Skip to main content

Full text of "Századok"

See other formats 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  preserved  for  generations  on  library  shelves  before  it  was  carefully  scanned  by  Google  as  part  of  a  project 
to  make  the  world's  books  discoverable  online. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  expire  and  the  book  to  enter  the  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 
to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expired.  Whether  a  book  is  in  the  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 
are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  culture  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discover. 

Marks,  notations  and  other  marginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  filé  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 
publisher  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 

We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  of  the  filé s  We  designed  Google  Book  Search  for  use  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  not  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  large  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attribution  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  filé  is  essential  for  informing  people  about  this  project  and  helping  them  find 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can't  offer  guidance  on  whether  any  specific  use  of 
any  specific  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
any  where  in  the  world.  Copyright  infringement  liability  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  Information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.  Google  Book  Search  helps  readers 
discover  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  text  of  this  book  on  the  web 


at|http  :  //books  .  google  .  com/ 


-jvr-.K 


SZÁZADOK. 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 

KÖZLÖNYE. 


A  választmIny  megbízásiból  SZEBKESZTI 
SZILÁGYI  SÁNDOR 

TITKÁB. 


(XV.  ÉVFOLYAM.) 


BUDAPESTEN,  1881. 

KfADJA    ▲    MAGTÁR    TÖRTÉNELMI    TÁRSüUkT. 


¥Bie.ll&\StoV«<ái^ 


r 


A  -l^nRO  llVSAXt 


rf  .     .,    ».. 


Lap, 

BARABÁS  SAMU. 
Thnrzó  Imre  Wittembergben 149 

BELICZAY  JÓNÁS. 

Le^r  ;   Histoire  deP  Autriche-Hongrie,  ism 363 

Henne  ain  Bhyn :  Kulturgeschichte  def  Judenthums,  i>m 528 

BOTKA  TIVADAR. 
A  magyar  ezeréves  jubileum  idOkérdéséhez 465 

BUNYITAY  VINCZE. 

Két  feledésbe  ment  váradi  püspök 332 

DEÁK  FARKAS. 
Editiones  CollegüHístorici  Acad.  lit.  Cracoviensis.  N<*  13— 15       .      .        162 
A  Szobieszky  János  lengyel  király  udvaráról    1674.  1678.  .       234 

Torma  K.  A  limes  Dacicus  f.  része  és  az  aquincumi  ampliitheatrum 

északi  fele  ;  ism 444 

Tanulmányok.  írta  Gr.  Széchen  ;  ism 603 

DEMKÓ  KÁLMÁN. 
Adatok  az  161 9-ki  pozsonyi  orsz^gy ülés  történetéhez 431 

C.  FERDINANDÜS  EREMITA. 
Egy  kis  hűn  kérdés,  több  nagy  között 499 

Dr.  PEJÉRPATAKY  LÁSZLÓ. 

Kutatások  Dalmáczia  levéltáraiban 214 

PERENOZY  JÓZSEF. 
Weisskirchen  ín  seiner  Yergangenheit  und  Gegenwart.  Böhm  L.  ism.       366 

FRAKNÓI  VILMOS. 
Tomori  Pál  élete  I.  H.  UI 289,  378,  723 

F.  V. 
A  magyar  királyi  udvar  lelkészei 766 

HAHPEL  JÓZSEF. 
A  Drugethek  őseiről  í.  n 133,207 


II 

Lap. 
HAAN  LAJOS. 

Zipaer  Zeit- und  Lebensbilder  V.  Weber  ;  ism 81 

HARTVICüS. 

Mátyás  Flórián  :  Vita  sanctorum  Stephani  Begis  et  Emerici  Ducis.  Bir.       692 

HUNFALVY  PÁL. 

A  székely  kérdéshez  L  II 97,  193 

IVÁNYI  ISTVÁN. 

Bodrog  városa  és  váráról h^'l 

JAKAB  ELEK. 

Adalék  Sinkai  György  életíratához  I.  II 643,  756 

ID.  KISS  ÁBON. 
A  XVI.  századbeli  ref.  zsinatok  ügyében íi78 

ZILAHI  KISS  BÉLA. 

Tinódy  Sebestyén,  kiadja  Szilády  Á. ;   ismertetés 520 

A  szász  provinczia  és  Szeben  városa  a  XV.  évszázban  ;  ism.     .      .  616 

A  deinokratia  hazánkban,  trta  Beksics  G. ;   ism 628 

LÉDEBER  BÉLA. 

Gindely  A.  Geschichte  des  dreissigj.  Krieges 253 

LEHOCZKY  TIVADAR. 

Adatok  a  magyar  czigányok  történetéhez 152 

HANGOLD  LAJOS. 

Thukydydes  beszédei.  Bászel ;  ism 702 

Dr.  MÁRKI  SÁNDOR. 

A  koronaörzö  nemesek  naplója  17 90-böl 335 

B.  MEDNYÁNSZKY  DÉNES. 

Ocskay  László.  írta  Thaly  K. ;  ism 24& 

n.  Rákóczi  Ferencz  ifjúsága.  írta  Thaly  K.  ism 777 

ORTVAY  TIVADAR. 

Az  eltűnt  régi  vármegyék.  Pesty  Frigyes  ;  bír 340 

ÓVÁRY  LIPÓT. 

La  Storia  di  Venezia.  Irta  Molmenti ;  bír 356 

Otranto  felszabadításának  400-ik  évfordulója 493 

Dr.  PAULER  GYULA. 

Adatok  a  megyei  levéltárak  ismeretéhez 403 

Még  egy  szó  a  millenariumról 747 

Dr.  PÜLSZKY  ÁGOST. 
Lánczy  :  A  faluközösség  eredete  j  bír 245 


III 

Lap, 
PETEOVAY  GYÖRGY. 
A  zárni  6a  oh.Hti  apátságok.  Balássy  F. ;  ism 704 

BAJNI88  GY. 
A  zircziek  a  Hákóczi-korban 155 

RIEDL  FBIGYE8. 
A  Tisza  régi  neve 511 

SALAMON  FEEENOZ. 

Uol  volt  Attila  föhadi  szállása  ? 1 

A  rómaiság  elenyészte  Pannóniában  s  különösen  Aquincum  vidékén       643 

SZABÓ  KÁROLY. 
A  királyi  regösökről 653 

SZÁDECZKY  LAJOS. 
Lengyelföldi  levéltárakról.  L  II 313,414 

szilAdy  Áron. 

A  b.  Budics-íéle  Codex 396 

szilágyi  ISTVÁN. 
Har  krónikája  1 568 

SZILÁGYI  SÁNDOR. 

£gy  államférfi  fiatalságából 61 

Fabritias  Károly 179 

Révén  Imre 274 

A  boszorkányok  történetéhez 593 

SZ.  s. 

Kin  Á.  A  ref.  zsinatok  végzései 620 

TAGÁNYI  KÁROLY. 

Valami  a  Comes  szóról 516 

TAMASKOVIOS  JÓZSEF. 

Bertalan  kigyója 277 

THALLÓCZY  LAJOS. 

£gy  XVI.  évszázbeli  magyar  sportsman 56 

A  Corpns  Jaris  negyedik  kiadása 1 46 

Zimmennann  Zsigmondról 690 

THALY  KÁLMÁN. 

Jóslatok  és  babonás  hiedelmek  a  Rákóczi-korban  I.  II 40,  115 

Ki  volt  Csobáncz  megvédOje  1707-ben 65 

Enyingi  Török  Imre 67 

Felhívás  Oömör- és  Borsodmegye  történetkedvelöihez 712 

A  sircz-czizztercsiek  administratora  a  Rákóczi-korban       ....  768 

Éremtani  adalék  a  rézpolturák  és  libertások  éremanyagához  .  770 


IV 

Lap, 
VÁMBÉRY  ÁRMIN. 
Codex  Cumanicus,  Gr.  Kuun  G.,  bír 157 

WEBER  SAMU. 

A  »Zip8er  Gteschichte«  ügyében 280 

Adalék  a  Xm.  Szepesi  y áros  történetéhez    .      .      ^ 587 

NÉV  NÉLKÜL  VAGY  CSAK  JELÖLT  KÖZLEMÉNYEK. 
A  míyeltség  fejlOdése  Magyarországban  889—1849.  Kerékgyártó  Á. 

bir.  1.  1 71 

Magyar  Családélet.  Radvánszky  Béla  I.  köt.  elsö  rész.  ism.  K — s    .  75 

Báthory  Zsigmond  erd.  fejedelem  élete  Lénárt  J. ;  ism.  D.  F.  .      .  78 

A  zarándi  ref.  egyház  megye  története ;  írta  Szász  K. ;  ism.  K— s  80 
A  zilahi    ref.   anyaszentegyház   története.   írta  Magyarosy   István, 

bir.  d— 8 170 

A  békésmegyei  műv.  tört.  1879—80.  évkönyv,  ism.  K— s    ....  267 

Héber  kűtforrások.  Kohn  S. ;  ism.  d-s 268 

A  keresztyén  egyház  történelme.  Warga  Lajos  ;  ism.  e^r  ....  270 
Lebensgeschichte   des   Oardinals   UtiSenovic.   írta    UtiSenovic   Og. ; 

ism.  —  i-d 448 

Magyar  prot.  egyh.  monographiák  2.  A  magyar  prot  egyház  tört. 

írta  Farkas  J.  3.  Bihari  rumnn  írók.  írta  Márki ;  —  ism.  —  K— s  451 

Az  £hrenfeId<Codex ;  ism.  K— s 528 

Etienne  Dolet,  the  martyr  of  the  Renaíssance  ;  ism.  K— s  ....  532 

Lakatos  Ottó  :  Arad  története  ;  ism.  á— r 543 

Európa  mivelOdés  tört.  írta  Rézbányái ;  ism.  —  K— s 612 

Györ-megye  és  város  anyagi  mív.  története  P.  Gy 706 

Egy  nagybeciiŰ  m.  irodalomtörténeti  kincsnek  hitt  levélről     ...  788 

ÁLLANDÓ  ROVATOK. 
Magyar  Történelmi  Társulat    ...     84,  176,  272,  368,  456,  544,  632,  707 

Magyar  Tudományos  Akadémia 89,  547,  790 

Vidéki  Társulatok 91,460,634,711,793 

Irodalmi  Szemle 182,371,716,796 

Vegyes  közlések 94,283,374,461,549,636,719,799 

Felhívás 92 

Történeti  értekezések  isk.  progi*ammokban 714 

Kirándulás 546 

Pályadijak 191,460 

Történelmi  Könyvtár     ....  96,  192,  288,  376,  464,  552,  642,  722,  802 

A  BORÍTÉKON  KISEBB  ÉRTESÍTÉSEK. 
A  Társulat  VIII.  fttzete  a  f.  1881.  évi  sárosi  kirándulás  eredményeinek 
leírását  tartalmazza. 


HOL  VOLT  ATTILA  FÖSZÁLLÁSA? 


BEVEZETÉS. 

A  múlt  pár  tized  alatt  a  hun  kérdés  nem  volt  napi  renden, 
bár  nem  aludt  egészen  soha.  Szalay  László,  Horváth  Mihály 
nem  annectálták  a  hún  történelmet  a  magyarhoz.  Attila  ki  volt 
tagadva  Árpád  ősei  közül  s  a  hún  kérdés  előtt  zárva  volt 
az  ajtó. 

De  ime  ezen  termékeny  1880-dik  évben  az  ajtón  kizárt 
kérdés  az  ablakon  keresztül  termett  előttünk. 

A  székely  kérdés  zenéjében  jelent  meg.  Ugyanakkor,  mint 
nyelvészeti  tárgyat  Vámbéry  karon  fogva  vezette  be  az  Aka- 
démia plénumába. 

Nem  ebbe  a  harczba  akarok  vegyülni,  s  egyátalán  nem 
izének  háborút  senkinek.  Az  illető  bajnokok  eligazítják,  a  meny- 
nyire eligazítható,  eg}'má8  közölt. 

£n  a  hűn  kérdésnek  más  oldalát  veszem,  mely  szintén 
függő,  daczára,  hogy  annyiszor  el  volt  már  döntve :  azt,  hol  állott 
Attila  residentiája  ?  A  múlt  században  és  a  mostaniban  sok- 
képen fejtették  meg.  A  székely  Benkő  József  Székely-Udvar- 
helyen, a  szegedi  Dugonics  Szegednél,  a  debreczeni  Révész 
Imre  Debreczennél,  Gyula  város  történésze,  Mogyorósy,  Gyulánál, 
Budapest  történészei  Ó-Budán  adnak  főhadiszállást  a  hún  feje- 
delemnek. A  magyar  vendégszeretet  szívesen  látja,  kivált  a  jeles 
hazafiakat,  minőnek  Attilát  minden  párt  elismeri. 

Hanem  van  ezen  látszólagos  tréfának  komoly  oldala  is. 
Mert  az,  hogy  a  múlt  század  eleje  óta  Otrokocsin,  Prayn  keresz- 
tül Révészig  oly  sokan  foglalkoznak  a  kérdéssel,  melyet  positive 
megoldani,  nem  tudom,  lehetséges-e  ?  nevezetes  tanúiságot  fog- 
Századok.  1881.  I.  füzet.  1 


a  HOL  VOLT  ATTILA 

lal  magában.  Azt,  hogy  »humana  mens  horret  vacuum.«  Hiá- 
ban  mondja  egyik-másik  tudós:  a  hunok  nemzetiségét  eldönteni 
lehetetlen ;  mert  az  bizonyos,  s  maga  sem  tagadhatja,  hogy  valami 
nyelve  és  nemzetisége  csak  volt  a  hunoknak,  —  s  ha  nem  tudjuk, 
mi  volt  az,  hát  képzelni  akaratlanul  is  képzel  az  ember  a  szerint, 
a  mint  valószínűbbnek  vél  valamit. 

így  Attila  residentiájának  kérdésében  az  a  látvány,  hogy 
oly  sok  kitűnő  fő  és  lelkiismeretes  vizsgáló  számos  generatión 
keresztül  feszegeti  a  határozottan  el  nem  dönthetett  kérdést,  az 
emberi  természet  jelzett  hajlamának  s  kiirthatlan  ösztönének 
bizonyítványa.^) 

Atalánosan  jellemzi  ezen  műveket,  hogy  mindabban,  a 
mit  mások  véleménye  ellen  felhoznak,  többnyire  igen  erősen 
állanak,  —  s  mindabban,  a  mivel  magok  állítását  bizouyítni 
akarják,  nem  képesek  capacitálni  az  olvasót.  A  hol  támadnak, 
ott  győznek,  de  a  defensivában  megvesztik  a  pert. 

Ennél  fogva  legtöbb  reményem  lehetne  némi  babí^^rra,  ha 
sorra  lerombolnám  mindazon  Attila  palotákat,  melyeket  elődeim 
a  haza  földjén  oly  sok  munkával,  de  inkább  czifrán,  mint  szilár- 
dul építettek.  Magam  pedig  nem  építnék  semmit  helyökbe. 

De  mi  értéke  lenne  oly  munkának,  melyről  első  pillanatra 
feltűnnék,  hogy  készítője  a  legkönnyebb  végét  fogta  a  dolognak  V 
Nem !  Csak  azért  sem  fogok  czáfolgatni,  hanem  magam  az  ere- 
deti kútfő  nyomán  kísértem  meg,  mennyire  mehetek  megfej- 
tésben. 


I. 
Uti  requisitumok. 

De  mielőtt  a  kalandos  vállalatra  indulnék,  meg  kell 
tennem  az  uti  készületeket,  bármi  hosszasak.  A  tapasztalt  Bacde- 
cker  is  azt  tanácsolja  a  touristának,  hogy  indulása  előtt  czipője, 

^)  A  kerdes  cgc^sz  irodalmat  s/okott  Iclkiisiiicrctességgel  s  kritikai 
alapossággal  ismertette  Kevi'sz  Imre  »Etcllaka«  czímíi  ömílló  kis  mun- 
kájábau.  Debreczen.  1800.  P>.eii  kívül  sokat  köszönhet  az  irodalom 
Szabó  Károly  alapos  uiüködésenck  ezen  téren. 


FÖSZÁLLÁSA  ?  3 

esernyője,  látcsöve,  órája,  mágnestűje  sat.  szerben-számban  s 
jókarban  legyen. 

A  história  egyik  kalauza  a  chronologia.  Szerencsére  a  fenn- 
forgó kérdésnél  ez  nagy  fejtörésbe  nem  kerül.  Elég  annyit  tud- 
nunk, hogy  Attila  és  az  öt  interviewolt  Priscus  Rhetor  mintegy 
1430  évvel  ezelőtt  találkoztak,  t.  i.  mikor  a  Kr.  u.  448-dik  vagy 
49-dik  évet  Írták  volna,  ha  szokás  lesz  vala  már  akkor  a  Megváltó 
születésétől  számítni  az  éveket.  A  keleti  római  birodalomban 
akkor  II.  Theodosius  ül  a  trónon,  uralkodván  Kr.  u.  408-tól 
450-ig;  a  nyugotiban  III.  Valentinianus  (uralkodik  425-től 
455-ig);  a  hun  birodalom  felett  Attila  (433-tól  453-ig).  A  hunok 
már  lerombolták  volt  mindazon  erődöket,  melyek  a  Duna  partján 
a  keleti  birodalmat  védelmezték  Belgrádtól  Nikápolyig  s  azon  alól 
is,  sőt  a  konstantinápolyi  utat  védő  Niszszát  is.  Végre  Sirmiumot 
is.  Ez  441-től  447-ig  történt,  midőn  Theodosius  fegyvers5?ünetet 
köt  a  hun  királylyal.  A  fegyverszünet  tart  még  Priscus  követsége 
alkalmával,  melyről  értekezünk.  Attila  folytonos  diplomatiai 
kötekedést  folytatott  mind  a  keleti,  mind  a  nyugati  birodalom- 
mal, úgy,  hogy  mindig  kézügyben  volt  a  >casus  belli.«  —  Szünte- 
len jártak-keltek  a  követségek.  Azt,  a  melyről  mi  szólani  akarunk, 
egy  főrangú  rómaira,  Maximinusra  bízta  Theodosius.  Vele  együtt 
utazott  vissza  egy  hun  követ  Konstantinápolyból  Attila  udva- 
rába. Maximinus  kiséretében  volt  Priscus  Rhetor,  a  követség 
leirója. 

A  követség  nem  épen  mindennapi  viszonyok  közt  jár  el  dol- 
gában. A  császár  beleegyezésével  ugyanis  az  egyik  hun  követet : 
Edék  főembert  arra  bériették  fel,  hogy  Attilát  meggyilkolja.  A 
római  követség  főtagjai  Maximinus  és  Priscus  erről  semmit  sem 
tudnak ;  de  a  főtolmács  Vigil,  a  terv  kigondolója  és  főeszköze, 
szintén  a  követséghez  volt  csatolva.  —  Ily  gyalázatos  megbíza- 
tása volt  a  civilisált  világ  küldöttségének  a  a>barbár«  fejede- 
lemhez, ki  a  titkot  már  az  első  nap  megtudta  a  követség  meg- 
érkezésekor. 

Kivánatos  lenne  tudni  azt  is,  mely  hónapokban  történt 
a  Maximinus-féle  követségnek  Magyarországba  jötte.  Priscus 
erről  hasonlókép  nem  ad  egyenes  fölvilágosítást.  —  De  abból, 
liogy  bún  földön  egy  nagy  zivatar,  dörgéssel,  villámmal  lepte  meg, 

1* 


4  HOL  VOLT  ATTILA 

kétségtelen,  hogy  a  nyári  hónapokban  kellett  ennek  az  utazásnak 
történnie.  A  napok  kalendariumi  megjelölése  annálinkább  hiány- 
zik előadásában,  a  mi  pedig  igen  tájékoztató  lesz  vala.  —  De 
ha  télen  történik  vala  is  a  követség  jötte-mente,  a  fentebbi 
gonosz  és  feszült  személyes  viszonyok  miatt  bizony  melege  lehetett 
mindkét  félnek. 

A  mint  a  régiek  mondták,  a  chronologia  és  geograpliia  a 
történelem  két  szeme  fénye.  A  chronologia  után  lássuk  nagyjából 
a  geographiát,  vagy  legalább  azt  az^eszközt,  melynek  segedelmé- 
vel tájékozhatjuk  magunkat  Priscus  utazására  nézve.  —  Minthogy 
helyneveket  nem  említ  a  hűn  területen,  csak  útja  kimérésével 
lennénk  képesek  biztosan  követni. 

Az  ü  méiiéke  útja  legnagyobb  részére  nézve  a  »napi  járó 
föld,«  nem  épen  határozott  mérnöki  eszköz. 

Azonban  nem  levén  más,  mindenek  előtt  arra  kell  mértéket 
találnunk,  mit  nevez  ő  egy  napi  járó  földnek. 

Priscus  Konstantinápolyból  Sardicába,  vagyis  a  mai  Sofiába 
érkezvén,  azt  irja,  hogy  az,  igyekező  utasnak  tizenhárom  napi  járó 
föld.  Elég  becses  útmutatás  a  mértékre  nézve ;  de  csak  látszólag. 
Mert  nincs  megmondva,  gyalog  embernek-e  vagy  kocsin,  vagy 
lóháton  utazónak.  Sophia  Konstantinápoly  hoz  78  német  mértföld 
lehetett  az  akkori  kitűnő  római  utón  is.  Osztva  13-mal  a  78-at, 
egy  napi  járó  föld  lenne  6  német  mértföld. 

Ha  napjára  6  mértföldet  veszünk  föl,  gyalog  embernek 
sok ;  mert  ez  naponként,  rendes  katona  lépésben,  1 2  órai  gyalog- 
lás. Ki  győzné  ezt  egy  húzómban  folytatni  13  napig  ?  Priscus  tehát 
positiv  kulcsot  csak  akkor  adott  kezünkbe,  ha  föltesszük,  hogy 
nem  gyalog  emberre  érti  a  napi  járó  földet,  hanem  érti  akár 
lóháton,  akár  kocsin,  de  többnyire  csak  léptetve  haladó  utasra. 

íjegtöbb  gondot  ád  a  hadtudománynak,  mennyi  lehet  egy 
napi  járó  föld.  A  katonai  tudomány  pedig  azt  mondja  a  marsról*) : 

»A  gyalogságnak  ahhoz,  hogy  5  német  mértföldnyi  marsot 
megtegyen,  jó,   kemény   utón    1 3  óra  kell,   miből  3  óra  pihenő. 


')  Hagyjuk  meg  ezt  a  franczia    szót,  mint  hadtudományi   műszót, 
a  mngyar}»an  Í9,  mint  megha^ryta  a  n(fmet. 


FÖ8ZÁLLÁ8A  ?  5 

A  tüzérség  és  lovasság  ugyanazt  a  marsot  9—10  óra  alatt  végzi. « *) 
Lehet  ugyan  hosszabb  utat  is  tenni ;  de  nem  nagyon  huzamos 
ideig.  Itt  csak  rendes  és  kitartó  marsokról  van  szó.  Ha  az  út  rósz, 
ha  a  hadoszlopok  tetemesen  nagyok,  ha  az  időjárás  kedvezőtlen, 
még  a  fentebbi  út  is  nagy.  —  Egy  kocsin  vagy  lóháton  podgyász- 
szal  utazó  követség,  mely  30  s  több  személyből  áll,  a  lovassághoz  és 
tüzérséghez  hasonlítható  úti  haladás  tekintetében.  Az  napjában 
6 — 7  mértföldet  is  haladhat.  Már  csak  ennyiből  is  gondolhatni, 
hogy  midőn  Priscus  azt  mondja,  hogy  Sophia  Konstantinápolyhoz 
1 3  napi  járó  föld  s  e  szerint  középszámítással  6  mértföldnyi  haladás 
esik  egy  napra,  lóháton  vagy  kocsin  való  utazást  ért.  De  hozzá- 
teszi, hogy  ez  jól  igyekező  (expeditus)  utasnak  13  nap.  Kétség- 
kívül odaérti,  hogy  a  kényelmesen  utazónak  annyi  idő  nem  elég, 
s  tán  neki  sem  volt  az. 

De  hátha  egy  követség  gyorsabban  halad,  mint  a  csapatos 
lovasság  vagy  tüzérség  ?  Lássuk ! 

Tapodta  már  számos  követség  ugyanazt  az  utat,  melyről 
Priscus  szól.  Itt  járt  többek  közt  Verancz  Antal  is,  s  1553-diki  útja 
nagyobb  részéről  naplója  is  fennmaradt.^)  Szendrőtől,azaza  Mora- 
vának  a  Dunába  ömlésétől,  Nisszáig  4  nap  alatt  érkezett.  A  távol- 
ság 25  német  mértföldnyi  levén,  6^/4  mértföld  haladás  esik  egy 
napra.  De  ha  Szendrőtől  Drinápolyig  való  útját  vesszük,  a  mi  91 
mértfold,  mit  17  nap  alatt  fogyasztott  el,  a  napi  út  átlag  5^  3 
mértfbld.  Sajnos,  hogy  naplóját  nem  találjuk  folytatva  egészen 
Konstantinápolyig.  Hátra  volt  vagy  33  mérföld.  Ezt  5  nap  alatt 
tette  volna  meg,  napjában  6^/5  mértföldet  haladva.  Itt  nem  kell- 
YÓn  többé  nagy  hegynyergeken  éskősziklás  szorosokon  átvergődni 
többet  haladhatott.  Minthogy  Sophiától  Drinápolyig  való  útja  8 
napot  kivánt  meg,  épen  Priscus  számítása  szerint  13  napi  járó 
fold  volt  neki  is  Konstantinápoly.®) 

Egy  másik  magyar  követség  példáját  hozhatom  még  fel 


»)  Militőr  Lexicon  (von  der  Lühe.  Adorf,  1836.  V.  kötet,  Marsch 
szó  alatt). 

*)  Riadta  Szalay  László.  Monumcnta  Hungáriáé  Historica.  írók  II. 
k.  288.  1. 

^)  Hasonló  eredményre  jut  Revesz  Imre  is.  »EtclIaka<  czímü  müve 
36  lapján. 


IIUI.   VOLT  ATTILA 

|íiíír>  |>o|  iiiiílyiol  Uozsnyai  Dávid  iiai)lnt  irt.^)  Szól  az  a  Uriiiá- 
poly  í'h  líoiislaiitiníVpoly  közli  útról  is,  mely  miut  mondám,  szá- 
initásoiii  szoriiil  .Sií  nóniet  mórtföld.  Ezeu  líozsiiyay  5  uap  alatt 
\(»núlváu  korosztül,  »j  ^  mórltoUU't  haladott  naponként.  De  már 
Sophiától  vt'vo  az  utat  a  szultán  fővárosáig,  neki  erre  nem  13, 
liánom  \^  nap  kollott. 

Átalában  a  hojryi  viJóken  Szendrótöl  Drinápolyig  Rozs- 
ny;iY  napi  jáiv-íoldjoi  logieljoM)  4*  ^  mérloldnyiek.^)  Íme  toliát 
i^*  lv*\:ilvx:í!,  iV!i."Zol  ollátott  úri  követségek  napi  közép  útja  ezen 
;i  xov.i'oii  ■»  niöritMiUvtoholo.  Midőn  Priscus  6  mértfoldnél  vala- 
:v.-.v^'-.  UM.»l'«.'i  vc</  uapi  útnak  az  út  kényelmesebb  részében,  itt  is 
.*  ííMX'.vunioi  Yc'tio  —  a/.ért  teszi  bozzá,  hogy  3>expeditus«  eml)er 
;\i\u:  ».!'!i>it.  Más  helyen  magából  Priscusból olvashatjuk  ki  az  5 
'.v,.'í:'.VM  kó/ép  </ámol.  Szerinte  Attila  a  Duna  vonalától  5  napi 
\uv  íMvl  s/..'U'sséi:ben  követelte  a  keleti  birodalom  területit,  hatá- 
vi'.l  Niss^ai  akarva  megszabni.^)  Nissza  pedig  a  Dunától,  mint 
i:\ti'.ik,  !*">  mérlt'öld.  JViscus  idejében  még  az  út  a  Dunától  >íisz- 
s.aii:  s/intoly  jó  lehetett,  mint  a  byzanti  császár  székhelye  köze- 
lében s  mégis  oda  teszi  Priscus.  hogy  ez  ^jól  menve*  öt  najú 
járó  tohl.  Hogy  Priscus  Nisszától  nem  mindig  az  országúton  ment, 
annak  oka,  hogy  néhol  hintve  volt  a  harczban  elesettek  holttes- 
teivel. 

líennc  hát  követségeknek,  kik  Bokád  magokkal,  sok  lóval, 
8ok  podgyászszal  utaznak,  egy  napi  járó  föld  hegyi  vidéken,  de 
jó  úton  5  mértföld,  sikou,  kemény,  csinált  utón  körülbelül  6. 

Azonban  Priscus  utazásának  leglbntosabb  része  az,  mely 
a   mai  magyar  alföldre   terjedt  ki.  Lehet-e  a  hegyi  utakat  a. 

*)  Mnnuincntíi  lluiig.  Hist.  »Irók«  V l II.  k.  Kiadta  Szilágyi  Sándor. 
Kiihil  a  napló  '2^l\,  lapján. 

^)  Koznnyay  7  nap  alatt  orki-zik  Szcniln'í  tájáról  Nisz8zál»a.  Itt  ro?*z 
Itflu'tett  az  nt,  Im^'y  a  ii.')  mortföklliöz  ennyi  iilo  kellett.  Napjára  V*^  j^ 
utíinot  nit*.  esik.  Ttídiíí  még  kíízlifn  Jag<MUnál»an  vi;\  napot  pihenvén.  8 
iiapba  került  a  Nisszulia  crkezí's.  —  Nisíizától  Si»pluáig  l*"J  nif.  S(.pliiát/»1 
Fillippopolig  szintén  2*J,  Filippopt»ltcl  Drinápolyig  szintén  annyi.  Mindez 
'^— ö  nnpha  kerülvén,  a  napi  liala<láö  itt  l-g  nif. 

•)  »XiU88f (piinqne    diornm   itinore,    expcdito    hoiniiii,   ab 

tro  dÍBtautcin«  PrÍBeu;!.  tCorpud  Ser.  IJyz.  liouni  kiadás  117.  1.^ 


F08ZALLASA  t  i 

lapályon  levőkhöz  Lusonlítni  ?  Nézzünk  körűi  oly  uti-naplókért, 
melyek  régibb  időben  némileg  tájékoztatnak.  Bajos  kielégítő  raj- 
zot találni. 

A  mi  főuraink,  a  jobb  utú  felvidéken  vagy  Erdélyben,  vagy 
a  sik  alföldön,  száraz  időben,  legjobb  viszonyok  közt  is  alig  halad- 
tuk többet  napjában,  ha  társzekeret  vittek  magokkal.  Útjukat 
bajos  számítás  alá  vetni;  mert  az  szeszélyes  volt.  Néha  bámulatos 
röviddé  tette  az,  hogy  itt  egy  sógorhoz,  ott  egy  komához  vagy  *a 
pnifhoz<  kellett  betérni  ebédre  vagy  hálni,  nem  levén  vendéglők. 
Még  az  is  gyakori  volt,  hogy  egy-egy  uti  társaság  vadászva  uta- 
zott egy-két  napi  járó  földnyire  is.  —  Ellenben  ha  leánykérő, 
lakodalom,  keresztelő,  temetés  forgott  szóban,  bezzeg  nem  kímél- 
tek se  a  lovat,  se  magokat! 

Lássunk  azonban  egy  oly  alföldi  utazást,  mely  podgyásszal 
és  teteniesb  kísérettel  folyt.  Ilyen  Tököly  Imréé  1678-ban.  mikor 
N.- Váradtól  Fegy vernékig,  onnan. 6yöngyösig,'onnan  Kecskemé- 
tig, s  innen  Szolnokon  át  ismét  N.-Váradig  hajhászsza  hajdúit.*) 

Egész  útját,  mely  igen  egyenetlen,  nem  írom  le,  csak  egyes 
szakaszait  említem,  megjegyezvén,  hogy  mértföld-számításom  az 
i'gyos  állomásokra  nézve  légvonalban  történik.  Ügy  látszik,  maga 
i<.  a  tavak,  folyók  be  levén  fagyva,  torony-irányában  szelte 
keresztül  a  sikot  egyik  állomástól  a  másikig. 

Január  12-dikén  ^jószánútom:  (tehát  a  leggyorsabb  menet- 
tel) a  N.-Várad  közelében  levő  Bereg-Böszörményből  Fűzes- 
Gyarmatig  érkezett.  Ez  5  mf. 

17-dikén  a  befagyott  Tiszán  át  Fegyvernekről  Sülyön 
keresztül  Heves-Sz.-Iványra  5  mf.  egy  negyed  hijján. 

Innen  18-dikán  Gyöngyösre,  5  mf. 

24.dikén  Abonytól  Kecskemétre,  azon  megjegyzéssel,  hogy 
az  út  igen  jó,  6^/4  mf. 

De  több  napi  útja  5  mf.  sincs.  Sőt  Gyöngyös  körűi,  hol  sár 
volt,  három  mértföldet  sem  halad  napjában. 

A  még  fiatal,  fáradhatlan  tevékenységű,  s  sietős  dolgú  vezér, 
kinek  kitűnő  lovai  lehettek,  a  sík  alföldön  sok  pihenővel,  a  leg- 


1)  Moimin.  Hiing.  Hist.   Scriptores    Ib.  k.  130.  1.  Kiadta    Torma 
Károly. 


8  nOL  VOLT  ATTILA 

jobb  viszonyok  közt  nem  tud  többet  haladni  5—6  mértföldnél 
napjában ;  mert  podgyászszal  és  kisérettel  utazott.  S  lehetnek-e 
kedvezőbb  viszonyok  Alföldünkön,  Tiszán  túl  az  utazásra, 
mint  mikor  még  a  Tiszát  is  oly  jég-pánczél  borítja,  hogy  szekere- 
ket, lovakat  bír  meg?  Annál  tartósabban  be  voltak  fagyva  a 
kisebb  folyók,  a  tavak  és  mocsárok.  —  Jövet  Tököly  a  Tiszán 
már  nem  jegén  kél  által,  a  szolnoki  hidra  kénytelen  keríílni.  De 
a  »Balkány«  mocsár  jéghátán  ló  és  szekér  járhat.  A  folyók,  mikor 
nincsenek  befagyva,  nem  csak  azért  akadályai  a  szárazi  uta- 
zásnak, mivel  az  átkelés  meglassítja  a  haladást,  hanem  mivel 
kisebb-nagyobb  kerülőket  kell  tenni  a  révek  vagy  hidak  fölkere- 
sésére. A  mocsárokat  pedig  tisztes  távolokban  szeretik  kerülgetni 
a  nem  mérnök  lineázta  utak. 

Azt  gondolom,  hogy  régi  időkben,  bármennyire  száraz  nyári 
hónapokban  a  Tiszán  túli  vidéken  az  utas  sokkal  több  kerülőt 
tett,  mint  téli  fagyok  idején,  —  s  igy  Tököly  fentebbi  napi  utjai 
ama  vidékre  nézve,  légbeli  távolságot  véve,  jóval  rövidebbek  let- 
tek volna,  ugyanannyi  fáradságra.  Mentül  régebbi  időbe  megyünk 
vissza,  a  folyók  ártere  annál  nagyobb  s  mocsár  birodalma  annál 
terjedelmesebb,  s  igy  a  bármely  irányba  törekvő  utazónak  annál 
nagyobb  kerülőket  kellett  tennie.  Azért  napi  útja  egyenes  légvo- 
nalban annál  rövidebb.  De  ezen  irányok  közt  is  tetemes  különb- 
ség volt.  Ha  nagyjából  kelet-nyugati  irányban  akart  utazni  valaki, 
az  sokkal  könnyebben  eshetett,  mintha  éjszak-déli,  vagy  dél-éj- 
szaki  irányban  akart  egy  kitűzött  ponthoz  jutni.  Például  könnyebb 
volt  Zarándból  Hódmező- Vásárhelyre  menni,  mint  innen  vagy 
Makóról  Karczag  felé.  Mert  a  Tiszántúli  folyók  nagyjából  kelet- 
ről nyugatra  folynak,  s  víz  választó  dombhátaikon  az  út  is  könnyeb- 
ben vonul  hosszában.  Ellenben  éjszaknak  tartva,  a  sok  folyón  és 
árterén  keresztben  kellett  volna  éjszak  felé  haladni.  Lehetetlen- 
ség lesz  vala  egy  utasnak  ott  csak  nagyjából  is  következetes 
éjszaki  irányt  tartani.  —  Csak  nyugati  és  keleti  nagy  kerülőkkel 
mintegy  lavírozva  lehetett  előrehatolni. 

Mindez  a  Tiszán  túli  vidékre  nézve  áll,  mig  a  Duna  és 
Tisza  köze,  melynek  nagy  részét  mellék-folyók  nem  szelik,  min- 
den időben  könnyebben  volt  járható. 

De  különben  is  a  csinálatlan   út,  vagyis  az,  melyet  az  uta- 


f/^íí3íAllíra  ? 


sok  BzemiDÍTt't  '^  v'ftpk,  inmdig  kanyargósabb  az  országutnúl, 
úgy,  h^gy  a  rj.-  .  igbím  Priscus  nem  kevesebb  kanyargással 
utaxhatotty  miut  a  hegyek  közt,  bol  csinált  utón  járt.  Továbbá 
ax  űt  folytonos  puha  s  olykor  süppedékes  voIUt,  csaknem  oly 
B^  -^-^ '  Tniüt  a  hegyi  kemény  utón  az  olykori  hágók.  Annálfogva 
s  -  menny iségében  itt  az  lesz  a  maximum,  a  mi  a  Prkcus 

megbaiározta    vonalban  a  minimum  volt :   5  mértföld  napjában. 

Nyertünk  roloa  tehát  egy  középszerű  mértéket,  de  a  mely 
uelkül  Priííeu!*  Kbetort  egyáltalában  nem  kísérhetmik. 

A  vállalat  még  igy  ia  ^zerlolött  kalandos  lehet^  ha  más 
iiIxaiTalókkal  »  kalauy.r)kkal  nem  látjuk  el  magunkatv 

Kgjik  ily  ntravalúami  Tezetonk,  Priscus  helyes  niegurtéso. 
A  eacoreg  leghitelesebb  és  becsesebb  mindazok  közt,  melyeket 
Attiláról  irtaL  De  csak  má^od  kézből^  megcsonkítva  s  úgy  lát- 
szik elforgatva  jutott  hozzánk  a  X.  században  élt  Constantinus 
F^'""*'"*q'ennétíndejébul,  kinek  parancsából  valamelyik  iródiákja 
k.  .  eiccerptát  csinált  belőle.  Ha  ezt  világosan  a  czim  is 

meg  uetn  mondaná,  msiga  a  szöveg  elárulná,  hogy  nem  úgy  fek- 
ssik  az  előttünk,  a  mint  Priscus  megírta*  Mert  egyes  részletek, 
mint  Attila  udvarának,  lakomájának  leírása,  nemcsak  hogy  azon 
korban  ritka  szemlélő  hajlamra  és  képességre  mutatnak,  hanem 
m  leírás  lm  elbeszélés  a  mellettj  hogy  az  élet  eleven  benyomását 
lflkrd:£i  vissza,  kapcsolatos,  indokolt,  s  logicai  nyomokon  jár.  A 
hellén  irók  azon  becses  törekvése  látszik  meg  rajta,  hogy  semmit 
fe  hiLgyjun  homályban 

De  épen  a  helyi  és  i"ökh*ajzi  momentumok  oly  hiányosan, 
Hzabatoa^ág  g  mondhatnám  logica  nélkül  vannak  nem  előadva, 
Itanem  odavetve,  hogy  ez  csak  a  más  bűne  lehet,  nem  a  Priscusé, 

Nem  könnyű  feladat  a  kritikának  eligazodnia  rajta.  Pris- 
ca»  a  leghitelesebb  irók  közé  tartozik.  Meg  volt  benne  a  jóakarat 
Arra.  hogy  jól  lásson,  s  a  képesség  ie,  Miudenben,  a  miben 
más  régi  irók  ellenkeznek  Priscussal,  határozottan  Priscusnak 
Icell  ig'Azat  adni.  Szavai,  sőt  betűi  is  becsesek.  Egészen  bizonyos 

ar  '      ^1.  hogy  a  hun  királyt  a  hun  nem  Etelének  nevezte, 

U  M^'  nom  Budának.  Semmiféle  későbbi  mende-mouda 

nem  nyom  semmit  Priscus  ellenében.  —  De  ugyanaz  az  író,  kinek 
nundea  sora  és  betűje  oly  nyomatékos,  fájdalom,  még  sem  min- 


"lATTif 


«f&aiúíÉ 


10  HOL  VOI/r  ATTILA 

deuben  követhető  szó  és  betű  szerint,  —  a  ránk  maradt  szöveg 
nem  is  másolat,  csak  kivonat  levén. 

Azt  gondolom,  a  kritika  itt  akkor  jár  a  helyes  utón,  ha  a 
következő  szabályokat  tartja  szem  előtt:  1.  Egyes  egész  tételekot, 
szavakat,  számokat  elfogad  a  leghitelesebb  kiadás  szerint,  —  de 
nem  fogadja  el  viivden  részben  a  fogalmazást,  úgy,  a  mint  ránk 
maradt.  Es  ezt  nem  fogadja  el  akkor,  midőn  az  előadás  homá- 
lyos, 8  a  jó  styl  megbicsaklik.  Ez  Priscus  írói  jellemétől  idegen 
vonás,  s  nyilván  a  compilator  hanyagsága.  2.  Ha  minden  jóhi- 
szemű kútfőnél  valaminek  elhallgatása  is  gyakran  használható 
történelmi  argumentumnak,  —  Priscus  kivonatára  ez  föld- 
rajzi tárgyakban  nem  alkalmazható;  mert  nem  tudhatjuk, 
hogy  nem  beszélt-e  ő  körülményesen  arról,  a  minek  a  ránk  ma- 
radt kivonatos  szövegben  nyoma  sincs,  vagy  hn  van  nyoma,  az 
igen  hiányos.  A  minek  nyoma  sincs,  arról  nem  okoskodhatunk ; 
csak  arról,  a  minek  nyoma  van.  S  itt  is  azt  kell  tennünk,  hogy 
valahányszor  Priscusban  szabatosság,  idő  és  helybeli  pontos  meg- 
határozás nélküli  mondatokat  találunk,  —  szintén  a  kivouatké- 
szítő  hanyagságának  tulajdonítsuk. 

Különben  a  kivonat  készítő  bizonyos  systhema  szerint  lát- 
szik eljárni.  Ha  kivonatot  akart  készíteni,  ki  kellett  hagyogatnia 
az  eredetiből.  Fölvette  jó  bőven,  a  mi  a  szereplő  egyének  közti 
érintkezést,  beszélgetéseket  tárgyjízza.  s  kihagyta,  a  mi  a  külső 
természeti  viszonyokra  tartozott.  A  kivonat  kitűnő  azon  részek- 
ben, mik  emberekre  vonatkoznak ;  do  majdn(»m  kritika  alatt  áll 
mindabban,  a  mi  a  geographiát  és  topographiát  illeti.  Ebben 
nemcsak  í>breviter«,  hanem  >conliise«  beszélteti  ugyanazt  a  Pris- 
cust,  ki  az  élet  drámai  küzdelmeinek  rajzában  elég  bőbeszédű, 
világos  8  mondhatnám  művész.  Csak  épen  nyomofcaf  találunk  arra 
nézve,  hogy  Priscus  eredeti  szövegében  volt  szó  a  vidékekről, 
folyókról  és  az  átutazott  egyes  pontokról  is.  Es  ezeket  aligha 
nem  kötelessége  szerint  tette  a  compilator.  Feladata  nem  gcogra- 
phiai,  hanem  diplomatiai  volt :  utóbbiban  másoló.  S  mint  másoló 
jeles,  a  mint  rövidítő  szerencsétlen. 

Do  itt  az  idő  az  indulásra,  ennyi  készülődés  után! 

S  kezdjük  mindjárt  a  Dunánál  az  utat. 


FÖ8'/ÁLLÁ8A?  11 

II. 

Az  első  szállás. 

Eu  iiem  látom  alaposan  kétségbevonhatónak  azt,  hogy 
K.  u.  448-bau,  a  keleti  császár  követsége  a  hun  fejedelemhez  utaz- 
ván, a  Morava  torkolatához  nagyon  közel  kelt  által  a  Duna  bal- 
partjára.  Mert  bizonyos  az,  hogy  nem  Belgrád  táján,  haneni 
Szendrönél  volt  a  hun  birodalomnak  a  keleti  római  birodalomba 
vezető  kapuja.  Bizonyos  pedig  épen  Priscusból,  ki  azt  mondja, 
hogy  Margum  volt  kijelölve  az  előbbi  években  állandó  vásár- 
helynek a  hunok  és  rómaiak  közt.  Már  pedig  a  mai  Morava,  s  az 
akkori  Margus  folyó  torkolatánál  feküdt  a  hajdani  Margum 
város,  a  mai  Szendrő  táján.  Ezzel  szemben  a  balparton  állott  a 
Constantius  nevű  erősség.  Attila  ezt  sok  más  ezen  tájon  feküdt 
várral  Niszszáig  lerontotta,  hogy  nyitva  legyen  minden  felé  a 
támadás  útja  számára.  De  révnek  rév  maradt  Margum  kétségkivül, 
s  ha  valahol,  itt  volt  összegytijtve  az  a  temérdek  sok  ladik,  mely 
egész  sereg  átszállítására  látszott  szánva  lenni.  Hiszen  a  leg- 
egv'enesebb  út  épen  a  Morava  mentén  vezetett  és  vezet  Magyar- 
országból Konstantinápoly  felé.  —  Margum  nem  ok  nélkül  volt 
választva  főérintkezési  pontnak  a  hun  és  római  birtok  közt.  — 
Semmi  más  combiuatio  mellett  az  átkelési  pontra  nézve  ily  nyo- 
matékos érvet  nem  lehet  fölhozni. 

Pedig  van  még  egy  érv,  mi  azt  is  magyarázza,  miért  tetszett 
Attilának  jobban  a  Duna  ezen  pontja  a  többinél.  S  ez  az,  hogy 
itt  a  balparton  nem  terjedelmes  mocsárok,  hanem  egy  homo- 
kos fensík  terül  el,  mi  megkönnyítette  a  révhez  való  hozzá- 
férhetést. 

Egy  darab  római  sáncz  is  jelöli  itt,  a  Dunának  azon  félkörű 
délre  hajlásánál  azon  tér  fontosságát^  mely  Pancsova  és  Palánka 
közt  terül  el. 

A  szendrei  sziget  mai  alsó  csúcsával  szemben  fekszik  Kubin 
az  ó-magyar  Kéve  falu.  Ennek  táján  tehették  ki  Priscust  a  bal- 
partra  a  hun   révészek,*)  Ha  a  révtől  (a  sziget  alsó  csúcsától)  a 


*j  Mindjárt  világos,    hogy   Priscus  szövegének    cotnpilatora    mily 
felületes  minden  materialis  dolgokban.  Azt  állítja,  hogy  a  hiiu  hajó  mind 


12 


HOL  VOi;r  ATTILA 


iriíii  utat  követve,  KubiuOD  át,  egy  jó  tcrképen  két  inértfüldet 
merek  ki,  Gaja  mai  falu  tájához  érek. »}  Ügy  látszik,  csaknem 
idáig  ért  Maximinua  fökövet  és  kísérete^  melybeo  Priscus  is  sze- 
repel. 

Az  5  szavai  ezek:  j? Miután  az  Isztereu  átkeltünk  s  a  bar- 
bárokkal (a  kisérü  huo  követekkel)  mintegy  70  stádiumot  balad- 
tuok,  egy  térségen  megállitottakj  hogy  várakozzunk,  mig  Edekon 
Attilának  jelentést  teszee  érkezéí^ünkröL  Jseliány  barbár  még 
velünk  maradt,  kik  vezetöukíll  voltak  szolgálandók.<i^) 

Az  a  soknak  látszó  70  stádium  csak  1  és  ^,4  geographiai 
vagyis  céraet  mértföldet  tesz,  s  igy  Gája  faluig  sem  viszen  el, 
mely,  mint  mondám,  két  mértföldnyire  van  a  szendr^i  révtuk^} 
Ha  vesszük  a  Dunán  való  átkelés  késedelmeit  s  a  fentebbi  mért- 
földszámot, mely  egymagában  is  egyharmad  uapi  járás  volt, 
azt  kell  föltennilnk,  hogy  dél  tájban  lehetett,  midőn  Príscuséknak 
meg  kellett  telepedoiök  Gája  tájékán,  a  ott  vesztegelniük  további 
rendelkezésig. 

Miért  kellett  előre  sietnie  Edekon  hűn  főembernek  Attilá- 
hoz, azt  Priscus  e  helyen  nem  mondja  ugyan,  de  világos  késubbi 
helyeibuL  A  hnn  főember  azért  ment,  hogy  ajánlja  a  követséget, 
vagy  legalább  armak  egy  nevezetes  tagját,  Vigilt  Attila  kegyeibe. 
Edekon  volt  az,  ki  Konstantinápolyban  szinleg  arra  vállalkozott 
volt,  hogy  ötven  font  aranyért  meg  fogja  gyilkolni  öt.  Most  előre 
sietett,  hogy  elbeszélje  magának  Attilának  ezen  kellemes  újsá- 
got, s  hiven  figyelmeztesse,  hogy  a  követség  tagjai  közftl  egyedid 
Vigil  a  cselszövő.  —  Se  Maximinus,  se  Priscus  ekkor  nem 
ludtákj  miért  kellett  Edekonnak  előre  mennie  s  nekik  vára- 
kozniuk. 

Priscus    közvetlenül   föntebbi   szavai   ntán  így   folytatja: 


c8upR  Idlekvesztü  ediíny :  egy  fatörzsből  teknő  módjára  kivájva*  Ilyene- 
ken hogy  lehetett  n  kövctae'g  lovait,  melyek  nem  cseke'ly  podgyászazal 
voltak  terhtílve,  íUszállítni  —  a  Dniián  —  a  felyíliigoeíhlssal  adús  ma- 
rad. —  Yalíimi  komp-felét  alkahjiafiint  a  tiitiijok  lielytíttesítottek. 

^)  Hasznáh»m  a  Tábórkar  kiadta  11  gy nevezett  ^pSpeeiftlcurtet-t. 

*)  Priöci  Hie torul,  Corpus  8críptönim  Hi^toríai^  Byzaiitiiiae,  Nie- 
buLr  féle  bonni  (1829,)  kiadáe,  I.  k.  173.  1. 

^)  40  etadiuin  egy  n^met  mt  (Forbigor  L  551.  L) 


■ 


y6B7MAÁnx  ? 


13 


•Em< 


1/.  átkel«-'S    riapjLín)  mikor   épen  vacsoráluük. 


fdenk  i  inbogánt  hallunk.  Két  scvtba  érkezett  hozzánk, 

I  azott  rcüdelettel,  moujtínk  Attihihoz.  Meghívtuk,  hogy  előbb  vacso- 
r^báuak  velünk.  Ük  leszálltak  lovaikról^  veliiük  vacsoráltak  s 
másnap  ok  voltak  kalauzaink  S  ezen  nap  közel  kilencz  órakor 
f^rkezlüuk    Attila   itteni  satt.r-táborához,    —    levAn   neki    ilyen 

A  fentebbi  Hzavakbc»l  nz  út  nag^s.'tgát  oieglehetus  vilúgosau 
meg  lehet  határozni;  — ^  de  nincs  megmondva,  sut  jelezve  sem, 
egy  lényeges  dolog,  az  iráoy :  hogy  éjszakra,  keletre  vagy  nyu- 
I  ^tra  kelleit-e  tartani  ? 

De   azt   gondolom .  a    helyi    viszonyok   ístmeretéböl    nem 
jliajas    eligazodnunk.    Mint   említettem^  a  Morava   torkolatával 
rstembeD,  a  Duna  balpartján   egy  homokos   fennsík  terűi  el,  ma 
mintegy  7  nígyítzög  mt'rtí'Öldnyire,*) 

Mintegy  közepén  szelik  a  római  sáuczok,  kiindulva  Kubinból, 
Is  ^sxaknak  tartva  Deliblatig.  Onnan  éjszakuyugatra  Alibunár 
llldjrségig  a  sánczok  a  homok ter illetnek  inkább  nyugati  szélein 
|hűirií<loak  eh*)  —  Azonban  a  hun  király  a  maga  akár  állandó, 
ideiglen  való  láburát  nem  iltötte  fel  se  homoksivatagba, 
6Z  vizű  és  levegőjű  mocsárok  szélén,  —  hanem  oda,  a  hol 
ffrie  ritei  kap  ember,  ló  és  szarvasmarha*  Ilyen  pedig  ezen  a 
iTidékeo  a  Karas,  síigy  Krassó  hegyi  folyó  melléke,  mely  a  nevezett 
llnaniak  fennsíkot  kelet  felöl  rámázza  be,  hogy  Palánkáuál  szakad- 
a  Dunába,  Ezen  folyó  vonala  mintegy  2  —  3  mértíoldre  esik 
[Qájától;  hová  a  követséget  az  elsíí  nap  letelepítettük.  Ezt  a 
SzendrÖtól  <jjKz:ik-keleti  irányban  levő  pontot  is  azért  választot- 
Itam,  mert  Attila  táborhelyét  egy  valamirevaló  folyó,  a  Krassó 
jinellé  kellett  inkább  tennem,  mint  bárhová  ezen  a  vidéken,  — 
|tehát  az  iránynak  nagyábnl  éjszak-keletinek  kellett  lenni. 

Tudván*  nv  rv..    L.ii   tartani,  most  lássuk  a  távolságot   A 


hEateti  bmK»ku<  íui  uliituck,niclvi't  uszerbL^k  Bielo*lk'r<l<>iiíÜ£  Dcv*v- 

ti^k,  tff^í    bAtára  u  I»in>a,    <íjíí/uki  iiatHr;t   dZ  Alibunári  mocsiimk.  Poütu- 

f5Xt!ü    fiiluk    Bstegelvexik:    Gi*thaiacx^    PiirU,    Ulma,    NikoHncz, 

A.«^   .,  L.Jrii^  Ujfiilu,  Dollova,    Balványistye^  s  a  Dmia,  (Huufalvy  Jáuos 

a  »Mji^«r  Birodalotnt  tcrmd«9i«^tt   viezoiiyniunk  leirásH,   II L  k.  45ö,  L) 

*t  A  tábrtrkar  uevexett  sjHreíalii)  tifrk^iM>i», 


1 4  HOL  VOLT  ATTILA 

föntebbi  idézetben  azt  mondja  többek  közt  Priscus,  hogy  csak- 
nem 9  óra  volt,  mikor  a  Dunán  való  átkelés  másodnapján 
Attila  táborába  érkeztek.  Ez,  nyári  napon  annyit  tesz,  mint 
délután  3  és  4  óra  közt,  a  mi  mai  óránk  szerint.*)  Ebből  az 
látszik,  hogy  közel  egy  egész  napi  járó  föld  volt  Priscusék  má- 
sodnapi útja,  azaz  körülbelöl  legalább  is  5  mértföldnyi.  De  vegyük 
először  ne  a  másodnapi,  hanem  az  első  napi  följegyzést.  Az  első 
nap  ezek  mennek  véghez:  1.  a  követség  átkel  a  Dunán ;  2.  halad 
körülbelöl  egy  harmad  napi  járó  földet,  —  s  ezzel  dél  lehetett, 
midőn  a  veszteglő  ponton  megállapodott.  3.  Edekonnak  Attila 
főhadiszállására  kellett  eljutnia  s  ezen  mindég  nagyon  elfoglalt 
fejedelemmel  beszélnie,  nagyon  fontos  dologról,  s  elexpediálni  kót 
lovas  embert.  4.  Ezen  két  lovasnak  viszsza  kellett  érkeznie  Pris- 
cusékhoz,  mielőtt  még  beesteledett  s  tán  a  nap  is  lement  volna.  2) 

Ezen  két  utóbbi  pont  alatti  dolgoknak  mintegy  6  óra  alatt 
kellett  megtörténniök.  Edekon  oda  utazására  mintegy  3  óra, 
s  a  két  lovas  ember  Priscusékhoz  érkezésére  ismét  vagy  3  óra 
esik.  Az  érkezők  hangos  lódobogásából  értjük,  hogy  nem  lépés- 
ben jártak.  Trappban  egy  mérföld  egy  óra.  Tehát  Priscusék 
legfeljebb  3  mértföldnyire  lehettek  az  első  nap  estvéjén  Attila 
szállásától. 

Hogy  ha  csakugyan  nincs  benne  leirási  hiba,  (a  mit  fentebb 
magunknak  adott  szabályok  szerint  föltennünk  nem  szabad),  hogy 
másnap  csak  délután  3 — 4  óra  közt  érték  czélhoz  a  követek,  — 
okához  is  hozzávethetünk.  Hogy  a  követek  a  Krassó  folyóhoz 
jussanak,  két  út  közt  választhattak.  Az  egyik  a  mai  főut^  mely 
akkor  is  practicabilisabb  lehetett,  s  mely  Gájától  nyugatnak 
megy  és  a  Duna   mentét  nagyából  követve,   Dubováczon  keresz- 


*)  Görög  Js  római  unpfeljöttcítöl  naplementig  számította  az  órá- 
kat. Napej  egyenlőség  alkalmával  reggd  G-tól  este  G-ig,  a  római  12  óra 
oly  hosszú  volt,  mint  a  mienk.  Ekkor  a  római  0  óra  a  mi  délutáni  3 
óránknak  felelt  meg.  Leghosszabb  nap  idején  (a  mi  széle.^^ségi  fokaink 
alatt)  reggel  4-töl  este  8-ig  a  római  óra  hosszabb  volt^  s  ekkor  a  római 
í)  óra  =  d.  !i.  4  óra. 

-)  A  lovasok  érkezése  ideje  uiiffi  tÍHyt]V  oif'íccr  annyit  tesz,  mint 
késő  délután  vagy  este/t-M  Szabó  Károly  is,  (Uj  Magy.  Muz.  1850  — 
1851.  554.  1.)  testve  feléc-nek  fordítja. 


FÓSZÁLLÁSA?  15 

tül  tart  O-Palánka  felé;  a  Krassó  torkolatánál  meghajolva, 
éjszak  nyugati  irányba  megy  Gajtaszolon  át  Grebenáczig.  Eme 
jobb  utón,  mely  a  homokterület  széleit  nyesi,  a  távolság  Gáján 
felülről  egy  negyed  mértföldet  véve  hozzá,  több,  mint  4  mértföld 
—  a  kisebb  útkanyarulatokkal  5  vehető.  Tehát  egy  tisztes- 
séges napi  járó  föld.  Gyalog  mintegy  8  óra  lenne  pihenés 
nélkül. 

A  másik  út  Grebenáczhoz  sokkal  rövidebb.  Vezet  ez  éjszak- 
keletnek egyenesen  azon  homok- sivatagon  keresztül,  melyet 
>kincstári  homokc  pusztának  neveznek  (Aerarial  Sand-Praedium 
áll  a  térképen).  Itt  nem  véve  az  út  görbületeit,  a  Gája  táján 
meghatározott  ponttól  Grebenácz  egyenesben  2^/2  mértföld,  —  a 
kisebb  kanyarodásokkal  közel  3.  —  Itt  az  útnak  terhelt  álla- 
tokkal való  nehéz  volta  a  homokban  tehette  volna  egy  napi  járó 
földdé,  a  mi  különben  csak  fél  napi  lesz  vala.  De  aligha  itt  ment 
a  követség. 

Legvalószínűbb  az,  hogy  Edekon  és  a  könnyű  lovas  embe- 
rek a  homok-területet  torony  irányában  szelték  keresztül,  a 
mennyiben  a  buczkák  vonalai  engedték,  egy  pár  órára  nem  kell- 
vén  kimélniök  jó  lovaikat,  s  három  óra  alatt  meg  is  tették  a 
nehéz  utat,  mig  a  követség  a  hosszabb,  de  kényelmesebb  úton 
ballagott  a  szokott  lépésben  mindaddig,  mig  a  homokvidék  hatá- 
rán s  a  Krassó  partján  elérte  ennek  legnyugatibb  könyökét,  éjsza- 
kon a  többinél  magasabb  homok  dombokkal  —  szóval  a  mai 
Grebenácz  helység  táját.  Nem  mondom,  épen  a  pontot  is  eltalál- 
tam. Tehetjük  fél,  sőt  egy  egész  mf.-del  éjszakabbra,  Oresáczhoz 
a  táborhelyet. 

E  szerint  Attila  egyik  hadiszállását  megtaláltuk  volna. 
Mind  Priscus  szövege,  mind  a  körülmények,  mind  a  parancsoló 
természeti  viszonyok  összhangzása  Grebenácz  vidékén  mutatja 
ki  azt.  De  hogy  ismeretesebb  nevet  adjunk,  nevezzük  azt  Attila 
fejértemplomi  táborának.  Fejértemplom  közel  esvén  oda. 

Idevezet  a  fentebbieken  .kivűl  más  fontos  tekintet  is.  Attilát 
a  gazdag  legelökön,  ivó  vizén  kivűl  kétségkivűl  a  közlekedési 
vonalak  némely  bogjai  csábitották  egy-egy  helyen  való  megszál- 
lásra, --  szóval  a  kiválóan  hadi  szempontok. 

Már   pedig   az  a  vidék,  a  hová  Priscus  a  nélkül   vezetett 


íff  HOL  VOLT  ATTILA 

ffi^f^uif  hogy  további  utjának  m^^gbatározásábaii  fcáriLi  el«:l-rg-r* 
b)iiotbf!MJN^;m  W;tt  volfia,  ^;Iég  foDtos  pont 

Fírj/írfftinploTn  vídíkérol  elég  közelből  leheteti  szemmel 
UirUiUí  vagy  fenyegetni  a  Dunának  nemcsak  szendrei.  háLrm 
palánkai  rOvOi,  h/H  a  Temes  torkolatától  a  vaskapuig  valamennvi 
/it  járó  ját.  A  HZiirazi  köziek  edíísre  nézve  Fejértemplom  tájának 
iiyiláMa  van  a  KrasHÓ  és  az  ezéhoz  közel  torkolatu  Xéra  vol- 
g)piii  ál.  a  VaHkapu  hegyei  közé.  utóbbi  völgyön  az  út  Mehadiá- 
lio/  N  onnan  réHzini  a  Dunához,  részint  Karánsebes  felé  Erdélybe 
vn/«*l«^tt.  KJN/akon  Versecz  felé  Aradnak^s  onnan  vagy  Erdélybe 
vagy  Hz<ígí'<l  felé  nyilt  az  út.  —  Ezen  környék  hadi  fontosságára 
né/vn  nem  kevéH  bizonyító  erejűek  az  ottani  római  sánczok*.  me- 
lyek ni^li  ('gy  darabja,  Oresácznál  üti  fel  magát. 

Végrí!  megjegyzendő,  hogy  a  tér,  a  hol  Attila  hadi  szállá- 
Hániik  hátnii  emelkedtek,  nem  az  a  tökéletes  egyenes  sík  volt.  a 
niin/í  a  Hánnág  nagy-becskereki  vidéke.  Mert  Priscusék  egy 
dombon  nkarnak  megtelepedni;  de  a  hunok  eltiltják:  mert  maga 
a  hun  király  Hátra  is  a  síkon  állott.  —  Érdekes  hun  szokás,  hogy 
a  ImiI  domb  van  íh,  a  fővezér  nem  azon  foglal  állást.  Milyen 
liiiele  leltei  ennél  fogva  a  traditióknak  és  mondáknak,  midőn 
íizt  írj/ik,  hogy  a  mai  felső-olaszországi  Udine  dombját,  melyen  a 
vároH  feknzik,  a  hun  király  azért  hordatta  össze  mesterségesen, 
liogy  főhadi  szállásának  a  síkon  meg  legyen  szokott  domináló 
álláKa! 


III. 
lltban  eső  folyamok. 

Kgy  eredményre  jutottunk  volna  tehát,  az  eddig  terjedő 
uibfin. 

Azonban  a  tovább  haladásra  nézve  is  sokat  ér  egy  elég 
biztosan  meghatározott  kiindí*lási  pont.  Azt  a  körülményt,  hogy 
az  előttem  értekezők  oly  kevés .  fontosságot  tuldajdonítottak 
Attila  ezen  egyik  főhadiszállásának,  onnan  magyarázom,  hogy 
némileg  praeoccupálta  őket  a  másikhoz  való  elvezetés  útja. 

J)e  mi,  kiknek  egyelőre  mindegy,  akárhová  vezet  Priscus, 
cnakhogy   a   Hzöveg   a   dolgok   és  viszonyok  természetével   har- 


pAfixAMAsA  ? 


17 


>üiában  álljon,  miodig  a  I(-gk5Helebb  esf^  lépísre  ij(''zziínk  jól 
Ubuuk  ahly  ueliogy  mc^rsze  kaiulikálváu^  ineglábolhatlan  mocsá- 
rok kOxé  JQsauuk«  a  mi  nűnd  a  szöveg  ingováujain,  mind  a  Bán- 
nfiL  n    kaunyeu    megeslictik.    A   követí^eg  lovai  Attila 

liii'  rmpig  jül  kipilienhették  magukat;  míg  föemberei- 

tiek  aligha  volt  nyugta  se  éjjel,  se  uajípaL 

Attila  a  keleti  császár  követségtni,  melynek  megbízatása 
orgyilkoHi  s7/iíub''kot  involvált,  ravaí^z  módon  állt  hos^ut.  A  niH- 
kölj  líogy  elárulná  a  titok  tudását,  —  különbféle  lelki  gyötrödé- 
Sf^knuk  Usnzi  ki  fiket  Rendkirül  nehezen  jutnak  kihal Igatá^boZ;  s 
ükkor  ax  eUo  tidtözlés  után  szitkokkal  halmozta  el  Vigilt,  a 
tolmácsot  l'tóbbit  viszszaküldi  Konstantinápolyba  alkudozási 
&rfigyek  alatt;  de  valóban  azért,  bogy  meghozván  Edekon  szá- 
mára a«  0rg}ilkoiii  bérben  igért  ötveD  font  aranyat,  tárgyi  bizo- 
ojiték  legyen  kezénél  a  császár  perfidiájáról,  —  Ily  zaklatások 
otán  indul  továbbá  útjára  Maximin  követ  és  társai  Vigil  nélkül, 
tuiutáij  két  egész  veszteglő  napot  töltöttek  Attila  ama  szállásán* 
A  lelki  hangulat,  melyben  a  tünödö  követség  volt,  nem  tudván 
m'\     *  a  korábbi  években  elég  ndvai'ias  hun  király  szokatlan 

dü:  ,  iüileg  magyarázhatná,  hogy  az  uti  rajzra  vonatkozó 
ré«zleU«k  ogyszerre  oly  zavarosak.  De  sokkal  valószinübb,  hogy 
a  kivonat  készitfije  volt  igen  is  csendes,  azaz  álmos  lelkiállapot- 
kan. Az  illető  hely,  mely  a  tovább  utazásra  vo  mit  kőzik  s  mely- 
nek tudtommal  biteleszégélien  egy  eludömsem  kételkedett, így  szól: 

» Vigil  elmentével  (Konstantinápolyba)  még  egy  nap  mu- 
hi^ ÍAtlÜa  szállá8án\  másnap  északi  tájak  felé  indtil- 
in:  in  egy  darabig  a  barbárral  együtt  haladtunk*  egyszer 
Cíttik  iiiá,'*  útra  térítettek  scylha  kalauzaink,  minthog)-  Attila  egy 
faluban  volt  lakodalmát  tartandó  egj  Eszkám  uevÜ  leánynyal, 
l>ár  már  ííok  neje  volt,   scytha  szokás  szerint    Innen  síkságon 

vezetett  az  út , Sok  hajókázható 

foIy/>ni  bukkantunk.  Ezek  közül  a  Duna  után  legnagy<jbbak  a 
Drékon  nevű,  a  Tiga«  és  a  Typbésas,  Részint  faderékba  vájt 
UdikokuQ  keltünk  által  rajtok,  melyeket  a  folyó  melléki  lakosok 
ftzoktak  használni,  részint  összfítákolt  kom  púkon,  melyeket  a 
/  t ti f tiltunk  s  melyekrt  a  hnrhárvk  szekerekben 
gukkal  és  a  vizenyős  helyekre  visznek.  A  íiilukbül 
8aEere2tí*k  be  azámunkra  az  élelmet,  búza  gyanánt  k'úh»t  bor 
^         .  .    -.,f^^/^  _  ^gy  liivják  a  lakósok;  a  bennünket  kisérö  szol- 

t«í*L  X  füzí^t.  2 


Ai 


i£^ 


18  HOL  VOLT  ATTILA 

gák  pedig  kölest  hoztak  magokkal,  italt  árpából  készitve,  melyet 

a  barbárok  hámnak   neveznek 

Hoszszú  utat  téve  s  már  estenden  egy  tÓDál  ütöttük  föl  sátrunkat, 
melynek  vize  ihat6«  sat. 

Az  első  pontozatnál  (nincs  kitéve  a  szövegben)  megsza- 
kad a  részletes  elbeszélés  fonala.  Még  a  pontozat  előtti  mon- 
dat az  első  nap  dátumát  viseli.  A  pontok  egész  sorok  s  tán  lapok 
hiányát  jelölik.  Itt  kellene  elmondva  lenni,  hol  háltak  meg  aznap, 
mikor  Attilától  elváltak,  mi  a  Duna  vonalától  mintegy  kétnapi 
járó  földet  jelölt  volna.  Nincs  szó  se  harmadik,  se  negyedik  sat. 
napi  járó  földről.  Csak  az  van  mondva,  sík  földön  haladtak  s  sok 
folyón  keltek  át,  melyek  közül  az  említésre  méltók  meg  vannak 
nevezve.  A  második  pontozatig  tartanak  az  uti  vázlat  átalánossá- 
gai.  Nyilván  több  napig  tart,  míg  oly  sok  folyón  kél  át  a  társaság. 
Sőt  csaknem  bizonyos,  hogy  a  folyók  egyszermind  napi  állomáso- 
katjelölnek. Utasaink,  mint  hátrább  is  látni  fogjuk,  faluk  mel- 
lett szállanak  meg,  hol  iható  vizet  bőven  találnak.  A  Bánság 
akkori  nagyon  mocsáros  területén  álló  vizben  nem  volt  fogyat- 
kozás, de  ívó  vizet  nem  minden  lépten  lehetett  találni.  Isszák  ott 
még  a  Bégának,  nyáron  théányi  meleg  és  fekete  homoktól  zava- 
ros vizét  is  s  jónak  tartják.  A  folyók  adták  legtöbbnyire  a  fris  ivó 
vizet,  ezek  mentén  voltak  leginkább  az  akkor  kétsógkivül  gyér 
faluk,  —  s  épen  a  réveket  jelölték  meg.  Nemcsak  a  réveket, 
hanem  a  szárazi  út  egyes  szakaszait  is.  Épen  az  tehette  hosz- 
szabbá^  egyenetlenebbé  a  menetet,  mint  a  mérnökileg  vezetett 
országutakon,  hogy  az  út  betért  minden  faluba,  s  csak  ezek  ked- 
véért keletkezett,  —  míg  az  országutakon,  a  fontosabb  városok- 
nak telhető  kevés  kitéréssel,  egyenesen  szoktak  tartani.  Mik 
lehettek  a  nevezett  folyók  ? 

Itt  hiányzik  Priscus  értelmes  szabatossága.  Homályos  mind, 
a  mit  a  folyókról,  az  átkelésről  s  az  élelmezés  módjáról  össze- 
beszél. 

Azt  kérdem  először  is :  hány  hajókázható  folyója  van  a 
magyal' alföldnek?  Felelet:  a  Dunán  kivül  voltaképen  csak  a 
Tisza  volna  az.  Ha  korlátolt  értelembe  odavesszük  a  Marost  és 
Temest,  ez  volna  négy,  a  Dunát  is  hozzászámítva. 

Most  már  akár  mit  mondjon  Priscus  compilatora,  van  ke- 


(i^üzALtiaA  ? 


le 


íiuuku- "  ^^'^  rros  íiucumentiun,  maga  a  kt/zzeiíu^uíiiu  leiinrö/et, 
melj    r  li    auctoritás,   miut  ö,  —  A  compilátor  pedig  azt 

moadja,  hogj  a  nevezett  területen  ^fiok«  a  hajókázható  folyó  s  ezek 
tf  lu'tnt  előszámlál   négyet,  hozzávéve  a  Dunát  is* 

E  .c.^t*^.  **c.*.v >ak  négynél  kell  többnek  lennie,  hanem  ölnél- 
bütiiál  is.  Mert  init  mondanánk  az  ilyen  párbeszédre :  >Hány 
gyenneked  van  ?<  Felelet :  sok,  kik  közt  legnagijohh :  Pista,  Jancsi, 
GyíVrgy  é>s  Víivr,  iHát  a  legkisebbek?^  —  Felelet:  Az  egy  Pál 

Nem  furci^a  beszéd  ez?   Hogy  furcsa  ne  legyen,   legalább 
íi  bt'ted-nyolczad  magokkal  kellene  knniök  a  fiuknak.  így  a  mi 
PrÍM'Uíiutíknak  Í8  7—8  hajókázható  folyón  kellene  átutaznia,  nem- 
csak a  Maroson^  hanem  a  Koroson,  Berettyón,  Szamoson,  Tiszán 
mindeniket  hajókázhatónak  téve  meg),   hogy  a  >sok«    kiteljék. 
De  minthogy  ez  egyátalában  ki  nem   telik  (a  mértföldszám 
1  engedné  megj  mint  látni  fogjuk),  megmarad  az  igen  furcsa 
be^zéfluekf  a  mit  a  compilátor  ád  élőnkbe,  s  a  miben  Priscus  nem 
I^bet  büDÖs. 

A  kivopatban  használt  szavakat  vegyük  úgy^  mint  nyomalt 
azoh  i-;ralmaküak,  melyek  az  eredetiben  el  lehettek  külouözve. 
Láí^uk  *^^zen  nyomokat.  Szól  a  kivonat:  1.  sok  folyóról,  2.  hajó- 
kiichnt^  nagy  folyókról,  3.  olyanokról,  melyeken  Priscus  átkelt 

A  két  elsó  pont  tartozhatott  egy,  s  az  utolsó  más  egészen 
kü]dnbözu]»aragi*aphus,vagy  tétrl  ilá.  Az  első  két  pont  átalános- 
lágbau,  nem  az  út  egyes  részére,  hanem  az  egész  hun  birtokra 
eliQDndliatt4ir  hogy  folyó,  söt  átalán  v;z  van  ott  nagyon  bőven, 
és  hogy  ezek  közt  nem  egy  hajókázható  nagy  folyam  is. 

Az  utóbbiban  szól  az  útnak  a  Danától  számitott  bizonyos 
nagj  szakaszára,  elmondván,  hogy  ott  melyek  az  említésre  méltó 
folyók,  így  felfogva  és  előadva,  kútfőnk  geograpbiája  összeillett 
volna  tt  v:''  '  '  izoograplüájávaL  melytul  eltérnie  nem  szabad 
•íffi^  szemm  t,  ^i^  látni  és  hiven  előadni  tudó  tanúnak* 

[Mennél  rövidebben  szólt  volna  ezekről  Priscus  eredeti  szö- 
Tege,  annál  valószinftbb.  hogy  a  kivonat  közel  jár  vala  az  eredeti- 
Imx.  8  akkor  világosabb ;  de  mennél  bővebben  beszélt  a  vizekről, 
a  kivonat  csináló  annál  iükább  kötelességének  látja  compendi- 
sálni,  s  annál  inkább  betelt  rajta :  >brevis  esse  laboro,  obscu- 
rm  fio.^ 


m 


A 


íi 


20  HOL  VOLT  ATTILA 

A  mi  a  három  kérdéses  folyónevet  illeti,  a  Tipbisas  egy  a 
Tibiscussal,  vagy  jobban  Tiviscussal,  azt  elfogadhatjuk,  s  különnö- 
sön  Révész  kétséget  kizárólag  bebizonyitotta,  hogy  az  a  Temes. 
De  a  Tigast  csaknem  egyetértöleg  Tisasra  változtatták.  Én  ezt 
nem  látom  jogosultnak.  A  kiejtéstől  a  leirásig  az  sz  soha  sem 
változhatik  át  g  hanggá.  Epén  ily  joggal  mondhatnám,  hogy  az 
a  név  nem  egyéb,  mint  Bigas,  vagyis  a  mai  Béga !  Különben  is 
nem  valószinű,  hogy  Priscusék  előbb  mentek  volna  által  a  Tiszán 
mint  a  Temesen.  Ily  különböző  jellemű  és  irányú  folyókat  Pris- 
cus  össze  nem  zavarhatott. 

A  Tiszáról  szó  ezúttal  nem  lehet.  Micsoda  nagyobb  folyók 
azok,  melyeket  Priscusnak  mulhatlan  kellett  érintenie  ?  —  Ma 
igy  nevezik  őket :  Karas,  Berzáva  (a  régi  magyar  királyok  alatt 
Borzva)  és  Temes  —  így  a  Temes  kétségkivül  a  Tipbisas  levén, 
a  Drékon  és  Tigas  név  választhat  a  Karas  és  Borzva  közt. 

De  a  kettő  közt  is  eldönthetjük  a  pert. 

A  talányos  Drékon  folyamot  is  meghatározhatjuk,  több 
valószinüséggel,  mint  eddig  történt.  Mert  előfordul  az  némi  jelen- 
téktelen hangváltozattal  másutt  is  Priscusnál.  —  Azon  alkalom- 
mal, midőn  Priscus  visszatérte  után  egy  másik  ünnepélyesebb 
követség  megy  a  keleti  császártól  Attilához,  ezt  olvassuk  Pris- 
cusnál : 

»Anatolius  és  Nomus  követek  átkelvén  az  Iszteren,  a 
Drenkon  (jQtyxíov)  nevezetű  folyóig  hatoltak  Scythiába.  Attila 
ily  nevezetes  emberek  iránti  tiszteletből,  hogy  messzebb  ne  fárad- 
janak, azon  tájra  rendezte  velők  a  találkozást.**) 

A  hely  értelme  az,  hogy  a  követeknek  nem  messze,  csak 
a  Drenkonig  kellett  menniök,  hol  Attila  fogadta  őket.  Emlékez- 
zünk meg  arról,  hogy  a  Maximin-Priscus-féle  követség  is  közel 
találta  Attilát,  Fejértemplomnál  levő  állandó  táborában.  Ez 
pedig  feküdt  a  Karas  vize  mellett.  Talán  nem  is  fárasztotta  volna 
őket  még  hét  napi  útra,  ha  a  byzanti  udvar  cselszövénye  miatt 
meg  nem  akarja  hurczolni.  Hogy  egyik  követjelentésben  fa  Pris- 
cuséban),  JQÍjxov-nak,  a  másikban,  (Anatoliuséban),  úgy  van 
Írva,  mint  fentebb  láttuk,  az  könnyen  megfejthető  a  görög  ortho- 


»)  Corp.  Ser.  Hist.  Hyz.  I.  k.  213.  1. 


fuskAllá^a  *í 


21 


grA|)liiAh61,    melynek  kfudenie  kellett  az  idegen  hangzású  ik^ví  V 
papirosra  tételével 

A  Karasou  átment-e  Priscus,  az  mellékes  kérdés,  miutáu 
lia  liem  ment  is  ftt  rajta,  de  érintette,  s  emlitetleuűl  nem  hagy- 
Imito, 

A  Ürékoii  jobban  megállapított  folyónév,  —  ezeknél  fogva 
—  miot  igen  sok  más  ennél  nagyobb  a  régi  geographiában,  íme 
egy  gondosan  meghatározott  kÜDdülág,  min5t  szerintíinkj  Attila 
kisebb  táborhelyére  nézve  megállapitánk,  toviíbbi  utjának  ujabb 
bizton  kiindulásokat  ád  a  folyó  ne vekbcu!  —  Ha  a  Karaa  —  Dré- 
kim*  a  Tiphesas  =  Temes,  a  kettő  közt  folydogáló  Borzva  nem 
lehet  máa,  mint  a  szövegben  közbül  álló  Tigas!  —  A  Béga  nincs 
enilítTc;.  Ezt  talánaTemei^  egy  ágának  tartották*  A  középkorban 
m  Kis-Temesnek  hittak, 

A  mi  kivonatos  Príscusunké  mellett  épen  az  íüetö  folyókra 
o^^Éve,  egy  másik  szöveg- töredék  is  maradt  az  utókorra,  s  ez  a  VI. 
filifadban  élt  Jordanis  latin  iröé,  ki  megjegyzi,  hogy  Priscus 
mondja^  a  mit  a  folyókról  idéz*.)  O  a  folyamok  fentebbi  sorren- 
dét máskép  adja,  Mig  Priscusnál  a  sorreud  ez :  1.  Drékon,  2. 
Tigas.  3,  Tiphisas,  Nála  a  rend  ez:  2.  3.  1,  Azt  is  megcselekszi, 
IkOgj  m  Tígasból,  két  betűvé  téve  egyet,  Tisiá4  csinál  Sőt 
Aficivira  megy  a  szabad  travestálásban,  hogy  azt  mondja:  ezek 
óriilsi  folyók  (ingentia  tluminal) 

Van  hát  két  eltérő  szövegünk  a  folyókra  nézve,  melyek 
kOzül  a  latin,  a  Jordanisé,  maga  ingatja  meg  hitelét.  Nagyítása 
bitonyitjaj  hogy  se  tárgyi  ismerete  egyátalán  uem  volt  ebben  a 
dologban,  se  lelkiismerete  az  idézésben. 

Hogy  más  író  nem  szól  a  Drékonról  ésTigáróI,  ez  megfejt- 
bi/tOt  miután  átalában  oly  kevés  szó  van  a  régi  irodalomban  eme 
lidékekröl 

Tehát  utasaink  néhány  nap  alatt   átvergődtek  a  Temeseii 
ée  tán^folyóiu  a  hun  révészek   segítségével  S  a  mint  a   fenti 
if_  ..    j^  ^  pontozás  utáui  része  mutatja,   >estenden<   egy  txShoz 
k,  melynek  iható  vize  volt« 

E  szavak  is  bizonyítják  azt,  hogy  Pristuis  kivonata  igen 


•hIaiűii.  Cup.  21.  (Juruaiidesitek  m  ucvezik). 


22  HOL  VOLT  ATTILA 

sokat  kihagyott  az  eredetiből.  Mert  az  értelmes  elöadású  hellén 
író  nem  emel  ki  nagy  s^uszvétellel  oly  estvét,  melynek  reggeléről 
vagy  nappaláról  hallgat  az  irás.  A  másik,  a  mi  kitűnik,  az,  hogy 
utazóink  szerettek  oly  helyen  hálni  meg,  hol  iható  vizet  kapnak, 
—  még  pedig  az  nap  azért  kellett  emlitésre  méltóan,  tehát  szo- 
katlanul nagy  utat  tenniök,  hogy  ily  tanyához  érhessenek.  Az 
látszik  ebből,  hogy  már  kifogytak  azon  párhuzamos  irányú  folyó- 
vizek regiójából,  melyek  az  Erdély-bánsági  határ  hegyekből 
éjszak -nyugatra  tartva,  megannyian  Temesvár  hosszúsági  vonala 
táján  délnek  konyulnak  meg.  Már  Biliét  vagy  Lovrin  felé  lehet- 
tek, szóval  Temesvártól  nyugat-éjszakra. 

Ezen  állomásnál  volt  Bléda  feleségének  a  lakhelye  és  bir- 
toka. Itt  történik  a  követséggel,  hogy  még  az  érkezés  estvéjén  egy 
nagy  záporesővel  kerekedett  szélvihar  széttöri  az  úti  társaság 
sátorát,  sőt  holmiját  is  szertefújja,  kit  a  partra,  kit  a  tóba,  hogy 
másnap  dolgot  adott  kihalászni.  Innen  is,  valamint  abból,  hogy 
Bléda  nejének  ezüst  poharakat,  festett  bőröket,  keleti  gyümölcsö- 
ket adnak  ajándékba,  nyilván  való,  hogy  a  követség  a  sátor  sze- 
reken kivűl  is  nem  kis  málhával  utazott,  s  egy  egész  karaván  teher- 
hordó állat  lassitotta  haladását. 

IV. 

A  czél  és  irány  kitűzése. 

A  tó  partján  átéltekről  Priscus  eleven  rajzot  ád.  Látjuk 
feltűnni  a  zivataros  éj  után  a  meleg  napot,  melyen  a  karaván  a 
megázott  holmikat  összegyűjti  és  egész  nap  szárítgatja ;  látjuk 
egy  napi  pihenés  után  elbúcsúzni  a  szíves  házi  asszonytól.  A  jól 
tartott  (hátas)  lovak  s  más  teherhordó  állatok  (málhás  lovak 
vagy  öszvérek)  felkantároztatván ,  megtörténik  az  elindulás. 
Nyomban  az  elindulás  után  olvassuk:  »Hét  napi  út  végeztével 
egy  faluban  scytha  vezetőink  megállítottak ;  mert  Attila  ugyan- 
ezen úton  jön»  s  (illendőségből)  nekünk  utána  kell  mennünk  c 
(nem  előtte  megérkeznünk)  stb.  Ezen  várakozó  állomáson  talál- 
kozik a  követség  a  nyugati  császár  követségével,  mely  szintén 
Attilát  keresi,  vagy  ide  azért  volt  rendelve,  hogy  a  mikor  a  hun 
fejedelem   bevonul   fővárosába,   diadalűtjának    fényét   emeljék. 


Ki*t$7.ÁI.LAftA  ? 


23 


Hí*'iV7wrMi  írja  le  s  egysstersmintl  világosau  és  érdekeseu  Priscus; 
ffii  1  a  ü)iigali  cáászár  követsége.   Aztán  így  folytatja: 

>  Egy  ft ion  járván  hát  vele  (Attilával),  bevárván,  hogy  u 
menjen  elöl^  az  egész  sokasággal  kisérltík  ot  Ks  bkoinfus  fohio- 
ki}í%  AikeVvAu,  egy  nagy  faluba  jutottunk,  mely,  mint  mondák, 
ouaden  mások  köxt  legfényesebb  sssállása  Attilának.*  Leirja 
aztán  a  húti  király  díszes  fapalotáit. 

Ves^yiik  sorra  eltilrol  az  idézetet : 

Mtglehetöö  határozatlan  szavak  a  fentebbiekben  ezek  is : 
aHét^tiapi  i^t  vegesrtével.*  A  hetes  szám  helyett  állhatua  négyes, 
Itatofl  \B.  —  i\t  mindegy,  mihelyt  nincs  megmondva,  honnan  kezd- 
Jí^k  fi  82&mSiást. 

A  hete»  szám  —  melyet  kénytelenek  vagyunk  elfogadni 
—  ssdkmithaló  vagy  a  Dunán  átkeléstől,  vagy  a  fejértemplomi 
fatállá^'  ^  •  "  7  nto]s2or  felemlített  tóparti  tanyától.  Ha  a 
sz&ve^  it  veszf^zuk,  akkor  utóbbit  kellene  elfogadnunk, 

*  caen  kérdésbe  merteit  elődeimnek?  figy  látszik,  eszébe  sem 
jutott  art  a  lovagiatlanságot  követni  el,  hogy  ne  Blédáué  falujYtt 
tartják  a  hétnapi  utazás  Ferrujának.  Pedig  azt  teljességgel  nem 
parancsolja  az  előttünk  levő  szöveg,  —  csak  megengedi,  hogy 
amian  is  számíthassuk,  ha  úgy  tetszik. 

Most  már  ez  a  hetes  szám  két  iguota  íjuaüiitasi  loglal 
magában :  egy  az,  hogy  nem  tudjuk,  hol  van  a  kezdete,  s  más  az, 
Mm  tudjuk,  mely  irányban  számláljulc.  De  még  sem  lehetetlen 
taliii  eligazodnunk,  levén  már  meghatározott  pontjaink  és  levén 
iDi^gközelitu  mérték  a  kezeinkben. 

Legkevésbé  valószíníl  az,  hogy  a  Priscus  a  tó  melléki  mai- 
betirtM  tízámitsa  napjait.  Olyan  volna  ez,  mint  valamely  pesti 
^  >  kalendárioma,    ki   a  zugligeti  megázáson  kezdi  az 

idu.^,.4..,*:..á8t. 

Ha  még  innen  lehetne  hét  napot  számítani^  talán  csak 
marsidt  volna  a  kivonatban  valami  nyoma!  —  Bármennyire 
ht.  '      »uat  abban,    a  mi   lielyi    viszonyokra  vonatkozik, 

«ok    -    :  Linüuk,  hogy   vagy  35  mérttold  hallgatással  raeU 

lAzieiuék.  Ha  maga  az  út  nem,  valamely  pikáns  esemény,  mire 
a?  k  sok  érzéke  van,  e?ak  előfordult  volna  hét  nap 

fáUv^.iijiii-'aí^iüi  között. 


24  HOL  VOLT  ATTILA 

Valószínűbbnek  tartom,  hogy  hét  napi  járó  földet  Priscus 
Attila  fejértemplomi  táborhelyéből  kiindulva  számít.  Ez  neve^ 
zetesebb  pont. 

De  legvalószinübb,  hogy  Priscus  a  Dunán  való  átkeléstől 
számítja  a  hét  napot.  Hiszen  Priscus  a  görögök  számára  ir. 
Az  ő  olvasóinak  nem  akart  ő  összeadási  műveleteket  adni  fel, 
hanem  egy  általuk  aránylag  legismertebb  vonalat  vagy  pontot 
vett  föl.  Minden  római  a  barbár  terület  egy-egy  helyét  a  római 
határszél  illető  pontjától  mérte  volna,  —  s  azonkivtil  itt  a  hires, 
nagyon  ismeretes  folyó  is:  az  Iszter,  vagyis  a  Duna.  Azért 
a  Szendrő  és  Kubin  közti  Duna  az,  melytől  a  távolság  számítá- 
sát kezdhetjük.  —  Priscus  compilatora  talán  azért  volt  hanyag 
ebben  a  részben,  mert  úgy  vélte,  fölösleges  is  megneveznie  a 
kiindulást.  Az  első  napot,  melyen  a  Dunán  átkelt  a  követség  s 
csak  másfél  mértföldnyire  attól  telepedett  meg,  alkalmasint  nem 
számította  be  napi  járó  földnek.  így  Attila  fejértemplomi  tábora 
és  a  Duna  vonala,  mint  kiindulási  pont  közt  csak  egy  napi  járó 
föld  a  különbség.  De  én  a  Duna  vonalától  való  számításnál 
maradok. 

A  kiindulás  nem  ugyan  bizonyossággal,  de  a  legnagyobb 
valószínűség  szerint  meg  levén  határozva,  a  végpontot  kell  meg- 
határoznom. Ha  a  végpont  ki  volna  tűzve,  az  iránynyal  is  tisz- 
tában lennénk.  Kútfőnk  azt  mondja,  hogy  a  fehértemplomi 
tábortól  éjszakra  kell  a  főtáborhoz  utazni;  de  ez  kétségkí- 
vül csak  nagyjából  veendő.  Annyit  tesz,  hogy  a  fötábor  éjsza- 
kabbra  van,  mint  a  kisebbik.  Lehetett  az  éjszakkeletre  vagy 
éjszaknyugatra  is.  Ha  ezen  irányokban  méregetünk  találomra 
a  térképen,  négy-öt  mértföldjével,  Fehértemplon)tól  még  hat 
napi  járó  földet,  nagyjából  Gyula,  Békés  vagy  Szeged  tájékára 
jutunk,  sőt  ha  tetemes  kerülőket  számítunk  be,  s  lassú  utazást, 
Arad  is  beválnék  Attila  főhadiszállásának.  De  Arad  mindjárt 
elesik,  a  miatt,  mivel  nekünk  olyan  vidék  kell,  melyhez  kö- 
zel se  kő  nincs,  sem  pedig  erdő.  Priscus  Attila  táborhelyéről 
elég  világosan  írja :  »Mert  sem  kő,  sem  fa  nincs  az  ezen  tájékon 
lakó  barbároknál,  hanem  ott  máshonnan  szállított  fiit  hasz- 
nálnak.« 

Ugyanezen  szavak  meggyengítik  a  békésmegyei  nevezett 


r6»xJLu^AeA  ? 


25 


heljekbez  való  jutásunk  remeDyét  Í8»  Mert  Attila  városához 
temÍTcIck  fa  H  deszka  kellett^  3  azért  ez  a  város  jobban  illik 
odAt  a  bová  kónnyft  Tolt  szállítani  a  fái  Szegednek  nem  csak 
fgv   V  '  ''  -^  ^íi  tette  könüyQvft  azt:  a  Ti^^za  a  Felföldről,  a 

Ezen  tárgybeli  elődeim  e  végpont  meghatjírozására  gyak- 
ra:  'nt^k  valami  oly  helynevet  niiitatni  fel,  mely  a  hunokra 

I#g;TU  w 'rszavihetű.  így  vezetett  a  >  Kerekudvar*  helynév  fel 
egé«x  Jász-Beréuyhe>5t  a  mértfdidazdmítás  majdnem  kifogyván  az 
AlfSl^idbŐl ;  Igy  kellett  az  >Etell:ik«  helynév  kedvéért  Debreczea- 
hez  lütiüi  Attila  udvarát  s  \ügy  keresztül  gázoltíitui  Priscnssal 
oütDC^k  a  Bán&ág,  hanem  az  egész  Tiszán'  túli  vidék  mocsarait 
£s  spongyiaszerű  talaját,  vagy  kétszer  keletui  át  a  Tiszán  Pris- 
cntékatt  ott  kf  kol  ez  a  folyó  alig  volt  megközelitbető. 

Ea  nem  keresek  hun  korbeli  helynevet.  Azt  gondolom, 
tokkal  bíijosalíb  lenne  valamely  helynevünk  hun  eredetét  bebi- 
amiyitaoi.  mint  akármi  egyebet  ezen  kérdés  körílL  A  természeti 
liaionyok  összevetése  a  szöveggel  az  én  kalauzom. 

A  természet  pedig,  a  közlekedés  könnyüségére  nézve,  mind- 
aiou  pontok  közt,  melyek  méreteink  szerint  szóba  jöhetnek^  leg- 
mkább  kedvezett  azon  tájnak,  a  hol  a  Maros  a  Tiszával  egyesnh 

Legalább  talpak  szállítása  s  így  mondhatnók  nrmi  primi- 
lif  bajózild  divatban  kt.dlett  hogy  legyen  ezeken  a  folyókon.  Mert 
Attila  kora  előtt  vagy  70  évvel  írja  Ammiauus  Marcellinus, 
bcigy  a  szarmaták,  kik  a  Duna  és  Tisza  alsó  mellékeit  lak- 
iák|  háznk  falát  gerendákból  építették.  Úgy  látszik,  épen  a  Bán- 
ságru  é^  S/eged  vidékére  szólt  ez.  Szeged  a  Tisza  miatt  más 
tekintetben  k  jó  pont  lehetett 

A  Tiszán*  Titeleu  alól  Zimouyhoz,  Belgrádhoz  erőfeszítés 
ttélkfll  victicet  lefelé  a  hajó. 

A  f  £xi  utakon  kivdl  a  mai  Szeged  vidéke  fontos  találko- 
tAm  pontja  a  szárazi  közlekedés  vonalainak  h*  —  A  Duna  és 
Ti         *  ríilet  közlekedéséiií^k  Szeged  mintegy  központja. 

Az  .1.  - /ó  vaí»utak  egyike  Budapest  tájával  e  fontos  dunai 

féftelj  uiánika  Zombor  és  Vukovár  felé  a  Szerémséggel  köti  ösz- 
oa^  Kojtal  a  titeli  fennsík,  vagyis  az  Attila  korszakabeli  nyelven 
siőlvflL,  Pamiouia  éjszaki  részéből  AíiuiDcmnbol  vezetett  az  út  a 


26  HOL  VOLT  ATTILA 

Duna  és  Tisza  vízválasztó  hegyhátán,  míg  a  másik  (Zombor  felé 
tartó),  Pannóniának  a  Száva  melléki  részébe,  —  azon  szerfölött 
fontos  positiókhoz,  melyek  uralták  a  nyugati  és  keleti  birodalom 
közti  egyetlen  szárazi  utat.  Könnyű  volt  Szeged  tájára  az  egész 
Duna  vonalával  a  közlekedés.  Mint  Priscus  irja,  Attila  főembere 
(úgy  szólván  nádora,  vagy  nagyvezére)  a  római  eredetű  Onegesius 
a  főszálláson  köfürdőt  építtet  római  modorban.  Kő  nem  volt 
a  vidéken :  hozatta,  mint  Priscus  mondja.  Pannoniából,  —  Szo- 
kás, rossz  szokás  volt  még  a  középkorban  is,  hogy  az  emberek 
örömestebb  vettek  követ,  téglát  régi  épületekből,  mint  kőbányák- 
ból vagy  téglavetőkből.  Onegesius  fürdője  is  valamely  castrum 
kövéből  készült,  milyen  a  Duna  balpartján  elég  sok  volt. 
A  Tiszán  túl  s  a  Marostól  éjszakra  fekvő  hun  országrészek  szá- 
razi közlekedése,  követve  a  Körösök,  Berettyó,  Szamos  mentét, 
mint  megannyi  oldalbordái  a  Tisza  vonalának,  elérvén  a  folyó 
mély  medrét,  a  jobb  parton  könnyen  voltak  folytathatók,  a  Duna 
és  Tisza  köze  mocsároktól,  folyóktól  mentesebb  s  inkább  homo- 
kos mint  agyagos  levén. 

Keletnek  e  szárazi  legegyenesebb  összeköttetése  a  Maros 
völgyén  felfelé  vezetett  Erdély  szivébe  s  annak  határáig.  — 
S  végre  Szegedtől  akkor  is  lenni  kellett  oly  útnak,  mely  kisebb- 
nagyobb  eltéréssel  a  mai  szeged-temesvár-báziási  iránynak  felelt 
meg.  Ezen  haladott  Priscus. 

Kitűzvén  a  czélpontot,  hová  nagy  valószínűséggel  jutnunk 
kell,  lássuk,  alkalmazható-e  a  mi  conventionalis  mértékünk:  a 
napjában  öt  mértföldnyi  út.  Grebenáczig  vagy  Fejértemplom 
tájáig  a  dunai  átjáró  egy  napi  levén,  még  hátra  van  Szegedig 
hat  napi  járó  föld,  —  összesen  vagy  harmincz  geographiai 
mértföld. 

Azt  nem  tehetjük,  hogy  épen  torony  irányában  menjünk 
Fejértemplomtól  Szegednek.  Ma  sem  engedi  meg  magának, 
nem  hogy  az  országút,  hanem  még  a  szeged-baziási  vasútvonal 
sem.  Hát  még  abban  a  régi  időben,  mikor  a  ]Maros,  Tisza  és 
Temes  mocsarai  Torontál  megye  legnagyobb  részét,  az  alibu- 
nári  kis  tenger  s  más  mocsárok  Temesmegye  nyugatiabb  felét 
víz  alatt  tartották,  —  úgy  hogy  a  mai  utat  Fehértemplomtól 
Becskereken   és   Kikindán   keresztül   akkor   impracticabilisuak 


kA«'^Alt.Asia? 


: 


ho^ei  révei  nem  lete/Miiek  kell  Wkiuiriiuiik.  H^i  ez  a  pont 
ktctuelkedeit  iti  a  vijtböU  sziget  iiiudjára  bulíkaut  fuI.  Vagy 
1400  éVTol  eselfttt  a  B&usjlg  állandó  térképe  legUasonlóbb  lelie- 
l«U  «  187i>-diki  Tissíaáratlás  iérk»'péhe/,  azzal  a  külunbséggrl. 
ho!"  "  ■  "  :i  Maros  kií>ntéí?€Dek  tavait  is  hozzá  kellene  venuüiik. 
Sz  A)  lenue  azt  moüdaaunk  :  k/*pzold,  bogy  aBáűság  vala- 

mebDji  foWója  a  legnagyobb  s  minden  gátat  elszakított  áradás 
titáu  vt  'tlt  saját  medrébe:  a  friss   tavak,  a  miket  maga 

utáli  b;i^     -,.  árvíz,  hajdan  permanensek  voltak. 

Est  ltdjc»séggel  nemconjectura:  ez  physicai  bizonyosság,  cjí 
ifiiskép  nem  lehetett*  —  Minden  tó  nagyobb  volt.  mint  mix, 
ezelőtt  csak  két-háromszáz  évvel  is :  mélyebb*  szélesebb  és  bosz- 
floibb  i«.  A  tóba  ömlő  folyók^  patakok,  esőmosáaok  poromlja, 
MEapja,  organicus  szennye,  s6t  magok  a  benne  élő  vki  állatok  és 
üdvények  t  í  egyesíllt  erővel  töltögetik  szünet-szakadat- 

Unál  a  tav.wv  .  ...  kót.  így  minden  tónak  sorsa  az,  hogy  bizo- 
nyos meghatározott  évek,  századok,  ezredek  alatt  szárazzá  válja- 
uak  Un  szabad  kicsinyeket  nagyokhoz  hasonlítani^  nézze  meg 
b^ki  r  '  íi*n  a  városligeti  tavat,  melyet  nem  egészen  húsz 
évfel  t.  uientettek  meg  a  végenyészettől  az  által,  hogy  mes- 
terségesen j6  mélyre  kiásatták  medrét,  —  s  ma  újra  tisztítják  és 
méljrítik.  A  liget  mélyebb  tractusai  ma  is  kétségtelen  bizony- 
ságot adnak  róla,  hogy  hajdan,  s  nem  valami  régi  időben,  tavuk 
roltak 

A  Bánság  mocsarainak  kiszárításában  a  természetnek  hat- 
hal6«  segítségére  jött  az  emberi  cnUura.  A  mait  század  eleje  óta 
lex^apoló  csatornák  itt  egy-egy  tavat  tettek  szárazzá  (mint  a  ver- 
tecti  tavat  is)  ott  egy-egy  lassú  folyó  vizét  osztották  meg*  — 
Hogj  minő  volt  a  Bánság  földének  képe  ezelőtt  csak  száz 
fv?i»l  i»,  láthatni  egy  épen  akkor  megjelent  könyv  mappá- 
ján.') A  verseczi  tó  még  megvan,  s  tóle  nyugatra  a  paulisi. 
Aí  alibunári  és  illancsai  tó  mértföldeket  borít,  pedig  már  a 
lérkc*|>rajzol6  levezetó  csatornákjit  tűz  bozzájok.  Múlt  századok- 
hali  egy  Fty'értemplomról  éjszak  felé  utazónak  még  Versecznél 


^H  ^)  Ciriuelimi:    GeschícUto  d,    Temesclier    HaimtQS.    Wieu   1760. 


28  HOL  VOLT  ATTILA 

sem  lehetett  elhaladni,  annál  kevésbé  tőle  nyugatra.  Ez  a  tó 
összeköttetésben  volt  az  alibunárival.  Keletre  Szredistye  felé 
kellett  kerülni.  Utóbbi  tónál  jóval  nagyobb  az,  melynek  déli 
széle  N.-Becskerektöl  éjszak-keletnek  vonul  Kis-Becskerekig, 
azaz  Temesvár  szomszédságáig,  A  hossza  vagy  tiz  mértföld : 
körűlbelöl  a  Balaton  mai  hossza  volt  csak  száz  évvel  ezelőtt  is. 
Ezen  város  körüli  apróbb  tócsák  kétségkivül  nyomai  annak, 
hogy  a  tó  még  régebbi  időben  Temesvárig  s  még  tán  jóval 
azon  túl  is  terjedt.  De  borzadás  rá  nézni  is,  mi  volt  a  Tisza  és 
Temes  folyók  mente.  A  Temes  nem  a  Dunába  szakad,  hanem 
egy  nagy  tóba,  melyet  a  Tisza,  Temes  és  a  Marosnak  egy  régi 
ága  (a  mai  Aranka  ér)  kézen-közön  teremtettek.  így  a  Bánság 
nyugati  felén  nem  vezethetett  az  út  Attila  idejében  s  még  a 
temesvári  vonalnak  is  csak  egyes  darabjai  lehettek  szárazok,  — 
az  az  nem  erre  vezetett  az  út  Fejértemplom  felöl. 

V. 

Az  utolsó  állomás. 

Azonban  ez  csak  átalánosság ;  de  nem  is  mehetek  a  rész- 
letezésekig. Gyermekesnek  tűnnék  föl  az  útrészek  specificus 
irányát  minden  napi  járó  földre  meghatározni  akarni,  állomáso- 
kat méregetni  a  térképen  ott,  hol,  amint  láttuk,  Priscus  semmi 
közbeeső  állomásról  nem  beszél.  Azt  kell  tennünk,  a  mit  ő,  egy 
tagban  mérnünk  ki  a  hat  napi  járó  földet  Fehértemplomtól  Sze- 
gedig, —  és  igy  csak  épen  nagyából  számitni.  A  mai  vasút  Sze- 
gedtől Temesvárig  112,  s  innen  Fehértemplomig  107,  összesen 
219  kilométer  hosszú.^)  Ez  tesz  29V2  geographiai  mértföldet, 
vagyis  ^  2  mf.  hiján  hat  napi  járó  földet.  Ha  tehát  a  mai  vasúti 
töltés  traceán  tűrhető  út  vezethette  volna  Priscust,  ö  Fehér- 
templomtól hat  nap  alatt  oly  pontosan  érkezhetik  a  mai  szegedi 
pályaudvarhoz,  mint  egy-egy  vasúti  vonal  eonyi  meg  annyi  óra 
és  perez  alatt.  —  A  vasútnak  ezen  vonala  egészben  véve  nem 
egyenes.  Fehértemplomnál  szeszélyesen  kacskaringós,  —  aztán 
egyenes.  Majd  Temesvár  kedvéért   csaknem  derékszögű,   Kikin- 


*)  Lásd  akármelyik    lEiscubabii   Kurír  «-t,  vagy    »Conducteur€-t. 
Egy  kilométer  =  01 35  geog.  mf.  Egy  me'rtföld  =  7  42  kii.  m. 


VA)?KAU.A«A? 


99 


4áti^l  fél  íiktvoni  (ini^iort'st  s/eiívpil,  Hauem  egye3  rfezletei  oly 
Égjrn^^n  tartanak  a  közelebbi  czélboz,  miwt  a  uyil.  Folyók. 
lM>cscilY&k  tdiait,  melyek  egyedüli  természeti  akadályok,  vagy  ked- 
Texfsekért  neiu  tér  ki  egy  lépésnyire  sem.  Nyilváovaló,  bugy 
meg  iiz  ottaui  országútnak  is  több  kanyarodása  levén,  tubb  m.-föld* 
iiyi  maga  ez  az  úi  is  Feliértemplonitól  Szegedig,  Mennyivel  több 
infg  ax  olyaUf  mioöu  Attila  idejében  kellett  járni,  mely  legked- 
ferfibh  esetbt*n  <iem  több  jó  rm^zíM  útTutl.  Hozzá  kell  vennúnki 
bog}'  az  apróbb  kigyódzásokon  kivtil  nagyban  is  mindegyre  meg- 
IftHe  ax  irányvonalat,  bol  a  révek,  bol  a  gázlók  fölkeresése. 
Éjjeli  szállásul  egy  oly  pont  kelleti,  bol  iható  víz  van. 

A  Febértemplonatól  Szegedre  törekvő  embernek  nem  volt 
m&s  módja,  mint  a  síkságot  a  hegyek  felöli  szélein  kerülgetve  s 
halni  bag^-va  Versecret,  Dettát.  Temesvárt,  melyek  most  az  or* 
flzág*  éa  vasútba  esnek,  Rékaa  felé  kelni  át  a  Temesen,  Bégán, 
STagy  Aradnak  menve,  a  MiU*os  jobb  partján  szállani  le  a  Tiszáig, 
flkgy  a  Marostól  délre  maradva,  Lovi-in  és  K.-Zombor  felé 
haladnia*  Ez  utóbbit  választotta  valószínflen  Príscus,  mivel  a 
Marost  a  hatodik  nti  napig  még  nem  is  sejteti:  pedig  az  nagyobb 
a  Temesnél,  s  Marisius  neve  is  ismeretes  volt. 

Xem  lehetetlen  egy  másik  késleltető  körülmény  is,  mit 
Révé^üí  tmre  ^EtcUaka-.  művében  kiemel,  hogy  t.  i,  Priscusék- 
aak  nem  levén  szabad  a  hátra  maradi  Attilánál  előbb  crkezniok 
a  ÍSsaíálláüiray  a  bún  vezetők  inkább  lassították,  mint  siettet- 
ték a  menetet^  Azonban,  ha  ezt  nem  veszszük  is,  mert  nem  is 
bizonyos,  a  fentebbi  szUkségképi  ker  Ülőkkel  föl  tehetjük,  hogy  Fe- 
bértemplomtól  Szeged  a  mi  utasainknak  nem  hat  napi  járó  föld, 
miat  a  vasúti  töltéséhez  hasonló  irányú  út  lett  volna,  hanem  hét 
napi  volt,  teliát  a  Dunától  összesen  nem  hétj  hanem  nyolcz  napi 

[járó  fúld  lenne  Attila  fővárosa.  És  csakugyan  ez  nem  is  ellenke- 
9Qk  Priscus  szövegével. 
Fentebb,  a  végpont  keresésénél  csak  jó  nagyából  való 
számítás  volt  sziükséges,  s  nem  akartam  bonyolulttá  tenni  fejte- 
getésemet a  azíiveg  teljes  magyarázatával.  Még  eddig  csak  azon 
szavakat  miigyaráztam^  hogy  hét  napi  járóföldre  a  követség  meg- 
állott, hogy  bevárja  Attilát.  —  Tehát  még  egészen  nem  voltak  a 
czélpootnál.  Amint  azonban  a  már  idézett  szöveg  mutatja,  nem 


30  HÖL  VOLt  ATtlLA 

messze  lehettek.  A  valószínűség  ez :  a  Dunától  számítva  6  napi 
járóföldet  fejeztek  be,  mikor  a  tóparti  szálláson  Blédáné  falu- 
jában megpihentek.  Ez  Lovrin  táján  lehetett,  i)  Hetedik  nap 
eljutottak  Kis-Zomborhoz.  Ennek  táján  lehetett  a  falu,  a  hol  a 
hűn  vezetők  várakozásra  megállítják  a  követséget.  Valószínű, 
hogy  itt  megháltak. 

A  nyugati  követséggel  való  hoszszú  értekezés  azt  látszik 
mutatni,  hogy  elég  idejök  volt.  A  nyolczadig  úti  napon,  azaz 
másnap  reggel,  vagy  nap  közben  korán  történhetett,  hogy  az  in- 
kább elmaradt,  mint  más  úton  jött  Attila  megérkezett,  ki  még- 
sem állva,  folytatta  útját,  s  a  követség  hozzá  csatlakozott.  Erre 
nyomban  »folyamokon«  mennek  át  s  meg  is  érkeznek  még  az  nap 
a  főszállásra. 

Nyilvánvaló,  hogy  igen  lényeges  a  ^bizonyos  folyók*  fel- 
említése. Helyesebben  fogalmaznók  a  görög  szöveget,  ha  »bizo- 
nyos  folyók**)  helyett  azt  mondanók:  oly  folyókon,  melyek  meg- 
nevezése bennünket  (kivonat  készítőt)  egyátalában  nem  érdekel. 
—  Voltak,  kik  ezt  úgy  értelmezték :  >holmi  folyókon,*  tehát  oly 
apró-cseprő  folyón,melyek  megnevezést  egyátalán  nem  érdemeltek. 
Pedig  ez  alig  állhat  meg,  mert  a  potamos  szó  nagy  folyót  s  nem 
megnevezésre  sem  érdemest  jelent.  Nem  magával  Priscussal, 
hanem  annak  compilatorával  levén  itt  is  dolgunk,  a  fentebb  föl- 
állított szabály  szerint  Priscus  szövegének  kivonatában  argu- 
mentumul nem  használható  az,  hogy  neveket  hallgat  el.  Azt  gon- 
dolom, mennél  körülményesebben  irt  Priscus  ezen  folyókról,  mint- 
hogy kissé  complicált  volt  folyásuk  és  egymáshoz  való  viszonyuk, 
annál  könnyebben  ugrott  keresztfii  egy  fél  vagy  egész  lapot  a 
compilator,  nem  levén  feladata  geographiát  tanítni.  Ha  Priscus 
leirta  a  Tiszát  Tizas  néven,  a  compilator  gondolhatta,  hiszen  volt 
már  szó  ilyen  hangzású  folyóról,  Tigas,  Tizas,  Tiphizíis !  ki  tudná 


*)  Lovrin  ea  Nagy-Ősz  közt  a  Hallenuaim-fele  pusztán  latok  is 
valami  mikropscopicus  kis  hosszúdat  tavat,  melybe  ke't  felÖl  patak  sza- 
kad. De  nem  mernem  most  több  mint  1400  esztendő  múlva  is  létezőnek 
jíllitni  Priscus  iható  vizű   tavát.   Lehetett  olyan  több  is  egynél  kettőnél. 

-)  ^Jlorafiovc:  rirag  (íía^iárTfg,^:  Corp.  Ser.  lí.  h.  bonni 
kiadás  187.  1. 


FA^XiLLiSA  V 


31 


gi^4%;V  .^.ii*í}tp  —  ^ki  ^2  akkoriban  ismeretes  Marisiusról  (Ma- 
ws  t,  HZ  biaivást  hallgathat att  a  Tiszáról  is!  Mi  gondja 

fieki  alioz  Y  Sietett  h  ránézve  unalmas  geographiai  leírásokt431  a 
PrisctiK  által  oly  íf^zépen  adott  re|*éo}  es  rajzokhoz  ^s  drámai  élbe- 
Alélésekbcje.  omljek  s^íute^e  Attila  föíi^állása  volt. 

Pedig  azokra  a  megnevezetlen  folyókra  sokkal  nagyobb 
kiiégílDk  volna  neküuk,  mint  az  úti  rajz  minden  többiére.  Ha 
aiuk  uevíH  megtartju  a  conipilator,  nem  kell  vala  annyi  tudó- 
ináDyt  fogyaaztani  rá  másfélszáz  év  lefolyása  alatt. 

l>«_^  uekünk^  miután  a  Bánság  kisebb  folyóin  már  nagy  baj- 
jal itTergÓdtUnk^  a  niegtievezetlen  folyók  csak  annál  erősebb  új 
tál  '     l.  Még  pedig  az  a  körülmény,  hogy  nem  egy, 

haxi  ,„  -_.,  ,.,. ütünk  két)  folyón  kellőit  egymásután  álkelni, 
M/»g  a  Tiszát  oera  léptük  át,  még  Szeged  tájától  körülbelül  egy 
napi  jiU*ó  földre  lehelünk,  mikor  Attila  utóiéri  Priscusékat.  — 
Kem  ír  '  ■  '  lú  tv/i  a  valószínűséget,  hogy  a  Maros  akkor  dé- 
Icbbre  :i  keletebbre  íoJyt,  raint  ma.  Azt  bizonyosnak  ve- 

betjükf  hogy  medrükben  változások  voltak^  s  azért  a  kis-zombor- 
miikói  mai  átjárás  helyett  valami  más  divatozhatott*  Lehetett, 
fúUe9^emt  átjáró  a  Maroson  valahol  Szoreg  és  Kis-Zombor  közt, 
vaey  ax  utóbbin  is  alóL  EzenkivíU  bizonyosnak  kell  veunüuk, 
hogy  Sizöreg  felé  jutni  Szegedhez  igen  bajos  volt.  A  már  említett 
műit  sjtázadbeli  térké[)en  a  Maros  és  Tiiíza  találkozásának  zugát 
oly  nagy  mocsárt  ábrázoló  folttal  tömi  meg  Grisellini,  mintha 
egénc  kalamárisát  locscsantotta  volna  rá  Sisőreg  tájékára.  Egy 
AtttUt  is  tisztelettel  kell  kitérítenünk  ilyen  tájkép  eloL 

Ma,  elhiszem,  ettztelonségnek  tűnnék  fel,  hogy  valakit  aMca- 
lro6t6l  délre  levén,  s  S/egedre  akarván  jutni,  először  a  Marost 
#  tztitán  ismét  a  Tiszát  hajókázza  keresztül,  holott  beérhette 
tolna  axzal,  hogy  a  Maros  beszakadásán  alól  Szöreg  felé 
omk  a  Tiszán  keljen  által.  De  régen  a  Bánságból  jött  ember- 
nek okvetlenül  elöüizör  a  Maros  északi  partjára  kelhtt  áttenuie 
ulját^  B  a  torkolatról  éjszakra  szegni  keresztül  a  Tiszát. 

A  I^uscus  szerint  való  számitás  talál,  ha  föltesszük,  hogy 
Kis-Zombornál  Makóhoz  keltek  át  a  Maroson.  Onnan  a  luai 
Timtíí  cMik  mintegy  három  mértfökl.  Itt  megint  átkelve  a  Tiszán, 


32  HOL  VOLT  ATTILA 

tözvetlen  közelben  lehetett  Attila  nagy  tábora,  melynek  minden- 
esetre valamelyik  folyó  partján  kellett  állania. 

A  szöveg  oly  szoros  egymásutánban,  mondhatni  egy  szuszra 
beszéli  el  a  találkozást  Attilával,  a  két  folyón  való  átkelést  s  a 
megérkezést,  hogy  az  idő  egységéről,  illetőleg  a  nap  egységéről 
nem  maradhat  fenn  kétségünk,  különben  is,  ha  Attilával  együtt 
valahol  állomást  tartanak,  vagy  meghálnak,  valami  >inter- 
view€-ja  csak  lett  volna  Priscusnak,  ha  Attilával  nem  is,  de  vala- 
melyik főemberrel,  a  mit  referálni  a  kivonat  készitő  sem  mulasz- 
tott volna  el.  —  Bezzeg  Attila  fényes  fogadtatásának  részleteire 
nem  kiméli  a  papirost !  —  A  mi  értekezésre,  találkozásra,  vagy 
valamely  szertartásra  vonatkozik,  hűségesen  fel  van  jegyezve,  — 
s  valami  szertartás  és  találkozás  nélkül  nem  múlt  volna  el  egy- 
egy  közös  megszállás. 

Van  kézügyben  egy  másik  támasza  is  állitásainknak. 

Azon  állomásra  nézve,  melyet  mi,  hogy  neve  legyen,  kis-^om- 
borinak  irunk,  Jordanis  szövegéből  is  azt  olvassuk,  hegy  nem 
messze  volt  Attila  főhadiszállásától.  Kiolvashatjuk  egyszersmind 
azt  is,  hogy  Priscus  ezen  a  tájon  mindenesetre  emiitett  neveket 
8  kétségkívül  épen  folyó  neveket.  Jordanis  illető  helye,  melynek 
már  kis  részét  idéztük,  igy  szól : 

». .  .  ezen  követségről  Priscus  historicus  többek  közt  ilyen 
szavakkal  teszenjelentést, úgymint  hogy:  óriási  folyókon,  az  az  a 
Tisian  (e  helyett  Tigán)  Thibisián  és  Driccán  átkelvén,  arra  a 
helyre  érkeztünk,  a  hol  egykoron  Vidigoiát,  a  gothok  ama  legvité- 
zebbjét a  szarmaták  csellel  megölték ;  innen  pedig  nem  sokára 
(non  longe)  ahhoz  a  faluhoz,  a  hol  Attila  tartózkodott .  .  .  .« 
(következik  nyomban  a  deszka-paloták  pompájának  leirása}.  *) 

Látjuk  ebből,  hogy  a  latin  iró,  ámbár  Priscust  beszélteti, 
mégis  csak  nagyon  rövid  kivonatot  ad  belőle ;  tehát,  mint  az 
»óriási  folyók*  szóra  is  már  megjegyeztük,  teljességgel  nem  szó- 
szerint  idézi. 

De  feltűnik  Vidigoia  góth  fejedelem  esetének  emlitése. 
Ezt  Jordanis  vagy  Priscus  eredeti  szövegéből  vette,  vagy  a  mi 
könnyen  kitelt  tőle,  maga  iktatta  be.  Ha  már  csakugyan  Priscus 
beszélt  ezen  alkalommal  a  góth    királyról,  nyilván   való,   hogy 


')  Jordanis  34,  fej. 


fAszíuAsa  ? 


83 


Irdraloiányesebbfii  telt  Jelentést  az  íillomás-helyekröl,  mint  az 
eUtttOtik  fckvö  gftrÖpE  kivonat.  De  valószioöhb  a  másik  eset, 
bf-  mis  t6U  kedvt'S  dolgot  teDni  olvas6ín/ik  azzal,  hogy 

A  1  *  Mid  ezen  helyekről,  nyomtatékíil  nUdjn.    A  góthok 

nf^.  .it   lüásutt  i*  lelkesedési  tárgykéut   enüegetij  mit 

•»jy  hymuti  möi'eltsegö  Priscus  nem  tett  volna,  arról  tudósítván, 
boL  *    ízlés  szeriüt  Vidigoia  neve  ép  oly  j6  hangzfisű*  mint 

Fr. .  ,.  .  .  :  a  líusi  monda  isteníti  oket.^}  —  De  ha  már  kétség- 
kÍTfll  Jordanis  szőtte  he  az  előadásba  a  góth  nrtgy ember  halála 
heljfoek  ni»^gjf*lí»Iését,  azon  esetben  is  áll,  hogy  lenni  kellett 
Priíicuji  ervN  "T  -  -  H)en,mely  JordanitJ  kezén  megfordult  leg- 
alább i.'g}'  1  j.  a  góth  hÖsmoiidahan  is  előfordult,  mert 
bíigy  Jordnn  isexen  t&jakat  természetből  nem  ismerte,  az  bizonyos. 
Ex  a  név  p^*g  miüden  bizonnyal  egy  folyó  neve,  s  hozzá  talán  egy 
nevwretífí*  v*-v^  is  \olt ;  mert  helység-oeveket  se  Priscus,  se  Ammia- 
nus  a  barbár  fuldnu  nem  enilit.  Söt  az  egy  Ptolomaeust  kivéve, 
senki  a  római  korból  egy  helynevet  sem  mond  a  magyar  al-  és  fel- 
{Sídről.  Jordanis  fennidozett  előadása  még  egyről  győz  meg, 
—  <urrül,  hogy  miután  Priscus  áthaladva  a  Te  mesén,  a  Vidi- 
gift&rAl  tieve«etes  állomáshoz  ért,  már  közel  volt  Attila  táborá- 
ho9L  a  miot  a  görög  kivonatból  is  kiteti^zik. 

Ij-  ^^  rnncíií^sen  Szegedre  érkeztünk  volna  ócska  geogra- 
pbiai  i«  kkel  s  annyiszor  megkritizált,  de  híven  kíeéi  t  kíilaú- 

XDcikkal^  —  megérkeztünk  a  nélkül,  hogy  az  föltett  szándékunk 
li*lt  volna.  Hanem  jól  lábunk  alá  nóztiink  minden  lépteo  nyornon 
a  Dunától,  Fejórtérnplom  tájáig  onnan  Lovi'inig»  onnan  Kis-Zom- 
borig  fs  végre  Szegedig,  mindig  arra  vigyázva^  hogy  kútfőnk 
ri»3ibangzáHban  legyen  a  természeti  viszonyokkal.  Elótleinktól 
abban  térünk  el,  hogy  iparkodunk  száraz  lábbal  járni  a  Bán- 
•áfiban  éíi  értelmet  keresni  Priscus  szövegéhen.  Ott ,  a  hol 
A  korábbi   értekezök  elvezetnek,   nemcsak    hogy  a  régi  kor   ha- 

'  $  táu  vitorlázliató  mediterrán  tengereket  mutat  ki, 
=...u^  ..*  a  szöveg  Í8,  a  miben  megbízhatónak  vették,  süppedé- 
kes ingovány.  Más  az,  hogy  semmiféle  bún  nevekre  emlékez- 
UsUf  helynév  kedvéért   el  nem  tértünk  volna  a  szerintünk  helyes 


';  A%  V.  blNMlxÚ  fiy«r/,í*t  veV^'u. 

gsáauMlok.   I88L  L  ftUet 


34  HOL  VOLT  ATTn.A 

Útról,  bár  Aradmegyében  az  Elek  falu  név  Ellákra  emlékez- 
tethet vala.  Elég  különös,  hog^  oda  jutottam,  a  hová  Dugo- 
nics András,  az  >Etelka«  Arpádkori  regény  írója  jutott 
1776-ban !  —  Ez  az  igazán  derék,  —  s  kinek  ne  volnának  gyön- 
gesége! ?  —  gyöngeségei  és  némely  elavult  modorosságai  mellett 
is  kitűnő  magyar  elbeszélő  prózairó  egy  szempillantásra  való 
áttekintéssel  találta  el  azt,  a  mit  nekem  fáradságos  betű-,  szám-, 
térkép-,  talaj-,  és  hydrographiai  vizsgálat  nyomán  nagy  nehezen 
sikerült  kisillabizálnom.  Dugonics  ugyan  neki  vezette  a  Dunától 
Szegedig  Maximinus  követségét  az  akkori  coutinens  legjárhatat- 
lanabb  nádasainak,  a  hol  csak  repülve  és  úszva  jártak  a  barbár- 
nomád liba-félék.  Inkább  elhisszük,  hogy  Priscus  Moldvának 
került,  mint  Nagy-Becskerek  felé.  —  Azért  hát  ijesztő  példáját 
nem  követtük  a  traceban. 

Elsőségi  érdemét  készséggel  elismerem.  De  mindamellett 
meg  kell  jegyeznem  még,  hogy  logicáját  sem  értem  eléggé. 
Miután  o  Priscus,  az  egyetlen  hiteles  tanú  nyomán  meggyőző- 
dött, hogy  Szeged  volt  a  hunok  fiivárosa,  mégis  Budát  is  annak 
látszik  tartani.^) 

De  hát  csak  azt  teszi  ő  is,  a  mit  történetirodalmunk 
egy  része  tett  ezen  tárgyban :  a  hiteles,  egykorú  kútfő  iránt  tisz- 
telettel van ;  de  mégis  a  confusus  mondáknak  ád  hitelt.  Az  élet- 
ben sem  ritkaság,  hogy  sok  ember  a  mit  fényes  nappal,  saját 
szemével  láthat,  annak  uom  hiszen,  hanem  a  fülének,  mely  haj- 
landóbb a  czifra  mende-mondákra,  mint  az  egyszerű  valóság  sza- 
vaira. 

Befejezés. 

Figyelemreméltó  egy  tünemény  az,  hogy  mindazok,  kik 
Priscus  nyomán  keresik  Attila  lakását,  bármily  sok  felé  térnek 
el  a  vélemények,  de  egyetlen  egy  sem  jut  vele  Buda  tájára. 

Ez  lehetetlen  is,  mert  Priscus  világosan  mondja,  hogy  At- 
tila lakásához  közel  nem  lehet  sem  követ,  sem  élő  fát  találni.  Ez 
Buda  tájára  nem  illhetik.  De  világos  az  is,  hogy  átalán  a  Dunán 


^)    »Etelka«   (regény    Arpjul    korából).    Irta    Duf^ouíc^    AndrÚK. 
l7iM.  Második  kiadás  1. •$.'>.  i's  köv.  1.  h  más  liclvekeii. 


fusíSaLlAha? 


35 


is<fm  lehetett  Attila  szállása,  mert  hiteles  szemtanunk  moDclja, 
liogy  iu  Atlilü  helységebea  római  módra  épített  fürdőhöz  a  kö* 
féket  Patinúmdhól  kellett  szállitni.  Pannónia  pedig  a  Dunántúli 
vidék  toll  —  a  balparti  erődökkel  együtt.  És  a  6-dik  századbeli 
Jer  '  ■  1  Priscusból  raló  fentebbi  idézetét,  melyben  Attila  la- 
kú ^  ik,  e^eu  szavakkal  fejezi  be:  *Ez  volt  az  egész  barbár 
I  viligot  bfr6  Attila  székvárosa,  melynek  elsőséget  adott  az  általa 
lOPghMilott  városok  fölött. «  *) 

Míir  hu  ezt  Jordánig  telte  Is  hozzá  ,  oly    ímkényt   foly    a 
'  Wirtakbi'^l,  hogy  igazsága  meg  sem  lep.  Azt  akarja  mondani,  hogy 
Altil&OAk  módjábau  lesz  vala  ugyan  akár  Singidumumban^  akár 
kár  a  hires  Sirmiumban,  akár  Aquincumban  igeu 
Aues  köpalotákban  lakúi;  de  5  jobban  szerette  az 
ö  pttsjrtüi  deíizka-palotáit  és  sátrait.    Priscus  előadásából  az  a 
lehangoló  valóság  tűnik  ki.  hogy  Attila,  a  hol  Pannoniában  és 
Moesiában  látogatást  !ett,  az  a  római  eródok  lerontása  kedvéért 
lÓrténL    Ks  ez  nem  pu¥i2títá«i  düh  volt.  hanem  hadi  eljárás*    Az 
mlApestme  volt:  lerombolni  azt  a  római  »limestt,  mely  erÖs  vár* 
I  rendsaerfben  chitiai  falat  vont  a  római  bii'odalom  és  barbár  világ 
kdzdlt  A  nyugati  gótbok  s  más  germán  népek  mintegy  belopódz- 
itdíf  vagy  acsáWirokáhal  szövet^égesekűl  hivattak  be  a  határon 
ibelfiK  a  ott  nyílt  váróik  kirablásával  tettek  aztán  irtóztató  ka- 
it a  civilizat lónak.    Attila   nyilt  háborúban  támadta  meg  a 
li  halárlklakat«   és  a  fö  közlekedési  vonalakban  állott  erödo- 
Iket^  min5  a  nerezetea  Aquiléja  is  volt.  «  tudta  menthetlenűl  le- 
framlioliií. 

Keki  magának  szüksége  nem  volt  falakra  sem  hadi  czélra^ 

bikáéiul.    Fővárosa  minden  fal  és  sánczok  nélkül  torul  a  si- 

,  s  deszka  palotáiról  írja  Priscus^  hogy  azokban  még  a  torony 

iDellékroszek  i^'  díszítésre  szolgálnak,  nem  pedig  erősségül, 

t"vi*v   t^pek  szoki'tsainak  és  hadviselési  modorának  természi>- 

ez, 

i>e   nag)  ban  a  stratégiai  elhelyezésre  ily  népaknek  is  vi- 

liök  kellett. 

Azt  gondolom,  némi  valószínűséggel  axt  ííí  meg  lehet  mou* 


1)  Jurdnnis  34.  ftíj. 


a^ 


36  HOL  VOLT  ATTILA 

dani,  hogy  Attila  szegedi  tábora  nem  lehetett  régi,  s  nem  előzte 
meg  semmiesetre  az  ő  uralkodása  idejét ;  sőt  azt  az  időt  sem, 
mikor  ő  a  dunamenti  római  városokat  lerombolta.  Mig  azok  állot- 
tak, Szegednél  táborozni  a  hunnak  több  veszélylyel,  mint  ha- 
szonnal járhatott. 

A  Duna  Vácztól  Eszékig  s  Eszéktől  Titelig  egy  L  alakú 
tört  vonal,  s  le  Belgrádig  pannóniai,  azaz  a  nyugati  császár  osz- 
tatlan birtoka  volt.  Ez  minden  részében  megrakva  várral  és  ró- 
mai katonával  egy  oroszlány-száj,  melynek  Szeged  mondhatni  a 
torkába  esik.  Nemcsak  délről  és  nyugatról  lehet  befoglalni,  ha- 
nem éjszakról  is  könnyen  megkerülni,  elzárni  közlekedését  a 
buda-eger-debreczeni  vonalon.  Ruas  idejében  s  Attila  és  Bléda 
alatt  a  hunok  szövetségesei  voltak  a  nyugati  császárnak,  de 
nem  volt  tanácsos  magukat  kegyelmére  bizni,  s  fejőket  a 
bár  szelídített  oroszlány  szájába  dugni.  így  bajosan  tehető 
.  fel,  hogy  a  hun  io  erő  Szegednél  állomásozzék  akkor.  —  Szeged- 
nek táborhelyül  választása  azon  időtájban  történhetett,  midőn 
már  itt  római  részről  támadástól  tartani  nem  lehetett,  s  a 
hunnak  egyébre,  mint  aggressiv  fellépésre  nem  kellett  gondolnia. 
Ezen  időpontnak  akkor  kellett  beállania,  midőn  az  összes  pan- 
nonia  parti  erődök  le  Titelig  s  illetőleg  Belgrádig,  vagy  át 
voltak  adva  Attilának,  vagy  lerontva  általa.  Ha  Szeged  biztosí- 
tottpontvolt, egyszersmind  igen  alkalmas  Attila  akkor  teiTczett 
hadi  vállalatainak  készülési  pontjául,  és  csakugyan  azt  látjuk 
Priscusból,  hogy  Pannónia  44S-ban  (csak  a  Balaton  tájáig)  át 
volt  engedve  a  hunoknak.  Ekkor  már  a  szegedi  főszállásnak  a 
Duna  vonala  nem  fenyegetés,  hanem  védvonal  volt. 

Mig  a  pannóniai  foglalás  meg  nem  történt,  valószínű,  hogy  a 
hunok  főszállása  is  a  Tiszától  keletre  volt,  de  őrszemekkel  a  Duna 
hosszában ;  vagy  ha  a  Duna  és  Tisza  közt  volt,  akkor  csak  a 
buda-miskolczi  nevezetes  vonalon,  valahol  a  jVfátra  tövében  lehe- 
tett, —  mi  alárendelt  táborhelynek  később  is  megmaradhatott. 
Tgy  a  jászberényi  és  debreczeni  táborhelyeknek,  mint  stratégiai 
combinatiókuak  van  értelmök,  —  csakhogy  Priscus,  szerintem, 
oda  nem  vezet.  Korábban  a  hunok  hazánk  éjszakibb  táján  tart- 
hatták főerejöket ;  de  már  Attila  idejében  egészen  délen  van  a 


v*)m\u,knk? 


37 


'í  niai  M  liirg  a  i)uii<)  vonallal  sem  elégszik  meg,  — 
,  a  Balkáuig  akart  teijesstkediii. 
Amiyi  nlágos^  ht*gy  Sssegednek  fótáborbelyül  választása 
kM|M;jéoI&tbaD  kelleti,  bogy  álljon  a  paoDon  Dunavonal  elestével. 
Diplontacziájat melyet  Pri»cu8 oly  uapfóüyhe  helyez,  mintha  tegnap 
iiXiuk  volna,  (/'vedéiben  igyekezett  tartam  niincl  a  keleti,  mind 
1^  nyugati  császárt,  hogy  invasio  eaetébea  melyiket  támadja  meg* 
—  Söl  nemsokáni  450-beíi  és  451-l)en  az  események  menete  azt 
bisotiyíija,  bogy  mikor  a  nagy  hun  Imdjdnit  a  nyugati  biroda- 
llom  elleu  megindul,  Aétiiis  a  római  hadvezér,  jó  ideig  Olas^or- 
«4g  iúlmí  véli  felvonulni  a  förgeteget.  Ebből  valószínű,  hogy  Attila 
I  a  Száva  és  Dráva  vidékén  indult  meg  hadai  zömével,  ezen  folyók 
Tölgye  vezetvén  Olaszországba.  Csak  azután  tért  azon  utakra, 
melyek  a  Duna  völgyén  a  Rajna  felé  tartanak.  Épen  a  Drávától 
vejtetett  u  IVj  országíit  Pannóniából  a  Balaton  háta  mögött,  Pé- 
o^eti^  Süombutbelyen  keresztül  a  Dnoa-melléki  nyugati  vonalra. 
Ezen  szeré mségi  demouslrativ  kiindulásnak  Szeged,  roint  készü- 
lúdésii  főhadiszállás,  elég  jól  megfelel. 

rindezcsak  nagyjából  való  vázlat;  de  elég  annak  bizony í- 
mi  itt  egyedüli  czéloni^  hogy  nem  épen  merő  curiosum  az, 
Iiogy  ba  valamely  fix  pontot  tüzünk  ki  Attila  szállásának.  Es 
italábati  bármely  tudomány  terén  egy-egy  tény  bebizonyitása, 
t»gy*cg''  '  "  '  im  szabat oRÍtása,  8ok  oldaluan  fontos  lehet^  —  sót 
n  inol.  ;  is,  mielőtt  beillesztjük  az  adutokat  Egyszersmind 

gyakraii  ex  kerül  legtöbb  fáradságába  a  vizsgálónak.  A  történe- 
lem b^u  a^  események  helyi  meghatározása  gyakran  fontos,  s 
Ríhascm  fölösleges.  Az  események,  ha  nem  tudjuk  helyüket,  a 
^li>tri?óben  1áts74inak  lebegni,  az  értelem  nem  talál  támaszpontot 
li.  re;  a  képzelet,  melynek  szüksége  van  mindig  bizo- 

tre,  kódos  álomképekbe  vész.  Nagy  horderejű, 
kjv  let  szempontjából,  ismerni  a  terrénumot.  Gyak- 

mn  a  kndálláHból  magából  ki  lehet  olvasni  a  hadvezér  gondola- 
tát és  terveit.  Egy  oly  merőben  hadi  s  rendkivüli  embernek,  minő 
Atí-'-  '  -^*  í  'Imrozá^i  helyeit  tudva,  mint  láttuk,  működéseinek 
n*p  ''11  nagy  világosságot  nyerünk. 

Do  politikai  jelentősége  is  nem  csekély  a  fővárosok  meg- 
IsAt&razáftá&ak.  Azt  nem  bajos  megmondani,  hol  kell  lenni  körűt- 


38  HOL  VOLT  ATTILA 

belül  egy-egy  ország  fővárosának;  —  de  viszont  mondj  nekem 
egy  fővárost,  s  megmondom  nagyjából,  minő  országnak  lehet  az 
központja,  mik  lehetnek  hatása  kisugárzásának  szélső  határai. 

így,  ha  elfogadjuk  Szegedet  hun  fővárosnak,  abban  is  bizo- 
nyosak lehetünk,  hogy  a  tulajdonképi  Hunuia  csak  a  magyar 
alföldet  foglalta  magában.  Ezen  szóban,  hogy  Attila  a  >barbár 
világ*  királya,  meg  van  mondva,  hogy  a  római  birtokon  nem  lak- 
nak hunok. 

Attila  hatalma  kiterjedt  a  Rajna  mellékéről  a  Fekete  ten- 
gerig ;  de  ez  nem  ország  volt,  hanem  birodalom,  Attila  sem  az 
osztrogóthoknak,  se  a  frankoknak^  se  az  akacziroknak  souverainje 
nem  volt.  Ezen  népek  saját  fejedelmeik  alatt  éltek,  de  ezen  feje- 
delmek alája  rendelték  magokat,  ki  félelemből,  ki  érdekből,  s 
úgy  látszik  volt,  kit  Attila  hatalmas  egyéniségének  varázsa  bűvölt 
körébe.  A  hun  birodalom  confoederatio  volt,  mely  helyi  köz- 
pontját sehol  sem  találta,  csak  személyes  központja  volt.  Ellen- 
ben a  specificus  hun  nemzetnek  hazánkban  volt  helyi  központja 
is,  —  ha  nem  is  épen  abban  az  értelemben,  mint  ma  a  fővároso- 
kat szokás  venni.  Priscus  több  helytt  királyi  scytháknak  nevezi 
a  hunokat :  mintegy  a  birodalom  törzs  ontzátját  jelölve  meg 
ezzel. 

Arra,  hogy  mai  hazánk  területe  egy  államot  alkosson,  tud- 
tunkkal Attila  tette  az  első  kísérletet  (nem  számitva  Trajanus 
és  Hadrianus  kísérletét,  kik  ebből  külön  államot  épen  nem  akar- 
tak alakitni).  De  ismeretes,  mily  kevés  állandósággal.  Oka  vilá- 
gos ;  mert  a  mit  Attila  létrehozott,  az  inkább  eonfoederatióhoz, 
mint  államhoz  hasonlított.  Merőben  lehetetlen  is  volt  a  római 
műveltségű  Pannónia  népét,  a  germánt,  a  hunt,  a  gepidát,  a  ró- 
mai keresztyén,  a  pogány  ostrogóth  és  pogány  hun  vallás  köve- 
tőit stb.  egy  állam  forma  alatt  egyesíteni. 

Arra,  hogy  ez  megtörténhessék,  először  el  kellett  tűnnie  a 
római  műveltségnek,  a  keresztyénséggel  együtt,  ki  kellett  taka- 
rodniok  az  oly  heterogén  német  törzseknek.  Le  kellett  szállania 
az  egész  terület  lakosságának  a  műveltség  közel  egyenlő  niveau- 
jára  az  avar  és  szláv  korszak  alatt,  hogy  idővel  a  magyarok  kezd- 
hessék alulról  az  egyenletes  művelődés,  vallásközösség  s  országos 
egyesítés  müvét.  Csak  ekkor  lehetett  szó  arról,  hogy  ezen  ország 


FÖHZÁLLÁ8A?  39 

orBzág  legyen  s  közi)ontját  megtalálja.  Meg  is  találta  azt  némi 
ingadozás  után  Esztergom  és  Fehérvár  közt,  a  mai  Budában  s 
később  Budapestben.  Roppant  különbség  van  Attila  és  Árpád 
kora  közt!  Árpád  s  utódai  már  egyesítik  a  régen  heterogén 
területet 

Ezen  egyesítést  s  ezen  központ  megtalálását  anachronis- 
mus  Attila  idejébe  tenni,  mikor  az  lehetetlen  vala^  nem  lévén 
rá  előkészítve  az  ethnographiai  talaj.  De  a  talaj  előkészitésében 
Attilának  is  van  a  maga  módja  szerint  érdeme.  0  volt,  ki,  mint 
mondtuk;  lerontotta  azt  a  chinai  falat,  melyet  római  limesnek 
neveztek,  s  mely  hazánkat  két  egymástól  oly  különböző  részre 
osztotta,  mintha  például  a  Duna  jobb  partjára  tenném  a  mai 
olasz  vagy  franczia  városokat,  balpartjára  meg  Ázsia  pusztáit. 
De  érdeme  van  abban  is,  bár  később  következett  be,  hogy  a  ger- 
mán törzsek,  melyek  sziutén  tarkították  a  föld  lakosságát,  aprán- 
ként elhagyták  ezen  tájakat  s  nyugat  felé  telepedtek. 

Azéii  akár  rokon  a  hun  a  magyarral,  akár  nem,  a  hun  tör- 
ténet hozzá  tartozik  Magyarország  történetéhez.  Nem  illenék  ily 
bennünket  legközelebbről  illető  kérdések  eldöntését  külföldiek- 
től várnunk. 

Salamon  Ferkncz. 


JíJSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 
A  BÁKÓCZI-KORBAN. 

—    Culturtörtéueti    tauűlmáuy.    — 
EL8Ö    KÖZLEMÉNY. 


A  babonás  hiedelmeknek,  szokásoknak,  (úgymint  sejtelmek- 
ben, álomlátásokban,  jóslatok  és  varázslatokban,  szerencsés  vagy 
szerencsétlen  napokban,  csodákban  való  hitnek,  táltosok  és  boszor- 
kányok, phantomok  látásának  s  meghivésének,)  és  az  ezekről 
található  egykorú  följegyzéseknek,  fönnmaradt  hagyományoknak 
összegyűjtése,  tanulmányozása,  saz  azon  kor  miveltségi  állapotá- 
hoz és  az  akkor  élt  és  szerepelt  történelmi  egyéniségek  lelkületé- 
liez,  jelleméhez  viszonyítása,  épen  nem  utolsó  tárgyai  közé  tarto- 
zik a  müvelödés'förténetnrk.  Mert  csak,  ha  mindezeket  kellően 
átvizsgáljuk  s  hatásaikat  —  melyeket  egyesekre  és  társadalomra 
bizonyos  fokig  tagadhatlanúl  gyakoroltak  —  kikutatjuk  és  mér- 
legeljük :  csak  úgy  és  akkor  foghatunk  magunknak  helyes  képet 
alkotni  korról  és  egyénekről,  ezek  benső  mivoltát,  jellemöket,  tet- 
teik titkos  rugóit  tekintve. 

E  jelzett  szempontokból  kiindulva,  lássuk  most  már :  minő 
babonás  hiedelmek  s  szokások  uralkodtak  hazánkban  a^Eákóczi- 
korban  ?  különösen,  a  föhh  szereplőknek  volt-e  ezekben  részök  ? 
és  ha  igen,  mily  fokban  ?  s  ehhez  képest,  tulajdonítható-e  ama 
hiedelmeknek  komolyabb  történelmi  hatás? 

Vegyük  sorra  a  szereplőket,  a  mennyiben  ily  eszmékkel 
vagy  szokásokkal  egyikök-másikok,  a  fennmaradt  följegyzések 
szerint,  egyátahin  kapcsolatba  hozható.  Arra  nézve,  váljon  valaki 
bír-e  babonás  hajlamokkal?  még  bizonyos  fokig  ma  is,  de  annál- 
ínkább  az  elmúlt  századokban,  melyek  a  miénknél  sokkal  valláso- 


|Ak1.\TOK  t^  WABtiNÁüí  lIllítílíl.MKK  A  bAKÓCXI-KORBAN, 


ti 


Einczeiit-i  bírtak,  külöuös  tekiüteibe   veetidu  a  nevelés  és 
tftflekezet. 
n.  llákóczi  Perencz,  —  kinek  atyja^  buzgó  kath,  anj^áüak 
Mthory  Í5s6fiáuak  halásii  iüatt,  ősei  Zsigmond  cs  György  fejedel- 
hiléböl  még  ifjouczkoráhaü  kitért,  —  már  kalb,  vallásban 
letett  s  tudvalevőleg  jezsuiták  által  neveltetett  Innét  ered 
rTaUiribuTtgalma^  de  amfly  iúlhizgalommd^  vagyis  olyanná,  hogy 
6  fejedelmi  állásánál  fogva  más  felekezetű  alattvalóinak  vallását 
volna^    —   Boha  nem  fajált.   Ellenkezően,    Rákóczi,  a 
jyéuÍ!*égre  nézve  buzgó  katbolicus  Rákóczi,  a  proteatán- 
Fiiíik  talláaBzabadságáért  U  harczohi;  maga  mondja:  azért,  mert 
a  prot  vallás  szabadságai,  az  öse  (L  György)  által  kivívott  lin- 
ói békekötéfisel  tóiTénybc  iktattattak,  ts  ő  egyáltalában  a  nem- 
I  selnek  lábbal  tiprott  jogai  helyreállításáért  fogván  fegyvert,  — 
Idrveny  h  törvény  között  különbséget   nem  tehet  vala  8  tenni 
mm  is  akart. 

Udvara  leginkább  protestánsukból  állott  (ndvari  mar- 
f^diallja  Vay  Ádám  és  cancellárja  Ráday  Pál  ref ,  udvarmestere 
Ottlyk  György  evang.Litüekvalának,)  és  Ö,  a  ki  mindennap  híven 
yl^ry^  'urWi  ^8  míí^ét  ballgatott,  u,  a  ki  az  öreg  egri  püspököt 
Tl<  Istvőüt  míijdnem  atyjaként  szerette,  —  a  protestán- 

[  soiktél  jfigtalanüíl  elvett  templomokat,  iskolákat  nekik  visszaadatn, 
pt&kat   pedig  az  országból  kiűzette:    mivdhogy  a  nemzet 

ifff/  hatdrozd. 

Mert  Rákócxi,  egyéni  vallási  érzületét  mindig  alárendelé 

E>U  nemzete  általános  jogérzetének  és  törvényesen  nyilatkozó 

'k.  Söt  midőn  az  országból  kitiltott  jezsuiták  egy  részé- 

ztetésével   megbízott  egyik  országos  bizottság  tagjai, 

I  név  sxeríiil  gr*  Szcut-Iványi  László,  Orosz  Tamás  és  Usz  Ferencz  a 

rl^iak  bizott  feladatban  kissé  habozva  jártak  volna  el:  Rákóczi 

wgorű  nebezl élését  érezteté  velők,  nemcsak,   hanem  büntetéssel 

fűajcg«ílí'  a  Uéslekedóket,  szó  szerint  ezeket  válaszolván  nekik: 

nj  1707,  RöZifnyLK  Kassuiit  15-tói  irott  lcvel<'t 

K|(Kmet^  \v  ben  vai^*   s/Ükatígteíen   kíírdí'sckkol,   úgy   kit' 

[  jttk,  r«4k  tuí  id<it  Totitutja  inkább,  inmtscm  instnictióját  véghez  vinne,  — 

ir  hány  ízben  tiiJtokra  adtuk  Kglteknek,  hogy  az  jesuíták 

viz  JJbtnctntUis  GcntíráUsboz  forduljon,  5  parnnesoltunk 

«í  l>fc*tx.  Vic<H3ettcrálb  Bcrthóthy  Forcncz  hivUnkuek,  hogy  aion 


42  .rÓKLATOK  É«  HARONÁK  HIKDKLMKK 

pátor  jesuiták  kikíserU'tdsehcu  assistáljon,  kiben  —  tndjtik  hizonyossan 
—  nem  is  lesz  semmi  liátramuradás.  Kgltd-  pedhj  mindenekhen  íw/yV  úytf 
iiutgáfy  hoyy  /díf*t'geft  volt'i  nem  az  cmlitett  aserzefhez,  hanem  «:?  hazához  tessék 
meg.  Többször  pedig  ily  szükségtelen  késedelmeket  élőnkbe  ne  terjesz- 
szén :  hanem  Járjon  el  az  reábízott  dologban  nugy  serénységgel :  máskent, 
tudtára  légyen  Kglteknek  :  ha  ugyan  csak  az  időt  vontatja  s  azzal  az 
Nemes  Státusok  elvégezett  akaratjának  executióját  különb-különbfélo 
praetextusok  alatt  halogatja,  —  megmutat julc^  vozérlő-fejedelmi  authorítá" 
itunkbnl  csakhamar  ezentúl :  mJként  kellessék  Kgltcl'  ellen  véghez  vitetnünk  az 
exeriitíót  /€  *) 

íme,  ez  az  eljárás  jellemzi  Rákóczit,  a  nagy  nemzeti  hőst. 
Előtte  a  nemzet  akarata  minden  ;  a  többi  —  még  saját  egyéni  val- 
lásos meggyőződése  is  —  határozottan  alá  van'rendelve  az  alkot- 
mányosság szabványainak,  a  nemzeti  akarat  követelményeinek, 
a  mely,  ha  úgy  kívánja:  ő,  saj^t  nevelő  szerzetét  is,  mint  állam- 
ós  szabadságellenest,  —  kiűzi  az  országból. 

Ily  elfogulatlan,  ily  pártatlan  fejedelem  épeuséggel  nem 
mondható  túlbuzgónak,^)  és  alig  képzelhető,  hogy  ily  felvilágoso- 
dott lélekben  valami  babonaság  lakhatott  volna.  Valóban,  Rákóczi- 
nak egész  nyolcz  évi  háborújában  való  szereplése,  működése  bent 
és  kifelé,  minden  minden,  a  legfölvilágosodottabb  főt,  tiszta,  vilá* 
gos  és  világias  gondolkozásmódot  árúi  el.  Semmi  hajlam  nála  a 
babonáskodásra,  rajongásra ;  sőt  egyik  előkelő  tábornagya,  a 
bigott  gr.  Porgách  Simon,  egyenesen  azzal  vádolja  őt  (s  ez  teljes- 
séggel nem  dll,)  hogy  >öFölsége  nem  jó  pápista,  mert  a  szentegy- 
házban, a  szent  kepéket  kritizálja  s  csúfolja,  ha  rosszul  vannak 
írvat  (festve.)  A  mi  azonban  csak  azt  bizonyítja,  hogy  a  fejede- 
lem, —  ki  iQúságában  sokat  tartózkodott  olaszországi,  különösen 
római  képtárakban,  —  műértő  és  mfikritikus  vala, 

»Jó  pápista^  volt  bizony  Rákóczi:  de  nem  volt^  legalább 
francziaországi  tartózkodása  előtt,  nem  volt  túlbuzgó  rajongó,  és 
legkevésbbé  babonás.  A  mint  is  bármi  babonás  hiedelmet,  vagy 


*)  Szent-Iványiék  Kassán  1707.  jan.  15-kén  kelt  eredeti  fölter- 
jesztése és  az  erre  rájegyzett  fejedelmi  válaszfogalmazat  a  kir,  kamarai 
leréltw'ban, 

*)  Öregségében,  Kódolton  nyilatkozott  vallási  rajongása  későbbi, 
iVaneziaországi  eredetű ,  s  grosboisi  remete-életére  vihető  vissza.  (L. 
Kákóczi  Vallomásait.) 


X  nÍKAr/f. KOKBAN 


n 


ívt  ;ii)^  taiiikiiik,   reudkivüli  köríUmeu}t  is^ 

Ifcjteiii  neiü  tadáj  —  csak  egyel  leUmkj  azt  i« 

emlri,  mán  üenki.   Ugyanis  Emh'kirafnlban  (melyeket  mír 

acm  ■:  fíjldön  szerze)  Érsek-Újvár  üőlroma-  és  clfogla- 

kwák  \i  *    i    iéOvember)  elboítzelébéDél^  ezt  veti  utíuui: 

>Mfg  6  Tiir  alntt  tiÍ1>oro%áuk,  igeii  ci^odiUatoisnuk  tetascett  elöttUiik, 
fcogjr  t»pfiyü;;:iakor  miiidr*nn!ip  i^rrg-áj^yiik  dcrrgcVH  ImlloUtik-,  (rgyouKÍ 
íUk^artdikfbt,  migy  távüleágbftu,  —  a  inílkült  Uogy  ezeu  tüjn-meny  okát 
mc^  Ltrtctk  Tolna  fejteni.  Annyi  bizonyos,  liogy  az  elleus^ígcíi  várakbun, 
mellek  i  >  "       '     nlva,   nem  líittek;  ti^  peth)/,  a  mü  dittifá' 

_tmmtm  Aí^  '   rolt^  tt  nehn* a^    hihetnék   ft  rnok.  Uh  t'jtétl 

t,  mit  értékcikkei  mtijjwjhatnak,* 

Mi  lett  légyen  ToUuképen  ezen  ^mtseazerH^rA  imru  ;i  bíiboua- 
m  njíüden  időkben  Lajbiüdó  köznúp  által  —  mely  Rákócri 
rajongáfiig  szeretett  személyi/beu  a  magyar  nenizet  számára  Isteti- 
kQklött  szabadítót  látott,  a  kinek  tehát  személyes  jelenlétét 
ÍTesen  hozta  kapcsolatba  valami  rendkívöljvel,  —  mi  lett  légyen 
^c^uk,  ama  > meseszerű  i  tünemény^  a  mire  a  távoli  ágyúz««, 
A'igy  tán  fÖldrengési  moraj  általánosan  magyaráztatott? 
A  fejedelem  bővebben  kifejteni  átallja,  és  a  titkot  sírba  vívci 
íJnagával ;  pedig  a  uéphangulat  megértése  tekintetéből  érdekes 
Tolna  a  mysticuí^  magyarázatot  ismernünk. 

Még  csak  azt  jegyezzük  föl  itt  Rákócziról,  hogy  mint  a 
iticai  és  természetludományoknakbai'átjai  —  ki  a  csilla- 
ránt mái*  gyeimek  korában  a  nenhausi  nö veidében  haj  la- 
tanúéit   vala,  --  Mátyás   király,   Rudolf  császár,  és  annyi 
'"mit  régibb  íizázaclokbeli  uralkodók  s  tudósok  példája  í^zerint,  ö 
is  ftíé  —  ámbár  nem  valami  kiilünös  szenvedélylyel  s  inkább 
csak  mulatságból  —  a  kor   divatául  tekinthető   rí<iUaijjóslmt* 
[Erre  vonatkozó  adatot  találunk  legalább  gr.  Bercsényi  Miklós- 
ík-ÚjviIrbúl  1707.  május  2-káu  a  fejedelemhez  intézett 
baii,  ekképon : 

.ir  tiétmloffica  lírognoéUvumii  Fiiiaégalntk    NeapoliUmas  uram  (Ma- 
f'Uia)  *<rm  hulmi  JvbfjiiH  matjt/ord^fu   nnhmnál ;  t^s  igen    akar- 
ni ügnm  Í9  Hjwn   aspectU£(oknt  nézve   fenyegettem   \vi   publica 
|«i»ttí%^t  (o    tiirócsti    pártohis  UgA-ífben)  s  ueni   praecipitíiltiini,    ut  shit 
n&tcr  v|»em  ct  uicrum  inter  90  tiineutos.c  ^) 


*)  Árthh'úM  lUhksianumj  V.  köt,  41í>.  I.  Bercaényi  alább  idcaitiudö 


^^Éib^^^ 


tftt 


•ii  JÓSLATOK  É8  BABONÁS  HIEDELMEK 

Ezen  idézetből  látható,  hogy  a  csillagjóslati  mutatkozó 
jelenségek  fölfejtésével  Bercsényi  is  foglalkozék,  —  a  minthogy 
UDghvári  derék  könyvtárában  csakugyan  ott  találjuk  számos  jeles 
államtani,  történelmi,  földrajzi  és  természettudományi  munka 
mellett  a  híres  magicus  könyvet:  »Se€rcta  Johannis  Baptistáé 
Portae  Neapolitanae  Mágia  Naturálisai ;  nemkülönben  Ildebrandt 
» Mágia  Naturális ^-ki,  úgy  egy  német  csillagászati  könyvet,  Le- 
grand  Antal  müvét:  *Discvrsus  de  Secretis  Na^urae^,  és  Schott 
Gáspár  ^Physica  Curiosá^-jdt. 

Nyilván  ezekből,  különösen  az  elsőből,  a  melyre  hivatkozik 
is,  meríté  a  magyar  főúr  csillagfej tési  ismereteit. 

A  mi  a  szabadságháború  e  második  főszemélyét  gr.  Ber- 
csényi Miklóst  továbbá  illeti :  ő  már,  valamint  vallásfelekezetileg 
elfogultabb,  úgy  babonaságra  is  hajlandóbb  vala  Rákóczinál; 
és  ámbár  komolyan  6  sem  hitt  semmi  csodában  s  babonában, 
mindazonáltal  azt  nem  mondhatni,  hogy  épen  nem  adott  volua 
reájok  valamit.  így  pl.  a  szerda  napot  hetenként  állhatatosan 
megbőjtölé,  abbeli  fogadalma  következtében,  hogy  őt  Isten  (és 
saját  bátorsága!)  lengyelországi  első  bujdosása  idejében  egy 
szerdai  napon  a  mohilewi  erdőkben  reá  tört  osztrák  bérgyilkosok 
tőreitől  szerencsésen  megmenté.  Különben,  a  császári  fővezér  gr. 
Heister  Sigbert  meg  ap^jífe/cnapra  tartott  igen  sokat,  elannyira, 
hogy  minden  jelentősebb  vállalatához  pénteken  kezd  vala ;  mit  a 
kuruczok  már  jól  tudván :  a  császári  tábor  mozdulatait  különö- 
sen fentek  napokon  igen  éber  szemekkel  vizsgálták. 

Bercsényi,  a  ki  maga  is  szeretett  profetizálni,  tartott  vala- 
mit a  jóslatokra  is,  de  csak  úgy  félig-meddig,  inkább  csak  tréfál- 
kozva ;  humoros,  élénk  szelleme  ugyanis  gyönyörködék  s  szaka- 
datlan komoly  foglalkozásai  közepette  mintegy  felfrissítő  játékot 
lelt  az  ilyenekben.  Ha  saját  jóslatai  betelj esedének :  sohsem 
mulasztja  el  Eákóczihoz  vagy  Károlyihoz  irott  bizalmas  leveleiben 
tréfálódva  odatenni  a  ^lám  mondáin^-oi,  mely  szójárással  sok- 
szor enyeleg ;  pl.  »Lám  mondám,  mondám,  —  ha  mondám:  sem 
mindenkor  rosszat  mondám,   legalább   mindenkor  jobbnak  úgy 

levelei  mitul  c  f/i/í/Jteméni/  lőtttcihen  olvashatók.  Tübbé  tehát  nem  hivatko- 
zandunk  a  forrásra. 


A.  nXKÓr^JKOBBAK* 


iif!- 


i/.- 


í.    \l;.. 


íui  jövendölései  csúfot  valloLtalc,  ezt  ü'ja:  Már 

iv,  vagy    btks^út  jrioüdok  a  Uívi  mondavi-Dak^^ 

Idcsei  kalendárittm  egyes  napokhoz  odanyomatott  V,  C. 

pCílig  ráfogta,    liogy  az  előbbi  Vincit  Curncz-oi, 

u, .  _,  .,hen  Superat   tínldaf-oí  jelent,  és  így  a  V*  C*  betűs 

QSpok  a  ktirtjc/okraj  s  az  S.  S.  betűsök  a  németekre  bo7.nak  sze- 
eiicsét 

Tgy  1704.  sepi,  8-án  Vedrödröl  kelt  jó  hurnoni  levelében  e 
f  tárgyról  ekként  enyeleg :  »Pro  finali  írhatom  Ngodnak  (Rákócíi) 
lOcskajr  levelét  veszem :  megijedtek  az  németek ;  és  mivel  az 
l/dfMrí  knhnddríom  föl  szokta  tenni  minden  jó  és  rossz  progressu- 
[Kbkjitf  óg;miut,  a7,  mikor  S.  S.  van  ^Stiptrat  Soldntf^  az  mikor 
IV.  C.  *  Vincit  CurucZi^  —  azt  megtudta  Ocskay,  1-ma  Septem- 
V,  Cl  Oda  vao  goszpodin  khorvfit !  VK  Septembris  ismét  V* 
^^  csak  elhitette  magával :  u  veri  meg  a  németet,  csak  reá 
per  omnipotuntiam  tartani !  .  ,  ,  Már  ugyan  Sóidat  uram- 
inak  nixícs  divfttjn  (í*íe,  tehát  a  »divat*  nem  új  sztj !)  ez  idén,  mind 
csak  V.  C.  St^tjéiif/f  eddig  hizóntf  jol  taláíin  rn i?idenkor,  —  méltóz- 
lassék  Ngod  revideálni  !< 

Máskor  is  csak  ily  félig  szánon  s  félig    tréfálózva  beszél 
la  löcü'i  naptár  mysticus  betűiről;  igy  pL  1706*  aug.  5-én  Semp- 
IfrAl  Írott   levelében,   midőn   a  pöstyéni  fürdőkben  gyógyítga- 
tott köszvényes  lábával  először   próbált   újból  lovagolni:    »Ma 
kioiftitem  vala  Galántháig,  az  lábamat  nyargalódzva  próbálni; 
\iifjf  latom,  hoffjf   ha   V*  C  vohutj  —    vem  félfencm  magamat :   de 
5.^ —  nem  jó  Imz,  nem  biztatnám  magamat,   hamegállanom 
yr  nem  lehetne,  az  mikor  akarnám ;  de  semmi  !**) 
Magára  nézve  folyvást  csak  ilyformán,   féltréfásan,  félko- 
nolyan  emlékezik  még  Bercsényi  egyéb  jóslókra!  is :  de  hang- 
|sAljoaeza  aasok  jövendöléseinek  fontosságát  azért,  mert  sl  köznap 


'  A  iiaptárjr»íi latokról  túpULU  vJk'íuéuydre  iids&ve  Bercacnyi* 
uijiíik  Iiákúí'/Jhúji&  lin'/au  várúbiJ  1712.  fobr.  12*keu.  tiOiát  már 
iittu  ídi'ji'fjen  írott  Icvdc  ezen  s'zavai  h:  *Neinoí<ak  Ürrtl>ocriiií^ 
dC!  ro^^  nz  ifMmtani  caloidarislák  sem  akiirjíik  elhtüni  nz  békességet^ 
mivel  lefigyt^l*  titfuji?t,  tiiHgyar  ú.  i.  naptár)  cgv  iránt  czeloz^  a  mlut  is //rr> 
Aecladálai    nknrtnm    FÖlídgocJnek    az  némri  <ít   mnffffor  praű' 


4G  jóslatok  és  babonás  Hf£D£Ly£K 

és  közvttézlö  rend  hisz  szavaiknak,  és  így,  ha  jót  jósolnak :  ncigyobh 
reménynyel,  lelkesebben  indul  a  harczra.  Jellemzően  íija  p.  o. 
Érsek-Újvárról  1705.  január  l-jén  a  fejedelemnek: 

»Sok  jövendőmondó  támadott  imitt  is,  amott  is ;  mindenik  meg- 
egyezik abban  :  mind  idevesz  az  uémti.  —  de  abban  külömböznek,  ki 
azt  mondja :  általgyün  (a  Vágón)  Léváig ;  ki  mondja :  nem  gyiin,  8 
nem  ki  Pozson  vármegyébül,  mind  ott  ve'sz  el.  Kire  nézve,  ez  illyenehnek 
hitelt  adva  az  hözségj  szörnyű  bátorsággal  vagt/on,  csaJc  biztatja  magát  az  4/ 
enztendoreL  Engedje  is  az  irgalmas  Isten,  hog}'  az  cccle'siával  mondbas- 
Hiik  :  boc  in  anno  gratulemur  !« 

Míg  tehát  az  ilyen  jóakaratú  parlagi  jósokat  Bercsényi  a 
néphangulat  fokozása  szempontjából  szívesen  látta:  addig  az 
arrogáns,  csélcsap  szédelgőkkel  ugyancsak  kurtán  és  csípősen 
hánt  el.  Mit  tőn  pl.  egy  maga  nagyzó,  tudálékos  csodadoctor-féle 
német  szökevény  svihákkal?  1705.  május  24-kén  Nyitráról  meg- 
írja Bákóczinak : 

>Mást  is  küldtem  (egy  Báron  Barenhaascn  nevii  gyanús  német 
vadásztiszt  mellett,)  egy  alchjjmista  széleseszü  hivet :  az  is  maga  szökött 
ki  (Béesbül,)  azt  mondja :  Xgoduak  sincs  nagyobli  praetensiója  Magyar- 
országhoz, —  de  senkinek  meg  nem  mondja,  csak  magának  Xgodnak. 
Azt  mondja:  ollyan  orvosságot  tud :  az  egész  tálK>mak  ba  kenyere  nem 
lesz  is  ott,  nem  szomjazik,  sem  éhezik.  Két  nap  koplaltattam,  —  enui 
h'ért ;  megüzentem  neki :  vegye  hé  az  orvosságot,  badd  bizonyítsa  magán 
hasznát !   Igen  morgott, € 

Volt  azonhan  1704-től  1706-ig  Bercsényi  grófnak  eg)' 
saját  udvari,  y2igy  mV^h  tábor  l  jövendőmondó  ja:  valami  rajongó, 
túlfeszített  képzelmű,  de  a  maga  mély  henső  meggyőződéséért  s 
hazafias  feláldozó  lelkületéért,  —  mely  őt  utoljára  is  vértanú- 
ságra vitte,  —  mégis  hecsülésünkre  méltó  egyszerű  molnár-mes- 
terember. Ott  őrölgetett  Koncz  Márton  uram  —  mert  így  hittak 
a  bibliás  prófétát  —  a  csendes  folyású  Dudvág  vizén,  Tarlós  nevű 
mátyusföldi  község  határában  lapátoló  malmon,  hosszú  éveken  át. 
Es  az  egyhangú  malomzúgás,  vizlocsogás  halk  zenéje  mellett  elég 
ideje  volt  a  Szent-Írást,  a  próféták  könyveit,  Jeremiás  siralmait, 
János  evangélista  csodás  Jelenéseit  olvasgatni,  s  azok  titkos  jelent- 
menyei,  az  ^idök  teljessége^  az  ^írás<  igéinek  értelme,  továbbá 
saját  lenyűgözött  árva  magyar  nemzetének  szomorú  sorsa  fölött 
hosszas  tűnődésekbe  és  mélycontemplatiókba  merülni.  .  .  .  Mikor 
astán  ütött  a  szabadság  és  szabadulás  órája,  s  az  Úrtól  küldött  ifjú 


A  hAKÓCZI-KORSAK* 


47 


fcgeddem  diadalmas  zászlói  fellobogDak  és  a  tüzes  gr.  Bercse- 
oyiuek  mÍAj  csapatai  mindinkább  közeledüek  vala  gyázelemitüi- 
Issin  a  meiírémülTe  futó  császáriak  líj-omában  az  ország  Téghatárai, 
I  pj.,.    - .  "^ fórra  Yize  felé, —  akkor  a  szegény  molnárt  is  elra- 

iga-  OS  lelkesedés  here,  s  szeiií  áhítatba  merülve  elkez- 

[d«ll  bibU&6  jóslatokat  mondani  a  m.  nemzet  fényes  diadalmairólr 
íéciuiAk  királyi  székéről^  Bécs  falainak  leomlásárí31,  stb*  stb. 
A  iiép  álmélkodva  hallgatta  a  szent  embert,  és  hitt  szavai- 
nak* A  csakhamar  nagy  Uín-e  kapott  mátyusföldi  próféta  jöven- 
I  <lAtQODdim  ftzájról-szájra  jártak.  A  Szered  táján  táborozó  Ber- 
!  csénji  maga  elé  hivatá  a  jámbor  élettt  molnárt ;  és  Koncz  Már- 
Jott  arain,  ott  a  bíiszke  főúr,  a  hatalmas  hadvezér  előtt  is  rajongó 
lelkesiedéf^sel,  mély  meggyőződéssel  monda  el  a  magyar  nemzet 
|ilíc9&ségéról    bibliai   rejtelmes   képekbe   burkolt  jóslatait,  hogy 
•««  mítfhzek  rlhhtt/atffitik.  *  .  .  .« 

Bercsényinek  megtetszett  ez  a  lelke  legbensejéböl  beszélő 
I  átir&ndoü  ember,  tréfásan  eluerezé  őt  Haltakuk  prófétának  (** .  .  az 
len  iarhini  Hahokuk  molndrom,<)  gyakorta  magához  rendelé, 
lé^  mÍTel  tapasztalta,  hogy  Koticz  uram  a  Mátynsföldéty  CsalbV 
ikAzi  §  a  Füjérhegyekyidékétlie  egész  Ausztriáig,  Morváig  kitűnu 
I  helyrajzi  jártasaággal  ismeri  a  e  tekintetben  a  seregeknek  igen 
kalauzi  8/.olgá]atokat  tőn,  —  utóbb  majdnem  állandóál 
íieüett  marasztá  Habakukját.  Koncz  Márton  ugyanis  ném- 
ítsak jósolgatott,  hanem  a  nemzeti  ügy  iránti  határtalan  lelkesedé- 
[ftébimf  a  legvakmerőbb  dologi-a  reáiizáná  magát:  mert  talán  még 
aárlegény  korában  szerzett  helyismereti  tapasztalatait  érvé- 
líive»  a  nagyon  hasznos,  de  nagyon  veszélyes  kémszolgálatm 
[tUlalkozék  a  németek  ellen. 

Hy  minőségében  a  magyar  hadak  fővezére  utóbb  teljes  bizal- 

Imára  niéltatta  őt;  sátorába  éjiéikor  is  szabad  bejárása  volt;  hin- 

jlajiUa  ültette,  vagy  maga  mellett  lovagoltatta,  s  úgy  magyaráz- 

itá  Tele  a  tájékokat^  és  nem  egyszer  egész  hadi  expeditiókat 

L  tarlósi  Habakuk  molnárnak  csillaglátásaí.  kikémlelt 

ly rajzi  útmutatásai  szerint.  Viszont  szegény  hiv  Koncz 

[irton  i«  éjjeli-nappali  fáradságát  nem  száná,  maga  járt  s  bml- 

ttinbereit  jártatta   a  németek  táboraiban,  mindennap  ezer 

tljp  kocxkájára  vdve  árva  fejét. 


4^ 


'<i<SLATOK  KS  BA»^yAS  HIEDELMEK 


Bercsíii>i  először  17«'4.  sept.  l-jén  emliti  öt  (^Koncz 
Márton  nem  tudom,  mit  konrz^^z  r  —  de  az  t'n  jövendölésem  betölt 
éoklan,  s  most  is  alkalmasint  elláttam  sokat.  —  adja  Isten, 
minden  jóralcj  az  Ersek-Ujvártól  nem  messze  fekTÖ  Kérröl 
Rákóczihoz  Írott  lerelében.  s  ner^t  óvatosságból  ekkor  is  tit- 
kos jegyekkel  írja  ki :  utóbb  pedig  legtöbbnvire  csak  M.  betű 
alatt,  vagy  —  ritkábban  Márton  néven  —  emlékezik  róla,  nehogy, 
ha  a  levelet  a  császáriak  valahogyan  felfognák,  a  szegény  Haba- 
kukot  baj  éije  miatta.  Sept,  8-ikán  ismét  kérdi :  >Xem  tudom, 
ehhez  Márton  uram  mit  konczolpc 

Ugyanez  év  november  havában,  a  Fejérhegyekben  és  a 
Morva  síkján  Heister  ellen  folytatott  csatározásokban  már  Ber- 
csényi oldala  mellett  vala  Koncz  Márton,  mint  tábori  jós,  kém  és 
kalauz.  Jablonczáról.  1  Tói.  nov.  30-án  írja  a  fővezér  a  fejedelem- 
nek: »Eppen  most  hozá.  reggeli  Jézus-kiáltáskor,  az  Ngod  leve- 
lét Köröskény i.  Jól  beszél  M,,  —  úgy  engeSje  hUnU 

Ezután  beállott  éjtszaka  táborostól  a  fenyves-erdőkbe,  s  a 
Habakuk  kalaúzkodása  alatt  megindított  Ebeczky  István  dandár- 
nokkal  kiriasztá  Búr-Szent-Györgyből  a  zavarba  hozott  császá- 
riakat. Mikor  ezt  a  kalandos  éji  harczot  Bercsényi  dec.  2-án 
leírja,  féltréfásan  utánaveti  levelének:  »Mi  haszna  írtam  ennyit 
Ngodnak?  .  .  .  hiszem,  ott  volt  J/,  —  o  ijesztette  ki  uket  f* 

Dec.  7-kén  viszont  Sasvártól  írja  Bercsényi:  >Nem  kis 
gondolkodást  okozott,  hogy  M.  mondja:  Pozson  felül  vigyáz- 
zak. .  .  .  Bárcsak  azt  mondaná  meg  M.j  ha  Heister  csap-é  ismét 
által  erre,  vagy  sem?  avagy,  ha  az  Dunán  Hainburgnál  vagy 
Bécsnél  ismét  általmegy en?«  S  másnap  dec.  8-án  Szobotistról, 
midőn  Márton  a  fejedelem  táborában  Lipótvárnál  időzött :  >Míre 
magyarázzam,  hogy  M.  felfii  semmit  sem  ír  Xgod  ?  Hiszem  az 
tudhatja  eddig:  megoszlott-é Heister  ?  s  mint  van, s  merre  czélozf^ 
És  ismét:  > Alázatosan  kérem  Ngodat,  hadd  tudhassam:  M.  mit 
mondf  Ha  elgy'útt  volna  velem,  —  megvertük  volna  most  Heis- 
tért .'«  Dec.  9-k6n  pedig  Szeniczéről  egy  beszédes  német  foglyot 
küld,  kit  is:  >jól  meg  kell  examinálni  fundamentumit  beszédjí- 
nek,  és  M.  uram  ezekhez  mit  fog  mondani?^  Tovább:  >M.  jó 
hírinek,  hogy  megverte  valami  föld  népe  az  németet,  nincs  sohon- 
nan  híre ;  taldm  csak  az  égen  ve}iék  azt .'«.., 


A  RÁKÓCZI-KORBAN.  49 

Ez  utóbbi  kételyes  mondatból  az  következtethető,  hogy 
Márton  égi  jelekből,  csillagokból  is  szokott  jósolni.  Különben 
ekkor  szegény  Habakukot,  —  ki  úgy  látszik,  sorvadásos  ember 
volt  —  súlyos  betegség  gyötré ;  mert  Bercsényi  ugyancsak  Sze- 
niczérul  dec.  9-én  kelt  második  levélben  sajnálkozik  fölötte: 
>Szánom szegény M.-t, hogy t;<?r<  hány ;  de  akármit  hányjon:  csak 
jól  \isdje  marját^ még ktt hétig  nékihaja  8 nékünk harczunk  (ütkö- 
zetünk) ne  légyen,  s  ha  Leopold  (Lipótvár)  meglesz,  ellenség  nél- 
kül mehetfNgod.  Quomodo  haec  conveniunt :  mintha  még  Leopold 
alul  kellene  harczolnvnk?  (pedig  úgy  lőn  :  Nagy- Szombat!)  El- 
múlnék úgy  az  csiitörtökrül  /  Ut-ut  sit,  —  fiat  voluntas  Donuni.« 

Aligha  tévedünk,  azt  állítva,  hogy  itt  a  közelgő  ütközet 
napjára  nézve,  ismét  a  tarlósi  próféta  valami  jóslatáról  van  szó. 
A  levél  végén  mégegyszer  utal  reá  Bercsényi,  a  németeknek 
Pozsony  felöl  várt  kicsapására  vonatkozólag  mondván,  hogy 
>tndja  M,  —  most  szóljon  f<í  S  másnap,  dec.  10-kén  megint:  >ha 
gyün-é  töl)b  hada  Heisternek?  tudja  M,,  —  nincs  az  70  mért- 
ft'Jd  az  honnan  gyün,  ha  gyün-^ 

Tehát  a  kurucz  Habakuk  büvhatalma,  jóslási  képesége, 
70  mértföldnyi  körre  terjed  vala  ki.  De  mi  haszna?  jós  tudománya 
iránti  hitelét  Bercsényi  olykor  mégis  megingatva  érzé.  Ugyanis 
már  harmadnapra,  dec.  12-kéu  Széniedéről  világosan  ezt  írja  róla: 
>M.  jól  beszél,  de  az  mint  látom,  el  is  múlik  olykor  beszédiben; 
ki  rajtunk,  ki  máson,  ki  az  időn  múlik ;  úgy  látom,  ott  is  alii  sünt 
aspectus,  et  alii  actu8.« 

December  közepén  Bercsényi  a  maga  haderejével^  Heistei'- 
nek  mozdulataihoz  képest,  a  fejedelem  táborának  födözése  végett  a 
Fejérhegyeken  át  Nagy-Szombat  felé  közeiedék.  Ekkor  már  ismét 
mellette  volt  a  vérhányásból  felgyógyult  próféta.  Dec.  17-kén,  a 
nádasi  szoroson  általérkeztekor,  Szomolyánról  irja  a  magyar 
luvezér : 

»Irit€ii  kegyelmébül,  hóval,  cssövcl  ide  jókor  érkeztem,  úgy,  liogy 
uia  iiapvilággnl  meg  helyben  lehettem  volmi,  —  de  M.  koczogását  meg- 
:?záiiván,  mcgkimUám  az  csézámmal,  s  csak  clömhon  toppana ;  csak  ma- 
jraiii  levén  az  csézán,  eleget  heszéllett,  engem  tovább  bocsátani  nem 
akara,  hogy  tiui  csnh  ucm  köll  tocábh  menni  Azonliun  szintén  itt  az  kapu- 
ban ere  Sennycy  éd  Jiiiday  uraméknak  ezen  accliidált  levelei ;  kire  nézve 
4zúllék  M.-al  sokat,  de  azt  mondja  :  hanemha  az  (a  német  had(»sztály) 
Századuk.    1881.  1.   füzet.  -1 


50  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

fordult  vohiA  Pozsounnk,  az  kit  ö  mond,  hogy  mcffvcrilnl'  holnapukhu  — 
de  nem  hiszi :  mert,  az  mint  ö  magyarázgatja,  lígy  látszik,  mintha  az 
Déy^TíTíéX  gyiinnc  által  nz  Dunán,  é&  Dcvéntül  Pozsonuak  s  onnan 
gylinne  fel  s  ált^l  az  hegyen  Stomfa  fele,  —  es  az  gajári  tekeriiletben 
Malaczkátiíl  lenne  az  harcz.  Xa^  úgymond,  /teinml :  tndom  én :  az  hoinap 
iteni  gif'nn,  marailjunlc  itt  ma  !  Azok  az  hadak  vigyázzanak  ott ;  még  ez 
éjjel  vngy  megjárom^  (t.  i.  a  ne'met  táborát)  rogy  gyün  emberem,  -  -  de  azf 
7neg  leli  rarnihil;  meri  már  megvót  az  én  Htám  réUk ;  hiszem,  elérünk  még 
hajnalban  is  oda ;  08ztán,  tudom  én,  hogy  meglesz  holnap,  csaJc  ttzanit 
fttyadjam.  Kire  nézve  megmaradtain,  és  írtam  sietve  ordereket  az  tisz- 
tekre :  ki  mitevü  legyen,  és  hogy  oly  készen  legyenek :  mihelyt  megyek, 
lóra  ülhessenek.  Azt  is  mondja  M.,  ha  megfordult  az  esze,  s  az  hegynek 
innenső  felére  akarna  gyünni :  megmondja  még  ez  éjjel.  Rationabiliter 
ugyan  ember  gondolhatná :  talám  két-három  felül  aknr  ütni.  Isten  az 
olt-almunk,  bízzunk  benne  !c 

Líitszik  c  jellemző  sorokbíil :  mennyit  adott  mégis,  előbbi  két- 
kedései daczára,  Bercsényi  az  egyszersmind  kémként  szolgáló  jós 
nézeteire,  midőn  annak  javallásából  megtartja  elhagyni  készült 
hadállását,  s  rendeleteket  küld  a  főtisztekre.  És  valóban,  a. sze- 
gény beteges  Habakuk  a  következő  este  s  éjjel  odajárt  a  kemény 
havas  időben  Heister  táborát  kikémlelni ;  éjfél  után  téi't  vissza 
iSzomolyánhoz.  és  betoppant  Bercsényi  szobájába,  a  ki  is  dec^ 
18-kán  >2  órakor  reggele  tudósítja  Rákóczit: 

»Most  éjfél  után  csakhamar  jőve  hozzám  M. ;  mondja,  hogy  mind- 
gyárt estve  egy  órával  elgyött  az  o  embere,  maga  i'jt  odajárt  véle,  cttak  nem 
rég  gyütt  meg.  Elnézte  ökct :  de  bizonyos,  hogy  háromfelé  van  most, 
Pozsontúl  is  akar  gyünni  -  -  már  által  is  gyütt  vagy  300  benne,  — 
azzal  az  győri,  komáromi  labunczok  is  vaunak,  —  lesznek  azok  is  vagy 
3  —  4000-on,  de  rossz  nép.  Merre  akar  iltniV  ha  tiíl-é  az  hegyen?  vagy 
innen,  Poz.sontúl  V  még  nem  tudhatja,  d<*  úgy  látja :  mind  öszve  akarna 
az  menni  Heisterrcl ;  oda  akarnának  ök  menni  az  hídhoz,  az  hol  mi 
általgyUttünk,  Söntéhez,  s  mind  a/on  volnának :  bennünköt  följttl  szorí- 
tanának, az  ü  országok  felül,  —  íXí"  (n«'m)  érkezik  ö  bizony  arra  !  Heister 
még  nincs  az  hadak  kJizött,  bizonyosan  mondja,  addig  nem  is  gyün  által 
az  dereka,  nem  isgyUhot  hertelen  :  mert  gyalogja  sok  van,  ágyű-eszköze ; 
hanem  először  (az  mint  magyarázza'*  De'véntül  fog  nuís  csapat  gyünni 
vagy  ma,  vagy  holnap,  az  ki  az  mi  hadunkra  akar  Ütni  az  falukon,  — 
arra  kell  vigyázni,  azt  verjük  meg  cltíöben,  ott  fog  ö  is  rabot.  Ama  derék 
harczunk  még  nem  most  lesz  :  mert  talám   még  majd   egy   hétre  lesz  ;*) 

*;  E  » derék  harcz,  <  mint  tudjuk,  december  26-kán  lön  Nagy- 
szombatnál :  tehát  csakugyan  épen  egy  hét  múlva  ;  Koncz  Márton  ezt, 
mint  látjuk,  ugyancsak  jól  kicombinálta. 


A  RÁRÖCZI-KORBAN.  51 

lumem  esak  mind  öszveszedjük  az  hadat,  mind  lovast  s  gyalogot ;  Nagy- 
ságodnak is  Írjak :  nem  kell  ott  az  vártul  tartani,  jobb,  ideküldje  Nagy- 
ságod az  segítséget,  de  az  német  elmaradjon  az  vár  ^ipótvár)  alatt,  ^) 
Mondottam  neki,  Nagyságod  mikínt  nem  küldhet  igen  hadat :  mert  ha 
Pozsontúl  is  erre  tan  ál  menni  valahogy,  —  reá  nem  érünk.  Azt  mondja : 
l«áit«mk  ennek  az  hadnak  küldene  Nagyságod  segítséget,  az  ki  innen  van 
az  begyen ;  hiszem,  ha  ez  ott  az  hegyek  közt  akar  általmenni  felénk : 
utánamehetne  az  onnan  is,  úgy  értem,  Bazintul.  Az  ki  had  Treneséii 
felé  volt  is,  felment  —  azt  mondja  —  az  is  Heisterhez.  Csak  megírjam 
ám  mindenfelé :  vigyázzanak,  mert  már  elment  az  híre,  hogy  falukon 
vaunak  az  hadaink,  mind  tudják :  ki  hol  van  ?  egyenként  akarja  föl- 
verni őköt ;  mert  már,  valahol  valami  hada  lehetett,  öszveszedi  most,  s 
csak  meg  akar  már  velünk  verekedni.  Mondom  neki :  ha  mind  öszveve- 
heti  magát,  —  megver  az,  vagy  elnyom  bennünköt !  Azt  mondja  nevetve  : 
nem  bizony  az,  hacsak  az  Isten  nem  akarja  őtet  (Mártont)  épen  megva- 
kítani vagy  megverni ;  me'g  noha  nem  eseti  őrajta  ollyan,  az  kit  nem  tudott 
roina :  de  bizony,  nem  látja  most  káruukot,  mert  még  —  úgj  lehet  — 
hírmondó  sem  sok  megycn  cl  benne,  csak  jók  legyünk,  hacsak  víznek  nem 
szorul,*)  mert  nem  akar  ám  könnyen  elgyünni  az  víz  mellől :  hanem 
mind  az  víz  mellett  akar  elgyünni,  mint  czclütt,  és  megpróbálgat  elsőben 
lieunünkot  egy  darabjával,  ha  bízik  osztáu,  ügy  gyün  el,  —  de  ne 
engedjük  ám !  Csak  ö  láthatná  meg  az  mi  hadunkot,  mert  bizony,  bár 
volna  9  — 10,000  is,  mert  itt  kell  ám  most  (Nagy-Szombat  körül),  nem 
ott  Umnknál  (Galgócz,  Lipótvár  táján^)  nem  bántja  ott  senki !  —  Nem 
látom  rossz  kedvét  (t.  i.  Mártonnak ;)  légyen  Isten  akaratja !  En  majd 
általmegyek  virradtig.  €  Végül  még  hozzáteszi  Bercsényi,  hogy  ö  Heister 
elönyoműlásávul  a  földncpe  megriadásától  s  cbböl  eredő  zavaroktól 
tart,  8  hitetlenül  és  fanyar  gúny  nyal  mondja :  »Az  én  rationabi  Utasom 
uem  ér  M.  eszivel ;  nehéz  is  kitanulni  beszédjit,  s  úgy  látom :  multa  mw 
lantur  {»  tempóra.  De,  csak  Isten  jól  adja,  s  mind  jó  lesz.  O  ugyan  bíztat, 
fl  nálánál  is  inkább  Isten  kegyelme,  igaz  ügyünkhöz  képest. « 

Ez  a  fönnmaradt  legtüzetesebb  leírás  Koncz  Márton  beszé- 
deiről, 8  a  »prófétac  egyéniségére  s  miveltségi  fokára  annál  jel- 
lemzőbb, minthog)'  Bercsényi  több  helyütt  szó  szerint  visszaadja 


*)  Tudva  van,  hogy  Nagy-Szombatnál  csakugyan  a  uémet-kuru< 
czok  állottak  át  a  harcz  tüzében  árulóul  a  császáriakhoz,  és  főként  c 
ráratlan  körülmény  okozá  az  úgy  szólván  már  megnyert  ütközet  közben 
beállott  zavart ;  K.  M.  tehát  ezt  is  mintegy  előre  óva  sejté,  midőn  ama 
kétes  hüségü  szökevény-had  hátrahagyását  tanácsolta. 

")  Heister  Nag}'-Szombatuál  tudvalevőleg  a  Párna  patak  mély, 
partos  vízárkával  födözé  seregének  hátát  a  kurucz  lovasság  támadásai 
ellen  ;   én  így  ennyiben  in  tnlál  Koncz  ^fartőn  Jóslata, 

4* 


.'?.!'   -i.rr;  '—  --/..  -'■ .  Z- :**..«  iii.   ~il.i-:i.".  iL-rriiiiiTrtrii  annak 

l.íi:::  :^  K.i' ikul;Ai-i:  sj.l-.^\^l  ^1^:17:?  :.k:r.   ^i-égis  levele 
; 'íli'.i::-..r:.  i-rr:  '        -^  -     •--.  :-•-._:..-.:.<    — sokat  meg- 

M'j  :j;1l  It..  :r-k^L  -^fr^-  -•  :.'vr:-'r  l'ra  űlvén.  fül- 
r.v^rr.'.:  :.'-  -i  zl:  :-  Fr -rlr^;  rkr:.  s  s-";;^'.!^-^  LieszkOtűl  a 

:-/_:::    !::  ;  it:  :..    .   .      _ 1  :::.    .j  ^  ..  ..j  ..    tí'^;.    :v:..v1 -^^    van 

•;..:.-:!     -'       .-  "'         ■                    '            ■     *   ■     ■  ■' *      •-V-k    kí:aul;it;t, 

]    jv  :.  ^:.í:    :.  ;:.  .1  .:.  : .'.  :;•:..:_  j.-.    •■::_!  .  ^  ::     ^y  :j.1-\;-  v^l  •  i::iiluii- 

*.  ".  y.  ..  y.'.':  7':..     '.z  -^i'   i  ..  :.._:.";:.:%..  —  1.-  "    -- ■:     i.-.:.'.:   h.IiiJij-ritáu. 

A/  :    ^-  ..::  v^/.     .  -  ^:.  '. -r  :  .^^.r  ^. .     .     '..  :.z  -.  ^  <:':.  \i    rO:n  1  ?ai». 

'.->?;    -.7  .  .Tr:'  ■     t'..  1'- .<     ;  -■  ,     I_-:rr     -.  ..I--.  ii.    sk-.  ..     "...-«:  t-I.I     -. .     "■.     -.::■.''     l:«"*/ 

H:!-:-r  :..;  r.  a;::  :.  l  í/a  :.:::í1  >.  :  ^;  ..  :~.  ry.::i  ;.':al :  bauum 
1'  zt  :.:- ;k  :..^^-^L.  iv  :_^-:  jy  L  :  :?  '/..'.  '.[;>.:  \-:  -■::.:  iUí-ttroz  — 
::/.'  ...  :.:/;*  —  :."  .!.  A-:;  I>:^:.  :  :  V  -  vi^y  i^^:::  Vul:.\i:;:.ik  a/ liol. 
j  .-w.       . ,  •.   '-         •      .    •   :        ■    : — r'    \z'.  1:.  :.  '■.*    i  jy    íJívi-'-üu  :    /// 

•:        .  .'   :.-;!=     ?/.;•...■  .L     k'v..".:k-":  ■  ■;    :..;..    .?  .?<     ..s.\    m  •:i>.ij:i : 

y  .  •  _.  /A  ■■    -.        ■  -     :  ;  •:       ■/   ■'.    ..     *  í'Iyat    íí 

'i- '/.'.].  ír.::.':.:*  i'si".k  ^:.tk     -^: :..:  -   -:  v.  I.í:;.:  iíIm'.     l^  ;;/:    sc:.i  ktÚic- 
?•  ..  :    t  -.i!.A  /.-.  V  jy    >Z'::i:-«»y  rjj-r-     ::.:.:;:.  —  -.:-.    .::  :*  nz    i.úeink 

LAtí-ik.  Lml'v  Bvr«>-:.vi  :-e:i  Lubo.v;,  i:.J.;l  MAriou  boszí-il- 
yiíi.  k''*tk»-'lik  l'»íLii':.  =■-■:  i:t-o::  g-.':L>oi;a  is  ő;,  —  miuil:i-::iltal  ttz 

*     I )•: r  .■?••:! V  i  r- . i  i  :  k*  •/ •  •♦:.- /  .1  r. .  - >i . 

*'  l't.'.iratíaii  i:i«;:  utiiii.tVi.-:i  :  sl::--:!  i:  z.ik  i/«  :í  ::KÍ;;?ál.  Mnii- 
'i.iii  M:írt":;is.ik.  ini-jii.  iiJt:-.  :  .::i'iL:y^r:  :  A/  k"k  "l  -  ii. -."-.iii' I  ol:i  tti'k. 
a/*»k  kiJ/Jil  v.-!t.ik  ám  :t/«'k  :  ■  .'     ■.■/:.■   .^!l'^. 


A  KÁKÓCZl-KORBAN.  53 

Eleczkyddfiíldrt  csak  dindítja,  mert  a  jós  lujy  kívánta,^)  Azou- 
bau  még  azon  nap  éjjelén  újabban  megemlékezik  Mártonjáról, 
kit  e  kritikus  napokban  folyvást  oldala  mellett  tart  vala : 

»Ei>cn  midÖQ  ezt  írnám,  éjfélkor  tájl)aii,  veszem  ezen  Bokros 
íPál,  ezredes)  levelét,  kit  ma  írt  délben.  Addig  moudti  M.,  hogy  Pozson- 
iiak  megyén,  nem  gyün  erre  Hei«ter,  ^)  most  már  azt  mondja :  nem  gyün 
az  iíle  sem  ma,  sem  holnap,  mert  sok  népe  van,  ágyúja  is  van ;  do  nem 
hiszi  még  egészen,  hogy  általgyütt  volna  (a  Morva  vizén,)  majd  meg- 
tudja ;  de  az  való :  oda  gyün,  valahol  az  minap  volt,  (Gajáron  ?)  és  cmk 
i'-^zj'ailafíunl-  ám  azzal  (ez  is  meglett  áG-ikán,)  azért  megírjam  Ngodnak, 
hojifv  vagy  gyalogot,  vagy  lovast  segítséget  küldjön  Ngod,  mert  ott  nem 
kell  az  vár  alatt.  Én  megmondám  :  Pozson  felül  is  kell  Ngodnak  vigyázni. 
—  I-y^fÁyt  i(t  m  hntjyjn  riiszahirninoin.  Már  virradtig  mi  hírem  lesz  ?  nem 
tudom  ;  de  csak  elhiszem  :  nem  hálnak  ez  éjjel  Malaczkán  és  Lé  várdon 
az  mieink. « 

Márton  pedig  azonnal  éjfél  után  neki  indult  ismét  kémjára- 
túuak,  sdec.  19-kén  reggelre  meghozá  a  más  oldalról  —  Ebeczky- 
töl,  kinek  Heister  elé  való  indulása  csakugyan  jó  volt,  és  Bokro- 
séktúl  is  —  megerősített  bírt  Lieszkóra  Bercsényinek,  bogy 
Heister  tábora  "^bizonyosan  általgyütt  a  Morván,  de  nem  mind 
még.«  A  dunántúli  labancz  ellenben  visszament  Győr  felé ; 
Pozsonyban  egyéb  német  nincs  a  helyőrségnél.  Hogy  Heister 
(iajártól  merre  fordulaud?  soha  nem  tudhatja:  »mertúgy  is  vau 
igyekezeti,  megint  erre  gyűjjön  Szent-György  (Búr)  felé,  az  mint 
azelütt  volt.  Segítséget  oda  (Malaczka  tájára)  küldeni  javallott : 
de  vaktában  belé  ne  kapjanak.  Ha  ők  nem  kaptak  eddig  az  mi- 
einkben,  nagynak  tartom;  de  azt  mondja  M.,  nem.  Az  mely 
németre  küldte  Ebeczkyt,  azt  mondja :  elment,  még  tegnap  meg- 
egyezett ezekkel,  (Herbersteiu  ?)  oda  hiába  küldte.  Csak  azt 
vallja:  megverjük,  de  nem  tudja:  ha  túl  esik-é  meg  az  (Fejér-) 


*)  Az  nap  este  ismétli  Bercsényi :  »Már  cstvc  van  az  faluban, 
mégis  semmi  hírem  ma  sohonnan.  Eberzhj  elment  J/.  szacdm,  ki  még  nem 
hiszi  Hcistcrt  az  (császári)  hadak  közt  lenni,  és  csak  azt  mondja ;  egy 
hét  is  helételik  míg  megindul  Heister,  noha  ugyan  kell  vígyázás  túl 
nmonnan  Í8.« 

-^  Ugy  is  lön,  mert  Heister  Gajártól  nem  Szeniczc  és  Szomolyán 
felé:  hanem  Mária-Talnak  és  Récsének,  szóval  Pozsony  felé  tartva 
kanyariUt  Nagy-Szombatnak. 


54  JÓSLATOK  ÉR  BABONÁS  HIEDELMEK 

hegyen,  vagy  innen  ?  csak  látja,  hogy  viz  mellett  lesz.  Úgy  engedje 
Isten !  ügy  látom,  sók  megváltozik  az  látott  dolgokban  is.^ 

íme,  megint  tamáskodik  a  hitetlen  fSyezér,  hfi  prófétája 
jóslataiban.  Utóiratában  mégis  megjegyzi ; 

>Már  írásom  után  üzeni  M.,  hogj/  az  o  eiitberc  (valami  kém,)  kind: 
vesztét  hitte,  meggyuit.  Annak  az  németnek  egyik  része  elment  Pozson  felé, 
másik  része  helyben  van,  —  igen  vannak  rajta  az  mieink,  hogy  meg- 
csapják. Az  már  mintha  erre  felé  akarna  gyiinni,  úgy  mondja,  —  de 
hadd  g^'iinne  kiljebb,  reáéruénk  csak  virradtig  is,  ha  az  \ázek  közul 
kigyünne.  De  azt  nem  akarja,  hogy  több  hadat  küldjek,  vagy  menjek, 
mert  nagyobb  ré^zc  elment  (táborhelyéből)  az  németnek.  Ezzel  bizony 
—  mondja  —  bírnánk,  ha  kimozdul.  —  Az  parasztkatonák  is  hozták 
illyen  hírit,  hogy  egy  része  Pozson  felé  ment,  más  része  visszaindult. 
Már  Isten  tudhatja  le 

Ez  nap,  dec.  19-kéu,  Bercsényi  gróf  háromszor  is  érte- 
kezett Koncz  Mártonnal,  — .  mint  5  órakor  estye  költ  levelében 
említi,  —  de  a  Mátyusfold  prófétája  ezúttal  valami  újabb  dere- 
kas dolgot  nem  jelenthetett.  >Most  M.  semmi  bizonyosat  nem 
tud  mondani,  ma  háromszor  is  beszéltem  véle:  csak  azt  látta 
meg  ez  elmúlt  éjjel,  hogy  hol  van  az  német,  —  de  soha  szándékát 
bizonyosan  fol  nem  vehette,  mert  Pozson  felé  is  van  s  erre  is  í 
hanemha  két  felé  csapna.  Meghagyta :  megírjam  az  hadaknak  is 
kik  ott  vannak  előttünk,  ne  is  igen  agyarkodjanak :  hadd  gyüjjön 
küjebb  az  mezőre ;  mert  úgy  látszik  neki :  erre  gyün  valami,  az 
kit  megverünk  vagy  holnap  vagy  holnapután,  —  de  csak  itt  vár- 
jam, míg  kimozdul.  Valamely  nyavalyás  emberit  hagyta  volt  ott 
vigyázónak,  meghagyta:  ma  délre  hírt  hozzon  neki,  —  de  semmi 
sem  lett  belőle,  búsul  rajta ;  ha  vacsora-korig  nem  gyün,  majd 
maga  megyén.  —  Azt  csak  váltig  javallja  Márton,  hogy,  ha  szin- 
tén ide  nem  is :  az  hegyeken  túl  Pozson  felé  hadat  küldjön  Ngod. 
Mondom  ott  lenni  Sennyeyt,  s  írtam  is  már  Ngodnak.c 

Dec.  20-kán  hajnalban  Ebeczkynek,  Bokrosnak  újabb  leve- 
lei érkeznek,  —  a  fővezér  megint  hivatja  Mártont,  és  csudáld, 
>hogy  M.  semmit  sem  tud  mondani;  csak  azt  mondja,  meg- 
látta az  németet  akkor,  de  fel  nem  vehette :  merre  ment  vagy 
megyén?  hanem  ott  hagyta  volt  emberét,  annak  meg  kellett 
volna  gyfinni  az  hagyott  időre,  azt  tartja,  —  odaveszett.  Maga 


A  RÁKÓCZI-KORBAN.  55 

csak  iizt  mondja :  ő  bizouy  uein  megyén  utána  az  németnek,  hadd 
moDJeu,  —  reákerül ;  azt  akarnám  :  túl  menne. « 

Márton  emberét  nem  fogták  el,  d.  u.  5  óra  tájban  Lieszkóra 
niegérkezék  az,  s  a  tőle  hallottak  után  M.,  ki  » eddig  kedvetlen 
voltc,  —  »mo8t  majd  kibtijik  az  böribiil  —  írja  Bercsényi,  — 
frösen  biztat,  nagyon  javallj i  (helyesli)  rendelésimet  Már  Isten 
kegyelmében  vagyon,  mint  áld  meg  bennünket !« 

En*e  a  fővezér  megindult  éjjel  a  holdvilágnál  Stomfa  felé 
Heister  ellen  próbára.  Vele  járt  a  tarlósi  göthös  Habakuk  is;  a  ki 
midőn  —  dec21-kén  a stomfa-m ária- tali  szorosokba  húzódó  császári 
seregre  az  erdőkből  és  hegyekből  a  fegyverre  kelt  hegylakók  s 
hajdúk  hangyamódra  reátámadnak  s  a  sok  ezer  puska  ugyan  ropo- 
gott, —  :>  Márton  megnézé  őket,  s  csak  felszóUala  nagyon :  csak 
körülvegyük !  Mi  ?  fele  is  csak  parasztember  ennek  ;  csak  menjünk 
rajta  mindenfelill  f  Mondják  neki :  most  bizony  nem  lehet  megke- 
rülni, sem  körülvenni ;  nem  láttad,  uram  azt  ?  Hohó,  nem  láttam  ? 
De  meglátjátok  majd  két-három  óra  múlva  mi  lesz  itt !  Mind 
elv'sz  az ;  az  hajdú  bocskora  is  majd  megmerül  az  vérben,  — 
csak  érkeznék  az  hajdú ! .  .  .  Azzal  felmene  egy  hegynek,  lovon ; 
azt  tudom :  néz  valamit,  —  s  most  is  oda  van ;  hihető  bizony,  ott 
prédtkál.<  írja  Bercsényi  Femekről  dec.  21-kén  esti  6  órakor, 
még  a  csata  folyama  alatt. 

Koncz  Márton  uram  tehát,  hektikás  létére  lóra  ült,  s  hegy- 
nek-völgynek  nyargalva,  részt  mert  venni  a  harczokban  is,  biz- 
tatva, lelkesítve  a  küzdő  népet.  Elszánt  lélek  lakott  kétség- 
telenül 0  nyomorult  testű,  köhögős  emberben.  Másnap.  22-kén 
délután  megint  visszakerült  a  fővezérhez  Hosszúfalura,  honnét 
esti  5  órakor  tudósítja  a  fejedelmet  Bercsényi :  >Még  semmi 
hírét  ma  nem  hallhattam  az  németnek,  hanem  az  mint  üzenem 
Beniczkytül. 3/. mo'/c//a:  mais  eleyet  lekonczoltakbenne.^  Tehát  a 
jós  e  napon  is  ott  forgolódék  valahol  a  csatázok  közelében.  Dec. 
24-kén  3  órakor  virradat  előtt  Korompáról  kelt  levelében  is 
emlékezik  Mártonról  Bercsényi :  »Buday  uram  írta  hirét  nem 
hiszem,  —  M,  sem  hiszi,  (teszi  hozzá  mintegy  nyomatékul,)  meg- 
indulok azért  virradtakor.< 

E  szerint  Márton  ekkor  is  vele  volt ;  váljon  oldala  mellett 
részt  vön-e  a  nagy-szombati  ütközetben  ?  —  nem  tudjuk,  de  úgy 


56  JÓSLATOK   KS  RABONÁíS  HIKOELMKK 

látszik,  igen.  Annyi  Inzonyos,  hogy  dcc.  27-k6n  még  nem  kerfilt  elő. 
Ugyanis  Bercsényi,  a  harcz  utáni  ezen  napon  írja  róla  Sellyéről 
a  fejedelemnek:  >M.  nem  tudom,  hová  lett;  de  ismét  támadt  itt 
egy  molnár,  (tehát  vj  próféta!)  alkalmas  ideje  mind  mondja: 
Xagy-Szomhatnál  rettenetes  vérontás  lesz,  az  kurucz  igen  kemé- 
nyen fogja  viselni  magát,  —  de  ugyan  megszalasztják  az  Vágig; 
7íewi  sok.  megyén  által  benne,  itt  maradnak  az  Vág  mellékin, 
azután  soha  bizony  semmi  ellenség  meg  nem  veri  azokat  többül.* 
Mely  kedvező  prófécziára  a  fővezér  röviden  csak  ennyit  jegyez  meg: 
>Az  első  már  van  híremmel,  —  az  utolsóra  lesz  gondom,* 

Másnap  dec.  28-kán  már  Sellyén  volt  Márton  is,  sőt  híre- 
ket is  hozott:  »Ezt  gondolom  igazabbnak  lenni  —  íija  Bercié  uyi 
—  M.  szavaihoz  is  képpest,  hogy  tegnap  ment  oda  Leopoldhoz 
az  német.  Még  az  parasztok  harczának  is  az  lesz  az  híre,  az 
mint  M.  mondja :  az  hegyen  küldtek  vala  által  (a  németek)  vagy 
300  embert.  —  azokat  verték  agyon. «  De  Márton,  íígy  látszik, 
megint  csakhamar  elosont  kémkedni ;  mert  B.  már  ugyan  e  levelé- 
nek végén  említi:  s>3i.  nincs  velem,*  s  29-kén  ismét:  >Ezeket 
mondják.  J/.  nincs.  Jmmár  Isten  mit  akar  velünk ?« 

Ezután  igen  sokáig  nem  emlékezik  Koncz  Mártonról 
Bercsényi;  csak  1705.  január  29-kén  Ersek-Ujvártt  költ  leve- 
lében szól  megint  róla,  rövidtnlen  s  némi  szemrehányással:  »M. 
uram  csak  azt  a  tanácsot  adja :  mi  volna  jó,  mi  nem  ?  Arra  nem 
ad  tanácsot:  mikínt  tegyünk  az  roszbúl  jót?«  Es  jan.  81 -kén 
Mocsonokrúl:  »En  miudgyárt  megyek  Tornóczra,  talám  hallok 
bizonyosabbat.  Elláttam,  nem  mindent  látnak  meg  az  mit  néznek 
ezek  az  mi  embereinek.  Aí,  segítsége  (ő  hozott  ugyanis  valami  hírt 
Heister  segédhadáról)  nem  vala  ennyi:  Benedek  pór  hada  is 
megvasasodék,*  stb. 

