terthenyk  wgyan  wrameh  légien. 

Forgach  Jánosnak  hagi'ok  zaz  arany  forynthoth. 

Kalna}*  ferencznenek  keth  száz  forynthoth  pénzt* 

Az  fvanak  zaz  aranv  forvnthot. 

Három  gengies  kozoroam  wag5'on ,  agyak  elj  es  nyomorodotth 
8zeg5'nyeknek  oszak. 

Egy  giengies  partham  wagy on ,  aztys  agyak  elj  es  oszak  az  isten 
gije  hyrdetcjinek. 

Az  kj  le5*anym  wadnak,  wram  rwhazza  megy  owketh  egy  egy  kara- 
saya  szoknvath  mj'ndon  szorywelj  káth-káth  fedeleth,  abrozt.  lepew- 
dewth  kyhazasolasokra.  Az  ky  ley an5'omra  megyharagwttam  wala,  Jobjrk 
szokny'ayat  agyak  megy  neky,  fedelére  barom  forint,  barom  abrozt  éi 
egy  hytwan  paplanom  wagyon  vechben  es  barom  lepedewt  agyá- 
nak neky. 

Ersoknak,  bwdaynak  egy-egy  swbat,  Zekely  marthonenek  egy 
nest  BUbat  kamoka  nest. 

Inachy  myhalncnak  egy  sárga  tafotha  swba  fáiyth  es  egy  scarlath 
alat  walü  pegwet  (pegymet)  hatat,  keeth  wy  fedelem  wagyon,  nem  arany* 
szelw,  hanem  hz  hatholyan  wagyon  arany,  egyketh  ambnis  deyakne  ko- 
mám azonnak,  masykat  Inachy  myhalnenak  hagyom. 

Az  mayomenak  karajn($nak  feanyanak  (sic)  hagyok  k^th  foryntoth 
zepet  wezethew  (sic)  ferencnek  hagyok  négy  forynthot. 

Papp    deyaknakys   hagyok  négy    forynthot,    Ambrus   deák   ko* 
mámnak  for.  hethet,  nestenek  (^Anastúzia)  kéth  forint  arra  szoknyath* 
Századok.  49 


Margrthnak  ucgy  for.  arru  azrjkntit,  jialaatlioE.    Az  kw1dw«  l<'^u- 
i^  nogy  abrost  négy   lepedewt  liag^ok,  Cliaponnk,    bnlyknnnk  nyido- 
Icz  foryiitliot  liagyok ,   tícstmiek  es    inargj'thiiak    pgy-agj'    feJnletfc 
sry'eTi  na?.  Iiwaonewt  ewt  penít. 

ErBoknak  lyz  for,  budayiiak  ys  tyí  for.  ftK  clinxarj-  Iiuru  irl' 
lyuunk  k^t  eb,  (küböl)  buzat,  OrBOly&unk  ^s  frusíufttiak  kéiL  <" 
it. 

itj  skarlát  9:tokiiyniunth  bagynm  aikya  ínykloanetuik,  *!(• 

ik  fcldth  Crietoff  wrariiimk,  fuluth  incnbat  wramnak,  fi  tb- 

mak  hagyom  ,    D.X  uiy   bui'  arra  fele  wq\u»  agyuk  iiM^  u 

lek,  u  my  tigy tb  wolnn  t    inV  niyuth  Citwch  tartom«oj'«w»l 

t  wraui   acloth  wolim    nuekcui  es  itx  xnx  foryiit  kj'vlf- 

mnck  battiim  Erdniy  iatwáiuénak   oit  cgyfl)  r<!ll_í>wl  mogti* 

inryaíiiak     vas    urán    foryntbomat    mj'h    Ickto    axt:reliD0 

liagyoio    ax    fcllyivi    iiiog      tb   iiciiieB    (Vrayni  tuiiw  by'sornii- 

itaiiutt   preiniaaa  niiiiiia  fiilc  iiostra  inoiliHiito  vt  ox  verUa  W 

itice  domiiii  Kathcviua  a  Leua  conlugia  magnífici  <lointni  Pnndv-i 

y  kalaino   EiccpimOs  siiie  liimiiiiicioíiu  hcu   angincnto    Klifjnall   ti'- 

Bcripsimus    liuruni    iioetravum     aigilli    mistri    testiicoiiio    □iediaul«.    I>i' 

'  ttnn  ex  szcucywan  ipau   die   cciit'    dominl  vt  vocaiit,  Aiiuo    vl    prrlUaU- 
tus  Aliién. 

(A  gyula ■f.jm'Viíri  kiiiftiilun    l.íViíllárAbaii    It-víi    f<){,'alüiaíviiiyrúU 
KÖ/.1Í  :    KiHOlAI    AkpAi). 


ADAT  zrínyi  ILONA  ÉS  THÖKÖLY  IMRE 
il  ÁZÁSSÁ  GÁKHOZ. 

'I'ltiiköly  Imrfí  IGbl.  iiov.  1  tJ-k.lii  Caiirnra  Acncaa  grúf  caisófi 
baJvezi!rrelfegyvt!rBZÍiiii:trelúi>c«,  inogii!  lapít  váll,  liogy  a  fejedelem  ser*}^ 
Wli  BíilUiam  Byrog-,  Ung-,  UgoiMS-  éa  S*aboka  viinnogyék  lerlib-b^o  hf- 
lyczteasciiekcl  a  a lakoHok  zaklatja  udlkdl  i^loluioztcssonek,  inegengMltet- 
vi!ii  liárú  Siipojitira  J-'li/Upuel.;  mint  a  Sclierfftüiborg  ozred  éa  SÁToa-?uA 
pürnucMiiiikáiiak,  hogy  sKiutdu  iuucii  lillhaHaa  ci  élelmét;  egysxcrsiuin<l 
kikűttetett,  bi^  a  magyar  sereg  tagjai  litlevél  uélklil  iaDen  el  netífuS' 


KOtASPftLÉK.  751 

hassanak,    hogy    a    fegyverszUnet    hatheti    időközben    fölmondathas- 
8^  sat.  0 

E  fegyverszünet  annál  kívánatosabb  volt  Thökölyre  nézve,  mint- 
hogy ö  Zrínyi  Ilonával,  a  munkácsi  vár  úrnőjével  jegyben  járván,  óhaj tá, 
hogy  az  egybekeléshez  a  felség  jóváhagyását  is  kieszközölje,  ki  még 
lC7í)-bcn  megengedte  ogyizben,  hogy  e  végből  értekezésre  a  Munkács- 
t«M  egy  mértföldnyire  a  bájos  Latorcza  völgyben  fekvő  szenf-miklósi  kas- 
télyban személyesen  találkozhassanak,  s  kik  később  Bátbory  Zsófiának 
1680.  június  14-kén  történt  elhunyta  után  gyakrabban  jöhettek  össze. 
Zrínyi  Ilona,  az  ifjú  özvegy  is  hŐn  óhajtá  e  frigyet  s  e  végből  mindent 
elkövetett,  hogy  a  czélt  elérhesse.  Közbejáróúl  fölkérte  Szelepcsényi 
^y^*^'9y  esztergomi  érseket  is,  kihez  1682.  január  8-káról  kelt  utasítás- 
sal killdé  asztalnokát,  üjlaky  htcánt^  kilátásba  helyezvén  különösen  azt, 
liogy  az  egybekelés  által  a  haza  békéje  mcgállapíttathatnék. 

Érdekesnek  tartom  ez  utasítást  itt  egész  terjedelmében  annálin* 
kábl)  közölni,  mivel  az  tudtommal  eddigelé  még  ismertetve  nem  volt,  8 
én  azt  múlt  évben  a  budai  kamarai  levéltárban  lemásoltam.  -) 

Ez  okmány  következő : 

Instructio  pro  gcneroso  Stephavo  IJjlakyy&ulsLe  nostrae  dapiferorum 
niagistro  in  ablcgatione  ad  Cclsissimos  ac  Rssomos  Principes  Duum 
Georgium  Szelepcsény  Archieppum  Strigoniensem  ac  Dnum  Emericum 
Yiennens.  Eppum,  nocnon  Illmum  ac  Rd.  Dn.  Cancellarium. 

Primo.  Világosítani  kell  azt,  hogy  gróf  Thök'óly  Imre  uram  az  Ar- 
inistitiumnak  kezdetétől  fogva  sok  ízben  insinuálta  magát,  kérvén  adzon, 
hogy  legyünk  szemben  ő  kegyelmével,  hogy  így,  ha  Istentől  lészen,  és  mitő- 
lünk kívánatos,  választ  obtineálhat  ő  kglmo,  annyivali  inkább  nagyobb  in- 
dulattal é^  siettetéssel  muukálkodja  a  zűrzavaros  dolgoknak  csendességre 
?aló  jutását,  azon  sokszori  insinuatioiban  oda  tévén  azt  is,  hogy  a  frigy- 
nek csiiiálását  a  velünk  való  szembelételnek  reménysége  sietteti  jobban 
a  kegyelménél. 

2.  Sok  rendbeli  üzenetre   midőn   egyéb   resolutiónkat    nem    vette 

Volna,  az  ő  fge  kegyel mességére  és  engedelm  5re  való  magunk  bocsátko- 

fásánál,  hogy  t.i.  az  ő  fge  híre,  akaratja  nélkül  semmit  sem  cselekedhetünk, 


*)  Bereg-megyei  levéltár  XXXIII.  cs. 

-)  Budai  kam.  levélt.  N.  R.   A.  770.  cs.  56.  sz. 

49* 


tBS  KCLÖKF(CT.fcK. 

már  [ui^szUnv^D  egyszer  a  m^lt.  udvarhoz  is,  és  a  m^lt.  0<?n<?ra11»  K>p 
rara  úrliox  ia  S  kglme  sziiidékát,  végre  pedig  mint  egy  oeh^tsfg^ 
Uient  fis  jött  U  prostitatiúk^lien,  lássuk  mit  cselekssUiik,  hn  siem^ 
ueiii  l^^ziluk  ö  kef^'olni^vcl.  mi  leanünk  Hf.  r>k&  a.  b^kpsaég  taeg  ur 
t^uek  és  mi  aduuk  Isten  elölt  nagy  aziimndist  e  mind  <i  fgend  f 
a  h&zának,  magunknak  <!des  gyorin  ükeink  kel  együtt  sokat  irtunk,  k 
minden  ruaznak  s  nagyobb  hiíboriiaágnak  mi  lesKfink  az  okai,  hu  }vtn 
kauiHiálili  axemben  nenilesxünk  ö  kegyelmivel. 

:t.  luaiuuálja  axt  is,  a  minthogy  Biombenldtekor  maga  is  delli- 
rilta,  liogy  miúta  török  kijvet  jön  lio;isá.  franczía  és  erdélyi  dolfoUi 
pedig  Faigl  Pélfr  nevű  nemesember,  SKok  is  nem  ait^rt  jönnek,  fiogf  • 
jeleiivalú  dolgoknak  jó  folyaaiatjút  secundvlják,  httiicnt  hi>gy  elbontok 
és  ha  úgy  sxumben  nem  leszünk  Ö  kglmével,  meg  ü  fgétűi  ia  semmi  wn- 
rítiira  nem  lesKcn  kiváiiadgátúl,  nem  tudja,  mint  folytassa  dolgait  i  laití 
is  rekolvaljoii  H  a  utasok  valúságoa  oblatiúíra,  és  ha  velünk  aienilf  ^ 
ketna,  s  válasiaiikiit  vehetné  s  nboü  képest  alkiilinaxtatuá  dolguuit 
fotytatiiaát. 

4.  MiiidoKeket  és  tltbli  Ikeiietit  aiiolg^iuk  által  tett  kem^y  ftt- 
testátlóit  értvén,  ü  fgúack  s  keresztyén  haaáiikiiak  akarván  sxolgiUii 
nctii  iikiirtuk  lelkünket  ennyi  aukreudht'li  protcatatiuira  nézve  lubrl 
tiüuk,  iJKnviiinak  meglmlláoára  s  kezünkhöz  kHldütt  crös  parolUra  jK- 
tünk  Sz(?nlniik1ósi  kattélyunkbmi,  tudván  ö  fgéntik  magiinkal  leuiii  tfy^ 
igaK  liiv  sxulgálúinak  :  azemben  voltnnk  ií  kgmt'vel  és  ezeket  iiólotti 
eUölibcn  is  kívánta,  hogy  Ö  igének,  a  liaxáiink  i'a  kerosztyéiiségtif k sk>- 
ruük  Bnolgáliii,  adjunk  aitüt,  hogy  ha  hazii  jün,  htiznuliirnU  hotnA  mí- 
gyünk,  mivel  semmi  jobliau  a  hazajövetel  re  nem  induciLInil,  mint  ha  a  hiú- 
ban megtelepedh etilek  és  istenes  liázastArsal  találhatna  maginak  ;  ut  ii 
beszélte,  most  ia  a  franczin  király  sok  oblntióval  vagyon  hozaá,  ilí  • 
eztíiit  házasaágra  vaVi  vcménség  és  hoz7^nk  vahi  olfertiöja  nem  cug^'b 
hogy  vele  való  végzésre  fakailjon  és  íi  fgétöl  valú  coiiteiitatiúja  is  Sitf- 
panari  uram  által  meg  levén  ígérve,  nknrjn  mnqíit  n:  ú  fgr  hütr^T<k"- 
ÍMnÍ  1  li<iza  mrgiiiararltÍKáríil, 

Tj.  a  tűrök  ia  ut  i>rdélyi  Tejeilclemség  iránt  ígéretet  tett,  ha  keJit 

nom  lészen  a  Imcn  nemjílvetelére;    mindezeket  és  liibb   dolgait    a   h«i» 

kozás  iriliit  deelarúlta,  hogyha  is  választ  vcliel  mi  ttilünk  mindi-n   Oty 

■pifel  űgyekszik  a  liaziijB vételre  és  hazánknak  továbbra  valú  bA«- 

'  niegmnradásru,  r 


kűlökfélík.  768 

6.  Mi  mindezekre  egj^b  választ  nem  adtunk,  hanem  mind  annak 
előtte,  egyedül  hagytak  magunkat  kegyelmes  urunk  ő  fge  kegyelmessége  re 
és  akaratjára,  nem  akarván  legkisebbet  is  az  iránt'cselekedniink  ö  fge  aka- 
ratja nélkül,  gróf  uramnak  is  más  javallást  nem  adhattunk,  hanem  hogy 
az  Ő  felségével  ellenkező  dolgokat  minnél  hamarább  és  jobb  módok 
alatt  secundálja  és  ő  fge  hűségére  visszajönni  siessen,  hogy  annyival  is 
tovább  a  boldogtalan  haza  nagyobb  romlást  ne  szenvedjen. 

7.  Mindezeket  megbeszélvén,  ha  tetszik,  újabban  megjelenthetné  ö 
fgének  is,  hogy  balra  ne  magyarázzák  Thököly  urammal  való  szembeié* 
tünket,  mi  életünk  fogytáig  kegyelmes  urunk  ö  fge  kegyelmességében  édes 
neveletlen  árváinkkal  együtt  ajánljuk  magunkat ;  a  minthogy  kÖteb*s* 
aégünk  szerint  adaperialni  és  voltaképen  megjelenteni  nem  akaránk  elmu- 
latni, hogy  mi  jövendőben  is  ne  okoztassunk,  sŐt  készebbek  volnánk  egy 
óráig  nem  élnünk,  hogy  sem  mint  ő  fge  ellen  a  magyar  hazának  legki- 
sebb romlására  igyekeznénk. 

Dátum  in  Castro  Szentmiklós  die  8.  mensis  Januarii,  Anno  1682. 
Zrínyi  Ilona. 

Ennek  és  más  hasonló  műveletnek  következése  az  lett,  hogy  Thö  - 
köly  még  azon  évi  június  lö-kén  megtartá  a  munkácsi  várban  fényes 
menyegzői  ünnepélyét^  melyben  Leopold  király  nevében  annak  követe 
gróf  Saponara  Fülöp  is  jelen  volt ;  azonban  az  óhajtott  béke  mindamel- 
lett sem  éretett  el  s  a  háború  még  nagyobb  dühvel  folytattatott. 

Lehoczky  Tivadar. 


T-á^K/CZ-A- 


T  Ö  B  T  E  S  E I,  M  I    T  A  B  »  f  L  A  T. 


Ili 


A  Töttónelmi  TirsuUl  f.  évi  rH.  5-én  tartoU  illf 
BzÜDuapok  atin,  látogSitoU  volt :  a  vitasitioán}'!  la^ok 
megtöltA  a  ziíld  ísitalt  s  »  hallgatótá^  is  eaép  sítiminiil  Jcl»^~-" 
meg.  Elnök  Horvnh  Mihály  ji  roppaat  s  Medhetctien  vesutosu'^*'' 
mel^  társuUlunkAl  a.  EEÜnntpok  sUtt  értő,  kövotkuE^  s&tvakfto' 
tolmácdolú  : 

Tisztelt  VálasEtmáDf  ! 
Midőn  a  BZŰnnapok  clmúltávai  szer'-VBCUi  vnn  >  tör"** 
mi  tiinulst  üléseit  ismét  megnjitnom,  it  halrnlt  hog;  üdrC^** 
lotiíl  önéraiílmeímnek  Adhatnék  kÍfei«éBl  tiirauUtaDk  únC  «^" 
tHgjninak  viszúntUtáxáii :  a  legmélyebb  fiijdulom  suvui  tör^*^' 
i  ajkamon  nzon  nacy  vesíCeseg  emli-keícttínéi,  melyet  tiirs*  **' 
lünk  udhánj'  béí  eliítt,  nem  agjan  várallunúl,  de  mei^is  utgf  "" 
korán  s/euvedett.  Szeretve  tisztelt  fliiiikünk,  gróf  JLkó  lx»^ 
üegHziint  élni ! 

Egyike  volt  Ö  azon  férfiaknak,  kiknek  fenkölt  aiclUW '' 
magas  míveltet-gc  és  úldott  ji'i  i'zive  ,  tinzellcn  liaEafiüsá^-a  aklc^  ^^^ 
_  midőn  hazánk  egét  knranr  vészfollegek  boriták,  i's  minden*** 
kifogyhatUn  áldozatké»xsé|;c  maradandó  uyomot  ,  kiknek  hul^^* 
pótolh^tUn  veszteséget  okoz  b  betülthetleu  hézagot  hagy  ma^^* 
uttln  nmnzetiink    és   társiulalmiiuk   életébno.   A    király  .   kinek  * 

súlyos  idŰkbi'n  is  mindig  hü  tanácosa,  a  kormány,  mplynuk  fg^^ , 
kor  maga  is  kitiinö  tagja,  a  hnza,  melynek  a  logjobbuk  küít  el*-"*' 
rangú,  úldozntkész  611,  a  táreadulom,  mi-lynck  disEe,  a   tiidninii*^^' 
s  közmiívulíídés,  mitlyeknek  ernyedetlen    inuiikása    b   gyarapilA; 
volt,  ogVHránt  gyfísEoljtík  kimultát  De    legnagyobb    vessti 
Btijtá  haiúla  társulatunkat,  melynek  m  egál  api  tárához  tet«me«  uiji 
áldozattal  járult  s  kelntkezéiía  óta  áll  vala  élén,  bixouyira  m^l 
hocy  tírsuliítunkbaii,  míg  :i7.  fcmíllimd,  az  ö  neve  s   emlék'.-  hl 
faatailan  maradjon. 


TÁHC2A. 


756 


Most  azonban  nem  lehet  föladatom  róla  s  működéséről 
hosszabban,  s  hozzá  méltón  szólanom :  fényes  novo,  társulatunk 
^%arapításában  szerzett  drdemei ,  crcdmdnydus  munkálkodása 
mind  megannyi  jogczimek  volnának  ,  ha  a  kegyeletes  tisztelet, 
mely  sziveinkben  emle'ke  iránt  él,  nem  követelné  is,  hogy  emlé- 
kezetét ünnepélyesebb  módon  üljtlk  meg.  Meg  vagyok  ennélfogva 
győződve,  hogy  a  tisztelt  választmány  s  társulatunk  valamennyi 
t«'igjának  akaratát  fejezem  ki  ,  midőn  kimondom,  hogy  diesőtilt 
elnökünk  fölött  a  legközelebbi  közgyűlésünkön  ünnepélyes  em- 
^<íkbc8zéd  fog  tartatni. 

Minthogy  e  szomorú  esemény  a  szünnapok  alatt  történt , 
•kötelességemnek  tartottam  elnökileg  intézkedni ,  hogy  a  drága 
*^^invak  eltakarításánál  néhány  tagja  által  társulatunk  is  képvi- 
'^Q/vo  legyen  azon  számtalan  küldöttségek  és  testületek  közt,  me- 
J'ok  a  dicsőült  végtiszteletére  ott  Összegyülekeztek. 

A  jelenlevők  mély  megindulással,  meghatottan   hallgatt:ik 

Í<lt    érzelmeiknek  ezen   kegyeletes  tolmácsolását.  Határozatba 

^-^^9  hogy  a  megboldogult  elnök  érdemeinek  megörökítése  jegy- 

^onyvbe  igtattassék  s  az  emlékbeszéd  tartására  Torma  Károly 

^seék  fel. 

Kapcsolatban  ezzel  az  elhunyt  elnök  temetésére  kiküldött 
*  *K.  Farkas  társulati  jegyző  eljárása  eredményét  következő  sza- 
l«^  9\\  jelenté : 

Tisztolt  választmány !  Nekem  jutott  a  szomorú  szerencse, 
.3^  a  múlt  hóban  elhalálozott  Nagyméltóságú  Hídvégi  gróf  Mikó 
^—  úr  felejthetetlen  emlékű  elnökünk  temetésén  társulatunknak 
''*"  Sy  veszteség  fölött  való  mély  részvétét  jelenlétem  által  kife- 
=^c:i88em.  Én  sept.  17-én  reggel  a  titkár  úrtól  vettem  az  elnöki 
^  Viízást  s  még  az  nap  elutazván,  már  18.  este  felé  Szabó  Károly 
^"^^It  tagtársunkkal  megbízó  levelünket  átadtuk,  másnap  illő 
^^^nkön  a  temetési  szertartásban,  melynél  szomorúbbat  soha  se 
^*^m,  részt  vettünk  s  kötelességemnek  tartom  kijelenteni,  hogy 
^Viktunkat  megillető  fogadtatásban  és  tiszteletben  részestíl- 
^*^;  21-én  hagytam  el  Kolozsvártt. 

A  választmány  feledhetetlen   elnöke   iránt   a  legmélyebb 

^S^elet  érzetéből  áthatva,  köszönettel  fogadta  másodelnök  úrnak 

^'^  intézkedését,   valamint  a  társulati  jegyzőnek  is,   mint  kegye- 

*^^^  érzelmei  tolmácsának  elismerést  szavazott. 


KSTetkeKtek  a  fölolvsíások. 

Fraknöi  VUmiM  v.  t.  >/(iriUifválassláfi  iiirgyaíájiak  lA63-Íiitt 
nímtt  irUk^tóait  olvksln,  fül,  mely  bühdiob  eddii;  nem  ísiuert  igtni  «t^ 
kM  éa  tenáliigM  részletet  imilfitutt  bu :  mtslyek  az  ^OrasággyfiMs  ím- 
Ukek*  rV-ik  kSteUben  lesziiek  olvashatok. 

ütátu  Nagy  Iván  tett  jeleut^st  a  Bogomc!r  csalM  XUl-ik  m 

KVTetkeinek  a  tagajánlásuk.  Titkíir  fdlam litván,  hogy  a  rouHjA 
grűléHD  17  jelentkeentt  új  tag  tó\vételérŐ\  gondoskodott,  kfirotkoii 
^rdfju  tagot  Jelent  be :  1)  Komfrld  Frigyes  tssélu  bíró  Máruwraf-Siipt 
3)  Mi»dy  I>jOB  joghallgató,  mindkettőt  aj.  IIHiiiyi  Kúimán.  S)  HikM 
Jóanf  r.  tanioanok  DobBÍnán,  nj.  Mtikn  Sámuel,  l)  A  raang.ti  c 
gymnoMum  SnfcépsS  köre.  5)  Mikacks  Foremz  földbirtokoB,  miudktfA 
^.  Deák  Farkas :  kik  is  egyhangúlag  niegválasatatUk. 

Folyó  Ogyekre  korüWéii  a  sor,  titkár  bcmuUtja  a  Untilatí  b 
diplomát,  melyet  a  kiküldött  bizottság  terve  Bzerént  s  folügyelete  tldl 
Bcbn  mBíntéaete  ialdateljesou  s  csJunal  állított  ki.  Körlevelileg ertesítHtaj 
fognak  az  évdíjas  tagok,  hogy  3  ft  befízetésc  mellett  h^rinont«seu  n^- 
kapják.  A  helybeli  alapító  tagok  ingyen ,  a  vidiikiek  a  csomagolás  t 
postai  költaég  megt^tít^se  mellett  fogják  mcgknpni. 

Titkár  bemutatja  il  Thaly  Kálmán  volt  társulati  titkár  síimiii 
készített  s  a  társulat  igazgató  tuuácsáuak  urezképeit  magában  fogliK 
albumot,  mely  következő  fóiirÚBsal  vau  ellátva :  >Thaly  Káluáoaali  • 
történelmi  táraulatt. 

Elnök  bemutatja  Bdrozay  Üdtíu  úrnak  hozxi.  intézett  lerel^, 
melyben  eztndatja,  h'^gy  társulatunkat  lH78-ra  Abaoj-megye  é*  Kun 
városa  fogják  kiiándúláarit  meghívni,  s  melyhez  n  megye  éw  rirot  B>rf 
hívó  levelei  legközelebb  el  fognak  küldetni. 

Titkár  fölemlítvén,  hogy  a  társulat  gömörí  kirándulá.«áDak  tx- 
tünete,  mint  a  >.Sz8zadok«  octúboii  (iizete,  a<e  a«uu  rúloÉTaaon  etwU 
beszedekkel,  jcIcQtésckkel  s  beküldött  értckez^ekkel  e  hó  10-kAi  fog 
megjelenni  éa  aziftkUldetni,  kiemeli,  hogy  a  titkári  jelentés  a  katati«ok 
eredményeit  réazletesen  közli  b  hozzá  tcBzi,  hogy  elnöki  meg«gyeH> 
folytán  1 50  példánynak  kUlöu  lenyomata  iránt  intéikedett  A  t^ 
lentés  a  kirándulásról  tUzeteBen  fölsorolja  a  kutatások  saellemi  :rrtd- 
menyét,  de  a  titkár  kötelességének  Urtja,  különös  nyomatékkal  megM- 
lékezni  azon  köxaégekröl  s  biralalos  személyekről,  kiknek  fáiadhalatlu 


tÍbcza.  757 

buzgalma  lehetővé  tette  az  eredmények  el^rés^t,  s  kiknek  vendégszere- 
tete magát  a  kirándulást  is  oly  ^Ivezetessd  tette.  A  választmány  nagy 
örömmel  és  megel^edéssel  hallgatta  a  jelentés  részleteit  s  elhatározás 
hogy  Gtömör- megye,  Rima-Szombat,  Rozsnyó  s  Dobsina  városok,  Fáy 
Gusztáv  föispán,  Szontág  Bertalan  alispán,  a  praemontrei  kanonok-rend 
rozsnyai  sz^háza  s  gróf  Andrássy  Manó  úrnak  a  társaság  iránti  érde- 
mei jegyzőkönyvileg  fognak  megörökíttetni  s  egyszersmind  nekik  köszönő- 
levél fog  küldetni.  £gyúttal  titkár  bemutatja  a  Csetnekről  hozott  38,  a 
Rima-Szombatról  hozott  252,  a  Rozsnyóról  hozott  80,  a  Dobsináról  ho- 
zott 42  drb  török  levelet,  melyek  Szilády  Áron  tagtársunknak  adattak 
ki  jelentéstétel  végett. 

Titkár  bemutatja  a  felső-magyarországi  műzeum-egylet  évköny- 
vének 2-dik  folyamát,  továbbá  a  londoni  kir.  Historícal  Society  alap* 
szabályait  és  névkönyvét,  mely  óhajtását  fejezte  ki ,  hogy  szeretne  a 
társulattal  csere  viszonyba  lépni ;  gondolni  kell,  hogy  a  társulat  ez  aján- 
latot örömmel  és  szívesen  fogadta. 

Br.  Radvánszky  Béla  fölemlíti ,  hogy  a  Kövecsesi  Danes  család 
birtokában  levő  okmányok  egyikén  igen  érdekes  lovaspecsét  van,  mely- 
ről ő  tanulmányai  kiegészítései  végett  másolatot  óhajtana  venni.  A  tár- 
sulat föl  fogja  kérni  a  családot ,  hogy  az  okmányt  másolat  végett  be- 
küldeni szíveskedjék. 

Ez  alkalommal  határozatba  ment ,  hogy  Fáy  Gusztáv  gömöri 
főispán  lir  is  fölkéretik ,  a  birtokában  levő  családi  levéltár  becsesebb 
darabjainak  használat  végett  leendő  szíves  beküldésére. 

Titkár  bejelenti  gr.  Széchen  Antal  űr  nagybecsű  küldeményét, 
hat  okmánydarab  hitelesített  másolatát  a  gróf  Czemyek  Neuhausi  le- 
véltárából. Ezek  közül  egy  cseh  nyelven  irott  1564-ből  Zrínyi  Miklós 
a  szigetvári  hős  nejére  vonatkozik.  Kettő  1564-ből,  Zrínyi  Miklósnak 
sógorához  intézett  német  és  latin  levele.  A  negyedik  egy  XVI-ik  száz. 
töredék  Szigetvára  hősies  védelméről ;  az  ötödik  egy  1578-iki  jogi  ok- 
irat, az  utolsó  pedig  egy  olaszul  írt  soneit  a  költő  Zrínyire.  A  grófnak 
a  küldeményért  köszönet  szavaztatik. 

Deák  Farkas  a  következő  küldeményeket  jelenti  be  :  1)  Fekete 
Gyulától  3  darab  okirat,  a  Nigrini  család  oklevelei,  TrstyánszkyaktóL 
Jelentéstétel  véjrett  Pesty  Frigyes  tagtársnak  adattak  ki.  2)  Majláth  Béla 
Liptó-vármegye  alispánja  2  darab  Árpád-kori  okiratot  küld  be  másolat- 
ban, egyik  állítólag  I085.ből,  a  másik  1 27  Iből.  Ez  oklevelek  áttanulmá- 


I>S 


.1 


nyosáe  b  jplpntcetetd  véffett  N»gy  Imre  ugtitsnakulBUakát,  á^jnüiit! 
8)  Döry  Itiíiics  'ro1nA-vúrinet.'vc  ulUpinJA  »  kir.  uiuttsua  it  «]Ul  kr^^ 
jVUerciletiokirAtok,  u  Johbabizy  Dory  i-8klAill<!vélUni(Mk  t  faacíoluM 
Ex  oklevelek  a  túl  a  ilunai  viddkri;  von»tkoEnak  ;  van  kostök  egy  Áf 
^-kori,  HK  utolsó  15'2(i-böl  való  a  inuhiicw  vi-sa  olAtlí  idtiktűL  Cfk 
li  Migy  Iinrdnck  adatnak  ki. 

Eliiíik  bojeloitti  ezután  Taniócxy  Gusxtáv  ár  oklevA'kHIdctDnr-t- 
roolftit  útvizfigHlÚB  vtSgett  Gyúrfáij  istvÁa  tng  veit  taagibai.  Mii^  ' 
kttldemi' ti  vekért  a  tAraulat  szíves  kösüünetct  raonil ;  ágyatiatitt  *  titfcv 
álul  beiiiutiitott  16(>5-bÖl  való  a  Wesselényi  LúasU'i  álul  kölli»«I 
okleválitrt,  iiinlyot  TCiök  Gyulii  ilr  volt  szíves  a  tániul«tiuk  Bjaaib- 
koinL 

N'iigy  Iiiiri:  sx<)lieli  jclenttjst  tesK  ason  11  drb  okmányrAI,  mt\j*- 
kot  Bátorfy  Lhjos  Knlából  küldütt  be.  Ezok  közül  n^a  Sárkány  amiii 
Hikaa  Altul  adott  bilrói  diplomája,  melyben  h  canlád  <»i(iicrét  kiböriiii 
kliály,  söt  a  veres  s^ínt  ktjkro  változtatja.  A  czímer  a  Csáky  gnlfok^lm 
kaBonltt  a  Iffy  a  Bottka  illtil  kimondott  thporia  azetint  a  ozfiner  ba«a»- 
latoaságilliól  Íh  leliet  kKvetkPKtnt'ii  n  kdt  cgalád  rokonnlgani,  a  mit  BÍ( 
a  faold.  Horváth  latviin  állított.  A  Sárkány  család  a  a  vele  rokoncájrl^i 
álló  peli-Hkt;!  Kiirib:»gliitk  Mit;'^  lián -tói  a/.ániiiiAimk  :  a.  ucvekei  az  ú»'k 
Viili'is/.íníileg  iiKon  raliló  s  kalniidor  életmód  miutt  knphatták,  raclretMi^ 
tiitliik.  K);y<'bkeiit  Na^'y  Iitirn  nz  érdekes  oklevelekből  egy  kis  ertcki'- 
/i'Nt  ÍK>!rt  üsti/,i 'állítni.  Utáiin  Gyárfás  István  jelentést  tt'sx  egy  XV. 
aKii/.inibnli  ,1  jás/.-kúniikr.i  voniitknuó  Zsigmond-féle  i.klevél  traiu^umpln- 
máról  ;  im-lybi'n  két,  m;ir  lílunyéazctt  kapitányságról,  az  lijsEá^zi  és  sitt 
ViiHÍról  vmi  szó,  8  melyet  ii  táranlatnak  iÍKiibnszlay  adott  a  gümöri  ki- 
váiidáláH  alkulmiLval. 

Ezután  liatáro/iitbii  mogy,  hofry  u  társulat  rendclkcaiése  *U  bo- 
i-.dnt'itl  kcivetki'Z'i  munkák  luK/állított  ^ron  kaphatók,  u.  m.  : 

Kurtái  eomnciiliirjiiiiHk  1,  2  éa  3-dik  kütete  2  ft  .'tO  krért 

A  Zi>'l>y  >'cidi'x  1,  2  és  3-dik  kötete  12  frt  helyett  6  i'rtcrL  A  ki 
II  iiiiiiikákiil  í)iy  nieRveuni  óhajtja,  forduljon  c  vdghői  a  társulati  titkár- 
1.™  (Ilp.«(,  vár,  úri-iitcza  a2.  az.) 

fniilcr  liyula  (<s  Szilágyi  S.    mint  kiküldütt  inegbixottak  jelentik, 
lioKy    a    támiilKti    kiinyváriiat    az    tOT2  —  ü.  évekről  megs-^ámoltalvú, 
iifii)  frt  Tii  kr  tiszta  bovétcl  innlatkozott,  melynek  fölvételére  a  pinf 
't  utasítva  lön. 


TÁRCZA.  7 69 

Végül   a    pénztárnok   bemutatja   a  jalius,   augustus,  september 
havi  Bsámadásokat,  inely  szőri nt  mutatkozott : 
Bevételek: 

1.  Pénztári  maradvány  juuius  hóról     .     .     .  227  ft.  60  kr 

2.  Alaptőkebeli  értékpapírok  kamatai        .     .      .      306    >  26  » 

3.  Folyó    számlára     elhelyezett     pénzek    folyó 

kamatai        35    »  00  » 

d.  Befolyt  tagdíjak 155    »  —  > 

íJsszcsen       .  .      .      8 1 4    »   7  6  » 

Kiadások: 

1.  Titkári  és  pénztárnoki  illetmények  és  szol- 
gák fizetése      .     .     .     .      130  ft  —  kr. 

2.  írói  tiszteletdíjak  .     .     .      221    >  65    » 

3.  Expcditionalis  költségek  és 

egyéb  kiadások     ...        76    »  —    »  436    »  65  » 

Pénztári  maradvány  octóber  hór.i         .     .      378ft.   11  kr. 
Ezzel  az  ülés  eloszlott. 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  Maoyau  Tudományos  Akadémia  ll-ik  osztálya  múlt  octóber 
bóban  két  tilést  tartott :  az  octóber  2-iki  ülésben  Salamon  Ferencz 
olvasott  fbl  egy  részletet  a  Magyar  Hadszervezetről  írt  tanulmányából, 
mely  e  fUzetekben  jeleiiik  meg.  Hogy  minő  osztatlan  tetszésben  és  nagy 
figyelemben  részesült  e  nevezetes  tanulmány,  mutatja  azon  körülmény 
is,  hogy  a  régészek  —  Salamon  épen  a  magyar  fegyverekről  szóló  rész- 
letet mutatta  be  —  Ipolyi,  Pulszky,  Rúmer  egymásután  felszólaltak  s  a 
t^rgy  fölött  igen  tanulságos  eszmecsere  fejlődött  ki. 

Az  oct,  23-ki  ülésben  Wenczcl  Gusztáv  egy  nagyobb  tanulmányt 
mutatott  be  a  magyar  bányavárosok  történetéből.  E  küzdelem  XV-ik 
század  végén  s  a  XVI-ik  elején  esik,  s  folyt  a  bányavárosok  és  Dóczyak 
közt,  kik  amazok  bányászati  kiválts  <gait  nem  respectálván,  azokat  jog- 
talan támadásokkal  sújtották.  A  fölolvasás  csak  egyes  kikapott  részle- 
teket mutatott  be  —  s  mondani  is  felesleges  hogy  tetszéssel  hall- 
gattatott. 


9 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 
— -  A  DÉt.HAiiYÁHonsKÁai  töhté-celiii  &•  ntofcKSGn  rÁ«BüL*T  renrtp* 
hsívi  vrtl.  üláaét  sept.  '27-^11  tartotta  meg,  Vinör  Zsigmoitd  olnöhl^te 
alatt,  astepBeáinit  koKüuseg  rtííixvúta  inellott.  Elnök  iidvtixSIven  a  t«gokit 
ürvcndotuBCn  tonstaláljii  a  társulat  ele'iik  részvétét  a  könclcbb  lefolyt 
gstört^neti  uoiijTreaBOsoit.  A  megnyitó  után  Milelz  titkiLr  olvasaa  föl  je- 
leiitcBÓt,  melyből  kiemeljük  a  küvetkezíikot :  (Hv.  Csercy  Jánosn^  tmecj- 
falván  a  társulat  rendplkoKiístíro  bocaátott  több  nklcvelet.  Elnök  kÖi»e- 
titiÍBe  folytAii  a  inúíeiim  hclyificget  nyert  ii  vármegye  háaiihan.  Rcjeleoti 
K  társulat  rcsxcre  történt  adományokat ;  több  bousecs  ptjnz  dbot  b  Hrim 
AmbruB  rdazdiöl  egy  türténelmi  ás ványgyiij töményt.  Bejelent!  továbbá 
a  könyvtár  gyurapodÓBát,  ebbÖl  kiemelendő  Uélinagyarorsxágnak  egy 
173!)-tkl  igen  becses  térkepe  ily  czímmel  :  (Temesvárét  Bánnal  Ab- 
getheilet  in  feJne  District  und  Process.  Zu  línden  bey  60-  Cliristapli 
Winkler  in  Wien  Kupferatöcborn*.  A  válnsKtmány  helycalőlcg  fogadván 
a  jelentést,  köszünetet  szavaz  a  uemes  adakozOkoak.  A  pcaztá  r  állásJi 
7(16  frt  60  kr.  Ezütiin  Molnár  Vid  v.  t.  olvasott  Tdl  egy  crdekes  éil«- 
keítíst :  »Az  illyr-magyar  Collogiura  Bolognában  1537— 1781«  cm  j 
alatt,  mely  az  Érteiiitöben  fog  közzé  tétetni.  Kövotkeitek  a  I»8-  ] 
ajánlások,  lainilannyi  meg  vá Úsztatott.  Ezzel  az  ülés  véget  ért. 

IRODALMI  HÍRKK. 
Mióta  utoljára  találkoztunk  e  rovatban  olvasi'iiukkal,  három  hölell 
ol,  meleg  tikkasztó  nyári  napok  s  gyakritn  még  az  irodalomra  nézve  is  vftló- 
ságos  sxtínnapok.  Hanem  kivételesen  irodalmnnkra  nézve  ezek  nem  bsIId- 
napok  voltak,  sőt  valódi  dolog  és  megfeszített  szorgalom  napjai.  A  mütŐrt^ 
noti  kiállítást  pár  hóval  utóbb  egy  másik,  az  Ősrégészeti  váltotta  föl,  mely 
a  inaga  nemében  i  erseiiyez  az  elsőnek  fényes  BÍkerévelj  ott  volt  a  statisti- 
ensok  kiállításn,  inelybÖl  mog tanulhattuk,  hogy  a  mi  statisticai  irodaimmit 
mégsem  olyan  parlag  s  ott  volt  a  rozsnyai  kis  míitárlat,  mely  legalább  ki- 
mutatta, hogy  minden  város,  hn  bír  olyan  emberrel,  ki  komolyan  fog  a  do- 
loghoz, a  maga  körében  tud  hasznos  szolgálatot  tenni  a  történelemnek. 
Természetes,  hogy  minden  nagyobb  tárlat  a  maga  korében  liatáasal  voll 
az  irodalomra  is  —  nemi^siik  jogyzékokel,  hanem  Önálló  dolgozatokat  is 
hozván  létre.  A  mlitörténeti  kiállítás  irodalmát  már  ismerik  olvuóink; 
most  ft  praehigtoricasokéröl  kíváounk  rOvideu  asólaaú   —  £  sE«kbft  rág: 


tknczk.  7f5t 

1.  Ason  jegjtékf  melyet  a  kiállitás  alkalmára  dr.  Hampel  Jó- 
»ef  francria  nyelven  szerkesztett :  Catalogue  de  f  exposition  préhisto- 
riqoe  des  mos^es  de  provínce  et  des  collections  partiéul  iéres  de  la 
Hongrie  stb. ;  egy  dp  oly  díszes  kttlsejtt,  mint  örvendetes  dolgokat  tar- 
talmazó füzet,  mely  az  ősrégészeti  congressuson  kiállított  tárgyakat 
•sakUmerettel,  ez^lszertten,  s  igen  könnyen  áttekinthető  modorban  ko- 
pekkel illastrálva  ismerteti. 

2.  A  másik :  Chronik  dor  archftologischen  Funde  SiebenbUrgens 
slb.  Gooss  Károly  tanár  úr  által  szerkesztve,  a  Vérein  für  siebenbUr- 
gisebe  Landeskonde  megbízásából,  ugyancsak  a  pesti  praehistoricus 
eongressns  emlOkOre.  —  £  138  lapnyi  kis  munka  a  szerkesztő  szak- 
képzettségéről fényesen  tanúskodik.  Első  részében  a  rómaiak  előtti 
idők  emlékei,  a  másodikban  a  római  kor  maradványainak  lellielyeit 
iamertetí  "^  betűrendben  —  oly  alapos  és  szakszerű  fejtegetések- 
ben, melyekből  írójának  e  téren  való  jártassága  lépten  nyomon  kitűnik. 
Valódi  kis  kalauz  e  munkácsica  a  bérezés  test  vérhon  emlékei  közt  s 
csak  örvendeni  tudunk  a  jó  hírű  Vérein  f.  siebenh.  Landcsk.  amaz  el- 
határozásának, a  melynek  folytán  c  fűzet  létrejött. 

3.  Gróf  Széchenyi  Béla  a  Fertő-tava  medrében  talált  kőkori  ma- 
radványokról értekezik  egy  érdekes  kis  füzetben,  mely  mint  a  két 
előbbi,  a  nemzetközi  praehist.  congressus  emlékéül  jelent  meg.  £  műnek 
átalános  becse  mellett  főkép  a  Fertő  környéken  lakókra  nézve,  a  kik 
az  ősrégészet  iránt  figyelemmel  viseltetnek,  van  különös  értéke  s  való- 
ban jó  gondolat  volt  a  nemes  gróftól,  hagy  kis  értekezését  nemcsak  ké- 
pékkel ékesíté,  de  német  s  franczia  nyelven  is  közzé  totte. 

A  magyar  orvosok  és  természetvizsgálók  évi  gyűlése  rendesen 
oly  munkának  megjelenését  is  eszközli,  mely  az  illető  megye  leírásában 
a  történeti  és  régészeti  tárgyakra  is  kiterjeszkedik  c  nagyobb,  becse- 
sebb és  kimertőbb  monographiát  mint  az  idei,  meg  egy  vándorgyíílés 
ie  hozott  létre.  £z  valódi  monumentális  munka  Máramaros*megyéröl, 
melyet  Szilágyi  István  szerkesztett ;  a  könyvnek  még  csak  első  fele  je- 
lent meg;  második  fele  a  megye  történetét  hozaiidja.  Mi  akkor  fogunk 
róla  szólni,  ha  ez  is  kezeink  közt  lesz. 

A  vidéki   régészeti   társulatok  közííl   kettő  adta  ki  jelentését:  a 
vaam^yei  régészeti   s  a  felső  magyarországi   múzeum-egylet ;  amaz  ne- 
gyedik  évi  jelentését,   emez  második   évkönyvét.  —  Mind   a  kettőben 
igen  tanulságos  és  érdekes  közlemények  foglaltatnak,  átalánosabb  érdé* 


762  rAHQU. 

kliek  B  spncialiwin  hk  ÍDettl  ogyletek  rid^kdre  roiwtkoxdk.  AtBfttokLn 
turtiiKiMk  Liipp  Vilmos,  a  vOAinegjei  r.  egylet  buxgú  tttkirioak  ú-i^ak 
tUotkifpei  íJH  Miskovseky  Viktornak,  a  felaü  inagy.  orax.  múxsmxcfW 
uUii  iirinuV.  úti  rajzni ;  onie/oklicz  aKon  becaes  (Mtúlmáuyok  ■  érukm- 
Bek,  melyek  Miekovszky,  dr.  Stühr  Anta',  Li)>p  Vilnuu  4»  OionMl  iü- 
mán  tolliíJK^I  olv>Bliat<>k  a  k^t  rdzctiinn,  Ay.  ily  kűtHeiaéixyrk,  fttlCtU-  íaat*- 
Itik  ugy-egy  vid^k  r^g^^otc,  törUEncline  s  ipuhucsrsel  turú  ^tlcfcá  ■>- 
marottfre,  b  vnlúbnn,  mikor  ii  dcr^k  (-gyloti  titkiii>k  Lipp  VíIdim  ^  it. 
SlEllír  Antal  illtal  oly  Ugyeaeii,  practikusaii  a  «  nicliclt  a  luttoiaávf  ^ 
v<ttalmdiiyuiiii!k  megfelelő Icg  szerkesztett  cmo  füzoU.'kut  kexünklMl  l» 
teiUKUk:  ö«/,ínt^u  lílmjtjuk,  vnjlia  tíitiljí  n^gibli  városaink  g  cxck  rid'ká 
ia  kllvetndk  Vaa-miigyc  n  a  fclai'imngyurorsvjlgi    in dzoum egylet   p^UijíL 

Ax  ÍHkoUl  tniliíaitvány oknak  is  kSszSnhetlink  liiatórlai  éruhmí 
■okot.  A  )iQaxterc>(obttnyiii  lig.  h.  o.  gyinnasiumtavalyí  líatilai  prc^nsia^t 
UKi'ri  gyiniiuBsiiiuinak  tÜKetea  lia  kimerítő  tUrtdnutftt  lioxí^a,  egy  raUar 
grill  fiirriU  kiilaliUokon  alapuló  kimeríti)  MOuograpbiút ,  mrly  ■  kital 
iakolák  <'«  iakelilKiU  tjirt^netdbex  in  ígcn  becses  a^laldkiit  kn-pes,  a  aA 
lett,  hogy  fiílvott  tilrgyát  kiinetCti.  A  roxsayiii  knlh.  fagyuinulan  ft- 
KramiiiJH,  a  roKenyai  kjiziiptnaodák  keletkexesiinok  törti^ualtít  moiulja  ti 
NiUiifiiliIBsy  Koriidl  iguigntú-taniir  jásKÖVilri  pranmotitrcl  kauouok  M- 
btbijl.  llaHonlng  kiiiicrítöiíii ,  aliipoíiaii  a  kctlö  történelmi  apparatuMl 
tloIgnKva  a  a  mi  a  fiizotktlt  nitfg  lipcaeaebbú  tea;ti,  oklcvcloa  tol<laUt;Ul 
ullittva-  KülSn  lenyomatban  ex  ia  megjelent,  mint  li  licsztercxebánjú 
A  ki.'/amiirki  evaug.  Lyecum  crteMtvi-Tiyetien  Seliolta  Fr.  igaxgalú  t 
a/iÍBí.ok  lifiviinilorlúsárúl  Uov,  egy  rövid,  de  drdckos  értckexi-at.  A  krg.vn 
tanitú-rcnd  tatiii  kis  gymiiiiaimniliiak  i.'i'tt?BÍtV<{nyc  tartülniaz  pgy  iakolt- 
tűrttSiioli  niiiiliíkot  .1  tatai  gyuiiiiiBiuin  IjiniLrairúl  a  it  c>nvicliuról,  pni- 
kUlÜnlien  kéxirtlli  kútriík  alapján  ;  csikgomlyiii  r.  katli.  fjgyiuni«*» 
t'rCesIt'ijo  pedig  ux  uttaiii  katb.  fugyinnaniumnak  törldnel^hcx  etolfi' 
adatukkal-  A  praceiontrel  kanonok -r^'iid  kit-<aiii  f'igymnaaiu mának  Iii<l>^ 
aítviliiyában  Itolkiiy  Vilinoa  iSrlekuzih  még  pedig  ctiinoa  tollal  s  krlU 
tárgyinruurei tel  a.x  umliori  nem  ŐMkortltúl. 

Att'il  fnKVO'.  bogy  "cm  Inltll  kon  Inuk  olvnsúinkkal,  egy  Irodtlw* 
lürlibieti  kiínlüny  ia  kelotkazett  jFigyelö*  ejsiiu  alatt;  a  s»e]-k.««ií» i" 
kcxekbeu  van,  az  Abafí  baJoeilliAii,  kinek  d  tdrun  aUpo*  tanálniáafk 
cldg  bü  iainereto  a  mitident^k  filUitt  a/.d|>  gyüjtnnadnye  van :  iruiUlci 
ÜT'nxeküttcleaeiutlI  foiiva  módjáliitii  vau    <'i't>ike>a<!    luiial   a    rulytani'-l  * 


tArcza.  763 

&  hozzánk  beküldött  Vét  füzet  mutatja,  hogy  ö  e  részben  a  hozzákötött 
yárakozásoak  megfelel. 

A  Bátorfj  Lajos  által  szerkesztett  » Adatok  Zala-vármegye  tör- 
ténetehezc  ezímü  vállalatból  a  második  kötet  jelent  meg,  változatos 
tartalommal  s  több  érdekes  czikkel ,  melyek  azonban  nemcsak  Zala- 
megye  történetéhez,  hanem  ismertetéséhez  szolgáltatnak  adatokat ;  igy 
pl.  a  Balaton  és  tájéka  ,  Ilévíz-fUrdö,  a  kanizsai  pórnép  beszédmódja 
8tb.  Maga  a  történeti  rész  a  régibb  időktől  a  legújabb  korig  vegyesen 
hoz  közleményeket,  földolgozottakat  is ,  mint  pl.  Zala-megye  várairól 
Szkiiblitstól  s  okmányos  közléseket,  a  latinokat  eredetiben  és  magyar 
fordítással,  szóval  a  nagy  közönség  számára  írt  vállalat. 

A  Papp  Miklós  által  szerkesztfttt  ^TÖRTÉNETI  L\POK«  47.ik 
számában  megkezdte  Szcnezi  Molnár  Albert  naplójának  közlését.  Hazai 
irodalmank  ez  egyéb  legnemesebb  és  legvonzóbb  alakjának  e  naplója 
majdan  megírandó  biographiájálioz  nélkülözhetlen  forrás,  mely  nemcsak 
az  ö  zaklatott  és  hányatott  életéhez,  hanem  úgyszólva  korának  isme- 
retéhez is  els/>rangű  forrás.  Úgy  halljuk,  hogy  a  Történeti  Lapok  folyó 
Ill-ik  évfolyamával  meg  fog  szűnni.  Eddigelé  a  bécsi  titkos  levéltárból, 
a  kamarai  levéltárból,  a  Wesselényi  család  levéltárából  s  másunnan  is 
annyi  nagybecsű  kincset  hozott  felszínre  —  és  e  hír  megvalósulását 
történeti  irodalmunkra  nézve  nagy  veszteségnek  tartanok. 

^Negyedik  Henrik  politikája*  czíin  alatt  egy  bölcsészettudori 
értekezés  hagyta  el  a  sajtót  Kolozsvárit,  mely  ha  nem  is  alapúi  eredeti 
forráatanülmányokon,  de  a  tárgyára  tartozó  munkák  teljes  ismeretével, 
8  ú^y  vettük  észre,  helyes  eriticai  fölhasználásával  készült. 

Dr.  Nagy  József  »A  cholera  Nyitra-megyében  1831 — 74-ig« 
caúin  alatt  nagy  gonddal  üsszeállítá  az  e  tárgyra  vonatkozó  hivatalos 
adatokat,  s  ha  ma  bizonyos  tekintetben  csak  napi  érdekkel  bír,  de  annak 
idejében  becses  történeti  forrás  lecnd. 

—  Aí  ERDÉLYI  FiscALTs  LEvÉLTÁRaz  országos  Icvéltárral  cgycsíttctvéu, 
octóber  21.  Budapestre  érkezett,  a  hol  a  kamarai  levéltár  helyiségében 
fog  fülállíttatni. 

—  /d.  Ssnnnyei  József  )>IIOGYAN  KKrClT  KOMÁROM  VÁRA  1848- 
BAN  A  MAGYAROK  KKZÉRK*  czím  alatt  nagy  részben    új    adatok    alap- 
ján   a    >Komárom<    14 — 21    számaiban    történelmi    értekezést   közölt , 

mely  a  benne  foglalt  új  adatoknál  fogva  érdemel  figyelmet. 


464 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÍR. 


—  B.  WESSELESn  MlKI/iS  HTTLESSEGl  BlTíPEa  I 
■litKTiSEil  BEVEZETÉSSEU  Eözli  Jahib  El't.  K»lM>nrt.  hqi  | 
Miklá*.    IHlf,.   II.  IcOMbeu.   *-eárit  319  <^  á^í  Up.  1  fit. 

—  MÁBAUABOS-VÁBHEOTE    EGTETEMES  LZÍRÁSt  i  1 
■DBgy&r  orvoHok   é»    tennéBsetTiuKiUúfc    XIX-   nagj'gyiilÁB^ek  &UM-  1 
bü.    HKftkf-mtí   SuMtn^    Ittt^i,.    Badapr*!,    1876.     4-edrA   áifi  W 
A  lIMk   tíbz  kSxclebb  j«l«DÍk  meg.    Án  ■'^i   frt.    (Te«ej  Nándf*  tt 

—  SZÉKELY  ORLEVÉLTÁR.  Sserkeestette  SgM  Ki^ 
KoloMTiír.  II.  kötet.^I520— 15TI.  8-r^t  248  i*p.  Ára  3  ül  (Kif 
liatd  Dum^a  Imre  egy.  kön^rránunál.) 

—  MAGYARORSZÁG  Ó-KERE-SZTÉNY  ,  ROHAN  ÉS  ÁTUfr 
NETl  8TYLÜ  MŰEMLÉKEINEK  lU'lVID  ISMERTETt:^E.  A  nlUi 
kitKOkt.  magy,  kir.  miiiiater  úr  megbizásábúl  írU  dr.  Ilrmjidmim  !• 
(HA  táblával  ^ '287  fametezettol.)  Budspcat,  1»76.  I-Hk  ITI  hf 
(M.  kir.  i:i;yi;temi  iifomiln.J 

-—    A    OEHMANIZÁLÁS    TÖRTÉXELMÉBoL.     Írt»   S 
r-.riirt.   Itudapc^t,    1K7IÍ.    M.T.  Akiidijiiiia  kJaJúliiv.   »-i^L  31  t^ 
Áru  2U  kr.   (Türt.  tírt.  VI.  köt.  3.  an.) 

—  IV.  HENRIK  POLITIKÁJA.  írtíi  T';,-::!.-  I«fiám.  (Bütaéwf 
liiilori  (Irlí'kcxi'B.)   Kolu/Bvárl,   1  «7C.  8-rtít.  t)8  lap. 

-  A  CHIM.EltA  NYl'l'RA-MEGYKBEN  IM31  — 1S74.  írti  i 
N.,i,i,  J.;z.rf.  Nj-itru,  l»7t;.  n-iéi  Ilf)  1. 

—  ADALÉKUK    A  ROZSNYÓI  KliZÉlTANOUÁK  KELCT- 

KKy,i';.si';Ni:K  r< jr-iénetéiiez.  irta  s-uafoh,,,!,  Kmt.ii.  kohíjí 

IHTIÍ.    K-r<il.  Sri  liip.   (KUlUn  lüiiyomAt. ) 

-  A  ItESZTEHfr/EliÁNYAl  Á.  H.  EV.  {ÍYMN.  TÖRTÉSCT 
Irtii  ll-.ft,.,<'fv  lúii-fly.   ÜRBKlfircxcliáiíjíi,  187G,   H-ret  13Ii  1. 

-  AhAT'IK  ZALA-MEGYE  TÖRTÉN ETÉIIRZ.  íiuAttA 
mioifi  Lojo^.  11.  kfitnt..  I.  'i.  :i.  niKct.  Nagy-Knniuta,  IgTC.  (EMI^ 
tit-i  ilr  li  frt  ti^y  itta.) 

Miiiticy,  VON  sAciisES  ir.íi— 1547.  ne-.rg  v-»pt  i«r 

ulg.    Tiiui'iiiiilx.  H-rilt  4-14  liip.  Ám  U  Irilli'r.  (Arvxkiíppel.) 


A  MAGYAR  HADITÖRTÉNETHEZ 

A  VEZÉREK  KORÁBAN. 

(harmadik  k8  utolsó  közi.emí^:ny.) 

vn. 

TÁMADÓ  FEGYVKREK. 

Folytatom  legalaposabb  és  hitelesebb  kútfőnk  a  byzanti 
>Taktik&€-k  szövegének  ismertetését,  a  a  kritika  azon  nemét, 
mely  nem  éri  be  a  szavak  és  betűk  egyeztetésével ,  hanem  azt 
tartja,  hogy  mindaz  elvetendő,  a  mi  nem  egyezik  a  dolgok  ter- 
mészetével, bárki  állitsa  is. 

Föntebb  is  láttunk  rá-  példákat,  mily  eszmezavarban  szen- 
vedne a  »magistra  vitao^,  ha  a  források  szavait  betű  szerint, 
minden  tárgyi  analysis  nélkül  elfogadná. 

A  fegyvernem  vizsgálatánál  mindjárt  egy  még  szembeöt- 
löbb  példájával  találkozunk  az  ily  eszmezavarnak. 

Fegyvernemre  nézve  a  magyar  csupa  lovasság  volt,  —  ezt 
máshonnan  is  tudjuk,  de  a  Taktikák  egész  hitelességgel  bizonyít- 
ják. Hanem  Lco  császár  szövegének  közforgalomban  levő  fordí- 
tásai tovább  mennek,  s  azt  állítják,  a  magyar  annyira  lovas  volt, 
hogy  nemcsak  gyalog  járni,  de  még  a  lábán  sem  tudott  megál- 
lani, »lovaikröl  le  nem  szállhatnak,  mert  gyalog  megállani  nem 
birnának,  mint  a  kik  lóháton  növekedtek  fol.c 

íme  hát  egy  nemzet,  vagy  annak  igen  nagy  része,  mely  az 

anyafoldet  kis  gyermek  kora  óta  soha  sem  érinti  lábával !  S  a 

ttii  még  különösebb,  ime  egy  oly  faja  a  lovaknak,  melyek  legelés 

s  pihenés  közben  is  hátukon  hordják  gazdáikat,  kik  a  fát  lóháton 

Vágják,  a  tüzet  lóhátról  csinálják  s  onnan  sütik  a  pecsenyét ! 

Nemde  gyönge  históriai  argumentumok  a  hiteles  források 
l^etűi  ellenében?  Mert  mindez  csak  okoskodás,  mig  Leo  szavait 
Századok.  50 


I 


^^l»l 


.amit 

■  áll 

Í^at0Ué0Öm'.At»^ltHwatlkatm^i^  w«  kaff  ^^ 
lM4Mtor*a*l  C87  Mi^TV  keC^  Cibft^tt  s 
»1  pc%  MátOB  B»  tArt*ikMI,aík  cUni 

lilf&hm  ertM,  hajtétuMiy,  gpfariett 

Ijftkrfma  iit&n  iáneaot  jdriak  m  nacnr  vUís^  Ei  k  jiml  dl\t 
rierncMik  a  mt^állani  tnil&sBál.  faanea  m  f^raloglftaál  B 

A  /.  a  kirtlcN  mlír,  mdi  tk  mcnid  ig>2»t,  EAAari  litiiH 

jH-ri,  rsKr  I-^t*  Taktikija 

Azt   ((Oniloloni ,  mindkettő  i^aut   nőni .   csáUflgf  L** 
KfVrA]^  tiKÖvirgfl  ngy  kj»  tubával  m&snllstolt,  %  magyar 
«g}'  kiit  fi&IrefrU^  csúszott  be.  Az  iile  vonatkozú  vffin  W;  nt 

rlntom  Igjr  loime  fonltlandó 

iJCIIeDAkrc  v^n  a  tarkóknak  b&borabsn  a  kgeló  obU 
lijiífy  l''ví'n  liiirnmik  s/.íinia,  melyeket  ningokknl  imnek.  CtkÉ»t 
iilkrilrnCival  tfiinoKlic  rc'ii(Ie?^tt  gyalogság  legtüb)>et  árthat  neti. 

ftV  r-ll"riki7,íil('K  lovusok  Ipví'n  s  lovnkrfil  le  nom  szAllv^;  ow' 
iiKiii  kUnriúk  gyiilog  megítllaiii  helyüket,  mint  a  kik  gjernek*- 
K'lk  ''•III  luvfifflfiMlio^  szoktak.*') 

tn<ttiic.  A  tiililiial*  «K<i  itt^mrsnk  egyszeri!  lUlúst,  hancin  hclj<-< 
l»  txMM,  Kurtnniú  ]ii>ill^  liovilmi,  kitarlaiii-t  tcaz  n  r^,  ax  új  ú  tí^ 
biirl  ullfllKliTiii.  iKilrl  Kollilv  liul^cacii  fordítá  c  hely 
|iiiillliiiii  [ii*lilitii[(.  A  Hütilniii*  ftA  iiulycii  MniiTikioa  Biövee<!li«u  m^ 
/i'niií*  ■  '  iilvimillik.  Tiilnjiloiiki'p  irpliiatcnni*.  Az  epiclieifbi 
lili«li<i*«iiAliitlmii  lnvíl  rnriiltilNiiiiik  pgiS«inii  kiliagyjAk,  racrt  baja  ii 
lc)tm<<*iil,  ■  Mitnrikl"!  atJivi'giJbeu  fs  kilingyra  t«ldljitk.  Esőd  *aü  n 
l(i)iiii<i  Miliil  d'iltUiluli'iii*,  mit  ha  ín  akarunk  fordítni,  oly 
IluurilU  l<iiiii»  li  moii.lnt.  miiiü  niigy""  dutae  a  Taktikilk  •ly^iiOLi 
lt<>ii<|.i|iiiii,  Mi<vr«l>i*  r..r.lil«»u  lielyi'S!  ».|uia  f*\a\a  vehS  snnt  Miltti.«r 
HiAiiilA  lU  riiilil.t  k;ii.iKklT(ÍI  iliiy  v(tU>,  hogy  as  általa  náwU 
(ni  tii'tynit  (>|i<ii<lii'l*rKi  akHrt  lomii  a  pxltvegb«ii ,  mi  anAyit  t«% 
liivitipillil,  iKoh  val^ainü ,    nMiQl  vcU  niaí;AitHk    M«bad«igol    KeOJf  *' 


SALAMON  FEttENCZtÖt.  161 

Manrikiosé  igy  szól : 

>Ellenökre  yan  megütközés  alkalmával  a  tömegbe  sora- 
tatott  gyalogság,  mirel  ők  ellenkezőleg  lovou  ülnek  s  nem  is 
llanak  le  rólok ;  *)  mert  gyalog   megállani  lielyöket  nem  ki- 
lók, 2)   mivel  lóhoz  vannak  szokva  ;  sem  gyengeségök  érzeté- 
saját  lábukon  támadni  nem  meniekc^) 

Azonban  az  egyes  szavak  magyarázatát  nem  véve  is  oly 
ólékos  bonczolás  alá,  az  egész  hely  értelmi  kapcsolata  mind* 
szövegben  oda  megy  ki,  hogy  a  magyarok  egy  rendezett  gya- 
ság  ellen  gyalog  harczolni  nem  tudnának ;  mert  egészen  lová- 
nak vannak  begyakorolva. 

Egész  ellentéte  annak,  a  mit  a  Taktikák  a  nyugati  népek- 
mondanak : 

>A  frankok,  (német,  olasz,  stb.)  ha  lovasaikat  a  csatában 

^zoritják,  egy  jelre  leugranak  lovukról  valamennyien  s  gya- 

Korakoznak,  —  s  kevesen  is  az  ellenség  nagy  száma  ellen 

térnek  ki  a  harcz  elöl.«  stb.  S  ismét:   »a  gyalog  harczot  s 

ész  szemberohanást  szeretik.**) 

A  különbséget  magyar  és  német  közt  ebben  a  részben  nem 
rira  a  lovaglás  megszokásának  különböző  foka  okozta ;  mert 
met  sereg  is  már  régóta  lovas  volt ;  hanem  okozta  leginkább 


a  közölt  görög  szöveget  itt  is  megmásítui ,  epocheistait  írván, 
■sius  éa  Kollár  véleményét,  mint  a  dolgot  legcgyszerUbben  magyará- 
Ifogadhatonak  tartom.  (Leo  XVIII.  G2.  és  63.  §.  Kollár  Amocnitates 
ap. 

^)  Maurikios  265.  1.  Eddig  szóriil  szóra  fordítám  Maiir.  szövegét, 
tolsó  szavak  görögül :  xotl  in\  twv  Ijvr.my  ou(/*,  xrtl  ojx  dr.oflihovai  ToOxtov. 
r,  bár  a  szavak  nem  azonosok  Leo  szövegével,  de  értelmök   egé- 

egy- 

jluyOL.  Látni  való,  itt  nincs  meg  a  syntraphentes  után  az  cpi- 
tai.  De  a  következő  mondat  -  rész  meg  Leónál  hiányzik  merőben. 
ikios  szövege  jobban  ki  van  kerekítve.  Azt  mondja,  a  magyar  gyalog 

állva  nem  harczolna  a  gyalog  sereggel,  gyalog  támadni  pedig 
;éuek  érzi  magát.  Mindemellett  a  szöveg  itt  is  hiányos  lebet,  mert 
vetlenfil  a  fentebbi  szavak  után  következő  mondat  is  csonka. 

^)  Leo  u.  0.  81.  és  83.  §.  Maurikios  ugyanazt  mondja.  269.  1. 

50* 


7'í8  A  M.MiVAK  IIAUITÍ'RTKSirrilKZ  A   VKZKIthK  K'tl 

a  fegyverzet  kiilönbt^ge.   —   n  iiéiiietekuiík  oly  fegyvere  lfi«i 
melyei  gyalog  is  elűnyiiyel  lelietett  használni,   niig  a 
ft'^yverzft  a  közelről  Talö  gyalog  rohamra  kevi-sítí-  lelictrti  á 
kalmas.   A  mi  —  mint  látni  fogjuk  —  korántsem  teazi,  uwabi 
azt,  mintha  a  magyar  meg&llaui   se  tudott  volna  talpán,  h.i 
még  azt  sem,  mintha  némely  esetben  gyalog  ac  haraolt  v 
hür  nem  német  módra. 

Annyi  a  fentolthickből  is  kétségtelen,  hogy  a  magyar 
csupa  lovasokbúi  ftllott.  De  még  e7.zcl  niuca  ^lílűiilve 
micsoda  fegyvernemhez  tartozón  a  IX.  századbeli  magyu 
sereg:  ahhoz-e  a  mit  norloBagsájnnk  uevezUnk,  mely  rei 
U^iniadásokat  intíz  az  ellenségre,  mindamellett,  hogy 
konys&güt  s  hajlékonyalib  taktikáját  nieglaituttu ;  vag)íft 
lovassághoz,  mely  döntő  rohamokat  intí-ZL-tt ,  de  Lajlikü*^ 
manőverekre  alkalmatlnu  volt;  vagy  végre nkSnnyü  lovutl{l' 
mely  rendes  attakokra  nem  való,  csak  az  ellenség  nyugt«l»l'*'i 
sara  s  előőrsi  szolgálatokra.  Eire  a  támailó  és  védO  fcgi 
vizsgálntíiböl  lehet  következtetést  \onui,  —  a  tnktikai  stol 
számha\ételén  kívül. 

Itt  előre  is  csak  egy  körülményt  emelek  ki.  A  TattiW 
(lositiv  iidatot  neui  foglalnak  magokban  ami  iiézie,  milvnaí;- 
ságü  éf(  fajú  volt  a  IX.  -^záziidban  a  magyarok  harczí  lova.  Tini- 
jük, hogy  nemcsak  napjainkban,  hanem  már  korAbbi  száud** 
ban  az  kisebb  l'aja  voU  a  némelekenél,  A  magyar  stónlAtn* 
nagy  terhek  vitelérc  nem  lovat  használt,  mint  a  nyug:iliík,  b^ 
nem  ökröt.  Ha  lehet  visszakövetkeztetnünk,  a  magyarítót**' 
a  bejövetelkor  ahhoz  hasonló  fajn  lova  volt,  minő  a  késől'bis* 
gyár  10, 

A  magyarok  fegyverzetéről  ezt  olvassuk  Leónál : 

•  Karddal,  vérttel,  íjjal  és  kfipji'iviil  fegyverkeznek.  Etírt' 
csatában  közülök  többen  kettős  fegyvert  viselnek ;  hátuk  mtó* 
a  kopját,  kezükbe  tartván  az  Ijjat  —  alkalom  szerint  hol  egjit'' 
hol  másikai  használják*.') 


'J    \a:o    XVlll.     411.      .Mni.rikia«i.úl     h     2li2-.lit     Ií.|.»ii.    ' 
"ntfjy     I^nmúl    II    Vi'rt   Imlyiín    »li''rikioÍ9<!  ,    Mitiirilcioaniil    >ialni»' 


SALAMON  FKUKNCZTÖI..  769 

»S  nemchfak  magok  vannak  fcgy  verlxjn ,  luinem  a  főbbek 
lovaik  elejét  is  vas-  vagy  nemez  pánczéllal  fedezik.c 

>Sok  gondot  és  gyakorlatot  fordítnak  a  lóháton  való  nyi- 
lazásra.€  <) 

Ennyi  az,  a  mit  eddig,  csupán  Leo  szöveget  használva,  a 
történetírók  ismertek  a  byzanti  taktikusokból  a  magyar  fe|;y- 
verzetről  és  viseletről.  Azonban  összevetvén  Leo  és  Konstan- 
tin szövegét  a  Maurikios-félével ,  még  más  helyek  is  szólanak 
rólunk.  Több  szakasz  van,  mely  a  görög  sereg  szervezetére  ád 
javaslatokat ;  de  a  minta  azon  népek  hadserege,  melyekéhez  a  ma- 
gyar hasonlított.  Csakhogy  Leo  és  Konstantin  nem  mondják  meg 
kit  utánoznak,  míg  Maurikios  több  megfelelő  helyen  ezt  elárulja. 
Azért  az  alábbiakban  Mauríkiost  használom  fő  szövegül,  saLeo 
és  Konstantin-félét  csak  kibővítésül. 

Ha  nem  minden  pontra  nézve  van  kitéve  az  avar  (követ- 
kezőleg türk)  szokás  is;  de  az  előadás  kapcsolata  bizonyítja, 
liogy  csaknem  mindaz  az  avarokra  és  turkokra  is  vonatkozik. 
Annálfogva  követem  Mauríkiost  az  egymásutánban  is. 

^Viseljenek  (a  görögök)  sisakot ,  tetején  kisebb  toUbok- 
rétával  (tuphia). 

Legyen  minden  lovasnak  erejéhez  mért,  s  inkább  azon 
alóli,  mint  azt  meghaladó  kézijja;  hozzá  elég  bő  tok  (thékaria), 
hogy  könnyen  elő  lehessen  vonni,  mikor  szükség  van  rá.  Legyenek 
táskájokban 2)  tartalékhúrok;  tegezök  fedett, melyben  harmincz- 
negyven  nyíl  könnyen  elférjen.  Övükben,  melyről  az  íj  csüng,  ^) 
legyen  ráspoly  és  ár.  Lovas  kópjájokon  közepett  szíjj,  mint  az 
avarokén^  kis  lobogókkal;  legyen  kardjok  (spathia);  s  úgy  mint 
az  avaroknak,  kerek  galléruk,  mely  szokás  szerint  rojtos,  kivül 


Mevrsius  egdszcu  hibásan  fordítja  a  »kontarioiic-t  sisaknak  ;  mert  az 
dárdát^  vagy  kopját  jelent. 

*)  Leo  50.  51.  §.  Maurikiosnál  i.  b.  Ugyanaz  van  mondva,  de 
Uiáske'p  stylizálva. 

2)  TTj^yA;  ,  =  zseb  zsák,  zacskó  az  új  görögben  is  —  oláhul  is 
ez  az  drtolmc. 

^)  Maurikios   görög  szövegében   hibás  a   toxogoniois,  e    helyett 
%oxozonioÍ8  értendő,  a  mint  Scheffer  fordítja   Is. 


77U  A  MAiiVAR  II AKITÖRT KNETIIKZ  A  VEZkREK  KOBÁBAH 

gyapjú,  lidül  vfckoiiy  lenvászon.  (Konstuutiii  szüvoge  szerÍDl  n  i 
gallór  Icbet  nemez  is.)  »)  A  bukcllariusok  lovainak  elején  és  fcii ; 
kis  toUbokréták,  páoczöljokon  a  vállon  kis  lobogó.  Mert  meni  r 
diszesebb  fegj-verzelü  a  katona,  auníil  serényebb  ö  lUAga  «  fiüíl- 
mesebb  az  ellenségro  uézve.« 

>A  tisztek  és  előkelőbbek  lovainak  homloka  és  melle  le^m 
i&  vasp&nczéllál  vagy  az  avarokéi  m6dj6ra  nemez  fit- 
«il.»)« 

>Legyen  a  nyeregnek  nagy  6s  bozontos  tAkaröjs;  a  nbli 
eröe:  a  iiyereghez  kit  vaskeuBjel ,  egy  abrakos  Urisiuyt') 
líipaikó,  nyereg  tarisznya,  melyben  Iia  szükséges,  a  lovasiuk 
h&rom-négy  napra  valö  elesége  el  'éijen.  A  ló  faráa  négy  toU- 
bokréta,  egy  a  l6foj6u,  egy  mO|  az  álUn.*)  Oltözetök  logm 
bő  éa  bosszti,  olyformán  készítve,  mittt  ae  avaroké,  azaz  a  •íú*- 
taria<  (alsó  kiibát)  akár  vászon,  akár  szűr,  ak&r  kocskeb^,') 

mikor  lovon  Ülnek,  térdök  is  el  legyen  takarva  s  dlncMb- 
ucauek  látszassanak.* 

íSzükaéges,  bogy  ti/únáik*,  vagy  nemezből  való  •fényinái** 
guiiáik*  legyenek  bővek  s  legyen  bö  ujjuk,  bogy  mikor  pAiiciíl* 
san  va  ijjason  csű  éri,  vagy  a  levegő  nedvesebb  a  harmattöL  fim 
Öltönyt  viselvü,  pánczéluk  és  ijjuk  fölött,  basziiálhassák  aÜr 
ijjukat,  akár  kópjájokat.') 

')  Miiurikios  21  1.  L--0  V-  S.  i-  Kfl  Oinst.  Porph. 

')  xtri'.uxXnv,  laliD  cüntuiiculmn.  >Est  Usa  vcl  ve«tia  cntdíii* 
(jiiam  Graeci  nC/.ir  VDi:ftut  (Ducangc  BzúUlrA'. 

")  Scbeffer  így  i!rtolinezi  a  »Xtcjp'juo-/ov»-i  vagy  (lórosakon-t) 

*)  Lópatkó   j:Íi-xSXoy,  a.  oyorog  tariszuya  ní.o    71017JÍ;. 

^)  ^üiiiid,  n«m  teazi  ast,  11  mit  Schefiur  fordít ;  >msa<,  liau«H  » 
új  göröglien  =  durva  srür  szövet,  liiyia  Síóriil-Baim  kopskebőc  rJ* 
de  lehet  Láráiiybclr  is. 

°)  p'jria  ligy  liLtazlk,  ha  itt  mondva  ujacs  is,  avarból,  ngf  ^ 
rokon  Dyi^Wböl  ment  át  a  tilrgygyal  rgyiltt  a  gürögbe.  LegaUbh  nfl 
speciális  ruhanum  neve  cgc'sz  Erdi'lybi'ii  niaig  is  litaUuoa  n^v  ■  ■■i'*' 
kifej  ezdadre.  Megjcgyeeiidíi,  hogy  az  crdtilyi  oláh  nyelvben  nem  h»"- 
nálják.  AKonbau  a  küz^pkori  görtigbö)  átment  az  líj  gfírögbo  •  trtx 
prémes  ruhilt,  eöt  átment  ax  olasKba  is,  hol  csekelj  hangváHoiiIul  *  I 
uii'i  ruha  egy  nem^t  teszi.  1 


SALAMON  FERENCZTÖL.  771 

»Különben  is  a  kémlelésekben  szükséges  ez.  Mert  így  a 
pánczélokat  nem  látja  meg  az  ellenség,  mint  a  melyek  be  vannak 
takarva,  —  s  ezenkívül  ellenállnak  a  nyíllövésnek  is.  Szükséges, 
hogy  minden  tizedben  legyenek  kaszák  és  fejszék  különféle  hasz- 
nálatra. A  sátrak  formájában  is  utánozni  kellene  az  avarokat  és 
turkokat,  mert  díszesek  és  használhatók.^) 

» Szükséges,  hogy  a  gyalog  katonák   viseljenek  keskeny 
övet,  nem  pedig  oly  széleseket,  mint  a  bolgárok  gyapjú  öve  (sagia). 
>Nyirassák  magokat  rövidre,  sőt  meg  kellene  parancsolni, 
hogy  egészen  levágják  hajókat-) 

>6ondoskodni  kellc,  (a  nagy  folyamokon  való  átkelés  te- 
kintetéből) >  hídkészletről,  s  ha  lehet  azokról,  melyeket  tutajnak 
(plóta)  nevezünk,  s  a  skythák  szokása  szerint  míg  egy  rész  a  hi- 
dat veri,  a  másik  deszkákkal  padolja  be.  3)  Legyenek  ökör  vagy 
kccskebőrböl  készült  tömlők  is,  hogy  bclölök  ladikokat  lehessen 
csinálni,  melyekben  az  ellenség  hirtelen  megtámadásakor  a  fo- 
lyókán nyár  idején  átúszhatnak  aharczosok.*)« 

Ezek  azon  helyek,  melyek  a  byzauti  taktika-íróknál  vagy 
egész  bizonyossággal,  vagy  igen  nagy  valószínűséggel  a  magyar 
hadi  íblfizerelésröl  és  viseletről  is  szólanak. 

Vegyük  rendre,  szólván  mindenekelőtt  a  támadó  s  azután 
a  védelmi  fegyverekről. 

Támadó  fegyverök  a  magyaroknak  a  vezérek  korában,  s  a 
byzanti  taktikaírok  szerint :  kopja,  kard  és  nyíl. 

A  ma  hol  dárdának,  hol  lándzsának  nevezett  szúró  fegy- 
•ei"t  még  a  XVI.  ésXVIL  században  kopjanak  nevezték.  5)  Régi 


1)  21—22  1.  Maurikios. 

2)  U.  a.  303.  1. 

*)  Maor.  277,  §.  Toua  ixey  yf^uooűi/  toOj  őí  tioXti^toOv.  Schcffer 
j;y  fordítja :  alios  quidcm  scytharum  ritu  pontes  stracro  alios  pugnaro. 
Tgy  látszik,  a  szöveget  kcnye  szerint  megmásította,  pulpitun  helyett 
olemount  tett.  Nem  értette  a  pulpituu  szót,  mely  új  görögben  padolni-t 
slent. 

*•)  Ugyanott,  ax^őia  tesz  talpat,  s  köunyíí  hajót.  Az  új  görög- 
én talpat. 

^)  Az  Akadémia  nagy  szótárában  próbálják ,  de  sikeretlentil,  a 
ópja  szót  magyar  gyökből  származtatni.  Miklósics(SlavÍ8chen  Elemen  te 
u  Magyarischen,  Wien,    1871.  Geroldnál),  szláv  szónak  tartja,  mint- 


772         A  ma<;y*r  ii-UHTöRrfcSKTnKx  a  víiierek  kuríban 

huszáraink  rendes  fegyvert:  vall  még  a  XVI-dik  század  dejéii 
íh.  V.  K&roly  seregébeo  kópjá.<An  jekmiot  meg  basziníiik. 
Ugyanazon  század  végéu  kezdtek  elszokni  tÓle,  tnikor  s  [Msitalf 

kanibí-Iy  behozatalii  fólöslegesfié  tette  Asunbau  még  »  Wh* 

£Ö  sz&zadban  is  mindig  voltak  >kópj&»a-atnk. 

Maurikios  tanbsága  szerint  az  avar,  a  igy  kétségkhSlk 

,gyar  kopja  ríidjfin  fenn  lobogó,  közepén  szijj  volt  A  görtf 

regben  ntánozták  est.  A  lobogót  itt  arra  basználtAk,  hogf  A 

doMZt&lyokal  niegkülimböztetbissék  egymástól  —  a  IcBlÖnlraö 
187.1  óalj aktiak  vagy  band&knuK  .  alönbözu  lobogójuk  volt.  ht 

'eurab«  hiány&t  pótolták  vele.  ^l'em  tudni,  Igy  volt-e  a  magyu 
>bb  hadosztályoknál  is. 

A  kópja-rúd  közepén  a  szijj  kéti^égkiviil  arra  való  vA 
hogy  jobli  hónuk  alutt  elvezetve,  ;i  bátra  dűlt  fegyvert  könnyw 
lehessen  viselni  —  mint   a  lengyel   lovasságnál  a  a  koiákokoJ^ 

i  napig  szokásban  volt. 

A  kopja  hosszúságáról  a  taktikusok  saját  hadsoreffötrf 
nézve  a/.t  mondják:  a  rt:gi  görög  dáida  a  gyalogságnál  tizenktt 
görög  láb  )ioíi^zú  volt;  de  ii  IX — X-<iik  században  l)eértik  íi- 
lényi  lioshzfini'iggíil.')  Milyen  bosszfi  volt  a  magyar  kopja?  A  k^'i- 
zépen  levő  sítíjj  azt  engedi  következtetnünk,  hogy  nagyon  hossiú 
nem  lehetett.  Mert  lovon  ülve  a  rüd  közepe  vállig  ért.  Ez  teke- 
tett  3—4  li'ib  (vagy  is  1  mOteniyi)  liosszáüágot.  Így  összeseo 
7 — H  líib  liosszü  lehetett  :i  magyar  kopja,  tehát  körülbelül 
oly  bosHZli,  iiiiiiöt  a  byzanti  taktikus  tart  jónak  a  görög  sere; 
számára. 

Újkori  badtaiii  Írók  szerint  a  mai  lovasságnál,  mely  mep- 
szüut  panczélos  és  pajzsos  hnassíip  lenni,  koránt  sem  oly  ciél- 
irányos  fegyver  a  dárda,  mind  a  kard.  Mindamellett  bizoDjcs 
tVdtételek  mellett  veszedelmes  az  ellenségre  nézve.  Ezen  föltéte- 
lek egyike  rz,  hogy  a  lovas  elég  erős  s  rendkívül  gyakorlott  le- 

hngy  n  szlávliiiii    is   meg    viiii  iigjuiiiiznii  urlPlnimnel,     Megvan  ai  ■  l" 
rlikbeu  is.    A  tzú   gcogrii|iliiiii  cllerjcdáac  a   mondott    aemzetekrc  Hon<- 
kozván,  ki^nk's,    iium    a  bolgi(rok   iiyclv<!uek   egy  maradványa.  Kopnui 
HZ  ozmán  nyelvbon  ^  emelkedni  —  m*s  rokon  fogalmak  melletL 
•)  I,eo  V.  fejezet. 


SALAMON  FERKNCZTrU..  773 

gyen  a  kopja  forgatásában,  második  föltétel,  hogy  lova  épen 
arra  való  fajta  legyen  szintén  jól  begyakorolva.  Kisebb  ter- 
metű, fürge  8  mégis  hátulsó  lábaikban  erős  lovak  kelle- 
nek hozzá,  minők  ma  is  a  kozák,  lengyel  és  tatár  lovak.  Ezek 
képesek  egy  helyben  megfordulni,  jobbról  balra  ugrani,  hogy 
vaisy  egy  csapás  elöl  kitérjen  vagy  egy  döfést  tehessen  a 
lovas.') 

Guibcrt  szerint  a  könnyű  lovasnak  akkor  válik  előnyére  a 
kopja,  mikor  fölbomlott,  nyílt  sorokban  harczol,  ember  ember 
ellen,  hogy  a  velebánásra  tér  legyen.'-)  A  magyar  kopja  rövid 
volta,  ezen  theoreticusok  előadásához  képest  arra  enged  követ- 
keztetnünk, hogy  az  nem  mindig  mint  sorban  való  roham 
fegyvere  használtatott,  hanem  az  embernek  ember  elleni  vívásá- 
ban, a  szétszórt  harczban ;  de  ehhez  szükséges  volt  a  fennt  leirt 
minőségű  ló.  S  c^^akugyan  a  magyar  fajú  ló  közel  atyjafía  lehe- 
tett a  kozák,  lengyel  és  tatár  lónak.  Nemcsak  a  támadásnál,  ha- 
nem a  parirozásuál  is  maga  a  fegyver  használtatott  kapcsolatban 
a  ló  hajlékony  mozdulataival. 

El  lehet  gondolni,  hogy  embernek  és  lónak  hosszabb  és 
folytonosabb  gyakorlat  kellett  a  magyar  harczmód  mellett  a 
kopja  forgatásában,  mint  a  nehéz  lovasnak,  ki  nem  mozdulatai 
hajlékonyságával  pariroz  és  támad,  hanem  nehéz  védfegyverei 
fedezik  s  a  tömeg  vállvetésén,  s  a  személyes  bravouron  kivül  alig 
volt  más  tiiktikája.  Egy  részben  ezért  mondják  iijabbkorí  taktiku- 
fjok  ,  hogy  könnyű  lovasság  betanítása  bajosabb  a  sorlovas- 
ságénál. 

Másik  támadó  fegyvere  a  régi  magyarnak  a  hnd  (spathios), 
mely  az  újkori  hozzáértők  véhnnénye  szerint  soros  támadásra 
vagy  üldözésre  sokkal  czélszerül)b  a  kópjánál.  A  kopja  kezelése 
nem  oly  gyors.  Egy  lökést  s  egy  visszarántást  kíván,  hogy  ott 
ne  akadjon.  Karddal  vágtatás  közben  is  össze  lehet  szabdalni 
tígy  ellenséges  csapatot,  s  fekvő  helyzetben  levők  ellen  is  liasz- 
iiáUiató. 

')  De  Laroche  Aymon.  251.  I. 
«)  Guibert  I.  375.  1. 


114 


MaMJkcfeAékwa*.  aa^  ilIajliiH  tth  III  iiiH    &• 

Mívt  alakfe  ««  komft  vib  a  rcp  Bagfar  kat^  BMcs  :  • 
pMÍti*  sdJaL  (Iwng  tafctíkiaofc  •patbo'iiak  aervsífc,  mi  egj«r^ 
»  Ua  kéttíi  fco<eii»  n  i^Ina  rrtbetü ;  de  röviiW^  oldKil  i 
TulrtíkAk  egyariat  nevezik  spb»tliiú5iiak  x  Bcuwt,  maenr,  KtírJ: 
ía  pena  fcaidot,  laHjek  pedig,  binmyosnak  vdie^fik,  köliG&lu'- 
bik  cgyni&NUfL 

A  régúég  buTJirlsttöl  a  kífdésre  míg  taliui  sokáig  am 
iij'^rlicUiiik  fólvil&gwiláíit.  —  Mert  a  vas  kaniokat  mpgesn  a 
rwjids.  Ruríipa  miuennuiíbaa  lutgr  menojríslgbeu  találluit(ikl(r«iu 
kurlHili  kunluk;  dv  rOmai  kard  a  legnagyobb  ritka&jig.  llj  lii- 
kiulig  IdfK  az  eUii  Ar])ádok  korabeli  magyar  kai-d.  MuztfumunklM 
a  Kzolyvaí  ftMitúnokböl  került  fjttokj&Tal  együtt  egy  nagyon  nn»- 
duett«  példány,  melyet  avatott  buv&raíiik  vezéreJc  korubrli  kunl- 
tink  üllituiiak.  L&ttunk  a  közelebbi  régiségi  kíálliULsou  i»  egy  Ili- 
wiiilíi  jiíldíinyt  —  Azoübaii  egy-két  példányból  kövctkcítiitii 
ni'm  Icliot,  tijbljfólc  i'slietöstge  levén  a  csalódásnak.  Hogy  egjeb.' 
w,  uuilitMck,  li-hctett  a  sereg  íttalános  szukása  görbe  kanliLtl 
fegyverkeitni ,  h  m^gÍH  némely  taUii  Jobb  aczéla  miatt  idegen 
kardot  vett,  vagy  ii  mi  még  gyakoribb  eset  lehetett,  a  csaUkbu 
HSE  flleHOtt  elloiifúltöl  vette  a  diadal  jelül  visoltc,  ha  baszn^hatá 
ix  volt,  mint  Bem  liuBzíujai,  kik  az  oroszok  bejövetele  után  na 
Hiikfii'u  mikjil  mind  orosz  kardot  viseltek. 

Ni'nizoli  MuKtunmnkban  az  Árpiid  korbeli  emiitett  roa- 
diii'lte  kurd  i'gyeui"  ugyan,  de  miut  emlittm,  nem  tuduí,  valjoi 
lU'in-o  kivíti'k'B  volt  nz  ilyenek  liaszn&lata. 

A  görbe  vagy  egyeneü  kard  elönyöscbb-e  a  lovassitgnll. 
iirra  nézve  nnug  sem  iillapoilott  meg  a  Wlág,  mely  ré^aíut  fór- 
bél,  rínEJiit  egyenest  basznfti.  A  lo  dolog,  mire  nézve  egyetért, 
Iiogy  II  kétíJü  kani  egöszen  ki  ment  a  liasznAlatból.  Régibb  íJí- 
bi'ii  111  alHk  6n  é)  kupt'RolatbaD  állott,  A  mennyiben  foltebt^jBk 
blBvAnt.  bngy  u  gi^rlie  kard  kétélű  nem  lebelett.  nílg  az  egyrae* 

')  Uulb«n  Ai  i.  li. 


1 


BÁLÁMON  FBREMCZTÖL.  775 

kard  lehetett  kétélű  s  egyélű  is.  E  szerint  a  görbe  kard  hala- 
dást jelöl  ezen  fegyver  történetében,  mert  ez  egyélű  volt ;  míg  a 
bronzkor  kardja  s  a  rómaiak  »g1adiiisa«  és  későbbi  »spathá«-ja 
kétélű.  Hogy  a  hosszú  vaslap  könnyen  ne  törjék  és  ne  gör- 
büljön el ,  múlhatlan  volt  a  lap  közepót  vastagon  hagyni ,  s 
illetőleg  egy  kiálló  ormóval  készitni  mindkét  lap  közepén.  De 
ez  sokat  elvett  aztán  a  vágás  hatályából. 

Vannak,  kik  megkülönböztetik  abban  is  a  Keletet  a  Nyugat- 
tól, hogy  annak  görbe ,  s  ennélfogva  egy  élű,  ennek  egyenes  s 
rendszerint  kétélű  kardot  adnak.')  Minden  arra  mutat,  hogy 
igázok  van  nagyjából,  fia  kivételek  voltak  is,  de  az  átalános  sza- 
bály a  fentebbi. 

Ázsiában  elkezdve  a  Vörös-tengeriöl  a  Csendes-tengerig 
átalánosan  a  görbe  kard  van  szokásban,  még  Chinában  is.  Azon- 
ban Spanyolországban  az  arabok  bcnulakta  idejéből  maradtak 
fenn  egyenes  arab  kardok.  Ez  csak  azt  bizonyítja,  hogy  vannak 
kivételek. 

Ily  kivétel  az  is,  hogy  rómaiak  és  görögök  használták  egy 
nemét  a  vadász  fegyvernek,  mely  görbe  és   egyfokú  volt,  melyet 
>machairá«*nak  vagy  machaeráuak  neveztek.  Azonban  egy  ava- 
tott régiségbuvár  megjegyzi,  hogy  alkalmasint  idegen  gladiátor, 
aki  kezében  ilyennel  van  ábrázolva  a  római  császárok  korából.  =) 
Tehát    már  a  rómaik  idejében    idegen   eszköz   volt.   A   görö- 
gök a  csatakardon  kivűl  viseltek  ilyet,  s  úgy  látszik,  harczi  fegy- 
verül nem  szolgált,  hanem  vadászkés  volt. 

A  magyaroknak  már  a  bejövetelkor  egyélű  kardjok  lehe- 
tett. • —  Leo  császár  egy  helye  szükségesnek  mondja,  hogy  a 
görög  lovasók  többek  kőzött  egy  élű  nagy  machaérát  is  visel- 
jenek. 0 


*)  >Die  Werkzeugc  und  Waffcn«  Dr.  G.  Klemm.  Sondcrshau- 
sen,  1858. 

^)  Látható  Rich  szótárában  lerajzolva  Machacra  szónál.  Görbén 
hajló  8  hegyesen  v(ígzó'dö  él,  foka  egy  púppal  ellátva,  hogy  szilárdabb 
legyen  —  van  keresztvasa  (Parir-Stange)  a  nyele  fölött.  Rövid,  s  nem 
érdemel  kard,  hanem  kt^s  nevet. 

^)    >Machairas  meyalas  monostomou8««   Láttak,  hogy  machaira 


77K  A  MAIiVAR  lIAIiri'i'jBTKKKTIIKZ  A  VKXtRKK   KOBADAIC. 

Én  ozt  HgyauHZOH  fKJL-zt'tljcn  Diundja  Ijt-o.  a  íiul  nwiii  t<« 

egyebet,  mint  kitoldja  Mauríltioa  szövegének  épeo  axon  fennt 

idézett  {Httitjait,  melyeklicii  oly  sok  min<Íeiit  ajánl,  tnipt  a«ar<a 

türk  loUzcr()l6HÍ  eszküzökct !  Aikuyi  a  fentebbi  liclylffil  tukélctc- 

'«en  bizonyoM,  liogy  iii&r  &  IX.  században,  n  iteiu  csak  as  oznuutok 

európai  liöditásai  után,  meg  volt  a  görbe  kard  a  görög  seregifeu 

í,  —  s  Így  a  tecbnic&iiak  e  részben  való  fejlése  nem  kzö!  elbiv. 

.iiein  mellette  annak,  bogy  őseink  v&gó  fegyvere  a  bprAüdw- 

ikor  az  egy  élü,  görbo  kurd  lehetett.  A  niagyaruk    iiemcaik 

Jiogy  A  görbe  kard  taaií\j&böl  jöttek,  baiicui  dsli  Orosíországliwi 

lind  ugyanonnan  jött  n^pek    szoniszédj&bau  laktak,  kikkel  diÍd- 

-Bnbeti  hasonló  fizokA.s.okat  követtek,>J  s  azititén   nem  régen  yA- 

k  Azni&böl. 

Hogy  a  kereaztyénsúg  behozatalával  királyok,  fót- tnbcíek 
két  l-lü  ttgyenes  kardot  viseltük,  annak  főkép  egy  valt&sw  oka 
volt  Az  egyenes  kard  markolata  fölött  szokíis  volt  a  kérészen 
luvsg  korban  bosszú  kereszt  vasat  vii^liii,  (Parir-Stange)  meljr 
íiUal  a  kard  egészen  hasonlóvá  lett  egy  feszUletliez.  S  csakugjau 
sok  esetben  feszület  gyantuit  szolgált  az  —  esküt  is  tctt«k  óén. 
Azonhan  Mzintoly  vnlósztiiii,  hogy  valódi  fegyvernek  a  nemiei 
nagy  többséginél  niogniarodt  a  görbe,  egy  élü  kard,  melyei » 
németek  »SiibcUiii.k  neveztek  el,  mogkiilönboztetésül  a  Schwert- 
tol  w  Degen-töl.-) 

egy  élü  görbe  kds.  Itt  (tedig  sx  van  inniiilva:  *egy  i-lii  ""7,^  inAcli»if»-' 
—  a  mi  vüiigriBin  iiiAr  kuni.  Leo  Ciip.  V.  i;.  3.  'iTT.  I. 

A  Küfüg  aci't!)^bun  h  in)iclinirúii  kívül  viseltek  a/,  ugyciies  knni"'. 
is  (ii  tul;ij.lokq>i  r-rtrkrniliuii  vittt  a|iiitliinst),  rhipü  h  viíilriil  íiÍíÍIkm-sÜ.iH 
f/íjjíiii  függőit,  amiiK,  t,  i,  n  iiiacliiiira.  iií  ükIi"':  volt  t^Htolva,  mint  vi- 
iágoenbbiin  kitűnik  Lco  9gy  inilsik  hdyúlHÍI  (VI.  fej.  '2.  t^.l  >l>'gyeii 
Blinthiljok,  mi'Iy  n'iiiiiii  in<iiloii  viilliikrijl  i'siing  k,  s  egy  másik  íjsijwkú- 
iLÍIi,  vngj-is  fulüvíídxett  Hicd/ioii 'i-jok. 

A  kdHÜbbi  kiizúiikorimii  íh  inug  volt  u  *in»i;hiiiri(.<  I  hienii^-nit 
így  van  mugyiirilxvii :  »I.-i'y  gUivcs  li'uiio  piirt  uigiia,*  (Kgvik  fiW 
(•'lea  l-KUKii   karildk). 

')  A  kurd  S7.il  meg  viiii  n  purtiábni)  \»,  —  ki-e  jelentéssel. 
-)  Mikl'lsitB   iiliímitt   .ixótúrn   s/priiit   a    szablya   s/.ó    meg  v»n  " 
úszlávban  én  esxHki   s/.távbuii   is,   —  valamint,  n  mint  látjuk,  a  m-nd' 
hen  is.  Az   líj   garí(gl)cn   nincs;    de  meg  vnn  az  oláhban  a  >swlbiát.  Ivi- 


SALAMON  FKUENC/ZrÓL.  777 

A  kard  görbe  volta,  ha  nem  túlságos,  alkalmasint  a  vá- 
gásra is  alkalmasabbá  teszi  a  fegyvert ;  sokkal  kevésbé  a  szú- 
rásra. Tehát  tisztán  csak  vágásra  való.  De  az  ellencsapások 
elháritására  kétségkívül  nagy  előnye  volt  a  görbült  élnek  az 
egyenes  fölött.  És  az  egy  élü  görbe  kard  nem  levén  oly  alkalmas 
a  döfésre,  mint  az  egyenes,  föl  kell  tennünk,  hogy  az  mérsékelt 
hosszúságii  volt,  míg  ellenben  a  nyugat-eurdpaiak  két  élü  egye- 
nes kardja,  mely  szúrásra  volt  inkább  alkalmas,  —  igen  hosszú 
volt  a  magyarok  bejövetelekor,  a  mint  azt  látni  fogjuk.  A  német 
karddal  nem  kellett  az  ellenfél  vágásait  elhárítni  —  a  védfegy- 
verek  dolga  volt  ez.  Ellenben  a  vágó  rövid  karddal  parírozni  is 
kellett,  —  azért  a  vele-bánás  bajosabb  volt. 

Fölösleges  magyarázni,  mennyi  gyakorlás  kell  a  kard  ügyes 
forgatására,  hogy  a  vágásnál  biztosan  élére  essék.  Kivált  lóhá- 
ton a  vágás  ereje  függ  attól  is,  hogy  a  ló  mozdulatával  öszhang- 
ban  legyen.  Lónak,  lovagnak  együtt  kell  begyakorolva  lennie. 
Nem  kell  bővebben  fejtegetnem  ezt  azért,  mivel  a  kard  az  egye- 
dűli,  mely  a  régi  fegyverek  közül  még  használatban  van,  s  épen 
a  sorlovasságnak  fegyvere.  Mindenki  tudja,  hogy  jó  lovasság 
begyakorlása,  csak  karddal  is,  sok  időt  kivan. 

A  kard,  mint  ma,  úgy  kétségkívül  régi  időben  is  különö- 
sen az  ellenséges  tömegekre  való  bevágásnál  és  az  üldözésnél 
volt  kitűnő    Az  a  tömeges  lovas  roham  fegyvere. 

Azonban  a  magyar  fő  és  legfélelmesebb  támadó  fegyvere  a 
nyíl  volt,  melynek  kezelése  ma  már  a  civilisált  népek  előtt  ismeret- 
lenné vált,  kivéve  az  angolokat,  kiknél  a  nyilazás  a  nemzeti  játékok 
közé  tallózik.^)  Nagy  emlék  van  hozzá  kötve.  Ezzel  verték  meg 
ők  a  középkorban  a  franczía  vasba  öltözött  lovagokat  s  hódítot- 
ták meg  Francziaország  nagy  részét,  miután  Eduárd  király  el- 

Bonló  jelentéssel.  Tehát  a  Dunától  északra  lakó  népeknél.  Eredete 
íilíglia  nem  tisztán  magyar,  meglévén  >8Z  ibc  gyöke  nyelvünkben.  Csak, 
mint  a  kópjánál,  itt  is  a  képző  rag  támaszt  kétséget.  Hogy  a  németek  a 
magyartól  vették  c  szót,  valószínűvé  teszi  az,  hogy  épen  a  magyar  sza- 
bású kardot  nevezték  Sübclnek. 

^)  Theoriája  cs  gyakorlata  meg  van  írva  Gcorg  Agár  Hansardtól 
»Thc  book  of  archer}'*  London,  1841, 


778         A  MAIJYAR    lIADlTíiltTEKETlIKl',  A  VEZtKKK  KOKÁBAS. 

tiltott  volt  miadeu  más  uGmzeti  játfikot  a  nyilazásou  klrfil.  A 
ma  játékül  használt  angol  kézijak  fólhíizására  50—70  font  fesritö 
erö  kell.  A  lőtávolság  60—100  yard  (azaz:  55 — 91  mét«r). 

AiigolorBZágon  klviil  még  Ázsia  szolgáltathat  tan&ls&gokat. 
Némely  ázsiai  népek  máig  is  gyakorolják  a  nyilazási.  ScbSnWg 
utazásáhan  írja,  hogy  a  tiirkománoknál  és  Porsiábait  bár  a  pinka 
mind  jobban  kiszorítja  a  nyilat,  folyvást  találhatók  Íjászok. 
Mni^a  a  nyilveszszö  minősége  igen  lényeges  —  Cigymond  —  a 
ínéi.  Ha  nincs  nagy  pontossággal  készítve,  félre  megy  a 
czéltól,  ha  pedig  pontos,  akkor  drága  Már  pedig  mtademuip 
folytatott  hosszas  gyakorlás  nélkül  képzelni  sem  leliot  j6  uyil&sL 
y  távolabbi  czél  eltalál&sa  töbhnyire  nem  egy,  hanem  lübb 
lyilveszszöt  kíván,  melyek  eltörnek,  elgörbülnek  stb.  Toh&t  a 
kinek  nincs  benne  módja ,  hogy  napjában  több  nyilveszszöt  el- 
használjon, Bolia  sem  lesz  belőle  biztosan  találó  Íjász. ' )  A  chinaiak- 
uál,  kiknek  ijai  és  nyilai  hasonlitnak  a  közép  ázsiaiakéhoz,  a  lej- 
kömiyebb  kézlj  az,  melynek  feszítísChez  70  font  sftlyt  liirö  a< 
kell;  ile  vannak  80—100  fontos  ijjak  is. 

A  peraa  Íjászatról ,  a  XVIT.  század  második  felében  tr- 
dekeson  ir  ChmiVni.  Az  íjászatot  az  ifjdságra  nézve  a  leghasi- 
nosabb  és  cdzöbb  gyakorlatnak  tekintették  Persiában.  Nag.( 
gyakorlat  kellett  hozzá,  hogy  a  kézíj  fáját  a  tanuló  kinyújtott 
balkezével  megfogván,  jobbjával  csendesen  ügy  feszítse  meg  a 
hdit,  liogy  egyik  keze  se  reszkessen.  Eleinte  könnyű  s  aztán  min- 
dig  nehezebb  íjat  adnak  kezébe.  Csak  ezen  töredék,  de  hitelw 
aiiatok  eléggé  mutatják  ezen  ma  már  ismeretlen  fegyver  bfla- 
nülásának  nehézségét. 

A  puska,  kivált  az  utolsó  negj'ven-ötven  év  alattit  értve, 
hasonlithatlanül  könnyebben  begyiikorolható  fegyver,  s  senki  sem 
fogja  állitni,  hogy  a  virtuozitásig  vitelében  mülhatlan  f('>ltétel  a 
mindennap  való  gyakorlás.  Ks  mindemellett  csak  ott  vannak  vs- 
lóban  kitUnö  lövészek,  hol  a  közönséges  életmód  is  buzdítja  eieu 
fegyver  gyakoribb  használatát,  —  a  hol  t.  i.  a  vadfu^zat  oly  ren- 
des foglalkozás ,  mint  Kszak-Aiiierikúb.iii,  iávájczban  és  Tyrol- 

'J  Kleium  300.  1.  j 


BALAHOK  FiSRKNCZTÖL.  779 

ban.  Azt  lehet  mondani,  mentül  jobban  tökéletesedtek  közelebbi 
években  a  puskák,  annál  jobban  kitűnik,  mily  ritka  kivétel  az 
oly  hadsereg,  mely  lőni  tud.  Legalább  a  franczia-porosz  háború- 
ban egyik  fél  sem  mutatott  föl  jelességet.  —  Lehetetlen  is,  mig 
minden  állam  arra  fordítja  törekvését,  hogy  mentül  nagyobb  mas- 
sákat  állítson  a  harcztérre,  a  fegyverek  tökélyét  csak  távolról  is 
megközelítő  ügyességet  várni. 

Mennyivel  bajosabb  lehetett  pedig  a  nyilazás  begyakorlása ! 
Mert  két  műlhatlan  kelléket  kell  megkülönböztetnünk  a  gyakor- 
lásban. Egyik  az,  a  mi  a  mai  puskákhoz  szükséges,  a  szem  mér- 
ték helyessége  és  a  kar  biztonsága,  a  czél  találásában.  A  nyílnál 
már  ez  bajosabb  volt.  Az  ív  feszítő  erejéhez  és  a  vessző  súlyához 
kellett  mérni  azt  a  szögöt,  melyet  a  nyílvessző  emelkedése  képe- 
zett a  horizontalis  vonallal.  —  De  koránt  sem  volt  elég  a  czélt 
találni.  Abba  derékszögre  kellett  esnie  a  nyilvesszőnek  s  oly  biz- 
tosan, hogy  ne  is  reszkessen  a  czéltáblában ;  —  továbbá,  a  mi 
legnevezetesebb  különbség  a  puskától,  az  ív  rugalmassága  és 
az  emberi  karnak  ereje  kellett  hogy  megadja  a  lövés  erejét, 
mi  puskáinknál  egészen  a  holt  mechanismus  dolga.  A  nyilnál  az 
a  lövés,  mely  czélba  esett  ugyan,  de  kevés  erővel,  egészen  elve- 
szett lövés  volt.  Azt  pedig  bizonyosnak  vehetjük,  hogy  a  ki  folte- 
szem 50  font  erejű  kézívvel  biztosan  tudott  70  lépésre  lőni,  az 
egy  100  font  erejű  kézívvel  ugyanazon  távolságra,  már  könnyen 
elhibázta.  Mert  a  biztosság  abban  a  mértékben  kellett  hogy  ki* 
sebb  legyen,  a  mily  mértékben  a  kar  izmait  meg  kellett  erőltetni. 
És  a  ki  könnyű  nyillal  nyulat  tudott  lőni,  ha  többre  nem  vitte, 
még  teljességgel  nem  tudott  a  csatában  súlyosabb  ivvel  veszélyes 
lövést  tenni. 

Tudva  van,  hogy  a  nyíl  igen-igen  régi  fegyver,  s  Európá- 
ban gallok,  rómaiak,  s  talán  minden  nép  használta,  ha  egyébre 
nem,  oly  állatok  vadászatára,  melyeket  csak  messzéről  lehet 
elérni ,  minők  a  madarak.  Épen  ezen  czélból  minden  népnek 
az  ügyesség  bizonyos  fokáig  el  kellett  jutnia  benne.  A  különbség 
a  vadász-  és  hadifegyver  közt  kétségkívül  az  volt,  hogy  a  vadász 
nyil  kávája  jóval  gyengébb  volt,  mint  a  harczban  czélszcrű  nehe- 
zebb nyilé.  —  A  harczokban  is  sok,  s  talán  minden  régi  nép  ki- 
sebb-nagyobb mértékben  fölhasználta.  De  épen  ezért  a  régi  írók 


?8U  A  MAGVAK  I1A1JITUKTK^ÍKTII^J'.  A  VKZÍUtEK  KIIKÁUaK. 

említésre  sem  tailauák  mcltóuak ,  Iia  pL  a  Pompojus  seregf^bn  | 
niúlcödütt  krétaiak,  vagy  a  Tacitus  által  lUcsért  JitnnfJ:  < 
hitzünRógűíJ  ni6rtÉket  Utí*>tt6k  volna  meg.  Csak  azon  nenBetd:  V-  í 
iiettek  híresekké   ebben  a  l'egy vérben,  a  kik   iieliúvcn  fctait!)'! 
ivekkel  könnjen  és  biztosan  ttidtak  b&nni. 

A  hunnok  és  mongolok  nyilai  vtvt4k  ki  számokra  a  ívl  n- 

Í&got,8  mikor  a  byzanti  taktikusok  azt  mondjuk,  bogy  m/.  araiiok, 

ivarok,  lurkók  a  győzelmeklít  ezzel  szoktuk  nyerni,  fiil  kcU  tm- 

c,  oly  reudkivüli  erűvel  lűttek.  bogy  paízson,  v&s  \<knar\<', 

•resztiú  hatottak  a  ny/ 

•Nevezetes   és   hal  pyver   a    nytl    —  mond   I. 

esüszi'u- A  görögiik  sok  ki  llott&k  annak,  hn^y  aveie<:.l 

UgyftS  báriiXst  elhauyago!  ;yvpn  í'ves  kur&if;  az  egi-w  1- 

kosságot  kellene  gyakorolni  bv  »  —  Mind  ö.  luini)  Manriki. 
ajánlja,  bogy  az  előre,  jobbrn,  Ira  éE  b&tra  lövést  mégpiii:: 
lóbiUon  be  kellene  tanülni.  De  kui  lyebb  volt  ezt  tan&(^Mklll^  iuín' 
megcselekedni,  A  görög  seieg  tiat  nlabbjaiuak  nem  adtak  InofU 
Íjat,  —  8  habíir  a  sereg  egy  tetemes  része  azzal  volt  i'll&tTL  u 
ijáSK  nt'ui  íillott  07,  el^ö  sorba,  hanem  a  pajzsos  két  cUö  sor  lüta 
mögött  eimek  feje  fíilött  nyilazott.  Hogy  az  ily  nagy  hbeu,  s  vak- 
t.'iban  lőtt  nyíl  sem  erélylyel,  sem  pontosan  nem  tal&lluitott,  u 
ki-tsi''gtelon.  Jele  ez  annak,  hogy  a  görögök  nem  bíztak  nviltit 
támadó  képességében,  mi  eléggé  védte  votna  őket,  hanem  elQlrúj 
fedezetre  volt  szükségük.  Azonban  a  nyugati  nemzeteknél  a  njil. 
abol  Imsználtíikj  a  csata  bevezetéséül  szolg/ilt  leginkább.  Ai  'f 
-szeii  rendetlennek  tekintett  ijas  sereg  a  tulajdonképi  csatasorból 
nem  is  tartozott.  Rajokban  a  homlok  előtt  lőtte  el  fegj»ertti 
hogy  aK  ellenséget  zavarba  hozza,  azut&u  gyorsan  eltakarodoBi 
hogy  a  közeli  fegyverekkel  barczoló  zárt  soroknak  adjon  bel/et. 
A  kézi  viadnlWd  ítllott  túlnyomóan  a  harcz.  Sem  a  görögükrítJ, 
sem  a  nyugati  európaiak níil  —  kivéve  az  angolokat  —  a  íivf- 
korban  a  nyíl  nem  emelkedett  oly  nagy  jelentőségre,  mint  a  a* 
gyarokiiAl. 

A  nyilas  nagy  gyakorlottsága  mellett  tekintetbe  kell  wr- 
nlliik  ii  nyii  és  az  Iv  készUésében  valö  jártasságot  is.  Slert hón- 
kat tett  már  a  kard  ós  kopja  bas/niiiatábaD  is,  melyik  iira>- 
zet  képes  keményebb  érczi't  hasziiíilni  fegyvereihez,  »okkal  íi>nt"- 


BALAÜON   FKRENCZTÖL.  781 

sabb  volt  a  fegyver  minőségének  kérdése  a  nyílra  nézve.  Mert  az 
aránylag  rósz  dárda  vagy  kard  hiányait  inkább  pótolhatta  a 
vívó  ügyessége,  mint  a  rósz  nyíléit.  Ha  csak  a  nyilveszszö  nem 
Tolt  nagy  pontossággal  készítve,  a  lövés  bár  mily  jó  íjjas  kezében 
félre  ment  a  czéltól.  A  nyíl  és  ív  kellékei  ezek  voltak : 

Tökéletes  egyenes,  de  fölül  vékonyodó  veszsző,  leginkább 
fenyőfából,  kovácsolt  vashegy,  melyet  pontosan  kellett  oda  illesz- 
teni ennek  vékonyabb  végére  vagy  szalaggal ,  vagy  czérnával. 
Alján  a  nyílnak  ragadozó  .madarak  tollhegye,  melyek  egymás 
mellé  sürün  vagy  fonállal ,  vagy  valami  eny vvel  voltak  oda  il- 
lesztve, úgy  hogy  közös  körvonaluk  tojásdad  legyen.  A  zsineg 
alkalmasint  húr  volt:  Magának  a  nyíl  kávájának,  vagyis  az  ívnek 
teste  vagy  erős,  ruganyos  fából  készült,  s  belül  mintegy  l)éllelve 
Tolt  ökör,  vagy  vadkecske  szárúval,  vagy  egészen  szárú  lemezek- 
ből volt  összeillesztve,  s  kívül  még  húrok  voltak  rá  enyvezve, 
hogy  a  ruganyosság  biztosítva  legyen. 

Ezen  leírás  a  középázsiai  újabbkori  népek  nyilairól  van 
véve ;  de  nem  sokat  különbözhetett  tölök  a  magyar  nyíl.  Rogino 
szerint  a  magyar  ívekhez  szárúkat  használtak. 

Ezen  látszólag  nem  oly  csodálatos  kézi  iparban,  nem  min- 
den nép  jeleskedett.  Föl  kell  tennünk,  hogy  a  melyik  a  harczbau. 
i  fegyverek  ezen  nemzetközi  kiállitásál)an,  megverte  nyilával  a 
Husikat,  annak  kézíj  és  nyíl  ipara  tökéhítesebb  volt  a  másikénál. 

A  nyílgyártásról  bizonyosabb,  mint  másnemű  fegyvergyár- 
osról, hogy  annak  hazainak  kellett  lenni.  Kardot,  dárdát  vásá- 
olbattak  a  magyarok  a  drinápolyi  gyárakból  vagy  hozathattak 
iiesszebbről  is  drága  pénzen.  Ue  nyilaikat,  a  magok  szükségéhez, 
hogy  úgy  szóljak,  kívánt  caliberü  íjjakat  és  nyilveszszőket  csak 
aagok  készíthettek  magoknak.  Mondja  is  az  olasz  krónikás 
!jiutprand,  hogy  mielőtt  a  magyarok  a  900-dik  évi  tavaszi  had- 
áratra  indultak  volna,  egész  télen  szorgalmasan  dolgoztak  fegy- 
verek és  nyilak  készítésében.  És  roppant  mennyiség  kellett  egy 
seregnek  a  nyílveszszőből.  Minden  íjász  tegzében  mintegy  40 
lyilveszszöt  vitt  egyszerre  a  csatába.  Ha  a  sereg  40,000  emberből 
rUlott  1  millió  6  százezer  nyil  kellett.  Minthogy  csaknem  oly  gyor- 
Ban  lehetett  lőni,  mhit  a  legújal)bkori  puskával,  néha  hamar  ki- 

SKHzadok.  ^  ^ 


p . 


Itta* 


>.  AzéstB 


^nl 


i  3f  wngBefc.  nip^wt  tatvajtt' 


BUíkftlifctatnksmlÉbhtts  mÜlíAl^st  nrilmal 

k        u  nk  ttz  *e9Da6  qFMMtt  tgj  foatot.  a  tobrraM 

am  Bki..-iBji  Toit,  t  kösd  kÉtemr  bUas  1..  k«^lte<t  titelin. 

A  njtt  H  irejirUcaafc  Sa^ftanoaak  fcHlrtt  Imni ,  s  aiiii<&>li 

■ugy  pcHitosa*^  ki*ftnL 

lUhtm  gTkrtották,  s  Agy  titsnk,  a  tu  ojiUu^yeket  ia  ifr 
>D  kot&cwdták. 


ki  maga  k&^zttette  «i  r^ 

I  föUsott  pilin^i  lpj(4tk  i- 
I  tvát  rgy&uU&baD  mmb.  Bf* 
a.t  iv  rn^aujossjiga  egtai»< 

-re,  u«m  lehet  ftíltenai,  )iq|; 

»  niecbaniüa  inui 
j  meghat&romi,  lio^  f!^ 


H&fl  kénles  u, 

nyilTCfnwzöt  és  az  ivet  » 

hogy  vas  voU ,  matat       á:^ 

Azt  goniluluio,  nem.  A.  v 

ii>Ív»l  nagyon   föl  b 

nyiloM  knrjairiak  ercjt         ii^cj^ 

Icikt  magíinak  készítene  volna. 

i»  nagy  föladat  volna  elÖre  bizit 

íii  vajíy  sínríi  kAva  épen   70  vagy  épen  80  font   riigalnaaép 

\w/.,  (így  kell  lenni,  voltak  ivgy&itók,  kík  az  átal&nw^ui  ditkt* 

/<■>  uiuxiiiialiH  és  iiiinimalis   korláton  belfil  készítettek  akaratjtl 

i'lli'ii  in  kUluiil)öző  erejü  iveket,  és  a  nyilas  liarczosoknak  ssxiif 

viiliiNi'.lí'ktit  uyöjtottak,  kik  aztán  értettek  annyit  a  mefiterségbíli 

lio^.v  jiiljbun  keziikliüz  idomítsák,  mint  tllissesról  niontlja  HomM' 

liiiKy  a  liiíJlAhtii]    elszokott   ívhez   oly   köunyed    müéi-teleranxl 

illi.'í'/.lcKc'  II.  liíirjfit,  iititif  ;iz  nvatott  miivész,     mikor  a  ImW 

fi^lhangolja. 

l''oljiii  kilK'tt  aniH  togyvergyíirtásiiak  béke  és  h&ború  ü^ 
jrii,  —  H  úgy  látHzik,  a  liáborü  uiiudig  sok  pénzbe  került:  il* 
.'Ky/iTNiiiiiiil  (íok  embernek  adott  békés  foglalkozást. 

Ah  t'bben  kétHégkivfil  remekelt  ösi  iparunknak  axmEitf 
"UKJ  nyongéi  voltak.  Egy  az,  bogy  tárgyára  nézve  korlátnit  n* 
N  ki'vésNí'  iilkalmaíi  oly  mellék  iparágak  fejlesztésére,  i«I«t 
tiiDliiiak  :i  békés  fcjlötlésbcu  is.  Az  egy  nyílhegy  volt  v»*,< 
tililioí  sem  ki'llett  oly  sok  Ügyesség,  mint  vasi>ánc2élok,  paii*'^ 
í-N  Hinnkok  ké^»:HéM■lle8.  Talán  a  nyílhegy  készítés  voit  \f^tí»}- 
\\}vh\i  II  tiUiW  n'-íufkéhcz  képest.  1 

AtttlAii  véve   a    ii'gi    magyaiok    oyilazisbt'li   virtnoöJ** 


fiALAMON    FEREJÍCZtÖIi.  783 

mileg  ellentétben  állott  a  civilisatióval.  A  mily  sok  gyakorlás 
lett  Iiozzá,  Hogy  valaki  egy  személyben  nemcsak  kitünö  kópjás, 
•(los,  könnyű  lovas,  hanem  egyszersmind  kitünö  nyilas  is  le- 
m,  —  lehetetlennek  kell  tartanunk,  hogy  ugyanaz. más,  l)6kés 
lalkozást  birjon  űzni. 

A  haditörténet  kivált  újabb  korban  azt  mutatja ,  hogy 
lelyt  egy  nemzet,  valamely  kizárólag  nála  t(*)k(ílyre  vitt  fegy- 
rel  győzedelmeskedik  mások  fölött,  ezek  sietnek  utánozni  és 
inúlni  előnyeit. 

A  magyar  nyilakra  nézve  az  ellenkezőt  tapasztaljuk  Euró- 
an.  Csak  Görögország  tett  kísérletet  az  utánzásra,  de  az  is 
lyos  maradt.  Olasz-,  Német-  és  Francziaországnak  is  igen 
nészetes  első  eszméje  lehetett  az  utánzás ;  de  csakhamar  be 
lett  látni,  hogy  az  utánzás  lehetetlen.  Meg  kell  vala  a  nemzet- 
egész életmódját  s  lovait  is  változtatni,  hogy  ezt  végrehajt- 
sa. Azért  az  ellenkező  útra  tértek.  Hasonló  támadó  fegyver 
--ett,  minő  a  magyar  nyíl  volt,  Németország  császárai,  Beren- 
tiak  korábbi  példájára,  védelmi  fegyverről,  s  különösen  a  várak 
itül  nagyobb  számban  való  fölállításáról  gondoskodtak.  A 
en  a  német  császárok  utánozták  a  magyart,  még  pedig  nagy 
rrel,  mint  látni  fogjuk  a  magyar  taktika  némely  része  volt. 
^burgnál  saját  taktikájok  fordult  a  magyarok  ellen. 

A  magyarok  és  az  Arpád-házbeli  első  királyok  alatt  mind 
>aD  békés  foglalkozásokra  adván  magokat,  lassanként  nyila- 
leli  ügyességök  is  hanyatlott,  —  annyira,  hogy  a  nagy  mon- 
invasio  nyilasaival  szemben  oly  kevéssé  tudtak  megállani, 
t  az  olaszok  vagy  németek  egykor  a  magyar  nyilasok  előtt. 

Nehezítette  nagy  mértékben  a  betanulást,  hogy  a  magyar 
itról  kezelte  bámulatos  ügyességgel  az  íjat,  s  tudott  vele 
e,  hátra,  jobbra  és  balra  lőni  sebes  vágtatás  közben. 

Annálfogva  a  magyar,  lóhátra  ültetett  vadász  volt,  mely 
fvernem  ma  nem  létezik. 

Napjainkban ,  midőn  nemcsak  a  sokkal  könnyebben  kezel- 
)  puska,  hanem  annak  rendkívül  tökélesített  neme  áll  minden 
m  rendelkezésére ,  csaknem  lehetetlen  .ví>lna  két  annyi  idő 
tt  is,  mint  a  mostani  szolgálati  évek,  oly  liadsereget  állítni  elő, 

51* 


? 


764         A  MAaTAH  1IAT>rrnRTAKET)!l:7;  A  VKXlSatiK  KORjlnAK 

mely  egyaránt  kittím'i  liuszdr  ts  kitíinö  Tada8z  k-gyeti.  Snk  csak 
az  egyikben  is  jeleskeduí.  —  Hozzávaló  életmöd  s  egész  élet 
kellett  hozzá  a  gyermek  koron  kezdve ,  hogy  ama  két  egyaríint 
nehéz  fegyveiTiembea  egy  egész  hadsereg  jeleskeiljék.  A  Irtclo- 
pedéB  s  a  lüldmívclC's  szokíisai  clöre  láthatólag  sokat  levontuk 
a  h^dani  magyarok  katonai  előnyeiből. 

Köpj&n,  kardon,  njilon  kívül  más  támadó  fegyvert  jKisiti- 
vitással  nem  cmlítnek  a  Taktikák  a  magyaroknál.  Míndamellctí 
lelietséges,  hogy  volt  iiéiiiely  pótlék  fegyverök  ia.  Leo  ugyaiiaa>n 
hely&n,  mely  nem  egyéb,  mint  Maiirikios  szövegének  kibövitfese 
—  csakhogy  avarra  Ca  turkia  nem  czéloz,  mint  emez,  —  csaknem 
minden  akkor  kípzelhetö  fegyver  elő  van  sorolva,  mint  szfikíé- 
ges.  így  a  szekercze  (t^kourion  =^  fiecuris),  melyet  a  gÖrÖg  se- 
regben nemcsak  favágásra,  hanem  valóságos  csata  fegyverül 
használtak.  Egyik  felen  oly  éle  volt,  mint  a  kardnak,  másik  felén 
ki  volt  hegyezve,  mint  a  kopja  vasa,  6  a  lovas  egy  börtukbui 
viselte  oldalt.  Van  szó  hajító  fegyverről  (rhiptarion  vagy  rliit- 
tarioa).  De  nincs  fölemlítve,  a  mit  sokan  ősrégi  magyar  fegyviS" 
uek  tartanak,  a  buzogány.  Ez  az  ozmánoknál  is  inkább  n  pa< 
rancsnokság  és  liatoság  jelvónyc  lehetett,  mint  ma  a  marsall  bol. 
Az  angoloknál  a  rendőrség  kezében  maradt  valami  ilyes. 

Mindaddig,  mig  a  magyarok  bozzájok  hasonló  népekkel 
harczoltak,  kevés  szükségét  érezhették  az  ily  súlyos,  inkább  züzü 
fegyvernek.  De  a  nehéz  fegyverzetű,  vasiiáuczélos  s  nngj-paji'iii 
görögökés  frankok  ellenében,  kiken  a  kard  nem  könnyen  fogotl, : 
ily  zúzó  fegyverek  szokásba  jöhettek  hamar,  ha  azelőtt  meg  ufi 
voltak  is  talán.  Mindenesetre  ezek  csak  mintegy  segédfegy*'iTe 
voltak. 

Azonban  az  elősorolt  föfegyverek  is  oly  sok  gyakorlM 
tesznek  föl ,  hogy  a  mai  viszonyok  közt  az  kivihetetlen  to!b 
akármelyik  európai  hadseregnél.  Sót  í'öl  kell  tennünk,  hogyi 
nyílgyakorlás  költséges  volta  miatt  az  összes  nemzetnek  i'sil 
vagyonosabb  része  vihette  azt  a  tökély  magasabb  fokára.  Ebl>'l 
pedig  következtethetjük,  hogy  az  acfiv  hadsereg  kisebb  volt,  mini 
az  összes  nemzetnek  még  szabad  osztálya  is,  s  hogy  az  ezen  li- 
fegyverben  való  jelessCg  szükségképi  különbségei  elöállitotlíiíiir 
társa  dnlmi  fokozatokat  A  fegyvernemet  illetőleg  magok  a  tjj 


/ 


SALAMON  FERE&ÍCZTÖL.  785 

madó  fegyverek  még  nem  engednek  biztosabb  következtetést,  — 
—  a  védelmi  fegyverek  vizsgálata  nélkül. 

S  a  védő  fegyverek  a  magyarnál  hiányosabbak  voltak  a  tá- 
madóknál. 

VIIL 

VÉDŐ  FEGYVEREK,  FEGYVERNEM  ÉS  FÖLSZERELÉS. 

A  byzanti  Taktikák  hallgatnak  a  magyarokra  nézve  ket- 
tőről :  a  paizsról  és  a  sisakról.  Pedig  a  régi  nemzeteknél  ezek 
voltak  a  fö  védelmi  fegyverek. 

A  mi  a  paizst  illeti,  maga  ez  a  név  annyira  elterjedett,  hogy 
hazáját  bajos  föltalálni :  A  középkori  görögben  az  pabetzion,  (pa- 
vetzion),  mely  nagy  féle  paizst  tett,  a  középkori  latínban  paviso- 
rius  szó  fordul  elő  ;  a  francziában  pavois ,  olaszban  pavese,  oláh- 
ban ugyanaz ,  csehben,  tótban  pavéza,  északi  szlávban  paizs. 

Hogy  a  szó  nem  magyar  eredetű,  onnan  gondolható ,  hogy 
ez  minden  nyelvben  a  nagyobb  fajta  »scutum«-ot  jelentette,  mi- 
nővel a  gyalogság  fedezte  magát.  ^)  A  későbbi  idők  magyar 
paizsa  pedig  kicsiny  volt.  Úgy  látszik,  latin  népektől  került  a  gö- 
röghöz, magyarhoz  és  szlávokhoz  a  szó. 

A  bevándorlás  korabeli  magyarok  nyilazói  a  paizst  nem  is 
használhatták.  Még  egészen  szabad  kézzel  is,  a  mint  láttuk,  a  kéz- 
ijjal  való  bánás  a  legnagyobb  izom  erőt  és  a  legbiztosabb  pon- 
tosságot kívánta  meg.  Már  ha  épen  a  balkart,  melyet  az  ív  föl- 
vonásánál egészen  ki  kellett  nyújtani,  paizs  terheli,  —   elvész 
vala  a  támadó  fegyver  minden,  előnye.  Még  a  rómaiak  Íjászai  is 
kinyújtott  balkarukat  bőr  pánczéllal  fedezték  (manica) ,  mi  jele 
annak ,  hogy  paizst  nem  használhattak.  így  van  ábrázolva  egy 
Íjász  Traján  oszlopán.    Vegetius  hadikönyve  megjegyzi ,  hogy  a 
nyilasoknál  a  fegyver  természete  lehetetlenné  teszi  a  paizs  hasz- 
ixálatát.  -)  Maurikios  szövege  is  mondja  (62. 1.) :  »Mert  nem  le- 
Ixetséges  jól  bánni  a  nyíllal  annak,  kinek  lovon  ültében  bal  kézé- 
Tt%en  kell  tartania  mind  a  paizst ,  mind  a  kézívet.« 

^)  Söt    törökül  is   a   pavois-t    Ilindoglu   szótára    így    fordítja 
^^böjük  kálkáu<c  =  azaz :   nagy  kálkáu. 

^)  Lásd  Rich  szótárát  »Mauica«  szó  alatt. 


78li  A  UAGVAR  llADirÖRTÉXETtieZ  A  TEZÉKEK  KOBÁBAÜ 

Mielőtt  a.  magyarok  iH-ráodoroltalc ,  niajd  miuiUg  olj 
ptíkkul  lijuczoltak,  melyeknek  szintía  a  nyii  volt  fofc-gytírit  A 
paizs  ])i»]ig  nem  szokott  ras  Icnui ,  luiuem  rendeseu  fa,  bcTuan 
l'íirrcl.  Eüon  a  nyíl  keresztfii  hatott  és  benne  maradt  ku^^ 
be-,  tollfcval  kifelé.  Egy  nyil-záporrsd  filboritott  csajwit  —  rad 
igen  üüi'üu  és  gyorsan  ment  a  Iövé»  —  oly  állapotba  jutott  mnl 
a  gullok  Cuesai'  legiöinaJí  >pilum(-ja  által ,  lucly vk  u  paÍEiln 
HÜrüii  beczövekelvóii  msgokat ,  a  galloknak  cl  kellett  dvbuiek  •! 
alkaliiiatlannö.  lett  védő  fegyvorL  Kivált  az  Íjá.-«  mit  t 
vuliw  a  nyilaktól  ily  borzas  paiz^ával  ?  Hátára  U-gkevcsbí  ni- 
liuti  vala. 

Ezért  moDilják  a  byzanti  Taktikák,  hogy  \jas  oKinUlA 
ellen  legjobb  IVgyver  az  íj  maga;  mert  az  íjász  mikor  16,  fed* 
k'n,  s  legkönnyebben  iiyillul  sebezJictö.  E  szeriut  Ij&sx  népek  nca 
u  vódfogyverekben,  lianem  a  Iiasoiilú  táinadó  fegyverben  lalilUk 
u  vÉdülmet. 

A  perzsák,  kik  ellenében  ezcu  tau&cs  Tau  adva,  ezinUa  U- 
tllnO  nyilazók  voltak. 

Ezekről  ezt  mondja  a  byzanti  Taktikus,  hogy  ijjal  c»  íui- 
tliil  t'cgyyei'keKiiuk  ;  ile  nimis  fuilitve  nAlok  sem  a  puizs.  Tu^ibtw 
11/,  ViUi  mondja  j'ólok,  liogy  nem  szeietuek  díirdas  gyalog  Xümrp 
gul  oSHZL'tüzTii ;  mivel  közolröl  a  nyil  nem  basznúJbatü .  kupjii 
pedig  és  piiizst  nem  viselnek ,  melylyel  rohamot  blrii&nak  íutú> 
ni  u  esatíihari. ') 

Mint  cbbol  líilni,  a  dolog  természetű  szerint  ÍK,a  \nüia  wm 
nii'iK,  niiut  a  kópjii  ellen  volt  alkalmas  védlegyver,  s  azon  Ivoíot 
viselték,  kik  mugok  a  tömeges  rohanás  fegyveréül  kopjával  sm*- 
tiik  hiirezüliii.  A  szürö  fegyverek  fölfogására  volt  jö. 

A  paizs  használatára  vannak  némely  töiléut'ti  aiUtuk  * 
magyarníil.  így  Konstantin  us^ászár  azt  hallotta  a  X.  százaJhu. 
hogy  az  aRülöttiben  a  magyarok  kozm-  szokás  sztrint  Árpiiíoi 
paiüsra  emelve  választották  vezérül.  Tehát  a  kozáruál  volt  pwB. 
A  dunai  bolgároknál  is  volt  a  IX.  században.  Ttieophanes  m^ 
vilit  mikor  h  bolgárok  Kou>tautiimpoly  alatt  kalönbözo  baiva- 


kioB  H«íivcgp,  '257,  I.  fe    Const.  Porph.  Mevninnwl  It  I 


BÁLÁMON    FERENCZTÖL.  787 

oszt(ilyokbau  állottak  volt  ki ,  paizsuk  is  csillogott  az  aranytól, 

ezüsttől 

így  föltehető ,  hogy  a  magyarok  közt  is  volt  már  paizs  a 

bejövetelkor.   De  az  áll ,  hogy  nem  volt  általános  védfegyver. 

Mert  a  németekkel  vívott  csaták   s  egész  taktikájok  mutatja, 

hogy  paizsos  és  nehéz  fegyverzetű  népekkel  szemben  ,  míg  a  nyíl 
meg  nen^  rongálta  soraikat,  rohamokat  nem  intéztek.  Legfeljebb 
egyes  hadosztály  lehetett  paizsos,  sőt  igen  valószinü,  hogy  csak  a 
főemberek  viseltek  ilyet  —  s  mindenesetre  idegen  szokás  utánzása 
Tolt,  mind  arabnál,  mind  kozárnál,  bolgárnál  és  magyarnál.  Úgy 
lehet  tekinteni,  mint  kezdetét  a  nehéz  lovasság  meghonosultának, 
melylyel  együtt  járt  aztán  az  íjávszságelhanyatlása  későbbi  időkben. 
A  másik  védfegyver ,  melyről  a  Taktikák  világosan  nem 
Bzólanak  a  magyarnál,  a  sisak. 

Ha  a  paizs  különösen  a  szúró  fegyverek  ellen  szolgált  vé- 
delmül,  a  sisak  kiválóan  a  vágó  fegyverek  ellen  volt  alkalmas 
Azonban  igen  hihető,  azért  hallgatnak  róla  a  Taktikák,  mivel  a 
magyarok  nem  viselték  átalánosan.  Az  égalj  mostohasága mellett 
öltözetnek  nem  volt  czélszerü.  A  magyar,  mint  a  bolgár,  egészen 
rövidre  nyírta  s  talán  le  is  borotválta  haját.  A  sisak  hosszú  hajú 
népeknél  volt  valamivel  kényelmesebb.  *)  Luitpraud  968-ban 
Konstantinápolyban  járván,  a  bolgár  követről  azt  mondja:  »ma- 
gyar  módra  volt  nyírva  a  haja  és  lánczövet  viselt.*  ^) 

A  német  és  görög  liarczmódja  mellett  a  sisakot  nem  is  vi- 
-  selui  kellett,  hanem  kizárólag  a  csata  idejére  föltenni  —  csatáik 
rövid  ideig  tartottak.  A  magyar  nemcsak  hosszabb  hadjáratokat 
tett,  hanem  csatái  egy  egész,  vagy  két  napig  is  eltartottak.  A 
sisakos  sereg  ellen  a  könnyebb  fegyverzetű  népek  gyakran  jártak 
^1  ügy,  mint  a  góthok  és  hunuok  Drinápolyuál,  Valens  serege 
^Uen,  melyet  úgy  tettek  tönkre,  hogy  a  nagy  hőségben  egész  nap 
lutlasztották  a  megütközést,  mi  miatt  a  római-görög  sereg  ütkö- 
zet nélkül  is  teljesen  kifáradt. 

Azonban  a  könnyebb  fegyverzetű  népek  is  fedezték  némi* 

^)  A  magyarok  rövid  hajáról  Regi  no :  »Capi11iim  usque  ad  cutem 
-férro  caedunt«  Pcrtz  Mou.  I.  600  I. 

')  Pertz.  Mon.  Scrips.  III.  351.  1. 


\ 


^ 


IÍAAITAR   IIAmTÍ>BTKÍiIiTlll!»  A  VEítRKK  KOBASA! 

leg  ffjökftt  a  kard  ellen.  De  aísak  gyanünt  is  a  magyar  i 

sin  inkább  öltöíetet  viselt,  mint  valóságos  védfegyvert.  RtmrA 

prémes,  rfszint  neme/,  eövege  lehetett  —  kalpagja  vagy  kalapja. 

A  nemez ,  mint  Maurikios  előadásából  kittimk ,  nagyon 
használt  kelme  volt  az  aviiioknál  s  kétségkívül  a  rokon  népek- 
nél is. 

Fövegfil  ma  is  ezt  liaszu&ljitk  leginkább.  A  magyar  tigj 
látszik,  nemez  lövegét  ;s  elülrÖl  egy  tenyérnyinél  szélesebb  éra 
lemezzel  fedezte,  mely  díszül  is  szolgált  l'énye  által,  de  alkalniía 
volt  egy  vágásnak  ellenállani.  A  nemzeti  múzeumban  a  szolyvá 
leletek  közt  köt  ily  érczlap  látlató,  melyek  nyilván  a  süveg  cW 
részét  fídezték.  Egyikén  ma  is  belülről  oda  van  tapadva  a  ne- 
mez, melyre  ragasztva  volt.  Olyformítn  nézlietett  ki  ez  a  fuvegen, 
mint  a  mai  csákón  elöl  a  cziuieres  rézlap.  Külföldi  kri>nikd( 
emiitik  a  magyarok  fönyea  sisakját;  de  távolról  ezen  széles  érci- 
lapok  ragyogása  ugyanaz  lehetett,  mint  az  egész  sisakoké.  01* 
helyzetben ,  minőben  a  ki-őnikáa  lehetett,  káprázni  is  Síoknit 
kissé  egy-egy  különben  is  a  reális  világ  tüueméuyeii-o  nézve  rr- 
zékkel  nem  biró  ember  szeme.  A  higgadtabb  lelki&llapotbun 
szemlélt  byzanti  taktikusok  alkalmai^int  a  fegvverek  közt  a  sisa- 
kot íb  említik  vala.  A  nemez  vagy  prém  süvegről  azért  hailjal- 
nak,  mert  nem  legyvernck ,  Jianem  ruházatnak  tekiutették.  A 
védfegyver  nevet  csak  l'éligmeddig  érdemelte  volna. 

így  iizt  gondolom,  hogy  a  hol  Maurikios  szövege  sisakot 
ajánl  a  görög  lovasnak,  melynek  tetején  egy  kis  tollcsokor  leng- 
jen, ebben  nem  a  keleti  népeket  utánozza  —  legfeljebb  a  csokor 
lehet  utánzás.  Azonban  a  magyar  ezt  is  elöl,  az  említett  érczla]' 
fölött,  nem  pedig  a  süveg  közepén  viselhette. 

A  fejen  kívül  a  váll  az,  mit  a  vágó  fegyverek  ellen  vult 
szükséges  leginkább  födözni.  És  erre  vaió  volt  a  gallér,  welv 
Maurikios  szerint  kerek  alakíi  volt,  —  s  alkalmasint,  bár  nem 
mondja,  vállhegyig  leért  s  köröskörül  takarta  a  két  vállat,  a  mell 
és  hát  felső  részét.  Alakjára  nézve  az,  a  mi  a  mente  prémes  és  a 
köpenyeg  posztó  gallérja. 

Az  avarok,  s  kétségkívül  a  magyarok  is,  mint  Maurikioa 
fönnidézett  szövegéből  kitetszik,  inkább  köpenyeghez,  mint  mai 
mentéhez  hasonló  főlsö  öltözetet  viseltek.  Hosszúnak,  bőnek  kel- 


SALAMON  FERENCZTÖL  789 

lett  lenni.  Egy  részben  arra  szolgált,  hogy  eső  ellen  védje  az  ijj 
és  nyíl  tokot,  eltakarja  a  fegyverek  csillogását  az  ellenség  elöl, 
—  de  egyszersmind  védelraűl  a  nyilak  ellen.  Tehát  mintegy  surro- 
gatuma  volt  a  paizsnak,  csakhogy  bö  íijjai  levén,  a  két  kar  sza- 
bad használatát  nem  gátolta,  —  és  leérvén  térden  alól,  a  czom- 
bot  és  térdet  is  födözte. 

Az  alsó,  testhez  álló  kabát,  vagyis  dolmány  vagy  ködmön, 
melyet  öv  szorítván  a  testhez,  nevezték  talán  a  görögök  »Zo8z- 
tárionc-nak,  néha  ércz-láncz  szövettel  vagy  érez  és  csont  inkke- 
lyekkel  födött  pánczél  volt.  Mint  Leo  császár  mondja,  a  magya- 
rok közt  vannak,  a  kik  vaspánczélt  viselnek. 

Lovaikat  is  némelyeknek  vas  pánczél  takarta,  vagy  pedig 
nemez  takaró. 

A  lábat,  miről  Maurikios  szövege  nem  szól,  kétségkívül 
csizma  födte.  A  sarkantyú  használatát  Leo  szövege  ajánlja  a 
görög  seregben.  Görögöknél,  rómaiaknál  a"  tulajdonképi  csizma 
nem  volt  használatban.  Az  ő  lábbeliök  maradékának  inkább  a 
bocskor  tekinthető.  Egy  talp  fölkötve  szíjjakkal  a  lábra.  Ezenkí- 
vül volt  hadban  szíjból  vagy  vasból  a  lábszár  pánczél  (pcrikné- 
mis).  *)  A  régi  görögöknél  a  sarkantyú  sem  volt  meg  pternistera 
név  alatt.  Nem  tartom  lehetetlennek,  hogy  Leo  szövege  avar  és 
türk  viselet  utánzását  javasolja  az  illető  helyen,  mely  ismét  nem 
egyéb,  mint  Maurikios  fönnidézett  helyeinek  kibővítése. 

A  mi  a  föntebbi  öltözet  részek  anyagát  illeti ,  Maurikios 
előadásából  világos,  hogy  avarok  (és  magyarok  is)  nagyban 
használták  és  gyártották  a  nemezt,  s  részint  pánczél  gyanánt, 
részint  öltözetül  szolgált.  Még  fényesített  nemez  készítéséhez  is 
értettek  a  magyarok. 

A  szűr  és  guba  ezen  szokás  maradványa  lehet.  De  meg 
kell  jegyezni,  hogy  Maurikios  idézett  helyeinél  nem  kell  mindent 


')  Leo  VI.  4  §.  581.  1.  azt  mondja  Leo,  visclui  kell  pcriknt^mist 
mit  irost  Dodopselláuak  neveznek,  és  ndinely  pteruistcrát  (sarkantyút). 
Jk.  pcriknémis  magában  inkább  csak  a  csizmaszárnak  felelne  meg,  do 
lio^  mindjárt  rá  a  sarkantyú  következik ,  arra  enged  következtetni, 
^ogy  podopszella  alatt  egdsz  lábbelit  értett  egy  darabban.  Hátrább, 
látni  fogjuk,  a  lovas  lábbelidt  Leo  császár  »lórosokon«-nak  is  nevezi. 


730  A  MA(fí\R  lIAUITrtRTfcSETHKZ  A  VEZÉREK  KORÍB.' 

szö  szerint  alkulniaziii  avarra  ós  magyarra,  n  mit  a  görögöknek 
ujául.  így  tudva  van ,  bogy  görögöknél  és  rómaiakn&l  soLa  xn 
terjedt  el  a  prémes  öltözet  s  prémes  böllések.  E  helyett  ök  len  vagj 
szőr  szövetet  hatíználtak,  —  s  ök  is,  valamint  a  németek,  a  oi-mi-it 
lekép  alkalmaztak.  E  szerint  lehetséges,  liogy  u  boI  a  ma* 
ok  prémet  vagy  bört  viseltek,  a  görög  taktikus  a  nevezeti 
elmék  valamelyikét  ajánlja,  megtartván  a  fonníit.  így,  mint 
uk,  a  vftllat  fedező  kerek  gallérra  nézve.  A  neme/,  mely  u 
oknál  használtatott,  tigy  látszik,  czélszerübb  volt  a  szöveleli- 
Hél  a  szfuó  és  vágó  fegyverek  ellen,  mint  pánczél.  A  némelek  .> 
asználták.  Eckebard  krónikájában  olva&suk,  hogy  mikor  i 
.iiagyarok  Sz.-ííál  kolostorához  közeledtek,  a  barátok  VcziJltl 
paizst  k'i'szitni  veszszö  fonadékból,  melyet  kivülröl  nemezzel  von- 
tak be.  Ezen  ellentálló  tulajdonánál  fogva  volt  czélszerü  a  íej- 
védelmezésére  is. 

llegiiio  krónikája,  melyben  átal&u  sok  esztelen  AlUtmii; 
foglaltatik  a  magyarokról  (s  némely  másokról  is),  azt  m<Miclji: 
»a  gyapjfi  és  öltözet  baszuálata  elöltök  ismeretlen,  s  liabi^r  Ói"- 
küa  hideg  bántja  őket,  csak  vadállati  és  nyers  bőrökkel  l*U- 
rödziiak.*  ')  Ha  ezt  oly  ember  írná,  ki  a  Icgdéliebb  európai  <i- 
dékeken  kivül  soha  más  tájat  aem  látott,  clfogadUatü  volna  u 
ir6  saját  fülfogásának.  De  a  ki  Németországon  elég  prémes  ru- 
hát láthatott,  az  csak  valamely  déli  ember  nyomán  IialloniAtból 
szólhatott  kiesiriylöleg  a  gyaiyuiiá!  sokkal  díszesebb  prémes  öllír 
zetröl.  —  Különben  Regino  tudatlansága  kitűnik  abból,  hogy  » 
nemezt,  mely  gyapjúból  s  gyapjftféléböl  készült,  nem  emliti.  iíif 
kevésbé  tudja,  hogy  a  magyarok  selyem  nzüveteket  is  viseltek, 
Byziint'z  felöl  kapván  ilyeket, 

A  magyarok  előkelői  va^pánezélt  in  kezdtek  hahználm  nu- 
gok  ért  lovuk  védelmére. 

A  mi  a  fölszerelés  más  részeit  illeti,  érdekes  fülvilágosltúi 
ad  arra  nézve  Manrikiosnak  a  szakasz  elején  idézett  több  Lílyi-, 
kivált  ha  kiegészitjük  Leo  szövegének  megfelelő  heljeiveL  ') 

•)  PertK.  Mon.  1.  tíOU.  I. 

'}  Haurikioa  BzGvrgiíiick  kibiivitégui,  miut  többBzüi  idezieui,  Lv 
V.  fiij(txcti!Dek  cisö  szakaa/jiiliikU  foglaltiiluak,  9  viirisiisokliiLl  instflA 
totnck  •  VI.  fejcKQt  ulaö  szakaszaiba  ti. 


SAIiAMON   FERENCZTÖL  791 

Pulszky  Fereucz  fölolvasása  utá,u  az  >aYar  leletekről «  bi- 
os  az,  hogy  a  kengyelt,  melyet  a  rómaiak  nem  használtak, 
var  és  türk  népek  hozták  divatba.  A  legrégibb  ismei*t  keu- 
vas  az,  melyet  a  szentendrei  avar  sirban  találtak,  s  a  YLik 
;adnál  nem  régibb.  *)  A  görög  seregben  már  a  IX-dik  szá- 
bau  el  volt  fogadva,  sőt  a  sebesültek  fölszedésére  oly  hátas 
.kat  ajánlanak,  melyeknek  két  rendbeli  kengyel  vasa  vau.  — 
yereg,  kivált  a  mint  Maurikios  ajánlja,  oly  nagyságban  s  bo- 
:os  bőrrel  fedve,  —  ezzel  együtt  szintén  avar-turk  behozatal 
ópápa.  A  löpatköt  Maurikios  szövege  kifelejtette ;  de  benne 
Leo  szövegében  a  megfelelő  helyen,  mely  így  szól : 

>Legyen  nagy  nyeregtáskájok  (a  lovasoknak),  benne 
jtószereik  —  bőr  lábbeliek  2),  vasból  való,  hold  alakú  sarkok 
ozzá  való  szögökkel,^)  ráspolylyal,  árral «  stb.  Ezen  félhold 
cu  vassarok  nem  egyéb,  mint  a  lópatkó.  Körülirása  is  mutatja, 
f  idegen  tárgy  volt  az  a  görögöknél. 

Jellemző  volt  az  avarnál  és  turknál  az  öv.  Mint  láttuk,  a 
ögnél,  franknál  a  kard  a  vállról  függött  le  egy  szíjon,  míg  a 
▼yar  alakú  kard  az  övhöz  volt  csatolva.  Az  övhöz  volt  csa- 
a  iniud  az  ívet  tartalmazó  tarisznya,  mind  a  30 — 40  nyilat 
yelmesen  magába  foglaló  tegez ,  mely  utóbbinak  ráhajló  bőr 
íléből  ítélve,  a  mai  fedeles  szőrtarisznyához  nagyon  hasonlít- 
ott, csakhogy  a  tegez  kétségkívül  bőr  volt.*) 

Mindezekből  az  tűnik  ki,  hogy  a  magyar  lovas  hátát  és 
lát  semmi  sem  terhelte,  a  test  felső  része  egészen  szabad  volt. 
énben  övéhez  oly  sokféle  volt  akgatva,  hogy  a  gyalog  harczra 
^éssé  volt  alkalmas  —  s  azt  gondolom,  ez  a  fő  ok,  a  miért  a 
gyárt  és  hunt  lovától  elválliatlaunak  írják. 

De  kitűnik  az  is,  mily  szoros  a  kapcsolat  a  népek  ruházata 
iadi  fölszerelésök  közt,  kivált  a  védelmi  fegyverek  és  az  öltő- 


^)  Pulszky  >Akadümiai  Értekezése «  1874. 

-)  PUrekbola  kai  yskas,  lórosoka. 

^)  >pedila  solcDaia  sidera  ineta  karphion  autón. «  luucn  vuttcm 
)adságot  fenntebb  a  pedikiont  is ,  mit  eddig  béklyónak  fordítottak, 
kónak  fordítni. 

^)  Egészen  elhibázottak  azok  a  rajzok,  melyek  a  tegezt  vagy  puzdrát 
lagyarnak  a  hátára  teszik.  Ez  csak  gyalog  íjásznál  volt  szUkséges. 


793  A  MAHYAR  [[ADITflRTftSlíTHRK  A  VE7.K(lElí  KOIlinAK 

zft  a  magyai'iiá!  csalciieiu  azonos.  A  véJö  és  tAmudCi  íegyíorek 
pétiig  ezoroa  kapcsolatban  állanak.  —  Azonban,  mint  hátrlÜib 
óvinteni  l'ogoin,  már  rógi  népeknél  volt  külünbsüg  a  ntp  kai- 
uzoló  Cs  nemliarczoló  rösze  közt  viselet  ilúlg&ltaa. 

A  mi  a  tümadó  és  v6dö  fegyvereknek  összefilggé^Ét  ilkti, 
abból  e  Lelyeii  klilöiiöfiöii  a  fegyvernem  kérdését  kísérlem  nmg 
Idoi  itcni. 

A  lumaiak,  Höt  m&r  a  rfigi  lielUuok  clütt  nem  voltak  ogé- 
/on  iMiitretlenek  az  ijAsz  ázsiai  népek.  De  a  rómiú  bii'odalomn 
csttk  a  Krisittus  születése  elíitti  53-ik  év  óta  váltak  vciszelycsckkc, 
inikoi  Crassus  fényes  seregét  az  íjász  pailhusok  teljesen  meg- 
seinmisUették.  Ezután  rámái  és  görőg  Írók  ana  méltatják,  h'igy  n 
hadi  8/ui  vc/!Otekri»l  írt  könyveikbon  iMmertessók  fegyvernemüké. 

Jobbnak  tartom  u  görög  römni  fölfogás  mint  kÖzTCtlencU) 
szerint  mutatni  be  a  magyarok  fegyvernemét,  mint  »  mai  esziník 
szerint,  melyek  sokkal  közelebb  állanak  ugyan  a  régí  skyüia 
liarczraodorhoz,  de  épen  azért  nem  mutatják  ful  az  Glleutétcki't 
melyek  litstöriailag  tünedeztek  föl  a  többféle  népek  fegyvtRiti 
dolgábau. 

Vfis/nni  a  Kri^i/tiis  s/iilptf'se  iit/m  TT-dik  S7á7ailbi?li  ^mM 
» Taktika* -Ját.  Miután  ö  a  gyülogságot  fegyvornemr.!  nézve  há- 
rom osztályba  sorozzii :  ndiO/.  pajzsu,  könnyebb  pajzsti.  s  vt-^Tt 
p;ii/.s  nélküli  íjász,  egészen  könnyű  gyalogságra,  a  lova-iságot  liá- 
sunló  módon  különbözteti  meg,  írván: 

A  lovas  sereg  vagy  neliéz  pánczélu  (katapbraktos)  v:iev 
a  nélküli  (apiiraktos).  Az  elsőnek  mind  embere,  mind  lova  va>- 
pánczcllal  van  oltalmazva.  A  pánczél  len  szövet,  bőr,  s  sz:irú  vaj) 
csont  jiikkolyckkel  van  borítva.  Ellenkező  a  pánczéltalan  lova- 
stik fegyverzete.  Némelyike  ilárdát  vagy  kopját  visel  fegyverül. 
másika  csupán  Imjitó  fegyvert  (akrobolistai).  A  dárdások  ineg- 
robaiiják  az  ellenség  sorait  s  ilárilájokk;d  barc/olnak,  vagy  pt^li? 
kopjával,  melyet  bajílásra  liasználiiak ,  mint  az  alánok  és  szar- 
maták. Az  íjászok  távolról  használják  a  nyilat,  mint  az  örménvtk 
és  némely  parthusok,  í/í-  kó/ijiif  nem  Jiasználnak.  Az  előbbi  tífr 
müek  közül  (t.  i.:  kik  küniiyíi  lovas  léti'ikre  is  kt'ipjiisoki  s'.ikvi 
paizst  viselnek,  s  paizsosoknak  neveztetnek,  mások  pedig  cmp^* 
dárdával   iitgr/  ktjpjávid  liiircz'jliiak,   a   kik  kópjásokuak  nevei- 


BAtAMON  FKUKNCZTÖL.  793 

tétnek.  Hajitóknak  (akrobolistai)  neveztetnek  pedig,  kik  kézi  via- 
dalba nem  bocsátkoznak,  hanem  távolról  hajítják  fegyvereiket 
Ezek  közül  némelyek  hajító  dárdákat  vetnek  s  »tarentinek«-nek 
neveztetnek,  mások  nyilakat  s  ezek  lovas  íjászoknak  (hippo- 
toxotai)  mondatnak.  Ezen  tarentinek  közül  némelyek  csak  távol- 
ról csatáznak,  mások  miután  kihajították  dárdájokat,  kézi  via- 
dalba mennek  át  eiTC  fenntartott  kopjával  vagy  karddal.  S  eze- 
ket Ls  könnyű  lovasoknak  nevezik.«  ^) 

A  fentebbi  leírásból  az  tűnik  ki,  hogy  tulajdonkép  a  lova- 
sok is  szintúgy  három  féle  fegyvernemre  voltak  oszthatók,  mint 
a  gyalogok:  nehéz  lovas,  a  ki  vaspánczélt  és  pajzsot  viselt,  könnyű 
lovas,  ki  egyiket  sem,  hanem  hajító  dárdával  vagy  nyillal  csupán 
távoli  csatával  zavarja  az  ellenséget ,  s  a  kettő  közt  a  közép 
fegyverzetű  —  vagy  mai  nyelven  sorlovasság,  mely  miután  ki- 
lőtte távolról  szolgáló  fegyverét,  azonnal  a  kézi  viadalra  tud  át- 
menni, kopjával  vagy  karddal.  A  hajító  dárdával  harczoló  paizst 
is  viselhetett  hozzá.  Az  ilyennél  ha  nem  is  nehéz  vasvért,  liánom 
könnyebb  pánczél  alkalmas  fedezet  volt. 

A  magyar  lovasság  ezen  középfajhoz  tartozott.  A  nyíl 
megnyitotta  az  ütközetet,  a  kopja  és  kard  eldöntötte  rendezett 
soros  roham  által. 

Volt-e  némi  munka-fölosztás  a  magyar  seregl)en,  hogy 
egyik  dandár  kiválóan  íjász,  másik  kiválóan  kópjás  lett  volna  — 
azt  bajos  eldönteni. 

Nem  tehetjük  föl  azt,  hogy  a  magyar  lovasok  valamelyiké- 
nél a  lövő  fegyver  hiányzott  volna,  oly  kevéssé,  mint  ma  a  kara- 
bély vagy  pisztoly.  A  byzanti  Taktikák  azt  javasolják,  mindenki- 
nek kell  íjat  adni  kezébe ,  még  olyannak  is,  a  ki  nem  tud  vele 
bánni  —  majd  betanulja. 

A  Taktikák  továbbá  azt  állítják,  mint  láttuk,  hogy  a  ma- 
gyarok többsége  kétféle  fegyverrel  harczol :  nyillal  és  kopjával  s 
jól  tudja  egyiket  a  másik  után ,  szükséghez  képest  előrántani. 
Ebből  az  látszik,  hogy  nem  mindenik,  nem  az  egész  sereg  volt 
ily  módon  fegyverkezve. 

Minthogy  a  lövőfegyver  nem  hiányzott  senkinél,   liiányzott 


')  Arriaii,  ScbefFcr  kiíidjlaa,  5.  ea  C,  §. 


I 


794  A  HAHAR  IHDITilRTfcSETlI RZ  A  VEZKREK  KORÁBAX 

kMsf^iTai  ft  topjn  sokukii&l,  melyet  czélseerfien  pAtoDntitt 

EgT  résK  tehU  a  seregnek  bárdos,  más  része  k'^jAf  toK 

—  si3k$  míadenik. ' 

Atalln  e  keleti  népeknél  a  tároli  f^yreren,  a  oytlon  klril 
IümC  ieejigfek  a  katdot  lehet  ez  eredeti,  öai  fegyremek  t«. 

—  a  ktV"  **  BnApiral  valü  críntkeisés  jele.  így  a  byunti  Tú- 
lftik<fiBAie«samntapers&k  nem  használták  a  kúpjit,  —  ít^- 

Ste  at  arabok,  kikről  Límetélve  emelik  ki,  hogy  nakhm  i 
(MgOk  «lteaAÍTá  lettek,  nemcsak  használják  a  kopju,  htam 
p  aránylag  neli^z  lovasságot  tereratf  ttek,  nelj  t^ 
t  U'tt  a  csatákban.  '> 

T(kU  az  irab  már  átmeneti  fokozatot  képez  a  tolnyonóta 
^^  Bípífctül  a  nehéz  fegyverzet  üekhez.  Hasonlókí-p  a  kotinfc- 
aiilíüí  lolt  kúpjájok.  Ibn  Da»ta  szerint  a  bo!g:Ír»k  is  husall- 
Hik,"!  IV  az  avaroknak  is  volt  kópj&jok  —  ilyennel  teszik  fllft- 
lúlk  a  fog^áböl  menekült  Grimoald  Liráh-ft. 

Csakhogy  ez  a  fegyver,  mely  tulajdonkép  a  nehéz  lorass&g 
•V^virvív  volt  Európábau.  a  keleíi  népeknél  sajátiágo.',  hasznila- 
V't  u_<irc  rcpzint  a  loí-ak  miiiő.íége,  részint  a  paizi  hiáiira  iniail. 
\wa  -itailiiimban,  melyben  a  magyar  lovasság  volt  a  bevándor- 
tív-Jtor.  ftiry  vehetjük  inkább,  mint  a  sorlovasság  fegyverét;  nem 
pv-xliíi  mint  nehéz  lovasságét.  Sut  talán  inkább  közeledett  n 
,ilul  *  könnyű  lovasí;'igboz ;  mert  alkalmasabb  volt  a  bontott  so- 
u>íi.t>A»  valO  viadalhoz. 

Ha  csak  a  két  fO  fegyvert  vesszük  is,  azok  Örökös  gyakor- 
tti-in  múlhatlan  nagy  befolyással  voltak  a  nemzet  jellemére,  A 
k.»nl  A  meró-z  s  együttes  bevágás,  a  gyors  elhatározás  fegyvere. 
V  -lyl  «  Hviitr.idt-ágé.  Hidegvér  nélkül  még   kevésbé   lehetítt 

>)  Mturiki-v  Js  Konstantia  szövege  a   persákról   kiilSn  ssikaüt 


m 


)  t.«»  •.ttttk  >'iiutvű   »  pcríúkat,    nem  czckrül,  hanem  u  anbok- 

'^  K^w*)«-  ^<*^-  ^'-  ^  Toldül^kb.111.  A  kozárokrúl  yiUgonn  ü- 
m  >^'Uvkt<i  «t  mondja  —  tcljfs  fcgyvcraetük  v.in,  —  mit  nno 
M  •"•K  ^  «  ^"'VJa  hiáuyiil'  vala. 


SALAMON    FÉltENCZTÖL.  ?dS 

Talaki  jó  nyilas,  mint  ma  jó  puskás.  Leo  császár  dicséri  is  a  ma- 
gyarok óvatosságát;  kik  mindent  megfontolva ,  számítással  intéz- 
nek harczaikban. 

Ezenkívül  a  nehezebb  védelmi  fegyverek  hiánya  —  melyek- 
ről inkább  a  lovak,  mint  emberek  fedezése  kedvéért  gondoskod- 
tak, —  szükségessé  tette,  hogy  mind  a  kardot,  mind  a  kopját  a 
magyar  háritónak  is  hasziiálja,  s  Így  a  kézi  viadalban  való  haj- 
lékonyságot és  könnyűséget  megszerezze.  Ezen  testi  ügyesség 
szellemiekre  átvive  szebb  kiadásában  leleményességet,  szellemi 
alkalmazkodást  fejtett  ki,  elfajulásában  cselt  és  ravaszságot, 
mely ly el  a  byzanti  írók  vádolják  a  magyarral  rokon  szokású 
népeket. 

Sokkal  kevesebb  ügyességet  és  gyakorlatot  kívánt  a  ma- 
gyaroknak X-dik  századbeli  ellenségeitől,  a  németektől  az  ő 
fegyverzetök,  melyben  a  Taktikák  szerint  első  helyen  áll  a  paizs, 
aztán  jön  a  dárda  és  végre  a  kard,  mely  alatt  hosszú  és  nehéz 
kardot  kell  kétségkívül  értenünk,  —  habár,  mint  a  görög  sereg- 
ben, mellette  használhattak  egy  rövidebbet  is.^)  Mily  hosszű 
volt  a  kard,  bizonyítja  az,  hogy  már  Nagy-Károly,  mikor  legyőzte 
a  németek  nagy  népét  a  szászokat,  azt  rendelte,  hogy  mind  le 
kell  vágni,  a  ki  az  ő  kardjánál  magasabb.  Hihető,  hogy  a  14 — 15 
évesekre  még  nem  szólott  a  törvény,  s  a  vakbuzgó  istentelenség 
ezen  kardja  4 — 5  lábnyi  hosszú  lehetett.  A  vasiparnak  eléggé 
ki  kellett  fejlődve  lenni ;  mert  bronznak  vagy  gyöngébb  vasnak 
ily  hosszúság  mellett  oly  vaskosnak  kell  vala  lenni,  hogy  két 
kézzel  is  bajos  lett  volna  emelni.  —  Ha  pedig  vékony,  nagyon 
könnyen  eltört  vagy  elhajlott  volna. 

De  más  forrásból  világos ,  hogy  a  németek  a  X-dik  szá- 
zadban  hosszú   karddal   harczoltak.   Mikor  Luitprand  püspök 


0  ^gy  *S®°  szerencsétlen  fdlree'rtdsre  vezető  hiba  csúszott  be  a 
Taktikák  mindenik  szövegébe.  Egyik  ispathiois  kontois«-t,  a  másik 
>8pathiois  kontoterois«-t  ír,  mi  rövid  kardot,  s  rövidebb  kardot  tenne. 
De  históriailag  ki  lehet  mutatni,  hogy  ellenkezőleg  hosszú  >spathác-jok 
volt  a  németeknek.  Viselhettek  azonban  rövidet  is  a  hosszű  mellett,  — 
emez  a  vállról,  amaz  az  övről  szíjon  függött  le,  épen  mint  a  görögökre 
nézve  mondják  a  Taktikák.  Itt  is  hiányos  kivonatnak  mutatkozik 
mind<snik  szöveg. 


79ll  A  iUliVAR  llAIHTiiUTKNIiTUKX  A  VKZÉRKK   KnKÁHAN 

9'  keiiliorosiiál  jíirt    kovcts6gbeu,  ezeii  jeles   Itadteirr 

Mti   a   követ    némely  diesekTéseire   többek    közt   gűQfOK^ 

IÁ :  >Hiszen  a  te   urad  katonáit  a  nagy  paizs,  a  suljiis  pin- 

a  ho»»zá  kard,  a  nebéz  sisak  képtelenné  teaaí  a  iiarcíra.' 

-  hoüzíitevé  még  a  németek  ügyetlenségét  a  lovagl&sban,  s  eií^ 

..&!>beli  mértékletlenségét. 

A  dologban  meg  van  a  lioszliaAg  tulz&sa;  Aq  a  ft'gyíerifl 

aegére  nézve  cirogiidiniljiik  valftnak  Nik(>jilior»s   aiegji'iti- 

jtcsét,  —  Azonban  zárt  soros  sy^rn  MzembctltközL'ftriél  a  miigiar 

fegyverzet  határozott  hátrál  volt  a  néiaet  möglJtt,  a  ini' 

byzanti  Taktikák  világosan  k  iiek. 

A  nyugateurópaiak  fegyver?  to  inkább  a  dcfeníiívúliaii  (olt 
erős,   s  kiállítása "nag  kheu  elöniozilította  az  iiMft, 

—  ámbár  aliglia  jóval  e  bb  volt  a?,  a  inagyarünál  Xüii 

a  IX,  században. 

A  magyarok  fftlszerelésc  a  nyíl  C3  kézív  gy&rULvoii  líii  ■■' 
ilHír  többféle  nemét  teszi  fúl.  A  víu  nemcsak  nylU  i»  dftnta  k 
gyűl,  hanem  kardélül  szolgált,  süt  a  kengyel,  lópatkó  ós  siög'L 
használata  a  vas  igen  eltcrjcilt  togyasztását  és  a  kovácsmeítei- 
ség  nagy  mérvíi  gyakorlását  teszi  föl.  Mert  mindezt  nem  lehetítt 
kizárólag  külföldről  szert-zni  meg.  —  A  csi^zárság,  ( kard-  és  k**- 
gyártás)  mily  fokra  emelkedhetett,  bizonyság  rá  a  hajnyiriv> 
iiú'.'.vx  borotválkozás  divatja. 

A  szlics  mesterség  a  czérnaionás  gyakorlatát  teszi  (ijl;  i 
a  kendert  és  gyapjút  kétségkívül  szövetek  készítésére  is  fordítod 
t.ík,  — cmlitve  levén  a  bolgárok  szörszüveOiöl  készült  ön-. — 
A  csizmaitia  üs  szijg} ártó  egj litt  vándorolt  be  a  inagraml.  l 
vele  a  varga  vagyis  a  limár.  A  kalapos  mesterség  több  oUlb 
volt,  mint  ma. 

A  kényelemre  és  fi''iiyil!ésre  is  kiterjeszkedett  az  ipansdit 
A  IX.  i'ís  X.  század  legmlvoltebb  népének,  a  görögne  lrijft£- 
cséri  a  magyarok  sátrait  mint  legszebbeket  és  kényeliae«AMri 
8  utánzandóknak  véb.  —  Az  iijjaa,  bö  í-s  hosszú  felső  Altöa5i 
melyeta  Taktika  ii^zintén  ajánl  a  gürüg  lovasságnak  az  anrtk 
]>éldígft  nyomán,  polgári  viseletté  is  lett  KonstaDtiu&poljrbii^l 


SALAMON  FERENCZTÖL  797 

a  császárok  is  viselték.  —  Konstantin  császárnak  az  udvari  szer- 
tartásokról Srott  könyvében  az  van  rendelve,  bogy  az  udvari 
ebédre  a  iturkokc  és  »kozárok«  küldöttei  saját  dolmányaikban 
(A:a&a<2ton)  vezettessenek  be.^)  A  >kabadi«  szó  meg  maradt  az  új 
görögben,  s  tesz  hosszú  felső  öltönyt,  mintegy  kaftánt  vagy  palás- 
tot. Ducange  szótárának  idézeteiből  látjuk  a  kabadion  szó  alatt, 
hogy  a  görögöknél  a  szóval  együtt  elfogadtatott  ezen  viselet.^) 

Ugyanazon  szótár  szerint  némely  byzanti  irók  a  kabadiont 
persa  viseletnek  tartották.  E  szerint  a  magyar  és  kozár  ebben  a 
tekintetben  egyeztek  a  persákkal. 

Különben  megjegyzendő,  hogy  a  magyar  és  bolgár  hadi  szo- 
kások mindenik  közt  legjobban  a  persákéihoz  hasonlítottak.  Nem- 
csak leirásban,  hanem  rajzban  is  ezt  közli  Bawlinson  a  persa  felső 
öltönyről :  »Ujjas  köpenyt  vagy  nagy  kabátot,  bokáig  érőt  viseltek 
néha  a  persák.  Elöl  szijjakkal  vagy  zsinórral  (string)  volt  össze- 
tartya,  s  hanyagul  állott  a  vállon.  Űjjainak  rendesen  nem  vették 
hasznát,  melyek  üresen  csüngöttek  le  viselője  oldalán. «  ^)  Ezen 
panyóka  viseletmód  egészen  magyaros;  mind  a  gubát,  mind  a  m  jn- 
tét  igy  viselik.  A  persa  guba  leírása  egészen  egyeznék  a  magyar 
lovas  fent  leírt  hadi  köpenyével ,  csak  a  kerek  gallér  hiányzik 
róla.  Nem  lehetetlen,  hogy  ez  külön  darabja  volt  az  öltözetnek 
8  a  galléros  kabát  hadi,  a  gallértalan  béke  időbeli  viselet  volt 

Ezenkívül ,  miről  a  byzanti  Taktikák  nem  szólanak ,  a  bő 
űjju  ing  is  megvolt  a  persáknál.  A  kit  a  király  elébe  vezettek,  a 
bő  ingujjba  tartozott  rejteni  kezét  s  nem  mutatni,  míg  a  kihall- 
gatásnak vége  volt.^) 

A  bő  ing  és  bő  gatya  megvolt-e  a  beköltözött  magyarnál, 

mint  viselet,  —  arról  nincs  szó  a  byzanti  írókban,  —  s  annál 

kevésbé  találjuk  annak  görög  utánzását  —  Ellenkezőleg  a  hadi 

CQsél  a  karra  és  lábszárra  nézve  a  szűkebb  pánczélszerü  fedezetet 


^)  De  ceremoniis  II.  k.  52.  fejezet. 

3)  Azért  Miklósics  itt  is  felületesen  jár  el ,  midőn  a  szlávból 
^  Wcsönzött  szónak  mondja  ezt,  a  cseheknél  (s  csak  a  cseheknél)  is  meg- 
^^n.  Avar,  holgár,  kozár  vagy  magyar  mind  a  szó,  mind  pedig  a  tárgya. 

')  Rawl.  IV.  180.  1. 

^)  Ugyanaz.  Rajzhan  is  látni  Bawlinsonnál  egy  persa  kocsist, 
i^Snek,  a  mint  johh  kezét  föltartja,  hő  inge  egészen  a  válláig  vau  magától 
^Sflssagyürődve. 

Századok.  52 


798  A  MACIYAR  IIADITÖHTÉSETHKZ  A  VElíf-.KEK  KOkAiiAS 

javasolta,  a  ennek  maradványa  khet  a  szűk  magjar  laiii^ 
Már  abban  a  régi  időben  lehetett  különbség  a  bndi  i»  pol- 
gári viselet ,  \agy  is  a  harczos  üt  és  a  nem  Iiarczolú  }iiLrastt  ^ 
iüzete  közt. 

Annyi  mindenesetre  áll,  hogy  a  felső  ruliát,  melyet  tuo^ii 
C's  ko7.&r  viselt  Byzanczban,  nemcsak  kényelmesnek,  dlszesotl  ' 
talíilták,  —  s  valószínű,  hogy  megvolt  kerek  gallérja  is. 

A  tisztasAg  kérdése  fontos  a  régi  magyaroknál  a  rallj^- 
nemzetiség  eldöntése  szempuntjáböl  is.  Tudva  vau  a  iiigf  •:< 
löiibsÉg,  mely  ezen  tekintetben  volt  a  mongolok  6s  más  íi- 
népek  közt.  Az  előbbiek  vallása  a  piszkosságot,  többieké  a  tiazlAv 
got  tette  szent  kötelességé.  A  tudós,  de  szerfölött  ku9zált,uTai 
eszejárása  s  jellemére  nézve  sem  tisztaság  szerclü  ScUözvr.  lia  ■ 
emlékszem,  a  magyarokat  a  mongolosan  mucskoü  áxsiai  uvj- 
közé  sorozta.  Azooban  elfelejtette,  Itogy  a  magyarok  épügy  n" 
a  mohammeilánok,  a  tisztasúg  érdekében    moiidhatnt  knpi- 
nyiratkoztak,  s  hogy  inozsdatlan  népnek  eeui  sátrát,     ' 
ját   nem  tartolták  volna  utánzandókuak  a   byzauti 
Ezenkívül  elhallgatta,  a  mit  ő  is  tartozott  isuiemi,  Lol:} 
rok  rendes  szokásai  közé  tartozott  a  ííirdés,  s  tábori  bütur-iU 
a  fUrdö,  mely  annyira  kényelmes  és  czélszerü  volt,  hogy  K 
stantin  császár  is  utánzandónak    tartotta.  Tartozik 
KouBtantiii  —  a  tábor  rendező  vinni  (a  csfiszár  SKánán) 
fürdőt,  azaz:  ^kytba  csurgat  bör  medencéével.') 

A  fényüKés  kedvelésére  mutat  as  a  Hok  tollcsokor, 
a  süvegen,  a  ló  elején,  utoljAn  és  fején ,  sót  még  állán  Í3 
fcil  a  byzunU  Író,  s  a  mit  mind ,  miut  valami  ^zi*pot  ul 
méttüiiak  tart,  A  már  fülásotl  s  még  fölásandA  pogáti/ 
vebh  lölvilágosítáót  fognak  adui  a  fényűzés  nr^retiHérfil  a 
géről-  A  Taktika  Írója,  mint  láttuk,  a  barcz  erkülcai  oldi 
tozónak  véli,  hogy  a  harczos  díszesen  jelenjon  meg  a  c: 

A  hadi  folüzei-elésre  nézve  Maurikios  uláuzaudóiiak 
az  avarok  és  magyarok  szokását  a  vízen  való  átkelfesekhfo. 
Talpakon  és  tömlőkön  szoktak  ezek  történni.  A  tümlöl.-.  -  l  '- 
kívül  magával  vitte  a  sereg,  a  talpakat  a  hely  színén  «/'  [  ■  '■■ 


>)  Sxftki  i.  II 


IGO.  1. 


6ALAM0N  FtRBNCZTÖL.  799 

Q  lehetetlen,  hogy  a  görögök  vagy  az  ayarnál,  kozárnál,  vagy 
^Ig&roál  tapasztalták,  hogy  a  tábor  elnevezése  is  a  tömlő  szó- 
lett.  A  görög  nyelvtől  idegen  hangzása  »touldon«,  melylyel  a 
gyász  tábort  nevezik  a  IXi*  század  görögjei,  legjobban  szár- 
itathatö  a  török  nyelvben  máig  is  meglevő  Hulumt  szóból, 
Y  egyértelmű,  sőt  egy  gyökü  a  magyar  tömlő-yel,  ^) 

Végre  ki  kell  eittelnem,  hogy  a  magyar  sereg  fölszerelésének 
ís&ban  egészen  hiányzanak  a  várostromhoz  szükséges  szerek, 
íve  tán  azon  tüzes  anyagot ,  melyet  Leo  emlit ,  bár  homályo- 
,  mint  láttuk ,  a  lovas  tarisznyájában  a  patkó  mellett.  Azt 
égkivül  nyilakra  tűzve  lőtték  az  ellenséges  várba  vagy  tá- 
3a. 

A  fönn  vázolt  hadi  fölszerelés  dolgában  szigorű  fel- 
elet és  ellenőrzés  uralkodhatott.  A  bolgárokról ,  kiket  hadi 
Lásaikban  a  szemtanuk  oly  egyezőknek  láttak  a  magyarok- 
,  ezt  találjuk  följegyezve : 

>A  csatára  indulás  előtt  a  főnökök  kiküldik  legtapasztal- 
b  és  hivebb  emberök  egyikét,  hogy  megvizsgálja  a  harczosok 
tt  és  fegyverét.  Jaj  annak,  a  kinél  ebben  hibát  találnak :  — 
tetése  halál  volt  azonnal.-) 

S  megjegyzendő  hozzá,  hogy  a  mint  láttuk,  a  ruházat  maga 
2Á  tartozott  a  hadi  fölszereléshez  —  a  mi  annál  költsége- 
b  volt.  Ebből  kitűnik  egyfelől  az,  hogy  nem  az  állam  adott, 
it  ma,  fegyvert  és  lovat  a  zsoldosnak,  hanem  az  annál  szigorúbb 
)DŐrzést  gyakorolt.  Másodszor  világos  ebből  is,  hogy  ezen 
^k  serege  nem  lehetett  néphad,  hanem  válogatott  és  vagyono- 
íh  emberekből  s  a  legjobb  lovakból  volt  összeállítva.  —  Nép 
hadsereg  nem  volna  egy  értelmű.  —  Utóbbi  tagjai  szükség- 
)  kiváltságos  osztályt  képeztek,  —  annálinkább,  mentül  több 
lalu  gyakorlat,  s  tegyük  hozzá,  vagyonbeli  elsőség  kellett  arra, 
gy  valaki  jó  harczossá  váljék. 

Azok,  kik  szabad  ember  létökre  nem  voltak  képesek  sze- 
Df  ségüknél    foga  kellően  fölszerelni  magokat,  vagy  kik  nem 


^)  AnoDymns  >talba«-ja  is,  melyen  a  magyarok  a  vizeken  átkel- 
^1  ilyest  jelenthet. 

2)  Arabs  írók  után  Jirecsek.  133. 1. 

•      52* 


800  A  MAOYAB   IIADITÍIRTÍINETIIEZ  A  VKZÉKEK  RORÍDAN 


találtak  gazd&t,  kiknek  zsoldjában  harczoljanak,  hona  raaradtili. 
SzUkBéges  ?olt  otthon  is  hagyni  fegyvereseket  a  csal^  ts  vagTíii 
vedelin6re.  És  csakugyan  szoktak  is  ily  fedezetet  hagyni  otüwe 
a  magyarok,  midőn  gyakran  külföldi  hadjáratokra  iuJűlüL 
iiint  az  Etelközből  való  bevándorlást  me  gelözött  katastrophibgi 
dva  vau. 

Alkalmasint  nem  a  tulajdon  képi    sereg   egykét  hftíltestt 
'.,  haiiem  a  nemzet  mind  a  nyoicz  táborának  említett  {öV>^ 
Ss  ha  az.  a  mit  csak  valöszinüségkép   hozok  föl.   ténraii 
volna  bebizonyítható,  —  akkor      iiynyé  válnék  az  is,  misieiiü' 
nár  Árpád  idejében  ktilö  rolt  téve  a  magyar   Laii-íK 

azon  része  közt,  mely  kUlsö  hs  átokban  is  tartozott  íizqlgüiu<i 
azon  másik  közt,  mely  csupán  a  i  iza  határain  belQl  tett  sialgi 
latot ,  —  mely  utóbbi  osztály  'sadalmilag  a  kisnemes^egint 
felel  meg. 

rx. 

A  UAGTAR  TAKTIKA. 

Miutún  szemlét  tjirtottuiik  a  magjar  sereg  fölött  álló  he))' 
zetében.  nz^gáljiüi  mozgásaiban  is.  Miután  a  gépezet  eg>'Fs  if 
rabjait  s  részleteit ,  a  mennyire  lehetett,  az  utolsA  patkóarjif 
láttuk,  s  rendeltetésökre  némely  következtetéseket  Tontmik,  skh- 
U'ljllk  a  géiH'itetet  működése  közben. 

Bármilyen  jó  fegyverek,  a  legkitűnőbb  ló  és  fölszerelés  wn 
ad  vabi  előnyt  a  magyar  seregnek,  ha  taktikája  nem  iélel  out i 
fegyverek  minőségének  s  a  budi  művészet  alapelveinek.  —  Mi* 
látni  fogjuk,  a  magyar  sereg  némely  vereségeit  is  nem  ai  ekfltfv 
mintha  ellenségei  a  fegvTerzvtet  vették  vulua  át  a  vOMfft/Vi. 
hanem  egyedül  az,  bog}'  taktikaját  tanulták  el,  —  nig  a  mC* 
rok  idö  fuMán  elbizakodva  hanyagokká  lettek  a  hadvitel  os 
lényeges  részében, 

A  hadi  n'lut  ,->  f.'-VKT/vt  Í.'ini-^;ilMii.  1i.>-m  .  ■..!,■  rr  r  .K..rf 
világossá  tegjem,  kénjielen  voltam  ezek  rendeltetését  ismertil 
s  igy  sokat  elmondani,  a  mi  a  taktikára  tartozik.  De  maradtad 
iii-m  egy  oldala  enuck,  mi  bővebb  fölvilágosítást  kfváo. 


SALAMON  FERENCZTÖL.  801 

■ 

A  magyarok  taktikája  két  szempontból  vizsgálandó  a  fegy- 
:ethez  képest :  a  nyíl  és  a  közeli  fegyverek  szempontjából. 

A  nyíl  mindenesetre  legjellemzőbb  és  fő  fegyvere  volt  a 
ryamak.  Ha  gyalog  lett  volna  a  magyar,  a  mai  vadász  csa- 
>k  fegyverneméhez  soroznék.  Mint  lovas  Íjászt  mind  a  régi, 
d  az  újkori  kategóriák  szerint  a  könnyű  vagps  nem  rendes 
Lssághoz  számíthatjuk. 

A  Taktikák  erre  vonatkozó  helyei  közül  már  fölhoztam 
mely  szerint  a  magyarok  egy  része  kettős  fegyvert  viselt 
in  kopját,  kezében  íjat,  s  egyszer  egyiket,  másszor  másikat* 
snálja  a  szükséghez  képest^)  Leo  szövege  hozzá  teszi  még, 
y  ^üldöztetés  alkalmával  a  nyilat  jobban  szeretik  használnic 
mi  Maurikios  szövegében  nem  foglaltatik. 

Említi  más  helyen  Leo,  hogy  a  magyarok  legjobban  szere- 
a  távolról,  azaz-a  nyilakkal  való  harczot  és  a  fölbontott  só- 
ban való  csatározást.  (58.  §.)  Maurikios  szövege  ugyanitt  bő- 
b.  Azt  mondja:  szeretik  a  kis  szakaszokban  való,  azaz-a 
szórt  csatarendet.') 

A  nyilazás  taktikájához  tartoznak  még  a  következő  helyek : 

Ellenökre  van  a  magyaroknak  a  gyalogsággal  való  megüt- 
és.  Ellenökre  van  a  sík  és  kopasz  vidéken  való  harczs  a  tömőt- 
rendezett  s  őket  szakadatlanul  üldöző  lovasság.  3) 

A  magyarok  ellen  sík  és  nyilt  vidéken  kell  folállítni  a 
3g  serget,  »hol  sem  erdők,  sem  emelkedések  és  mélyedések 
őséneke.  (71.  §.) 

Ezek  azon  helyek,  melyek  a  nyíl  taktikájára  közvetlenül 
atkoznaL 

Hogy  a  magyarok  nemcsak  szerettek  nyilazni,  hanem  azt 
?tlen  csatájokban  sem  mulasztották  el,  azt  bizonyosnak  tart- 


»)  Leo  49.  §. 

^)  Maur.  264.  1.  taXg  xata  xo'jvav  taSeai,  tovTÍoxt  talc  SuaTropfiivaK. 
1  xoOvct  annyi  volna,  mint  a  latin  cunous,  azaz  ^kalakű  csapat  fölál- 
I  az  eddig]  értelmezések  szerint.  Azonban  minthogy  itt  ez  e  dolog 
idézetével  ellenkezik,  Ducange  is  máskép  akarja  magyarázni.  A  mint 
i  fogjuk,  e  helyen  ez  alig  tehet  egyebet,  mint  a  mai  peloton  — 
bb  katonasági  szakasz  vagy  kápláralja. 

3)  Leo  63.  és  64.  §. 


A  MA(iVAR  IIAUITÖKTÉKETIIEZ  A  VKZÉBKK  KOltABXSi 


1 


hatjuk.  Ebbeli  nagy  clöuyük  el  volt  ismerve,  —  sót  az  a  véle- 
mény ia  lábra  kaiiott,  mintha  egyebet  nem  íb  tudtak  volna,  miit 
távolról  egészen  rendetlen  rajokban  nyilakkal  borltni  el  az  ellen- 
ségea  hadat.  Azoubíin  ez  tévedés.  Az  könnyen  érthető,  hopy  i 
njilas'.ás  megkívánta  a  lovassági  sorok  meggy  éri  tését,  A  krtlv 
jókora  hosszúsága  bajossá  s  talán  lehetetlenné  tett«  a  XhwiAi 
sorokban  való  lövöldözést. 

De  úgy  Utazik,  a  sorok  fülbontásában  kellett  lenni  bizont'Oí 
megliatilrozott  rendnek.  Föntebb  szakaszonkénti  nj'ilazásnak  for- 
dítottam az  ide  vonatkozó  helyet,  —  s  nem  csupán  logikui  kö- 
vetkeztetés nyomán. 

Mert  más  Lelyen  is  van  szó  ezen  Taktikákban  a  magyam! 
rokon  hadi  szokásü  népek  csatározAsi  modorfiröl,  —  azon  helye\ 
hol  le  vannak  írva  ama  nagyszerí  haj  tó-vadászatok,  mc1yi'ki.-l » 
hunok,  avarok,  magyarok  példájára  a  byzanti  császárok  is  rea- 
deztek,  s  melyeket,  mint  magok  itmétehe  kiemelik,  nem  annyin 
vadak  elejtése  végett  tartottak,  hanem  valódi  badgyakorlalsk 
vahlnak  —  képei  egy  ellenség  bekerítésének.  Mauríkio<)  siövep, 
mely  a  hadi  Taktikába  egyedfii  veszi  föl  a  vadászatokat  is,  IH 
helyen  teszi  szemben  a  skytha  szokást  a  rómaival.  Az  egyik  bel; 
szöszerint  alig  értelmezhető.  —  Ügy  látszik,  azt  akarja  momlaai, 
hogy  skytha  szokás  szerint  a  vadak  ellen  füUftlitott  lövészek  csa- 
tasora igen  vékony  éa  szétszórt,  —  míg  a  görögök  négy  felül 
bekerítő  hadrendje  a  vadászaiban  is  tömegesebb.')  Azonban  i 
görögök  is  tanultak  annyit  a  »skythák*-tól,  hogy  ily  vada'Uti 
manőverekben  néha  csak  három,  kettő,  sót  egyetlen  egy  ember 
mélységre  állították  lövészeiket.  —  Valamivel  világosabb  hely* 
másik,  mely  igy  szól : 

>Van  más  módja  is  (a  vadászatnak),  mely  kevesebb  ioiawal 
is  kivihető,  s  mely  a  gkythúknál  van  szokásban.  Föloszlanak  L  v 
a  lovasok,  többnyire  íjászok,  5  vagy  1 0  emberből  álló  ttakaa^' 
ra  (kontoubernion)  2)  s  kios/tjíik  magok  közt  a  vadászati  tertkt 

>)  Ez  H  homilyos  hely  Maurikios  kia(l«sa  372.  lapjiín  v«ii. 

')  >Kúiitoubernion<  n  g^t'óg  seregben  10  vngy  ti  i!mbffrb<'l  ilU 
tag,  HK-aK  kápláralja  vagy  Kakati.  Igen  számos  helyen  fonlúl  tlö  U 
it(  ismertetett   Taktikiíkh.in.  .SyDOiiima  nz  nkiiii-al,  A  f'>nDem)tteK  viii* 


SALAMON  FERKNCZTÖL.  803 

külső  körét.  A  mint  a  tér  előnyomulásukban  összébb  szorul  s  a 
▼ad  közeledik,  saját  helyökbőlelö  állanak  s  nyilaikat  használják, 
a  mint  lehet.  Csakhogy  ez  a  mód  több  fáradságot  és  gyakorlatot 
kiv&n  minden  egye9  embertölj  s  bajba  ejtheti  az  ujonezokat,  fá- 
rasztja a  lovakat  és  rendetlenséget  hozhat  közéjök.«  ^) 

Fölösleges  talán  megjegyeznem,  hogy  a  IX-dik  század 
Taktikáiban  valahányszor  skythákról  van  szó,  mindannyiszor 
avart)  bolgárt,  magyart  kell  alatta  értenünk.  A  fentebbi  leírás 
ennélfogva  több  oldakól  világot  vet  a  magyar  sereg  alkatára  s 
taktikájára. 

Először  is  látjuk,  hogy  a  legkisebb  taktikai  egység  a  tízes 
szám  szerint  volt  rendezve,  tehát  megvoltak  a  tizedek,  hihetőleg 
tizedeseikkel. 

A  tized  két  egyenlő  osztályra  szakadt  ismét.  így  ha  fön- 
tebb a  csatarend  nagyobb  osztályai  fölmutatták  a  hadtesteket,  a 
zászlóaljakat,  most  látjuk  a  legkisebb  taktikai  egységet  —  a  ti- 
zedet, mely  ép  oly  kevéssé  fér  meg  a  clan  rendszerrel,  mint  ama 
nagyobb  számú  seregosztályok. 

A  második  megjegyzendő  az,  hogy  az  íjjal  való  csatázás 
modora  ugyanaz  volt,  a  mi  a  mai  plenklereké,  csakhogy  a  régi 
magyarok  lóhátról,  s  nem  oly  nagy  távolságból  nyilaztak.  Egyes 
kápláraljánként  állottak  ki,  s  kétségkívül  több  ily  szakasz  kiter- 
jeszkedvén, egész  egy  lánczolatot  képeztek,  melyet  az  ellenség 
rendetlen  harczmódnak  nézhetett,  pedig  rendezve  volt  szakaszok 
szerint,  sőt  ehhez  kellett  a  legnagyobb  rendtai-tás.  Kiemeli 
maga  a  görög  iró,  hogy  ehhez  nagy  gyakorlat  kívántatott,  külön- 
ben rendetlenség  állott  volna  be.  TJjonczok,  tapasztalatlanok  nem 
vehettek  benne  részt 

Harmadik  körülmény,  mely  figyelmet  érdemel  itt,  a  rend- 
tartás és  testületi  közreműködés  mellett  az  egyéni  önelhatáro- 
zásnak  és  ügyességnek  engedett  szabadság.  Negyedik  az,  hogy 
miután  a  vadászatok  gyakran  vagy  többnyire  egyenetlen  helyen, 


értelme  inindeDesctre  =  kontonbernion  vagy  szakasz.  Megjegyzendő, 
hogy  utóbbi  latinos  szónak  igen  határozott  értelme  van  —  s  bevett  mtt- 
szó  szakasz  drtelemben. 

^)  Maur.  382.  lap  —  az  eg^sz  munka  legutolsd  soraiban. 


804 


^,  MAGVAI!  ILVDITÍÍKTÉKETIII 


VLK^KKK   KORÍBAS 


begyi  és  erdős  vidékeken  is  történtek,  a  lónak  alkalmasnak  i 
gyakorlottnak  kellett    lennie  az  itt  előforduló  területi  i 
gekkel  való  megküzdésben. 

Lovaik  ezen  tulajdonsága,  s  fö  fegyverük  a  nyíl  magjarim 
meg  a  görög  Taktikusok  azon  ismételt  állitág&t,  bogy  a  mi^n- 
rok  a  rendezett  lovas  vagy  gyalog  sereggel  accidenfiU  ter 
nem  pedig  síkon  szeretnek  megütközni.  Az  egyenetlen  tír  i 
kény  szeritette  az  ellenfelet,  hogy  sorait  megtőrdelje,  s  euel  d»'4 
fensiv  előnyét  elveszítse,  —  míg  a  magyar  egyfelől  nyilaival  a  rej- 
tekekből biztosabban  müködbetett,  ni&sfetől  lovai  egyenetlen  lus 
lycken  íb  könnyebben  mozogtak. 

A  magyarok  a  területi  nebézségeket  nem  h&trányiul 
lianem  előnynek  tekintvén  a  csatában,  a  azokat  nemhogy  kertit' » 
volna,  banem  keresvén,  föltebetjük,  hogy  nem  csup&n  lóh&trAl  gv«- 
koiolták  a  nyilazási.  Sok  esetben,  biztos  helyeken  kétségkivtil  gyí- 
log  harczoltak,  —  csakhogy  küzeli  összetűzésben  nem  tettéli  eü 
Roba.  Hegyi  vidéken  gyakran  kellett  leszáUaniok  s  lovaikat  vagy 
magoknak  vezetniök  vagy  mások  által  vezettetniük.  Leo  c-sá^aii 
többször  kiemeli  unnak  szQkségét,  hogy  hadj&ratok  alkahoAvil 
jól  ki  kell  kémlenie  a  görög  seregnek  az  erdők  í«  begyek  aáne- 
zen  já,rható  rejtekeil.  Bármennyire  gyakorlott  volt  a  harcxof  i 
lóhátról  nyilazáshan,  fÖl  lehet  tenni,  hogy  jobban  lótt  sajit  liHt 
állva,  s  bármennyire  gyakorlott  volt  a  lova  a  begym&siásbu, 
volt  sok  oly  meredek  lejtő,  hol  lovának  is,  neki  is  veatüje*  ten 
vala  a  lovaglás. 

Mindenesetre  a  nyilazást  tegtőbhnyire  ^ó  helyzetlHüi  kel- 
lett a  csatatéren  gyakorolni.  Robam  alkalmával  legfSlebb  tfj 
vagy  két  lövést  lehetett  volna  tenni,  s  akkor  sem  ebben  álloll  u 
eldöntés.  A  távoli  fegyverek  mindig  csak  előkészítői  voltak  «e*- 
döntő  közeli  fegyverekkel  való  harcznak.  Az  ellenség  bomlob 
előtt,  s  kivált  ha  lehetett,  oldalvást  rajongottak  kőrOl  ax  ijiaai 
B  iparkodtak  ritkítni  vagy  megbontani  a  tömött  sorokat.  Aj 
ellenfél  ba  hasonló  csat/irozókat  nem  tudott  sic<>inlM>áUltni,  («• 
inéítzetes  védelemnek  azt  találta ,  hogy  z&rt  sorokban  robaaiut 
intézett  ezen  consistontia  nélküli  csatár-rajokra,  a  mint  görif 
taktikusok  javasolják  s  a  németek  kivált  Mersebarglúl  ki»l<' 


BÁLÁMON  FERENCZTÖL.  805 

gyakorlatba  vették.  Nem  volt  ily  esetben  más  mód,  mint  a  csatár- 
rajoknak a  nehéz  fegyverzetű,  pajzsos  phalanxok  elől  hátrálni. 
Parthusokról,  hunnokröl,  magyarokról,  mint  csudát  regél- 
ték, hogy  hátrafelé  is  tudtak  nyilazni.  Némelyek  szerint  mikor 
gyorsan  visszafordultak,  arczczal  hátrafelé  ültek  a  nyeregbe  s 
űgy  is  kárt  tettek  az  üldöző  ellenségben.  Lehetetlenség  nincs 
ezen  circusi  ügyesség  megszerzésében ;  de  úgy  látszik,  a  hátrafelé 
nyilazással  nem  járt  együtt  az  arczváltoztatás.  A  görög  Taktikák 
csak  azt  javasolják,  hogy  az  íjászokat  gyakorolják  az  elé,  jobbra, 
balra  és  hátrafelé  nyilazásban.  Külön  a  magyarokról  Leo,  mint 
föntebb  idéztem,  csak  azt  toldja  a  szövegbe,  hogy  midőn  űzetnek, 
akkor  a  nyilat  szeretik  leginkább  használni  az  ellenség  föltartóz- 
tatására ;  de  azt  nem  mondja  egy  hiteles  tanú  sem,  hogy  az  ellen- 
ségre arczczal  fordultak  volna  nyergökben,  mig  lovuk  hátrafelé 
szaladt. 

Az  sem  valószinü,  hogy  maga  az  üldözött  csapat  hátrafelé 
lőtt  volna.  Mert  az  ily  lövésnek  nem  tapasztalhatta  nagy  hatá- 
sát. Epén  mivel  a  kézíj  oly  sok  figyelmet  kivánó  fegyver  volt,  a 
hátrafelé  lövés  találomra,  vaktában  történt  Ha  csakugyan  mégis 
rendes  szokás  lett  volna,  hatályossága  és  sikere  nem  valószinii. 
A  kiket  szemtől  szemben  nyilazással  rendetlenségbe  hozni  nem 
tudtak,  azokat  sokkal  kevésbé  zavarhatták  meg  győzelmes  elő- 
nyomulásukban  a  hátra  eregetett  nyilak. 

Ha  mégis  a  magyar  sereg,  mikor  hátrált,  kiválóan  a  nyilat 
használta,  az  más  modorban  történt,   mint   hátralövöldözéssel,  a 
mit  Leo  ezen   helyen  nem  is  állít.  Kétfélekép  történhetett  ilyen- 
kor igen  nagy  előnynyel  a  nyíl  használata.  Vagy  úgy,  hogy  a 
liátráló  dandár  egyik  része  visszavonult,  míg  a  másik  rész  foly- 
tatta, a  meddig  lehetett  a  nyilazást,  s  akkor  ez  meghátrálván, 
az  előbb  visszavonult  rész  vette  át  szerepét,  miután  hátúi  sora- 
Icozott  volt,  s  így  egymás  fedezésével  ment  a  visszavonulási   csa- 
tározás épen  úgy,  mint  a  mai  csatárlánczok  hátra  vagy  előre  tett 
operatiója ;  vagy  pedig  a  visszavonulásra  kényszerített  dandár 
háta  mögött  már  készen  állott  eleve  egy  másik  pihent  csatár- 
vonal, mely  a  mint  az  első  sorban  levő  megszaladt,  még  nagyobb 
nyílzáporral  fogadta  az  ellenséget,  mint  a  melyet  már  kiállott 
volt.  Az  első  mód  is  valószínű,  s  az  utóbbi  is,  azért,  mivel  egészen 


uAviTliXTkTHcnaa  a  i 


i'KyiiKÍk  a  mtifíyar  liudi  rcnil  alkstiiTal,  nwty  a 
uHyiiiliHl,  kfklünOtiOHoii  tAmogaU  toyonaHrtbOi  ál 

Dii  liMKy  u  kAt  tuúd  közű]  vagr  az  egjrftefc,  «vgf  a 

viiHy  nlliiilniii  Hstoritit  iiiiitil  a  kettót  gyBkorDlniefc  tdett,  u  ifíjf 

MHi  liIxoriyiiN  ;  mert  külCiiWii  alMurdamia  )n>ae  ■iJMtlIíii  i  mi 

Ahx  llIl^(^xmA<l,  —  n  nem  a  magyarok,  haneoi  eUeafcfcilr. « ifc 

fti'k  uMuliUFiAKfiDiik  viLf^y  ptldáilao  gT&raságiaak  volaacMlik' 

UM  Ijlxoiiyití'kH.  Mitrt  lia  a  magj-nrok  as  6  eM  avctmlálIbWt 

iliiNftlk  Altul  rumAlUik  volna  lopguycnú  a  mattkat,  cUf  Itf 

lU  II  l('t())rimitivi       tfti  ít  sorokban  talö  oeküokank 

Imltiloiiu'i^.  H  0|H'ii  Dzoti  I        tiv  taktikában  t&otdt  ki  at 

Ifi  i'oiiiAii  to  ({uniifiti  ufi])  itHOglclvfil  TalaliiDjrsxat  hm- 

-tVKiuklinl   iii('KUlkUítt(-k ,   -•'''Ji  ugyanannyiiizor  követtd.b 

\ii)UAiibAl  iK'ui,  luguUtbb  erüleg  ezt  a  szabáljrt  TiUi- 

NóKHk  kitUnú  vitU,  s  ni^gin  e  iz&uui  telik  el.  mlg  ef^cUs 

imity  UtkíUftct  lui'g  biniuk  hjori 

Vil&goajeltj  PB  annak,  hogy  kor&ntflem  volt  eldg  as  eW 
iiylInAiiiiH  kiMtiuii  h  ttkkor  ni^ki  wiüg-íMt  dárdával  mcgrolaani 
n  uMnkSií  (^NntAini^knt,  E/ck  kC'tHl!>gliivüI  mindauuyiHzor  megbl- 
iiiilnli  ilv  I  i'limii  i'lol ;  de  vr/A  mi-g  iiein  volt  megnyerve  ar  ütkó- 
ri't.  A  Ii;^iiiili  TiiktikAk  cnkiigyaii  ezt  tun&osoljAk  a  görög  had- 
M'/m.'kiii'k  II  uiiiK)''i>'»k  (ilkni. 

•  Ilii  i\x  iltkúxt'l  (illotAU'g  clsö  luliam)  jól  üt  ki,  nem  kell 
tiiolióii  ntAiHik  nvumului,  som  gauilatlauül  Üldözni;  mert  citk 
iiiiiilAn  nt  v\fii  ilt kö/tisio  mefigy^Ketnok ,  nem  bagynak  f&l  > 
IiiiiivohI,  mint  ntAis  n^iwk*  stb.') 

8ok  i'HttttH'ii  li'jAk  u>  i<gykon  krOnikAk.  hogy  a  magyuck 
í'llcii  H  Kíi'ipiicsii  olftsíttr  kedvezett  egyik-mAsik  nyugateuröpu 
Bi'ívgni'k;        N  mi^igis  titoijAra  vcresígct  szenvedett 

Hu  H  ndiiiiii'^k  íit  oW  i-sntArlAiu'z  hAtn  műgött  nem  talAlnlk 
i^al>l>tik»t.  a  miigyai-  e<t>reg  niug  sem  tudott  volna  MIani  egy  on- 
gHtuiin'>))uiv»l  »xonibi>u. 

Si^iiOH,  lii'gy  aeon  fogásokra  nósví-.  melyekből  a  cs»t4- 
va»A»  lei'liiiikAJii  állott,  részlet CM'bb  leírás  nem  mariidl  r&nk.  - 
mou    fentelibin  k)vnl.   mely  a  lailá-^zat  mudorát  jelIetno,de> 

t  LiM>  T6.  §. 


HALAMON  FERBNOZTÖL.  807 

mely  nem  szól,  s  a  dolog  természettí  szerint  nem  is  szólhat  egy 
második  csatározó  vonalról.  Vadállatok  üldözésénél  nem  volt 
szükséges  az  összetett  csata-vonal. 

Azonban  a  dolog  természete  hozta  magával,  hogy  egy  előre 
rontó  tömeg  ellen  az  a  sereg,  melynek  fő  ereje  a  lövésben  állott- 
a  lőiávolt  igyekezzék  mentül  tovább  megtai*tani  maga  és  az  el- 
lenség közt,  s  mentül  tovább  halaszsza  az  ellenfél  folytonos  gyöngí- 
tésére az  eldöntés  pillanatát. 

Azonban  van  rá  némely  históriai  adat,  hogy  nagyobb  had- 
osztályok mi  módon  fedezték  egymást  nyilaikkal  a  visszavonu- 
lásban. 

Theophilos  császár  idejében  (829  —  840)  egy  arabs  hadsereg 
száll  partra  Tarsusnál  és  nyomul  be  a  görög  birodalom  határain, 
közte  1 0,000  türk.  A  görög  császár  tetemes  sereggel  állja  útját 
Auzén  alatt  Reggel  kezdődik  a  csata.  Heves  küzdelem  után  az 
arabsok  meghátrálnak,  mint  a  krónika  beszéli,  s  a  görögök  eré- 
lyesen üldözőbe  veszik.  De  üldözés  közben  egyszerre  a  ^turkokc 
nyilzápora  borítja  el  a  győzelmökben  elbizakodottakat.  A  görög 
sereg  megállapodik,  zavarba  jön,  s  veresége  tökéletes  lesz,  miután 
az  arabok  is  ezalatt  megfordulva,  nyilaikkal  támadják  meg  a  gö- 
rögöket. Mindnyájan  oda  vesznek,  ha  a  beállott  eső  a  türk  és  arab 
iveket  meg  nem  lazitja  s  az  est  nem  vet  véget  a  mészárlásnak  ^) 

Ez  is  egyike  azon  eseteknek,  melyekben  a  krónikások  sze- 
rint elejénte  kedvezett  a  szerencse,  vagy  hogy  az  ellenség  futást 
színlelt  s  leseket  állított.  Ez  egészen  egyezett  azon  fölfogással, 
mely  szerint  egy  összecsapással  kell  eldönteni  az  ütközetet,  —  s 
azon  akkori  fogalommal,  hogy  az  ellenség  elől  hátrálni  semmi  eset- 
ben sem  szabad,  hogy  az  már  bevallott  vereség.  Holott  az  anzé- 
ni  ütközet,  mely  reggeltől  estig  tartván,  sokkal  több  fölvonásból 
állhatott,  mint  a  mennyit  a  krónikás  előad,  azon  dőlt  el,  hogy  az 
az  arab- türk  csataterv  a  hadosztályok  egymás  kölcsönös  fölváltá- 


^)  Th  M'phanes  Continnatus  bonni  kiadása.  128.  1.  Ezen  turkok 
alkalMiHsint  azon  elszakadt  testvdrek  lehettek,  kikről  Constantin  császár 
azt  írja,  hogy  Persis  fel^  telepedtek  meg.  Nem  lehetetlen  azonban,  hogy 
a  levediai  magyarok  egy  rásze  volt.  —  Mindenesetre  az  látható  cbböl, 
hogy  az  arabsoknak  módjában  volt  (s  így  Ibn  Dastának  is)  ismerni  a 
türk  népeket. 


KIJ8  A  UAIIVAK  IIAIUTÖHTÍ^XLTHEZ  J 

H&ra  vüH  nUjiltva,  iiilg  &  kereaztféa  aenf  egy  ■ 
nMkltl  Vüidm. 

A  Hieiiiltítt  bA.ti'&)&Hok,  a  cselbe  ejtéwfc,  i 
Tiiktikhk  n  mtigyor  Horeg  8/x)k&s&ul   cmliteaek,  . 
iviVHd   toliottok   Hitiiilottok,   mint   a  fent  írt  t 
kí>.  (Wkliogy  a  viisaKavoiiulíia  cnctére  előre  ncg  Tobak  U«t  u 
kvil^utili. 

Miu't  Hzubad,  xöt  kell  íb  küvetkűztetnüiik.  bogr  &  aetj  tik- 

1  tturkc  nagyobb  budosztAlyokbon  köretett,  ugaaHt  Ü- 

itltt  kiiobb  oHstAly  ,  .  k  ugyanazon    {^gynrwMA 

ink.  A  mit  egy  tiautesi  {     u        t,  ugyanazt  gTakonlb  <p 

m  is. 

Nriii  kuli  feledni  tov&bb&  bogy  a  magyar  taktika  wa 

ri>gtikkel  iizombcn  fejlett  es  xépzódött,  miuök  a  anftír 
i>i  Ilink  voUiűc,  K  uívlyükkcl  szemben  nem  volt  sz&ks^  igen 
KuktMu  fugfurti.  A  mngyar  taktika  az  európai  ériutkesfe  átul 
iiDtn  (ajhU  ttivAbb,  hauDni  mindinkább  elfajult  Y&lödj  iakoUjaa 
kiiKftr,  bulg&r  An  iK'Soiiyü  szoinHzéds&gíibiin  volt,  bo]  basonlófe^- 
vi>ri>k,  liiwimlíi  lovnglAHbeli  ügyesség,  hasonI<!i  taktika  uralkodtai 
Itl  a  ii,vilnkkftl  viilí)  osHtftro/íisban  a  terület  helyes fölhaszaália 
a  lnUíiliiivalAs.  nu'^kt'rillí's  adta  az  előnyt,  s  mindenek  íolótt  » 
csiilfti/tis  niif-yubb  ívndszei'oastge,  A  taktika  ezen  részének  eme 
ii<'>)ii<k  kt^ít  ii!i};y(iii  magas  fokra  kellett  fejlődnie. 

Ari  gimiloUmi.  a  lui  kornuknak  voltés  van  fönntartva  jobban 
ismonii  i'-s  nitMtAuyolni  a  ri'gi  magyar  barczmödot.  Száz  érte) 
i'/.'lí>lt  oly  kiviVli'*  )eliets6g.  mint  G^ibbon,  kinekja  hadi  dolgokbin 
is  voltak  isunTolci.  nem  győz  el6g  megvetéssel  szólani  a  görög 
wvt-n  <'>)>oii  Hcoii   sKokftNiúKil .  melyeket  az  avartól ,  bolgártól,    j 
turkti\l  kolrsüii/ütt.  Az  Ó  korában  csak  az  erényeket  s  nem  a    j 
os/et   keii>sti'>k  i\   Inuli  emberekben.  Erény  volt  pedig  a  dOhöí    I 
vakmoi-iwiy.  a  reudltbetetien  helyt  illAs,  a  saru   tömegek  bitor 
bevA^A-sa.  MAr  a  mi  s/A/adniikban  sokkal  nagyobb  méltAnylattál 
kexilenek  Ix's/tMni  l.eoos;\s/Ar  taktikAjAról,  mint  Gibbon,')  De 
ktUöni^M'n  a  tökC'letcsobb  liAtnItöltö  puskákkal  bejött  szétszórUbb 

>>  l.<ii<l  kllUi»(ú>Mi  >llil<IÍothé>|ue  Hi$torÍ<|ae  et  Hilíturat.  P*i> 
I  ■•  •(  S«uv«iu  ^-dtk  ktiti-t-  l'am.  Ifí54. 


SALAHON  FERENCZTŐL.  809 

harczmöd  divatozása  után  remélhető,  a  régi  magyarok  szétszórt 
liarczmödját  képesek  lesznek  német  szomszédink  is  legalább 
megérteni. 

A  szétszórt  harczmód  megkívánta  az  egyes  csapatvezérek 
bizonyos  függetlenségét,  nemcsak,  hanem  a  közönséges  harczos- 
nak  is  bizonyos  mértékű  egyéni  önállóságát.  Csupán  rabszolgai 
pasBÍv  engedelmesség  képtelen  ily  harczmódot  sikerrel  folytatni. 
Azért  a  magyar  harczosokban  föl  kell  tennünk  a  szabad  ember 
önbecsülését  s  az  alvezérekben  a  parancsnok  felelősségének  és 
kitűnő  állásának  érzetét  Meg  vagyok  róla  győződve ,  hogy  az 
tgabb  fegyverekkel  napjainkban  bejött  szétszórt  harczmódban, 
egyebeket  egyenlőnek  véve,  a  politikai  szabadságot  élvező  nem- 
zetek a  csatatéren  előnyösebben  fognak  küzdeni  a  nem  szabadok- 
kal, mint  bármikor  annakelőtte.  Bizonyos  mértékű  autonómiát 
és  egyéni  szabadságot  lehetetlen  föl  nem  tennünk  az  Árpád -kora- 
beli magyaroknál  Igen  föltehető,  hogy  valamint  a  bolgároknál  a 
hat  vagy  nyolcz  fő  bóér,  úgy  nálunk  a  nyolcz  hadvezér  oly  nagy 
rangban  volt,  hogy  a  külföldiek  kis  királyoknak  nézték,  s  itthon 
a  fejedelmi  tanács  tagjai  voltak. 

Azonban  ha  bizonyos  autonómia  és  egyéni  szabadság  meg- 
volt, másfelől  meg  kellett  lenni,  mint  előadtam  más  jelekből,  az 
engedelmességnek.  A  szétszórt  harczmodor  inkább  megkövetelte 
ezt ,  mint  akármely  másnemű ;  csakhogy  itt  nem  a  vak  és  pas- 
slv  engedelmesség  szükséges,  hanem  amaz  önkénytes  engedel- 
messég, melyet  testületi  szellemnek  neveznek.  Szétszórt  csatáro- 
zásban lehetetlen,  hogy  a  főbb  parancsnok  minden  egyes  alsóbb 
tisztnek  külön  adjon  új  meg  új  rendeletet,  s  ismét  bajos  lenne, 
bogy  ez  minden  szakaszt  közvetlenül  maga  vezéreljen.  így  egy- 
más kölcsönös  támogatásának  önkényt,  vezénylet  nélkül,  a  csata 
gyorsan  változó  fejlődéséhez  s  a  terület  minőségéhez  képest  sok 
maga-föltalálással  kell  történnie.  Csupán  zsoldért  harczoló  szol- 
gák vagy  kötéllel  fogott  rabok  ép  oly  alkalmatlanok  lettek  volna 
ezen  harczmódra,  mint  a  letelepült  feudalismus  nagy  urai,  kiknél 
oly  mértékű  volt  az  egyéni  szabadság  érzete,  hogy  kizárt  minden 
testületi  szellemet  és  felsőbb  parancsoknak  való  engedelmes- 
séget 

Nemcsak  ethnographiai  érdekes  tünemény,  hanem  jövőnk 


I 


8l0       A  MAGVAR  iiaditubtkseTiikz  A  vezí:rek  korjIbaK 

egyik  aagj-  biztosítéka,  és  dicsősége  volna,  La  a  magyar,  minUn- 
sz&zadokig  nem  gyakorolta  a  csatá,rozíislioz  szükséges  kiv&l6tn- 
lajilonait,  most,  mikor  ismét  feljött  a  napja  a  szétszórt  tiarcziit6d- 
oak,  napfényre  jönnének  amaz  ezer  évvel  ezelőtti  tulajdonok,  nmá 
néha  az  nuok&k  unokáiban  az  ős5k  jellemvon&j^a.  Csakhogy  ehbei 
materialis  kellékek  is  kivfintataak,  s  mindenek  fölött  az.  hogy  a 
pusk&val  oly  biztosai'  tndjunk  löai,  mint  hajdan  a  nyiUaL  Eua 
biztosig  szükséges,  kiv&lt  az  egyéni  önbizalomhoz,  u  katon&bu. 

Azonban  nem  kell  UlusiOkat  táplálnunk  sem  a  családi,  sem 
a  n<>mz«tiségi  született  tulajdonokra  nézve.  A  nemzeteknél  is  ■ 
körülmények  nevelő  hatása  tesz  legtöbbet.  A  mostam  nennetgu- 
dasági  és  államszervezeti  viszonyok  közt  tán  lehetetlen  is  na- 
gyobb tömegeknek  a  tökély  azon  fokát  elérni  a  nevezett  ponlhu, 
a  mit  fejletlenebb  nemzetgazdasági  és  i>olitikai  viszonyok  kóitri 
ürhelett  egy-egy  nagy  t&rsadalom. 

Ma  az  állani  egészen  tanulatlan  ujonezokat  vészen  állil 
—  boldogot,  boldogtalant  besoroz.  Egy  ugyanazon  tanmódumd 
egy  pár  év  alatt  akarja  velők  megszereztetni  a  lövésbeli  BgyvoA- 
get  és  az  együttes  működéshez  szükségeü  gyakorlatot.  —  A  rigi 
magyar  f'S  bolgíir  a  nemzeti  ^Z'.ikíi .sokra,  a  társadalomra  bizta  ^i 
egyénnek  katonai  nevelését  kis  gyermek  Itora  óta.  És  bishatta. 
mikor  a  kitünésnek,  vagyonnak  a  katonai  pálya  volt  az  egyetlen 
ütja.  Miután  egy  egész  nemzet  minden  szabad  tagja  kötelezre 
volt  a  fegyverben  gyakorohii  magíit,  az  állam  kész  anyagot  ta- 
Ult,  s  a  helyett,  hogy  mindenkit  el  vitt  volna  a  harczbs,  kiv^o- 
gatta  a  legjavát,  s  nem  mindenkit  részesített  azon  kitüntetésben, 
bogy  külföldi  hadjáratokia  fölvegye  a  l"ö  vezér  zászlöi  alá.  —  Mii 
iiap  csak  egy  ujoczozási  modor  vau,  mely  ezen  réginek  némile; 
iwgfeletne,  s  ez  megfordítása  volna  a  mai  törvénynek.  Ma  a  kö- 
»ü»  hadseregre,  a  ^^őrezredekre  nézve  áll  az  átalános  védk&tele- 
It'ttség.  Az  ebből  fenmaradtak  vagy  kivénültek  tétetnek  a  icser- 
\t\Ui,  Víigyis  a  honvédséghez.  Tehát  ez  mintegy  a  közős  badseitg- 
tntl  igonciozza  magát.  Euuek  megforditottja  volna  azon  szabii^, 
bit  kinuHidatnék,  bogy  mindenki  vagy  a  nemzeti  militiáb*. 
íll|iv  «  ImiivéiiségllcE  tartozik,  s  ott  köteles  magát  a  fegyverlw 
nlor»ilni.  H  rendes  hadsereg  pedig  ezen  félig  kész  anyagba 
iá  ki  u  legkitűnőbbeket.  —  Akkor  a  sorkatonaság  állbal- 


8ALAMÖK  FERÉNCZTÖL  ő  1 1 

na  jóval  kevesebb  számú,  de  aztán  jóval  kitűnőbb  ezredekből, 
melyeket  az  állam  jóval  tisztességesebben  bima  ellátni.  Ktklön- 
ben  Í8y  a  gyözedelmek  még  eddig  soha  sem  a  szám  nagyságától 
AiggöttekyS  csuda  lenne,  hogy  a  XlX-dik  század  kedveért  a  dol- 
gok természete  megváltozott  volna. 

Azonban  mindez  a  jövendő  események  dolga.  Okoskodások 
nem,  hanem  események  szokták  az  átalakulásokat  előidézni.  Csak 
azt  a  tüneményt,  mely  minden  gondolkodó  előtt  visszásnak  tetsz- 
betik,  akartam  kiemelni,  hogy  mentül  bonyolultabb  a  taktika,  an- 
nál átalánosabbá  teszik  a  continens  államai  a  fegyverviselést, 
annál  rövidebbre  szabják  a  szolgálati  éveket,  —  s  igy  annál  ke- 
vésbé gyakorlott  massákat  állitnak  ki  a  csatatéiTe. 

Azt  gondolom,  ha  sikerülne  rés  zletesebben  kideritni,  mint 
a  hogy  nekem  lehetséges  volt,  a  régi  magyar  harczmódot  és  hadi 
szervezetet,  az  nemcsak  ránk  nézve,  hanem  az  általános  hadi 
tudomány  szempontjából  is  sok  gyakorlati  tanulságot  foglalna 
magában.  És  megfordítva,  mentül  jobban  fog  fejlődni  és  teljesen 
tisztázott  eszmékkel  gazdagodni  az  ujabb  hadi  tudomány,  annál 
képesebb  lesz  a  jövendő  a  hadi  történetnek  eddig  igen  sok  homá- 
lyos századát  és  nagy  eseményeit  megvilágítani.  A  históriának  a- 
jelenből  kell  sokat  tanulnia,  hogy  képessé  váljék  a  jelen  tanító 
jává  lenni. 

A  régi  magyar  csatározás  különbözött  abban  az  újkoritól, 
hogy  nyíllal  és  lóhátról  történt,  s  nem  volt  szükséges  az  ellenfél 
elől  mindig  fedett  állásba  rejtegetődzni.  De  manőverei  alapjok- 
ban  nem  is  lehettek  mások,  mint  az  újkoriak;  —  a  távoli  fegyver 
használata  a  visszavonulásban,  az  ellenség  bekerítésére  szolgáló 
kiterjeszkedés ,  a  szétszórt  liarczmód,  a  területi  viszonyok  föl- 
használása (a  római  tábori  sánczolatok  mellőzésével),  mind  oly 
vonások,  melyek  a  mennyire  hasonlituak  a  mai  modorhoz,  oly 
annyira  különböztek  a  IX-dik  és  későbbi  századbeli  többi  európai 
nemzetekéitől. 

Azonbanaköunyülovasság csatározásánál,mGly  maakozákok 

és  cserkeszek  kevés  hatású  plenklerezésén  kívül  (mert  előnyösebb 

gyalog  csatárláncz  áll  velők  szemben)  egészen  szokatlanná  vált, 

egy  feltűnőbb  hasonlatosság  van  a  régi  magyar  és  az  újkori  hadi 

Szokások  közt,  —  és  ez  ama  könnyű  lovasságnak  előőrsi   szolga- 


Ai«a.r(l«liiiilBi!«^  mi  JiMt  fc  18J11I11I111  l»iá 


AífcUM 


l>-iiklHidk,4>>|irir> 
■gin  Udp  bna  H  tH. 

k foltok.  Abns  ühk  •oinit 


■w  Vitt  HQtfWB.  Ilf  népcnw  aoi 

Pe  fcflfcitf  b  —fcéi  ItgjnmBU  aewg  ily 

Tsk  alnlMii.  icr  nMKrartifaBtA  as  ft  euétbiM  tifitaiAaTm  Les 

l^É^lirll■^,  nely  aserÍBt  s  frxnknk  fnémet.  abs,  £micxÍB )  >QgT- 
Ualilna  ncni  gsndoakudoafc  dóőnökrdl,  9  in&s  faiztoduá  mta- 

Ez«i>  eHeotét  ina^  ú  sokat  megfejt  a  magjrv  hsdscirg* 
nrk  <yl»ő  nagy  girózelmei  közül  a  njagatük  fölött,  —  inig  a  magok 
kluÁn  nem  tanallak  tolL 

Leooak  a  ma^arokról  szóló  heljei  csak  őrsöket  emlite- 
iKk ;  de  kétsi'gtelennek  kell  TennöDk.  hoTjr  ha  köröskörül  Tobak 
öntők,  lenniük  kellett,  még  pedig  legkir&löbbaa  a  sereg  Iwiiilob 
cl6U,  v»gyh  elóórsüknek ;  ^  ígr  lenni  kellett  a  c^iatabaaés  menel 
közben  elöc-sapatnak,  mely  utóbbinál  kiömlő  szerepet  ritt  az. 

Ezen  íráa-nemtudú  emberek  ba<la  bejárta  a  continenst 
maj'i  minden  íriínybaii  —  ismeretlen  népek  közt,  aagr  folTökcSi 
óriÍMt  begylAoczokon  keresztül,  s  ügy  látszik,  ritkán  hanyagolta  «i 
Azt,  hogy  elöHzÖr  kiki^mlelje  a  területet  és  a  lakosait.  Ezen  kéffl- 


'J  Loí)  XVm.  Ö3.  é,  Maurik.  271.  L   Leo   >biglílcnak  {vigiÜi) 
iveiti  as  üttlikct,  MAaríkios  ssüvegc  >akoulkic-nak. 


SALAMON  FERENCZTÖL.  813 

ik  nagyban  is  történtek.  Olaszországba  nem  mentek  egész 
vei,  mielőtt  a  sereg  egy  nagy  része  egy  kémlő  hadjáraton  nem 
lúlt  meg  felső  Olaszországban ;  hasonlót  tettek,  ügy  látszik, 
metországon  is.  Világos  az  is,  hogy  az  Eckehard  krónikájában 
t  magyar  had,  mely  Sz.-Gál  kolostoránál  megpihen,  egy  na- 
ibb  kémlő  csapat  volt,  mely  a  pihenés  alatt  is,  kisebb  csapatok 
il  bejáratta  a  szomszéd  vidék  minden  hegyét,  völgyét  és  rejte- 
,  Mielőtt  a  hazába  bevándoroltak,  ismerték  földjét  és  népeit. 
Amulf  segítségére  tett  hadjáratuk,  ügy  látszik,  megelőzte  a 
ándorlást.  E  részben  is  el  lehet  mondanunk ,  hogy  a  mit  a 
gyarok  kicsinyben  tettek,  azt  tették  nagyban,  és  viszont. 

Az  előőrsi  szolgálatban  és  csatározásokban  a  nyil  elő- 
sebb  fegyver  volt  az  akkori  többinél.  Ha  fölteszszük,  hogy  az 
ínfélnek  is  voltak  előőrsei,  azok  a  részletes  harczokban  meg 
1  állhattak,  ha  hasonló  ügyes  Íjászaik  nem  voltak.  Egy  Íjász 
om-négy  embernek  egyedül  megfelelt,  ha  ezek  másféle  fegy- 
ekkel  akartak  közel  férni  hozzá.  Mert  egyik  jellemző  előnye 
t  eme  fegyvernek  a  lövés  gyorsasága.  Ezen  előnynek  köszönte, 
^y  mikor  már  a  puska  átalánossá  lett  is,  a  XYILdik  század 
én,  a  török  seregben  még  mindig  sok  volt  az  Íjász. 

Azonban  a  nyíl  maga,  bármily  sokoldalú  használhatóságot 
ijdonitunk  neki,  még  kevésbbé  döntötte  volna  el  egymaga 
kép  az  ütközeteket,  mint  ma  a  puskás  csatározás.  A  harcz 
ségkivül  a  magyaroknál  is,  mint  ujabb  időben,  három  részből 
)tt :  előkészítésből,  eldöntésből  és  üldözésből.  A  távoli  fegy ve- 
:  csak  előkészítik  a  csatát,  a  közeli  fegyverek  döntik  azt  el,  s 
lyes  üldözésben  is  ezek  a  hatályosak. 

Hogy  a  magyarok  nemcsak  elő  tudták  készítni,  hanem  el- 
iteni  is  a  csatákat,  s  az  üldözés  erélyében  felül  is  múlták  a 
bi  népeket,  azt  csatáik  története  és  egy  részben  a  byzanti 
ktikák  is  tanúsítják. 

Ezért  ád  Leo  császár  nemcsak  nyilat  a  kezökbe,  hanem 
gát  a  hátukra  és  kardot  az  övükre.  Különben,  ha  soha  be 
a  vágva  az  ellenség  sorai  közé,  soha  sem  tartják  vala  szüksé- 
nek  eldönteni  az  ütközetet  s  üldözés  által  teljessé  tenni  a 
izedelmet,  akkor  kopja  és  kard  egészen  fölösleges  teher  lett 
na  rajtok. 
Századok,  53 


814  \  MAÜYAH  IIAIirn'^ltTKNfcTÍ'.HKZ  A  VEZÉREK   KORÁB.VS 

Bármily  erővel  lőtték  is  nyilaikat  a  mjigyarolt,  azok  telj* 
seggel  nem  lehettek  a  p;ijzazsal  vérttől  fedett  ellenségre  nrtw 
oly  öldöklők,  iiiiut  kútsíáz  ev  óta  a  piwka.  Annálfogva  ax  elesrt- 
lek  azou  nagy  száma,  mely  Breiitáiiál  taláu  egy  rövid  óra  mn" 
volt,  nem  a  jöval  hosszabb  iiiiuilc&t  klváuó  nyílazAs  credmí-ujr/in-i 
lekinthelő.  Közeli  fegyvereknek  kellett  azt  a  rémltö  pusztlti'! 
véghez  vinuiük.  Még  akkor  is  roppant  erélyfinek  kell  tartanunk i 
kardos  és  kúpj&s  rohamot,  ha  az  ólaira  serget  egészen  fegjreri" 
lennek  teszszilk  lol,  a  mit  pedig  nem  kell  egy  krónikft-'*  ukián 
hinnünk. 

A  közeli  legjTerekkel  való  eldöntésre  nézve  két  esetet  te- 
hetünk föl.  Vagy,  mint  napjainkban  a  gyalogs&g  teheti,  nisgak 
a  csatíirozók,  miután  lövésükkel  megingatULk  az  ellenséget. gj«f 
san  tömegbe  verődnek  Össze  s  azuronyuyal  tfimadnak,  vagy  prJi? 
külön,  s  néha  más  fegyvernembe  tartozó  csapatok  intézik  a  n- 
hámot. 

A  régi  magyai-okn&l  b  mind  a  két  mód  lehetséges  vüIl  A 
nyillal  ritkított  sorban  cs&tározóttak,  miután  zavarba  lioitál:  u 
ellenséges  tömeget,  gyorsan  tollta&ználva  az  alkalmat,  sorakoit^ 
s  karddal  vagy  kopjával  rohantak  az  elleuség  gyönge  fildalari 
Mint  ma  a  szuronyos  puska  idejében,  ugyanazon  egyén  elúsí"' 
távoli  fegyverrel  harczult,  Je  akármikor  rögtön  közeli  fegyverrel 
rohanhatott  az  ellenségre.  De  lehetséges  volt  az  is,  hogy  a  c»al» 
rozók  hátra  vagy  oldalt  vonulva  utat  nyitottak  nehezebb  fegy- 
verzetű lovas  osztályuknak  a  roham  intézésére.  Ilyenkor  történ- 
hetett az,  hogy  sebes  vágtatva  először  ellőtték  nyilaikat  >■  t>- 
eresztett  fékkel  vágtattak  az  ellenséges  sorokon  tőrt  résre. 

Mindenesetre  az  ellenség  nehéz  lovas  vagy  gyalog  Xötoi- 
guit,  melyeket  mtg  meg  uemingottak,a  magynrok  megnemUiu^ 
hattak,  annál  erélyesebben  kellett  megrohanni,  mentúi  uagyol* 
hátrányban  volt  a  magyar  lovas  a  védehni  fegyrerek  dolgiba^ 
Csak  a  maga  idejében  való  bevágás,  mint  Leo  mondja.  >a  it^ 
vezö  alkalom  gondos  kilesései  (48.  §.)  és  a  roham  gyorsaslp 
dönthette  el  az  ütközetet  a  nagylovú,  részint  vasba  öltözött  elU'iwf 
IViiölt.  Nyugati  és  keleti  keresztyén  hadak  egés^eu  rfdelí** 
voltak  fegyverkezve  és  begyakorolva.  Védelemre  volt  azinilW* 
esjilarriid  mélysége  ís,  hogy  egyetlen  roliam   ne  törbeMC  ken* 


I 


ALaMOM  l'KltKNcail'Dl.. 


I  Xí  elleus6g  >bekei-ltése,  cselb  eejtése,  a  gjors  szembe  fürdu 
^•.  melyet  Leo  kiemel  (58.  §,)  csak  gj-oraau  történt  manőverek 
Lal  volt  lehetségea,  s  a  t&madás  lieveBnége  nélkül  nem  lehetett 
ratlanúl  meglojű  és  döntő.  Mig  a  nehéz  lovassíig  njugati  ué- 
knél,  görögöknél  csak  Ügetve  intézte  a  tíimiidást,  igen  valö- 
tnü,  a  magyar  vágtatva  intézte  azt. 

A  másik,  a  mi  szilkségképi  következmény,  hogy  a.  roham- 
ik  z&rt  sorokban  kellett  történnie.  Újkori  elvek  szerint,  melyek 
Inden  időre  szölanak :  *a  lovasság  csak  akkor  erős,  ha  csata- 
ndben  támad,  minden  más  elrendezésben  gyönge  és  védtelen, 
lak  az  adja  biztosságát,  ha  gyorsan  tud  formálódni  s  jön 
»ba.  a  helyzetbe,  hogy  támadhasson.*  ')  Gyorsaság  és  rend  töb- 
it  lesz  a  lovas  roham  sikerére,  mint  a  fegyverek  jósága.  A  lo- 
laság nem  a  vérontás,  hanem  az  ellenséges  tömegek  szétszórása 
|tí  győzedelmeskedik.  ') 

Hogy  a  magyarok  és  hasonló  hadi  szokású  népek  a  sorok- 
m  val6  támadáshoz  érteitek,  annak  egyenes  bizonyságát  is  tá- 
ljuk a  hyzanti  Taktikákban. 

Mauríkios  sz  vegének  egy  szakasza  szól  a  skytha  hadgja- 
írlatról,  melyet  Byzanczban  játékból  rendeztek  a  Murs  meze- 
in. Ez  abból  &llott ,  hogy  egy  lovas  csapatot  nem  osztottak 
DSKEában  cursorokra  és  defensorokra,  sem  keresztben  három 
tapatra,  hanem  egy  sorbnti  ált  ki.  Egyik  fele  aztán  jobbra, 
lásik  balra  téve  egy  kanyarodást,  egy  ponton  szembe  találkoz- 
ak;  ügy  látí^zik,  egy  ellenfél  bekerítésének  képe  akart  ez  lonni.^) 

A  Taktikák  mindkét  szövegében  ez  a  hely  nagyon  ho- 
mályos ;  flgy  látszik,  a  másolók  nem  értették.  De  annyi  minden- 
Betre  kitfinik  belőle,  hogy  zárt  sorban  történő  evolutióről  van 
BA,  uemcsak,  hanem  mtut&n  cursor  és  defensor  hiányzik,  csekély 
fitlységíí ,  s  Így  aggressiv  csatarend  volt  szokásban  a  »sky- 
U-nál, 


'}  Dela  Boche  Ajmon  4.00.1.  Például  u  tat4r  lovaBaágot  hozza  röl. 

-)  Gulbert  410.  I.  (I.) 

')  Haurikios  12ti.  1.  Ugj'aQun  benne  foglaltatik  Leo  szövege  ugyau- 

"  fejoaetébo,  melybeu  ai  idegen  népek  ImrczmiJdjáról  beszél,  de  el  (tg 

'JtttwLgoeaii,  nem  mondja  meg,  hogy  ee   ekftha  hadgyakorlat.  (Loniiál 

Tflt.  uuiktua,  6.  fejeieet,  781).  I.)  Jolié  de  Muzeroy  francxia  fordilása 

[=L.2I^L  L  köt.  520. 1.  Ígou  hiányos,  valamint  Schefferé  éi  Mevrsiusé  U 


8II>  »  líAOTAB   HMIITÍ'iHTfcMÍTIlEZ  A  TEKKRKK     KOK-\B*S 

Ax  is  stikat  jelentő  fe  jellemző  körüliDény  a  skyth»gJlU^ 
UlbftD,  Im^t  a  csupatnik  ceDtrnma  &  igy  tulajdoolcép  si&niji. 
nincs  L-i  —  azoDban  a  tui  eredetileg  nem  sznlniynak  volt  lu&UHn, 
egj  efolutió  Utal  fáiik  azi&  ^  keral  sa.  ellouség  oltlaUba. 

A  csatAteivu  az  il;  meglenilés  ritkáu  tOrtéuhetett  iilitkf 
kanvarodáíaal,  mint  a  Mars-meaÓn.  Azon  megkeiillé»clc,  laéj*^ 
ket  Leo  m^^^utt  is  kiemel,  egyeuetlen  csatatéren  csak  ily  fomii 
türlénhettek :  A  hadi  rendbe  kiállitott  lovas  hadoszt&lviudí.W£: 
menetele  könnyű  6s  biztos  legyen,  szfik  homlokú  úti  colimuáU 
lett  hossxbra  nyúlnia,  s  mikor  a  tiizölt  czÉlitout  ki)zelt')i>'jiilim, 
kellett  cidouneból  i^mét  támadó  o  atasorbu  ftilfejlöilnip,  idt-í.'  p- 
dig  a  meglepés  czé^jftbö!  uagj-  gyor«i«kggaL  — Ha  ho7Z-'i  i  í-r-rii 
a  hineleui  boralok  változtat&Gokat,  melyeket  Leo  sz-<\i  ^■:.  -^i; 
szokott  muzduLitokat  említ  a  magyaroknál.  —  miudouki  Ivii' 
hatja,  hogv  a  zárt  soros  manőverekben  igen  gyakorlott  MmM 
a  magyar  lorasság. 

Már  pedig  miodeaki  tudja,  mennyivel  tdbb  kell  a  lovuii) 
ily  fordulatokra,  mint  a  gyalogságoál.  Egyik  nagy  különb**};  1»- 
Tas  És  gyalog  közt  nz,  hogy  utóbbi  a  maga  sarkán  fordblW 
jobbra,  balra  s  cgiíz»-n  hátra  is,  míg  a  lovas  ezen  bomlok  tilt* 
tatásokat  csali  egész  sorban  tebeti  niog,  Éi>en  enní-l  iof^ 
nagy  kiilüubseg  az  ia,  hogy  míg  egy  gyalog  szakaszban  nttúEí 
gyakorlatlan  egyén,  minden  baj  nélkül  részt  vt-bet  az  Qtközdba. 
egy  lován  csapatban  uehanr  gyakorlatlan  ember  vagy  tanaUiltf 
ló  elrontja  az  egí^sz  manővert.  A  mozdulatoknak  nagr  egyéru'' 
müséggel  és  szabutu^iau  kell  lürtenuiük.  —  Fegyelem  nélkll  i* 
ia  elérbetlen  volt 

A  uyugati  eui'úpaiakuak  a  magyarok  bejövetelekor 
rosK  szokásuk  \oit,  hogy  lova^  rubamaikbau  nem  tartotlak  ^t^ 
rendel,  i'gjik  a  másik  elébe  igytkezett  vágni,  s  ebben  ii  minlfp 
párbaj  jt-Ueuiet  öltöttek  harczaiL  —  Lüvagjátékaik  is  tfjf*  '^ 
berL'k  küzdései  voltak,  —  s  nyílt  háborübau  is  szokás  volt  »t  tr 
lenfél  bajiiukai  közül  egyesekut  párbajra  bíui,  (Luitpr^iJ  i  X- 
századhaii  említ  ii\(.'t  Táiia  AJjiltj.  S:i}:il-áL;ip-.  Ik.jjv  aiii:ií>»ni 
ról  szölú  hiteles  forrásokban  ilyeiirűl  nincs  említés  —  »  BoUm 
vi1é;ekedése  KonstaiitÍDápoly  kapujában  minden  tekintetben  gp 
nul  ébreszt  hazai  krÖEiikánk  illető  helye  iráuL  —  A  magván 


SALAMON    FERENCZTÖL.  817 

nem  az  egyén,  hanem  a  fegyelmezett  tömeg  bravourja  volt  szo- 
kásban. —  Az  egyéni  ügyesség  nálok  a  nyilazásban  tündöklött  — 
Iiarczj&tékuk  közeli  fegyverekkel  alkalmasint  tömeges  volt,  —  mint 
Yalószínüen  az  Í9,  melyet  Eckehard  emlit  Sz.-Gál  klastroma  előtt 

A  tömeges  gyakorlás  kedvéért  szükséges  volt,  liogy  béke 
idején  is  nagyobb  taktikai  egységek  egymás  szomszédságában 
lakjanak,  s  mintegy  akkor  is  együvé  tartozzanak. 

Ez  pedig  a  külső  háborúkra  is  használt  seregnél  megtörtén- 
hetett a  már  előadott  módon,  hogy  t.  i.  a  gazdagabbak  mégha* 
t&rozott  számú  csapatot  kellett  hogy  zászlójuk  alatt  tartsanak,  — 
a  honnmaradó  részből  pedig  nagyobb  községek  s  ezek  ismét  kerü- 
letek vagy  megyék  szerint  alkottak  egy  összetartozó  s  együtt  gya- 
korlott sereg  részt.  Egy  clanrendszer  alapján  összeállitott  lovas- 
ságot minden  más  szervezetű  nép  meg  vert  volna. 

A  magyarok  pedig  több  mint  ötven  évig  voltak  Európának 
legkitűnőbb  és  már-már  legyőzhetlennek  tartott  lovassága.  Azok 
kik  tagadják,  mintha  közeli  fegyvereket  is  használtak  volna,  fe- 
lejtik, hogy  a  magyarok  győzedelmei  teljesen  döntők  voltak,  — 
annyira,  hogy  a  hiteles  byzanti  irók  szerint  még  túlságosan  is 
döntök  szoktak  lenni;  mert  az  ellenség  vereségét  nyomban  erélyes 
üldözés  követte.  Leo  csávszár  Írja : 

»Ha  (a  magyarok)  az  ellenséget  megszalasztják,  mire  sem 
figyelve,  kíméletlenül  nyomulnak  utánok,  nem  gondolva  másra, 
mint  az  üldözésre,  s  nem  érik  be,  mint  a  görögök  s  más  nemze- 
tek a  mérsékelt  üldözéssel  és  a  zsákmányldssal,  hanem  mindad- 
dig nyomulnak,  mig  az  ellenséget  teljesen  szét  nem  verik,  erre 
minden  módot  fölhasználva.*  (59.  §.) 

Egyik  tanulság  ebből  az,  hogy  vezérök  s  hadi  rendjök  ki- 
tűnő volt,  mert  csak  az  erővel  gazdálkodni  képes  s  öntudatos 
hadvezér  van  abban  a  helyzetben,  hogy  a  győzelem  után  még 
üldözni  is  maradjon  pihent  ereje,  —  s  csak  azon  hadi  rendtől  te- 
lik ilyes,  melynek  állandó  szabálya  tartalékok  hagyássá.  —  Egy 
más  tanulságot,  mint  a  fegyelem  jelét  kiemeltem,  hogy  a  zsák- 
mánylás  győzelem  után  sem  volt  főgondja  a  magyar  katonának, 
hanem  az  ellenség  teljes  szétverése. 

De  jellemzőbb  s  megbecsülhetetlen  adat  az,  melyet  Leo 
császár  az  üldözés  módjára  nézve  tartott  fenn  számunkra. 


eitS  A  M-S^GYAB  B.MIITÜRTÍSET'&e»t  A  VtZ^KK  KURÁBA>Í 

>XémelT  Demietek  —  ngy  nwncl  —  miat  a  turkok,  u  Ü- 
dÖu^beD  rendetleaöl  nfomnlnkk  ta.  fildöKÖttek  uUtn,  a  hoimic 
ai  üldözöttek  jó  rendben  b&tr&hra  és  visszafordblv&^önujeu  Vf- 
rontha^ik  óket.<  (40.  §.) 

A  bjauti  taktikák  dicsérik  a  peraftk  mérsdcletét  as  titt-l 
zésbeo,  s  Leo  a  görög  hadvezéreknek  ilf  tanácsot  &d: 

>Csak  csatasorban  kel)  üldözni  az  ellenséget,  luel}'  oelcÍM 
szokott  vetni.  Az  egész  csalarraddel  kell  utánok  iiyomului,  hi 
bizonyosnak  látszik  is  a  győzelem.*  (Leo  699.  lap.) 

Másutt  azt  tan&csolja :  '  1  be  az  ellenség  csupa  elfii» 
Bével,  banem  szét  is  kell  azt  verni.    706.  lap.) 

Minő  ellenmondás  és  tévedi  Mikép  lett  volna  képte  61- 
düzni  egy  8 — 10  mélységre  fel  t  sereg  árkoD-bokroukerc4- 

tűi  csatasorban  egi,- fölbomlott  sort  kban  hátráló  lovassígot  V  — 
Mérsékelt  üldözéssel  egyetlen  egj  p  embert  sem  ért  volaa  nWL 
még  tán  gyalogot  sem.  nemhogy  lovast.  Egy  csatasorban  eito 
nyomuld  sereg  haladása  mindig  lassúbb  mint  a  fölbomlott  sótok- 
ban az  egyes  lovasé.  Annálinkább  az,  akadályokkal  ciüak  kev(»! 
átszelt  és  födött  teiilleten.  A  megszalasztott  ellenséget  tehát  a  io 
vasság  vagy  fűlhoiitott  sorokban  veheti  üldözőbe,  vagy  sehop 
sem,  s  ügy  tudom,  az  újkori  taktika  egészen  a  régi  magv« 
modornak  ád  igazat  ebben  is.  Föl  lehet  tenni,  hogy  az  első  etóö- 
zök  támogatására  távolabbról  rendezettebb  osztíilyok  is  nyomul- 
tak utánok,  s  igy  nem  oly  könnyű  volt  az  ellenségnek  föltartóitot- 
ni  az  üldözést. 

Ez  volt  fővouásokban  az  Árpáddal  beköltözött  magyarok 
taktikája  nyilt  ütközetekben ,  melynél  fogva  őket  egyarinl  » 
ki/iin^'i  és  sorlovassál/  fegyverneméhez  sorozhatjuk,  A  ntagyar  '"■ 
vasság  a  maga  nemében  igen  kitűnő  lehetett ;  de  mint  hadseitf- 
nek  sok  fogyatkozása  volt.  Ilyen  a  gyalogság  merő  hiánya,  » 
miből  folyt,  hogy  bajosabb  volt  fölszerelni,  élelmezni ,  sőt  mene- 
teit gyorsítani;  mert  legalább  a  mai  hadseregeknél  a  lovassig 
igen  nagy  teher ,  s  nem  gyorsítja ,  hanem  lassítja  a  hadjáratot 
Azt  kell  hinnünk ,  hogy  a  dolog  nem  értéséből  származott  mcK 
a  mit  a  mongolok  bámulatos  gyorsaságáról  beszélnek.  Késóbh 
időben  legalább  az  ozmánok  magyarországi  ha^jAratainál  ut 
lúljuk,  hogy  mindig  legalább  két  hónap  kellett  a  seregnek,  bo(5 


SAI.AMOS      FERBNCZTfti.  819 

Konstantinápolytöl  BelgrAdba  érkezzék;  igen  kevös  szdmil  gya- 
log, de  annfil  nagyobb  lovassig  mellett. 

A  lovasseregnek  egy  mfeik  hfttríinya  az,  bogy  az  éjjeli 
'  1  g^robanások  igen  veszélyesek  rá  nézve.  A  gyalog  tiibor  ilyenek 
II I-n  könnyen  sorakozik,  a  lovas  sereg,  ha  a  raeglopás  sikerül, 
..T.unal  szét  van  ugrasztva.  Innen  van,  bogy  újabb  korban  az 
1<iörei  szolgálatokra  rendelt  lovassáLg  mellé  mindig  gyalogságot 
-.  lulnak.  A  byzanti  Taktikusok  igen  jól  ismerték  a  lovas  sereg 
/in  gyönge  oldal&t.  Azért  mondja  Leo,  bogy  a  magyar  seregnek 
llonére  van  a  jöl  rendezett  éjjeli  megt&madtatás,c  ffiü.  §.) 
Ily  véletlen  meglepetés  történhetett  ellenök  nagv  elönynyel 
ködös  időben  is.  Ezért  kellett  nekik  'annyi  gondot  fordítni  az 
őrsök  ki&llltás&ra. 

A   magyarok  szerencséje  az  volt,  bogy  a   X.  században 
(^yetleii   egy   né[i   intézményei    sem    voltak    kedvezők    gyalog 
seregek  tartására.  Voltak  gyalog  népek,  s  a  keresztyén  badak 
L' y  részp  gyalog  barczolt ;  de  a  gyalog  harczolök  tömege  még 
■iii  képez  valódi  gyalogságot,  >infanteriátc.  Mert   olyféle  kis 
-oportok,  minők  az  egyetértés  s  főparancsnok  nélkül  való  gyalog 
&z1ávoké],  nem    képezhetnek   compact   gyalogságot.  Ez   mindig 
együtt  járt  a  polgári  egyenlőség  bizonyos  mértékével.  Vagy  a 
republicanus  formn,  legalább  a  nagy  községi  és  városi  polgárt 
rend  kifejléae,  vagy  a  mindent    nivellálni    szerető  központositás 
B  absolutismus  mellett  tenyészik.  A  középkorban  a  byzanti  csá- 
sxár^g  lett  volna  hazája  a  gyalogságnak ;   de  ott  is,  mint  az 
Összes  római  birodalomban,  már  Nagy -Constantin  alatt  túlnyomó 
lett  a  lovasság  s  apránként  elterjedt  a  feudalismus.  A  byzanti 
birodalomban  a  »thémák«  földbirtokosai  a  városokban  lakva,  s 
,1  környék  szláv  törzseit  jobbágyokként  adóztatva,  elöálliták  azt 
ii   társadalmi  egyenetlenséget,    mely  mellett  valódi  nép,  mely 
gyalogsági  tömegeket  képezne,  nem  létezik,  csak  kiváltságos  és 
1  liga  osztály.  Németországon  csak  később  fejlett  ki  a  városi 
let,  mely  aztán  megtermelte  a  zsoldos  »Landsknecht»   gyalog- 
tt.'Ot,  —  s   még  Olaszországban    sem    kapóit  lábra  a  »Cou- 
i  it.tiére»-8ég.  —  Nem  lehetetlen,  bogy  a  magyarnál  és  rokon  né- 
[K'knél  is  gyalogságról  azért  nem  volt  szó,  mivel  hiányzott  a  va- 
lódi nép  —  szabad  embereknek  egyenlő  jogú  nagy  községe. 


gjralosiáe  Mcrt  UÉBja,  adf  BégÍB,  bár  fcjlaűai  illivollat 
iHentt  ai  cartps  UUí  ■íprt^]  Blr  alámdelt  MenfMl,  4^ 
mépB  vitt  soTiKt  aAlok.  fgr  talteöMai  vAnk  és  «:«d»éiA 
■»lra«>l—  n«7  vMdmAa.  SMkaég  eMtébee  •  nyogatMriflí 
kmu  ill  nlniMiTih  ndt,  atat  Üttak,  gyalog  szolgálatra  ii.  A 
sagfarofaiil  07  oitroiaokia  a  gyaktfA^a  tárul  biíajtattú 
a  n&kséjgn  OMtroneípd  s  as  aipkkal  raló  b&nni  tndi%  nc- 
Ijdkbeo  sx  akkori  idök  gOrögjei  jiitamk  voltak.  Csakbogi  oea 
engedték  eUieli  ismeret^'k  eltei^ését.  Goadoeaa  ütkftlUk 
TAnmtrombeli  tadomáornkat,  királt  az  északi  loTas  D^wk  tlA 
igf  a  LX.  gzftzad  ebő  felében,  mikor  m&r  a  bol^&rok  kMsiii  ^ 
Öta  Tültak  a  g&rög&k  szomsz^Ijai.  titok  volt  az  elöttök.  Mai  a&ai 
Mihály  császár  a  lázadó  Tamást  Drinápolylia  sxoritja,  uem  meri 
a  vftrat  hadi  gépeivel  ostromolni,  nehogj  a  szomszéd  ■skvthi]>< 
(bolgftrok)  eltanulják  ama  gépek  használata  módját.  Készebb  Üt- 
•Aggét  kÍHérelni  meg  a  Yáros  beíételét.')  A  magyarok  leen  vollik 
li6pOKek  sok  ideig  behatolni  a  rendszeres  r&rostromlás  titkaiba. 

Oslromflzerök  a  nyíl  volt,  s  azoo  ÍÖnnemlttett  gyűjlóe*eikói 
tánkajokban.  melyet  a  görög  sereg  számára  ajánlanak  a  haJtMi 
tr6k.  A/.onban  ily  hiányos  fiilt-zerelés  mellett  is  a  roagyarokník 
sikiTÜlt  erüdíiket  kerítni  kézre,  ha  elég  Ídö  volt  engedve  nekik, 
mint  pélíláúl  a  honfoglaláskor.  A  görög  irök.  s  a  dolog  tennt- 
szetf  szerint,  ebben  a  következő  taktikát  követték. 

Ha  ellenségeik  közül  némelyek  egy-egy  erősségbe  vontét 
nifg  magokat,  szorgosan  kioko.skodva  ügyekeztek  elállsni  a  köt 
IrkfdóHt.  Huzamos  megszállás  áltat  hozták  az  etlenséget  szorult- 
sAgba  az  élelmezésre  nézve,  mi  áltat  kézre  kerítették  vagj-  kényök 
szerinti  egyezésre  birták  a  várőrséget.  Az  alkudozásban  elósiór 
kömiycldi  föltételekkel  kecsegtették  az  ellenséget,  mire  ha  rá- 
álltak, más  nagyol>bakat  toldottak  hozzá.  (Leo  60.  §.) 

Az  elsánczolt  táborok  ellen  is  hasonló  taktikát  követtek  a 
magyarok,  mely  táborok  a  gíirög  seregben,  ha  elegendő  gyalog- 
Nága  vult,  még  mindig  a  hadvitel  szabályaitioz  tartoztak.  Azért « 
l>yziLnti  Taktikusok  azt  jíivasolj&k,  hogy  ily    tábort,   nemcsak 

')  Thcnph"]i08  CoiiCiu.  Uoiiui  ki»<lás  W-  1. 


SALAMON    FERENCZTÖL.  821 

elemmel,  hauem  takarmánynyal  is  jól  cl  kell  látni ;  >mcrt  a 
izei  ellenség  lovasai  a  takarmány  összehordását  engedni  nem 
gjákc.  (Leo  74.  §.) 

A  könnyű  lovasság  egyik  kiváló  előnye  minden  időben  az 
At  a  gyalog  vagy  nehéz  lovas  sereg  fölött,  hogy  közlekedési 
inalait  elvághatta,  élelmi  szállítmányait  megakadályozhatta 
igj  elfoghatta.  Várak  ostromára  sem  volt  más  eszköze  és  tak- 

kája. 

Azonban  az  ilyes  csak  ritka  esetben  történhetik  háborít- 
núl,  s  mint  valószinü,  a  magyaroknak  a  X.  században  szen- 
dett  egyetlen  egy  valódi,  de  aztán  nagy  veresége,  az  augsburgi, 
ginkább  azon  elbizakodás  miatt  történt,  hogy  a  magyar  sereg 
jranra  vállalkozott,  a  mihez  sok  tekintetben  hiányzottak  a  szük- 
ges  kellékek. 

Ha  a  magyar  fegyvernem  alkalmatlan  volt  rendszeres  vár 
tromokra,  még  nagyobb  mértékben  az  volt  várak  védelmére, 
nyíl  még  elég  védelmi  fegyver  volt  kivált  födött  állásban.  De 
lódi  hatályát  a  mezei  csatákban  a  hozzávaló  mozgékony  tak- 
ka  adta  meg,  mely  a  defensivában  is  táraadó  volt.  Közeli  fegy- 
itei  pedig  s  a  hozzávaló  egész  taktika  csak  a  roham  együttes- 
ge  és  gyorsasága  által  levén  erősek,  kivált  a  védelmi  fegyverek 
lengébb  volta  mellett,  elvesztették  álló  helyzetben  minden 
önyüket.  O'^ak  gyakori  kicsapások  által  lettek  volna  képesek  a 
ideiemre,  ha  ebben  nem  gátolta  volna  az ,  hogy  ezt  is  mind 
háton  kell  vala  tenniök. 

Említettem,  hogy  a  magyarok  hadjárataikban  sem  sánczo- 
tokba,  sem  szekér  várakba  nem  vonultak.  Ez  csakugyan  az 
zszerüség  ellen  elkövethető  legnagyobb  hiba  lett  volna  tölök. 
gy  könnyű  vagy  sorlovasságot  sánczok  közé  szorítni,  körülbelül 
myi  volna,  mint  békót  vetni  a  lovak  lábára,  azaz  :  megakadá- 
Dzni  a  lovasság  szabad  kifejlődhetését  és  támadó  képességét, 
Blyben  egyedüli  előnye  áll.  Hogy  a  persa  sereg  a  csatatéren 
sánczolta  a  központot,  s  azt  nem  podgyásza  elhelyezésére^  ha- 
ím  vódelmül  használta,  arra  mutat,  hogy  ily  esetben  gyalogsága 
volt. 

A  magyar  sereg  lovainak  rendes  élelmezése  is  kizárta  a 
iczolt   táborok  rendszerét.  A  görög  serget,  mint  a  hajdani 


ÍV  k  KMTUk  ■ASnOVTlXETBEZ  A  VEZÉHER   KORABAK 

wtaaA  « tiiLKjtUiL  HMatt  WdovOljok  látták  el  takarmia; 
i-  A  fm  hCTMig  i»  egy  helyre  babnozU  •)«« 
L  A  ■•sj'vrAl  az  ran  motulTa,  hogy 
i  aoBctí  loTait  Ámbár,  mint  Hüá 
k  fcdl  InaL  de  italános  szabálynak  «!{&■ 
L  I«o  cs&azár  kiemeli,  fcegy  a  magyarokat  megront}* 
Kfike;  aatiyival  inkább,  nirel  (harczi  loraikon  kiril 
lámü  barmot  TÍsznek  ntaíokksl  (62.  §.)  Aj&tUja  m 
M  hagy  ily  badak  elöl  föl  kell  égettú.  ba  lebet,  a  legdfiket; 
iMft  tavaszszal  kell  őket  megtámadni,  mikor  loraik  a  téli  atíik 
láplftht  miatt  elgj-engülnek. 

Nagyobb  lovas  seregnek  kölönbea  is  aránylag  igen  9 
torftkten  kell  táborozuia  élelmeztetésti  miatt.  Menayivd  inkább 
b«  a  legeltetés  a  rendes  szabály,  mint  a  magyarokoál !  —  Tábo- 
toiAsnk  ennélfogva  ellentéte  vo!t  a  római  modorünak,  míIjel  i 
gűri^k  még  mindig  követtek.  A  mag^-ar  a  helyett ,  hogy  tft 
belypn  lett  volna  megtelepedve  egy  sáncz  köst ,  okvetleoGl  tíut- 
jwikedett,  s  me«sze  vidéket  tartotl  megszállva,  oly  formán. 
a  mai  had^rgek. 

Az  elsAnczolt  tíiborok  nagy  hátrányait  a  múlt  században 
belátták.  Ily  rendszer  mellett  az  ellenség  kuunyen  kikémidtv  j* 
előre  nemcsak  a  táborhely  erös  és  gj-önge  oldalait,  hanem  nígr 
jKiiito^sággal  az  ellenség  számát  is.  Helyette  az  úgynervteti 
ícantonnirozás"  jött  szokásba,  melyben  a  sereg  falukba,  mint«g; 
kényelmes,  kész  szállásba  van  elhelyezve.  Az  ellenség  se  a  «ref 
íxámát,  se  állásait,  kivált  jöl  rendezett  előőrsök  mellett,  nem  egj 
könnyen  tudhatja  meg.  A  többfelé  osztás  s  a  falukban  talltt 
bajiékok  és  élelem  által  basonlithatatlanúl  könnyebb  az  élelme- 
»és  és  szállásolás.  —  A  magyar  táborozás  középen  állott  a  kH 
vfglet  közt ;  de  inkább  hasonlított  a  mostanilioz.  HasonÜtult  u 
által,  hogy  az  ellenséges  földnek  és  népnek  kellett  eltartási* 
•erget,  s  nagy  készletet  nem  mindig  kellett  vinni  a  sereggel :  - 
lutsonlitott  a  sereg  kiterjedtebb  elhelyezésében.  Hasonlított  »*p* 
kbban,  hogy  a  sereget  nem  eröditvényekkel,  hanem  gondosa 
^i  szolgálattal  igyekeztek  biztositní  a  nielepetések  ellen.  Aionbu 
lOrozásuk  cantonnirozásnak  még  sem  nevezhető ;  mert  a  ma^ 
1  sátraikban  táboroztak,  melyek  messziről  könut-ebben  ki- 


AI.AMOS    PEKENtiZTÍiu 


823 


Bilelbotök ,  mint  a  falukba  elrejtett  csapatok.  Azonban  őzen 

tr&nyon  segitlietett  egj'felöt  az  Őrsöknek  jókora  távolban  és 

i  kirendelése ,  mftsfeliil  egyenetlen  területen  a  sátor  caopor- 

t  föl  nem  tUnö  helyekre  talö  tétfle. 

Bizonyosnak   tarthatjuk ,  hogy  a  magyaroknak  ezen  liazíi 

alö  letelepedése  módja  sokban  haNonlitott  atAboroz&s  mód- 

.  S  a  fdhasonlatosság  az,  hogy  nem  erődített  helyek,  banem 

í  és  mezei  harczra  képes  sereg-részek  biztosították  szomszéd 

ínségek  t&madásai  ellen.  —  Lehetlennek  kell  tartanunk,  hogy 

b  illitottak  volna  hat&röröket  mindazon  táj  felé,  honnan  egy- 

I  hatalmasabb  nép  támadása  az  eshetőségek  közé  tartozott.  A 

í  felé,  a  Duua  alsó  része  irányában  meg  voltak  telepedve 

nyárok  legalább  a  X.  század  közepén,  mi  Konstauti  császár 

idás&ból  tudva  van.  De  többen,  históriai  hiteles  adatok  híá- 

m  tartják  valószínűnek,  hogy  a  mai  Erdély  felöl  a  ve- 

.  korában  már  lett  volna  magyar  telep.  ^)  Azonban  a  ma- 

r  badi  szokások  és  az  akkori  viszonyok  az  ellenkezőt  mutatják 

I  valöszinüuek.  Ho!  volt  nagyobb  szUksége  a  magyar  telepek- 

t  előőrsökre,  mint  a  Kárpátok  keleti  kapujánál,  melyek  túlsó 

Lsáboz  szállott  volt  meg  a  magyarok  legfélelmesebb  ellensé- 

1  besenyő  nemzet  ?  —  És  a  magyar  fegyvernem  hegyek  és 

JBok  védelmére,  bár  lovasság,  de  igen  alkalmas  volt.  Nyugat 

1  seregének,  mely  fő  települ  mégis  a  Dunán  túli  vidéket 

íztotta ,  melynek  központja  Pest  vagy  Fehérvár  tája  lehetett 

PelÖőrBei  csakhamar  a  mai  Bécs  tájáig  s  aztán  Mölkig  voltak 

B  tolva. 

Semmi  esetre  ezen  első  időkben  s  még  igen  sokáig ,  nem 
kh&a  keresett  támaszt  a  honvédelem.  8  mégis  voltak  kéri- 
I  helyek.  Az  Árpád  királyok  etső  korszakában  nyert  már 
r  nevet  némely  helységünk ,  kivált  a  vizek  mellett.  Ma- 
"országon,  hozzávéve  Erdélyt  is,  tizenhárom  hely  tartotta  meg 
i  nevet  máig  is.  S  váljon  a  sok  Vdjurhely,  Udvari,  VásárAf/y, 
L  ily  keritések  maradványai-e?  A  kozárokoak  a  vizek 
letti  két  fö  helyét  emUti  a  többször  idézett  arabs  író,  melyek 
Ike  Szárkel,  (nem  SzárAeíi/?)    s    Konstantin  írja,   hogy  a 


')  Rösiler  idoKbtt  mujikújiibiiu  figcK  ki  ily  víjlmoóuyt. 


824  A  MAG?AH    HADlTilRTÍ.NETÜEZ  A  VEXÍIItEK  KOBAbAN 

kozíir  fejedelom  építészeket  kért  a  görög  cslUzáxtöl  egy  tSt  épl- 
tíBére ,  3  hogy  a  magyarok  ellenében  a  kozíirok  fÖ]d^Qczokat 
h&nytak.  Emlitve  van  bolgárokról  szöló  ktitfökben  (Jireceknél). 
Iiogy  határaikon  sövény-keritések  vannak,  s  ismeretes  Eginbard- 
nak  üZ  avarok  ibringi-jeiröl,  vagy  kerítéseiről  szóló  hagyom^ 
nya,  —  Sőt  Konstantin  csíiszár  egy  helyen  a  beaenyök  ellen 
csatát  vesztett  magyarok  >phosBaton<-j&t,  azaz;  tulajdonk^i 
értelemben  símczolatait  említi. ')  Ambftr  akkori  gSrög  Irök  min- 
n  táborra  használj&k  a  fossaton  nevet ;  de  valöszinü ,  hogy  itt 
szú  szerint  kell  venni. 