Tornóczra  ^fárton  is  elkísérő  Bercsényit,  s  ott  a  fő  hadi 
tisztek  előtt  érdekes  jelenet  fejlődék  ki : 

2>M.  csak  i'ljüve  velnn  tudósítja  a  fojodrlnn't  Toniói-zriil  1705. 
ft'hr.  l-jorül  a  föv«'zcr,  —  ma  rc^jrgt'l  nálam  az  tÍ8ztok,  —  csak  obstJt 
vleiílt)  az  liáz1»au,  clliUlí'>k  l)clo! ;  köszönő,  fo<rad:ím,  nyom!>an  azt  mondja  : 
No.  ha  j«'>k  leszünk,  nyerhetünk  .*>  zászlót,  —  do  e^ry  kok  zászlót  mi  is 
rlvosztünk.  Kluczky  mondja:  Tj^y.  do  lelkem  Bátyám,  hogyan?  Immár 
akárhogyan,  csak  rajta,  mert  ez  hizonyos  I  Hol  hát  ?  Akárhol,  —  csak 
a  ]iol  erjiik.    Elfakadmik   nevetve:    kérdik   ogymástúl :  mic^Offa  embert' 


A  RÁKÓCZI  KORBAN.  57 

O    azonban:   Jú,    jó! do,    htt    estik    ULcttiiiih,    v    niiii    t'tvjjnk    az 

urmeUf,  —  nem  vesz  ám   ahban   d  ojy  is  I  Felbíztiitám,  —  csak  Icsi  már 
az  indúhUt.tf 

Ebből  líitbíitó,  hogy  a  nem  sok  társadalmi  míveltséggel 
bíró  Habakuk  bátyó  kissé  confidensttl  viselé  magát,  —  azonban 
a  ueTetgélö  tiszteknek  mégis  emberül  megfelelt.  Óvatosan  is  bánt 
ezentúl  vele  mások  előtt  Bercsényi ,  a  mint  Magyar-Sókrűl 
febr.  4-kéu  kelt  leveléből  látni:  *Kigyüttem  az  hadak  közé, 
mind  együtt  tanáltam  az  tiszteket  ezen  négy  ezerbül,  M.  köztök ; 
kirely  hogy  meg  ne  szőllaljon  kérdetleiif  magánosan  szólék.  V  oxa 
abbúl  áll,  hogy  ebben  az  holnapban  lássunk  az  munkához,  mert 
nem  lesz  másszor  annyi  módunk  benne,  —  ö  így  megy  s  amúgy 
megyén.* 

Febr.  6-án  estve  a  tornóczi  táborbúi  ismét  bőséges  elbe- 
pzéléssel  —  és  egy  kissé  humorosan  —  mulattatja  Rákóczit 
Bercsényi,  a  maga  hív,  bár  naiv  prófétájáról : 

>lVgnapi  híreinknek  csak  confinnatióját  hozák  ma,  do  többet  s 
újabbat  semmit.  Ilancm  M.  elveszett  az  háztúl  liajnalban  is,  ismét 
elögrj'ütt,  ism«'t  már  hét  órának  clíítte  eltűnt ;  egykor,  szintín  hogy  az 
hadakot  ültettem,  elövetödék,  szöniyü  nógatással  azt  mondja :  No-no ! 
sokat  késünk,  sokat ;  ahun  megy  a  német !  Az  a  tegnapi  német  is  csak 
élést  hajtott  Szombatban,  s  még  hajnal  clütt  elment  által  a  hegyen, 
epyenescn  az  mint  jártunk,  Ahun,  Ilcister  is  utána  megyén  Karolinák  ; 
most  bizony  megronthatjuk,  csak  menjünk  !  l^azinbúl  is  —  azt  mondja  — 
sok  gyalog  ment  arra  által  az  hegyen,  hogy  már  az  útját  elállja  Kjí roll- 
nak. Ifcister  Pozsonban  van  ma,  Károli  meg  följííl  van  már  Pozsonyon 
is;  a  bizony  csak  való,  hogy  két-három  nap  alatt  megharczol  Károlival: 
mert  csak  elmegy  ám  utána,  —  segítsük  meg,  ha  csak  két-háromezer 
emltcrrel  is  !  Mondom  neki :  Menjünk  hát !  ihon,  felültek  az  seregek. 
^íi  menjünk,  —  de  Nagyságod  ne  gyüjjön  ;  mi  haszna,  annál  jobb,  vagyis 
csak  egy  ember  Nagyságod :  avval  bizony  nem  sokra  megyünk  ám ;  én 
bizony  nem  szeretem,  hogy  Nagyságod  elgyííjjön,  —  liiszem,  elég  kapi- 
tány van  itt,  hadd  menjenek ;  nem  kell  egyéb :  akármellyiknek  menjünk 
az  nyomára,  s  csak  rajta  menjünk,  —  megáld  az  Isten,  meglátja  Nagy- 
fágod  I  Koczóiliavi  vele,  hotjif  elmegych,  —  maga,  (noha)  hitemre,  erre  az 
változó  üdőre  (nézve,  a  köszvény  miatt,)  az  lovon  is  alig  ültem,  nem- 
hogy ily  kemény  munkára  ereszkedhettem  volna.  Ugyan  sírt  az  lelkem, 
könyvezve  Imcsátám  az  tiszteket,  hogy  csak  ki  kellé  maradnom  közíí- 
lök.c  Ezután  előszámlálja  tett  rendelkezéseit,  hozzá  tévén,  hogy:  »Igen 
tetszett  M.  uramnak  az  dispositió,  —  szörnyű  ürömmel  vicnt ;  Lét  szoUjá- 
nuxt  küUltan  vele.€ 


58  JÓSLATOK   yj^  HABONAR  HIEDELMEK 

Az  utóbbi  intézkedés  mutatja,  hogy  Bercsényi  ugyancsak 
úrilag  gondot  viseltetett  udvari  jóssái-a,  midőn  két  szolgát  is  ad 
vala  rendelkezésére. 

Másnap  még  odajártak.  »Ptr üszögnek  az  lovak,  dobog  az 
szívem,  M.  odanyargal,  B.  bíztat :  de  bezzeg,  uem  bíztat  egész- 
ségem Ic  —  írja  Tornóczrúl  febr.  7-kén  kelt  levele  végén  a 
fővezér,  de  a  kinek  néhány  nap  műlva  már  újra  mellette 
volt  szerencsésen  megtért  Habakukja,  s  febr.  12-kén  ismét  titok- 
zatos dolgot  beszélt  urának :  »M.  azt  mondja,  ő  bizony  nem  tudja : 
ha  gyün-é  által  (Heister,)  nem-é  ?  Hanem,  azt  mondja,  van  egy 
ember,  magyar  —  de  most  nincs  köztünk  —  az  ki  felvállalta: 
kézben  adja  Xgodat  (Rákóczit),  azért  odaig}'ekezik  Heister ;  ugyan 
amazt  úrnak  (mágnásnak)  mondja.«  >Ez  ugyan  hiábavalósága,  veti 
utána  Bercsényi,  —  hanem  mégis  kérve  fordul  a  fejedelemhez :  >de 
édes  Kegyelmes  Uram.  az  Krisztusért,  vigyázzon  magára  Ngod ! 
Dühödt  kutya,  eb-ember  az  (Heister),  ha  holnap  általköltözik, 
megnyugszik  vagy  egy  mérföldnyire,  -  -  úgy  elmegy  egy  étszaka, 
hogy  bizony  ott  virrad  (Kis-Tapolcsánytt ;)  öt  mérföldet,  hatot  is 
elmegy  olykor.* 

Hiábavalóságnak  mondja  tehát  Márton  jóslatát :  hanem 
azért  mégis  ugyancsak  óvja  szeretett  fejedelmét  a  netaláni  telje- 
sülés lehetősége  ellen. 

E  levelét  a  tábornok  febr.  12-kén  este  Tornóczon  írá,  más- 
nap átment  Czabajra ;  vele  járt  jóssá  is,  a  kit  most  hiába  kérde- 
zett Heisternek  szándékairól,  mert  Márton  csak  megvallá :  u 
uem  tudja,  a  császári  fővezér  Modor,  Bazin,  Szent-György  körüli 
czéltalan  mozdulataival  mit  akar?  Bercsényi  tehát  már  csak 
a  pénteket,  Heister  napját  várta :  majd  megmutatja  ez :  »mi  szán- 
déka van  az  eblölkünek!< 

Bercsényi  ezután  más  vidékeken :  Selmeczen ,  Léván  ^ 
Nagy-Tapolcsánytt  és  Nyitrán  időzék,  s  midőn  a  Vág-mellékére 
viszatért  is,  —  igen  sokáig  nem  ejűlíti  Koncz  Mártont ;  úgy  lát- 
szik, hazaküldte.  Hanem  Nyitrán  nagy-csütörtökön  (apr.  9.)  költ 
levelében  így  enyeleg :  >Szintén,  hogy  a  Jeremiás  siralmát  hall- 
gatnám: veszem  Károlyi  siralmas  rosszaságárúi  irott  levelét 
Ngodnak.  Verek  az  Pilátust  az  gyermekek,  míg  olvasám  Ngod 
levelét;   azt  mondja  a   feleségem:   Heistert   szeretné   odafek- 


A  llAlCÓCIiT-KORBVN. 


■*■"•!:.  ez  a  P'dnitt!<-rrrf\s  H/okfisImti  v.iu-*:  még? 
—  Oak  ^'i'^  A  a  jeleti  adatot 

MártoQnal  nförezér  c»ak  1705.  aiigiwtus  eltíjéü  kezd  ismét 
loglalkoxtiii  midőn  á  Mátyunföldéii  Kajálnál  táborozván,  újból 
mügához  hlTátá  a  likltis  molnárt  A  UitMc  pedig  ekkor  kettou 
valAuiik  nála:  Márton  és  Benedek,  ama  B.  és  *  Benedek*  a  kiről 
é9  a  kioek  pórhadáról  már  fóíilebb  is  emlékezett  Most  —  aug. 
^-ka  CKtíjéD  —  így  írrólok:  *M. azt  mondja:  áltulgyiin  (a  német) 
égessen  i's  a2  szeredi  hídhoz*  akar  g}üuni;  ha  addig  meg  nem 
cnphatjuk:  debía^at*  liogy  leszalad  az  viz  mellett,  de  nem  tudja : 
mic&úda  viz  meHrtlt  **  nem  vv  an'a,  az  mit  akar  s  nem  éri 
Leapoldol.  Az  élé^t  Szombat  felé  akarja  küldeni,  s  maga  erre 

»gyüiicU|  — €2i  nehezen  hiszem  /  Benedek  azt  mondja ;  mind  Szom- 
bat felé  megy.  Már  a2  jó  Tsten  tudja  !< 
A  próféták  tebát  nem  valánakegy  véleményen.  Ez  a  Bene- 
dek UUn  az  a  m;l8odik  molnár  volt,  kit  a  nagy-szombati  barcz 
titán  fedezett  fíjl  Bercsényi,  —  ámde  ö  Konczczal  nem  mérköz- 
ketik  fala. 

Másnap  megint  beszél  rólok  a  fővezér:  ^M.  csak  niX 
moad^:  az  szeredi  hídhoz  gyüu  (Herbeville)y  ha  addig  meg  nem 
feíjftk ;  Benedek  ellenben,  hogy  igyeuesen  Szombatnak  megy. 
Mindenik  biztat,  de  nem  gyalogság  nélkílL  Ha  oly  helyen  tele- 
pednék: talán  ráérne  Séllyétül  én  Szeredtűi  az  gyalogság  is,  t 
«tb,  Aug.  4*kéo  pedig,  Diószeg  környékéről:  >M.  azt  mondja: 
(B.-r51  most  már  szó  &jncs)  ne  íb  próbáljam  az  lovassal,  mert 
nincs  liaszna;  hadd  gyüjjon  !  De  mégis  azt  mondja,  amarra  for- 
dul Vedrednek  €,  És  Bercsényi  csakugyan  igazat  adott  u  látónak 
nntlyiban,  hogy  gyalog  nélk&l  támadni  nem  akart  (>Eu  csak 
megrallom,  Kegyelmes  Uram,  kibocsátanám  addig,  míg  az  gya- 
kig^gal  megüthetném,  noha  nehéz  az  Í8.<) 

Iámét  nincs  aztán  igen  sokáig  nyoma  a  tarlósi  jövendö- 
moodénak,  ^  cmk  az  1 706-ík  év  tavaszán  merül  föl  még  egy- 
«or  neve,  Bercsényinek  Nagy-Szombatból  mart  24-kén  irott 
lerelében.  ^TTtolsí'ibb  írása  szerint  Ngodnak,  ha  (a  várt  franczia 
betörte  dandár)  Gradiskára  gyön:  M,  urom  voxdt  béVőlt»üky  ved- 
\4fjHnk  martuk  i».* 

Szegény  rajongó  jós,  szeroncsétlen  Konx^z  Márton,  —  nem 


60  JÓSLATOK  í:s  BABONÁS  IIIKDliLMKK  A  KA KÓCZl- KORBAN. 

soká  élt  már  ezután,  csakhamar  vértanújává  lőu  tűlbuz- 
galmáuak.  T'gyauis  szokása  szerint  egy  éjjel  kémségben  a  csá- 
száriak tábora  körűi  lappangván,  Pruck  és  Vereknye  táján  vala- 
hogyan fölismerték,  elfogták  és  Pozsonyba  bevivék.  Ott  hadi 
törvényszék  elé  állíttatva,  mint  ez  kivált  kémek  vallatásánál 
akkoriban  szokásos  vala :  bizonyára  irgalmatlan  kínzás  (tortura) 
alkalmazása  után,  kegyetlen  halállal  kivégezték.  —  Bercsényi, 
a  mint  udvari  prófétája  fogságba  kerülését  mogtudá:  indirect 
úton,  b.  Szirmay  István  békebiztos  által  ajánlatot  tőn  annak 
valamely  megfelelő  császári  rabokért  leendő  kicserélésére,  — 
azonban  nem  sikerült  hív  emberét  megmentenie ;  a  válasz  az  lőn, 
hogy  kémek  és  hadszökevények  ki  vannak  véve  a  carthela  (fogoly- 
kicserélési szerződés)  hatálya  alól.  Ügy  is  volt. 

A  szerencsétlen  tarlósi  molnár  tehát  áldozatául  esett  hűsé- 
gének a  nemzeti  ügyhöz,  melyet  tehetségéhez  képest,  rajongó 
lelkének  egész  hevével  szolgált.  —  A  föntobbiek  után  föltehető 
róla,  hogy  szegény  Koucz  Márton  prófétaságában  nem  volt 
csaló,  hanem  phantasta.  Maga  /s  AíVM'cndkívűli  W/J  ereje  s  jós 
tehetségél)eii,  és  így  nevi  h if efeft  m&sokat  Szolgálataiért  jutal- 
mat el  nem  fogadott.  Csodálatos,  forrongó  idők  szoktak  ily 
exaltált  eml)er(4et  szülni,  kik  rendes  élet  hivatásukból,  kizökkenve 
sajátos  szereplésök  után,  rendszerint  végzet  szerűen  vesznek  el. 

E  hangsúlyozott  momentumok  szolgáljanak  mentségül, 
hogy  a  mátyusföldi  próféta  sajátságos  egyéniségénél  hosszabban 
időztünk.  Es  tettük  ezt  Bercsényinek  e  hatalmas  történelmi  sze- 
rei)lő  alaknak  egyéni  bővebb  megismertetése  végett  is,  bizony- 
ságául annak,  hogy  nagy  emberekre  nem  ritkán  egyszerű  kis 
emberek  is  képesek  bizonyos  hatást  gyakorolni,  főként,  ha  ezen 
utóbbiak  rendkívüli  szerepkörben  lépnek,  vagy  léptettetnek  föl. 

TiiALY  Kálmán. 


:é]1l 


EGY  ÁLLAMFÉRFI  FIATALSÁGÁBÓL. 

(jreg  Rákóczy  György  fejedelem,  midőn  fiai  akkorára  nőttek, 
hogy  neveltetésökröl  kellé  gondoskodni,  külön  udvari  iskolát  szer- 
vezeit, melynek  vezetése  Keresztury  Pálra  volt  bizva,  s  melyben 
a  három  külföldről  hozott  tanár  Altstád,  Piscator  és  Bisterfeld 
is  résztvettek.  A  főfelügyeletet  a  püspök  mellett  ő  is  vitte  s  nagy 
gondja  volt  az  intézetre.  A  főurak  s  főhivatalnokok  fiaival  egy- 
korii  gyennekeit  felvette  az  intézetbe,  hogy  azokkal  együtt  tanul- 
janak s  ha  majd  az  életbe  kilépnek,  az  ifjúi  összeszokás  és  barátság 
által  támaszai  legyenek. 

Ezek  közt  voltak:  Lázár  György  Jánosnak  fia,  Debreczeni 
Zsigmond.  D.  Tamásnak  jószágigazgatójának  fia,  Nyári  Miklós, 
Ország  Mihály  és  Usz  János,  továbbá  Kovács  György,  Szénásy 
Péter,  Bethlen  Mihály.  A  fegyelem  szigorú  volt,  maga  a  fejedelem 
vezette  s  ha  valamelyik  kihágást  követett  el,  azonnal  személyesen 
intézkedett.  Egy  érdekes  példája  maradt  fenn  ennek. 

Történt,  hogy  Lázár  György  1635-ben  hanyagabbal  kezdte 
magát  viselni.  Már  ifjú  korban  vagyonos  ember  fia  s  tán  árva 
levén,  azt  hitte,  eleget  magába  szítt  a  tudományokból.  Szíveseb- 
ben vadászgatott,  mintsem  az  unalmas  előadásokat  hallgatta  s 
visszamaradt  az  iskolából.  A  fejedelem  maga  téritette  jó  útra 
az  eltévedtet,  következő  rendeletet  küldvén  hozzá : 

Georgíus  Rákóczi  Dei  grutia  stb. 

Nobilis  grate.  Salutcm  cuin  favore.  igen  otthon  felejted  magadat. 
Parancsoljuk  azért,  hogy  mindjárást  jöttést  jöjj  gyermekink  mellé.  Secus 
non  facturus.  Dátum  iu  possessíone  Kis  Sink,  diu  12.  Fcbr.  Anno  1635. 

G.  Rákóczy  m.  p. 

Ez  utóirat  a  fejedelem  saját  kczércJ :  Az  mid  vagyon  azt  mindenkor 
m-gtanálod,  de  az  tanulásnak  idejét  ha  elmulasztod,  az  többé  clö  nem 
jii :  ügy  értjük  immár  is  az  tékozláahoz  kezdettél  és  rosszak  tanácsán 
indultál  cl,    de  lia  magad  m«  g   nem   cmcndálod   és  tanúsig   mellé   siet- 


6Ö  KÜLÖNFÉLÉK. 

s^gel  nem  jUsz,  érted  küldünk,  nyakon  kötve  13  az  scbolában  hozatenk 
rósz  ember. 

KiiUjdm :  Nobili  Georgio  Lázár  etc.  Nobis  grato. 

(Eredetije  a  gr.  Lázár  család  medgyesfalvi  Itárában.) 

A  paracsnak  volt  foganatja.  Lázár  yisszatért  az  iskolába  s 
oly  sikerrel  folytatta  tanulását,  hogy  1637-ben  oct  16-én  a  palo- 
tában tartott  vizsgán  az  ünnepi  előadást,  melyben  kivüle  R. 
Zsigmond,  Debreczeni  Zs.,  Nyári  Miklós,  Ország  Mihály,  Úsz 
Gábor,  mint  főbb  szereplők.  Nehéz  György,  Béldi  János,  Perényi 
Gábor  kisebb  szavalatokk^ú  vettek  részt,  egy  hosszá  bevezetéssel 
ő  nyitotta  meg.  ^) 

Az  ünnepély  hőse,  ifj.  Rákóczy  György,  csak  a  búcsű-szo- 
noklatot  monda :  maga  a  főszerep  sokkal  tehetségesebb  és  szor- 
galmasabb testvére:  Zsigmond  berezeg,  Pallas  személyesitője 
kezében  volt.  Utána  egyik  legnagyobb  szerep  a  Lázáré  volt ;  min- 
den arra  mutat,  hogy  a  két  év  előtti  csorbát  kiköszörülte.  Rákó- 
czival együtt  ő  is  kilépett  az  udvari  iskolából,  legalább  a  három 
évvel  utóbb  tartott  vizsgán  nem  szerepelt.*)  Neve  már  megelőzőleg 
1636-ban  előfordult  a  marosszéki  lustralis  könyvben,  s  aas  isko- 
lából kilépte  után  csakhamar  megházasodott,  nőül  vévén  Apafi 
Erzsébetet,  a  későbbi  fejedelem  Apafi  Mihály  nővérét.  E  házas- 
ságból két  fia  született,  de  boldogsága  nem  volt  tartós :  neje 
meghalt.  Özvegységét  nem  sokáig  viselte:  már  1650-ben  Nemes 
Ilona  volt  a  neje.*) 

L  György  fejedelem  idejében  nem  viselt  közhivatalt,  hanem 
igen  is  szolgálta  Marosszéket,  melynek  székbirája  volt  Az  öreg 


')  Scbola  Triumpbota  per  Illustrem  et  Magniíicum  Domiuum  D. 
(leorgium  Rakoci  íilium  Ulustrissimi  Transsylvaniáé  IMncipii  Primagc- 
nitum  a.  d.  15  Octobris  MDCVU.  Accinentibus  fratre  ipsius  Illustri  et 
Magniíico  D.  D.  Sigismundo  Rakoci  et  reliquis  Scbolae  aiilicae  discipulis 
in  frequenti  corona  Illustrissimorum  Transylvaniae  Prineipum  Proccrum 
et  omnis  ordinis  spectatorum  atque  anditorum.  Albae  Julíae  Ex  Typo- 
grapbia  Öuae  Celsitudiuis  M.DCVIII.  4-r.  12  os  56  11. 

^)  L.  Pallas  Daciea  quam  Illustrissimus  Dominus  Dn.  Sigisnum- 
dus  Rakoci  Celsissimi  Transylvaniae  Principia  sccundus  filius  a.  d.  7 
Maji  anno  MDCXL.  Praecinente  Scbola  aulica  applaudentibus  omnibns  . . . 
pracstitit.  Albae  JuIiae  Ex  typograpbia  Suae  Celsitudinis.  MDCXL. 
Hogy  Bod  a  Hung.  Tymb.  66-ik  lapon  meg  1638-ban  tanítványnak 
írja,  az  tdvedds.  A  mit  ö  ott  ir,  a  Scbola  Triumpb.-ból  vette. 

^)  Gr.  Lázár  Miklós.  A  gróf  Lázár  család  Kolos  vár  1858.  61. 
Gróf  Lázár  Jenő  Itárában  van  egy  szeretetteljes  levele  1642.  máj.  10-röl 
első  nejéhez,  ki  már  ekkor  fiával  együtt  gyöngélkedett. 


KCu5lfF#.Lte. 


63 


Ittetfí  iH^ritt  fiatalokban,  taDácsunti;  tí«ztTÍselöi  Dagy  részét  Bethlen 
|i»k  tette  át  Fia  If.  György  Bzivesen  alkalmazta  maga 

T*iJ-  ■   '*      i  harJitjftit:  8  nlig  egy  pár  hóval  iití'íbb,  hogy 

,tsj  »  '/4r  Györgyöt  kinevezte  birová  a  királyi  táh- 

\'«f'v  horderejű   reformok  életbeléptéséiiek  ideje  volt  ez : 

Imi!  ben  Össxerilt  egy  bizottság  a  fiscalis  javak   üsszeirá- 

'     '   ' '  ('gy  más  biaíottíiág.  az  ed^^     V      '  '   - 

egy    törvén}  köuyvvé   c  ^ 

L  tunikába.  Ijiimr  iiyúrgy  tagja  volt  e  bizottságokuak"),  a/,  elsőnek 
Imég  c^ak  ittiut  cgyszeríi  birúí  az  utóbbinak  már  mint  itélömes- 
]  !«?••)  Azután  is  külÖDbözö  törvényes  megbízatásokat  nyert  az 
[orscágL  ,  ..  *  .  .  j  ^^  tevékenysége  elismeréséül  pár 
frrcl  ti  i  emeltetett.*) 

rulajdouképeni  politikai  szereplése  csak  később  kezdődött, 
iTaros,  viharteljes  idúkben,  melyek  Rákúc^y  Györgj^  lengyel- 
_'  hadjáratát  köví-tték/\)  de  itt  egy  üjúkori  barátsága 
vf|;2etesi«^é  vált  ránézve.  Az]  öreg  Rákóczy  udvarában  bensőbb 
ríszooyba  lépett,  a  hasonlag  ennek. udvarában  nevelkedett,  Oi' 
tkálá&Hl  pái*  évvel  korosabb  Barcsay  AkossaK  s  midőn  ezt  a  török 
fverek  fejedelemmé  tették,  egész  szívvel-lélekkel  hozzá  csat* 
)tt.  kitol  aztán  előbb  a  tökési  birtokot,  utóbb  Búnyt  és 
^örtiF*  uy ere  adomány áb*) 

1^..,^  .^kor  még  Rákóczy  is  fejedelemnek  tartá,  irta  magát 
-«>  s  a  részek  éa  az  országnak  nem  épen  jelentéktelen  darabja 
'b  *  Muk,  De  a  török  ez  állapotot  nem  akarta  tűrni,  söt 

aii.  ^  akart  engedni,  hogy  neki  vagy  > anyjának^  feleségének, 

ttioiikt  «€»«  ax  őket  követöknek   valami  javai  legyenek  Erdély- 
h.  n    ^iBarCfay  H^éni^ttH  \itlnakiegyenlítoi  adolgot  s  Lázár  Gv<h- 


*1  A  Irirtíoü,  üi<jlj^<lu  ti-jiídeletn  Fejf^ivar  1649,  jul.  7.  irt  íiozzu, 
már  kit  fáhhí  Mróuftk  vaa  e/J  mez  ve,  ftr,  Lti/Ár  Jéiiö  Itárit, 

niik  1650.  fcbr.  IH-áii  hozzá   iutézett   rrndclcto.  l^  o, 

,  ,    -    dcpt»  iT-iki  rt^ndek'tou  már  így  vau  cziinexvé. 

*)  Aí  1658*  mart.    9-iki   readelet   már  Uiiácsumak  csdtocxi :    de 

ír  *  «r   volt.   Mtíg  a  krivetkezö    ífvlicu  Is  ígeuero- 

«  <  aak  l6G0-han  kapta  meg, 

*|  (jn*í    LikxkT  J<>nü    loveltárábiin    omtctik    Rákuczytink    16ÖÍ1, 

9-^n  LÁscár  GyÖrgyböx  írott   levulr.   Ebbul   kitctsxik,   hofiry  JA/Ár 

titna  nevcKctcd  azumoii-újván   ars^ággyült^sen  jelcutc^kctiy  ü«92c- 

i'  "   ;  tatár  raÍK)k  ktváitáflára  0   bogy  a  ^éúz-fehf.cM   likotl- 

volt. 
•í  UtóÍ  Lázár  csulííd  G2-ik  1. 
^)  A  jisD(n   bftFkiluftk  ♦>  tirgvl-HUí   írott   Icvcie  gr.  L.  J,  birtokában. 


: -  KÜLüNFÉLKK. 

i  ::,  mint  régi  tanulótársát  8  rabból  is  nála  gratiáját,  kedvességét 
f:-:r.:  \ólvéu,^)  követségbe  küldötte  hozzá  1658vóg6u.  Az  orszá- 
•::»>  reiulok  hosszú  utasítást  készitettek  számára,  melyben  meg- 
NT.sbtak  a  Kúkóczynak  adandó  kedvezményeket,  annak  fejében, 
"i.ocv  ö  a  részeket  bocsássa  vissza.  Az  alkudozások  már  hosszúra 
wuiuik  s  lG5i).  jan.  23.  és  24-röl  Barcsay  parancsokat  küldött 
k'-^oiéaek,  hogy  térjen  vissza.^)  Miree  levelek  oda  érkeztek  volna 
s  ^'j»ou  az  nai)on,  melyen,  Barcsay  utolsó  levele  kelt,  a  dolog  már 
:viidbe  volt  hozva :  Rákóczy  megígérte  a  partium  kibocsátását,^)  s 
S^alhmár  jan.  3ü-án  kiállitá,  mint  meghatalmazott  az  erre  vonat- 
kozó téritvényt  is.^)  Barcsay  pedig  a  pontok  ratificálása  végett 
rVbr.  :íG-ra  Beszterczére  összehivta  a  rendeket.^) 

A  dolognak  ezzel  nem  volt  vége :  a  végrehajtás  még  az 
íilkudozásnál  is  több  nehézséggel  jáii:.  Az  Várad  átvétele  körül 
úu-iiott  főként,  melylyel  Rédei  Ferencz,  Lázár  György.  Farkas 
Kcrenez  és  beszterezei  Literati  János  biznttak  meg.**)  Rákóczy 
s/oretett  volna  a  már  mcgállapitott  feltételeken  egyet-mást  változ- 
tatni s  az  átadás  előtt  újabb  nehézségeket  emuit  egyik-másik  pontra 
i'.t'/ve.  A  váradi  bizottságnak  tolla,  lelke  Lázár  volt  s  a  közve- 
líiést  líákóczy  és  Barcsay  közt  ö  vitte.  Ez  utóbbi,  a  körülmények- 
u»l  is  kényszerítve,  nem  akart  engedni,  s  a  feltételek  végreliajtását 
kv»\rtulte.  ellenkező  esetre  a  bizottságot  visszahívással  fenyegetvén. 
Kj^Y  kis  poh'mia  fejlődött  ki  a  két  ellenlejedelem  közt:  mindenik 
Lá/.árn.'ik  küldte  levelét,  mely  válaszát  és  szemrehányásait,  véde- 
kezéseit és  támadásait  loghilta  magában.')  Lázár  hiven  közve- 
lilett,  mígnem  HaresMV  márt.  25.én  világosan  kimondá,  hogy  az 
ország  Jjázárnak  nem  adott  felhatalmazást,  hogy  új    i)ontokat 


'■  Szalánli  Siralmas  Krónika jji   l-JT-ik  1. 

-)  Mind  ket  Icvol  jrrót*  Lázár  Jeiiü  liiriokáliaii.  A/  utolöó  külruiö- 
i.vn  Ip^ii  onh'kos  világot  vet  az  alkiulnzásokra.  l  Vyaiinít  van  líarr.^ainak 
jan.  -l-«'n  IMkórzylioz  imtí  levele  is?. 

'*)  A  Di'i'sen  összegyűlt  rendeknek  h).")lL  jan.  *J7-i'n  Lázár 
ti\i'»rj:vliöz  irt  Kívele  nj^yanntt. 

*•.)  Az  ir>r»l).  Jan.  .')0  án  keli  kieíryozesi  okmánynak  Lázár  ti yür^y 
által  irt  minutája,  mely  a  kiegyezt's  !♦  pontját  IVíglalja  magában,  ugyanott. 

^*)  A  Deesen  1(»,')1).  tel»r.  í»-án  kelt  orszájííryíih'si  ine«ihivő.  intézve 
LÚMÍr  (iyörjryliöz,  ugyanott.  Krdekesek  nu':^  liákőezvnak  tel»r.  7.  es 
17-röl  Lázárhoz  intézett  levelei,  m'nielv  viszályos  pontokról. 

**)  A/  orszáj;  által  IG.")!*.  mart.  r>-en  adott  utasítás  «;róf  Lázár  J. 
llúrl>mi. 

')  Az  erre  vonatkozó  ij^en  c-rdekes  levelezt's  Kákór/y  m:irt.  7., 
Iliiresai  mart.   M..  KMkóezy  mart.   l  L,  líarrsai  mart.  *J*J.  kelt  levele.  T.  o. 


KOrX>KrÍ!T.Í!lC, 


nri 


U  iwm  ii  k  végre, jnjjeuek  haza.') 

nv6  FfL  egymás;  k:  ha  e  halogatás  követ- 

Vánidrjak  truük kézbe  kell  esuij inkább  essék  a  Rákóczy, 
lu  fi  kezí^böL  A  jíorta  is  belcíszült:  ha  azonnal  nem  veszi 
iTS  a  dolog  addi^  haladj  mig  ö  sereget  vezet  az  országba, 
ba  az  t\  a  V  kezén  lesz  is,  el  fogja  foglalni,^) 

,  Vi^gre  int*gi  /.  átadás,  s  a  bizottság  risszatérú 

Lázár  azután  otlhou  volt  c^lfoglalvu.  Ilyen  zavaros  időkben 
0iiiáf%i  érték  az  országgyűlések*  kisebb-nagyobb  tanácskozások. 
ÍUUm   1660-ban  a  török  Várad  ostromára  ment  s  5t  ia  a  tábor- 

1'  Imi  helytartókúl  Barcsay  Gáspár  é« 
ki.  Ez  volt  emelkedésének    enlmina* 
iió  ninlva  megöletett. 

A    i  bukásba  h  a  sarcz  kérlelhetetlen  beszedése  miatt 

arrODj^ó  ctrs^ágot  Barcsay  nem   tudta  lecsen desítni.  A  Rákóczy 

illőket,   ki  csakugyan   benyomult 
I  ly  Gáspárt  Örményesen  a  visz- 

iv  egy  csapata  vitéz  ellenállás  után  meggyilkolás 
sz  volt  a  székelyek  lázadása,  s  a  megrémült  Barcsai 
íkm  Gíirgénybe   zárkózott,   íntvéu  hozzá  siető   hiveit:  Haller 
«^»rt,  B<*thlen  játiost  és  Lázár  Györgyöt,  hogyök  is  menekül- 
A  két  első  kikerülte  a  veszélyt :   de  Lázárt  a  Rákoczy- 
{i&rtiak  egy  csapata  menekülése  közben  1660.  nov,  29  én  felkon- 
»Homo  piusy  pacis  amans^  magnicjue  consilii  meliori  dignus 
inat  hiinc  exitum  bábuit. c^)  Szilágyi  Sándor. 


KI  VOLT  CSOBANCZ  MEGVEDOJE  RABUTIN  ELLEN 

1707-BEN? 

A  ^Dunántúli  Hadjárat  1707 -hen^  czímű, először  a  Száza^ 
|dok  1879 — 80-iki  évfolyamaiban  megjelent  terjedelmesebb  had- 
juvténelmi  tanulmányom  t.  olvasói  emlékezni  fognak  még  ama, 
I kordba'   ^  v  hírre  kapott  bósi  védelemre,  melyet  a  Zala-me- 

lei  ki/  legényes  lovagvárak  egyikébe:  Csobánczba  vetett 

kunicz  őrség,  eléggé  nem  magasztalható  vitézséggel  és 
isal  tanfisított  volt,  Rabutiii  cs,  tábornagy  kincsszomjas 


^j  Barcday  Ákos  IÖ5Í»*  miirt,  25'«u  kelt  levele  u.  o.  Stlrgoti,  a 
irt  áö..  ro«rt.  2a.  kdt  kvclcibc-ii  la. 

•)  lUrcsay  Á,  1659,  mart,  304n  írt  lovdo.  U.  o. 

^  BeihUm  Jánon  Commctitárjaif  Horányi  kiadása.  11.  k.  4C-ik  I. 
liStríniU  kdseí^lvf!  vnn  a  gréf  Lá:«ár  eijilád  Itnrában  68-ik  l  ICCjG-baii 
|Uxér  Imre  emeltette. 


C6  kOlönfét.kk. 

hada  ellenében.  És  bár  az  érdekes  részletekben  gazdag  Tárvéde- 
lem lefolyását  elég  tüzetesen  leírhattam,  —  mindazáltal  nem 
kevéssé  bántott,  hogy  a  parancsnokló  várkapitány  nevét  sehogy- 
sem  bírtam  fölfedezni.  Azóta,  hogy  nevezett  munkám  önálló 
kötetben  is  kiadatott,  és  különösen  Dunántál  meglehetősen 
elterjedt,  e  csobánczi  várostrom-részlet  bizonyos  érdekeltséget 
kelte  az  ottani  körökben.  E  lelkes  érdeklődők  egyikétől,  t.  Hor- 
váth Zsigmond  Fejér  vármegyei  czeczei  földbirtokos  úrtól  leg- 
közelebb egy,  családi  levéltárában  őrzött  eredeti  oklevelet  kap- 
tam, mely  a  csobánczi  várvédelem  hősének,  illetőleg  hőseinek 
nevét  fölfedi.  Ebből  megtudjuk,  hogy  a  vitéz  kurucz  kapitányt 
Száz  Mártonnak^  s  a  dühös  ostrom  visszaverésében  derék  társát 
az  uradalmi  tiszttartót  Döczy  Péteimek  hittak.  Közöljük  íme,  itt 
utólag,  gr.  Bercsényi  Miklós  fötábornagy  és  fejedelmi  helytartónak 
az  ostrom  után  két  hó  múlva  kelt.  jutalmat  osztó  adomány  levelét : 
»Kn  Székest  Gróff  Bercsény  Miklós,  Nemes  Ungh  Vármegy<?nek 
Fó'-Ispáiiyja,  Felsfíges  erclcli  ^s  magj-arországi  voz<5rlö  Fejedelem  Felsö- 
A^adílszi  Kákóczi  Fereiicz  Kegyelmes  Urunk  (Tituhis)  (fa  az  Magyar 
Haza  szabadságíic'rt  öszvcszövetkezett  Ncmos  Magyarország  minden 
hadainak  Fö-Gcnerálissa.  Adom  tudtára  mindeneknek,  az  kiknek  illik. 
Hogy,  teke'ntve  Nemzetes  és  A'it^zlö  Szá::  Márton  Csobáncz  vári  commen- 
dáns>kapitánynak,  ^)  ós  Dóczy  Ptter  azon  dominiumbdli  tiszttartódnak  ö 
Kegyelmek  érdemes  hazafi úsagára,  meljtül  viseltetve,  ez  elmúlt  téli  idők- 
ben, fe're  tévén  az  helynek  és  bennlevő  praesidinnmak  gyengébb  voltát, 
mindazáltal  Kabutinnak  kcvolkodö  ereit  nemcsak  bátran  az  várban 
bevártak  :  de  az  várat  Hazánknak  nem  kevés  hasznára  s  azon  környék- 
nek jeles  megvigasztalüdására  s  emolumentumára,  az  ellenségnek  meg- 
szígyenétésével,  alóla  való  káros  elszálláaáig  s  egész  végig  felíil  titulált 
Felséges  Fejedelem  és  Hazánk  híívségében  dícséretossen  meg  is  tartot- 
ták. Mely  Hazánkhoz  megnmtatott  igaz  hüvségek  és  magok  dícséretcssen 
viselések  jutalmazására,  az  Felséges  Fejedelem  ratificatiójáig,  azon  vár- 
hoz közöl  lévő  feír  malom  névö  malom,  az  Badaosfmy  hegyen  lévő  tarht 
harátok^)  szöleivel  fiscália  jussal  adatott  és  assignál tátott  kezekhez  ö 
Kegyelmeknek ;  s  ennek  fölötte  az  magok  azon  hegyen  mostan  lév»» 
szőlőjek  is  obveniálandó  dézmátiil  t's  hegyvámtiU  fölszabadíttatott  és 
immunitáltatott.  Kihez  való  képpest  az  Felséges  Fejedelem  liüvr*égében 
lévő   tiszteknek  s  rendeknek    közönségessen   intimáltatik,   és  az  kiknek 


')  A  főkapitány  —  de  a  ki  az  ostrom  alatt  másutt  volt  elfoglalva 
-  -  /ala-Kapulcsi   Thrniokoíi   Fen'uc:   dandárnok   i's  gyalog-ezredes   vala. 

T.  K. 

')  A  unr,i  nsterctták,  kik  a  hazalias  benczékkel,  ferencziekkel, 
premontreiekkel  éa  zobri  oamalduliakkal  ellenkezőleg,  nem  léptek  be  a 
Tonfooderatióba.  'I\  K. 


l<CL<lKFÍ:LfciC. 


67 


Itk    ti&mi«:t<»Itii.t!k  :  tiu  LTÍrt  jalcniik    s3mI»n<lo$    iidiifiBUÍmíi    uicguevozetf 

I^kJU  MirtoD  ciMir  éa  D^c7.yVétcTt  ^  KcgjeUueket,  ti  Fejedelem - 

w*fr»  tf^vábbt  tm>  íkt^pen  ne  tiirbállmsaák,  ImÍJorgHtlmssftk,  ü 

y   turlmJják  V  ik  semiuikííppcu.  Aíclvv*ll  czcii  ínlsominal 
fui^ítuteti    iíívrlwinet    la  kÍa<Uí»ni,    I>ittatiíi   Éraíík-UjvAr, 

».  k  Mikim  I 

Ml    övilt    Ivvt'l,  Beri'öCiivi  «*.  k,    aÍÉijnlsúvul  t's  nngy   kertek   oníví 


rct 


TlIAT,V    KÁLMaX. 


ENYINGI  TOROK  IMRE. 
^  Aiiiil^ul  Curvíji  Jíimui  luiigyar  leveléhez.  — 

A      Sxáziuluk    IHQiK   december   havi   füzetében   (821.  l) 

Uykaif     Vimzt'    tiigtárfeiitik   nz    om.   levéltárból  Debrecjfen 

földeRt'iri  viszonyaira  vcmatkazó  néhány  oklevél  regest ái- 

fitiik  előrebocsátása  utáu,  egész  terjedelmüleg  közli  Corvin  Jiívos 

::  1498-iki,  ugyané  tárgyú   magyar  levelét.  A  levél,  már 

/    utohú    Hunyadytól   származó   magyar   nyelvemlék  is^ 

'  lüt  telt,  tehát  közlésével  Bunyitay  úr; 

,    ^,  en:  ki  volt  légyen  a  levélben  említett 

[•Airift  nravn'gjin*?  nagyon  téved,  midőn  Derencsényi  Imrére 

loL  A  kulcsot  magok  a  fönt  érintett  regesták  adják  meg, 

fK*\í  mind  a^   Enyingi  Töröi-család  fi-  és  nüági  ivadékaiuiik 

eczeoí  I  jogairól  szólannk;  —  csodáljuk,  hogy  Bunyi* 

I  ezen  uti..  uk  utáu  reá  nem  bukkant  a  valóra. 

Ugyaais  a  Jiuos  berezeg  levelebeli  »Imreh  nram^  senki 

at  a  nevezett   berezeg  Összes  jószágainak   kormányzójn, 

nándor-fejérvári  bán  Enyingi    lörúk  Imre,  kiui^k  fia, 

Kennek  földesura  és   reformátora,  I.  János  király  nagy- 

Imdvezérp,  Buda  1541-íki  hósí  megvédöje:  Enyingi  TöröL' 

\3éÍínt ;  a  roiröl  szerzÖ,  ha  Sznca  Isfmn  ^iDebreczen  váj*os  törté- 

I,  kötet    164   -165-ik,  továbbá   AVí^y   Iván    »Magyar- 

lládai«  XL  köt  291.  lapját  megtekinti,  kétségtelenül  meg 

fcp  győződni.    Végre  Szűcs   István   munkájából   (93,  1.)  azt  in 
^nn^^lAthritt:*,  hogy  azon    1498*diki   zálogbirtokos^  a  kire  Corvin 
Iá"  '  czéluz,  Kiuizsy  Pál  özvegyének,  Magyar  Benignának 

[1.1  ■  ''      -  '    v^'   '   '   írvát-dalmát  bán  vala. 

V  ;jí,  nagy  kútfötanúlmány  alapján 

V  cd  alispánok  a  mohácsi  vészig  t  czímíi  becsen 
lbu.4....  abad  legyen  egy  ^y*^m^\  vóloménynyel  j'nnl. 

5' 


fiS  kCiaínfélkk. 

nunky  név  szerint  az  eddig  ismert  legrégibb  székely  ispán  szemé- 
lyét illetőleg.  Ez  gr.  L.  M.  szerint,  (Századok,  1880.  noT.  fflzet 
782—33  1.)  azon  Bogomér  volt,  ki  IV.  Béla  bolgár  hadjáratában, 
mint  ennek  1235-iki  oklevele  bizonyítja,  részt  vön.  Mi  azt  hisszük, 
hogy  ez  a  Rákőcziak  ősapja,  az  1252.  és  1264-iki  okmányok 
által  lengyelországi  eredetűnek  vallott  (idemutat  Bogomér  atyjá- 
nak Sznhoszló  Sobislaxo  neve  is)  Csíz  yf^Lgy  Csíz-kerei,  comes- 
nek  és  testvérének  ÖyapoZynak  atyja  Bogomér.  Mire  nézve  bát- 
rak vagyunk  Szafiő  Kdrolyusik  a  vörösvári,  Rákóczi-levéltárból 
1870-ben  vett  Arpádkori  regestáira  hivatkozni,  1.  Századok^ 
1870-iki  évt  605—606. 1. 

Thaly  Kálmán. 


EGY  XVI.  ÉVSZÁZBELI  MAGYAR  SPORTSMAK 

Zay  Ferencz  a  XVI.  évszáz  legügyesebb  és  legszerencsé- 
sebb vezéregyéniségei  közé  tartozik.  Zászlós,  messzevágó  fontos- 
ságú belpolitikai  hivatalt  ugyan  nem  viselt  —  az  egy  felső-magyar- 
országi kapitányságot  kivéve,  —  de  helyét  katonai  s  diplomatiai 
téren  egj-aránt  derekasan  megállotta.  Első  nejével:  Garai  Borbálá- 
val tömérdek  vagyonhoz  jutott ;  huszonhárom  vármegyére  terjed- 
tek birtokai,  1560-ban  pedig  az  oi^zág  mágnásai  közé  iktatta 
a  király.  Még  egri  várnagy  korában  a  protestantismushoz  hajlott 
s  családja  mindmáíglan  az  ágostai-egyház  egyik  fötámaszakép 
jeleskedik.  >) 

Garai  Borbálától,  az  utolsó  Garai  leánytól  nyolcz  gyermeke 
maradt,  ezek  között  az  elsőszülött :  Zay  III.  Péter  >  hatalmas 
vadász  az  ur  előtt<^^. 

Péter  úr  családi  életéről  csak  annyit  tudunk,  hogy  neje 
poltári  Sóos  Istvánnak  Cscry  Annától  született  leánya:  Sóos 
Klára  volt,  s  magtalanul  halt  el. 

Zay-ügrócz,  a  Zay-aknak  a  XVI.  évszáz  óta  családi  lak- 
helye, Trencsény-megye  legkiesebb  vidékeinek  egyike.  A  túróczi 
határszélen  fekszik,  sűrű  erdő  borította  hegyövvel  körítve,  mely 
kétszáz  évvel  ezelőtt  rengeteg  lehetett,  tele  vaddal.  Közvetlen 
1 'grócz  mellett  kezdődik  a  sűrű  fenyves,  a  már  düledező  vár, 
mint  elhagyott  sasfészek  omladozik  mindindább,  míg  a  zakatoló 
gyárak  az  erdők  fjut  ipari  czélokra  használják.  Az  ősök  előtt 
ez  iparág  ismeretlen  volt.  A  felső-magyaroi-szági,  birtokán  élő 
főúr  meglehetős  kényelmesen  berendezett  odvában  várta  a  végbeli 
háborús  tudósításokat,  vitatkozott  a  hittani  thézisekrőL  várnagya, 

*;  Njitry  Iván:   XTT.  íiníí  — ;'»  1.  t's  a  zay-ugrőc/.i  l«-v.'ltMr. 


Kfit^KFÍLÉK. 


í;n 


jdtijtbüu  pedig  — 

.  zédait,  vagy  vadász* 

«rd5  —  m(*g  most  is  —  bővelkedik  vadban :  szarvas, 

,  még  dumvad  is  volt  cleg  —  mezei  vadat  lelt  a  lankás, 

nem  if?eii  mi  veit,  résaícken  annyit  ameuuyi  kellett. 

Péter  ár  kozbivatalt  ssoha  setii  viselt,  Néba  d-elútazgatott 

ióbau  de  un/gest  vis^zaterU  Puszeuved^Oye  a  vadászatban 

S71-bcn   flútüzüti  Tgróczrúlj  iizeuket   szarvast  ejtett  el, 

tiií'g  kii  '  u.\  Kulcsár  A uiln  US,  az  iigróczi  várnagy, 

a  nu  -  i»au,   de  csak   kilenc/  bort  kapott  meg, 

ármat  Zay   László,  a  v6glesi   kapitány,  igen  ildomosán 

itett  a  Mátyás  kocsis  szekerérőlj  közös  családi  Nimródnak 

rén  Péter  urat*  ^) 

6gész  falka  agara,  vizslája,  vadászó 
|ar.  karvaly lyal  vadászás  divata  a  felső- 

1  ü  divatozott,  még  a  kincstári  udvarbirák  is 
iwi.vM.oul  kedveskednek  egymásnak.'^)   A  szomszéd 
1  természetesen  csereviszonyban  állott  Ha  egyiknek- 
'  i  akadt,  ízibe  ráírt  Péter  úr  s  ^atyafisá* 
1  iilott  1574-ben'':i  Forgácb  Simon  Surány- 
hogyPálliy  Jánost  már  megsíirgette  az  ígért  agár  iránt 
\m   ügy   látszik,   megbánta  ígéretét  Egy-egy   agár- 
sé^i  állapota  felett  azután  egész  levelezés  kerekedik, 
'  an  fontoskodva  írja  Péter  úrnak, 
Iliit,  igen  jó  egésszégnek  örven- 
Albert  Klucsónjó  yadászpajtása  volt  Z.  Péter- 
ukban  csak  a  kutyák  és  karvalyok  szerepelnek, 
aug.  4-én  egy  fürjésző  vizslát  küld  Ugróczra,  természetesen 
bogy   ni  ásnak   nem  adta  volna,  jó  fiijta,  most  még 
ugyan,  de  Boda,  (Zay  peczére)  ha  két-háromszor  kimegy 
^t%  póldásan  kitimittatbatja.  Nem  szabad  azonban   » nyulászni 
^  'kkarösszeeresztenit  mert  megromlik.  A  vége  arra  lyu- 
l  most  meg  Péter  úr  küldjön  egy  vkaralyt,  a  ki  volna 

1  meghálálja  egy  Morvából  várandóval.^) 
íil,  Zay  sógora,  Kassáról  küld  Ugróczra  egy  ki- 
tott  karríüyi«),  Sgér  neki  vizslát  is,  olyat,  melylyel  becsületet 


aL  Hár.  Lcvel  HL  1048. 
ih  Vár-8jcujnadá8ok :   1588* 
kv^t  IlL  1065, 
FíMl  ItWlt  Uv.  m.  1055, 
*)  U.  f.  UL  1006. 

•)  ü-  0*  ra.  10Ö7. 


70  KÜLÖNFÉLÉK. 

A  vadászatuuk  miudcg  megvolt  a  maga  évadja.  Madarászás 
alkalmával  erősen  keresik  a  vizslát,  a  lurjészöt  A  vizsla-kölykö- 
kot  —  La  peczér  nem  volt  a  háznál  —  Morvába  küldik  » tanu- 
lóba.«  A  jó  fajta  azonban  ritka  volt,  s  a  szomszédok  egymásnak 
kölcsön  adogatták,  mint  1590.  aug.  havában  Klucsoy,  Péter 
uramnak.  A  karvalyok  mind  Morvában  tanultak :  Péter  1590-beu 
kettőt  küldött  oda.^ 

Zay  Péter  vallásos  ember  is  volt,  s  a  hitbuzgalmat  a  sport- 
lal  együtt  gyakorolta.  Atyjának  Eerencznek,  Egerben,  Szolnok- 
ban még  katona  korából,  s  mint  protestánsnak  böv  ismeretsége 
volt.  1591-ben  Debreczeni  Menyhértnek  Egerbe  írt  s  egy  » Nóvum 
Testamentumot*  meg  néminemű  agarakat  kéretett  tőle.  Farkas 
Antal,  Zaynak  jámbor  szolgája  meg  is  vitte  a  bekötött  magyar 
bibliát,  —  bizonyára  a  Károlyi-féle  vizsolyit,  mert  Debreczeni 
levelében  teljes  bibliáról  van  szó 2)  —  melynek  Péter  úr  nagyon 
megörvendhetett  ugyan,  de  bizonyára  örült  a  lelke  a  küldött  Kar- 
mos  nevű  agáron  is^  »mely  felöl  sokat  tud  Farkas  Antal  be8zélui.« 
^Balási  Ferencz  tüllem  sokat  kérte  --  írja  a  jó  Debreczeni  — 
Kátay  Mihály  sokat  kérte,  Szacsay  Kristóf  kérte,  annak  felette 
íiük  főuraknak  ;  Homonnay  Györgynek,  kiknek  kérték  tűUeni, 
melyet  én  magam  is  egy  páuczélon  vettem,  mely  megér  frt  25. 
Annak  felette,  az  mely  rabom  meghozta,  engettem  el  száz  forint 
érő  marhát  az  sarczába,  mely  agárnak  lizonynyal  Itt  ez  földön 
nem  sokat  tartottam  md8át,<^  Péter  úron  kívül  —  írja  —  nem  sok 
ember  tauáltatott  volna,  oly  ki  eltudta  volna  tüllem  kémi.«  De 
azért  csak  od'adja,  mert  Péter  urat  nagyon  tiszteli,  bizonyára 
Zay  sem  maradott  adósa.  Az  agár  engedelmes,  de'  mint  ismeret- 
lent, ne  adja  senkinek  még  egy  másik  agarat  is  küld  vele,  ez  szép 
!•>,  jó  is,  s  a  kettő  közül  egy  sincs  másfél  évesnél  idősebb.^) 

Péter  úr  meg  is  becsülte  agarát,  mert  keményen  rápai*an- 
cáolt  szolgáira,  hogy  úgy  vigyázzanak  rá,  mint  a  szemökre  s  az 
üdvösségökre."*)  1592-ben  Kéry  György  Beczkóbúl  sólymokat 
ígér  Péternek.^)  S  ezzel  a  levelezés  megszakad. 

A  kilenczvenes  évek  vége  felé  Péter  urat  is  csöndes  élet- 
pálya után.  kedveucz  vadai,  falkái  közül  elragadta  a  halál  —  oda 
költözött,  hol  —  a  rege  szerint  —  az  igazhívők  nagy  tereken 
örökké  űzhetik  a  vadakat.  Tilvllóczy  Lajos. 


'■  rgrúozi  Icv.  111.  lUíis. 

*^  Szabó  K. :   lU\n   M.   Kíínyvtilr.  '1\}  —  ÖO.    H.  Károlyi  Inbliája  u 
iiMtryar  rleö  teljc}?  Ijiblia. 

^    rgnWzi  lov.  Lev.  111.  1UÍ>Í». 

"*     r.  o.  oceoiioinioa. 

•"*    Ultóozí  Icv.  15í»2.  **.'20-  ^^^'v. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  miveltbog   ftijlodoso   Magyarországban   889  — 1849.   írta  dr.   Kerek- 
gyártó  Árpád,  kir.  tudomány    egyetemi  tanár.  I.  Rész  középkor  889  — 
i:.2i;.  1  —  1.  fiízot.  187«.,  1878.,  1879.,  1880.  559.  1. 

A  számbavehetü  történelmi  munkásság  kétféle:  vagy  új 
igazságokkal  gyarapítja  ismereteinket  új  források  megnyitása,  a 
meglevőknek  helyesebb  felfogása  által,  vagy  pedig  csak  a  meg- 
levő ismereteket  terjeszti,  biztos  alapot  nyújtván  a  tudománynyal 
foglalkozóknak,  melyre  azután  tovább  építhetnek.  Kerékgyártó  úr 
tudományos  munkássága  túlnyomólag  ez  utóbbi,  szerényebb  kör- 
ben mozog.  E  czélt  látszik  követni  jelen  munkájában  is,  mely 
a  magyar  középkornak  csak  egy  részét :  a  vezérek  és  Arpádházi 
királyok  korát  tartalmazza.  A  munka  —  kézzelfoghatólag  — 
nem  egyszerre  készült.  A  füzetek  négy  év  alatt  jelentek  meg, 
Süt  a  vezérek  kora  jobbára,  alig  több,  mint  szerző  hasontárgyú 
dolgozatának"  ismétlése,  mely  ennekelötte  húsz  évvel  látott  nap- 
világot. A  kidolgozásban  tehát  bizonyos  egyenetlenség  mutatko- 
zik, de  az  —  sietünk  megjegyezni  —  nem  válik  a  munka  kárára. 
Az  első  füzetben  még  sok  van  az  a  búshazafi  felfogásból,  mely 
a  forradalom  után  Jászay  Pál  müvében :  A  magyar  nemzet  tör- 
ténete az  ^aranybulláig*,  oly  annyira  uralkodó,  mely  még  Szabó 
Károlyban  is  mutatkozik,  s  a  pogány  barbárságban  látván  az 
ősi.  igazi  magyarságot,  Koppány  részére  áll  Szent-István  ellen. 
A  munka  folyamában  azonban  szerzőnek  felfogása,  Ítélete  tisz- 
tul, erősebb  lesz,  úgy,  hogy  a  III.  és  különösen  az  utolsó  füze- 
tet alig  lehet  hasonlítani  a  munka  elejéhez.  Minden  részben 
azonban  egy  közös  tulajdonság  meg  van:  a  forrásoknak,  a 
régibb  és  újabb  irodalomnak  lelkiismeretes  tanulmányozása, 
majdnem  teljes  ismerete.  Szerző  olvasta  a  forrásokat,  tüzete- 
sen forgatta  —  bár  valószínűleg  technikai  okokból,  hogy  a 
munka  szerfelett  nagyra  ne  jöjjön,  nem  is  idézi  —  okmánytá- 
rainkat, különösen  Fehér  Codex  Diplomaticusát,  és  majdnem  min- 
den íiOrából  kitetszik,  hogy  ép  úgy  ismeri  latin  történetirásimkat, 


72  TÖRTENtTf  1R01»AL0M, 

miül  Szalay  Láízló  és  Horvát  Mihályuak,  Butka  Tivadar  és 
Bartal  Györgynek  dolgozatait.  A  mit  hibájául  felróui  lehet,  az 
nem  a  tájékozatlanság,  hanem  a  túlságos  bizalom  az  eddigi  irók 
munkásságában.  Igaz,  hogy  müvének  czélja  nem  új  utakat  tömi 
;i  tudománynak :  de  ott,  hol  —  mint  az  Arpádkorsaakra  vonat- 
kozó irodalomban  —  oly  sok  a  puszta  vthm^'ny,  mely  a  maga 
idején  még  jogosult  volt.  de  most  már  —  ismereteink  jelen 
fokán  —  meg  nem  állhat:  szükséges  lett  volna  a  kritikát 
jóval  nagyobb  mértékben  gyakorolni,  mint  azt  szei*zö  tenni 
jónak  látta.  Mert  régibb,  újabb  Íróink  elfogadták :  Aloldus  nála 
még  teljes  hitelű  kútfő ;  a  guerchei  esperes,  a  székely  ki'onika  — 
e  válogatott  koholmányok  —  hitelessége  ellen  nincs  szava.  Ano- 
nymus hires  helyében,  a  »Cariuthiorum  Moroanensiumc  határairól 
—  melyből  egykor  okokat  merítettek  a  névtelen  jegyző  korára 
nézve  —  nem  ismeri  fel  Reginó  megrontott  szövegét ;  teljesen  ig- 
norálja a  Boczek  által  közzétett  Monse-féle  töredékek  ellen  felme- 
rült aggodalmakat,  valószinüleg,  mert  azok  a  Codex  Diplomati- 
cusban  állnak  s  igy  természetesen  a  zalavári,  1024-iki,  a  Badó 
nádor-féle  1057-iki  oklevélnek  anachronismusai  sem  tűnnek 
bzemébe.  Szalayval  elfogadja  ua  római  coloniákat*  és  még  Pestet. 
Pozsonyt  is  azokhoz  köti  (34.  1.) ;  Fehérvár  nevét  —  ellenére  a 
Legenda  Minomak,  és  a  török-tatár  népek  nyelvszokásának  - 
nem  kitűnő  rangjának,  hanem  messze  fénylő  fejér  falainak  tulaj- 
donítja, bizonyosan  azért,  mert  Szabó  Károly  egyszer  ily  forma 
véleményt  fejezett  ki.  Szintoly  csalhatatlan  tekintélynek  örven- 
denek előtte  a  régibb  írók  és  Anonymus  minden  szava,  mit  a 
vezérek  korának  viszonyairól  mond,  előtte  teljes  hitelű ;  Kézay 
Simon  elbeszéléséből,  a  német  császár  megvendégléséről  Székes- 
fehérvár alatt  —  eseményről,  mely  meg  sem  történt  —  cultur- 
töi*téneti  adatokat  merít  a  XI.  sztLad  ismeretéhez  és  Wolfger 
és  Hédiik,  a  képes  krónika  nyomán,  a  Géza  vezér  alatt  bejött 
jövevényekhez  soroltatnak,  midőn  oklevelekből  tudjuk  —  melye- 
ket szerző  is  kétségkívül  ismer  —  hogy  bevándorlásuk  II.  Géza 
király  korára  esik. 

Bő  anyagát  szerző,  két  korszakra  —  a  vezérek  és  királyok 
korára  —  osztva  tárgyalja  a  modern  államélet  alkotta  alosztá- 
lyokban. Külön-külön  fejezetekben  értekezik :  az  államterületről, 
népességről,  alkotmány,  kormányzat,  magány-  és  büntetőjogi 
állapotról,  törvénykezésről,  közrendészet,  hadügy.  i)énzügyröl, 
nemzetgazdaságról,  szellemi  núveltségről.  egyházról  és  végre  a 
küldiplomatiáról,  s  a  források  adatait  e  fővonalok  alá  csoporto- 
sítja. Didaktikai  szempontból  ez  ellen  alig  lehet  kifogást  tenni, 
legfeljebb  kívánatos  lett  volna  a  királyok  korában  mindenütt  leg- 
alább is  két  alkorszakot  különböztetni  meg,  melyeknek  válasz- 


sm  fliafv\i.r»%i» 


I  1  í    p,Ai.;..^|^  urftlkodása  kqK*/.betle  \i>lüa:    do  vau- 
ik iöcoüveiiientiái  Í8»  ^melyek  nagyou  is 


llHIIJ.   Még 

^)^   ... 


ott  18, 

:  .i. 


i;ik  lerj^  Az  ÁrpiUlkori  iiuigyíir 

it   vajmi   i  modern  állam  keretébi! 

a  liol  a  uév  t^yrt  mutat,  legnagyobb  mér- 
n  faciuDt  idem,  non  est  idenij  latin  kozinoudá*, 
például  fiiegvidt  már  Kálmán  idejében,  úgy 
b*i-S*ÍMíi.  Jc  ki  fogná   asr.   arpádkori  királyt,  és  árpádkori 
/ét,  az  ájabh  korival  —  legalább  történeti  hÚHeggel  —  egynek 
íai?  Ebhez  járal  még,  bogy  szerző,  mint  irodalmunksok  je- 
^miuti^  o>  S:^^        -  Ferencz óleseszÜ és  gyakran  nagy  igazeá- 
ilmaxó  :  Aw  vagy  Pesty  Frigytis  rendkívül  pontos 

[|ik|>o0  nv  iii  aki^an  nem  részi  kellőleg  figyelembt^ 

^seépkort    t  uíni  ■  primitiv  állapotát.  C%v\k  i^  ennek 

gdooitbatjuk.  hogy  valami  sajátszerűt  lát  abban,  hogy  a  várme- 
^h  "■'*'•     '  ogyefiíték  a  közigazgatással;  mintegy  fogyat- 
ni '    tnrvénybozásuuk  nem  hozott  létre  akár  m 
ak  ogot  illetü   ^Bzeyvi^»  törvényeket*   (248/) 
^0  pedi-  in  király  országszeiTczését  illetőleg  töp- 
ik|  vajon  nÍDC8-e  Istvánnak  még  egy  másj  előttünk  nem 
rt  decretunift,    >Vftgy   ily   fontos   targj'akat   rendelet   utján 
úi  el?«  (9L)  magának  a  kérdésnek   ilyetén   felállításával 
a  kgnagyobb  anachronií^must  követi  eL 
Vannak  a  munkában  —  nagy  részt  bizonyosan  c>'ak  elvétés- 
fil  származó  —  egyes,  adatbeli  hibák  és  tévedések,  melyek  közxíl 
lik.   bogy  szerzőt  egy  második  kiadás  esetére 
Ilyen,   bogy   a  vezérkori   inbázatró!  szólvíi^ 
nem  teszi  tekintetbe  az  e  korbeli  sírleletekböl  vonhatú 
j>kat,   melyek    authenticusabb    adatokai   szolgáltattak 
Itst  »azÖ*i*égi«  (?)  közmondás  1  »a  német  nem  félti  gatya- 
is.  l)  Nem  szabatos,  sőt  értelmetlen  és  nem  való  a  mon- 
>királyaink  a  Xl.  században  nagy  számú  intézménye- 
át  a  németektől  én  knlfhwsfjn  a  frankok,  bajorok  és 
ítól»  (60»  1.)  Megütközik  az  *asszonyi  állat*   kifejezé*én, 
[ijn  AZ  ^animalt^  és  nem  —  mint  az  Isten  és  Szentháromság 

(141.1) 
-     ;á8Jog<  helyett,  mi  nagy  kiUömt)- 
tg.  (:jI5.  L).  Hibásan  szól :  ^sQmegi  szentegyedi  monostorról*, 
,.,.,:      '  -^^'f^tt  (452.  L)  sa  fejérvári   Szent-János  vité- 
veJ  0»iirgnját  u&«zetéveszti  a  Fehérmegyében 
'  )  Egy  belyíttt  .  "  Egvik 

lu  megvert  lengyt  1 1  a  fog- 

részi!  laUáu  királynak  adatott  el  bányamj vetésre,  (457. 
"  51  köreikextetcst  ron  hazai  bánváí^zatnnk  történetére. 


74  TÖHTÉNF/ri  IRODALOM. 

ép  Úgy,  miut  AVeuzel  Gusztáv  Balbiuus  Boliuslavra  hivatkozva, 
legújabb  müvében,  a  Bányászat  törtenetében,  llyielc  hely  van 
prágai  Cosraasban,  ki  irja,  hogy  a  lengyel  foglyok  százával  adat- 
tak cl  Magyarhonba  és  azon  túl,  mint  rabszolgák  (Pertz,  SS. 
IX.  63.  l).  de  hogy  épen  Szent-Istvánnak,  még  pedig  bányamü- 
velésre, arról  a  XII.  századbeli  cseh  iró  mitsem  mond.  Érdekes 
volna  tehát  tudni,  mely  forrás  nyomán  indult  szerző?  mert  nehéz 
feltennünk  róla,  és  különösen  Wenzelröl,  egy  szakmunkában,  hogy 
nem  ment  vissza  a  legrégibb  forrásig,  hanem  megelégedett  egy 
újabb  iró  állításával,  a  századokon  keresztül  átszármazott  fablo 
convenue-vel  ?  Említlietnők  még.  hogy  az  erdélyi  püspökséghez 
nemcsak  az  erdélyi  részek  (520. 1.),  hanem  Szathmár  megye  is 
tartozott :  hogy  legalább  is  nem  szabatos  kifejezés  azt  mondani, 
hogy  I.  Frigyes  császárra,  midőn  Magyarország  meghódítását 
indítványozta,  a  ^választó fefedelmek^  nem  hallgattak ;  de  még 
csak  egy  hibára  hívjuk  fel  szerzőt  figyelmét,  a  mennyiben  íróink 
általános  véleményét,  csak  úgy  könnyedén  hibának  lehet  mon- 
dani :  hogy  a  pécsi  egyház  szabadságainak  összeírását  —  bár  mit 
is  mond  Kollcr  igazán  tudós  fejtegetéseiben  —  alig  lehet'iízrfrrf- 
!afi  III.  Béla  müvének  tekinteni,  s  annak  minden  kitételében  a 
XI 1.  századnak  és  nem  11.  Endre  korának  tükrét  látni ;  ennek 
bővebb  kifejtése  azonban  nem  tartozik  már  e  bírálatnak  keretébe. 
A  hibák  után  szívesen  időznénk  részletesebben  a  munka  jó 
tulajdonságainál :  de  már  is  nagyon  hosszadalmasakká  lettünk  és 
a  dolog  természetéből  folyik,  hogy  azokat  kevésbé  kell  részlo- 
lezni  az  olvasó  érdekében.  Egyébiránt  e  munkánál  is  tapasztaljuk, 
liogy  az  alapos  tudás,  a  forrásoknak  teljes  összeállítása,  min- 
ílig  jó  gyümölcsüket  terem  és  habár  szerzőnek  nem  is  czélja  új 
tanokat  állítani  fel,  mégis,  de  facto,  a  controvei-s  kérdésekben  is 
jó  szolgálatot  tesz.  így  —  hogy  csak  kettőt  említsek  —  szerző  tud- 
tommal legalább  az  első,  ki  azt,  mit  Katona  c«akfélve  érint,  nyíltan 
kimondja,  a  mint  most  már  kétségtelen :  hogy  a  nyitraí  püspök- 
séget Kálmán  király  alai)ította ;  és  a  vármegyék  régibb  természe- 
tének  kérdésében,  a  vármegye  és  várispánságféle  mesterséges 
megkülömböztetés  ellen  nyilatkozván,  okainak  rövid  összeállí- 
tásával (237. 1.)  —  melyek  közül  csak  a  hatodik  maradhatott 
volna  el  —  minden  elfogulatlan  előtt  sokat  fog  tenni  arra, 
hogy  ezen.  magában  véve  nem  is  annyira  homályos,  mint  fél- 
reértések és  félremagyarázások  által  elhomályosított  kérdés  tisz- 
tába jöjjön.  Óhajtjuk,  hogy  szerző  müvét  —  inkább  utolsó,  mint 
első  l^zetének  szellemében  —  folytassa,  és  tudományosságunk 
hasznára  a  legújabb  korig  beft\j  ezzé. 

Paüi.iiu  Gvüla. 


TÜRl  k:N'ETl  mOöAT.OSf. 


It  FWIa.  EUo  köíctr  oUd  folo,  Hpcst   1^*80.  (A  II,  0:»  llt,  kötet 

iiiár  a  loiílt  18Tl>-ik  iK^bcu  meg^jolüul.  *) 

>  ntt  a  uagy  kozOasrg  a  mii  megjoleui- 

síre.  1  ok  felibe  írtuk  s  már  keztltüük  tiircl- 

m^  li,  de  ímCj  mielőtt  u  második   ev  bevégződött  volna, 

101  -Ml  rí     ,  f.       *  Kj Likon  terem  e  lii  ívüyi  kötet,  mint 

K  '^  16k.  A  mü^  miot  czíme  is  iinitatju, 

lu  Ai  éves  Cüalddi  életünk  í^^  hdzta rtásunk 

ri\  ,^:-jtetleü   Bzáriiú,   kétségbebozhatatlaü  s 

U^  '    részt  egykorú,   eredeti   okiratokból    öszszegyöjtött 

adavi:iu  Azt  biDüc  uz  ember,  hogy  bízouyuyal  valami  száraz, 
^lilüslika-lV'le  muuka  —  de  nem ;  szerző  oly  eleven  elbesz^lüi 
t<<UetiM&ggt*l  bír  s  oly  küzvetleuséggel  és  iiyugalonunul  adja  elő 
tir^^viiíf.  liíjgy  míutegy  magunk  előtt  látjuk  a  régi  világot,  mint 
U:í  vái*akt  az   Ódon  kastélyok   romjaikból  felépíUve,  sir- 

bi  -   ^       'Ive, elünkbe lepnéuekjbogy  megfigyolUessük 

bt,  1  et,  s  majd  láthasi^iik szokásaik  s köz-  éa  ihi- 

nr] '  M  /.  leí'olyását/Mikor  a  Kadvánszky  nevével  talál- 

koiaui*  :  .   ,- -dalműnk   mezejéa,  előre  tudjuk^  hogy  valami 

Arde^es  tárgyról  van  szó.  Ó  nem  csak  azért  ír,  hogy  írjon  s  hogy 
u,.i   '    ^^    -  ,^  ott  h  úl  Mikor  pedig  egész  könyvet  ír.  biz- 

1*^1  hatunk  a  \vl  iA»b  olvasmányra.  Tizenöt,  tizen- 

hi  tlan  szorgalommal  gyűjteni  az  eredeti  adatokai 

•  L.  ..,..,    .., -les-ládák  fenekéről,  vagy   okirattáruk  foliáu- 

suhól  néha  egész  kötetből  alig  egy-két  sort  használhatva  fel, 
4ltáti   '  "      'nyt   rendezni,  s  gondosaUt    hiveuT   alaposau  és 

céper:  (8  az  elkészített  remek  munkát  az  ol  váró  ászt  a- 

I/í  hogy  a  tudaivágvő  tatnilhassou  és  a  mulatni  vágyő 

g)  dhessék:   valóban  a  tudományos-  és   hazaíi   érdemek 

li..  !>b  kitiiütetéseire  méltó  Ibglalkozás. 

rar  év  előtt  egy  teh(*t^éges  itjú  máguás  szép  szónoklata 
kd^beti  moudá*^  hofiy  a  magyar  aristokrata  büszke  erre  meg 
atiiarni Eu  élelem  lefolyásában  sokszor  láttam  a  büszké- 
vel, úfs  uem  nnudig  láttam  az  aristokratát ;  midőn  azonban 
o  nagy  mimkáty  melyet  b.  Radvánszky  Béla  írt,  kezembe  veszem* 
Utók  ^gy  tárgyat,  a  mire  az  aristokrata  is  csakugyan  büszke 
lehet. 

Pedig  szerzőnk  se  nem  kevélykedik,  se  nem  büszkélkedik ; 
Semmiféle  dagály  vagy  kihívó  modor  nem  látszik  soraiból  Egy* 


\k  Qgfé^  aiü  kaplmtó  Kiu»ll   KilrMly   nkadémiai  köíiyváruaaál 


7^)  TORTKXKII   ÍROMALOM. 

íí/xTÜeii,  folyékoiivau.  ItTiucszeteseu  ad  elu  s  miilöu  az  érdekes 
lapokat  olvassuk,  úgy  tetszik,  mintha  valami  kedves  családi  kör- 
ben az  égő  kandalló  köre  gyűlve,  egy  jó  elbeszélőt  hallgatnánk. 
De  hogy  is  ne,  hiszen  a  mi  őseinkről  beszél  s  azoknak  ismeretlen 
régi  szokásaival  ismertet  meg  s  azt  a  világot  tálja  fel  előttünk, 
melyből  a  mi  társaséletüuk  fejlődött.  A  műnek  véletlen  előnye 
is^van ;  t.  i.  megjelenésének  kora.  Még  sokan  élnek,  kik  a  forrada- 
lom előtt  fenállott  viszonyokra  magok  is  emlékeznek  s  a  jelen 
nemzedék  még  szemtanúk  elbeszéléseiből  ismeri  a  régibb  ma- 
gyar életet  s  igy  még  sokan  vagyunk,  kik  érzékkel  bírunk  a 
még  korábbi  állapotok  felfogásához,  megértéséhez,  de  még  csak 
néhány  év  s  a  gőz  és  villany  e  gyorsan  haladó  korában  ma- 
liolnap  nyoma  se  lesz  a  régi  szokásoknak  s  az  egyszerű  elbe- 
szélést behatóan  részletező  magyarázatok  nélkül  senki  se  fogja 
megérteni 

A  nagy  munkának  e  feldolg(»zási^  kötete  tizenöt  fejezetből 
fog  állani,  u.  m.  I.  Lakás  bútorzat.  II.  Agynémü.  Alvás.  Mosdás. 
Tll.  Kuházat.  Ennek  alrészei :  1.  Fehérruha.  2.  Lábbeli.  3.  Férfi 
öltözetek.  4.  Xői  öltözetek.  fEnuyi  a  jelen  kötettel  már  megje- 
lent.) Ezután  következnek  lY.  Hajdiszitcs.  V.  Ékszerek  s  egyébb 
arany-  és  ezüst-miví>k.  VL  Fegyverek.  VIL  Házasság.  Kereszte- 
lés. Nevelés.  VIII.  Társadalmi  élet.  Xyelv.  Szokások.  Illem,  IX. 
Foglalkozás.  X.  Időtöltés.  Sport.  XL  Háztartás  ía  szorcjpabb 
értelemben  vett.)  XII.  Asztaltartás.  Étkezés.  Ital.  XIIL  Vendég- 
látás. XIV.  Fogatok.  I-ószerszámok.  XV.  Végrendelkezések. 
Temetkezés. 

Lapunk  hivatása  és  terünk  szűk  volta  sem  engedi,  hogy 
;i  jeles  műből  terjedelmesebb  mutatványokat  közöljünk,  de  nem 
tagadhatjuk  meg  olvasóinktól,  hogy  egy  kisebb  terjedelmű  részt 
itt  is  ne  közöljünk:  Őseink,  —  írja  szerző  —  :  korán  keltek,  de 
jókor  is  feküdtek  le.  Bethlen  Miklós  irja  önéletirásában,  hogy  ő 
rendesen  9 — 10  órakor  feküdt  le  s  G  —7  órakor  kelt  tol,  mások  ezt 
(»gy-egy  órával  előbb  tették.  Déli  álmot  rendesen  egy  órát  vagy 
kevesebbet,  de  többet  ritkán  aludt  és  ennek  igen  jó  hasznát 
tapasztalta. 

Felkelve,  megmosakodtak.  Általában  a  meglévő  néhány 
adatból  ítélve,  lehet  mondani,  hogy  a  test  tisztasdgnra  sokkal 
több  gondot  fordítottak,  mint  jelen  századunk  első  felében.  Majd 
mindenki  házánál  és  hozományban  több  mosdó-medenczét  és  kor- 
sót találunk.  Csáky  János  1584  több  arany  és  ezüst  marháival 
ezüst  mosdót  is  tesz  le  Viczayuál.  Mariássy  Andrásnénak 
1607-ben  ezüst  korsója  ts  medencz^je  van.  Thurzó  György  kincs- 
tárában (1612)  huszonegy  darab  ékos  mívű  aranyos  és  aranyo- 


tAÚnn  ^tM  mo$d*f  medcncze  volt.')  Moiiaki  Zsuzsa  1634-l»en  e^y 
nagr,  exttstböl    készült  (mosdó   medenczét)   kap   hozomfmyába. 


O 
B 


ben    Xagy-Szombat   város   gazdájának, 
Id   várkaHíélya  (1G56)  t?n /.?  rs/fsf   mosd^ 
4  \olt  tölsztrrelve,  Miórt  lelt  volna   mindenik  liAz  oly 
"'  **me/  eszküzökkelj  ha  ucm  basználják  vala? 

t   mondhatjuk  a  türnlkUzö  kendukröl  is.    Még  azt 
la  '"•    '         ,1  test  mely  rész6t  kellett  véle  törülnie 

K.  'v»n  megosztott  ingóságok  között  kiilün 

nüTenk  meg  az  fn^cztörluL  A  szitnyai  leltárban  (1G50)  hvárom 
dufikh  arany  fonallal  és  különféle  szintt  selyemmel  virágokra 
kiYarroii  orctaV/rU  keszkenő  fordál  ebX  Voiszka  Ilona  1647 
uég7  f"  "  '  ^  1  varrott  s  liárom  rcczésés  egy  arany 

reCEéi^  '  _itvaL  Ha  ntaztak,  a  hintón  levÓ  csatlós 

nyukaban  íilggott  bőrtokban. 

Thuritó  Zsnzsa  lG03*ban  üugy  üurab  selyemmel  vanun 
gyolfH  ^s  effv  prtraszt  fejiorlti  keazkenyut  kap  hozomány á.ba» 
T»  Tiyolcí  darab  ort'za  és />;V^rföf.  Viczay  Jáüosnó 

La^,,  .- .,-;y   darab  Ae^íöríu   kendő  van   felvéve.   stK  A/. 

eWd  qtán  való  raosakodást  bizonyítja  Cserey  Miliály.  A  szivacsot 
ii  ismerték  a  XVIT.  században  s  Thököly  Imre,  ha  fürdött^  azzal 
d5rgöli(ftt<:  testét. 

U.  íjíyos  király  gyakran  eljárt  fürödni,  külön  fiirdü- 
nuistcre  i»  volt,  s  ha  a  bndai  hév  vizekben  fürdött,  vixét  szegfű  vi* 
riggal  tették  illatossá  s  ha  a  TÍzet  palotájába  hozatta,  32  denár- 
jftbA  került 

Tlmr/.ó  Gfórgynek  1602.ben  külön  fürdöháza  volt,    A  ke- 


1^  Berényi  Györgynek  bodokí  várkastélyában  szintén. 
;  ÍUrdeni  való  nagy  rézkud  volt  elhelyezve.  Török  Ye- 
li  t/iUian  i?  volt  egy  fürdukád  1667-ben.  Gróf  Illésházy 
I  IfiGMi  rnlirii  közt  egy  rendbeli  fürdőruhát  is  kap,     A 
X  \' 1 1.  s/:ayjiil  levelezéseit  forgatva,  latjuk,  hogy  nyári 
voű  kedvelték  a  fürdözéiftj  különösen  a  hévTÍzekre 
k  gyógyulás,  hanem  mulatozás  végett  is 
ak  a  szappanról  is,  8  czikkét  igy  végzi: 
A/  ^  itán  kivételkép  tfinik  fel  Bethlen  Miklós, 

ki,  H  mint  u:.  .  .„..j.in  Írja,  ritkán  fürdött,  kivált  hideg  vizben 
íüig.  Lábait  csak  minden  két  hétben  mosatta,  száját  minden  ét- 
kezés Qtáii,  szemeit  is  hideg  vizzel  mosta;  kezét  gyakran,  de 
aixsái  Bohiisem  mosta,  csak  amaz  esetben,  ha  valami  por,  sár 


XVI.    ■ 


%t\ 


kor  nx^moft  vc&dtSgo  tfrkezátt^  nejének  mcgirjai  bogy  a  ven* 
.a  t*  líip^M  A  pio#dtí»  modencx^kkcl  k^ — «, 


É^ 


78  t<>rtí:neti  irodalom. 

vagy  gaz  érte,  és  részben  akkor,  midőn  a  borbély  szakállát  heten- 
ként leborotválta. 

De  nem  folytatjuk  a  mutatványt  Elegendőnek  tartjuk,  ha 
olvasóink  figyelmét  a  derék  munkára  felhívjuk,  még  csak  annyit 
jegyezvén  meg,  hogy  ez  első  kötet  nemcsak  25  ívből  fog  állani, 
a  mint  először  tervezve  volt,  hanem  az  osztályozást  tekintve 
valószínűleg  40*  ívből  is,  melynek  teljes  megjelenését  a  folyó 
1881-ik  év  tavaszára  ígéri  a  tudós  szerző.  k — s. 


liiitliorl  Zsigmond  erdélyi  fejedelem  elete,  jelleme,  politikája.  írta  Leimrt 
József  tanár.  Kolozsvárt,  1880. 

A  történetírás  mezején  mintegy  huszonöt  év  óta  az  adat- 
gyűjtés volt  íróink  főfoglalkozása.  Ezt  tették  tudományos  intéze- 
teink is :  az  akadémia,  a  m.  tört.  társulat,  az  erdélyi  múzeum  stb.  s 
ezt  a  vidéki  egyletek  is.  És  ennek  megvoltak  a  maga  okai.  Rr- 
szint  belátták  az  emberek,  hogy  történeti  műveink  igen  sok  con- 
vontionalis  mesét  tartalmaznak,  s  a  mit  bizonyosan  tudni  vélnek, 
azt  is  csak  félig-meddig  tudják,  ingadoznak,  tapogatóznak  az  elbe- 
szélésben, s  a  hol  másként  nem  segíthetnek  a  dolgon,  néhány 
általános  frázissal  túlmennek  egy  pár  éven  stb. 

Részint  az  emiitett  korszak  olyan  természetű  volt,  mely  a 
szabad  vizsgálódásnak,  a  tudományos  meggyőződés  szerint  való 
i'cldolgozásnak,  a  független  igazságos  ítéletnek  semmiképen  sem 
kedvezett.  Belejátszott  a  tudományos  világnézlet  ama  stádiuma, 
mely  szerint  minden  téren  megindult  az  alapos  kutatás,  a  tények- 
kel való  bizonyítás,  a  mi  nélkül  a  közönséges  olvasó  és  hallgató 
sem  hisz  el  semmit.  Továbbá  saját  viszonyainkból  is  folyt  némi- 
leg' a  kutatási  hajlam,  megnyíltak  köz-  és  magán-levéltáraink, 
s  a  mint  a  régi  iratok  közé  pillantottunk,  megdöbbenve  láttuk, 
hogy  mennyi  dolgot  kell  újra  ínii,  hogy  az  igazságot  megközelít- 
hessük. Tehát  gyűjtöttük,  gyűjtöttük,  ugyszólva  felhalmoztuk  az 
adatok  egész  seregét.  És  habár  időközben  is  állott  elő  egy-egy 
feldolgozó,  ki  jeles  művel  gyönyörködtette  olvasóit,  végre  is  ez 
kevés  volt,  a  nagy  közönség  kezdte  egyhangúnak  és  unalmasnak 
találni  a  munkáját  s  az  illetők  kezdték  sokalni  a  nem  gyümöl- 
(*söző  költségeket.  Megszületett  napjainkban  a  reactio,  mely  már 
élénken  sürgeti  a  feldolgozásokat.  »Nem  bánjuk  mi,  ha  vannak, 
s  lesznek  ezután  is  köztetek,  a  kik  adatokat  gyűjtenek,  de  adjatok 
nekünk  is  táplálékot,  adjatok  feldolgozott  történelmi  munkákat, 
ép  a  beszerzett  sok  uj  adat  alapján  lássunk  hát  igaz,  yalödi  ala- 
kokat, jellemeket,  halljuk  a  valódi  kétségbevonhatlan  eseménye- 
ket 8tb.<c 


TÍiKTfefifKTl  iROnALOM. 


to 


Tlv  íföhtlotatok  közt  vettem  kezeBibe  e  süríiű  nyomott  Gl 
lapra  i  ;í«  mflvct,  a  elég  érdekellséggel  olvastam  végig  — 

ilf    '  '   ea  nem  voltam  kielégítve,  habár  sty Íja  magva* 

n"  iiek  if*  moiiclhalu, 

A  szerző  legnagyobb  baja  az,  bogj  igen  sokat  markol  s 
ki '^  *  -'*  Báthori  Zsigmond  fejedelemnek  oly  zajos  s  annyi 
U*  <*«  í*semíttyekkel  lelt  életiuilyája  volt,  hogy  akár 

se,  ííkár  politikájának  magyarázata  boveu 
t  naiiikrt  kerett^be.  így  mindenikből  csak 
rtgen  ÍKmeTt8tor*:'Otyp  vonásokat  kaphattunk.  Oly^an  ez  a  munka, 
mint  azok  az  oláJi  szentképek,  melyeket  húsvét  táján  a  kahigye- 
rek  oríüzágRzerte  árulnak  a  bnldogbívök  számára,  talán  új  a  rá- 
mája^ új  a  fe?ték«%  áj  az  aí  i.  de  maga  a  kép  századok  óla 
itgyaoaz.  Leírta  mar  Sdala;  .  ■  thlen  Farkas,  Budai  Esaiás  s 
még  ki  tudja  hányan^  nyomtatásbau  és  iskolai  cursusokban  több- 
kevegebb  eloqncntiával,  hosBzasabb-rövidebb  panaszokkal  —  me- 
Ijekből  tudjuk*  hogy  Bátbori  egy  rettenetes,  kéjelgo  Htrodes,  ég 
btigy  Carillo  egy  veres  nyelvét  kiültö,  lólábú,  füstölt  szilvából 
készült  Xiknhis  vagy  tán  maga  a  Sátánodé  többet  ezen  legújabíi 
IfiQ  rfolvasáiía  titán  sem  tudunk  róluk,  Pedig  vannak  müvek,  ér- 
Ifl:  '  ^  Hs  czikkek  a  magyar  irodalomban,  melyekből  alapos 
la  ^^zó,  goudogan  összehasonlító  és  következtető  elméét 
iTíiV  I  I  '  kulis  hozhatott  vulua  napfényre.  Szerző  neve  mellé 
ie?5z..  hí);4y  iiinnr ;  ez  sokak  előtt  némi  magyarázatul  szolgálhat, 
hx^^  mövfi  nem  akar  holmi  magasabb  kr»vetelé8ekkel  elüállani  a 
'  '  '  'n.  és  csakií^  tanítványai  számára  akart  egy 
zerezni.  Megvallom,  engem  ép  a  tanári  czim 
v^  »/.  Ilid  lálBzó  bü  olvasottság  feljogosít,  hogy  szerzó 
inövétt  ;....^,.  :tbb  mértékét  alkalmazzak*  Mai  követelményeik 
szerioi  nem  lehet  ugy  befizélni:  *a  béke  számításai  közé  mint  si- 
nV  *  ....  .^  ^g  Carillo  átkos  szerepében  8tb.^  73  lap. 
»M  .  dl.  Carillot  Kóma  és  Madnd  felé  indítva^ ' 
3lJ.(Alit  keresett  Canllií  Rómában  és  Madridban  ?)  »Mig  az  or* 
axág  rendéi  a  hadfelkelés  ügyeit  intézték,  addig  a  fejedelem  íitkoü- 
taoácskozásokban  alkudozott  a  felett^  hogy  mi  áron  adja  el  a/. 
OrezTig  ''  ^  .  *-  j,  ^jj^'i^gjijt  g  minő  rangban  légyen  a  prá- 
^i  ?  ív                            lemruidvarok  ármányainak  nevetséges  esz- 

fu;y  aii  a  Ití.  lapon,  S  nem  tudjuk,  hogy  csak  olyan  merész 

t.*r^...*U  van-e  dolgunk  vagy  komoly  tárgyalással,  mert  e  sorok 

rtiUtott  hetükkel  vannak  szedve.   De  nem  is  folytatom  a  szemel- 

'   M  lapon  t^alálhatni  a  stylus  ilyetén 

-  Holott  egy  tammnk  komolyan, 

vizsgálni  és  vitatni  minden  kérdést,  mi* 

M   i.mftváuyait  \%  értesíteni  akarja.    Minden 


Ififii 


tíO  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

SZÓ,  a  mit  leír,  bírjon  tiszta  értelemmel,  legyen  a  maga  helyén, 
ne  legyen  kétértelmű,  mert  könnyen  megesik,  hogy  az  olvasó  és 
tanitvány  holmi  kacskaringós,  csengö-pengö  frázisból  nem  tanúi 
igaz  históriát. 

Különbséget  koU  tenni,  ha  egy  jószájú  fiatal  ember  szónok- 
latot tart  valami  tömegnek,  melyet  jó  ügyre  vagy  rósz  ögyre, 
szóval  a  maga  czéljaira  meg  akar  nyerni,  és  ha  egy  történetíró 
az  emberi  értelem  és  szenvedélyek  örök  törvényeit,  s  az  állami  és 
társadalmi  élet  kényszeritő  hatalmát  akarja  magyarázni  olva- 
sóinak és  hallgatóinak.  Amannak  szabad  beszélni  czifrán,  csatto- 
gón,  ferdítve,  gunynyal,  szenvedélylyel,  nagyítva,  torzítva  néha  a 
valóság  rovására,  neki  csak  amazok  képzelödését  kell  a  liatal- 
mába  kéretnie,  icUzhet  regény ehhi%,^)  költ ökhül,  koholhat  meséket, 
csak  sikert  érjen  el.  Emennek  mindez  tiltva  van.  Kell,  hogy  a 
történetíró  is  bírjon  szenvedélylyel  s  legyen  fantáziája,  lelke- 
süljön az  igazért,  a  nemesért,  de  a  világ  egy  nemzeténél  sem  vol- 
tak soha  a  szélső  pártok  tárgytalan  frázisai  a  történeti  igazságok 
hü  kifejezői. 

Azok  a  280  év  előtt  élt  emberek:  Bátliori,  Bocskay, Csáky, 
Malaspina.  Carillo :  Alfonz,  Rudolf  császár  stb.  egyfelől,  Báthori 
Boldizsár,  Kendiek,  Kovácsoczyak,  Forrók,  Iffiu,  Deák  Gergely, 
Szilvássy,  liónyai  stb.  ép  oly  húsból  és  vérből  alkotott,  ép  annyi 
jó  és  rósz  tulajdonnal  bíró  egyének  voltak,  mint  a  mai  kormány- 
férfiak, s  a  történetíró  nem  szoríthatja  őket  schemákba  s  nem 
ítélheti  meg  őket  alapos  tanulmányok  nélkül.  De  talán  többre  is 
terjedtem,  mint  a  mennyit  e  kis  könyv  igényelhetne,  azonban  bo- 
csássa meg  szerkesztő  ur  e  túlkapást ;  szerzőnk  fiatal  ember,  hátha 
talán  hasznát  veszi,  mert  a  kedvnek  és  némi  tehetségnek  világos 
nyomát  találtam,  különösen  az  utolsó  lapokon,  s  hátha  m2\jd  a 
második,  harmadik  műben  érett  gyümölcsöket  kapunk,  miket 
szerzőtől  okvetlen  el  is  várunk. 

D.P. 

A   zaríindi   ogyluizinegyc  törti?iietc.  Irta  Rácz  Károly,  a  menes-gyoroki 
cgyliáz  lelkdsz  tanit^ya.  Arad  1880.  (Ára  1  frt  80  kr. 

Szerencsés  gondolat  volt  e  mű  megírása,  nem  oly  tökéletes 
a  kivitele,  részben  azért  is,  mert  stylja  lapos,  pongyola  és  sok  apró 
hibával  teli.  Két  prépostság  török  dúlások  folytáni  megszűnése 
15  1.  Az  egri  püspöki  javak  hattználdaaérti  40,000  arany  9  lap; 
a  római  kath.  egyháztól  egész  családjávali  együttes  bucsuvétele 

')  Mint  pcldáiíl  Jósika  Miklóstól,  kinek  azonban  ^s  6'seinek  is  nev<^t 
iM:ik  pgyszeríicn  s-sel  kfll  irni  cs  nem  /a-vcl. 


TriRTÉXF.Tl  IKO DALOM. 


81 


*  "^  í.á],  annál  a  stjlusról  többé  szó  se 

le,  k  lehet  mondani  azokat  az  áradozó 

egjházi  fohászkodásokat  is  egyik-másik  tárgyalásnak  a  végén, 
melyek  ilyen  komoly  történelmi  munkában  semmiképen  sem 
illenek. 

/^        "  '    '  '  lí  az  egész   művön  átvonuló  czélzás  a  haj- 

dan f  ijdun,  az  az  körülbelöl  15nO-ig,  az  egész 

fi  tn*Sebestul  Gyuláig  a  Nagy-Laktól  Ha!mág}ig  magyar 

?i>ii  wi.tgzó  Btép  vidék  8  aztán  lett  puszta  rom,  és  most  e  teríl* 
leien  csak  alig  alig  lézeng  a  magyarság.  Érdekesen  adja  elő  szerző, 
hogy  kik  hirták  e  fóldet  a  reformatio  kezdetén  'j  s  hogy  mint 
fogadtuk  el  és  terjesztették  az  uj  hitet,  s  minő  nagyreményű 
szép  iskolákat  alapítottak,  sbogy  aztán  a  török  urat,  népet,  isko- 
lái, várat*  templomot  és  várost  miként  tett  semmivé  150  év  alatt. 

Szerzn  a  munkája  tervére  tartozó  minden  adatot  Összehor- 
dott^  s  ez  legfőbb  érdeme,  különösen  a  múlt  és  e  jelen  század 
írót,  Ati  lt*het  mondani,  teljí'sen  ki  vannak  merítve,  s  igy,  a  kit  a 
tárgy  érdekelj  itt  mindent  együtt  találhat*  A  munka  két  főrészre 
oszlik.  I.  Rész  s^ól  az  egyházmegye  általános  történetéről  1.  A 
tixenbatodik  és  2.  a  tizenhetedik  században,  tizenöt  fejezetben ; 
a  IL  Réstxben  az  egyes  egyházmegyék  (ecclesiák)  helységekként 
lArgyallstnak ;  mind  két  részt  okirattár  követi,  az  egész  mü  290 
Upra  terjed  és  hézagpótlónak  moDdható. 

d.  — r- 


Áí^'íe'r  <t***v!iiiLriiö-   und  Zeilhílder.    Eiii    Beitrag    znr  vttterlitndischen  <ir* 
nchiclítc  von  S,  Webi^r,  cvaiíg.  Pfarrtir  iii  Béla, 

Múlt  évben  jelent  meg  Lőcsén  a  fentebbi  czím  alatti 
muuka.  melyet,  miután  Szepes-megye  történelmével  is  foglalkozik, 
figyelmen  kivUl  nem  hagyhatunk. 

Alig  van  megye,  melynek  annyi  leírója,  ismertetője  akadt 
folna,  mint  Szepesnek,  Ilyenek  a  régiebbek  közül;  Bárdossy, 
Wagner,  Bel,,  üohus,  Gener^ich,  Meltzer,  Maugsch  s  többen,  Muo- 
kiik  jobbára  latin  és  így  a  nép  által  nem  értett  nyelven  lévén 
írva,  biiAznos  «zolg/ilatot  tett  szerző  hazafiainak,  midőn  felhasz- 
nálva  a  föntebbi    müveket,   munkáját  a   nép   nyelvén    adta   ki. 

Ajóbár,   II  -Ml   szerettük    volna,   ha   azt    magyar 

nyeUen  U'>  olvasó  közönségre  számíthatott  volna 

*♦  a  illírek  RZ€peí<iek  is  jártasak  annyira  a  magyar  nyelvben,  hogy 


')  A  XVMk  ísxáxatli  elí!triij/.ok  u  Budai  F,  Polgári  Lexieoua  útin 
kiMttíti^k 


^rwmí  r^r^^T'  -^-t^~ 


82  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

megérthették  yolaa.  Mi  a  munkáDak  becsét  növeli,  az  hogy  szerző 
a  már  világot  látott  és  közkézen  forgó  műveken  kivül,  több  kéz- 
iratban maradt  munkát  is  felhasznált  forrásul.  Ilyenek :  Mois- 
nak  és  Bohusuak  a  késmárki  főiskola  könyvtárában  lévő  kézira- 
tait, Scholtz  Kirchliche  Nachrichten,  az  érdekes  matricula  MoUe- 
riana,  Klein  Mihály  diariuma,  Koch  krónikája,  a  bélai,  rókuszi 
egyházi  protokollumok  sat. 

A  munkának  felosztása  következő :  Szepes  és  annak  lakói, 
politikai  életük,  egyház,  iskola  és  közmíveltség,  bányászat,  várak 
t»s  háborúk,  ipar  és  egyleti  élet,  királyok  utjai,  nehéz  idők,  tavak, 
ásvány  források,  fürdők,  szokások,  közerkölcsiség,  zárszó.  Érdekes 
különösen  a  7-ik  fejezet,  mely  szól  az  iparról  és  az  egyleti  életről. 
Ebből  tanuljuk,  hogy  Szepesnek  már  a  XYI.  század  elején  voltak 
lövészegyletei,  Iglónak  1 644  észt.  zeneegylete,  Késmárknak  pol- 
gáregylete, melynek  tagjai  arra  kötelezték  magokat,  hogy  erköl- 
csösen élnek,  a  hazugságot,  csalást  kerülik.  1752  észt.  a  XIIL 
szepesi  városnak  volt  saját  tűzkár  elleni  biztosító  pénztára,  a 
Poprádvölgyi  városokban  pedig  már  e  század  elején  alakultak 
műkedvelő  egyletek,  színdarabok  előadására.  Érdekes,  mit  szerző 
e  fejezetben  mond  ^Bruderschaft  des  heil.  Leichnams,  der  heil. 
Dreifaltigkeit,  des  heil.  Geistes*  czímű  egyletekről.  Kár,  hogy 
nem  közölte  ezen  egyleteknek  alapszabályait  egész  terjedelmök- 
ben.  Szerettük  volna  azt  is,  ha  Glatznak,  Englnek,  Schwartz 
Godofridnek,  Buchholtznak,  Genersichnek,  sat.  bővebb  életraj- 
zát adja  vala.  Azt  e  jeles  férfiak  megérdemlették,  a  szepesiek 
pedig  érdekkel  olvasták  volna. 

A  történelem  szerzőnek  gyenge  oldala.  Itt  több  oly  téves 
állítással  találkozunk,  melyeket  megjegyzés  nélkül  nem  hagyha- 
tunk. Nevezetesen  a  22.  1.  azt  mondja,  hogy  IV.  Béla  Botyznak 
és  fiának  Márknak  a  Chetene  nevű  erdőt  adományozta.  Márk 
nem  fia,  de  testvére  volt  Botyznak.  Lap.  28.  hogy  már  T.  Károly 
idejében  említtetik  Zápolya  Benedek,  1393—1396,  pedig  II. 
Zápolya  János  volt  Szepesnek  főispánja ;  holott  tudjuk,  hogy  első, 
ki  e  családból  feltűnt,  Imre  volt  Mátyás  király  uralkodása  alatt. 
Ugyanott  mondja :  hogy  a  Zápolya  család  több  püspököt  és  érse- 
ket adott  a  hazának :  holott  tudjuk,  hogy  közülök  egy  sem  viselt 
ínég  egyházi  hivatalt  sem.  Lap  39,  hogy  Csáky  Mihály  1700. 
észt.  hősiesen  védte  Szepes-Várallyát  a  Rákócziak  ellen,  s  1.  127. 
hogy  Pongrácz  Imre  1719—1724  szepesi  prépost  tevékenységét 
.'iz  akkori  Rákóczi-féle  mozgalmak  felette  bénították;  pedig  a 
Itákóczi-forradalom  csak  1703  észt.  vette  kezdetét  s  1711  észt., 
a  szathmári  békekötéssel  végét  érte.  Lap.  118.  hogy  I.  Benedek 
prépost  1234 — 1239  észt.  tanuja  volt  a  tatárok  pusztításainak, 
holott  a  tatárok  csak  1241.  észt.  jöttek  hazánkba,  mikor  szepesi 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  83 

prépost  már  I.  Mátyás  volt.  Lap  122.  hogy  lomniczi  Horváth 
Jánost  még  1511  észt.  előtt  nevezte  ki  Zápolya  prépostnak ;  holott 
Zápolya  csak  1526  észt.  választatott  meg  királynak  és  így  ezen  év 
előtt  prépostokat  ki  nem  nevezhetett. 

A  Brewer-féle  nyomda  tulajdonosai  közt  nem  említi  a 
legérdemesebbet,  Lőrinczet,  ki  e  nyomdát  1635—1653  észt.  ve- 
zette. A  nyomdából  kikerült  nevezetesebb,  nyomtatványok  közé 
tartozott  az  1637  észt.  nyomtatott  Citharo  Sanctorum  czimű 
Franoscius  által  kiadott  szláv  énekes  könyv,  melyet  az  evangeli- 
cus  tótok  még  most  is  templomi  énekeskönyvűl  használnak  s  ma 
már  közel  kétszáz  kiadást  ért 

Ezektől  eltekintve,  a  munka,  mely  könnyű  és  vonzó  irályban 
van  írva,  s  egy  régi  pecséteket  ábrázoló  czímlappal  s  több  kép- 
pel van  diszítve,  igen  kedves  tanulságos  olvasmány.  Ajánljuk  azt 
melegen  szepesi  hazánkfiainak  és  a  mi  olvasó  közönségünknek. 

H.  L. 


6* 


T  JLK/OZ.A.. 


MAGYAR  TÖKTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  »Maoyab  Tobténelmi  Társulatc  f.  1881.  január  hó  7-cii,  pén- 
teken tartotta  szánios  közönség  jelenlétében  idei  közgyűlését,  melyet 
elülülö  másodelnök :  b.  Kemény  Gábor  következő  szavakkal   nyitott  meg 

>T.  közgyűlés !  Újra  eltelt  egy  esztendő,  eltelt  munkában  és  küz- 
désben. Abban  nincs  semmi  viszás,  hogy  munkában  és  küzdelemben  tölt 
el,  hiszen  munka  az,  ami  jelzi  a  férfiút  és  küzdelem,  ami  emeli  az  erőt 
Szomoní  csak  az  a  munka,  amely  sikertelen,  amely  haszontalan,  azon 
küzdelem  szomorú ;  az  tesz  kellemetlen  benyomást  a  szemlelőre,  amelyben 
az  erőknek  apadását  látjuk,  anélkül,  hogy  felmutatható  lenne  a  siker. 
Istennek  hála,  a  történelmi  társulat  működése  nem  volt  ilyen.  Nem  dicse- 
kedhetik fényes  eredményekkel,  nagyszerű  vívmány okkaU  epochát  alkotó 
művekkel,  de  mindenesetre  dicsekedhetik  azzal,  hogy  ernyedetlen  mun- 
kásságának, tagjai  hang}'aszorgalmú  öntudatos  fáradságának  gyümölcsei 
látszanak.  Kiadványa  a  társulatnak :  a  »Századok€  és  a  » Történelmi 
Tárc  a  tudós  világnak  szolgáltatja  az  adatokat,  melyeknek  megbirálása, 
egybehasonlitása,  az  azokban  rejlő  igazságoknak  kitüntetését  mozdítja 
elő,  ezekből  ismerjük  meg  nemzetünk  fejlettségi  fokát  a  múltban.  A  » Szá- 
zadok* egy  oly  olvasó-könyv,  mely  terjeszti  a  tudományt,  a  művelt  kö- 
zönség számára  hozzáférhetővé  a  tudomány  vívmányait.  Nem  kétség 
tárgya  az,  hogy  a  iSzázadokc  irányában  az  érdeklődés  a  nagy  közönség 
részéről  inkább  mutatkozik,  de  őszintén  m^  kell  vallani,  hogy  ezen 
érdeklődés  lehetne  még  intensivebb,  még  nagyobb.  Az ,  hogy  minden 
nemzet,  melynek  jelene  bizonyos  fejleményekből  alakult,  egész  tisztelettel 
csüng  a  múlton,  egész  tisztelettel  hajlik  meg  azon  nagy  tények  előtt, 
melyeket  az  ősök  tettek ;  é^  ez  megvan  mi  nálunk  magyaroknál  is.  Do 
nincs  egyensúlyban  azon  érdeklődés,  mely ly cl  a  történeti  tényeket 
tekintjük,  azon  olvasási  hajlammal,  melylyel  ezen  tanulságos  könyv 
lapjait  forgatni  kellene,  azon  hajlammal,  melyet  a  művelt  közönségtől 
méltán  megvárhatunk.  £bl>e  bizonyos  egyensúlyt  kell  l.oznunk,  hogy 
a  történeti  tények  ismeretének  eluhaladásával  a  közönség  érdeklődése  is 
arányban  álljon.   Előhaladás   történt,  de  nem  nyugodhatunk,  töbY>et  kell 


TAHCÍZA 


8S 


kMmitiik.  T«rifii^x0Ce8,  eatt  erusxakolui  »cm  klu-t,  de  igyckczui  kell 
m.  iBrtdneleiti  nmuktlsuíimk  lt?heUíl<ig  olynii  müvekkel  Mpui  a  közönség  eU% 
vttnrk  —  moiuiluitnáin  —  flilben)á87<ók»  ait  érzelmeket  lekötik,  in<!g- 
lOr^K^lcg  batoak  a  tíJrt^iielmi  ersíi^krű*  így  kell  eszközölni  azt,  hogy 
mlddig  vnlyU  ii<ri  vívjon  ki  miigának  a  fSzuscadokc,  társul  a - 

tankttii  ^  I  \  i'irAtu. 

Ks^n  kívül,  mint  jelenséget  ii  tört^ueti  kutatásnak^  felhozhatom, 
kofy  a  vide'kcn  e^'y  píir  történeti  es  rtíge'szeti  társulat  alakiUt,  így  : 
tÍBiyBd' megy  eben  a  nngy  IlufiyadÍ-»^salád  fészkében,  %y  Somogy-megye- 
Imii,  a  HaUtou  og,  törztjükös  magyar  videkeu.  Eö  ez  nagyon  üdvös;  mevt 
héiuá  kitílnök  ax  egyei?  ereik,  de  azt  a2  eredményt,  melyet  cank  az  egész 
mÜTcIt  közttnstSgnck  érdek Icídese  mutathat  fői,  c«ak  akkor  fogjuk  elérni, 
liA  üM^atiyian  hozzájárulnak  az  ország  minden  egyea  vide'ken  bár  csuk 
üy  nuiikával  is  as  általános  történelmi  kutatáshoz.  Eb  most  itt  vagyunk 
mz  á  ér  v«ge'n  é»  ax  újnak  kezdeten,  kezdemények  végezeten  cs  uj  küz* 
df^ljíií^Litrl;  fifitaláni  ktf92öbén.  Kívánom,  hogy  az  óévben  megkezdett  regi 
tú^  _rot   mind  tnaga  a  társulat,  miud  annak   egyes  tagjai  újult 

rj'  .^ák,   e   hogy  az   lijnak    kezdeten   :iz   űj   vállalatokban  a 

rvk  izett  crÖvcl   működjenek   tudományunk   elömozdítáBára, 

E^  inoet  üdvözölvén  társulatunk  minden  tagját,  a  közgyűlést  raegnyitott- 
nak  jelen tcm  ki.« 

Ab  elnöki  megnyitó  beszédet  követő  éljenzés  elhangzása  után  tit- 
kát ol?&sta  fel  következS  jelentedet  a  Társulat  múlt  eVi  míiködás^ral : 

I*ár  ht?t  múlva  másft^l- tizede  Icaz,  hogy  ueháuy  törtéuetiró  meg* 
t«tl«  ax  első  lépest  egy  magyar  történelmi  társulat  megalkotásáríí. 
Am  tiuanék  meg  voltak  rá  ^rve,  s  az  idÖ  épen  kedvezett.  Már  elmúlt  az 
OS  idő,  middn  n  nemzetnek  le? te  U  koczkára  állt,  s  múltját  h  el  akarták 
Ttli  ftlciltetiii.  ]«S67,  febr  2'án  mostani  eluokiíuk  :  Ipolyi  Aruold  szállá- 
sán Hexiszlmati,  Nagy  Iván,  l*esty,  Báth,  Ilomer,  Thaly,  Torma  e« 
IVenxri  eluleges  értekezletre  jöttek  uséize  b  megbeszélték  a  felálUtandó 
támilAt  alapclreit.  Öt  nap  múlva  fcbr.  7-én  új  értekezletet  tartottak,  a 
€MB  már  CíM^ngcry,  Horváth  és  Toldy  is  resztvettek.  Tulajdonkép  ezen 
^tfkesief  döntött  a  iársulnt  miként  leendő  szervezése  felett :  ^t^társa- 
sá^f  It^cn-e  mf*gliatár ózott  azámú  müködö  rendea  tagokkal,  vagy  tár- 
tulat,  oielyet  évenként  Qgy  barraadábau  új  választás  alá  eso  választmány 
%«ggmt?  H  Cecngery  indítványára,  épen  gyakorlatiság  sKCmpoutjából  ez 
lll&l»lii  fogadtatott  eL 

Ti^üöt  év  í  még  azt  »e  lehet  mondani  í  grandé  mortnlis  aevi 
spitiain.  K  még  is  mennyi  áldozatot  kívánt  ez  ido>  A  férŰu,  kinek 
praetiruji  indítványa  döntötte  el  társulatunk  sorsát,  »  mint  a  követkéz- 
uduy  mcgmutattA,  helyesen  döntötte  el,  már  csak  áldott  emlékben  él 
köstilak  I  havok  v  <  k  eb   ^   uinos  köztünk  az,  kit  az  első 

riy  t;iilun  klki  j  válusztott  meg  elnökké  ;    gróf  Mikó 


86  TÁRCZA. 

^8  nincs  az  ő  legközelebbi  utódja :  Horváth.  Söt  az  első  1 2  alapító  közül 
ÖBBzesen  négyet  nélkülözünk  :  Csengeryn  éa  Horváthon  kiyül  Báthot 
és  Toldyt! 

Nagy  és  súlyos  veszteségek  —  soha  sem  fogjuk  mondhatni,  hogy 
kihevertük.  És  még  is  az  alap,  melyet  ők  vetettek  meg,  annyira  erős  és 
biztos,  hogy  még  az  ily  veszteségek  sem  érintik  azt  :  csak  fíLjnak  azok, 
de  nem  rombolnak.  Az  élet,  melynek  létrehozásában  annyi  részük  volt, 
tartós  és  állandó. 

Okunk  van  ezt  hinni. 

A  leélt  évek  közül  egy  se  volt,  mely  hanyatlást  vagy  sülyedést 
hagyott  volna  maga  után. 

Egyik  rohamosabb,  másik  ladsubb  emelkedést  jelzett  —  de  törve 
vagy  fogyva,  egyszer  sem  léptünk  az  űj  évbe.  Egyik  boldogult  alapi  tónk 
jelszava,  »peragit  tranquilla  potestas  quae  violenta  ncquitc  betelt  társu 
latunk  működésén  is.  Folytonosan  foglal  tért,  halad,  emelkedik.  Gyűl 
nek  eszközei,  hogy  feladatának  mind  jobban  megfelelhessen  :  gyűjteni 
feldolgozni  a  nemzet  történetének  levéltárakban  elrejtett  adatait  s  ez 
által  ébren  tartani  az  általános  érdeklődést  a  nemzetben  hazája  tör- 
ténete iránt. 

S  ez  érdeklődés  két  irányban  nyilvánul  :  évenként  ujabb  erők 
csatlakoznak  ama  két  vállalathoz,  melyet  a  társulat  fenntart^  s  a  pártoló 
tagok  száma  évenként  szaporodik  mind  a  két  vállalat  körül. 

Örvendetes  jelenség  főként  az  első.  Mennél  nagyobb  számmal 
adatnak  át  a  levéltárak  a  nyilvános  kutatásnak,  történetünknek  mennél 
több  kincse  hozatik  napfényre,  annál  több  munkás  kézre  van  szükség. 
A  históriai  igazságok  kiderítése  csak  a  részletek  tanulmányozása  által 
eszközölhető,  hogy  a  nemzet  múltjáról  tiszta,  világos  fogalmat  nyer- 
jünk, életének  minden  irányú  áttanulmányozása  szükséges.  A  culturalis, 
politikai^  a  társadalmi  viszonyok  épen  oly  fontos  tényezők,  mint  a  diplo- 
maczia  s  a  hadtörténet.  Minden  kérdés,  minden  korszak  egész  erőt  kivan 
—  8  az  idő  már  itt  van,  midőn  elmondhatjuk  :  az  új  erők  sem  hiá- 
nyoznak. 

Hogy  társulatunknak  része  van  e  szellem  felköltésében,  másfél- 
tizedes működése  igazolja.  De  nem  szabad  elhallgatnunk,  hogy  a  meg- 
valósulhatáshoz  kormányunk  is  hozzájárult,  mely  egy  magyar  histó- 
riai intézet  hiányán  azzal  segített,  hogy  a  bécsi,  berlini  s  párisi  ily- 
nemű intézetek  látogatását  tehetséges  s  hivatásukat  érző  ifjaknak  lehe- 
tővé tette  és  teszi.  .  .  .  Talán  nincs  messze  az  idő,  midőn  egy  ilyen 
históriai  és  paleographiai  előkészítő  hazánkban  felállitása  által  lehetővé 
teszi,  hogy  ifjaink  közül  még  többen  szerezzék  meg  a  históriai  kutatá- 
sokhoz szükséges  előismereteket. 

De  térjünk  vissza  e  rövid  kitérés  után,  társulatunk  múlt  évi  életé- 
nek rajzához.  Bár  társulatunk  vesztesége  a  múlt  évben  igen  jelentékeny 
volt,  mert  47 -et  vesztett  halálozás  s  74-et  kilépés  által,  mégis  új  tagok 


TÁRCZA.  87 

helepwo  által  e  rósz  évhen  i«  60  szaporodást  jelezhetünk,  kik  közt  4  új 
alapító  tag  van ;   úgy,  liogy  az  összes  tagok  száma  1800. 

Társulatunk  ez  e'vbenis  folytatta  kct  közlönyének :  a  „  Századunké- 
nak »  ^Történelmi  TVír^-nak  kiadását:  összesen  110  íven,  melyek  közül 
az  clsö  feldolgozott,  az  utóbbi  forrásmunkák  kiadására  vau  szánva.  A 
kobtíléböl  kiküldött  ipartörténeti  bizottság.  Deák  Farhas  tagtársunk  el- 
nöklete alatt,  folytatta  az  ipartörténeti  adatok  gyűjtését,  s  munkája  már 
annyira  előhaladt,  hogy  a  mint  a  közönség  pártfogása  lehetővé  teszi, 
megkezdheti  az  összegyiíjtött  nagybecsű  anyag  kiadását  is. 

Az  clsö  pályaképdést  Társulatunk  a  múlt  évben  tűzte  ki :  dr. 
Kmich  Gusztáv  tagtársunk  által  felajánlott  20  aranyat.  A  határidő  ja- 
nuár végével  f  :>g  letelni.  Ezzel  kapcsolatban  van  szerencsém  jelenteni, 
hogy  az  idén  is  módunkban  állhat  egy  új  pályakérdést  kitűzhetni.  Day 
Ilona  ö  nga,  Társulatunk  legbúzgóbb  pártfogója,  ki  már  ezelőtt  is  alap- 
tőkénket legnagyobb  alapítványi  összeggel  nevelte,  20  aranyat  küldött 
Ik?,  egy  a  választmány  által  meghatározandó  pályakérdésre. 

Vfi  most,  tisztelt  közgjülés,  legyen  szabad  jelentésemet  egy  kérés- 
s«*l  zárni  Ik?.  Az  eredmény,  mit  Társulatunk  közel  másfél  évtizedre  ter- 
jedő pályája  alatt  elért,  fényesen  igazolta,  hogy  történetirásunknak  tár- 
sulati téren  hasznos  szolgálatokat  tehetni.  Legyen  Társulatunk  minden 
tagja  apostola  ez  eszmének,  hirdesse,  terjeszsze  azt  körében  s  ne  szűn- 
jék meg  ismételni :  peragit  tranquilla  potestas  quae  \'iolenta  nequit. 

A  nemzet  múltjában  is  él  —  s  igyekezzék  a  nemzet  múltját  ala- 
posan, az  igazság  tükrében  megismerni. 

Ezek  után  titkár  bejelenti,  hogy  Petrorat/  György  és  Horváth 
Döme  k.  itélő  táblai  tanácselnök  évdijas  tagok,  alapító  tagokká  lettek. 
Evdíjas  tagokká  pedig  a  következők  ajánltattak :  Járosseh  János  áldozár 
Luzsna,  (aj.  dr.  Csősz) ;  Kitschl  Viktor  pannonhalmi  benczés  Győr-Szent- 
Márton,  (aj.  a  titkár) ;  Koncz  József  és  Lénárt  József  tanárok  Maros- 
Vásárhelyen,  (aj.  a  titkár);  Pohjár  Pál  Bpest,  (aj.  Petrovay  Gy.)  ;  Lovt/ 
Albert  Sátoralja-Ujhely,  (aj.  a  titkár)  ;  Tomaun  József  káplán  Nemesény, 
(aj.  Bolemau) ;  Pákh  Pál  Pohorda,  (aj.  Mikulik  József) ;  Trsztyánszky 
János  Ostfi-Asszonyfa,  (aj.  a  titkár) ;  Okolicsányi  Györgyné  szül.  Huszár 
Ida  Pozsony,  (aj.  Thaly) ;  Dömfitfír  Károly  Vinkó vcze,  (aj.  a  titk.) ; 
Kwlvra  Károly  Bpest,  (aj.  a  titkár) ;  Szörényi  Benő  Karán-Sebes,  (ajánl. 
Balthazár  Béla);  ifj.  Szalay  Pál  Dad,  (aj.  a  titkár);  dr.  Fiiles  Béla 
Beszterczebánya,  (aj.  Tergina  Gyula)  és  Kazár  Emil  Bpest,  (aj.  Deák 
Farkas). 

Miután  ezek  egyhangúlag  évdijas  tagokká  megválasztattak,  elnök 
felemlítvén,  hogy  az  alapszabályok  értelmében  a  választmány  egy  har- 


88  TÁRCZA. 

mada  kilépett  s  felhívja  a  jelenlevő  társulati  tagokat,  hogy  a^ják  be 
szavazataikat  az  újon  megválasztandó  tagokra,  s  egyszersmind  kinevezi 
a  szavazatszedö  bizottságot :  Csontosi  János  elnöklete  alatt  Thallóczy  s. 
titkárt  8  Pulszky  Károly  társ.  tagot.  A  szavazatok  beadatván,  constatál- 
tátott,  hogy  44  szavazó-cz^dula  adatott  be. 

A  szavazatszedő  bizottság  eltávozván  felolvasta  Szádeasky  Lajos 
iLengyelfdldi  levéltárakról <  ezimti  értekezését,  mely  a  » Századunk €-baii 
fog  megjelenni. 

A  szavazatszedő  bizottság  a  felolvasás  végeztével  visszatérvén, 
beadta  jelentését,  mely  szerint  a  következő  3  évre  (1881  —  4)  választmá- 
nyi tagokká  megválasztattak: 

Dr.  Beöthy  Zsolt,  Bottka  Tivadar,  Csontosi  János,  dr.  Fraknói 
Vilmos,  dr.  Fejérpataky  László,  (új  tag)  Géresi  Kálmán,  Gyárfás  István, 
dr.  Hajnik  Imre,  dr.  Henszelmann  Imre,  Hunfalvy  Pál,  Jakab  Elek, 
gr.  Lázár  Miklós,  Lehóczky  Tivadar,  Nagy  Iván,  dr.  Pauler  Gyula,  br. 
Radvánszky  Béla,  Révész  Imre,  Zsilinszky  Mihály. 

Ezután  titkár,  hivatkozással  jelentésére,  felhívja  a  választmányt 
hogy  a  Bai/  Ilona  által  kitűzött  pályadíjról  intézkedjék.  Minek  követ- 
keztében  elhatároztatott,  hogy  egy  bizottság  küldessék  ki,  mely  formu- 
lázott javaslatot  terjeszszen  a  februári  választmányi  ülés  elé,  s  c  bizott- 
ság tagjaivá  Fraknói  Vilmos  és  Pauler  Gyula  neveztettek  ki. 

Titkár  bemutatja  az  erdélyi  unit.  egyháztanács  átiratát,  melyben 
ez  szívesen  megadja  az  engedélyt  az  1453-iki  kolozsvári  összeírás  lemá- 
solására s  tudatja,  hogy  Szabó  Károly  a  lemásolást  elvállalta. 

Pénztárnok  bemutatja  múlt  évi  számadását,  melyből  kitűnt,  hogy 
a  múlt  évben  volt : 

bevétel 13,890  frt  65  kr.  40    tí 

a  kiadás 12,851   frt   50  kr.    — 

a  pénztármaradék ....         1039  frt   15  kr.  40    {J 

a  társulat  alaptőkéje  pedig  .      31,000  frt  oszt  értelében. 

Végül  elnök  megköszöni  a  társulat  tagjainak  részvétét  s  a  köz- 
gyűlést bezárja. 

A  közgyűlést  választmányi  zárt  ülés  követte,  melyben  a  hátra- 
lékban levő  tagdíjak  behajtásáról  tanácskoztak. 


TÁRCZA.  89 

A    M.     TUDOM.    AKADÉMIA    TÖRTÉNELMI    BIZOTTSÁGÁNAK 
1881-IKI    KÖLTSÉGVETÉSE. 

A  tört.  bizottság  múlt  évi  decz.  II -én  tartott  üléséhcu  állapította 
meg  I88l-ik  évi  költségvetését.  A  bizottság  további  megállapodása  sze- 
rint vegyesen  ad  ki  feldolgozott  és  forrásmunkákat,  hogy  míg  egyfelől 
a  búvároknak  anyagot  szolgáltat,  másfelől  az  anyagfeldolgozást  s  a  for- 
rások eriticáját  is  előmozdítja.  S  e  szempont  vezette  folyó  évre  szóló  költ- 
ségvetésében is,  melynek  egyes  tételeit  bemutatjuk : 

1.  Peisttf  Frigyestől  a  várispánságok  története,  mely  némi  tekin- 
tetben az  eltűnt  vármegyék  kiegészítését  képezi. 

2.  yayy  Gyula  és  Thullóczy  Lajostól :  a  XVI-ik  század  közgazda- 
sága, az  országos  levéltárban  Őrzött  adatok  alapján. 

3.  Satjy  Imre :   Anjoukori  Okmánytár  Ill-ik  kötetének  első  fele. 

4.  Szilágyi  Sándor:  Erdélyi  Országgyűlési  Emlékek  Vll-ik  kötete. 

5.  Fraknói  Vilmos :  Magyar  Országgyűlési  Emlékek  Vll-ik  köteté- 
nek 2-ik  fele. 

6.  Marczali  Henrik  II.  József  uralkodása  Magyarországon. 

7.  BÁTÓ  yyáry  Albert:  > Magyar  Czímertant  számos  ábrával  s 
szinnyomatokkal. 

8.  Molnár  Aladár :  A  Tanügy  Története  a  XVIII-ik  században 
III.  Károly  alatt. 

Ezenkivül  megbízta  Károlyi  Árpádot,  hogy  a  XVI-ik  századi  ve- 
leuczei  követ  jelentések  magyarországi  vonatkozásainak  múlt  évben  meg- 
kezdett összeállítását  folytassa  a  folyó  évben  is. 

Mind  e  munkák  részben  folytatások,  részben  pedig  már  korábban 
adott  megrendelések  folytán  készültek.  De  az  évi  költségvetést  annyira 
igénybe  veszik,  hogy  uj  munkákra  aránylag  igen  kevés  marad,  s  a  be- 
érkezett igen  fontos  ajánlatok  közül  csak  kettőt  lehetett  tekintetbe 
venni,  u.  m. 

9.  Naplók  a  XVI-ik  századból,  szerkesztik  Szaf/ó  Károly  és  Na{/y 
Imre,  mely  Gyulafy  Lestár  (az  akadémia  ezzel  több,  mint  20  éves  köte- 
lezettségét váltja  be)  Mártonfalvay  Imre  és  a  pálóczi  Horváth  család 
naplóit  foglalja  magában. 

10.  »Theököly  levelezése  és  a  bujdosók  államiratai<,  szerkeszti  a 
M.  Történelmi  Társulat  által  a  műit  évben  a  gróf  Teleki  család  Itárából 
lemásolt  iratokból  Deák  Farkas. 


9«»  TÁRCZA. 

Va1ó;»zíuü  azonban,  hogy  e  munkák  az  előirányzott  összeget  nem 
wíi*ik  o§^*!»zon  íge'nybc,  s  tán  nem  is  fognak  mind  elkészülni :  ez  esetre 
a  biKOtt^ág  később  fog  határozni  a  fennmaradó  összeg  erejéig  kiadandó 
niiinkákról. 

Ezeukivül  felhatalmazta  Xmjif  Imrét  az  akadémia,  hogy  az  Árpád- 
kori  i'^i  okmánytilr  Indexéhez  megtegye  az  előkészületeket. 

Továbbá  id.  Szinni/ei  József ct  is  megbízta,  hogy  hírlapokban  elszórt 
históriai  anyag  czimtározását  is  folytassa,  s  lehetőleg  fejezze  be,  hogy  a 
Hírlapok  Repertóriumát  a  Folyóiratok  Keper tóriumához  hasonló  alakban 
koxré  tehesse.  Ez  a  búvároknak  rendkívül  hasznos  kézikönyve  fog  lenni. 

Végül  szóba  került  az  Arpádkori  Monumentjik  kiadásának  szük- 
sége :  erre  az  előkészületeket  egy  albizottság  teljesíti. 

* 

Az  irodalomtörténeti  bizottság  a  Corpus  Poetarum  IV-ik  kötetét, 
H  a  XV-ik  századi  irodalom  történeti  collectio  első  kötetét  íidja  ki. 
Amazt  Szilády  Áron,  ez  utóbbit  Ábel  Jenő  szerkeszti. 

* 

A  régészeti  bizottság  b.  Syáry  Jenőtől  az  aggteleki  barlangban  esz- 
közölt ásatások  eredményeit  adja  ki. 

Az  >Arc*haeologiai  Értesítő «-nek  líj  folyama  fog  kezdődni  4-edr. 
abikban,  továbbra  is  Ptthzh/  Károly  szerkesztése  alatt,  s  igy  pótolni 
fogja  az  Archaeologiai  Közlemények  hiányát,  melynek  kiadása  egy  időre 
flhalasztatott. 

A  M.  Tud.  Akadémia  könyvkiadó  bizottsága  kiadta  újabb  3  évi 
programmját. 

Az  első  soroz :it  egy  kötet  eredeti  müvet  fog  hozni :  Goldzieher 
Ignácztól,  a  többi  Kanke,  Symonds  és  Thierry  Augustin  (de  nem  Amíidéc 
mint  a  felhívás  hibásan  mondja)  müveiből.  Kétségtelenül  fényes  nevek 
8  főként  Symonds  »Renaissance  in  Italy«  czímü  müve,  most,  midőn  ku- 
tatóink figyelme  hazánk  renaissance-ára  van  fordítva,  igen  érezhető 
hiányt  fog  pótolni. 

A  második  sorozat  már  négy  magyar  iró  Gyulai,  Szász  K.,  Beöthy 
és  Alexander  eredeti  müveit  fogja  adni  s  egy  külföldit  hoz :  Taine  Angol 
irodalmát,  melyet  adni  azért  is  helyes  volt,  mert  Nisardtól  már  bírjuk 
a  francsda  irodalmat.  Oly  változatos  és  gazdag  programm  ez,  melynél 
gasEdagabbat  még  egy  sorozat  sem  adott. 


TÁRCZA.  91 

A  harmadik  sorozat  is  hoz  egy  eredeti  uiüvet  »Az  új  inívelt  álla- 
mok alkotmányainak  ismertetésétc,  de  nem  nevezte  meg,  hogy  kitol.  8 
itt  még  a  fordítók  sincsenek  megnevezve :  az  irók  :  Lavaleye,  Mayr  Georg 
« németi,  Tjiine  Henrik  (Les  origines  de  la  Francé  couteniporaine,  czímü 
igen  nevezetes  munkája)  Clíffe,  Leslie,  Bagebot  cs  GiflFen. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

SziLÁoy-MEGTKi  MUZKUM-EQTLKT.  Szüágy  megyében  Szikszay  Lajos, 
ügyvéd  és  orsz. -gyűl.  képviselő,  tagtársunk,  buzgólkodása  folytán,  1880. 
*'vi  dec.  30-án,  megyei  mczeum-egylct  alakíttatott.  Az  érdekeltség,  az 
ottani  intelligentia  körében,  a  szép  eszme  iránt  elismerést  érdemel :  ez 
ideig  3  alapító  és  mintegy  80  rendes  és  pártoló  tag  írta  be  nevét  az 
egylet  tagjai  közé,  s  folyton  jelentkeznek  az  újabb  tagok.  Az  alapító 
tagsági  díj  50  frt,  a  rendes  tagsági  díj  —  három  évi  kötelezettséggel 
2  frt  és  a  pártoló  tagsági  díj,  szintén  három  évi  köttelezettséggel,  I  fírt. 
Az  egylet  egyelőre  a  következő  tisztviselőket  választotta  meg :  elnök : 
Bárányi  Ágoston,  fc>ispán,  igazgató  Szikszay  Lajos,  orsz-gy.  képviselő, 
titkár :  Borbély  Sámuel  tanitókép.  tanár,  pénztárnok :  Molnár  Lajos.  A 
választmányba  ezúttal  csak  6  tag  választatott  meg,  névszerint  Kereken 
József  tanfelügyelő,  Hat/aladi  Albert  kir.  kat.  bccslőbiztos,  Baczó  Gábor 
gymn.  tanár,  Faluvéji  Albert  tan.  kép.  igazgató,  Piunper  Gyu\a  polg. 
isk.  tanár  és  Balog  Károly  kir.  közjegyző.  Elismeréssel  említjük  meg, 
hogy  Szikszay  Lsjos  úr  évek  hosszú  során  át  nagy  buzgalommal  összc- 
Eierzett,  igen  becses  és  nagy  értékű  régészeti-,  érem-  és  oklevél-gyüjtemé. 
uyét  c  megyei  múzeumnak  ajánlotta  fel,  ezzel  vetvén  meg  annak  alapját- 
Szílágy-megye  a  régészeti  kutatásokra  gazdag  terület,  szép  tere  nyílik 
hát  a  megalakult  egylet  működésének ;  azért  éljen  és  virágozzék  hazai 
tudományosságunk  javára ! 

A  iDélmagyarobszÁgi  Törtékelmi  ±6  Régészeti  Társulat <  octó- 
l»eri  és  novemberi  üléseiről  olvasóinkat  eddig  térszüke  miatt  nem  tájé- 
kozhatván, most  az  érdemes  társulat  két  ízbeli  üléséről  a  következőkben 
foglaljuk  össze  tudósításunkat. 

Elnök  Ormós  Zsigmond  oct.  27-én  az  ülést  megnyitván,  Pontelly 
István  főtitkár  jelenti  be  a  társulat  részére  beérkezett  adományokat. 
Dr.  Szentkláray  Jenő  adománya,  a  nagy-becskereki  cserép-  és  ezüst  lele, 
tekből  áll.   Ezután  az  ércm-gyüjtemény  részére  beküldött  adományok 


92  tArcza. 

olvastatnak  felj  melyek  a  római  császárság  különböző  korszakaiból,  a 
Nagy  Lajos  és  Miksa  magyar  királyok  korából  valók.  A  könyvtár  gya- 
rapításáboz  Bogma  István  városi  tanácsos  cs  testvérei  járultak  1854-ben 
elbalt  atyjoknak  »Magyar  nemes  családok c  czimühat  kötetes  kéziratban 
maradt  munkájának  beküldésével^  melyért  a  társulat  jegyzőkönyvileg 
fejezi  ki  köszönetét  a  nemes  adományozóknak.  A  titkár  jelentése  után 
elnök  az  ernesztbázi  ezüst-leletnek  a  magyar  nemzeti  múzeum  által  a 
délmagyarországi  tört.  és  rég.  társulat  részére  leendő  visszaszolgáltatását 
említi  fel,  míg  egy  másik  tárgy  a  Bonnáz  püspök  érem-küldeményével 
foglalkozik.  Ezután  a  pénztári  jelentés  következett,  mit  Márki  Sándor 
aradi  tanár  »Két  alvidéki  vár  múlt  évszázadi  tervrajzáról c  czimü  érte- 
kezésének a  titkár  általi  felolvasása  követett.  Végül  az  ülést  tagajánlás 
zárta  be. 

A  november  24-iki  ülés  Ormós  elnök  által  megnyittatván,  Pon- 
tcUy  titkár  terjesztette  elő  jelentését,  bemutatván  a  Szentkláray  Jenő 
által  beküldött  borjasi  (Torontál  m.)  bronz  leletet,  mely  74  darabot 
foglal  magában,  melynek  egyes  darabjai  arra  engednek  következtetni, 
bogy  öntőmübelylyel  van  dolgunk.  Az  érem-gyüjtemény  gyarapításához 
többen  járultak  a  római  császárság  különböző  korszaki  pénzeinek  bekül- 
désével. A  könyvtár  számára  Solymosi  Jakab  egy  1709-ben  Lipcsében 
nyomatott  német  nyelvű  históriai  lexicont  küldött  be.  A  pénztárnok  je- 
lentése után  dr.  Benedek  Albert  tanár  »Tinódy  Sebestyén  iratairól  tör- 
téneti szempontból,  különös  tekintettel  a  Délmagyarországot  illető  kró- 
nikára c  czimü  értekezésből  olvas  fel. 

A  gyűlés  figyelmétől  kisért  dolgozat  hosszabb  terjedelme  miatt 
csak  felében  olvastathatván  fel,  annak  második,  mint  tüzetesen  Temesvár 
ostromával  foglalkozó  része,  a  jövő  havi  választmányi  ülésen  fog  bcfe- 
jezőleg  előadatni. 

Tagajánlások  után  az  ülés  véget  ért. 


AZ  ESZTEKGOMI  FüEGYIIAZ  KINCSTAKA. 

Múlt  évi  decemberi  füzetünk  bemutatta  ama  monumentális  mun- 
kát, mclylyel  a  herczeg-primás  irodalmunkat  a  múlt  év  végén  megaján- 
dékozta. 0  eminentiája  annyi  példányban  nyomatta,  a  hányat  cl  akart 
ajándékozni,  s  így  e  nagyhorderejű  munka  még  sem  jutott  a  nagy  kö- 
zönség közé.  Most  azonban  csakugyan  közzé  fog  tétetni.  Beszédes  Sándor, 


TAIíí.;. 


93 


ü  útrA  csztwgomi  fínrlc^pí^ííx,  khick  lííhet  köszötmi,  hagy  a  Hibornok 
••-♦"^•'♦'  irihojt  m<fltó  ptilflimlio  jííU  leire,  követkesfiíi  >  íródul  un  jeloutest**! 
:tki: 
> Ismeretéé,  hogy  Simvr  Jánoa  eaxtergoiui  biboniok-tírsek^  Magyar- 
f>r»juig  hi*rczegpnmAsji  fí  emíncnr^Jájilnak  fejedelmi  bökezügf^'g'ebö!  e^y 
iv'uyfs  <U  irodnhminkbnn  nHíí^foiíto88Úgri  diszmmikn  jelent  m^i^sK  uapok' 
^tlIl    ii  V    ezíui   altitt :     '  ;    muirofiulmi   é»  olcmánytúri    rc^xldfJc  tis 

Vri'tmátickfjt  am  tlem  Óraim-  Do/f^/tcfuUze^  55  fi^nykepi  táblából  iiUi> 
4tlas3wyr>^  ^  -  :in  c  itiünok  miiidl>df»7.e  esekdly  s?;ámil  példányait  csjik 
a  l««ii<!\  beU  i^pi  kalfcíbli  köuvvtiírük  8  nebáuy  szakférfiú  nyerte 

'   shc  nem  bocsátották*  Hogy  a  bel- cs  kül- 

,  k  «iö  míiiparnsoki  kikre  u^Kve  a  XI — XIX. 

siAjud  5tri>3*  éa  esövoipar   teritiékeibííl   inegbeeBÜlbetleu   gastdag  anyag- 

'  '  t    tiirtajtnaz  c   munka,   arany big   jijtányosim   megszcro/hessi^k  ti 

tná«<kljit4)kat  t   alulírott   kiadri    elímtározUim   a/oka t   luagyar  i.^d 

íven  írt  niag^^arazó    í43tüveg   ki^éreteben    »Az   esztergomi  fo- 

^  tárat    Trésor   dt?  re'^^llrte   metrr>|mlitiine   d'Eíizteriroio    v/áih 

lŰAÜ,  flUcteokiut  kÖy.2étentii. 

Kíadv/iny«»n  kct    reajslVJl :  mintegy    H — lU    díszois    l-edvctü  ívnvi 

THílap^  relrn  priíúi-ni    nyomott    sziWegbol    ég   bb    liasonKV   earfou-lapokni 

I  álland,  melyek   iigyanazou  aagyságú  luüfel  ve  telekben 

ii^iufiiii  IMI  ii  MjK'stúr   inüdarabjaít   (közép-   és   njabbkori    zománczozatt 

urújiw   <k   esLfíst  egyházi   iitvöamüvek,   rtígi    és    ujabb    szövetű   öltönyök, 

(•aramentumok),   a   melyekbcD   az  d  eminencziája    által 

vannak  mellékelve* 

ix^vtg  tuegtriUiira  sikerült   ^gy  c  ncmbcu  ismert   tollú  azakfer- 

'    '       lat,  a  btidapeiíti  tui^oniílny-egyetemeii  a  korosztény 

((:iuánÍt,  múzeumi  segédort  s  az  Ki/t/há^mureAzttí  htjt 

•.    Mjét   megnyernem,    ki  a  mütárgjak    magyarázó  szövegén  kívm^ 

U  ,i  .u:u  fc  gyanánt,   egy  nnAUé   tannímáiiyhan   a   bazai   cgybázi    múkíu- 

t^i»kft4  f.tg  értekezni,  hogy  a  külföldi    szakfértiak    Magyarország  közép* 

kori  ÍHrört-  és  egyéb   mítípari  viszonyairól    általán    tájékozást  nycrjeuek. 

Az  cgégz  munka  Öt  —  11  féuyképi  táblából  oé  i*zövegb^!l  álló  — 

fajEétru  van  oBztva,  fílzctenkínt  10  osztr-  ért.  frtért   rendolbetö  meg  alúb 

irolt  kiadónáb  Megjegyzem,   miazcrint   mz  í«  fib^ct  megrendelése  a  többi 

4  fUsetre  ia  kiterjedő  kötelezettséggel  jár, 

tii  a  t.  megrendelőket,  hogv  legalább  j^ivíí  jannarius  bó 

^1  T  nlálirott  Betízédea  Sándor  fényképésznél  (Eg/tergoro) 

ciek>  hogy   a   nyomatandó  példányok  száma  iránt 

_  ...,,».  u.  >t    ..*j.  «  ,:ba8sam^  annál  ts  inkábl*,  mert  az  első  füzetei  már 

•    frbruáríiu  ho  elején  fAetkültlení  óhajtom, < 

fi  r<!Llií%'ájiUf>x  egy  pár  szót  kívánunk  esatolni. 


Smii^ 


94  TÁBCZA. 

A  beküldött  próbalap  díszes  nagy  4-edrét,  s  oly  elegáns  és  szép 
kiállitásű,  l^ogy  a  legkényesebb  műízlést  is  ki  fogja  elégíteni.  Tudós  és 
műkedvelő  eg>'aránt  használhatja  az  ekkép  kiállítandó  díszmüvet,  sőt  az 
bármely  salonnak  díszére  fog  válni.  Az  ár  olcsóra  van  szabva :  olcsóbbra 
mint  más  hasonló  külföldi  vállalatoknál. 

Ajánljuk  olvasóink  figyelmébe. 

vp:gye8  közlések. 

—  Tisza-Füreden  a  >  Régészeti  Egylet*  titkára :  Tariczky  Endre 
és  múzeumi  őre :  Milesz  Béla  elkészítették  szokásos  kimutatásukat  az 
egylet  működéséről,  gyűjteményeinek  állapotáról  és  szaporodá8}Lról  a 
vall.  és  k.  0.  ü.  minisztérium  és  a  nemzeti  múzeum  igazgatósága  szá- 
mára. E  terjedelmes  jelentésből  érdekesnek  látjuk  a  következő  adatokat 
fölemlíteni.  —  Van  az  egyletnek  2 1 2  rendes,  2  alapító  és  30  disztagja. 
Pénztári  bevétele  az  1878.  oct.  13-án  tartott  közgyűlés  óta  az  1880. 
június  20-án  tartott  közgyűlésig  4G7  frt,  kiadása  423  frt,  készpénz 
maradvány  44  frt,  tagsági  díjakból  kint  van  215  frt,  és  igy  positiv  va- 
gyona 259  frt;  relatív  vagyona  múzeumi  tárgyakban  3000  frt  A  mú- 
zeumi tárgyak  négy  osztályában  jelentékeny  és  örvendetes  szaporodás 
tűnik  ki :  a)  az  éremgyüjteményben  305  db.,  b)  a  régiségek  tárában 
675  db.,  c)  a  vegyes  tárgyak  osztályában  93  db.,  d)  a  könyvtárban  68 
db.  Összes  szaporodás  a  négy  osztályban  1141  db.  Eddig  volt  1023  db., 
melyhez  adva  az  újabb  gyarapodást,  jelenleg  az  egész  múzeumi  gyűjte- 
mény 2164  darabból  áll.  Az  egylet  nagyobbmérvű  ásatásokat  tartott  ez 
évben  a  t.-fdredi  Ásotthalomban,  a  poroszlói  Aponháton  s  T. -Örvényen, 
valamint  T-a  Burán,  mely  helyekről  igen  sok  és  becses  kő-  s  fémkori 
tárgyat  nyert. 

—  A  MÚLT  ÉVI  programmokról  irt  ismertetésünkhöz  pótlólag  meg- 
említjük, hogy  a  szamos-ujvári  örmény  kath.  gymnasium  tudósítványában 
^zongoit  Kristóftól  két  csinos  értekezés  jelent  meg :  »Az  örmények  váz- 
latos története «  s  egy  másik,  mely  adatokat  s  részben  eddig  nem  ismer- 
teket tartalmaz  az  örmények  történetéről  Erdélyben  az  Apafíak  s  a 
Habsburgház  alatt. 

—  Szabó  Károly  munkatársunk  a  Székely  Oklevéltár  lU-ik  kö- 
tetét még  ez  évben  sajtó  alá  a^ja.  Ezt  1882-ben  a  IV-ik  befejező  kötet 
fogja  követni,  s  azzal  egyidejűleg  a  székelyek  története  is  világot  látand. 


TÁRCZA.  95 

—  Balássy  Ferescz  szentmiklósi  plébános,  s  az  Akadémia  e's  vjí- 
lasztmáuyunk  tagjai  egy  nagyhorderejű  kiadványon  dolgozik :  sajtó  alá 
keszitette  a  váradi  regestnimot  s  azt  közelebbről  ki  fogja  adni.  £  mun- 
kának két  kiadványa  van,  az  egyik  a  Martiniizzi-fele  lőől-böl  s  a  má- 
sodik a  B^  Mátyásé  (Apparátusában).  Tekintve,  bogy  az  első  már  a  le- 
hető legnagyobb  ritkaságok  közé  tartozik,  s  a  második  nem  eléggé  pon- 
tos lenyomat:  csakugyan  égető  szükség  volt,  hogy  e  nagybecsű  forrás 
munkának  críticai  kiadását  egyik  szaktudósunk  keze  közé  vegye,  i^a- 
lássytól  eddigi  ilynemű  kiadványai  után  correct  s  a  mai  igényeknek  meg- 
felelő editiót  várhatunk. 

—  Deksusia.vu  Miklós  ügyvéd,  ki  a  román  Akadémia  megbizúsá- 
ból  tavaly  a  hazai  levéltárakban  s  könyvtárakban  részint  a  Hóravilág, 
részint  pedig  az  oláh-magyar  történet  vonatkozásait  kutatta :  jegyzeteit 
8  tanulmányait  a  Román  Akadémiának  egy  nyolcz  ívnyi  jelentésben 
terjessté  elő.  A  bevezetésben  bőven,  s  az  itten  nyert  pontos  értesülések 
nyomán  felsorolja  az  egyes  intézeteket :  s  egyenként  (Országos  Levéltár, 
Nemzeti  Mozeum,  Akadémia,  váradi  s  erdélyi  levéltárak)  közli  előbb 
a  Hora-világra  vonatkozó  kivonatokat,  azután  pedig  a  többi  kéziratot 
s  oklevelet.  Nem  feldolgozott  munkát  veszünk  benne,  hanem  egy  lelki- 
ismeretes kutatás  közben  nyert  bőv  anyag  lajstromát.  D.  e  jelentése  a 
bucaresti  Akadémia  évkönyveiben  jelent  meg  Újabb  időben  ismét  több 
román  todós  kereste  fel  a  fővárost :  s  úgy  látszik,  hogy  román  szomszé- 
daink a  történeti  kutatás  terén  —  minek  csak  mi  örvendhetünk  —  a 
legszélesebb  kör  fi  tevékenységnek  hódolnak. 

—  A  OAZÁXK  TÖRTÉNETÉBEN  s  irodalmában  annyi  érdemet  szerzett 
ciálerczi   rendnek    1880-iki  magyar  névtára   megjelent.   Összesen    117 

tanitással  s  lelkészkedéssel  foglalkozó  tagja  vau. 

—  EoT  A  BUPAi  POLGÁROKAT  közelcbbről  érdeklő  kis  monographia 
jelent  meg  Tomaschek  I.  nyugalmazott  iskola-tanácsostól  a  budai  evang. 
egyházközség  történetéről,  német  nyelven.  Gondosan  összegyüjté  a  na- 
gyon szétszórt  töredékes  adatokat,  melyek  a  protestánsok  állapotára 
vonatkoznak  a  török  uralom  előtti  és  alatti  korban.  Legrészletesebben 
az  újra  alakulás  története  van  adva.  Ajánljuk  e  csinos  és  érdekes  kis  füze- 
tet, melynek  tiszta  jövedelme  az  illető  egyházközség  javára  fog  fordíttatni. 

—  A  > Figyelő «  f.  évi  első  füzete  id.  Szinnyei  Józsefnek,  e  válla- 
lat munkás  és  nagyszorgalmú  muukatársának  életrajzát  és  kitűnően 
sikerült  arczképét  hozza. 

—  Thaly  Kálmán  munkatársunk  nagybecsű  monographiája  II. 
Kákőczi  F.  ifjúságáról,  Pozsonyban  Stampfelnál  fog  megjelenni. 


9fi  TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR 

—  IbaTAIM  az  EmioráCZIÖBÓL.  Kossuth  LajoB.  Második  kötet: 
a  villafrancai  beké  után.  Budapest,  1881.  8-adr.  578  1.  Ára  5  frt. 

—  Martinovics  és  társaiuak  összeesküvése.  Irta  Fraknói  Vilmos. 
Budapest,  kiadja  Bátli  Mór.'  1880.  XIII.  és  441.  1.  Ára  4  frt. 

—  Magtar  Családélet  és  háztartás  a  XVI.  és  XVII.  század- 
ban, írta  B.  Radcánszk'!/  Béla.  Első  kötet  elsö  fele.  Budapest,  1880. 
8-adr.  t>56  l. 

—  BArtfa  Középkori  Műemlékei.  A  városház  s  a  város  crödít- 
luéuyeiuek  mürégészeti  leirata.  Irta  My^l-ovszky  Viktor.  (>t  fénjnyomaiú 
táblával  s  számos  fametszettel.  (A  Monumenta  Huug.  Archaeologiea  IV. 
kötetének  Ilik  része.  Budapest  1880.  4-edr.  132  1.) 

—  TöRTÉKELMI  TÁR.  Évnegyedes  folyóíra^  18dl-iki  folyam. 
£Isö  füzet,  (január  —  mártius).  Budapest,  1881.  8-adr.  208. 

—  IDÖSB  SziKKTEI  JÓZSEF.  írta  Abaii  Lajos.  Külön  lenyomat  a 
Figjelo  1881.  l.füzetéboL  Budape:ít,  1881.  8.aibr.  12  1.  Ssinyei  arcz- 
képével. 

—  ReYIDIRTE  ÜXD  SEUE  IksCHRIFTEK  zu  iCorpus  Inscriptio- 
mi ni  Latinarum  €  IIL  i^Dacia.^  Von  Carl  Torma.  Wien.  1881.  d-adr.  13.  L 

—  Archiv  des  Vereines  fiir  Siebenbürgische  Landesknnde.  Neue 
Folge  XVI.  B.  1.  Heft.  Herau3gi*gel>^n  vom  Vomnsausschnss.  nermann- 
stadt.  1SS«».  s-adr.  22G  1. 

—  PÉTER  Frhr.  V.  Parchevich  Ertbiáchof  Ton  Marianopel, 
apostolischer  Vicar  und  Administrator  der  Moldan,  bulgsirischer  Inter- 
nontins  am  Kai^erlichen  Hofe  and  Kaiseriicher  Gesandter  bei  dem 
Kozaken-Hetman  Bcgdan  Cbmielnicki  ^1612 — 1674.)  Xacb  archi- 
valisckeu  Vlu<eUen  boarbeitet  von  J^Imu  l\Hr^'s^:.%,  Wien,  1S80.  8-adr, 
.\ra  2  frt  egr  fam^tsietti*!. 

—  GeschichtE  xier  evang.  Kirvken^vm^inde  A.  C.  in  Ofen.  Ver- 
fsis*t  VOQ  J.  P.  Ti:9i.z.^'-'í^x\  In  Pruok  ^t*i:c?<:i  von  l>r.  Jokann  Honfalvy. 
BiuU(>0:s(.  1>S«».  >-adr.  27  1.  Ára  oO  kr. 

—  ZWEI  SCHlLl>ERrNGKS  1>ES  Wli:>ER  HOFE$  ÍM  X^^^.  Jahr- 
tr-adext.  Henittígepíbíii  vv>a  Kduarvi  U.wi..\„...  jj^.^  :<S0.  In  Commis- 
s-.u   Ui   Cin   *;orv-Id<   ís-h.i    S  r    ro>  *  t;     Kii*. -jLay.  ciat   az     Akadémia 


A   SZÉKELY  KÉRDÉSHEZ. 

Jelszó,  l^ohat  úput  leli  tanulnunk. 
KLSÖ  KÖZLEMÉNY. 


a>Timon  Sámuel  a  székely  névnek  a  szik'helyhoX  való  szár- 
maztatását nem  tartván  elfogadhatónak,  azt  állítja,  hogy  a  szé- 
kely nevezés  régi  szó,  mely  ört  jelent.  Szerinte  ugyanis  Magyar- 
ország némely  urodalmaiban,  mint  a  Regécziben,  a  hegyek  és 
erdők  őreit  mai  napig  is  (llöá-ig)  székelyeknek  nevezik.  Timon 
nézetét  fogadták  el  mindazok,  kik  az  erdélyi  székelységet  vala- 
melyik magyar  király  által  telepített  határőrök  maradékainak 
tartják,  mint  Pray  és  Fejér  György,  ki  szerint  a  székely  nem 
nemzeti,  hanem  foglalkozási  név,  mely  megfelel  az  örök  nevének. 
Ezen  véleményt  hirdeti  Hunfalvy  Pál  is,  ki  a  Timon  egyszerűen 
oda  vetett  értelmezését  nyelvészetileg  is  igazolni  törekszik.^  így  ír 
Szabó  Károly  a  »Századok«  1880-iki  folyamának  406.  lapján. 

Kénytelen  vagyok  megvallani,  —  habár  ezáltal  » gyenge 
historikus  létemet*,  melyet  már  is  kiismertek  bennem,  vallom 
meg  —  hogy  Timon  Sámuel  »Imago«-ját  nem  olvastam  volt 
addig ;  az  egyszerűen  oda  vetett  értelmezéséről  nem  is  volt  tudo- 
másom. Különben  bizonyosan,  már  ezen  állítása  miatt  is,  idéztem 
volna  munkáját  Mert  ez,  hogy  Timon  idejében  (1734  táján,  mert 
Timon  már  1736-ban  meghalt)  a  Regéczi  urodalomban  a  hegyek 
és  erdők  őreit  székelyeknek  nevezik  vala,  csakugyan  nyomós 
adat,  ha  igaz  a  Timon  állítása. 

Figyelmezve  lévén  ez  íróra  és  azt  forgatván,  látom,  hogy 
kételkedik  sokban,  a  mit  mások  nagyon  könnyen  elhisznek; 
Szíízadok.   1881.  II.  füzet.  7 


98  A  SZÉKELT 

látom,  hogy  a  mit  saját  tudomásából  állít,  azt  el  is  lehet  hin  nünk. 
Bizonyosnak  vehetjük  tehát,  hogy  a  Regéczi  urodalomban  az 
erdők  és  hegyek  őrei  székely  nevüek  valának.  Nem  is  lehet  azt 
^egyszerűen  oda  vetett  értelmezésnek «  mondani,  mert  Timon  az 
»Additamentumban«  közlött  első  levelében,  melyet  Apor  Péter- 
hez indíta  Kassáról  1735-ben,  azt  olvassuk:  >J61  esik  megtud- 
nom, hogy  a  székely  szónak  magyarázatát  Bay  Miklós  tanúsága 
is  megerősíti*.  ^)  Tehát  Apor  Péter  sem  lát  vala  különös  hihe- 
tetlenséget  a  székely  szónak  abbeli  magyarázatában,  hogy  ör-i 
jelent,  minthogy  a  déli  Oroszországban  járt  s  ott  magyarságot 
talált  Baynak  tanúságával  is  támogatá.  Timon  állítását  tehát, 
hogy  a  Regéczi  uradalom  hegy-  és  erdő-őreit  székelyeknek  neve- 
zik vala,  nem  lehet  addig  hazugságnak  venni,  míg  a  Regéczi 
uradalomból  származott  ellenkező  és  biztosabb  tudósítás  által 
nem  döntetik  meg. 

Kezünk  alatt  forog  egy  hasonló  eset,  hogy  i  i.  egyik  tanú- 
ságot más  hitelesebb  tanúságok  lerontják.  Kézai  Simonnál  Sacul- 
nak  van  írva  a  székely  szó.  Ezt  Szabó  Károly  hitelesnek  fogadja 
el  s  okoskodásának  fél  alapjául  tekinti.  Úgyde  az  Anonymus,  kit 
Szabó  mind  idő,  mind  tekintély  szerint  előbb  valónak  tart  Kézai- 
nál,  vagy  legalább  egyenlőnek  vele,  mindenkor  SicuU-i  és  Sydi-i 
ír ;  a  Márk  krónikája  s  utána  Thuróczi  is  Secul-t,  Sicult  írnak ; 
már  1217-beii  Sceculzaz  (SzGköhz&z)  fordult  elő  a  Váradi  Re- 
gestrum 208.  §-ában.  Mind  ez  azt  bizonyítja,  hogy  a  latinos  név 
8zékely-h6l,  nem  pedig  szakoly-höl  van  csinálva.  Szabó  Károly  e 
véleményét  nyelvészetileg  is  igazolni  törekszik.  Szerinte  szakoly 
és  székely  »épen  úgy  viszonylik  egymáshoz,  mint  magyar  és  me- 
gyér  stb.«  Pedig  világos,  hogy  épen  nem  úgy  viszonyliL  Szakoly 
székely,  vagy  szakoly  és  székely  viszonylanának  egymáshoz,  mint 
magyar  és  megyer :  de  nincs  ám  szakoly,  mint  nincs  is  székely.  A 
Kézainál  előforduló  sacul-i  tehát  rósz  olvasatnak  kell  tartanunk. 
A  Verbőczi  Sciiulm-fi  hunos  okoskodásnak  eredménye,  mely 
tahin   Bonfiniustól   származik   (Decas  I.  liber  VIL)>   naint  a 

^)  (íratum  inilii  accidit,  cum  intcllexi,  sentcntiam  mcam  de  ctymo 
vocaljuli  liiijus  Székely,  (juod  niniiruin  ciistodcni  Bigniíicet,  tcstimouio 
quoque  Micliaiílis  Bay,  in  quadain  parfé  Scytliiae  antc  couiplures  aunos 
nuiieii,  íirinari. 


Kkiiukamz 


m 


Tliurftoti^féle  AVt^  haza  is  Kete-aszÓ  helyett.  Ilyenek  számba 
oew  vehet/Jk.  --  De  ha  Engel  még  élne,  bátran  a  maga  Ssökdy- 
r*  it  a  Szabó  Sznkolt/*ja  mellé  állíthatná;  egyik  in 

I' ,i  ;...au,  Tehát  csak  a  székely  szót  értelmezzük. 

Azt  ('ti   í^zekdu-nck,   nzck-dvnek   magyaráztam.    Szaho, 
o«teti   szempontból,   helytelennek   tartja  e   magyarázatot, 
:  '   '      /'ít  szckvly 'Txeli^  8zékö'-üek  is  ejtik.  >Ü[0'de 

rj  ,      j  ^     I  iiak  ti  gyükében^  a  melyből  képzudütl  elli, 

ntGii,  dSl,  közép  e-i  nem  találunk,  hanem  mély  c-t  (ti-t),  mely 
d-ví  nem  változik.  Nincs  magyar  szójárás,  mely  az  e//j/!/^  elit,  eUbe, 
dtr  fftb.  BZHvakai  oUtt^  M,  üléU,  ölve  stb.  alakban  ejtené*  , ,  . . 
teluit  >ninc8  ís  nem  lehet  lUMlvefkidölvi,  Jddöli,  hidóly<í  stb. — 
piNlig  Tan  siZtkiUtf,  zztko,  —  így  Szabó  Károly  a  már  idfy.ett 
Iidyca. 

Az  el  (túl  rajt<í*)  &  c/  (innen  rajta)  egynek  látszanak,  racgis 
1tll]2SQl)d£6  jelenttsíiek ;  azert  talán  mind  elejétől  fogva  nem  is 
\<  c^yek.  Van  sok  egyhangú,  de  bizonyosan  kUlönbüzö  cre- 
tj  "ik.  p.  0.  hthpj  (urhia)  és  hfigy  (csillag),  Jw  (Inna)  és  hi 

{u  Intimet)  és/e7  (dimidiumj,   «ft'Z  (margó)  és  szél  (ventns), 

mi&  (rerberans)  éa  vetö-malacz  (assatus)  stb.  ilyen  lehet  az  d 
{iL\  rajta)  és  cí  (innen  rajta)  is.  Tájékozás  végett  a  rokon  nyel- 
ükhöz kell  folyamodnunk.  Ezt  az  utat  még  nagj^on  restelík  tör- 
iénctiróínk. Szabó  Károlyiba  i^Századok-  tavali  folyamának  594. 
lapj&n  némi  uegéddel  hozza  elÖ  Pintér  Sándornak,  az  általa  űg^- 
nereieett  *tnsgyökere8  palócz  8zerzó«-neky  eme  szavait^  hogy  a 
{Mtlucz  nép  ^jdtn  tthno^raphiájdt  Jinn  vagy  osztják  országban 
r$ak  akkor  leket  bárkinek  is  megírni^  ha  azt  az  élö  nép  között 
ide  haza  viegfavtUta,<  Megtapsoltató  szavak,  pedig  nagyon 
csalók*  A  való  ez.  A  tősgyökeres  palócz  szerző,  otthon  a  palóczok 
közt  is,  tudományos,  azaz  a  régi  mivoltságuak  megfelelő  palócz 
eÜtDOgraphiát  csak  figy  írhatna,  ha  mind  a  finn,  mind  az  osztják, 
mind  valamennji  kelletlen  rokonok  nyelveivel  és  történeteivel, 
ilo  a  régi  magyar  történetekkel  ia  foglalkozandik ;  mert  nem  az 
éK  nép,  hanem  az  említett  segédforrások  mondhatják  meg,  hogy 
mi  k§35e  lehet  a  palócznak  akár  a  bibliai  filisztéusokhoz,  akár 
8<^inii  *  iiíyoti  Hzép  kertjcniez.  —  Ha  a  tösgyökercsség  már 
ma£»  i  '  nv  vmIíiu  ;  hisz  akkor  a  m:iLív:ir  tudumíuiy  az  fai 'kft 


100  A  8ZÉKEL7 

verdesné,  mint  szokás  mondani.  Tájékozás  végett  tehát  a  rokon 
nyelvekhez  folyamodunk. 

A  vogulban  el,  hang  és  értelem  szerint,  egy  a  magyar  el- 
vei;  ott  cZrt  előtt,  el-e  elé  =  élővé,  dol  elöl;  továbbá  ehl  első 
is,  (a  magyar  hasonlókép  elölső-ből  való),  innen  a  vogul  dolf 
annyi,  mint  a  magyar  elsőben  =  előlsőben.  Idáig  az  innen  rajta 
>ante«,  >primus«  jelentését  láttuk  mind  a  magyar,  mind  a  vogul 
szónak.  —  De  a  vogul  el  tul  rajtá-t  is  jelent,  úgy  mint  a  magyar 
p.  0.  vogulban  mene  ele  annyit  teszen,  menj  elé  (azaz :  menj  el, 
mint  a  régi  magyar :  menj  kivé  =  menj  ki).  Az  evangéliumnak 
ezen  szavait:  menj  el  tőlem.  Sátán,  így  fejezi  ki  a  vogul  fordítás: 
ele  ménen  amnanel,  Satano.^)  Azért  vogulban  is  elírna  =  el  föld, 
mint  a  Havas-el-földe  szóban,  azaz  túlsó  föld.  íme,  a  vogul  nyelv 
az  d  szónak  jelentésére  és  hangjára  nézve  egy  testvér  nyelvnek 
tűnik  elő  a  magyarral. 

Az  osztjákban  yeZ  innen  rajta,  el  túl  rajta.  Itt  tehát  jelp 
(jelip)  elő,  ycZZi  Oelhi)  előre,  jdbina  előtt  De  az  eZ  (túl  rajta) 
képzőse  dp,  segédhangzóval  elip,  külső,  mely  dpa,  ragos  alakban 
ugyan  azt  teszi,  mit  a  vogul  ele  =  el  (menni),  p.  o.  elpa  paid-ta 
elvetni.  Az  osztják  el-p  a  magyar  el-vnék  felel  meg ;  de  az  oszt- 
ják elip  a  magyar  közép-j^\  sorozható  össze,  t.  i.  a  p  képző  és  a 
segédhangzóra  nézve.  Az  osztjákban  tehát  már  némi  hangkü- 
lönbséget találunk  a  jel  (innen  rajta)  és  el  (túl  rajta)  között. 
Menjünk  távolabbi  rokonokhoz. 

A  finnben  és  észtben  ed  (et)  felel  meg  a  magyar  el  (innen 
rajta)  szónak ;  de  a  finnben  eri,  az  észtben  Ura  a  magyar  el 
(túl  rajta)-nak  felelnek  meg.  Azért  az  észtben  ara  minna  =  el 
menni.  Tovább  nem  keresünk  tájékozást,  mert  ezekből  is  látjuk, 
hogy  a  magyar  el  (innen  rajta,  elöl-ső)  és  d  (túl  rajta,  tul-só), 
bár  egyhangú  most,  valaha,  a  magyar-vogulság  előtti  időben, 
talán  külömböző  hangú  volt,  s  ezen  eredeti  külömböző  hangusá- 
gán  alapszik  külömböző  jelentése  is.  Nem  tanácsos  tehát  tökélete- 
sen egynek  tartani  az  elő  (ante)  és  elü,  elv  (post)  szókat,  mint 
Szabó  Károly  teszi. 


*)  Vogulban  aiti  =  dn,  an^n  ^=^  cugcm^  amnanr  =  nekem,  amna* 
ne.l  tolcni 


101 


a  fmüp^  változásának  is  csak  felüt  látja  meg.  Igaz, 
M  (üiitc)  stb,  helyett  uein  balluuk  sehol  (M-i,  de  már  az  el  szócs- 
kit  bizouyosaa  S74*bó  K.  is  ö'-iiek,  ínynek  hallotta  és  hallhatja^ 
p,  o.  az  elmenni  Bzóbao,  melyet  sok  helyütt  így  pjtenek:  ö'-meoui, 
Tftgy  cu'meimi.  A  l  hangnak  az  a  tulajdonsága,  hogy  «  hangzóvá 
öxeret  olradni,  s  azután  az  elözö  a-t  és  fel-  (mély)  hangú  e-t  o-vá, 
frfé  táltoztatui*  Ismeretes  kiejtések  az  awma,  óma,  alma  helyett^ 
na¥ma^  szdma^  szalma  helyett;  tudjuk,  hogy  van:  vala,  hala,  de 
Tan  colt,  holt  is.  Ezek  a  vaut,  haut-h6\  lettek,  azért  a  nép  vv(, 
hétnuk  ejti  l  nélkül,  s  ez  a  helyes :  volf^  holt  tulajdonképeu  az 
í-beu  etymologiai  holttetemet  mutat,  mert  az  o-ban  az  a  és  !  már 
egj'ütt  ki  van  fejezve*  így  van  kél,  kelé,  mint  telikj  teUk  ;  de  a 
í  elölt  az  /  £í.vé  olvad,  s  lesznek:  keut^  keutenl,  tent^  teuteni, 
azui&u  köt,  köteni,  i6tj  töteni ;  etymologiai  hoUtetemmel  írjuk : 
költ  költeni,  tölt  tölteni.  Ezen  hangtani  törvény  nyilatkozik  a  szé- 
kölif,  «tófcö'-ben  is.  Az  a  nehézség  elenyészik  tehát,  melyet  Szabó 
Károly  a  kiejtésből  tómaszt, 

Erősebb  kétséget  támaszt  abból,  hogy  szék^elü-tf  azSc-dve-i 
soem  nem  látta,  ftll  nem  ballottac  soha.  Feltehető  volna  ugyan 
hj  hogy  valamint  erdő-élű-^  erdö-elv-höl  Erdély*)  lett,  azonképeii 
lehetne  ézék-elÜ-^  sztk-dv-Ml  is  székely,  vagy  székö^ :  de  vaj- 
joo  azt,  la  minek  megtörténte  feltehető,  jogosítva  vau-e  bár- 
mily nagy  tudományos  tekintély  is  megtörtént  ténynek  állítani 
ft  (drténelmi  igazság  gyanánt  hirdetni  ?«  kérdi  Sz.  K.  S  azt  feleli 
raá^  hogy  akkor  könnyű  volna  szem-nem-látta,  fül-nem  hallotta 
idrtéoelmi  tényeket  kigondolni,  kiokoskodni  s  valóság  gyanánt 
hirdetni*  Akkor  ugyan  a  történetirónak  nem  tudomi  miért,  volna 
fizüka^gr^  a  források  kutatására,  az  adatok  tanulására,  bírá- 
láaára, 

A  nyelv  is  történelmi  kútforrás,  söt  a  kútforrások  legbite- 
lesebbike^  a  melyhez  alanyi  csalódás  nem  fér.  A  nyelvtények 
meglettek,  mielőtt  az  emberek  csak  okoskodhattak  is.  Lehet 
szokat  jól,  lehet  roszúl  fejtegetni,  de  magokat  a  nyelv  tény  eket 
okoakodáa  által  se  teremteni,  se  megsemmisíteni  nem  lehet,  de 


')  Nem  íB  axabncl   ezt  Erdő-dS   (aüte  sylvaQi)-ra   taglalui,   mtat 


'T  r  f  • 


102  A  SZÉKELY 

igen  is,  ha  a  tények  mivoltának  előállításában  hibáztunk,  azt 
helyre  kell  hoznunk,  mikor  felismerttik.  En  Erdélyt,  Székdyt  így 
taglaltam  volt:  erdő-elü,  szék-elü,  leginkább  a  kolosvári  hid-elve 
által  esvén  tévedésbe.  Szorosabb  utánanézés  után  látom,  hogy 
erdő-el,  szék-el  az  első  két  szónak  eredeti  alakja,  melyek  hát 
igazi  szó-összetétek :  ellemben  hid-elve  nem  szó-összetét,  hanem 
szófűzés,  igy  hid  elve,  a  melyben  a  ve  harmadik  személybeli 
birtokos  rag,  mint  a  régi  iildet-ve  üldet-je  helyett.  A  régi  nyelv- 
ben gyakori  ezen  birtokos  ragbeli  j-nek  v  általi  helye ttesedése  ; 
a  mai  nyelvben  a  mag-va  szón  kivül  alig  fordul  elő.  A  (hid) 
eUve  tehát  olyan,  mint  a  mag-va.  Hogy  a  mai  szokás  szerint 
Erdély,  Erdély  igazán  csak  erdö-el,  erde-el  volt,  elég  számos  tény 
bizonyítja. 

Az  Anonymusnál  erdeu-elu-t  találnak.  Ámde  az  Anonymus- 
nál  sok  u  végű  szó  van,  melyeket  u  nélkül  ejtünk  ma,  melly  u 
tehát  nem  képző,  hanem  a  szó-tőhöz  tartozó,  s  már  az  Anonymus 
Írása  szerint  is  elmaradhat  vala.  Ezért  irja  az  Ung-oi  egyszer 
Hungu-neikf  másszor  Hung-n^í]  ezért  van  nála  Botondu  és 
Botond,  í/* végű  szók,  a  mellyek  it-j át  nem  írjuk  ma:  hetu-mo- 
ger  ==  hét  magyar,  Almu  álm,  álom,  Satur-Aoímw,  Zegii  holmu  = 
Sátor-halm,  Szeg-halm,  Btidu-Yíír  =  Bud-vár,  /Sitrcu-sar  == 
Sorok-sár,  Szerelmu  =  szereim  stb.  a  Temetési  beszédben  uru" 
szag  =  urszág,  ország.  Ilyen  az  erdeu-elu  =  erdö-el.  Ezt  a  szót 
a  Márk  krónikájában  erde-eho-nék  találjuk  irva,  s  lehet  erde-elv 
hangú ;  de  a  budai  krónikában  mindég,  pedig  sokszor  erde-el  áll ; 
Kézainál  Erte-elu.  S  valóban  az  el  minden  képző  nélkül  ugyan 
azt  jelenti,  mit  a  vogul  el,  ebben  cZ(-ma)  =  eí(-fóld),  azaz  túlsó  föld. 
Krde-el  tehát  erdőn  tűli  föld,  mit  mindnyájan  tudunk.  Az  erde-el- 
bül  szabályszerint  csak  erdei  lenne,  mit  a  szokás  meg  is  tartott, 
mert  összetétben  a  két  önhangzó  nem  teszen  hosszút,  mint  a  gaz- 
da-asszonyböl  is  csak  gazdasszony  lett.  Még  is  erdél-i  is  ejtünk 
és  Írunk,  talán  a  hosszú  ö  ferdő-el)  miatt.  Az  erdei,  crá^í-böl 
i  képző  által  lesz  erdeit,  erdéli  jelző,  melyet  a  nyelv  főnévnek 
is  alkalmazhat.  Továbbá  az  erdeli-erdéli-höl,  mint  más  sok  eset- 
ben, erdely,  erdély  lett,  s  ez  meglévén,  utoljára  erdélyi,  erdélyi 
támadt. 

Az   evdö-el   crc/c  cZ-böl   látjuk,    hogy   a  viszonyító    (post- 


KÉIlDtetHEÍS, 


103 


positin)  mg  iiélkDl  jArűhSn  a  tőhöz,  szó-osszetétct  alkot.  Illjeü 
Úsezclciek  akövetkeaiuk  is:  íy/<!Í,  hóimig  föal  é^  fejelj  kengyel,  mi 
imffy  (finnben  kmikU  =  cmma)  és  al-hól  való.  lükább 
Ük  a  régi  nyelr  alkotta  ezeket  az  összetóteket,  az  újabb 
njélr  jobbaü    szereti  a  szófftzésekt^t,    mÍDt :  hegy-alja^  var-alja^ 

Az  d  viszonyitóval  alakuU  S2:ó-üsszetét  a  havas-el  is  (traus- 
|il|iinii^)«  TaniilsíVgos  példákat  találunk   erre  a  szóra   a  SzéJcebf 
krónikdhnnf  melyet  a  ^Történelmi  Tár*  ISSO-dikbeli  évfolyama 
IV-dik  füzete  közOl.  Abban  a  havaséi  szónak  ilyen  ragos  alak- 
I JM  vannak.  ^Szeat^Vid  napján kiuzék  Havas  elöl  Mojzla  vajdát,^ 
—  *  Szent  Ágoston    napban  Majlád  bevive  Ilavaseliben  Mojla 
rajd&t ;  ott  megverek  őket.  Majlád  fogva  esek,  s  az  törökök  vélek 
Foganis  alá  hozák,   Fogarast  meg  nem  adák^  betérének  Havas* 
dcí*^  íme   a  havasd  8Znnak   ragjai    honnan  kérdésre:    havas- 
idul;  hová  kérdésre:    havmel-vé ;  de   hol  kérdésre    a   havascli 
IJekShdz,  mely   fSSnév   helyett  áll,   ben  rag  járfilt,  igy:  ha^ías- 
fíí'fteii.  Hozzátévén  a  nyelv  a /öW  szót,  illy  szóftizést  alkalmaz: 
Hamíd'főldje.    A    hatásod   havason   túli   földet  jelent,   mint 
irdü-tl  erdőn  túlit.   Továbbá  a  havason   túli  embert,  dolgot  a 
tijelv  természeteBen,   havasdi-nék  nevezi,  például,   az   említett 
Székely  krónikában  olvassuk:  >Ez  esztendőben  havaseliek  a szh^z- 
ságoii  égetének.^ 

Láiisnk  most  a  székely  szónak  eredeti  alakját  és  változásait 

A  V^&radi  Regestrumban  1217-böl    ^scead  znz^  áll,   mi  a  mai 

kiejtée   Kzerint  székUl-szcíz ;  az   Anonymusnál   ezen   latinos  töb- 

lír^eket :  siculi  és  sicli  olvassuk,  a  melyek  magyar  eredetije  csak 

szekölf  székel  lehet ;   a  Márk   krónikájában  is  zecul-i  tíiláhiuk, 

mi  hasonlóképen  c«ak  széköl  lehet.   A  magyarul  irt  forrásokban, 

i  jeksesi  az  idézett  Székely  krónikában,  többi  közt  ezeket  talál- 

I  jitk:    »AílAak  császár  adajában  Székel  földiről  az  község  fejen- 

kítit  ötven-ötven  pénzt  stk<  —  »Az  a  két  vajda   forint  adót 

szerzének   az    Szt'kd    fijldén.^    —    *Onnat   vólaszták   Andrási 

.Mártont  .  *  ,  *  Bernát  Feronczet  Székéi  földiről  Lengyelország- 

lhlL€  —  ;>Adánk   Székd földirul  nyolczvan  lovagot*  stb.  Ezen 

Fpéld&k   kétségtelenné   teszik^  hogy  a  szék-el   szakasztott  olyan 

MÓ-ö«í?«etét,  mint  haims^el,  trdö  (erde)  «/;  s  hogy  v.damint  ezek 


104  A  SZÉKELY 

nem  iiópet,  hanem  tartományt  jelentenek,  úgy  a  szék-el  szó  is 
tartománynak,  nem  népnek  a  neve.  —  A  Székely-Udvarhelyt 
1555-hen  szerzett  törvénykezési  szabályban  még  is  ezeket  olvas- 
suk :  »Ha  meg  nem  bizonyíthatja  a  Székely  földén ^  három  girán 
marad.*  —  » Székely  földén  a  szektoros  24  gira.«  —  > Székely- 
földéről ha  ki  akart  menni,  szabad  volt  mindenkor ;  és  ha  valaki 
valahonnan  Székely  földére  akar  jönni,  az  is  szabad ;  erővel  ki 
nem  vethetik.*  stb.  Ezekben  az  Zy,  ha  ugyan  ott  volt  az  eredeti- 
ben is,  a  szokásos  lágyitásból,  nem  etymologiai  okból,  származott, 
minek  példáját  a  fel  szónak  ragosa  ^felyűU,  és  képzőse  ^felyebb^ 
is  mutatja. 

Havas  el,  Erdö-el  tartomány  nevek,  de  havas-eli,  erdő-eli  a 
Havaselben,  Erdeiben  lakozó  vagy  oda  tartozó  ember  neve :  tehát 
Szék-el  is  tartományi  név  lévén,  szék-eli  hasonlóképen  a  székeiben 
lakozó  vagy  oda  tartozó  ember.  A  Maros- Vásárhelyt  1554-ben 
szerzett  törvény  azt  beszéli  nekünk :  » Az  vajda  urak  csak  igy 
végezték  magokban hogy  meg  akarják  adni  érteni  az  szé- 
keli uraknak.*  —  »Az  Maros  széken  lakozó  székeli  uraimnak 
az  ló-főségből  külömb  szokásuk  vagyon  az  több  székelinéLt  — 
*  Az  kik  az  gyűlésre  nem  jöttének,  azoknak  büntetését  az  urak 
a  székeli  országnak  engedték*  stb.  —  Igaz,  fordulnak  itt  ilyenek 
is  elő:  »Az  adófizetésnek  módja  a  székel  urak  között.*  —  >Az 
vajda  urak  így  végezték  magokban,  hogy  közönséges  ítéletet 
szolgáltassanak /S^^fccí  országban,  <^  —  Székel  urak,  Székel  ország 
appositumok.  Székel  urai,  Székel  országa  helyett,  milyen  p.  o. 
ország-gyűlés  ország  gyűlése  helyett  stb.  Az  eredeti  alakok : 
szék-el  tartomány-név  =  marchia,  szék-eli  pedig  azon  tartomány- 
ban lakozó  vagy  oda  tartozó  ember.  De  mihelyt  a  székdi  szót 
helytelenül  székely-nék  kezdték  írni,  a  nyelvtudat  azonnal  meg- 
zavarodék,  nem  külömböztetvén  meg  többé  világosan  a  székel-i  a 
székeli-i6l.  Csak  a  székül  vagy  székö'  tájbeli  kiejtés  őrzötte  meg 
az  eredeti  szék-el-t. 

Az  előtt  a  szék  szónak  értelme  is  homályos  volt  előttem*), 
mert  származására  nem  figyeltem  vala.  Etymologiai  jelentését  a 
»tcjás  széké€-h6\,  T^búza-,  árpa-szem  széké^'hSi,  *  növevény  székéi' 


*)  *A  Székelyek*  33.  lapjáu. 


KéJtDÉftUK/.. 


105 


t^l  tlh,  vi^bolui  ki,  hogy  L  i.  valaminek  belsejét  les/i.  Ezt  u  jelrii- 
Ifcit  a  »Uk  t^zúuak  taglalása  is  igazolja.  Valamint  fékj  mellijrk 
Jgf  taglakiiilók :  /l^i;^  mellye-k:  úgy  a  ííjp(%  is  íre-fc.  A/e  (fiy*  tö, 
Wf)^  wefí^  melttfe  ismeretes  Tiszonyazók,  de  a  aze  magában 
nem  ismerete^  u?.  nincs  meg  többe  a  magyarban^  hanem  meg 
van  m  rokon  finn  nyelvekben,  a  hol  sisa  (sze,  st)  belsőt  teszen, 
tehát  egyjoleatésü  a  magyar  M  szóval*  Bagót  is  azonképen 
ft^olgdliat  ott,  mint  a  bél  a  magyarban,  p*  o,  finnben  hala* 
9§*$  ^  hal-bani  pdd'SsU  fejben  stb.  A  sze*k  (szék)  szó  hizu- 
njritja,  hogy  a  aze  a  magjarban  is  megvolt  valaha,  mert  ebből 
Ali  ■  képzővel  a  »zék^  mint  a/eA;,  a  febol,  meUyék  a  raelly^ 

wvi,,  ,-.,.  A  9zSc  szónak  első  és  eredeti  jelentése,  hogy  valami- 
nek hűUtjf^  mintegy  stlvt ;  azon  valami  pedig  lehet  ország,  tar- 
latoáDjf  kerület,  város,  falu,  stb.  A  sokféle  valaminek  belsejéhez 
képest  az  d  viíszonyíto  küU^t,  tulsíSt  jelent ;  tehát  szél^i-d  a  bil- 
mnek  kfiUeje.  A  azéknek  eredeti  jelentése  sokféle  másod-jelen- 
tésben mutatk(iKÍk  a  szék*váro8tól  kezdve  az  én  ülíí  helyemig. 
Politikai  jelenlése  is  figyelemre  méltó. 

A  mint  nekem,  úgy  másuknak  is  a  rdrviegye  és  $2ck  kiilónili- 
f^ge  tetsxhetik  tol;  vagyis  az  a  kérdés  támad:  a  régi  magyar 
kö^g  miért  nevezte  el  vármegyínek  a  tnlajdonképi  nemesek 
{lalítik^ii  kertiletét,  ^^t'^-^ek  pedig  a  nem  tnlajdonképi  nemese- 
két? Áz  ne  zavarjon  meg.  hugy  a  vármegyók  politikai  közönségü 
MUHI  volt  eleinte  tisztán  országos  nemesek-é  (veri  et  naturales 
Qobtlee,)  s  hogy  a  székek  politikai  közönsége  is  ^mintegy*  nemes 
rolt  De  külömbség  vala  eleit<jl  fogva  a  vármegye  és  szék  között, 
melyet  én  abban  is  találok,  hogy  a  vármegyébe  tartozó  nemesi 
hirtok  kihalás  vagy  hűtlenség  esetére  visszaszállott  a  koronára,  a 
mely  azt  újra  eladományozhatta,  a  székhez  tartozó  birtok  pedig 
kihalás  vagy  hűtlenség  esetére  is  a  széknél  maradt,  A  szék  tehát 
a  82.  b.  v&rofihuz  hasonló  község  volt,  a  vái-megye  pedig  nem 
volt  illjea  község.  Egyébiránt  itt  csak  megérintem  a  vármegye 
ésijtékktn      *    '     t. 

Az eü  -_,.  '31  kitetszik, hogy  azon  összetétek,  a  melyekről 
fxA  van,  eredetileg  így  hangzottak:  erdő-el,  HavaB-d^  szék-el, 
mind  tartományt  jelentvén ;  hogy  a  nevezett  tartományokban 
lakozó  vagy  oda  tartozó  ember,  a  nyelv  természete  szerint^  Enlu' 


IM--^         - 


lOf)  A  SZÉKELT 

eli,  havas-elí,  szék-eli,  volt,  mely  írás  és  kiejtés,  lassaukiut,  de 
hclytclenfll,  erdély,  székely-féléYé  lett,  a  mint  a  Havaselből  a 
félreértés  havasal-t  csinált ;  végre  kitetszik  az  eddigiekből,  hogy 
a  székel  valóságos  jelentése  a  bdsönek  kűheje,  az,  mit  a  közép- 
kori latin  nyelv  marchid-nsk  nevezett  volt*) 

Szabó  Károly  nem  fogadja  el  a  szék-el  (szék-ely)  szónak 
taglalását  és  értelmezését,  hanem  azt  nemzeti  névnek  tartja, 
melyet  nem  értünk,  mint  nem  értjük  a  heeenyö^  kún,  kozdr,  és 
számos  más  nemzeti  nevet.  —  Az  én  taglalásom  és  értelmezésem 
úgy  látszik,  világos ;  szerintem,  a  szék-el-i  szék-eli-i  oly  bizonyos 
értelmű,  mint  p.  o.  a  jász.  Szántszándékkal  említem  meg  ezt, 
mert  az  is  bizonyítja,  hogy  sokat  újra  kell  tanulnunk.  Szabó  K.  is 
az  tavali  Századok  496.  lapján  a  >Sagittarius«-t  Íjásznak  nevezi 
magyarul,  mint  én  is  az  Ethnographiámban  neveztem  volt,  követ- 
vén  az  általános  szokást.  Pedig  ez  hibás ;  a  régi  helyesebb  nyelv- 
szokás nem  ismerte  az  ijász  szót,  ezt  csak  SLJdsz  nemzeti  név 
helytelen  magyarázata  szülte  nekünk.  Ha  tekintjük  a  lovász, 
vadász,  halász,  madarász,  kanász,  ökrész,  keriész4é\e  nemis  sok 
magyar  szókat,  látjuk,  hogy  az  ász,  ész  képző  azt  jelenti,  a  ki  vala- 
mit nevelés  vagy  megszerzés,  megfogás  végett  gondoz,  de  nem 
azt,  hogy  mivel  gondozza  vagy  fogja  el  azt  a  valamit  az  illető 
ász,  ész,  A  vadász,  madarász,  halász,  ijjal,  hálóval  stb.  ejti  vagy 
fogja  vala  el  a  zsákmányát,  de  ha  a  szerszámát  akarta  kifejezni  a 
nyelv,  a  vadászt  íjya^-nak,  nyilas-nsk,  nyíZazrf-nak,  soha  nem  ijász- 
nak,  valamint  a  halászt  is  hálós-nak  nevezte  (populorum  nostro- 
rum  retiferorum,  qui  vulgo  halous  nuncupantur.  Egy  1264-ki 
oklevélben  Hazai  okm.  f.  pag.  63).  Rajtam  kívül  más  is  tette  ezt 
az  észrevételt,  közölvén  sl  Nyelvőrben,  a  melytől  ne  iszonyodjanak 
a  historikusok.  A  Nyelvőr  felvilágosítása  után^)  nem  volna  többé 
szabad  a  jászokat  az  ijász  szóval  bolygatni.  A  jász  szó  kún-török 


^)  Jerney  János  » Magyar  Nyelvkincsck  Árpádek  korábóU  (Pesten 
1 854.)  <^z{mü  munkájában  Kórös-el-t  is  felhozza  »Kuruseleo,  Koara8-elu« 
1266.  129ö-beli  oklevelekből.  A  Hazai  ohnánt/iár  VI.  köt.  16.  lapján  a 
liépcze  folyó  mellett  Vas-megyében  >terra  ípsorum  Keurus-elv  vocatac 
fordul  elő.  Alkalmasint  több  ilyen  vidék-  vagy  tartománynév  lappang 
m^  a  már  kiadott  oklevelekben. 

')  Nagy  Oyula.  Nyelvőr,  1877.  évfolyama  34D  — 351.  lapjain. 


K<íRní:RHK35. 


107 


;i  l'etnu'cu  cotlexbOl  taiiúluuk*),  s  az  egyet^  ;ií^^uuu:^ 
Itésú  a  inapyar  ijjns  szóval* 
Legközelebb  Retby  László  a  ^Magyar  pénzverő  izuuielilíik 
irabia*  czimú  ért^kezéBében^)  másra  is  fonlitá  tigyel- 
IIIMI^  Jireeek  (>Balgaríschc  Geschichtet-:  293.  lapjáu)  egy 
(1330.  {*vbeli  háborúról  beszéli  a  szerbek  és  bolgárok  közt,  a 
nelyben  a  bolgárok  részén  az  oláh  vajda,  Bassaraba  Ivánko, 
íte  tíitárok  meg  a  Jdsz  fejtdelemség  (gospodstvo  Jasko)  áll 
Minálunk  1323-ban  említi  meg  clu^zur  L  Károly  király 
[i>klev€l6  bkjaitokat  (Coettis  Jassonnm).  Moldvában  még  1690 
[t&jbaD  Cimtiul  Jasilov  =  Jászok  kerülete  volt  A  moldvai  Jász- 
[Táixyst  Péterfi  Károly  moldvai  missionarius  GyfUz-Vásarhely-nek 
liitírezv  ^zt  írván ;  Ea  már  itt  ezen  Gydszvásárhclyí  városban ^ 
[melly  a  vajdának  lakó  helye,  két  esztendőnél  tovább  mulatok,  — 
[VilágOí*  ebbCíl,  hogy  a  kunok  egy  része  jász  vagy  gyúlsz  nevet 
ri*elt  már  Magyarországra  beköltözésekor  s  abból  a  részből  is 
iracUak  vissza  Moldos^ában,  )L\ki^\i^  Jihz-frjfifhUnuég^  ajdazok 
frUUie  8  a  JáBZ-ndroi  vngy  O ydsz-vdmrhébj  vették  a  nevOkct. 
lí'V  1  meg  Rétby  is,  hogy  a  moldvai  jdsz  vagy  gydaz 

í^  ^       iz  yVíTZízaí  való  egyetértést. 

Sokat  kell  ájra  tanulni.  íme  még  egy  példa  reá :   Szabó 
az  idézett  Századunk  346,  Inpján  előadja,  hogy  Nagy  Jánoi< 
Pn  Mgékelí  (székely)  szónak  értelmezését,  mint  merész  állítást  veÜ 
(iriBSZAf  hivatkozván    ♦a  Sz.  László  törvényeiben  előforduló  Őrök 
(#HU  dicuBtur  ewrek)  elnevezésre,  —  Nem  egyszer  szóltam  nyelv^ 
tadományi  munkákban^  de  Ethnographiámban  is,  elég  bíiven  Sz. 
íló  törvényének  eme  helyéről,  a  melyben  »Servi  qui  dicunlnr 
Bk*  azon  szolgákról  van  szó,  kiket  az  András  es  Béla  idejé- 
én kitört  pogány    visszahatás    alkalmával   feléledt  Karchas 
b)  pogány  biró-tiszt  régi  uraiknak  visszaítélt  volt.  Tehát 
rek  nem  ör  (örizö),   hanem  a  szláv  » szolga «   kifejezés- 

'j  A«  Oyjiiau'tMn«k  nyelv   ifi  (t^^fi)   képzovtíl   vl^   a   hol   k  magyar  ^ 
iipml  ImsiRnal.  P.  «.  huttiiri  =  baltis,  hajnci  =  kapus  sth.  A  ktiii-tőrök 
í^At  ict-nek  ejti,  innen  az  ozmaa -török   y^/'-íj,  uiely  a  kún-tiírukltcn  Jaa 
||itáfi    le*^   JaiH  t^M  kiui-tíir5kül    ;Wctff.n  =  ijas,  s  ez   n  Jaitif^t   a  uii  ;Ví^: 

BVdtlk. 

f)  A   I  H.  i  n,  Irtiijaiu. 


108  A  SZÉKELT 

nek  divatba  jötte  előtt  a  nyelvben  élő  tősmagyaros  evr  vagy  ör 
magyar  szó,  mely  szolgát  jelentett  volt,  s  a  melyet  a  Sz.-Lá8zló 
törvénye,  többesszámbeli  alakban  tart  meg.  Ezt  is  a  finn,  oszt- 
ják, vogul  nyelvek  segítségével  tudjuk  meg,  a  melyekben  a  szolga 
orja,  ovi,  ort,  minek  a  Sz.-László  törvényben  megtartott  ör  felel 
meg.^)  Szóval,  a  nyelv  is  történelmi  forrás,  még  pedig  nemcsak 
nagyon  hiteles,  hanem  egyszersmind  olyan  messze  időkre  vissza- 
vezető forrás,  a  hová  a  közönséges  történeti  források  nem  ér- 
nek fel. 

Szabó  K.  mint  látjuk,  a  székeli  (székely)  szót  olyan  nemzeti 
névnek  tartja,  milyenek  a  besenyő,  hűn,  kozár,  stb.  Ha  állana 
ez,  mégis  felette  csodálatos  volna,  hogy  sem  azon  források  nem 
ismerik,  a  melyekből  Attilának  és  hunjainak  meg  a  vezérsége 
alatt  hadakozó  igen  számos  népek  neveit  és  tetteit  megtudjuk, 
sem  azon  későbbi  források,  a  melyek  a  régi  Dákiának  a  magya- 
rok idejöttét  megelőző  történeteit  annyira-mennyire  kitárják, 
sem  végre  a  X.  XI.  XII.  századbeli  akár  görög,  akár  latin  irók 
soha^  de  soha  nem  említik  meg.  A  székel,  székeli  nevet,  ha  nem- 
zetnek a  neve,  vagy  már  Attila  idejében,  mint  egy  külön  és  más 
rokon  csapatokból  kiváló  hun  törzs  nevének  kellene  tartanunk  — 
8  ekkor  az  a  csudálatos,  hogy  nem  fordul  elő  a  hun  törzsök  közt ; 
vagy  Attila  halála  után,  a  hun  hatalom  szétoszlásakor  kelet- 
kezettnek kellene  gondolnunk,  —  s  ekkor  meg  ez  a  csudálatos, 
hogy  a  név  keletkezésének  semmi  látható  indokát  nem  vesszük 
észre.  A  krónikák  előadása  szerint,  három  ezer  hun  bujdosott 
volna  el  Csigle  mezőre,  s  nevezte  maga  magát  székeli-uelL  (vagy 
akár  szakul-nak),  hogy  az  ellenség  a  hun  voltukat  meg  ne  tudja. 
Ilyen  módon  nehezen  támadt  egy  nemzeti  név  is.  Azonban  fogad- 
juk el  a  krónikák  tudósítását,  s  higyjük,  hogy  a  3000  elbujdo- 
sott huntól  származott  volna  a  székeliség :  akkor  kétféle  történe- 
tet várhatunk  bizonyosnak,  azt,  hogy  a  3000  ember  160t6l  fogva 
890-ig  tetemes  számú  népre  szaporodik  fel,  vagy  azt,  hogy  elve- 
gyül a  ss^omszéd  népek  közzé,  s  nevestül  szftnik  meg.  Ha  tetemes 


)  m  példája  a  hasonliangú,  do  külöinbözö  jelentésű  szóknak. 
Magyarban  őr  custos  és  őr  szolga ;  vogulban,  osztjákban  vr  custos,  (n-t 
szolga,  finnben  orja  szolga. 


K&BDÉ8UBZ. 


109 


m  üepre  «zaporoílik  fel,  m&r  elélhetése  miatt  is  mozogom, 
mbló-hadjáratokat  kellett  volna   tennie,  a  mi  Által  bizonyo- 

[saii  értette  volnri  magát  a  közeli  és  távoli  népekkel,  mint 

hz  u...^.,Ai  és  kutugurok,  a  kikt(51  míveltségre  nézve  úgy  sem 
kftl6mb52tek  volna*  Ha  nem  szaporodik  fel  tetemes  számú  népre^ 
1>iitoii}*08au  elvegyül  a  szomszéd  népek  között,  s  nevestűi  szttnik 
meg.  Az  a  ^  '  magatartóztató  élet,  milyenben  magoknak  a 
ütxífkelieket  l:  .    k,  a  kik  a  hunoktól  szármáz iatják,  képzellieto 

ugyan  mesében,  de  a  valóságos  történelemben  seliol  és  soha  nem 
tapasztalható.  —  Az  erdélyi  székeliekröl  Attila  halálától  szá- 
mli?a    1213-ig,  tehát  hét  és  fél  századig,   sehol   nincsen  hír  az 

I  fittze^  fiirrásokban^  Ehfjol  az  egyetemes  hnlhjatnsh'd  én  Ugaláhh 
f^sxfdf9  tanúídffot  nem  mhdek  észre  az  erdélyi  nzékdifik  viselt 
d^lgairóL 


A  mi  azonban  felette  tanúságos,  magyarországi  székoliek- 

röl  egy  egész  századdal  előbb  történik  említés.  A  széMÍ  (siculus) 

I  név  Magyarország  nyugati  szélein  tiinik  fel  először.  II»  István, 

Kilmáii  fija,  a  csehek  elleni   hadakoztaban  (1116  tájban)  bese- 

Dyr)k  é«  székellek  őrzik  vala  személyét,  de  a  támadók  előtt  meg* 

ftlt&mod&nak,  azért  nevezi  őket  a  krónika  igen   hitvány  besenyők' 

^ntk  é$  9zéktlieknek  (Bisseni  atque  siculi  vilissimi.)  Ezen  besenyő- 

I  és  azékelieket  Dunán  innen  Morvaország  felé  találjuk,  a  eme 

[tabíkeliekrul  későbbi  oklevelek   szólnak,  a  melyekből  megtudjuk, 

logy  Pozsony  megyének  a  Morva  felé  néző  szélein  és  a  Yág  mel- 

I  lékein  hatalmas  székeliség  vala  még  a  XIIl.  század  másik  felé- 

I  ben  is.  *)    Az  említett   oklevelekben    besenyőkről  nincs  szó,  csak 

keliekrőL  Azt  kell  tehát   gondolnunk,  hogy  az  1116  tájbeli 

ttjök  a  székeliek  közé  olvadtak,  vagy  onnan  elköltöztek* 

ugyan   abban  a  krónikában   (Márk-  és  Thurócziban)  11. 

GijJEa  idejében    1146  tájbau  történik   emlékezés  a  székeli ekröl 

IL  G^pa  as  austriai  Heniik  ellen  táborozván,   az  igm  rósz  bese- 

mAéá  a  8»ékely  Oklevefltár  I.,  13  —  14,  lapjait,  killönüami 
'ilt  *A  infiiT^arorsiságt  sjuí^kt^ly  tcfb'pokrciU  ;r/  1880, 
VJh.  InpjiliK 


110  A  SZÉKELT 

nyök  és  hitvány  székellek  (Bisseni  pessimi  et  siculi  vilissimi)  a 
kik  —  úgymond  a  krónika  —  a  magyar  hadsereg  elöcsapatjai 
szoktak  lenni,  úgy  megfutának  az  ellenség  előtt,  mint  a  juhok  a 
farkasok  előtt.  ^)  Ezeket  a  székelieket  Dunántúl,  Mosony  megyé- 
ben, találjuk  meg.  Ezen  megye  különös  ethnographiai  nevezetes- 
ségű, azért  szánok  neki  egy  kitérést. 

Magyarországnak  két  legnagyobb  tava  a  rómaiaknál  csak 
egy  nevet  viselt ;  Peiso  vagy  Pleso  volt  mind  a  Balaton,  mind  a 
Fertő.  A  római  kor  után  a  rövid  ideig  tartó  bun-german,  azután 
a  harmadfél  száz  évig  tartó  avar  kor  következik.  Ezen  idő  alatt 
miféle  neve  vala  a  két  római  Peisonak,  nem  tudjuk,  —  én  leg- 
alább eddig  semmi  nyomát  nem  leltem.  Az  avarok  után  a  frank- 
német  kor  álla  be. 

Az  avarok  közt  elterjedt  szlávokat  ebben  a  frank-német 
korban  a  bajornémetek  kereszténységre  kezdek  téríteni,  még 
pedig  nagy  sikerrel.  A  német  papok  nyomában  német  lakosok 
is  származának  be,  s  ezek  alapiták  a  szlávság  között  Mosa  pur- 
kot,  Salahiugot  s  a  többi  német  nevű  egyházas  helységeket.^) 
Az  akkori  Pannónia  —  mert  az  írók  megtartják  vala  ezen  régi 
nevet  —  új  keresztyénéi  a  salzburgi  érsek  és  passaui  (Pataviumi) 
püspök  lelki  kormánya  alá  tartoznak  vala.  De  Methodius  fellé- 
pése, kit  az  öcscsével  együtt  a  morva  fejedelmek  a  konstantiná- 
polyi császártól  kértek  magokhoz,  s  a  kit  a  pápa,  a  salzburgi 
érsekség  jogainak  mellőzésével,  pannóniai  érsekké  nevezett  volt 
ki,  meg  zavara  a  német  papok  működését,  s  előmozditá  a  szlávságot 
:i  németség  kárára.  A  falusi  szlávság  tehát  nem  németesedett  el 
sőt  az  a  városi  németségen  is  győzni  kezdett.  Ebből  a  szláv  világ- 
b^.l  való  a  Balaton  név,  melyet  a  magyarok  előtaláláuak  s  meg 
is  tartanak  mai  napig.  Mikép  történhetett  hát,  hogy  a  másik 
nagy  tónak  nem  lön  hasonlóképen  szláv  neve  ?  ez  valóban  nem 
hiú  kérdés.  Feleletet  arra  a  következőben  találok  én. 

Az  avarság  a  frank  háború  által  igen  meggyengült  ugyan,  de 
a  mai  Fertő  és  Bécs  táján  az  avarok  keresztyén  avar  fejedelem 
alatt  még  840-ben  mutatkoznak.  Tehát  a  mai  Mosony  megyében 

')  Marci  Citronicay  a  88.  i^s  90.  lapjain. 
"j  Magyarország  Etliiiograpliiája,  177.  l. 


RÉnDÉ^irmsi. 


111 


kflruyékén  £s  távolabb  is  a  szlávság  nem  hatalmasoílott 
tolt  el,  mert  aas  avarnág  feumai-adliai  vala»  Egy  emberöltövei 
AXtttiiia  magyarok  jöníiek  elö  s  már  905-beu  vagy  9Cf6-ban  vege 
IffQ  a  keletkezeti  morva  hatalomnak.  —  A  magyarok  is,  űgy 
mint  a£  előtt  az  avarok,  az  Ensig  terjedének,  megsemmisitvi^n 
íu  »(>stmark<-ot,  a  mellyiiek  politikai  felügyelete  alatt  az  avarok 
h  állottak  volt^  egyházi  fejők  a  piissaui  püspök  lévén*  A  955-ki 
nagy  veszteség  után  visszauyomatáuak  a  magyarok,  s  raegujúla 
U  ^Ostmarkc,  melynek  j-Ősterreich*  nevét  ITL  Ottónak  U96-dik 
fTben  kelt  oklevele  mutatja  legelőször,  A  FcrW  és  a  hozzátartozó 
nagy  lápj  a  Han  vagy  Hamági  valamint  a  Sáwh,  azaz  Lajta,  söt 
BicM  \%  azon  időben  kapták  meg  neveiket,  a  melyben  ott  a  néme- 
tek még  nem  uralkodnak  vala,  A  Bécs  név  kiváltképen  figye- 
lemre méltó,  A  latin  rm(iofconá-bul  lett  a  Vienna,  Wien  név 
mely  a  szlávoknál  is  l^deiu  Kell  hogy  a  Bécs  névnek  ugyanazon 
farrásá  legyen,  a  mely  a  Fertö-éj  Hansdg-éj  Sdvvíz-é  is. 

A  magyar  királyság  első  idejében  besenyők  mutatkoznak 
US  orsxüg  nyugati  szélén  Austria  ellenében ;  már  a  Pozsonyba 
fiiorűlt  Sakmon  királyt  védelmezni  akarják,  de  nem  bírják  a 
Waeoyflk*  1146  táján  a  mai  Mosony  megyében  székelieket  is 
találunk  a  besenyők  mellett ;  mint  1110  tájon  Pozsony  megyében. 
Tehát  az  ország  nyugati  szélén,  kiváltképen  a  Duna  jobb  part- 
jáiii  avarok^  magyarok,  besenyők,  székeliek  következnek  egymás- 
Illáiig  s  ha  a  magyarok  nem  találtak  elö  avar  neveket :  tehát  ők 
neveitek  el  a  nagy  tavat,  a  nagy  lápot,  az  ottani  folyót  és  a  római 
Vindohonát,  s  a  magyar  elnevezéseket  a  besenyők  és  székeliek 
—  bárminő  nemzetüek  voltak  is  azok  —  nem  változtatták  eh 

Kíilönös  véletlen,  hogy  1146  tájon  említi  meg  először  a 
magyar  krónika  a  mosoayi  székelieket;  tiz  évvel  előbb  pedig, 
1136-ban,  Lipót,  ausztriai  márkgróf,  a  szent-kereszti  cziszterczitii 
apátságot  alapitá  meg.  Ez  hamar  a  magyar  királyok  kedvezését 
t«  mciftiyeri.  Már  Hl,  Béla  (1173—1196)  iigy  ápolá,  mint  a  ma- 
giét, ügy  segítgeté,  mint  a  sajátját  s  vígasztala  bő  ajándékkal, 
««t  Írja  fija  Imre  király  1203*ban,  ki  hasonló  indulattal  visel te> 
tik  vala  Sz.-K ereszt  iránt.  Azért  adományoz  ennek  egy  birtokot 
ípr:u*díum),  mely  a  Mosony  vára  hatósága  alól  ki  vala  véve,  hogy 
ágy   bírja,  a  mini  az  előtt  u  b^at^nyök   bírUik   volt,  s  a  melynek 


112 


A  8ZÍKELY 


éjszaki  és  keleti  liatára  a  Sdr  vize  (Lajta).  H.  András  1208-ban 
az  adományt  sok  sóval  bővíti  meg,  melyet  az  apátság  a  soproni 
sókamarátúl  vesz  majd  évenkint;  1217-ben  ismét  Leginto,  vagy 
Legenió  földdel,  melyet  az  előtt  besenyők  lakiak  volt,  nagyobbítja 
az  adományt,  s  annak  batárait  így  írja  le:  Első  határa  Gálos  a 
Ferlö  mdUtt  (villa  Galus  juxta  Ferteo  lacum),  onnan  keletre 
fordul  PeikUn-ig  (egy  13474'i  adomány -levélben  Lajos  király 
Ppchhn-ntk.  nevezi)  s  a  hesenyllk  földjén  túl  egy  kis  halomig  ér, 
]iiclynek  neve  Keselyö-halom  (Geshelev-halm).  Éjszaki  határa 
egy  Hotar  (határ)  nevű  földes  domb,  a  melyen  tűi  nagy  legelő 
terjed,  s  Tatás  (Tliaetas)  nevü  erdővel  végződik.  Hosszú  völgyön 
által  a  batár  országútboz  (regia  via)  ér,  mely  Hegyeshalomra 
(Hí^gesbalm)  vezet  —  Ekkor  Legiutó*nak  már  Űj  birtok  (nóvum 
praediuin)  nevü  vala,  s  mellette  egy  ily  jievü  falu  is,  melyet  a 
későbbi  oklevelek  Neu-Aigen-nek  neveznek,  továbbá  ott  vala  egy 
királyt  cnría,  melyet  az  1210-ben  kelt  pápai  megerösitő  oklevél 
így  nevez :  Grangia  regts  Ungariaé^  Íii  praedw^  quod  Bisseni 
quúndam  possiderant^),  Yégre  az  adományhoz  Sdsony  vagy 
WindeTif  így  is  Sasun  juxta  Nulos  (Nyulos)  és  Pótfalva  a  Fertő 
mellett  tartoztak,  mely  ntóbbi  már  Podisdorfu^k  neveztetek.  Az 
apát  Legiatőra,  melynek  neoiet  neve  Neu-Aigen  (Neu-Eigen) 
lett,  30  telkes  gazdát  telepíte  (triginta  mansionea  bominum),  a 
azokat  IL  András  1221-ben  és  1229-ben  egészen  függetleDiiC 
teszi  a  királyi  kamara  tói  j  és  mentessé  mindenféle  szolgálattól  s 
az  lífjxÍHstöl  is  (uothpenez,  utóbb  útpiüiz). 