Mindezen  kerítések ,  palánkok,  körök  és  földvárak  ketaég- 
kívúl  csak  arra  valók  voltak ,  hogy  téli  szállásk^iten  fo  gy&lh^ 
lyekül  szolgáljanak,  s  talíin  a.  hadseregnek  egy  kQisÖ  liadjftraü 
idején,  a  családot  éa  ingó  vagyont  megvédjék  legalább  egy  birtc 
lenni  támadás  ellen,  a  mire  sok  esetben  elegendők  leht-itek ,  iiil{ 
kizárólag  lovasijász  népek  szomszédi^ágábaii  laktak.—  De,  is- 
métlem ,  stratégiai  fontosságuk  alig  ba  volt  még,  )4  nyilt  htíxut 
esetéhen  nom  támaszkodtak  rájuk  sokáig  a  betelepedés  útin- 
Nem  katonai  ,  hanem  túlnyomóan  polgári  rendolt^t^EÖk  le- 
hetett. 

Mert  a  betelepedésnek  sok  részben  pulg&ri  jellemet  kellelt 
öltenie.  A  Kfirpát  Övezte  új  haza  abban  különbözhetett  ai  etcl- 
közitől,  hogy  az  nem  volt  oly  merő  pusztai  tíijék,  raint  amfti.  A 
szlávság,  bár  erős  hadsereg  és  állam  alakítására  képtelen, '!c 
nagy  részben  kivetkőzött  nomád  szokásailiól  már  az  avarok  ide- 
jén, Pannónia  és  Snrmatia  más  népeivel  együtt.  A  magyiruk 
annál  kevésbé  bánhattak  velők  ügy,  mint  rabszolgákkal,  mJ"! 
cseU'dségök  és  síolgarendjök  elpusztult  volt  a  besenyők  rtblfl 
beütése  alkalmával  az  Etelközben  s  szükségük  volt  újakra. 

MegfértcV  velük,  mint  a  dunai  bolgárok  megfértek  volt» 
szlávokkal.  A  haditörvény  mellett,  mely  a  magyarokra  szólóit. 
kellett  támadnia,  ha  nem  "olt  is,  polgári  törvénynek,  roeh* 
meghódított  s  a  szoros  értelemben  vett  hadi  szolgálatot  nem  tí'ü 
néptömeg  kormányzását  szabályozta.  Legegyszerűbb  volt  míf- 
hagyni  nagyjából  a  szláv  szokásokat  e  részben.  Innen  magyajif 

Szabó  Károly   18ü0,  Érlyiit'j   116.  I, 


SALAMON    FKRENCZTÖL.  825 

ható,  hogy  a  magyar  nyelvben  annyi  szláv  szó  maradt  meg,  mely 
a  politicai  kormányzást  s  átalán  a  polgári  foglalkozásokat  tár- 
gyazza.  Még  az  sem  lehetetlen ,  hogy  az  ország  politicai  föl- 
osztása ,  a  megyék  kimérése  tárgyában,  a  magyar  vezérek  nem 
tabula  rasának  tekintették  az  országot ,  hanem  le.:;alább  nagyjá- 
ból a  meghódítottak  folosztását  és  instilutióit  hagyták  meg.  Azt 
tették  velők ,  a  mit  a  hódító  frankok  a  meghódolt  rómaiakkal. 
Az  a  hátrányunk  volt ,  hogy  a  rómaiaknál  hasonlíthatlanúl  hát- 
rább állók  voltak  hódoltjaink ;  de  az  az  előnyünk  maradt ,  hogy 
a  szláv  nyelv  nem  vett  erőt  a  hódítókén,  mint  vett  volt  a  római 
nye"v. 

A  szlávok  annyival  inkább  megmaradtak  bizonyos  értelem- 
ben polgári  elemnek ,  mivel  hadban  a  magyar  kevés  vagy  semmi 
hasznát  nem  vehette  a  szlávoknak .  kiknek  harczmódja  eg)  átalá- 
ban  nem  illett  össze  a  sokkal  fejlettebb  magyaréval.  Nem  rab- 
szolga, hanem  foldmives  szolga ,  icolonusc  szerepet  vittek  béke- 
időn, s  hadban,  mint  említettem,  némi  alárendelt,  szintén  szolga 
szerepet. 

De  épen  azáltal ,  hogy  a  magyarok  a  Duna  mellékén  meg- 
települt népek  közé  telepedtek,  kik  meghódoltak,  a  Neszter-melléki 
pásztorias  jellemű  feudalismus  már  kezdetben  hasonlított  a  nyu- 
gati európaihoz. 

A  megtelepült  élet  kétségkívül  nem  egy  hatalmas  fejede- 
lem parancsolatjára  lett  uralkodóvá ,  hanem  lassanként  kellett 
fejlődnie,  s  ha  Sz.-l8tván  nem  kezdte,  még  kevésbé  végezte  be. 

Ez  pedig  több  más  körülményekkel  együtt  nagyon  befolyt 
arra ,  hogy  a  magyar  hadsereg  régi  jelességéből  mind  fegyverei 
kezelésében,  mind  taktikájában  sokat  veszítsen. 

Ily  körülmények  egyike  volt  az  is,  hogy  európai  nemzetek 
hadi  szervezetök  és  szokásaik  mellett  nem  levén  képesek  ellen- 
állani a  magyarnak ,  ezeknek  két  generatión  keresztül  igen  ritka 
alkalmuk  volt  hadi  mesterségök  minden  segédeszközét  fölhasz- 
nálniok ,  s  utoljára  a  hajdani  óvatosság  helyébe  elbizakodás  és 
hanyagság  következett  be.  A  900-dik  év  körül  Olaszország- 
ba tett  első  invasiójok  e  részben  merő  ellentéte  955.diki  augs- 
burgi  hadjáratuknak. 


X 
BBX-KÉT  (ÍTKÖZET  MAGYARÁZATA  AZ  ELSŐ  ÁRPÁDOK 


Ffiltünö  liÍBtíir»Í  kézikönyveinkben,  hogy  mindenik  ismeT- 
teti  Leo  cs&azárnak  &  magyarokról  közvetlenül  szóló  helyeit ,  s 
mégis  oly  kevéssé  használják  ítsi  &  hadi  eaemé^.yek  méjEérteté- 
gére.  Itt  is  közlik  a  törvényeket,  de  alkftbnaz&sukről  többnyire 
hallgat  az  ir&s. 

így  azt  lehet  mondani ,  ama  leghitelesebb  s  Talamennyinél 
réBzletesebb  kütfök.  a  byzanti  Taktik&k,  nem  hnszn&Itattak  f»l 
eléggé  történelmi  forr&sokul  az  események  lefolyáa&nak  s  kiiAk 
okainak  földerítésére. 

a  valóban,  be  kell  vallani,  hogy  korlátolt  mértékben  has^ 
nfilhatók  ezen  tekintetben ;  mert  azok  a  krónik&sok ,  kilc  följ^ 
gyezték  az  eseményeket ,  nemhogy  heváln&nak  egyenlő  értí-kli 
tanoknak,  csaknem  merö  ellentétei  voltak  a  byzanti  Taktikik 
szerzőinek.  Az  olasz,  német  és  franczia  bővebben  Író  króniklisok 
az  egy  Eckehard  hóbortos  fráterének  kivételével,  egy  sem  látott 
magyart  soha  -  legkevésbé  a  hitelesként  idézett  Regino,  s  aiin&l 
kevésbé  egy-egy  Ütközetet.  És  ha  látott  volna  is  magyart ,  tán 
nem  volt  képes  leirni.  A  látni  tudás,  mely  abban  áll,  hogy  a 
jellemző  vonásokat  tartsa  valaki  legérdekesebbeknek,  s  a  látottak 
hü  letrása,  a  mily  egyszerűnek  tetszik,  ma  is  ritka  tnlajdon.  A 
középkor  klastromi  írástudóiban  pedig  majd  nem  anacbronismui 
ily  talentumot  keresni. 

Aligha  van  egyetlen  egy  is  köztok,  a  ki  különbséget  tudiiA 
tenni  aközt,  a  mit  maga  látott,  s  a  közt,  a  mit  csak  hallott  vagj 
jól  roszul  olvasott  Rendesen  többet  hitt  fülének ,  mint  a  szemé- 
nek ;  boldogltöbb  érzet  s  kényelmesebb  volt  a  hit,  mint  a  tudás 
Az  ilyen  aztán  hazudott  másoknak  abban  biztábao,  hogy  mások 
szintoly  hiszékenyek,  mint  ő.  így  a  X  ik  szAzadbeli  Regino 
egész  lelki  nyugalommal  és  olvasói  tudatlanságában  és  butasági- 
ban vetett  bizalommal  kiírja  Justinusból ,  a  mit  es  vagy  hétszái 
évvel  azelőtt  irt  a  parthusokról !  —  Más  >hiteles<  kútfők  is 
ilyenek- 


8ALAMOR    FERENCZTÖL.  827 

Egyik  farkas  húst  étet,  másik  embervért  itat  a  magyarral ; 
mert  a  ki  m&r  megeszi  a  lóhúst,  arról  egy  középkori  tudós  min- 
den physiologiai  képtelenséget  fol  tudott  tenni.*)  Hy  minden  íté- 
lötehetségtol  megfosztott  embereknek  még  a  mit  tényúl  hoznak 
föl  sem  lehetvén  mindig  elhinni,  elmondhatjuk,  hogy  soha  egyet- 
len esetben  sem  fogadhatjuk  el  tölök,  a  mit  indokolásul  tesz- 
nek hozzá. 

S  megjegyzendő,  hogy  a  byzanti  egykorú  krónikások,  s  csak 
a  krónikásokat  kell  érteni,  egyátalában  nem  különbek  legtöbb- 
nyire.  Nevezetes  tünemény  az,  hogy  a  középkorban  a  gyakorlati 
élet  mutat  föl  annyi  értelmet  és  bölcsességet,  mint  bármely  más 
korszak,  de  épen  a  tudomány  vagyis  az  írástudó  világ  lelke  mutat- 
kozik átalán  véve  nyomoréknak.  Úgy  látszik,  az  akkori  tudomány 
iskolája  chinai  papucs  volt,  mely  a  lelket  örökös  kiskorúságban 
tartotta,  mig  az  irás  nem  tudó  hadvezérek,  politikusok,  építészek 
lelke  természetesebb  fejlődésre  volt  képes.  A  középkor  irodalma 
mindenütt  épen  a  legszemmel  láthatóbb  és  kézzel  foghatóbb  tü- 
nemények megfigyelésére  nem  bír  érzékkel.  Elmebeli  tehetség 
dolgában  egy-egy  vidéket  ro:ognoscirozni  tudó  magyar  íjász  sok- 
kal civilisáltabb  volt  ezen  írástudó  majmoknál. 

ugyanez  természetesen  áll  a  hazai  középkori  krónikairók- 
ról  is.  Akárhonnan  vette  a  mi  Anonymusunk  az  ő  krónikája 
anyagát,  annyi  bizonyos,  hogy  munkája  elejétől  végig  arra  mu- 
tat rendkívűh  talentumot,  hogy  ki  tudja  válogatni  a  lehető  leg- 
kevésbé jellemző  s  legsemmit  mondóbb  vonásokat,  s  bele  zavarni 
itt-ott  egy-egy  anachronismust  is. 


^)  Az  embervér  ivásra  két  históiiai  tényt  tudok,  nem  a  magyarnál, 
lianem  az  araboknál  és  az  erdélyi   oláhoknál.   Egy  arab    vitéz  a  közép- 
korban Konstantinápoly  falai  alatt  párbajt  viv  egy  göröggel.  Ez  elesik. 
Az  arab  leugrik  lováról  s  a  nézők  szemeláttára  és  szörnyű  rémületére, 
mi  a  gyözö  czélja  volt,  tette  magát,  mintha  a  sebből  a  vért  kiitta  volna. 
Nem  volt  ily  sz'^rencsés  az  elhitetésben  az  erdélyi  román.  A  Hóra  világ- 
<>an  a  Maros  partján  egy  nagy  fazekat  hajtott  fÖl,  miután  azt  kiáltotta 
a  túlparton  levő    magyaroknak,  »így  iszom  én  a  magyar   vért.c   Egyik 
rtiagyar  kapta  puskáját,  kilőtte  a  fazekat  az  oláh  kezéből,  s  kitűnt,  hogy 
káposztáié   volt    benne.    Ha  ki   nem  lövi ,  máig  is  hinné  Déván  a  nép, 
^ogy  az  oláh  vért  ivott. 


B28  A.  KUtVAK  HUMTOtTtxBIBCX  A  rECÉXCK  sc«Áau 

A nayi  bizonyos,  hogr  hauu  krÓBiküiikBá]  aemtceak  i'H- 
vetlea  sBemléletröl  szó  íem  Idiet,  Muitiiiak  nntf  canfűatiOk  i:' 
sor&nxftk^letU-leDek  és  b&rg7iuk,bag7ljeQcsiasirBéMclf  ttiK.-^ 
több  jellemxőt  fogl&l  magában,  uídI  Auntjwia  cgCiB  fi^í^nr:: 
bwiem  egyátaUban  oem  igeiinyftjtolyaifatofc»t,«Mtyefc«tji>?' 
Taktikák  adatait  börebbeu  fö!TÍ]4so^tiiák.  ragy  oak  allaba! 
lulnának  azoknak  a  történelmi  téor^Ucel  v»X/>  tfjtmUUatn. 

Aj^rt  lia  bátran  dmoiidhatJDk,  bc^y  kpvte  r^  vagy  BO*- 
aoi  n^paek  6a,  s  az  állam  mcgalakoUsámk  kc»4fa«j|  Btalfcodot: 
lemztti  inl^zm^yetnl  vau  olv  '-'^  tnindeD  mesétől  iwgtil**'' " 
rajzA,  minőt  a  magyar  bír  a  byzaati  Tftktíkikhaii,  Báafelu- 
(flmuntlliatjuk,  bogy  az  e»tmfnytk  tSHrntíére  uolgUA  onkfaáik 
a  vexérek  korából,  alkatmasabbi  bomályt ,  mint  nlágoaá(«< 
t«rjeezU-ni  magokon  az  eseményeKen,  sőt  ama  telj«s  hitelt  HimÜ 
(locumerittimon  is,  kivált  ha  ttgy  járnak  el,  mint  eddig,  hog; 
t  i,  valamint  a  német  hit^to^icusok ,  kik  rólunk  írtak,  1^ 
bitéit  adtak  egy  Regiao  félkf^elmü  plagiiunaiaak  s  XIX  vá- 
zadbeli  német  tudöe  Időkre  majmolták  uiiiak  )déÜeoslf«t,  Bg^ 
iiii  is  egyenlő  v&gy  több  bizoDyitó  erőt  tolajdooltánk  a  ixÍDt(4i 
tigyíigyú  L'ompi  la  túrnak,  Anonymusnak.  minta  hiteles  kütfúknH. 
meljek  objectiv  viasgáhiti  •izellciu  dolgübao  unicumokuak  lekÍDi- 
lietők  a  köiiéiikor  thö  EZ^kának  egész  világirodalmában. 

É^  m6gÍ3  uíncs  más  mód,  mint  a  tudatlanság  és  ferde  ^ 
járás  amaz  ürük  raonumcutumait,  u  kOzí'pkori  krúmkákat  haa- 
iiáliii  az  i't^c menyek  turténetek  elóadáfábaa ;  s  egyeztetni  a  meni- 
nyire  l'/hct  az  okmány  hitelességű  byzantí  Taktikákban  elóa^Kt 
nemzeti  szokásokkal  és  jcllemmc-L 

A  magyarok  nyugati  hailjáiatai  közQl  egyike  a  legelőt 
nck  s  legréKzletesebbeii  U-irtakuak  az  olaszországi  hadjárat)  i 
mint  Liuilprand  előadja. 

Daczára  annak,  bogy  ezt'ii  Lró  bizonyos  tekiutetbeo  mfsv 
kimagasló  talentum  az  egykorúak  közt,  osztozik  kora  tubáibu* 
többivel,  A  valüság  iránt  érzékű  nincs,  s  a  TÍl&gi  dolgokból  mJ" 
ért,  legkevésbé  a  Ladiaklioz,  minek  többek  közt  bizonysága  u  '& 
hogy  mikor  aX.  század  közepén  innenNíkepborosgörOgcsászin^ 
iár  kÖTetxégben.ezen  kitűnő  hadvezért  és  jeles  császárt  roiut  in*j- 

■yekszik  uevetségesHÖ  tenni,  s  a  helyett,  hogy  a  mi  Brool" 


dALAMON  FERENCZTÖL.  829 

ban  igen  különbözött  a  nyugati  szokásoktól,  tanulságosnak  tar- 
taná, együgyúen  gúnyolódik  némely  oly  külsőségekkel,  melyek 
eltérnek  a  nyugati  külsőségektől.  S  mégis  egy  látni  és  ítélni 
ennyire  nem  képes  embernek  köszönetet  kell  mondanunk  azon 
részletekért,  melyeke  a  brentai  ütközetről  hagyott  az  utókorra. 
Ha  ő  nem  ír,  a  többi  krónikából  alig  volnánk  képesek 
valami  részletet  megtudni.  A  nyugati  krónikák  közül  több  eny- 
uyit  ír  :  »A  magyarok  betörtek  Olaszországba*  (899);  egy  má- 
sik: »A  magyarok  megtámadják  Olaszországot  s  hadban  győzik 
le  a  longobárdokat.*  (Pertz.  Mon.  I.  53.  1.)  Egy  másik  a  900-ik 
évre  azt  jegyzi  föl:  »Az  avarok  (kiket  ungaroknak  neveznek) 
egész  Olaszországot  elpusztítván,  annyira,  hogy  igen  sok  püspököt 
megölvén,  az  ellenök  harczolni  akaró  itáliaiak  közül  egyetlen 
fitközetben  egy  nap  alatt  22  ezerén  estek  el. c 

Csaknem  az  tűnik  ki  ebből,  mintha  nem  történt  volna 
egyéb,  a  fegyvei-telenek  lemészárlásánál.  Semmi  részlet  az  ütkí')- 
xetröl!  Regino  a  901-dik  évhez  (holott  mindig  ugyanazon  esetről 
van  szó)  ezt  írja :  » A  hungarok  nemzete  betörvén  a  longobárdok 
területére,  öldökölve,  gyújtogatva  és  rabolva  mindent  elpusztít 
kegyetlenül.  Mely  erőszaknak  s  vadállati  dühnek,  midőn  a  fold 
lakosai  ellenállandók  egy  hadi  rendbe  gyűlnének,  megszámlál- 
liatlan  sokaság  esett  el  a  nyilak  által,  igen  sok  püspök  ós  gróf 
öletett  meg.c 

Mikép,  8  miért  történhetett  az,  a  mit  előadnak,  arról  nom 
l>cszélnek  ezen  krónikák.  A  kor  nagy  föladata  pedig  nem  az  volt 
a  X.  században,  hogy  a  magyarokat,  mint  vérszomjas,  kegyet- 
len, pusztító  népet  anathéma  alá  vessék,  hanem  az,  hogy  Európa 
l^ondoskodjék  az  ellenállás  eszközeiről.  Ezen  eszközök  pedig  ffU 
nem  voltak  máskép  találhatók,  mint  hogyha  egész  nyugalommal 
vizsgálják,  mi  lehetett  az  oka  annak,  hogy  egy  aránylag  marok- 
nyi nép  kénye-kedve  szerint  gázol  a  continensen  keresztül,  s 
nagy  hadsergei  alig  képesek  megállani  ezen  jövevények  előtt.  A 
Rcginóknak,  még  csak  eszébe  sem  jut  ily  kérdést  tenni  föl.  Az  új- 
kori német  historicusok  azt  a  nyilvánvaló  ráfogást  találták  ki, 
bogy  Európa  és  Németország  ziláltsága  mellett  volt  az  lehetsé- 
ges. Ráfogás,  mert  ezen  ziláltság  daczára  is  ftí!}h  izfjpn  nagy  bi- 
rodalmi sereg  állott  ki  a  magyarok  ellen,  de  megveretett.  Felej- 
Századok.  .54 


630  A   aAQTAB  UaDITÖI 

tik  tsea  ajkori  hiftoríevok  n.  hoKr  »  sasj»ok  >■*■■■'  »** 

bbl  voltak  gjöwddneack. 

Lrndprniid  cremotuü  ii6«piA  ééaAtm 

RKblfi  liiuljárulAról  itt  k< JT<:tk>sik : 

.N'-liAny  éT  inOltáíal  (8M  tagy  89»?)  i»ir  anb  m 
voU,  a  ki  keleten  va^  Szitkon  a  ougjraroknak  pUbd  bírt 
állani.  líülgíirokat,  gilrögökot  adöfiietűikké  tettek.  Oí^iU* 
HK-giRinfirkHDi  a  déliekkel  is  tijragatiakkal  is,  A»*rt  rtfüli 
Kifizdvildlhaíiitlan  »fírgti  állltviD  óesxe  >im8eni  ItaBM^q 
tartanak.  A  Bn-nta  foIyímAi  r  fol  kisded  aemcx 
H&roni  iiAiii^  jjti'tatj&k  sEóIjljre  riiKlű  i->«patjaikat  kitaofiU 
terfllet  minÖMógét  h  nÖpciwCgétiek  *Cirü  vagy  gyér  toHíí.  A  n» 
I  mtolwz'tk  ily  j«i]Riité«t  tAnc-Jc:  .m  e  rónat&jwk  oem  krrAsll- 
kónul  tclvák,  egy  uldalon  köröz  :,  mint  rizemlc-lhetm,  ior4iNi  M 
iüTmOVnny  b6rczekk«l ,  az  Ailria-iongerrel  pedig  a  tnácikati 
roHiú  n  mily  fölözik,  oly  igen  erősek.  És  Iialiogy  i\f-m  IuiIdíb 
uemzst  vít6sii6gAt  vagy  gy&vaságüt,  de  m«gmérbet«tlen  a 
R  nem  Íh  liirtjtik  tatiAct^osnak ,  hogy  ilykfvtstd  maffunJűal  tíf 
mailftltig  léjijUiik  f')].  Minilazunáltal  miiithog}'  Doni  e^  kúrtl- 
rii('-riy  ii  luirr/ni  il'^7.^•'<w)■/.■.  a,  szokott  diudal  tmhiiillik,  liarcii« 
Hucllcijii'iiik,  liiiili  tiiiliitiiúityuiik,  kUliinüíM^ii  a  kiucsek,  melTckik- 
Hpi  i'iiif's/.l  |ji'iiiiiLiiki.'l,  s  0.7.  itt  ulyan  sok,  a  mennyit  a  loldkerrk- 
ti{:H<-u  Hciii  iii-iji  lílttiiiik,  aiMii  nem  remc'lletliiiik ;  de  nézetünk  !t^ 
riiit  -  tiiort  iiK)uiiÍM  nem  lios»zü,  sem  iieiu  fíintdalimis  >i?í^- 
nifiiö  utunk,  melyot  mt-g  leliet  tenni  tiz  vagy  kevesebL  naji  ala" 
Í!<,liii'tijl]nk~  LaKii;  tavasz  íord\iltliTü,össSfffffiijívénnrms^UÜHk Ify 
jiM  orejV.t,  téiiuidUuk  majd  viissza,  hadd  legyünk  ezeknek  liiiasr 
Künk,  viilarnint  a  mi  hokii^&gunk  Mtal  rémületül.c  ') 

>A  jnint  ezt  liiillák,  nosza,  mindj&rt  haza  térnek,  s  •  l*'* 
H/iik  /.iirdiinii  l'igyverek  (^y&rtá^&ban,  nyilveHzszökhegytHEÍftébeii.í 
HZ  jtjak  tiadi  ixmuretukbi^  iivuUisítban  foly  tova. 

')  l|;yrki'/.ii-Lii  uUlnoziii  ii  inugyiirok  oüoii  koholt  ora(i4Ját  !<«(■ 
)>iJiiiil  *l\ljiOi«ii,  i.ic-ly  11  lingillyunk  S«  l^ijitiBBiLguak  utÁiiotlialUn  Vffr*- 
li'ti'.  KiroKmlliiiljuk  ti'nynuk  x  r'-ri>^uoB>.-iroeás(,  a  »  mit  a*  úl  bM»^ 
iiiuiKÍ.  Ho  igeii  V'lltoKii  »»;(!rcni!«<!vnl  becBÜ  a  magyarok  nfrjít,  e(rW 
mulmliiUnunk,  itiiiMunr  fliigtilanook  illítvin.  TAIbecrfÜi  fel«ttAtt  (■>*«- 
uiAXilg  iiifiiUHJK'gili  8  viiruii  i*. 


SALAMON  FEUENCZTÖL.  831 

»De  alighogy  a  *  Halaké  jegyét  odahagyván,  a  Kosba  szállá 
g,  (t.  i.  a  nap  szekere)  rengeteg  és  száma  nélkül  való  serget 
ajtve,  Olaszországba  tartanak ;  hatalmasan  erődített  Aquilejá- 
,  Veronánál  elhaladnak  s  minden  ellenállás  nélkül  —  Papiá- 
:  (Pavia)  érkeznek.  Berengár  király  pedig  megértvén  ezen  kí- 
ö  és  új  haditettet,  —  mert  azelőtt  hírét  sem  hallá  ennek  a  nem- 
nek —  nem  győzött  eléggé  csudálkozni.c  i) 

» Azért  fölszólítást  intéz  az  italok,  tuskok,  volskok,  cameri- 
ak  és  spoletóiakhoz,  kinek  levélben,  kinek  küldöttek  által, 
adnyáját  egy  bizonyos  helyre  rendeli  gyülekezni,  s  lőn  a  had- 
3g  háromszorta  nagyobb  a  magyarokénál,  c  2) 

»Es  mikor  Berengár  király  ekkora  serget  látna  maga 
wt,  kevélységnek  lelke  által  fölfuvalkodván,  s  az  ellenségen 
)  győzelmet  inkább  saját  sokaságától,  mint  Istentől  remélvén, 
redül,  kevesed  magával,  valami  kis  városban  élve  napjait  mu- 
;ágoknok  adta  magát.  De  száz  szónak  is  egy  a  vége !  Alighogy 
lagyarok  megpillantják  ezt  a  sokaságot,  kétségbeesés  szállta 
l  leiköket,  s  nem  tudtak  tanácsot,  mi  tevők  legyenek.  Meg- 
Dzéstől,  melytől  iszonyodtak ,   szó   sem  lehet ;  futásban  nin- 

I  mód.  Mindazáltal  ezen  kétféle  hánykódás  közt  jobbnak  tet- 
:  a  futáS;  mint  a  harcz.  A  keresztyénektől  üldöztetve,az  Adda 
^'n  űszva  kelnek  át ,  úgy  hogy  sokan  a  nagy  sietség  miatt 
a  merülnek  el.« 

»A  magyarok  végre  nem  rósz  gondolatra  jönek.  Követek 

II  a  keresztyéneket  tudóstiják,  hogy  készek  ráadással  vissza- 
i  minden  zsákmányt,  ha  bántatlanul  engedik  őket  hazatérni, 
ánságukat  a  keresztyének  kereken  megtagadták.  Okét,  oh  jaj  ! 
talmakkal  illették,  s  fegyver  helyett,  melylyel  leölhetnék, 
eleket  kerestek,  melyekkel  a  magyarokat  majd  megkötözik, 
itán  a  magyarok  ezen  móddal  a  keresztyéneknél  nem  boldo- 
iak,  előbbi  szándékuk  mellett    maradni  jobbnak  tartván ,  a 


^)  Az  előadásban  itt  az  a  zavar  lehet,  hogy  kimaradt  a  magyaroknak 
mezénél  végbe  vitt  hösködése.  Maga  a  magyarok  előnyomulása 
ba  ejtette  oly  nagy  bámulásba. 

^)  Az  olaszok  mintegy  30  ezerck  voltak.  Akkor  a  számtalan  ma- 
r  had  tízezernyi  főből  állott  volna. 

54* 


S32  1,  ItAOTAR  nAlUTŰRTfeNETHE?.    i 

»<tett  szalad&ssal  igyekeznek  monekülni 
lAx  '^eróna  széles  mezejére. 

*>  iresttyí-aek  legelöl  járói  ozekoek  legh&tAl  j&rAit  BW- 

^  egtört«nt  a  csata  elöj&téka.  melyben  H  n  poj^áojnU 
G     lem.  De  közcledvéu  a  nag'yobb  sereg,  az  enili>k<**rltt 
e.    ment  futft»t  folylatj&k  tov&bb. 
>         keresztyének  a  bálvány  iraááókknlegyfizerre  érknali 
ize  mellé;  mórt  a  magyaroknak   su>rf<'>littt  kiíball 
I         birUk  tor&bb  a  szaUd&st.  Tehát    egysxem  k«ftt 
>e  inii...     í  .«n         •nid'teU  folyómeder   r-n!n^^f 

ri     'W.  Ott  a  mafjj  lu  UH<     -et  kényszeríti,   hogy  készeknek 

nyilatkozzanak  kiadni  mmdeu  gyászt,  foglyot,  minilen  Ufj- 
vert,  lovat,  mindenik  csak  irtva  meg,  melyen  linza  mehts- 

sen ;  s  kérelmük  hitelére  L..í~v  rik,  hogy  ha  csupán  bXvUká 
hagyra  meg,  engedik  elvonulni  idnyájokat,  Boba  tijbbé  Olasmr- 
Rzágba nem jóneks gyermeki  ^érik  keseseküL  De  hi^blik* 

resztyéneket'elböditáa  kevélys£^  dagálya,  a  pogányokat, 
roár  legyőzöttek  lettek  volna,  fenyegetésekkel  illetik,  s  ojíialffl 
ilyen  »apologiával«  azaz :  válaszszal  bocsátják  vissza  ■  toM* 
tekét:  •Ha  azt,  ü  mi  kezünkben  van,  kivált  azoktól,  kik  V'nul 
ben  vannak,  s  már  nem  egyebek  döglött  kutyáknál,  ajándékf*" 
fogadnók  el ,  s  lelök  még  szerződésre  is  lépnénk  :  »ÍD^aa* 
eapite  iinn  sanns  juraret  Orestes.c  ') 

A  magyartik  ezen  izenetre  kétségbeesnek.  (tenelilTin  » 
legvitézebbeket,  ity  beszéddel  bátorítják  egymást: 

»Ha  e/en  még  /•  i'iilfrú  nap  vfgevrl  nem  várhat  joMwt  ■>  'al''' 
mivi'l  kérelem  nem  hasKntil,  b  a  futás  lehetetlen,  mitit  iiyakonkil  •!• 
vi'.tni  a  hnMIufik,  mit  vcszíllielünk  aizal,  ha  iiyilakknl  rohujul  "f 
íiket  e  haUlárl  hnlált  nButonk?  Mett  férfiftaau  har.-w.lva  i-ini  fi  "■ 
haliU,  ile  iSlfiS.  Sagy  liimcvünkot,  exeii  ilicaS  iirökn^glluket,  i»!ir"* 
íiBriiiktíil  nyertük,  lígy  nekünk  ta.  iitAilokrA  hagynunk.  Urt«"* 
iiin(;iinknak,  ItizxAtnk  nliik  tapiix citáltakra,  kik  kcvéa  »!r«i:£el  f?*^" 
iiagyitvtimii  cllciiai'gpt  vertünk  \p.  Hitrcziatlau  néiii^k  lir^afC?"''''  '^ 
portjíi  ia  csak  m>V/i'irliianak  vnn  kitéve.  De  meg    Mara   \t   xnaji  i^^t 

')  '^l?  jiLrlaiok  voltuk  már  akknr  a  mftgyamk  a  c1a*aici»  >r<vl>l" 
bogy  iiagynhh  vililgosaiif;  kedvért  latin  vcriilMiii  kelleti  nukik  'a"*' 


BÁLÁMON  FERENCZTÖL.  833 

megöli  a  szaladót  s  oltalmazza  a  vitézül  harczolót.  Azok  podig,  kik 
kérésünkre  nem  könyörülnek  rajtunk,  nem  érik  föl  dszszely  hogy  jó 
ugyan  győzni,  de  a  győzelem  túlsága  koczkáztatottc. 

»Ezen  bátorítás  által  némileg  föléledve,  háromfelé  helyez- 
nek el  leseket,  s  a  YÍzen  mindjárt  átkelvén,  %z  ellenséges  tábor 
kellő  közepéig  törnek  be.  Mert  ugyanis  a  keresztyének  nagyobb 
része  beleunván  a  követségekre  való    hosszas   várakozásba,  a 
t&borban  letelepedtek  étkezni.  Ezeket  a  magyarok  oly  nagy  gyor- 
sasággal lepték  meg,  hogy  nem  egynek  az  ételt  a  torkába  szögez- 
ték, másnak  lovát  vették  el,  hogy  futnia  lehetetlen  volt,  s  annyi- 
val könnyebben  leöldösték,  mivel  lovak  nélkül  látták  őket.  S  a 
keresztyének  veszedelmének  öregbítésére  nem  kis  visszavonás  ural- 
kodék  köztök.  Voltak,  kik  nemcsak  hogy  nem  állottak  harczba  a  ma- 
gyarokkal, hanem  óhajtották  szomszédjok  vesztét ;  s  álnokságuk- 
ban arra  vágytak,  hogy  a  többi  elesvén,  magok  szabadon  ural- 
kodhassanak.  Kik,  midőn  atyjokfiait  a  szükségben  megsegitni 
elmulasztanák,  s  halálukat  kívánják,  magokat  vesztették  el.  így 
megszaladnak  a  keresztyének,  kegyetlenkednek  a  pogányok,  s  a 
kik  előbb  nem  voltak  képesek  ajándékokkal  sem  kiengesztelni 
az  ellenséget,  most  aztán  nem  tudtak  kegyelmet  adni  a  kérők- 
nek, így  öldökölvén  és  szalasztván  meg  a  keresztyéneket,  a  ma- 
gyarok, Olaszország  minden  részét  kegyetlenkedve  száguldják 
>e.  S  nem  volt  senki,  a  ki,  ha  csak  nem  a  legerősebb  várakban, 
ellenállt  volna  nekik,  c  sat.  ^) 

Ez,  Lindprand  előadása ,  s  történeti  kézi  könyveink  is 
lagyjából  igy  beszélik  el  a  krónikás  nyomán  a  brentai  nagy  ese- 
k3t,  melyben  más ,  fönnidézett  krónikák  szerint  a  mintegy  har- 
Hinczezen-e  tett  keresztyén  seregből  több  mint  20,000  esett 
^\  ha  igaz.  Nem  lehetetlen,  nagyítás  van  az  elesettek  számá- 
>an ;  mert  az  olaszok  soha  meg  nem  számlálhatták. 

A  dolog  lényege  annyi,  hogy  az  olasz  sereg,  ha  töredékei 
Oaradtak  is.  mint  sereg  meg  volt  semmisítve,  a  mi  nem  maradt 
>előle  halva  a  csatatéren,  szél^^yel  volt  szórva. 

A  püspök  az  esemény  után  mintegy  50  évvel  írja  a  fen- 
^bbi  jelentést.   De  mint   felső   olaszországi    születésű  és  cre- 


^)  Pertz,  Mouumeuta  Script.  lII.  k.  21)0.  1. 


A  kit  iirru  «eT>antv  érbsü  «  BrealAbot  swrítile.  & 

kitnuk  u  4<aiÍLsb^  ^^^fj  *  ma^jmivk  a  tú  keleti  furtju 
f'itfLkhAk  illi_>l.  miw  ai  oU^u^  a  aTo^ü  partliof  Ma>ck 
Eco^o^s  &n  kkirituta  aii^oilaaí  I^  hogr  iU  is  u  alAnok 
^Ivti-ul;!  A  sark&bu  Tűit  *  Bnejmmk 


Bnnu  ni«Il«a  f<eU*ik  •átneskükal,  ■  -i  lu  Mh^    ■emw'ft** ' 
Ej  rnk    a  dolgot  e^atiUa  bob  énú  núalata  l»ht  ulf  fcéiinlW- 
ACljIira  át«late  tvlt  a  kelroek. 


SALAMON    FERENCZTÖL.  835 

De  az  egész  yisszavoiiulás  indokaiban  valöszinútlen.  Az 
Adda  vizétől  a  Breatáig,  körülbelöl  a  mai  Loditól  Padua  tájáig 
közel  40  mai  osztrák  mértföld  az  űt  Miadeaesotre  uagyou 
fárasztó  folytonos  marsban.  S  nagyobb  seregnek,  kivált  olykori 
csatározások  mellett,  15  nap  is  kellett  hozzá.  De  merőben  való- 
színűtlen az,  hogy  a  menet  fárasztóbb  lett  volna,  a  nehéz  utak- 
ban és  nélkülözésben  jobban  edzett  magyar  kisebb  fajta,  lónak, 
mint  a  nagyobb,  nehezebb,  lassabban  haladó  s  hamarabb  fáradó 
nyugateurópai  lovaknak. 

Merőben  koholmánynak  tűnik  föl  pedig  ezen  üldözés,  ha 
tudjuk  azt,  hogy  az  olasz  sereg  csak  akkor  bir  előnyösen  mér- 
kőzni a  magyar  ijász  csatározók  ellen,  ha  nehéz  fegyverzetű,  zárt 
soros  massákban  intézhet  rajok  rohamot.  Hogy  ütközet  esetében 
egy  tömegben  lehessen  fölállitni  ily  serget,  annak  egyetlen  egy 
úton   kellett  haladni,  mi  rendkívül  hátráltatta  előnyomulását. 
Legalább  is  tizenöt  napig  örökösen  csatasorban  lenni,  s  pánczélt, 
sisakot,  pajzsot  viselni,  sokkal  fárasztóbb  volt,  mint  könnyebb 
fegyrerzettel,  a  serget  észszerűen  több  részre  osztva  vonulni  visz- 
sza  s  az  utóhadbeli  csatákat  kisebb  osztályok  által   fölváltva 
folytatni.   A  képtelenség  Luitprand  előadásában  olyan  forma , 
mintha  valaki  azt  állítná ,  hogy  egy  bival  fogat  üldözött  egy 
fiatal  paripát,  s  mindegyre  utói  is  érte,  miközben  ez  teljesen  ki- 
fáradt, az  pedig  nem. 

Szintoly  kevéssé  valószínű,  a  mit  a  brentai  találkozásról 
beszél  a  krónikás.  A  magyarok  azon  a  parton  állnak ,  a  mely 
visszavonulási  vonaluk  felől  volt ,  s  az  olaszok  a  túlsó  parton. 
Már  a  magyarok  ügyes  és  veszélyes  Íjászok  levén ,  az  olaszok 
pedig  nem,  igen  csekély  számú  magyar  ijász  meggátolhatta  volna 
a  különben  is  nehézkes  lovú  és  lovagú  olasz  sereg  átkelését  a 
Breuta  folyón.  Nagyobbszámú  sereg  mellett,  minő  mindenesetre 
volt  a  magyaroké,  teljes  lehetetlen  lesz  vala  átkelniök  az  ola- 
szoknak a  vizén,  a  kik  különben  sem  voltak  képesek,  (s  egyik 
akkori  hadsereg  sem)  az  ellenség  láttára  erőszakolni  az  átkelést 
valamely  folyón.  Ezt  minden  régi  sereg  akkor  és  ott  tette,  a  mi- 
kor és  a  hol  az  ellenség  tudta  nélkül  tehette.  Még  kész  hi- 
don  sem  lesz  vala  képes  az  olasz  a  magyarral  szemtől  szembe 
menni. 


836  A  MAGYAK  HADITÖBTÉNETHEZ   A  VEZÉREK  KOBABAS 

De  ha  Ali  az,  hogy  a  magyarok  engedelme  nfelkül  5oh»  u 

Bz  nci     esz  vaU  képes  a  Breotát  átlépni,   akk<ir  iUl  ai  is 

ha  a  magyarok  nem  akarják  bocBátai,  a  többi   felsi  oUa- 

:i  folyókon  sem  lesz  vala  képes  átkelni  a  keresztjria  b<l 

sereg. 

Liudprand  téTpdése  onnan  eredt,  hogy  arról  mit  sem  • 
ott,  8  talá.D  lehetetlen  h  volt  tudnia,  mínö  hangitlatbao  folt' 
magyarok,  miiiö  állapotban  voltak  em))ereik  és  lovaik,  s  U'-. 
résbe  tudhatta,  hogy  ezen  titoktartó  nép  vezérei  mit 
>  ö  hadi  tanácsukban.  Mid'  szerint  idézi  mit 

igyar  táborban,  nem  tesz  egyebet,  mint  nevetségeseu  majmdji 
római  liistoricu sokat,  kik  moíileri  szónoklatokat   aduak  hhA 
ba.  Maga  sem  hitte  hogy  az  utókor  egyébnek  ma 

!t,  mint  remek  stylgyakc  k. 

A  cremonai  pQspök  i  t     het   anuak   eldadáüában,  mit 

izcutek  által  a  magyarok  Berei  nak  az  Addáo&l  és  a  UrcuU- 
náL  Elfogadhatjuk  históriai  ténynek,  hogy  csakugyan  békét  tít- 
tek.  De  valószínű,  hogy  sem  az,  sem  a  viKszautasttás  nem  törtíol 
oly  kihívó  modorban,  mint  a  krónikás  előadja.  Mert  müve,  uiim 
maga  bevallja  a  czlmben,  tendcntiowus  mü,  íAntapodoMs*  ísítJ 
is  smegtorlás*  a  czinie.  Szándéka  Berengárt  befeketíteni  vif 
liadjfirat  előadásával  is.  S  átalán  véve  a  nagy  nemzeti  verep^^ 
alkalmával  szerepelt  férfiak  ellen  mindig  gyakorolja  kisebb-Dii* 
gyobb  mértékben  a  nemzeti  türtönetíríis  a  bírói  tülszigort.  A  XVT. 
és  XVII.  századbeli  magyar  töiténetirás  sem  gyóz  elég  ro»»t 
rá  kenni  a  mohácsi  vészt  megelőzött  s  abban  szerepelt  egyéiwi- 
re.  Ilyen  esetekben  nem  fél  igaztalan  lenni. 

A  brentai  ütközet  nagy  katastropha  volt  Olat^oris^n 
nézve,  s  Luitprand  a  felelősséget  egészen  Bereng&rra  lutrltji.> 
ki  igen  könnyíti  elkerülheti  vala  azt.  ha  a  magyarok  áltiJ  ^ 
kényt  kínáh  kedvező  föltételeket  elfogadja.  Valóssünü  hát,  boflP 
nagyítás  van  mind  a  magyarok  állítólagos  föltételeiben.  miuJi 
fönnliéjázó  visszautasításban.  Csak  annyit  fogadhatunk  cl  ■ 
előadásból,  hogy  a  magyarok  béke  alkudozásokat  folytattik, 
melyeket  az  olaszok  el  bizakodásukban  visszautasítottak. 

De  különben  ismervén  mind  a  magyarok,  mind  a  njujt* 
európaiak  akkori  hadi  >zervezetét,  ha  valamelyik  fél  bizonjMUii 


BÁLÁMON    FERENCZTÖL.  837 

tartotta  a  győzedelmet,  az  a  magyar  volt,  s  azou  hadi  tanácsok- 
ban, melyekben  a  magyarok,  Leo  szerint  megfontolják  előre  hadi 
tervüket,  s  melyek  említése  jellemző  vonás  Liudprandnál  is,  az 
egész  hadjárat  az  Addáröl  a  Brentáig  előre  ki  volt  számítva.  A 
magyarok  most  először  akarván  mérkőzni  egy  nyugateurópai 
nagyobb  hadsereggel,  még  kelleténél  óvatosabbak  is  voltak,  s 
nem  érték  be  a  győzelem  valószínűségével  számításukban,  hanem 
teljes  bizonyosságot  akartak  szerezni,  azaz :  kilesni  azt  a  pillana- 
tot, mikor  magok  részéről  legkevesebb  áldozattal  végleg  döntő 
csapást  mérhetnek  az  ellenségre.  Mindjárt  eleve  tapasztalván  az 
ellenség  elbizakodását,  még  jobban  megerősítek  benne  békeajáu- 
lataikkal,  mire  alig  volt  szükségök ;  mert  nyugateurópai  népek 
még  akkor,  ha  visszavonulni  látták  a  magyarokat,  azt  futásnak 
fették.  A  visszavonulás  pedig  a  magyarok  részéről  azért  történt 
)ly  sok  napi  járó  földre,  hogy  a  nehéz  fegyverzetű  ellenséget, 
nely  a  fáradalmakat  és  nélkülözést  nehezen  tűrte,  testben,  lélek- 
ben kifáraszszák.  Abban  téved  Luitprand  leginkább,  hogy  a  nia- 
yar  sereg  végkiraertiléséről  beszél,  holott  épen  megfordítva  ál- 
3tt  a  dolog,  csakhogy  a  magyarok  ügyesen  színlelni  tudták  az 
llenség  előtt  kimerültségöket  és  félelmöket. 

Azt  gondolom,  a  brentai  ütközetet  nem  Liudprand  írta  le 
ivén,  hanem  Leo  császár,  midőn  azt  adja  elő,  mikép  lehet  egy 
•ank  sereget  tönkre  tenni.  Leírása  annyival  hivebb,  mivel  minden 
yugati  sereg  közt  épen  az  olaszt  ismerték  legközvetlenebbül   a 
yxantiak.  A  leírás  itt  következik  : 

Türelmetlenek  a  fáradalmak  és  nélkülözések  iránt  (a  frankok). 
L  hőséget,  hideget,  esőket,  az  élelem  s  más  szükségesek,  különösön 
bor  hiányát,  s  végre  az  Ütközet  halogatását  nehezen  tudják  elvi- 
elni.  Ha  eWeiíség'ók fatdat  színlel,  könnyen  szétverheti  őket .... 
la  valaki  velők  hadat  folytatandó,  ezt  tartja  szem  előtt,  nem  is 
sükséges  velők  nyilt  csatába  bocsátkozni,  s  különösön  nem  a  há- 
orú  kezdetén,  hanem  lesekkel  s  véletlen  meglépések  kel  hábor- 
atni ;  s  vagy  a  me(/ütközés  kerülésével  hüzni  mentül  tovább  az 
iőt,  vagy  pedig  békehajlamot  színlelve  elfogni  az  ellenség  élel- 
lét  8  hőség  vagy  hideg  által  lelohasztani  v  itézségöket  és  serény- 
bgökét.  *)  Nagy  készséggel  jelennek  meg  a  táborban  a   kitűzött 

1)  Leo,  XVII.  90—96.  §§.  860.  lap. 


ITÖR'I'Í:!ÍETIIKZ  A  Vl^ZÉREK  KORÁHaS 

I   ,  a  táboruzás  határideje  letelt,  uinus  iiiariuliv''uk « olt 

1   a  serget,  haza  mennek.  Nem  sz&mltauok  etúr<'.  t 

a  I         fogások  különb  féleségövei,  sem  a  tábor  bizton  iH^nl 

(loiuak  ....  könnyű  őket  hátba  és  oldalba  fogni,  nieil  ónok 

ivi^yázatok  nincsenek  náJok  szokásbaii.  ') 

hozzá  vesszük  Leo  ezen  kitűnő  jellemzéséliei  ail,  hofj 

iczekhen  a  magyar  épen  ellentéte  volt  a  franknak, 

1   liasonlithatlanúl  jobban  le  van    Írva  a  magyarok  <M 

i-szági  liadjár&ta,  mint  Liudprandban.  Csaknem  ait  biosl 


k  ezen  had.j^at  tunálKtpit 
gébben  nem  ismerték  \olu»» 
lőbb  egy  LiudprandbsJi,  i  tt- 
eset  után  ötven  évvel  stiimJl 
it  nemzete  hadseregtmck  jclk- 
Koustaiitinápolybiui  jftrtinik 
il6kre  eemmi  érzéke  nnn  tolt 
zországi  hadjárat  lefolyisA  ki- 


,  hogy  !i 

'í  megoevezetleni  i 

Bukok  harczmódját.  . 

ulékoDyság  azon  hiáni 
jsst&ban  sem  a  ma^yar> 
mével.  A  mint  föntebb  m. 
elbeszélést!  meggyőz  arró 

A  fentebbiek  nyomán  az 
rnlbelül  ez  volt : 

Az  Aildánáluz  olaszoknak  sikerül  a  magyarok  utvcanpilj^ 
megsziirilni,  mit  an  olaszok  már  gyözedelemnek  tartottak.  A  na- 
gyarok  tanácskoztak,  valószínűen  a  fölött,  átbocsástíák-*;  aí  eÜí"' 
si'get  a  folyön,  s  ott  ütközzenek  meg,  vagy  jobb  lesa  ezt  elhal^a- 
tani.  Az  összetüKÖs  koczkáztatott,  visszavonulás  általa  scrcgoea 
veszíthet,  mert  a  nehéz  fegyverzetű  sereg  nem  képes  erí-Iyfaen  !«■ 
dözni  őket,  míg  ellenben  ok  visszavonulás  közben  ía  örökösún  bi- 
'borgathatják.  Az  ellenség  elbizakodását  nevelték  a  színlett  békiií"- 
vétség  által.  Erős  utócsapatot  hagynak,  mely  folyvást  sieniöiei 
tartsa  a  lassan  üldöző  nehéz  olasz  hadat,  s  annak  &z  iitköiel  el- 
halasztása miatti  türelmetlenségét  kiüi>bb  [iáborgatá^w)k  iltai  nr 
vélje;  de  egyszersmind  félelmet  szinleljen  visszavonulása  illul 

Mentül  több  folyön  engedték  átkelni  Borcngár  hadit,  anu*! 
jobban  megerősítették  abban  a  hilb'in,  hogy  a  magyarok  kíp"" 
lőnek  a  derék  sereggel  csatát  állani.  Nem  lehetetlen,  hogy  U  tf>- 
nél  a  magyar  utöcsapatnak  az  olasz  elóhad  fölött  vívott  gj**' 
me  vagy   egy  magyar  alvezér  hibája  volt,  vagy  a  viszonyuk  k*r 


')  Lo»,  XVII.  S7.,  öa.  ée  93.  g. 


dALAMON    FERENCZTÖL.  839 

szerűsége  idózte  elő.  Visszavonultak   a  Brcntáig,  azon  hfiborit- 
laiiúl  átkeltek ;  seregök  nagyját,  mely  kétségkívül  jóval  előbb  ér- 
kezvén a  Brentához,  mint  az   utöcsapat,   kipihente  magát,  s  föl 
is  lehetett  osztva  állomásaira,  úgy  helyezték,  hogy  az  ellenség  ne 
láthassa.  Az  olaszok  mit  sem  tudtak  a  magyar  seregnek  sem  szá- 
máról, sem  elhelyezéséről,  mig  a  magyarok  belátták  az  egész  ellen- 
séges tábort,  s  még  hangulataiból  is  jól  voltak  értesülve.  Az  olasz 
sereg  ki  volt  fáradva,  csak  az  aznapi  út  miatt  is.  Ismét  követeket 
küldenek  az  olaszokhoz,  melyben,  ha  nem  túloz  szerfölött  Liud- 
prand^  oly  ajánlatokat  tesznek,  hogy  a  legtapasztalanabb  is  belát- 
hatta volna  az  olasz  táborban,  hogy  a  magyarok  a  legkézzel  fog- 
hatóhbau  ámitni  akarják.  De  az  olaszok  elbizakodása  valóban  az 
otromhaságig  ment,  ha  elhitték,  ho^y  egy  még  meg  nem  vert  sereg, 
mely  ezenkívül  fáradtabb  sem  lehet  azolasznál,  kész  legyen  minde- 
nét kiadni,  szabad  elvonulás  föltétele  mellett,  mely  elvonulás  útja 
pedig  egészen  nyitva  állott.  S  az  olaszok  elhitték  az  ámítást.  tSgy 
okoskodhattak :  ha  a  magyarok  felső  Olaszország  több  folyójánál 
neiu  merték  útját  állani  a  keresztyén  hadnak,  itt  is  gyöngeségök 
érzetében  védtelenül  hagyják  az  átkelést,  s  ütközetre  szoríttatván, 
könnyű  lesz  ezen  »rendetlen«  harczmodorú  népet  teljesen  szély- 
lyel  verni.  Azonban  a  magyarok  az  alkudozást  nem  csak  az  el- 
1)izakodás  fokozására  kezdték,  hanem  időnyerés  végett  is,  míg  intéz- 
kedésök  teljesen  rendben  lesz,  az  olaszok  pedig  estve  felé  éhség  és 
fáradság  miatt  pihenésnek  adják  magokat.  S  csakugyan  az  ola- 
szok, este  felé  levén,  s  az  alkudozás  hosszúra  nyúlta  miatt  unat- 
kozván is,  levetik  nehéz  fegyverzetöket  és  vacsorához  látnak. 

Az  olasz  sereg  mint  egyik  nyugaterópai  sem,  nem  szokta 
elsánczolni  a  tábort,  mint  a  görögök ;  de  előőrsöket  sem  tett  ki, 
mint  a  magyarok  szokása  volt. 

A  magyarok  három  hadosztályt  küldtek  át  egész  csendben 
^  vizén,  melyek  rendeltetése  volt  egyszerre  csapni  három  felöl 
Cl.  vigyázatlanságukban  elbizakodott  keresztyénekre.  A  roham 
tiagy  pontossággal  volt  kivivé.  Az  olaszok  meglépése  sikerült,  s 
babár  hihető,  hogy  egyes  keresztyén  osztályok  ellen  álltak :  de  mi- 
borra  a  lehajló  nap  lement,  a  keresztény  sereg  szélylycl  volt 
szórva  és  erélyesen  üldözve,  mi  bizonyltja,  hogy  pihent  hadosz- 
t*ályokkal  működtek  a  magyarok. 


B40         A  UA6TAB  HADIT(tBT£liETBKZ   A  VBXÍKBK  KOKÁBAX 

E^eu  sikerült  tátuatláji  a  niagjar  taktikára  több  oldalitil 
vilújjot  vet.  Uárom  ktüön  badu»ctály  volt  kiküldve  a  táiiiadásn. 
Hugy  miut  a  krómk&s  véli ,  volt  U»ben  ulhvlyezve,  3  ezeknek  kü- 
i'űlbclöl  ejíjszerre  kellett  rárontiini  az  ellenségre.  Napjaiukbait 
is,  mikor  a  táborkari  tiszt<?k  egyik  kfzükbvu  térképpel,  m^ikbiui 
clijo  no  materrel  lovagolnak  az  ily  csapatuk  mögött,  s  igju^zo 
viigy  rakéta  aUja  meg  a  jelt,  nem  mindig  sikerül  az  Uy  operaüo 
egyijttettségo.  S  ama  régi  lovasoknak,  térkép,  zsebóra  éa  ágyú  m 
nélkül  sikerül  az.  A  tegyelemnek,  öuáUö  működési  képességűek 
éH  rendimk  leunie  kellett  liál  legalább  is  azoti  a  tokon,  miut  3 
mai  hadaknál.  Továbbá  teljesen  bizonyos  az,  hogy  a  magyarok 
itt  csaknem  kizárólag  közeli  fegyverekkel  működtek.  Xyilázá.- 
Hul  akarni  elökészitni  a  csatát,  annyi  lett  volna,  mint  időt  cu- 
godiií  az  ellenségnek  a  sorakozásra.  A  magyar  lovass&g  elötOn- 
t^it  nyomban  a  scbe^j  megrohanásuak  kellett  követnie,  mi  küzben 
egyacl  több  lővént  tenni  a  nyillal  nem  is  volt  physicai  idó.  A  lö- 
vés alig  történhetett  több  miut  legföljebb  százötven  lépésnvi  tá- 
volból ;  de  már  ekkor  az  addig  tán  ügetve  történt  rohamnak 
v&gtatásba  kellett  átmennie,  s  e  közben  a  kardot  vagy  kűpjil 
előrántani.  A  nyillal  nem  is  leleteit,  mint  a  mai  puskával  vagj 
ágyúval,  beljebb  lóni  a  tábor  széliéinél.  A  tábor  középrésaeíiiii 
cwak  u  lova  jnttathatfa  ei  a  magyar  harczost,  közeli  fegyverei- 
vel kezében.  Azért  gondolkodási  röstségnek  kell  tulajdoni tnuuk 
azon  álbtmányt,  mintha  nem  volna  ismeretes  oly  es<jt,  melyben  a 
magyarok  karddal  és  kopjával  győztek  volna.  ')  Igaz  hogy  Liad- 
prand  »ii/»('c(í«-val  ezögezteti  nem  egy  olasz  falatját  a  torkába , 
de  ily  plirasisos  embert  képnelete  is  elragadhat,  a  spica  alatt  ért. 
bet  kopját  is.  Nyillal  szélylyel  verni  nem  lehetett  sem  ezt  a  w 
get,  sem  mást. 

Még  számba  kell  veniiUnk  azt  is,  hogy  a  kardos  vagy  kópjv 
roham  csnpáji  zárt  sorokban  lehetett  erélyes.  A  mint  a  hadirtnJ 
alkata  is  mutatta,  a  magyarok  bár  nem  nagyon  bo^azu,  de  lin 
homlok\i  sorokban  állottak  ki,  s  kétségkívül  a  támadó  csatarend 


')  Mciuert  »Uaa  Kiiegsweacu  dor  Uugurn*  most  luegjekot  U 
llliibcíi  tübb  (érdekest  tárta Imnzó  müví^boii ,  valamint  egy  korÁbbibu. 
*QuscbicbCe  dos  KriegoweÉteus  iu  £uropaf  fvjex  ki  ily  velüményL 


SALAMON    FERENCZTÖL.  841 

képe  volt  ez.  Ha  ez  különben  is  szükségképi  különösön  lovas  ro- 
[lamokn&l ,  másfelől  lehetetlen  volt,  hogy  az  ellenség  megközeli- 
tése  ily  kész  csatarendben  történt  volna.  Kisebb-nagyobb  hosszú- 
ságú colonnok  voltak  szükségesek  a  területi  akadályok  mellett 
Ei  gyors  és  pontos  előny omulhatásra.  Még  az  utolsó  pillanatban 
is  az  a  területi  akadály,  mely  addig  elfödte  a  támadó  hadosztályt 
az  ellenség  szeme  elől,  nem  engedte,  hogy  csatarendbe  formá- 
lódva bukkanjon  elő.  így  a  legnagyobb  valószinüség  szól  a  mel- 
lett, hogy  a  t-ámadó  lovasság  az  ellenség  szeme  láttára  fejlődött 
Tel  hadoszlopokbúi  támadó  csatarendbe. 

Végül  ezen  meglepés  lehetőségére  nézve  szükséges 
volt,  hogy  a  csata  napját  esős  idő  előzze  meg.  (Ezen  ütközet 
idejét  septemberre  lehet  tenni,  úgymint  24-re,  tehát  a  népéjegyen- 
lőség  tájára.  *)  A  magyar  hadoszlopok  ha  nem  ország-úton  men- 
tek is,  akár  a  száraz  tarlókon,  akár  a  kiaszott  kaszálókon  nagy  por- 
fellegetvertek volna  föl,  mi  az  ellenséget  hitelesen  tudósította  volna 
közeledésökről.  Nem  lehetetlen,  a  magyarok  az  időjárás  kedvezé- 
sere  is  vártak  a  csata  hosszas  halasztásával. 

Eme  részletesebben  leírt  hadjáratból  oly  kérdések  is  tá- 
madnak, melyekre  a  Taktikák  sem  adnak  feleletet.  Ilyen  a  sereg- 
nek Olaszországba  átkelése.  Liudprand,  mint  láttuk,  tiz  napi  út- 
nak mondja  a  távolságot  a  Brentától  a  magyarok  hazájáig. 
Ebből  világos,  hogy  a  magyart  már  megtelepedettnek  lehetett  to- 
kinteni a  Dráva  és  Száva  közép  folyásánál  is.  Az  út  pedig  az, 
mely  Laibachon  vezet  keresztül  máig  is.  A  Klagenfurt  felé  ve- 
zető jóval  hosszabb  lett  volna.  A  laibachi  utat  el  is  nevezték  az 
olaszok  »Strada  Hurgarorum«  (magyarok  országútja)  névvel. 
Kétségtelennek  kell  tartanunk,  hogy  az  Arpád-korbeli  oklevelienk- 
ben  a  Balaton  somogyi  partján  elvonult  >Hadut«  (vagy  hódút), 
volt  ama  »Strada«.  A  magyarok  semmi  esetre  több  úton  nem, 
csak  ezen  egyen  mentek.  Ez  az  út  pedig  szoros  többnyire,  s  a  se- 
regnek nagyobb  kiterjeszkedést  meg  nem  enged.  Továbbá  egy 
részben  kopár  sziklás  vidéken  mogy  keresztül.  Végre  számba  kell 
venni,   hogy  Liudprand  szerint  a  magyarok  akkor  törtek   be 


*)  Szabó  K.  >A  magyar  vczdrek  kora<c  liol   igen   8ok   crdekes   és 
alapos  megjegyzds  található  még  őzen  hadjáratra  nézve. 


^ 


Md  A  MAOTAB  BA&mnitTÉKeTHexA   VRXÍtieK    KOR^BAK 

Olaszországba,  mikor  n  nap  a  kos  jegybe  lépett,  tehát  kora  tí- 
vAszsüal  történt  a  magyarok  hegyvidéki  utazása,  mikor  a  oiSiH 
évi  takarmány  a  gyér  lukosságiiál  fogytáu  volt.  s  a  különben 
sem  terjedelmes  legelők  uem  adtak  táplálékot  a  magyarok  ren- 
geteg nagy  számú  barmainak.  Magok  élelmezése  sokk&lkömiyebt' 
volt,  mint  lovaiké,  melyeket  nem  elég  volt  csupán  tengetni,  ba- 
nem  j6  hasban  is  tartani  egy  Ladj&fit  megnyíltával.  A  legelt^ 
tés  lehetetlen  levén,  nem  áll  hát  az,  mintha  a  magyarok  harczi  !i> 
vaikat  télon-nyáron  csak  legeltetéssel  tartották,  s  niintha  azok 
szükségkép  minden  tavaszra  eliütványodtak  volna.  Tehát  a  takar- 
mány-gazdaságnak divatoznia  kellett.  Sőt  a  Karszt  hegységeken 
keresztül  vezető  alkalmasint  két  hétnél  is  tovább  tartott  útban  csak 
szénával  boldogult  volna  a  sereg.  Zab  vagj-  árpa,  mely  kisebb  volu- 
menű podgyáaz,  mint  a  széna,  azt  gondolom  szükségképi  útra  való 
volt.  Ez  pedig  föltételezi  a  f'öldmlvelésl.  Az  élelmezés  s  az  üti  reiid 
akkor  is  egyike  volt  a  legfontosabb  stratégiai  kérdéseknek,  s  sem- 
mivel sem  könnyebb,  talán  még  nehezebb,  mint  napjainkban. 

Az  olasz  hadsereg  vezérletében  semmi  nyoma  a  stratégiai 
észnek.  Föladata  az  lett  volna,  hogy  a  magyar  serget  zárt  soros 
megütközésre  kényszerítse.  Ennek  pedig  módja  az  lett  volna, 
hogy  ;i  nyugat  fi'U'  incs^^ze,  a/  Aildán  is  túl  elŐTiyomüH  niagiar 
serget  ne  az  Addánál  igyekezzék  kifelé  szoritni,  hanem  vagy  ai 
Ecscs  vagy  a  Brenta  vonalát  észrevétlenül  szállja  meg,  s  Igj 
vágja  el  a  visszavonulást.  Ezt  megtehette  volna,  miután  az  olasz 
király  az  ö  seregét  a  Pótol  délre ,  hova  a  magyarok  még  cem 
hatoltak  volt,  gyűjtötte  össze  és  szervezte  volt.  Rövidebb  is  lesi 
vala  az  üt  Ferrára  táján  kelni  által  aPóu,  mint  fölkerülni  Pávia 
tájáig.  Ekkor  a  helyett,  hogy  az  olasz  kereste  volna  föl  a  magju 
serget,  hogy  megtámadja,  az  lesz  vala  kénytelen  folkeresoi  w 
olasz  tábort  s  azt  megtámadni  nagy  hátrányával.  De  ügy  látsiit 
akkor  a  nyugati  európaiaknál  vonalak  elzárásáról,  mi  a  seregek 
kiterjesztésével  jár,  oly  kevéssé  volt  szó,  mint  az  ehhez  szintolj 
szükséges  rendes  előőrsökről  s  az  ellenséget  folj^ton  szemmei 
tartó  kémlő  hadosztályokról.  Legkevésbé  lehetett  elsánczolt  tá- 
borokat létesitni,  kivált  rögtönözve,  mi  az  átjáróknál  s  épen  i 
magyarok  ollen  sokat  használt  volna ;  mert  a  feudális  ür  és  ai  Ő 
szinten  nemes  szolgája  nem  alázhatta  odáig  magát,  hogy  kapU, 


SALAMON    FERENCZTÖL.  843 

;ót  véve  kezébe ,  vitézhez  illetlen  alyas  munkára  vetemedjék. 
gy  szóval  a  vezér  inkább  kénytelenségből,  mely  a  hadi  organi- 
»tiöböl  folyt,  mint  okosság  hiányából  mulasztotta  el  a  vissza- 
mulás  elzárását,  s  nem  is  mulasztotta  el,  hanem  tán  eszébe  sem 
tott.  Akkori  fogalmak  szerint  föltehető,  úgy  vélekedett,  hogy  a 
agyar,  mint  más  akkori  nép,  lovagias  kötelességének  fogja  tar- 
.ni  azonnal  kiállani  a  sikra  s  szemtől  szemben  megütközni, 
ihelyt  ő  a  nemzeti  duellum  színhelyén  teljes  fegyverzetben  mu- 
,tni  fogja  magát. 

A  magyarok,  ügy  látszik,  nem  voltak  készületlenek  azon 
ihetőségre,  hogy  az  olaszok  a  Pó  alsó  folyásánál  fognak  átkel- 
i.  Mert  tudva  van,  hogy  seregök  egy  része  Velencze  felé  volt 
küldve,  mely  alkalommal  történt  az  a  világtörténetben  tán  pá- 
itlan,  s  még  gondolatnak  is  vakmerő  vállalat,  hogy  egy  lovas 
Ekdsereg  egy  tengerbe  épített  várost  a  vizén  át  megrohan.  Sike- 
ílt  is  bevenni  a  külvárosokúi  szolgáló  Chiozzát,  a  hosszúra 
yúló  Lidot,  több  külső  szigetet.  Csak  a  belváros,  a  Rialtó  volt 
átra,  melynek  megtámadását  a  velenczei  hajóhadnak  végre  si- 
erült  meghiúsítani.  Föl  kell  tennünk,  hogy  itt  gyalog  harczoltak 
magyarok,  s  rendkívüli  ügyességet  mutattak  a  vizén  való  átke- 
ísekben ;  e  mellett  a  vállalkozás  s  gyors  kivitel  közszellemét, 
la  a  főseregnek  a  Brentáig  követett  stratégiája  az  óvatosság  és 
iszámítás  netovábbjára  szolgáltat  példát,  az  utóbbi  eset  a  leg- 
ehezebbet  is  megkísértő  ifjúságában  mutatja  föl  a  nemzetet 

Különben  ezen  sereg  tulajdonképi  rendeltetése  valószínűen 
lás  volt,  mint  Velencze  bevétele,  a  Pó  alsó  vidékeinek  őrzése 
ihetett  rá  bízva,  míg  a  fősereg  messze  nyugatnak  hatolt  előre. 

így  lehet  a  valónak  körülbelül  megfelelő  képet  alkotnunk 
magyarnk  első  hadjáratáról  Olaszországban. 

Különösen  jellemző  az  Addától  a  Brentáig  való  visszavonu- 
Ls,  úgy  a  mint  azt  a  byzanti  Taktikák  világánál  föntebb  magya- 
kztam.  Az  a  stratégia  és  harczmód  pedig,  melyet  itt  egy  nehéz 
igyverzetü  sereg  ellen  használ  a  magyar,  más  emlékezetes  had- 
uratokban is  győzelemre  segítette ,  s  kivált  védelmi  háborúkban 
Bgy  előnynyel  alkalmazta. 

Legvilágosabban  leírt  s  politicai  következéseiben  is  emlé- 
ezetes  eset  első  királyaink  korából  az  i051-diki ,  mikor  Henrik 


:i  in'-iii(-t  sfi'cg  tcljt'S  voiv>ég('V*-l  V('-gziidik.  s  iiioly 
kÍHCirlct  uti'tii  teljosen  bebizouyitá  a  némüt  csAszürol 
nugy  küi'dRztjéii  birodalom  ö^^szos  ereje  képtelen  Ma 
ini>f;)i6ilitni ,  mint  a  magyarok  meggyőződteli  volt 
c^gy  dz&z  évvel,  Augsburgn&l,  hogy  nem  képesek  na 
H/figot  adózöjokként  állandüan  megtnrtaDL 

Ezen  stratégia  elvei  nem  sokat  változtak  a  1 
xndig  is.  Egy  ajkori  liadtani  theoreticus,  kit  több 
mint  a  ki  tüzetes  köny^-et  adott  ki  1817-ben  >a  ki 
tokról*,  mintha  csak  a  magyarok  1051-diki  véi 
iriiil  le,  midőn  lelr  egy  képzeleti  IiadjAratot,  melyb 
oi-s7Íig  nagy  szíimü  könnyű  csapatokról  rendelkezik 
t(!vö  hatalomnak  pedig  neliéz  8  ügynevezett  rendes 
Ali  iiz  ereje.') 

Tegyük  íü\,  úgymond,  hogy  egy  könnyű  hadsei 
liiilArszOlén  van  elhelyezve,  melyet  védenie  kell.  A 
cgéHz  vidék  ki  van  fosztva  segélyforráBaihól ,  mel 
sereg  a  hftta  mögötti  rnkf&rakba  helyez  el,  oly  ml 
tfimadi'i  sereg  győzelem  esetében  se  érkezliessek 
idö1>en  vele,  n  iiyoml)an  se  követhesse  o<1áig.  Az 
vidéket  könnyű  esapatok  rajai  czirkAlj&k  be,  nemota 
Kzi'niniel  tartsAk  ti/,  ellenség  mozgalmait,  hanem  hof 


SALAMON   FEREKCZTÖL.  845 

iB^hib&k  fölhasználására:  oldalt,  hátban  megkerülik,  belo- 
Cdznak  a  sereg  hézagai  közé,  elvágják  közlekedési  űtját,  s  a  mi 
legérzékenyebb,  elfogják  az  élelmi  szállításokat,  melyeket  a  tá- 
fcadö  seregnek,  hogy  éhen  ne  veszszen,  magával  kell  hurczolnia, 
3t  ha  ezeknek  megérkeztét  csak  egy  napig  tudják  hátrált  atni, 
aszélynek  lehet  kitéve  a  sereg. 

A  támadó  vezér  kénytelen  lesz  szintén  megosztani  hadait 
szállítmányok  fedezésére,  a  közlekedési  utak  biztosítására  s  az 
Denfél  czirkálóinak  szemmeltartására.  Ha  a  támadónak  sikerül  is 
legküzdeni  egyelőre  ezen  akadályokkal,  s  messzebb  nyomul,  a 
§dö  folyvást  rendszeresen  eltakarít  előle  lakosságot,  barmokat, 
lelmi  szereket  s  maga  is  egy  hátrábbi  vonalba  vezeti  serege  zö- 
lét,  s  nem  téveszti  szem  elől,  hogy  kerülnie  kell  minden  nagyobb 
tközetet,  mely  koczkáztathatná  a  sikert,  s  az  ellenséget  gyorsan 
ittatván  a  védők  raktáraihoz,  egészen  fölöslegesnek  bizonyítná 
B  az  ország  egész  vidékeinek  elpusztítását.  Ha  a  támadó  ki- 
íbb  győzelmeket  vívna  is,  nem  képes  felhasználni,  kénytelen 
3várni  a  csatatéren  az  élelmi  szereket,  melyek  mindig  fenyegot- 
5  vannak.  Különös  gondot  fordít  a  védő  arra,  hogy  az  ellenség 
&tát  nyugtalanítsa,  ez  levén  leggyengébb  oldala.  Az  élelmi  sze- 
ík  elfogása  nagyon  lassítja  az  előnyomúlást,  s  a  levelezések  elfo- 
ksa  leleplezi  terveit  és  állapotját.  ^)  A  támadó  kénytelen  lesz 
jész  útjában  egyes  csapatosztályokat  hagyni  állomásonként  ezen 
t  fedezésére,  s  így  mentül  messzebb  halad  előre,  annálinkább 
fengíti  seregét.  Az  élelem  és  italok  szűke  a  katonát  minden 
^észségtelen  ital  és  étel  használatára  kényszeríti,  mi  által  beteg- 
ígek  fogják  tizedelni  a  sorokat.  A  támadó  minden  lépéssel,  mit 
5re  tesz,  gyöngíti  magát,  öregbíti  a  nehézségeket,  s  szaporítja  a 
»zélyeket. 

S  mentül  kevesebb  erődített  helyet  talál  útjában  a  támadó, 
mái  roszabb  dolga  van.  Mert  minden  biztos  állomásul  szolgáló 
fcraaszpont  nélkül  kell  az  utat  fedező  csapatoknak  elhelyezked- 
iök.   Természetes,  hogy  a  védő  nemcsak  a  falukat,  hanem  a  vá- 


*)  Tudva  van,  hogy  1051-ben  is  sikerült  Bdla  vezérnek  kéz- 
keritni  Henrik  császár  levelét,  melyet  a  dunai  hajóhad  parancsnoká- 
>z  írt. 

Századok.  55 


1  *  rcE^eK  rorí&as 

IIta  lia^ja.  'l  A  tánudill 
hmmJkméi  &  «iA*e  n.  ha$j  ^ntül  fiöbb  meeUlkúníi 
v|ll««i    B^s^ogtodeailtBlaBBak  rakt&raíhux  jieso,! 

_  !.  XagT  clÓBTO  u.  líp 

•  l»  nyttliiii  Minttil  ai  eUeaaftget  fc&lCa&xa  d 
,  ccifM^  gabriocuk,  mlg  az  ellenség.  M 
l  hatoulid,  aaokban  nem  ktjM  b 
rifeiB«M0i*fcÍtaál3L.*«HkWi*fmi  lorass&ga  jat  ttfltai 

»?—"-*-' srart  u  íJetoaés  hÜiiTi.  tt 

MMd6  wr^  Teexte,  tniuüui  ot- 
te,  láaooTOfi.  A  )egnagfiM<^ 
B  TBsaramilását  stb. 

kaof,  Tonásaiban  talál  t«liii  ■ 
ibogT  «  magy&rok  ctkor  i>  •• 
!,•  TtTo  wgjekbeiu  hihetőleg  oljgn^ 
t  au«lmas  pi^rcxet,  mint  ny1l^V^ 
b  ca^joktuu  s  Bresla  partj&n. 
Ean  li^I-<l^  lukd^árat  ne^exete^  históriai  emlék  snnnW 
is.  fcűjj  íM»i  AfiiMkk  «?ftsi  iffc^Tifa  biiouvitja,  a  magyar  ^t^Jí'- 
eu  *gy»*t\i  mt^.  í  ni  vol;  Árpid  idejébeo.  MásfM  század  »Uu 
k«tY«r»  itxUkslJi^i.^  Ma  B«it  kera^iial  a  hArczmód ;  ebbüi  p^ 
■lic  )U  kövitktnk.  bi-«:y  fejTrenjem.  fpgjTírxet.  s  a  sereg  f?^ 
•oertvjrtí  ií  u^iimi&i  tíiIi.  Eöreike^Meg  nem  áll  aijhogr!* 
l«tt4B  u  ixrsn;  i^^lelménr  ilnkbA  szorította  volna  jobbi^ti'^ 
Sogj  nehé%  i^frivnítörík^l  *k4r  köl-,  akár  belföldiekkel,  lén;^ 
e<9en  sjaponiotu  tviIiui  a  ma^nru-  hadakat,  sat.  És  ha  a  h*^ 
•'ttrttxri  \faTv^e<  Tjüliuást  még  nem  sieaTedett.  meg  lebet"!^ 
iV4a  gT(\i^)d^.  b<^  a  politikai  '^m  sokat  T&ltozott, 

Si>t  mr^  igicn  Aikjiíg  axatáji  is  a  inagrar  nem  swrelcn  ik- 
rákba xirkiuni  ax  orsóig  vM«Iint-ben.  Ellentéte  volt  olaVk 
Déiu«'tni>k.  BervngJkT  miiiJiárt  az  ebö  Ruigvar  invatiifi  ulán  BtC 
eng«lti-.   h>i£:>    mindiTi    n,iji    Inn.ik-'-  mLii:.tz-i  i.'iial  ."'j>iOi'—f-'" 

')  Alt  piB.Moui,  f«  jp|e  auiiak,  hí^  lOjl-ben  mép  • '" 
uán  ti\  »em  ifrea  voltak  vatúdi  ránk.  S  ha  ott  mid,  annál  ke*^  " 
'>rsaág  toki  n-9i«il>eii. 


Kut4Dozták  később  a,  német  császárok,  miuden  módou  elömoz- 
p&Q  a  várak  keletkezését.  Mert  különben  a  }tajuá,n  inneni  kö- 
tp  Euröpa  oly  miTeletlen  és  koldus  terület  toU,  bogy  csak  a 
^aszenio^  képzelödés  tartja  roppant  bátramavadá.snak  a  cWili- 
|ii6ban  a  magyarok  németországi  látogatásait.  Nem  sokat  ta- 
pU  ott  a  magyar ,  a  mi  ha  kárba  ment ,  könnyen  (íjat  ne  lehe- 
Ifc  volna  rögtönözni  helyébe.  Kóeml^kek  nincsenek  is  a  X-ik 
fcadból.  A  magyarok  inváziói,  —  ez  helyesen  elfogadott 
fet  —  ellenkezőleg  elömozdlták  Németországon  a  várak  ke- 
■ez&sét  s  helységek  fallal  valö  köríilvételét,  a  vele  a  város 
iteL  A  németek  képtelenek  voltak  átvenni  a  magyarok  tárna* 
t  fegyverét,  azért  ebben  is  a  deffinsivát  igyekeztek  hathatósa& 

Ellenben  a  magyai*  kevés  szUksiigét  érezte  a  passiv  termé- 
ittlk  védelmi  eszközöknek.  Fájdalom !  akkor  sem  fordított  ezekri' 
jŰlö  gondot,  midőn  régi  támadó  fegyvereit  nem  volt  képes  olj' 
ÍUiiiöen  forgatni.  Ez  okozta  az  1241-diki  katastropbát.  Az  or- 
t&got  csaknem  merőben  erős  várak  nélkül  találták  a  mongolok. 
t  egyszersmind  az  egykori  Íjászok  és  egykoii  taktika  nélkül.  — 
j^k  ezután  IV.  Béla  korában  lát  az  ország  nagyobb  mérvben  a 
bruk  építéséhez.  De  még  Ziíigmond  király  is  igazsággal  elmond- 
lt4a,  hogy  valamint  a  mongol  veszedelmet,  ügy  a  török  terjesz- 
BdésCit  Í8  az  okozta,  hogy  Magyarországnak  nincsenek  kellő 
iftmhan  erős  várai. 

[  Már  ax  első  Árpád  királyok  alatt  láttunk  ugyan  vára- 
Hh  kivált  a  nyugati  határokon  keletkezni,  s  Pozsonyt  1052-ben  bi- 
ikD  ostromolja  a  német  császár  nyolcz  bétig  minden  akkor 
■RDálatban  volt  gépekkel.  Az  ostromról,  de  különösen  a  német 
ng  ottani  teljes  vereségéről  igen  kevés  az  adat,  s  teljesen  hi- 
|es  majd  semmi  sincs.  Csak  az  ostrom  ténye  és  az  eredmény 
le^hizbató. 

t  De  ha  voltak  is  valódi  várak  már  a  Xl-dik  században,  áta- 
jnos  szabálynak  vehetjtik,hogy  mind  abban,  mind  a  következő  szá- 
tdban  királyaink  kénytelenek  voltak  idegen,  s  különÖBen  némot 
^Tényeket  telepltni  be,  ha  várakat  kívántak  ellátni  örséggel, 
kii  idegenek  fegyveroeme  sokkal  alkalmasabb  volt  ilyen 
pra. 
■  55* 


.  ABgnborgM 

^p*  «*^  t^^amtk.  —A  M^ett.  hogj  ÓklepnAm 
i*flMÍaataMfti^Oti*  «*iair  1^  aop  ökrt  v&nüinbl, 

jtattbka  fi^^  A  AA»  «  i«IL  A  pMte  nlö  UketArtM 

oafc  «Q-  NBe  ic  ta  itfcwí  fcg»ufct«e>  tobob^  IcóiMt  Íf7 
aHkB  ávAnaieak  Itaaí  dn  Uála*  bfimt  kOrrtelt  b1  n- 

noibc  ae^nk  a  ■J«j.t  cAaftnsL  EUenkt-znjc  it.  jk  non&t.  i 

Sj--:S  :irr-T-_  ■  ■-     iiiil.    .:t  rá'":!  hídosztálj-uk  liatbn 

: C.s  i.-  -i;T--í:it-  -  •.  <-.:■.■;-  k-:i?vr:u:  víti  manCtver  ilicsrre- 
■.-r-  -■.■.'.:  .^-  il->-^:~.  í  i-;  .-.  :'.■-;■-■:  .•i--j:i'iiakább  kimuiatj^i  t"'- 
í^_:;,^i:^..  E;:^:.;^.^,^  r--i  — vvv^kk.T.   miUr    külön  M- 

■Híeil.  i.jy  .i.-i  ".:-,-v  -.:'      ":  \  1 -r^-i'.i    -ü.  ii   lúinvomö.  i^ltii^' 

IV  a  "-_--.;T:--:^-s:b-   l_:-..i  a/  ^■■'.t  hvgi  luiiitaii  az  An>  l"- 

-  •j-i;v.i"-  >',:^^^v',  ili'iCAti.'A  3  h'-mliikK-íii  való  meariitk'i7">!- 
h:ii,t  lu-';:'::  iry  kiá-ui;  ■.livo  j:i;.--háii  ciaiAmzá^i  szokolt  ins- 
ii"Vt-ren. 

Ha  a  nisitjarok  *ok.íí  lelt^jiettt-k  vult  K'gi  han.zmótljukbóL 

a  iH-iut'tfk  -.'kat  lanüliak  vnli  tM>fc.  Nj-ilazi-haii  most  si'iu  í*t 

rexhett^k  mIi-L  EUeukezőUg  noheiebb  ved  feg\ Tereket  öM- 


SALAMON  FEBENOZTÖL.  849 

t€k,  mint  azelőtt.  Csakhogy  csatasorukba  nagyobb  rendet  hoztak. 
EgyütteH  működés  volt  parancsolva  a  lovagoknak  azon  tilalom- 
mal, hogy  senki  se  merjen  a  csatában  egyedül  kiválni  a  sorból, 
hogy  első  legyen  a  támadásban ;  hanem  paizst  paizshoz  illetve 
kell  egymáshoz  sorakozni.  De  ennél  is  nevezetesebb  a  magyarok 
abban  való  utánzása,  hogy  Ottó  hadi  rendje  is  már  nem  egy  tö- 
mött homloksorból  állott,  hanem  több  ktllön  hadtesre  oszlott  né- 
mileg önálló,  de  engedelmes  vezérlet  alatt.  Volt  hát  már  a  né- 
met seregnek  is  tartalékja,  s  mikor  a  magyarok  hátulról  történt 
támadása  két  három  osztályt  szét  vert,  Ottó  képes  volt  helyrc- 
állitni  a  csatát  egy  újabb  hadosztálynak  segítségül  küldésével. 
A  vezérlet  és  hadirend  ezen  módját  a  magyaroktól  kölcsönözte, 
kiket  most  sajái  taktikájokkal  vert  meg. 

Tanultak  a  stratégiából  is  a  németek  a  magyartól.  Augs- 
burgnál,  mint  azelőtt  Merseburgnál  is  (mely  utóbbi  különben 
nem  is  vereség,  csak  visszavonulás  volt)  az  okozott  legtöbb  vesz- 
teséget, hogy  az  ellenség  a  visszavonulás  útjából  a  néppel  elta- 
karlttatott  eleséget,  közlekedési  eszközt,  s  mindazt,  a  minek  a 
visszavonulók  czéljaikra  használhattak  volna  —  valódi  népföl- 
kelés volt  ez  a  magyar  sereg  ellen. 

Egyébiránt,  hogy  mennyire  nem  hitte  a  német  császár 
tönkre  vertnek  a  magyar  hadakat,  bizonyltja  az,  hogy  nem  mert 
hódító  hadjáratra  jöni  az  augsburgi  győzelem  után. 

Ezen  példa  is  bizonyítja,  mily  könnyen  hanyatlik  el  egy-két 
generatió  alatt  a  legkitűnőbb  hadi  szervezet  is,  ha  nincs  rá  alka- 
lom sokáig  azt  alkalmazni  és  gyakorolni,  s  hogy  a  népek  életé- 
ben törvény,  hogy  a  túlságos  siker,  az  elbizakodás  miatt,  a  ve- 
reség csiráját  rejtegeti. 

Azonban  a  kiemelt  időnkénti  hanyatlások  mellett  a  ma- 
gyar harczmód  rendkívül  szívós  életerőt  mutat. 

A  régi  magyar  stratégia  hagyományai  nagyon  késő  időkig 
enyúlnak.  A  mennyiben  elhanyatlott,  feledékenységbe  ment,  két 
lagy  megújulás  történt  benne.  Első  volt  a  kunok  által,  kik  a 
ön.  században  telepedtek  közénk ;  a  második  a  XIV.  század 
^gén,  midőn  a  törökkel  való  ellenséges  érintkezéseink  kezdőd- 
'«k,  melyek  háromszáz  évig  mondhatni  folytonosak.  A  török 
«dig,  eredetileg  szintén  merőben  lovas  nép,  igen  hasonló  harcz- 


^ 


eSO  A  MAflYAR  HAtirrfiRTfcKBTBKE  A  VRSfcRRR  KOBÁBAH 

□lóilüt  követett  a  magyarlioz  hűbéri  hadosztályaiban.  S  mikor  a 
líirök  hódoltság  mcgsKünik,  a  spanyol  öröködési  hóbt>rübaii  nyu- 
gati Eurö[>a  egy  ríi  nézve  míir  idegen  aaj&toágú  fegyvernemet  Ut 
megjelenni  csatatéréin  :  a  könuyü  ci^apatokéit,  a  magyar  husx&n, 
mint  a  reudes,  nehezebb  mozgásft  liadak  czélszerü  kiegészítő  ré- 
szeit, A  német  csá,sz&ri  l&huniokok  márnagy  hasznát  vették  a  ma- 
gyal' könuyú  lüvass&gnak  kémszcmlékben,  előörsököu,  s  Táraknak 
nem  ostromában,  hanem  körül  zárítMában.  S  ezek  Alta!  nyertül 
vissza  az  akkor  oly  nevezetes  Érsek-Újvárt,  Kani;csút,  Egert,  N.-Va- 
radot.  S  mégis  az  akkori  hadi  tekintélyek  ignorálták  a  könnjü lo- 
vasságot. Elég  korliitolt  eszűek  voltak,  minden  talentum  intlIcU 
íh,  hogy  bár  idytouosau  látták  és  használták  szolgálatait,  mindig 
lenézték. 

A  Rákóczi-féle  fölkelés  is ,  mely  még  inkább ,  mint  u 
ugyanazon  időbeli  spanyol  öröklési  háború ,  fölnyithatta  vol- 
na szemét  mind  a  praxisnak ,  mind  a  fhooriának,  nem  eiusu- 
cipálta  volt  teljesen  a  könnyíi  csapatukat.  Pedig  ezek  taktikájút 
követte  Rákóczi  és  Eercs6nyi.  Daczára  annak,  hogy  ezc^k  serege 
majd  mindenütt  megveszti,  a  hol  nagyobb  ütközutot  próbál,  IiH 
évig  előnyben  van  többnyire  az  urszág  birásüni  nézve.  Általános- 
ságban azt  a  taktikát  követik,  a  mit  fentebb  idéztem  egy  újabb- 
kori  taktikusból  —  az  élelem  elpusztítását  sem  véve  ki,  s  a  hol 
attól  eltértek,  többnyire  megbánták.  Mindezen  nagy  példák  da- 
czára csak  akkor  nyertek  átalános  elismerést  a  könnyű  fegyver- 
nemek, mikor  II.  Fridrik  porosz  királyt  Csehországból  kiűzlek 
a  nélkül,  hogy  nagyobb  ütközetbe  bocsátkoztak  volna  vele.  S 
ekkor  kezdek  utánozni  minden  európai  hadseregben  s  elmélelilcf 
is  vizsgálni  ezt  a  fegyvernemet  és  sajátságos  harczniódját,  melv 
elméletet  tovább  fejlesztenek  I.  Napóleon  háborúi  nyomán,sezei: 
gyümölcse  különösen  a  fenn  általam  idézett  franczia  mü  >i< 
könnyű  csapatokról'. 

Azért  ha  tán  előbb  nem  egy  olvasóm  előtt  különösnek  tet- 
szett, bögyén  a  mostani  thcoriák  szemüvegén  kcresztiil  vizsgálgii- 
tom  az  ősrégi  magyar  harczmódot,  s  talán  nemzeti  dic-:ekvés  tólem 
az,  hogy  a  régi  magyart  oly  okos  harezosnak  mutatóin  be,  mint  a 
mostani  hadtudósok,  a  fentebbi  vázlatból  látni  fogj;i  a  szükség- 
képi kapcsolatot,  melyben  a  régi  magyar  harczmód  áll  az  újabb- 


SALAMON  FEBKNCZTÖL.  851 

)»ri  huszár  harczmóddal,  s  azon  leszármazást,  mely  Árpádot 
ry-egy  újkori  theoreticus  egyik  szellemi  ősatyjának  tünteti 
].  8  hozzátehetjük,  hogy  az  Arpád-korbeli  könnyű  lovasságnak 
ig  versenytársa  akármelyik  mai  könnyű  lovasság.  Hiányzik  az 
abbkoriban  a  lövésbeli  ügyesség  s  csatározásra  való  alkalmazha- 
8ág ;  ámbár  a  mi  a  mai  hadseregeket  egészben  véve  illeti,  hasonlit- 
btlan  felsöségben  vannak  nemcsak  a  tüzérség  által,  hanem  a 
atározásra  sokkal  alkalmasabb  gyalogság  által  is.  Magában 
ve  ama  régi  lovasság  többet  tudott  s  többet  vitt  ki  a  mostani- 
ig s  a  Rákóczi  idejebeli,  melyet  jó  gyalogság  nem  támogatott, 
ak  elhanyatlás  volt,  s  mégis  kitűnően  megtette  a  magáét. 

Számos  provincziája  van  az  emberi  tudásnak,  mely 
>bb  volt  meg  az  életben,  mint  könyvekben.  Hiszen  nem  is 
papír  a  tudás  fészke,  hanem  az  emberi  lélek.  —  Mesz- 
2  vezetne,  s  ezen  értekezés  körén  túl,  a  források  oly  részletes 
rálata,  s  a  tények  oly  analysise  mellett  irni  le  több  ütközetet, 
^nt  föntebb  a  Brenta  partit.  Pedig  elég  érdekes  kivált  a  907-ki 
zsonyi  és  a  910-diki  augsburgi  ütközet  egy-két  jellemző  ténye. 
át  még  a  későbbi  időkben  a  magyar  harczmód  fejlésének  kü- 
ibözö  phasisai,  melyeket  imént  csak  futtában  érintettem!  S  még 
3sszebb  vezetne  a  kérdés  egy  ellenkező  oldala  azt.  i.  hogy  a  byzanti 
iktikák  világánál  Ázsia  régibb  népei  történetének  homályába 
yekezzem  hatolni.  Pedig  találhatni  erre  is,  úgy  hiszem,  practi- 
.bilis  utat,  ha  csak  Justinus  könyvéig  mennénk  is  vissza.  De  czé- 
m  ezen  szakaszban  csak  az  volt,  hogy  kísérletet  tegyek  az  ala- 
il  vehető  kútfők,  a  byzanti  Taktikák  alkalmazására  az  igen 
áuyos  krónikái  kútfőknek  magyarázásában,  sőt  hitelességök 
egitélésében  is. 

S  talán  nílég  ennyi  is  sok  volt  ezen  értekezésből,  mely  első 
indulásában  históriánk  csak  egyetlenegy  kútfejének,  Leo  császár 
Paktikác-jának  analysise  akart  lenni. 

SALAMON  FERENCZ. 


I 


.^a^" 

^ 


TÖRTÉNETI  IlídnALOM. 


Stékelj/  ÜklcvíUiir,  Kiadta  a  U»gy-  Túrt,  Társulut  koloiwvári  MtotüiigK, 
u6tkeezUtte  Stabó  Kiivlg.    II.   kötőt  1520 — 1S71.   Kolouvür,  l»>£. 

A  Magyal' Törtúnelmi  Társulat  kolozsTÍin  bizottAága  illal 
kiadutt  Székely  OklevéUfti'  második  kötete  nem  légiben  lugytadn 
Bajtöt,  csak  kicsiny  részben  már  ismert,  legiukább  kiadatlan  olt- 
mányokat  foglalva  magában;  mtg  amai^okat  a  tudós  ^erkesito 
javítva  M  étltalánusan  ismert  poutossAgával  belyreiga^tTa  kÖiJi. 
emezekben  fölötte  fontos  adatokat  nyCijt  a  székelyek  &  áltsláUu 
Erdély  történelméhez.  A  korszak .  melyet  a  kötet  írott  emltfci'i 
felölelnek,  1620-tól  1571-ig  nagy  fontosaágü  (igy  a  hazai  törtc- 
uolenu-e,  mint  különösen  a  Székelyföldre  vonatkozólag ;  a  seps- 
ratio  ideje  ez ,  azou  koiszaké ,  mely  alatt  Erdélybeu  a  ueaiíeti 
fejedelemség  alapja  lön  megvetve.  —  Sok  szomorü  emlékről  ue- 
vezetes  e  kor  a  székely  előtt ,  a  ki  az  idők  változásába  belé  uein 
tudott  nyugodni  s  a  megváltozott  viszonyokat  nem  méltányolva, 
mereven  (m  nem  csupán  kegyeletből)  ragaszkodott  az  >ökörsütés< 
ösi  jogához.  Ezért  az  egész  félszázadon  keresztül  oly  küzdelem 
képe  vonul  el  szemeink  előtt,  melyben  egyrészről  u  csökönyöseD 
tartott  s  módositni  nem  engedett  szabadságjogok,  másrészről  u 
államliatalom  azon  igyekvése  áll  szemközt,  hogy  e  kiváltságokat 
megtörje,  leverje  s  a  küzdelem  hevében  tán  uem  mindig  igazsá- 
gosan, megalázza.  Az  Oklevéltár  hü  képe  ez  időnek.  Attól  el- 
kezdve, liogy  János  király  a  íszékely  örÖkség«-ben  kifejezett  bir- 
tokjogi kiváltságot  nem  respeetálva,  kii-ályi  douatiókat  tetl  ott 
hol  azt  a  székely  jog  tiltíi.  Izabelbi  s  különösen  Martiimzzi  pt'm- 
ügyi  rendelkezésein   keresztül  János  Zsigmond  hnláláig  minden 


TÖKTÉNETI  IRODALOM.  853 

fajból  foglal  magában  nevezetes  darabokat  e  kötet ;  s  ha  a  ma- 
gán- és  közjog  köréből ,  közigazgatási  és  pénzügyi  tekintetben 
specialiter  a  székely  jogtörténetet  fontos  adatokkal  gazdagítja : 
a  tulajdonképi  politicai  történetet  illetőleg  sem  marad  hátra  ér- 
dekes adalékok  nyújtásában,  sőt  —  a  mit  okmánytáraink  egy-egy 
kötetéről,  természetesen  az  általok  felölelt  korszak  viszonyaiból 
folyólag,  csak  nagynéha  mondhatunk  el  —  itt  nem  egy  becses 
nyelvemlékkel  s  kincscsel  találkozunk  ama  szép,  erőteljes  és  za- 
matos stylu  magyar  okmányokban,  melyekből  e  kötet  elég  tekin- 
télyes számot  tartalmaz. 

Nem  is  lehet  kifogása  senkinek  e  tudományosan  s  válogatva 
összeállított  kötet  értékére  nézve ,  s  a  ki  azon  föltett  szándékkal 
venné  is  azt  kezébe,  hogy  kivetni  valót  akar  találni :  bizony  két 
csekély  s  inkább  calami  lapsusból  eredt  másolati  hibánál  egyebet 
nem  találna  benne ;  az  egyik  az ,  hogy  a  magyar  nyelvű  akták- 
ban, melyek  betűhíven  vannak  közölve,  a  két  pontú  y  (y  )  íji-nek 
van  föloldva  mindenütt,  a  mi  a  latínban ,  különösen  a  ius  végzet 
genitivusánál ,  e  kor  orthographiája  szerint ,  helyes ;  de  a  ma- 
gyarban azt  hisszük,  nem  igazolt ,  pl.  kijs  {kys  helyett) ,  mijnd 
(mynd  helyett),  tijztihen  (tyztiben  =  tisztiben  helyett).  —  A  má- 
sik hiba  ismét  ily  lényegtelen,  az  t.  i.  hogy  a  római  számoknál  az 
magyar  iratok  közt  előforduló  számításokban  a  c  betű ,  mely  az 

o 

illető  betűszám  fölé  írva  százat  jelent  (pl.  Vin=800),  nem  mint 
c  van  egyszerűen  visszaadva,  hanem  helyette  egy  ily  alakú  jegy  iP 
alkalmazva ;  a  mi  pedig  csakugyan  nem  egyéb  mint  a  szöglete- 
sen tört ,  XV.  és  XVI.  századi  cursiva  minuscula  c  (lásd  pl.  a 
223.  lapot).  Ezek  azonban  említésre  sem  méltó  hibák ,  csak  a 
szőrszálhasogató  pedanteriának  van  az  ilyenekkel  baja  és  sietünk 
is  excusálni  magunkat,  hogy  korántsem  akartunk  a  kákán  csomót 
keresni. 

A  harmadik  kötet  anyaga  is ,  mint  az  előszóból  örömmel 
olvassuk,  már  össze  van  gyűjtve ;  de  őszinte  sajnálkozással  vesz- 
szük  azt  a  tudósítást ,  hogy  a  közönségnek  e  nagyfontosságú  ki- 
adványok iránt  tanúsított  csekély  érdeklődése  miatt  a  vállalatot 
veszély  fenyegeti ,  a  mennyiben  a  2-ik  kötet  is  csak  a  gr.  Lázái* 
Miklós  nemes  áldozatkészsége  folytán  jelenhetett  meg,  holott 
egy-egy  kötet  ára  valóban  olcsóra  van  szabva.  A  mily  nagy  kái*. 


ÍÍM 


TnRTfiKBtT  IBODAt.011. 


í) 


niik  tartanuk  :tz  oktuúiiytár  uiegseünését :  annyira  jül  t;dk  tiiii- 
itüiik  a^  ellenkezőt,  liinuünk  iizt ,  hogy  a  Iiarmadik  s  a  t<>bbi  kö- 
tetek Í3  folytatólag  meg  toguak  julenoi  az  1671  utAu  bekövi-tke- 
2t3tl  luoKgaloias  idők  uáma,  de  Lü  tauiUval,  az  ejieu  köttítbi^u  fog- 
laltakhoK  basouló  fontosságú  okleveldücd. 

KÁKOLYt  ÁbfAu. 


ír. 


ÍSotiJimiuHak  ,   mint  C'trténelirvnnk  jelUmtc'ic  ÍU  mllct  hU/6Ínrt  kÍuiutalÍMi 

»  l/lrálatt  méltatá$íi,    IrU  Uelm^r  AgOEt.   JuLalmuiíott    akadémmi   pálft' 

mÜ.  Bndiipcat,  I87t!.   8-rét  »8  I.  Ára  50  kr. 

Altal&nosau  vallott  igazság  u  niathcmatikábaD,  bogy  csak 
üdutt  tényezők  szolgáltatnak  belyes  szorzatot.  Hü  történelmi  kfr 
pot  is  csak  kritikailag  megrostált  kútfókból  mürithetni.  Az  újabb- 
kori  történetírás  qualitativ  előnye  is  amaz  iráiiyzatn;ikkif'oly&a&, 
inclj  a  történelmi  anyag  megrostálását  a  ktitfők  bírálati  mtíts- 
tásában  kezdeményezte.  Történetirásuuk  uinca  épen  kútfóta- 
riülmanyok  liíjál)an,  du  mégsem  bóvolkedik  auuyira  benuök,  Log,v 
A  m.  t.  AkadéiuJH  ez  iJüUjbaii  kitüzütt  kétrendbeli  pályakérjt:^ 
érzékeny  hézagot  ne  pótolna.  Az  első  pályakérdés,  a  föntemlitett 
jutalmazott  pályaműben  találta  megfejtését,  a  második  (az  Ar- 
pítd-kori  kütfök)  még  fiiggőbeu  vau. 

Véleményünk  szerint  igen  szerencsés  gondolat  volt  első  sor- 
ban épen  Bontinius  Uccasait  tenni  vitatás  tárgyává.  Boufíniuí 
hasonlít  azokboz  az  úgynevezett  modern  felületes  munkákhoz,  me- 
lyeket mindenki  szid,  de  aztán  annál  szorgalmasabban  olvg& 
Kezdve  Decius  Baiovius  Jánoson  a  legújabb  időkig  alig  vaii 
törtéuetiró,  ki  a  studós  olasz«  meséit,  felületességét  nem  kárhoí- 
tatja,  hanem  azért  bizony  igen  szorgalmasan  idézik,  A  XVÍ-fc 
XVII.  században  oly  nagy  tekintélye  volt,  hogy  oklevclekbeo 
históriai  mozzanatukat  «teste  Bontiiiiuc  adnak  elő.  ')  Anuyifék 
Ítéletet  mondtak  azonban  e  kétségkívül  jelentékeny  muukáróli 
bogy  most,  íratása  3  százados  fordulóján  tán  mégis  csak  elérke^ 

')  Oklrvulck  a  Majtlivu^iak  uoyáki  JuvéltárúlMU, 


Tr)RTKNKTI   IRODALOM.  í^'">-^> 

^*tott  az  icUíjc*  ama  hdy  és  érték    megjelöléséuek ,  mely  a  De- 
^^sokat  kútfőink  sorában  megilleti. 

Az  Akadémia  pályakérdése  rövid  és  világos.  Bonliniust  a 

történetírót  kell  jellemezni,  s  müvét,  annak  kütföivel  egyetem- 

u  bírálatilag  méltatni.  Határozott  megjelölése,  amaz  alapok- 

^íik,  melyeken  egy  kimerítő  kütíotanulmánynak  nyugodni   kell. 

^ierzö  müve  11.  főrészből  áll :  az  első  részben  fölsorolja  a  Deca- 

^^Icat  s  Libereiket  egyenként  és  tolemlíti  a  Bonfinius  használta 

^^rrásokat,  közben  közben  elősorolván  az  írónak  egynémely  jel- 

^^mzetes  sajátságát.  A  11.  fő  szakasz  a  kütfök  bírálati  méltatását 

'V)glalja   magában,  míg  a  Függelékben  öszszesítvék  s  rovatosan 

^Itüütetvék  az  I.  szakaszban  fölsorolt  források.  A  munkát  Bon- 

^ius  rövid  életrajza  előzi  meg. 

A  munka  azt  a  benyomást  teszi  az  emberre,  amit  egy  rend- 
]civüli  szorgalommal  összeállított  repertórium  szokott  gyakorolni. 
Jí  kérdésnek  váza  elő  van  állítva,  de  hús  ugyancsak  kevés  van 
rajta.  Szerzőnél  talán  senki  sem  ismeri  alaposabban  a  Decaso- 
3cat,  jártas  ő  azok  minden  zugában,  de  ítéletében  nincs  meg  az  az 
«rö,  mely  az  ítészt  jellemzi.  Történetirodalmunk  kétségkívül  so- 
Icat,  igen  sokat  nyeil  Boníinius  kútfőinek  azon  szorgalmas  össze- 
állítása s  rovatos  kimutatása  által,  mely  a  munkának  kétségkívül 
féuyoldala.  Keveseljtik  azonban  azt  a  9  lapot,  melyet  szerző  a 
kűtfők  bírálatára  szentel.  Bez/eg  nagyon  soványan  üt  ki  egy-egy- 
nek a  kritika.  S  a  mit  mond  róluk  az  inkább  descriptiv  Ismertetés^ 
mint  beható  méltatás.  De  mindez  a  kérdésnek  csak  egyik  részét 
öleli  fel.  A  jdlenizés  csak  néhány  igen  ai)horisticus  mondatból 
&11,  Boufiniusról,  a  renaissance  egyik  kiválóbb  egyéniségéről  sem- 
mi sincs  a  műben.  Szerző  ugyan  több  helyen  mondja,  hogy  a  dc- 
casiró  a  iphrasis  hajhászóc  irány  képviselője ,  de  éptm  ennek  az 
irányzatúak  szerepéről,  akkorbeli  hatásáról  az  egész  európai  tör- 
ténetirodalomra egy  ána  vonatkozás  sincsen.  Igaz,  hogy  a  kér- 
dés azt  kívánja^  Boníinius  legyen  a  mü  központja,  csakhogy  a 
központhoz  egyenletes  periplieria  is  kell.  A  kútfőtanúlmányok  mig 
egy  részről  a  tárgyalandó  kútfő  legrészletesebb  ismeretét  tételezik 
föl,  addig  más  részt  az  illető  iskola  avagy  irányhoz  való  viszonyának 
kellő  felvilágositását  is  magokban  kell  foglalniok.Ez  utóbbi  kiváua- 
loniuak  szerző  nem  felelt  meg.  E  szempontbúi  igou  jeles  értekezést 


TÖRTfcSF.Tl  IRODALOM, 


olvasott  tel  Zsiliiií^zky  Mibály  ür  társulatuuk  július  havi  gyűli 
sén.  Ez  külüiibeii  felfogás  dolga  s  csak  ehhöl  a  szempoiitbülliib* 
Nagyobb  tévedés  az,  midón  a  buzgó  szerző  figyelmét,  ki  targvm 
vonatkozólag  elég  sokat  taualmanyozott,  kikerüli  az  efliligíl" 
Icgjelesb  értekezés  Bonfiniusról,  értjük  a  tudós  gróf  Kémián)'  Jó- 
zsef ^Bonfinitts  élete  és  miinkdi*  czímö  tanulmányát  az  »Új  Jl»* 
gyár  M(izeuin<  1854,  folyama  249  6a  315.  lapjain. 

Ha  az  enilitettük  értekezést  szerző  istaerte  volna.  iiiúi>- 
elószavAbau  Bonfinius  életét  ferjedelniesebberi  is  tAigyallalja 
vala,  s  nem  tette  volna  Bzület^si  ét  bib&san  1441-re,  holott  ^ 
az  1434-iki  volt,  (Ld.  gr.  Kei  ért.  250.  1.)  A  decasirö  jíl- 

lemzése  és  számos  igen  érdekes  és  egydtUil  becses  adalék  iog- 
ultatik  ez  alapos  értekezésben.  Össze  van  állitva  az  összes  kii^ 
sok  bir&latilag  megállapított  sorozata,  továbbá  a  hazai  törl^rt- 
irók  nézetei  Boulinius  felöl.  Bátran  álli^juk,  hogy  ex  ért^kei^l 
nem  ismerve,  szerző  állott  müvének. 

Összefoglalva  a  mondottakat,  Helmár  úr  mtmkáját  si&iut>- 
hiányai  mellett,  mint  szorgalommal  készült  tanulmányt  önjmni'': 
üdvözöljük  e  téren,  óhajtván,  hogy  Bonfiuius  mellett  az,  azon  í«'- 
Iieli  többi  történetírót  is  niéllassii. 

TUALLÓCZY    LaJOíi 


likl 


T  A  i?.  O  Z  J^- 


TÜUTENELMI    TÁRSULAT. 

A  nov.    9*^11  tartott   választmányi  üldst   Horváth   Mihály  elnök 
egny itvún ,  társulati  jegyző 

Defik  Farkas  bemutatja:  1.  A  lovaspecsdtct,  mclyot  Majláth  Bela 
llptöi  alispán  kUldött  be,  s  melynek    köriratát   így   olvasta:   S(igillum) 
«nÍ8  (Johannis)  Militis  íilii  Comitis  Barri  ducis.  E  lovagpocsét   kiilföldi 
minden  valószinüsdggcl  franczia. 

2-or  bemutat  30  darab  okiratot,  melyeket  tekintetes  Tersztyánszky 
kjos  úr  kUldött  be  Kis-Stankúczról  Trencsdiiy-vármegydbül.  Van  köztük 
^  hártyára  írott.  A  legrégibb  1403-ból.  A  pozsonyi  káptalan  jelenti, 
b^gy  Harabol  Miklós  Pdter  fia  Kis-Zclenicz  nevű  birtokba  (Pozsony vm) 
igtattatott.  A  másik  1413-ból  nova  donatio  Newnicz  László  részdrc 
iwnicz  helys^rOi  melyet  azért  kajmtt,  hogy  Stibor  erddlyi  vajda  lovas 
^mnderiumában  vitézül  szolgált. 

A  harmadik  egy  német  okirat  1530.  Liszt  Simon  lovag  bizonyít 
rösler  Benedek  rokonsága  felöl.  A  negyedik  lG32-böl  hadadi  Wesselényi 
'^reoes  két  jobbágyot  ínscribál  Permay  Miklósnak  a  hozzá  és  atyjához 
^^^utatott  hűségért  fŰggö  pecséttel ;  ebben  magát  Sztrcchen  és  Gdow  vá- 
**-^k  örökös  urának  nevezi.  Az  ötödik  az  Urisevics  vagy  másként  Berdo- 
^^^  család  armalisa  Leopold  királytól  l(>62*böl  szép  czímerrel  fUggö"* 
X>C3C8éttcl.  A  több  levelek  közt  érdekes,  Esterházy  Miklós  nádornak  több 
*^i)dat]an  levele,  valamint  Mesházi  Nádornak  Bcrcsényine':  s  más  fö 
^^vaknak  Tersztyánszky  Pál  és  Jánoshoz  intézett  levelei. 

Van  továbbá  Rákóczi  Györgynek  161G-ból  kelt  levele  és  Báthori 
^%tván  oraságbfrónak  egy  kiadvány  a  1591-bÖl  stb. ;  mindezek  jelenleg 
^^^láioláfl  alatt  vannak  s  a  mi  általános  érdekűnek  fog  mutatkozni^  közül- 
^^tni  fog  a  Ssásadokban. 


8fi8  TÁBCZA. 

Utána  ócáry  Lipót  olvaatft  föl  rfrtekezésáoelt ;  »A  ndyoíyi  '«r'' 
tárakrilt  elaö  részét,  melj  a  >S£á]'.adok<-ban  fog  luegjelcDtii. 

EzDtán    flynrfáe   Istiiáu  v.  t  olvaata    fÖl    kÖvetkazS  értekei^! 

Legközelebbi  gyűlés  határozata  folytán  n  Tarnóczy  CMlid  Ift* 
tárából  beküldött  két  darnb  oklevél  érkezett  kozembez,  tnelj  kiÜrt 
mohácsi  vész  Dtúni  korszakbúl  származik  is,  Hzonhim  családi  nanurdA' 
rendi  szempontból  eMg  érdekkel  bír. 

Az  egyik  ebasmai  káptalann&k    1G80.  oct.   '2-án  kelt  jelenti* 
arról,  bogy  Tarnóczy  Lászlöt  több  VerÖeze-m egyei  birtokr^jc«kb« 
13-án  cllenmondús  nélkül  beigtatta. 

B  jelentésben  fogUltatik  János  királynak  Badán  Ki.íU.  ní. 
10-éu  kelt  iktatási  parani^aa,  mely  SKcrint  Volonlyáui  Farkú  illtkl  >^ 
Vcröeze-mepyei  Wolowlyan,  PowBsyiiez  és  Iwgovez  faliiklieli  birtoi"- 
izeket  Volonlyánban  lévÜ  nemesi  házzal  s  udvartelukkel ,  raUwil 
lwf;ovezi  Fekothe  Jánoa  fia  János  által  bírt  szinte  iwgoveai  é«  pon^' 
nézi  egész  birtok  részeket  IwgOTCzen  lévő  uemeei  bázial  éa  odTutcIct 
ke),  miv<  1  nevezett  Farkas  éa  Fekethn  Jánoa  a  német  pártfaoi  (fiUÍ°o 
germaiiicac)  Ferdinánd  réazére  állván,  Jánoa  mint  törvéuyejcn  iukI' 
rollázott  királyuk  iránti  köteles  hiíBégüket  megszegték,  a  cki^nli  hüil" 
sét;ök  folytán  ncvozctt  birtokok  a  koronára  szállottak  ;  Tiimúciy  I^' 
lónnk  a  Ürökiiseinek  máa  oklevelével  oda  adományozta  :  megbánj' 
tehát  a  káptalannak,  hogy  Tumóczy  Lászlót  c  birtokokba  törvénjoa 
if^tnssn  be,  3  ha  ellenmondók  jelentkeznek,  azokat  a  köielelib  Bai" 
febr.  14-rn  Bálint  napján  tartott  közorazággyüléa  végzése  értfilmeVn 
király  szomélyea  jelenléte  elébe  idézze. 

A  febr,  14-r(il  említett  országgyiiléflen  alkotott  törvények" 
orazgy.  emlék,  I.  253.  lapján  közölve  vaonak,  de  azokban  ide  vf«i 
kozó  intézkedés  nem  fotclaltatik. 

Ennok  folytán  a  chasmai  káptalan  nioykovezi  Mindszenthy  DivJ 
királyi  éa  Porencz  káptalani  küldöttek  által  nevezett  Taruócíj  lÁt^ 
a  föntebbi  birtokokba  c/  évi  aept.  13-án  minden  ellonmondiU  DcIkÜ 
beigtatta, 

A  Tarnóczy   eaalúd  lengyel  crcdctíl ;  legrégibb  ö*e  at   ÁrpÜi" 
beköltözött  B  Moaony-n egyé benOroHZ várt  letelepedett  rutbpjiokiipkf'A"^' 
—  wlndikja  —  vi]t;  s  ii  tatárfutás  alkabnáviil    a    király    iránti   b 
Lodáfláért  nyerte  IV.  Bélától  a  Túrócz-mi-gj-ei  Tarmicí  fóldft. 


TÁRCZA.  859 

Egy  tagja  Tamovszky  Bálint  a  XV-ik  században  ^It,  s  három 
fia :  János,  Albert  ^  László  II.  Lajos  királytól  1517-ben  nyert  ado- 
mányt János  Mohácsnál  elesett,  László  pedig  a  bekövetkezett  pártvi  - 
szályok  alatt  János  király  pártján  állott,  s  tőle  a  föntebbi  birtokokat 
nyerte  adományba. 

£  Lászlótól  származik  le  a  Bars-megyei  főispán  Tarnóczy  Kázmér. 

£  családhoz  tartozik,  de  hogy  melyik  ághoz,  ez  az  eddigi  család- 
fákon hiányzik,  Tarnóczy  András  is,  kire  a  másik  átadott  oklevél  vonat- 
kozik; ebben  L  Ferdinánd  Bécsben  1539.  sept.  16-án  Zágráb'^mcgyei 
Peyeth  várat  mely  hajdan  Therek  Mihályé  volt,  de  ennek  kihalása 
folytán  a  koronára  szállott,  Tarnóczy  András  davoniai  vicebánnak ^  ki 
iQáságától  kezdve  ez  ország  határain  forgolódván,  az  ellenséggeli  har- 
cxokban  a  ker.  vallás  és  az  ország  védelme  végett  sokszor  veszélyben 
forgott,  örök  joggal  adományozza. 

Ezen  Tarnóczy  Andrásról,  mint  slavoniai  albánról  történetíróink 
nem  emlékeznek;  1544-ben  Erdődi  Péter  főlovászmester  végrendeletet 
ttfván,  ennek  végrehajtóiul  többek  között  Tarnovczi  András  is  meg  van 
nevezve  1);  ezenkivttl  róla  I.  Ferdinánd  alatt  többször  van  említés  téve; 
jelesen  öt  küldte  a  király  Mecskei  Istvánnal  és  Nagyváthi  Antallal 
1549-ben  Gyöngyösre,  hogy  ott  a  török  követtel  intézzék  el  azon 
peres  dolgokat,  melyek  a  közelebbi  fegyverszünet  alatt  a  két  fél  embe- 
rei között  fölmerültek ;  meg  is  jelentek,  de  a  magyar  és  török  küldöttek 
oly  vitába  elegyedtek,  hogy  végre  is  Tarnóczyék  Egerbe  valának  kény- 
telenek menekülni. 

Majd  1551  táján  Tarnóczy  András  Velibégnek  a  hatvani  pasá- 
nak két  hajóját  búzával  Komáromnál  elfogott ,  miért  rajta  Vclibe^ 
15.5 3-ban  600  ftot  követelt. 

Meghalt  Tarnóczy  András  1565-ben. 

Következett  Emich  Ousztáv  értekezése  a  folyó  évi  mütörténelmi 
4a  régészeti  kiállításon  bemutatott  codexckrŐl  és  nyomtatott  könyvekről, 
melyeknek  egyúttal  hasonmásait  is  bemutatta.  A  szerző  gyengélkedése 
miatt  gátolva  levén  a  megjelenésben,  a  titkár  olvasta  föl  a  tárgyát  kime- 
rítő 8  alapos  ismeretekkel  készült  értekezést. 

Ezntán  a  jegyző  olvasta  fÖl  Wagner  wittingaui    levéltáruoknak 


0  Kerchelieh  Hist.  Eccl.  Zagrab.  222.  l. 


i^MÜ 


Marad  iphát  "l-ícember  hOra 
Kitlök    Hnrváth   Mihiily   a   közelebbi  li-iriijiV.  knügriilfíi 
IHTT.  jaii.  4-.Iiki  uK;?re  lüzvp'n  ki  :  e/jei  a  gyűlés  el  .Mlolt.  A  , 
kí-nyv  l.iu:li:^ites<''vel  Fraknúi  Vilmos   éí    b.    Syiry    Albcri   nr.k 
t»k  ineg. 


w!t  K 


viu?:ki  tatsu latok. 

■niiflíAoi  Tr.iir,    íis  nia.  Támi-lat  nkt,  hn"! 
I  kÜxönsRg  Jflcnlcti'bcti  tartotta  tneg,  mely  nlkali^nim' 


,  hcfíilyt  —  tíibb  tekintetben  ^nU-k.'s 
tüll  jelentéit,  mi  u  vilin sutmiiny  n'^/t^röl  köszöncUcI  fogadtalntL 
túr  >UblHii  liTi;  frt  fiO  kr.  ¥M,\sin  Miletx  JtinOB  olvnstA  fúl  ü} 
i'rtnki!/A(('t :  »Tiirmitttl-virircgye  történt'lmi  í!b  Hgcsceti  emli-kei 
bi^ii  n  iiiivuKUtt  viírmcgye  i!i»K:ik -nyugati  réiixén  találtató  régi  " 
ÍHiiiertoti.  Nuliiuy  kÍBcbli  iSriiekii  indítvány  utáu  a  gyüleí  eln»il 
—  Ugyancsak  nnv.  h<i  21<>^n  tnrtiL  meg  SKámos  kötöo^ 
litti'boi  r.  liHvi  V!ÍI,  ttldsét  a  ddlmagyarorözági  tört.  és  reg.  tir 
Titkár  Jeliül t<(i(i< bon  kicimili  ax  ds  tűrt.  ée  embertani  congressu*  i 
a  tárMilatlio/.  bci^rki'Sett  ki>8/,ötiü  leveleket,  a  közoktnti«)  idídís 
lányát :  Hengzlinann  r^g.  inüv^t  a  as  ujabban  adományoBott  t 


TÁRCZA.  863 

8orolja  föl.  A  jelente  örvendetes  tndomásúl  vetetik  A  pénztár  állása 
531  frt43  kr.  Ezután  dr.  Niameamy  (?j/t^  olvasta  föl  » Árva  várának  is- 
merteti <-t.  Néhány  apróbb  ügy  elint^z^se  s  az  ajánlott  tagok  meg- 
választása ntán  az  ttlés  véget  ért. 

—  A  Dílmaotarorszáoi  RéoÉszETi  és  Történeti  Társulat  közlöntéb/Sl, 
>Történelmí  és  Régészeti  Értesítőbőlc  ujabban  két  füzet  jelent  meg, 
melyekkel  a  Il-ik  kötet  be  van  fejezve,  s  melyek  igen  előnyös  színben 
tüntetik  föl  a  társulat  munkálkodását.  Egy  egész  kis  régészeti  és  tör- 
téneti irodalom  fejlődik  ki  hazánk  déli  részében,  mely  a  vidéken  érdek- 
lö'dést  tud  költeni  maga  iránt  —  hazai  történetirodalmunk  kettős  nye- 
reményéül, s  mely  e  fözetek  és  társulat  által  hozva  létre,  azt  használja 
közlönyéül.  A  vállalat  Dél-Magyarország  ismeretét  sok  igen  becses 
közleménynyel  mozditá  elö. 

— SopRON-MEOYK  közönsége  a  vármegye  monographiájára  500  forint 
pályadíj t  tűzött  ki.  E  nemed  megye  hazai  történetünk  iránti  érdeklődé- 
sének eddigelé  is  már  több  jelét  adta  —  s  ez  ujabb  sokkal  világosabb 
bizonyítvány,  hogysem  magasztalásra  szonilnH.  Dicséri  az  maga  magát, 
a  buzgó  megyét,  s  a  hazafias  szellemű  tudománykedvelő  főispánt ,  ki 
mint  a  legkiválóbb  magyar  családok  egyikének  méltó  sarja  tettel ,  szó- 
val elől  megy  megyéjében.    Közöljük  a  pályázatot  egész  terjedelmében  : 

Sopron-vármegye  áthatva  saját  h (ily története  nagyobb  mdrvbeni  ■ 
müvelésének  és  fejlesztésének  fontossn gátol  az  1875-ik  évi  nov.  29-én 
tartott  bizottsági  közgyűlésében  314.  sz.  a.  hozott  végzésével  e  czélra 
díjat  tűzött  ki,  és  a  pályázat  körül  így  határozott :  » Kívántatik  Sopron- 
vármegye politicai,  egyházi  és  mívclödési  történetének  előadása  az  eddig 
ismort  forrásanyagra  alapított  monographiai,  a  mai  tudomány  színvona- 
lán álló  rendszeres  földolgozásban  a  honfoglalástól  kezdve  a  szatmári 
békéig  (vagy  a  jelenkorig)  kiterjeszkedve. c 

Jutalma  500  fr.  o.  é.  a  nemesi  pénztárból. 

A  pályairatok  az  1877.  évi  dec.  hó  31-ik  napjáig  Sopron- várme- 
gye alispáni  hivatalához  küldendők  be. 

A  pályamű  idegen  kézzel  írva,  lapszámozva  és  kötve  legyen. 

A  pályázó  nevét,  állását  és  lakhelyét  tartalmazó  lepecsételt  le- 
velőn  ugyanazon  jelige  álljon,  mely  a  pályamű  homlokán. 

A  pályadíj  csak  azon  műnek  fog  kiadatni ,  mely  a  m.  tud.  Aka- 
démia által  megbírálva  arra  érdemesnek  fog  kijelöltetni. 

A  jutalmazásra  kijelelt  munkát  szerző  köteles  egy  év  elforgása 
alatt  300  példányban  kinyomatni:  különben  a  jutalom  nem  ada- 
tik ki.A  munka  a  szerző  tulajdona  marad,  ki  abból  egy-egy  példányt  a 
rocgyehatüság  levél-  és  könyvtárának  átadni  köteles. 

A  pályanyertes  műből  300  példány  könyvárusi  áron  a  megye 
részére  azonnal  megvétetik ,  valamint  az  500  frtnyi  jutalom  is  azonnal 
kifizettetik.    Sopron-vármegye  közönségétől. 

56* 


DM 


"r<")urf;Ni:L»ii  könv\táb. 


I 


—  UA0YAR0R8ZÁ0  ETTlNOORAPHlijA,  tn>  fím'fahgN. 
Bflibi[>Mt.  A  H.  Ind.  Akad.  kttnyrkiftdú-v.lUUta.  fS-r^L  544  L  (M 
uUlÜMtái  útján  nTMTtzh-tÜ  inug.  Ax  illelá  iwnnsat  elűf.  in  <  f  L 

—  ÜIE  WIESEB  ÜNIVERSITÁT  IM  ZEITALTEB  MAXOU- 

LIANS  I.    Vm   Ilittcr    /.  J(<rMirA.  Wie.k.   BraumQUer,    íJt-cA.   iCTt  í 
Aru  fi  frt.  I£ft[.liató  Pfeifer  N.  ia  Tu<il.  i 

—  DA8  KRIEGSWKSEN   1)ER  UNGABN  mm  a^rmaMt  »r    . 
«*.f.   Wien,    löTB.    Alfml    HüMer.  Rothenthamutnaae  Nr.  IJ.  íVi 
aSfi  I.  Aw  3  fr.  (10  kr. 

—  (JYUIIOYK  BRANKOVIÍ.  Despot  der  Serb«q.  Wiío-  />-^ 
írv-ufíí.    NuunaU,    HíTB.    PucIib.    99    lap-    (Eredeti    (orrisA    atíf\ 

-  A  KliUi'IvS  TANÍTÓEEND  NYITRAI  CTMNASIL'MÁííAt 
'níll'l'.  VÁZLATA.  írlii  í-"«.-  Imir.  Nyitra,  L»7Ü.  Neugebauer  öir. 
nyomdája,  ö-rdt.  277  I, 

—  ItKÍÍISTlíUM  ANNI  I;i32.  —  Tabuiarímn  MonaBterÜ  8»ii(ti 
MiirtJni  (1.1  merő  inonlc  l'iiuimiiiae.  Jauriiii ,  1876.  Typis  AlewiJti 
Cwíb.    2r,ft.   XLI  I. 

—  SZENT  MAltTON  TOUR.SI  I'Í:SP()K  éa  pannonhalmi  len 
l)loinn.   Sttirhm-lh  Itnnüj.   Gyíiv,   Cudh  Súndnr.  8-rdt.  4  1.   Am  2  kr. 

—  MARGI  r-SZlOET  TÖRTÉNELME.  'í-y  Gijiir;iy.  Ka^sn,  B^i 
f«'iil>orf;  ti^Htv.   K-ri^t.   Ki  1.  da  S  tál.lii.    Ar  i  40  kr. 

-  GESCILICIITE  I)ES  13.  K  K.  IIÜSZÁUES  llEaiMKSr> 
v.iii  líittür  .\;i:h  ,:  ■IW,i,..;f.  Wi.Mi.  R-giiiinitHVcrlaf;.  [fíTH.  3i4l 
M-..  Ám  ;l  IVt  r.O  kr. 

—  SI,I'V'EN>KY  l.l-Vrol'IS  iirc  lii.ir.iriii,  t'[.«grafiti,  nrrlie.-lo'-'iu 
II  .•Ihiuicriifiii.    üi'.liiktor  Kr.  S.i.^iiirk.    i.  ••\-.    'l.  fU/er.    S/.^iknl.-iia,   i>^''^ 


ső  é¥folyam.  /.  fűzet 


1878. 


Január-Fűbruir. 


MAGYAR 

;ÖNYV-SZEMLE. 


■-•^''\^S»^      .^'X-'    N.      %• 


KÖZREBOCSÁTJA 


\     M.   NEMZETI     MÚZEUM 

KÖN  Y  YTÁ  R  A. 


BUDAPEST, 

A  MAGYAR  TUD.  AKADÉMIA  KÖNYVKIADÓ  HIVATALA. 

1876. 


AZ  ELSŐ  FÜZET  TARTALMA: 

ner  FIdris:  Corvin-Codexek  Thomban.  Konigsberg- 

ben  és  Szent-Pétervárt i-S 

Frakntfi    Vilmos:    A    mohácsi    csatáról    szóló    egykorú 

ujságlapok  a  Magy.  Nemz.  Múzeum  könyvtárában  8— M 

Szabó  Károly:  XVI.  századbeli  magyar  kalendáriumok  14— íi 

Id.  Szinnyei  József:  Az  egyetemi  könyvtár  rendezéséről  íi-ij 

A  magyar  irodalom   iSyó-ban í5— 31 

riS7ö-ra  szóló  naptárak j8-J(i 

Hazai  nem-magyar  irodalom Í9~i' 

Hazánkat  érdeklő  külföldi  munkák 41— 1' 

Hírlapirodalmunk    1876-ban íj— 5' 

Vegyes  közlemények 52— ií 

A  M.  Tud.  Akadémia  legiijabb  könyvkiadványai  55— 3* 


r 


CORVIN-CODEXEK 
ruOBNBAN,  köNIGSBEEGBEN  ÉS  SZENT-PÉTEBVÁRT. 

(E^özlemények  1874-ik  évi  uti-tárczámból.) 

Rómer  Flóristól. 

I. 

Kutatásim  egyik  tárgya  a  „Corvin-Mátyás  könyvtá- 
loz''  való  adatok  nyomozása,  illetőleg  az  általam  már  ismert 
exek  eonstatálása  lévén:  utamba  ejtettem  Thorn  ősrégi  városát, 
késő  este  érkeztem  meg,  az  ottani  főgymnasiumi  igazgató 
hnerdt  úr  oly  szives  volt  nemcsak  a  „Naldi  Naldii  Flo- 
I  tini  epistola  de  laudibus  augustae  Bibliothecae, 
[ue  libri  IV.  versibus  Scriptis  eodem  argumento  ad 

enissimura  Mathiam  Corvinum  Pannóniáé  regem" 
aű  *)  kéziratot  a  könyvtárból  azonnal  kihozni,  hanem  egy  régi  cseh 
iratot  is,  melynek  czime :  „Heraelitus,  seu  de  vita  humana 

ortuna  liber,"  — mely  szép  kezdőkkel  és  kiesided-festmények- 

van  diszesítve.  Mind  a  kettőn  e  feljegyzés  olvasható :  „Aus  der 
>liothek  zu  Pesth"  (?);  a  cseh  munkánál  még  ez  áll:  „1686 

em  Soldaten  in  die  Haende  gefallen  und  von  Zér- 
óké (ez  thorni  polgármester  volt)  Verfasser  der  Thorner 
ronik,  in  Wien  zufaellig  gekauft,  und  der  hiesigen 
iliothek  übermacht."**) 

A  Naldi-féle  kézirat  a  szebbek  közé  tartozik.  Megvan  a  vál- 
>zva  arany  és  kék  sorokból  álló  czim,  melynek  szépségei  az  egész 
Hben,  mely  szűzhártyára  van  irva,  észrevehető  csínnak  megfelel.  Az 


*)  L.  Jaenich.  De  moritis  Mathiae  Corvini  in  rom  literarium. 
**)  L.  Die  kön.  Gymnasial-Bibliothek  zu  Thorn,  und  ihre  Seltenheiten,  von 
Imilun  Cnrtze.  Könlgsberg.  1868. 

M.  KÖD/T-Szemle  1876.  1 


9  CorrÍD-OcMleiek. 

elsA,  diszlap,  kerete  köröükörál  fut,  négy  sarkában  ngyanazao 
fiatal  arczok  alkalmazvák  arany  keretekben,  luüyQneket  a  MAtjas  tiii^ 
szebb  köteteiben  többször  találunk.  Vannak  a  gyüuyürüen  festett 
zatok  közt  a  kereteken  ülö,  vagy.  niiut  a  czimert  fnglalút,  tartó  KflaA, 
mintegy  oda  lehelt  géniuszok,  a  folsC  keretrébz  kClzepén  a  jülrú] 
hordó,  jobb  uldalon  a  farkát  maró  sárkány,  balon  pétiig  a  v&drts  kátH 
ható.  —  A  király  ciimerén  a  lapos  leniezkorona  tllszórl  oroiait^ 
szivpaizsban,  mint  másutt  is,  a  gyilrút  csörébun  tartó  holló  forduld! 
aC  elB6  mezőnyben  az  ezüst  és  vörös  váltakozó  pólya,  a  2-dÍkbuaid 
mát  három  korboás  fő,  a  3-díklian  a  halmon  lilliÜ  k<>tt£s  kertnt 
4-dikbcE'az  ezüst,  kétágú  farkkal  diszitetl,  cseh  oru^tzlún  lötlialó. 