Mi  oknál  fogva  tllnnek  vagy  mennek  el  onnan  a  besenyők, 
nem  tudom;  II.  András  1217-ki  oklevelében,  a  mely  újra  körül- 
írja a  8Z.-kereszti  apátság  birtokát  Mosony  megyében,  az  is 
előfordul:  »ott  a  szerzetesek  hatodik  földje  van,  melyet  magok  a 
bcBenyők  adtak  volt  el  (ibi  sexta  metis  clericorum  terra  ab  ipsia 
Bissenis  veudita  inclnditnr)^»  Tehát  szabad  elköltözésre,  nem 
kihalásra,  lehet  gondolni.  Hát  a  besenyők  mellett  a  krónikák 
nnlítette  azékeliekröl  nincsen-e  tudósítás  az  oklevelekben?  Van, 
131 4-ben   Tamás  esztergomi   érsek   bizonyságlevelet  ád  a  sz.- 


^)  A  eistovciták  fniiu'/Jít  szcrzctosok  levtíii^  frnuczisi^    vagy  iiikiibli 
l'OüDaii  neveket  alkiihiiuztiak,  (imn^iíi  frítucziául  ^h%  ^rüiigf^^  cütír. 


KÉRDÉSHEZ.  ]  1 '.] 

keresztieknek  arról,  bogy  nekik  Károly  magyar  király  az  Ausz- 
tria és  Magyarország  határain  fekvő  s  Barandanbe  nevezett 
birtokot,  melyet  hajdan  székeltek  laktak  és  miveltek  volt  (quam 
olim  siculi  inhabitabant  et  colebant)  eladományozta. 

Valóban  feltetsző  a  lakosság  változása  ott.  a  hol  legtovább 
avarok  laktak  volt,  a  hol  azután  magyarok  uralkodtak,  kik  oda 
besenyőket  és  székelieket  telepitettek.  Ez  a  változás  németeket 
hoza  oda,  kik  a  régi  magyar  neveket  is  elváltoztatták.  Ok  >új 
lakosokéi  valának,  németül  »neusiedler-ek;  ökalapiták  meg  »Neu- 
siedel*  helységét,  melynek  nevét  Nézsidér-re  forditották  a  magya- 
rok ;  ezen  új  német  lakosoktól  származik  a  Fertőnek  német  neve 
>Neusiedler  See<^,  általok  lett  Hegyeshalom  »Strass-Sommerein«:- 
né,  Lébény  »Leideu«-né  stb.  stb.  A  lakosság  változásának  okát 
nem  tudjuk,  csak  azt  látjuk,  hogy  a  megüresedett  vagy  üresedő 
helységeket  a  magyar  királyok  a  sz.-kereszti  apátságnak  ado- 
mányozzák, s  hogy  németek  telepednek  az  előbbi  lakosok  he- 
lyére. Imre  király  1203-dik  évi  adomány-levelében  az  országos 
méltóságok  közt  Po'h  »Thymisiensis  comes«,  Maurus  pedig, 
>Come8  de  Mosson*  állanak;  az  1208-ki  adománylevelében 
Poth  már  mint  :>Mossuniensem  comitatum  tenens«:  áll.  Kézai 
Simon  (1290  tájban,  tehát  majdnem  egy  századdal  utóbb)  a  jöve- 
vény nemesek  közt  Pot  de  Lebt/ni  (Lébény i  Pótot)  említi  meg, 
ki  sok  nemessel  jött  Magyarországra,  s  a  kitől  Konrád  óvári 
ispán  (comes  de  Altenburg)  származnék.  Ennek  a  Pótnak  emlé- 
kezetét a  Fertő  meletti  Pótfalva  (németül  Podersdorf)  őrzi  meg. 
A  Póték  beköltözése,  valamint  a  Sz.-Kereszti  apátságnak  ado- 
mányai bizonyosan  egyaránt  előmozdíták  Mosony  megyében  a 
németek  beköltözését,  s  fogyaszták  oit  a  magyarságot.  Elpusz- 
tultak tebát  Mosonyból  a  besenyők  és  székeliek.  Besenyőket 
azonban  még  azután  is  találunk  a  határos  Sopron  és  Győr 
megyékben :  de  a  székeliek  neve  azután  nem  fordul  ott  többé  elő. 
Magától  tolakodik  fel  a  kérdés:  vájjon  a  besenyők  és  szé- 
keliek nem  voltak-e  egy  nemzetbeliek?  vájjon  a  székeliek  nem 
voltak-e  csak  egy  része  a  besenyőknek,  s  ők  ezektől  a  földieiktul 
csak  köteles  szolgálatjok  által  ktilömbözuek  vala  ?  Vájjon  ezen 
köteles  szolgálatjok  szüksége  megszünt-e  épen  a  Sz.  Kereszti 
apátság  nyerte  adományok  és  a  németek  beköltözése  által?  Ezen 
Századok.   1881.  IL  füzet.  8 


114  A  8ZÉKELY  KÉRDÉSHEZ. 

kérdésekre,  teiTnészetesen,  határozott  feleletet  nem  adhatni :  de 
magok  a  kérdések  nem  alaptalanok. 

Székeliséget  találunk  tehát  mind  Magyar-,  mind  Erdély- 
országban,  még  pedig  előbb  amott,  mint  emitt.  A  hajdúkhoz 
hasonlítván  a  székelieket,  alkalmasint  eltaláljuk  mind  azt,  a  mi 
okét  más  lakosoktól  megktilömbözteti,  a  minél  fogva  sok  helyütt 
tűnnek  elö  Magyarországon,  s  végre  a  minél  fogva  Erdélyben 
külön  politikai  állást  nyertek  el  az  erdélyi  szászok  mellett. 
Magyarországból  telepiték  őket  a  királyok,  mint  telepiték  kül- 
földről a  szászokat  odia.  Világosabban,  a  királyok  magyar  lako- 
sokat székelífiknek  telepitének  Erdélybe,  akármilyenek  voltak  is 
olőbbi  hazájokban.  Mikor  történt  eme  telepités,  azt  nem  tudom, 
de  állitom,  hogy  Sz.-László  ideje  előtt  nem  történhetett  meg, 
hanem  legfelebb  alatta  kezdődött,  s  legközelebbi  utódjai,  talán 
Kálmán  és  II.  István  alatt,  végződött  el.  ÁUitásomra  ez  volt  a 
vizonzás :  mert  pontosan  nem  birom  kimutatni,  honnan,  mikor, 
ki  által  történt  a  székeliek  telepítése  Erdélyben,  azért  nem  fogad- 
ható el  történeti  alapúnak.  Szabó  Károly  a  magyarországi  szé- 
keliekröl  állítja:  »az  erdélyi  székelység  véréből  származtak  s  a 
székely  földről  szakadtak  A:t«  :  azonban  a  meglévő  adatok  :»arra 
a  kérdésre,  hogy  e  telepek  mikor,  melyik  királyunk  idejében  ala- 
kultakjfelvildgositástnem  adnak.<í^)  Melyik  állitás  már  kevésbbé 
történeti  alapú,  vagy  egyenlő-e  mind  a  kettő,  arra  az  erdélyi 
székelieknek  nyelve  adja  meg  a  döntő  választ,  a  mint  másutt 
felmutattam. 2) 

HuNFALVT  Pál, 

^)  A  Századok  1880.  évfolyamának  490.,  491.  lapjain. 
^)  A  Székelyek  14  —  31.  lapjain. 


JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 
A  RÁKÓCZI-KORBAN. 

—    Ciilturtörténeti    tanulmány.    — 
MÁSODIK   KÖZLEMÉNY. 


Bercsényi  élettörténetébcD  különben  egy  pillanatra  még 
egy  rejtelmes  egyéniség  merül  fel,  mint  jós,  vagy  inkább  >táltos^, 
—  ^gy  nö.  Egy  csallóközi,  püspökii  furfangos  parasztasszony, 
1708  september  közepén  túl,  —  midőn  Heister  cs.  tábornagy 
a  kuruczok  egyik  legfőbb  erősségét  Ersek-Újvárt  nagy  dühös- 
séggel ostromlaná,  —  egyszer  csak  fölkerekedik  vala  szülő-föl- 
déről, két  gyermekét  kocsira  rakja,  és  sept.  23-kán  megjelen 
Füzes-Gyarmatnál  a  magyar  táborban.  De  halljuk  magát  Ber- 
csényi grófot,  mit  és  miként  ír  e  hóbortos  vagy  csaló  asszonyról 
a  fejedelemnek: 

» Rettenetes  dolog,  Fölséges  Uram;  most  estve  e'rkezek  b^  uz 
tíiborra  egy  püftpőhi  asszony  lét  gyermekivel,  suráni  szekéren  :  csak  per 
omnipoteniiam  velem  akarván  besze'lleni  s  hamar,  —  admittáltam.  Azt 
mondja  :  Uram,  cn  táfos  ragyok ;  azt  kérdem  Nagy  ságodtűi :  mit  akar, 
Jieijtterrel  és  az  némettel  hogy  cselekedjem  '^  és  Újvár  mint  légyen  ?  En  is 
nivideden  felelek :  Azt  akarom,  hogy  az  nemet  elveszszen,  és  Újvár  meg- 
maradjon I  Azért  g}üttem  —  ügymond,  —  hogy  én  azt  véghez  vigyem ; 
de  nekem  ar  Fejedcleinlui-:  kell  mennem.  Megesel ekcszem  én :  ínig  meg  nem 
térek,  semmire  sem  mehet  Heister  !  Mert  már  volt  Fölségednél  Szombatban^ 
nem  régen  w  hivatta  Fölséged,  de  nem  gyiihetett.  Mit  akar  ott  ?  kérdem, 
Cd  minek  V  hiszem,  ha  én  itt  vagyok^  mindegy  !  Elsőben  veszesse  el  a  neme- 
tet,  —  azután  menjen.  Azt  mondja :  Nem,  mert  neki  meg  kell  mondani 
FöUégednek :  minek  Fölségednek  az  az  sok  idegen  had  ?  A  nélkiil  /.v 
elveszthetni  a  németet.  Micsoda  hadat  ért  ?  kérdem ;  azt  mondja :  Hiszem, 
ügy  hallom,  hogy  sok  idegen  haddal  akar  gyíinni ;  mi  haszna  lesz  ?  Mert 
ha  azon  idegen  fogja  bírnia  az  országot  Sokat  fogdostam  rajta,  csélcsap- 
nak kezdem  állítani ;  mondom :  hazud,  mert  Fölséged  Szombatban  nem 
tolt  I  Azt  mondja ;  megírhatom,  hogy  az  mely    asszony  Tolvay    Gáborné- 

8* 


116  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

uíil  Szombatban  volt  Föls egednél,  bizonyos  dologra  nézve  hozatta tott 
PüfqwLmV,  ö  HZ.  Végre,  niidön  fogdozódtam :  mit  akar  V  Azt  mondja: 
]ífht4>r  ffol'  öi'döyséijíjel  t'on  h'lriiyih't'zre ;  ö  megcseleksxi :  h'/encz  nap  alatt 
maga  a  lova  elresz.  Ha  akarom,  ('(jy  ptislája  fitm  stíl  el  a  németnek  !  ^fe^J' 
raMl,  süt  Pálfi/  vi  nuybolonthtl^  —  de  neki  vissza  kell  magánossan  menni 
n::on  hatch'ba.^ 

Bercsényi,  mint  látjuk,  kihallgatti  a  :^táltos<  asszonyt:  de 
korfiut  sem  hitt  neki  annyit  som,  mint  néhai  Koncz  Mártonnak ; 
Süt  az  erőszakos  és  képtelen  dolgokat  ígérő  boszorkánynak  a  feje- 
delemmel való  azelőtti  beszéléséről  felhozott  dicsekedése  annyira 
szeget  ütött  a  gyanakodó  fővezér  fejébe,  hogy  a  táltost  a  feje- 
delemhez való  bocsátás  helyett,  fáhordhan  letart óztaid,  »Meg- 
valloni  —  folytatja  idézett  levelét  —  juta  eszemben,  hogy  monda 
Pálffy :  Az  mely  asszony  szóllott  az  hídnál  Fölségcddel,  —  annak 
köszruijük  veszedelmünket  Trencsénnél !  Xem  lehetek  scrupuhis 
neJkvl,  vigi/dzat  alatt  tartaton}.  Mert  hdr  ve  hazmlnd  az  sok  ide- 
(je))  haddal  jövésit  Főlségednek  ! <í 

A  ^tdltosi'WiiV  tehát  épen  nem  ült  föl,  s  többé  nem  is  em- 
lékezik róla. 

1 708-ban,  a  végzetes  troncsényi  harcz  után,  mint  az  boríis, 
veszedelmes  időkben  szokott,  megeredt  a  jóslatok  árja,  még  előbb 
a  most  említett  püspöki  táltos-asszony  föllépésénél.  Mindenféle 
előjelekből  következtetéseket  vontak.  így  íi'ja  pl.  aug.  26-k:ni 
tomi)ai  tál)oráról  Bercsényi  a  fejíídelemnek,  Bertbóty  István 
érsek-űjvári  parancsnok  tudósítása  nyomán,  »hogy  Újvárban  egy 
raj  méh  szállott  az  ágyára  az  piarczo)},  mind  kasban  fogatta 
őket,  s  ágy  tartja.«^)  »Nem  rósz  jelnek  tartani  k<*ll-é?  vagy 
minek  —  kérdi  Bercsényi  gróf  —  nem  tudom;  az  egész  tátosság 
jól  hesztl,  —  de  nincs  nidr  semmi  hitelök  előttem j  —  csak  álom  s 
essős  üdő  —  elmúlik. « 

Pedig  l)izony  mégis  adott  ő,  legalább  az  előjelekre  •  mert 
már  aug.  29-kén  jelentőséggel  jegyzi  meg:  » tegnap  fOt-sAny 
László  árulása  napján)  kétszer  is  leszakadt  az  szablyám. <=>  S 
sept.  l-jén  ismétli:  »Az  szablya,  Fölségeis  Uram,  az  nap  szakadt 

')  A  hová  raj  méh  száll  és  folfogliatják,  (r:<ni  Jtá~nf  úhlá.<i  öröm 
/rl,  —  ez  még  ma  is  néphit  Zaláhnn.  Ezért  ru-íilt  moí^  Brrthúty  is  az 
újvári  ágyúra  sz.mIU  méhrajnak. 


A  RÁKÓCZI-KORBAN.  117 

le  rólam,  azon  délben,  az  mely  nap  s  délben  Ocskay  kőzet  fogott 
Pálflyval;  quis  momenta  óbservat?"^  — Nagyon  hitt  tehát  az 
előjelek  teljesedésében  Bercsényi. 

Ö  különben  ódon  nemzeti  hagyományokra  s  gyermek- 
mesékre  is  szeret  utalni,  de  csak  enyelegve ;  így  pl.  Pelsöczrűl 
1709.  sept.  7-kén  a  fejedelemhez  szóló  levelében  írja:  2>Ezt 
Isten  s  a  szerencse  próbájúl  hozta  praeter  opinionem  kezébe 
Fölségcdnek,  mint  Király-fia  Kis  Miklósnak  az  aranypatkót; 
s  igazán  úgy  van :  ha  elveszed  is  megbánod,  s  ka  nem  veszed  is 
metjhdnod,  de  mégis  jobb,  hogy  fölvedd/  Tdtos-oraculum  15.«^J 
Ugyanazon  év  aug.  2-kán  Jólsván  költ  levelében  pedig  XII. 
Károly  svéd  királynak  Pultava  után  megmaradt  hadtöredé- 
keiröl  ezt  mondja:  »En  azt  tartora,  (hogy  az  már)  mintáz 
Bertalan  kígyója  elvész,  mert  azt  már  az  ág  is  vonja. «-) 

Mit  példáfeon  ez  a  Bertalan  kigyója  ?  .  .  .  részünkről  nem 
tudjuk. 

Végre,  volt  Bercsényinek  egy  próféta-kátéja:  egy  régi, 
niartyr-halált  halt  rajongó  pai)-  és  jósnak  jövendőmondó  könyve, 
melyet  a  gróf  évekig  figyelemmel  kísért  s  Rákóczihoz  irott  bizal- 
mas leveleiben  gyakran  emleget.  Ez  az  öreg  Drabik,  latinosan 
Drablcins  (Bercsényi  szerint  Drabecius)  Miklós  jóskönyve.  Dra- 
bicius,  morvaországi  protestáns  falusi  papot  még  1628-ban  II. 
Ferdinánd  üldözései  űzték  ki  hazájából,  honnét  a  llákóczi-ház 
magyarországi  szomszédos  ledniczei  uradalmába,  ugyan  Led- 
niczére  telepedék.  Ez  a  sokat  olvasott  jámbor  egyházi  férfiú 
íxyakrau  látott,  különösen  1643  óta,  csodálatos  égi  jelenéseket 
álmaiban  vagy  piófétai  önkívületében.  Ezeknek  behatása  alatt 
a  sokat  üldözött,  ísokat  szenvedett  ember  háborgó  lelke,  jövője 
ós  családja  nyugodalmát  egyedül  a  Rákóczi-házban  vélte  föllel- 
hetni, melynek  szárnyai  alatt  ótalmat  talált.  Már  1645-beii 
megjelent  az  öreg  Rákóczi  György  fejedelemnél,  hogy  öt  seregei 
előtt   kh-álylyá   fölkenje;    majd    1652-ben    »Lnx   in    Tenebris^ 


h  1712.  május  16-iki  loveli'ben  hasoiilag,  bar  rövidebben:  „K:: 
(tjazán  Kii'áhjjia  Kis  Miklós :  ha  felvfjszed  is  iiH'ybwwd,  ha  nem  is,  mefj- 
fnkno^l  1" 

*)  1712.  inájiw  20-iki  Icvel.'beii  isinet  cfl  o  metapborával :  .,//(' 
cfsztthiti  kell  is,  inint  az  Bertalan  kígyójának,  várnom.  .  ,  / 


118  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

czíraü  vallásos  és  jostartalmú  könyvet  írt,  melyet  1657-bea 
kinyomatva,  II.  Rákóczi  Györgynek  ajánl  vala.  Ebben  egész 
hitbuzgó  rajongással  leírja  látományait,  melyek  az  ausztriai 
háznak  pusztulást,  veszedelmet,  ellenben  a  Rákóczi-háznak  di- 
csőséges uralkodást  jósoltak.  A  híressé  lett  munka  1663-ban 
az  Európaszerte  nagynevű  tudós :  Comenus  Amos  által,  majd 
1665-ben  Drabiciusnak  270  új  visiójával  megbövítve,  Amster- 
damban újra  kiadatott,  —  európai  hírre  tett  szert,  egyebek 
közt  XIV.  Lajos  franczia  királynak  is  megküldék.  És  épen  ez 
vala  oka,  hogy  az  1671-ben  Pozsonyban  összeült  vértörvényszék 
a  ledniczei  ősz  prófétát  is  megidéztette.  s  könyvének  a  Habs- 
burg-házat illető  kárhozatos  tartalmáért  halálra  ítélvén,  a  83 
éves  aggastyánt  pokoli  kegyetlenséggel,  —  előbb  jobb  kezét,  azután 
fejét  vágatva  le,  —  a  pozsonyi  piaczon  íjul.  16.)  kivégezt^té.*) 

Ezen  vértanú-halált  szenvedett  öreg  papltak  említett  jós- 
könyvét birá  tehát  gi\  Bercsényi  Miklós,  és  a  szabadságharcz 
hanyatlása  éveiben  (1709 — 1711),  sőt  a  leugyeloi-szági  bujdosás 
első  esztendeiben  is(1711  — 1712)  gyakortiv,  1712-ben  leggyakor- 
tább  forgatá,  —  annak  rejtelmes  profétiáiból  akarván  meríteni 
a  borús  napokban  vigasztalást:  hogy  a  magyar  szabadság,  a 
Rákóczi-ház  napja  még  fölkél  valaha ;  és  szeretett  fejedelmén 
csüngő  lelke  Drabicius  visiói  szerint  látta,  vagy  legalább  látni 
óhajtá  a  jövőben  Rákóczit,  miut  dicsőségben  unilkodó  királyt 
Budavárában  .  .  .  .  ^) 

Különben   Bercsényi,  —  ki   Drabicius  jóslatait  is  sokszor 

\>  L.  Drabiciusrol  bövel»I»eu  :  I\tttl>r  G>/uI'i :  A  Wesseleuyi-össze- 
rsküvéö  törteuett*,  11.  köt.  377 — .'189.  1. 

')  így  óhajtja  pl.  Brezán  Viíníból  17  12.  január  2-kíiii  Ráktk-zilioz 
intí'zett  levelében,  Drabiciut'ból  jüsolgjitva,  hojry  az  új  év  földerülő  na^y 
oeniényci  adják  meg  »OalK»  Kouuim,  líáhSt-.w  lUuUtm.  Svoeo  (XII. 
Károly)  Viennam,  eto.  otc.«  Azonban  ma^a  is  mélabúsan  teszi  hozzá  a 
merész  jóslathoz :  >IIa  nem  megvetendő  némely  áhím,  —  talám  ey;/ 
ííA/m«<i/' bevehetni  ezeket  is. <  —  Ismét,  1712.  tebr.  12-kt*u:  » Én  csak 
azt  tartom,  hogy  futa  seminant  aliquid  grandé  ....  Turris  cceidit,  — 
«-ít  iiiip<>5sibil»" !  Svecn  Viennanu  --  est  impossibilc  I  UtiK'ót".nt  íinthnn, 
—  iiuis  rcígitassotV  Gallo  Komáin,  —  nubo.  Laíder  G«>tte>  I  I>oiniuu8 
magnus  et  potens  in  operibus  ^«uis.  ot  «iuis  »onsiIianns  ojus?  Dcposnit 
lK»tonte;*  d«'  stnic  et  exaltavit  hmnih*s.  reo«»rdatu<  fui<eri«-ordiae  :«uao.< 


A  RÁk6C75í-KORBAK. 


119 


c^sak  Iréfttlkoxva  t^inlíti;  —  épen  nem  hitt  komolyan  a  RáIcóc/4 
nagyatyjával  Zríuyi  Péterrel  egy  évben  s  némileg  egy  ügyért 
gézeit  öreg  próféta  mcunyei  Intomáuyuibao,')  s  ezeket,  úgy 
Bjíik.  csak  azért  emlegeti  oly  gyakran  fejedeluii  l)aratjához 
iotézett  bizalmas  leveleiben,  hogy  ílltalok  a  sursüldözött,  hazát 
és  trónt  vesztett  Rákóczi  lelkébe  —  midőn  immár  minden  földi 
faaUlmak  ctierben  hagyták,  —  mégis  nemi  reménysugart  éíi 
rígasst  bintíien,  a  számkivetés  íízomorú  sivatagaiban.  S  e/,  ha 
jgy  vau  —  pedig  minden  valóezinüiség  szerint  igy  van,  —  igen 
Ép,  gyöngéd  vonás  Bercsényi  jelleméböK 

A  többi  kurucz  tábornokokat  a  mi  illeti :  (fr,  Vorrjárk  Simon* 
réip  a  ki  vakbuzgó  1%  szent-kép  imádó  volt,  minden  babona- 
aágot  föltebetünk.  A  mint  is  álmait  olykor  följegyzés  s  vesződött 
íqtéaidkkeL^)  Egy  másik   hadvezér :  gr.  Mikes   Mihdli/  székely 


*)  Ugyanib  üyvöból  1712.  júuias  297keu  kelt  váksasában  Hákó- 

czihojt  fizórul  axúra  igy  ír:    »Ezt  nem  azért  íroiu,  Fölstfjícs  Uram,  liogy 

Drti//€riusl  dirfendáljam ;   meH  jói  (udum^  még   nHtyr  haiitdoltt   mikot*  élt  * 

-Ukor  ifi ;  8  ut.^b^z  i«  volua  distíiigváln! :  ha  álmát  haztulia-é  f  ragp  hz  áhmi 

dőlt  ?    De  ciéj  dvcHmt^nltímn  haittggátfdfiai\  ho^jtf  téuk  álmáhan  volt  ükoé,< 

^)  így  pi  1709-|m:u  o;ftt  jepyztí  föl  inuukiics)  labhágábau,  egy  való- 

txiuj  tuigyoii  különös  áliniiröl :   ^ITOiK  ÍL  Ajn-ilí^   nt  álmvdianu    Hogy  a/* 

Fejdelemmel  swmilioa  voltain,   nr.  bi^járni,   acljittüutok  jt'U'tilítekbf'ii  \  titt 

vala  Prínyi  Inirc  a/  foas«tahi*>k  es  ogy  franrzia,    Zsiga  ncvii  szolgája  ax 

Fiíjdrlemutík.  En  :4lii/at'>!^suii>  nagy  BintBaaK  a/,  ChrÍFÍuwt^rt  í*<>k  pzt'p  ÍRtt*- 

tic«  moiidíUokkal  kírtem  szabínlúlásomat,  ot*  u/,jt'lcn  íUIm  gzolgttk  íh  kirik 

vjűa  Aas  Fejdeluíct,  bogy  borsa  tana  *'\  t'ugom^  Mtváu  árUtUmságomat.  Aas 

frant'^ia  pedig  így  »y.óla  :   luit  tartja  Fülsi^ged  cávu  ártatlan  cinbcrt?   A35 

\siea  megbíiuteti  Fölsiígedet  í   Kire  im'gliaraguvik   az  Fejdelem,  os  verni 

Ariititt  ntt'g|uirttiu'solváiij  bogy  Friiiyi    Imre  b^diírt  bozsíou,   pap^'l 

ttg  ne^  —  nwtt   cUíttcti  a/,  frjeinot.    Kín  eti    nt>ba    niegboi/si»ltain»  de 

íítwitfinbett  h  I  ve  ti  I  hittem  remoiiségbeut  ee  g/oretetein  í#jy?/>  tudom,  cl  nem 

Kjigy.  Háf,  íme,  hozza  az  híjhirt,  os  az  Fejdelcrmiek   megfogja  az  balknr- 

I  )át  ^*  axt  mondja ;   Tírped<>lj  le,  ina   clíUik  a  ft\jcdet !   Mondja  az  Fejdt!- 

1  lem  T   X*2m  VíAgyí»k  ♦'»  az  Forgáeh !    En  h  moiubmí  t   Itt  vagyok    en  !   I>e 

\nt  Prínyi  fsak  leíirdepoltcti  az  Fejdelnn'tj   es  inrtndá:   Az  Isten  cnuíkem 

nieg^raraucí^fdta,    hogy  tígcd  öícttc»selck    meg,   az  ki  annyi   magyart  reá 

Uetfei  es  clveFztottfl ;   vírszopó  es  kevíly,  igazságtalan  vagy  es  megáltal- 

kodott  —  És  azutiLu  raegcaapá   az  hóhír   pallosával  az  nyaka t»   de  csttk 

k,  (*)/u)  ***  "^'*^  inondá  az  hi.bír:  Sokakat  kítizottál,  —  i'ii  is  mefr- 

,1   Eö  djonnau  az  fejit  kit  feli  hasitá,  hogy  megiszonyodtam  béli. 


120  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

generális  is  hitt  —  a  mennyire  hitt  —  a  papok  és  boszorkányok 
jóslataiban;  legalább  1707.  nov.  17-kén  Léczfalváról  ezt  írja  a 
fejedelemnek : 

»Itt,  Felséges  Uram,  imnd  a  papolj  fh  h'vdlt  a  boszorkánt/ok  dere- 
Lasiiit  bLtatnakj  hoijij  hteu  kegyelmcaségébiU  ax  nuujijaré  lesz  a  nctoria,^) 

Egy  másik  —  különben  kegyetlenül  zord  és  kemény  ter- 
mészetű —  kuruez  tábornok,  az  uugbi  Orosz  Pál  is  emlegeti  a 

Az  hühor  nímct  ruhában  vala.  —  Ezt  látván  az  udvariak,  senki  se  száuá 
iitct,  isak  azt  mondák  :  lg}'  köUött  níki !  Én  pedig  remínsdg  es  fílelem 
k('>zütt  hclbcn  álHk  ;  cs  íme  mondja  nikcui  Prínyi :  Jöj^j  utánam  !  És  íme 
az  udvari-kapitány  (Vay  Ádám)  megszólíta  engem,  egyiitt  love!n  az  liof- 
mcatcrrcl,  (Ottlyk  György) :  ^íeg  kellett  lialni  írettcd  az  Fejdelemnek  ! 
Kire  mondám :  Semmi  közöm  liozzá !  Mond :  Az,  hogy  mcgírdemlettc, 
mírt  nem  fogadott  szót  ?  Az  hofmestcr  is  monda.  Én  pedig  tovább  meník 
az  sok  udvari  had  között,  kik  erülínek  hogy  megholt  az  Fejdelem,  mond- 
ván :  Megadá  most  hitszegísinek  az  árát,  a  melyet  adott  níkünk  mikor 
kijőve^  (értsd :  Lengyelországból.)  Es  bíkível  ballagík ;  hanem  íme  egy 
franciscanus  fráter  egy  tcrsíuyi  puskát  mellyemnek  veti,  monda :  Meg- 
halsz, mert  írtcd  holt  meg  az  Fejdelem !  Mondám :  Isten  akaratja 
legyen,  de  énnikem  semmi  közöm  hozzá.  Es  megfenyegeti  Prínyi  és 
monda :  Isten  parancsolta  ezt.  Az  barát  is  azonnal  fíreveti  az  puskát,  és 
engem  egy  fakó  lóra  ültetínek,  és  kezdik  menni  Kassa  feli,  —  hát  íme 
élőmben  gyü  az  vitízlü  rend,  és  mondának :  hova  megyek  ?  Felelím  azt, 
hogy  házom  nípihez.  És  mondák :  Oda  nem  migy ;  temiattod  holt  meg 
az  Fejdelem  !  Kire  én :  Semmi  közöm  hozzá !  És  ök :  Jól  esett ;  hanem 
tígcd  választottunk  elüjárónknak,  gyere  velünk  !  Es  mondám :  Jó  vití- 
zek,  én  arra  elígtelen  vagyok  és  eríítlen ;  vannak  sok  vitíz  generálisok, 
—  válogathattok  benne ;  én  csak  már  megvonom  magam  és  csupán  c?ak 
Istenemnek  szolgálok.  Es  mondának :  Semmiképen  nem  lesz  ebbül  semmi 
is,  mert  Bercsényit  az  nímet  elfogta,  az  többi  rósz,  —  cl  köll  jönned 
egyáltaljában !  En  pedig  mondám :  Kisz  vagyok  inkább  meghalnom, 
hogysem  ily  terhet  erőm  ellen  fölvállohiom !  De  ök  reám  crtísedínek. 
Ilyen  küzkedísben  fölibredtem  ;  úgy  tetszett,  mint  ha  líjonnan  lőttem 
vala,  hogy  megmenekedtem  ettííl  az  álomtiíl.  Adja  Isten,  Jót  Jelentben 
mind  az  Fölséges  Fejdelemnek,  az  országnak  és  énnikem  is  szegíny 
rabnak ! 

Alom  cs  esna  ildíi.<( 
(Eredeti,  gr.  Forgách   Simon   kezeíráíia,   két  darab  papíron.   A  (íhymosi 
Gr.  Forgách-család  levéltárában,   Codex  CC,   ab   Anno    IG80,    usque  A. 

1770.) 
^)  Ercdai  levélj  a  m.  kii*,  orsz.  lev.  kin  est.  osztályában. 


A  RÁKÓCZI-KORBAN.  \2] 

boszorkányokat,  de  nem  jóslataikért  (a  melyekre  bizony  PAl 
uram  egy  batkányit  sem  adott,)  banem  azért,  bogy  az  eperjesi 
doctor  által  orvosszerekkel  kiűzni  nem  birt  makacs  nyavalyáját 
kidörgöljék  vagy  kenjék  köszvényes  derekából,  lia  tudják.  »Eu 
l)enig  —  írja  Pál  úr  1707.  június  5-kén  Eperjesről  gr.  Bercsényi- 
nek, —  kérem  Ngodat,  ne  nehezteljen  reám  fogyatkozásaim 
miá,  a  kik  bizony  csak  bctegeskedésim  miatt  estének ;  de  én 
betegeskedésemmel  sem  gondolok,  szolga  lévén,  —  szolgálnom 
kell,  nem  késem  sokáig,  banem  lefordulok  az  Kr  melle  valamely 
boszorkányhoz,  —  i?a<7y  árt,  ^^gy  használ,  azt  Is  meíipróhálom, 
—  Isten  nekiU^) 

Vagy  árt,  vagy  használ,  —  tehát  nem  sokat  liizott  javas- 
asszonyomék  csoda-gyógyításában  a  zegernyés  Orosz  Pál;  haiiom 
azt  kétségkívül  mutatja  levele,  hogy  az  ErmelUkni  akkoriban 
valami  híres  boszorkányok,  vagy  jobban  mondva,  kuruzsló  asszo- 
nyok laktanak. 

Most  már  reá  kell  térnünk  egy  másik,  még  keniényi^bb 
és  Pál  úrnál  sokkal  híresebb  kurucz  generálisra :  Bottyín  Jánosra 
is.  Róla  ngyau,  —  a  ki,  a  fejedelem  följegyzése  szerint,  mindig 
-éber  és  józan<  volt,  semmi-féle  babonát  senki  föl  nem  talál, 
már  t.  i.  olyat,  melyben  ő  hitt  volua ;  de  igenis,  annál  töhbet  és 
jellemzőbbet  olyant,  melyet  cÁ?''>7a //íV^^A*.  Bottyán,  mint  ifjúságától 
fogva  híres  bajvívó,  vakmerő  és  szerencsés  katona,  már  a  törö- 
kök és  tatárok  elleni  nagy  harczokban,  melyekot  mint  sellyei 
vitéz,  mint  zsámboki  és  esztergomi  lovas  parancsnok,  majd 
mint  huszárezredes  és  Tisza-Duna-közi  vezénylő  főtiszt  harc/olt 
végig,  s  1689-ben  a  szerbiai  grabovai  diadalt  eldönté,  —  Bottyán? 
mondjuk,  e  nagy  harczokban  nemcsak  katonai  érdcnikoszorúkat 
és  hen-adatlau  hírnevet,  hanem  számos  sebet  is  aratott.  J)e  a 
kapott  sürü  lövések,  a  súlyos  vágások  és  szúrások  az  ő  szívós  ter- 
mészetének nem  ártottak;  öltönyeit  nem  egy  heves  rohamban 
majdhogy  rostává  lyukgatták  a  golyók,  —  de  csodálatos !  testét 
lövés  nem  érte,  avagy  ha  érte  is,  —  kevés  bajt  okozott. 

Zólyom  előtti  párviadalában  a  gerincz-csontjában  álla  un^g 
Ocökay  golyója;  s  a   csodaember   ezt  is  csakhamar  kiheverte. 


*)  Eredeti  Iccéig  ugyanott. 


122  JÓSLATOK  É8  BAB0NÁ6  JIIEDELMEK 

Kurucz  tábornok  korában  pedig,  Pápa  ostrománál,  melle  előtt 
robbant  szét  a  kartács,  fejét,  vállát  majd  elhordták  a  pattogó 
darabok,  —  de  mégsem  hordták  el ;  mellén  három  helyütt  esett 
a  lövés,  —  mindazáltal  egyik  sem  ártott.  (Ezt  talán  jó  vértjének 
köszönheti  vala.)  Máskor  viszont,  súlyos  csatákban,  midőn  sűrűen 
hullottak  körülte :  őt  csodálatosan  kikerülék  a  golyók,  legfölebb 
csak  párduczbőrét,  kalpagját,  mentéjét  lyukgatták  keresztül, 
vagy  kócsag-toll  bokrétáját  sodrák  el. 

Csoda-e,  ha  ily  körülmények  között  a  népszerű  hősről  az  a 
hit  támadott  s  jár  vala  szájról  szájra  országszerte,  hogy  Bottyán 
festet  golyó  nem  fogja,  fegyver  nem  járja  ! 

E  hiedelem  magyarok  és  ráczok,  vitézlő  rend  és  földnépc 
között  általános  vala,  —  mint  Kákóczi  is  följegyzc  Emlékiratai- 
ban, —  elannyira,  hogy  esküdtek  reá,  s  a  táborokban  hihetetlen 
regék  keringtek  a  sérthetlen  vezérről. 

Bottyán  maga  e  babonát  természetesen,  nem  hitte  ugyan, 
mindazáltal  vezéri  nymbusának  fenntartása  szempontjából  nem 
bánta,  hogy  a  néphitily  varázserővel  vévé  körül  személyét;  sőt  igye- 
kezett e  hiedelmet  ápolni.  Például,  midőn  1705  nyarán  Paks 
felett  Bottyán-várából  huszárezredével  kémszemlére  indult  Glö- 
ckelsperg  cs.  tábornok  ellen  —  s  tüze  elragadván,  személyesen 
összecsapott  az  ellenséggel,  úgy,  hogy  a  heves  rohamban  arczába 
vágást,  czombjába  pedig  oly  lövést  kapott,  hogy  majd  holtáig 
sántított  bele —  A  vágással  csak  meg  volt,  —  az  hamar  befor- 
radt: hanem  a  mély  lőseb  ott  a  lábán  hosszabb  időt  igényelt  Am 
azért  a  kemény  tábornok  le  nem  feküdt  bele,  sőt  ott  sántikált 
várában  s  táborában  lelkesítve  vitézeit ;  kik  előtt,  hogy  sérthet- 
leusége  hitét  el  ne  veszítse :  azon  hírt  terjeszteté  sebe  felől,  hogy 
azt  tulajdonképen  nem  fegyver  okozá,  —  mert  huz  ö  neki  tudva- 
levőleg a  golyó  nem  árt,  —  hanem  a  készülő  Dunahid  tombáczait 
faragó  ácsok  között  járkálván,  egy  nagy  erővel  lepattant  forgács 
rúgta   meg  czomhjdt,  a  miatt  sántít,  —  majd  meggyógyul  I  .  .  .') 

Az  ártatlan  csel  használt ;  a  már-már  megingott  babonás 
hiedelem  újra  megszilárdult  és  megdönthetlenül  álla  egész  a  hős 


^^  Húkórzi  Kmlokiratiii.  —  Huttváii  Klete. 


A  RÁKÓCZI- KORBAN.  123 

tbk  haláláig,  sőt  évtizedekkel  túlélte  öt,  mert  Kolinovics  még 
1728-baii  is  komolyan  hirdeti  azt. 

És  e  hiedelmet  nemcsak  a  magyarok ;  de  az  ellenséges 
ráczok  is  szentül  hivék,  kik  Bottyánt  titkos  hatalmú  ördöngös 
embernek  tartották,  mesés  dolgokat  regélének  róla,  és  annyim 
rettegték,  hogy  nem  egyszer  csak  neve  hírére  is  megfutaniodának. 
Sőt  még  a  németek  között  is  akadtak,  a  kik  Bottyánt  csak  az  égi 
hatalmak  segélyével  leverhető  valami  ördög-ivadéknak  gondol- 
ták ;  a  minthogy  ki  is  verselték  őt : 

>  Vak' Bottyán,  du  Tmffelsbi-uthy 
Dein  ThuH  ist  Gott  zuwider ; 
Er  hat  die  Stadt  in  seincr  Hut, 
Und  stürzct  dich  dariüeder  .  .  .  .«^) 

Bottyán  után  a  golyó-járhatlanság  híre  még  két  más 
kunicz  főtisztre  ment  át,  de  már  nem  oly  általánosan.  Minda- 
kettö  nagy  személyes  bátorsággal  megáldott  s  gyakran  kitűnő 
bravourral  harczoló  hős  vala :  Ocskay  László  es  Csajdghjj  János 
daudámokok. 

Amarról  az  említett  hiedelem  elterjedtebb  volt,  s  úgy 
látszik,  maga  Bercsényi  is  adott  reá  valamit ;  legalább,  midőn 
1705.  augustus  20-kán  a  személyes  vezérlete  alatti  morvái  betö- 
réskor Hodolínnál  Ocskaynak  lábát  meglőtték,  először  Bercsényi 
ugyan  ezt  írja  róla:  »Ocskaynak  az  lábát  meglőtték,  de  csak  az 
húsát,  ~  semmi  dolga  nem  lesz]<^  —  hanem  pár  nappal  később 
már  aggódva  és  gyanakodva  említi:  »Ocskay  rosszul  van,  kisza- 
kadt egy  darab  húsocska  az  czombjábúl,  elmérgesedett  az  lába, 
—  ialám  csinált,  mérges-golyóbis  volt,  mert  nem  fogja  ötét 
máskínt. < 

Ocskaynak  golyójárhatlansága  ekként  a  hiedelem  szerint 
nem  volt  általános,  mint  a  Bottyáné :  hanem  csak  részleges ; 
ugyanis  csupán  a  közönséges  golyókra,  ellenben  a  mérgezettekre 
már  nem  terjed  vala  ki.  —  Különben,  sebéből  nemsokára  fel- 
gyógyult: tehát  a  golyó  nnm  volt  mérges.  Mérgezett  golyókat  — 
iiz  1704-beu  eszközölt  tanúvallomások  szerint  -—  a  kuruczvilág- 
bau  Unghvár   védelménél   használtak  a  németek,  (1703  — 1704.) 

*)  Ritter  György  Júuos  sopronyi  polgár  krónikája  —  {Tkaly : 
>TörtéueImi  Naplók,«  501.  1.) 


124  JÓSLATOK  É8  BAB0NÁ8  HIEDELMKK 

Tiiely  mérgezett  golyóbisokat  állítóliig  az  ottani  jí^zsuiták  prae- 
parálták.  Mikor  a  dolog  utólag  kiderült :  nagy  lön  az  ingerültség 
ellenök ;  még  oly  babonás  mesék  is  járulván  hozzá,  hogy  a  golyó- 
kat holdsugárnál  öntöttékj  stb.^) 

De  térjünk  vissza  a  harmadik  golyójárhatlan  emberhez, 
Csaj ághy hoz.  Ez  a  babonás  hiedelmet  annak  köszönheté,  hogy 
a  második  (1708.  január  16-iki)  beczkói  ostromon,  nagy  bravour- 
ral  vezetve  hajdúit  a  kapu  ellen  intézett  rohamban,  három  (kifá- 
radt?) golyó  érte  testét,  anélkül,  hogy  ártalmára  lett  volna  egyik 
is.  . .  .  Bercsényi  írja  róla  Kis-Tapolcsánytt  1708.  febr.  27-kén 
a  fejedelemnek:  »Csajághy  most  jól  viseli  magát,  nagy  hm*e 
hl i  ott  az  minajn  beczkói  ostromon  \  cum  admiratione  ment  az 
granatéros-süvegben előre,  ialávi  három  lövést  hozott  el,  —  semmi 
sem  árt  neki,  mint  Bottyánnak,  az  ágyűtúl  sem  féL^ 

Ennyit  a  golyójárhatlan  hősökrül ;  megjegyezvén  még,  hogy 
Kolinovics  krónikája  szerint  —  a  ki  szintén  emlékezik  Bottyán- 
nak és  Ocskaynak  golyójárhatlanságáról :  »ambo  globo  impeue- 
trabiles,«  —  még  BezeréJy  Imrérölj  e  dunántúli  ifjú  hős  vezérről 
is  hasonlót  hitt  a  nép ;  ezen  állításnak  nyomát  azonban  másutt 
nem  leljük. 

Egyébiránt  az,  hogy  valakit  »a  golyó  nem]fog:<f^  úgyis 
érthető  tán,  hogy  a  lövés  nem  árt  neki  halálosan,  s  csak  könnyen 
kiheveri  az  okozott  sebet.  S  így  a  dolog  természetesebb  volna; 
azonban  bizonyos,  hogy  legalább  Bottyánról  nem  ilykéj)en , 
hanem  a  szó  szoros  értelmében  hitték  és  értették,'^) 

A  nép  különben,  mint  mindig,  úgy  azon  korban  is  hajlandó 
volt  csodás  hiedelmekre,  melyeket  különösen  —  mint  Bottyánnál 
láttuk  —  kiváló  férfiak   személyéhez   szeretett  csatolni.   így  pl. 


\)  Ereileti  tanúvallatás  1701-ljöl,  Unghvár  eapitulátiója  utáu. 
{M.  hir.  or.v'..  Icrtltár  kinvst,  o-szl.) 

-)  ^\éQ  Sjuí'lniuí/f  János  palotás-czrcdcs  emlékezik  Kákóczihoz 
1708  febr.  27-keii  Uiiglivárról  iiott  levelében,  egy  ottani  vid^kbeli  fur- 
fangos nrosz  pőpáról,  a  kiről  a  rutlienok  szintón  azt  hívék,  hogy  a  jhjy- 
rn-  lum  foiíjd.  2>Egy  Korhlarics  uevü  púp'i  vagyon  Bukóez  uevö  faluban, 
lijni  in-óhált  anhtr,  —  az  f^yyrer  sem  J'oíjja.^n  Ez  az  oroszokat  titkon  a 
császár  részére  bujtogatta ;  Szent-Iványi  elfogatni  s  Munkács  várába 
küldeni  készült  öt. 


A  RÁKÖCZI-KORBAK.  125 

miílön  1708.  december  18-kán  a  híres  vitéz  dandArnok  Bezerédy 
Imre  Sáros-Patakon,  liaza&rűlás  bűne  miatt  lefejeztetett,  —  alig 
hogy  eltemették  a  vártemplomban :  a  nagy  sokasíig  kíizött,  mely 
pedig  a  hősnek  vérbe  kevert  fejét  a  hóhérpallos  alatt  lehnllaui 
színről  színre  látta,  azon  csodálatos  hír  szállá  szájról-szájra, 
hogy  a  halhatatlan  bajnok  élve  záratott  sírjába,  mcrf  teteme!  felett 
a  fi'tld  megmozdult 

A  képtelen  hír  egész  a  fejedelem  füléig  elhatott,  ki  is,  hogy 
a  zsibongó  népet  megnyugtassa :  húsz  hajdút  küldetett  a  temp- 
lomba, a  kik  Bezerédy  holttestét  kiásván,  az  közszendére  kiterít- 
totetl.  Csak  így  gyózödék  meg  aztán  a  valóról  s  hallgatott  el  a 
babonás  közikép. ^) 

Mikor  pedig  1710.  január  3-kán  Érsek- Üjvárott,  —  a  csá- 
száriakhoz pártolt,  de  azután  elfogott,  különben  is  istentelen  életű 
—  (Jvskay  lAszlónak  feje  vétetett:  a  iNíyitra-megyei  pór  nép,  az 
l  Jvártól  Surány  felé  vezető  út  mentén  álló  Boldogasszony  képét 
néhány  napig  vérezni  látta,  vagy  legalább  ezt  r(»gélé  róla.^) 

Egyébiránt,  a  szent-képek  könnyezése,  templomfalak  stb. 
vérzése  oly  mindennapi  csudák,  melyekről  háborús  vagy  dögvészes 
időkben  papok  és  barátok,  a  jámbor  lelkek  álmélkodására,  ren- 
ilesen  gondoskodni  szoktak.  így  pl.  Kassán  is  megkönnyeztették 
a  jezsuiták  1706  végén  Loyola  Jgnáoz  képét,  a  midőn  neszét 
vevék,  hogy  az  országból  ki  fognak  űzetni.  ( )h,  de  a  csodatétel 
nem  használt,  —  azért  bizony  csak  kikísérték  a  kegyes  pátereket, 
katonai  födözet  alatt  a  lengyel  határra. 

Az  1  709  —  10-iki  pestis  idejében  pedig,  midőn  a  fejedelem  az 
érsek-újvári  várba  szánt  élelmi  szereket  egyelőre  a  jászsági  temp- 
lomokba rakatta  le:  egy  ily  raktárrá  degradált  jász  egyház  falai 
kezdenek  vala  vért  verítékeznl,  .  .  .  líákóczi  Szent-Pétery  Imre 
dandárnokot  küldé  ki  a  nagy  hírre  kapott  csoda  megvizsgálására. 
Szent-Pétery  uram  borsodi  keménynyakú  kálvinista  lévén,  nem 
hitt  a  dologban  ;  megdörzsölé  a  véres  falakat,  -  -  s  hát  tapasztalta, 
hogy  az  bizony  nem  vér,  hanem  közönséges  vörüs  festék'  volt.*^; 


';  TjiéfMi'  Jáiws  krónikiíjíi.  (Tliuly  :  Tűrt.  Naplók,  o.SO.  I.) 
-;  B.  li^rénif!  tWtnr':  naplója,  f  K^'/init  a  nemz.  iiui/cninhaii.) 
^)  ^zeiU'Ptteri/  erodoti  levele  :i  kir.  kani.  Itárlian. 


] 26  JÓBLATOK  ÉS  BAB0KÁ8  HIEDELMEK 

Ilyenkor  aztán,  ha  az  illető  papot  megkaphatta,  — bizony  becBU- 
katta  még  Bercsényi  is. 

Sokkal  ncYBzetesebb  e  mesterkélt  » csodáknál «  a  csíki  és 
gyergyai  székelyek  közt  még  talán  az  ős  pogány  vallás  korából 
leszivárgott  nemzeti  hagyományokra  emlékeztető  s  mythologiai 
jelentőséggel  bíró  ama  tényről  írt  egykorú  följegyzés,  melyet  a  b. 
Kadvánszky-levéltár  levelezései  közt  találtam,  s  mely  szerint  a 
Rákóczihoz  váltig  ragaszkodó  székelyeket  1706  elején  a  császá- 
riak ^nagy  áfok  alatt,  Istenre,  Napra,  Holdra,  Csillagokra  meges- 
kették, hogy  soha  az  német  ellen  fegyvert  nem  fognak. «  (Századok, 
18*5  5.  62  1.)  Tehát  nem  látszott  elégnek  őket  egyedül  a  keresztyén 
vallás  Istenére  esketni :  nagyobb  erősség  okáért  még  a  régi  paga- 
nismus  imádta  égi-testekre  is  hitet  tétettek  velők,  mint  valami 
félpogányokkal. 

Meg  kell  említenünk  a  katonai  szabályzatoknak  némely 
babonaságra  emlékeztető  intézkedéseit  is.  Az  1706-ik  évben  Nagy- 
Szombatban  nyomatott  Rákócziféle  Hadi  Regulák  45-ik  §-a 
így  szól: 

» Minden  czégéres  vétek,  úgymint  Isten  és  választott  szentéi  ellen 
való  káromkodás  és  szitkok,  ördöngöHség,  boszorlányság,  gyilkosság,  paráz- 
naság, stb és  több  ehhez  hasonló  gonosz  cselekedetek  tilalmaztat- 

iiak,  az  ország  törvényében  fel tdt  halálos,  kemény  büntetés  alatt. < 

Az  » Ördöngösség «  és  » boszorkányság*  tehát  positive  létez- 
hető bűnökűl  ismertetnek  el,  —  azonban  midőn  a  reglement  e 
tekintetben  is  az  ország  törvényére  utal :  alkotmányos  szempont- 
ból szabatosan  intézkedik. 

Az  ónodi  gyűlés  által  törvényerőre  emelt,  s  Lőcsén  kinyo- 
matva minden  katonai  hatóságnak  mint  kötelező  szabályzat,  hiva- 
talból megküldött  1707-iki  általános  Hadi  Regulám entnm,  már 
részletesebben  körülírja  az  ilyetén  bűnöket,  és  azoknak  büntetését 
(a  tűzhalált)  egyenesen  meghatározza,  azonban  szintén  a  hazai 
büntető  eljárás  szabványai  szerint.  E  Regulamentumnak  I.  czím, 
1-sö  czikkelye  a  következő: 

*Az  ördőngősőh'j  boszorkányok  én  /yíí-íiíWíÍ// c//6//.  Tiltatnak  mindenek 
niindenuémü  bálványozástól,  varázsUhtól,  büröléstől,  báJohUfól,  ördögökkel^ 
ördönyöifökkel^  boszorkányokkal  való  czimborálástól,  szövetségtől,  az  ollya- 
tc'n  tudományoknak  való  gyakorlásától;  úgy,  hogy  oz  ördögi  mesterséget 
ti wkj  kik  al)))an  találtatnak,  hogy  «:  ördögre  bízzáJc  egészen  magokat  8  dob 


Á  liRÓCyj  KOABáH. 


127 


ffUtfi^  inrirl-UfoiijoFOiiviii  rcájclt,  —  /w^í/  rí^tmfft  mfijéifet(rttH*h.  Jlasooíó 
bllstt<!Ubeki>t  V(ffl2ik  el  aatok  b^  a  kik  embereket,  v«gy  akámiely  tnnrhár 
i&i  ollyaii  ÓV  '  '      ^  htr/irl',    vagy  ha  kárt  nem  t> 

nek  U  :    lic  k  tudomnhyok,    untiak  mint^tijn 

»7^rii»t,   ax  igax   UUii   egyetiül  vftlo  tiszteletinek  tiiegretésddrt  meg  kdl 
.kaliiiok  irtM:£t3itü  baUJbLc 

Ezen  gzakasz  maga  elíg  vil&gosan  magyarázza  mtigát  ős 
Vjellcinxi  a  kort.  Egyébiríint  mogjegy7.endő,  hogy  a  XVlI-ik  szá. 
xad  folytán,  a  XVIII-ikiiak  második  feléig,  liasouló  határoz vá- 
iijTokai  találuük  a  német,  olasz,  francxia,  spauyol  slb.  katouai  reg- 
I  lementnek  és  bllDtetö  codexekben  is*  Az  áruyfolt  tehát  nem  nem- 
in nzegósz  kort  bélyegzi ;  sut  reánk  nézve  euyhítés- 
ahatjuk  ama  téuytj  hogy  a  Hadi  Regulámén tuninak 
\m  §-a  íinyleff  soha  nem  alkalm áztatott ^  —  a  kurncz  táboiokban 
I  far/i'/slásért,  btibíijofiságért,  boszorkáuy&ág,  vagy  urdöngusségért 
|ineg  nem  égettek,  tudtunk  szí?rint  nem  is  vfuloltak  senkit 

Hátra  van  még  az  eperjesi   ^óreg  ember '^-M  és  a  murányi 
[bajdű  láthatatlan  vörös  vitézeiről  szűlanunk. 

Eperjesen^  17 10.  júr»ius  második  felében  terjedt  el  az  irtóz- 
dió    keleti    dögvész,   a    pestis^  a    ^frkete    halni, ^    ISz^nhhdííiji 
VJánoB  palolás-ezredea  volt  akkor  ott  parancsnok.  Ekkor  jelent 
leg  a  mesés  ^l^rtf}  rmbf^r*^  a  bástyákon,  —  de  nem  Szent-Iványi^ 
Bem  csak  egj*  6rt  álló  szegény  hajdú  elölt,  sötét  éjtszaka.  Kit 
[lHneméDy  megszólítván,  mondja  vala  ueki :  j^Eredj  az  coraraen- 
[dantboz,  és  mondd  meg  neki :  egtj  hónap  alatt  meghalj  és  ha  meg 
nem  jobbítja  magát^  Mdrhazik/^  A  hajdűt  »nagy  rémülés  iiliis  s 
lti€m  felel,  AmaK  bátorítja :  ne  félj,  menj  el  I  Menti  magát  az  hajdfi 
Inrník    szabad  az  istrázsárúl  elmenni!    J^J/eiy    el^    mert    halálnak 
ihntdldi'at  halss  mtg!<t  ,,,  Feleli  az  hajdú:  Nem  mének,  mert 
[megölnek  —  Ne  félj,  mert  rósz  szót  sem  hallasz  I  Megindul  az 
Ihajdú  jmHkával,  de  megiszólítja  az  öreg  eralier:  Tedd  le  az  U^y- 
[vert  %  a  nélköl  menj  1  —  Arrúl  is  menti  magát  az  hajdú,  de  csak 
nem  ereszti  az  vén  ember.  Támaszd  meg  —  iigy  mond  —  fegyve- 
redet iitrázgahelyedre.  s  menj  el  magad.  Elméne  az  hajdúd  fel- 
Lkölti  álmábúl  Szent-lványit  g  megmondja  követségit,  Mtghjvznd 
Koklt$  (Sz.-Iványi,)  s  azt  mondja :  Eredj  csak  helyedre ;  holnap 
f\\\  élőmben t  Az  hajdú  megtér,  —  már  senkit  sem  talál 

[,.... .,,uíj;'*l  MMsnap  is  vizsgálja  Szent-Iványi  —  s  ma  is  bor- 


128  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

zad  belé,  már  harmadik  heti.  Nem  örömest  hinné:  de  az  mint  Id- 
iom,  (jegyzi  meg  az  esemény  elbeszélője,  Bercsényi  gróf)  forog 
iijpn  elméjin,«^) 

Mi  volt  ez  az  éjjeli  látomány  ?  Valószínűleg  a  bíis  éjszakai 
csendben  az  elhagyott  várfokon  ői*t  álló  és  a  vak  sötétségbe 
bámuló  hajdú  babonás  agyának  káprázata,  —  avagy  valami  Szent- 
Iványira  boszús  eperjesi  polgár  furfangos  tréfája. 

A  murányi  hajdúnak  ennél  sokkal  csodásabb  viziója  pedig 
ím  ez.  1709  január  havában  Rákóczi  murányi  várparancsnoka 
az  öreg  Fdíj  István^  a  helyőrségi  hajdúk  közt  összeesküvést  fede- 
zett föl,  melynek  folytán  többeket  börtönre  hányatott.  Ezek  aztán 
hadi  szék  elé  állíttatván,  a  többivel  csak  tisztába  jöttek  valahogy, 
hanem  egy  hajdú  a  következő  különös  vallomást  tette,  s  előadása 
valóságához  esküvel  is  váltig  ragaszkodék : 

» Midőn  az  liáz  eló'tt  dohányoztam  volna,  megszólít  egy  ember  az 
bástyán,  híván  magához,  monda  :  gyere  velem !  A  mint  el  is  mentem.  . . . 
Azután,  a  mint  mentünk  volna  nz  porház  (lőportár)  felé,  mondja  nekem 
azon  ember :  Várakozzál  itt  egy  keveset,  mert  nékem  be  köll  mennem  az 
purbázban,  —  az  holott  granatíros-strázsa  állott.  Odamenvén,  csak  az 
ajtóra  tütt  egy  kulcsot,  s  mindgyárt  megnyílt  az  ajtó.  Maga  bemenvén 
a  porbázban,  maga  után  bezárta  az  ajtót ;  ó'/cl  pedig  sem  engemet  az  strá- 
zsák sehol  nem  látthattah.  Azután  megint  elindultunk  az  bástyákra,  mond 
ván :  Kngem  pedig,  sem  tégedet  senki  meg  nem  fog  látni,  mert  ma  is 
s-ázad  magammal  jöttem  be  az  hapnu  :  de  minket  soha  senld  nem  láthatott. 
Ks  egész  bástyákat  kétszer  kerültük  meg,  -  de  minket  senki  uem 
látutt.'? 

Azután  tizedeséhez  és  a  tisztekhez  ktildé  a  hajdút  jóakaratú 
megbízással  a  tünemény  ;  egyébiránt  fenyegetődzvén :  »Megtaní- 
tom  én  az  tiszteket,  ha  nom  füzetnek !  (A  hajdúság  zsoldja  hátra- 
lékban volt.)  Holnap  pedig  én  az  bástyákon  leszek  több  társaim- 
mal együtt,  és  ha  vahikí  engem  viegldt :  megmutatom  az  én  tit* 
kaimat.' 

i> Másnapon  virradván,  az  midün  az  strázsa  változott  volna  az 
piarczon :  láttam  azon  embert  tizenkettöd  magáv.al.  Engemet  magához 
híván,  adott  egy  feliér  czipót,  magának  is  egyet  bagyván  ;  azt  mondja : 
Mt*g  ma  én  teveled  megint  beszélek,  és  mtgmondom  az  én  titkomat!  — • 
Kstve  újabban  bozám  gyüvén,  azt  mondja  :  Menj  el  az  tizedeshez  és  mondd 

')  Ikrcsénf/ij  1710.  júl.  7-kén  Rákóczihoz  íArobiv.  Rákócz. 
VI.  r)4r>.) 


A  SAK6tV.I-K0RBAN. 


129 


»eki,  menjen  ai»  commcntláiialiox  es  mondja  meg  neki :   holoíip  hat 

kor  áJUtita  a  piuiTj^rii  ass  egdőz  gvaniiaiont  éB  minden  rompáuiubiU 

né^y  Icigiki}  t  í   ^s  íu:  í'onimiaöilriusnnk  h  ktk/xu  koU  lonnÍT  —  te  is 

holtiftp  mcgiudú Ilink,    Í»i»ljiaii    pe<lig   nt%y   m*íly földet  ül  köll 

.  Tudom  dn,  liogy  Hk  (t.  i.  a    lugdiik)  kassaiak  viigytok  t'a  nvdr 

tikot  t  ku/ÁÜetok :   axoknt  t!n  tudom,  liol  viinuak,  uúüú  fdliízodciii 

[fikett  ^  tnogjUnk  mncn  Rozstiy«^ra,  oouaii  Löcsoro  ^í»  Ki^diaárkra,  Kilö- 

[•áfíi,  oiuiau   asR  Föbtftfes    FcyodGlendicz»  Valameddig  mink  oda  ucm  jiv 

tutik :    ^^ff     fltttk^i^    nan    fufjcniet    nnn  Jotj    aeM  httaí,    —   wc^*V,  mfrűmf 

táii  „  .  itoni  iiiHgiimat,  ki  vagyok  dti  V  !  Kikeletkor  pedig  nz  Folat'gtjs 
Fi^elümuck  sok  hadai  Icsxnckp  (^8  a  mikor  megUtküatnek  ax  cllensiíggcd, 

I  Ai  ím  jtlm  leji:,cl:,  —  de  nem  fogtok  E/^aladni,  mint  eddigi  Kn  arra  mon- 
diiin  neki:  Vfiíjon  /li  ///<•/.:  vofftf-ef  Arra  felel c^  liogj-  (fAiy*)  /íV<r/'  vafftfo/.\  éti 
iKilii  Jöttem    ido   ax   ti    gOü09Sít'»krii,    hanoin  javatokra  !  .  *  .  A;5alatt  fMok 

,  f^á«»l  #  f^ímmL  Akkor  \s  r oltunk  ti ítcu ketten :  de  sem  ttlct,  ^ern  tiujemai 
láikáti^lt  tttnli^  Axt  is  mondotta,  hogy:  Vagyon  nekem  I^Vse  es  Ki'«- 
mnrk  t*M  '      '        ju  ithfnn  rmhrrtin^  mint  mhilrmjtfíndy  a  laktt  vnih'  /^tm  hU,<í 

'1  még   ezt  vallíi  a  bajdű^   hogy   a  várparaucönolc, 

kÍDt;k  6  a  c^odaemberrul  jelentést  tön,  meghagyá : 

>Mmidjá  uiLg  neki  (t,  i.  a  láthütlun  embernek,)  lia  mi  dolga  vagyon, 
minthogy  í5nnck(trn  nem  bi szent  —  menjen  eommcndána  nramlioz,  lis  ö  K<*' 
I  gyfitini?  előtt  jeleut&o  meg  uiagát !  Do  arra  semmit  nmtx  ssóllott,  haiiom 
engem  k(«9st!n  fogva^  rl  akart  vinni  magával,  —  én  pedig  ki  ragadtam  az 
k«!3(cmet  az.  kr>^i*'hal  es  hcmenteai  a  szállásomra.  Valahányszor  láttíim  azon 
embert :  rmntlefikor  ti^tUa  vtírő)fhrti  volt^  S7.iip  pa»;&omttnyüs  köntööbeH|  et* 
mc  Ovi  mügutt  volt  cg}'  pár  puska  (piaxtoly),  uz  nyiilcábíin  o-v  kfindirlv  ; 
é%  ti&hhi  ia  mind  viiri^abcu  voltak-e 

Eddig  a  fiajátszerű  valloiufis,  melynek  magyarázata  iegva- 
lóKzin(íbheu  az  l**het,  bogy  a  tüneményes  vörös  vitézeket  látó 
hajdú  vagy  tetteié  az  egész  dulgot,  —  így  akarván  a  hadi  tőr- 
f éoy  szigora  alul  kiszabadulni ;  avagy  elméjében  valamennyire 
bnborodíittj  legalább  is  beszámítbatlan  képzelgő  vala,  —  a  raint- 
Koíív  a  baili    szék  ta&jai  is  ezen  utóbbi  nézetet    táplálták  feluk\ 

De  azert  a  csodálatos  látomány  a  zendülésben  bűnrészes 
hajdút  vég/etí'töl  meg  nem  rnentbeté.Ugyanis^  miután  szerencsét- 
len tébülygúí  a  kiuvallatás  után  is  állbatatosan  megxnanidt  bU- 
haUiUn  vörös  ritézcin'jl  eléadott  regéje  mellett :  öt,  mint  gonoí^z 
léinktől  megj^záHottaU  —  az  iu  n.  hiihvrbihtya  széditö  uiaga^ából 
aláUi^zIttaták  bakúkéz  által  a  murányi  niélység  életűin  gyüktis 
sxikláira  .  * ,  , .  Mert  az  az«>ti  lm  lírmlrt/UroiL^xfií  s/crhil,  a  téliO' 
SitHxadok.   IHHl.  n    rú7M  M 


130  JÓSLATOK  KK  BABONÁR   HIEDELMEK       ^ 

lyodott,  mint  sátán  által  megszállott  kárhozatos  ember,  nem  volt 
ment  a  halálbüntetéstől.*) 

A  boldogtalan  murányi  őrült  hajdú  csodás  látományainál 
sokkal  könnyebben,  t.  i.  természettudományi  úton  megfejthető  azon 
gyönyörű  éjjeli  jelenés,  melynek  a  kamocsai  kurucz  tábor  1705 
május  13-ikára  virradó  éjtszakán  tanúja  volt,  s  melyet  Réthey 
György  ezredes.  Bercsényihez  intézett  levelében  élénken  ír  le : 

»A2  igaz  dolog,  Kegychnes  Uram,  hogy  itt  oly  dolog  történt,  az 
nielly  igen  ritkán  hallatott ;  mert  először  ejfel  tájban  egy  keve's  ideif? 
oly  világos  volt,  mintha  hirtelen  megvirradott  volna,  és  az  e'gre  tekint- 
ve'n  :  mint  annifi  é^ő  szöcétacJceknclc  égése  nldyolt  volna  az  égen.  Ez  iítzszik- 
rálcnaJc  szapora  IdiiiUásácal  elmúlván,  —  nagy  lövöldözések,  vagy  ahlioz 
hasonló  tomisoh  hallattak  egg  út-forma  f átér  felhőben  az  égen,  úgyannyira, 
hogy  sokan  közülünk  lóra  akartak  kapdosni  —  az  mint  némelyek  kaptak 
is,  —  sőt  az  strázsáink  közül  lovaikat  elszalasztván^  kellett  nekiek  ker- 
getni. Történt  penig  ezen  dolog  táhoninJc  felett,  és  a  zúdidás  áltxilment 
nagy  ropogással  az  (érsek- újvári)  Dunán,  azutún  megszűnt,  nem  lévén 
semmi  felhő  több  itt  körülbelöl,  azon  említett  fehér  felhőnél.  —  Ez 
különben  nincs.  Kegyelmes  Uram,  mert  ezt  látta  több  száz  embernél  tiszt 
és  közönséges  rend,  —  kit  álmélkodva  boszéhek  egymásnak «. 

Bercsényi  e  levélhez,  melyet  eredetiben  elkülde  Rákóczinak, 
még  megjegyzé,  hogy:  »Ezt  Ebcczky  Imre  (érsek-újvári  varpa- 
rancsnok) uram  s  mások  sokan  is  látták  itten  Újvárban  is.*^) 

E  tünemény  alig  lehetett  egyéb,  valami  nagyszerű  meteor- 
hulláinál;  következőleg  semmi  babonaság  nincs  benne. 

Annyi  azonban  tény,  hogy  a  régiek  a  rendkívüli,  nagyobb- 
szerü,  vagy  a  szokottnál  sürüebben  ismétlődő  természettünomé- 
nyeket  is  hajlandók  voltak  bizonyos  előjelekül  tekinteni.  —  Így 
írja  pl.  Bercsényi  1712.  július  6-kán  Ily vóból,  bizonyára  lengyel 
gazeták  közleményeiből  merítve:  »Az  sem  lehetetlen,  hogy  az- 
alatt  az  császár  (VI.  Károly)  is  meghaljon,  ha  annyira  minapi 
terribilisségü  hire;  földindulás  és  sok  menyköiUések  szoktak 
lenni  praesagiumok  olykor,  —  most  penig  sokat  irnak  olyat,  hogy 
volt  Bécsben. «  Tehát  az  elemeknek  némi  bele  játszása  az  emberi 
dolgokba. 

Végül  még  megemlítjük  mint  ai>róléko8,  de  nom  egészen 


M  S-ájadnk,  KS73-iki  évf.  510.  1. 
'-')  S-M'.adnk.  1875  iki  évf.  42Í).  1 


'A  RÁKÓCZI-KORBAN.  131 

érdek  nélküli  adatot,  hogy  egy  a  Tiszántúl  kémség  gyanúja  miatt. 
1707-ben  elfogott  ember  vallomásában  egy  bizonyos  katonáról 
ez  fordul  elő:  > olyan  hódas  lova  volt  neki,  mint  az  ördög. ^^) 
Tudjuk,  hogy  népregéink  Mátyás  királynak  beszélnek  egy  tátos 
{>aripájáról,  melynek  holdja  éjjel  a  nagy  király  útaira  világít  vala. 
Krro  emlékezett-e  a  rab  ?  általában  a  hódas  lovak  tátosoknak  tar- 
t:ittak-é  ?  vagy  az  ördögöt  képzelték  hódasnak  ?  —  döntsék  el  a 
mytliologusok. 


Ezzel  befejezzük  tanulmányunkat,  melynek  adataira  ha  még 
eí»yszer  visszapillantunk,  azon  eredményre  kell  jutnunk,  hogy  1.  (a 
csiUnijjt'.slniok  és  a  Z«7rfA:  jövendölései  iránt  még  a  leí^fíilsöbb  körök 
sem  voltak  közönyösök, —  a  mi  czonban  ama  korban  egész  Euró- 
pában szokásos  vala ;  és  2.)  hogy  az  egyes  kiválasztott  nemzeti 
hősök  golyójárhatlanságában  való  hiedelem  a  nép  között  általá- 
nosan meg  volt  gyökerezve,  —  a  mi  viszont  egy  részről  a  hosz- 
szan  tartó  háborús  időkben,  s  más  részről  és  főként  a  föllelkoso- 
dett  népnek  s  katonaságnak  az  illető  ünnepelt  hősök  személye 
inlnt  érzett  phanaticus  ragaszkodásában  és  szemkápráztató  vité/i 
tetteik  mámorszerű  csodálatában  leli  magyarázatát. 

A  többi  elősorolt  adatok  inkább  csak  egyéni  vagy  részleges 
mint  általános  jellegűek,  azért  más  szempont  alá  esnek,  úgy,  hogy 
mogítélésök  mívelődés-történcli  érdekkel  igen,  de  korjellemző 
súlylyal  alig  bírhat. 

Egészben  véve  elmondhatjuk,  hogy  a  Rákóczi-korban  a 
babonasság,  viszonyítva  más  régi  korszakokhoz,  nem  volt  túlsá- 
gos ;  s  mindenesetre  —  e  kornak  nem  kis  előnyére  —  igen  neve- 
z^tfs  az,  hogy  mi  legalább,  már  mintegy  két  évtized  óta  folyta- 
tott történelmi  kutatásaink  alatt,  az  egéaz  kvrnezvilághan  egyet" 
l^negy  boszorkánypert ,  vagy  hoazorkány égetésről  szóló  följegyzést , 
sem  találtunk,^) 

^)  Eretleti  rahmllattU  17()7-l)öl,  túl  a  Tiszjín.  A  kir.  kamarai 
leví*lt:irl»an. 

^)  K  vi'giHÍl  iiw'gcí^yH'/er  na^y  kutatást  tnrtváii,  ntólaj^  tnláltinik 
a  királyi  kamarai  h'VÓUárhóI  iiMíWtrtt  j«'í<y/.etoiiik  között  k»'t  voiuilko- 
záíít,   e.-í    pCMli^   cgyikí't  a  hos/orkányok    liirlirdrtt    liazájáliúl    i^-jtthmár- 

9* 


132      JÓSLATOK  É8  BABONÁS  HIEDELMEK  A  BÁKÓCZI-KORBAN. 

Tehát  a  szabadságnak  eme  kora,  a  magyar  nemzet  dicső- 
ségére, a  nagyszellemű  Klálmán  királylyal  tartott.  A  boszor- 
kányperek s  égetések  csak  később  kezdettek  újra  divatba  jöni,  III. 
Károly  és  Mária-Therézia  uralkodása,  —  vagyis  idegen  befolyás 
alatt.  A  szathmári  békét  követett  korszak  e  tekintetben  is  a 
hanyatlás,  a  visszaesés  kora, 

Thaly  EjIlmán. 


meffyébőL  Ugyanis  a  Rákóczi  ecscdi  nradalmához  tartozó  Szaniszló 
falubeli  allodiális  birtok  1708-iki  gazdasági  számadásai  közt  (Sza- 
niszlón,  1708.  december  25-kén  keltezve)  e  foljegyzdst  olvassuk:  Ma- 
jorbdli  64  tyúkoknak  szaporodása  el^g  volt;  >ííc  mivd  a  major-asszony 
törvény  után  megégeiUttett,  míg  más  állíttatott  helyébenc,  igen  elpusztultak, 
stb.  Itt  sincs  azonban  világosan  említve,  hogy  az  asszony  boszorkánysáff- 
/^ri^gettctett  meg,  csak,  hogy  » törvény  után  megégeiteteti  ;€  nincs  tehát 
kizárva  a  lehetőség  ezen  esetben  sem,  hogy  az  érintett  majorosnét  valami 
más  bűntény  vitte  máglyára.  A  másik,  már  positive  boszorkányégetési 
eset,  a  szomszéd  Szabolcsból,  ez :  Bakay  Ádám  Hákóczi  tiszántúli  uradal- 
mainak vicepraefectusa  1710-ben  egy  közelebbi  dátum  nélküli  memoría- 
lét  adott  be  a  keze  alatti  birtokokról  az  udv.  Oecon.  Consiliumnak, 
melyre  ez,  Beniczky  Gáspár  udv.  titkár  kezeírásával  pontonként  resolvál 
Bakay  egyik  pontja  így  szól : 

»Propositió,  Nyír-bátboriak,  kik  is  egészlen  katona-számban  tart- 
ják magokat,  az  által  földesúri  jurisdictiót  és  szabad  ispánságot  vendicál- 
ván  magoknak  ;  az  mint  is  ez  elmúlt  hetekben  valami  asszonyembert  magok 
székin  conmncálván,  megégettetlék,  —  holott  a  jószágban  convincált  delin- 
quenseknek  exccutioja  ö  Felsége  avagy  csak  tisztei  híre  nélkül  nem  eshetne 
meg,  mivel  az  olyatén  causák  pro  maturiori  investigatione  ö  Felsége 
székire  szoktanak  trausferáltatni.  £  mellett,  valamely  asszonyembert  is,  a 
ki  ö  Felsége  báthori  udvarházánál  lakott,  cum  praejudicione  juris  domi- 
nalis  megfogván,  n  visre  vitték  s  megfiirösztötték,^ 

»Resolutio,  Sokszor  nevezett  Aice-praefectus  inhibeálja  őket  serio: 
efféle  dolgokban  ne  avassák  magokat,  mert  különben  a  bírák  a  fejekéi 
elvesztik.  Ezért  a  rendetlenségért  mindazonáltal  citálja  őket  a  T.  Consi- 
lium  eleiben,^  íme  tehát  a  babonás  köznép  vétkes  elöljárói  az  elkövetett 
barbarizmusért  fejvesztéssel  fcnyegettetnek  és  törvény  elé  idéztetnek 
felsőbb  helyről. 

Ezen  egyetlen  boszorkány  égetési  s  fürösztési  eset,  nem  sokat  von 
le  föntebbi  végkövetkeztetésünk  érvényéből ;  sőt  Rákóczi  udvari  tanácsá- 
nak szigorú  óvó  intézkedése  állításunk  mellett  szól. 


A    DRUGETHEK   ŐSEIRŐL. 

EL8Ö  KÖZLEMÉNT. 


Egy  históriai  nevezetességű  főúri  család  eredetét  fürkészui 
oly  érdekes  föladat,  mely  néha  tisztán  archaeologiai  czélokra  kiin- 
duló kutatót  is  eWon  tulajdouképeni  hivatásától.  A  Drugetek 
őseinek  fürkészése  volt  ily  érdekes  probléma,  mely  1875-ik  elején, 
mikor  Nápolyban  időztem,  ideiglenesen  a  magyar  genealógia  felé 
terelte  figyelmemet. 

Rómer  fölszólítása  következtében  szenteltem  akkor  a  Dru- 
get-keresésnek  néhány  napot  és  szerencsémre  nem  volt  okom 
sajnálni,  hogy  tettem.  Mert  a  szerencsés  véletlentől  segítve,  két 
vitéznek,  ki  a  nevezett  családdal  rokonságban  állott,  sírjára  akad- 
tam és  a  nápolyi  könyvtárban  szakértő  tanács  következtében 
néhány  adatot  találtam,  melyek  nem  érdek  nélküliek,  mert  a 
Drugetek  ősei  körüli  ismereteinket  előbbre  viszik. 

Kutatásaim  eredményéről  még  annak  idején,  a  történeti 
társulat  illetékes  fóruma  előtt  (kél ízben)  történt  rövid  említés*) ; 
most  valamivel  részletesebben  adom  elé  a  két  síremlék  leírását  s 
a  lelt  biographikus  és  nemzedékrendi  adatokat. 

1. 

A  santa-chiarai  síremlékek. 

1875.  évi  mártius  havában  történt,  hogy  sánta  Chiara  tem- 
plomát kerestem  föl.  Ott  áll  a  templom  a  largo  triuitá  maggiore 
közelében,  lakházaktól  körülvett  udvarban. 

A  templom  külseje  nem  épen  nagy  hatású.  Zárdatemplom, 
melyet  a  XIV.  elején  csúcsíves  stílusban  megkezdték  s  a  mely. 

»)  Századok  1875.  193.  1.  és  411.  I. 


134  A  DRUGETKK 

mint  íiimyi  más  csúcsíves  templom  Olaszországban,  befejezetlen 
maradt.  Belseje  jóval  tekintélyesebb ;  van  egy  terjedelmes  l'öha- 
jója  s  jobbra-balra  a  hajóhoz  számos  kápolna  csatlakozik.  Az  ide- 
gent leginkább  Roberto  király  nagyszerű  síremléke  szokta  ide- 
vonzani,  meg  egy  Giottonak  tulajdonított  madonna,  s  magam  is 
leginkább  ezek  miatt  jöttem  el  Szent-Klára  templomába.  Csak 
azután,  hogy  e  remekműveket  megnéztem  volt,  léptem  be  egy-egy 
mellékkápolnába  s  midőn  azt  találtam,  hogy  a  kápolnákban  sok 
XIV.  századbeli  nápolyi  főúri  család  lelte  nyugalma  helyét, 
kezdtem  végignézni  a  kápolnák  falaihoz  állitott  síremlékeket. 

így  történt,  hogy  mindjárt  a  bejárattal  balra  eső  első  kápol- 
nában, kedves  meglepetésemre,  a  két  felől  díszlő  nagy  emlékeken 
oly  czimereket  találtam,  melyekben  a  Drugetek  czímerének  alak- 
jaira ismertem. 

A  balra  álló  ravatal  föltünőbb  főrésze  a  falba  épített  és 
két  románkori  oszlopon  álló  kőszekrény,  melynek  szabadon  ma- 
radt hosszoldalán  három,  két  rövidebb  oldalán  pedig  egy-egy  czi- 
mer,  így  összesen  öt  dombomra  faragott  czímer  látható. 

A  homlok  lapon  a  czímerek  fölött  négy  sor  gothikus 
majuscula  írás  van  35  cmnyi  betűkkel,  mely  így  szól : 

1.  +  IilC  .  lACQT  .  VIRMÜGRIRICVS  •  aTGRa^IVS  (sic) 
mS  '  ÖRV60  •  Dö  .  I  IHRIiOTO  •  MlIitíS  • 

2.  STRanvvs  •  sírnTiBRicii  .  i^ummhhi  -  ms  •  öh 

PAOHRH  .  FRÍIRCOil  •  RILIVS  •  Dííl  •  KAROL! 
a.  ÖH  mORLOTO  .  7  •  STití  •  YSilBHLLa^  •  08  /ILUtlTO  • 

Qvi .  omiT  .  íium)  .  STíi  -  íi .  ccc  .  xxx .  viiii 
4.  öiH  .  V .  dTTchbris  .  vfii  íöiccioias  •  cviv« .  mX  • 

RHQVIHSCííT  .  lU  PílCH  •  ÍIÍRHH  ^ 

A  köláda  fíidele  csak  támlaszerű ;  a  ferde  síkon  az  inkább 
Hátainak,  mint  íuegnek  ábrázolt  hős  fekszik  fölfegyverkezve,  de 
sisak  nélkül.  A  kajsza  lapon  túl  három  képet  mutató  dombormű- 
ves tábla  áll ;  az  első  alak  szerzetes  kereszttel  és  könyvvel,  a 
második  hosszú  szakállú  szent  szintén  kereszttel  és  könyvvel,  az 
utolsóban  püspöki  alak  áll  püspöki  botta.1  és  koszorúval. 

E  táblán  mint  alzatou  közepett  boldogságos  szüzet  ábra- 


08KIR0L. 


137 


nÁó  szubur  áll,  ki  gyermekét  térdén  tartja  és  jobbra  fordul  (a 
iiézötöl)  a  balra  térdeplő  Drugó  felé ;  e  csoport  mögött  balra 
a  csoport  felé  tekintő  püspök  áll. 

Az  egész  barnás  szinű  kemény  kőből  van  faragva  s  erede- 
tileg be  volt  festve,  a  festés  nyomai  még  most  is  megvannak. 

Az  emléket  diszítő  szent  alakok  magyarázatába  ezúttal 
nem  ereszkedem,  fontosabbak  a  czímerek. 

Valamennyi  czímerpaizs  olyan  idomű,  mint  az  ábrában  ide 
mellékelt :  ékbe  metszett  háromszög,  kevéssé  kihajló  szárakkal. 

Az  1.  számú  paizs  ötször  fordul  elő  a  sírládán. 

Két  pólya  három  mezőre 
osztja;  a  legfelső  jobbik  sarok- 
ban kisebb  paizsot  látunk  ;  a  ki- 
sebb paizsou  franczia  liliomokat 
oly  elrendezésben,  mint  Róbert 
Károly  és  I.  Lajos  magyar  ér- 
mein, a  liliomokra  van  fektetve  a 
torna  gallér  *).  Sajnos,  hogy  a 
kőfaragó  az  öt  czímer  egyikén 
ísem  faragta  ki  tisztán  a  kisebb 
paizsot.  A  paizsocska  a  sírláda 
fej  felöli  oldalán  teljesen  üres,  a 
homlokoldalon  pedig,  melyről  az 
itt  közölt  rajz  vétetett,  a  felső  két 
liliom  a  gerebély  két  lábával  összeesik,  csak  a  középső  áll  tisztán^ 
a  többinek  csak  csekély  része  áll  ki  a  paizs  széléből.  A  legfelső 
pólyában  három  madárka  áll  jobbra. 

A  második  pólyában  két  hasonló  madárt,  a  harmadikban 
ismét  hármat  szemlélünk.  Mindannyi  megcsonkult  lábú  és  zárt 
szárnyakkal  oldalt  áll.  így  jellemzi  a  franczia  heraldika  a  XIII. 


^)  A  toniagalldr  (^lumbcau)  köztutloinás  szerint  a  fiatalabb  ágat 
jelzi.  Ilyen  e  jel  functiója  a  franczia,  utóbb  nápolyi  Anjouk,  nevezetesen 
I.  Károly,  IL  Károly,  I.  Kobert  <'zímen'bon.  Számos  nápolyi  család  czi- 
in«*n^ben  találkoztam  vele ;  így  a  Monti,  Manganella,  Mastrilla,  Manselli, 
Nojji  rtfaládokéban.  Nelia  három  nyujtványa  van,  mint  a  bemutatott 
rajzban,  ue'ha  neji^y,  néha  több  is,  a  nélkül,  hogy  a  tddványok  számának 
különös  jelentősége  volna. 


1  'Mj  A  DRÜGETEK 

s/.jr/iul  (Ma  a  rigót  (nierlet,  incrloto.*)  A  czímer-paizs  jelképes 
i»)olvo  összevág  a  föliratbeli  ncwel.  A  sírládában  egy  család 
itjabb  sarjadéka  vau  eltemetve,  kinek  beszélő  czímcre  volt.  A 
sirirat  meg  is  nevezi:  »Drugo  de  Merloto*.  Vitézünk  a  »vir 
magiiilicus<  czim  után  Ítélve,  magas-rangu  személyiség  volt. 

Családja  nem  belföldi  (nápolyi)  eredetű;  mikor  1339-ik 
ővbou  doczember  8-kán  megbalt,  még  megjegyzik,  hogy  »de 
genere  francorumc,  tehát  még  nem  tartozott  a  nápolyi  székes  tor- 
zsokhoz. Két  praedicatuma  nyilván  frauczia  feudum:  Santibri- 
cii  —  Saint-Brice*}  és  Elavelli  =  Eleville®).  A  síriratból  meg- 
tudjak szüleit  is:  apja  Carolus  de  Merloto,  anyja  pedig  Isabella 
dt^  Alu^to  volt 

l>ru$o  síremlékével  szemben,  a  kápolna  jobbik  falához 
t'pitve.  tekert  idomú  oszlopocskákon  áll  a  második  emlék. 

A  kajsiA  fölső  lapon  ismét  födetlen  fejű  vitéz  van  ábrá- 
.'oNíi :  liatáu  foksatik  s  mindegyik  lába  egy-egy  kutyára,  a  hűsé- 
gi joltő  állatra  helyezkedik.  A  sírláda  hosszoldalát  függélyesen 
aUö  in^ioit  tAgok  öt  mezőre  osztják,  és  mindegyik  mező  egy-egy 
\U^mlvmu\ve?5  képpel  van  díszítve.  Közepett  Mária  a  kisdeddel 
töíc  jobbra  konnuis  Szent-Agnes,  azon  túl  Szent-Pál,  balra  Szent- 
Kauliiu  és  legvégén  Szent-Péter  a  kulcscsal  és  könyvvel  áll.  A 
Hv^I  ai  öt  \T  találkozik,  mindenütt  háromszögű  mező  támad ;  a 
kot  lesvéjS^'^  mozöln^  egy-egy  rózsát  raktak,  a  középső  négyet 
|H\lijr  osj'-og)'  c/imer  elhelyezésére  használták. 

A  uégyWl  kettő  megegyezik  az  előbbi  sirról  ismert  Mer- 
loUM^xiiuorrt^U  velők  két  más  paizs  váltakozik,  melyekben  2.  1. 
liol\«^tben  olreuderett,  kiterjesztett  szái-nyú,  sasok  jobbra  fordult 
toiioK  ké|Víik  a  eiiimerállatot. 

*^  Níi|vl\i  orialtíUok  o/ímon»boii  nem  ritkaság  a  rigó.  Van  rigó 
VjiÍn^  Svtt\\  SuntVlioo,  V.nlva,  «l*Aleniagna,  Gargani,  Mcrlino,  Clavcr 
vNdkUsk^k  \flimon*lHMu 

♦^  l  OanOo  uíÍ|v^Iyí  király  lulvari  tisztei  közt  (ufüziali  della  casa) 
ti^^Sív^w  IV  Si4iui  Uricc  KuWno-ni  találunk  iniaestro  dollospizio*  Lsd. 
KkvUȒ   tliworAri^^  di  CarU*  l.  di  Anjrfo  stb,  Napi^li  IS7l>.  43.  1. 

*'  A  uí*vKd\ i  családok  i/imcres  kímy vol>en.  melyet  ahibb  A.  alatt 
nW^^kv  \AW  v^í^x  »Kolvrl«*  do  Klovilloc  y\\l.  kötőt  3G7.  lap.) 


í'^SElK^Tt, 


137 


A  cj^iiuerek  kö'/ül  a  bal  felülit^  inüly  a  foj  ulatt  áll,  2.  számú 

r  rapcuiikbau  adjuL  A  cximer  Drugócval  egészben  összevág ;  csak 

annyi   m   kíilönbsi'g,    hogy    a 

rigók  lábtöukjci  é»  szárnyai 

kissé  í^éukcbbeu  vannak  jc- 

A    vitéz   lába   felől,    a 

sirláda  kcskenyG)>b  Iai»jan^  is- 

méí  a  80808  czimerrel  talál< 

kOdCQuky    cíMikhogy   itt  (mert 

ti^bb  a  tér)   tubb   a  sas  ;  van 

ué»ac6Bcn  bat,  mely  ily  rendben 

Allr  3,2,  1. 

Visszatérve    a    sirlada 
I  hfisiHBaldalához.  két '  sor  inist 

liiunk,  mely   ilomborűan   ki 
[  taii  teste  és  ulyan  jellegű,  mint  a  Dnigo-féle  sírirat: 

I.  ^  CIÜKPVS.fflKyHlílI  ÍTÍHRLOTltlST  Hin    hiaOh  1 
PHl/Ii'TIO  •  SVV  ■  íieVSTI  .  Ölti  .  (IliAVyiT  *  HX 

ti.  miUiJ  mhUHUO  .  tiikihiío  qvícívkghsiottkvü  ■ 

niÉ  1FI^18  ÖHVií  ÖHT    GAVÖIK    PIVS  * 

Rómer  annak  idején  e  siriratról  azt  mondta^  bogy  eredeti- 
hexameter  akart  lenni.  Magam  is  azt  biszem,  de  úgy  találam, 
hogy,  eltekintve   prosodiai   szabály talauságoktóL   csak  a  szavak 
indokolatlan  barbár  csonkításával  lehetne  a  metrumbeli  szótagok 
kieróftzakolni*  A  sírirat  szerzője  tehát  ügyetlen  költő  volt. 
inö  hibáf^an  járt  el  a  költÖ  versirási  fíiladatában,  ép  oly 
Ogyetlenűl  végette  a  kufaragó  is  a  maga  dolgát.  A  >Nicolai«  és 
>pi»nultinio«  rövidítése,  az  »AugU8ti<f  >quiquage8Íc,  tottavoc-féle 
l^tb.  hibák  én  a  »suuc  és  >die<  fölött  a  rövidítési  jel  elhagyása 
I  alighanem  a«  il  rovására  megyén,  A  fölírat  éi-telme  következő 
I  lehetett:  (Hic  jacet)   corpus   magniíici   Merloti   Nicolai   (qni) 
(cxtrtmnm  dlcm  elanííit  jienultimo  Augusti  aiino  miltesimo  trice- 
I  «Ímo  ijiiinquaiíesimü  octavo :  animae  ipsiua  pius  deus  det  gaudia. 


]38  'A  DRUGKTKK 

Az  emlék,  ói)úgy  Diiut  a  Drugoléle,  igcu  diszeseu  volt 
színezve.  A  bettik  háttere  be  volt  festve,  a  domborművekeu  az 
araDyozásnak,  a  vörös  és  egyéb  festékeknek  nyomai  még  elég  bövcu 
maradtak  fön. 

A  Nicolaus  de  Merloto  és  a  Drugoféle  sírok  a  Druget 
kutatásra  alkalmas  kiinduló  pontokul  szolgáltak.  A  ezimer  hason- 
latossága a  magyarországi  Dnigetek  ismert  rigós  czimerével  s 
a  névrokonság  arra  utalt,  hogy  jó  úton  vagyok. 

Megleltem  volt  egy  Drugot  és  apját  meg  anyját,  a  harma- 
dik Merlotonak  Drugóval  való  rokonságát  a  közös  temetkezési 
hely,  s  a  ezimer  azonoséága  biztosította.  A  sasos  ezimer  még 
kérdéses  volt,  ez  és  több  kétes  pont  a  további  nyomozástól  várta 
megfejtését. 


11. 

Családi  chronika. 

A  szerencsés  véletlen  által  fölbátorítva,  három  utón  remény- 
lettem  újabb  eredményekre  jutni. 

Mindenekelőtt  azon  leírások  révén,  melyekre  Sta.  Chiara 
temploma  és  a  benne  foglalt  síremlékek  alkalmat  adhattak 
azután  a  helyi  történetekben  és  genealógiai  müvekben,  végre  úgy 
hittem,  hogy  talán  az  itt  lelt  czímerek  segítségével  czímeres 
múvekben  fogok  fölvilágositásokra  akadni. 

Szorosan  levéltári  buvárlatokra  adnom  magam  utolsó  gon- 
dolatom lett  volna,  mert  tudtam,  hogy  a  nápolyi  levéltárakban 
sok  év  óta  kutató  hazánkfia :  Ováry  Lipót  úr  sok  évi  munkálko- 
dása után  néhány  nap  alatt  alig  találhattam  volna  újat. 

Első  teendőm  volt  tehát  Cclano^)  művét  Nápoly  nevezetes- 
ségeiről átnézni.  Celano  Nápoly  legkiválóbb  monographusa  és  így 
meglehetős  reménynyel  fogtam  kezembe  öt  kötetes  művének  az 
ötvenes  évek  végén  megjelent  második  kiadását ;  —  de  reményem 
hiú  volt. 


')  Can®  Carlo  Cdmio  Notizic  dcl  bcllo  deli'  antico  c  dcl  curioso 
dclla  cittJi  di  Napoli  stb.  per  enni  del  Cav.  Giovanni  Battistu  Chiarini 
Napoli  I.  löőtí.,  II.  löőG.,  III.  1Ö5Ö.,  IV.  185Í).,  V.  Ib60. 


ÓKI^JIIOL. 


139 


Mert  fiiíiiili'ii.  mit  u  bemrUnkct  érdekír*  síremlí»kckrul  emlit 
(IIL  k, 422.  L)  ennyi:  ^L'ulUma  capellarlella  uave^  iii  cui  vedeli 
1  uUtji  conc**ííiOíR%  coutiene  altri  sepolcri  di  i»er«öiiííggi,  stuli 

;, -ai    nelle  armi  della  famiglia  Merloto  con  orníimeüti  e  sta- 

tuelté^  ^colpite  nella  jirima  niAla  de!  secolo  decimoquario.*) 

Dj  keveset  tud  Nápoly  monographusa  a  sarkophágokról  és 
^ '  t  tud  róluk  c'gy  más  iró,  a  Celaiio  nyomában  jár»V 
Irt  \t\  a  ki  kútfo-idézot  uelkiil  saó  szerint  közli  az  ide 

iktatóit  ciiütumot 

A  topographusoktíll  áiintMiteiii  a  liely-  és^  család  tör  ténet- 
irúkra  —  de  ezekkel  sem  voltara  szerencsésebb. 

Átlapoztam  Carafa  nagy  míivét/)  mely  elég  terjedelme- 
sen adja  elé  a  nápolyi  királyság  történetét,  néztem  Ooütarino 
>Antiqt)]tík  di  Napoli<»)-féle  müvét,  végig  lapozgattam  a  »Chrü- 
nicii  de  PartLenope«-Í  és  egyebeket,  de  mind  hiába  volt. 

Fogtam  ezek  után  még  néhány  genealógiai  művet  s  miután 
ezekbe  is  hiában  belefáradtam,  elmentem  competeus  szakember* 
bejíj   ál'  /eti  múzeum   egyik  könyv  tárnokához,  a  tudós 

nápolyi  iiMX  VolpiceJlihez. 

Leginkább  neki  köszönhettemj  hogy  nem  jöttem  haza  üros 
ké^4?Ít  mert,  Imbár  gazdag  ismeretei  daczára  sem  emlékezett  a 
Druget  családra,  mégis  midÖn  a  ^ferlotokkal  valn  kapcsolatokat 


^  lA  liaj«V  ntoIí*ó  kjipolniijáljaii,  melybcu  ii   sz^^plötlcM    f<»|L^antatíÍ8 

k^pe  Ulttzik.  a  Mcrlotak  r^nliidja  vitL^ís  AZfnitMyísegoiiiek  uéraL-ly  etiU*'k«'i 

irmnBakr  itielyck  n  XlV^ik   azú/ad  e\m  fclehcii   kiIsj&UIt    (1ií«/.ttrnciiyckkol 

I  é9  «fot>roc»kákkal  ííkítv«fk.*  Megjegjzomjiog^^  —  mint  íiz  rg)'ik  aírlnrlati 

tMr6    135H4k    í^Vhxíuu   tiimlsítja  —   nz  egyik    eírenilekre   nt^zve    Celinj*i 

*.  étnerale  del  reaine   fii  Napali  stb.    Troyli  Nap<»l    1755. 

It    klíl<í<h«n.    [E  mii    második    kötett'nek   2    rétie,    mely    többi    kö»t 
tMJOÉ  Náptjlyi  hjAíljiiraUt  fart/ilniiizza,  kivjiló  érdekű  ro»ink  ih?*/vcs] 

•)  Ffíirí'oltíi  flí  vjirii    liiíri    oven»    opusculi   d'lns*t;í»nc  dv\    rcgno  *\l 

f  ií  ot  approlmti   autón,  dic    líon    difficoltii  ei  trovíivaiio,    l>i 

-     iH  iit<i    líietaiHpati,   e  corrctti    nclfji  í^iialc   sí  contcngoiir*    l'iii* 

ff3i*rriiti«  cíok    Le  C'Hronieho  delF   inelita  cittíi  di  Napoli    sth.   di  Oio. 

^' "  Metíiuo -*  Deir    Anticliitii  stb.  di   Koiua;  Con    longlnc,  e 

410IÍ  Cüinpof*m  per  h*  IL  W  F.  Luígi    Contanm   stK  Kap«iIÍ 

Iböo.  »|ir«   fjniirtí*    120   l,  —  170   l   Btb,    —    Cnmpanile    Notixiü  di 


^átaifefa 


140  A  DROGETEK 

említem,  azonual  adott  tanácsot  és  kezembe  szolgáltatott  néhány 
kézirat!  és  nyomatott  mfivet,  melyekből  az  itt  közlendő  adatokat 
merítettem : 

Mindjárt  az  első  nagy  kéziratos  mü,  melyet  adott,  cl^  bőven  tar- 
talmazott Drugeteket  illető  adatokat.  A)  ezime  ez :  » Apparátus  Ilistori- 

cus  ad  antiquos  cronologos  illustrandos ex  vetustis  monumentis 

Neapolitanorum  Archiviorum  coUectusc  ;  kd szítette  Borrelli,  17-ik  szá- 
zadbeli szorgalmas  és  (Volpicclli  szerint)  igen  lelkiismeretes  és  megbíz- 
ható tudós,  kivonatai  1263-tól  1423-ig  terjednek. 

B)  A  második  kéziratos  mii,  melyet  átnéztem,  nyolcz  kötetes  gyűj- 
temény »Famiglie  nobili  del  regno  di  Napolic  czím  alatt,  szerző  ncHkül ; 
ez  is  az  Anjou  levéltárakból  közöl  kivonatokat. 

C)  Továbbá  emlíiek  egy  II.F  36.,  37.  és  41—43.  számokkal 
j(;lölt  öt  kötetes  kéziratos  gytíjteménytj  melyben  szintén  vannak  ide  vágó 
adatok,  és  idézek 

D)  egy  Nápolyban  1641-ben  megjelent  müvet,  melynek  czime 
következő :  »Don  Ferrante  della  Marra  dúca  della  Guardia.  Discorsi 
dcllc  Famiglie  estinte  forastiere  o  non  comprcse  ne'  Seggi  di  Napoli, 
imparentate  collá  casa  della  marra.  ^) 

E)  Végül  idézem  a  nápolyi  állami  levéltár  anjouista  igazgatójának 
Kiccionak  c  müvét :  Brcvi  notizie  intorno  air  archivio  angioino  di  Napoli 
dopo  le  quali  si  pubblica  perla  prima  volta  parte  di  quei  registri  ora 
noníi  piü  esistenti  *)  Napoli  1862. 

Az  e  müvekben  lelt  adatokat  itt  chronikaszerü  sorrendbe  fUzöm^);^ 
úgy,  hogy  előbb  a)  a  Druget  vezeték  nevüekröl,  azután  b)  a  Merloto-król 
szólok. 

A  legrégibb  évszám,  melyből  Druget  családbelit  ismerek,  az 
1267.ikév. 

Ez  évben  lép  föl  Druget  Ntcolaua;  neve  Durgetnek  van  írva. 

1.  Pecunia  soluta  infrascriptis  militibus  de  hospitio  domini  Regis 
pro  gagiis  eorum  videlicet  .  .  .  ,  (sok  név)  köztük  Dominó  Nícolao  Dur- 
gct  (E.  8.  1.) 

Ugyanő  szerepel  a  következő   1270-ik  évből  való   okmányban  is. 

2.  De  Druget  Nicolaus  m.  ost.  fam.  1270.  A.  10.  Ind.  (A.  Tom. 
II.  268.  1.) 

*)  »A  Marra  családdal  rokonságban  volt  kihalt  idegen  vagy  a 
nápolyi  nemesi  székekhez  ncra  tartozott  családokról.* 

^)  A  nápolyi  Anjou  levéltárra  vonatkozó  rövid  megjegyzések, 
melyek  után  e  mai  nap  már  nem  létező  registrumok  egy  része  közzé- 
tétetik.« 

®)  A  fölsorolt  müveket  az  adatok  idézésénél  rövidség  kedvéért 
A,  B,  C,  D,  E-vel  jelölöm. 


Ö8EIRÖL.  141 

Máskor  Nicolaus  de  Dructto  nevcn  lep  ok'iik  es  I.  Károly  fouda- 
taríiisának  mondja  az  okmány. 

3.  De  Druetto  Nicol.  m.  ost.  ct  fam.  fit.  fcud.  Car.  pr.  (A.  Tom. 
II.  2G1.  1.) 

Neve  1275-ben  hason  alakban  szerepel. 

4.  De  Druetto  Nicol.  m.  ost.  et.  fam.  1275.  (A.  Tom.  II.  262.) 
Ugyanez  e'vben  feleségestől  Nuceriába  küldik  és  gondjaikra  bizzák 

II.  Károly  gyermekeit. 

5.  Drugettns  Nicolaos  (sic !)  mittitur  cum  uxorc  ad  costnim  (sic !) 
nneríem  (sic !)  pro  costodicudis  (sic !)  libcris  Caroli  nostri  primo  gcniti 
1275.  4.  Ind.  (B.  Tom.  I.  170.  1.) 

Ugyancsak  Miklósról  azt  jelenti  egy  okmány  1279-ben,  hogy  a 
capuai  Szt.-£razmns  torony  ó're  volt. 

iy,  Druet  Nicolans  miles  hőst  ct  fam.  erat  custos  turris  8ti  Herosnii 
in  Capua,  cui  succedit  egidius  dcinde  scutifer.  (B.  Tom.  I.  1G8.  1.  vsd. 
ö.  A.  Tom.  11.  259.  1.) 

Ezen  » turris  Erasmic  a  királyi  családnak  többször  tartózkodási 
helye  volt  és  nem  valószinütlen,  fiogy  Drugct  Miklós  és  a  trónörökös 
legidősb  iia,  a  capuai  születésű  Martello  Carlo  közt  már  korábban  Nucc- 
ríában  létezett  kapocs  itt  még  bensőbbé  vált.  *) 

Torony-kapitánjT  minőségben  találjuk  ugyané  Drugetet  más  adat- 
ban is. 

7.  Drughettus  Nicol.  m.  Custos  Turris  S.  Erasmi.  (A.  Tom.  II. 
267.  1.) 

Miklóssal  egykorú  egy  Gicottus  nevű*)  Druget,  neve  1272-bcn  és 
1276-ban  fordul  elő. 

8.  De  ospitio  Regio  sünt  1272  XV.  Ind.  (a  vitézek  nagy  serege 
meg  van  nevezve)  köztük:  Gicottus  de  Druget.  (A  Tom.  III.  362.  1.) 

9 et  de  hospitio  apud  Montemfortem  in  anno  1272.   ultimo 

Infrasrripti  alii  recepti,  ct  notati  sünt  (a  vitézek  nagy   serege   meg   van 
nevezve)  köztük:  Gicottus  de  Druget.  (A.  Tom.  III.  366.  1.) 


^)  Ováry  Lipót  ur  nápolyi  jelentésében  szintén  egy  Druget  Miklós- 
sal találkozunk,  ki  egy  1295-ik  évi  mártius  10-ikén  kelt  okmány  értel- 
mében Martello  Carlo  > magyar  király*  gyermekei  gondjainak  viselés*'- 
vcl  meg  van  bizva.  »Nicolaus  de  Druget  deputatus  ad  servitia  liberorum 
Caroli  Martel li  regis  Hungáriáé. <  Ugyanaz-e  a  szövegbeli  Drngettcl 
vagy  annak  fia  avagy  egyéb  rokona,  biztosan  meg  nem  állapíthatom, 
legvalószínűbbnek  hiszem,  hogy  ugyanaz. 

*)  A  Gicottus  név  előttem  ismeretlen  lévén,  fölvilágositás  végett 
Volpicellihez  fordultam,  nehogy  abba  a  veszélybe  kerüljek,  hogy  esetleg 
talán  azon  értelmű  neveklníl  két  személyt  faragjak.  Megnyugtatjisomni 
kijelentette,  hogy  a  Gicottus  divatból  kiment  név,  mely  nem  volt  egy- 
értelmű a  Nicolaus  névvel:  így  tehát  szólhatni  két  kortársról. 


142  A  DROGETEK 

10.  (Apud)  Guill(elmu)iii  de  Faronvilla  Propositiim,  et  Eeclesia 
Sti  Aiinati  Dcvacensis  Eegni  Sicilie  Vicecancellarij  (sok  név)  köztük 
(iicottus  de  Druget.  1276.  (A.  T.  366.  1.) 

Druget  Miklós  ^s  Gicottushoz  legközelebb  áll  »JoaniiC8  de 
I)riictto«.^) 

Neve  13 13-ban  szerepel,  midőn  Eoberto  király  többekkel  öt  is 
nio^hivja  Calabriába  az  ország  v(^delm^re. 

11.  Barones  multi  vocati  ad  partes  Calab.  pro  defensione  Kegni 
stb.  per  litteras  regis  Roberti  1313  (sok  név)  köztük:  Jes  de  Dnietto, 
{A.  Tom.  I.  529.  1.) 

Máskor  ismét  Roberto  legidösb  fiával  Károlyijai  Siciliába  kell 
mennie. 

12.  Barones  et  feudatarii  ituri  in  Siciliam  cum  Carolo  primoge- 
nito ;  a  nevek   közt  harmadiknak    találjuk   »Jes  Druetti«-t.  (A.  Tnni. 

I.  531.  1,) 

lltübb  1331-ben  már  mint  magyar  nádorral  találkozunk  vele. 

13.  Drughettas  Jo.  m.  comes   Palatínus   Regni   Ungarie  (A.  Tom. 

II.  279.  1,) 

14.  Druettus  Jo.  Comes  Palatínus  Rcgni  Ungarie.  (A.  Tom.  II. 
2H1.  1.) 

Ugyanaz  meg  1332-ben  is  15  Ind.  mint  nádor  szerepel. 

15.  Drughettus  Joauncs  míl.  comes  Palatínus  Rcgni  Ungarie.  (B. 
T.  173.  1.) 

A  magyarországi  Drugctck  közül  meg  Vilmos^)  is,  bár  csak  mint 
nápolyi  eredetű  nejének,  Follía'^)  Máriának  férje  kerül  szóba  kétszer,  uz 
1343-ík  évben. 

16.  Follia  Maria  uxor  viri  nobilis  Guill.  Dructti  magni  comitis 
Regni  Ungarie,  que  habebat  Casalc  Pascbarolc  1343.*)  (A.  Tom.  II. 
492.  l.) 


')  Az  első  adatot,  mely  Druetto  Jánosra  vonatkozik,  Ováry  Lipót 
nrnak  1871-ik  évi  május  havi  jelentt'sében  foglaltatik  62.  sz.  alatt  és  az 
1291-böl  való.  Ez  évben  Jánost  a  magyar  születésű  Mária  nápolyi 
királyné  öt  kiküldetéssel  bizza  meg  László  magyar  királyhoz,  testvéré- 
hez. Johannes  Drugettus  miles  mittitur  per  Mariam  Reginam  cum  certis 
legationibus  ad  Regem  Ungariae.  Druget  János  Fülöp  testvérével  már 
eddig  is  ismeretes  volt,  de  az  első  reá  vonatkozó  adat  1328-ból  való  volt. 
(Vsd.  ö.  Wagner  Decades  III.  1802.  34.  lap.) 

2)  Vilmos,   János  fia  is  ismeretes,  Isd.    Wagner  (Dec.  III.  34.  1.) 

^)  Vilmos  neje,  az  ismeretes  sárosi  végi'cndeletben  (Wagner  An. 
Hcepus.  Part.  1.)  és   Wagner  Decadeseiben  (III.  34.  l.)  is  Folyknak 

neveztetik.  Mi  oka  ez  eltérésnek,  nem  tudom. 

*)  Föltűnő  ez  évben  —  1343-ban  —  a  magnus  comes  Regni 
Uugariae,   a  mi    alig  akar  egyéb   leinii,   mint   nádor !  Tudjuk   ugyanis, 


ŐSEIRŐL.  143 

17.  Follia  Maria  iixor  nobilií)  viri  Guill.  Dructti  ma^^ni  comitis 
Kegni  Uiigíiric  habct  Casalii  Pascarole  1343.  ')  A.  Toin.  11.  493.  I.) 

h)  A  Merloto-kra  áttérve,  a  legkorábbi  vite'z,  kit  adataink  v. 
iirveu  említenek  Carolus  de  Merloto,  kit  nejével  Isabella  de  Alnetoval 
már  a  f<>ii  köxlött  Sta  Chiarabcli  siriratból  ismerünk.  Mindkettőnek  neve 
efry  1309-ik  évi  adatban  említtetik. 

18.  De  Alneto  Isabella  uxor  Caroli  de  Merloto  Dni  Carapclli 
1309.2)  (A.  Tom.  I.  109.  1.) 

A  család  leggyakrabban  említett  tagja  fön  leírt  sírban  eltemetett 
Drttgo  tíe  Merloto,  Neve  először  1 309-ben  tűnik  föl;  akkor  Koberto 
királytól  a  sicziliai  hadjáratra  mcglnvott  vitézek  közt  ott  van  ö  is. 

19.  Haronos  Regui  vocati  ad  armatam  maritimaui  paratam  a 
Hob-  Kege  contra  Siculos  1309.  (sok  'név)  köztük  Druettus  de  Mer- 
loto. (A.  Tom.  I.  559.  1.) 

Feudatarii  qui  dederunt  monstram  sub  R^Rege,  eum  armis  et  cíiuis 
(sok  név)  köztük  Drogo  de  Merloto.  (A.  Tom.  11.  440.  1.) 

Kgy  1315-böl  származó  adatban  megismerkedünk  nejével. 

20.  Gesualdi  Xicolai  m.  Roberta  filia  nxor  Druetti  de  Merloto. 
;A.  Tom.  I.  591.  1.) 

Ez  adat  megerősítését  leli  egyéb  adatokban. 

21.  De  Gisualdo  Rob*  filia  Nicolai  nxor  Druetti  de  Merloto.  (A. 
Tom.  í.  012.  l.) 

22.  132(>.  De  Bonito  Odo  m.  patcr  Rogerü  m.  Dni  Castri  Honiti, 
í|Uíid  liabí't  a  Roberta  de  (íesualdo,  Raronie  (iesualdí  Díia  uxore  Drueti 
do  Merloto.  (A.  T<»m.  I.  499.  1.  és  C.  Sign.  Yl.  F.  42.  Rep.  Pliilib. 
Campanilis.  67.  1.) 

De  Merloto  Druetus  cam.  maritus  Robertae  do  Gesualdo.  1323. 
(A.  T.  ITI.  11.  l.) 

Druettus  jószágai,  illetőleg  czimei  a  következő  adatokban  vannak 
megnevezve. 


hogy  Vilmos  nádorsága  1342-ik  évi  július  21-ikén  véget  ért  (Lsd.  Franki 
V.  A  nádori  stb.  hivatal.   A  nádorok  sorozatában.) 

')  Ováry  iJpót  ur  1873-ik  évi  május-június  havi  jelentéséből,  mint 
idetartozót  idézzük  az  ott  3.  szám  alatt  foglalt  adatot.  »1344.  jan.  3. 
R(*ií«'t'ie  (piondam  (tuillelmi  Drugetti  magni  Comitis  Regni  Hungáriáé 
remittitur  feudale  servitium  debitum  pro  easali  pascarolae.  (Avorsa 
mellett)  <r. 

^)  1320-ikból  származó  érdekes  adatot  találunk,  melyből  megtud- 
juk, hogy  Isabella  savojai  Lajos  özvegye  volt  s  hogy  általa  nyerte  a 
Merloto  az  alább  niniányszor  idézendő  trójai  birtokot.  Alneto  Isabella 
relii-t'i  Ludoviei  de  sabaudia  emitaMargarita  ct  Ricca  íiliabus  q'"  Matth. 
do  'I'roia  ort'ivam  partém  Troie.  (A.  Tom.  I.  19.  1.) 


144  A  DRÜGETEK 

23.  De  Merloto  Druettus  m.  Carapelli  ct  Alifídcne  Dííus  et  fam. 
(A.  T.  III.  142.  1.) 

24.  Drugo  de  Merloto  Dnus  Alüdeno,  Carapelli,  Pesculitrojc,  Baro- 
nie  Gesualdi,  que  consistit  in  castro  Gesualdi  Frequenti  patemo,  et  S. 
Angeli  pro  parte  Róberté  de  Gisualdo  uxoris  sue.  (A.  Tom.   III.  43.  I.) 

25.  De  Torella  Mathias  teuct  a  Drueto  Merlotto  ctlioberta  de  Gi- 
aualdo  eiu8  uxore  Torellam  et  Einfalcum.  1323.  (A.  t.  IV.  299.  1.) 

26.  De  Ariauello  Martianus  fílius  Andreáé  de  Gesualdo  habét 
ecrtas  tcrras  incultas  a  Drugouc  de  Merloto  et  Martncia  de  Capua  con- 
iugibus,  et  Baronibus    Baronic  Gesualdi  1345.  (A.  T.  I.  176.  1.) 

Az  1320-ik  1323-ik,  1325-ik,  és  1327-ik  evekben  katonai  szolgil- 
Litban  találjuk  a  vitézt. 

27.DehospitioDomini  Ducis  1320.  (sok  név)  köztük  Druettus  de 
Merloto  cum  milite  uno  et  scut.  10.  (A.  Tom.  III.  384.  1.) 

28.  1323.  Drudettus  de  Merloto  c'scut.  10.  (A.  Tom.  III. 
330.  1.) 

29.  Barones  et  feudarü  ituri  cum  Carolo  primogenito  in  Tusciam 
1325.  (sok  ndv)  köztük  Druettus  de  Merloto  (A.  T.  I.  529.  1.) 

30.  Barones  hospitii  habén tes  Gagia  1327  (sok  név)  köztük 
Druettus  de  Merloto  cum  milite  1  et  Scutiferis  10.  (A.  T.  I.  563.  1.) 
és   Druettus    de  Merloto  (habét  uncias)  150    1327.  (A.   T.  II.  14.  1.) 

Druettusnak  második  feleségével,  De  Apia  Isabellával  ki  öt  túl- 
élte, többször  találkozunk  az  adatokban. 

31.  De  Apia  Isabella  uxor  Drugonis  de  Merloto  (A.  F.  I. 
128.  1.) 

32.  De  Apia  Isabella  uxor  Drugonij  de  Merloto  m.  nunc.  Consors 
Raymundi  de  Baucio  m.  Regni  Marescalli  1342.  (A.  T.  I.  169.  1. 

33.  De  Apia  Isabella*)  uxor  Raymundi  de  Baucio  et  prius  Phi 
(igy !)  de  Merloto.  1243.  (hibásan  1343  helyett)  (A.  F.  I.  172.  1.) 

Druettus  halála  éve  már  ismeretes  a  síriratból;  meghalt  1339-bcn 
deczember  5-ikén  29  éves  katonáskodás  után.  Apján  kivül  és  kívüle  még 
négy  Merlotoval  találkozánk,  u.  m.  Nicolaus,  Joannes  és  Philippával,  kik 

*)  Della  Marra  (D  alatt  fölsorolt)  müvében  a  Del  Balzo  családról  szól- 
ván, De  Apia  Isabelláról  azt  az  érdekes  adatot  közli,  bogy  a  Casalucei 
templomban  harmadik  férje  mellett  fekszik  eltemetve.  Szerinte  első  férje 
volt  Adinolfo  d'Aquino  Conte  di  Belcastro,  a  2-ik  »Dragonedi  Merlotto « 
a.  ezekkel  nemzett  gyermekeket,  de  terméketlen  volt  harmadik  férjével 
Rámondó  de  I^alzoval.  Az  eredeti  szöveg  igy  szól :  Nella  chiesa  adunque 
di  Casaluce  si  vedé  del  Conte  Rámondó  suo  fondatore  il  bellissinio  sepol- 
cro  di  manno,  a  lato  di  quello  d'Isabella  d*Apia  sua  moglie :  la  quale  se 
benti  generó  figliuoli  con  Adinolfo  d'Aquino  Conte  di  Belcastro,  e  c(m 
Dragoné  di  Merlotto,  íi  quali  fii  primieranicnte  maritata ;  sterilé  fú  non- 
dimeno  col  conte  Rámondó  de  Balzo. 


r^EIRÖL.  145 

gyermek  viszonyban  állottak  Druettushoz  8  egy  Mathíással,  kinek  rokan- 
sági  f<»ka  ismeretlen. 

34.  De  Apia  Isabella  uxor  Raymundi  De  Baucio  m.  Regni  marese. 
et  ibi  Drugo  de  Merloto  primus  vir  eius  et  Nicolaus  et  Joannes  de  Mer- 
loto  eorum  filij  ct  Isabella  de  Merloto  Avia  paterna  fíliorum  (A.  Tom.  I. 
171.  1.) 

35.  De  Apia  Isabella  Consors  Kaijmundi  de  Baucio  m.  Kcgni 
uiaresc.  mater  et  Balia  Nicolai  de  Merloto.  (A.  Tom.  I.  130.  1.) 

Sancia  Philippanak  ket  férje  ismeretes :  Kuffus  de  Catanzaro  es 
De  Celano  Antonius.  —  Sancia  és  férje  mellett  meg  Sancia  napája,  öreg- 
anyja, es  Miklós  testvére  szerepel  egy  érdekes  adatban ;  másik  fivéréről 
Jánosról  többé  nincs  szó. 

3G.  Ruffus  Catanzaro  Nicolaus  Cam(erarius)  fam(iliae),  et  Sancia 
de  Merloto  Coniuges,  et  Franca  de  Licinardo  Comitissa  Catanzari,  ct 
Isabella  de  Alneto  d(icta)e  Sancie  Avia,  et  d(ict)o  Nicolao  fuerunt 
assignate  a  diéta  matre  sua,  Castrum  Scepini,  Baronia  Lepporani,  Mcdie- 
tas  Cantri  S.  Jo(ann)is  Maioris,  et  medietas  Castri  Gualdisseni.  (A.  Tom. 
III.  709.  1.) 

37.  De  Celano  Antonius  2-o  genitus  Rogerii  Comitis  Celaiii 
com.  fam.  Dilus  Carappelle  villae  Clamisii  Roccae  Clamisii  ct  Casalis  S. 
Stefaui  maritus  Sancie  Fhilippae  de  Merloto.  1371  (A.  Tom.  I.  G90.  1,) 
A  Mattliias  de  Merloto  féle  adat,  mely  valószínűleg  a  XIV.  század  elejére 
esik,  a  következő. 

De  Laia  Joannes  habct  ordinem  quod  faciat  monstram  de  Baro- 
uibus  propter  accessum  in  Síciliam  contra  Rcbclles  et  ibi  (sok  név) 
kii/tük  legvégén  Matthias  de  Merloto  feudatarii. 

Egyszer  niidön  a  hadijutahuakról  szó  van,  a  MerI<»tok  általánosan 
is  s/óba  kerülnek. 

3!i.  1343.  Fro  Merlotis  92  (^ruciae?)  (A  Tom.  III.  206.  1.) 

Hampel  Józskf. 


Századuk.     1881.   II.   füzet.  10 


i.    .-^  íSVrS  JrRIS<  NEGYEDIK  KIADÁSA.  M 

i.  ^  '>k?i!«5  J'xríí  Hungaricic,  vagyis  a  magyar  törvény  tániak 

í  Vfí-  Nn.t^e<«.  .•  t.tau^^rr^urek  gyűjteménye  »Decreta,Con8titutio- 

.  .V.  ..    ^*t%tii  "'tvVtt  Kegui  rngariae  etc«  czím  alatt,  legelőször 

;s^-.v*í    Xt'í>ívcfi*   JCakariás  nyitrai  és  Tclegdy   Miklós   pécsi 

-.Nt-^fiví-SK   >ilíí*  ;vttf«ett  közzé.  A  hármas  könyvvel  s  az  1604-ig 

•  «^tt    ti»«uv<iikel  mogbovitvc  Bécsben,  1628-ban,  az  1606 — 

^  i5"^    i-teHvw   törvények    S.-PatAkon  1663-ban,  az  1665 — 

1^-;*   »i»«aiv^i^  IVttemlorfban  1668-ban  adattak  ki.  A  »Corpu8 

v.,.v    iioitiH^vil*   teljesen   harmadízben  1696-ban,  Szt.-Iványi 

'\íi**M  *%iiii  ii  N.'Szombatban,  mely  kiadás  1 743-ban  s  1744-ben 

«.scrf<«  itv  íijrti   nyomatott,  a  negyedik  kiadást  Szegedi    János 

...;íw   o>»mí  ícec  kötetben  N.-Szombatban   1742 — 1757.  és  újra 

:.;^.,  uii^a  Budán  1822  8  1844-ben,  ez  utóbbi  három 

o'itiiVii  ♦clt'ut  me^;  ehcz  kapcsoltattak  az  1 848 -iki  törvények 

V  V .  i^»lui  uralom  törvénytelen,  de  tényleg  alkalmazott  ren- 

AvK»-«*«*'U  H  Oríizá^os  (Magyar,  Erdélyi,  Horvát)  kormányla- 

vi\   KMUik;   1867401  kezdve  az  Országos  Törvény  tál-  publicálja 

M.    'i  v^^ti;\  iilé*  alkotta  törvényeket  Ez  dióhéjban  a  hazánkat 

;uM-»    ivu\eu\ek   s   némely   rendelkezések    közzétételének   tör- 

Ml  oí  nlkalommal  a  Szegedi- tele  kiadás  történetét  kivánjuk 
^.kiiv^lllkoi'  uie^világitani. 

UOíii  lönéuveink  nincsenek  fejezetekre  osztva ;  az  Orsz. 
t  o\\*iL^^K^u  om»tt  1267-iki  IV.  Béla  királytól  eredő  végzemény, 
v*vN  \hU  Ií*»> l-ben  kerfílt  egész  rendesen  kiállított  oklevél-for- 
iM^^^  muu^t.  A/,  artíeulusokra  való   osztás  csak    1664  óta   dívik, 

**  M    K    OiMíiijjos  l.woltíir  lioluartótaiiíicsi    nsiztúlya  :   Mise.  fasc. 

"*^  \  \NM|m?*  »liinMVk|  lo^i<'l(\sli  tornis  Wcii/ol  Ma^áiij«»;^a  vhö 
iM^«*  l^'^í    ''**       ***    *    "^  í*  torvvuvtíir  l.írálata  Akad.  Krt.  l«r»l. 


cswik  aaí  14M*íki  decretum  van  czikkelyekre  ossztva.  1596*  6ta 
»  rakkdyok  fblé  a  ruhricát,  tartalmat  is  oda  tették;  azelőtt  csak 
_*leiu^-*mel  vHZf4t^k  h<^  a,  czikkeket  s  a  feliratot  a  kiadók 
maguk   sxerki  ly  kezdte  legelölilj  a  §§-okat  alkal* 

mazDi,  s  így  a    _  ^^,  _  ;í  íormu,  8zt.-lstváo,  Szt-Lászlu  és 

Kalm/io  decretumai  azoubau  fejezetekre  vannak  osztva, 

A  iL-szotnbati  egyetem  nyomdája,  mely  1699-beu  egy  igen 
crídob  épületben  helyeztetett  el,  Szentiván ji  Márton  gondnok- 
ítAga  alatt  virágzásuíik  inrlúlt ;  u  adta  ki  1696-ban  a  Corpuü 
íJurist,  a  törvénytár  nyomtatására  némi  igényeket  fomiált,  s  tekio- 
tettel  helyzetére  —  midőn  a  régi  kiadás  már  elfogyott  — 
1743-ban  az  ujra-kiadhatásra  —  mintáz  szokásban  volt  —  kivált- 
ságot kért. 

A  vevő  közönség  akkor  úgyis  rendkívül  csekély  volt,  s  az 
Bgym  nyomdák  csakis  úgy  értékesíthették  nyomtatványaikat, 
ba  azokra  egyed&rngágot  nyertek,  így  volt  ez  a  localis  calendári- 
tmiukná],  s  minden  vállalatnál,  hol  a  kiadó  tulajdonos  egyúttal  a 
nyomda  maga  volt. 

Mária-Terézia,  a  helytartótanács  kedvező  véleménye  követ- 
kextében,  1743.  jul.  12.  kelt  leiratában  negyven  évre  kiváltsá^nt 
adott  az  egjetemi  nyomdának,  hogy  a  Corpus  Jurist  nyomathatja. 


s  a  jövedelmet  élvezheti,  úgy  azonban, 


hogy  minden 
be  a  íiuílai 


»y  1  változta-tást,  igazítást  okvetlen  jelentsen 

kdnyTVi/.8gáló  bizottságnak, 

Kazy  János,  a  n.-szombati jezsuita  tár^ház  rectora,  e  kiválU 
ftái^ot  köszönettel  tudomásul  vette  s  értesítette  erről  a  nyomda 
Wag)'előjét  is,  ki  a  munkát,  bár  volt  rajta  igazítnivalő,  a  lelte- 
idről s*>mmit  sem  tudva,  kényelmeiben  folytatta,  A  helytartótanács 
megint éöére  n.  é*  szept.  SO-áo  az  első  részt  felküldtek  a  cen8u- 
rához, 

1744.  jim.  8-ig  tanakodott  a  hely  tartótanács,  sok  rendeletet 
(*%  cllenrendeletet  adván  ki,  míg  az  art icuhi soknak  §§'Okra  osz- 
tását helybenhagyta,  végre  leküldi,  csak  a  törvények  szövegén 
liírir^^ut  változtatásokat  kéri  számon.  Jul.  6-én  Kazy  belényugvá- 
fiit  jelenti,  s  ígéri,  hogy  a  censura  kijelnlti^.  sajtó- s  tollhibákat, 
viszont  az  idókózlnín  jött  instructióban  kijelölteket  eligazítja. 
Időközben  ngyanin  jun.  12-én  :izt  határozták,  hogy  a  régi  kiadás 
cyjdr.iíi'jhki  hagyassanak  el,  a  marginalis  jegyzeteket  csatolják  a 
l-  lit%  do  a  régibb  kiadásokhoz  tett  »uota«-kat  tegyék 

istiit  t  ni  j«\ 

A  dologban  az  volt  a  legérdekesebb*  hogy  Szegedy  János, 
n  ni  társház  rertura  (KUíl*  f  1760)  a  Tyroeiniuni  nagy- 

u*  ...    .   :/iije  maga  vezette  a  kiadást  n  a  törvények  értelmét  ala- 
posjrgyzel ékkel  ig) ekézett  megmagyarázni,  nem  hogy  elcsavarja 

10* 


MH  KOI^N  FÉLÉK. 

a  U'irsí^uyitkciif  hanem  hogy  a  jövő  nemzedék  lássa:  mikép  s  milj 
H/iíllmnbí'M    ítóh^ndök   meg   az   egyes  korokban  alkotott  articu- 

IllNOk. 

A  hely  Uir  tó  tanácsnál  két  áramlat  volt ;  az  egyik  minden 
javítás,  magyarázás  ellen  volt,  a  régit  akarta  újra  lenyomatni  s 
még  ott  is  minden  magyarázatot  elhagyatni  kívánt,  a  másik  fél 
loltétlou  eriticát  kíWotelt  s  az  1744.  jun.  hóig  elhúzódott  tárgya- 
lásokban kivitte,  hogyne  a  Szt.-Iványi  kiadás,  hanem  az  1743-ig 
alkotott  törvénycaikkek,  tehát:  1715.,  1723.,  1729.  és  1741.  tör- 
vények  is  bevétessenek  s  így  legyen  a  kiadás  teljes. 

A'i  egyetem  időközben  Szegedyt,  ki  ekkor  Szebenben  tar- 
tózkiHlott,  felhívta:  nyilatkozzék.  Szegedy  nyilatkozott,  annyival 
inkább,  mert  a  nyomda  ad  captandam  benevolentiam  már  1739. 
elkezdte  a  nyomtatást,  egy  csomót  kinyomott  úgy,  hogy  az  I.  rész 
T\  év  után,  trhát  174  l-ben  el  is  készült  Szegedy  jegyzeteivel. 

>Kvek  múlnak,  háborúk  viharai  dúlnak,  békét  kötnek — 
úgyuunul  -  s  az  idők  zajában  a  társadalmi  rend  zsinórmértékei, 
a  törvények  isniereUí  képesek  csak  irányt  adni.« 

Kzekuek  ísnuirete  a  törvénytudóktúl  függ,  kiknek  —  a  ré- 
gibb kiadások  elfogyván  —  nem  áll  rendelkezésökre  azok  gyűj- 
teménye. ( >  a  régi  gyűjteményeket  tanulmányozta,  azokat  — 
Síkját  bt^látása  sziM'int  —  commentálta,  az  olvasó  kényelmére  az 
artieulusokat  JJvf-ra  osztotta.  HaMo8sóczi,Telegdi,Zsámboki,  kik 
nub'ökrt  Kudolf  császárnak  ajánlották  —  mint  magánembernek, 
a  ma^uk  ft^lelösségére  tehettek  jegyzeteket,  6  is,  tekintve  a  gya- 
korlati e/rlt,  megtehette.  Isniétli:  az  öjegyzetei  nem  authenticus 
ma^yará/atok.  kalauzoló  jegyzetek  azok.  főleg  az  iQuság  számára 
feKm«tAs;i  pedig  csak  alakiság.  Mindezt  ő  kifejti  az  Előszóban. 
IlUtonai  H  jogi  szempontból  okvetlenül  kell  e  törvényeket  — 
mAv  a  Horrend  uugértíietése  kedvéért  s  :iz  egyes  feledésbe  ment 
s^.\»kAKok  mogorthetést^kép  is  —  magyarázni.  Ha  jegyzetei  között 
a  eouMuva  talál  hibát,  készséggel,  köszönettel  hagyja  el,  kiigazítja 
M  r>i«Hle«ik»  ^egvok  tígy elembe  kérelmét,') 

Aí  e^>etem  i^rtolta  S/egtnly  kérelmét  s  ennek  eredménye 
a*  KM.  juu.  15Í.  ivneessio. 

\  í  W^  bou  elkészült  \égr\>  a/  egész  szeilés,  mert  sokat  az  I. 
uViaI^x)  S4i»^v\I\  maga  nyomatott  újra  s  kibővítette  úgy,  hogy  az 
oi\H|ot»  lí*l*fc  Htf^Hh'jt^xokeivson  megváUo7ott.  A  helytartótanács, 
UIoUvU^a;    4  oou'iuui  ko^esctt   \:Ut\vtatott  már,  *?  1751-ben  mind- 


^'  V*^v^x^^\»x'í  *  lLo4Ut"».iíu  1    **>\l  Pr.  kViulor     riv:id:ir:   Adalékok 
^  K^***  i.v.tu^(^'Mi«w>   \\u\    *  '^^  s*!vU    u*;;\  í.  A  l'Uil.  k.  111.  t.  **.  tört. 


RltLANTSlJ 


két  UbM  forgalomba  bocsátüitott;  Fuludi  Feroucas  iiyaiiida-iguz- 
gatóíiá^a  koi  ulian. 

E^  u   8zt^g«j(]y-Jele   aoksKor    újra    uyoratatott   kiuilits  Uh- 

Thallüczy  Lajos. 


THüEZO  IMKE  WITTEMBER(iBEN. 

Azüü  kiváló  szerep,  melyre  a  XVL  század  szellemi  mozgal- 
mai tiak  felidézésével  a  wittembergi  egyetem  vállalkozott,  c^ak- 
liaíiiar  európai  hirre  emelte  nevét  Az  egyszerű  Augu^tiniií^* 
barát  merész  fellépése  csodálatra  ragadta  Európát,  s  tömegesen 
vonta  körébe  Európa  minden  részébul  azokat,  kik  az  általa  hir- 
detett uj  tanért  lelkesültek.  Néhány  szfizra  megy  azon  ifjakuuk 
iszáma^  kik  hazánkból  is  a  XVI.  században  a  wittembergi  egye- 
temen tanultak.  Ezen  egyetem  nevelte  legnagyobb  részben  Ma* 
gyaroi-szágnak  lelkes  retbrmátorait.  De  nevelt  a  maga  számára 
Í«  magyar  tudósokat,  mintLosonczi  Bánfly  Fereuczet,  kit  érdemei 
s  tudománya  1 588.  októberében  ezen  egyetem  rectori  szókébe 
emeltek  és  —  Thurzó  Imrét  a  következő  században. 

ííetblenfalvi  Thurzó  Imre,  a  nagy  Thurzó  György  uádor- 
oak  méltó  fia,  miután  itthon  tanulmányait  Armpruszter  Ferencz 
veatetése  alatt  bevégezte^  a  magasabb  tudományok  hallgatására, 
aeretköréoek  szélesbítéi^e  végett,  ennek  kíséretében  Witten- 
rgbe  ment,  hol  1615,  juK  27-én,  mint  tanulót  látjuk  beírva  az 
egyetem  anyakönyvébe. ')  Nemes  törekvései  minden  szépre  és 
jóni,  míveltségeés  szorgalma  csakhamar  kitüntették  tanulótáraai 
felett;  8  már  ezen  év  okt  31 -én  ILKeresztély  szász  választó  feje- 
delem beleegyezésével  mint  >rector  magnificus^  szerepel.  Atyjá- 
omk  dedicált  rectori  beszédei  1616-ban  uyonmttak  ki  Wittem- 
bcrgben,  ^R^^ctoratus  Academicus  i.  e.  Orationes  quas  comes 
Emericus  Thurzó  de  Árva  Ac.  Rector  hactenus  Academiae 
Witebergensis  eta  officii  causa  publice  habuit<r  czim  alatt, 
-/tét  1616.  májusig  viselte.  De  e  hivatalt  nemcsak  clfu- 
m,  hogy  lelkiismeretesen  meg  is  felelt  a  reá  ruházott 
itzaif^mnak.  mutatják  azon  dieséretekj melyekkel  kartársai  részé- 
nM  elhalmoztatott.  Balduin  Fridricb  »Sol  refutatio  Cathecismi 
aríam<  ez,  muukácskája  dedicatiójában,  rectori  érdemei  mellett 
zért  magasztaljaj  hogy  az  ágostai  hitforniát  önkényt  aláírta 


*)  OnrUmlfunaí^dcs  r  Mcmorúic   Lrugttrorum    etc. 
riditen  ctCt  205.  L  és  Scbmal :   Adveraarin  70*  1, 
3)  Ugyanazok iiál  u,  o. 


120.  L    Klem: 


|:,(l  Kl'lAiNFKLfclR. 

•1  v/v\\  \%\\\i\/.  krbolrhoii  állbutatONJ^L  •>  ^.^..í^íjíI  qihíj  i>  niaradt. 
|)i'  :i/  iiáiilív  nyilvánuló  tisztele"  :.?r-ínoiií;ar  'M-tí.'  :ikkur.  ntidöu 
n.  KtMosztóly  s7^iszvála?ínőiaiuiii  iuvra  nw^,  ^uiint  ezt  a  núdur 
vThxir/ó  iíyörgy)  l»>15-!»ra.  Lanyi  ülés  '•upt»rint(ia<Iou>iboz  irt 
lovolóboii  lúzonyitja.  ^  ■ 

A  kitünt-et^  jü*!-^  íz  :iíu  ^nbt     Pictor  m;L:jrniíicus<-sii 

választó tása    álikl  íiTt^  rrfuiikivriii   'iróinft  nknzott   Birséu  is  s 

alyján:ik  czí:l  Llia^imuni    I'^i  j.  iei.-.  l-t-tíu  Biesérol  kelt  s  Imzzíí 

iiití'zett  It'Víj*   4<*m«iiüik  •Ui?*»ii  uon  toutos  hivatást,  mt.'ly  baza- 

t'TCíS'j  uuii  :'í;i    -iUTiiküZuit  '  t   nielvTiek  egész  c*letét  szL'iitolte. 

Alyia  litiATnriiiaiíuu  aivo  -nit  j  Bbl)sbur^-dyiiastiának :  lialála 

uTHií   liáitui    «»»h't    Miiua    ipjkúlnie    az    uralkodó-bázbuz  való 

rapaszt'Uíít^i    •>  iU5*'.:£»  *•   I-V    i  végzet   kiMiyvében  máskép  volt 

ni*^irvK    "'iKiTf.'    mi-**     iiu  '»*IkH  lángDló  hevével   csatlakozott 

}>:1ji'i  rTTr4».-:T.-. :  -  líu  'i  síuigálta  élet*.'  végéig  a  XVIL  százail 

Vrt'   -sí**.    »^-."i-  •  '■'^"-  -iÍ5^'"i''iAditiUíára  czélüzó  törekvéseit. 

'í    í*»c;k  ^'^.'út'ii  itvja  t'eleletét.  melyet  rectorrá  választa- 

•^v.    :-i.i^:    :»t  =:»'»'    i",  i  melyben  ürömét   iV»jezi  ki  érdemlett 

„  .^  ^  :...:.-:^    í«tii   >  tintán  igy  folytatja:   '>A  mi  ama  wit- 

.  .,r,    w        -^    ;Hftúi!iii:i    reetori   méltósáirát    illeti,  jóllelirt    a 

'..r-t.    -    n^  -*'^'  •^^•*"  -fiíesíiel  kiváutam  'ízerenesét,  must  ismét 

,  ,  ;^.  ^r.-i^t  ix  .  ii'C^    Mrdóii  a  tanács  érdemed  szerént  kitüii- 

^.  .      1,  •.-.-:    »'UÍ»««1  .u:«'«  légy,  hogy  ezen  tartomány  alkalmas- 

..^    .-v     •.^.:    :níi:^-  •'*  Tiiiltouak  találjon:  és  hugy  azon  hivatalt. 

«  --s:      '"ia[;  k:i  á/.  isten  kegyelméből  majdan  elórendó 

„.^^ví^-/    ii»;i.a..edTiak.  i^ten  dicsőségének  nevekedésére,  ama 

.  .-v  ^-^»t  '«.:4  i.4a^Ti.i:a.  magatlnak  és  tieidnek  is  díszére  loly- 

-.  .ov..    \;^\i'ii  ^:^ilii  irra  törekedni   meg  ne  szűnj.  A  Ind  szfdö 

,    .^. -,>i^    v^  ^.'>  t-vinod.  hogy  kérje  el  t«dem  réztáblára  met- 

^.  .•    ,.•  •  V  "tniit.  -LTTi  tudom  mit'éle  szükséged  vau  rá :  mégi^ 

■nh-^  ^- i*^'dMoii  ellhet  akarván  teimi.  jelen  levelemmel  együtt 

•  xv"^'^  ■  *"   !•  •V'*d.  Vi-yáz/  reá.  hogy  el  ne  vesszen,  süt  adja  isten, 

Kv:     -*'**    ?0*''^'^  .innak  idején  ho/zánk  vissz;ikerüljr»n.  Kz  az  én 

;:.Kniuv*»i«*  ítiMoi!  Ttu'tsretctt,  még  itju  valék.  de  attól  fogva  eltelt 

p,.«^  t%:aa:o  V'*  ^''^  utolért  a  vénség.  ■ 

V:'i'iy   mc;:  Oi:y  pár  apróbb  hírrel  kiMlveskedik    degked- 
^^»^^    1.4.  ít.iV  >  ^cgul  kén.  hogy  tudósítsa   gyakrabban  ökel 

Kr»M\íÍH';   .iil  ,^.'  crvukcs  levél  tartalma  :  s  hogy  a  remény, 

N  \*%\*'    vhifM"    ■■.•:l  .'-vA!  A-í    \«'::.    mint  müve    rmlitett    lapján 


KDLÖNFfer>.K. 


151 


fri  n  liAtlor  fia  jöveiitlü  nagysága  felöl  táplált^  uiíiii  volt  hiú, 

aUiták  a  kuvetkezméuyek. 

Meg  Wiitoinborgbeu  volt  az  ifjú  gróf*  midöu  atyja  16 16* 
ii|ir,  16'ról  Bicséü  kelt  s  a  szász  választóhoz  iütézett  levelében 
)uilá«  köszönetí'^t  fejezi  ki  azon  kegyelmességeért  ésjóságáírtj 
melylyel  a  fejedelem  ut  és  főkép  fiát  —  >kit  a  hasznos  tudomá- 
nyok h  nyelv  kedveért  birodalmába  küldötte  —  elhalmozta; 
e^yszei-smind  tudatja  a  fejedelemmel,  hogy  *iráatani  és  fiam  iránt 
aDí  '  '  '  '  n  tannsit  ott  jótéteményeiért  a  legmigyobb 
és  ;  lettínj  mellett  ragaszkodásomnak  és  hálá- 

datos^ágouinak  alázatoá  jeléül  tokaji  birtokocskámból  három 
hordó  bort  küldök,  mely  ez  évben  isten  jóvoltából  kevéssel  jobb 
éa  kitüüóbb  termett  mint  az  előzőkben  —  meg  levén  bizonyosan 
gyuzódve,  hogy  Nagod  nem  annyira  ezen  ajándék,  mely  csekély. 
Süt  majdnem  semmi,  hauom  szolgálatra  kéí>z  és  alázatos  lelkem 
iránti  kegyelmes  tekintetből  szokott  és  kimondhatlau  kogyelmes- 
ségébea  és  kedvezésében  engem  és  fiamat  továbbra  is  kegyel- 
modell  részeltet*.  Végűi  ígéri,  hogy  ha  a  fejedelem  oly  nagy 
kegyét  szolgálattal  meg  nem  hálálhatják  ^legalább  ép  elmével 
éft  «/h'vel  mindenütt  hírde1ik.<f 

De  irt  ez  alkalommal  a  nádor  a  bor  elszállítása  ügyében 
HofTmann  bécsi  udvari  tanácsosnak  is.  3>Minthogy  azt  a  bort 
Uenkell  Uyorgy  Prágától  Leitmeritzig  kocsin,  onnan  pedig 
iJreii4áig  az  Élbe  folyón  akarja  biztosan  ö  felségéhez  szállítani, 
biir&iSHgosan  és  szorgalmasan  kérjük  kegyelmedet^  kivált  az  u 
DagysAga  iránt  való  szolgálatunk  tekintetéből,  azt  a  bort  és  álta- 
lunk ó  felségének  írt  levelet  kéiiedelem  vagy  bármi  fogyatkozás 
uélkOU  szolgálatainknak  legalázatosabb  ajánlása  mellett  Drcs- 
dába  szállíttatni  méltóztassék.* 

Tburzó  György  felhasználta  ezen  kedvező  alkalmat  is  a 
cróitzár  iránti  hűségének  és  ragaszkodásának  ujabban  való  kimu- 
tAUManu  Sárközy  Gáspár  szolgájától  >nehány  hordócska  bort  és 
kvelet*  küld  ö  felségéhez  s  bizalmas  embereit,  Fereuczily  Löriu- 
czei  »  Meggan  udvarí  tanácsosokat  barátságosan  kéri,  hogyha 
levelére  valami  felelet  lenne  őfelségétől  ^s  abban  barátságosnak 
én  késziüugesnek  akar  látszani,  szolgánk  és  alattvalóink  ne  tar- 

Etai»afiAk   hosszasan  vissza,  hanem  a  mint  lehetséges,   hozzánk 
jöjj< 
De 
Lu| 
njfíl 


jöjjenek.*  *) 

Mikor  tért  haza  Thurzó  Imre  Wittembergből,  nem  tudjuk. 
De  már  1017.  május  l»i-án  levelet  küld  Bicséröl  Wittembergbe 
Lugelfus   mesternek    tizennyolcz  arany    kíséretében.   Ezen  év 

M  £  atSgy  levt^'l  TÍMirs6  Gy*  orcd.  fDgAlmiizváiiyaiuttk  gyÜjtciué* 
iij«)V*n  i>r»36.  llár  Act.  Tburz.  FabC  2.  Nro  59. 


152 


KCLÖNFÍ;Lt:K. 


augiist US  tí-án  pétiig  iiaptániba  ezt  ji-^gyzi :  iClarissimus  excel- 
loiitisBÍniU8  domiuiis  Flottveclclíus  Witebergac  rector  gyniüíisioli 
1108 tri  Bitchensis  fiitiirus*:. 

Eiiüyi  az,  mit  e  ^ nagy  hüs«  wiiteinbcrgi  tartújíkodásárijl 
tiidiiijk,  A  kor,  molyheii  élt,  kezdete  volt  azou  Néinetországot  30 
évig  dulü  vallíisliáboruknak,  melyeknek  folyására  a  kis  Erdély 
liVnglelkli  tejedelraei  —  Betlilcii  Gábor  és  L  Rákóczi  György 
több  ízbeu  döniöleg  közreműködtek,  itiig  végre  a  vestphaliai  béke- 
be  a  megoldást  nyert  a  kérdés  s  a  protestaatismus  létjoga  elis- 
mertetett. 

E  küzdelmekben^  habár  —  taj dalom  —  csak  kezdeiéü  is, 
Thürzó  Imrének  is  volt  része.  E  korszak  történetírójai  ki  fogja 
jelölui  történelniében  számára  azon  méltó  belyet,  melyet  vele 
együtt  iConKtantissimos  fidei  salvitíciie  asscrtores  atijne  athletas 
orbis  íiuoiiilam  paanouici  tlelicia,  liimina  etColumina^í  ')  ncvezelt 
atyja  és  Tburzó  Szaniszló  megérdemelnek,  Bakabas  Samu. 


1 

I 


ADATOK  A  MAGYAR  CZIGANYOK  TÖRTENETÉHEZ. 

A  XV.  század  elején  (1417-beü)  Zsigmond  király  alatt 
hazánkba  bevándorolt  cziijdni/ok  akkor  Bereg-megyében  is  elhe- 
lyezkedtek. Főfoglalkozásuk  itt  is  a  tégla-  és  vályogvetés,  ková- 
csolás, lókereskedés  én  zenéléMl  áll.  Kiilunöaen,  mint  hegediimii- 
iHÍBzek,  már  régen  kittintek.  E  téren  már  századok  előtt  is  nagy 
szerepet  vittek  s  ebbeli  ügyességökért  nem  egyszer  feiedelmi  kegy- 
ben is  részesüllek,  így  Bethlen  Gcíbor  a  XVII.  századelején  Mun- 
kdcson  ^Czigdny  Hefjedüs  Gi^örff^/^-nekűágVíi  szólólag  adományo- 
zott birtokot,  melyet  e  család  azután  sokáig  élvezett^  végre 
1664-dik  évben  Földessy  István,  Báthory  Zsótía  fejedelem  asszony 
munkácsi  ügyésze  urnóje  nevében  tiltakozott  a  megye  előtt  az 
ellen,  hogy  ezen  csupán  fiágra  adományozott  birtokot  a  Czi- 
gány-Hegedűs  leányágából  származó  utódok  bitorolják.^) 

Rákóczy  György  özvegye  Lorántffy  Zsuzsanna  mwnkársi  vá- 
rában 1679-beu  találtatott  annak  szolgaszemélyzete  közt  3  dobos 
és  egy  hef^edih  h,^J  Thököly  Imre  és  neje  Zriuyi  Ilona  pedig 
1682-dik  évben  a  munkácsi  uradalmat  összeiratváUj  a  felvett  Vrfm- 
rlumlHi  czigdnt/ok  in  bejegyezf ettek.  Jelesül  Munkácson  talál- 
tatott akkor  53  férfi,  kiknek  36  tlgyermekök  volt ;  négy  subaucz 


2)  KlcBt^i  Dántel :  Solennitas  ínauguratio  templi  Schavnik  etc.  1 7.  l.) 
^)  Bercg-inogyei  I6f*4.  t'vi  jír^yzöknuyv. 

*}  Mmikácai  urad.  Icvéi  tárban  levő  azoukoru   arbt^r,   az^p  insigyttr 
ujtilven  Írva, 


MíK, 


153 


i>edig  ''ff**f\l**mHÍ/4tn'^  ólt  Akkor  a  nmnkílcííi  uriuliilitii  inüjoröág- 
Leli  r-zip^íuiyok  kuzt  majdnem  mindenki  -vaj^hK^  cyuííí'Í  viselt; 
igy  crnlítleiií«*k  Baritn  Istváíi  vajdca,  Jótutó  vajda,  Audrás  vnjda, 
Xrártoii  VMJda,  Kajcsi  Ferencü  vajda,  Gábor  vajda,  Bula  vjíjda, 
Audráií  vajda,  Hegyes  János  vajda^  Rézműves  Rácz  György 
T^jiia,  Horváth  Audrás  vajila,  Horváth  Márton  vajda,  Livajko 
vajda*  Livajko  György  vajda,  Kancsi  vajda.  Tamás  vajda  és 
Cdlia  Fen^ncz  vajda.  Névleg  említtetnek  még  a  XVIL  századbeli 
imtokbati:  ^Bohmd  htók*,iho»z  Jancsi,  Horváth  Márton  vajdit, 
ki  iiiitit  bujdosó,  a  katomík  közt  tartózkodott^  Baduja  és  István 
Tajdák  pedig  Bökénybe  Ugocsába  f^zöktek,  Péter  vajdának  azon 
kül6nos  természete  volt,  hogy  ^ni/aranta  viindig  hujdomshan 
élt*  és  t^ak  télre  vetődött  vissza  családjához.') 

Alidon  Girnff'n  Antal  és  később  Cai»rara  Aeneas  a  mun- 
ni  várat  megszállotta,  1686-ban  a  höslelkú  Zrínyi  Ilona  udva* 
rában  dobosokból  éa  hegedűsökből  álló  zenekar  is  lelkesítő  a 
vil<  '  így  olvassuk,   hogy  midőn    1686.  június   8-kán   a 

Bm  ita  kirándult  s  onnan   diadalmasan   visszatért   őrség 

a  várba  bevon  idt  s  az  elfoglalt  labancz  zászlókat  lobogtatta, 
a  foglyok  sokiiságát  pedig  felkísérte :  a  hős  parancsnokuő  vitéz 
seregét  harsány  zenével  és  a  nagy  dobbal  fogadá.  Különben 
l^hököly  Imre  fejedelmi  udvarában  a  zenészek  állandóul  alkal- 
maittattak,  így  az  1683-dik  évi  számadások  szerint,  udvari  zen^htr 
13  tixímbitásbóL  6  siposbol  (tárogató),  5  hegedősből,  1  dudásból 
H2  dobosból  állott.  Alnémet  trombitás*  kapott  készpénzül 
48  forintot,  libériát  és  >Strimplit<  ;  a  többi,  úgymint:  Pál, 
Tamás,  Kristóf,  Samu,  György.  Gergely,  Márton,  Láng  Mihály, 
Matyiin^  Krumpholz  Löriricz,  Kalivoda  Bernát  és  Mátyás  egjre- 
másra  10  ftot,  naponkint  sfejenkint  4  czipót,  1  itcze  bort  és  7  sing 
fajlondis  posztót  ruhára,  A  síposok,  két  német,  azután  Márton 
Audrás,  Pribék  Ferencz  és  Horváth  János  (kétségtelenül  czigá- 
nyok)  kaptak  fejenként  40  ö-tot,  2  pár  karmazsin  csizmát,  kön- 
tíist,  lovaiknak  ^^zénát,  abrakot  és  praebendát,  vagy  naponkint  6 
I  czipót  és  1  itcze  bort.  A  hegedihök,  u,  m.  György,  Miska,  Czi- 
;^ny  Hegedűs  György,  Barna,  Meliorisz  Márton  és  Gergely 
kaptak  egyre-másra  40  frtot,  2  czipót,  1  itcze  bort,  asztalt  és  öt 
«iog  posztót ;  a  dudás»  Gergely  kapott  valamivel  többet,  ú.  m. : 
M  ftot,  2  köböl  búzát,  1  köböl  borsót,  l  dézsi^  turót^  B  köböl 
votMj  4  köböl  árpát,  1  kikótj  2  vanna  vajat,  naponkint  1  itcze 
bort,  1  ártányt  vagy  2  oldal  szalonnát,  5  sing  angol  posztót,  2 
lovának  szénát,  abrakot,  vagy  pénzt,  szolgája  részére  heti  pénzt 
v»6)'  praebendát,  azaz  élelmet.  Valóban  tisztes  ellátás  ogy  dudás- 


^)  U,  o.  1682.  évi  urber. 


f 
I.M  KiLoNKKI.KK. 

iiak!  A  (loUiNok,  •líimi>  iSs  Fi»n>no*.  kapUik  fciiriikiut  2-1  Irtot,  3 
|»ár  rsi/.múl  xa^^v  8  \v\  T5  tlowiirl,  7  sing  remek  iKisztút,  asztalt  a 
t romín t;i$okkal  ^^  IoxauihI  f^cnÁi  s  abrakot.  A  dobosok  6s  sípo- 
sok Yortvii  i:^nios;T  ]>itsylóWl  való  mentét,  fejér  dolmányt  s  a 
kö/si^\vj^\V  ^M^■s.w^.  vmv*  öltönyt  viseltek.  Megkülönböztetésül 
kóawA*;  ,H  ?',i?*;ivvi  k^niöse  széles  remek  posztóból,  mentéjének 
{vdí^  «^?^ikoi  ^lojo  sárga  posztóval  volt  béllelve. 

U«v^>  A  XVIII.  sz&zad  elején  újonnan  fellobbant  harcz  és 
wiiAk  \^.^^Al■AiNSl  a  lelkesítő  zene  nem  maradhatott  el.  természo- 
ii>,  oi  Vik^lombiil  keletkezett  1703-ban  a  maiglan  hazánkban 
alialau  keilrolt  Rákóczi-induló  is.  II.  Rákóczi  Ferencz  seregé- 
boa  folyvást  tartózkodtak  szervezett^  zenekarok,  kik  azután  alkal- 
milag a  fejedelmet  is  mulattatták.  így  a  többi  közt  1708.  év  új 
napja  hajnalát  hiidi  zenével  apprecálták  ő  felségének  a  zenészek, 
valamint  1709.  év  első  napjának  reggelén  a  Munkács  városban 
állomásozó  sereg  zenészei  a  fejedelem  lakháza  (mai  gróü  kastély) 
udviu'án  megjelenvén,  őt  harsány  zenével  üdvözölték ;  de  ö  maga 
is  itt  nem  egy  izben  adott  táuczvigalmat,  melyen  ő  és  vendégei 
késő  éj,jelig  tánczoltak. 

Különben  Rákóczi  alatt,  itteni  uradalmában  tartózkodott 
ciigánya!,  fennmaradt  azonkorú  url)érek  szerint,  tégla-  és  vályog- 
vetésre és  kovács-munkára  is  alkalmaztattak ;  egyes  czigányok 
a  bányáknál  és  mészkő  töréseknél  azzal  foglalkoztak,  hogy  a 
kotorok  szerszámait  igazítgatták. 

Mária-Therézia  királynő  a  kóbor  czigányokat  állandó  lak- 
helyekre szorítani  és  megtelepíteni  óhajtván,  e  rendelet  követ- 
keztében 1768.  évben  a  munkácsi  czigányok  is,  kik  vajda  alatt 
állottak,  elhelyeztettek.  1775-beu  pedig  legfelsőbb  helyről  megha- 
gyatott, hogy  a  tömegesen  lakó  czigányok  szétosztassanak ;  ennek 
következtél)en  1777-ben  ez  ellen  a  czigányok  panaszkodtak, 
kiemelvén  azt  is,  hogy  a  hatóságok  gyermekeiket  elszedik  és 
városokban  mesterségre  adják.  Számuk  azon  időben  az  orezág- 
ban  68  ezerre  ment.  Akkor  a  munkácsi  czigányok  az  addig  fize- 
tett 51  krigczárnyi  fejadótól  fölmentettek,  1780-ban  pedig  a 
kunvhópénz-Jizetcittöl  is,  annálinkál)b,  mert  akkor  11.  József  újabbi 
rendelete  folytán  polgárosíttatván,  azok  telkeken  elhelyeztettek. 
Ennek  következtében  az  1781.  évben  eszközöltetett  összeírásban 
a  Bereg-  és  Szatmár-megyei  és  Győr-városi  czigányok  fel  nem 
Tétfittek,   mert  azok  akkor  e  területeken,  mint  fuldmi vesék   vs 

£ro8okf  sajnos,  csak  igen  rövid  időre  letelepedve  voltak  s  a  ren- 
adófizetök  közé  soroztattak.  A  buzgó  fejedelem  halálával 
Ilonban  a  czigány-ügy  is  elluiuyagoltatott  s  ők  elhagyván  a  tisz- 
fiaaéges  életmódot,  ismét  a  kóborlásnak  adták  magokat  s  falu- 
ilgi  kunyhókba  húzódtak.  Lehoczkt  Tivadar. 


155 


A  CZISZTEKCZIEK  A  KAKOCZUvnilHAN. 


A   >82Azatlok«  f,  6.  első   flizetébou  Thaly   Kálmán    Chü- 

báucz  1707.  i^vi  védelmezőjéről  értekezvén,  a  H6*  lapon  kö/li  Bt*r- 

(lüiétiyi  levelét,  melyben  Száz  Márton  és  Dóc?j  Péternek  o  Iiöh 

*^bek  közt  j^íiz  Batlacsitny  hefjyeu  levÖ  tarka  bará- 

-mányoztatnak.  Ehhez    Thiily    2*  alatta  követ- 

keséit  jegyzetet  csatolja:   >A  zírczi  cziszhrczitdk^íik  iihmn,f\i%i^ 

betiC7.ékkt*b  ferencziekkel,  prétuontrei ékkel  és  zobri  caiimbluliak* 

kai  lOleukezoleg.  nem  léptek  be  a  Confoederati6ba.« 

Teljesen  eltekintve  azon  ellentéttől,  melybe  o  sorok  a 
aircsd  czisizterczi iákat  a  többi  » hazafiasa  rendekkel  helyezik,  le- 
;íyi*ti  szabad  tisztán  a  történeti  igazság  érdekében  a  küvetketó* 
kei  mf»RJegyezuem. 

A  zirczi  monoíiitor  a  mohácsi  vész  után  teljesen  leldulalván, 
az  javai  világi  kezekre  jntottak,  mi  1609-ig  czíme  is  el- 

én v»  iiely  évtul  kezdve  az  apátság  czíraBj  egykori  javai  visz- 

^zaszerzéíiének  kötelmével,  érdemes  egyházi  férfiaknak   adotná- 
yyoztaték.  Ezek  ntolsója:  b.  Héderváry  János,  1659-ben  az  apát 
^Bágot   átadván  a   liliomföldi  czinzterczitákuak,   Zircz   Ujfalusny 
""Ir  1  eziszterezi   rendű  főpapot  nyert  ugyan,  de  a 

,,  iira  is  romhalmaz  maradt,  mert  az  apát  Pápán 

lakott;  agy  szintén  az  u  1678-ban  történt  megöletése  titán  is,  a 
niidíin  Hzirczi  apátság  birtokait  a  liliomíoldi  ai»át  boi^-mouostrai 
kormányzói  kezelték. 

Csak  midőn  Zircz  a  stziléziai  beinrichaui  apátság  birtokába 
kerülj  kezdtek  el  az  apátság  visszaállitásának  eszméjével  foglal- 
kozni, noi.april  14-én  érkezett  Pápára Heinrichauból  a  két  elsű 
"  '  rzitai  Wabrzig  Ábrahám  és  Sebastian  Vilmos.  Ezek  el- 
^  azon  évi  juh  28-án  elhalálozván,  a  javak  kormányzatá- 
t**rhei  az  utóbbinak  vállaira  nehezültek.  Ezen  atyáról  a  házi 
ka  nyomán  csak  annyit  tiidnuk,  hogy  sziléziai  munkásokkal 
Zírcxre  jött,  itt  két  kif!^  kápolnát  s  tizenhárom  lakházacskát  emelt, 
melyek  nem  sokára  a  kuruezok  által  feldúhitván,  ö  maga  fogoly- 
ként éltetett  először  KapuváiTa,  majd  Árva  várába,  honnan  The 
Ukrtsy  közhriijtirdstíra  kiszabadulván;  életét  1709-beu  Egerben 
végezte  be, 

Esutiii  csak  1711-ben  jött  ismét  két  cziszterczita  Zirczru. 
Sx&niak  később  szaporodván^  1725-ben  egy  ideiglenes  lakhelyet, 
majd  1727-1 73H  a  kolostort  építettét 

Mindezekből  kitűnik,  hogy  az  egész  Kákóczi-fölkelés  alatt 
Xircztn  ntm  valtak  tziszUrczitdkj  \ák  a  confoederatióba  beléphet- 
tek volna.  Igenis^  volt  annak  kezdetén  itt  i^tjy  sziléziai  buchwaldi 


^^^ 


i^A^ 


156  KÜLÖNFÉLÉK. 

születcsú  szerzetes,  kit  La  német  létére  a  kuruczok  elfogtak,  cgé- 
szeu  természetes  volt,  a  nélkül,  hogy  bármi  hazafiatlanságban 
kellene  ennek  okát  keresnünk.  A  kis  német  telepnek  feldulatása 
azon  korban,  midőn  annyi  nemesi  lakot  is  kifosztottak,')  szintén 
egészen  természetes.  A  badacsonyi  szőlőt  pedig  Bercsényi  annál 
inkább  adományozhatta,  mert  annak  Lipót  által  kinevezett  bir- 
tokosa a  sziléziai  heinrichaui  apát,  az  ő  szemeiben  nem  lehetett 
törvényes  birtokos,  s  a  nevezett  szőlő  ennélfogva  gazdátlan  bir- 
tok volt. 

Nem  lévén  tehát  az  egész  Rákóczi-korban  Zirczen  cziszter- 
cziták,  azok  hazafisága-  vagy  hazafíatlanságáról  szó  sem  lehet.') 

Ennyit  a  történeti  igazság  érdekében. 

Az  említett  adománylevél  közléseért  egyébiránt  Thaly  ur- 
nák köszönetet  mondunk,  mivel  az  az  apátsági  birtokok  történé- 
léhez egy  eddig  ismeretlen  adatot  szolgáltai  Hasonló  köszönetre 
kötelezne  le,  ha  ő^  mint  a  Rákóczi-kor  alapos  ismerője,  felvilá- 
gositást  nyújthatna  arra  nézve,  hogy  a  zirczi  kis  telep  feldula- 
tása mely  évben  történhetett,^)  miután  erről  közelebbi  adataink 
nincsenek. 

Rainiss  Gtüla. 


')  Ha  t.  i:  HZ  iUotö  iiemcs  labaucz  volt  s  a  Confoedcratiótól  uiagát 
távol  tartotta.  Szcrk, 

*)  Erről  Thaly  nem  is  szólt,  ö  csak  a  bouczék,  fcronczcsek,  pre- 
montreiek stb.  hazaíiságát  említette,  a  mi  kétségtelen  tcuy.  Szcrk. 

'*)  Valószínűleg  1704-ben,  mindjárt  a  liábordnak  Dunántúl  kez- 
detén. Szerk. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM- 


,  Citmaniciis  Bibliothecae  ad  teuiplum   Diví  Marci  \^enefiarum>  Pri- 
liiliil  mx  ifilQgro  Edidit  Frolcgomenis    Nütts   Et   Ci)rjfp1(inl)tis  itlrisBímia 
«Cfit3cit   Comes   ÍÍl'zii  Kuuu   Ac/id,  Se.  Ilang.  Sodalis  Jiudape8iíiii.  Edi- 
úo  Sí'ieiit.  Aoadeniíac  Hiiug.  1S80.  CXXIV.  ;S95. 

Hogy  egy  munkát,  a  milyen  az  elötttink^áUő,  megfiéllieíi- 
iQnk  íivérti'kéta  Turcologiára  s  közvetve  Kelet-Ázsia  török  népe- 
inek  l4)rtéüetén>  nézve  kellőleg  méltányolhassuk,  mindenek  elatt 
IfugHlomniHl  kell  bírnunk  azon  bizouytalanságokról  s  némi  t^kín- 
m  zavarokról  is,  a  melyek    egyi'észt  a  keleti  török  népekre 
E*k  uyelvéreí  másreszt   jjedig  ez  utóbbinak  nyogoti  testvérei- 
b^Jt  való  viszonyára  vonatkozólagi  még  máig  is  uralkodnak.  És 
miiskép  nem  is  lehetséges,  La  tekiutetbe  vesszük,  hogy  mily 
biányosak   és  hézago«tak  a  történeti  tudósítások  és  hogy  mily 
h emlékeknek  is,  a  me!yekt(>l  ezen  homil- 
-  út  várhatnók.   A  keleti  törökre  vonatko- 
zólag birtokában  vagyunk  a  csaknem  9nO  éves  Kvdatktt  J5i7íA:-nek, 
a^on  hiáuyoB  alakjában  is,  a  mint  azt  e  sorok  irója  kiadta^ 
Zé  érdekes  adaléka  az  összehasonlító  pbilologiának  és  ezen 
Dr  '  '         mi  nevezzük,  ujgur)  dialectusnak  az  Altaiak 

L  fent  éjszakon  lakó  Jakutokhoz  való  viszony 
ii&r  gyenge  korvonalokban  mutatkozik  is  a  fürkésző  szem  előtt.  A 
iiyugöi-törökszüjárásai  közt  hiába  keresünk  ilyen  hosszú  koron  és 
redetiségeu  alapuló  megállapodást;  és  mégis  együtt  véve  éppen 
olyan  egészet  alkotnak,  mint  általában  a  keleti  török,  mert  a 
Jliii^unyire  engem  eddigi  kutatásaim  meggyőztek,  a  Bulgár,  Khazár, 
íi*seuyu  és  Uz  oevek  alatt,  tehát  az  arabok  Ghuzzai  és  az  újkor 
rarkománjai  a  mi  számításunk  szerint  már  az  V.  és  VI*ik  század 
Ma,  sőt  lehet,  hogy  már  előbb  is  —  azon  nagy  sivatagon  voltak 
'  fok,  mely  az  Urfdoii  kezdődve^ a  káspi  tó  északi  részéig  és 
1  tenger  hosszában  a  mai  Beszarabiáig  terje<l,  E  tárgyról 
nben  nem  sokára  megjelenendő  »A  Magyarok  eredetéről •«: 
lű  munkában  szándékozom  líővebben  szólni^  de  már  e  helyen 


1  58  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

se  tehetem,  hogy  meg  ne  jegyezzem,  hogy  az  előttünk  leTŐ  codex, 
noha  már  1303-r61  van  keltezve,  mily  történeti  és  nyelvészeti  fon- 
tossága a  Turcologiára  nézve ;  és  hogy  egész  természetesnek  talál- 
juky  hogy  a  tudós  világ  kíváncsiságát  már  oly  jókor  fölkelte.  Gróf 
Kuun  szerint,  a  mint  szorgalmas  nyomozáson  alapuló  bevezetésében 
a  ezimben  levő  munkára  utal,  ezen  codex  sokkal  előbb  ismeretes 
volt,  a  mint  ezt  ez  ideig  általában  hitték,  noha  első  kiadójának 
és  magyarázójának  rendesen  Klaproth-ot  ismerjük,  a  kinek,  a  mint 
most  la  is  tűnik,  e  kézirat  igen  rósz  másolata  állott  rendelkezésére, 
és  a  Turcologia  akkori  állapotában,  talán  a  sokféle  felületesség 
következtében  is,  a  melyek  ezen  irót  jellemzik,  olyan  hibák 
csúszhattak  be,  a  melyek  ma  első  első  pillanatra  szembeszökők  s 
a  melyeket  gr.  Kuun  ki  is  mutatott.  E  javításokról  szólva,  azon 
észrevételt  engedjük  meg  magunknak,  hogy  a  szerző  ur  talán 
nem  egészen  helyesen  járt  el,  midőn  a  XV-ik  oldalon  Schott-ot 
idézve  Klaproth  hibás  fordításáról  így  szól  — c  ^^'.l  ^J  ^xS 

posteadecem  Jb4>pby^,jLá.  ^^Juyáukí"  ^^jJLjI  ^GySŰje  ^úJJys^i 

tribus  uigurícae  virum  Maugutej  appellatum  (síbí)  ín  principem 
elegeruntc  perperam  hoc  modo  vertít«  On-XJigures  ex  ipsorum  ge- 
jiere  heroci  Mangutati  principem  feceruntc  — minthogy  Klaproth 
azon  véleményben  van,  hogy  sykjJ  ^J  tulajdonnév  és  nem  fordit- 

ható  át  s  semmiesetre  se  tévedett,  mert  kelet  Turkesztánban  nem- 
csak egy  yí'yáj  török  törzs  létezett,  a  mit  Grigoriew  jegyzeteiben 

Ritter  forditásában  egészen  helyesen  ^  uu  tagazgar,  még  helye- 
sebben .ybl  ÜL>  tokuz  ujgur.  a.  m.  kilencz  ujgur-rá  igazított, 

hanem  egy  On-uigur  nevű  törzs  is,  vagyis  tiz-ujgur.  Máskülön- 
ben nagyobbára  igaza  van  a  szerzőnek,  a  mikor  a  német-orosz 
tudósok  borzasztó  nyelvhasonlltásaít  megróvja,  mert  sokan  tény- 
leg bosszantók  a  tudatlanságot  és  ama  átírások  nevetséges  voltát 
illetőleg. 

Klaproth  után  az  oly  korán  elhunyt  Dr.  Blau  Ott<'> 
Petrarca  Codex  Cumanícusával  foglalkozott  és  a  Deutsche 
Morgenliindische  Zeitschrift  XXIX-ik  kötében  »tjber  Volksthum 
und  Sprache  der  Kumanenc  czira  alatt  közzétett  értekezése  ezen 
kéziratnak  sokféle  nyelvészeti  rejtélyei  magyarázására  sokat  tett. 
Blau  alapos  ismerője  volt  az  oszmán  nyelvnek  és  a  keleti  török- 
höz is  jobban  értett,  mint  Klaproth,  és  ha  az  utóbbi  készítette 
kiadás  helyett  az  eredeti  codex  lett  volna  keze  közt,  ugy  mun- 
kája a  török  nyelvek  stúdiumának  bizonyára  hasznára  lett  volna. 
A^.  uj  kiadónak  efféle  akadály  nem  állott  útjában,  ő  a  codexet 
K<»ndosan  sajátkezűleg  írta  le,  és  a  hires  persa-kún  glossa- 
rium  most   niíír  olyan  alakban    van  m(%  n  moly  tudományossá- 


go{  éí)  dii>Ionmti«ai  i^cmtosságoi  illetőleg  nem  hagy  sem  mi  kiváDni- 
taV'*  1"  *  *  .  í  c  tciailöurik  ürömmel  ismerjük  el,  ngy  az  illető 
^i  sokoldalú    olvasottságától    sem    akarjuk  n 

m^^giUeió  t  elvonui,  noha  Léraely  Etymologiájfival  nem 

^rtflok  mii  i,;  ^yzL  így  pl,  (XXVIII.  oldalj  éppeu  uem  fogad- 
Imtó  el  ft  l4irAkin-uak    Porpbyrogenitusnál  egyi^észt,  ^L^.lj  = 

ílux  peconimt  niasrészt  pedig  taveroicus,  vagy  a  magyar  tór- 
íiok-kalvalő  eg)  bevetése,  mert  először  is  .U*-.|y  szokatlau  össze- 
tétel, H  melypek  7 Wrm/ al  KoustaütiousiKil  iiincíi  semmi  köze ; 
ili*  meg  tavemicua  valamiut  a  magyar  tárnok  a  szláv  dwornik- 
ajtónállót/d  származik,  és  az  arab  ,_,,^U*.*ja,  a  török  ^^^Lef  dLy:^! 

éü  a  pcrz»a  ^jLj*4>  dcrbáijuak  máíísíi,  Elüszaváijak  IV,  fejezeté- 
ben a  kiadó  a  Eutiok  különösen  érdekes  %  ez  ideig  nem  eléggé 
méltaiütt  viszonyát  Magyarországban  s  a  ienmaradt  nyehmarad* 
ványait  tárgyalja,  u  melyekhez  gr.  Kuuu  első  sorban  a  sokszor 
emiitett  >SIÍatyáakt-ot  számítja,  a  melyről  ezen  sorok  írója  a 
nyelvtudományi  értekezések  9-ik  kőiében  értekezett  é«  még  egy 
néhány  kún  szólásmódról, melyek  állítólag  ámult  század  vége  fe- 
léig Nagykunság  uéuiel>  heljein  használtattak  volna  s  ma  már 
teljesen  kivesztek.  Gr.  Kuun  az  említett  nyelvemlékek  és  a  Pet- 
rarcha-féle  glossariumban  foglalt  kún  szók  közt  bizonyos  össze- 
függést akar  találni^  de  ez  korántsem  érthető,  mert  először  nem 
fogadhatjuk  el  a  csak  megvilágításért  bevitt  hasonlatokat  gram 
matikai  és  szótani  tekintetben  is,  és  másodszor  kétségbe  nem  von- 
ható ténynek  tartjuk^  hogy  a  XIII,  században  Slagyarországlta 
vindorolt  kánok  már  a  XV.  században  a  magyar  nép  közt  nyom- 
talanul eltűntek.  Egyes  szók,  mint  pi  boza  és  számos  íiely- 
nevek  fontarthatták  ugyan  magokat,  de  nagyobb  nyelvem- 
lékekröL  mint  pL  a  Miatyánk  és  az  elferdített  köszöntési  tor- 
mák ^  semmiesetre  sem  lehet  szó.  Az  V.  és  VL  fejezet  a 
bbaDCzi,  arab  és  középkori  európai  irók  földrajzi  és  törté- 
tie*'  V  írtéra  tett  kirándulásokat  tartalmaz,  melyekben  több 
tai,  r  összeállításokat,  közbevetve   azonban    tévedéseket  is 

tiiinét«.4,  és  csak  a  hetedik  fejezetben  tér  át  a  szerző  a  kim 
njolvi  sajátságokra,  a  hol  először  a  hangtannal  foglalkozik 
behatóan  és  azután  az  alakokkal*  Azon  szakismeret  és  tudomá- 
njCKSság,  mellyel  a  szerző  munkához  fogott,  a  legnagyobb  elisme* 
rfel  érdemli,  habár  másrészt  aggodalmunkat  nem  fojthatjuk  el, 
bogj'  nem  igen  bízhatunkegy  oly  szövegben,  hol  egy  és  ugyanazon 
hang  egy  oldalon  is  egy,  két,  sót  három  különböző  módim  van 
Mtinra,  s  a  hol  minden  mondatból  kiviláglik^  hogy  az  az  olasz 
fagy   bármely    má.s   európai,   a   ki   f*zen   pc^rzsa-kiiu  glossariii- 


160 


TÖRTÉK KTI  IRODALOM. 


iBot  összeálÜtíi,  alapjában  Teve  nagyon  gyarló  wyelyesz  volt 
s  hogy  sok  megjegyzését  nem  liogy  olvasói,  de  kitiilálDi  kell. 
Ennyit  a  kűn  hangtan  eleeieirőL  A  mi  azonban  a  grammatikai 
alakok  fejlegeiéöét  illetij  itt  már  a  szerzőnek  biztos  álláspontja 
volt,  és  erre  vonatkozó  me^egyzései  niinden  Turcolog  osztatlan 
figyelmét  megérdemlik ,  ha  az  összes  török  nyelvnek ,  helye- 
sebben dialectusok  üsszcbasonlitó  nyelvtanának  feldolgozásá- 
hoz járul 

Általában  az  egyes  alakok  természet éhol  folyói ag  követ- 
kezik, hogy  a  kúü  szorosan  véve  a  tiirkomán  (azerbaiían)  és  az 
oszmanlihoz  sorozódik,  és  a  kósöbh  említett  töredékek  a  Kangli- 
val  együtt,  a  mint  ezt  már  kiiluinben  történeti  adatok  alapján 
régóta  sejtették,  a  nyugoti  törökséget  alkották  —  mint  ellentétet 
a  Kirgiz,  Ujgnr,  Kazak  és  Ozbégnéppelja  melyoka  keleti  török- 
séget alkotják. 

Szó  tani  tekin  télben  a  Codex  cumanieusnak  sokféle  értéke 
van.  Mindenek  előtt  megfíytését  kapjnk  némely,  eddigelé  elöttüuk 
ismeretlen  vagy  rosszul  magyarázott  török  szóknak,  így  pL  a 
Korla  szó  a  89.  oldalon,  a  mely  Hainmer  gyűjteményében  és 
később  az  én  »IJigurische  Spracbmomente.-í  ez.  müvemben 
közölt  Timur-szabadalmi   levelében  ^u/Láx^b  ^f^^  alakban  van 

meg  s  mindketten  hibásan  közöltük.  Másodszor  figyelmünket 
felhívja  néhány  nagyon  régi  s  csak  az  njgúrhan  előforduló  török 
szó,  igy  pL  küsiinz  (köszöntés)  a  186  oldahínj  auuk  (kész)  a  43. 
old.  sth.j  a  melyek  csak  a  Kudatkii  Bilikben  találhatók.  Harmad- 
szor, és  ez  különösen  a  mívelödés-történetirót  érdekli  a  persa 
kölcsön  szók  sokkal  nagyobb  számmal  vannak,  mint  a  mai 
oszmauliban,  ez  oly  körülmény,  melyből  következtetni  lebet, 
hogy  a  kunok  a  persa  cuUur  árnak  tulmértékhen  ki  voltak  téve, 
niajdnem  oly  mértékben,  mint  Trauskaukasiában  és  éjszak-nyn- 
goti  Iránban  lakó  testvéreik.  Negyedszer  kitűnik  a  glossarium* 
bólj  bogy  a  tulaj donképeni  azerzÖ,  a  kún4örök  és  persa  nyel- 
vekben való  jártassága  mellett  is^  ez  utóbbiban  sokkal  otthono- 
sabb, mint  az  elsőben,  a  mennyiben  a  két  szöveg  alkalmi  szeml»e- 
állitásánál  a  pei^sa,  a  hol  olvashatónak  maradt,  sokkal  belyesebli 
mint  a  török  és  hogy  e  szerint  a  persa  eredetinek  és  a  török - 
knn  hmlitásnak  tekiDthető,  E  végre  egy  kis  egybevetést  álii- 
iuuk  össze  és  az  illető  szókat  persa-török  átirással  látjuk  el 


0.  oldal  amicus      áost 


KFáo 


mesoá^anem 


ciiydnrtnnfjn  í  ,j^».fcAJ*í) 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  161 

9.  oldal  crido         baneg  mezanem  chezchirirmen 

*JVjyo    JCjLj     (kickirirmen  h.  ^.JiAS) 

12.  oldal  cinglo         mebandem  ayltartarmen 

ajJOajuc  (^^b\bJol),  ebből  t  ajl=nyereg, 

öv  s  tartar  =  hozni 

13.  oldal  consulo     paand  medehem  chengas  bérűmen 

14.  oldal  circumdo  gri  rdmervem      zourajurormeu 

l*^oyc    óS      (coura  jyryrmen  h.) 

21.  oldal  des  pcro   beumetmesanem  tinimdan  cherarmen 

a.  a.  lelkemből  kijöttem 
23.  oldal  expccto     sabur  mecunem    cuyarmen 

^^s^A    -yö  (kojarmcn  =  hagyok  ?) 

Ilyeneket  a  szöveg  majdnem  minden  oldalán  ki  lehetne  mutatili; 
a  nyelvi  gyámoltalanság  névszerint  a  latinból  tűnik  ki  a  Him- 
n  usokban  s  más  forditásokban  és  a  nélkül,  hogy  szigorúan  akar- 
nánk bírálni,  meg  kell  jegyezni  hogy  a  Codex  cumanicus  ezen 
utolsó  része,  melyet  íme  először  Gróf  Kuun  adott  ki,  a  lehető 
legroszabb  törököt  szolgáltatta,  a  milyent  valaha  Európa  fordí- 
tott, és  azért  ez  a  rész  a  legnagyobb  nehézséget  fogja  a  nyomo- 
zónak okozni.  Hadd  szolgáljon  próbául  egy  Himnusnak  ezou 
következő  része,  melyet  sorközbe  kijavítunk  és  átfordítunk. 

lüG,  ohlnl  Ave  ucmakning  kabagi 

—  —  —  —    kapugi 

Légy  üdvöz  te  kapuja  a  Paradicsomnak. 

tirikliknink  agaci 
to  fája  az  életnek 

jemissing  bizge  teyirding 

jemitfing —  —  — 

gyümölcsödet  megéretted 

ihíie  kaSan  tuurdug 

ani tourdung 

midőn  őt  szülted 

Ave  Maria  ki  bisgü 

—  —  —  hogy  nekünk 

tuurdug  bu  gehanda 
0  viláj^on  sziilt<»d 
Századok.    1881.   II.   füzet.  11 


162 


TÖRTÉNETI  IRODALOM, 


ani  kim  teiigi-i  tminir 
Öt  kit  Isten  szült 

A  ve  kiz  kim  kuö-síuc  öze 
—   azU^,  íiogy  dicöi'retro 

kickerys  se  tengrigíL 
öt  lötenbes!  bívtad 

soywrg  atip  iöittirdiiig 

aojurgíitip  iSíttirting 

hogy  örveiiüeztetvi'  hallatild  stln 

Ez  véletlenül  még  a  le^köeiiyebb  részek  egyike,  míg  leg* 
uagyobb  része   gyaknui   egéazeii   :iz    érthetetlenségig   homályos. 

Egy  szóval,  a  ki  uz  előttünk  úlló  cudex  luegmagyarázáisával 
akar  foglalkozni,  sok  nehézséggel  fog  kellem  megküzdenie,  de 
azért  a  mnnka  megérdemli  a  fáradságot.  A  török  nyelvek  stú- 
diuma igen  becses  adalékot  nyer  e  codexbeo  és  nem  nyilvi'iüít- 
hatjyk  ki  eléggé  köszönetünket  gróf  Knuu  ui*nak. 

Vámbéry  Armik* 


Edition mii  colk^gii  historiei  Acadetniíie  litcrjiiHim  Cracovieusis  nto.  13.  14. 
15.  Acta   Hiaturica,   rcs   geatns   Polojiiíic  ilhistraiitia.  Tonms  lU,  IV.  V. 

Cracovia,  1879, 

A  krakkói  tudományos  akadémia  történelmi  kiadványainak 
három  kötetét  kiiUlötte  meg  a  m,  t.  akadémiának,  Egi/ik  kötet, 
melyról  már  volt  sxó  a  Századok  rault  évi  decemberi  számában, 
IIosiuH  hihornok  életrajzát  és  leveleit  tartalmazza  1525 — 1550-ig 
s  leginkábi}  a  dán  és  lengyel  történetekre  vonatkoziL  Ugy  látszik, 
ez  a  Hosius,  ki  elöljb  col  mi  s  aztán  vármii  (varmiensis)  püspök 
volt,  fáradhatlan  diplomatája  volt  Lengyelországnak  és  sokfelé 
járt  követségbe.  Ez  itt  meg-jelent  mü  anyagát  Zaki-ewsky  Vincze 
cs.  kir.  egyetemi  tanár  Krakkóban  és  Hipler  Fcrencz  tudós  tanár 
nagy  gonddal  gyűjtötték  össze  több  állam  levéltárából  s  nagy 
gonddal  adták  ki. 

A  mdstk  kőtcf  Krakkó  város  okiratait  közli  1257— 1506-ig. 

Mindjárt  elöl  közli  a  krakkói  consulok  névsorát  1289-- 
1507-ig.  Az  elsö,  kit  említ,  Ketzer  Volrdd,  (Voiradus  Keczser,) 
1289 — 1290.  Azután  Heinricb  von  dem  Keczser  (Kether,  Ket- 
8cber,  Ketzser  1300-'1316-ig.  Gottfried  von  dem  Ketzser.  1301  — 
1310-ig.  Joannes  de  Keczser  (Hanco  de  Keczber.)  stb. 

Petrus  Melczer  1367—1392.  Martinus  Beczky  (1425— 
1452-ig.)  Joannes  Thurzo  (Thwrzo.  Thurm  1477— 15fí7.)  Üeor- 
gius  Tímrzo  15i>3  — 15ü7-ig. 


TÖBTÉNET!  IRODALOM* 


163 


Váljon  e  derék  krakkói  polgLlrmesterek  rokonságban  liUot' 
tűk-e  a  hasonnevű  magyar  családokkal? 

A  ttjlajiloDkHjveii  való  okiratok  közt  van  egynehány  Nagy 
Lajostól)  ErzsóbiH  és  Hedvig  királynéktól  stk,  mindmegannyi 
kisebb  jelentőséig fu  Sokkal  érdekesebb  reánk  nézve  a  harmadik 
kótri^  mely  a  frauczia  külügyminiszteriuoi  levéltárából  gyűjtött 
okiratokból  áll  lG71*t<3l  167B-ig^  midőn  Lengyelországban  111. 
J&nr»H{Sobieszky)  király  uralkodott  s  midőn  a  leiujyel  lardfsdtjtH 
Leopold  császár  és  magyar  király,  XIV,  Lajos,  tranczia  király 
—  a  bratHlenluirgi  választó,  a  svédek  és  a  hujilosó  magyarok, 
egyaránt  s  különbózó  szerencsével  vetekedtek.  A  franczia  király- 
Bak  a  lengyel  ndvarnál  két  követe  volt,  ngymiiit  a  Marseille-i 
püspök  és  marf[UÍsBethuQe,*)ki  a  lengyel  királynak  sógora  volt, 
mindketten  marquis  D*Arquien  egy-egy  leányát  tartván  nödl 
Betbune  a  bujdosóknak  batbatós  pártfogójok  volt,  mihez  egy 
ideig,  a  mint  látni  fogjuk,  bizonyos  nagyravágyó  önérdek  is 
CKatlakozott 

Jelen  kötet  ép  ama  diplomatiai  levelezéseket  tartalmazza. 
melyekből  az  említett  versenygés  részleteit  bőven  megisraerbet* 
jttk  »  ezáltal  e  kötet  saját  törtéuetlmknek  is  egyik  becses  kút- 
forrása, Az  546  lapra  terjedő  negyedrét  müvet  Dr.  Waliszevsxky 
Kazimir  szerkesztette  XXVIII  lapra  terjed<''»  előszóval  s  közbe- 
közbe  tájékoztató  magyarázatokkal  láttái  el  s  müvét  folytatni  is 
fogja,  mert  ezt  a  kötetet  külön  I  számmal  jelöli  s  így  a  következő 
kötetek  bizonnyal  a  Thököly-korszakra  nézve  fognak  érdekes  ada- 
tokat szolgáltatni. 

Az  értesülés  azonban,  mit  uz  eredeti  kútforrásokból  nye* 
rUnk,  nem  valami  ft^lemelŐ,  sőt,  ha  nem  sejtettiík  volna  előre,  leve- 
rőnek is  mondhatnók,  de  úgy  hiszem  legjobb  az  ilyes  dolgokkal, 
ha  későbbre  is,  tisztába  juni  —  bogy  legalább  a  jövő  nemzedékek 
bujdosói  lássanak  tisztán  s  lássák  az  ilgyet  a  maga  teljes  leple- 
zetlenségében  e  végibe  legczélszerübbnek  tartom  a  minket  érdeklő 
sürgönyöket  közölni, 

—  Varsóból  1671.  június  15-én  értesíti  Szobieazky  XIV. 
I/üjosty  hogy  a  varsói  mezőn  tartott  országgyűlésen  május  21-én 
liárom  napi  tanácskozás  után  királylyá  választották,  A  mar- 
s(^)U«^*í  jiüspök  pedig  június  1-én  a  franczia  király  száraára  készí- 
ti t  iratában  egveliek  közt  így  ír:  A  királyra  nézve  alig 
töi  it  kívánatosabb  esemény,  mint  a  fömarsall  megválasz- 
tatisar  és  kizáratása  Károly  berezegnek,  kivel  az  osztrák  ház- 


')  Aláíráank  ast  lG75-heii  k5t^tt  Bzerfjt^déshen  így  haugxik:  Frímviuis 
de  Forbii!  (le  Janflotii  EveaqUí!  de  Mnrrtüillc,  Amliíií^sadcur  extraordíimirp 
ilu  llny.  FrímtMiy  dt*  It^íllimn',  *  nvi>\r  r\tr:ior<1itJUÍro  dii   May. 

11 


]ni  TÖRTÍ^.NKTI  IRODALOM. 

iHik  oly  niiKy  li^rvei  voltak  s  ki  által  a  LeDgyel-Török  háborút 
HKakíiclallan  folytatni  akarták.  Es  a  jelöltek  közül  egyik  sem 
imii)  iru  barátja  a  királynak,  mint  Sobieszky. . ; 

ígfri,  hogy  kózalatt  (á  couvert)  működni  fog  Magyaror- 
HKágou«  sogiteni  fogja  az  elégületleneket.  s  a  császárnak  adni  fog 
oli^g  dolgot,  20.000  embert  is  beküld  s  vezérül  teszi  Balagi  (?) 
tálH^rnokot*  Ha  ö  felségének  tetszik,  hogy  a  törökkel  kötendő 
Wko  ulAu  axoiiiial  Magyarországra  törjön,  s  a  császárt  háborúba 
korÍtst\  wi^t  mindjárt  elhiresztelik  a  török  békét,  melyet  az  itt 
lotl^  iV^t rákiért  iak  mindenképen  akadályoznak,  és  hogy  a  ma- 
jCj'íO'  t»UyüU>tleneket  felhangoljuk  cs  lelkesítsük,  terjeszteni  fog- 
juk* hv^v  a  kinUy  pártfogolja  és  segiteni  fogja  őket ;  a  sziléziai 
l\fii  i^  ma^var  határokra  sereget  küldünk  és  Lubomirszky  udvari 
tuai^^U,  kinek  a  császárral  holmi  Magyarországban  fekvő  jószá- 
gai i^a  íi»eiH>si  városok)  miatt  nehézségei  vannak,  bátorítjuk 
5ilb. . .  ,  A  lengyel  király,  kinek  annyi  módja  van  a  császárt  meg- 
támadui,  jobban  fogja  érvényesíteni  a  néki  küldendő  pénzt,  mint 
a  svédek,  kiknek  végre  is  Prancziaországétól  sokban  eltérő  néze- 

tt»ik  é»  érdekeik  vannak 

-  Baluzo  (franczia  tiszt)  június  29-én  írja  XIV.  Lajos  szá- 
mára: »liogy  (a  lengyel  király)  Felségedhez  való  jó  hajlamát 
megmutassa,  megengedte  egy  itt  időző  magyarországi  urnák,  hogy 
a  nmgyar  elégedetlenek  (mescontents)  segítségére  két  ezredet 
fogadhasson,  mert  most  nem  tartja  még  időszerűnek,  hogy  maga 
nyiltan  fellépjen  vagy  hogy  a  segéd-csapatok  vezére  valami  len- 
gyel nagy  úr  legyen. 

—  1674.  július  9-éu  a  marseille-i  püspök  igy  ír  a  magyar 
ttgyröl  és  berezeg  Lubomirskyről : 

»A  magyarok  okvetlen  más  urat  akarnak  választani  a  csá- 
M»ár  h(ílyett,  annyira,  hogy  18  nap  előtt  valami  Wesselényi  urat^) 
a  nádor  fiát  küldöttek  berezeg  Lubomirszkyhez,  Landshut  nevft 
várába,  megkérdeni,  ha  van-e  módjában  és  akarja-e  őket  segíteni, 
iiuu't  ha  igen,  akkor  ők  illő  felhatalmazással  és  biztosítékokkal 
ellátott  követeket  küldenek  hozzája,  hogy  megbeszéljék  az  eszkö- 
zllktit  nz  ö  királylyd  vdlasztatdsdrúL  ^)  (pour  convfenir  des  moyens 
di>  reslire  leur  Roy)  Értésére  adván,  Logy  előbb  nagy  szükségük- 
ben a  főmarsalt  (Sobiesky  Jánost)  °)  akarták  megtalálni,  kinek 
kexében  volt  a  hadsereg,  de  inkább  szeretik  hg.  Lubomirszkyt, 
kinek  atyja  jó  emléket  hagyott  Magyaroi'szágon,  valamint  szemé- 


*)  íiróf  Wesselényi  László. 

*)  KrWíl  a  trúiikon^HÖröl  ikmii  volt  tmloinásiink. 

'')  Krröl  liiUniliI)  íh  lesz  h/Zi. 


TÜKTÍtNLTI  IHüiiALOM.  165 

ttlajdüftniiiill  fogva  i?>,  ós  hogy  jószágai  közel  vaunak  Ma- 
gyíirofH/áglut/,  lu»l  sok  (?)  rokoimal  is  bír. 

Núgiitta  (sollicité)  több  prelátus  is,  de  o  nr/i  felelte :  niucíi 
oly  bclyicotbeii,  h*>gy  ily  nagyfoutosságú  vállíilathox  fog^ioii,  de 
bOvebben  értesiteni  fogyja  őket,  ha  neháuy  fejedelmi  barátjának 
^/íT  '  *  '  M  biztüsitva  lesz.  Az  elégtiletleűek  ekkor  ii  néhai  Mi- 
hik  yelj  királyhoz  fordultuk^  ki  titkukat  azouual  hírül  adta 

a  bi^cai  udvarnak*  . .  *  A  magyarok  tehát  meghúzták  magokat 
ílihály  király  haláláig.  Most  azonban  ismét  mozognak^  de  úgy 
találják^  hogy  a  két  királyság  ugyanazon  személyben  öí5«zeférheU 
len,  Jí  ^  uhctnék  az  Í9,  hugy  a  lengyel  érdek  elfordulna  a 
franc/ -  olsa  lengyel  király  az  osztrák  császár  szövetségeHe 

lenne;  oly  királyról  kellene  tehát  goudoskodin  Magyarországon » 
ki  helyzeténél  fogva  az  osztrák  császároknak  engesztelhetetlen 
ellensége  lenne  s  e  szerint  örökre  Fraucziaország  érdekeihez 
löiine  cgjitolva. 

»Ugy  látszik  —  teszi  hozzá  a  ravasz  íranczia  —  Felséged 
érdekének  nem  árt,  ha  Lubomirszky  urat  raeghagyj*;k  szép  reme- 
njreibeu. 

—  A  püspök  1674*  aug.  24-én  egy  hoszszú  jelentést  ir 
XI V^  Lajoshoz,  melyben  írjíi,  hogy  a  lengyel  király,  ha  a  török- 
kel megköti  a  békét,  kész  támadást  intézni  akár  Magyarországba 
:i  c«iászár  ellen,  akár  Porosz  földre  a  Brandenburgi  választó 
úhn  (XTV^  Lajosnak  mindegy,  akármelyiket  kényszerítse,  hogy 
seregeit  a  Rajnától  elvonja.)  De  ji  lengyel  király  jóakarata 
nélkül  nem  tehetünk  semmit,  mert  6  Apafival,  az  erdélyi  fejed*^- 
lemmel  szoros  összeköttetésben  álh  Most  azt  tanácsolja,  hogy 
Btíanmont  urat  — Lubomirszkyt  kikerülve —  Erdélyen  keresztül 
küldjdk  az  elégületlen  magyarokhoz,  hogy  alapos  és  részletes 
tudósításokat  szerezzen  minden  dolgaikról  s  így  a  Lubomírszky- 
val  való  viszonyukról  is.  Azonban  én  várom  a  legközelebbi  pos- 
tával Felséged  rendeleteit  a  magyar,  illetőleg  a  minap  irt  Lubo- 
mirszky-féle  tervre,  addig  készítem  Beaumont  utasításait*  de  a 
rendelet  érkeztéig  halasztóm  elindulását  —  valamint  Porosz 
földre  sem  bocsátom  A  kaki  a  urat,  kit  a  nuigyar  cselszövényre 
legalkalmasabbnak  tartok  (propre  a  Tintrigue  d'Hongrie.) 

—  Pílíipök  úr  aug.  Bl-én  írja  marquis  Pomponue  iVauczia 
külügyminiszternek:  Ha  egyszer  segíteni  fogja  ö  felsége  (a  len- 
gyel királyt),  ö  bizonynyal  hü  szövetséges  lesz  s  mondhatom  önnek, 
&  í.Nak  akkor  kér  pénzt,  ha  tesz  valnruit  és  tehet^  mert  ha  n  törökkel 
békült  köt,  minden  katonáját  használhatja  s  már  nem  gondolko- 
-^n-  ^Aht  ^  m;,í.mí  »\  -viM.'íiye,  hogy  fiát  mafjijar  kirdltfli/d  fcAfsacJ) 


*)  hz  i£  uj  tiuujdoit. 


166  TÖBTÉXETI  IRODALOM. 

—  Marqui.H  Botliunc  írja  1674  sep.  2I-éii  Pomj/onDonak : 
Tsil  ál k  óztam  WíjHHclényi  úrral,  ki  egyike  Magyarország  főurai- 
nak,') H  kiiiok  tííHtvífro  a  lázadók  főnöke,  miüden  szükséges  iotéz- 
\iiu\('HÍ  inogtcttüiik  8  ha  G  felsége  ügy  kívánja,  kész  vagyok  Ma- 
f^yarorHzágba  utazni. 

'  XIV.  Lajos  maga  1674  sept.  7-ikén  egyebek  után  így 
ír  Ví^rsailleHból  a  püspöknek:  >Mindent  előre  meg  kell  fontolni  s 
miniliogy  látható  a  lengyel  király  nagy  követelése  —  lOO.OOU 
t  alK'r  liárom,  hónapra  6000  ember  tartására  —  könnyen  követ- 
k(*/t<*'th(^iö,  hogy  az  önnek  adott  felhatalmazás  ily  megállapodásra 
i'mt-  nom  jogosítja,  de  mégis  fontosnak  tartom  nem  veszíteni  el 
a/  alkalmat  a  császár  ellen  ily  oldaltámadást  intézhetni  —  támo- 
gatván a  magyar  forradalmat. 

Kunéi  fogva  szándékom  ez  országban  a  forradalom  állapo- 
tát még  jobban  megismerni  s  pártfogásom  jó  reményével  őket  biz- 
tatni. K  végíítt  Akakia  urat  azonnal  küldje  ez  országba  ajánló- 
Icvchíkkel  a  főnökökhöz.  Helyeslem,  hogy  ön  is  öt  választotta 
<i  külíhitésríí,  mert  biztos  vagyok  értelmességéről  és  hűségéről  s 
inrrt  már  isniííri  ez  országot c 

K  küldetés  tennészetesen  nem  maradhat  rejtve  a  lengyel 
király  rlőtt,  de  nzt  okvetlen  titkolja  el  előtte,  hogy  Akakia  némi 
pénzt  visz  a  bujdosóknak.  A  mint  látom,  hogy  mennyire  kivánja  ez 
a  király  tőlrm  a  pénzt,  még  féltékeny  lenne,  ha  észrevenné,  hogy 
más  fiton,  h  ncím  az  ő  kezén  juttatom  czéljához.  Szükség,  hogy  ö 
rvri'il  Hcminit  se  tudjon. 

—  -  PüHj)ök  XIV.  liíijoshoz  sept.  30-án:  Ne  hízelegjünk 
magunknak  azzal,  hogy  a  lengyel  király  a  császárnak  nyiltan 
hadat  izén.  Ebbe  soha  bele  nem  egyezik.  Csak  annyi  kellene 
tollát,  hogy  bizonyos  összegért  csapatokat  küldene  a  magyarok 
HegítHrgére.  Vagy  pedig  a  bujdosókkal  magokkal  kellene  egyez- 
k(Mlni,  kiosztván  köztük  a  100  ezer  tallért. 

—  Octóber  lO-án  pedig  így  ír:  » Akakia  úr  nem  levén  itt, 
Sauvons  urat  küldöm  a  nagyvezérhez.  Ez  az  úr  igyekezni  fog 
behatolni  a  porta  szándékába  a  magyar  bujdosókat  illetőleg  s  ér- 
tésére adja  a  t(h(')k  kormánynak,  hogy  Felségednek  nem  szán- 
déka őket  elhagyni  s  a  császár  bosszújának  kiszolgáltatni  és  elhi- 
teti a  nagy  vezirrel  (et  luy  insinuera  la  craiute  etc.)  hogy  a  buj- 

')  Itt  inmot  gn\f  Wesselényi  Lászlóról  van  szó,  kinek  azonban 
nt'HMvlonvi  11.  Pál,  a  bnjílosók  vozóre,  nem  testviTO  volt,  lian<'ni  niásoil- 
unoKutoHtvoro,  nugyntvjnk  volt  tosfvér  t.  i.  Wesselényi  II.  István  és 
WiMinoldiiyi  l.  Pál,  (W.  Ferenoz  tini^  Waliszevsky  lír  a  núi  szerkesztője 
|4Vy«(t|ilH«ii  nnt  momyu:  a  Wesselényiek  líátliori  Ist\'án  alatt  ir>76-l>an 
IWw*  l-íOiigyoIorHEágUn.   Kgyik  ntódnkat  Wesselényi  Ferenezet  111.  Fer- 


rÚVLTkSKTl  tRODALOM. 


167 


dnsék  fí'liickt  hogy  Apafii  hatok   mogi^t  cUeiiíík  cgyetérfe  Bécs- 
I  CMíl*   Ez  BÍi^ttétni    fogja  a  nagyvezér    fizuudékát,   hogy    Abaffit 
cll.  8  helyibbe  Sollouik   Miklóst')   tegyet  -    egy  erdélyi 

iia^  most,  mitit  meuekilll  a  portán  van  —  ez  aztán  komo- 

lyan segiteüí  a  bujdosókat,  elvenné  minden  hajlamukat  a  kibe- 
"     "ti  8  arra,  hogy  elfogadjslk  a  esásüár  kegyelmét. 

—  Bethtme  írja  oct  lé-én  valnnielyik  miniszternek:  A 
ISngyel  kirfilynt*'  csodákat  mivel ;  nclkíile  soha  czélhoz  nem  jut- 
hídL  a  király  soha  &e  volt  ily  gyöngéd  hoz/A  Reméllem  meg- 
sxégj^enülnek  ellenségéig  kik  a  koroná^dást  el  akarnák  halasztani, 

A  lengyel  király  nagy  dolgokat  mondott  nekem.  Családját 

jörükOsitem  akarja  az  uralkodásban.  Szokása  ellenére  folytonosan 

dolgozik,  szomszédaival  jó  viszonyban  áll  és  ura  a  hadseregnek 

(e»t  maistre  de  l'arméeKEz  az  ember^  ha  támogattalik  s  szóvet- 

I  kczik  Franoziaoríizággal,  megreszketteti  az  osztrák  házat.  Két- 

I  szer-háromszor  beszélt  nekem  Zrínyi  Míklős  nagy  (ervei rölf  ki 

[cgyitzrrre  akarta  fölkelteni    MagyaroVHzdgot^    Morvát    és    Szilé* 

zifit,  (f)  Megvagyok  győződve,  hogy  ily  dolgokat  forgat  fejébe; 

l^áptdgatja  a  magyar  bujdosókat, 

—  Bmumant  írja  november  10-én  a  püspöknek:  A  buj- 
[dosók  biztosítanak,  hogy  seregük  7  ezer  emberből  áll,  jó  régi 

csapatok,  (vieilles  trouppes).  Tekintélyes  vár  nincs  a  kezükön  do 

{|  CJSiiszár  Tárait  is  gyengén  őrzik.  A  magyar  elégületlenek  pol- 

Igári  cH  katonai  főnökei  Gróf  Wesselényi  Pál,  tábornokjuk,  vezé- 

[rük,  testTére  annak,  ki  most  Krakkóban  van  (Lásd  fennebb  a 

í.)   gróf  Báldi,  (?)  gróf  Teleki/0  g^'^i'  Capi,   Renhild  és 

tgbi.  Az  egri  érsek  is  velők  tart.^)  Szerződésük  van  a  porta- 

j  Yal«  Gróf  Teleki  legalkalmasabb  vezetni  a  magyar  Ügyeket   s   a 

L  magyarok  már  6  hónap  óta  kérik,  hogy  legyen  vezérük. 