K  kötGt  mindenesetre  a  szebbek  közé  tartozik,  mert  hiszen  esÁ  u 
ilyenek  után  kapkodtak  a  német  katonák;  azonban  bársony  n^ 
kötésének  már  nyoma  sincsen;  ámbár  még  Jaunicli  1723-bail  bí* 
munkájában  említtetik :  „tnvoluerum holoserieeum  purparei  eolods flnríl« 
et  auro  intertextum:  fibulae  qaibus  elauditur  liber,  ei  argooto, 
(jnatvor  sünt,  a  superiorí  parte  margínis  una,  una  ah  inforíore.  a  bUs 
dno".  Ezekbfil  kitűnik,  hogy  a  még  kfflsóleg  is  égessen  ép  kúutn 
ly'abb  időben,  alkalmasint  valami  vad  régiségkedTeW  fosztytta  mví  «í= 
kiegészíti  részeitói,  melyek  újonnan  a  királyi  könyrtárban  fi'liillit' 
kéziratok  dn'iga  voltiiról  tanúskodhatnának ! 

A   tliorni  könyvtárnak  egy  másik  kincsét  teszi  egy  cseh  njnht: 
irt,  igen    csinos  kicsid  ed- festményekkel  diszesitett  bártyakönvv,  Si-: 
szintén  Buda  bevétele  után  kerOU  vétel  által  o  gj-üjteménybt^.  K  ':,■•'-!* 
tartalmát  már  közlöttem  Kollár  Miirton  re-algymnasiuuii  Uhk:  <i!^ 
Táborban,  hogy  a  oseh  irók  figyelmét,  ha  eddig  talán  nem  í^iii't'.:.  i  :ií 
reá fordítsa;  vázoltam  a  czimlapon  festett  két  ezímei-t  is,  iikív  '-'■-■ 
birtokosaka   utalhatnának,  tartalmából  pedig  csak  az   c^>'~        :    < 
kezdetét  köziem.  A  munka  ;  HeracHtus,  ugy  van  óssz-'i:}>.:  ■  ■ 
és  görög  szerzőknek  bölcs  mondataiból,  mint  ilyeneket  I>etnu<  .>  K' : 
is  összeállított.   Ajánlva    van   a   könyv    helfferstctu  i    .-~    -      - 
steini   Vilmosnak,  ki  László  —  Albert  király    fiának  —  lütdnuji.' 
zója  volt, 

Jaenich,  idézett  munkájában,  ezt  mondja:  „Mouumeuluiu áx 
dnbio  aulieum  fűit  in  Vngarín,  praedae  autem  loen  in  oppuguU* 
Itudensi  anno  I  (>yt)  in  mililis  cuiiisdam  gregarii  manus  dercBÍl'^ 
mibúl  szerző  azt  hozza  ki,  hogy  ezen  könyv  in  n  Corvinának  lif* 
tette,ljáramagyar-L-í>ch  királyok  könyvtárának  egyikgyöngyeáM'f''' 


[ 


Bómer  Flóristól.  S 


II. 

Eönigsbergben  nagy  meglepetésemre  szolgált  azon,  gyönyörűen 
;ott,  és  szépen  irt  négy  arabs  könyv,  melyek  reánk  nézve  azért  bírnak 
mi  érdekkel,  mert  Buda  várának  ostroma  alkalmával  1683-ban,  a 
»bi  pedig  bevétele  alkalmával  1686-ban  september  2-án  6 ris- 
rn  Jakab,  tábori  pap  által  lettek  megszerezve.  Az  eredeti  jegyzetek 
f  hangzanak:  „Cum  Buda  urbs  nobilíssima  Turcarum  manibus  forti- 
line  Germanorum  eriperetur,  Anno  1683  *)  in  oppugnatione  obtinuit 
hannes  Briskom  Pastor  castrensis.'' 

Kérdés,  szabad-e  ezeket  Mátyás  királyunk  könyvtárához  számí- 
li?  miután  fel  kell  tennünk,  hogy  Budán  a  törököknek  is  voltak  köny- 
k,  melyeket  a  gyözó  katonák,  főleg  szép  kötéseik  miatt,  és  aranyos 
időiktől  bámulatra  ragadtatván,  elvittek,  hogy  eladhassák. 

Ezen  munkákra  arabnyelvészeinket  figyelmeztetem;  meglehet, 
gy  belső  jelekből  a  könyvek  korát  meghatározhatják. 

Kik  azonban  e  könyvek  irodalmáról  némi  ujmutatást  óhajtanak, 
)knak  ajánljuk :  A  „Kritis eh e  Aufsaetze"  közt  az  I-söt,  ezen 
malatt:  „Beschreibung  eines  praechtigen  Codex  von 
s  persisehen  Dichters  Hafids  Gedichten." 

Ezen  eodexet  a  königsbergi  udvari  könyvtárnak  „ezüst  szek- 
n  y  é  b  e  n"  őrizték,  mely  arról  vette  nevét,  mivel  mintegy  50,  benne 
íllított  mü,  ezüst  kötéssel  és  arany  szegélyekkel  birt,  vagy  ezüst  és 
.ny  betűkkel  volt  irva. 

Tartalmára  E  ö  h  1  e  r  tanár  ismert  reá  először,  mi  szépművészeti 
!sét  még  inkább  emelé.  A  remek  lombozatokon  kivül  három  kicsi- 
1  festmény  is  díszeskedik;  kár,  hogy  az  első  a  nedvesség  által 
fnvedett. 

A  kézirat  régisége  mellett  szólnak  végszavai :  „Ezen  diván  leini- 
lak  befejezése  történt  Istennek  a  világok  királyának  segedelmével, 
első  Tsumada  utolsó  napján,  (azaz:  az  ötödik  hónapon,  vagy  is  a 
februárunkban)  a  próféta  szökésének  89l-ik  évében,  (az  az  Kr. 
Ű.  után  1513-ik  évében;  [a  szélén  irva  1486-ban]).  Isten  szeren- 
Itesse  a  legjobb  sorssal  Muhamedet,  és  az  ő  népét  és  mind  az  ő 


*)  Egyikben  helyesbbbcn  ez  áll :  „Ciiin  Buda  nrbs  Uflgariae  fortissima  e 
sstate  Turoiea  eriperetar  anno  168<).  die  2.  Fbris  in  oppugnatione  obtinuit 
obni  Briskorn,  pastor  castrensis." 


4  ConiD-CuJtudc. 

liitsoi'sosát.  —  Nekem,  legcsekélyebb  siolgiijiiiiak,  Jiíkobuak,  U  api- 
massilgára  eizorulok,  bocsássa  meg  az  Istoű  bÜDfiiiiel,  ós  ft4je  á  «*■ 
keimet." 

E  kéziratban  még  régi  (XV.  századljeü)  írásaal  görög  í( 
Útin  lűttgyiirázat  is  fordul  eló,  mely  adat  a?,  U8ii-ik  érsíárami 
hu  ül  lielytts,  taláu  valószinüvé  teszi,  hogy  e  kíinyv  a  L'tin'iniha 
tartozhatott. 

Ezen  kéziratról  szól  a  „P  reussisehes  Arehiv"  isjulias  baráUo 
17B1.  a  400.  1.  —  és  ^Altpreussische  Mouatsehrlft"  I8G6.  3.  ÍSi^  » 
hoi  az  is  említtetik,  hogy  errÖl  már  Lilienthal  172-4- ben.  »!*'•■ 
mint  Bernouilli  is  szóUott. 


Őriznek  itten  egy  kis  g-adrét,  olaszosan  díszített,  tíHzlúi  luM 
ép  kéziratot  is^  melynek  keretében  nyúl,  lepke  és  géniusz  jOu  eK: 
tartalma :  Lo  muro  de  la  Oittade  de  Koma  ebbe  in  i-ircnito  stb. 

Eeljígy^ései  közt  hamarjiíbau  csak  ezt  voltam  kiípes  liúmi" 
Libro  <li  giutide  estin uizíoiu'  .  .  .  cila  di  rwna. 

Dj  Mathco  Kht'r'?  alauiaumj  .  .  fra  ilj  Mr  Ldo?  d  simuut  il« 
l'a<|iiila. 

Adj  C)  magio  1Ö27  e  masse   sottii  il  i\igo  questa  Citta  lij  Kmiu. 

Ezeu  muoka  is  a  porosz  királyi  könyvtárhoz  tartozott,  tajjoai 
biidaioak  volt-e  egyik  dísze?  —  kétes. 
ÍII. 

A  s /.iMitiiétcrvári  Corvín-féle  kéziratról  már  %'olt  némi  tads- 
má-Sütii  y  i  in  0  n  y  i  E  r  n  Ö  jegyzeteiből,  melyek  közt  idéz  egy  fnneü 
munkát  e  czímmel :  „Museé  de  l'érmilago  Ji  Imperíal  Saiat  Péten- 
hoiirg  1860."  t;  munka  psak  kefelenyomatban  van  meg.  s  ebben  í»- 
Üttetik  Aranyszájú  sz.  János  uiuukája,  mely  Mátyiís  kin'ily  kúnyvtiiiW 
származott  volna. 

Már  1  WöO-ben  kerostettcra  e  kéziratot,  hogy  valülitiágáról  iw?f 
gyúzüdjera,  de  az  jelenleg  nem  az  HrrnilagebaD.  hanem  a  ráíJt" 
könyüár  kéziratai  közt  őriztetik. 

Péternírra  ygyrénzt  i-sak  azért  iilazUun,  hogy  ezen  munkát  o*- 
Ktatj'iljam,  és  talán  még  más  ottan  lappangókat  iü  felkutassak.  A  kéiirai-" 
legnagyobb  szívességgel  engedek  átvizsgálni,  vb  liitschkofi'A.  úrm  • 
azon  szivcKsúgct  is  megtéve,  hogy  n  tíibbl  e  karsmkba  vágó  kiiuni»i>' 
is  riMidi'lki'zéwemre  biii-siítíi 


Rí'niior  Fl<íri^t'"»l. 


.> 


A  inuiika,  iin*lyiH4'  könyvtári  szíiina :  f).  3.  17.,  ilíszos  r/j'inhipjáii, 
iiU'ly  az  olső  levél  liátsó  lapjára  van  festve,  ez  áll :  IX  HOC  VO  LV- 
AIIXK  HAKCOPK  KA  SA\(TI  lOAXNlS  (^IIKV  SOSTOMIOON- 
TINKNTVK  homiliK,  XXVllIl.  IX  KlMSTOi.AM  ^  al)  CoRINTHIOS 
;  ITKM  CONTRA  IVDKOS  ÍSKR  MoXKS  SFA'.  A  mi  botű  ezeken 
kivAl  ax  alsó  soroknál  látható,  igen  kétes. 

Az  első  díszlap  egészen  festett  és  loniliozattal  ékesített  kerettel 
bir,  mely  közt,  a  Mátyás  király  tulajdíjnálioz  tartcr/ó  eodexeken  rendesen 
látható  égi  teke,  széna  bagla  vagy  nié  likas,  a  kut,  a  homok- 
óra, négy  férfi  és  két  noi  mellkép  fordul  elö,  legalul  pedig  Mátyás 
király  czímero  van. 

A  két  festett  lapon,  letrinkább  pedig  az  említí'tt  arezképeken  és  a 
kezdi)  betűben  szokás  szerint  létezett  sz.  ('hrysostom-képen  a  szándé- 
kos dörzsölésnek  nyomai  vannak,  valaminthogy  az  elsó,  b<Mratlan  lapon 
Í8  vannak  két  sorban  az  iiús  nvomai,  melyek  készakarva  (drontvák,  és 
talán  csak  vegytani  utón  ismét  olvashatóvá  leh(4ók.  A  mi  e  kéziratnak 
valódiságát  szintén  bizonyítja,  az,  hogy  tábláján  ez  áll : 

„Hic  Über  Matliie  }iriini  Rc^is  Ilun^ario  olim  per  iininaiiissimaiu 
eladom  Christianoruin  Hiula  vastata  ct  iiltrocitrocino  deportata  tota 
bibliotheca." 

A  könyv  végén,  két  levelén,  Lengyel-  és  Magyarország  rövid  tör- 
ténete foglaltatik,  melyeket  egy  uiagyar-kedveló  lengyelnek  kellett 
írnia.  A  31H.  lapon  Lechus-sal  kezdi  meg  a  lengyelek  történetét, 
végén  pedig Háthory  Istvánhoz  fohászkodik:  ^Tu  Stephane,  post  tot 
reges  foelieiter  regnas.  Kt  non  dubit^mt  omnes  te  sati.sfacturum  his.  quac 
pertínent  ad  laudem  nominis  divini  et  tuam,  et  commodum  fieipublieae 
Dostre,  ut  possis  moriens  purpetuo  viverc.  et  páter  j^atriae  norainari, 
Cuí  fortuna  Deiis  ipse  faveat,  et  ille  íavet,  (jui  te  perpetuo  vivere  cupit.** 

A   317.    lapím   pedig  a   magyarok    történetét  igy    kezdi    meg 

„ Att illa Scytlia primo  venit  in  Kngariam ^  stb.,  és  az  egészet  egy 

lapon  átfutván,  az  általunk  Dobzse  Lászlónak  nevezett  kimlyról 
ezt  mondja:  ^.  .  .  post  niortem  Mathiae*"  Vladislaus  (.-asimiri  Seeuudi 
Regís  PoloDÍae  iílius,  Rex  Hohemie,  duxit  Heatam  et  Regnuni  illi  Vuga- 
ricum  dátum.  Is  magis  sapientia  ((uam  armis  imjterabat;  eum  Tur- 
carum  impcratore  iniit  fo<Mlus,  fűit  gratus  Hohemis,  non  minus 
Yngaris,  ipsius  sapieutiam  et  modestiam  amabant  et  admirabantur, 
prudcntes  et  bene  nieritos  viros  extollebat,  sed  eius  imperio  Vngaria 
et  res  domestica  floruit,  vixit  44  anuos  et  páter  patriae  nominabatur 


ne^'  luaíor  uoquam  eo  Itex  Vogiríie  re  et  tíu  kMigior  extitiu  post  rniib 
idscessom  LodoTÍeus  filios  Wladisbú  Begis  Vngirbe.  qni  idem  et  Pi4o- 
DÍaeKf*!  fűit,  sed  et  looga  et  diaiama  pace  plns  Inxoiei  moribos  dooM- 
stíeis  deditos  tum  etúun  íoobedientia  et  abiuidantia  panis  el  tíhí  creTenL 

ÍD  Vogaría post  eoiiis  lameDtabilem  casum  B^nmn  infodifitff 

diffractuíD  est.  Nara  dao  Beges  simul  Johannes  et  Ferdinandus  ek^ 
diseordia  stia  perdideruDt  BegDum  Vogariae.  Careat  edoeta  alieno  aak 
et  PoloDÍa.  SolummodoiD  paee  est  pars  Vogariae  apad  posteritatem  Fer- 
dinandi  et  apud  posteritatem  Stephani  raagna  gratia  l>ei  Polooiae  Begis, 
TraDsilvania,  attameu  tributo  obnoiii  sünt  eirea  qaos  iam  non  est  impé- 
rium libenim.  —  0  vos  Beges,  Matbia.  Yladislae  utinam  essetis  soper- 
stites  et  Stephauo  uostro  roauus  auxiliares  fauente  duinia  gratia.  daretis. 
ut  possit  fortuuaro  Toxis  adipisci  et  nobilissimam  belIieosissimaiDqoe 
gentem  suam  liberare  a  Constantinopolitano  et  Bomano  imperio.  qood 
illi,  quem  amore  prosequor,  opto.  Vivát  ergo  BexStepbauoset 
surgat  annueute  magni  potentis  Dei,  lacrimasque  inoocentium  detergit, 
et  illuro,  qui  tibí  hunc  librum  offert  ama.'' 

Ha  ezen  utolsó  szavak  sz.  Chrysostom  bomiliáira  vonatkozóak, 
akkor  azok  Báthory  István  királynak  tulajdonát  is  képezték  volna.  Meg- 
lehet, hogy  valaki  Budán  vette,  miután  régi  kötésétől  meg  volt  fosztva, 
mert  mostani  kötése  maroquin  és  ujabb.  Került-e  ez  is  mint  a  sok 
Diibr  owsky-féle  drága  kézirat  Lengyelhonból  Pétorvárra,  nem  tud- 
hattam íih'ír,  (le  valószínű.  Az  ilvcnek  meírtiidcísára  luilv  jó  lenne  a  réíri. 
bár  szútinállott  könyvtárak  lajstromait  birui,  és  ezek  nyomán  a  künwek 
váíHlorlását  b('bizonyitani  ? 

A  fíMinebb  idézett  franczia  ki*fo-lenyomaton  még  ez  is  foglaltatik: 
,,Az<»n  kovéskíWiyv.  melvek  a  veszélyt  elkerülték,  többnyire  meirsiraiiiinió 
iillapotban,  és  sértvíí  valának.  lUida  elfoglalása  után  a  törökök  kirablák  a 
kcMiyvtárt,  kitörlek  mint  mnsulmanok  a  nekik  nem  tetsző  kiesided  íVv 
tésíi  alakokat^  (mint  e  kéziratban  is  világosan  látni  leliet)  és  lább<^lie- 
k<'t  készitftlek  a  íinoin  hártyából.  A  leirt  kézirat  a  barbai'ság  még  m.i> 
nyomát  is  mntatja,  melyet  a  könyv  vitelénél  rajta  ejtettek,  mivel  3 
szekér  kereke  által  a  könyv  aranyozott  széle  el  lett  koptatva  Sze- 
rencse, li(»gy  ezen  sértés  az  irá.sig  nem  ért.  Azonban  ottan  is,  a  li"l 
a  könvv  szélei  ledörzsölvék.  ngyanazon  aranyozás  látható.  mAs  ^ 
h'metszett  ép  széleken  van,  miért  is  azt  kellene  hinnünk,  hogy  ^ 
k<)nyvnek  mostani  szélei  nem  az  eredetiek." 


Rómer  Flóristól. 


Lipcséből  figyelmeztettek,  hogy  a  Catalogus  5.,  2.,  33.  szániu 
valószínűleg  budai,  Mátyás-féle  Codex,  minthogy  azonban  kiderült, 
j^y  e  kézirat  1499-böl  való,  és  Barbarigo  Ágost,  velenezei  dogé 
titutióit  foglalja  magában,  jegyzetünkből  ki  kellett  hagynunk. 


Van  azonban  több  olaszosan  díszített  kézh-at  Dubrowszky 
lyvgyüjteményéból,  melyeket  a  Corvina  kincsei  közé  sorozhatnánk, 
Mátyás  király  könyveinek  határozottabb  jellegeivel  birnának. 

így  a  5.,  2.  97-dik  számmal  jelzett,  melynek  ezíme : 

INCIPIT  LIBER  SEDVLII  DE  ACTIBV8  PROPHETA- 
BVM  ET  TOTÓ  CHEISTI  SALVATORIS  CVRSV. 

A  díszítés  a  florenezi,   felül-alul  szemssorös  arany  golyóeskák- 

;  a  ezímert,   mely  egészen  a  nápolyi  kinilyokéval  megegyez,  két 

várványszínü   szárnynyal   biró    géniusz  tartja,   maga  a  czímer  két 

zőre    oszlott  talajon  áll,   melyek  mindegyikén  fehér  sátor,   vagy 

(?)  látható. 

A  kézirat  kötése  a  régi,  kapcsai  vörös  atlaszból  valók,  sugaras 
szögekkel  meg  vaunak  erősítve.  Szélei  mustráson  arauyzottak. 
ot  a  táblán  belül  írva  van,  valamikor  Antonii  Legnani-é  volt. 

Vörös  Colophonja  :  „Beato  Petro  adiuvante  oblatus  est  huius- 
di  codex  ab  aratoré  subdiacono  sancte  ecclesie"  stb. 


Van  még  a  többiek  közt  5.,  2 ,  58.  szám  alatt  egy  másik 
3Z,  szíjas  díszitményű  kézirat,  mely  PÍJTRARCA  verseit  tartal- 
zza.  A  finom  pergamenen  199  levél  van  beirva,  10  levél  egy 
atot  teszen,  s  minden  lapon  26  sort  olvasunk.  A  czímlap  hiány- 
,  az  első  díszlap  pedig,  madarakkal  és  géniuszokkal  ékesített  ke- 
it tüntet  fel,  melyeknek  kettője  nyolczoldalú  csipkézett  paizsot 
t,  de  a  czímer  maga  ki  van  mosva  és  barnára  ki  van  festve.  A 
tő  maga  egy  négykarélyban  a  keret  bal  oldalán  látható.  Az  irtis 
^Dgykerekded,  a  kezdők  egyszerűek,  kékek. 


Végre   ugyanazon   Dubrowszky-féle  gyűjteményből  való  még  a 

3.  60."  jellel  ellátott    olaszos  (mert  itten  csak  arra   tekintettem 

;inkább,  melyek    valószínűleg    a   budai   könyvtárba    tartozhattak, 


miaihti^  kfilúobea  igen  wfc  roOM^  fnonú  cs  ^CT*"*  kéöriM 
k«ll«oe  etDliütnem)  m(r]ji!n  iDÍnt  i  .5.,  2.  97.''  aaúiss  atlli*i 
nápolji  rztiner  jón  vló.  A  cxímkp  mor-bantt  betákkcl.  aaBja» 
sídrds  itt|M)líkft]. 

A  md  ezimo  :    (.X)MIXCU    IL  lWUXX>l.u    |j|  MSŰSiM 
íilÜTAKSi  BOCACCUI. 

Az  tih&  ketA&bea  M  (anente)  a  )ijroer«s  kAtbí  kn 
A  smIm  keretben  pedig  geniatzob,  állatok  jöodi  elú.  és 
t^KY'^ef  pálmafa,  nifit;  kArfll  egv  moDdatsxalag  tnfctndfc 
alulról  fölfelé  :  ACCA    DK    BA. 

Meglehet,  hogjr    t^en    inoDilatDál  fofva,    l«b»ts^g«*  a 
liajdaDÍ  birt<fk'p8»n  akiulnnok,  iniotbogy  rvudf^n  n  dtetlapokui 
forduLi  jelkt^pck    {■»    mootlaWk    állaDdúan    ugjrnaazok 
miut  azt  Corviu  JSUlvüij  kL-zírataÍDul  láttuk. 


A  MOHÁCSI  CSATÁBÓL 

S7/)l/)K<:YKORÚl'fJSÁ0LAP0KAMAGVARNKMZKTIMLtECK 

KÖNVVTÁHÁBAN. 

Kük  ]í:   Frakuói  Vilmos. 

A  kuJjj\ii>'uiiiUli'LS  fültdiilitsa  iitáu  alig  luúlt  ul  aéliáuv  rttiioL 
mnj'  iH  :i  Hujlúl  a't  ismherek  újsiigvAgyiiiiak  kiclégiliiseru  kezdették  Td- 
liattziu'ilui. 

A  XV.  tizázsd  végaö  úvtizedeibeD,  kulüDÖüeo  deli  Németumig- 
baii,   NÜrÜeii  Jeluiilek  mitg  az   újságlapob,   melyek  ruadizeríat  ^.Nc** 
Zeyttutig"  cxiin  alatt  a  nevezetcseljb  nurúpui  eseiuúoyeknek  hirél 
vitti^k.  Kúkóp  Amerika  felfe<lezi^^,  az  olaszországi  liiidjánitok  és  a  tönk 
háborúk  nyCijt«tulk  az  anyagot. 

Tarniészetes,  hogy  a  niubiicífii  osata  uagy  uM^-rti;klwD  fofr 
hlkoztftttu  egúsz  Kurópát,  külüuoKea  a  szomszéd  >>Vrii4>turazági>l.  b 
tiem  meglepű.  Iiugy  a  Nemzeti  Múzeum  könyvtiiníbaa  ut  koM^ 
büzfi  úJNiíglapot  találunk,  melyek  a  mohácsi  gyásznap  rá>tlrt'i> 
beszélik  el.  A  iiyomatási  hely  egyiken  sincs  kitéve.  Vali^iufl.  1k^  u 
aiigsburgi  i^  nUrubergi  sajtók  turmékei. 

),  A  iiiugjuluués  idúreudjét  tijkintve  kétségkívül  legelső  atoB,  U> 
bis  negycilrélií  levélből  álló.  riip-Írat,  melynek  czimu: 


Fraknói  Vilmostól.  0 

„New  Zoyttung  wio  dor  Turckischü  u  Keyser  mit 
em  König  von  Vngern  dye  sehlacht  gethan  hat, 
uff  den  tag  Johannis  cnthauptung.  lm   Jar  MDXXVl." 

Minden  oda  mutat,  hogy  néhány  nappal  a  csata  után  Íratott,  azon 
Ó9za  bírek  alapján,  melyeket  a  megmenekült  német  harezosok  hoztak 
aagukkal  és  terjesztettek  Németországban. 

E  szerint  a  csata  augusztus  29-én  reggeli  három  és  négy  óra  kö- 
sdtt  vette  kezdetét,  Mohiics  városa  mellett,  a  Krassó  patak  mentében 
)lterül6  síkságon.  A  török  császárt  „Polthan  Zemelíen''  néven  nevezi 
Elbeszéli,  hogy  serege  négy  hadosztályból  állott.  Hármat  basák  vezé- 
reltek, és  összesen  1 10,000  emberből  állott.  A  negyedik  a  szultán  sze- 
nélyes  vezérlete  alatt  állott,  de  száma  —  úgymond  —  oly  nagy  volt, 
logy  azt  Istenen  kívül  senki  sem  határozhatná  meg.  A  csata  lefolyásáról 
semmit  sem  tud.  A  csata  áldozatairól  szólva,  kiemeli,  hogy  úgyszólván 
u  egész  nemesség  ki  van  irtva.  Azután  felsorolja  a  kiválóbbakat.  A  ne- 
fek  többnyire  el  vannak  ferdítve.  Többre  alig  lehet  ráismerni ;  p.  o.  Jo- 
tiannes  Colarí,  „Herr  Osaí."  Drágflyt  Drack-nak,  Erdődi  Erdman- 
3i-nak,  Sárkányt  Serckym-nek  írja.  Az  elesettek  között  olyanokat  is 
»mlít,  kikről  tudjuk,  hogy  szerencsésen  megmenekültek,  mint  Batthá- 
ny  i  Ferencz  bánt  Ellenben  a  menekültek  közé  olyanokat  is  soroz, 
dk  a  csatatéren  találtak  sírjokat.  így  beszéli,  hogy  Szapolyay  György 
iúlyosan  megsebesült  ugyan,  de  egy  kis  fekete  lovon  Battára  jutottéi; 
IX  esztergomi  érsek  is  megszabadult  kis  lovon,  a  melyről  érdekesnek  ta- 
lálja megjegyezni,  hogy  csak  egy  fülo  voh. 

A  király  sorsáról,  az  újságlap  írójának  még  nem  volt  tudomása. 
„Hová  lett  a  királyi  felség,  azt  nera  tudom.  ^ 

A  rövid  közleményt  azzal  fejezi  be,  hogy  a  csaliban  nagyszámú 
EDagyarok,  csehek,  németek,  lengyelek  vesztek  el,  kiknek  számát  csak 
hton  tadoá  megmondani.  Es  a  rémület  hatása  alatt  felkiált :  „Got  sey 
ans  gnedíg.  Ámen.*" 

11.  Nagyobb  hitelesség  igényeivel  lép  fel  a  második  nyom- 
Utvány : 

„Newe  Zeyttung  wie  die  Sehlacht  in  Vngern 
DDiit  dem  TQerkíschen  Keyser  ergangen:  Hat  einer 
^on  Wionn  so  dabey  gcwest,  herauff  gen  Otíngen 
K^eschriben.  Auch  volget  hernaeh  des  Bluthundts 
íer  sich  nent  eín  Türckischen  Keyser,  gethattn, 
'0  er  und  die  seinen,    nach  eroberung  der  Sehlacht 


u  ríiluliiiii  voltuk  rls/;illiisnh;i:    liü   sziliiU'It'm'il    ri.'ttoguii)k 
Imgy  íí  iiwyyiinik  rjnyk  iiicjrti  lelgyújljiik  a  liúzatat. 

K  küzl)(>u  szilnioii  nmg:,vur,  lungyoi  és  szláv  liadak  j 
iiiii'i!  u  tiíltüi-  ItalUlra  liulyeztotett  át.  Itt  tüblj  uapig  idűzt 
liogy  a  fűvmTlut  iniüt  íiitúzkcilés  történt  voluu.  A  sen 
fegyelem  nem  uralkoilott.  A  magyarok  közütt  gyakran  kou] 
(i'imadtiik,  melyek  uzxal  ví'gzútltek,  liogy  egymitst.  agyon 
lülték.  Vi'gre  Tnmoii  l'úl  és  Szapolyay  (lyörgy  neveztette 
föpuraiii-ijucikaivá.  Miilüu  Motuícrsra  érkeztek,  500  koesibó 
lillitottuk  ösüíú.  A  üereg  sziíma  miotegy  30,000-re  szapon 
taiiácMDt  tartiittuk  és  clhatániztiík,  hogy  a  türökkel  raegfitlcö: 

„[>e  —  úgyinuiiil  —  a  gyermek  is  felismerbctte  volni 
int)ly  iiiiigyuruk  a  kinilyt  e)  akarji'ik  óniini.  Emellett  a  föve: 
Ii'ii  volt,  nem  tartottak  suin  liadí  szemlét,  sem  gyakorlatokai 
üomiiiit  KOin  tudott  az  ellenség  lelót.  Nem  volt  péoze,  lio 
lartlüLssnn.  De  az  urak  talán  nem  ís  akarták,  hogy  kelli 
legyen,  mert  sokuu  titkon  a  törökkel  tartottak.  A  táborban 
el  volt  terjedve  a  liír,  hogy  a  szultj'in  hét  vékával  pénzt  ad 
magyar  uraknak,  uty  ezéllwl,  hogy  ot  Magyarország  elfug 
gíLsék;  és  bogy  a  szalbui  Lajosnak  levélben  megírta,  lioj 
vcHzteg,  mert  ö  megvásiírolta  az  országot,  és  most  eljött  > 
venni. 

Augnsztiis  2!t-én  az  ellenség  már  isak  féhnértffiidoyii 
iiiliaii  niimk-n  leK'L'elett.  (ivakran  ü— 10  lánjrba  boiitott   la 


Fraknói  Vilmostól.  11 

rék  hadak  között.  A  törökök  visszavonultak  egy  árokig,  molybeu 
ágyújok  volt  elrejtve,  és  ezekből,  midőn  a  magyarok  közvetlen  kö- 
3  jutottak,  öldöklő  tüzelést  kezdettek.  Ez  egy  óráig  tartott.  Végre 
ori  hadosztálya  futásban  keresett  menekülést ;  e  példát  követték  a 
í  hadosztályok  is. 

Azután  leírja  a  nyomort  és  zavart,  mely  Magyarországban  ural- 
{.  A  magyarok  a  törökökkel  versenyt  rabolnak  és  gyilkolnak.  A 
Írónak  elvették  lovát,  és  mindenből  kifosztották.  A  magyar  asszo- 

a  kutaknál  az  italt  is  megtagadták  tőlük,  úgy  hogy  majdnem  éhen 
k,  míg  német  földre  értek. 

Hová  lett  a  király,  azt  senki  sem  tudja.  A  levéliró  azt  hiszi, 

a  magyarok  megölték  és  tetemét  elrejtették,  mert  a  török  nem 
.  megtalálni. 

A  második  részben  foglalt  közlemény  Pest  és  Buda  be- 
3t  Szulejmán  által  nem  szeptember  10-re,  mint  más  kútforrások, 
m   8-ra  teszi.   Továbbá  míg  az  eddig  ismert  kútforrások  szerint 

lakosai  a  vár  kul(*sait  Földvárra  küldöttek  a  győző  elé,   és  ellen- 

nélkül  nyitották  meg  kapuikat :  az  újságlap  ellenállásról  és  os- 
-ól  szól. 

E  szerint  a  török  Pest  városát  egy  órai  küzdelem  után  hatalmába 
0,  lángba  borította  és  összes  lakóit  megölte.   Azután   Budát  kez- 

vívni,  a  mely,   bár  lakóinak  többsége  elmenekült,  három  óráig 

ellen.  Midőn  végre  a  török  benyomult,  a  lakosokat  nem-  és  kor- 
bség  nélkül  kardélre  hányta 

A  zsidó  városnegyed,  melyet  külön  fal  vett  körül,  még  ekkor  sem 
>tt  fel  az  ellenállással ;  a  zsidók  oly  kitartással  harczoltak,  hogy  az 
n  harmadfélezer  töröknek  életébe  került.  Végre  a  törökök  ágyúi- 
ozatUik  elő  és  összelövették  a  kapukat.  Itt  is  iszonyú  vérontást 
tek  el.  Negyedfélezer  zsidó  közül  alig  húszan  szabadultak  meg. 
Míg  ezek  a  fővárosban  történtek,  egy  basa  Pécs  ellen  küldetett 
osok  elébe  küldöttek  a  város  kulcsait  és  kíméletért  esedeztek.  Az 
tlanságot  ígért  nekik,  bevonult  a  városba  és  két  napig  békésen 
ikodott  ott.  Harmad  napra  az  összes  lakosokat  a  város  piaezára 
egybe,  azon  ürügy  alatt,  hogy  valamit  közölni  akar  velők.  Midőn 
•an  együtt  voltak,  mind  felkonczoltatta  őket. 
Visszatérve  a  mohácsi  csatára  a  közlemény  elbeszéli,  hogy  Szu- 
n  a  foglyok  közúl  hármat  maga  elé  hivatott,  és  őket  a  csatatérre 
tette,   hogy  a  halottak  között  Lajos  királynak  és  a  kiválóbb  urak- 


VI  A  mnhácsi  csatáró!. 

nak  tfltemeit  felkei-essék.  Midőn  Tomori  FÁIoak  leU-mít  kf]eleitét,i 
ki  okot  veziíCte,  annak  f><jél  levilgatla  ks  u  ssuIuíud^  bemn 
Miutiít)  n  kii'iUyt  a  h&Iittlak  küzQtt  uum  laUtlók.  a  rnilláa  » fugtjn 
vitett«  Aket;  de  itt  Í8  bíábu  keresték.  Ezen  foglrnk  köz&t  a  ap 
lOOO-ot  Icfcjtíztütetl. 

KliCDben  a  hilroai  magyar  urat  szol^lűtaik  jatalmáo)  t» 
posztó-  é»  biirsonyszövettel  megajándékozva).  400  iovu  kisótl 
Budiba  küldutttf. 

Kzutáu  foljog>-zi  azon  Uugjarországhan  és  Ausztmbao  «b 
liirt,  mely  szoriut  a  pápa  és  Veienczo  volnának  okai  a  török  htA 
nak,  mert  a  törökök  között  olaszok  is  találtának. 

A  közlomúny  végén  n  inohúc»i  csatában  elesett  clókulő  mis; 
csehek  és  lengyelek  rövid  névsora  áll ;  élflkAn  már  ott  találjuk  a  k 
Az  elesettek  számát  I5.000-re  tesni. 

Kzt  egy  foliiwa  zárja  be,  bogy  Isten  a  löriik  vesíélytól  sul 
meg  a  kereszlónységet. 

III.  IV.  Az  imént  ismertetett  újságlapDuk  két  része  búlüo 
mátokban  is  kiadatott. 

A  Múesljöl  kell  levfil  ugyanazon    L'ziiubi'ppel    vati  eliúlvs 
fenuebbi  kiadvány.  A  második  közlemény  czimlapján  egy  Uof 
ritott  vár  látliiitó,  előtte  szekérvárnil.  Az   előbbi  változatlan  leu 
Az  utóbbi  csak  egy  mondattal  van  bővítve,  mely  azt  mondja,  bú^ 
tiiedeieni  szerint  a  török  hadsereg  ^t)0,O0U  emberből  áll. 

V.  Kgy  ötödik  újságlap  1526.  novemberben  látott  nsp> 
Czinie : 

„Newe  zeyttiing,  wio  es  mit  der  schlaehi 
sehcu  de  111  Kunig  von  Vngern,  und  deniTürckíí 
Keysser  crgaugeu.  Item,  \VÍe  der  Kunig  von 
gern  umb  ist  kommen.  Item,  \V'Íe  der  Türck  dio 
Ofen  erobert  Vnnd  wio  (.5  raf  f  Cb  ris  t  ofíel  Kriecl 
W e y  s s e  n b  u r g  w Í d e r  i  n  g  e u o m m  e  u  hat.  1 1 e ra 
Wie  Kerdinandns  das  Kiluiglit-h  schwert  ausK 
empfangen  hatt.  Vfl'  Synion  und  lude  abendl- 
XVC.  XXVI.-' 

Kis  negyedrétű  négy  levél. 

Kzen  újságlap  azzal  kezdi  elbeszélését,  bogy  midőn  Lajos 
Mohács  mezején  táborozott,  az  ütközet  napján  Szulejmán  hirnöki 
dött  hozzá  ;  értesítette,  hogy  alattvalói  elárulták,  és  felszélitotls 


Fraknöi  Vilmostól.  IS 

a  következő  napig,  a  mikor  szomélyeseu  jó  a  magyar  táborba 
tdenekröl  fel  fogja  világosítani.  Azonban  a  magyarok  *)  kinyilat- 
tak,  hogy  ha  a  király  az  ütközetet  elhalasztja,  öt  és  a  németeket 
felkonezolják. 

Ekként  kényszerítve  látta  magát  az  ütközetbe  bocsátkozni.  A  ma- 
í  és  németek  nagy  erővel  rohantak  a  törökökre,  ezeket  a  szekér- 
szorították, majd  innen  is  kiverték.  Végre  elértek  egy  a  törökök 
:észített  árokhoz,  melyben  mintegy  400  ágyú  volt  el  helyezve.  Kzek- 
romszor  egymásután  adtak  tüzet  a  magyarokra,  kik  közúi  sokan 
:,  a  többi  futásban  keresett  menekülést.  **) 
A  király  szintén  az  utóbbiak  között  volt.  Kísérői  egy  mocsáron  ve- 
keresztül.  De  nehéz  lova,  a  király  súlyos  fegyverzete  által  is 
a,sülyedni  kezdett,  majd  felágaskodva  a  királylyal  együtt  a  mocsárba 
ísett.  Itt  találta  meg  egy  „Ceterus"  nevű  magyar  úr.***)  Ferdinánd 
zeg  szentistván  templomában  fényes  gyász  istenitiszteletet  tartatott. 
k  törökök  szeptember  8-án  vették  be  Budát.  A  német  lakosokat 
lanul  hagytiik.  De  a  magyarokat,  a  hétéven  alóli  gyermekeket  ki- 
fnind  levágatták. 

A  vár  őrsége  két  rohamot  vert  vissza,  és  csak  miután  a  szultán 
1  elvonulást  biztosított,  nyitotta  meg  a  kapukat. 
L  szultán  a  zsidókhoz  kérdést  intézett :  vaj.jon  Budán  akar- 
maradni,  vagy  vele  menni?  Mindnyájan  Budán  óhajtottak  ma- 
Mindazáltal  a  szultán  az  öregeket  —  többet  negyedfclezernél  — 
czoltatta,  a  többieket  fogságba  hurezolta. 

A  szultán  ezután  a  várat,  a  királyi  paloüit  és  istiillókat  felgyúj- 
Az   értékes   ingóságokat   1400   tevén  és  hajókon  Konstantiná- 
i  szállíttatta. 

A  törökök  végre  mindannyian  kivonultak;  egy  sem  maradt  az 
ban. 

A  magyar  koronát  „a  vajda",  Szapolyay  János  ragadta  magához, 
így  nyilatkozott,  hogy  a  ki  arra  vágyódik,  ám  vegye  el  fegyver 
iával.  A  királyné  kezének  elnyeréséért  is  tett  lépéseket,  és  azzal 
^etődzék,  hogy  ha  tagadó  választ  kap,  erőszakkal  fogja  őt  magá- 
gadni.  De  Ferdinánd  főherezeg  ezt  nem  fogja  túrni,  és  már  is 
ilt,  hogy  öt  Bécsbe  hozza. 

*)  ,Die  Vngern  und  Hessyror"  (huszárok). 

'*)  Éhez  azon  naiv  észre\ ételt  CRatoIjft,   hogy  a  lőpor  meg   volt   mérgezve! 

*)  Kétségkívül  a  morva  Oscttricz  királyi  kamaránál  téfeszü  ösdze. 


XVI.  wi.áziiilbtH  uiufeyur  kaleudáriuuiok. 


Lügdsóbeii  ismurtdtlu  ezau  könyvecskt-t  a  Kulcsa  Istiini 
6zorke8Ztett  Hazai  éa  kitlfuldí  tmlósíttisok  1808.  érf.  31.  t 
mában  Kazinczy  Ferencz,  ki  barátja  Cserey  Farkas  kna 
könyvUlmbül  úpen  azon  példányt  kapta  kezéhez  laegtekiults  v^ 
moly  ma  az  onl.  Múzeum  tulajdoDa.  Kazinczy  uz  t^lóbeszédbÓI 
SL^gtolcnDek  tartja,  hogy  (.-z  az  első  nyomtatott  magyar  naptár,  i 
bon  toljűscn  igaza  is  vau :  uyomlalási  lívót  azonban  csak  hoiw 
leg  b&ti'trozza  meg  e  iJZiivakkal :  „a  36-ik  lapon  áltö  lnislia^al 
libának  hnuája  elébe  tinUíval  irta  fet  az  eszteadűket  egykori  hírtoíí 
uyílvÚD,  hogy  az  adott  eszttmdSbeu  etörordulandó  húsh&gj'al  U 
bítjoti  NKánilálgatiis  utjlkill  ia  egyszerre  fellelje  a  szem.  A  13-ik 
nak  elébt.'  az  1550-t  irta,  s  igy  méuo  le  tovább,  iigy  hogy  ai  Ql 
(19-dik)  sor  aUhe  az  1557.,  a  legelső  elébe  pedig  usztán  u  1 
esett:  A  kaleiidarion)  tehát  már  1549-be  d  ki  volt  adva.' 
Ivazinezynak  oz  a  meghatiirozá^a,  mely  épen  nem  bizonyiljt 
hogy  e  iiuptár  1549  előtt  tiz  s  több  évvel  is  meg  oetn  jelenh 
volna,  vitte  Toldyt  arra,  hogy  ezt  az  örökös  kaleudárlumot  Kn 
ban  lö49-ben  nyomtatottnak  állítsa,  Uj  M.  Muz.  1853.  II.  lí 
Kz  állílilsát  iixoiibau.  n  tőlem  vett  értesítés  alapján,  ó  maga  ht 
Igazította.  A  m.  nemz.  irod.  tört.  rövid  előadásban  F 
1864—5.  5U.  1.,  ii  hol  ezeu  uaptjírt  li.  és  é.  n.  {Krakkó  Ír 
inof^jiilüntuL'k  irja:  mit  én  az  évre  nézve,  mint  föntebb  kifejtei 
leljOM  biztossággal  nem  mernék  állitani. 

Krdokiisok  e  naptárban  a  minden  hónapra  irt  két  soros  rei 
melyeklieii  a  rimelésnt-k  csak  elvéivé  akad  némi  nyoma,  hanü 
rliythmiis  i'ri'Je  érezhető  több  kevesebb  sikerrel.  Például; 

líolilogasszony  (.liitiuarius)  havára; 

Vígan  lakik    lioldngasszony    hava  hő  pecsenyével. 
Vígan  tartja    az  ü  vendégét    az  meleg  házba. 

SzentgyiJrgy  (Április)  liavára: 

Hzentgyergy  hava    terönit  nekünk    szép  virágokat. 
Ks  meg  tiltat    rétet  sok  jó    szénáért. 

Kisasszony  (Angustus)  havára : 

Széllát  hordat    liázat  rakat    kisasszony  hava. 
Ks  jól  lakik    ért  gyümölcscsel    ű  jó  kedvvel. 

Kgyellen  teljes  péld.  az  erd.  Múzeumban.  Kzen  péM*" 
nak  is  12-dik  levele  kézirattal  van  pótalva,  mi  17%-ben  Si«^>i^ 
történt;  a  initsidó  ugyanis  e  levél  aljára  foljegyeEt«:    „CibÍDÜ  A" 


Szabó  Károlytól.  15 

es  Eom.  Chaszar  kegielmes  engedelmebeöl.  8°  A  —  62  = 
^  =  50  szÜaa  lev. 

Két  részből  áll:  I.  Naptár  A— 1).^.  II.  Astrologiai  jóslatok  D3 
.  —  A  II  ik  rósz  kiilöa  czimlapja  utáa  következik  a  magyar 
Egyedúti  Gergely  ajánló  levele  pártfogójához  Telegdi  Miklós- 
ftz  esztergomi  káptalan  olvasó  kanonokjához. 
Ismertette  Stettner  (Zádor)  György,  Tudománytár  1834. 
5t.  224—229  1.,  s  utána  Toldy,  Új  M.  Múzeum  1853.  II. 
189.  1.  —  ki  megjegyzi,  hogy  nem  tudja,  hol  van  a  Stettner 
leirt  példány,  s  ki  szerint  a  m.  t.  Akadémia  könyvtárában  csak 
so  iv  hú  másolata  van  meg. 

II.  1572. 

Kalendárium.  Krakkai  után  készítette  í]gyedúti  Gergely. 
Ajánlva  Vranosics  Antal  esztergomi  érseknek. 
Teljesen    ép    példánya    megvolt    Jankovics    Miklósnál.    Lásd : 
f  értekezését  a  régi    magyar    naptárakról    Uj    Magyar   Mű- 
in 1853.  II.  köt.  189.  1. 

III.  1573. 

Kalendárium.  Krakkói  után. 

Említi  Waltherr  László.    Tud.    Gyűjt.  1829.  IX.    köt.  116. 
11.,  ki  szerint  megvolt  csonkán  a  m.  nemz.  Múzeum  ktárá- 
Has.  Toldy,  Uj  Magyar  Múzeum  1853.  II    lfc9.  1. 

IV.  1579. 

Kalendariom.  Es  ez  mostani  M.  D.  LXXIX.  Esztendőben  tör- 
dö  néminemű  dolgokrul:  Annak  fölötte,  az  idönec  naponkent 
kezendó  allapattyarul  iratot  ítélet.  Irta  Slovacius  Péter 
aí  Astrologus.  Magyarra  fordetotta  Peechi  Lukach.  Ez  ész- 
ben, ide  mi  felénc,  a  Napba  es  a  holdba,  semmi  fogyatkozás  nem 
i.  Nyomtattatot  N.-Szombatba  1579.  Kis  8'  G  iv  =  48  sztlan  lev. 
Megvan  a  m.  nemz.  Múzeumban.  —  Ismerteti  Mátray  Gá- 
Uj  M.  Muz.  1853.  n.  180.  1. 

V.  1 580. 

Cisio.  (Johannes  Regiomontanus  =  Königsbergcr  János  német 
ájából  fordítva).  Kolozsvár,  1580. 


I 


I 


Cili*  ■ 
Oitpér  álttJ  C'«laMfintt  löéO.  mtímiAtm'  J*  (. 
T>4,  tiyftjl.  ISZa.  Xa  BOl  I.  a  aílkól.  hnf^  a 
péUAey  hoUétít  nHjeerale  -nlm.  —  Jaokoriv  ei«t 
íMEiTám  I&9&-IA1)  oronlakiM  CW6  toűtiiiA)  HehM  Wifirt 
awf|^  ki.  miatáB  ac  lAUh  Hrild  Gispir  tnir  l&74-tpca 
BegíonKMtutnn  bletKteríainúnk  1475 — l&l$-n  toóió  cta 
M5  Ai  ^  oéJkOl,  cak  1474.  n^  t47&-4Mii  jelent  m^. 
9}.  HifHif  Gitpár  kolonrári  njooHláni  lehetrli  —  Talótao  i 
IX  áJUluD  HDeri  lef^rú^bb  ma^ar  Ceiöt  Kohinitt  l&9^-nu 
oek  ílUU  irt  iúú)>«Ha  kelt  .Cotanant  27.  May  l&W 
jábsD  pedig  HpltaíUíl  ezea  suvsk  okasbatúk :  „Kd 
KünyaeezkH  az  Kémet  ir&sb<)l  szóról  ezóra  Magyar  DydTn  tt^ 
hitlam,"  —  Kxnk  ntán  miadaddije;.  uig  1580-lian  ayocntibiti  ^ 
(Iiiny  elú  nfim  kerül,  két«lkei)iii  merek  .lankoirics  1580-4íki  kúuU.i- 
iiak  vulúwlfi^n,  a  a/Á  gyanítom,  hogy  JaDkoTÍcsiiál.  —  kinek  kónj> 
vfíuaú  ji'gyzetisitien,  különüseo  a  oyointatási  é?eket  illetőleg  ií« 
Hok  poiitatlunsiig  talúlliató,  —  IbíiO.  tévedésből  áll  1590.  hchcu.  1 
inikitr  tilrtMíit  v;il(Wiggal  az  ilj.  HeJtai  fiiispár  fordítása. 

VI.  1582. 

Kiileiidari  Ilin  1582-r(!.  Slovacias  Péter  krakkaj  katendariann 
iitiiii.  Nyomtatta  Mantskovitli  Bálint.  (Galgóczou.) 

Ajiinlva  van  ('-/.nbor  Pál  és  Mártonnak. 

Mint  .lankovicM  által  l>ított  iiélilányt  említi  Toldy  Uj  M.  Hui- 
ISft;).  II.  lUO.  l.  —  Hogy  a  nyomtatási  liely  (ialgócz  volt,  bíirÜ 
következtethetjük  abbijl,  hogy  Mantskovics  lialinttit  mint  nyomilxiil 
|ft84.  és  tfiSfi-küi  (injgóczoii  tiilnljuk. 

VII.  1583. 
.1  ml  iciiirri  —  Magyar  nyelven    (Slovacius    Péter  kalendaria- 

Illának  ford iti'iwi).  [íártfún  nyoiiilatta  Ciutgesotl  Dávid  32  r. 

Kiiyetleii  teljesen  ép  példáuva  .1  in.  Akad.  ktárában.  l/f- 
ír  ismertette  Toldy  l'j  M.  M  117,.  1853.  11.  kfil.   19a  l. 

VIII.  1584. 

Kai láríom  é«  >i/,  Kgokiiek  n  Tsillagdtnak    fxrgásálwl   " 

k  n:i|>.>iikéiil   való  Itétetf  M.  |)   I..XXX1V.  l-k[ten<l<'>Te.  Maiírt*n» 


eli 


Uh 


Idősb  Szinnyei  Józaeftöl.  23 

iratok  összes  meonyisége,  mert  uz  időszaki  sajtó  termékeinek  külöD 
kezelése  Dúlunk  is  elkerülhetlenné  vált,  nemcsak  a  tömegűek  óriási 
mérvben  lett  felszaporodása  miatt,  <le  a  biztos  és  könnyebb  áttekin- 
tés Tégett  is. 

A  könyveket,  a  thékák  modern  szerkezete  miatt,  nem  helyez- 
hettük el  úgy  mint  a  régi  helyen  voltak,  hanem  ki  kellett  terjesz- 
kednünk, de  a  czélszerűséget  és  a  kezelés  folytonosságát  nem  téveszt- 
hettük szem  elöl  s  így  még  mindig  meg  kellett  tartanunk  a  régi  thé- 
kák szerint  való  beosztást.  A  magyar  könyveket  az  ablakok  közt  levő 
különálló  vasszekrények  bon,  ismét  tudományszakok  szerint  állítottuk 
fel  s  így  mindenkor  áttekinthetjük  és  figyelemmel  kisérhetjűk  a  mi 
kis  nemzeti  irodalmunkat,  hogy  a  netalán  felmerülő  hiányokat  azon- 
nal pótolhassuk.  A  Frank-féle  könyvtárt,  melyuíík  tulajdoni  jogáról  az 
egyetemi  könyvtár  javára  a  fővárosi  képvisíOötestület  egészen  lemondott, 
a  végleges  boosztiísig  a  folyosón  helyeztük  el ;  az  50  ezer  kötetből  álló 
Balogh-féle  könyvtiirt  (mely  szintén  beosztandó)  a  termek  üres  helyein 
elhelyezett  szekrényekl)en  és  a  mellékszobákban  állítottuk  fel. 

Ezutíin  fogtunk  még  csak  a  tulajdonképeni  rendezéshez.  Fel- 
adatunk a  könyvek  szoros  betűrendbe  rakása  volt  s  ezzel  eltöltöttünk 
két  hónapot ;  míg  f.  évi  január  hóban  rendelkezésünk  alá  nem  bo- 
esáttatott  a  nagy  olvasó-terem.  Ide  költöztettük  a  visszamaradt  kivá- 
logatott könyveket  és  azokat  tudományszakok  szerint  a  40  szekrény- 
ben elosztottuk  és  szoros  betűrendbe  raktuk.  Az  egyes  tudomány- 
szakok következőleg  osztattak  be.  Idegen  nyelvűek  :  bölcsészet  1, 
természettudomány  és  mathematika  2,  műrégészet  2,  földrajz,  utazás  1, 
történelem  4,  jog-  és  államtudonuiny  7,  theologia  1,  angol,  olasz 
irodalom  1,  német  irodalom  2,  franczia  irodalom  1,  ó-kori  classikus 
irodalom  2,  nyelvészet  1,  orvostudomány  3;  magyar  nyelvűek:  M. 
tudom.  Akadémiai  kiadványok  2,  magyar  írók  1,  nyelvészet  1,  orvos- 
tadomány 1,  történelem  1,  földrajz  és  mathematika  1,  jog- és  állam- 
tudomány 1  ;  végre  a  tiszti  személyzethez  közel  az  ablakok  alatt  2 
thékában  a  szóUirak  és  mils   kettőbe  az  isnierettiirak   helyeztettek  el. 

Itt  végre  hajótörést  szenvedett  a  régi  rendszer,  miutiin  a  mű- 
veltség előhaladtával  egy  fényes  palctóban  a  közönség  igényei  a  szo- 
ros betűrendes  rendszernél  kissé  U'íbbet  kivannak.  Felsőbb  reud(»let- 
nél  fogva  febr.  l-jén  hozzáfogtunk  a  kézi-könyvtár  czédulázávsához 
és  a  9000  kötetből  álló  gyűjteményt  pár  hét  alatt  ezímeztük  és  a 
számok  felragaszUisát  is  megkezdhettük,  így  a  könyvtárnak  márczius 


IS  XYI.  s/ÁzikdlMÜ  uiugyur  kuleiidárlamok 

mekeknec  ftzIilelÚHeknec  teniKmetec,  és  az  Napoknae  miuölti  b 
ismei'tetuec.  Az  az:  Magyar  Pliktiétús  Könyw,  Invisibilia  Dei  fet 
4uau  fai'ta  stint,  iiitellucta,  couspiciuutur.  Rum.  J.  vers,  20.  C« 
varat  Az  Könywuyomtato  által  Magyarrá  furditatut,  íit  vyiolíii 
adatot.  Amio  Uhristi  lb\)2.  Ksztendöben.  4"  A — P  =  15  iv  = 
sütlau  lev.  (A  szövegbL*  nyomott  számos  fani  etszeltel)- 

„Az  kGresztyén  olvasóuac"  szóló  ajánlás,  melyet  .be  Olw 
Köoywnyomtato  Gáspár"  (ifj.  Heltai  Oáspár)  irt,  kelt  „ijóiset 
27.  May  1590.  —  Ebböí  következtetve  feltehetjük,  hugy  et«ii  ( 
első  kiadása  már  löÖO-ben  is  megjelent.  —  CoDClusiújábaD  i(j.  & 
(iáspár  Írja:  „Ku  is  észt  iiz  KöDyueczkét  az  Néuiút  irúsból  n 
szóra  Magyal'  uyelwre  fordítottam "  —  es  abból  az  régi  AttJ 
tartá-sec  szeréut  ki  attam."  —  A  benno  levü  hexamuterok  uéÜ 
HorviUli  István  közlésélxíl  Vinig  Hünfidek  adta  ki ;  valamennyit  fc 
totte  Toldy  Ferencz.  K  isfalítd  i-Társ.  Évi.  V.  kiil.  4S3- 
11.  —  llasonl.    üj    M.   Muz.  1853.  II.  köt.  190.  I. 

Kffyetlen  tetje.'^  példány  a  m.  akad.  ktárában. 

XII.  1593. 

.ludirinm  Miigyar  Nyoluen,  az  0  o?  Vy  Kalendariatn  n 
Christus  Vrunk  szfllotése  után  M.  1).  Xf'IlI.  esztendőre:  Tt 
János  M.  Az  Kr.ikai  fö  Oscolaban  rendeltetett  Astrologiisnak  i 
ból  Magyarra  fordittatott  Debrecenben. 

Kinliti  "W  0  s  z  p  r  é  m  i  S  ii  c  e  i  n  c  t  a  Memória  M  e- 
Hiiiig.  ('ent.  11.  pars  2.  135,  I,,  és  uti'uia  Kándor  Isi.  M.  t 
vesbáz  12.  1.,  —  kik  liibásan  tartják  ezt  a  második  ismorele? 
tiyarúl  nyomtatott  régi  kalrntláriuninak. 

XIII.  1597. 

l'alendarinni  és  ez  m<i,st:ini  M.  líXCVIl.  esztendőben  törltD 
iiémiíiemn  dolgokról.  Az  Crai-cai  Ucniurd  Doclor  Ír.lsál»ol  Ma?; 
fordéta  Peeehi  L  vkai-b.  Nyomt,  Nagy-Szom hatba, 

Tliurzó  (iyiirgy  uáiior    latin  és  magyar    nyelven  irl  napié 

M.  n.  Miiz.  (h'arkas  Lajos  ktánílKil).  —  Kmlítve  Pesli 
u..  k   lf-ti5.  2'X  ,sz. 

XIV.  l.-)9H. 

i>  é>i  líy  Kali'tnlariiiin,  ChrisliK  Trinik  sziileti'w'  iilaii  1 
KszUuul>''r<-.   I'ifahii    linr'-  |t<'1>ri'<-<'iii    Sclu.tn    Mi^^tcr  albl  ir 


Idósb  Szinnyeí  Józseftól. 


25 


A  köuyvtár  ellenőrzése  és  átvizsgálása,  mely  utóbbi  a  régi  rend- 
er  szerint  közel  egy  század  óta  nem  töii;énhetett  meg,  az  újabb 
K>sztás  és  számozás  által  rendkívül  megkönyíttetett ;  ha  ugyanis  csak 
nyomdából  visszakerült  ezédulák  thékák  és  számok  szerint  rakatnak, 
isz  a  helyrajzi  katalógus;  a  rendes  czédula-katalogus  pedig  szak- 
erint  beosztva,  a  búvárkodó  tudósnak  kellő  tájékozást  nyújt  könyv- 
mnknak  szakmájába  vágó  készletéről. 

Miután  kormányunk  a  tudományok  és  ismeretek  fejlesztésére 
índenkor  fofigyelmét  fordította  és  az  eszközök  megválasztásában  a 
gliberalisabb  tényező  volt,  bizton  hisszük,  hogy  az  egyetemi  könyv- 
r,  noely  egyúttal  országos,  néhány  évtized  múlva  méltán  verse- 
rezhet a  külföld  nevezetesebb  könyvtáraival. 

IDÓSB  SZÍNNYEI  JÓZSEF, 
a  kir.  m.  egyetemi  könyvtár  első  6re. 


> 


k  magyar  irodalom  1876-ban. 

(Gmh  j«f;yiékbe  mindnr.iin  n ;r. ni tii [ványait  vétellvk  M.  uiely«k  u  )8TtÍ-iki 
ívííámmsl  TSiiUAk  jolelve.  —  Ilnl  »  iiymniitiis  helye  nino»  kítcve,  tfoJ*- 
|ie«t  érta[iil6.  —  Á.  nyninilAíx  vagy  n  nyninddinlé/^t  osftk  oly  nyonitil' 
VHDyofcnál  van  iiiegnevoív«,  ■  mplynknek  kisdája  nrtin  ísmnnttM.  —  H«p 
eiseu  jvfiy/éket  lehetíileg  teljuiea  is  pontM&a  Ichesien  óMicállíttní.  f«U«- 
iBtnck  a  »íier»úk  ís  kUdók.  liogy  kiddványaikosk  egy  firldanjat.  u  v 
luegjelöl^e  mellett.a  Nemzeti  Muíentii  kfinyvtiráhoi  bekilldeni  szivMkwtjaMt-l 

Ábrányi  Emil  kűltpinónyeí.  (Kekote  Beinál.  B-t.  AiS  L,  ú&  fHiva  H  frt] 
Aldor  Imrí.  Attila  hun  király  története.  (Történelmi  könyvtár.  15-ik  Üt.  k'iukllii^ 

8-r.  06  I.  ára  40  kr.) 
Aldor  Imre.  Hunyidy  János  és  karn.  (.TúrtHQBlnii  kóuyk-tár.  14-ikfüi.  í'ruUiK 

8-r,  128  I.  ára  10  kr.) 
Álioe  [mrp.  József  deászár  vagyis  egy  omberliarál  a  trónoa.  (Törléneiiui  köDjrv 

13-ik  füz.  P'raaktiD't.  8-r.  112  I.  ára  40  kr.) 
JIdur  Imr«.  Eí-t  lUkóczyné.  (Tőrtéaelmi  könyvtár.  16.  fúz.  Fnmklm-t. 

ára  40  kr.) 
Aldor  Imre.  Korona  és  vérpad,  vagy  ^taart  Mária  Története.  (Tórtéoeli 

lár.  IT-ik  flii.  Franklint-t.  8-r.  108  1.  sra  40  kr.) 
Aldor  Imre.  Magyar  nemzeti  vértanuk.  (Törtéaelmi  könvvlár.  1!»-ik  far  fíu^ 

8-r,  104  I-  ára  40  kr.) 
AlmáKJ  Tihamér.  C'larisse.  A  nemz.  ezinház  által  loo  arany    iiályadijjit!  l^" 

tiedeti  dráma  :>  felvonásban.  (Laiite.  8-r.  84  1.  ára  60  tr.l 
Amerikai    humorixtiik.    1.  11.  (Franklia-t.    8-r.  —  I    .Mdriah  T.  B.  Ml 

2  frt.  -  II.  Thain  Mark.  3!>9  1.  ára  2  frl.) 
ApÚIhy  lütTiin,  Knrcekedeimi  jog.  A  magyar  kereek.  törvúny   atapjáa,  1^" 
(ivazetesühheiiriíiiai  kereak.  törveiijekro.  I,  kötet,  1-ei  füzet  ( Eggeiil«f(W  ** 
1  1.  ára  1  frt  80  kr.) 


A  magyar  irodalom  1876-ban.  27 

Mic8  Kálmán.  Logika  vagy  gnndolkodástan.  Középiskolák  használatára.  Az  uj 
tanterv  alapján.  (Tettey.  8-r.  174  1.  ára  1  frt.  40  kr.) 

Baké  S.  Fröhwirth  K.  Gmber  J.  Posch  L.  Magyar  olvasókönyv  német  tannyelvű 
népiskolák  számára.  £1b5  rész.  Az  irva-olvastató  tanniód  olvei  szerint  dolgozva. 
I.  és  II.  évfolyam.  (Franklin-t.  8-r.  70  1.  ára  kötve  30  kr.) 

Ballá  János.  A  tündémo.  Regényes  elbeszélés  hét  énekben.  Kiadja  a  Kisfaludy- 
társaság.  (Athenaeum.  8-r.  154  1.  ára  80  kr.) 

Ballagi  Mór.  Brassai  és  a  nyelvnjitás.  (Értekezések  a  nyelv-  és  széptudományok 
koréból.    Szerk.    Gyulai  Pál.  V.  köt.  IV.  sz.  Akadémia.   8-r.  22  1.  ára  15  kr.) 

Ballag  Mór.  Iskolai  és  utazási  magyar  és  német  zsebszótár.  Magyar-német  és 
német-magyar  rész.  Könyomatu  kiadás.  (Frankün-t.  8-r.  408  és  368  1.) 

Ballé  Mátyás.  Elemi  vegytan  az  ásványtan  alapvonalaival  a  középiskolák  alsóbb 
osztályai  számára.  (Franklin-t.  8-r.  144  1.  ára  1  frt.) 

Bárány  Ignácz.  Olvasó-  és  nyelvképzo-könyv.  II.  köt.  Olvasmányok.  Irálytan. 
Fogalmazási  gyakorlatok.  A  nyelv  és  irodalom  történetének  vázlata.  2-ik  kiad. 
(LanfiFer.  8.r.  VII  és  264  1.  ára  1  frt  28  kr.) 

Bárány  Ignáti.  Tanitók  könyve.  Kalanz  a  nevelés  és  tanitás  vezetésére.  4-ik,  az 
ujabb  viszonyokhoz  alkalmazott  kiadás.  (Lauífer.  8-r.  VIII  és  302  1.  ára 
1  frt  60  kr.) 

Bartal  Antal.  Latin  Gyakorlókönyv  a  Mondattanhoz.  (Eggenberger.  8-r.  100  1. 
ára  80  kr.) 

Bellin|;er  J.  Földrajzi  vezérfonal.  Algymnasiuniok  és  alrcálisk.  számára.  Németből 
ford.  Fényes  Elek.  8-ik,  a  22-ik  ered.  kiadás  után  javított  kiadás.  (Frankiin-t. 
8-r.  95.  l.  ára  35  kr.) 

Bcnieiky  Irma.  A  mindennapi  életből.  A  nőknek.  Rusz  K.  Moleschott  Docberciner 
8  mások  után.  I.  II.  (Családi  könyvtár  11.  és  12-ik  sz.  Franklin-t.  8-r.  I.  »6  1. 
ára  40  kr.  U.  96  1.  ára  40  kr.) 

Beitky  Let.  Nemzetlét.  Tanulmány  a  társadalmi  tudományok  köréből  Magyaror- 
szág jelen  helyzetének  megvilágosítására  és  orvoslására.  (Athenaeum.  8-r.  233  1. 
ára  2  frt.  40  kr.) 

Beitby  Zsigmond.  A  magyarországi  protestáns  egyházra  vonatkozó  összes  orszá- 
gos törvények  történelmi,  közjogi  és  gyakorlati  jegyzetekkel.  (Tettey  N.  8-r. 
154  1.  ára  1  frt  50  kr.) 

Berényi  Salamon.  Földrajzi  tankönyv.  Polgári  iskolák,  továbbá  felső  nép-,  ipar- 
és  kereskedelmi  iskolák  számára  különös  tekintettel  az  ipar  és  kereskedésre,  a 
minist,  tanterv  nyomán.  (Eggenberger.  8-r.  137  1.  ára  70  kr.  kötve  80  kr.) 

Bemáth  József.  Közlemények  a  budai  keserű  forrásokról.  (Math.  és  termtud. 
közlemények.  Szerk.  Szabó  József.  Xlf.  köt.  VII.  sz.  Akadémia.  8-r.  135—1521. 
ára  10  kr.) 

Bierbaner  Lipót  Vegytan  a  legújabb  elméletek  alapján  középtanodai  és  magán- 
használatra. I.  r.  Szervetlen  vegytan.  (Győr.  Grosz.  8-r.  VI,  és  228 1.  ára  1  frt  50  kr.) 


SS  A  mik^yar  irodalom   187ti<b>ii. 

A  hirtHlcFendezéürdl  h;í  erdélyi    mzekben.  —  Ajínlva  u  trdéljrrfiri  Uff 

v»  A  kereskedelem-  ipar  6»    fSldniivi-lés-úKj'i  miaisiter  igfátuüm-  Ai « 

K»tdMÚgi-egj'let  egy  MKJ^túl.  (Koloiwvír.  Stein  J.  8-r.  !^  L  ms  fitt  kr j 
filftckmoFe  R.  D.  Dooiie  [jorna.  Regény  F.xmiMrból.  Angolból  ford.  Hnina: 

J  -IV.  (Atlienneum  8-r.  int  4  frl.  —  I.  347  I,  -  II.  376  1.  —  OL  ÍTÍ 

IV.  a71  1.) 
Bslla  JúnOB.  Néh&nj  uj  gombnfAJ  Pozsony  körajékérfil.  (H»th.  ia  ttnnlad. 

lem<kyek.  Szerk.  Szabú  Jó/^ef  XII.  köt.    Vi.  sx.  (Ak^d'^mu.  S-r.  Ul— 

in  10  kr.l 
BorzA  Nílnilnr.  SutTBlókíinyv.  Elemi  iakolai  és  hiú  liujtoáUtn.  S-ík  küui.  (fiu 

I(í-r.  112  1.  ara  30  kr) 
Curli'n  Klygure  Kmilia.  A/,  nreg  ur  vcdoncíej.  Regi'ny  2.   köletboo.  (orl 

(Koluííviir.  Stein  JiVnos.  -  8-r.  ira  3  frt  50  kr.  I.  1—317  I.   II.  SI9-1 
Chatenubriand.  Ataia,  Ford.  CBlkí  Kálmin.  (Olcsó  kaoyvUr   li-tk  a.  Fn 

Ura.  6  r.  103  1,  4ra  20  kr.) 
CoIIÍDk  Wilkir.  A  ^lenntchi  r^tély.  Angolból   Zíckv  CamUlft.    (AlhenMam 

1)30  1.  ám  3  frt.) 
Colomb.    Ciiril   és   loiinys.  Begíny.   Ford,   V.   Ilona.   (AlhenMum.    8r   I 

Ara  80  kr.) 
Cooper  Ffnlnsre  I.  A  kém.  Itegáay.  Angulbúl  fard.    Vaeny  Jóuof.  I.  U 

(Franklin  iín.  H  r.  XII  ia  448  I.  ára  2  frt  50  kr) 
('Nuliiili  kiiiiyvlár,  -  kö^lias^mi.  -  (Franklin  társ.  8  r.  11.  és  12-ik  u.  L 

niczky  Irma.) 
Dalmady  üjüzü  üsszee  költeményei  (m57-187r>).  I.  II.  (Tett«y.  16  r.  -  ir 

M  kr,  I.  VI  vn  :m  I.  II.  VI  és  SiP.í  I.) 
Dúrilni  Sjíndi>r.  Körösi  Sándor  és  Schnierfr  Aladár.  Bírálatuk  a  magyai 

tPli'i  tiirvi'nyküayv  lurrcxeti-ról.  (Franklin- társ.  8   r.  45  ég  7U  és  61  I.  án 
llCiik   KiTPnrz  ölet-  éa  iellpinr^ijüt,  (.^tbenacom  8  r,  52  I.  ár*  30  kr.) 
Itely  )Iál,vnN.  Scrtéstenvi'sztús,  2-ik  kiad.  (Falusi  könyvtár. .6-ík  iz.  Fruklii 

8  r.   i;tll  I.  ;ir»  .W  kr.) 
Dezsn  (iynla,  /.ács  Fcliczián.  Dráma  5  felvotiúsbao.  (Debreezen.  —  Ontby 

84  I,  iira  50  kr.) 
Piúdvárall.vay  Cj'ör^y.  Az  erdélyi  szás/ok  koz- és  m»^JQJoga  (Koloisvár.  G 

8r.   li;,"l."ára  1  frl.) 
Ditles  Fri^yps.  tiyakorlnti  lagikn.  fÖlcg  tanitnk  és   lanitó    növendékek  mi 

SMbadon  áldfllpoztii  fiyertyánffy  Utván.  2-ik  jav.  kiad.  (Aígncr  8  r.  78 
Düiilvénytir.  Mapynr  kir.  curia  határo/atai.  Gyiijiöllék:   Dárday  Sándor  C 

/linszky  Imre.  -  XIII.  fulyam.   (Franklin-társ.  -  8  r.   17S  I.  4n  8  f 
l'anrkrr  Miksa.  Az  ókor  története.  A  3-ik  kiadás  alapján  a  m.  t.  Akadámii 

bizásáUll  ford.  Jwiás  János    (i-ik  fiiz.  (üátb  Mór.  8  r.   145-288  Up.ira 
Dbk  Adolf.  Vallás  éa  tudomány.  (Franklin- tár*.  8  r.  53  1.  ara  60  kr.) 
Endrődi  Sándor.  Tiiesükdalok     (Zilaby.    16  r  94  I.  ára   fnira   80  kr.  [ 

tétben  1  frt  20  kr.) 


/l 


A  magyar  irodalom  lö76-ban.  29 

■IfTis  Jéiief  br.  A  karUiausi.  7-ik  kiad.  (Ráth  M.  8  r.  594  ].  ára  2  frt  80  kr.) 

■riélji  orMá^gyfilési  Emlékek.  Történeti  bevezetésekkel.  A  M.  Tud.  Akadémia 
megbizáfáböl  szerkeszti  Szilágyi  Sándor.  Első  kötet  1540-1556.  (Akadémia.  8  r. 
XVI  és  596  1.  ára  3  frt.) 

hüJid  kdnyvtár.  (Franklia-társ.  8  r.  Lásd  Dely  Mátyás.) 

Farkas  OdÖn.  Közögyeinkról  az  alkotmányos  korszak  első  tiz  éves  ciklusa  végén 
(Aígner  L.  8  r.  85  1.  ára  80  kr.) 

Pakér  Ipoly.  Kisérleii  természettan.  Az  ujabb  elméletek  alapján  szerkosztett  kézi- 
könyv, középtanodák  felsőbb  osztályai  számára.  2-ik  jav.  kiad.  (Franklin-társ. 
8  r.  XV  és  355  1.  ára  2  frt  80  kr.) 

Fekete  Gábor.  Vélemény  és  indítvány  a  marosvásárhelyi  jogász-egylet  III.  szak- 
osxtálya  által  kitűzött  azon  kérdés  felett:  „A  tiszta  vádrendszer  kívánatosabb 
▼olna-e  nálunk  a  jelenleg  alkalmazott  vegyes  rendszernél,  s  ha  igen,  minő 
feltételek  mellett  >*  (M.  Vásárhely.  Imreh  S.  8  r.  81  1.) 

Peiillet  Oetav.  £gy  nagyrilági  házasság.  Regény.  Francziából  U.  Ilona.  (Athe- 

naenm.  8  r.  160  I.  ára  80  kr.) 
A  fivárosi    iparosok    köre   választmányának  előterjesztései  a   III.   rendes  évi 

közgyűlésen  1876.  január  30-áu.  (Pesti  könyvnyomda  részvény- Uirs.  8  r.  28  1.) 

Praknöi  Vilmos.  A  magyar  országgyűlések  története.  Harmadik  kötet.  1546—1556. 

(Különnyomat   a  Magyar  Országgyűlési    Emlékek    III.   kötetéből.    Akadémia. 

8  r.  174  I.  ára  1  frt.) 
PIkrer  Ignácz.  A  magyarok  története  rövid  előadásban.  Népiskolai   használatra. 

9-ik  jav.  kiad.  (Aigner.  8  r.  38  1.  ára  kötve  30  kr.) 
Pikrer  Igoáez.  A  Természetrajz  elemei.  Különös  tekintettel  ipar-  s   kereskedésre, 

népisk.  használatra.  3-ik  átdolgozott  s  javított  kiadás  (Kókai  Lajos.  8  r.  66   1. 

ára  30  kr.) 
Uyas.  Institutiók.  Kérdések  és  feleletekben.  (Eggenberger.  8  r.  7í>  1.  ára  80  kr.) 

Báspár  Ignácz.  Első  oktatás  a  földiratban.  A  népiskolák  középosztályai  számára. 
18  fametsz.  rajzzal.  2-ik  jav.  és  tetemesen  bov.  kiad.  (Tettey.  8-r.  57  1.  ára 
kötve  40  kr.) 

Begelj  Vaszilyevics  Blíklós.  A  revisor.  Vígjáték.  Kiadja  a  Kisfaludy  társaság. 
Oroszból  ford.  s  Gogoly  életrajzával  bevezette  Szentkirályi  Albert.  (8-r.  191  1. 
ára  1  frt.) 

Hnáics  Benedek.  Szent  beszéd,  melyet  gróf  VVenckheím  Géza  ur  ő  méltósága  és 
Dehé  Zsenni  úrhölgy  ő  nagysága  ünnepélyes  házassági  egybekelésök  alkalmá- 
val Ó-Kigyóson  1876.   febr.  9én  elmondott  Göndöcs  B.    (Kertész  J.  8-r.  7  1.) 

Braf  Jakab.  Német  nyelvtan  közép-,  reál-,  polg.  isk.,  képezdék  stb.  számára  s 
magánhasználatra  I.  rész.  2-ik  javított  kiadás.  (Fraklin-társ.  8-r.  lí)2  lap, 
ára  80  kr.) 

Bre^roTÍils.  Lucrezia  Borgia.  Egykorú  okiratok  és  levelezések  nyomán.  Ford. 
Márkus  Miklós.  I.  rész.  (Ráth  Mór.  8-r.  192  1.  ára  [mind  a  3  résznek]  3  frt.) 

Brési  Ll^os.  Évi  jelentés  az  országos  közegészségi  tanácsnak  187 V^  évi  műkö- 
déséről. (Pesti  könyvnyomda  részvény-társulat.  8-r.  a5  1.) 

Qriliwald  Béla.  Közigazgatásunk  és  a  szabadság.  1.  és  2-ik  kiad.  (Ráth.  8-r.  143 
lap,  ára  1  frt  20  kr.) 


t4fMn  faiÉÍi*.    llMí>r.  blis  ib  oAnat  kr^tm.   SÜ 

r  Hiii<iwa.  Oh— ■■yittil.  trilf-  m  Brelrttoi  Kpti 

I    W  II  il  nui  wip-  ü  petfflrt   Unltt  ■ 

tFHiK.  tt:  TK  IS*  U 

M»  ra  r    in  ■     ijl  >to»t  SqímibiIÍ.  M«t  »  awat  fcow»  (Ofl 

Miit    -ImlujkMÉJya^tihli  r  itjilMi  «ky>gi  tanDinte  1 

%m  a  —cir  iiíMjMi    hi|i  iltMii  kiUliUtt  hiaotíni^iiMk  18:^ 

■■^•■^(HMfcbl   Ojatarlalí  tíiAtmr^  brMfcaUk.  fcj^rr^b.  r^i 

•  itel  ji^^aMI  r«t;HÍ.  »*  kM.  (rnnUla-tin.   frr.  « 

Sfcti 
■hí  Kánl?  JL  irii    mi  yil^nti  UnWtrw  A  S-ik  Btewl  Uaáli  r 

D>»iaü  i*— .  bnteki  lUkM  DawkM.    IL  kM.  (FnnUla  Ún. 

^  t^l  l  v^  3  fri  a.<  ki  t 
■^Í4a  Cjvla.  A  n«7taK  •»  ama.*t»   tuköavT«.  .V  rráliak^&k   IV.  h 

iiá«a,i.    A:  i;  C*=-*rT    infcvíiiM    altailoiMva.   A   fjnvfpb*    nvomott 

=íkm;::     ■Fr*:k:L:-jrf.   S-r    XII  r^  l-:2  1.  »ra  1   fn  -JO  kr.l 
Híiiilfr  J»is«f   b;».  ::.  ■iz.i.^i  --:-,' irs      iV:r.i    ?  r    ül:'.  1    ^n  1  fn 
Hír«M  "!»•    Mi^i.— ^_-u.:    !' i  ^Vi=t>,  I    k>w!.  :!  k.'.nv.im,   úblaiil, 

.#  :--  :  í^í-;    T.rii-íj-::  tjri^  l-r,  ll--  1    ^n  2  fn  .'«  tr.i 
Bí»í*i  Uj«*  í:»r---i.-.-si:    ri^iirT.rwa*-;  .trantÜTi-Lirí  Si-r.  JOÍ  i  .. 

#í.»i!:*ri,  ik-.i^^r.i-r.  I-t>4  :>|-.   A  wljr*  mi'i  ,ira  I   fn  10  tr.> 

B«ll*<  Li*íl»    A  ni>lítu  iVs:öiiii;vrí«;i\';  Í'V..>uű«   tekiiil«lt«l  a  nia^ynr 

fe-.«Jí-^-  (T«:íí    S-r.  W  ■..\ 
A  ■   k   fc»iv*4*l»i  ■wMtritH  r*  fc«n>4-íj  írvkiiyvf.    1876    ei 
ti».liv  feQ'ií^k-'""  «  t*>"i^'  kiiuotaiiísal.  (LrcTKlr  t«sKérek.  »-r. 
tn  1  ín.  1 
H*nlii«  Pisökii"!  ii  i<v*l«    A  kö;i#*/etrV.l.  KoM.  V-t>ian  úsbor    (Ar* 

Li|->i.  ívr-  3i  l.  M»  í"  kt  ( 
■{•rrálk  Mikii <r.  A  in»í:y>rok  töneotw  r>'Md  «lt>ad«$t«a.  ó-ikjar.  kiad.  (1 

ÚTs.  »-T.  \lli  f*  :iJ"  1   ^"  ■'  '"' 
IUc»  \irlur.    Hi-rnani,   SíiHii^Tiipirt  ■'•  (elv'>ii\íl»n,    t'or.i    Sctsj  Rán.1) 
kov,íiT..r    l'l.  «.  Fr»nklLn-urí    s  r.  lu'*  I.  ;.ni  30  kr.; 


A  magyar  irodalom  lS76-ban.  31 

igmond.  Térmennyiségek,  vonalok,  sikok  és  testek  métorrends/^rbenl 
a.  Tanodái  és  magánhasználatra.  (Tettey.  8-r.  88  I.  ára  48  kr.) 

fi  rendeletek.  1875.  I.  füzet.  (Franki in-társ.  8-r.  48  1.  ára  80  kr.) 
^r,  Erdélyi.  Magyar  olvasókönyv.  Gyranasinmok,  felső  elemi,  polgári  és 
dák  számára.  2-ik  kiadás.  (Franklin-társ  8-r.  240  1.  ára  65  kr.) 

tor.  Adatok  Magyarhon  délkeleti  flórájához,  tekintettel  dr.  Borbás  V. 
ire  „Az  1873.  évben  a  Bánság  területén  tett  növénytani  kutatásokról", 
ós  termtnd.  közlemények.  Szerk.  Szabó  Józs.  XII.  köt.  Vili.  sz.  Aka- 
B-r.  153—188  1.  ára  25  kr.) 

ipló  mindenki  számára  1876.  IV.  évf.  (Légrády,  16-r.  42  1.  és  napló, 
re  1  frt  20  kr.) 

Az  élet  komédiásai.  Regény.  1— VIL  (Athenaenm.  8-r.  I.  201  1.  — 
1.  -  m.  191  1.  -  IV.  159  1  -  V.  156  1.  —  VI.  157  1.  -  VII.  154  1) 
•t. 

l1Ó8  regényei.  (Franklin-társ.  16-r.  I.  Abaíi  6-ik  kiad.  1-só  köt.  176  1. 
kr.  -  2-ik  köt.  174  1.  ára  50  kn) 

Deeimas  Janias  Satirái,  magyarra  fordította  és  jegyzetekkel  felvilá- 
í  Dr.  Barna  Ignácz  [Tettey  Nándor  és  társa  bizománya.  8-r.  240  1. 
rt  60  kr.] 

iyala.  A  kisbirtoki  földhitel   szervezése  a  kisbirtokosok  orsz.  földhitel- 

ite  és  az  ezzel  szövetséges  mezőgazdasági  előleg-egyletek  által.  (Franklin- 

•.  124  1.] 

ván.  Magyar  történeti  életrajzok  népiskolák  számára.  A    tiszántúli  ref. 

erület  népiskolai  tanterve  alapján.  [Debreczen.    Csáthy.  8  r.  86  1.  ára 

)  kr.] 

»ltáii.  A  gyorsírás  fejlődésének  és  irodalmának  rövid  vázlata.    Különös 

;el  hazánkra.  [Győr.  Czéh  Sándor.  4-r.  31  1.  ára  60  kr.] 

lolf  Útmutató  kézikönyv  a  kataszteri  munkálatokra.  A  törvény  ered. 
rely   magyarázattal  és  iromány  —  példákkal.  [Weber  és  Szenkovits  8-r. 

'oly.  Visszapillantás  közgazdaságunk  egy  negyed  századára.  Székfoglaló 
s.  [Értekezések  a  társ.  tudományok  köréből.  Szerk.  Fraknói  V.  VI.  köt. 
akadémia.  8-r.  29  1.  ára  20  kr.] 

!gby  Lajos.  Az  úrbéri  perekben!  eljárások  és  bizonyítékoknak  gyakor- 
ertetése.  [Tettey    N.  8-r.  VII.  118  1.  ára  1  frt.] 

ngmond.  Szerelem  és  hiúság.  Beszély.  [Olcsó  könyvtár.  15.  sz.  Franklin- 
r.  144  1.  ára  30  kr.] 

lázi  irományok.    I— IV.   [Az  1875.   évi   augusztushó  2ö-úra  hirdetett 

füles  nyomtatványai.  4.r.  I.  217-375  1.  ;  II.   S^A  1.  lU.  33S  1. ;   IV 

lázi  jegyzökönyvek.  I.  [Az  1875.  évi  augusztus  28-ára  hirdetett  őr- 
lés nyomtatványai.  4-r.  65—216  1.] 

lázi  napló.  I— Ilf.  [Az  1875.  évi  augusztus  28-ára  hirdetett  crszág- 
nyomtatványai.  4-r.  I.  161-380  1.;  11.  425  1.;  Ili.  176  l.J 


82  A  magyar  irodalom  llí7l>-baii 

Krrpxkedelmi  lűrvcay,  2-ik,  a  törvény  éUtbuIéptHtéaére  vonntkoiá  wiaüM 

liúlyretideletekkel  UüUsü  kiad&t-.   [Rkíh  Hór.  8-r.  144  éa  XXXIV.L  in 

40  kr.j 
K«reJtk«ileImi  törvény,  3-ik.  a  ISrvén)'  életbelépteté«éi«  roiuitkonó  nlatiui 

búiya'naeletekkel  b&titeit  kiadat.  Itíáth  Mór.  16-r.  -HO.  LV.  I.  ám  1  bi  j 
A  kersHkctlelmi  tSrvéay  élelbeléptetésére  voDittkozó  minuloTi  HftbiljrenJi 

[liátli  Mór  8  r.  34  I.  ára  40  kr.j 
A  kírcHkedpIloi  tiirv^ny  életbelépteléaiirB  voasIkoK)  niiulEterl  ■ntuljmadt 

IBÚlh  Mór.  lii-r,  .'>4  1.  ára  40  kr] 
KéiiaársEky  Tivadsr.    A  sziiléaiet  tnokötiyve  hábák  azámirk.  I.  liu.  [Ul 

EUner.  8-r.  117  1.] 
Klamarik  János,  Psychologia  vagyis  lélektnn.  mint  tA[>tkBztsIaU  Mdominy.  t 

ujabb  írók,  különŐi9«n  Ö.  A.  Lindasr  at4n.  (Laaffer.  8-r    1— ItS  I.  in  a  I 

lévi  4  Ívvel  egyíitt  1  frt  40  kr.) 
KohD  tiynla.  A  kísérleti  természettaD  tnnkSnyre.  A  köccpt.  f«liiAMi  ont  mi 

Jamin  „Petit  truito  de  physique"  czimil   munk^a  nromin.  II.  r^  A 

[Kilinti  Frigyss.  8-r.  121—276  I.] 
Konpk  Sándor.    Egytiánjogtaa   kézikfinyve.    EüIduúr   tokiot^Uel  b  mtgjv 

Ggyliiui  vUzonyairii.  4-ík  b5v.  kiad&a.  I.  köt.  [Franklín-tán.  8-r.  VIII  iil 

ára  az  egész  munkának  5  frt  50  kr.] 
KerdoH  Nnsitáv.  Példatár  a  inétenn^rtékket  vatd  Mámolásliox  u  iakoUJ  kand 

lFni]klin-lár?.  ö-r.  64  I.  ára  40 kr.) 
Kflrösy  Anial.  Föiarujii  plíisiuereiek  óMzpkülrB  rövid  „Sifiirifaid-  i>im"víl  f 

gyarnr$/.ág  fóIdrRJzával.  Az  elemi   iskolák  II.  éa  III.   o;7:tÁlya   számára,   [l 

ezen.  Ifj.  í'sálLy  Kilroiy.  S-r.  84  i.  ára40kr.| 
KralTt  Ebin^  R.  A  bi'miigyi  Iticbbn  aiapvonalai.  A  német  birodalom  bönlM 

vciiykönyve  nlapjára  fekletvo,  orvosok  és  jngá^zok  ^itámára.  Ford.  ttákou 

Kiadta  a  magy.  orvosi  könyvkiadó  lirs-  I8-r.  110  l.| 
Krir^Irr  Mór.  Az  ember  egy  gép.  Közérdekű  euibortani  a  é  lel  bölcse  lm  í  tttd 

De  la  Metlrie  után.  |Gyúr.  I.'zéli  Sándor.  »-r.  Cl  t.  ára40kr.| 
Krisz  Perencz.  Szemléleti  mértan  a  közcpiskoük  alsóbb  ouiályai  sxámán. 

Téralaktan.  !I5  ábrával.  [Franki  in -társ.  8-r.  :)d  I.  és  Ü  kőnyomatn  übla 

1  frt  50  kr-l 
Knlifa.v  YAt.  Erdély  története  az  Saídöktól  borunkig.  [ Franki io-lán.  &-r.  SS 

50  kr.) 
Kntlner  Sándor  kis  általáno^i  röUlimla  különös  tekinletlel  a  magyar  kínl^ 

17-íka  legújabb  adatok  iilán  és  az  uj  mélermérték  szerint  átdolg.  i*  birU 

[Umpel.  6-r.  1.'>2  I.  ára  48  kr.j 
Knltne r  Sándor.  EIeö  oktatás  a  rüidrajzban.  Különös  lekintetlel  a  mafcyar  U 

l<>jiir!i.  KérdA»ek  és  feleletekben.  18-ik  jav.  kiadás.  [Umpel  R.  8-r.  56  L] 
Kuttner  Sándor.  Kis  Természettan.  Nép-  és  leányisk.  számára.  3-ik  kiadir.  [Ui 

8-r.  41H.| 

F  Sandur   ElaS  oktatás  a  Magyarok  Tartéoetébca  kérdéMk  és  félelmi 
1  jav.  kiadáf.  [Lauipel.  S-r.  ő6  I.  ára  30  kr.j 


A  magyar  irodalom  1876-ban.  38 

YendeL  Lilttenberger  Ágoat,  Péterfy  Sándor,  Svetvizer  Lajos.— ABC  és  o'faíó- 
kduyv.  [Légridy.  8-r.  120  1.  ára  30  kr.] 

íáákj  Dániel.  Ázsia  és  Afrika  földrajza  és  a  mathematikai  földrajz  elemei.  A  kö- 
'     aápiskolák  8-ik  oeztálya  számára  a  legnjabb  ministeri  tanterv  szerint.  [Rosenberg. 
8-r.  146 1.  ára  80  kr.] 

UuureBt  F.  Az  iskolai  takarékpénztárakról.  Szózat  a  tanítókhoz  és  tanitónökliez. 
Francziából  förd.  T.  T.  2-ik  fúggolékkel  ellátott  kiadás.  [Franklin -társ.  8-r.  80 
lap,  ára  40  kr.] 

Lekociky  Tivadar.  Beregvármegye  leírása.  I.  r.   [Aigner.  8-r.  72  1.  ára  50  kr.] 
Ltjko  Hngi.    Adatok   Magyarhon    zuzmó-virányához.     [Math.  és  termtud.  köz- 
lemények.   Szerk.  Szabó  József.  XII.  köt.  V.  sz.  Akadémia.  8-r.  89—130  lap, 
ín  25  kr.] 

Iiltter  Nándor.  Közönséges  számtan.  Az  nj  tanterv  szerint  a  középi  használatára. 

4-ik  kiadás.  [Franklin-társ.  8-r.  303  1.  ára  2  írt] 
bcavlay.  Lord  Bacon.  Ford.  B.  P.  [Olcsó  könyvtár  15-ik  sz.  Franklin -társ.  8-r. 

185  1.  ára  40  kr.] 
lateke  Valér.  Eöltészettan.  [Franklin-társ.  8-r.  158  1.  ára  1  frt.] 
la^ar  Diplomaeziai  Emlékek  az  Anjou-korból.  A  M.  T.  Akadémia  Tört.  Bi- 

aottaága  megbízásából  szerkesztette  Wenzel   Gusztáv.   Harmadik  kötet.   [Akad. 

8-r.  XX Vm  és  771  1.  ára  4  frt.] 

ia^yar  Orsiággyfilési  Emlékek.  Történeti  bevezetésekkel.  A  M.  T.  Akadémia 
Történelmi  Biibottsága  megbízásából  szerkeszti  dr.  Fraknói  Vilmos.  Harmadik 
kötet  1646—1556.  [Akadémia,  8.r.  617  1.  ára  3  frt.] 

Sir  Maive  Siimner.  A  jog  őskora,  összeköttetése  a  társadalom  aiakalásának  történe- 
tével s  viszonya  az  újkori  eszmékhez.  A  m.  t.  akadémia  megbízásából  fordította, 
bevezette  s  jegyzetekkel  kisérte  Pulszky  Ágost.  [Akadémia.  8-r.  XXIV  és  444  1.] 

üaríska  Vilmee.  Bélyeg-  és  illeték-szabályok.  A  legújabb  idóig  terjedő  törvények 
és  kormányrendeletek  szerint.  [Franklin -társ.  8-r,  IIG  1.  ára  1  frt.] 

A  üaresTásárhelyi  helvét  hitvallású  fStanoda  Értesítője  az  187V«  tanév  első 
felében.  Kiadta  Urr  György.  [Maros- Vásárhely.  Imreh  S.  8-r.,  22  1.] 

Aluirosszéki  kölcsönös  tfizkárbiztositó  egyesületnek  módosított  alapszabály- 
lata.  [M.-Vásárhely.  Imreh  Sándor.  8-r.  25  I.] 

■ttlekevits  Sándor.  Pénzügytan.  2-ik  teljesen  átdolgozott  kiadás.  [Franklin-társ. 
8-r.  188  l  ára  1  frt  50  kr.] 

Xnritl  Recsé.  Közönséges  számtan.  I.  füzet.  A  középtanodúk  első  osztálya,  vala- 
mint a  polgári  és  felsőbb  népiskolák  megfelelő  osztályai  számára.  2-ik  jav.  kiad. 
[Aigner.  8-r.  92  1.  ára  60  kr.] 

^  ^éter-mérték  gyakorlati  alkalmazására  vonatkozólag  létrehozott  megállapodások. 
Kiadja  a  budapesti  kereskedelmi  s  iparkamara.  [Laíite  és  Elsuer.  8-r.  24  lap, 
ára  20  kr.] 

^  vj  méterrendszer.  Teljes  átváltoztatási  táblázatok.  Ministeri  szabályrendeletek 
éa  ntamtások.  A  méterrendszer  népszerű  előadása,  a  tizedes  törtszámok  ismerteté- 
téveL  Az  uj  mérteket  előmutató  3  tábla  30  ábrával.  II.  kiad.  [Ráth  Mór.  8-r.  12 
és  LXXVII  és  55  és  48  1.  és  3  tábla,  ára  1  frt  60  kr.] 

M.  KőnTT-Sxemle  1876.  3 


MíliilIkH  Antul.  A  Dúveuyunelemei  ko/«ptJini>dilk  tiúinára.  ^ifc  t>»T.  kM.  T«ijw« 

»tdi>Igozt»  *a  ujrn  here n d e/.le  Mftrl ama  Ij lek  tiC>  ramots/.  r»j«xal.  [Pmttkna-twi 

8-r.  108  I.  Ara  W  kr.) 
Mibálkjt-Mndaras.  Át  üsvúiiyUn  el«iuei  közéjit  üloaxiályok  siMUwni.  3-ik  Ut.  ivi- 

Tejesen  lítdolgo  zta  ög  ujni  kiorendezla  Uadaraü  l^lak.  ijtí  famelaz.  lajzisl.  (ftuk- 

liu-lftrs.  S-r.  »3  I.  ára  40  kr.) 
Miksa  ByiitR!-  Magyar  TSrténcli  Kntltikek  külföldön.  kUönm  WkinteUeJ  m  ^rkin- 

£rd«l>i'0-  (Rolnatvú,  GAmAn.  d-i.  103  I.  ára  1  frL] 
Miiikry-.liigoviM  B^la    íiröm  lidvözlel  gröf  Weneklieim  Uéza  ni'  A  mg*  »IUi 

Züenni  urbolgy  i  DgHtia.k  f)-Kie}'Ö8Dn  1876.  hhi.  9-£n  tfirtéal  «g^b«  k«li>«DÍ  libl 

miTiil.  tKertésí  J.  8-r,  41.1 
Holndr  Intván.  A  reg; tan  alufironalai,  FeMbb  nép-,  polgtirl-,  gitxdasÁ^  m  ip«ri 

tauoditk  hiH/nnlntiirft,  A  tiidoui4nf  ujabb  elvei  «  h  legújabb  ntinftteri  tuWr 

«':te)íintelh«  Títelpvel.  II.  r.  Szerm  vegytan.  (Aignwr  8-r.  70  t.  Ar»40kr.] 
II.  K.  Héteam  képcMrnokitDKk  l«j«trania.  |AthenMam.  16-r.  45  1-  frn>30kri 
'    A  M.  N.  MúzíiliH  kóDyvU'irúban  titlaltató  lűbW  p>!'MÁDyok  jegy^íko.   EM^< 
lAlUeiineum  8-r.  JH  ).] 
Nípiradalsio.  Sserk,  Piros  Pista.  jArnd,  Gyulai.  ö-r.| 
^  10.  er.  Ál  ISTti.  távtól  liftaiDülnndó  aj  nicrbikek  iiépsMrii  ismerteiéi  w  ü*^ 

_  Br.imilú  tábUzat.  7.  kiad.  (16  I.) 

^B  11.  ti.  A  í6fé  vili  kenyér,  vagy  egy  exeg:ény  naaiAtoy  győirtimui.  {30  I.) 

^T        IS,  n,  Deik  Ferenw.  (16  1.) 

Ifépiikolai  Ji««r(ttAr.  V.réat;  Paehs  JAiiw.  Azegynerü  kiraj-wltel  &Up*«ulii 
Ismétli  iskoUk  ^  ipartanodák.  vAlBoiint  mxgánliasználatra.  [LaalTur  VümoL  !^i 
62  I.  iira  3)  kr.J 
.V'ppUnitúk  évkünyve  oaptárral  18TI;.  cvro.  II.  é?f.  Sícrk.  i»  kÍAdJA  Hónai  Vtaaa 

[K.  CBsrei  J.  8-r.  ISÍi  1.  ára  1  frt  20  kr  ) 

Kév- és  lskjpiE;yiékc  MagyArora^ág  ügyvédeinek  C9  kir.  kö;^sgyz£inek  kamtráko 

97.ékiiulyeik  szerint.  ÖsBzeiillitotU  Kollecffy  Miliály,  [Núgel.  8-r.  158  1.  »«  1  frt] 

Sévy  Lásilti.  Olyaíniaiiyok  az  irwmuvek  elméletéhez  alkftlmazTa.  A  töx«pUflftdit 

fols5bb  otzti'Uyai  siamára.  111.  beviteti  és  jtivitolt  kiadtis.  [RátJi  Mór.  8-r.  907  lif. 

ára  1  frt  60  kr.] 

K«y  Perencz.  Gyakorlati  nemet  nyelvtan,  llllendorf  lao módszere  alapján,  I.  rés*.  13  ü 

kiadiU.|Lamp(^l,8.r.  2301.1 
Oláh  Miklós  leTelezése.  EüeIí  Ipolyi  Ariruld.  [Akadémia.  Magyar.  Tórténelim  Eb- 

lékek.  Első  osatily  :  Okmánytárak.  S-r.  XXXVIII,  ía  t;38  1.  ár»  3  frt.] 
Olasz  L^os,    Részvél-könyek  külötif.  temeiéni  alkalmakra.    [KalooSK.  Síeni.  8-r. 

153  I.  ára  1  frt.] 
Olcsó  könyvtár.  (Franklin-t.  8-r.  12,  13.  14.    16.  és  16-ib  sí.  L.    tl!»t«anbri»í 

TemiyBon  A..  Macaulay.  Kemény  Ze.  és  Hugó  Vioior.] 
Orvosegyift  —  a  budapesti  kir.  —  ISTá-iki  évkiinyve.  Ö?87,eiilIitotla  Kétli  Km*1| 

tr.  egyleti  titkár.  |8-r.  150  l.| 
I'auei"  Imre.  Tapasztalati  Lélektan.  2-ik  átdoig,  kiadiia.  |Eggenberger-féle  könT»ket«U 

8-r.  Ue.  és  IV.  1,  ürn  ÜO  kr.] 
Pantiiy  J.  Zs.  Postaügyi  rendtiirtá!.  [Eastia,  l(i-r.  ]tf4  1.  ára  1  frLj 


7 


A  magyar  irodalom  1876-ban.  35 

Pisztory  Mór.  Bevezetés  az  államtudományokba.  [Eggenbergor-féle   könyvkeresk. 

8-r.  VIII.  és  222  1.  ára  2  frr.] 
Pillák  Ch.  és  Sümegby  T.  Természettan   nép-  és    felsőbb    népiskolák   számára. 

A  szöveg  közé  nyomott  ábrákkal.  [Tettoy.  8-r.  40  1.  ára  kötve  40  kr.] 
PoBgrátz  Enil  br.  A  kigyógyalt  beteg.  Beszély  egy  szerelmes  naplójából.  [Tettey. 

8-r.  169  1.  ára  1  frt.] 
PoBsen  dii  Terrail.  Rocambole.   Regény.  Ford.    Mártonflfy   Frigyes.  I— ÍX.  Pfoi- 

fcr    F.  8-r.  I.  150  1.    -  II.  149  1.   -  III.  175  1.  -  IV.  200  1.  -   V.  160  1. 

—  VI.  159  1.  -  VII.  157  1.  —  VIII.  160  1.  -  IX   199  1.  Árá   9  frt.] 
PoBSon  da  Temil.  Boeambole  magyarázata.  Regény.   Ford.    MártonfTy    Frigyes 

[Pfeifer  Férd.  8-r.  457  1.  ára  1  frt.] 
Protestáns  egyházi  beszédek  gyűjteménye  I— IV.  [Kókai.  8-r.  ára  4  frt.  I.  206 

—  11.  203.  —  III.  202.  -  IV.  188  1.] 

II.  Bákóézi  Ferenez  Önéletrajza  és  „Egy  keresztény  fejedelem  áhitásai''  czimü 
munkája.  A  párisi  nemzeti  könyvtárban  órzött  eredeti  kéziratból  kiadja  a  Ma- 
gyar Tudományos  Akadémia  Történelmi  Bizottsága.  [Akadémia.  8-r.  VIII. 
és  589  ).  ára  3  frt.j 

Rákosy  Sándor.  Vezérfonal  a  franczia  nyelv  megtanulására.  Tanodái  ós  magán- 
használatra. Noc'l  Károly  nyomán  magyarította  és  saját  nézete  szerint  teteme- 
sen bevitette,  illetőleg  kiegészítette.  Előszóval  dr.  Lutter  Nándortól.  8-ik  bóv.  és 
tetemesen  jav.  kiad.  [Lampel.  8-r.  XI  és  440  1.  ára  1  frt  80  kr.] 

Rákosy  Sándor.  Gallieísmusok  és  synonymák.  Nélkülözhetlen  segédkönyv  bármely 
franczia  nyelvtanhoz.  A  m.  k.  vallás-  és  közoktatás-ügyi  magas  minisztérium 
által  1875.  évben  közzétett  tanterv  értelmében.  [Kókai.  8-r.  210  1.  ára 
1  frt  20  kr.J 

Ríbáry  Ferenez.  Kis  földleírás.  FŐtekintettel  u  m.  korona  országaira.  Elemi  ós 
felsőbb  népiskolák  számára.  3-ik  jav.  kiad.  |  Eggonborger.  8-r.  79  1.  ára  .-M)  kr.j 

Ribáry  Ferenez.  Világtörténelem.  Középtanodai  és  magánhasználatra.  III.  rész. 
Újkor.  2-ik  jav.  kiad.  [Franklin-t.  8-r.  240  1.  ára  1  frt.] 

Roblinil^  Ágost.  A  Talmudzsidó.  Minden  rangú  zsidó  s  kereszténynek  megszive- 
lésül.  A3-ik  kiadás  után  Gemini.  2-ik  kiad.  [Franklin-t.  12-r.  1301.  ára  80  kr.] 

Kipp  Jakab.  Magyarország  helyrajzi  története  fo  tekintettol  az  egyházi  intézetekre, 
vagyis  a  nevezetesebb  városok,  helységek,  s  azokban  létezett  egyházi  intézetek 
piispökmegyék  szerint  rendezve.  Kiadta  a  M.  Tud.  Akad.  tört.  bizottsága. 
III.  köt.  A  Bácsival  tön',  cgyesitott  kalocsai  főegyházmegye.  [Akadémia  8-r. 
VII  és  375  1.  ára  1  frt  80  kr.| 

Sámi  Lajos.  Délafrikai  utazások  és  fölfcilezósek.  Különös  tekintettel  Magyar 
liászló,  dr.  Livingstone  Dávid.  Du  Chaillou.  Stanley,  Grant,  Speko  és  Cameron 
utazásaira.  A  legújabb  eredeti  forrá.sokl •('►!.  Dél-Afrika  térképével.  (IJáth.  8-r. 
374  1.  ára  2  frt  40  kr.] 

Sehfiierer  Aladár.  Büntetójogtan.  11.  köt.  A  büntettek  és  büntetéseik.  A  büntető- 
jog különös  része.  Tekintettel  az  ujabl»kori  törvényhozásra  és  hazai  törvényja- 
vaslatunkra. [Franklin-t.  8-r.  XI,  és  372  1    ára  3frt.| 

Schnieper  tiyula.  A  kereskedelmi  törvény  magyarázata.  I.  fele.  [Franklin-t.  8-r. 
206  1.  A  teljes  mű  ára  2  frt  80  kr.J 

3* 


k  nngykr  Irodaloui  ia76-b»n. 


tekintettel  >  iMMKfl 


t 


? 


SefcWdrcipr  Vlklor.  Allalinoí  vegyinn,  kiilönö*  tekintettel  i 

Ited<'<«re  éa  az  i]>am.    .Sservetlen    Tegj'tan,    külaiiön    tekintetlel  ■ 
kersíkedéere  és  »i  ip»rci>,  Síervetlen    íegrtan.    IDebriieien    Cíithy.  Bt.  Ffll 
^  177  1.  ira  1  frL] 
SehMStha  Kárul;.  Víliigtórtínoleui  jmlgán  iekoUk  it  képeidék  H^itnin.  IL  kit 

[AiRner   8-r.  13á  I.  ára  80  tr.] 
tírúf  ÜÍKny  Ftilfip   A  Bierelem  uj  könyve.  Kő lteiaénr*k,  (AlheoMBm.  Ö-I.  1:^1.] 
.S!ai«D  Tódor.  At    eliudielegak    ngylágyuláe*.   IDnnieniift    pantytioa.]  Ford.   Dr. 

Niederinanii  Uyulfi-  |Mi>g)itr  orrnsí  könyvkiadú  tijsubl  S-r.  'M  1.] 
Singer  Urae).  VsllúUn  ar.  m   ifjúság  ixÁnuira.  IS^ros-PatNk.   Klein  AlfrM  Ü-r, 

SS  1.  irt.  30  kr] 
Sambfgyi   Frrfnn.    Kgyvtuiues   viligtűrtpaet  a  kitz^ptsiindik    feUSbb   OKitiljtJ 

titMínálaliin.  II.  küt.  Ki>4V><'>r.  7-lk  jav,  kiad.  |KilUn.  8-r.  1  ~lj4  1.1 
((p»rteti  Pál.  Mii  legyen  k  intgyar  gaxda  a  nAnisáf  ellen''  Níxetek  óa  unúit^i 
»  caatomftnú,  fnillt«t^  »  tgfé^.  *í  Mzály  eojhlt^re  szólaló  Mzkoilmk  i.^ 
gyibun    I  Magy»r-Óíár.  Cíéh  Sindor.  8-r.  V  ía  73  l   ára  80  kr,] 
Slern  Albert.  Tcrméfiictnjt  ni^|>isk.  exámAra.  ^-ik  J»v,  6a  Iiút.  kiadiá.  [SirM-Pkbk 

Uvj  Adoir.  8-r.  U  l.| 

Hnbú  EadrK  A  ké»mDnk>  Itinilása  a  nt^piakoUltban.  |RoloMv»ti.  Gimia.S-r.fllt) 

StiinaláHi  Rj-aknrlslkilnyv  »e   elemi  népiskolák    IV.    ée    V.    Mztil;»   flánba. 

A  méterm«rlék-reudBzer  ílkalmaM^iTal.  Kf.j  lábUval.  (Egyeteini  nyeindi.  tt 

108  1.  ára  katve  Sí  kr  ] 

Slékel}-  iél««t.  Sínt  ul  Himt,  aiit  non  eint,  [Böpinl  a   kósigaigfttisról.  Ke«ii  S 

8  r.  90  I.] 
SEFIunk   Ixlviln.   KImóloti  f  §;yakorlAli  némul    nyelvtan.  Tauodai     és    nugáutus' 

niilntra.  EIbS  é<rfolyam.  3-ik  kiad.  [Knwa.  Maarer.  8  r.  88  I.  án  50  kr  ] 
Slioeyei  Jóisef.  Hazni  s  külfóldi  folyüralok    magyar  todoiuányos    reperlonnna 
II.  osxtály.   Term eszeli udomány   és  inMliemulika.  I.  kötél    [Ak»d.  8  r.  XIT  ^ 
l"e7!l  I.  'íira  S  frt.| 
Sltráva  Mikliis.  Az  oe  ül  rák -magyar  birodalom    liadseregének  sr.erveMie.    I  fü. 

Kfiiöa  hadiereg.  [Franklin -tára.  8  r.  XlV  és  231  1.  ára  9  frL] 
SKVOri^ny  i  JdZief.  Magyar  nyeklan  tanodái  a  magánhaazaálalra.  4-ik  kiad.  [FtidUíii- 

táre.  8  r.  376  1.  ara  1  frt] 
Szvsr^nyi  Júisef.  A  magyar    irodalmi    tanalmányok  kézikönyve.    A  felgyimi- 
siuini  s  felreáltanodai  tanulók  H7ÍniHra.  2  ík  kiad.  [franki in-társ.  8  r,  4S3 ' 
üra  9  írt.] 
SiütR   Perencz.   A  méter.  Át  iij  mérték -rendaier  ismertetése,    i   a    vele  nlö  m 
moláai  módok  összebasonlitó  s  átválloztaláei  táblákkal.  Tanodái  ■  magxc  hu. 
nálatni.  [Sugy-göröi,  Budapesl.  Pfeifer  8  r.  48  I.  ára  30  kr.] 
Tankó  Jbdoh.   Magyarora^iig  története  róvid  elSadásbítn.    A    reáliikolák  >l>^ 
ositáljai  használatára.  A  legújabb  tanterv  szerint,  2-Ík  íüt.  A  S.  osztály  súnuri 
I  Lumpéi.  8r.  138  I.] 
Tan&KJ'i  kípviselrti  gylilés  Kalocsán  1875.  szeptember  23  és  24-éu.  [KtiMo 

Hnlaiin  éa  Hoimeyer.  8  r.  53  1.] 
Tivirási  §znbá]yok  is  dijlábUk.   ÉrvényGs    1876.   jannárlió    1-161.    k'i>Jj> 
fii  Idill  ívelés,  iparéskereakedolmi  m  kir.  mlnlstcrinni.  [Rornyánukj  V.  9  r.>^' 


A  magyar  irodalom  187G-ban.  37 

rennysvn  Alfréd.  Király- idyllek.  Ford.  Szász  Károly.  [Olüsó  köuyvtár  13-ik  sz. 
FraDklin  tára.  8-r.  100  1.  ára  20  kr.] 

k  természet  kőiyve.  Közérdekű  olvasmányok  a  természettudományok  köréből 
Bemstein  A.  német  müve  után.  [Franklin-társ.  8  r.]  17-ik  füzet.  Ford.  dr. 
Toldy  László.  [144  1.  ára  50  kr.]  IS-ik  füzet.  Ford.  Miavecz  László.  [132  1. 
ára  50  kr.l  19-ik  fűzet.  Ford.  Nagy  István.  [186  1.  ára  50  kr.] 

rhackeray.  Titmarsh  Sámnel  históriája.  Regény.  Ford.  Ifj.  Szinnyei  József. 
[Athenaeum.  8-r.  179  1.  ára  80  kr.] 

Bréf  Tbarzó  öörgy  —  Bethlenfalvi  -  levelei  nejéhez  Czobor-Szent-Mihályi  Czobor 
Erzsébethoz.  Közrebocsátva  id.  gróf  Zichy  Edmund  árvái  aradalmi  teljhatalmú 
igazgató  megbízásából.  L  köt.  1590—1600.  Történeti  bevezetéssel.  II.  kötet 
ieOl-1616.  [Athenaeum.  8  r.  í.  XCVI  és  294,  II.  316  I.  A  2  köt.  ára  4  frt] 

Feepler  Teofil  Eduárd.  Elméleti  s  gyakorlati  német  nyelvtan.  A  gymn.  és  reál- 
tanodái alsó  iskolák  számára.  6-ik  kiad.  [Franklin-társ.  8  r.  240  1.  ára  65  kr.] 

Teepler  Theofll  Eduárd.  Német  Grammatika  a  tanuló  ifjúság  számára  9-ik 
Szemák  István  által  jav.  és  bóv.  kiad.  [Franklin-társ.  8-r.  207  1.  ára  60  kr.] 

Teldy  Ferenez.  A  magyar  költészet  kézkönyve  a  mohácsi  vésztől  a  jelenkorig 
vagyis  az  utóbbi  negyedfél  század  kitűnőbb  költői  életrajzokban  és  jellemző 
mutatványokban.  2.  átdolgozott  kiadás.  I— V.  [Franklin-társ.  8  r.  ára  10  frt. 
L  XÍI  és  350   1.  II.  344  1.  III.  424  1.  IV.  366  1.  V.  430  1] 

Toldj  László.  Árpád  és  a  magyarok  letelepedése.  [Történelmi  könyvtár  18-ik  fűz. 

[FrankUn-társ.  8  r.  111  1.  ára  40  kr.] 
Ter9k  kdzmondások.  Fordította  és  részben  magyar  közmondásainkkal  egybevetette 

Sehwartzer  Géza.  [Tettey  N.  és  társa.  8-r.  31  1.  ára  30  kr.) 
Tirténelmi  könyvtár.  [Franklin-társ.  8  r.  13.  14.  15.  16.   17.   18.  19.-ik  fűzet 

L.  Aldor  Imre  és  Toldy  László.] 

Wittnann  Lázár.  A  gyermekápolás  rövid  kézikönyve  tekintettel  a  hazai  viszo- 
nyokra  [Franklin-társ.  8  r.  159  I.  ára  kötve  1  frt  50  kr.] 

KáatHS  tiyola  és  Wunder  József.  Átszámító  könyv  az  uj  métermértékekre.  [Frank- 
lin-társ. 8  r.  45  1.  ára  30  kr.J 

Sréf  Zieby  Nándor.  A  közigazgatási  bizottság.  [Franklin  társ.  8  r.  31 1,  ára  20  kr.] 

Ssoldos  Ferenez.  Tereptan  és  Tereprajztan.  1  táblával  és  67  a  szövegbe  nyomott 
ábrával.  [Franklin- társ.  8  r.  XVI  és  232  I.  ára  fűzve,  mappával  együtt  4  frt.] 


^ 


1876-ra  szóló  naptárak. 

M.  T,  i\kll<l<^iuiiii  Alniuuitcli,  vüill^^Atiíiiti   i'S  kó£<iD^i^»('a   nniilárral.  lAksiti^nu 

34H  1.  ktt  1  frt.) 
Airúldi    Leg^jabl)  usplúr    lt<T6-Ík  s/ökil  úvrt.  [Dobreo^oii.  TkIií^.  iSt.  SÍ.  9 
Allatg^igfásEati  Esekiia|ilár  IHTti.  aükS  úvru.   Állatorvosok  ■  IpKtdU  Mtm 

BitorkMxi.  Bttkossy  T^slú.  IDel'roozon.  Cs&tii;.   ll>-i'.  -líA   1    in  birr*  I 

20  tr.] 
BartalitH  Imre  nsgj-  képes  a»\túx»     ISTtí.  e/.iikfióvrc.    [BnrtoliU  I.  8-r   131  1 

hirdeitÉsek.] 
BoráNXuti  naptár   ISTtS-ik  íükfiirru.    S/ork.  l)r.  Nyiry  Ker«Dc/..  Itt   évbl' 

|Frniiklin-tars.l 
BtiCBiinNZky  Alajos  Nagy  ki\m  m^tím,  ISTti.  i^-vre  SXI!(  évldvun  |  Buoiat 

»-r,  16  ÓB  XVI  és  118  is  10  1.  ira  40  kr,| 
Ciialáili  Képes  nnplár   1S76.   ívre.  XIX.  évrolyun.    [BuosáuHxkr.  B-r  IB  h 

és  11Í8  ós  10  l.| 
Csukonsi  Naptár  18ÍH-ilik  iiűkú  esztendSre.  B.  Molyam    jDebreoMn.  Tdl^di' 

75  és  13  I.] 
DuD^ű  Nnptnr  18T6-Ík  siökSúvre.  [Debrecuo.  Teleiidi.  8-r.  Ul  ^  U  1] 
lloDvéd  «M  lliinyaili  JánuN  eialiAdsógcrt  baromlű  húsok  képea  oinlékiiapUr^  M 

VIII.  ÍTfolyain.  [Buesinsiky  Al.  8-r.  Öl  I.  és  liirdetósek.) 
Enlétj'i  iiagyobli  kúpes  n>pl»r  lUTti-ik  sí»ikö  óvre.  7  fulyiim. 
Erdészeti  MclinaptárlSTii-m.  III.  évMyaiu.  Sztirk.  ify  HoiTin»iin  S.iji<tor.  [W> 

testvírck.J 
Falusi  (iftida  napiára  ISTtí.  évre.  Sierk.  Máil.iy  I/i.ior.  Xll.  évfoljaiii.  |Kniii'> 

tiirsulat.  8-r.  88  és  Ül  l.| 
(iazdasági  üselmaptár   187tí-ik  saökúévrc.  Ki,  úifolyam.    Szerk.    Ku.loliinji  S\ 
lliizi  naptár    IHíÜ-ra.    Ihs/nos  tudnivalókkal    és    inulalwtú    tarl:iliniiiii;il     íí' 

lliiidy  Árpáil.  [l.('-nidy  leslv] 
IJiinvíd  és   neinzelúr   napfir  187tí-ik  Síiikúév rií.    [Dfl>re«eii.   Teli'sJi-  S-r    '■•■■ 

l.-f  I.] 
HiilRyek  nii|>tiira,  IV,  évfolyam.  |I,ét!rády  lf6lv,| 

ISiiziMiJiiilé  Kaleiidririoui  IMTd.  s/ökurvre.  IDi'lin.vMii.  TdeeJi-í'-r.  al  e>  :■  I 
lliariis  niiptár  r/.  1«ití-ik  "/ükiV-vre,  ír-!.\:r]ii'^/.\\  liclléri  Miir.  IKmiitlin-iar-.; 
István  hiicNi   nj(]itára    lH7li-ik  ,s/^ikiV.vre.  .\XI.    évfolyam.     Alapii.i   Ms^r  k> 

S/iTk.  KiMialii.i  Kliiiistein  Jslví.n.  jKraiikliii-Lir^.] 
Kiissiilli-N:,pl:ir  IHTii    i'vrf.    S/erli.  Honli  Tili;.iii/r.  VI.  évfiílvain.    |KrmiLliii' 

fí-r.  fi.|  .■■s  Itl  1  I 
Községi  jfjrj'Zúk  napliira  i-'  .-vkiJiiyve  IS7i[-ik  s/.íik.'iévrí.  II.  éiíulyam.  lFr»nl 

l.idértz  najitár  187íi.  s/.i;kr>évri?  l.V  évfolyam.  |Krnnkliii-tán:.t 

>lii»yar  Kmkt-r  nnpliirn  l«7(i-ik  i/,iikr...vri'.  j  ní;lir"iveii  Tclpgdi  8-r.  .'fl  i-  131.. 


Hazai  nem-magyar  irodalom.  39 

3la/^yar-  és  ErdélyorNzá^i  ó-  ésuj  naptár  1876.  szökőévre.  |Debre<3zei).  Telegdi.  8-r. 

öli  és  13  l8z.| 
Mátyás  király  naptára  1876.  évro  I.  évf.  [BucBánszky.  8-r.  30  és  10  1.] 
Mokány  Bérezi  naptára  1876-ra.  Számos  képpel.  Szerk.  Csicseri  Bors,  rajzolta  Jankó 

János.  [8-r.  124  1.  ára  90  kr.] 

Na^y-I^yfiri  le/^igabb  naptár  az  1876.  szökőévre.  [Czéh  Sándor. J 

NeMzeti  nagy  képes-naptár  1876.  szökőévre.  Szerk.  Áldor  Imre.  VIII.  évfolyam. 

[Franklin-társ.  8-r.  144  és  40  1.] 
KeMzeti  kis  naptár  1876.  esztendőre.  Szerk.  Tatár  Péter.  |  Franklin-tilrs.  8-r.  46 

és  18  lap.j 
Zsebnaptár  néptanítók  számára  az  1876.  évre.  Szerk.  György  Aladár.  [  Légrády  testv.  | 
A  „Xép-zászlója''  naptára  1876.  szökőévre.  Szerk.  Aldor  Imre.  8.  évf.  [Franklln-üirs.] 
Nevessünk,  üj  humorisztikns  naptár.  Hetedik  évfolyam.  1876.  [Franklin-társ.] 

Ö-  és  nj  naptár  az  1876.  szökőévre.  [Bucsánszky  Al.  é.  n.  8-r.  207  1.  és  hirdetések, 

ára  40  kr.] 
Ország- világ  naptár  1876.  évre.  IV.  évf.  [Bartalits.  8-r.  104  és  14  1.] 
Orvosi  zsebnaptár  1876.  évre.  VII.  évf.  Szerk.  dr.  Hoehhalt  Károly.  [Légrády  testv.] 
Orvosok  zsebnaptára  az  1876.  évre.  IV.  évfolyam.  Szerk.  Id.  dr.  Purjesz  Zsigmond 

[Eggenbergerféle  könyvkeresk.  8-r.  144  1.] 
Paprika  Janesí  naptár.  1876.  [Bartalits  I.  4-r.  30  1.  és  liirdetések.  | 
Protestáns  Árvabázi  képes-naptár  1876.  évre.  Szork.  Farkas  József  és  Kovács  Alb. 

[Hornyánszky.  8-r.  80  1.  ára  30  kr.  | 

Protestáns  ig  képes  naptár  1876.  szökőévre.  Szerk.  Dúzs  Sándor.  [Franklin-társ.] 
Református  naptár  1876.  szökőévre.  [Debreczen.  Telegdi.  8-r.  31  és  9  1.] 
^zabadelvfipártí  naptár  1876.  szökőévre.  Szerk.  Deák  Kálni.  I.  évf.  [Franklin-társ.] 
Telegdi  Lajos  Alföldi  képes  napti'ira  1876.  szökőévre.  17.  évfolyam.   [Debreczen 

8-r.  59  és  11  1.] 
Ügyvédek,  közjegyzők  és  birák  zsebnaptára  az  1876.  évre.  IV.  évfolyam.  Szerk. 
Kovács  Ferencz.  [Eggenbergerféle  könyvkeresk.  16  és  94  1.  és  üreslapok  napló- 
jegyzetekre.] 


Hazai  nem-magyar  irodalom. 

Altér  und  nener  Kalender  für  das  Sohaltjahr  1876.  [Bucpánszky  Al.  8-r.  135  lap 

és  hirdetések,  ára  24  kr.] 
Bneaánszky^s  Al.  grosser  Bilder-Kalcndor  für  das  Jahr  1876.  XXVIII.  Jahrgang. 

[Bacsánszky  Al.  8-r.  131  1.  és  hirdetések,  ára  40  kr.] 
DallOS  L  Praktischer  Lehrgang  zur  schnollen  und  leíchten  Krlernung   der  ungar. 

Sprache.  Nach  Alin's  Lehnnethode.  U.  Theil.  1876.  4.  verm.  Aufl.  [Lampel.  8-r. 

103  1.  ára  36  kr] 
Pelsnann  Josef.  Dentsohes  liesebuch  für  Mittelschulen.  IV.  Theil.  2.  verm.  Auflage. 

[Lampel.  8-r.  267  1.] 


I 

I 


40  Uitüiii  iimu-uuiKyu-  iruj&loui 

TniCariNcheM  IlindeliigesfU.  II.  mit  den  uií  dM  GcMb  bvctVlietun  Miuotn.' 

VerarrtDoiigen  vemi.  Aufl.  [Ráth  M<ir.  8-r.  13íí  és  XXXIV  l,  ir*  1  írt  *)  Lt.] 
Asf  daN  anj»itri)tche  IIftiidi>lD£e*fti  beiügliohe  MinblerinUVeronluuiucui.  [k.- 

Mór.  a-r,  XXXIV  L  Sm  50  kr.] 
lühr  Dmiel- Lelirbuoli  der  ,lMlimelik  für  UuterjryBiuasiM).   I.  Thsi!  [TbnuEi 

stodl.  Filtsoh  S.  8-r.  159  1.] 
Broler  Jahrrsb^ricbt  áoe  Sínbe nbürgisohen  Alp«DTemn«B  In  KroiMtaiJL  I.  Vim-- 

JHhr  V.  m.  Augnst  1873  bie  Eiide  DuMmUr  IHT4.  [KrooUxIt.  KgyloL  M-r  :>l 
Ksut'8  Lehre  vom  Erkeiinou.  IV.  t'ü^itel-  Die  lnuuoeDd«iital«  DedactiMi  d«  Kuv 

gurien  vim  Beroh&rd  Aletaiider,  Wodiftner  Pb.  8-r.  40  I.] 
KeHMih-KHiender  für  1876   [BacMnszky.  S-r.  31  és  !>  1.] 
Kunlds  floütav.  Aufgaben-gMminliing  t,am  Reohnen  oiit  deii  MetermMuen^ti:  ',■ 

Bolmlgtlirsuűh.  [FVankliii-tim,  8-r,  Tfl  1.  ura  40  tr.) 
PriJttiHcbe  Anwendttne  Artt  MrtennasNfx    [l'restbur^.    llnnileU- noiMinnih- 

knriiiuer.  8-r,  24  I  ] 
Titütt  illnslrirler  Vttlk^kaleader  fllr  In^irn  ond  Sieb«nbúrg«n  Kuf  <1m  SelnlDilt 

líí7«.  [FrBnktiu-tárB.  H-t  80  i>s  S»  lap  és  hirdetéaeli,] 
riijip  Anian.  Aiifunga^rUnde  dcr  utigarlit^hon  Sprachlelire  Túr  <líc  iiiil»mi  Oá* 

der    deiitsolieii    Volksst>liiilea.    IV.   v^rni.    Aafl     [Pr«Mburg,    StuapM    OA 

8-r.  48  1.] 
K«M>g^T  P.  K.    SonderliDge  sns  dem  Tolke  dcr  Alpso.    3  Bd«,   [tYa*>U'-- 

Hwkonístijiisliiv.  ö^r.  V. és  24f>,  ZTA  9rfl  I,] 
Sttehititchf  F  nBQifrpnnd.  Rin    Kulender  fTír  SícbmbSr^ar   mr  l'nttrbRltnw  m 

IV'telirnnií  aiif  <ia?  St^halljnhr  1876.  S'i.  .lalirg   |  Rrnnatmlt.  TraDc-bíDfcU  I^^ 

Schwickír  J.  H-  Deuiach^a  Stiibncli.  Zum  tíebrsnehe  no  i.ii,-mnuii>n.  RmI-  »' 
ItfirgersobiileD.  1.  Tljeíl.  |AigneL'.  8-r    VIU  ée  118  I.  ún  (iO  kr.l 

iíitb«nliiirgii9chpr  Vulkxkalender  für  tlas  J>br  1876.  Neue  Fol^  XXV  J( 
[Hermanimtadt.  8t«mh&u«seD.  8-r.  XXIV  vi  NJ  és  113  1.  ura  I  frt) 

FQr  drn  praktiíteben  Gnbrnncb  bpirbeilMr  l'iiirfrbDBBpi-Tftkellea  dMuin 
Lündern  der  ung.  Erőn?  nrid  in  den  Őfil.  KronlÜnd,  iin  G«tirmiieb  bfí»41ib>« 
RltHti  Mnsi  nnd  (ienii^ht  und  il«s  n«npn  inetriscbtD  Mmhs  an4  tinrickM  a 
dje  ;i)(en  Liinicea-.  Khlrhen'.  Kut>ik-.  Hohl-Masse  aud 'jetriobte.  Al*  Einkiut 
1874:  VIII.  Lber  Eiariibniiig  dcs  ncucn  MeteriiiuHC  [lUtb  Mor.  S-r  U  <^ 
80  1.  Ara  80  kr] 

UnKarn  iai  Spir^fl  deutsíher  Dichtang.  [Gron  Knaizs*  niid  IiejpuK.  Jo«  VTv** 
8-r.  2i>8  I.  diszköléw,  ára  2  frt  80  kr.| 

Verzeirbnii4<(  der  Mitflieder  des  Pressburger  Kireh«iimu«ikvei^ii»  W  Sl  Vvu 
Kiit  Be^'inn  des  Jnhres  1NT(1.  [Pressbiirg.  Vereíu.  8-r   in  I.] 


Abatry    l.e<j|ii)ld.    llitwid    Zviaberger    Apo^atol    Iiidiáuoir    w 

(H..ii.)«.i,/kj   B-r  81  j.| 
Kncbiir^kii  Kuuka    (SkriNcy  Skarnid,  8r.  B4.  I) 


Hazánkat  érdeklő  külföldi  munkák.  41 

r  obráskawj  Kalendár   na   rok  1876.    XXII.    roenik.    [Bamnszky   8-r.  32 

s  8  M 

ízBA  PiseB  ke  oti  ohwale  Swateho   Jozefa   Pestanna  Páne   Gezisse.  [Skalioy. 

Ikanúd.d-r.  16.  1.] 

\»r  Liáevít  Y.  Krátky  Zemepia  ao  zvlástnym  ohládom  na  králövstvo  Uhorské. 

Ve  3.,  4.,  a  6  trieda   slov.  lúdovych   akol.    Szakolcza.  [Skarnlel.    8-r.    56  1. 

ra  20  kr.] 

f.  obráeikowj  Kalendár   na   rok    1876.    [Túrócz-Szent-Márton.    Réazvény- 

lyomda.  8-r.  80  1.]  

enlB    popornlii.    Calendaria    pe  anulu  visectu  1876.  ooinpusu  de  Visarlanu. 

tomana.  Annin  XYI.  [Sibiu.  Szeben.] 

mdariji  pe  anal  1876.  [Sibiia.  Éra.  nyomda.  8-r.  80  1.] 

pea  Josefu.  Stiliatica  limbei  roroane.    [Sabiiu.  Michaelia.  8-r.  60  1.] 


ctorÍBBl  oftteií  divini  in  usum    Fratrnm    Minor.   Reformatorum    ord.  S.    P. 

!*ranoiaoL  Seraphioi  provinciáé  Hungáriáé  S.  Mariae    editum    pro    anno  1876. 

Poaonii.  C.  Angermayer.  8-r.  108  1.] 

í  afficii  diviiii    peragendl  ad    annum  1876.    in    nsum   archidioeoesis   Golo. 

enaia  editoa.  (Coloczae.  Érseki  hivatal.  8-r.  168  1.] 

í  oífiei  divini  peragendl  a.  d.  1876.  in  nsum    dioec.  Csanadiensie.  [Temesv. 

Moeeeeis  Gaanadiensis.  8-r.  116  1.] 

PMatismns  clerí  dioecesia  Alba-Regalensis  ad  annum  Domini  1876.  Ab  erecla 

ede  episeopali  99.  [Székesfehérvár  Püspökség.  —  8r.  133.  l] 

íMatismns  cleri  archi-dioeoesis  Agriensis  ad  annum  Jesu  Christí  1876.  [Agriae. 

i'ypis  lyoei   arohi-epp.    8-r.  206  1.    Függelékként:    Az    egri  főegyházmegye 

om.  kath.  népiskolái  1876-ban.  26  lap.  | 

)niatif mns  Histerieas  Dioecesis  Neosoliensis  pro  anno  saeonlari  MDCOCLXXVI. 

.b  erecta  aede  Episeopali  ala  C.  [Neosolíi  Typis  Philippi  Macbold.  8-r.  455 1.] 


Hazánkat  érdeklő  külföldi  munkák. 

[Viflt  Angnst.  Forachungen  anf  dem  Gebiete  der  Ural-aliaischen  Spraohen.  lí. 