—  Bethuue  emlékirata  a  lengyel  királyhoz. 
Hat  posta  érkezett  és  sem  tudósítást,  sem  rendeletet  uem 


lfÍiiiÍQ<1  l$55-bcn  miigyaroraz ági  vajdává  tcttp(a7Jiz  hrlycael>l»eii  líádorrá 
Iváhi&itottik.)  A  Wcseelcnyiek  c*r)'8zevarairid  \engye]  iadigeualust  is 
[nyertek,  aiely  lúlű-lmn  Lás/Jó  ruszcre  iijImjI  otpedi áltatott  (Lásd  ezek- 
\tÍÍ\  u  WfJumtUmfi  i'Da/tid  ilmr^l  cziinft  akadémiai  ortekcíást.  1878), 

*)  Zólyomi  Miklóst 

*)  Itt  mcgjegyaii  Walissst'wsky,  liogy  e  Teloki  Apíifíl  tiiÍDÍst€rt\  kit 
k<d!  í$«9t9%rto veszteni  Tckolegovid,  ki  késohl)  Irp  feL  A  jú  fniuczia 
lúf  mind  iiii'ggrúfozza  a  htíjdoHÓkat^  P^dig  ekkor  az  rlaszámláltak  közül 
egyik  fto  voU  gróf.   A  ÜáUli,    Ragi  es  Renlnld  nevekre  rá  scní  iömcrüiik . 

•)  8i5í»g«^ay  líársony  György  n-/.  akkori  egri  piUpök  meg  sem  álmodtál, 

ilytu    combiuatióha    küfíiljOn.    Kiíint^iy  ellcnst^ge   volt    a    Inijdo- 


168  'WRlkSV.Tl  IRODALOM. 

bozott ;  iizou  közben  saját  futárom  visszaérkezett  u  bujdosóktól. 
Hogy  ily  későre  jött,  annak  oka  Báuify  Dénes,  az  ApafTv  minis- 
tere,  az  osztrákok  barátja  és  megbízottja  által  az  útban  felállított 
leselkedök.  melyeket  kílencz  hétig  kellé  kerülnie,  hogy  a  bujdo- 
sóktól e  pontokat  elhozza,  melyek  magyarból  szórűl  szóra  lefor- 
díttatván, így  hangzanak :  hogy  a  törökkel  a  lengyel  király  a 
békét  megkösse :  hogy  a  tőrök  csak  szemlélő  és  elnézd  —  ne  pedig 
segítő  —  legyen  a  németek  ellen,  mert  az  általános  keresztyén- 
ség kárára,  ha  vagy  egy  várat  elfoglal,  magának  tartja ;  hogy  a 
törökkel  a  béke  megköttetvén,  Magyar-  és  Lengyelország  egye- 
sítessék  vagyha  nem.  a  magyarok  királyt  válaszszauak,  s  ez  adót 
fizessen  a  töröknek,  mert  különben  a  királyválasztást  meg  nem 
engedi:  hogy  a  lengyel  király  közbenjárásával  azonnal  követ 
küldessék  Apaffyhoz  Petröczi  István  szabadon  bocsáttatása  végett 
ki  sokat  használhat  a  további  tárgyalásoknál.  A  bujdosók  vezérei 
alkalmasok  tanácsra,  háború  vezetésre,  de  nem  alkalmasok  főve- 
zérségre ;  tanácskozásaik  heves  vitatkozásokból  állanak,  tehát 
szökst'g.hoffy  n»'kiek  f8vez*fv  adassék.  Ha  ez  vau. s  a  lengyelek  be- 
jönnek, azonnal  Kassát  kell  elfoglalni,  mert  a  Bocskay.  Bethlen 
Gábor  s  I.  Rákóczi  György  megelőző  példái  mutatják,  hogy  a 
kié  Ka8S;i.  azé  Felső-Magyarország.  A  kassai  polgárok  mindjárt 
a  bujdosók  mellé  állanak,  ha  tekintélyes  sereg  veszi  körül  a 
várost  s  az  őrséget  megadásra  kényszerítik  stb. 

—  A  püspök  írja  XIV.  Lajosnak:  A  lengyel  királyival 
csak  azéii,  is  jól  kell  lennünk,  hogy  csiik  az  ö  területéről  férhe- 
tünk Magyarországhoz  . .  .  Es  csak  azért  is  segíteni  kell  öt,  mert 
különben  elfogadja  a  császár  ajánlatait  s  vele  és  a  brandenburgi 
választóval  lép  szövetségbe. 

—  XIV.  Lajos  St.-Germain-ből  1675.  febr.  7-én  így  ír  a 
püsi>oknek  : 

Bármily  hasznos  legyen  a  segítség,  melyet  én  adhatnék  a 
magyar  bujdosóknak  s  az  előleges  ajándék,  mit  nyújthatnék  a 
lengyel  királynak,  jelen  kiadásaim  nem  engedik  meg,  hogy  önök 
:a  eddig  engedélyezett  határokon  túl  menjenek.  Szokás  szerint 
síiveseu  megengedtem,  hogy  a  bujdosók  főnökei  közt  némi  pénz- 
^áudék  kiosztassék,  mely  őket  elkezdett  ügyökben  lelkesítse. 
/*r  ípen  nem  gondoltam  arra,  annyi  yénzt  adni,  hogy  ahhól  csa' 
foiitikat  ftnntarthassdk.  Oly  távol  folyó  hadakozás  nehezen  lenne 
lU  r'n  érdekeim  szerint  vezethető,  s  a  kevés  ellenőrzés  az  ily  kia- 
44$^  fflysen  haszontalanná  tenné.  Ily  hadjárat  csak  a  lengyel 
lirály  vezetése  mellett  volna  lehetséges,  nem  pedig,  liogy  a  l>uj- 
jlot&k  csak  magok  vezessék.  Ily  körülmények  közt  elég.  lia 
J^kikia  úr  jó  reménnyel  bíztatja  őket.  ijeszti  a  császártól  stb 

—  A  püspök  írja   XIV.  Lajosnak   febr.  28-áu:  A  császár 


TÖttTÍ:KKTI  tllUHALOM. 


16í^ 


koYote  iimt*ii  cliitay.ütt.  Semmit  Btí  vilioiett  ki  h  oly  birklcii  t/ivo- 
zolL  lioiív  idcjo  sem  volt.  Azt  beszélik,  a  CvS;íí<z;'u'  iiyiltan  momlla, 
hn  i^íyel    király    segíti  a.  magyarokat   Miduri    búcsúzott, 

ívl  II  a  király  mellett  állottam,  hogy  magánosan  egy  Kzt>t 

éc  moodbat(8ou  uaki* 

—  XI V\  Lajos  St-Germainböl  martiiis  22-én  ismot  így  ir 
a  pöspökuek :  Már  elég  nyiltan  megírtam  önnek  nézetemet  a 
magyar  ügyről.  Hiszem  ngyau,  bogy  van  valami  hasznom  a  nyng- 
talanságbant  mit  e  miatt  Bécsben  éreznek  de  a  vildgért  sem  ffon- 
dtiíom,  hogy  tzert  vhj  mtazszi  egy  Jcöltaéges  íáhort  tarfiiak  fenn, 
fnely  mindig  rendetlenül  azokoU  folyni,  ha  csak  a  lázadok 
vtzeiik* 

—  A  törökkel  a  békekötés  küszöbön  állván^  a  lengyel 
urítzágg)  ülés  kövelelte  a  királytól  a  hadsereg  leszállítaHiU  és 
széibocsátását,  A  franczia  követők  szorították  ígéretei  meglar- 
tiiüára,  bogy  seregét  most  akár  a  császár  ellen,  akár  a  branden* 
burgi  választó  ellen  fordítsa  a  franczia  érdekben  a  amint  egyik 
va  l:  ellen  fellép,  kan  200,000  tallért*  Egyszersmind  szih 
tet  _,  -  lépett  a  két  király,  melynek  okiratában  a  magyarok- 
rúl  eunji  áll:  A  lengyel  király  megengedi  éa  segítir  hogy  orszá- 
gán ál  a  franczia  király  Erdélybe  és  a  magyarok  számára  ember t- 
(icnzt;,  hadszeroket  és  élelmet  szállíthasson,  1675.  jtiniiis  15. 

—  A  püspök  a  franczia  külügyminiszternek  1 675.  dec.  küzo 
|>éii :  A  császár  Ügyvivője  panaszkodott  a  lengyel  királynak,  bogy 
frii  valakit  Magyarországba  küldtem,  bogy  a  császár  alattvalóit 
ur* '  tssa*  Mire  a  király  így  felelt:  0  barátságban  él 
Fi  -gal  8  nem  hiszi,  hogy  a  franczia  követ  olyant  lett 
volna,  mihez  joga  nem  volt,  Lengyelországnak  pedig  sokkal  mél- 
tóbb paíuisza  van  a  c^ászárra^  ki  a  török  udvarnál  folytoncrsan  a 
béke  ellen  küzd.  A  császári  követ  igy  folytatta: 

(ibiza  nevű  lengyel  úr  Erdélyben  járt  s  a  fejedelmet  bíz- 
tatta, bogy  segitse  a  lázadókat.  Erre  a  király  így  felelt:  vUliiza 
as  én  züattvalóm  a  én  küldtem  az  erdélyi  királyhoz  oly  ügyben, 
inolyr61  senkinek  se  tartozom  számol  ni. «  A  lengyel  király  kedveli 
Gbiza  urat,  mert  francziapárti,  és  most  megy  is  vissza,  hogy  a 
bujdosókat  ne  engedje  a  császárral  kibékülni, 

—  Marcjuis  Bethune  először  csak  mint  rendkivülí  követ 
?olt  a  lengyel  udvarnál,  hogy  köszöntse  az  újon  választott  királyt 
0  ]r  ■■  -  'r^leu  a  koronázáson,  később  azonban  a  marseille-i  püs- 
pi  ibivták  s  állandó  követ  Bethune  lett»  kinek  utasítása- 
ban»  mely  St.-Germainben  1676,  april  14-én  kelt,  a  magyar 
ügyekről  Vz  áll : 

A  A  lengyel  királyra  nézve  ép  oly  kedvező  s  ép  oly  dicsö- 
sfigtcljes  vállalkozás  letmo  a  becsapás  Magyarországra,  s  igen 


170  TÖRTÉNETI  IKODALOM. 

hasznos  ö  felségére  (t.  i.  a  franczia  királyra)  nézve.  A  bujdosók 
jól  tartjuk  magokat  s  egy  kis  külscgélylyel  képesek  volnának 
kényszerítni  a  császárt,  hogy  minden  csapatát  haza  vigye  a  maga 
védelmére.  Mert  a  magyarok  veaérei  gróf  Wesselényi,  gi-óf 
Teleki,  gróf  Petrőczi  az  utolsó  időben  a  lengyel  királyhoz  folya- 
modtak s  ajánlgatják  neki  a  magyar  koronát,  melyet  akkor  is 
kínáltak,  mikor  még  csak  magánpolgár  volt  (?  ?)  Gróf  Zrínyi, 
Nádasdi  és  Fraugepán  követeket  küldöttek  volt  hozzá,  mikor 
még  csak  fömarsall  volt  s  meghívták,  hogy  jöjjön  hozzájok,  sza- 
badítsa meg  a  császár  jármától,  adja  viszsza  szabadságukat  és 
legyen  királyok.  (?  ?)  De  a  követek  Mihály  királynak  is  elmond- 
ván ügyöket,  ez  a  bécsi  udvart  értesítette  s  így  a  három  gi-óf 
keményen  büntettetett,  a  mit  egész  Európa  tud  s  a  kik  megme- 
nekedtek a  bécsi  udvar  kegyetlenségétől,  az  óta  Pels  6 -Magyaror- 
szágon derekasan  küzdenek  a  császár  ellen  s  méltó,  hogy  segít* 
tosscnek. 

A  magyarok  már  folyamodtak  e  segítségért,  a  mit  Marquis 
úr  jól  tud,  de  ő  felsége  nem  adhat  annyi  pénzt,  a  mennyit  kértek, 
oly  messzire  nem  tudja  ellenőrizni  a  hadfolytatást.  Es  a  magya- 
rok elégiiletlenségéböl  csak  akkor  húzhatna  hasznot,  ha  a  lengyel 
király  venné  át  a  vezetést,  habár  kézalatt,  vagy  izenne  nyíltan 
háborút.  Erre  kell  hatni  s  értésére  adni  a  királynak  (lengyel) 
hogy  a  pénzt  megkapja,  ha  fellép  akár  Magyarországon,  akár 
Prusszíába  (sóit  en  Hongrie,  sóit  en  Prusse.)  Jó  alkalom  lenne 
megkeresni  a  szomszéd  magyar  koronát,  ha  magának  nem,  a 
fiának,  stb. . . . 

—  Érdekes  tudni,  hogy  midőn  Sobieszki  a  törökkel  békét 
kötött,  a  török  főemberek  meglágyítására,  Báthori  Zsófia  II. 
Rákóczi  György  özvegye  is  tekintélyes  összeg  pénzzel  járult  a 
lengyel  király  költségeihez.  így  írja  a  püspök  XIV.  Lajosnak 
1676.  október  21-én. 

—  Bethune  irja  Pomponnenak  1676.  október  20.  A  lengyel 
király,  hogy  seregét  megtarthassa,  kész  öt-hat  ezerrel  segíteni  a 
magyarokat,  küldjék  hát  az  ígért  öszszeget  mielőbb,  a  magyarok 
csak  két  dolgot  kérnek :  gyorsaságot  és  titoktartást 

Végre  a  mi  a  magyar  ügyet  illeti,  vagy  segíteni  kell,  vagy 
végkép  lemondani  —  tovább  nem  lehet  tartóztatni,  hogy  a 
császár  kegyelmét  el  ne  fogadják.  Az  erdélyi  fejedelemmel,  gróf 
Telekivel  (s  a  lengyel  királyai  is  fennebb )  kész  az  egyezség, 
hogy  csak  a  cselekvés  megkezdése  után  kapnak  pénzt 

—  Bethune  XIV.  Lajosnak.  1676.  október  7-én  kelt  leve- 
lemben jeleztem  Felségednek,  hogy  Wesselényi  úr  a  magyarok 
nevében  minő  ajánlatot  tett  nekem.  Kilenczezer  embert  ajánl- 
nak  Felségednek  és  franczia  vezért  kérnek  a  vezérségre.  En  csak 


TÖRTtoKTI  nHWMAm. 


171 


liKiiMlUim^  liogy  {Kirtolni  fogom  kérésükéi.  Aüui;'iii  a  loii- 
i4  kimlyl  is,  onííemot  is  en'meii  kórtek,  f^nge<liji'rii  inüg,  hogy 
t  kérjenek.  De  B'elséges  umm.  miuthogy  ez 
sekkel,  melyeket  Apátival  es  Telekivrl  kötíU- 
lotii;  mindcD  reményökt/íl  megfosztva  kimondám^  Logy  solia 
sem  fogok  szövetkezni  oly  dologni,  mely  a  felséged  nevében  kütött 
ííiterítudésekkel  ellenkezik. 

Kéönhb  azonban  Betbune  (w  berc/egi  t-zimet  kér  <i  miiiis/- 
itfrtöl  s  érdemei  közt  felemlíti :  ime  milyen  alduzatot  tettem  Ma- 
gyarországban 18,  midim  ő  felst'fje  érdekében  magam  helyHi  Teleki 
iirat  ajdnloítnm, 

Betbune  azonban  nebány  bómipig  ép  ngy  ábrámloEott » 
mrigj^ar  királysággal,  mint    egy  ídöben    Lubomirszky.  Marquin 
l'oinponneuak  irja:  Bármi    légyen    a   csillagok   közt   megirvat 
önnek  hive,  barátja  leszek.  Mire  Pomponne  igy  felel :  Nem  isme- 
rem i\z  ftu  ctíiUagait,  de  azt  tudom,  íiogy  négy  nap  óta  az  egész 
V^a  az  t>n  nevével  van  telve,  h  mindenki  azt  bií?Z!,  liogy  önt  a 
ók  királyukká  választották,    1676.   decz,   1  l-én*  Még   a 
/ti  év  június  11-én  Í8  emlegeti  Betbune  magyar  királyi 
I  jolflll.Hégét,  söt  Ggy  8ok  magyar  aláírással  ellátott  jegyzéket  is  csa- 
tol 8ürgönyébez, 

—  1676.  nov.  20-án  XIV.  Lajos  10  ezer  darab  aranyról 
fotóló  utalványt  küld  BetlnmenekT  az  összeg  Dauczigbau  felvebeto ; 
ti  iija.  bogy  igyekezzék  a  pénzt  legjobb  belátása  szerint  felhasz- 
nálni. Ugy  látom    —  mondja  tovább  a  sürgönyy  —  bogy  a  len* 

^  '   fály  mjVian  hadat  izenbetne  a  brandenburgi  választónnk, 
ifi  segitbetné  a  magyarokat  a  csíUzár  ellen. 

—  Betbune  Pomponnenak  1676.  decz.  2.  A  mi  a  magyar 
Qgyeket  illeti,  melyekot  a  király  reám  bízott,  csak  egyedül  inté- 
Xfrn,  (t.  i.  követtársának,  a  püspöknek  sem  mond  rneg  mindent.) 
Ezt  én  magam  kezdtem,  s  legyen  enyém  az  eredmény  érdeme  is. 

—  Betbune  XrV^  Lajosnak  1676,  decz,  27*én.  Értesítem 
Felségedet,  hogy  ugyanezen  kiliallgatás  alkalmával  újból  elo- 
' T  a  magj*ar  ügyet  a  lengyel  királynak,  ki  ez  irányban  igen 

lunak  mutatkozott  s  már  most  csak  Absolon  úr  visszaté- 
rt vjiromt  bogy  az  ügynek  Felséged  tetszése  szerint  való  for- 
Itot  adjunk,  Legújabb  hírek  szerint  a  nagyvezér  meghalt, 
Lriiet,  bogy  Absolon  ixv  visszatérte  után,  egy  magyar  urat  kell 
a  portára  kühlenem. 

A/  1677-ik  évi  sürgönyök  szerint  Teleki  ellen  már  némi 
l^:i  fd  ;    siessünk  a  dologgal,  mert    félek,  bogy   Telekit 

Béi.  jH  töiünk ;  máshely  t :  Félő,  bogy  Teleki  és  Apaffi  ball- 

gatot  fognak  a  bécsi  csábitásokra ! 

Tököli  neve  először  1677-ik  évi  novemljer  27-én  kelt  süi^ 


172  TÖRTÉNhTl  IRODALOM. 

gönybcíi  fordul  elő,  melyet  Bethune  a  fraiiczia  királyuak  ír: 
Egy  magyar  követ  jött  ide,  8  levelet  hozott  a  lengyel  királyuak 
Oa  nekem,  ennek  párját  Pomponne  úrnak  küldtem ;  titkosan  is 
fogadtam  a  nevezett  követet  s  mondja :  a  lengyel  király  meg- 
ígérte titkos  támogatását,  s  leveretés  esetében  biztos  menhelyet 
AVesselényi  tábornoknak  és  gróf  Tökölinek. 

Itt  be  is  végződnek  a  magyar  ügyekre  vonatkozó  s  szám- 
talan változatban  ismételt  sürgönyök,  melyek  egészen  más  állás- 
pontról mutatják  a  bujdosók  történetét  és  szövetségeseik  helyze- 
tét, mint  azt  mi  hazai  kútforrásaink  után  tekinteni  szoktuk. 

A  franczia  királynak  cynismusig  menő  önzése  egészen  ter- 
mészetes, hát  mit  érdekelné  őt  a  magyar  nemzet  alkotmánya, 
szabadsága  s  fiainak  szerencsétlensége  ?  Kérdi-e  ő,  vagy  valaki 
emberei  közül  csak  egyszer  is  az  elégületlenség,  a  bujdosás  okát  ? 

Neki  csak  az  áll  érdekében,  hogy  a  császárt  itthon  foglal- 
koztassa és  fenyegesse,  hogy  a  Rajnától  vonja  vissza  seregét ; 
csak  attól  fél,  hogy  a  magyarok  ki  találnak  egyezkedni,  megta- 
lálnak békélni  saját  urokkal  királyokkal,  s  akkor  vége  neki. 
0  maga  azonban  a  lehető  legelső  alkalommal  kibékül,  s  a  ma- 
gyarokat egy  szóval  sem  emliti  s  többé  tudni  sem  akar  róluk. 

A  főbb  lengyelek  Sobiesky  —  Lubomirszky  vagy  magokat, 
vagy  fiaikat  szeretnék  e  szomszéd  ország  trónján  látni,  s  míg  a 
kalandos  tervekkel  foglalkoznak,  vagy  míg  a  franczia  tallérokra 
és  aranyokra  számíthatnak,  addig  barátaink,  azontúl  nem  is 
ismernek.  így  a  derék  Bethune,  kit  már  Parisban  is  magyar  ki- 
rálynak gondolnak.  Úgy  látszik,  a  magyar  királyság  olykönynyű 
préda,  s  oly  olcsó  árúnak  tekintetett,  hogy  már  a  legutolsó  len- 
gyel vagy  franczia  nemes  ember  is  ábrándozott  elnyerhetésével. 

Nem  tudok  bizonyításul  elegendő  tényt  felhozni  —  de  ha 
sejtenem  szabad  Teleki  Mihályban  ép  e  korszak  török-,  lengyel-, 
franczia  alkudozásai  kelthették  és  érlelhették  meg  a  szándékot, 
hogy  még  is  csak  leghelyesebb  lesz  a  némettel  szövetkezni.  Oly 
okos  ember  mint  ő,  lehetetlen,  hogy  be  ne  látta  volna  a  francziák 
önzését  és  léhaságát,  s  a  lengyel  és  török  kapzsiságot. 

Eddig  elő  az  egésznek  oly  nyomorult  üzletszerű  menete 
volt^  hogy  komoly  államférfi  csakugyan  megdöbbenhetett,  s 
csakugyan  kényszerülve  érezhette  magát,  hogy  tekintsen  a  vég- 
eredmények lehetőségeire  is. 

Jövő  számunkban  a  lengyel  udvari  életről  fogok  néhány 
adatot  közölni  e  nagy  műből  —  de  remélem,  hogy  a  derék  szer- 
kesztő folytatni  fogja  a  sürgönyök  közlését  s  majd  azokat  is 
ismertetni  fogom  e  folyóirat  hasábjain. 

Deák  Farkas. 


TfiHTfeKKTl  mODALOM 


173 


A  xiUlii  «v»  ref.  AnysíB%t'útt}^yháT*  törtenete.  Irttt  Magyarosi  István  súlaln 

i!T.  rtf.  pup,  Kolojsvártt  1880.   lira  50    kr,   A  tisztii  jövcdclcüi  a  Zilahi 

€V*  rcf.  egjliáz  papbcrváltöíígi  ulaplokigc  gyarapítására  fardíttatik. 

A  135.  lapra  terjedő  kis  ni ű  egyike  az  e  nemű  monogra* 
fiák  le^jobirjíü Iliik  s  kivániilos  volna,  hogy  minden  egyház  íratna 
n  lurtóneti  művet.  Szerzi  tárgyával  teljesen  tisztába 
/lása  czélszeríi,  el/íaclú-sa  világos  egyszerű.  PolemikiiH 
résiceihen  a  más  felekezctűekkel  szemben  a  lehetőleg  keililt  az 
elkoptatott  6a  aemnii  hasznot  sem  hajtó  és  semmitse  bizonyítLi 
szenvedélyes  kitörésektít.  Éa  holmi  vallásos  papi  pathost  is  csak 
annjHt  é«  csak  ott  li  '  elég  és  a  hol  helye  van. 

» A  rcformati"  i  lak  részleteire  nézve  okiratok 

iiem  maradtak  fenü<  —  mondja  a  szerző  —  s  az  első  terjesztő 
Derecskéi  Demeterről  is  keveset  tudunk.  Ez  is  bizonysága,  hogy 
e  téren  mindenekolntt  az  aflafgtfUjtt'sre  kell  fordítani  ügy  elmün- 
ket, mert  hisz  a  XVL,  század  nincs  oly  meszsze,  hogy  minden 
adat  olveíizett  volna,  At  kell  csak  kutatni  a  szomszédos  levél- 
tíirakat,  például  a  Jakcsic^ialádét,  mely  báró  Wesselényi  birto- 
kában van  Kolozsvárttj  s  mely  csahul  Hadadvárát  1576-ig  bírta 
**  neiiány  ezer  darab  okiratot  hagyottá  Wesselényiekre,  s  át  még 
a  koIoz8-mono8Íori,  gyi»la-febérvári,  U4eszi,  jászai  levéltárakat, 
a  Vécsei-c^aládét  8zatmár*vármegyében  &ib.  Ijebetetlen,  hogy 
azokban  ne  legyenek  ilyesféle  dolgok  is.  Nem  e  kis  műre  vonat- 
kozólag raondjukj  hanem  általában  az  egész  protestáns  történet- 
irodalomra nézve,  melynek  érdekében  az  egy  Révész  működésén 
kÍTttl  az  njkor  kivánalmai  és  igényei  szerint  még  vajmi  kevés 
fan  téve. 

Híven  vannak  előszámlálva  az  egyház  megalakulására 
vonatkozó  adatok  a  XVL  század  Tu'gyedik  tizedétől  egész  az 
I703»ik  szomorú  évig,  de  sokkal  érdekesebbnek  s  tantilságosablH 
nak  tartom  az  iskola  történetének  előadását.  Valamint  az  isko- 
lára és  egyházra  adakozó  hívek  péUlái  is  minden  felesleges,  ér- 
zelgős dicséretek  nélkíll,  szépen  éa  hatásosan  vannak  előadva. 

A  XVII-ik  századból  érdekes  a  lelkészek  életrajza,  kik 
f»^Tt74>r^mind  irók  is  voltak;  ami  azonban  a  könyvészeti  s  iroda- 
U  részt  illeti,  óhajtandó  lett  volna,  hogy  a  tudós 
,tk  a  régibb  forrásokat  ha-sználja  vala  föl,  mint  például 
ltod  Péter  Athm*hH*H,  hanem  az  ujabb  s  alaposabb  kritikával 
írt  műveket  is,  mint  pl.  a  Szabó  Károlynak  az  1879-ben  megje- 
lent IÍ4jg{  maíjyar  kVmt/vfdr  czímö  nagy  becsű  müvét.  Akkor 
rlkeríilt  volna  néhány  tt'rvedést  s  űj  adatok  következtében  tíibbct 
írhái^'íí    ^"Ina  a  zihilii  papokról  Csak  f^gy  pár  példát  említek. 


174  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

A  121-ik  lapon  szó  van  Keresszegi  (jobban  mondva  Körös- 
szegi) Istvánról,  ki  1616-tól  1630.ig  zilahi  pap  volt  írónk  nevét 
helytelenül  Keresztszeginek  írja  —  pedig  Szabó  Károly  müvé- 
ben látható,  hogy  munkáin  helyesen  van  írva  s  egyik  müvén  így : 
Keres-Zegiazt  is  megláthatta  volna,  hogy  az  általa  idézett  egyik 
munkát  nem  említi  Szabó  Károly  —  váljon  miért?  Nem 
ismerte-e,  vagy  a  munkát  nem  Keresszegi  irta-e  ?  És  végre  hogy 
még  más  müvei  is  jelentek  meg  nyomtatásban.  ^) 

Ugyan  ezt  mondhatom  Bátai  Györgyről,  M  atkó  Istvánról 
stb.  A  XVIII.  századból  érdekesen  van  előadva  Zoványi  György 
élete,  története  és  viselt  dolgai,  szóval  az  egész  mü  kedvező  hatást 
tesz  az  olvasóra.  Jövőre  azonban  csak  annyit  jegyzek  meg,  hogy 
az  irodalmi  nyelvet  egy  kissé  szabatosabban  és  fegyelmezetteb- 
ben kell  használni,  mint  a  napi  ujságirók,  a  folytonos  irási  járom- 
ban nyögő  hivatalnokok,  prókátorok,  bírák,  végrehajtók  stb. 

A  15  lapon  ez  áll:  a  portámZí  szövetkezést  visszaállítja, 
aztán  115.  lapon:  teveszörböli  terítő.  Az  a  portávali  és  teveszőr- 
bőli  szó  nagyon  rósz. 

Az  i  csak  főnévhez  járul :  mező-mezei,  város-városi,  Zilali- 
zilahi  stb.  Minden  más  alkalmazása  pl.  általi,  nélküli,  lenti, fenti, 
alatti,  feletti  csak  oly  engedély,  melyet  a  gyöngébbeknek  adunk 
itt  a  fővárosban,  hol  igen  sok  magyar  és  magyar  iró  van,  ki  csak 
15 —20— 30  éves  korában  kezdett  magyarul  tanulni,  olvasni  és 
írni  De  az  ilyen  kettős  ragozást,  |)ortóvaZí,  teveszörböli  még  ezek- 
nek 86  engedjük,  hát  egy  a  Szilágyságban,  az  ős  magyar  Zilah 
városában  élő  tanárnak,  papnak,  hogy  nézhetuők  el. 

Vannak  továbbá  ily  kifejezések :  a  reformatió  nagy  müve 
bevégezve  lett  (17.  lap);  a  zászló  kitűzve  lett  (24.  1.) ;  elkészítve  lett 
(51. 1.) ;  kihirdetve  lett,  azzal  lett  vádolva  (63.  l.)];  lett  öntve  a 
harang  és  lett  foganatosítva  (68.  1.) ;  a  kőkar  kijelölve  lett  (69. 
1.)  ;  felajánlva  lett,  beszállítva  lett  (75. 1.)  ;  lett  aZapitva  (78. 1.) ; 
lett  értesítve  (84.  1.) :  lett  megbízva  (88. 1.) ;  lett  we^rállitva  (92. 
1.) ;  lett  kiadva  (95. 1.) ;  és  ezek  egytől  egyig  mind  rósz  magyar- 
sággal vannak  mondva  és  írva.  Jól  magyarul :  a  müvet  bevégzik, 
vagy  a  mü  bevégeztetik ;  a  zászlót  kitűzik,  vagy  a  zászló  kitüze- 
tik  ;  a  harangot  öntik  vagy  a  harang  öntetik  stb.  Az  efféle  csak 
rósz  szokás,  mert  így  nem  beszél  sem  a  szilágysági,  sem  specia- 
liter  a  zilahi  nép,  de  igy  ír  a  sok  napi  lap  és  a  sok  prókátor.  Es 
ez  annyival  feltűnőbb,  mert  író  a  123.  lapon  egymás  után  kétszer 
használja  helyesen  a  lett  szót,  írván  iQ.  Bátai  Györgyről,  hogy 
a  kolozsváriak  kedvencz  papja  lett,  és  hogy  Barcsai  Ákos  feje- 

*)  A  Keresszegi  életrajzábau  két  erős  nyomdai  liilia  is  van,  t.  i. 
1714  — IC  14  helyett  s  1830-10.30  lielyrtt. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  175 

delemmé  lett,  e  két  esetben  a  lett  szó  magyarosan  van  alkal- 
mazYa. 

A  77.  lapon:  a  rektornak  24  véka  adasson  —  maradjunk 
mi  csak  a  jó  Révai  mellett,  s  írjuk  úgy,  hogy :  adassék.  58-ik  la- 
pon e  fordul  elő:  beigazolják  és  71.  lapon:  beszüntette.  Ugyan 
hová  igazolják  ic,  és  hová  szüntetik  bi\  Hagyjuk  ezt  is  az  ügyvéd- 
bojtároknak  és  amtsdienerekböl  avanzsirozott  fogalmazóknak, 
mert  a  magyar  észjárás  szerint  semmit  se  lehet  be  igazolni,  se 
be  szüntetni,  s  a  magyar  előtt  bőven  elég,  ha  valamit  igazolnak, 
vagy  valami  igazolva  van,  az  is  elég,  ha  valamit  megszüntetnek, 
mert  ha  be  szócskát  szúrunk  elibök,  értelmetlen  együgyűséget 
beszélünk.  (Hát  még  mikor  a  bíró  előtt  az  igazság  mind  a  két 
fél  ügyvédje  által  be  van  győzve !) 

Még  csak  egy  szót.  A  35.  lapon  áll :  adakozás /oZ^^án ;  52 
és  89.  11.  Minek  folytán,  (96  1.)*)  indítvány /o/y^n,  itt  a  folytán 
mindenütt  rosszul  van  alkalmazva  csupa  hanyagságból,  s  helyette 
következtében-t  kellene  használni.  Csak  egy  helyt  van  jól  hasz- 
nálva a  78.  lapon :  idő  folytán,  mert  az  időnek  csakugyan  van 
folyása. 

Olvassa  meg  szerző  a  Salamon  Ferencz,  az  Arany  János, 
a  Nagy  Péter  erdélyi  püspök,  a  néhai  Csengery  Antal  műveit,  ott 
nem  lát  portávali,  szőrbőli,  beigazoló  és  beszüntető  folytánokat 
—  tehát  csak  egy  kis  figyelmet  és  fegyelmet  kérünk  a  magyar 
nyelvre  is.  d — s. 


^)  A  lapszámozás  iunen  kezdve  hibás. 


T  ^  12;  O  Z  Jftu. 

MAGYAK  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  FEBR.  3-ÁN  tartott  választmányi  Ülésben  nagy  számú  és  díszes 
közönség  vett  részt. 

Ipolyi  Arnold  társulati  Elnök  emelkedett  szellemű  beszédben  emlé- 
kezett meg  a  társulatot  ért  két  gyászesetröl.  Szomorú  kötelességet  kell 
ma  teljesítenem,  —  úgymond  —  midőn  társulatunk  két  kitünö  és  jeles 
tagjának  elhunytát  jelentem,  az  egyik  gr.  Erdödy  Sándor  mk.  főlovász- 
mester és  társulatunknak  egyik  első  alapító  tagja.  0  életének,  azt  lehet 
mondani  estéjén,  egy  érdemdús  pálya  után,  midőn  lerótta  kötelességét  a 
magyar  művészet  és  történet  iránt,  múlt  ki.  Sokan  emlékeznek  azon 
nemes  alakra,  ki  itt  köztünk,  annyiszor  részt  vett  üléseinken  és  figyelem- 
mel kísérte  annak  előadásait. 

A  másik,  kinek  épen  most  friss  sírjáról  jövünk  és  koporsójára 
koszorút  tettünk  s  még  leng  is  a  gyászlobogó  a  tudomány  házán  fölöt- 
tünk :  Fabricius  Károly  tagtársunk.  Kitűnő  szónokok  parentálták  Őt  és 
emelték  ki  érdemeit;  én  csupán  azon  tekintetből  emelem  ki,  mint  kiváló 
alakját  azon  szász  népnek,  melyet  Árpád-házi  királyaink  ad  retinendam 
eoronam  telepítettek  az  állam  véghatárára.  0  felfogta  ezen  hivatását  a 
szász  népnek  és  ad  retinendam  eoronam  valóban  működött ;  mint  a  törté- 
neti politika  híve,  egyike  volt  azon  kiemelkedő  alakoknak,  kik  a  magyar 
állam  eszméjét  elismerték,  szóval,  tettel  támogatták. 

Néhány  szóval  méltányolván  az  elhunyt  történetírói  működését, 
kivánja,  hogy  több  ily  jeles  férfiút  adjon  a  szász  nemzet  e  hazának.  (Elénk 
tetszés.) 

Utána  Dr.  Ábel  Jenő  társ.  tag  fölolvasta  » Magyar  Tudományos 
Egyetemek  a  Középkorban  c  czímű,  eredeti  források  alapján  nagy  szor- 
galommal készült  értekezését,  mely  szerző  humanisticai  tanulmányainak 
egy  részét  képezi,  s  az  Akadémia  kiadásában  fo^  mcgjelonni. 


tAhcx^. 


íll 


K  tatazéssel  fogadott  crtekes^n  után  Dcdk  Furkus  a  Outykayf(f(c 
kf^ltámAk  rrgcstnimát  C8  indcicét  —  melyet  Dessewffy  Kálmáü  orax. 
kcpvbdu  8  tán»tilüti  tagujáiilott  fel  «  tar«tilittnak  —  ríivideu  bcmntatjii* 
üld itvány ózván,  ^^ogy  ass  reszlctesebli  taiiűIm/inyosEás  czeljaHúl  ket  v, 
ti{^titik  adjiffőék  ki.  A  fárí^ulat  Na^y  Imre  és  Xagy  Gyulft  urakat  kcri  íet 
az  litvi/ágálásra  s  J€ len tdétdt élre. 

Következtek  íi  folyó  ügyek: 

Tiikiir  jolciiti,  hogy  gróf  S^túrotf  Antal,  (uj*  Báró  JimívítnJtzky 
Bt'bi) ;  a  társulni  alnpiló  tngjiii  soráb/i  lépett.  Kydíjai  tagokká  pedig  a 
kdvetkea&iJk  válaaxtattak :  Kovdfg  (idíía  ügyvííd  Hpest,  (aj.  a  titkár); 
GtÍMMuet  Károly  papnövendék  Nagy-S/^ombat,  (aj.  a  titkár) ;  BerÍÉézi  Ist- 
▼áti,  tAnár  (aj.  Thallócaiy) ;  Tormá^mj  Bónís  áldozár  Szunibatbely,  (jij.  a 
titkár);  ÁfodécÁ  Emánuel  min*  fogalmaj^ó,  Kutadi  Radmch  JeuG  min. 
Wígtídfogalitjasió  Budapest,  (aj.  Tballócícy) ;  Zavhav  Oyula  tí5rv^ny- 
%w^\  biró,  Nyitra,  (aj.  a  titkár) ;  Dr.  Sfhillin*j  Lajos  egyet.  m.  tanár 
Kolo/^vár,  (ly.  Bseabó  Károly);  De^ií]f^  Kálmán  képviselő  Bpest,  (aj. 
Deák  Farkaa) ;  Hamán  Sándor  egy.  tanár,  Dr.  Áhd  Jcuő  tanár  Bpeat, 
(aj,  a  titkár) ;  Edlinga'  Titua  ple'liános  UercjtegfaU^a,  (aj,  Síjioá  Orbán)  - 
Wélffr  Satuu  ev.  lelk^öx  Béla,  (aj,  Huan  Lmjob)  ;  Sxentgyurtjffi  Lajos  min. 
fog.  Budavár,  (aj,  Ürmüai  M.) ;  Drach  Autal  s.  lelkész  Apatin,  (aj.  C:£o* 
bor  BéU) ;   Ifuherí  Vilmos  ügyvéd  Léva,  (aj.  Bolemanri  E.) 

E/.után  titkár  felolvassa  a  Boy  Ilona  abipito  tag  által  kttü^ütt 
2<>  arany  pályadíj  üpyében  kiküldött  bi^otteág  jelentését,  mely  így 
hangzik  *, 

>Abilirottak  astou  tapasztalásból  indulva  ki,  liogy  ájabb  történ(*íi 
irodalmunk  a  történeti  alakok  életbií  előállítására,  é»  a  jellemek  ííiűi^ti- 
wcro  kcvc«ebb  Bgyolmet  fordít,  nint  az  események  rés/Jetcinek  clbeszé- 
léiüére :  ajton  óbajtuHukat  fejexik  ki,  Iiogy  a  M.  Türténelmi  Társnlat  a 
Bay  Ilona  urliblgy  által  felajánlott  20  arany  jutalmat  a  küvelkezö  fi-l- 
adatra  tÜExe  ki : 

AdasAck  a  bazai  régibb  (1790  előtti)  történetből,  a  ucmxcti  élet 
liámiely  torén  feltűnt  —  a  pályástó  által  tetsjtéB  sxerint  vátaszUiudó, — 
személy nttk,  kiitfnrráai    tannbnáuyon   alapuló  egyéni  jeUemW!*e»  a  mely- 

Enck  terjedik  Imc  egy  nyom  tátott  ívnek  fdét  meg  ne  baladja. 
■  A  személy  megválasztását  astért  btxzuk  a  pályázók  tetszésére, 
Bftrt  m  szerény  jutalom  külíin  tanulmányok  cszkbzléBére  ösztünlíl  alig 
•atolgiílliat 
A  terjedelmet  azük  korlátok  küaié  87.orítanÍ  azért  tarÉjuk  azükiíé* 
geiitek,  mert  nem  az  ületj  wzeiiiély  éb-traj/ának  elbeszélését  kívánjuk  ; 
Hjti^dok.    IHWL    ü.   fii/*t-  12 


1 78  TÁRCZA. 

hanem  egyénisége  jellemző  tulajdonságainak  feltüutctéaét,  főleg  azok- 

naky  melyek  tetteik  megértésére  kulcsúi  szolgálnak. « 

Fraknái  Vilmos, 

Pauler  GyvJa, 

vál.  tagok. 

Ezen  javaslat  felett  eszmecsere  támadt.  A  választmányi  tagok  egy 
része  ligy  kivánta  módosíttatni,  hogy  a  pályamunka  legalább  egy  félív 
nagyságú  legyen,  azon  meggyőződéssel,  hogy  egy  jó  munkát  jóval 
nagyobb  terjedelme  miatt  is  a  pályázatról  kizárni  nem  volna  tanácsos, 
míg  többen  az  eredeti  szerkezetet  védték,  azt  gondolván,  hogy  egy  féliv- 
nél  jóval  nagyobb  munka  már  egész  tanulmány  volna.  Beható  és  igen 
érdekes  vita  után,  melyben  egyfelől  Wenzel  és  Thaly,  másfelől  a  bizott- 
ság tagjai  fejtették  ki  nézetüket,  szavazatra  bocsáttatván  a  kérdés,  kitűnt, 
hogy  9  szavazat  van  9  ellen.  Az  elnök  a  javaslat  mellett  szavazván,  az 
eredeti  szerkezet  elfogadtatott,  s  a  pályamunkák  beküldésének  határide- 
jéül 1882.  jan.  31-e  tüzetett  ki. 

Ezután  Deák  Farkas  b.  t.  felolvasta  a  pénztár-vizsgáló  bizottság 
következő  jelentését : 

Tisztelt  Választmány ! 

A  f.  évi  jan.  7-én  tartott  választmányi  gyűlés  által  alólirtak  az 
elmúlt  1880-ik  évi  pénztári  kezelés  megvizsgálására  és  a  pénztári  állás 
kimutatására  küldetvén  ki,  feladatunkat  f.  évi  január  hó  végnapjaiban 
teljesítettük  s  a  mind  nagyobb  és  nagyobb  forgalmat  mutató  társulati 
pénztári  könyvek  bevételeinek  és  kiadásainak  minden  egyes  tételét 
átvizsgáltuk  s  a  mellékelt  okiratokkal  összehasonlítottuk. 

A  számításokat  s.  c.  e.  hibátlanoknak,  a  kiadásokat  az  utalvá- 
nyokkal összhangzóknak  s  általában  a  pénztári  kezelést  szabatosnak  talál- 
tuk; s  a  pénztár  1880.  december  31-én: 

13,890  frt  65  kr  bevétellel  és 
12,851   frt  15  kr  kiadással 
1,039  frt  60  kr  követelési  egyenleget  mutatott. 

Ezeknél  fogva  indítványozzuk,  hogy  a  mélyen  tisztelt  elnökség 
Balthazár  Béla  pénztárnok  úr  részére  a  szokásos  évi  felmentést  kiszol- 
gáltatni méltóztassék.  A  pénztárnoknak  részletesebb  kimutatásából  csak 
ama  két  kiadási  tételt  említjük  fel,  hogy  a  „Századok"  utáti  az  elmúlt 
1880-ik  év  folytán  1229  frt  70  kr  —  a  „Történelmi  Tár"  után  pedig 
408  frt  15  kr,  összesen  tehát  1697  frt  85  kr  iróidíj  fizettetett  ki. 

Meg  kell  még  jegyeznünk,  hogy  tőkésítésről  a  múlt  évben  is  kevéssé 
lehetett  szó,  mert  a  Bnlassa-féle  kiadás  költségei  még  tetemesen  terhel- 
ték pénztárunkat  —  továbbá  kezdet  óta  az  a  szokás  volt,  hogy  a  nyom- 
dai költségek    uz   év  végén  nem  fizettettek   ki,  hanem    csak  a  következő 


tArc'/a 

jftnuárbaD^  igy  aae  cvi  Iczarüökor  kimutatott  követelési  egyenleg  {Ihisonn^ 
rolt,  mert  a  m^g  be  iicm  ndott  számla  a  kiadások  kiké  fel  nciií  véteiKe- 
Mt.  A  nnilt  cvl»eö,  a  pc'tiztár-vizagáló  bizottság  indítványárai  az  elnök- 
»^g  ula»ította  u  titkár  ea  penztilruok  urakat,  líogy  a  pénzkezelen  e  féi- 
bzt!g5t'get  &ztinteeaek  njeg,  mit  ok  az  eltmilt  évben  dicséretesen  végre  n 
hajlottak,  habár  ki^mtelenck  voltak  3  fclevi  B/ámlát  kiegyenlíteni. 

Alaptőkénk  a  magán  kötelezvényekkel  együtt  a  máit  188L  dt»c. 
Sl-rii  UltOOO  frt  volt,  Ea  azóta  íb  szaporodott. 

Végül  t.  válnsztmiiny,  vau  azereniBcnk  keit  Indítványt  olater* 
Jee»teni : 

egyik  as6,  utadít^a  a  t.  választmány  a  pénztárnok  urat,  bogy  az 
liJ8*2ik  január  1-töl  kezdve  a  ^TM.  Tár''  költ.-íégctt  kUIÖn  állu  pénz* 
tjiri  kilnyvlM!  vezc^ise  —  bevételeit,  úgy  mint  kiadtisait ; 

uiáif»ik  az,  mondja  ki  h  válaa/.ttnáuy,  bogy  a  tagsági  dyak  éa  ii 
ttíke- kamatok  az  év  clso  felében  befízetendök. 

Deák  FnrLajt,  Uorvát  ArjKU, 

bIzott*á^i  clOftdü.  bizottsági  tag. 

Elnök  a  pénztár  vizsgáló  bizottság  fáriidalnias  és  buzgó  mnukál- 
kodásáért  k'isztlnctet  sznvaz,  A  válaí!^ztmány  megadta  a  pcuztáruoknak  u 
ftzokáans  fehnentvényt,  a  a  pénztár  vizsgálók  által  tett  btdítványokat 
1*1  fogad  ta*  8  a  végrehajtással  a  titkárt  és  pénz  tárnokot  Msta  meg. 

Titkár  jolenli,  hogy  az  Emíeh  Gusztáv- féle  20  arany  pálya dijra 
pályamunka  iwm  érkezett  Iw?.  Újra  ki  fog  tűzetni  1Ö82.  jan.  3l4ki 
liatámappab 

Ezután  egy  pár  apróbb  iígy  elintézése  után,  zárt  íilés  következett, 
molyWn  a  hátriib'kban  Uxü  tagdíjak   lichíijtása  iránt  tortént   intézkedés. 


FARRITIU8  KÁROLY. 


A  gyászos  veszteséget,  mely  társulatunkat  buzgó  és  tevékeny  vá- 
lisztmányi  tagja:  Fabrilins  Károly  halála  áltíil  érte,  a  febr.  3-áu  tartott 
választmányi  ülésben  az  elnök  megható  szavakkal  ecsetelte.  Mi  a  nagy 
V4»iá#okhau  rajzolt,  s  még  is  btí  képet  nebány  életrajzi  adattal  kívánjuk 
kii'^észíceni* 

Fabritius  Károly  szliletett  1826.  nov.  G-áu  Segeavártt,  és  laiiul 
tnányait  itt  és  a  lipcsei  egyetemen  1H47-I>en  végzé  s  eleinte  segesváH 
gymnasinmi  tanár,  utóbb  ottani  pap  volt;  I86tí-ban  pedig  ápokli  pappá 
válaaztatotl  tnegi  melyről  azonban  politikai  okok  miatt,  egy  pár  év  elíítt 
Itfuiondott*  Tgyaii  is  egyházi  eKiljárósága  a  képviselőházban  foglalt  párt- 
illáKaval  nem  értvén  egytft^    különbfébj   egybáz  feg^cduii    perrel  áujtottíi^ 

12^ 


180  TÁHCZA. 

bogy  vagy  az  egyházi,  vagy  a  politikái  pályátűl  visszavonulásra  bírja 
—  e  kettőt  iucompatibilisnek  jelentvén  —  s  ö  jövedelmes  egyházát 
nem  habozott  feláldozni  politikai  meggyöződe'senek.  Inkább  a  szegény- 
séget választá,  mintsem  elveiről  lemondott  volna. 

S  ez  nála  jelleméből  folyólag  természetes  is  volt.  Ugyanis  ő  a 
képviselőház  legrégibb  tagjai  közé  tartozott,  hü  tagja  volt  a  Deák-párt- 
nak és  a  fusio  után  a  szabadelvű  pártnak.  Tevékeny  részt  vett  a  politi- 
kai életben  a  hatvanas  években,  egyik  vezértagja  volt  az  ifjú  szászok 
hazafias  pártjának,  s  mint  történetírással  foglalkozó  tudós,  lelke  mélyé- 
ből ragaszkodott  a  történeti  jog  eszméjéhez.  A  szász  nemzet  keblében 
mindig  volt  hol  kisebb,  hol  nagyobb  párt,  mely  az  erdélyi  testvérnemze- 
tckkel  békét,  barátságot,  egyetértést  óhajtott  s  a  legnehezebb  napokban 
is  nyíltan  küzdött  ezért  s  tűrt,  fáradott  és  szenvedett.  0  csak  áldozato- 
kat hozott  az  eszmének,  de  elismerésen  kívül  azért  soha  semmi  jutalmat 
nem  kapott  s  nem  is  keresett. 

De  nemcsak  a  közpályán  s  az  egyházi  téren,  hanem  a  történeti 
irodalomban  is  tisztelt  nevet  vívott  ki.  Eleinte,  a  áO-es  évek  végén,  a 
»Pressburger  Deutsche  Zeitungé  segédszerkesztője,  1850.  aug.  és  sop- 
temberben  a  szebeni  »Siebenbürger  Bote«  szerkesztője  volt  De  az  akkori 
politikai  viszonyok  közt  a  politikai  működés  lehetetlen  volt  rá  nézve,  s  ő 
csakhamar  egészen  a  történetírói  tanulmányokra  adta  magát.  A  bécsi 
császári  akadémiának  mutatta  be  első  tanulmányait,  melyek  leginkább 
Segesvár  történetével  függöttek  össze.  Első  értekezése  annak  kiadványai 
közt  1852-ben  jelent  meg,  s  az  első  kiadványa  s  Krauss  naplója  2  vas- 
tag kötetben  csakhamar  azután  a  császári  akadémia  költségén  látott 
világot.  Egy  ez  elé  irt  értekezése  a  segesvári  krónistákról  nagy  feltűnést 
okozott  történetírói  körökben  s  írói  nevét  megállapíták.  Attól  fogva  egy- 
mást követték  értekezései  a  hazai  s  külföldi  folyóiratokban,  mígnem  az 
akadémia  1872-ben  tagjává,  s  a  M. Történelmi  Társulat  1877-ben  választ- 
mányi tagjává  választá.  Az  Akadémiában  székét  »Pemflínger  Mark  szász 
gróf  élete «  czíroű  tanulmányával  foglalta  el,  mely  1875-beu  látott  vilá- 
got. Akadémiánk  kiadványában  jelent  meg.  ^Erdélynek  Honter  János 
által  készített  térképe*  1878-ban.  Nagybecsű  okmány  gyűjtemény  a 
»Kézdí  káptalan  oklevéltára,€  melyet  1875-ben  adott  ki.  Számos  törté- 
nelmi értekezése  (szimszerínt  több  mint  70)  jelent  meg  a  különböző  fo- 
lyóiratokban, a  ^Történelmi  Tárban «  s  a  szász  honismertető  egylet 
»Archiv«-jábau,  melyek  mind  mély  kritikai   érzékről  s  gazdag  forrásis- 


tArcxa 


181 


tncrctrŐt  fc^sturk  liuíUMÍgot.  Kj^árúliig  Erdcl^'  tart»"uett't  rlliiJitráiíák  irte* 
kfücdBci  B  fökiiut  ti  B/.át»Aok  turt<fu€tdt;  de  i>  m\\n  tekintette  a  iörteiictt^t 
fMiKÜkaf  ngittiUókni  ailknlinfis  auyngiitik,  Uaiiein  u  ti^rtüiielet  magiiört^ 
dfo^liitliLiuil  vbégiUtii. 

Kom  hnUIát  vi^lotlcii  s:ecroticdétlctiség  okozta, 

A  mtilt  ifvi  tleci5.  ll-*$tí  a«  egyetemi  kííuyvtáirban  tíiHU  Tipray  tc- 
mctiWröl  jöi'^n,  niiut  gyüugcszcfiiíl  etiibcír,  a  gdp  sssobáhu  tévedt'  e  htn- 
liant.  EbbÜl  BzArmazott  sebei  váratlatiúl  gyorsan  gyógy ulUik  dr.  Kováce 
JóxFt»f  inüértu  voztítiíse  alatt  s  boüsta  feljött  neje  cg<^sz  nyíigodtau  tdrt 
baitA.  Már  kíiatcl  állt  a  teljes  felgyógyuláshoz,  midőn  miodcn  váratlaudl 
u^mtrn  fí*rdult.  Rtígi  h*pb«jii  megújult  s  ettől  fogva  roliamosau  hanyat- 
lott, uiípiciii  t  cívi  febr*  2*áii  reggel  7  6rakor  elhunyta 

Halála  minden  kürbeu  a  legme'lycbb  re8zv«itct  támasztá,  s  bcssfion- 
Idéfténél  —  liol  Oyöry  Vilmos  tartá  a  mcgbat4V  alkalmi  fixúnoklatot  ^ 
frnycs  kíV/meég  volt  jelen  ;  tíibben  a  miuiaztcrck  kíiziilj  a  képviselő  bás 
ax  Akadt^mia  a  a  M*  TíírtrnHmi  Társulat  sy/imos  tagja. 

HngyomiSnyál  ritka  nyomtatványokban,  unicumokban  gazdag  könyv- 
tára képeati,  melynek  tuinyoiiió  ü«gy  ré&zc  Erdély  tiírtenctiírc  vonatko- 
jiík.  Kéieírattára  is  gaaidag  eredetiekben  a  másolatokban,  a  óbajtuiulú 
Volna;  bogy  az  egész  gyűjtemény,  ugy  a  mint  van,  együtt  tartatnék. 

A  esaládj  gyászjelentés  így  hangzik ; 


Fabritiii!4  Káfolyué  szál.  Kotb  Fii<U»rika  i^aj.^t,  valamint 
^M  ríiu^kciaek  Friderika,  Henrik,  Lajos,  (JuldD»  Audráí»  é>  Erik 
nevében  rokonninak,  barAuínük  éa  iünK^róaetnek  mélyen  szomorodott 
wirrvJ  ií  l^ntl  fi  £c  re  tett  férjének-  illetőleg  atyának 

FABRITIUS  KÁROLY 

fVfl.  d^,  hVé  lelkénT,  S^jje»vár  vdJasztú  kiriilcti  orAz^^gyüléHkőnetf  magif. 
tud.  akadémia  Uv,  iaijjdnak, 

í.  t'Ti  íVhriiAr  hó  7'Án  rt'ggelt  7  urakor,  hosazu  ós  fó.jJAliii»§  szuavetbÁ* 
után,  »  liidomány  és  családja  Loldogi$ágának  szentelt  életének  55  ik 
évttVicn  történt  pvA^^oa  kimuliát, 

A  boMogult  liölt  tetemei  cöútörtökíín  í\  Uó  3-án  délután  Vi3  ♦'•ra 
kor,  n  magynr  kir,  áíUmi  ravjiályáhos  vitetnek  át  és  Bzombnlon  f.  lió  5-cn 
d,  «,  2  6r»kor  8cgesvíiron^  naját  Ink.isából  az  cvan^elikiia  temeíóbe  r>rők 
nyng^oinra  helyeit  étnek, 

Bodape&t^  IStfh  február  hiibnn. 

Bék^  liamvaira ! 


182  TÁRCZA. 


IRODALMI  SZEMLE. 

>Muniis  d<it  tili  literátor, € 

Színnyei  statisticai  kimutatásaiból  kitüuik,  hogy  szaklapjaiuk 
száma  dvröl  dvro  gyarapodik.  Gyarapodik  fővárosban,  yidéken  egyaránt. 
A  számbeli  növekedést  egy  belső  tünet  nyomon  fogja  követni.  Elérkezik 
majd  annak  is  az  ideje,  mikor  a  patriotismus  s  a  relatív  becs  szempontja 
engedni  fog  a  kritikának.  A  törekvést  és  előreiparkodást  egyetlen  egytől 
sem  lehet  megtagadni  s  minthogy  az  irodalmi  termék  is  magán  viseli  a 
társadalomnak,  hogy  agy  mondjuk  temperamentumát,  most  újév  adjáu 
meganynyi  ünnepi  köntösben  lép  elénk. 

Bemutatjuk  rendre  olvasóinknak,  sajnálván,  hogy  nem  valamcny- 
nyiről  adhatunk  számot. 

—  Az  Abafi  Lajos  szerkesztette  FtgyelS  Szinnyei  tagtársunk  arcz* 
képét  közli  egy  bibliographiai  életrajz  kíséretében.  »Révai  tanulmányai 
Nagy -Károly  «-ban  czím  alatt  Csaplár  Benedek  közöl  egy  részletet 
Révainak  egy,  ügy  látszik,  általa  megírt  életrajzából.  A  tanulmány  alapof, 
mondhatnók  minutiosus,  de  ha  oly  mezben  jelennék  meg,  mint  a  Bánóczié, 
több  élvezője  akadna. 

—  A  »Magtab  Könyv8zemle«  tavalyi  évfolyamából  a  sept. — 
decemberi  füzet  megjelent^  késŐn  ugyan  a  nyomda  stríke  miatt,  de  jókor, 
hogy  a  tartalmas  tizenegy  ívnyi  füzetről  elismeréssel  szóljunk.  A  folyóirat 
szerkesztője  Csontod  János,  tapintatot,  érzéket  fejt  ki  a  szerkesztés- 
ben, s  a  mennyiben  technikai  hiányai  is  vannak  még  a  vállalatnak,  hisz- 
szük,  hogy  évről-évre  csökkenni  fognak  azok.  E  füzet  tartalma  ily  rend- 
ben következik :  Fraknói  Vilmos  két  magyarországi  unicumot  említ  a 
koppenhágai  kir.  könyvtárból ;  Martini  Thyrnavini :  Opusculum,  ad 
Kcgni  Hungáriáé  Proceres  czímü,  1522.  vagy  1523-ban  Bécsben  nyo- 
matott munkáját,  s  Braschius  Mártonnak,  a  rostocki  lyceumon  bölcsé- 
szet tanárának  1600-ban  Rostockban  nyomatott  eposát.  Ezekre  a  mun- 
kákra mi  ügy\éljük,  nem  eléggé  illik  a  czím :  unicum  elnevezése,  eddig 
nem  ismerünk  belőle  más  példányt^  s  minthogy  senki  sem  járt  még  utána, 
nagyon  meglehetnek  e  könyvek  más  könyvtárakban  is.  Különben  a  közlő 
ia  csak  »hihet61eg«  jelzővel  illeti  a  szövegben.  Koncz  József  Lupuj  vaj- 
tárói  egy  harmadik  ismeretlen,  csonka  verses  munkát  talált  Holló  Tamás 
iltnrmiyvári  ferenoset  sáidafönök  könyvtárában.  Ezt  közli  egész  teije- 


TlRCÍÍA. 


183 


RAth<. 


Aiit-^var    Köivvvtjlr<-ii<j7:    i\     aduK^kot 


köz5l.  Il^llüibniut  Árpád,  ki  elcibtij  köxlemt'nyeivel  már  j«  nevet  szerzett 
az.  Akadémia  magyar  vonatkozású  incunabnhrmfti  reiitljíít  fojczi  be,  bö 
afrpamtus  kíaeretebeii  mntatváa  be  ajtókat  a  közönségnek.  Csontosi  JAnos  a 
szepességi  XV*  szílzndi  künyvtárakho9ikí$zöl  adalékot.  Kz  k^'pezi  a  derekát 
a  falyűiriitnak.  Alapos  czikk,  szeles  mederben,  Csontosi  mint  iró  cs  bib* 
líogrÉ|ih;  mindent  elmond  bilvcn,  a  mit  tud.  Dr.  Fejcrpataky  Lászlu  a  zágrábi 
káptJŰaní  kíSnyvtár  XV.  százndlieli  kíiíhalogusát  közli,  A  fir*  Forgách- 
fille  al»ó*k«?menozei  levél tiWáről  Majlátíi  Béla  ír  egy  tájékoztató  bevezc* 
t«*jit  Kz  a  tizedik  levéltár,  mely  a  N.-Mnzoumban  let^tke:pen  vaji  de- 
|M>nálva* 

A  levéltár  1227 — 1711  közt  keletkezett  okleveleket  foglal  ma- 
gában. Az  oklevelek  száma  levéltári  í?zám  szerint  Uőlö-i'C  rág,  midarab- 
nitars,  nézve  a  4000  darabot  valószinüleg  megíraladja.  S  ha  tekintetbe 
veiziizllk  azon  1 5  falio  kíítetet,  melyekben  egyes  oklevelek  és  levelek  a 
XIV,  ftzizadtól  kezdve  fe  egészen  l7G7-ig  bekötve  vannak,  az  okleve- 
lek «zámát  bátran  5000  darabra  tebctjük. 

Nevezetesen  pedíg  vau  XIII.  sz.  oklevél        .       .         Üíi  darai) 
C2ek  köi^tt  a  tutárjárás,  tehát  1241  eldtti  7  darab 

a  XIV.  századból 286       i 

a  XV.  * 816       > 

XVf.  századi  a  mohácsi  %'ész7g      ,       .       .       .       .188       » 

összesen  ii  mohácsi  vészig  1353  szám, 
A  tíSbbi  a  XVL — XVÍIl.  századra  esik  egész  1711-ig. 
Az  érdekes  ismertetést  egj  eredeti  kifejezés  tarkíljaf  midőn  Wcu^ 
jA*í  Guflztjlvot  >hiviitott  történész  f-nek  mondja.  Tipray  haláláról  ncero. 
lug  B  részletes  bíbliogrnpbiai  kimutatás,  vegyesek  zárják  be  a  változatos 
fiisefict  Aa  idén  1604  raagyar-nyclvü  munka,  e  371  nemmagjar-uyelvtí, 
d«  li«z.ai  munka  jelent  meg,  tehát  az  idegen  nyelvű  productio  a  magyar* 
tii>c  ligy  ill,  mtnt  1  :  4.^2. 

—  Eor  A  aíTüzÖTT  «ATÍait»ííw  rvv  megjelent  folyóirat  az  ^Archtte' 
**Íúgim  EritJtitő*  múlt  évi  utolsó  ffizete,  mely  gazdag  tartalmával 
kárpótol  a  késedelemért.  Egyí<zcrrc  ^  ^V^otct  ad,  s  így  nagyobb  czikkok 
számára  is  jutott  liely.  Hampel  magvas  czikke  »Hazai  archaeologiánk 
Jelaoe  a  ji$v6je<  mondhatni  programmot  állít  fel.  Pulszky  Károly  az  esz- 
tergomi föegyház  kincstárát  nemcsak  behatóan  s  alaposan,  hanem  egy 
jól  irt  czikkel  ismerteti*   ThniliM^j  a  Wsnyák   niausoleumokat  mu- 


j    j  tAucza. 

l.,,,  I,  .  M.iiin««í  i»  V'^""^""**  ro>tunick»'prkróI  ir.  Gazdap  ''s  rpy 
,.  i.,  II  i'li ..  ^^oUMni^Ml^^  tartalma  van  a  kjuaii  5  kiilfoldi  vadatoknak. c  E 
iiL.t  Uut^li'rtj;"^  s7.olpil.  hocj*  iiftgToW- ii^im  niollctt  rrdckcselib  tar- 
s  s\\\\M  i>  íolu  t  aiiui  —  í  'prai  ttwín  uru:  r.-ia*  czolBzcríítlcn  lia  liavi  folyn- 
nrti  hoKcit  öx-siíx;} cáf*  irüy öirbi?*  jTtkünaimTt  át.  A  múlt  cvben  mond- 

j^    í  Lím.  ,ziri'*'««sr'.    l-*r<    Cxobor    líóla    pzcrkcsztosélM'n 

intsMiiiiL  .•rÍM'^Tumim.  i^w^   As  ír*>  cvfolyam  a  katli.  papság  körcbcíi 

i.HO  r.l!"-i»n'ísn**  nT**fn«r.  *  »■  **»"  szorkcaztö  lnizgosápi,  mint  egy  jnn. 

~  :-.ii*'i    ft  ^V   t«eíni««    ii«cfc«itii.  Komában  is   elisnicrcprc    talált.    A  kis 

I  -i'^T  infr.nr.  th-.-".   ."te?  i»Í3L»«kCW.  ügyesen  iroit  tartnlnuí,  l»ár  c  fiizot- 

-••»,   T-!m.srfc    »•*»•■».•"'*  7xí*K  uinos   ki'p.   Az   ali'sútlii  udvari  kápolna 

^TWfWL'rt'fn     Tii-í^Hiirown^Ioui  leírása   képviselik  a  rt^goszeti  rovatot. 

-• ,.   ■>-   ^  -m-T.  1  t. -i^'isíi  e*:yház  1552-iki  leltárát  ismerteti  s  közli  a 

,...  v«.m.   <^-'^l:hi-^^-    -  'V'>*J^  fagadhatlanúl  logliecsesebb  c  filzftl»cn,  az 

M»..       >ax"x  "»>*•■  *^  »^í*^*lt  tájékoztató  alapos  jegyzeteknél  fogva,  l)ár 

^^fij^^^T^Jí  ^»''  «  **^'*  **^-  ^  rtrany  forint  (IG  1.  1  j.)  a  XVI.  század- 

,,,.    ,   ,...  *.-^o»f*-  Mw.ut  wom  IG  —  20  frt.  Azonban  így  kellene  minden 

.j^^    ^,w,ttvM.Víw      *Kkor    lehet  hasznukat    venni.    A  tíibhi   rovatlK'li 

<x  vi'ü  y  ""^v"^  '^^^^^^  niejgegyzeVe  a  majt'zról  erdemei  figyelmet. 

Kt  •y^v:íi.vi  MiKKriic  dccembi'ri  füzetében  Ilattyiítfy  Dezső 
*o  c*..*  '  ^  ^'***-  ^J*rinegyék  v»  városok  ezímereirölc  megkezdett  köz- 
.^„x.»^*\v  <*^*>  '^'•^V  *'  elszórt  adatok  esopnrtositásaért  érdemel  figyel- 
«xv  "*«  lO^^^**  találkozunk  benne  furesa  kitételekkel.  1*.  0.  va^jjon 
^;^.>*íA  X  l  Ajtíloig  v»«*"»  P^^ilJK  Zsigmondig!)  az  oklevelekre  aláírtaké 
«»<iA-.Cs  .<M*  m*xve  Vr.  (V.obor  Délára  hivatkozni  igen  naiv  dolog. 
>^^'MM  ••^^  icxedéüoit  is,  ide  —  igtatjuk.  Az  esztergomi  olaszok 
^^,^  ^«Mi  \>ii)^áu  «/■  olaszoké,  mint  szerző  mondja,  de  az  egész  városé. 
\»  )s^*>v>i«^*i;vl  nem  IV..  hanem  III.  IJéla  hozta  be.  Somogy-megyc  nem 
w^y^^  vU*  1 45*S  ban  kapta  ezimerét,  Abaiíj  meg  1552-bcn  s  néma 
.^^j;i^>f»  \%yii  elolt.  \t  I^TiO.  t»2.  törvényczikk  pedig  nem  involválja 
^^  ^^\  Miuiden  nieg\e  —  ha  esak  török  hődtdtság  alatt  nem  állott  — 
1^^  \\^tM«  e*iiuert,  már  azon  egyszerű  okból  sem  —  mellőzve  Árva, 
|JM\  ^^^^  "'^*-  példáját  -  hogy  ozimert  esak  az  ka])ott,  a  ki  kért. 
k^bj^  nvi««'  iiio^íh  a  negyedik,  mely  a  vármegyei  s  városi  czimerek 
^^iJni^^'l)  inóttalHHÁivl  HyóI  h  melyUMi  azokat  a  ezímeralakok  szerint 
^J|K%^M     A  mm.  lapon  lelt  jegy /ötéhez   hoz/á  tehetjük,   hogy  a  Cero- 


TÁRCZA.  185 

graphia  s  Lcncsó  ábrái  kevés  hitelű  kútfők  5  bogy  ^Magyarország  Czí- 
merlárá«-ban  a  niogyc  czímcre,  annak  az  udv.  canccHáriában  őrzött 
1837.  cvi  líjabb  arinálisa  uüín  készült,  a  mint  ez  a  munka  szövegében 
is  fol  van  jegyezve.  Körös-megye  czímerébcn  az,  a  mit  szerző  franc  can- 
tonnak  nézett,  nem  egyéb  bcékelésnél  (eingekeilt),  milyen  például  Fiume 
izímere  a  mai  országos  czímcrben.  Azt  sem  értjük,  bogy  Nyitra-megyc 
czimeréuél  miért  tesz  kérdőjelt  Sz.-Lászlóhoz,  mikor  az  a  megyének 
1550.  és  1838.  évi  armálisaiban  határozottan  a  megye  czimeralakjának 
mondatik.  (ly.) 

—  A  >I)ÉL»iAGTAR0R8zÁGi  Ebtesitő  I.  fúzote  megérdcmü,  hogy 
ffWcmlíttessék.  ITjat  s  jót  közöl,  s  fokonként  javul.  Márki  Sándor  Ada- 
Kaleh  s  Pétervárad  miilt  századbeli  vártervrajzait  ismerteti  az  Orczy- 
könyvtárból,  alaposan,  s  a  kerethez  mérve  kimerítően.  A  rékasi  gazdag 
római  leletről  az  elnök  Ormós  Zs.  értekezik;  az  éremlet  70  darabból  áll. 
Kzutiin  következik  Edelspacher  Antal  czikkc  a  székelyekről,  a  bő  hiva- 
tal<»s  rész,  s  Egyveleg.  Itt  nem  ártott  volna  Böhm  Leuárt  épen  a  vidé- 
ket érdeklő  müvét  külön  is  ismertetni,  mi  czélszerübb  Icendett,  mint  a 
porlugalli  régiségekről  való  átvett  commuuiquo.  Különben  örvendünk  c 
lap  haladásán  s  várjuk,  hogy  egy  élvezhető  dél-ma^yarorazági  Revuc 
frjlödjék  belőle. 

—  Az  ERDÉLYI  HONISMERTETŐ  EGYLET  uj  folyama  XVI-ik  kötetéből 
megjelent  az  első  füzet.  Teutsch  társ.  elnök  Wachter  felett  tartott  emlék- 
beszédét hozza;  Torma  Károly  ujabb  kutatásait  az  azokat  megillető  mél- 
tányos elismeréssel  ismerteti  Goos  Károly ;  ezt  egy  nagyobb  tauiilmány 
követi  Höchsmanntól  Erdély  történeteiről  XVII I-ik  században.  Teutsch 
Fritz  »Album  StudiosorumacademiaeLugduno  Batavae«  czimü  Hágában, 
1875-ben  megjelent  munkából  közli  a  leydal  egyetem  tanulói  névsorából 
a  magyarországi  s  erdélyi  tanulókat,  egy  valóban  rendkivUl  nevezetes 
név.oort,  melyben  számos  tudós  és  főúr  nevével  találkozunk.  A  magyar 
tanulók  névsora  lG23-al  kezdődik,  tehát  mióta  Bethlennek  a  külfölddel 
szorosabb  összeköttetése  volt,  s  már  1626-ban  ott  találjuk  testvérének  a 
kormányzónak  fiát:  Pétert  egy  egész  udvarral.  Ott  tanult  1631-ben  Hal- 
ler  Gábor,  a  később  oly  szomorú  sorsra  jutott  főúr.  Hazai  iskoláink  tör- 
ténetéhez e  közlemény  igen  nevezetes  adalékot  képez. 

A   ^MlTTOEILUKOEN  DES  InSTITUTS  FÜR  OESTERREICHISCBE  GeSCBITS- 

FORscHUKQC  czimü  vállalat  1881.  évi  folyamából  az  I.  negyedéves  kötet 
1 1  Ívnyi  terjedelemben  jelent  meg.    E  vállalat   tartalmas,  s  igen  sok 


186  TÁRCZA. 

becses  tanulmányt  közöl.  Szerkesztője  Mülilbacher  s  becsi  nevezetessé- 
gek, mint  Sickel,  Thausing  és  Zeissberg  támogatják.  A  dűs  tartalomjegy- 
zék diplomatikai  s  okleveleken  alapnló  történeti  czikkeket  tüntet  föl. 
Losertb  egy  érdekes  tanulmányt  írt  a  cseh  birodalom  határairól  II. 
Bolcszló  alatt.  II.  a  jámbor  Boleszló  (967  —  999)  idejére  helyezik  cseh 
történetírók  a  cseh  herczegség  egyik  fénykorát,  mikor  >fegy  vérrel «  vívta 
ki  elleneinek  elismerését.  Ezt  prágai  Kozma  hitette  el  a  csehekkel,  egy 
nem  egykorú  író.  Itt  is  megesett,  hogy  kritika  nélkül  tekintve  egy  kútfőt, 
valóságos  fétist  csináltak  belőle,  melyet  íme  most  egy  jámbor  német  zúz 
össze,  s  a  cseh  történelem  azért  semmit  sem  veszít  dicsőségéből.  MareB  a 
Habsburgok  tengeri  politikájáról  ír  az  1625— 1628-iki  évek  folyamá- 
ban, a  Schwarzcnberg-levéltár  s  a  »Staats-archiv€  adatai  alapján.  Érde- 
kes, de  épen  nem  fontos  episodjait  olvassuk  benne  a  harminczéves  hábo- 
rúnak. Erdekesb,  kisebb  közleményeket  bő  irodalom  követ,  Zimmermann 
Fereucz  photographiai  oklevél-gyűjteményét  ismerteti  elismerőleg,  nem- 
különben az  erdélyi  honismertető-egylet  kiadványait  épen  nem  elfogul- 
tan, hanem  higgadt  méltány lattal  mutatja  be  a  — () —  j^gyú  ismertető. 
Érdekesek  a  cseh  és  lengyel  történeti  s  müirodalmat  bemutató  közlések 
is,  melyek  e  folyóiratot  lassanként  egyetemes  lajthántúli  történeti  köz- 
lönynyé  teszik. 

—     A    SZÉKELT    KÉRDÉS    SZAKIRODALMUNKBAN.  SzÓtlauÚl  muukálkodó 

történetíróink  közé,  kik  csakhamar  megbeliéltek  egy  vitás  kérdésen, 
Hunfalvy  oly  tárgyakat  vetett,  mely  évekre  való  vitatkozásra  nyújt 
anyagot.  Az  oláh  kérdés  tekintetében  belföldi  tudós  még  nem  vette  föl 
a  keztyüt ;  annál  inkább  a  székely  kérdést  illetőleg.  Szabó  Károly  köz- 
leményei folyóiratunkban  jelentek  meg,  s  most  rokon  szaklapok  s  revuek 
foglalkoznak  a  kérdéssel.  A  ^Budapesti  Szemléd -ben  Marczali  Henrik 
ismerteti  Hunfalvy  és  Szabó  álláspontját,  mérlegeli  a  küzdők  érveit, 
ettől,  amattól  kikap  egy  alkalmasat,  s  végconsequentiáibau  H.  felé  4iaj- 
lik,  vigasztalván  a  székelyeket,  hogy  » marad  még  elég  dicsőségük. c  A 
»Philologiai  Közlönye  f.  é.  1-ső  számában  Csetneki  Elek  sokkal  tüzete- 
sebben emel  szót  a  vitás  kérdésben.  Ugy  tűnik  fel,  mint  Hunfalvynak 
vezérkari  tisztje.  Csetneki  előbb  régész  volt,  s  e  téren  sem  tartozott  a 
constatáló  iskola  hívei  közé ;  a  történeti  kutatás  terén  pedig  határozottan 
a  combinativ,  jobban  mondva  a  kritikai  érvek  nyomán  merészen  induló 
iskolához  tartozónak  mutatja  be  magát.  A  kérdésben  a  tényálladékot 
Umeri,  ügyesen  érvel,  de  mindig  vezére  előtt  nyargal  az  iQonti,  de  éleseszü 


tArcía 


187 


unUliau  laUn  míir  neki  Is  ligy  remiik,  hogy  11/  a  luin-míigyar  rokonaiig 
liátha  lut^gU  csak  mese  !<  Nem  kell  S%íí\>6  Károlyt  őrizni  sohafiem,  uc3 
íáj^oö  41  Szaixí  Károly*  feje  sonkinek,  megfelel  az  niAgáort  Cs,  úr  exom- 
Wjél'cn  magíi  állítja,  b^gy  8zal»ü  Károly  nem  ment  a  kerdes  merituuiálí,% 
vMuk  kct  pontjára  reHectált  a  vUánnk :  a  székely  elncvese^are  s  a  magy^ar- 
(írBStági  Bxékely  telepekre  s  asit  is  mondja,  hogy  Hunfalvy  sem  mondott 
c  tételeivel  nálunk  ieincretleut,  <írtckczesc  vegén  pedig  ez  ililetett  szó* 
Eatra  fakad  •  fiízabó  Károly  pedig  ez  egyszer  ngy  járt  támadásával^ 
mitit  a  legendabéli  íSrdög.  Nagy  kiívct  fogott,  hogy  ráhajítván,  ögszezűz- 
3UI  vek*  a£  epiüő  templomot.  A  legutolsó  pilliinűt^»Hn  azonban  eb'rí  a 
ziK>lozstnA  hangja.  Erre  elejti  a  követ  «  C7>  odaljull  a  templnm  ajtajuhojc 
6$  hcI61e  faragják  a  templom  egyik  legszebb,  legerősebb  oszlopát. « 
KtjHstícc  nem  roesz,  de  liamisi  nem  érti  senki,  ki  a  kérd^s&el  foglalkozik. 
Cvak  azután  ngy  ne  járjon  Cs.  úr,  kit  kíüönben  e^zí vesén  iidvö^lUuk  a 
történeti  téren^  mint  a»  egyszeri  Manoli  vajda,  aki  csak  akkor  építhette 
fel  az  srgesi  zárfiát,  mikor  az  alapba  ember-áldozatot  rakathatott.  Ceak 
akkor  hozzuk  majd  tisztába  a  keVdi^st,  ha  az  ű*  u.  meggy ö'/odégc ke t 
üiicpcn  feláldozzuk  a  posítív  teiiyekuck.  —  A  székely  kérdéshez  hozzá 
»Zül  még  jóncvii  orientalistánk  :  Edelspacher  Antal  Í0  a  >Délmagyaror- 
f^gi  Erteeitö*  L  füzelében.  Több  6gy elemre  méltó  észrevételt  teás, 
jdeaíilíhogy  a  ^zakiily  szó  a  keleti  törnk  nyelvben  is  hafánSrt  jelent.  E. 
határozottan  linufalvy,  illetőleg  a  magyar  származás  mellé  áll.  A  vitának 
ninea  vége,  —  E  polémia  mellett,  aot  mondhatni  némi  részben  kapcsolat- 
ban vele  folyik  a  harcx  egy  máeík  vitás  kérdés  fölíítt  Emlékezhetnek 
olvttfiLink  Rft/tf/  László  AuonyuniB  és  íOáhok  cztmíi  toiívéréi  mely  a  millt 
évben  jelent  meg,  s  folyóiratunkban  i*  volt  ismertetve.  Jlost  a  Unda* 
pcsli  Szemlében  Himfalvy  Fái  ismerteti  e  munkát  s  méltánylattal  szól 
róU.  Héthy  müve  míg  egy  más  felszólalás  is  volt  maga  ntáu  :  Or^tdiji 
Jánosét,  ki  tt  kérdéa  nyehVszeti  oldatát  vette  vi^^gálnt  nlá  »A  román 
nyelv  latinságac  cztmíi  müvében.  — a — h. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  A  tóaTiasTKüTiTÁa  halottjai.   Tipray   Tivadar,  a  M.   N.  Mú- 
zeum könyviárában  segcdör,  múlt  évi   deo.  9-én  hunyt  el.  Bibliograpbus 
kt  a  >M,  KönyTesemle*    bibliographiai  részét  pontosan,   lelküsme- 


188 


tAhcza, 


if»lcöt:»  í^/^'i'kcfeíitc.  A  MiíJícuniliíiii  kiitaló  búvárok  avutiítt  kalauza  vala, 
kihrn  a  iiuÍ7X'uini  ki:»iiyv1ár  sokíit  vcssitott.  —  Áliaújinegye  inonogra- 
lihuBR  Kowfíidm  Korpoíifif/  Júiios  jun.  hó  15*Ju  hunytéi  Kassán.  S/Ji> 
hndBágliaiTy.uuk  Idkcö  Imjaokahiak  i'^j  ike  ;  Almíij-vármíígje  levt'ltíírü 
a  By.6  nemes  rrteíinélícu  műhelye  volt.  Ott  ílolgnzott  folytoDOSiui  k 
rvnác'/Ac  nz  íroiiimiyokat.  Itt  gyíijtötto  s  hordta  rakáöra  mmí  roppant 
imyíighHlToa/t,  a  nirlyböl  Aliaúj-vánncgyc  vaskos,  de  tartahiaUg  vdrszc- 
gi'uy  miniogr.ipliiájitt  tercuüe  meg,  A  ^Katoiiíií  földrajz «  estíinü  míívetj 
mely  184t.M»aii  jelent  meg,  lötvaii  nádornak  ajánlta.  E  miivcert  a  ma- 
gyar tud.  akadejuia  levclezcí  tagjául  választotta,  Korponay  Kassán  bsiü- 
létetU  IojI  íítvja  küloiihen  jiVmúdii  l*Írtoko3,  Alíaiij-víírmegyc  váruagyii 
volt.  Tajiúlmáuyai  Ijef'cjczeac  után  katouai  páiyáni  lepett*  Erős,  daliás 
H lakja,  uein  mindennapi  képzettsége  fényes  jövővel  kecsegtetek.  A  Píia- 
hadiíágliarcz  kitíirese  előtt  kapitányi  rangban  volt*  AjEouban  a  szabad- 
nágharcz  üt  is  a  kUy.dök  köze  vuiita.  Előbb  a  hadügi'minií?s!teriuml»an 
mint  álbuhtitkár,  majd  a  liarezmczoii  mint  ezredes  szolgálta  ba/,HJút.  A 
harez  lcz4ijhlsa  ntáii  miut  bitdifogoly  az  aradi  várba  hurczoltatott  es  u 
hadi  törvény  Bzek  kötél  áital  valt>  balálra  i  telte.  MegkegyclmczeB  következ- 
tében azonbttii  ez  ítéletiét  15  evi  várfogságra  változtatták  át,  melylxíl  8- 
evet  leült*  Szabadon  bocsáttatásA  után  megyei  szolgálatba  lepett  s  maradt 
mindvégig  A  bai'ij- vármegye  le  vei  tárnoka.  Az  elhunyt  beesülctes,  clfizi^- 
kcny  ember  volt,  kire  a  kapsai  kirándálásban  részt  vett  tagtársak  bizo- 
nyáru kétívesen  emlékeznek. 

—  Da,  F£j&BrATÁi£ir  LIsxlij  tagtársunk  a  miilt  hólian  BcrlinlK- 
ment  a  közt'pkorí  történet  tanulmányozása  czé^'ából.  Ouuau  Parisba  s 
Lombniba  utazik. 

—  C^o?fTosj  JAxosT,  társulatunk  tagját,  a  M,  Rönyvszemlc  érde- 
mes t^xerkesxtigét,  a  vall.-  és  közukt«  tninistcr  a  M.  K.  Miizeuin  kotíjv- 
tárához  scgcdorn*  nevezte  ki, 

—  Plsi-Otíi  Kő3írvTÍRKoK.  A  nagy-váradi  píisi>t»k  követésre  méltó, 
saép  példát  mutatott,  mídöu  váradi  gazdag  könyvtárában  állandó  könyv- 
támokot  alkalmazott.  Bunyitay  Vínczc  tagtársunkaty  eddig  b<f)f«nyéri 
plébánost  tttt  a  BMgérdtnell  Sftcrtncso^  bogj  moit  naár  állandóan  iro- 
dalmi taDiUmáiiToknak  dli«l  s  feladatát :  a  Tiradi  egybániMgye  maliját 
m«dti&aii  kidolgozhatja. 

—  WatrancM^a  llí>tt^  ki  fLgye^a  IfoCt  IMAmIibí  tandlmányaiTal 
nálunk  otvai  Mftiaetl^  a  jelénkf  w  ^^  nagyabb  nláflMáidiiii  mnnkiii 


TARCZA.  189 

dolgozik,  a  vallás-  cs  közoktatási  miDiszter  a  n.-szebeni  jogakadémiához, 
hol  eddig  rk.  tauár  volt,  rendes  tanárrá  nevezte  ki ;  ugyancsak  W.  most 
Budapesten  tartózkodván  >A  pozsonyi  békétől  a  bécsi  békéig «  czímü 
világtörténelmi  tárgyú  munkájához  gyűjti  a  magyarországi  vonatkozá- 
sokat az  Országos  Levéltárban. 

—  RóMER  Flóris  tagtársunkat  Portugallia  királya  a  Sz.-Jakab 
renddel  tUntette  ki. 

—  Dr.  Szálat  József  irótársuukat,  a  »Magyar  Nemzet  Története* 
derék  iróját  a  m.  k.  tudomány-egyetem  a  vegyes-házbeli  királyok  korából 

magántanárrá  habilitálta. 

TüRTÉNETIRODALMüNK     IIJ^LTATÁSA      A     KÍÍLFÖLDüIT.    A    Syhcl-félc 

illistorische  Zeitschriftt  közelebbről  megjelent  1881.  második  füzetében 
Mángold  Lajos  úr  Magyarország  1879.  történeti  irodalmát  mutatja  be, 
a  tárgyhoz  mért  keretben.  Objective,  s  alaposan  sorolja  fel  a  csekélyebb 
jelentőségű  momentumokat  is;  társulatunk  folyóiratairól  részletesebb 
említést  olvasuuk. 

—  Mezőtúri  török  oklevelek.  Széli  Farkas  a  » Közérdeke  czímü 
karczagi  új  lapban  » Adatok  a  török  világbólc  agy  ügyesen  öszszeállított 
tárczát  tesz  közzé,  melyben  néhány  a  XVII.  században  kelt  nyugtat- 
ványt  s  bizonyságlevelet  közöl.  Jász-N.-Kun-Szolnok  s  Heves  vármegyé- 
ket érdeklik  e  levelek  s  teljesen  igaza  vau  a  közlőnek,  hogy  Mező-Túr 
városa  jól  tenné  ha  a  birtokában  levő  e  korbeli  levelek  teljes  gyűjteményé- 
nek kiadásával  gazdagítná  történeti  irodalmunkat. 

—  Rímelt  Károlynak  a  pozsonyi  prépostságról  irt  munkáját  a 
»Magyar  Sion«  múlt  évi  folyamában  »Zumbur«  név  alatt  kitűnő  tudó- 
sunk Knauz  Nándor  tüzetesen  birálta.  Rimely  » Adalék  az  Új  Magyar 
Sión  1880-ik  évi  folyamához«  ezím  alatt  terjedelmes  és  kimerítő  választ 
irt,  mely  kellő  forrásismerettel  irt  munka,  és  szerzője  históriai  érzéké- 
ről tanúskodik.  Ez  egész  polémia  egyháztörténetünknek  egy  homályos 
és  nevezetes  kérdését  tárgyalja,  s  a  forrás-kritikának  jó  szolgálatot  tett. 

—  »Unoari8che  Revük «  czím  alatt  Hunfalvy  Pál  havi  folyóiratot 
indított  meg,  mely  a  megszüntetett  »Literarische  Berichtec  helyét  fogja 
pótolni,  s  közvetítőül  szolgáland  a  magyar  tudományos  irodalom  s  a  kül- 
föld közt.  Első  füzete  igen  érdekes  és  gazdag  tartalommal  már  meg  is 
jelent. 

—  Váradi  Regestrum.  Múlt  füzetünkben  írtuk,  hogy  Balássy 
Fcrencz  a  váradi  regestrum  kiadásával  foglalatoskodik.  Most  erre  vonat- 


190  TÁROZA. 

kozólag  azt  az  érdekes  hírt  vettük,  hogy  Bunyitay  Vinczo  és  Kaadra 
Kabos  buzgó  tagtársaink  már  két  éve  foglalkoznak  ugyancsak  a  váradi 
regestrum  kiadásával  s  már  közel  is  állanak  annak  befejezéséhez.  Bunyi- 
tay  urat  a  bihari  teriilet,  Kandrát  a  borsodi  érdekli.  Adni  szándékoznak 
nemcsak  a  Regestrum  javított  eredeti  szövegét,  hanem  magyar  fordítást 
is,  az  ügyesetek  évszámának,  személy-  és  helyneveinek  reconstruálása  s 
megyénként  való  meghatározásával,  fejtegetvén  egyszersmind  azon  kor- 
nak politikai,  honvédelmi,  egyházi  stb.  intézményeit,  s  ismertetvén  jele- 
sebb férfiait,  családait  stb.  Egyszóval  igyekeztek  feltárni  azon  tttkos 
világot,  melyet  a  Regestrum,  e  csodálatos,  Bartal  szerint  > aranyos c  kis 
könyv  rejteget  magában,  melyet  annak  eddigi  fejtegetői  csak  alig  sejtet- 
tek. Eljárásukról  társulatunk  martiusi  ülésén  szándékozik  felolvasást 
tartani  Bunyitay  űr.  Ilykép  két  Commentár  is  készül  e  munkához,  mely- 
ről nemrég  Vajda  Gyula  úr  írt  egy  rövid  tanulmányt.  Nekünk  az  a  néze- 
tünk^ hogy  kdtfőtanűlmányoknak  sohasem  vagyunk  tálbövében,  várjuk 
mindkét  részről ;  kárát  történetkutatásunk  nem  fogja  vallanL 

—  Waroa  Lajos  tagtársunk  a  síÁrospataki  főiskolában  theologiai 
tanár  egy  nagy  szorgalonmial  s  szép  forrás  ismerettel  irt  munkát  tett 
közzé  >A  keresztyén  egyház  Történelme.  I.  kötet.  A  reformatio  előtti 
korszak. «  A  munkában  kellő  tekintet  van  a  magyar  egyház  történel- 
mére is.  Több  mint  33  ívet  foglal  el,  bevezetéssel  s  codex-szel  ellátva: 
Az  egész  munka  három  kötetre  fog  terjedni. 

—  Dr.  Kek£kgtártó  Béla, ismert  történetírónk:  Kerékgyártó  Árpád 
üa,  előfizetési  felhívást  bocsátott  ki,  melyre  felhívjuk  olvasóink  figyel- 
mét, következő  munkára :  > A  magyar  királyi  udvar  a  királyság  fény- 
korában.«  A  magyar  királyság  mind  kiterjedésének,  mind  hatalmának 
tetőpontját  az  Anjou-családból  származott  fejedelmeink  alatt  érte  el. 
Nagyszerű  mozzanatokban  gazdag  korszaka  ez  nemzetünk  történelmé- 
nek, melyet  minden  magyar,  kiből  a  nemzeti  érzület  még  ki  nem  halt, 
lelkesedéssel  és  bizonyos  magasztosultsággal  keblében,  fog  olvasni  min- 
denha. Két  fejedelem  idézte  elő  e  fényszakot,  kik  alatt  egyszersmind  a 
magyar  fejedelmi  udvar  is  szokatlan  fényt  kezdett  árasztani  maga  körül 
s  oly  kitűnő  szellem  lengette  azt  át,  hogy  elsőséget  vívott  ki  magának 
az  összes  európai  udvarok  között,  mely  elsőségnek  azon  időben  mindenki 
elismeréssel  is  adózott.  E  fényes  udvart  egész  terjedelmében  föltüntetni 
czélja  e  mÜnek,  mely  a  nagy  közönség  számára  van  írva  és  melyet  az —  úgy 
hiszem  —  élvezettel  fog  olvashatni.  A  mü  terjedelme  10 — 12  ív  leszen ; 


i.'jtí 


TÁRCZA.  191 

előfizetési  ára  1  frt  o.  e'.  (díszpéldány  1  frt  80  kr,)  melynek  legczélszc- 
rübben  postautalványnyal  történendő  beküldése  után,  az  bérmentve  fog 
mindenkinek  megkUldetni.  Gyűjtőknek  10  példány  után,  egy  tisztelet- 
példánynyal  szolgálok.  Az  előfizetési  pénzek  négy  hét  alatt  a  szerzőhöz 
(Budapest  zöldfa-utcza  37.)  küldendők. 

—  A  >SzÁzAD0K«  f.évi  I. füzetében  téves  értesülés  következtében  azt 
irtuk^  hogy  az  Akadémia  könyvkiadó  bizottsága  az  I.  sorozatba  Thierry 
Augustiu  s  nem  Thierry  Amadé  egyik  munkáját  vette  fel.  Azóta  hivata- 
losan értcsittettünk,  hogy  a  bizottság  csakugyan  Th.  Amadéénak  fogadta 
cl  egyik  munkáját  és  pedig  ennek  »Tableauderhistoireromaine«  czimüt. 


A  M.  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT  PALYAKERDESEL 

Társulatunk  f.  évi   febr.  3-án   tartott  vál.   ülésében  két  pályakér- 
dést tűzött  ki. 


Kívántatik  a  magyar  királyok  udvartartásának  leírása  1.  Mátyiis 
uralkodása  kezdetétől.  Buda  bevétele  1541-ig,  eredeti  kűtforrások 
alapján. 

A  jutalmazott  pályamunka  20  {it '^^^  ^^^^^^^^  ^  azonfelül  a  »Szá- 
zadokc-ban  fog  megjelenni  s  itt  a  rendes  díjazásban  részcsíttetik. 

II. 

Adassék  a  hazai  régibb  (1790  előtti)  történetből,  a  nemzeti  élet 
bármely  terén  feltűnt  —  a  pályázó  által  tetszés  szerint  választandó  — 
személynek^  kátforrási  tanulmányon  alapuló  egyéni  jellemzése,  a  mely- 
nek terjedelme  egy  nyomtatott  ívnek  felét  meg  ne  haiaája. 

Jutalma  20  J!^,  s  a  jutalmazott  pályamű  a  » Századok «-ban  fog 
megjelenni. 

Mindkét  kérdésre  a  pályaművek  bekötve,  idegen  kézzel  írva,  lap- 
számozva és  a  szerzők  nevét  rejtő  jeligés  levélkével  ellátva  1882.  jan, 
31-ig  a  titkár  hivatalhoz  (Budapest.  IV.  Egyetemi  könyvtár)  külden- 
dők liC. 


192  ,  TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  A  Limes  DACICÜS  felső  része.  Torma  Károly.  1.  tagtól.  Hat 
fametszettel  8  egy  térképpel.  Budapest,  1880.  M.  Tud.  Akadémia  köiiyv- 
kiadú-liívatalábau.  8  r.  134  lap.  (Értekezések  a  történelmi  tudományok 
köréliöl.  IX.  kötet.  II.  szám.) 

—  A  BÉKÉSVÁRMEGTEI  RÉGÉSZETI  ÉS  MÍV£LÖDÉ8TÖRTÉM£LMt 
TÁRSOIiAT  évkönyve.  1879/80.  Szerkeszti  Zsilinszky  Mihály  társ.  főtit- 
kár. VI.  kötet.  Békés-Gyulán,  1880.  A  Társulat  kiadása.  8-r.  224.  1. 

—  TÖRTÉNELMI  ÉS  RÉGÉSZETI  ErTÉSÍTÖ.  A  délmagyarországi 
történelmi  és  régészeti  társulat  Közlönye.  Az  igazgató-választmány  meg- 
bízá8ál)ól  szerkeszti  Pontelly  István  titkár.  VII.  évf.  1.  füzet.  Temesvár, 
1881.  8.r.  2  tábla.  16  1.  Tagdíj  5  frt. 

—  HÉBER  KÚTFORRÁSOK  és  adatok  Magyarország  történetéhez, 
írta  l)r.  Ko?in  Sámuel.  Budapest.  Zilahy  Sámuel.  1881.  Ára  1  frt  50 
kr.  8  r.  IG8  1. 

—  A  ROMÁN  NYELV  LATINSÁGA.  írta  Goldü  János,  aradi  fögym. 
tanár.  Arad.  1880.  8  r.  50  1. 

—  A  KERESZTYÉN  EGYHÁZ  TÖRTÉNELME.  írta  Warga  Lajos, 
sárospataki  theologiai  tanár.  I.  kötet.  A  reformatio  előtti  korszak,  vagy 
a  katliolieismus  fejlődése,  az  egyház  egyetemes  uralma  és  hanyatlása. 
1881.  8  r,  529  1.  Sárospatak.  Kapható  Pfeifer  N.-nál. 

--  Adalék  az  új  magyar  Sión  1880-iki  évfolyamához.  Po- 
zsony. 1881.  70  lap.  (Rimely  felelete  Zumburnak.) 

—  Ungarische  RevüE.  Herausgegebeu  von  Paul  Hunfalnf 
1881.  Budapest.  Franklin- Vérein.  8  r.  I.  füzet  88  1. 

—  Weiszkirchen  in  seiner  Vergangenheit  ünd  Gegek- 
WART.  Naeh  bandsehriftlicheu  Quellén  geschildert  von  I^eofütard  Bokm, 
/weíto  gi&uzlioh  umgearbeitetc  und  vermehrte  Auflage.  Mit  zwei  PlSnen. 
Ung.  —  Weiszkirchen,  I88I.  8-r.  305  1. 

—  OestERREICH  und  DAS  Reich  im  Kampfe  mit  der  frauzösi- 
si'hou  Hovolutíon.  1790 — 1797.  H.  Frciherr  Lang^-erth  von  Simmrr. 
Li|K»8e,  E.  Biddor.  1881.  2  kötet.  Nagy  8^  65  ív.  Ára  18  Márka. 

—  MittheilUNGEN  des  Instituts  fúr  oesterreichische  Geschits- 
forschung.  Untor  Mitwirkung  von  Th.  Siokel,  M.  Th.^nsiug  und  H.  R.  v. 
y.ol^sUTg  rt»digirt  von  E.  .VwA//írtrA»T.  II.  Bánd.  l.Heft.  Innshruck.  1881. 
8  r.  I7tí  I. 


A   SZÉKELY   KÉRDÉSHEZ. 

Jelasi^.  Sokai  újra  kell  ttmnlnuHk. 


TIT. 

S/>abó  Károly  a  nyelvbeli  döntíj  vfilas/t  nem  eléggé  mél- 
tmtTJUii  isroételye  bizonykodik,  hogy  >a  Bzékdijeknék  hún-sct/tha 
fTtdtUiseg^t  hrjrégihh  hazai  krónikáink  a  nemzeti  hagyomány 
után  hirdetik^:  boz2á  tevén,  hogy  aiiüak  *hite  a  székel Í8eghe}i 
gcÉ4{zaJok  hosszú  során  át  meggyőződéssé t'dlt,^  (ü,  o.  336.  lapján.) 
8ök  van  ebben  a  kimondásbau,  mi  fejtegetést  követel,  hogy  bls- 
suk,  álUe  a'/  a  sok,  vagy  nem?  s  ha  nem  áll,  hogy  dobjuk  vala- 
hára  el,  ne  űzzünk  többé  vele  szemfény  vesztési  történelmi  irodal- 
niutikbau* 

EUiször^  mit  jelentsen  a  hun-sryfhn  y  Azt-e,  hogy  a  hónok 
Horodotus-iéle  skythak,  vagy  csak  azt^  hogy  a  bánok  olyan  isme- 
retlen nép,  milyennek  a  skytbílkat  tudjuk,  mert  ezeknek  nemzeti* 
ségéi  se  a  görögj  se  a  római  írók  tudósításaiból  eddigelé  megba- 
táro^i  nem  sikerült.  Mit  értsíink  tebát  a  hnn-scytha  szí3n? 

Nag>*  János,  ismeretes  munkájában,  azt  akarta  bebizonyí- 
tani, hogy  a  hunok  Herodotns-féle  skythák.  De  Szabó  Károly 
megvallja,  hogy  lehetetlenség  a  hunok  skytha  származását  bebi- 
zonyítani. Ámen  !  mondok  erre  ;  a  hún-scyika  szónak,  ebben  az 
értelemben,  hogy  a  bnnok  a  skytháktól  származtak,  ne  legyen 
tfikbé  helye  a  magyar  történelmi  irodalomban.  —  A  hnn-scytha 
BEÓ  azt  is  jelenthetné,  hogy  a  bánok  olyan  ismeretlen  nép*  milyen 
112  ij'odulmi  bírö  skythák.  Minthogy  ez  a  jelentés  k  csak  zavart 
okozna^  tebát  ebben  9M  értelemben  se  legyen  többé  helye  a  ma- 
.Ss^áscadok.   1881.  TIT  fffyct.  13 


1  94  A  SZÉKELY 

gyár  történelmi  irodalomban.  Csudálkozom  is  azon,  hogy  Szabó 
K.  még  használja,  miután  meggyőződése  szerint  a  székeliek 
hunok,  tehát  ezek  a  hunok  olyan  magyarok,  mint  a  székeliek. 
Én  legalább,  ha  ez  bizonyos,  mint  Szabó  K.  meg  van  győződve, 
nagyon  őrizkedném  a  scyiha  szóval  kétséget  támasztani  az  álta- 
lam vélt  történeti  bizonyosság  ellen.  Ezentúl  tehát  scytha  már- 
tás nélkül  osak  hunokat  és  székelieket  tálaljunk  fel. 

Másodszor^  még  nagyobb  figyelmet  gerjeszt  ez  az  állítás, 
hogy  a  székeliek  hún  eredetüségét  a  legrégibb  hazai  krónikák  a 
nemzeti  hagyom  dny  utdn  hirdetik.  Miután  eléggé  világo- 
san kifejeztem,*)  hogy  minden  hagyománynál  és  históriai  mesé- 
nél az  a  kérdés  ötlik  fel  magától :  vájjon  igazán  a  nép  emlékeze- 
téből támadott- e,  vagy  csak  az  írók  okoskodó  véleményéből 
származott?  más  szóval:  vájjon  a  hagyományból  merítette-é  az 
irodalom,  vagy  megfordítva  az  irodalomból  jutott- é  a  mese  a  nép 
közé  s  úgy  vált  hagyománynyá  ?  —  S  miután  egynéhány  példáját 
is  hoztam  fel  annak  hogy  históriai  mesék  az  irodalomból  men- 
tek a  nép  szájára :  szinte  csudálkoznom  lehet,  hogy  Szabó  K. 
oly  könnyen  fújja  el  a  régi  nótát.  Tudván  pedig,  hogy  még  sokan 
járják,  kell,  hogy  világosabban  de  bővebben  is  szóljak  a  hún 
monda  keletkezéséről. 

Nemzeti  hagyománynak  nevezi  Sz.  K.  a  hún  mondát.  Lás- 
suk. A  krónikák  szerint  a  hún  nép  két  részre  szakadt  a  Krim- 
hild-csata  után,  a  kisebbik  rész,  székeli  név  alatt,  Erdélybe  buj- 
dosott ;  a  jóval  nagyobbik  rész  Csaba  vezérsége  alatt  visszatért 
Skythiába.  Ez  a  két  rész  négy  és  fél  századig  egymástól  elválva 
élt  volna.  Tehát  kétféle  hagyományt  kell  keresnünk,  az  Erdély- 
ben maradt  székelieket,  s  a  Skythiába  visszatért  magyarokét.  A 
nemzeti  hagyomány  ennél  fogva,  habár  egy  forrásból  fakadt  is,  a 
mikor  t.  i.  a  hunok  még  nem  váltak  volt  el  egymástól,  mint  szé- 
keliek és  magyarok,  azután  két  külön  mederben  folyt  ötödfél 
századig.  Ebben  a  két  külön  mederben  mindenik  ág  okvetetle- 
nül a  talajából  külön-külön  részeket  hordott  magával.  A  székeli 


*)  Legelsőben  a  Vogul  főid  és  nép  czíniü  munkám  (Pesten,  1864.) 
352.  lapján,  —  mely  munkát  nem  igen  ismernek  historikusaink ;  — 
Asntán  a  Székelyei-  czímíi  e'rtekezeeeni  ^Budapest,  1880.)  70.  stb.  lapjain. 


KÉRDÉSHEZ, 


195 


bűnök  tehát  bizonyosan  egyes  részeket  Rzötiek  bele  a  hagyo- 
mányba azokból  a  történetekből,  a  melyek  450-tril  íbgva  890-ig 
Erdélyben  és  a  batái'os  tartományokban  estek  meg.  A  ki  azt 
tagadná,  aanak  nincsen  helyes' lel  fogába  a  monda  vagyis  hagyo- 
mány szövodeséroh  —  A  magyar  lumok  is,  ugyanannyi  ideig 
Skythiábau  tanyázvánj  okvetetlenül  hasonlóképen  egyes  részeket 
825ttek  bele  a  mondába  azokból  a  történetekből,  a  melyek  még 
azon  idó  alatt  Skytbiában  estek  meg.  Ezt  sem  tagadhatja,  a 
kinek  a  monda  vágyig  hagyomány  szövödéséröl  helyes  felfogása 
Tan.  Mert  a  monda-szövödésnek  is  megvan  a  maga  természetes 
módja,  mely  alól  nincsen  kivétel.  Az  egy  forrásból  fakadó  ma- 
gyar monda  tehát  két  külön  mederben  folyván  ötödfél  századig, 
okvetetlenül  külön-külön  történeti  ragadványos  idomban  tüunék 
fel,  ha  a  krónika  elóadása  állana.  Azonban  mit  mutat  nekünk  a 
>uemzeti  hagyományt?  Ef/y  ragadványos  idomot,  azaz  effij  tör- 
téneti mederből  fölszedett  részeket,  de  jnutat  ezeken  kívül  föld- 
rajad  és  állati  nevekot,  melyeket  abból  a  mederből  nem  szedhe- 
tett fel. 

Azon  földrajzi  nevek :  Dentia,  Mogeria,  vagy  Dentunioge- 
ria,  Baskardia;  Jorianok  orsz&ga;  továbbá  Togota,  Irkania, 
Etnl  folyó  nevek ;  éjszaki  tenger.  Azután  állatok  nevei,  mint: 
nyuszt,  és  kerea^en  madár,  raelynck  a  *ucmzeti  hiigyoniány<E 
német  nevét  is  tudja,  hogy  ^  jíigerfalk*  =  vadász  sólyom,  Ezek 
a  földrajzi  és  állati  nevek  a  magyarok  ös  hazájának  emlékezetei, 
8  ezek  igazán  sajátjai  a  magyar  hagyománynak.  Lássuk  a  törté- 
neti mederből  fölszedett  részeket, 

A  mí  króuikáink  Attilával  kezdik  meg  a  hűn  történeteket; 
krónikáink  szerint  Attila  hozta  ki  a  hunokat  Skythiából  Pan- 
oiába.  Miért  nem  megyén  hátrább  a  krónikabeli  hagyomány? 
Ha  a  magyarok  hunok,  s  ha  ezen  magyar  hunoknak  nemzeti 
hagyományuk  lett  volna,  eme  híigyomány  legalább  annyit  vagy 
hasonlót  tudna,  a  mennyit  és  a  mifélét  Jordanis  beszél  Attila 
eludeirftl  és  a  korát  elózu  hunokról.  —  A  krónikái  elbeszélés 
ftokal  fiíglal  magában,  a  mi  a  történetekkel  ellenkezik,  tehát  köl* 
tfiménjböl  van  véve,  még  pedig  olyan  költeményből,  mely  nem  a 
Bkytbiába  visszabujdosott  magyor  hunok  között,  hanem  germán 
népek  közt  támadt.   Maga  az  Efhelc  név  a  német   Etzeli   adja 

13* 


p„.  A  BZEKKLY 

viss/ii,  it  p»»i»K  ^''^  1^^*"^  irodiilmi  uév  Attila  lóvén,  melyet  erede- 

iii'l)l»nrk  kell  tartamúik.   A  való  történetekkel  ellenkezik,   hogy 

Attila    IWulán   lakott,  s  hogy   ennek  a  városnak   vemet  nevet 

vKt/.oU)urg«-ot   parancsolt  volna  adni,  mely   nevet  azonban  a 

híuiok  nem  fogadának  el,  mert  Sk  Budánál'  nevezik  a  várost.  Az 

Ftzvlbiirq  csak   német   költeményhnl  való.  mely   Attila  halála 

után   keletkezett,  amelyben  n  Skytliiáha  ris«:íil.nido5ott   hún- 

magyaroknak  semmi  részök   nem  h*he.;.  —  A  ^-ú:   ilnt-netekkel 

ellenkezik,  hogy  a  berni  Df-rrf..  :.    iirtUiJiisuuu  Thi.:"-  <.  Attilának 

fö-fö  embere  volt.  holott  ez?.  T^f-;^u  rií^-uhrk  .x-x  -tv.'.  Attila 

halála  után  születtrtt.  -^  :.  k  .It^rr-í^ií  -.     -í^í^  imuit:i   i.3i»5)  után 

juthatott   bele.   Ea>zffi:.r.:    -r^rri    --  >ííü  t  VI.    szúzaJ   végén 

vaí'v  a  Vll-dik  -'ie-:.   "t^n-r-n-t^*     «».ü.    ■  Lásd  a  J»íiryzetokben 

idézett  111:11. t^isi^ fi:   ■-'•  ?íJ?^*'-    fi->^»i"ki^lJ^*ii   'ílkMike/ik  a  tör- 

ténetrkk-'.    fo"    r^    «?'?:»"••>   Hi>iK»ív    ')OL'sát(jrta  volna  Attilát 

T»^^^,_.^v^    .^.  ■--^^^..■s-:.-. '■.-»?   :'M  \  iöiUnnijiiyH],  iijintho^y  Theo- 

^í  ._\.'^.-^-  .xi  ,  "-i-*.í    ^'.t'W^i-.i     iinjLt  az  ariansá;j:  tjlaízorszáirba, 

.^.v^_  ÍJ<T  ■T^<'»''    >    T   i\i    V'i'.'Oiiurikuak  'ja.j:ys.:eril  sír-emléke 

,^.    A.  ^>-    "  ■■'^'^:**-**'^'-*-  -^ilí-'ulitízik.  boiiy  Attila  Argentínát 

_.-.^.^-^-.-.-r^  s  ::-. >>^\-.!    alait.    :i:iüak  is  \i-m^:l    uevet    adott, 

.<— .^Vr.:  "■''    "*■     *  ■"'■^'   ■^vre>.ítii:-k-.isLLL  járhat  rajta  az  út, 

..  ^-,....^j  -  V--'  '^■^»  xi-«.'ii'js  ul^iu*;'!:  jtu-x'i-dLek  tűnnék  fel  Attila, 

r^s  <>>.S'-'^'      -oiuv^.*.  'la^yomáijy  .-riak   hinnők,  a  mit  a  krónika 

. .  ,  Sísíw"    v^;'»  ■  '-*t  4ví\'-beri  ttce  az  a  veszedelem,  a  melyet  a 

...  :»..^.    t>T':?«t^«?    \  to:i-ot'u   jlliait  Attilának  tulajdonít  — A 

,^..  -,;^-;  iv.vkVjí   .-/.ctikczk.  Loiry  Attila  Kölnben  10  vagy  11 

v«í.:  v  í^v  .i^rr*v.aiott  össze.  Oly  ízetlen  mese  az,  milyet  csak  a 

c^'h.'^í.^tm  'v\wr  korxfiak  ha^rvmáza  izzasztliatott  ki :  de  a  Skv- 

:>.\í^i  »*>aw'cix*<vJo5>oti  hiin-magyarságot  ilyetén  :^nemzeti  liagyo- 

tí.^v*  'i^'iK**^^-a   mOij  S/abó  Károly  is  képtelennek  tartja    A 

^vítM»*^  moifvUkoItemöuy  azonban  általkél  a  skandínávoklioz  is, 

^  Xii  .i'.5  .^'-  ojsLíski  uémotoktöl  vévén  által,  mintegy  tovább  fiizik. 

V  *kíiW\líu.u    Attila  euuél  fogva  Sintathiiw,  néha  .SVía-ban  szé- 

l^x  wci*  ü  Skandináv    Húnaland  nem  egyéb,  mint  Sfixahindy 

5WC**  oj'wak-^M^iJí^lt  Németország,  a  későbbi  Westphalia,  a  mely- 

)k^*iA  S.H^!íí   ^^Sus.^it'i    vala  hires    város  a  középkorban,   Brenia  és 

MMn'^tx'i'    mollon.    Kzeii  ván>sok    kereskedése  a  skandinávokkal 


KííKnfcHiiKJi:. 


197 


|cS3elc5/.Ió  ;t  í^riiiiiiii  kHluuiriiyiirk  HtkoltÖKOsét  Skau(lJu;'iviú.biL,  ^ 
\itl  úgy  iilukult  meg,  hogy  ^Sun  tt-oi  (Soest)  tettig  Attila  székliu- 
^Susut  var  iiöfudhstadhr  tlia  Attila  koauugs  =  Susat 
rjila  Atiilíi  kinVIyfíak  fuvíirosa.*:  ^)  8  ez  nz  Aitila-köUcméajuek 
[átköltuzése  Skíiudiiiáviába  a  magyar  krónikában  is  moghitszik,  a 
fliol  ez  eluioüilja,  hogy  a  kuhii  ^/Jizek  lookiökléso  utau  Ethele 
Tburíugiálni  mentes miutáu  ]»nacuiiibau  udvart  tartott,  a  dánok, 
liOH' egek,  frízek,  litvánok  os  prutéuok  elleo  nagy  sereget  reudele, 
líikrt  meggyőzvén  és  megah'tzván,  inegbödoltatott.  ^)  A  magyar 
I krónika  Soest  (Susai)  helyűre  Isnacumot  iem, 

A  való  törtóuetekkel  ellenkezik,  hogy  Attila  a  hurguudiai 
jKriiiihildet  (kit  a  krónika  prineipinsíi  Germaüiae*nek  nevez) 
liiüül  birta,  «  hogy  huhUa  után  ez  a  Krimhild  okozta  a  uagy  hun 
ivérontást;  a  melyből  3UU0  hfui  Csíkba,  a  tubbije  pedig  a  régi 
[Skythiába  nienekült,  —  Nem  folytatom,  mert  ezekből  h  vihigo- 
ls*aü  liUjuk,  hogy  krónikáink  Attilája  nem  történeti,  hanem  költe- 
|m6njn  aluk;  de  azt  is  világosnál  világosabban  látjuk,  hogy  ezen 
Iiagyományr  melyből  a  költemény  szőve  vao,  nem  magyar  iiem- 
beti,  hanem  germán  nemzeti  hagyomány,  mert  a  mit  folyójának 
[íiuHlréból  l'elszedett^  germán  tórténetekböl  való*  Ez  m  Szabó  K, 
rieviszte  nemzeti  hagyomány  tehát  se  az  Erdí'*lyI>ou  guggou  filö 
[«3tfkelieknél,  se  a  Skythiában  tíj])renkedü  magyarok  között  nem 
Itámadhatott,  minthogy  olyan  medernek  ragadmányait  mutatja, 
[jiiely  messze  vala  mind  Erdélytől  mind  SkythiátóL 

Attila  hatalmas  személyisége  nagy  benyomást  gyakorolt 
[volt  nemcsak  a  két  római  birodalom  népeire,  hanem  a  germán 
[barbárokig  is.  Az  alakját  hamar  i^lkapttt  a  tarkázó  monda,  s 
IGalliában,  azaz  a  mai  Francziaországban,  alig  van  város,  melyet 
[Atilla  el  nem  pusztított  volmv.  Sok  szent  menté  meg  ugyan 
rődette  városát  Attilától,  így  Sz.  T^upus  Troyes-t,  Sz,  Genovéva 
Pári»t,  de  legtöbb  galliai  városnak  se  szentje  se  katonája,  nem 
[lévén,  azok  mind  elpusztulának.  Kég  porlott  már  Attilának  teste 

')  I>Íű  Níl1ungrL8í)gJi    uutt  ihus   Níl>ehiugeuUeil.    Eiii    Heitrag  znr 
iGt'&cttiebte  dcr  deut^ihi'n    llddcngttgc.    Vnu   A.   Rnsznuiiin.    Hcilbroun 
i^TT    A  14—24,  lapjain. 

Sitnou   do   Kt*za    Eudlidiernél,  n   95,   Upján;  Chrouicon    Bu- 
iLiuVf  IVvdhradcacky  ktndiUiibaa,  ti  23.  Inpján. 


dk 


*rffei 


198  A  SZÉKELY 

az  ismeretlen  sírban,  midőn  a  monda  Isten  ^ostorának  dicsöitvén, 
félelmes  alakjával  a  népek  képzelődését  ijesztgeti  vala.  A  germán 
népek  pedig  mondai  történeteiknek  főhősévé  tevék.  Attila  fairé- 
vel teli  vala  mind  a  latin,  mind  a  germán  világ.  Határozottabb 
költői  alakot  teremtenek  belőle  a  Nibelungok,  melyeket  970  — 
985  közt  Piligrim,  passaui  püspök  szedete  össze.  Piligrim,  Gejza 
nagyberczeg  kortársa,  a  magyarok  térítése  által  püspökségét  a 
magyarokra  is  kiterjeszteni  óhajtá.  Attilát  tehát  úgy  festik  a 
Nibelungok,  hogy  Géjzát  ismerhetjük  fel  benne.  Azért  lakik 
Attila  Esztergomban,  ez  a  Nibelungok  Etzelburg-ja ;  azért  ked- 
vez Attila  a  keresztyéneknek,  sőt  ő  a  uibelungeni  hősök  közt  a 
legemberségesebb  alak.  A  Nibelungok  első  szerkezete  latin  nyelvű 
volt;  ezt  1140  tájban  egy  osztrák  lovag,  Kürenberger,  német 
nyelven  dolgozá  fel;  egy  másik  német  átdolgozás  1160  tájban 
őn  meg;  de  csak  két  újabb  szerkesztés,  1190— 1200-ból,  van 
meg,  a  mint  a  német  tudósok  találják. 

Akárki  szerkesztette  is  az  első  magyar  krónikát,  előtte  tudva 
valának  az  általános  Attila-mondák,  tudva  vala  előtte  a  Nibe- 
lungok költeménye  is.  Mert  a  krónika  a  hunok  történeteit  Atti- 
lával kezdi,  s  a  nibelungeni  katastrophával,  a  Krimhild  okozta 
vérontással,  végzi.  A  magyar  krónika  nem  tud  semmit  az  ava- 
rokról, mert  a  Nibelungok  által  a  hunok  kertilének  az  előtérbe, 
kapcsolatban  azon  helynevekkel,  a  melyek  az  V.  században  nem 
voltak  még  ismeretesek,  hanem  csak  a  második  ezrednek  első 
századaiban  váltak  azokká.  A  nyugati  krónikák  (Pertz  kiadásá- 
ban) az  avarokat  sokszor  nevezik  hunoknak,  de  országukat  még 
többször  Hunniának.  Nagy-Károly  rendesen  »coutra  superbissi- 
mam  gentem  Avarorum  in  Hunniám*  indítja  hadseregét. 
Ellenben  ugyanazon  krónikák  a  magyarokat  mindenkor  ungrij 
ungariy  soha  nem  huni  névvel  nevezik.  Azon  körülmény,  hogy  az 
Annales  Alamannici,  Annál.  Sangallienses,  Weingartenses,  Augi- 
enses,  Colonienses,  Fuldenses,  Ekkerhardi  IV.  casus  S.  Oalli 
a  925.  933.  évről  ungri-nak]  —  az  Annál.  Lobienses,  Winbiir' 
genses,  a  918.  928.  1037.  1042.  1047.  évekről  ungari  és  ungarü- 
nak  nevezik  a  magyarokat,  világos  bizonyíték  arra,  hogy  akkor 
ezen  külföldi  írók  a  magyarok  huniságát  még  nem  ismerik  vala- 
Bölcs  Leo,  Constantinus  Porphyrogenitus  sem  hallanak  semmit 


KÍ:RI)fesiíK7, 


199 


l^ríl   hutíistigáiól,  pedig  ha  valahol,  KonstaDtiuápoly- 
lian  fli'  k  volua  a  magyar  követek,  hogy  a  magyar  nemzet 

a  hunok  utódja  és  öríiküsü,  —  Söt  Consi;iüthiU8  amr  királynak 
hmi  Attilát,  oly  homályos  vala  ott  akkor  a  hun  emlékezet. 
Azonképen  a  prumi  apát,  Regino^  Árpad  kortársa,  m  f/nitprand 
az  olasz  királynak  követe  KonstantiDápolybau  Constantinus  ide- 
jében csak  ungri-nnk  tudják  a  magyarokat  így  Sz^-Bt^no  is,  ki 
Tiltván  alatt,  lOOG— 1007-ben,  egész  évet  töltött  az  uufjrok'U&V) 
Tehát  azon  külföldi  források,  a  melyekből  az  első  tudósítást 
ineritjük  a  magyarokról,  nem  tudnak  semmit  ezeknek  húniaágáról, 
nyilván,  mert  soha  nem  hallak  azt  senkitül,  pedig  mindnyájan^ 
azon  kornál  fogva  is,  a  melyben  éltek,  készséggel  íogadák  el  a 
történeti  meséket  és  genealógiákat. 

Az  első  magyar  legendákban  sincsen  nyoma  a  magyarok 
hAuiságáuak.  Különös  figyelemre  méltó  a  következő  körülmény. 
B^Smában  lOOO-tájban  bizonyosan  tudják  vala,  hogy  Leo  pápa 
elfordította  Attilát,  hogy  Rómának  ne  menjen ;  a  monda  lehető- 
leg kiszínezte  a  történetet  11,  Sylvester  pápához  István  követ- 
sége megyén  koronáért;  az  angyal  maga  jelenti  bé  a  pápa 
almában,  hogy  iCrastina  die,  prima  diei  liora,  hjnotae  genti:^ 
uuncios  ad  te  venturo:^  esse  cognoveris,  qui  suo  duci  coro- 
imm  a  te  regiam  cum  benedictíonis  apostolicae  muuere  flagi- 
t4ibant.<  Az  angyalok  azon  időben  nagyon  jól  ismerik  vala 
a  legendákat  és  mondákat:  hihetjük-e,  hogy  ezen  angyal,  ismer- 
féü  a  him-magyar  mondát ,  elmulaszthatta  volna  az  ignata 
l^iu-t  a  hunokhoz  kapcsolni,  b  >dux«-át  azon  Attilától  szár- 
nmsottiiak  mondani,  a  ki  hajdan  a  pápa  kértére  nem  ment 
llfimának^  h  a  kinek  utódja  ime  nem  hadsereggel,  hanem  kérés- 
sel fordul  ama  pápa  utódjához  ?  Szebb  tárgy  alig  akadhat  monda- 
ragr  legenda-ífzövésre.  De  mert  az  angyal  nem  tudta,  hogy 
a  magyarok  hunok,  s  hogy  István  Attilának  utódja:  azért  meg 
lehetünk  győződve,  hogy  ezt  a  mesét  sem  István  udvaránál  sem 
Rómában  még  nem  ismerik  vala. 

itihelyt  azonban  a  nyugati  vagy  latin  írók  az  elsÖ  megdöb- 

*}  »Certe  tlieö  et  meuscs  jam  cümplevít  íiueger  aauus,  f^uod  ubi 
•tfa  sedinius,  Cngrus  tlinii&imQar,  irjti  Kruuo. 


2üö 


A  SZÉKELY 


bout'sböl,  mely  üt  a  iiiiigyarok  iiierrsz  iM-csapássii  okozUik  volt,^ 
feleszméltek,  külíjiiöseu  íi  Lecbi  győzelem  utáu,  s  békés  közleke-í 
dós  kezdődött  a  magyarokkal,  azoa  irók  az  idegeu  új  uép  szárma- 
zásairól is  okoskodui  kezdenek.  Előttük  tu  íivarok  liunuk  valáuak, 
mert  Attila  országában  tanyáztak  volt:  miért  nem  volnának  a 
magyarok  ia  hunok,  \mz  azok  is  Attila  országúban  ölnek.  Az 
avarok  ismeretlen  nyelvű  nép  vala ;  a  magyarok  Í8  ismeretlen 
nyelvű  oép:  vij  bizonyság  arra»  bogy  csí^kugyan  lu'inok.  S  mri.st 
indulnak  meg  a  keresztes  badak  is  Magyarorözágon  keresztül ;  a 
Jíibelungok  mind  latin  mind  német  szerkezetei  ngyszólván  kéz- 
nél Yulának.  A  hunok  emlékezete  megújul ;  a  régi  Himuiábao 
lakó  nép  föltetszik  a  keresztesek  előtt,  s  azon  vélemény  terjed 
el,  bogy  a  magyarok  is  buuok.  Már  az  egyik  német  krónika  meg- 
tudja, bogy  Salomon  anyja  Attila  kardját  Ottó  bajor  rokonának 
ajándékozta  oda,  mely  babUát  okozza  annak,  a  ki  viseli.')  Ez 
clsö  sarjadzása  a  bun  mesének,  a  midőn  a  külföldieknél  felkap: 
de  a  magyarok  előtt  még  ismeretlen,  mert  az  Attila  kardjá- 
nak elajándékozását  semmi  magyar  legenda  vagy  krónika  nem 
említi  meg,  Korűiitsera  vala  tebát  ezen  mese  már  1063-tájban 
hivatalosan  elismerve,  mint  Marczali  véli  (A  magy.  történet 
kütföij  32.  lapján). 

Most  kezdik  német  papok  a  magyar  nemzet  eredetét  is 
kutatni.  Három  forrás  Tan  elottök :  a  biblia,  a  Nibelungok  és 
néhány  igazán  boni  vagy  magyar  emlékezés. 

Dentia,  Mogeria,  a  jorianok  birodalma,  a  uyasztok^  vadász- 
sólymok,  továbbá  az  Etelén  kivűl  isnieretlene!d>  folyók,  mint 
Togota,  Hireania,  ezek  a  boni  emlékezésből  származnak,  melye- 
ket az  akkori  tudósság  Skytliiába  helyez  vala.  Mert  a  magyarok 
Skythiából  jöttek  ki.  A  Nibelungok  az  Attila  viselt  dolgait  ének- 
lik: tehát  Attila  is  ugyan  abból  a  Skythiából  bozza  ki  a  huno- 
kat; Almos  és  Árpád  Attila  nenizetségéból  való  fejedelmek. 
S  ott  van  a  biblia,  mely  az  emberi  nemnek  eredetét  és  szétterje- 
dését adja  elö;  Attilát  tehát  azon  bibliai  személyektől  le  kell 
származtatni,  a  mi  nem  is  nebéz.  Nimród,  Gog  és  Magog,  azután 
Hunor  és  Magor  töltik  ki  a  nemzedéki  sort.  S  ezzel  a  magyar 


')  Lanibertus  Hereteldciisis,  anao  1065, 


KpAiüitsnKz 


SOI 


ir6tliku  iK'Ut  knvrt  »:i  v.uiuin  kurszriiilirut  :  í;,'}  ki  [)<'/>U.'k  a 
'középkorba II  a  üépek  ti/Zirumzúbí  srit^séil  miudeiiUtt.  A  magyar 

krónika  biztos  földre  is  helyezi  a  történeteket  Attila  előterem 
lunjüival  Piiiiíjoniábaü:  úgy  rlc  PMnnoma  a  rórnaiak«j  vala, 
I  Tehát  egy  romai  vez«>r,  MacriouB,  szövetkezvén  az  ularaaim  Det* 
IréTel,  jöelleiicbeahuüoknuk,  sugjaöííjsou  helyeken  hozsca  keresjs- 
[tül  a  seregét,  a  melyekeü  a  Nibeluugok  burgundjai  jöttek  Attila 
1  birodalmába.   Némi   összezavarás    esik  meg  «z   ausztriai    7\dn 

(Tolna)  én  a  magyar  Tolna  között,  de  ez  nem  válik  kárára  a 
[tneséfi  történetnek.  ANibehingok  Attilája  Esztergomban  (Géjza 

ujigy fejedelem  székbelyén)  lakik,  qz  az  ElzeUmrg,  máskép  »zu 
!  Gran,<  Mikor  a  magyar  krónikának  ezen  szerkezete  alakult  a 

melyben  ICézai  Simonnál,  Márknál  *'^s  a  budai  krónikában  talál- 
I  jttk,  Esztergom   neni  vala   többé  királyi   Süék,  mert  az  árpádi 

királyok  költözködok :  de  a  Buda  név  lett  már  nevezetessé,  mert 
jO-budáü  a  XIL  Xlll:  században  bizonyosan  több  római  épület 

romjai  valának  látbalók,  mint  ma.  Esztergom  helyett  tehát  a 
ficrónika  Budát  teszi  EfzMurggéi,  s  tudván  a  római  históriát,  a 

Tíomnlus  és  Kennis  történeteit  Attilára  és  öcscsére  alkalmaz/a^  a 

lileda  nevet  is  Budára  változtatván  el.  Ilyetén  szabadsiiggal 
[szerte  élnek  a  középkori  krónikák.  Minthogy  a  magyar  krónika 
[clött  a  Nibelungok  forogtak,  azért  alkalmazza  a  katastrophát,  a 
ÍKrimhild  okozta  vérontást  is,  a  magyar  történetekre.  »Istud  est 
1  prelium,  í^uod  Hunni  (azaz   a  magyarok)  prelium  Crumhelt  us- 

(jue  adimc   nominantes  vocaverunt,<(    Ezután  vége  van  a  hűn 
f  uralkodásnak  a  mai  Magyarországon^  söt  itt  a  hun  név  is  elenyé- 
szik* Mintegy  ölödfél  száz  év  múlva  jönnek  elö  a  magyarok.  A 

krónika  tehát  kénytelen  azt  a  nagy  ismeretes  eseményt,  a  magya- 
[rok  idejöttét,  a  hunokkal  kapcsolni  össze,  hisz  azok  a  hunok  utód- 
Snika  meggyőződése  szerint.  Hogy  teszi  azt? 
való  történetek  szerint  Honorius  cáászár  425-ben  halt 
[meg  Konstantinápolyban,  utódja  lévén  ifjabb  Theodosius,  mig  a 

nyugati  birodalomban  IIL  Valentiniauus  uralkodik.  Attilának 
I  433— 453-ig  ezen  két  császárral,  ifiabb    Theodosiussal   meg  IIL 

Valentiniannal,  vau  dolga,  Valentiuíannak  húga  Honoria,  kit  15 
léfes  korában  Avtjunia  rangra  emelnek,   hogy  férje  ne  lehessen, 

mert  alattvaló  nem  méltó  az  Augustához.  Azonban  mégis  belé* 


202  A  SZÉKELY 

szeret  Eugeniusba,  egy  udvari  emberébe.  Ezért  az  anyja,  Piacidia, 
Konstantinápolyba  ifjabb  Theodosius  imádkozó  leány  testvérei- 
hez küldi,  a  kiknek  társaságában  12 — 14  évet  tölt.  Megunván 
ezt,  s  boszút  akarván  állani  a  sértőin :  egy  bizalmas  emberétől 
gyűrűjét  küldi  el  Attilának,  mert  jegyese  akar  lenni.  Ezt  felhasz- 
nálja Attila,  midőn  Gallia  ellen  indul,  Honoriát  mint  menyasz- 
szonyát  és  kelengyét  követelvén  Valentiniantól.  A  megijedt  Valen- 
tinian egy  férjjel  esküdteti  meg  Honoriát,  s  azután  befa- 
laztatja. 

A  magyar  krónika  Honoriát  Attila  feleségévé  teszi,  a  ki- 
től Csaba  születik.  Ez  a  Csaba  a  Krimhild-csata  után  15  ezer 
hunnal  Honorius-hoz,  görög  császárhoz,  anyai  nagyatyjához, 
menekül  (Honorius  pedig  már  423.ban,  tehát  30  évvel  Attila 
halála  előtt  meghalt-  volt),  s  onnan  Skythiába  tér  vissza.  Az  első 
magyar  krónika,  s  utána  Kézai  és  Márk,  nem  tudnak  egyebet 
annál,  hogy  a  Csaba  hunjai  Skythiában  vannak,  a  honnan  majd 
Almos  vagy  Árpád  alatt  jönnek  ki  Attila  örökjét  elfoglalni.  A 
tudós  Bonfinius  szerint  a  hunok,  az  előkelők  ösztönzésére  és  a 
visszamaradottak  írásai  és  emlékezése  által  indítva,  szánják  el  ma- 
gokat az  új  kiköltözésre.^)  íme  Bonfinius  Írásokat  is  említ  már 
Ennél  még  többet  tud  Székelyi  István.  »A  magyarok  ez  eszten- 
dőbe (888)  esmet  kiindulának  Scithiából,  két  dolog  indítá  fel. 
Első,  a  Csabának,  az  Attila  fiának  testameniomay  a  ki  innét  oda 
ment  vala,  ki  mikoron  meghalt,  a  Damasek  Istene  kiszelíté  ököt, 
hogy  ha  megsokasodnak,  esmet  a  Pannoniának  földét  elfoglalnák, 
és  boszút  állanának  az  atyjának,  az  Attilának,  ellenségeiről. 
Második  indítá  őköt  az  álomlátás. < 

Vájjon  mind  ezt  a  nép  hagyományából  eredetinek  bigy- 
jtik-e?  Másfelől  azt  sem  kell  gondolni,  hogy  az  irók  szándékos 
hazugságokat  koholtak  ki.  Valami,  akár  helynév,  és  ahhoz  ragadt 
mese  —  mi  legtöbb  mondának  a  foiTása  —  akár  tudós  emléke- 
zés vagy  okkeresés  ejti  csalódásba  az  irókat,  s  készülnek  tarká- 
nál tarkább,  szépnél  szebb  mondák.  Hozzájárul  a  valhisi  indok 
is.  Ha  Almos   Attila  utódja,   mind   Almost   mind  Attilát  össze 

*}  Uuni  et  majoruin  bortatu  ct  eorum  qui  remauseraut  lit&'h,  r/iano^ 
r'fi^jw  pariti  .  .  .  itoruiii  eniigrarc  couátituunt.  Decas  I.  liber  IX. 


KkliütBlíKZ. 


203 


i  a  bibliai  személjekk*?L  Az  elsu  kruniki  vagy  író 
Pg  V  .  :  _  li  mondja  el,  amit  szükségesaek  tart:  egy  utána  követ- 
kexö  majd  bővebben  és  szebben  adja  elö.  *  Egykor,  midőn  egy 
yalaki  Attilától  megkérdette  volna  axt,  hogy  (í  honnan  vagy  kitol 
tudná,  bogy  Attila  a  nagy  Nimródnak  az  unokája  volna,  így  felelt : 
Tatárországban  az  6  eltinek  írdstban  histurice  le  volna  írva  és  u 
Í8  ax  6  eleivel  onnan  tudták.  <  így  írja  ezt  Lisznyai  Pál,  debre- 
eateni  schólamester  1692-ben,  Lám,  Bonfiuius  hun  írásokat  emlí- 
tett volt;  Székely  István  már  a  Csaba  tt^tame^itomát  és  Damasek 
istent  ismeri;  Lisznyai  még  többet  tnd,  azt  t.  i.  bogy  valaki 
(most  mondanánk:  egy  »Interviewer<r)  Attilát  magát  kérdőre 
vonta  8  tett  feleletet  tőle,  A  tudós  Bonfinius  azonban  szinte  túl 
tesz  minden  krónikás  fecsegéséu.  O  az  avarokat  nevezi  és  tartja 
magyaroknak^  s  a  mi  még  hihetetlenebb,  az  avarok  megjelenését 
Ííagy-Károly  idejébe,  a  lombardok  legyőzése  utáni  harminczkette- 
dik  esztendőbe  teszi.  Bonfiuius  szerint  Nagy-Károly  U-Budát,  a 
hol  a  magyarok  királya,  Csaba,  székel  vala  (ubi  Cbaba  rex  Un- 
garorum  residebat)  veszi  meg,  Osaba  tehát  avar-magyar  király 
volt.  Ilyen  históriai  kritika  divatozik  vala  Bonfinius,  Thuróczi, 
tehát  Mátyás  király  idejében, 

A  raagyur  krónika,  a  Nibelungok  által  indítva,  a  hunok 
uiúdjainük  vélvén  a  magyarokat,  azért  vala  kénytelen  kapcsot 
keresni  ez  utóbbiak  és  a  hunok  közt  De  a  magyar  krónikának  a 
keleten  lakó  sízékeliekröl  is  tudomása  volt,  a  mint  tudomása  lehe- 
tett az  ottani  szászokról  is.  Ezek  nem  tartozván  a  magyarokhoz, 
csak  a  székeliek  huniságát  kellett  megmutatnia,  s  ezt  iigy  tcvé, 
hogy  a  Krimbild-Cííatából  3000  hunt  bujdostat  el  keletre,  a  kik- 
től származnak  a  székeliek  A  krónikát  azonban  legelsőben  a 
$ziktli  név  akasztja  meg.  Azt  se  bibliai  személytől,  se  hun 
hőstől  nem  meri  származtatni,  hanem  önként  választottnak 
hiszi:  mert,  úgymond,  a  hun  név  a  német,  klUönösen  a  gépid 
nép  között  veszedelmet  okozó  lehetvén,  azért  székdieknek  nevez- 
ték magokat  a  bujdosók.  De  miért  épen  úgy?  azt  nem  tudja 
a  krónika,  a  mely  mint  előadtam,  német  papok  által  szerkeszte- 
ielt  legelnször.  Kézai  sem  volt  magyar  ember,  mert  a  Vérbulcs 
nCTít  onnan  származtatja,  bogy  egyszer  több  németet  vydraon 
sAttetett  meg,  *plures  germanos  assari  fecit  super  veru,^  jóllehet 


M&l 


ém 


204  A  SZÉKELY 

tudja,  hogy  vért  is  ivott,  luiut  bort.  Az  Auonymus  igazán  ma- 
gyar ember,  de  ö  már  a  krónikái  huniságot  készen  találja,  tehát 
a  készet  s  avval  a  székelit  is  általveszi.  Talán  Thuróczy  gondol- 
kodik azon  először,  hogy  miért  nevezték  magokat  székelieknek, 
síctiZiw-oknak?  holott  skythák  voltak  a  huuok?  S  kitalálja, 
hogy  a  f-t,  nem  tudja  miért,  c-vé  (fc-vá)  változtatták  el,  tehát 
a  nevet  scitulus  helyett  siculus-nsik  ejtették.  S  ezt  Bonfinius  is 
elfogadja,  ha  magától  nem  talál  reá.  A  székeliek  azután,  midőn 
Bonfinius  és  az  előbbi  krónikák  nálok  is  ismeretesekké  váltak, 
az  Attila  történetét  a  magok  helyneveihez  is  kezdek  kapcsolni, 
hogy  méltó  utódjai  legyenek  a  hunoknak.  A  mondák  t  i.  a  mint 
országról  országra  költöznek,  mindenkor  az  új  ország  helyneveivel 
Süt  nyelvével  és  szokásaival  is  megismerkednek,  másképen  nem 
válhatnának  honosokká.  A  német  költemény  Attilája  Esztergom- 
ban, a  skandináv  költeményé  Soestben  (Susat)  lakik.  A  magyar 
krónika  azonban  Budán,  s  a  magyai*  krónika  után  a  székeliek 
Budaváron  készítenek  Attilának  szállást.  Arról,  hogy  a  székeliek 
Magyarországból  kerültek  oda,  emlékezés  nem  maradt  fenn 
nálok,  mint  a  szászoknál  som  maradt  emlékezés  Németországbeli 
hazájokról.  Mind  a  kettőnek  nyelve  azonban  hitelesebb  tanúság 
minden  hagyománynál  s  minden  későbbi  irománynál.  S  ilyen 
hiteles  tanúság  rejlik  az  Erdély  szóban  is.  A  székeliek  azon 
országot,  melynek  részét  tették  és  teszik,  csak  Erdély  névvel 
ismerték  cs  ismerik.  Ez  a  név  pedig  itt  nyugaton,  erdőn  innen 
támadt,  s  innen  ment  által  a  beköltözőkkel  együtt  erdőn  túlra. 
Ez  a  név  egymaga  leront  minden  históriai  mesét,  a  melyet  a 
s/.ckeliek  hisznek.  Ha  egyebet  nem  tudnánk  is  annál,  hogy  a 
székeliek  azt  az  országot,  a  melyben  laknak,  Erdely-neí  s  a 
rumunok  cera  Ardealaska  (terra  Erdeliana)-nak  nevezik :  az 
maga  minden  kétségen  kívül  bizonyosnak  mutatná,  hogy  se  ezek 
se  azok  nem  előzték  meg  a  magyar  foglalást,  s  hogy  mind  a 
székeliek  mind  a  rumunok,  valamint  a  szászok  is,  a  magyar  állam- 
hoz már  tartozó  s  azért  Erdely-nék  nevezett  országban  jövevény, 
vagy  helyesebben  mondva,  a  magyarok  után  érkezett  népek. 

Az  ország  védelme  a  székeliek  telepítésének,  az  ország  mí- 
velése  a  szászokénak,  a  koronái  és  magán  birtokok  erdeinek 
liasznavehetése  az  oláhokéuak  vala  első  oka.  Én  azt  találom,  hogy 


KkKvksfíz/.. 


208 


I 


a  fttk-d  neiíczésbon  az  orszilg  vedelnití  úgy  volt  kifejezve,  mint 
másutt  a  marchia  nevezésben.  Az  előtt,  1854-ben  Szabó  Károly 
1$  így  Télokcdett:  ^Hogy  a  szélcehj^k  az  országot  ftgymrvd  védi^ 
haidrÖfök  voUnk.  mutatja  az  vjahh  Bzdzadokiy  főn  maradt  hadi 
szerkezetiSkj  hlzonyítják  »zdmo8^  bár  későbbi  századokból  kelt 
okltvelekf  parancsok  és  türvénycztkkekf  melyekben  c  kötelezett stg 
mint  régtől  fogva  létező  evdittetik*^)  Most,  úgy  látszik,  a  széke- 
liek  Imnisága  miatt,  más  véleményben  vau.  A  tavali  (1880) 
Századok  498.  lapján  ezt  írja:  >A  székelyek  nem  voltak  s  nem 
hhfttek  Sz.  Lésdó  kora  után  valamelyik  királyunk  által  Erdély 
Juhti  btTczrt  közzé  telepitett  határőrök^  mint  ífunfalvy  képzeli, 
h*$zi  fV  hirdeti.^ 

Már  Thuróczi  é8  Bonfinius  sokat  mesélnek  a  székellek 
külön  voltáról,  hogy  tiszta  hun  vérek*  hogy  más  eredetű  néppel 
nem  háKasodnak  össze,  hogy  saját  8zokás?tik,  saját  törvényeik, 
kiváltságaik  stb.  vannak.  Ugyanesit  mondhatták  volna  a  szá- 
szokról, minden  se.  k*  városról,  minden  akárminö  klilön  szabad- 
ságot élvezti  községről,  bár  ezek  azonos  eredetűek  és  nyelvűek 
voltak  is,  A  középkorban  a  földbirtokkal  járt  a  jog  és  kötelesség, 
de  a  jog  lermészetesen  minden  kiváltságait  kerületben,  városban, 
községben  nagyobb  volt  a  kötelességnél,  hisz  abban  áll  vala  a 
kiváltság*  Azért  tiltakoznak  más  kerületbeli,  városbeli,  község- 
beli  ember  fölvétele  ellen,  hogy  kizárólagos  jogaik  élvezete  ne 
kisebbedjék,  [A  székeliek  nem  zárkózának  jobban  el,  mint  a  szá- 
szok. Határöri  kötelességük  a  XIII.  század  másik  felében,  mi- 
dőn a  besenyők  elenyészte  után  a  kunok  hatalma  is  megcsökkent 
»  Holdova  a  magyar  korona  alá  tartozik  vula,  szinte  már  meg- 
nüiit  volt  A  következő  századokban  pedig  a  nemesség  ellen  is 
liltakozának,  úgy  mint  a  szászok,  sz.  kir.  városok  és  a  kiváltságos 
kerületek  meg  helységek:  minthogy  a  nemesek  a  helyhatóság  alá 
nt*m  akartak  tartozni,  csak  az  illető  jogokat  élvezni,  de  a  velők 
jikró  kötelességet  vagy  szolgálatot  nem  teljesíteni.  A  mit  tehát 
Szabó  K.  az  idézett  helyen  mond,  hogy  »a  székely  nép  ösi  föhl- 
jétiek  szabad  birtokosa  volt,  hogy  a  székely  nemzet  jogait  a 
király   geokinefc  nem  adományozhatta,  ugyanazt  mondhatni   a 


;y,  .Muziiuo,  lHö4-ki  cvfolynma,  11.  kiii*  IG4.  I:v]ijh«. 


éMm 


206  A  SZÉKELY  KÉRDÉSHEZ. 

szászokról  s  minden  sz.  k.  városról  is.  Az  pedig  nem  áll  egy- 
szerűen, hogy  a  király  idegen  területet  a:  székely  föld  jogaival 
föl  nem  ruházhatott^  mert  nincs  ország,  terület,  város,  mely  szí- 
vesen nem  fogadna  el  új  területet,  ha  ingyen  kaphatja  meg :  de 
viszontag,  nincs  ország,  terület,  város,  mely  idegen  területet 
szívesen  fogadna  el,  ha  több  teher  mint  haszon  jár  vele. 

Harmadszor.  Mit  bizonyít  az  hogy  annak  hite,  hogy  a 
székeliek  hunok,  századok  hosszú  során  át  meggyőződéssé  vált  a 
székeliségben  ?  Semmit,  de  semmit  a  történelem  világában.  A 
hitből  való  meggyőződés,  akár  a  boszorkányok  létét,  akár  a  szé- 
keliek huniságát  illeti,  nem  históriai  tények  igazolása,  hanem 
csak  feltevése,  a  mely  igazolás  nélkül  szűkölködik. 

HüNFALVY  Pál. 


A  D  R  U  G  E  T  H  E  K   ü  S  E  I  R  ü  L. 

MÁSODIK,  BEFEJE55Ö   RüZI.EMÉNT* 


nr. 

Heraldikai  böngésző t. 

Miután  aMuneo  Nazioüale  kíinyvtárábau  urzütt  roges^truniok 
Injlag  elég  gazdag  adalékot  nytijtottak  a  Drugeth-kérdésliez. 
reraényein  volt,  hogy  a  czinieres  könyvek,  melyeket  szintén  a  tw- 
dó®  VolpicelH  adott  kezemhez,  a  magok  részéről  Drugónk  és  Mer- 
loto  Miklósunk  rzím ereire  fog- 
nak nagyobb  fényt  árasztani. 
Nem  csalatkoztam  teljesen^  mei  t 
bár  lübb  rendbeli  gazdag  czímer- 
gyöjtcuíényt  biába  néztem  nt*), 
egyikben  inéais  leltem  víibirai 
keveset 

A  czímores  kr»uyv  czime : 
*Der  arme  dei  cavalieri  napoli- 
taoi  uobili  fuor  di  Piazza,  ove  ve 
ne  sanoane^ra  molte  del  Ueame 
a  d'alcnne  altro  cittíi  dltalia,  o 
fbor  d'es^a  con  li  armi  di  akuni 
R^,  e  Keami  di  Európa,  e  di  Asia,  et  anco  Varrni  dei  Re  di  Napoli, 
c  di  molti  lorViceri'  con  quelle  de  i  tredici  cavalieri  stb.  a  tempó 
di  Consalvn  dí  Cordova,<  Folius  könyv  94  számozott  lappal 
A  czímerek  szíi»ezvék  és  mindegyik  mellé  oda  van  Srva  a  tulaj- 
donom neve.  A  Druget  neveH  nem  találtam  a  könyvben,  de  megvan 
lienne  a  1 G.  lapon  a  Merloto-k  czímere^  s  azt  gondos  másolat 
szerint  a  3.  KZjlmú  úbnVbaii  itt  hoTiiutatonL 


L  7.  fi  I 


»'t  ki;.,  vvíüri  jelük!   VT  C     I     fnlio,    —  ML   ü,  t  r*    -   XXVIl 


eoR 


A  DRÜÖETlílíK 


A  íísilraer,  iníüt  lAtjuk,  megegyezik  ii  sírládákou  taliUl 
Minlülií  c/Jmerrol,  csakbogj  a  cadeadiat  jelző  paizsocska  hibá- 
itik, hulyí^beu  IV  czímer  paizsából  ide  áttett  rigót  látunk  —  és  to^ 
vAbbA  üzclesebbek  a  polyák,  úg};,  bogy  öt  egyeDlu  nagyságú  pályáiul 
osnUk  a  paisü.  Szüio^etuk  következő:  Az  1,  3,  5  p61ya  ezüst,  a 
rajtuk  lerö  ö»!«esen  nyolcz  rigó  vörös  s  a  közbeeső  2  és  4  pólya 
19  vürüfi!,*)  Ugyaue  czfineres  mü  ií-ik  lapjáu  meglepett  az  *Ale- 
magim«  névrcljrlöU  vs  a  JJrugoébez  igen  közel  álló  czímerf  melyet 
asf  ri  A  4. 92ám  alatti  rajzba u  szintén  bemutatok*  A  két  czímer  kdzt 
cmk  Ai  akülumbség,  hogy  itt  acadentiás  czímer  szívpaizszsá  vált 
i  \¥>gy  A  lábtelőli  rigók  8orl)an  állanak.  A  rigók  vörös  mezőben 
^IbtOü^k,  II  ^.  és  negyedik  pólya  aranyos.  A  cadentiás  paizsbau 
)t44:   midben   aranyosak   a   liliomok   és  vörös  a  tornagallér.  A 

munka  46,  lapjáu  :^Giorgod'Ale* 
magna  viceré  nel  1424 «  czímere 
az  itt  adotttói  csak  abban  tér  el, 
hogy  a  rigók  aranyosak.  Tahin 
lehet  a  paizsok  rokonságából  a 
Merlotok  és  Alemagnok  rokon- 
ságára következtetni  és  lehetsé- 
ges, hogy  e  kérdés  beliatóbb  für- 
készetébul  a  Drugeth  kérdéart?  ís 
háramlik  haszon. 

Itt  közvetlenebb  fontosságú 
reánk  nézve  a  gyíijteménybeli 
3>Apiat  —  czimer:  Aranyos  hát- 
téren öt  szétterjesztett  szárnyú 
mn  oly  rendben,  mint  az  egyik  Ríroldaloii  leltük.  A  czímer  azo- 
nossága már  most  kétségen  kívOl  helyezi,  hogy  a  De  Apia  Izabella 
fiának  fölismert  Nicolaust.  Drngo  fiát')  a  sírhulában  eltemetett 
Nií^ülatis  de  Merlotoval  egy  és  ugyanannak  mondhatjuk,  mert  a 
Nirolaus  koporsóján  háromszor  föltűnő  sasos  czímer*)  anjjára:  de 
Apia  I&abellára  utal 

*)  A   Bzliick    voindzílfni    mjvniiiklnn   n    Cnlrunlrií^rc-A^le    mjt,i>lÁs\ 
litúittfl  kövei!. 

')  Lud  a  11.  iilidt  idi'ití'tt  ?lií,  &mrnú 
')  Lfiit  í.  uUtt  ,%  JtiiiíiOilIk  lírlvrh  Ich  i 


A*.      W 


tóí:?;^^?;¥i?5v>í^ 


r>8iíiraöL. 


S09 


Mát,  teijedelmes  czíineres  könjt  áttekintéséből')  csak  nega- 
tív irányban  rolt  hasznom.  Meggyőződtem  arról,  a  mit  egyéb  kut* 
fök  után  iö  hittem,  hogy  se  a  Drugeth,  se  a  Merloto  család  nem 
tartozott  a  Nápolyban  állandóan  megtelepedett  családok  közé,  A 
hány  jegyzéket  átnéztem,  melyek  u  nápolyi  u.  n.  nemesi  theatru. 
mokhoz  vagy  székekhez  tartozó  családokat  íoborolják,  egyikben 
aem  leltem  sem  Dnigethet,  sem  Merlotot.  Ellenben  ott  van  a  nápo- 
lyi nemesek  kuzt  a  portobeli  i'seggioíí-bun  az  Alemagna  család- 
nak elíibb  közlött  és  c^ak  kevéssé  eltérő  czímere.^) 

IV. 
A  Drugeth  névről 

Ha  a  korábbi  szakaszokban  fölsorolt  adatokban  mindenek* 
eb'itt  tisztán  a  névre  ügyelünk,  először  is  azt  találjuk,  hogy  fi  Drugo 
é»  Driigettus  gyakran  egy-és  ugyanazt  a  személyt  jelzik ;  a  kettő 
egyértelmű,  csakhogy  a  Drugettna  a  Drugo  diminutivuma,  mire 
más  példák  a  XII I.  századbeli  olasz  okmányokban  előfordí'iló 
ügo-llghetto,  Guillelmo-Guillelmetto,  FiUppo-Filippottn,^) 

Továbbá  azt  találjuk,  hogy  a  Drugeth  névnek  niucs  állandó 
holyesirása ;  orthographiuja  majd  francziás^  majd  olaszos,  leg- 
többször pedig  latin. 

A  Drugeth  (2*,  8.,  9.,  10.  száma  adatokban)  és  Durget  (1.) 
franczia  formáknak  látszanak,  belőlök  lett  a  Drngettus  (5.) 
Drughettus  (7.,  13.,  15,)  és  Drudettus  (28.)  Az  olaszok,  kik  a 
mássalhangzókat  nem  szeretik,  a  két  magánhangzó  közé  eső  g-t 
gyakran  elejtették  s  így  lett:  de  Druetto  (3.^4.,  11.)  Druetti 
(12.x  Druet  (6.)  Uruetus  (22.,  25.)  és  Druettus  mely  utóbbi  kileucz- 
8zer  fordt'd  elő  (14.,  16.,  17.,  19.,  20.,  21.,  23.,  27.,  29.) 

Végűi  a  név  functióját  tekintve,  ugy  látjuk,  hogy  abban  a 
korban,  mikor  a  dupla  uévjelölés  Olaszországban  határozottabb 


*)  Cíime:  >ritmigU*í  iUustrissitne  o  nobili  che  souo  noUi  cinquí* 
eeggi  ilí  qnesta  iideltaaímA  citti  dí  Napoli  anticbe  c  moderue  per  oifa- 
bcto.f  Tölliil  rajzolt  ve  özíiie/^etl  paizsok,  tV  nélkül,  127.  fol.  lap,  iiido- 
»el  (VIL  lí.  19,  jeg)'g)cl) 

*)  Idczptt  mü  39.  1. 

^)  I^sii.  Riccjo;  Genealógia  át  Carlo  L<li  Angin  príma  gcnenizmni' 
NapoU  1857.  S2,  éa  33,  II 

Ssázadok.   1881.  lU.  füzet  14 


^ 


210  A  BRÜOETHEK 

formát  vészen,  a  XIII.  végén  és  a  XIV-  elején,  a  Drugeth  név 
majd  vezetéknév,  majd  meg  elönév  szerepét  viszi. 

így  nem  lehet  kétséges,  hogy  az  1267 — 1343-ig  terjedő 
családi  chronikában  (1 — 18  adat)  következetesen  családi  vezeték 
név  gyanánt  szerepel. 

Mint  előnevet  megleljük  a  Merlotoknál,  de  nem  kizárólag 
csak  náluk  van  ilyen  használatban,  de  megleltem  néhány  más 
családnál  is.  így  találtam :  Druettus  de  Anetiis*)  Druettus  de 
Mardo^),  Druettus  dominus  Blancus  de  Adria  stb.  nevű  egyé- 
neket. 


V. 

Családtörténeti  vázlat. 

Összes  nápolyi  adataim  rövid  foglalatja  következő : 

a)  A  magyar  és  nápolyi  Drugethek  összefüggése  meg  van 
állapítva  és  eredetök  iránt  tisztába  jutottunk. 

bj  A  Drugethek  és  Merlotok  közti  rokonság,  valamint  az 
utóbbiak  több  nemzedéke  megállapítottnak  tekinthető.  Wagner 
és  utána  Nagy  Iván,  Rómer  és  mások  első  két  Drugetnek  Fülöpöt 
és  Jánost  ismertetik. 

Fülöp  1327-ben  magtalanul  hal  meg,  testvére  János  pedig 
1334-ig  él  és  mikor  meghal,  Vilmos,  Miklós  és  János  nevű  fiukat 
hagy  maga  után.  János  tehát  a  magyar  Drugethek  ősapjának 
tekintendő. 

Először  1291-ben  küldik  Jánost  Magyarországba  hivatalos 
missióval^)  s  onnan  visszajővén,  János  még  1313-ban  harczol 
Roberto  nápolyi  király  zászlója  alatt  (11.  számú  adat).  így  tehát 
araagyar  Drugethek  őse  1313  után  jött  hazánkba,  holtestvére 
Fülöp  után  1328-ban  már  a  díszes  nádori  hivatalt  viszi. 

Családja  még  igen  szoros  kapcsolatban  maradt  szülőföldjé- 
vel. Legidősb  fiának  Vilmosnak  olasz  neje  volt :  Follia  Maria,  ki 


V^  (A;!  T.  I.  527.  1. 
«)  (A)  T.  í.  r>28.  1. 
3)  A.  T.  I.  :.31.  1. 
*}  Lád.  a  lií.  jegy /etet. 


ŐSEIRE  I 


SÍI 


még  a  SlV-ik  század  közepe  táj&ü  biitokos  volt  a  nápolyi  király- 
«igban.') 

Legfontosabbak  azok  az  adatok^  melyek  a  családot  PíUöpim 
és  JánoBOU  túl  megtoldják  egy  generatióvaL 

E  nemzedéket  Nicolaus  és  Gicottus  képTiselíL  Nícolaus, 
adataink  szerint,  12674Ö1  1295'ig  szerepelt.  (1 — 7»  sz.)  Gicottus 
pedig  az  ő  kortársa  ;  chroBikának  gyér  adatai  1272  —  1276  közt 
említik.  (8—10.  Bz.)  Nem  lehetett  megállapítanom,  testvérek  vol* 
tak-e  ök  8  azt  sem  sikerült  még  absolut  bizonyossággal  kiderí- 
teni, hogy  a  magyar  Fülöp  meg  János  egyikökben  apjokat  tisztel- 
tfk-e  vagy  sem. 

Minden  oda  látszik  utalni,  hogy  Miklós  volt  a  két  magyar 
nádor  apja.  Mind  a  bárom  az  Anjou-család  igen  bizalmas  embere 
tolt  Az  öreg  Miklós  1 175-ben  meg  van  bízva,  hogy  az  apa  távol- 
létében gondját  viselje  a  királyi  sarjnak,  Mertello  Károlyt  és 
teístvéreit  az  ö  oltalmára  bízták  (5,  sz.  adat.)  Kevés  évvel  utóbb 
1279-ben  együtt  él  a  királyi  családdal  a  San  Erasmo  kastélyban 
(6.  BZ.  adat.)  Miklósról  tudjuk,  hogy  családos  volt  (5.  sz.),  gyér* 
mekei  tehát,  mint  látjuk,  a  királyi  berezegek  kel  nőnek  föl. 

Tizenöt  évvel  későbben  1295-beu  Martello  Károly  trón-  és 
nrszágbódító  útjára  kél  s  ekkor  már  az  unokákat,  Ríartell  Károly 
gyermekeit  a  család  kipróbált  barátjára  bízzák.'^) 

Nem  legtermészetesebb  föltevése,  hogy  épen  az  ö  fiát 
(Jánost)  küldi  lúzalmas  missioban  a  magyar  születésű  királyné 
testvéréhez  Kűu  László  magyar  királyhoz*  És  nem  áll  épen 
Miklós  fiáról,  a  mit  Róbert  Károlynak  1317'ben  kelt  okmánya 
Fülöpről  mond,  hogy  vele  jött  hazájából  Apuliából,  hogy  fiatal- 
kori bajtársa  stb* !') 


^)  Löd.  a  16,  vé  17.  r/umu  :*tl:itokíit  vú  a  18.  jet^yzetet. 

*)  Lfld.  a  14.  jegyxetet. 

')  IdetktatjiiW  az  érdekcH  pAssust ; 

Ai^onkori  olvidnt/tár  Nafft/  Imrr.  L  i\  BudapfM^  tSTS, 

44fí.  I.  [Dnigtítli  Fülöpnek  azuló  ndoinátiyltívál]  1317,  aov.  3. 
»IJqch1  caiu  vir  nobilis  inagister    philippus  onundus    de  Apulyn 
I  dts  Sct^puü  ct  de  wyiuir  íidek*s  et  aoceptoa   iinpejidiiMiet  famulatueii 

14* 


212  A  DRÜOETHEK 

Azonban  ha  az  egyenes  származás  ez  idő  szerint  nem  is 
egyéb  volna,  mint  alapos  föltevés,  annyi  mégis  bizonyos,  hogy 
Miklóssal  a  Drugethek  történetét  már  most  1267-ig,  tehát  jóval 
előbbre  vittük. 

Családtörténeti  szempontból  a  Drugeth  és  Merloto  család 
összefüggése  is  igen  érdekes.  A  paizsfölosztás  és  czfmerállatok 
egysége,  meg  a  Drugeth  név  közössége  a  Santa  Chiarabeli  vitézeket 
habár  Merloto  a  vezető  nevük,  szorosan  összefűzi  az  öreg  Miklós- 
sal a  az  ö  nemzedékével 

A  két  családnak  nyilván  közös  volt  a  törzse  és  a  Merlotok 
cadentiás  paizsocskája  mutatja,  hogy  a  Miklós  ága  az  idősbik,  a 
Merlotoké  pedig  az  i^abbik. 

A  Merlotokból  három  nemzedék  szerepel  adatainkban.  Első 
nemzedék:  Carolus  de  Merloto,  neje  de  Alneto  Isabella  (18.  sz.) 

Második  nemzedék  Drugo  (Druetus  stb.)  de  Merloto,  első 
nője  Roberta  Gisualdo,  második  neje  de  Apia  Isabella  (19.  stb.) 

Harmadik  nemzedék:  Nicolaus  de  Merloto,  Joannes  de  Mer- 
loto és  Philippa  Sancia  de  Merloto  (34—37.  sz.) 

Ezek  közül  Merloto  Károly  egykorúnak  tekinthető  Drugeth 
Miklóssal,  Drugo  János  és  Fülöp  kortársa,  a  harmadik  nemzedék- 
béli  gyermekeket  már  a  tenger  s  nemzetiségök  különiti  el  egymás- 
tól, ha  mindjárt  czlmerök  lényegében  egyforma. 

Hátra  volna  a  két  nagy  család  közös  törzsapját  keresni.  Hol 
keresendő,  az  iránt  könnyű  ezek  után  a  tájékozás.  Drugeth  Miklóst 
már  1 267-ben  látjuk,  mint  főembert  és  mint  Anjoui  I.  Károly  hivét 
szerepelni,  tehát  már  két  évvel  azután,  hogy  Károly  Nápolyba  jött. 

Azért  a  Drugethek  őseit  sem  Nápolyban,  sem  Salemoban 
nem  kell  keresni,^)  de  az  Anjouk  hazájába  Francziaország  felé 

ct  ex  conspicuis  suis  actibus  nieruisset  tnultipliciter  nobis  et  Rcgic 
corone  complacere,  díuersis  clarens  meritorum  virtutibus.  .  .  . 

Primum  siquidem  quod  de  terra  et  cognacione  sua  egressiis  pos- 
tergatis  vniversis  substancijs  et  hereditatibus  patemis,  nobis  in  Roguum 
Hungáriáé,  iure  genitiire  nobis  debitum  in  etatc  nostra  tenera  introeun- 
til)us,  penc  etatis  nostre  aunos  habcns,  nobis  adberere  studuit,  et  usquc 
iu  viriles  annos  nobiscum  in  adversís  et  prosperis  multorum  temporum 
labores  subportavit  et  pertulit.c 

*.)  A  Drugethek  salernoi  eredete  Wagner  óta  (Decas  líl.  33.  1.) 
hagyományos  Íróinknál,  p.  o.  Nn^y  Ivánnál  és  I)r.  Rómer  Fl.-nál  a  foun 


ÖSKIRÖL.  '  213 

kell  forduluunk.  A  fraucziaorszúgi  iiyoiuozásokuál  a  Merlotok 
praedicatumai :  »Saiute  Brice  és  Eleville  szolgálhatnak  támponto- 
kűl,  valamint  az  az  ismert  tény,  hogy  Anjoui  Károlynak  nápolyi 
vállalatában  követői,  többnyire  feudatariusaiból  kerültek  ki. 

Ezekben  röviden  elősoroltam  az  adatokat,  melyeket  más  irá- 
nyú teendők  közepette  néhány  nap  alatt  Nápolyban  összegyűjt- 
hettem.  Nem  sok  az  eredmény,  de  talán  még  sem  fogják  a  régészre 
alkalmazni  a  toscanai  közmondást,  mely  azt  tartja:  »Chi  esce 
Ibur  del  suo  mestiere,  fa  la  zuppa  uel  paniere.€ 

Hampel  József.  . 


idézett  helyeken.  Wagner  pedig  nem  levéltári  adatokra,  hanem  Bokáes 
János  egy  költeményére  fekteti  renditetlen  hit^t :  :^Drugethios  Italici 
gencris,  et  speeiatim  Salcrno  e  Regno  Neapolitano  oriundos  fuisse,  dubi- 
tare  nos  non  sinit  luculentum  tcstimoniuni  Joannis  Bocatii  8tb.«  — 
Szemben  ez  oly  határozottan  fölle'pö  adattal,  a  szövegben  indokolt  más 
városbeli  eredet  mellett  meg  a  következő  negativ  érvek  szólnak,  a)  A 
hány  nápoly országi  családokról  szóló  müvet  átnéztem,  hol  a  különböző 
városok  családait  fölsorolva  leltem,  sehol  nem  leltem  Salemoi  családok 
közt  Drugethek  nyomát,  b)  Sehol,  a  midőn  Druget  nevet  olvastunk,  fön- 
közlött  Drugeth  krónikánkban  vagy  Riccio  kutfőszerü  gazdag  tartalmú 
könyveiben,  nem  találjuk  oda  jegyezve  a  Saleritanus  vagy  a  de  Salerno 
kitételt,  a  mi  pedig  nem  ritkaság  az  okmányokban.  Például  csak  Riccio 
Pinerario  stb.  féle  müvének  22-ik  lapjait  idézem,  hol  három  különféle 
személynél  találjuk  c  megjelölést,  r)  A  gyakran  idézett  Riccio  páratlan 
szorgalommal  készített  épen  említett  müvében  az  összes  nápoly  országi 
tisztségek  viselőit  a  Xlll-ik  század  hatodik  és  hetedik  évtizedéből  közli 
és  nemcsak  az  országos  hivatalok  birtokosait,  de  városonként  sorolja  fol 
a  tiszteket,  ott  sincs  nyoma  Drugetheknek !  d)  Végül  épen  nem  való- 
színű, hogy  Salernot  még  fejedelemségül  is  bírták,  mert  tudjuk,  hogy  IL 
Károly,  mint  királyfi  birta.  Salcrmo  uralmát  s  utóbb  is  a  XlV-ik  század 
kezdetén  a  királyi  családdal  rokonok  birták  többnyire.  Egyébként  a  sa- 
lemoi fejedelmek  ismeretesek,  és  ha  a  sorozatuk  nem  is  teljes  —  leg- 
alább azt  tudjuk,  hogy  azokban  Drugeth  nem  szerepel. 


KUTATÁSOK  DALMÁTU  LEVÉLTÁRAIBAN. 


A  magyar  tudományos  Akadémia  történelmi  bizottsága 
egy,  az  Árpádkor  s  jelesen  első  sorban  a  szent  Istvántól  II. 
Endréig  terjedő  időköz  királyi  okleveleit  felölelő  munka  meg- 
írásával bizott  meg.  E  korra  kellett  tehát  első  sorban  anyagot 
gyűjtenem,  bejárnom  hazánk  nevezetesebb  levéltárait,  melyekben 
eredetieket  reméltem  találhatni  a  mondott  időből,  hogy  szemlé- 
let, autopsia  útján  megismerkedjem  azon  sajátságokkal,  melyek- 
nek megismerésére  a  legpontosabb  kiadások,  leírások,  még  ha 
léteznének  is,  sem  elegendők. 

A  talált  eredetiekről  palaeographiai  másolatot  vettem,  leir- 
tam  pontosan  külső  tulajdonságaikat,  iparkodtam  kitűntetni, 
megállapítani  a  cancelláriai  gyakorlatot,  annak  koronkénti  fejlő- 
dését. Szóval  speciális  diplomaticai  szempont  vezérelt  kutatása- 
imban ;  mi  annál  nehezebb  volt,  mert  nem  állott  előmunkálat  előt- 
tem, melynek  adataira  támaszkodhattam  volna.  Láttam,  hogy  ily 
módon  a  munka  sokkal  nagyobbá,  bonyolódottabbá  vált,  mintsem 
azt,  mielőtt  az  anyaggal  megismerkedtem  volna,  gyanítottam. 
Nincs  talán  ország,  melynek'cancelláriája  a  XL  és  XII.  században 
oly  fejletlen,  a  gyakorlat  oly  ingadozó,  meg  nem  állapodott  lett 
volna,  mint  hazánké.  Hogy  kezdhet  az  ember  diplomatikai  vizsgá- 
lathoz alig  ötven  eredeti  oklevéllel  két  hosszú  századból,  melyek- 
ből a  fejlődés  folytonossága,  egyes  korszakok  átmenete  is  hiány- 
zik? Oklevéltani  vizsgálatot  pedig  csakis  eredetiek  alapján 
tehetünk ;  kiadásoknak  a  jogász  és  töi*ténész  veszi  hasznát  E 
csekély  oklevél-anyagot  szaporítani,  látkörömet  egy  gyéren  láto- 
gatott ország  levéltáraival  bővíteni,  volt  czélja  dalmátországi 
utazásomnak;  speciálisabb  czélja  pedig  II.  Endrének,  mint 
Dalmátia,  Croatia  és  Chulmia  herczegének  okleveleivel,  azok 
külső  sajátságaival  megismerkedni. 


rctatAbok  daluAtia  i.Kví:t;rAKAiBAK. 


S215 


: 


A  múlt  wyárou  vógrc  niegvalósiiliattiim  czélomai;  H 
Tliallóczy  Laju^  barátoinmal  hosszabb  t^iüúlmáuyi  útra  iudúltaiiu 
C^ltmk  volt  Horvátország  és  Dabiiátia  levéltárairól  általáüos 
k^pet  5zerezüUuk,  amennyire  ezt  időnk  röviflsége  megeogedLeté* 
Erdt^kludéisüiiket  külouöseu  Dalmátia  kelté  fól ;  azon  országról, 
niöly  századokon  keresztül  szoros  kapcsolat  bau  állott  Magyaror- 
i$ziiggal,  uem  hittük,  hogy  nagyobb  számmal  ne  taitalmazua 
vouatkozásukat  levéltáraibun  hazánk  türténetére ;  azzal  a  remény- 
nyd  iíi  kecsegtetők  magunkat,  hogy  kétségtelenül  gazdag  levél- 
lArnibau  ^ikeiiHend  egyetmást,  eddigelé  ismeretlen  adatot  fel- 
fedezni. 

Tudtuk,  hogy  nem  fogunk  teljesen  járatlan  ösvényen  haladnu 
8  liogy  Dalmátia  levéltárait  előttünk  is  már  többen  vetették  beható 
msgálat  alá*  Ismertlik  Wenczcl  Gujíztdv  akkor  bécsi  professor 
tudósítását  Htájer-,  Horvát-  és  Dalmátországokban^  a  magyar 
leogermelléken  s  a  hajdani  veleticzei  köztársaííUg  szárazföldi 
tartomátiyaibau  tett  tudományos  útjái'óh*)  Jelentését,  mely  első* 
bfu  ismertette  azon  fcjldrész  levéltári  kincseit,  csakhamar  több 
követte;  így  laitl/iter  Károly  kétrendbeli  rövid  tudósítása;^) 
Arneth  Józsefé  (a  bécsi  állami  levéltár  jelenlegi  igazgatója  atyjáé), 
ki  leginkább  archaeologiai  szempontból  szólott  Istria  és  Dalmátia 
cmlékeiról^  éjí  másoké.  De  mindez  ki  nem  elégített,  s  ki  nem 
clegitheteHt  különösen  engem,  ki  oklevéltani  szempontból  akartam 
lí  levéltárakat  vizsgálatom  tárgyává  tenni,  anyagot  gyűjteudu 
Arpádkori  dii)louiatikánk,  az  akkori  cancelláviai  praxis,  az  okle- 
velek külső  tulajdonságainak  megállapításához. 

Czélomat  elérve  hittem,  mikor  a  magyar  tud.  Akadémia 
ko2cbeajárása  és  ajáDlú  levele  el6ttem  a  dalmátiai  tartományi 
levéltárak  zárait  megnyitotta,  sKodich  báró,  a  helytartó,  készsé* 
geíien  megengedte  azok  átkutatását.  Munkához  fogtam  tehát ;  de 
mielőtt  az  átvizsgált  tartományi  levéltárak  kincseire  térnék,  szűk- 
tiégesuek  tartom,  hogy  azokról  általánosságban  pár  szót  szóljak. 

Azon  históriai  föld,  mely  uly  nagy  szerepi^t  játszolt  Magyar- 
urszág  és  Veleucze   történetében,   melynek   míJíden   városához 


»)  Mftgy.  Akad.  ErL  UU^L  llM 
i    r        ISI  .-  \    líá5,  cti  lÖlT.  lóó. 


2 1 6  KUTATÁSOK 

históriai  emlékek  és  traditiok  egész  sora  fűződik,  levéltárak  tekin- 
tetetében  egykor  sokkal  jobban  állott,  inint  jelenleg.  Kitéve 
folytonos  harezoknak,  melyeknek  úgy  színhelye  mint  tárgya  volt, 
csak  romját  volt  képes  levéltárai  egykori  gazdagságának  meg- 
menteni. 

Két  levéltára  Dalmácziának  azonban  valóban  gazdag,  a 
zárai  Qs  ragtisai  ;  mindaiettö  tartományi  levéltár,  melynek  hasz- 
uálhatásához  a  tartományi  helytartó  adja  az  engedélyt.  Az  első 
gazdaggá  lön  azáltal,  hogy  benne  egyesítették  a  feloszlatott  kolos- 
torok, melyekben  Dalmáczia  nagyon  bővelkedett,  actáit.  Oda  kerül- 
tek a  nonai  oklevelek,  a  zárai  sz.  Kozma  és  Demjén  (monasterium 
s.  Cosmae  et  Damiani)  és  sz.  Grisogon  (s.  Grisogoni)  monostor 
irományai  stb.  A  ragusai  jelenlegi  gazdagságát  azon  kitűnő  gon- 
doskodásnak köszönheti,  melylyel  a  függetlenségökre  féltékeny 
polgárok  minden  korban  híven  megőrizték  azon  alapot,  melyre 
kiváltságaikat  fektették;  s  valóban  ezen  ragaszkodás  históriai 
traditióikhoz  okozta,  hogy  úgy  a  magyarok,  mint  a  velenczeiek  s 
törökök  ellenében  sikertilt  belügyeikben  autonomiájokat  megtar- 
tani, s  azt,  hogy  tökéletesen  egy  külső  hatalomnak  sem  sikerűit 
ott  állandóan  meggyökereznie. 

A  többi  város  oklevelei  szétszóródtak  a  nagy  világban. 
Spalato  oklevelei  Bécsbe  kerültek,  az  ottani  káptalan  csakis  egy 
kevés  töredéket  őriz  a  régiekből  és  a  Farlati  által  készített  máso- 
latokat. Trau  városa  jelenleg  elpusztult  falú ;  levéltára  töredé- 
keit tán  Bécsben  és  Velenczében  kell  keresnünk.  Sebenico  actái 
Bécsbe  s  részben  Jankovich  gyűjteményével  Budapestre  a  nemz. 
Múzeumba  kei*űltek.  Tartalmaz  sokat  a  zárai  érseki,  az  ottani 
városi  levéltár  is,  vannak  oklevelei  a  zárai  sz.  Ferencz-rendű  kolos- 
tornak is,  de  sokkal  újabb  keltűek,  hogysem  az  én  kitűzött  czé- 
lomnál  számításba  jöhettek  volna. 

Legérdekesebbek,  s  rám  nézve  tán  legértékesebbek  a  Bécs- 
ben őrzött  spalatói  s  részben  scardouai  oklevelek  voltak.  Számuk 
nem  nagy ;  mert  az  általam  fölvett  korszakból,  az  Árpádkor  első 
két  századából  mindössze  öt  eredetit  találtam  köztök.  Farlati 
ezeket  mind  ismerte,  és  munkája  nyomán  Fejér  is  fölvette  gyűj- 
teményébe ;  de  oklevéltauilag  még  nem  vizsgálta  senki,  s  különö- 
sen azok  formáira  nem  volt  eddigelő  senki  tekintettel.  Pedig  azok 


liAtMvrU   LUVKUÁRAIUAN. 


21T 


közíllncgy  az  okk' velők uck  egy  igen  érdekes  injmére,  a  zárt  kirii- 
lyi  oklevelekre  (litterae  clausae)  mutat  föl  példilt 

Tudtüiíimal  e  négy  oklevelén  kivul  sz*  Istvántól  Imréig  bezá- 
rólng  ily  zárt  királyi  oklevél  reánk  nem  maradt.  E  négy  oklevél 
a  következő: 

LIL  Gejza  levele  aSpalato  varosához  1141  körül,  melyben 
kds3cuui  részvétöket,  melyet  atyja  halála  alkalmából  kifejeztek 
s  egj'szersraiüd  kiváltságaikat  megerősíti.  Kiilczírae  uincs.  Hossza 
fr4  cm.,  szélessége  16*5  cm.*) 

2.  Imre  levele  Spalato  városához  és  az  ottani  káptalanhuz 
97.  körűig  melyben  a  scaidonai  és  nonai  püspököknek  meghagyja, 
gy  engedelmesek  legyenek  a  spalatoi  éi^sek  iráut.  Ktilczíme : 

Capitulo  Spalateosi  et  totius  civitatis  couventui.  (A  kiüczímet 
azért  adom,  mert  Pejér,  nem  látván  soha  az  eredetit,  azt  mellőzi, 
mert  Lncius,  Far  lati  és  Katona  is  melbMék.)   Hossza   ő'9  cm 
l  17-9  cm.  2) 

3.  Imre  levele  a  scardonai  püspökhöz  1 198  kön,  melyben 
roegbagyjaj  hogy  a  zárai  érsek  iránt  engedelmes  legyen.  Kill- 
czimc  nincs.  Hossza  3'9  cm.  szél.  14*2  cm.  ^) 

4.  Imre  levele  a  spalatoiakhoz  1202.  körtih  melyben  Ber- 
üálot  érsekségében  megerősíti.  Külczíme :  Consnlibns  Spalatensi- 
bus*  Hossza:  5*8  cm*  szél  1 1*9  cm.  *) 

Mindössze  euiiyi  eredeti  levelet  ismerek  a  hosszú  két  .szá- 
zadból, melyet  a  király  zái*t  formában,  magánlevél  alakjában 
küldött  egyes  alattvalóihoz.  Már  most  lássuk  ezen  levelek  álta- 
lános Í8mertet<j  jeleit. 

Valamennyi  igen  kio8Íny  hártyaszalagra  van  irva.  Látható* 
mily  becses  és  nagyértékü  volt  akkoriban  a  pergamen  még  a 
királyi  kancellái iában  is.  A  legnagyobbnak  (1.  sz.)  területe  138  n 
cm,,  legkisebbé  (3»  sz*)  56  n  ^^*  A  hártyával  igen  takarékoskod- 


>)  L,  Fejér,  Cod,  üíijL  II.  1  Ití. 
»)  /-V**'-*  n*  210.  1. 

^)  Ffjtr^  II.  30ÍÍ,  Igeu  liibíta  kiadás,    Fejeraél    pL  ez  áll:  et  uul- 
Vorsm    eiusí    ftiicecssoribuj*.    Ass    oklevélben    i>cdig:   cum    univcrsis    lilii 


218  KUTATÁSOK 

lak,  felhasználták  auuak  iniudeu  kis  részét,  8  alig  hagytak  valamit 
beiratlanúl. 

A  mi  c  levelek  irását  illeti,  vegyük  először  II.  Gejza  levelét 
vizsgálat  alá.  A  levél  gyakorlott  kézzel,  bár  nem  oklevél-,  hanem 
codex-irással  van  iiTa.  írója  megnevezve  nincs,  bár  ezt,  ismerve 
11.  Gejza  egyéb  okleveleit, könnyű  lesz  meghatározni.  Sajátszerű, 
hogy  II.  Gejza  egyéb  oklevelei  közzül  épen  azok  a  legcsinosabbak, 
a  melyek  ezzel  a  codex  Írással  vannak  irva.  Az  oklevél- irás  (ürkuu- 
(len-Schrift)  az  ö  okleveleiben  igen  fejletlen,  ingadozó;  a  fejlet- 
len, gyakorlatlan  kéznek  talán  legkiválóbb  példája  azon  oklevél, 
melylyel  a  Győrben  fogott  vizák  harmadát  a  sz.-mártoni  apátság- 
nak adományozza.  (Eredetije  Pannonhalmán.) 

Ezzel  szemben  a  spalatoiaknak  szóló  levél  végtelen  fejlett- 
ségről, gyakorlottságról  és  csínról  tesz  tanúságot. 

Ha  széllyel  nézünk  II.  Gejza  oklevelei  közt,  könnyű  lesz  a 
spalatoiakhoz  küldött  levél  iróját  kitalálnunk.  Egy  pillantás  Gej- 
zának  egy,  a  pannonhalmi  levéltárban  őrzött  1150.  körüli  dátum 
nélküli  oklevelére,  s  arra,  melyről  szólunk,  meggyőz  arról,  hogy  ü 
két  oklevelet  egy  kéz  írta.  Az  1 1 50.  oklevélben  pedig  világosan 
olvassuk :  >  Nótárius  Barnabás,  qui  et  hanc  cartam  scripsit  et 
sigillo  praedicti  regis  impressit.*  Ugyanazon  Barnabás  ez,  kitől 
Gejzának  egy  1146-iki  (huius  caitulae  scríptor  et  sigillator.)  egy 
1150-iki,  egy  1152-iki  (scriptor  verő  huius  cartulae  Barnabás 
nótárius,  sigillator  Xicolaus.)  egy  115  7-iki,  egy  1158-diki  (Barna- 
bás nótárius  sigillo  siguavit  meo  regio),  két  másik  1 1 58-iki  (»data 
l)er  mauus  Barnabae  aulae  regiae  caucellarii«)  oklevelet  ismei'ek. 

Ezen  adatokból  Barnabás  viszonya  az  oklevelekhez  megle- 
hetős világosan  tűnik  elő.  II.  Gejza  cancelláriájában  szolgált, 
annak  uralkodásától  kezdve.  11.  Béla  egyik  utolsó  1138-iki  okle- 
velét még  János  nótárius  állítja  ki,  mint  scriptor  és  sigillator ; 
mihelyt  II.  Gejza  trónra  lépett,  változik  a  caucellária  személy- 
zete is,  új  személyek  merülnek  föl,  újítást  hoznak  be  a  praxisba. 
A  spalatoiakhoz  irt  levél,  mindjárt  II.  Gejza  halála  után,  mu- 
tatja azt  a  csínt,  ízlést,  rendezettséget,  melyet  Barnabás  a  királyi 
oklevelekbe  behozott ;  ez  látható  valamennyi  általa  kiállított  okle- 
velén, s  első  pillantásra  rá  lehet  ismerni  mindazon  oklevelekre, 
melyek  nem  Barnabás  tollából  keltek. 


DALmAtU  tEVÉLTAHAtBAN, 


219 


Ezcu  bir/galma  juüilmáúl  1158»bau  canceUárni  löu  ;  tehát 
megvolt  uálunk  is  ax  a  fokozat,  mely  a  német  csiiszárican col blr iát 
jellemzi :  archicancellarius,  oaucellarius  6s  aotarius.  Cancellarius 
nmH  kétféle  volt:  mondliatui  tiszteletbeli,  milyenek  miiiduzMU 
pílspökök  és  főpapok,  kikre  uézve  ez  iukúbb  csak  ezím  volt,  s  a 
kik  inkább  csak  uevöket  adták  oda,  s  az  oklevél  Jti állításának 
gondjáral  keveset  törődtek ;  és  valóságosak,  kik  a  caucelláriában 
^2er3Eett  érdemeik  alapján  lettek  nótáriusból  cancellárrá,  miként 
Barnabás,  A  notariusi  tisztséggel  reudszeaiut  össze  volt  kötve  a 
sigtllntor  tiszte  Í8,  bár  nem  mindig ;  mert  egy  fzben  Baruaban 
^criiilor  mellett  Nicolaus  sigilhitor  szerepelj  az  egyik  1158-ik] 
oklevelet  pedig  mág  írja,  és  Barnabás  nótárius  pecsételi  meg. 

Mikor  Barnabás  caucelUü'rá  lön,  termés^zetesen  az  íi*á» 
gondja  nem  nyomja  többé  vállát,  azon  túl  csak  a  felügyelet  joga 
az  övé.  Jtikor  aztán  IL  Gejza  meghal,  Barnabás  Í8  lelép  a  í^^zin- 
térröl  s  111.  Istvánnak  egyik  legelsu,  1162.  körüli  oklevelét  már 
Becenus  nótárius  állítja  ki  mint  scriptor  és  sigil lator. 

Az  Árpádkor  eláu  korszakában  egyáltalában  nem  találok 
ariii  példát,  hogy  valamely  király  elődje  cancelláriájáitak  személy- 
zetét átvenné.  Nálunk  is  olyan  vult  a  viszony,  mint  Németorszá- 
gon,  hogy  a  király  változtával  gyökeres  változást  szenvedett  a 
királyi  caucellária  is;  s  így  a caucelláriai  személyek  nem  annyira 
országos  tisztséget  viseltek,  mint  iukább  a  király  személyes  hiva- 
talnokai voltak. 

Ennyit  Barnabásról  s  a  királyi  cancelláriáról.  Bővebben  e 
kérdést  Arpádkori  oklevéltaiiümbau  fogóin  kifejteni. 

Imre  király  litterae  clausae-iboz  nem  fiizhetek  ily  fejtegc- 
lé»i;  résssint  mert  akkor  a  cancelláriai  praxis  átmeneti  korszakot 
élt  »  csak  II.  Endre  alatt  szilárdult  meg ;  részint  mert  nem  isme- 
rek Imrétől  annyi  eredeti  oklevelet,  hogy  azok  scriptorait  meg 
lehetne  állapítani.  Csak  annyi  vibígos,  hogy  a  2.  és  3.  számot  egy 
kc35  Irta;  Imre  okleTelei  azonban  nem  nevezik  meg  sehol  sem  a 
liotaríust  vagy  wcriptort,  egyedül  a  cancellárt,  kinek  pedig  abban 
a  korban  az  oklevél  irá.sához  már  semmi  köze. 

A  litterae  clausae-knak  általános  jellege  az,  hogy  datálva 
mikoseneky  mi  írójuk  meghatározását  kissé  nehezíti.  Külczímmel 
tiincsenek  mindig  ellátva,  s  ez  az  Összehajtogatás  minőségétől 


220  KCTATÁ80K 

függ.^)  Összehajtogatva,  terjedelmök  igen  kicsiny,  úgy,  hogy  csakis 
a  ráfüggesztett  nagy  királyi  pecsét  mentette  meg  őket  az  eltéTe- 
déstől.  A  pecsét  mindig  vékony  hártya-szalagról  függött  Ilyen  a 
Xll-ik  századi  zárt  királyi  levelek  jellege. 

A  Bécsben  őrzött  spalatoi  oklevelek,  melyekhez  még  Endré- 
nek, mint  Horvátország,  Balmátia  és  Chulmia  herczegének  egy 
Spalato  részére  adott  1198.  oklevele  járul,  igen  nagy  szolgálatot 
tettek  nekem  a  litterae  clausae-k  sajátságainak  megállapításánál, 
mert  ezek  annak  egyedüli  példányai  az  Árpádok  első  korszaká- 
ból. Hasonló  szolgálatot  tett  a  zárai  levéltár  Endre  dux  okleve- 
leire nézve. 

Endre  duxtól  öt  eredeti  oklevelet  ismerek.  Kettőt  ezek 
kOzül  a  zárai  tartományi  levéltár  őriz,  kettőt  a  zágrábi  káptalani 
levéltár,  egy  pedig  Bécsben  az  államlevéltár  spalatoi  iratai  közt 
található.  Ez  öt  oklevél  mindenesetre  kevés  arra,  hogy  Endre 
dux  okleveleinek  összes  sajátságait  megismerjük,  de  elegendő,  hogy 
arra  nézve  tájékoztatót  nyerjünk. 

A  mi  ezen  oklevelek  általános  sajátságát  illeti,  azt  a  köret- 
kozökben  vonhatom  össze : 

A  hártyán  látható  a  geographiai  viszonyok  befolyása.  Endre 
dux  oklevelein  lép  fel  először,  s  mondhatni  egyedül,  a  magyar 
diplomatikában  az  u.  n.  olasz  pergamen,  azon  erős  vastag,  az 
írás  oldalán  mészszel   erősen  fejérített,  a  hátlapon  fényes  sárga 


*)  Az  Árpádkori  zárt  levelekben  háromféle  Összehajtogatási  módot 
különböztethetek  meg.  U.  m. 
1.  j  1.  ráhajtatott   2-re,  3  4-re.    Ezután  a  középső 

vastagabb  vonásnál  ismét  összehajtották,  s  két 
kis  bevágáson  a  pecsétet  tartó    hártyaszalagot 
húzták  be.  Ily  módon  hajtatott  össze  az  1.  és 
3.  sz.  levél. 

11-  I        I  1  és  3  behajtatott  2-re.  A  2   hátára  irták  a  czi- 

met  s  az  egészet  hártyaszalag  tartotta  össze.  így 
hajtották  be  a  2.  sz.  levelet. 


1 

2 

3      4 

12       3 


III. 


1  ráhajtatott  2-rc.  A  többi  aztán  ügy  történt, 
mint  a  II.  eset  alatt  előadatott.  Ekként  van  a  4. 
8z.  oklevél  összehajtva.  Sajátszerű,  hogy  kiilczim 
csak  a  két    utóbbi    mód  szerint    összehajtogatott 


leveleknél  van ;  az  I.  mód  szerintieknél  hiányzik. 


hártya,  melyet  pápai  oklevelekből  jól  ismerünk :  elleutétben  az 
éj&zaki  tartomáűyoklmn  liasztiált  pergameuDel,  melynek  mindkét 
fele  egys2ÍQÜ,  az  írás  oldala  legfelebb  erősebb  simítása  által  külön- 
l>5zik  a  hátlaptól. 

Ilyen  pergamenre  vannak  írva  a  dalmátiai  oklevelek  legna- 
gyobb része,  s  ilyenre  az  Endre  diix  által  Dalmátia  részére  adott 
oklevelek  is. 

Sajátszerű  azonban,  hogy  Endrének  Horvátország  részére 
adott  oklevelei,  hol  az  olasz  hártya  nem  volt  divatos,  a  nálunk 
általában  szokásos  hártyára  irvák.  Látszik,  hogy  még  arra  is 
tekintettel  voltak,  kinek  számára  adatik  ki  az  oklevél,  s  annak 
izokásaiti  Ízlését  követték. 

Ez  aztán  oly  sajátszeríí  jelleget  kölcsönöz  Endre  dux  okle- 
veleinek, mely  a  magyar  királyok  egyéb  okleveleitől  meríiben 
jrittt*  Az  Íráson  is  világos  olasz  befolyásészlelheto,  finomabb  voná- 
sok, a  XIIL  század  írására  emlékeztető  jelleg,  a  következetesen 
keresztfll  vitt  scriptura  longior  jellemzik  Endre  dux  okleveleit 
Kár,  hogy  azoknak  egyik  legszebbikét,  a  zárai  levéltárban  őrzött 
1198-iki  oklevelet  KukuljeviÖ  valami  reagentiával  (hihetőleg  tan- 
níunal)  annyira  bemázolta,  hogy  az  oklevél  legnagyobb  része, 
mintha  fekete-barna  festékkel  volna  bekenve,  olvashatatlan. 

Endre  dux  oklevelei  jobbára  függÖ  pecséttel  vannak  ellátva 
s  e  pecsét  selyemfonálrul  függ.  Éppen  ebben  a  korban  kezd  a 
Belyemfonál  h  a  hártyának  visszahajtása  a  selyemfonál  megerősí- 
tése czéljából  nálunk  elterjedni.  Ezért  nem  lesz  érdektelen  annak 
t<>rténeti  fejlődésére  egy  pillantást  vetnünk. 

Ismeretes,  hogy  a  XÍI,  században  a  pecsét  hártya  szalag- 
ról függött,  mely  a  hártyára  két  párhuzamos  bevágáson  volt 
illesztve.  Ettől  a  legelső  eltérést  IIL  István  egy  1172.  oklevelében, 
melyen  piros  sodratlan  selyemről  függ  a  pecsét,  és  az  úgynevezett 
chartáé  pagenses-ekben  találtam.  A  pannonhalmi  levéltárban 
őrzött  1184-iki  itéletlevelen,  melyben  IIL  Béla  meghagyátóra 
Oénes,  Charene  és  Achilles  comesek  Ítéletet  hoznak  az  eszter- 
gomi udvarnokok  és  a  tihanyi  apátsághoz  tartozó  urkutai  job- 
bágyok közti  ügyben,  bár  még  nincs  reclinatio,  a  pecsét  már 
earmin  és  zöld  selyemről  függ.  Heclinatio  pedig  clöfordíü  Gála- 
nttH  i>écsi  pfmpök  1193.  a  zágrábi  kúptalan  lovéltúrában  őrzött 


i^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ 


222  KUTATÁSOK 

oklevelén,  bár  hártya  szalaggal.  Ugyanilyen  Calanus  egy  másik 
1200  körüli  oklevele  ugyanott 

A  két  újítást  egyesíti  IIL  Bélának  a  horvát  országos  levél- 
tárban őrzött  1193.  oklevele,  melyben  mind  reclinatióval,  mind 
piros  selyemről  függő  pecséttel  találkozunk.  Ezen  oklevél  azon- 
ban több  okból  s  különösen  a  benne  előjövő  >Hungariae  cancel- 
lariu8«  czím  miatt  gyanús. 

A  reclinationak  és  selyemfonálnak  első  kétségtelenül  hite- 
les példája  Imre  király  1202.  aranybullája,  mely  a  bécsi  Staats- 
archivban  őriztetik.  Mindezen  oklevelekben  azonban  a  reclínatio 
n^m  takar  el  semmit  a  szövegből,  hanem  a  hártyának  fejéren 
maradt  része  hajtatott  be.  Arra,  hogy  a  reclinatio  eltakarja  a 
szöveg  utolsó  két  sorát,  első  példa  Endre  dux  1202.  Zárában 
őrzött  oklevele ;  ez  is  hihetőleg  véletlenségből,  elővigyázatlanság- 
ból  esett,  minthogy  kelleténél  kisebb  pergament  vettek.  A  későbbi 
kor  azon  ferde  szokásának,  hogy  a  reclinatioval  az  oklevél  szöve- 
gének gyakran  felét  is  elfödik,  ime  már  az  Ai  padok  első  száza- 
daiban megtaláljuk  előfutárát. 

II.  Endrének,  mint  duxnak,  pecsétjét  eddig  még  nem  ismer- 
jük. Törekvésem,  hogy  erre  rájöjjek,  sikertelen  maradt ;  mert  a 
zágrábi  és  zárai  oklevelekről  hiányzik  a  pecsét  Egyedül  a  bécsi 
oklevelén  van  egy  kis  viasztöredék.  Ezen  azonban  a  pecsétkép- 
ből semmi  sem  vehető  ki,  a  köriratból  is  csak  ez  az  egy  szó 
RE6IS.  A  pecsét  csak  fel  van  akasztva  a  hártyára,  s  valószinü, 
sőt  a  regis  szóból  kétségtelen,  hogy  nem  is  Endre  dux  pecsétje ; 
hanem  később  ráfüggesztett  királyi  pecsét  töredéke,  mely  a 
hártyáról  ma  is  igen  könnyen  eltávolítható.  így  tehát  Endre  dux 
pecsétje  továbbra  is  ismeretlen. 

Endre  oklevelein  kivül  nevezetessége  a  zárai  levéltárnak 
az  úgynevezett  Polycorion,  egy  chartularium  a  XIV.  századból 
annyival  is  inkább,  mert  a  bécsi  és  velenczei  »libri  pactorum«-okon 
kivül,  melyek  chartulariumoknak  voltaképen  nem  tekinthetők, 
csak  három  ilyest  ismerek  hazánk  területén:  a  pannonhalmi 
>Liber  rubert*,  a  zágrábi  >liber  privilegiorum«-ot  és  a  »liber 
privilegiorum  beatae  virginis  Mariae  de  Topuscoc  —  a  toplicai 
oklevél-gyűjteményt,  szintén  a  zágrábi  káptalan  levéltárában. 

E  chartulariumok  egyes  kolostorok  oklovél-gyftjteményei 


DALMATtA  Í.EVfetTÁRAÜUK, 


2SÍI 


a  liber  ruber  a  pannoiilialmi  apátság  részére  adott  kirólyi  és 
pápai  okleveleket  tartalmazza,  a  liber  privilegiorum  a  zágiábi 
káptalao  részére  adottakat^  s  a  másik  a  toplicai  sz.  Mária  monos- 
toréit, A  zárai  Polycorion  az  ottani  sz.  Kozma  és  Demjén-kolos- 
tor  actiát  foglalja  magábaü, 

A  Polycorion  (neveztetik  Picus  vagy  Topicuanak  h)  kis 
folio  bártyncodex.  35  beirt  s  néhány  beiratlan  bártyalevélbul  álló 
Tartalmai!  mindössze  50—54  oklevelet,  melyeknek  legrégibli 
darabja  Crescímir  horvát  király  10G9-iki  oklevele,  legfiatalabb  ja 
pedig  egy  1367-iki  bii-tokviszály  fölötti  ítéletlevél,  mely  Nagy 
I*ajos  alatt  (regnatite  serenissimo  priucipe  dominó  nostro  naturali 
dominó  Lodovico  dei  gratia  iJlustrissimo  rege  Hungáriáé)  keli 
Az  oklevél  gyftjtenióny  maga  —  Írásáról  itélve  —  nem  sokkr* 
k*^»obb  kellietett  ez  oklevél  dátuma  után. 

EzeUy  körfdbelül  50  oklevél  közt  azonban  nincs  sok  magyar 
királyi  kiadvány,  a  mely  hazánkat  közvetlenül  érdekelné.  Köz- 
vetve természetesen  valamennyinek  van  érdeke  reánk  nézve,  mert 
a  legtöbben  említés  történik  a  magyar  fensöségről,  ily  módon: 
»temporibus  domini  nostri  Belao  dei  gratia  invictissimi  regis 
tíngariae.  Dalmatiae,  Chroatiae  atqiie  Kamae<  vagy:  :&Regnante 
Andrea  tertii  Belae  regis  filio  Hungáriáé,  Dalmatiae,  Chi'oatiac, 
Ramae  Serviaeque  rege  feliciter.c 

Közvetlenül  érdekelnek:  Kndix^nek  mint  duxnak  1200.  és 
IlL  Béla  1188,  oklevele;  ezeknek  szövegét  egyedül  a  Polycorion 
tartotta  fönn;  és  IL  Endre  1210.  nagy  privilegiumaj  melynek 
eredetijét  is  szintén  a  zárai  tart,  levéltár  őrzi. 

Sajátszerű,  hogy  a  Polycoríont  nem  az  eredetiekből  állí- 
tották ö8S2e»  hanem  az  eredetiekről  a  Polycorion  íratása  korában 
készített  másolatokról,  ^lit  a  következőbűi  lehet  kimutatni. 

IL  Endre  1210-iki  oklevele  megvan  eredetiben  és  egy 
XIV*  századi  egyszerű  másolatban,  mely  több  tulajdonnévben  az 
eredetitől  eltér ;  ugyanezen  hibák  a  Polycorionban  ismétlődnek 
Az  egyszi^rű  másolatban  a  szöveget  az  oklevél  pecsétjének  pontos 
leírása  követig  ily  módon :  ^Sigillum  dicti  privilegii  est  magnum 
compositnm  ct  compaginatum  ex  cera  álba,  appensura  ín  medio 
litterarum  scripturae  paginis  seu  privilegii,  cui  est  appensum 
tlictum  Rigillum  in  cordulla  sericiscolorum  vidcHcet:  riibei.  croee 


224  KUTATÁSOK 

et  víolatí.  In  quo  sigillo  apparebat  quaedatn  imago  regis,  sedens 
super  cathedram,  tenens  in  manu  dextera  sceptrum  regale  et  in 
sinistra  ad  instar  pomi  de  super  cum  cruce.  In  circuitu  verő 
sigilli  litterae  legebantur :  Andreas  dei  gratia  Hungáriáé.  Dal- 
matiae.  Croatiae.  Serviae.  Rex.  Et  in  alio  circulo  minori  iuxta 
magnis  litteris:  Sigillum  secundi  Andreáé  regis,  tertii  Belae 
regis  filii.«  Ezen  pontos  leirásból  rögtön  ráismerünk  IL  Endre 
ismeretes  pecsétjére,  melyet  Pray  Syntagmájában  (tab.  U.fig.2.) 
kiadott 

Ugyanezen  leirás  szórói-szóra  okasható  a  Polycorionban 
is ;  mi  kétségtelenné  teszi,  hogy  ez,  ha  nem  is  teljesen,  legalább 
nagy  részben  nem  eredeti  oklevelek,  hanem  ily  egyszerű  másola- 
tok után  készült,  a  mi  hitelét  nem  kevéssé  csökkenti. 

A  mi  mármost  chartulariumaink  egymáshoz  való  viszonyát 
illeti:  legrégibb  a  pannonhalmi,  melynek  korra  nézve  legelső 
darabja  sz.  István  ismeretes  alapító  levele,  legfiatalabbja  egy 
1239-iki  oklevél,  a  codex  is  nem  sokkal  ezután  Íratott  Utána 
jön  a  liber  privilegiorum,  melynek  legfiatalabb  darabja  1348-ból 
való;  a  toplicai  chartularium  1365,  és  végre  a  zárai  1367-iki 
legfiatalabb  oklevéllel. 

Legtöbbet  tartalmaz  a  zágrábi:  276  oklevelet  Utána  a 
pannonhalmi  60-at;  s  végre  a  toplicai  és  zárai  mintegy  50 
oklevéllel. 

Legrégibb,  legszebb  s  leghivebb  köztük  a  pannonhalmi, 
melynek  minden  másolatát  az  eredeti  oklevélről  irták  le.  így 
ismét  áll  azon  elv,  melyet  Sickel  hirdet,  hogy  mennél  régibb 
valamely  chartularium,  annál  nagyobb  hitelt  érdemel,  mert  annál 
nagyobb  a  valószinfiség,  hogy  jobban  olvasták  az  oklevél  irását. 
Két  oklevél-másolat  közül,  hacsak  szembeszökő  okok  másra  nem 
kényszerítenek,  mindig  a  régiebbet  kell  választani. 

A  zárai  levéltárban  több  ilyen  oklevél-gyűjtemény  van, 
melyeknek  adatai  ránk  nézve  fontosak.  így  például  a  nonai  püs- 
pökség oklevelei,  múlt  századi  másolatban.  A  nonai  püspökség 
oklevelei  elvesztek,  s  így  ránk  nézve  e  másolatok  nagybecsüek. 

Ezeknek  elseje  lY.  Bélának  »data  Budae  anno  gratiae 
MCCXLIIII.  septimo  kai.  Septembris«  kelt  oklevele,  melyben 
Saxon  nonai  püspök  kérelmére  átirja  atyjának  II.  Endrének 


rtAT.MXTCA  LEV&LTABAIBAK. 


225 


1 


>diitutn  per  mauu»  Goefredi  Orodieusis  ecclesiae  praeposití. 
sulae  regiae  caacellarii^  anno  ab  íncarnatione  domini  MCCV, 
quinto  kaL  Augustit  kelt,  Nonát  kiváltságokkal  ellátó  oklevelét 

Érdekesek  ránk  nézve  még  a  következők:  V,  István  1272. 
YlL  kai.  Julii  indiciione  XV.  kelt  oklevele,  melyben  Roland 
horvát  bánnak  Zágrábban  1 266.  kelt  oklevelét  irja  át,  ki  a  nonai 
pU^Ökséget  Likká  megyében  fekvő  birtokai  élvezetében  meg- 
er5sfti«  *) 

Erzsébet  királynő  1383-ban  (Data  in proxima  post 

octavas  epiphaniarum  domini)  kelt  oklevele,  melyben  Ladislaus 
de  Berberino-nak  nonai  comessé   tőrtént  választását  megerősíti. 

Mátyás  király  1463.  Péterváradon  sept.  12.  kelt  oklevele  a 
rfmisii  sz,  széknek  fizetendő  adó  ügyében  stb. 

A  többi,  jobbára  a  velenczei  uralomra  vonatkozó  oklevél 
még  eddigelö  szintén  nincs  kellőleg  kiaknázva. 

Egyáltalában  a  velenczei  uralomra  nézve  megbecslübetet* 
len  anyagot  tai-talmaz  a  zárai  levéltár.  Még  eddigelu  teljesen 
felhasználatlan  a  velenczei  akták  bosszú  sora  14094Ö1  1797-ig 
Rzáznál  több  fasciculusban.  Teljesen  ismeretlen  azon  végtelenül 
becses  XV.  századi  codex,mely  167  fol.  levelén  1409-t<'»l  1457-ig 
m  telenczei  dogéknak  a  záraiakhoz  intézett  parancsait,  rendele- 
teit tartalmazza.  Mennyi  ismeretlen  adat,  üj  viszonyok  és  körül- 
mények fognak  felderülni,  ha  a  zágrábi  tudományos  akadémia, 
mely  eddig  —  sajnos  —  egyedül  halász  kincseket  a  dalmátiai  ^ 
levéltárak  tárházából,  kiadásaival  e  korhoz  ér  I 

Nagyon  megörültem  Zárában  Imre  király  egy  látszólag 
eredeti  1200.  oklevelének  a  sz.  Kozma  és  Dcmjén- kolostor  actái 
k&zt|  annyival  is  inkább,  mert  Imrétől  nem  sok  eredeti  oklevél 
maradt  reánk.  Egy-kettőt  őriznek  a  primási,  esztergomi  kápta- 
lani, veszprémi,  bécsi  állami,  Heiligenkreutzi,Erdö(ly,  Batthyány 
én  Kisfal udy-féle  levéltárakban.  (Ez  utóbbi  azonban  eltévedt, 
Horvát  István  még  ismerte,  és  facsimiléjét  kiadta).  A  zárai  Imre* 
oklevélről  azonban,    bármennyire   megörültem  neki,  s  bármily 

t  fontom  adat  lett  volna  rám  nézve  Imre  cancelláriai  praxisának 
*)  V.  Uiviin  egy  miUik  1272  üklcvclcbeu  luvAtkozik  Roland  báu 
f  Sxáxuaok.   1881.  ÜL   ttuet.  16 


....  ...niij..  »v.i.i./  1..'  :/  ^':\Mr  gyözöduöm,  hogy  egykorú  másolat. 