^beil.  Die  Enltnrwörter  der  westlinnischf  n  Spraohen.  Ein  Beitrag  zu  der  alteren 

(alturgeschichte    der    Finnen.    [Helsingfors.    Wasenins'sehe    Buchhandlung- 

Kr.  XV.  314  1.] 

IÍY  fdr  slavisehe  Philologie.  Unter  Mitwirkung  von  A.  Leskien  und  W.  Nehring. 

lerausgegeben  v.  V.  Jagics.  I.  Bánd.  1.  Heft.    [Berlin.  Weidmann  8*  160  1. 

I  frt  40  kr.] 

:i8]iew-Rjaniin.  Quellén  und  Literatur  zur  russisohen  Geschichte  von  der  álte- 

ten  Zeit  bis  1825.  Übersetzt  von  Dr.  Theodor  Schiemann.  [Mitan.  G.  Behre. 

;•  183  1.] 

ia^rafla  polska.  XV— XVI.  Stólecia.  PrzezK.  Estreichera.  [Kraków.  Druk.  c.  k. 

iniwerayt.  S""  226 1.  ára  5  frt.] 


r-i.l.iiil.iirírctis    ijii     11',   J:ilirhiiiLLÍiT 

iiiulkT.  fi-r.  Ml.  -117  I.I 
Ili'lt'ert  J«s.  Alex.  Flir.  Gcscbiohlo  Ocslorreicbe  vom  Ansgaiigc  de*  V 

vVufstiindes  lHití.  IV.  Dcr  angamclio  Winter-FcId/ug  und  die 

fi>e«uiig.   Dezeiiibur  Mm    hh  Mür/   184!l.  1.  Tbeil.    [Png.    Te 

VIII,  442,  1ÍHI.J 
Ilplfprl  Juü.  Alrx.  liovision  des  nngarischen  AnsgIeichB.  Aus  ge*eb 

reablliclieii    Oe»p]its|>uiikk'u.   |Wícd.   W.   BreuinQiler.   tJ    197  I 
Ilohirk  V.  Wnuderutigen  Hur  dem  Gebiete  der  Lünder-  uod  Völkerki 

IMc  üetcrrcichJsclien  Stnaten.  [Detmold.  Meyer'Bohe  Hofbucbhuidli 

I'reiB  1  Murk.j 
Jiric.ifk  Juh.  CiinNtunliu.  Geccbicbte  der  Buigaiea.   [Prag.  Tbid 

Jókui  74uiirii8.  De  Fattiga  DikB.  (A  ezegca;  gudftgok).   Somko.  ' 

Kari  lleiiigrcD.  {Stuektiulm.  Albert  BoDiiiarB  (or]»g.  S-r.  436  l.j 
lír.  Kinn   V.  F.    SlHlislik  von  ni>>it*rrpith-UnKarn.    (Wien.     Bni 

VIII.  360  1.1 
Hlillf  r  WilbrIin.  Poliüsche  tíeiichiciLte  der  neuesten  Zeit.  181t> — 187. 

rer  Berückaiclitigun);  Deol:icbl3ndB.  3.  verb.  u.  verm,  Aallag^.  Sapfi 

■  1868.  [Siuttgart,   Neff,  Paul.  8-r.  XXII.  527  I.  Soppl.  VI!I.  116  I.] 

J.  Nnvarrv  Keverler.  Del  turia  al  Daoubio.  MenioriM  de  lu  Ei|>o«o» 

Vieim.   I  Vüleucia  J.  Doiuenecb.  a"  VI.  746.  3  I.  Egy  kép.] 
l'eterK  Kari  Perdinaid.  Die  Uodad  und  ihi  tJebiaL  Eine  {^logiKki 

Alibilduntreti  in  Ilolucbnitl.    [Leipzig.    F.    A.  BrockbauB.  H* 

i»  kr.| 
JJnyonH  E.  L'.  IiivasÍDU  áei  Mongola  eti  Hoiigrie  dans  leB  aonéw  1311  < 

S.r.3!H.| 
Slum  .lllirrl    t'iiltiiil.iMiT  mu  Bud^iiM'st.  ILeibiis.   Fues  t(r.  314  1. 


Hírlapirodalmunk  1876'ban.*) 

Közli  id.  Sziiinyei  József. 

Magyar   nyelven, 

Budapesten. 

'V08.  A  „Gyógyászat**  havi  inellóklete.  (Keletkezett  186í>.  jaii.  2-án.) 

Erdekeink.  Az  országos  magyar  iparcgyesület  közlönye.  VII.  óvf.  (Uj 
iTi  VI.  kötet.)  Szerk.  Mudrony  S^iua.  Nyom.  a  könyvnyomda -részvény  tár- 
nál. Megjelenik  4-rét  egy  ives  havi  füzetokben.  Ara  3  frt.  Keletkezett 
.  okt.  3.) 

Zenemű- folyóirat.  Szerk.  és  kiadja  Fellegi  Viktor.  V.  évf.  Megjelenik 
.en  hó  l-jén  4-rét  féli  ven.  Ara  G  frt.  (Keletkezett  1871.  decz.  elején.) 

iloj^iai  Eptesitö.  A  magyar  tudományos  Akadémia  archacologiai  bizott- 
lak  közlönye.  Szerk.  dr.  Henszlmann  Imre  ós  báró  Xyáry  Albert;   kiadja 

tudom.  Akadémia.  X.  évf.  Megjelenik  időhöz  nem  kötött  egy  vagy  más- 
lyi  számokban.  Nyom.  az  Athenaeuni.  Ara  a  20  ivból  álló  kötetnek  3  frt. 
ítkezett  18tí8.  nov.  15.) 

niniszterinm  Rendriri  Körözvénye.  (A  ni.  kir.)  A  .Közrendészeti  Lap" 
íklcte. 

Istók.  Szerk.  Don  Pedrö.  II.  évfolyam.  Nyomatja  a  kiadó-tulajdonos  Athe- 
in  irodalmi  és  nyomdai  részvény  társulat.    Megjelenik    vasárnap    kis   4-rét 
él  ivén.  Ara  8  frt.  (Keletkezett  1875.  deczomber  11.) 
,ti  Lapok.  Szerk.  dr.  Entz  Forencz.  III.    évf.    Nyom.   a  kiadók   Légrády 
érek  nyomdájában.  Me^elenik  minden  hó  10-ón  és  25-én  legalább  másfél 

Ára  3  frt.  (Keletkezett  1874.  jan.  10.  a  Borászaü  Füzetekből.) 

m  Jankó.  Szerk.  Csicseri  Bors.  IX.  évf.  Xyom.  és  kiadja  az  Athenaeum. 
elenik  vasárnap  4-rét  másfél  ivén.  Ara  8  frt,  egyes  szám  16  kr.  (Kelet- 
;t  1868.  jan.  5.) 

ú   fóváros    statisztikai   hivatalának   heti   kimutatása.    Szerk.   Körösi 
íf,  statisztikai  igazgató.  IV.  évfolyam.  Megjelenik  hetonkint  8-adrét  negyed 
Ára  4  frt.  (Keletkezett  1873.  jan.  17.) 

i;t  fiiváros  statisztikai  hivatalának  havi  kimntatása.  Szerk.  és  kiadja 
•si  József  statisztikai  igazgati'».  IV.  évf.  Megjelenik  havonként  4-rét  féüven. 
3  frt.  (Keletkezett  1873.  jul.  17.) 

íti  árn-  és  érték-tózsde  ápjegyzései.  (A)  Kiadja  a  miniszteri  tózsde-biz- 
IV.  évf.  Megjelenik  minden  tózsdonapon.  ívrét  féliven.  Ara  6  frt.,  postán 
:.  (Keletkezett  1873-ban.) 

')  Kéretnek  a  t.  ez.  szerkesztők  és  kiadók  a  netalán  kimaradt  lapoknak  és 
toknak  beküldésére  a  Nemzeti  Múzeum  könyvtárába. 


l!iiU:i|iesli  Sz*mlí.  A  M.  Tudóin.  Abadémis  mcpUiaisiiból  Bzerbes 
Kiftdjii  l'ii(l)  Múl'.  IV.  úvf.  N)-iiiii,  a  ..Kraiiklin-Tiríulaf  nysu 
ji'Unik  8-rél  13—14  ivnyi  Ü  havi  kötetekbeo.  Án  U  frt.  (Eeletk 

rharivHri.  Szerk.  Deinocritiis  Kdena.  ÍI.  cvfolyaiu.  Kyam.  »  1 
HátjiU"  irodftltiii-Jtitú/.etben.  Megjelenik  fsülörtökön  4-rét  egy 
(Kelclkeíell  187:..  okt.  7.) 

t'italtbdi-Kür.  llclilitp  a  müTelt  magyar  hölgyek  sxámára.  Szerk,  é 
XVII.  évfulyniii.  Nyuiii.  Kocsi  Sándornál.  Megjelenik  vuárup 
íven.  mnvi  boríU-klMn.  Ára  12  frt.  (Keletkezett  lÖtíU.  okL  14 

t'urini  Hulároiatok.  „A  -logtudományí  Közlöny"  mellékUpja. 

líivat-Xefr  lejts  epyííült  í/ú  pírodul  mi  és  divatköjlöny.  Sierk.  Fri 
II.  úvíulymii.  Nyom.  kiadó- tntnjdonoa  Kertéu  Józicfoél.  Hegi 
4-rét  egy  íren  uinea  burilékban.  Ára  13  frt.  (Keletkeiatl  a  D 
1.  a  Xefolejls  IWB-bfn.  a  két  lap  egyísült  lö75-ben.) 

K^éxisfgi  H  éMmfnttní  ImúrittAú  magyar  culádok  Hámái 
fcntartitsúniik  s  a  rüjrtaní  élelvesiélyck  elháritásának  mÖHtjai 
Kclíii  -lózsi'f.  fúvúroii  kt-r.  orvos.  I.  évf.  Nyouialutt  Buaűhiuan 
jt'lt'nik  liavunkónt  1  szám  6->lrét  egy  Íven.  Ára  3  frt.  (Keletkca 

K;;j'elrr1éa.  I'ulitikai  is  kSiijni/dáBzati  napilap.  Sttvk.  CeávoUik; 
Nyoiiiatik  Vodianer  F.-uél.  Megeleoik  heleukéut  batunr  ivret 
^  ín.  (Keletkea<tl  a  ..Ualoldal"-ból  Kii.  apr.  1.) 

Rgj'llHtl  Szrulr.  Sierk.  rá  kiaitií  Koi-Jes  Albert.  TI.  évf.  Njom. 
sulat  nyniiidáji'ibnn.  M«gi»lcnik  kéthelenként  Án  2  fr1.( Keletkezet 
mint  ..K^vházi  Iteforni-  oziniét  1tí74.  nav.-ben  változtatta  ..Egy] 

ElIrnJr.  I'olitikai  napilap.  Sxerk.  Cui-nátony  Lajos,  l^ptalajde 
testvérek.  <  Wriifttmiv  I.sjns.  VIII.  évfolyam.  Me^elenik  betenl 
egy   iveii    va  hénAii   esti   kiadáili^in   féliven.  Ái^  21)    frt.    K 


Hirlapirodalmank  1876-ban.  45 

Nyom.  a  kiadó  tiüji^donosok  Légrád^'  testvérek  nyoindájábau.  Megjelenik  minden 
hó  1-én  és  15-én  4  rét  egy  ivén.  Ara  2  frt.  (Keletkezett  1873.  nov.  3.) 
fSjgjéíé.  Irodalmi,  szépművészeti  és  kritikai  hetilap.  Szerk.  Ábrányi  Emil :  kiadó 
Algntr  Lajos.  VI.  évfolyam.  Nyom  Rudnyánszky  A.  könyvnyomdájában.  Meg- 
jelenik vasárnap  4-rét  egy  és  fél  ivén.  Ara  8  frt.  (Keletkezett  1871.  jan.    1.) 

NMadvelési  Érdekeiik.  Mező-  és  erdőgazdasági  képes  hetilap.  A  magyarországi 

.  -Baiioi  lötenyészbizottságok  hivatalos  közlönye.  Szerk.  Máday  Izidor.  Ili.  évf. 
Myom.  a  kiadó-tulajdonosok  Légrády  testvérek  könyvnyomdájában.  Megjelenik 
hiéMü  4-rét  egy  ivén.  Ára  6  frt,  a  „Falusi  Gazdával^'  együtt  8  frt.  (Keletkezett 

(1^1878.  nov.  3.) 

■Hindii  Közlemények.  Kiadja  a  magyar  földrajzi-társulat.  Szerk.  Berecz  Antal. 
IV.  évf.  Nyom.  Fanda  és  Frohna  könyvnyomdájában.  Megjelenik  évenként 
L^ÍA6hdz  nem  kötött  2|  ives  tiz  füzetben.  Ára  5  frt.  Társulati  tagok  tagsági 
aynk  fejében  kapják.  (Keletkezett  1873.  márcz.  1.) 

li  Közlöny.  Kiadja  a  magyarhoni  földtani-társulat.  Szerk  Sajóhegyi  Fri- 
gjfs  és  Róth  Lajos  titkárok.  VI.  évf.  Megjelenik  8-drét  havi  füzetekben. 
Nyom.  Khór  és  Wein  nyomdájában.  Ára  5  frt.  A  társulati  tagok  tagsági  di- 
jlüc  fejében  kapják   (Keletkezett  1871-ben.) 

mi  Lapok.  Szépirodalmi  napi  közlöny.  Szerk.  Yadnai   Károly.   Tulajdonos 
Tóth  Kálmán.  XIII.  évf.  Kiadja  és   nyomatja   az  „Athenaeum"  irodalmi   és 
ayomdai  részvénytársulat.  Megjelenik  az  ünnep  utáni  napokat  kivéve  mindennap 
..  4-réf  féliven.  Ára  16  frt.  (Keletkezett  1864.  jan.  1.) 

itlon  Polgár.  Szerk.  Pap  Gyula.  III.  évf.  Nom.  Rudnyánszky  A.  Megjelenik 
lindennap  kis  ivrét  egy  ivén,  estílappal   fél   ivén.   Ára  16  frt.    (Keletkezett 
^    1874.  febr.  15.) 

B||B{etlon8ég  a  Nép  Zászlója.  Szombati  Lapok.  Tulajdonos  és   lapvezcr   Helfy 
'-  Ignioz.  Szerk.  (Erdei)  Mende  Bódog.  VI.  évfolyam.  Nyom.  Kertész  Józsefnél. 
'^  ~^^  Mogjelenik  hetenként  4-rét  egy  iveu.  Ára  6  fi*t.   (Keletkezett    1871.   jan.    7. 
^^-,  JSiabadság  mint  a  Népzászlója"  czimmol.) 

Lapok.   A   magyar  gazdasági  egyesület  közlönye.    Korizmics  László 
ncérlete  mellett  szerkeszti  Morócz   Ist\'án.  XXVllI.  évf.   Nyom.  Ilerz   János 
^•vajomdi^ában.  Megjelenik  vasárnap  4-rét  egy  és  fél  ivén.  Ára  10  frt.   (Kelet- 
1849.  jan.  1.) 
írlé  Gyorsíró.  A  „Gyorsírászati  Lapok'  melléklapja.  (Keletkezett  1874-ben.) 
áazat.  Az  orvostudomány  hazai  és  külföldi  fejlődésének,  különösen  a  gyógy- 
[orlatnak  közlönye.  Szerkesztő-tulajdonos  Poor  Imre   tnr.  Szerkesztő -kiadó 
:a  Géza  tr.  XVI.  évfolyam.  Nyom.  a  m.  kir.  tudomány  egyetem  nyom- 
lkában.  Megjelenik  szombaton  8-rét  egy  ivén.  Ara  az    „Államorvos''    mellék- 
Vpal  10  frt.  (Keletkezett  1861.  jan.  5.) 

Sjaceréssi  HetUap.  A  gyógyszerészeti  tudományok  fejlődésének  s  az  általános 
iiiag3'arországi   gy ógy szer cszegy let    szakügyoinek  közlönye.   Szerk-tulajdonos : 
^ohédy  Sándor.  XV.  évfolyam.  N^^om.  Sédy  István-féle  könyvnyomdában  Meg- 
.^len  szombaton  8-rét  egy  ivén.  Ára  10  frt.  (Keletkezett  1862.  jan.  2J 

^nirássati  Lapok.  Szerk.  Markovics  Iván  és  Nagy  Sándor  ;   kiadja   a   buda- 
lieaCi   magyar  gyorsíró-egylet.   XIV.   évf.   Megjelenik  a   „Gyakorló  Gyorsíró ' 


4S.  nirla[)irnd!iljuaab  mTÜ-tiaa. 

niellékln|>H  együtt  tiumikúnl  egysw.  Ára  3  frt.  (RolelbewU  1863.  Jan 

„fJjorsirMzat"  üziuiuel  Bud&n.) 
Iliy'nul,  Mu^-nronxág  Naf^f'Orieuíének  vódeloie  aUtt  »llö    n»ba4kiuinM 

lőiijo.  Sierk.  Hoaeiibcrg.  111.  évf.  Megjelenik   bovonkéDl    2^mT-    in 

(Eel«tkeKelt  l»T4-baii.) 
llaHinOH  MnUtlald.  \t  olvagui  sxereto  inindkúl  iieiub«li  ifjuMg  m  a  n^  t 

Itjiisiigi  ás  iiépkönyvUruk  siícnoxese  cr.iilji'iból.  Szerlc  ús  klulJM  Dolin^ 

IV.  Avfolyitin.  Nyom.  m  Alliouaeuiu  iifi>iu<lAÍ>tii>u-    Uúgjelen    betmlii 

«gy  íven.  Ara  6  Trt.  (Kol«tka;ielt  1S74  Jftii.  10.  ).  óvToljauia  \Mh&t  nm 

fii/etekben  jelent  meg.) 
Hiniiondd,  politikai,  eindi»x»ü.  lemeFeiterjesiIfi  w  muliitatd  ké[>«a  iiií|ib 

tulaidouoB  ÓB  sierk.  Jfoinúuay  lóaet.  Ví.  évf,  Nyouiatik  a  liitdé  Fnnl 

snUI  nyoiuJiJábftn.  Mogjeleník  yasárnap  4-rét  máslél  iíeu.  Ára  4  (K. 

hoMtt  18t>8  elején.) 
Hun  (A).  Politikai  ét  íöígarÁáííiAi  hetilap.   Szerk.  Jókuí    Hör     XIV.  i\ 

Nyotnatik  a  kiiidó- tulaj dojios  Athenaeum  nTiuiidájiban,  JUgjelsnik  ttit 

ívrét  egy  ireii  ustUappnl  féliven.  Ára  S4  frt.  (Keletkezett  ]S63  ju    1 
IgiiiiuUDiló.  A  guabadeivii  párt  néplapja    Szerk.   és  kindó-talajdnnM  J-tt 

X,  érfoljam.  Nfom,  a»  ..AtUenaenni"  nyi>md;^ábaii.  Mogjidiwiik  ntán 

egy  ireu.  Ara  &  frt.  (Eelelkewtt  1867.  jul.  t.) 
Ireriallii  Hirdeti.  Literariseher  Anzeiger.  A  magyar  éa  kIttfQldi  iradabiB ; 

nj  lerinékeinck  buvi  jegyzéke,    Eindja  Zílaliy  S.   I.    6\í,    Nyun.  W«i 

teslvL-rek  könyvnyomdAjában.  Megjelenik  haronfeint  Ö-drét  esy  In-n,  M 

(KolelkPíelt  1875.  dooieuiber  lnibaii.) 
Jug  és  lfi;jizsiig.  Jogi  heliliip.  S«rk.  és   la|iliilajdonop   i'eirovios    lÁ^ih 

viülúiigyTÓd.  I.  ívfnlyam.  Xyotn.    Vodiaiicr   F.-nél.   .Megjeleni    taúrDii 

egy  Íven.  Ara  ö  frt.  (Kelelkezett  lti7ij.  jan.  2.,  megsüüiit  az  ],  fwuiBi 
Jo^lndumiín}'!  Küzlüiiy.   A  kolo/stári  és   lemcsniri  ilgyvédi    kamarák  iü 

kiv,iöii>t>    S«rk.  dr,   r»:ird;.i  fiindor.  Xí.  cvf.  Kiadja  .'s  nyomatj.i    >  Kr 

T.irsulat.  .Mofijeienik  szoiiiUn'on  4-r(-l  egy  íven.  .\ra  <!  frt     (Keletk^'pn 

január  3.) 
Katb«likus  Hetilap.  .S/,crk    ÁrosIdu  Aiil.il.    kiadja  a  S/ent-ls[\án-Tarn:'' 

óvlolyaiiL.  Nyom.  az  ..Atiienaciini-    nyoimlájában.    Mef^eieiiik  i-süi.irti'k''! 

egy  ivcn.  Ára  4  frl.  (Keletkezett  1873.  jati.  a.  KMlútt  mint  .-Catb.>Iik« 

lap-  jtlent  meg.) 
Kelet  Xé|ie.  Politikai  napilap.  I^pve/.ér  Kállay  Béni.  S/crk.  ilj.  Ábrinji  I 

II.  évf.  Nyom.  a  „Pranklin-társnial-'  kiadásában.  .Me^eleník  helenkini 

ívrét  egy  íven.  Iiélfün  edti  kiadásban  fél  ivcn.  Ára  20  írt.  (Keletleitn 
Kejirs  llyermek viliig  jó  Huk  é^l  lánynk  s/jimára.  I.  évf.  Kiadja  e«  s^erk  K 

báesi.  Nyom.  a  Franklin -Társnla)  nyomdájában    Megjelenik  minden  hó 

8-rél  egy  ivén  színes  bnritélilijin.  Ára  2  frt.  [Keletkezeti  líí7ti   lan  l-,'i 
Képes  Néplup  én  l'olitikal  llii'udú.    ürlnlatiutú  i's  iriuuleáubs  ujúg  a  mai:.' 

B,::'>Miára.  S/erk.  Nagy  Miklós.  IV.  évf.  Nyuni.  a  Kraukrin-Társnlal  M'-i 

viisáriiap  4-rét  egy  ivén.   .Vra  2   frt.  Keletkezeti  ]ti7Ü.  jan.   1.) 


Hirlapirodalmnnk  1876-bai).  47 

b  Lap.  Szerk.  Forgá  bácsi  (Dr.  Ágai  Adolf.)  VI.  évf.  (X.  kötet.)  Kiadja  cs 
nyomara  az  Athenaoum.  Megjelenik  hetenkínt  8-drét  egy  ivén.  Ara  4  frt 
80  kr.  (Keletkezett  1871.  ápr.) 
iiegészséfi  Lapok.  Egészségügyi  és  élettnentési  isincretterjcsifito  közlöny.  Or- 
vos- és  uÜTelt  nem-orvos  közönség  számára.  Szork.  tulajdonos  Széli  Lajos ; 
ÍSmankatársak :  Kelen  József  és  Tótbfalusi  Gyula  tr.-ok.  III.  évfolyam.  Nyom. 
Bnschmann  F.-nél.  Megjelenik  minden  hó  l-so  ós  15-ik  napjáu  4- rét  másfél 
i?en.  Ara  5  frt.  (Keletkezett  1875.  jan.  1.  I.  évfolyama  „Házi  Orvos'  ezimmcl 
jelent  meg  1874-ben.) 

^gészsé/^ttgyi  és  Törvényszéki  Orvostan.  Megjelenik  időhöz  nem  kötött 
4-rét  egy  íves  számokban.  Az  „Orvosi  Hotilap"  melléklapja.  (Keletkezett  1865. 
ipr.  9  ) 

iipaiti  Vasnti  és  Közlekedési  Közlöny.  Szerk.  Tettau  Lázár ;  kiadó  tulajd. 
Goritsohnigg  Albert.  VII.  évf.  Megjelenik  hetenként  4-drét  egy  ivén.  Nyom. 
az  elsu  magyar  egyesületi  nyomdában.  Ára  8  frt  (Keletkezett  1870.  szcpt. 28.) 
brendészeti  Lap.  Szerk.  Jahn  Lajos;  kiadó  tulajd.  Jahn  I.  VII.  évf.  Megjele- 
nik hetenként  4-drét  egy  ivén.  Nyom.  Bartalits  Imrénél.  Ára  (í  frt.  (Kelet- 
bzett  1870.  márcz.  27.) 
Xttég  Lapja.  Szakközlöny  községek,  községi  elöljárók,  {<  illetve  jegyzők  szi'imára. 
Laptulajdonos  Dr.  Dárdai  Sándor.  Szerk.  Mészáros  Károly.  II.  évfolyam.  Nyom. 
Bodnyánszky  A.  könyvnyomdájában.  Megjelenik  vasárnap  4-rct  egy  ivén.  Ara 
8  frt.  (Keletkezett  1875.  jan.  1.) 

i^pás.  Szerk.  és  kiadó-talajdonos  Szini  Károly.  VII.  évfolyam.  Nyom.  Schwar/ 
Zsigmonduái.  Megjelenik  vasárnaponkiiit  4rét  féliven.  Ara  a  havilap})al  együtt 
2  frt.  (Keletkezett  1870-ben,  időközben  többször  szünetelt  ós  czimét  változtatta.) 
^pás.  Havilap.  A  „Ijámpás"  hetilap  melléklapja  (Kclctko/ett  1870.  jan.) 
ijrak  Lapja.  Szerk.  és  kia<ija  Dolinay  Gyula.  II.  évf.  Megjelenik  havonként 
2-szer  8-rét  egy  ivén.  Nyom.  az  Atheuaeum  nyomdájában,  .ira  2  frt.  (Kelet- 
kezett 1875-beu.) 

l^vira  Académia  Közlönye.  (A.)  Szerk.  és  kiadja  a  m.  k.  honvédségi  Ludo- 
Vica  Akadémia  tanári  kani.  IV.  évf.  Nyom.  Atheuaeum  könyvny.  Megjelenik 
haTÍ  füzetekben.  Ara  4  frt.  (Keletkezett  1H7í].  nov.  hóban.) 
^yar  Állam.  Egyetemes  politikai  napilap.  (Idók  Tanuja.)  Szerk.  é^  laptulajdonos 
Lonkay  Antal;  főmunkatárs  b.  Jósika  Kálmán.  XVII.  évfolyam.  Nyomatott  a 
».Hnnyadi  Mátyás"  irodalmi  és  könyvnyomdai  intézetben.  Me^olcnik  vasár- 
^  ünnepnapokat  kivéve  mindennap  ivrét  egy  ivcn.  Ara  2()  frt.  (Keletkezett 
1.868.  decz.  16-án;  azelőtt  „Idök  Tanuja''  czimmol  járt.) 
Kyar  Bazár,  mint  a  „Nók  Munkakörei  Szerk.  Wohl  Janka  és  Stephanie; 
kiadja  az  Athenaeum.  XI.  évf.  Megjelenik  havonként  4-8zer  4-rét  egy  ivón. 
^ra  8  frt.  (Keletkezett  18GG.  jan.  1.) 

^ar  Gazda.  A    ^Politikai    Újdonságok"    melléklapja.    Szerk.    Mávlay    Izidor. 
IV.  évf.  Megjelenik  havonként  4-drét  féliven.  (Keletkezett  1873.  jul ) 
íjar  Gyor8Író.   Szerk.    Vándori    Gusztáv;    kiadja  a  Tirouia   gyorsiró-egylct. 
"VlL  évf.  Megjelenik  havonként.   Ára  2  frt.  (Keletkezett  1870.  okt.  15.) 
^ar  IgazflágUgj.    Jogtudományi    havi    folyóirat.  A    birói,    államügyészi    és 
tigyvédikar  több  kitünó    tagjainak   közreműködése  mellett   szerkeszti  Dr.  Lów 


48  Hirlapirodalmank  1876-lMin. 

Tóbiás.  II r.  évf.  Kiadja  Zilahy  Sáuiael.  Njom.  a  badapesti  kdnjmyoAii- 
részvény-társulatnál.  Megjelenik  8-rét  6  íves  havi  fűzetekben.  Ara  8  frr.  (K^ 
letkezett  1874.  jan.) 
Ma/^jar  izr.  országos  tanító-egylet  Értesítője.  (A )  Szerk.  Seligman  Eleáár. 
II.  é?f.  Nyom.  Goldstein  Mór  könyvnyomdájában.  Megjelenik  havonként  8^ 
egy  íven.  Ara  1  frt.  (Keletkezett  1875.  november  hóban.) 

Magyar  Konyv-Szemle.  Közrebocsátja  a  M.  Nemzeti  Mazeam  könyvtárt.  El^ 
fizethetni  Knoll  Károly  akad.  könyvárusnál.  Nyom.  Weiszmann  testvéreknél.  Meg- 
jelenik kéthavi  3—3  ives  füzetekben.  Ára  2  frt  40  kr.  (Keletkezett  1876.  márez.  L) 

Magyar  KSzlekedésügy .  Havi  folyóirat.  Szerk.  Wahrl  Jákó.  Kiadja  Aigner  Lajoí. 
II.  évfolyam.  Nyom.  Weiszmann  testvérek  könyvnyomdájában  Badapestea. 
Megjelenik  3  ives  8  rét  havi  füzetekben.  Ara  6  frc.  (Keletkezett  1875-beo.) 

Magyar  Mérnök-  és  Építész-Egylet  Közlönye.  (A)  Szerk.  Ambrózovics  Béb 
és  Ney  Béla.  IX.  évf.  Megjelenik  8-rét  havi  füzetekben.  Nyom.  az  Atbeoaeom. 
Ára  10  frt.  Tagok  tagsági  dijuk  fejében  kapják.  (Keletkezett  1868.  május  hóbaii.) 

Magyar   Néplap.    Politikai    hetilap   a   „Mulattató*"    társlappal.    Szerk.   Mikszárk 
Kálmán ;  fSmunkatárs  Szontagh    Béla.    XI.    évfolyam.    Megjelenik   tzombston 
4-rét   egy    iveu.    Nyomatik    Vodianer   F.  kiadónál     Ára   6    frt   (Keletkssett  ^ 
1865.  decz.  3.) 

Magyar  Nyelvőr.  A  magyar  tudom.  Akadémia  nyelvtudományi  bizottságúttk 
megbízásából  szerk.  és  kiadja  Szarvas  Gábor.  V.  évf.  Nyom.  Pesti  kő&p 
nyomda-részvény-társulat.  Megjelenik  3  ives  füzetekben  minden  hó  15-én.  in 
5  frt.  (Keletkezett  1872.  jan.  15.) 

Magyarország  és  Nagyvilág.  Szerk.  Ágai  Adolf.  XII.  évfolyam.  Nyomtava  k 
kiadja  az  Athcnaeum  irodalmi  és  nyomdai  részvcnytársulat.  Megjelenik  vasÁrnap 
4-rét  két  Íven.  Ára  10  frt.  (Keletkezett  1860.  okt.  1.) 

Ma^var  Tanügy.  S/erk.  dr.  Heinrieh  Gusztáv  és  dr.  Kánaán  Mór.  Kiadja  m 
E^geii)>erger-féle  könyvkereskeiirs  (HoíTin.-inn  es  Molnár.)  V.  évf.  Nyom.  íu 
Athcnaeum  nyonuiájáhan,  Meyolonik  4  ives  havi  füzetekben,  jul.  és  'A^ 
]ióna|»okl»an  szünetel.  Ara  5  frt.  (Keletkezett  1872.  jan.  15  ) 

Magyar  Theuiis.  E^^yetenies  jogi  Közlöny.  A  magyar  jogászgyülés  napilüj'ja.  a 
szabadkai  ós  ungvári  ügyvédi  egyleteknek,  valamint  a  budapesti  ügyvédjelőlifk 
és  joggyakornokok  egyletének  közlönye.  Külön  mellékletek :  a  .,Döntvény« 
fryüjteménye,"  és  az  „Igazságügyi  rendeletek  tára."  Laptulajdonos  Dr.  Siegmal 
Vilmos.  Szerk.  Dr.  Ka  ver  László.  VI.  évf.  Nvom.  a  kiadó  Athenaeum  nvoa.- 
dájában.  Megjelenik  csütörtökön  4-rét  egy  ivén,  a  magyar  jogj'iszgyülés  tartaii 
alatt  naponként.  Ára  10  frf.   (Keletkezett  1871.  nov.  7.) 

Magyar  Tisztviselő.  Tisztviselői,  társadalmi,  ismeretterjesztő  és  közgazdiíaíi 
hetilap,  a  „Magyar  tisztviselők  orsz.  egyesületének"  hiv.  Közlönye.  Szerk.  tT 
Perlaky  Mihály.  lü.  évf.  Nyom.  a  kiadó  Athenaeum  nyomdájában.  Megjelwik 
vasárnap  4-rét  egy  ivón.  Ara  (í  frt.  (Keletkezett  1874.  okt.  18.) 

Magyar  Tudományos  Akadémia  Ertesitője  (A).  Kiadja  a  ui.  tudom  AkadciuJ 
Szerk.  a  főtitkár.  Megjelenik  időhöz  nem  kötött  8-rét  egy  vagy  fél  ives  >^- 
mokban.  Nyom.  az  Athenaeum.  Az  Akadémia  tagjai  ingyen  kapják.  (EeWüi^ 
zett  18G7.  elején.) 


Hírlapirodalmunk  1876  ban.  49 

iMlattaté,  hasznos  ismeretek  és  érdekes  olvasmányok  tára.  Szerk.  Mikszáth  Kálmán. 
Főmuakatárs  Szontagh  Kálmán.  VIII.  évfolyam.  Nyom.  Vodíaner  F.-nél.  Meg- 
jelenik p<;nteken  4-rét  fél  ivén  mint  a  „Magyar  Néplap*'  társlapja.  (Keletke- 
Mtl  1869.  jan.) 

liikás  Heti-Krónika.  Szerk.  Madarász  János.  Kiadók  Farkas  Károly,  Ihrlinger 
Antal  és  társa.  IV.  évf.  Megjelenik  hetenként  4-drét  egy  ivén.  Nyom.  a  „Mun- 
kás Heti-Kronika"  nyomdájában.  Ára  2  frt.  40  kr.  (Keletkezett  1873.  jan.  5.) 

:lie^jetemi  Lapok.  Havi  folyóirat  a  mathematika,  természettudományok  és  a 
I  technikai  tudományok  elméloto  köréből.  Szerkesztik  és  kiadják  Hunyady  Jcnö, 
König  Gyula,  Kruspér  István,  Szily  Kálmán,  Stoczek  József  és  Wartha  Vincze 
műegyetemi  tanárok.  I.  évf.  Nyom.  az  Athenaenm  nyomdnjáhan.  Megjelenik  — 
jalius  és  augusztus  kivételével  —  minden  hónap  15-kén  8-rét  2  íves  füzetek- 
ben. Ára  4  frt.  (Keletkezett  1876.  jan.  15.) 

Miíyarí  Lapok.  Szerk.  Braun  Adolf  építész;  kiadja  az  országos  magyar  ipar- 
egyesület.  III.  évf.  Nyom.  a  könyvnyomda  rcs/.v.  társ.  Me/sűelenik  havi  fűzőtek- 
ben. Ára  az  iparegyestilet  tagjainak  5  frt.,  nem  t:igoknak  6  frt.  (Keletkezett 
1874.  okt.) 

Nevseti  Hírlap.  Fővárosi  napila])  a  politika,  társadalom  és  irodalom  köréből. 
Sserk.  Toldy  István.  II.  évfolyam.  Nyomatik  a  lapkiadó-tulajdonos :  Franki!  n-t. 
nyomdájában  Mej^elenik  hetenként  hatszor,  kis  ivrét  egy  íven,  hétfőn  mint 
esti  kiadás  féliven.  Ára  14  frt.  (Keletkezett  1875.  jan.  1.) 

Séf  Kertésze  (A).  A  kertipar  és  befiisitás  szakbcli  és  a  községi  faiskolák  hivata- 
los közlönye.  Szerk.  Lukácsy  Sándor  Rákos-Palotún.  XX.  évfulyam.  Nyom.  a 
Gatenberg-féle  könyvnyomdában.  Megjelenik  havonként  kék<zer  5-ik  és  20-ik 
napján  kis  4-rét  egy  ivén.  Ara  3  frt.  (Keletkezett  1871.  szept.  5-kén ;  18.57. 
okt  3-tól  1863-ig  ,  Kerti  Gazdaság" ;  1864-től  1867-ig  „Népkertésze"  czimü 
lapok  jártak,  talán  ezek  folytatásául  vétetik  a  föntebbi  lap,  azért  áll  XX.  év- 
folyam a  lap  homlokán.) 

üé^ievelók  Lapja.  Nevelés-oktati'isügyi  hetilap.  Szerk.  Lakits  Vendel.  Xf.  év- 
folyam. Nyomatja  s  kiadja  Vodianer  F.  Megjelenik  szombaton  8-rét  egy  ivcn 
Ara  4  frt.    (Keletkezett    1866-ban.  1868.  jun.— decz.    hónapokban    szünetelt.) 

Réptamiték  Lapja.  Kiadja  a  vallás-  és  közoktatásügyi  m.  kir.  minisztérium.  Szerk . 
Gyertyánfify  István.  IX.  évf.  Nyom  a  m.  kir.  egyetemi  nyomdában.  Megjelenik 
havonként  kétszer  4-rét  egy  ivén.  Ára  3  frt.  (Keletltezott  1868.  febr.  6.) 

OrplMBS.  Szerk.  Gold  János  és  Tisza  Aladár.  Kőnyomatu  lap.  Megjelenik  min- 
den hó  1.  és  15-én  4-rét  féliven  hangjegyekkel.  Ara  4  frt.  50  kr.  (Keletke- 
zett 1876.  jan.  1.) 

Orexá^s  Középtanodai  Tanár-Egylet  Közlönye  (Ai).  Szerk.  Névy  László 
IX.  évf.  Nyom.  Fanda  és  Frohna  könyvnyomdájában.  Megjelenik  minden  hó 
1.  éa  15-én  8-rét  két  ives  füzetekben.  A  tagok  tagsági  díj  (4  frt)  fejében  kap- 
ják. (Keletkezett  1868.  jan.) 

<>rTMÍ  Hetilap.  Honi  s  külföldi  gyógyászat  és  kórbuvárlat  közlönye.  Szerk.  és 
tulajdonos  Markusovszky  Lajos  tr. ;  főmunkatárs  Balogh  Kálmán  tr.  XX.  évf. 
Nyom.  Khór  és  Wein  könyvnyomdájában.  Megjelenik  vasárnap  4-rét  egy  és 
fél  ivén.  Ára  10  frt.  (Keletkezett  1857.  jun.  4.) 

M.KÖnyT-Szomle  1876.  4 


I 


I 


»-rtt  C  tnt  Itni  (aait«M>a.  in  4  ftt  (1 

bftTonl-^i  «K7<^M-.  .in  S  ftt.  10  kr  (KdeAMMK  187<-Ua-) 
Phű  Sayié  Swrk   CrritT  Ujm.   XXTU.   MriyM.    Xyw   a    kMMiHlw* 


lUina.  ÁnMbí  (tMiúttmWM  ■nra  !») 

PmH  XafU  (A).  Ra«siBÍMÍp  míKUM^    B.  éfMjM 
ISxHi  hrü  ae;  ina.  (KdMknMl  18n>-tM.) 

rMta#nr*)  KSiliij.  TegjiM  butelm*  bafihp.  SiMfc.  Egjtsr  O^n  I.  tvMjm 
KMja  él  Bfavita^a  SíBadtklntji  á  EaniH  KcgalMuk  iMiártip  A  rál  filii^ 
Án  4  frL  (KcletkucU  18T6-  í»ii.  1 ) 

rrtSiri  lakila.  A  polg  útk  t>a.-«gfMnlM  k»d<íiir«  Surk  Ornbj  BUl  Syn 
BoHluiiua  P,-Dél  I.  ítf.  U«ij«I«alk  S-r«t  tcjr  iim  jbkÍhb  ^  jiUm  b«i»' 
Unl  Bindni  h-imp  IS-ía  Ár»  2  fn.  Ai  egjcrili  i^»  'u«)V  buiik  (K' 
MkAwR  I97«  janair  bóhan.) 

rdiliUl  Ijdaniiij^k.  g»>rk    Nag;  MikU-  XXH  ÍTfol^Bm    Kud^  »  snau 
a  .Kmnküti-liriiilsl"     magrar    irmlalmi    Ínt<-2Fl    m    könrvarnnim     M^''''- 
Mnrilúii  l-rét    uiá^fvliven     Ám  a  .M&^nr  GitKla''   hmi    uitflIekieUel  4  f R.  > 
„Vaúrnkpi  l'jiiif^gal'  egjöit  12  fn    (Kelctliewll  1855   jftn    lOl 

l'flolBÍ  ílfüd'lrlek  Tára.  HLTitt>Íi>)>  kindás  X.  ^rf.  N'yntn  Rornpiimkj  T31tf- 
nal  Me^^Ienik  hetenkint  i-r^t  D^Kved  vafcj  rét  iren.  (KeletkcMU  1967.  ■>» 
li-iban.) 

Ptt«Is-K<ízli»f  EIbS  magyar  posUi  dzuklafi  i  niígyar-,  bonii-  és  nlarmnonkp 
[rfwIiHneiilprek  eBjwiii  létének  és  Jt  in»gy»r  práu  hivatal  béliek  se^éjr-  «  gjto- 
euyletének  ort^namii.  Süerk.  es  tulajdonos  Joanovioh  G.vörgj  .  fTiiiiiiilrtin 
Takitnj  .I'lwef.  X  évrolyíin  Nynm  Wilck«Di  G;r.-n«l.  Hegjelenik  rttitmf 
i-ttí  fíljv«a    Ára  7  fn    (KeUlb»wlI  lti67.  máj-  SO-án  Baján.) 

l'rvlfNtBiii  F^ybúíi  ^h  ivkotsi  lap.  Szerk.  és  UpiulujdoiiM  Dr.  Ballap  Mt 
l'YmniikhIárn  KHrkni-  Jiliísef.  XIX.  cvínlyitm.  Kyoiii.  Dentsch  M.-fó)e  nÍT^Mlf 
jnl>''/.ftlien.  MPKJu'enik  vMárnip  4  rél  két  ken.  Ára  a  fn.    {KrívtUxéü  UK) 

^ríiflii.  EatlioliktiH  e^yhizl  a  irodnlmi  folyóirat.  KJadó-ialajdonM  ea  otífc-  Ur* 
Hnrnijí  Károly  hiltudor,  m,  k.  egj'ctomi  liinir.  XKXT  évf  Nyom.  Kocn  8Í«- 
dornúl.  MoBJelenlk  íu>rdán  ia  aMmtintiin  4-rél  egy-egy  ir«n.  \r%  5  M.  ^tét^ 
k«zcll  Ifl-tü.  jNii.  S3-HT1;  !i  ..Religio  6e  Kerelrá"  pedig  ke)etku»tt  llMl-k«. 
íjipux/iitii  lH4fl  év  derekán,  tehát  iniul  eunek  f-<lyUtáMt  is  liiUtaa  áll  a  I4 
liL.iiil<>k.>ii  :ir>dlh  11  folyam  36-dik  lielyell.) 

Itcnili'lt'tl   Kiixifin}'     A  magyar  kir.  hnnvédti^g   HZáiuára.   II.  ívf.   Nyom    littMj 

tf»Uw-kmí.  Mttgjehnlk  baTonkiiit  4-rét  félÍTin  {Keletkoieit  ]MT5-h«B.) 
Sxáiaduk  A  magyar  túrléneliiii  tár^nUt  közlönye.  A  vnlaailtnány  nKft-innaM 
nierket^ti  Siilá^yl  Siíiidar  tllkár.  X.  évfolyani.  Nymn  11  Adienaíuin  iiii*i^ 
jlban.  MffEJeleiiik  H-rét  6  ivei  10  íttMtlieD  minden  hd  Id-éa  aitgn'ito*  *>  o^ 
(atiiliRr  hi^iiapnkat  klréve  Kt  »]h\iH/'  fi  évdiiaa  la^k  tagdíj -illtínifny  Irj*^ 
kapják  (A  (rí).  Nem  tagok  tí  frtért   ( Koletkeietl  18tí7.  jnliulttn.) 


1 


HírlApirodalmuuk  1876-ban.  51 

Siemésiet.  Az  „Orvosi  Hetilap"  melléklapja.  XIII.  évf.  Megjelenik  minden  2  dik 
hóban  4-rét  egy  ivén.  (Keletkezett  18(34.  január  lióban.) 

Slépirtdalmi  CKarnok.  Regényfolyóirat.  Szerk.  ős  kiadja  Friebcisz  Fcrencz.  IX. 
évf.  Megjelenik  havonként  2szcr  8-drét  füzetekben.  Nyomatik  Kertész  József- 
nél. Ara  6  frt.  (K  ü  1  ö  n  fo  1  y  a  m  á  b  ól  lae^eleiiik  minden  10  napban  c^y 
füzet.  Ára  4  frt.)  (Keletkezett  18()8.  január  15.) 

8£ÍBÍ-Vilá^.  Szakközlöny.  Szerk.  és    laptulajdonos   Babos  Károly.    II.  évf.  Nyom. 

Weiszmann  testvérek  könyvnyomdájában.  Megjelenik  minden  hó  lén  ős  i.O-éii. 

Ára  ti  frt.  (Keletkezett  1875.  január  3-kán  ) 
8lÍB]iad  (A).    Szaklap.   A    magyar    szinősz-egyesület   hivatalon    közlönye.   Szerk. 

liajkai  K.  I..  kiadó-tulajd.  az  c.  m.  szinliázi  ügynökség.  Vlil.  évfolyam.  Nyom. 

Kanda  és  Frohna  kőnyvnyomdiíjában.  Megjelenik   minden  hó  1.  és  15-őn  Ír. 

egy  ivén.  Ara  6  frt.  (Keletkezett  WiU.  nov.  2í)-én.) 

Tárnilati  ÉrteMÍU.  Szerk.  Ágoston  Antal ;  kiadja  a  Szent-István-Társulat.  IV.  évf. 
Megjelenik  időhöz  nem  kötött  számokban.  Nyom.  az  Atlienaeum  könyvnyom- 
dájában. Mellőkeltetik  a  ,,Katholikus  Hetilaphoz''.  (Keletkezett   1875-btín). 

TáviráHZati  Közleiiéiiyek.  VII.  évf.  Megjelenik  időhöz  nem  kötött  4-rét  fél  ivcs 
■zámokban.  (Keletkezett  1870-ben.) 

Tárinszati  Rendeletek  Tára  (A  magy.  kir.).  Vli.  évf.  Megjelenik  időhöz  ncoi 
kötött  4-rét  negyed  vagy  félives  számokban.  (Keletkezett  1870-ben.) 

Teméflzet.  Népszerű  lap  természettudományi  s  toldrajzi  ismeretek  terjoszté.sőro  a 
művelt  magyar  közönség  számára.  Szerkeszti  és  kiadja  Hercuz  Antal.  IX.  évf. 
Nyom.  Fauda  és  Frohna.  Megjelenik  minden  hó  1.  és  15-én.  N.  8-rét  egy  ivón. 
Ára  4  frt.  (Keletkezett  18ti8.  jul.  20.) 

Temémettudoináiiyi  Közlöny.  Havi  folyóirat.  Közérdekű  ismeretok  terjesztésőre 
kiadja  a  kir.  m.  természettudományi  társulat.  Szerkesztik  Szily  Kálmán  és 
Petrovics  Oynla.  Vili.  évfolyam.  Nyom.  Khór  és  VVein  könyvnyonj«lája.  Meg- 
jelenik 8-drét  áV,  ivcs  havi  füzetekben.  Ára  5  t'rt.  (Keletkezett  18G!).  jan.  1.) 

TirvénjHZékí  (-sarnok.  Szerk.  ős  kiadó-tulajd.  Szokolay  István.  XVIIl.  évfolyam. 
Nyom.  Kocsi  Sándornál.  Megjelen  kedden  és  pénteken  4- rőt  féli  ven.  Ara  8  Irt. 
(Keletkezett  1850-ben.) 

Typographia*  A  magyarországi  könyvnyomdászok  és  betűöntők  közlönye.  Szer- 
kesztik Firtinger  K.  és  Antensteiner  V.  Kiadó-tulajd.  a  pestbudai  könyvnyom- 
dászok önképző  egylete.  VIII.  évfolyam.  Nyuiii.  Nouer  I.-nál  Hudapesten.  Meg- 
jelenik pénteken  4-rét  főliveu.  .Ara  3  frt.  (Keletkezett  18Gí^  máj.  1.) 

Ij  Iddk.  Szépiro<lalom,  t'trsadalom.  művészet.  Szerk.  Benedek  Aladár.    Kiadja  K. 

SzsurvaBy  Sándor.  II.  évfob'am.  Nyomatik  Uigler  .Ifizsel"  Kde  könyvnyomdájában. 

Megjelenik  szombaton  4-rét  másfél  ivén,  színes  boritokban.  Ára  10  frt.  (Kelet- 
kezett 1875.  jan.  2.) 
'*j  R^g^ay^J^arnok.  Szépirodalmi  f»lyóinit    Szerk.  Ásványi  Ferencz.  kiadó  Meh- 

ner  Vilmos.  V.  évf.    .Megjelenik  hetenként  kis  Mdrét  3  ívnyi  füzetekben     Ára 

6  frt.  (Keletkezett  1872.  apríl  elején.) 
pNtdkÖM.  Laptnlajdonos  és  szerk.    Jókai  M<ir.    XIX.  évf.  Nyom.  az  „.\thenaeum* 

kiadásában.    Megjelenik   szombaton  4 -rőt    uisUfél  ivén.    Árn  8  frt..  egyes  szám 

16  kr.  (Keletkezett  1858   ana.  21 ) 

•1* 


T^y  fcMimrijit. 


Talán-  «■  TuMBTl^  A  fiá  vrii 

Swk  éi  k»4»  »bi«*M«  akbar  Jw  Fmaec  XT  MWp>.  V|w 
AlhttM>a  r.  (in  apiiliiftin  Pili|r*«  9Iag}A«ík  mUa  obAb  < 
•U  ina.  Ára  12  bt  /EtMb««l  URT.  jw  1&  ^.mpet  a  feiwiil  m  t^ 
fial  UrfUf  nnmnel.) 

VaaárM|ri  I'J*ái;    Smt*-   Nkft;  HíUm.  XXUL  MatfUL   Efa^  &  ■?«» 

IjiUaMj^UiI  <«T«l  Ist  fn  (KdMiheMtt  HAL  nAm.  5.) 
Va««I  í<nTk  Mldil  J.*a«r.  kmUk  •J«UM(íd  4»  Ohhaómí  111  «f  >>>  '- 

fbJii  Húr  könfriifuiiidijábiB.  MHjeltirik  rasirMp  4^t  wj  íven.   in  4  *~ 

<Ktl«tkM«tl  l«T4.  okt) 
Vuil-  ^a  KJliiki^écáfi  Kklau   (EMntfjru--lfa»l,)aai>^;«r  kaditeW  nt 

laUtok  liívaulof  iDfiiftread  kúnT<r«,  mnl}-  uMshKt  (ngUlja  a  Ul-  «  IüCíé 

r</lib  iiuranyokai  i«.  Kgj  Tamti  iDrkHpfwl.  Kiadó  •iorílmliníep  AIWlUI"* 

ll«Qelatilk  baTonhóot    4-drnt  0—7  ixm    birdetéMkkd    és    uídw    hanialx 

Ára  4  (rl.  ffs«»  fUM(  M  ki.  (KelotkozeU  1874-beD-) 
líM^itetl  iMftk.  lUU  a»kkA<i(iiiy  w  xenemúvétMl  ümmb   áfiaí  k»rélinl    Kii^ 

A«  ii«irk»«íll  Abr&iiyi  Knniiil  XV.  rvf.  Nyom,  Bartalila  liiir^iirl. 

t«[ikiii(  ^Hyt/Á't  í-tM  «Kf  ivfii    Ára  lü  frt  (KoIctkeioU  líwj'l.  aos 


Ke|/e5  közlemények. 


A.  M.  Xeiitxeti  Miíkvuiii  Szri'|rt'>iiyi-urKZ.-i^u.s  köuiUánul 
lK^5-ik  úvi  f;yiirui>uüiUu :  ú'ól  I  durali  uvuniUitvanyU}]  v»  H^ 
l(ú/,jmll)ól  úll.  Kliu/,  ji'iriil  a  Nagy  Ifitváii-félu  ki<iintgiiú|t<- 
iiimiy,  tiKily  u  l.ii^t  i-a  Frauckii  lijicst'i  köiiyvánis-m>gtúl  vi£su«u- 
i-uxlulelt,  iin  5UO0  diirali  orwk-ti  ukiratbúl  és  tüví^llxil,  u>vüUh  '>' 
ki'niruU  külKlbií]  líll.  (Ktou  uuveztitus  kúziratgyűjUinu'nyt  kúiivUinM- 
luti'Hüii  íh  fofíjuk  isriKTletoi.)  A  sztírüennínyt-kre  forJilolt  aaut 
10,071  liiriiil.  A  kíjiiyvttirt  ugynn(^ak  az  elmiilt  évben  14,i^  w- 
inóly  Iii»>i7.inlllii.  kikrii'k  ^ifUinh  iiyomtaLvány  és  017  kwíinit  ailal'iUb 

A  Nfiiiipti  Múzeam  kOnyvfirlfban  tatdltató  MAyps  fi-\^iA- 
iiuk,  it  ki'iiiyvtjirnkniil  lUtalnnoiüiiii  lOfof^aiiotl  szabályok  sieriot  it* 
kiviiliiHZtilsa  i'H  iisszRÍi-ftsn  1874.  juliiisbnii  iiiií|íkez.li'tvén.  187á.swf- 
li'iiitierlieii  i>i]I'(jji<zteU<lL  Axok  iiiinUigy  l'.i.UUO  kr<t«tet  ká{)«iii^ 
Kliliól  II  ivgi  iimgyur  írmliiloiiini  (löftli— 1711)  S32  k6tet.  i 
többi  H.  11.  Hungáriáikra  4883  külol.  a  iteiii-mBgysr  törtéoekaíi 
1>«1»0,  11  liilttitloimiiiyra  ^L'U  kötél  esik  slb.  Ezen  számokU  nincst 
uek  lehcve  u  uem  ritka    muukiik  caoaka    példányai  vs   u  tüabUdt) 


Vegyes  közlemények.  53 

;ebb  njomtatváDyok  (üdvözlő  versek,  prédikácziók  stb.),  melyekből 
űjtemények  fogoak  összeállittatní.  A  m.  k:  vallás-  és  közoktatás- 
yi  miDisteríum  187Ö.  november  24-éa  kelt  leiratában  a  többes  pél- 
ayok  jegyzékeinek  kinyomatását  rendelte  el,  oly  czélból,hogy  azok- 
k  megszerzését  első  sorban  a  hazai  tudományos  intézeteknek,  s 
>bb  a  nagy  közönségnek  lehetővé  tegye.  A  jegyzék  első,  73  lapra 
jodő  és  1727  számot  tartalmazó  füzete  már  közre  vau  bocsátva. 
a  régi  magyar  irodalomhoz  tartozó  munkákat  és  a  Hungaricák- 
k  egy  részét  tartalmazza.  Az  árak  a  rendes  antiquáriusi  áraknál 
ntegy  30 — öOVo-al  olcsóbbra  vannak  téve.  A  befolyó  összeg  a 
nyvtár  kiegészítésére  fog  fordíttatni. 

Toldy  Perencf  kínyvtira.  A  nagynevű  tudós  jelentékeny 
nyvtiirt  és  dús  kéziratgyűjtemónyt  hagyott  hátra.  Az  előbbi  mint- 
y  ötodfélezer  munkából  áll,  és  különösen  a  hazai  történelem,  az 
dalomtörténet  és  nyelvtudomány  igen  gazdagon  van  képviselve. 
n.  ós  XVII.  századbeli  magyar  irodalmi  ritkaságokban  sem  sze- 
ay.  Kiemeljük  egy  töredékét  Sztárai  Mihály  „Az  igaz  pap- 
inak tüköré"  cimű  vígjátékából  (Krakkó  1550),  mely  u  n  i  c  u  m ; 
vábbá  Heltai  Gáspár  „Vigasztaló  könyvecské"-jét  (Kolozsvár 
»53),  Bornemissza  Pétertől  a  Prédikácziók  második  részét 
enipte  1574)  és  „Énekek  három  rendbe  külömb  külömbfélék''. 
etrokő  1582)  stb.  A  kézirati  hagyaték  két  részből  áll.  £lő- 
3r  266,  nagyrészt  magyar  irodalomtörténeti  kéziratból :  Toldynak 
jtókész  vagy  készülő  munkáiból,  ezekhez  gyűjtött  anyagkészletből, 
oliographiai  jegyzetekből,  magyar  irók  eredeti  levelezéseiből.  Má- 
Í8Zor  a  boldogulthoz  intézett  levelekből,  melyeket  ő  gondosan  egybe- 
ujtőtt  volt;  a  levelek  száma  a  nyolczezeret  meghaladja,  s  azok  az 
olsó  félszázad  irodalomtörténetének  megbecsülhetetlen  kútfornisait 
pezik.  Szakértők  a  könyvtárt  8000,  a  kéziratgyűjteményt  4 — 5000 
ríntra  becsülik.  Az  utóbbinak  megszerzésére  természerűen  az  Aka- 
rnia van  hivatva.  A  mi  a  könyvtárt  illeti,  eltekintve  a  kegyelettől, 
elyet  egykori  birtokosának  emléke  követel,  nagy  veszteségnek  le- 
ütne tekinteni,  ha  ezen,  évek  hosszú  során  át  egy  eszme  szempont- 
ból tervszeriíen  gyűjtött  könyvtár  piacra  kerülne,  és  akár  külföldre 
.ndoroina,  akár  a  hazában  feldarabolva  bocsáttatnék  áruba. 

Szabó  Károlynak  nagy  bibliographiai  munkája,  mely  az 
ni.  előtt  magyar  nyelven  megjelent  munkáknak  czímeit,  biblio- 
-apbiai  jegyzetek  kíséretében,  összeállítva  tartalmazza,  immár  elké- 


I 

I 

I 


Otb  éft  ■*■  «t  étben  u  Akadéorá  «Ia]  kAxn  fóg  bMMluc. 
£rek  boMxi  Mwás  éi.  mst  fandskegil  a  mU  MkűíaMnUi^.' 
gal  káoak  Duki  ex.  BieJr  iredakmiócti^aettokadc  Unjego  ii'  - 
piht-fcw!  ibg  teoaL  Heoajin  gyuapodott  ojibb  idfikbao  «  bh^^i 
inidMluai  tsoMreta,  logjabfaui  UUUkteti  szt  »  küTackni  ükuíUíib 
Síodor  Itttán,  la  Qfc£  tcti  kúértolrt  »  DMgjw  a;<tlwo  hk^ 
loat  kóojTTuk  J6g5KÍ[«iiek  öMitMllíiáaán  (Ua^ar  KóDjrvnbÍL  <v( 
ltj(6.)  c»^  IDO  XVI.  «üzaHtwQ  nugyiir  u,TtfDiut>Aoji  ^oo-'l 
Subú  Kúol;  í^i2^  ismirrU't.  iááiMlur  a  XVII.  oiuad  eiú  Ít^U. 
^ÍGO-at  áltíl  fr«xe,  SuU*  Eiin>l7  433-ai.  Eu'ii  gjanpodiul  ■«- 
reozbeD  ipvo  Htxbú  Kárúly'ok  kAtzönhvtjitk.  )ü  aa  ufsut;  kőojt- 
lünit  bi-jána  uagy  súiuti  ma^jur  uiiiukiik;^  fc-deutt  fi-L  iMliti 
azvlűtt  iBHitruÜcnöl  lup[>augtAk. 

I'áxnáay  Pélcr  B^gy  Umeretlea  nankija.  üiabö  Kin>i; 
Iföxviebb  s  nurmoros-^zigeti  helv.  taitr.  lyceum  kúnjrTtáriiiak  «Kf 
«tllil,'almijáb«i  IVi2Hiiiuy  PíUjrook  iiégy  (>ly  muulaijat  fwie* 
fel,  iiieljekból  ukkunÜg  egy  |)^ItLiÍiij  mm  tolt  Utueretc^.  l^li-nsU 
lülííl  (■  kur  (;gyélj  puleinikus  munkiuból  ludomiisuuk  v»ll  n^jta.  Ar 
a  l)Uilii]ie6ti  és  vidúki  nagy  künyvUirakbaii  reika(utú±-*Dk  t-zétjiiliiil  leli 
igyekezetek  ú»  hírlapi  fuLizólaliisok  ertKlQK'Dytoleouk  inuradtkk.  k'^ 
hJOU-bcíj,  kfttó  p«dig  őt  úvvel  utóbb  InUitt  napvilágot.  Miiid  i  Q^gJ 
puk'iiiikus  tarltihiiu.  A  Künyv-Szeinlo  jüvó  ^itámáltaa  tüztíti^rD  f'^^ok 
ÍM[it;rt{!tiii  IS  nevezetes  leltitet. 

Az  ttgyetemi  könyvtár  olvas6-terDi<^beD  *!lh>;l>eztu  ii-^- 
kunyvtiir  —  Sziuriyi'y  Józsiil  köiiyvtár-iir  NZerkt.'sziósi'  mullett  —  lt\í^- 
giiKu  L'lkéíízült  és  íuijtó  alá  van  adva.  Kzeo  köiiytjegyzcklH'u  4'S3^  n'<u^ 
kiiijuk  917ÍI  kötete  lett  felvéve.  \  kiiriyvtilr  inefiayilósa  e  szerint  n"i 
iMiicziUH  végÓD  várható. 

„A  magyar  nemzeti  é»  nemzetkSsi  írodilomnak  klnyvrtvtt 
1441  — If(7li."  cziin  alatt  Kerlbeny  Károly  uevezet^  viUUlíW 
indit  inog.  Tizejikét  fíineti-u  van  lervfzve.  A?  ''IsÖnuk.  mely  már  mJW 
aliitt  viiti,  turtaliiia:  a  magyar  irodatom  a  világiri>dal(iiut>ir 
t.  i.  nzoii  .'tO')  magyar  munkának  jegyziíke.  inulyek  tiz>mhat  kúlr<nl>ii' 
id>!;í(iii  nyttlvrn  li'roniílva  juleutfik  nifg.  A  munka  magyar  w  oeBK* 
iiyeKi-n  leí<z  Míiu'kusztvo,  hogy  ekki'iit  akűlfoldííuib  IiasíDáUial'J  lotr)*" 
Me>:Jttl<uiÚHi>  iihin  t'irduinlfgesüii  isiiierU'tui  fogjuk. 


GYÁR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 


NÉVKÖNYVE. 


BUDAPEST. 

klAt>JA    A    MAUVAK    TÜKTÍ^NKI.Ml    TÁKüTLAt. 
IMTÍÍ. 


A  Magyar  Történelmi  Társulat 

alapszabályai  és  szabályzatai. 


/•  A  távRulat  czíme  és  székhelye,  czélja  és  munkaköre. 

1.  §.  A  társulat  czíme  >Mag3'ar  Történelmi  Társulatit;  székhelye 
Budapest. 

2.  §.  A  Magyar  Történelmi  Társulat  czélja  :  a  hazai  történettudo- 
mán3*  minden  ágának  művelése,  megkedveltetése,  és  iránta  minél  szélesbkörű 
érdekeltség  ébresztése. 

3.  §.  Ezen  czél  elérésére  nemcsak  a  szakképességek  és  szakkedvelök 
egyesítése,  történettudományi  dolgozatok  írása  és  kiadása :  hanem  nyil- 
vános gyűlések  és  kirándulások  tartása,  levél-  és  könyvtárak,  műemlékek 
taniiluiányozása  és  ismertetése  által  törekszik. 

4.  §.  A  társulat  munkássága  kiterjed  a  hazai  történelemre,  és  annak 
rtiinden  segédtudományaira  :  nevezetesen  a  paleographiai  és  archaeologiai 
f'suportozatokra. 

//•  A  társulat  tagjai  és  tisztHselói. 

5.  §.  A  társulatot  képezik  :   a)  az  alapító,  b)  az  évdíjas  tagok. 

6.  §.  Alapító  tiigokúl  tekintetnek  mindazok,  kik  a  Történelmi  Tár- 
tnlat  czéljának  elöniozdításához  legalább  100  o.  é.  forintnyi  alapítványnyal 
járulnak,  és  pedig  akár  készpénzben,  akár  a  választmány  által  megítélendő 
líiztosítékkal  bírö  kötelezvényekben,  és  legalább  5  százalékot  jövedelmező 
értékpapírokban. 

7.  §.  Taggá  választathat  ik  minden  hazai  tört  ónetk  ed  velő,  a  ki  magát 
írásban  kiUelezi,  liogy  legalább  három  éven  át  a  társulat  pénztárába  Buda- 
l>eaten  évenként  Tt  forintot  tagdíjul  befizet. 

8.  §.  A  társulati  elnökség  áll  az  elnökből  és  két  alelnökből,  kik  —  és 
pedig  első  sorban  az  elnök,  akadályoztatása  esetében  pedig  az  alelnökök 
egyike  —  a  társulatot  a  választmánynyal  egyetértve  vezetik  és  igazgatják. 


lilkiiiíi  - 


liltal 


-<-fí> 


k'éi^reliHJlJÍMHr'M  íjuiicluskuilik  :  »  jfü 
ly«t  HX  uliiiikUivel  «g>Titt  nlálr,  vezeti ;  n  türsnliit  kOElrni.í 
licfolyitiiH  iiiell«tt  ízerkeHüli ;  )i?vplr!:éfwit  Tuly tatja  ;  n  kőn  v' 
iiiiht«/ii-Hli«rrBMii(!jel. 

IS.  §.  A  lúniilal.  jegyzője  a  tilkiíriiak  ae){i|jégént  % 
Uhi  i'Mtélifn  lifljretlfifiiti. 

i:\.  jj.  A  ))i^tizlái'tiok  a  társulat  vngyunAt  )ifven  vs  po 
]H^iiitnr  [illHpütili'i'il  a  linvi  flI^Heken  átaláiiOA  jelentéra.'l,  h 
iiHk  ^etViK  ré)mlet«s  szúiiiRdHwiitl  tartozik.  Pénzt  h  válmutt 
nliipjáh  az  ehiük,  iigyvf zetO  nlclnük,  vag-y  a  rendet  bavi  I 
lef;  a,  tilkár  Állal  aláirt  iit4i1vAiiyokra  —  a  melyt^kkel  atal 
ngtulgáltatliat  ki;  kivf-véu  a  rendkivOli  ceteket,  n  mtilfii 
tiatározatitti^il  ^1.  ntalvAnyoxUat  -Sn  fDrintig  vatii  üaKt^fei 
vAlHMtmánj'i  fll^  nt6lHK0s  jAváliagyriiia  iiielt<>tt.  A  pénitá' 
MU  dijaztalik  —  liAniiikur  íh  tartuzik  az  t^liiöknek,  ill 
l'igj'íii  vcietO  iilelurikiiek,  módot  nyújtani  arra,  liogy  a  i 
ineKVÍx*i;&lIiniiiiák  ;  a  vHlfwztniiiny  elv  minden  liavi  Oiéae 
tntánt,  *  iniiKleii  Av  vigín  pontuR  számndáat  t«rjeizt,  nielyi 
»Atí<\  h  vdlnnr.tniilny  intézkedik,  a  netalAni  füKtlvizagAü 
kiUjrj'filí*  <"lé  iKK-witja. 

14,  g.  Az  i'iKyégz  a  láriulat  jogait  véii. 


tit.  A  vAÍa»xtmáwy. 


;  W-tM  a  táninluti  la 
<7Úuir<  ta^li'M  »ll  —  )ia< 


válására,  beküldött  régiségek,  műtárgyak  meghatározására,  n  a  társulati 
számadások  megvizsgálására,  stb.  bizuttságokat  nev(!Z  ki,  mely  bizottságok 
^  havi  üléseken  tesznek  jelentést. 

17.  §.  Választmányi  taggá  a  társulat  bármely  tagja  megválasztható, 
■különös  tekintettel  mégis  a  szakférfiakra. 

18.  §.  A  választmányi  tagoknak  jogukban  áll  a  havi  üléseken  a  tár- 
«mlat  .szakába  vágó  felolvasásokat  tartani ;  okmányokról,  műtárgyakról 
akár  Írásból,  akár  előszóval  értekezni,  ily  tárgyakat  bemutatni,  másoktól 
irt  értekezéseket  fölolvasni ;  a  társulat  ügyeit  illető  indítványokat  tenni, 
szókra  határozó  szavazattal  be  is  folyni.  Kötelességük  pedig,  kivált  a  Bu- 
dapesten lakóknak,  a  havi  Ülésekre  rendesen  eljárni,  s  az  ügy  ik  vitelében 
—  oiegbízatás  szerint  —  ezen  üléseken  kívül  is  munkás  részt  venni. 

Ií\  Tár»nlfUi  víUítsztáftok. 

19.  §.  Az  elnököt  és  alelnököket  a  közgyűlés  —  titkos  szavazás  útján 
—  a  jelenlévő  tagok  absolut  szótöbbségével  --   választja  meg,  három  évre. 

20.  §.  A  választmány  szintén  a  közgyűlés  ált^il  választatik,  oly  mód 
szerint,  hogy  teáinak  legrégeliben  választolt  e^y  harmada  minden  évben 
kilép,  kik  helyett  a  közgyűlés  ujakat  választ, vagy  az  illetőket  újra  meg- 
Tálasztja. 

21.  §.  A  titkárt,  jegyzőt,  péiiztárnokot  és  ügy<^szt  az  összes  tagok  kö- 
zül a  választmány  választja  meg,  szintén  titkos  szavazás  által,  és  pedig  mind- 
Byáját  állandólag. 

22.  §.  Társulati  tagok,  valamely  tag  indokolt  ajánlatára,  a  választ- 
mány által,  havi  üléseken,  szavazattöbbséggel  választatnak. 

F.  Társtilati  iilésekf  gyűlések  és  kivátulftlások, 

23.  §.  A  társulat  havimként  eííyszer  —  kivévén  augustus  és  septem- 
ber  hónapokat  —  nyilvános  ülést  tart  Ihidapesten,  rendes  helyiségében.  Kz 
ütésen  minden  tag  jelen  lehet,  szavazattal  azonban  csak  választmányi 
tagok  bírnak.  Határozathozatalra  az  elnökön  kivűl  legalább  hat,  tiszt- 
viselők választására  legalább  tizenkét  választmányi  tag  jelenléte  szükséges. 

24.  §.  A  havi  Ülések  tárgyait  képezik  :  tudományos  felolvasások, 
értekezések ;  bejelentések ,  előterjesztések  a  társulat  ügyeiről  s  körébe 
vágó  tárgyakról ;  okiratok,  műemlékek  bemutatása,  ismertetése ;  indítvá- 
nyok ;    társulati   kiadványok    fölötti  határozás ;  pénztári  kimutatás,  stb. 

25.  §.  E  havi  üléseken  kívül  a  társulat  minden  évben,  —  eshetőleg 
választmányi  üléssel  kapcsolatban  —  közgyűlést  tart,  melyen  minden  tag 
egyforma  szólás-  és  szavazatjoggal  bír.  K  közgyűléseken  határozathozatalra 
legalább  20  tag  jelenléte  szükséges ;  ennyi  számú  tagnak  meg  nem  jele- 
nése esetén  újabb  közgyűlés  hiidetendő,  melyen  aztán  a  kitűzve  volt  tár- 
gyak fölött  a  jelenlevők  szavazata  dönt. 


2fl.  g.  ExenkivQl  évenként  lir«ulatj,  tudományos  ttétú  kÍr«Ditftl4> 
rendeztetik,  lehetőleg  «  aiünidöben,  aí  orwágoak  túrtínelnu  m  rtymu 
szerapoutbúL  nevezetesebb  lielyeire,  fülvAllva, 

27,  S.  A  kÖBiíjülés  tArgjtit  képezik  :  hs  elnökük  *  TalaaMrutati  t»- 
gok  vitlnsKtAsH  ;  m  alapsiabalyok  netslilni  luúdovfUsH  —  a  aii  iUunUn  t 
közgjUlés  eiiybehívásühor  elúre  és  külóvüteti  (itdtúl  adntidA  lírncn  ,  - 
íjrilt  sxámHdss  eKiterjeaxtése,  éE<  ennek  h  Ulbbiéi;  kiv^iiAtáru  fr>lal>itii(alH>. 
1  timulnt  anyagi  állspotári^l ;  Itivibhá  IndomAnf  oa  kAilMW-k,  nxljetai 
tárgyát  —  valauiiut  a  köigyűléii  egéai  prosramnijAl  a  vKl»*«tiiitnj  ál 
pitja  meg. 

Az  itlapszabályok  uiódosltásáta  uéxve  megjegsnztiftik,  hagy  *  Un^ 
eleve  alávetik  iiiagnkat  mindazon  niódoHitásoknnk,  tuolj^k  tngt^^Urfi 
tartama  alatt  az  alap«zat)Aly(tkoii,  rendes  útmi  —  kotgylüimlri!  ~  ni-uii" 
títetnek,  ba  ezek  u  tánnlat  killüeölt  ciéljál  s  felaiUtiit  me^  non  vulmi- 
Utják. 

2e.§.  A  vidéki  kiráudiilások  társai:  uyilvHiuui  H\ta  tartátft,  nvv 
nyitó-  és  zárbenzéilekkel,  azukértebe zenekkel  éa  jelmit^Mrkkel  ^  iu*4M*  t 
vidéki  kiránilúláwk  fitcKéljának  val^itúsa  —  a  miie  kül6nC«  tű!;  IckWMA 
~  tudniillik :  levél  &»  könyvtári  búvárlatok,  mflré|ii<A|{ok  knlMtÉMM  i« 
t«té<e,  ■  ittalában  mindaz,  a  nii  a  sxwkkedvcla  knzúnaégbBn  a  hawi  UtU 
tudomány  és  arcbaeologia  iránt  t^azvétet  K«rjeut1iet,  vagy  rtevtt4nia«l' 
tintáit  gyakorolhat. 

29.  %.  A  vidéki  kiráuilúlás  liBly6t.  UNpjiil  öt  tctveietpl  ■  válanln>>><r 
bavi  üléslieu  határozza  meg  s  a  titkár  n  társulni  küiMnyi'hen  '\Ar<^^ 
k<'X2é  lemi. 

30.  j.  A  kiráudúláüban  rénzt.  venni  :i  társiiUt  niriiden  iHtuxuat  }'«•' 
b»u  áll,  —  a  mi'nuyiben  hz  etizkiizlcndü  tudinininyoK  líMvárlaluktiau  luuc 
kái  ko;<reinük<ti]ésLiket  »  lávsiilxi  i-zéljiiirs-  felnjú Dijuk. 

31.  fi.  A  kiráiuliiláalmu  réazt  vevOk  »  iMnnkálHl..k  mvuk-xUro  't  « 
érlekezl«let  tartanak,  melyen  ii  helvi  *  irauiiyoklujz  k«*p>i'"  bi»ulli*í">K' 
iiBzulván,  egyszertiniinil   e  l'izii<t>f<(ruk  fliiOkeii  •'!•  elitH'1r'<il  kij<;l'>lik. 

.'13.  S.  A  biíiillmigok  kutiitjisnik  ereilm-'nyérijl,  n  (rtr«ul»l  Wl"';' 
BziiiiiáTH  jelen téuKki'l  ki's/ilf nck. 

Vi.  Tüi-n'iUitl  hintlvünyitk. 

a:i.  S-  A  tArsulai  kóílÍMiyéiiek  Imvonkéiit  pgy-eny  fütHt)  j»l»mi  ■< 
a  titkár  szci keszlésu  uiullult,  —  kivi'VL-n  n  k>'-tliHví  udliidtl,  «  Ruk^i 
fulyAirat  u  szilnel«l. 

•H.  g.  Bzen  k-jzlOii]'  képezi  n  támnlHl  bi\nlrflu>i  érl«ilt'>j>i.  bkI;  • 
tink  iigyeirül  ér|piit<'sek>-t  ad ;  larlAtmHizH  —  kivonatilag  ^  m  Ulrvk  ti 
gjail.  a  [ii^nztári  kiniuiatánt  ;  ineBeniliti  a  mílkodO  tH|{ok  tnrt^iiTlinl  •"'"' 
kíidáMit,  folylonui  lls)"«l';iiimel  kÍNétl  a  liaiai  történelem  t«r*n  fr-linKi' 
jelenségeket;   a    eítikba    tartozó  kérdési-ket  teiix,    tnegírjtéickn  bo*.  •»  ' 


^irat  legtermészetesebb  munkatársaiul  a  társulati   választmányi  tagok 
itetnek  :  de  szívesen  fogad  megfelelő  közleményeket  a  többi  tagoktól, 
társulaton  kívül  álló  történetkedvelOktCl  is. 

35.  §.  A  havi  közlönyben  megjelent  dolgozatok  tisztelet-díjban 
íHüinek.  Az  intézkedés  e  tekintetl)en  a  választmánynak  tartatik  fenn. 

36.  §.  A  havi  közlönyt   a  társulat   minden  tagja  dij  nélkül  megkapja 
»zlünyre  külön  előfizetés  is  nyittat ik. 

37.  §.  A  társulat  ezenkívül   önálló   törtéuelmi  munkákat  is  adhat  ki 
»t«teket  csak  a   választmányi  és  azon  alapító  tagok  kapják,  kik  leg- 
h  200  o.  ó.  forintnyi  alapítványnyal  járultak  a  társulat  czéljához.  A 
i  tagok   azon  kedvezményben   részesíttetuek,  hogy  e  társulati  kiadvá- 
LHt  25  százalék  levonása  mellett  szerezhetik  meg. 

VIL  A  társulat  €inyagi  farrástti,  vagyona, 

:)8.  §.  A  társulat,  bevételeit  képezik  a  föntebb  meghatározott  alapít- 
ói rN<szegek  és  5  forintos  tagdíjak,  a  kiadván^'ok  jövedelmei,  továbbá  a 
>s  ügybarátok  részéről  a  társulat  számára  tört-éno  adományok  és  hagyó- 
yok. 

39.  §.  A  tagdijak  a  társulat  költségeinek  födözésére  fordíttatnak,  va- 
ut az  alapítványok  kamatai  is  :  de  maguk  az  alapítványi  összegek  alap- 
'ül  biztosan  elhelyeztetvén,  gyümölcsöztetnek ;  elkölteni  ezeket  nem 
*ad. 

40.  §.  A  megtakarításokbtd  és  adományokból  —  a  mennyiben  ez  utób- 
L  alapítványi  természettel  nem  bírnak  —  a  választmány,  ha  a  körülmé- 
kliez  képest  jónak  látja,  szintén  tűkét  alakíthat ;  azonban  az  ily  töke  az 
)ítványok  természetével  nem  bír,  s  ha  a  czélszerüség  úgy  kívánja,  fo- 
rá  teheti. 

41.  §.  A  társulat  vagyonát  képeznék  még  a  részére  gyűjtött  és  aján- 
uzott  okmányok,  könyvek,  műtárgyak,  régiségek :  de  a  mennyiben  a 
mlat  saját  gyűjteményt  rendezni  nem  szándékozik,  az  ily  adományok 
iniely  hazai  közintézetnek  ajándékozása  felöl  a  választmány  intézkedik 
•kintettel  az  okmányokat  és  könyveket  illetőleg  a  Magyar  Tudományos 
idémiára,  s  a  műtárgyakat  és  régiségeket  illetőleg  a  Magyar  Nemzeti 
zeuuu'a. 

Vili,  A  távHulat pecsHfe  »  UíHétűutiö  feloszlatta. 

42.  §.  A  társulat  czíme  :  >M  agyar  Történelmi  Társulat* 
^n,  e  köriratot  viseli  a  titkár  örizete  alatt  álló  pecsétjén  is,  melylyel 
üványait  jelöli,  s  történelmi  búvdrlatokra  kiküldött  tagiainak  megbízó 
;y  ajánló  leveleit  stb.  hitelesíti.  A  pecsét  közepén,  góth  stylú  diszitmé- 
ikkel  környezett  papírtekercsen  >K  m  l  é  k  e  z  z  ü  n  k  régiekről*  jel- 
ndatáll.  A  körirat  után  pedig  a  társulat  alakulási  éve.  1867.  van  bevésve. 


43.  §.  i  társulat  mindenrendtt  tagjai  vs  tÍBZtvi*elOi  fel  vaniuk  ]£¥■ 
8Ít*a  az  tfket  megillelO  láraulati  cifmek  haiíiiiUiatámru. 

44.  §.  A  tárauJat  feloszUiiát  caak  oly  közgyaléa  hAtsToiIulji  ' 
melj  egy  havi  előleget  kihirdetés  folytán  e  czélból  hivatott  öiaze,  i  íjt^ 
levO  tagok  kétharmada  a  feloBzlás  melleit  van. 

45.  §.  A  társulat  feloezlAia  esetében  annak  alaptőkéje  «  nnm) 
egyéb  vagyona,  a  felosiláat  elbatározú  köz^^'Qlés  Teodelkazése  fzrrinL  )i>- 
xai,  út  pedig  kizárólag  inagyar  lörl^nelmi  tudományos   cxéiokra  fontiiultk. 

46.  §.  Az  alapszithályolE  móUosflAsát,  vagy  a  társnlat  Ivloiilúil,  ' 
tKtu  esetben  vagyona  hovaforditását  czélzó  kAzgyilléai  hatiruzalnt,  ("f^ 
natoaltái  eltSti  ^  megerfiaitáa  végett  —  ^magyar  királyi  belCgymioiuit) 
elé  terjpHZlendök. 


1.  §.  A  T-ik  g-lioz  pótl'MHg  elhxtaroztaloU  :  aa  (<lH|>ll/k  ta  »lij« 
laguki  s^át  kivánKÓgukra,  táraulalt  tagsagukKiI  dísz -ok  levelet,  ajtn^ 
ellátva  RZ  élniük  és  titkár  alAiráRávitl.  Egy  ilyen  oklevélért  nyaniáai  tt 
kUtségnek  tejében :  3  u.  é.  forint  acsttctik. 

3.  |.  A   2I-ilc   S-hoE   pótlólag  elhatároztatott:   a  táriraUt  IÍnl*teW 
valasztáfiáraósszehivandó  gyütéit,  az  elnök  mindig  egy  hónappal  clChbltB   1 
ki,  a  Bz  ilyen  gyi'iléa  rnnBblvújan  a  tiirjir  is  emlilendii. 


fi. 

A  Magyar  Történelmi  Társulat  1876-ban. 


1)  A  Magyar  Történelmi  Társulat  igazgatása. 

A)  Elnökül' tj  és  tlszfvispfök. 
Elnök  : 

Hi(lvé(!Í  ííFÓf  MIICÓ  Imre,  Ö  ca.  kir.  Felaéj^e  araiiykulcsosa  és  val. 
\»ö  titkon  tauácRusa,  volt  közlekfdKsi  in.  k.  iníiiiRtur,  az  erdélyi  orsz.  Mu- 
uni  elnökei  a  M.  Tud.  Akadémia  tiszt,  tagja,   KulozKvártt. 

AlclnökOk : 

HORVÁTH  Mihály  val.  püspiVk,  vaskai  apát,  bölcsészet  tudor,  a  Magyar 
id.  Akadémia  II.  osztályának  elnöke,  Budapest,  belváros,  Borz-utcza.  3. 

IPOLYI  Arnold,  beszte  reze  bányai  püspök,  pápai  tiszt,  kamarás,  hit- 
;dnr,  a  M.  Tud.  Akadémia  igazg.  és  rendes,  valamint  számos  bel-  és  ki'il- 
•Idi  tudós  társaságok  t^gja,   Beszterczebányán. 

Titkár : 

SZILÁGYI  Sándor,  a  vallás-  és  közokt.  m.  k.  minist«rium  titkára, 
kadémiai  r.  és  a  tört.  biz.  tag.    Budapest,  vár  uri-utcza  22. 

Jegyző : 

DEÁK  Farkas  m.  k.  igazságügy  miniszteri  titkár  ;  Budapest,  bei- 
áros  egyetemtér  2. 

UNGERFerencz  ügyvéd,  Budapes  t,  Józsefváros  stáczió  utcza  25. 

Titkári  segéd : 

THALLÓCZY  Lajos,   az  »Archaelogiai   értesitö«  segédszerkesztője, 
Budapest,  vár  fortuna-utcza  155. 

Pénztárnok : 
BALTHAZÁR  Béla,  a  m.  hitel-jelzálogbank  tiszt  viselője,  Buda- 
pesten, fOűt  9. 


/í)  Ig.izgató-K'llnnsimdtiy. 

BALÁ8BY  Feteiitz,  esperes  pléliSiioH,  a  M,  Tud.  Akud.  Icv,  lagj*,t(- 

rök-Sil-Miklúíuii. 
BOTKA  Tivadnr,  »  M.  Tud.  Akw).  r.  iaa».  Kis-Tatík* 
CSAPLÁR  Benedek,    h  in.   kegyai  reu<l   tArléiwUr^ii ;    Bodtp'f 

t  e  n,  k«gyeB  ri:ii(liek  tánbtuui. 
CSENOEBY  Antal,  ons.  képvÍ»elo,aM.  Tnd.  AkiuKiuú  kI'Ik^* 

föld  hitel  ÍDtézet:   lilkBTH,   B  ud  HiieBlen,   Bálvánf^K' 
5.    Dr.  fBEBVEK  Flúris, »  budupeBtí  Hllgni^jmiualUHi  r.  (mián  Su 

p  e  « t,   üüldfH-iitcza  HT. 
.DEÁK  Furkan,  Id.  tiHzttkur. 

DOBÓCZKTIgiiHcz,  Budapt!i>t,K<ildfi>-utcu«-i4. 
Dr.  FBAKNÓI  Vilmos,  a  M.  Tud.  Akwl.  II.  uwl.  tJUAm.*!"!!™--)" 

blzotUát;   előadója   s   uiuaeuiuf   fükönjvtáruok,  Bn4*p«* 

t  e  n,  AkHilémU. 
FüLTÉNYI  Jnnoí,  plébaiius  A  1 » í,-k  b  r  á  ii  y  I.  a  ii. 
10.    GÉRUSYKálniAu,  főiskolai  laiiár  Uebreuisenhen. 

OYArfJlB    látván,   kir.    téliUii   bli-ó,    BudapítlBu,  n»P*" 

HAHFEL  JózRer,    uiuzeiuiii    r^i^iégtári  b.  Or,     B  u  d  ■  p  ' 


HAAN  l,^i.>«,  ,.^ 

M\ivs 

B  é  k  é  s-C  H  H  1 

HATu.-;  r.,.s/tá 

.    igaisiii:uejuii 

.\    rtr.  HAJNIK    h 

r..,  a  h 

■l-il.l.     .AkH 

1.   1.  11 

,,-.Ía,   K  11  d  a  p  l<  s 

HlíNSiíKI.MAN 

Ilire,  ii 

k.lll.    tuduiiuii. 

aM.Tud 

Akad. 

.  UftJH,  Buda, 

11,  Jiiriu-rtiirui 

nr.  lUmVÁT  Árpad,  a  k.  iii.  tud,.ii.áiiy-y|;yeU-iiieii  u  .ikl-i- 
1.  laiiát-a,  HX  fgy.  kiiiiyvtárijtnigalAja  ■  hz  akad.  I-m 
biziiH.síj;  laeJB,  Budapest  e  u.  Új  t^gyfleuii  küntvijU 

HÜSFAI.VY  ríl,  B  M.  Tud,  Akad.  r.  tagja  i»  krtlij  vUm.fk.  v»l»o'' 
t.lWi  m.ióa    I4r«.  iMftja,    Uud  a  pe  s  len  Akndpinia. 

JAKAIl  Elek,  ti  v.)lt  .■vil.du  fokon iiáiíjíiúlt  levi^ltAntnak  ifiUi:'!"'' 
a  a  Tud.  Akad.  lev.  lagja,  Budaput,  í«r  otUWÍ*- 
iiliíii  114.  jc, 

KNArZ  Náiidiih.  KNzl.-txiHii-líl'.'ayliazüiepjei  kaii.ii.ok.  .  M.  Tb^ 
akad.  r.  iM^^in,   E  s  /  I  a  r  g  n  iii. 

llj.  KVniNVt  Feieiiiz.  K  .'n- a  v i.  p,  B..r,j«tai-t. 

Ur.  I,ÁZ.4r  Mikit-,    KoIuiíVarlt. 


11 

LEHOCZKY  Tivadar,  Munkácson. 
NAGY  Gyula,  H  a  z  s  i  n  á  n,  Zemplén- nicí^ye. 
j.   NAGY  Imre,    a.m.   k.  legf.  törv.  bírája,  M.  Tud.  Akad.  1.  sátort,  híz. 
tagja,  Budapesten,  országút  39. 

NAGY  Iván  a  ni.  országgyüléH  képvÍRelüházának  Napló-szerkes/.- 
lője,  hM.  Tud.  Akad.  r.  és  a  t<irt.  biz.  tagija,  Budapes- 
t  e  n.  kalap'Utcza  1.  sz. 

NÁTAFALUSSY  Kornél,  preni.  r.  áldozár,  gyninasiunii  igazgat/>, 
Rozsnyón. 

Br.  NYARY  Albert,  a  M.  Tud.  s  a  milanói  Akad.,  valamint  az  akad. 
tört.-  és  rég.  biz.  tagja,  s  a  sz.  Móricz  r.  lovagja,  az  Arcli.  Ért. 
szerk.  Budapesten,  molnár-utcza  1 :) .  sz. 

Br.  NYÁRY  Jenő,  cs.  k.  kamarás,  miniszteri  titkár,   a  M.T.  Akad.  ar- 
cliHcologiai  bizottságánbk,   valamint    több  bel-   és    kiilf.    tml. 
társ.  tagja,    Budapesten   kerepesi-ut  4.  sz. 
0.   Hg.  ODESCALCHI    Arthur,   Bolháson  u.    p.   8.-Szobb,  öomogy- 
mcgye. 

B.  ORBÁN  Balázs,  orsz.  képviselő,  képviselőházi  jegyző,  B  u  d  ix- 
pesten,  Aldunasor  33. 

ORTVAY  Tivadar,  jogakadémiai  tanár,  s  a  M.  Tud.  Akad.  1.  tag^JM^ 
Pozsonyban. 

Dr.  PAULKR  Gyula,  az  orsz.  levéltár  igazgatója  a  M.  Tud.  Akad. 
1.  és  a  tört.  biz.  tagja,  Budapest,  vár  hg.  Batthyányi- 
ház  II.  em. 

PEBTY  Frigyes  az   első  magyar  keresk.  és   iparbank  vezértitkára,  a 
M.  Tud.  Akad.  I.  a  tört.  biz.    s  töl)l)  tud.   társ.  tagja,    Buda- 
pest, Iparbank. 
b.    B.  RADVÁNSZKY    Béla,   orsz.    képviselő    Budapesten,   József- 
utcza  4. 

RÉVÉSZ  Imre,  a  debr.  ref.  egyház  egyik  r.  lelki  pásztora,  a  tiszán- 
túli ref.  egyh.  kerület  levéltárnuka  s  a  M.  Tud.  Akad.  l.  tagja, 
1)  ebre  c  z  e  n. 

ROMER  Flóris  Ferencz,  a  múzeum  régiségi  oszt.  őre,  a  bud.  k.  m.  tud. 
<így<^tem  ny.  r.  tanára,  akad.  r.  tag,  s  számos  külföldi  tud.  társ. 
tagja,  Budapesten,  Múzeum. 

Dr.  RÓNAY  Jáczint  János,  szkodári  vál.  püspök,  pozsonyi,  nagypré- 
post, a  M.  Tud.  Akad.  r.  s  több  tud.   társ.  tagja   P  o  z  s  o  n  y. 

fcJZABO    Károly,    a  kolozsvári  kir.  m.  tudomány-egyetem  nyilv.  r.  ta- 
nára, a  M.  Tud.  Akad.  r.  tagja,    Kolozsvárt  t. 
0.    SZÁLA Y  Ágoston,  udv.  tanácsos,    m.  k.  tí'iblai    tanácselnök,  Szt.-Ist- 
ván   jeles  lendi  vitéz,  a  M.  Tud.  Akad.    ta;rja,  stb.     Buda- 
pest,  ujvilág-utcza  19. 

BZILAGYI  Sándor  1.  tisztikar, 


TANÁBET  Gedeon  n  vallás-  és  kózokl.  m.   k.  miniMterluiu  itliDir- 

kára,  oraz.  kép  visel  ü,  a  II.  Tii'l.  Aktulvmu  1.   tagji,,  Bu 

p  e  i  t  e  n,  vnr  uri-utcui  20. 

TÁSKAnTI  Béla,  egri  füegyb.  kanmiob,  u  M,  Tud.   Akad.  1. » • 

faludy  lHi'8,  r.  lH<.'j»,  Bndapeslen  lúvész-ulcia  ti.  u. 

THALY  Kálmán,   iii.  k.  boiiv.    min.   oszt.   tanác-Kus,   a  S(L-)Í':'n 

LázAr   ulnsz   k.   ri^nd   Iv^h,  a  M.  Tud.  Akad.  s  több  IlüUM 
akadémiák  tiigjn,   F  u  z  a  o  u  y,  apáuza-ulcta  TT. 
i5.    TOBMA  Kárciy,  a  M.  Tad.  Akadémia  lev.  a  löüb   kiilWldi  loJ  »™ 
lagja,  »  a   béi-si  küípoiili  épíléssufti    mdemlékekrn  ujííI"  *• 
zottaág  levelazöje,  D  tr  é  i  e  ii. 
VÉGHELY  D«zs(i,  Vera  prém -megye  főjegyzője,  é.  t  V  e  s  »  p  1 1  m- 
Dr   WENZEL  Qiisztáv  kir.  Uiiácuoa,  a  k.  ui,  tudománj-fsye'™  '? 
r.   tíiHiirii,  a   M.  Tud.  Akadémia  r.,   i   több  kait5ldi  (ol.  W 
tagja,  Budapest,  HuLyadl  utvztt  6. 
ZSILINSZKY  MihBly,  orsi.  képviselő,  a  Békés-njegyeirég***.*"* 
veKWés   Uírténeíiui    egylet     lUkárd,    Budapettí" 
terházy  u.  14. 


'^)  A  Magyar  Történelmi  Társulat  tagjai. 

.!)  .U'i/.UÓ  i'i'jok. 

AI,.MÁMV  r^il,  lliulHpi'ai,  IX.   Miiiym  ii.  L. 
fir.  ANDRASÖY  Gyula,  Bécs. 
H.  AruR  KMtoly,  Maros- Viisiirliely. 
II.  AUGL'SZ  Anul,  Biidapeat,  I.  vár,  uri  ii.  .'.fl. 
:■.    I'iipi  BALOGH  Péter,  Meíüln^ayea. 
BARCZA  Káiidor,  Canlr-Reii.lek. 
HAHTAKOVICS  Béla,  egri  ének.  t 

l)r.  BELLaAoH   József,  Budiipust,  V.  Bálv.  il.   Uixa.-Liii. 
HERNÁTH  nezsü,  Budapesl,  IV.  KApirii  u.  :-. 
11-.    BITTÓ  István,  Budapfsl,  IV.  orszaR  ül.  3». 
BONNAZ  fiándiir,  csaiiádi  iiOípiík,  TemtiivárU. 
llr.  BORNEMISZA  -lánoa,  Kolozsvár. 
BOTKA  Tivadar,  Kis-Vezekénj. 
BIÍKZSYIK  Jáiiw,  Selmtfz, 
15.    CSAPÓ  Vilmos,  Tenjíeligí. 


iá 


Gr.  CSÁkY  Albin,  íiöcsé. 

Gr.  CSÁKY  László,  Budapest,  tak.  pénz.  ép. 

C8ÁSZKA  Györp^y   vzepesi  püspök,  Szepes-Yárallja. 

CSKNOERY  Antal,  Budapest. 
I.    DAMA8ZKIN  János,  Németi,  —  Gyertyámos. 

DEÁK  Ferencz,  Budapest  f  jannár  £8. 

I)OB(VíZKY  Ijrnácz,  Budapest. 

DriiÁNSZKY  Nándor  puspok,  Székes-Fehérvár. 

EBERGfeNYI  Sándor,  Soprony. 
:..    EDEIiSPACHEB  Antal,  Budapest,  IV.  magn^ar  n.  27. 

Br.  EÖTVÖ8  József,  f. 

Gr.  ERDÖDY  István,  Vornsvár. 

(;r.  ESZTERHÁZY  János,  Kolozsvár. 

FEKETE  Samu  —  Nagykedei  —  Kolozsvár. 
0.    Gr.  FESTETKíS  (íyíuííy,  Budap*»8t,  saját  pal. 

Ifi.  sr.  FESTETICS  Tasziló,  Berzencze. 

FISCHER  Kálmán,  Budapent. 

FOGARA8SY  Miliálv,  Gyula-Feliérvár. 

(ÍHYCZY  Ij^nácz,  Tnta.  f 
I'..    GHYCZY  Kálmán,  Budapest,  orszás^liáz. 

(JHICZEY  Samu,  BudaiM'Ht  1V^  Magyar  utrza  20. 

(iOROVB  István,  Budapest,  IV.  Lipót  utrza  \0. 

ilÖHÖG  Gyuh,  Lorsén. 

(iVí'mFFY  László,  Nagy- Várad,  f 
0.    HADIK-BARKÓCZY  Ilona  giófnrt,Páló,zon. 

HAMAR  Pál,  Budapesten,  IV.  Papnövelde  n.  0. 

HAYNALI)  Lajos,  Kalocsa. 

HORVÁTH  Elek,  Csenge,  f 

HORVÁTH  Mihály,  Budapest. 
:..    Hl  XFALVY  Pál,  Budapest. 

HUSZÁR  Imre,  Budapest  VIII.,  Józ.sef  u.  11. 

IPOLYI  Áruold,  Beszterczebányán. 

JÁSZAI  prépostság. 

KANDÓ  Kálmán,  Budapest,  Háznégyszög,  Kovácsliáz. 
<\    Gr.  KARÁCSONYI  Guido,  Budapest  I.  Krisztina  város  s.  p. 

(ir.  KÁROLYI  ÍJyörgy,  Budapest,  IV.  Kecském,  u.  s.  p. 

(ír.  KÁROLYI  Gyula,  Budapest.     »  *  > 

KENDEFFY  Árpád,  Budapest,  fizervitatér.  Teleki  ház. 

KERKÁPOLYl  KHioly,  Bmlapest,  IX.  Csillag  uteza  .1. 
.5.    KOV.VCS  Béla,  Budapest. 

KOVÁCS  Eduáid,  (Berzenczei)  Homok. 

KOVÁCS  István,  (Nagy-Ajtai)  Kolozsvártt.  f 

KOVÁCS  Gyula,  Budapest. 

KOVÁCS  Zsigmond  pécsi  pí'ispök,  Pécs. 


SO.   KEAJTSIK  Jánoa,  Mjritra. 

KRU138Z  Chrysortom,  OySr-Szt.-MártiM. 

Or.  KUN  Kocidrd,  Kolourár. 

Gr.  lA^ÁR  Hikl6^  KolonVir. 

LÉTAY  Biodor,  Eger.  f 
65.    L1P0VNICZEY  Intvén,  t.  k.  va^ifií  N««;-Vénd. 

LÓHVAY  Gábor,  BiidapMt,  V.  Bilíiny  n.  5. 

ür,  LÍPNTAY  Mfnyliín,  Buaaiwst  I.  ■.  p: 

LUKAcSHórii'x,  Búdaptfal,  If,  Huninriit  n4l.  Lis.!!- 

MAGYAR  t*ni.^r[iHrli  lírtK^s?,  Fiiime 
TO.    HAJLÁTH  Gv.i.M.  IM'I'M"' (.!   v.ir.  Dl*it^rB»Ukfáa]rÍh. 

Gr.  MAJLÁTm    i  .     .1    |.  ■'  ■  ,.^.  k   f 

Br,  HAJTHÍ:NYI  í.átzU,,  LegzEQjén. 

HÁRlASSY  Ferencz,  Markusfalva. 

MÁBIASSY  Tiliorcz,  Harkuafulva. 
75.    Br.  MKDNYÁN9ZKY  Dénes,  Bskovicz. 

MELCZKR  iHlván,  Budapeit,  vár.  uri-ntcza.  7i. 

MIHAlOVITS  Józnef,  Zágráb. 

Gr.  MIKÓ  Imre,  Kulozívár. 

MILKOVITH  Imre,  P.-8zt. -Mihály. 
en.    MURÁNYI  Ignácz,  Temesvár,  t 

NAGY  Klek  (Káli),  Kolozavár. 

NAOY  tVrPiir'Z.  .lüsz-Beríny. 

NA'iV  ■U'y.«-r,  Hii.l:ip^sl..  IV.  K..roiin.nlrzs  -•. 


Ilr,  11.\I.VANS/KV  1',- 
U.VIII  liviii-'V,  lllLiíll"- 
in-'.VII'/K^  -ItAV  Ilon:, 
HÚ/S.\rV  Ai.líil   llii-l:i| 

SI'III.AIH-IJ   l,..ilri<v    |> 

llj.  ^IMIl^;  lll.'k,  KoIl.z 
SIMIil!  .Iiin,,,.  111;.  nrÍTi, 


íí 


A 


SZAÍiACSÍ  Farkas,  Vente. 
S.    8ZANI8ZLÓ  Fer«ncz  Nagy-Várad,  f 

Gr.  8ZÁPÁRY  Géza,  Budapest,  IV.  Szép  uteza  s.  p. 

SZENDE  Béla,  Budapest,  VIH.  Stáczió-utcza  17. 

SZENT-ANDRÁSSY  János,  Eperjes. 

Gr.  SZÉCHENYI  Imre  és  Dénes  Horpács. 
).    Gr.  SZÉCHENYI  János,  Soprony. 

SZONTÁGH  Pal,  (nógrádi)  Horpács. 

SZÖGYÉNYI  László,  Budapest,  V.  Bálvány-utcza  13. 

TARKÁNYI  Béla,  Budapest. 

Id.  Gr.  TELEKY  Domokos,  Gernyeszeg. 
•>.    Gr.  TELEKY  Sándor,  Nagy- Bánya. 

TEMESVÁRI  társaskör. 

THALY  Kálmán,  Pozsony. 

TISZA  KÁLMÁN,  Budapest,  I.  vár.  eln.  p. 

TOLDY  Ferencz,  Budapest,  t 
).    TOMORY  Anasztáz,  Gombán. 

TORMA  Károly,  Deésen. 

TÓTH  Lörincz,  Budapest,  IX.  Üllöi  ót  14. 

TÜRR  István,  Budapest,  V.  Gizella-tér  5. 

B.  VAY  Béla,  Zsolczán. 
K    B.  WENCKHEIM  Béla,  Bécs. 

WEISZ  Bernát,  Budapest,  IV.  Deák-utcza  12. 

WENZEL  Gusztáv,  Budapest. 

B.  WODTÁNER  Albert,  Bu<lapest  IV.  DeákKr. 

ZALKA  János,  püspök  G3'ór. 
).    ZICHY  Antal,  Budapest,  VIII.  Múzeum  u.  8. 

Gr.  ZICHY  János,  Budapest,  VIII.  Múzeum  u.  s.  p. 

Gr.  ZICHY  Károly,  Pozsony. 

ZIRCZI  apátság. 

klapitó  tagok  száma  az  alapftó^választmányiakkal  eg^'ütt :  183« 


fi)  Év'tíjog  tagoL 
I.  A  ina^kr  szent,  korona  terfiletéB. 

n)  Mftgyji  rorazííg. 
Itlxiikovili 


Acsádj  Ignácx.  /  r.  Barílals  Irrr, 

7. 1.  F.  X. 
Aifner  LajcM,  /P.  lunrí*.  tS. 
Angy»I  Jóoíf,  /.  Vár,  Jitd/r  7f.. 
An^al  Oy,il«,  //.  LijMag  h4i. 
S.    Dr.  Arányi    Imjhi,   MuttHn-lür- 
Ú138. 
AcsKápoIj,  vm.U,.l-,a/>M.  17. 
Ilj.  BAloghj  Uatlogli}'  István,  /. 

eiír,  *y<f,  Hi/omét^ 
Btülhuir  lUU.  >-.  fSill  ». 
B»ritU  Pei*n«(.   r/H.  .Sí-fíír  ». 
M. 


Mvin. 


lí/i 


'.  í«. 


Bmliuir   ZiigniiMiiI.  IV.  t 

Bu^Silnüor,  /)'.  itU«<H 

Bi.m-«  Fen-ncj',  Vili.  '« 
.1(1.  B/xiifi  Sania.  I'.  £.t*íM 
.Si..a-JU:. 
BuTyK&lmin,  Vlll.SUfS 
Honikit  L^oi.  lUbinnMB. 
Budapesti  AUami  n>iC7*" 


17 


Bnzogánj  Áron,    .  ivír,  V^rhörzif 
n.  149. 

Cherven  Flórifi,  Itl.  v. 
Conlegner   Karolj' ,  T'.  •?  kormta 
M.  14, 

Csaplár  Benedek  Id.  v. 
K    Csanády  Qy6rfíj,lV,  Lövész  u,  9, 
Gr.  Csekonics  Endre,  IV.  Kecs- 

heméU  u.  9.  p. 
Csengey  Endre,  /F.  Szerv,  épűiet. 

Cserey   József,   IV,  Kegy.   társ- 
háza, 

('seniátony  Lajos,  V,  Nádor  u.  fí, 
5.    Csíky  Kálmán,  IX.  Czuezar  u,  1. 

Csontosi  János,    VIII.  Kerepesi 
iH  15, 

Czobor  Béla,  Múzeum. 

Dániel  Eniö,  IX.  ŰUÖi  vt. 

Danielik     József,    IV.    Magyar 
H.  22. 
!0.    Deák  Farkas,  Id.  tk. 

Dessewflfy    Kálmán,    IV,  Sebes- 
tyéntér  5. 

Diescher  Ágoston,  IV.  Deák  t/., 
iparbank. 

Díváid  József,  /.  t?ífr,  régi  posta 
épület. 

Domaniczky  István,  /.  uri  «.  62. 
'.     Dosztál    Gandencz,    21'.    Bará- 
t^k  ép. 

Dregály   Gj'ula,  IX.  ÚJ  vámház, 
I.  em.  83,  a. 

Dnx   Adolf,  V.  Bálvány-utcza  1. 

Elekes  Pál,  IX.  fJUÖi  nt  10. 

Emi  eh    Gusztáv,    IV.    Sebestyén 
tér  6. 
•     Br.     Eötvös  Lóránt,  IV.  Kecske- 
méti u,  6. 

ErOdi  Harracli  Béla,  VIII.  zerge- 
utczai  reáltau. 

jfcber   Nándor,  I V.  Borz  utcza  8. 

Fabritius  Károly,  IX.  Soroksári 
utczOf  2  sz.  .7.  a. 

A  magyar  tnrtt^nolmi  társulat  névkOnyyo. 


Falcione  Nándor,    IV.    Kémény- 
seprő utcza  2. 
7r>.    Gr.  Festetics    Benne,    VIII.  Jó- 
zsef-idrza  11. 

Gr.  Festetics  Vilmos,  IV.  Koro- 
ualierczeg-uteza  12. 

Fjlep    Kálmán,  IV.   liégi  pást  a - 
lUcza  3. 

Fluck  Ede,  IV,  Újvilág-iUcza  S. 
Fogarass>'   János,    VII.    Király- 
ntcza  78. 
80.    Forster  Gyula,  ÍV//.  Oéza  utcza  2. 
Dr.  Fraknói  Vilmos,  Id.  v. 
Fülöp  József,  IV,  Megyeház. 
Fussy   Tamás,  7T'.  Lövész  u.  11, 

Gaal  EmO,  IV,    Knronaherezeg- 
iitcza  ö. 
85.    Gamauf  György,  4.  Deáktér  1. 

Gervay  Mihály,    IV,  Létay-ház. 

Gömöry  Oszkár,  V.  Áldunoior  1  í . 

Görgey  István,    17/  IstváiUér  2. 

Guóth  Sándor,  17//  József-v.S, 
90.    Gyárfás  István  Id.  v. 

Gyulai  Pál,  VlILSándor-n.  /7. 

Hajnik  Imre,  Id.  v. 

Halász  Géza,  IV.  ZöUlJa-ntcza  3. 

Hampel  József,  Id.  v. 

95.    Dr.  Hatala  Péter,  IV.  ÜUlii-iU  17. 
Hegedűs  Ferencz.  /.  vár,  ország- 

ház-fUcza  118. 
Dr.  Hegedűs  János,  /.  vár,  or- 

szágház'Utcza  04. 
Dr.  Hegedűs   C.   Lajos,    V.  Bál- 

vány-u . ,  Mocsouy  //i  áz. 
Hegedűs  Sándor,    17//.  Stóczió- 

títcza  80, 
100.  Dr.  Heinrich  Gusztáv,  IV.  ikivv- 

keméti-ulcza  13. 
Henszelman  Imre,  Id.  v. 
Hidassy    Kornél,    /.    vár,    dise- 

tér  198, 
Hindy  Árpád,  IV,  Lip4i-utcza4fí. 
Hinka  József,  IV.  S6^.  4. 


Aitnrf.      IS^  I 


IUlíWibI-j    Zm 


•-  i       rniijiiÉigMMii.  r/fi  i 

LÍL1LI..LJ       OjTíU.        r        ftW 

.    I.  av-.  &<-  1 

■  rtiMML  J^Milü  KlűlT.  IT.  Sorál 

!««.  Lá^r   Gjvia.  ÍL   lí/AU 


h-ir.j 


rnt  : 


■  14. 


KsKtB  Pner. /.   Bér,  rtift^Hta- 

>í    ■■■  }-.      Vili  >(:j-:^.    .    - 


,  /r. 


1,/r.- 


Unka  Bda,  £  sér,  ^.t-' 

l^  7. 
Majth^nji  AlojiÜL./r,  3l 

■  v,-u  ..  K. 


i;-    K 

K-r..Ir  : 


n.ir  Als.l.ir.  /   - 

n.,r    [iinv,    /  T.    /    ' 

.  //,  --. 

,  Al:.Jár.  ir.  Ki    i 


19 


Nagy  Imre,  Id.  v. 
Nagy  Iván,  Id.  v. 

Némethy  Lajoe,    II,  viziv,  htrni 

hátér, 
B.  Nyáry  Albert,  Id.  v. 
10.  B.  Nyáry  Jenő,  Id.  v. 

Nyeviczkey  József,  IV,  Mészd- 

ros^utcza  ^. 
B.  Orbán  Balázs  Id.  t. 

B.  Orczy  Tbekla,  IV.   Korona- 
herczey-utcza  10, 

Paezolay    János,   IV,    Újvilág- 
utcza  lí. 
5.  Panek    Ödön,    IV,   Kegyesrend, 
Uirtháza, 

Dr.  Pasteiner  Oyn\&  JV,IIungaria 

Dr.  Paiiler  Gy.,  Id.  v. 

Dr.   Pauler  Tivadar,  ÍV,  lApót- 
utcza  42, 

Pálfy  Sándor,   1 V,  Borz-utcza  7. 
0.  Pápay  Ignácz,  IV,  Aldunasor  10. 

B.    Perényi   Zsigmond,   Ország- 
ház, 

Petrovics  Ferencz,  /.  ■wír,  gym- 
nasium. 

Péchy  Jenő,    VIIL   Esztevházy 

u,  2, 
Piry  Czirjék,  IV,  Barátok  epülete. 
.'».  Placby   Bertalan,    VIIL  Múze- 
um utcza  5, 
Preszler  Károly,  IV.  tud,  műegy. 

nlv,  kör. 
B.  Prnay  Gábor,    V.  Bálvány 
tdcza  16. 

Dr.  Pulszky  Ágoston,  Múzeum. 
Badányi  József,  /.  várj  cult,  m. 
10.  Dr.  Bajner  Gynla,  IV,  3  korona 

uicza  14, 
Dr.    Beinitz  Adolf,   IV,    Deák 

lUcza  11, 

Bómer  Flóris  F.  Id.  v. 
Bomy  Béla,  //.  Krisztina  váron 
márvány  utcza  192, 


Bósa  János,   IV.  Szervitatér  1. 
lftr».  Dr.  Bostaházy  Kálmán,  I. -KW«»- 
tina  város  pléh,  tér. 

Böser  Miklós.  IV,  Országút  4, 

Budnay  Béla,    VI,  Sugárút  59, 

Budnyánszky    Béla,  IX,    ÜUSi 
út  1, 

Salamon  Ferencz,  IV,  Barátok 
tere  8.  T.  em, 
190.  Sasváry  Ármin,  Athenaeum  ép. 
P.N, 

Sárkány  Imre,  IV,  Barátok  teve 
Egy.  kt. 

Sebestyén     Gyula,     VIIL  Esz- 
terházy  u,  2  sz,  I, 

Sigray   Pál,  IV,    Országút  17. 

Simonyi  Simon,   VIIL  Kófara- 
gó^nteza  6, 
195.  Somhegyi  Ferencz,  Kegy,  rend. 
társháza. 

Somoskeöy    Antal,    VIL   Kere- 
pesi ííí,  Bazár. 

Gr.     Somsich  Iván,  IV.  Zöldfa 
ntcza  24. 

Steindl  Imre,  IV.  Kigyó  utcza  4. 

Suhajda    János,     IV,    Barátok 
tere,  5, 
200.  Szabó  Albert,    TV.   Sugár  w.,  és 
Gyárutczasüfka  74. 

V.    Szabó    Ant«l,    I,  vár,  disz- 
tér 76, 

Szabó   János,  V.  Ferencz-Jázsef 
téry  Nákóház, 

Szabó   Károly,    V,  .Tózsef  tér  9. 

Szalay  Ágoston,  Id.  v. 
205.  Szalay    József,   /.   Mr,   ország- 
ház utcza  94, 

Szalay    Péter,    /.    vár,  uri   ut- 
cza 18, 

Sza  UH  Tamás,  IV.  Bástya  u,   18, 

Szász  Károly,  /.   vár,  uri  utcza 
28, 

Szt.-  István  társulat,  IV.  Lövész 

utcza  lí, 

2* 


210.  Szeghy    Mikl.'w,    TI.    r.-«,f,    ui- 
eta7. 
Szentkir&tyi    Mór,     mi.     '!«r 

SiMitpily  JtenO,   IT.  Kalap  nt- 

Gr,   Síécheiiji    ö<15n,   /!'.    W. 

Székáci   József,  SűtS  ilaa   S. 
t\h.  Szilády  Áron,    IV.   ff„immi  »t. 

m  10. 
Szilágyi   FerenCK,    /.    tvlr.     nri 

ulesa  S2. 
StíMgji  Sándor,  Id.  ik. 
Szinuyíi    JAzwf,    fi'.      Knyel. 

kngrl. 
SziUnjd  Bernát,   V.   AM-Zor  w- 

cta  le. 
220.  Szitányi    Izidor,    F.   KdHor  ui. 

na  16. 
SzÜTj  Dénet,  /,   vár,   líiv.f«   t,U- 

ir,s. 

Ta1)i'.ily    Jenü.     VIIÍ.      M,;,!.,- 


Ünger    FeruiiFz,    17//.  SW 
ulrsa  25. 
3.ir>.   Vajda  n.vn1n,/1'.   Krgfttr.i 

hd,-,.. 

Targay  Káli.,An.   VW.  S4 

uleia  2H. 
Vanváry  BenO.    17//.   Zfrj 

VámoMy  Müiály.   iX.  fWr 

rf/.  JjTKin. 
Virady     Oábor,     T.    «J<á 

■iíii.  Vícsey  Taaiá*,  /T.  29U>«a 
Vincze     Gábor,      r//í.    íh 
"írta  25. 

V;»nUy  Jáooi,  P.  TikUk  ■. 
VUolyi  GnsztáY,  mi.  Il<a 

ute^a  f>. 
Ttád  Al^ot,  /r.  A;»a...i^ 
245.  Walllierr  Géza,  /F.  «b(*i 
..  (Xürnlyí  pot) 
WertliHimerEde,  Vl.LieAr* 
Wiinnb  Imre.  íi".  Ectytfm. 
Zcimbat     Gyula,    7.    r.lr. 

:í'i|i,  ZHitiiiNzky  Miliály  Id.  v. 

Zsiíiira  Gyr.rcy.  IV//.  «•"( 


iviiii.    r//r.     /■,■„„„„;„ 


Ti.Uly    iMvAii,     17/.    ;.■    ,W,-. 

•-.I,  S. 
Toini'.íi.-k     Tliekla.     /,    ,:i,:    ; 

..(-■:,.  21. 
í:io.  Tí.ili  Vilnins.   IV.  Jl/ÍMÍi-t  « 

lodn. 
Tíirök  Józssf,  F//.  A-i>.[f?/-"í.-. 
Tors    Klilmán,      l'///.     ;V.;j- 

niiimiin  Kiiriily.  A\i.  l-iz.  di 


iiilkay  Viliims.  A'íu 


)7ln 


■; 


/.■'■ÍkÍí 

nsüniH  ■rózBff.  Ilfrftrrll" 
Kanwi  .iojintknil írnia 
.    Kanüai  preuiouU>Í  fi>|^*rui 

KftBPai  pr.  fűgyniiimionii  inl 
z(l  kör. 

Síenlímtey  El^k.  AVaí-^wM 

Tomka  Mór,  A'u..,i. 
.     Tutk.'.  JÍ.ZIM.f.  A'n^nl. 


21 


Arad'me*/i/e. 

Aradi  kir.  gymnaaium. 
Fábián  Gábor,  Arad. 
Gr.  Károlyi  Tibor,  Mdcm, 
Szijjártó  Izidor,  Arad, 
5.    Torok  Gábor,  Dézna. 
Varjaaay  Józsefi  Arad, 

Arca-megye, 
Abaffy   Ágost,  R-Ltlwla, 
Dobák     Antal,     Árva-  Várallya, 
Kiibinyi  Miklós,  Árwt-Váraüya, 
Szmrecsáuyi  Dárius,   K-Biszlc 
recz  (A,'KHbÍH,) 
S.    Zmeskal   Mihály,    Oszádka  (A,- 
Kyhin,) 

=  5. 

Baranyáim  egye. 

Pécsi  joglyceum. 
Pécsi  kir.  fögymnasiuni. 
Pécsi  m.  k.  állami  föreáltanoda. 
Szeredy  József,  Pécg, 
').    Szilágyi  Ferencz,  Dárda. 

=  5. 

Bars'-megye, 
Bodó     Lipót,     Nayy'SzeUzsény, 
Boleniann  Ede,  Léva, 
Bolemann  István,  Győröd, 
Badaváry  József,  Léva, 
».    Ghabada  József,   Körmikzhánya, 
Gyurgyik  Gyula,  Körmöczbdnya, 
Havas  Béla,  Körmöczbánya. 
Katona  Gyula.  Ar.-Maróth, 
Klobusiczky  János,  Zaitva-Újfalu 
(Verpeiét.y 
.    Kónya  József,  Léva. 

Kosztolányi  Aurél,  Aranyoa-Mw 

róth. 
Körmöczbányai  főreáltanoda. 
Kriiko  Pál,  Körmöczbánya, 
Lehoczky  György,  Körmöczbánya, 
,    Majláth    Imre,    Nagy-Kere^kény 
(Léva,) 


MigHzzi-Marczibányi     Antónia 

grófní5,  A  r,- Maróul, 
Nemesek    János,    Körmöczbánya. 
Bibiánszky  Adolf,  I^oa. 
Siuionyi    Ignácz,    BarH-Szl.-Ke- 

resU, 
20.    Gr.  Stahremberg  István,  Perlep, 

Ar.-Maróth, 
Vály  Béla,  Ar,- Maróik 
Waiger  János,  /.ei*a. 

=  22. 

Bács-meyye, 
Dregán  Péter,  Baja. 
Ercsey  Bamu,  Omorovicza. 
Iványi  István,  Szabadka, 
Szabadkai  főgymn.  önképző  kör. 
Zombori  államgymnasium. 

BeUá'Ssólnok'megye, 

Szamos-újvári  örm.  gynmasium. 

=1. 
Bereg^megye. 
Bloksay   István,  Déda  (a.  j>.  Be- 

reg«zá8Z.) 
Lehoczky  Tivadar,  Munkácn, 
Munkácsi  államgymnasium. 

1=3. 

Békéa^megyc, 

Békés-csabai  casiuó. 

Csorba  Mihály  ,  Bckéa-Csaba. 

Félix   Ákos,  Békéit'Csaba, 

Ftíst  Aladár,  Kétegyháza, 
5.    Grótz  Béla,  Csorvás. 

Györy  Vilmos,  Orosliáza. 

Haan  Lajos,  Békés-Csaba. 

Uajőssy  Ottó,  Békés-Gyula. 

Justh  Gyula,  Bvkés.-G yula. 
10.    Mihályfy    József,  Szarvas. 

Id.    Mogyoróssy    János,     Békés- 
Gyula. 

Stark  Adolf,  Békés-Csafta. 

Szarvasi   ev.  ifjúság  önk.  köre. 

Szomora  Bertalan,  Békés-f 'saba. 
15.    Uhriuyi  István,  Békés-Csahv . 


BomLtb    i-HJiMi,   Múixltt. 
Karbula  Knúl,  M.-Kiiaii. 
i.    Kfm  Pál,  MiAola. 

Márünj   L«nl6,   SaAyt. 
Miifcoiczi  min.  gymoMiiuiL 
N«inei  JAuef,  Sajé-SsiíA 
8«ríStia  Jónef,  JfúMa. 
10.    Terttk  Sándor,  tftibok:. 


Dr.ZericU  Tlviular,  Braa<>. 


PÜlCp  Jik6, '■,il-.'l.-í> 


t-íiTt*   VikTUI 


HollVr  Endre. 
tíali>s>'  Lipót 


r  Bel«,  .■ 


Btii 


.,..1. 


28 


öy  János,  Szeged, 

s  városi   polg.  fítanoda. 

intal,  Szeged, 

lelyi  (Holdmező)  casinó, 

lelyi  (Holdmező)  ref.  lyc. 

iTvtár. 

lelyi  (Holdmező)  ref.  tan. 
/vtára. 

=  24. 

•Jsztergom-  rtiegye. 

József,  Enztergom. 
;!:oiiii  óra.  főgymuasium. 

Nándor,  Esztergom. 
ital,  Esztergom. 

=  á. 

Fehér-megye. 

ári   ('Székes)   »Vörüsmar- 
kör. 

ári  (Székes)  gymn.  önkép- 
">r. 

Béla,  Székes-Fehérvár. 
IS  Gellért  Székes-Fehérvár. 
lek   József,    Székes- Fehér- 

len    Imre,     Székes-Fehér- 

ia  János,  Székes-Fehérvár. 
•OS   Amánd,  Székes-Fehér- 

ke  Imre,  Bodajk. 
Sándor,  Székes- Fehérvár 
stváu,  Terei  (Píízt/kí/kí) 

=11. 

l  Isó-Fehér^megge. 

filvi    gk.    fötanodrf. 
íillnt.    Magyar 'Igen, 
es  Bálint,  Nagy-Enyed. 
i  Béla,  Oyida- Fejér  vár, 
Ferencz,  Nagy-Enyed 
Antal,  yrnjtj-Etiyed, 

=«. 


Felső- Fehér-  m  egye, 
Filep  Elek,  Mihályfalva, 
Kantai  r.  k.  algymnasimn. 

=2. 
Gomör-  megye, 
Ebeczky     Emil,     E,-Bást     (Áj- 

nácsku). 
Kubínyi  Aladár,  Himcb-Szomhal. 
Nátafalnssy  Kornél,  Rozsnyó. 
Bozsnyai  k^nonokrendi  társház. 
5.     Sziklay   Kde,     Rozsnyó. 

=5. 
Győr -megye. 
Abday   Asztrik,  Győr, 
Ballay  Valér,  Győr- Szt.- Márton. 
Ebenliőch   Ferencz,   Győr, 
Fuchs  Bonífácz,  Győr-Szt.- Már- 
ton. 
5.    Győri  jogakadémia. 
Győri  kir.  főreáltanoda. 
Holdbázy  János,  Győr, 
Horváth  Lajos,  Győr, 
Jeuey  Ernő,  Győr- Szent- Márton. 
10.    Gr.     Khuen-Héderváry   Károly, 
Jlédervár     ( Győr) 
Kis  István,    Győr-Szemere. 
Kreskay  Antal,  Győrsziget, 
Matusek  Antal,  Győr, 
Nóvák  Antal,  Győr. 
15.    Pannonhalmi     könyvtár,   Győr- 
Szt,'Márton, 
Szombathy  Ignácz,   Győr, 
Szfachovits    Bemig,    Győr-Szt.* 

Márton 
Vaszary  Kolos,  Győr. 

=18. 
líárom-szék. 
öepsi-szt.-Györgyi  jreform.    al- 
gymnasium.        • 

^  =1. 

Jleces-megye, 
Balássy  Ferencz,  Török- Szt. -Mik- 
lós. 
Bíró  Mór,  Eger. 


ÜoriMy  Mikiéi,  Tit^'-Dera. 
DolliiMkyAlajü*,  ÍVÍri^rrfrlA.-) 

i,    Duiiionko*  Mihály,    Ti-aa-H-ff. 
Kunudy  Liiiló,  i'-.y--. 
B([rl    nOT«Dd*k    pnimk   iimjíj.- 

Irud.-likoUjk. 
Hlak  Salkiiion,  S'x'lf'.ot^. 
HjMrJwiy  lAuoi,  /írijxiha. 
10.   V«k«t«  Ferenci,  l-:<jcr. 
F«kalo  Hikl^  A't»i'. 
FuTSnczy  Imre,  /:;/'<■. 
FlHla  Károly,  3=.;í"i.;£. 
Oyi>níyÖ«l     kall.,     uogygjmn. 
lí.    HaluHj  Lllrlncv.  Diva^  Kiiit.i/u. 
Hubert  Jáooa,  l-Uj-  r. 
Kovacaöccy   !■!  vhii,  R^jei: 
Kaiidr*  Kftbot,  Vtr]HÍil. 
Kuiiuy  KAroLy,  TUta-Ön(Ti. 
na-Igar) 
iO.    Lungyal  UiklÚK,  %(r. 

LU'lányi  AnUl,  .Úrrfny  ('Kjer) 
Dr.   Marúii    Já  us,    A^a^jz-TUIvu 


\   Kii 


Hkraay  La><lA.  £>**•■ 
IMrai  atrültaimd*. 
Oer^yflV  T»ma^  Mm. 
B.  Jáa£ka  Gchil,  Braayúl 
,    Dr.    Súlyon-Peketc     tti 

Turoy*  ftííulor,  IVfío-ö 

./fir:li«  ítrilti. 

Amy  Károly,  Jdt=-Btn- 
Bulogii  Imn:,  Jáa-Bai* 
DarvM  Oábor,  £vi<«uj 
Debreczeni  Jánoe.  JCai>í< 
t.  Dr.  Pektie  Ií«j<».  JCü-t 
Qmil  Eudre.  KU-Sík-B 
Oyöry  I^'iw,  K«-Iy»* 
Uojitú  Ignáii,  Türktm. 
Honiyák   Emlrti,  Jíb-I 

KiirilMüH«i  lárínakiir. 
l>r.  KRitiy  Gábur,  *.'".■'■ 

KÍ<<-kÍlU-llHlH.lÍ  L-AíIM". 


l'iiKít.u  ,>!.;..>.  .■uvl.i,  ,  ,,,_    j^,ky  M^Uvii-.  -I.i,:-Iln, 

|■,.l^.ilv  ,lo,.-   I.  F.  ■!<,..  n-í.  Slaiivary  IstLiu,  /'.-^"■l 

r„k,„Jiii,i.i>,/'..-..í.-.s-f.-iíw,í....  f7«,i/íJ... 

11.    U.„Ui.u-/k>    .l.iiu.-.    1*..,-,.,;,.;,  l.„|(.„r  lslv;u,.  A.-..-';,: 


-::v::::::::: 


HlVj    tlVllbl.   /'.•.' 


7ÍUÍ.1- 


Knil.,1-.,     K;..--- 


-  ;l:.  l!r.     n,u.try     h^U.     .-: 

^V..,,.|■.n,l 


25 


Henrik,  Koluzi/vár. 
ka  Leo,  Kolozsvár. 
vári  ref.    coll.  tauári  knr. 
yári    ref.  coll.  ifjúsága, 
vári  unit.  coll.  olv.  egylet, 
vári  kör. 

Várfalvi)  János,  Kohzttmir, 
Tános,  Kolozsvár 
[ártOD,  Kolozsvár, 
i  János,  Kolozsvár, 
Liászló,  Kolozsvár. 
'  József,  Kolozsvár, 
Károly,  Kolozsvár. 
Domokos,  Kolozsvár. 
Miklós,  Kolozsvár. 
isigmond,  Kolozsvár, 

=18. 

Comárom'meyye. 
&n  J.  N.  Gicz  {Varsány,) 
.liiiay  József,   TcUa. 
omi  b.  r.  gymuasium. 

Miklós,  Héreyh. 
György,  Tata. 
gymuasium. 

=«. 
zép'Szolitok'meyt/e. 
y  Sámuel,  Zilah. 
iy  Lajos,  Zilah. 
welényi  Miklós,  ZsiOó. 

=3. 
Krassó-meyjft, 
.emplomi  áll.  gynmaüium. 
kete  Alajos,  Laijoa. 

casiuo. 
.  fógymna^iuni. 
in  Auílrás,  Fehérít mplom. 

=5. 
KiiküUö  mejye. 

Lázár.    Ei'zsébelváros. 

Lipló  megye. 
József,  Hózsaheyy. 
Hzky     Antal,     LiptóSzt.- 

ós. 


Major  Pál,  Magyar-Övár. 
Majláth  Béla,  Lipíó^Szt. -Miklós. 
5.    Rózsahegyi  k.  r.  algyninasium. 
Hzeutiványi   Barna,     Lipíó-Szt.- 

Miklós. 
IQ.    Szenti ványi  Márton  Liptó- 

iSzt.'Iván, 
Vlkolinszky  Dániel,  Rózsaheyy. 

=8. 
Maros 'Szék. 
Antal  László,  Ma rso- Vásárhely 
B.  Apor    Károly,    Maros- Vásár- 

hely. 
B.  Bálintith  József,  Nayy-Ernye. 
Bihary    Sándor,     Maros-Vásár- 
hely. 
5.    Beák  Lajos,  Maros-  Vásárhely. 
Gyarmathy  Soma,  Maros- Vásár- 
hely. 
Kakucsy  Elek,  Maros-  Vásárhely. 
Lázár    Ádám,  Maros- Vásárhely. 
\fj,   Peteley    István,    M,- Vásár- 
hely. 
lu.    Pogány    Károly,   Maros- Vásár- 
hely. 

=10. 
Máramaros  nheyye. 
Fejér  Bertalan,  Marmaros»Szigct. 
Hetényi  Kálmán,  Marmaros- t^i- 

yet. 
Kricsfaludy    Vilmos,   Mar  maros. 

Sziyet. 
Marmai'os-szigeti    kath.   algym- 
nasium. 
5.    Szabó   József,  Marmaros-Sziyet. 
Szilágyi   Litván,  Marmaros-Szi- 
yet. 
SzüUösy  Antal,  Mar  maros- sziyet. 
Timkó  István,  Marmaros-Sziyet. 
Uráuyi  Imre,    Marmatvs'Sziyet. 

=». 
Mosony  mcyye. 
Gr.  Batthyányi  József,  M.-Óvár. 
Magyar-óvári    kath.    kis  gymn. 


f-iikiBy  Antal,  Maijijar-f'jtidr. 

=8. 

Jáuoky  Tictor,  Xyitm. 

2S.    Kanlos  Gusztáv,  .V^if™, 

WöUÍDgerl«idor,  S«,j.,-Klki,«l.i, 

Kozmit  Bóbert,  Nifilra. 

=1. 

Kuhfiiyi  Eadre,   A'ytfra. 

Xégrid^Sy,. 

Kucsbovics  Ij^zIÚ,  JVMji 

MHJtliénji   Albert,  ííbrfi 

KüWnyi  Ferenci,  AJw,. 

M„y.) 

3't.    Mnrkbot  Jáno«,   .Vyiira. 

Meeaéry   JCálmio,  AViwt-i 

5.   EadMy  Pmmm,  Z,él.!. 

Mírey  Oltó,  A'i/ífru. 

=5. 

Dr.  N»sy  Jóiwf,  .Vyi(«. 

Wffara-™«3j,r. 

Nyitraik.r.    ragymnuiuii 

Babóthy  György,  ^•<,itro. 

képíö  kör. 

3ü.    Odesealchi    Qyola  tignO, .' 

Tapoícláng.) 

S-«r.laA,'Iy. 

Bacikády  Káiolj,  Ohíjma. 