I   í;  »,..i/i.!.  i*  n'  / «,  lisívíiriíizon  scriptura  longior.  ugyanazon  irás- 

.,..'i...u    iiijr-jíi.   iiífvariazon   külső  kiállítás,  mint  Imre  egyéb 

.\f„  ■  i.ji.'u  f!<:  ,i  [)^íCs^':tIlek  uvoma  sincs:  ennélkül  pedig  Imre 

...  „1  iiiimtfitt.  ki  oklevelet.  Megerösiit::  ezrz  fjiinuban  az  okle- 
i  i.iii.in  XIÍÍ.  századi  kézzel  irt  ;r;ryzf:  :s :  >Exemplum  privi- 
ii'ífM  íií-nif-nri  regis  factum  EL:ijL?:rr;:'  sancti  JoLannis  de 
I'iílí/iMílot  ;  mert  excmpl^": .  a  dtÜ  d:Tl:Ei:Uicai  nyelv  szerint  mi- 
^ohitot,  nopiát  jelent 

Utána  ufztem  &  dcJcigii&i.  s  littam.  h.:gy  a  zárai  levéltár- 
ban igen  gyakran  tíQíiliii  ckleveleket.  xnelyek  :e';tsen  az  eredeti- 
ség látszatával  bimai.  gyakran  teljeser.  ugjanazon  formában, 
ugyanazon  kézzel  vannak  irva,  mint  az  eredeti,  s  az  embert  csak 
valamely  szerencsés  véletlen  rezeti  arra.  hogy  fi  mit  eredetinek 
tart,  az  egykorú  hű  másolat.  Így  jí^'u^ii  '.n\\>  íhj  II.  Endre 
alatti  1321-iki  oklevelf  Vn;  iwidaT^vn-v:  r.-.:  rav:  n..ví  a  kettn 
egy  irás,  egyforma  iltii.  -i*  ^c*.  •:••  -'  ■  '-■  mi' ^^  7«ri:sétje,  a 
másikon  ellenbeíi  ier  iv«r*i  v,  .r.-.  *  ...:.-.  .  .  i  :a:j  :i:^  Lát- 
szik tehát,  hoí:*  t  niisk  r  ^.  -  -•  V  ».  iiiij-  L  n.tariusi 
hivatal  részér- ■i'rsiiiit  i^:-  '  -'  :  -^^'--  í::?^^:::  .  trhát 
másoLit. 

riatusi  iuci'-íintíi;  :^  ">J  -^^  '  -:  .^^-í.  2L::::  Dalmátiába:^ 
Ez  <zer^uti  luáí-.rs-?*^---  w.:  =  i  :. teles  másolatainak 
kiadásau.Hi.  ^^rtrvü-:.^-:-     ■^.  ■>•'    ^^^^-^^  minden  jogi  cselok- 

•  *klt»c::.>-.^.fl^  »^<  .  .-7.;:  :*  ^    ."cT."  A  míeinktol.  Altaláno- 
^u  it^:  l:^-:^    ^    .:^■:-.^.^'^.      '    ::<  >Jürke  vagy  sár?a  hát- 

\      -^s^ts^-     '•--'■•'•     "^    rr».ii:>4o»i    Tr'ltHs^g.  gyakorlót :^á^ 
>^<v.'%^>^i!J^:■tá^nbeK■:y.45a.  XII. 
öü»  v:.\  TÍl-t.k  XlII-ikiartk. 


■- -£!tá,. 


£«ii:r.at  u 


W.^^i^^^^         •  '^  ^      ^'-^rjTí-i  .-í-r 


,       .    ,.     ^    .  -  -  n^-    *.•'-.         "■    "^  :>^ :  :^5ül-?  forma,  a 
.,     ^      ■  .1.  uV  ♦.:  .-.-.-.l-'^Tii'.  fuinak 


DALMATIA  LKV^SlLTÁRAIBAN, 


5^7 


imosaii,  mely  nalank  csak  XVL  századi  Ítéleti*  hatáijú- 

stb.  leveleknél  vált  közliasználatúvá.  Eltérő  az  átírás,  traüs- 

I  Kumálás  módja  is,  melyet  nálunk  káptalanok,  couventek  végeztek, 

*  cytt  a  Dotariusi  hivatalüak  volt  tisztje.  Az  átírandó  oklevél  szöve- 

I  gévcl  kezdik  az  oklevelet,  miűden  bevezetés  nélkflU  egy  hitelesítő 

clausulával.  Ha  pedig  van  bevezetés,  ez  magában  foglalja  az 

Átírandó  oklevélnek^  különösen  pedig  pecsétjének  a  legpontosabb 

I  leírását.  Ily  módon : 

>Tn  Christi  noraine  ameu.  Annodomini  etc.  Hoc  est  exeni* 

plnm  sive  copia  cuiusdam  publicae  setitentiae  cum  sigillo  pen- 

rdentí  in  oordula  gialla  siricis  cum  cera  álba,  intus  cnm  cera 

rubea  scnltis*  in  quo  quidem  sigilio  erat  scnlta  imago,  ad  modura 

I  uniuís  pontificis  cum  infula  in  capite,  tenentis  in  manu  dextera 

I  baculum  pastoralem  et  in  siniatra  librum  et  iusta  (iuxta)  spatii- 

lam  ainistram  erat  scnlta  una  stella.  In  circnitu  verő  legebantur 

litterae  videlicet:  ,S.  presbiteri  Andree  primicen.  non/    Cnius 

quidem  sententiae  tenor  in  omnibus  et  per  omnia  talis  est  vide- 

|licet:€  (Következik  az  átírandó  oklevél.) 

Mily  végtelen  szolgálatot  tettek  volna  az  utókornak  kápla- 
llanaink  és  conventeink,   ha  átirágaikban  hasonló  pontossággal 
leírtak  volna  minden  oklevelet,  minden  pecsétet!  Csakhogy  miná* 
jlunk  a  diplomatika  bölcsőben  volt,  mikor  Dalmátiában  már  tel- 
josen  kifejlett,  virígzó  gyakorlattal  van  dolgunk.   8  az  átírásnak 
nálunk  divatozó  formulái   soha  sem  követelték  az  átírandó  ökle- 
ltél pontos  leírását;    megelégedtek  azzal,  ha   följegyzik,   hogy 
y&ra  vagy  papirosra  írt  oklevéllel  van-e  dolguk. 
Sokat,  igen  sokat  tanulhat  a  palaeograph  és  diplomaticu>4 
Zára  oklevél-halmazából,  kezdve  a  régi  horvát  királyok  diplo- 
iináitól  a  legújabb  kor  okleveleiig.  S  reám  valóban  kiváló  érdeke 
volt  Crescimir  horvát  király  okleveleinek. 

A  ?árai  levéltárnak  legrégibb  darabja  Crescimir  1059-iki 
I  oklevele  a  sz.  Kozma  és  Demjén  kolostor  iratai  közt,  ugyancsak 
\%i  tőle  egy  másik  1067-iki  oklevél  a  sz.  Grisogon-kolostori  acták 
Iközt  bosszú  transversalis  formában,  s  végi^  egy  kis  oklevél  1070 
IkrirOl  Crescimir  idejéből.  Mindbárom  annyiban  érdekes,  mert 
fogalmat  ád  a  régi  horvát  királyi  cancelláriai  gyakorlatról. 
LUárijrájok  a  déli  vidékeken  s  a  pápai  caneelláríábau  használt 

15* 


229 


kütatAsok 


sima  fényes  Lártya.  írások  igen  fejletlen,  átmenet  a  régi  loDgo- 
bárd  ciirsiv  írásból  a  minusc  illába*  Ugyanoly  jellegű  írás,  milyen- 
nel például  U.  Pasclialis  pápának  a  pannonhalmi  levéltárban 
őrzött  bullájában  találkozunk. 

Részletes  jelentést  adni  a  zárai  levéltárról  az  oklevelek 
roppant  halmazánál  fogva  teljes  lebetetlenség.  Kezünkben  tartva 
Kukuljevif,  Tkalfic,  LjubiE  és  Racki  kiadásait,  meggyőződbe* 
tünk,  mily  végtelenül  becses  anyagot  merítettek  Zára  és  Bagusa 
levéltáraiból.  Százával  találhatunk  ezekben  eredetieket  oly  kor- 
ból, melyből  mi  csak  elvétve  mutathatunk  fol  egyet-kettőt.  Csupa 
délszláv,  helyi  érdekű  oklevél,  melyek  közt  csak  nagy  ritkán  akad 
egy  királyi  vagy  magyar  hivatalos  kiadvány  ;  s  ez  épen  az  oka, 
hogy  némileg  megcsalódva  tértem  vissza  dalmátiai  utambóL 
Többet^  sokkal  többet  hittem  ott  találhatni;  ktilönősen  több 
eredetit  az  Árpádok  első  korszakából.  Lucius,  Farlati  kiadásai 
telve  vannak  oly  oklevelekkel,  melyeknek  eredetije  már  elveszett^ 
vagy  valamely  gyűjtő  gondoskodásából  magángyűjteményekben 
lappang,  A  legfontosabb,  állami  érdekű  iratok,  különösen  a 
ragusai  levéltárból,  a  számos  szerződések,  békepontok,  melyeket 
Bagusa  magyar  királyokkal  kötött,  Bécsbe  kerültek ;  s  Ragusá- 
ban  nem  maradt  más  hátra,  csak  azoknak  soviny  másabitai. 
Szinte  megörültem,  mikor  egy-egy  fénytelen  hártyára  akadtam^ 
mely  rögtön  szemembe  ötlött  a  sok  fényes  déli  hártya  kőit; 
ezekből  azatin  siettem  gondos  kiTOiuitot  venni. 

Érdekesek  egyes  eltűnt  vármegyékre  vonatkozó  oklevelek, 
így  pL  Lnka  megyére.  Egy  1S70.  jun.  lO-én  AnrmibiJi  kell 
oklevél  szfi^fegSbSl,  melyet  László  nyitrai  pQspok  fe  Sanchetias 
tinter  oetana  oomee  camare  Qninqueecdíemensbc  mint  ^Tisitatores 
re^oroin  IhümaJiae  et  Chroditiaec  állítanak  ki.  megtudjak^ 
hogy  Laka  megye  közgyűléséi,  coogregaüaját  Fodgradya  hely* 
afigben  tsriolták,  mi  által  a  mqsje  geogfmpliiai  heljiele  is  meg- 
Imtároztalik.  £z  oklevélben  a  Luka  vinnegyében  fekrö  Bycfa* 
komci  birtok  a  Fiü^pn  Fimáxi  de  Jaiiim  áhal  felmutatott 
királyi  «B  biai  oUeteM  akfiU  mH  fa  tttidaiiak  it£lM&  oda. 
Nereieles,  hogy  a  felmvlbtotl  királyi  oklefdd^  egyike  asHint  e 
Sárai  FlOöp  felkatádmadlst  nyen  kogy  5  ^emex^  a  t&imi  kerMe- 
len  kivlll  fekv«  birtokain  oly  jogokkal  fa  kiváltsigokkaa  fibel. 


4 


4 


DALMÁTrA  t;BVÉLt AKAIBAN 


229 


dflrel  a  ihcuktf  tiemzrUvghöl  való  liorvát  nemeinek  éluelc  ás 
irouk.  >)  Ugyancsak  e  megyére  vouatkozik  egy  lukaniegyd  Pod- 
jrnrlyán  1Z19.  juo.  13'áü  kelt  kiadvány,  melyben  Jordán  és  a 
íüDtebbi  Zárai  Fülöp  ivadékai  a  Draginigh  nemzetség  kihalása 
folytán  nekik  adományozott  Dragingliy  nevű  birtokba  beiktat- 
hatnak. Mindkét  oklevelet  Pesty  Frigyes  fölhasználta  az  ^Eltűnt 
Irárm  egy  ék  <  -ben, 

A  Zsigmond  kora  alatti  délvidéki  viszályok  történetére 
^kat  találhat  Zárában,  ki  időt  vesz  magának  a  notariusi  s  egyéb 
oklevelek  nagy  halmazának  pontos  átvizsgálására.  Ezeknek  egyik 
krdekes  darabja  Zsigmond  királynak  1401-ben  ápr.  16-áa  Budán 
[(sabbato  proxímo  post  octavas  festi  Pasce  domini)  kelt  oklevele, 
lelyben  a  Palisuai  János  auránai  perjel  és  társai  által  feldűlt  zárai 
í.  Kozma  és  Demjéomonostort,  hogy  reconstructiója  annál  bizo- 
üyosabban  véghez  menjen,  felmenti  mindennemű  adózás  alól.  ^) 
Mindezt  csak  mutatványul  a  zárai  levéltár  acta-halmaza- 
H ;  9  hogy  bővebben  nem  terjeszkedtem  ki  a  notariusi  iratok^ 
ottani  káptalan,  város  stb.  okleveleire,  lelje  magyarázatát 
lú,  hogy  bár  azok  Dalmátia  kíil-  és  belviszonyaira,  a  délszlá- 
türténetére  megbecsülhetetlen  fontosságúak,  legközvetleneb- 
afil  minket  csak  a  fölemlítettek  érdekelnek*  Mindenesetre  kár^ 
iogy  a  magyar  tudományos  Akadémia  e  tartománynak,  mely 
Itazáoknak  elubb  valóságos  s  közjogilag  ma  is  társországa,  levél- 
Itárait  teljesen  a  zágrábiaknak  engedte  át,  s  nem  intézkedett 
zoknak  nagyobb  mérvű  kiaknázása  felül 

Es  most  még  néhány  szót  a  ragusai  levéltárról. 
A  ragusai  —  előbb  köztársasági,  jelenleg  szintén  tartomá- 
ayi  —  levéltár  a  leggazdagabbak  közé  tartozik.  Az  ember  elbá- 
ii4l,  elcsodálkozik,  mikor  abba  a  két  terembe  lép^  melynek  min- 


Vi  .  .  .  ni  ípti  in  omnibus  possessíouibus  ípsorum  extra  districtmi] 
Jüilrsie  f*xisti!itfíbud  in  eisdcm  libertatibuB  fruanhír,  qnibns  ceteri  nobiles 
regni  Troíitirtc  duodcdm  gencrationum  posseftéíoncs  ipsonim  tcnent  et 
rorittervjitit 

*)  ,  .  .  níritiasterinm  per  coiulam  Jobaunem  dfi  Palysua  prinrem 
liimniK  ct  ipiiuiii  cniíjpliceg  uostme  siacrae  coronac  notorii  iniidelcs  jK!r 
(imimpluriimifi  contreitiationee  et  díver&is  derobationes  0nali  descilatiouis 
[únlo  concussuit]  fttertt. 


230  KUTATÁSOK 

deu  zegéi-zugát  acták  töltik  be,  a  legrégibb  kortól  a  legujabbig. 
Az  ember  elcsudálkozik,  miként  maradhatott  meg  enuyi  Í8|  mikor 
a  dolgozókra  nézve  nincs  semmi  felügyelet ;  levéltárnokról  szó 
sincs,  ellenőrzésről  még  keyésbbé.  Hogy  ezt  a  levéltárat  szenve- 
délyes gyűjtók  még  nem  hordták  szét  a  világ  minden  tája  felé ! 

Valóban  csudálkozva  állottimk  meg  a  két  teremben,  mely 
kora  századoknak  ezer  meg  ezer  oklevelét  őrizte  meg.  A  743. 
évtől  kezdve  a  XVI.  századig  tiz  óriási  fasciculusban,  egyben- 
egyben  mintegy  százötven  eredeti  oklevelet  őriznek.  A  XVI. 
századon  tűi  aztán  az  anyag  fokozatos  arányban  nő.  Ezek  közt 
pápai  bullák  a  XII — XIII.  századból  nagy  számban,  levele- 
zések Trau-városával,  Ragusa  városának  1286-ból  való  conscrip- 
tioja  stb. 

Külön  csomagokban  török  oklevelek  a  XV — XVI.  szá- 
zadból, számadások,  megbecsülbetlen  adatok  Rágásának  XIV. 
századi  kereskedelmi  összeköttetéseire  Velenczével,  a  irancziák- 
kai,  mintegy  900 — 1000  kötetben  közigazgatási  iratok,  mind 
gondosan  bekötve,  jelenleg  azonban  a  legnagyobb  rendetlen- 
ségben. 

Végtelenül  becses  anyagot  foglalnak  magukban  a  libri 
nfonnationumy  tanácsjegyzökönyvek  1306-tól  1741-ig  szakadat- 
lan sorban,  úgy  a  maior  mint  a  minor  consiliumtól  száznál  több 
nagy  folio  kötetben,  melyeknek  közlését  Tkalíié  már  megkezdé. 

Mindezen  óriási  anyag -halmaz  között  azonban  végtelenül 
csekély  a  minket  közvetlenül  érdeklő  adat,  s  különösen  én  a  ma- 
gyar diplomaticára  nézve  úgyszólván  semmit  sem  kaptam  Ragu- 
sábau.  Vannak  ugyan  egyes  magánosokhoz  szóló  oklevelek,  külö- 
nösen Zsigmond,  Albert  és  Mátyás  királyainktól;  ezek  között 
azonban  fontos  nincs.  Még  legérdekesebbnek  tartottam  Erzsébet 
királynőnek  Pozsegán  1385.  évben  márcz.  7-én  kiadott  oklevelét, 
melylyel  a  frauczia  király  Fresnel  Péter  nevű  követének  közben- 
járására Ludovicus  de  Montegaudio  és  Colardus  de  Calavilla 
ucvű  hivei  által,  kik  Ragusában  fogva  tartattak,  Rágásával 
kötött  egyességet  erősíti  meg.  Ez  oklevelet,  mint  az  Anjoukori 
diplomácziai  emlékek  érdekes  maradványát,  méltónak  találtam  a 
Történelmi  Tár  számára  lemásolni.  Ugyanezen  oklevelek  közt 
találtam  ötöt,  melyek  ránk  nézve  a  Ragusai  levéltár  legértéke- 


DALMATÍA  hRVÍJ/r  iRAIHAN, 


231 


ebb  darabjai;  8  €zek  a  magyar  királyok  nyugtái  a  Ragiisa  által 
lefr/etett  évi  adóróL 

Ismeretes,  hogy  Bagusa  tulajdoDképeo   soha  sem  volt  a 

[lagyar  kii'ály  hatalmának  teljesen  alávetve,  csakis  évi  adnja  által 
bsmerte  el  a  magyar  király  feusőségét.  Mikéat  ezt  Fassbeuder 

^éter  búcsújáró,  ki  1492-beü  meot  keresztül  a  szent  földre  utaz- 
lábau  Bagusnn,  naplójában  találóan  kiemeli:  ^^dan  dat  sy  (t  t. 

?nf/usa)  allé  jair  gebén  dem  koenynck   vau  Ungeren  V*"*  dúca- 
jten  zo  ejme  zeichen,  dat  sy  haeut  gehoirt  den  koenynck  van  Uu- 

íeren,  unt  lycht  ouch  an  Ungeren.'*^  ^) 

Ez  az  adó  a  XIV*  században,  melyből  a  nyugtatványok 
valók,  még  nem  volt  ily  magas ;  ^  a  királyok  csak  500  arany 
jToríutot  kaptak  évenként  RagusátóL 

A  legrégibb  nyugtatvány  Nagy  Lajostól  való  *  kelt  1 367, 
tv  márcz.  12-éu  (in  festő  b.  Gregorii  papae).  Utána  Erzsébet 

tiralynöé,  keltezve  Visegrádon  1368.  évi  ápr,  l2.éű  (quarto  die 
le»ti  resurrectionis  domini).  Nagy  Lajos  1382.  aug.  24-éu  (festő 
Bartholomaei  apostoli)  in  villa  Somogy  kiállított  nyugtájával 
egyszerre  négy  évi  (1379—1382.)  évenkénti  500  forintnyi  adó 
Ictizetését  nyugtatja.  Egy  másik  ngyanazon  évben,  napon  és 
lielyen  kiadott  oklevelében  mindjárt  fölveszi  a  következő  13834k 
fv  adóját  is,  mikor  már  életben  sem  volt. 

Legutolsó  a  nyugták   közt   Zsigmondé   Budán    1387*  évi 

ov.  29-éröl  keltezve  (vigília  festi  b.  Andreáé  apostoli),  melylyel 

megelőző  két  év  adója  fejében  1000  arany- forintot  vesz  IVl  a 
[ragusaiaktól. 

Ezen  nyugtatványokon  kivül  még  három  levél  érdemli  meg 
kttlöuösen  tigyelmünket  mert  Bagusa  kereskedelmi  összekötteté- 
K^re  NTelenczével  érdekes  adalékot  képeznek.  Mindhíirmat  Andi*ea 

^ntarenu  velenczei  dogé  irta  Nagy  Lajoshoz. 


V  Röhrícht  tmd  MrUnct',  l>cutsche  Pilgerrciscu  imrli  dcm  Heiügeri 
indr,  Berlin  1Ö80.  250.  Biiultlciscli  Péter,  ki  Uí>0-l»ivn  jíirt  arrn, 
l>i%  luugH^abbra  teazi  az  evi  adót:  >Iteiii  d<j  haltén  die  von  Kii|;;ub  deu 
íotti^  von  Uugem  vor  eiiien  herii  dor  Liiiids  Imiben  tiiul  giíbeii  lm 
in  Jfihr  6000.  dncrttcn.*  U.  o.  324,  ITgyancnuek  tudóftítasa  sxcríiU  a 
igataiak  a  torÍ}k(fknck  auti^uomUjuk  feunUrtásaért  20.000  aranyiit 
tUík. 


232  KUTATÁSOK 

A  \IV.  s:ci-ii%lb;iu  őlos  vita  tört  ki  a  vclenczei  és  ragusai 
Vvu^Axslók  kó:t.  KjTvik  a  lusisik  intézkedései  által  érdekeiben 
v,-.:m^  í^wí:o  uici$Ht.  i^s  mindkét  fél  saját  legfőbbjéhez,  a 
^v^v.N'jvN'i  A  vlv>^*hoí*  a  ragusaiak  Lajoshoz  fordultak  orvos- 

MA^>«:  Ootttáuvuo  dogé  levele  Lajoshoz  1374.  apr.  12-éröl 
.  X  k'iiy  V^clci  c*ak  az  iudictiók  szerint  vannak  datálva,  ennek  da- 
*\r«.i  \ll.  tüJwuontO  tanúskodik,  mindkét  fél  kereskedőinek  a 
v\  >  íív**Ni'í  v-abadkeroskcdési  jog  volt  biztosítva,  tiszteletben 
;'<^.4  AtwK^otoson  a  helyi  szokásokat.*)  A  ragusaiak  azonban, 
í^í;^*  !.itv.ik»  a  voleuczei  kereskedők  ellen  szigoróbb  rendsza- 
\i'.\t  loplvltok  tMotbo  városukban,  mely  a  velenczeieket  érdeke- 
»!(N^u  scitolto.  Kz  ügyben  Lajos  1373.  dec.  24-én  Budáról  leve- 
lei »H  Miloíott  n  dogéhoz,  védelmezve  a  ragusaiak  álláspontját. 
K  lo\oU»vdotijénok  Velenczébeu  kell  lennie;  a  dogé  1374.  (iudic- 
i^»MO  \ll.>  január  17-én  Lajoshoz  intézett  levelében  hivatkozik 
iwfc,  Kbbou  niuiaszkodik,  hogy  a  ragusaiak  új  kereskedelmi  sza- 
KiNAatiikbau  sok  újítást  hoztak  be  a  velenczeiek  ellen.  Fel- 
X  oh(ot(a  tobbs/ör  őket,  álljanak  el  ezektől.  A  ragusaiak  azonban 
»íO»ü  toltok  t»zt ;  úgy,  hogy  a  velenczei  kereskedőknek  el  kellé 
on»,«»  \onúhiiok.  A  dogc  tehát,  hogy  Veleucze  tekintélyét  meg- 
^'\j.-«.  a  i'iigUHaiakat  szintén  kitiltá  a  velenczei  területről.  Külön- 
Ivu  koM/.  0  rtMuleletét  visszavonni,  ha  a  ragusaiak  hasonlót  csele- 
ko^/.uok  sért»lnioa  újitAsaikkal. 

Kgv  osztondőnél  tovább  tartott  a  vita  s  végre  is  Lajos 
<\\U\ktt,  A  dogé  1375.  (XIIL  ind.)  oct.  7-éu  Lajoshoz  intézett 

'^  ViMu»ti  ot  liilrlos  iloiniui  ducis  ct  cominunitatis  Venetiae  pote- 
v.kiil  oi  poNNtint  ruin  ])ov8onÍ8  havere  ct  mercationilms  suis  ire  ad  civita- 
iciii  Ka^UHÜ  ot  ilú  stan*  ot  rodire  et  morcari  cum  Kaguseis,  ct  euiii 
.|U4\'uu(|\io  iiliii  porsoiui  tam  torrigeua  quam  forensi,  ut  eis  videtur  et 
^Jiivol  líltoro.  Non  dantilnis  yol  iinponciitiI)us  Ragiiscis  aliquam  gravita- 
L\*ui  ullo  iiimlo  torripMiis  vol  foroiiHÜMis  nicrcantilms  ciim  ipsis  VenetÍ8 
\vl  lldolilniH  ilomiiii  tliiois  i't  ot>inítÍ8  Vonetianim,  sioiit  ipsi  Ragusci  pleuo 

KaKURoi   vcro   ouin   inorcationilms  navigiis  havere  ot   robiis   suis 

r^ut  et  pttHHUiit  voiiiro  ad  oivitatom  Venotiaruui  et  iiioroari  oum  Vene- 
Mirvando  onlinoH    yolitos   Vonotiaruin.  siout    Kagiisoi    plene  sciimt. 
^|Al«nMii)  ilogo  idóxott  IovoIóIkü. 


DAf-MiTU  I,EVÉíLTÁRAauH, 


233 


levelében  tudalja,  Logy  a  ragusáiaknak  ismét  Diegeugeili  a  Icercs- 
edést  Veleucze  területéu.  Tehát  ö  volt  a  fél,  a  mely  előszűr 
ngedett.  Yiszont  kéri  a  magyar  királyt,  legyen  azon,  hogy  a 
Ink  Tonják  vigsza  új  kereskedehiii  rendeleteiket,  ragaMZ- 
i  ;,  ik  hiven  a  régi  szokáshoz  és  gyakorlathoz  (franchisia  et 
nsuetudo).  A  dogé  reményiig  hogy  Lajos  ez  elégtétellel  laeg 
au  elégedve.  Ezzel  az  ügy  rendes  mederbe  tért. 

Kutatásaimnak  végére  értem.  Összegezve  az  elöadottíikat, 
etil  habozok  kijelenteni,  hogy  uagy^  országra  szóló  eredményé- 
ét nem  mutathatok  fel ;  de  azt  hiszem,  egy-két  felemiitett  dolog 
em  minden  érdekesség  nélkül  való.  A  dalmát  levéltárak,  a  zárait 
s  ragusait  kivéve»  nem  állnak  oly  jó  karban,  mint  a  milyen  jó  a 
irdk.  Olvastam  valahol,  hogy  például  Trau  városában  sz,  István 
rályunktól  nem  tudom  mennyi  eredeti  oklevelet  őriznek.  Az 
yen  mesés  leírások  ép  annyi  hitelt  érdemelnek  ^  mint  pl. 
evakovich  Bafael  előadása,  hogy  öli.  Silvester  pápa  az.  István- 
hoz intézett  bulláját  Trauban  megtalálta  volna. 

Más  tekintetben  azonban  gazdag,  mesésen  gazdag  különö- 
n  a  ragusai  levéltár ;  s  arra  nézve,  ki  a  délszlávok  történetét 
utatja,  inegbecsülhetleu.  A  diplomatikus  és  palaeograph  gazdag 
nyagot  talál  úgy  Zárábaui  mint  Ragusában,  Speciális  magyar 
iplomatikus  azonban  nem  mutathat  föl  korszakot  alkotó  ered- 
ményeket Ann)ít  azonban  mégis  elértem,  hog}%  ha  nézeteim  a 
t  királyi  oklevelek,  U.  Endre  mint  dtix  diploraaiicája,  a  ma- 
yaiországi  chartulariumok,  a  régi  horvát  királyi  cancelluria  stb. 
iLdül  sokban  módosultak,  azt  nagy  részben  a  dalmát  levéltárak- 
^  köszönhetem. 

Dr.  Fejéhpataky  László. 


:é2ILi3é3; 


A  SZOBIESZKY  JÁNOS  LENGYEL  KIRÁLY 

UDVARÁRÓL.  1674.  1678. 

(A  krakói  akadémia  történelmi  kiadványainak  III.  kötete  után.) 

Nem  történetet  írok,  csak  egyszerűen  adatokat  közlök  az 
előttem  fekvő  nagyérdekü  műből,  melyeket  Waliszewsky  Kázmér 
úr  a  franczia  külügyminisztérium  levéltárából  gyűjtött  össze.  Úgy 
látszik,  XIY.  Lajos  kormánya  nagyfontosságúnak  tartotta  ez 
időben,  hogy  a  lengyel  udvarban  történtekről  jól  legyen  értesülve. 
Két  nyilvános  követe  volt  ott;  előbb  2i,  mar  seilU-i  püspök  s  késölb 
marquis  Bethune  volt  a  rendes  követ,  ki  előbb  már  ott  járt,  mint 
koronázási  dísz-követ  s  a  kék  szalagrend  jelvényeinek,  átadója; 
de  a  püspök  akkor  sem  utazott  haza,  midőn  visszahívó  rendeletét 
megkapta  s  Bethune,  mint  állandó  követ  megérkezett.  Külön- 
böző ürügyek  alatt  évekig  maradt  még  az  udvarnál ;  a  fő  ok  volt 
a  királyné  jóakarata  és  barátsága  —  melyet  Pomponne,  a  fran- 
czia külügyminiszter,  egypárszor  szerelemnek  is  nevez. 

A  kettőn  kívül  volt  még  egy  Baluze  nevű  franczia  úr,  ki 
vagy  Szobieszky  udvarában  volt  valami  szolgálatban,  vagy  a 
követség  alsóbb  rangú  tisztviselője  volt,  de  a  királylyal  és  a  kül- 
ügyminiszterrel folytonosan  levelezett  s  elég  csípősen  irogat  a 
lengyel  udvarról,  valamint  Bethune  uramról  és  a  püspökről  is, 
úgy  látszik  azonban,  hogy  jobban  húzódott  a  püspökhez,  mint  a 
niarquishoz,  a  kik  szintén  írogattak  egymás  ellen. 

Mindhárom  úr  megegyezett  abban,  hogy  sokat  emlegeti 
fáradságos  életét,  érdemeit,  hűségét  és  mindenik  gyakorolja  a 
pénzkérést  elég  finom  modorban.  Bethune  ruinálja  magát  s  pénzt 
kér  minduntalan  s  gondoskodást  jövőjéről,  ö  a  magyar  vezérsé- 
get —  királyságot  —  is  csak  azért  nem  fogadja  el,  hogy  ő  felsé- 
gének hívebben  szolgálhasson ;  roppant  fényűzéssel  él,  valamint 
a  püspök  is,  de  ennek  úgy  látszik  több  pénze  volt.  Baluze  pedig 
épen  szegény  legény  volt.  Bethune  felesége  nővére  volt  a  lengyel 


KlUXiNrÉLÉJK. 


235 


kirilyoéuak  s  inig  a  püspök  Vai*8Óljan  voU^  a  két  ass/.ouy  a  lug- 
ellenségesebb  yiszoiiyban  élt  Mert  a  püspök  a  királynét  mindig 
Uuga  ellen  izgatta,  hogy  saját  befolyását  fenntartsa.  Eltávozása 
után  minden  kiderült,  ámbár  BetÉnue  már  az  előtt  is  bizton 
combinálta  s  jelentette  is  a  kiilügyminisztemek, 

A  lengjél  nrak  közül,  kik  irigyei  voltak  Szobieszky  emel* 
kedésénekj  —  s  voltak  elegen  —  vagy  a  kik  a  császár  és  szom- 
s^dok  szövetségét  tartották  jobbnak,  meggyözÖdésbfU  vagy  meg- 
fizetve, mind  gyülültéka  francziákat  s  helyzetüket  elég  kellemet- 
lenné tették  és  gyűlölték  főként  a  királynét,  kit  minden  franczia 
barátjság  és  szövetség  föokának  taiiottak. 

Szobieszky  nagy,  kövér  és  nyers  ember  volt,  kitudott  durva 
lenni,  mint  egy  kozák  s  néha  nyájas  és  barátságos,  lélekjelenlét- 
tel és  sok  ravaszsággal  is  bírt;  kissé  szerelmes  és  szeszélyes  is 
volt.  Nejét  egy  időben  teljesen  elhanyagolta,  gyűlöltes  halálát 
kivántii,  de  később  visszatért  nejéhez,  ki  minden  gyengeségei 
mellett  elvégre  is  eszes  asszony,  jó  anya  és  igen  jó  feleség  volt, 
A  t  '  '  V  or  szorult  tanácsára  s  úgy  szólva  sokszor  köszön- 
ht'i  ka  vihar  elvonulását. 

Bethune  1677,  máj.  23-án  kelt  sürgönyében  érdekes  ese- 
tet beszél  a  király  ügyességéről.  A  király  a  magyar  bujdosukkal 
való  viszonyát  soha  sem  terjesztette  a  leng}'el  urak  elébe  a  muga 
tel  n.  Egy  alkalommal  az  Apafi  követét  nyilvánosan  a 

tau...  -oj^i  ^lőtt  fogadván,  a  magyar  követ  tévedésből  a  Teleki 
titkos  levelét  nyújtja  át.  Olvasd  fel  —  szólt  a  király  felbontván 
a  levelet.  Az  első  szónál  a  király  észreveszi  a  bajt  és  kiveszi  a 
követ  kezéből  a  levelet  s  maga  egész  nyngalommal  egészen  más, 
a  helyzethez  alkalmas  tartalmú  szöveget  mond  el. 

Az  is  tudva  van,  hogy  Szobieszky  jeles  katona,  kitűnő  csa- 
tarendező volt  és  rendkívül  bátor  embei'.  A  fi-anczia  külügymi- 
niszter írja  a  püspöknek,  hogy  Parisban  minden  tábornok  bámulja, 
ügyességét  és  hősi  bátorságát  ama  közelebbi  győzelmében,  melyet 
a  sokkal  számosabb  török  seregen  ayert.  stb. 

De  lássunk  néhány  sürgönyt,  melyek  sokféle  színt  vetnek 
a  lengyel  udvar  és  királyi  család  életére, 

Bíiluze  1676.  juL  5-én  írja:  A  lengyel  királyt  és  királynét 
halálból  gyűlöli  az  egész  ország.  Mindenfelé  ezer  átkot  szóniak 
rajok.  Varsóban  egy  úr  nyilvánosan  kérdezte :  hát  senki  se  talál- 
kozik, ki  e  zsarnokot  megölje?  Danczigban  egy  ember  az  utczán 
kiabálta,  hogy  a  királyt  el  kellene  fogni  és  nyakát  metszeni,  mert 
ö  az  oka  minden  roazuak,  A  tanács  elfogatta  ugyan^  de  elitélni 
uem  meri,  félvén  a  lázadástól.  Az  ország  több  városában  kisze* 
gezték  a  királyné  családfáját  és  életrajzát  aljas  eseményekkel 
tarkítva  s  utánna  írták :  lehet  a  király  felesége,  de  a  lengyelek 


236  KÜLÖNFÉLÉK. 

királynéja  soha,  (az  osztrák  pártiak  mindig  arra  igyekeztek, 
hogy  meg  ne  koronáztassák  férjével ;  mert  úgy  mondák,  két  koro- 
názott királyné  nem  lehet  s  az  előbhi  király  özvegye :  Eleonóra 
született  osztrák  föherczegné  még  él,)  s  ez  a  düh,  melynek  sok 
rósz  következése  lehet,  folytonoson  nő.  Ennek  pedig  föoka  ö  fel- 
ségök  nagy  fösvénysége.  Minden  megüresedett  helyet  pénzért 
adnak  el.  Elfogadnak  mindenkitol  mindent,  de  senkinek  sem 
adnak  semmit  Az  udvar  egészen  pusztává  lett,  mert  egy  összeg 
pénzzel  kisért  levél  többet  ér,  mint  a  leghatalmasabbak  után- 
járása. 

Érdekes  a  király  állítólagos  megmérgeztetésének  törté- 
nete  is. 

1675.  april  6-án  Bethune  írja  Pomponne  (franczia  külügy- 
miniszternek.) Szükségesnek  tartottam  önnek  megírni  a  rendkí- 
vüli esetet,  a  mi  itt  történt.  A  lengyel  király,  már  marsallsága 
óta,  tart  magánál  egy  jó  családból  való  Pinochy  (Pinocci)  nevű 
embert  A  király  szerette,  mert  nagyon  tudós  volt,  nyolcz  külön- 
féle nyelvet  jól  beszélt ;  jól  ismerte  a  római  történetet  8  bámu- 
lója volt  a  régi  Romának.  Megválasztatása  után  a  király  udvari 
hivatalt  adott  neki,  főpohárnokká  tette  (échanson.)  Tiz  nap 
előtt  a  király  egy  lengyelországi  postával  három  értesítést  is 
vesz  s  elég  körülményesen,  hogy  ez  az  ember  megakarja  őt  mér- 
gezni. A  király,  ki  nagylelkű  s  természetes  bizalommal  viselte- 
tik az  emberek  iránt,  nem  adván  a  hímek  semmi  hitelt,  s  nem 
levén  oka,  hogy  Pinochytól  bizalmát  megvonja,  engem  hivatott 
és  mutatta  a  leveleket,  mondván :  Most  hívatom  Pinochyt,  neki 
is  megmutatom  a  leveleket,  hivatalában  meghagyom  s  utasítani 
fogom,  hogy  hivatalát  még  nagyobb  buzgósággal  folytassa.  Én 
mondám,  hogy  hasonló  körülmények  közt  tán  némi  elővigyázatra 
volna  szükség,  de  a  király  elhatározásához  híven,  hívatta  Pino- 
hcit  :*ő  a  legnagyobb  hálával  fogadta  a  király  bizalmát  és  jóságát 
s  a  tiszta  lelkiismeret  nyugalmával  viselte  magát. 

E  nap  óta  azonban  álmodozó  kezdett  lenni  s  csak  azt  mon- 
dogatá,  hogy  az  emberek  közt  lehetetlen  élni.  Három  nappal  ez 
előtt  valami  baja  miatt  ágyba  feküdt  Este  magához  kérette  az 
alpohárDokat,  s  tanította,  miként  kezelje  a  bort,  midőn  már  a 
királynak  kell  töltenie.  Minthogy  sok  érték  volt  keze  alatt,  szám- 
adását pontosan  elkészítvén,  beküldötte  a  kincstárnoknak.  Éjfél 
után  2  órakor  beszólította  cselédeit  s  azt  mondván,  hogy  közel 
halálát  érzi,  gazdagon  megajándékozta  őket.  Elégette  leveleit  s 
egy  naptárában  april  5-ike  után  ezt  jegyezte :  nóta  lene.  Szolgáit 
kiküldvén,  karjain  az  ereket  egy  beretvával  felmetszette.  Bal- 
karján 6 ;  jobb  karján  2  vágást  tett.  Félóra  múlva  szolgái  véré- 
ben úszva  találták,  azonnal  orvost  hoztak,  de  késŐD,  többé  nem 


kCii.önfÍ:lí:k- 


237 


: 


ifült  megmcuthetö,  Gyóutató  papjának  töredelmes  vallomást  tett 
bfineiröl  s  kijelenté,  bogy  bűneit  megbánva,  igaz  keresztyén  bit- 
ben bal  meg.  Brunetti  abbé  és  a  király  alamizsnása  kétségbe- 
esésének okát  tudiikozván,  csak  o  szókat  vehették  ki :  én,  elárulni 
A  királyt!  ezt  a  jó  királyjt,  akiért  oly  jó  szívvel  meghalok!  több 
szavát  nem  érthették.  Ügy  gondoltam,  részletesen  meg  kellé 
írnom  e  szomorú  történetet.  A  király  nagyon  meg  van  indulva. 
Ez  embert  mindenki  okosnak,  bölcsnek  tartotta  s  nem  hiszem^ 
hogy  még  egy  ilyen  tudós  lenne  Lengyelországban.  Láthatja  ön 
uram,  hogy  mivé  lesz  az  ember,  ha  az  Isten  elhagyja. 

Ugyanez  ügyről  a  püspök  máj*  3-án  írja  a  miniszternek : 
*A  király  megmenekült,  Istennek  legyen  hála.  Egy  Pincei  nevű 
olasz,  ki  pincze-mestere  volt,  meg  akarta  mérgezni  s  aztán  nya- 
kíit  metszette,  pedig  a  jó  király  meg  akart  neki  kegyelmezni.« 

Baluze  kapitány  azonban  több  részletességgel  s  reálisabb 
iuliitukkal  bővelkedő  levelet  ír  a  miniszternek  april  19-ikéröl: 
Most  hallom  uram,  hogy  a  kii^ályné  gyóntatója,  a  ki  jezsuita, 
értesült  egy  más  jezsuitától,  hogy  férje,  a  király  élete  ellen  egy 
összeesküvés  létezett  és  hogy  Pinocí  nevű  főpohárnokának  meg 
kellett  vala  öt  mérgezni.  A  királyné  levélben  megírta  férjének, 
ki  hívatván  a  nevezett  Pinocit.  kezébe  adta  a  királyné  levelét  a 
kemény  szavakkal  pirongatta  (lemaltraita  fórt  en  paroles.)Ez  a 
szereDCsétlen  mindent  elmondott,  a  mit  mondhatott  igazolására, 
de  látván,  hogy  a  királyt  meg  nem  győzte,  eltávozott,  ereit  fel- 
vágta s  24  óra  múlva  meghalt  E  nyomorultnak  atyja  egy  olasz, 
rég  az  ideje,  hogy  ez  országban  lakik.  Lengyelországnak  követje 
volt  Hollandiában  és  Angolországban.  Most  fölevéltámok  a  can- 
cellárián.  Nagyon  osztrák  érzelmű,  gyermekeit  Bécsbe  küldte  volt, 
hol  az  elhunyt  is  több  ideig  tartózkodott  De  már  megválaszta- 
tása elótt  a  király  szolgálatában  volt  Halála  neme  nagyon  két- 
ségessé teszi,  ha  váljon  lelkiismerete  mardosűsa  vagy  a  miatt 
ölte-e  meg  magát,  hogj^  a  király  előtt  nem  igazolhatta  magát 
Nagyon  kárhoztatják  a  jezsuitát,  hogy  miért  nem  nevezi  meg,  a 
kitől  a  titkot  hallotta,  vagy  hogy  talán  csak  költötte  a  nagy- 
horderejű eseményt.  Az  apa  itt  mindig  tiszteletbea  tartatott;  és 
eddigelé  a  fiúról  sem  lehetett  gyanítani,  hogy  ily  gonosz  s  ily 
szörnyű  biUire  képes  legyen. 

Május  3*án  igy  folyttitja  levelét :  külöubözuképen  beszél- 
nek Pinoci  halálárólj  de  senki  se  hiszi,  hogy  a  király  élete  ellen 
leselkedett  volna,  maga  ö  lelsége  is  sajnálja  s  az  atyának  vigasz- 
taló levelet  írt.  A  királyné  gyóntatója  is,  látván  intésének  rosz 
következményeit,  nyíltan  mutogatja  páter  Pikaraki  levelét,  mely- 
ben Iija,  hogy  neki  egy  gyónója  vallotta,  hogy  Pinocinak  mi 
volna  szándéka,  és  hogy  öt  ennek  nyilvánítására  fel  is  szabadi' 


■ÉrifeéHfl 


üí^a 


238  KÜLÖNFÉLKK. 

tolta,  csak  Logy  őt  meg  ne  nevezze.  Mondják,  hogy  páter 
Pikarski  haragban  élt  Finocival,  mert  nem  akart  neki  rendesen 
adni  a  sörből,  melyből  a  király  Í8zik  s  hogy  ezért  panaszt  is 
emelt  a  királynál,  de  minden  eredmény  nélkül.  Azzal  is  vádol- 
ják, hogy  inkább  bosszúból  írt  a  királyné  gyóntatójának,  mintsem 
igazságérzetböl.  Miért  irt  —  mondják  —  a  királyné  gyóntatójá- 
nak, hisz  ott  Yolt  közel  a  király,  a  kinek  megmondhatta  volna, 
hisz  a  királyné  kellő  gyorsasággal  nem  is  segíthetett  —  s  a 
gonosznak  időt  adott,  hogy  szándékát  végrehajthassa.  Es  habár 
ez  ügy  körül  sok  dolog  homályos,  abban  mindenki  megegyezik, 
hogy  a  néhai  Pinoci  ártatlan ;  őt  mindenki  sajnálja,  még  saját 
ura  is. 

—  Érdekes  az  is,  hogy  XIY.  Lajos  nem  akarta  megadni 
Szobieszkynek  a  királyi  fdséges  (Majesté)  czímet.  Czímezte  Trez- 
liault,  Trez-excellent,  Trez-puissant  Princnek  (csakhogy  sans- 
pareil-nek  nem  mondta),  holott  a  császár,  a  svéd,  dán,  Urályok, 
maga  a  pápa,  sőt  a  spanyol  király  is  koronázás  után  minden  szó 
nélkül  Votre  Majesté-nek  czímezték  —  míg  végre  Bethune 
többszöri  nógatására,  csakugyan  a  királyok  dísze  is  engedett. 

—  A  királyné  egy  kora-szülés  következtében  nagyon  meg- 
1)elegedett,  s  mind  jobban  gyengült,  az  orvosok  nem  tudtak  segí- 
teni, volt  idő,  hogy  naponként  várták  halálát,  hitték,  hogy  az 
éjszakát  seni  tölti  el.  Ez  időben  csodálatosképen  a  király  is  nagyon 
ráfiut.  Az  osztrák  pártiak  nagyon  szerették  volna  elpusztulását, 
mert  tervök  volt,  hogy  akkor  a  király  vegye  nőül  az  özvegy  ki- 
rálynét Eleonórát  —  Leopold  császár  nővérét.  E  gondolattól  a 
király  sem  volt  idegen,  mert  ez  tisztán  200,000  frtot  jövedelme- 
zett volna,  a  mit  így  az  özvegynek  kell  évenként  fizetni ;  ez  idő- 
ből van  Baluzenak  egy  érdekes  sürgönye  1676.  június  6-ről:  A 
királyné  nagyon  beteg,  lázai  vannak,  kólikás  és  sokat  hány,  a 
király  ki  nem  állhatja,  rá  se  néz,  mert  a  királyné  nagyon  félté- 
keny. A  király  csak  azért  is  semmit  sem  tesz  meg,  a  mit  neje  akar, 
nyiltan  mondja,  hogy  bárki  legyen,  ne  a  királynéhoz^  hanem  ő 
hozzá  folyamodjék,  ha  kegyében  akar  részesülni,  s  a  ki  másként 
tesz,  a  legnyersebben  fogadja.  A  királyné  alig  képes  összeszedni 
magát,  hogy  naponta  három  négy  óráig  fenn  legyen  s  a  király- 
nak tessék,  mert  a  férj  megveti  rútul  bánik  vele.  De  így  bánik 
mindenkivel,  zsarnoknak,  vadállatnak  nevezik,  s  már  látom  a 
kitörő  lázadást.  Fösvénysége  s  örökös  bosszúsága  példa  nélkül 
való.  Mindent  elvesz,  semmit  sem  ad.  Ver  és  veret  minden  cse- 
kélységért úgy,  hogy  már  közelében  csak  mintegy  tíz  kozák, 
oláh,  és  tatár  suhancz  van.  Van  ezek  közt  egy  mór  és  egy  kal- 
mük, kiket  nagyon  szeret ;  de  csak  ezzel  vannak,  mert  különben 
tetvesek  és  mezítláb  járnak.  > Egyszer  csak  beszélni  kezdek,  hogy 


KÜUVNFfeLte. 


239 


il  lirályné  meg  vau  mérgezve  lassú  méreggel.  Ezt  bizonyította' 
folytonos  gyengülése  s  az  a  körülmény,  hogy  Berlinből  és  Bécs- 
ből egyszerre  irták,  hogy  a  királyné  még  legfennebb  csak  3  h6- 
uapot  éL  Erre  az  életrendben  bizonyos  változásokat  tettek,  s  a 
királyné  lassanként  jobban  lett  s  egészsége  idővel  teljesen  helyre- 
állt, 3  férje  jósága  is  visszatért. < 

—  1677,  febn  22-én  irja  marquis  Bethnne  Pomponn©  mi- 
niszternek, hogy  soha  olyan  iugatagságot  nem  látott,  mint  a 
milyen  van  a  lengyel  udvarban,  egy  napig  sem  bízhatni  a  lengye- 
lek szavában.  A  császár  és  a  brandenburgi  választó  cselszövényei- 
uek  csak  a  király  személyesen  tud  ellentállani,  s  meg  is  ígérte* 
hogy  húsvét  után  becsap  a  porosz  tartományokba,  szükség  tehát, 
^         !/  ígért  összegnek  legalább  fele,  százezer  frank  Danczigba 

-ék,  hogy  ha  megindul  a  háború,  fedezhessem  a  költsé- 
geket 

A  feloszlatandó  csapatok  tiszteit  alig  bírom  visszatartani, 
hogy  a  választóhoz  ne  szegődjenek;  szintúgy  a  kozák  csapatoknt, 
melyeket  Magyarországba  akarok  küldeni. 

—  Febr.  27-én  pedig  így  ír  XIV.  Lajosnak :  Nem  tudom, 
lia  Felséged  emlékezik-e,  de  már  első  ittlétemkor  volt  szerencsém 
írni  (1674.  okt.  14*én)  s  szóval  is  jelentettem  volt,  hogy  a  len- 
gyel királynak  szándéka  van  az  alkotmányt  eltörölni,  magát 
autokrat  fejedelemmé  tenni,  s  családját  a  lengyel  trónon  örökössé 
tenni.  E  szándékában  még  inkább  megerősödött  az  utolsó  ország- 
gyűlés óta,  hasznosnak  hittem  az  dolognak  végére  járni  s  úgy 
értesdltem,  hogy  seregét  nem  fogja  szétbocsátani,  hanem  Porosz- 
ország megtámadására  és  czélja  kivitelére  fogja  felhasználni. 
De  mielőtt  teljesen  neki  fogna,  szeretné,  ha  Felséged  erre  biz- 
tatná és  támogatását  megígérné.  Nem  akar  ugjan  egyenesen 
Felségedhez  folyamodni,  s  engem  kért,  hogy  tegyek  jelentést, 
mintha  az  én  gondolatom  volna,  de  én  e  megbízást  nem  fogadtam 
el.  Megírom  azonl>an,  hogy  Felséged  tetszése  szerint  adhasson 
nekem  utasítást,  vagy  hallgassa  el,  ha  úgy  tetszik,  E  körülmény 
azonban  nem  gátolja  a  porosz  földre  való  beütést,  s  azután  még 
erőteljesebb  módon  intézheti  a  maga  ügyeit,  Felségednek  pedig 
üt  egy  maga  teremtett  oly  barátja  lesz,  kitől  sem  Ausztria,  sem 
az  északi  tartományok  mozdulni  se  mernek. 

—  XIV.  Lajos  pedig  így  ír  a  marquisnak :  Minden  sorá- 
ből  látszik  önnek,  hogy  mióta  a  nagy  vezér  meghalt,  a  lengyel 
király  sokkal  nehezebben  indítható  Ígéretei  teljesítésére,  szüksé- 

|gi»SDek  tartom  tehát  némi  új  utasítást  adni. 

Szándékom  mindig  az  volt»  hogy  Ön  az  erdélyi  fejedelem* 
bAl  é«  a   magyarországi   elégűletlenekböl  egy    tekintélyes 
\úi  alakítson,  és  a  lengyiű  királyt  a  porosz  fivldre  irányozza. 


pár- 


^\i)  KÜÍÁJKFkhkK. 

lm  iiz  erdólyi  fejedelem  Apafi  visszavonulása  (separation)  any- 
iiyira  meggyengítené  a  bujdosókat,  hogy  komoly  actióranem  vol- 
nának képesek  s  a  lengyel  király  nem  akarná  a  választót  meg- 
támadni —  jókor  értesítsen  ön,  hogy  másként  intézkedjen  8  a 
Hv6dek  által  tétessem  a  támadást,  kikhez  saját  seregeimet  csatol- 
nAm  stb. 

—  lleméllem  —  válaszolja  e  pontra  Bethune  1677.  apríl 
H-án,  liogy  Apafit  az  erdélyi  fejedelmet  és  Telekit  teljes  mér- 
tf^kbou  megnyerhettem  Fekégednek,  s  aztán  így  folytatja :  A 
Nzt^'zOdÓB  a  császárral,  melyet  a  krakkói  püspök  s  maga  az  or- 
Hzággyfilés  is  sürgetett,  s  melyre  nézve  lengyel  király  6  felsége 
kénytelen  is  volt  biztosokat  kinevezni,  bizonynyal  megköttetik 
vala,  ha  én  éberül  nem  vigyázok.  A  császári  üg}iiök  a  szervezés 
t(^rvezetét  előterjesztvén,  egyik  főpontja,  hogy  Magyarországon 
minden  intézkedést  megsemmisítsen,  a  mit  eddigelé  létrehoz- 
tam. Követeli  ugyan  is,  hogy  a  lengyel  király  se  nyíltan,  se  kéz- 
alatt  ne  segítse,  s  ne  is  pártfogolja  a  magyarokat  s  ne  engedje,  hogy 
akár  Wesselényi,  akár  más  bujdosó  menedéket  találjon  Lengyel- 
oi'H/ágban ;  végre  a  biztosok  nagy  része  megígérte,  hogy  ha  meg 

1h  köttetik  a  szövetség,  ezen  pont  okvetlen  ki  fog  hagyatni 

A  magyarok  nyughatatlanul  várják  az  ígért  segélyt,  az  erdélyi 
Irjrdiflem  és  Teleki  minden  jó  sikert  remélnek,  a  mellett  kémek 
u  titoktartásra  s  ezért  van,  hogy  a  lengyel  királynak  s  a  püspök 
urnák  Hcm  mondhatok  el  mindent. 

—  1G77.  april  30-án  pedig  Baluze  kapitány  ilyen  levelet 
kUld  a  franczia  külügyminiszternek:  Marquis  Bethune  és  neje 
Hok  kcHcrUségct  tapasztalnak  az  udvarnál,  hol  őket  senki  sem 
becsüli  és  senki  sem  szereti,  s  tekintélyük  teljesen  alászállott.  A 
Irngyel  király,  ki  senkit  se  szokott  kímélni,  nevetségessé  teszi 
okot  s  a  királyné  még  segíti  részint  hogy  kedvébe  járjon  a  király- 
nak, részint  mert  gyűlöli  a  Bethune-öket.  Valami  nagy  lakoda- 
lom volt  az  udvarnál  s  a  marquisnét  meg  sem  hívták.  Most  azt 
beszéli,  hogy  lebetegedni  megy  haza  Francziaországba.  A  nővé- 
reik közt  a  gyűlölet  engesztelhetetlen.  A  király  azt  mondja,  hogy 
ti/onöt  éve  bosszantja  ez  az  atyafiság  s  a  király  még  jobban  harag- 
H/ik.  A  király  azonban  fösvény,  s  indulatos  (emporte).  Kedvencz 
l'nlovás/mcsterét,  ki  elbocsáttatását  kérte,  azzal  fenyegette,  hogy 
ogy  bottal  halálra  veri  s  hitvány  csontjait  a  folyóba  dobatja.  A 
szegény  ember  a  fenyegetéstől  halálra  ijedt,  s  nem  akar  többé  az 
udvarnál  maradni.  Ez  a  főlovászmester  szokott  felügyelni,  mikor 
másokat  veret  a  király. 

tláuos  (Szobieszky)  király  nem  szereti  hallani,  ha  a  franczia 
fegyverek  dicsőségéről  beszélnek,  a  városok  bevételét  semminek 
tartja ;  a  nyílt  i^atanyerés  --  az  a  katonai  dicsőség.  Vitéz  em- 


kCi/»kkíxíIk. 


241 


ber  ugyan,  de  a  lehelő  legföltékenyebb*  Egy  napig  lehetne  heszéltii 
I  ©  királyról.  Mindnyájan  ki  vagyunk  fáradva,  kik  itt  koilllötte 
?agyunk* 

—  1677,  martina  16-án  maga  XIV.  Lajos  így  ír  Bethune- 
uek :  A  mi  illeti  a  lengyel  seregből  a  hatszáz  kozák  megtar- 
tását saját  ezredesük  és  tiszteik  vezetése  alatt,  hogy  Magyaror* 
szagba  küldessenek,  valamint  némi  pénz  kiosztását  a  magyar  funo* 
kök  közt  és  gróf  Telekinek  illendő  ajándék  nyújtását  —  mind- 
ezt az  ön  bölcsességére  bízom  stb.  Mire  Bethune  május  S-án  igy 
felel :  A  magyarok  erőteljesebb  fellépésre  gondolnak.  Az  erdé- 
lyi fejedelem  a  bujdosóknak  két  havi  zsoldját  fizette  ki.  (?)  Pet- 
ruczi  és  Wesselényi  értesítenek  engem,  az  utóbbi  testvére  *)  által, 
hogj  az  erdélyiek  és  a  magyarországi  elégedetlenek  teljes  egyet- 
értésben vannak* 

Máj.  l6-áu  pedig  igy  folytatja:  Három  nap  előtt  az  erdé- 
^^Ijri  fejedelemnek  egy  rendkívüli  követe  érkezett  ide,  kinek  foga- 

tlásánál  mi  Í8  jelen  voltunk.  A  királyné  azt  izente  nékíiuk,  hogy 

a  1  Imrgi  választóval  kötött  egyezkedésnek  nincs  semmi 

'  jel  .^.  ,   csak  a  hangosan  nyilatkozó   lengyel   közvéleményt 

akaiják  vele  elhallgattatni^  de  azért  a  király  készül  a  porosz 

háborúra. 

—  Május  23-án.  A  magyarok  követsége  is  megérkezett  épen 
a£  nap,  melyen  az  király  indulni  akart  a  porosz  földre,  kértem, 
hogy  maradjon  pár  napig  s  személyes  jelenlétével  tegye  ünnepé- 
lyesebbé a  velők  kötendő  szerződést.  Három  napot  adott.  Az  első 
napon  t  fogadta  a  követséget  egész  tanácsa  jelenlété* 
ben,  ki  annyi  folyt,  hogy  szerencsét  kívántak  a  török- 
kel kötött  békéhez  s  némley  határigazítást  kértek  Erdély  és 
Lengyelország  közt.  A  második  oupon  megvizsgáltuk  a  titkos 
szövetség  pontjait,  melyet  az  erdélyi  rendkívüli  követ  és  a  magyar- 

^  orstógiak  küldöttsége  hozott.  E  vizsgálatra  a  király  az  én  ajánla- 
tomra Vöt€7iski  kaniiniecki  püspököt  nevezte  ki  (azelőtt  krakkói 
kanonok  volt)  kit  azért  ajánlottam,  mert  derék,  okos  ember,  igen 
jól  ismeri  a  magyar  dolgokat  s  nagy  ragaszkodással  viseltetik 
Felséged  iránt*  A  harmadik  napon  királyné  ö  felsége  nyári  lakilba 
tit!  *  I  hívta  meg  az  urakat,  hogy  maga  is  mégis- 
m*-:  ;.  ékkel  Ezen  kívül  a  követek  átadtak  ő  felsé- 
I  gének  egy  titkos  levelét  az  erdélyi  fejedelemtől,  egyet  a  bujdo- 
'  soktól  s  egyet  gróf  Telekitől A  követeket  vissza  bocsá- 
tottuk teljes  megelégedéssel  g  nagyon  tetszett  nékik  a  gi^óf  Tele- 


lj Mr^g  Tnindig  gróf  Weeaele'nyi  Láazlóról,  a  nádor  nagyobb  fiáról 
[lehel  vté,  ki  WeBselényi  Pálnak,   a  kuruczok  táboraokának  nem  volt 


iok  1881.  UL  flU€t. 


16 


242  KÜLÖNFÉLÉK. 

kinek  és  az  erdélyi  fejedelemnének  (Bornemisza  Anna)  küldött 
ajándék 

—  A  következő  sürgönyben  Bethune  a  marseillei  püspök 
dolgáról  beszél,  hogy  t  i.  haza  indult  a  parancs  szerint,  de  a  csá- 
szár birodalmán  nem  bocsátották  át  s  vissza  kelle  térnie.  A 
németek  tudják,  hogy  nem  élünk  jó  egyetértésben  s  kaptak  rajta, 
hogy  ide  szoríthassák  A  királyné  is  örvend  rajta,  mert  a  püspök 
—  mondja  6  —  jól  érti  a  lengyel  dolgokat  s  én  úgy  se  győzöm 

sokáig  a  nagykövetségi  költségeket A  mi  rosszabb,  a 

királyné  betegsége  óta  nem  képes  önállóságra,  mindenben  környe- 
zetének hódol,  alá  rendelt  tisztjei  és  udvarhölgyei  szavára  hall- 
gat, kik  folytonosan  élesztik  irigységét  és  féltékenységet,  mely 
miatt  annyi  jóbarátját  s  magának  a  királynak  jó  hajlamait  is 
cl  fogja  veszteni  s  végre  még  Francziaországét  is,  stb. 

—  De  ismét  belé  szól  a  társalgásba  Baluze  kapitány  (1677. 
máj.  21.)  A  király  kedély hangulatj  a  naponta  roszszabbodik,  any- 
nyira,  hogy  mindenki  reszket  előtte ;  felindulásait  követi  az  erő- 
szakosság s  a  legkisebb  hibáért  szörnyű  igaztalanságokat  tesz. 
Pénzzel  azonban  mindent  ki  lehet  vinni,  a  nélkül  semmit.  A  császár 
és  a  választó  már  adtak  eleget  s  itt  azon  igyekeznek,  hogy  más- 
honnan is  csak  pénzt  kapjanak.  A  királyné  ezek  ellen  semmit  se 
tehet.  De  igyekszik  a  tisztesség  látszatát  megmenteni  méltatlan 
és  aljas  tetszelgésekkel  is.  A  részletek  hihetetlenek  csak  látni 
lehet. 

—  Egy  másik  sürgönyében  aug.  6-ról  ez  áll :  Egy  levelet  lát- 
tam a  múlt  hó  17-ről,  melynek  tartalma  szerint  a  lengyel  király 
Hzétbocsátandó  seregében  3  ezerét  ad  át  a  császárnak  százezer  tal- 
lérért, melyet  már  felvett.  E  serget  a  császár  a  magyarok  ellen 
akarja  küldeni.  És  ezért  van,  hogy  most  Bethune  úrral  nem  igen 
vannak  megelégedve,  kiről  tudják,  hogy  ő  épen  a  magyarokat 
segíti.  Valami  Qaleczki  nevű  udvari  tiszt,  ki  a  lengyel  király 
egyik  titkára  s  a  brandenburgi  választónak  nagy  pártolója, 
beszélte,  hogy  ez  ügyben  marquis  Bethune-nel  kemény  szóvál- 
tása volt. 

—  Bethune  azonban  augustus  20-ról  (1677.)  így  tudósítja 
Pomponnet :  Ügy  hiszem  uram,  ön  is  örvendeni  fog,  ha  megtudja, 
hogy  a  király  valamint  a  királyné  is  ép  oly  jók  hozzám  és  nőm- 
höz, mint  az  előtt,  régi  barátságuk  mind  kettőnkhöz  visszatért. 
Habár  Marseille  űr  egy  levelemet,  melyet  hozzá  titkon  írtam 
volt,  visszaküldte  a  királynénak,  a  mi  bizony  nem  volt  szép  tőle. 

—  Octóber  ö-ről  pedig  így :  ^Minthogy  minden  rósz  Tele- 
kitől származik  ^),  megrendeltem :  igyekezzenek  a  lehető  legszo- 

^)  Mikor  ugyanis    1G77.    september    liavában    ncliány    lengyel 


külOkkíil^k. 


243 


rosabban  venni  a  dolgot  s  vagy  egészen  vissizanyerni  6t^  vagy  leg- 
íilábby  hogy  ne  legyen  ellene  a  víillalatnak.  Remélem  a  lengyel 
király  követe  rá  veszi,  bogy  legalább  részben  eleget  tegyen  kíván- 
ságunknak, félvén  a  király  baráts/lginak  elvesztésétől ;  a  király 
megílzente  neki,  hogy  kilrékíthetleu  ellenségének  fogja  teldnteni, 
hji  elválalt  kíUelezettségeit  nem  teljesíti  stb. 

—  1677*  Oct.  IB-án  így  ív  Bethuae  XIV,  Lajosnak: 
Nyolcz  nap  előtt  Felség  a  brandenburgi  választónak  egy  udvari 
licitje  s  egy  futárja  érkezett  Danczigba.  Egyik  mint  a  másik 
amaz  Uriigy  alatt,  hogy  a  leügyel  királynak  egy  igen  szép  kocsit 
(caléche)  és  két  fogat  lovat  felajánljanak ;  kissé  gyanúsnak  talál- 
tam e  körülményt  s  vigyáztattam  rajok  s  különösön  a  futárra. 
sátán  meg  tudtam*  bogy  a  föcancellárral  s  az  osztrák  érzelmfi 
Ritenátorokkal  mindetj  naji  érintkezik*  Azonnal  jelentést  tettem 
a  királyi  párnak  s  nem  soká  a  kauezellár  csakugyan  elö  is  állott 
egy  a  választóval  kíitendő  szövetség  tervezetével  stK  . .  Még 
csak  azt  kell  megírnom  Felségednek,  bogy  minden,  a  mit  mi  itt 
Felséged  érdekében  tes^Jink,  homlokegyenest  ellenkezik  a  len- 
gyel alkotmánnyal  és  a  lengyel  közvéleménuyeL  —  Isten  tudja 
mi  fog  velem  történni,  ha  a  leitgyei  országgyűlés  fijhól  üsszegyíiL 

-  Pomponnenak  pedig  li*ja,  bogy  Magyarországon  nevet- 
s<  grs  roszszul  vezetik  az  ügyeket,  ba  én  ott  hihettem  volna^  min- 
den másként  lenne.  A  magyarországi  vállalat  csak  azért  fog  meg- 
bukni, mert  nincs  egy  erolt^ljes  vezérök,  ki  fiket  összetartsa,  a 
meggátolja  széthúzásokat  ^ih. 

Ug)'an  csak  Pomponnenak  írja  deezember  11-röl,  A  király 
H  a  királyné  egészen  felvatinak  lelkesedve  a  magyar  ngy  iránt, 
egy  felöl  hatottak  rajok  a  legutóbbi  hírek,  másfelöl  hallom,  hogy 
fifeUége  (a  franczia  király)  ismét  pénzt  ígért  nekik. 

—  Bothune  decz.  18-án  írja  XIV.  Lajosnak:  Minthogy 
minderit  meg  kell  írnom  Felségednek,  íme  ezt  is  megírom,  bogy 
nii  '  mk  küldött  csapatok  oly  nagy  előnyöket  vívtak  ki 
>Í:!  ,  o!i  (?)^  a  lengyel  király  és  királyné  gyakran  meg- 
sürgetnek, hogy  már  ök  is  vegyék  valami  jutalmát  sok  gondjaik- 
nak, mert  hizonyos,  bogy  ez  által  a  császárnak  engesztelhetetlen 
ellenségeivé  lettek.  Most  már  jogukban  van  követelni  Felséged- 
től, a  mit  ígért^  ha  valamelyik  örökös  tartományaién  [a  császár 
ellen  bábom  t  kezdenek,  t,  i.  a  kétszázezer  tallért.  Igyekeztem 


kiitoua  HítmomiH  táján  íi  hujdúeók  Begítségerc  titkon  ^%  orsziigha  lépeti ; 
íí%i  bosíícltt^k,  hogy  c/t  Teleki  iirnlta  cl  u  lengjél  fournkníik,  kik  szlinnü 
ilUhlic  j(>ttírk  8  küvctfltek,  liogy  nnnilen  lUlepö  azuuniil  proscrDjáltaasi^k, 
fSként  veséri^k  Lulouiirdzki  hÜi. 

IG* 


^Bi 


24:4  kClökfíxék. 

Tel  ok  megértetni,  hogj  az  igéret  csak  nyílt  háború  izea6d  ese- 
tére szólL  8tb. 

—  Pomponnenak  pedig  1677.  de&  31-én  így  ira  marquis: 
Nem  alap  nélkül  tartóztattam  vissza  a  míg  lehetett  azt  az  ií^^^u'at^ 
kit  a  lengyel  királyné  eg}'enesen  Francziaországba  küld.  Az 
ürügy  sógorasszonyom  férhez  menetele,  de  főként  ő  felségével 
akarnak  értekezni  A  királyné  egy  bosszú  rejtelmes  levelet  írt, 
melynek  tartalmát  sekire  se  bízta,  hanem  maga  elkészítvén  szó- 
tagonként  mondotta  tollba  egyik  inasának.  Minthogy  pedig  az 
udvarral  közös  jegyei  nincsenek,  tehát  a  levél  kulcsa  a  MarseiUe-i 
püspöknél  van.  stb.  stb 

De  elég  ezúttal,  e  sürgönyök  is  elég  sajátságos  fényben 
mutatják  a  lengyel  udvart,  mely  minden  oldalról  csak  pénzhez 
akart  jutni.  Az  alkotmányt  is  el  akarta  törölni,  ha  csakugyan 
igaz,  s  ha  nem  csak  XIY.  Lajosra  akart  e  hírrel  hatni.  Titkon 
az  országgyűlés  és  közvélemény  ellen  segítette  a  magyarokat^  ha 
ez  is  mind  csak  afféle  tökéletlenkedésnek  nem  látszanék.  Nincs 
módunkban  a  franczia  követekről  is  végleges  ítéletet  mondani, 
annyi  bizonyos,  hogy  így  a  függönyök  mögött  legkevésbé  sem 
rokonszenves  alakok. 

Csak  annyi  bizonyos,  hogy  utoljára  is  XIV.  Lajos  békét 
kötött  Leopolddal  s  akkor  a  magyarokról  szó  sem  volt  Szobieszky 
pedig  nagyhorderejű  szerződésre  lépett  Leopold  császárral  — 
természetesen  sok  jó  pénzért;  és  tulajdonképen  6  volt,  ki 
1684-ben  Bécset,  azzal  a  dynasztiát  is  (mondhatni  a  monarchiát) 
megmentette. 

Deák  Fabkas. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


füíu   íiösUísiég  eredete,  (Ösi  család  és  tulajdon.)  írta  Lánczy  Gyula 
dr.  Grill  Károly    188L 

Örömmel  olvastuk  az  elAtttttik  fekvő  igénytelen  tanulmányt 
mind  tárgyánál,  miml  irányánál  fogva,  A  társadalmi  jelenség»>k 
icríü  a  tulajdonkópeni  törtéüet  kivételével,  a  tiszta  tudomány 
a2,  a  mely  a  gyakorlati  alkalmazás  közel  eshetőségére  egyáíaián 
nem  tekint,  kései  termény,  és  kevés  bárhol  is  azok  száma,  kik 
hajlamot  éreznek  és  időt  találnak  azzal  foglalkozni.  Csak  azt 
sajüáljok  a  jelen  esetbeu,  hogy  szerző  mintegy  lemondani  lát- 
szik a  reményről  a  megkezdett  munkát  folytatni,  és  az  elői>ejízéd 
inkább  búcsöszó  gyauánt  hangzik^  melylyel  szerző  megváhii 
khzül  az  érdekes  fittól,  melyen  tagadhatatlan  készültséggel  és  jó- 
akarattal megindult 

Természetes,  nem  várhatni,  hogy  rövid  90  lapnyi  füzetben 
alapos  megoldást  nyerjen  a  kérdések  azon  halmaza,  melyet  itt 
érintve  s  a  melynek  megkísérlett  megoldását  talán  túl  merész  kéz- 
iéig körvonalozva  látjuk.  A  feladat  a  legbonyolultabb  és  legnehe 
2«bb,  a  mely  eijyátalában  a  gondolkozás  tárgyát  képezheti ;  és  tar- 
tunk attul,  hogy  szerző  azt  némileg  alábec^iülte,  midőn  a  tárgy 
legújabb  irodalmábnn  fölmerült  elméleteket  összefoglalni  és 
kiegyeztetni  törekszik.  Különben  ez  oly  jellemzés,  melylyel  gyak- 
rabban találkozunk,  mióta  a  tudomány  czébszerűsége  megszünt. 
Azon  nagy  előnyök  mellett,  melyeket  a  szabadmúvelés  e  téren  is 
termett,  van  egy  hátrány^  az:  hogy  igen  g}akran  kész,  vagy 
készillőfélben  lévő  gyanánt  fogadtatik  el  és  hirdettetik  olyasmi, 
a  mi  nyers  feldolgozásra  is  alig  alkalmas  még,  s  a  tetszetős  alak- 
ban előadott  kerek  elméletek  gyakran  többet  ártanak,  mint  haaz- 
Hálnak  a  baladásnak?  midőn  a  bebizonyított  igazság  Bzínét  köl- 
Cisünzik  a  koczkáztatott  föltételezéseknek. 

A  jelen  fOzet  tárgya  nem  csekélyebb,  mint  a  társadalom 
eredeténekés  kezdetleges  fejlődésének  vázlata;  oly  kísérlet,  a 
mely  a  társadalmi,  valamint  a  többi  tudományok  terén  körűibe- 


•:4d 


;:;  erj-  ^-;\-'.i  .'i  ^7^:-  jc-^.:  .-T-eLTv^rget.  >  Taiamint  más 
:-'rf-."tr7  ir.c-  :?  tz  :i:  .':a  az  ere-letek  kütatásáral  három 
•.Irrkv^n  ■:ilil:iii:?szT'i:iT«:-r:lTi.  Kezdetben  az  eredeti  alakokat 
kfrri-.ck  5  iz:  l;-.:4k-  iirrrZ-rkiV.lelés^vel  megoldható  egrszers- 
riLi  í  :irriiil:n  temrírr'.Tf  -:?  Tökéletes  szerkezetének  kér- 
•i45r.  5  icry  írj  ir  erre  irI-7-il'  irrrkrzet  közvetlen  gyakorlati 
íTümől??.::  •.•írTii-  Mí;í  r^4;;;rl:':íSLl:-.:  íz  C'si  és  tennészetes  álla- 
i-::  ilz:^  =  i  n£'-í-:k  ir:  lírifi  "i-rcj  i  kezdetek  kiderítésével 
ínerrTJ-ie:.'  i.  j-fl-fil-f  j:  ÜIí.tí-  ;<  íjTri-íta  hozható  a  történeti 
;-'\^'U  llrjjii-:-?  :.'ir';::7:.  3'í-i  ':iíIir:Lk,  hogy  szerényeknek 
k-i  11  '-'"•'-  *  zi*ri*fl'ií'r«ia:  ::£;';í  ;trl:-:f*íz^fk  siegfejtéséveL  Elis- 
zi-fr^en  :saki5  7laas":L:s  -■■■~i":L:«^'!;s*:ir-:l  sz'luiik.  amelyeknek 
k^-jéLTen  :'^1:1  !iH>»::--s:;i-.:  ^itj:  ^.üa'.  ::Vb  a-lat  és  részlet- 
z.iL\L:nlz\'  s^Xs>é)Z*:>»  :!:.:::  i  :H'íli.:;".-;1  t*ii:^  rfnielkezunk. 

31:1".  s-iiil  .*'.ü  .l'il".^  :i::Li  i  ^iTSi-L^lm: -elfnségek.  sok- 
kal •.:kl*-ako.i'.o^?ak  -->  'i:r*:s^>j:ilii'Mz  i^zils:  l:h:Uóbbak  a 
:éüy-k.  -i  ui'-l:vk  i  'Xi^'-ii:  t<  ;'.^:  i-T-irzi-éijTi  s::^:  és  hala- 
Iviíii:  •ji*:)Z'i.,'.iiyr.í%s.  :ii:.i:  .-.  .::^'v  m-:^  l::>;5zl  T:z.fpll:it  és  elem- 
j-f^  u:A::  :>1l::::.:  'i.í  !.i-i-.  k  :i^;":i:_k.  S::  :i-^g  Lj  >ikfrll«e  is  egyes 
•l:-:ij:::-e::  --ji'.r?  tí-í  :  .C-u:-. :..>..:  r:?^lríL:  és  sirrkrZr:ét  alap- 
íl-::::^:?^  '-1 :».::.::!:/.  rj  í1:.í1  iiirz  Lem  Liu::\:LÁV'ik  ki,  hogy 

tJ,U     ;^;<J;rl    :;Lj  :- 'i":."..    ZItI    tí    véglrg-rS    rlvrl  fJ.^tlliLt    mU- 

:a:í:jl.-í.  az  :l:  n.c.v,  .il.ik-l:  rs  nyen  lé:Tl:.  Hiszen  sok- 
kal r,:vsj,r  .':'.  :i-..:r::-:.;  rkrf  -.Azt-}  s:k>2:r  La:;-;munkban 
.ill  /.:::;::.:■_:  j.  : /.kü*.  L.^y  r^;  sjerfLiiLd  :rrr:n:cL.i  bírnánk; 
>ja:.:os  ::>::-.;k  .i  :l.:z:..i  vj-V-ir-  rgvos  tlr2:4:  ki  :ui;a  deríteni, 
vi;  *.::  Áj's'kVcl  jssjr.  11".:,íl:  r^"^  se  ni  sikerű..  Sc»kkal  kevésbbé 
^Arl\v:uuk  IíI'.a:  ImSsiI.  : rv.l^iéi.- :  :»  :Ar^:idálni:  íméiinénveket 


A  >.' Li :"  Vo.  ^ :  V.  ■; : ;  : '.  J  r^uv  k A ".  a : :  k  :»  :  .■*! uk-T-z  7  sség  és  a  i ula j- 
vlo"  >  i*-'c*k  kAVv-Sv:.:,^!-.  :ii::.:  ^:r;;  Lelyese::  :ci:;a  fel.  az  összes 
;:e>«ÍA>,ii:  >j;i\:j::  k-'l-::k;,-iS:i:ek  >  :ilíiki:lAsáL;\k  elméletéhez 
h^ rv^r,:  v:yo y s* r : : h  ,* sj : h.s : .  k . 

A:  c*/s;.'lv  :.i::vV:-.'.Ak.sl\l.":>:<:e::  kísérletek  a  fejlődés  tauá- 
v..ii  v-^'j:-f.\iy:,;s.>rs  ;S  í  tcrtv.  :/.kAl:::íizAsAra.  Ezek  közt  ta- 
g:Avl>.cfc:.i:\;v.,:*.  s  :.M'i-;k  :V1:::  :ii- >>:■:  ki::iac:\sl:k  Spencer  Her- 
N*4í  :ví-.l?^-.v:v  A:ov',v,"  v.v.v..i.i:v.:lle::*  bo^ry  a  - Sociologia  el- 
^%'í*  a\"l  <s\:'.vS\"^í:o::  k.':í:í:V-;i:.  ;i  s::r:ar:ások  elmeletében 
e*  i-^Ci*c  ,t.o".  iA**.v.*.v.:sv.>okVA:\  r;.-:lv:k  lr^i:;:»^ban  a  társadalnü 
.>*  jv*.;'xAí  s.'.;*:\,  .,^k  •.•;■./,:; >:v,;k  ;\ ::',1  A v.os  ".örvény lirül  jelen- 
íti uv*;,  X  .iv/.o*  cl.s  ./.v-i-A  ;s  iv^clttv'  v-;iAgoS5ágot  árasztó 
^ss^nKCa;  0*  v.'iv,  í-jc^  v.i:  •.v^;VV;v.  diT; v.iv}  lOiTalom  határozott 
M^uU-.A^^:  ü.i*,  ;'^?.k.  svkk.i*.  .::.;".A:.o<aVbAk  c>  elvontabbak  még 
tP^wtíWOv^Wí.   XV*."' ,*^%    .<vvv.;:   x\;\:<  oov.orc:  kCrdés  mogfojtésére 


TÖRTÉÍíKTr  IRODALOM. 


247 


,ttkerrel  foI  lehetne  liasználiii,  a  mi,  úgy  hÍBzs2ük  Lanczynak  sein 

érült  müvében;  mert  azzal,  hogy  egy  átalános  formulát 
Bcialití  raegíejtés  fölé  erőszakolnak  még  nem  nyertünk  semmit 
Árraj  hogy  egy  bölcsészeti  hi^iOtlieBÍst  igazuljunk,  nem  elég  ki- 
lÜDtetni,  hogy  valamely  összetes  téuyíUladék  az  alá  vonható, 
hanem  azt  kt?ll  kimutatuunk,  hogy  szükségképpn  alája  rendelendő, 
és  hogy  semminemű  más  rendszer  keretéhe  kísérő  körülményei- 
vel együtt  bele  cem  illik.  Azt  sem  szabad  feledni,  hogy  a  hol 
kétes  mbd  az  átalános  elmélet,  mind  valamely  különleges  kisebb* 
körű  megfejtés,  ott  ez  utóbbinak  bizonysága  többet  nyom,  mint 
amazé  s  a  kettÖ  összhangzása  esetén  az  összetes  kérdés  megfej- 
tése kölcsönöz  erőt  az  elvontabbnak,  nem  pedig  megíbrilitva, 

A  második  csoportba  azokat  a  műveket  sorolhatjuk,  a 
melyek  közvetlenül  társadalmi,  politikai  és  jogi  jelenségek  elmé- 
letét BzolgáUatják,  mint  Maine,  MacLeunaUí  Morgan,  Bachofen, 
Fustel  de  Coulanges  munkáit  és  Liivaleyc  különben  eléggé  felü- 
letes könyvét  a  tulajdon  kezdetleges  alakjairól.  Ezek  közt  ismét 
minden  tekintetben  tülszái-nyalja  társait  Maine,  épeu  azon  óvatos- 
ság következtében,  a  mely ly el  soha  sem  mond  többet  s  nem  bocsát- 
kozik iM  '  1»  okoskodásaiban,  mint  a  mennyire  az  előtte  fekvíS 
anyagb  i^át  bizonyítani  képes;  továbbá  mivel  egyátalán 
fllggetlon  tuduTuányos  kutatásaiban  minden  rokon-  és  ellenszenv- 
löl  a  tényleges  áramlatokkal  és  jelszavakkal  szemben.  Ez  képezi 
mintaszer ftségének  kulcsát,  söt  még  arra  is  ügyel,  hogy  oly  mo- 
iler  H-t  állításokkal  telített  kifejezésekkel,  mint  a  minő  a 
diMi  t  vagy  a  coUectivismus,  hamis  színt  ne  kölcsönözzön 
ré^mnlt  korok  hasonló,  de  nem  azonos  jelenségeinek* 

A  harmadik  csoportba  sorozhatjuk  végre  azon  íi^ókat,  kik 
a  kezdetleges  erkölcsöknek  és  felfogásoknak  leginkább  a  vad 
népeknél  s  csekélyebb  mértékben  az  ösi  emlékekben  fennmaradt 
képét  vázolják.  Azonban  ezen  a  téren  is  egy  veszély  fenyeget, 
melyet  Lánczynak  is  aligha  sikerült  kikerülni.  Igaz  ugyan,  hogy 
a  chronologious  egymásután  nem  irányadó,  hogy  a  J>ktilön  nép- 
családok történetét  egybevetvey  a  történeti  múlt,  az  ó-kor  nem 
felel  meg  mindig  a  nemzeti  lét  gyermek-  és  ifjú-korának  s  a  jelen 
g)'akran  a  fejlődés  legkezdetlegesebb  vonásait  tükrözteti  vissza*  ; 
de  bármi  barbár  legyen  is  egyes  faj-  vagy  ember-csoport:  nem  sza- 
biid feledni,  hogy  mire  a  tudományos  vizsgálat  tárgyává  lett, 
módosító;  fejlesztő  vagy  romboló  hatású  befolyásoknak  volt  min- 
dig alávetve;  s  nem  mutatkozik  már  a  maga  teljes  eredetiségé- 
ben* Oly  körülmény,  melyet  az  e  nemű  vizsgálatoknál  gyakran 
iSem  elöl  szoktak  téveszteni. 

A  tévedések  mindezen  forrásainak  hatásait  észrevenni  azo- 
kon a  tanokon,  melyeket  Láuczy  összeállítva  s  mintegy  az  ez 


i^ite 


— irgY~  -^ 


248  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

iránybeli  törekvéseknek  közös  eredményét  >CommunÍ8  doctorum 
sententia<-ját  helyeselni  látszik.  Mint  ellentéte  mutatkozik  e  tan 
a  természetjogi  régi  elméleteknek,  s  mégis  azoknak  nem  egy  moz- 
zanata maradt  meg  benne,  nevezetesen  azon  felfogás,  hogy  való- 
ban egyszerű  az,  a  mi  előttünk  világosnak  és  következetesnek 
tűnik  föl,  és  hogy  a  fejlődés  bizonyos,  a  mi  logikai  eszmemenetünk- 
nek megfelelő,  irányt  követett  Mind  a  kettő  ellenkezik  a  tapasz- 
talattal ;  és  az  előbb  említett  írók  közül  épen  Spencer  Herbert 
figyelmeztet  arra,  hogy  a  különzékülés  és  összesülés  folyamatai 
nem  egyenletesen  mozognak  tova,  hanem  sokszorosan  megkülön- 
böztetendő  rythmusok  szerint,  a  mely  törvény  megemlítéséről 
Lánczy  Spencer  elméletének  alkalmazásánál  megfeledkezett; 
Mainenek  pedig  épen  legemlékezetesebb  kijelentései  közé  tarto- 
zik, hogy  azon  mértékben,  a  melyben  valamely  intézmény  vagy 
eszme  egyszerűnek  és  világosnak  látszik,  lehetünk  meggyőződve 
arról,  hogy  az  hosszú  történeti  múlttal  bír,  és  hogy  többféle  előz- 
ményekből és  többnemű  tényezők  közrehatása  mellett  alakúit. 
Ezen  tétel  kellő  figyelembevétele  mellett  eleve  is  gyanút  ébreszt 
minden  nagyon  is  consistensnek  és  nagyon  is  egyszerűnek  látszó 
magyarázat  ellenében,  mely  kevés  és  a  léleknek  állítólag  kezdet- 
leges közrehatójából  magyarázza  az  emberi  társadalom  főbb 
intézményeit. 

Különösen  két  tekintet  szokott  rendszerint  az  e  fajta  vizs- 
gálatokban elmellőztetni  s  ez  hiányzik  Lánczy  elmélkedéseiben 
is.  A  magánjogi  intézmények  és  eszmék  fejlődése,  minél  kezdet- 
legesebb korról  van  szó,  annál  inkább  összeesik  a  közjogiakéval 
és  vallásiakéval.  Lehetetlen  a  család  fejlődését  helyesen  meg- 
ítélni azon  kapcsolat  nélkül,  a  mely  a  házassági  szabályok  és  a 
közjogi  állapotok  közt  a  kezdetleges  korban  fennáll.  A  polygam- 
majd  monogam-házasság  alakulását  sem  egyedül  az  endogamiá- 
ból,  sem  egyedül  az  exogamiából  nem  lehet  kimagyarázni,  hanem 
a  kétféle  kétségen  kívül  minden  népnél  kisebb  nagyobb  mérték- 
ben coexistáló  elv  kölcsönös  hatásából,  melynek  mérvét  és  ered- 
ményét a  közjogi  alakulatok  mozzanatai  határozták  meg.  Egy- 
részt az  exogamia  kapcsolatban  van  a  rabszolgaság  intézményével 
és  a  családfő  önálló  hatalmával,  másrészt  az  endogámia  szintoly 
kétségtelenül  a  kezdetleges  csoport  főnökségek  vallási  jellegével 
és  a  különféle  osztályok  szétválásával.  Messze  vezetne  ezen  eszme- 
menetet itten  a  részletekig  követni;  csak  utalni  akartunk  az 
egyik  fontos  tényezőre,  a  mely  az  előttünk  fekvő  fűzetben  kellő- 
leg nem  méltányoltatott. 

A  másik  a  vallási  képzetek  befolyása,  a  mely  nemcsak  ott 
nyilatkozik,  hol  a  törvények  vallási  szentesítéséről  vagy  a  vallási 
cselekvényeknek  polgárilag  való  biztosításáról  van  szó,  hanem  a 


TÖRTÉKKTÍ  raODALOM. 


249 


mely  sokkal  kezdetlegesebb  időben  kétségtelenül  még  batályosab* 
Uan  és  ir/Íiiy;idóhbaD  érvény  ősül  t  így,  liogy  mind  a  kezdetleges 
eni^ir.  vnportok  aUikiikUa,  mind  a  közösrégi  tulajdon  IbrrnáiDuk 
Iti;  eg>'átalán    meg  nem    értbetö  mindaddig^  míg  azon 

Ti  *        'i  képzetek  tekintetében  nem  jövünk  tisztába^ 

iti  ^  alacsony  fokán  álló  omber  maga,  társai  és  a 

láthaiúu  U8  éririthetön  kívüli  képzeleti  világ  mozzanatai  közt 
fenállani  és  uralkodni  hitt  és  a  melyekre  vonatkozólag  csak  a 
történeti  psychologia  és  mytbos  és  a  íiyeh  bírnak  némi  derengő 
világosságot  vetni. 

Nem  azért  említjük  ezeket,  mintba  kárhoztatólag  kiváji- 
nánk  Ijánczy  törekvéseiről  nyilatkozni  s  mintegy  a  nehézségek 
nftg>ítása  áltíil,  melyek  a  kutatás  ezen  a  terén  a  munkás  elé  tor* 
nyomulnak,  másokat  követésétől  elijeszteni.  De  nem  tagadhatjuk 
meg  azon  hitünket,  hogy  e  kérdésekre  nézve  a  speculatio  nem 
annyira  lépéí^Hukint  baladott,  a  mi  kívánatos  lett  volna,  hanem 
inkibb  merész  combinatiók  által  iparkodott  érdeket  gerjeszteni, 
a  melyek  valószínűségének  látszata  részben  csak  az  egyes  moz- 
zanatok elhanyagolása  és  a  kérdések  bonyolultabb  részeinek 
11*' 1  '  I  arása  által  érhető  el.  Már  pedig  minél  kevésbbé  átta- 
nii  /ott  tér  felkutatásáról  van  szó,  annál  nagyobb  súlya 

Tan  minden  egyes  felmerülő  jelenség  pontos  észleletének  és 
teljes  raeglatolásának,  mielőtt  átalános  theoriákba  bocsátkoz- 
bálnánk. 

PüLszKY  Ágost, 


tny  LiUzltV,  IL  Ií?ikuczi  Ferencis  Fejedelem  Daudárnoka  t-a  a  fel^ö- 
magyarorazági  liödjiinitok  1703 — 1710,  Történeti  tanúlniftüv  erodoti 
levidcztsek  é»  egykorú  kutfök  nycmiiin,  irta  Thaly  Kálmán,  Budapeet, 
1880.  e-adr.  828.  l 

Bár  épen  nem  vonzó  alnk  a  bős,  ki  czimét  adja  e  termetes 
tétnek,  s  bár  keveset  nyer  azzal  ha  közelebb  megismerjük,  még 
is  tett  szolgálatot  a  tudománynak  azzal,  hogy  a  nagyérdemű  Író- 
nak alkalmat  adott  azon  munka  megírására,  mely  sOcskay 
László  czímec  alatt  nemrég  került  a  hazafias  történetkedvclÖ 
közönség  könyves  asztalára.  Valóban  széles  keretű,  gazdag  tar- 
talmú nagy  dolgozat,  melyet  szerző  ugyan  szerényen  ^történeti 
tanulmány «-nak  nevez,  de  mely  ennél  jóval  nagyobb  mértéket  is 
megüt.  Tárgyába  belemélyedvén,  midőn  a  szereplőnek  nyomdo- 
lűiit  követte  Tagy  kereste^  természetes,  hogy  részletesen  kutatta 
»  leírta  a  színhelyeket,  eseményekéit,  s  nzok  összetViggését,  melyek- 
ben itt-ott  feltünedez  a  í> Rákóczi  villáma*-,  víigy  melyeknek  nem 


rÖRTEiSEri  IRODALOM. 


y  ::r\v,:l;i:Á:  idézi  elő  az  »áruló<  ;  s  így  a  munka 
hc^'  ort'dményében  inkább  lett  Története  a  fel- 
\*^}:AT';rsr,\^:    hadjáratoknak,    melyekben   Ocskay  cselekvő 


í".  ."O**  *tfc 


V>V.}  K Almán  mai  nap  legspeciálisabb  ismerője  azon  kor- 
-  .ti  r.\íl\v.cx  történetírói  működése  közel  két  évtizedét  majdnem 
i  :;>r,tA^  ^j't'atelte,  s  ha  az  élet  delén  fáradhatlan  tetterejét  te- 
V  '  :^\\  Av  itlus«4ghoz  szeretjük  számitani,  de  a  már  világot  látott 
/,,*>ví*:5ii  tekintélyes  sorozata  feljogosítaná,  » veterán  írónkc 
;:\íirACJimóre  is. 

Harmiucz  fejezetre  osztott  műve  bevezetésében  elősorolja 
<  :vvídou  jellemzi  a  fölkelési  mozgalom  jelentékenyebb  szemé- 
'>:sÖ4^Mt,  kiknek  nevével  gyakran  találkozunk  a  kötetben,  úgy 
Vv^y  rt  színlap  ismertetésével  clökészitve  gördülhet  fel  előttünk 
^•^  t1ii:*^^ny,  hol  élénken  vonulnak  el  a  hosszú,  fájdalmas  dráma 
osoivrtosulásai. 

A  munka  czíméhez  híven  megismerkedünk  Ocskay  eredete, 
os,4l;\di  viszonyai  s  kora  iQusági  előzményeivel,  melyeknek  már 
olojo  kovés  tanulás,  kicsapongás,  mig  az  alig  teljes  kom  iQu  kül- 
toMről  hazájába  térve,  folytonos  kalandok,  elfogatás,  kiszabadu- 
Uis  cs  kóborlás  után  a  fejedelemhez  csatlakozik,  ki  épen  akkor 
.^llv^tl  a  villámgyorsan  terjedő  felkelés  élére,  hűséget  esküszik  neki, 
s  tjc}   ITiVí.  nyarán  megkezdi  végzetteljes  pályáját. 

A  munka  tartalmát  tekintve,  valóban  meglepő  az  adatbő- 
M^jT.  a  ré>/.lotesség,  melylyel  folvvást  találkozunk,  s  mely  az  elő- 
•ulast  «u\irs;yózübbé  teszi. 

K/.  annyira  megy  s  oly  sűrűre  van  fűzve  az  anyag  lánczo- 
*.,ua,  hojíy  a  szöveg  nem  annyira  a  szerző  művének,  mint  inkább 
os^^k  s.-orkosztói  műveletének  látszik  lenni ;  igen  sokszor  a  sze- 
\v\*lo  s/.emélyeket  beszélteti.  Ezen  közvetlenség  nagyon  emeli  a 
Ivuxomás  élénkségét  az  olvasóban,  egyes  személyek  tettei,  vagy 
UMNo.'-ett  vállalatai  előadását  zamatosán  fűszerezi  eredeti  saját 
V'.ioieleikkel,  mi  a  valóságnak  megfelelően  korrajzi  színezetet 
Kv^loíónó/.  a  képűtek,  —  s  az  olvasó  az  élvezet  után,  melyet  az 
.^íxasmany  nvujtott,  visszatér  reá,  bámulva  ismeri  el  a  szerző- 
v.ok  a  roppant  anyag  felkutatása  és  egybehordása  körűi  mindenre 
Vtotjotlö  s/orgalniát,  valamint  azon  szakszerűséget,  melylyel 
>okt)^aut  anyagát  idő  és  helyre  nézve  összelliggésbe  hozta.  E  nél- 
tul  nem  lehetett  volna  olyan  eredményre  jutni,  mint  azt  ezen 
Muuka  rendszeres  feldolgozásban  a  hazai  közönség  elé  tárja,  s 
^«^«\\  éber  emlékező  tehetségére  vall.  hogy  az  anyag-készletben 
lgfhM\\rt  adatokat  kellő  helyeiken  alkalmazza.  Csak  ez  teheti 
^^|Mtl«(^  szerzőt,  hogy  ott,  hol  az  oly  bő  irott  bizonyíték  mégis 
IIIIh^u  hagy.  a  hézagot  inductio,  hozzávetés  vagy  következtetés 


TÖRTÉNETI  IHODALOM 


251 


utol  pótolja*  hogy  valamely  félbeszakadást  áthidaljon.  Hy  ese- 
tekben kiegésziteudö  a  mit  másutt^  másnál  nem  talált  följt^gyezve, 
a  kiirCílmónyek  egybevetége,  egyes  nyomok  felhasználása  áltai 
valószínűvé  tudja  tenni  állítását^  f s  igyekí^zik  iüdokolni  azt  mii*e 
öt  okoskodása  vezeti.  Nagy  szolgálatára  van  ebben  szerzőnek  a 
fiizemélyek  beható  megítélése,  azok  egymáshoz  JvabS  viszonyának 
ismerete,  valamint  tíizetes  foglalkozása  az  akkori  hadakozás  szo- 
kásai^ körülményeivel. 

Érdekkel  követhetjük  a  nagyobb  és  kisebb  parancsnokok 
intézkedéseit  és  míveleteit;  feltárul  eluttünk  az  eszme,  mely  őket 
vezérlé,  vagy  néha  ennek  hiánya  is  s  ilyenkor  mintegy  észrevétle- 
nül közbecsúszik  a  szerző  bövitö  kifejtése,  melylyel  commentálja 
a  dolgok  menetét^  elemzi  a  siker  vagy  kudarcz  okait,  a  disposi- 
liók  helyes  vagy  helytelen  voltát ;  a  hol  pedig  nagyobb  kereta 
fordulat  készül  vagy  nevezetesebb  hadi  cselekvény  jön  szóba^  ű 
kérdés  had.iszati  és  harczászati  oldalait  törekszik  meglágyítani. 

A  felsö-magyaror«zági  hadjáratok  bö  tárgyalása  mellett 
s2erzö  azonban  nem  feledkezik  meg  huséröl  —  a  fejezetek  folytában 
vi«'<zatér  arra,  s  leginkább  az  események  azon  részét  tartja  szem 
elolt,  melyekkel  Ocskay  személye,  vagy  működése  összefüggés- 
ben, bizonyos  vonatkozásban  álh  Ezért  gyakran  kénytelenek  va- 
gyunk nélkülözni  nevezetes  epizódok  leírását,  melyeket  szerző 
jizOD  öntudatos  czélból  mellőz,  hogy  azok  Ocskay  személyén 
vagy  soi*sán  kivűl  állanak.  Még  inkább  találkozunk  e  megszorí- 
tással az  utolsó  években,  Ocskaynak  labanczczáátpártolásaután, 
midőn  ö  a  magyar  sereg  mozdulataiban  nem  mint  tényező  szere- 
pelj hanem  mint  ellenfél  azzal  szemben  állott. 

A  feladat  megszabott  határánál  fogva  tehát  igen  sok  és 
fontos  mozzanat  is  elhagyatott,  mint  pld.  a  trencsényi  (t urnái) 
csata;  az  érsek-újvári  eposz  több  jelenete;  &  hosszű  és  váratlan 
kinieuetelíl  lőcsei  ostrom  és  sok  más. 

Szintén  hasonló  okból  némileg  a  színfalak  mögött  maradnak 
a  fŐszemélyek :  a  fejedelemnek  fennkölt  nemes  alakja,  Bercsé- 
nyi^  a  fáradhatlan  főintéző^  és  sok  más  fő  egyéniség.  Minthogy 
azonban  a  mozgalom  szálai  kezökben  összpontosulnak  és  ők  ké- 
pezik a  mozgató  erőt,  s  habár  a  szív,  az  élettevékenység  minde- 
nütt lüktet^  de  az  akarat  irányzását  mégis  az  uralkodó  agy  pa- 
rancsától veszi:  elég  sűröa  találkozunk  a  vezérférfiak  nevével, 
néha  (mint  pl  a  Vág  vidékén  vagy  Ersek-Ujvárnál)  személyes 
megjelenésökkel. 

ügy  hiszem,  senki  se  fogja  olvasni  működésük,  felfogásuk^ 
gordolkozás  módjuk  ezen  nagj^s  zámú  nyilvánulásait  a  nélkül,  hogy 
ibadság-höseink  ezen  vonásokból  visszatükröző  jelleme  és  szel- 
tehetsége,  hazaszeretete  és  önfeláldozó  készsége  iránt  tiszte- 


252  TÖRTftKETi IRODALOM. 

lííttíil,  vonzíilommal  elismeréssel  ne  TÍseltetnck.  De  a  mennyit 
liynriiek,  volök  való  tüzetesebb  foglalkozás  által,  a  jelesek:  ugyan- 
oly arányban  az  oUenkezö  benyomás  kerekedik  felül  a  czímhösrCl, 
nutnn^íl  tovább  haladunk  a  nevét  viselő  munka  olvasásában. 

N(*m  rokonszenves  alak,  bármely  oldalát  tekintsük ;  mert 
ni^*í?  azon  egy  is,  melylyel  egyéb  bajtársai  felett  kiváló  himevet 
vívott  ki,  mint:  ^a  tüz  királya*  —  veszt  fényében,  midőn  látjuk, 
ho^y  <l^'iló  pusztitás  és  kapzsi  prédahajhászat  volt  a  kedvencztér, 
molyro  törekvéseit  irányzá. 

Znonge  korában  már  féktelen  és  idomíthatlan ;  mint  ser- 
ilülő  ifjú  kalandor,  kicsapongó,  hitehagyó,  gyilkos,  hadi  és  pol- 
gári fonyitftbiró  előtt  szökevény,  s  mikor  mások  az  életnek  még 
orijik  kozdotén  vaunak,  neki  már  kalandokban  gazdag  múlt  állott 
háta  mögött,  s  midőn  a  Rákóczi-féle  forrongás  kitörő  félben  volt, 
t(M'inr»8zetének  megfelelő  kecsegtető  alkalom  tárult  fel  előtte. 

Tapasztalásai,  merész  bátorsága,  a  tájak  ismerete  hatal- 
inuH  CKzközzé  tevék.  Ily  körülmények  közt  elnézést  remélt  és  nyert 
ziibolátlanságának;  dobzódásra,  sarczszedésre,  martalékhajtásra 
jxidig  a  portyázó  hadviselés  mindenfelé  kaput  nyitott  Járta  is  ez 
utat  a  visszaélésig,  sőt  rakouczátlan  természetének  ezen  aljasb 
irányai  —  a  dőzsölés,  a  kegyetlenkedés,  a  haszonlesés  — katonai 
vczórszereplésére  is  árnyat  vetettek,  mint  péld.  Sopronynál,  vagy 
ogyél)  mulasztások  és  rendetlenségek,  valamint  hadainak  gondat- 
lan, laza  fegyelmezése  által. 

Ue  ha  mint  ember,  keveset  ért,  és  nem  becsülhető :  hely- 
rehozhatta, tisztábbra  emelkedhetett  volna  a  salakból,  ha  más- 
ként fordul  sorsa,  és  az  ügyért,  mely  mellett  küzdött,  hírnévre 
emelkedett,  sőt  vagyout  is  kaparított,  magát  feláldozza  vagy  vér- 
tanúja lesz. 

Ellenben  végzete  még  mélyebbre  sodorta,  és  még  azon  en- 
gosztelü  erkölcsi  elégtételtől  is  megfosztotta  őt,  melyet  ama  más 
eHíítben  igénybe  lehetett  volna  venni  pályája  megítélésénél.  El- 
l)ártolása  nem  puszta  politikai  tény,  vagy  az  egyszerű  hadszöke- 
vény tette  —  hanem  előzményei  s  utóbbi  viselete,  a  szándék,  ké- 
szülődésének és  a  bukásának  mozzanatai,  a  hálátlanság,  kétszí- 
nüség,  jollomteleuség,  az  emberi  indulat  mindennemű  rósz  hul- 
líunverései,  oly  visszataszítóvá  teszik  a  hatást,  még  ma  a  távol- 
ból szemlélőre  is,  hogy  annál  inkább  kell  képzelnünk  az  eset 
roppant  feltűnését  akkor,  a  küzdelmek  és  szenvedélyek  közepén, 
valamint  igen  jói  megmagyarázható  az  érsek-ujvári  eljárás  és  vér- 
pad elkerülhetlensége. 

Gondosan  fölkereste  szerző  a  c^elszövéuy  szálait,  a  gyanú 
első  jelenségeit,  s  érvelései  után  nem  mutatkozik  alaptalannak  a 
föltevés,  hogy  a  valóban  fordulópontot  képező  trencsényi  csata- 


Tt"nTÍ!NKTl  tnODAT.OM, 


253 


vesyícs  ju  loimuu  Ucskay  ai:itiuiiiü^  c^Liszövényeinek  s  bemou- 
dásajnak  tulajfloüitható^  úgj,  hogy  ép  akkor,  midőn  a  hadsereg 
állapota,  az  elÖzu  évek  vivmáuyai  s  a  külföldi  tervek  deleh'j  pon- 
ton állának,  Ocskay  szellemi  segédkezése  állal  váratlanul  sike- 
TÖlt  ama  csapás,  mely  a  mozgalom  hanyatlását  vonta  maga  után, 

Midun  ezen  munka  1710,  elejére  vezet  bennünket,  ho^^'y 
mindinkább  besötétedui  lássuk  a  láthatárt  s  lefelé  hajolni  e jogos 
küzdelem  szerencse  csillagát;  —  azt  végső  szétfoszlásáig  elki- 
sérüi:  nem  e  lapok  feladata. 

Sok  az  11  j  és  vonzó  bennok,  sok  és  nagy  érdekű  moll  ette  az 
irfiank  mint  gyűjtenek  és  feldolgozónak  mimkája ;  8  ha  van  mti* 
vében  a  történeti  hűségen  felül  még  egy  vezéreszme,  ha  elbeszé- 
lését, erőteljes  rajzolatait  a  műalkotáson  felül  még  átlengi  egy 
alaphangé  mely  visszhang  keltésre  számít,  ezt  ráírhatjuk  azon 
régi  homeri  verssel : 

Báró  MednyAnszkt  Dénes. 


I 


GQ0ck]clit6  dC8   dmaeigjahrigen  Krieges  vou  Aiiton  Giadcly.  IV.  küt 
X\'II,  597.  lap.  Tempsky,  Prága  1880. 

El  van  ismerve,  hogy  a  protestáns  egyháznak  küzdelme  a 
politikái  létért  a  reformationak  egyik  szükséges  következése  volt 
A  protestáns  egyház  fellépte  ugyanis  sokkal  határozottabban 
nyúlt  a  világi  élet  elevenébe,  hogysem  politikai  jogok  felöl  vi- 
lági bonyodalmakat^  és  ezekkel  viszályokat  ne  okozott  Tolna. 
Katholicus  fejedelmeknek  alattvalói  a  protestáns  vallásra  térnek 
és  igényt  formálnak  egyházi  javakra,  és  megváltoztatják  evvel  a 
holt  kéz  birtokának  természetét.  Másrészről  a  katholicus  kor- 
mány azt  tartja  kötelességének,  hogy  az  egyháznak  hü  brachium 
8eculare-je  maradjon,  Theologusok  ülnek  a  fejedelmek  tanácsá- 
ban, és  a  g}óntató  atyák  a  katholikus  fejedelmeknek  lelküki^e 
kdtik^  hogy  a  korábbi  papi  birtokokat  ragadják  ki  az  erre  mél- 
tatlan eretnekek  kezeiből.  A  protestánsok  létét  csak  szerencsés 
háborúk  biztosíthatták,  mert  nem  a  lelkiismeret  volt  itt  a  döntő, 
hanem  a  politikai  hatalom  és  a  magánbirtok,  \)  mely  a  római 
gyebáz  joga  ellenére  elkoboztatott,  és  általa  visszakövetelve.  Hosz- 
szú  éltü  ok  volt  ez,  mint  minden  birtok  kérdés  csak  évszázadok 
multával  leli  végleges  megoldását 

A  prote^tans  fejedelmek  és  városok  a  politikai  hatalomért 
és  magánbirtokért  küzdendÖ  háborúra  gyenge  szövetségbe  léptek 


^)  Giadely,  IV.  1-8  Ik. 


ír>  l  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

és  csak  gyengén  oltalmazták  egymást.  Miután  legyőzettek,  a 
szász  választó  fejedelem,  Móricz,  mint  tudva  van,  egy  váratlan 
kalandos  csapás  által  1552.  magában  véve  kétértelmű  békét  erő- 
szakolt kiy  mely  a  gyűlöletet  egész  mélyében  fenntartotta.  A  Le- 
geli »absoíut  gyanakvás  uralmának  korszakát  állott  be.  Az  ügynek 
e  Wke  által  nem  lett  vége,  és  új  Larcznak  kellett  támadnia.  Ez 
a  barmíncz  éves  báborúban  történt  meg.  Európa  minden  hatalma, 
csak  kevés  kivétellel,  Németországra  ront.  Az  uralmi  vág)'  és 
düh  által  fokozott  vallásos  despotismus  és  az  ennek  szolgáló  álnok- 
ság, a  politikai  föhatalmért  élet-balál  barczot  küzd  a  profán  hó- 
dítási politika  űzésére  vetemedett  egyházi  buzgalommal  és  vallá- 
sos bensőséggel.  —  A  vestfáli  békében  —  a  végletekig  vitt  par- 
ticularismus,  és  az  összes  viszonyoknak  magánjogi  meghatározása 
van  kifejtve.  Egy  constituált  anarchia  ez,  minőt  a  vih'ig  addig 
még  neiu  látott ;  meghatározása  annak,  hogy  a  birodalom  egy- 
sége egész,  szóval  állam,  de  a  mellett  minden  viszony  mégis  oly- 
kép  legyen  magánjogilag  megállapítva,  hogy  a  részeknek  érdeke: 
az  egésznek  érdeke  ellen  küzdeni,  még  tekintetbe  sem  venni  azt, 
mit  az  egésznek  érdeke  követel,  habár  az  a  törvényben  meg  is 
van  erősítve.  —  E  béke-határozatok  meghozatala  után  kiderült, 
hogy  a  német  birodalom  mint  állam  mit  ér?  —  Kudarczos  há- 
l)c)rüt  viselt  a  törökkel,  kitől  utóbb  lengyeleknek  kellett  a  biro- 
dalmi fővárost  megmentenie.  Gyalázatos  gyengeségében  el  kellett 
tűrnie,  hogy  Francziaország  virágzó  tartományait  és  szabad  vá- 
rosait béke  ideje  alatt  foglalja  cl  és  fáradság  nélkül  tartsa  meg. 
Méltán  mondják  a  németek  e  hosszú  háborűról,  melynek  kimene- 
t(íle  csak  politikai  természetű,  hogy  idea  nélkül  végződött.  Min- 
den résztvevőnek  kimerülésével,  és  teljes  pusztulással  végződött 
(í  harcz,  melyben  elfajult  pártviszály,  vakbuzgalom  és  katonai 
l)rutálitás  gúnyolták  az  emberiséget. 

Ezen,  egységes  idea  által  össze  nem  fűzött  és  ezért  tenger- 
sok rszéletbe  szakadó  háborús  időszak  ismertetésére  vállalkozott 
(Jindely.  —  Jól  tudja  mindenki,  hogy  mi  mennyit  írtak  már  ezen 
végzetes  háborúról,  mégis  indokolt  azon  állítása  szerzőnek,  hogy 
még  nem  bírjuk  olyan  előadását,  melyben  az  egyes  európai  álla- 
moknak szereplése  az  események  e  hosszú  s  bonyodalmas  mene- 
tébe szakértelemmel  volna  a  maga  teljességében  ecsetelve.  A  szer- 
ző nem  véletlenül  határozta  el  magát  e  terjedelmes  feladat  meg- 
oldására ;  azt  mondja,  hogy  tudományos  fejlődése  természetsze- 
rűen vezette  eiTC.  Midőn  az  ötvenes  évek  elején  a  modern  cseh 
történet  felöl  levéltári  kutatásait  kezdte,  ezek  csakhamar  a  30 
éves  háború  azon  szakára  vezették,  melynek  színhelye  Csehor- 
szágban volt.  Tanulmányai  azt  mutatták,  hogy  e  háború  többi 
Hzaka  szintén  feldolgozásra  vár,  mert  a  leghíresebb  levéltárak  e 


'iT^RTÍíKETr  TttODALOM, 


9f>Fi 


^g  iiom  voii:tK  iiíkiitatva.  lüovei  i'lete  czéljál  e  keuns 
Hadat  iüegol(íásábaii  találta:  J^foljtatásában  a  cseh  történet- 
iráfiimk,  mely,  negyven  évig  tartó  munkája  da(*ára»  befejeEetle- 
oül  maradt,  és  a  30  éves  háború  elüadásában,  mely  Csehországot 
és  Ausztriát  nem  ériuti  kevésbé  mélyen,  mint  magát  Németor- 
szágot«: 

Mi  is  ógy  tartjuk,  hogy  a  mi  a  80  éves  báborűt,  föképeu 
pedig  kezdetét,  a  cseh  felkelést  illeti,  ennek  ismertése  oly  larto- 
xáa,  melyet  a  cseh  történet irásuak  kell  lerónia.  A  felkelés  sok- 
féle szála  a  Csehországnak  fiajátos  egyházi  és  socialis  állapotai- 
ban gyökerezett,  azok  fVlIalálisa  idegenekre  nézve,  a  nyelvi  nebéz- 
Hégektől  egészen  eltekintve,  már  azért  is  nehéz,  mert  a  cseh  alkot 
mtuy  bonyodalmas  kérdéseivel  még  az  esetben  is  csak  roppant 
fáradsággal  lehetnek  tisztában,  ha  a  legjobb  forrásokból  merí- 
tenék ismereteiket.  Nagy  örömmel  vesszük  tehát  a  neves  cseli- 
német  történetíró  eddig  már  26  évig  tartott  szakadatlan  munká- 
jáuuk  ereilmériyeképen  e  háborúról  közzétett  művének  negyedik 
kötetét.  Az  *dsb  bárom  kötet  az  1618-20-ki  cseh  felkelést  tár- 
gyalja és  külön  egészet  képez ;  az  imént  megjelent  negyedik 
kötet,  melynek  >1L  Ferdinánd  büntető  decretumai  és  a  pfaUi 
háborút  (1621  —  23)  a  ezíme^  szintén  kerek  egész  és  tulajdonké- 
peu  azt  tárgyalja,  hogy  a  német  aranybulla  által  meghatározott 
terület  birtokához  tartozó  császár-választási  jogot,  az  alanyi  ér- 
telemben vett  választó  fejedelemség,  a  német  Kur.  hogyan  vonták 
meg  Fridriktul  és  hogyan  ruhá/ták  a  bajor  Maximilianra,  mert 
nagyon  igaz,  hogy  az  1621 — ^23'ki  politikai  viszcályok  és  hadakozá- 
sok elvégre  Németországban  csak  a  kurttl  forogtak,  vajon  a  császár 
képes  lesz-e  a  bajor  berezegnek  adott  szavát  a  választói  jog  átru- 
házását illetőleg  megtartani  avagy  ^leni.  Reánk  nézve  meg  annál 
ördekesebb  e  kérdés  megfejtése,  mert  tudvalevőleg  legszorosab- 
ban függ  össze  Magyaroi*szág  és  Erdély  történetével.  Gindelyy  a 
hol  kell,  iparkodik  e  szerves  összeköttetést  kimutatni,  nem  is  ke- 
rülhette még  el  egy  kötetben  sem  az  összefüggő  események  logi- 
kája erejénél  fogva,  hogy  a  magyar  viszonyokat  ne  fejtegesse. 
Igaz,  hogy  azon  fejezet,  melyet  a  második  kötetben  kübin  Beth- 
len (iábornak  szentel,  mint  egyátalál>au  a  Magyarorszílgra  vo- 
natkozó passusok,  mind  a  négy  kötetben  a  legkevénbbé  sikerült 
rész,  mit  annak  tulajdoníthatunk,  hogy  Katonán  kivöl  csak  kül- 
földi okiratokból  ismerte  a  viszonyokat.  Ezek  alapján  pedig  nem 
hogy  Bethlen  igaz  czéljait,  de  még  jellemét  sem  lehet  megérteni, 
a  hogy  Gindely  meg  sem  értette.  —  De  még  ebben  is  találhatók 
még  a  magyar  történetírás  körül  is  érdemei,  ezeket  pedig  legin- 
kább azon  közvetlen ,  mindeddig  homályos  okok  fejtegetésében 
ismerjük  fel,  a  melyek  Bethlent  azon  határozó  lépésre  bírták. 


256  TÖRTKNETI IRODALOM. 

Logy  a  világot  rázó  mozgalom  küzdő  terére  lépjen  és  hogy  Fer- 
dinánd ellenségeihez  csatlakozzék  ^)  Sőt  már  az  első  kötetben 
leírt  1618.  poaionyi  országgyűlést,  nevezetesen  hogyan  kerülték 
ki  a  subtilis  formaságok  által  az  ekkor  ismét  felmerült  rendkí- 
vüli fontosságú  közjogi  kérdést,  örökösödési  rend  vagy  választás 
adja-e  Magyarországnak  királyát  is  alaposan  ismerteti  ^)  Az  új 
anyagot  levelezések,  de  főképen  a  spanyol  követ  tadósitásaiból 
merítette. 

Bármennyire  csábító  az  alkalom  a  Gindely  által  talán  nem 
egészen  helyesen  felfogott  és  részben  elhanyagolt  kérdésre,  mely 
az  unió  belső  természetét  és  állását  a  cseh  felkeléshez  illetné,  mert 
nagyrészben  itt  lehet  meglelni  az  unió  kudarczos  szerepének  okát, 
észrevételeinket  megtenni,  helyt  állunk  a  kísértésnek  azon  tekin- 
tetből, mert  ezen  tisztán  külföldi  viszonyok  bolygatása  nem  ma- 
gyar történeti  szaklapba  tartozik.  Mielőtt  azonban  G.  munkájá- 
nak Magyarországra  vonatkozó  részeit  ismertetném,  a  protestáns 
ausztriai  rendeknek  a  Ferdinánd  elleni  felkelésbe  való  beléptéhez 
szólnék,  mely  némileg  analogonja  magyarországi  eseményeknek 
és  így  talán  nem  érdektelen. 

A  cseh-német  historicus  nevezetesen  ennek  első  kötetében 
igen  jól  ecsetelte  azon  katholicus,  hogy  ne  mondjuk  jezsuita 
reactiót,  mely  Csehországban  Mátyás  alatt  működött.  Kár,  hogy 
a  következő  kötetekben  nem  terjesztette  ki  figyelmét  ez  antire- 
formatio  kiterjedésére,  ha  nem  is  Magyarországra,  de  legalább 
Ausztriára,  mert  első  sorban  csak  akkor  vagyunk  képesek  a  pro- 
testáns osztrák  rendek  felkelését  megérteni,  ha  ismcijük  Mátyás- 
nak viseletét  az  osztrák  rendek  vallási  szabadságaikkal,  és  a 
mennyiben  ezeket  még  meg  nem  szerezték,  vallás-türelmi  köve- 
teléseikkel szemben.  Másodsorban  azonban  e  felkelést  sokkal 
magasabb  szempontból  megvilágítva  lehet  megmagyarázni. 

Tudva  van,  hogy  a  reformatio  alatti  és  utáni  században  az 
uralmi  jog  minden  monarchiában  a  fejedelem  és  az  illető  ország 
rendéi  között  volt  megosztva.  Mivelhogy  hatáskörük  praecise  meg 
nem  volt  határozva,  e  két  hatalom  kölcsönös  igényeik  kiküzdése 
végett,  folyton  hadi  lábon  állott  egymással.  —  És  a  mint  Magyar- 
országban is  a  politika  és  a  reformatio  kölcsönhatása  volt  e 
korban  az  uralkodó  jelenség,  úgy  Ausztriában  is,  hol  a  30  éves 
háború  kitörésekor  a  rendeknek  törekvései,  hogy  az  államtigyekre 
minél  tágabb  körű  befolyást  biztosítsanak  maguknak,  a  protes- 
tantismus  okozta  ellenzékkel  egybeesett.  Karöltve  harczolt  te- 
hát a  rendiség  és  a  protestantismus  a  katholicus  vallású  uralko- 


1)  U.  köt.  259  Bk.  Ik. 
«)  I.  köt.  203  —  228  Ik. 


TÖBTÉNETI IRODALOM. 


m 


dói  h&z  ellen.  —  Kifejezést  uyert  ez  az  összefüggés  a  bécsi  béké- 
ben és  az  müóbaii. 

Az  állam  hatalom  megoszlása  a  fejedelem  és  a  reudek  közt 
a  líYL  századbau    folytonos   viszály  tárgya   volt,  a  politikábau 

.•g)>  mint  az  irodalomban.  Egy  időre  a  rendek  jogainak  védői 

[ierúitek  felül 

Ez  volt  Holland  provinciájának  hivatalos  államjoga,  ezen 
elméletet  hirdették  Francziaországban  ia  a  protentaus  irók  a 
7ü-eB  években,  és  ezen  elméletet  akarta  most  Tschernemhl  Eras- 
mu8,  a  protestáns  rendeknek  tulajdoakepeni  vezére,  Ansztrinra 
nlkálmazni.  Tanait  talán  így  lehet  formulázni;*)  A  fejedelem 
halála  pillanatában  az  államhatalom,  a  kormánpás  joga  ipso 
iure  a  rendekre  száll,  és  ezeknek  kötelességük  azt  gyakorolni 
niindaddigy  míg  az  új  fejedelemnek  meghódolnak.  A  hódolat  pe- 
dig egy  szerződéstől  függ,  melyet  a  jövendő  fejedelem  köt  a  reu- 
dekkel.  Ezeknek  t  i,  kötelességük  saját  maguknak^  a  városoknak 
stb.  szóval  az  alattvalók  minden  kategóriíijának  külön  közjogait 
előterjeszteni,  hogy  a  trónörökös  azokat  megerősítse,  kötelessé- 
gftk  a  netán  elÖfordCdt  sérelmeketj  az  azelőtti  kormánynak  hibás 
ée  esetleg  jogtalan  rljárását  elpanaszolui  és  gondolkodni  azok 
mikénti  orvosUisárúL  Cbuk  miután  a  fejedelem  megígérte  a  helye- 
sen és  jogosan  meglevők  intézmények  megtalálását,  a  jogtalannak 
H  meg  nem  feldőuek  orvoslását  és  ez  ígéretre  megesküdött  (a 
mi  a  koronázási  hitlevelünk)  történhetett  a  hódolás.  A  hódolás- 
sal le  nem  mondhattak  a  rendek  a  kormányzás  feletti  őrkodés- 
űek,  sem  pedig  az  esetben,  ha  a  szabadságokat,  melyek  megtar- 
tására megesküdött,  korlátolja  vagy  el  nem  ismeri,  a  fejedelem 
letételének  elidegeníihetlen  jogáról.  Tschernembl  szerint  azon 
körülmény,  hogy  örökösen  uralkodik-e  a  fejedelmi  ház,  vagy 
választás  adja-e  meg  íiz  országnak  az  idei  fejedelmét,  nem  vál- 
toztat ezen  semmit,  >merL  az  ország  önmagát  önmaga  érdekében 
leszi  örökös  tartománynyá,  és  a  ki  örökös  fejedelmet  rendel,  az  az 
örökös  fejedelmet  el  is  űzheti.<  —  Nem  is  hinné  az  ember,  hogy 
a  szelíd  Ausztriában  ily  theoriák  bírtak  lábra  kapni. 

Nagyon  természetes,  hogy  a  kath.  Mátyás,  Isten  kegyelmc- 
rőmai  császár,  ilynemű  magyarázatokat  nem  akart  elismerni, 
és  6gy  válaszolt,  hogy  nem  arról  vau  itt  szó:  vajon  a  fejedelem  a 
rendek  beleegyezésével  és  felülvigyázatával  uralkodik-e,  hv 
arról^  vajon  ő  uralkodik  e  vagya  rendek?  Hogy  megmnt 
miként  vélekedik  e  kérdés  felől,  ezt  az  egyházi  ügyekben  rögtön 
éreztette,  mert  míg  a  cseh  protestánsoknak  vallásuk  szabad  gya- 


*)  Gindely  (K  II.  kot.  55.  l)  m  alaki  olin^letekkcl  nem  aok^t 
USrddik. 

Száxadok.   lödl.  Ul  tuseet. 


17 


258  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

korlatát  megeugedte,  Austriában  ezt,  legalább  egyelőre,  megta- 
gadta. —  Képzelhető,  hogy  Mátyásnak  halálával  az  ausztriai 
rendek,  mint  azelőtt  II.  Eudolf  halála  után,  jogaik  yédelmére 
keltek,  még  mielőtt  az  új  uralkodónak  hódoltak.  És  mivel  Felső- 
Ausztriában  a  világi  rendek  legnagyobb  részt  protestánsok  voltak, 
könnyen  redicálhatták  elméletüket  és  csakhamar  kezükbe  ragad- 
ták a  kormányt.  Nem  igy  Alsó-Ausztriában,  hol  a  világi  rendek 
oly  módon  oszoltak  két  különböző  vallású  és  politikai  állású  tá- 
borra, mint  Magyarországban,  hol  a  katb.  rendek  a  protestánsok- 
tól már  az  16X^/9.  országgyűlésen  végleg  elszakadtak.  Míg  a  katho- 
licusok  Ferdinánd  pártjára  állottak,  addig  a  protestánsok,  Gindely 
részletes  leirása  szerint,  elébb  Hornba,  majd  Retzbe  vonultak 
vissza  és  külön  szervezkedtek.  De  Ausztria  fejedelme  más  koro- 
náknak is  volt  birtokosa  cs  Magyar-  és  Németországból,  Flan- 
driából, Lotharingiából  és  Oláhországból  kapott  toborzott  segélyt, 
mi  által  a  harcz  egyenlőtlenné  vált.  Az  uuio  tagjai  nem  bírtak 
elég  erővel,  hogy  Bajorországba  törjenek,  megakadályozni,  hogy 
Maximilián,  mint  császári  biztos,  a  liga  seregével  Linczbe  vonul- 
jon, hogy  elvégre  a  rendek  hódalatát  fogadja.  Alsó-Ausztria 
egyedül  még  kevésbbé  tarthatta  fenn  függetlenségét  —  és  így 
hiúsultak  meg  Starhemberg  álmai,  Tschernembl  tervei. 


Az  imént  megjelent  negyedik  testes  kötet  a  csehországi 
háború  lefolyását  ecseteli,  míg  Mansfeld  az  országból  Gindely 
szerint  kiűzetett,  tényleg  azonban  kirekedt.  Közli  erre  az  egész 
mű  legérdekesebb  részei  közé  tartozó  fejezetben  a  cseh,  morva 
és  osztrák  felkelők  ellen  indított  felségárulás!  perek  vitelét, 
megismertetvén  a  Habsburg-háznak  meghódított  >tartományai« 
iránti  politikájával,  melyet  fővonásaiban  e  dynastia  nagy  czélja : 
a  szent  római  birodalom  császári  méltóságát  örök  jognál  fogva 
viselni,  szabott  meg.  Ez  mindig,  Magyarországgal  szemben  is,  és 
most  a  fehérhegyi  csata  és  a  felkelés  teljes  leverése  után  Cseh-  és 
Morvaországgal  szemben  is  e  hármas  törekvésben  ismerhető  fel : 
az  ország  régi  szabad  alkotmányának  megcsonkításában,  a  reka- 
tholizálásban  és  minél  tágabb  körű  confiscatiókban.  Kár,  hogy 
szerző  e  legutóbbi  törekvés  eredményét  egész  fontosságában  fel 
nem  fogta.  Nem  emeli  ki,  hogy  a  financzia  e  korban  az  állam 
legfőbb  működésének  főtényezöje,  mert  a  zsoldos  seregek,  e  rákfene 
az  állam  testén,  minden  erőt  felemésztettek  és  ezeket  már  más 
módon  táplálni  nem  lehetett,  mint  confiscatiókkal,  tehát  fontos 
financiális  surrogatum.  Szól  ugyan  a  nagymérvű  Tagyonkobzás- 
ról.  de  többnyire  csak  a  mennyiben  oz  az  egyes  szereplő  főurak 
személyes  sorsát  érinti,  nem  pedig  ennek  legnagyobb,  a  közgaz- 


Tr>RTfeHEíTl  IRODALOM, 


259 


das&gi  ég  politikus  jelcotőgégérül.  Úgy  tartjuk,  hogy  e  korban 
ntm  UievheiBií  politikai  intézuiény,  mely  oly  erösxakosau  tudta 
Tolna  a  gazdasüúgi  életet  egész  terjedelmébeu  megváltoztatui,  főleg 
liáboriik  után,  mikor  a  birtok-viszonyok  úgy  is  ziláltak,  mint  épen 
eaeii  óriási  confiscutiok,  melyek  (a  91.  lapon  említett  terv  szerint) 
jiz  üSí^zes  cseh  íuldbirtük  két  harmadára  voltuk  kiterjesztenduk. 
Aíiüál  felütlöbb,  hogy  Giudely  nem  foglalkozik  e  reform  mes3- 
szire  ágazó  kövctkezményeiveljmert  d*Elvert.  kire  kíilönben  igen 
gyakran  hivatkozik,  e  kérdés  rendkívüli  fontosságára  sürgetöleg 
utalt.  ^)  —  Sokkal  több  előszeretettel  festi  a  másik  törekvésnek, 
az  eUenreformaliónak  sensationalis  regény  színezetű  hálás  the- 
máit :  mint  védik  a  protestáns  papok  egj'házaikat  a  katholi- 
ku8  bevonulás  ellenében,  mikép  híveiket,  mily  érzékenyen  búcsúz- 
nak el  ezektől,  mikép  kergettetnek  ki  az  országból  és  egyéb 
réíízleteket,  minőkre  hazai  törtenetünk  frappáns  analógiákat 
mutathat  fel.  De  világosan  hi vehető  az  is,  hogy  az  osztrák  ház 
nemcsak  a  cseh  vallás-felekezetet  szándékolta  elnyomni,  bauem 
a  római  egyházzal  már  kibékült  és  ettől  csak  a  communióban  el- 
térő régi  utraquisnmst  is.  És  hitszik,  hogy  Bécsből,  hol  e  korban 
csak  kissé  kényes  körülmények  között  gziláinlan  és  czéltudatosan 
cselekedni  nem  tudtok,  és  mindig  csak  az  aggasztó  benyomások- 
nak engedtek,  egészen  föltétlenül  akartak  uralkodni  azon  terré- 
numon, melyet  léptenként  hóditottak  meg.  Ebhez  az  elsőnek  jel- 
zett törekvés,  az  alkotmány  csonkítása  okvetlenül  szükséges  esz- 
köznek mutatkozott,  A  cseh  és  morva  rendi  alkotmány,  mely 
Cseh-  és  Morvaország  önczélját  volt  hívatva  megvalósítani,  hogy 
a  dynastia  magasra  törő  czéljainak  folyton  hathatós  eszköze  le- 
besscnr  változatlan  nem  maradhatott.  JEgy  sajátlagos  önczélnak 
m&Si  idegen  czél  alá  rendelése  pedig  mindig  erőszakos  lépéseket 
igényel,  minőket  az  állami  életben,  ha  nem  revolutio  csak  abso- 
lulismus  alatt  követhetni  el.  Ennek  bevezetésére  pedig  a  legkipró- 
b&ltabb  eszköz  provisorins  kormánynak  vagy  helytartónak  kine- 
vezése*  Csehországban  egymáöutáii  mindkét  eszközt  alkalmazták. 
Hel)  tartóul  Maximilián  azelőtti  subcommissariusát,  Liechtenstein 
herczcget,  Morvába  aü:aliimóczi  érseket,  Dietrichstein  bibornokot 
nevezték  ki  És  evvel  betetőzte  Ferdinánd  azon  rendeleteit,  me- 
lyek Csehország  nemzeti  fejlődésének  véget  vetettek.  Egészen 
eredeti,  öuálló  módon,  mint  Európa  uiigy  nemzetei,  Csehország 
úgy  sem  fejlődött  ki,  mert  hatalniasabb  szomszédainak  nyomásá- 
tól egészen  sohasem  volt  ment  Állami  élete  is  már  századok  óta 
betegeskedett,  mert  IL  Przemysl  Ottokár  (1200  körül)  és  IV. 
Károly  (f  1379.)  alatti  virágzás  következetes  haladásában  a  szláv 


i)  Ríitnítía  /iif  HiKtfi    ti,  Ilí'hUA  (iív.  IV,  231  r^  J« 


17* 


mám 


260  TÖRTÉKETI  IRODALOM. 

elemen  gyógy íthatlan  sebet  Tolt  ejtendő,  mert  a  cseh  uralom  a 
messzi,  német  lakta  hódított  vidékek  felett  csak  az  esetre  lehe- 
tett volna  tartós,  ha  az  anyaország  maga  nemzeti  átalakuláson 
esik  által.  Azon  percztől  fogva  —  a  huszita  vallás  keletkezési 
idejére  czéloz  Gindely  —  hogy  ez  átalakulás  ellen  küzdeni  kez- 
dettek, ez  uralomnak  szükségkép  vége  szakadt.  A  cseh  államnak 
korlátolt  terű,  de  íij  fejlődését  akkoron,  mikor  a  szláv  elem  az 
új  vallás  segélyével  fölülkerekedett  —  egyrészről  a  belső' viszá- 
lyok, más  részről  az  országnak  uralkodókban  való  szerencsétlen- 
sége gátolta  meg,  úgy,  hogy  csak  Habsburg  Ferdinánd  megvá- 
lasztásával állott  elő  ismét  a  régi  rend ;  de  e  királyukkal  egyide- 
jűleg a  német  befolyásnak  kapu  nyílt.  E  német  behatás  daczára, 
csehek  kormányozták  az  oi*szágot,  és  lett  volna  remény  az  elvégre 
mégis  mindinkább  elnémetesedő  kormányt  megfelelő  szolgálatté- 
telek által  »a  cseh  nemzeti  önállóság  hü  őreivé  tenni. «  E  kilátás 
megszűnt,  mihelyt  az  alattvalók  kath.  vaUású  fejedelmük  ellen 
felkeltek,  az  pedig  országát  fegyverhatalommal  gyűrte  le,  és  hogy 
a  saját  czéljait  előmozdítsa,  épen  önállóságától  fosztotta  meg. 
Leghamarább  az  ország  új  közigazgatásán  volt  észrevehető,  mert 
ennek  szálait  bécsi  kezek  vezették,  de  még  világosabban  a  hét 
évvel  utóbb  kibocsátott  új  alkotmányon,  mert  midőn  1627-ben 
az  új  alkotmány  (Landesordnung)  közzé  tétetett,  már  nem  akar- 
tálc  cseh  nyelven  kihirdetni,  és  csak  német  nyelven  nyomtatták 
^Élesebben  és  határozottaban  nem  jelezhette  a  bécsi  udvar  az 
irányt,  melyet  követni  akart. « 

Ha  Csehország  történetéből  azon  lapokat  olvassuk,  melyek 
azon  bánásmóddal  ismertetnek  meg,  melyben  Csehország  e  kor- 
ban a  Habsburg  dynastia  részéről  részesült,  a  nyert  kép  meglepő 
sok  analógiát  nyújt  Magyarországnak  későbbi  történetéhez. 

A  felségárulási  perek  után  az  alsó-pfalzi  háborút  irja  le 
Gindely  és  az  unió  teljes  felbomlását.  »Digby  követségi  útjai- 
nak czime  alatt  megismertet  Fridrik  erély  és  gondtalan,  gyer- 
mekes és  hóbortos  viselkedésével,  és  a  dühben  szenvedő  Jakab- 
bal, ki  buzgó  parii  amentje  akaratának  nem  enged,  mert  nem  erő- 
vel, de  >felülmúlhatlan«  eszének  ki  nem  játszható  fortélyaival 
akar  veje  és  unokái  sorsán  segíteni.  De  Digby  lord  missiója  töké- 
letesen füstbe  ment,  mert  a  császár  a  bajor  hódítási  vágyok  con- 
sequens  nyomása  alatt  Fridriket  restituálni  vonakodott,  és  csak 
oly  alkudozásokra  nyilatkozott  késznek,  melyekkel  Fridrik  az 
Alsó-Pfalzot  megmenthette  volna.  Mivel  azonban  ez  ügyért 
áldozni  mitsem  akart,  beleegyezésével  a  háború  ismét  kitört. 
(1621.  october  havában.) 

E  helyen  szúr  szerzőnk  az  újonnan  kitört  háború  leírása 
el6  egy  hetven  néhány  lapra  terjedő  fejezetet   »a  haiuburgi  és 


T^íRTÉHETI  rRODAtOM. 


261 


liikoliíbtirgi  alkudozásokról  és  a  Bethlennel  kötött  békéröL* 
Sietünk  megjegyezni,  hogy  ezen  ötödik  fejezetnek  mind  terjedel- 
ine«  helyzetOu,  mind  compositiójáa  mintha  meglátszanék,  hogy 
utólag  lelt  beillesztve,  mert  azon  modor  szerint,  melyben  Gindely 
m  eUíl  három  kötetet,  sut  a  negyedik  kötetet  ia  (ezen  ötödik  fejezet 
ttián  következő  részét  is  beleértve)  megírta,  e  fejezet  hiánya  az 
egész  miiben  mintha  nem  vfilt  volna  érezhetővé.  Az  egészbe,  felette 
részletes  előadásban  a  Magyarországban  történtek,  mint  a 
bécfii,  és  részben  Fridriknek  politikáját  folyton  módosító  köriil- 
mény,  helylyel-közzel  a  szükség  szerint  mindig  beszövi  ugyan,  de 
csak  lappangó  elemként,  nem  többé,  sőt  kevésbbé,  mint  aMadrid- 
ban^  vagy  Kómában  történtek,  úgy  hogy  ha  nem  is  csak  magyar, 
de  c»ak  szakavatott  olvasó  érezhetett  o  tekintetben  hiányt.  És 
mégiB^  bogy  e  fejezet  közbe  lett  szúrva,  minden  hiányossága  mel- 
lett csak  most  látszik  egészen,  mily  szükséges  volt  ezen,  a  cseh 
állapotokra  annyira  ható  viszonyoknak  teljesebb  ismertetése. 

Tényleg  úgy  van,  hogy  az  előttünk  fekvő  kötetet  Gindely 
már  majdnem  megírta  volt,  mikor  a  magyar  levéltárakat  jött 
kutatni  ISliK  tavaszán.  Talán  őt  is  meglepte,  hogy  a  magyar 
Tiszonyokat  közelebbről  kell  ismernie,  baj,  hogy  talán  még  sem 
annyira  az  események  logikáján  szerves  összeköttetés,  mint 
inkább  a  !?zerző  egyik  kiváló  sajátsága,  a  legtágabb  körű  teljes- 
ség kedveért  A  magyarországi  levéltárakban  előszava  szerint 
>fouto8  archivaliáknak  rendkívül  gazdag  tömegét*  lelte,  és  ezek- 
ből alkotta  e  fejezetet,  melyben  ugyan  korántsem  kifogástalanul, 
d''  'setre  jol)banítél  Bethlen  szerepléséről,  mint  az  előbbi 

ki'i  u  Nagyon  elősegítette  e  javulást  Szilágyi  Sándornak 

ípeu  1879-ben  közzétett:  »Beth!en  Gábor  fejedelemnek  kiadat- 
lan politikai  levelei*  czimü  publicatiója,  a  mint  Károlyi  Árpád. 
ki  Gindelyt  Bethlennek  a  müve  második  kötetében  adott  elfogult 
jel  -ért  erősen  mcgkorholja,  e  negyedik  kötet  megjelenése 

el  0  J*Ha   Gindely   e   levélgyüjteméuyt  (a   Szilágyiét) 

ismerhette  és  használhatta  volna,  bizonynyal  mag  rajzot  nyűjt 
Tála  Bethlen  Gáborról. «  —  Ezen  gyűjtemény  ismerete  tényleg 
meglát <i7Ík  azon  lapokon,  melyeket  Gindely  a  4.  kötetben  ír  az 
er  delemről.  De  lehetetlen  is  lett  volna,  hogy  a  külföldi 

hl  1,   kit   Betblen  hatalmas,   rendkívüli  tiszteletet   keltő 

és  mindamellett  a  lelkesedésig  rokonszenves  személyisége  mind 
dttjétől  fogva  kellően  érdekelni  nem  tudott,  az  anyag  pontosabb 
iiímerete,  ha  a  tenyéren  fekvő  eseményeken  kívül  a  mélyen,  a 
legmélyén  fekvő  indokokat  nem  is  kutatta  az  előbbinél  különb» 
BetlUenre  nézve  határozottan  kedvezőbb  ítéletre  ne  kénvszerítse. 


»)  BuiUpcetl  Szemle  XXIL  kOt  25T.  L 


262  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Ha  a  baiuburgi  békealkudozások  megakadásakor  úgy.  nyi- 
latkozik, *)  bogy  Betblen  »bideg  és  tekintet  nélküli  önző  ember 
volt  (rücksichtsloser  Egoist)  mert  a  császári  párttal  űzött  min- 
den viszonyában  aggálytalan  módon  élt  otromba  bazugságokkal 
és  bízelgésekkel,  úgy  hogy  inkább  valamely  ázsiai  horda  főnöké- 
nek képzelte  volna  az  ember,  mint  a.  polgárosult  Európa  egyik 
fejedelmének*  mégis  maga  is  —  bár,  és  ezt  Bethlennek  csak  fel- 
tétlen tisztelői  tagadhatják,  cum  grano  salis  alkalmazva  igaza 
lett  volna  —  keménynek  és  hirtelennek  találja  Ítéletét.  Itt  az 
osztrák  itél,  nem  a  történetíró,  Ranke  ugyancsak  más  szemmel 
nézte  a  dolgot,  siet  teljes  elismeréssel  hozzátenni,  hogy  »mind- 
azonáltal  nem  tagadhatni  meg  tőle  sem  jelentékes  uralkodói 
tehetségét,  sem  a  politikai  viszonyok  megitélésében  való  éles 
belátást.  Megbizonyította  amazt  Erdélyben,  hol  a  tulajdon  biz- 
tonsága, az  általános  jólét  és  az  államjövedelem  addig  soha  el 
nem  érte  e  virágzást ;  politikai  éles  elméje  a  portához  való  viszo- 
nyában nyilvánult,  melylyel  csak  habozva  bocsátkozott  szövet- 
ségi alkudozásokba,  főleg  pedig  abban,  hogy  félbeszakította  a 
császárral  megkezdett  tárgyalásokat,  jóllehet  hogy  a  magyar 
rendektől  egyelőre  derék  támogatást  nem  várhatott,  mert  ezek  a 
bűnfeledés  puszta  megígérése  mellett  készek  voltak  Ferdinánddal 
kibékélni.  Minden- rövidlátó  ember  a  császár  ajánlataival  megelége- 
dett volna,  békét  kötött  és  Erdélybe  visszatért  volna.  De  ő  belátta, 
hogy  ha  felső  Magyarország  (és  ez  forgott  szóbau)  minden 
feltétel  nélkül  a  császárnak  átadatnék,  az  absolut  kormány  jutna 
ott  érvényre,  evvel  a  német  befolyás  előtt  nyílnék  meg  kapu,  ajtó, 
és  tönkremenne  a  magyar  nemesség.  Az  országnak  lehet,  hogy 
ez  előnyére  vált  volna  (?),  de  hogy  ez  által  saját  hatalmát  alá- 
ássa, azt  nem  titkolhatta  el  maga  előtt  sem,  és  így  biztonsága 
érdekében  a  császárral  békét  nem  köthetett,  ha  csak  ez  arra  rá 
nem  áll,  hogy  a  magyar  alkotmányt  és  a  koronázási  hitlevélben 
foglalt  ígéreteket  megerősíti  és  így  önmaga  lehetetlenné  teszi, 
hogy  győzelmét  kizsákmányolja.  Nem  remélhetett  a  háborúban 
jobb  feltételeket  elérni,  mint  minők  között  volt,  de  már  az  is 
megérte  a  harczot,  ha  a  császárt  a  magyar  alkotmánynak  nyílt 
elismerésére  kényszerítette  és  a  császári  kormányt  ezáltal  még 
további  tehetetlenségre  kárhoztatta,  és  magának  a  további 
beavatkozást  lehetővé  tette.« 

Daczára  annak,  hogy  e  passus  relatíve  józan  ítolö  tehet- 
ségről tesz  tanúságot,  mégis  látni  való,  hogy  Gindely  kissé  felü- 
letesen gondolkozó ,  szereplő  egyéneinek  cselekedeteit  és  maga- 
tartását mint  itt  hatalmi  vágyból;  úgy  rendszerint  személyes  indo- 

\)  IV.  238.  8  k.  lapok. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


S63 


: 


8xeretii6  mötiyálüi. —  Míg  Bethlen  sokoldalú  terveinek 
egyes  flxálait  elég  jól  ismei^te  fel,  előadásának  a  maga  egéBzében 
Im  '   *'  ruik,  és  ezek  röviden  szólva,  onnan  erednek:  hogy 

li'  ar  történetet,  hanem  ennek  csak  egyes  e  korra 

fonutkozó  lübbé-kevéöbbé  fontos  töredékeit.  Még  kevésbbé  ismeri 
a  keleti  bonyodalmakat,  melyekben  csak  hazugságok  és  intrigák 
fégtelea  zavarát  találja,  de  vezérterveket  nem  is  sejt  Azonban 
n«      *  '"kozuuk.  hogy  Gindely  nem  fogta  fel  Bethlen  viszo- 

n;i  mz  a  maga  kényes  sajátosságában,  bár  véletlenfii 

liÍ£tos  tiuh»másunk  van  arról,  hogy  e  viszony  felől  igen  sok  nagyon 
fcmtos  okirat  állott  rendelkezésére,  mert  ritka  példája  ez  részben 
az  ármányok  és  fondorlatok  leple  alá  rejtett  tiszta  szándéknak, 
részint  a  magas  czél  követelte  hunczaikás  subtilisségok  komoly 
jótékának.  Ugy  látszik,  hogy  szerző  közönsége  onnan  ered,  hogy 
mindezt,  a  teljesség  daczára,  melyre  törekeilik,  sokkal  távolabb 
álló  tényezőnek  tekiutette  a  germán  színezetű  30  éves  háború 
lefolyására,  mint  a  minőnek  a  kelet-e oiópai  bonyodalmak  ponto- 
Babb  ismerete  alapján  kideríilnek. 

Semmiképen  sem  állíthatjuk  a  szerzővel,*)  hogy  a  porta 
unszolása  Bethlen  részéről  a  ^hazugságok  és  áimányokc  végte- 
len zavara  lett  volna,  mert  ennek  kérései,  felszólításai  és  fenyege- 
tései a  legczéltudatosabb  akaratnak  elég  tisztán  látbató  egszközei 
voltak.  De  megengedjük,  mert  tény,  a  mit  Gindely  állit,  ^)  hogy 
Bethlen,  illetőleg  Pécay  a  haiuburgi  alkudozások  korában  a  szul- 
tánnal való  usiszekottetéseivel  feltűnően  dicsekedett,  és  avval  fe- 
n>  ' '  ntl,  liogy  nagy  török  és  ta,tár  hadak  vannak  indulóban, 
m  állította,  hogy  a  porta  a  leghevesebben  megtiltotta  a 

németekkel  való  alkudozást,  és  annak  rögtöni  beszüntetését  kö- 
veteli, —  Do  mindez  csak  ízetlen  túlzás,  sehogysem  légből 
kapott  hazugság,  naiv  és  e  korban  majd  mindennapos  fogás  az 
ellenfél  megrettentésére,  hogy  nagyobb  engedékenységet  tanusit- 
80U.  Az  ellenfél  irányában  tett  Dyilatkozatokból  különben  azt 
hisszük,  Bethlent  objective  megítélni  még  Gindelyuek  sem  lehet 

A  szerző  Bethlennek  a  haiuburgi  sikertelen  alkudozások 
után  tanúsított  viselkedésében  azon  célzatát  fedezi  fel,  hogy  t^h 
török  szövetségbe  akar  lépni,  a  melytől  azelőtt  annyira  irtózott « 
És  ez  által  a  vádak,  úgy  folytatja,  melyeket  a  nyugati  Európa 
Bethlenre  szórt,  és  melyek  abban  lelték  legpraegnansabb  kifeje- 
zésüket, hogy  mohamedanusnak  híresztelték,  indokoltakká  vál- 
tak.* —  Azon  véleményünknek  adtunk  az  imént  kifejezést,  hogy 
Gindely  úr  nem  igen  jáiatos  a  magyar  történetben^  Lneogy  alka- 


M  IV.  243.  l. 
«)  IV,  242,  L 


TfMír'  ITM 


^"'SgsSa 


2*).l  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

lom,  liol  ismét  szem  elől  téveszt  szem  elől  nem  tévesztendőt^ 
mert  űgy  látszik  nem  csak  hogy  nem  sejti  azon,  korántsem  csak 
íi  valláskülömbség,  okozta  szomorú  belviszonyokat,  melyek  ezen 
kor  magyar  történetét  jellemzik,  de  felejti,  hogy  a  magyar  ren- 
(híknok,  a  nádorral  élükön,  Bethlenéitől  egészen  különböző  és 
különvált  érdekei  voltak,  és  mivelhogy  Gindelynek  —  a  mint 
Károlyi  kimutatta,  és  már  mi  is  jelentettük  —  az  erdélyi  fejedelem- 
nok  magasztos  czéljairól  tudomása  sincsen,  természetesen  nem 
M\y  hogy  Bethlen  a  magyar  rendeket  még  az  esetben  is,  ha  saját 
('rdokoit  nem  mozdították  volna  egyúttal  elő  saját  javukra  —  a 
Hahfllmrg  ház  aspiratiói  ellenére  —  kényszeríteni  akarta,  nehogy 
pl.  a  csehek  módjára,  szabad  rendi  alkotmányukat  elveszítsék, 
(ílönyoért  küzdeni.  —  Ezt  az  egyéb  eszközök  kifogytával,  már 
máskép  nem  lehetett  elérni,  mint  egy  módon.  A  törökkel  kény- 
szerítette eiTC  Magyarországot,  a  nélkül,  hogy  ezt  a  porta,  a  nél- 
kül, hogy  a  megyei  rendek,  a  nélkül,  hogy  Erdély,  és  sajnos  a 
nélkül  hogy  Gindely  észrevette  volna.  Ezért  Íratott  Bethlen  a 
nagyvezérrel  a  szultán  nevében  leveleket  a  magyar  rendeknek, 
melyben  épenséggel  megtiltja  nekik,  hogy  a  császárral  a  béke- 
alkudozások tárgyalását  folytassák,  és  egy  másikat  önmagának. 
Mindkettőt  az  egybehívandó  országgyűlés  elé  akarta  terjeszteni 
melyben  csudálkozását  fejezi  ki  a  fölött,  hogy  a  császárral  trac- 
tál,  8  őt  ezért  szigorúan  megró vja.*)  —  Dóczyt  és  Rimayt  oda  uta- 
sította, hogy  bátorítsák  a  portát,  hogy  nem  komoly  szándékkal 
egyezkedik  a  császárral,  kit  csak  rászedni  akar,  és  hogy  minden 
alkalmat  fel  fog  használni,  ha  ennek  ártalmára  lehet  Gindely 
ebben  csalást  lát,  mert  úgy  tartja,  hogy  evvel  a  fejedelem  a  por- 
tát csak  ámítani  akarta,  hogy  nagyobb  legyen  a  kedve  tanácsát 
követni,  és  e  kedvező  alkalmat  birodalma  határainak  kiterjesz- 
tésere felhasználni,  mikoron  Betblen  —  mindig  Gindely  szerint 
—  nem  is  azt  akarta,  hogy  a  török  hadat  viseljen,  hanem  csak 
hogy  őt  kellő  számú  csapatokkal  segítse.  De  mi  az  alkudozások 
lefolyásából  nem  azt  következtetjük,  mint  Gindely,  hogy  Bethlen 
török  szövetségbe  akart  lépni,  hanem  azt,  hogy  Bethlen  Hain- 
burgban  tényleg  nem  alkudozott  határozott  czélért  és  öntuda- 
tos akarattal,  hanem  hogy  úgy  mondjam,  fogásból,  hogy  ha 
tovább  nem,  legalább  a  hosszúra  nyújtandó  alkudozások  alatt 
és  ezen  alkudozások  által  elérje  azt,  a  mit  legeleinte  hiába  köve- 
telt: fegyverszünetet  az  egész  európai  harctérre,  mert  erre  mind 
neki,  mind  a  pfalziFridriknek  erőgyűjtés  czéljából  szüksége  volt. 
Kiviláglik  ez   nemcsak  Bethlen   folytonos  akadékoskodásaiból, 


*)  L.  Gindely  IV.  243  lap.  es   Török-Magyarkori  Történelmi  Em- 
lékek: lustruetio  ad  St.  Dóczy  et  J.  Rimay  1621.  márc.  26. 


TÖRTéKETt inoDAtOM. 


266 


íiHgj  niajfí  a  taigvaiásia  száijt  lieij,  mfljd  a  biztosainak  rendelt 
52állils,  majd  a  c&ászári  biztosok  személyei  nem  voltak  tetszésére, 
de  főleg  abból,  bogy  valaháuyszor  a  császári  biztosok  a  franczia 
kíteretítés  folytán  engedtek  valamit  feltételeikből  Betblen  — 
fí5leg  a  köTetelt  megyék  számából  tűnik  ez  ki  —  mindig  maga- 
sabbra csavarta  követelményeit*)  —  A  buzavona  által  időt  akart 
nyerni  pihenésre  és  az  előkészületekre,  a  ki  nem  békülés  által 
kényszeríteni  a  magyarokat,  bogy  el  ne  álljanak  tőle,  a  mint  utóbb 
Forgács  tette  (Pécsy  sincsen  még  tisztára  mosva),  a  mint  a  láng- 
elmű  Thurzó  Imre  többször  tervezgette,  a  mint  Bosnyák  Tamás, 
Szécsy,  Pálffy  István,  lUésbázy  stb.  épen  olyanok,  kik  1620.  jul. 
havában  esküvel  fogadták  Bethlen  és  a  magyarok  érdekeit 
közös  erővel  megvédeni  mind  halálig,  már  megtették ;  mert  épen 
most,  a  hainburgi  alkudozások  megszakadása  után  vívott  har- 
czokban  nem  nélkülözhette  sehogy  sem  a  magyar  rendek  segé- 
lyét. Az  uniótól  segély  nem  érkezett,  ha  ígértéli  is,  azt  tőle  vár- 
ták, hadai  igen  roszul  fegyverez vók,^)  és  a  hosszú  barczokban 
kifái'adt  magyar  nemesség  a  békét  óhajtja,  melyet  az  erélyes 
Bethlen,  hogy  czéljait  elérhesse,  a  legnagyobb  erömegfeszités 
nem  kímélésével  sem  akart  megkötni. 

Mi  tehát  mind  ebben  Betblen  küzdelmét  látjuk  a  magyar 
rendekkel,  de  hogy  miért  ragaszkodik  oly  görcsösen  azon  határo- 
zatához, hogy  a  jelen  körülmények  között  az  osztrák  házzal  békét 
nem  köt,  mert  az  a  ^régi  magyar  szabadságok «?  megigérésének 
czégc  alatt  az  lfí08'ki  és  1618-ki  törvényeket  el  nem  ismerte 
volna  —  erről  Gindely  hallgat.  Szerinte  a  fejedelem  csak  török 
szuvetséghe  akart  lépni,  melytől  azelőtt  olyannyira  irtózott.  Sze- 
rintem pedig  a  magyar  rendeket  kényszeríteni  akarta,  hogy  szabad 
alkotmányok  megtartásaért  vele  együtt  fegyverhez  nyúljanak. 
A  magyar  rendeknek  pedig,  főleg  a  katholicusoknak,  erre  semmi 
kedvük  sem  volt,  sőt  inkább  szakítottak  volna  Bethlennel,  csak 
hogy  békét  érjenek.  Legjobban  illastrálja  ezt  egy,  az  iosbrucki 
levéltárban  őrzött  relatio,  mely  Nagy-Szombatban  Bethlennel 
találkozott  jezsuitáktól  maradt  reánk,  ^)  Ebben  az  áll,  hogy  a 
midőn  a  két  jezsuita  a  nevezett  helyen  a  fejedelemtől  elbúcsúzott, 
Alaghi  Menyhért,  a  magj^ar  insurrectiónak  kapitánya  azt  súgta 
az  egyik  jezsuitának,  hogy  fontos  közlendői  vannak.  Majd  egy 
katholicus  nemes  ember  kereste  fel  a  jezsuitát  és  biztosította, 
bogy  a  nemesség  megunta  a  zsarnok  nyomását  és  hogy  az  első 


*)  Ez  akkordban   annyira   fet  eem  ttint,  tncrt  a  császár   sem  tette 
Ajáalatait  nagy  elíízdkenyeéggel,  L.  Oindely  IV.  229. 

•)  ííanniiicz  lovasára  uom  jutott  Qgj  pisztoly,  IV.  268.  I, 
•)  IV.  264,  l 


266  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

alkalmat  meg  fogja  ragadni  ez  alól  szabadúlnL-Ha  a  csádzár  a  ha- 
dait oly  mérybon  szaporítaná,  hogy  biztossággal  lehetne  a  győzel- 
met elvárni,  bizonyára  minden  nemes  ember  hozzá  csatlakoznék. 

Látszik,  mond  Gindely,  mily  Yulkanicas  talajon  mozgott 
Bethlen ;  de  látszik  egyszersmind,  hogy  ugyan  volt  oka  minden 
erejét  az  elpártolás  megakadályozására  forditani,  mert  jól  tudta, 
hogy  nagy  czéljait,  az  egységes,  független  és  szabad,  új  Mátyás- 
kori Magyarország  létesítését  nem  török,  de  csak  maguknak  a 
magyaroknak  segélyével  érheti  el. 

Nem  annyira  az  érdekes  ábrázolás,  mint  a  tények  logicai 
egymásutánjának  (előadása  szempontjából  a  hainburginál  a  ni- 
kolsburgi  alkudozások  leirása  sikerültebb,  csak  ott  nem  tetszhe- 
tik  nekünk  Gindelynek  aulicus  és  katholicus  felfogása  —  hol  Beth- 
lennek szemére  veti,  hogy  a  békét  meg  nem  tartotta,  mert  a 
jágerndorffi  őrgróffal,  Thurnnal  egyetemben  otthon  is  meg  a 
portánál  is  folyton  háborúra  készült,  és  felejt  arra  súlyt  fektetni, 
hogy  nincsen  semmi  tudomásunk  arról,  hogy  a  császár  1623.  év 
kezdetéig  megfizette-e  az  öszszeget,  melylyel  az  elzálogosított 
Tokajt  Bethlen  kiválthatta  volna,  sem  az  50,000  frtot  a  végvá- 
rak megerősítésére,  sem  arról,  hogy  Opelnt  ós  Ratibort  tényleg 
átadta.  Szerzőnk  végül  könnyen  vigasztalódik.  »A  császár  és  Er- 
dély fejedelme  között  őszinte  békéről  szó  sem  lehetett.* 

A  magyar  ügyekkel  egyáltalában  könnyen  elbánó  modorát 
nem  menti  azon  körülmény,  hogy  német  olvasó  közönségnek  ír 
Gindely.  Hálával  csak  akkor  tartoznánk,  ha  alaposabban  ismer- 
kedett volna  a  magyar  viszonyokkal,  ezáltal  bizonyára  kerülte 
volna  azon  merész  határozottságot,  melylyel  pl.  e  következőket 
állítja:*)  »E  kor  minden  magyar  országgyűlésre  csak  rabulis- 
ták  harczának  volt  küzdő  tere,  a  nép  pedig,  melynek  az  állam 
létrejöttét  köszönó,  legnagyobb  részt  ozmán  iga  alatt  nyögött,  és 
a  császár  által  elfoglalt  vidékeken  egységes  belső  politika  (!  ?) 
nem  fejlődhetett,  mert  itt  a  magyar  nemesség  a  bécsi  kormány- 
nyal legnagyobb  részére  nézve  szláv  parasztnépség  felett  való 
uralomért  küzdött,  és  ily  módon  a  magyar  állami  élet  ez  időben 
minden  egészséges  alapot  nélkülözött. « 

Mind  a  mellett,  hogy  méltánytalanok  ne  legyünk,  a  magyar 
történelem  iránti  néhány  kis  érdeméről  sem  szabad  megfeledkez- 
nünk. Az  1622.  sopronyi  országgyűlésnek  és  Bethlen  terveinek, 
melyek  ugyanez  év  nyarán  foglalkoztattak  és  melyeket  tudtom- 
mal ő  ismertetett  először  részletesen  feldolgozva  —  érdekes  elő- 
adását kell  itt  kiemelni,  főleg  azonban  az  1620 — 23-ki  magyar 
hadakozások  leírását,  mely  ha  stratégiai  és  taktikai  részletektől 

»)  A471.  kpon. 


lÖnTÉSKTl  mO0ALOM. 


267 


tg  19  kíméli  az  olvasót,  pűnd  mogbizbatősrig,  mind  világos  sty- 
lus  tckiiitetébeu  teljes  elismerést  érdemel.  Aunak,  a  ki  ezután  e 
kort  fel  akarja  dolgozui,  e  tekiiitetbeu  mindenütt  az  Ö  njomdo* 
kait  és  utalásait  kell  majd  követtiie. 

Végezotűl  még  csak  annyit*  bogy  a  nikolsburgi  béke  után 
a  pfaki  Kurnak  átrubuzására  vonatkozú  tárgyalásokra,  innen  a 
regeu^bnríTi  >doputatioDstag«-ra  tér  át,  és  egjTészről  a  veltlioi 
ffr  k  és  következményeinek,   másrés/röl  a  cseh  és  morva 

eg\ :  lurmok  ismertetésével  végzi  művének  e  negyedik  köte- 
tét. Tán  többet  hoz  reánk  nézve  a  követkéz*!  kötet,  raely  minden 
valószín ttség  szerint  a  dán  báborüval  fog  foglalkozni. 

Léd£REH  Béla. 


A  Itüktfí*- vármegyei  rdgt^szeti  ds  inivclödes*torténclmÍ  Társulat  e'vköuyvc. 

IBiD.  vű  lyöO.  íízorkeszti  Zsilinszky  Mihály  tílraulati  főtitkár,  lííitotlik 

kötet.  Bekéa-Gyula.  1880. 

Egyike  az  e  fajta  kiadványok  legjobbjainak  s  két  részre 
oszlik,  L  rész :  Irodnlml  dolgozatok^  II.  rész :  Hivatalos  közlemé- 
nyek. A  irodalmi  részben  G  munka  van,  melyek  közt  első  helyen 
áll  Tbaly  Kálmán  ily  czímü  értekezése:  A  ssejitandrdst  csata 
ést  Gyula  ostroma  17()5-ben,  tartalmára  nézve  érdekes,  fonná* 
jára  nézve  csinos  8  általában  véve  sikerült  értekezés.  Mintha  c 
kis  episod  a  Rákóczi  forradalomból  képe  lenne  az  egész  hadjá- 
ratoak.  Jlegvau  a  jó  szándék,  megkészül  s  elfogadtatik  a  jó  terv, 
íiztAn  az  eredmény  elmarad :  tout  est  perdu  sauve  Thonneur.  A 
vármegyék  lusták  vagy  tán  nem  is  akarnak  hivek^  pontosak  lenni, 
a  seregszálUtó  kocsikat  nem  állítják  ki ;  ennek  következtében  a 
csapiilok  nem  érkezhetnek  pontosan  ;  a  szent-andrási  csata  előbb 
baljóslatú,  aztán  jön  némi  segítség,  a  hadi  szerencse  fordul,  a 
győzelem  a  kuruczoké,  de  nem  teljes,  a  rácz  vezér  menekül  s  a 
főnyeremény  az  erkölcsi  fölény.  Gyulát  ostrom  alá  veszik,  de  se 
jó  tüzér,  se  jó  árkász  nincs,  munitio  is  szűken,  azután  érkezik  a 
sok  jó  munitio,  de  nincs  ahoz  való  ágyú.  Megkezdik  az  aknázást, 
de  csak  tábla-bíró  módjára  s  mikor  a  vezér  valami  jóravaló  szakem- 
bert kér  és  vár,  érkezik  a  iiarancs,  hogy  az  egész  ügy  nem  oly 
fontolj  s  táborával  együtt  induljon  40  mértföldnyi  távolságra.  A 
Búr  bizalmatlan  a  vezérbe,  a  vezér  aémikép  remonstrál  —  csendes 

czivakodás —  szóval  az  egész  történet  képe  sikert  nem 

igérö  intézkedéseknek,  Thalynak  e  kis  értekezés  legsikerültebb 
dolgozatai  közé  tartozik,  melyben  az  eddig  ismeretlen  eredeti 
adatok  minden  czélzatosság  nélkül  s  a  tények  egyszerűen,  de 
annál  ékesen  szólóbban  vannak  összeállítva. 

üt&nna  sorozzuk  mindjárt  a  két  emlék-beszédet;  egyiket 


kiSám 


dl^^hi 


mm^ 


268  TÖRTÉNETI  inODALOM. 

irta  Göndöcs  Benedek  háró  Wenkheim  Lászlóról,  minden  nagy- 
zás nélkül  való,  igénytelen,  de  igaz  kép.  Ép  a  milyen  a  néhai  volt. 
Maga  a  stylus,  a  tárgyalási  mód,  terjedelem,  mind  oly  egyenes 
szép  arányban  állanak  az  értekezés  alanyával,  hogy  szeretnők,  ha 
Göndöcs  nevét  minél  többször  látnók  ily  szabatosan  írt  mfivek 
alá  jegyezve. 

A  másik  beszéd,  mely  b.  "Wenkheim  Béla  emlékezetét  újítja 
meg,  szintén  sikerültnek  mondható.  Több  volt  a  tárgy,  miről  Zsi- 
linszky beszélhetett ;  kiválóbb  volt  az  egyén  s  életének  nagy  részét 
közpályán  töltvén,  több  mezeje  lett  volna  a  bírálatnak  is.  Zsilinszky 
főként  az  emberre  fektette  a  súlyt  s  a  mi  egyoldalúságot  találha- 
tott volna,  benne  azt  a  sentimentalis  politikus  szines  fátyolával 
szépen  takargatta  el.  B.  Wenkheim  Béla,  derék,  becsületes,  lova- 
gias ember  volt  tetőtől  talpig  s  egész  életén  át,  jó  iskolához,  hogy 
ugymondjam,  jó  párthoz  tartozott  mindig,  de  ha  már  mint  állam- 
férfiuról,  miniszter-elnökről  stb.  kell  szólani,  meg  kell  vallani, 
hogy  szellemi  képzettség  és  talentom  dolgában  is  hol  állott.  Erről 
az  emlékbeszédben  egy  szó  sincs,  pedig  e  hallgatásnál  sokkal  ér- 
dekesebb és  helyesebo  lesz  vala,  ha  e  részben  is  történik  valami 
reflexi9.  stb.  stb. 

Érdekes  még  a  békés-vármegyei  jakobinusokról  s  a  Eéz 
József  uram  inkább  bohókás  mint  sem  komolyan  tárgyalható 
viselt  dolgairól  írt  czikk,  szintén  a  titkár  Zsilinszky  tollából. 

Még  csak  a  Haan  Lajos  czikkét  említem,  melyben  Gyula- 
város tanácsának  egy  1560-ban  kelt  levelét  közli  Pozsony  váro- 
sához, melyet  követésre  méltó  szakszerűséggel  ki  tudott  bányászni. 
A  levélen  lévő  pecsét  lenyomata  meglehetősen  sikerült  s  igen 
helyesen  tette,  hogy  történeti  magyarázatot  és  helyes  következ- 
tetéseket von  le  belőle,  mert  ha  valaki  oly  hülye  volna,  hogy  az 
egyes  pecsétek  leirásánál  és  magyarázatánál  a  történeti  s  illető- 
leg családfejlési  részeket  elhanyagolná,  a  sphragistikát  legfőbb 
hasznától  fosztaná  meg.  stb.  stb. 

A  hivatalos  részben  a  társulat  beléletére  vonatkozó  adatok 
vannak  foglalva,  melyekből  örömmel  konstatáljuk,  hogy  tagjai- 
nak száma,  kik  közt  kitűnő  férfiak  neveit  láthatjuk,  —  folytono- 
san szaporodik  s  így  e  szép  társulat  méltólag  virágzik  és  gyü- 
mölcsözik. — k— s. 

Iléber-kutf orrások  és  adatok  Magj^arország  törtenetéhez.  Irta  Dr.  Kohn 
Sámuel.  Bpest  1881.  Külön  lenyomat  a  Történelmi  Tár  1879.  ^s  1880-ik 

évi  folyamából. 
168  lapra  terjedő  könyv,  mely  a  héber  kutforrásokban  elő- 
forduló magyar   történelmi   adatokat  tartalmaz,  s  melyet  Dr. 
Kohn  Sámuel  szedett  össze.  A  munkának  történelmi  becse  nem 


TÖRTÍíNETI  IRODALOM. 


269 


ud^j  de  mint  cnriositás,  mindenesetre  figyelmet  érdemel  b 
szerző  helyesen  tette,  hogy  az  elszórt  adatokat  összeszedte  és  a 
magyar  irodalomban  bemutatta.  Sajátságos  szint  mutat  egy-egy 
esemény  a  héber  szemüvegen  keresztül,  mint  például  a  Fortuna- 
tii8  Imre  us  a  Budavár  visszavétele  története,  melyek  habár  nem 
is  szolgáltatnak  megnyugtató  igazságokat,  annyi  bizonyos,  hogy 
dnálló  felfogást  tanúsítanak. 

Minden  valoszinüség  szerint  Szerencsés  Imréaek  keresz- 
tyénné létele  után  soha  egy  perczig  se  jutott  eszébe  a  zsidósko- 
dás,  Ó  föurrá  lett,  a  király  személye  körül  az  orsjtág  zászlósai 
közt  forgolódott  s  bizony  semmi  vágyat  sem  érzett  a  budai  pisz- 
ko«  ísidók  közé  vegyülgetni,  kiknek  abban  az  időben,  akáimilyen 
gazdagok  lettek  légyen^  társadalmi  állásuk  nagyon  alantas  volt. 
De  hát  a  keresztyének^  kik  irigyelték  s  ki  is  fosztották,  legnagyobb 
mentségökül  azt  emlegetek,  hogy  bár  átallott,  de  titkosan  zsi- 
dóskodik ;  a  héber  irók  pedig  ártatlan  embernek  s  talán  valami 
bibliai  patriarchának  festvén  öt,  azt  beszélik,  hogy  csak  a  haláltól 
valü  félelemtől  lett  keresztyén,  de  ilyen,  olyan  titkos  jótevő,  zsidó 
maradt^  mind  végig  ►  ...  szó  sincs  róla,  stb*  stb. 

A  páduai  zsidók  üldözése,  a  bud^iiak  magaviselete  miatt^ 
valóban  érdekes*  de  minden  esetre  jogtalanság  és  kegyetlenség, 
akárhogy  viselték  magokat  a  budaiak.  Mert  hát  hogy  legyenek 
felelősök  a  páduaiak  a  budaiakért  ? 

Csíik  az  látszik  biz*  ezekből,  hogy  a  keresztyén  városok 
lakóig  s  a  keresztyén  lovagok  csapatai  gyűlölték  s  üldözték  a 
zsidófajú  uzsorásokat,  de  aztán  mikor  a  támadásra,  s  egy  kis  rab- 
lásra üiügyet  kerestek,  akárhányszor  úgy  tettek,  mint  a  farkas  a 
bárány  nyal.  Felül  állott  a  farkas,  sokkal  alább  a  bárány  8 
mégis  a  farkas  kérdezte:  cur turbulentam  fecisti  mihi  aquam 
bibenti  ? 

A  mi  azonban  a  budai  zsidó  uraimékat  illeti,  úgy  látszik, 
hogy  bizony  inkább  húztak  a  törökökhöz,  mint  a  keresztyénekhez 
mind  Buda  elfoglalásánál  és  ostromainál,  mind  pedig  visszayé- 
telénél 

Még  csak  azt  kívánom  megjegyezni,  hogy  a  mainzi  rab- 
binak az  a  három  döntvénye,  (a  45 — 48  lapokon),  melyre  szerző 
oly  nagy  súlyt  látszik  fektetni,  előttem  csak  olyan  typicus  dönt- 
vény-formulának látszik  melyet,  aztán  a  megközelítő  esetekbea 
alkalmaztak.  Az  a  Kuben  és  Simeon  (Jákobnak  két  idősebb  fia) 
csak  olyan  képzelt  személyek,  mint  a  latin  gyakorlatokban  Krisz- 
tián és  Joáchim  vagy  Sempronius  és  Cajus  s  lehet,  hogy  itt  még 
a  líigdr  szó  alatt  is  csak  olyan  Opercnczia-féle  országot  értet- 
tek, habár  a  királyné  körülírása  talál  a  magyar  királynéra.  Mert 
kmé  furcsa  lenne,  hogy  1028—1070.  bárom  esetben  mindig  Ru- 


270  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

ben  és  Simeon  pereljen  s  ugyanezek'  a  személyek  pereljenek  a 
XVII.  és  XVIIL  században  is  (122  lap  stb.)  Lehet,  hogy  azután 
a  Hágár  szó  alatt  csakugyan  állandólag  és  minden  képletesség 
nélkül  Magyarországot  értették.  Általában  Kohn  Sámuel  jó 
szolgálatot  tett  kis  művével  s  habár  kritikailag  bajos  megállapítani, 
hogy  mely  adatok  alaposak  s  úgy  látszik,  majd  mindenik  író  haj- 
landó a  mesés  vagy  anekdotás  dolgok  komoly  elbeszélésére,  példa 
a  Mátyás  király  hollós  forintja  és  gyűrűje,  mégis  a  sajátságos, 
idegenszerű  felfogás  miatt  az  egész  mű  méltó  volt  a  kiadásra  és 
méltó  az  elolvasásra.  Stylusa  meglehetős,  csak  az  igék  és  igera- 
gok elhelyezésében  fordul  elő  néhány  hiba. 

d — s. 

A  keresztyen  egyház  törtdnelmo.   Irta  Warga  Lajos  sárospataki  tbcolo- 

giai  tanár.  L  kötet.  A  reformatió    előtti  korszak.  Irta  Warga  Lajos,  a 

theologia  tanára  Sáros -Patakon.  Budapesten-Sáros-Patakon.  1880. 

Gyönyörködve  olvastuk  végig  e  könyvet  s  elgondoltuk, 
mennyivel  szerencsésebb  az  új  nemzedék,  mely  ilyen  könyvekből 
tanulhat;  ezelőtt  csak  20—- 25  ébel  minő  száraz  dolgokat  kellett 
tanulni  ÉgyhdZ'iörténelem  név  alatt  és  minő  magyarázatok  kísé- 
retében. A  kéziratban  sanyargó  tankönyv  jobb  sorsot  nem  is  igen 
érdemelne  valami  kivonatnak  a  kivonata  lehetett,  melyet  igen 
sokhelyt  a  tanító  is  félreértett  vagy  épen  nem  értett  —  hát 
a  tanítvány?  No  hát  a  generális  revocatiókon  az  ilyen  nehéz 
helyek  kimaradtak,  az  exameneu  keresztülestünk  valahogy,  volt 
jó  classificationk  —  hanem  egyházhistoriát  felette  keveset  tud- 
tunk. Volt  egy-egy  kivételes  munka  is  az  irott  tankönyvek  közt  s 
valószinűleg  az  újabb  időben  több  is  lehetett,  de  az  bizonyos, 
hogy  a  magyar  protenstáus  ifjak  kezében  ily  jeles  történeti  munka 
még  nem  volt,  mint  az  előttünk  fekvő. 

Két  főtulajdonsága  van,  melylyel  olvasóját  megnyeri.  JS(/y/A; 
a  beosztás  czélszerüsége  cs  könnyen  átnézhetősége,  másik  ezzel 
kapcsolatban  a  stylus  szépsége,  egyszerűsége,  átlátszó  tisztasága 
és  jó  magyarsága.  ^)  Az  első  mutatja,  hogy  iró  teljesen  tisztában 
van  tárgyával,  s  a  másik,  hogy  érti  az  írás  mesterségét,  mindkettő 
oly  tulajdon,  mely  birtokosát  az  első  rangúak  közé  emeli  s  a  nem- 
zet pantheonába  szokta  vezetni. 

^)  Alig  vettük  dszre  egy  pár  olyan  újságírói  lapsust,  hogy  t.  i.  a 
mágnási  czimckct,  holott  azok  ncvjcJzök,  hátul  teszi  (Stolberg  Lipót  gróf, 
holott  magyarul  gróf  Stolberg  Lipót.  14.  1.)  s  aztán  a  150.  lapon  a  szer- 
tartások átültetve  lettek  stb.  de  nagyon  kevés  van  ilyen,  legfennebb 
toll-hibák. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  271 

Tudom  én  jól,  hogy  enemü  könyvek  keretébe  önálló  kuta- 
tatások  részleteit  és  eredményeit  alig  lehetne  beszorítani,  de  azt 
Í8  tudom,  hogy  ilyesmi  nem  is  igen  lehet  czélja  theologiai  tan- 
könyveknek ;  de  azt  is  tudom,  minő  élvezettel  lehet  hallgatni  az 
oly  tanárt,  ki  a  tudomány  színvonalán  áll,  ki  uralkodik  a  tárgy 
felett  s  mily  gyönyörűség  oly  dolgokat  tanulni,  melyek  szépen  s 
művészileg  vannak  előadva,  oly  könyvben,  mely  nemcsak  az  iskola 
falai  közt,  de  egész  életünkön  át,  könyves-szekrényünk  hasznos 
és  mulattató  darabja. 

A  legtisztább  s  legműveltebb  protestáns  szellem  lengi  át 
az  egészet.  A  mondani  való  meg  van  mondva,  a  jelezni  való  je- 
lezve van ;  de  vak  fanatismusnak,  avagy  goromba  türelmetlen- 
ségnek még  csak  nyoma  sincs.  így  is  kell  írni  mívelt  kálvinistá- 
nak. Ki  kell  mutatni  a  tisztaság,  egyszerűség  létezését  kezdettől 
fogva  s  Krisztustól  kezdve  máig  az  igazságnak,  különösen  a  vallá- 
sos igazságnak,  semmi  szüksége  "sincs  sem  az  éles  kardra,  sem  a 
furkós-botra.  Valamint  Péter  és  Pál  jó  testvérek  voltak,  úgy  an- 
nak kell  lenni  a  mívelt  embernek  is,  mert  hisz  az  egész  emberi- 
ség Péter  és  Pál  követője. 

De  hova  tévednek  gondolatim,  szinte  kedve  jő  az  embernek 
a  tárgyhoz,  a  mint  az  eseményeket  olvassa,  mind  oly  igaz,  min- 
den ponton  kimagyarázható,  s  minden  árnyalatában  emberi. 

A  jeles  mű  két  nagy  részre  oszlik,  u.  m. :  I.  Silleformatiót 
megelőző  és  II.  a  Reformatiőt  követő  korszakra,  (És  az  egész 
három  kötet  lesz.  Az  első  az  előttünk  fekvő,  a  második  kötet  tar- 
talmazni fogja  a  reformatiótól  a  XIX.  századig  terjedő  esemé- 
nyeket s  a  harmadik  a  jelen  század  vallási  és  egyházi  mozgal- 
mait ismerteti,  s  egy-egy  kötet  25 — 30  ívre  fog  terjedni;  jelen 
kötet  ára  4  frt.) 

Reméljük,  hogy  midőn  a  magyar  reformatiőt  fogja  tár- 
gyalni, kissé  tágabb  tért  fog  szentelni  e  tárgynak,  mint  általában 
a  tankönyvek  szokása,  ámbár  azt  is  tudjuk,  ^hogy  az  általános 
históriáknak  is  szabatos  formái  vannak;  s  akkor  talán  még  jobb 
lenne,  ha  a  tudós  szerző  a  magyar  protestantismus  történetének 
külön  megii'ására  vállalkoznék. 


rr^:RG!ZJk^ 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  tJLlasztmánti  ülés  mart.  3-áQ  Tanárky  Gedeon  elnöklete  alatt 
tartatott. 

A  mint  az  ülés  megnyittatott,  titkár  jelentést  tett  ama  nagy  vesz- 
tcsegröl,  mely  társulatunkat,  magát  a  választmányt  s  az  egész  magyar 
történetírást  érte :  Révész  Imre  halála  által,  kinek  élete  akkor  tört  ketté, 
midőn  elérkezettnek  látta  az  időt,  hogy  hozzá  fogjon  a  műhöz,  melyet 
élete  feladatának  tekintett :  a  Tiszántúli  ref.  egyházkerület  történetének 
megírásához.  Indítványozza,  hogy  a  társulat  részvétét  jegyzőkönyvileg 
is  fejezze  ki. 

£z  indítvány  egyhangúlag  elfogadtatván,  Thaly  Kálmán  v.  t.  fel- 
említi, hogy  az  ő  tudomása  szerint  Révész  az  egyetemes  magyar  prot. 
egyház  történetét  akarta  megírni,  s  roppant  könyv-  és  kézirat-gytijtemé- 
uye  épen  erre  vonatkozik.  Minthogy  ezen  egy  élet  fáradalmával  és  mun- 
kájával gyűjtött  kincsnek  szétforgácsolása  pótolhatatlan  veszteség  volna, 
indítványozza,  fejezze  ki  a  társulat  azon  óhajtását,  hogy  a  boldogult 
által  összegyűjtött  könyv-  és  kézirattár  tartassék  együtt  s  lehetőig  köz- 
könyvtárrá alakíttassék.  Természetes,  hogy  a  társulat  ez  indítványt  is 
magáévá  tette. 

Következett  DedU:  Farkas  felolvasása  >Szobieszky  János  lengyel 
király  udvaráról,*  mely  a  > Századok «  jelen  füzetében  olvasható. 

Utána  SzUády  Áron  tett  jelentést  a  b.  Rudics-codexről,  mely  a 
> Századok «-ban  fog  megjelenni. 

Majláth  Béla  bemutat  két  Vancsa  István  esztergomi  érseknek 
tulajdonított  pecsétet,  némi  életrajzi  adatokat  bocsátván  előre,  s  megem- 
lítvén, hogy  Vancsa  1242-ben  postuláltatott  érsekké,  de  csak  1243.  jul. 
3.  erősíttetett  meg  s  e  méltóságát  1252.  viselte,  midőn  bibonioki  palás- 
tot 8  pracncstci  érsekséget  nyert.  A  bemutatott  2  pecsét  közül  az  egyik 
1247-bol,  a   másik    1244ből  való,   mindkettő   függő  pecsét.  A  47-ikit 


TÁRCZA.  273 

legelőbb  P^terfi  adta  ki  s  titána  többen :  de  erről  bővebb  vizsgálat 
után  kitűnt,  hogy  nem  lehet  a  Yancsád,  s  átalán  nem  lehet  XlII-ik  szá- 
zadi, mert  liliomok  vannak  rajta,  s  v^sete  is  későbbi  századra  mutat ; 
a  másiknak  az  1244-ikinek  is  gyanús  a  körirata,  mert  a  Vancca  név 
nincs  rajta  s  a  szerint  egy  István  nevű  váczi  püspöké  volt. 

Utána  Ihaly  K.  szólalt  fel.  Megbizliató  forrásból  értesült,  hogy 
Torna-vármegye  szeretne  monographiáját  megíratni.  A  monographia  ter- 
mészettudományi, geológiai  s  helyrajzi  részéről  már  van  gondoskodva ; 
de  a  történeti  rész  megírására  hiányzik  a  szakavatott  toll.  Ö  a  fiata^ 
erők  közt  körülnézett,  de  a  munkára  azok  közül,  kiket  felszólított,  senki 
sem  vállalkozott.  Már  egyszer  sikerült  a  m.  történelmi  társulatnak  egy 
megyének  (Zala)  leírására  három  kitűnő  szakembert  rábírni :  hátha  most 
is  találkoznék  valaki?  Indítványára  tehát  elhatározza  a  választmány, 
felhívni  íróinkat,  hogy  a  ki  Torna-megye  monographiájának  megírására 
akar  vállalkozni,  jelentkezzék  a  titkári  hivatalnál ;  s  ha  a  választmány 
az  ajánlkozót  alkalmasnak  fogja  találni,  Thaly  K.  megteendi  a  szüksé- 
ges lépéseket,  hogy  az  illető  formaszerü  megbízást  nyerjen. 

Ugyancsak  Thaly  K.  bemutatja  Tamáskovics  József  plébánosnak 
a  Bertalan  kígyója  ügyében  hd^zá  intézett  levelét,  mely  egész  terjedel- 
mében alább  olvasható. 

Végre  bemutatja  gróf  Zhhy  Fedor  hozzá  intézett  küldeményét  : 
Buda  1686-iki  megszállásának  franczia  térképét,  melyet  a  gróf  a  fran- 
czia  külügyminisztériumban  talált  meg  s  azon  példányról  sokszorosított. 
Minthogy  e  példány  valószínűleg  valamely  egyházi  munkában  jelent 
meg,  megbízatnak  Thaly  K.,  Majláth  B.  s  a  titkár,  hogy  hasonlítsák  ösz- 
sze  a  könyvtárakban  őrzött  példányokkal  s  tegyenek  róla  jelentést. 

Kvdíjas  tagoknak  felvétettek : 

Wargha  Lajos  theol.  tanár  Sárospatak,  (aj.  a  titkár) ;  Petrovay 
László  M.-Szigct,  (aj.  Petrovay  György) ;  Inkey  Ádám  Kőszeg,  (aj.  a 
pénztárnok) ;  TamaffkoHch  József  plébános  Zay-Ugrócz,  (aj.  Erdélyi  J.)  ; 
gróf  Teleki  Gusztáv  Bécs,  (aj.  a  titkár) ;  hfártony  József  Sorki-Tótfalu, 
(aj.  a  titkár) ;   Siessél  József  ellenőr,  Kis-Marton,  (aj.  a  pérztámok). 

Végül  pénztárnok  bemutatja  múlt  havi  számadását,  mely  szerint 
a  bevétel  1322  frt  70  krt,  a  kiadás  pedig  256  frt  IG  krajczárt  tett  s 
így  a  pénztári  maradvány  e  hóra  lOGG  frt  54  krajczárra  rúg. 

Ezzel  az  ülés  eloszlott. 


Századok.   1881.  IlL  füzet.  18 


274  TÁRCZA. 

RÉVÉSZ   IMRE. 

t  1881.  Febr.  13. 

Társulatunknak  s  választmányának  ismét  halottja  van.  Ismét 
kidőlt  egy  a  magyar  történetírás  jelesei  közül.  S  e  csapás  is  azért  fáj- 
dalmas és  e  veszteség  azért  kétszeres,  mert  a  férfiúval,  kinek  elhunytát 
siratjuk,  nagy  munkák  és  nagy  tervek  szálltak  sirha. 

Révész  Imre  csak  egy  igéretét  nem  váltotta  be,  azt,  melyet  néhány 
hó  előtt  adott,  hogy  a  tiszamelléki  prot.  egyházkerület  történetét  megírja. 

Még  friss  emlékezetében  lehet  mindnyájunknak,  hogy  a  prot.  egy- 
háztörténelmi monographiák  megírására  s  kútfők  kiadására  gr.  Lónyay 
Menyhért  elnöklete  alatt  alakúit  társaság  egy  bizottságot  küldött  ki, 
mely  erre  vonatkozólag  tervet  készítsen.  E  bizottság  elnökévé  egyhan- 
gúlag Révész  Imre  választatott  meg :  ő  lehetetlennek  hitte  ugyan,  hogy 
távol  a  fővárostól  megfelelhessen  c  megbízatásnak,  s  azt  vonakodott 
elfogadni  —  de  kárpótlásul  a  fennebbi  mimka  megírására  vállalkozott. 

Többé  már  nem  fogja  tehetni.  Kétségtelen,  hogy  az  adatok  nagy 
része  együtt  vaU;  s  nem  valószínűtlen^  hogy  már  töredékek  is  vannak 
belőle,  de  az  gyönge  kárpótlás  a  veszteségért.  Az  a  roppant  ismeret, 
mely  hivatva  volt  az  adatokat  összefűzni,  az  az  erős  kritikai  ész,  mely- 
nek feladata  lett  volna  azokat  egygyéönteni,  már  nem  fogja  e  munkát 
végrehajtani.  A  mit  ö  eddig  tett,  az  csak  előkészület  volt,  mert  a  férfi- 
kor delében  jött  el  az  idő,  hogy  abba,  a  mit  eddig  tizedek  hosszú  sora 
alalt  gyűjtött,  összehordott,  életet  leheljen.  S  ő  többé  nem  fogja  bevégezni. 
Klcte  kettémetszetett,  s  ha  mi  örülünk  ama  szép  dolgoknak,  melyekkel 
nemzetét  megajándékozta,  ugyanakkor  siratjuk  azokat,  melyekkel  hivatva 
lett  volna  eddigi  munkásságát  betetőzni. 

Révész  Imre  1826.  jan.  14-én  Szabolcs-megyében  Újfehértón 
született,  hol  atyja  jegyző  volt.  Gymnáziumi  tanulmányait  Hajdú-Böször- 
mcnyben  és  Debreczenben,  a  theologiát  ez  utóbbi  helyen  végezte,  hol 
három  évig  köztanitóságot  s  akadémia  segcd-tauárságot  is  viselt.  1844-beu 
a  pesti  egyetem  által^  a  Schwartner  alapítványból  pályázatra  kitű- 
zött —  »mi  az  oka,  hogy  Magyarország  fennáll  és  nem  enyészett  el 
mint  a  hunok,  gepidák,  avarok  s  más  népek  által  a  Duna  és  Tisza  mel- 
let alapított  birodalmak  €  —  kérdésre  a  18  éves  Révész  is  pályázott  s 
bár  később  megbánta  tettét,  művét  visza  akarta  vonni,  de  késő  volt.  A 
pályázat  iTodménye  kihirdettetett  s  Révész  lőn  a  nyertes.  1849  —  ,00-ben 


TÁRCZA.  275 

a  debreczeni  főiskola  ideiglenes  könyvtárnoka  volt;  1851-ben  balmaz- 
újvárosi lelke'szszé  választatott,  de  mielőtt  ez  állomást  elfoglalta  volna 
Nemetországot,  Hollandiát,  Belgiumot,  Helv^tiát  utazta  be,  s  mindenütt 
a  tudományos  eletet,  könyvtárakat  s  azokban  főleg  a  bazánk  törtene- 
tére vonatkozó  adatokat  tette  vizsgálódásai  tárgyává. 

Hirlapírói  müköd^s^n  s  el^bb  említett  pályanyertes  műv(^n  kívül 
irodalmi  tanulmányokkal  1847-ben  kezdett  foglalkozni,  de  nagy  mun- 
kásságot e  terén  fök^p  az  50-es  evekben  fejtett  ki,  midőn  egymásután 
hagyták  el  a  sajtót  ama  becses  dolgozatai,  melyek  halhatatlan  emléket 
biztosítanak  számára  irodalmunkban.  Hitsorsosai  azzal  adtak  kifejezést 
elismerésüknek,  hogy  egymásután  jobb-jobb  egyházak  hívták  meg  lel- 
késznek;  Balmaz- Új  városból  Szentesre  s  onnan  1 85  6-ban  Debreczenbe 
választották  meg,  utóbb  generális  nótáriussá  tették,  mely  állásáról  azon- 
ban ö,  hogy  annál  behatóbban  folytathassa  levéltárnoki  hivatalát,  lemon- 
dott. 1856-ban  jelent  meg  Szarvason  tőle  >A  prot.  egyházalkotmány 
alapelvei  a  XVI.  századi  főbb  reformátorok,  vallástételek  és  egyház-szer- 
vezetek bizonyítása  szerint. «  1857-ben  fordította  Hagenbach  »A  theo- 
logiai  tudományok  encyclopaediája  és  methodologiája«  czímü  munkáját. 
Ugyanekkor  Debreczenben  » Vélemény  a  prot.  egyházalkotmány  fő- 
pontja felette  czimü  dolgozatát  adta  ki.  1859-ben  :»Erdősi  János  magyar 
prot.  reformátor,  különös  tekintettel  némely  tudósok  balvéleményére «  és 
>Etcl  laka,  vagyis  Attila  hun  király  birodalmi  székhelyei  czimü  mun- 
kákkal gazdagítá  irodalmunkat. 

Írói  érdemei  méltánylásául  az  akadémia  1859.  dec.  16-án  leve- 
lező tagjává  választotta,  s  e  kitüntetésre  érdemes  voltát  1863-ban 
>Dévai  Biró  Mátyás  első  magyar  reformátor  életrajza  és  irodalmi  müvei « 
ez.  munkájával  fényesen  igazolta.  Kiválóan  érdekes  a  » Sárospataki 
füzetek«  1862.  évfolyamában  s  azután  külön  lenyomatban  megjelent 
értekezése  >A  magyar  prot.  egyház  szabadságának  védelme  némely 
tekintélyes  nemet  tudósok  megtámadásai  ellen«,  mely  a  berlini  >Prot. 
Kirchenzeitung<t-ban  németül  is  napvilágot  látott.  Kálvin  halálának  3 
százados  évfordulójára  adta  ki  » Kálvin  János  és  a  Protestantismus«  czímü 
nagyobb,  és  önálló  kutatáson  alapuló  monographiáját  1864-ben. 

Egyháztörténelmi  irodalmi  működése  megérlelte  benne  az  eszmét, 
hogy  a  prot.  egyháztörténelmi  források  kiadásával  kell  a  magyar  prot. 
egyháztörténet  alapját  megvetni.  Ekkor  egy  gyakorlati  tervet  készített 
egy  prot.  egyháztörténelmi  társulat  alapítása  iránt  s  az  alapszabályokat 

18* 


276  TÁRCZA. 

felterjesztette  az  akkori  helytartótanácshoz,  mely  azt  gondolhatólag  nem 
erősítette  meg,  s  igy  a  vállalat,  mely  iránt  általános  érdeklődés  támadt, 
nem  jutott  a  kivitel  stádiumáig. 

1861-ben  a  pátens  ellen  való  küzdelem  Eévész  Imreben  rendithe- 
tetlen harczosra  talált  s  Lónyay  Menyhért  indítványa  ellenében,  hogy 
csak  kérelmezni  kell  a  pátens  ellen,  nem  tiltakozni,  határozott  tiltako- 
zást hozott  javaslatba  s  ezt  a  többség  el  is  fogadta.  Ugyanezen  évben 
mint  Debreczen  egyik  kerületének  képviselője,  az  országgyűlésen  is  meg* 
jelent  rövid  időre,  hol  a  Deák  Ferencz  felirati  javaslata  ellen  tartott 
beszédet.  De  rövid  politikai  szereplése  után  teljesen  visszavonult  a 
ránézve  idegen  térről  s  életét  papi  teendőin  kivtíl  tudományos  buvárla- 
tainak  szentelte. 

Nagy  és  méltó  figyelmet  ébresztett  egy  értekezése  >A  levéltárak 
megóvásáról  és  rendezéséről,  fő  tekintettel  a  prot.  egyházi  levéltárakra  c, 
mely  1868-ban  hagyta  el  a  sajtót.  1870-ben  megindította  a  >Prot.  egy- 
házi és  iskolai  Figyelmezőtc,  melybe  több  első  rangú  egj'háztörténelmi 
8  egyházjogi  tanulmányt  írt.  1878-bau  e  szaklapot  megszüntetvén,  a 
tiszántúli  ref.  egyházkerület  történetének  megírásához  fogott,  melyre 
vonatkozólag  sok  becses  dolgot  hagyott  hátra. 

Hogy  Méliusz  Péter  magyar  reformátor  emlékezetét  fölelevenítse, 
1873-ban  iMéliusz  Péter  emlékezete^  czím  alatt,  egy  füzetet  adott  ki, 
melyet  követett  1875-ben  > Néhány  szó  Méliusz  Péter  sírjáról  s  szives 
kérelem  történet- tudósainkhoz. «  Midőn  az  Akadémiában  vita  merült  fel  az 
Akadémia  megalapítása  története  körül,  fontos  szózattal  járult  e  vitához, 
mely  » Adalékul  a  magyar  tudom.  Akadémia  megállapítása  történcté- 
hczc  czím  alatt  1874-ben  látott  világot. 

Elénk  részt  vett  a  prot.  ejyház  szervezésérc  vonatkozó  vitákban, 
még  pedig  igen  sokszor  döntő  szózattal. 

Egyház-irodalmi  működésével  is  erős  nyomokat  hagyott  maga 
után  8  c  téren  szerzett  érdemei  jutalmául  a  bécsi  prot.  theol.  egyetemi 
fakultás  által  tudorsággal  tüntettetett  ki. 

Társulatunknak  kezdetidtől  fogva  munkás  választmányi  tagya  volt, 
8  nem  egy  magvas  és  alapos  értekezését  tartalmazza  folyóiratunk. 

S  e  munkás  életnek  váratlanul  vetett  véget  a  kérlelhetlen  halál. 
Méf^  a  megelőző  napon  szónokolt  a  templomban.  13-án  ebéd  közben  rt?gi 
szívgörcHO  megújult  s  ő  könyvtílri  szobájába  sietett,  hol  délután  az  orvo- 


TÁRCZA.  277 

sok  eret  vágtak    rajta,   s   a   ncines   szív   este   iiyolez  óra  fel(5   inegözUiit 
dobogni. 

Temetése,  melyen  a  protestáns  egyház  több  kitünÖBegc  jelent  meg, 
fcbr.  15en  déhitannégy  órakor  ment  végbe  minden  dísz  ds  pompa  nélkül. 


H  E  R  1^  A  L  A  N    K  I  G  Y  O  J  A. 

—  Levél  Thaly  Kálmánhoz.  — 

Megkapván,  ez  idei  » Századok «  II.  fiizetét,  abban  mindenekelőtt 
a  Nagyságod  által  írt  >Culturtörténeti  tanulmány t«  vagy  is  >  Jóslatok  és 
babonás  hiedelmek  a  Kákóczi- korban «  második  közleményét  nagy  érde- 
keltséggel és  feszült  figyelemmel  olvastam.  Ezen  közleményben  —  a 
füzet  117.  lapján  —  akadtam  Nagyságod  következő  nyilatkozatára: 
»M\t  példázzon  ezen  Bertalan  kigyója,  ?  .  .  .  részünkről  nem  tudjuk.« 
És  minthogy  e  kigyóról  már  gyermekkoromban  valamit,  és  most  is  — 
a  föntebbi  sorok  olvasása  után,  erről  a  népnél  tudakozódván  —  ugyan- 
azt hallottam,  bátor  vagyok  —  az  erre  vonatkozó  hiedelmet  következö- 
})cn  röviden  összefoglalni,  mert  ligy  látszik,  hogy  ezen  értelemben  hivatko- 
zik Bercsényi  is  az  ő  leveleiben  a  Bertalan  kigyójára. 

Szt.-Bertalan  napjával  —  azaz  augustus  24-én  —  végződik  a  Cani- 
cula  évada,  latin  közmondás  szerint:  Magdala  initium,  Bartala  fínem 
dabit,  és  Bars-megye  némely  helyein  azt  tartja  a  nép :  hogy  a  kigyók^  a 
melyek  nyáron  senkit  meg  nem  csiptck,  vagy  meg  nem  martak,  ezen  na- 
pon túl  nem  másznak  többé  a  földszínén,  hanem  már  most  üregek {)e 
bújva,  téli  alvásuk  helyét  foglalják  el ;  a  mely  kigyó  azonban  nyáron 
valakit  megcsípett,  azt  a  föld  büntetésül  nem  fogadja  többé  magába,  és 
ezen  kigyót  Szt.-Bertalan  után  is  lehet  a  föld  színén  látni,  és  pedig  kö- 
zönségesen oly  helyeken,  a  hol  az  emberek  járnak  —  gyalog-  és  kocsi- 
utakon  —  hogy  így  itt  mennél  hamarébb  őket  valaki  megölje,  mert  ilyen 
kígyónak  okvetlenül  vesznie  kell,  ö  tehát  maga  ily  helyeken  —  mint- 
hogy földbe  nem  bujhatik,  és  télen  szabadban  megfagyna,  —  keresi  ha- 
lálát. —  Azért  mondja  Bercsényi  is :  »Ha  vesztemet  kell  is,  mint  az 
Bertalan  kígyójának,  várnom. « 

Tamáskovics  József 
esperes-plébános. 


278  TÁRCZA. 

KÉRELEM  A    XVI.    SZÁZADBELI    REF.    ZSINATOK    VÉGZÉSEI 

ÜGYÉBEN. 

Megígértem  a  » Protestáns  Theológiai  könyvtár <  nt.  szerkesztőjé- 
nek, hogy  a  XVI.  század  folytán  Magyar-  és  Erdélyországban  tartott 
jelentöségesebb  prot.  egyházi  gyűlések,  Zsinatok  kánonait  a  könyvtárban 
közrebocsátom. 

Ez  igéretemet  a  magyarhoni  összes  prot.  felekezeteket  illetőleg, 
most  egyszerre  be  nem  válthatom,  mert  ez,  a  XVI.  század  zsinatterhes 
méhéből  világra  jött  nagyszámú  és  terjedelmű  végzések  sokasága  és  azok 
rejt-  és  leihelyeinek  az  országban  szerte,  sőt  a  külföldön  is  hasszű  időt  s 
nagy  szorgalmat  igénylő  kutatása  és  tanulmányozása  miatt  rám  nézve 
lehetetlen.  —  Talán  helyesebb  és  sikeresebb  is  lenne,  ha  a  testvér  fele- 
kezetekre vonatkozólag  azoknak  fiai  osztakoznának  velem,  úgyis  előhala- 
dott korú  és  terhes  hivatallal  bajlódó  társukkal  e  vállalatban. 

Ennélfogva  czélom  egyelőre  csak  saját  ref.  egyházunkat  illetőleg 
megfelelni  a  jelzett  vállalatnak ;  minthogy  ennek  múltjából  úgy  is  töb- 
bet ismerhetek,  kútfőihez  könnyebben  férek :  igy  ha  Isten  segit,  vele  a 
jövő  év  elején,  ismeretem  körvonalán  belől  készen  is  lehetek. 

Még  pedig,  minthogy  legnevezetesebb  zsinatainkat  az  idézte  elő, 
hogy  az  új  egyházban  rohamosan  támadt  dogmaticai  nézetkülönbségek 
megvitatása  s  az  elhagyott  római  egyház  sarktanai  közül  megtartott  és 
elvetett  vagy  módosított  hittételekről  szóló  confcssiók  készítése  a  vezér- 
férfiak előtt  részint  ön  belső  crősbitésök,  részint  külső  védelmök  tekin- 
tetéből legfontosabbnak  és  legsürgetősbbnck  látszott ;  én  ez  alkalom- 
mal nemcsak  az  egyház  szabatosabb  szervezésére  vonatkozó  és  a  haza 
különböző  vidékein  alakult  egyházi  testületek  számára  készült  kanono- 
kát, melyek  édes  kevesek  és  hiányosak,  hanem  a  hittani  tilrgyakkal  fog- 
lalkozott zsinatok  végzéseit  és  confessióit  is  mind,  anyai  nyelvünkön 
adni  és  illető  jegyzeteimmel  kisémi  kivánom.  —  Talán  ezzel  kissé  mcg- 
könnyíthetem  azon  tudós  történész  fáradságát  is,  ki  majd  rendszeresen 
fogja  feltüntetni  e  század  dogmaticai  vitáit ;  míg  gyűjteményem  és  csekély 
tanulmányaimból  legalább  vázlatosan  ki  fog  derülni,  mit  tettek,  —  sőt 
talán  az  is  elvonható  lesz,  hogy  mért  nem  tehettek  többet  az  új  egyház 
vezérférfiai,  annak  szabatosabb  szervezésére  és  megszilárdítására. 

Mely  czélom  minél  biztosabb  elérhetése  végett  tiszteletteljes  bizo- 
dalommal kérem   fel  mindazon   egyházi   ügyeink   iránt  érdeklődő  tudós 


TÁRCZA.  279 

férfiakat,  kik  a  XVI.  század  zsinataira  vonatkozó,  8  általam  meg  eddig 
meg  nem  szerezhetett,  avagy  nem  is  ismerhetett  könyvekkel,  kéziratokkal, 
vagy  jegyzetekkel  bírnak,  hogy  azokat  velem,  rövid  használatra,  a  prot. 
tudományosság  erdekeben  közölni  méltóztassanak. 

Azok  a  zsinati  végzések,  munkálatok,  melyeket  már  eddig  össze- 
szedhettem, és  a  mennyiben  latin  szövegüek  voltak.,  le  is  forditpttam,  a 
következők  : 

1.  Erdődi  I.  zsinat.  154i3.  sept.  20.  A  kcr.  vallás  ezikkei. 

2.  Óvári  Z8.  1554.  ápr.  4.  Zsinati  munkálatok. 

3.  £rdödi  II.  zs.  1555.  febr.  26.  Készzsinati  czikkek. 

4.  Tordai  zs.  1558  máj.  1.  A  Krisztus  személyéről. 

5.  Vásárhelyi  zs.  1559.  uov.  1.  Az  árnak  vacsorájáról. 

6.  Az  egervölgyi  1562.  febr.  6.  Katholicus  hitvallás. 

7.  Tarczal-Tordai  1562.  1563.  A  ker-i  tudománynak  rövid 
summája. 

8.  Gönczi  1566.  jan.  23.  Végzett  és  megerősített  czikkek. 

9.  Thordai  1566.  márt.  13.  Az  igaz  háromság  tudománya  felöl 
való  egyetértés. 

10.  Vásárhelyi  1566.  máj.  19.  A  sz.  háromság  felől  való  ker. 
egyetértés  ezikkei. 

11.  Debreczeni  1567.  febr.  24  — 27.  —  «)  A  Debreczenbc  össze- 
gyűlt ker.  Praed icatoroknak  igaz  és  sz.  írás  szerint  való  vallásuk.  —  b) 
Az  Isten  igéjéből  és  természettörvényéből  alkotott  czikkek. 

12.  Szikszói  1568.  jan.  9.  24  tétel  a  háromságtagadók  ellen. 

13.  Kassai  1568.  jan.  27.  27.  tétel  és  hitvallás  Egri  Lukács  ellen. 

14.  Sárospataki  1568  aug.  24.  Ugyanaz  ellen. 

15.  N.-váradi  1569.  oct.  10.  Közönséges  ítélet  (Catholica  Scnten- 
tia)  Dávid  Ferencz  ellen. 

16.  Csengeri  1570.  A  Jézus  Krisztus  egyháza  pásztorainak  hit- 
vallása. 

17.  Herczegszőllősi  1576.  aug.  16.  Az  Alsó-  és  Felső-Baranyában 
való  ecclesiáknak  articulusai. 

18.  Váradi  1577.  Az  febr.  6.  egyházi  fegyelemről.  Gönczi  György 
(Articuli  minores). 

19.  1557.  körül.  —  A  Borsod,  Gömör  és  Kis-Hont  megyékben 
létező  egyházak  ezikkei. 