Odescalcbi     Gyula  !>«,    > 

Bencaik  György,  <.'a/.uj. 

Sseida/uág. 

a.    Qf.  B«rchtold  Liazló,  6'»r.[>..v, 
(ÍV*eJc-£Íiedr.) 

Osztroluczky  0*»,    A'o 

Qf.    Serényi     Rtcdcí,    Baíot, 

Piaesek    Eds,    .V^yy-ray. 

(ftretóffi-y.) 

Euduuy    Lüszló,     Z»irri- 

Birly   Lajiís.    .V,.L'l7;í:,    fiiéin,- 

Jii-    li.Ritse-StiillburKAiti.;! 

Iliitlm-rGtíZi,,  .V;,,-í,„. 

li.  SchmerlKii.^.  7mU.  !--' 

m,    ])r.  L's.".-iz  Innv.   .V,,'<"i. 

(ii-.    i:=zt..r)iá/-y      Í,-lv.ii,,     /'yV^Í, 

SebustiHiii    Cyulii,  Síbi-wi 

títri'gíJly  Fercui.'!.  ';,.í:^i^■4 

Szulyovfíky  Gii*ít.  -V" 
!^'/>^küWs»i  kHtIi.  Hleymui 

Gr.    Foiffádi   K:ii'oly,    'U.-jm.., 

1;..    Fritk-czkj  TiUMí,  K,},,Uiili  í<Jnl- 

■JÓC.) 

Si»iiii-/I.'i  V iliiios./Vi ris>. 
T«r.i<:.eay    !l.-l«.   .1.  L,U 

Goü,l  Ig.iúr.,    .Y,,,/,..,, 

M.    Tljuríiczy  Bilim,  -Vyil'o- 

i";óiii>r  Ryiil.i,  .v.,rV,v.. 

Turt^áiiyi    Alojoí.     /Vh 

.i..,.„;iI,=.■/Ka,■>,l^,.  ■„,,;,.•,, V,,,,. 

(/AimMfLM 

G,'Ürik„v,tí.M;.U„-.  .y„ 

■lo.    lloliitr  Károly,  ".V,„<-,/ 

/■..í  ,-..■:<.,.. 

llorván.    Ktrti.i/,  .\-,((,„. 

Ik'lníHy  J"UH».  AV.Íf«- 

Hiiavii  J»Lii.!..  .\.,;(,v.. 

Hi-li'tVBB    Jhiii",    Sa-Jll-K 

27 


yán  Sándor,   Nagy-Kőrös, 
Józaef,  Nayy-Köröa, 
jer  Jakab,   Vácz, 
lka  Antal,  Nagy-Körös, 
y   Zsigmond,   Kecskemét, 
ik  János,  Kecskemét. 
a  Balázs,  Nagy-Körös, 
i  Arzén,  Vácz, 
'  János,   Tétént/, 
ím.  kegy.  fógymnasium. 
íméti  áll.  reáltanoda. 
Kálmán,     Nagy-Körős, 
ly   Kálmán,   Kecskemét, 
:zy  László,  Nagy-Körös, 
's  Miksa,  Háczkeve. 
assy  László,  Kecskemét. 
fános,  Ecser^  (  Vecsés,) 
Ferencz,  Czegléd, 
nay  István,  Péczel, 
tiay  Dezső,  i4c«a  (Aszód,) 
ilenyhért,  Kalocsa, 
stván,  Kecskemét, 
6z8ef,  Kecskemét, 
lyi  János,  Aszód, 

=26. 

Vozsony-megye, 

r  Ágost,  Modor, 
3^en  Gusztáv,  Pozsony, 
János,  /íé£c  (/S'cemj^ez). 
lűs  György,  Pozsony, 
th  Károly,  Pozsony, 
:  Ágost,  Pozsony, 
ka   Pál,   Feiso-Biós  (Ná- 

zombati     érseki    főgym- 

im. 

vay  Tivadar,  Pozsony, 

yi   akadémia  jog-  és  ál- 

jdományi  kara. 

yi  kath.  fögymnasimn* 

y  vár.  föreáltanoda. 

zky  István,  Pozsony, 

y  József,  Pozsony, 


15.    Dr.  Rónay  Jácziut,  Pozsony. 
Samarjay  Károly,  Pozsony, 
Szüry  Kálmán,  Pozsony. 
Vitái  Alajos,  Nagy-Jüka. 
B.  Vay  Aladár,  Pozsony, 
20.    B.  Vay  Dénes,  Pozsony, 
Wagner  Lajos,  Pozsony, 
Gr.  Zay  György,  Bucsány  {Nagy- 

Szomhat,) 
Id.  Gr.  Zichy  József,  Hohenau 
{Szt,-Jdnos,) 

=28. 

Sdros-megye, 
Balázsy  József,  Eperjes. 
Berzeviczy  Edmund,  Berzewcze, 
Eperjesi  evang.  collégium  könyv- 
tára. 
Eperjesi   r.   katbolikus    főgym- 
nasium. 

=4. 

Somogy  megye, 
Bogyay  Kálmán,  Kaposvár, 
Bosnyák  László,  Kaposvár. 
Hegyesy   Kálmán,   Dombó  (Da- 

rdny.) 
Hollósy    Károly,     Somogy-Szt,- 
liaídzs    (Kajwsvár.) 
5.    Kaposvári    államgymnasium. 
Nóvák  Ede,  Zamdrdi   (Siófok.) 
Gr.  Zichy  Ödön,  Zákány, 

=7. 

Soprony-megye, 

Babics  János,  Kapuvár, 
Molnár  Ferencz,    Horpács  (Né- 
met-Lövő.) 
Nagy  Sándor,  Soprony, 
Paur  Iván,  Soprony. 
5.    Pintér  Endre,  Csorna, 

Somogyi  János,  Lövő  (Böjtök) 
Soproni  állami  föreáltanoda. 
Tormássy  János,  Soprony, 

=8. 


ísake4a  mrsfc 
D»nra*   Albert,    P^Bagm  (  Fi- 

mot  Fém) 
KMCeUkBánrfor,  i^ijpöt-Larf^,. 
Nagjr-UU&i  állMÜ  fDnáltMioda. 
Bericskj  JÓtati,  P..B*gm  ( Vá- 

wofFéret) 


Borváth  IMuea,  Sitgy-Káwalf. 
ItmhnantM^inot,  StaOlMár. 
Nagy-károlji  gjmnuiiiin. 
Faloer  ErnO,  Sagf-Kájvlg, 
b.    Bzatbinári  ft^musinm. 

ZUl[ft7  Pál,  ffoffij-Ednbf. 


Ciinji  Pereacz,  IfagySttie-. 
Bzebeni  kir.  tOgymiiAütan. 
Hzebeni  jogakadémia. 


lJ««rviil.lsikj  Jh 

ua,  /..:nc. 

K(cri 

FertiKZ,  ;.« 

■-', 

<il/..i 

Kálinál.,  A' 

-.«■-■  (/A,,/.-,,) 

llalH 

y.  l.ít^r.U;  I 

-.■Í.P. 

tllH. 

«/kj      Anta 

,s:.^„.--«„ 

LOCH 

fi  l„BJ"."í»» 

iin.i   kOiijv 

L.;i:s 

eiállHiiiilvive 

rtllllliud«. 

Mer 

z  l*il,  IJk:t 

Sví'il 

y  F.ÍSJV..  / 

^.-,1-. 

Wit 

rtiid    Artliu 

t:uU,j.^ 

TlrniTii  Fen«ca,  !<««« 
L«cM«*iu  Tftzol,  Trmntr 
ÜMiaatj  G>mU.  Vwifo}  I 
.  Iburx  Adui,  Ttmutár. 
MileU  JáDos,  rcwEM^. 
Tiikotit*  Süukv,   TWo* 

ÓBuwy  Mátj-iM.  JD*jiw(Í. 
BácxAUwuü,  r«mrn<i>. 
.    Biagcr  Bálint.  Kmlrils. 
TaBwarári     fagyarrtli'' 
Timáirlni*,  £MtA 
Vsr^ieb  Imn,   rtwwlr, 


D0t7  DéMe^  Ai^mM. 
Ojönkí  ic£  gTtnii.  tanárt 
HOk«  L^jiM,  »«<u-nU<>4 
Nóvák  Sándur,  Pokt. 
.    PÍTOvárazky    Agotí,  t'aái 
Som  btván,  axigaird. 

|.|.    gr.    TeleKv  Simurl 


l/.uí,....í 
Tiun.Minji 


29 


eky  József,  SzL-Pétn-  (T/t- 

azt.'Márlan,) 

lma<i,  Znyó'Vár állja. 

i  Károly,  Znyó-  Várallja. 

58ka     István,     Znyi-  Vá' 

Vilmo§,  TrehoMzté,   (Tú- 
Szt.'Márton.) 
Alajos,    Rndnó    (László' 

Udva  rhely'Szék, 
Gábor,     Székely-  Udvar' 

aller    János,    Székely-Ke* 

lír. 

Lajos,  SzékeJy'üdvarhely, 

:s    Mózes,   Székely-Udvar' 

y-udvarhelyi    reáltanoda. 

=6. 

UgocHit-megye, 
3ábor,  Tisza-  Újlak. 
ííndor,  Tisza-  Újlak. 
)ándor,  Nagy-SzoUöa. 
János,  Tisza-  Újlak. 
'  János,  Tisza -Újlak. 

=6. 

Un  g-megye. 

er  Ferencz,  Ungvár. 

V  Ede,  Ungvár. 

y  Jenő,  Budaháza. 

wi  kath.  fögjrmn. 

iri  kath.  fögymn.  önképzö- 


=6. 


Vas-megye, 
)  Ede,  Lukacshaza. 
el  Kálmán,  Kőszeg. 
Pál,  Szombathely. 
gi  casino. 
gi  kisgymnasiuBíi. 


Kunc  Adolf,  Szombathely. 
Lipp  Vilmos,   Szombathely. 
Nagy  Jenő,  Német-Újvár. 
Reissig  Ede,  Kámon. 
1 0.    Stierling  Antal .,  Szombathely. 
Szombathely  prém.    r.     fíSgym- 
nasium. 
Szombathelyi  prém.  r.  székház. 

=12. 

Veszprém-megye, 

Acs  Budolf,  Veszprém. 
Barcza  G^bor,  Devecser. 
Bánvárt  Mór,  Veszprém- Palota. 
Bocsor  István,  Pápa. 
r».    Bula  Thophü,  Zirez. 

Br.  Fiáth  Ferencz,  Veszprém. 
Osapó   Kálmán,    P.-Bogárd 

(Enying). 
Gruber  György,  Zircz. 
Dr.  Halassy  Vilmos,  Veszprém. 

10.    Herbst  János,  Devecser. 

Kopácsy  József,  Veszprém. 

Kopácsy  Victor,  Veszprém. 

Körmendy  József,  Veszprém. 

Mayer   Móricz,    Polány  {Város- 
Löd.) 
15.    Molnár  Károly,  Hagymáslér. 

Nagy  Károly,  Berhida,^ 

Németh  József,  Veszprém. 

Dr.  Palotay  Ferencz,  Veszprém. 

Pápai  casino. 
20.    Peczek  Gyula,  Veszprém. 

Pokorny   Frigyes  ,    Lázi    ( Var- 
sány), 

Pnizsinszky  Henrik,  B.-Koppány 
(Fápa-Teszér). 

Bajnis  GyiQa,  Zircz. 
Sárkány  Miklós,  Bakonybél. 

25.   Br.    Üchtritz    Zsigmond,     Mar- 
czaUlö. 

Veszprémi  Pázmány-kÖr. 
Véghelyi  Dezső,  Vemtprém. 


Wrieaof!  JAxwf.  Vrnfrém. 
7«.4ilo«  lenini,    r/npr/v. 

=St. 

Bffdj  J/>3»^,  Xaia-Kftrtirf. 

HMm  Jáno*.  t'HH.tnmwn. 
KÁpcMztAi  F?reiicz.  AltA-Lmlm. 
h.    KCTágú-eSni  olrsit/i-«gjlPl. 
Na^-haiiÍ7.ui  tlal.  kör. 
Hüme)^  caiin6. 
í^iinKgí  re&ltanods. 
Bíily   DeMö,    Boí/o  (ZiJa-K^rr- 
«'iíí. 
10.    T0tt5uy  Béla,  í.elfiHgi. 

VAnülJBi  Sándor,  CMiboriffa. 

=11. 
ZcmpKn  -Biegy  e. 
Illlnfy  Ed",  S.ilr.ralio-Ú\he':,. 
I)(.t,y  Antal,  í/..nw,.„^, 
fiRiVen  Lajus,  í^aim -MUmly. 
rvüiify    Kili',    S.>ii,r.'l}.i.-l'"ih-l-i. 

.'■.  Kinii.v János,  Sri.;!-.- (.v,-:ií;/,.;'i,-)- 

MaloUy  Viktor,   II<;.,»,„.„. 


Gfillner  FHgTn,  Bto^rirrm 

6.  ■oosfcorciáh  GrtoS,  &■ 

PMcknanu    Mnif,  A« 

Br  Badrátmkr  ÁaXal.  Bt 

b)  HofTiforsiftf 
Qr.  DrukoTich  Itíb,  < 
(KöTMi  negfr). 

n.  Aasztria. 

Uj.  gr.  AndráMf  GjnU*. . 
Or.  AndrAMj  Tindar  Sf- 

Bolgár  Mihilv.  »rrt. 
Síibícn  ZsJEinond,  fl*--. 

FciiPt.-  Pidíl.  ;;,■#. 

Br.  G.'IiríliL-.?i'  K:ir"ly. />■ 
Dr.  Kninca  K.Teii.-z.  •••i--. 
r.r.  PvJ;k'1i<-víi.'Ii  l,ali.',  Ii 


iiki  I'.  fOiiik.  küm 
■íi.ihHlyi    kBtb.  u 


Hr.  Vuy  SAiiilor,  <.'nhi).(S- 


il>-Tczi>l>Aiiyni     k,    föiiyiiiii 


Magyar  Történelmi  Társnlat  tagjai 

statiMikailag  kimuf/iívn. 

1                                    Átvitel      . 

87.'. 

tarok      .  .  . 

133 

KüküllQ      me^-e     . 

1 

I.ipló                í 

B 

ij«s  taffok 

MaroR-<<zék    .      . 
Mármaros 

10 

'írnH't  Urűtetén. 

MoBony 

;( 

aror«zAB. 

Nagy-Kikinilii 
N^gnitl 

5 

nwgj-P 

10 
23 

n 

3-2 

Nj-ilra 
Pest 

Sároo 
Somogy            - 

BzattoliTR 
'      Szathmár 
1      Sleben-Bzék  .      . 

8zepe»  mcf^c 
.       TSroflok  . 

51 

28 
2S 

7 

11 
i 

íke 

1 

Teini!"         nienv 
Tolnii 

'a 

■[•yp      . 

2 

Tonla             1 
Toron  till         • 

4 

Higgye 

li 

fi 

2 

1 

Trenusány 
Túrr'n-z              > 
U-lvarlielyszék    . 
UgoMB       megyf 

Sf       : 

Veszprém 
Zalii 

5 

mvgy 

^1 

Zemplén 

12 

1, 

Z.Vlyoiii 

7 

Kt    '     . 

■-'1 

h)    H  o  r  T  li  t  u  r  a  K  il  g. 

1 

megye 

19 

//.  .i(iíi(i-m      .... 

ÍJ 

lok  megyp 

5 

///.  Knlf.Vd       .... 
t^Müeseii  van  li-liAt 

• 

075   1 

H.  Tiirt.   Tám.    tnj. 

HHNI 

10. 


BorMlj  Sár.TiPl,  ISJS. 
Cxai-akú  Imre,  l!<T.\ 
Ciomik  MHn6,  \H~r,. 
Fritflrifli  IjitvAn,  1S74 
5.  Hatot  QiuscUv.  1ST6. 
Heg^fis  Vinfiie,  1BT4. 
Hartl  Ferencz,  IBTfi. 
Kortiaty  Imn-,  1878. 
Lawl.ii>í.t,  1R7S. 
MArk  Hna*.  \aib. 


Mtkolnv  hü*x\6.  lS7í. 
Nagy  Elek,  IS?:.. 
Patiiba  János,  ti^T'l. 
Bonty  üsJ^moTu],  ISTf'. 
.  StafTanit.o  DénM,  ]»7S. 
SnpaU  Perencz,  lii7:i, 
TliurzA  Gábiir,  líTB. 

Walther  Imrf.  18;5, 


A  Magyar  Történelmi  Társulat  vagyoni  állása. 

A)  As  JS76.  évi  mérleg. 
BeTétrl  1876-iki  ilecí,  víffíig 7,152  frt6ikr 


KiadAü   IiíTA-iki 


PénílAri  mrvrmiván.v 

B)  Társulati  vagyon. 

ERy  elli,  osztrák  államadóssági  kötvíny 
:i       '    BzíHClváltflá!i;i  k(itTéii5' 
:i      >    iimKán- kötvény     .... 

l:i      >>    jelzálog-hitelbanki  záloglevél 

211       f    fülclteliprmenl«»itéíii  kötvény 
r>      >    lo  1(1  hi  lel  intézeti  záloglevél    . 

1  .'i       »     kereski'ilelmi  bank-zSlcii>|pvél 


Öhn: 


Megjegj-zeiitlO,  hogy  a  ilb  ügyTéili  kélhei 
let«tetnénjkép  a  magyar  jplzáhiK-hitj"! hant  ílrzi. 


4.400  fd  es  b-. 


Balthazár  Bt^la, 

társ.  pénztárnok. 


km  TlITímiI  TAESEAI 


1876-ik  óvi  ang.  21— 28-iki 


VIDÉKI  KIRÁNDULÁSA 


GOMÖMMEGVÉTíE. 


A  VÁLASZTMÁNY  MEOHAO  YA  8ÁHüL 


SZRRKKSZTI 


SZILA(íYI  SÁNDOR. 


TITKAK. 


BUDAPEST,  1876. 

A  MAOY.  TI:D.  AKADfcMIA    KÖNYVKIADÓ-HlVATALÁBAK. 

(Az  Akadmuiii  béiiiázában.) 


;      1 


A  MAGYAR 

[EMZETEGYSÉG  ÉS  ÁLLAMNYELV 

TÖKTÉNETI  ALAKULÁSA. 


ilnökinu'giiyitó  beszéde  Rimaszombatban,  1876.  aug.  22-én  tartott  vidéki 

na<i:ygy  illésen. 

Tisztelt  Közönség ! 
Midőn  Önök  ily  fényes  s  ünnepélyes  fogadásával  szemben 
írencsém  van  e  gyűlést  megnyitni,  bocsánatukat  kell  mindenek- 
itt igénybe  vennem,  hogy  megtisztelő  fogadásukat  sem  ily  nagy 
immal,  sem  ily  ünnepélyesen  nem  vagyunk  képesek  részünkről 
íltóan  viszonozni. 

Társulatunk :  a  magyar  történelmi  társulat  ezernél  is  ugyan 
bb  tagot  számítva  immár  soraiban,  az  országnak  majdnem 
nden  kitűnőségét  s  jelesebb  tehetségét  e  téren  magában  fog- 
Ija.  Vidéki  gyűléseivel  összekötött  levéltári  vizsgálatokra  azon- 
n,  szabályai  értelmében  is,  minden  nagyobb  ünnepélyesség  és 
tünés  elkerülésével,  rendesen  csak  buzgóbb  és  szorgalmasabb 
inkásainak  kis  raját  szokta  kibocsátani,  kiknek  épen  szakta- 
Imányaik  ezt  kívánják,  vagy  élethivatásuk  ekkor  megengedi, 
gy  az  illető  vidék  levéltári  kincsét  fölkutassák  és  kiaknázzák, 
így  állunk  itt  mi  néhányan  Önök  nagy  és  fényes  közönsé- 
vel  szemben,  mint  szerény  munkások,  kik  dolgozni  és  nem 
nepelni  jöttünk.  Önök  pedig,  mint  a  hazafiúi  nemes  munkát 
igasratartó  müveit  s  emelkedett  közönség ,  kik  csekély  érde- 
inkön  és  jelentőségünkön  felül,  minket,  mint  a  hazai  történe- 
:ii  és  nemzeti  tudomány  munkásait  megbecsülve,  ide  fogadá- 
kkal megtisztelni  jöttek,  hogy  lássák  és  megfigyeljék  hazafiúi 
nemzetmüveltségi  czéljainkat,    s   elősegítsék  íö\a.d^Vvw^^\»^ 


fnelynek  elérésére  munkálkodásunkkal  törekszünk.  És  mi  öröwá 
Önök  elé  terjesztjük  azokat,  Itogy  ellenGnzzék  ;  és  ka  liuaU 
mélt&nyláBukkal  találkozunk,  istápoljanak  minket  SzIvm^hI- 
molnnk  az^rt  ily  alkalonimal  mindenkor  a  minket  fogaJó  gil^ 
kezetek  előtt  tevékonj-RégünkrÖl  s  a  magas  cz&lról,  melyet  riísk 
föladatul  t&ztünk. 

E  szerény  fzerepliez  képest  megliocs&tják,  ha  nia^ni  is  r. 
alkalommal  munkálataink  magas  luladataira  ligjclmezlrt^r  fy 
tom  meg  e  gyűléstj  mit  máskor  nagynevU  e1nöktAr9atm«:elii'<li 
széken,  oly  ékesen  és  tanulságos  beszédekkel  ünnepeltek.  Km  i^ 
igen  hagytak  számomm  magasabb  és  tüzetesebb  tárgyat,  nu^íi 
alapos  fejtegetéseikkel  kimeritek  úgy  szOlván  mindazt,  mi  a  mű- 
zetf  történelem  mai  munkásainak  kiválóbb    föladatát  képexlwb. 

Szólottak  előttem  a  történelmi  kútfők  vizsgálatáról  «■ 
történetanyag  feldolgozásáról,  a  történelmi  krítikárél  g  dóadt** 
rölt  a  nemzeti  művelődés-történet  adatai  katatái(áW>l  >  siintfc 
tnegiráeáról. 

És  magam  is,  mint  ezen  mlvelés  alá  fogott  parlafsisl 
egyik  munkása,  érzem,  mennyire  elhanyagolt  ez  irányban  tuinJ'' 
tér,  és  mennyi  a  ti^endö  minilí>nfelé,  Si'tl  az  utöldnf.  niim»-li  C"- 
velödés-tőrténetllnk  fi-jlesütísét ,  nemcwik  munkálkmlávtiiik  í- 
feladatáát  tekinteni ;  liant-m  a  vele  üsszcfiiggö  culturai  kíTiÜ^ 
M/A-rencíiés  niegolilását,  nemzeti  létünk  egyik  tölteteiének  tarto«- 

Mt'geiigcdik  azért  Önök,  Iia  ez  irányban  ma  egy  U}  kínl>^ 
vetők  föl,   s  íizt  tijrténeinii  szempontból   tárgyalni  megki*íHí«. 

Bfirinily  parlagim  hagyhatta  ugyanis  ama  tcrmrkenv  tf 
rekct  eddig  a  jiazai  történetírás :  egyet,  a  legdrágábbat,  mi'ffií  mii- 
dig  niíivelt  és  számunkra  niegíirzött.  Mint  szent  palUJÍDiwX 
hagyták  ezt  iánk.  epigouoki-a  történetírásunk  nagy  beroMLo 
rz:  ((  nemzői  inJltilcii  ei/i/srgrni'k,'!  liemzfii  összeliirlosiítitnt  Mfl- 
nzriif  i'f  HrrlhritÜfH  rfziilrjf  v<h  ii  iSi-t-'n'-t!  ílrilen  épen  úyi/.  •■"■' 
a  lijiii'whmhen. 

Meii  a  nilÍTeltség  máskép  virágzóvá  teheti  a  neoiieííi* 
mint  a  chissicai  cnltura  anyja  Hellas  volt,  A  hatalom  és  ai»a»- 
nyira  sóvárgott  jólét  és  gazdagság, háta] mássá  teheti  az  ilUiuoW. 
niint  a  világ  ura  a  római  birodalom  vi>lt.  T)o  soha  sem  foRjn  ;ini>< 
egyedül  fentarlani,  niiul  nem  tartotta  fen  Athént  ésneiuHóBiil. 


_     5     - 

Csak  a  nemzeti  politikai  egység  s  összetartozás  eszméje  az, 
mely  a  birodalmak  s  államok  nagy  testét  lelkesitheti,  mely  azok- 
nak erős  és  tartós  életet,  s  művelődési  alapot  ad.  A  nagy  nem- 
Beti  történeti  élet  erejét  s  a  történelem  eszméjét  egyedül  a  biro- 
dulmak  népségeinek  nemzetpolitikai  egysége,  összetartozásának 
érzete  és  tudata  képezheti.  Nélküle  nincs  a  nemzetnek  története 
68  nincsen  nemzeti  töi-ténetirása. 

Bármily  magas  legyen  a  históriai  kritikának  tisztje  :  az 
aaemények  és  tények,  a  történeti  alakok  és  szereplők,  sőt  a  kor- 
eszmék, a  közérzet  és  közszellem  birálata ;  szóval  az  elevenek  és 
tioltak  fölötti  Ítélet;  egyről  ebben  soha  sem  szabad  megfeledkeznie, 
s  ez  az  egy  az :  hogy  mindenben  a  nemzet  politikai  egységének  s 
Bfiszetartozásának  eszméjét,  annak  föladatát  és  hivatását  kell 
nem  előtt  tartania.  Szem  előtt  kell  tartania  azt,  vájjon  fölismer- 
bék-6  ezt  a  kor  vezérféríiai,  fölismerte-e  a  nemzet  közérzete  ?  Át 
iroltak-e  tőle  hatva  ?  Megfeleltek-e  ebben  a  kor  nemzet-politikai 
faladatának  ?  Vagy  mellékes  czélokat  űztek  és  tűztek  ki  maguk 
elé  ?  Bolygók  után  és  álutakon  jártak-e  ? ! 

E  nélkül  nincs  számára  mérleg,  nincs  iránytű. 

De  ha  ez  áll  szeme  előtt,  nem  fog  sem  politikai  áldoctrinák 
^  iskolák,  nem  a  hatalomért  versengő  pártok  kizárólagos  szol- 
gálatában állani.  Nem  fog  valami  particuláris  népies,  nemzetiségi 
rajongásból,  nem  a  felekezeti  nézetek  elfogultságából  ítélni. 

Magyarország  történetében  e  kétes  becsű  szempontok  úgyis 
Legújabb  keletűek.  A  magyar  történet  a  XVI-ik  századig  sem 
bazafiatlan  vagy  épen  külön  nemzetiségi  pártot,  sem  felekezeti 
Uempontot  nem  ismert.  Mind  a  kettő,  valamint  űj  keletű,  ügy 
Pofid  tartamú  még.  Mert  hazánk  ezer  éves  történetében  alig 
foglal  el  ez  még  hála  istennek  csak  egy-két  századot ;  történél- 
tsiében  addig  alig  vagy  egy  lapot  is.  Adta  volna  bár  Isten,  hogy 
kie  foglalt  volna  el  egyet  is ! 

Voltak  nálunk  is,  igaz,  hajdan  is  számos  és  súlyos  szaka- 
Sások  ;  voltak  dinastiai  versengések  és  oligarchiái  túlkapások,  — 
^radamint  mindenütt  a  világon.  Voltak  arístokratiai  és  demokratiai 
Irtlzdelmek  is,  mint  az  emberiség  minden  fejlődő  művelt  társa- 
Sálmában.  Ha  nem  is  abban  az  értelemben,  melyet  a  mai  divatos 
komézetek  csempésztek  az  újabb  történelembe.  Mert  ama  küz- 


ildtnck,  nielyt'ket  ma  igy  novemUok,  akkor  Dgyazeriu^ii  a  Iih 
és  8ZuLiiidí>fig,  a.  fejlődés  és  DiUvclödés  ki-i-dései  vulUüc ;  nünft 
vaunak,  voltak  és  lesünek  miudig  b  miaden  cuItarHÍ  tii-pucl,  míg 
.ott. is,  hcil  soha  e  neveknek  és  fogalmaknak  halliroioU  ktvi 
nincs  és  nem  volt. 

De  törtenetünk  legnagyobb  »  legdicsübb  korszakai  nem  is- 
merték Boba  ii  uemTietiségi  meghaBiiiilást,  nem  a  baKaliatliiii  ^m 
nomzutellenes  pú,i'tot. 

Mig  a  mai  liatalmaa,  szabad  és  dicső  Albion  ■iügirk'Oi 
legvéresebb  faj-  és  nemzetiségi  küzdelmek  dalták  fül  sa.  illanmt 
8  ü£  angolszá.'íz  üjgyarmatos  irtotta  a  brítt  6s  ir,  a  celta  te  gid 
OS  népet ;  —  mlg  később  a  berohanó  dán  kalóz  trlolta  Uafi  u 
angolsz^zt,  és  a  bódító  normann  a  vele  egy  nemzetiségit 
két  uÉpséget  magának  aUvetette ;  e  közt  pedig  szAzudokdO  U 
folyt,  mint  íi  vad  irokézeknél  és  nioliikíinokuál  a  törzs-  ís  hjfi 
borü;  mlg  az  egyeredetü  német,  sváb  és  szász,  a  dán  (■*  íré" 
vi'rfngKve  vi'i'sfngtck  egykor  a  nemzeti  In-gumuniuérl ;  —  aJ'liS 
nálunk  a  ni;igyiir  liirlénL'tnt-'k  uini'S  t'gy  adata,  nincs  f^y 'fin 
mi'ly  ama  nagy  iniivi'H.-i'gü  nOpcl;  faj hAborüi  mellé  idöahetö  voIm 
és  i'Mak  egy  ncni/i  ii-iLi  mIIh', ■■.!-[  i-  i  i.'zlirtne 

MipFn.iM.'  .."■     ■     .  i. -■.  ik   Os  valdiak.  Augliáhiü 

a  vikk-fiti'ik,  \Llf:^  r-  l,,,:  -...í;!..:!:  ,.  bii---.--ii;Lkés  táburit;ik  lÉuml'- 
tes  és  iszonyatoij  \  alliisíiiiborilkal  idL/ti'k  elő  ;  —  addig  a  löníí'i 
nülunk  alig  említ  mást.  mint  b'gfiiljebb  a  bosnyák  tartniuiiiijl*' 
a  patarénok  fékezését,  v;igy  Gir-lira  betíirü  z^ukbis  1iadiU.ar»U* 
L-seb  kelyliL'sek  giirázdíilkudásának  megtürOfct.  De  a  in'iuwltííj 
aéget  soba  semmi  smn  sértő  meg.  Nem  az  or^cág  nnnji  id^í^ 
nyelvii  lilküi^a,  nem  ft  birodalom  iimiyi  idi'gen  ncm2i'tj*fgú  t«r''' 
mányaiuuk  birtiikn. 

Türtí'mlilnkli'KbzoüioríibbkorszaktinakkL-lK-tt  ]c-uim-»na»l. 
mrlylien  a/.  uImj  nay>  luirtimsoiilás  kfk-tkuzutt.  Ériem  ama  pfl' 
kai,  melyek  gyakran  liazafiiitlaTifil  versengie  kifelé,  lel  iiiut-'ila 
és  |i'  keletni'k  gniviiaitak  ;  ott  kore-ve  az  erö  ^ulyp'-iitjál,  m-'l."' 
itlli.io   elves/tettf.'k  és   onigiikban   föltalálni  képesek  ueiii  n-lul 

Nem  kell  mondanom,  bogy  ez  a  moUáciii  lész  k<ir>i>b 
volt.  Épen  akkor,  niiJöa  a  nemzeti  érzet  megfogvuU.  »i  0**^ 
gyengiilt.  a  liii/;i  a  legiiyomurásíigüsabb  belyzetbeu   |>;iu^n,>*' 


—     7     — 

madt  egyszersmind  az  első  i)ürlázadás,  és  keletkezett  az  első  val- 
lási szakadás.  Csak  a  kétségbeesett  s  önmagával  meghasonlott 
nemzet  hitethette  el  magával,  hogy  ezáltal  magán  segíthet. 

S  ezzel  vette  már   kezdetét  először  a  két  félre  és  pártra 
oszlott  nemzet  kétféle  története  s  kétféle  történetírása. 

De  Isten  s  a  nemzetegység  geniusa  még  akkor  is  megóvta 
volt  népünket  és  hazánkat  a  legnagyobb  bajtól ,  mely  országot  s 
nemzetet  érhet.  Megóvta  ekkor  is  a  nemzetiségi  meghasonlástól. 
Ha  villongott  politikai  pártokban  és  vallási  kérdésekben ,  abban 
az  egyben  még  egy  volt,  hogy  mindenki  azon  egy  ország  és  nem- 
zet hívének ,  magyarnak  és  Magyarország  hü  s  igaz  fiának  val- 
lotta magát.  Ezeréves  történetünk  százezernyi  okmányai  közül, 
melyeknek  legnagyobb  részét  már  átkutattuk  ós  kiadtuk ,  soha 
senki  sem  mutatott  föl,  soha  senki  sem  látott  egyet  is ,  mely  el- 
énkező  adatot  szolgáltatna. 

Itt-ott  lehetett  és  volt  is  egy  és  más  és  akárhány  az  ellenség- 
hez átfutott  hitvány  pribék  és  áruló.  Itt-ott  a  városokban  a  nyárs- 
polgárok közt  voltak  összeütközések  olykor  a  nemzetiségek  közt 
is  kenyérírigységből,  bírvágy-  és  féltékenységből.  Hasonlón,  mint 
például  az  egyes  iparosok  és  czéhek  egymással  s  ezek  ismét  együtt 
a  deákokkal  utczai  zenebonákban  összetűztek.  De  sehol  soha 
senkinek  sem  jutott  volna  eszébe  azért  másnak  tartania  magát, 
mint  magyarnak,  Magyarország  hü  alattvalójának.  Senkinek 
sem  jutott  volna  eszébe  e  hazán  kívül  máshol,  idegen  nemzetisé- 
gében keresni  a  súlypontot;  senkinek  másfelé  keresni  segélyt, 
vagy  épen  nemzetisége  létgyökerét;  senkinek  kifelé  gravitálni, 
vagy  ezzel  csak  fenyegetőzni  is.  Történetünk  soha  a  haza  egyet- 
len nemzetiségét,  egyetlen  népét  sem  vádolta,  egyikét  sem  bélye- 
gezte meg  a  hazaárulás  e  rüt  vétkével.  Tanúsága  szerint  is  csak 
egy  hazát,  csak  egy  nemzetet  ismert  mindannyi. 

A  legújabb  kornak  tehát,  mely  alig  számít  még  évtizede- 
ket ,  jutott  volna  a  herostratusi  dicsőség  ?  Nem !  Még  az  sem. 
Csak  néhány  a  külizgatásnak  és  befolyásnak  kitett  elfogult 
vagy  gyarló,  szenvedélyes  vagy  haszonleső  egyénnek  jutott  a  szo- 
morú sors ,  hogy  erre  másokat  is  izgasson  és  a  velük  született 
húségben  ilyeket  megtántoilthasson.  De  a  siker  méltó  volt  hoz- 
zájok.   Derék  és  hü  köznépünk  épen  ügy,  mint  közértelmiségünk 


rcpudiíilta  azt  pgpszwtgp>   ^rzetífVfil  f's  Imzafíüi    odiuulíwiTaL  A 

klsórtotbe  hoíott  mogingutult  hitűek  színim  csekfeiy  toH.bmW* 

•'idU  ÓB  tudja  mit  cselekszik.   Alighogy   busKÍimltás  slíi  jöhi*  i 

i-uiikbau  uiiiidennoinU  izgatásnak  kitett  kiskorúaknak ,  a  «»■ 

uIsAg  ume  kiskorúinak  ez  aprö'  cí<apata.    A  nagy  többsíg  nws- 

;.to  az  egész  múltjával ,  haz&uk  egész  eddigi  történetívd  *!• 

kezű  tényt.   De  e\ég  alkalmilag  erről.    Mert  DckUiik  iwDi  u» 

hlyekkel  és  vétségekkel  van  dolgunk ;  csuk  a  ucmzetitfégi  hamik 

ténet-elniéletek  és  iloctrinák  ellen  emclűuk  szót, 

Haz&uk  nemzetiségei  Imüonltthatlauül  nagy   töbl»t'gí«ek- 

Öt  összes  tömegének,   amaz  elenyésző  parányiságö  egyí'üi*«-5fk 

ellutt  magatartása,  most  ia  mindig  correct  63  liazatí(t>uaL  bi»- 

ilt  uuiaz  izgalmakkal  szemh<;u  ist.  És  ez  tenué&zett's  n  törtü*' 

mnk  által  teljesen  indokolt  tény  volt 

Hazánk,  összes  lakóit  és  nemzetiségeit  mindig  egy  s  w»- 
jogú  uiiieinuk  ismerte.  A  magyarok  meghöditváu  az  onojip*. 
nem  íillilottak  tol  kiiloiibsóget,  mint  míis  nemzetek  teví't,  a  li"- 
ditü  és  höditoti  nép  körött.  Nem  követeltek  az  uralkodó  iKUOf 
tiség  SKámárii  sein  hefíemoniát,  sem  kivfiltsíigot  ös  külön  joíí-kal. 
Is'cm  emeltek  \iihi>./:liilal  a  iienizeti^úfíek  közt,  nem  atkultak  linói- 
tokat. Nem  voltak  niec-niauditejaik  mint  a  IVancziákiiak:  mm 
elnyomottjaik  mint  az  angoloknak;  nem  belutftik  mint  HtUf 
szabad  s  müveit  népének,  vagy  l■ah^zolganépeilí,  mint  a  MalaJ 
amerikai  köztíirsaj^fig  négerei  s  a  tiirvényen  kivül  álló  indiánjai. 
A  pcrcztöl  kezdve,  hogy  Árpád  nieghóilitá  e  lion  néps«'gei'- 
hügy  Uéza  é-i  István  ^  utinlaik  országukba  fogadták  és  megti^U- 
piték  HA  iilegeiicket  és  jövevényeket ,  mindannyi  azonnal  a  ms- 
gjar  állam  s  alkütiiiáuy  jogával  és  szabadságával  birt  ;  még  iu 
clöbb  rabszolga  volt  is,  ez  által  egyedül  idővel  fólszabínlüll.  A 
hódító  és  bódított  egy  ezíiueii,  u  megszállás  y^  adomány  k.Yinn'n 
nyerte  egyiiráut  birtokát.  Mindenki  u  mint  a  ma^-yar  krujn;: 
szerint  a  lu^igyar  kuroiiii  tagjá*ú  li-tt,  volt  légyen  bármih  nvt-jiu 
és  nenizeti-iégíi,  ainiak  egyformán  minden  szabad s; igában  ri-i^- 
sült  s  a  nemzet  uralkodó  tagjává  lön.  S  mindem  talán  vaUai 
amerikai  vagy  niai  íij  cosmopolitisnuisj  a  nemzeti  iH>litik,-t  hiánjs 
s  gniLilatlanságu  volt!?   Nem! 

Tudjuk,  hugy  talán  Kómát  kivéve,  abg  volt  u  világnak  la-m- 


—     9     — 

zete ,  mely  annyira  ráütötte  volna  iustitutióira  nemzeti  jellegét 
Kezdve  a  hét  vezér  ős  vérazerzödésétöl,  egész  a  keresztény  egyházi 
magyar  apostoli  királyságig,  a  magy.sz.korona  és  állam  eszméjéig  és 
Verboczy  triparlituma  szokásjogáig,  a  »jus  consvetudinainumigc, 
minden,  bár  hogy  is  volt  az  máshonnét  áthozva  és  kikölcsönözve, 
annyira  magán  viselte  a  magyar  korona  s  állam,  az  alkotmány 
és  szabadság  spccificus  bélyegét ,  hogy  köz-  és  magánjoga  ma* 
gyarázatára  külön  eltérő  theoriákat ,  űj  kategóriákat  kellett  föl- 
állítani, midőn  újabban  tudományos  elméletüket  tárgyalni  és  ma* 
gyarázni  kezdek  a  jogászok. 

Es  mégis  alig  volt  nemzet  egyszersmind ,  mely  az  idegen 
fajú  és  nemzetiségű  elemeket  annyi  liberalitással  és  vendégsze* 
retettel  látta  volna  el.  A  mint  ezek  elfogadták  a  magyar  állam 
8  alkotmány  eszméjét,  készséggel  és  loyalitással  megosztá  velők 
alkotmánya  minden  jogát  és  szabadságát.  —  Sőt  még  azon  felül 
is ,  többet  is  adott  nekik ;  városi  vendégeinek  oly  helyhatósági 
jogot,  minővel  saját  népe  sem  birt  mindenütt.  Mert  a  középkori 
birtokjog  fejlődésével  csak  úgy  lett  hazánkban  a  hódító  nemzeti- 
ség, a  magyar  nemzet  zöme,  úrbéri  kötelékü  alattvalóvá  és  pa» 
raszt  jobbágygyá ;  mint  hasonló  úri  viszonyok  között ,  bármily 
más  nemzetiségű  népe  az  országnak.  S  ellenkezőleg  épen  úgy 
juthatott  minden  idegen  nemzetiségű  egyéniség  minden  jog  tel- 
jéhez, a  birtokláshoz  és  a  legfőbb  hivatalok  viseléséhez.  Soha  sen- 
kitől sem  kérdezték:  vájjon  Árpád  atyánkkal  jött-e  be,  vagy  Sva- 
topluk  marahán  alattvalói  nemzetiségének  utóda-e,  vagy  Gelu 
oláh  fejedelem  pásztornépe  sarjadéka-e  ?  vagy  a  Tacitus  által 
nevezett  Tuisco  német  félisten  szülte  ivadék-e  ?  Es  hogy  ez  így 
volt  s  így  van ,  és  hogy  ezek  a  nemzet  leghívebb  és  leglelkesebb 
tagjaivá  váltak ;  hogy  annak  magas  nemzeti  föladatait  nemcsak 
átérzették  s  átértették ,  de  lelkesedéssel  fölkarolták  és  védték ; 
arra,  úgyhiszem,  nem  szükség  itt  a  történet  tanúságára  hivatkoz- 
nom. Az  élet  maga  az ,  mely  ezt  hangosan  beszéli.  Elég  ha  bár- 
hol, kezdve  legmagyarabb  vidékeinktől,  találomra  legjelesebb 
hazafiaink  csoportjának  vezetékneveit  fölolvassuk.  Ezek  nagyré- 
sze világosan  megmondja ,  hogy  másfelől  jöttek  be  mint  a  hét 
vezér  népe.  De  hazafiúi  érzésük  és  tetteik,  állásuk  vagy  birtokuk 
világosan  beszélik  egyaránt,  hogy  nemzeti  érzetben  a  legtisztább 


1 


!0     — 

magyar  toizwk  i'gyik  ivadéka  íilUil  hera  engedik  tnagukat  li 
íBtiii.  Mig  elleubeu  a  magyar  iicp  legtürzaöküsebb  alakjút  is,  (a 
legeredetibb  neveit  ott  találliatjuk  aziutéii  az  alsölib  osztály  fold- 
luivea  uöpsége  rótígcibcu ;  mely  liasonlóau  bazáuk  tűbbí  alattva- 
lói viszonyban  levő  népségeivel,  a  legújabb  időkig  nem  birt  tieiiiBii 
kivültságos  joggal. 

De  cuuél  Hemmi  sem  tanübit  jobban  az  oi-sitág  ni-pM'gfi 
egyenjogú  és  közös  tiemzeti  intézménye  és  polgári  litlyiata 
mollott. 

Nem  csoda  azért^  ba  orsK&guuk  minden  népe  és  nemzt^tisé- 
ge ,  minden  jövevénye  68  polgára,  lelkesedéssel  csüggött  a  Jield 
édes  6s  nem  mostoha  anya ,  a  baza  norsáu.  Lakói  nem  kiváiikui- 
tak  ki  belőle.  A  bevándorlóknak  peilig  valódi  Kbánánja  és  Eldorá' 
déja  lön.  Itt  mindenki  i-gyaránt  baszuálbatta  nyelvét,  megbrt- 
liatta  saját  nenizetiiségét ,  szokáíi&t  és  vallását.  Mindannyinak,  l 
ki  bejutott,  a  nélkül  hogy  nemzetiségét  levetkőznie  kellett  volni, 
ve  oi'szág  valódi  hazájává  lett.  Szeretettel  is  és  hűséggel  vLidle- 
tett  iránta  mindegyik  és  csüggött  rajta ,  mint  fitt  ödes  anyja  viu- 
löiii.  Gyermekei  mint  valört&gos  testvérek  összeforrva  szellviii- 
lien  és  érzetben ,  egygyö  lőnek  a  magyar  hazában  és  u'in- 
zetbeu. 

Mi  történt  tehát  egyszerre?  Valami  üldözés  kezdúdi<tt ? 
Talán  megváltozott  a  nemzet  szelleme  ?  Talán  faj-  és  nOpirtö 
törvények  hozattak?  Vagy  épen  báborük  keletkeztek  küzlük? 
Talán  föllázadtak  a  nemzetiségek  egymás  ellen?  Vagy  miórl 
hozzuk  bát  mindezt  elÖ? 

Mindebből  semmi  sem  történt !  Vagy  lia  történt,  elleiiktii  ■ 
leg  ismeretes,  hogy  például  a  töt  s  oláh  lakosság  által  egész  nin- 
gyár  vidékek,  és  német  virágzó  városok  és  helységek  eltíitosittal- 
tak  M  elolábosodtak  szemeink  láttára,  vagy  csak  emlékezetÜDkrt. 
Es  iíí.  történt  sokáig,  történt  századokon  át,  s  a  nélkül,  hog}'  c-ak 
egy  hang  is  följajdult  volna. 

Ekkor  történt  azonban,  hogy  az  öj  korszak  egyik  szép  hüj- 
ualán  a  magyar  nemesség  képviselői  nagylelkű  Latározattul,  a 
legműveltebb  népek  színvonalára  emelkedve,  az  ofözág  Összes  nt- 
pét  az  úrbéri  köteléktől  és  szolgál  máiiy októl  föloldva,  magtikkal 
a  kiváltaágolt  uralkodó  reudilul  egyenjogüakká  tették.  —  Azon 


—   n    - 

idö  tájt  pedig  Európa  müveit  nemzetei  dicbö  classicus  nyelve  a 
latin,  a  megerősödött  és  kiképzett  nemzeti  nyelvek  mellett  már 
Európaszerte  a  divatból  kilépvén,  helyébe  nálunk  is  az  ország 
legműveltebb  és  legtehetösb  osztályának  nyelve:  melyet  népe  na- 
gyobb száma  is  beszélt,  mely  már  századok  óta  a  fejedelmek 
udvarában  uralkodott  s  az  ország  tanácskozásaiban  szólott,  a 
nemzet  lantosai  és  hegedűsei  hősdalaiban  hangzott,  melyen  a 
törvény  hozatott,  a  hivatalos  és  diplomatiai  ügyvitel  és  levélvál- 
tás történt,  8  melytől  az  ország  nemzete  a  magyar  nevét  vette, 
egyszersmind  az  állam  hivatalos  nyelvévé  lett. 

De  ez  volt  egyszersmind  a  kor,  mely  a  nép  fölszabaditásá- 
val  nemcsak  a  nemzetiségi  érzetet  szította,  hanem  szabadabb  po- 
litikai mozgást  engedve  a  népek  jogosült  s  jogtalan  aspiratióinak 
tért  nyitott,  vagy  csak  egyes  hívatlan  szószólóinak  szavát  hallata. 
A  hívatlan  ambitió  és  haszonlesés  ezeket,  másokat  az  uralkodás 
és  hatalomvágy  gerjeszté  föl  mindenféle  igények  támasztására. 
Es  mivel  épen  akkor  a  magyar  törvényhozás  valamennyi  népei 
polgári  egyenlőségét  kimondá,  ez  jó  alkalmul  és  ürügyül  szolgált 
a  háborgóknak  arra  ,  hogy  megbizatlanúl  is  népségeik  nyelvei 
egyenjogú  uralmát  követeljék  az  államban. 

Ez  volna  tehát  a  baj ,  vagy  csak  ez  volt  a  bajok  kez- 
dete? 

De  ha  <5sak  ez,  mindenki  átláthatja,  hogy  a  mai  egységes 
és  szerves  államkonnányzatbau  ily  sokfélenyelvűség  egyszerűn 
képtelenség.  Kezdetleges  állapotokban,  vagy  egyszerűn  helyha- 
tósági, cantonalis  intézményü  szövetséges  népeknél  lehet  ilyesmit 
föltételezni  ott,  hol  az  egy-két  nemzet  érti  egymás  műveltségi 
nyelvét ;  mint  Helvetiában  például  a  nagy  német  többség  a  kis 
olasz  s  franczia  töredékeknek  a  nagyobb  határos  államok  által 
beszélt  nyelvét.  De  már  sem  a  szabad  Amerika  köztársaságában, 
sem  az  absolut  Oroszországban  épen  ügy  nincs  és  nem  lehet  te- 
kintet a  bennük  egész  nagy  földterületeket  elfoglaló  német  és 
más  culturnyelvekre,  mint  az  indián  benszülöttek  s  a  munkás  né- 
gerek nyelvére  ^  vagy  az  utóbbiban  akár  a  németre,  akár  a  nagy 
és  terjedt  finn  és  török-tatár  törzsek  nyelveire. 

Állami  vagy  ha  úgy  akarjuk  politikailag  uralkodó  nyelvek 
mindenütt  vannak,  voltak  és  mindig  lesznek;  mert  okvetlen  szűk- 


;  Htps  volt  m  lötéféurtna.  hogy  aessue  az  Őskorba  nt»u   j 
je  ayAljak,  s  Ubn.  Enrófn  le^üfehebb  »llaaiaiban  iinilkm]<itt    ; 
soknyelTBSés  lolöti  mindaJdte,  míg  &z  álUmok  népségei  va\a-    | 
kének  n^trlve  felfil  tteta  kérkedett  a  többi  fölé,  miut  k6i- 
Kitsvfi  é«  kotiuiiü;-  vagy  ilLuBnyelv  és  le  ueu  igázta,  vl  nem 

tüblii  urdvet  ngy  csak  njeliiirfcsokat.  Mire  miuUn  «   ] 
t,  mint  grűseliDes  s  egységes  nj^H  a  latíti  helyébe. 
igy  njomta  ti  Fruicziaorszig  aámtalaa  művelt  nTdTft. 
ttáre  a  régi  cdt  é«  amoríkai,  a  bretagni  és  prorencalUd,  tfta    1 
bmxhér  frankig,  s  a  laitgue  il'oü-ig  é»  (Tocdg  a  mai  írnaeü,    j 
^  miDdaHDTibúl  l^wsöh.  így  diüdalmaskodott  a  nui  ang''    \ 
■j«3t  ax  orsfi&g  tübbi  nrelTein.  így  u  orvsz  a  többi  szÜvoil  S  ■ 
uéoet  mai  nuűiocbdfvtsdi.  a  többi  nieder-  s  pUUtlestsdi,  )    ■ 
Ssmaod,  í^M^x  és  fni-^  DvelT^aiúH-koii. 

De  vael  v^  noTezrtvs  lörteDetjeieiisi^  merül  íul,  nrtljot 
eddig  a  törtéoelem  kéréssé  vett  ésre  vagy  csak  n&la&k  wx 
niiltáiiyolt  tli-gííi-  ii-K-iiléktDy>M:gi:-In,-z  kípe?l. 

Azt  k'lietui.-  ii^vaiii-  kiíTileui  i- li-iiyiiycl  széniben,  liopyi- 
niiki'))  le>z  Lát  valamely  uyelT  államnyelvvó?  Mtrt  ízt  luiu  V-hi 
áoi  decrctáhii  ip  úgy.  mint  iieu'  kliet  az  illaiiint.-m2cti-ii'get.  Eí 
is  tsik  ügy  miut  miiuli.ii  a  t'jrtciKlU-u  a  küzízükst-g  szoriut  (■■j 
lódik  t-5  li-tcí^ül.  EjKii  úg}-miin  a  latint  a  közOpkurbau  a  kerM- 
ti-ny  [^>olgárD?oilá>  uitlletL  leginkább  a  nemzetek  sok  nyelv  u«£'- 
nek  kejitelen-égo  az  uraIkoilá:>ra.  tette  uralkodóvá  a  ni  a  ga,-;abt)  ál- 
lami Í-?  nemzetközi  óUtlxn. lia>oulúan  léptek  a  küzszükségbölln- 
]\tW  idyTtI  má-  melvek  i^ 

Valamint  ennek  tOiivnet jelent M^ége,  i'igy  fulyamata  iigyun- 
az.  mint  az  uialkuilásra  lii\atijtt  nemzetek  é-s  nemzeti^'gi  rti-- 
geké.  Az  állami  öjszetartozá-  i-gysígének  hatalma^  érzete  S  e-l- 
méje  túlsúlyra  jut  egy  nemzetnél  s  annak  többi  népségeinél.  F.Z''-^ 
megalkotják  birodalmi  egységüket  s  az  állaniegység  eszméje  S)<- 
zedelmeskeilik  a  többi  népsí-gei  különleges  érdekek  fűlött.  Es) 
angol,  franczia.  német.  oro>z,  magyar  állam  s  uralkodás  ketett- 
zik  vegyes  népclemekkel,  ile  egységes  államesziuével  t-s  neniK-'l- 
tel  élén.  Ezt  rendosen  :iz  általa  birt  s  uralkodásainak  aláveteit 
legidegenebb  földterületeknek,  sőt  világrészeknek  sokszor  raíí 
idegenebb  vegjes  népe,  de  ennek  rendesen  legműveltebb,  legélet- 


-     13     - 

fevalóbb,  legerélyesebb  elemei  képezik.  Ezek  gyakran  magába  fel 
véve  a  többit  azután  vegynépet  készitnek  elő  egy  nemzetté,  mely 
megbőditja  magának  az  állameszme  erejének  természetes  túlsú- 
lya által,  a  többi,  bár  még  oly  ellentétes  s  ellenlábas  vagy  épen 
centrifugális  elemeket  is. 

S  Íme  líraim !  ki  hinné,  de  épen  igy  keletkezik  az  uralkodó 
vagy  államnyelv  is.  Ez  is  az  államegység  s  összetartozás  eszmé- 
jétől mintegy  áthatva  támad  a  számos  idegen  vagy  rokon  nyelvű 
népségek  közt  Rendesen  a  legerősebb  s  legéletrevalóbb  nemzetiség 
vagy  nyelv  aláveti  magának  a  többit.  De  nem  azon  értelemben, 
mintha  eleve  elnyomná  mindjárt  vagy  kiirtaná  a  többit.Nem  !  Sok- 
kal emberségesebben  cselekszik.  Rendesen  csak  egyszerűen  fölveszi 
magába  s  elsajátítja  lassan  a  többi  népségek  nyelvei  leghasználha- 
tóbb,legszűkségesebb  műveltségi  részeit  és  szókincseit.  Épen  úgy  sa- 
játjává teszi  ezeket,  mint  tette  nemzete  sajátjává  országa  idegen 
népségeinek  legjobb,  legpolgárosodottabb  elemeit  Átalakította 
azokat  magával  egy  nemzetté.  Átalakítja  eztis  szükségei  szerint  jól 
használható köznyelvvé.így  alakult,  mint  előbb  jeleztem,  a  franczia, 
így  a  német,  így  más  államnyelv  népségeinek  különféle  nyelvéből. 

De  sehol  egyetlen  ily  uralkodóvá  lett  államnyelvben  sem 
találunk  erre  világosabb  példát  mint  épen  az  angolban  és  — 
magyarban.  Nem  hijába  hogy  nemzeteink  alkotmányos  élete  és 
közjoga  már  annyi  hasonlatra  szolgáltatott  alkalmat 

Ismeretes,  hogy  a  hatalmas  angol  nyelv,  mely  ma  a  föld  öt 
részében  viszhangzik  s  a  világóceánon  osztja  parancsait,  egyike  a 
legvegyesebb  elemekből  álló  nyelveknek.  Újabb,  legalaposabb 
nyelvtudományi  búvárlatok  kiderítek,  hogy  e  nyelvnek  mintegy 
negyvenhárom  ezernyi  szóösszegéből  csak  tizenhá- 
romezer szó  vihető  vissza  eredeti  német-ángolszász  szárma- 
zásra. Szóinak  tehát  csak  egy  negyedrésze  volna  sajátja.  Azaz : 
hogyha  az  angol  angolul  beszél,  csak  minden  negyedik  szava 
volna  igazán  angol,  míg  a  többi  három  idegen,  nemzetiségű  el- 
kölcsönzött  szó.  Es  mégis  nemcsak  a  világ  leghatalmasabb  ál- 
lamnyelvévé nőtte  ki  magát,  melyen  a  nemzet  törvényhozása, 
parliamentje  szól,  s  a  föld  öt  részében  s  a  tengereken,  ismétlem, 
3sztja  népeinek  s  országainak  parancsait :  hanem  oly  dús  s  re- 
mek irodalommal  blr,  mely  a  legnagyobb  remekírók,  sőt  a  leg- 


—     14 


iRabli  kifeJGzésü  költők  egyikét,    Shakespesirist   k£pa  ftln>- 

i.  S  a  mi  fö,  hogy  mind  ez  idegen  szókincsre  rftnyonta  ífü 

gyíULJ&t  nemzetisége  bélyegét,  mint  akár  népeire  s  álUnáfcMii, 

nry  íi)ará.rii  és  kincseire,  melyeket  a  vil&g  minden  szé)6cvl  Qnv- 

t.  Mert  csak  ügy  szedte  össze  ezt  is,  az  ered«t3eg  BAnk- 

jjamagíiliafölvett  b  beolvasztott,  az  Általa  fegyverrel  kör 
meglt&dltott  és  leigázott  népektt'il :  kezdve  az  ír  ts  ^adlüL 

a  kelctindiai  hinduk  és  ausztráliai  vagy  polioesíai  pa|nu- 
ischman  fajok  nyelvéig. 

Ezek  megváltoztathatt&k  ugyan  sokfixor  a  nyelv  battgubUl 
8  nrczulfttfit.  De  nem  annak  alakját  és  tipusAt  A  mint  líilirtt* 
azokat^  figy  meghódította  nyelvének  s  rájuk  adta  nyelvtana  alil;* 
ját.  A  s7.üí&t  fölüzedte  uz  idegen  kincset^  de  a  grammaUca  nu^- 
maradt  r  átváltoztatta  azt  saj&tj&Tá. 

így  keletkeztek  többé  kevésbé  az  összes  culturnyeli'k 
MiM'l  -Hellus  igy  egycsité  raüvolt  nyelvébe  a  görög  és  ni;'is  iiji'l 
vk  íiz-iiai  s  iMirújiai  elemeit.  S  a  latin,  uialkud"  nv.-hí'l'-'  i.i 
vetti-fől  ;i/,  os/.kok  és  vtrus/.kok,  ;i  giinlfíök  és  barlifirok -/■■::'■ 
iiüiit.  Szóhaui  már  ;i  traiicziri  riyelvnil  é-  szúltam  elébb  a  mnv'- 
víÁ.  S  Ticm  is  kell  Onfiktick  aií  utóbbira  né/.ve,  niíiitím  jól  i>mi'iiL 
mondanom,  bogy  alig  van  magasabb  vagy  tndomíiuyix  niii^/i'i 
(crniiiius  tei'hnitusa,  mely  ne  maradt  volna  miig  niiijil  mü' 
iiilacte,  vi'iltü/.atbinfil  idegen,  latin,  franc/ia  vagy  épen  göro:;. 

Dl'  azért  niiinlaiinyi  megliöditá  mégis  az  idegen  >/ók:t:. 
mint  megliódílá  u  nyelvek  núiieit,  elvette  anoktól,  valamint  aii)-i-i 
iigy  s/ellemí  kinc-^eiket. 

A/,  angol  mellett  mégis,  mint  olóre  boesfttám.  alig  lan  r.'|' 
a  magyaron  kiviil,  mely  ebben  hozzáj'ogliató  volna.  így  viiti'i''! 
a  magyar  nemiíet  nr-zíigaöss/rs  szláv  és  német  néptöreilékviml  >■■ 
N/iun-/údailúU'iillurai  s/.óikal,  neveiíutesenafiJldmivelés.az  íjmt, -i; 
ári  salaH^;ll^'.ij^.f,■vi^Mllly  telén, a  mint  fölvette  eun'.iiaiculliii-.ii  ^l''- 
lüket.  így  s/,aiu>ritntta  ij  U  ezek  révén  át  velük  szótárát,  mint  i- 
IK'ivel  nemzetét  s  országát.  De  vi^^zanIa•.itotta  a/i»k  idegen  u}A'- 
alakját.  Mert  alig  van  niiiLdannyi  idéztem  nyelv  kö/t  e^M  i-- 
mely  annyira  megtartotta  volna  e  melleit  saját  eredeti  nyelUaM 
alakját ;  és  moly  annyira  kiforgatta  volna  eredeti  nyelvliaiií:lai:s 
íZeriut  átalakítva   az  idegen  átvelt  szúk  egí'sz  formájál.  Enilor 


—     15    — 

udós  is  legyen  sokszor,  ki  rá  ismerjen  többé  a  számos 
ímet  szó-gyökre  nyelvünkben,  úgy  kivetkőztette 
)ől  azok  hangzóit  és  mássalhangzóit,  a  magyar  nyelv 
következetes  hangtan  -  rendszere ,  a  magyar  rokon 
törvénye.  Valóban  mint  állama  népségeire,  kiket  ma- 
.,  rá  ütötte  nemzeti  institutiói,  alkotmánya  és  szabad- 
s  magánjoga,  szelleme  s  alakja  jellegét ;  úgy  azok 
szókincsére  is  rányomta,  mint  országa  saját  veretű 
merét,  nemzeti  nyelvének  bélyegét.  Mint  a  meghódi- 
t  összeforrasztva  egy  politikai  és  történeti  uralkodó 
aelte ;  úgy  a  velők  s  tőlük  összealkotott  új  nyelvet  ál- 
ívé  s  uralkodóvá  tehette. 

)ek  nyelvei  uralkodásának  ingatag  jogczímeivel  szem- 
)n  t.  i.  a  sokaság  vagy  többség,  a  műveltebb,  gazda- 
iralkodó  rész  beszéli-e  azokat  egy  országban  —  a  fön- 
,  hogy  úgy  mondjam  históriai  államnyelvalakúlás, 
riai  élet  szüleményre  kétségtelenül  a  legjogosúltabb. 
ogczime  az,  mely  mutatja  hogy  lett  nem  önkényesen, 
tlva,  hanem  mintegy  közös  vívmány  által  uralkodóvá ; 
t  százados  szokás  által  államivá.  A  legerősebb  jog- 
ke  az.  Mert  a  törvény  rendesen  csak  a  genetice  ki- 
a  máris  létezőt  szokta  megerősíteni  és  szentesíteni  ; 
:orban,  midőn  még  a  törvények  nem  alkottattak  vagy 
ittak,  a  népek  szükségeit  és  kívánalmait  megelőző- 
csak  a  népek   szükségeiből  kifolyólag  hozattak  és 

• 

skép ,  hogy  mily  nyelv  volt  vagy  lett  uralkodóvá  va- 
lamban  ?  ez  maga  is  történelmi  kérdés  többnyire,  és 
nem  oly  egyszerű  ,  mint  ma  ezt  bölcseink  neta- 
zct-törvény  alapján  vélnék.  Nagyon  csalódnék  pl.  ki 
logy  a  hatalmas  római  birodalom  uralkodó  classicus 
3gei  többségének  vagy  csak  egy  nagy  részének  is  anya- 

v,  melyen  Cicero  oly  ékesen  szólt  és  Horácz  felleng- 
melyen  Caesar  és  Sallust,  Livius  és  Tacitus  Róma 
tét  emelkedett  eszméik  és  hatalmas  irályuk  vésőjével 
gra  megírták,  —  nem  a  birodalom  népségei  és  nemze^ . 


—     IC    — 

tiségei  nyelve  volt,  Keiiicwik  számoa  tiyclvjárásbaa  tört  meg  ér. 
telni6nek  ereje,  hanem  ezek  mellett  is  még  mindenfelé ,  majduem 
Roma  kapujától  kezdve  a  legkülönbözőbb  idegen  nyelv  is  dinott, 
Nem  tebit  csupáu  a  néji  egymást  alig  értő  nyelvjárásai  egyike. 
de  az  uralkodó  kürök,  az  állam  és  birodalom,  a  seuatus  s  a  patrí- 
ciusok, a  fórum  és  rostrum,  a  consulok  és  dictiitorok,  a  caesarot 
és  imperátorok ,  a.  rhetorok  éa  poéták ,  a  tudósok  és  irodalom 
nyelve  volt.  A  uép  már  Rómában  is  máskép  beszélt  Olasz0TS»tg 
mai  dialektusai  fentariották  még  e  kUlön  nyelvek  ^y  réui'L 
Ámbár  nz  olasz  irodalmi  nyelvnek,  a  lingua  sínek  elfogtiiii'tvi 
által  a  legtöbb  nyelvjárás  már  elenyészett.  Cicerónak,  midm; 
íillamfiTfiCii  pályájára  lépett,  nagy  munkájába  került  a  köíiinv- 
ges  arpinumi  nyelv  helyett,  mely  anya  nyelve  volt ,  a  classicus 
latint  elsajátitni. 

És  nem  kevésbbé  styátságos  történeti  jelenség  ebben  ai. 
hogy  mire  a  római  állam  egysége  s  uralma  megszfint,  megszánt 
vele  azonnal  nyelve  is  élni,  és  holt  nyelvvé  lön.  Annyira  Ü3*ifr 
függ  a  nemzetek  s  államok  élete  s  uralma  a  nyelvek  életével,  ti- 
rágzásával  s  uralmával.  Meg  volt  az  uralkodó  nyelvnek  még 
mindannyi  factora.  A  nemzet  egyénei  kik  beszélték,  nem  irtat- 
(  tak  ki,  nem  vesztek  el.  De  megszűnt  ui-almok  és  megszűnt  vetőt 

a  nyelv  is  élni.  Mellette  a  roszabb ,  vulgarisabb  köznéi)-nyelv  keí- 
dctt,  méltóan  a  barbárok  hódításához  s  uralkodásához  ejekki'l 
egyszen-B  uralkodni,  s  ehliez  még  ok  is  bele  vegyitek  nyclvökel. 
A  keleti  római  birodalom  áj  szókhelyC-n,  Bizauczban,  az  ottani 
vulgár  görög  lépett  lassan  helyébe.  Mind  a  kettőt  classicus  alak- 
jában csak  a  kereszténység  műveltsége  nicuté  meg.  Kz  vitt*  ál 
ápoló  anyai  karján,  mint  a  civilkatiö  egyik  eszközét  a  barbárét 
és  vad  népek  középkorába.  0  emelte  uralomra  ismét  a  rcndtüeti 
államokban,  addig  mig  mellette  a  sok  zagyvalék  vad  nép  nyeb<^ 
nem  formálódott  s  erősödött  ügyviteli,  tudományos  és  diplooui- 
tiai  uralkodó  nyelvvé. 

De  nem  ia  következés  épen,  hogy  mindig  a  mliveltebb,  ter- 
jedtebb és  polgároaodottabb  nyelv  uralkodjék  és  hódítsa  meg  s 
többit.  Hazánkban  városaink  története  is  tanúsíthatja  az  ellen- 
kezőt. Kifejlett  autonómiai  közéletnek,  élénk  iparnak  és  ker.'- 
kedelemnek,   gazdagsfignak  vagy  csak  jóllétnek  örvendő  v(iri>- 


> 


—     17     -- 

öaink  életrevaló  és  müveit  német  polgársága  nyelvét  ma  legtöbb 
helyütt  a  felföldön  a  szláv  nyelv ,  az  alföldön  itt-ott  a  magyar 
nyelv  váltotta  föl.  Voltak  pedig  német  városaink,  melyek  a  közel- 
múlt századokban,  érezve  talán  e  bajt ,  statútumokat  alkottak  a 
betolakodó  szláv  ajkú  lakosok  beköltözése  ellen,  és  nem  engedték 
őket  maguk  között  letelepedni.  Mit  sem  használt.  Jelenleg  ezek 
közül  oly  hires  régi  városok,  mint  pl.  Korpona,  melynek  szabad 
királyi  városi  privilégiuma  a  többieknek  mintapéldányul  szolgált 
annyira  eltótosodtak,  hogy  német  lakost  többé  alig  számítanak. 
De  Kolozsvár  szász  lakossága  is  rég  eltűnt  a  magyar  elöl.  S  Er- 
dély egyaránt  tudna  szólni  magyar  vagy  szász  helységei  eloláho- 
sodásáról,  mint  Magyarország  hasonlóan  egész  vidékeinek  el- 
tótosodásáróL  A  jólét  és  nemzeti  önérzet  hanyatlását  rendesen  a 
műveltség  hanyatlása  is  követi. 

Az  ily  nemzetiségi  kérdéseket  azért  csakis  magasabb  histó- 
riai szempontból  lehet  tisztán  és  elfogulatlanul  megítélnünk. 
Nagy  történelmi  kérdések  ezek ,  melyek  az  államok  és  nemzetek 
sorsáról  szólanak  és  csak  a  történetirónak,  mint  bírónak ,  bíráló 
higgadtságával ,  nem  pedig  a  pái-tfelek  szenvedélyességével  lehet 
azokat  eldönteni.  Csak  az  előttünk  álló  históriai  adatok  vizsgála- 
tával ,  a  próbák ,  az  akták  s  az  egész  űgyfolyam  mérlegelésével 
Wet  bennök  ítéletet  hozni,  nem  pedig  holmi  természetjogi  vagy 
épen  bölcsészeti  elvekkel :  hogy  és  mily  joga  van  mindenkinek 
anyanyelve  használatára,  mit  úgy  is  senki  sem  von,  a  maga  köré 
ben,  kétségbe. 

Jól  mondja  korunk  egyik  legnagyobb  és  legmélyebben  ható 
nyelvtudósa  MtiUer  Miksa ,   kit  két  nagy  nemzet  a  német  s  az 
angol  egyaránt  sajátjának  vall ,  az  angol  Royal  Institution-ban 
tartott  híres  nyelvtudományi  fölolvasásaiban :  Ujabb  időben  már 
a  nyelvtudományt  is  segítségül  hívják  a  legbonyolodottabb  állami 
és  társadalmi  kérdések  megoldására ,  a  nemzetek  és  nyelvek,  a 
dinastiák  és  szerződések  —  s  adjuk  hozzá  mi :  a  história  s  a  tör- 
ténetjog —  ellenére.   Ez  máris  megváltoztatta  és  még  jobban 
meg  fogja  változtatni  Európa  országainak  térképét.   De  Ameri- 
kában már  emiél  is  tovább  haladtak.   Addig  m^tek ,  hogy  az 
összehasonlító  nyelvtudomány  által  bebizonyítsák  az  emberi  nyel- 
vek és  fajok  közös  eredetének  lehetetlenségét.  S  ezzel  —  mind- 
Századok.  2 


JÉrt  ptactkw  czdt  tertn  unaft  dfitt  —  bdno^lthftaa&l  i 

HfliBM&k  »  nhtzolfvág  pmom  timektéoA  joeowftgftL 

Imp  eiiiijríre  krpeu  az  embert  u  érdek  *agT  fof^i^tifTTtg*  rr- 

>  tífPB  (*.  Mert  ha  jtU-nleg  cnaiogran  »  nrelvek  b  neue- 

E  szerint  kelleiM'  új  neinzcti  álUmokoak  alakftlni,  kübtf- 

Jj  ii4^T&ndorIÍ!ra  Icb^ttm  mindantiyioai; ,   egytX  urai  \fio 

kítzOlni  8  ott  kezáeni  ixiiiíl.  hol  «rt  WíTTagj-  kéU-zn-  ét  előtt 

^(■■iV-k.    Ha  a  f&IMt  ke]]onetD05t    határozni ,  ho^  kík  toIIaI 

r6pa  mni  ortzíigaiiiAk  oxok  az  m  ]«k6i.  kiket  tehát  a  megfi-lilü 

LOTtilelck,  mint  a  légrégihb  birtokosokat,  illetik ,  e  vf gi^  EuTt'>|tt 

légi  legtöbb  n£-[ií't  •■itftkbd  v«bül  ki  kellene  ÖJOii.  fe*  nrg  « 

Licii  Íh  kt'tín,  liogy  lehetne  pártatlan  forumot  erre  fulállitaiii, 

itieljr  képes  volna  a  jogczitn  tufloiaá'sárá  jutui.  Végre  i*  megint 

cttak  az  iiigatag   t«nnr;í'zetjogi   fogalmakra,    innét  nocialistiCM^. 3 

commiinÍHlicuH  olmúlett'kre  kellene  tóvedni.  I 

H  Ilii  o/cn  az  alapon  sem  frrlie  ti  lének  mog  egy  toron  miml- 
nyíijaii  cfívculíi  joíígítl  s  liirtnkkal,  iikkor  ismét  csak  az  őskori  m'i)- 
víiTiilurlfis  űljíiii,  11  kö/í'])k()ri  jii-  furliorisra,  az  iiköljngra  —  li.i 
iiz  i;il.'jl»aM  viilalia  ily  iiii-iv\s.'.frrl.vn  Irttzott  volna  -  viv'^z.ijul. 
liiilii.'.iik  uv.  (-  rMiiiia  s/.éjisr^.fs  civilfti  ucm/oti  íillapol-^kni. 

Ily  kr'pt'di;tisí-gM' jnt  ama  iirplaj  crrd^ti  vagy  Mfni/t-ti-rCi 
(■s/,iiic,  iiK'ly  11  lörtí'lK.'ti,  politikiii  s  fillmni  ncnizelcgy-i-gi  üvsí<- 
tiiilii/fis  elvéi  s/.-m  flól  téveszti. 


Irl  (■ 


Srlii  y/.íim,  m'III  (isi  KKÍiniiiiií.'is,  de  tii 
II  jólét  Irs/i  kéjii'ssé  a  iié|»'k('t  a  iicr 
.  IViisoWisOg  „i,.Balk..tM.„  vasf  .."•! 
iiiiiit  iiz  i'i;yi'^i'kiick  a  tíirsailalomlian 


gazilagság  sem  i'-' 
ítlét  vagy  iietnnli 
jtíisára ;  éjH'ii  ügj 

(1  ez  még  nem 


\u's  niAM.li  rüliitl  rgyrdiil  tcljts  tüléiiyt  hiztositaiii.  C-ak  a  nia- 
g.isl.  élelkéiirs-éj;?.''--'  "-''"■•í'diitt  .'ikülr^i  kiválóé-,  niin.'ltíííi 
liilsniy  alk:ilii.a>  ;i  lu'iiizfti-kcl  (i-j  v;il:iiiiiiit  az  egyéi.i-kft  m.i-t 
ki./nlt  IVintiiiliimésfvleltiikuralkiulási-.irmelni.  Hat.i.képe>>.'l 
v:l1;iiiio1\  m'iii/.el  szá/addk  Iiosí/íi  '■orjii  át  eli-mrrt  éwzt're>  «!■ 
laiiHit  év ]>iri>il:iliiiat  alkotni;  lia  tudta  saját  ni'mzi'ti  iitsiituti>'ii 
l"iiluitaiii  s  a/.,>k:it  a  kor  fszméjélie/.  képest  lejloszteni ;  lia  tuJu 
niagíiliaii  iiéjii^é?ícil  i-ívcsiteni ;  lm  képes  volt  mind  erek  küí 
ujt'hét  li.nlartaui,  sót  lülsulyra  emelni:  tz  a  töitéiielf.iljuw  »x, 


1    '. 


~      19     — 

i  nemcsak  jpgosit,  de  képesít  a  létre,  s  egyszersmind  a  nemzetek 
ai  magasabb  történetjogát  képezi. 

Mert  a  mily  kétségtelen  lehet  az  a  tétel,  hogy  mindenki 
[yenjogü.  oly  kétségtelen  az,  hogy  a  magasabb  szellemi  tehet- 
gnek  s  erőteljesebb  egyéniségeknek,  nemcsak  igényök,  de  kö- 
lessé gök  lehet  befolyást  gyakorolni  azon  gyengébbekre  és  ke- 
sbbé  kifejlődött  tehetetlenebbekre,  kik  a  közügyet  veszélyeztet- 
tnék,  melynek  amazok  közhasznára  szolgálhatnak. 

Nincs  tehát  ezzel  kizárva  senkinek  sem  emberi,  sem  törté- 
tjoga.  Oly  helyet  foglalhat  el  ennek  keretében  minden  nemzc- 
tég,  a  minő  emberi  jogainál,  műveltségi  fokánál  és  történeténél 
gva  öt  megilleti.  A  mennyire  képesek  voltak  magokat  érvénye- 
teni  egyes  népek  a  nemzet  nagy  életében,  érdemök  szerint  ér- 
nyesltendi  őket  a  történelem  is.  Minél  nagyobb  befolyásuk  volt 
nemzet  valláséletének  és  polgárosodásának,  szabadságának  és 
üveltségének  nagy  kérdéseiben  és  tényeiben,  a  nemzeti  tudo- 
ány  s  irodalomban,  annál  díszesebb  helyet  foglalandnak  a 
»mzet  történelmében. 

S  e  versenytér  máig  nyilt  és  szabad  mindenki  számára.  A 
magát  ezen  a  téren  érvényesíti,  azé.  Uraim!  a  jelen  s  a  jövő. 
hívesen  kimondom  ez  értelemben  az  egyenlőség  magasztos  esz- 
éjét,  melynek  nincs  más  korlátja  az  életben  és  történelemben, 
int  a  szükséges  politikai  egység.  Határozottan  tiltakozom  azért, 
íhogy  félreértessem,  minden  oly  exclusiv  nemzetiségi,  vagy  nem- 
tegységi  fölfogás  ellen,  mely  a  faj  ,  az  eredet ,  a  nyelv,  a  vér 
igytiletlen  tisztaságában  keresi  a  nemzeti  egységet,  s  a  népek 
ímzetiségei  és  nyelvei  elnyomására  helyezi  ebben  a  fősúlyt, 
[agától  értetődnék  ez  ugyan  a  mai  emelkedettebb  és  nemesebb 
)litikai  és  történelmi  doctrinákkal  szemben ;  és  nem  is  említe- 
3m  azt,  ha  nem  hirdette  volna  épen  e  megye  területén  a  nemze- 
8égi  elfogultság  az  ellenkező  tant;  nem  átalván  nyilvánosan 
írjeszteni  az  ellenkezőt  és  óvni  tót  népségünket  a  haza  más 
ipeivel  való  elvegyüléstől ;  inteni,  hogy  őrizze  meg  nemzetiségi 
r  és  faj  tisztaságát. 

Önök,  e  megye,  az  egész  ország,  sőt  saját  népsége,  melyre 

illető  hamis  tan  appellált,  repudiálta,  vala  mint  —  mondjuk  ki 

zvást  —  az  egész  emberiség  perhorrescálja  ezt  az  embertelen 

2* 


—    iú    ^ 

Azóta  e  tan  is  elhallgatott.  Es  Dekflnk  legkevésbbé  fi>lad4- 

[  kSvet  dobai  az  elitéltre.  De  igen,  kötelességünk  aj.  einbtri*^ 

~  kereszténység  nevében  minden  nemzetiségi  tuIkapAsok  ^  fi- 

18  ellenében  a  vallás  és  humftiiismus,  it  testvéri  szeretetnek  ft 

usorl&íinak  azzal  elienkezö  tan&t  Iiirdetnünk  a  türténelombn 

letben  ;  s  a  barbarismus  vad  fölfogása  ellenében  engf^lM 

izatot  ballatnunk. 

Mei't  a   történetne  ti    )mánynak  világító  szörftni^ 

THránt  ellene  tanusit,  és  ez  ké[  ?zi  egyszersmind  ezek  nfam 

ikai  föladatainak  egeikét.  Az  etbnograpbia  és  pbilol<i)na,  x 

^uelem  és  phísiologia  mind  ellene  sz61.  Mind  aat  laiiEjiitja. 

a  vegynépek  a  kedvező  viszonyok  közt   épen  a   leguaffvnUi 

•uemi  és  testi  fejlettségnek  örvendenek.  Példa  r&,   mint  lUluk. 

az  angol  és   franczia,   és  példa,  iia  akarjuk,  épen  az  orosi-^ztiT, 

mely  a  iioi'mann-varegek,  a  német  roszok  és  szlávok,  a  bűnek. 

mmigol  és  tiitíir  törzsek  vegynépeibni  alakúit  nagy  birodalonmil 

és  néppé.  De  a  legközelebbi  s  a  legnemesebb  példa  rá  uiíiMlro- 

osetre  nemzetünk,  a  magyai' !  A  legtekintélyesebb   mai  népi-ui^ 

híjk  egyikc,a  bécsi  etbnograpliiai  társulat  elnöke  mondja  új.  Lot- 

sxakias  elhnograpbiai  nagy  muukájúban  :  liugy  a  magyarok  nenio 

és  líjvagias,  erűteljes  és  magas  cul türké pességü   faja,  mind  i-ten 

képességet  és  nemességet  a  finu-ugor,  a  török  és  mongol,  a  s/li' 

és  iiémt-t  népekkel  valö  szerencsés  elvegyalésuek  bajlandú  lalij- 

diinitni.  Ellenben  nem  kell  meHs/.e  mennünk,  hogy  ellenként  prl- 

(hikat  láthassunk.  líem  kell  a  kiveszőfélben  levő  nfrikai  nép'fft- 

nél  íi  aineríkiii  indiánoknál  a  fajtiszta'^ág  megőrzésének  <^r»Jnir- 

nyét  keresnünk.  Láthatjuk  bazánk  nem  egy,  századok  útafajti^- 

til^&gAban  megmaradt,  de   elese  ne  veszett   szláv,   oláh,  sói  D*n»l 

helységei  lakóinál. 

Mondjuk  ki  tehát  a  iiulitikai  tÜHéuet  egyik  nagy  me^r^ 
nok  :  Dnhhiiiunink  e  részt  classicus  állitá^i'it :  liogj-  laz  ciulrriJí 
hite  ;i  fiijtiszta  nemzetiség  fölényében:  álhit !<  Ai  ell«it>«" 
nézet  ellen  mindig  kllzdeni  fog  a  történelem,  —  kfluleni  a  ma- 
vtUség  és  [Kilgárusodás,  és  mindenekelőtt,  mint  elól  niondáio.! 
viilláK  és  humanismns,  a  kereszténység  és  ennek  magasztos  Iabi^ 
a  testvéri  szeretet.  Réí-zemröl  ehbez  nyÜlan,  emelt  t^fi-l  laD^a. 
Iiogy  am:i  nn-gszentelt  régi  bibliai  iskolának  vsgyok  )>ux^*  lil<r 


—     21     — 

szerény  apostola  cs  birdetöje,  mely  kezdet  óta  tartja  azt  a 
gasztos  tanti  mely  előtt  egy  Newton  a  csillagászatnak,  egy 
iller  Miksa  a  philologiának,  egy  Humboldt  Sándor  az  egész 
smosnak  tudományát  kimerítve,  mindannyian  fejet  hajtottak  ; 
[umboldt  Kosmosában  annak  igazságát  hirdetve  s  megerősítve 
ndá :  ^vallom  az  emheri  nem  egységét.^ 

Mi  is  valljuk  azt,  és  valljuk  az  emberi  törzsek  és  fajok,  a 
űzetek  és  népek  tesvériségét.  Valljuk,  hogy  mindnyájan  a  ke- 
zténység  és  műveltség  által  egyformán  világpolgárok  s  egy  há- 
tak hü  fiai  lehettLnk.  Egyformán  testvérek  vagyunk  s  egyen- 
uak  lehetünk  még  akkor  is,  ha  különböző  nemzetiségűek  va- 
ink,  8  a  mellett  is,  ha  nem  egyikünk  vagy  másikunk  anyanyelve 
uralkodó  nyelv  az  állami  ügyvitelben.  Nemzeti  nemes  tulaj- 
laikat,  melyek  annyira  diszitik  pl.  a  nagy  szláv  és  dicső  német 
azetiségü  népeinket,  s  melyeknek  nemzetünk  annyit  köszön 
k  azért  mindannyian  épen  úgy  érvényesíthetik,  mint  cgyenjo- 
águkat  a  nemzet  életében  és  műveltségében. 

Indokolatlanul  és  hasztalan  vetik  azéi-t  szemünkre  az  elleii- 
ö  tan  mai  hirdetői,  hogy  hiszen  mi  magyarok  vetettük  lol 
»k  a  nemzetiségi  eszmét,  s  mi  iszszuk  tán  most  elsők  keserű 
it.  Sem  mi  nem  ébresztettük  föl,  sem  nálunk  nem  keletkezett, 
ndhatjuk  bizvást  nyugodt  lelkiismerettel.  Egész  történetünk 
uság  rá.  A  mint  az,  az  újabb  időben  keletkezett,  ott  volna 
eshető  szintén  inkább  a  franczia  forradalom  Pandora-szeleii- 
jében.  A  napóleoni  világháború  s  elnyomás  kelté  föl  Német- 
ságban. Az  orosz  zsarnokság  Lengyelországban.  A  német  és 
.  Schleswig-Holsteinban  és  Olaszországban.  Mindezekhez  mi 
ünk  sem  volt  más,  mint  hogy  épen  mi  is  Európának  félig- 
Idig  elnyomott  nemzetiségei  egyike  voltunk,  és  hogy  nálunk 
3lébredt  a  múlt  század  y^g^w  s  a  jelen  század  elején  az  idegen 
3Ö  nyomás  alatt,  a  nemzeti  történet  múltja  és  a  nemzeti  ha- 
\»  eszméje. 

De  ha  kezdetét  keressük  nálunk  múltunk  nagy  nemzetegységi 
nejének,  úgy  bátran  visszamehetünk  akár  Árpádig  és  Sz.  Istvá- 
midön  ők  egy  egységes  államban  és  fejedelem  alatt  megalkották 
egységes  nemzetet.  Mert  más  nemzetek  ezt  akkor  még  eny- 
e  nem  létesiték.  A  németnek  voltak  római  birodalmi  császárai, 


I        ,*•  -     S2     ^ 

'oltiik  í<z/isz,  bajor,  sváb  stb.  fejetlelemségeí  -t  or^ügxL  IV 
(letlteu  még  caalc  egj-aeges  népneve  sem  rolL  Mert,  min!  IiSirs 
ténetii'6juk  Gi csebred it  moncija,  a  gcrm&n  6s  a  tuúco*rdt 
lUcli  novet  csak  kí'söbb  a  rómaiaktól  kapUVk, 

Áz  angoloknak  és  oroszoknak  normanuok  kcIlettcJc ,  Img 

lésCbb,  meghódítva  Őket,  egj  iiéppd  tklaktU&k,  egy  AQaami 

'i<rv  uemzettú  teg}'6k,mint  a  mai^varok  ezt  mkr  tSbh  -7 Itt***** 

iiicglc'vék  államuk  néi>eivei.  A  francziáknak  még  aonilii 

il  ktsöbb  kiiUett  erre  egy  Kichelieu.  De   uekClok  atrasm 

'zctiség-,  aeiu  fajlrtó  törvények,  sem  Giebelieu-k  nem  keUcí- 

jolia,  Bem  ilyenek  n&lunk  nem  voltak.  A  magyam&k  wow- 

ek  Qcmcs   fölénye,  magas  szabadsíig-   s  alkot  nkánycalla^ 

isit&  mindig  íillamalakitá»a  kezdete  óta  népei  egyséét. 

De  kérdhctnűk  tal&n,  vájjon  ennek  níilunk  nem  s  nenueti 

érzet  liiíinya  volt-e  az  oka?  Xáluiik,  bol  minden  jogot,  minilpa 

tíJrv'únyt,  minden  álliuiii  cselekvénj-t  az  egész  türlénotet.  &  ntm- 

zcli  érzet  biitotta  át!?  Vagy  tJilün  csak  mégis  a  nemzeti  ik.'1í- 

tika,  a  nemzeti  erély  biímya  lehetett   volna  a/,  ok,  hogy  urpst- 

gciiiket   jobliaii  öshzu  nem   fiirrüsztok  s  nyelvüket,  midőn  iiA- 

munkra  szóikat  annyira  coiifiskíiltnk,  egészen  ol  nem  vettük,  lia- 

nem  nekik  is  meghagytuk?   És  mi  tevük  ezt,  kik  or-zUgutiUl 

idegen  népségeivel  együtt,  mindig  meg  bírtuk  védcui,  nemcsxl 

az  idegen  i'ogbth'istól,  de  megőriztük  még  az  idegen  befiilyk--l(">l 

is!  Ittbun  pedig  nem  halljuk,  hogy  valaha  lett  volna  nem«ti^ 

forradalmunU ;  ha  esak   nem  talán  a   rAcz  Peró  vagy  Hór;i  i? 

Kloska  s  a  sárusi  kholera-fölkelök  pusztító  és   rabló  h:iinlji: 

Nem  is  lehetett  teh/it  sclia   elnyomáMikra  •í/ük^égüiik.   Mic^i 

kelloli^lt  volna  tehát  valami  erélyes  fejedelem,  ki  fajirtO  türviu)'. 

ad  s  végrehajt  ?  Síinek  erri'  valami  o1y  geniális  államléitiú  luiii' 

Richelieu.  ki  iiépeki'l  s  hclyható<.'igokat  elfojt,  min.K'nt  kC'!:|">> 

tüsit  s  öív.enhaszt.nii<!úu  nem  volt  ily  ligánk  és  frondo-ünk:-  U: 

bál  ha  a  népeket  intiKte,   a  maguk  neni/eti  valóságukban,  nyl- 

Vlikkrl  \agy  éjien  küKinféb-  nyelveik  sokaságával,  Uiititegy  k<!l-!. 

némettel,  háromféle  szIilv^  aU  a  többivel  atyáink  meghagytál. ;  m-'- 

sokiit  meg  még  killiin  helyhatósággal  is,  egyházi  jogokkal  i-  l'ir- 

'kkal  ellátlak,  niiiil  a  német  polgársága  városokat,  a  jászokai  e> 

;ftl,  hZás/iikat  és  ráe/okat,  horvátokat  és  bunye\áC2ok3l,  - 


—     23     — 

ha  ezeket  mind  nem  központosítok,  mit  jelent  ez  egyebet,  mint- 
hogy nálunk  nem  volt  elnyomás,  nem  volt  centralisatio  vagy  köz- 
pontositás,  hanem  nagy  volt  az  autonóm  hatóság  6s  teljes  volt 
mindég  a  szabadság. 

De  feljogosithat-e  ez  valakit  arra,  hogy  ha  megkimél- 
ték  az  ő  s  a  mások  nyelvét,  jogát,  ne  érvéiiyesithesséke  a  ma- 
gyarok, ha  erre  a  latin  elavulásával  szükségök  volt,  a  magyar 
államban  saját  nyelvük  természetes  állami  jogát  ?  Ha  min- 
denki élhetett  s  élhet  sajátjával  házában,  községében,  iskolában, 
templomában :  ne  élhessen  a  nemzet  sajátjával  államában  ? 
Tessék  megtekinteni,  mit  tett  legújabban  mikép  romanizált 
a  múlt  századokban  Francziaország  Lotliaringiában  és  El- 
sassban :  hogy  német  népe  mai  napig  sem  akar  még  németté 
lenni,  ámbár  öt  már  visszahóditá  magának  a  német  Hogy  bo- 
mssificált  Poroszország  Posenben  és  Gnesenben;  hogy  ger- 
manizált  a  németség  szláv  tartományaiban :  a  legrégibb  és  leg- 
gyökeresebb, a  legműveltebb  szláv  fajok  közül  egyetlen  egy  szlávot 
sem  hagyva  föl  még  csak  hírmondóul  sem,  például  az  érdekes  Obo- 
tríták  vagy  még  érdekesebb  Vilzek  fajai  kr)zttl.  Vagy  hogy  néme- 
tesité  Ausztria  Bukovinától  kezdve  Krajnáig  az  oláh  és  szláv 
népiskolát.  Sőt  egy  anyának  testvér-gyermekei,  egy  nyelv  külön 
ágainak  népei  mily  kegyetlen,  öldöklő  s  irtó  hadat  viselnek,  az 
oroszok  a  lengyel  ellen ;  nemcsak  az  állami  ügykezelésből,  de 
még  az  egyházból  is  kiirtva  az  utóbbi  nemes  nép  szép  hangzatos 
és  müveit  nyelvét. 

Ki  tud  ily  barbár  zsarnokságot  nálunk  századokon  át,  ós 
pedig  mint  államrendszert  fölmutatni?  Vagy  az  volna  csak  hi- 
bánk, hogy  nem  tettünk?  Hogy  emberségesek  voltunk,  hogy 
tisztességesen  bántunk  népeinkkel?  hogy  megadtuk  mindenki- 
nek öt  megillető  jogát?  hogy  szabadelvüségünkben  és  lelki- 
ismeretességünkben nyugodtak,  és  becsületességünkben  jóhi- 
szeműek voltunk  ?  És  hogy  csak  akkor  kényszerittettünk  mások 
által  Richelieu-politikára  gondolni  talán,  midőn  néhány  ép  oly 
képtelen  mint  nyugtalan  nemzetiségi  izgató  már  fenyegetődzött ; 
nem  pedig  akkor,  midőn  minden  föltünés  és  egy  hang  följajdúlás 
nélkül  lehetett  volna  mindannyi  nemzetiségünket  nemcsak  állam- 
egységre, de  nemzetiségi  és  nyelvegységre  is  kényszeritenünk. 


Kzekticl  a  tÍMiyekkeí  szoiuLen  alig  k<^letkezltetclt  hiík  l'-r- 
inelmi  fülfugíis  ii&luuk,  mint  az,  melyet  mint  mondám,  iiemicti 
^énetirásunk  nagy  heronni  hagytak  r.\nk,  m^ltó  ürükül.  Ba 
atta  ifi  magát,  azt  in  épen  csak  Ic^gAjahban  napjaiokbiui. M 
I  tekingetve  e  téren  egy  vagy  míiBellcnfceaÓ  baiij?.  {de  niind- 
tal&n  liáromnál  «e  több)  mélt&ii  elmondliatjuk,  bogy  e  ha- 
lÖlfogáH  és  LaEug  tényferdítés,  mely  megkisérlette  klllön-kú- 
nemKetJségt  történelmeket  Írni  e  hazában,  lehet  tévedés,  lehel 
••iphiettr&s,  de  történeti i'&s  bizonyára  noha    nem  volt,  wba 
iiem  lesü,  melynek  tisztes  nevét  csak  bitorolja.  Ilyen  türt^netlríu 
épen  annyit  tenne,  u)ititha  országunk  mindegyik  nemzetisége  kü- 
lön   akai*ná  megírni,  hogy  foglalta  el,  de  kitől  e  hazát?  Rogf 
uralkodtak  fejedelmei,  de  mikor  és  kik  is  voltak  nzok  ?  Mily  n- 
zürUk,  mily  fejedelmök  alkotta  meg  e  hont,  mily  haddal,  mit; 
fegyverrel.  Talán  azok,  kik  meghöditlattak   vagy  lichhuttAk  « 
magyar  f't^edelniek  és  királyok  által,  kik  tölUk   s  az  orsiágtúl 
nyertek  kiváltságos  jog^t.  vagy  az  oiszággyüléstől,  a  nemzet  tör- 
vényhozó magyiir  tcstiiletc-tíi!  Cijahbaii  tdjos  polgári  szal)adsigi.'t 
ily    történet  leint   tictió,  lebet a  költő  vagy  rajongó  ábráiidia. 
csak  nem  a  történelem  tíirgya. 

Épon  a  nenuft egység  magasztos  eszméje  a/,  mely  kc^dw 
a  b'grt'gibl)  li'gemiáktól  és  krónikáktól,  a  nemzeti  hösmoinliitul 
s  az  évji'gy/.etektől,  állengi  egész  tiirténetmünket.  Nein  veszem  ki 
ehból,  mégaz  elsöpaleoszláv,  ősrégi  tót  pannóniai  legendát  ^'m 
fz.  Czirill  és  Metliodról.  mely  a  mint  eredeti  szövegében  nrég  a 
IX-ik  száziidból  t'cniiniradt,  oly  elfogulatlanul  é-^  nietihalón  írji 
le  it  jek'netct  jiélilái'il.  mint  ölelkezik  és  esókolódzik  Árjiúd  »  frjc- 
delmi  honalkotó  vezér  MetboiUlal,  a  szlávok  nagy  apojtola^sl- 
Hasonlón,  mint  a  késoblii  legendákban  ismét  Gejza  és  l-t»a]i 
lleTl^ó  vi-zonyát  líitjnk  ii  német  és  i'seli  jövevényekkel  és  ttritO 
piijiukknl.  Dly  mugiis/tns  kép  ez,  melyet  történél  in  iiuk  sob.t  -''m 
tagadott  mi'g  ;  és  nudynél  mngasztosiibh  csak  az  az  em('lkt-'Í'''i 
>ii'ii/}/iir  ii'í/ccí-y/yxi'./t  (.■.íijicicliet,  mely  kezdve  legrégibb  kn'iii- 
kasuiiiktól,  az  egé-^z  középkoron  át,  a  chivsicu^  reuai-.-;aneetuili" 
Bodtiniiak  történetírásában  csak  (igy  viszbangzik  a  legéke^eMiW 
zatíui  s/.ótamakban  és  a  leglelkesebb  patrioticu«kife  jezé^ekben.vala- 
mint  ez  akár  közös  mapyar-borvát  nagy  bazánkfiainnk  egj-  Zrinn 


-     25    — 

Miklósuak  a  költőnek,  vagy  Istváufínak  magyar  történelmi 
munkáiban;  akár  múlt  századi  nagy  történetírói  iskolánknak 
Biég idegen  nemzetiségű  jezsuitáinál  is,  például:  a  mrgyar  szüle- 
tésű, de  cseh  származású  Prayuál  és  a  tiroli  Bombardinál,  — 
le  egész  a  német  nyelvű  protestáns  Engelig  és  Peszlerig,  mind- 
annyinál töiiiénetünk  eszményét  képezte  és  képezendi  mindörökké, 
a  mig  csak  magyar  töi*ténetirás  lesz !  A  többi  ezek  ellenében, 
moncyuk  ki  röviden,  nem  egyéb,  mint  mai  meghamisítás  és  durva 
interpollatió ;  és  bélyegezzük  meg  mindjárt :  szentségtelen  meg* 
fertöztetése  történelmünknek. 

Magasan  tartva  tehát  mi  is  magunk  előtt  a  magyar  töiié- 
nelem,  a  magyar  történetírás  nagy  eszméjét,  repudeáljuk  az  el- 
lenkező irányokat  s  tiltakozunk  elleuök,  ha  nem  is  kell  félnünk 
tölök,  vagy  szóról  szóra  czáfolnunk  őket,  —  mit  mások,  például : 
Kuauz,  Szabó  Károly  és  Zsilinszky  már  többször  elvégeztek.  Mi 
megvetjük  itt  egyszerűen  a  régi  elavult  és  pogány  eszmét,  azt  a 
miveletlen  és  barbár  nézetet,  mely  kizárólagos  nemzetiségi  theo- 
riákba  helyezi  üdvét  s  jövője  ábrándos  reményét.  Mert  mi  régibb 
és  erősebb  alapon,  a  jog,  a  történet,  a  vallás  és  humauismus 
megszentelt  alapján  állunk. 

A  régi  pogány  és  barbár  történet  és  jog  nem  ismert  csak 
egy  népet,  csak  egy  nemzetiséget ;  nem  ismerte  a  népek  egyenjo- 
gúságát és  testvériségéi  A  hindunak  minden,  ki  kétszer  nem  szü- 
letett, mlekkha  volt ;  a  görögnek  minden  más  nemzet  barbár ;  a 
töröknek  gyaur  és  kefir,  azaz :  idegen  és  hitetlen.  A  >hunuinitas« 
szót,  nem  ismerte  még  a  bölcs  Platón  sem  és  nem  a  tudós  Aris- 
toteles.  Az  0-Szövetség  első  hírdeté  ugyan  a  népek  egységét,  de 
CRak  az  Új-Szövetség  telje  törölte  ki  a  barbár  nevet  és  tévé  he- 
lyébe  a  hívőt  és  testvért ;  mint  a  népek  nagy  apostola ,  Sz.-Pál 
immár  hirdeté :  »nincs  többé  pogány  és  nincs  zsidó,  nincs  idegen 
vagy  barbár  és  szittya ,  nincs  szolga  és  szabad !«  (Kolosziakhoz 

HL  11.) 

Valóban  nálunk  nincs  idegen,  és  nincs  szolga  nép.  Min- 
denki egyenjogú  s  ennek  hígfcljebbcsaka  politikai  összetartozás 
ÍJ  államkormányzat  szüksége  szab  és  vet  határt  a  nyelvre  nézve 
annyiban,  mennyire  az  egységes  államnyelv  elkerülhetlenül  szűk 
^éges  minden  civiüsált  államban. 


azok  lehdnok  erösnk,  ügy  az  egyesek,  mint  a.  népe 
.s:<urusa]i  üsisze tartanuk.  S  ez  IcbegLetctt  uagy  kirá 
ván  szemei  előtt,  midőn  bolcseségével  s  lángeszével  oi 
dókra  megalapítva  mond& :  hogy  az  egy  nyelvű  nen 
díg  erős  magában,  hanem  sokszor  gyenge  és  tőréi 
mivel  nyilván  egyszersmind  arra  utalt,  hogy  a  töbl 
tjégből  álló  egységes  nemzet  is  lehet  erős.  —  Törtéi 
sltja  sajáUágos,  mély  értelmű  uralkodási  geniftlis 
igazságát.  Az  általa  igy  megalapított  nemzetegyséj 
zadokon  át  erős,  megdönthetetlen  volt. 

BemiiljUk  ,  uiaim ,   Istenbe  helyezve  bizalmi 
jövő  századokon  át  is  az  lesz ! 


II. 

ADATOK 

AZ   IPAU  S  KERESKEDELEM  TÖRTÉNETÉHEZ 

RIMASZOMBATON 

A   XVI.    fcS    XVIl-DIK   SZÁZADBAN. 


A  Történelmi  Társulat  a  folyó  év  elején,  nagyobb  mérvű 
működést  akarván  meginditni,  fölhívást  intézett  a  hazai  közön- 
séghez, hogy  egyes  okmányok  s  gyűjtemények  tulajdonosai  ezeket 
lemásolás  végett  küldjék  be  a  társulatnak,  hogy  a  szétszórt  ki- 
sebb, de  azért  néha  kiváló  fontosságú  adatokat  is  nagyobb  arányú 
kutaü'isai  keretébe,  mint  ezeket  igen  gyakran  kiegészítő  fölvilágo- 
sító részleteket  illeszsze  be.  A  hazafias  s  történelme  iránt  érdek- 
lődő közönség  megérté  e  fölhívás  fontosságát  —  s  oly  előzékeny- 
séggel felelt,  mely  a  társulat  önérzetét  méltán  emelheté. 

E  nemes  város  hazafias  polgárai  közt  is  viszhan^ra  talált 
a  fölhívás,  s  társulatunk  kellemesen  volt  meglepetve,  hogy  épen 
ama  helyről,  mely  idei  nagygyűlésének  színhelyéül  volt  kisze- 
melve ,  küldetett  be  a  legértékesebb  s  legbecsesebb  csomagok 
egyike.  Es  annyival  inkább,  mert  e  csomag  túlnyomólag  magának 
Rima-Szombat  városának  mlvelődési  viszonyait  fölvilágosító  ada- 
tokat foglalt  magában.  Társulatunk  e  lekötelező  előzékenységet 
úgy  hitte  legjobban  viszonozhatni,  ha  a  beküldött  okiratokból 
levonható  tanúiságok  bemutatását  az  e  vendégszerető  város  ke- 
belében tartandó  ez  évi  közűlésre  halászta :  a  bemutatással  enge- 
met mint  a  társulat  előadóját  bízván  meg.  En  pedig  részemről  e 
megtisztelő  megbízás,  annyival  örömestebb  vállaltam  el,  mert  a 
fenjelzett  okmányok  Rima-Szombat  történetéaek  épen  azon  ré- 
szére vetnek  világot,  melyet  eddigi  monographusai  homályba  n 
hagytak:  t.  i.  iparának  s  kereskedelmének  fejlődésére. 

Az  ipar  és  kereskedelem  története  pedig,  tisztelt  hallgatóim 
nemcsak  városaink,  hanem  hazánk  történetének  is  kiváló  fontos- 


B&gCi  rúszlutu  képezi  —  mint  «gy  darubja  as  cgycituines  miveló> 
dús-türténetntik.  Mert  u  iHilitikiii  én  hadi  események  legm&vésüeEli 
8  kimuritöbl)  ü«s20&UitAKa  \s  csak  félképet  njújt  s  a  mívelődési 
viszonyok  és  poIgAri  élet  festése  nélkül  v&rosaink  életéről  a  m&lt- 
baii  csiik  megküzülitöleg  is  Iiú  kepét  nem  kaphatunk. 

Aüuiibiiu  kimerítő  képet,  tisztelt  ballgutóim,  töleiu  bo  var- 
ának. Nem  az  iilö  rövidségével,  nem  eróm  gyengeségével  akarom 
magam  menteni.  De  minő  képet  állithatm  össze  a  mUltnak  ne- 
lúuy  szétszórt  s  alig  összefüggő  leveléből  V  Legföljebb  az  akkor 
iliviituzott  iutézvéiiyek  korvonalait  s  ezek  alakulásának  vázát. 

S  boi:sáuat  őszinteségemért:  cunül  tübbre  nem  is  tüie- 
kcdtL-m. 


Városaink  mai  lakosai  bizonynyal  nagyon  roszbl  tonnék 
maglikat  valamely  középkori  varosban,  ha  egy  kötekedő  tündéi 
oda  varázsolna,  őket  vissza.  Aligha  meg  tudnák  szokni  a  kr>veKt 
DÖlküJi  xzfik  L<s  i'endetteu  utczákat,  melyeken  megáll  az  eső  víz, 
a  szemét  halomra  gyfll,  míg  egy  jótékony  zápor  el  nem  rntw^a 
ounaii,  a  kiállü  lábas  házakat,  a  kalmáruk  és  kereskedők  kinvülú 
árú  raktárait,  a  polgárok  és  mesteremberek  liázaihoz  ragasztott 
ólakat,  mclypk  elveszik  a  világosságot  s  megrontják  a  levegőt, 
szóval  e  kényelmetlen  alacsony  s  csaknem  kivétel  nélkül  fábftl 
kószült  liiizakiiak  kisebb-nagyobb  labyriritliusát,  melyek  egyetlen 
kÖópületet,  egy  nagy  és  diszes  templomot  vettek  körül. 

E  faházak  valódi  tűzfészkek  voltak :  s  igen  gyakori  eset 
volt,  hogy  egy-ogy  város  legnagyobb  része  a  lángok  martalekiia 
lett  —  mert  oltásra  addig,  mig  az  ki  nem  dühöngte  magát,  gon- 
dolni sem  lehetett.  Azonban  a  mily  hamar  elpusztultak  e  váru^ut- 
cpen  oly  hamar  felépültek  ismét  fából  —  s  kőházak  emelése  ;u 
acropolison  kivül  igen  lassan  s  csak  a  középkor  vége  felé  kezdett 
divatba  jöni.  De  a  legtöbb  újon  éjiült  város  is  megtartíi  régi  j<;lU- 
mét :  a  szűk,  piszkos  és  rendetlen  utczákat.  Nem  érzék  a  hala- 
dás szükségét :  a  polgárok ,  mesteremberek  mesterségök  mel- 
lett gazdaságot  is  folytatván,  sokat  voltak  a  városon  kivül  nia- 


^ 


Jorjaikban  s  a  kalmárok  életök  nevezetes  részét  utazással  töl- 
ték el. ') 

Rima-Szombat,  mint  tudva  van,  1 506-ban  egészen,  templo- 
mával 8  sírkertjével  együtt,  a  lángok  áldozatává  lett.  » Nemcsak 
a  város  és  az  egyház  minden  ékszerével  —  mondja  Ulászló  egy 
okmánya,  mely  a  városnak  8  éves  adómentességet  enged  —  hanem 
a  síremlékek  és  sírok  halottjai  is  számos  élö  emberrel  égtek  oda.c 
Szerencsére  a  város  földesura  magas  míveltségü  és  előrelátó  férfiű 
volt :  a  Losonczy  család  egyik  tagja,-)  s  ez  nemcsak  adományaival 
enyhíté  a  köznyomort,  hanem  rávette  a  város  polgárait  is,  hogy 
az  újra  építkezésnél  a  piacznak  nagy  négyszeget,  az  utczáknak 
szélesebb  téreket  hagyjanak  ki.  A  városnak  és  földes  urának  . 
egyaránt  annyival  inkább  becsületére  váló  intézkedés,  mennél 
ritkább  volt  amaz  időkben  az  újra  építkezésnél  csinossági  és 
czélszerüségi  szempontokat  figyelembe  venni. 

Oda  égtek  természetesen  a  városban  levő  levéltárak  ií<,  oda 
többi  közt  a  keresztelő  János  egyházában  levő  Szent-Mihály 
arkangyal  oltára  czéhszövetségének  kiváltság  levele  is ,  melyet 
tSz  évvel  utóbb  a  város  két  földesura  Guthy  Ország  Forencz  és 
Liosonczy  Zsigmond  újra  megerősítve  kiadtak.  3) 

A  czéhszövetség,  kalandos  társaság,  confraternitas  vagy 
nevezzük  akárhogy,  egy  darab  igazi  középkor,  ennek  képére  és 
hasonlatosságára  teremtve,  s  mely  épen  azért  csak  ebben  és  ezzel 
élhetett :  mert  életre  híva  ezen  kor  vallásos  szelleme  által,  annak 
letűntével  az  ő  napjai  is  meg  voltak  számlálva.  Keletkezésük 
Nyugot-Európára,  Németországra  vihető  vissza,  hol  a  városi  elem 
ellensúlyt  keresett  a  hűbériség  útján  hatalmassá  lett  nemesség 
ellen  a  szövetkezések  által  adott  erőben.  Legelébb  csak  egyházi 


^)  Pfalz:  Bilder  aus  dem  StSdteleben  im  deutschen  Mittelalter 
érdekes  képét  adja  a  németországi  városoknak,  melyekhez  hasonlítottak' 
a  mieink  is. 

-)  Kollár  (Solennia  XIII.  Mem.  Anniversariae  Bibi.  Kis  Hontha- 
nae  69*ik  1.)  Istvánnak  nevezi.  Nem  mondja  meg  minő  adatból  — 
de  aligha  nem  téved.  Akkor  nem  István,  hanem  ennek  atyja  Zsigmond 
volt  a  földesúr. 

3)  Kelt  Budán  15 Ifi.  dec.  G-án. 


'),tw- 
ony«| 


30      - 

szövelsí'gtík  iiluknllttk  klartromok  bx  ^iTWíteli  kií7.t,  axiiíin  pfl- 
díijukra  a  SlV-ik  századbau  viliéi  ezüvetsígek  tánia<llak').tw- 
mészetesen  az  egyliáz  i)Jirtfoyftsa  mellett  r»lllis«s,  jótékony-  ' 
világi  czélokböl:  kiizüs  vallásgjakorlatok,  egyOltfts  megjel* 
kíinnenctekcii,  az  olhönyt  szövelstge*  tag  díszes  cltrauct^, 
iiii-íf'k  tartósa  azok  lulki  lUlveírt  liaiftlok  fivfonlúhta  napjáfi, 
kftzi'.s  vtidülem  wtllksí'g  és  vi}»;zély  idt^jfibcíi  s  közős  lakomftk.  Min- 
den ily  sztivetsf'g-vftlaninly  egylift/hoz  csatlakozott,  nbbaii  (Jláru 
volt,  melyet  gycrtytval  látott  ol. 

TIgyaiiazoii  szükség,  mely  e?.  egyletekt-t  uyugoton  lítrt- 
bozta,  a  küzÖK  védelem  ks  ki)lc>.i)noB  gyfiiuolitás  íízükHégénck  i  r. 
zt'te,  iiíiiunk  ii  feremtett  ílypiieket  még  pedig  egyliáziakat  <" 
vilAgiakat  egyiránt,  Míir  a  XlV-ik  század  if-gón  talátkmitik 
az  criU'lyi  szftrizfik  közt  ilynemfi  egyli&zi  sstíivetkezésekkel')  —  s:i 
következőben  míir  világiak  is  íorddlnak  elö,  természetesen  S»<xe- 
ktHttitéaben  az  ugyli&zzal  —  a  mint  ez  a  küzópkorbau  ntftKUiit 
nem  is  lelietett. 

Ilyen  volt  a  rima-szombati  mcsterembortik  Szent-MihíJy 
aikRiigyal  oltAiárAl  nevezett  ozélic  is,  mely  mhr  a  XV-ik  száaul- 
bim  fenílllt  ös  mtíködcltt.  Ezen  czi'^knek  vagy  BzövotBégnek  tagjai 
voltak  az  ottani  ötvösök,  asztaloeok,  kovácsok,  szíjgyártók,  djT' 
reggyArtók  és  csiszárok  (azaz :  fegyveres  kovácsok),  a  maguk 
külön  mestereikkel  és  önálló  iparosaikkal.  Ezek  választák  éven- 
ként közgyülésbtm  az  egyetemes  szüvetscg  czéhmesterét  és  lít 
dékánját,  kik  annnk  igazgatását  vezették,  folyó  tigyeit  intézték. 
szedték  a  bírságokat,  ítéltek  a  fonforgó  viszályos  ós  kisebb  Iiüu- 
ügyekben  rfigalmazási  és  szitkoziidási  perekben,  —  a  föbcnjáni 
bűnök  kivételével:  mert  ezek  fölött  nem  a  vAios,  még  kevCsbbéa 
szövetség  főhivatalnoka,  hanem  a  földesúr  ítélt. 

Eszövitség  is  szoros  kapcsolatban  állt  oltárával:  tag  aí 
minden  harmadik  vasárnap  egy  -  egy  dánárt  fizettek  via.-Kk 
vásárlására  vagy  az  oltár  szükségeire.  Minden  ujon  belépő  t:ig 
adott  két  forintot  s  az  oltárra  2  font  viaszkot,  és  azt  mindaddig 


k 


')  KrÍRgl;  :  I>cutseliiís  Itiirgcrllmm  im  Miltelnltcr   17;t-ik  1. 

■)  F.ibrifiu,'-  UrkiiiiiicnliLiHi    ziir   Gracliiclite  úns    Kisdér   KapilpU 


^    31     -. 

látta  el  gyertyával,  mig  e  kötelezettség  egy  újabb  belépő  tagra 
^m  szállt,  sőt  az  inas  is,  midőn  fölszabadult  —  tehát  mielőtt 
gává  lett  a  szövetségnek  —  tartozott  az  oltárnak  egy  font 
aszkot  adni. 

Többire  nézve  e  »zövet<*ég  a  czéhek  egyeteme  volt :  s  abban 
\\  nbözött  a  németoi*szági  czéhektől  s  az  itteni  és  hazai  knlan- 
>8  társaságoktól,  hogy  a  társaságba  állt  czéhek  összes  mestereit 
ag&ban  f  jglalta,  mig  ezek  tetszés  szerint  alakultak  egyes  öze- 
ikből, a  nélkül,  hogy  minden  mester  tagja  lett  volna,  vagy  kü- 
iböző  polgárokból,  kik  aztán  csak  a  temetkezési  betegsegélye- 
^  vagy  lakomározási  s  természetesen  az  oltár  segélyezését 
ízték  ki  föladatokká.  Természetes  vala  tehát  hogy  a  rima-szom- 
iti  szövetség  szorosan  körül  irta  a  mesterek  és  segédek  k(')zti 
szonyt  is:  az  aranyműves  inas  csak  három  év  múlva  szabaHúl- 
itott  föl,  s  ekkor  mestere  csuhával,  kalappal,  inggel  s  minden 
Hkségessel  ellátta.  A  többi  inasok  is  3  év  múlva  szabadultak  föl 
elláttattak  a  szükségesekkel  —  csak  az  asztalos  szabadult  föl 
^t  év  múlva,  de  a  fölszabadúlási  dijt  ez  is  3  évre  tette  le.  Az 
ion  belépő  mesternek  igazolnia  kellett,  hogy  betöltötte  évét 
esterénél,  jó  hirü  és  törvényes  származású :  ez  esetben  ha 
segény  volt ,  a  belépési  dijak  lefizetésére  várakoztak  egy  évig. 
.  helybeli  mester  fia ,  valamint  az  olyan  új  tag  is ,  ki  egy 
.tani  mester  özvegyét  vette  el,  csak  féldijt  fizetett.  A  se- 
jdek  tartoztak  kitölteni  a  szegődségi  évet  s  akkor  is  kétheti 
•Imondások  volt. 

A  különböző  természetű  mesterségek  ily  módú  szövetkézé- 
>nek  egyik  oka  az  volt,  hogy  egyes  mesterségeket  aránylag  noni 
»kan  űztek.  A  reformatió  elterjedése  azonban  e  szövetségek 
talapjának  egyik  felét  a  közélet  gyakorlatából  kitörőivén :  azok 
egszüntek  vallásos  és  mesterségi  egyletek  lenni  —  s  csak  ez 
;6bbi  rész  az  egyes  iparágak  mestereinek  szövetkezése  maradt 
n.  Többé  nem  kellé  oltárt  tartani  a  templomban,  közmenetekre 
enni  —  a  kiváltság  levelekből  az  erre  vonatkozó  pontok  kima- 
idván,  ezek  átalakultak  czéhszabályzatokká  —  melyek  tudva- 
völeg  olyanforma  jelentékenységgel  birtak,  mint  mai  napság 
í  alapszabályok.  De  a   gyakorlat,  hogy  kisebb  czégek  közös 


iiu'ly1)t'ii  inindt'ü  ipanv.ikkiiek.    gyártiu/inynak    késs 

ininüsé*;^  e«^yirA.iit  meg  volt  szabva.    A  szabó  pl.  ép 

szabhatta  meg  a  mente  készítés   vagy  a   fegyverko' 

'  íirát,  mint  a  mészáros  a  hús  fontjíit :  csakhogy  niog 

nyosság,  mert  a  posztót  s  a  marhát  sem  lehetett  dr 
mint  ezt  a  hatóság  rendelé.  Természetes  volt,  hogy 
változó  díjszabályokhoz  kellé  alkalmaztatni  a  czéhe 
is  s  erre  kinyerni  kir.  városokban  a  tanács  és  enne 
nralkodó;  s  mezővárosokban  az  illető  földesúrnak  € 
A  rima-szombati  csapó-czéh  1653-iki  kír&ltsi 
érdekes  példa  erre ,  melyet  Thököly  István  e  vi 
ismételten  kiadott  s  birtokos  elődjei  példájára  »C] 
^okatc  (azaz:  jogaikat)  megerősítette.  A  czéhmesi 
most  is  a  testület  választá,  s  végrehajtó  hatóságul 
is  megtarták.  De  a  czéhbe  csak  törvényes  ágyból  s 
vétethetett  föl,  ki  » nemzetség-levelét  és  tanul6»lev< 
mutatni  —  s  ezenkívül  nősnek,  háztüzesnek  h 
olyannak,  ki  >  gyalázatos  nevet  nem  visel,  c  A  ki  i 
áll«,  mester  vagy  mester  legény,  64  dénár  árú  b 
»tudománypohárt«,  s  ha  fölvette  a  mestorséget,  15- 
kivül  még  egy  pint  bort  ad,  leteszi  a  >czéh  igazsá 
forintot  s  az  egyház  számára  egy  tallért.  Ez  volt  >eg 


« j  I /^r»^v\rkl*     «:^*7  A  vt)  A  «*«*%  é9r\     t\ '»    tf~v44^tf\v\i     «ft\rvoT'r%«*«\/\l»     4^ 


0\        Cl       «^ 


^   zú    ^ 

ilszabadltatlan  tartani.  Meg  volt  szabva  a  mesterlegények  heti  és 
ri  bére  is,  s  hogy  a  mesterek  közt  támadható  versengésnek  eleje 
(tessék,  elrendelték,  hogy  a  ki  annál  többet  kd,  az  »a  czéhigaz- 
.g&n  maradjonc  (azaz :  megbüntessék).  A  vándor  legényeket  a 
léhmester  osztotta  szét,  s  a  ki  a  legényt  vagy  inast  ideje  kitelte  előtt 
hívta  gazdájától,  vagy  a  ki  tái*sát  gyalázta,  azok  is  a  czéh  bün- 
ítése  alá  estek  :  s  ez  néha  súlyos,  40  forint  bírság  volt. 

Épen  mint  a  kölcsönös  szívélyes  viszony  föntartására,  nagy 
ily  volt  fektetve  az  elöljárók  iránti  tisztelet  s  a  kegyelet  meg- 
raésére  is.  Ha  valakit  megidézett  a  czéhmester  vagy  halottas  ház- 
oz  kirendelt  s  az  nem  ment  el,  egy  pint  bort  fizetett,  a  ki  pedig 
szteletlenül,  pl.  mezítláb,  vagy  fenyegetőzve,  pl.  fegyverrel  jelent 
leg,  az  négy  forint  bírságot  fizetett,  i) 

Azonban  e  kiváltság-levelek  megadták  a  mesterembereknek 
laruk  kellő  védelmét  is.  Az  országos  vásárokon,  sokadalmakon 
vül  idegen  mesterembereknek  nem  volt  szabad  a  városban  árulni, 
ha  mégis  árultak,  elvették  készitményoiket  s  frAoszták  a  biró  éd 
éh  között.  A  készítéshez  szükséges  anyagot  a  vásáron  kívül 
m  szabad  megvenni  egy  mesternek :  csak  közösen  tarthatták 
;g.  Sőt  az  oly  anyagot,  mely  kizárólag  csak  egy  m  esterséghez 
rántatott,  más  mint  az  illető  czéh  nem  vehette  meg.  Ennek  fe- 
jen azonban  a  készítmény  minősége,  nagysága  meg  volt  szabva : 
íg  az,  hogy  mennyi  kelmét  vagy  anyagot  kellé  fölhasználnia,  s 
Id  ezt  »másként  mielte,  a  czéh  igazságán  maradta. 

Ily  nemű  kiváltságok  biztosíták  ugyan  a  czéhek  tagjainak 
nuuka  egyedáruját,  monopóliumát :  azonban  kifejezést  nyert 
okban  a  munka  tisztességének  s  jogosultságának  törvényszerű 
elsőbbségi  elismerése  is,  s  ha  egyfelől  e  zárt  testületnek  ne- 
zetes  előnyöket  adtak,  magában  foglalták  a  munka  táisulat- 
enörzését  s  a  mesterség  folytatásának  kötelezettségét  is.  Kö- 
jhelyet  foglalt  el  általok  a  czéh,  a  földes,ür  és  pórnép  köz 
Dt  a  kiváltságolt  munka  képviselője,  s  előnyös  állása  volt  a 
rossal  szemben  is,  miután  e  szövetkezés  által  egyeseinek  érdet 
it  jobban  védheté.  De  különben  is  a  város  és  czéh  érdeke 


^)  Az  illető  okirat  eredetijet  Késmárkon    1655.   aug.    2-án  adta 
gróf  Tbeökeölj  Istváu. 

Századok.  8 


—     34     — 

ftnnylra  Öísze  voUak  forrva,  hogy  pzek  a  r&jok  n(>hezNlptl  renJ- 
6ri,  hadaszi  kötelezettségeket,  sb,}áí  létkérdfsokWI  kífolyúkuak 
tekintek  s  az  éj.jeli  Őrjáratokat,  az  utczai  hátiorgtsok  IpcseDdetí- 
I69ít,  egyes  bástyák  vMel  mi  esz  kömnek  állandó  <>UAtA>'&t.  isftrd 
a,  rendőri  ös  hadászati  teendfik  egy  részét  mfi»<>kra  vettíi.') 
mert  azon  körülmény,  bogy  a  folytftn  dftlö  török  barczok  Bll 
saj&t  feiimaradásukt/il  kellé  gondoskodnia,  kényszeríti  üköt  rtsit" 
Tenöi  a  kfiaéltttbeo :  kényszerítő  őket  bizonyos  fokO  politirai  ae- 
irep)«sre. 

Mint  a  mesteremberek,  a  kalmárok  is  saj&t  fj-dekeik  t^ 
dclmérc  szövrtsögot  alkottak,  melynek  azonban  egynüen  a^ 
ynU  fratartani  a  kereskedelmi  egyedárüt.  Epén  ezí-rt  otm  litrtik 
tulajdpitképeni  czéhszerrezettel  s  előljárójnk  is  nem  mester  tt0 
dfikto,  hanem  biro  nevet  viselt.  A  rima-szombati  ker«xkedd^ 
rgrlft  II  XVII-ik  század  3-ik  tizedének  elején  két  kiváltsá^-lovtlri 
nyert,  mely  a/.  eltíTést  kiizte  s  íi  czi''b  -izervpzt-t  kíizt  nyihAnti- 
tüiiti'ti.  A/  ogyik  Furiii'ios  Ailáiii  iirivilegiuma,  a  rirna-sznmbnii 
k:iIiii:'n-okiuk  nvl  ;i  -/abad-úfiot  adja^  bo^-y  a  liétküzii.i|ii.  sioni- 
b;iin;iiii  ,-  Inti  \:i-;irokbaii  csak  Iiflybeli  kalmároknak  szalaJ 
ki'ri'>ki'ilnl.  !ii.'i;ruiiek  osak  a/on  i'Sftberi,  ba  >a  víinis  kitüO  adja 
ni;ii;al.-  a;az  :  iH.]i:árrá lesz.  Ellenkedő eií-itben  a  kalmúruk  Iiiríja 
ti'^'vi'ii  jiK'iitö>t  :i  \iiri.»  birájáriiik  s  <jz  az  iilej:i.'n  áiii-^okat  liün- 
tt'>-o  in.\:;.  A/  ••f-/.Á-^'-<  Mikailalniak  alkalmával  azonban  li^pi 
kahnan^k  i^  áiiiHiatiiak  ■).  A  niá-ik  kiváltí^ág-lovOl.  mely.-t  IV 
l^'-l>;in  Z-i^ML.-iiilnO  SziV^y  Katalin  állított  ki  lia-onl"  taru- 
l.^nmial.  a.oiibaii  a  v:iro-i  bjiúli,>/  iutí>/ell  iiultpanuu-s  iiiakji- 
l.aii  *  u-\.Ku..;i  kiuill-á-ol  t-i-,.Mti  nu-  IV  q«;ii  oly  kfu« 
uiiiu  a  ni,-tcnnil..rek.  a  kahiiárok  suni  l.iitak  koik^tlan  k.ni 
k< .!. -i  lo^^al,  a.ai'. :  iiniUkáik  árának  (iia.\ÍiiHiniál  noni  (>k 'ö''- 
tak  nu'j;   a  kcvoík,-,K.i  iiiono|>ulÍLiinbCl   -^/árinazO  nVka|.á-..k  .'I- 


-    36    - 

n  a  tőrrényhozás  szükségesnek  látta  a  fogyasztó  közönség  ér- 
ékeit limitatiók  alakjában  védelmezni. 

Ez  íntézvények  egyensűlyba  hozták  a  kiváltságoltak  s  a 
Izönségnek  érdekeit :  azonban  az  egyének  érdekeinek  védelmére 
'j  más  épen  ily  sajátszerű  intézvényt  léptettek  életbe :  a  »con- 
>catas  birák  törvényszékéc-t,  mely  az  idők  és  viszonyok  által 
öidézve  a  kor  felfogásához  és  szükségeihez  alkalmazva,  nem 
>lt  egyéb  mint  egy  mai  értelemben  vett  esküdtszék,  melytől 
nnyiban  különbözött,  hogy  nemcsak  a  bűneset  fenforgását  álla- 
ta meg,  hanem  kiszabta  a  büntetést  is. 

Mert  máskülönben  összeállítása,  szerkezete  s  eljárási  mödo- 
ita  teljesen  az  esküdtszék!  forgalmaknak  felelt  meg.  Eg}iránt 
fakorlátba  volt  véve  a  hódoltságban  és  hódoltságon  kívül  fő- 
^nt  azon  városokban  és  helyeken,  hol  a  rendes  törvénykezési 
járás  nehézségekbe  ütközött,  pl.  a  végeken  vagy  attól  nem 
lessze  eső  helyeken.  Az  összeállítás  vezérelve  mindenütt  egy- 
irmavolt:  de  módozatai  eltértek.  Az  elv  az  volt:  polgárok  fölött 
kggetlen  polgárokból  álló  törvényszék  Ítéljen,  még  pedig,  hogy 
•dek  és  részrehajlás  kizárassauak  az  ítélet  hozatalból,  vegye- 
m  helybeliek  és  szomszéd  helységbeliek  tekintettel  arra,  hogy 
löljárók  8  a  törvénykezésben  jártas  egyének  is  vegyenek  részt 
enne :  a  hódoltságban,  pl.  a  helységek  bírái,  esküdtjei,  a  végek 
özeiében  megyei  emberek. 

E  törvényszék  leginkább  bűnügyi  esetekben  ítélt,  még  pe- 
ig  végérvényesen.  Oly  helyeken,  hol  a  község  pallosjoggal  bírt, 
dnt  Rima-Szombaton,  nem  létezett  lÖUebbezés  még  halálos  íté- 
ii  kimondása  esetében  sem.  De  pallosjoggal  nem  bíró  hódolat- 
tá helyekről  a  megyére  terjesztek  fel  a  halálos  ítéletet  ;  a  hó- 
oltságból  is  fölterjeszték  a  megyére  —  de  itt  ugyanakkor  az 
lető  török  hatóságnak  is  lefizették  a  vérdijt. 

Rendesen  sokadalmak  alkalmával  ült  össze  a  convocatus 
Irák  törvényszéke,  azonban  összehívható  volt  sokadalman  kívül 
czéh  vagy  városi  pecsét  alatt.  A  mint  a  bírák  összeültek,  vizs- 
Uatot  tartottak  a  bepanaszolt  eset  fölött,  kihallgatták  a  tanúkat, 
ímondák  az  ítéletet,  s  azt  rendes  ítélet  alakjában  ki  is  adták.  A 
ma-szombati  irományok  közt   a  XVII-ik  század  második  felé- 

31  két  ily  Ítéletre  akadtam. 

3* 


-     36    - 

Kjcy  rima-szombati  kov&CH  GfCrgjr  omto*.  BÚd&a  rsnu 
nz  erdőn  titknOgcU-H  ví-gett  kfin  volt,  egy  káitdionjr  efatt  ad) 
ttz  6  éte\(st  megfőtte,  nit-eliHt.  Ezen  ailletlrn  cftdekrdrl  maO'  s 
cz6h  Gyíirgy  mestert  kizftrta  a  cíéLIxtl  Az  elílí-h  m^bánla  W- 
t^  H  rÍH8zavét«lárt  folyamodott  G  dnlogfV>]t>ttilr>oUitta  cmitvo- 
tus  lilrók  törvönyutóke:  mely  egy  megypt  eskOdtböí  hüliíttll 
egy  kalm&rb61,  a  varga,  Atvús,  ny(>rt*ggii-ilrUV,  &]ctjgyfcrtö.  nln  fi 
CHÍzmiidía  cz6bi>k  t<gy  vagy  kíit  tagjaiból  —  ösüzeseo  II  tfjtt 
böl  —  volt  üissüi^&llitva.  Az  Itf-let  egy  >f6l  be&IUs  fiieUHdt 
(IS  ft  volt)  tV.lmentotU-  ii  vAdlottiit  oly  hozziaaissal,  fao^;; i U 
bünfit  azüaiére  lobbantanft,  maga  U  hasootú  dssseget  (■•■ 
■eu.') 

Kgy  másik  enptben  egy  nöniet  katonatiszt  mcntH  »dotl 
bfillelui  egy  rium-szombsti  szücsoek,  8  az  abboz  szQksJges  bM- 
k(!t  tü.  A  §7.Uri)  a  mnnkftt  egyik  mestoi  t6rsám  bizta.  A  mnil^H 
i«  késKlilt.  ile  a  iiiuRtprek  Inzoiiyns  «tzíiiiiü  r6kabÓi-t  visüxatartoluL 
A  tÍH/,t  fölpíiiiasziilvíin  adol^ot  aczélinok,  ez  ökel  íiniut  igarip 
8  ]irivil('giuiiiii  (.'Ueii  vétiJket*  kfbelúböl  kizirta.  A  doltiga  oou- 
viiciitUH  lilríik  íí\i!  ki-rtiit.  Az  egyik  szűcs  uiester  azzal  menl^  i 
bürvi^s-ziittu'IAht,  liogy  u  azt  liiltt^Iiogy  a  uOmct  >miiit  batulmat' 
nem  tiznt.  A  m&HÍkiiak  semmi  mentsége  s(?m  volt.  A  [-onvocutn 
bírák  HzftmszLTL'iit  ismC't  ll-ennljünüsöket  fél  be&tlasru,  auí'  í3 
rt.ni  ítí-lték.') 

Aü  ily  luóiloii  elití'lt  6s  fíilm öntett  elébb  >moj!ki)VpUe  u 
r-ci'ji'si/it,  nzl  kit  ini'g)i(>1n'Liik(>zt]itott<  azután  hitlcvclt'l  Alluoti 
ki  iiiHgiXríd :  hogy  vigyázvíiti  miiult>nck  fiilött  az  isten  dii-íMisíí''"'. 
H/utAn  n  k'izöii'^í'gos  j6ra.  fngpdí'lmpssöget  fngailott  a  c/éhnri 
nzi'Tt,  iiogj  !i  roiivncntnf.  hir&k  llMflc  tiyonil'iii  ölet  mií-lta'Ui 
voltrtra  KniliÍÉJ/iliii  vi-ltf.*  s  tfljliíilülinnt  adott  annak,  hocv  sW 
cBiitrc,  lia  liliní't  ismí'tclni'.  arzí'tl  taifasflcrthíd  kivrtlpsse.Ji 


)  \t.yTUi-\j     ItoJi'    l»tváll  lill  Itoilú  [»tV;ll 


'n'iL'ijiilul    iiirliikáliaii 


—     37     — 

íme,  tisztelt  hallgatók,  ilyen  volt  az  ipar  és  kereskedelem 
gte  ez  előkelő  magyar  városban  amaz  okmányok  tanúsága 
erént  —  hiszem,  hogy  itt  tartandó  kutatásaink  eredményei  tél- 
sebbé,  kimeritöbbé  teendik  e  rajzot.  Azonban  így  a  mint  van, 
Bk,  az  ipar,  kereskedelmi  s  polgári  szabadság  korában,  idegen 
különösszerü  élet,  mely  teljesen  a  kiváltságokon  és  monopoli- 
Qokon  alapult  Korunk  más  jelszavakat  követ,  más  eszméknek 

>dol 8  a  mily  roszúl  érezné  magát  a  mai  ember  a  régi  váro- 

k  alacsony  faházaiban,  sötét,  szúk  utczáiban,  épen  oly  kevéssé 
dná  megszokni  a  fogalmaitól  elütő  intézvényeket,  életet.  De  a 
ai  társadalmi  jólét  és  politicai  szabadság  amaz  életből  és  in- 
zvényekből  fejlődött  ki.  S  legyen  bár  mennyire  elütő  az  mai 
galmainkból,  eszméinktől,  bőven  rejt  számunkra  tanúiságokat, 
indannyi  közt  a  legnagyobbat  s  legfontosabbat :  hogy  a  múlt 
ők  intézvényei  tartották  meg,  annyi  idegen  elem  és  annyi  ellensé- 
is  vihar  közt  a  magyarságnak  Magyarországot. 

Erre  kell  törekednünk  ezt  kell  szemünk  előtt  tartani  ne- 
ink  is  ma,  hogy  utódaink  rólunk  is  ezt  mondhassák  el.  S  hogy 
;t  biztosan  tehessük,  keresnünk  kell  a  jövő  számára  a  múltnak 
l&zságait  és  tanulságait  egy  iránt. 

SZILÁGYI  SÁNDOR. 


—     39     — 

eméuyek  (Cüdex  Diplomaticusok)  kicgészitö  díirabjai,  majd  mint 
ígycs  moDOgrapbiák  (megyék ,  városok  s  több  efélék  töitúneti 
leirásaiknak)  részletei  basznosittatiiak,  míg  végre  az  ország  vagy 
nemzet  történelmének  egyes  mozzanataihoz  szolgáltatnak  alapot 
vagy  támpontokat. 

Minél  alaposabb,  minél  részletesebb  valamely  nemzet  töiiié- 
nelme :  annál  tanulságosabb  az ,  és  a  nemzet  jövője  annak  múlt- 
ján alapszik.  Minél  világosabbak,  minél  batározottabb  színek- 
kel festi  a  történelem  a  nemzetnek  a  múltban  kitűnt  erényeit  és 
tévedéseit,  aimál  biztosabban  kijelöli  az  irányt,  az  utat,  melyen  a 
nemzetnek  egy  jobb  jövő  felé  haladnia  kell.  És  minél  kegyelete- 
sebb, minél  szívósabb  e  történelmi  tanulságokhoz  való  ragaszko- 
dás, annál  biztosabb  a  végezel,  melynek  elérésére  törekediink. 

E  magasztos,  ez  életbe  vágó,  nemzeti  nagy  czél  elérhetésé- 
nek érdekében  kutatja,  gyűjti  és  hordja  össze  a  Történelmi  Tár- 
sulat a  magyar  történelmi  emlékek  legapróbb  darabjait  is ,  mint 
múltunk  tanulságos  adatait.  És  ha  ezen  munkálkodásunknak  ez 
idei  kirándulásunkban  némi  eredménye  és  a  nemzet  érdekében 
basznositbató  gyümölcse  van ;  ha  e  szerint  fáradozásainknak  némi 
írdeme  lehet;  örömmel  és  szívesen  megosztjuk  azt  azokkal,  kik- 
nek hazafias  és  lelkes  pártolása  és  l)uzgó  közreműködése  által 
kivívnunk  sikerült;  de  egyébiránt  is  minden  esetre  társulatunk 
nevében  kötelességemnek  tartom  mély  hálánkat  kijelenteni  t. 
Grömör-vármegyc  közönségének ,  azok  élén  fö-  és  al-ispánjainak, 
továbbá  Rima-Szombat  és  Rozsnyó  városok  tanácsának  és  polgár- 
ságának azon  buzgó  és  lelkes  fogadtatásért  és  készségért,  mely- 
lyel  a  Tört.  Társulat  tagjait  működésükl)en  és  czéljaik  elérésében 
falódi  hazafias  szívességgel  gyámolítani  és  elósegiteni  méltóz- 
tattak. 

Következik  az  előadó  úr  jelentése  a  kutatások  eredmé- 
ayéröL 


IV. 
JELENTÉS 

A    KUTAtAsöK    EBEDHÉNYEIRÖL. 
rVLOCVAStATOn  A  BOUXTOB  1876.  ACQ.  SS.  TABTOrt  SÍBŰLW& 


Tisztí-U  ZárgTűlés !  i 

Bár  késsOletlea ,  de  íuda  jó  reménjnyel  ítzólalolt  mog  e  Iw-    i 
Ijren,  Itogj  Önök  Uraim,  etnézők  leüzneii,  nem  fogják  éle»en  blralu    ' 
e  f^nz  lulaiijkal  ?  oem  váljak  lölem ,  hogy  kimerítő  ^  trljcüfli 
tijékozó  jelentévt   t>'gyek    i>1t    vi rigaiatokról    és   kuliiti-iokml. 
lutrlveknek  tTt'ihní-iiyt-it  lungok  a  kutatók,  iiingok  a  vi?;>gál«k  -em 
tisziazliattAk  vtgtososi-u. 

A  nagyra  becíűh  meghiváMü,  t.  Uraim  ,  oiöuiiiR-I  jüttüiik 
liv*iiiör-< ármtiiytlH^  ts  a  lenilott-ii  fekTÜ  városokba;  mert  mfT}- 
j^buu  iinioilök  a  váiiiiegjc  kiiídelme-  múltját .  a  c-eh  lablókkul 
öj  lui^íitakkal.  a  ki-zcl  ft-kií.  turí>kökkel  íí.  a  sok  átvonuló  néuiei 
*."sapaital.>iXV..  XVI.  í- XVII. -iráziulban,  tudtuk  hogy  a  valU-i 
Tilloiitrá-okbaii  -  a  kt-íibhi  W.—olíuyi-Zrinyi.  TliÖk.ily,  Rákócii- 
íVle  Homzi'.i  mozgalmakban  i- >ok  ívszt'volt  mind  a  vitriin-gTOnfk. 
miuil  a  <ári'-fkiiak.  ile  a  bogyi'k  ormain  búsongó  váiTomok  nié? 
-I  K'gibb  '.'azail'^k  fnilí-kfii  is  lol  költ  ették,  :i  ti'nue-zet  nagy-zi'rü 
tfluomiiiyii  iH\lig  t'zrtíil  i'vekio  ut.iltak  vi--za:  várhattuk  Uliát. 
Ikijj- a  Uiilt.irak  i- k-ult-  ládák  akár  a  hatiWiguktól  s  köM- 
p-ktil .  ;ik:ir  a,'  -.gyes  o*;»láilL'ktül  ada>-anak  rcndi'lkczt'íüritH'. 
^»aA>is»^  J'>líokiV.  rogi.:ik  rC-zlettzni  -  múdimkban  lesz  i-iupre- 
tvtnkot  cv  a  !i.\Lai  T('ntuit-nidi>niáii\i  l)ö\  adatokkal  -za|»oritaiii 
—  Jc  onuiiuiolH^ililt  liallgató-iigazi-rt  i-.  mert  hiivbol  ismt-rlük.v 
B^twlvik  kí>iulauk iai*;k>ztalá-l>ól  tudták  is.  hogy  itt  rokon  i-rzelniu 
liúiogakr^  ^los  mi^  ar  hazánknak,  vakimint  ^ját  vártnogyéjőknek 
■klÜAi'rt  i'i\k-kkil  viwltt-tii,  a  tudományt  kedvelő,  sót  lelkeíülni 
~~  ^>fcr».  lendeg^zervlo  testvérekre  fogunk  találoi. 


—    41     - 

Es  t.  Uraim,  társulatunk  nevében  teljes  gyönyörrel  hirdet- 
em, hogy  várakozásainkban  sem  egyik,  sem  másik  tekintetben 
kevésbbé  sem  csalódtunk. 

Társulatunknak  31  tagja  vett  részt  a  kirándulásban ,  sa 
nyebb  müködhetés  kedvéért  két  nagyobb  osztályra  oszolván, 
iknek  fö  helyévé  Rima- Szombat y  másiknak  Rozsnyó  városa  jo- 
etett  ki.  Az  elsőnek  elnöke  Nagy  Iván  volt,  előadója  a  tár- 
i  jegyzője ,  tagjai  báró  Radvánszky  Béla  Balássy  Ferencz, 
•ez  Pál,  Cherven  Flóris,  id.  Szinnyey  József,  Zsilinszky 
lály,  Velics  Alajos,  Vágner  Lajos ,  Nagy  Aladár ,  ifj.  Szinnyey 
sef,  Stern  Menyhért,  Csontosi  János.  Ezeknek  egy  része  a 
)ontban  marad  s  a  többiek  a  vidékbe  tettek  kirándulásokat.  Az 
két  nap  alatt  azonban  majd  mindenki  tett  egy-két  futó  pillan- 
a  rima-szombati  levéltárakban  és  beküldött  leveles  ládákba. 

A  végleg  Rima-Szombatban  maradottak  először  is  a  városi 
Itárt  vették  vizsgálat  alá ,  mely  a  városház  helyiségeiben  egy 
ízinti  boltíves  és  egy  első  emeleti  szobában  van,  alatta  a  régi, 
t  az  űjabbkori  okiratok.  A  régiebbek  fiókok ,  s  a  fiókok  kö- 
c  szerint  vaunak  rendezve  és  ezek  folyó  számokkal  jelölve, 
grégibb  okirat  Károly  királynak  1335-beu  kelt  kiváltság- 
e ,  mely  szerint  Rima  Szombat  városát  Buda  város  vásári  és 
jlási  jogaival  ruházza  fbl ;  egyszersmind  Tamás  erdélyi  vaj- 
és  szolnoki  főispánt  (Széchi  Tamás)  adományában,  mely 
nt  Rima-Szombatot  kapta,  megerősíti.  Hártyára  irt,  részben 
kitott,  de  tiszta  oklevél,  függő  pecsét  nyomaival. 

1616.  II.  Ulászló  király  levele ,  mely  szerint  pusztító  égés 
ótlásáúl  8  évre  minden  adótól  fölmenti  a  város  polgárságát. 

1533.   János    királynak    egy  adomány  -  levele   Csallóközi 
r  Sebestyén  részére ;  hártyára  írott  s   a  hártyára   nyomott 

viasz-pecsét  van  rajta. 

1549.  jul.  l-jén  Prágában  kelt  adomány  -  levele  I.  Ferdi- 
uak  Losonczi  István  Nógrád-vármegyei  főispán  részére,  hogy 
rSzombatban  évenként  egy  vásárt  tarthasson. 
A  XVIL  századból  érdekes  magyar  levelek  vaunak  a  város 
kező  földesuraitól:  Széchy  Katalintól,  a  Forgácsoktól, 
ács  Zsigmond  nádor  özvegye ,  Pálffy  Katalintól  stb.  ugyan- 


csak  e  1ie]yi»ésbeii  tiiláltuk  aoDi  25!)  diu-ab  török  nyelten  irt 
ukiratut,  mAy  a  nemc^  város  üzivességéből  átadatott  h  UrsuUl 
szjun&ra,  bogy  a  föT&roübaii  megvizsg^taf»ék  s  annak  ideje- 
b«  asukról  jeloiitüs  tgtesHÉk.  ÁJtal&ban  e  régibb  levéltár  ígr 
hajdaui  nagyobb  kiterjedésű  levéltárnak  csak  maradvftn\aLii 
ttikiutlictű. 

Az  omelett-n  levü  levclUir  tuúlt  és  jeleu  századi  levdckci 
tartalmaz,  tü'v&bb&  valami  4Ü  darab  adó  én  t^zámadáai  köavTet* 
XVII.  sK&zadtöl  kozdve.  Itt  aüonban  a  lumok  kűzt  két  tvrr.  il 
hftrum  ki)ZÍgazgatá8J  jegyzökiniyvet  találtunk  a  XVIi.  aiai- 
bili,  mely  közöl  az  egyik  475  számozott  lapra  terjed,  kutyabőr- 
be  vau  kötve.  Forgács  Ádámnak  van  ajánlva  s  városi  iigvetít 
Cs  eseményekre  vonatkozó  naplö  jegyzetekkel  van  tarkáira.  E 
jegyzökönyvük  közül  3  daiabot  Deák  Farkas  kért  el  további  tt- 
nblmáuyozás  végett. 

Ugyanezen  tagok :  fBalássy  Ferencz,  Morcz  Pál,  Nsp 
Aladár,  Stern  Menyhfert  és  a  társ.  jegyzője)  f.  hó  24-én  ósáS-ü 
a  v&rmegyei  levéltárba  mentek  át,  mely  a  vármegyeliáx  fóldditi 
részeiben  van  elhelyezve.  A  levéltár  nagy  terjedelmű,  mílynel 
torvénykezéBÍ  és  közigazgatási  jegyzökönyvei  1571-tál  pgi« 
mostanig  megvannak,  csak  Lx  az  1592  és  1594-beliek  huniéi- 
nak. E  jegyzökönyveknek  a  XVII.  század  végéig  pontos  elen- 
cbusa  is  van,  de  a  jegyző  könyvek  ntasitása  a  régebbi  korW 
nehezen  vezet  czélra,  mert  az  iratok  gyakran  ki  vaanak  mowiií" 
helyükből  és  má^t  helyre  téve.  Meg  kell  azonban  jegyeznem,  ím^ 
e  levéltár  a  XVII.  századra  vonatkozólag  igen  gazdag.  Grófr 
gyössy  Istvánról  a  kÖltö  alii-pánról  többnyire  csak  síii-ai  bin- 
tali  adatot  találtunk  b  csak  egy  érdekesebb  magánlevelet  tallK 
Balássy  tagtársunk,  melyet  GyÖJigyösihez  Rozália  nevú  letef 
intézeti,  kedélyesen  panaszolván  családi  bajait,  fájdalom  n  1^ 
hely  és  idő  kelet  nélkfil  van. 

Augustiis  25-én  este  egy  ligyelnieztetö   távsürgöuy 
keztében')  a  Rnthényi  és  Szilassy  családok  leveles  ládáit  í!iodÜ( 


')  UberveuFIúris  lugtírsiiuk  iutéíte  a  társ.  jegy  lüj^heí  Jol""^ 
Bima-szom  bátra, 


—    43     — 

lertalan  alispán,  Török  János  törv.-széki  bíró  és  Szt43lkovics 
tvéltárnok  urak  közreműködésükkel  néztük  át,  az  illető  csalá- 
jkra  nézve  érdekes  iratokat  tartalmaznak,  főleg  a  XVl-ik  század 
özepéig  és  különösen  a  Szilassy-féle  ládában  több,  mint  30  db 
[Vl-ik  századi  magyar  iratot  találtunk. 

Másoltunk,  lajstromoztunk,  jegyezgettünk  a  mennyire  csak 
lönk  telt  s  időközben  Mercz  Pál  űr  szakszerű  jegyzéket  készített 
Kövecsesi  Dancs  család  leveleiről.  Ugyíancsak  e  család  leveleit 
Fagy  Gyula  és  Géressy  Kálmán  tagtársaink  is  átnézték  a  ma- 
ok  szempontjából  s  a  40  db  oklevél  közt  találtak  4  Árpád- 
orit  a  többi  a  XlV-ik  és  XV.  századból  való. 

Tartalmuk  leginkább  a  család  ügyeit  illeti  s  Gömör  vár- 
iegye helyrajzi  történetére  nézve  igen  érdekesek,  minthogy  e 
salad  egyike  a  vármegye  legrégibb  családainak.  A  4  Arpád- 
:ori  oklevelet  le  is  másolták. 

Ezek  közt  legrégibb  az  esztergami  káptalan  kiadványa 
269-ben  kelt  s  a  Zábrág  comes  özvegye  és  utódai  közt  a  nász- 
lozomány  ügyének  békés  eligazítását  foglalja  magában. 

A  második  IV.  László  király  levele  1275-ből,  melyben  az 
)psa  fiait,  Mihályt  és  Andrást,  Hutiszlo  fiát  Hárost,  Henrik  fiát 
?ubult  és  Malachi  Görgő  fiait  Bozsdárt  és  Pougráczot  a  gömöri 
ár  jobbágyait,  az  Ottokár  cseh  király  ellen  viselt  harczokban 
zerzett  érdemeikért  a  nemesek  sorába  emeli. 

A  harmadik  1287-ben  az  egri  káptalan  előtt  kelt,  A  Záb- 
ág  nemzetségéből  való  Herbard  Keszi  nevű  birtokának  egy  har- 
ladrészét  rokonainak,  Zábrág  unokáinak  eladja  s  egyszersmind 
ötelezi  magát,  hogy  ha  testvére  János  a  tatár  rabságból  vissza- 
érne 8  őket  a  birtokban  háborítani  akarná,  tartozzék  védelmükre 
Uni. 

A  negyedik  oklevél  a  váczi  Káptalané  1299-böl,  melyben 
gyrészről  a  Kázmér  fiai  Felician  és  Gönczöl ,  másrészről  a 
laikus  fiai  Simon,  Pál,  Péter  és  Mihály,  harmadik  részről  pedig 
,  Mihály  fiai  Máté  és  Og  tíz  márkányi  kíilcsönös  tartozásuk 
erovásáról  intézkednek. 


L 


A  Kima-Szombatba  behozott  Beké  cwUdi  levelek  kt')Zil 
Géressy  Kálmán  lemásolt  k6t  átírt  Árpád-kori  okiratot. 

Az  fgyik  Bcla  itjabh  király  adományozása  Farkas  wii 
hlTC  számára  Bukeii  Ugoc^i-vámiegyei  birtokről  1330-bóL 

A  másik  IV.  László  királyé  1274.b61.  melyben  az  Atraoik 
ÉS  Korpás  fiait,  (kik  közül  a  ritkább  nevüek ;  Böhte,Npmyl,  (Sc^ 
Tíba,  Bogviuii,  BíKJsik)  a  gömöri  vár  jobbágyságából  kiférén 
nemcsekké  teszi  s  Harkács  földét  örök  birtokú!  nekik  adja. 

Érdekes  kutatás  tárgyát  képezné  annak  kimatatása.  Iiog; 
a  föntebb  elősorolt  íís  jobbágynevek  közQl,  hánynak  tmlélrtt 
tjirtolták  fen  üömör- vármegye  helységei  és  pusztái. 

A  fitntebb  emiitett  Dancs  család  leveleit  bárft  Railvíinsdn 
Béla  ÍH  átnézte  s  egy  1324-ben  kelt  okiraton,  mely  Filep  nádor 
kiatlványa  Zábrági  .Táuos  fiai  MiklÖN  és  Jakab  részére  valimi 
határjárásban,  violaszín  é*  zöld  selyem  zsinóron  ftiggŐ  széploTB 
pt'csétet  talált,  e  fölfedezés  által,  mely  szerint  a  szép  lovaspcíiS 
csakugyan  egy  Dnigeté  érdeke  eszmecseréket  várbatunk  l 
Bómer  Flóris  apát  úr  által  a  iSzázadok*  1875-ik  évi  folyamáblB 
köifiütt  lovas  pecsétre  nézve,  melynek  eltérései  úgy  látszik  csií 
rajzolási  tévedések  voltak. 

Ugyanesftk  b.  Radvánszky  iizután  kirándult  Uza  -  Famtbi, 
liol  a  Szentniiklüsy  család  levéltárában  talált  3  db  XIV.  száadi, 
14  darab  XV.  századi  és  5  db  XVI-ik  századi  okiratot,  melyek 
többnyire  Borsod-vármegyére  vonatkozván  a  tulajdonos  néki  en- 
gedte át  bővebb  tanulmányozás  végett;  onnan  tovább  uIsíts 
Bátkán  a  Bornemissza  családi  leveleit  nem  tekintliette  meg,  meri 
a  tnlajdonos  nem  volt  honn ,  de  kilátásba  van  helyezve ,  hogj  e 
család  nevezetesebb  okiratait  társulatunk  által  megrizsgiltaüí 
végett  a  fővárosba  fogja  küldeni;  valamint  azt  is  bátor  va^uk 
fölemlitoni ,  bogy  a  Daucs  család  jelen  volt  tagjának  D)*i!alko- 
zata  szerint  —  okiratait  a  Magyar  Nemzeti  Múzeumnak  fogj* 
ajándékozni,  miért  előre  is  fogadják  szivea  köszönetünket  éaeli^ 
mérésünket. 

Megnéztük  az  evangélikusok  egyházi  és  espei-ességi  künf- 
tárait  (ez  utóbbit  nagyon  szomorü,  pusztuló  állapotban  találTül 


-    4S    - 

8  az  egyesűit  protestáns  gymDasium  könyvtárát,  melyikben  több 
érdekes  hungaricumokra  akadtunk. 

Balássy  Ferencz,  Stern  Menyhért  és  a  társulati  jegyző  rö- 
vid kirándulást  tettek  a  20  perczn}dre  fekvő  Jánosiba,  hogy 
megnézték  a  Rómer  Flóris  apát  fáradhatatlan  utánjárása  kö- 
Tetkeztében  megújított  tiszta  román  stylti  gyönyörű  egyhá- 
zat, mely  hazánk  első  rangú  építészeti  ritkaságai  közé  tar- 
tozik. 

Ez  napon  érkezett  be  Thallóczy  tagtársunk  jelentése,  hogy 
Tomallján  két  Ai*pád-kori  okiratot  találtak,  melyek  több  más 
levelekkel  megvizsgálás  végett  a  társulat  részére  átadattak. 


A  Rima-szombati  bizottság  elnöke  Nagy  Iván  tagtársunk, 
a  központban  a  vármegyei  levéltárban  tett  rövid  kutatás  után, 
mely  leginkább  a  levéltár  általános  megismerését  czélozta,  Cson- 
tosi  János  tagtái-sunkkal  f.  hó  (aug.)  24-én  a  vályi  y'ó'gyöii  és 
visszafelé  a  Rimavölgyön  lakozó  nemes  családok  leveles  ládái- 
nak átvizsgálására  tett  egy  rövid  2  napból  álló  kirándulást, 
melynek  folytán : 

Ahó-Vdlyban  a  Vályi  Nagy  család  kisebbszerü  leveles 
ládáját  volt  szerencséjök  megszemlélhetni,  mely  1365-töl  a  leg- 
újabb időkig  4  fasciculusban  foglalt  okiratokat  tartalmaz ;  ha- 
sonlókép 

Kálosán  a  Hevessy  család  leveles  ládájának  rend  ezetlen 
tartalmát,  a  rendelkezésre  álló  egy  órányi  idő  alatt  átnézvén, 
meggyőződést  szereztek,  hogy  az  a  tulajdonos  értesítése  szerint  a 
XVII.  századnál  régibb  oklevelet  nem  foglal  magában,  s  nagy 
Tészök  a  család  birtokviszonyaira  vonatkozik,  van  azonban  a 
XVH.  századból  néhány  magyar  menvéd  s  más  vegyes  tartalmú 
okirat  is  de  ezek  is,  főként  családi  érdekück. 

Köviben  egyes  családok  nemességére  vonatkozó  okleveleken 
Icivfil  a  község  levéltára  nevezetesebb  XVIL  és  XVIII.  századi 
okiratai  mutattattak  föl,  melyek  azonban  nagyobbára  a  füleki 
várkapitánytól  és  német  tábornokoktól,  valamint  II.  Rákóczi 
Ferencztől  nyert  protectionalisokból  állanak.  Ugyan  e  vá- 
llalón 


Otrohksim  e  helységiipü  birtokokra  sznlö  XVT-ik  xiteaái  | 
okirntokiit  kftptalani  fitiratokliHii  találtak;  ugyauitt  s  MÍ1iklf> 
f»lii»i  Porgoti  csalftilrmk  —  lady  Furgon  Péterben  h  XVI-ik 
9,7A7.si(í  elfiii  negyed(>ben  egy  dcrOk.  tanült  alispánt  odutt  a  vir> 
rapgyéiifk  —  egyik  ftga  kisehltazerü  leveles  Iftilfiját  mntitU 
fül,  mely  14i:i.tíil  az  íijahh  knríg  a  c»alfii1  stzáruiajAíiAi-s  és  hi^ 
tokvLKKoiiyüira  vonatkozó  okU'Vi-lcket  tiirtalniaz  ,  meljfilír'ii  a 
mennyiiv  az  idö  iftviflsí'ge  engedte,  némi  jegyzeteket  tívín, 
a  két  vizfigAlA  tagnak  lesz  Maorencséje  kÓNÜbb  hemutatiii. — 
Víígre 

Hamván  a  régi  Hniuvay  csniád  —  a  mint  látóik  dúsahh 
de  teljesen  rendeíetlen  ftUdiinthan  levő  —  levéltáréra  Tethrttek 
rövid  SKem  pillantást,  melyből  incggyrizödtok,  hogy  az  a  cíftlüii- 
nak  eredetétől  kezdve  fi*  így  a/.  Árpád-korböl  vt  a  legújabb  ko- 
rig teijedö  leveleit  tartuIrnazZH,  melyet  azonban  a  kt''^  enti  iilí 
miatt  teljesen  meg  nem  vizsgíi  Ihatván,  csak  azon  remfnyükft  f^ 
jczhetik  ki,  hogy  inagöníiton  való  eljárfissal  ennek  bpc«í'r"l  <^ 
tarlalinftri"!!  a  társulatnak  egyik  későbbi  Qlőséro  tüzetfsclib  ismot- 
tetőst  fognak  tehetni. 

Zsilinszky  Mili&ly  és  Velits  Alajos  tagtársak  aug.  33-U 
éjszakára  (hgyiiiilti  a  liítró  Luzsénszky  családi  levéltár  iiieglf- 
kiütésére  mentek:  a  levéltür  3  elencbus^al  ellátva  jé  reuJbeiié* 
gondozva  van  s  reversalis  mellett  4  db  eredeti  okiratot  velttkíi 
lemfcolíis  vf'gett ,  egyet  másoltak  és  az  ügy  nevezett  Bákócri 
L&szlö  naplóját  —  melynek  azonban  csak  belső  i-észletesi'bben 
megvizsgált  tartalma  fogja  bebizonyilani,  hogy  valóban  B&kócii 
László  naplója,  mert  magán  az  iraton  ez  nincs  följegyezve ,  kölöii- 
ben  ügylátszik  a  XVII.  század  Il-dik  felében  íratott.  Os- 
gyánböl  24-éu 

Nyustf/dra  mentek  s  ott  a  Kubinyi  csalud  és  l'ŐisjiánFSj 
Gusztáv  ür  levéltáraiban  vizsgálódtak.  Az  előbbiben  csak  na- 
gán  érdekű  levelek  és  okiratok  voltak ,  mert  a  többiek  bu  vollak 
küldve  Hinia-Szombaíbn,  aFáy-féle  levéltárban  pedig  TlÖkBlj- 
Rákóczi- féle  3(1  d:Lrab  okirat  volt,  mely  másolás  végttt  át- 
adatott. 


í 


^    47     -- 

í^egjpgjrzendö  ,  hogy  a  nyiifityai  toronyl)an  egy  1522-ik  év 
5Ur&8ű  haraugot  találtak ,   mely  oda  a  murányi  várból  vitetett. 


Cherven  Flóris,  idősb  Szinnyey  József,  Vagner  Lajos  és  if j. 
(zianyey  József  tagtársaink  a  Murány-völgyet  vállalták  magokra, 
először 

Tiszszolcz  városába  mentek ,  hol  a  városi  levéltár  legrégibb 
►Idevelei  csak  a  XVI.  század  közepéig  érnek ,  s  az  egri  török 
»asa  egy  levelén  kivűl  nagyobbára  csekély  jelentőségű  protectio- 
islis  levelekből  állanak.  Az  evang.  egyházi  levéltárban  levő  leg- 
égibb  iratok  1 702-ból  valók.  Innen 

Nagy-Rijcze  városába  mentek,  hol  társulatunk  tagjait  elő- 
^keny  szívességgel  fogadták ;  e  város  levéltára  jóval  gazdagabb 
í  oklevelei  a  XVII.  századdal  kezdődnek,  nagyobb  részük  azon- 
ban csak  helyi  érdekű ;  végre 

Jolsvára  értek ,  hol  szintén  testvéri  fogadtatásra  találtak. 
2  város  levéltára  érdekes  és  gazdag,  van  egy  gyönyörűen  konzer- 
•ftlt  Árpád-kori  okirata  1299.ből  (63  D  cent.  és  45  sorból  áll)  a 
SVI.  századból  14,  a  XVII.  78  darab  eredeti  okirat  van,  ellen- 
ben a  XIV.  és  XV-ből  egy  sincs.  Az  érdekesebbek  lemásoltattak 
^  társulat  számára  s  több  czéh  szabályzatból  kivonatokat  készi* 
ettek.  A  város  jegyzőkönyve  1566-ik  éven  kezdődik  s  latin  ,  sőt 
lémet  nyelven  is  vezettetett. 

Pehöczre  átmenve ,  itt  legérdekesebb  a  város  nagy  jegyző- 
cCnyve,  mely  az  1551-ik  évvel  kezdődik  s  1695-ig  szabatos  szép 
dagyar  nyelven  vezettetett.  E  jegyzőkönyvről  a  városban  lakó 
lagy  tekintetű  helv.  hitv.  esperes  Szentpétery  Sámuel  úr, 
^ég  egypár  érdekes  megjegyzést  tett  papirra,  hogy  t.  i.  a  jegyző- 
*nyvet  először  1588-ban  köttette  be  >Zykzoi  Cozma  Georgi* 
•Vkori  pelsőczi  praedikátor;  és  írni  kezdette  Rimaszombati 
Lndrás  schole  rector,  Becze  Demeter  városi  főbíróságában.  144 
Vet  ölel  magába  s  244  lapra  terjed,  néhol  egy  kissé  romladozó, 
©  legtöbbnyire  tisztán  olvasható.  A  könyv  czíme:  »Liber  jurato- 
Hm  oppidi  Pelseötz ,  continens  sententias  ac  leges  in  omuibus, 
^jh  extemis  quam  intemis  rebus  majorum  ac  Patrum  nostrorum, 
LUae  spectant  ad  honestatem  nostram.*  Pelsőcz  egyébiránt  mint 


GömfirvAriBBgyrtiHf  pcMtaÁMiTidye. 

AlliiiwttfApinkHal  ilt  mfig  RUuntatULk  «  D«m-«*«W 
loTí-Ieit,  a  legrtgilili  a  XVI.  nAtBAí;  ft  i^n^ry  család  I3dartfc 
leirltt.  n  legrégibb  a  Zfi|í»nod  horAbál  nVi ;  s  Tí«r»  s  /»«fij 
csaliMÍeit.  melyek  az  Anjouk  korim  k«n;döilmlL 


11- 

A  Rrtjanjúra  kOldötl  hizotis&g  elnöke  voU  Sahn  Kii"'' 
(■Kiiulója  8ziLitg}'i  Síinilör,  taf^ai  NfitafaluKSy  KontM,  P«ti  Fn 
gjf*,  liftrft  NjAr)-  Albert,  Hiutu  Ij«jos  Kabricius  Kánilr,  íiim>} 
Kíiliiiiii.  Nagy  GyuU,  tíróo  Vilmos  Laday  K&xmlT,  Kkráfi 
Árpá<]  taglJLTHinkböl  állott  h  tnakü«l^scikr61  a  köretkeindókft 
vitii  xzt^riincs^m  ji'lctitcni: 

A  rtöSiiyfii  vtrojíi  Ivri^ltárAt  Peaty  Prigyen,  báró  líjáty  Al- 
Iwrt  í's  Fahríciu^  K&rolj-  Uigiar-MÚuk  uézlék  át  Pestj  Frigm 
kulűnbeu  a  limA-sioitibati  ks  roKsiiyOi  rúrocsi  IcT^ltárakbsu . > 
rozsnyöt  b&uyabiztotts&g  jegysökönyvdben  ,  a  Kövecsesí  D»w*- 
CHalAd  í'8  Náiafiilussy  Kornél  ür  oklevél-gyiijteniéuyeilien.  Krai 
na- Horkan  a  gróf  Andrássy  család  levéltárában  kutatott  s  nútules- 
Utt  számos  okiratol  egé-z  terjodelmiikbeu  lemásolt  s  becses jegj' 
zeteket  ^s  kivonatokat  tett,  IcgdQnabb  üratása  volt  n  róisn^ 
vároM  Icvéltürban ,  liol  az  ezen  vidék  XV.  és  XVI.  századi  binjl- 
Süati  történetére  szebbnél  szebb  és  összefüggő  aJatokat  taUlt' 
Pesty  e  ezakmáTul  régibb  foglalkozásánál  fogva  ÍKnieretes  létíSL 
ezen  adatokat  megtoldva  ü  18-ig  gyűjtött  adataival  külön  éiU- 
kczésben  szándékozik  földolgozni;  élénk  sajnálatát  fejezve  b, 
bogy  az  itteni  bányavárosok  t-rdekes  történetének  íolderiífeén 
szolgáló  adatok  liizetes  megirására  több  időt  nem  szentelhrt.  ii 
fölhívja  en-e  a  szakomberek  figyelmét.  Kutatásainál  föltímt,  hogj 
az  itteni  levéltárban  városi  privilégiumra  nem  akadt,  pedig  ílje- 
nek  is  léU  ztek.  Talált  még  török  számadásokat  is,  a  melyeket  If- 
másolás  végett  szerencsés  volt  kinyerhetni  a  várostól ;  dél-roaeaf 
országi  vidékekre  vonatkozó  okiratot  azonban  nagy  fájdaliuftn 
seliol  Bem  talált. 


.^       Á 


Ffíbn'rÍHs  Krtrali/  A  »  ll7.s;:-/^í/r//<'<-l>ól ,  nicly  l)íniyíiszati 
törvényeket  tartalmaz  1587-l)öl,  és  a  ^^Stadf-Jhuli^-híA  tett  ér- 
dekes tanulmányokat;  ez  utóbbi  1520.  kezdődik  német  nyelven; 
1581.  jul.  1-töl  kezdve  itt-ott  már  magyar  végzések  is  fordulnak 
elö,  1 67  7-töl  pedig  állandóan  magyarnyelven  vezettetik  korun- 
kig. Végre 

Báró  Nydry  Albert ,  a  mint  előre  tudható  volt ,  a  városi 
számadási  könyveket,  a  tanács-jegyzőkönyveket  és  a  czéb  sza- 
bályzatokat nézte  át. 

A  XVI.  századból  csak  kevés  jegyzőkönyv  maradt. 

1)  Register  ym  1555  jar  bey  dem  Gericht  des  Vorsichti- 
gen  und  weyszen  Herr  Haus  SchauffkjTcher.  A  papír  viznyo- 
mata :  egy  járó  négy  lábú  állat. 

2)  Register  des  Einkommcn  und  Ausgebens  auff  das  1558 
Jar.  Bey  dem  Gericht  des  Ehrsamen  herren  Péter  Diagk.  Viz- 
nyomata:  derekában  horonyos  dombor  paizs,  fölötte  korona,  a 
paizsban  jobbra  fordított  bárd.  E  jegyzőkönyvben  előfordul  a 
Bzahlya-adó  is,  melyet  a  város  a  füleki  és  budai  parancsnokoknak 
fizetett 

3)  Register  des  Einkommen  und  Ausgebens  im  Richter- 
ambt  des  Ehrsamen  Herren  Joach.  Stentzels  im  Jar  1566.  Víz- 
nyomata:  Renaissance  paizs.  A  paizsban  patkó  és  ennek  közepén 
lapos  kereszt  (croix  patté). 

4)  Register  Auf  das  Jar  1569  Bey  dem  Gericht  des  Ehr- 
samen Herrn  Jacob  Stcntzel.  Víznyomata :  fölfordított  patkó, 
benne  az  elébb  emiitett  lapos  kereszt 

5)  Register  Beidé  des  einkommcn  und  ausgebenn  Bey 
gericht  des  Ehrsamen  Weissen  Hern  Jeronimo  Schneider  1596 
Jar.  Viznyomata :  koronás  kétfejű  sas. 

6)  Register  Beidé  Beschrieben  des  Einkomenn  und  Aus- 
geben  Bey  Gericht  des  Ehrsamen  und  Weissen  Hen-n  Hans 
Stentzel.  Im  1597  Jar.  Víznyomata :  részint  az  elébbi  kétfejű 
sas  y  részben  ketté  oszlott  csúcspaizs  —  jobbra  fél  harántos  ke- 
reszt —  balra  a  kétfejű  sas  bal  része. 

A  XVIL  századi  tanács-jegyzökönyvek  közt  1607,  1609, 
1614, 1631  béliek  a  legrégiebbek.   Egész  1631-ig  kirekesztöleg 

4 


I 


A  X't'IL  -t'-2.iÁ  ::■:•.-*•  Lr£~rfii:  *-e£TZ'''k~»:iwek  ; 

érdekes  allatokat  UkitalmAzi^dű 

Említb^tű  ]ii«^er  a  Tárosházán  őrzött  kánráaxati 
melj  1G98.  éTVf-l  kez^lódik  s  egész  1737-ig  neme 
azoiikaii  nagyobb  részben  mAgjar  nrelTen  Tan  szeri 


A  mi  a  Rozsnyó  Tárosi  czéhek  okiratjut  illeti 

KovárHTfk  czéh  szabályzata  magyar  nyelTen  ii 
val6,  8  ez  Rozsnyó  városában  a  legrégibb  cieh&Iis  o 

HziirnzíJjok  1601-ból  bírnak  czéhalapitó  okleTi 
Pozsony  városa  szűcs  czéhe  által  eszkőiöltek  ki ;  a 
tuk  \H'Á\g  1 609-böl  való  s  magyar  nyelven  ran  inra ; 

Szíjgyártóknak  1614  óta  van  magyar  czéh-szal 

AnztfdoBok  12  darab  oklevelet  mutattak  be,  e 
db  a  XVII-ik  századi,  a  többi  ujabb;  a 

Takács  czéh  alapító  levele   1623-ból   német 
Írva ;  a 

Rézművesek  8  darab  iratot  mutattak  be,   1  a 
többi  a  X  VIII.  századból  valók ;  a 

Bodnár  czéhnek  is  több  XVll-ik  sz&zadi  oldn 
ia1/i))an  majd  mindenik  czéh  több,  kevesebb  irattal  1 
6s  XVIIl-ik  szfizadból,  melyeket,  hogy  tanúimán 


-  &1  -^ 

1&8  legszebb  eredményei  közé  tartozik.  Az  iratok  nagy  részint 
»al&d  Ő8  fészkére  Zempléni-vármegyére  vonatkoznak  s  a  leg- 
;ibb  150  darab  —  köztük  két  Árpád-kori  —  át  is  adatott 
vebb  tanulmányozás  végett  nevezett  tagtársunknak. 


Dobsina  városáról,  hol  az  oda  küldött  albizottságot  hason- 
;  a  legmelegebb  és  legőszintébb  rokonszenvvel  fogadták,  Szilágyi 
ttdor  tagtársunk  a  következőket  jelentette,  hogy  t.  i,  a  városi 
éltár —  a  városnak  1584-ben  a  törökök  által  történt  feldüla- 
la  alkalmával  —  elpusztulván,  csak  romjaiban  maradt  fen. 
abb  időben  azonban  Mikulik  József  tanácsnok  által  nagy 
addal  és  Szakszerűen  rendeztetett  s  társulatunk  tagjai  előtt 
szséggel  nyittatott  meg,  kik  csakugyan  találtak  benne  ne- 
ny  érdekes  okiratot,  egy  1408-tól  1505-ig  a  hatalmaskodó 
bek  és  Csetneki  családok  közt  folytatott  nagy  perről,  melynek 
nenetele  azonban  nem  volt  megtudható,  mert  az  utóbb  emiitett 
len  Ulászló  király  perújítást  rendelt  el.  A  többiek  leginkább 
^tectionalisok ,  városi  jegyzőkönyvek  és  török  levelek.  Egy- 
4tlában  török  leveleket  illetőleg  társulatunknak,  gazdag  aratása 
X,  E  török  levelek  pedig  a  hódoltsági  viszonyok  tiszta- 
la,  a  végvidékek  határainak  meghatározása  szempontjából 
m  fontosak.  A  Rima-szombati ,  csetneki ,  dobsinai  és  rozsnyai 
leltárakban  legnagyobb  számmal  tezkerék,  azaz:  nyugták 
i^nak  a  befizetett  tartozásokról,  de  akadtak  egy  fetvára  (azaz : 
létre  is)  több  előkelő  pasák,  nazurok ,  bégek  által  írt  s  tugrá- 
L  ellátott  magyar  levelekre,  melyek  ezen  idők  sajátságos  viszo- 
aira  vetnek  fényt. 


A  rozsnyai  nagy  bizottság  egy  tekintélyes  része,  mely  Szabó 
luroly,  báró  Eadvánszky  Béla,  Fa))ricius  Károly,  Szilágyi  Sán- 
t*,  Géressy  Kálmán,  Nagy  Gyula  és  Károlyi  Árpád  tagtársak- 
L  állott  a  gróf  Andrássy.  család  nagy  hírű  Kraszna-Horka 
eéphalom)  nevű  várába  rándult,  hol  gróf  Andrássy  Manó  úr  és 
gy  reményű  fia  Géza  magyar  szívélyességgel  s  az  ifjú  gróf  csi- 
B  beszéddel  fogadták  társulatunk  tagjait,  A  vár  egy  része  lak* 
tö  jó  állapotban  van ;  s  az  egészet  újonnan  fodette  be  néhai  gr. 
tidr&ssy  György,  ki  végrendeletében  gondoskodott ,  hogy  e  gyö- 

4* 


—      52      — 

féezek  Icgulfilib  a  jelou  állapotában  okreÚeniMMJ 

ujabban  hire  jár,  hogy  gróf  Andr&Bsy  G^dáíVfB 

irak,  meg  aknrjAk  v&s^rolni  az  egész  v&rat  9  tíljfe  H 

•e  állitani,  a  mi  igen  szép  és  dlcíiéretes  sz&n>i<-lc. 

mi  magát   a   levéltárt  illeti ,    tét   i-észböl  álL  figiü 

<  uradalmak  levéltáraiból  állították  üss/e,  a  mMlt  U 

I       ilndrásflyak  levóltüra;  azonban  minden  arra  motaU  b)| 

:  valaha  nagy  méi'tékben  scartii-oztatott.  A  tdímÍIís  Iff 

1  alig  egynehány  maradott  íonn ;  végrendeletik,  inj** 

gok  összeírása  mar  tübb.  s  ezek  közül  u  tagok  ktll5nő:«en  b.  Bn 

vánszky  sokat  lemásoltak.  A     bbi  levelek  legnagyobb  ri-nej"! 

tei-mészetü  s  aa  uradalmi  birtoklások  történetéhez  uyujt  iM 

kat,  de  a  politicaí  történetre  csak  kevéssé  vonatkoznak. 

Az  r,  osztályban  van : 
')  Kraszna - Horkát  illető  14  fasc.  318dh.  1567-tüifct* 


)  Csetneket                 . 

15- 

-'>9 

.       264   > 

1335-tfiI     • 

3)  Monakot 

30- 

-52 

»      313  > 

131(1  tM    ' 

4)  Bocska-Somo-it          » 

53- 

-64 

>       156   > 

I2í'3-tól     • 

5)  Erdélyi  levelek        > 

64 

3  > 

I59&-bDl. 

ti)  Kiilüii  usaiíidukal      » 

fifi- 

-73 

»        45   . 

129li-tMl  trtJ' 

döleg. 

A  11 

oszíilyba 

1   van  : 

l)   AndrAssy    t^saládra  ve 

uatk 

ozók 

li>fi3-tói  kezdvi'  1-17  JiTil 

ü)  Krasznii-Horkára 

KiUO-tüi 

.       94it    . 

(píii-ök) 

> 

» 

3,i    ■ 

(in-l)(.ri) 

u 

.        á^    ' 

3)  Osetiiokrc 

l. 

i;(ao.tül 

.        31^     ' 

>                 (jíiirök) 
(Lirl»'.ri) 

, 

• 

Í3     • 

4)  M.Miakm 

. 

1435-t..l 

.       2i':(     • 

5)  l.Hiou  Czeblí 

> 

1377-tÖl 

>       L'M     ' 

K)  Somoiiy 

> 

1337.tŐi 

>        Icá     • 

7)  Híihoíifiy 

» 

I5ir,-tói 

.       I2it     • 

H)Iíomiiiit\Llvi(Nyitraui.'{, 

ye)i 

onatk.l3í«4-t..l 

.        Slü    ' 

9)  Cs-jti'i                          voi 

itkü/ók 

Hi50-tol 

>          77     ' 

101  liáuya  vaívon 

>. 

l«6!t.l..l 

i»I     ' 

—  hasisai  hí./ak 

> 

> 

>        ao    ' 

—     53     — 

Ősiségi  viszonyok      vonatkozók    1669-töl  kezdve  228  darab 
Vegyes  családok  »  15254Ő1      »         60      » 

Bányanyitási  iratok        »  1736  óta     »         20      > 

Vegyes     »»  »  »  >35» 

Különféle  levelezések,  de  csak  1671  óta. 

Egyebek  közt  Nagy  Gyula  tagtái-sunk  két  oklevelet  másolt 
Iraszna-Horkán,  az  egyik  1313-ból  való,  melyben  a  Grut-Keled 
zetség  tagjai  »per  compositionem  proborum  virorum«  a  had- 
,  doroglesi,  cselii,  vidi,  monyorosi,  tamási  és  figedi  birtokokra 
e  egymás  közt  egyezségre  lépnek  s  egymáson  elkövetett 
zakoskodásaik  fölött  megbékélnek.  Érdekes,  hogy  a  békebí- 
mindenike  de  genere  van  megnevezve ;  ott  van  a  Kata,  a 
nád  és  a  Turul  nemzetség,  a  mi  mind  ritkaság  okleveleink- 
A  másik  okii'at  László  (opuliai  berezeg)  nádora  1370-ben 
iplén-vármegye  közgyűléséből  kelt  s  Czudar  Péter  bán  job- 
^ainak  panaszát  tartalmazza,  hogy  a  geroncsi  falu  végén 
Qyos  czinkosok  megtaglották  őket  stb. 


Haan  Lajos  tagtársunk  csak  később  csatlakozott,  Rozsnyóra 
zése  után  azonban  csak  hamar  átment  Csetnekrcy  hogy 
tt  levő  esperességi  könyv-  és  levéltárt  átnézze.  A  könyv- 
rendezetlen  állapotban  van,  a  fiatal  derék  lelkészre  bízatott, 
zt  őszszel  fogja  végezni.  A  könyvek  száma  3000.  Említésre 
tóbb  régi  magyar  könyvek : 

Bornemisza  Péter  predikacziói  az  ördög  sok  kisért  éseiröl. 
mélkül  1578.  Eperjes. 

Czeglédi  István.  Sión  Vára.  1675.  Sárospatak. 

Derecskéi  Ambrus.  Szt.  Pál  levele  a  római  keresztyénekhez 
L  Debreczen. 

Madarasi  Márton.  Áhítatos  imádságai.  1629.  Eperjes. 

Prágai  András.  Fcjdelmek  serkentő  órája.  1628.  Bártfa. 

Stephani  Tököli  baronis  hungari  in  Késmárk  declamatio 
órtitudine  habita  in  academia  Heidelbergieusi.  1598.  Hei- 
erg. 

A    levéltárban    a   következő    érdekesebb   oklevelek    van^ 


u 


—    54    — 

Thureö  G-yÖrgy  nádor  oklcTele  hárijin.  iMl|fct<g* 
líjfoethitv.  espere^séguek  megeogedi,  hogy  kolöa  Mperalai 
TAliiszthaNSOD.  Kell  Kassán  1610,  jul.  lO-éo. 

Kgy  miísik  levele,  melyben  a  gömőrí  tmpevaaiig  artú 
sait  megeröaíti.  Ka^sa  1610.  jnl.  10-én. 

Egy  hariua<Tik  Qömör-várniegyéhez  íntJxTe,  awlybn 
(luli,  liogy  tia  a  superintcndeas  a  caaonszer&  lAtogaUrt  '>M 
víU'iiiegyo  tisxteHHégesiju  fogadja,  áti  költségHo^  kttiití 
gondoskodjék,  egyik  egyházból  a  m&sikba  valA  EsálBtMnJ 
dclkozz6k.  Kelt  Kassá.a  1610.  juL  10. 

Bocíikay  Istv&n  rendelete,  melyben  Sideríus  Jftwi 
piip,  Alvinczi  Péter,  Váry  Tam/is ,  Pataky  Bkláxs  is  1* 
Vbl  köréüöro  mogroiidcli,  liogy  a  Tiaz&n  inneuí  és  Uli  p»pt 
ytigytn  én  árv&i  ezut&n  mindeu  íizolg&lat  ésadúfiietttaM 
mentve  legyenek.  Kelt  Kassftn  1606.  jan.  12. 

ACégvan  e  levéltfirbau  a  hajdan  Csetneken  vir&gaittv 
gymnaBÍum  jegyzökönyve ,  mely  érdekes  TÍIi(p>t  rct  ■!■ 
i(tiznovol68Í  viflKonyokra.  Legvirágzóbb  állapotban  volt  0(  1) 
)  788-t.óI  <j  síiúaaa  clojí-if,-  Tülfiuh  Tamás  híres  Uuir  vi-autés* 
:t  ki  ítl  ;i  iibmctors/íigi  Hcbocpleiithalihoz  hasunió  tanint 
hozott  U'lrc,  hol  a  tanulók  nemcsak  kitunö  oktatá^baii  rfe 
tok,  hímem  egy  közös  cunvictusbaii  élelmeztettek  is.  Oly  erí 
liii'ii  vi)lt<:  liiilós  tanár  vezetése  alatt  a  csctneki  gymnasium. 
■M.  oi's/íi^;  h'-jtiivohibb  vidókuiröl  is  ide  sereglett  a  tanuló  i( 
'riilfilhiitni  ii  tiuiulók  közt  szfimos  pozsonyiakat,  koníánm 
biirsmtiak;i(,  veszpróniieket,  nögradi-,  árvái-,  sárosiakat,  só' 
i'rdóljiekut  is. 

A  városi  lo\6ltíirban  csak  egy  régibb  okirat  van  S 
hii'Aly  privilegialis  levclo  1 328-ból,  mely  által  Csctneket  é 
siiL-Kot.  ugyniluzon  jogokban  réKzesiti,  melyekkel  a  korpoiiaJ 
t;ik,  iif^vi-zctescri  megengedi  a  lieti  vásár  tartást  PeKöciöni 
kuM,  ('Rütiiekcn  szombaton  s  egyszersmind  följogosítja  &  k 
'osl,  liiigy  biiiivádi  esetekben  bíráskodhassanak. 


-     55     ^ 

Szabó  K&roly  tagtársunk  átvizsgálta : 
1)  A  kis-honti  evang.  esperesség  könyvtárát  Rima-Szombaton 
9)  A  Rima-szombati  protest.  gymnasium  könyvtárái 

5)  A  rozsnyai  káptalan  könyvtárát 
4)  A  rozsnyai  papnövelde  könyvtárát. 

6)  A  rozsnyai  Szt-Ferencs  rendi  kolostor  könyvtárát. 

6)  A  rossnyai  premontrei  rend  házi  könyvtárát. 

7)  A  rozsnyai  r.  kath  gymnasium  könyvtárát. 

8)  A  gömöri  evang.  esperesség  könyvtárát  Rozsnyón  (a  néhai 

Oházár  András  könyvtára). 

9)  A  gömöri  evang.  esperesség  könytárát  Csetneken. 

10)  A  gróf  Nádasdy-féle  könyvtárt  Betléren.  Tehát  összesen  tiz 

könyvtárt. 

Régi  magyar  nyomtatványok  tekintetében  leggazdagabb  a 
gróf  Nádasdy  könyvtár  Betléren,  melyben  a  XV I.  századból  7 
darab  ritka  s  a  XYII.  századból  több  érdekes  magyar  könyv 
találtatik.  E  könyvtár  a  betléri  gyönyörű ,  parkban  egy  e  czélra 
épitett  külön  épületben  ízléssel  van  berendezve,  gondosan  czim- 
tározva  és  conserválva.  Régi  magyar  nyomtatványokban  arány- 
lag gazdagoknak  mondhatók  még  a  kis-honti  ev.  esperesség  Rima- 
nombati,  a  gömöri  ev.  esperesség  csetneki  és  rozsnyai  könyvtárai, 
Talamint  a  Sz.-Ferencz  rendiek  rozsnyai  kolostora,  mely  utóbbiba 
a  legbecsesebb  darabok  az  egykori  Szendröi  kolostor  könyvtárá- 
ból kerültek.  Az  e  könyvtárban  talált  kéziratok  közül  figyelemre 
méltó  a  csetneki  könytár.  XY.  századi  teljesen  ép  latin  codexc ; 
melyben  az  akkori  szomolnoki  jegyző  és  iskola  mester,  oppelui 
születésű,  Brue  Derthar  György  Columnai  Guidónak  1287.ben 
szerkesztett  »trójai  históriájátc  1456-ban,  a  Nagy  Sándor  histó- 
rilgát  pedig  1457-beu  átírta.  E  codexröl  Nagy  Gyula  tagtársunk 
még  följegyezte,  hogy  alakja  fél  folio,  áll  283  levélből,  melyből 
228  levelet  a  »Trójai  história*  s  55-öt  a  Nagy  Sándor  története 
foglal  el ;  följegyezte  azt  is,  hogy  az  emiitett  iskolamester  bécsi 
baccalaureatus  volt,  s  könyvéből  azt  is  megtudhatjuk,  hogy  a  lent 
Irt  években  Theork  Miklós  plébános  és  Orbán  biró  uram  igaz- 
gatták Szomolnok  város  dolgait. 

Egyébaránt  Szabó  Károly  tagtársunknak  a  magyar  köny- 
vészetre  nézve  Gt)mör-vármegyében  gyűjtött  adatai,  melyek  fárad 


I 


Bág&t  ga»)«gon  jutatmazták,  a  m.  tad.  akadémia  által  n4r  ujU 
ali  ailolt  régi  magjar  kőnyvészoti  kézi  könyrében  fognak  tíI*. 
got  látni 

m. 

Mind  ezen  eredményekuek  koronája  aiconban  az  agf^elrki 
barlangban  tett  ásatítsok,  lueljeknek  értékít  inegbocsttlia  m 
alkalommal  éa  hivatva  nem  vagyok,  de  a  melvek  hazánk  s  kine- 
lebbröl  ü-ömör-víirmi'gyéuek  ez  ékes  temiésírti  IdrKUDényet  u 
ásatások  tudós  kezdeményezőjét  éa  vezetőjét  s  vállalkozó  smUmii% 
tudomány  kedvelő  ifjü  biijnok  társait  mindim  bizunynyíl  Mff 
lilrnévre  fogják  emelni  az  archeológia  teri'u,  talán  moiiduoio 
sem  kell,  hogy  bárö  Nyáry  JeuÖ,  Töttösy  Béla  és  Thallócíy  L^"« 
tiigtái-Miinkról  szólok,  kiknek  nagy  hordei'ejQ  inükwtM^kröl ■ 
kúvetkezóket  vau  szerencsém  jelenthetni : 

E  három  tagból  áUó  kis,  de  bátor  bizottság  augu^tm  ti-ta 
érkezett  Aggtelekre  a  e,  nagy  kiterjedéan  cseppkő  barlaaghio 
atig.  24-ún  kezdték  meg  az  ásatásit.  Hosszan  t&rtó,  meredíljM 
és  keskeny  bejáraton  át  tág  előterembe  léptek  ,  melynek  epyik 
áya  ;t  ^C'toiith'izfj'i*  vezet ,  melynek  bejárása  valamikor  mészktf- 
szikla  darabükkiil  lévén  mesterségesen  eltorlaszolva,  elu>2ür  ai 
egy  Öl  vastagsi'igü  cultur-foldet  vizsgálták  át,  melynt'k  í(-ie\>t 
táján  bronzkori  maradványukra  akadtak ,  odény  ■  türt-dtkekre. 
melyek  azon  idükben  dívó  ékítményekkel  voltak  kiczifrázva.  oem 
különben  néhány  bronztárgyra. 

A  kiiltur-íiild  alatt  cseppkö-rútegro  akadtak,  mely  ótvtii 
milliméter  vastagságú  lévén,  áttorették  s  itt  állat  csoutokrs. 
faszénre,  hamura  s  ezekkel  vegyest  fmheri  csontoknt  bukkantak 
s  minthogy  e  tárgyak  együttesen  találtattak ,  meg  kell  gyóiöd- 
niök,  hogy  itt  valamikor  ember-evök  voltak. 

Az  őskori  koiiylm-huUndékok  fiJllelése  után,  mintegy  6  m*- 
ter  hosszúságú  folyosón  l'olytatták  az  ásatást ,  s  minthogy  tekuri 
leleteket  kereslek  a  folyosó  cseppkő  falait  törettek.  Az  ilellencs 
oldalok  jelen  állapota  azt  bizonyította,  hogy  valamikor  c  folyo- 
sók tágasabbak  voltak ,  idővel  azonban  mindiakább  o^zetzu- 
kültek. 


—     57     — 

Néhány  órai  töretés  után  egy  lapos  mészkő  darabra  buk- 
kantak, s  ezt  kiemelvén,  az  első  emberi  koponya  tűnt  Hzemtúkbe. 
E  koponyát  lapos  kő  takarta ,  a  váz  arczczal  földfelé  feküdt. 
Csak  nagy  erőfeszítéssel  lehetett  a  test  alsó  részeit  a  cseppkő 
rétegből  kivájni ,  e  váz  mellett  csak  is  egy  csontnyél  feküdt  E 
váz  közvetlen  szomszédszágában  feküdt  a  második ,  mely  mellett 
egy  csontból  késztilt  varrótűt  leltek,  és  sorjában  még  II  őskori 
ember  volt  eltemetve. 

Ezek  mindannyian  a  folyosó  átellenes  oldalairól  fejjel  a 
folyosó  és  lábbal  a  mészkőzot  fele  feküdtek,  kivétel  nélkül  vala- 
mennyinek feje  kőpárnán  nyugodott  s  valamennyinek  fejét  kőfedő 
vagy  edénycserép  takarta. 

A  vázak  mellett  állat-csontokat  nem  találtak,  de  a  kopo- 
nyáktól bal  felé  pörkölt  kölest,  gabonát  s  egy  ismeretlen  fajta 
magot  leltek. 

Az  edényeknek  csak  cserepeit  szedhették  ki  a  földből,  két 
aprő  edény  kivételével,  melyeket  egy  kerekzúzó  kövei  egyetemben 
egyik  váz  lábainál  ástak  ki.  Az  edények  vastag  kövecses  agyag- 
ból gytu'vák,  minden  czifrázat  nélkül.  A  többi  kö-  és  csonteszköz, 
a  többi  váz  mentében  találtatott. 

A  csonttárgyak  közül  a  föntebb  említetteken  kívül,  kiválóbb 
becsűek :  két  szűróeszköz,  egy  nyílcsücs  és  egy  szépen  faragott 
csonteszköz,  mely  valószínűleg  ékszer  volt. 

Az  agyagtárgyak  közül  —  nem  tekintve  a  cseréptöredéke- 
keket —  egy  kűpot  s  néhány  agyaggyöngyöt  is  találtak. 

A  kőtárgyakat :  züzókövek,  vésők,  simítok  képviselik. 

Ásatásukat  három  napi  szünetlen  munka —  s  tegyük  hozzá : 
fázás,  sőt  éhezés  —  után  befejezvén,  azon  eredményre  jutottak, 
hogy:  az  aggteleki  barlang  kőkori  emberek  temetkezési  helyéül 
szolgált ;  és  ez  eredménynyel  hazánk  ős  régi  múltja  egyik  is- 
meretlen lapjának  földerítéséhez  nagy  mértékben  hozzá  já- 
rultak. 


~     58     — 

Ezek  azok  az  ailatok,  melyeket  u  tisztelt  Zürgyfilés  dött 
bumututiii  ki'ilves  kötelességemmó  tétetett,  —  ezek  aüokak&nk, 
melyek  egykor  ulapül  fognak  Bzolgálui,  hogy  tíömör-Tiruitgn' 
története  szabatosaQ  megiraasék,  s  ezek  által  teljesítettük  mi  vi- 
déki kh'áudúJüsaiuk  legfőbb  czélját,  Iiogy  a  vftrmcgyút  ts  liilt- 
ket,  mely  filtal  meghWattunk,  s  annak  törtéoelmi  emlékeit  ét 
okiratait  a  tőlünk  kitolhetőleg  megismerjük.  E  tiz4izfnkti  niyw 
kirándul dmk  alatt  viinden  ftu/  a  lái-gulat  föltétlm  nzulgdlaláhav 
ált  ál  tartozik  kimutatott  osztály  én  szakmunkát  végezni.  EgéMtn 
másodrangú  az  egyes  tagok  magán  czélja  é^  magAn  vagy  úg}- 
nevezett  kedvencz  tárgyaik. 

Ez  alkalommal  Göiaör-vármegyo  megismerése  líolt  il- 
lünk, 8  ezt  telietségünk  szerint  végliez  is  vittük,  s  gyfijtoil 
adatainkat  csekélyebb  vagy  országos  jelentőségűek  legypodt, 
egyenlő  lelki  nyugalommal  viszszük  hazai  tudományosaá^iik 
tüzpoutjára  forröu  szeretett  fövárosuakba. 

De  t.  Zárgyülés  minden  czél  elérésére  eszközök,  s  a  vég- 
rehajtásra támogatások  szükségesek.  Ilyenek  a  mcgblvá^,  a 
levéltárak  megnyitása,  a  leveles  ládák  foUjánlása.  a  tmlu- 
niány  és  munkásai  iránt  való  rokonszenv  és  bizodalom,  lUflv 
nélkül  hiábavaló  lenne  minden  fáradozíis  és  munkára  laln 
készségünk,  di'  liát  említsem,  mily  jótékony,  buzdító,  báto- 
rító biitással  van  reánk ,  ha  ezek  lolott  szívesen  fogadó  ar- 
czokkal,  sőt  nagylelkű  vendégszeretettel  is  tjilálkozunk  ? 

Hogy  G ömör-várniegyének  egéaz  közönsége,  mily  ui-nK>>i.>[i. 
mily  liberálison  nyújtotta  nekünk  a  segédeszközöket ,  arról  ki-/- 
tünk  luiudeu  egyes  tag  csak  elismeréssel,  csak  lelkesüllen  teki 
tanúbizonyságot. 

És  én,  midőn  ime  szavaimat  végzem,  mély  bálámat  ?  ki- 
szötietemet  fejezem  ki  Szoutág  Bertalan  alispán,  N'átalahi-.-v 
Kornél  igazgató  uraknak,  kik  az  elökéízuleti  niunkáJatvl- 
bau  oly  sokat  fáradoztak  s  mindnyájan  bálát  és  k''siöiuiti 
mondunk  Uömör- vármegye  közönségének  Rima-tízoinbal.  líoiv 
nyó,  Dohsina,  Cselnek,  Jolsva,  Nagy-Rőcze  és  Pilsótz  Pi- 
rosok közönségének  és  [lolgi'umestereinek  a  vármegye  és  várwt-ok 
minden  egyes  polgárának,  kik  nékünk  e  napokat  gazdagukk*. 
szépekké  b  őrökre  feledhetetlenekké  tették ! 


—     59     — 


Tisztelt  Zárgyülés ,  megnyitó  gyűlésünk  alkalmával  Ipolyi 
Arnold  püspök  úr  távirat  útján  üdvözölte  gróf  Mikó  Imre  ö 
iiagyméltóságát  szeretve  tisztelt  elnökünket;  a  válasz,  melyet 
a  nemes  gróf  beteg  ágyából  küldött  igy  hangzik :  »Köszönet  szí- 
ves megemlékezésökért ,  végszavam  is  beszterczebáuyai  jelsza- 
vunk: dicsőség  a  magyar  történetnek !« 

Zárjuk  be  mi  is  gyűlésünket  e  fenn  költ  szavakkal :  Dicső- 
ség a  magyar  történetnek  ! 

DEÁK  FARKAS, 

társulati  jegyző. 


H  GÖMÖR-VÁRMEGYE    TISZTIKARA 

^B  niROMSZÁZ  KVVBI.  EZELŐTT. 

^^^  BKHtrtáTT. 


BKHtrtáTTATOTT    A   BOZSNYÖN   TARTOTT  KÁBÜLKttBN. 


TtJtl((uo1ini  TársuUt  tudományos  kiráudúUtáitil  u 
Mh  flawlr  r'tZ""  tisstclí  meg,  ülik,  hogy  KxclIőstcaBilk  IngnigyoUi 
kincMlakel .  lov-i'l(«niiikHt ,  a  nyissuk  meg  ülöttc  n  vaskos  kütdiEket, 
m^HrkNi-n  koitimok  fájdalom  !  oly  kevesen  hiívárkodiink.  Reá  mulnWnli 
«  k<ilíi>'k  iii'háiiy  soniru  Ízelítőül  »  talán  iiein  tua/ünk  liaszliilan  munkái. 
k(  igwaytüku  i-svoriitáiiik  könlescvel  c  mcgyo  jcgyzököny veinek  tanill- 
«táBii>M»árH  iiiásoknt  ia  buzdítunk  h  nem  engedjük  ,  mctnnvírL'  l<'i|üiil 
l^k,  liü»n>  küi'iil  AT.ou  kii/üiívt,  mely  megyénk  tÖrten.;lmi  miiltja  ÍtúhI 
iftamik  tiai  kiiit  fíiitiinmcg  iiiutiitkozik. 

i;.>«í>r-vármegye.irgyziikflnyvei  János  Zsigmond  király  h:iUíl:inik 
j^l^  avúlwak  viíszs- 

_\^ytid'U>iiitdj'-s  ifink  elijalék  meg  ezt:    -^  inohácBi  vész,  a  n.niiíil- 
Wlt  k*"  »(?>"*»  ""'■"  fondorkodó  pártra  PZük.idáBJi  s  t-z/el  ii  liazii  fWi- 


Jl  Mr»k  jiroui  11 


'iikiiiikm  nehczcilett ;   de   a    nyomor 
.  Mindig  volt  Dollii,  Jurisieh,  Szondy. 


«bkT 


^^l^i^ki   A    iiingyiirNiik    megmente   önlii/.almát   -■   cg.';    Iv.n^/.er 
^y|k*  |itU<»^V»"-  li''"'  s/elteinc  mindig  óriássá  liidott  em>'lk-'<lnl  ^ 

1^1  A«   1^71.  ev  11/,  melyd'il  ío^rva  jegyzők linyv link  v;iu. 

X  Utww  i'lx*   kület,  melylx'il  exccriitiíinkiil  ti-ltiik  .    n  kí'ivii 

1,  »lY»»iH-ollutu  tactyti   Coinitatus   Uömür   iuitium    »umeiiE>   . 

-,.   jM«n\'«*  usi)*"  «mitim  UiKT.  incnmpictc.  Volumen  iathoe  c 

W-  IVI.K-.'Uii  sntiquius,  e««.  ,„io,;,    i.,ju,-;n    r.-m,. 

n^Mtratuiu  Mt  BUb  NotHriatu  Egragii  Scbaati&Di  Lat 


^    él    - 

Szeldmajer,  expost  Incljtí  Comitatus  Torncusís  ordinaríi  Vice  Comitifl 
it  insigiiitur  No  1-mo  quo  numero  etiam  Elenchos  eiuadem  sigua- 
:us  este. 

II.  »Protocollum  Causarum,  siye  judiciale  Inclyti  Comitatus  Qö- 
nör,  ab  anno  pariter  1571.  usque  1581.  Cui  anno  ex  actis  anni  1580. 
iliquot  fólia  per  compactorevi  pontposita  et  praepostere  collocata  SHnt, 
SB.  Licet  equidem  volumen  ist  hoc  annis  illis,  quibus  Protocollum  Nro 
1-mo  signatum,  conscríptum  erat,  emanavcrit;  cum  tamen  illud  jani 
praevie,  istud  vcro  multo  iardius  regestratum  sit,  per  consequcns  distin- 
:tum  habeat  Elencbum,  binc  attenta  eius  antiquitate  Nro  2-do  iusignitur. 
\iuo  numero  eius  quoque  Elencbus  signatus  este. 

Ili.  »Prothocollun  Incijti  Comitatus  Gömör  anni  1595.  decurrens 
usque  annum  1G07.  In  annis  1595  et  1597.  defectuosum.  Regestratum 
sub  Notariatu  Egregii  Sebastiani  Ladislai  Szeldmayer  Nro  3-tioc. 

£  bárom  czímből  mindenekelőtt  azt  tanuljuk,  bogy  a  megyének 
1571.  év  előtti  jegyzökönyvei  az  idők  viszontagságai  miatt  elvesztek  ; 
továbbá,  bogy  az  1571  — 1587.  évig  terjedő  jegyzőkönyvek  bézagosak, 
B  bogy  az  1571 — 1587  évek  alatt  tárgyalt  perekről  szóló  kötetben, 
hol  gyönyörködve  olvashatunk  sok  magyar  letárgyalásfc,  néhány  lap  a 
könyvkötő  elnézéséből  nem  jó  helyre  köttetett ;  és  végül :  hogy  e  jegy- 
zőkönyveket Szeldmayer  Sebestyén  László,  Gömör-megye  egykori  jegy- 
zője lajstromozta. 

Ha  valaki  kérdené  a  Szeldmayereket,  e  kérdésre  Nagy  Iván 
munkája  megfelel,  mely  szerint  a  »bozithai«  Szeldmayer  család  Abauj- 
megyéből  szakadt  Gömörbe  s  czimeres  nemesi  levelét  1751.  nyerte 
Mária  Terézia  királyasszonyunktól,  s  e  családnak  egyik  fia,  a  mi  jegy- 
zőnk, »szentkirályi«  Plettrich  László  alispánsága  alatt  vitte  a  megye 
tollát,  1760.  Torna^megye  alispánjává  lett  s  1774-ben  a  tiszántúli  kerü- 
leti tábla  ülnökévé  neveztetett.  8  ha  valaki  kíváncsi  volna  reá,  miként 
történhetett,  hogy  a  megye  jegyzőkönyvei  elveszszenek,  annak  némi 
fölvilágosítást  nydjt  1614.  évi  jegyzőkönyvünk  155.  lapja,  hol  ez  mon- 
datik, mikop  » Gallyas  Tamásnak  a  megye  egy  kopott  és  penészes  pro- 
tocollumot  adott  által  három  csomag  különféle  periratokkal,  melyeket 
Thar  Gáspár  alispán  a  megye  előbbcni  jegyzőjének  Megyeri  Farkasnak 
özvegyétől  a  maga  pénzén  beváltott,  s  míg  az  érte  adott  pénzét  meg 
nem  kapta,  magánál  lezárolt  volt,  de  most  jóvoltából  kiadottá.  Tudni 
való,  hogfy  Gallyas  Tamás,  Gömör-,  Nógrád-  és  Heves-megyék  közösen 
tartott  jegyzője  volt. 

Nem  czélunk  terjedelmesen  értekezni,  hanem  csak  végig  akarunk 


-     62     — 

i«4eii  vtoa  idriböl,  moly  h4rotDSiiíi  ^ffvel  e^l^ll  lep*r' 
k,  kik  volLak  GömSrbon  itnin  >Wnc  pogscsinniitui  iiu1<i 
k  P  flz^p  incg7ét  Bxolgálták  s  kiknek  hamfiit  tiuzpUfiit 
mm  tíSriik,  sem  tatAr,  Mm  aeiii>iii  nyomonleig,  mert  1»^ 
előrelátással  három  tnlujdont  kfvántnk  meg  u  k'itlivt- 
ír ;  hogy  legjen  c  homiak  fia,  másodexor :  liogy  nmnw 
m^rrttnég  ftkkor  majdnem  kkArAing  a  nomui  o«itilf 
bAtinit,  s  hhrtnnilaKtf :  hogy  yioiiiilü  legyMi,  mit  neiu  wBkw 
aráxiii. 
.  a  iiiogyo  clsíi  i    '     '  '    yicíiküiiyviínek  16-ik  lapjin  .>!■ 

>1573.  Pt^ría  scrunda  fuite  fiístum  boati  Matthinc   apn«tali  fjcU 

'űrlio  mei  Petri  Pédery  abhinc  per  aiitii    Hpntiiim   Ín   paratb  A" 

^  .  ■>  (luubus    coram  UnivcniUte  Nobilium   Ci)iiiiUttlB   linwntcr. 

I  «atus  est  denuo  in  Vice    Comitem   Lauints  Korlálb,  roi 

íjuatunr  Judlimn,  qai  Bolennitcr   juramentn  sua   cunc>«ptU 

amiuata  áeposueruut.* 

le,  háromszáz  evvel  ezeltítt  a  jegyiökönyvi  «il»a  tolje*  adalA 
BsoHnt  Oömiir-megye  jcgy/Gje  l'edery  I'i'ter  volt,  egy  caiiládlicli,  mely™ 
Nagy  Iván  Mm  emlékszik,  a  melyre  vonatkoiva  ml  caak  ennyit  tndiiiik, 
hogy  lü3!>.  Melli'they  Péternek,  Pediiry  Zsúfia  volt  a  nojc  8  Kiíí 
Ahaiíjban  P(!dery  Lúy.ár  váliisztatott  siispáimá ;  mag.i  I'r-lrr  helyMÍg  '' 
Ahaiíjlian  levtiii.  Fizetúae  < íömor-mogye  jegyzSjúuck  akkor  30  foriutban 
lett  khilkiidi-ii. 

Az  első  alispáll,  kit  jegyzőkönyvileg  kiniutalhaliiuk,  megy^ukl>eu 
Korláth  Lázár  volt,  az  íalsú-Kálosai*  Koihilh  csal.ldbúl.  Márni  i:<4S. 
egyrészrcil  Szilágyi  Erzjcbet ,  és  fiai  küít ,  másrészről  pa'ig  a  flsri 
nemzetség  közt  kötött  Bzerzöilésben  egy  Korláth  Péter  mint  a  Gani 
család  híve  említtetik.  Egy  Korláth  Mihály  )>cdig  \Vitteml>ergában  Is- 
niílt  s  iitóbh  15r>G.  Ilusitt  vára  kapitánya  lett  a  Ha,  kit  Puthnokr  Zsó- 
fiával neiiiíiett:  Korláth  látván,  lö'JS-ban  Gömíir-megye  alíspáujának  r 
fgyazersmiiid  <i  feltc'gc  Szemlrö  vára  alkapi  tanyának  is  ínilik  . 

Meg    kell    jcgyey.nUnk,    hogy    jeg}'züköuyvüuk    sBerint    Korláth 

LA-/ÁT  úJKi  >dcniio(  tett  alispánná,  b  ezael  ki  van  egtíszilve  egy  türedt'k. 

mely  az  1-sÖ  azámií  jegyzőkönyv  elején  olvasható,  melyben    aK    1'>'1. 

évi  tiszt  új  ítiUból  csak  a  szoigaliírák    és    esküdt    táblabírák    névjvg}'<ékr 

^radt  teánk.  K  türedék  kövi-tkczö  : 


^   é§   - 

Jurati  Assessores 

Íd  Processu  Francisci  Kardos :  Paulus  Darvas,  Benedictus  Bodon, 
hias  Petbew,  Franciscus  Soóry. 

In  Processu  CoMparia  Herefhkey :  Georgius  Boretlikey,  Jacobua 
la,  Franciscus  Barna. 

In  Processu  Mafhine  Deme :  Antonius  Ilubay,  Paulus  Thar, 
bazár  Latbránd,  Demetrius  Lenkcj. 

In  Processu  Thomae  Tliar :  Georgius  Lorántffy,  Andreas  ZynJS 
írtus  Abaífy,  Joannes  Balajtby,   Andreas  Dewyny,  Petrus  Kusza. 

Hozzá  teszszük  az  alispán  ty  ki  157d-ban  ^ujrat  meg  választatott, 
Kálosai  Korlátb  Lázárt,  s  mivel  e  töredelc  ugyanazon  kézzel  van 
,  mely ly el  az  1573-ki  beiktatás,  bozzá  teszszük  jegyzőül :  Péderyt, 
s  1571-ki  tisztikar  teljesen  áll  szemünk  előtt 

De  folytassuk  az  1573-ki  tisztikar  névjegyzéket! 

^Namina  auiem  Judlinm^€  így  olvassuk  tovább :  Caspar  Beretbkey, 
>mas  Tbar,  Matbias  Deme,  Benedictus  Bodon. 

1-mo.  In  Processu  Casparis  Berethkey  jurati  assessores,  s  ez  volt 
ehu  járás:  Franciscus  Barna,  Cbristopborus  Beretbkey,  Benedi- 
Bama. 

2-do.  In  Processu  Thomae  Thar,  s  ez  volt  a  serki  járás  :  Lauren- 
Bell^ny,  Joannes  Balajtby. 

3-tio  In  Processu  Mathiae  Deme,  s  ez  vol  t  a  ratkói  járás :  Anto* 
Hubay,  Wolfgangus  Basó,  Demetrius  Abaffy,  Paulus  Komornyk^ 
lus  Tbar,  Micbacl  Cbomós,  Franciscus  Latbránd,  Baltbazar  simili- 
Latbránd. 

4-0.  In  Processu  Benedicti  Bodon,  s  ez  volt  a  pxttnoki  járás : 
ms  Soóry,  Paulus  Darvas,  Petrus  Ebeczky,  Antonius  Forgbon,  An- 
U8  Jakab. 

Az  első  járás  szolgabirája   »alsó  ^s  felső   beretbkeic  Rerethketf 
pár,   mint  láttuk,  már   1571  ben   is  szolgabíró  volt  és  Csoltbon  la- 
.  Nőül  Herényi  Dorottyát  birta  s  Beretbkey   György  esküdt  tábla- 
fivére, ennek   neje  pedig  Cbyatbó  Zsófia    volt.  —  E  máig  is  fen- 
s  1703.  Beretkén  igazolt   nemes   család  sok  tagjának  volt  bajdan 
lékne ve,  így  Beretbkey  János  1473.  »rat'£W2«  —  Beretbkey  György 
M  ^deáko8€  —  s  Beretbkey  másik  János  »Miisz€  melléknévvel  for- 
elő.  A  második  járás  szolgabirája    »kisfaludi«  Thar  Tamás  szintén 
1571-ben    volt    szolgabíró.    E   családból    származtak    Tbar    Pál 
1-ki  táblabíró  s  Tbar  Gáapj^r,  a  ki  1610— 1616.  alispán.  Nejéül 
tbei  Katát  tudjuk.  A  barmadik  járás  szolgabirája  »zádorfalvi«  Deme 
j&a  basonlókép  már  előbb  volt  szolgabíró  s  családjából  Deuie  Már- 


I 

■  tu 


fi4     — 


» 


\tt^».  CM>aiúakáxa  é>  ZtdnrítlvinBon  dMiatMt  k»pMI,  ITuL* 
ai  vizaga1A9]cA,a7iibiTfjilvún  Mt  Dwaifket  *  »«->fc»i  Widjtetg*  ■*• 
uxMeknrk  i«inerte  ul.  A  in-gywlilt  jirie  attlgtbirij*.  >«  ■••***« 
Nagy,  iniük^p  ll'/d'm  Boncdekvi  p«dtf  l'iTI'lnti  kiin  UbUMMk 
tudjnlc  >feliű  válfU  Knnio*  PcrencB  járúsilna  9  cmU^Í*"^  ^  ^ 
jai  1703.  Mihiilyfatváii  ígaiolták  Mmow^gllkct. 

Mi  a  fiJnlofatri  Iiilos  láliUbíritknt  Í1l«ti,  ások  kMnl  Bwa  tt- 
roncx,  ki  miut  Í1/eii  már  lóTl<1x>ii  inllkr>datt,  ojtnn  ameUAln  ib tar- 
káit öNr^gl  Banin  canUilból  való  volt,  ludjr  a  asent  fSIdöB  jirt,  11}^ 
wald  vMj.t!'<\  nxiruiaKÍk,  kitiek  EJEkSt^dt  ncnrü  birtnkrOl  lSt<4M 
nyert,  kír.  aduminy  lerekH  b  magyur  akBil^mia  AqMdkorí  v>\ »iiiytiív 
ból  iimtirjUk.  Barna  Perencsi,  ki  tttAbb  mini  lilni  fogjuk  e  ■ng'—^ 
alívpinj^vi  lett,  egy  máaik  FerencEnek  h  ■  Mnrinyban  Hktalakri-' 
Buó  naUdbAl  vafó  caoltói  Bmó  Eraa^betnek  fis  volt  éa  nagn  Hanii^ 
Kláiil  birú  iiAai.  Aecd  Flama  Jakab,  kinrk  nev«  b>  1 57 1 -U  iK«>nr - 
cdkbun  üLifotdiilI,  ifjabb  Fereucznek  fivére  volt.  At  I7<>;1,  /v  c  .-liltl 
^lii  tagJHit  Horkiln  lelt.:. 

Ak  itt  .■jíifor.iul.'.  tiUiliiliirúk  küziil  /.■.//.■«./  I.örii.ci  ii-n  l'.--- 
csúban  Í9  iaiiKirctet  >1icll<'iiyi>(  llclk'iiy  cxabld  ivailt-La,  iiielyU'l  I.M3. 
Bdk'iiy  Albert  iniiit  ítrlciineHter  s/oropelt,  Halnjtby  Júdos  pedig,  kin<-k 
iicvft  alt  ITill-ki  jfigyzúkbcíi  íh  olvashati'',  a  »balnjthi  t'?  pt-íiti't'i' 
rígi  lu'in.-.'íi  !■.,:, I.L<II.m1  Bíánnazott,  melynek  L-pyik  tagja  Pál.  U.'vii.íV- 
leky  Eui/t.;tlitiil  Ge^/tel.^i  s  ugyanakkor  Lorántliffy  Gvorv-jtM  Kúfi- 
liidon  kapott  Mrtokol  liü  ifKoIgúlaluiérl.  l'álnuk  Üü  Mikl...».  ki  a  kinív 
udvar.iliaii  s  TaiiiiU.  ki  üúbor  egri  cr^ek  ea  liílioriiok  mellett,  de  i"\e%  > 
Frídrik  CHÚsKÚr  ellen  viselt  bad1>an  Kzer/Attt  erdcimekel,  a  föntebbi  %i^ 
mányikban  1477.  jannár  17-cn  Mátyás  király  állal  m egerük itti-'IelL  Ai 
\:>Ti-\ii  tisKlikarlian  sxere|icl  Coválibá  ll<il-iy  Ant.il.  ki  l.'>17-b«Dii 
tábliiliiiú  vnlt  a  íliuliüi*  clöuevet  viai-lii,  tiüniör-,  R'^rsod-,  lleTe*-  « 
l'fsl-ir^(rjékl>,;n  elterjedt,  máskép  »UutllLw;.y.r  esaládbúi.  B.i-  JVktí 
ii  l,irlii;ilt  cHollói  I(ii9.i  családból  s  M->ffij  llün.ulür.  az  1 5  I  7-ki  a^v^- 
/.ékben  ifl  rlif,r.liLl.i  Aliaffy  AllxTttc^l,  kik  az  .irpáddal  Wjiíll  Al>*  nfaj- 
zütHégliül  s^úrina/.<>  anu^'y  abafalvi*  AliaITy  e.'taládnak  voltak  t«^iu. 
•'ú»trn  iílW>ri  Ili  Inak  névjegy  Kékünk  ben,  mely  utóbbi  esalá.ludk  Arv»- 
DügyiÜie  s/nkadt  egyik  ága  a  »lcliotai»  elöncvct  id  li.is/uálja.  Alnff; 
Jinos  iSfi*!  — 1ÚÖ3  mint  árviii,  —  Al)atry  Miklós  pedig  tOüH— Iiiíi, 
ü  felsége  tokaji  kapitányit  cmlittetnek. 


—     65     — 

A  Komoi^yk  családró],  melynek  egyik  tagja  Romornyk  Pál  táb- 
labíró )  sem  Nagy  Iván  munkájában,  sem  a  nemessel  yizsgálatrúl  szóló 
jelentésf)en  Gömör-megye  15-ik  számú  jegyzökönyvének  48 — 6  5  lap- 
jain, nincs  említés.  Csupán  a s  1577.  évről  dzóló  jegyzőkönyvből  tudjuk, 
hogy  e  Koniornyk  Pál  neje  Horváth  Margit  volt,  előbb  Tornallyay  Já- 
nos özvegye,  ki  Gömöriben  lévő  rész-jószágát  Barna  Fcrcncznek  zálo- 
gosítá  el.  így  a  Chomós  és  Lathránd  csiládokról  is  igen  keveset  mond- 
hatunk. Elsőből  Chomós  Mihály  táblabíró,  másodikból  Lathránd  Fo- 
renca  és  Lathránd  Boldizsár  esküdt  táblabírák  állnak  névjegyzékünk- 
ben. Csak  az  1703.  évről  olvassuk,  hogy  Chomós  György  Zádorfalán,  a 
nemesi  vizsgálószék  előtt  adomány-levelét  bemutatván,  nemességét  iga- 
zolta. Nagy  Iván  munkája  röviden  egy  »albisi«  Cnomós  nevű  székely 
nemesi  családot  említ,  s  máshelyen  egy  »kémerí«-t.  Lathránd  családot 
melyeknek  azonosságáról  a  mi  »C//omós«  és  ^Lathránd  családunkéval, 
ucm  kezeskedhetünk. 

A  szemlénk   tárgyát  képező  157:).    évbi'n   hites   táblabírák  közt 
lá^uk  Soóry  Pétert,  a   »8oóri«    clönevet   viselő  Soóry   csnládból.  mely 
megyénk  legrégibb  nemesi  családai   köxé   tartozik.   Már  Teleki    omlék- 
ssik  a  ^Hunyadiak  korábanc    147ü-ről  egy  Soóry  Miklós  gömöri  birto- 
kos nemesről  8  jegyzőkönyveink  mondják,  hogy  Soóry  Pál    1583  —  158G 
Grömör-megye   alispánja   volt.  E  családból  Soóry   Ferencz  mint  láttuk 
1571-ben  is   táblabírónak   eskettetctt.    Darvas  Ril,    az    1571 -ki    túb- 
labiró  a  »hanvai«  Darvas   estaládból,  részt  vett  Ebeczkv  Péterrel  Szád- 
vár   védelmezésébeu  Patócsy  Zsófia  érdekében  Schwendi  Lázár  ellen.  E 
család  egy  törzsből  származik  a  llanvay,  máskép  »Nagyszájú«,  a  Soldos 
a  Szkárossy  és  a  Kerepeczy   családdal.  Gömör-megye  1573.  évi  esküdt 
táblabírái  közt  találkozunk   továbbá  Ebeczky  Pét<'rrcl  a  »Uuut«  vitéz- 
től leszármazó  Ebeczky   családból,  ki  mint  látni  fogjuk  157G  és  1578. 
ban  szintén  esküdt  táblabírája  volt  megyénknek.   Ez  időtájt,  az  Ebeczky 
máskép   Inánchy,  most   ináncsi  Ebeczky   családból   többen   laktak  Gö- 
mörben;  Ebeczky  Péter  1572— ir)7«»,  Ebeczky  Sánlor  1G25,  Ebeczky 
László    1626,   úgyszintén   flbcczky   Mihály,    lG6f).  ax  érseki  tized  ha- 
szonbérlője. Ezek   Alsófalun,   Alsó-Fyghén,   Alsó-Kálosán,  Alsó-Vályon, 
Gergelyfalván,   Kecsőn,    Királyiban  bírtak  s  a  Korláthokkal  voltak  leg- 
közelebbi rokonságban.   Találkozunk  továbbá  Forghon  Antallal,  a  »mi- 
hály falvit    Forghon    családból,   melynek   egyik    tagja  Forghon    Péter 
1625  — 1628.  e  megye  alispáni  székében  ült.  1767.  Forghon  Péter  iga- 
Századok.  5 


—     6fi     — 


■  iíolU  uomese^^t.  Vfga\  czeu  LDT3.  évboii  alkotott  ŰRsUlLar  tMgfw  kioi 

H  tttUIkoxunk.  Jiikal'   Antallal ,    egy  fsitUdbi'iI,   melrtiek   duUflnk   cul 

^B  tiQVo  iamecűtas.   Jaknb,   máakifp    »Andennant  Márk,  kí  lTi>3-  Radon 

^P  f'ItH   11.  MiLty^s  királynak  B-sben    16Cli<.  július  39-^n  kelt  m  Oíidr 

^1  ben  lüin,  kihirdetett czíiucres levelével igBzolbi  uemcsst^t. 

^M  Szabad  legyeu  itt  laég  azoknak     c«alttdjait  drínteniínk,  kilotl 

^M  iiovei  nz  15  71.  évi  töredék  jogyzekhcn  foglaltatunk,  a  mennyiben  r  tu- 

^H  Udokri>l    Horj&linn   még    meg    uem   oinlt^keztUuk.    Ily«n   ■   •pethófiki' 

^H  /'eMm  család,   melybői  IfiTl-ki  tiLbUbiiánk  Pethew  Mátyás  atixaUM. 

^H  K  caaláduak  titrza^tLI  tCotnQsTambdr.l'estlieui  neveztetik.  1703.  A|C' 

^K  telkiiu  ^It  egy  PctheÜ   letván,   kinek  neiucsségc  k^ls^gteteonnk  Í*iaMt«* 

^H  tett.  llyou  n  inu^t  ie  fenálló   >lenkoÍ^e  sádorfiilTÍ<  Lenlerg  cnlid.  nd;^ 

^1  b/il  15Tl-bi}u  Lonkey   Demeter  volt  tiblabiró.  Azután  a  történelmi  o** 

^H  VRZctRBa^ü   Ijtiránthffy    esalád,    >Berki*   előnévvel ,    ai    ApiüUbiU  i^r 

^m  ItuthoM  &i  Oliviír   nemzetaégbol,    mely  c»aUdnak  ágai  a  FeWy.  u  I  " 

wuy,    fk    PiUsthiJv,  a   Titry,    a    •ki>zai<  Kaka-^  é*  a  Putbuoky  cmI*^  > 

Ej;e]]    cliikclíi    ^-üibidbúl     vnl"     a    ml    1 J7 1-ki    tábUbíráiik    Lórin liiíf.' 

György    ia,    kiiink   neje    Mewyny   Melléthey   (inellillhei  Divínyil  M»fsil 

vult,    ki    aKutáii    Kövér   .Iiiiioseal    kelt   egybe,    mint   1 5T.'>.  jegyi..kvti.' 

viiuk  34.    lapjii    bizonyítja.   Ez  idii  tiiji'iii,   l5R,'i  Lorántbffy  Pétét,  mini 

puthuokí   kapitány.    [.'jiíO.  Loránthífy  János,    mint  Uümör-  '<  Zeiuplru 

mcgj-c   aliepiinfa,,  —  lfil2.  I.urántliITy  Mihály,  mint  cselnpki  ktpitínt 

ca  Itili;.   Lori'iiithITy  ZsuKsáinin,    mint    líák.kí.y  Fcrencz  erdeivi  fej"*"" 

lí'ni  neje,  s  a  vMii/*ís  i's  íi  |uijftl4k«    czíniü  könyvnek  írónéja  f^rípí'" 

t<;k.   —  Ilyen   t.iváhbií  a  » tere 9 z tényei*  y,<j«y  (Színi)    vagy  mint  nt-'''' 

nevczé  iniigál  íTercBztiíneys  rsalád,  melyből   I.">71-ki   táblaFtiráok  Zvdv 

András  vftli'i.  V.  Tornálwl  Clömörbc ágazott  család  tagja  volt   !,'•;■;'  /abí 

Jánoa,  toruiii  alÍB|mn  s  IGUl.    incllctliei  Barna  Ferenc/,  özvegyének  li^v 

viMe.  —  llyfn  :izntáu  a  »niullétl>cii    />.■«■</"!/  Di'vini.  Devóny,  V\uaj 

vagy  mint    legújablian    irtíi    iiia^'ál    slJiviiiyi*    család,   moly  a  lUriu.  i 

MfllU'lhoy  s  11/  Abách    családokknl   egy  kiizös  törzsb.ll  veszi  eredőiét,  t. 

ewilád   egyik    tagja    vult    Denyny  .András,  ki  l.'ilT.  mint  lál.b.birr  ü' 

dnl  elii,  a  végül  ilyen  :i  Ki'^.'i    család,  Kiiíza  l'élerünkkel,  mfl>  ■■síi- ■ 

ról  fájdalom  :   csak   annyit  tudnak,  hogy    I7ii:i,  e  me;.'y,.    fi:riil.>i.ii  k- 

falndljHn  ell  c^ry  Knaza    látván,  ki  ii  neineei    vizsgálószék  által  kéts^i- 

len  uemeauek,  ismertetett. 


Ka  most  mcnjUnk  ismét  egy  lépéssel  tovább  ! 


ÍA 


-        67        -r 

Gömör-megye  1-bő  ssámü  jegyzőkönyvének   40-dik  lapján  ezeket 
mÚYtLBBnkz 

»1576   feria  secunda  post  dominicam  laetare  egregius  Dominus 

3(ie)iael  Pwthnoky  de  eadem  Pwthnok,   electus  et  creatus  est  uno  om- 

'aúnm   consensu  et  nnanimibus  suffragüs  uníversitatis   nobilium   Cottus 

^kwmerícDsifl  in  Vice  Comitem,   qui  super  fideli  functionc  oflFicii  vice 

Comitisconceptisverbisjnramentampraestitit ;  cui  adjuncti  snnt  quatuor 

Jndliom :   —  Bcnedictus  Bodon,   Mathias  Deme,  Thomas  Thar  et  Cas- 

par  Beretbkey  príores :  electi  sünt  quoque  Jurati  assessores : 

Ex  Processu  Benedicfi  Bodon  prími  Judlium :  Petrus  Soory,  Pau- 
loB  Darvas,  Antonius  Jakab,  Mathcus  Sooldos,  Petrus  Ebeczky,  Antonius 
Forgbon,  Benedictus  Boza. 

£x  Processu  Matbiae  Deme  secuudi  Judlium  :  Antonius  Hwbay, 
Franciscus  Lathránd,  Paulus  Komornyk,  Paulus  Thar,  Deraetrius  Abaffy, 
Wolfgangus  Basó,  Baltbazar  Latbráiid,  Michael  Cbomós. 

Ex  Processu  Thomae  Thar  tertii  Judlium :  Laurentius  Bollény, 
Joannes  Balay  tby,  Andreas  Tbereszteney, 

Ex  Processu  Casparis  Beretbkey  quarti  Judlíunn:  Franciscus 
Barna,  Benedictus  Barna,  íilius  prioris,  Christoforus  Beretthkey. 

Eo  die  convcntio  facta  est  etiani  mei  Petri  Pédery  notarii,  in 
paratis  florenis  triginta  duobus,  iucipiens  a  die  beati  Demetrii  Martyris 
in  Anno  Domini  1575  nunc  recens  clapso  praeterita,  usque  ad  eundem 
diem  beati  Demetrii  Martyris  in  anno  Dni  15  76  pracseuti  sequenter 
explendo,  cui,  rationc  cum  eodem  notaris  posita,  pro  elapsis  et  per 
eandem  Notarium  expletis  annis  debet  Cottus  Aorenos  septemdecim  et 
denarios  octuaginta  unum  primo  quoque  temporc  persolvendos.c 

Tebát  az  1576.  évben  tartett  tisztújítás  alkalmával  Korlátb 
Lázár  h>4yett  »puthnoki«  Pmtlnwky  Mihály  választatott  közakarattal 
és  egybangdlag  alispánná,  azon  régi  nemesi  családból,  melyből  már 
1344.  évről  ismerjük  Pwthnoky  László  mestert,  kinek  fia  Pwtbnoky 
Mihály  1381.  Gömör-megye  küldöttje  volt  ama  gyűlésen,  melyet  Grara 
Miklós  nádor  bizonyos  tolvajok  és  orgazdák  elítélése  végett  egybe- 
hívott. 

A  szolgabírák  között  harmadszor  találkozunk  Beretbkey  Gáspár- 
ral, Deme  Mátyással  és  Thar  Tamással,  először  Bodon  Benedekkel. 

A  putnoki,  vagyis  Bodon  Benedek  szolgabíró  járásában  Soóry 
Péter,  Darvas  Pál,  Ebeczky  Péter,  Forgbon  Antal  és  Jakab  Pál  újra 
megválasztattak  esküdt  táblabíráknak,  ezekhez  járult  Sooldos  Máté  és 
Boza  Pál,  utóbbi  egy  családból,  melyről  említést  tettünk,  s  melynek 
nyomára  Nagy  Iván  becses  müvében  nem  akadunk. 

6* 


n 


.Ie({yzíiiil  ngynoaíim  Páderj  I'<íter  foga>IlAIut[  föl  ^enl-Us méter 
iiupti^l  SíOTit-Dumuter  napig  32  ftcrl,  mclj'  6zelfaÉtt>  a  itiegyp  aií|  i 
wdltra  17  ftal  lüi  81  dénárral  maradt  ailúea. 

Tüvibb  fotgntván  elBÖ  számú  jegy  zoköDyrünkot.  suuitk  6 1 ,  Upjú 
e  sorok  ötlenek  szcmllnkbe  : 

•  IjTK  Feria  S-da  poet  Domiaicam  Citntate  in  (Síondrö)  Zeadnt 
uno  omniuni  uuuscnsu  et  unanimibus  sutfragiiii  universitatie  \obilinm  ('"IIdi 
Oewmer  (GömJir)  olectUB  eat  et  creatua  Egregeriua  Domiiius  ¥r»w<-<" 
Barna  in  Vice  Cotnitem,  qui  roncopKs  verbisjaravit ;  eideroque  aJjim 
sunC  qaatour  Jndliutn  príorcs,  videlicet  Itcnedictus  Uodon,  Mathii^  Dimii  ' 
CasparUB  Berethkey,  ct  Th'imas  Thar.  iidcmque  conceptia  verhis  (inpl 
latiul  juravcrant.i 

i-In  l'roceaau  Casparí  Berethkej-  primi  .TadUutn    Jnrati  Ajíi^íjc 
reg ;  Andreaa  Cliytthaeky,  Gtorgius  Berethkcy,  Paulua   Darhokx,  Bruc-  i 
dictuB  Barna,  Joannci;  ÍCrátlia)  Gyczey. 

In  l'roet'ísu  Mathiae  Deme,  eecundi  Jndliiiin  :  DeinetriuB  Ahtff, 
Ladiskiis  PúpocKT,  Baltbazar  Lnttliriind,  Antouius  Hubüv,  JMuntf 
Hubay,  Pctrus  Ebeczky,  Paiilua  Komornyk,  Frsnciflcus  LattlirimI, 
Paulus  Thar,  Miohael  Choinós,  Piiulns  Dow>ni. 

lu  Fröccsen  Bentdicti  BoJon,  tertil  Jadlium :  SlaChiu  l'fthox, 
Thomaa  Soory,  AutoDÍus  Jakal),  Petrus  Hódon,  'Nieolans  DeroDi^it^i 
Matb«uei  Sooldos,  VolfgaoguB  Chsthó,  Pantu«  8oóry,  Petrus  &iorT,  Ar 
loiiius  Forghoo,  BeuodictuB  Uwztt  (Boajia),  Albertul  MóricK. 

Martinits  Puthnoky  (non  jamvit,  pnnitus  in  florcnis  centum) 

In  ProcPSflu  Thomac  Thar,  quarti  Judlium :  Joanues  BalajrtiT, 
PiHilu!"  KiBÍMludy,  ChrÍBlophortis  Jenoy. 

CoiiveitlÍH  qqiie  Fdtri  íVdery  eodom  Jie  facta  est  florenaia  seplni- 

M;lr  e  tisetújitáa  alkalmával  Barna  Forcncz  választatott  ali^piiuii 
ugyaiia/.,  ki  löTl,  1573.  ds  1576.  fiával  együtt  mint  esküdt  tJbUbiw 
fiirdiilt  cla.  Szolgalií rákul  az  előbbiek  maradtak  meg  egytől  egyig.  '">• 
pAii  az  esküdt  táblabírák  soiában  ttirtr?nt  változás- 

Bcretbkey  járásában  Chytthncky  András,  Beretbkey  tíví^^i 
Dnrliolcz  l'ál  és  Gyi'zey  János  választatta  le  bo.  A  C/it/Uhnrig, 
ujabb  írásmúd  SKorinC  Oaetneky  caalád  tcsetnekic  előnévvel  a  >p«l9Qcti^ 
Bcbtik  családtól  származik  ;  Bi-bek  Benedek  négy  fia  küxül  László  mellet 
1320.  a  csotncki  várkastélyt  kapváu  oszlályrcszül.  vette  fel  a  : 
nckyc  család  licvet.  Tudjuk,  bogy  e  már  kibalt  c  alád  tcibli  nfíűiel" 
fdrdút  adott  hazánknak,  mint  Lászlót,  ki  144-2.  nyitrai  piUpdk  ^l 
királyné  kanczetlárja,  e  Györgyöt,  ki  1393.  főaaztalnoks  1 402.  G<i<ni(^ 
luegye  fífisfánja  volt.  E  családbúi  val6  Csetoeky  Uiklda   is,  a    >r 


—     69     — 

t371.  a  goinbaszögi  zárdát  ajánd^kozá  meg  földbirtokkal  s  Csetoekj 
János,  ki  1505.  a  rákosi  országgyűlésen  mint  Gömör-megye  követe  sze- 
repelt. A  »fynthai«  Darholcz  család,  Nagy  Iván  szerint  Sáros-megydböl 
asakadt  hozzánk.  £  Darholcz  család  különbözik  a  Nógrádban  honos 
>kítálydaróczi«  Darholcz  családtól.  Az  1571,  t^vröl  szóló  s  2-ik  szám- 
mal jelölt  törvénykezési  jegyzőkönyvünkben  több  helyen  tisztán  ^Dar- 
4oíex€-nzk  iratík.  íüy  az  1640.  dvi  jegyzökönyvünk  46.  lapján  egy  "^Dar- 
kdct'Fynthat^  Fcreucz,  1603.  évi  jegyzökönyvünk  109.  lapján  pedigfenne- 
"vwctt  esküdt  tiiblabíránk  mint  :^ Darholcz  de  Fyntha^  Pál  fordul  elö.  A 
€yczey  családról  csak  annyit  tadunk,  ho^y  Gyczey  Farkas  1600.  Gyczey 
Crábor  pedig  16tíO-ban  volt  alispánunk. 

Dcme  Mátyás  járásában  az  esküdt  táblabírák  között  rápoczy, 
Tigy  a  mostani  olvasás  szerint  Pápocsy  László,  Hubay  János  va  Dewyny 
Pál  új  emberek.  Itt  csupán  a  pápoozi  Pápoczy  családra  nézve  kell  meg- 
jegyeznünk, hogy  az  gömör-megyei  Pápócs  helységtől  vette  nevét  és 
1555.  élt  itt  ^Vápoehy*i  István,  kinek  neje  Deme'ndy  Kata,  előbb  Dub- 
raviczky  Miliályné  volt. 

Hódon  Benedek  járásában  történt  a  legnagyobb  változás ;  itt 
Pethew  Mátyás,  Soóry  Pál,  Bodon  Péter,  Derencsényi  Miklós,  Csathó 
Farkas,  Móricz  Albert  és  Puthnoky  Márton  mind  újon  megválasztott 
tiblabírák,  kik  közül  ez  utóbbi,  amivel  meg  nem  esküdt«,  100  ft  bír- 
ságban elmarasztaltatott.  E  jegyzetből  kitűnik,  hogy  az  esküdt  tábla- 
bírói hivatalt  tartozott  mindenki  elvállalni,  ki  azzá  választatott,  s  ha  el 
lem  vállalta,  vagy  is  nieg  nem  esküdt,  100  ft  birsiíggal  sújtatott.  A 
>fügei«  Csatho^  Chiató,  Czató.  Czattó,  Chatou,  vagy  Chyathó  család, 
nint  annak  neve  különböző  időkben  íratott,  már  :i  XlV-ik  századból 
smeretes.  1597.  élt  Gömörbcn  fyghei  Chathó  Imre,  kinek  neje  Jákóffy 
)r8olya  volt;  1609.  évi  jegyzőkönyvünk  13.  lapján  pedig  T^Chyatho  de 
^ghe  említtetik  mint  Péterfalva  helység  birtokosa.  Ugyanezen  családból 
Jható  Ferencz  1670.  Murányvár  kapitánya  volt,  kinek  Széchy  Mária  a 
íiondott  év  ápril  1 6-áu  Periász  helységét  inscribálta.  Derencsényi  Miklós 
saládja,  a  »Balogh  nemből  vette  eredetet,  a  mennyiben  e  nemből  való 
)omokos  és  Miklós  1297.  Di-roncs  és  Osztrán  puszták  felét  nyervén 
Jrályi  adományul,  Miklósnak  űa  László  Derencsényt  kapta  s  ága  a 
^Derencsényi^  nevet  vette  föl.  E  családot  Derencsényi  Imre  emelte 
egiukább,  ki  a  XV.  század  közepén  Tata  és  Komárom  vá/a  kapitánya, 
k»mogy -megye  főispánja ,  altárnok-mester  s  Horvát-  és    Dalmátország 


I 


70 


Maja  vnlt,  8«iipoly«y  OrsolyáC  birváii  nöüL  VégSl  mep  bdl  említraüík, 
hogy  a  Vihalt  »m6dveaaliyi'<  Máryz  család,  melynek  Móricz  AIÍth  i»l-- 
labtránk  volt  egyik  t»gJB,  Babinn,  Arpá<l-háu  király-leóuytól  iiármu 
Util  le  magiU  í-  euuek  uiiokiljálál  M<iri<-ii  bántól,  ki  Ili4D-ben  ^Jl,  rrtír 
föl  a  Móricz  nevet. 

Thar  TamiU  aiiolgabiró  járisitbaii  cenk  Balnjthy  Jinoí  Biiinidl_ 
tDCg  ax  döbbeni  cskiiflt  túblabirÁk  köxiil.  Kisraludy  Pál  és  J»aef  Km 
lAf  rnuk  esőn  ^vbi'ti  választattak  mi^g  elÖBZÍir,  kiknek  uUek  i  >kiaEr 
|udi<  Sitifidiuiy  esaláilból  való  volt,  mely  Xi'i'l.  egy  :ili^|}[Ínt  idolit 
megydiiek ,  iitúbbika  pedig  a  iborosjenői*  Jeanj  cxaládból .  milywl 
egyik  6(1  Jeney  Jinos  1G47 — líi.  Gijinoc-megyiínek  jf.gyiöjc  voli. 

Az  li)8Q.  AvXSi  kezdve  mindinkább  érdckeB  adatokra  bnkkiniml 

*  jegvEÖ könyveinkben,  melyok  akkori  mugyci  életünket  eléiikcn  jclltmnl 

I   Esen   évttisstújit^ólaz  I~R<i  M^miijegyBÖkönyv  9,  lapján  ei«küln>l: 

1580.   Ferift   Mcauda   pro.iiini   poet   feetam    Crbani   Papé 'Ímw 

eleotns  est  Dnminos  F^ucíbcds  Barna  iii  Vice  Cnmitcm,  ciü  aHjmicli  fi" 

príores  Judlium,  videliccUtnUhasar  LAtbrúnd.  Bt^ncdíctuFi  Bodon.  Ct'p 

Berothkey  et  TbnmnH  ThaMiii  quorum  Proocssibns  nomlDfltí  janii  .l»  - 

BOrCB.   Imprimis  verő  in  Pr^aitu   ItnltliaBaris   Latbránd  ;   Antonius  Hi 

bay,  FrancisoiiB  Lattliráud,  vt^orgins  Korláth ,   BenedictiiB  Botu.  Aiv 

brosiuK  Hubay,  JiwmieB  Un t|7,'3'aii1uB  D.iwVuy,  Andrea*  Siahaj.  L - 

distaiii  Púpochy,  Gregorins  R^ály. 

Benodicti  Bodon  :  Petrus  noóry,  Matheue  Pctbew,  Aut<<DÍii(  fi'E 
hon,  AlbertuB  Móricz,  PaiiliiB  Soóry,  Panlus  Beké,  Antonius  Jíkili,  ^'• 
trus  BodoTi,  ThomSB  Soóry,  Michae)  Cziki'i. 

Casparis  Bererhkey :  Aiidreas  Cbyttlineky  ,  Genr(;ius  Bpríilikf^ 
Bencdictus  Barna. 

Thomao  Thar:  Jnaiines  Bftlrtythy,  Wolfgaugus  LnriLlhffv,  P«» 
luB  Kysfalwdy,   Geoipiia  Jeiiey. 

PanluB  Dewjny  Biib  onere  sedis  centnra  flnrenos  facieiilc, 
datumm  douo  S'otario  duos  Cubulos  triticí.c 

*UnivcrRÍtBB  Nohilíum  cominunibup  auHragíiB  dcterminsvil  ul  I* 
habitatoroH  nobilea  Gppjdi  Sendrew  sub  birsagio  uniiia  florenia  Nn'ii' 
obviam  mittere  aeriatiin  aiiiguli  singuli  equitotn  debcaut  et  teueantír  i^ 
uf  Domiuus  Vicc  Comeit  authoritate  Oapitanei  ex  stipendio  enmuia 
Milituu  eiigert-  possit.  Hujiia  módi  eqnitibiu  tunc  praesit  Pmliu  tfr 
wjiiy,  Beeumferens  iiniiis  iagcne  viiium  ad  refocillaudoB  Milites, 
genere  vini,  videjicet  de  Sz^hy.* 

Ezen  evbcn  tűhát  az  5reg  Barna  Ferencz    lijrn    iuegVHU»t>l»tl' 
Latthráiid  Benedeken  kivíil  ugyaiiaKokat  nyere  maga  ra«He  !»lg> 
aak,  kik  aizá  1578.^Tbeii  ia  megválasztatlak. 


—     71     — 

A  táblabírák  közül  Latthránd  Boldizsár  járásában  lijak  :  Korláth 
György ,  Hubay  Ambras ,  Szuhay  András  és  Ragályi  György.  Bodon 
Benedek  járásában :  Forghon  Antal ,  Beké  Pál  ^s  Czikó  Mihály.  Thar 
Tamás  járásában :  Loránthffy  Farkas  ós  Jeney  György.  Berethkey  Gás- 
pár járásában  a  rdgick  maradtak. 

Az  elősorolt  űj  táblabírák  közül  néhánynak  családjáról  még  nem 
emlékeztünk.  Beké  Pálnak  családja  »páterfalvi<  előnévvel ,  már  1447* 
ben  birtokos  volt  Pétcrfalvii  helységében,  s  1703-ban  Fclaö-Vályban 
éltek  tagjai  mint  kétségtelen  nemesek.  CiziA:d  Mihály  családja  »czikóházi< 
előnévvel  Nógrádból  szakadt  Gömörbtí  s  előtagjai  1703.  Felső-Bátkán 
ismertettek  kétségtelen  nemeseknek.  A  Ragályi  cbMíX  » ragályi  és  kis 
C8oltói«  előnévvel  ismeretes  régi  gömöri  család  ,  melynek  már  a  XlV-ik 
századból  van  okleveles  nyoma,  valamint  a  »szuhafői«  Sziíhay,  máskép 
>Harc8a€  család  is  egyike  legrégibb  családainknak.  Egyik  Szuhay 
htv/in  1552-ben  busái ,  másik  Szuhay  ístván  1685.,  kékkői  kapitány  s 
harmadik  Szuhay  hícnn  1593.  váczi  püspök,  1600.  egri  püspök  s  1  607. 
kalocsai  érsek  volt.  1(;07.  évi  jegyzökönyvünk  129.  lapja  szerint  Szu- 
hay Mátyás  a  megye  kiállított  katonáinak  alkapitánya  volt  akkor ,  mi- 
dőn ugyanazon  jegyzőkönyv  129.  s  aí  1612.  évi  jegyzőkönyv  140-ik 
lapja  szerint  Thomaly  György  és  Gyezey  Farkas  voltak  a  főkapitá- 
nyok. Ez  utóbbi  jegyzőkönyv  138.  Jj^^ján  »Szentgyörgy-Szuhay  Harcsac 
Mátyás  és  ^Szuhay  aliter  Harcsa  de  Szuhafő*    János  neveztetnek. 

Mellőzve  ezen  1580.  évi  jegyzőkönyvből  sok  érdekes  epizódot* 
csak  szorosan  a  tisztikarra  vonatkozó  némely  dolgokkal  kell  futólag 
foglalkoznunk.  A  megye  közönsége  közakarattal  elhatározá,  hogy  azon 
nemes  urak,  kik  Szendrő  mezővárosában  laknak,  e^ry  forint  birság  terhe 
alatt  tartozzanak  sorban  egy-egy  lovast  küldeni  mindannyiszor  a  jegyző 
elejébe,  úgy  hogy  a^  alispán  al kapitányi  hatalmánál  fogva  azt  ugyan- 
azon katonák  zsoldjából  kifoghassa  s  ezen  lovaskatonáknak  hadnagyává 
Dewyny  Pál  tétetett,  ki  a  jegyző  fizetését  2  köböl  tiszta  házával  javítá 
meg,  s  a  ki  a  megye  hat^írozatából  egy  kulacs  jóféle  »szeghi«  bort  tar- 
tozott magával  vinni  a  katonák  fölfrissítésérc;.  Ezokböl  láthatjuk,  hogy 
Barna  Ferencz  is ,  mint  utóbb  Korláth  István  ,  egyszersmind  Szendrő 
vára  alkapitánya  volt ,  moly  vár  és  mezőváros  akkor  Gömör-megyéhez 
tartozott  8  Göraör-,  Sáros-  és  Szepes-vármegyék  által  láttatott  cl  kato- 
nával, költséggel  és  a  szükséges  napszámosokkal,  melyekről  a  kapitány 
az  illető  megyéknek  számolt  be  közvetl'^nül,  mint  ezt  1616.  évi  jegyző- 


Ina  ni'iii  ■  aiMtnl^  c  viMMjt  ^  MM  ■!*<■,  Mf^M  Gtak- 


hapitiwyliHt  mmAKtMktH  fcliwJLTiIliiL  Í-MOr.  Tartoson  <t  *  wtifrr 
gfOiMk  4»  UkT^jTMadi  JfcjfhM.  minAfét  d«l— rt  ^  tmÜ  ■»■ 
Wl  i»  náaéval  dUtül,  »ikogy  Bj  pMlllk  <•  McTé*yiB<hifc  ihll  nfci 
M  iictMt  fc^BTiilM  lifTM  dbiittM.  *-mm.  TmrUmM  4,  «mH 
■BglB<rte,  igruaMH  jtg*i)<wi,  ai^  alat  onxágn^tM  k9nN«é, 
Umldfau  Mamit  ir  34$  ow^Tv  fonnlra  rúfú  ua|M  dijait  wirtiHi 
iD'irfiz'^tiií. 

Az  i;.»ii.  .^f.i  t'Kdv<  tfe^z  az  l:.6:'..  .-vif.  infl>n.-l  f.i.i : 
jegv7''tfjnk<'t  tTJe-zteui  uiiii;-  !'-z^jid<>kuuk.  in/n'/.  ii  ((7«^(   ir.l[  tijütiijila- 

l-f. -wiuiii  jp}:v/.-.lióiivviink  111.  lacjii.  -Tf-  ¥í.iiatk..í.'laj:  igM 
rr;vi<]  li«l'VHÍtás,al  l.irunk  ; 

Jl.'fí'l.  F.:ri;.  :'L-.-iii..|.-i  i".si  festőim  t:'^li  .loaiiiii'  Itaj.ii-iit.-  I»'>iu' 

nii-  Vic:  Corni'h  Frui.ciM  u-  B;>nj^L  dei "k-rtti-s  <-»t    i-ommut.ilms  ^.ii![. 

gii»:  >:i.l«[i>.-'|i|.-  ':.lr,„<:li  <>uiit  Jii<llÍiim  :   fütru:^  B->d'i>..   B:illK:<^Lr    Ljtlh' 

rilTj'i,  CsBimr  Hor-:l!ik'>v    .-t    TI i;.s    Thar.    -(-/.-i---..     .[uo     [.""^i-  ■'""'' 

AK«'B«í.ri-,  A'ijiiM.ti  vtiíiiii  Fraii'i^.-ii^  Tlitirv  ct  I'tiiiliis  It-kr.  ■ 

íK.Hlcin  íii-'  piirivnitiii  I'üítí  JVdftry  N..larli  fai'l;i  .-íi  iti  j.sr.ti' 
flií.  ccnlurii.' 

i\7.  e.^''sy.  tio/tikiir  iTi(-giiiar}L(lt,  ciiupúii  ket  új  iiKkikll  i^tl>l4lK[« 
Viilusülíilotl.  E  kMt  t;ll,i;.l>írÚ  TliiilJ-  Vnr,-Wí  (■^  Ittke  l*;il  volt-  Ilt  ;i  /Un. 
rxnlúilra  v<iii»tk't//>lat;  frrl  krll  )i»/.iiuiik,  lulkl'iil  N:ig>'  Ivún  ;ix(  jliilji. 
Iifigy  c/  ;</.  .:r'lt!|v'.r^/.ágL  '|-:i.iiásfiilva  lidvsi-gdt.,!  nyerte  voliii  MnihÍv 
falvi-  iliíiKnil  :  ,,K"i.l..ii.  7n»,.ií.íní.«  (lömilrljcii  Í8  l.llo/.v.:...  i.íi.r- ..Luid 
k.;t...|kpiliii  a  fiil'iK,  li'iv'V  A  >tainásf:llvi-  tliiiicv,-!  .■  i  v;;i  ií:y,.:t->.,-iy- 
rwiliiii  :i  iiömiírmiv-yoi  ily  iicvii    liclyft'glól    íchiltr.  A/"ii    1  liiir\    i-.ili'l 

<;.iriií;rl>fji,  iii'.'lyimk  líln  higjiií  IT'Ki.  .;vli.>n  iga/oltúk  iii-iiii-.-i^-(;iil<i- 
en(ie/cii  kill.íiiliÜKik  a  fi'iiuoiibit.H,  mivel  cgak  l,rHi)>.iMuuk  B.;i-.-i-'ii 
Itiíilt,  livi  feljruár  Jii-áii  ki;lt  »  PelHÜcziia  ugyanazon  tv  jiilius    Ih-ii  kJ- 


—     73     — 

trdetett  czimeres  leyele  által  lettek  nemeBekké,    1581.   évben   Pddery 
^4tcf  jegyzőjének  fizet-e  már  100  ftra  emeltetett. 

1582-ben  Barna  Ferencz  negyedszer  lön  alispánná.  l-s6  számú 
igyzőkönyvünk  az  ezen  evi  tisztújitásról  következő  sorokat  foglalja 
k agában  : 

>  1852.  Feria  sccunda  proxima  post  festum  beati  Mathei  Apostoli. « 
>Univer8ÍtasNobiliurn  Cottus  Gömörieusis  communi  suífragío  ct  pari 
:>Iuutate  denuo  elcctus  est  Egregius  Franciscus  Barna  in  Vicc  Comitem 
usdem  Cottus,  cai  adjancti  sünt  Judlium  priores,  videlicet  Balthasar 
attbránd,  Caspar  Beretbkey,  Thomas  Tbar  et  Petrus  Bodon,  Electi 
iam  Bunt  Jura  ti  assessores,  in  Processu  quidem  Baltbasaris  Lattbránd : 
ntoniuB  Hubay,  Franciscus  Lattbránd,  juravit,  Gcorgius  Korlátb  jurá- 
it, Ladislaus  Pápoczy,  juravit,  Gregorius  Ragály,  juravit,  Joaunes 
ittbnoky,  punitus  in  duodecim  ,  .Joannes  Hubay,  juravit,  Paulus  Dc- 
y'ni',  Andreas  Szubay,  juravit,  Ambrosius  líubay,  juravit,  PauluB 
;uhay,  juravit. 

In  Processu  Casparis  BeretUkcy :  Georgius  Beretbkey,  juravit. 
iorgus  Mocsáry,  Beucdictus  Barna,  juravit.,  Georgius  Beretbkey,  junior, 
ravit 

In  Processu  Thomac  Thar :  Joannes  Balaythy,  juravit,  Georgius 
nny,  Nicolaus  Sykátbory,  juravit,  Paulus  Kysffaludy,  Joannes  Bakos, 
icas  Kusza,  juravit. 

In  Processu  Petri  Bodou :  Petrus  Soory,  juravit.,  Antonius  Jakab, 
•avit,  Franciscus  öooldos,  juravit,  Benedictus  Bodon,  Tbomas  Soory, 
avit.  Albertus  Hamvay,  juravit.  Paulus  Boke,  juravit.  Matlieus  Petbeő, 
avit.  Antonius  Forgbou,  juravit.  Albertus  Móricz,  juravit.,  Joannes 
lány,  punitus  in  duodecim.  Conventio  etiam  Petri  Pédery  Notarii  facta 
;  in  paratis  florenis  centum.< 

Ugyanazon  szolgabírákkal  találkozunk  itt  is  s  az  esküdt  táblabi- 
L  sorában  sem  látunk  nagy  változást.  Lattbránd  Boldizsár  járásában  : 
tbnoky  János  éa  Szubay  Pál ;  Beretbkey  Gáspáu  járásában :  Mocsáry 
örgy  és  ifjabb  Beretbkey  György  ;  Tliar  Tamás  járásában :  Sykátbory 
klós,  Bakos  János  és  Kusza  Lukács ;  Bodon  Benedek  járásában  pedig 
>ldos  Ferencz,  Bodon  Benedek,  Hamvay  Tamás  és  Omány  János  az 
n  választottak.  Minden  tévedés  elbáritása  tekintetéből  meg  kell  je- 
sznUnk,  bogy  Bodon  Péter  szolgabíró  keresztneve  ott,  bol  táblabirái 
soroltatnak,  ki  van  törölve  s  fölébe  » Benedek <  van  írva,  s  a  meny- 
iben fennebb  az  mondatik,  bogy  az  elöbbeni  szolgabírák  választattak 
itbogy  az  elöbbeni  szolgabíró  nem  Bodon  Péter  volt,  de  Bodon  Beqe- 


1 


dck  Volt,  ngyanazt  kell  Ut  Is  ^rtuiiUiik,  a  Igy  k  Péter  aevc  B(>n«<i«kk<!l 
bel}-«»cti  Iftt  kicícr^ve,  •  u  esküdt  táblabíró  kÖKt  Bmlnn  BonHd; 
Járiiuibaii  vUxout  viilúsxtnülcg  nem    Bodoti   Ben«dck,   ile    Bodun  Pétét 

oIvuSHIllll'). 

Noliáuj  L-sitlúilol  kell  ismét  ériutenUuk.  Ezek  a  Bitkoí,  a  ll&uinj, 
a  MocsAry,  az  Omdiiy  ie  Sytiíthory  családok. 

Ax  >osgyáui*  H-ikoiolt,  kíktűl  egjik  Ttlr^k  faaljségUuk  veniiDd 
l«!kaovól,  fL  nagyeágoHok  KiiiMbűl  vaIú  ogyik  tnkintélycab  r^i  uaUUoi 
alkotúk;  kexUlök  milr  I.  Máljda  ^»  11.  Ulászlú  idej<ibeu  AiiUl  W\p^ 
VtW  pedig  tokaji  viirkajiitáiiy  volt.  IK.jl.Gilbor  fillcki.  utóbb  weoM 
kap itiny.  A  cectnokl  toioplom  tübb  Uakuauak  orukly^j^t  óni.  A  >lmi» 
^  i>skár»»i(  Iliiimay  iniUkcp  > Sagy»tAja*  csalid  exuitdn  egyik  li«aör- 
mf-gyo  I(!gm!gibb  csaliidaí  küsül  n  a  Uarvan,  Sooldoe,  Sándor  ewUMkí! 
fgy  ttSrxsbíil  ■itinoaxik.  Hamvát  éa  HAáront  GítmÜrben  c  csalid  mit 
12S0.  birtu,  mely  javakról  ncsiiládbelick  I.  Ferdináadlúl  nyertek  új  t^'^ 
ntáuy-K-vnliil.  Gttmtir-inogy^DCik  a  llaflvayak  közül  tÖbb  alivpáuJKVOKBor 
tb'jlomaeidcí  Bieríiit  1  350.  Uniivay  Mikló«,  1361.  HaiiTuy  Utván.  li)?- 
llanvny  Jiuoíi  u;39- másik  llauvny  JÍhok  b  16.^3.  Huivay  Györt^.—  A 
>bocsán<  ^{nclá|■y  család  Nógrádból  ismeretei  i^gicsii1id,HielytHÍl  HucMn- 
Baláitsnak  fia  ^loceáry  Gergaiy  1584.  Soóiy  Annát  bírta  nöiil  «  ugjw 
nimak  Jeúiiya  Hóra,  Fekete  Lásziótiak  volt  neje,  a  flileki  vár  alknpitii 
8  ftx  ajnicBkiii  ii&jc  örükös  uráé.  Az  (hiiánij  kihalt  esalÁdról  aionliu 
fBMk  annyit  tiídmik,  liopy  Borsod -m egy éiiiil  jiiti  buzxiink.  Vi 
Syltálhoiy  családra  iiézve  megjegyzeiidíJ,  liogy  i.-z  már  aXIII.  síííj 
virágKott  a  egyik  tagját  Sykáthory  Üemutert  14.")8-r'il  a  Thjniirjil 
ad  omáuy- levelii  be  u  miut   királyi  embert  látjuk  megnevezve. 

S  bcfejesésiíl,  begy   fölötte  bosszóia  ne  terjedjen  SEetnl«iit<  >' 
li'<H3.  dvi  tiszt  új  [tásról  fogunk  inegeml^kezui. 

1-aíi  számü  jegyz6kíjuyvQnk  \i'l.  lapján  ezek  álhmk  : 

».\iino  Domiui  15t*;i    Feria   "i-da  prosiina  posl   fcetuia  i* 
SuDctorutn.i 

^Universitas  nobilium  CouitatUB  fiömeriensie  omiunm  c>nf«i<< 
pari  vohintatoa  comiimiiibue  sufiVagíia  clectus  est  et  itcrIub  tpfgi'" 
PaulitH  Soóry  in  vice  Comitcut  istitia  Comitatus  Gömcrleiieis,  ciúadjuiini 
aunt  quator  JnJiium,  vidciicet  Caspar  Herethkey,  Balthasar  LsIluiíJ- 
IfeiicdictiiB  Bodon  ct  Thomas  Thar,  rjni  roni'eplis  verbií  juratí  ? 
■Iiivnti  AwsesBorcs  uoiiiinuti  cunl. 

In  l'roteasu  Beueilieti    Bodon  :    l'aulua    liuke,   Albertus  Üiivi^J' 


—     75     — 

Antonius  Jákab,  Tomas  Soory,  Albcrtos  Mórycz,  Nicolaus  Nagy  de 
Felsö-Vál. 

In  Balthasari  Latthránd  :  Franciscus  Latthráud,  Paulus  Szuhay, 
Joannes  Hubay,  Andreas  Szuhay,  Caspar  Thar,  Georgius  Kórláth, 
Ambrosius  Hubay,  Gregorius  Ragály,  Christoforus  Ragály. 

In  Tbomae  Tbar :  Lucas  Kusza,  Joannes  Balay thy. 

In  Casparis  Beretbkey :  Benedictus  Barna ,  Georgius  Berethkoy, 
Altér  Georgius  Beretbkey,  Georgius  Sxy\a.8j. 

» Deliberatum  est,  ut  pro  futura  Sedc,  cum  Dominus  Franciscus 
Barna,  tum  verő  Nótárius  posita  ratione  cum  illis,  quorum  interorit, 
contentabuntiir ;  qui  sl  quocumque  modo  non  contentarentur,  imponatur 
noviter  dica.< 

^Universitas  Nobilinni  promisit,  conteutaturum  Dominum  Fran- 
ciscum  Barna  Vicc  Comitem  praeteriti  auni,  super  salario  suo.t 

iConventio  mei  Petri  Pédery  facta  est  in  paratis  florenis  ceutum, 
tribus  vicibus  iutra  vcl  usque  completioucm  auni,  illique  a  die  praescnti 
computandi  cxsolvendis.  Et  praetcrea  dum  ipse  Nótárius  ad  locum  Sedis 
v<*niret,  obyiain  illi  ire  Dominus  Szccsy  Servitorcs  suos,  et  Dominus  Vice 
Comes  quoque  suum  unum  servitorem  obtulit,  causa  tutioris  confectionis 
itineris  sui ;  vei  autem  Dominus  Vicc  Comcs  comitem  se  illi  obtulit,  alio- 
quín  ingredi  idem  Nótárius  non  coarctetur.« 

Már  itt  Soóry  Pál  választatott  alispánná,  ki  a  megyének  1584  én 
1586.  évben  is  alispánja  voU.  A  szolgabirák  között  Bodon  Péter  ezen 
évben  harmadszor,  Latthránd  Boldizsár  negyedszer ,  Thar  Tamás  és  Be- 
retbkey Gáspár  pedig,  kik  már  1571-ben  is  szolgabírák  voltak,  nyol- 
czadszor  fordulnak  elö.  Az  esküdt  táblabírák  között  is  sok  régi  ismerős- 
sel találkozunk,  csupán  Bodon  Benedek  járásában :  Nagy  Miklós,  Latth- 
ránd Boldizsár  járásában  :  Thar  Gáspár  és  Ragály  Kristóf  és  Beretbkey 
Gáspár  járásában  :  Szylasy  György  új  emberek. 

A  »fel8Ö  vályí«  Naffij  családból  1703.  Nagy  Samu,  Nagy  János 
Nagy  György  ,  Nagy  Péter ,  Nagy  László ,  Nagy  Pál  és  Nagy  István, 
Kutasy  János  érsek  és  királyi  helytartó  adomány-levelét  mutatták  föl 
Felső- Vály  helységéről,  mely  1598.  évi  ápril  4-én  kelt,  s  melyben  ezek- 
nek elei  is  vályi  nemeseknek  neveztetnek.  Nagy  Iván  számos  »Nagy< 
családot  sorol  elő  munkájában,  ezekhez  mi  is  szolgálhatunk  nehánynyal. 
Ilyen  a  ^pelsüczi^,  a  *nzhh'osi«j  a  »ruttyai€  ,  mely  II.  Ferdinándnak 
Sopronban  1622.  év  június  1-én  kiadott,  s  ugyanazon  év  aug.  22-én  ki 
hirdetett  czimeres  nemesi  levelével  bír,  a  *  zabari «  ^  mely  Leopoldtól 
1698.  évjul.  13-án  s  ugyanazon  év  nov.  21-én  Rozsnyón  kihirdetett 
czimeres   nemesi  levelet  tud  előmutatni;  a   ^lekenyeU   Nagy,  máskép 


f 


Tólh  culád,  mely  II.  Mdtjienak  PoneoDyhan  1613.  évi  ipríl  6-án  kia- 
dott csitnerea  uomcsi  lcvclk-1  igazolta  initgHi,  b  *aidihi*  Na^  tsaUtt, 
mclj  15(1.  ^vi  jegyzökönyvünkben  omlltletik,  viiliiinint  a  >Mury< 
uáskiJp  Nagy  armalieta  család  IGiHI.iÍtHíI  B  it  Nngyiiiiiskep  ^cmto^aln 
Ballont   család  sat. 