20.  Csepreghi.  1587.  márcz.  12.  Bejthe  István  Egyházi  Kánonai. 

21.  N.  Károlyi.  1591.  febr.  10.  A  Magyarországon  Isten  igéje 
szerint  ref.  egyházak  eredete,  melyben  szilárd  okait  adják,  miért  nem 
lehet  az  egyháznak  elfogadnia  a  Gergely-féle  naptárt. 

22.1595.  évből  Czikkelyek,  a  melyek  szerint  igazgattatik  az 
egyház  Magyarország  felsőbb  részeiben. 


280  TÁRCZA. 

Óhajtanám  még  használni  a  csak  nén^ől  ismert: 

Toronáu  vagy  Temesváron  154:9-ben  tartott  zsinat  XIU.  articu- 
lusait,  az  1550.  tartott  zsinat  19  observatióit ;  Beregszászban  1552-ben 
tartott  zsinat  21  articulusait ;  Medgyescn  1559  —  60-ban  tartott  liitvitá- 
kat.  —  Kolozsvárott  1561.  Kopácsi  István  elnöklete  alatt  tartott  zsinat 
végze'seit,  az  isteni  előrendelésről.  —  N.-Enyeden  1564,  reformátusok 
es  lutheránusok  által  közösen  tartott  végzéseit  a  Zs.-nak.  —  N.  Károly- 
ban  1581.  N.-Bányán  1590.  jul.  és  Tasnádon  1585—1595  és  1597. 
tartott  zsinatok  végzéseit,  Csengcrben  1595.  jan.  25.  tartott  Zsinat 
végzéseit  sth, 

Porcsalma,  dec.  19.  1880. 

Id.  Kiss  Áron. 

A  *ZIPSER  GESCHICHTE*  ÜGYÉBEN. 

»Zipser  GcschichtS'  und  Zdtbildert  czímü  müvemet  a  > Századok c 
elsÖ  füzetében  H.  L.  úr  ismertette  és  egynehány  jegyzettel  ellátta.  Sze- 
rencsésnek tartom  magamat,  hogy  oly  éles  és  gyakorlott  szem,  mint  II. 
iiré,  392.  lapra  terjedő  munkámban  csak  8  téves  állítást  talált,  említésre 
méltónak.  Ezen  téves  álUtások  felderítésére  bátorkodom  egy  pár  meg- 
jegyzést tenni,  mi  a  tudomány  és  igazság  érdekében^  ^gy  hiszem,  nem 
lesz  egészen  felesleges. 

Állításomat  a  22.  1.,  hogy  Márk  Botyn  fia  volt,  úgy  czáfolja  II. 
úr,  hogy  Márkot  Botyz  testvérének  mondja.  Az  igazság  azonban,  egyi- 
künk által  sem  eltalálva,  másképen  áll.  Az  illető  okmány,  mely  eredeti- 
ben a  3/(ír/<íí#y-család  levéltárában  található  fel  és  Bárdossy  Supplemen- 
tumában  a  98.  1.  nyomatott  le,  következő  czimmel  van  ellátva:  iBela 
Ecx  Comiti  Botyz,  filio  Comitis  Marci «  quod  gratissimum  de  Stephano, 
rege  Hungarorum,  filio  suo^  nuncium  attulerit,  silvam  Chetene,  in  Di- 
strictu  Scemsiensi  sub  alpe  Tortol  sitam,  confert.  A.  D.  1264.  Már  e 
czimből  is  kitetszik,  hogy  Bofyzy  kiről  Batizfalu  származik,  Márk  fia 
volt,  ki  Márkusfalvát  Szepesben  alapította.  Azt  én  azelőtt  is  úgy  tudtam^ 
csak  hogy  >einem  Sohne  Mark«  helyett  *seínem  Sohne  Markt  hibásan 
nyomtatva  és  nem  javítva. 

Én  továbbá  állítom  a  28.  1.,  hogy  Zápolya  Benedek  már  I.  Károly 
idejében  említtetik  és  hogy  II.  Zápolya  János  1393  — 1396.  SzepesneJc 
főispánja  volt.  Azt  is  említettem  ugyanott,  hogy  a  Ztí^o/ya-család  a  hazá- 
nak  püspököt,  sőt  érseket  adott.  —  Erre  H.  úr  állítja,  hogy  az  első,  ki 


TÁRCZA.  281 

e  családból  feltűnt,  e»ak  Imre  volt  Mátyáa  király  uralkodása  alatt  lís  hogy 
a  Záiwhják  közül  egy  sem  viselt  egyházi  hivatalt.  —  Eu  az  adatokat 
a  Zápolya  családot  illetőleg  Wagner  Analecta  Scepusiiból  lígy  használtain 
fel,  mint  ott  valósággal  feltalálhatók.  Ugyanis  a  IV.  kötetben  a  6.  la- 
pon a  család  Genealógiájával  találkozunk.  Ott  az  első  család  csakugyan 
iBenedictus  Floruit  sub  Carolo  I.  8.  Ludovico  I.  Regibus.c  A  második 
családtagról  pedig  olvassuk :  >Thomas  ex  Episcopo  Csanád.  Archiep. 
Ck>locens.  demum  Strígon  +  sub  anno  1375.«  A  3-ik  családtag  azonban 
János  főispán,  kiről  a  genealógia  így  emlékezik :  >  Joannes  Vajvoda 
Russiae  dein  Comes,  tum  Judex  Curiao  Regiae  -f-  sub  annum  ld96.« 
Ezen  János  Wagner  III.  kötete  212.  1.  is  a  Szepesség  főispánjai  sorában 
említtetik  fel. 

Csáki  Miliálif  főispán  csakugyan  védelmezte  a  szepesi  várat  a 
Rákói'ziak  ellen,  valószínűleg  már  1700-ban,  mely  dvben  főispáni  méltó- 
ságra emelkedett  fel.  O  nem  is  várta  be  a  vihar  kitörésit  1703-ban, 
hanem  már  ^sokkal  eléblxn  hozzálátott  a  vár  erősítéséhez  és  védelméhez. 
Wagner  IH.  kötetében  a  236.  1.  ez  ügyben  azt  olvassuk:  >C.  Michael 
II.  Csáky  de  Keresztszcgh  ....  ab  anno  1700.  .  ,  .  initio  tumultuum 
Rakoczianorum,  eadem  in  Rege  íide,  constantiaque,  qua  páter  Stephanus 
fűit  Arcem  Scepusiensem  tormentis  commeatu,  aliisque  uecessariis  J(i7/( 
multo  aute  providerat.c 

Hasonlóképen  állunk  Pongiácz  Imre  szepesi  prépost  tevékenysé- 
gével is.  Ámbár  ez  1719 — 1724.  hivataloskodott  és  hivatalosan  a  Rá- 
kóczi-féle mozgalmak  már  a  szaűitnári  béliével  1711-ben  véget  értek, 
mégis  ezen  mozgalmak  és  azok  következményei  a  megye  terén  nem  egy- 
szerre lettek  megszüntetve,  hanem  évekre  érezhetők  voltak  és  bénítot- 
ták az  egyházi  hivatalnok  messzebb  kiható  törekvéseit  és  tetteit.  Erre 
vonatkozik  Wagner  III.  138.  1.  feltalálható  állítása:  >Emericu8  Pon- 
grácz  1719  — 1724.  .  .  .  Iniquitas  illa  Rakoczianorum  temporum,  cum 
majoribus  functionibus,  fores  obstrueret;  neque  aliud  liceret,  confessio- 
nibus  sedutam  operám  dabat.«  .... 

Hogy  a  tatárok  1241-ben  jöttek  hazánkba,  ezt  az  én  könyvem- 
ben is  több  helyütt  lehet  olvasni,  mint  p.  o.  a  67.  1.,  hol  a  szepesi  Chro- 
nikát  idézem,  mely  e  szavakkal  kezdődik:  >Anno  1241.  Bei  Regie- 
rung  des  Ungrischen  Königs  Béla  des  vierten,  ist  Bathus  ein  König  der 
tartarn  mit  500,000  gewehrter  Manschaft  ins  Ungerland  durchreis- 
sen.«  .  .  .  .  Ila  könyvem  64. 1.  mégis  az  olvasható,  hogy  Benedek  prépost 


282  TÁRCZA. 

1234 — 1239  tauuja  volt  a  tatárok  pusztításaiuak,  akkor  egy  hibával 
van  dolgunk,  melyet  az  olvasó  könnyen  feltalálhat. 

II.  L.  úr  azt  mondja,  hogy  Zápolya  csak  1526-ban  választatott 
meg  királynak,  és  így  ezen  éw  előtt  nem  nevezhetett  ki  prépostokat  Én 
pedig  a  122.  1.  állítottam^  hogy  Horváűi  Jáiu)^  prépost  már  1511-ben 
ZápolyéUól  neveztetett  ki.  Sajátságos  szepesi  viszonyainkat  tekintve,  me- 
lyek szerint  a  vár  főnökjei  prépostokat  is  neveztek  ki,  most  is  ragasz- 
kodom ezen  állításomhoz.  A  kinevezési  okmány  olvasható  Wagner  I. 
363.  ily  ezim  alatt :  íJoannis  8.  Georgii  de  Zápolya  Comitum  Scepns. 
littcrac,  qtiibus  Joannem  Horwáth  de  Lomnycza  nominant  Praepositum 
Sccpus.  Dátum  in  Arcé  Trenchin.  Anno  Domini  1511.«  1519-ben  H. 
prépost  már  minden  jogaival  élt  és  a  lőcsei  hires  Uenckcl  lelkésznek  kü- 
lönös érdemei  miatt  egész  életére  a  cathedraticumot  elengedte,  melyet  a 
8zepe8Í  24  k.  városok  lelkészei  a  prépostnak  évenkint  66  aranynyal 
tartoztak  fizetni.  A  Matriala  Moleriana-féle  kézirat  a  4.  L  ez  ügyben 
igy  nyilatkozik:  iNotandum  est  etiam,  quod  Bndus  Dnus  Prepositus 
Johannes  de  Lomnicza  dedit  Vrabili  Dno  Magistro  Johanni  Henkel  Plc- 
bauo  Lewczoviensi,  ob  iunumera  servitia  siugularc  privilégium,  quod 
vita  ejus  durante,  libcr  sit  a  solutione  Cathedratici :  ideo  11  fi.  ct  1 
oi*th. ')  numerandi  sünt,  et  ad  rationem  sohitionis  ponendi,  quando  Dno 
Praelato  Cathedraticum  praesentatur ;  quos  11.  fl.  praefatus  Dnus  Magis- 
ter  Johannes  Henkel  pro  Cathedratico  teneretur.c 

Végre  H.  L.  úr  felemlíti,  hogy  munkámban  Breicer-féle  Lőcseire^ 
nyomda  kiadványai  közé  Tranoscius  Citharo  Sanctorum  czimü  szláv  éne- 
kes-könyvet nem  vettem  föl. 

£z^  gondolom^  hibám  nem  lehet,  miután  történelmi  képeket  és  nem 
teljes  összefüggő  történetet  irván,  e  tárgynál  is  csak  a  legjellemzőbbet 
akartam  kiemelni,  máskülönben  igen  sok  nyomtatványt  kellett  volna 
elősorolnom,  melyek  a  nyomdában  napvilágot  láttak.  Itt  jelent  meg  a 
többiek  között  még  azon  beszéd  is,  melyet  1683-ban  Ladiver  Ilyes  a 
collegium  rectora  Tökölyi  István  születése  alkalmából  tartott,  ily  czim 
alatt:  »Natale  Victoriarum  praesagium  et  Impressum  Leutschoviao 
Typis  Samuelis  Rrewer.« 

Különben  nem  mulaszthatom  el  ez  alkalomból  H.  L.  úrnak  őszinte 
köszönetemet  kifejezni  azon   szívességéért,  melylyel   annyi  szakérzékkel 

^)  Orth.«r-.40  Dénár,  és  160  Denár=  1  fl. 


TÁRCZA.  283 

és  tudooiányuyal,  szciriiy   müvemet   megbeszélte  es  az  olvasó  közönség- 
nek oly  melegen  ajánlotta. 

AVkbkr  Samu, 
ev.  lelkdsz. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  Kitüntetés.  A  hivatalos  » Budapesti  Közlönye  mart.  d-ikiöl-ik 
Bzáma  ö  Felsége  következő  legmagasb  elhatározását  hozza : 

Szem(51yem  körüli  magyar  miniszterem  elöterjeszte'se  folytán, 
Haaa  Lajos  bekés-csabai  evangélikus  lelkésznek,  közhasznú  működése 
elismeréséül,  Ferencz  József-rendem  lovagkeresztjét  adományozom. 

Kelt  Bécsben,  1881.  cvi  február  hó  26  án. 
Ferencz  József,  s.  k. 

Báró  Orczy  Béla,  s.  k. 

Tisztelt  barátunk  és  tagtársunk  e  megérdemlett  kitüntetésén  szi- 
vünkből örülünk. 

"j*  Szaró  Imre  megyés  püspök  társulatunk  alapító  tagja,  febr. 
28-án  Szombathelyen  két  hónapi  szenvedés  után  67  éves  korában  meg- 
halt Ritkán  kelt  halálhír  őszintébb  és  mélyebb  részvétet,  mint  e  kitűnő 
egyháznagyé,  ki  a  magyar  clerusnak  egyik  legkitűnőbb  tagja,  s  a  ma- 
gyar hazának  egyik  leghűbb  fia  volt.  Sikeres  irodalmi  munkásságáért  az 
Akadémia  tiszteleti  tagjai  sorába  választotta :  de  irodalmi  érdemeit  felül- 
múlják hazafi  érdemei  —  egyházmegyéje  magyarosítása  érdekében 
sokat  tett.  E  mellett  a  tudomány  és  tanügy  érdekében  mindig  kész  volt 
áldozni.  A  természettudományi  társulat  múlt  évi  nagygyűlésének  ő  volt 
az  elnöke.  Nyugodjanak  porai  békében ! 

—  Ipolyi  Arnold,  társulatunk  elnöke  a  m.  képzőművészeti  társu- 
lat f.  hó  6-án  tartott  közgyűlésén  nagyhatású  megnyitó  beszédet  mon- 
dott, melyből  e  üírsulat  arányos  növekedését  örömmel  tapasztalta  a 
nagy  számmal  összegyűlt  társulati  közönség.  Beszédében  a  sarkpontot  a 
magyar  nemzeti  irány  érvényesülése  iránti  óhaj  képezte.  Való  igaz,  a 
mit  e  sorokban  mond : 

» Feladatunk  nem  csupán  egyszerűen  az,  hogy  Magyarországba  a 
művészetet  behozzuk  és  terjeszszük,  hanem  egyszersmind  Magyarorszá- 
gon művészetet  és  pedig  magyar  művészetet  is  létrehozzunk.  Kétségte- 
len, hogy  ez  utóbbit  tartjuk  részünkről,  ha  nem  is  talán  egészen  kizáró- 
lagos, de  mindenesetre  legfőbb  s  legmagasabb  feladatunknak.  Nem  altat- 
juk magunkat  e  részt  ábrándokkal.   Tudjak  mily  nehéz,  mily  magas  c 


284  TÁRCZA. 

feladat.  Oly  nehéz,  uraim  s  oly  magas,  hogy  lehet,  ezt  soha  sem  fogjuk 
talán  cldrni  annyira,  mint  az  olasz  s  régibb  nemet  szent  festészet,  és  nem 
mint  az  újabb  németalföldi  és  franczia  életképfcstészet,  mely  mindannyi 
sajátos  nemzeti  müiskolát  és  müirányt  alkotott.  De  hogy  ez  a  művészet 
virágzásának  csakugyan  legmagasabb  foka  és  jelzője,  és  hogy  erre  min- 
den nemzet  művészetének  törekednie  kell,  az  kétségtelen  marad  mindad- 
dig, m{g  nem  tartjuk  ama  cozmopolitizmust  a  nemzet  életében,  az  iroda- 
lomban és  művészetben  a  legmagasabb  tökélynek,  mely  lehet,  idővel 
eltörölhet  minden  egyéni  kifejezést  és  jelleget,  minden  magasabb  nem- 
zeti irányt,  sajátságot  és  jellemet.  Nem  vagyunk  a  nemzeti  chauvíuismus 
barátjai  és  legkevésbbé  volnánk  azok  a  művészet  terén.  Nem  szükséges 
azt  Üres  szóval  bizonyítanunk,  minek  ellenkezőjét  tényekkel  tanúsítot- 
tuk, midőn  dicsőségünknek  tartottuk  gyenge  tehetségünk  szerint  is  a 
külföldi  művészet  régi  alkotásai  egész  sorát  nemzetünk  képtára  számára 
tanulmányúi  s  előképül  megszerezni,  lla  még  is  itt  a  nemzeti  művészet 
jelentőségéről  tüzetesen  szólunk,  teszszük  azt  épen  azon  megtisztelő  figye- 
lemnél fogva,  mely  e  kérdésben  egyrészt  felénk,  másrészt  ellenünk  is 
fordult ;  és  mert  azt  hisszük,  hogy  nemzeti  művészetünk  előmozdítása 
s  megalapítása  társulatunknak  épen  egyik  legmagasabb  feladata.  < 

—  Albrecht  föiiekczeg  febr.  8-án  meglátogatta  a  csász.  és  kir. 
udvari  titkos  levéltárt,  melynek,  mint  tudva  van,  a  történetíró  Ameth  az 
igazgatója.  A  levéltári  tisztviselőkkel  s  köztük  Károlyi  Árpáddal  hosszab- 
ban társalgott  s  kérdezte  tőle,  hogy  mit  dolgozik?  Bemutattatta  magának 
a  vendégeket  is,  s  ezek  közt  Szadeczkt/vel  a  ni.  Akadémia  ösztöndíjasával 
is  hosszabban  társalgott.  Azután  megtekintette  a  levéltári  nevezetessé- 
geket s  curiosumokat :  Imre  királynak  1202-iki  roppant  nagy  pecséttel 
ellátott  levelét,  Imre  1202-iki  aranybulláját  (a  legrégibbet,  melyen  nem- 
zeti czímer  látható);  a  magyar-  és  horvát  urak  1492-iki  kötelező  iratát, 
számtalan  pecséttel  s  egy  3  öl  hosszú  vasmegyei  periratot. 

—  Dr.  Szinnyei  Józsefet,  a  magyar  irodalomtörténet  buzgó  mun- 
kását, képzett  nyelvészt,  a  vallás-  és  közoktatási  minister,  a  M.  N. 
Múzeum  könyvtárához  segéddé  nevezte  ki. 

—  A  ChéfAnpalvi  Theüke-csalAd  levéltára  Hódossy  Imre  tagtár- 
sunk szíves  közvetítése  következtében,  állandó  letéteménykép,  az  1723. 
45.  tcz.  értelmében  a  M.  Országos  Levéltárba  került.  A  levéltár  az 
imént  került  rendezés  alá,  s  amennyire  rögtöiiösen  valamit  mondhatni, 
jelezhetjük,  hogy  számos  XIV.  s  XV.  századbeli  kizárólag  Szepes-megyét 
illető  oklevél  s  néhány  kiadatlan  Arpádkori  is  találkozik  a  gyűjteményben. 

—  Az  AQUINCUMI  ÁSATÁSOK  ügyc  Újabb  stádiumba  lépett.  Ugyan  is 
az  albizottság,  mely   a  főváros   által   végzendő   ásatások   alkalmából,  a 


TAHCZA. 


285 


tíírölíít  lejtm^rez^se  niáu  ax  ügy  p^iis5Ug)'i>  teilmicai,  nomzetgazdWigi 
oldalának  tárgy aUsára  m  a  tcrülrt  talnjvtzektÖl  való  mentesítcíip  tárgy á- 
imn  rc^szletes  javABlftttt^tdre  kikilldctett,  martius  l-án  tartott  Ulds^n 
kStHüudtH,  hogy  ivA  ásatásokat  nem  Tehet  a  1ejtm^'roz<^s  é  az  arra  alapí- 
tímiló  víz8«al>á]yoEH8okt('>l  fiiggovc  tcuni,  mert  a  Irjtmiírésre  voutttkostu 
iidatok  még  nincsenek  készen  a  habár  a  tnérn^ki  hivatal  utaeittatni  fog, 
hogy  ágy  a  lejtmérezés,  mint  a  Csigadómbon  es  Papföldön  levő  talaj* 
vixek  miktfnti  Icvcstctcse  iráni  tiTvcjíetet  kf^s^ítden,  de  ex  mégis  hosszabb 
ideig  tart  s  így  a/,  ásatásokkal  addig  várni  nem  lehet :  elhat-ározta  tehát 
a  ln7«ottságf  hogy  a  vároa  részéről  kexdendő  ásatások  a  Papféldön  inájuB 
ÍTi-án*  az  állani  által  foganatba  veendő  folyta ttihigoa  ásatások  a  Csiga* 
dnnilxm  pedig  mindjárt  a  tavasz  bekoszüntés^vel  kezdeíisenek  meg, 

-  A  M,  K.  ottKxÁoos  LKv&tTÁiiiiAK  jan.  l-től  ke/dve  a  Lelögymi- 
nisKterinm  55.941.  rendeletével  megállapított  iratkt»zt esi  szabályzat  h!pett 
dletbc*  melyet,  minthogy  tört(^netbuváraiiikat  közelről  f'rdekli,  s  n  vidéki 
levc^ltáruklmn  h  analóg  iiitiV.kedt^sfknek  szolgálhat  alapúig  czeuiud 
kö^filUnk : 

1.  §*  A  ki^zöns%  az  Országos  Levéltár  iratait  csak  az  e  ezL^lru 
kyelííU  hely ist^gek ben  —  dolgozó  ezol iában  —  buaználhatja,  2.  S.  A 
levc^ltári  dí)Igozó  »zol mi  a  kutatók  ezámára  hétkoznapoukint  délelőtti  y'/| 
6ráti>l  íi^lntáni  1^/4  taráig,  vasárnapokon  s  egy^b  ünnepeken  pedig 
^^/j — 1  l^J4  óráig  ált  nyitva.  í*.  §.  A  három  sátoros  ünnep  elsíí  napjain 
ds  Sgtent-lstván  király  na)>ján  n  levéltár  egyátalában  zárva  tnarad.  •!.  í^. 
A  lev«^tár  használatára,  illetőleg  a  lcveltárl>an  a  fennálló  szabályok  kor- 
látain  lielíil  eszközlendö  tudományos  czi^lu  kutat^isokra  jogosítva  esak 
HZ  van*  kinek  erre  az  országos  levéltárnok,  illet»jleg  a  7G22  IH75,  az. 
belflgyminiszteriumi  rendelet  4-ik  pontja  e'rtclmtílten  a  belügy  mi  ni  szte* 
ritim  a9(  engedélyt  megadta^  mely  tudomásvet-el  végett  a  dolgozó  azobálian 
való  szolgálattal  es  f^JUgy élettel  megbízott  levL^Uári  tisztvieelővel  Inva- 
taltiítan  közöltetik,  5.  §.  Minden  kutató  kérő -lapot  kap,  melyre  n  hasz- 
nálni kívánt  iratokat  tölc  telhetőleg  specifieálva  (levéltári  jelzegUk  szerint) 
fíHjegyzi,  &  a  ke'rö-lapnt  napí  kelettel  és  sajátkezű  aláir«sával  ellátva*  ax 
illető  levéltári  tiszt víí<e Ion ek  átadja*  A  levéltári  szolgákkal  közvetlenül 
L^rintkczni  s  velük  rendelkezni  a  kutatóknak  nem  szabad.  6,  4J,  A  dol- 
gozó subában  való  szolgálattal  és  felügyelettel  megbízott  levéltári  tiszt- 
viselii  a  kutatók  által  szabály szerííen  kiállított  kerödapokat  átveszi, 
naplóba  vexetif  folyó  számmal  ellá^a,  ellenjegyzi^  s  a  kivánt  iratok  ki- 
•zolgáltaíása  végett  az  illető  levéltári  osztály  ha  küldi.  7.  §.  Az  illető 
levéltári  o8/.rály  az  ily  kérclcuíuok  a  lehetőséghez  képest  azonnal  meg- 
felel, i^  a  kivánt  íratokait  mindig  iratjegyzék  kÍ8iM'et<ü>eu  az  illető  tiszt- 
ri^ifb'im'k  megküldi,  vngy  az  akadálynVl,   esetleg   az  időről,   mikor  fog  n 


286  TÁRCZA. 

iiiegkeresc^snek  eleget  tehetni  értesíti.  8.  §.  A  kérőlapokat  az  illető 
levéltári  osztály  tartja  magánál  addig,  mig  a  kiszolgáltatott  iratok  vissza 
nem  adatnak ;  ekkor  a  visszaadás  keltével  ellátva  s  keresztül  húzva  a 
dolgozó  szobába  küldetnek,  a  hol  az  illető  tisztviselő  a  naplóból  kivezeti 
8  folyó  számuk  szerint  rendbe  rakva,  további  intézkedésig  megtar^'a. 
Kérő-lapok,  melyeknek  megfelelni  nem  lehet,  a  fenti  értesítéssel  (7.  §.) 
azonnal  visszaküldendők.  9.  §.  Huszonöt  (25)  darab  iratnál  több  egy- 
szerre senkinek  sem  adható  ki.  10.  §.  Egész  iratcsomók,  vagy  egész  ok- 
levél-dobozok mindig  csak  kivételképcu  s  csakis  az  országos  levéltárnok 
különös  engedélye  mellett  bocsáthatók  a  kutatók  kezéhez,  de  egynél 
több  csomót  vagy  dobozt  egyszerre  senki  sem  használhat.  11.  §.  Minden 
kutató  vigyázattal  tartozik,  hogy  a  kezéhez  adott  iratcsomót  rendetlen- 
ségbe ne  hozza,  hanem  minden  darabot  helyén  hagyjon ;  az  iratokat,  ok- 
leveleket és  ezek  pecsétéit  semmiképen  meg  ne  rongálja,  se  be  ne  pisz- 
kolja. 12.  §.  A  pecséteket  dörzsölni  vagy  kefével  tisztogatni,  róluk 
pacskolatot  vagy  bármiféle  mintázatot  venni,  az  iratokat  téntával  lepau- 
sálni,  rcagentiákat  használni,  vagy  bármi  mást,  mi  azokra  káros  hatás- 
sal lehetne,  tenni:  nem  szabad.  13.  §.  Ugyanaz  nap,  ugyanazon  kutató 
több  ízben  is  kérhet  és  kaphat  iratokat,  de  csak  miután  a  kezénél  lévő- 
ket rendl)en  és  hiány  nélkül  visszaszolgáltatta.  1 4.  §.  Köznapokon  dél- 
utáni 1^/2,  ünnepnapokon  délelőtti  11^/2  órán  tul  többé  senkinek  semmi, 
mi  már  a  dolgozó  szobában  nincs,  ki  nem  adatik.  15.  §.  A  használt  ira- 
tok, a  mennyiben  a  kutató  részéről  a  következő  napra  is  fönn  nem  tar- 
tattak, még  az  nap  az  illető  levéltári  osztályba  visszaküldetnek.  IG.  §. 
A  kutatók  által  más  napra  föntartott  iratok,  a  mennyire  az  alkalmas  a 
dolgozó  szobában  maradnak,  s  egy  e  czélra  rendelt  zárt  szekrényben 
helyeztetnek  el,  különben  a  levéltárba  visszatétetnek,  de  kéznél  együtt 
tartatnak.  17.  §.  Három  nap  múlván  a  föntartás  joga  megszűnik,  s  ha 
ezalatt  a  kutató  nem  jelentkezett,  az  iratok  minden  további  várakozás 
nélkül  az  illető  levéltári  osztálynak  visszaküldetnek.  18.  §.  A  föntebbi 
BZJibály októl  való  bármily  csekély  eltérés  is  meg  nem  engedhető;  a  11. 
és  12.  §.  bármely  rendeletének  megsértése  pedig  a  további  kutatásra 
való  engedély  megszüntetését  vonhatja  maga  után. 

—  Bánó  József,  a  képviselőház  volt  alelnöke  az  eperjesi  nagygyűlé- 
sen felolvasást  szándékozik  tartani  a  sáros-megyei,  műit  századokbeli 
nemzetiségi  viszonyokról  s  e  czélból  búvárkodik  az  országos  levéltárban. 

—  Orsios  Zsigmond  főispán,  társulatunk  alapító  tagja  s  a  dclma- 
gyarországi  régészeti  és  történelmi  egylet  elnöke  lArpádkori  mívelődé- 
sünk  története*  czim  alatt  egy  terjedelmes  munkát  adott  sajtó  alá,  mely 
rövid  idő  alatt  meg  fog  jelenni^  s  melynek  tartalmát  a  »non«  ekkép 
számlálja  elő.*  Elöázó.  1.  Honfoglalás.  2.  A  vezérek  korszaka.  3.  Az 
ősük  pogány  vallása.  4.  A  pápa  fönha  tósága.  5.  Keresztes  háborúk.  6. 
Az  arany    bulla.  7.   A  mongolok  és  IV.   Béla.  Ö.  A  szerzetesek.  9.  Tan- 


TÁRC7.A.  287 

Ugyüuk  az  Árpádok  alatt.  10.  Szellemi  tevékenység.  11.  Közjogi  állapo- 
tok. 12.  Magánjog.  13.  A  városok.  14.  A  vármegyék.  15.  Rendek,  nép- 
osztályok és  népfajok.  16.  Vallásfelekezetek.  1 7.  Igazságszolgáltatás.  18. 
Kereskedelem,  ipar,  fóldmivclés.  19.  Építészet.  I.  11.  III.  20.  Szobrászat 
21.  Festészet.  22.  Hadászat.  22.  Visszapillantás.  Az  egész  mintegy 
30  —  40  nagy  ívet  tecnd  az  ^akadémiai  értekezések*  alakjában  s  ta- 
vaszra könyvpiaczunknak  bizonyára  egyik  kiváló  jelensége  lészen. 

—  A  PROT.  EGYHÁz-TüRTÉMETTEL  foglalkozó  jFÓk  a  műlt  évbcn  érte- 
kezletet tartottak  egy  társulat  alakítására,  mely  a  prot.  egyháztörténelmi 
kútfők  kiadásával  foglalkoznék.  Az  értekezlet  elhatározta^  hogy  addig  is, 
míg  ezen  társulat  létrejönne,  a  prot.  tlieologiai  könyvtár  számára  mouo- 
graphiákat  dolgoztat,  még  pedig  úgy,  hogy  minden  évben  legalább  egy 
kötet  lásson  világot.  Az  első  kötet,  (mely  a  prot.  theol.  könyvtár  13-ik 
kötete)  már  megjelent  » Magyar  Egyháztörténelmi  Monographiák«  czím 
alatt  következő  tartalommal :  I.  liethlen  Gábor  és  a  kassai  pap.  írta 
Szilágyi  Sándor.  II.  Beliczay  Jónás  életrajza.  Irta  Kársat/  Sándor,  supcr- 
inteudeus.  III.  Vázlatok  a  papszentelés  múltjából,  különös  tekintettel  a 
beregiekre.  Irta  Szeremlei  Sámuel,  IV.  Az  erdélyi  reformált  egyház  köz- 
oktatási állapota  a  múlt  században.  Irta  Jakab  Elek.  V.  Az  eperjesi  mé- 
szárszék. Irta  Szíremlei  Sámuel,  VI.  Adatok  Decsi  János  életéhez.  Irta 
Szabó  Károly, 

—  A  JÁSZBERÉNYI  gynm.  programm  műit  évi  kötete  az  iskola 
százéves  történetének  vázlatát  adja  az  intézet  derék  igazgatója :  Lippay 
Lajos  tollából. 

—  HoRowiTz  Fülöp  antiquarius  Fáy  János  daróczí  könyvtárát 
megvette  (egyikét  a  legnevezetesebb  könyvtáraknak,  melyben  volt  a  Syl- 
vester-féle  grammaticának  egyetlen  példánya)  8  az  eladást  már  megkez- 
dette. Különösen  a  hungaricumok  vannak  igen  szépen  képviselve.  Fi- 
gyelmeztetjük olvasóinkat,  hogy  most  sok  oly  munkát  szerezhetnek  meg, 
mely  igen  ritkán  szokott  könyvpiaezra  kerülni. 

—  A  PHiLosopiiiAi  írók  tíra  megindult,  még  pedig  a  M.  Tudom. 
Akadémia  támogatásával.  Annak  idejében  felhívtuk  olvasóink  figyelmét 
e  nagyhorderejű  vállalatra  s  most,  midőn  az  első  kötet  kezünkben  van, 
nem  tehetünk  mást,  mint  hogy  melegen  ajánljuk  e  derék  vállalatot.  Des 
Cartesra  nézve  a  megválasztás  igen  helyesen  történt,  a  fordítás  szabatos 
és  érthető.  Mind  két  értekezés,  mely  e  kötetben  van,  jegyzetekkel  van 
kisérve,  melyek  azok  helyes  felfogását  a  nagyközönségre  nézve  könnyí- 
tik. Végíil  hozzá  van  csatolva  Des  Cartes  életrajza,  rendszerének  ismerte- 
tése s  mint  természettudornak  méltatása.  Az  egész  kötet  igen  alkalmas, 
hogy  a  nagyközönség  érdeklődését  a  vállalat  iránt  felköltse. 


288  tArcza. 


TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  Magtar  Protestáns  Eotháztörténelmi  Monooraphiák. 

Írták  Szilágyi  Sándor,  Karsay  Sándor,  Szeremlcy  Sámuel,  Jakab  Elek, 
Szabó  Károly.  (Protestáns  Theologiai  könyvtár.  Szerkeszti  Kovács  Al- 
bert XIV.  kötet.)  Budapest,  1880.  8-adr. 

—  A  KERESZTYÉN  EGYHÁZ  TÖRTÉNELME.  írta  Warga  Lajos  sá- 
rospataki theologiai  tanár.  I.  kötet.  A  reformatio  előtti  korszak  vagy  a 
katholicismus  fejlődése,  az  egyház  egyetemes  uralma  ds  hanyatlása.  Sá- 
rospatak, 1880.  8-adr.  XIV.  és  2.  529.  és  2.  Ára  4.  frt. 

—  A  TERVEZETT  NÉGYES- SZÖVETSÉG  Ausztria-,  Orosz-,  Fran- 
ezia-  és  Németország  közt.  1787  — 1790.  (Adalék  Ausztria  keleti  poli- 
tikájához) kiadatlan  források  alapján  írta  Wertheímei^  Ede.  (A  Törté- 
nettudományi Értekezések  IX-ik  kötetének  1.  száma.)  Budapest,  1880. 
8-adr.  91.  1.  Ára   80  kr. 

—  Filozófiai  írók  tára.  A  Magyar  Tudományos  Akadémia 
támogatásával  szerkesztik  Alexander  Bernát  és  Bánóczi  József.  I.  kötet. 
Descartes.  Fordította  s  magyarázatokkal  ellátta  Alexander  Bernát.  Buda- 
pest, 1881.  8-adr.  180.  és  4,  1.  Ára  1  frt  20  kr. 

—  BiOGRAPUiSCHES  LexicoN  desKaiserthums  Oesterreieh,  enthal- 
tend  dic  Lebeusskizzen  der  denkwürdigcn  Personen  welche  seit  1750  in 
dcn  oesterreichischcn  Kronlandeni  geboren  wurden  oder  darin  gelebt 
habén.  Vom  Dr.  Constant.  Wurzbach.  42.  Theil.  S/edlcr-Taafc  Wien, 
1881.  8-adr.  330.  1.  6  gcncal.  táblával.  Ára  3  frt. 

—  ReNSEIGNEMENTS  SÜR  LKS  ARCniVES  DE  RÜSSIE.  Edition 
de  líi  c(mimission  d^mprcssion  dcs  lettres  patentes  ct  trait^'s  attaehés 
aux  archives  principales  de  Moscou  du  min.  des  aff.  étr.  Moscou  1880. 
Iniprimerie  de  la  société  de  la  propagation  dee  livres  utilcs. 

—  ViERTER  Bericht  der  prUhistoríschen  Conimission  der  ma- 
thematisch  —  nat.  Classe  der  k.  Akademie  der  Wissenschaften  über 
die  Arbeiteu  im  Jahre  1880.  Ersfcittet  von  Ferdinánd  von  IlorhaWiUfr, 
8r.  4G  1.  (Különnyomat.) 

—  Az  ALSÓBB  NÉPOSZTÁLYOK  állapota  cs  fejlődése  a  germán 
államokban  a  középkori  intézmények  befolyása  alatt.  Bevezetés  a  XVI. 
századbeli  pórlázadás  okainak  történetéhez.  írta  Sniláí/i/i  Samu  középt. 
tanár  Budajiest,  2880.  Hr.  38  lap. 


TOMORI   PÁL   ÉLETE. 

ELSŐ  KÖZLEMÉNY. 


A  XVI.  század  első  negyede  történetünk  egyik  legválságo- 
sabb korszakát  képezi.  A  külső  ellenség  fegyvere  és  a  belső  rom- 
lás mérge  egyszerre  emésztett  a  nemzet  életerején.  Ekkor,  — 
rövid  tíz  évi  időközben  —  kétszer  fordul  elő  az  az  eset,  hogy  a 
nemzet  elidegenedve  az  aristocratiától,  —  mely  az  olygarchia 
minden  gyűlöletes  tulajdonságát  bírta,  nagy  aspirátiói  nélkül  — 
a  haza  megmentésére  czélzó  erőfeszítéseiben,  a  homályból  hívta 
elő  vezéreit:  1514-ben  Dózsa  Györgyöt  az  igénytelen  székely 
vitézt,  és  1623-ban  Tomori  Pált  a  ferencz-rendü  szerzetest. 

Mind  a  két  kísérletnek  tragicus  kimenetele  vala :  a  pórlá- 
zadás  iszonyaiban  és  a  mohácsi  gyásznapon. 

Nagy  catastrophákkal  szemben,  a  történetíró  egyik  legfőbb 
feladata:  nyomozni  és  földeríteni,  mi  része  volt  azokban  az 
egyéneknek  és  mi  a  viszonyoknak.  E  czélból,  a  mennyire  szüksé- 
ges ismernie  a  kort,  annyira  mellőzhetetlen,  hogy  tájékozva  legyen 
a  vezérlő  férfiak  jelleme  és  előélete  iránt  Igyekeznie  kell  tehát, 
hogy  a  nevökböz  fűződő  monda-kör  helyébe  a  történeti  valóságot 
állítsa. 

Ezt  akarom  megkísérleni  Tomori  Pálra  nézve,  a  kinek 
ekkorig  kevéssé  ismert  élettörténetéhez  az  országos  levéltár,  Eper- 
jes és  Szeben  városok  úgyszintén  a  jászai  convent  levéltárai,  vala- 
mint a  pápai  nuntiusok,  a  velenczei  és  ferrárai  követek  jelentései 
dús  adatkészletct  nyújtanak. 

Századok.    1881.   IV.  fíízct.  19 


290  TOMORI  PÁL 


A  Tomori-család  Bosnyákországból  veszi  eredetét,  *)  és 
a  mai  nap  is  fennálló  abauj -megyei  Tomor  helységben  telepedvén 
meg,  ettől  kölcsönzé  nevét.  Tagjai  között  már  a  XV.  század  ele- 
jén nem  hiányozának  vállalkozó  férfiak,  a  kik  az  ország  külön- 
böző részeiben  keresik  és  megtalálják  szerencséjöket.  Különösen 
a  távol  Erdély  látszik  reájok  nézve  az  ígéret  földjét  képezni.  Ott 
tűnik  föl  —  a  rendelkezésünkre  álló  történeti  emlékek  lapjain  — 
legelsőben  a  Tomori  név,  mikor  1435-ben  a  gyula-fej  érvári  káp- 
talan Tomori  Zsigmondot  három  falu  birtokába  beiktatja.  ^) 

Majdnem  egy  századdal  utóbb,  Tomori  István,  kivel 
1496-ban  mint  a  szepesi  vár  alispánjával  találkozunk.  Zápolya 
János  pártfogása  által,  Erdély  al-vajdájának  és  a  székelyek  al- 
ispánjának előkelő  tisztét  nyeri  el,  a  melyet  viselve,  gazdag  ado- 
mányokkal jutalmazák  szolgálatait.  ^) 

És  Erdélyben  lépett  a  közpályára,  itt  küzdötte  ki  első  ba- 
bérait,  itt  emelkedett  magas  állásra  Tomori  Pál  is. 

István  és  Pál  a  család  két  különböző  ágának  sarjai.  Amaz 
a  csucsi  ez  a  tomori  praedicatumot  használja.  Amaz  három  ha- 
lomból növekedő  farkast,  ez  koronából  kiemelkedő  egyszarvút 
visel  czímerében.  *) 

Pdl  születési  helyét  nem  állapíthatjuk  meg  egész  biztos- 
sággal.   Ouidoto ,  a   velenczei   köztársaság   budai   ügyviselője 
1525-ik  évi  zárjelentésében  azt  írja  róla,  hogy  Erdélyből  szárma- 

^)  Tomori  Pál  1525.  elején  Balibégtöl  levelet  kapott,  melyben 
drtesíti,  hogy  közel  rokoni  kapcsok  fíízik  hozzá.  Tomori  erre  vonatkozó- 
lag megjegyzi,  hogy  ez  nem  lehetetlen  »per  essere  tutti  di  Bosina.c 
(Campeggio  pápai  legátus  1525.  január  22-ki  jelentése.) 

*)  A  beiktatási  rendelet  a  gyula-fejérvári  káptalan  levéltárában. 
(Beké  Antal  kanonok  szíves  közlése.^ 

3)  Mint  szepesi  alispán  említtetik  Századok.  1872.  folyam  G75.  1. 
—  Mint  alvajda  (1523—6)  Századok.  1880  folyam.  882.  1.  —  Reá 
és  családjára  vonatkozó  számos  oklevelet  őriz  a  gyula-fejérvárí  levéltár. 
(L.  még  Nagy  Iván.  Magyarország  családai.  XI.  241.  1.) 

*)  Tomori  István  czímere :  Archaeologiai  Krtesítü  1871.  100  lap. 
Tomori  Pál  czímere  látható  az  országos  Icvéltíírban  őrzött  leveleinek 
gyUrü-peeséteiu, 


ÉLETE.  291 

zik.  ^)  htvdnji,  —  a  ki  nem  egészen  egy  századdal  később  írja 
munkáját  —  úgy  tudta,  hogy  »Gömör'megyéböl,  tisztességes  csa- 
ládból ered.<  2) 

Családjának,  —  mely  a  XV.  század  végén  nagyon  elszapo- 
rodott -  birtokai  Abanj,  Borsod  és  Oömör  megyékben  feküd- 
tek. Pál  atyja  és  ennek  két  testvére  Tomor  helység  felerészét, 
továbbá  Ambrusházát  Abaújban  és  Berkeszt  Borsodban  közösen 
bírták.  3)  Egyik  rokonuk  Boldogkő  várának  ura  volt.  *) 

A  családot  a  felvidék  számos  előkelő  nemzetségeivel :  a 
Csetnekiek-,  Kellemesiek-Kövérekkel-,  a  Balitiak-,  Fanchalyak-, 
Putnokiak-,  Tornallyayakkal  sat.  szoros  rokonság  kapcsai  fűzték 
össze.  ^) 

Toraori  Pál  születési  évét  nem  ismerjük.  A  velenczei  ügy- 
viselő 1525-ben  úgy  mutatja  be  őt,  mint  körülbelül  49  éves  fér- 
fiút. Születésének  évét  eszerint  1475.  tájára  kell  tennünk.  Mátyás 
halálakor  lépett  ki  a  gyermek-korból. 

Elég  gondos  nevelésben  részesült.  Szép  írása  volt.  Elsajá- 
tította a  latin  nyelvet,  és  folyékonyan  kezelte  azt.  Leveleiben  ne 
keressük  a  humanisták  csínját  és  classicus  vonatkozásait ;  de  nem 
is  találjuk  azt  a  barbár  (exassaverunt  tormenta-féle)  konyha- 
latinságot, a  melynek,  például,  Szerémi  György  —  Tomori  kor- 
társa és  barátja  —  egyik  legismertebb  képviselője. 

Hajlamai  a  katonai  pálvára  vezették.  A  nemes  családok 
tagjai  rendszerint  még  alig  hagyták  el  a  gyermek-kort,  már  is 
előkelő  urak  szolgálatába  állottak,  hogy  j  azoknak  udvarában  és 
táborában  vitéz  hadfiakká  képezzék  ki  magokat. 

Tomori  Pált  a  szerencse  kedvezése  Bornemissza  János  ud- 
varába vezeté. 

^)  >Oriundo  da  Transilvania.*  (Firnhaber  kiadása.  70.  1.) 

2)  VII.  könyv.  G8.  1. 

^)  Tomori  Pál  1506-bau  űj  kir.  adomáuyt  eszközöl  ki  ezen  birto- 
kokra, a  maga,  továbbá  unokatestvérei :  Antal  és  Mátc?,  Miklósnak  fiai, 
Lörinez  és  Lajos,  Istvánnak  fiai  része're.  (A  statutíóról  szóló  jelentések  a 
jászai  convent  levéltárában.) 

*)  Fráter  Ciyörgy  1549-ben  szerezte  meg  ezen  várát  Tomori 
Egyedtől,  Istvánnak  fiától. 

^)  Krre  vonatkozó  adatí)kat  az  országos  levéltárban  és  a  jászai 
conventben  őrzött  oklevelek,  valamint  Tomori  levelei  tartalmaznak. 

19* 


292  TOMORI  PÁL 

Köztudomású,  hogy  Bornemissza  egyike  vala  azon  kiváló  fér- 
fiaknak, kiket  Mátyás  király  alacsony  sorsból  magas  méltóságokra 
emelt,  hogy  bennök  az  aristocratia  soraiban  családjának  meg- 
bízható támaszt,  az  országnak  áldozatkész  férfiakat  biztosítson.  A 
nagy  király  bizalmával  ajándékozta  meg,  alkincstárnokká  nevezte, 
és  terjedelmes  uradalmakat  adományozott  neki.  Még  jelentéke- 
nyebb állása  volt  a  gazdag  és  erélyes  főúrnak  a  gyenge  és  mindig 
pénzzavarral  küzdő  11.  Ulászló  alatt.  Bár  az  ország  zászlósainak 
rangfokozatában  megelégedett  az  utolsó  helylyel  —  pozsonyi  gróf 
volt  —  befolyása  időnként  túlszárnyalta  Brandenburgi  Györgyét 
és  Bakocs  bibornokét  is,  a  kikkel  a  királyi  végrendeletben  a 
trónörökös  gyámjává  rendeltetett. 

Zord  és  szívtelen,  fukar  és  fondor  embernek  jellemzi  őt 
egyik  kortársa.  ^)  De  Tomori  meg  tudta  nyerni  vonzalmát  és 
rokonszenvét.  Úgy  szólván  atyai  jóakaratával  és  folytonos  párt- 
fogásával dicsekedhetett.  ^) 

Míg  környezetében  a  fiatal  apród  edzett  férfiúvá  növeke- 
dett, szellemi  fejlődésében  azon  sokoldalúságot  tűnteté  ki,  mely 
korában  a  jelentékeny  szereplés  föltétele  vala.  Vitéz  és  gyakor- 
lott hadnagy  volt  első  sorban ;  de  e  mellett  a  politikai  alkudo- 
zásokban tapintatot  és  a  pénzügyek  terén  jártasságot  sajátított  el. 

Bornemissza  tehát  nehéz  feladatokat  bízhatott  rá,  és  fontos 
küldetésekre  ajánlhatta  őt  a  királynak. 

Ily  küldetésben  találkozunk  vele  először,  1603.  nyarán. 
Mint  királyi  biztos  Erdélybe  ment,  hogy  a  szászokra  kivetett, 
18,000  forintnyi  rendkívüli  adó  felosztását  és  behajtását  eszkö- 
zölje. Határozott  fellépéssel  megnyerő  modort  egyesítve,  nehézség 
nélkül  tudta  a  szász  városokat  a  súlyos  teher  elvállalására  bírnL  ^) 


*)  Császár  Mihály  najílójíi.  (Kiadta  Horvát  István  »Verböczy 
Emlékezetese  ezimü  inuukájában.  208.  1.) 

*)  Erre  utal,  az  alább  említendő  tények  mellett,  VII.  Kelemen 
pápának  1524.  február  20-án  Bornemisszához  intézett  levele^  melyben 
említi,  hogy  ö  Tomorit  icontra  Dei  hostes  ex  tua  disrlplina  el  prope 
fttnii  emimsU,€  (Theiner.  II.  633.  1.) 

^)  Szeben  város  számadási  könyvében  1503.  szeptember  19-re  be 
van  jegyezve :  »Item  imposicio  facta  .  ,  .  medio  Thomory  Pauli  ad 
omnes  Saxoncs  in  numero   fior.    18000.   Itcm  oodcm  die  percepit  dictus 


ÉLETE. 


293 


Eünélfogvíi  e  fölaílat  a  következő  években  in.  readszerint  ó  neki 
jtiiutt  0Bztályrc82Ül  *) 

Miüdazonáltiil  bár  sikerrel  járt  el  ily  péir/ügyi  természetft 
fiiefibízatásokban  ;  bizoüjára  hajlamainak  megfelelőbb  foglalkozás 
vala :  fegyverrel  kezében  szolgálni  uralkodójának. 

Erdélyben  eiTe  is  elég  alkalom  kínálkozott. 

A  székelyek  megőrizték  volt  az  ős  idők  barczias  szellemét. 
'K  kerenzténység  és  a  nyugat-európai  állami  íutézüiények  ötszá- 
zadon hatása  kevéssé  tudta  megszelídíteni  erkulcseiket,  A  sza- 
badBágára  féltékeny  nép  a  fejedelmi  hatalom  minden  ayilatkoza- 
taiban  az  elnyomás  szándékát  látta*  Magán  sérelmeinek  megtor- 
lására is  azounnl  kész  volt  a  fegyvi*rhez  nyúlni*  Tomori  úgy  jel- 
lemzi a  székelyeket,  hogy  >Hem  Istentul,  sem  embertől  nem  fél- 
tiekfC  hogy  >joggul  és  jogtalanHággnJ  nem  gondolnak* ;  8«5t  hogy 
folyvást  él  köztök  a  pogány  kor  azon  biti?^  mely  szerint  azok,  a 
kiket  a  íVddon  megölnek,  a  meuyoi-szágban  szolgáik  íbgnak 
looni.  ^) 


domhiufi  Pauluö  a  dnmiuo  Johannc  Wall  l<>cum  inagtötri.  Civium  Icneutía 
0or  1200,  ítem  aiif  czening  Kunigli<.'her  Gnadeiipotteu  Thomory  Paul 
flór,  0.«  (Ecehiiungeti  iiua  doin  Archivc  der  Stadt  Hcrmiiuaiadt  und  dor 
SUcbBÍBchen  Nation.  I.  (1880,)  381.  2,  Ih) 

*)  SzebiMi  varos  szúmadási  könyvíiben  1504,  flcptembor  6-ári: 
>Pro  eolatione  inonnu  1600  íL  Faulo  Thoinory  ex  parte  septem  sedtum 
juiratioucin  4000.  hl  Megyés  assuinptorum  d.  100.<  Kechnmigeu.  418.  í. 
—  Iíí08.  octólKT  20-án,  1514.  február  1.,  1515.  aeptcmbcr  5-ííu 
Touiori  adó-Ugyekhen  ír  Szebcü  varosáDak.  1514.  mártius  24-1^11  Jiinoa 
vajda  írja  SzcÍh-ii  városának,  hogy  Tomori  Fái  »exactor  presentis  auli 
ajdii  Ritgic  MtÍ8  irvtcr  vo8<  panaszt  emelt,  —  1515.  májud  17-éu  Bor- 
licmlasKa  János  felbívja  Szeben  városát,  bogy  í^pecuniaa  apud  oos  per 
Reg.  Mtem  depntatos<  fijtessek  ki  Tomorinak.  —  Batthyány  Bencdok 
ktr.  kinrjítárnok  1511).  junuts  2l-én  értesíti  a  szász  nemzetet,  hogy  Tö- 
mörít kíildi  >pro  edgendo  ilJri  suh^idio,'^  (Mindezen  iratok  .Szelií^n  város 
icvo'l  tára  hun.) 

*)  Tomori  1515,  jimíus  12-en  íija  Eperjes  városánaki  >8cÍo  ct 
tteini  móres  Siculorum,  tit  nec  Doum,  noc  hominem  tuneut  ....  Ciuos 
Saxones  possem  roflecti ;  sod  illi  Siculi  existimantt  quem  iaterfecerunt, 
lit  iUe  íu  alio  nujndo  servitor  suiis  effícietnr.c  És  1516.  Dovemb^^r 
lŐ*áii:  >Sed,  dominj  tnei^  timeo  a  ?^iculis  ribaldis  voa^  qut  nec  Doum 
ncc  homJncm  timcrit,  ymmn  ticc  justum,  nce  ínjuBltim.t 


uaiKi 


ibifc 


-*- ^  — 


2 ül  TOMORI  PÁL 

A  belső  mozgalmak  és  erőszakos  téuyck,  súrlóclások  és  véres 
összeütközések  napirenden  voltak  a  székelyek  földjén,  0 

Különösen  szászok  és  székelyek  között  gyakran  támadtak 
ellenségeskedések.  Úgy  látszik  egy  ilyen,  ^és  pedig  a  szokottnál 
komolyabb  természetű,  fordult  elő  1503.  nyarán.  Tomori,  ki  épen 
akkor  mint  királyi  biztos  a  szász  földön  tartózkodott,  kötelessé- 
gének tartá  a  megtámadott  szászok  védelmére  kelni,  és  Segesvár 
közelében  megütközött  a  székelyekkel.  *) 

Még  nagyobb  jelentőségű  harczokat  kellett  velők  három 
évvel  utóbb  vívnia. 

A  székelyek  mindennemű  adófizetéstől  mentek  valának. 
Csak  a  király  koronázása,  menyekzője  és  a  trónörökös  születése 
alkalmával,  ősi  szokás  szerint,  minden  székely  férfi  egy  ökröt  szol- 
gáltatott. Az  ökrökre  a  királyi  bélyeget  sütötték,  és  innen  ezen 
tartozás  behajtása  ökörsütésnek  neveztetett.  11.  Lajos  születése 
alkalmával  (1606.  július  l.)  Tomori  Pált  bizták  meg  az  ökörsü- 
tés végrehajtásával.  Azonban  a  székelyek  ellenszegültek,  és  Map 
ros- Vásárhely  vidékén  nagy  számban  összegyülekezvén,  fenyegető 
állást  foglaltak  el. 

Tomori  mintegy  500  lovasból  álló  csapattal  rendelkezett,  és 
bár  az  ellenfél  sokkal  számosabb  vala,  azonnal  megtámadta  azt. 
Véres  csata  fejlődött  ki,  melyben  a  székelyek  túlereje,  hagyomá- 


^)  Hirdeti  ezt  az  1506-ik  ávi  agyagfalvi  gytílés  is,  mely  intézke- 
déseket tesz,  hogy  »a  mi  országunkban  —  úgy  mond  —  tolvajságok, 
másnak  megnyomorítása^  kergetése,  megöle'sc,  rátámadása,  egyenetlen- 
ségek, verekedések,  boszűállások,  pusztítások  és  égetések,  házaknak 
elhányások,  hadak  és  üstök-vonások  és  egjéb  akármi  veszedelmek  ne 
támadhassanak,  mint  az  elmúlt  esztendőkben  egynehányszor  megestc- 
nek.«  Ezen  intézkedések  nem  voltak  czélra vezetők ;  mert  a  székely  elő- 
kelők, 1519.  június  7-én,  megfontolva  igraves  illas  et  prope  exitiosas 
seditiones,  contentiones  atque  emulationcs«,  melyek  köztök  előfordulnak, 
szerződésre  lépnek,  hogy  jövőben  minden  pártoskodást  és  lázadást  meg- 
akadályozzanak.  (Szabó  károly.  Székely  Oklevéltár.  I.  313.  és  337.  11.) 

*)  Ezen  ütközet  előzményeiről  és  lefolyásáról,  sajnos,  semmit  sem 
tudunk.  Csak  egy  adat  tesz  arról  említést;  Segesvár  1504-ik  évi  szá- 
madásaiban említtetik  ugyanis,  hogy  a  városnak  az  adó  cgyrésze  elen- 
gcdtctctt  *pro  damnis,  per  SiculoSy  tempore  conjiicitomim  Panli  Thomorij 
rcceptü,€  Rechnungsbücher.  394,  1. 


khKTH, 


295 


nj^t*  viiézöí'gökkd  karöltve,  győzött,  Tauioii    luviiöüiuak    luigy 
ré^see  ele^ett^  és  ö  húsz  sebből  xérezvc  meuekűli. 

Azonban  aem  soká  hagyta  megtorlás  nélkül  e  kudarczut 
A  közel  esű  királyi  várak,  Belgrád,  Orsova,  Szöréüv,  Temusvar 
parancsnokaitól  segítségtH  eszköxölvti  ki,  jelent^>keuy  haderő  élén, 
támadást  intézett  a  székelyek  ellen,  és  s&lyos  csapást  mérve  ra- 
jok, meghódolásra  kényszerítette  uket*  Mire  az  ökörsütést  is 
keresztülvitte*  *) 

IX 

Ez  idi'itájt  Tomorinak  lUlandó  működési  tere  nyílt  meg 
Erdélyben. 

Erdély  délkeleti  szélén,  az  Oláhországtól  elválasztó  hegy- 
ség aljában,  az  Olt  pai-iján,  hat  mérföldnyi  hosszú  termékeny 
róna  terfll  el,  melyet  Fogaras  földének  neveznek*  Mintegy  köze- 
pén, a  Brassóból  Szebenbe  vezetri  út  mellett,  emelkedik  Fogaras 
vára,  melynek  a  középkor  századaiban  kivételes  állása  vala. 
Ugyanis  az  oláhokat  a  XII*  vagy  XIII,  században  e  toldön  oly 
czélból  telepítették  meg,  hogy  niint  vámépek.  várjobbágyok 
essen  határvár  fentartására  és  védelmére  szolgáljanak*  És  míg  a 
XII,  század  végétől  kezdve  az  ország  egyéb  részeiben  a  várakhoz 
tartozó  néposztályok  állapota  lényeges  átalakuláson  kezdett 
átmenni ;  az  ezt  előidéző  politikai  tényezők  hatása  nem  ért  el 
Fogaras-földéig*  Itt  a  vár  urát  éa  parancsnokát  még  a  XVII. 
században  is  uralta  az  egész  terület  népessége. 

Emellett  magának  a  várnak  kiváló  hadászati  jelentősége 
volt,  mely  a  XVI.  század  elején  érte  el  tetupoutját.  Szemmel 
kellett  tartania  a  szomszéd  Oláhországot,  hol  a  magyar  souverü- 
EitáR  igen  gyenge  lábon  áUott,  6s  mindinkább  tért  engedett  a 
lÖrök  fönhatóságnak.  Oltalmat  kellett  nyújtani  a  szászoknak,  a 


^)  Ezen  escineayckrul  kc?t  forrás  tuíli^eít.  Olilh  Miklus,  Atilláról  íi  r 
dolfíoziitáaak  XVIII,  fejezetiben,  a  székelyekről  szólván,  mellokeseu  6t^ 
rHriden  beaz^li  el  Tomorí  kiüdetea^t  ée  H  csatát,  melyben  014b  atyja  l> 
réizt  v«:tt.  Tt^líh  részlettel  Ír  ezen  caemtftiy ékről  IstvHnfy  IV.  köDyvébeu  . 
de  azzal  az  eltcreííscl,  bogy  ezeríntc  n  gzí^krlyck  clöbb  zeudültek  fel,  e- 
elnytuniitáfiukra  kühletett  ki  Tomorí*  Oláli  clőjubísíi  hitelesebbnek  lát- 
«zik.  Y*  ö.  Sziiágyi  Hándvv,  Erdíüvürdzág  Története.  í.  17  5.  L 


^^^ 


296  TOMORI  PÁL 

törökök  ellen,  a  kik  ismételve  betörtek  a  vöröstomyi  szoroson 
át,  és  dúltak  a  gazdag  területen.  Végre  hivatva  volt  a  szász  nép 
között  a  korona  jogait  és  a  kincstár  érdekeit  megóvni. 

Midőn  tehát  Corvin  János  herczegnek  1505.  őszén  bekö- 
vetkezett halála  után,  Fogaras  vára  a  koronára  szállott,  IL 
Ulászló  sietett  erőteljes  és  hű  kezekre  bízni  azt :  Bornemissza 
Jánosnak  adományozá,  a  ki  azonnal  Tomori  Pált  nevezte  ki  vár- 
nagygyá.  Az  1505-ik  elején  már  ezen  tisztben  találkozunk  vele; 
sokoldalú  tevékenység  közepett,  a  melyben  erélye  és  kíméletet 
nem  ismerő  igazságossága  által  csakhamar  nagy  tekintélyt  és 
köztiszteletet  vívott  ki  magának. 

Az  említett  esztendő  első  hónapjaiban  történt,  hogy  a 
kőhalmi  biró  szolgája  egy  oláh  jobbágyot  megölt.  Tomori  a 
gyilkos  kinyomozása  és  a  vérdíj  behajtása  végett  szigorú  rend- 
szabályokhoz nyúlt,  és  az  egész  helységgel,  melynek  egyik  lakója 
a  bűntényt  elköveté,  éreztette  neheztelését ;  úgy  hogy  a  szebeni 
tanács  követet  küldött  hozzá,  megengesztelésére.  Ugyanazon 
követ  azt  a  megbízást  is  nyerte,  hogy  Tomorit  a  város  környeze- 
tében tartózkodó  félelmes  rabló- csapat  kiirtására  kérje  fel.  Egy 
hónapba  sem  telt,  máris  újabb  szebeni  küldöttség  jelent  meg 
Fogaras  várában,  hogy  a  rablók  elfogatásáért  és  kivégeztetéseért 
a  város  háláját  tolmácsolja  és  ajándékát  (három  vég  posztót) 
átnyújtsa.  *) 

A  szászok  lassanként  megszokták,  hogy  minden  alkalom- 
mal Tomori  erőteljes  oltalmát  vagy  közbenjárását  vegyék  igénybe. 

A  szebeni  és  brassai  patríciusok  úgyszólván  baráti  viszony- 
ban  állottak   vele.   Gyakran  kedveskedtek  neki   ajándékokkal. 


^)  Ezen  részleteket  Szeben  város  1506-ik  számadásaiuak  követ- 
kező tételeiből  nyerjük:  April  18.  »Mis80  dominó  Joanne  Rappoltli 
jid  Fogaras  ad  Paulum  Thomori  ratione  illorum  de  Kwppes,  proptcr 
walachuin,  quem  famulus  domini  iudicis  vulnerauit,  ubi  Paulus  Thomori 
pauperes  valdc  premebat:  et  ex  parte  Harbc  ct  complicum  eius,  qui 
multa  mala  faciebant.  FI.  3.  Item  duxit  secum  albos  pancs  Paulo  Tho- 
mori donandos.«  Május  25.  »Paulo  Thomori  castellano  de  Fogaras, 
ratione  detentionis  et  cxtcrminationis  quorundam  latronum  ct  furum, 
puta  Ilerbc  ouin  suis  complicibus,  íussu  dominorum  provincialium,  honore 
data  tria  stamina  pauui.  FI.  21.«  (Rechnungen.  429  —  31  11.) 


ÉLETE.  297 

Mikor  városuk  falai  között  megjelent,  közköltségou  vendégelték 
meg.  Viszont  Tomori  is,  ünnepélyes  alkalmakkor,  vendégszere- 
tettel fogadta  őket  fogarasi  várlakában.  Tudósításokat  küldött, 
és  sokféle  szolgálatokat  tett  nekik.  ^) 

Ezen  szívélyes  viszony  egy  időre  magzavartatott  1513-ban, 
a  mikor  Szeben  városa  panaszokkal  fordult  a  királyhoz  Tomori 
által  elkövetett  erőszakoskodások  és  okozott  károk  miatt.  A  király 
Bornemissza  Jánost  kiildé  Erdélybe,  a  panaszok  megvizsgálása 
és  a  jó  egyetértés  helyreállítása   végett.*)  A   következő  évben, 


^)  Ezeu  viszonyra  vonatkozólag  a  szebeni  számadási  könyvek 
érdekes  adatokat  tartalmaznak.  így:  1506.  június  30-án  egy  szolga 
küldetik  Tomorihoz  »pro  investigationibus  quia  Thurci  post  Alpcs  con- 
gregati  diccbantur.«  Július  26-án  39  dénár  számíttatik  fel  »pro  certis 
albis  panibus  per  Dominos  Camerarios  et  Johannem  Rappolt  Paulo  Tho- 
mori  delatis.«  Augusztus  16-án  Rappolt  Tomorihoz  küldetik  »'m  facto 
plurimorum  actuum  potentiariorum. «  Július  2-án  40  dénár  számíttatik 
»Paulu8  Thomori  intravit,  huic  pro  honore  misso  vino,  avena  et  cetera.« 
Deczember  13-án  egy  szolga,  levéllel,  megy  Tomorihoz  iratione  dominí 
judicis  regii  Cibiniensis  in  facto  citationis  ipsius  in  curiam  regiam  etiam 
ad  Tliomori.«  1509.  július  15-én  egy  hordó  bor  küldetik  Tomorinak 
»ad  primitias  sui  plebani,  ad  quas  dominos  invitavcrat.«  September 
1-e'n  pedig  Tomori  volt  a  szebeniek  vendége.  (Rechnungsbücher  432  — 
535.  11.)  Továbbá  utalunk  Tomorinak  1508.  oct.  20-án,  1512.  már- 
tius  3-án,  1514.  február  1  ,  1515.  september  5.  és  1519.  april  11-én 
Szeben  városa  tanácsához  intézett  leveleire.  Brassó  városához  való 
viszonyáról  felvilágosítást  nyújtanak  1515-ben  Eperjes  városához  inté- 
zett levelei.  Például  június  12-én  írja:  »Cum  Judice  Brassoviensi  Paulo 
Benkncr  sum  tali  amicicia  junctus,  ut  hactenus  non  multa  verba  mca 
postpo8uit.« 

2)  II.  Ulászló  1513  octóber  2-án  írja  Szeben  városának,  hogy 
leveledből  sajnálattal  értesült  iqualem  iniuriam,  qualia  damna  et  oppres- 
siones  vobis  et  ceteris  Saxonibus  nostris  Paulus  Thomory  et  alii  castri 
Fogaras  Vice-Castellani  superioríbus  annis  in  sede  Kewhalom  primum 
ac  deinde  in  oppido  Zentagotha,  nouissime  verő  his  diebus  in  quadam 
villa  saxouicali,  Civitati  vestre  vicina  intulcrit  .  .  .  Que  quidem  oppres- 
sioues,  licet  a  ])refato  Paulo  et  eius  subditis  dicantur  vobis  et  ad  vos 
pcrtinentihus  esse  illaté ;  tamen  quantum  et  aliunde  et  ex  ipsorum  lite- 
raruni  vestrjiruin  contextu  et  serié  cognoscere  licuit,  visus  est  nobis 
Johanncö  de  Zekcl,  homo  flagitiosissimuB,  qui  inter  vos,  contra  nostram 
voluntatem  Judicatus  nostros  Regios  in  certis  sedibus  occupauit  .  .  . 
sicuti  nuiltis  aliis  opprcssiouibus  vestris,  etiam  his  que  supra  memorate 


298  TOMORl  PiiL 

viszont  Tomori  vádolta  be  a  szebenieket  II.  Ulászló  kírályuál, 
mivel  a  reájok  kivetett  adót  megfizetni  vonakodtak.^) 

Azonban  ezen  feszültség  nem  volt  tartós.  1515-ben,  Tomori 
mint  a  szászok  bizalmi  férfía,  fáradozik  az  Eperjes  városával  fel- 
merült bonyodalom  megszüntetésében. 

A  mondott  év  elején,  Eperjes  vároBának  tanácsa  a  bras- 
sai  származású  királyi  harminczadost,  András  deákot  (Nobilis 
Andreas  literátus  de  Corona)  —  előttünk  ismeretlen  ok  miatt 
—  halálra  ítélte,  és  a  város  piaczán  lefejeztette.  Ezen  esemény 
híre  nagy  felháborodást  és  mozgalmat  idézett  elő  Erdélyben. 
András  deáknak  ugyanis  a  brassai  polgárok,  a  bárczasági  birto- 
kosok, sőt  a  székelyek  között  is  számos  előkelő  rokona  vala,  a 
kik  el  voltak  határozva,  hogy  törvény  útján  elégtételt  fognak 
keresni,  és  egyúttal  az  eperjesieken  véres  boszút  állanak ;  annál 
inkább,  mert  arról  értesültek,  hogy  Eperjes  városa  a  törvényes 
formák  mellőzésével  követte  el  a  merényletet,  és  a  kivégezettnek 
vagyonát  prédára  bocsátotta.  Mindenek  előtt  azonban  biztos 
tudósítást  óhajtottak  nyerni  a  történtek  felől,  és  e  czélból  Tomo- 
rihoz  fordultak,  a  ki  —  1515  april  30-án  —  rokonát  Fanchaly 
Istvánt  küldötte  Eperjesre. 

Levelében  előadván  a  szászok  és  székelyek  között  uralkodó 
hangulatot,  figyelmezteti  az  eperjesi  polgárokat,  hogy  kereske- 
delmi utazásaikban  óvatosak  legyenek,  nehogy  amazok  rajtok 
töltsék  ki  boszújokat  Mindazáltal  reményt  nyújt  a  békés  kiegyen- 
lítésre. Ajánlja,  hogy  kérjék  fel  Tharczay  Miklóst,  a  kinek  úgy 
az  udvarnál  mint  Erdélyben  nagy  tekintélye  van,  a  közbenjá- 
rásra, és  a  kivégezettnek  hagyatékát  szolgáltassák  ki  Kassa 
városának,  letétemény  gyanánt. 

Az  eperjesi  tanács  követte  a  jó  tanácsot.  Megnyerte  Thar- 
czay Miklósnak,  és  kivűle  Rozgonyi  Istvánnak,  valamint  Sáros- 
megye közönségének  támogatását.  Ezek  arról  tanúskodtak,  hogy 
András  deák  törvényesen  és  jogosan  ítéltetett  halálra.  Az  eperjesi 


punt,  et  de  quibus  questi   estis,  ocoasioncm  dedita  opera  quesiuissc.c  A 
királyi  leirat  eredetije  Szebcn  város  levéltárában. 

^)  Az  ez  ügyben,  1514,   mártius  24-én  Szeben  városához  intézett 
királyi  leirat  ugyanott. 


kLKTK. 


Sá*Jl> 


ísjOi&Ci  az  iratokat  követ  által  mugkuldé  Toinoriimk,  a  ki  assukut 
Hvamó  várusa  tanácsával  kö/ié,  s  a  uiv\y  liajlaiidőnak  h  mutat- 
kozott az  llgy  békés  eliutézésére. 

AzoDban  jűnius  ll-éü,  a  lelejczcttnek  testvércj  rukoiiai- 
í*s  barátaival,  —  összesen  miütegy  bariniaczketteüj  —  megjeloii* 
tek  Fügaras  várában/ hogy  az  eperjesi  követtel  értekezzenek. 
Tomori  ezt  nem  eUenzé ;  de  kikötötte^  hogy  u  h  jelen  lesz  a 
találkozáson,  és  hogy  aem  Eperjes  városát,  sem  küldöttét  bántal- 
mazó szókkal  illetni  nem  fogják,  ígérték,  hogy  tisztességesen  fog- 
tiak  vele  bánni. 

Az  értekezlet  igen  rövid  volt.  Végeztévelj  András  ' 
rokouíii  kijelentették,  hogy  úgy  fognak  eljárni  az  eperJL  .- 
irányában,  a  mint  ezek  bántak  rokonukkal.  Tomori  azon  volt, 
hogy  lecsillapítsa  őket ;  gondolják  meg  —  monda  —  hogy  ugyan- 
azon egy  Istent  imádják*  ugyanazon  egy  ui-alkodó  kormánya 
alatt  állanak.  De  szavai  hatástalanul  hangzottak  eh  Midt'm 
Tomori  a  kivégezett  hagyatékát  hozta  szobai  kinyilatkoztatták* 
hogy  azzal  nem  sokat  gondolnak.  » Jószágunk  elég  van  —  így 
szóltak  —  de  atyánkfia  kivégeztetéae  által  pótolhatatlan  vesz- 
teséget  szenvedtüuk.  Boszút  kell  érte  állanunk.*  Tomori  figyel- 
raezteté  öket^  hogy  a  székely  fold  és  Eperjes  városa  közt  nagy 
a  távolság ;  kérte  Őket,  hogy  az  ö  közbenjárására  is  legyenek 
tekintettel.  Mindazáltal  c^ak  azon  ígéretre  tudta  őket  bírni, 
hogy  Szent^Mihály  napig  semmit  sem  fognak  tenni*  Mintegy 
fegyverszünetet  engedtek.  »Senki  se  vádoljon  minket  azzal,  — 
mondák  —  hogy  úgy  járunk  cl,  mint  orgyilkosok.  De  a  határ- 
nap letelte  után.  ha  tíz  esztendeig  is  kell  várakoznunk,  mihelyt 
alkalom  nyílik  meg  fogjuk  bőszülni  atyánkfiának  halálát.*  To- 
mori egyelőre  megelégedett  ezen  ígérettel,  és  arról  oklevelet  ada- 
tott magának* 

De  midőn  ezen  részleteket  az  eperjesi  tanácsnak  tudomá- 
öáj-a  hozta,  azt  javasolta,  igyekezzék  a  fegyverszünet  tartiuna 
alatt,  királyi  rendeletet  eszközölni  ki,  mely  a  székelyeket,  jószág- 
veííztés  terhe  alatt,  minden  erőszakos  ténytől  eltiltsa. 

Az  eperjesiek  csakugyan  kieszközöltek  ily  rendeletet,  me- 
lyet (1515.)  november  havíVban  megküldöttek  Toraorinak.  Er, 
késznek  uvilatkozott,  hogy  a  királyi  iratot  az  illetőkkel    közöhii 


300  TOMORI  PÁL 

fogja.  Az  iránt,  hogy  Brassó  városa  engedelmeskedni  fog,  meg 
volt  nyugodva.  De  attól  tartott,  hogy  a  székelyek  nem  fognak 
gondolni  a  királyi  parancscsal ;  bár  ígérte,  hogy  ö  mindent  meg- 
tesz, a  mi  hatalmában  áll.  Es  —  úgy  látszik  — .csakugyan  sikerűit 
neki  a  székelyeket  is  boszúálló  terveik  elejtésére  bírni.*) 

Ezen,  magában  véve  nem  nagy  jelentőségű  incidens  mu- 
tatja, hogy  Tomori  tekintélyes  állást  foglalt  el  Erdélyben.  Zá- 
polya János  is  —  ki  1511.  elején  foglalta  el  az  erdélyi  vajda 
magas  tisztét  —  gyakran  igénybe  vette  szolgálatait.  így  például, 
mikor  1512.  elején  Szabó  Ambrus,  a  vétségeiért  önkényt  szám- 
kivetésbe ment  kolozsvári  bíró,  jószágai  tárgyában,  ennek  özve- 
gye és  Kolozsvár  városa  között,  támadott  per  tárgyalására  rend- 
kivűli  biróságot  kellett  kineveznie,  Haraszthy  János  és  Thornay 
János  mellett,  Tomori  Pált  is  tagjává  nevezte  ki.  Ezek  a  város 
egész  közönségét  egybehíváu,  és  az  ügyet  megvizsgáltatván, 
január  27-én  kelt  ítéletlevelökben  az  özvegynek  örök  hallgatást 
parancsoltak.  ^) 

Kevéssel  utóbb,  Tomorit  Budán  találjuk.  Épen  azon  ido 
alatt,  a  mig  a  királyi  udvarnál  tartózkodott,  (május  közepe  tá- 
ján) Konstantinápolyból  fontos  hírek  érkeztek.  A  fellázadt  jan- 
csárok  letették  II.  Bajazid  szultánt,  és  fiát  I.  Szelimet  kiáltották 
ki  utódjává.  II.  Ulászló,  alig  egy  év  előtt  öt  esztendőre  békét 
kötött  a  letett  szultánnal.  Most  azonban  attól  tartott,  hogy  az 
új  uralkodó  nem  fogja  magát  e  szerződés  által  lekötve  érezni. 
Szükségesnek  látszott  tehát  e  békekötés  megerősítését  eszközölni 
ki,  és  e  czélból  mielőbb  követet  küldeni  a  portára.  A  választás 
Tomori  Pálra  esett,  a  ki  május  utolsó  napjaiban  kelt  útra  Kon- 
stantinápolyba.  ^) 

*)  Tomori  Páluak  az  eperjesi  tanácshoz  intózett  három  levele 
(1515.  april  30,  június    12.  november   18.)  Eperjes  város  lev^tárában. 

2)  Jakab  Elek.  Kolozsvár  Törtcfnete.  I.  601.  lap.  És  Oklevdltár: 
200.  szám. 

^)  Tomori  ezen  kiildetdseröl  csak  Pasqualigo  velenczei  követ  tesz 
említést.  1512.  május  16-án  Budáról  írja,  hogy  a  király  Konstantiná- 
l>olyba  követet  küld  > Dominó  Tuburi  Paolo.«  Es  június  3-án  jelenti 
^Dominó  Tuburi  Paolo  partite  ancor  lui  per  Constantinopoli.«  (A  nagy 
fontosságú,  mdg  kiadatlan  követi  jelentések  a  velenczei  városi  múzeum 
(Musco  Civico)  könyvtárában.) 


ÉLETI 


301 


jrinclazonájtal  killdetése,  bármily  nagy  horderejöuek  lát- 
íí20tt,  feleíilogesnek  bizonyult.  Az  új  íszultán  maga  is  t^bö  teenUíV 
jenek  ismerte  a  béke  biztosítását  Követe,  ^gy  látszik,  egy  id* 
bf*u  ért  Szetidrobe,  Tomorival,  és  jűuius  közepe  táján  niegjoleut 
Budán,  bol  urának  üdvözlő  iratát  átnyujtá,  és  készségét  hangsű- 
lyoy/i,  megtiirt^ini  az  atyja  által  kötött  frigyet. ') 

Tomori  valószíuűleg  viaszabfvatott,  még  mielőtt  az  ozmán 
fuvarosba  eljutott. 


III, 

Az  udvar  bizalmát,  melynek  a  portai  küldetés  egyik  kitUn. 
tető  jele  vala,  Tomori  nemcsak  Erdélyben  kifejtett  buzgó  tevé- 
kenysége által,  banem  azon  válságos  napokban  is  igazolta,  a  mi- 
kor a  pórlázadás  iszonyai  árasztották  el  ai  országot. 

A  mint  a  keresztesek  első  véres  tettei  a  veszély  nagyságát 
felismerhetflvé  tették :  Bornemissza  vala  a  legelső,  a  ki  az  álta- 
lános rettegés  közepett  a  lázadás  elfojtását  megkísérlé*  Sietve 
összegyűjtötte  a  királyi  hadakat.  Felhívására,  Tomori  is  megje- 
lent a  táborában,  és  elég  jókor  jött,  hogy  az  első  ütközetben 
résztvehessen.  Bornemissza  ugyanis  a  Dunán  átkcdve,  Száleres 
Ambrus  ellen  indult.  A  lovas  elöhad  vezetését  Tomoríra  bízta, 
iSzáleres  értesülvén  közeledtéről,  megelőzte  a  támadást.  A  keresz- 
tesek vad  szenvedélylyel  rohanták  meg  Tomori  csapatát;  de 
nagy  veszteséggel  visszaverettek.  Sokan  elestek  és  jutottak 
fogságra. 

Bornemissza  ekkor  hírnököt  küldött  a  lázadók  táborába, 
kegyelem  ígéretével  fegyverletételre  intve  őket.  És  csakugyan  egy 
ré87.Ök  békésen  elvonult  De  a  többség  engesztelhetetlen  gyűlölet 
által  vezettetve,  uj  csatát  követelt.  Bornemissza  ekkor  könnyfi 
lovasságátf  Tomori  vezérlete  alatt,  bocsátá  rajok  ;  majd  n  sereg 
zömével  maga  is  segítségére  vonult  Teljes  győzelmet  aratott ;  a 
lázadók  rendetlen  futásban  szétszóródtak.  ^) 

*)  Pa»nuiilígo  1512.  juiiiuö  H.  es  juliuö  16-ilci  jdentvae). 
•)  Tomori  esteti   k\yM  izcrcpkísiít  IstVMitffy   ollwa/^okísébül   tud- 
nk  meg. 


302  TOMORI  PÁL 

A  főváros  ekként  biztosítva  lévén,  Tomori  Szapolyay 
Jánosnak  vitt  segítséget,  a  ki  őt  Lőrincz  pap  ellen  küldé. 

Váradon  szervezte  hadait.  Innen  felszólítást  intézett  a  ke- 
resztesekhez, hogy  tegyék  le  a  fegyvert.  Midőn  pedig  értesült,  hogy 
sokan  közűlök  elosontak,  a  Bihar  város  közelében  levő  fábort 
megtámadta  és  szétszórta.  ^) 

Ezek  után  —  habár  a  történeti  emlékek  nem  szólnak  róla 
—  valószínű,  hogy  Zápolya  Jánosnak  Dózsa  Györgygyei  Temes- 
vár alatt  vívott  döntő  harczában  is  jelentékeny  része  vala. 

Nevezetes  szolgálatainak  jutalmául,  eddig  viselt  hivata- 
laihoz a  munkácsi  vár  parancsnokságát,  és  az  erdélyi  kamarák 
felügyelőjének  jövedelmes  tisztét  nyerte.  *)  Egyúttal  a  harczi- 
téren  kivívott  sikerei  az  ország  legjelesebb  hadvezérének  hírét 
szerzek  meg  néki.^) 

Hadvezéri  képességeit  a  törökök  elleni  harczokban  kitűn- 
tetni, arra  nem  nyílt  alkalma.  Hálátlanabb  szerep  várakozott 
rá,  a  II.  Lajos  király  uralkodása  alatt  elhatalmasodott  párt- 
küzdelmekben. 

Azon  viszony,  melyben  Bornemisszához  állott,  szoros  köte- 
lékkel kapcsolta  az  udvari  párthoz,  melylyel  szemben  a  közne- 


^)  Tomori  bihar-megyei  hadjáratát  IstvánfFy  nem  említi.  Részlete- 
sen meséli  el  az  egykorú  Szeré/ni  György  »EpÍ8tola  de  perdicione  Hun- 
garorum«  czímü  emlékiratában,  (Wenzel  G.  kiadása.  68.,  9.  11.)  és  meg- 
énekeli a  szintén  egykorú  Stcphanus  Taurinus  »Stauromacbia«-jában. 
(Engel  kiadása  180  1.) 

*)  1515.  szeptember  5-én  Szeben  városáboz  intézett  levelében  iigy 
írja  magát  alá  Tomori,  mint  »Castellanus  c^istrorum  Munkach  et  Foga- 
ra8.«  Munkács  vára  Geréb  Péter  nádornak  magtalan  balála  által  (1504.) 
szállott  a  koronára.  Az  1514.  LXXIII.  tczikk  Munkácsot  a  korona  javak 
közé  sorolta ,  jövedelmeit  a  kir.  konyha  szükségleteire  rendelte ,  és 
emiatt  a  budai  tiszttartó  (Bornemissza  János)  gondjaira  bízta.  —  1515. 
november  1 8-án  Tomori  Eperjes  városáboz  intézett  levelében  említi : 
Ji>Tot  sünt  cure  michi  nuncnouiter,  in  negociis  Camerarum  Transsilvana- 
rum  impo8Íte.« 

^)  Giuliano  Caprili,  a  ferrarai  berezeg  budai  ügy  viselője  1521. 
juHus  29-én  írja :  )>Potria  essere  questi  Ilungari  fusscno  gagliardi,  ma 
in  verő  non  banno  Capitanei  experti ;  et  ipsi  da  lunga  pace  son  fatti  effe- 
niinati.  líaveamt  uno  Thomori  Panlo  yraiulhnmo  in  (trfr  mih'hur.t  (A  mo- 
denai  álbimi  levéltárban.) 


iuhKTK, 


303 


mességt  illetőleg  a  Zápolyu-párt  állott.  A  pártok  Tiiérközóaeinek 
rendes  szíühelyéűl  az  országgyűlések  szolgáltak.  Ezekrr  tehát 
Tomorinak  Í8  meg  kellett  jeleonie,  hogy  az  udvar  czélzatait  elö- 
mozdítsa,  és  azt  szükség  esetén  megvédeDi  segítsen.  *) 

Egy  ily  alkalommal,  1519,  tavaszán,  csakugyan  nagy  ve- 
ftzélyt  hárított  el  a  királyi  udvartól. 

Perényi  Imre  nádor  1519,  február  5-én  bekövetkezett 
lialála  után,  utódjának  megválasztása  végett  Szent-Gyurgy  nap- 
jára országgyűlés  hirdettetett  Budára. 

Ehlre  volt  látható^  hogy  2>ápolya  János  minden  eszközt  fel 
füg  használni,  mely  öt  a  magas  méltóság  birtokába  juttathatja. 
Ellenben  az  udvar  el  volt  határozva,  hogy  megbiCisílja  igyekez*'- 
teit.  A  király,  hogy  esetleg  az  erőszakos  támadás  ne  találja  ké^zii 
letlenűl,  tetemes  hadernt  hívott  össze  Budára.  *) 

A  Zápolya  pártján  álló  köznemesség  szokatlan  nagy  szám- 
ban, fölfegyverkezve  gyíilt  egybe*  és  követeié,  hogy  a  király  és 
a  főrendek,  kik  Budavárában  tanácskoztak,  mielőbb  jelenjenek 
meg  a  Rákos  mezején,  és  ott  ejtessék  meg  a  nádor-vájasztáí^. 
Ellenben,  az  udvari  párt  tanácsára,  II,  Lajos  felazolítá  a  közne- 
niejíiséget,  hogy  üléseit  Budavárába  helyezze  át,  és  fegyvereit 
tegye  le. 

Ezen  felhívás  nagy  felháborodást  idézett  elő  a  köznemes- 
öég  tömegében,  mely  Ível  vezérei  elhitették^  hogy  az  urak  ánnáuj't 
forralnak  ellene,  és  a  királyt  erőszakosan  tartják  viasza.  Mint- 
egy háromezerén  rögtön  Budavára  alá  vonulva,  itt  fenyegető 
állást  foglaltak  el  Zajosan  követelték,  hogy  az  urak  mielőbb  jnje- 
nek  körükbe,  mert  különben  erőhatalommal  fogják  őket  kivon- 
szolni. Majd  ostrom  alá  vették  a  vár  bezárt  kapuit. 


*;  ITilö,  augiiBtus  1 7-cn  Budáról  Lulay  János  t's  Ilorvjíth  Í*íiÍ- 
ho35  iuii^3!ctt  levcl<íl>öl  kcivctkcztctjíilc,  hogy  jelen  volt  a  iohuil  t^s  báfal 
gjtllásekeii,  (A  levtM  fredetijcí  u  szebeni  Icveltiirban,) 

"J  Károly  míinstcrbergi  herczeg  1.5U*.  apnl  14-^ii  n.  lenj^jel 
^..  ályhíMt  iuti'jKett  elotcrjcsztéachen  említi,  liogy  Lajos  1000  lovait  reti- 
icit  Cteli*  ^B  Morvaország  hol  Uiuhír.%  i's  felken  u  lengyel  kinilyt,  hogy 
ajiiivte'ti  km<j(jou  egy  cmipatoL  (Actíi  Tnmiciium,  V,  2L  l.J  Valús/íuü, 
Viügy  M/iíífyíirorasíilg  mintiou  reexehol  íijcint45n  öRSXCgyültrnck  a  ktriilyhox 
hü  kapitilayítk,  kik  kóiAHi  1  omnri  volt  iix  eluo. 


304  TOMORI  PÁL 

Az  urakat  rémület  szállotta  meg.  De  Tomori,  Idre  Borne- 
missza a  vár  védelmét  bízta  volt,  nem  veszté  el  nyugalmát.  Jól 
tudta,  hogy  a  tömeget  semmi  sem  bátorítja  fel  inkább,  mint  az,  ha 
látja,  hogy  erélytelen,  habozó  ellenféllel  áll  szemben.  Szóba  sem 
állott  a  háborgó  köznemességgel.  Néhány  ág)  út  süttetettél  a 
levegőbe.  Ez  és  a  megnyitott  kapu  alatt  megjelenő  őrség  kiroha- 
nási  készülete  határtalan  zavart  idézett  elő  az  ostromlók  sorai- 
ban, kik  oly  sietségben  menekültek  vissza,  hogy  többen  a  vár 
árkaiba  hullottak.*) 

A  köznemesség  ezen  kudarcz  után,  most  már  békésen  viselte 
magát.  Letette  a  fegyvert,  és  tiszteletteljesen  fogadta  a  körében 
megjelenő  királyt,  míg  Zápolya  sietve  elhagyta  a  várost.  Mire 
Báthory  István  megválasztatott  nádorrá. 

Tomori  ezóta  az  udvarnak  valódi  kegyencze  lett.  A  német 
udvaronczok  bizalmas  viszonyba  léptek  vele.  ^)  Es  úgy  látszik,  a 


*)  Tomori  ezen  szerepléséről  legelső  az  egykorú  cseh  történetíró 
Dubravius  tesz  említést :  »Numerus  major  quam  trium  millium  .  .  . 
spatium  quod  ante  arcem  patet  strictis  gladiis  compleut ;  .  .  .  iuflammati, 
in  portám  arcis  facíunt  impetum,  cui  custos  praepositus  erat  Paulus  To- 
mori, miles  strenuus,  cum  validissimo  praesidio.  Is,  reserata  audactcr 
porta,  oppositisque  bombardis,  complures  de  ponté  in  fossam  protiirbat; 
ceteros  metu  tormentorum  longius  8ubmouet.«  (História  Bohém.  1. 
XXXm.  p.  307.)  Istvánfynál  pedig  olvassuk:  »Nobilitas  armata  e 
campo  ad  urbem  atque  arcem  venit  .  .  .  Sed  a  Paulo  Tomoraeo  qui 
arci  praeerat,  paratis  ad  explodendum  in  turbam  tormcntls,  tandemquc 
submotis,  qui  pontem  insederant,  ita  rejecta  est,  ut  complures  in  fossam 
praccipitatentur.«  (L.  VII.  p.  53.  1.)  Engcl,  Szalay  és  Horváth  Mihály 
—  a  chronologiával  rendesen  meghasonlott  Brutm  által  tévútra  vezet- 
tetve —  a  Dubravius  és  Istváufíy  által  a  nádorválasztás  alkalmával 
történtek  gyanánt  elbeszélt  részleteket,  az  1516-ik  évi  szent  György 
napján  tartott  országgyűlés  idejére  helyezik.  —  Dubravius  és  Istvánffy 
chronologiájának  helyességét  löbb  egykorú  tudósítás  is  bizonyítja.  így 
például  Giuliano  Caprili,  a  ferrarai  ügynök,  néhány  nappal  a  történtek 
után,  1519.  június  12-én,  írja  Budáról:  ^La  Diéta  per  lelection  del 
Palatino  era  stata  assai  turbolenta,  pcrchc  una  gran  parte  de  Nobili  .  .  , 
erasi  sollevata,  e  presele  armi  arrivasi  contro  il  Castello  ...  II  che  visto 
quei  del  Castello  presele  armi  essi  pure,  si  itpínacro  fuoH  del  ponté  contro 
ifi  loj'o  e  scaricando  certi  scMoppi  alVaria  li  posero  in  ftuja,  ^ 

2)  LajoH  király  egyik  udvarnoka,  1519.  jul.  13-án  Brandenburgi 
Györgyhöz  intézett    levelében  írja,   hogy   ha  létrejö   Károly  és  Ferencz 


fel.KTE. 


305 


király  jelentékeny  ajándékokkal  fejezte  ki  elismerését.  Erre  utal 
azon  jelentékeny  vagyon^  melylyel  rendelkezett  Egy  év?el  utóbb 
mikor  ingóságait  Pesten^  Ládou}-!  Miklósnál  letéteményezi,  azok 
lajturomábau  négy  aranyos  kupa,  nyolcz  ezüst  tál,  tizenkét  ezílst 
tányér^  tizenegy  sjíönyeg,  tíz  nyest  és  több  más  drága  tárgy 
mellett^  fel  van  említve  négy  ezer  forint  aranyban  és  másfélezer 
forint  apró  pírjzlíen.  Ez  ama  korban  oly  jelentékeny  összeg  volt^ 
a  melyet  a  királyi  kincstár  is  nagy  ritkán  őrizett.^) 

Tomori  már  korábban,  nyilvános  pályájának  kezdetén  is 
felhasztíált  minden  alkalmat^  mely  anyagi  elunyöket  kinált  neki ; 
in  oszkö^í^ök  megválasztásában*  miként  kortársai  —  mondhatnók 
kivétel  nélkül  —  ö  sem  lehetett  túlságosan  scrupulosus.  Alig 
toltütt  egy  evet  a  fogarasi  várnagyi  hivatalban,  már  is  képes  volt 
nemcsak  családjának  usi  birtokaira  új  királyi  adományt  eszkti" 
zölni  ki,  de  ezeket  jelentékeny  szerzeményekkel  is  gyarapítani 
150G.  octóber  12-én,  Thornallyay  Jánossal  szövetkezve,  nagy 
ftzletet  kOtutt,  Háromezer  arany  forinton  megvásárolta  serkei 
Lórántfy  Tamás  öaitól  ezeknek  két  birtokát,  Abod  és  Boldva 
J>orsodmegyei  falvakat ;  és  mivel  a  Lorántfyak  nem  voltak  képe- 
ik ezen  birtokokat  azonnal  tényieg  átadni,  addig  míg  ez  megtör- 
iénhetik,  a  borsod-megyei  Kazincz  lalut  cs  a  pestmegyei  szeutfalvi 
liirtokot  engedték  át  zálogba.®)  1 5 1 0-ben  Tomori  megvásárolja 
Ambrusházi  Márton  özvegyótul  ennek  a  borsod-megyei  Bamak 
helységben  fekvő  birtokát^)  1517*ben  unokatestvérével  Lörincz- 
czel  és  Thornallyay  Jakabbal  zálogjogon  megszerzi  Seleb  és 
Felső-vadász  borsod-megyei  helységeket,*) 

De  Tomoriban  a  hírvágynál  hihetőleg  erősebbeu  voltkifej- 


kd£t  a  b^e,  inliuleuütt  Uniiepéjyeket  fognak  rendextotni:  >Zmna1  ín 
Sieőúfíltiirffen  ,  .  .  wel  dttiiii  unima*  Thtimcir  Paal  würdct  wissea  uuüjsricli- 
tcn,  dcni  ich  étt  gejtehrihen  huh,€  (A  inüncliení  állaun  Icvt'l tárban.) 

^\  ÁJ,  1520.  július  1 3-1*11  kelt  nag^bocsü  invciitádiimot  a  Kisfa- 
|i  I    J«!v»5ltárál)aii  őrzött    tiredeülicíl  köxle   Ráíh   Károly.   Hazai 

**  ,    -r.  L  404.  1. 

*)  Aas  crrííl  széló,  a  nádor  előtt  kiállitott  faasio  az  orsscágos  levél* 
tárban. 

*)  A  liíiagáesi  család  1510.  november  24:-<?n  költ  ttrotestatHyji 
CKcn  dudás  cllcn^  a  jásxai  cnuvcnf  irví>!tiirát»íMi, 

*}  A  já«y,ai  voiívcutiiitíil  \rj:/<  tr  atjitutiúról  sxólú  jelentén  ugyanott 
Hmmúok,    IHHU  ÍV.  fii/n  2<l 


306  TOMORI  PÁL 

lödve  a  üagyravágj'ás.  Ezt  pedig  nem  látta  oly  mérvben  kielé- 
gítve, a  mint  szolgálatai  után  remélheté. 

A  nádor-választó  országgyűlés  befejezése  után,  vissza  kel- 
lett mennie  Erdélybe,  fogarasi  várába.  ^) 

A  melloztetés,  és  a  tapasztalás,  hogy  a  gyenge  király  előkelő 
hivatalokra  oly  férfiakat  emel,  kik  érdemek  és  képességek  tekin- 
totébon  távol  állottak  tőle,  méltán  elégületlenséggel  töltheté  el.*) 

És  ugyanakkor  más  természetű  csapások  súlya  is  neheze- 
dett lelkére. 

Családja  és  a  Putnokiak  között  régi  összeköttetés  állott  fönn. 
A  Tomoriak  egyik  birtokát,  a  borsod-megyei  Velezdet  csak  a 
Sajó  váhvsztá  el  a  gömör-megyei  Putnoktól.  Pál  úr,  mikor  Erdély- 
ből a  királyi  udvarhoz  utazott,  nem  egyszer  vette  útját  Velezd 
felé,  és  pihente  ki  itt  fáradalmait. 8)  Ilyen  alkalommal  ismerked- 
hetett meg  a  Putnoki-családban  egy  iQú  hajadonnal,  a  ki  meghó- 
ditá  a  vitéz  vámagy  szivét,  és  kész  volt  kezét  nj-újtani  neki.  Az 
eljegyzés  megtörtént.  De  rövid  idővel  a  menyegző  előtt,  a  halál 
elragadta  őt.  Tomori  nem  soká  engedte  át  magát  a  fájdalomnak, 
(ísakhamar  egy  gazdag  özvegy  kezét  kérte  meg.  De  ezt  is,  mielőtt 
oltárhoz  vezethetné,  ugyanaz  a  sors  érte,  mint  az  első  jegyest.  E 
második  gyász  mélyen  megrendítette.  Az  egymásra  következő 
csapásokban  az  ég  intelmét  vélte  felismerni.  Fogadást  tett,  hogy 
szerzetes  rendbe  lép.'*) 


*)  Ezt  következtetjük  a  budai  udvarnok  levelének  fentebb  közlött 
Horaiból. 

^)  Ezt  mint  küztudomásd  te'nyt  beszéli  el  Giuliano  Caprili  1521. 
juliuH  29-ik  levelében:  »Haveanouno  Thomori  Paolo,  grand'homo  in  arte 
niilitare,  ma  védendő  ipso  li  honon*  et  offícii  darse  a  li  ignavi,  et  a  petition 
d'un  prete  o  dui :  si  fece  fratc.« 

^)  VelezdrÖl  ír  1515.  november  18-án  levelet  Eperjes  városának, 
megjegyezvén:  »Nunc  sum  in  itinere  versus  Budám. « 

*)  Ezeket  csak  hti'ánjf)/  elbeszéléséből  tudjuk:  »Quumque  —  így 
szól  —  nobilem  in  propinquo  puellam  Putnokianam  .  .  .  sibi  ducendam 
despondisset,  illaque  ante  nuptias  immiti  morte  erepta  essct ;  ad  altorum 
praedivitis  viduae  matrimonium  mentem  applicuit.  Verum,  quum  illa 
otiam^  antequam  coniungerentur,  pari  fato  discessisset ;  ...  se  perpetuo 
coelibem  victurum  et  religionem  quampiam  ingressurum  votis  nuncupati 
profesBua  est.c 


ÉLETE.  307 

De  midöu  könnyen  lemondott  a  családi  élet  örömeii'öl, 
nagyobb  áldozatot  követelt  volna  tőle  a  válás  a  katonai  pályá- 
tól, a  harczias  élettől.  Fogadalmával  tehát  meg  akarta  egyez- 
tetni leghőbb  vágyát :  hogy  fegyverével  a  királynak  és  az  ország- 
nak szolgálhasson.  En*e  kedvező  alkalom  nyílt  a  hős  Beriszló 
Péter  halálakor.  (1520.  május  20.)  Ez  ugyanis  a  veszprémi 
püspökség  mellett,  a  vránai  perjelséget  is  bírta,  a  rhodusi  lovag- 
rend egyik  legdúsabb  javadalmát,  a  melylyel  a  horvátországi 
véghelyek  megoltalmazásának  fontos  feladata  vala  összekap- 
csolva. 

Toraori  joggal  hihette,  hogy  több  jogczíme  ezen  javada- 
lomra senkinek  sincs,  mint  neki.  Lépéseket  tett  tehát,  hogy  azt 
elnyerje.  De  megelőzte  őt  a  királyi  udvar  egyik  étekfogója: 
Baráth  Mátyás,  a  ki  ígéretet  vett  IL  Lajostól,  hogy  a  perjelséget 
neki  fogja  adományozni.  És  csakugyan,  Tomori  mellőzésével,  a 
jelentéktelen  udvaron  ez  neveztetett  ki  vránai  perjellé.*) 

IV. 

Tomorit  mélyen  sértheté  ezen  eljárás. 

Heves  belső  küzdelem  után,  elhatározá,  hogy  teljesen  búcsút 
vesz  a  világtól,  mely  reá  nézve  oly  termékeny  yala  csalódásokban, 
és  egy  szigorú  szerzetesrend  kolostorának  magányába  fog  vissza- 
vonulni. ^) 

Mint  a  ki  valóban  végkép  búcsút  vesz  az  élettől,  elkészíté 
végrendeletét,   melyben  vagyonát  rokonai  között  szétosztá.®)  O 

*)  Szinten  Jatránffif  írja,  hogy  az  aurániai  perjel  halála  után  »eiu8 
dignitatem,  quainquani  singulari  studio  ct  maximis  precibus  contenderet, 
Ludovico  conacqui  nequaquam  potuit,  quod  eam  Mathiae  Barathio,  dis- 
IKínsatori  suo  iiun  antea  promissam,  alteri  nequaquam  dari  possií  res- 
pondis8et.« 

*)  Ezen  lelki  harczat  Tomori  utóbb  maga  írja  le,  1526.  april  9-en 
a  pápához  intézett  leveleben.  »Perieulo808  —  úpy  mond  —  huius  seculi 
tumultus  et  dispendiosos  eterne  bcatitudinis  anfraetus  declinare  eoncer- 
tans,  tutiorem  salutis  r>ptate  seniitam,  non  úm*  grandi  multiplicique  eflfre- 
nate  scnsualitatis  repugnantia,  et  rerum  labilium  uberiori  applausu  ani- 
mum  revocante,«  lépett  a  szerzetbe.  (Theiner.  II.  667.  1.) 

^)  1521.  február  25-én  Tomori  Lajos,  Kövér  János  és  Báli  ti  Ist- 
ván uyugtatványt  állítanak   ki  3025    forintl>ól,    mely  összeget  Ládonyi 

20* 


308  TOMOKI  PÁL 

maga  pedig  az  1520-ik  év  második  felében  Újlakra  sietett,  a 
szent  Ferencz-rend  ama  zárdájába,  melyet  Capistránoi  Jánosnak 
ott  őrzött  teteme  a  vallásos  és  hazafiúi  kegyelet  kitűnő  szentélyévé 
avatott.^) 

Az  ujoncz-évet  a  palotai  kolostorban  töltötte,  majd  elöl- 
járói által  Esztergomba  küldetett,  valószínűleg  oly  czélból,  hogy 
ott  a  hittudományokban  képezze  ki  magát.  2) 

Míg  ekként  Tomori  mind  inkább  megfeledkezett  múltjáról, 
és  a  jelent  a  jövendő  életre,  az  örökkévalóságra  való  előkészület 
időszakának  tekinté :  honfitársai  nem  felejtették  el  őt  és  dicső 
tetteit. 

Néhány  hónappal  kolostorba  vonulása  után,  nagy  veszély 
feuyegeté  az  országot.  Az  új  szultán,  11.  Szulejmán  háborút 
izent,  és  Nándor-Fehérvár  megvívására  tett  előkészületet. 

A  kormány  és  a  nemzet  tétlenül,  könnyelműen  nézett  a 
közeledő  vész  elé.  Az  áldozatkészség  szellemét  elfojtotta  az 
egyéni  önzés  és  a  pártviszály.  Rég  kihalt  azon  dicső  nemzedék, 
mely  Mátyás  iskolájában  nevekedve  fel,  diadalokkal  írta  tele  a 
nemzeti  történet  lapjait.   Most  egyetlen-egy  sem  találkozott  a 


Miklóstól,  mint  Tomori  Pál  végrendeleti  hagyományát  (qui  per  fratrcm 
uostrum  Paulum  Tliomory  .  .  .  fratribus  snis  tcstameutaliter  ad  diui- 
denda  legaticrant)  felvették,  (Hazai  Okmánytár.  I.  405.  1.) 

^)  Szinten  IstvánfFy  jegyzc  fel,  hogy  Újlakon  lépett  a  szerzetbe. 
Mikor  történt,  ezt  pontosan  nem  határozhatjuk  meg.  Annyi  bizonyos, 
hogy  jóval  1521.  február  25-ike  előtt,  a  mikor  rokonai  már  osztozkod- 
nak hagyatékán,  és  1520.  július  15-ike  utáríj  a  mikor  értéktárgyait 
Pesten  elhelyezi.  De  nem  sokkal  ezen  nap  után,  mert  Guidoto  jelentése 
szerint  két  és  félesztendőt  töltött  kolostorban ;  már  pedig  1523.  elején 
már  el  kellett  azt  hagynia. 

2)  A  >Blasii  de  Zalka  et  Continuatorum  Cronica  fratrum  minorum 
de  observantia  Provinciáé  Boznae  ct  llung.«  czim  alatt  a  gyula-fej  ér  vári 
Batthyányi  könyvtár  egy  kéziratot  őriz,  melyben  fel  van  jegyezve : 
»Egregius  Dominius  Paulus  de  Thomor  in  festő  conceptionis  V.  M.  dum 
rtueret  annus  1522.  intravit  ad  nostrum  ordinem  et  in  loco  de  Palota 
habitum  religionis  accepit.«  Az  évben  tévedésnek  kell  lenni ;  mert  két- 
ségtelen, hogy  Tomori  1521.  elején  már  szerzetes  volt.  5-cr^mi  emlék- 
iratából tudjuk,  hr)gy  Tomori  152IJ-ban,  mikor  a  rendet  elhagyta,  az 
esztergomi  kolostorban  tartózkodott. 


■fSumk  kdzölt,  it  kiro  íva  ursis&g  véilelméuek  szcrvezt^set  es  mttzt'- 
hét  bízni  lehetett 

Ekkor  némelyek  —  elsö  sorban  bizonyára  BornemiHgza  — 
a  kormány  figyeíniAt  Toviorira  irányozták,  a  kihez  felhívás  intéz- 
tetett, hogy  elhagyva  a  kolostüit,  álljon  a  hadak  élére,  a  melyek 
hívatva  leenduek  a  toruk  sereg  ntjnt  állani.  De  o  fogadalmaira 
atalt,  és  kijelenté,  hogy  elvonulva  a  világtól,  a  Megváltó  szolgá- 
latának kivallja  szentelni  életét,  *) 

Szulejmán  augustiis  29-ikéu  megvívta  az  ország  legjelenté- 
kenyebb véghelyét*,  Nándor-Fehérvárt-  Ezen  esemény  megi-endít(5 
hatása  alatt,  a  rendek  végre  elszánták  magokat  a  helyzet  igé- 
nyeinek megfelelő  áldozatokra.  Nemcsak  jobbágyaikat,  önmago- 
kat iö  megadóztatták.  Nag)  ziíoldos  had  szervezését  hatilrozták 
el,  melynek  vezetésére  két  fökapitánvt  kellett  a  királynak  nevezni. 

Az  egyik  f(1kapitáiiyi  tiszt  természetszerűen  íiápolya  János 
osztályrésze  vala.  A  másikra  h  közvélemény  Tomorit  jelölé  ki»  A 
nemzeti  párt  hatalmas  vedére  mellett*  mintegy  az  ndvar  jelöltje 
vala,  a  kiben  a  másik  párt  is  legkönnyebben  megnyugodott,  mert 
azt  hiheté,  hogy  Tomori  elkeseredését  a  vránai  perjekég  betöl- 
tésénél törti'nt  melluztetése  miatt,  a  kolostor  falai  között  sem 
feledé  el. 

Az  ország  rendéi  tehát  egyhangúlag  felkérték  a  királyt, 
hogy  adományozza  Toniorinak  az  üresedésben  levő  kaloraaí 
éfsekstffetj  melynek  területe  leginkább  vala  a  török  betörések 
veszélyének  kitéve;  minélfogva  elnyerve  ezen  méltóságot,  föpúsz- 
tori  kötelességei  találkoznáijak  főkapitányi  hivatalával,  a  mely- 
nek betöltését  érseki  javadalma  i*^  m<^ükönnyitheté.  -) 


*)  Hogy  már  Náiiflor-Feherviir  ostroma  elÖtt  int(?«t€tett  hozzá  ily 
felliiv4fl»  ííiuliano  CapriU  töbltíüifiör  tdezetr.  (Budán  1521.  juliuí*  2í)-4?n 
írti  jekiíttÍBCÍlKÍl  tutijuk,  2i  melyben  kiemelve  a  hadak  ve/OteflelK^n  jártJís 
cgyéiek  hinnyát,  megjegyzi:  tTljomon  Piioío  si  fece  frato  l/lmtj  v.tluto 
cnvnrc,  ma  aon  lic  stato  ordine.t  * 

'^)  fínnhtrk^,  a  moUáe*Í  vér£  leírásában,  írja:  * ViU' luitr'  jn^^tfu 
ArclifepUcopittu  G>kH"eiisi,  íjuuui  í;%  boiia,  auiidsa  paulo  anto  llelgrado^ 
iion  mintig  dcfensorc  qmim  «acrorum  minislro  indigore  vidcrcütur»  |K>8tu- 
laUuii  íuit  hl  |»(ibl)(^o  Hegni  Comcutu  alt  omnibus^  ut  Faulus  e  reltgione 
il  exlro  ftliutterút,  ctiam  vi  ot  auctöritatt*  summi  IViutíHcis  Homani 
cxtmctiid,  ilU  occltísiiic,  illoeque  locbab  bi>6t«  defendoodis  praQŰceretur.c 


310  TOMORI  PÁL 

Azoubau  Tomori  ez  alkalommal  is  vouakodott  ^elfogadui  a 
méltóságot,  melynek  fénye  és  felelőssége  egyaránt  visszarettenté 
a  kolostori  élet  szegénységéhez  szokott  és  egyedül  saját^  lelki 
üdvösségén  munkáló  szerzetest.  A  király  felszólítása,  az  urak 
kérelmei,  atyai  pártfogójának  rábeszélése  hatástalanok  valának.*) 

Mindazáltal  ezek  nem  mondottak  le  tervökröl,  melynek 
valósulásához  oly  nagy  reményeket  kapcsoltak.  Jól  tudták,  hogy 
szerzetest,  épen  fogadalmai  által,  kényszeríteni  is  lehet  szerzeté- 
nek elhagyására,  egyházi  méltóságok  elfogadására.  A  király 
tehát  VI.  Adorján  pápához  folyamodott,  hogy  Tomorit  szerzetesi 
fogadalmaitól  fölmentve,  a  kalocsai  érsekség  elfogadására  uta- 
sítsa. És  e  czélból  igénybe  vette  Medici  bíbornoknak,  a  későbbi 
VII.  Kelemen  pápának,  közbenjárását  is.  '^) 


Habár  ezen  előadás  némely  részleteire  nézve  nem  felel  meg  a  tényeknek 
tís  a  belső  valószínűségnek,  azt  kétségtelenné  teszi,  hogy  Tomori  érsekké 
neveztetése,  nem  sokára  Belgrád  eleste  után,  tehát  a  legelső  országgyű- 
lésen jött  szóba.  Katona  (História  Critica  XIX.  415.  1.)  és  után  Horváth 
M.  (Magy.  Tört.  III.  364.  1.)  úgy  vélekednek,  hogy  az  1523.  májusi 
országgyűlés  sürgette  Tomori  kineveztetését.  Ez  azért  sem  lehetséges, 
mert  ezen  országgyűlés  május  4-én  tartotta  meg  első  ülését,  és  június 
2-án,  mint  látni  fogjuk,  Tomori  tekintélyes  haderő  élén  vonul  a  határok- 
hoz. Négy  hét  alatt  kellett  volna  a  dispeusatiónak  Rómából  megérkezni, 
Tomorinak  hosszas  ellenállás  után  a  kolostort  elhagyni,  a  sereget  szer- 
vezni sat.  De  a  döntő  érv  az,  hogy  a  pápa  —  mint  látni  fogjuk  —  már 
1523.  február  4-én  jóváhagyta  Tomori  érsekké  neveztetését^ 

^)  Brodarics  szerint  »diu^  multumque  reluctatum,  tandem  volun- 
tati  regiae  et  regni  parere  eoegerunt.«  És  Tomori  maga  is  (1526.  april 
9-én)  írja,  hogy  >nisi  jurate  professionis  obedientiale  vinculum  .  .  .  coc- 
gessit,  .  .  .  Regié  Maiestatis  et  Regni  procerum  persvasivos  impetus  facile 
declinassem.  Noveram  siquidem  officia  huiusmodi  absque  conscientiae 
remorsu  et  animarum  dispendio  .  .  .  exequi  non  posse.« 

^)  Szerémi  György  beszéli,  hogy  a  király  külön  követet  küldött 
ez  ügyben  Rómába.  Valószínűbb,  hogy  Brodarics,  ki  1522.  elején  külde- 
tett mint  követ  Rómába  és  1523.  tavaszán  is  még  ott  tartózkodott,  volt 
megbízva  ezen  ügy  gyei.  Ezt  valószínűvé  teszi  Brodarics  1522.  scptem- 
bcr  1-cn  Rómából  II.  Lajoshoz  intézett  levele,  a  melyben  épen  a  Medici 
bibomokkal  folytatott  tárgyalásokról  is  említést  tesz  (Eredetije  az 
országos  levéltárban.)  —  IstvánfFy  szerint  pápai  követ  felhívására 
fogadta  volna  el  Tomori  a  kalocsai  érsekséget.  (Ludovicus  adhibita 
etiam,  quo  magis  obtemperaret    Legati   Pontificii    auctoritate,    Collegio 


^r,KTi 


:^.ll 


A  pápii  K?555?ggel  tt'ljtíBilí'  0  kivuü.sagol>  if>5f3.  Icbiuár 
4-éii  helybeiihag)  la  Tonjori  Púl»ak  kaluCHai  érnekkt^  tOrW^ot 
kineTextetísét.  és  engedelmessí^gi  IVígadalnmra  hivatkozva,  meg- 
hagyta neki,  hogy  ezen  méltóságot  fogadja  eh  *) 

Tomori  lelkiismeretének  aggályait  a  pápai  rendeU't  sem 
liyugtaiá  meg  teljeseo  ;  és  attól  tartott,  hogy  böuus  tettet  kcívet 
tíl,  midőn  a  kolostort  elhagyja.  Az  1523-iki  év  kora  tavaszán 
meglutogata  őt,  esztergomi  magáuyában,  légi  barátja  Szerémi 
Uyürgy,  udvari  kápláuy.  Ez  a  kolostor  kertjében  találta,  az  tlltet- 
vényekncl  elfoglalva.  Tomori  vendégét  megpillantva,  elvété  a 
kapát,  és  szívélyesen  tidvözlé^  de  egyúttal  meg  is  dorgálta  azért, 
hogy  világi  öltönyt  viseh  Szerémi  mindjárt  megragadta  ezen 
alkalmat,  hogy  kellemesebb  tárgyra  vezesse  a  beszélgetést, 
Bizony,  bizony  —  monda  enyelegve  —  te  sem  fogod  már  soká 
viselni  ezt  a  ruhát ;  mert  mi  r»  felsége  káplányai  jól  tudjuk,  hogy 
ütyaságod  bácsi  érsek  lesz,  és  u  felsége,  tanácsosai  javaslatára, 
már  irt  Rómába  a  dispensátió  végett, «  De  Tomori  komolyan 
így  szólott : 

>Gyürgy  atya,  nem  olvaj?tál-e  annak  a  katonának  esetéróh 
a  ki  a  pápa  által  bizonyos  fogadalmától  feloldatott,  és  midőn 
halála  után,  lángtenger  közepett  jelent  meg,  egyik  barátjának 
lábaUi  azon  kérdésére,  hogy  miért  emészti  a  tAz,  hisz  a  pápa 


Monacíiontni  exemptum,  Culoceusi  dignitate  .  ,  ,  honestavit.*  Utáiia, 
Hotvílth  iM,  is  azt  írjii,  hogy  Tomofi  ^Kajotíln  bibornok  8  pápiii  kiívct 
iitidZoUsairn  fogadta  el  az  érBcki  niél lóságot* <  (HL  364.  l)  De  akkor^ 
mikor  {Í52^'beu)  Tomorival  a  tárgyaUsok  falyUk,  pájrai  követ  nem 
volt  Mugyaroi>i;cágfian.  Dv  Vio  Kajetán  i'^ak  152^.  auguattifiliau  (érke- 
zett Budára  ;  mikof  Tomori  már  rég  i^^rsek  volt.  És  maga  Tomori  isj 
idézett  l*?vf'lbcn,  (tgy  adja  elö  a  tört<íütokct,  hog>^  a  király  egycneacn 
Kómiiha  fordult  k^reWvoL  »Egit»|ae  Sua  MateataB  —  ligy  mond  — 
.Sain*titatis  Vcítrac  ( VII.  Kelemen)  favort!  et  auxih'o  apud  Summura  Pou- 
tifíocm  {Xh  Adorján)  SanctiUtift  Veatrae  praedecessorem,  < 

*)  W*ní4iréff  AimaU't*  Orditiis  Miiiorum  nztmü  nngy  muukájjU^au 
(XVl.  I7í*.  l,)  azok  kozott,  kik  1523'han  a  Ferencz-rend  tagjainak 
gorából  főpapi  *zckekrc  emeltettek,  mt!gnevezi  Tomori t  is,  kiemelvén, 
bogy  február  4-<^n  promoveál tátott  Ninca  okunk  ktítaégbe vonni  ezen  dátum 
belyességet,  Tomori^  tííbbgr^r  idézett  levf^ííbcn,  maga  \»  cmliti,  hogy  VL 
Adorján  (meghalt  1523.  »ept«mli^ír  l4-dn)  emelte  öt  az  erfiokaégre. 


Tk   áTm 


^ 


312  TOMORI  PÁL  ÉLETE. 

dispensálta;   azt  feleié:  igen  ám,   de  Isten  nem  hagyta  hely- 
ben a  dispensátiót,  és  kárhozatra  vetette.**) 

Mikor  az  apostoli  iratak  Rómából  megérkezének,  a  szent 
atya  parancsa  előtt  meg  kellett  hajolnia,  (1523.  május  elején) 
és  elhagyta  a  kolostort;  de  fájdalmas  érzéssel,  balsejtelmek 
között,  határozta  el  magát  e  lépésre ;  *)  és  nem  szűnt  meg  ma- 
gát a  szent-ferencz-rend  tagjának  tekinteni  és  nevezni  ezen 
túl  sem.  ^) 

Híven  megtartotta  szerzetének  szabályait,  sőt  ruháját  is, 
melyet  szándékosan  a  legdurvább  posztóból  készíttetett.  Es 
különös  kegy  gyanánt  kérte  ki,  hogy  két  szerzetes  állandó  élet- 
társa és  kísérője  legyen.  *) 

Praknói  Vilmos. 


*)  Ezt  Szerémi  beszéli  el,  az  ö  szokott  zavart  előadásában  és  rósz 
latinságával.  Bár  sok  kósza  hírt  jegyezett  fel  emlékiratába,  ezen  elbeszé- 
lés hitelességét  egyáltalán  nem  lehet  kétségbevonni. 

^)  Tomori,  három  évvel  utóbb,  így  ír  lelki  állapotáról:  »Sor8 
adversa,  quotidiani  profectus  emula  et  spirituális  profectionis  inimica  . . . 
Regi  Hungáriáé . . .  plura  de  me  persuasit^  quam  aut  virtus,  quao  in  me 
prope  nulla  fuerat,  patcretur,  aut  rcrum  gcstarum  sinceritas  unquam 
prodidisset  .  .  .  Quique  jam  soli  Christo  Dominó  me  militaturum  dcvove- 
ram,  armis  secularibus  resumptis  mundo  compcllerer  militare . . .  Noveram 
offícia  huiusmodi,  conscientiae  absque  remorsu  et  animarum  dispendio^ 
religionisque  sacrae  . . .  sine  displiccntia  atque  despectu  peragere  et  ezequi 
non  posse ;  prout  rerum  eventus,  brevi  tempore  subsecutus,  liquidc 
declaravit.c 

^)  Rendszerint  így  czímezi  magát  irataiban :  > Fráter  Paulus  de 
Thomor,  Ordinis  minorum  reguláris  observantiae,  Ecclesiarum  Colocensis 
ct  Bachiensis  Archiepiscopus.* 

*)  A  *Cronica  Minorum^  egyik  írója,  a  ki  maga  is  egy  ideig 
Tomori  környezetében  élt,  igy  ír  róla :  »Ha))itum  ordinis  seroper  tulit^  ct 
contentus  duobus  fratríbus  observantiae  reguláris,  sibi  in  socios  per 
Provincialem  Ministrum  datis,  et  ita  humiliter  vixit,  ,  .  .  cuius  testis  ct 
ego  ipse  sum,  qui  cura  sua  Patemitate  in  confinibus  dictis  socius  existens 
per  annum  et  médium  steti.c  Brodarics  is  mondja,  hogy  »nihil  de  prioré 
vitae  austeritate,  neque  in  cultu  corporis,  ncque  in  ulla  alia  se  remittens 
aut  immutans.*  í^s  Bnrgio  pápai  nuntius  1526.  február  2-án  jelenti 
felöle:  »E  frate  dedito  a  la  religione  .  .  .  Mai  potte  far  tanto,  cum  il 
Signor  Bornemissa  et  Mgr  Rmo  Campegio,  che  vestissc  lo  habito  suo  di 
honesto  panno ;  che  sempre  ha  voluto  portare  la  cappa  del  panno  vilis- 
simo,  che  porta  lo  piu  vil  frate  di  Ungaria.c 


LKN GYE L. FÖLDI  LEVÉLTÁRAKRÓL 

MAGYAR  TÖRTÉNELMI  SZEMPONTBÓL. 

[Leuiberg,  Przemyil,  Tarnow,  KrakóJ 

—  Jelcutéfl  a  M.  Tört  Társulat  1881.  januári  kíiíigyiü^sen.  — 

EL8Ö  KÖZLEMÉNY. 


Történetin!  körökben,  úgy  uyilváii  mint  magánosan,  nem 
egyezer  ballottiik  kifejezni,  hogy  kívánatos  volna  a  szláv  törté- 
netforrásükat  8  exek  között  elsu  sorban  a  lengyel  levéltárakat 
magyar  törtéuelnii  szempontból  átkutatni. 

Valóban^  bu  tekintetbe  vesszük  n  magyar  és  lengyel  törté- 
nelem kölcsönös  énntkezését  elkezdve  az  első  Árpádok  korától^ 
szoros  kapcsolódását ,  ottan-ottau  egybelbrradíisát  Anjou  és 
Vegyeshózi  királyaink  alatt  s  karöltve  baladását  (űgy  összeüt- 
közését is)  a  XVL  és  XVIL  század  több  nevezetes  mozzanatá- 
ban: lehetetlen  ez  óhaj  nyilvánölását  korainak  tekintenünk. 

Mióta  a  magj-ar  történetírás  új  életre  kelt  s  főkép  az 
utolsó  két  évtized  alatt  virágzásnak  indult,  egyes  hangyaszor- 
galmú munkásai  nem  elégedtek  meg  azzal,  hogy  a  huzai  föld 
minden  részéből  összegyítjtögessék  a  múlt  idők  emlékeit,  — 
hanem  fölkeresték  a  külföld,  főkép  a  müveit  nyugot  nevezetesebb 
levéltárait  is,  hogy  kikutassák  s  Összehordják  az  épitö  anyagot  a 
monumentális  alkotmányhoz,  melyet  hazánk  törtéuetéaek  neve- 
zünk. Német,  olasz,  franczia,  belga,  angol,  spanyol  levéltárakból 
megbecsülhetlen  történelmi  anyagnak  jutottunk  birtokába*  me- 
lyet immár  a  M,  Tud,  Akadémia  kiadványai  által  magáénak 
vallhat  a  közönség.  A  munka  gyűlt,  de  meg  nem  szűnt  Tört 
utak  mellett  új  meg  új  nyomok  l)ukkantak  elö.  a  kiaknázott  for- 
rások helyett  ujak  merültek  fel. 

Ilyen  új  s  korántsem  kicsiny lendö  források  felé  irányzá 
Dr*  Wenzd  GuKztáv  figyelmünket,  midőn  újabban  a  ^Történelmi 
Tár<-l>Hn  megjelent  nagybecsű  közleményeiben  a  szláv  törté- 
nthíJ  rtiilélú'k  IVmtosüágát  bizonyítgatja   hazai  történelmünkre 


;U4  LKNGYEL-FÖLDI 

nézve.')  S  hogy  ezek  között  a  lengyel  érdemli  első  sorbau  ligyel- 
müuket,  arról  ezredéves  multunk  eléggé  tanúskodik.  Ennek 
tudata  vezérelte  a  M.  Tud.  Akadémiát,  midőn  a  varsói  egykori 
lengyel  királyi  levéltárban  már  is  tétetett  némi  kutatást  s  viszont 
a  történelmi  kapocs  érzete  irányozta  a  lengyel  történetirók  figyel- 
mét is,  midőn  a  műit  évi  Dlugosz  ünnepély  alkalmával  tartott 
történelmi  congressuson  szóba  hozták  a  magyarországi  levéltárak 
átkutatásának  szükségességét  lengyel  történeti  szempontból  s 
ajánlották  ezt  a  krakói  tud.  Akadémia  gondjaiba. 

Galiczia  és  Lodomeria  a  XV.  sz.  elejéig  tényleg  kiegészítő 
része  volt  a  magyar  koronának.  Magyar  befolyás  ott  és  lengyel 
befolyás  nálunk,  azóta  is  sokszor  élénken  közreműködött  az  idők 
folyamában.  És  mégis  általános  kutatás  magyar  történelmi  szem- 
pontból a  Kárpátokon  tűli  levéltárakban  még  eddig  nem*  történt, 
—  ez  ránk  nézve  máig  is  jórészt  terra  incognita. 

Ezek  s  más  hasonló  tekintetek  késztettek  s  némileg  álta- 
lános intentio  szerint  véltem,  hogy  cselekszem,  midőn  lengyel 
földi  levéltárak  felkeresésére  indultam.  Czélom  volt  látni,  hogy 
van-e  s  mi  van  emlékeik  között  a  magyar  történelemre. 

A  mennyire  az  ottani  viszonyok,  kimért  időm,  s  tehetségem 
a  tájékozódást  megengedték,  a  következőkben  vagyok  bátor  a 
t.  Társulat  szíves  engedelmével  jelentésemet  megtenni: 

Lemberg. 

1.  A  gróf  Ossoliiiski  intézet  levéltára. 

Lembergben  az  Ossolinski  utczában  a  tudománynak  díszes 
szentélye  emelkedik:  a  »gróf  Ossolinski  intézet. €  Ezt  Ossolinski 
Miksa  gróf  alapította  századunk  elején.  1817-ben  vette  meg 
hozzá  ama  régi  kolostori  épületet,  melyet  Benij  mint  az  újraépí- 
tés vezetője,  1825—30  között  a  mai  imposans  palotává  alakított 
át.  A  nemes  grófnak  1826-ban  bekövetkezett  halála  biztosítva 
találta  az  intézet  jövőjét,  a  buzgó  alapító  korán  gondoskodott 
arról,  úgy  hogy  fekvő  javaiból  s  más  fenntartási  forrásaiból  az 
intézetnek  évenként  közel  30,000  forint  jövedelme  van.  Az  inté- 
zet régiségi  muzeumot,  könyvtárt  és  kézirat- gyűjteményt  foglal 
magában.  Minket  első  sorban  az  utolsó  érdekel.  Magvát  ennek 
a  kihalt  grófi  család  levéltára  képezi,  mely  ajándékozások,  anti- 
(juariusoktól  összevásárlás,  sokfelé  tett  másoltatások  által  gazda- 
godott, úgy  nem  csekély  részben  az  által  is,  hogy  a  jeles  s  való- 
ban nemzeti  intézetet  sok  nevezetes  lengyel  család  tette  iratainak 


1)  Tört.  Tár  1879.  I— III.  füzet:  A  szláv  történelmi  emlékek  és 
a  magyar  történelem. 


If^li09immáv:i,  Feriink  u  lengyel  tóid  lűiutlou  rmébul,  kik»jt  a 
CHatíitÍTie  szólíiutt  leikök  sugallata  —  a  mi  bfiDVszor  ismétlő- 
dőt t  e  században  is  —  mindenek  előtt  itt  belyezték  el  családi 
irományaikat  —  Lgy  e  kézirat-^yüjtemény  gazdag  forrásává  vált 
a  bí figyel  ItMéneleranek  e  mindazon  országokénak,  a  melyekkel 
Leugyolurszág  érintkezésben  állott* 

Leggazdagabb  a  gyűjtemény  Lengyelország  XVIL  és 
XV*in.  8Z,  történelmére,  a  magyar  tínténelcmre  fókép  a  XV^L 
8Z.*ból  becses  kincseket  rejt,  nem  szegényesen  képviseli  a  XV.  h 
részben  a  XIV*  Pz.-ot  sem. 

A  codexek  száma  a  legújabb  bevezetésig  285Ö,*  knlön  álb> 
levelek  »  iratok  száma  aránylag  csekély,  —  Sajnálhatják^  bogy 
még  mindig  a  régi  katalógusnak  kell  alapul  szolgálnia  s  kutatás- 
nál «  abban  legtöbbnyire  egész  századokról  szóló  bő  s  kíUíiniele 
tórtjí^nelmi  feljegyzésekről  egy-két  sornyi  általános  czím  van 
adva,  pb  az  678.  lapnyi  1137.  sz.  codex  czíme: 

>Pieáuie  na  czoíc   swi^tych   i  na 
tmierc  Krisztofom  Batorego.c 

_        [Ének  a  szentek  dicséretére  és  Bátliori  Kristóf  halálára], 
Pddig  abban  sok  más  is  foglaltatik. 

A  régi  catalogus  mellett  tehát  még  a  szó  szoros  értelmé- 
ben kutatásra  van  szorítva  a  történész.  Az  új  rendezés  és  kata- 
logizálás folyamatba  van  ugyan  véve  s  meg  is  jelent  már  nyom- 
tatásban (leugyelííl)  az  elsöj  minden  tekintetben  nagyon  kielégítíi 
részletes  fözet^),  de  ez  tizedrészét  sem  öleli  még  lel  az  összes 
gyűjteménynek  s  az  egész  befejezéséig  eltelik  még  egy  fél  ember- 
öltő —  Ez  a  körtllmény  már  magában  megmagyarázza,  hogy 
ott  rövid  idei  >kutatA8<  alatt  csak  találni  lehelt  de  nem  teljesen 
áttekinteni,  a  mi  a  magyar  történetre  ott  őriztetik. 

A  rész  következtetést  enged  az  egészre;  álljanak  itt  mu- 
tatványképen  a  következők,  könnyebb  áttekintés  végett  időszakok 
s^emt  csoportosítva. 

A7//,  század. 

Némileg  érdekelhetnek  a  Szt.*Kunegundá^ról,  IV.  Béla 
királyunk  leányáról  szóló  emlékek.  Xeje  volt  Szemérmes 
[>Wstydliwy<í]  Boleslaw  lengyel  királynak  1239—.  Kunegunda, 
vagy  amint  riépicsen  nevezik.  Kinga  királynéitól  a  lengyelekiiél 
mk  legenda  nuiradt  fen  s  élete  sokféle  költói  feldolgozáshoz  is 
Djujtoti  anyagot.    Egyik   ismeretesebb    legenda  a   következő: 


'  I  Lfttin  ejtíme :  t^atulogus  Codicum  Manuscriptorum  HibliothccJic 
06fK>lÍüUuae  Leopoücudit.  Kiadta  dn  Ki^tr^ynski. 


316  LENGYEL-FÖLDI 

Midőn  a  lengyel  követek  Magyarországba  jöttek,  hogy  kezét 
megkérjék,  kérdezősködött  tőlük  Lengyelország  viszonyairól  s 
hogy  mire  volna  leginkább  ott  szükség,  mert  azt  vinne  magával 
nászhozomány  gyanánt.  A  követek  panaszkodtak,  hogy  nincs 
országukban  só,  míg  Magyarország  annyira  bővölködik  abban. 
Kinga  igy  egy  sóbányát  kért  atyjától.  Béla  király  azt  mondta  rá, 
hogy  örömest  adna,  de  úgy  sem  viheti  el.  Majd  megkisérlem  — 
volt  rá  a  válasz  —  s  lehúzván  ujjáról  gyűrűjét,  bevetette  a  sóbá- 
nyába. A  mint  lengyel  földre  értek,  Wieliczka  piaczán  ásatni 
hagy  Kinga  királynő  s  íme  közel  a  föld  szinéhez  só  bukkan  elő  s 
az  első  kihasított  koczkából  gyűrűje  esik  ki.  így  vitt  Kinga 
[vagy  a  mint  egyik  codexünk  nevezi  Kincse]  a  lengyeleknek 
Magyarországból  sót. 

A  123.  codex  (XVII.  sz.  irás,  folio,  248.  lev.)  egészen  vele  fog- 
lalkozik : 

1  — 139.  lev.  ProceBsus  inquisitionis  super  vita,  sanctimonia  et 
miraculis  praeclarae  Kunegundis  virginis,  ducissae  Poloníae  sat. 

139.  lev.  Az  ó-8zandeczi  monostor  alapító  oklevele  Kunegundától, 
(a  ki  maga  is  ott  nyugszik)  1280-ból. 

141  —  232  lev.  Vita  b.  KunegitndiH,  ducissae  regni  Poloniae,  jilia4i 
Belae,  Hungáriáé  regis^  edita  a  Joanne  Dlugosch  sat.  (1474.  maj.  18.) 

240.  lev.  ^Ex  manuscrípto  vetustissimo  in  archivio  illastríum  et 
magnificorum  dnorum  Georgii  et  Pauli  Rakoviorum  ....  regni  Hungá- 
riáé comitum  etc.  asservato  haec  dcscripta  8unt«.  (Kunegundáról,  a  len- 
gyel  királyhoz  férjhez  meneteidről  s  ottani  élete  clsö  időszakáról  szól.) 


XIV.  század. 

A  XIV.  sz.-ból  több  nevezetes  oklevél  van  a  codexekbcn, 
így  pl.  az  55-ik  és  144  ikben  N.  Lajostól,  Erzsébet  királynőtől, 
Jagelló  Ulászlótól  s  Hedwigtöl,  melyek  legnagyobb  részt  a  XIV. 
öz.  élénk  kereskedelmének  történetére  szolgáltatnak  becses 
adatokat. 

Ki  vannak  adva  ez  oklevelek  a  krakói  Tud.  Akadémia 
>Monumenta  Medii  Aevi  Historica«  V.  kötetében  >Kodek8 
Dyplomatyczny  Miasta  Krakowac  [Krakó  város  oklevéltára] 
ez.  a.  Dr.  Piekosiiíski  Ferencztől. 

Csak  egy  pillantás  ez  oklevelekbe  meggyőz  minket  arról, 
hogy  mily  élénk  volt  a  kereskedés  Magyar-  és  Lengyelország 
között  a  XIV.  és  XV.  sz.-ban,  hogy  királyaink  s  viszont  a  len- 
gyelek mennyire  szivökön  viselték,  hogy  a  két  ország  közötti 
kereskedést  szabályozzák  és  rendezzék. 


LKVÉLTÁRAKttÓL. 


317 


^uátomiuui   kiadtitlaucik: 

TtW.  (1700.  körül  írott,  folio,  926.  1.)  389  —  4001  A  lengyel 
caum  magyar  fonlitádlmn :  »Fclkeléd  GJiiiyiiu  hclyatíg  alatt  Lciigyclor* 
saui^baii,  HZ  uniuk  1379.  esstcudejcbcíi  Lajus  ma^ar  és  lengyel  kinily- 
aiiga  al&it.^  ^) 

t.U,  rod^  (XVI.  ez.  314.  1.)  Levelek.  20— 2Ö.  1.  Ujigaria  1350  — 
1540*  181.  L  Traüsalpba  sive  Besarahia  1389^ — 141  L 

IJö  voiitx  iXVlIl.  Bz.  kot  kéz  iráaa,  folio,  714.  1.)  Lttcrae  et  prr 
vilftCgU. 

ö.>— /OX  /.  Regni  Hmyarlac  1355  —  1657.  66.  db. 

Í04,  L  Bedsarabiao  »eu  Tramihaniar.  1384 — 1403.  5  db. 

iSS^nUK  L  Valadiiuo  t*t  Moldáviáé.  1387  —  1678.  115  db. 

377  —  378.  l  Tcrrae  Smpfé.^wftxtM.  1412—1456,  3  db. 

1X1  codf^x  (XVL  8z.  ket  k^z  írása,  folio,  318.    lov.) 

149  — 151.  Icv.  A  lengyel  cííin  magyar  fürditíisban  :  >ErzBt*btít 
U^moud  minden  jagáról^  melyet  születej^^uL^l  fogva  ttvére  Ulásadó  magyar 
király  királysága  rö  fejedelemsége  re  igény  elli  etne.t 

(K^t  levcl  dátum  u^lkül.) 

^.V — UU  lev,  (1337.?)  »Nos  Casimirus  ....  rex  Poloniacctc.  Ao- 
tnm   ct  dátum  in  Wi*f*otjra*lo   lu  Huwjarla  m  dic  a,   Elizabctli  (év  iiélküL) 

A  már  nyomtatásban  megjelent  oklevelek  eredetije  is  raind- 
a/által  kell,  hogy  érdekeljen  minket,  mert  pl.  a  ki  Nagy  Lajos 
cllplonmtikáját  vagy  Tárnái  Ulászlóét  meg  akarja  irnij  okvetlenül 
látnia  kell  a  lengyel  földieket  is. 

AT.  siM%ad^ 

ít.  rmU.r  (XVII.  sz.  második  feléből,  folio)  43  —  44.  lev.  Dics 
Aígyptiaci  ex  secimdo  volmiiinc  Honori  Euoetiliíí,  qui  in  ser™*  dni  3/<//- 
ŰuiH^  rtipM  Himijtitriae^  vtíeberrimu  bibltQtheea^  ab  eodem  rege  atimptu  magrio 
nparatUf  haUntur, 

35.  röí/ex,  331 — 335.  L  UiÓMzió  király  [l.  mint  magyar,  IIL  mint 
lengyel,  vagy  Viüfnai=warncnezik]  oklevele,  kiadva  Kod.  Dipl.  M,  Kra- 
kuwa  198.  l 

336—  338.  L  TladUUti  regis  auper  raptorea  et  viaram  spoliatores 
[liondoB.  Uatum  Budac  feria  FV.  prox,  post  fest  pcntecostes  a,  d.   1444. 

ii.í.  mf/f,r  075  —  677.  1.  A  lengyel  czim  magyar  fordításban: 
^Fcrary  (!)  Tnnjuutii  a  bolcséíiZ;  orvos  és  híres  cöillagáaz  praktikai  [jüven- 
diíléa?]  több  királyságról  és  más  dolgokról.  Ajánlva  Mátyás  magyar 
királynak.  HOO.t 

lú3,  codtx  93  —  94.  lev.  Transactio  sccrcta   intcr   regna    Uii4jarlar, 


*)  Ax  egész  késííblii  knru.ak  a  költíitt  históriáját  valóazinülcg  poli- 

tikaj  '^Jtélbul   N'Twújós  A\iu    Irív.HÍuK   mm    íiirít'ní, 


^* 


Jft 


^18  LENGYEL-FÖLDI 

rt  I\^OHHi<  de  rebellibus  snbditis :  WlndUlaujt  ....  Hungáriáé,  Bohemíae 
eto.  rex  ete.  I>atiim  in  arcé  no«tra  Badensi  in  vigília  s.  Nicolai  a.  d. 
1492. 

95  —  97.  Icv.  Foedos  inter  SitjUmuiulnm  Som.  et  Vladislaum  Polo- 
uiae  reg«$:  Nos  Sigismiindas  etc.  Dat.  Liblio  a.  d.  1412. 15.  diemartii. 

10 1 — 106.  ler.  Foedos  inter  Sigismundum  Poloniae  —  et  Wla- 
dtsLiam  HoBgmríae  reges :  Sigismundos  ....  rex  Poloniae  etc.  Dat.  in 
ci>iici£o  Piotrkowiensi  generáli  1.  die  apr.  a.  d.  1509. 

141  — 148.  ler.  Litterae  Ladi^lni  .  .  .  Hungáriáé  rtgis  ete.  ad  Ca- 
5imlnim,  regem  Poloniae,  ratione  dotis  ElUahet/i.  Dat.  Viennae  die  12. 
mensis  aog.  a.  d.  1453. 

148 — 149.  lev.  Eiusdem  litterae  univcraales  de  connnbio  Elisa- 
l»ethae  com  Casimiro,  rege  Poloniae.  Dátum  ut  supra. 

165,  t\HÍex  (XV.  sz.  több  kéz,  folio,  184.  lev.) 

177.  lev.  Litterae  oríginales  scriptae  ad  gen.  dnum  Nicolaum  de 
Karwald,  gladifemm  Cracoviensem,  salis  utriusque  et  Russiae  znpparium. 
a  Johanne  Graschczinski,  archidiacono  et  cauonieo  Aijrieim.  Dat.  Budae 
teria  V.  infra  octavas  epifaniarum  domiui.  (145.  év?) 

160.  rwhx  (XV.  8Z.  több  kéz,  folio,  413.  lev.) 

90  —  91.  lev.  Compromissum  factum  in  Untjaría  per  dominum  re- 
gem Polonie  et  Cruciferos :  Nos  Wladislaus,  dei  grácia  rex  Polonie  etc. 
Dátum  Bude  ipso  die  nativitatis  s.-Jobaunis  baptiste  a.  d.  1412. 

92 — 101.  lev.  Sentencia  regÍM  Ungarlae  (Sigismundi).  Dátum, 
latum  et  pronunciatum  fűit  dictum  arbitramentum  ...  in  castro  residen- 
cio  ilioti  dui  rcgis  Rom.  etc.  et  arbitratoris  (Sigismundi)  in  aula  magna 
dicti  castri  sub  anno  dni  MCCCCXII.  die  24.  m.  aug.  etc. 

102.  lev.  Copia  potestatis  Benedicti  de  Macra  executoris  et  infor- 
uuu'iouos  in  facto  episcopi  Warmiensis :  Nos  SigMmunduSy  dei  grácia 
Kom.  rex  etc.  Dátum  Bude  a.  d.  MCCCCXII.  primo  die  oct.  etc. 

XVL  század. 

6.  rodex  (XVII.  sz.  első  fele,  folio,  552.  lev.) 

297  —  329.  lev.  A  lengyel  czím  magyar  forditásban:  SzékelT 
Intván  rövid  krónikája  magyar  nyelvből  lengyelre  fordítva  Jablouowski 
Péter  általi,  a  ki  ugyanazon  nemzet  fia.  1620.  jul.  20.  Przemyí*lben 
^1559.  nyomtatás  után.)c 

//.  rodejT  44  —  54  lev.  A  lengyel  czím  forditásban:  >Chronologia 
H  töHik  monarchiáról,  melyből  kitűnik,  hogy  a  keresztyén  fejedelmek  ha- 
nyagsága és  viszálkodása  miatt  jutott  a  török  akkora  hatalomra  és 
Mftgynágra.* 

77,  codex  (XIX.  sz.  folio,  577.)  69 — 76.  lev.  Andreáé  Cricii, 
opiiicopt  IVcmislicnsis,  ad  Joannem  Antonium  Pulleonem,  baronem  Burgi, 
tmttrium  opoMtoh'ntm  iii  Hungária  »dc  negotio  Pruthenico«  epistola. 


LEVÉLTÁRAKRÓL.  319 

109  — 110.  1.  Johanues,  rex  Vngariae,  Andreac  de  Tenczyn,  cas- 
tellano  Cracoviensi,  Jolianni  de  Tarnow,  palatino  Rusiae.  Dátum  í'am- 
dini  XXV.  die  m.  febr.  a.  d.  1535. 

110  — 113.  1.  Andreas  de  Tenczyn,  castellanus  Cracoviensis,  Joau- 
nes  de  Tarnow  palatínus  Ruasiac  Joanni  regi  Ungm-iae,  Cracoviac  18. 
martíi  a.  d.  1535. 

113.  1.  Petrua  Tomicki,  episcopus  Cracoviensis,  vicecancellarius, 
JiMinni  regi  Hungáriáé,  Dátum    in  Badzianczin  die  XX.  febr.  a.  d.    1534. 

113  — 114.  1.  Joanncs  LasJci,  Guesnensis,  Lanciciensis  praeposi- 
tus,  Petro  Tomicio,  epi.  Cracov.  regis  Poloniae  vicecancellario.  Ex  Kies- 
mnrl'  IX.  maii  a.  d.  1534. 

115.  1.  Petrus  Tomicki  sat.  Joanni  de  Lasco  sat.  Dátum  Cracoviac 
die  penultima  aug.  a.  d.  1534. 

115  — 116.  1.  Stephanus  Broilerictís,  episcopus  Sirmiensis  Petro 
Tomicio,  episeopo  Cracoviensi,  vicecancellario.  jBi/rfac  XII.  nov.  a.  d.  1534. 

116  — 118.  1.  Legatio  a  consiliaríis  regni  Poloniae  ad  Joannem, 
regem  Hungáriáé,  data  Nicolao  Rusocki,  castellano  Biechoviensi. 

1:Í0 — 121.  l.  Petrus  Tomicki  sat.  Joanni  Laski  sat.  Dat.  Cracoviac 
die  XVI.  oct.  a.  d.  1534. 

121 — 123.  1.  Joannes  Lasld^  sat.  Bonae  Sphartiae,  regináé  Polo- 
niae. Dátum  ex  Ki^smark  XVI.  oct.  a.  d.  1534. 

123  — 124.  1.  SigÍ8mundu8  I.  rex  Polonia€f  Joanni,  regi  Hungáriáé. 
Vilnae  XXIII.  nov.  a.  d.  1534. 

124 — 126.  l.  Joannes,  rex  Hungáriáé,  Sigismundoy  regi  Poloniae, 
Dátum  in  Varadin  die  X.  jan.  a.  d.  1535. 

131.  1.  Petrus  Tomicki  sat.   Hieronymo  Laski,  palatino   Siradiensi. 

131  — 132.  1.  Petrus  Tomicki  sat.  Joanni  Laaki  sat.  Ex  arcé  nos- 
tra  Bodzanczinensi  die  .  .  .  apr.  1535. 

113.  codex  298  —  307.  1.  A  lengyel  czím  forditásban:  »Zamoyski 
János  kanczellár-  és  az  ország  nagy  hetmanjának  lakadalma.  1583.4: 
(Báthori  Grizeldissel.) 

312  — 342.  1.  Hírek  Lengyelországból  (lengyelül)    1572  —  1576. 

897  —  901. 1.  Esemtínyek  Magyarországban  1526  — 156 2-ig  (len- 
gyelül.) 

120.  codex  (XVIII.  sz.  kez,  folio,  571.  1.) 

330 — 331.  1.  Sigismundus  Augnstus. 

331  —  336.  1.  Cardinalis  Georgii,  episcojti  Vara<íí«/iw,  gesta  et  cru- 
delis  obi  tus. 

335  —  337.  1.  Isal/ella,  tradita  Hungaro  regi  soror  Augusti  I.,  re- 
dit  ad  fratrem  germanum  cxul  hereditaria  ex  Hungária  in  Poloniam.  Ex 
Stanislao  Orichowski. 

A  137.  l.  Báthori  Endre  lengyel  király lyá  tételének  tervéről  Bá- 
thori István  halála  után,  a  mit  Zamojski  ellenzett. 

140,  coder  (XVIII.  sz.  egy  kéz^  folio,  166.  1.) 


.-^f?»! 


K^^«^«   ikAjkUk'jk   HjkjioúiiAn  fSk^rczeg  íl  kngvel  kinlyság 
•////» ví-Vfi^rk  tí>rtóKít^h*>z.  —   12— 12«.  L  pl: 

l'Z  —  l'i,  1.  >  Diploma  electionű  in  regem  Poloniae  M&xÍBiliaiii 
íe*t,  Vznt/f  ikii%,  22.   15&7. 

1  >)  —  31.  1.  Tnuuactío  de  pace  et  foedere  inter  d<:>nmm  Anstna- 
t'tLtH  «t  r*tii;utkm  Poloniae  sat.  Dat.  Bithonü  et  Bendzynii  9.  marrii  1589. 

5 ff  — 61.  1.  IlL  ac  magn,  Joanui  ZanwyM  otktn.i  onAititéM-rm  JJari" 
rntlii/mm  StéiVi  gerendi  administratio  a  ser.  re^  Sigi^mand*^  m.  roaa- 
iní jMa.  liat.  Cracoviae  18  jan.  1589. 

9^5 — 105.  1.  Pax  per  conmiissarioe  inter  ser.  dómom  Aiutriaeam 
*'X  ner.  .Sígismuodom  IlL  regem  Poloniae,  coostítata  sat.  Dat.  Vienna  10. 
jiifiií  1589.  Mtb.  Btb. 

A  KiH.  coílex  279  — 281.  Icv.  Rev.  dni  Stanislai  Bescü,  ablatis 
AiHlreiovicritifl)  oratorís  regis  Poloniae  ad  regnum  Neap<>Iitaniim.  epist^^Ia 
ad  poiitííicem  maximum  romanum  [Sixtam  V.]  d*;  'rupio  J^furiauIűiMO 
nrr/i  Ifyrzynam  per  mayn,  dnum  Joannem  ZamaUtyj  ovi*tlhfrÍMm  reipa  P#.#- 
lonűm,  líiHH,  die  24.  jan.  dominica  post  epiphaniarom. 

JUi  —'J'JÍ),  lev,  0  zwyci^twie  pod  Bjczjna. 

l(iH,  rodex  '2i^7,  Icv.  Zamojski  levele  Bicsin  alóL  1  Ti  SS.  jan.  25. 
(I*;n^y<;líjl.) 

/r»fi.  rodf'.r.  (XVI.  sz.  folio,  337.  lev.) 

Kpifttolao  Ilicronymí  Rozrazewski,  episcopi  CxyavwnsLs  :  ad  Ko- 
nuTUKéinn,  I^eopoli  10.  scpt.  1578.  (5-ik  lev.)  Cracoviae  2»>.  nov.  1578. 
nr».  Iiív.)  ílrodnao  18.  martii  1579.  (23.  lev. 

IMI  — 182.  Icív.  ad  patrem  Jacobum  Wagrovecensem  i*  Tmutyl- 
vanlii  ViniiiifKí  Aimtriao  6.  decz.  1582.  Ugyaucsak  G  hozzá:  ll>.  1.  Go- 
von/owittí!  IH.  jiui.  1582;  160.  1.  WTadislawiae  2.  tVü  1552:  1G7.  1. 
VVollioriftíj     II.    aug.     1582;    20í?.    1.    N'wss^ulvwiic     4     ipH!     153S. 

ÍHO.  I.  ad  rnrdinaltm  B^^ttcri  i%v»*vr,'ío%  Íí*ví   14^   vjíjL    *.^>4 

lt;7.  /vWat  (XVIL  e»  XVIII.  **•  í.^Sio,  L  :  T.  :-í^ 

52.  lev.  Litterae  ser.  Si^ismtiudi  l.  níu:i*  ^v^.'il-.w^  «*  sít  7.tf/7#»- 
//V//A//,  Té-tjfm  Iluntj*irUi*f^  ^s.  fracre  ne^H.^tem.  '^'Jl:  p^.'cí  ul  V.i>»p;'/n«tt  iu 
Mijii^raría  cacsa<«  a  Tareii  .x^:ubuit.    Ditum  uelkil    ' 

>1  —  l.'l.  lev.  S^Iatatioae  dicca  et  gritLi  ^\^J:űi  üito.a'u  %^:  r^»>iHtis 
\\t\i-\  líleriíí.  ín  hanc  m«xiiim  verba  £&ciet  ToratíT  ní:r-'>  *-"J   vím-í:  >  . 

42  —  43.  lev.  [?igi*man'ias  I  eae:«ari  Turvaruai  S*.»»vi-  .  l>a- 
fiim  Cr-Aí'ovíae  1.  nov.  1542. 

7^?  —  79.  lev.  Literbe  Si^mundi  I.  ad  caescirvm  rxTv:i.ri3u  jvr 
riimtícuD  ni^om  Podl'-dowíki  Lapa  ami-^sae.  Da:.  iu.  civ  <>:**:•  \*v'íií^  4. 
f^t.   1542. 


'.  Z«i:;m«>nd  ♦•s  LajV'S  királv  levelezéséből  a^V'  ii  s*.'*^    .-.^i  k^s- 
vau  ativa  az  >A»*ta  TvuiiciiinL-K  IV — VII.  kötetében 


LEVÉLTÁRAKRÓL.  321 

143.  lev.  Exemplum  literarum  regiff  Hungáriáé  Ltulovici  ad  Leoném 
papám  X.  de  periculo  ct  famc  civitatis  Scardenensis ;  oblatac  papae  23. 
niartii,  praesente  episcopo  Plocensi,  oratore  regis  Poloniae,  a.  d.  1520. 
Dat.  Biui^ie  1.  m.  jan.  a.  d.  1519. 

143  — 144.  lev.  In  eodem  facto  a  civitate  ipsa  ad  pontificem.  Die 
25.  febr.  1520. 

149  — 150.  lev.  Legatio  imperátori  Turcarum  dicenda^  quain  ser. 
ilominm  Hungáriáé  rex  etc.  ita  limitavit  et  moderatus  est. 

150—151.  lev.  Instructio  ad  S.  M**°   R.  Hungáriáé. 

151.  lev.  Copia  literarum  caesaris  Turearam  ad  senatores  regni 
Poloniae  post  obitum  Sigismundi  Augosti  reg^s.  Dátum  Constantinopoli 
a.  1573.  feria  IV.  ante  festum  paschatis. 

In  facto  electionis  Vratislaviensis  ecclesiae,  quae  vacavit  prinia* 
aug.  post  mortem  Joannis  Turzonis  a.  1520. 

157.  lev.  Ltuiovicus  rex  Ung.  et  Bob.  ad  capitulum  Vratislaviense. 
Dnf,  rownii  in  vigilia  festi  b.  Laurentii  mart.  a.  d.  1520. 

157  — 158.  1.  Ludovicus  rex  Ung.  sat.  ad  idem  capitulum.  Dat. 
PtPtonii  die  dominico  proximo  post  festum  b.  Bartbolomaei  apóst  a.  d. 
1520. 

158.  lev.  Ludovirus  rex  Ung,  sat  ad  capitulum  post  electiouem 
factam.  Dat  Posonüj  die  dominico  prox.  post  festum  exaltationis  s.  cru- 
cis  a.  d.  1520. 

158.  lev.  Cardinalift  Strigoniensis  ad  electum.  Dat.  Posonü  27.  die 
sept  a.  d.  1520. 

167  — 168.  lev.  In  eodem  facto  rcr  Hungáriáé  ad pontificem, 

290 — 293.  lev.  Instructio  [data  a  Sigismundo  I.]  ad  imperatorcm 
l^ircarum. 

380.  lev.  Particula  testamenti  magnifíci  domini  Joanni/t  ZamoiJtkiy 
cancellarii  regni  Poloniae. 

493  —  498.  lev.  Querelae  excusationes  cum  prote^iatione  regni  Unga- 
riae  praesertiin  partium  superiorum  coram  deo  et  totó  őrbe  cbristiano. 

(8.  d.)  - 

Báthori     István     1 engy el     kirá ly ságára     vonatkozó 

emlelLek  vannak  az  55.  93.  140.  145.  152.  156.  267.  296.  334.  339. 
344.  457.  484.  493.  530.  540.  720.  722.  723.  725.  1388.  1428. 
codexben. 

A  magyar  históriát  közelebbről  érdeklőkből  álljanak  itt  a  követ- 
kezők : 

113.  codex:  140  — 163.  1.  Báthori  István  lengyel  király  és  Litvá- 
nia nagyherczege'ről. 

342 — 345.  1.  István  megesküszik  a  megyesi  templomban  1576. 
febr.  8-án,  hogy  a  lengyeleknek  és  erdélyieknek  régi  szabadságait  meg- 
tartja, (latin). 

Századok.   1881.  IV.  füzet  21 


y^ 


322  LENGYEL-FÖLDI 

346.  1.  István  király  levele  a  lengyel  országtanácshoz.  Megyés 
febr.  10.1576.  (latinul) 

347  —  353.  Az  andrejoviai  országgyűlés.  1576.  jan.  14.  (len- 
gyelül.) 

168.  codex:  37.  ley,^ Epitaphntm  dominae  Annae  Jagieloniae^  Si- 
gismundi  I.  regis  Poloniae  fíliae,  Jagielonum  ultimae  propaginis,  Stephant 
Bathorei  maaifni  regis  eontugis  (1586.) 

73.  lev.  VUna  1581.  maj.  26. 

107.  lev.  Literae  universales  Stephani,  del  gratia  electi  regis  Polo- 
niae, magni  ducis  Litvanie,  Transilvaniae  principis  etc.  Dátum  Sniatini 
ultima  die  martii  a.  d.  1576. 

122  — 123.  1.  Martinus  Cromerus  Stephano,  regi  Pol.  Heilsbergae 
3.  martii  a.  1583. 

131.  L  Fragmentum  testamenti  ser.  regis  Pol.  SiephanL 

295.  lev.  *A  lengyel  korona  összes  falvainak  össszeírása  István 
király  által.  Véffül :  £z  összeirás  a  dicső  emlékű  István  kir.  halála  utiin 
ékszer-ládájában  találtatott. c  (lengyelül.) 

.■}^7.  lev.  Ad  papám  (s.  d.) ;  válasz  rá  Rómából  1576.  aug.  6. 

XVIL  száMd, 

6.  codex:  277  —  278.  1.  Literae  Stephani  Szerapkowic  Snae  Re- 
giae  M^'  intemuntius  ad  ser.  príncipem  dnum  Georgium  Jtékót'zi,  dei  gra- 
tia Transilvaniae  principem,  partium  regni  Huug.  dnum  et  Szeculomm 
comitem.  Dátum  Gaboc  6.  nov.  1638. 

279.  1.  Literae  Stephani  Szerapkowic  etc.  ad  ser.  príncipem  dnum 
Georgium  Rákóczi  etc.  (dátum  nélkül). 

4Y.  codex  (XVn.  sz.  egy  kéz  folio  59.  lev.) 

1 — 56.  A  törökkel  Hocim  alatt  vívott  harcz  diaríusa.  1621. 
(lengyelül.) 

66.  codex:  12.  lev.  Literae  [in  negocio  electionis]  ad  iU**"  prín- 
cipem Rákóczy, 

12.  lev.  Literae  ad  eundem  in  matería  electionis  superíiciak'm  pro- 
mittentes  amicitiam.  Dabantur  in  Lubfbml)  22.  apríl  1669. 

12  — 13.  lev.  Literae  ad.  ill.  comitissam  Erdodi  ceremoniales.  Dab. 
Lub(oml)  31.  martii  1669. 

13.  lev.  Ad  eandem  in  matería  simili.  Dal).  Lubom  die  2.  aprí- 
lis  1669. 

16.  lev.  Literae  offíciosae  do  xi^zny  Jey  Mci  Raloctfiwif  (!).  Datae 
Woykoviciis  7.  decz.  1669.  [Hivatalos  levelek  Kákócziné  fejedelemasz- 
szonyhoz.] 

34.  lev.  Literae  contestantes  amicum,  intimum  affectum  do  xiecia 
I.  Mci  Rukocego  w  sprawie  pomocy  s  przyjain  Jey  Mci  p.  EjrtiíkiziHry  1669. 
7.  dec.  [Rákóczi  fejedelemhez  Erdödiné  segítése  és  pártfogása  érdekében.] 


LEVÉLTÁHAKRÖL, 


323 


34*  /«/.  »IiiMUuante3  scae  in  amíeitíam  do  Jcy  Mcí  paniey   ErMl- 

94.  /vv/er  (XTil  é^  XYIIL  sz.  több  Uz,  3G3.  levj 

27*  ]ev.  Liteme  piitentes  datae  ilh  domiuo  referendaria  M,  D. 
Lstli.  Cy{)riáiio  Pauto  Brzostowski,  ut  possit  imagiiiein  b.  vii^*  Mariac 
ihtflmfttm  [itéiífUH  dedueero,  Gro<liiae  13.  oct,  1665. 

35*  lev.  Commiíísio  revidciidi  siivwi  Bmlen»c*,   Dat»  17*  jan.  1666. 

iti,  c^kj".  *174  —  376,  lov.  Szobjeazki  János  Uadakostása  BiW 
niatt  1683.  (lengyeiííL) 

671— 674*  l.  A  lengyel  czím  forditáslmn :  A  e^h  reudek  fele- 
lete m*  Zsigmondnak,  a  ki  őket  n  IT.  Ferdinánd  dlen  való  árulás  tíü 
Iáj&adás  megaziuitctcevre  hitette.  1618, 

(Sjiáiiioö  lengyel  r's  latin  Icvel  u  30  ^vcs  liáboni  tört^nt'telicz.) 

765 — 76*J,  1,  Literae  X'ladislai  IV.  rfigis  Poloniae,  ad  imperato- 
rom  Turcarum.  Dntum  Varáaviae  die  24.  julii  a  1634. 

Hí:i — ^/6'.  /.  l'udóíiítás  a  mcnekv<S  Rákikzi  fejedelem  elöhaladáad- 
ról  dti  a  bekéiről,  melyet  vele  kötöttek.  Kelt  1657.  jun.  23.  (lengyel.) 

Ö48.  L  1656  — I666.ra  vonatkoj«ó  hírek. 

849.  1.  Itákuczi  fejedelem  levele  Vesaelényi  nádorhoz.  1657. 
aiigttat.  4. 

850  —  851.  1,  Mikor  kezdették  az  erdt^Iyi  vajdák  nmgnkat  fője- 
d<^lemuek  ucve7<ni.  (lengyel.) 

Í52.  coiltJ^  (XVm.  8Z.  folio,  502.  L) 

367  — 36b.  1.  Faeultaa  data  ejcimendi  epíöcopatum  Curonieusem 
Heti  Pilttncnsem  Bnlihwtaro  Baűiori:  Sigismundus  III.  etc.  Datnin  in  eo- 
fiutiltt  )$eueralibu8  regni  die  XVI.  m.  junli,  a.  d.  1613. 


A  gróf  OssoHnski  levéltárban  van  egy  latinul  írott  magyar 
tíJrtéuelem  is,  8  folio  kötetben  2  kötet  indexszelj  terjedelmes 
okmánymásolatokkal,  rajzokkal,  térképckkelt  facsimilékkel*  Szá- 
zadunk  elejéről  származik,  szerzője  egy  osztrák  hivatalnok  *) 
Griebel  Jé^nos.  József  nádornak  van  ajánlva  1817-ben  sa  mint  n 
czímben  kiitiondja,  a  Magyar  Nemz.  Múzeum  számára  írta.  IMu- 
zeumunkban  van  is  egy  példány  belőle. 

A  munka  ezíme  (1393*cod.  szám):  ^História  Hungaiiae  et 
mexanim  partium  ad  annales  universos  adstructa,  serié  monu- 
inentonim  in  ordine  chronologico  illustrata,  in  emolumentinn 
MiiHei  bungarici  consecrata;  opera  Johaunis  Kriebel.« 


»)    aGuli^uialrath    und    Kreishnnptmaut.uak    írja    magát    egy 
lerel^ben. 

21* 


324  LENGYEL-FÖLDI 

A  gróf  Ossolinski  könyv-  és  kézirattár  Dr.  K^trzynski 
jeles  igazgatása  alatt  áll,  hivatalnokai  még  Dr.  Hirschberg, 
Dr.  Kantecki  és  Dr.  Papeé  s  kisegítők  történelmi  tanulmányok- 
kal foglalkozó  ösztöndíjas  fiatal  emberek.  —  Ama  szíves  fogad- 
tatásról, melylyel  a  derék  igazgató  s  minden  egyes  hivatalnok 
részéről  találkoztam,  kedves  kötelességemnek  tartom  e  helyen  is 
őszinte  köszönettel  megemlékeznem. 

2.  A  lembergi   vár-  és  föld   (törvényszéki)   kerü- 
letek aktáinak  levéltára. 

»Archivum  Krajowe  Aktów  Grodzkich  i  Ziemskich«  ezt  a 
hivatalos  czímet  olvassuk  a  lembergi  törvényszéki  levéltár  előtt 
a  Bernátosok  kolostorában.  Ennek  megfelelő  levéltár  vanKrakó- 
ban,  Varsóban,  Vilnában,  Kiewben,  Lublinban  stb. 

Hogy  e  levéltárak  természetét  megérthessük  s  bennök 
sikerrel  dolgozhassunk,  némi  tájékozottsággal  kell  bírnunk  a  len- 
gyel jogtörténelemben.  A  legrégibb  időben  Lengyelország  úgy 
nevezett  várságokra  (gród)  volt  felosztva.  Minden  valósághoz 
több  falu  (opole)  tartozott.  Több  várság  képezte  a  vajdaságot 
(wojewodztwo).  —  A  jogszolgálatot  részben  maga  az  országban 
körülutazgató  fejedelem  vagy  helyettese  végezte,  kisebb  fontos- 
ságú ügyekben  maga  a  várnagy  látott  törvényt  vársága  területén 
a  mellette  levő  bírákkal.  A  cseh  Wenzel  lengyel  királysága  alatt 
(1300—1306.)  új  szervezetet  nyert  az  ország,  a  kerületi  rendszer 
lépett  életbe,  a  midőn  nagyobb  városok,  mint  kerületi  főváros 
körül  csoportosíttattak  a  vidékek.  így  a  várnagy  itélőszékét  a 
kerületi  főnöké  (starosta  grodowy-é)  váltotta  fel.  A  krakói  vaj- 
daságban körülbelöl  nyolcz  ilyen  kerület  volt ;  az  egész  Kis- 
Lengyelország  (Malo-Polska)  kerületei  közül  monarchiánk  hatá- 
rain belül  fekszik  mintegy  24.  —  így  ezeknek  a  legrégibb 
törvényszéki  aktái  is  részint  a  lembergi,  részint  a  krakói  eme 
levéltárakban  vannak  elhelyezve,  a  kerületi  városok  neve  alatt 
csoportosítva,  pl.  Castrensia  Leopolensia,  Sandecensia  vagy 
Terrestria  Premysliensia,  Haliciensia  stb. 

Mi  a  különbség  a  castrensia  és  terrestria  között?  A  kerü- 
leti törvény-látásnak  két  külön  fóruma  volt ;  a  peres  ügy  jogi 
természete  szerint,  vagy  az  egyik,  vagy  a  másik  alá  tartozott. 

/.  A  vár-törvényszék  (judicium  castrense  capitaneale  = 
sí^dy  grodzkie  staroscinskie),  a  mely  elé  az  alsóbb  igazságszol- 
gáltatás, a  közbéke,  rend  s  személyes  biztonság  ügye  tartozék  és 
a  végrehajtás  (executio).  Ez  a  törvényszék  rendes  jegyzőkönyvet 
vt»zetett  (acta  terminorum),  melybe  oklevelek  is  bevezettettek. 

//.  A  föld  (vagy  mezei)  törvényszék  (judicium  terrestre  -f 


KKVi'l/rÁRARRnL 


325 


»í^dy  ziem*kie)^  a  mely  elé  a  magasabb  igazaágszolgáltatáB,  a 
polgári  jogi  perc8  Ügvf^k,  a  nemesi  birtokokat  illető  jogi  rillougá- 
mk  tartoztak.  —  A  fekvő  javak  felett  való  perekben  ítélni,  egy 
1400-bfln  formulázott  törvény  szerintt  egyedül  ez  a  törvényszék 
volt  hivatva,  Felebbezni  innen  csak  a  királyhoz  lehetett.  A  tor* 
vcny-látás  meghatározott  napokon  történt  melyeket  colloquia, 
később  termiui-nek  neveztek,  Királyi  végzések  rendelték,  hogy 
minden  oklevél,  mely  fekvő  javakra  vonatkozik,  beigtattasBék  a 
jegyzőkönyvekbe  (libri  relationum)^). 

Az  ezen  törvényszékeknél  vezetett  jegyzökönyvek,  beigta- 
tott  oklevelek  teszik  aztán  a  ^vár-  és  föld-törvényszéki  levél* 
tárak*  aktáit.  Lengyelország  jogtörténetére  kimondhatatlan 
becsűek  e  levéltái'ak,  a  magyar  történelmet  elsÖ  sorban  az  orszá- 
gimkkal  határos  kerületek  jegyzökönyvei  érdeklik.  l)e  egy  körül- 
mény általános  történelmi  érdekűvé  emeli  ez  aktákat,  ugyanis  a 
jeg)*zök  mintegy  kötelességüknek  tartották  az  ország  és  vidékük 
nevezetesebb  eseméayeit  is  feljegyezni,  íigy,  hogy  irataikat  törté- 
nelmi*évköQyvekÜl  kell  tekintenünk. 


Lemherghen  ez  a  levéltár  a  Bernátosok  kolostorában  van 
elhelyezve  s  Ör.  Liske  Xavér  egyetemi  tanár  igazgatáj^a  alatt 
álLf  a  ki  már  eddig  nyolcz  vaskos  kötet  kiadásával  gazdagította 
uunan  a  lengyel  történelmi  irodalmat.  A  kiadványokon  nagy 
munka-erővel  dolgoznak  most  is»  —  a  jeles  történetíró  körül 
egész  iskola  csoportosul  if)u  tauítványaibólr  kik  munkatársai  az 
»Akta  Grodzkie  i  Ziemskieff  kiadásánál.  —  Ez  akták  kiadására 
gróf  Stadnicki  Sándortól  alapítványnyal,  évenkéati  1200  forinttal, 
rendelkeznek  s  mioden  három  évben  két-két  oegyveu  íves  negyed- 
rét kötetnek  kell  megjelenni,  Liske  a  törvényszéki  könyvekbe 
beirt  okleveleknek  —  a  mennyiben  lehet  —  felkeresi  az  eredeti- 
jét a  levéltárakból  e  azokból  adja  ki,  de  egész  helyesen,  nem  is 
ifiíVii  magát  szorosau  csak  a  törvényszéki  levéltárban  talált  ak- 
tákhoz. 

Hogy  a  magyar  históriát  is  mennyire  érdeklik  e  kiadvá- 
nyok, arra  jellemző,  hogy  a  kiadott  oklevelek  között  a  legelső  8 
második  Í9  magyar  ^-rdekü  s  Fejér  »Codex  dipb  Huog.-ban  is  ki 
van  adva»  Ugviinis  Szemérmes  Boleszlaw  1244-ben  hívének 
Henriknek,  a  tatárok  ellen  élete  megmentőjének,  Podolinban  a 
Poprád  mellett  soltészséget  ad.  Kunegunda  1288-ban  kelt  okle- 
velével még  egy  erdőt  ad  hozzá.  (Akta  Grodzkie  i  ZiemskieLk.) 


*)  Ulsd  hívebben  az  3>Ákta  Orod^kíe  i  Zioin^kitíC  L  k,   beveiectí- 

\  (iewgyeim) 


326  LENGYEL-FÖLDI 

A  lembergi  törvényszéki  levéltár  bizonyára  a  legnagyobb 
a  maga  nemében  monarchiánkban :  közel  7000  folio  könyvön  8 
másfélszáz  fasciculuson  kivűl  14.300  kötetet  ölel  fel,  a  mely  utób- 
bihoz 6000  kötetnyi  index  van  készítve,  úgy  hogy  három  szobát 
csak  az  indexek  foglalnak  el.  A  legrégibb  feljegyzések  1381-böl 
származnak.  A  lembergi  és  krakói  levéltár  kölcsönösen  kiegészíti 
egymást. 

Lembergben  16  régi  kerület  aktái  vannak  elhelyezve  s  a 
kerületi  főváros  nevei  alatt  csoportosítva,  így  pl. 

Caatrentia       Biecensia  1381  — 1782  =     819.  sz. 

Terrestria  *  1436  —  1766  =       60.  sz. 

Castrensia        Sandecensia         1516 — 1784  «=     798.  sz. 
>  Premisliensia       1462  —  1783  =  2719.  sz. 

Terrestria  »  1436  —  1783  «»     819.  sz. 

Castrensia       Haliciensia  1512  —  1784=     901.  sz. 

Terrestria  >  1435  —  1784  =     357.  sz. 

Castrensia       Leopoliensia         1441  — 1784  =  1693.  sz. 

Terrestria  >  1454—1784  =     490.  sz. 


stb.  stb. 


3.  A  lembergi  városi  levéltár. 


Épen  most  van  rendezés  és  teljes  átalakítás  alatt,  ugy 
hogy  a  kutatás  most  ott  lehetetlen,  de  rövid  idő  múlva,  midőn 
a  nyilvánosságnak  újra  átadhatni  reménylik,  használata  nagyon 
meg  lesz  könnyítve.  —  Oklevelei  1356-on  kezdődnek,  a  pergamen 
eredetiek  számát  670-re  teszik,  köztök  N.  Lajostól  és  Hedvigtől. 
Egyikben  N.  Lajos,  1372-ben,  Opuliai  Ulászlót  rendeli  Vörös- 
Oroszország  kormányzójául.  Hedvig  királynőtől  1387-ből  egyetlen 
oklevelet  őriz  a  levéltár  jól  conservált  pecséttel,  a  mi  Hedvig 
uralkodása  idejéből  a  ritkaságok  közé  tartozik. 

Azt  hiszem,  hogy  a  Magyarországból  Lemberg  felé  irá- 
nyuló élénk  kereskedelem  történetéhez  a  XIV.  főkép  a  XV.  sz.- 
ból  becses  adatokat  kell  tartalmaznia  e  levéltárnak.  Következ- 
tetni merek  erre  a  lengyel  történeti  kiadványokból,  melyekben 
gyakori  a  Lemberg-felé  irányuló  élénk  kereskedés  emlegetése 
s  már  Nagy-Lajosnak  több  oklevele  által  való  szabályozása  is. 

A  város  jegyzőkönyvei  közül  legrégibb  egy  1404-iki,  szá- 
madásokat tartalmazó ;  —  nevezetes  az  1650  körül  összeállított 
liber  privilegiorum,  s  egy  a  XV.  században  kezdett  842  lapnyi 
másolat-könyv.  Az  első  lengyel  oklevél  1455-ből  datálódik  itt. 

A  XV.  sz.-ból  hét  nagyon  érdekes  oklevelet  őrizé  levéltár, 
melyeknek  nyelve  csodálatos  keveréke  ó-szláv,  magyar,  lengyel 
és  orosz  szavaknak.  Ezen  nyelv  a  kereskedők  között  volt  haszna- 


LEVÉtTARAKBÓL* 


327 


latos  6  keletkezése  Cífukis  oly  helyzet  mellett  magyarázbatú  meg, 
H  melyet  Lemberg  a  középkor  vegén  elfoglalt ;  csomópontja  levén 
H  Tjengyel-,  Magyar-,  Tatárorazág,  Moldva  stb.  felé  irányuló 
kereskedésnek.  Emez  oklevelek  a  moldvai  vajdáktól  származnak 
8  a  kereskedést  szabályozzák.  Ki  vannak  adva  Zubrzycki  Dionyz : 
Krónika  miasta  Lwowa  munkájában  (Lemberg  város  krónikája, 
Lcmberg  1844)  8  az  »Ákta  Grodzkie  i  Ziemskie*  VIL  köte- 
tében. 

4,  A  lerabergi  egyetemi  könyvtár  kéziratai 

Az  egyetem  és  könyvtára  1784  óta  áll  fenn,  lB48*ban  a 
[>mb&zá8  következtében  két-harmada  tönkrement  a  kéziratok* 
qrL  Magyar  történelmi  szempontból  nem  sok  reményleni  valót 
nyújt. 

5.  A  lembergi  káptalani    levéltái'. 

A  káptalan  és  érsekség  történetére  nevezetes;  1429-el,  a 
káptalan  alapi  itatásával  kezdődnek  oklevelei.  290  pergamen  dip- 
lomája között  van  egy  *  privilégium  possessionis  vilíae  Dobro- 
wicz  pro  praeposito  ecclesiae  s*  Spiritus  ah  Emeríeo  Btfbűk, 
Russiae  capitanao.  Batum  in  civitate  Lemburgensi  1384.« 

6.  A  lembergi  kath.  érseki  levéltár. 

Oklevelei  a  XIV.  századoo,  a  piispökségí  könyvek  1526-on 
kezdr»dnek.  1442  és  1443-ból  Várnai  Ulászlónak  több  Budán  kelt 
dunationalis  eredeti  oklevelét  őrzi. 


1,  A  görög  egyesült  érseki  levéltár. 

Leginkább  egyházi  s  a  rnthenek  történetére  vofiatkozci 
aktákat  tarUilmaz.  Legrégibb  oklevele  1531»-böl  való,  aruthének 
kiűzött  legrégibb  egy  1605-böl  UL  Zsigmond  királytól 

Przemysl. 

8.  A  przemyáli  v&rosi  levéltár. 

A  Lemberget  és  Krakót  összekötő  vasútvonal  mellett  leg- 
fevezetetesebb  hely  Pi*zmyt^l  Az  utazó  figyelmét  lebilincseli  kie^ 
fekvéise,  a  történet  iránt  érdeklöt  vonzzák  a  hozzá  fiizödö  emlé- 
kek, sok  vészt  látott  csonka  vára.  melvDek  egyik  gyönyörű  kilá- 
tással kínálkozó  bástya-tornyát  a  város  1865-ben  restauráltatta, 


328  LENGYEL-FÖLDI 

vonzzák  a  monumentális  egyházi  épületek  [minoriták  temploma, 
kath.  székes  egyház,  görög  püspöki  templom  stb.]  s  a  levéltárak. 

A  csinos  város  magas  halmok  oldalára  támaszkodik,  régi 
tornyán  feltűnik  a  nagy  fekete  medve  a  kereszttel,  mely  a  város- 
nak legrégibb  pecsétjében  is  előforduló  czímere.  A  San  folyó 
szeli  ketté  a  várost,  a  mely  már  messziről  ragyogtatja  szeszélyes 
habjait  s  összevissza  szeldeli  a  termékeny  völgyet  annyira,  hogy 
3  mérföldnyi  távolságon  30  mfnyi  utat  tesz  meg  merész  kanyar- 
gásaival. 

A  levéltár  a  városházán  van  elhelyezve  a  derék  polgár- 
mester felügyelete  alatt,  hozzá  van  csatolva  a  60-as  években  még 
külön  álló  kerületi  levéltár  is.  Okleveleinek  száma  tekintélyes  s 
bőven  képviselve  van  közöttök  a  XIV.  sz.  is. 

Zsigmond  Ágost  király  1552-ben  megerősíté  a  város  pri- 
vilégiumait, a  felsoroltak  között  látjuk,  hogy  a  város  nyert  pri- 
vilégiumot N.  Lajostól  is  »per  Ludowicum  alias  Loisch^  (igy) 
[azaz  Lajos,]  —  érdekes  látni  ebből,  hogy  a  lengyel  földi  okleve- 
leken a  nagy  magyar-lengyel  királynak  a  latin  mellett  magyar 
neve  is  előfordult.  A  város  egyik  privilégiumát  Báthori  István 
király  is  megerősíti  1576  dec.  I-én  Thorn-ban  —  Várnai  Ulászló- 
nak is  van  egy  donationalis  eredeti  oklevele  itt  >Budae  feria 
IV.  proxima  post  festum  Circumcisionis  1443. «  kelettel,  mely- 
ben notarius-ának  Andrásnak  Manczicowice  jószágot  ado- 
mányozza.*) De  minket  legközvetlenebbül  ama  szerződés-forma 
érdekel,  melyet  IT.  Bákóczi  György  szerencsétlen  lengyel  expe- 
ditioja  alkalmával  vezére  Kemény  János  proponált  az  ostromlott 
Przemyi^l  hatóságának  a  város  feladása  iránt.  A  szerződés  azon- 
ban hogy  érvényre  nem  jutott,  látjuk  abból,  hogy  a  városi  tanács 
nem  irta  alá,  csakis  az  ostromló  fél. 

A  levéltárban  őrzött  czéh-könyvek  adatokat  nyújtanak  a 
felső-magyarországi  czéhekkel  való  összeköttetésre.  így  találunk 
megrendeléseket  pl.  Homonnára  érez  síremlékek  végett. 

A  város  ostroma  Rákóczi  György  serege  által  meg  van 
örökítve  Przemy.-lben  két  egykorú  festmény  által  is,  hihetőleg 
valamelyik  jámbor  szerzetestől,  a  ki  alkalmas  themát  látott  abban 
vallásos  csoda  feltűntetéséhez.  Egyik  a  minoriták  templomában, 
másik  a  városházán  őriztetik.  A  roppant  nagy  kép  hátterében 
Przeraysl  várost  ábrázolja  a  körülövedző  hatalmas  bástyafalak- 
kal. A  megnyitott  kapun  át  templomi  díszben  öltözött  három 
papi  személy  jön  ki,  egyikök  Szent- Vincze  —  a  város  védszen tjé- 
nek csontjait  tartja  maga  elé,  utánok  vonul  a  nép  processioban. 


\)  Kiadva  Dr.  Liske  X.  Akta  Grodzkie  i  Ziemskie  VI.  k.  32.  1. 


LEVÉLTÁR  AKRÓI. 


329 


Áz  OBlromló  sereg  etiück  láttára  liauyat-Lajjiiok  roliuu  ^^^1  a  faiak 
aIóI,  a  trombitás  nekikeseredve  fújja  a  takarodót,  egy  fehér  16 
kegyetlemil  lehajítja  gazdáját  s  a  rettegés  a  harczosok  tömegei! 
egyeoeseii  a  Sau  folyóba  űzi.  A  kép  alatt  nag>^  hosszan  lengyelül 
e]6  van  adva,  hogy  midöii  Rákóczi  György  Erdély  fejedoliiie 
Leügyelországba  ütött,  a  hozzája  csatlakozott  vad  népekkel, 
tatárokkal,  kozákokkal  iszonyatos  kegyetlenséget,  öldöklést,  ége- 
tést vitt  véghez  6  Przemyslt  is  ostrom  alá  íogta;  a  város  a  véde- 
lemben mid<>n  már  kimerölt.  avégs/J  eszközhöz  nyúltak  raegmeu- 
tésére^  —  8  csakugyan  :  Szent- Vince  csontjainak  felmutatása  sze- 
rencsésen megmentette  a  várost. 

A  képnek  különben,  könnyen  gondolhatolag,  semmiféle 
mfiTészi  becse  nincs. 

Curiosumképen  érdekes  tán  feljegyezni,  hogy  néhány  év 
előtt  egy  lengyel  történetbarát  (Raciborski)  Przemví^l  mellett 
ásatásokat  eszközölt :  kertítfe  Attiln  sírját.  Erdélyben  tartózko- 
dott egy  ideig  s  ott  székely  atyánkfiai  között  Attila  emlegetése 
mellett  hallván  a  Sajóról,  meg  olvasván  krónikában,  hogy  Attila 
két  folyó  összefolyásánál  van  eltemetve,  kedve  kerekedett  azt 
sejteni,  hogy  a  híres  temeti  a  San  és  Wiar  összefolyása  által 
alkotott  deltában  van,  Przemy^l  város  a  birtokában  levő  földön 
nem  engedte  meg  az  ásatást,  de  kutatónk  azért  nem  csüggedett, 
a  hagyomány  szerint  felvitte  ügyét  a  királyig,  véleményadás 
végett  ~  a  mint  mondják  —  megfordult  az  a  magyar  miniszté- 
rium előtt  is,  majd  átment  lembergi  szakértők,  krakói  régészek 
fórumán,  a  míg  akadt,  aki  közbevetette  magát  érette.  Az  enge- 
dély megnyerésére  már-már  megnyilatkozni  látta  kutatónk  az 
isten  ostora  titokzatos  sírját,  s  folyt  az  ásatíis  serényen  10—12 
ölnyi  mélyen^  de  csak  nem  bukkant  elö  a  hun  művészet  remeke, 
—  a  várt  arany-koporsó.  A  végeredmény  néhány  lócsout  lett,  a 
mihez  azt  a  vigasztalást  csatolták  aztán :  csakhogy  a  lova  meg 
van,  majd  előkerül  maga  is.  így  hallottam  én  a  przemy^li  Attila- 
keresést elbeszélni  a  vái-os  polgármesterétől. 

9.  A  przemytíli  rom  kath,  káptalan  levéltárában, 

a  püspökség,  káptalan  s  székesegyház  alapító  oklevelei 
között  van  egy  Mária  királynőtől  1384.  Ül,  Non.  Április  kelet- 
tel: -Mariái  regina  Haagarie,  ad  instantiam  Erici,  prirai  epi- 
scopi  Premisliensisj  et  de  consensu  matris  sue  Helisabeth  et 
patris  8ui  Lndovici,  regis  Polonie. /línáaforí*  eccltsie  eathedrali\ 
donat  eidem   ecclesie   quinque   possessiones.*  *)   Látjuk   ebbÖl, 


^)    Kindv^fi   Dr,   Liekí* :    tAkta    Orodzkie  i   55ÍMn&kie«    VÍII     k 


330  LENGYEL-FÖLDI 

hogy  a  przemysli  székesegyházat  N.-Lajos  alapította  s  leánya 
Mária  királynő  új  donatióval  látta  el. 

Egy  másik  érdekes  oklevél  az  esztergomi  érsektől,  »Budae 
feria  V.  post  festum  inventionis  s.  Crucis  1384«  kelettel:  »De- 
metrius,  Quatuor  Coronatorum  presbyter  cardinalis,  Strigonien- 
sis  ecclesiae  gubernátor  perpetuus,  tanquam  sedis  apostolicae  in 
regnis  Hungarie  et  Polonie  legátus  deciarat,  quod  Gregorius 
XI.  ecclesiam  Premysliensem  declaravit  esse  cathedralem,  et 
quod  Ericus  (vei  Heriam)  in  episcopum  electus  est,  confirmatus 
et  consecratu8.«^) 

Przemyslben  van  még  a  püspöki  levéltár  a  XV.  sz.  végén 
kezdődő  aktákkal. 

A  g'árög  kath.  káptalani  levéltár  1388-on  kezdődő  okleve- 
lekkel. 

A  görög  egyesültek  könyvtára,  szintén  többnyire  vallásos 
érdekű  kéziratokkal,  történeti  emlékei  vannak  ugyan  a  XVII. 
sz.  elejétől,  de  minket  kevésbé  érdeklők ;  így  feljegyzések  s  len- 
gyel versek  az  1621-iki  chocimi  török  expeditióról. 

10.  A  Tarnow  városi  levéltár. 

Csekély  számú  pergament  oklevelein  kívül  az  ilyen  városi 
levéltárban  feltalálni  szokott  aktákat  tartalmazza.  A  városi 
tanácsi  jegyzőkönyvek  a  XVI.  sz.  elejétől  vannak  meg,  oklevél- 
másolat gyűjteményök  jelentékeny.  Érdekelhet  minket  az  »inven- 
tarium  bonorum  abbatiae  monasterii  Tynecensisc,  —  és  pedig 
azért,  mert  ennek  a  kolostornak  művészeti  szempontból  igen 
nevezetesnek  tartott  kincsei  a  tamowi  nagy  templomban  vannak 
elhelyezve.  A  gazdag  templom-kincsek  között  legérdekesebbek  a 
nagyszámú  kelyhek,  melyek  közül  több  XV.  és  XVI.  századból 
származó  eredetét  és  munkáját  illetőleg  Erdélyre  vall  2). 

11.  A  herczeg  Sanguszko-levéltárról 

(Gumniskóban,  Tarnow  mellett)  Dudik  Béda,  a  ki  1865-beu 
az  osztrák  miűiszterium  megbízásából  a  galicziai  ós  lodomeriai 
levéltárakat  meglátogatta,  részletesen  emlékezik. ")  —  O  rövid  tíz 
liét  alatt  35  levéltárt  látogatott  meg,  jobban  mondva  futott  át. 
Feljegyzései  minket  nagyon  kevéssé  téjékoztathatnak  s  nemcsak 
hogy  ki  nem  elégíthetnek,  de  sokban  határozottan  félrevezetné- 
nek. Tőlünk  egészen  távol  eső,  sokban  ellenkező  szempontok 
vezették  őt  s  munkája  részben  meghaladott  álláspontokat  tüntet- 

^)  Alembek  kanonok  katologusa  után. 

2)  Dr.  Dudik :  Archive  im  Königreiche  Galizien  und  Lodomerien, 
kiadva  » Archív  für  oest.  Ge8chichtefor8chung«  39  k. 


LEVÉLTÁRAKRÓL.  331 

véu  fel,  most  már  a  magyar  történelmi  szempontból  nagy  kriti- 
kával használandó. 

A  hg  Sanguszko  levéltár  jó  rendben  van  tartva,  használ- 
ható inventariumokkal  ellátva.  A  gróf  Tarnowski,  hg  Ostrogski 
s  a  Sanguszko  hgek  irattárai  képezik  a  levéltár  nagy  részét. 
Több  előkelő  lengyel  családról  tartalmaz  adalékokat,  genealógiai 
feljegyzéseket,  így  az  említetteken  kivűl  a  berezeg  Zamojski  s 
Lubomirski  stb.  családról.  Az  egyházi  documentumok  summa- 
riusában  van  egy  oklevél  az  esztergomi  érsektől  1385.  martius 
7-éről  Pszczanow-ból  keltezve:  Indultam  Demetrii,  cardinalis 
legati  regnorum  Hung.  et.  Pol.  altari  s.  Marié  Tarnowiensis  pro 
indulgentiis. 

SzÁDECZKT  Lajos. 


Kz-cm^önsTs^iÉJii-ÉSiK:. 


KÉT  FELEDÉSBE  MENT  VÁRADI  PÜSPÖK. 

I. 
Vata  1186—9. 

E  püspökről  Pray  nem  akar  tudni  semmit,  sőt  mivel  Gánóczy 
Szentiványi  Márton  nyomán,  ki  a  váradi  káptalan  régi  statútumait 
valahonnan  aligha  nem  ismerte,  —  Vatát,  mint  I.  János,  váradi 
püspök  utódát  említi*):  Pray  erre  megjegyzi;  »Quid  si  Joannes 
cognomento  vatha,  aut  ex  huius  genere  fuerit?  ut  adeo  necesse 
non  sit  genimare  Episcopos.*)*  És  Praynak  ezen  nyilatkozata 
határozott  Vata  püspök  emléke  fölött :  kizárassék  a  váradi 
püspökök  közöl,  még  az  egyház-megyei  névkönyvek  sem  említek 
soha.  Hanem  az  ujabban  fölmerült  történelmi  adatok  megfelelnek 
Praynak  idézett  szavaira  még  Vata  püspök  nemzetségi  szárma- 
zását illetőleg  is,  megfelelnek,  de  tagadólag. 

Fejér  codexeiben  található  egyszer  Waste*),  másszor  pedig 
Valte*)  váradi  püspök,  de  a  kétféle  név  alatt  egy  és  ugyanazon 
személy  lappang,  ugyanazon  tárgya,  bár  két  darabban  közlött 
oklevélben,  a  leleszi  prépostság  alapító-levelében  fordulván  elő. 

Tehát  Waste  vagy  Valte  váradi  püspök  kétségtelenül 
létezett,  még  pedig  az  emiitett  prépostság  alapitója,  Boleszló, 
váczi  püspök  (1186 — 1215)  korában,  mert  az  idézett  kettős 
oklevél  ugy  emlékezik  Valterról,  mint  akinek  beleegyezésével 
Boleszló  Kanar  nevű  birtokot  Árpa  faluval  megcserélte. 

Jeles  történészünk,  Pauler  Gyula,  ezen  Waste  vagy  Val- 
te-t  szintén  elfogadja  váradi  püspökül  s  püspöksége  idejét  1179— 
1197.  közt  keresi,^)  és  helyesen.   Azonban  a  váradi  káptalan 


')  Eppi 

Varad.  I. 

55. 

2)  Hier. 

Hung.  n. 

162. 

8)  m. 

l.  156. 

*)  VII. 

5.  204. 

»)  Századok  1877 

.  evf. 

378.  1. 

KŰLilNKÉL&fC. 


333 


idézett  f^atiituroai  mfir  tovább  mentiek  s  megjelölik  nem  Waste, 
Valte  vagy  Pauler  szerint  Vasta,  haoem  ebez  legrokonabb  hang- 
zású: Vata  püspökuek  mind  megválasztását  mind  pedig  püspök- 
sége végének  idejét,  oly  határozó tts^ággal.  hogy  az  már  gr.  Baty- 
tyáoy  Ignácz  püspök  figyelmét  ia  fejköltatte.  >I)Í8plicet  Prayo, 
quad  tíaiioczius  Vatliam  Episcopia  adscribat  ....  hoc  certe 
Ktaiuta  baec  nön  admittuut ,  dum  initiiim  regimiuis  Vathaianí 
tam  dilifjenter  asaignent,')  <  Az  idézett  stiitutumok  ugyanis  el- 
mondják, hogy  Vata  {(gy)  1186-ban  választatott  váradi  püíspökül 
et  >amplius,  quam  tribus  annis  io  Episcopatu  vixisíte  reperitnr^ 
nem  *rtf/«/fwr,«  bauem  mintha  mondaná  :  ut  in  actis  et  reges- 
ti9  nostris  j^reperitur** 

Söt  ugyancsak  az  idézett  Pauler  féle  becses  közleményben 
találtunk  Vata  püspöknek  családi  származására  nézve  is,  ha  nem 
is  biztos  adatot,  mindenesetre  érdekes  említést.  Ugyanis  elmon- 
datik  ottj  hogy  Vata  >a  kincstári  levéltárban  Lendvay  Márton, 
allevéltárnok  által  e  század  elején  készített  Liber  dignitatum- 
ban  a  váradi  püspökök  között  előfordul  e  megjegyzéssel  »de 
íienere  Miscoutz^*  És  itt  a  többször  tisztelt  történetíró  urat  kérd- 
hí-tjük  mi  is :  honnan  vette  ezt  Lendvay  ?  de  mert  az  ellenkezőre 
legalább  eddig  adatunk  nincs,  közleményét  egyelőre  is  örvende- 
tes tudomásul  veszszük. 

Többet  Vatára  nézve  megtudnunk  nem  sikerült.  Csak  azt 
jegyezzük  meg  még  róla,  hogy  utódjául  a  váradi  püspöki  székien 
m/ir  1179-ben  Elvin  említtetik. 3) 

II. 
Tamás  1281-^3. 

Gánóczy,  Pray,  Kereszturyj  mindnyájan  besorozzák  a  vá- 
radi püspökök  közé;  több-kevesebb  pontossággal  meg  is  határoz- 
zák püspöksége  idejét:  mindemellett  az  egyház-megyei  névköny- 
vek nevét  sem  említik* 

Gánóczy  azt  állítja  róla*  hogy  1279-ben  a  IV.  László 
király  által  kiéheztetett  budai  zsinaton  Tamás,  mint  váradi  püs- 
pök jelen  volt*);  hanem  ezen  állítíts  nélkülöz  miuden  komolyabb 
alapot,  Péterffy  legalább  a  jelen  volt  zsinati  atyák  neveit  nem 
etnlfti®},  a  Gánóczy  is  lűhetüleg  csak  abból  következteté  fikitebbi 


»)  LL.  Eccl  III.  224vjegy«, 

*)  l  h, 

')  í.  h, 

*)  Kjipi  Varad.:  I.  13L 


^a. 


334  KÜLÖNFÉLÉK. 

állítását,  hogy  Tamás  püspök  előde,  Ladomér  1279-ben  emelte- 
tett a  prímási  székre,  s  az  említett  zsinat  szintén  1279-ben, 
Lodomérnek  már  érseksége  idejében  tartatott :  tehát  Ladomér 
utódja,  Tamás  már,  részt  vön  a  budai  zsinatban.  S  ezen  állításá- 
nak igazolására  nem  is  idéz  semmit,  ennélfogva  elfogadhatóbb  a 
káptalan  statútumainak  azon  följegyzése,  hogy  Tamás  1281-ben 
lett  váradi  püspökké.*) 

Ezen  statumoknak  igazat  ad  IV.  Márton  pápának  1272. 
június  18-án  a  kalocsai  érsekhez,  s  a  szerémi  és  csanádi  püspö- 
kökhöz intézett  levele,  melyből  megtudjuk,  hogy  Tamás  püspökké 
választásakor  fölszentelt  pap  még  nem  volt,  de  prépostja  vala  a 
vasvári  káptalannak.  Ugyanis  a  szentszéknek  magyarországi 
követe  Fülöp,  fermoi  püspök  Tamásnak  püspökké  választatása 
ellen  tiltakozott  azon  okból,  hogy  Tamás  már  vasvári  prépost- 
ságát  is  jogtalanul  bírta,  nem  vévén  föl  a  kikötött  egy  év  alatt 
az  egyházi  rendeket.  Az  ügy  a  pápa  elé  került,  de  IV.  Márton 
szelidebben  s  igazságosabban  fogta  föl  a  dolgot,  kijelentvén  idé- 
zett levelében,  hogy  a  kikötött  egy  év  a  lugduni  zsinat  határozata 
következtében  csak  oly  egyházi  javadalmak  birtokosaira  szól, 
kiknek  egyszersmind  lelkészkedniök  is  kell,  a  vasvári  prépostság 
pedig  nem  ilyen  »Ecclesia  de  Castro-fereo  non  parochialis,  sed 
collegiata.«  Ennélfogva  meghagyja  az  említett  érsek  s  püspökök- 
nek, hogy  ha  egyéb  akadály  nem  forog  fönn,  Tamást  erősítsék 
meg  a  püspökségben  és  szenteljék  föl.") 

Tamásról  az  idézett  pápai  levél  említi  azt  is,  hogy  a  váradi 
kanonokok  őt  »concorditer  elegeruut«,  tehát,  hogy  bizalommal 
néztek  eléje,  s  bizalmukban,  ugy  látszik,  nemis  csalatkozának : 
legalább  maga  a  káptalan  mintegy  sajnálkozva  írva  hagyta  róla, 
hogy  »paucis  in  Episcopatu  vixit  annis,  relinquens  nobis  piaci da 
charitatis  insignia.^J^  És  ez  mindenesetre  oly  sokatmondó  szép 
emlék,  hogy  arra  a  legjelesebb  püspök  is  büszke  lehetne.  De 
miben  állhattak  a  szeretetnek  ezen  kedves  tanujelei  ?  Mily  érde- 
kes lenne  tudni!  Hozzáteszi  ugyan  a  mondottakhoz  a  statútumok 
Írója :  »prout  apparet  in  instrumentis  descriptis  infra  locis  sui8,« 
mindamellett  a  következőben,  bár  még  34.  folio  lapra  terjednek, 
Tamás  püspök  szép  tetteinek  semmi  nyoma.  Van  ugyan  még 
egyszer  említés  róla  a  239-ik  lapon,  de  csak  futólag  jelentéktele- 
nül. Ebből  azt  következtetjük,  hogy  vagy  maga  a  Batthyány  által 
használt  codex  is  csak  csonkán  bírja  ez  oly  fölötte  érdekes  statú- 
tumokat, vagy  Battliyány  nem  közli  egészen  azokat.  Annyi  két- 

»)  Batthyány :  LL.  Eccl.  IH.  224. 

2)  Theiner:   Veter.  mon. :  I.  350. 

3)  Batthyány :  í.  m.  225. 


ÜÜLÖKFÉLftK. 


335 


légteleiií  Uogy  a  etaiutumok  előszava  hdrom  részt  ígér,  a  Báty- 
lyáDy-Dál  nincs  csak  kettői,  sőt  ebből  is  a  második  rész  csonka ; 
íLZ  előszó  utáa  ítélve  a  legérdekesebbeknek  Ígérkező  rubricák 
hiányoznak  ebből  is,  —  Ki  ad  nekünk  módot  arra,  Uogy  e  code- 
xet  fölkeressük  ? 

Tamá8  püspök  csakugyan  »pancÍ8  in  Episcopatu  vixit  an- 
iiÍ8«  ;  1283.  Szent-István  kij*ály  napján  már  nem  élt.  A  káptalani 
statútumok  azt  mondják  ugyan,  hogy  utódja,  Bertalan  csak 
1284-ben  lett  váradi  püspök  ;  de  vnn  IV.  László  királynak  egy 
1283.  évben  mindjárt  Szent-István  Ünnepe  után  másnap  kelt 
levele,  mely  Tamásról  már  mint  ntfial  >bonae  memóriáét  váradi 
püspökről  emlékezik.  Ugyanezen  IcTélböl  megtudjuk  azt  is,  hogy 
voltak  rokonai,  kiknek  szép  örökséget  hagyott  ^possessiones  cum 
servis  et  ancÍUis«^;  de  a  rokonok  az  örökségen  Összevesztek  s  a 
dolog  pörre  került,*)  Kár,  hogy  az  oklevél,  elhagyva  még  a  szo- 
kásos praedicatumokat  is,  csak  keresztneveket  említ :  így  meg 
nem  határozhatjuk  e  levélből  Tamás  püspök  családi  származását, 
A  jobbágyős  örökség  mégis  nemes  családra  mutat. 

BüNTlTAT  VlUCZE, 


A  KORON AÖRZO  NEMESEK  NAPLÓJA  1790-BOL. 

Gróf  Keglevich  József  és  gróf  Nádasdy  Mihály  korona- 
őrök az  ország  hét  más  nagyjának  pecsétével  ellátott  ládát,  melybe 
a  nemzet  drága  kincsét,  szent-István  koronáját  helyezték  volt, 
1790,  febr.  17-én  Bécsből  az  ország  határafelé  indították  s  21-én 
500  ágyúnak  dörgése  között,  fényes  megyei  bandériumok  kisére- 
tébeu  vitték  be  Budára. 

Ettől  az  időtől  fogva  a  Pestvármegyének  nemesei  közöl 
alakúit  nádori  bandérium  Őrizte  a  számüzetésébul  visszakerült 
ereklyét*  Báró  Orczy  László  volt  a  » fővezér*,  egyúttal  a  várme- 
gyek  kezdeményezése  folytán  az  egyes  törvénybatóságok  zászló* 
aljaiból  a  korona  biztosítására  kirendelt  nemzeti  ursereg  fupa- 
rancsnoka.  A  februári  és  mártiusi  megyegyülések  bandériumok 
RzervezésérŐl  a  hatalmas  körlevelek  szerkesztéséről  gondoskadtak. 

Heves-  és  Külső  Szolnok,  mint  szomszédos  megye  készült 
el  leghamanibb,  mely  erre  nézve  mártius  4-én  hozott  határoza- 
tát oly  gyorsan  foganatosította,  hogy  a  nemesség  lB*án  már 
Gyöngyösre  gyűlhetett  össze  s  mártius  21*én,  a  kalendárium 
axeriut  való  első  tavaszi  napsugárral,  tényleg  átvehette  Pesttől  a 
korona  őrizetét. 


*)  FejtSr:  cad,  aipl   V   :i    172* 


336  KÜLÖNFÉLÉK. 

Tagjai  kezdték  vezetni  a  »Tekéntetes  Nemes  Magyar  Ha- 
zánküak  Vármegyéibűl  a  Szent  Koronának  Örizetére  kirendelt 
Nemes  Bandériumoknak  Protocollumá«-t,  melynek  157  folio 
lapra  terjedő  eredeti  példánya  a  báró  Orczy- család  által  az  aradi 
kir.  főgymnasiunmak  ajándékozott  könyvtár  kéziratgyüjteményé- 
ben  »A.  17.«  jegy  alatt  őriztetik. 

Ez  a  napló  mártius  21-től  oct.  27-ig  terjed.  Tanúsága  sze- 
rint ez  idő  alatt  33  vármegye  nemességének  virágából  alakált 
30  bandérium  váltotta  föl  egymást  a  koronára  való  felügyeletben. 
A  borsodit  kivéve,  mindegyiknek  élén  egy  fővezér  állott  *) ;  az 
összes  törzstisztek  száma  rajtuk  kivűl  8-ra,  a  kapitányoké  60-ra, 
a  főhadnagyoké  73-ra,  a  zászlótartóké  33-ra,  a  segédtiszteké 
40-re,  a  káplánoké  14-re  s  a  hadnagyi  rangú  nemes  őrállóké 
857-re  rúgott.  Félév  alatt  e  szerint  1114  vitéz  vonta  ki  kardját, 
hogy  fegyveresen  tüntessen  minden,  a  koronát  újabb  merénylet- 
lettel fenyegető  önkényuralmi  tény  ellen. 

Nem  volt  ez  forradalom,  csak  valami  ahhoz  hasonló.  De 
nem  is  vezetett  olyas  eredményekre,  mint  minőkre  a  forradalmak 
szoktak  vezetni. 

Értékét  nagyon  különböző  szempontokból  lehet  megitélni. 
En  csupán  az  érintett  naplónak  bemutatására  szorítkozom,  re- 
mélve, hogy  ez  adatok  némileg  a  kor  jellemzésére  szolgálhatnak. 

Heves-  és  Külső-Szolnokvármegye  már  1790.  mártius  4-én 
elhatározván,  hogy  személyesen  vesz  részt  a  szolgálattételbeu, 
másrészt  pedig  az  avval  járó  költségek  alól  sem  vonja  ki  magát^ 
a  18-ára  hirdetett  gyűlőnapon  Gyöngyös  városát  ragyogó  nem- 
zeti öltözetbe  burkolt  nemesség  özönölte  el,  hogy  másnap  Buda 
felé  induljon.  A  kis  sereget  báró  Orczy  József  vezette.  Aznap 
csak  Hévész- Györkig  értek,  míg  20-án  Pest  alatt  »az  minden 
magyar  előtt  nevezetes*  Rákoson,  a  picziny  Királyhegyén  ütöt- 
tek tábort,  hol  a  vezér  lelkes  beszédet  tartott  kiséretéhez. 


V  Abaűj-Borsod :  gr.  Csáky  Antal ;  Arad-Temes :  Edelspacher 
Zsigmond;  Baranya:  Kajdassy  Antal;  Bars :  gr.  Migazzy  Kristóf; 
Bács :  Kadics  Máté ;  Bihar :  Bárányi  Mihály  ;  Fejdr :  b.  Perényi  Imre  ; 
(iömör:  Szathmáry  Király  Miklós;  Györ-Mosony :  gr.  Eszterházy  János; 
Heves:  b.  Orczy  József;  Hont:  b.  Hellenbach  Györg}* ;  Horvátország 
(4  megye) :  b.  Magdalenics  István ;  Komárom :  gr.  Esterházy  Károly ; 
Nógrád  :  gr.  Forgách  Antal ;  Nyitra :  gr.  Amadé  Antal ;  Pest :  b.  Orczy 
László ;  Pozsony  :  gr.  Amadc  Ferencz  ;  Sáros  :  b.  Palocsay  József ;  So- 
mogy :  gr.  Smidegh  László  ;  Soprony :  hg.  Eszterházy  Miklós ;  Szabolcs  : 
gr.  Kállay  János;  Szatmár:  gr.  Károlyi  József;  Szepes :  b.  Horváth 
József ;  Tolna  :  Styrum  János ;  Vas :  hg.  Batthyány  Lajos  ;  Veszprém  : 
gr.  Esterházy  János ;   Zala :  gr.  Fekete  János ;   Zemplén  :  Rhédey  Lajos. 


külOkfIílí:k. 