A  iná^ik  (.■dilig  még  emlitre  u?m  volt  csalítd  &  ibbÍIasí  n»  pili>i< 
SiijUiKi/  isaMA,  melyből  Szj'lBey  Cíyürgy  éx  liauek  fiv^ű  Vinese,  ki  Hh'i 
—  H75.  vácxi  püspök  volt,  UáS-bno  V.  lAavAÓ  kirillytiil  kaptík  Peil- 
rnsgy^bon  Sailast  ée  Pilist  udomáuyiil.  Eiea  Györgyni.'k  Sa  Stylarf 
BalÚBS  pedig  Mátyán  kinilyb'il  Derccskey  Pélci-  inngvasiakadtávil  in- 
pfltrálU  LoaoncK'Tugái-t ,  luelyro  uxutáu  Itatóxa  üh  Fcc-.uO!  U62-be» 
1.  Férd  illand  tál  nova  ilonatíút  kapott. 

Éa  exrk  voltuk,  miket  GOmacinegyo  tÍ!<xlvÍ8cWír{íl  300  -rvvol 
BiMilött ,  ugy  ugiísa  dvli/P'lot  vdvc  jegyaetulükhíil,  kÖBíi!  It-niii  óhajtót- 
t'ink,  hogy  logrtláW)  ezen  oldalról  n.!milog  megismcrtcsaak  Irart^hli 
Jf^gyMÖkÖiiyveinket  s  figyelmet  gerjoszssiluk  rdgi  tíisgyíiker^  güuSrí  m- 
Udiiinkra. 

Kinek  oliiökli;tc  aUtt  turtiittnk  ezen  10  cv  loforgiiaft  nlatl  küilK' 
jütt  tUetiíjitások  V  n  j>!gy»iköny vciokbül  ki  nem  tűnik  s  jaUumiúnnk 
tartjnk  nma  jegyzői  styliist ,  mely  eg^M  kövL'tkcKotM9é^;et  s>  ftfilpí- 
liokwi  miudciiiitC  Ilit  moiiilJTi :  hogy  *»iiffraqÍo  tiectita  (t  /■rtalni* ,  * 
Büolgsbínlki-ólí  hogy  icidcm  ndjnnrti  iUní"  ,  ni  cekiirlt  táblahiríW 
tiuinUnati  tt  jitnitií  .  s  csak  egy  holyon  sclt?cti«,  a  jegyzőről  p.'ilif 
»rouvriilio  fíiíni/eni  fuctu   ett.* 

Ha  valaki  tuilui  HkarnA  ,  mi  fiisct<!?o  lehetett  ai  aUspúnnsk?  ít\ 
a  3-ik  aziiiuú  jegy zijkijuvk- link  US.  lapjára  útaluók  ,  hol  1602.  coröi  el 
van  mondva,  miként  CSyci'.i'y  Farkas  caak  iizon  foltétd  .ilAtt  vúllaltJi  (' 
aiE  alispáni  hívAtalt,  hogy  az  általa  kitIlK''nda  gym^aekre  ,  mittiicn  uc* 
raCB,  inimlaKoii  azabiid  ember  t.  i. ;  a  ki  a  mngyn  területén  saékliehi)*'! 
b(r,  lií  inugyar  forint  bírság  terhe  alatt  uiegjelonjen  ,  a  hnjtT  «*< 
magyar  forint  adatott  iii'kie  fiícKÍsiil  .  mely  jövőben  ház  ntáii  stnltf 
eék  be ,  B  a  bírtokkiil  el  noin  látott  nemesek  által  tohotségök  raerini 
piloltassék. 

A  keletet  az  áj  naptár  szeviut  inogyínkben   csak  I5yr>,  évi  jnli"' 
iHpjáii  kezdték  írni. 

EBEI-^ZKY  KMII.. 


VI. 
JELENTÉS 

A    KUBÍNYI    CSALÁD    VÁRGEDEI    ÉS    NYÚSTYAI 

LEVÉLTÁBAIRÓL. 


A  Kubínyi  család  oklevelei  nz  egyes  ágak  lakhelycin  elszórva  1^- 
n,  a  várgedci  ds  nyűstyai  levéltárakban  a  Kubínyi  család  deménfalvaij 
gy  szorosabban  véve  q'jmori  és  honii  ágainak  okleveleivel  ismerkedünk 
'g,  melyeket  már  évek  előtt  átkutatván,  rólok  a  következőkben  kívá- 
m  a  M.  Történelmi  Társulat  rima-szombati  kirándulásának  alkalmából 
cntésemet  elöterjes  zteni. 

A  várgedei  levéltár  okleveleinek  legrégibb  részét  a  XIII.  ezázad 
/epétől  a  XV.  század  végéig  virágzott  s  ugyanakkor  magvában  sza- 
dt  Deménfalvai  családra  vonatkozott  oklevelek  képezik,  szám  szerint 
,  és  pedig  kettő  Árpádkor!  (XIV.  századbeli  átiratokban)  28  darab 
lV'.  és  nyolcz  darab  XV.  századbeli. 

Ezen  család  alapitója  Páznán,  István  ifjabb  királynak,  a  XIII. 
izad  közepén,  kincstárnoka  (clauiger)  volt,  s  mint  ilyen  a  liptó-megyei 
lugya  és  Poloschin  patakok  közt  fekvő  erdőterületet  nyeré  királyi 
>mányban,  melynek  birtokába  Mihály  zólyomi,  szepesi  és  beregi  főis- 
1  által  István  ifjabb  király  parancsára  1269.  évben  beigtattatott. 
sn  adomány  megerősítését  Páznán  és  ű&  Demény,  1281-ben  IV.  László 
álytól ;  unokái  pedig  1340-ben  I.  Károly  királytól  kieszközlék.  De- 
nytŐl  nyerte  az  űj  birtokba  telepített  falu  a  mai  napig  fenmaradt 
mén/alva  elnevezést,  mely  ismét  magának  a  családnak  kölcsönzé 
rét. 

Demény  fiai  és  maradékai ,  a  mennyiben  az  itt  együtt  maradt 
évelek  következtetni  engedik ,  az  országos  és  megyei  ügyektől  távol^ 
tokukban  csendesen  élték  le  két  századon  át  napjaikat ,  melyeknek 


r 


7^    - 


ctfSudje  legfUlcbb  a  csbIhi]  egya  tagjú  k&tt  itt'ott  t 
»ok  éa  ezekből  eredt  pörleked^sek  által  lett  »lfknt 

Mindazáltal  a  Deméofalvai  (»al*di  oklere-lek,  I 
liíiieU'hez  vslamí  nagyfontoaságú  »dBli>k*I  nem 
unni  egy  tekintetben,  a  benuSk  foglalt  kisebb  < 
fogva  érdekkel.  így  az  egyik  oklerSben.  1638.  írbSi.  a  r^U  iEr>^ 
nűi  tagja  magit  Rebek  GyCrgy  tiptiíí  f^íqiáii  el^litf.  bnsooiáBfa  á  jei:} 
njáiid^ka  fejü'heu,  :•  forinttal  éa  &  ganísal  kioMgí tettnek  nyünaiti*. 
mely  Összeggel  ma  aligha  a  legazeg^jrebb  földnire*  laány  álüikcn* 
ki  hoiomtinyil.  F^gy  raáeil:  —  1391-b£l  —  liplúi  «rtAü  rag;  «U»- 
táaú  piait  —  »duodecim  florenos  MUpoti  lípteoienM*  —  ^íf^ 
Liptú-mcgye  közg^űWeeirfil  fcettó  tesz  emlitéat,  egyik  llfi".  í»l" 
midfin  János  megtér  éa  Liptú-me^je  nemeaeinek  nigj  bMja,  tMl  *^ 
ják,  bogy    a    megye    fii»zM    nefneseiuek    m^hagTáaiMI    [>eiii^ihtn' 

G^brgy  ;i  ez^-miíriai    egyliiiban    f^kíil    tt^tt    le    az    iránt,    liogy     ljiki£- 

nevű  jobbágya  az  3  tudtival  aeelött   tolvaj    nem    volt.    —  a  núA 

13!l  l-l"il,  midi'iii  «feria  quarta  pro\iiiia  jnist  festuiii  nalinilatií  l'i'- 
virgiiiis'  B'.'liirk  Imre  (írszágbi'ró  lís  l'ptói  fiiiípán  királyi  jiarancí  í-'í- 
tán,  ItoMognsííoiiyfiilvii  liclyséirbeji,  Liptú-i 


jiiulw- 


Til.íst  tai 
Xen 


jrdekteler 


,y,>j-t    I 


Ú>-bá 


n-k'i'- 


kiküldn 


folyamáhw,  Liiitoun-gyében,  a  XIV.  s/ázaJli 
e/t-riiit  a^  MÜspán  és  a  nemeaek  néf^y  bíráján 
vaul'is  kiküldett'sck  alkalmával,  a  mef,'bí/.fitti 
meglii/iV  tevc'l  helyt tesit-^feíil  szoktak  v.ilt  * 
úgy  eljárásuk  Blk;ilniával  :i  f,.lek  .  v:ilaniiiit  jeLimé*  [é-olk..r  ;. 
jkÍm  ex  »  birák  flytt  fölnmtattatiii,  így  olvassuk  az  .■gyik.  lö- 
kéit oklevélben,  liogy  An<lrá,-,  Koínia  iIh,  ilhoíváii  :i/.  ali.-va"  1" 
J:iiios  niesier  alií|iáunHk  éa  a  "egy  síolgabiKniak  jelente,  miken 
iiieiif:tlvai  Mikli.s  iizvenye,  fiyörgiüt,  Miliály  fiát.:-  MikK-M,  J;iki 
mepiil.>/|.;tle.  Tnvúbbá  13)>7-ben  Jánoa  mester  liplöi  alÍs[<á[L  ée  a 
s^oLmI  mi  ii'iják  liinil.  Imgy  D-m-'ii falvai  Aiidrá-^  ■'■■^    l'alii^rj-aj    : 


OtCfJ   1 

ek  liu. 


e!li,>j 


I.  pe 


í-:teiket 


gilla 


:   itt  [1 


f.':il.ir:ik  jpccaetfiKil  van  szó)  jeleutect  teltek  az    általuk    :i    ni-ve/eit  [-^ 
esdtek  .■!..|iiii(aláíji  mellett  eí7.küz!ült  taiiá  kihiillíiatáapkr.l. 

l'gyaiicsak   l:(8L>.beii  másik  Jáiicp.  llplói  alispáu    s    a    ciégy  m.'I- 
fwl'iru  bi/onyitják,  hogy  Itenefalvai  Miklós  ea  CBOmahizai  Slichk,  cUav 


—     79     — 

tván  az  Ö  pecs^teikety  jeleu  ték,  hogy  Ők  Deménfalvái  Mátyás  kérelmire, 
kalmas  egyéne  ktől  s  különöseu  nevezett  Mátyás  szomszédaitól  kitud. 
^f  ^^g7  Tivan falvai  István  ^s  Miklós,  Balázs  fia,  nevezett  Mátyás 
.zaba  erőszakosan  betörve,  összes  okleveleit  magukkal  elvittek.  Végre 
{84-ben  ugyanazok  adják  hiríil,  bogy  Deménfalvai  Mátyás  kérelme 
lytán,  ennek  nővéréhez,  Kata  asszonyhoz  említett  pecsétekkel  érkez- 
ín  őt  a  deménfalvai  atyai  házban  férjével  együtt  lelek,  de  ott  semmi 
yéb  tárgyat  nem  láttak  stb. 

De  lássuk  magukat  az  okleveleket,  melyeknek  rövid  kivonatait 
;  adom  : 

1)  1269.  Mihály  zólyomi,  szepesi  és  beregi  főispán  adja  hírül, 
»gy  Ő  István  király  parancsából  Páznánty  a  király  kincstárnokát  (claul- 
ro  suo)  *)  a  Palugya  és  Poloschin  patakok  közt  fekvő  erdő  birto- 
ba  igtatta  s  egyszersmind  elősorolja  ezen  erdő  határait,  (TV.  László 
rály  1281.  és  I.  Károly  király  1340.  évi  megerősítő  átirataiból  Lásd 
adva  Tört.  Emlékeim  I.  kötetében  a  63.  lapon.) 

2)  1281.  IV.  László  király  Páznán-nd^s,  és  Damian  fiának  —  de 
fptow  —  kérelmére,  Mihály  zólyomi  főispán  föntebbi  oklevelét  átírja 

megerősíti.  (I.  Károly  király  1340.  évi  átiratából.  —  Rövid  kivona- 
t  adta,  a  liptói  regestrum  után,  Fejér,  Codex  dipl.,  Tom.  V.  vol,  3.  p. 
3.  Egész  terjedelemben  kiadva,  megjelent  Tört.  Emlékeim  I.  kötetében 
121.  lapon). 

3)  1340.  L  Károly  király Liptóiil/i/<rf/y,  Péter  és  Miklós,  Damian 
n,  kérelmére  átírja  és  megerősíti  IV.  László  király  föntebbi  oklevelét, 
iártya,  hát-lapján  nagy  kerek  pöcsét  nyomaival.) 

4)  1348.  I.  Lajos  király  Miklós^  Damian  fia,  —  de  Palaschyn- 
alagyakuzy  —  kérelmére  meghagyja  a  szepesi  káptalannak,  hogy 
ma  birtok  határait  járassa  meg.  (A  szepesi  kápt.  u.  az  évi  át- 
atából.) 

.5)  1348.  A  szepesi  káptalan  átírva  I.  Lajos  király  föntebbi  ok- 
iveiét,  jelenti,  hogy  a  megrendelt  határjárást  György,  Péter  fia,  mint 
irályi  biztos  eszközölte.  (Hártyán  zárlatán  pecsét  nyomaival.) 

6)  1354.  Domokos  prépost  és  az  esztergomi  érsek  vicariusa, 
cA:a&-nak,  Cosma  fiának  kérelmére,  azon  oknál  fogva,  hogy  ennek 
a<^anyja,  bizonyos  Sathk  nevű  nemtelen  embernek  neje,  mint  a  hely- 
sinén  tett  vizsgálatokból  és  tanúkihallgattatásokból  kiderült,  Páznán- 
ak Xeánya  volt  és  nem  testvére,  mint  ezt  Miklós^  Damyan  fia,  állítá,  — 
evezett  Jakab  részére  a  lip tó-megyei  Damyanfolwa  birtokból  említett 
agy  anyját  leány  negyed  fejében  illetett  negyedrészt  Miklós,    Damyan 


*)  Du  Cange  véleménye  szerint  iclavigerc,  annyi  mint  lArchicla- 
is<  »Thesaurariu8€  =  kincstárnok. 


1 


H 


fiút,  inint  rázuán  leányainak  niaradckit,    a   leány  negyedl 
k»n  részre  nézve  kielégítettek.  (Papíron,  hátlapján  pecsdt 
*.»)  135^).  1.  Lajos  király  meghagyja  a  turóczi    kon 
Mikláitty  Damian  fíár,  és  Márkot f  Mihály  fiát,  igtassa  }ye  a 
adott  liptó-megyei  Poloschiu  birtokokba. 

10)  1355.  A  tűróczi  konvent  a  föntebbi  meghagy 
melyet  átír  —  jeleuti,  hogy  György,  Péter  fia^  miut  kir.  l 
tist  nevcxett  Miklód  éa  Márk  részér^  IV.  László  király  ol 
talmához  képest,  eszközölte.  (Papíron,  zárlatán  pecsét  nji 

11)  1362.  János,  Sándor  íifl,  Babék  György  liptói 
tese  és  azon  megye  nemesek  bírái  bizonyítják,  miként  u 
Mykon  leénya,  és  Damyanfalvai  Miklósnak,  Mihály  ű 
elöttök  magát  Damyanfalvai  Oyörgy^  Mihály  fia,  és  MUú 
által  hozományára  és  jegyajándékára  nézve  3  forinttal  < 
kielégítettnek  nyilvánítá.  (Hártyán,  hátlapján  öt  gyűri 
maival). 

12)  13(>2.  A  tűróczi  konvent  bizonyítja,  hogv 
JánoSi  Fülöp  fia,  és  Istváa,  Péter  fia,  magahat  Demyan' 
Mihály  fia,  és  Miklóéj  Jakab  fia  által  a  oŐi  hozomány  é 
fejében  Damianfalva  birtokból  őket  illető,  Péter,  Demian 
felére  nézve,  kielégí tetteknek  elismerik.  (Hártyán,  hátlapjd 
maival). 

13)  1864.  János  alispán,  Sándor  fia,  és  Liptó-meg] 
sfk  bírája  bizonyítják,  miként  Damyan^alwai  OyfSrgy^    ] 
végrehajtójának  azon  bírsági  összeget,  melyben  Palogiai 
fia,  és  István,  Péter  fia,  ellenében  elmarasztaltatott,   telj 
(Papíron,  hátlapján  5  gyürüpeesét  nyomaival). 


-     81     — 

illoinásaíból  kiderült,  hogy  Miklósnak,  Damyan  fíán-ik  özvegye  külöDf^le 
gatlanokat  eladogatott.  (Papíron,  hátlapján  5  gyüríipecsét  nyomaival). 

16)  1367.  Ugyanazok  bizonyítják,  hogy  Damyanfalvay  György y 
hály   fia,   esküt  tett  le  az  iránt,  hogy  bizonyos  Lukács  uevü  jobbágya 

ö  tudtával  azelőtt  tolvaj  nem  volt.  (Papíron,  ^  pecsct  nyomával). 

17)  1367.  A  szepesi  káptalan  bizonyítja,  hogy  Damianfalvai 
^örgy,  Mihály  fia,  és  Miklós,  Jakab  űa,  eltiltották  Miklós,  Daraian  fia 
vegyét,  bizonyos  birtokrész  elzálogosítísától.  (Papíron ,  zárlatán 
eset  nyomaival). 

18)  1373.  í.    Lajos  király  meghagyja   a    tiiróczi    káptalannak, 
ry  tudósítsák  öt,  váljon  Deménfalvai  Máté  éa  András ^    György  fiai  éa 
kló»j  Jakab  fia,  Deménfalvai  birtokuk  fele  részét  néhai  Deménfalvai  Mik- 
özvegyének  jegyajándéka  és  hozománya  fejében  átadták-e,  vagy  sem. 

19)  1374.  A  tűróczi  konvent  föntebbi  meghagyás  folytán  — 
jlyet  átír  —  tudósítja  L  Lajos  királyt,  hogy  nevezett  Deménfalvai 
á  nemesek  előtte  mitsem  vallottak  be  birtokukból  nevezett  özvegy 
?zére.  (Papíron,  zárlatán  pecsét  nyomaival). 

20)  1382.  János  alispán.  Egyed  fia,  és  Liptó-mcgye  négy  szolga- 
rája  bizonyítják,  hogy  Benefalvai  Miklós,  Péter  fia,  és  Csomaházai 
^chky  Miklós  fia  jelentése  folytán  Tywanfalvai  Tstván,  János  fia,  és 
klós,  Balázs  fia,  Damyaufalvai  Mátyás  házába  erőszakosan  törvén, 
mányait  magukkal  elvitték,  s  ezen  fölül  ugyanok  és  Zornykházai 
kete  Balázs  neje  nevezett  Damianfalvai  Mátyásnak  2  ökrét,  tehenét  s 
r'éb  marháját  erőszakosan  elhajtották.  (Papírlap,  hátlapján  5  pecsét 
3mával.) 

21)  1384.  Ugyanők  bizonyítják,  hogy  Damyanfalwai  Andráa, 
yed  fia,  és  másik  András^  Kozma  fia,  az  ő  törvényszékük  előtt  megje- 
ivén  s  az  ő  pecsétüket  nekik  előmutatván,  jelenték,  hogy  ö  Damyan- 
vai  Mátyás,  György  fia,  által  felkérctve  s  az  alispán  és  a  bírák  pe- 
leit magukkal  véve  ennek  testvérét,  Kata  asszonyt  nevezett  György 
zában  Damyanfalván,  férjével  együtt  megjelentek,  de  ott  semmi  egyéb 
^gyat  nem  láttak.  (Papíron,  3  pecsét  nyomaival). 

22)  1384.  Ugyanők  bizonyítják,  hogy  egy  részről  Damyanfal- 
y  Kata  asszony,  György  leánya  Miklósnak,  Vörös  Mihály  fiának  neje, 
.8  részről  Damyanfalway  Mátyás,  nevezett  György  fia,  előttük  oly 
jrességre  léptek,  hogy  említett  Mátyás  nevezett  nővérének  jegy  aján- 
is:a  és  birság  fejében  8  márkát  köteles  lefizetni,  ez  pedig  viszont  neki 

atyai  házat  minden  haszonvételekkel  átadni  tartozik.  (Papíron,  hát* 
»jáu  5  gyürü-pecséttel,  melyek  közöl  a  középső,  nagyobbik,  belül  bá- 
lyt  tüntet  föl  kereszttel,  s  körirata  ez:  -j-  JOHANES.  F.  EGIDII. 
S.  CHOL.  =  Johannes  filius  Egidii  de  Chol  (?)  —  a  többi  négy  pecsét 
Iriratai  nem  vehetők  ki  tisztán.) 

23)  1384.  Ugyanazok  bizonyítják,  hogy    Damyanfalwai  Mityásy 

Századok.  6 


) 


aSvétéaek.  Katának  a>  egyosseg  exerinti  QiBKCg  e\a!>  részictot  ii.  ni.  Iii* 
rom  márkit  lefixotto.  (Painroii,  lárlatán  b  peoB^t  njomaiva].) 
I  t!i)  138'>'    Ugyitnasok  adják  hirü),  hogy  DamvtuifalnaT  Mityin 

I  at  egyeseijg  B»rinti  üsszog  títbbi  rdsaleteit  h   Kata  nüver^aok  l«íir.<'tir 
p.(Hárt}áii,  hátlajiján  S  pece^t  nyomaival.} 

I  2:>)  IStíö.  Máriu  királvué  UanyauíalK-ai  Hát^  íüyörgv  fín  »i'" 

LpaiiaHsa  folytán,  bugy  fi  birtoka  ntán  nemtelen  gBolgáUlC^telekrr  si'^ii 

F  t&tik,   paraif^olja   Bcbok   Oyörgy  mester   liptiii   föispánuak   vi^y  icia 

magj'R  albpiíiijiuak,  hogy  nevezett  pauaszlüt  sommifclc  síokatlui  rí  i> 

IDMOk^t   nam   nietJi  8Xolgálatt<Stelokro   iie  azorítank.  (Papiion,  hitlii{'>i 

nagy  ketnk  királyi  ppceíl  iiyomaÍTal.) 

26)  13!)  l.  Jánitó  mester,  Egyed  Ga,  alispán  ée  Liptó-megye  m^^-i 
szolgabirája  bizonyítjuk,  hogy  llHinyanfalvai  Hát^  aK^)n  IS  fiiijii^ 
liptói  jrti^ben  (compoti  liptooicugi)  és  ÖO  vék»  (cspodas)  biiiál,  m«[;tl 
Bebek  Imm  orsíág  bítóuak  és  liptúi  fttispánnak  levele  folytán  Dímvu-  | 
falvai  Jakab  kánj'ának  Margit  aasKoaynak  adui  kötolee  votf.  ílAtiií 
teljesen  megadta.  (ra)>iron,  hátlapján  b  pecajt  □yoinaival.l 

27)  139^2.  ZBÍgmond  király  meghagyja  a  türóczi  kan 
liogy  miatán  Oarnyaiifalvaí  Múlf,  uÖvér^t  Aaűtií/^l,  Vídafüldi  IJlvu 
János  fia,  nejét,  valamint  Jakabot,  Miháljoak  má^ik  nc>rer^t<il  n\i  bd 
jegyajándék  nik  éa  boKományaik  fejebr^n  Damyanfalvai  birtok^lvl  lifr 
lotiii  kívánja,  u  konvent  neveseiteket  ssólitaa  fel  ezen  tOrvenycMi  vít'^ 
Járó  ÖBBttegek  átviftelére. 

28)  1392.  A  túrúcii  konvent  ftintebbi  meghagyás  folytiti,  -  ■>^ 
lyet  átír,  —  jelenti,  hogy  Olary  Péter,  JáiioB  fia,  kir.  biitos. 
nevében,  említett  Ánoiika  aaazonyt  ée  Jakabot  fölkeresvén,  etek  mAgiU 
a  liirtokbúl  kifi/nttelni  vonakodtak,  miiirt  6kct  u  királyi  liizlos  ^  kiiíh 
sEÍue  clfbe  ídiJKtc.  (Papíron,  zárlatán  pec«ét  uyoinaivalJ 

~2f1)  KSd4.  Zsigmond  király  Demyenfalvai  Mátyás  uxon  luiivtt 
folytán,  mikdnt  eznlött,  nejének  halálozása  idejében,  midSii  <■  MtS" 
feküdt,  anyijaa,  Dernyciifalvai  Balázs  neje,  fiával  Mik1('«Ml  vt  IsE"* 
testvérével  erÜszakosan  liázába  jővén,  négy  ökrét  elhajlattn.  mind" 
ingóságalE  éa  okleveleit  ösazOBKcdve,  clvitctle  —  meghagyja  »  luf"" 
konventnek  ,  bogy  a  lúiiyálláut  a  helyszínen  dorítai'  ff!.  (Pnyi"* 
zárlatán  u  királyi  pecsét  nyomaivul.) 

30)  I3U4.    A   Pzepesi  káptalan    bizonyítja,    hogy    IkmyeiiW^ 
Máté,  Wydafcldi  András  leányát  b   elébb   Domycnfalvai   JánoünRl:,  '"' 
liály  fiának,  most  pedig  nouicnfalui  Andrásnak,  Domokos   fiának 
Kata  asszonyt,  clsü  férjd  birtokaiból  —  melyek  SrököüSdéii  úljin  Ki'* 
szálltak,  —  jegyajándéka  és  hozománya  fejében, az  öt  illető  rosino 
hetcdfél  márkával  kifizette.  (Hártyán,  hátlaiiján  pecsél  uyMn.ilvill. 

3ÍJ  1412.  A  szepesi   kiiptslan  bizonyaág-levele.    hngy  Df" 
TaIuí  l'tler,  Málé  fio,    Demyenfaluaí    Imiétieí;    István   üánidi,  ai  t'V 
nAlthd  [azolda)   ntán   —   ki   Deroyenfalvi   Miklósnak.    Damis"  6*^ 


-     83     — 

;  a  leánya  —  leáajnegyed  fejébon  illető  negyedrészt,  valamint, 
itett  Imre  nagy  atyjának,  nevezett  Miklósnak  volt  birtok  részét,  tu- 
onába  bocsátotta.  (Hártyán,  fiiggö  peceéttel). 

32)  1417.  Zsigmond  király  meghagyja  a  azepesi   káptalanak 
y  Demyenfalvai   Imrét,   István,  fiát,   igtassa  néhai  nagy  atyjának 
Llósnak  részébe  és  a  leánynegyed  fejében,  az  őt  illető  birtokrészbe 
ayenfalván. 

33)  1417.  A  szepesi  káptalan  föntebbi  meghagyás   folytán,  me- 
átír,  jelenti,  hogy  Moyosházai  Tomás  királyi  biztos  Demyenfalvai 

ét  a  megnevezett  birtokrjszckbe  beigtatta.  (Komorowi  Péter  liptói 
pán  átiratából,  lásd  alább). 

34)  1463.  Komorowi  Péter  főispán  és  Liptó-megye  négy  szol- 
írája  bizonyítják,  hogy  Demyanfalvai  Miklós,  Imre  fia,  egy  jobbágy- 
et Wydafeldi  literátus  Jánosnak  négy  arany  forintban  elzálogosított, 
píron  5  pecsét  nyomával). 

35)  1470.  Ugyanazok  bizonyítják,  hogy  Demyenfalvai  Miklós, 
e  fia,  előmutatott  két  oklevelet  a  szepesi  káptalan  által  kiállítva 
ia31,  32és33.  számok  alatt)  melyek  ellenében  Demyenfalvai 
ály,  Péter  fia,  előttök  óvást  téve,  egyúttal  ama  két  oklevél  ma- 
tat magának  kiadatni  kérte,  minek  folytán  Komorowi  Péter  főispán 

négy  szolgabíró  azon  két  oklevelet  nevezett  Mihály  részére  átírják, 
piron,  hátlapján  5  pecsét  nyomaival). 

36)  148S.  A  tdróczi  konvent  előtt  Damyanfalvai  Mihály,  Péter 
lelki  üdvének  elnyerédo  végett  s  ájtatosságának  jeléül  öt  jobbágy- 
3t  Damyanfalvan  a  Szent-Miklósi  egyház  s  annak  plébánosai  ré- 
B  kétszáz  arany  forintban  leköt,  oly  föltétellel,  hogy  évenként  a 
határozott  időben  nevezett  egyházban  lelke  üdvéért  mi^ék  tartassa- 
.  (Papíron,  hátlapján  pecsét  njomaival). 

37)  1495.  II.  Ulászló  király  meghagyja  a  turóczi  konventnek, 
jT  János  szent-miklósi  plébánost  egyházának  nevére  igtattassa  zálog- 
len  a  lekötött  Damianfalvai  öt  jobbágytelek  birtokába. 

88)  1495.  A  tűróczi  konvent  a  föntebbi  meghagyás  folytán  me- 
átír,  jelenti,  hogy  Yidafewldi  Mihály  kir.  biztos  János   szent- mik- 
plébánost  zálog  czimen  a  lekötött  öt  Damianfalvai  jobbágytelek 
Dkába  beigtatta.  (Hártyán,  függő  pecséttel). 

Ezen  oklevelek  alapján  a  Deménfalvai  család  lesziSrmazását  a 
étkező  táblázat  mutatja: 


6* 


¥        m 

_,H|-  5J!,|f 

i-:-l 


í5l  i: 


85 


Dem^nfalvai  11.  Mihály  fiörökös  nélkül  elhalván,  birtokait 
:96-ban  II.  Ulászló  királytól  Kubfnyi  László  nyerte  adományban, 
y  szintén  Üeménfalvai  Tamás  és  Demény  birtokait  is,  kik  hasonló- 
pen  maf^tal^ndl  haltak  el  s  kiknek  leszármazás  i  a  táblázatbeli  ágak 
lamclyiketÖl  ezen  oklevelek  alapján  ki  nem  deríthető,  valamint  nem 
^inénÍHilvai  lY.  Miklósnak,  Balázs  fiának,  kinek  nővérét  1394-ben 
?-ménfalvai  Mátyás  bírta  nőül,  —  nem  Deméufalvai  III.  Andrásnak, 
omokos  fiának,  1394-ben,  kinek  neje  Vidaföldi  Kita  volt  s  nem  De- 
énfíilvai  IV.  AndiásnB.kf  ki  1496-ban  Kubínyi  László  beigtatásánál 
int  szomszéd  birtokos  volt  jelen. 

A  többi  oklevelek,  kevés  kivétellel,  kizárólag  a  Kubínyi  családra 

birtokviszonyaira  vonatkoznak  a  XV.  század  végétől  a  legújabb  idő- 
g.  Van  mindazáltal  a  várged'i  levéltárban  a  Lóránt fy  és  Fcledy  Csá- 
dokra vonatkozó  néhány  oklevél  is,  melyek  ezen  két  ősrégi  nevezetes 

kihalt  család  történetéhez  adatokat  nyújtanak.  Nevezetesen : 

39)  Az  egri  káptalannak  1494-ben  kelt  bizonyság-levelében  Szé- 
li László  neje,  Anna,  serkei  Loránd  Györgynek  leánya,  kijelenti,  hogy 
stvére,  7'o7>íVí.«  által  a  gedei  és  serkei  várakból,  továbbá  a  gömör-megyei 
cdeallya,  Serke,  Simony  és  Gcszthete  helységekből  és  a  feledi  birtok- 
szböl,  úgy  szintén  a  borsod-megyei  Kaz»i,  Abod,  Wadna,  Kazyncz  és 
f>ldva  helységekből  leánynegyed  fejében,  az  öt  illető  részre  nézve  teljesen 
elégíttetett.  (Hártyán,  ép  függő  pecséttel). 

Kitűnik  ezen  oklevélből,  hogy  a  Lorántfy  család  a  XV.  század 
ásodik  felében,  csakugyan  tettleges  birtokában  volt  a  gedei  várnak  s 
)gy  Bonfin  e  szerint  nem  állított  egészen  valótlan  dolgot,  midőn  a 
idei  várat  a  Lorántfy ak  tulajdonának  írta.  (Kerum  Hung.  dec.  III. 
3.  VII.)  Azon  körülményből  azonban,  hogy  11  évvel  később,  1502-benj 
.  Ulászló  király  a  gedei  várat  és  a  hozzá  tartozó  uradalmat,  már  mint 

korona  tulajdonát,  Kubínyi  Lászlónak  adományozta,  s  hogy  bár  a 
orántfyak  nz  adományozásnak  ellent  mondtak,  a  bcigtatás  annak 
tczára  törvényesen  s  jogérvénycsen  végrehajtatott  —  azt  kell  követ- 
fztetnünk,  hogy  a  Lorántfy  család  birtoklása  a  gedei  várra  és  tartoz- 
áuyaira  vonatkozólag  nem  alapúit  törvényes  örökösödési  vagy  ado- 
ányozási  jogon,  s  hogy  ama  vár  az  1498.  évi  10.  tvczikk  erejénél  fogva 
-  melyben  a  kir.  Felség  vagy  Mátyás  király  neve  alatt  vagy  Máty.is 
rály  halála  utÁn  elfoglalt  várak  s  egyéb  javak  birtokosai,  hűtlenség 
;lyege  alatt  azok  visszaadására  köteleztetnek  —  került  vissza  a  korona 
lajílonába.*) 

*)   Nem  valószínűtlen,  hogy  Loránd  György  gömöri  főispán,  s  I. 
[átyás  király  egyik  vezére  a  felföldön,   ki   Giskrával  több  ízben  hada- 
ozott  a  serkei  és  gedei  várak  alatt  —  elébb  a   király,   utóbb  azonban 
kját    nevében  tartotta  megszállva  a  gedei  várat,  míg  utóbb  gyermekei 
zt  már  tulajdonuk  fi^yanint  tekintették. 


Meaiaiimrke'lUnk  tovibbi  a,  fentebbi>-k  foljtán,  indokával  i 
ieáj  EuBtík  nziin  tettének,  melj  íierint  a  gedei  v&rat  1536  ban, 
vfllentti  a  mohácíi  visz  iitin,  fcDiAennilra  a7,  állaUnos  íünarart, 
melyben  minden  rend  ét  törvényes  állapot  felbomlott,  tulaj donotaJaak 
tilvoHi'tébcn,  álnok  p?elfogissal  hatalmába  kerltettf  —  eí  íltíl  li. 
Rína  várat  —  melynek  i'tveíiztése  fölstt  a  I.orAntfrak  nem  bírlak  ri^jni- 
InlAdni,  B  melyre  VPBve  folyton  fentartott  lényeiket  liirvínye*  dWa 
t^rv  íny  esi  tani  uem  voltak  k^peaek  —  ily  kSnnyii  módon  a  ra»g«  •«  » 
I.oritntfyak  BEimúva,  kik  hozzA  közel  rokoni  kötelékekkel  voltak  l-are 
(Mirgil  leányit  Lorántfy  Kristóf  iirta  nöiil)    via^EaaEerezuie  MknillL 

40)  KiöS.  Ferdinnnd  király  Fcledy  Busták  O'lvari  kamahHnA 
(nulae  nostme  familiáris)  híi  BKOlgálatiiil  figyelőmbe  véve,  öt  íiii  (jírtoiii- 
ban  u,  m.  n  göoiör-m egyei  Feled,  Boraeza,  Geszthete,  THmást«lkc,  IV'" 
helységekben  és  Leb  piisitában,  továbbá  a  borsoií -megyei  Knaa.  Hírnél", 
Mucsoii  és  Igriuzi,  és  végre  Nógrád-megyei  Febiö-Pctény,  Bania  éí  Swln 
fáinkban  liítesO  birtok-r^ezeiben  luegerdsiti,  ae  asokhau  levő  kinilfijv-  , 
gát  neki  adományossa  s  e^'yúttfll  meghagyja  aK  egri  káptalannak,  hi^ 
•  It  ama  birtokréssekhe.  tij  adomány  czim^n  igtattaesa  be. 

■11)  1589.  Átirat,  Báthory  István  onxágliiró  Lorántfy  íágmiiBd  j 
r«  P^ter,  Kríatóf  fiai,  kérelmére  meghagyja  as  ^grí  káptfil annak,  nik^  | 
ason  ft^lutet,  mulyet  Kubinyi  László  és  Dániel  ax  Ajnácsköi  várhot  li 
tozó  Hemely  birtokokra  vonatkozólag  kírelmesők  ellenében  a  kir^p  ' 
táblától  vettek  volt,  b  melynek  végrehajtásáról  ason  káptalannaii  kftUfil  1 
j<<leiilést  lounie,  íiitelee  másolatban  kérelmezőknek  adja  ki. 

42)  l.'igg.  Aa  egri  káptalan  »  föntebbi  meghagyáa  folítso,  »<■ 
lyet  átír,  hiteted  másolatban  kiadja  föntebbi  kérelmczük  réscére  kérd^Q 
jnleutÓBét,  (A:;  egri  kiíptalaunak  ugyanaz  évi  átiratából.) 

43)  1592.  Ah  egri  káptalan  előtt  Loráutfy  Zsigmond  Lvhi  Ln- 
kacsnak,  a  tőle  kölcsön  fölvett  nyolcz  száz  forint  fejében,  eálo%bit«- 
csátja  u  feledi,  gceztctei,  kerekgedei,  simonyi,  serkei,  almagyi. 
í«ényi,  BEclet,  csornai,  baraczai,  bányai  és  likén  birtokrészeit. 

44)  1502.  A  SKcpcsi  káptalan  előtt  Feledy  Boldizsár,  Edst«1ib> 
azon  lengyelországi  javakat  vissza  vallani  óhajtván,  melyeket  »l)i» 
Euslák,  szerzett  volt.  de  ü  a  török  fogBÚgból  fejének  kiváltn>H 
elzálogogitani  volt  kénytelen  —  örökösen  eladja  Lorántfy  Z«goion4i»l 
<!b  Pe'tcrnok  az  ajnácgköí  várból,  továbbá  a  gömör-megyei  Ajaicrkü. 
Cpoma,  KcrckgedÖ,  Hegymeg,  Majom,  Folod,  Baracza,  Gesitetc,  Tsmif- 
telke,  Pogony  —  a  borsodmegyei  Kar.a,  Harnucn,  Mncson,  Igiicr 
Kiahonl-megyc  Brézó,  Nyástya,  Szelcze,  Himoleza,  Likér,  Cbynw*.  F 
Jelene,  Caereucsény,  Alsó-Pokoragy,  Fölaö-Pokoragy,  TisEolct,  Kan- 
bánya,  Szviuyob  ínyii  —  a  nögrád-megyei  Felsö-Peteny,  Barna  és  Swl'  I 
helységekből  és  ii  Feledhez  tartozó  Apáthi,  Ujfaln  és  Domafalvii  p 
Iákból  öt  illető  résüét  tiz  ezer  magyar  forintért. 

45)  KiOG.   A  szepesi  káptalan  előtt  Lorántfy   Zsigmond,  ' 


—     87     — 

elkezv^n  e\ég  pénzzel  a  Fclody  I^oldizeártól  vett  birtokok  kifizető- 
testvérétől,  Pétertől  s  ennek  nejétől  Keczer  Zsazsannától  300  fo- 
t  kölcsön  felvesz  s  ennek  fejében  a  Szatay  Kristófnál  zálogban  lévő 
li,  gesz  tetei  és  Puszta-domabázi  részeit  átadja  vagy  ba  ezek  kézhez 
jatóknein  volnának,  a  FelsŐ,  és  Alsó-Pokorágyi  birtokrészeit  leköti. 

A  szorosan  vett  Kubínyi-félc  oklevelek  nevezetesbjcit  a  nélkül 
íbb  kivonatokban  közöl  vén,  kíilöu  ismertetni  fölöslegesnek  tartom  s 
ttal  legyen  elég  annyit  fölemlítenem,  bogy  azok  legrégibbjei,  1492 
Lr)13.  évek  közt,  Kubinyi  Lászlóra  vonatkoznak,  ki  II.  Ulászló  ki- 
uralkodásának  idejében  többféle  tisztségeket  viselvén,  tőle  tcrjedcl- 
birtokokat  nyert  adományban,  melyeket  vételek  útján  is  tetemesen 
•orított :  a  későbbkoriak  közt  pedig  legérdekesebbek  azok,  melyek  a 
;i  vár  elfoglalásából  eredt  s  végkövetkezményeiben  majdan  124  évig 
)tt,  nagy  pörre  vonatkoznak. 

Kitűnik  ezekből,  bogy  Felcdy  Eusták,  bár  az  ajnácskŐi  várnak 
ra  volt  8  váraiban  nagyobb  számű  fegyveresekkel  rendelkezett,  ra- 
ináuyánuk  élvezetében  sokáig  nem  maradhatott,  mert  az  csakhamar 
ilánál  hatalmasabb  Ráskay  Gáspár^  kezéből  kiragadta,  valós/ínüleg 
t  birtokainak  egy  részét  is  erőszakosan  elfoglalva,  a  mint  ez  Fe- 
nek az  1543-iki  beszterczi  országgyűlés  elébe  terjesztett  'panasza- 
mely  a  rendek  által  sérelmeik  közé  is  fölvétetett,  kitűnik.  ^) 

Káskay  után  egymást  váltották  fel  Gede  birtoklásában  a  hatalmas 
kzdák,  először  sógora  Belek  Fereuez,  gömöri  főispán,  a  füleki,  salgói, 
ogköi,  szádvári,  kraszna-horkai  várak  ura,  ez  után  pedig  1550-ben 
ik  sógorának,  gersei  Petbő  Ferencinek  fiai  u.  m.  Oá/tpáry  Tátika, 
lend  és  Réri  várak  ura,  Jónoft^  soproni  főispán,  kir.  főpohárnok,  a 
amelléki  kir.  hadak  főkapitánya  és  lioldizsár.  Ezek  s  kortársaik 
y  része  előtt,  a  várak  erőszakos  elfoglalása  és  viszont  elvesztése,  né- 
5g  megszokott  dolog  volt.  Káskay  Gáspár  testvérének,  Istvánnak, 
[esi  várát  Turri  Kristóf,  a  gersei  Pethők  tátikái  várát  a  veszprémi 
pök  tartották  elf'^glalva  s  törvénykönyvünk  bővelkedik  ezen  korhűi 
Irak  erőszakos  elfoglalása  miatti  panaszokban. 

Midőn  tehát  Kubinyi  György  1548.  év  körül  Révay  Ferencz  ná- 
i  helytartó  előtt  Feledy  ellen  a  port  megindította,  ezt  egyszersmind 
edei  vár  tettleges  birtoklóira  u.  m.  Ráskay  Gáspár  maradékira  s 
> 0-ben  már  Pethőékre  is  kellett  kiterjeszteni.  Hogy  ily  hatalmas  és 
intélyes  emberek  ellen,  kiknek  nagy  családi  összeköttetések  is  álltak 
JelkczéfÖkre,  a  pörlekedés,  a  legerősebb  jog  védpajzsa  alatt  is,  nem 
uyü  dolog  volt,  azt  bizonyítani  nem  szükséges.  Kubinyi  György 
»2-ben  orgyilkosok  által  megöletvén,  a  port  ifjabb  testvére  folytatta ; 
edy  Eu9ták  is  időközben  az  élők  porából  elköltözvén,  alperesi  sze- 
áben  fia    I^ldizsár  és  leányai   u.  m.  Aima^   elébb  Komis  Lajosné, 

^)  M.  Országgyűlési  Emlékek.  II.  565  1. 


J 


litiMi  Kts»  letTAnuri  ia  Mmgil,  Lorúff}'  Kristdrne  e  ennd  fikl.  Li- 
rintfy  ZsiíMond  éa  P^Icr  követtek  —  így  eröklSdeit  iire  ft  MI-  ^  >Í- 
tioresi  szerep,  ux  el Icubeezéil éknek,  per- lijftt! soknak,  ígUláaí  kiJ«Uii- 
goknak  —  miket  &  titrök  hiiboník  e  ns  e>ek  miatt  uralgott  latir'l 
i-löflCgi tettek  —  nem  vall  hossxa  vi'ge,  uu'g  v^rc  15!i8-b»n,  midín 
mir  a  pör  miiidca  lehsti'í  orro^latnn  éa  blrÓBágon  kereflKlIll  meul  i  t 
további  husa-vnnáára  cl  volt  Kárva  miuilei)  lehetőség  a  L^ránt^ali  t> 
Fuledj'  Auu»  *)  kíufteleiiek  voluk  a  lörv^uv  rcudelet>(ack  nngaliiU 
uUvetiii  G  aE  okozott  <!j  megitttlt  5000  foríutuji  kit  fcj-^lwa,  nieét 
Kualák  gítm<ir>met^ei  e^k'^ri  birtokait  n.  in.  a  fel«<li,  geextelti,  Imi-  j 
gedei,  CAOinai,  baracsai,  nlmagyi  birtokr^aeeket  ús  n  pognni  ú  Mmií>  | 
telki  puBziáh»t  d  Kubínyiakiiak  xtllogkepen  tcttlegeaen  álta'ftdiii. 

KzKel  roHga  &  fűpö-,  mely  n  gwiei  vir  ^«  uraJalou  telujdnnjfl 
giíiiak  k^nláae  és  ex  LTÜsitukos  (.'Ifoirtulils  állul  okosott  kár  mtfttritít'- 
irJot  folyt,  be  lett  fi?je»ve  ugyan,  do  a  folnk  köat  ez  által  a  hikar^é^ 
to^g  betyre  nem  állt,  mert  ax  ligy  jo^  olddA  etdOotve  \6vén,  cbbÖl  in- 
ki^Dyl  küvelkesolcg,  Kubfii>i  Benedek,  mint  eMlá<IJÍDak  megUmcij^ 
n  Feludy  lírlíkOenk  ellen,  mnga  n  fogUlúi  bjiutiíny  u.iati,  újabb  i'ürt 
indítóit  ti  abbau  iilpcrMPk  illen  nlinarJisxtaló  ttélelct  ii  nyárt  —  mi*- 
r^sirül  n  gedei  mir  ekkor  romokban  bereWí  vát  éa  a  hni^í  larfosi 
javak  vÍKBxnfogtaÜBát  a  ttfttlegeg  bírt  okos  okt<>l  cnak  cxuián  ío^mu- 
rithatta,  a  mint  ia  Fej^rkdy  latrán  nyitr*!  piíípfikiiuk  fe  kir.  helyWní- 
aak  1689-b«n  kelt  randelote  kOretkestében,  IgSé-ben,  tehdt  iti  iivtl 
ki-^BŐbb,  Beuiczhy  Imre  kir.  tilblai  }agytf>,  miut  vt  nlhdlomrs  kikUH't' 
kir.  biztoE,  &%  egri  kjlptalan  tanúsknrlile  i  mell«tt,  amü  javakat  wii" 
Báakay  Gáspár  mtirad^kilúl  —  kik  mint  boldog  harmadik  fél,  h  fi' 
boss/,ii  'Hrtaina  alatt  a  birtokban  ültek  — ■  u,  m.  alsó-lindvai  Kiní' 
Jánostól  ^8  Miijthónyi  LiÍszl(itól  iinnt'])plyesen  visszafoglalta  éi  fÖtpfW 
Kubiiiyi  Benedek  keie'bc  átadta. 

K  közben  a  Lnrántfyak  és  Feledy  Anna,  Kisx  lE^tvánné  bulrli- 
radva  ii  IiosbziÍ  pGrlekcd^abe,  hogy  minden  baj  és  gondtól  mének öljeaá, 
Báthory  Jutván  országbíró  előtt  159(l-ben  a  Kiibinyiakkal  oly  egtf 
séjirt'  k'jitok,  hogy  nekik  az  imiiut  átadott  Feledy-féle  sálogbirtokiA 
lií'lyett,  íirrtkösen  átadták  a  kii-h  ont -megyei  Nyiistya  és  KloDÓri  egé» 
licíyse'jíL-kct  ée  a  I'íhzoIcz  mezővárosban  ie'tczett  birtok  részüket  ;  vifi»)D< 
a  Kubínyiak  ama  Feledy-fele  javakat  —  a  Feled  helyB^gbcn  le'te«" 
birtok  kivétele'vel  ■ —  Loráii'.fy  Zsigmondnak,  Péternek  is  Feledi  Anni- 
nak vissza  bocsátották  ;  pnonfölül  mindkét  fél  kUlcsöuiisCn  kötelew  ms- 
gát  a  fönt  cleserílt  Feledy-fcle  birtokokra  niízve,  hogy  idők  folytwi,  t* 
valamelyikük  fi-murarl^k  nélkül  tulálna  maradni,  birtokai  a  túlélöf«U' 
azonnal,  mindnn  pör  nélkül  szálljanak. 


<) 


')  Fokdy  BoldÍKPár  iiz  ország  határain  és    birtokon    kívül 


—     89     — 

Ezen  egycsség,  mint  clörc  látható  volt,  ifjabb  pöröknek  hordta 
síráját  magában,  a  mint  is,  a  lekötött  birtokok  fölött  örköd^si  intezke- 
éseket,  óv^st^teleket,  ellentmondásokat  stb.  —  Lorántfyaknak  a  XVI. 
eázad  elsÖ  felében  bekövetkezett  magbanszákadta  után,  a  Kubínyiak 
Ital  megindított  Örökösödési  pör  követte,  mely  aztán  1650-beu,  Sáros- 
patakon, özvegy  Rákóczy  Györgyné,  Lorántfy  Zsuzsanna  fejedcicin 
sszony  és  nővére  Kata,  Apaffy  l8tváuné,  mint  egyik  fél,  s  a  Kubínyiak 
üldöttei  u.  m.  Kubinyi  Mátyás  és  id.  János,  mint  másik  fél  közt  Ictrc 
)tt  egyesség  által  véget  ért. 

Ezeken  és  egy  másik  százados  pörön  kivUl,  melyet  a  Kubin^  i  és 
*alugyay  családok  bizonyos  határhegységek  és  bányák  miatt,  Dcmén- 
ilva  és  Kis-Palugya  helységek  közt  Liptó-megyében,  a  XVI.  század 
özepétöl  a  XVII.  század  közepéig,  egymás  ellen  folytattak,  van  még 
várgedci  oklevelek  közt  néhány  magyar  nyelvemlék  is  a  XVI.  és 
IVII.  századokból,  u.  m.  1590-böl  Orle  Miklós  haszonbéri  kÖtelezö-levclc 
zon  feledi  jószág  iránt,  melyet  a  Kubinyiak  a  Lorántfyaktól  elfoglalta- 
ak  ;  1593-ból  Lorántfy  Péter  levele  Kubinyi  Dánielhez  és  Mihályhoz; 
605-böl  Arany  János  nógrád-mcgyei  szbiró  és  esküdttársa  elÖtt  kötött 
sztály-levél  Lorántfy  Zsigmond  és  Vécsey  György  közt  az  ajnácsköi 
árra  nézve,  mely  szerint  a  felső  vár  és  az  alsónak  egy  része,  a  templom 
áromncgyed  részével  Lorántfy  Zsigmondnak,  ellenben  a  középső  vár 
s  az  alsónak  másik  része,  a  templom  negyed  részével  Vécscynek  ju- 
>tt ;  IfiöO-böl  Lorántfy  Péter  jobbágyainak  összeírása;  ugyanazon  év- 
öl  szolgabirói  ta  núvállatás  Lorántfy  Zsigmond  és  Péter  feledi  b'rtoka 
ánt  ;  1681-böl  Vay  Ádám  levele  Kubinyi  Péterhez  stb. 

])e  térjünk  vissza  a  többi  oklevelekhez. 

46)  1.492.  Átírat.  II.  Ulászló  király  helybenhagyva  azon  ado- 
lányt,  melyet  Hliniki  László  Összes  javaira  s  különösen  a  liptó-megyci 
[linik  helység  fele  részére  nézve  Kubinyi  I^ászló  nagy-bányai  kamara- 
róf  részére  tett  s  egyúttal  azon  javakban  létező  királyi  jogát  ugyan- 
nnak  adományozva,  meghagyja  a  sági  konventnek,  hogy  Knbínyi 
iászló  beigtatását  ama  javakba  eszközölje. 

47)  1493.  A  sági  konvent  föntebbi  meghagyás  folytán,  melyet 
tír,  jelenti,  hogy  az  igtatást  Szentkereszti  Otmár  kir.  biztos  eszközölte. 

48)  1496.  II.  Ulászló  király  literátus  Kubinyi  Lászlónak,  hösé- 
es  szolgálatai  jutalmául,  a  magvában  szakadt  Deménfalvai  Mihály  bir- 
)kait  oda  adományozza. 

49)  1496.  Átirat.  lí.  Ulászló  király  meghagyja  a  sági  konvent- 
ek, hogy  föntebbi  adomány zására  vonatkozólag  a  bcigtatúst  csz- 
özölje. 

50)  1496.  A  sági  konvent  föntebbi  meghagyást  átírva,  jelenti, 
ogy  az  igtatást  Párisházai  Jakab  eszközölte. 

51)  1497.  A  szepesi  káptalan  előtt  Deménfalvai  Mihály  özvegye 
evállja,  miszerint  a  megholt  férje   vagyonából   őt  jegy-ajándéka  és  ho- 


SM>Íii7>  ff->«h(»  JlIeU  léun  irfcK  KMmjí  UmU  iltal 


I 


52)  I4K7.  PfftborcrKV  Tu 
iMrik,  KWwli^^ai  tiétfír.  Liaalv  hadufiűni  ] 
n«at>ftfldriri  p\tiÁm<t  adják  htrfll  bog^  «  Kvbíaji  Unit,  tiril]n 
r^nc4i  kÍMvlAia  (dinnhautt  pccnnUnB  Be^  Mi^lmtii)  ji  üm 
ncort-tDiklM  piélMi>o*  ksu,  uOmI  VtmiaMvtí  UOŰj  Uul  »  MSt 
nlklM  Ggjrliámak  firük  ■twwM«»kt«l  leUun  «  toaf ufUrmJ  jabUc- 
t^Iek  Iránt  r<.-Df(Frgott  Qt-jr  díntíBéMl,  MTCWlt  Knhtajri  LáMUukCKb- 
omigMi  icmAS  ncrxíttaét  vitUMtirtíJg,  dlialMxtMták. 

f>a)  U!^7.  PnigdlMML  IL  GUaaU  kiiiljr  lilentv  Kvbbnl  Link 
Klkinpatárijokifnak  >a>ii  bfiH^c*  ■xnlgáUUi  jnUlmáóI,  atdytkri  •« 
Miip4n  sIkinfrittAnioki  mínflv^bcn  *  hirAUJiwkodiúbaa,  kiwnn  qp*'^* 
király  álul  reá  hlímU  Itgfekben  ríghes  vili,  »ckl  ^s  ntaniMktuk  a»- 
inorl  ndományoa.  (RUdva  !ái<l  okcd  okK'valut  Kubinj-i  l*^teT,  Onol. 
KkmiliM  du  K.  Kubin.  l'cuthint,  2-ik  kindá*.  IX.  «x.  o.)  I 

64)    Hiie.  HAxgODTÍ    btráu    a)Ci(H    birtokráac^t  k    fv-Um^já 
Hiit^  holfR^beii  ál  <t  ni^grád-negrei  Euk^nd  passtábmn  KaliinriUa-    < 
lóuk  t  álula  bMlvéreinek,  OrítktlMn  ulitdjft.  (A.  bg.  GraiMlkwlc*-Hi 

Ii-iJi*!lir  Injatruinii  íscrint  a  várffcdei  levéltárbnn,!. 

:..'»)  IIÍIÖ.  II.  UliUxlú  király  11  ftint.'libi  eladást,  királvi  jogiul 
irKvli'iiíIV'',  iitr;rntiiii  Kubínyi  László,  kir.  pénzek  osztogatójs,  ■■»  ('■>'■ 
v.'ri'i  ii^ízi'rr,  riiCfieriiBili.  (ü-  o.) 

:.'i:  ir.o:,,  Kr-io.ly  TamáB  bili.jriink  ígénz  birf.kroe/.^i  M«-J 
iLlyM^líl"'!!,   Kiibfiiyi    [.lU/lcnak    o«    iipjeiick    Cynlaify    l'-tciniiuinil;. 

ion  :ir;ii,y  f(,rint,i|t  íiriikiiauii  oUlílja.  (II.  ...  > 

.".7)  ITill.  11.  V\mM  király,  Kuliinyi  I,i'/.l-ii.uk.  .i  bmlai   kiril>! 

v.lr  ^.,iulvÍBuWiJ,!i,.:k  .;«  tCBtvéii'in.'k  ii  in:li.'b:iii  s/Hkiidt  Kciiieiifnlvii  Ti- 
iikiiit  níli  ii(loinHiiy'i//!i.  (Eredeti,  úi;y  [nini  hii  ol''''''i 


I  kiviil.  II 

:.H)  ir.ii 


.  n.  Uln-./l.i  király  Dru-kuc,/ 
iMIm^'v  Kubiiiyi  I,ás/.1.>  bciifUláaániLk  !i  foi 
imi'lolt,  H  <^nuiltiiir.il<l:U^<ii.lk  '>kát  iidaiid.V,  m> 


birtokukba 
.    j.-lenl.    b.r. 


.'.!>)   i;.I  1.  II.  riií-zli'.  király  Km 


'nkailár 


i'i    (i).' 


rV. 


>  !'■■ 


->•>■ 


Icf.'ri 


k.iv  h/iikt.ik  i-liiitil/ti-liii,  új  hi.I 

i'.ill  1.'. l:l.  Si'.i>ii|py''ir{:yi  l'iiter  i>i»/:igbirM  iin-pbnnjj!i  .i  l'Oii. 
k:i|-tiir.iiiiik,  bi.,-y  Knbhiyi  l.ásr.lónrik  ,:.  icsIv.Toiii'k  l..i;;ia(á-ii  1'- 
.ii.li.rii!viii  'l'.oniis  i-B  IVrnrny  birtnkaibil  .s/köiól.i'-. 

ti  I  I  ! :.  1  s,  Átirnt.  Kdvay  Ferciií-/  uáiiori  liplytartú  iiK'ghif  v.ii  » 
lu'zsoiiyi  k.ijilHljiniitk.  hnpy  KnbÍDvi  Gjőr(ry  piinssza  folytán,  idérít'' 
■  l^i'di'i  viiv  é<i  tftrlnn»\i\;ja\  >itüeEakus  elfo^Ulása  »  e>  lillul    puunUtiiX 


^     91     — 

^9  véreinek  okozott  5000  arany  forintnyi  kár  tárgyában,  Folcdy  Eusták  - 
nak  kézbesítse.  (Ezen  oklevelet,  inclyb(>n  a  gedei  vár  el  foglal  tutásti 
részletesen  leíratik,  kiadta  Kubinyi  P^ter,  Gcneal.  Fam.  de  F.  Kubin, 
2-ik  kiad.  XII.  sz.  a.) 

62)  1548.  A  pozsonyi  káptalan  tudósítja  ReVay  nádori  helytar- 
tót, hogy  meghagyó  Icvele'nek  folytán,  melyet  átír,  idézésit  Felcdy 
Eustáknak  kézbesítette. 

63)  1548.  Révay  Fereucz  nádori  helytartó  előadja,  miként  Hcl- 
mcczi  literátus  Márton,  Kubinyi  György  ügyvéde,  előtte  megjelcnvdn, 
Fcleíly  Eusták  ellenében,  a  gedei  vár  tárgyában,  ítélot  hozását  kérel- 
mezte (az  általa  előmutatott  föntebbi  iddzŐ  s  más  három,  vizsgálati  jo- 
lentésttovö  és  bizonyító  oklevél  alapján),  —  minek  ellenében  Gcllyén- 
falvíiy  Kápolnay  Mihály,  Feledy  részéről  a  gedei  vár  elfoglalását  egy- 
szoríien  tngadta  s  igazoló  okleveleinek  előmutatása  czéljából,  lijabb  ha- 
tárnapot kért,  minek  folytán,  a  nád.  helytartó,  részére  ujabb  határna- 
pot tüz  ki. 

61)  155<K  Átirat.  Rt^vay  nád,  helytartó  meghagyja  az  egri  káp- 
talannak, hogy  Kubinyi  György  panasza  folytán  a  gedei  vár  s  az  ahhoz 
tartozó  birtok  jogtalan  birtoklása  tárgyában,  gersei  Pethö  Gáspárt,  Já- 
nost és  Boldizsárt,  továbbá  Gömöri  falu  iránt  Sztresemlyei  Andrást  és  a 
serkei  birtokrész  iránt  Mandolay  Jánost  idézze  az  ő  színe  elé.  (Ezen 
oklevélben  elmondatik,  hogy  a  gedei  várat,  elfoglaltatása  után  egy  da- 
rabig Feledy  bírta,  azután  Ráskay  Gáspár,  ismét  Bebek  Ferencz  gömöri 
főispán,  és  végre  gersei  Pethő  Gáspár,  János  és  Boldizsár  kezeikbe 
került. 

65)  1550.  Az  egri  káptalan  átírvd,  a  föntebbi  meghagyó  levelet, 
jelenti,  hogy  Alatyáni  Ambrus  mester  kanonok  társát  az  idézések  esz- 
közlésével megbízá,  ki  is  a  gedei  várban  Pethő  (iáspárt  és  testvéreit 
nem  lelvén,  őket  Csizy  János  várnagy  által  —  továbbá  GömÖry  hely- 
ségben Sztresemlyei  Andrást  nem  lelvén,  sem  Mandolayt  Serken^  ezeket 
Ferencz  István  serkei  bíró  által  megidézte. 

66)  1551.  Átirat.  Nádasdy  Tamás  országbíró  meghagyja  a  sze- 
pesi káptalannak,  hogy  Feledy  Eusták  periijító  kérvény  s  azon  előadása 
folytán,  hogy  ügyvéde  az  ő  hanyagsága,  meg  nem  jelenése  s  ügyetlen- 
sége folytán  a  szükséges  per  beszedeket  és  feleleteket  Révay  nád.  hely- 
tartó előtt  megtenni  elmulasztá :  a  nád.  helytartó  által  a  gedei  vár  tár- 
gyában, fölperes  Kubinyi  Györgynek  megítélt  s  50  nemes  személy  előtt 
leteendett  fő-esküt  a  nevezett  nádor-helytartói  ítélet  daczára,  el  ne  fo- 
gadja, ellenkezőleg  fölperes  Kubinyi  Györgyöt  idézte  meg  a  15-ik  napra 
a  nád.  helytartó  elébe,  magával  hozván  vagy  törv.  képviselője  által 
elküldvén  a  föntebbi  ítéletet  s  összes  pöriratait,  ezen  pörben  új  ítéletet 
veendvén. 

67)  1551.  A  szepesi  káptalan  átírja  a  föntebbi  meghagy  ó-levelet 


!IZ 


a  Jelenti,  hogy  Kubínyi  0}í>T^öt,  címek  domeiifalnti  )ii]iáhaR,a^ 
fddKt«. 

68)  11)52.  UjUky  Vcreiici  gjiki  piüptik  (üs  kir.  helytartó,  w|- 
hagyjA  vAlameiiyi  mtigj&rorexági,  egyhiíxi  és  világi  urakunk,  f6  ra  >E» 
.  páiinkiiAk,  váruAgyoknnk  s  azok  tJBetcinck,  hogy  Kiibiityi  ('S^tgJ  Gfit- 
knsaiiiHk,  u.  ii>.  Kr.isznccz  Jánosnak  i!r  Bonciloknuk  lulrhol  e  IiúIímI 
birtoknii  valö  kéírekirítiíaébcíi  rfs  megbüutetÍBi^lien  Kubíuyi  KtíMiM^ 
Brnedoket  mindenk^peu  eegitsék. 

fi'i)  1556.  OkolicBányi  Mibiily  lipKii  nliepdii  <<k  lis;ittitriai s  1>sIb- 
gyHy  dl  Kubíuyi  családok  közt  n  Kis-Pulugya,  lloilafsiva  faluk,  pointib 
puustii  09  Deménfalva  kCst  fekvő  tiavnsok.  li^gyck  és  vÍK«k  ir^l  UH 
rv  />M  feuforgott  liatirvillongások  tárgyáliuu,  tanúk  kilinllgatáeiiniK* 
ügy  ulÍutéz^B<Írc,  a  felek  belű  egyeztével  lialiiriiapot  tHiiick  ki> 

10)  1557.  1.  Ferdinánd  király  Kubiiiyi  Beut-dek  luon  kíwW 
folyliin,  bogy  ucki  é»  véreinek,  a  líptú-iiiegy(>i  Uumonfnlv*  helv«^  ki' 
tárához  tartozó  bizonyos  haragok,  hegyek  cs  visek  tárgyábiii  >  Vtiasj*] 
Qsalád  cllenébea  tanú  vallatásokra  e  különféle  biaouyít^okra  \tam 
ízUks^go.  megparancsolja  Lipt<t-,  Árva-,  Ssepee-,  Zólyom-  vé  TárM' 
ini'gyók  öBsies  ueraoa  és  nem  iiemeK  lukoasAgának.  hogy  neláni  fólbirt 

tilsa  esetébcH,   1 G  ueh^i  márka    terhe    alntt,    n    lijit-^mogyoi    Bliii-in   h 

lÍPiii  s7.<^ko  előtt  megjelenni  cl  ne  miihss/a. 

71)  1550.  .\tirat.  Báthory  AnUnif  orszájtbiiV.,  Kiibinyi  H^n-iit 
nüon  piuiasza  folytán,  hogy  a  l'alugyay  család  •■Ikii  iiitonyof  liiii  'r'- 
sKikos  szetbi.iitÍRa  tárgyáb.an  folyfatntl  pörbeii  :i  v;ilat/lol(  L.Tii'Mrj. 
niitscin  tcBZUcli,  infghrtgyj;i  l.iptii-nicfrvir  lis/ti  nékonok,  h"!;y  ./  iic'l-n 
•■rdeuilcges  itéli'tct  hoz/oii.  ÍLiiitó-riK-íívp  ti'xli  :':í<'kéiu'k  l.'ii^'Vik  .'ii 
iilirrtliibú!}. 

72)  l.Mii).  J.  Fei-ilinrtii.l  király  (igy.-k-mU-  vvv.'  Kubinii  Kri-i.if, 
.Iiikali,  Benedek  cs  Máté  hü  t=zolgúkt;iit.  i'Ikct  'ií>i  birT'>ka]k)i:<i].  n.  m.  'i 
árva-niegj-el  Cbepanow  és  l.u.wkow  i'pi'sí  falnkhmi  i-s  Ki'l'i'-Kiiliinhii 
létozii  birtok-res/iikben,  továbbá  a  li|iti'-megyt'l  l'epernik  éí  I.  t'M 
epéfz  ptiazlákbaii,  valamint  a  Deménfulvit,  "l  ul,rnva.  AI^.-IM-ir.'k.. 
Váralja,  .lánoefalvii,  Malethyna,  Illiiiik,  l'roí'/ek.  S/pot-Aima,  ll-l.r.ua 
va  Mad'K'sáiiy  faliikbiin  léto/'i  biitikré-7cikbi-ii,  új  aili-niiiny  i-iiw-' ■■'- 
megi'r.'isili, 

73)  l.'itio.  Átirat.  1.  renüiiand  kirillv  uie-bií:>j,i  n  ^/.l-.í;Ml 
lalauuak,  hogy  nicgerüsit.'!  új  adonninya  aliipján  cMkiaulj^'  Ki;"!"'' 
Kristi'fnak  i-s  véreiuek  a  fönt  t'losorolt  birtoknkb;!  inl.i   i^iat^i^ái. 

71)  l.')til.  A  sicpesi  kájitalan  föntebbi  meghagy;!-^  f.ilylari.  '.'■- 
lyct  atir.  jeh'Uti,  bogy  a/,  igtatist  Plattliy  Jáno>  kir.  hi/to^  ,>ízk..í..l»'-. 
Cl  alkalommal  tiibbek  részéről  ellent  mondások  tétettek,  kik  :\  l>ir.  -  * 
ria  elé  iilé/tettck. 

7.">'  iritJd.  l.iptú-niegyc  törvényszéke  llátliory  Anürns  oraiáirliif 
iii.'glui !;•>■. I- levele  tiivetkeztéWn,  melyet  atir,  ,71.   sí.)    Kubinvi  lleiKJ'i. 


-     93     — 

clleD^ben  Palugyay  Istvánt,  Mártout  éa  Bálint,  egyenkint  25  neh^z 
súlyú  8  100  arany  forint  drtekü  márka  —  továbbá  Palugyay  ifj.  Györ- 
gyöt tís  Pongráczot  meg  nem  jelenősök  miatt  egyenkint  3  márka  befi- 
zetésire ít^li,  Palugyay  Fercuczet  pedig,  mivelbogy  ez  ügyben  idézve 
neui  volt,  felmenti.  Mivelhogy  pedig  fölperes  az  Ítélet  utolsó  rdszéyel 
meg  nem  elégedett,  az  ügyet  a  kir.  curiához  fölterjeszti. 

7G)  15G8.  Mérey  Mihály  nádori  helytartó,  gersei  Petho  János 
soproni  főispánt  a  gedei  vár-  és  tartozmányainak  lotartása  ügyében, 
meg  nem  jelenése  miatt^  elmarasztalja. 

77)  1568.  Átirat.  Mérey  nád.  helytartó  Feledy  Boldizsár  azon 
kérelme  folytán,  hogy  neki  az  imént  elhalt  Nádasdy  Tamás  nádor  íté- 
lete ellenében  —  melyben  ö  mint  alperes  Kubínyi  Benedek  ellenében, 
meg  nem  jelenése  miatt  elmarasztaltatott  —  újabb  kihallgattatása  végett 
új  határidő  szabassék  —  meghagyja  az  egri  káptalannak,  hogy  idézze 
meg  Kubínyi  Benedeket,  új  Ítélet  vétele  végett  s  Nádasdy  nádor  Ítéle- 
tét ne  merészelje  végrehajtani. 

78)  15(>8.  Az  egri  káptalan  átirva  a  föntebbi  oklevelet,  jelenti, 
hogy  Kubínyi  Benedeket  dcménjfalvai  házában  megidézte. 

79)  1569.  Mérey  alnádor,  azon  oknál  fogva,  hogy  Feledy  Boldi- 
zsár a  föntebbi  két  oklevél  alapján,  melyeket  átir,  kért  és  nyert  perúji- 
tásí  határ  napon  meg  nem  jelent  s  ekkép  bűnösségét  világosan  kitün- 
tetve, hold.  Nádasdy  nádor  ítéletének,  végrehajtását  helytelenül  feltar- 
tóztatta —  öt  3  nehéz  márkának,  12  arany  forint  értékben,  lefizetésé- 
ben elmarasztalja,  ezen  felül  meghagyja  nz  egri  káptalannak,  hogy  most 
már  Nádasdy  nádor  Ítéletét  hajtsa  végre  minden  esetre. 

80)  1570.  Az  egri  káptalan  jelenti  Mérey  nád.  helytartónak, 
hogy  midőn  Hubay  János  kir.  biztos  Szendrőbe  érkezett  s  az  egybehí- 
vott szomszéd  urak  jelenlétében  Nádasdy  nádor  ítéletét  minden  pontjai, 
czikkei  és  záradéka  szerint  végre  akarta  volna  hajtani  —  Lorintfy 
György,  úgy  mint  serköi  Lorántfy  Kristóf  és  neje  Feledy  Margit,  Fe- 
ledy Boldizsár  és  Loiántfy  László  neveiben,  kivont  karddal  a  végre 
l.ajtásnak  ellentszegált,  minek  következtében  a  kir.  biztos  nevezett 
ellenszegülőket  a  kir.  curia  elébe  idézte,  a  végrehajtást  mind  az  által, 
föntebbi  ellenszegülés,  daczára,  megtéve. 

81)  1570.  Mérey  nád.  helytarró  Feledy  Boldizsárt,  Lorántfy 
Kristófot  és  nejét  Feledy  Margitot,  mivelhogy  meg  nem  jelentek  erő- 
szakos ellenszegülésöket  igazolandók,  a  szokásos  bírságokban  el- 
marasztalja. 

82)  1570.  Mérey  nád.  helytartó  meghagyja  az  egri  káptalannak, 
hogy  miután  a  Feledy  örökösök  erőszakos  ellenszegülése  ellenében  ő  és 
a  kir.  törvényszék  egyéb  esküdt  tagjai,  egy  háznagyok,  mágnások  és 
nemesek,  Nádasdy  nádor  ítéletét  egész  terjedelmében  jóváhagyák,  és 
Feledy   Boldizsárt,   ki   meg  sem  jelent,  erőszakos   elenszegÜlése  miatt 


—     94     - 

Él]Joa/ti(  p^ldíál,   nrlio^y  máaolf    hi  hiuonlA    otí 

lenni  merészeljenek,    72   aniny  fonni  ^^rtckit  márkábaa 

u  kir.  bÍEtOB  faajUa  ujólug  v^gre   Nádmsdy  nádor  cinUt«UftdalAiFMf 

v»gy  liúrki  mús    ellpiimondáíát  figyelőimbe  ncui  vévf,    c>«aflSl61  hW; 

Boldixaiir  ingóságait,  vagy  ha  ezeklttJl   ki  noni  telnok,  &**ti!i  ingalknii 

zAralja,  le  mintUddig,  mig  a  72  araay  forintot,  kát  réambaia  binatg,--! 

4-ik  rénf-ben  a  fíSIperes  r^Bzére  le  nem  ficeti. 

1:13)    1670.   Báthor>-  Miklós   or«>ágbÍrú  Kubiaji   Bea^iM  ns 
[Mtiiaaiui  folytnn,  liogy  a  Palugyaíak  ellen  as  oiazágbirá  ilui  jd  MWrt    I 
baCaliimskodúsok    miatt    már   elúbb   indítotl    pörúbeu    Uptír-mtfjt  til-    ' 
y.  nyiKÉkéiSl  ítéletet,  nyerni   ueni   bír  —  rendeli  %x  ot&bbinak,  W^ 
minden  lialaaztáa  nelkfil,   az  Ugyet  l4^kJÍ£e1ebbi  llUarfboa   iaUEn*  d  i 
nevezett  fdlperee  iietáni  füllebesését  asoonal  terjeoaie  fíSi. 

ni)  1571.  Az  ngif  bápUUii  jeli'nii  Mérey  nád.  bnlyunötnk, 
miként  me-;liB;yilsa  folytán  R»nia  Ferencs  kir.  bistos  ai  ebnaraaUll 
Feledy  Boldisaár  birtokainak  holyazinére  nem  juthatott,  nirel  »fk  i 
tlirOkbk  nltal  elfoglalva  tartott  területen  feküdtek,  mii^t  ia  a  tMUk 
olöli  fiílelcm  miatt,  SzendKibc  (Borsod-megyében)  az  illető  stniiMrfJoUl 
fissKehiván  azoknak  jelenlétibben,  Feledy  ItoldÍKsár  güiuCr-megrci  Bét 
rnczH,  Feled,  Gesztete,  'l'amÚBtelkc,  Pogony,  Almagy,  Csorna  es  KrfV 
gede  1>ii-tokait  met^bccsülé,  aznkbiil  ii  bold.  Ná'lnady  nád<>r  iieVtéb^a 
megúllapitott  ot  ezer  magyar  forintnyi  kár  L'rtékeuek  megfelel- 
részt  kUlön  hneitott.  lefoglalt  s  fólpiires  Kubinyi  Benedek  kczeíK'  :luiIoii. 
II  tijbliifiül  pedig  l'J  forint  i'rtékeig  val"  részt  lefoslalt  nlyltépeu,  W 
iLtinak  két  részét  u  nád.  hclytarló,  a  3-ik  részét  pcdl),'  fulp'TedbirtiM^iL 
zálogképeu  iiiiiiiliiddig,  míg  alperes  amaz  ösíiKej^et  le  ticm  fizeti.  Mi^ur- 
ben  bizonyos  Körnjciidy  látván,  J.orántfy  Kriít.T  szolgája  mi-jjelenvro. 
!i  becsk-si  kíitML'gi'k  fedezéüére  s  a  lefoglalt  liírtokrésiek  kivállí-*'- 
2IIII    fointot  lefizetett. 

85)  1.-.74.  Átirat.  Báthory  MiklOs  orezágbir.V  Kiibit.yi  l(eo,-.i-l 
ii/.on  panasza  folytán,  liogy  daczára  azon  küriilnii'nyek,  bi^gy  iirh.ii 
Mérey  nádori  belytartó  ítélete  alapján  Felcily  Boldizsár  i:önior-niesyii 
liirtokiiit  Bnrna  Fercnrz  nádori  biztos,  a  töriikük  elöli  félelem  diíhK. 
Szendrölicn,  fülpercsnek  ünnepélyesen  átadta  volt,  ngyaiinEokm  b-ii' 
Kokkol  kesí'íbh.  m-liai  l.úránlfv  Kríatúf  es  neje  Feledy  Ma'fii 
törvény  ellenesen  vifszafoglalták,  birtokukban  tartják  ?  ekrp  hiiilen 
wy  liíinbe  esti'k:  meghagyja  az  egri  kápttilannak,  hogy  Lorántfy  Kri- 
ti'if  üzvegyi't  és  fiait  Zsigmondot  és  Pétert  idézze  15  napi    határidoro  > 

8G}  l.'i7'l.  Átirat.  Az  egri  káptalan  jelenti  Mikaa  királyiul, 
liogy  Báthory  országbíró  ineghanyása  folytán,  melyet  átír,  Diúsgyörltín 
az  idézendük  házánál  csupán  Lorántfy  Zsigmondot  tnláltft,  ki  által  * 
lübbicket  is  a  kir.  ruiia  elébe  idézte. 


w 


—     95     - 

87)  1578.  Báthory  Miklós  országbíró  bizonyság-levele,  hogy  Ku- 
linyi Kristóf  előtte  személyesen  megjelenvén,  saját,  valamint  a  többi 
béreinek  nevében  tiltakozott  a  gedci  várnak  és  tartozmányainak  ^ersei 
Pethö  János  soproni  főispán  és  kapitány  által,  továbbá  a  Feledy  Margit 
is  Feledy  Boldizsár  által,  a  serkei  birtoknak  Lóráutfy  László,  György 
U  János  által,  a  gömöri  birtoknak  Bokry  István,  Oláh  Bálint,  Barna 
Ferencz  és  Tornay  János  Özvegye  által,  végre  a  somogy  megyei  pathai 
puszta  várnak  és  városnak  s  egyéb  tartozmányainak  Székely  Lukács, 
Jakab  és  Mihály  által  való  birtoklása  és  letartóztatása  ellen. 

88)  1588.  Báthory  István  országbíró  hírííl  adja,  hogy  Andaházy 
András,  fölperes  Kubínyi  Benedek  ügyvéde  előtte  megjelenvén,  clőmu- 
tata  a  85  és  86.  számú  okleveleket,  melyeket  az  országbíró  átír,  s 
ezek  alapján  igazságot  kért  szolgáltatni.  Mire  az  ellenfél  részéről  — 
Lorántfy  Kristófné  már  nem  lévén  életben  —  Lorántfy  Péter  szemé- 
lyesen, és  Kendi  István,  mint  Lorántfy  Zsigmond  ügyvéde,  megjelen- 
vén, ez  utóbbi  eleinte  különféle  alaptalan  kifogásokat  tett,  miket  az 
országbíró  elutasított,  utóbb  azonban  az  idézés  ellen  azon  kifogást  tette, 
hogy  annak  idejében  Lorántfy  Péter  és  Zsigmond  még  kiskorúak  vol- 
tak s  nem  voltak  mogidézhetők,  miért  ia  fölperest  a  Dccr.  Tripart.  II. 
rész  2  3.  §.  szerint  bírságban  elmarasztataltni  kéri,  ezenfelül,  bold.  Lo- 
rántfy Kristófné  is  fia  képében  nem  lehetett  megidézhető ;  a  volt  Fe- 
ledy Eusták-féle  javak  birtokában  pedig  Ők  atyjuk  halála  után,  mint 
kiskorúak  megmaradtak  s  arról,  hogy  ama  javak  folperes  részére  már 
lefoglalva  valának,  mit  sem  tudtak  s  készek  ama  birtokokat  fölperes- 
nck  kiadni.  Minek  következtében  az  országbíró  fölpercst,  helytelen 
idézése  miatt,  tí  teljes  súlyú  márkában  elmarasztalván,  —  mit  fölperes 
ügyvéde  lefizetett  —  egyébként  öt  ama  Feledy-félo  javakba  újonnan 
beigtatandónak  ítéli. 

89)  1588.  Báthory  országbíró  föntebbi  ítéletét  majd  szóról  szóra 
ismételvén,  meghagyja  az  egri  káptalannak,  hogy  fÖlperes  Kubínyi  Be- 
nedeket 'gtassa  véglegcsen  a  Feledy-féle  javak  birtokába. 

90)  1588.  A  szepesi  káptalan  bizonyítja,  hogy  Lehoczky  György, 
mint  a  Kubínyi  család  megbízottja,  tiltakozott  az  ellen,  hogy  néhai 
Uásky  Gáspár  maradéka,  nevezetesen  :  alsó-lindvai  Bánfy  László,  gersei 
Pethő  István,  Gáspár  és  Ferencz,  Majthényi  László,  Pásztohy  Zsigmond 
és  István,  és  anyjok,  Bajony  Anna,  most  már  Jerényi  Mihály  neje,  gyar- 
mati Balassa  Anna,  néhai  Forgách  Péter  (Pethő  Orsolya  fia)  özvegye 
és  ennek  leánya,  Forgách  Zsuzsanna,  Babindalj  András  neje  —  a  ge- 
dei  puszta  várat,  az  ahhoz  tartozó  összvs  falukat,  városokat,  birtokol- 
ják, egyszersmind  őket  azon  javak  elidegenítésétől  eltiltotta. 

91)  1588.  Az  egri  káptalan  bizonyság-levele,  hogy  Báthory  Ist- 
ván országbíró  meghagyása  folytán  (89.  sz.)  a  kir.  curia  küldötte  Di- 
vényi  Tál  a  gömör-megyei  Feledy-féle  javak  helyszínére  a  törökök 
előli   félelem  miatt  nem  mehetvén,  a  borsod-megyei  Szendrő  városba 


hiVHii  vasxK  Itakoi  Jiuos  ulUpin  hiíxához  ax  illetü  Ba  zca  sumai^  liir- 
f)ko8okiit  e  nzoknak  a.  ni.  ss  alUpAitnak,  bonltai  Horváth  Jinat  jmi- 
riuki  v&roRgynak,  Mliidos-cvicli  Viltr  sístidrüi  ví  tnigj'oiik,  Lorislfr 
l'álnftk  é»  Mihálynak  ath.  jelunl<<t^bün,  ainn  Fcle<!}--ri<le  jftvxk  birtoUtu 
ftllptírej  Kubíiiyi  Kenodekot  tSrv^nyescn  bcigtHtts,  senki  M  n  monilviu 
pUeat. 

9^)  1590.  Istvúnj-ffy  Mikl<^  iiUori  bcIfUrtú  alperes  Loráni^ 
ZBigmondot  ^B  Pdtert  ^  t'eledy  Annál,  Km  UtvAn  nej^t  (clúbb  Knrcii 
liAJcisnet)  inÍDt  Fetcdy  Eusták  utódait,  —  ennek  ti)i  lloldixsáru  oriu- 
gon  ^s  birtoknn  kívUl  lúvdo  —  Kuliinyi  Benedek  fitliieres  elleni'bni,  i 
gedei  vár  elfogluliÍBa  miatti  bünteuy  irint  újonnan  me^indítiitl  (HirUu, 
meg  nem  jeloiidsUk  miatt,  a  siokott  bírságban  clmarassljn. 

X'S)  1^90.  Karvui  Orla  Híklóa  magyar  oyelvon  irolt  kfitelri.. 
Invul^bcn  KuMiiyl  Krieh^f  Biigoiátói  s  ennek  kepében,  ai  e^M  Kabíii 
eiialácitál  nxoii  f^leiti  jósságot,  melyet  ak  olmiílt  tfvliea  Lorántiy  T^h 
mond  ds  Páltól  el  foglaltának,  egy  évre  hírbe  vesai  100  magytr  f"- 
rintiírt. 

<>4)  l&liO,  Átirat.  Uudoir  király  megerőaíti  Kubinyi  t^ilí  tí- 
márai tanáeeoa  ^s  Kristóf  ki^relmttre  az  ngyanaznu  t'vben  Bálh^ 
orsiágbíró  olött  a  I-oránlfy  családdal  kötött  egyoaaígi't  (lásd  alilb  i 
nyiistyai  ]«vi^lek  közt)  és  ezcnfelol  bU  ssolgálataik  jutalmáiil,  mx  itlc<<> 
jóaxiigokbnn  li^toaü  Öeasee  kir.  jogát  nekik  ndományoxia.  (I.  Up-'i  i>- 
rály  166S-Ík  iv\  átiratából. 

95)  1593.  I.orántfy  Páter  magyar  levele  vltexlo  Kubiuyi  IWtn'fl- 
hi'z  US  Mibályhoí!,  az  H  bizodalmas  uraihoz  és  atyafiaihox,  nieljben  irjt. 
hegy  mialatt  cl  rabságban  lett  volna,  bizonyos  erdő  miatt  Rltit^i. 
Nyústya  es  Tis/oicz  mellett,  az  ö  bátyja  velÖk  villongáíbao  rolt,  i* 
mivelhogy  o  ijikúbb  szolgálni  nkar  nekik,  mint  véteni,  kéri  Ökd,  Imgr 
fenyítsek  meg  Jnbb ágyaikat,  kik  a  Lorántfyak  jobbágyait  nem  l^tcsiil- 
ják  az  i"rdÖre  —  mely  iránt  oly  végzás  volt,  hogy  azt  közösen  li«» 
iiálják    —    és    hogy  legyenek  jó  szomszédok  egymás  kiiat, 

ÜG)  1594.  Feyerköy  István  nyitrai  püspök  ás  kir.  helytirlú  ol5(l 
K.ubinyi  László  eltiltja  Lordnlfy  Pátpi-t,  Zsigmondot  és  Lászlót  a  gcJfi 
várhoz  tartozi'i  Leh  pussta  és  Kisfalad  helység  birtoklásától. 

97)  líiO"3.  Gümör-megye  bizonyság-levele,  Uigy  Kubinyi  KriiiJt 
Tiorantry  Z-igiuondnt  i>s  Pátert  és  Feledy  Aiiuát  a  gssztetei,  ker<ikged«Í. 
uoinai,  baraczai  éa  nlmagyi  birtokreszek,  valamint  a  pogoni  és  unuU- 
tclki  puszták  azándi/koll  nlidegonitásétol  s  bizonyos  li'ányngra  valu  it 
inilmzáaátiJl  eltiltotta. 

0^)  IGOfl.  Átirat.  11.  Mát^-ás  király  piraacsolja  az  csilct^Wi 
kúptalaunak,  hogy  a  Kubinyi  caalád  tagjait  a  Lorántfyakkal  kAtiU 
pgj-esíég  erejérie'l  fogva  igtnttnpsa  a  Feledy-féle  javakba. 

99)  1009.  Az  eszterg,  káptalan  átirva  föntebbi  parancs-lcvtlA 
jelenti,  hogy  midtfo  Iwocz  Pál  kir.  biztos  az  igtatáat,  a  törökök  ck^ 


—     97     — 

fólelem  miatt,  Rima-Szombatban  eszközölni  akará,  Lorántfy  Mihály, 
V^csey  György,  T^'ekete  László,  Lónyay  László  és  Monay  Benedek  ré- 
széről ellentmondás  tétetett,  kik  a  kir.  curia  elébe  idéztettek. 

100)  1624.  Esterházy  Miklós  országbíró  meghagyja  Gömör-megye 
tiszti  székének,  hogy  mintán  a  Lorúntfyak  fíörökös  nélkül  elhaltak,  adja 
át  a  Kubinyi  család  tagjainak  a  feledi,  kerekgedei  baraczai,  almagyi 
pogoni,  tamás  telki,  gesztetei  és  csomai  birtokokat. 

101)  1628.  Átirat.  Az  eszterg.  káptalan  jelenti  IL  Ferdinánd 
királynak,  hogy  midőn  parancsa  folytán,  Aszalay  István  kir.  biztos 
Bosnyák  Tamás  honti  főispánt^  kir.  fŐ  asztalnokot  ftileki  főkapitányt, 
arany  sark.  vitézt  és  kir.  tanácsost  a  neki  adományozott  ajnácskői  vár 
és  tartozmányainak  birtokába  igtatni  akará,  az  alább  nevezettek  részé- 
ről ellenmondás  tétetett. 

102)  1628.  IL  Ferdinánd  király  az  eszterg.  kápt.  föntebbi  jelen- 
tése következtében,  melyet  átír,  az  elébe  idézett  ellentmondók  azon 
részének,  kik  képviselőik  által  megjelentek  u.  m.  Tek.  és  Ngs.  Rákóczy 
Györgynek  és  neje  Lorántfy  Zsuzsannának,  PálfFy  Katának,  gr.  For- 
gách  Zsigmond  nádor  özvegyének,  és  Mária  leányának,  Forgách  Ádám- 
nak, Jánosnak  és  Zsigmondnak,  Pongrácz  Mátyásnak,  Horváth  Mihály- 
nak- Batha  Pálnak,  Kubinyi  id.  Ferencznek,  ifj.  Ferencznek,  id.  és  ifj. 
Jánosnak  és  Lászlónak,  Szentiványi  Rafaelnek,  Gagybátori  Zsigmond- 
nak, stb.  tárgyalási  határnapot  tüz  ki,  azokat  ellenben,  kik  meg  neu 
jelentek  u.  m.  Lorántfy  Kata  asszonyt,  Mónay  Benedeket,  Vécsey  Sán- 
dort, Monay  Borbálát,  Fekete  György  özvegyét,  Kubinyi  Mátyást  és 
IstV)ínt  stb.  12  magyar  forint  bírságban  elmarasztalja  s  aző  ellentmon- 
dások megsemmisítésével,  Bosnyák  Tamást  az  ő  részükről  beigtatni  pa- 
rancsolja. 

103)  1628.  A  szent-benedeki  konvent  bizonyítja,  hogy  Báthor 
Pál  ,  Kubinyi  László  jobbágyurának  és  véreinek  neveben  ellentmon- 
dott Bosnyák  Tamás  honti  főispán  beigtatás'ának  az  ajnácskői  vár  és 
uradalom  birtokába. 

104)  1628.  A  szepesi  kápt.  bizonyság-levele,  hogy  nemes  Melegh 
Tamás,  Kubinyi  László  bejárója  urának  s  véreinek  nevében  ellentmon- 
dott Bosnyák  Tamás  föntebbi  beigtatásának. 

105)  1G50.  Magyar  nyelven  készült  jegyzéke  Lorántfy  Péter, 
Zsuzsanna  és  Apafyné  birtok  részeinek  Gesztete,  Kerekgede,  Csorna, 
Feled,  Baracza,  Almagy,  Tamástelke  helységekben  és  Pogony   pusztán. 

106)  1650.  III.  Ferdinánd  király  Ngs.  Lorántfy  Zsuzsannát,  id. 
Rákóczi  György  erdélyi  fejedelem  nejét,  továbbá  Lorántfy  Katát,  Apaffy 
Istvánnét,  úgy  szintén  Ragályi  Ivoch  Jánost,  Monay  Gáspárt,  Vécsey 
Sándort,  Fekete  Lászlót,  Pongrácz  Pétert,  Maretinszky  Andrást  és 
Kazai  Miklóst,  a  Lorántfy  birtokok  visszatartása  tárgyában,  felperes  Ku- 
binyi János  ellenében,  meg  nem  jelenésük  miatt,  elmarasztalja. 

107)  1650.  Gróf  Pálffy  Pál  nádor  bizonyság-levele,  hogy  Kubinyi 

Századok.  ^ 


—     9B     _ 


i 


Jinoa  eUcntnioiidolt  Loníutfy  ZíiuxHiinna,  ökv.  ttukúeny  '•y'írgy  iiirh 
fi;)eflc1emn^,  Feketi?  l^jtszlá  66  Vi-t^scjr  ülúndor  aKMndi'kolt  lHdgia(i«bak 
n  Ltirintfy-réle  javakba. 

108)  lii50.  Ak  egri  kiiptttUu  biíonyság-lovolc,  hogy  Lnnblff 
Zsuxaannn  üzv.  fejedelem  asszony  áe  t«stv<!re  Lárántft-  Kata,  elft*  ATii 
Sámuel,  most' pedig  Apalfy  lütvilii  neje,  a  Kuhhiyi  c^slád  inegb'ieitjii- 
vul  n.  m.  Mútyúesial  ée  JúnoBsal  oly  egyeBségro  l^pt^k.  hogy  ei«k  minJ 
nioii  Feleöy-fi'le  javakra  n^Eve,  melyok  nevenctt  fejedelem  asfiony  r'' 
n^V^ro  kcíón  volnáaük,  minden  jogftiknll  kmoiidtak,  fentartván  at-'v- 
ban  azokat  a  többi  alperesek  elleniben,  viszont  ncveEelt  fejedclein  tri- 
nicony  éa  nGvérc  lemondtak  azon  gedci  javakra  voiiatkozt'  jag>■fc^'<. 
nmlyeket  nébai  I.orúnlfy  liübály  ntjhai  Knbínyi  István  réetérfk  na- 
liUzái  iirany  farintiirt  zálogba  v>!tele  által  nyert,  s  caeiifelul  niitUi'a 
forintot  felUHiüettek. 

109)  16r>2.  III.  Ferdinánd  kirtlly  parancsoljn  Ill^hásy  fljJrfj 
liptói  főispánnak,  éa  asion  megye  títrvenysE^kének,  Kubinr!  Pírenrt  »• 
JáaoH  panasza  folytán,  liogy  a  Palogyay  es&lód  uIImi  fotytaton  |>^ 
iíjúlag  vijnj^álat   alá  vegye  ^b  dj  ittlétet  bozson. 

tlO)    1Gr>2.  lil.  FeriUnáml   király  előbbi  pardiicMt  megiijii.i' 

i.\k  nklci-ol  hátlapjiírn  lUdaliÁny  fÜispún  menlogctí-.tKv  Írlu,  liozv  > 
piinasxlúk  roíizúl  ^.-tusítcll^k  a  kir.  Kzcm^ynÖkCt.  iiiott  ■'•  :■  vii>k  ki- 
öiiti'fie  vdfTittt  iir'm  títzbctctt  hatürnaiKit  a  feleknek). 

III)  li'.tíO.  Lipti'.megye  t'írv^n^-nz^kc  clütt  a  Kiibinyi  e,  Vnhy 
pyiiy  exaládok  snú/.ados  piirlikre  ne'zvc  kiegyeznek. 

U2)  IfiÖl.  Vay  .\diimniik  Fülekről  keltezett  ma ffvir  Livit 
Kubinyi  Péterhez,  melyben  igei-i  ]>e'iize't  me^^dni  s  ktíri.  bogy  jiííjiin  l- 
Füb'ltrc  ismére  Is  Cf;nek  okáért. 

113)  llIÍKl,    Liii.'ii    király    pai-ancBflja  a  vc^íi-n-mi  kápt iliii"ik 
liogy  Kiibi'i.yi    Áiliiin    rJszere    bizonyos  1  .'il  1  -  -is   l:.ri3-b.in  kelt  -  :■  •■■■ 
uiu|-y-iii egyei  l'athii  városra,  Pnkloísy.    Malv.ui.  K.rcsztutb.  H.i^:ilv  .-- 1 
liílibi    lulysegekre   ^'   a  komarom-megyei   Kurtaklizl  pin/tára  i'na'k- 
il-tiil'i-leveli'knek  liitrle^  ntiratágt  ajja  ki. 

114)  l<;;i7.  ZaUi-megye  kÜziiiiBege  i-l-tt  Kubii.;  l  (Vter  .-iiíil." 
ni'velien  eltiltja  a  K/.Ígetv;Íri,h'ilioli,  adurjáni,  laiazlói  e.*  r*,TfM  lik-^l.'' 
a  -om.i^'y-i,H'gyi-Í  l'atliii,  Pi-klossi.  Ilaaaly.belysegel;,  toviil.bil  Mi;i..i,>, 
llar.Vo/.,  IV'niy.lfah-a.  Kercsztátb,  llosazúfalii,'  Kíp^rallvii  ,U  C^,l.,„i.'.i 
pii-/ták  bármiiicniü  liasziiálatát.il. 

.\  i'!i-hf,,,u  levéltár  kisebb  a  várgedivn.-l  s  ennek  kie^.-"ll'-'l 
ki'|i'''Í-  Neve/.eti'ü.'bb  nklevebi  a  következők  : 


n 


.    riás/l/.   kinilv 


-  Kiil.inyi  l,;ií/|..t,  a  biidiii  kir.  v.ir 
..klevellieii  a(lnmányo».tt  Gedei 
:irr<i/.>  iiiindi'ii  javak  iiiitokába. 


«»» 


—     99     — 

hogy  initlő'n  szupcsai  Bor  Li^uárd,  mint  a  királyi  udvarból  kiküldött 
királyi  biztoB,  az  igtatást  eszközölni  a  kara,  a  gcdei  várban  Mónay  Pál 
várnagy,  serkei  Lorántfy  Miklós,  László,  György  és  Imre  nevében  az 
igtatásnak  ellentmondott,  hasonlóképen  Zagyvafőn  farnosi  Horváth  Já- 
nos i^  fiai  és  Barjus  Zsigmond  részéről  tétetett  ellentmondás  —  kik  is 
a  király  személye  elébe  idéztettek, 

:))  1503.  11.  Ulászló  király  Lorántfy  Miklóst,  Lászlót,  Györgyöt 
és  Imrét,  valamint  Horváth  Jánost  és  Barjus  Zsigmondot,  mivel  hogy 
ellentmondásuk  okát  adandók,  meg  nem  jelentek,  bírságokban  el- 
marasztalja. 

4)  1550.  Az  egri  káptalan  clÖtt  Lorántfy  János,  Kristóf,  éá  Pál 
osztályos  egyességre  lépnek,  mely  szerint  Jánosnak  jutott  a  serkei, 
Kristófnak  a  kazinczi-  és  Pálnak  a  feledi  birtokrész. 

5)  1564.  Az  egri  káptalan  előtt  Lorántfy  Kristóf  Feledy  Boldi- 
zsárt Császár  és  Király  ü  Felségéhez  kiv/inván  vezetni,  hogy  az  őket 
közösen  illető  ajnácskői  várat  és  uradalmat  visszanyerhessék  —  a  szük- 
séges költségek  fedezése  tekintetéből  a  gömör- megj-ei  Simony  helység- 
ben lévő  birtokrészét  Fánchy,  máskép  Deghi  Jánosnak  60  magyar  fo- 
rintért elzáiogogitja. 

6)  1576.  Feledy  Margitnak,  özvegy  Lorántfy  Kiistófnénak  Di- 
ósgyőrben aug.  30-án  Gnthi  Ország  Borbáta  elébb  enyingi  Török  Fe- 
renc/, utóbb  gróf  ,8alm  özvegye,  valamint  Basó  Farkas ,  Midkolczy  Am- 
brus, Várkonyi  Löiiucz,  Damaffy  István  stb.  előtt  kelt  s  magyar  nyel- 
ven Írott  végrendelete,  melyben  kiskorú  fiainak  gyámjaiul  nevezett  Or- 
szág Borbálán  kívül  Csernél  Pált,  Szini  Boldizsárt,  Várkonyi  Lörinczet 
ve  DaoiafFy  Istvánt  nevezi. 

7)  1589.  Átirat.  Fcjérköy  István  nyitrai  püspök  és  kir.  helytartó 
meghagyja  az  egri  káptalannak,  hogy  Kubínyi  Benedek  felperest  ig- 
tassa,  BánfFy  János  és  Majthényi  László  ellenében,  a  gcdei  puszta  vár 
8  ahhoz  tartozó  jószágok  birtokába.  (Lásd  alább  a  9-ik.  sz.  a) 

ö)  1590.  Báthory  István  országbíró  adja  hírül,  hogy  régebben, 
uchai  Kubínyi  György  Feledy  Eusták  ellen  a  gedei  vár  elfoglalása 
miatt  port  indított,  melyett  testvére  Benedek,  több  rendbeli  ítélet  vé- 
tele, befejezett  s  a  megítélt  5000  forintnyi  kár  fejében  a  néhai  Feledy 
Eusták  tulajdonát  képezett  gesztttei,  feledi,  kerckgedei,  csomai,  ba- 
raczai  éá  almagyi  birtokrészeket  és  a  pogoni  és  tamástelki  pusztákat  a 
király  és  az  egri  káptalan  emberei  által  maga  éó  csiládja  részére  tör- 
vényesen és  /álogképen  lefoglaltatá  ;  ezenfölül,  ezzel  meg  nem  elé- 
gedve, nevezett  Feledy  Eusták  örököseit  még  a  gedei  vár  elfoglalásá- 
nak bűnténye  miatt  is  újólag  pörbe  fogván  s  birsáj^ban  elmarasztalván, 
őket  a  többi,  még  kezeiknél  maradt  Feledy-féle  birtokokban  is  hábor- 
gatni szándékozik,  miért  is  ezek,  u.  m.  Lorántfy  Péter,  Zsigmond  test- 
vérének is  nevében,  és  Kiss  István,  nejének  Feledy  Anoáoak  nevében, 
Kubínyi  Kristóffal,  Benedek  és  László  megbizottjával  zálogban  lévő 


1 


TM«dj-ra«  J»vilk  k8t7«tt  nektlc  ínkiltb  SrSkSf  UrMhokkt  títtoHt 
adni,  aüoktislt  tor&bbi  pOHeked^i  ím  gandnok  mi^llb^M  tekiatd^ 
BrlikOaoii  átAdjAk  a  Kiskont-megy  KJen<ii-7  ^«  Nyn«t<ra  f<ÍM  MnktI 
<{a  'ntaolczban  l^v^  birlokr^BEiiket,  viaiODt  a  Kuhlnviak  lí  D«kik  dn- 
Ingotitvi  To!t  Feledy  Me  birtokokat  —  a  ípIí^Hí  birtokriiA!  ki r Arizni 
—  iiiTVCBett  LonintFy aknák  tfs  Féieáy  Anii>iii«k  TÍsxsmbocMtják-.Wgn 
iniiidk<[t  fél  kOlcsSnSa^ii  lekitteleid  magát,  a  fOnI  olcMrélt  bifUknlin 
nt^xvf,  hogy  i<15k  folytán,  ha  vnlumelr^Sk  6-marMlck  u^tknl  laláJu 
tnaradni,  birtokaf  a  tiil  ^lö  f^trc  nKonnnl  minden  pir  nélkül  Hiilljaiiali- 

9)  1594.  Átirat.  Ak  egri  kúptaUn  a  kir.  helytartó  inegki^iK 
folytán  (?.  *z.  JploDti,  liogy  B«DÍcxky  Imre,  kir.  Ublaí  j«$y«>,  mint  «) 
nlkalomra  kikUlilillt  kir.  biitOB,  r  lielyaeiniirc  a  tür«kOk  oUIll  íiMm 
miatt  nem  mehetvtfn,  Sx'-ndr^ban  ns  cgybehivolt  ezom^z^  urak  Jekn' 
lilében,  a  god>.'i  pDSüta  vámt  s  at  aliboc  tartozó  G«lleallyI^  Sinoiifaltt, 
Cscikfatva,  Dúsa,  Gömürl  helys^vkvt  e  a  aetkd  birtokrMst  Binffy  Ji- 
nontdl  át  Mnjthi<iiyi  Lámlófiil  viasTAfoglalú  s  RSIperes  Ktibluyi  B<rn«<k'li 
kc»!bR  <it«dá.  (Báthory  tstv.  orioiágbfrá  n.  »s  fvi  átiralábúl.) 

10)  15!fi.  Hiidolf  király  meghagyja  a Bz.'l>cacideki  konrmUKt 
hogy  aKoQ  kir.  megertinit^t  nyert  cgyMaég  alapján,  mélyít  hifii  u. 
m.  Ktibinyi  Lissló  kamarai  tnnácDoe  é»  Kt'atóí  a  horinlty  culidilil 
ket^ttok,  eraközQlje  DereeettKabíuyiaknak  beigtatását  a  KUkont-meg]^ 
Klenóce  éa  Nyústya  fatnk  a  a  tissoli^zi  birtokr^z  bitTokábi. 

11)  1594.  A  Bx.'b(!Dedeki  konvent,  föntebbi  megkagyáa  folTlú, 
jclonti,  hogy  JiikólFy  Piíter  kir.  hi/Io"  az  igtatnnt  au  egybehívott  Jiiw 
Bíédok  jelfnlítifbpii,  Nynstya  ea  Klecúon  falukr.t,  toTábbá  a  tiswlw 
^8  feledi  birtokr^Kekru  s  az  azokban  létezett  kir.  jogokra  Wive  fíi- 
közölte. 

12}  1596.  Rnilolf  király  meghagyja  a/,  egri  káptalan iiak,  liag! 
eHzkÍ)z<llji>  áj  arlomány  czimén  beigtatását  Kabinyi  Lásili'i  kKinttii 
tauricsoBoak  éi  Kriatdf  al-tarnokmesternek  és  véreiknek  a  gfdei  pasiti 
var  8  tartozmányai  u,  m.  Gedeallya,  és  Qömüri  egész  falak,  tovibl* 
DuHB,  CBokfalva,  Simoiifalva,  Leh-  ■■a  Kisfalud  egésí  puszták,  ugyíiin- 
tén  a  Berkei,  feledi  és  simonyi  hirtnk  részek  s  mindezekben  léleíCW 
kir.  jogok  birtokába. 

1 3)  1  602.  Gi(^zey  Farkas  aiiepán  ée  (riJiDÖr-megye  tis/.ti  íiékc  bt- 
zony>ág'!evelet  adnak  ki  Lorántfy  Zsigmoud  rászdre,  a  Liby  Luksö 
hallila  tárgyában  eszközlött  hivatalos  taaúvallatás  eredményéről.  dkI^- 
hol  kisült,  hogy  Liby  Lukncs,  mint  támadó  fél,  Lorántfy  Zsigmond 
egyik  fegyverese  által  lövetett  agyon. 

14)  1629.  Kusza  JáiiOB  gömör-megyei  Bzolgahíró  és  Iwocb  Ján'f 
eskildt,  Hamvay  János  alispán  megblzáaábdl  ée  Bosnyák  Tamáa  fiii?^ 
főkapitány  m^yk^c  esés  érc,  hivatalos  jelentest  tesznek,  magyar  nyelven, 
a-/,  iijiiáceköi  v;ii'  állapotáról,  melyben  többek    közt   emlitík,   hogy  ami 

«.  m.  Pongrác/,  Mátyás,   Horváth  Mihály,  Vécaey  Sándor, 


—     101      — 

BeghHni  Fercncz,  Baranyai  Miklós  és  Moiiay  Benedek  annyira  elhanya- 
golják, környezetében  gazt,  erdőt,  bokrot  annyira  meghagytak  növe- 
kedni hogy  nyárban  szabadon  elnapolhat  a  vár  oldalában  az  ellenség, 
a  nélkül  hogy  a  várból  megláthatnák.  Panaszolják  továbbá,  ho^y  a  hat 
úrnak  csak  öt  fizetett  szolgája  vau  benne  a  tiszttartóval  egyetemben, 
kik  O  Felsége  szolgáival  folyton  viszálkodnak  stb. 

15)  1650.  III.  Ferdinánd  király  meghagyja  az  egri  káptalan- 
nak, hogy  az  eperjesi  nyolczados  törvényszék  végzése  folytán ,  a  Kubi- 
nyi  család  által  a  Feledy-féle  birtokok  visszafoglalása  tárgyában  foly- 
tatott pörben,  a  jelenlegi  birtokosok  u.  m.  Ivocz  János,  Vécsey  Sándor, 
Móuay  Gáspár  és  Fekete  László  birtok  részeit  Feledben  ,  puhatolja  ki 
tanú  vallatások  útján. 

16)  1650.  Losonczi  János  gömör-megyei  szolgabíró ,  eskiittár- 
sával,  a  föntebbi  parancs  folytán  eszközölt  tanúkihallgatás  eredményét 
jelenti. 

17)  1650.  Klobusiczky  András  Loráutfy  Zsuzsanna  fejedelem 
asszony  és  Apaffyné  0  ngaik  nevében  meghívja  a  Kubínyi  család  tag- 
jait, hogy  jöjjenek  vagy  küldjenek  tcljhatalmazottat  maguk  közül  Sá- 
ros-Patakra, mert  ö  ngaik  minden  bizonynyal  conveniálnak. 

18)  1650.  Dobóczy  Péter,  csetneki  tiszttartó,  bizonyítja,  hogy  ö, 
kegyelmi  asszonyai  az  Mtgs  és  Ngos  Erdélyi  Fejedelem  Asszony  Loránt- 
fy  Zsuzsanna  és  Kata  parancsolata  szerint ,  Kubíoyi  Mátyás  és  id.  Já- 
nos uraméknak  per  manu  resignálta  megnevezett  tanúk  előtt ,  a  Gedc 
alatt  lévő  birtokrészt  és  malmot ,  tóval  egyUtt ,  simonfalusi  pusztabeli 
részt  és  csokfalusit  és  Dúsa  nevű  pusztatelkeket ,  melyeket  üdvözült 
Lorántfy  Mihály  uram  bírt:  »az"ő  kegyelmes  asszonyai  és  Kubínyi 
uramék  compositiója  szerint.* 

19)  1650.  III.  Ferdinánd  király  meghagyja  a  sz.-benedeki  kon- 
ventnek, hogy  Pongrácz  Péter,  Maretinszky  András ,  Kazai  Miklós  és 
Yály  máskép  Buffi  Erzsébet ,  özv.  Literati  Mártonné  összes  birtokait, 
melyek  néhai  Lorántfy  Zsigmond  és  Péter  erőszakos  visszafoglalásából 
rajok  szálltak ,  foglalja  el  a  kir.  biztos  két  harmadrészben  a  kir.  físcus, 
egy  harmadrészben  fölperes  Kubínyi  János  és  vérei  részére,  ez  enfölül,  a 
megítélt  bírságot  is  hajtsa  be  s  oszsza  szét  szintoly  arányban. 

20)  Nemzékrendi  följegyzés  magyar  nyelven  a  XVII.  század  má- 
sodik feléből ,  Vécsey  Sándor  és  Iványi  Fekete  László  maradékairól, 
melyben  az  öreg  Vécsey  Sándor  maradéka  ígj  soroltatik  elő : 


18  ivea 


(Pol7»Dk»í   CMpi  H 
Sdndor  bárö, 


Látdó 

13  ÍTCí 


István 
8  ((ves 


Az  öieg  Fck«te  Láwlóasb  inaradiika 

Iványi  Fekete  Lá 

(Aízalsy  Eriébe 


lötlenül  balt  ul. 

t 


Erzarhff 

(llelhteii    M 

hálj  I 


mon) 


Kzen  fOiit  elősorolt  okli'veltli  érdeke: 
PA  XVll.  ts^ii/itdljeli  mügyAr  iij'i:lv-eii>lckcki 
Tort.  Einlékpiin  leRkösekbb  in^vlcneiida 
tTJ  cd  elemben  napvilágot  liitiii  :  az  itt  ini:^ 
Ij'fk  iniiidki't  IPvdltArban  im^g  fcW  aiíinha 
lá'll  Lilitekre  koniítkozvriii ,  a  nagyobb  kó 
érdekkel. 


VIL 
A  T(')RTÉNELMr  TÁRSULAT 

187C.  AUG.  22— 28-IKI  KIRÁNDULÁSA  GÖMÖR-M EGYEBE. 


A  Tört<$neliiii  Társulatot  Gömör-vármegye  1875.  iipr.  hó  18-áii 
tartott  tiloséból!  hívta  meg,  hogy  187G-ik^vi  vidéki  közgyülóü^t  8  azzal 
kapcsolatban  tudományos  kutatásokkal  öszekötött  kirándulásait  ezen 
megye  területen  tartsa  meg.  A  Társulat  ugyanazon  <*vi  jun.  3-án  tar- 
tott ülési^ben  annyival  szívesb  készséggel  fogadta  e  meghívást,  mert 
Gömör-mcgye  levéltáraiban  gazdag  s  még  nagy  részben  kiaknázatlan 
történeti  kincsekre  remélt  akadhatni. 

K  határozatok  alapján  1876.  tavaszán  mind  a  nemes  vármegye, 
mind  a  társulat  hozzá  fogtak  az  előmunkálatokhoz ,  hogy  a  kirándulást 
mennél  gyümölcsözőbbé  tehessék.  Az  első,  máj.  18-án  következő  hatá- 
rozatot hozta  s  arról  az  illetőket  azonnal  értesítette  is : 

»A  magyar  történelmi  társulatot  tudományos  kutritásokkal  eg^be- 
kötött  kirándulásaiban,  illetőleg  megyénk  területén  tartandó  vidéki  ülé- 
seiben támogatni  nemzeti  történelmünk  búvárlására  irányzott  hazafldi 
kedves  kötelességnek  tekintvén,  az  elöintézkedések  maga  idojéni  meg- 
tétele s  ebből  folyólag  a  levéltárak  hozzáférhetőségének  biztosítása  te- 
kintetéből alispánnak  elnöklete  alatt:  Nátafalusy  Kornél,  Erőssy  Lajos, 
idősb  Sziklay  Ede,  Gál  János,  Szentpétery  Sámuel,  Gőmör>'  János, 
Latinak  Rudolf,  Mihalik  RezsŐ,  Baksay  István,  Marton  Kálmán,  Kuli- 
nyi Ödön,  b.  Nyáry  Jenő,  Kubínyi  Aladár,  gr.  Serényi  Láezló,  Hegyes- 
ftv  Sándor,  Szenti ványi  Miklós,  Hanvay  Zoltán,  Ragályi  Gyula,  Máriás- 
ny  Kálmán,  Dapsy  Kálmán,  Dapsy  Pál ,  Szentmiklóssy  Viktor ,  Batta 
Bálint,  Kramarcsik  Károly,  Bartholomcidesz  László,  Hoznék  Náthán  és 
Beké  László  megyei  aljegyzőből  álló  bizottságot  fölhívjuk,  miszerint  me- 
gyénk területén  a  szab.  városok,  uradalmi  főhelyek  s  magánosok  birto- 
kában levő  levéltárak  iránt  tájékozást  szerezvén,  azok  hozzáférhetőségét 
kieszközölni  s  magát  ez  ügyben  a  történelmi  társulat  titkári  hivatalával 
a  kifejlendő  szükséghez  képest  esetrŐl-esctre  érintkezésbe  tenni  szíves- 
kedjék. Mennyiben  pedig  a  kirándulásra  augusztus  hó  látszik  legalkal- 
masabbnak, kihUl^IÖtt  bizottság  figyelmét  még  arra  is  fölhívjuk,  hogy  úgy 
a  társulati  tagok  megérkezése ,  mint  a  kirándulási  tervezet  minél  czél- 
SKerübb  megállapítása  iránt  említett  titkári  hivatallal  közvetlen  érint* 


ni 


-     .  -   L  tiríalAt  scokott    fa'>!jistp'br'i 

-T.;    «tuii]i)Ilak   t  uuiSÍ 

i'imány    iránii   rrd»*i- 

-.-  iett,    lio^   »   kiotvií 

.ri-stKStkerestti  Toscoluiiúbúi  i 

í.>rAk  Karku  egv    alkalun)am< 

■■  ;*aíén  ki,   hogr  »  [* 

.^  -     .    T^.        L,  _:    ti  köszön 'ti<i  ■  bt«t> 
A  ki-f  áaUt   lumjiiOi  t^sae  vasAlan  foljtiBi 

Étjál  UM-SMMteta,  MM  M  tH>H>?^    kB««74l&    SlAb«l7^    l4 


—     105     — 

as  elnök  Szabó  Károljlyal,  Fraknóival  s  a  titkánál  rövid  kiráuddlást 
tett  az  ajnácsköi  varromok  s  a  díszesen  stylszerüleg  bámulatos  sikerrel 
restaurált  jánosi*i  román  styltt  templom  megtekintésire.  Útközben  Török 
Gyula  űr  átadottá  titkárnak  egy  Wesselényi  László  által  1665.  kiadott 
eredeti  adomány-levelet,  mint  ajándékot  a  társulat  gyűjteménye  számára. 

£  kirándulásból  az  elnök  délután  megérkezvén,  estve  6  órakor  a 
megyeház  termében  a  megyei  főispán  Fáy  Gusztáv  és  Ipolyi  Arnold 
társ.  elnök  urak  elnöklete  alatt  vegyes  értekezlet  tartatott,  melyen  a 
megye  intelligentiájának  nevezetes  része  jelen  volt.  Főispán  úr  meg- 
nyitván az  értekezletet,  meleg  szavakkal  üdvözlé  a  társulatot  Gömör- 
megyében.  Az  alispán  Szontagh  Bertalan  úr  a  megye  által  az  előmunká- 
latok elvégzésével  megbízott  választmány  működéséről  jelentést  tévén, 
a  másnapi  ünnepélyes  közölés  r^zletei  állapitattak  meg.  Estve  ismerkedési 
estély  volt,  melyen  leginkább  az  értekezlet  tagjai  vettek  részt.  A  szívé- 
lyes, fesztelen  s  őszinte  magyaros  fogadtatás  a  rima-szombatiak  részéről, 
az  előzékeny  gazdákat  s  a  szív  csen  látott  vendégeket  szívélyes  és  bizal- 
mas viszonyba  hozta  egymással.  S  végig  az  egész  kirándulásnak  ez 
maradt  főjellem- vonása. 

Az  ünnepélyos  közülés  másnap  aug.  22-én  délelőtti  10  órakor  a 
megyeház  díszes  nagy  teremében  tartatott.  Fényes  közönség  gyűlt 
össze,  a  karzatokat  nők  foglalták  el,  a  zöld  asztal  körül  a  megyei  vá- 
lasztmány s  a  társulat  tagjai,  az  elnöki  helyen  Ipolyi  püspök  s  társulati 
elnök  és  a  megyei  főispán  úr  foglaltak  helyet. 

Az  elnöki  megnyitó  beszédet  Ipolyi  püspök  úr,  roppant  hatással 
rendkívüli  tetszés  közt  s  felharsogó  éljeuektől  sok  ízben  félbeszakítva 
mondotta  el  —  melynek  végén  a  tetszés  átalános  lelkesedésben  tört 
ki :  az  épen  oly  tapintatos  és  korszerű,  mint  nemes,  classicai  finomsággal 
elmondott  szavakért  mindenki  sietett  üdvözletét  és  köszönetét  kifejezni. 

Néhány  perez  múlva  helyre  állván  a  nyugalom,  Ipolyi  elnök  je- 
lenti, hogy  a  társulat  első  elnökének  gróf  Mikó  Imrének  súlyos  beteges- 
kedése alkalmából  a  közttlés  nevében  táviratot  küldött,  kifejezvén  benne 
a  társulat  legmelegebb  részvétét.  Gondolni  lehet,  hogy  ezen  elnöki  in- 
tézkedés nemcsak  köztetszéssel  hanem  hálás  elismeréssel  lett  mindenki 
által  fogadva. 

Következett  a  titkár  felolvasása :  Adalék  az  Ipar  s  Kereskedés 
történetéhez  Bimaazombaton  a  XVI.  és  XVII-ik  században. 

Ezsel  elnök  bezárta  aa  ünnepélyes  közülést,s  miután  a  hallgatóság 


.iuki9 


clUvnxotl  II  tun^mbiil,  a  túrsulati  tAgok  ért«kesletet  tartotlKk,  meljiaii  u 
elnök  kl)i(n1ct'o  iix  littala  megalakított  bi 20 ttaágok  nevaorát,  ó^  nállt 
uxt  u  }fgy*»>  »   roxsnyai  záríilésbeu  tartcill  jclentéaébeD  feloln<l«. 

A  biiottsi^ok  még  ux  nap  iiiegalnkúitak  u^dii,  usoaban  fgj 
Rimu-Ssoinbat  rároaa  által  rondcEeCt  b  mintegy  140  tttrítckli  kŰu-WJ, 
ta«\j  ketli^lyueB^g^Tol,  vidám  fc^ztpleiiBi^gevfíl,  derült  haugiílalinl  ■ 
giikrá^  Íb  szcllemdiia  toKstjairal  u  tagok  ée  gazdák  kÖKt  a  mám  i^ia 
bízalmaaaá  vált  viBxoiiyt  m^g  ezorosbrit  fÜzd,  ez  nap  u  komolf  munkt 
oirgkeadfísát  Ichptlciiné  tatte.  Míg  egy  más  meglcpeU^s  íb  vári  c 
társuluti  tagokra,  egy  műkedvelők  illtal  adott,  igen  sikerSIt  aani  t^ 
máii,  mely  annyival  meglepőbb  volt,  miutliogy  az  ogyik  ilmrablw 
m(Lkodvol(ík  k  gOuitiri  ii<!p  xengzetos  tájunSlneát  mutatták  be 

A  ktlvctkoKÖ  M  iizutiiii:  tinpok  mái  a  munka  uapja!  TolUk;! 
roxsityai  i'n  aggtt'lki  bizottságok  clutaitak,  »  rima-KZombati  bimtw 
mHgK  is  u1  bizottságokra  naxl'itt  3  a  helybeli  a  vidi^ki  lu váltárak  Unnln 
uyosásút  iiagj-  szorgalommal  folytatta.  Szootágh  B.  alispán  b  Smhó  GySrp 
r.-utombali  potgániieater  elözekenyBegökkel  a  helyben  maradi  aibisottíig- 
nak  minden  tekintetben  kcztfrc  jártak,  a  eunok  munkáját  nagy  tncrtékl^ 
megkfiunyft^  a?,  is,  hogy  vid^öl  Js  jöttek  be  lovelot-  ládák.  E«ek  cgyikn, 
mely  igen  gasidag  c  felettébb  lifdekea,  a  tiilujdonos  Pancg-cíalád,  mflv  » 
megy(!hpn  a  iugriígii^hbek,  elő  kelő  ti  bek  s  kivátóau  3Eor''peltek  kű^é  ti- 
to/ik,  filujánlottu  u  in.  tuií,  alcadcmiáiirtk.  Rasoiit'it  tett  i:gy  niiíik  c»- 
Iád  ia,  a  Ilauvayak  i'égi,  tekintélyes  e  előkelő  családja. 

A  második  bizottság,  a  rozanyai,  munkálkodását  egy  löm^bu 
kezdte  meg ;  inindcock  előtt  a  tulajdonos  gr.  Andráuyak  által  kati- 
tisia  felajánlott  kraszDa- horkai  lovéltárut  kivánta  megtckiuleni  ■  kiik- 
náziii.  Ro/Nnyótúl  Várrallya  nem  tCbb  egy  ónjárÚBnál  s  ounan  t  re- 
gényes fekvéaii  a  reszbeu  igen  jól  conatTvált  Kraazua-Morkára  egy  féJóri 
niatt  fül  lehet  jutni.  Elaő  nap  az  eg&z  bízottéiig  réazt  óhajtott  veoiii  u 
ott  kínálkozó  munkábaa.  íiziveacn,  vendégszeretettol  fogadva,  felvexet- 
Ta  s  kalauzolva  a  gr.  Andráaayak  által,  hozzá  is  fogtak  a  mankikoii 
de  az  elaő  nap  meggyőzte  őket,  hogy  periratokon  kivül,  melyekben  g>i- 
dag  a  levdltár,  küz- ^a  mívelta^  történelmi  adatokat  nom  fognak  a  leni- 
tár  nagyaágának  arányában  találni.  Minden  arra  mutat,  hogy  egy  goa- 
doa  caaládi  tlgyre'd  valószínűleg  még  a  múlt  száaadban  nagy  goid- 
dal  kiválasztotta  a  donatiúkat,  statutiókat,  levátákst  a  miMÜiMUÍl 
lajstromoktól,   'aranymarhikc   öeezeíráeától  s    e   szurlnte  hasionttlu 


-     107     — 

lomot  megsemmísitettey  Új^,  hogy  Kraszna-Horkán  csak  a  kitüuő  elen- 
chos  segélyével,  melyet  Sthymmel  Sámuel  akkor  ügyvéd  most  rozsnyai 
polgármester  készített,  lehetett  aránylag  rövid  idő  alatt  a  nagy  halmaz 
perirat  közt  célt  cmi.  Ezen  nap  estve  a  bizottság  néhány  tagja  bévé- 
gezvén  itteni  mankálkodását,  albizottságokra  osztá  magát.  Egy  része 
Kraszna-Horkán  folytatta  katatásait,  másrésze  Bozsnyón,  Betléren,  Cset- 
neken.  Az  albizottságok  egyike  pedig  Dobsinára  ment  s  azok,  kik  e 
bizottságban  részt  vettek,  úgy  találták,  hogy  rajok  nézve  a  kirándulás- 
nak az  egyik  fénypontja  volt 

Maga  Dobsina  is  meglepi  az  embert,  a  mint  oda  érkezik  s  al- 
kalma nyílik  széttekinteni.  Városháza  csaknem  monumentális  épületnek 
tíinik  fel  s  egyes  házai  is  feltttnő  csínnal  vannak  építve.  Ha  már  ez  jó 
benyomást  tesz,  de  ha  hallja  az  ember,  hogy  e  város  németajkú  népe 
mily  örömmel  vallja  magát  magyarnak  s  e  célból  töri  és  tanulja  a  magyar 
nyelvet ;  ha  látja,  hogy  iskolái  és  közigazgatása  részben  már  is  magyar 
lábra  vannak  állítva  s  különösen  ha  beszél  a  lelkes  derék  és  buzgó  polgár- 
mesterrel, Meskó  Sámuellel,  kinek  mindez  kiváló  érdeme :  lehetetlen,  hogy 
örömmel  ne  teljék  el.  Mert  Dobsina  egy  vagyonos  és  gyors  léptekkel 
emelkedő  város,  mely  a  mellette  levő  híres  jégbarlangjánál  fogva  a 
touristáknak  is  kedvencz  mulatóhelye.  Hogy  mennyire  érdeklődik  e 
város  a  hazai  történelem  iránt,  azt  nem  nagy,  de  érdekes  levéltárának 
pontos  rendezése,  a  levéltár  kincseinek  gondos  őrzése  s  a  kiküldött  bí- 
zottság tagjainak  szíves  fogadtatása  tanúsítja.  S  hogy  a  bizottságnak 
a  város  közelében  levő  s  máris  európai  hirtt,  nagy  gonddal  conservált 
természeti  tüneményről  a  jégbarlangról  fogalma  lehessen,  az  elöljáró- 
ság a  levéltár  azon  iratait,  melyekkel  a  bizottság  dolgát  nem  v^ezhette 
el,  rövid  használatra  átengedvén,  vasárnap  aug.  2  7 -én  kirándulást  ren- 
dezett a  jégbarlanghoz. 

Ekkép  munka  és  szórakozás  közt  eltelvén  a  kutatásokra 
szánt  napok,  az  egyes  bizottságok  2 7 -kén  Bozsnyón  összejöt- 
tek. Az  eddigi  tapasztalatok  után  ft  rozsnyai  ünnepélyes  zár(^lés  si- 
kerére  nézve  nem  lehetett  kétség ;  mindenki  meg  volt  győződve,  hogy 
Bozsnyó  vendégszeretet  dolgában  vetekedni  fog  Gömör-megye  többi 
helyeiveL  S  csakugyan  úgyis  volt ;  Bozsnyó  sem  maradt  mögötte  a  töb- 
binek. A  vasárnapi  íamerkedáBÍ  estély  méltó  párja  volt  a  rima-szomba- 
tinak, kedélyesség,  feestelenség  és  bensőség  tekintetében.  . 

Az  elöljáróság  igen  helyes, tapintattal  mindent  elkövetett,  hogy 


«  kirdniluliUt  minél  gylimülciÖzJSbW  tegye  s  .<  gouilafkorfánvk  *8^| 
lge«  hiHlnil  eredménvo  Volt  a  Rí-lv  JÓMef  Wj^eytó  lir  ttlul  n^H 
jtott  kiiUlítás  a  ciíhck  rogi  jclvétyei,  pBcaötc),  csskűxoiböl,  iii.in  k<U^| 
b-sn  XVII.  s>áuii;iheU  ipurk^HKitm^nTckből,  m(>)}-etik«l  e^y  leendfl  f^l^H 
Mteti  [riuaMiuiuik  vetttttu  mu^  akpját  ^| 

A  xiiriíl'is  d.  0.  10  .Vmkor  v<-tti-  kcKdt'i^l.  A  korvluuk  Nagy  1*^| 
•így  rt'vid  »lknliDÍ  bt?széi)del  inegnyítviin  »»  ttléri,  tithiLr  foIuUaiM  'mH 
■ulnt  fUö  ülucke  ^r.  Mikó  Imre  úrnak  \-iiliuKát  IjkAví   Arnold  \.*n»H- 
cxcbiiiiyiii  pli'pSk  úr  (ávirAtÁra,  mely  HSiVrúl  eit<>ra  jg}-  liftiigxíL ; 

(KOBZünut  szivpi  niPgemldkMc'BÖki'rt ;  vrfj^Bsiavnm  is  híntíerei*- 
liányai  jttliixaviink  :  diesős^^  A  magyar  tSrl^uetnck.* 

TitkÚT  Ijuiuutatja  at  idökCxbeii  bi-»!rkcMtt  tn^ajúiiláimkal :  ftn* - 
Mván,  Bímu-SsMimlut ,  UíhaUk  Petii,  N.-IL'ícxfl  ,  <aj.  Id  $aiuir»  J  : 
A4amU  Káfiil^.  fíátii  Itnre,  l/on-nűi  (ifv,  UavUark  Viirtt,  Thri—  3iw< 
B'lln  I^ijo.,  mind  Poíwmybiíl ,  (^.  Wagucr  L.1 ;  h.  Ln:^*ii»:l-y  Hmri- 
fi»g\jái;  (^.  U«ulk  P.)i  /Juftíiv  Fiífnfl*  és  Mfká  Sámi'rl,  DolMÖia,  'ng.  Sb- 
liigyi  3.) :  ijtj'.  Badinyi  tíyula  k»  StontAnk  BtrUiUm .  R.*Sxotiil«t,  aj. 
Nagy  Iván);  STmte-u-tl  Dancx  Liintlii,  Ktlveciea,  (aj.  Tliall<ic»yl :  Fij 
IA»M,  NynstyáD,  (aj.  Nagy  fiyula) ;  t}sfkii»  ítUfiin,  Rn^tímyCtn,  (aj.  ttaá^j 
."hfí'lp'tei-it  Sriiniu-l,  PcIfiflcKVn,  (aj.  Síildgyí  S.)  ^ 

Kmtáii  tirmiitiittn  hk  cliiük  ii/  iitJjkíl/btu  lic/rkt/elt  s  c-icn  kSt- 
gyill^ar«  tartoaó  irományokat:  n.  m.  1)  Jelente  a  Kubínyí  cwUd  tít- 
gedei  és  nyustyai  levéltárairól  ifj.  Ktibínyi  Ferencitől  2)  Göniür-mPC}''' 
tisztikara  300  ^v  előtt  Ebeczky  Emi1t/íl.  A  gyiltés  köszencttcl  fogudi-i 
mindkettüt. 

VégUI  DeákFarkaa,  tára.  jegyre  felolvassa  akirindiilásnk  és  kitt >- 
tJjok  ercdméDyeiröl  jelenteB^t,  melyet  -1  höxöns^  "agy  figyeleminel  '- 
m^ht'i  tetazéescl  ballgatott  végig. 

Ezzol  a  záriilés  is  véget  ért.  Az  Ünnvpe'lyek  sorút  a  m  egesi  ki- 
rándulást egy  BozsDy')  városa  által  adott  díszebéd  zárta  br,  tDelynrk 
kedélyes  és  fesztelen  mulatsága  méltd  lárja  volt  agOmHríazép  napoknak. 

A  tVrténelmi  társulat  c  kirándulásban  részt  vett  tagjai  a  )<^'- 
jobb,  a  legéilesb  emléket  hozták  magokkal  ■  ha  az  emldk,  mit  <fk  if  i 
nemea,  derék  megyében  magok  után  hagytak,  eaak  legkevésbé  is  mtj- 
felel  annak,  akkor  nemcsak  tSrtrfnetkatatáai,  hanem  társadalmi  tekin- 
tetben is  méltóan  csatlakozik  e  kirándolás  a  mnlt  éviekhez. 

SZILÁGYI  sAndOR.