337 


»Most  értük  el  —  úgymond  —  azon  azempillantást,  mely- 
l>en  elöszdr  léptank  ki  ily  egyesülten  a  világuíik  látszatos  pia- 
czAra ;  ahány  szem  irányul  reánk,  annyi  biránk  les2.  Ezen  ve7*6ri 
liivataloni,  mclylyul  az  urak  eugem  dicsőítettek,  hozza  magával, 
hogy  (niive)  úgyis  a  neníesi  vérnok  a  maga  születése  és  nevelése 
^It^gst'ges  üsztunt  aJ  arra,  hagy  nemesi  rendével  egybekapcsolt 
kötelességének  önként  eleget  tegyen  és  nem  is  volt  szükség  arra, 
hogy  az  urak  ezen  hivatalomhoz  nagyobb  hatalmat  kössenek), 
mint  hasonlóimhoz  s  pajtásaimhoz  barátságos  intésképeu  szóljak 
és  igaz  hazafiúi  indulatból  az  uraknak  szíves  barátsággal  itt  ele- 
jökbe  terjeszszenu  hogy  az  igazi  nemesi  szabadságnak  többféle 
éfl  rendes  törvényei  vannak  és  az  Istenhez,  hazánkhoz,  foLgártár- 
fáinkhoz  és  magunkhoz  i>í  bizonyos  és  számos  tartozásokkal  köte- 
leztetünk. Ezen  Uirvények  az  uraknál  eléggé  tudva  vannak;  azért 
csak  emlékeztetem  az  urakat^  hogy  az  isteui  félelem  minden  jónak 
é»  az  igaz  bnle-seséguek  kútfeje;  és  mivel  ezen  környülállások* 
ban  legbathatósabbaii  érezztik  az  isteni  mindenhatóságnak  ere- 
jét, midőn  édes  hazáldvat  most  legközelebb  oly  csodálatosan 
emelte  ki  gyászos  voí^zedelmeiböb  ebbeli  jotét^i^ményét  ha  tökéle- 
tes viseletünkkel  meg  nem  háláljuk,  méltán  leszünk  háládat- 
lanok. 

A  hazánkhoz  tartozunk  különös  fedhetetlen  hivséggel,  annak 
boliiogúlí'iiíAt  és  törvényeinknek  állandössigát,  hogy  véreinkkel  is 
készek  vagyunk  védelniczni,  ezen  ruházatunk  is  bizonyos  jelen- 
sége, midőn  veres  színünk  példázza,  hogy  vérünket  hazánkért, 
törvényes  szabadságunkért  kiontani  készek  vagyunk ;  a  fekete 
pedig  azt,  hogy  a  haláltól  sem  irtózunk ;  aranynyal  azért  kiváu* 
iunk  tündököltetni,  hogy  az  legtisztább  adománya  a  föld  gyom- 
jráiiak,  szinte  olyan  próbát  kiállhatóvá  tegyük  hazánkhoz  vonzó 
RÍvüuket 

Magunkhoz  is  vagyon  kötelességünk,  nevezetesen,  hogy  a 
tökéletes  viselés  és  mértékletes  élet  ne  fogyaszsza  erőnket  s  ne 
közelítse  halálunkat  akkor,  a  midőn  talán  életünkre  szüksége 
leket  h;izánknak, 

Polg'irtíVrsainkhoz  több  rendbeli  a  iartozásunk;  mert  több- 
féle rendnek  a  szere nesejátéka  némelyeiket  fel ebbval óinknak,  má- 
sokat hasonlóinknak,  még  töliheket  ]>edig  alattunk  valóknak  reu- 
delt;  illő,  hogy  a  világ  rendjét  mi  Í8  megtartsuk.  Legyünk  a 
nagyobbakhoz  díszes  tisztelettel  hízelkedés  nélkül,  hasonlóink- 
hoz szíves  barátsággal  színmutatás  nélkül,  alattunk  valókhoz 
fléltó  engedelemmel  megvetés  nélkül. 

Helye  vagyun  itten  annak,  hogy  emlékezetet  tegyek  arról, 
ííogy  magyar  nemzetünknek  mindenkoron  krilönböztetft  karak- 
tere volt  a  generositás ;  ez  azt  hozza  magával,  hogy  velünk  egy 
.Száí^ailok.  18St  I^^  füjtct,  22 


338  KÜLÖNFÉLÉK. 

levego-ég  és  törvényeink  oltalma  alatt  tartózkodó  más  külső  nem- 
zetekhez mutassuk  meg,  hogy  érti  a  magyar  az  illendőséget  és 
hogy  csak  az  alábbvaló  nevelésű  és  homályos  értelemmel  bírók- 
tól várhatni  azt,  hogy  az  idegen  nemzetet  csak  azért  gyűlölje, 
hogy  a  szerencse  azt  más  levegő-ég  alatt  születtette  a  világra ; 
helyesebben  pajkosságnak  jele  volna,  egy  vagy  amaz  nemzetnek 
azt  szemére  vetni,  melyről  egyik  sem  tehet.  Ne  vessünk  más  nem- 
zeteket, ne  csúfoljuk  őket,  szánákodjunk  inkább  rajtuk^  hogy  ök 
18  nem  magyarok  !  *) 

Engedjék  meg,  pajtás  uraimék,  hogy  szíves  magyar  bátor- 
sággal azt  mondjam,  hogy  ha  véletlenül  közöttünk  olyan  talál- 
koznék, a  ki  ezen  igazságos  és  természetes  törvények  megtartá- 
sára magát  elégtelennek  ismerné,  inkább  be  se  lépjen  ezen  előt- 
tünk lévő  városnak  küszöbébe,  melyben  a  tökéletlenségnek  számos 
incselkedői  és  roszra  vezérlő  alkalmatosságok  találtatnak.  A  mi 
itt  maradásunk  ideje  alatt  az  élelmet  illeti,  olyanoknak  ösmerem 
az  urakat,  kiket  ide  az  igaz  hazafiúi  szeretet  vezérlett  és  számos 
költségöket,  fáradságukat  a  haza  becsületére,  vármegyénk  dicső- 
ségére feláldozták ;  mindazonáltal  a  kik  a  szerencsének  adakozá- 
sában kevesebbet  részesültek,  következendőképen  maguk  és  lovuk 
tartását  sérelmesebben  viselhetnék,  részesülhetnek  azon  segede- 
lemben, melyet  egy  némely  jó  urainknak  adakozó  barátságukból 
egy  begyűjtöttünk,  melyről  annak  idejében  számot  kívánok  adni ; 
tessék  azért  nekem  különösen  jelentést  tenni,  erszényünk  erejé- 
hez alkalmaztatott  segedelemmel  fogok  lenni. 

Ajánlom  még  egyszer  az  uraknak  mind  közönségesen  azt 
szüntelen  szemök  előtt  viselni,  hogy  magyarok  vagyunk,  kiknek 
nevét  szégyeníteni  és  az  egész  pajtásságnak  azáltal  becsületét  vesz- 
tegetni főbb  tökéletlenség  volna.  Mutassuk  meg,  hogy  igaz  nemesi 
vérből  vagyunk,  kiknek  más  fenyíték  nem  kell  a  jóra,  hanem  hogy 
tudja  magát  nemesnek  lenni ;  tegyünk  hazánknak,  vármegyénk- 
nek becsületet  s  tiszteletet,  és  érdemeljük  meg,  hogy  ezen  ruhá- 
zatot viseljük  és  tovább  is  érdemesen  viselhetjük;  legyen  szavaim- 
nak annyival  is  inkább  hathatósabb  ereje,  mivel  ily  nevezetes 
helyen  és  ott  mondom,  a  hol  a  régi  igaz  és  tökéletes  magyarok 
munkálkodtak  szabadságaink  s  törvényeink  reánk  háromlott  bol- 
dogságát, melynek  dicsőséges  árnyékában  ekkorig  bátran  nyu- 
godhattunk és  vajha  még  dicsőségesebben  nyugodhassunk;  távoz- 
tassuk el  azt,  hogy  dicső  eleinknek  nyugvó  hamvai  bosszúállást 
ne  kiáltsanak  érdemetlen  maradékira.  Tartsuk  fenn  a  mtágyarok 
dicsőségét,  mindnyájunk  közbecsületét. « 

*)  Vivát,  vívat !  —  áll  utána  a  kéziratban,  o  mögött  pedig,  ide- 
gen kt'zzel,  de  keresztülhúzva  :   »propistálok  !« 


KÜtÖNFÉLÉK. 


339 


A  beBzédet,  mely  —  mintha  csak  bevezetést  képezett  voiua 
asE  1791*  évi  3.  törvényczikkhez  —  szinte  aggodalmasan  kerúlte 
a  kirilly  nevAnek  emlitését,  nagy  lelkesedésael  fogadták  a  neme- 
sek ;  —  *  ebben  az  úrban  láttuk  visszatérni  —  mondja  a  jegyzÖ* 
kunyy  —  bajdani  bad verőinkéi ek  szokását,  midőn  t  i.  az  tiikuzet 
előtt  nyomós  és  nemzetünkhöz  alkalmazott  szavakkal  seregeiket 
nagy  cselekedetekre  ftilgerjesztették.* 

A  kis  sereg  mártius  21-én  d.  e.  11  órakor  2  szakaszban 
kelt  át  a  Dunán,  bogy  a  korona  mellett  első  szolgálatát  tehesse. 
Aje  egésznek  élén  báró  Orczy  József  ment  két  hadsegédével, 
gróf  Berényi  Györgj^gyel  és  Alniássy  Istvánnal.  Az  első  osztályt 
gr.  Keglevich  Károly  kapitány  vezette ;  követte  őt  Tarrody 
Lstván  és  Józsa  Gábor  hadnagy,  Sághy  Ignácz  zászlótartó  és  32 
nemGs;  a  második  osztálynak  kapitánya  Almásy  Ignácz  volt; 
nyomában  Szeleczky  Márton  és  SteÖszel  József  hadnagy,  gróf 
Butler  János  zászlótartó  és  ismét  32  nemes  haladt  A  királyi 
palotában  aznap  Pestvármegye  nemesei  állottak  ört  s  kapitányuk, 
íjáró  Orczy  Tjászló  ünnepélyes  tisztelgések  közt  adta  át  a  nemzet 
legnagyobb  kincsére  való  felügyeletet  b.  Orczy  Józsefnek  s  a 
hevesieknek.  Az  őrállók  sorát  a  két  kapitány,  Keglevich  és 
Alraásíiy  nyitotta  meg.  Kétórahosszat  voltak  a  korona  szobájának 
ajtajában.  A  parola  Szent-Jakab^  a  jelszó  Theresianopolis.  Egy* 
egy  örpuraíjcsnok  alá  rendesen  6  pár  ember  tartozott,  úgy  hogy 
24  óra  lefolyása  alatt  egyre-egyre  négyszer  került  a  sor.  April  bó 
5-én  Hevesvérmegyének  bandéristáit  a  nógrádiak  váltották  föl. 
Az  ájonjóttek  vezére  gróf  Forgácli  Antal  volt,  kapitányaik  báró 
Balassa  Sándor  és  Fáy  Dániel,  hadnagyaik  Dar vas  Józ,s(-f,  Sándor 
Károly,  Kántor  Gábor  és  Jfuzslay  Péter;  zászlótartóik  idósb 
Berczejy  Mihály  és  Cseraiczky  Boldizsár;  segédtisztjeik  a  vezér 
mellett  Szent-Ivány  János^  Wattay  Miklós  és  Jankovics  János 
és!riintknronaör8ég52  ember.  A  bandériumnak  még  káplánja  is 
volt  Marsovszky  István  losonczi  plébános  személyében.  Okét 
ápril  16-án  Fejér-,  ezt  május  1-én  Komárom  vármegye  váltotta 
ftil,  mely  május  2-a  óta  Győrrel  és  Mosonynak  gyönge  bandériu- 
mával egyött  végezte  a  szolgálatot.  Május  9-én  a  koronát  eddigi 
helyiségéből  berezeg  Batthyány  József  bíbor nok  és  esztergomi 
érsek,  gróf  Zichy  Károly  országbíró,  báró  Orczy  Lfiszló  korona- 
fii^égt  fővezér,  és  ^zátnos  kitünóstíg  jeleulétében  e  három  várme- 
gyének nemessége  vitte  át  az  ország  által  e  czélra  újból  kijelölt 
bfizba«  Másnap  Pozsonyvármegyének  adták  át  helyüket,  liároni 
nap  (május  1 2.)  óta  közösen  őrködvén  Nyitravármegyével  Május 
17-én  gróf  Keglevich  József  koronaőr,  ki  az  imént  említett 
alkalommal  nem  jelenhetett  meg  a  költöztetésnél.  Várkonyi 
gróf  Amadé  Antal,  Nyitra  bandériumának  vezére,   gr,   Traun 

22* 


340  KÜLÖNFÉLÉK. 

Ferenc  kapitány  s  az  őrálló  nemesek  jelenlétében  szintén  megvizs-- 
gálta  a  szobát  s  a  vasiadat.  Május  21-én  Abaúj-,  Borsod  és  Zem- 
plén állott  fel  olykép,  hogy  a  két  elsőnek  egypsült  bandériuma  2,  a 
harmadik  1  napon  át  lássa  el  az  őrséget.  A  mint  külön  bejegyezve 
találom,  Zemplénnek  egyenruhája  fekete  sliveg  két  sor  arany  pa- 
szamánttal,  zöld  mente  egy  sor  arany  zsinórral,  veres  horvát  mel- 
lény (lájbli),  veres  nadrág  egy  sor  arany  zsinórral  keresztül  kötve ; 
sárga  csizma,  zöld  tarsoly,  zöld  nyeregtakaró,  arany  vitézkötés. 
Az  életkorra,  ügy  látszik,  nem  — igen  adtak.  Május  24-én  például 
Bernáth  József  kir.  tanácsosnak  12  éves  fia  András,  Osoma 
Sámuelnek  10  éves  fiacskájával  Zsigmonddal  őrködött,  az  igaz, 
hogy  a  bandérium  tisztjeinek  jelenlétében.  Hasonló  eset  még 
kétszer-háromszor  fordul  elő. 

A  nemes  testőrség  ideje  meglehetős  egyhangúsággal  telt 
idáig ;  ugyanezen  napnak  éjféle  után  végre  történt  valami,  a  mit 
a  két  őr,  Löcsey  Károly  és  Vajda  István  érdemesnek  tartott 
tisztjének  bemondani.  Sz.-l8tván  kápolnájába  ugyanis,  melynek 
énekkara  fölött  volt  elhelyezve  a  korona,  két  német  öltözetű 
ember  ment  be.  Két  hadnagy  vezérlete  alatt  azonnal  négy  nemes 
ment  elfogatásukra  s  a  csavargókat  annyival  inkább  bekísérték  a 
gránátosokhoz,  mert  az  egyik  gorombáskodott  is  az  urakkal.  A 
foglyok  reggelre  kialudtak  mámorukat  s  akkor  azután  kitűnt, 
hogy  egyikök  a  kápolnának  sekrestyése,  a  másik  pedig  egy 
barátja,  ki  visszanyerte  szabadságát.  A  veszély  elmultáu  érzett 
örömükben  engedték  talán  meg  a  hét  éves  ifjabb  Vay  Józsefnek, 
hogy  két  felnőtt  őr  mellé  ő  is  oda  állhasson  (május  25-én)  kivont 
karddal. 

—  Május  26-án  kissé  erőt  vett  a  bandériumon  a  kiváncsi- 
ság.  Gróf  Csáky  Antal  Abaúj-  és  Borsod-  s  Rhédey  Lajos  Zem- 
plénvármegyének vezére  az  alattuk  álló  nemességei  a  két  korona- 
őr kalauzolása  mellett  déli  12  órakor  belépvén  a  vasajtós  korona- 
szobába, úgy  találták,  hogy  a  veres  bársonynyal  betakart  láda 
két  lakattal,  egy  zárral  és  9  pecséttel  van  megerősítve ;  ezen 
pecsétek  sértetlenül  állottak  a  Bécsből  való  lehozatal  óta.  A 
szobába  csak  a  két  őr  által  elrekesztett  ajtón  át  lehetett  jutni, 
még  az  ablakokat  is  vasrostélyok  védték.  Magát  a  koronát  s  a 
hozzátartozó  jelvényeket  nem  láthatták.  —  Május  28-án  két  fel- 
nőtt ember  mellett  még  a  kilencz  éves  kis  Fáy  István  állott  őrt 
s  30-án  a  három  vármegye  bandériumát  Szabolcsvármegye  vál- 
totta föL 

Ezen  bandérium  azon  utasítást  hozta  magával,  hogy  a 
koronát  magának  színről  színre  megmutattassa.  Alig  értek  tehát 
föl,  a  ládának  fölnyítása  dolgában  azonnal  követeket  küldtek  az 
országbírójához.  Ez  azonban  kijelentette,  hogy  törvény  ellenére 


KtíMSFkhkK 


3*1 


DCm  törheti  (tíl  a  pecséteket,  az  orözággjűléa  megnyitása  után 
azonban  a  karok  és  reutlek  előtt  szorgalmazni  fogja  kíváuságuk- 
oak  teljesítésit  A  bandérium  azonban  abban  a  bitben  ólt,  hogy 
»nvm  lebet  a  szentséges  koronának  a  mostani  esetit  és  környlil* 
&]lasait  basonlitani  azon  törvényes  idökböz,  a  midőn  a  pecsété- 
léeek  orHzággy  ülésnek  alkalmatossága val,  közmegegyezésből  men» 
tcuck  véghez;  mert  változott  bezáratásának  módja,  változott 
örizetéé  is^.  A  koronát  a  polgárok  sokféUkép  a  maijuk  inlfijdond- 
nak  tekinthéfik  s  így,  kivált  az  drök,  méltán  kivánbatják  annak 
megszemlélhetését.  A  mi  a  pecsétek  feltörését  illeti,  elég  orszá- 
g08  ember  van  már  együtt  Budán,  azok  ép  olyan  jól  lepecsélhetik 
megint  az  egyszer  fölbontott  ládát;  :pde  még  nagyobb  erősség* 
nek  tartathatik  a  néma  pecsétnél  a  nemes,  vitéz  bandériumoknak 
igaz  vérrel  és  hívséggel  buzgó,  éjjeli,  nappali  gondos  örálláHuk, 
bátor  és  szemfül-vigy ázásuk. «r  Kijelentvén  tehát,  hogy  kiváüsá- 
guktól  el  nem  állhatnak,  az  országbíró  már  az  első  ülésben 
Ígérte  szóbahozni  kívánságukat  8  megmutatta  a  bandérium  köve- 
teinek a  láda  lepecsételt  harmadik  kulcsát  a  biztosította  őket, 
hogy  számukra,  eljárásukról,  bizonyságlevelet  állít  ki.  —  Orczy 
LásyJó  fővezért  pedig*  ilyenképen  megnyugtatva,  az  iránt  kérték 
meg,  hogy  az  őrváltás  ezentúl  déli  12  óra  helyett,  mikor  a  nap 
heve  az  embert  és  lovat  egyaránt  ellaukasztja,  reggeli  8  órakor 
történjék  meg,  a  mibe  ö  bele  is  nyugodott*  Sőt  Orczy  a  korona- 
öröknél  is  közbenjárt  érettök  s  május  31-én  személyesen  jelen- 
tette, hogy  gr,  Nádasdy  és  gróf  Keglevich  még  aznap  megmu- 
tatja nekik  a  lepecsételt  ládát.  Úgy  is  lett.  iFölmentek  —  mint 
az  Erdüdy  Lajos  által  szerkesztett  jegyzőkönyv  mondja  —  azon 
rejtekhelyhez,  hol  a  szentséges  korona  tartatik;  a  rejteknek 
liárom  tetemes  és  erős  lakatokkal  bezárlott  kübö  és  három 
kemény  vas  pl  éhekkel  bekulcsoltatott  belső  vas  ajtait  a  korona- 
örzö  két  méltóság  tulajdon  kezeikkel  felnyitván,  bevezettek  ben- 
nünket azon  rejtekbe. -í  A  tamáskodók  reudre  vizsgálván  a  pecsé- 
teket, azokat  ijértetlenűl  találták  s  evvel  egyelőre  beérték  ugyan, 
de  addig  is,  mig  magát  a  koronát  színről  színre  láthatnák,  ezt  is 
elég  fontosnak  tartották  arra,  hogy  külön  jegyzőkönyvet  vegye- 
nek föl  róla.  Június  4-én  Bihar  bandériuma  megérkezvén,  a 
szabolcsiak  egj^elöre  nekik  engedték  át  a  tért.  Ekkor  általában 
véve  söríibhen  váltakoztak  a  bandériumok,  minthogy  a  Pestre 
hirdetett  országgyftlés  kedvéért  a  vármegyék  vetekedve  siettek 
a  fővárosba;  a  bihari  bandériumnak  két  kapitánya  például, 
Beöthy  Imre  és  Domokos  Lajos  egyúttal  diaetai  követ  is  volt. 
—  Június  8-án  már  Zalára  került  a  sor  s  10*én  Tolnára;  ágy 
azonban,  bog)'  megosztották  egymással  a  vigyázást*  Június  1 3-án 
déli  féltizenkettőkor  a  koronát  a  második  emeletről  levitték  köz- 


342  KÜLÖNFÉLÉK. 

tiszteletre  a  Szent-Zsigmond  udvari  kápolnába,  hol  az  ország- 
gyűlés rendeletéből,  a  nemzetnek  mintegy  megvígasztalására,  az 
az  összes  jelvényeket  látni  lehetett  esti  8  óráig,  midőn  azokat 
elcsukták  a  kápolna  bemenetelétől,  balra  levő  szobában.  Orczy 
László  parancsából  ezúttal  egy  tiszt  vezetése  alatt  kivételképen 
hat  nemes  állott  őrt  a  temesi  és  aradi  bandériumból,  részént  a 
gyönge  helyre  való  tekintetből,  részént  a  tolongás  folytán  eshető 
zavarok  elhárítása  végett.  Másnap  Szt.  István  jobbkezét  is  köz- 
szemléletre tették  ki ;  a  szükséges  őrséget  Aradon  és  Temesen 
kívül  Tolna  és  Hont  nyújtotta.  Már  13-án  megérkezett,  de  ünne- 
pélyes menetben  csak  18-án  vonult  fel  Budára  Szatmár  bandé- 
riuma, fölváltván  az  előbbi  megyéket.  21-én  délután  ugyancsak 
az  ő  jelenlétökben  vitték  föl  régi  helyére  8  napon  át  kitett  koro- 
nát, melyet  a  főméltóságok  zártak  el.  A  templomból  való  kiszál- 
lításakor 64  somogyi  nemes  képezett  sorfalat ;  Lengyel-Tótitól 
Budáig  pihenőnap  nélkül  épen  ekkor  érkeztek  meg  s  első  dolguk 
volt,  hogy  a  korona  előtt  tisztelegjenek  23-án  két,  Kaposvártt 
talált  s  ez  alkalomra  megújított  megyei  zászló  alatt  a  budai  szt 
János-templomba  vonultak,  hol  káplánjok  misét  mondott ;  2B-én 
végre  mindenestül  >fölparipáztak«  a  kir.  palotába  s  két  zászla- 
juk alatt  attól  nyugatra  helyet  foglalván,  kölcsönös  hadi  köszön- 
tések után  átvették  Szatmártól  az  állomást.  Az  ünnepélyességek 
folyamatja  alatt  zene  is  szólt  s  az  egészet  nagy  közönség  nézte 
végig.  S  mikor  a  bácsmegyeiek  jöttek  július  3-án,  akkor  is  >trom- 
bita-  és  más  muzsika-riadások  között «  távozott  Somogy.  A  föl- 
váltó csapat  tíz  napi  utazás  után  június  29-én  a  soroksári  utczán 
át  érkezett  Pestre,  a  sopronyi  pedig  július  6-án,  de  ama  neme- 
sek helyére  csak  9-én  léphetett.  Fővezére,  hg.  Esterházy  Miklós, 
betegeskedvén,  őt  az  első  kapitány,  gr.  Festetich  Ignácz  helyette- 
sítette. Húsz  napig  tartott  útját  eléggé  kipihenhette  a  sárosi 
bandérium,  mert  még  9-én  beérvén  Pestre,  csak  17-én  került  reá 
a  sor,  míg  14  napi  út  után  a  vármegyeiekre  július  24-én.  Ez 
utóbbiak  különösen  ellátták  magukat  czímmel;  volt  fővezérök 
(hg.  Batthány  Lajos),  vezérök  (gr.  Erdődy  Lajos),  két  alezrede- 
sök,  két  őrnagyuk,  2  kapitányuk,  3  főhadnagyuk,  1  zászlótartó- 
juk, 1  segédtisztjök,  1  káplánjuk  (a  csatári  apát)  és  34  nemesőr- 
állójuk.  Eljött  Veszprém  is,  mindamellett,  hogy  főispánja,  gróf 
Esterházy  Imre,  mind  a  megyegyülések  alkalmával,  mind  Budáról 
írt  leveleiben  szép  szóval,  vagy  fenyegetőzésekkel  ügyekezett 
visszatartani  s  július  31-e  óta  :^a  Tátra  hegye  körül  fuvalló 
fagylaló  szél*  által  meg  nem  hidegített  Szepessel  egymást  föl- 
váltva őrködött.  Az  utolsó  napon,  augusztus  8-án,  különös  buz- 
gósággal s  talán  a  főispán  ellen  való  tüntetésül,  Veszprém  egész 
bandériuma  helyt  állott.  Másnap  Bars,  aug.  21.  Gömör,  és  aug. 


kClönfélék. 


:?43 


30.  Baranya  jött.  Ez  utóbbi,  május  óta  teljes  készületbeü,  lü 
napi  kettuB  menetek  után  már  aug.  23,  Pesteu  volt  ugyan,  de 
Gümör  előbb  érkezvCu  meg,  váruia  kellett  rá.  Szeptember  14-t'ii 
Zágráb*,  Körös-,  Várasd-  és  Pozsegamegyék  egyesfiit  zászlóalja 
Ült  a  korona  mellé.  Ez  a  jegyzőkönyvön  is  meglátszik,  mert  azt 
ez  alkalommal  latinul  vezettéL  Még  augusztus  2G-án  keltek  Tolt 
útra ;  fuvezéruk^  báró  Magdalenics  Ignácz  nem  jött  el  személye- 
sen 8  helyettese,  gróf  Orssich  János,  csak  27  embert  vezetbetett 
föl  j  ezek  azonban,  mint  jeg}  zökönyvi  nyilatkozatukból  mondják, 
ép  oly  hazafias  örömmel  oltalmazták  a  hazahozott  koronát,  mint 
H  tősgyökeres  magyar  megyék.  Ekként  idáig  33  törvényhatóság 
részéről  összesen  30  bandérium  ülte  meg  a  királyi  várat  s  most 
ismét  a  nádori  zászlóalj  (Pestmegye)  vette  át  az  őrzést  (szept. 
26-én),  hogy  azt  okt  11.  Hevesnek,  ez  oct.  IS-án  Fehérnek  s  ez 
oki.  24-én  Nógrádnak  adja  át,  melyek  tehát  már  ismételve  tel- 
jesítették ezen  szolgálatot  Az  utolsó  naplójegyzetet  1790.  októ- 
ber 27-éröl  találom,  midőn  Fáy  Dániel  és  báró  Káday  Pál  veze- 
tése alatt  1 4  nógrádi  nemes  őrködött. 

Itt  végkép  s  minden  fölvilágositás  nélkül  szakad  meg  az 
érdekes  napló;  csak  a  borítékra  van  még  ennyi  írva: 

•Szegény  liíagyarország,  tekints  az  egekre: 
Ne  hagyd  szabadságod  elveszni  örökre  .  .  *  .< 

Lipót  Pozsonyba  tette  az  országgyűlést  s  nov,  15-ére  oly 
kívánattal  tűzte  ki  a  koronázás  napját,  hogy  a  vármegyék  ban- 
dériumai ne  legyenek  jelen.  Megteszi  a  szolgálatot  a  Lobkoviez- 
vasasezred  is.  Meg  is  tette,  nem  történt  semmi  baj,  fényesen 
fiikerült  minden,  a  nemzet  és  a  király,  azt  mondják,  meg  volt 
egymással  elégedve, 

Hanem  azért  mégis  csak  egykorú  kéz  írta  azt  a  verset  a 
mi  köDyr&nk  borítékára: 

>SjecgtMiy  Mfigyarortíziig,  tekints  az  egekre  r 
Ne  h»g>'d  azubudságorl  elveszni  örökre  .  »  .  x 

Dr.  Mábsi  Sákdor. 


jmm^ 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Az  eltűnt  régi  vármegyék.    Irta  Pesiy  Frigyes.  Kiadja  a  magy.  Tud.  Akad. 
tört.  bizottsága.  Budapest,  1880.  I.  és  II.  kötet. 

Aki  régi  topographiával  nem  foglalkozott,  nehezen  fogja 
azon  nehézségeket  elképzelni,  a  melyek  a  tanulmányok  e  terén 
felmerülnek.  A  középkori  stylus  emberei,  nálunk  is  a  cancellá- 
riai  személyzet,  a  káptalani  jegyzők  s  egyéb  okmányirók  becsvá- 
gyát nem  igen  bántotta  az  ókori  remekírók  classicitása,  legalább 
egy  constructióval  sem  árulják  el,  hogy  a  classicus  irályformákat 
valami  nagyon  utánozni  törekedtek  volna.  Persze  írásuk  tárgya 
nem  is  volt  remekirási  gyakorlatokra  alkalmatos,  mert  a  hatá- 
rokra, jószág-adományozásokra,  birtok-be-  és  átruházásokra,  fek- 
vőségek  vételére  s  eladására  meg  hasonló  egyéb  jogi  és  szerződési 
cselekményekre  vonatkozó  bevallások  oly  prozaicus  természetűek, 
hogy  nyilván  Horatius  és  Plautus  tollát  sem  fogták  volna  dicső- 
séghez segíteni.  No  de  nem  is  ezen  akad  fenn  a  topographus,  ki 
hálatelt  kebellel  fogadja  a  jó  elődök  minden  írott  documentu- 
mát,  hanem  a  mit  hálája  mellett  önkénytelenül  is  zokon  vehet, 
az,  hogy  a  középkori  okmány-írók  legnagyobb  részt  teljesen  meg- 
feledkeztek az  írás  legszükségesebb  kellékéről :  az  előadás  vilá- 
gosságáról, érthetőségéről  és  hibátlanságáról. 

Nem  kételkedem,  hogy  az  okiratokkal  való  nehéz  boldogu- 
lásnak következményéül  kell  nagyrészt  felrónunk  azt  is,  hogy 
nálunk  a  középkori  topographia  s  illetőleg  geographia  a  történet- 
írás valamennyi  ága  közt  a  legelhanyagoltabb.  Rendszeres  topo- 
graphiai  tudományművelésről  nálunk  eddigelé  még  nem  lehetett 
szó,  mert  az  az  egy-két  emberünk,  ki  topographiával  foglalkozott, 
ezt  soha  sem  tekintette  főfeladatának.  Ök  csak  egyes  kérdések 
felmerülésekor  határoztak  meg  úgy  mellesleg  egyes,  ezen  kérdé- 
sekkel összefüggő  geographiai  pontokat,  a  nélkül  azonban,  hogy 
szándékuk  lett  volna,  ebbeli  tanulmányaikat  átalánosítani  és  bizo- 
nyos rendszerbe  hgzni,  miként  ezt  például  azon  római  korszakra 
nézve  mondhatjuk,   mely  Pannóniára  és  Dáciára  beköszöntött 


TÖRTÍiKKTI  IRODALOM, 


345 


volt  Pannoüia  és  Dác/.ia  geo-  is  lopognipbiáju  remlszerea  mtíve- 
lésbeu  részesült:  Ackner,  Suker,  Katancísicli  a rcgietbek^ Torma, 
Go058,  Salamon,  üómer  smt-g  mások  az  ujabbkoriak  közül  átole- 
löleg  8  bebíttólag  foglalkoztak  8  ilb-^tiileg  foglalkoznak  most  is  e 
ezakmával,  s  ha  e  téren  még  nagyon  is  sok  a  teendő,  úgy  mégis 
má»rt'8/.t  már  régen  túl  vagyunk  a  kezdeményezésen.  E  téren  mi 
már  C3ak  javítunk,  igazolunk^  kiegészítünk,  miként  az  minden 
fííjlGtt  stúdiumnál  történik,  míg  a  középkori  topograpbia  t- 
mondb*atjuk  Jó  formán  még  csak  nem  is  kezdeményeztünk.  E;: 
iránt  az  ok,  bugy  miért  fejlettebbek  a  régibb  római  koi-szakra 
Tonatkozó  geograpliiai  ismereteink,  mint  az  ifjabb  középkorira 
vonatkozók,  nagyon  érthető.  A  római  korszak  világtörténeti  jelen* 
tőséggel  bír,  s  az  egéííz  continens  tudósalt  Dácia  H  Pannónia 
ép  úgy  érdekli,  mint  a  római  uralom  többi  tiirtományai  Afrikában 
vagy  az  Euphrát  mellékén,  a  Pyreuacusok,  az  Alpok  vagy  Apen- 
iiinek  alján*  Dáciát  és  Pannóniát  tanulmányozta  tebát  a  kül* 
íöld  18  s  Mannert,  Ukert,  Forbiger,  Marfiigli,  Franké,  Keichard, 
Marcfuardt,  Mommsen  s  mások,  oly  műveket  tettek  e  tárgyra 
vonatkozólag  közzé,  melyek  ismereteinket  jelentékeny  módon  f»2ij- 
leszték.  Természetes,  bogy  a  külföldnek  ezen  érdeklődése  nagyon 
megkönnyítette  munkálkodásuukat,  8  minthogy  az  írott  víigy 
vésett  forrásmüveken  s  a  már  egéöz  irodalmat  tevő  segédeszkö- 
zökön kívül  még  a  közvetlen  aiitopsiát  is  érvényeaíthetjük,nagyou 
itt  megfogható,  hogy  a  római  korszakra  nézvo  geo*  és  topogra- 
[ihiai  irodalmunk  nemcsak  hogy  fejlett  állapotú,  de  a  külföld  ha- 
son irányú  működésével  szemben  még  irányadó  is. 

Máskéut  áll  a  dolog  középkorunkra  nézve,  A  külföld 
középkori  geograpbiánkkal  nem  sokat  törődött,  eléggé  mutatják 
uzt  a  Spruner-féle  történeti  térképek  is,  s  ba  a  társországokban 
egyesek  geograpbiai  kérdéseket  vitattak,  az  bizony  nem  történt 
más  czélhób  mint  a  íoldirati  fietiókuak  a  nerazeti^ségi  as})iratiók 
igényei  értelmében  való  megteremtése  czéljából.  Es  hogy  tettleg 
mennyire  valánk  majdnem  egy  ezred  óta  lakott  saját  házunkban 
tájékozatlanok,  szomorúan  líizonyitja  azon  bevégzett  tény,  hogy 
virág7«ó  |)rovinciákat  áldoztunk  fel  tárgytalan  fictióknak*  Az 
okiratainkban  sürün  előforduló  politikai  és  közigazgatási  egyedi- 
ségek hieroglyphek  voltak  még  legjelesebb  történetismerőink 
előtt  is,  s  ha  egyikük-másikuk  alkalmilag  magyarázó  véleményt 
koczkáztatott  felettük,  az  bizony  ép  oly  kevéssé  volt  talpra  esett, 
mint  azon  dicasteriumok  vélelmezései,  melyek  nagy  bölcsen  a 
Ti^  ^  nzokat  a  történeti  liírből  ismert  köz- 

igii  jL,  melyek  valanxikor  a  mai  Boszniá- 

ban léteztek, 

Pesty  Frigyesé  az  érdem,  bogy  az  áthatatlannak  tetsző 


346  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

chaoszt  elvégre  szemeink  előtt  eloszlatta.  Oly  mfivel  gazdagította 
tudományos  irodalmunkat,  mely  a  szó  valódi  értelmében  álap" 
"vető.  Azt  tudtuk,  hogy  régen  készfii  e  nagy  mfi,  s  a  jeles  szerzőnek 
eddigi  nagyszabású  irodalmi  mfiködése  arra  is  feljogosított,  hogy 
e  megjelenendő  mfi  elé  teljes  bizalommal  és  vérmes  remények- 
kel tekintsünk,  de  mindezek  daczára  arra  még  sem  valánk  elké- 
szülve, hogy  ezen  legifjabb  irodalmi  terméke  oly  kielégítő  legyen. 
A  régi  mulasztásokat  mintha  egyszerre  akarta  volna  legnemesebb 
ambitiója  helyre  hozni,  nem  egy  vázlattal  lépett  elénk,  hanem 
vaskos  kötetekkel,  melyek  középkori  geographiánk  minden  zugára 
kiterjeszkednek. 

Legfőbb  czélja,  az  egykor  hazánk,  vagy  a  társországok  s 
kapcsolt  részek  terfiletén  létezett  s  közigazgatásilag  szerepelt,  de 
a  századok  folytán  eltűnt  megyék  számát,  fekvését,  terjedelmét 
kijelölni  s  azok  viszonyát  a  politikai  élethez  ismertetni.  E  feladat 
nehézsége  önmagától  értetik.  Hiszen  a  régi  vármegyék  számá- 
nak megállapítását  nagyon  megnehezítette  azon  körülmény,  hogy 
az  okleveleinkben  előforduló  comitatus  szó  rendesen  vármegye 
értelemben  vétetett,  holott  a  comitatusnak  ép  úgy,  mint  a  comes 
szónak,  nagyon  is  sokféle  értelme  volt.  A  nádortól  kezdve  a  falusi 
bíróig  igen  sokan  éltek  a  comes  czímével :  a  főispán,  az  alispán, 
a  szolgabirák.  A  királyné  birtokai,  a  királyi  erdőségek  vidékei, 
a  főpapok  uradalmai  s  kisebb  jószágkerületei,  egyes  kiváltságok- 
kal felruházott  megyei  járások,  de  sőt  egyes  magánbirtokok  is 
comitatus  néven  szerepelnek  diplomáinkban.  Mind  e  különféle 
fogalmakat  sortirozni,  a  vármegyéket  megkülönböztetni  a  vár- 
ispánságoktól s  magán  birtokoktól,  nyilván  az  ismereteknek  tömér- 
dekségét  s  a  kritikának  kiváló  élességét  szükségelte.  A  mellett 
az  egyes  megyék  geographiai  térfogatának  kijelölése  még  a  leg- 
aprólékosabb  foldirati  ismereteket  is  követelte  a  szerző  részéről, 
kinek  e  tekintetben  sokkal  többet  kellett  tudnia,  mint  a  mit  kö- 
zönséges atlasaink  mutatnak.  A  régi  megyéknek  a  politikai  élet- 
hez való  viszonyának  felderítése  pedig  nemcsak  theoriát,  de  tapasz- 
talatos  praicist,  jelentékeny  gyakorlati  készültséget  is  tételez  fel 
s  nagyon  élesnek  kell  lenni  azon  szemnek,  mely  a  közigazgatási 
individualitások  szervezetében  a  hübérséget  meg  tudja  különböz- 
tetni az  autonómiától.  Már  pedig  ismeretes,  hogy  a  régi  Horvát- 
ország területén  az  egykori  zsupánságok,  melyek  sem  nemesi 
gyűléseket  nem  tartottak,  sem  politikai  jogkörrel  nem  bírtak, 
sem  követeket  nem  küldtek  az  országgyűlésre,  tehát  melyeknek 
belszervezete  lényegileg  különbözött  a  magyar  vármegyék  szer- 
vezetétől, a  magyar  királyok  egész  korszaka  alatt  comitatusoknak 
neveztettek  a  diplomatika  nyelvén. 

Az  igaz,  a  régi  vármegyéknek  terjedelmét,  térfogatuk  hatá- 


TÖETÉNKTI  IRODALOM. 


347 


: 


rát  Pesty  sem  tudta  minden  egyes  esetben  szabatosan  kijelölni, 
de  ennek  daczára  is  igen  nagy  hálával  tartozunk  neki  már  csak 
axért  18,  mivel  egyátalán  megmutatta,  hogy  az  ilyen  geographiai- 
Ug  kíirül  nem  írható  megyék  hol  feküdtek.  Egy  szóval  a  czélt, 
melyet  maga  elé  tűzött,  tökéletesen  elérte  s  most  már  nagyon 
könnyű  és  kényelmes  dolog  Icend  a  jövő  topographnsainak  az 
egyes  hézagokat  kitölteni.  Az  utat  Pesty  nemcsak  hogy  kijelölte, 
hanem  járhatóvá  is  tette.  A  mellett  pedig  még  sok  más  tekintet- 
ben is  nagyon  okulásunkra  van  jeles  munkája,  hiszen  számos  illu- 
siötól  ment  meg  s  az  anachronisticus  tételek  egész  seregét  sem* 
misíti  meg  vele.  Sikeresen  eloszlatta  azon  hitet,  hogy  a  Magyar- 
ország álladékát  képező  vármegyék  földrajzi  minősége,  mint  valami 
megkövesült  eszme  élte  túl  a  századokat  s  megmutatta,  hogy  az 
52  vármegyéről  regélő  hagyományos  hit  egy  noli  me  tangere  félő 
ivadékos  anachronismus ;  hogy  továbbá  a  vármegyék  életében 
szintén  meg  volt  az  a  folyton  alakuló,  fejlődő,  sarjadzó  organicus 
processus,  mely  az  anyagi  és  szellemi  világ  minden  jelenségének 
jellegét  képezi ;  hogy  későbbi  századok  hogyan  illesztették  saját 
közigazgatási  állapotjaikat  korábbi  századok  keretébe,  fen  nem 
akadva  azon,  hogy  amaz  időkben  még  hiányzottak  a  vármegjei 
szervezethez  szükségelt  előfeltételek,  a  termő  kultur  föld,  az  aka- 
dálytalan közlekedés  módja  a  sűrű  rengeteg  közepette.  És  mily 
szerfelett  becses  előadása  ott,  hol  megismerteti  velünk,  kik  a 
hagyományos  felfogással  szemben  a  vármegyék  kivételes  ellen- 
állási képességében  már  úgy  sem  hiszünk,  azon  kezdetleges  álla- 
potokat, melyek  a  mai  földrajzi  viszonyokat  előkészítek  és  létre- 
szóliták.  Vagy  a  hol  az  iránt  nyújt  megbízható  felvilágosítást, 
hogy  milyen  falu,  község,  város  dicsérte  egykor  az  egek  urát  ott, 
hol  most  a  puszta  avar  minden. 

Mindezeket  s  ezekhez  hasonló  tételeket  Pesty  tömérdek 
ismerettel  képes  velünk  megértetni  s  bizonyára  nem  tulzom  a 
dolgot,  ha  azt  állítom,  hogy  száz  meg  *száz  eddig  közkeletű,  de 
téves  állítást  igazít  e  munkában  is  helyre.  Kritikája  itt  is  ép  oly 
jeles,  oly  óvatos  s  oly  következetes,  mint  korábbi  dolgozataiban. 
Munkájának  egyes  részei^  például  az,  mely  Slavoniára  6s  Croa- 
tiára  vonatkozik,  oly  plastikus  tömörséggel  s  oly  történetírói 
elegantiával  van  írva,  hogy  meglehet  vele  a  legszigorúbb  forma 
embere  is  elégedve.  Szóval  a  szerzőnek  oka  van  végzett  munka* 
jávai  megelégedettnek,  nekünk  pedig  kétszeres  okunk  van  a 
nagy  szolgálatért,  melyet  tudományos  irodalmunknak  tett,  hála* 
soknak  és  elismeröknek  lenni. 

A  Pesty  által  e  nagy  műnek  megírásában  használt  forrá- 
sok túlnyomólag  nyomtatott  művek  és  diplomatariumok.  Különös 
baogsúlylyal  akarok   e  körülményre  figyelmeztetni,  minthogy 


HLi 


348  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

nálunk  már  nagyon  általánossá  yált  a  történészeknél  az  a  nézet, 
hogy  egy  oly  mű,  mely  kizárólag  levéltári  kutatásokon  nem  aln- 
púl,  nem  tarthat  igényt  az  eredetiségre  s  a  jelentőségre.  *)  Nem 
akai'om  mondani,  hogy  e  nézetnek  nincs  meg  a  maga  jogosult- 
sága sok  tekintetben,  de  azt  általános  szabályként  felállítani, 
nagy  következetlenség  és  méltánytalanság  azok  mfiködéséveí 
szemben,  kik  ismert  forráskészletböl  a  feldolgozás  által  tudomá- 
nyosságunknak kétségkívül  nagyobb  hasznára  voltak,  mint  szá- 
mos levéltári  kutató.  Salamon  irodalmi  munkássága  ezt  külön- 
ben is  fényesen  bizonyítja  s  most  hozzájárul  Pestyé  is,  ki  pedig, 
bogy  ért  levéltári  kutatásokhoz  is,  azt  már  máskor  mutatta  meg 
rendkívüli  eredményekben.  Szörény-megyének  nagy  monogra- 
phiája  s  egyátalán  neves  tudósunknak  legtöbb  irodalmi  terméke 
legnagyobb  részt,  ha  nem  épen  kizárólag,  levéltári  kutatások 
eredménye,  de  kérdem:  eredetibb-e  Szörény  megye  története 
mint  az  eltűnt  régi  vármegyéké  ?  kisebb-e  ez  utóbbinak  tudo- 
mányos haszna,  mint  a  milyen  amazé?  Az  eltűnt  régi  vár- 
megyékről szóló  nagy  mű  igen  fényesen  documentálja  azt,  hogy 
tömérdek  forrásanyagunk  még  távolról  sincs  értékesítve,  feldol- 
gozva, tanulmányozva.  Pesty  közlött  forrásművek  alapján  egy 
oly  monographia  birtokába  juttatott  minket,  mely  az  első  laptól 
az  utolsóig  eredeti  és  nagyfontosságú  és  melynek  hiányát  már 
réges-régen  érezzük,  s  melynek  tudományos  hasznavehetösége 
soha,  míg  a  magyar  történeti  irodalom  múzsája  közöttünk  élni 
fog,  elavulni,  antiquálni  nem  fog.  Legyen  azért  e  nagy  munka  is 
bíztató  azokra  nézve,  kiket  egyéni  talentumok  nem  a  levéltárak 
poros  aktáihoz  vonz,  hanem  akik  magukban  annak  erejét  érzik, 
hogy  a  már  ismert  anyagot  értékesíteni  képesek.  *)  S  annyival  is 
inkább  legyen  az  rájuk  nézve  bíztató,  minthogy  még  szerfelett 
sok  a  történeti  tárgy,  melynek  történetét  még  nem  ismerjük,  de 
mely  diplomatariumaink  segélyével  már  nagyon  is  megírható. 

Pesty  rendkívül  jártas  történetirodalmunk  terén.  Alig 
van  oly  munka,  de  sőt  alig  vau  oly  apró  ezikk,  mely  tárgyára 
vonatkozólag  valahol  megjelenve,  előtte  ismeretlen  volna.  Ismeri 
még  a  vidéki  napi  sajtónak  tárgyhoz  szóló  tárcza-  és  vezérczik- 
keit  is,  úgy,  hogy  az  ember  azt  hinné,  mintha  az  érdemes  tudós 
tulajdonkép  valami  sajtóbureau  főnöke  volna,  kinek  hatalmas 
kezeiben  a  vidéki  közélet  minden  irott  nyilvánulása  összeponto- 

^)  Nem  osztozunk  a  t.  ismertető  cbl)cli  uozetébcu,  midöu  egyes 
oöotekböl  c  nézet  általános  clterjedosi're  következtet.  Szerk. 

-)  Áll  amit  a  t.  ismertető  mond,  csakhogy  Pestynck  ugyancsak 
rrdeme  az,  liogy  a  levéltárak,  mint  a  zágrábi,  a  mk.  országos  stb. 
actáit  derekasan   felhasználta.  Szerk. 


TÖRTfcNETI  IRODALOM 


349 


miliia*  S  a  sokfélo  elágazó  vélemény  között  mindig  holyes 
(íTzékkel  s  világos  értelemmel  megtudja  a  val6  irányt  találni  s 
nem  tndok  ezen  ujalib  művében  sem  egyetlenegy  oly  helyet 
kijelüliii^  melylyi^l  niiotegy  erőszakosan  akarna  íeliogásának  s 
elveinek,  s  felállított  tételeinek  proselytákat  szerezni.  Pedig  e 
munkájában  is  igen  sokat  jiolemizál,  még  pedig  nagyon  jeles  törté* 
Deiíroi  tekÍT»télyekkel,  kiknek  szavnk,  véleményük  súlyosan  nyom 
ii3t  í-  '  kutatás  mérlegében*  Pesty  érvei  a  legtöbb  esetben 
oly  ,  '/ödtetöek,  bogy  rábeszélés  nélkülj  önkényt  csatlako- 

zunk táboráboz,  mert  érvekkel  s  nem  sallangos  kopott  pbrázisok- 
kai  8  nem  is  tetszőleges  álargumentumokkal  juttatja  ö  a  történeti 
%*alót  érvényre* 

Nem  mondom  ezzel,  bogy  a  jeles  szerző  ez  ujabb  munkájá- 
ban is  itt-ott  meg  nem  tévedt.  Sot  kötelességemnek  tartom  a 
tárgy  iránti  tekintetből  öt  azokra  a  belyekre  figyelmeztetni, 
melyek  igénytelen  nézetem  szerint  nagybecsű  munkájában  kifő- 
gásolbíxtók,  ba  mindjárt  olyanok  is  ezek,  melyek  a  munkának 
<:s  becsét,  értékét  legkevébbé  is  kisobbítbetik.  Lebr*t 
másik  helyt  tisztán  meg  nem  értettem  gondolatmene- 
tét 8  ez  esetben  nagyon  is  kivátíatos  volna  a  tárgynak  tisztázása 
«  magam  részéről  meg  vagyok  győződve,  bogy  a  jeles  szerző,  ki  a 
legnemesebb  érzülettel  kutatja  mindenben  a  történeti  valuU  apró 
miígjegyzéseimet  nem  is  veendi  rossz  néven. 

A  jeles  szerző  ravennrü  Guidot  egy  személyként  említi 
(U.  23.)  pedig  e  név  alatt  két  kfdön  személy  rejlik:  egyik  a 
ravennai  Anonymus,  kitől  egy  Cosmograpbia,  a  másik  Guido, 
kitől  egy  Geograpbia  maradt  ránk  s  kik  nem  is  ngyanazoo  kor- 
ban éltek.  —  ATatrangről  azt  mondja,  bogy  az  az  Oltba  szakad 
(n*  127),  bolotta  Feketeügyl)e  önűik.  IgazIT.  András  királynak 
181 L  évi  okirata  is  így  mondja  azt^  de  az  érvelésben  azt  ma- 
gunkévá nem  tehetjük,  annyival  kevésbbé,  mintbogy  ezen  okirat 
elvégre  is  csak  azt  bizonyítja,  hogy  aXIlJ.  században  a  Fekete- 
ügynek  alsó  folyását  Tatrangnak  nevezték,  azonkép,  amint  pél- 
dául ugyan  e  században  a  Vágdunát  is  Dudvágnak,  az  Ondavát 
BödiTígnak  nevezik  az  okiratok.  —  A  Tömös  forrása  nem  esik  a 
Tat  rangtól  keletre  (U.  127),  hanem  nyugatra.  —  A  Bisztra 
(II-  174)  nem  folyik  a  Dráva  hal-^  bsiuemjobl/  partján  s  e  folyót 
nem  is  említi  az  1267.  banem  V.  Istvánnak  í210,  évi  diplomája. 
A  zentai  révet  sem  emliti  az  1246  (L  236),  banem  az  1264  évi 
okirat,  mi  egyébiránt  Pesty  müvében  sajtóhiba  is  lehet  —  Az 
Ozywpnker  folyónevet  Pesty  alap  uélkiil  magyarázza  Hosszu- 
Pukurra  (IL  23r>),  mert  jelentése  nézetem  szeiint  Kis-Pukur, 
ami  i«zámos  analógiával  bizonyítható,  —  Polanat  Pesty  falunak 
nevezi  (U,  233),  pedig  csak  föld  volt,  amint  maga  az  okirat  is 


rt  -^  ia 


'■■"uT^T^ 


350  TÖRTÉNETI  IRODALOM.  * 

csak  terranak  moDdja,  de  különben  is  a  Polana  név  a  kérdéses 
vidéken  manap  is  előfordul  mint  geographiai  név.  —  Smer- 
senychát  és  Kalystút  szintén  helységnek  veszi  (II.  236),  pedig 
nézetem  szerint  ezek  is  csak  határhelyek,  földirati  appellativn- 
mok  voltak.  —  Zelinát  tévesen  mondja  már  nem  létezőnek  (IL 
225.)  Ily  folyó  igaz  Belovár  megyében  nincsen,  de  nem  is  e 
megyében  keresendő  az  illető  okirat  ezen  Zelinaja,  hanem  Zág- 
ráb megyében,  mert  azonos  a  mai  Zelinával.  Az  Apord  folyó  sem 
ismeretlen  manap  (Í.401),  mert  az  a  mai  0-Burda,  melyet  egyéb 
okiratok  is  emlegetnek  ez  időszakból.  —  A  Cbernalikát,  Char- 
narekát  Pesty  tévesen  magyarázza  a  mai  Csernájára.  (IL  258) 
Magából  az  illető  okiratból  világos,  hogy  nem  lehet  az,  hiszen  az 
1256.  évi  okirat  szerint  a  Palichna  csermely  a  Chernalikába 
szakad  s  a  kitűnő  szerző  maga  is  elismeri,  hogy  ezen  okirat 
Palichnája  megfelel  a  mai  Palesniknek  Belovármegyében,  követ- 
kezőleg a  Palesniki  csermely  sem  szakadhatott  a  Pozsega  megyé- 
ben, vagyis  az  Illova  jobbpartján  levő  Cérnájába.  Nézetem  sze- 
rint az  okiratban  a  mai  Herczegováczi  vízről  van  szó.  —  A 
Konzkystrugot  Pesty  a  Veliki-Sztruggal  véli  azonosíthatónak 
(II.  233.),  de  ez  a  határjárás  menetével  meg  nem  egyeztethető  s 
erős  érveim  vannak  arra  nézve,  hogy  azt  nem  a  gradiskai,  hanem 
a  báni  kerületben  kell  keresnünk,  mit  azonban  e  szűk  helyt  tüze- 
tesen szóba  nem  hozhatok.  —  A  Kabala-patakot  Pesty  a  Beczaly- 
lyával  szomszédos  Lófalva  máskép  Kobile  helység  vidékén  keresi 
Sáros  megyében  (I.  167.),  de  ez  állítását  szintén  nem  vélem  elfo- 
gadhatónak, mert  a  határleirás  szerint  a  Kabalapatak  folyása 
kelet-nytigati  iránynyal  birt,  keletről  jőve  nyngotnak  folyt  be  a 
Tapolyba  s  a  határ  a  Kabalapatak  mentén  keletnek  haladva 
érkezett  a  Bodroghoz  vagyis  az  akkor  Bodrognak  nevezett  Onda- 
vához  s  így  lehetetlen,  hogy  Lófalú  vidékén  keressem  e  patakot. 

—  A  Castanicha  és  Kastaynancha  nevű  vízeket  érdemes  tudó- 
sunk azonosoknak  veszi  (11.235.),  pedig  hogy  külön  vizek,  magából 
az  1272.  évi  okiratból  derül  ki.  Hogy  nevezetesen  a  Castaniclm 
az  Unna  egy  baloldali  mellékvíze  a  báni  kerületben,  abból  vilá- 
gos, hogy  a  határ  Boszniából  jőve,  az  Unnának  átlépése  után  a 
Castanicha  folyó  vízén  felfelé  haladt  s  így  ennek  az  Unna  bal- 
partján kellett  folynia.  Hogy  pedig  másrészt  a  Kastaynancha 
csermely  Bosznia  földén  keresendő,  abból  kétségtelen,  mert  az 
okirat  szerint  a  határ  ezt  elérte,  még  mielőtt  az  Unnán  átment. 

—  Pesty  továbbá  a  Strigouina  és  a  Stergomla  nevű  patakokat 
külön  vizeknek  veszi  (IL  234.  236.),  de  én  meg  ezeket  tartom 
azonosaknak.  A  két  okirat  határjárása,  melyben  a  két  folyónév 
előfordul,  ugyanazon  egy  patak,  t.  i.  a  Strigova  területéhez  vezet, 
a  Stergomla  és  a  Strigonina  egyaránt  az  Unnába  torkollik  s  az 


TGttftsrert  rnoDAUiit 


S5l 


1266.  éri  oldralkMi  t&rgy&li  Vodtficban  ieira  azonos  as  1272, 
firibeii  említett  WaQdichjL-,  Wodicli:í?al^  Tagjis  a  mai  Vodiche* 
TOTjd  az  Cona  é«  a  StrigoTa  patak  között  BoesuuAbatx,  —  Pesiy 
azoükiflil  az  I$tT&a  bán  1249.  évi  okiratában  olTnahaté  Yoy^ka 
fe  Vttlchya  nevfi  Tízeket  azonkép  külön  ti  (IL  233), 

de  hogj  mindét  Jkéregj  s  ugranazon  vi/  k^  :a  okirat* 

ból  magából  koTelkeztethetni^  Iii^eu  hogyan  mondbatná  az 
oldral  az  egyeÜenegytt^remliieUYnlchyki  sarpefafus  fluviu4fnal% 
ha  azt  azonosnak  nem  Tesszük  az  ötször  említett  Aoyzkával? 
Aztán  e  tíz  nem  is  a  gradiskai  kerületben  a  S/lva  ba1part\ 
k£n|  hanem  Boszniának  az  Unna-Száva  torkon  alóli  rész*  i 
kéretendő.  —  Pestj  fölemlítTe  a  IV*  Béla  1272  évi  okiratában 
leirt  egyes  batárokat,  a  Toricha  mellett  elhallgatja  a  ThurijU 
(H,  235),  miből  azt  következtetem,  hogy  a  jeles  tudós  o  két  vizei 
egynek  tartja,  holott  maga  az  okirat  hirdeti  kölönségllket  Végre 
^ynek  tartja  Pesty  az  Imre  királynak  1201,  évi  okiratában 
olvasható  Sernest  és  Cernezt  (II.  229.)  Nézetem  szerint  azonban 
ez  is  téves.  Ugyanis  a  határleirás  a  Glogovniczánál  megkezdödvtv 
eldbb  a  Semesbez  vagyis  a  Glogovniczába  szakadó  Cs^mnezhos^ 
aztán  Lopiiglavhoz,  majd  a  Zelináboz  s  úgy  azt/iti  a  Oernexhez 
vagyis  a  Lónya  alsó  ágához,  a  Csemeczhes  érkezik.  Ily  értelme* 
zéa  mellett  az  okirat  határleirása  teljesen  érthetővé  válik,  mig 
ha  a  Sernest  és  a  Cernezt  egy  s  ugyanazon  folyónak  vesszük,  az 
okirat  határleirása  absolute  érthetlen  zavarrá  lesz,  melyből  kiiga- 
z6dnj  ugyan  senki  sem  foghat 

A  mit  Pesty  Noilgiantról  montl,  érdekes  ugyan  (II.  127,), 
de  azért  még  el  nem  oszlat  minden  meggondolást.  Szabó  Kárcily 
szerint  Noilgiant,  Noisgiant,  Noialt=Nagy-Ajtó  Háromn/rk  me- 
gyében, ellenben  Pesty  szerint  =  Gált  vagy  Ugra  JSagy-Kilkiil* 
löl>cn.  Az  okot,  mely  miatt  Pesty  Szabó  nézetét  elveti,  holyesnek 
ismerem  el,  de  viszont  Pesty  nézete  iránt  meg  azért  bizalmatlan- 
kodoni,  mert  teljességgel  vissza  nem  vezelbetera  a/  okirat  azövt^g 
kí!'  '  "  I.  Az  okirat  szerint  tudniillik  a  határ  íncipit  de  iíidn 
gifj  istri  Almage,  et  procedítuKíjue  ad  indagiiins  caMtri  Nííil 

giant  et  indo  progreditur  usque  ad  indagines  Nicolai,  títr  nquti 
dtjluit  t/He  vorafnr  Alth,  Ez  utóbbi   hozzátételliöl  azt  kell  ki\s(\ 
keztetnem,    hogy  a  Noilgianí    mdldt  az  OU  nrm  foh/f,    kíWntlcr- 
zöleg  nem  is  lehetett  az  tlgra,  mnly  az  Olt  mell'  '  i 

nézetem  szerint  a  castrum  Noiigiantnak  az  Oí\  • 

területen  kellett  léteznie. 

Csak  mellesleg  említem,  b  ^f  -     ^i^.  *..,....:-  \f,^^.,}.^^\j^,^ 

(L  57.),  továbbá  a  moszlavifiai  i  11 

249.)  éa  Garesnicza  (II.  250.)  n*  m  K 
raíir,  hanem  Belovárbafí.  F^g^r   «<fm  eu 


352  TÖRTÉNETI  IRODAtOM. 

zet  (I.  165.),  hanem  Konsanetf  ámbár  elismerem,  hogy  Fejérnél 
a  Konsane  név  palaeographiai  hiba  Kissane  helyett.  Figyelmez- 
tetek továbbá,  hogy  Jame  mai  neve  nem  Solina  (11.,  265.)  Jame 
ma  is  csak  e  néven  ismeretes  s  tőle  délre,  illetőleg  délnyugotra 
fekszik  Mala-Solina  és  Velika-Solina.  —  A  Hathias  piscina,  me- 
lyet Pesty  Hotyásnak  ejt  (L,  230.)  nem  feküdt  Bodrog,  hanem 
Baranya  megyében,  miként  ez  kitetszik  a  haji  káptalannak  1283. 
évi  okiratából.  —  A  császmai  káptalan  nem  1222-ben  alapítta- 
tott (II.,  226.),  hanem  1232-ben  s  Pesty  nyilván  csak  Jerneynek 
egy  korábbi  téves  állítását  reprodukálja.  —  A  Roland  nádor 
1266.  évi  okiratában  említett  Vinodol  földet  is  tévesen  mondja 
Pesty  Zágráb  megyében  feküdtnek,  Petriniától  délre.  (11.,  475.) 
Zágráb  megyének  déli  határai  nem  terjedtek  tűi  a  Kulpán  s  így 
Vinodol  földe  csakis  a  báni  kerületben  nyomozható.  —  Mosenitza 
nem  a  Száva  (II.,  475. 1.  2.  jegyz.),  hanem  a  Kulpa  jobbpartján, 
Bolondócz  pedig  nem  Nyitrában  (I.,  18.),  hanem  Trencsénben 
fekszik.  —  Abból  hogy  a  nagyérdemű  szerző  a  mai  politikai 
beosztást  nem  veszi  mindig  figyelembe,  önönmajának  ellenmon- 
dani látszik  s  legalább  is  zavarba,  ha  nem  tévedésbe  hozhalja 
könnyen  a  kevésbbé  jártas  olvasót.  így  mondja  például  (II.,  170.) 
»hogy  Somogy  vármegye  Dráván  túli  részei  csak  Körös  vagy 
Veröcze  me^jyében  eshettek,*  Belovdrt  tehát  a  szerző  nem  veszi, 
pedig  Somogynak  enclavei  ugyancsak  Belovárban  is  voltak,  mi- 
ként maga  a  jeles  tudós  kevéssel  későbben  bizonyítja.  (II.,  1 73.) 
hogy  »Somogy  várához  terjedelmes  földek  tartoztak  a  Garics 
hegy  és  Császma  folyó  mentén  a  XIII- ik  században.  <  Ezek  ám 
ma  nem  Kőrös,  hanem  Belovár  megyében  fekszenek. 

Gora  megye  Pesty  szerint  »a  Kulpa  mindkét  partján  teiült 
el,  a  mai  első  báni  határőrezred  kerületében  és  a  Petrinia,  Glina 
és  Topuszka  tájait  foglalta  magában. «  (II.,  265.)  Ez  is  határozott 
tévedés,  mert  Gora  megye  a  Kulpának  csakis  jobbpartján  ter- 
jedt cl  s  nem  nyúlt  át  a  Kulpa  másik  partvidékére,  vagyis  a  mai 
Zágráb  megye  területére.  Petrinia,  Glina,  Topuszka  különben  is 
mind  a  Kulpa  déli  részén  fekszcuek. 

Ivanics  megyét  leirva,  többi  közt  az  okiratilag  említett 
Gulynchi  birtokra  nézve  oda  nyilatkozik  Pesty  (II.,  278.),  hogy 
az  »táu  a  mai  Dolyanecz  Ivanics  mellctt.«  Azonban  c  nézetét 
som  fogadhatom  el,  mert  liiszen  Afihály  püspöknek  1299.  évi 
okirata  világosan  mondja,  hogy  aGulynclii  birtok  határa  keleten 
a  (Hogoniczdníú  kezdődik,  már  pedig  Dolyanecz  a  Lónya  johh 
partján  fekszik  s  ugyancsak  messzire  esik  a  Glogoniczától. 
Ennélfogva  e  birtokot  nem  a  Lónya  johbpartvidékén,  hanem 
igenis  a  Lónya  és  Glogonicza  közti  területen  kell  okvetlenül  ke- 
resnünk. 


TÖRTÉKETI  IRODALOM 


353 


Dubícza  megyét  tárgyalva^  Pesty  azt  mondja,  hogy  IV* 
Béla  1269-ben  maga  írja  le  ejtesz  Ihdncza  megye  határát  (IL 
232.  s  kk*  li)  De  hiszen  ezen  okiratban  a  határleiríls  át  nem  meffy 
a  Szdvduj  már  pedig  Dubicza  megyérul  maga  a  jeles  szei-zö  is 
bizonyítja,  hogy  az  a  Száva  jobb  partján  Í3  elterült.  De  még  ez 
Qióbbi  tekintetben  is  kifogásolnom  kell  Pesty  előadását.  Szerinte 
Dubicza  megye  a  mai  Boszniában  is  elterült  (11.  236.)  s  illető- 
leg Dubicza  megye  területe  részint  Bosznia  mai  határa  közt  »« 
keresendő.  (IL  238*)  Az  nyilván  úgy  hangzik^  mintha  Boszniá- 
nak csak  egy  kis  része,  mint  fííggelék  vagy  járulék  tartozott  volna 
DubiczáhoZj  holott  nézetem  szerint  a  régi  megye  nngyobh  terület- 
része bizony  a  mai  Boszniában  volt.  E  megye  határainak  leirá- 
ftában  Pesty  különben  is  kissé  nagyon  tartózkodó  és  fWatos,  pedig 
IV.  Bélának  a  lovagrendszámára  kiállított  1272.  évi  okirata  elég 
világosan  mutatja  e  határokat,  melyek  a  Verbász  folyón  felfelé 
a  Plaschnizáig  mentek,  hol  jobbra  fordultak  s  a  völgyek  mentén 
a  Kornja*Berdo  magaslataira  felhatoltak,  honnan  aztán  a  Stre- 
gova  patakig,  illetőleg  az  Unnáig  jöttek,  vagyis  nagyjában  mond- 
hatni, hogy  a  Koruja-Berdo  és  a  Kozara^ljegység  vízválasztója 
volt  a  határvonal  déli  irányban.  Hogy  a  Száva  balpartján  Dubi- 
cza határai  Pakraczig  értek  volna  lel,  mi  sem  bizonyítja^  mert 
hogy  az  a  templariusok  vagyonának  mondatik,  nézetem  szerint 
nem  bizonyiték.  Egyebütt  is  voltak  a  templariusok nak  birtokaik. 
Ellenkezőleg  az  említettem  1272.  évi  okirat  tanúskodása  szerint 
Dubicza  éjszaki  határai  még  a  mai  gradiskai  kerület  szélét  sem 
érték  el,  s  dél  meg  nyugot  felé  alig  hogy  kijebb  jutottak  a  mai 
novszkai  járáson. 

Azt  Iiiszcm,  hogy  Dombró  megye  határait  is  pontosabban 
lehetne  Imre  király  120J.  évi  okirata  alapján  megállapítaűi,mert 
a  folyóvizek,  melyek  ezen  okiratban  hatitrokúl  eralitvék,  egy- 
kettő  kivételével,  mind  meghatározhatók.  A  feltételt,  melyhez 
kitűnő  tudósunk  e  megyének  a  Glogonczán  tul  való  t-erjedését 
köti,  alapnélkülinek  kell  mondanom.  Azt  olvassuk  ugyanis  a  jeles 
műben:  Ha  Imre  okiratának  Prilesiája  és  Lupoglavja  >a  mai 
Prilessa  és  Lupoglav,  miben  alig  lehet  kételkedni,  akkor  a  dom- 
brói  comitatus  Imre  kii^ály  idejében  nyugatra  a  Glogouczán  túl 
ii  terjedőt t.  és  a  Zelina  és  a  Lóuya  közét  is  részben  elfoglalta.* 
(IL  230.)  Már  hogyan  létezzen  e  feltételnek  jogosultsága,  midőn 
Imre  király  kérdéses  okmánya  világosan  mondja,  hogy  a  comi- 
tatus  a  Zelínáig  terjedt?  Pesty  mindenesetre  szabatosabban 
fejezte  volna  ki  mngát,  ha  azt  írja,  hogy  a  dombról  comitatus  a 
Zelinától  a  Velikáig  terjedt  a  szélességben,  nnntsem  midőn  azt 
mondja,  hogj-  e  mBg\^  »Gradecztöl  majdnem  Bélavárig*  terjedt. 
(IL  229.) 

Sicáítftdük,   188L  IV.  fíUct  23 


354  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

A  régi  Gerzenczét  keresve,  azt  mondja,  hogy  az  nem  lehet 
más  mint  a  Kőrös  megyében,  illetőleg  a  körösi  határőrezred  terü- 
letén (értsd  a  mai  Belovármegyét)  az  lUova  jobb  partján,  a  ga- 
ricsi  és  berlinichki  hegyek  alatt  fekvő  Garesnicza.  (EL  266.) 
Es  ennek  daczára  is  már  a  másik  lapon  egy  oly  ikétségtelennekc 
nyilvánított  hypothesist  állít  fel,  mely  szerint  a  régi  Gerzenczé 
községe  a  mai  Hrastovác,  a  régi  Gerzenczé  vára  pedig  a  Öer- 
nája  és  Illova  által  befogott  háromszögű  területen  létezett  volna. 
(II.  257.)  De  aztán  még  e  második  nézetét  is  azzal  desavouálja 
a  czikk  végén,  hogy  az  Illován  túli  részre  aligha  kiterjedett  Ger- 
zenczé. (II.  265.)  Kérdem,  ha  nem  terjedt,  hogyan  lehetett  Hras- 
továcot  és  Dianovácot  a  régi  Gerzenczé  községének  és  várának 
színhelyévé  vitatni?  Hogyan  egyeztessem  meg  ez  állítást  azon 
távolsággal,  mely  a  Cernaja-IUova-köz  és  Hrasztovác  között  léte- 
zik ?  Egyátalán  nincsen-e  e  combinatióban  a  Cérnája  és  a  Top- 
licha  egymással  összezavarva?  De  kérdem  még  ezeken  kivül  is, 
hogyan  mondhatta  Pesty  egy  másik  helyt  (II.  264.),  hogy  a  Ger- 
zenczé megyei  folyók  közt  a  Pökör  vagyis  a  mai  Pakra  és  Lónya 
is  fel  van  említve  ?  Hiszen  a  Pakra  túl  ^van  az  Hlován !  Nézetem 
szerint  Pestynek  azon  állítása,  hogy  a  régi  Gerzenczé  vára  és 
községe  a  mai  Dianovác  és  Hraztovác  helyén  létezett,  már  az 
által  is  egészen  megdől,  hogy  az  1256.  évi  okirat,  mely  ezerint  a 
Palichna  patak  a  Charnarekába  szakadt,  é^  vlz  1278.  évi  okmány, 
mely  Palichne  határait  szintén  leírja,  a  határ  vonalát  az  Illován 
át  nem  vezeti. 

Az  egykori  Riuche  megyére  nézve  csak  azt  tudjuk  meg, 
hogy  e  nevezetes  várispánságnak  a  mai  Rovisee  volt  székvára.  Hogy 
ezen  ősi  megyének  határait  Pesty  ki  nem  jelöli,  azt  nem  lehet 
rovására  kritizálni,  mert  nincs  okmányunk,  melynek  alapján  ezt 
tenni  lehetne,  de  azt  a  kritika  már  inkább  kifogásolhatja  előadá- 
sában, hogy  ő  a  Riuche  megyéhez  tartozott  hely-  és  folyóneve- 
ket  elősorolván  (II.  296 — 297.),  több  oly  geographiai  objektu- 
mot kihagyott,  melyekről,  mint  az  említettem  megyéhez  tartozot- 
takról,  ugyancsak  az  okiratok  beszélnek.  Ilyenek  például  aBagyn, 
a  Bosouth,  a  Marauth,  aKonzkamagna,a  Konzchicha,  a  Potock, 
a  Ruisna,  a  Sulyo  vagy  Suloch,  a  Teztenik  vagy  Terztenik,  a 
Zelna,  a  Ztopotna  folyók  és  még  vagy  két-három  egyéb  névte- 
len víz. 

A  Csepel-szigetről  egy  külön  fejezet  alatt  tárgyalván,  többi 
között  a  sziget  terjedelméről  is  szól  az  érdemes  tudós.  Azon  a 
nézeten  van  ugyanis,  hogy  ezen,  egykor  Nagy-nak  nevezett  sziget 
előbb  nagyobb  volt,  »de  idővel  a  Duna  árjai  sokat  elsodorhattak 
belőlo  és  ezek  rongálásait  még    szüntelen  folytatják.«  (L  81.) 


T^BT^Ni-nri  irodalom; 


355 


Hogy  az  adatok,  melyeket  felbonl,  Bonbardi  és  Oláh  Miklós 
8/.&madatai,  mitsem   bizonyítanak,  magától  értetődik.  Ezekre  a 

uiéretekre  ép  oly  kevéssé  lebet  a  Duna  g(?ologi:ií  tevrV  '  érp 
vonatkozó  conbinatiókat  alapítani^  mint  akár  Herodot  \  ibo 

adalainu  Nézetem  szerint  nagyon  téves  utou  járna  az  a  géolog, 
a  ki  a  Duna  földtani  működésének  mérlegelésében  Herodot  vagy 
Strabonak  a  Duna-deltára  vonatkozó  közleményét  venné  kiindc- 

Clási  pontokfii  Az  összes  dunai  irodalom,  elkezdve  a  Dunát  leg- 
oluször  emlitö  Hesí  ódtól  vagy  Herodottól  Marsiliíg,  ily  szerű 
combinatioknak  nem  í*zolgálhat  alapul.  Fájdalom,  e  kérdéat  a 
múltban  nenki  sem  figyelte  meg  s  igy  annak  végleges  megol- 
dása csakis  a  jüvü  generatiók  vivmánya  közé  fog  tartozni.  Egyéb- 
iránt a  Csepel  szigetre  vonatkozólag  határozottan  állithatni,  hogy 
_  a%  valósággal  nem  lehetett  nagyobb,  mint  a  milyen  ma.  Itt  a 
Dunáyak  a  jobb  part  felé  való  törekvése  ép  oly  világosan  észlel- 
hető, mint  a  Csallóközben  s  valamint  emennél  az  érsek-ujvári 
Dünaág  folyton  fogyóban  van  eliszaposodás  következtében,  úgy  a 
soroksári  Duna  ág  is  természetes  apadásban  volt  és  a  zsilip-gát 
épitése  nélkül  is  idővel  e  folyóág  teljesen  kiszáradt  volna.  Volt 
idü,  meg  pedig  nem  nagyon  régen^.  hogy  az  érsek-ujvári  Duna- 
ágon hajók  jártak-keltek,  mai  nap  .t2  már  nem  tapíisztalható  a 
ezt  a  tapasztalatot  fogtuk  volna  tenni  a  soroksári  Dunaágon  is, 
mel-  '  "k  közlekedtek.  A  folyamnak  ezen  a  jobb 

jjari  .  lían  még  nem  akarom  a  Bfiliríéle  folyam- 

[.fándorlási  theonáuak  igazolását  látni,  de  a  felraertiU  incidensből 
áUithatónak  vélem  Pesty  nézetével  szemben  azt,  hogy  a  Csepel 
airiget  nincs  fogytában,  hanem  inkább  növekedőben,  s  e  tekintet- 
ben a  Margit-sziget  tényleges  fogyására  sem  hivatkozhatni,  mi- 
után bebizonyítható,  hogy  a  Margit-szigetnek  kisebbedése  az 
u-bndai  gátnak  építése  idejétől  datálódik. 

Ha  a  felhozottakat  Pesty  müvében  kifogásoltam,  ismétlem, 
tettem  azt  nem  szórszálhasogatási  viszketegből,  hanem  a  tárgy 
iránti  tekiutetlíűL  A  geographia  és  a  topographia  nem  ismerhet 
kicsinységeket,  apróságokat,  melyeknek  helyreigazítása  felesleges 
roloa.  Mihelyt  ez  elvet  állapítnók  meg  a  tudomány  e  terén,  már 
18  feladtak  volna  a  czélt,  melyet  ez  ismeág  kell,  hogy  maga  elé 
tűzzön.  Mutatják  egyébiránt  a  felhozott  példák  azt  is,  hogy  mily 
Ogyes-bajos  egy  tudományág  az,  melynek  Pesty  Frigyes  «dy  hiva- 
tott, oly  jeles  s  oly  szerencsés  művelője.  KtUönben  is  eltűnőén 
csekélyek  a  miinek  elnézésre  visszavezethető  hibái  azon  jeles  és 
I  '         'lényekkel  szemben,  melyeket  a  két  vaskos  kötet 

í  iiiaz.  Tizennyolca   megyéről  szól  az  első  kötet^ 

h'j'ViJÍ  a  másudik  s  a  mellett  terjedelmes  bevezetések,  öriniaguk- 
ban  is  valóságos  morjographiák  előzik  meg  az  egyes-megye  leirá- 

23* 


356  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

sokat,  oly  érdekesen,  oly  szakaTatottan  s  behatóan,  hogy  e  nagy 
művet  mint  kiváló  irodalmi  jelenséget  kell  üdvözölnünk. 

Dr.  Ortvay  Tivadar. 


La  Btoria  di  Venezia  nclla  vita  privata,  dalle  orígini  álla  cadaU  della 

Rcpubblica.  Irta  Molmenti  P.  G.  Páljakoszorűzott  mii.  Turin,   1880. 

Nagy  nyolcz.  r.  611.  1.  Ara  7  lira. 

Ezen,  a  velenczei  királyi  Istituto  által  pályadíjjal  jutal- 
mazott s  rövid  idő  alatt  két  kiadást  ért  nagyszabású  mű,  mely 
megjelenésekor  mint  valódi  tünemény  tidvözöltetett  az  olasz  tör- 
ténetírás mezején,  kiválóan  megérdemli  a  magyar  történész 
figyelmét  is;  mert  bár  abban  a  nagy  köztársaságnak  a  többi 
nemzetekkel  való  viszonyai,  a  világ  minden  részébe  kiható  óriási 
hatalma,  mint  a  szerző  kitűzött  czéljához  nem  tartozó  dolgok, 
csak  futólag,  s  a  mennyiben  a  beléletre  voltak  befolyással,  érintet- 
nek ;  maga  a  velenczei  társadalmi  élet  s  belkormányzat,  meljdk, 
tekintve  e  szomszédos  nemzettel  századokon  át  folytatott  sürfi 
viszonyainkat,  nem  maradhattak  hatás  nélkül  saját  társadalmi 
életünkre  is:  megérdemlik,  hogy  beható  tanulmány  tárgyává 
tegyük ;  a  mire  Molmenti  jeles  müve  bő  anyagot  is  nyújt. 

A  mü  3  részre  van  felosztva :  az  első  rész  a  középkort,  a 
második  a.  fénykort,  a  harmadik  a  hanyatlás  korszakát  tárgyal- 
ván s  mindegyik  meglehetős  okmánygyüjteménynyel  levén  föl- 
szerelve. A  régibb  korra  vonatkozólag,  szerző  nem  bővelkedik 
ugyan  hiteles  adatokkal,  történetének  e  része  inkább  elmés 
következtetésekből  állván.  E  hiány  azonban  a  mü  haladtával 
csakhamar  eloszlik,  s  szerző  ügyesen  használja  íól  a  rendelkezé- 
sére állott  történelmi  kűtforrásokat,  nem  vetvén  meg  az  újabba- 
kat sem,  minők  Gförer,  Cecchetti  Fulin,  Tassini,  a  Fantes  rerum 
stb.  Es  a  mi  szerzőnek  különös  érdeméül  betudandó,  az,  hogy  6 
nem  halmoz  össze  száraz  okmányokat ;  hanem  az  általa  elmondot- 
tak bizonyitására  szolgáló  hiteles  adatokat  az  olvasót  nem  fárasztó 
ügyes  feldolgozásban  mutatja  be. 

A  velenczeiek  eredetét  illetőleg,  szerző  nem  vitatván  azok- 
nak a  Gallok,  Szarmaták,  Germánok,  Szittyák  vagy  Paphlagoniaiak- 
tól  való  állitólagos  leszármaztatását,  Pignoria,  Filiati,  Sagomino, 
Dandolo  régi  irók  s  az  újkori  Gförer  révén,  valamint  régi  króni- 
kák alapján  bebizonyítani  törekszik  azt,  hogy  a  lagúnák  lakói 
Itália,  sőt  Európa  legrégibb  népei  közé  tartoznak. 

A  régi  velenczeiek  egyszerű  és  munkás  életet  éltek.  Keres- 
kedelemmel s  iparral  csak  később  kezdtek  foglalkozni.  Különö- 


TÖRTÉNETI  lEOnALOM. 


357 


seo  értetlek  a  csatorna^'pitésheZt  vizszabályozáshoz.  A  teogor  apá- 
lya 9  dag&lya  segélyével  malmoknt,  sópárolókat  hoztak  működégbe 
Nemsokára  Veloucze  látta  el  sóval  az  összes  környékeket, 

E  fáradhíttlan  munkásságáuak  8  különösen  ritka  kereske- 
|delmi  8zelleméi)ek  köszöni  Veleucze  gyors  gyarapodását  s  ama 
fényes  állást,   melyet   Európa  nemzetei  közt  magának   kivívni 
sikerült. 

Ily  tartalmfi  bevezetés  után  szerző  áttér  Velenczének  kö- 
zépkori, azaz  a  IX.  századtól  a  XlV-ik  századig  terjedő  történe- 
tére ;  niimkája  e  részét  a  következő  szakaszokra  osztván :  A  kor- 
mányzat ;  a  törvények ;  a  nemesek  3  polgárok  ;  p.  nép  a  seregben, 
a  katonai  s  polgári  ünnepélyeken ;  a  czéhek  s  alaptörvényeik ;  a 
kormány  jótékony  hatása  a  népre ;  a  czéhek  megszűnése ;  keres- 
kedelem 3  ipar  r  viselet  s  szokások;  a  keresztes báboiú  ;  a  lovag- 
rend 6  a  hölgyek  ;  épitészet ;  Velencze  mint  város. 

A  kormányzatról  írott  jeles  értekezésében  szerző  annak 
kiváló  demokraticus  szellemét  tünteti  föl ;  a  patricziusok,  vagyis 
a  nemesség  uralma  csakis  a  XV,  századdal  vévén  kezdetét,  Ve- 
lencze első  dogé  ja,  a  görög  udvar  beleegyezésével,  697-ben  l5n 
megválasztva  Heracleában.  A  választásban  a  nemesek,  a  papság, 
a  polgárok  s  az  összes  velenczei  nép  vettek  részt:  Majores,  me- 
diorrcs  et  minores  et  mafjna  vcnfftotum  conglohatio^lEtZSizt  mutatja 
jogy  ama  korban  a  velenczeiek  már  tökéletes  függetlenséget 
élveztek.  A  biztosabb  kormányzat,  de  másrészt  a  dogé  hatalma 
korlátozása  czéljából  m  állam-tanács  alkottatott,  melynek  bele- 
egj'ezése  nélkül  az  államfő  raitsem  végezhetett.  A  boni  haminea 
törvényeket  magyarázták,  s  komolyabb  viszály  esetében  a  nép- 
joga  volt  a  viszályos  pontok  értelmezése  végett  külön  bírákat 
ztani.  Az  állaintHnács  a  később  alakult  Seuatussal  együtt, 
mely  meghívott  vagyis  fölkért  fpreja<Íi=pregcUi)  polgárokból 
állott,  képezte  a  Signoriát^  élén  a  dogéval 

Idöhaladtával  a  kormányhatalom ^  daczára  a  demokratikus 

formák   megőrzésének,   mindinkább   a  pfitriciatus   kiváltságává 

ájult,  s  megszorittatván  lassan  lassan  a  nép  választási  jogai,  a 

nemeni^  osztály  nemsokára  a  helyzet  kizárólagos  urává  vergődött. 

Érdekes  a  Velencze  régi  törvényeiről  szóló  fejezet;  s  ki- 
em^l'»nd5nek  tartom  a  birtokjogra  vonatkozó  ama  határozatot, 
t  a  ki  bizonyos  földterületet  a  tengertől  meghódított  s 
iji..:;  epéssé  tett,  az  ama  területnek  jogos  birtokosává  vált.  Szi- 
gorüak  voltak  Velencze  büntetőtörvénykönyvei,  különösen  a  gyil- 
iíosok  és  méregkeverőkre  vonatkozólag,  kik  mindií?  halállal  bűn- 
hődtek. Azon  esetben  pedig,  ha  a  mérgezés  nem  halált,  hanem 
Sbolyt  idézett  elő.  a  b&nös  vagy  egy  vagy  mindkét  kezét  vesz- 
el. Ki  húsz  krajczárnyinál  magasabb  értékű  tárgyat  lopott, 


358  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

korbácsütés  s  bélyegzéssel  büntettetett.  A  lopás  ismétlése  mind- 
két szem  kiszúrásával,  nagyobb  lopások  bitófílyal  rovattaL  Ha  a 
tatten  kapott  tolvaj  magát  fegyverrel  védelmezte,  vagy  szökése 
3iözben  valakit  megsértett,  jobb  kezét  s  szeme  világát  veszté  stb. 

A  nemesek  s  polgárokról  írt  fejezetben  kiemeli  szerző  ama 
tekintélyes  befolyást,  melyet  a  meggazdagodott  s  régi  nevű  csa- 
ládok, a  patriciusok,  a  nép  alsó  osztályára  mindinkább  gyakorol- 
tak. Ezekkel  szemben  azonban  lassan-lassan  egy  szerényebb  ugyan, 
de  nem  kevésbbé  hatalmas  osztály  keletkezett,  a  polgári  osztály, 
mely  értelmessége  s  fáradhatlan  munkássága  által  csakhamar 
tekintélyes  állást  vívott  ki  magának  a  köztársaságban. 

A  különös  érdemeket  szerzett  vagy  kiváló  szorgalom  vagy 
értelmesség  által  kitűnt  polgár  aranypecsétes  oklevelet  nyert, 
mely  őt  nemesi  előjogokban  részesíté.  Innét  van,  hogy  a  velenczei 
polgári  czím,  mint  hajdan  a  római,  kiváló  tiszteletben  részesült 
világszerte  s  érette  nemcsak  olaszok,  de  külföldiek  is,  nevezetesen 
németek  versenyeztek  nagy  számban. 

Az  ezután  következő  fejezetben  szerző  élénk  képet  nyújt  a 
mindinkább  gazdagodó  s  gyarapodó  velenczei  nép  védelmi  rend- 
szeréről, a  harczijátékokról,  a  nevezetesebb  győzelmek  emlékére 
rendezett  ünnepélyekről,  a  nyilvános  testgyakorlati  mutatványok- 
ról, bikavadászatokról  s  végül  a  lovagjátékokról,  melyek  a  közép- 
korban Velencze  legkedveltebb  mulatságai  közé  tartoztak.  E 
játékok  az  e  czélra  berendezett  s  festményekkel,  sátrakkal  s  lobo- 
gókkal díszített  Sz.-Márk  téren  szoktak  végbemenni.  A  játékban 
résztvevők  bíbor  saranyba  valának  öltözve.  A  győztesek  drága- 
kövekkel kirakott  arany  koszorúkat  s  értékes  eziLstöveket  nyertek 
jutalmul.  Leírja  továbbá  a  karneváli  mulatságok  eredetét  s  a  min- 
deneket egyenlőkké  tevő  álarcz  behozatalát,  mely  által  lehetővé 
lön,  hogy  főúr  és  pór  együtt  élvezhetek  a  karnevál  gyönyöreit. 

Különös  figyelemre  méltó  a  velenczei  középkori  iparos  egy- 
letekről vagyis  c::éhekről  szóló  fejezet.  A  velenczei  nép  a  patrí- 
ciusok elhatalmasodása  folytán  a  közigazgatásból  kirekesztetvén, 
egészen  az  egyleti  életnek  adta  magát.  A  kézi  mesterségek  ily 
egyletek  kizárólagos  monopóliumává  váltak,  és  valamint  a  keres- 
kedelemben a  hazai  forgalom  megóvása  czéljából  meg  vala  tiltva 
bármily  idegen  árúk  behozatala ;  ügy  a  kézi  mesterségek  is  bizo- 
nyos titokszerűséggel  űzettek,  és  csak  azok  által  űzethettek,  kik 
az  illető  iparos  egylethez,  melynek  iskola  (scuola)  vala  a  neve, 
tartoztak.  Egy-egy  ily  iskola  valódi  kis  köztársaságot  képezett, 
8  mindegyik  egy  bizonyos  szent  védnöksége  alatt  állott.  Némely 
iparos  ág  több  iskolára  oszlott.  Az  iskola  feje  gastaldo,  tanácsosai 
compnífui,  a  tagok  coufratelli  nevet  viseltek.  Egyébben  e  czéh- 
rendszer  majdnem  hasonmása  a  régi  magyar  czéhrcndszernek. 


TÖRTfeKirri  IKODALOM 


359 


Érdekes  adatokat  szolgáltat  szerző  Velencze  középkori  ke- 

leiméről  Veleucze  összes  népe,  mely  teogerészekböl  iparo* 
tli6l  s  kereskedőkből  állott,  hajózással  foglalkozott.  A  behoza- 
talt 8  kivitelt  szigorú  törvétij  ek  szubályozták.  így  meg  vala  tiltva 
bísíonyos  országokban  ár úczikkeket  vagy  rlelmi  szereket  vásárolni 
vagy  eladni  a  legsúlyosabb  bírságolj  terhe  aliitt  EgyptombaD 
jKOdáúl  nem  volt  szabad  fát  eladni.  Élelmi  szereket  a  velenczei 
hajóg  külföldön  csak  Veleucze  számára  vásárolhatott. 

A  hajózást  a  köztársaság  az  által  mozdította  elö,  hogy  hajó- 
gyárában folytonosan  építtetett  hajókat,  melyeket  teljesen  fölsze- 
relve árverés  útján  engedett  át  a  többet  ígérőknek,  A  vállalkozó 
esküdni  tartozott^  hogy  minden  alkalommal  becsületet  fog  sze- 
rezni a  köztársaságnak  és  Sz. -Marknak,  Vonoi*  dd  Comim  e  de 
San  MtircQ,  A  tengeri  útról  visszatérvén  a  vállalkozó,  a  hajót 
iumét  a  köztái^aságnak  tartozott  átszolgáltatni. 

A  viseletről  szólván,  szerző  előadja,  mint  hozatott  be  görög 
berczegnök  által,  kik  dogék  nejeivé  lettek,  a  keleti  fényűzés  Velen- 
czébe,  így  Selvo  Dogé  neje  (Í071-beu),  ki  Ducas  Constantin  kon- 
stantinápolyi császár  leánya  vala,  csak  illatos  vízben  fiü'dött,  reg* 
gelenkifit  harmattal  mosdott,  mit  rabszolgák  gyűjtöttek  számára. 
Ekkor  hozattak  be  az  illatos  keztyük,  selyemruhák,  arany  evö- 
ess&közök  stb ;  a  velenczei  népszokások  azonban  még  mindig  meg^ 
tartották  ősi  egyszei-öségöket. 

A  keresztes  háborúk  nem  keltettek  lelkesedést  Velenczé- 
beu ;  de  nem  is  fogadtattak  közönynyeh  Velencze,  mond  szerző,  a 
vallásért  nem  feledé  tái*sadalmi  és  politikai  érdekeit,  de  azért  a 
i^zázad  szellemét  sem  áldozta  föl  üzérkedéseinek ;  hanem  tudott 
?ízíve  érzelmeinek  parancsolói.  A  az,  sírhoz  zarándoklóknak  men- 
helyeket nyitott,  a  keresztes  hadakat  pénzsegélyben  részesítette, 
egyidöben  nem  mulasztván  el  lehetőleg  kiterjeszteni  a  köztársa- 
ság határait, 

A  keresztes  hadjáratok  azonban^  mint  mindenütt,  úgy  itt  is 
jelentékeny  befolyást  gyakoroltak  a  társadalmi  életre.  Változtak 
a  szokások,  változott  a  ruházat,  A  tizenkettedik  században  a  mél- 
tóságteljes keleti  viseletet  olasz  s  franczia  viselet  váltja  föl.  Ve- 
lencze hatalma  mindinkább  növekedőben  van.  Dalmát  s  szerb 
fejedelmek  családi  szövetségre  lépnek  velenczei  patríciusokkal, 
így  vélvén  pártfogást  nyerhetni  a  hatalmas  köztársaság  részéről. 
Egy  Danduhi  leány  Rascia  királynőjévé  Ion,  Tiepolo  Löriuczdoge 
neje  egy  dalmát  nemes  családbeli  leány  vala,  kinek  fogadtatása^ 
kor  fényes  ünnepélyek  rendeztettek  Veleticzében,  Iieírja  továbbá 
%z,  a  szép  iforosini  Tommasina  Lázasságát  István  magyar  ber- 
czeggelj  II.  Endre  király  fiával  s  fölemlíti,  hogy  a  velenczei  hölgy 
a  magyar  királylyá  választott  fiát  III.  Endrét  Magyarországba 


360  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

kiséré ;  de  halála  után  csakhamar  visszatért  V elenczébe,  hol  Con- 
taríni  szerint  egy,  a  Sz. -György  zárda  mögötti  utczában  yégezte 
napjait  —  >in  la ruga dietro  le  case  del  Monaaterio  di  San  Zorzi.^ 
A  városról  szólván,  szerző  előadja,  mily  furcsa  látványt 
nyújthattak  a  gyarapodás  e  korszakában  Velencze  utczái,  melyek 
szűkek,  kövezetlenek  valának.  A  Sz.-Antal-barátok  ingyen  ete- 
tésben részesülő  sertései  szabadon  röfögtek  s  fetrengtek  szerte- 
szét a  kövezetet  pótló  pocsolyákban.  A  lagunai  szigetek  fahidak 
által  valának  egybekötve,  melyeken  hídvámot  kellé  fizetni  az  át- 
kelőknek. Michiel  dogé  idejében  kezdődött  az  utczák  köveztetése 
és  világítása.  A  közegészség,  ivóvíz  tisztasága,  tűzveszély  elleni 
óvintézkedések  stb.  törvények  által  lőnek  szabályozva.  A  köztár- 
saság legrégibb  közegei  valának  az  éjjeli  felügyelők:  Signori 
della  Nőtte,  kik  hat  patríciusból  állottak.  Ezek  valának  meg- 
bízva éjjente  őrködni  a  közbiztonság  fölött ;  kényszeríteni  a  kése- 
delmes fizető  lakosokat  a  lakbér  lefizetésére ;  eljárni  a  házasság- 
török,  bravok,  gyilkosok  s  tolvajok  ellen.  A  Signori  della  nőtte 
működését  s  hatáskörét  szabályozó  törvények  érdekes  képét 
nyújtják  a  velenczei  középkori  társadalmi  életnek. 

Molmenti  művének  második  része  16  fejezetben  Velencze 
fénykorát  tárgyalja.  Az  első  fejezetben  sz.  Velencze  közgazda- 
sági intézményeit,  a  velenczeiek  törvényeit  s  politikáját  s  a  kor- 
mány s  nép  közti  viszonyokat  ismerteti  a  lehető  legalaposabban. 
Közgazdasági  intézményeit  illetőleg,  melyekről  néhány  évvel 
ezelőtt  t.  barátom  Errera  Albert  nápolyi  tanár  is  írt  egy  kitűnő 
szakmunkát,  *)  Velencze  az  európai  nemzetek  közt  kiváló  helyet 
foglalt  el.  Már  1517.  óta  létezett  itta  cinque  savi,  öt  bölcs  férfiú- 
ból alkotott  s  a  kereskedelmi  s  hajózási  ügyeket  intéző  hatóság ; 
a  consulok  intézményének  már  1117-ben  találjuk  nyomát,  az  első 
közbank  pedig  már  1171-ben  állott  fön.  Behatóan  ismerteti  sz.  a 
velenczei  törvénykezést ;  kiemelvén,  hogy  azt  nem  csupán  az  írott 
törvényekben,  de  a  bevett  szokásokbau  is  szükséges  tanulmá- 
nyozni, a  melyek  hatálya  ugyanis  gyakran  nagyobb  volt  ama- 
zokénál. Az  igazságszolgáltatást  illetőleg  sz.  több  érdekes  példát 
hoz  föl,  melyek  fényes  bizonyítékot  nyújtanak  annak  részrehaj- 
latlansága  s  gyakorlati  voltáról.  így  p.  a  rokonok  közti  perekben 
négy  bizalmas  férfiúból  —  conjidenti  —  alakult  választott  bíró- 
ság döntött  mindeu  fölebbezés  nélkül.  A  fiúnak  atyja  ellen  csak 
akkor  volt  szabad  pert  indítani,  ha  a  négy  bizalmi  férfiú  közül 
legalább  három  igényeit  jogosoknak  találta  stb. 

')  Storia  dclV Economia  politha  nei  secoli  XVII.  c  XVIII.  Venezia 
1877. 


TÖRTÉRBTI  IRODALOM. 


361 


A  velenczeiek  politikájáról  szólván,  azt  szerző  szerint 
mindeoekíülött  ama  józan  unzési  érzék  jellemzi,  mely  szerint 
miuclen  dolgot  csak  azon  oldalról  vettek  tekintetbe,  ^mennyiben 
az  a  köztársaság  kárára  vagy  hasznára  válhatott.  Ok  sohasem 
hódoltak  az  idealismusnak.  Nem  szeretetet,  hanem  tiszteletet  s 
félelmet  iparkodtak  gerjeszteni  maguk  iránt. 

>Új  idők,  új  eszmék<  —  ez  czime  a  második  fejezetnek.  A 
középkor  letűntével  a  scholasticát  a  philosophia  váltotta  föl  s  a 
feudális  eszmék  lassii  elenyésztével  felülkerekedett  a  gondolat  for- 
radalma* E  nagy  társadalmi  változás  közepette  a  művészet  esz- 
ménye a  cinque  cento  feltüntével  mind  fényesben  ragyogott  A 
keleti  lágyság  nagy  mértékben  járult  az  izlés  finomításához,  és 
csakhamar  a  legnagyob  fényűzés  szőrit á  ki  a  régi  egyszerűséget. 
De  e  túlzásig  fejlesztett  művelődés  elfeledtető  az  olaszokkal  a 
nemzeti  érzületet ;  a  régi  szabad  községek  romjain  apró  zsarno- 
kok keletkeztek,  Spanyolország,  Franczia-  s  Németország  az 
olasz  félszigetet  vAlaszták  viszályaik  színteréül ;  s  azalatt  Veleü- 
cze  virágzó  s  dicső  függetlenségnek  örvendett  s  a  művészet  itt 
lelte  legbiztosabb  tanyáját.  S  itt  ragyogó  színekkel  ecseteli  szerző 
ft  velenczei  életet  ama  korban,  melyet  renaíjsaní'c  -  kornak 
nevezünk,  s  mely  az  egész  XV.  századot  karolja  fol.  De  a  XV* 
század  tetőpontját  is  jelöli  a  velenczei  hatalom  s  dicsőségnek. 
Amerika  fölfedezése  következtében  a  kereskedelem  más  irányt 
vön,  és  Velencze  eddigi  nagy  jövedelmei  jelentékenyen  megcsap- 
pantak. A  fényűzés  azonban  nem  szűnt  meg,  míg,  mint  alább 
látandjnk,  erkölcsi  s  anyagi  romlást^  elsatnyulást,  a  köztársaság 
bukását  vonta  maga  után. 

Molmenti  művének  e  második  részében  kiváló  figyelemre 
méltók  a  velenczei  tudományes  életről  s  a  szépművészetekröl 
Írott  fejezetek  A  tudós  akadémiák,  melyeknek  száma  egész  légió, 
hatbal  ós  befolyást  gyakoroltak  az  összes  társadalomra,  A  képző- 
művészetek a  legmagasabb  tökélyig  fejlődtek  E  kor  becses  mű- 
emlékei közé  tartoznak  a  Frarij  5.  Giovanni  e  Paolo  és  S.  8it- 
yiitio  templomok,  a  cd  Doro,  az  Ariani,  CavaW,  Contarini^ 
^  paloták  stb,  melyekben  a  keleti  s  nyugati  ízlés  oly  bámulatos 
öflszhangzatban  párosulnak  egymással.  Ily  körülmények  közt  a 
szerényebb  kéziipar  is  mind  művészibb  irányt  vön ;  különösen 
a  muranoi  üvegipar  virágzásáé  században  vette  kezdetét 

A  gazdagság  s  jólét  ily  viszonyok  közt  óri<4si  mérvben  növe- 
kedett, 9  ezzel  természetesen  az  erkölcsök  is  megváltoztak.  Szerző 
azzal  vigasztalódik,  hogy  ama  korban  az  erkölcsök  a  többi  olasz 
városokban  sem  voltak  különbek.  Igaz  ugyan  másrészt  ax  is,  hogy 
Velencze  a  XV.,  XVI.  században  gyűlhelye  volt  a  viblg  mindeu 
jöttmentjeinek.  Különösen  keletről  csempésztettek  be  a  legocs* 


:>:^ 


362  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

ináuyabb  szokások,  mint  a  többi  közt  a  förtelmes  sodornia,  miely 
ellen  a  legszigorúbb  büntetéseket  kellett  életbe  léptetni.  így 
1482-ben  Correr  Bemardino  patrícius,  1545-ben  pedig  Fabrizio 
Francesco  pap  mint  sodomisták  fővételre  Ítéltettek.  A  kormány 
elkövetett  mindent,  e, borzasztó  mérvben  elharapódzott  vitium 
sodomiae  kiirtására.  így  a  többi  közt  meghagyatott  a  kéjhöl- 
gyeknek, hogy  ablakjaik  előtt  födetlen  kebellel  mutassák  magukat, 
hogy  az  ama  természetellenes  ocsmányságokra  hajló  férfiakban 
ingert  ébreszszenek.  Említést  tesz  szerző  még  más  rendszabá- 
lyokról is,  melyeket  a  köztársasági  kormány  ekkor  a  közerkölcs- 
telenség ellen  hozni  kénytelen  volt. 

Egyszóval  a  XV.  században  fénypontját  elért  respublica 
mind  sebesebb  léptekkel  rohant  immár  lefelé  a  hanyatlás  lejte- 
jén; s  a  feslettség  s  elpuhultság  e  korszakának  ismertetése 
képezi  Molmenti  műve  harmadik  s  utolsó  részének  tárgyát. 

A  családélet  mind  lazábbá  vált,  a  házasfelek  egymásiránti 
szerelmét  a  változatosság  ingere  válta  föl.  A  főurak  a  kelet 
piaczairól  a  legszebb  rabszolganőket  hozatták  el  maguknak,  s  a 
velenczei  közjegyzői  levéltárakban  számos  adásvevési  szerződés 
találtatik  12  —  14 — 16  éves  georgiai  vagy  cserkesz  rabszolganőkre 
vonatkozólag  (sane  et  iniegre  dei  loro  membri  occulti  e  manifesti) 
Az  eladott  rabszolganő  a  vevő  birtokába  ment  át,  ki  rendelkez- 
hetett vele  tamqaam  de  re  sua  propria.  Szerző  több  ily  szerződést 
idéz,  minő  p.  az,  mely  két  pap  között  köttetett,  de  a  rákövetke- 
zett napon  feloldatott,  mert  az  eladott  rabszolganő  viselősnek 
bizonyult. 

Ez  állapotokhoz  járult,  mint  fölebb  érintem,  ama  körülmény, 
hogy  Velencze  kereskedelme  a  történt  fölfedezések  következtében 
mind  alábbszállt.  A  hatalmas  köztársaság  lassan-lassan  elveszti 
majdnem  az  egész  Archipelágust,  s  a  dűs  jövedelmek  megszűn- 
tével a  patrícius  családok  nagy  része  mind  közelebb  jutott  a 
bukás  örvényéhez.  Az  elszegényedett  nemesek  azonban  továbbra 
is  megmaradtak  a  Maggior  Consigliolan,  melynek  legzajosabb  s 
legmegvesztegethetőbb  tagjai  valának,  és  ők  siettették  az  egykor 
oly  dicső  köztársaság  romlását. 

Már  a  XVII.  század  elején  az  egykor  a  hazájáért  mindent 
föláldozni  kész  velenczei  patríciusnak  már  csak  árnyéka  som 
található.  Az  erkölcstelenség  behatolt  a  női  kolostorokba  is,  hol 
az  apáczák  nagy  része  csak  a  nappalt  tölte ;  míg  éjen  át  álru- 
hában a  város  különböző  mulató  helvein  tivornyáztak.  .  . . 


A  franczia  forradalom  a  dicső  veleuczeíek  eme  satnya  iva- 
dékait sem  lelkesíteni,  sem  önbiztonságuk  iránti  gondoskodásra 
buzdítani  nem  birta.  Voltak  ugyan  még  néhányan  a  Senatusbau, 


T^RTÉKB'n  IROl>Ai*OM. 


ses 


kik  hadikészületeket  sürgettek;  de  az  elpuhult  uemzedékt  kéjol- 
mekbe  merülve,nemliajtott  tanácsaikra,  A  karneváli  mulatságok 
még  zajosabbak  voltak  mint  máskor;  s  a  laguuákoa  vígan  zenge- 
dezték a  biondina  in  gondoleta  ^  a  bela  moreta  dalokat;  mialatt  a 
forradalmi  görgeteg  mind  közelebb  közelebb  érkezett,  hogy  Eiagá* 
?al  sodorja  a  korhadt  alapokon  ingadozó  régi  köztársaságot. 

Mily  különbség  a  dicső  emlékű  Gradenigo,  Mocenigo,  Fo* 
scari,  Morosini  stb.  régi  dogék  9  ama  tehetetlen  Mauin  Lajos 
közt,  ki  a  köztársaság  halálítéletét  aláírta* 

1797.  május  12-kén  gyűlt  egybe  a  Maggior  Consiglio  537 
tagja,  holott  600-nak  kellett  volna  megjelenni*  Csupa  u  harmiucz- 
nak  volt  bátorsága  visszautasítani  a  Bonaparte  által  a  kormány- 
változás  iránt  beadott  javaslatot.  Az  idegen  invásio  után,  úgymond 
szerzőt  a  tömegek  azon  öntudatlan  lelkesedéssel  üdvözlék  a 
megváltozott  viszonyokat,  minővel  minden  újítást  fogadni  szokás* 
Elégették  a  Szt.  Márk  terén  a  dogé  jelvényeit  a  az  arany  köny- 
vet, mialatt  félmeztelen  nok  a  szabadság  fája  körül  Carmagno- 
lát  tánczoltak* 

A  hajdan  oly  fényes,  dicsÖ  s  rettegett  velenczei  respubüca 
ily  bacchanáliák  kíséretében  fejezte  be  pályafutását. 

Molmenti  nagyterjedelmű  müve,  mint  e  rövid  ismertetésből 
láthatni,  gazdag  tanulmányanyagot  nyújt  a  történelmi  tudomány 
művelőinek;  mint  történeti  mouographia  pedig  mindenesetre 
hézagpótló  az  olasz  irodalomban.  Uváby  Lipót, 


llisiotro  ile  rAiitriche-iiongric  depuis  les  orígíneö  jusqu*  u  raunce  1878. 
pár  Louis  Légrr,  I*rofe8seur  a  lÉcolc  spéci alo  des  langnos  Oricutdes 
vivaiitee.  Ouvrage  contcuaiit  4  carte 8,  I^aris,  Librairie  Ilíichctte  ct  C**, 
ji9f   Boulevaríl   »Saiiit-Gérinaín,   T9,   1879.   Tou«   ilroits   róeervés.    8-nft 

681.  kp. 

A  tárgyilagosság^  melyet  a  történetírótól  megkivánuuk, 
^tníudig  csak  viszonylagos  lehet;  egyéni  felfogás,  hajlam,  goudol- 
kozásmód,  balítcleitel  í^ilérö  elfogultság  stb.  egyenként  és  v;'ilta- 
kozva  a  történet  tárgyát  képező  eseményeket  oly  különböző  szín- 
ben láttatják  és  tüntetik  följ  hogy  nemcsak  megnehezítik  a  határ- 
vonal megjelölését  j6  és  rósz  között,  hanem  valóban  feketének 
mondatják  az  egyikkel,  a  mi  a  másiknak  fehér. 

Meglehetősen  mentten  marad  e  hibáktól  Légér  Lajosnak 
fentebb  megjelölt  munkája,  mely,  mint  azt  czíme  tanúsítja,  az 
oítztrák^m agyar  monarchiának  történetével  foglalkozik,  —  meg- 
lehetősen mondom,  mert  mint  azt  ugyanezen  czím  tanúsítja,  már 
első  szónál  hibát  követ  eh 


364  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

A  németeknél  Qzók&sos  Oesterreich-Ungarn  elnevezés,  melyet 
az  angolok  Austria- Hungary,  a  francziák  Autriche-Hongrie^nsk 
fordítanak,  nem  felel  meg  azon  elnevezésnek,  a  melyet  a  magyar 
törvényekben  használt  kifejezések  megengednek  s  a  melyeknek 
értelmében  legfeljebb  osztrák-magyar  monarchiáról  tehető  emlí- 
tés. Minthogy  továbbá  az  osztrák-magyar  monarchia,  ujabbi 
keletű  monarchia,  mely  két  független  államnak  kölcsönös  ideig- 
lenesen kötött  szerződésén  alapul.  Légér  Lajos  pedig  előadását 
Magyarország,  Csehország,  Lengyelország  s  az  osztrák  örökös 
tartományoknak  mikénti  keletkezésével  kezdi,  ezeknek  a  Habs- 
burgok s  a  Habsburg-Lotharingiaiak  alatti  mikénti  tömörülésé- 
vel folytatja  s  az  osztrák-magyar  monarchiának  miként  való  ala- 
kulásával fejezi  be,  munkája  iegnagyobb  részét  természetesen  nem 
a  monarchia,  hanem  a  monarchiát  alkotó  egyes  birodalmak, 
országok  s  tartományok  történetei  és  viszontagságai  töltik  be. 
Lehet,  hogy  azt  némelyek  szőrszálhasogatásnak  tartják,  azonban 
a  jelentéktelennek  látszóra  is  figyelmet  kell  fordítani  s  nem 
szabad  feledni,  hogy  Magyarország  maholnap  ezer-éve  áll  fenn, 
holott  az  osztrák-magyar  monarchia  most  éli  második  tizedét 

Rokonszenvez  a  szlávokkal  s  különösen  a  cseheket  magasz- 
talja közűlök ;  érezteti  a  németek  iránti  ellenszenvét  s  helyesen 
emeli  ki,  hogy  e  nép  a  civilisátió  ürügye  alatt,  germanizál. 

Velünk  magyarokkal  nincs  megelégedve ;  azzal  vádol  ben- 
nünket, hogy  a  nemzetiségeket  elnyomjuk  s  magyarosítunk ;  azt 
mondja,  hogy  a  gallizáló  Francziaország  példájára  nem  hivat- 
kozhatunk, mert  nincs  oly  culturánk,  mint  a  írancziáknak  van  és 
volt.  Légér  két  mértékkel  mér :  az  egyikkel  a  szlávok  és  francziák 
részére,  a  másikkal  a  mi  részünkre :  a  csehek  Csehországban,  a 
horvátok  Horvátországban  a  francziák  Francziaországban  azt 
tehetik,  a  mit  jónak  és  czélszerűnek  tartanak,  de  nekünk  magya- 
rokűl  tűrnünk  kell,  ha  a  szerbek,  tótok  és  oláhok  majd  külföldi 
hatalmasságokkal  kaczérkodnak,  —  mint  például  Hurbán,  Miletics 
és  tutti  quanti  —  majd  a  reactió  védelmére,  mint  a  horvátok 
Jellasich  alatt,  ellenünk  jönnek.  Az  ilyen  eseményeket  Légér 
szláv  szemüvegen  keresztül  nézi,  már  akár  azért,  mert  így  akarja, 
s  akkor  nincs  mit  ellenében  fölhozni,  akár  azért,  mert  a  sok 
német  és  szláv  munka  forgatása  mellett  alig  maradhatott  ideje 
egy  két  megbízhatóbb  magyar  munka  alaposabb  átnézésére. 
Annak  vizsgálatával,  hogy  a  nemzetiségeknek  szemünkre  lobban- 
tott elnyomása  tény-e  ?  Légér  nem  bíbelődik  s  rendületlen  nyu- 
galommal registrálja  a  mit  szláv  és  német  történetcsinálók  jónak 
látnak  ellenünk  vádként  felhozni. 

Szellemi  hátramaradottságnak  tulajdonítja  azt  is,  hogy 
a    frauczia  forradalom,  úgynevezett,   eszméi  nem   ragadták  el 


törtí:keti  iroualom* 


d6S 


Magyarországot  s  tigy  látszik  azt  is,  hogy  Napóleon oak  ügyesen 
flsierkeaztettnek  Tnondott,  tohát  perfidnek  elismert,  fel hi vasa  hatály- 
talan maradt. 

Ezen  Y&á  is  igaztalan ;  mert  a  franczia  forradalom  nagy 
részben  Pandora-szelenczének  bizonyult  8  a  kilátáBba  helyezett 
szabadság  helyett,  teremtöit,  La  okét  el  nom  nyelte,  Robespierre, 
Marat,  Napóleon  zsarnoki  önkénye  alá  helyezé.  Napóleon  továbbá 
^zt  sem  tartotta  meg,  a  mit  saját  nemzetednek  ígért  s  így  a  ma- 

'gy ároknak  nem  volt  okuk  azt  hinni,  hogy  a  nekik  tett  Ígéreteket 
meg  fogja  tartani,  feltéve,  hogy  lehetett,  a  ki  vele  alkudozni  haj- 
landó volt ;  későbbi  tettei  azt  bizonyítják,  hogy  ez  soliasem  lehe- 
tett komoly  szándéka,  a  mit  Légér  is  folemlit,  Magyarorázág 
loyalitásának  szép  bizonyítéka,  hogy  e  válságos   időben   híven 

^megmaradt  uralkodója  mellett ;  szaváttartó,  lovagias  nemzethez 
így  illett. 

Azt  is  szellemi  terméketleuségnek  tulajdonítja,  hogy  mint 
a  francziáknak,  angoloknak,  cseheknek^  németeknek  voltak,  úgy 
nekünk  nem  voltak  a  hit  terén  eredeti  nemzeti  ^reformátoraink, 
hanem  a  hitújítást  a  külföldtől  fogadtuk  eh  Ámde  a  külföld 
refonnátiója  jó  részben  hatalmi  kérdés  volt  egyházi  és  világi 

.hatóság  között  9  a  dogmák  uagyobbára   másodrendű   szerepet 

r játszottak,  habár  mint  közlegényeket,  épen  azokat  küldöttek 
harczba.  Ily  tanokra  a  külföldnek,  különösen  éjszaki  Németor- 

l^föűguak  érezhető  szüksége    volt,   de  Magyarországon,  a  hol  a 
ipság  a  világiakkal  a  leg^julíli  egyetértésben  élt,  Róma  nyoma- 

teából  semmit  sem  éreztek,  senkinek  sem  állt  érdiekében,  egyik- 
aásik  theologusnak  az  orthodox  hittől  való  eltérő  nézetei  mellett 
síkra  szállnia.  Szent-István  s  még  utódai  is,  karddal  kezökben 
kényszerítették  a  magyarokat  bit  dolgában,  a  pápai  snpremá- 
tia  alá;  a  megszokás,  különösen  pedig  a  török  elleni  segély 
reménye,  a  curiával  öt  századon  át  fentartott  viszonynak  theo- 
logusok  szőrszálhasogatása  miatt  való  felbontását  eléggé  nem 
okadatolta;  alaposabb  átvizsgálásra  pedig  hiányzott  az  idő  s 
kicsinyeskedés  nem  felelt  meg  a  magyar  ember  természetének. 
így  történt,  hogy  a  kész  reforniátiót,  mint  gyökeres  újítást  a 
nem  félrendszabályt  nálunk  is  befogadták,  előbb  Ijnther,  utóbb 
Calvin  tanai  értelmében  s  ekkor  keletkezett  azon  közmondás, 
melyet  I^éger  és  idéz:  kálvinista  hit,  magyar  hit.  Hogy  a  protes* 
tantismust  a  nemesség  nem  szabadság  szeretetből,  hanem  azért 
vette  védelem  alá,  mert  részben  protestáns  volt,  érthetetlen  vád, 
félreismerése  a  valóságnak.  A  protestantisraust  Magyarország 

rtiemes  é«  nenmemes  lakossága  egyaránt  készséggel  fogadta, 
mert  függetlenebbnek  érezte  magát  benne,  mint  a  katholicismus* 
ban.  Ez  a  magyar  protestantismus  tana,  a  mely  tökéletesen  meg- 


366  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

felel  azon   felfogásnak,  a  melyet  a  jó  katholicus  Mátyás  érintett 
egyik  üzenetében  a  kettös-keresztröl  példálódzva. 

Ezek  a  mű  minket  érdeklő  részeinek  rikítóbb  hiányai, 
mert  oly  színben  tüntetnek  fel  bennünket,  a  milyenben  nem 
vagyunk.  A  tér  korlátoltságánál  fogva  a  szerzőnek  természetesen 
össze  kellett  szorítania  az  események  előadását  s  e  tekintetben 
műve  Jóllehet  sok  kimaradt,  valóban  tárháznak  mondható:  röviden 
és  velősen  ír.  ítéletei  és  jellemzései  nagyobbára  találók,  megírá- 
sukban szerzőt  az  igazságérzet  vezérelte  s  ha  a  szlávok  iránti 
rokonszenv  itt-ott  tán  nagyon  is  megérzik  művén,  az  mégis  min- 
denütt élvezhető  és  tanulságos  marad. 

A  kisebb  hiányok  közül  feltűnőbb,  hogy  a  magyar  királyok 
névsorából  Aba  Sámuel,  Mária,  Kis  Károly  és  IV-dik  Ferdinánd 
nevei  hiányoznak  s  hogy  a  >  honvéd «  névvel  már  Rudolf  idejében 
találkozunk. 

A  mű  alkatrészei :  előszó  és  magyarázat  a  mappákhoz  1 — 9 
lapig;  szöveg  583-ig ;. uralkodók  táblái  591-ig;  a  Habsburgok 
alatt  álló  országok  tömörülése  598-ig;  bibliographia  613-ig;  mu- 
tató és  tartalomjegyzék  641-ig. 

Beliczay  Jónás. 


Weisskircben  iii  seiner  VergangenlieitiindGegcnwart.  Nach  liandschrift- 
licheii  Quellén  geschildert  vou  Leonhart  Böhm.  Zwcite  giinzlicli  umge- 
íirbeitete  und  vermehrtc  Auflage  mit  Plüno.  Üng.  Weisskirchen    1881. 

Nagy  érdeklődéssel  s  várakozással  vettük  kezünkbe  a  mű- 
vet, mely  Délmagyarország  egy  ^nem  jelentéktelen  városa  törté- 
netének leírásával  foglalkozik.  Érdeklődésünket  felkelté  az  óhaj, 
vajon  mily  színben  tünteti  fel  szerző  Fehértemplom  hazafias 
múltját,  melyről  Horváth  Mihály  a  Függetlenségi  harcz  történe- 
tében oly  túlzott  elismeréssel  emlékezik  meg,  de  amelyet  maguk 
a  fehértemplomiak  desavouáltak,  midőn  hivatalosan  kijelenték, 
hogy  csak  érdekeikért  fogtak  fegyvert  az  1848-iki  zavarok  alkal- 
mával. A  szerzőnek  írói  múltja  nagy  szorgalomról  tesz  tanúsá- 
got, ő  az,  ki  » Délmagyarország  vagy  az  úgynevezett  Bánság 
külön  Történelme  €  czímű  szerencsés  compilatiot  képező  két 
kötetes  munkájával  derekabb  monographusaink  sorába  lépett, 

Részünkről,  várakozásunk  nem  nyert  kielégítést.  A  mi 
szerző  rajzát  illeti  szülővárosa  hazafias  magatartása  felől  az 
anyaország  —  annak  kormánya  —  s  törvényei  iránt,  az  ellen 
emelhetünk  kifogást,  ép  úgy  mint  szerző  egyéni  meggyőződései 
ellen.  (24.  1.) 

Szerzőnk  történetírói  érdemeit  tekintve,  pedig  korántsem 


tOetínrti  iroualom. 


367 


ndózbatuDk  oly  lüértékben  elismerésünkkel  mint  ezt  előbb  emlí- 
tett nagyobb  munkájával  szemben  tebetők,  s  tette  a  magyar 
t5HAneti  irodalom  eddig  is. 

Febértemplom  nionographiája,  mint  azt  azerzö  e  második 
teljeseri  átdolgozott  s  bővített  kiadásban  közzétette,  kissé  szára- 
zon vau  öaszeállítva,  (L  105 — 125.  11.)  biányzik  belőle  az  adatok 
szerves  összefüggése,  söt  még  a  források  megbízhatósága  is.  Ez 
utóbbira  nézve  legyen  elég  arra  hívatkozuunkj  hogy  ma,  a  szi- 
gorú pragmaticaí  történetírás  korában,  variánsokban  kerengő 
családi  traditiok  alapján  positiv  történelmi  tényeket  bizonyítani 
nem  —  legföljebb  valószínriségekre  következtetni  szoktunk.  A 
bizonytalanságok,  találgatások,  söt  valószínűtlenségek  egész  soro- 
zatát idézhetnök  a  könyvből.  Ami  az  előadás  művészetét  illeti^ 
nyelvezete  majd  költői  szárnyalású,  majd  alant  járó  próza,  itt-ott 
naiv  észrevételekkel  átszőtt  (114.  h)  Előadása  néha  azon  gondo- 
latot ébreszti  fel  olvasójában,  vajon  tisztában  volt-e  szerző  a 
kérdéssel,  hogy  kiknek  számára  írta  könyvét;  így  midőn  egy 
helyütt  megmagyarázza  olvasóinak,  mit  értsenek  az  *egylet< 
fogalma  alatt  s  másutt  szónoki  pbrasísokban  hangsúlyozza  a 
cultura  hatalmát,  vagy  zeng  dieséneket  a  híres  angol  culturtörté- 
nesznek  Bucklenek. 

Hogy  szerzőnk  nem  mindig  objectiv,  azt  az  elmondottak 
ntán  könnyű  megérteni,  azonban  van  azei'zőnek  mégis  érdeme 
Fehértemplom  monograpbiája  megírásában,  érdeme  az,  hogy  sok 
oly  forrásra  utal,  melyek  feldolgozása  által  hívatott  történetíró 
maradandó  becsú  munkát  készíthet;  noha  e  téren  figyelmen 
kivűl  hagyott  egy  jelentékeny  mozzanatot,  az  ipar  történetét.  ^) 

A  mü  két  fő  részre  oszlik,  A  1,  részben  Fehértemplom 
múltját  tárgyalja  XII.  fejezetben,  többnyire  meseszerű  modor- 
ban, melyben  a  bevezetés  tűnik  ki  leginkább ;  ez  nem  történet- 
írás. A  IL  rész  Xn.  fejezete  Fehértemplom  jelen  korát  ismer- 
teti hiányosan,  egyoldalúlag.  Túlzásai  legföltünöbbek  az  éghajlati 
viszonyok,  egészségi  állapotok,  közlekedési  eszközök  leírásában. 
•legyezzük  még  meg,  hogy  a  műhöz  két  térkép  van  mellékelve, 
eg},  mely   Fehértemplomot  aLí'  '  ^r,    1717-ben  ábrázolja,  a 

másik  Fehértemplom  jelenlegi  ;t  i  nyújtja  híven. 

Febenozy  József. 


*)  Ismei'tctíí  úgy  látszik  felejti,  hogy  a  delniagyurur^ziiíp  »  kivált 
volt  htttarvkyki  városok  inultjti  úpeu  ipar?  a  cultumi  adutok  1  mi»  sxc^gony. 


T  jíL  le.  o  z  jíL. 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

Az  APR.  7 -ÉN  tartott  választmányi  ülésben  titkár  jelenti,  hogy  Ipo- 
lyi Arnold  elnök,  másnemű  nagy  fontosságú  elfoglaltatása  miatt,  nem 
vehet  részt  az  ülésben.  Ennek  következtében  Tanárky  G.  v.  tag  kéretik 
az  elnöki  szék  elfoglalására.  Rét  felolvasás  volt.  A  magyarok  Otranto 
ostrománál  148 l-ben,  Óváry  Lipóttól,  mely  a  Századokban  fog  meg- 
jelenni, s  a  két  nagy-szombati  béke  Szilágyi  Sándortól. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  évdíjas  tagoknak  megválasztattak : 
Haan  Béla  ügyvéd  B.-Csabán,  (aj.  Haan  Lajos) ;  Mangold  Lajos  egy.  h. 
tanár  Bpest,  (aj.  a  titkár) ;  Bimély  Károly,  kanonok  Pozsony,  (aj.  Ortvay 
T.) ;  Kostyál  Kornél  Sztrázsa,  (aj.  Zachar  Gy.) ;  Kovách  Imre  Sztrázsa, 
(aj.  Zachar  Gy.) ;  Luczenbacher  Jenő  Szobb,  (aj.  a  titkár) ;  Zelei  János 
prépost  Nagy -Várad,  (aj.  Fraknói  V.) ;  Vásárhelyi  Géza  Tinnyén,  (aj. 
Hampd  J.)  ;  Hell  Jenő  Bpest,  és  Ek-tl  Nándor  felügyelő  Margit-sziget, 
(aj.  a  titkár) ;  Rdchenhaller  Béla  ügyvéd  Sopron,  (aj.  Berecz  Ábel) ; 
Révész  Kálmán  Debreczen,  (aj.  a  titkár) ;  Casino  egylet  Kis-Várda,  (aj. 
a  titkár) ;  Ref.  gymnasiumi  könyvtár  Csurgón,  (aj.  a  titkár) ;  Nagy  Ig- 
nácz  róm.  kath.  plébános  Csicsó-Keresztűr,  (aj.  Torma  Miklós). 

Ezután  titkár  felolvasta  Nyitra-niegyc  közönségének  mart.  20-áu 
kelt  átiratát,  melyben  tudatja,  hogy  Magyarország  ezredéves  fenállása 
alkalmáliól  a  megye  monographiájának  megiratását  határozta  el,  s  erre 
pályázatot  kivan  hirdetni.  Egyszersmind  felkéri  a  társulatot,  hogy  közölje 
vele  azon  pályázati  feltételeket,  melyek  által  véli  a  sikert  legjobban  elér- 
hetőnek. A  választmány  nagy  örömmel  értesült  a  megye  ezen  elhatáro- 
zásáról, azt  igen  szép  és  lelkesítő  példaadásnak  tekinti,  hogyan  járulhat- 
nak a  törvényhatóságok  is  legjobban  azon  eszme  korcsztüh-iteléhez,  hogy 
ez  évfordulati  ünnepet  Magyarország  történetírása  is  ülje  meg,  s  a  tárgy 
fontosságához  képest  egy  három-tagú  bizottságot  küldött  ki,  mely  a  jövő 
ülésre  javaslatot  teijeszszen  a  választmány  elé. 


TABCrA. 


369 


Titkár  jelenti,    bugy  Thaly   KáJfuán  v.  Cagtiak  miílt  ttari  ülétbea 
(eU  bejdéut^BCi   alapján    Fírnhta  Imre  az  orftz.  sUtísit  hkatal  Ugja  éa 
kdnjvtániokaf  ki  Ríaia-^xombat   raoiMigraphiáját  írta  b   folju  iratokbaii 
vsámoÉ   csikket  dolgosott,  jelenlkesett   'TontaiDeg^re  monograpbi^áfiak 
£■  egyken  a  választtiiáiiy  aárt  ÜJáeben  fog  határozm, 

IMy  Aula)  tagtáraiink  cgjT  1792-beii  koU  egfBaeru  miaolatot 
ktitd  f>e.  A  kiadvinyt  gr.  Seren jt  Rároljr,  a  Gábor  fia  állította  ki  b  a 
sxeroieat  uradalom  birtokjogár61  ásót 

lUrú  AAy/fi|4<U!fel:y  Dénes  családi  Itaniból  Betblen  Gáíjur  cgj'  1615. 
j.  1  B-én  kelt  adomán) -l^vel^ek  niáaobitái  küldi  be.  £a  adoméiijr- 
él  sacmnt  BáníFy  JAnod  sjibigím   ndJA  nii  ^  rrfif*k  BMuffy  Priipa- 

ark  bánti'bunyadi  n*ií3tjódjcíigat  ut-meüi  udvi  s  a  rr^xjv^suígokkAÍ 

Boltiban,  Kalotáti,  Ma)««m8aíegcii,  MariíUftkáii,  FtÍld«M},  BükilnUfu  Báiiffy 
D<^nr«  elbaiván,  ex  nejére  flátboij  Annára  maradt.  liánfiy  Jánoa  iá 
elbaiván,  üsvei^jr^t  Kándyí  Katalint,  ut^Sbb  Rbálcy  Fcrenrimck  n^i^t 
e  ji  fejedelem  ftQgDmsdseonyÁt  iü(*ti  n  birtokj«>g.  A  fnjiHÍi*km  ISiitbof}- 
Annától  kiválj  a  j^mtÁ^yi  »  nsst  Bnn^  S^xaáanájiak*  a  MnWy  Hu*m 
éé  Károlyi  Katalin  Irányának  adja,  Eat  nkirmi  a  >T9rt4^uelmi  Tár«-ban 
fog  kiadatni. 

Yi%ül  a  iM^ngtártif^k    lN»tfíntattji  a  tnált  bavi  flacámadáat    £  «Z4±riiiC 

a  bevt<t*?l  volt  ,      1312   frt  30  kr. 

kiadáií  ,        sas  frt  50^. 

i    u/     i    n   i     hk:      1478   frt  §ÖTr 

Kiivvtkezett  a  aárt  <Ué»»  nnflybeii  elbatárostatott,  bogy  Tbaly  K. 
V.  tag  a  iifkár  áltiü  i^^^fittessL^k,  bogy  Píndura  Imre  ur  ajánlkaxatt 
Túrna •aieg^tr  uionograpbiájának  megírása. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

Aa  »inu»ai.n  nrn^tta  eari^atc  rendes  kozgyüMaifC  mtüt  bú  24*éiM, 
F<Her  ret  püspök  alelníik  veaet^e  mellett,  tartotta  meg,  ki  e^r^me- 
güzdag  megnyitó  besseédében  nx  egylet  mükÖddse  iránt  nyilvánuló  kőxöuyl 
ax  fmtieri  U'rmésx^i  »xon  B/,okdsának  ttilajd<>nitja,  mely  bÍ2anyt>d  c^xmék 
é§  iut<*<mi*n}  ek  irunt  c«ak  egyidcig  (érdeklődik  s  aautánax  ujabb  tía  reud* 
lutülíbb  kerüsése  miatt  a  r^gíekr«)t  elfeledkeaik. 

Áz  elnüki  megnyitó  után  Finál^  Henrik  olvaata  fel  titkári  jelen tíf- 
iel  a  mák  «]vró),  mely  i^xerint  1 2    válatstmányi  ül<ís  tartatott.  Bejelenti 
8aáaadük,    1881.   \\\  fíUet  24 


370  tArcza. 

az  egylet  igazgatótanácsának  bárom  elhunyt  tagját :  gr.  Béldy  Ferenexet, 
gr.  Tholdalaghy  Viktort,  és  gr.  Mikes  Jánost,  valamint  az  alapító  tagok 
közttl  Karvázy  József  halálát  Bánfai  Vitális  pénztári  jelentése  után  szak- 
jelentések következtek.  Szabó  Károly  könyvtári  jelentésében  részletesen 
sorolja  elő  azon  adományozásokat,  melyek  a  könyvtár  részére  tétettek 
melyek  közt  az  egylet  örök  emlékű  alapitója :  gr.  Mkó  Imre  hagyatéká- 
ból kapott  könyvek  és  okiratok  a  legbecsesebbek.  Az  éljenzéssel  fogadott 
jelentés  után  Entz  Géza  az  állattani,  Kanitz  Ágost  a  növénytani  és  Koek 
Antal  az  ásványtani  tárakról  tettek  jelentést  Findlff  Henrik  érem-  és  ré- 
giségtan őr  jelentésében  a  >nyiresi  ezttst-leletc  keltett  nagyobb  figyel- 
met, mely  szép  kivitelű  női  vállfüzőt,  boglárokat,  tűket,  és  pénzdarabo- 
kat tartalmaz,  ez  utóbbiakat  a  Bethlen  Gábor  idejéből.  Ezután  az  ellen- 
őrködő bizottságok  jelentése  következett^  melyek  közt  az  érem-  és  régi- 
ségtárról szóló  jelentésnél  Concha  Győző  heves  támadást  intézett  Finály 
ellen  a  cathalogus  össze  nem  állítása  miatt,  melyre  nézve  aztán  határo- 
zatba ment,  hogy  a  cathalogus  elkészíttessék  s  az  éremtár  összeírása  lemá- 
aoltassék. 

Az  újabb  ellenőrködő  bizottság  megválasztása  után  indítvány  foly- 
tán utasíttatott  a  választmány^  hogy  az  udvaron  heverő  kőemlékek  elhe- 
lyezésére alkalmas  helyiségről  gondoskodjék.  A  megürült  választmányi 
tagsági  helyek  betöltése  után  a  közgyűlés  befejeztetett 

—  A  >délmáotaror8záoi  tört.  ta  régészeti  tjIrsülátc  választmánya, 
Ormós  Zsigmond  főispán  elnöklete  alatt,  az  elrault  két  hónapban  is  nagy- 
számú tagok  és  hallgatóság  jelenlétében  tartá  meg  havi  ülését.  Jan. 
26-án  elnöklő  fŐbpán  az  ülést  megnyitván,  Pontdly  István  titkár  havi 
jelentését  olvasta  fel,  jelentvén,  hogy  a  társulat  >értesitője€  VII.  évfolya- 
mának első  füzete  már  szétküldetett  a  tagoknak,  s  ígéretet  tesz,  hogy 
alkalomszerüleg  a  Szentkláray  által  beküldött  kőkorszaki  tárgyaknak^ 
továbbá  Temesvármegye  és  Temesvár  czimereinek,  valamint  Ada-Kaleh 
és  Pétervárad  multszázadbeli  vár  térképeinek  rajzait  azok  leirásával 
együtt  ki  fogja  adni.  Bejelenti  a  múzeum  számára  beérkezett  adományo- 
kat, melyek  közül  kiválóan  érdekesek  a  Szende  honvédelmi  miniszter 
által  beküldött  emlék-érmek :  Miksa  mexikói  császárnak,  mint  az  osz- 
trák-magyar higóhad  megteremtőjének,  emlékére  ő  felsége  által  veretett 
ezüst-érem,  melynek  előlapján  Miksának  osztrák-magyar  admiráli  egyen^ 
ruhás  alakja  látható  különféle  feliratokkal ;  másik  nem  kevésbbé  érdekes 
érem  az,  mely  a  helgoUindi  és  lissai  győző  Te^tthoff  Vilmos  emlékére 


TABCSA. 


371 


voreteit ;  U>vábbá  a  Liuvolu  Ábrahám  ee  Fiuineiiek  Mtína-TKercxia  tíltnlí 
vÍB8wikapciK)ltatá8a  enol^kát^  vert  érmek,  ass  előbbi  gyp«Z'önt vényben, 
A  SUC3Ú  c^AtoniJi  rnegnyiiiieilDak  emlékérme  es  a  aeltncczbáiiyai  IL  Jé^Bcf 
nevű  al tárna  megnyitásának  százados  évfordal6jára  veretett  eztíst  erem. 
Bay  Iloaa»  a  magyar  tudományoséiig  e  lelkes  patrauájai  a  múzeum  számára 
nx  akadémia  kiadványainak  néhány  darabját  kUldi  be,  A  táreulat  as 
adományozóknak  jegyzőkönyvileg  fejezi  ki  kíSszíínetét.  A  pénztári  jelen - 
Cca  után  MUefj:^  János  > Temesvár  1849,  ostromát  ez.  értekezésének  egy 
részlelét  olvassa  fel,  melynek  végeztevei,  az  elnök  némely  belyreigazitó 
megjegyzése  után  az  ülés  bezáratott  A  febr.  2d-áji  tartott  választmányi 
iilt*s  főbb  mozzanataként  szintén  a  titkár  által  bejelentett  adományok 
emlitbetók,  melyek  közül  kiváló  azon,  a  múlt  században  Eesiczitn  öntött 
vaslapi  mely  Salamon  templomának  oszlopcsarnokát  akkor  tünteti  fel, 
mtdön  Jénns  korbácscsal  a  >t5z8ért^ket<  és  »galambkufárokatc  kiveri 
onnan.  A  múzeum  éremgyöjteménye  újra  s  főleg  a  római  császársílg 
korabeli  ejmekkel  gyarapodott,  valamint  a  könyvtár  számára  Í8  egy  pár 
érdekesebb  munka  küldetett.  A  pénztárnok  számadása  után  PonUtly  tit- 
kár >A  bronzkor  elleni  mozgalmakról «  czimfi  tanulmányát  olvastu  feJ^ 
mely  főleg  a  németeknek  a  bronz  technikájából  merített  érveit  iamcrtette 
a  bronzkor  ellen.  Ezzel  a  gyüléi  veget  ért 


IRODALMI    SZEMLE, 

A  iT4.r*Kozó  És  EoYiiAzMíyvÉsziüTt  Lap«  hl  mártíusi  füzete  jel  ont 
meg.  Az  Egybázmüvéflzetí  Lapban  I  ♦  .  .  ,  i  (bizonyára  Ipolyi  püspök) 
állítja  össze  magyarországi  S/ent-Erzsébet  ikonographiáját,  A  megjelent 
két  közleményt  9  ábra  disziti  s  u  szentnek  ismeretes  kepei  és  szobrai 
XXX VIL  szám  alatt  vannak  egybeállítva.  A  míl- történettel  foglalkozók 
igazán  hálára  kötelezvék,  midőn  e  becses  anyiigot  ily  pontos  öasze- 
állttilsban  használhatják*  Mintegy  bővebb  magyarázatul,  szerkesztő  Ipo- 
lyinak a  képzöm íl veszeti  társulatban  mondott  nagyhatású  beszédéből 
közli  a  históriai  festészetre  vonatkozó  részletet  Bogisích  Mihály,  a  ma- 
gyar törcéneti  zene  elismert  nevű  mílkedvelÖje»  azt  a  dieséretea  szándékol 
nyiivániirja  ngyane^wik  az  Egyh,  Lapban,  hogy  koronkint  a  nép  s  a  pap- 
növeldék számára  zongorára  s  férfi  négyesre  alkalmazott  Ösi  magyar  egy- 
bázi  dallamokat  fog  közölni,   s  e  számban  is  kottáit:   a  > Boldogasszony- 


li-Éiirrmr^ 


372  TÁRCZA. 

ról«  8  a  Nagy-Boldogasszony  napjára  valót  közöl  is  már.   Nem  szükség 
bővebben  fejtegetnünk  e  czél  hasznos  és  mi  velő  hatását. 

—  Az  »  Erdélyi  Múzeum  €-nak  egdsz  februári  füzetét  újból  Hattyű£Py 
Dezsőnek  >A  hazai  vármegyék  és  városok  czimeic-ről  irt  czikke  tölti  be. 
Czikkének  ezen  része,  mely  a  czimerei-alakokról  szól  s  azokat  osztályozza 
tanulságosabb  lesz  vala  akkor,  ha  szerző  nagyobb  apparátusból  dolgozik, 
mint  a  Cerographia  és  Lencsó  hibás  tábláiból.  Szerző  túlzásaira,  a  styli- 
zálást  illetőleg,  már  a  szerkesztő  Finály  űr  tett  alapos  megjegyzéseket ; 
arról  tehát  nem  szólunk.  De  már  a  „toromba^  szó  ellen  kifogásunk  van  ; 
azért  is,  mert  szláv  szó,  azért  is,  mert  C49ak  az  érti,  a  ki  éppen  az  > Aka- 
démia Nagy  szótára €-val  van  fölfegyverkezve.  A  mai  világban  a  tudo- 
mány sem  lehetvén  már  csakis  egy  kizárólagos  kasztnak  tulajdona :  a 
czímertannak  is  le  kell  szállani  a  heroldok  emelte  középkori  piedestáljá- 
ról  s  műszavainak  értelmeseknek  kell  lenniök !  Miért  ne  nevezhetnŐk  azt, 
mit  a  szláv  toromba  szó  akar  kifejezni,  pazzs/ő-dissnek  ?  s  ez  annyival 
ajánlatosabb,  mert  akkor  annak  megfclelőleg,  a  pajzs  alján  levő  külső 
járulékokat,  p.  o,  babérágat,  érdemjelet  stb.  pajzsláb-disznek  mondhatnók^ 
Megrovandó  az  is,  hogy  szerző  nem  tesz  vagy  nem  tud  különbséget 
tenni  a  pajzstortóA:  és  pajz8(5röAí  közt.  Ott  pedig,  a  hol  nem  kellene,  külön- 
választ együvé  tartozó  dolgokat,  p.  o.  az,  a  mit  » betét  c-nek  nevez,  telje- 
sen ugyanaz  a  »rátevés€-sel.  — Aczimereknek  jelképes  és  mondai  jelen- 
tésével is  foglalkozik  szerző,  bár  bevallja,  hogy  ennek  bővebb  kifejtése 
még  korai.  Igaz,  korai  nemcsak  azért,  mert  ezen  czimer-mondáknak  — 
noha  napról-napra  vesznek  el  —  gyűjtésére  eddig  misem  történt;  de 
korai  azért  is,  mert  magyarázatuk  más  téren  is  igényel  kutatást.  Például 
Abaúj-megye  czimeréről  tudjuk,  hogy  pólyái  nem  folyót  jelképeznek,  — 
mint  más  hatósági  czimerben  —  de  hogy  azok  az  Aba  nemzetség 
czímeréből  valók.  Ez  történhetett  s  történt  is  más  czímereknél  s  éppen 
azért  szerzőnek,  a  borsod-megyei  oroszlánról  s  az  árvái  medvéről  való 
magyarázatait  csak  úgy  könnyedén  el  nem  fogadhatjuk.  Tartózkodisunk, 
főleg  az  úgynevezett  ibeszélőc  czímereknél  van  helyén,  mert  ezeknek 
legnagyobb  része  pusztán  tudákos  regegyártás.  Ilyennek  szerző  is  áldo- 
zatul osctt  Bártfa  város  czimerének  bárdjánál,  hitelt  adván  a  regének, 
hogy  a  város  alapi  tói  hárdásA  irtották  ki  a  város  helyén  levŐ  őserdők 
/Víit ! ! !  Vagy  tán  nem  tudja  szerző,  hogy  a  helynevekben  előjövő  fa 
vagy  fája  szó  nem  egyéb,  mint  falva  í^  /  a  mit  aztán  a  bárddal  hogy  fog 
összeegyeztetni,  arra  kíváncsiak   vagyunk.   —   Ugyancsak   az    » Erdélyi 


TÁROS&A. 


373 


[ázcnmc  murtiTwi  flixot^beu  HattyiVflfy  dr  hcfcjcíi  tandlináwyát  tí»  kút- 
jpfSiröl  Bzámoi  ád.  Ebbííl  is  kitiinik,  hogy  »»ctzÍÍ  gj'«nge  é^  kit  apparátus- 
ul dolgOEOtti  de  szorgalmától,  már  ia  bixonjos  szaki smert^tetcil  slz  disme- 
st  inrgtagAduj  nem  Jebet^  sőt  cztiiaerf^s^etl  irodahrumk  parlagÍ8(igára 
negyet  difsíf retet  (f-g  Kiizditást  érdííinel 

T.  K  — Ív 

—  A  tTiQTEhöt   ifodnlom történeti  közlönynek   foliruárhavi    füat^j- 
kéhöí ,    kiemeljük    Deák    Far  kasnak    csikket    egy ,    a    miílt    ^//i/adbnn 

iranka   és  Goml^ási   közt  folyt  verses   pokWiánV).    Aat  adattárban  íies* 

ayd  György  levelezését  olvassuk   báró  Zay  Péterrel,    mely  Thallóczy 

Lajos    közlése    a    seay-ngrócssi    levi?ltiirbül.    De    sokkal    fcmtasabb    ránk 

lie^five    Jakab    Elek    ezikke     *A    censurs    tíírteneteröl    Erdély  beat    a 

ilnáftitis  bavi   fUzetl>en.  Leszámitya    azt,    hogy  szerzői  az  annyi   ezer- 

Iféle  okok  Ö88zcliatjlsábül  származott  reforuiatiót,  kisee  a   mai   kor  szein- 

ivegm    keres/tiil    szouileli ;  tárgyára   sok    jellemző    adatot    tudott  iísz- 

ItiX^özedníf  melyek  legiiikáltb  a  múlt   század  sajtóviszonyaira  vetnek  vilá- 

t>L  Különben    szerző  ezikkdnek  folytatását  nagyobb    érdekkel   várjuki 

rwírt  a  mostaniban  esakís  a  kenyszerrendcletok  vannak  kÖ/ölve,  s  a  kf'r* 

ii^aben    pedig   legfontosabb  annak  kimutatása :   bogy   a    tiltott  könyvek 

niképen  tudtak  a  censura  daczára  is  a  közönség  közt  elterjedni  &  milyen 

Italigra    találtak.    Ezt  kutatta    Fraknói    sz^p  sikerrel    Martinovics  élet' 

[rajzában,  ezt  várjuk  szerzőtől  is,  ki  Erdély  irodalmi  viszonyainak  alapos 

|i«xner^ű« 

-g-l- 

—  Az  »EüYETKMr8  KHíLOLoüiAi  KözLösv*  f.  é.  III.  fUzctdben  Cset- 
ttckl  Fjek  Kdthynek,    e  füzetekben  is  említett  müveriikívjérol  í    >Az   erdíf- 

flyi  olubokrcil<  szúl,  iixt  akarván  bebiz«>iiyít4ini,  hogy  Anonyiniis  a  Xlll. 
siáiad  Vf%en  írt.,  s   i^imélfogva  Jidatai  az  Ertltílyben  lakó  oláhokról   nem 

^riftntik  mc^  a  Hunfalvy-Röszler-fele  elnnUetct  az  oláhoknak  k<^»/íbbkori 
Kivándorlásáról.  C/ikke  sokfelei  nagy  feltűnést  kelt<3tt.  Jó  esznek  müve, 
íiely  ismert4;ti,  es  alkalmazza  a  törtdnf*t-nyouiozás  ujabb  mtWliízeTf^t,  én 
különösen  a  nemzetgazdasági  döntő  fontosságú  viszonyokat  törekszik  fel- 
hasznjílni  a  bistoriui  problémáknak  megoldíl«?ára.  Azonban  történelemben, 
mint  a  tennf^^zettudományokbun  u<^lkillÖzbetetbni|  de  magáluin  véve  még 
nem  elegendő  az  ész  és  helyes  módszer,  mert  nem  képzeleti  dolgokkal 
Jnnk  szemközti  hanem  tényekkel^  tüneményekkel,  melyeket  ismernünk 
kotb  Mire  vezet  ezeknek  mellőzése,  annak  példáját  látjuk  Csetneki  úr  e|já' 


374  TÁRCSA. 

rásában  is.  Absolatenem  ismeri,  vagy  nem  akaija  ismerni  a  kort,  méljlyel 
foglalkozik.  A  kép,  melyet  Magyarország  fcjlődMről  a  XI--Xni.  asi- 
zadban,  különösen  a  letelepedés  menetéről^  a  Mrtokyiszonyokról  njio], 
egészen  hamis.  Annak  úgyszólván  egy  vonása  sem  igaz.  Amit  követkei- 
tet,  helyes  volna,  ha  föltevései  állanának,  de  nem  állanak.  Bemáytlk 
azonban,  hogy  szép  tehets^  jobb  irányra  fog  térni  és  oly  mnnkákka| 
fogja  gyarapitani  a  tudományt,  melyek  nem  lesznek,  mint  a  ssEÓban  fcKrgó 
czikké,  élőpéldái  a  latin  közmondásnak :  Ignotus  fallit,  nolis  est  derisni. 

P.Gy. 
—  Az  >Unoari8che  Rbvü£«  n-ik  füzetében  Riedl  Frigyes  kimé* 
ritö  8  alapos  ismertetésben  jelzi  azt  az  álláspontot,  melyet  Magyarország 
a  franczia  irodalomban  elfoglalj  s  arra  a  következtetésre  jut,  hogy 
Sayous  és  Beclus  munkáinak  kivételével,  megannyi  irodalmi  curiosum. 
Készünkről  mi  is  örvendünk,  hogy  a  >Gazetta  de  Hongriec,  melyet  az 
Akadémia  is  pártol,  viszonyaink  megismertetésére  vállalkozik.  S  most 
már  nemcsak  mint  eddig  történt,  kizárólag  legközelebbi  szomszédaink 
változó  jóindulatára  leszünk  utalva.  A  füzet  többi  tartalmából  kieme]|jttk 
a  » Budapesti  Szemle  c  czikkét  a  pragmatica  sanctíoról,  Hampel  József 
» Archeológiai  Értesitő«-beli  czikkét  a  pannóniai  costumeokről  s  Henszl- 
maun  ismertetését  Dankó  müvéről,  melyben  a  Calvaria  ügyében  Pulszky 
Károlylyal  polemisál.  A  nagyobb  czikkeket  szemlék  követik. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

»A  SZÉKELT  MtVELŐDéSI  ÉB  KÖZGAZDASÁGI    BGTEBÜLBT     5-IK  ÉvKÖNTVE 

1880-BA.c  A  becses  közleményekből  kiváló  figyelmet  érdemel  a  szak- 
férfi  :  Gryörgy  Endrének  levele  >a  székely  ipar  keleti  mÍ8siójá«-ról  s 
az  e  tekintctbeni  teendőkről.  A  >Kcletre  Magyart  czímü  müvében  össze- 
állitott  adatokat  örvendetesen  pótolja,  midőn  a  keleti  forgalom  akkor  3^/^ 
millióra  tett  összegét  ma  annak  tízszeresére  emeli,  fölemlíti,  hogy  magyar 
iparczikkek  dominálnak  keleten,  majd  találóan  jellemzi  egyes  magyar 
áruczikkeknek  lassú  kiszorítását  s  ezért  javalja,  hogy  a  fogyasztási 
viszonyokkal  számot  vetve,  az  akadályokat  elhárítsa  a  székely  egylet  és 
legyen  tényező  a  keleti  missio  teljesítésében.  A  székely  egyesületnek 
van  jelenleg  60  alapitó  és  684  részvényes  tagja;  1880-ban  bevett: 
képz  pénzül  55ö3  forint  99>/g  krajczárt;  kiadott  4254  forint  13  kny- 
czárt,  8  így  az  év  végén  meglevő  vagyona   10.749  fit  86^/9  kngczár 


tIrcza. 


376 


k  értékpapírokban  k^Bzp^nzKen  cs  követ^aléBekben ,  miutbogy  bevitelei 
nagy  Tészét  ÖSKtőtid^akra)  pályamű  díjazásra  és  értekpapi rokmik  tcikéül 
beTáaárlására  forditá  s  így  tcvékenyaégt  k5rét  nemcsak  tágabb  éa  tágabbra 
t^ijeesté  ki,  banem  a  mi  a  fö :  üdvösen  a  haBznosaa  dolgozott,  a  nemes 
caiŰt  tartván  szem  előtt 

—  Eíyíbs  Imae  nagynevű  tudósunknak  múlt  füzetílnkben  kdzaé 
tett  Aetrajzához,  az  elbdnyt  derdk  fia  Révdaa  Kálmántól  pótlékot  és  iga- 

laítiat  nyertank.  Az   olbimyt  a  debreczeni  fdiskolában   l864/ö-ben  az 
►  cgybáztíírténelmet  adta  elŐ,  s  1866-ben  » Egyetemes  Egybáz történelme* 
'  iiek<  I,  kötetét  kiadta,  mely  munka  nagy  elismerései  fogadtatott,  b  nagy 
tudományának  és  széles  ismeretének  egyik  maradandó  bizonyítványa.  Aat 
ts  meg  kell  emlituünk,    bogy  ü  nem  generális  nótárius,  banem  egybázke* 
rílkti  aljegyz6  volt  1856*  aug.  6-tó1  1662. márt  28-ig»  mikor  ez  állásá- 
ról lemondott  Levéltámokká  1867.  aug.  bóban  választották.  Generális 
nótáriussá  187  l-ben  akarták  megválasztani  —  de  Ő  ez  állást  nem  akarta 
elfogadni.   Megemlítjük  azt  is,  bogy  nem  a  balálát  megelőző  napon,  ha- 
nem épen  baUla  napján,  1 0  órával  kimuláaa  előtt  tartotta  utolsó  szónok- 
latát a  nagy*templomban.  Nagy  megnyugvással  értesültünk  arról  ía,  bogy 
I  gasdag  kézirattára  együtt  fog  maradni. 

—  Osoaz  LKváLTiRAKRÓL  a  mult  év  derekán  Wasailyevits,  Ka* 
[  lateov  Miklós  cs<  tanácsos  közreműködésével  hasznos  tájékoztatás  jelent 
/meg  a  külügyminisztérium  kiadásában  Moszkvában.   Czíme:  Hénsm^ne- 

mUi  nur  /<vr  archíven  de  Rutdt*  Ajánljuk  az  érdeklÖdí^k  figyelmébe.  A 
'  kíSny vet  könyváriisi  utón  is  meg  lehet  szerezni.  Liober  Ferencz,  a  bajor 
állami  levéltár  igazgatója^  az  >Arcbivalische  Zeitscbriftc  V.  k(^tetében 
terjedelmes  isinerteteBt  közöl  az  orosz  levéltárakról,  mely,  minthogy  csak 
tényeket  cons tatái  s  Löber  sehol  sem  nyilatkozik^  eléggé  világos  átte* 
kintést  nyújt  a  tárgyról 

—  Az  AkadAmia  ujLDifiiBAjf  a  >Hégi  Magyar  Kö1t<ík  Tárá<-nak 
III  ík  kötete^  mely  Tinódi  Sebestyén  összes  müveit  foglalja  magában 
mcj^cleut  Terjedelmes  bevezetés  előzi  nicg,  mely  Tinódinak  nagy  gund* 
dal  tisszííáilitott  életrajzát  s  irodalmi  méitatásiU  foglalja  magában,  Végé- 
be«  kimentő  jegyzetek  s  szóra utató  vannak  csatolva.  A  o^i^ész  520  lapnyi 
kdt^t  ára  2  frt 


376  TÁHCSA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR 

—  TahULMÁITTOK.  Irta  Qrbi  Ssáchea  Antal.  Kiadja  a  Riofitludj- 
táraaság.  Budapest  1881.  294  L  Ára  2  ít  80  kr. 

—  BiHABI  ROMÁN  mÖK.  Irta  Dr.  Márki  Sándor.  Nagy-Várad, 
1881.  8-adr.  161.  L 

—  EORÖPA  MIV£LÖDÉ8f  TÖBTÉHBLMB.  KüKhids  tekintettel  ha- 
zánkra. Irta  Bézbányai  János.  L  k.  első  fele.  Pécs  1878.  279  L  L  k. 
második  fele.  Pács,  1879.  262  L  n.  k.  387  L  Ára  5  frt  50  kr. 

—  Tbanstlvanian  Rscollsctions.  Sket  ches  af  Hungárián 
Trahei  and  History.  By  Andrew  Chalmers.  London,  1880.  i2-edr.  112 
1.  Ára  1  írt  8  kr. 

— -  A  SZiKBLT  MIVRLÖDÉSI  Í8  KÖZGAZDASiOI  BGYB8ŰLKT 
5-IK  ÉVKÖNYVE  1880-ra.  Szerkesztette  Buzogány  Áron,  egyl.  titkár. 
Budapest,  1881.  Egyetemi  nyomda.  8.  r.  110  lap. 

—  GrONDRISS  der  oesterreichischen  Geschidite  mit  besonderen 
Rüksicht  auf  Quellén  und  Literaturkuade.  Ein  Compendium  fíir  Uni- 
versi ttttshőrer,  LehramtsCandidaten,  zuglcich  HilfÍBbuch  für  Qeschichts- 
lehrer  in  4  Abtheilungen,  bcarbei^t  von  Dr.  Franz  Krones  B.  v.  Maich- 
land.  I.  Abtheilung.  Methodik-Qnellen  und  Literaturkunde.  —  Von  der 
Urzeit  bis  zu  den  Babenbergem.  (976.)  Böhmens  und  Ungams  Beichs- 
bildung  bía  1000,  Wien,  1881.  8adr.  YI.  ^s  194  1. 

-—  HULDIOÜNOS-FestzUG  der  Stadt  Wien,  zur  Feier  der  silber- 
nen  Hochzeit  Ihrer  Majestttten  des  Kaisers  Franz  Joseph  I.  un  der  Kai- 
serin  Elisabeth.  (27.  April  1879.)  37  nagy  s  19  kisebb  lap.  B^cs.  1881. 
A  városi  tanács  kiadványa.  (Pompás  díszmű.) 

—  Kaiser  Franz  I.  Zur  Geschichte  seiner  Regierung,  und  seiner 
Zeit.  Nach  originál  Mittheilungen  und  urgreichten  Quellén.  Von  Dr.  Her- 
mann  Meynert.  Wien,  1881.  Ára  5  ft. 

—  Lbbens-geschichte  DBS  Cardinalb  Georo  Utie&eno- 
Vlé  genannt  MarHnumis,  Mit  BenUtzung  der  Acten  des  k.  k.  gebéimen 
Haus-,  Hof-,  und  Staats-Arcbivs  von  1528 — 1553.  von  Og.  Utieienovié. 
Übersetzüng  des  von  der  süd-slaviscben  Akademio  der  Wissenschaften 
und  Künste  herausgegebenen  Croatiscben  Originales.  Mit  dem  Bildnisse 
und  Familien-Wappen  des  Cardinals  und  einer  Skizze  der  Ruinen  seines 
Ahnenschlosses.  Wien.  1881.  Wilhelm  Braumllller  k.  k.  Ilof-  und  Uni- 
versitüts  Buchhttudler.  8-r.    180.  1.  szöveg  és  75  lup  oklevél.  Ára   3  frt. 


TOMORI   PÁL   ÉLETR 

MÁSODIK    KÖZL£MJÍ:NY. 


Tomori,  mikor  az  1523-ik  év  tavaszán,  a  kolostor  magányá- 
ból újra  a  közélet  mozgalmai  közé  lépett,  válságos  helyzetben 
találta  hazáját. 

A  király  épen  ekkor  tért  volt  vissza  Csehországból.  Közel 
két  évre  terjedő  távolléte  alatt  a  zavar  és  rendetlenség  nóttön 
nőtt.  Ugyanakkor  fenyegető  hírek  érkezének  kelet  felől.  A  mold- 
vai és  oláhországi  vajdák,  velenczei  ügynökök  és  ragúzai  kereske- 
dők, magyar  kémek  és  török  szökevények  egybehangzólag  jelen- 
ték, hogy  a  szultán  sűlyos  adót  vetett  ki,  hajóhadát  szervezi, 
seregét  szaporítja ;  mind  oly  czélból,  hogy  Magyarországra  döntő 
csapást  mérjen.  ^) 

A  nemzetet  nagy  rettegés  szállotta  meg,  a  melyet  szokat- 
lan égi  tünemények  baljóslatú  megjelenése  még  fokozott.*) 

Lajos  király  május  4-én  megnyitotta  a  Budára  összehívott 
országgyűlést.  Beszédében  a  fenyegető  veszélyekre  ir^nyozá  a 
rendek  figyelmét.  Előadta,  hogy  egyfelől  a  császár,  a  német  biro- 
dalom fejedelmei  és  Csehország  rendéi  segítséget  ígérnek ;  más- 
felöl a  lengyel  király  azt  tanácsolja,  hogy  békét  kössön  a  szul- 
tánnal, és  közbenjárását  ajánlja.  A  gyűlés  válaszszon  tehát  béke 
és  háború  között ;  de  ha  elutasítja  a  békét,  hozza  meg  haladék 
nélkül  az  áldozatokat,  melyeket  a  háború  követel.  *) 


*)  Orlo    velenczei  követ  1523.   ápril  10-iki  jelentése  Budáról.  És 
Lajoit  királynak  1523.  május  3-án  a  lengyel  királyhoz  intézett  levele. 

2)  (hrio  1523.  május   7 -iki  jelentése. 

^)    Lajos  király  idézett  levele,  és   Zsigmond   király  válasza   Lajos 
követének  előterjesztésére.  (Acta  Tomieiana.  VI.  316.  1.) 

Századok.    1881.   V.  fii/et.  25 


378  TOMORI  PÁL 

A  fölvetett  kérdés  megoldásától  az  ország  jövője  függött. 
De  a  Zápolya-párt  nem  volt  hajlandó  tárgyalásába  bocsátkozni. 
Sürgetősebb  feladatnak  tekinté,azon  ürügy  alatt,  mintha  az  ország- 
ban elhatalmasodott  bajok  okainak  felderítésére  és  eltávolítására 
célozna,  boszút  állani  a  nádorválasztás  alkalmával  szenvedett 
kudarczért.  Heves  vihart  támasztott  a  vajda  szerencsés  verseny- 
társa, Báthory  nádor  ellen.  Több  szónok  azzal  vádolta,  hogy  míg  ő  a 
helytartói  tisztet  viselte,  hétszázezer  forint  folyt  a  kincstárba,  és 
mégis  csak  500  lovast  tartott  az  ország  védelmére ;  sőt  azzal 
is  gyanúsították,  hogy  a  szultánnal  titkos  összeköttetésben  áll,  és 
török  kémet  rejt  házánál;  öcscse  pedig,  az  ő  tudtával,  hamis 
pénzt  veret. 

A  köznemesség  zajosan  követelte,  hogy  a  király  foszsza 
meg  a  nádori  méltóságtól,  és  kényszerítse  az  elsikkasztott  közpén- 
zek visszatérítésére ;  kijelentvén,  hogy  csak  miután  ez  megtör- 
tént, fog  adót  megszavazni. 

A  király  bizonyára  meg  vala  győződve  arról,  hogy  az  ország 
szerencsétlen  helyzetének  a  nádor  nem  egyedüli  és  nem  is  fő  oka ; 
hogy  az  ellene  emelt  vádak  részben  túlzottak,  részben  alaptala- 
nok ;  hogy  igazságtalanul  járna  el,  ha  őt,  a  törvényes  formák 
mellőzésével,  a  nádori  méltóságtól  megfosztaná.  De  kényszer-hely- 
zetben volt  Az  a  hír,  hogy  a  szultán  Drinápolyból  megindult,  és 
az  a  bizonyosság,  hogy  ha  az  országgyűlés  eredménytelenül  osz- 
lik szét,  az  országot  nem  lehet  megmenteni :  arra  kényszeríté, 
hogy  a  nádort  feláldozza  ellenfelei  boszúvágyának. 

Kinyilatkoztatá,  hogy  Báthoryt  a  nádori  méltóságról  lete- 
szi, és  hogy  ezentúl  személyesen  fog  kormányozni,  magának  tartva 
fenn  a  nádor  hatásköréhez  tartozó  ügyek  elintézését  Ekként  ki- 
elégítette a  köznemességet,  de  kijátszotta  annak  vezérét,  a  ki  két- 
ségkívül arra  számított,  hogy  a  megüresedett  méltóságot  ö  fogja 
elnyerni.  *) 


^)  Hazai  történetíróinknak  eddig  nem  volt  tudomáeuk  arról,  hogy 
liáthory  kétszer  vesztette  el  a  nádori  méltóságot:  1523-ban  cs  az 
1525-iki  hatvani  gyűlésen.  —  Az  1523-iki  eseményekről  Or/o  május 
24-iki,  ^faJi/iaro  octóbcr  5-iki  jelentéseikből  és  Krziczki  krakói  püspök 
június  17-iki  leveléből  értesülünk.  Az  országgyűlés  eloszlatása  után  Bá- 
thory  a  lengyel   király    közbenjánlsát   v*ítte   igénybe,  visszabelyeztetése 


fcLifiTpr. 


879 


Ekkor  azutáü  megkezdődtek  az  ország  védelmére  vonat- 
Danó  tatiácskozások. 

Negro  Tamás  scardonai  püspök,  a  pápa  követe,  buzdító  be- 
szédet intézett  a  rcüdekbez.  Egyúttal  figyelmeztető  őket,  meny- 
nyire megS2</g)*enítu  a  nemzetre,  hogy  sokan  az  urak  közül  dfis 
kincsek  birtokában  vannak,  és  az  ország  javára  semmit  sem  áldoz- 
nak. Ha  elvész  hazájok,  —  úgy  mond  —  Ök  magok  az  okai  A 
keresztény  hatalmak  akkor  visaza  fogják  hódítani  asc  országot,  de 
őket,  kik  méltatlanok  arra,  hogy  azt  kormányozzák,  gyalázattal 
tetézve  kiűzik. 

Az  erőteljes  felszólalás  nem  maradt  eredmény  nélkül.  A 
rendek  visszautasították  a  békekötésre  vonatkozó  ajánlatot;  a 
hadviBelésre  jelentékeny  adót  szavaztak  meg.  Az  urak  pedig  a 
magok  részéről,  tetemes  mennyiségű  aranyat  és  ezüstöt  bocsátot- 
tak a  király  rendelkezésére,  oly  c^élból,  hogy  zsoldosokat  fogad* 
jon,  és  azokat  lomorí  vezérlete  alatt  az  oi-szág  határaihoz  kiihlje.  •) 

Tomori  ugyanis  az  országgyűlés  tartama  alatt  az  orszáfí 
alsó  részeinek  fökapitdntfdvd  neveztetett  ki.  ^) 

Lelke  egész  hevével  szentelé  magát  új  hivatásának.  A  har- 
czias  szellem,  a  tábori  élet  és  a  csaták  izgalmainak  szeretete, 
mely  évek  hosszú  során  át  lelkében  mély  gyökeret  vert,  és  a  me- 
lyet a  szerzetes  élet  ki  nem  írthatott,  újra  felébredt ;  megszentelve, 
ft  földi  érdekek  és  hiúságok  salakjától  megtisztult  szellem  maga- 
wibb  kötelességérzete  és  feukölt  áldozatkészsége  által.  Fensöbb 
missió  tudata  hatotta  át. 

Azonnal   a  mint  a  kolostort  elhagyá,  hozzá  látott  saját 


ifrdukilbeu.  —  Kb  csakugyan^  milr   niniivuy   líónap  inwlva,  a  kiriily  minh 
vlBSJCahclyextc  ot 

'j  On'ft  május  24  rs  Maflán*  oct6\ivr  7-íki  jolenU'öcik,  LftJoM  király- 
itok 1524.  február  l-t?a  Bártfa  városiikoz  intézett  kvele.  (Wagner  Dip- 
lam.  BarAS,  151»  1.) 

*)  fMVi  idézett  jelotít^sáben  írja  ;  >Era  dato  ordiae  di  far  gcute  et 
mmtdarlo  de  mauo  iti  inniio  alk'  couíiiii,  dove  li  seria  lo  Archiepiscopa  di 
Colocm.4  Ke  a  Ir/vi/irrM-fiíJc  króníkit  1  52.'í-ra  feljegyzi:  >Ez  0BS6teiidülj«fii 
«1E  kiűoi'itai  LTst'kaiígrf  'fomory  Páhmk  udták,  íta/.vc»t*ggei  a/,  or^iaág 
llad]tagy«Hgvn1 »  a»  eg^fl%  n1fi>ldí  kapitainsigval.f  (Vemiic8ÍC9  Munkái, 
II.  19.1) 

25* 


380  tOMORl  Í\{U 

érseki  bandériumáuak  és  az  országos    költségen  fogadott  zsoldo* 
sok  szervezéséhez  és  felszereléséhez. 

Nem  sok  ideje  volt  a  készületekre.  Június  első  napján  tudó- 
sítás érkezett  Budára,  hogy  a  bosniai  és  belgrádi  basák  betörést 
intéztek  az  ország  területére^  Pécs  közeléig  kalandoznak,  har- 
minczöt  helységet  dúltak  fel,  sok  foglyot  és  gazdag  zsákmányt 
ejtettek. 

E  hír  arra  késztető  Tomorit,  hogy  haladék  nélkül  az 
alsó  Dunához  siessen.  Már  másnap  jelentékeny  haderő  élén, 
útra  kelt.  i) 

Mindenütt,  a  merre  elvonult,  nagy  hatást  idézett  elő  meg- 
jelenése. Korábbi  diadalainak  híre,  szerzetbe  lépése,  a  rendek 
egyhangú  óhajtására  történt  fölemeltetése,  varázszsal  környezé 
nevét.  És  az  egyszerű  szerzetesi  öltönyt  viselő  férfiú  látása  visz- 
szaidézé  a  lelkes  Capistranói  János  emlékezetét.  Az  a  hit,  hogy 
erényei  és  hitbuzgalma  a  gondviselés  különös  támogatására  tart- 
hatnak igényt,  hogy  a  haza  szeretete  és  a  kereszténység  esküdt 
ellenségeinek  gyűlölete  lelkesíti,  nem  személyes  vagy  pártérdek 
vezeti :  bizalmat  keltett  minden  körben,  még  ott  is,  hol  az  urak 
haszonlesése  és  kicsinyes  versengése  miatt  közöny  honosúlt  meg 
az  ország  ügye  iránt. 

Főpapok  és  főurak  bandériumjaikat  bízták  vezérletére; 
harczedzett  köznemesek  siettek  táborába. 

Tomori  hadainak  egy  részét  a  végvárakban  helyezte  el,  és 
azok  megerősítésére  irányozta  igyekezeteit.  Ezen  tevékenysége 
közepett,  augustus  elején  (1523.),  hírét  veszi,  hogy  Perhát  bos- 
niai basa  tizenötezernyi  haddal  átkelt  a  Száván,  és  itt  hajóinak 
őrizetére  hátrahagyván  egy  hadosztályt,  a  Szerémségbc  nyomult. 

Tomori  azonnal  felhívta  a  közel  vidéken  lakó  urakat  és 
hadnagyokat,  hogy  táborába  siessenek.  Csakhamar  megjelentek 
ott  Bárdy  István,  Bánfify  Jakab,  Bodó  Ferencz,  Bosnyák  Tamás, 
Kállay  János  és  mások.  *) 


^)  Orio  június  2-án  kelt  jelentésében,  illetőleg  fennmaradt  kivona- 
tában olvassuk  :  »L'  Arcbiepiscopo  Colocense  purtiria  in  quul  zorno  per 
nndar  alli  confini  cum  circa  X.  niilla  persone.«  Orio  a  sereg  létszáma 
iránt,  valüszinüleg  tévedésben  vala. 

^)   Szerémi,  a   A'erancsics-féle   krónik.i  és  Istváníi    nevezik   meg  a 


KLETt:. 


?ífi1 


Tntnori  ekkor  Bullhyruiyi  Uyurgy  pét rr-vániíli  liatluagyut 
egy  csapat  élén  szárazoü^  is  Radirs  Bosicsot  a  Pétervárad  alatt 
őrködő  sajkásokkal  a  Szávához  kiildé*  hogy  Ferhíit  hiyuit  elsü- 
lyeszszék*  és  az  tirizetökre  hagyott  tábort  szétverjék.  O  maga 
ugyanakkor  mintegy  2000  gyaloggal  és  1500  lovassal  egyeneseu 
a  basa  eüeu  iodúlt. 

A  iQrökök  ezalatt  tűzzel-Tassal  dúlták  a  Szerémség  termé- 
keny földjeit,  híres  hortermu  szőleit  és  vagyouos  falvait.  De  a 
oép  nem  nézte  tétlenül  szülőföldjének  pu&ztúlását.  Több  ezer 
íoldmíWea  fegyvert  ragadott,  és  Tomorilioz  csatlakozott. 

Az  érsek  augustue  12-én  állott  szemben  az  ellenséggel, 
t  >iv  erővel  vetette  nutgát  rá,  hogy  az  rövid  elkeseredett  küzde- 
lem után,  kétségbeesve  futásban  keresett  menekülést.  A  véres 
csatában  három  ezer  magyar  eseti  el,  köztök  több  hadnagy;  de 
raellettok  nyolczezer  török  teteme  födte  a  mezÖt.  A  futamodókat 
folytonosan  űzték  a  Száváig,  a  melyen  megkísérlek  átgázolni,  de 
közel  négyezerén  a  folyó  medrében  lelték  sirjokat.  Foglyot  keve- 
set ejtettek  a  győzök,  alig  háromszázat :  de  sok  keresztény  rabot 
szabadítottak  meg,  és  az  egész  török  tábort,  roppant  kincseivel, 
Z'^ákmányúl  nyerték. 

Tomori,  hadnagyai  legvitézebbikéty  Bárdy  Istvánt  kultlé  a 
győzelem  hírével  Budavárába.  Ez  augustus  15-ét»  jelent  meg  az 
ndvarnáh  néhány  török  zászlót  és  nemes  faja  lovakat  mutatva  be. 

A  király  hála-iatenitiszteletet  rendelt  el,  és  a  hírnököt 
arany  lánezczal  s  egyéb  ajándékokkal  jntal mázta. ') 


Hc«  Pált  Í3  említi.  Ku,  iniut  lAtni  fojyuk,  kc*<ohb  váívdorolt  hazánk  ha, 

*  I  T'ittiorí  gyíixebric  felöl  íi  leghitl'le¥^elilr  tndtKíttáwt  Orio  vcloncy.ci 
hvct,  aiign«ztní»  l5-en  —  tehát  Bardy  in  ege*  rk  ezt?  se  napján  —  es  egy 
oiátfik  néhány  nappal  ttt6bb  írt  jelejjtdstfben  kapjuk.  (Sujiioí,  ceak  kivo- 
iiAlWu  manidfiik  fiíjin.)  Ezeknek  tartttlmáviil  tnegegynz  ^f1umro  íiet/>hcr 
5*iki  jelen t4'5t%  mely  az  iltkíj/.et  napját  Í5  mcigeiiiiíti.  —  Szaréin i  nógy 
íapiit  ti»U  iMCg  nsi  \ltkipT.vt  leírásával,  fle  caak  jelentéktelen  es  nte»C8zení 
rdtfxleteket  hox  fel  Tevéd  ajt  ütközet  na pjáni  ní'zve,  nvly  sjteríijte  1522. 
wr.  Q.  sicrila  volt,  (1523.  nov.  8.  tssainlmtra  e»ik,)  H«»onlflg  t4?ved,  mi- 
üün  írja,  iKJgy  Toinöfi  riern  vett  rcsxt  a  usiitáhttn  *naiit  feecrat  öe  ipsum 
c|^altuil«jtn.<  (108.  \,}  A  Veranc^iesfí-lc  krónikü  jj?  irjíi,  liogy  *Toim>ry 
PlU  akkormi  tg^ii  beteg  vut,  tj<!n  tiem    i«eliefett»  tlc  azért  ö  ndpe  ott  v<U 


382  TOMORI  PÁL 

Az  ország  minden  részében  nagy  lelkesedést  keltett  a  dia- 
dal híre.  Tomori  a  legünnepeltebb  férfiú  vala.  Elhalmozták  ma- 
gasztalások- és  szerencsekívánatokkal.  De  ő  szerényen  vitézeinek, 
hadnagyainak  és  első  sorban  a  Mindenhatónak  tulajdonítá  a  kiví- 
vott sikert.  *) 

Es  ezt  csakugyan  mások  is  inkább  ^csudának,  mint  emberi 
erővel  kiküzdött  eredménynek*  mondották.  ^) 

Azonban  az  örvendetes  esemény,  a  helyett,  hogy  felélesztené 
a  tetterőt  és  ambitiót,  elbizakodottságot  szült.  Azt  kezdek  hinnie 
hogy  az  ország  meg  van  mentve,  minden  veszély  el  van  hárítva. 
A  kormány  megvonta  a  hadak  tartására  szükséges  összegeket. 
Az  urak  visszahívták  banderiumjaikat.  Es  Tomori  többek  részé- 
ről  az  irigység  és  részakarat  nyilvánúlását  kényszerült  tapasz- 
talni. Ily  körülmények  között  a  győzelem  értékesítésérc,  táúiadó 
fellépésre  nem  is  gondolhatott.  ^) 

De  azért  nem  csüggedett.  Azon  volt,  hogy  legalább  a  vég- 
helyeket lehetőleg  jó  karba  helyezze. 

Székhelye  Péter- Várad  volt.  Innen  bejárta  a  gondjaira  bízott 
egész  területet.  September  20-án  Zalankemen  várában  találjuk.'*) 
December  14-én  Futakon  intézkedik  a  csörögi  (a  volt  sajkás 
kerületben  létező)  vár  átvétele  iránt.  ^) 

Kiváló  gondoskodásának  tárgya  vala :  a  fegyelem  és  rend 
helyreállítása  a  véghelyek  hadaiban;  mert  a  tekintély  hiánya, és 


az  hadban. «  A  velenczei  követek  jelentéseiből  kétségtelenül  kitűnik,  hogy 
Tomori  személyesen  vezényelt;  htván/y  előadásaiból  is,  a  mely  egyéb- 
ki  nt  szintén  több  részletet   tartalmaz,   mely  nem  felel  meg  a  valóságnak. 

^)  Tomori  1523.  september  2 O-ánDerenchényi  János  borsodi  főis- 
pánnak, válaszolva  szerencsekivánataira,  írja :  »Sueees8iis  felix  alios  con- 
cernunt  milites  et  viros  agiles.  Meum  orare  Deum  est  tantummodo.  Lau- 
(letur  altissimus  in  omnibus  hiis  que  bene  sueces8ore.« 

^^  Ch'w  1523.  augustus  15-ki  jelentése. 

^)  Tomori  imént  idézett  levelében  írja :  »In  prcbcndis  meis  priua- 
tiis  sum,  ratione  (|uarum  plures  seruabam  militantes.  Itaípic  dcinceps  viri- 
bus  meis  propriis  et  hoc  facere  et  seruarc  nequeo.  Xam,  uti  percepi  etiam 
protoriti  folices  suceessus  non  omnibiiH  placuerunt.<? 

^ )  (.)nnan  írja  fentebb  idézett  levelét. 

'*  Tomori  Pál  elismcrvényc  a  vár  átadásáról  az  orszájros  levél- 
tárban. 


IlLKTlC. 


38a 


A  zsold  reudetleü  kifizetéséből  szárumzó  bajok  küvutkezítben,  a 
kib;tgá8ok  éíi  erőszakos  tettek  napirenden  voltak, 

Tomori  jól  tiuUa,  bogy  a  hadi  niövelett?k  sikerének  első  tel- 
tétele: a  szigoni  fegyelem.  Kérlelhetetlen  szigorral  őrködött 
fenntartííaa  fölött,  és  sújtotta  azokat, a  kik  az  ellen  vétettek.  Ta* 
üáakodik  erről  igazságszolgáltatásának  egy  ténye,  mely  rettentő 
példádl  szolgálhatott  az  országban. 

Bdrdy  Istvaríj  kit  a  szerémi  ütközetben  tett  szolgálatai  és 
a  nyert  kitüntetések  elbizakodottá  tevének,  féktelensége  által 
iimiételve  magára  vonta  a  főkapitány  neheztelését*  Majd  közföl- 
háborodást  idézett  elö,  midőn  Kalocsán  a  török  rabok  és  a  zsák- 
mány árverezésénél,  Újlaki  Luriuez  badoagyával  Bosnyák  Ta- 
mással összeveszvén,  kardot  rántott,  és  annak  koponyáját,  ketté- 
hasította. 

Bárdy  menekült  és  elrejtőzött  De  Ujlaky  és  több  főúr,  kiket 
gyalázó  nyilatkozataival  is  felingereltt  sürgetően  követelték  meg- 
büntetését. Tomori  kinyomozta  rejtekhelyét,  Péter-Vái'adra  vitette 
és  itt  lefejeztette  •  * 

')  htcánn  részleteíícti  bcszt'li  <•!  ezeu  esetet  cs  t'lözinéuyeit.  A  !>• 
idíiOiw-ftík*  krijtiika  röviden  írja :  >  Bárdy  István  mcgdúlá  horczcg  Ltí- 
riiicj&uck  három  falujnt,  kiért  ötét  u»  Tomory  érsek  inei^fogattii  es  Ptfter- 
vAradjáii  fpjot  n(íki  vétette. «  S'^erémi  jmssttíttts«it»  Boeiiyílk  megale^ift  é» 
íM'rta  uyilatkozatíiit  cmelí  ki*  Szerinte  a  király  es  u  királyuc  ifieu  ked- 
Vflt<fk.  éh  Sziikmári  caiicellár  az  tíl fogatát  rendeletet  «  királyival  úgy 
imttit  alá,  hogy  ez  nem  tudüi  mit  ír  alá.  (115  —  7.  II)  iHeánfi  szititéu 
ftcjtetit  bogy  ármány  Í8  mÜkíldíitt  köjsro  Hárdy  oíietebcu.  »Noii  dcfiierc 
—  ü^y  moiitl  —  qiii  törtem  vírtiiu  ^a  cHlumitat*:  iüdigiium  jiidicavcrCi 
iilíi  niraiáii  oris  libertate  et  roDtiimaci  fastu  omidum  ódium  atqiit  ídví- 
diain  in  Ne  ip^itm  concitasset.*  Ks  Bdt-h*/  Fa>rrMrz  prtlpost  a  hatvani  gyü- 
loélica  (1525.)  int^'zelt  nyilt  leveltflion  batározottan  vá»lat  emel  az  m-ak 
dltía,  >Cur  Stephanuí*  líardy,  cur  Jacobns  llaufty,  viri  et  prupu^naloi-eg 
vc*tri  ('a  köy.ucmeasrghcz  szol)  fortissimi,  cur  Ladislaus  Liiky^  nisi  ^uod 
jn*t«Li  et  libcre  Jucuti  suut,  morte  crudt^lisöinia  a  v<^atrig  piiucipibus  suiit 
euecati?<  ,  ♦  •  Meglepő  az,  a  mit  Oj^ío  velenczei  kíívet  —  1524.  február 
2i>-áu  VcIcnL'zrhc  tirkczett  tudusitáítában  olvuBunk,  Axt  írja,  hogy  Tomori 
^amazo  íU  sna  ma  no  quel  Dominó  Stephauo  Istoch  (V)  cftam  Capitauo  dí 
Sx»nife:<  eniiatt  feloldozást  k«'rt  a  pápai  kíH'Htöl,  de  e/.  a  pápához  uta- 
•itá.  —  Ezen  r<?szlctet  tartózkodáíssal  kell  fogadni,  ntert  az  idézett  irók^ 
kik  riís^lctesen  szólnak  a  Báidy  esetiről,  azt  nem  említik*  Máa  eml^k- 
^♦T^  Miu  találjuk  nyomát* 


384  TOMOWi  PÁi, 

Tomori  előrelátta,  hogy  gyakran  lesz  kénytelen  a  büntető 
igazságszolgáltatás  ily  tényeit  végrehajtani.  Es  mivel  ezek,  meg- 
győződése szerint,  egyházi  állásával  nem  fértek  össze,  tekintettel 
a  rendkivűli  viszonyokra,  melyek  közé  heljfezve  vala,  VII.  Kele- 
men pápához  folyamodott  azon  kiváltságért,  hogy  a  gonosztevő- 
ket kivégeztethesse ;  egyúttal  azon  engedményt  is  kérte,  hogy  a 
kíséretében  levő  papok  és  szerzetesek  részt  vehessenek  a  csaták- 
ban, anélkül,  hogy  az  emberölés  egyházi  következményeit  —  az 
irregularitást  —  magokra  vonnák.  ^) 

A  pápa  készséggel  teljesíté  ezen  kérelmeit ;  és  felmenté  öt 
az  érsekké  neveztetése  alkalmából  fizetendő  megerősitési  díjak- 
tól, ^)  és  1524.  február  20-án  meleg  hangon  írt  levélben  fejezte 
ki  iránta  tiszteletét  és  elismerését. 

^Lelkünknek  —  úgymond  —  kimondhatatlan  örömet  oko- 
zott azon  értesítés,  hogy  mikor  a  török  ellen  küldendő  sereg 
élére  vezért  kérésének,  Atyaságodra  a  vitézség,  ájtatosság  és  ka- 
tonai képzettség  által  kitűnő  férfiúra  irányúit  a  figyelem,  mivel 
irántad  a  katonák  bizalmat  táplálnak  és  tőled  az  ellenségek  ret- 
tegnek. Dicsteljesen  megfutott  katonai  pályáról  a  Szent-Ferencz 
rend  kolostorába  zárkóztál  el,  a  Magasságbeli  szolgálatának  szen- 
telve éltedet;  majd  királyod  kérésére,  onnan  kiszóllíttatván,  bol- 
dog emlékű  elődünk  VI.  Adorján  által  a  kalocsai  egyház  főpap- 
jává, a  király  által  pedig  a  hadsereg  vezérévé  neveztettél ,  hogy 
mint  főpap,  hiveid  lelkeit  üdvösen  kormányozzad,  mint^hadvezér 
életöket  a  hitetlen  ellenségtől  megoltalmazzad.  ...  Az  Ur,  ki  ka- 
tonából szerzetessé,  szerzetesből  főpappá,  főpapból  hadvezérré 
tett,  kegyelmességét  bizonyítá  be  azzal,  hogy  mintegy  saját  csa- 
hidjából  és  iskolájából  küldött  híveinek  vezetésére,  ellenségeinek 
leküzdésére.  Mi  is,  indíttatva  azon  szeretet  által,  melyet  Magyar- 
ország iránt  táplálunk,  örvendezünk  az  Úrban,  és  hálát  adunk 
jótéteményeiért.  Egyúttal  érzelmeink  sugalmazását  követve,  nem 
mintha  szükség  volna  rá,  intünk,  hogy  ezentúl  is,  mint  ekkorig, 
a  szent  hit  és  hazád  java  iránt  buzgólkodni  meg  ne  szűnjél.  Töb- 
bet, nagyobbat  nem  kívánhatunk.  Most,  mikor  Isten  a  főpásztor 
ós  hadvezér  kettős  méltóságával  díszített  föl,  méltó  áhítattal  és 
erényességgel  kell  végezned  életedet,  mely  Istennek  vala  szen- 


'"^  A  Cronica  fratnim  miiioruiii  cloadásii  nyomán. 

-  (  ampe(/í/ío  hiboTTiok  1025.  fehrnár  Ö-iki  jegyzvkohöl  tiuljuk  ezt. 
Toinorinak  csak  a  kisel>l»  cancelláriai  <Hjakat  —  íisszcson  ICOO  ducatot 
—  kellett  volna  íizetni.  Ennek  elon^odesero  is  folynak  alkiulozások. 


í:t4KTi 


-ÍRS 


iinn^TiKor,  rai  rész ii tikról,  készséggel  ti'ljosítf'ttük  hoz/auk 
iotézett  kéroltneidot.  Erényeid  miudig  szomcink  elölt  fognak 
lebegni,  oh  rnindon  ídkalmat  meg  fogunk  ragadni  arra^.  lu>gy  ál* 
l&sod  díszét  emeljük.  Tiszteletes  és  vitéz  Testvér,  az  Vr  áldjoii» 
oltalmazzon  és  vezéreljeo  az  5  s^ent  nevének  s  hitének  védel- 
mére. <  ') 


VI 

Mlg  a  pápa  áldásával  és  bitzditó  szavaival  enielé  Tomorí 
lelitét;  a  pápa  magyarországi  követei  tényleges  Hzolgálatokkal 
támogatták  ot  feladutiii  megoldásában,  és  igyekeztek  eUiáritaui 
azon  akadályokat,  melyek  minduntalan  felmerültek. 

Mialatt  (1624-ben)  a  pártmozgalmak  raiud  magasabb  hul- 
lámokat vetettek,  Tomori  híven  őrködött  a  gondjaira  bízott 
határszéleken,  és  többször  visözavert^  az  ellenséget,  melynek  rab- 
lóesapatai  szüntelen  háborgatták  a  hatíiros  vidékeket,  ^) 

Azonbau  az  elhatalmasodott  pénztígyi  zavarok  az  ö  állásál 
IS  mind  nehezebl>é  tevék.  Hadai  részére  a  zsold  kifizetését,  a  vég- 
helyek megerősítéséhez  igényelt  költséget  hasztalan  síirgeté.  És 
így  azon  meggyőződésre  kellett  jutnia,  hogy  magára  hagyatva, 
nem  lehet  képes  feladatának  megfelelm.  Az  1525-ik  év  eUö  uav 
jniban  Budára  utazott,  a  végből,  hogy  lemondását  a  főkapitányi 
hivatalról  bejelentse. 

Ez  időben  két  papai  ki}vet  tartózkodott  a  királyi  udvarnál 
Ojm/>éf/<;íV>bibornok,  mit  rendkívüli  legátus  és  báró  Bnrijio  Antal 
a  rendé*  nuntius.  Mindketten  kiváló  buzgalommal  karolták  fel 
Magyarország  megmentésének  ftgyét,  jelentékeny  szolgálatokat 
tettek  a  királynak  és  nemzetnek;  főleg  Burgio,  a  ki  bárom  évet 
töltött  hazánkban  és  annyira  megnyert+í  az  urak  rokonszenvét, 

*)  Kittoi^^t^  Ilí.-toríH  Cntica.  XL\.  430.  L 

^)  Bnryio  papai  kövtt  1524*  iiuguíftiir*  25-<?ii  jtrlenli  Bmláró! : 
*tV>loeca&o  i|ue&ti  gionu,  volcnilo  pftssar  Turcht  ad  depredar  ael  Regno, 
«€  lic  •  *    havc  preso    rirt^a  lO-o  12    di  csai^t    Az    1525-ik  ovi 

kirsilji  -uk  BZeiirit,  jiinuár  28-áii  aj/md^íkot  kap  >Nii*oIaua  Zkca- 

der  hi*iUfioctor  lími  l»,    Phuü   'rbcunorí  .  .  ,  qui    iii  coníliftu  Thurconim 
luuio  sQprríon    viila<íríitU8   e^t,<    —  iiiuitlolo    1524,   deczember    J4-ki 
j«la»t(^ii('Wn  említi    hogy  Tomori   oz    idotAjt    öiilyoa    betcgstígMl    gyo 
fyiill  íd^ 


386  TOMORI  PÁL 

hogy  a  siciliai  származású  diplomatát  —  miként  Brodarics  egyik 
levelében  olvassuk  —  ^valóságos  magyarnak  tekintették,  mintha 
Siculia  (székelyföld)  ós  nem  Sicilia  volna  a  szülöföldje.c  >) 

Tomori  mindenekelőtt  a  pápa  követeivel  közié  szándékát, 
és  az  ö  jóváhagyásukat  kérte  ki.  Ezek  jól  tudván,  hogy  az  érsek 
visszavonulása  kiszámíthatatlan  veszteség  volna  a  közügyre; 
elhatározásának  megmásítására  birták  öt.  De  egyúttal  az  udvarra 
is  pressiót  akartak  gyakorolni,  azon  irányban,  hogy  Tomori  a 
megfelelő  támogatásban  részesittessék.  Emiatt  felhívták  az  érse- 
ket, hogy  nyújtsa  be  lemondását,  színleg  ragaszkodjék  ahoz,  és 
ne  engedjen  a  király  s  az  urak  kérelmeinek.  Előre  látták,  hogy 
ezek  igénybe  fogják  venni  az  ő  közbenjárásaikat,  melyet  majd 
csak  azon  feltétel  alatt  fognak  felajánlani,  ha  a  kormány  Tomo- 
rinak  megadja  a  véghelyek  megoltalmazására  szükséges  esz- 
közöket. 

A  terv  teljesen  sikerült.  A  kormányférfiak,  miután  Tomo- 
rit  eredménytelenül  ostromolták  volt  kérelmeikkel,  Campeggio 
bibornokhoz  fordultak.  Ez  azonban  kijelenté,  hogy  az  ő  vélemé- 
nye szerint,  Tomori  kényszerítve  volt  a  lemondásra,  és  ezt  csak 
akkor  veheti  vissza,  ha  az  udvar  lehetővé  teszi  neki,  hogy  a  vég- 
helyeket megoltalmazhatja,  és  ne  kelljen  bizonyos  veszedelem- 
nek menni  elébe.  Erre  megígérték,  hogy  az  érseket  el  fogják 
látni  a  pénzösszeggel,  a  melyre  szüksége  van.  ^) 

Es  valóban  szokatlan  erőfeszítéssel  igyekeztek  teljesíteni 
igéretöket.  (1525.)  Január  13-án  egyezer,  négy  nap  múlva  pedig 
tizenegyezer  forintot  fizettek  ki  Tomorinak  az  500  gyalog-  és 
300  lovasból  álló  péter-váradi  őrség,  továbbá  2400  forintot  a 
péterváradi  sajkások  kielégítésére.  ^) 

De  a  király  és  az  urak  ugyanakkor  a  pápai  legátustól  is 
kértek  segítséget.  A  bibornok  kezei  között  jelentékeny  pénzösz- 
szeg  volt,  melyet  VII.  Kelemen  Magyarország  védelmének  költ- 


^)  1524.  augustus  21-cn  a  pápához  intézett  levélben:  »Dominus 
Haro  ita  ab  oinnibus  nostris  amatur,  iit  cuin  non  in  illa  Sicilia  (juac  pars 
Italiae  esse  censetur,  sed  in  ea  quae  pars  Hungáriáé  est  .  .  .  natum  esse 
reputemus,  ae  pro  verő  ct  puro  huugaro  habeainuH.«  Theinev.  II.  039.  l. 

-)  Campeggio  1525.  január  5.  es  22-iki  jelentef?ei. 

^J  A  királyi  számadási  könyv  adatai. 


ÉLKTt:. 


:187 


jeire  ajfinlott  tí*l.  De  Campeggiu  isinét^^lvr  kijelenté,  hugv  uxt 
cnak  Akkor  fogja  a  királyuak  rendelkezésére  bocsátani,  ha  a  mu- 
gyíu*  rendek  is  teljeRÍiették  kötelességökei 

Most  azt  )8  hitték,  hogy  teíljegeu  megfeleltek  e  loltételtiek. 
Arra  kérték  tehát  a  hibornokot,  hogy  1000  gyalogot  fogadjon* 
és  Tomori  parancsnoksága  alá  helyezzen, 

Campeggio  a  végső  szükség  esetére  kíyánia  fentartani  a 
gondjaira  bízott  pénzt ;  mindazáltal  késznek  nyilatkozott  arra, 
hogy  30(1  gyalog  eltartásának  költségeit  magára  vállalja,  és 
késobbj  ha  szükségesnek  látandja,  300  lovast  Péter^Váradra  kül- 
deni, Burgio  vezérlete  alatt,  a  ki  hivatva  leeod  meggyőződést 
í<zerezni  magának  afelőK  vájjon  ott  vannak-e  az  urak  bandérium- 
jai,  és  kellően  toljesítik-e  azok  kötelességeiket.  Tomoritis,  kikuzö- 
»ité8  terhe  alatt,  utasitá,  hogy  a  táborában  levő  hadak  létszámá- 
ról hű  jelentéseket  küldjön. 

Campeggio  azonnal  lefizette  a  300  *pápai  gyalog*  három 
havi  zsoldját,  mire  ezeknek  ö88zet4>borzására  és  felszerelésére 
megtörténtek  az  intézkedések.  Ez  alatt  Tomori,  felhasználva  azon 
benső  viszonyt,  melyben  a  legátushoz  állott,  általa  több  rendbeli 
kérelmekkel  fordult  a  szentszékhez. 

A  pápa  felmentette  volt  öt  a2  érsekké  neveztetéae  alkal- 
mával fizetendő  díjaktól ;  csiik  a  caucellariai  kisebb  illetékeket  kel- 
lett volna  íizetnie,  l)e  ezek  is  1600  aranyra  rúgtak.  Neki  pedig 
Céak  8U0  ducátja  volt>  Ezt  felajáulotta,  kérvén,  hogy  azzal  elé- 
ge(]yeoek  meg, 

Továbbá  azon  javaslattal  lépett  feL  hogy  egyház-me«;yéjé- 
ben  senki  se  bírhasson  két  javadalmat;  minden  javadalmán 
köteles  legyen  egyháza  mellett  tartózkodni;  a  távollevőknek 
jövedelmet  az  oi-szág  védelmére  fordittass:^uak, 

A  királyi  kincstárnok  készpénz  fejében  nagy  mennyiségű 
késeket  adott  neki  át,  melyeket  legelőnyösebben  a  törököknek 
lehetett  elárusitani.  Mivel  pedig  egyházi  büntetések  terhe  alatt 
tiltva  volt  fegyvereket  a  pogány  ellenségnek  árúba  bocsátanit 
bár  azok  a  kések  fegyverszámba  nem  jöttek,  lelkiismerete  meg- 
nyugtalitsa  végett,  külön  pápai  felhatalmazást  kért  elárusitá- 
»ukra«  Hasonlag  engedélyt  kért  arra,  hogy  20000  dúcát  ere- 
jéig Bot  adhasson  el  a   töröküknok,   és   magasabb  árak   elérés^ 


^ita^rfH 


388  TOMORI  PÁL 

végett,  mindenkit  eltilthasson  a  sóüzlettöl ;  a  befolyó  összeget  az 
ország  védelmére  és  foglyok  kiváltására  fogja  fordítani.  Végre 
azon  kedvezményért  folyamodott,  hogy  ütközet  előtt,  mindazokat, 
a  kik  el  fognak  esni,  a  teljes  bűcsű  előnyeiben  részesíthesse.  ^) 

Mig  ekként  Tomori  valóban  eget  és  földet  megmozdított ; 
a  szerzetes  vallásos  buzgalma  és  az  egykori  sótiszt  ^)  üzleti 
érdeke  által  sugalmazott  összes  segédforrásokat  kimeríté :  feléledő 
önbizalmának  új  táplálékot  nyújtott  egy  meglepő  tény. 

Balibégtől,  Belgrád  hatalmas  parancsnokától  levelet  kapott^ 
a  melyben  értesíti,  hogy  tavasz  nyíltával  a  szultán  személyesen 
készül  Magyarországba  sereget  vezetni.  Említi  egyúttal,  hogy 
miként  atyja  elbeszéléséből  értesült,  Magyarországban  él  egy 
bizonyos  Tomori  Pál,  a  kihez  közel  rokonságban  áll ;  azon  kér- 
dést intézi  tehát  az  érsekhez:  vájjon  ő-e  az  a  Tomori ? 

Az  érsek,  a  kinek  a  naiv  hiszékenység  egyik  jellemző  tulaj- 
donsága vala,  nagy  örömmel  fogadta  a  levelet,  a  melyből  a  leg- 
szélsőbb következtetéseket  vonta  le.  Azt  hitte,  hogy  Balibég  el 
akar  pártolni  a  szultántól,  azért  kivan  vele  közelebb  érintkezésbe 
lépni.  Tudta,  hogy  Balibégnek  sok  ellensége  van  a  portán,  a  kik 
őt  okozták  Ferhát  basa,  a  szultán  rokonának  haláláért,  minél- 
fogva attól  tarthat,  hogy  boszút  fognak  rajta  állani.  Természe- 
tesnek tartotta  tehát,  hogy  a  veszély  elől  menekülni  akar.  A 
rokonságra  vonatkozó  észrevételt  sem  ítélte  légből  kapottnak ; 
mert  az  ő  és  Balibég  ősei  egyaránt  Bosnyákországból  származtak. 

Tomori  vérmes  reményeiben  az  udvar  is  osztozott.  *Nagy 
dolog  volna  —  irja  Campeggio  —  ha  ezen  az  úton  segítene  Isten 
az  országon!*  A  bibornok  maga  is  buzdította  Tomorit,  hogy  foly- 
tassa a  levelezést,  és  ha  öt  Belgrád  feladására  pénzbeli  ígéretek- 
kel lehetne  rábírni,  kész  volt  e  czélra  fordítani  a  pápai  segély- 
összeget. » Jobb  czélra  —  úgy  mond  —  nem  lehetne  azt  for- 
dítani !« 


^)  Cíimpeggio  1525.  február  «S-iki  jclonteííebcn  adja  clö  eí<  hatha- 
tosán ajánlja  Tomori  kérelmeit. 

^)  Az  eJHÖ  közlemény jnegjelenese  után  találtam  egy  1501.  szep- 
temher  10-en  kelt  oklevelet,  melyben  Tomori  Pál  »Camararins  Baliuni 
partinm  TranHÍIvananim«  czímeztetik.  (Pray  kdzirat  gyüjteme'nye.  LT. 
kötet.  G.  lap.) 


<;r*!ST£. 


389 


Mom  eUo,  és  nem  utolsó  c»alódás,  *) 

Ezalatt  jaumir  vógou  m  3UU  pupíű  gyaüog  késjsöü  állott  ax 
iudülásnu  El8/iiUitásukra  a  konaáuy  négy  hajót  vásárolt.  *) 

És  Toüioii  február  2'áu  útra  kel  a  kis  csapattal. 

A  pápai  legátus  budavári  lakásának  ablakából  ezemlélte 
iDdulásukat,  míg  a  Duna  partjáu  egybegyűlt  tömeg  magasztaló 
kifejezésekkel  halmozá  el  a  pápát,  a  ki  a  végszükségben  el  nem 
liagyjii  az  országot  ^) 

Tomori  újult  buzgalommal  szentelé  magát  feladatainak : 
eröslté  a  várakat,  szervezé  a  hadakat^  megakadályozá  az  elleu^ 
S4^ge8  betöréseket.  Sut  a  magyar  iiuv  ré^i  varázsának  vissziiállí- 
tása  végettj  idöukéut  támadó  fellépéiít  kísérlett  meg.  Egy  alka- 
lommal Belgrádig  nyomult,  itt  tubb  árukkal  terhelt  hajókat 
részint  elsülyesztett,  részint  hatalmába  ejtett,  és  tizenhárom  elő- 
kelő fogoly lyal  tért  vissza.  *) 

Azonban  alig  múlt  el  néhány  hónap,  ismét  jelentkezni  kez- 
dett a  szükség,  Tomori  követei  t»ür(ÍD  jártak  Budán,  pénzt  és  ha- 
dakat sürgetve.  A  péter-váradi  sajkások,  a  zalankemeui,  zinionji 
a  más  Őrségek  szintén  gyakran  bocsátottak  ugyanazon  czélból 
küldöttségeket  az  udvarhoz.  A  királyi  kincstárnok  csak  ritkán  és 
kis  mértékben  volt  képes  kielégiteni  az  igényekeket  A  mit  köny- 
nyen  meglehet  érteni,  tudva,  hogy  ekkortájt,  a  rákosi  és  hatvani 
mozgalmas  országgyűlések  idejében,  a  zavar  tetőpontját  érte  eh'*) 

Ily  körülmények  között,  a  véghelyeken  állomásozó  hadak 
lassanként  oszlani  kezdettek.  És  augustus  vége  felé  Tomori  ismét 
a^t  a  jelentést  ktlldé,  hogy  a  legnagyobbb  veszedelemben  van.  ^) 


*)  CiimiM'ggio  január  2-ikí  jelentése.  —  Tamori,  úgy  látszik,  az- 
Toá  19  fliesckciktt,  hogy  liatahoában  áll  bármikor  hékih  kötni  a  tÖrÖkkt-L 
l7HÍtU>ttt  1 5 2.'^  január  5-ik^u  kelt  jeJenUWuék  kivonatuhíui  olvíis^uk  : 
»R<lo  ArcliíejiÍi*cop<í  (Colot'owáo)  tioi'ertji  ijuella  Mnestá  (Liijtiíj)  clio  vo- 
lenilo  ípid  lícguo  píicc  cnm  Turchi,  chc  lui  Tlia  nclle  manó :  vt  eUe  U 
uu'dt'aimo,  cl  divto  Arrliiepiscopo,  ha  confirmiito  al  Seerotfirío  nostro  « 

Í-)  Kz  1525-ik  evi  királyi  számadáőí  köayv-adntft. 
■)  Cönipegpo  február  8-iki  jelentése, 
I  *)  Burgio  1525,  HuguHtu^  í^O-iki  joJcuíet^e. 

*)  FoUrnár  4.  e**  jttlius  l.  kíjjcött  Toiuorumk  tiíuk  linmm  Í7Jj**n  kül- 
dtetek etickely  Öessti'gekct,  ílsB5te«on  4200  foriptot. 
**>  Ilurgio  1025,  íiugiifitTiíi  30  iki  jrlentOHe. 


390  TOMORI  PÁL 

A  pápai  követek  ekkor  megjelentek  a  király  előtt,  és  kqe- 
lentették,  hogy  mivel  a  konúány  és  az  urak  nem  felelnek  meg  kö- 
telezettségeiknek, ök  sem  fogják  a  péterváradi  300  gyalog  részére 
a  harmadik  évnegyedi  zsoldot,  kifizetni.  Mire  a  kincstárnok  kül- 
dött Tomorinak  pénzt,  és  a  király  ígérte,  hogy  hadait  is  szaporí- 
tani fogja.  *) 

VII. 

Erre  valóhan  sürgetően  szüksége  volt. 

Szeptember  második  felében  Belgrádon  élénk  mozgalom 
volt  szemlélhető ;  nagyobb  mérvű  támadásra  történtek  előkészü. 
letek.  Tomori  titkárától  —  ki  Báli  heg  foglya  vala  —  értesítést 
kapott,  hogy  a  törökök  a  renegáttá  lett  szent-demeteri  bán  veze- 
tése alatt  Péter- Váradot,  vagy  legalább  Titelt  és  Száva- Szent-De- 
metert készülnek  megvívni. 

Tomori  nem  látta  czélszerűnek  bevárni  a  támadást.  Azon- 
nal kivonult  hadaival  és  szeptember  26-án  Zalánkemennél  foglalt 
állást,  el  lévén  határozva,  hogy  megakadályozza  a  törökök  átke- 
lését. Innen  futárokat  küldött  Budára,  gyors  segítséget  sürgetve. 
A  király  rendeletet  bocsátott  az  urakhoz  és  megyékhez,  meghagy- 
ván, hogy  bandériumjaikat  rögtön  küldjék  Tomori  táborába.  A 
pápai  nuntius  pedig  oda  hatott,  hogy  a  király  halaszsza  el  Szla- 
vóniába tervezett  útját,  és  a  hadakat,  melyeknek  őt  kisérnie  kel- 
lene, szintén  Péterváradra  küldje.  ^) 

Tomori  hadereje  jelentékenyen  megszaporodott.  De  a  törö- 
kök, hihetőleg  ezen  előkészületek  hírére,  felhagytak  a  támadás 
tervével.  Mindazáltal  Tomori,  nehogy  serege  teljesen  tétlenül 
vesztegeljen,  egy  részével,  —  octóber  közepe  táján  —  török 
területre  tört  be,  és  a  Szabács  alatt  fekvő  Kolics  nevű  városkáig 
nyomult,  a  melyet  felgyújtott  és  prédára  bocsátott.  Mikor  Bel- 
grádból a  segítség  megérkezett,  6  már  szerencsésen  visszatért  volt 
táborába. ») 

1)  A  pápai  követek  ekkor  megküldött^k  az  1800  ducátot.  A  iná- 
Bodik  rt^szlctct  april  végdn  küldöttdk  volt  mog.  —  Caiiipeggio  april  2G. 
vti  liurgio  1526.  augiistus  dO-ikí  jelenteje. 

')  liurgio  1525.  október  2-iki  jelente'sc. 

^)  Burgio  1525.  októl>or  2í)-iki  jelentése. 


£ieHlait  Bülíbítg  ismot  érintkezésbe  lépett  Tomorival,  axon 
Qrűgy  alatt,  hogy  a  foglyok  kölcsönös  kicserélése  tárgyában  egyes- 
«iégre  kivfit!  vele  lépiii.  Követe  által  egy  nemes  fajú  lóval  kedves- 
kedett tieki^  t's  értésére  adta,  hogy  szeretne  személyesen  találkuzni 
vele.  Az  érsek  viszouzá  az  ajándékot,  a  biblia  egy  példányával. 
De  a  találkozás  nem  jött  létre. 

Nagyobb  fontosságú  és  sikeresebb  vala  Tomori  érintkezése 
liakics  Pdl  vajdával,  egy  előkelő  thrácziai  nemzetség  fejével,  a  ki 
ajánlatot  tett,  hogy  azon  esetre,  ba  szíves  fogadtatásra  számít- 
hat, családjával  és  hozzátartozóival^  Magyarországba  fog  vándo- 
rolni, Tomori  ajánlatára,  u  király  biztositá  öt,  hogy  jószágokat 
fog  neki  adományozni*  Jlire,  1525*  végén*  Pál  vajda,  öt  testvérével 
és  családjaikkal,  ötven  lovas  kíséretében,  dús  kincsekkel  megra- 
kodva, Magyarországba  jött,  a  hol  Lajos  királytól  elóbb  a  laki 
uradalmat  Somogyban,  majd  a  Héder váriak  rábavidéki  birtokait 
nyerte  adományul.  Példáját  Bulgár-,  Bosnyák-  és  Szerb  országok 
82támos  előkelő  keresztény  lakói  készültek  követni.  ^) 

Bakics  Pál  megtelepedése  öiTendetes  esemény  vala.  Be 
lesMJtó  híreket  hozott  magával.  Mint  bizonyos  tényt  jelenté,  hogy 
Szulejmán,  a  jÖvo  év  tavaszán, személyesen  fogaz  országba  jönni, 
éa  czélja  nem  egyéb,  mint  Budavárát  megostromolni*  *) 

Ellenben  u  magyar  urak.  mivel  Balibég  előre  híresztelt 
támadása  elmtiradtj  azt  hitték,  hogy  most  már  minden  veszély  el 
van  hárítva ;  minélfogva  november  elején  csapataikat  visszahív- 
tak Tomori  táborából.  A  pápai  nuntius,  ennek  hallatára,  azzal 
fenyegetüdzött,  hogy  ő  is  elhívja  zsoldosait ;  mert  nem  engedheti, 
hogy  azon  esetre  ha  Péter-Várad  elesik,  ezt  a  pápai  gyalogoknak 
tulajdoníthassák.  ^) 

Tomori  pedig  (1526,)  január  12-én  személyesen  Budára  jött, 
hogy  lemondását  újólag  bejelentse*  ^) 

Azonban  a  pártviszályokba  elmerült  urakra  és  a  köunyeN 
mften  szórakozásoknak  élö  királyi  párra  sem  Tomori  elhatáro- 


*)  Bttrgio  1526.    octóher  29,,  november   IG,  ifs 

*)  ltargií»  1 5 áG.  január  l8-ikí  jí»lent<?9i», 
^'i  IJur^io  lfi25*  jiovoriiber   l  0-iki  jelen tíW. 
^)  Bufglo  1  Triti,  JHinnlr  1  i-Íki  jűleute^. 


riSTi,  jaii.  H^iki 


392  ToMORi  l»Aí. 

zása,  sem  a  szultán  uagy  kiterjedésű  készületeiről  érkező  hírek 
nem  gyakoroltak  mélyebb  hatást.  A  nuntius  jelentéseiben,  a  leg- 
sötétebb színekkel  festi  a  helyzetet. 

»Ezen  ország  —  úgymond  —  nem  képes  megvédeni  magát, 
és  az  ellenség  kényére  van  hagyva.  .  . .  O  felsége  és  az  urak  a  vég- 
helyeken levő  hadakat  sem  bírják  fizetni.  Mikép  viselhetnének 
tehát  háborút  a  törökök  egész  hatalma  ellen  ? !  A  király  gya- 
korta oly  szükségben  van,  hogy  asztalának  szükségeit  sem  fedez- 
heti. Az  urak  egyenetlenek,  a  nemesség  pártokra  van  oszolva.  De 
ha  egyetértés  honolna  is  közöttök,  vájjon  mit  tehetnek  hadi  készü- 
letek nélkül  ?  Legföljebb  egy  ütközetet  vívhatnak.  Ha  ezt  elvesz- 
tik, egy  oly  erősségök  sincs,  a  melybe  megvonúlhatnának,  míg  a 
külsegély  megérkezik.  És  honnan  várhatnák  a  külsegély t  ?  Német- 
ország, a  hol  egyébkint  szintén  egyenetlenség  uralkodik,  termé- 
szetes ellensége  a  magyar  nemzetnek.  Lengyelország  békét  kötött 
a  törökkel.  Hadi  dolgokban  kevés  jártasságom  van.  De  azt  mégis 
belátom,  hogy  nincs  mód  ezen  ország  megmentésére!*  ^ 

Ily  viszonyok  között,  újra  és  újra  felmerült  az  a  gondolat, 
hogy  békekötés  vagy  fegyverszünet  által  kellene  elhárítani  a 
veszélyt.  Ez  ellen  a  pápa  sem  tett  többé  kifogást ;  a  felelősséget 
a  keresztény  uralkodókra  hárítva,  a  kiknek  körében  lelkesítő 
szózata  viszhangra  és  áldozatkészségének  példája  követökre  nem 
talált.  Zsigmond  lengyel  király  egész  befolyását  felhasználta,  hogy 
Lajost  és  tanácsosait  a  békekötés  szükségességéről  meggyőzze. 
Azonban  a  Rákoson  és  a  hatvani  mezőn  egybegyűlt  köznemesség 
harczias  hangulata  a  kormánytanácsot  arra  kéuyszeríté,  hogy  a 
lengyel  király  ajánlatait  visszautasítsa.  ^) 

Mindazáltal  Tomori,  mikor  1526  elején  az  ellenállás  lehe- 
tetlenségéről az  udvart  meggyőzé,  úgy  látszik,  felhatalmazást 
nyert,  hogy  a  békealkudozások  megindítására  az  előkészítő  lépé- 
seket megtehesse.  1521  óta,  egy  török  követ  Budán  őrizet  alatt 


^)  Burgio  1526.  január  1 8-iki  jelentése. 

-)  Burgio  1525.  augiistus  30.  és  152G.  január  1 8-iki  jelentései: 
—  Brodarics;  Róuiából  1525.  július  4-én  írt  levele.  Karnkowski  len- 
gyel követ  jelentése  Budáról,  1525.  július  23-án  (Arta  Toniiciana.  VII, 
L>78.  és  304.^ 


ÉLKTK. 


393 


l 


tartatott.  Toraori  ezzel  titkon  találkozott,  m  felhívta,  írjon  a 
portára  és  jelentse  be  a  magyar  udvar  békés  hajlandóságát*) 

De  ezen  kísérlet  eredménytelen  maradt. 

Ugyanakkor  Burgio,  a  pápai  nnuUus,  más  irányban  tőre* 
kedeit  az  ország  megmentését  lehetővé  tenni, 

Afartius  4-én  megjelent  a  kormánytanácsnak,  a  király  és 
királyné  elnöklete  alatt  tartott  ülésében.  Bemutatta  a  pápa  ira- 
tát, melyben  előadja,  bogy  a  keresztény  hatalmakat  újból  fel- 
hívta Magyarország  megsegítésére,  és  igéri,  hogy  úgy  ö  maga, 
mint  a  bibornoki  collégium  mindent  meg  fog  tenni,  a  mi  hatal- 
mában álL  A  levél  felolvasása  után,  a  nnntius  a  tanácsosokhoz 
fordult,  intvén  őket,  hagyjanak  fel  viszályaikkal,  lépjenek  ki  tét- 
lenségökböl,  késedelem  nélkül  hozták  meg  az  áldozatokat,  me- 
lyeket hazájok  java  követel. 

Afeleg  szavai  mély  benyomást  tettek  a  hallgatókra.  Töb- 
bieknek szemeiben  az  elérzékenyülés  könyci  fénylettek.  Az  urak 
köszönetet  mondottak  a  szent-atya  bnzgó  gondoskodásaért,  a 
követ  uemes  érdeklődéséért;  kijelentvén,  hogy  ük  is  teljesíteni 
fogják  kötelességöket. 

Azonban  csak  az  határoztatott,  hogy  a  király  követeket 
fog  küldeni  az  európai  hatalmakhoz ;  és  a  rendeket  fel  fogja 
hívni,  hogy  hadaikat  martius  25-ig  a  véghelyekre  küldjék.^) 

És  ezen  utóbbi  határozatnak  sem  volt  foganatja.  Tomori 
íjttak  hiú  ígéreteket  tudott  kieszközölni.  Hadai  és  sajkásai  tizen- 
egy hónap  óta  egy  fillért  sem  kaptak.  Követelései  negyvenezer 
forintra  emelkedtek.  Biztatták,  hogy  mihelyt  a  Fuggerekkel  az 
érczbányák  bérleti  szerződése  létrejö,  és  a  sószállitmány  megér- 
kezik, ki  fogják  elégíteni.  Azonban  a  Fuggerek  által  előlege- 
zeodö  50000  forint  nagy  részben  már  előre  mások  által  le  volt 
foglalva.  A  sószállitmánynyal  megrakott  hajókat  pedig  útközbeu 
Zápolya  János  emberei  letartóztatták.*) 

Minthogy  a  zilált  pénzügyi  viszonyok  képezték  az  ország 


*)  Hurgio  162G,  martiut  5-ikÍ  jelcuteae, 
*)  Biirg|i<»  ir»2G,  martina  5-1  ki  jelentése. 
•}  Btirgio  152G,  luartiui*  27.,  29,,  april  1  l  iki  jolcuteeci* 
4ok.  1Ö61.  V,  füzet.  26 


írs 


394  TOMORI  PÁL 

bajainak  egyik  főforrását,  azoknak  orvoslása  csak  úgy  volt  remél- 
hető, ha  lelkiismeretes,  ügyes  és  bizalmat  keltő  férfiú  állíttatik  a 
kincstár  élére.  Burgio,  Bornemissza  János  és  Brodarics  István 
—  az  új  cancellár  —  gyakorta  tanakodtak  arrólj  mit  kellene  ez 
irányban  tenni,  és  arra  a  meggyőződésre  jutottak,  hogy  a  kiemelt 
tulajdonokat  senki  sem  bírja  annyira,  mint  Tomori.  Azon  voltak 
tehát,  hogy  őt  a  kincstárnoki  tiszt  elvállalására  bírják.  Es  midőn 
rábeszéléseik  hatástalanoknak  bizonyultak,  Brodarics  a  pápához 
fordult,  azon  kéréssel,  parancsolná  meg  a  kalocsai  érseknek, 
hogy  az  ujabb  terhet  is  vállalja  magára.  *) 

Ugyanekkor  Tomori  neve  egy  más  combinátióban  is  elő- 
fordult. 

Bakocs  Tamás  és  Estei  Hippolit  halála  óta  (1521),  a 
bíbornoki  coUegiumban  Magyarország  nem  volt  képviselve.  II, 
Lajos  emiatt  1524-ben  lépéseket  tett,  hogy  Szálkai  László  esz- 
tergomi érseknek  a  bíbort  megszerezze.  Azonban  a  pápai  nun- 
tius  informatiói  a  prímás  személye  felől  egyáltalán  nem  valá- 
nak  kedvezők.  Elmondotta  róla,  hogy  a  közérdeket  nem  egyszer 
feláldozza  magán  tekinteteknek ;  hogy  lelkében  erős  gyökeret 
vert  a  kapzsiság ;  végre  hogy  az  egész  orszr  g  gyűlöli  őt ;  minél- 
fogva kitüntetése  általános  elégületlenséget  keltene.  ^) 

A  pápa  ennek  következtében  oda  utasította  a  nuntiust, 
igyekezzék  a  királyt  rábírni,  hogy  kívánságától  álljon  el.  Ez 
sikertilt  is.  ») 

Azonban  VII.  Kelemen  pápa,  midőn  Szálkáit  méltatlannak 
Ítélte  a  bíborra,  méltányosnak  tartotta  azt  a  kívánságot,  hogy 
egy  magyar  főpap  helyet  nyerjen  az  egyház  legfőbb  tanácsában. 
Késznek  nyilatkozott,  akár  a  hőslelkű  Tömörít,  akár  a  nagymű- 
veltségű Brodaricsot  bibornokká  nevezni.  De  a  nuntius  nem 
helyeseié  e  szándékot,  a  melynek  valósítása  Szálkáit  nagy  mér- 
tékben felingerelné,  és  így  újabb  bonyodalmakat  támaszthatna. 
A  két  főpapra  nézve,  bár  nagyrabecsűlte  őket,  kifogásai  valá- 


^)   Brodaricsnak    1526.   niárczius    17-en   kelt  levele.    Tlioinernel. 
ír.  663.  1. 

2)  Burgio  1526.  február  2-iki  jelentdöe. 
®)  Burgio  1526.  február  2-iki  jelentése. 


ÜLETlv 


nflk  Brodarics  ugyanis  ekkor  még  csak  prépost  tolt,  s  így  a  kellő 
tekintélyt  és  jövoílelmet  uélkülözé.  Tomoriról  a  nuDtius  így  nyi- 
latkozik : 

>A  kaiocrsLii  érsek  derék  férfiú.  Ha  5  szentsége  bibornokkA 
uevezoé  ki  öt,  kétségkívül  úgy  Isten  mint  az  emberek  előtt  ked- 
ves dolgot  cselekednék.  Mindazáltal,  ha  ö  szentsége  a  végből 
akar  valakit  a  bíbornoki  méltóságra  emelni »  hogy  tekintélyét  az 
ország  javának  előmozdítása  érdekében  emelje:  e  czélt  a  kalo- 
csai érseknél  nem  érné  el.  Ezngyanis  egyszerű  ember,  a  ki  alkal- 
masabb arra,  hogy  Balibeg  cseleit,  mint  az  udvari  fondorlatokat, 
a  melyekben  kevés  jártassága  vau.  felismerje.  Maga  jólelkű  ember 
lévén,  másoknak  könnyen  ád  hitelt,  és  nem  ritkán  áldozatul  esik 
oly  cselszövényeknek.  melyek  a  jónak  kiilszinével  lépnek  föl. 
Továbbá  meg  van  kötve  szerzetesi  fogadalmai  által,  minélfogva 
a  bíbornoki  méltósághoz  tartozó  fényt  nem  tudná  és  nem  akarná 
kifejteni.  Ekkorig  arra  sem  bírtam  rávenni,  bár  Bornemissza  úr 
és  Campeggio  bibornok  is  támogattak  igyekezeteimben,  hogy 
tisztességes  posztóból  készíttessen  magának  ruhát;  a  legszegé- 
nyebb barát  sem  visel  durvább  szövetet  mint  ő.  Emellett  mint 
bibornok;  nem  vezethetné  a  határok  védelmét,  így  tehát  elvonat- 
tiék  a  véghelyektöb  a  minek  következtében  az  egész  ország  tönki* 
menne..,.  Ha  tehát  az  ország  java  lebeg  őszentsége  szemei 
előtt,  ne  vonja  el  uí  a  véghelyektől ;  bár  feldíszítve  ut  a  bíborral, 
mindenki  magasztalná  a  szent  atyát,  mert  a  kereszténység  körül 
érdemeket  szerzett,  becsületes  embert  jutalmaz  meg.«  ') 

A  nuntius  teljesen  át  volt  hatva  attól  a  meggyőződéstől, 
hogy  Tomori  vagy  Brodarics  kineveztetése,  űgy  az  ország  és  a 
Bzent  szék  érdekeire  egyaránt  káros  következményeket  vonna 
maga  után.  Enjiatt  ez  ügyben,  utiisításait  mellőzve,  nem  tett  elő- 
terjesztést a  királynak. 

És  VIL  Kelemen  elfogadta  az  ép  oly  h(í  mint  mély  belá* 
iásű  diplomata  tanácsát.  A  magyar  főpapok  közül  egyet  sem 
nevezett  ki  bibornokká.  Éí<,  hogy  ezen  mellőzés  miatt  a  magyar 
király  ne  érezhesse  magát  sértve,  a  bíbornoki  collegium  ürea 
helyeinek  betöltését  elhalászta. 


^)  Burgto  15215,  február  i'-iki  jcleutese. 


26* 


■  '>'!t^ 


TOMORI  PÁL  ÉLETE. 

etöleg  semmit  sem   tudott  ezen   tárgyalások 

nagyravágyás  annyira  távol   állott  lelkétől, 

a  bíborról  álmodott,  hanem  azon  törte  fejét, 

el  érseki  székét,  és  menekülhetne  újra  a  koloe- 


Fraknói  Vilmos. 


^)  £rr51  a  harmadik  közleményben  szólunk. 


A    H  Á  lí  Ó   U  U  D  1  C  S-C  0  1*  E  X. 


IU8  negyedrétti  levélből  áll  azon  kézirat  csomó,  mely  egy- 
párszor már  b*  Rudics-codex  uéven  említtetett  meg  az  irodalom- 
ban. Méltó,  hogy  ezentúl  is  e  nevet  viselje  néhai  b.  Rudics  József 
emlékére,  ki  a  ha^ai  tudományoBságnak  s  irodalomnak  munkás 
kedvelője  s  egyszersmind  buzgó  gyiijtö  is  volt  O  szerezte  meg 
bács-almási  könyvtára  száraára,  honnan  uemeslelkü  tia:  b.  Rudics 
József  készséggel  küldötte  be  megvizsgálás  végett  a  történeti  tár- 
súlatnak 

Honnan  jutottak  e  megbarnult  füzetek  mostani  őriztetésük 
helyére?  —  arról  nincs  tudomásuok;  eredőtöket  azonban  Erdély- 
ből veszik. 

Szerzöjökre  nézve  két  vélemény  nyilvánítható*  Vagy  azon 
bujdosó  protestáns  papok  egyikének  műve,  kik  a  gályákra  hur- 
czoltatás  elöl  menekCiltek  1660—70  közt  Erdélybe,  vagy  pedig 
azon  Erdélyben  élt  ágostai  hitvallásű  papé,  kinek  nevét  az  egyik 
lapon  symbolumával  s  hihetően  lakóhelyével  együtt  feljegyezve 
találjuk.  Az  első  feltevésnek  nem  mondana  ellent  a  kor^  de  a  tar- 
talomban semmi  oly  vonatkozást  sem  üiláUiuk,  a  mi  egészen  bizo- 
tiyoH  alapúi  szolgálhatna.  A  második  elfogadására  több  okunk  van. 

A  fél,  egész  és  másfél  íves  fogásokból  álló  füzetek,  egy  éne- 
ket hangjegyeivel  s  huszonkét  egyházi  beszédet  tartalmaznak.  Az 
ének  Luther 

Vtttcr  unecr  im  lliiuxuclrdcli, 
Der  dii  uns  alle  beísacst  gleicb ! 

Bzdetű  9  strófás  énekének  azon  16  strófából  álló  magyar  fordí- 
lása,  mely  a  magyarországi  reformátusok  mai  énekes  könyvében 
^Mennybéli  felséges  istene  kezdettel,  137-ik  dicséret  czímen  szin- 


398  A  BÁRÓ 

tén  feltalálható.  Ide  a  nagy  Gradualból  jutott.  —  A  beszédek 
közül  tizenhét  ugyanazon  kéz  írása,  mely  az  éneket  irta ;  négy) 
melyből  egynek  csak  első  levele  van  meg,  más-más  kéztől  látszik 
származni ;  egy  pedig,  melynek  vége  szintén  hiányzik,  német  nyel- 
ven írott  húsvéti  prédikáczió  s  ismét  más  kéz  írása. 

Valamennyi  beszéd  az  ágostai  hitvallás  elveit  fejtegeti  s 
kettő  kivételével,  eredetinek  látszik.  E  kettő,  két  vasáifiapi  pré- 
dikáczió, Meisner  Bosdizsárnak,  az  1626.  deczember  29-én  elhalt 
híres  wittenbergi  theologusnak  műveiből  van  fordítva.  Ebből  lát- 
juk, hogy  azon  időtől  fogva,  midőn  Veresmarti  Mihály,  Lessius 
Lénárd  Tanácskozásának  1612-iki  kiadásával  Meisner  nevét  s 
vitáit  a  magyar  irodalomban  is  megismertette,  nem  csupán  Ma- 
darász Márton  az  eperjesi  magyar  ekklésiának  lelkipásztora  for- 
ditotta  le  s  adta  ki  1635.  és  1641-ben,  annak  két  kötetnyi  elmél- 
kedését, hanem  később  is  széltére  olvasták,  használták  Meisner 
müveit  a  magyar-  s  erdélyországi  evangélikus  lelkészek. 

Ez  utóbbiak  közül  való  a  mi  szász  eredetűnek  látszó  szer« 
zőnk  is,  a  ki  advent  utolsó  napjára  írt  beszéde  végén,  symbolu- 
mát,  nevét  és  —  hihetően  —  lakását  így  jegyezte  fel :  Cor,  men- 
tem, linguam  tu  Christe  rege  meam.  Stephanus  Keinizelius.  Dedrad. 

A  Keinzel  név  nem  épen  ismeretlen,  mert  1 585-ben  Kein- 
zel  Mátyás  nagy-szebeni  iskolaigazgató  volt.  (Franki.  Hazai  és 
külf.  iskolázás.  158.  L)  Mivel  a  név,  kéziratunkban  világosan 
Keintzelius-nak  van  írva,  nem  lehet  azon  Heinzelius  Jánosra  gon- 
dolni, ki  1672-ben  Mihály  nevű  fiával  együtt,  Liptóból  Erdélybe 
bujdosott  s  Szebenben  és  Brassóban  tartózkodott.  (Burius,  Lich- 
neméi  171  L)  —  Keintzelius  István  tehát  vagy  kolozsmegyei  déd- 
rádi  vagy  ktiküUőmegyei  zselyki  vagy  selyki  evangélikus  pap  le- 
hetett, mert  egy  beszédnek  az  elején  ezt  olvassuk :  alia  contio 
hahita  in  Zelyk  iempore  turbulento  pafriae  nostrae  A.  D,  .  .  73. 
1.  diefebru.  hahita. 

E  beszéd  hangja  emelkedettebb,  kidolgozása  gondosabb, 
mint  a  többié,  noha  azok  sincsenek  elnagyolva.  A  különös  alka- 
lomnak kell-e  ezt  csak  tulajdonitanunk,  vagy  annak  is,  hogy  a 
szónok  ekkor  talán  nem  saját  gyülekezete  körében  beszélt?  — 
egyéb  adat  hiján  nem  dönthető  el.  A  csonka  évszámról  biztosan 


KCD1C8-COUEX. 


3dd 


■ 


na'gáUapitható,  hogy  autiak  lG73-nak  kell  li^nni,  valiimiiit  az  is, 
hogy  a  beszédek  is  mind  ez  idötájbol  szárra uznak, 

A  vallásos  üldözés,  a  protestánsok  templomainak  elfogla- 
JiUUi  papjaiuak  elburczolása  eg}Te  tartott  ez  idubeo.  Kobb  és 
Spaiikuu  egyesülve  dúltak^  pusztítottak,  míg  az  Erdélybe  mene- 
kült bujdosók  változó  reménység  közt  várták  ugyuk  jobbra  forda* 
lisát  Egy  bujdosó  pap  aligha  látta  volna  sztlkségesnek,  hogy  e 
kÖríllm^^ít}'Hkrul  oly  tartózkodva  szuljou,  mint  azt  szerzőnk  teszi- 
Több  helyen  kiérzik  beszédéből,  hogy  ez  a  ttizzeUvasaal  való  ül- 
döztetés is  fáj  lelkének ;  könyörög  a  megváltóhoz*  hogy :  > őrizd 
a  te  szőlődet,  melyet  mi  köztüuk  plántáltál,  hogy  ezt  a  mezei  leue- 
Tadak  szabású  olloiiségek  el  ne  tapodják,  —  tizd  el  a  mi  orszá* 
gunknak  határiról  a  döghalált,  távoztasd  el  a  di*ágaságot  és  a 
kegyetlen  vérontó  hadakat,  hogy  csendes  és  békességes  életet 
élhessünk.*'  Aztmban  távolról  sem  atioak  az  érzésuek  hangjai  ezek^ 
melyek  a  földönfutóvá  lett  emberre  vallanának.  Még  világosabbá 
lesz  ez  a  következőkből:  (13.  lev.)  »Most  volua  tahát  bizony  egy- 
szer a  böjtnek  is  kellete  korán  üdéje,  mert  lelki  mód  szerint  böj- 
tölni annyit  tészen  és  igazán  mondattathatik  bfint  ölni,  és  noha 
még  eddig  istennek  kegyelmes  atyai  kedvezéséből  a  háborúságok 
szele  mi  reánk  nem  érkezett,  az  Üldözésnek  tüze  bennünket  meg 
nem  sütött  és  a  Krisztus  tőlünk  el  nem  vétetett,  de  szellője  felénk 
is  igen  lengedez,  lángja  hozzánk  is  csapkodni  kezdett,  félő,  hogy 
a  ínzomszéd  házáról  a  mi  eszterhánkba  is  ne  akadjon ;  kiváltké- 
l>en  hogy  mi  azoknál  a  kiket  mositan  a  próbaköre  vont,  annyii'a 
nem  vagyunk  jobbak*  hogy  sut  inkább  sokkal  gonoszbbak* 

Ezekből  látható,  hogy  erdélyi  s  leghihetöbben  kolozn-me* 
gyei  dédrádi  papnak  kellett  lennie,  s  ügy  látszik,  hogy  hivatalát 
lelkiismeretesen  viselte.  Maga  mondja,  hogy  e  miatt  ellenségei 
ie  voltak  hallgatói  között:  »a  mennyivel  —  úgymond*—  nagyobb 
és  ékesebb  ajándékokkal  vadnak  az  egyházi  tanitók  Istentől  fel- 
ííkesltve,  aunyival  rűtabb  gyalázásokkal  otsmányítják  őket  az 
istentelenek.  Es  mindenkor  az  ördög,  a  ki  a  hazugságnak  atyja, 
ftz  u  öszközit  az  istenteleneket  hazugságra  hajtja,  hogy  az  auya- 
Kzent  egy  háznak  jámbor  szolgáit  valami  módon  a  községgel  meg- 
utáitatígák,  —  és  oly  mesterségesen  tudják  beszédeket  forgatni 
éa  formálni,  hogy  azt  tudják  az  együgyÖ  emberek*  hogy  ugyan 


400  A-  BÁRÓ 

igaz  az  olyan  istentelen  embereknek  hazugságok,  és  így  utálják 
és  gyűlölik  sok  hfi  emberek  is  a  tanítókat.  Itt  is  vadni^  ilyenek, 
magamról  tudom  mondani.«  (64.  lev.)  —  >Sokan  az  ő  jó  lakások- 
ban semmit  egyebet  nem  tudnak  egymással  beszélgetni,  sőt 
ugyan  nem  esik  jó  űzfin  nekik  az  ital,  ha  a  szegény  tanítókat 
nem  szidalmazhatják  és  nem  rágalmazhatják.€  (62.  lev.)  — 
»Mi  szegény  tanítók,  —  így  sóhajt  fel  egy  helyen  —  gyakorta 
eszünkbe  veszszük  azt,  hogy  akit  mi  békességes  és  szerencsés  üdö- 
ben  legállhatatosabb  és  jobb  atyánkfiainak  és  hallgatóinknak 
ugyan  talám  hüttel  is  tartottunk  volna,  azokat  oztán  látjuk  na- 
gyobb és  halálos  ellenségünknek  lenni. «  (77.  lev.) 

Ezek  a  szomorú  tapasztalások  legkevésbbé  sem  csüggesz- 
tették el.  Beszédeiben  egyenlő  erővel  harczol  a  hitetlenség  s 
erkölcsteleneég  ellen  s  olykor-olykor  erősen  polemizál  a  római 
katholikus  és  helvét  hitvallású  felekezettel.  Amazok  ellen,  »a 
kik  ő  kezettek  elszenvedik  a  zsidókat  és  törokeket,  kik  aChristust 
átkozzák  és  szidalmazzák ;  minket  pedig  semmiképen  közöttek 
szenvedni  nem  akarnak,  hanem  tűzzel  és  fegyverrel  rajtunk  vad- 
nakc  (77.  lev.),  különösen  böjti  beszédében  (11.  12.  lev.);  eme- 
zek ellen  pedig  azon  két  beszéd  egyikében,  melyeket  a  XVII. 
század  első  felében  nagy  hírre  jutott  Meisner  prédikácziói  közül 
fordított.  Kálvinisták  álmodozásának,  zajgásának  nevezi  a  prae- 
destinatióról  való  tant.  E  beszédben  fordul  elé  ez  a  hely:  >Meny- 
nyi  és  mely  sok  jótéteményit  közlötte  Német  (Magyar)  Er- 
délyországgal ami  hazánkkal  a  Krisztus  ?«  és  ismét:  :»oh  ha  te  is 
megismerted  volna  Német  (Magyar)  (Erdély)  ország,  a  melyek 
a  te  békeségedre  szolgálnak !«  — -  miből  az  is  látszik,  hogy  a  né- 
met prédikácziót  lehetőleg  igyekezett  a  hazai  viszonyokra  alkal- 
mazni. 

Egyházi  beszédeinek  nyelve  tiszta,  mondhatni  tősgyökeres 
magyar ;  úgyhogy  ha  ő  maga  csakugyan  szász  eredetű,  teljesség- 
gel nincs  arra  szüksége,  hogy  mint  Heltai  Gáspár  1552-ben 
megjelent  művének  3>A  részegségnek  és  tobzódásnak  veszedelmes 
voltáról  való  Dialogus«-nak  ajánlásában  teszi,  maga  mentségére 
ezt  felemlítse.  Szó-  és  kifejezésbeli  sajátságai  élénken  emlékeztet- 
nek XVII.  századbeli  jobb  íróinkra,  sőt  helylyel-közzel  már 
ezeknél  csak  elvétve  található  régi  alakokat  is  használ.  Egy  vagy 


iitTmc$-coí>Ex. 


401 


más   tekiatetbeu   figyelemre   méltó   kifejezései   közül   kiírom   o 
körvetkezőket : 

3  lev,  meg  sem  utallyák,  kardira  sem  veszik.  8.  L 
egyik  idö  ellensége  a  másikuak^  azt  mondják  a  mi  magf/arhik, 
és  mindeu  az  6  idejébeu  jó.  IL  1.  míg  boldog,  Örvendetes  álla- 
pot jok  vagyoQ,  addig  uem  alkó  sírniok,  böjtölniek  —  bogy  ez'  ne 
kellessék  tenni,  ilyen  okokból  állatom.  31,1,  mikor  az  kazdagsá- 
gok  reájok /orrnak,  ü  magok  gyorsaságából  alttjak,  bogy  keres- 
tík.  Az  kxpmutaUk  kedig  uem  úgy  járulnak.  32.  1.  de  uem  futa 
el  Isten  előtt  és  nem  folyamék  semmi  teremtett  állatboz.  —  Az 
te  nagy  kegyelraességedbez  folyamom ;  bozzád  fogadod,  mikor  te 
hozzád /oíyamnafc.  4L  L  mi  is  pnnye  csudatételéből  tanuljunk  is- 
teni félelmet,  48,  1.  távol  legyen  telünk,  hogy  ilyen  nagy  ktp- 
mútaldft  és  tettetést  fogjunk  a  Krisztusra*  60. 1*  naponként  csak 
a  jóllakásbati  mennek  el  az  emberek,  55,  Bz^^rrühszcrre  futosnak. 
5Ö*  L  Plató :  Si  parcius  pransus  fuisses  lautius  coenares  azaz,  ba 
fösvényebben  cbéllcttti  volna, /n*«eWm  vacsorálnál.  70.1  ö  benne 
megesmérte,  hogy  erő  ment  ki  ö  belőle  éa  a  néphez  fordult,  meg- 
kérdezte, ki  írdekelfe  ViAiííi  ruháját?  —  Valóban  jeles  és  szép 
példája  ez  az  ő  erejének,  hogy  csak  ruhájának  érdekthé  által  \h 
raeg  tud  gyógyítani*  73,  hogy  a  hüt,  mely  által  szabadulást  nyer- 
hetünk, inkább  gerjedezzen  gyaraimddsát  kérjük. 

Ebből  a  kevésből  is  kitűnik,  bogy  ez  a  kétszáz  évvel  ezelőtt 
élt  evangélikus  pap  jól  is,  szépen  is  írt  magyarul.  Idézetei  azt  is 
elárftlják,  hogy  a  klasszikái  irodalommal  nem  csupán  nagyjából 
Yolt  ismerős.  Példáinak  alkalmazása  ízlésre  mutat  Hitbeli  buz- 
góságán,  munkásságán  kivöl  ezekért  is  megérdemli,  hogy  kortár- 
sainak ilynemű  művei  mellett  minden  tekintetben  megállható 
dolgozatai,  o  barnára  sárgult  s  szakadozott  fűzetek  gondos  kéz 
által  megmentve,  biztos  helyen  őriztetnek. 

SziiiiDT  Abon. 


ADATOK 
MEGYEI  LEVÉLTÁRAINK  ISMERETÉHEZ. 


A  múlt  évben  a  nagyméltóságú  belügyminisztérium  több- 
féle kérdést  intézett  a  törvényhatóságokhoz,  levéltáraiknak  álla- 
pota és  tartalma  iránt;  a  horvát-tótországi  184:8-ig  fennállott 
törvényhatóságok  levéltárai  tekintetéből  pedig  a  báni  kormány- 
hoz fordult. 

A  magyarországi  megyék,  egynek  kivételével,  jelentéseiket 
már  mind  bektildötték.  Nem  lesz  tehát  talán  érdektelen  a  >Szá- 
zadok«  közönségére  nézve,  ha  azokból,  különösen  a  következő 
kérdésekre  vonatkozólag :  Vannak-e  a  mohácsi  csatát  megelőző 
iratok?  Mely  évben  kezdődnek  a  megyei  jegyzőkönyvek?  Hon- 
nan kezdődnek  a  levéltárnak  összefüggő  iratai  ?  a  most  fennálló 
megyék  betüsoros  rendjét  követve,  némely  adatokat  közlünk :  a 
városi  levéltárakról  akkor  fogván  szólni,  ha  az  illető  jelentések 
szintén  mind  beérkeztek. 

Lássuk  már  most  a  jelentéseket,  szorosan  ragaszkodva  hoz- 
zájuk. A  mi  jó  van  bennük,  nem  az  én  érdemem :  de  a  mi  fogyat- 
kozás, az  sem  az  én  hibám. 

1.  Abauj.  Levéltára  Kassán.  Legrégibb  irata  egy  1475-ik 
évről  szóló  egyszerű  másolat.  A  mohácsi  vészt  megelőző  irat  van 
4  darab.  A  levéltár  összefüggőbb  iratai  kezdődnek  1 589-ben  ;  a 
megyei  jegyzőkönyvek  1564-ben. 

2.  Alsó-Fehér.  Levéltára  1849-ben  Nagy-Enyed  pusztulá- 
sakor teljesen  megsemmisült.  Legrégibb  iratai,  a  megye  gyűlési 
jegyzökönyveknek  az  erdélyi  főkormányszéki  levéltárból  vett 
hiteles  másolatai,  1806-ban  kezdődnek. 

3.  Arad,  Legrégibb  irata  1721-ből  való.  Összefüggő  iratai 
és  a  megyei  jegyzőkönyvek  1 741-ben  kezdődnek. 


\UATOK  MEGYEI  LKVÉLTÁRAfKK  föMEBKTÍIIiE^Í. 


40:^ 


4^  ^4 riví.  Levéltára  Álsó-Kubinbau.  Régi  levéltárát  Nag}ía- 
lim  1683p  Szobieszki  János  király  hazatérő  lüDgvel  hadai  elpusz* 
titották.  A  mostani  levéltárnak  összefUggr*  iratai  és  a  megyei 
jegyzökönyvek  1 6B4-beü  kezdődnek*  A  legrégibb  irat  egyébiránt 
16l9-böl  való,  az  árvái  uradalom  urbáriumának  hitelesített  má* 
solata* 

•5*  Báca-Bodrog*  Zomborban  levő  levéltára  1849.  febr. 
ll-én  az  akkori  háború  alkalmával  feldulatott";  összefüggő  iratai 
léhát  csak  1850-beü  kezdődnek.  A  korábbi  időből  fennmaradt 
töredékek  közt  a  legrégiebbek  1726-bót  valók. 

6\  Baranynmegye.  A  levéltár  összefüggő  iratai  1705-beu 
ke^ídöduek.  A  megyei  jegyzőkönyvnek  pedig  1698-ban*  Van 
egyébiránt  1372-böl,  egyszerű  másalatbau,  László  nádornak  egy 
oklevele  és  eredetben  Laczkovics  György  István,  és  Mártonnak 
1572*ben  kelt  eredeti  nemeslevele,  mely  1755-ben  a  mohácsi 
szent-ferenczrendű  zárdában  találtatván,  megőrzés  végett  a  megyei 
leváltárba  tétetett. 

T.  Bar 8.  Legrégibb  irata  a  nyitrai  káptalannak  egy  128S- 
ban  kelt  kiadványa.  A  mohácsi  csatát  megelőzőleg  van  még  egy 
1298-bül  való,  mint  írják,  már  olvashatatlan  oklevél.  A  levéltár 
összefüggő  iratai  kezdődnek  1610*től  A  megyei  jegyzökönyvek 
1561-től,  Itt  őriztetnek  a  verebélyi  és  szeutgyörgyi  egyesült 
érseki  székek  iratai  is,  melyeknek  jegyzökönyvei  1688-ban  kez- 
dődnek. 

&  Békéi,  Legrégibb  irata  1715-böl  val6»  Ekkor  kezdődnek 
az  összefüggő  iratok,  és  a  megyei  jegyzökönyvek  is. 

A  Btregk,  A  mohácsi  csatát  megelőző  időből  4.  darab  irat 
van*  mind  másolat:  1419,  1433,  1500  és  1513-ból.  A  megye  ösz- 
szefüggő  iratíii  1600-tól  kezdődnek;  a  legrégibb  jegyzőkönyv 
1569-ben  kezdődik,  de  csak  1571-ig  megy;  ezzel  a  megyei  jegy- 
zőkönyvek megszakadnak  és  csak  1602,  kezdődnek  ismét,  és 
folynak  le  napjainkig* 

Í^K  Be^síercs^-Naszód,  uj  raegye.  Levéltárában  nincs 
a  mi  történelmet  érdekelhetné.  A  gazdag  beaztercze  városi 
Tül  —  a  mennyire  a  közlött  adatok  engedik  —  a  városok* 
nál  íoguok  szólni, 

11,  Bihar,  Legrégibb  irata  egy  1578-ban,  Eudolf  király 
által  Hajnal  István  részére  kiadott  armalis.  Összefüggő  iratai  és 
a  megyei  jegyzőkönyvek  1688-ban  kezdődnek,  de  az  utóbbiak  a 
Rákóczy  korbin  1703— 1711*  közt  megszakadnak,  és  csak  azután 
folynak  ismét  szakadatlanul, 

12.  Borsod.  Levéltárának  legrégibb  okmányai  a  Bach  kor- 
9zak  alatt  történt  költözködések  alkalmával  elveszvén,  csak  má- 
solataik maradtak  meg  három  kötetben,  melyeket  a  megyei  köZ' 


■a^ 


^fa 


404  ADATOK 

gyűlés  1839.  évi  február  16.  kelt  határozatából  a  leleszi  kápta- 
lannak volt  hites  jegyzője  Nóvák  István  készített.  Ezek  közt  a 
legrégibb  12 70-böl  való,  következnek  azután  oklevelek:  1294., 
1338.,  1364.,  1388.,  1453.,  1561  és  más  évekből.  Az  eredetiben 
meglevő  legrégibb  irat,  egy  1337-ből  való  osztály  levél  trans- 
sumptuma.  Az  összefüggő  iratok  csak  1790.,  de  a  megyei  jegyző- 
könyvek már  1577-ben  kezdődnek. 

13.  Brassó,  Új  alkotás ;  a  városi  levéltárról  a  maga  helyén 
lesz  szó. 

14,  Csanád.  Levéltára  Makón.  Legrégibb  irata  1710.böl 
való.  A  levéltár  összefüggő  iratai  1716-ban,  a  megyei  jegyző- 
könyvek 1731-ben  kezdődnek. 

15.  Csík.  A  megyének  —  korábban  széknek  —  régibb  levél- 
tára Csíksomlyón  van.  1630-ig  felmenő  iratokat  tartalmaz.  A  leg- 
régibb széki  jegyzőkönyv  szintén  1630-ból  való.  Csík-Szeredán,  az 
ujabb  levéltárban  az  iratok  1850-nel  kezdődnek. 

16,  Csongrád,  Levéltára  Szegvártt.  Legrégibb  iratai 
1714-ből  valók.  Az  összefüggő  iratok,  és  megyei  jegyzökönyvek 
1723-ban  kezdődnek.  A  megyére  az  1649-1685.  közt  való 
időben  vonatkozó  iratok,  minthogy  akkor  Borsoddal  egyesítve 
volt,  Borsodmegye  levéltárában  volnának. 

17.  Esztergom,  Legrégibb  irata  1639-ből  való.  Összefüggő 
iratai  csak  1790-ben,  a  jegyzőkönyvek  azonban  már  1638-ban  kez- 
dődnek, de  töredékesek. 

18,  Fejér,  Legrégibb  iratai  a  17.  század  végéről  valók. 
Összefüggő  iratai  és  jegyzőkönyvei  1692-ben  kezdődnek. 

10,  Fagaras.  A  vidéknek  összefüggő  iratai  1771-ben,  jegy- 
zőkönyvei 1819-ben  kezdődnek.  A  levéltárnak  még  át  nem  vizs- 
gált, rendezetlen  részében  azonban  lehetnek  régibb  iratok  is. 

20.  Gömör,  Levéltára  Rimaszombatban.  Legrégibb  irata 
1571-ből  való.  Ekkor  kezdődnek  az  iratok  is,  bár  hiányosan,  és  a 
ni^gyei  jegyzőkönyvek.  A  megye  régibb  iratai  állítólag  a  jászai 
conventben  őriztetnek. 

21.  Oyör.  Legrégibb  irata  1480-ból  való,  eredeti.  Össze- 
függő iratai  kezdődnek  1617-ben,  a  megyei  jegyzőkönyvnek 
1680-ban. 

22.  Hajdú.  A  megye  levéltárát  Debreczenben  a  fennállott 
Hajdúkerület  levéltára  képezi,  melynek  legrégibb  irata  Bocskay 
István  privilégiuma  1605-ből.  Az  iratok  1713-ban  kezdődnek 
ugyan,  de  hézagosan,  teljes  összefüggésben  csak  1756.  óta  van- 
nak meg.  A  kerületi  jegyzőkönyvek  1694-ben  kezdődnek  és  az 
1735 — 1755.  közt  való  évek  kivételével,  teljesen  megvannak.  A 
megye  területén  levő  öt  régi  Hajdú  városnak  külön  levéltárai 
levén  : 


MKUTEI  LEVfcri/rÁBAlXK  T8>1KEETtFtE?C. 


405 


a)  H,-Bö8ZÖrményben  a  legrégibb  irat  Báthory  G&bor 
fejetleleiDuek  1609-beu  kelt  eredeti  adomáüy-levele ;  a2  ösz- 
szefílggö  iratok  kezdődnek  1722-beü*  a  városi  jögyzökönyvek 
170  l-ben. 

hj  H.-S/nboszlón,  a  legrégibb  irat  Bocskaj  TstváuDak 
1606-bau  kelt  adomány-levele.  Az  összefüggő  iratok  kezdődnek 
1716-ban,  a  jegyzőkönyVek  1629-ben. 

c)  H.-Nánáson  a  legrégibb  irat  1609-ből  val6.  Az  ösRze* 
függő  iratok  kezdudnek  1701-beD,  a  jegyzökönyvek  1699-bcn. 

d)  H. -Dorog,  legrégibb  irata  17lé-ból  való  összefüggő  ira- 
tai is  ez  évvel  kezdődnek,  de  a  jegyzökönyvek  csak  1749. ben. 

lííj  H.-Hadházon  a  legrégibb  irat  1699-b61  vab'i,  de  csak 
egyszerű  másolat.  Az  összefüggő  iratok  és  jegyzökönyvek  1 7 1 2-tól 
kezdődnek. 

2ÍJ.  Három szflc.  Levéltárát  1849-ben  a  kincskereső  oroszok 
teljesen  felforgatták,  az  udvarra  hányták,  a  hol  az  iratok  hat 
hétig  a  szabad  ég  alatt  hevertek ;  régibb  iratai  még  most  is  tel- 
jes rendetlenség  ben  vannak. 

24,  //^i'<^^.  Legrégibb  irata  az  egri  káptalannak  egy  13 35-iki 
kiadása,  hiteles  másolatban,  A  mohácsi  csatát  megelőző  időből 
van  néhány  másolat  A  levéltár  Összefüggő  iratai  és  jegyzőköny- 
Tei  1653,  kezdődnek. 

£5.  Hont.  Legrégibb  irata  1431*ből  való,  egyszerű  másolat 
A  levéltár  összefüggő  iratai  csak  1820-ban  ke-zdÖdnek,de  a  jegy- 
íökönyvek  1571-ben. 

26,  Huny  ad*  Levéltára  Déván ;  legrégibb  irata  1749-bül 
való;  megyei  jegyzőkönjTek  1772.  óta  vezettetnek  ;  az  összefiiggő 
iratok  azonban  csak  1850,  innen  kezdődnek. 

27.  Jdifz-Nnffi/' Kun- Szolnok,  Levéltára  tnlajdonkép  a  jász- 
kun kerületek  közös  levéltára,  mely  1879  ben  szállíttatott  Jász- 
berényből Szolnokra.  Legrégibb  irata,  de  csak  egyszerű  másolat- 
ban, az  1279-ik  évi  articuli  Cumanorurn.  A  mohácsi  csatát  meg- 
előző időből  van  egyébiránt  21  darab  eredeti  okmáuva,  melyek 
közül  14  darab  Í323  — 1512.  közti  időből  a  jászokat  kettő 
1605.,  1506-ból,  a  nagykunokat  és  11  darab  1342— 1508-ból  a 
kiskunokat  érdekli.  A  levéltár  összefüggő  iratai  1629-ben  kez- 
dődnek, a  jegyzőkönyvek  1732-ben. 

25.  Kis'Küknllö*  A  régi  kiiküllőmegyei  levéltár  Dicsö- 
Szent-Mártonban.  Legrégibb  irata  1624-b61  való  ;  ekkor  kezdud- 
nek a  jegyzökönyvek ;  az  összefüggő  iratok  azonban  csak 
1700-ban, 

29.  Kolos,  Legrégibb  irata  1714-böl  Taló.  Összefüggő  iratai 
CRak  1861-ben  fkezdödnek;  jegyzökönyvek  azon  már  1605-böl  ia 
vannak. 


406  ADATOK 

30.  Komárom.  Ijegrégibb  irata  ü.  Lajos  király  neyében 
kiállított,  de  aláirás  és  pecsét  nélkül  maradt  1525-iki  oklevél.  A 
jegyzőkönyvek  1619-ben,  a  perek  1603-ban,  egyéb  iratok  1637-ben 
kezdődnek. 

31.  Krassó.  Iratai  1778-ban  kezdődnek,  a  régibb  korból 
csak  néhány  nemes  levél  van. 

32.  Liptő.  Legrégibb  okmánya  a  liptói  Regestrum  »Docu- 
mcntum  Bubekianum«  hiteles  mása.  A  levéltár  összefüggő  ira- 
tai a  XVII.  század  második  felében  kezdődnek,  de  a  jegyzőköny- 
vek már  1516-ban. 

33.  Marmaros.  Legrégibb  irata  1665-ből  Apaffy  Mihály 
fejedelemnek  egy  regalisa,  melyben  a  megyét  1666.  febr.  l-re 
Fogarasra  országgyűlésre  hívja.  A  levéltár  összefüggő  iratai  csak 
1814-ben  kezdődnek,  de  a  jegyzőkönyvek  már  1625.  óta  meg- 
vannak. 

34.  Maros-  Torda.  Tulajdonkép  a  régi  Marosszéknek  levél- 
tára, melyhez  még  a  tordamegyei  felső  kerületre  vonatkozó, 
1851-ben  kezdődő  közigazgatási  és  törvénykezési  iratok  járultak. 
Legrégibb  darabja  Marosszéknek  1610-ben  kezdődő  eredeti,  de 
hiányos  és  szakadozott  Marchalis  jegyzőkönyve ;  összefüggő  iratai 
és  jegyzőkönyvei,  171 0-ben  kezdődnek. 

ő5.  Mosony.  Legrégibb  irata  1618-ból  való.  Összefüggő  ira- 
tai és  jegyzőkönyvei  1668-ban  kezdődnek. 

36.  Nagy-Küküllö.  Uj  alkotás,  de  levéltárába,  Segesvárra, 
került  a  megszűnt  Felső-fehérmegyének  levéltára  is.  Legrégibb 
irata  ennél  fogva  1589-ből  való;  de  összefüggő  iratai  csak 
1876-ban  kezdődnek.  A  megye  területén  vannak  még  Medgyes  és 
Segesvár  városok  levéltárai,  melyekről  másutt  lesz  szó,  és  a  fenn 
állott  Nagy-Sink  és  Köhalomszékek  levéltárai  —  Nagy-Sinken 
és  Kőhalmon,  —  melyeknek  iratai  1700-ban  kezdődnek. 

37.  Nógrád.  Legrégibb  irata,  a  Viza  de  Mata-féle  1092-ik 
évi  koholmányt  természetesen  nem  tekintve,  1422-ből  való.  Az 
összefüggő  iratok  1660-ban  kezdődnek;  legrégibb  jegyzőkönyve 
1507-ből  való. 

38.  Nyitra.  A  megye  összefüggő  iratai  csak  1 792-ben  kez- 
dődnek; a  jegyzőkönyvek  1572-ben.  A  régibb  iratok  —  állítólag 

—  a  nyitrai  várban  —  a  püspöki  ?  vagy  káptalani  levéltárban  ? 

—  vannak. 

39.  Pest'PlliS'Solt'Kiskún  megye.  Legrégibb  irata  1244-böl 
való  —  a  Pest  városának  adott  privilégium  —  egyszerű  máso- 
latban. A  mohácsi  csatát  megelőző  időből  van  6  darab  okmány. 
A  megye  összefüggő  iratai  és  jegyzőkönyvei  1638-ban  kezdődnek. 

40.  Pozsony.  Legrégibb  eredeti  irata  1534-ből  való,  de  van 

—  1728-ban  készült  hiteles  másolatban  —  két  határjárás  is, 


MEÖTBI  LEVÉLTÁBAIKK  fÖMKKETÍtlCEZ, 


407 


1260.  illetve  1501*böL  A  megye  közigazgatási  iratai  1534-beu 
kezdődnek,  de  töredékesea  és  csak  1665.  óta,  a  törvéojkezésiek 
azouban  már  1626,  óta  vanuak  meg  teljes  asszeftiggésbeö.  A  me- 
gyei jegyznkunyvek  összofiiggu  sorozata  1665-beü  kezdüdik,  de 
van  egy  jegyzőkönyv,  mely  az   1579—1617*  közt  eső  gyíilések 

Késeinek  másolatait  tartalmazza. 

4/.  Sáros.  Legrégibb  irata  1254-böl  való,  de  csak  egyszerű 

tílat,  valamint  két  más  1418,  és  1514-bol  való  okmány  is.  A 
levéltár  összefüggő  iratai  1600-ból  kezdődnek,  a  megyei  jegyző- 
könyrek  1561-ben. 

42.  Sonwqt/,  Legrégibb  eredeti  irata  IL  Ulászlónak  1498-ban 
kelt  pnvilegíama,  melyben  a  megyének  czímert  ad,  A  mobácsi 
csatát  megelőző  időből  van  három  okmány :  IHOL  a  pannonhalmi 
oklevél  másolatban;  1276.  —  Siófoknak  adományozása  a  vesz* 
prémi  egyház  részére,  egyszerű  másolat  —  és  14540>ől  a  csurgói 
nnidalumról  szóló  beiktatási  jelentés  hiteles  másban.  A  levéltár 
ösazefüggó  iratai  1723-ban  kezdődnek. 

43.  Soproiu  A  megyei  levéltárban  őrzött  legrégibb  irat 
1236-b6l  való,  eredeti.  Vau  okmány:  128L,  1319.,  ISÜO-bul.  A 
levéltár  összefüggő  iratai  és  jegyzőkönyvei  közben-közben  héza- 
gOBan  1579-hen  kezdődnek. 

44.  Szabolcs,  Levéltára  most  Nyíregyházán.  Legrégibb  irata 
1335-ból^  való,  eredeti.  A  mobácsi  csata  előtti  időből  van  mintegy 
20  daral»  irat.  A  levéltár  Összefüggu  iratai  1550-beu  kezdődnek. 

4/i,  Szathmdr.  A  levéltár  usszefüggö  iratai  1587-ben,  a 
jegyzökönyvek  1593-r61  kezdődnek.  E  megye  levéltárában  uriz- 
tetik  KiWfh^ridék  IcvéUdrdnak  is  ^/4  része,  csakhogy  annak  iratai, 
a  levéltár  1848  9.  a  tlizvész  martalékává  levén,  csak  1850-ik  évvel 
kestdődoek 

46.  Szeben,  Uj  alkotás,  iratai  csak  1876*ban  kezdődnek, 
Tertíletén  van  az  Uj  egyhdzszéki  tisztség  levcltdra,  melynek  leg- 
régibb irata  1700-ból  való;  a  jegyzökönyvek  1 796-ban  kezdőd- 
nek* és  a  szerdubelyi  volt  széki  tisztség  levéltára,  mel^iiek  legré- 
gibb irata  17 2r,* hói  való,  összefüggő  iratai  azonban  csak  1862-beu 
kezdődnek 

47,  8z(i^)€s-infgyr,  Levél  tora  Lőcsén.  Levéltárába  olvadt  a  X. 
lándsások  keridctének  1804'ig  fennállott  és  a  szepesi  XIIL  illetve 
XVL  város  kerületének  levéltára.  Legrégibb  irata,  de  csak  múlt 
századbeli  másolatban,  Róbert  Károly  királynak  egy  1314-ből 
való  oklevele  ;  legrégibb  eredeti  irata  Mária  királynénak  az  arany 
bullát  megerősítő  oklevele  1384-bőL  A  mohácsi  csata  előtti  időből 
van  összesen  viínfrgy  25  darab  irat.  Szepes  vármegyének  jegyzö- 
ki^iiyrei  szakadatlan  sorban  1514-bul,  a  lánd.^ási  kerületéi  1587. 
9  szepesi  vAn^ok  kerületéi   15 70- tői  kezdődnek ^  ez  utóbbi  keril- 


408  ADATOK 

létnek  azonban  egyes  korábbi  jegyzökönyvei  is  megvannak ;  a  leg- 
régibb 1534-bölval6. 

48.  Szilágy-megye^  új  alkotás.  Levéltárában  Zilahon  van  a) 
a  volt  Közép- Szolnok  megye  levéltára,  melynek  legrégibb  irata 
egy  1326-b61  való  nem  eredeti  osztály  levél.  A  mohácsi  csatát 
megelőző  időből  van  néhány  darab.  Összefüggő  iratai  —  a  levéltár 
171 2-ben  elégvén  —  csak  171 7-ben  kezdődnek.  A  jegyzőkönyvek  és 
mutatók  1618-ig  visszonyulnak.  b)  Hozzátartozik  a  volt  Krasz- 
namegyének  jelenleg  bezárt  levéltára  is,  melynek  legrégibb  irata 
1618-ból  való,  összefüggő  iratai  pedig  1717-ben  kezdődnek. 

49.  Szolnok-Dobokamegye.  Levéltára  Déésen;  legrégibb 
irata  1604-ből  való.  Belső-Szolnokmegye  összefüggő  iratai  1723- 
ban  kezdődnek.  Dobokamegyének  levéltára  1848-ban  nagyrészt 
elpusztulván,  megmaradt  töredékes  irataiban  semmiféle  összefüg- 
gés sem  constatálható. 

50.  Szörény-megye.  Levéltára  Karánsebesen  van  még.  Új 
alkotás,  de  máris  megszűnt  Legrégibb  irata  1873-ból  való  ;  kap- 
csolatban vele  van  a  román-banáti  13.  határőrezrednek  selejte- 
zés által  megapasztatott  levéltára,  melynek  iratai  1820-ban  kez- 
dődnek; iktató  és  mutató  könyvei  azonban  1798-ig  mennek 
vissza. 

51.  Temes-megye.  Legrégibb  irata  egy  Szokolovits  Tivadar 
és  István  testvéreket  érdeklő  nyilt  levél.  Az  1716 — 1779.  közt 
való  korból  az  akkori  vegyes  katonai  és  polgári,  majd  kincstári 
kormányzásnak  többféle  gazdászati  intézkedéseket  tartalmazó 
irata  maradt  fenn.  A  megyének  magának  összefüggő  iratai  és 
jegyzőkönyvei  1779-ben  kezdődnek. 

52.  Tolna-megye.  Legrégibb  irata  1770-ből  való;  a  megyei 
jegyzőkönyvek  1696ban  kezdődnek. 

53.  Torda-Aranyosmegye.  Új  alkotás,  a)  Tordamegye  levél- 
tárában Tordán,  a  legrégibb  irata  egy  1602— 1662-ig  terjedő, 
bekötött:  ProtocoUum  sedriarium  judiciarum  et  congregatio- 
num  marchalium.  Az  összefüggő  iratok  azonban  csak  e  szá- 
zad ötvenes  éveiben  kezdődnek.  A  megyei  közgyűlések  jegyző- 
könyvei, némely  korábbi  töredékeken  kivül,  összefüggőleg  1800-tól 
vannak  meg.  b)  A  volt  Aranyosszék  levéltárában  Felvinczen,  az 
összefüggő  iratok  1760-ban  kezdődnek;  a  jegyzőkönyvek  1718-ban. 

54.  Torna.  Levéltára  Tornán.  Legrégibb  irata  egy  1 569-ből 
való  jegyzőkönyvnek  néhány  ive,  roncsolt  állapotban.  A  megye 
összefüggő  iratai  és  jegyzőkönyvei  1640-ben  kezdődnek. 

55.  Torontál-megye.  Levéltára  Nagy-Becskereken.  Legré- 
gibb irata  1777-ből  való.  Jegyzőkönyvei  1779-ben  kezdődnek. 

50.  Trencsény.  Legrégibb  irata  1312-böl  való,  de  csak  má- 
solat. A  Mohácsi  csatát  megelőző  időből  van  14.  darab.  A  levél- 


%IKOYKI  LRVÍíLTAraTNK  ISMEUKTÉOKZ, 


409 


Ir  daazefOggö  iratai   irí4(J*beü  kezdníluek,  a  megyei  jegízÖköuy- 
[vek  pedig  154M)eíJ, 

67.  Ihur^it'z.  Levéltára  Tliurtk'z-Sxetitnuirtötibaii.  Legrégibb 
irata  a  Regestnim  de  Thuntcz  139I*!r»I.  Van  a  mobilcsi  csatát 

lir»egeb")//i  idofiol  még  4.  okmány,  ogyuek  kivéteb'vel  mind  a  Tomka 
í családra  vonatkozó.  A  megye  üsszefüggri  iratai  és  jegyzöküDyvei 
1 542'beQ  kezdőd iiek. 

68.  Udvarhdyriugye,  Levéltára  Sz.-Udvarhelyen.  Legrégibb 
irata  egy  1506-baii  kelt  coutractus  és  az  ugyanazoü  évi  agyag- 

IfaWi  gyűlés  articulusaiüak  Orbáu  Pereucz  akkori  jegyző  által 
Ikéfizitett  magyar  fordítású,  egyszerű  másolatban.  Az  u^n  követ- 
[kesik  az  1614-iki  lustralisköuyv  eredetiben  A  levéltár  összefllggö 
iratai  IGl 5-ben  kezdődnek. 

69.  Vgocha,  Levéltára  Nagy-SzöUíJsün.  Legrégibb  irata 
[ogy  királyi  meghivó  a  pozsonyi  országgyűlésre  1577-böL  A  me- 
Igye  Oíi^szeíüggo  irat.u  Ciak  1700-ban  kezdődnek,  ajegyzököny- 
|vek  közt  a  legrégibb  1670  bűi  való. 

€íK  Vmj.  Legrégibb  irata  1443-bó!  való,  egyszerű  másolat 
[és  még  két  darab  más  irat  a  mohácsi  cöatát  megelőző  időből  A 
ímegye  őí!«ízefíiggö  iratai  1546-ban,  a  megyei  jegyzőkönyvek 
1 1543-ban  kezdődnek. 

€1,  Von.  Levéltára  Szombathelyen.  Legrégibb  irata  1328-ből 
I  való  eredeti.   Más  okmánya  a  mobácsi   csatát  megelőző   időből 
nincH.  (Jsszefüggő  iratai  Ifi43-ből,  a  jegyzökönyvek  1595-tőI  kez- 
dődnek,  deaz  Íti2l^l631,  éa  1702— 1712  közt   eaő   korbeliek 
[biányzanak. 

63.  Zala,  Legrégildi  irata  1614-ltől  való;  összefüggő  iratai 
|l70y-beu,  a  megyei  jegyzőkönyvek  1555-ben  kezdődnek,  az 
|1B78  —  1716-ig  terjedők  azonban  közblil  hiányzanak. 

fJ4.  ííempít'n.  Legrégibb  irata  1214-ből  való,  de  egyazerti 
I  njabbkori  másolat,  szintúgy  vgy  másik  l348-bóL  Más  irata  a 
'  mohácsi  csata  előtt  való  korból  ninc^.  í  íaszefllggő  iratainak  és 
[jegyzőkönyveitiek  kezdetét  1558-ra  *lehet  tenni.5 

6VV  ZóhpffK  TjevéUára  Besztetv    i  '      'ui.  Oaszefttggő  iratai 
16ü6-bó].  jegyzőkönyvei  1512  bői  k*  .  1  . 

A  fenn  elősorolt  64  megye  közül  tehát  hnazonhatuak,  ugy- 

Imint:    Ahanj,    Baranya,    Baríí,    Beregh,    Borsod,    (iyőr.  Heves, 

Hunt*  Jasz-Nagy-Knn-Szolüokj  azaz  jászknn  kerületek,  Komá- 

I  rom,  Liptó,  Nógrá<l»   Pent,  Pozsony,  Sáros,  Somogy,  Soprony, 

llfeabole,*,  Szepea,  Szilágy^  (vagyiö  inkább  Közép-Szolnok,)  Tren* 

[iy,  Tlinróí^z,  ITil várhely,  rng,  Vas  és  Zemplénnek  levéltárai- 

vannak  az  1526-ot  megelőző  koiból  egyes  oklevelek  vagy 

iűtiUiidnk.   1881.   V.  fa»et  27 


.-'V 


410  ADATOK  M£OY£I  LEVÉILTÁBAINK  I8MEBETÉHBZ. 

iratok;  a  legrégiebb  eredetit,  1236-b61  Sopron- vármegye  levél- 
tára őrzi.  Jegyzökönyveket  már  e  korból  csak  bárom  megye 
bír  felmutatni:  Nógrád  1607,  Zólyom  1512,  és  Liptó  1516  óta. 
A  török  invasio  elpusztítván  az  ország  nagy  részét,  későbbi  XVL 
századbeli  összefüggő  jegyzökönyveket  is  csak  az  ország  északi 
és  nyugati  megyéi  bírnak,  jelesen  1641.  óta  Szepes,  1642. 
Thurócz,  1543.  TJng,  1555.  Zala,  1558.  Zemplén,  1561.  Bars, 
Sáros,  1564.  Abauj.  1671.  Hont  és  Trencsény,  Gömör,  1672. 
Nyitra,  1577.  Borsod,  1679.  Soprony,  1580.  Győr,  1693.  Szath- 
már,  1595.  Vas;  Beregben  és  Pozsonyban  csak  töredékek  vannak. 
Összefüggő  iratok  vannak  már  a  XVI.  század  óta :  Abauj,  Gömör, 
Soprony,  Szabolcs,  és  Ungh  megyékben,  a  XVIL  század  első 
felében  a  magyarországi  megyék  közül :  Beregh ,  Bars,  Győr, 
Komárom,  Pozsony,  Sáros,  Zólyom,  Torna,  Vasban  és  Pestben. 
A  törököt  uralta  keleti  és  déli  megyéknek  Bihar,  Békés,  Cson- 
grád, Csanád,  Arad,  Temes,  Torontál,  Krassó,  Fehér,  Tolna, 
Baranya,  Somogy,  levéltárai,  egy-két  jelentéktelen  töredéket 
kivéve,  csak  a  XVIL  század  legvégével,  a  XVIII.  elejével,  sőt 
az  úgynevezett  bánsági  megyékéi  csak  Mária-Therézia  korával 
kezdődnek.  Az  ezek  sorába  tartozó  Bács-Bodrogot  is,  az  erdélyi 
három-székit,  felső-fehérmegyeit,  dobokait,  és  kővárit  semmivé 
tette  az  1848/9-iki  évek  eseményei.  Magyarország  egész  története 
háromszáz  év  óta  visszatükröződik  a  megyei  levéltárak  ez  álla- 
potában. 

Pauler  Gyula. 


.ENGYEL-FÖLDI  LEVÉLTÁRAKRÓL, 
MAGTAR  TÖRTÉNELMI  SZEMPONBBÓL. 

[Lembe rg,  Prasernyál,  Tarnow^,  Kntkó.J 
—  Jelented  a  M.  Tört.  Társulat  1881.  januári  közgyűlésén.  — 

MÁSODIK  KÖZLEMÉNY. 


Krak(í. 

fTA  J&gello-egy etem  könyv- és  kézirattára. 

A  lengyel  tudományos  életnek  központja  ez  idö  szerint  a 
királyi  város  Krakó.  Az  ott  székelő  Tudományos  Akadémia 
sága  kiterjed  a  tudomány  minden  ágára,  de  főkép  a  tör- 
terén élénk  a  mozgalom  s  szép  a  felmutatott  eredmény. 
[Források  szűke  miatt  nem  panaszkodhatnak  a  kutatók,  tekinté- 
[lyes  gyűjtemények;  levéltárak  állván  reudelkezéaökre* 

Első  sorban  ezek  között  a  Jagelló-egyetem  könyvtára  érdemli 
Jmeg  figyelmünket  gazdag  kézirat-gyűjteményével.  A  Jagelló-ut- 
Ingíában,  a  legrégibb  egyetemi  épületben  van  elhelyezve  a  könyv- 
ff  mely  közel  másfél  százezer  kötetet  számlál ;  a  kéziratok  száma^ 
ínagyobbrészt  codexekben,  hatodfél  ezen  —  A  remek  épftlet 
[kellemes  benyomást  tesz  a  belépőre,  mintha  egy  képcsarnokba 
(jutottunk  volna,  a  külső  folyosó  falain  köröskörül  festményeket: 
lii  lengyel  tudományosság  néhai  képviselőinek  arczképeit  látjuk  s 
midőn  a  könyvtár-terembe  léptünk,  a  kellemes  meglepetés  elra- 
'gadtatássá  fokozódik  s  önfeledten  csodáljuk  a  belső  gyönyörű  két 
könyvtár  termet,  a  példás,  díszes  berendezést.  A  könyvtár  igaz- 
gatója Dr.  Esterreií^ber  barátságos  jóindulata  s  derék  segédje : 
Dr.  Wislocki  szakavatottsága,  szeretetreméltó  szívessége  mellett 
mindjárt  egészen  otthonosan  érzi  magát  az  idegen  is,  A  kutatást 
semmiféle  merev  szabályok  nem  nehezítik, 

A  kéziratok  katalogizálása  nagyon  előhaladt,  6  füzet  van 
I  eddig  kiadva  nyomtatásban  Dr,  Wislockitól :  Katalog  Ráköpi- 
[rów  Biblijoteki  l'niversitetu  Jagielloúskiego  1877—1880.  —  Fel 

27* 


412  LENGYEL-FÖLDI 

van  véve  benne  eddig  3418  codex.  A  katalógus  az  eredeti  czímek 
idézése  mellett  lengyel  nyelvű. 

A  könyv-  és  kézirat-tár  eredete  az  egyetem  alapitásától 
datálódik,  azaz  a  XIV.  sz.  közepétől,  a  midőn  N.-Kázmér  alap- 
ját vetette  meg  a  virágzó  egyetemnek.  Nevét  a  Jagelló  ház  ala- 
pitóitól a  litvániai  Jagjel  Ulászló  és  neje  Hedvigtől,  N.-Lajos 
leányától  veszi,  kik  regenerálták  s  virágzásra  emelték  az  egye- 
temet. 

Történelmi  kincsei  a  gazdag  kézirat-gyűjteménynek  megbe- 
csülhetetlenek  nemcsak  a  lengyel,  hanem  a  magyar  történetre 
nézve  is.  Hogy  erről  meggyőződjünk,  elég  egy  pillantást  vetnünk 
a  krakói  Tud.  Akadémia  történelmi  kiadványaiba,  mennyi  becses 
anyagot  tartalmaznak  azok  a  magyar  históriára  e  könyvtárból, 
pedig  mennyi  azoknak  a  száma,  a  mi  még  kiaknázásra  vár. 

Erről  némi  képet  az  alább  felsorolt  mutatványokkal  szán- 
dékozom nyújtani : 

XIII.  század. 

A  XIIL  századból,  mint  a  lembergi  Ossolinski  intézetben, 
ugy  a  krakói  Jagelló-könyvtárban  is  több  iratot  találunk,  mely 
szent  Kvnegunddra,  IV.  Béla  királyunk  leányára  vonatkozik. 
Ezek  természetesen  első  sorban  vallásos  színezetűek,  de  mint  olya- 
nok sem  lehetnek  előttünk  minden  érdek  nélkül.  Itt  is  megvan  a 
Dlugosz  által  kiadott  ^sz.-Kunegunda  élefe<c  kéziratban.  (107. 
cod.  1. 1.)  továbbá  az 

1165.  cod.'ben :  >Privilegium  Boleslai  Pudici,  regis  Poloniae,  alias 
donatio  terrae  Sandeceusis  cum  telonco  in  Poprád  et  omnibus  atÜDentiis 
beatae  Cunigundae^  consortis  suae  sat.«   1257.  G.  nonas  martii. 

A  3301.  coí/.-ben  (XVI.  sz.-ból)  még  egy:  »Vita  s.  Kunegundae.^ 
Kezdete :  lucipit  prológus  in  vitám  felicis  Kincze  (így)  ducisse  Cracovi- 
eiisis  sat. 

XIV.  század. 

A  XIV.  század  emlékei  között  itt  is  Erzsébet  és  Nagy-La- 
jos nevével  találkozunk,  de  még  többször  a  »nagy«  király  »8zent«té 
avatott  leányáéval.  Hedvig  neve  máig  is  vallásos  kegyelet  tárgya 
a  lengyeleknél,  képe  templomaikat  díszíti  s  ő  maga,  mint  a  len- 
gyel nemzet  védszentje,  az  egykori  Lengyelország  patronája  tisz- 
teltetik. Hedvig  nevéhez,  mint  tudjuk,  szép  emlékek  fűződnek  a 
lengyelek  történetében,  így  Litvániának  Lengyelországhoz  való 
kapcsolódása,  melynek  fejedelme  Jagjel  Ulászló  a  keresztyén  val- 
lásra térve,  Hedvig  királynő  kezét  s  vele  a  lengyel  koronát  nyerte 
el.  így  Hedvig  törzs-anyjává  lett  a  dicső  Jagelló  dynastiának. 
Öt  tekintik  a  Jagelló-Egyetem  megteremtőjének  is,  a  mely  már 


LEVÉLTÁRAKRÓL.  41 3 

Nagy-Kázmér  alatt  alapíttatott  ugyau  (1364.),  de  valódi  életet 
csakis  Hedvig  és  férje  1400-baii  történt  regenerálása  által  nyert, 
s  Hedvig  halálával  ékszereit  is  az  egyetemre  hagyományozta. 

Emlékét  a  késő  utódok  is  szent  kegyelettel  ápolgatták  és 
ápolgatják  napjainkig.  Neve  körűi  egész  irodalom  keletkezett, 
melynek  egyes  emlékeit  a  szóban  forgó  Jagelló-Egyetem  könyv- 
tárában is  megtaláljuk. 

6.  eod.  (XVI.  sz.)  Literae  coufirinatorie  donationis  oppidi  Krassnik 
.  .  .  per  ser""™  olim  Lmhviaim  dei  gr,  Hung.  Pol,  regem  strenuis  qui- 
busdam  viris  Dimetrio,  vicetesaurario  suo,  et  Iwano,  fratribus  germanis, 
heredibus  de  Cleccze  sat date  ante  castrum  Belsz.   in  a.  d.   1377. 

1001,  cochx  (XVIII.  sz.)  Históriai  emlékek  gyüjteiyenye  1309 — 
1796. 

1.  1.  A  lengyel  ezím  fordításban  :  ^Felkelés  Glinyaniban  1379-beu, 
Lajos  lengyel  és  magyar  király  idejében.  Ez  ^^^  regényes  mese,  mely 
tényleg  soha  meg  nem  történt.*  *) 

1\)L  cod,  (XV.  sz.  elejéről  727.  1.) 

Sermones.  193. 1.  :&Soliloquium  de  transitu  Hedvigig  regine  Polonie.« 

199.  1.  ^Soliloquium  de  consolacione  mortis.« 

209.  1.  »Sermo  ad  regem  et  proceres  ejus  de  obüu  Hedioigis  regine, 
et  vita  ejus.« 

688.  1.  >Collacio  in  exequiis  Nitriensia  episcopi.* 

703.  1.  iSermo  latinus  in  exequiis  domine  Hedicigis^  regine  Polonie.c 

1570.  cod.-bcn  (XIV /XV.  sz.  518.  1.)  .• 

Tractatus  mgri  Heynrici  Byttiruelt :  De  contemplacione  ad  Hed- 
wigem  reginam  Cracoviensem  (!) 

372.  1.  >I1P®  ac  ser"'*^  in  Xristo  dne  dne  Hedwigi,  divini  respec- 
tus  intuitu  regine  Polonie  etc.  fráter  Ilcnricus  Byttirvelt,  ordinis  predi- 
catorum,  s.  theologie  professor  minimiis,  sumrae  maiestati  devotam  reve- 
renciam  ad  incrementa  salutis  humilimus  exhibet.  Cum  vestre  serenitatis 
diligencia.  .  .  .  « 

1767.  cod.  (XV.  sz.  343.  1.) 

241.  1.  »  Vitás,  Hedwigis,^ 

2091,  cod,  (XV.  sz.  387.  1.)  A  krakói  egyetemre  vonatkozó  be- 
szédek. 

67.  1.  »Locuturus  verbum  ad  hane  Almám  congregacionem  in  com 
memoracione  colende  memorie  Hedwigis,  olim  regine  Polonie. . . .«  [Ugyan 
csak  ez  a  2232.  cod.  1.  1.] 

3408,  cod.  (XV.  sz.  313.  1.)  Vitae  sanctorum. 

273.  1.  „De  8.  fíedurigis  electa  vita,<x. 


*)  Glinyani  Lemberghez  két  mérföld. 


414  LENGTELFÖLDI 


XV.  $%á*ad. 

A  magyar  történelemre  nézye  felette  érdekes  és  fontos  le- 
velek vannak  főkép  a  42.  codexben  Hunyadi  János  gubernátor- 
sága  előtt,  alatt  és  után  való  időkből,  magának  Hunyadinak  leve- 
lezése a  lengyel  országrendekkel,  Olesnicki  krakói  püspökkel,  a 
magyar  rendek  levelezése  a  lengyelekkel  stb.  L  és  IL  Ulászló 
levelei,  továbbá  Aeneas  Sylvius  pápának  főkép  a  krakói  püspök- 
kel való  levelezéséből  néhány  a  magyar  históriára  nagyon  érde- 
kes stb.  Kiadva  a  krakói  akadémiától  a  >Codex  EpUtolaris  «ae. 
culi  XV'hen.  —  [Hibásan  van  idézve  48  a  kiadványban  42  helyett] 

42.  codex  (XV.  bz.  kézírás,  214.  lev.) 

Tudtoiúmal  kiadatlan : 

82.  1.  ^EpiBtohiámJohanms  de  Capistrano.  Dátum  in  Pijandziczow 
26.  mensis  sept  a.  1463. « 

82.  1.  »A]ia  dni  Johannü  de  Capistrano.  Dat.  in  Pijandziczow  6. 
mensb  nov.  1453. « 

210.  1.  >De  Capistrano,  qoi  purgat  ab  beresi  Bobemiam.« 

69.  cod.  (XVI/XVn.  8z.  574.  lev.) 

218.  lev.  »Panegyricam  Stanislai  Poloni  in  Ladislai  (príncipis) 
laudem  ez  annalibus  ecclesiasticis  Abrabami  Bsovii  a.  1499.<,  quodSta- 
nislaus  Pndlowski  in  carmen  poeticám  conversisse  dicitur. 

107.  cod.  (XVn.  sz.  1068.  1.) 

144.  l,  »Confoederatio  et  pacta  inclytorum  Poloniae  et  Ungariae 
regnomm  ac  magni  ducatns  Litbvaniae.<  Dátum  Budae  feria  4.  proxima 
ante  festum  pentecostem  a.  d.  1499.  [6.  lap.] 

150.  L  » Approbatio  et  confírmatio  bujus  confoederationis  per  prae- 
latos,  barones  et  dominos  regni  Ungariae. «  Dátum  mint  fent. 

114.  cod.'hm.  (XVI.  ez.) 

Adatok  Lengyelország  és  Moldva  viszonyáboz  Jagelló  Kázmér  ide- 
jéből (pl.  1485.) 

126.  codex  (XV/XVI.  8z.) 

Márkus  bibomok  követségére  vonatkozó  több  kiadott  bistorica 
között,  (kit  a  pápa  a  cseb  korona  felett  versenyző  Mátyás  király  és  Káz- 
mér között  békítőül  küldött)  tudtommal  kiadatlan  : 

154.  1.  »Oratio  pro  susceptione  rev°^'  dni  3/arc/ cardinalis  s.  Marci 
patriarcbe  Aquilijensis,  legatí  de  latere  in  regna  Ungarie,  Polonie,  Bo- 
bemie  etc.  a.  d.  1472.  —  sabbato  post  visitacionis  Marié  pronunciata 
et  dicta.< 

173.  codex  (XV.  sz.  550.  1.) 

»Orationes  et  epistolae  variae.< 

457.  1.  »Rev"°  in  Cbrísto  patri  et  dno  dno  Jofanni]  dei  grácia  ar- 
cJiiepiscopo  Strzegoniensi  (igy)  et  'primati  etc.,  Gregorius  Petri,  assertus 
magister  in  artibus  ac  inter  decretorum  doctores  minimus  canouicus  Ba- 


LEVÉLTÁK  AKRÓL.  416 

siliensis  ecclesie.*  .  .  Dátum  in  monasterio  s.  Benedicti  a.  d.  1432.  die 
21.  aug. 

493,  l.  »Rev™*^  rev^'^que  in  Xristo  patribus,  preclaris  magnificis, 
gen.  et  nob.  dnis  prelatis,  principibus  baronibus,  dignitariis  et  officialibus 
regní  Ungaricy  universis  amicis  et  fratribus  nostris  carissimis,  prelati  prin- 
cipes,  barones  et  dignitarii  regni  Polonie  in  convencione  generáli  Siradie 
habita  concregati.  Dátum  iu  gen.  Siradiensi  convencione  feria  2.  ante  fes- 
tum  8.  Floriaui  a.  1440. 

[Több  a  krakói  Akad.  által  a  »Cod.  Epist  s.  XV. «  kiadott  Ulászló, 
Kázmér,  a  krakói  püspök,  magyar  és  lengyel  rendek  közt  váltott  magyar 
történelmet  érdeklő  levél  1438  — 1444-ig.J 

243,  codex  (XV/XVIII.  sz.)  A  krakói  egyetemre  vonatkozó  gyűj- 
temény. 

3,  l.  Egy  bizonyítvány  alatt  ez  aláírás  áll ;  ^Anthonius  de  Álba  re 
gall  in  bursa  Hungarorum.4  [1459.] 

425.  codex  (XV.  sz.) 

264 — 267.  lev.  Oracio  ser™*  principis  et  dni  dni  Ladislai,  Unga- 
rie^  Bobemieque  regis,  ducis  Austne  heredisque  Slesie,  coram  Nicolao 
papa  V.  per  eundem  in  huuc  modum,  ut  sequitur,  probata.« 

268.  lev.  » Sequitur  responsum  dátum  ...  in  forma  thewtonicali.« 

439,  cod,  (XIV /XV.  sz.) 

292.  1.  Sacrosancta  synodus  *)  cxcellenti  et  gloríoso  principi  duo 
Vladislao,  regi  Polonie. « 

[193.  1.  >Iste  liber  est  dni  Petri  Hungari,  canonici  Wladisla- 
yiensis.c] 

691,  codex  (1463-ból,  744.  1.) 

A  741  —  744.  1.  más  kézzel: 

» Jesus  Xpus  Maria  sis  nobiscum.  Hic  notantur  articuli  ^e?*™*  pinn- 
cipis  et  dm  dni  Mathie  Ung,  Boh.-qae  etc,  regis  etc.<  p 

22.  pont.  Végül:  »Et  nos  Mathias  dei  graciac  etc.  iDatom  iu 
cenobio  sancti  Nicolai  in  suburbia  Viennensi  anno  nativitatis  dominlce 
Tnillesimo  quadringentesimo  octogesimo  quinto.t 

1267,  cod,  (XV.  sz,)  Chorale. 

3,  1.  » Sequitur  Uiigaricum  Kijrie  eleij8on.<í 

Az  1715,  codex  (XIV.  sz.)  [melynek  tartalma  »Thomae  de  Aquiuo 
super  in.  sententiarum  Pctrí  Lombardi.*]  Tábláján:  »Iu  uomine  dni 
ámen.  Anno  nat.  dni  1418  in  comitatu  de  Sarus  districtuque  ejusdem  reg- 
nabat  carístia  et  fames  valde  magna ;  itaque  unus  cubulus  tritici  seu  fru- 
gmn  vendebatur  125  denariis,  ordeum  autem  133  denariis,  cubulus  au- 
tem  Cassoviensis  5  florenis^  et  dnus  rex  Sigismundus  regnabat  C!onstan- 
cie,  et  omnes  principes,  barones,  magnates  banderiumque  tencntes  erant 
extra  Hnngarie  (így). 

^)  ^onstanczi. 


'^—  *r^^;..'«^? 


416  LENGYEL-FÖLDI 

1768,  cod.  (XV.  8z.)  *  Vitae  sanctorutn  et  sermones  de  illis.« 

A  342.  lev.  Nem  a  codex  iró  kezével  le  van  írva  a  Mátyás  és 
Ulászló  király  között  a  cseh  korona  felöl  147 8-ban  kötött  szerződés, né- 
metül. Kezdete :  Item  Wladialaua  sal  Behemland  gancz  und  gar  erblich 
behalden,  item  Matiuas  rex  sal.  .  .« 

A  344.  Icv.  ugyanazon  kézzel :  »£yn  sclieppen  brieff.  Wir  Afathüu 
ctc.  bekennin,  als  wir  eyn  czwetracht  gewest  seyn  mit  dem  durchlaach- 
tigisten  furstin  Wladislao,  konig  czu  Behcin.  .  .  .« 

A  codex  elején:  »A. ^Xristi  1471.  rex  Kazimirus  Polonie  Wladis- 
laum  filium  primogenitum  tradit  Bohemis  ct  Kadmírum  aecundogenüum 
Ungaris,  et  huné  librum  emi«  [sic]. 

1956.  cod.  (U%^.  2030.  1.) 

956-tÖl  V.  Miklós  pápa  levelei  a  lengyel  királynak.  1448. 

960.  1.  >Epistola  Pogy  ad  gubernátoréin  Hungarie  Joannem  Hunia- 
dum,t  (Roma  3.  apr.  1448.) 

1961,  cod.  (XV.  sz.  822.  1.) 

21.  1.  T^Deposicio  regis  Bohemiae.^  (Roma  1476.  dec.  27.) 

288.  1.  :& Ab  imperatore  [Sigismundo]  ad  regem*  [Pol.  Wladislaum.] 

340.  1.  >£nee  Sylvy,  papé  Py  II.  ad  ducem  Venetorum,  ut  se  in 
Turcos  prepareret  feliciter*  a.  1463. 

415.  1.  ^Rex  Hungarw  (Sigismundus)  dno  regi  Polonie.« 

1963.  cod.  (XVI.  sz.  elejéről.) 

500.  1.  >6enerale  Judicium  XII.  domorum  celi,  nec  non  figurati 
motus  planetarum  ac  signorum  nativitatis  olim  regis  Polonie  Wladislaiy 
in  Turcia  amissi,  in  bac  fíguracione  celi  contincntur.  1444.  .  .« 

2332.  cod.  (XV.  sz.)  : 

Sermones  de  tempore,  de  sanctis  et  alii. 

438.  1.  »In  die  Nativitatis  a.  34  in  Álba  Júlia  per  Nowag.€ 

463.  1.  »/n  synodo  in  Taschnad.  diocesis  Transylvaniae.^ 
•  2423.  cod.  (XVI.  sz.) 

1 — 4.  1.  Canoncs  regi  Wladislao  dicati.  Kezdete:  j>I11™^  principi 
Wladislao,  Ungaríe  Bohemieque  regi,  invictissimo.  Utilitates  spere  solide 
incipiunt  feíiciter.« 

2751.  cod.  (1493—1558.  lev.) 

T^Regeatrum  buraae  Ungarorumt  ab  a.  1493 — 1558.  (Ki  vau- 
nak adva.) 

3225.  cod.  (XV/XVI.  sz.  575.  1.) 

Bernardi  Wapowski,  Alberti  Brudzewski,  Leonardi  de  Dobczyce, 
Martini  de  Ilkusz  et  aliorum  »Liber  ad  erectiones  figurarum  spectíins* 
[Horoskopokról,  astrologiai  tartalmú  könyv.] 

7.  1.  ^Nativitas  set^^  principis  Mathic,  regis  Uiujarie^  quc  crat  a.  d. 
1443.  ..« 

12.  1.  ^NaticOwi  ser™®  dne  BcatricLt,  dei  grácia  regi uo  Hungarie  a. 
d.  1457.« 


y^T. 


LEVÉLTÁRAKRÓL.  417 

16.  1.  » Na  tintás  Johanni^tj  jiiií  .sr/-""  regis  Mathie,  et  erat  a.  d. 
1473.« 

294.  1.  »J(Minnií<  7ur::0j  episcopi  Wratislaviensis,  figura  nativitatis 
rcctificata  jiixta  doctrinam  Ptholcmci  .  .  .  I4fí6.« 

301.  1.  >Gciicsis  dili  Joannis  Tarzo,  que  facta  est  a.  Christi 
1167. « 

303.  1.  ^Grneiíiis  dui  JoanuU  TurHonis,  patris  filioruin,  quoniinpre- 
scripte  sünt  Figurc  1437  ....  ditissimus  homo  fűit  in  regno  Polonií^ 
et  Ungarie  potentissimuS)  duorum  episcoporum  scilicet  Wratielaviensií?  et 
Olmucensis  parens.* 

3227.  cofl  (XV/XVr.  sz.) 

í>Erectioue8  figurarum  « 

7.  1.  *  Figura  nativitatis  ser""  VladUlaiy  regis  Ungarie  et  Bohemie, 
1466.  .  .« 

A  2,9.9/.  cod.  (1483.  evböI")  vegén  eme  jegyzet  áll:  :>Quando  scri- 
bebatur  a.  d.  1453.,  venions  de  Itália  páter  ac  fráter  Johannis  de  CapU- 
tranoj  fráter  ordinis  s.  Francisci,  verissimus  observator  rcgulc  b.  Fran- 
cisci,  ad  Poloniam  de  Austria  per  Vratislaviam,  et  in  Polonie  civitatem 
famosam  dictam  Cracoviam  ex  ordinacione  Zbygnei,  episcopi  Cracoviensis 
et  protunc  cardinalis.  .  .«  ^ 

Az  596  —  603-ig  Regiomontana-felc  codexek  Mátyás  királynak  e's 
az  esztergomi  érseknek  ajánlva,  főleg  kettő  gyönyörű  kiállítással,  színe- 
zett rajzokkal. 

XVL  század. 

38.  codex,  a  XVI.  sz.  elejéről. 

208.  1.  »Legatio  ser™'  dni  Hungáriáé  rtgisy  per  dnum  Rendel  ha- 
bita  apud  imperatorem  electum  Maxiinilianum   1514  «  (Csehül  írva.) 

44.  cod.  (XVI.  sz.) 

10.  1.  »Diffidatio  seu  denunciatio  hostilitatis  a  Hieronimo  Laski, 
palatino  Siradensi,  Transsglvaniji<í  a.  1528. 

^Dijfidatio  regi  Ferdinando  per  Hicronimum  Laski  sat.  ex  parte 
Joannis  regis   Ungariae.€ 

91.  cod.  (XVI/XVIII.  HZ.) 

Izabella  levele  atyja  —  I.    Zsigmond  lengyel  királyhoz    1546-ból. 

Báthori  András  (comes  ...  ex  Varadino  19.  m.  jan.  1547.)  I. 
Zsigmond  lengyel  királyhoz. 

102.  cod.  (XVII.  sz.  folio,  1125.  1.) 

9 — 13.  A  lengyel  leírásnak  czíme  fordításban:  Zamojski  János  kan- 
czellár  s  Liengyclország  nagy  hetmanjának  a  Mihály  oláh  vajdával  ví- 
vott győzelmes  oláhországi  harczról  szóló  leírása  1600. 

107.code.c  (XVII.  sz.  elejéről,   1068.  1.) 

136.  1.  >Foedus  inter  Sigismuudum  I.,  regem  Poloniae  et  Ferdi- 
nandum  Rom.,  Ungarorum  ct  ]3ocmiae  regem  a.  d.  1538,« 


'^wg^ 


418  LBNGTEL-PÖLDI 


1Ő4,  cod.  3  kötet.  II.  k.  czime :  »Kelationes  latiné  Bcríptae  de  rebaB 
exoticis,  inter  quas  de  Stephano  Bathoreo  Transylvaniae  prindpe,  deinde 
rege  Poloniae.  Poselstwo  królow^j  Izahdli  do  maiki  Bony,  [Izabella  kö- 
vetsége édes  anyja  Bona-hoz.] 

11,  köU  47.  1.  »jEJb  Hungária  hoc  affertur,€ 

49.  1.  >Nova  ex  Transylvamat  (s.  d.) 

37.  lapon  kezdődik  egy  nagyon  érdekes  levél  (10  sQrü  lapX  czim 
nélkül.  Megszólítás :  > Admodum  Reverende  in  Ghristo  Pater<  ;  aláírás : 
»Indignu8  in  Cbristo  fílius  Stephanus  arator  Pannonicus.«  Dátum  Yi- 
enn^  Austrif  collegio  nostro,  Ghristo  nato  1574.  Báthori  István  erdélyi 
fejedelemségéről,  Békéssel  való  vetélkedéséről  s  általában  az  erdélyi  yisze- 
nyokról  emlékezik. 

65.  l.  Egy  Prágából  marcz.  11-én  (év?)  kelt  Magyarországról 
szóló  levél.  Kezdete :  »Svendias  Mukacz  (!)  cepit  per  deditionem  .  .  .«  stb. 

156.  cod.  (15««/fl8-ban  Íratott.) 

^Relationes  bistorico-politicae  1566  —  68-ból  9.  lapon  »A  török 
császár  hada  Magyarországra  kiindult  Konstantinápolyból  april  15-én.t 
(lengyel)  (a  codexben  több  eredeti  relatio  van.) 

158.  cod.  (XVI.  sz.) 

316.  1.  lExemplum  epistolae  dni  i7/eranym}  Z^«A:i  ad  quosdam  domi- 
nos  in  Polonia.«  » Dátum  ex  arcé  Budensi  die  12.  sept.  1534.€ 

Nagyon  érdekes  levél,  tudósít  benne  elfogatásaról,  Gritti  megöleté- 
séről^  Czibakról  stb.  Azt  mondja,  hogy  öt  kiáltják  Erdélyben  a  zavarok 
okozójául. 

161.  cod.  15*«/,>o-l>öl. 

70.  1.  A  lengyel  czim  fordításban:  » A  Báthori  Andrással  Rómába 
1583-ban  tett  út  leírása  Reszki  Szaniszlótól. 

162.  eod.  15»«/9o.  évből. 

Báthori  András  bibornokra  vonatkozó  érdekes  feljegyzéseket  tar- 
talmaz 1585-ből.  Olaszországi  útjáról,  költségeiről,  háztartásáról,  környe- 
zetéről, az  Erdélybe  küldözött  követségekről.  —  Többek  között  ékszerei 
lajstromában:   >Habeo  unam  medagliam  cum  facie  Sigismundi  regis.« 

Habeo  unam  medagliam  cum  facie  principis  Transylvaniae  Sigis- 
mundi stb.  stb. 

Egy  levél :  :^  Andreáé  Bathorio  ser™'  Poloniae  regis  nepoti,«  irja : 
»Carolus  cardinalis  s.  Praxedis  Boromeus  archiepiscopus  Mediolanensis.« 
A  levélben  erkölcsi  tanácsokat,  vallásos  oktatásokat  ad  a  bibornok  Bá- 
thori Andrásnak  a  mint  mondja:  »ut  istam  tcneram  actatem  informarem 
ad  eam  vitae  rationem  rccte  instituendam  .  .  .«  stb.  Dátum  nélkül.)  A  le- 
vél teljesebb  másolata  a  42.  codexben.)  ^) 


*)  Jegyzet :  Egyik  előkelő  lengyel  költőnek  :  Korzeniowskinak  van 
egy:   >Andrz^'  Bathorit  czímü  drámája  is. 


LETtLTiRAKBÓL.  4  1  ^> 

Camillo  Capüttpo  levele  [Romiból]  1579.  deo,  ll-ről  az  onlolxi 
ügyekről,  eml^ezik  Imbeüáról,  birtok  vissonyairól  stb. 

(A  175,  cod.  lásd  külön.) 

949.  cod,  >Micbal  Wisrniewski :  Materyaly  do  Historyi  litomturv 
polskiej.c  [Adalékok  a  lengyel  irodalom  törtenetéhez,]  között : 

65.  szám:  >0  W^gierskim  Andrzeju  ijegokaxaniach.<  [A  magyar 
Andrásról  (Báthori)  ^s  az  ő  egyházi  szónoklatairól.) 

1133.  cod.  (15»*/9i.  évből.) 

35. 1.  Inventariam  supellectilis  ill™*  dni  cardinali^  BaUorti  et  tí}\'^^ 
dni  Stanislai  Rescii,  abbatis  Andreioviensis in  Ungaria  relictae. « 

1134.  cod.  (lö^/sa-bóU 

30.  l.  >Numerus  personarum,  qm  cum  ill™<*  dno  Atuirea  [fíiUhorí] 
in  Italiam  proficiscontur. 

1135.  cod.  (158«/^-böl.) 

Végén :  (lengyel  czim  fordításban^ :  Reszki  Szaniszló  levelezése 
római  követségének  idejéből  ül.  Zsigmond  királylyal,  Báthori  A.  bibor- 
nokkal  és  Baronowski  A.  püspökkel. 

1136.  cod.  (lö"/97.  évekből) 

Epistolae  .  Stephani  regis  Poloniae  ad  St.  Hosium  ;  Andrea  Bathorei 
cardinalis  ad  St.  Rescium,  abbatem  Andreioviensem ;  Chríseldis  Ba- 
thoreae  ad  St.  Rescium. 

Ezenkívül  még  39  levele  Báthori  Istvánnak  (1570  —  90.  közül) 
Hosiusnak^  Reszkinek  és  Báthori  András  bibomoknak. 

1  Báthori  Griseldistöl  —  6  Báthori  Andrástól  Reszkinek.  Végül 
számadások  Reszkitől  a  Báthori  Andrással  tett  olaszországi  útról. 

3206.  cod.  (a  XVI.  sz.  végéről.) 

Többek  között:  >Garmen  lugubrein  obitum  nobilissimi  Balthíuiarvi^ 
ser™*  regis  Stephani  nepotis  19.  die  maii  inter  natandum  submersi  1577.C 

Báthori  Istvánra  vonatkozók, 

A  speciálisabb  lengyel  érdeküeknél  csak  a  codezet  Jelölöm  rnog : 
Codex:  5.  30.  41.  (54.  1.  Testamentoma.]    107.  108.  154.    líUi, 
171.  1000.  1054.  1088.  1098.  1101.  1136.  1149.  2500.  2670, 

107.  cod.  (XVII.  sz.  elejéről.) 

A  lengyel  czím  fordításban :  A  nemességnek  e]ffU:rjtnyMn4í  Íhí^Áu 
király  elé  koronázása  előtt,  a  mikre  megesküdnie  kell^-tt, 

390.  LA  lengyel  felírás  forditáslian :  *Litváfi  király  m-!í(Ult 
1586.  dec  12-én  Grodnán.  SíríraU  veral^^n. 

393.  L  Másik  sírirata. 

505—537.  L  >Kamkovskj  .Szaníwitó  fp$4x^n  árn^^  pf^ff^^\fW^ 
István  király  haláU  után  —  és  folyutiw  a  óhtmMMkf  7^/^y/W///,, 

108.  eod.  (XVILsz.;  ^ 
220  L  >Bcgis  St^pAam;  ad  ^umt'y^  r^,  4í^  í^  v^>^<;/^  ,^^^ 

Tonmi  a.  d.  1576.<  ^ 


420  LENGYEL-FÖLDI  .     -     " 

118,  coilex  (XVI/XVII.  8SE,  576.  l.] 

412.  1.  Ldterae  ad  S.  C,  Aí'^™  a  tribus  pálatinia,  » Dátum  ad  Yarsa- 
viam  ex  comitiis^  regis  cre^ndi  causa  habetis,  sub  sigillis  et  Babscríptíone 
palatinorum  Cracoviensisi  Lublinensis,  Belciensís  ac  Marschalae  totius  no- 
bilitatis  ad  hanc  actum  electionis  communiter  creatorum  15.  dec.  1575.« 

413.  1.  »Liierae  a  senaioribus  regni  Poloniae  ad  pcUeUinum  Trctn- 
sylvaniae.  Dátum  Yarschowiae  in  conyentu  electionis  díe  19.  dec  1575.< 
(3.  lap.) 

416.  1.  ^Lüerae  ofl  coiisilianos  regni  Poloniaey  in  conventu  Andrze- 
ioviensi  congregaiosj  a  magniAco  Stephano  Bathori  vatvoda  Dran^ylvamae, 
Dátum  ex  civ.  nra  Álba  Júlia  10.  jan.  1576.  (3.  lap.) 

Követség  a  császárhoz  a  lengyelek  királj-választó  gyűléséből. 
(4.  lap.) 

158.  cod.  (XVI.  sz.) 

391.  1.  >Exemplum  decreti  electionis  Maximiliani  11.,  Romanorum 
imperatoris,  in  regem  Poloniae.  < 

399.  1.  ^^Literae  partium,  quae  se  a  senatu  atque  reliquo  equestri 
ordine  segregarunt,  super  actis-  comitiorum,  quibus  *^r"*™  in/antem  Polo- 
niae Annám  ac  Stephanum  Transylvaniae  palatinum,  triduo  post  electionem 
imperatoris  Maximiliani,  regem  Poloniae  nominarunt.t 

409.  1.  ȣxemplum  epistolae  regis  Siephani  ad  Gregorium  Xm., 
pontificem  maximum.  <  Lengyel  király lyá  választatásáról. 

XVÍI.  szádad. 

2.  codex  (XVn.  sz.  folio  309.  1.) : 

1621  és  22.  éviacták. 

52.  /.  A  11.  Ferdinándhoz  küldött  követség  leírása  Przerembski 
Miksától,  III.  Zsigmond  lengyel  király  követétől.  Varsó,  1621.  jan.  30-án. 

b8.  l.  II.  Ferdinánd  felelete  a  lengyel  követ  Przerembski  Mik- 
sának. 

43.  cod.  (XVII.  sz.  elejéről.) 

194.  1.  Literae  Regiae  ^I^^"  ad  BocsJcaium. 

59,  cod.  (XVI/XVII.  sz.  folio,  574.  1.) 

346.  1.  »Juramentum  Turcarum  imperatoris  Gnbrieli  Beíhlccm  (!) 
factum  et  juramentum  Gabrielis  Bethlen  sultano. 

93.  cod.  (XVII.  sz.) : 

^Lachrimae  afflicUie  Hungariac^  (II.  Rákóczi  Györgyre  vonatkozik.) 

102.  cod. 

675  —  679.1.  [Lengyel  czím  fordításban]:  >Bethlen  Gábor  s  a 
császár  közt  kötendő  béke  föltételei. « 

723.  1.  ^Biztosabb  hírek  Gábor  felöl «  (lengyel.) 

1071.1.  [A  lengyel  czím  fordításban]:  ^Sírirat  Báthori  Gábor 
erdélyi  vajdának  1628.« 


LEVÉLTAItAKR^L. 


421 


JtíO,  cod,  ^XYl/XVII.  »/„} 

81.  l  Vereio  Uterarum  uússaruiit  ad  portám  a  BtíhUm  Gahor  anno 
cbomotís  1029. 

sllae  litrrac  Pösoníi  scrijilae  6.  tlie  m(^ii8Í»  Muoaraiii  I6l9.c  (4 
»tiríl  lap.) 

252.  1.  Bethlen  lí.  levele  a  Icngyt*!  kortinrt-kincatíirttokUoaí  Ípoá* 
|c»id  ego  eoronnrgo)  »lJatum  Corona  (Traiinylvaiim)  16.  apr.  1626.€ 

(A  Icvcl  Erdei  y  Lcngyolorszá^lníz  való  viszony  árúi  sjcúL) 

29.  l  Egy  aas  Ea/tcrházy,  Okolioöilnyi,  Tbíiköli  fsíiliidokai  illető 
[  ft  Poprád  folyó  inidlctt  bírtok láankrúl  szóló  acta  rnágolata. 

A  JIK  ivuhuht^n  i  l  6l'7.  évlKÍl)  töbli  lev»*i  kíj/ült  Botbleii  <  íaljorlól  i». 


A  krakói  JagoUo  egyetemi  könyvtár  codexei  közöl  több- 
iről ki  lehet  iimtalui^  hogy  MagyarorszHgrál  szirmazik,  —  részbt 
I  magában  a  könyvben^  részint  a  táblátj  taláUixtnak  erre  vonatkozó 
[jegyzetek.  Legtöbbször  e  tekiotptbeti  llkus  Márton  budai  pleba- 
tiDH  orvnstudor  s  MáUás  király  udvari  esillagásza  nevével  t;ilál- 
kozuuk,  a  kinek,  úgy  látjszik^  a  Hegiomoatanus  féle    codexeket  is 
I  kdHS&öiiheti  a  könyvtár.  Érdekesnek  tartom  egyik  codex  jegyzetét 
teljesen  ide  igtitni. 

Az  íiU7\  pnpir  kodox,  XV.  ss&.  falio,  19L  1.  Joaiinia  de  Hegíomoate 
l'nbubic,  douuuo  Joanui,  ardiíepi^eoiKJ  8trigi>nÍGU0Í  comitietidatae  cis*  2. 
1  HM.Íii  H/  ii  jegy/e t  lÜl : 

líunc  libriim  Tabubiruiii  de  dirrectiúiiiluid  aigDifieatoruiu  ven.  et 
o;^i.  s  jf  diiui*  Martín  US  dti  IlkiiHi-b,  arfiunj  et  modieiimo  dr.,  arclndÍ!t«M>. 
itUtt  (ioriei'niíiii  nt  canonícus  ZugríibicTíHis,  »er'"'  duí  Motln**,  dei  gracii* 
regls  Hung.  Bob.  etc,  astrologudi  dc<lit  loí-u  mnnens  inclit-e  Uuiversituti 
Cracovieüsí,  ct  rogat  omnes^  i(ui  e<>  iitentar,  üe  ipíitijjuid  addaut  vei 
tllmbuajii  ex  co,  síifficientér  eiiim  emciidatua  CBt,  quoniaiii  ex  priirio  et 
üTiginali  pL»r  doctijm  viruni  arriptus  e><t  Quviiiquideíu  libriuii  Tabularmii 
tomposait  dnitó  mgr.  Joaiuies  de  Kiitiig*berg  [oldalt  :  ^do  Regioraoiitf  <  J 
in  arcé  Stri^anmasi  a.  d.  14<í7f  cui  ftompotíitioni  preüictus  mgr.  Martíaiis 
rat  et  ia  phiribiia  adjntorío  fűit  ct<*.« 

Ugyanott  Bruacítia  Jtlnoa  e  sy.á^ad  eleji^ii  a  könyvtárigazgató 
jteveJ :  >Fuerutit  nniUi  Murlini  di*  ítkufit'b  ín  Aead<fniía  pronioti>  eed 
prafjeipiie  dno :  l'nor  iste  tii  a?*trologia  auinmaá  artiffí,  promotus  ad 
mftgiaUTÜ  gra<lnm  a.  1459,  [M-nítoa  plebauu^  fíwhnMlM,  cujus  opera  Aca- 
íiemin  hnbrt  glohurn  f*r  m4PtnÍío,  alhique  in^trumrnta ^  ei  Mnthítt^  refff  l/n/^n* 
riae  Hanata,  Altcr  crat  dr,  tbeologiac  promotua  in  inagistrum  pbiloflopbiae 
a.  I4í>l^quí  de  Corrcrtioue  CalciidarÜ  sn'ripsit  a.  IfjlÖ  ad  requiaitioneíu 
eoucilii  Lateranonsia,  Extat  tractatuB  in  Tbcíiauro  scriptus-r  (kod,  1853,) 
A  jegyzetben  említett  érez  íVddgömb^  melyet  Mátyás  király 
fijándékozoit  az  egyetemnek,  meg  vau  a  könyvtárban,  igen  szép 


422  LENGYEL-FÖLDI 

munka ;  de  a  többi  ajándékról  [>alia  in8trumenta«]  nem  tudnak 
most  már  semmi  bizonyost. 

A  krakói  Tud.  Akadémia  kézirattárának 
nyomtatott  indexe  a  magyar  históriára  onnan  nem  sokat  enged 
reménylentink. 


'•í 


13.  Gazdagságra  történelmi  szempontból  Krakóban  m^- 
dik  a  hg.  Czartotyski  levéltár,  melynek  eddig  Parisban  őrzött  része 
is  immár  Krakóba  hozatott.  A  bejuthatást  oda  némileg  megne- 
hezíti ama  körülmény,  hogy  a  berezeg  magának  tartja  fenn  az 
arra  való  engedély  megadásának  jogát,  bár  minden  kérésnek 
(személyesen  'vagy  Írásban)  —  készséggel  szokott  helytengedni; 
a  kutatást  nehezíti,  hogy  még  mindig  a  régi  hiányos  lajstromo- 
zással kell  boldogulni.  Én  nem  lehettem  szerencsés  kutatni  e 
levéltárban,  mert  a  berezeg  nem  volt  Krakóban  az  idö  tájon ;  de 
az  Akadémia  főtitkára  —  a  jeles  történetire  Dr.  Szujski  —  se 
levéltárban  dolgozott  egyetemi  tanároktól  hallottam,  hogy  a 
magyar  históriára  is  gazdag  anyagot  tartalmaz,  s  hogy  e  tekin- 
tetben vetekedik  a  Jagelló-könyvtár  gyűjteményével  is. 

14.  A  krakói  káptalani  levéltárt  monarchiánk 
e  nemű  leggazdagabb  levéltárai  közé  számítják.  A  káptalani 
akták  (acta  capitularia)  1430-n  kezdődnek  s  szakadatlan  sorrend- 
ben hiány  nélkül  megvannak  a  jelen  időig.  A  levéltárba  a  Wawel 
vári  székesegyházból  vezet  fel  egy  oldaMépcső  s  a  templommal 
igy  összekötött  három  mellékszobában  van  elhelyezve.  Polkowski 
kanonok  felügyelete  alatt  áll,  a  ki  serényen  dolgozik  most  az  tg 
rendezésen  és  katalogizáláson,  de  egyedül  vajmi  lassan  haladhat 
Az  1803-ban  készült  inventárium  pedig  korántsem  nyújt  elég 
tájékoztatást.  E  levéltár  900-nál  több  eredeti  oklevelet  számlál 
1206-tól  elkezdve,  melyek  között  N.-Lajostól  egyházi  érdekű 
hét  oklevelet  láttam. 

Az  akták  különféle  csoportok  alá  vannak  osztva,  igy  a  Libri 
Archivi  44  folio  kötetben  a  püspökség  és  káptalanra  vonatkozó 
különféle  iratokat  tartalmaznak.  Másolattár  ez,  melyet  a  XVI  sz. 
elején  kezdettek  vezetni  s  folytatták  1793-ig  (A  4-ik  számúból 
Dr  Zakrzewski  egyet.  tr.  Izabellára  vonatkozókat  jegyzett  fel.) 
A  Visitationes  Ecclesiarum  64  folio  kötetben  1565 — 1795  okle- 
veleket, inventariumokat  s  történelmi   feljegyzéseket  tartalmaz. 

Acta  Epistolaría  1576-tól  kezdve  100  kötet  stb.  stb.  Neve- 
zetes egy  1548-ból  származó  hatalmas  codex,  (146.  sz.)  melyben 
a  káptalan  legfontosabb  okleveleit  leirattá  sazt  Zsigmond  Ágost 
király  megerősítette,  áthuzatván  a  pergamen  lapokon  a  nagy  kirá- 


LEVÉLTÁRAKRÓL* 


42:í 


I 


lyi  pecsét  ftelyem-sinórját   Szanisztó  Ago»t  király  is  aláirta  azt 

1787.  juu.  18*áD. 

Az  eredeti  okleTelek  között  nevezetes  a  189  sz.  Kiew.  1385. 
feria  II.  íq  vigilia  assumtioois  Beaté  Murié  Virginis  kelettel, 
melyben  Jagelló  Litvánia  és  Russia  nagyherczege  Hedwig  lengyel 
király nu  kezét  megkéri  aujjától  Erzsébet  magyar  királynőtől  s 
Lengyelország  rendéitől,  a  nászajándékok  felsorolásával  ígérvén, 
hogy  a  király  egész  nemzetével  a  keresztyén  vallásra  tér  s  feje* 
delemségét  Litvániát  és  Eussiat")  Örökösen  a  lengyel  koronához 
csatolja* 

A  83  sz,  Literae  Ladlslai  regis  Ungarie  sat.  (donatio)  Bu- 
dáé 150L  6  kai.  oct, 

A  levéltár  középső  tenne  í^zép  történeti  festményekkel  van 
díszítve^  ott  van  uz  utolsó  leng)  el  király :  Szaniszló  Ágost  Íróasz- 
tala is  elhelyezve-  —  A  levéltárba  a  bejutliatás  nem  könnyű, 
a  kutatás  nagyon  meg  van  nehezítve,  magokra  a  lengyel  történé- 
szekre nézve  is  jórészt  bolt  kincs  az  ottani  tört.  anyag,  pedig 
hogy  a  magyar  históriára  is  érdekes  adatokat  tartalmazhat,  kö- 
vetkeztethetjük azon  előkelő  szereplésből,  mely  a  krakói  püspiV 
köknek  hazai  történettink  egy-egy  periódusában  jutott*  Hogy 
csak  egy  példát  hozzak  fel^mily  fontos  szerepet  játszott  Olesnicki 
püspök  hazánk  törtenetében  vái'naí  Ulászló  és  Ilunyadi  .Tános 
idejében,  látjuk  a  magyar  főurukkal  s  Hunyadival  váltott  levele- 
zéseiből, ö  volt  ph  a  békéltető  Hunyadi  és  Giskra  között,  ^) 

Műtörténészeket  nagyon  érdekelhetnek  a  Wawel  vári  szé- 
kesegyház kincsei,  melyek  a  szentélyben  őriztetnek.  Az  ezüst 
kelyhek  közül  több  a  XV.,  XVL  századból  származik.  Nevezetes 
egy  aranyozott  ezüst  ládácska,  melyet  Sobieski  Bécs  alatt  zsákmá- 
nyolt (1G83.)  a  töröktől,  s  melyet  a  templomnak  ajándékozott  ama 
szintén  a  töröktől  nyert  gyönyörCl  gobelin  szőnyegekkel  együtt, 
melyek  díszítésül  ott  felaggatva  vaunak.  —  Érdekes  megnézni  a 
királyok  sírboltját  a  székesegyház  ulatt  s  a  templomból  nyiló 
királyi  emlék-kápolnákat.  Gyönyörű  a  Báthori  Istváné  a  tem- 
plomfőn, melyet  Czartoryska  herczegnö  nem  rég  restauráltatott 
Síremlékét,  a  falba  illesztve,  piros  márványból  faragott  szobor- 
alalga  képezi  fekvő  helyzetben,  fejéa  koronával,  kezében  a  jogar- 
ral, keresztbe  illesztett  lábain  sarkantyúval. 


15.  A  krakói  gr ód-1  e véltár.   Megfelel  a   lembergi 
archtvíum  grodzkie  i  ziemskie-nekj  törvényszékek-levéltárának  s 


*)  Vöröf-OroaaorBzág, 
«)  ÍA^H :  Monnnu  Hist.  Pol. 
Krmkd  i87G. 


n,  k.  »Cadez  Epbtolarift  a.  XV, c  — 


424  LENGYEL-FÖLDI  '  : 

azt  kiegészíti.  Az  egykori  krakói  vajdaságban  vezetett  törvény- 
széki jegyzökönyveket  foglalja  magában.  Itt  mind  a  személyt 
illető  acta  castrensia,  mind  a  birtokot  illető  acta  terrestria  felett 
a  krakói  várban  láttak  törvényt,  azért  ezeket  együttesen  Tár- 
aktáknak nevezik.  A  krakói  vajdaságból  három  kerület,  k(tet5k  a 
sandeci  aktái  Lembergben  őriztetnek.  A  krakói  vár-akták  levél- 
tára az  egykori  Jezsuita-kolostorban  van  elhelyezve  s  Dr.  Dob- 
rzinski  felügyelete  alatt  áll.  1388-on  kezdődnek  a  jegyzőkönyvek 
8  2260  folio  kötetben  és  1200  fasciculusban  foglalváJk,  hozzájok 
csatoltatott  még  a  város  tanács  által  1312-től  vezetett  régi  tdek- 
(v.  birtok-)  könyvek  1630  darab. 

E  levéltárról  is  az  áll,  hogy  lengyel  jogtörténelmi  szem- 
pontból a  legértékesebb,  de  mivel  a  jegyzők,  az  oklevelek  beveze- 
tése mellett,  mintegy  történelmi-annalesül  is  tekintették  a  veze- 
tett jegyzőkönyveket,  a  politikai  történelemre  is  becsesek  s 
Krakóval  s  az  egész  vajdasággal  fennállott  érintkezése  Magyar- 
országnak következtetni  enged  arra,  hogy  a  kutatás  e  levéltárban 
magyar  történelmi  szempontból  sem  volna  háládatlan.  Itt  van- 
nak a  szepességi  akták  is. 

Izabella  és  János  Zsigmond  levelei. 

A  lembergi  Ossolinski-  és  krakói  Jagelló-  kézirattár  felso- 
rolt mutatványain  kivűl  külön  kell  kiemelnem  egy  csoportot  s 
erre  fektetvén  a  fősúlyt,  kissé  részletesebben  is  meg  kell  erről 
emlékeznem.  —  Ertem  e  levéltáraknak  Izabella  és  János  Sjsig- 
mond  történetére  vonatkozó  gazdag  kincseit. 

A  boldogtalan  királyné  s  szerencsétlen  királyfi  történeté- 
nek igen  nevezetes  kútforrása  rejlik  a  lengyelföldi  levéltárakban. 
Itt  főkép  két  codexet  akarok  kiemelni,  a  mely  csaknem  kizáró- 
lag magyar  történelmi  emlékeket  foglal  magában :  a  lembergi 
Ossolinéki  intézetben  a  155  sz.  u.  u.  Cromer-Codexet  s  krakói 
Jagelló-könyvtárban  a  175.  számút,  mely  magából  a  lengyel 
királyi  cancell áriából  származik.  Ez  a  két  vaskos  codex,  —  egymást 
kölcsönösen  kiegészítve  —  Magyarország  történetéből  tizenkét 
nevezetes  mozgalomteljes  időszak  képét  táija  felelőttünk,  1551  — 
1563-ig,  a  legfőbb  szerepvivők  levelezéseiben.  Itt  találjuk  Iza- 
bella, édes  anyja:  Bona  királynő,  testvére:  a  lengyel  király  s 
Ferdinánd  a  magyar  király  között  kölcsönösen  váltott  leveleket, 
—  ezekhez  járul  .lános  Zsigmond  s  nagybátyja :  a  lengyel  király 
(Zsigmond  Ágost)  levelezése  s  főkép  az  a  tömérdek  izenetváltás 
a  követekkel,  azoknak  adott  utasítások  s  különösen  a  bécsi 
udvari  követtel,  Cromerrel  való  nagyon  élénk  levelezés  1558 — 
1563-ig. 


i.evéltAuxkbíi 


425 


r^íilH»lla  tudvalevőleg  testvére  volt  a  lengyel  királynak 
'Ágostnak.  Ez  utóbbi  volt  a  közvetito  Ziipolya  üxvcgyo 
aii  libaii,  l>ekttbhi  törekvéseiben   Fertliuándnal,  a   kinek 

Zsigiöoud  Ágost  két  leányát  vette  volt  egymásután  nÖül.  Iza- 
bella halála  után  János  Zsigmondnak  igazi  gyámja  a  magyaror- 
szági tiitorok  feleit  megint  csak  a  nagybátya:  a  lengyel  király 
lett^  kinek  az  ifjú  király  ki  szokta  volt  kérni  v>s  szívesen  követte 
tanácsait  s  gyakran  ig^nybevette  rokoni  jóindulatát.  Teljes  biza- 
lommal viseltetett  nagybátya  iránt,  ö  volt  az^  a  kivel  legelőször 
közié  óhajtásait,  czéljait,  aggályait  —  a  ki  előtt  leplezetlenül  fel- 
tárta nehéz  helyzete  körülményeit  s  a  kinek  nyugodt  lélekkel 
adta  kezébe  saját  és  országa  legfon)osabb  érdekeinek  elintézését 
Ferdinánddal  szemben.  Zsigmond  Ágostban  nem  is  csalódott,  az 
ő  részéről  mindig  őszinte  jóindulattal  találkozék  s  midőn  a  len- 
gyel király  a  nehéz  feladat  megoldásában  fáradozott,  hogy  kibé- 
kítse az  unokaöcscsüt  s  az  apóst,  amannak  legkevésbé  lehetett 
panasza  érdekeinek  védelmét  illetőleg,  A  lengyel  kii*ály  1 558-ban 
Ferdinánd  udvarába  kiildé  kipróbált  ügyes  követét :  Cromer  Már* 
tontj  a  ki  1563-ig  folytonosan  Ferdinánd  oldala  mellett  maradt 
(így  vele  volt  Pozsonyban  1563-ban  az  országgyliléseu,  midőn 
Miksát  megkoronázták)  s  legfőbb  teendője  épen  az  volt, 
hogy  közvetítse  a  magyarországi  viszálkodás  lecsendesítését, 
hogy  kieszközölje  a  versengés  végleges  békés  megoldását.  Ha 
valaki,  ugy  Cromer  volt  alkalmas  e  szerepre ;  Ferdinánd  udva- 
rában is  ragaszkodtak  hozzá  svolt  tekintélye,  szeretni  és  becsülni 
inár  korábbi  követségeinél  megtanulták.  Egyénisége  minket  más 
kidönben  is  érdekeh  korának  egyik  legelső  történetirója  ő,  a  kinek 
munkáját  a  mi  SzamoskÖzink  is  nagyban  használta  lörténetírásá- 
ban.  Bécsben  belső  barátságot  kötött  Draskovics  György  pécsi 
püspökkel,  a  későbbi  kalocsai  érsekkel,  30  év  múlva  is  levelez- 
tek egymással,  Bátbori  András  bibornok  is,  a  későbbi  szeren- 
csétlen erdélyi  fejedelem^  egyházi  pályáját  Cromer  oldala  mel- 
lett kezdette  s  a  vármiai  püspökségben  utóda  is  lett 

A  fontos  közvetítő  szerepnél  fogva  a  lengyel  király  volt  az, 
inek  kezében  a  szövevényes  dolog  szálai  minden  oldalról  össz- 
>ntosultak,  a  János  Zsigmondé  mellett  birta  Ferdinánd  bizal- 
mát is,  156L  tavaszán  maga  Ferdinánd  keresi  öt  fel,  majdnem 
»  János  Zsigmonddal,  békiilési  hajlamaival  s  közvetítői 

1  u  a  jellemző,  hogy  Cromerhez  csak  az  egyetlen  lembergi 

codexbun  tőhb  mint  száz  levele  van  1558— 1561-ig,  melyeket  a 
Cromertöl  nyert  értesítések  száma  természetesen  még  felülhalad* 
Hogy  ez  által  minő  fontos  szerep  jutott  a  lengyel  király- 
nak a  magyar  történelem  ez  időszakában,  könnyen  elgondolhat- 
juk. Hisz  a  magyar  földön  lejátszott  nagyszerű  drámának  főszö- 
Ss&áxadok.   1881.  V.  fílztt  28 


■  . "  >   ■ ' ' 

426  LÉNGYEL-FÖLDI 

Tevénye,  a  XVL  sz.  közepén  szintúgy  már,  mint  a  török  hőditAs 
későbbi  szakában,  épen  Erdély  kör  fii  forog.  Erdély  némileg-:^ — 
mondhatnók  tényleg  —  független,  névleg  a  török  birtoka  8  Fer- 
dinánd vágyainsJs  állandó  tárgya.  A  török  tudta,  hogy  mily  fon- 
tos positio  számára  Erdély,  hogy  nemcsak  egy  tariomány,  de 
hasisa  minden  további  hódításnak,  —  az  osztrák  ház  is  látta  azt  jól 
s  hatalmába  kerítésén  munkálni  soha  meg  nem  szűnt  Politikája 
ugyanaz  volt  János  Zsigmonddal  szemben,  mint  a  melylyel 
később  is  mindvégig  találkozunk  más-más  kiadásban.  Midőn  nem 
használt  a  szép  szerível  való  alkudozás,  vagy  a  nyilt  harcz,  folya- 
modtak a  fondorlathoz ;  a  kalandor  Heraklides  moldovai  vajda- 
ságának hivatása  ugyanaz  akart  lenni  János  Zsigmonddal  szem- 
ben, mint  a  mi  félszázad  múlva  Báthorí  András  ellen  a  Mihály 
vajdáé  volt:  Erdélyt  a  császár  hatalmába  hajtani.  —  Erdély  poli- 
tikája is  nagyjából  már  az  volt  ez  időben,  a  minek  oly  genialis 
személyesítőjét  látjuk  később  Bethlen  Gáborban.  —  De  János 
Zsigmond  nemcsak  Erdély  fejedelme  volt,  ő  benne  egy  tekinté- 
lyes párt  a  választott  magyar  királyt  tisztelte.  Egy  népszerű  esz- 
mének volt  ő  a  személyesitője,  melyet  oly  szépen  fejeznek  ki  a 
rendek  az  1559-iki  fehérvárí  országgyűlésen,  ^boldognak  érez- 
vén magokat,  hogy  vérükből  8  nyehöket  beszélő  urok  van.«  *) 

E  nevezetes  korszak  történelmére,  a  nyomtatásban  megje- 
lenteken kivűl,  a  bécsi  cs.  és  kir.  titkos  levéltár  nevezetes  kátfő, 
de  sok  marad  ezek  mellett  homályban,  a  miről  a  lengyel  levél- 
tárak anyaga  lebbenti  fel  a  fátyolt,  ez  tölti  ki  a  hézagokat,  ez 
helyezi  kellő  világításba  Zápolya  János  örököseinek  viszonyát  az 
osztrák-házzal  szemben.  —  S  hogy  a  magokban  is  nevezetes  tör- 
ténelmi adatokat  mily  nagyban  emeli  a  bennök  kimagasló  esz- 
mék harcza,  melyben  az  osztrák  ház  praetensioi  szemben  állottak 
a  magyar  vérből  származott  király  igényeivel  —  azt  hiszem  bizo- 
nyítgatni fölösleges.  Tagadhatatlan,  hogy  e  kor  kétszerezi  tör- 
téneti emlékei  értékét,  mert  hisz  azokban  hazánk  története 
sokszorosan  nevezetes  időszakának,  állami  életűnk  forduló-pont- 
jának rajzát  látjuk,  mintegy  hatái'kövét  az  új  korszaknak;  mely 
az  osztrák  ház  uralmának  megszilárdulásával  elkezdődött 

De  illeszszűk  immár  be  általános  vázlatban  a  két  codex 
tartalmát  történelműnkbe. 

Izabella,  János  király  halála  után,  a  török  karjaiba  veti 
magát  A  lengyel  király  fájlalja,  hogy  testvére  az,  a  kinek  űrügye 
alatt  a  török  a  keresztyénséget  lángba  borítja  s  apósának  Ferdi- 
nándnak véres  harczokat  szerez.  Azért  békítőül  lép  fel.  Izabella 
enged  s  közvetítésével  meg  akar  alkudni  Ferdinánddal.  Majd  a 


»)  L.  Sziiáffiji  Sánd<yr:  Erdélyi  Országgyűlési  Emlékek  11.  k.  1101. 


levéltArakríjl. 


427 


viszonyok  hatalma  Erdélyből  távozásra  k^Bzii,  de  a  kialkudott 
feltételek  teljesítése  Ferdinánd  részéről  írott  malaszt  marad  s 
sokáig  foly  a  felett  is  az  alkudozás.  A  krakúi  kíralji  kancelláriai 
codex  1551  — 1554-ig  terjedő  levelezésekbenj  követjelentéaekben, 
mstrucüokban  stb.  ezen  időszak  történetét  foglalja  magában* 

A  tíírök  nem  nyugszik  ineg  Izabella  távozásán,  Ali  basa 
ugyancsak  rémítgeti  Ferdinándot  s  síirgeti,  hogy  laz  Erdély or- 
BZ&goi  megbocsássad  az  János  kii'ály  fia  kezében,  c  ') 

A  Zápolya  örökösei  keserves  számtízetésének  és  hányódá- 
s&nak  1556.  őszén  csakugyan  a  Lembergböl  Erdélybe  valu  diadal- 
mas visszavitel  vet  véget.  1558-ban  az  alkudozások  Ferdinánddal 
újra  kezdődnek,  de  a  befejezés  előtt  a  királynőt  halál  ragadja  el. 
Izabella  azzal  zárta  le  örök  nyugalomra  szemét,  hogy  >három?;zor 
négyszer  szeretettel  kérte  fiát  [úgymond  maga  János  Zsigmond, 
a  lengyel  királyhoz  irott  levelébeu,-)]  hogy  törekedjék  az  osztrák 
házzal  egyetértésre  és  családi  összeköttetésre  jutni,  mert  az  vala- 
mint a  felséges  Jagelló  háznak  díszére  vált,  úgy  neki  és  orszá- 
gának is  javára  fog  szolgálni,  azért  igyekezzék  mindkettőt,  a  mit 
ö  (Izabella)  elkezdett^  bevégezni. <  —  János  Zsigmond  nem  ia 
lett  volna  idegen  egyiktől  sem,  országa  rendéi  egy etéi't ettek  vele, 
BÖt  atti'gették  is  házasságát,  mert  >az  idő,  miként  a  lefolyt  víz, 
nem  tér  vissza,  a  halál  az  tualkodókkal  is  közös ;  s  annyival 
inkább  siessen,  —  \\gy  mondának  —  nehogy  ő  felsége  hívei  azon 
árraságra  jussanak,  hogy  ő  felsége  kimúlván,  fejedelem  nélkíll 
maradjanak. c  ^)  János  Zsigmond  nevében  a  lengyel  király  fel  is 
fogta  az  alkudozáö  megszakadt  fonalát  s  közvetítő  volt  ismét 
évek  hosszú  során  át>  Ezen  alkudozásokra  1558 — 1563-ig  vet 
aztán  teljes  világosságot  a  lembergi  1152  lap  terjedelmű  emlí- 
tett codex. 

Van  szerencsém  János  Zsigmondnak  néhány,  a  lengyel  ki- 
rályhoz írott  levelét  rövid  kivonatban  bemutatni,  de  korántsem 
azért,  mintha  ezek  volnának  a  talált  levelek  legfontosabbjai,  — 
hogy   épen  ezeket   másoltam  le,   annak  egész  mellékes  oka  van. 

1562.  jan.  1-én  Gy  ul  a-Fej  ér  várról.  Panaszkodik 
J.  Zs.  a  császári  seregek  féktelensége  miatt.  2—3  évi  fegyver- 
szünetet siírget  B('ívg  ügocsa  nála  hagyásávah  mert  a  török  csá- 
szár meghagyta  neki.  hogy  mitse  engedjen-  Részletesen  elheszéli, 
hogy  Herakiideí*  mikép  Űzte  ki  Moldovából  Sándor  vajdát  Fél, 


Í^}  Lá§a  Tört.  Tár.  1881.  ápriliii  füzet:   Í5ö6,  Sxiget  ottramára 
vonatkozó  levelek  IV. 
^)    La«d    IpiiiIkt^í     <>5soIÍTi«ki-mté%ei    kvL    155.     szám     codex. 
648—555.  lev. 
8)  Szihhjyi  S. .'  Erd.  Orasíággytil^si  Emlékek  11.  k.  162.  é«  214   L 
I 1 


428  LENGYEL-FÖLDI 

hogy  két  tűz  közzé  akarják  szorítani,  Magyarország  fel6l  a  német 
expeditio  készül  támadni,  a  kassai  kapitány  már  is  útban  Tan, 

—  Moldova  felől  pedig  Heraklides,  a  ki  bár  jó  szomszédságot 
ajánlgat,  de  már  is  elkapkodott  juhokat  Gyergyóból. 

1562.  jun.  25-én  Segesvárról.  Tudósít  egy  évi  fegy- 
verszünet megnyeréséről  Sürgeti  a  Tiszántúli  részek  teljes  áten- 
gedését, azokat  is,  melyek  Balassa  Menyhért  árulásával  jutottak 
Ferdinándhoz,  mert  a  budai  és  temesvári  basa  már  is  esküdöz- 
nek, hogy  a  szultántól  szigorü  parancsot  kaptak,  hogy  minden 
várost  és  várat  visszafoglaljanak  az  ő  (János  Zsigmond)  számára ; 
de  félő,  hogy  azokat  is  magának  fogja  megtartani  a  török,  mint 
Temesvárt.  Már  kész  a  sereg  Szathmár  elfoglalására,  a  honnan 
aztán  egész  Kassáig,  sőt  tovább  uralhatják  a  főidet  s  Ecsed  sem 
fog  ellenállhatni,  úgy  hogy  a  lengyel  határig  ki  fog  terjeszkedni 
a  török.  Kéri  továbbá  véleményét  a  lengyel  királynak,  hogy  le- 
mondjon-e a  királyi  czímről  s  micsoda  czímet  és  kárpótlást  kér- 
jen a  helyett. 

Jellemző  főképen  az  1562.  aug.  20-án  Gyula-Fejér- 
vár o  1 1  kelt  nagyon  részletes  levél,  melyben  elősorolja  minden 
kívánságát  s  kéri  nagybátyjától  azok  kieszközlését  Ferdinándnál. 
Késznek  nyilatkozik  arról,  a  mi  a  legnagyobb  nehézségeket  okozta 
eddig  mindig  az  alkudozásoknál,  t.  i.  a  királyi  czímről  lemondani 

—  ha  a  lengyel  király  is  úgy  akarja,  —  de  hagyassék  meg  az 
számára  a  török  szultán  haláláig,  vagy  legalább  vele  szemben, 
hogy  választott  királynak  nevezhesse  magát.  Uj  czímúl  kívánja: 
T^  János,  Magyarország,  Dalmácia,  Horvátország  sat.  felségéé  kirá- 
lyának Jia,  isten  kegyelméből  Magyarország  és  Erdély  satfejeddme^ 
vagy  legalább  >  Magyarország  részeinek  és  Erdélynek  fejedelmet 
sat.  *)  Továbbá,  hogy  mint  tizenkét  év  előtt  hajlandó  volt  a  csá- 
szár, most  is  fogadja  őt  fiává,  fiai  pedig  testvéreiül  s  leánya  kezét 
adja  neki  s  vele  Kassát  a  Brauyschya  (Branyiczkó  ?)  hegyig  s  az 
egész  földet  a  török  hódoltságtól  a  Szepességig  Erdélylyel  és 
Gyula  várával.  Hogy  Kassa  miatt  esetleg  meg  ne  hiúsuljon  a  tár- 
gyalás, attól  hajlandó  el  is  állani,  de  legyen  az  övé  a  Tiszáig  az 
ország  Munkács,  Huszt,  Tokaj,  Szerencs  várával  s  az  egész  Be- 
reg,  Ugocsa  és  Máramaros  megyével.  Ezeket  teljes  felség-  s  eset- 
leges örököseire  is  átszálló  joggal  kívánja.  Ferdinánd  leányával 
való  házasság  után  szálljon  rá  mindjárt  Opulia  és  Ratibor  szilé- 
ziai herczegség.  Egymást  kölcsönösen  védelmezzék  minden  ellen- 
séggel szemben.  A  foglyok  mindkét  részről  bocsáttassanak  szabadon. 

V  »Joauiics  ser.  rcgis  Hung.  Dalm.  Croat.  ctc.  filius  dci  gratia 
priiu'cps  Hung.  ct  Transylvaniae  etc.«  vcl  saltcm  »  .  .  .  .  princeps  jpor*- 
(ium  rcgni  Hung.  ct  Trans.  ctc.« 


i.kvéltAuakiíol. 


Á29 


í5am*lh 


[tartutt  száz  ezer  íoiiiiLot  uiljukát 
,    és  fiai  aUiinlsával  üklov^U  állít* 


sib.  HÜ),  s  miun 
tuissék  ki» 

1562.  sept  9-eu  Li  y  ula*Pej  0  r  v  á  r  r  6  L  A  portu- 
rtil  visszatért  emberei n*^k  híreit  tudatja.  Bajazt^ttít,  a  lázadó 
BisuUáut  a  pcrsa  kiadta  négy  fiával  e^^yiitt  a  torok  császár  köve- 
tének, a  ki  megölette  ökct  s  Koustaütiiiápolyba  vitte  elte- 
mclüi,  aJc  ötödik  kis  fiát  is  megfojtották.  A  tOrok  és  persa  uieg- 
békélvén,  szovetiíéget  kötött,  miszerint  a  persa  3ü— 40  ezer  em* 
bérrel  fogja  segíteDÍ  éveuként  a  törököt  a  keresztyének  el  lei). 
NoVp  8-áu  a  szultán  Driuápolyba  indul  a  sereggel  téli  szálbisra 
8  esküszik,  hogy  (ava»Z8zal  vaytf  mvtjhal,  vagy  bevenzi  BéeátL 
Sürgeti  azért  a  kiegyezést  a  császárral  s  panaszkodik  Balassa 
Menyhért  újabb  liatahnaskodásai  ellen* 


Mielőtt  jelentésemet  —  a  i.  Társulat  szíves  tfu*elmeért  kö* 
s'/önetet  mondva  —  befejezném,  egy  rövid  pillantást  kell,  hogy 
vessek  a  lengyel  föld  más  részében  rcniélbetö  feladatunkra  is. 

Még  egy  szót  a  krakói  Izabella  codexi'öl.  Izabella  155'J'ben 
balt  meg  s  a  lengyel  királylyal  váltott  Ieveleil>öl  még  esak  a 
1551 — 54  küzöttiekre  bukantunk  s  legújabban  Bécsben  a  cs.  és 
k.  titkos  levéltárban  egy  codexet  találtunk,  mely  1554  és  55-ben 
váltott  leveleit  s  követségeit  tartalmazza.  A  királyi  cancellariá- 
ban  —  a  honnan  az  említett  eodexis  származik  —  rendes  máso- 
lat-könyveket vezettek.  Hol  lappanghatnak  tehát  az  előbbi  s 
későbbi  évekből  Izabellának  Zsigmond  Ágosttal  váltott  leve- 
lei ?  A  valószínűség  arra  mutat,  hogy  a  varsói  lengyel  királyi 
levéltárban,  —  A  lembergi  és  krakui  történészek  szorosabb 
érintkezésben  vannak  a  varsóiakkal  s  t/dük  tudom,  hogy  az  ottani 
levéltár  a  lengyel  histuriára  a  leggazdagabb  és  jól  berendezett 
állapotban  van.  Igazgatója  Dr.  Pawinaki  maga  is  jeles  lengyel 
lÚHtorikus.  A  szigoni  levéltári  szabályzat  mellett  a  lengyel  liiva- 
téilüokok  szabadelvűsége  a  kutatást  hozzáférhetővé  teszi  s  nagy- 
ban megkönnyíti.  Igen  nevezetes  még  Varsóban  a  gróf  Zamojski 
kunyv-  és  levéltár,  rendezett,  saját  hivatalnokkal,  —  a  kutatásra 
a  család  feje  adja  meg  az  engedélyt  Hogy  milyen  érdekes 
lehet  ez  a  gyűjtemény  is  a  magyar  históriára,  megmondja  azt 
Zamojski  János,  a  nagykancellárnak  neve  ti  lengyel  és  magyar 
történelemben,  a  ki  három  évtizeden  át  állott  Leugyelhon  élén  ; 
életirója  (Haidenstein)  szerint  >a  kix*ályok  királya  ágamenmon 
dicsekedhetett,  hogy  Nestor  az  ö  tanácsosa,  mennyivel  inkább 
tehette  azt  Báthori  István  és  111.  Zsigmorid,  a  kiknek  még  Nes- 
toniál  is  jelesebb  tanácsosuk  volt  Zamojski  Jáíiosl»aiu*  Ha  nem 
tudnánk  is  egyebet  róla  még,  mint  hogy  Báthori  Kristóf  fejedé^ 


430  LENGYEL-FÖLDI  LEVÉLTÁRAKBÓL. 


lemnek  a  leánya  Grizeldis  volt  a  neje  s  ha  nem  ísmemök  Erdély 
történetében  fontos  szerepléséből  csak  Báthory  Zsigmondhoz  te 
Andráshoz  való  viszonyát  s  Mihály  vajda  ellen  vitt  harczait:  ez 
is  elég  volna  arra,  hegy  erős  vágyat  erezzünk  levéltárát  kikutatni, 
minket  érdeklő  iratait  napvilágra  hozni. 

De  feladatunk  a  magyar  és  lengyel  történelem  érintkezé- 
seinek fenmaradt  emlékei  összekeresésében  —  azt  hiszem  —  még 
Varsóban  sem  volna  egészen  megoldva ;  kutatásunk  ez  irányban 
csak  ugy  lehetne  teljes,  ha  belevonnánk  a  szent-pétervári  levél- 
tárakat is,  a  hová  Varsóból  nagyon  sokat  elvittek,  így  többek  kö- 
zött Zaluski  püspök  híres  könyv-  és  levéltárát.  —  A  bukuresti 
gyűjtemények  között  magam  is  láttam  Erdély  történetét  érdeklő 
másolatokat  Szent-Pétervárról ;  s  arról,  hogy  a  magyar  történe- 
lemre ott  is  van  mit  keresnünk,  tényekkel  győzött  meg  többek 
közt  Dr.  Prohacka  —  a  lembergi  törvényszéki  levéltár  ügybuzgó 
hivatalnoka  —  a  ki  három  ízben  dolgozott  már  a  szent-péter- 
vári levéltárakban  s  mindannyiszor  gazdag  zsákmánynyal  tért 
vissza.1 

így  tehát  Krakó,  Lemberg,  Varsó  és  Szent-Pétervár  azon 
városok,  a  hol  a  magyar  történelemnek  az  egykori  Lengyelor- 
szágban őrzött  emlékeit  első  sorban  kereshetjük. 

A  szt.-pétervári  levéltárakba  való  bejuthatásnak  szintén 
van  módja ;  a  lengyelek  között  a  kutatást  a  lehetőségig  meg- 
könnyíti a  magyar  nemzet  fiai  iránt  érzett  őszinte  barátságuk. 

A  szíves  vendégszeretetet  náluk  a  tudományos  kutatás 
terén  is  feltaláljuk,  hiven  ama  szép  példabeszédükhöz,  hogy  »gosé 
w  dom,  Bóg  w  dom«  [=  vendég  a  házban,  isten  a  házban].  Tör- 
ténelmi téren,  az  igazság  keresésében,  a  lengyelek  czélja  a  mi- 
enkkel azonos.  Kutatásainkhoz  készségesen  nyújtanak  segédke- 
zet, mert  hisz  az  ő  szemek  is  folytonosan  a  múlton  csügg,  abból 
merítenek  tanulságot  és  vigaszt  a  jelenben,  s  reményt  a  jövőre. 
Jelszavuk  —  melyben  hinni  és  remélni  meg  nem  szűnnek  — 
hogy  »veritas  liberabit«  az  igazság  felszabadit. 

SzÁDEGZKT  Lajos. 


2C"crx^ö2íT:E^:É:x^Ész- 


ADATOK  AZ  1619— 20-IKI  POZSONYI  ORSZÁG- 
GYŰLÉS  TÖRTÉNETÉHEZ. 

Kora  egyik  fontosabb  eseményéaek,  az  1619  — 20*bau 
\»souyban  tartott  országgyíi lésnek,  törtéuetéUez  szándékozom 
ezen  alkalommal  pár  adattal  járulni* 

Ezen  országgyűlés  alkotmáiiyos  kíizdehneitik  törtéuetébeu 
bíváló  érdekű.  A  nemzet  egy  része  raeghasonolva  a  megkoroná- 
lott  törvényes  magyar  királylyal,  sérelaieiaek  orvoslását  tegy- 
yerrel  kezében  8  az  által  akarja  elérni,  hogy  IL  Ferdinándot 
trónjától  megfosztva,  nemzeti  uralkodót  ültessen  arra  Bethlen 
Gábor  erdélyi  fejedelem  személyében.  A  fejedelem  seregei  oly 
rohamosan  haladtak  előre,  hogy  1619.  aug.  közepétől  october 
közepéig  felső  Magyarország  Pozsonyuyal  együtt  kezében  volt, 
Forgách  Zsigmond  nádor,  ki  Posony  feladása  után  kényszerült 
Bethlen  kívánságának  engedni,  meghivú  leveleiben  felemlítve  az 
országnak  szomorú  állapotát,  Szt-Márton  napra  Posonyba  hívja 
a  rendeket,  hogy  ottan  tanácskozva,  iparkodjanak  megszüntetni 
a  háború  okait. i) 

Az  országnak  a  nádor  által  meghívott  karai  és  rendéi 
1619.  nov,  18-án  megkezdek  tanácskozásaikat.  A  protestáns 
rendek  a  fejedelmi  hadak  által  kivívott  előnyök  által  telliátorit- 
tátva  8  támaszkodva  a  t^seh,  morva  és  sziléziai  protestánsok 
győzelmes  fellépése,  nemkinömben  Anglia,  Velencze  és  Belgium 
erkölcsi  támogatása  következtében  a  portától  nyerendő  segélyre, 
II.  Ferdinándot  a  mag}'ar  tróntól  megfosztani  s  helyére  Beth» 
len  Gábort  akarták  ültetni  Az  országgyűlés  megnyitása  után 
táplált   vérmes   reményeiket    leghívebben  jellemzi  Bethlennek 


*)  Forrásaim  itten  höcBO  követei  Groff  Lörintz  es  ííílíidor  János- 
imk  IMcsé  hiilÚBágához  s  a  városnak  követeihez  küldött  tudósításai, 
Bethlen  Gdbor  ób  ncjeiiek  levelei  és  a  IL  Ferdináiid  hi«toBai  által  tett 
el^tcfjc6zte8  é»  a  rendek  serelmeire  adott  vÍ0jEonvála;?j  és  máa  levelrk. 


:,*:.r<v 


432  KÜLÖNFÉLÉK. 

egy  1619  decz.  20-a  körül  a  kassai  kamarához  küldött  levele, 
melyben  írja:  Ezen  gyűlésből  yálasztottuk  feö  követeket  az 
Portára,  Magyar,  Che,  Morvái,  Sileziai  nemzetek  közül  kiket 

illet és   az  Angliai  király,   Yelenczei   Respub.  Belgák 

oratoraival  eggyüth  lévén  egy  értelemből  valamit  akarunk  azt  a 

Portáról  obtinealhattyuk, király  —  Frigyes  cseh  király  — 

Norinbergába  lévén  az  Imperiíúis  Coronát  occupállja  Csiaszartúl 
és  nem  sokára  fogh  az  Imperinm  is  renuncialni  neki.  Immár 
eemmi  dologban  hátramaradás  itten  nem  leszen.  < 

Mindenek  előtt  a  pozsonyi  várban  őrzött  koronát  akarják 
kezökre  keríteni.  Pálfy  István  és  Révay  Péter  koronaörökkel 
való  alkudozás  végett  Thurzó  Imrét,  Thurzó  Szaniszlót,  Széchy 
Györgyöt,  Chernely  Györgyöt  és  Fúló  Miklóst  az  abaujvári  köve- 
tet küldték  a  várba,  kiknov.  21-én  »sok  tractatusra  és  törekedésre 
megszerezték  a  koronát  és  a  várat  s  ebbe  22-én  két  száz  gyalo- 
got helyeztek  Monoki  Miklós  és  Moray  Gáspár  vezérlete  alatt.  ^) 

Mig  az  ország  rendéi  Pozsonyban  tanácskoztak,  Ferdinánd 
is  gondoskodott  a  védelemről.  Hive  Homonnai  György  Lengyel- 
országban tekintélyes  kozák  sereget  toborzott  s  ezekkel  és  saját 
jobbágyaival  iparkodott  a  Bethlenhez  pártolt  felvidéki  városokat 
visszahóditani.  November  22-én  találkozott  Homonna  alatt  5000 
kozákból  álló  serege^)  Rákóczy  Györgynek  hadaival.  A  szerve- 
zetlen magyar  hadak  csekély  ellenállás  után  megfutottak  tete- 
mes zsákmányt  s  hadi  szereket  hagyva  hátra  az  ellenségnek. 
Homonnay  kozákjai  Gálszécset  felégetve,  sem  nőnek  sem  gyer- 
mekeknek nem  kegyelmezve,  Kassa  fele  vonultak.  Homonnai  nov. 
30-án  körülzárolva  a  várost,  széplaki  táborából  megadásra  szólitá 
fel  a  kassai  polgárokat.  Ezek  azonban  ugyanazon  napon  kelt  vála- 
szokban isten  és  emberek  előtt  felelőssé  teszik  őt  az  ország  romlá- 
sáért s  hivatkozva  arra,  hogy  az  ország  többi  rendéivel  az  őköveteik 
is  Posonyban  vannak  már  s  ^valamit  ott  az  ország  concludáU  ők 
is  azt  tévők  lesznek.  E  szavakkal :  » Vegyen  Nagyságod  példát 
az  teöb  fő  uraktul,  kik  ez  mostani  gyűlésben  nemzetünk  javára 


1)  Fúló  Miklós  1619.  nov.  22-en  kelt,  Korlát  Fercnczhcz  irt 
leveliinek  másolata. 

^)  Ilorváth  M.  V.  köt.  205.  lapján  líomonnay  kozákjainak  száma 
15000,  2500  és  8000-nyi  fővel  említtetik  a  különböző  források  alap- 
ján, T^/ícse  hatósága  IG19.  (Icc.  10-én  Pozsonyban  levő  követeihez  írt 
leveleben  az  általam  liasznált  számot  írja  a  városi  gyalogság  tudósítása 
alajiján,  melyből  az  ütközetben  sokan  elestek.  —  Ezen  levélből  s  a 
kassai  kamarának  Lőesehez  dcc.  31-cn  segélyt  kérő  leveléből  veszem  át 
líomonnay  kalandozásának  részleteit. 


ií(1lOnkí:lí:k. 


433 


ií^ckeztiek,  Nokünk  Nagyságoddal  semmi    dalguuk   mucsen,€ 
liatározottau  visazautaaítják 

Bethleu  értesülvén  aliomoiinai  vereségről,  nov.  27-6ü  meg- 
hugyja  a  vásosoknak,  liogy  »siib  amissioue  capilis,  libertatis  et 
omnium  bonorum*  fejenkint  kc?ljeaek  fel  s  űzzek  ki  az  ellensé- 
get ígéri,  hogy  ^az  országgy illésében  miüdeu  dolgokról  ez  iit'^báüy 
iiíip(>k  alíilt  vegezvéiK  Kietiii  fog  és  azou  lesz,  hogy  > duplával 
ailja  vififiza  a  mostani  kártételét  az  ellenségnek,*  December  5  én 
indíttatott  útnak  a  kozákok  elh)a  Szécby  György  Fülekre,  Petae- 
házy  Liptóba,  hogy  azoknak  elöreuyümulását  meggátolják* 

Mielűtt  Bethlennek  hadai  újra  szervezkedtek  volna,  Ho- 
monnay,  ki  a  pusztításban  kimerült  lovasaágával,  ágyuk  és  gya- 
logság hiányában,  a  megerösitett  városnak  mitsem  árthatott, 
Kassa  ulol  Lapispatukot,  Somost,  Sóvárt  felégetvén^  dcczember 
2-áii  Kelemes  és  Sebes  mellett  szállva  táborba,  felkérte  Eperjest 
Innen  erélyesen  visszaútii^ítva,  Finta  fülé  indult  s  egy  váratlan 
forddlattal  Szcbeut  akarta  meglepni.  Abaffy  Miklós  a  sárosme- 
gyei hadakkal,  az  időközben  megérkezett  eperjesi  polgárok  ós 
drabantokkal  s  a  szebeni  polgái^sággal  Horaonnay  támadását 
egy  6  órán  át  —  reggeli  8  órától  dél  utáni  2  óráig  —  tartott 
üiküzetbeii  visszaverte*  A  kozákok  ezen  vereséget  a  felső  külvá- 
ros és  két  malom  felégetésével  boszúlva  meg,  Héthái*Bt  és  a  kor- 
nyék falvait  kirabolva,  Musiua  felé  tartottak  Minthogy  azoubaB 
itteu  utjok  elzáratott,  Bártfa  felé  fordultak 

Homonnai  betörése  s  a  homonnai  vereség  Bethlennek  — 
mint  fiz  egyik,  Lőcse  hatóságához  írt  levelében  kifejezi  —  annyi 
búsulást  és  csudálkozást  okozott,  hogy  azt  meg  sem  tudja  írni. 
De  Lengyeloi*8zág  részéről  komoly  tilmadástól  egyáltalában  nem 
tartott  A  fejedelem  neje:  Rajtíer  Melchior,  Berzeviczey  András  éa 
Palaticz  Jánoshoz,  a  felső-magyarországi  királ}TJövedeluek  keze- 
lőihez 1619*  december  22-én  Nagy- Váradról  intézett  levelében  a 
lengj' elek  hadi  készületeinek  okául  azt  tartja,  hogy  >  netalán 
hogy  iHomonuay  illyen  diilást  prédálást  tetete  az  országban, 
gondolkodnak  ők  is  an^ól,  hogy  Magyarország  sem  hag\ja  köny- 
nyen,  hanem  hoszút  igyekezik  állani  a  rajta  esett  méltatlan  sok 
kártételért,  így  lenne  hihető^  hogy  az  határban  hadat  akarnak 
fenntartani*^  Azt  azonban  nem  hiheti,  hogy  a  lengyel  király  s 
kiváltkép  az  respublica  nyilvánvaló  ellensége  legyen  Magyaror- 
szágnak ;  mert  tudja  azt  a  lengyel  király,  hogy  a  török  császár 
azt  neki  soha  el  nem  szenvedné.  Mindamellett  ajánlja,  hogy  Szí** 
cJiy  és  Kákói^zy  egyesítsék  hadaikat  s  kémek  által  tudják  ki  a 
lengyelek  szándékát. 

E  közben  azonban  Bethlennek  hadai  Bécs  kid  városaiba  is 


434  KÜLÖNFÉLÉK. 

benyomultak  s  »ha  a  Tyrannidesnek  követésére  kedve  lett  volnai 
ez  egész  bécsi  bostákat  is  porrá  tétethette  volna. « 

Az  országgyűlésen  igen  lassan  folytak  az  ügyek.  A  cseb 
király  követei  december  első  napjaiban  megérkeztek  Pozsonyba, 
4-én  reggel  fogadtattak  a  fejedelem  által.  A  gyűlés  bizottságot 
küldött  Bethlenhez,  kérve  öt,  bogy  mindenek  előtt  a  cseh  és  más 
szövetséges  országok  követeivel  állapodjanak  meg  a  szövetségre 
vonatkozólag.  Erre  az  összes  karok  és  rendek  a  nádor  lakásán 
gyűltek  össze  a  prágai  követség  előterjesztésének  meghallgatása 
végett  Délután  a  követség  ellátására  naponkint  100  frtot  szavaz- 
tak meg,  annak  kezelésével  megbízták  Szegedy  Gáspárt  és  Bor- 
sányi  Mihályt.  Másnap  reggel  7  órakor,  a  fejedelem  lakásán 
szép  német  beszédben  fejtegette  a  követség  feje :  gróf  Hohenlohe  a 
rendek  előtt  a  szövetség  megkötésének  a  nürnbergi  gyűlésig  való 
elodázhatlanságát. 

A  szövetség  megkötése  után,  némely  más  sérelmek  mellett^ 
a  templomok  ügyével  foglalkoztak.  December  7-én  átadták  a 
pozsonyi  templomot  a  protestánsoknak  s  abban  dob-  és  trombita- 
szóval Te  Deum  tartatott.  Megállapították,  hogy  Szent-György- 
ben és  Bazinban  —  az  evangélikusok  többségben  levén — a  templo- 
mok őket  illetik.  Nagy -Szombatban  visszaadták  a  katholikus  több- 
ségnek a  nagy  templomot,  mig  az  evangélikusoknak  a  jezsuiták 
új,  de  még  ki  nem  épített  coUegiuma  Ítéltetett  oda,  fentartatván 
számokra  a  remény,  hogy  még  egy  templomot  fognak  kapni. 

December  15-én  nyújtották  be  a  rendek  válaszokat  a  nádor 
által  tett  előterjesztésre.  Ebben  fejték  ki  okaikat ;  miért  nem  akar- 
ják Ferdinándot  királynak.  Ugyanezen  napon  érkezett  meg  Fer- 
dinándnak levele  Forgách  Zsigmond  nádorhoz,  melyben  Bethlen- 
től 8  az  ország  rendéitől  salvus  conductust  és  a  csehektől  is  ele- 
gendő biztosítékot  kivan  arra,  hogy  biztosait  minélelőbb  bántat- 
lanul kűldhesse  Pozsonyba.  A  salvus  conductus  megadása  elha- 
tároztatott Kimondták  azonban,  hogy  a  rendek  semmit  sem 
akarnak  tárgyalni  Ferdinánd  biztosaival ;  de  méltányosnak  tart- 
ják őket  saját  kívánságokra  meghallgatni,  mint  az  a  keresztények, 
sőt  a  törököknél  is  szokásban  van. 

Ferdinánd  biztosainak  megérkeztéig,  a  rendek  megállapíták 
a  Bethlennek  benyújtandó  koronázási  feltételeket.  Ezek  decem- 
ber 18-án  már  készen  voltak,  benyújtattak  a  fejedelemnek  azon 
reményben,  hogy  ő  azokra  azonnal  fog  válaszolni  s  egy  hét  lefo- 
lyása alatt  megtörténend  a  választás.  Forgách  Zsigmond  nádor 
az  ügynek  ily  gyors  lefolyását  megakadályozd,  rábírván  a  rende- 
ket, hogy  előbb  Ferdinánd  biztosainak  megérkezését  várják  be. 
A  rendek,  sőt  maga  Bethlen  is,  engedtek  a  nádor  közbenjárásá- 
nak, minthogy  a  biztosok  előterjesztései  alapján  kedvező  békét 


külOnfklkk. 


435 


T^m^ltck  küthetai  &  a  vúlusütást  rlhalaszták.  A  fejedelem  már 
i*mlíteti  levelidében  írja:  j>Coüclitioaes  electionis  nostrae  az  statu- 
sok beküldték  . .  •  <  melyre  az  resolutio  is  készen  vagyon,  de  az 
ehaszar  követiiiek  elérkezosére  várakozni  akarván,  eddigh  ki 
nera  kültiik,  ma  ki  veszikj  és  az  electio  meg  fo^  holnap  leoui. .  * . . 
CsAíizár  követe  h  holnap  beérkeznek  és  mindgyart  meg  láttyuk 
mit  akarnak.<  A  császári  biztosoknak  megérkezése  és  a  közbejött 
körülmények  más  fordulatot  adtak  az  ügyeknek. 

Horváth  Mihály  Magyarország  története  czimű  nagy  möve 
új  dolgozatának  1872-iki  kiadásában  az  V*  köt.  211.  lapján  ezen 
országgyűlésről  szólva,  irja:  >A  két  német  4r<  —  ti.  Meggau 
liénárt  és  Freiner  Siegfrled  11,  Ferdinándnak  biztosai,  kik  lf>19. 
dec,  26-án  érkeztek  meg  Pozsonyba  —  »és  Nádasdy  Tamás  után 
pár  nap[ial  később  Lépes  Bálint  érsek  is  felérkezvén  Gyűrböl^  a 
királyi  biztosok  január  2-án  (J 620-ban)  tették  meg  elsu  előter- 
jtísztésöket.  Szövegét  eonek  nem  ismerjük ;  de  mint  a  rendek  vá- 
laszából látjuk,  felbivás  volt  ezekhez:  adnák  elíS  sérelmeiket, 
melyek  által  felkelésre  indíttattak  ;  (i  felsége  hajlandó  azokat 
megorvosolni,  ha  a  fegyvert  ők  is  leteszik  n  a  csehekkel  való  szö- 
vetségtől eUllariak.« 

Lőcse  sz.  kin  város  levéltárának  rendezése  közben  kiválo- 
gatván a  17-ik  század  országgyűlési  iratait,  azok  között  reá  talál- 
tam a  szóban  forgó  előterjesztésre,  ^) 

Tartalma  a  latin  szövegaek  hü  fordításban  következő :  O 
Kzentséges  római  császári,  nemkülömben  Német-,  Magyar-,  Cseh- 
8tb,  országoknak  királyi  felsége,  legkegyelmesebb  urunk*  Erdély 
nagyságos  fejedelmének,  Xlagyarország  némely  részei  urának,  a 
székelyek  gruíjfinak  stb.  jóakíirata  és  szeretetének  uyilvánítását ; 
Magvarország  tekintetes  és  nagyságos  Nádor  gróf  urának,  nem- 
külömben a  magyar  királyság  jelenleg  Pozsonyban  levő  rendéi- 
nek kegyét  és  kegyelmességét  nyilvánítja  s  küldi  azoknak  álta- 
lunk, mint  ő  felségének  ide  kirendelt  biztosai  által,  átadás  és  elő- 
mutatás  végett  kegyes  credentionalis  levelét  azon  paraucscsal, 
hogy  ezen  credentioualis  levél  átnyújtása  mellett  minden  fent  em- 
lített uraknak  terjesztessenek  elő  a  következők:  Tudva  van  a 
nagyságos  fejedelem  úr,  a  nádor  úr  s  a  magyar  királyság  rendéi 
előtt,  miszerint  ö  c-sászári  és  királyi  szent  felségének,  miután  Isten 
rendelése  következtében  ezen  magyar  királyságban  a  királyi  mél- 
tóság fokára  emeltetett,  jóllehet  boldog   emlékezetű   elődének 

Í*)  (Mma:  Ktivcrenflisstmid,  Rcvcrendia,  Honorftlnlibus,  Spactnbili* 
liwji,  M»gínfí<^Í9|  Egrogim  et  Noíiililioí*,  Fnidcntibus  itcin  et  CirmmspCi"- 
lis  Kegui  Nofttri  llungsiríao  univörBÍfi  SUtibus  NobiB  dilcctis*  Pfoposttio 
Icgatioms  coinissarioram  Ferdinftndí  Imperntons, 


k 


m^ 


m 


436  KÜLÖNFÉLÉK. 

Mátyás  római  császár,  Német-,  Magyar-  Cseh-  stb.  országok  Idrá^ 
lyi  felségének  ez  életből  elköltözése  után  a  kormányzás  reá  ssál- 
lana  át,  mi  sem  áll  inkább  szándékában  és  szorgos  gondjaiban, 
mint,  hogy  a  neki  alárendelt  királyságokat  és  tartom^yokai  biz- 
tosítva és  épségben  tartva,  azoknak  nemzeteit  békében,  nyugalom- 
ban  és  egyetértésben  megtartsa ;  közszükségleteit  úgy  lássa  el, 
hogy  az  által  az  egész  kereszténységről  a  legjobban  legyen  gon- 
doskodva. Ezen  okból,  a  római  szent  birodalomba  utazása  aUud- 
mával,  miután  ő  felsége  a  császári  méltóságra  emeltetett,  lehetA- 
leg  törekedett  az  annak  előmozdítására  szolgáló  eszközök  éa  mó- 
dokról gondoskodni  a  birodalmi  választók  és  fejedelmek  s  a  többi 
karok  és  rendeknél. 

O  felsége  ezen  távollétében  legnagyobb  visszatetszéssel  és 
felháborodással  hallotta  és  tudta  meg,  hogy  magyar  királyságá- 
ban zavargások  s  ennek  következtében  nem  csekély  károk  kelet- 
keztek, melyek  által  a  lakosok  nyomorgattatnak  s  elnyomatnak, 
ezeket  fájdalommal  vette  tudomásul. 

Nehogy  a  királyság  részeiben  ilyenek  lappangván,  a  szeren- 
csétlenségeknek rósz  következményei  mások  romlása  és  felforga- 
tásának okozóivá  legyenek,  ö  felsége  a  királyi  méltóság  tiszténél 
fogva  kegyes  és  atyai  gondja  és  gondoskodása  tárgyának  nyilvá- 
nítja mindazt,  mi  a  királyság  és  az  ország  lakóinak  hasznát  és 
üdvét  illeti.  Azon  okokat  és  izgatásokat,  melyek  által  ezen  moz- 
galmak szittattak,  teljesen  megszüntetni  óhajtja,  hogy  mindazok 
lecsilapitása  és  kiegyenlítése  után  az  országnak  felháborított  és 
zavargó  részei  a  régi  fényben  állíttassanak  helyre  s  az  óhajtott 
béke  a  pusztítás  által  okozott  károk  helyreállítása  végett  felvi- 
rágozzék. 

Kétség  kivül  belátják  a  nagyságos  fejedelem  úr,  a  nádor 
úr  és  a  fent  említett  rendek  a  felséges  ausztriai  háznak  —  mely- 
nek elsősége  meggyökeredzve  az  egész  keresztény  világon  szélté- 
ben hosszában  elterjedt  —  Magyarország  iránti  érdemeit,  hogy 
mily  nagy  fáradsággal,  munkával,  gonddal,  mérhetlenül  kimerí- 
tett kíncsekkel  biztosította  és  szabadítottta  meg  az  ellenségek- 
től :  mily  módon  állíttatott  az  helyre  isten  segedelmével  a  török 
császárral  megkötött  áldásos  béke,  biztosság  és  nyugalom  által 
előbbi  fényében.  A  mostani  császári  királyi  felség  épen  oly  ke- 
véssé akar  valamit  elmulasztani  abból,  mi  ezen  királyságnak 
üdve,  nyugalma  és  békéjére  ohajtandónak  látszott,  hanem  szen- 
tül és  atyailag  akará  szentesíteni  és  végrehajtani  mindazokat, 
mik  a  biztosító  oklevelekben  —  assecurationales,  —  a  diplomá- 
ban és  az  ország  törvényeiben  foglaltatnak.  A  nehezteléseket  és 
sérelmeket  pedig  a  legméltányosabb  mérleggel  minél  előbb  mér- 
legelni és  kegyesen  éiTcnyesíteni,  hű  alattvalóinak  megelégedé- 


Kt}íjC}HFkí,ÍK. 


43T 


tóre  eliDtcKui  és  teljesitoni  kész  vala  és  az  összes  fentemlítetteket 
miuíljílrt  a  felséges  és  virágzó  római  birodalomból  való  vissza- 
tÍTte  után  a  magyar  királyság  legújabb  országgyűlési  baiároza- 
tai  alapján  létesítette  volna,  ha  az  ország  kész  és  Dyugodt  lett 
volua.  ífost  Í9  kész  a  méltányosság  szerint,  a  mire  a  királyi  mrl* 
tóság  felvétele  alkalmával  magát  esküvel  kötelezettnek  ismeri  el^ 
az  elorebocsátottakban  összes  és  egyes  híveinek  eleget  tenni,  Nem- 
különbeü  méltóztatni  fog  Összes  és  bármely  alattvalóit  szaVuidal* 
maik,  szabadságaik*  sérthetlenségeikben  megtartani,  császári  és 
királyi  kegyét  és  kegyelmét  ígérve  mindnyájoknak  összesen  és 
egyenkint  Elvárja  viszont  az  urak  s  az  országlakók  részérulj 
hogy  a  tartozó  büség  adóját  ö  felsége  iránt  törbetlenűl  megtar* 
taudják. 

Gondolják  meg  a  nagyságos  fejedelem  úr,  a  nádor  úr  és  az 
or'-  ]q]j  minö  károk  háramlottakés  báromolnak  naponkint 

az  ,     1  a  jelenben  felszított  mozgalomból  a  méltányosan  és 

szeDtűl  fogják  megítélhetni,  hogy  igen  sok  vagyonnak  hányatta- 
tása, a  szegény  népnek  erotlenitése^  az  árvák  és  özvegyek  nyomó* 
lüsága  s  a  csaknem  legvégső  pusztulás  következtében  mindenki- 
nek azon  gondolatra  kellene  jönnie,  hogy  legalább  az  ország  rom- 
juit  kell  megkimélnL 

Ha  a  nagyságos  fejedelem  iir^  a  nádor  úr  és  az  ország  ren- 
déi Összehasonlították  ennek  hasznát  az  ellenkezőből  keletkezhető 
veszélyekkel;  a  jövÖre  nézve  remélli  ö  felsége,  hogy  a  jelenlegi, 
a  béke  és  egyezség  helyreállítása  czéljából  rendezett  tárgyalás  — 
melyet  ö  íelsége  is  örömest  megengedni  méltóztatott  —  minden 
nehézség  nélkül  a  remélt  eredmőnynyel  fog  végződni. 

Elvárja  u  felsége,  hogy  a  nagyságos  fejedelem  úr,  a  nádúi 
ftr  és  az  ország  rendéi  ezen  nem  kevéssé  üdvös  tanácsokat  követve 
és  hozzájárulva  ö  felsége  szán  dekához,  kölcsönös  törekvéssel  azon 
fognak  működni,  hogy  mindeu  nehézséget  elhárítva  ésakülömbö- 
2eteket  kiegyenlítve,  képesek  legyenek  a  haza  jogai,  szabadsága, 
haszna  és  javának  biztosan  ós  nyugodtan  örülni  s  azokat  élvezni. 

Miért  is  inti  ő  királyi  szent  felsége  a  nagyságos  fejedelem 
arat,  a  nádor  urat  és  az  ország  rendéit,  hogy  a  béke  helyreállí- 
tása czéljából  megkezdett  üdvös  intézményt  oly  módon  vegyék 
ssuvökre,  atyjok  és  királyok  kegyelmességét  ismerjék  el,  kegyes 
intését  engedelmesen  fogadják ;  hogy  mind  a  kedves  haza  lenn^ 
tarUUáról,  mind  az  ország  lakóinak  üdvéről  buzgón  gondoskodva, 
annak  valamint  önmagok,  úgy  az  utókor  is  Örvendhessen :  a  dicsé- 
retek mngasztalásait  nevök  és  hirök  fényével  az  egész  keresztény- 
ség előtt  mind  inkább  és  inkább  kiérdemelt  joggal  nyerjék  meg. 

Melyek  után  ő  császári  királyi  szent  felsége  a  többiekről 
kegyesen  gondoskodva  maracL* 


438  KÜLÖNFÉLÉK. 

Ferdinánd  király  biztosai  előterjesztésének  napja  1620.  jan. 
2-ra  szerény  Yéleményem  szerint  alig  tehető.  Horráth  Hihilj 
idézett  mfiye  Y.  köt  213.  lapján  Jászay  okmány  gyűjteményéből 
a  rendeknek  a  királyi  biztosok  előterjesztésére  adott  yálaaaiál  a 
királyi  biztosok  január  első  tizedéből  eredő  tudósításaira  hiTatiíO- 
zik.  Az  általánosságban  január  első  tizedére  történt  hivatkozás- 
ból s  abból,  hogy  az  említett  Tálasz  napja  sincsen  feljegyezve^ 
gyanítom,  hogy  az  idézett  forrásban  az  egyes  események  napja 
nincsen  külön-külön  megjelölve.  A  királyi  biztosok  a  rendek  által 
a  királyi  előterjesztésre  adott  válaszra  1620.  jan.  4-én  viszonvá- 
laszt  adtak.  Ennek  bevezetésében  kimondják,  hogy  a  Pozsonyban 
jelenleg  összegyűlt  rendeknek  január  2-án  szóval  és  írásban  tett 
nyilatkozatát  kapták,  azt  kellő  megfontolás  alá  véve,  arra  követ- 
kező rendben  tai-tják  válaszolandónak.  Ebben  tehát  világosan 
kijelentik,  hogy  a  rendek  január  2-án  adták  meg  válaszokat  a 
királyi  előterjesztésre  s  így  a  királyi  biztosok  előterjesztésének 
ideje  még  december  végső  napjaira  teendő. 

A  királyi  biztosok  január  4-iki  viszonválaszukban  pontról 
pontra  válaszolnak  a  rendek  január  2-iki  nyilatkozatára.  ^) 

A  rendek  január  2-iki  válaszokban  előadják  sérelmeiket  A 
királyi  biztosok  azoknak  első  és  második  pontjára  válaszolva, 
hivatkozással  az  1619-iki  pozsonyi  országgyűlésen  alkotott  öt 
törvényczikk  bevezetésére,  visszautasítják  azon  vádat,  mintha  ő 
felsége  kormányra  léptekor  nem  szándékozott  volna  orvosolni  az 
ország  sérelmeit  Ennek  ellenkezőjét  magok  a  rendek  az  1619-iki 
országgyűlés  torvényczikkeinek  bevezetésében  következőleg  bizo- 
nyítják: Látják  ő  felségének  a  hű  karok  és  rendek  iránti  oly 
kegyességét,  hogy  semmi  kívánni  valót  sem  akar  hátra  hagyni 
azokból,  mik  királyi  oklevelében  és  a  műit  évben  történt  szeren- 
csés koronáztatása  alkalmával  alkotott  törvényczikkekben  meg- 
erősíttettek ;  miért  is  egészen  bizonyosnak  tartják,  hogy  innen 
eredt,  miszerint  ő  felsége  említett  királyi  oklevele  értelmében 
elhunyt  előde  ő  császári  királyi  felségének  halála  után  hat  hó 
leforgása  alatt  az  ország  karai  és  rendéinek  Pozsonyba  ország- 
gyűlést hirdetett.  Hogy  azon  személyesen  nem  jelenhetett  meg, 
a  rendek  ő  felségének  távollétét  ugyanazon  előszóban  eléggé  in- 
dokoltnak találták.  A  nádorra  ruházott  teljhatalommal  való  meg- 
elégedésöket  kinyilatkoztatták  ugyanott.  Minthogy  pedig  a  karok 
és  rendek  az  1619-iki  első  törvény czikkben  elhatározták,  hogy 


^)  A  latin  nyelven  írt  viszonválasz  czíme :  » Pária  replicationis 
IllustrisBimorum  Dominorum  Comissariorum  Imperatoriac  Majestatis  ad 
rationes  Hegnicolarum  4.  Januarii  Anno  Domini  1620.  exhibitae.c 


kClÖkfélíik. 


439 


b]2ofijos  és  igen  fontos  okokat  tekintve*),  minden  Ügy,  úgy  a  ko* 
roii&ztiííi  oklevéll>en  foglalt  feltételek  foganat  -  mint  a  nádor 

el»j  terjesztőit  sérelmek  megszüntetése  elli:K  k  és  a  követ- 

keíul  országgyűlésen  minden  más  országgyűlési  tárgyalis  előtt 
való  meghat/irozás,  kiegyenlítés  és  foganatosítás  végett  fen  tárta- 
tik;  továbbá  azt  mondják,  hogy  a  nádornak  adott  teljhatalom 
korlátolt  a  nem  tökéletes  volt  s  ezzel  ellenkező  állítás  találtatik 
az  említett  törvényczikkek  előszavában,  hol  világosan  áll,  míszt?- 
rint  ö  felsége  a  nádornak  legkorlátlanabb  felhatalmazást  adott 
működni,  tárgyalni,  határozni  és  u  felsége  kegyes  helybenhagyá- 
sára befejezni  minden  országgyűlési  ügyet :  nem  lehet  tehát  6 
felségének  tulajdonítani,  hogy  semmit  sem  határoztak  és  hogy  a 
sérelmek  kiegyeiditését  magok  a  karok  és  rendek  halasztották 
más  időre. 

A  sérelmek  3-ik  pontjára,  hogy  t.  Í,  a  rendek  óvása  eileuérü 
mind  a  végházakbólj  mind  az  országból  hadak  vitettek  ki  a  szö- 
vetséges országokra,  következőleg  válaszoltak  :  Katonaságot  sa- 
ját költségen  toboi*zani  s  azt  a  királyság  határain  kivül  a  hova 
tetszett  kivezetni,  mindig  szabad  volt  a  királyoknak,  mint  az  jeru- 
zsálemi András  decretumai  és  a  királyság  törvényeiből  világosan 
tudva  van.  Miért  is  nndön  a  múlt  országgyűléshez  folyamodtak 
a  morvák  és  ausztriaiak,  liogy  a  katonáknak  Magyarors/.ágból 
ellenök  való  kivezetése  gátoíhassék  meg,  azt  válaszolták  nekik, 
hogy  ebben  a  királyi  felséget  meggátolni  annál  kevésbbé  lehet, 
minthogy  e  részben  jogával  él. 

A  negyedikre,  hogy  a  kivitt  katonák  ö  felsége  más  hadi 
népei  által  >nagy  gyalázatos  halállal  ölettek  és  vágattak,*  vála- 
szolják :  A  mit  arról  állítaüak,  hogy  mi  történt  az  országon 
kívül  a  katonákkal,  hogyan  és  miképen  történt  az  u  felsége  tud- 
ta, szándéka  és  akarata  nélkül,  arról  ez  ideig  ö  felsége  előtt 
fenki  sem  emelt  panaszt.  Vegyék  azonban  tudomásul  az  ország- 
lakók,  hogy  a  katonaságnál  a  háború  esélyeinél  előfordulni  szo- 
kott veszélyesebb  hibák  kikerülése  czéljából  özigorübb  törvények 


')  Ezen  fontos  okok  az  cmlití«tt  t(>rvt?nyczikkl)en  küvulkcííuleg  fe* 
jcscvt^k  ki:  »Ciuo  quidcm  in  tractatii  variisquc  legationuní  ctiam  Constan* 
tfnopotím  cxpcdltitrum  ordinationuni,  qttotüam  tctnpus  adeo  extractum  alt, 
«t  m ultis  íH'  gravissinus,  quao  tniítjvndA  m*ant  negotiÍB,  tomporum  augu*- 
tia  non  »uffinsint,  príietcrca  enni  ct  a  Tnrcifl  non  Icvia  peíMcuIa  itnpeu* 
dere  iodica  nunncntur,  ct  proximi  «ndif|uc  viciuanim  inrovinci.arnni  mo- 
tutt  ciriu  regui  huíns  Uinitcíi  conöpiciantur ;  Negotiu  uutcm  Dietalia  ot 
namcrcj  plnrima  ct  tnugaitndiuc  graviasima,  hc>cquo  tempore  vix  aut  ue 
v\x  quidcm  éxaete  tractare  aut  coticludl  poesiut,  ideo  status  ct  ordinea 
docernuni  t)tc% 


üfidi 


mm 


ám 


^am 


440  KÜLÖNFÉLÉK. 

vannak  szokásban,  hogy  azoknak,  kik  egyszer  a  katonaságig 
adták  magokat,  nem  szabad  a  táborból  a  vezérek  engedélye  nél- 
kül eltávozniok.  kik  nagy  felelőséggel  kötelezik  le  magokat  Azcm- 
kivül  6  felségének  tábori  marschalja  gróf  Buquoi  azoknak  viasza- 
hozatalánál  szelid  módot  alkalmazott.  Sokan  vannak  a  végvárak 
őrségeiből  való  nemes  rendű  katonák  is,  kiknek  tanúságával  ez 
bebizonyítható.  Ök  mégis  előbb  fegyvert  fogtak  az  ellenállásra, 
miért  azt  hiszik  a  biztosok,  hogy  az  azok  által  elkövetettek  lus 
ország  lakóinak  véleménye  által  is  kárhoztattatnak. 

A  sérelmek  ötödik  pontjában  kiemeltetett,  hogy  a  szövet- 
séges országokkal  való  közlekedés  meggátoltatott.  Ö  felsége  nem 
emlékezik  reá,  hogy  valamely  követség  megakadályoztatott  volna, 
sőt  tudva  van,  hogy  azok  mindig,  még  a  legközelebbi  országgyű- 
lésre is  bocsáttattak,  tisztességesen  fogadtattak,  kihallgattattak  és 
válasszal  békésen  bocsáttattak  el.  Ugyanúgy  áll  a  dolog  az  álli- 
tólag  elfogott  iratokkal  is.  Ó  felsége  mitsem  tud  arról,  hol  és 
kik  által  fogattak  el,  kiéi  voltak  azok?  S  ha  azok  előkelő  fér- 
fiakéi lettek  volna,  ezek  kétségkivfil  nem  késtek  volna  panaszt 
emelni  a  rajtok  elkövetett  jogtalanság  miatt.  O  felsége  tehát 
méltán  tekinthető  e  részben  igazoltnak,  ha  olyasmi  valaki  által 
elkövettetett  volna. 

A  sérelmek  hatodik  pontját  képezte  az,  hogy  a  múlt 
országgyűlés  öt  törvényczikkét,  a  többség  ellenmondása  daczára, 
kiváltképen  csak  a  papság  alkotta  meg.  A  vármegyék,  mágnások 
és  követek  ellenmondásáról  ő  felségének  semmi  tudomása  sincs. 
Az  azonban  tudva  van,  hogy  azon  törvényczikkek  a  karok  és 
rendek  által  alkottattak  meg,  amint  az  kitűnik  a  fenemiitett 
törvényczikkek  bevezetésének  végéből.*)  Ezen  felül  a  nádor, 
mint  hiteles  személy  s  a  múlt  évi  országgyűlés  elnöke,  méltán 
tette  a  törvényczikkek  záradékába  a  következő  szavakat;  lA 
magyar  királyság  összes  karai  és  rendéinek  előrebocsátott  tör- 
vényczikkeit  s  az  azokban  foglaltakat  egyenkint  és  összesen,  ő 
királyi  szent  felsége  által  reánk  ruházott  tekintély  és  teljhata- 
lomnál fogva,  azolmak  ő  felsége  által  való  szentesítéséig  helye- 
seknek, kedveseknek  s  elfogadottaknak  tartva,  elfogadjuk,  meg- 


^)  Erre  vonatkozólag  az  idczctt  törvényczikkek  bevezetőnek 
v^ső  szavai  ezek :  »  .  .  .  .  ac  ex  vi  ct  forma  praetactae  plenipotentiac, 
quam  saa  Sacratissima  Majestas  mediantc  solcmni  suo  Diplomate  Regio 
in  cundem  Illastrissiinam  DOminnm  Palatinum  transtulcrit,  praestito  per 
cosdcm  Status  et  Ordincs  omni  erga  suam  IlIustrissimaDi  Dominationeiii 
honore  ct  observantia,  ex  voluntatc  quoque  et  asscnsu  cuisdem  IHostris- 
siini  Doinini  Palatini  velut  Regii  Potentiarii,  hos,  qiii  sequantiir  modemo 
potissimum  statui  sanxerint  articulos.c 


KfLÖNPftLÍíK* 


441 


erősítjük  és  helyben  hagyjuk.*^)  Nem  egyedül  a  papság  által 
adattak  ki  a  törvéuyczikkek ;  mert  a  papság  a  rendek  összesé- 
gének csak  egy  részét  képezi.  Hogy  pedig  a  törvényczikkek 
némely  megyékbeu  nem  hirdettettek  ki,  a  kihu^detés  elmulaszta- 
nának oka  nem  hárít  hátú  n  felségére,  s  uzt  nem  kell  általánosan 
állítani,  hogy  a  törvényczikkek  nincsenek  az  országlakók  kezei- 
nél; minthogy  Ö  felsége  elég  korán  megerÖBitette  és  kezeihez 
küldte  azokat  a  nádornak, 

Á  Letedik  pontra  vonatkozólag,  mindig  meg  kell  emlékez- 
niük a  bőség  Hdójáról,  mellyel  a  királyok  iránt  kötelezvék,  amint 
legújabban  is  a  karok  és  rendek  a  bécsi  békekütésbeu  a  törvényei 
magyar  kii*ály  iránt  örökre  kötelezetteknek  nyilváníták  magukat, 
mely  kötelezettségnek  határait  átlépni  nem  kellé.  Ha  pedig  sérel- 
meket terjesztenek  elÖ,  a  nádornak  azokat  a  király  és  nemzet 
közt  hivatalból  kolle  lecsillapitíinia.  Hogy  mily  kötelezettséggel 
tartozik  az  erdélyi  fejedelem  a  magyar  krály  iránt,  arról  intéz- 
kednek az  oklevelek. 

A  uyolczadiki'a  vonatkozólag,  o  felsége  uralkodásának 
kezdetétől  fogva  gondoskodott  a  végvárak  kellő  ellátásáróh  A 
többi  közt  azon  okból  is  utazott  a  birodalombat  hogy  a  végvárak 
Hzílkségleteinél,  helyreállításánál,  ielszereléseinél  és  fizetésénél 
a  szükségletekről  nagyobb  eredméuynyel  óhajtott  gondoskodni- 
Annyira  ment  e  részben  u  felségének  atyai  gondoskodása^  bogy 
a  cseh  királyságból,  a  morva  és  sziléziai  tar tonuiuy okból  befolyó 
adókat,  azok  szokásos  gyűléseinek  helybenhagyásával,  saját,  ktüön 
c  czélra  kiküldött  biztosaival  elhozatta  és  a  zsoldosok  fizetésére 
fordíttatta.  A  mostani  mozgalmak  és  zavarok  keletkéz tével,  a 
tartományokban  az  adók  szokásos  módon  való  fizetésének  folya- 
ma gátoltatváu,  a  zsold  fizetésének  is  fenn  kellé  akadnia  s  amit 
ezen  czélra  kellett  fordítani,  ö  felsége  kincstárába  sem  folyt  be. 
Nehogy  a  végvárak  nagy  sztlkséget  szenvedjenek,  az  ö  felsége 
által  magán  költségén  beszerzett  szerelvényeket  azok  használatára 
udvari  küldöttei  által  szét  akarta  osztatni.  Tudják  az  oi^zág  lakói 
azt  isjhogy  a  végvárak  épen  semmi  veszélyben  sem  forogtak^de  min- 
dig úgy  voltak  ellátva,  hogy  minden  megtámadás  alkalmával  annak 
idejében  lehetett  segíteni  az  t^llenségeskedések  elhárításáról.  A 
keletkezett  mozgalmak  ^lútt  a  végvárak  semmi  hiányt  nem  érez- 
tek, csak  azóta  van  ez,  mióta  végre  a  végvárakban  is  forróíjgások 
és  egyenetlenségek  szítt^ittak  fel.  A  végvárak  elpártolásának 
okául  sem  lehet  felhozni  a  fizetés  elmaradását;  minthogy  az 
ujy&ri  őrség  négy  havi  fizetését  felvéve,  úgy  szintén  a  bányavá- 

^)  A/,  idézett  tÖfvt^nyczíkkrkiu;k  LíícWn  ievíí  tfiuüoUtia  e»en  Kiiru- 
dt'k  luljt*«»*ii  lilán  vxiL 

HstíSínank.  1881,  V.  fíízct.  29 


:F-^^ 


44á  KÖLÖNFÉLÉlC. 


rosi  végek  (confinia  ante  Montana)  a  fizetést  megkapva  adták 
meg  magokat  Igen  jól  tudják  az  országlakók,  hogy  a  végv&rak 
romladozó  állapotán  az  ország  karai  és  rendéi  szoktak  ingyenes 
munkák  és  más  segélyek  által  segíteni.  Eía  tehát  azok  helyre- 
állitása  körül  hiányok  észleltetnek,  ezeknek  okát  az  ingyenes 
munkáknak  a  tartozó  módon  és  időben  való  teljesitésének  elmu- 
lasztása s  más  visszásságoknak  kell  tulajdonitani.  Hogyan  kez- 
^  (letett  meg  Győrnek,  Komáromnak,  Újvárnak  a  tartományok 
segélypénze  és  ő  felségének  magán  adományaival  való  helyreál- 
lítása, arról  az  országlakók  magok  győződhetnek  meg. 

A  mi  illeti  a  kilenczedik  pontot,  ő  császári  királyi  felsége 
kegyes  helybenhagyása  és  a  rendek  beleegyezésével  az  erdélyi 
fejedelem  kielégítésére  s  a  vele  való  béke  megkötésére  lehet  lesz 
módot  találni. 

A  tizedik  pontot  illetőleg,  ő  felsége  mitsem  tud  az  új 
szövetségekről,  melyekről  állítják,  hogy  a  cseh  királysággal  és 
más  tartományokkal  köttettek  és  a  melyektől,  mint  mondják, 
már  el  nem  állhatnak.  Azt  azonban  tudják  az  urak,  hogy  ő  csá- 
szári és  királyi  felségének  megkeresése  és  tudta  nélkül  azok 
semmi  érvénynyel  sem  bírhatnak ;  minthogy  az  ilynemű  szövet- 
kezéseknek megerősítése  a  királyi  tekintélytől  függ.  Bizonyítják 
ezt  a  múlt  idők  példái  s  megerősítik  ezt  a  múlt  években  alkotott 
törvényczikkek  is. 

A  tizenegyedik  pontra,  hogy  ő  fölsége  pénze  és  eszköze  ál- 
tal pusztítják  most  is  a  lengyelek  a  hazát,  meg  lehetnek  győződve 
arról,  hogy  ő  felségének  soha  sem  jutott  eszébe  legkedvesebb 
királyságát  ily  kigondolt  eszközök  által  pusztítani  akarni  s  kitenni 
a  pusztítás  és  zsákmányolásnak,  sőt  inkább  annak  épségben  tar- 
tását és  felvirágoztatását  tartá  egyedüli  czéljának.  Annyira  nem 
szándékozott  az  országban  a  háború  által  okozott  károkat  elő- 
mozdítani, hogy,  nemhogy  nagyobb  számú  seregeket,  de  még  csak 
egyetlen  zsoldos  katonát  sem  küldött  ellenségeskedés  czéljából.  Ez- 
zel ellenkezőleg  némelyek  által  felszíttatott  a  mozgalom  az  ország 
egyes  részeiben  s  a  végvárak  és  magánosok  jószágai  erőszakkal 
foglaltattak  el  a  hadseregek  által.  Azon  vád,  hogy  az  országba 
vagy  az  annak  hatósága  alatt  álló  tartományoknak  pusztítása 
czéljából  idegen  népek  vezettettek  be,  magoknak  az  uraknak 
véleménye  és  ítélete  következtében  is  abban  marad.  Mert  nem 
vélekednek-e  úgy,  hogy  a  szegény  nép  védelmére  és  a  hazának  a 
felforgatás  és  pusztítástól  való  megmentésére  minden  lehető  mó- 
dot és  bármily  őrséget  kell  alkalmazni,  midőn  némelyek  azt  állí- 
ták,  hogy  a  hazai  seregek  által  okozott  károk  is  az  egész  keresz- 
ténységnek igen  nagy  veszedelmét  fogják  magok  után  Vonni,  nem 
vélik-e,  hogy  a  törököt  is  ki  kellene  űzni  ? 


kPlönfíílkic 


443 


Ezek  után  a  királyi  biztosok  megújítják  a  reDdekhez  inté- 
zett iutésöket.  Felhívják  Ferdiuánd  király  uevében,  hogy  fogad- 
j&k  el  a  királynak,  mint  kegyes  atyjokuak  intéseit  s  gondoskodója- 
oak  az  ország  bajai  megszÜDtetésének  módozatairóL 

Ezen  viszonválasz  kiadása  után  a  rendek  Bethlennek  király- 
ija koronáztatását  január  12-ére  határozták  el,  L(>cse  követei 
1620,  január  12-én  kelt  levelökbeu  írják:  » Január  6'án  írt  leve- 
líinkbeu,  érintettük  a  koronázást,  melynek  január  12'én  kellett 
volna  megtörténnie.  Minthogy  azonban  ugyanazon  napon,  melyen  a. 
választásnak  meg  kellé  történni e,  a  nádor  ellenezte,  és  meggátolta 
azt  az  általj  hogy  a  fejedelemhez  menve,  cselszövényeivel  odáig 
vitte  a  dolgot,  hogy  a  fejedelem  acouditiokat  kiadni  nem  akarta 
a  rendeknek.  Nagy  ajánlatok  tétettek  neki,,  hogy  felső  Magyar- 
országot élethossziglan  birtokul  kapja  a  Fátráig  (biss  an  Alt- 
Vatter)  minden  hozzátartozókkal  és  jövedelmekkel,  0  azonban 
ezt  a  rendek  beleegyezése  nélkül  elfogadni  nem  akarta,  A  feje- 
delem nagyon  el  Tan  foglalva  a  nádor  általj  de  az  ország  semmi- 
etietre  sem  akarja,  hogy  eg)^enetlenségtíímadjon  s  egészen  várat- 
lanul azon  módosítás  állott  be,  hogy  a  fejedelem  január  8-án  egész 
felstj  és  alsó  Magyarország  kormányzójává  (gubernátor)  válasz- 
tatott MosUin  Ferdinándnak  biztosai  a  fejedelemmel,  az  ország 
rendéivel  s  a  confoederatusokkal  fegyverszünetet  akarnak  kötni. <? 
stb.  Á  január  17-én  kelt  tudósítás  szerint  a  fegyverszünet  12 
napra  köttetett  meg,  hogy  az  alatt  a  bekér ul  tanácskozhassanak, 
A  békére  azonban  kevés  volt  a  kilátás  s  a  rendek  január  16-án 
beleegyeztek  a  személyes  felkelésbe  s  abba,  hogy  3000  gyalognak 
Virtására  havonkint  10000  forintot  ajánlottak  fel  s  csak  abban 
nem  tudtak  megállapodásra  jutni,  mennyit  fizessen  a  13  felvidéki 
megye  és  mennjnt  a  Fátrán  inneni  megyék  ? 

A  király  engedékenysége  után  rövid  idő  műlva  befejeztetett 
a  gyűlés. 

Dgmkó  KAlmák. 


29" 


T()RTENETI  IRODALOM. 


1,  A    U^neft  Dacintít  felső  része.  Irta  Torma  Károly,  Hat  fametszettel  s 

•egy  térképpel.  Bpest,  1880. 

2.  A>s  Aquincumi  Amphitheatrnm  északi  fele.  Irta  Torma  Károly,  Buda- 

pest, 1881. 

Az  előttem  fekvő  két  értekezés  a  magyar  tudományos  aka- 
démia legjelesebb  kiadványai  közé  tartozik  s  szerzőjük  nevét 
Európa  első  rangú  tudósai  közé  emeli.  A  római  régészet  már 
általában  véve  is  oly  érdekes  —  mint  a  miénket  közvetlenül 
megelőző  társadalom  tudománya  —  hogy  világszerte  a  legna- 
gyobb talentumű  egyének  foglalkoznak  vele,  nálunk  különösen 
fontos,  mert  hazánknak  két  nevezetes  része :  úgymint  a  Dunántúl 
fekvő  rész  és  Erdélyország  a  hajdani  római  birodalomnak  sok 
áldozatot  igénylő  kedvencz  tartományai  voltak.  Amaz  Pannónia, 
ez  Dácia  név  alatt. 

Torma  Károly  Erdélyben  ép  valami  római  telep  tőszom- 
szédságában születvén,  hol  családja  már  néhány  század  óta 
lakott,  bizonnyal  már  gyermek  korában  vágyat  érzett  megismerni 
s  megtudni  úgyszólva  a  kertjök  végén  fekvő  ilosvai  romok  misé- 
gét és  történetét  s  annyival  inkább,  mert  édes  atyja :  néhai 
Torma  József  is  már  tüzetesen  foglalkozott  a  római  feliratok 
magyarázatával  és  a  római  régészet  többi  ágaival  s  nénje  T. 
Zsófia  ^is  egyike  tudományos  régészeinknek. 

Ügy  képzelem,  hogy  Torma  Károly  már  gyermek-korában 
félig  római  volt,  a  kastély  háta  mögött  feküdt  az  ilosvai  kas- 
tellum,  a  falun  túl  egy  kis  órányira  a  szeszarmai  romok,  a  vár- 
megyében még  számtalan  emlék,  feliratos  kő  stb.  az  apa  tanul- 
mányai, a  családtagok  hajlamai,  társalgásai  mind-mind  a  római 
emlékek  felé  vezették  a  gyermek  és  iQu  elméjét.  Es  semmi  sem 
lett  volna  természetesebb,  mint  hogy  Torma  menjen  el  Momsénn- 
hez  és  legyen  néhány  évig  tanítványa  s  aztán  jöjjön  haza  és  ásassa 
fel  Erdélyt,  megkeresvén  a  régi  Daciát,  mint  Schliemann  felásatá 
Trója  vidékét,  megkeresvén  Priamus  kincseit. 


TuRTÉXET!   IHODALOy 


145 


De  ToriiiauMk  ii/.  iousorsaj  a  rai  Jákolmak  ;  hok-sok  csztfií* 
íleig  kellé  birbipás/torságot  viseüiiej  míg  Rákhelébez  juthatott, 
HÍ8/.  azfrt  volt  magyar  nemes  s  azért  tartozott  egyik  uagy  vár* 
megyénk  dyuastái  köj£é.  hogy  politikust  neveljenek  belőle;  jól 
van,  politikus  lett  belőle,  meghozta  az  áldozatot,  20  évig  szolgált 
e  téren,  tle  aztáu  a  gondvíJíelés  jó  volt  hozzá,  bölcsen  intézte  8or- 
síit  s  visszaengedte  arra  a  pályára^  melyhez  szíve,  lelke  vonzotta, 
8  melyen  minden  lépését,  tisztelet,  bámulat  kiaéri  és  dicsőség 
ko^zorűzza.  Jóllehet  politikus  korában  is  voltak  sikerei,  hisz  vár* 
megyeijében  pártfönOk,  képviseh^,  itt  a  pénzügyi  bizottság  tagia. 
a  ház  alelnöke  b  főispán  is  lett  —  s  hÜ  barátai :  Földvári  József 
(a  szomszéd  vármegyébfm  később  főispán  kollegája),  gróf  Bethlen 
Sándor  g  a  jeles  hazafi  *  néhai  Beteg  Kelemen  (képviselő  társai) 
társaságában  ö  volt  a  vármegye  vezére  sok  éven  át,  de  olykor, 
szabad  óráiban,  akkor  is  űzte  régészeti  kedvteléseit,  sokat  kuta- 
tott, ásatott  és  utazgatott j  de  azután,  mint  a  nyűgből  kiszaba- 
dult nemes  paripa,  minden  erejét  kedvencz  tudománya  elöbbre- 
vi telére  forclitotta.  Számtalan  czikket  írt  a  hazai  s  külföldi  szak- 
lapokba ;  első  nagyobb  értekezése  volt  akadémiai  székfoglalója 
i8H4-ben:  Adalék  hzahnyntjtítt  Datia  föld  és  hely  iratti- 
hoz.  melyben  közzétette  addig  gyűjtött  adatait  Dácia  történeté- 
liől  8  mdve  mellett  ogy  földabroszt  is  k<rzölt,  mely  úgy  az  akadémia, 
mint  a  valódi  szaktudósok  figyelmét  is  magára  vonta.  Csupán 
Drtvay  Tivadar  hozta  kétségbe  Torma  combinatióit  s  később 
Ró  mer  is  hajladozni  kezdett  Ortvay  véleménye  felé,  a  mennyi- 
ben a  Limes  Daciciis  létezését  Ortvay  kicsinylőleg  tagadta. 
Holott  már  az  akkor  közlött  földabroszon,  habár  még  kévéid 
újabb  helység  és  határoiás  volt  bejegyezve,  az  éles  ítélet  és  logi- 
kai következtetés  nyomai  félreismerhetetlenül  mutatkoztak. 
Torma  a  kétkedőknek  tudtommal  akkor  nem  felelt,  hanem  ernye- 
detlen szorgalommel  folytatta  kutatásait  és  tanulmányait,  talált 
új  nyomokat,  új  feliratos  köveket,  tanulmányozta  az  abrudbányai 
fiasztáblákat  s  16  év  után  új  felolvasást  tartott  az  akadémiában 
(1880.  febr.  2-án)  s  ott  és  az  akadémia  által  kiadott  értekezésé- 
vel teljes  diadalt  aratott  s  a  Limes  Dacicus  felső  részét  nemcsak 
pontosan  megállapította,  de  oly  részletezéssel  kisérve  mutatta  be, 
mely  nemcsak  a  szakembereket,  de  a  laikusokat  is  teljesen  meg- 
győzte állításai  igazságáról,  s  hiszsztik,  hogy  ellenfeleit  ezúttal 
el  is  hallgattatta.  Ez  értekezés  mellett  is  van  egy  földabrosz  s 
ha  ezt  az  1864-ik  évivel  részletesen  összehasonlitjuk,  ükkor  tud- 
juk igazán  becsülni  a  16  ''^  Uanulmányozás  becsét*  A  val- 
lum  Resculumtól  (ma  Seb^  ,  l),  Porolissnraig  (ma  Mojgrad) 
lépésről-lépésre  s  Mojgrad  tói  Alsó-Kosalyig  a  legpontosabban 
ki  van  mutatva  és  felfedezve  e  vonalon  és  a  vonal  által  bekerített. 


446  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

helyen  számtalan  helység,  melyet  az  előtt  a  hány  külföldi /tttdés 
annyifelé  helyezett  — nem  ismervén  a  körülményeket  8  csisűr 
földabroszok  segélyével  férczelgetvén  combinátioikat.  Meg  van- 
nak határozva  —  mi  nagyfontosságú  —  a  római  utak  Potaissa- 
tól  (ma  Torda)  Napocáig  (ma  Kolozsvár)  és  onnan  észak  felé 
Optatianán  (ma  Zutor)  s  Largiánán  keresztül  Porolissumig  és 
nyugatfelé  Resculomig  —  valamint  a  közbeeső  szárnyvonalok  is. 

Torma  aztán  tovább  ment  s  Napocától  az  utat  pontosan 
kijelölte  Szamos-Újvár,  Kozárvár,  Alsó  Ilosva,  Szészarma,  Sajó 
Udvarhely,  Bjrály-Németi  és  Várhelyen  át  egész  Vécsig,  szóval 
északi  Dáciának  úgyszólván  teljesen  tájékoztató  képét  rajzolta 
élőnkbe,  mely  múlt  évi  értekezésének  jelen  kiadásában  mindenki- 
nek örvendetes  rendelkezésére  áll. 

Nincs  egyéb  hátra,  mint  hogy  szerzőnek  az  efféle  kutatási 
működésekhez  okvetetlen  szükséges  tartós  egészséget  kiváigunk, 
hogy  egész  Daciát  ugy  kutathassa  fel  mint  ezt  a  Limes  Dacicus 
felső  részén  tette  ^)  és  aztán  oly  részletességgel  dolgozhassa  fel, 
amint  azt  a  m.  t.  akadémia  régészeti  bizottságában  kevéssel  ez 
előtt  maga  felajánlotta. 

Ez  ajánlás  szerint  az  elkészítendő  nagy  mü  magába  fog- 
lalná :  Dacia  teljes  felirati  anyaggyüjteményét  a  tartomány  föld- 
rajzát és  helyiratát,  ide  csatolható  volna  a  Dácia  területén  lelt 
műemlékek  csoportja.  A  munka  tárgyalná : 

1.  A  provincia  főldiratát  (a  határokat,  a  limest,  a  hegye- 
ket, folyókat,  a  provincia  helyiratát,  az  úthálózatot  és  a  bá« 
nyakat. 

2.  A  provincia  történetét  (a  foglalást,  Traján  két  hadjára- 
tát, a  telepítést,  a  virágzás-,  a  markoman  és  góth-háboru  korát 
s  a  provincia  feladását.) 

3.  A  provincia  szervezetét,  állami,  közoktatási,  pénzügyi, 
hadászati  s  egyházi  tekintetben,  a  tisztviselők  lajstromát,  véglU  a 
hadcsapatok  és  katonatisztek  névsorát. 

4.  A  barbár  telepek  és  tanyák  leírását,  a  foglalást  megelőző 
időből,  továbbá  a  római  uralom  befolyását  Dácia  őslakóira  s 
művészeti  fejlődésükre. 


^)  A  LimesjDacius  északi  felének  részletes  leirái«át  olvasva,  lehe- 
tetlen, hogy  eszünkbe  ne  jusson  az  a  sok  vilr,  és  várrom,  melyet  báró 
í>rbán  Balázs  a  Székeltjföldről  irt  nagy  munkájában  előszámlál  s  melyek 
a  leírás  ntán  ügy  hasonlítanak  a  Limes  váracskáihoz,  mint  egyik  tojás  a 
másikhoz.  Vájjon  nem  volna-e  ajánlatos,  söt  tán  szükséges,  hogy  Torma 
0  székelyföldi  romokat  is  vizsgálat  alá  vegye?  Hátha  kisül,  hogy  egy 
roszök  valami  keleti  Limes  Daacusmik  voltak  váracskái  I 


T^RTéSKTÍ  ÍBOlUfiOM^, 


447 


o.  A  leliraii  uiüvek  knny végzetéi  és  bírálatát. 

6.  A  római  és  görög  íróknak  a  provinciára  vonatkozó  he- 
lyeit, az  eredeti  szöveget  t.  i,  s  hasábosán  a  fordítást, 

7.  A  feliratokat  (köven^  téglán,  eserepen^  érczen*  csontou 
ttb,)  és  pedig  a  koholtakat,  a  yalódiukat  coloniák^  mumcipiuraok 
n  ezek  agerei,  illetőleg  a  castrum  stativumok,  specnlák,  mansiok, 
inntatiók  3  tanyák  szerint  csoportosítva.  Minden  egyes  telep,  ille- 
tőleg leihely  helyiratát,  ahol  c^nk  öszszeállítható,  a  lelt  érmek 
sorozatát,  a  fontosabh  telepeket  térképileg  s  réí^zlet  rajzokluan 
h  feltÜDtetve.  Minden  egyes  feliratnál  közlendő:  a  felirat  leihelye, 
holléte,  olvasása,  bibliographiája  (a  Corpus  Inscriptionum  Lati- 
narum,  az  Ephemeris  I5pigrapliica  s  a  későbbi  források  idézésé- 
vel, mellőzve  a  régibb  közlésieket,  melyek  már  a  Corpusban  idézve 
s  méltatva  vannak)  variánsai,  a  fontosabbak  magyarázata  8  végűi 
a  jellemzöbl)  feliratok  fac-simüékbc-n  való  feltüntetése. 

8.  Kimerítő  név-  és  tárgymutatót,  vagyis  valóságos  epi- 
grapbiai  indexet,  a  Corpus  Inscriptioniim  Latinarum  mintájára. 
Végül 

9.  A  munkához  térképek  és  pedig  a  provincia  kisebb  tér- 
képe, a  szomszédos  római  tartományok  feltüntetéséveh  és  részle- 
tesebb térkép  lennének  csatolandók. 

Es  e  szép,  tudományos  könyvek  meg.)elené8e  nem  is  ábrántl- 
kép.  van  reá  első  rangű  szakemberünk,  lesz  pénz  is  reá  s  így 
csak  idő  kérdése,  hogy  mikor  lesz  kész. 

Torm;i»  hogy  dáciai  tanulmányait  bövitse,  a  Duna  völgyé- 
ben, Krassó-,  Temes-  és  Torontál  vármegye  alsó  részében  is  tett 
tanulmányokat. 

De  hát  Pannónia?  kérdi  a  tisztelt  rdvasó.  Itt  is  voltak 
egyes  szakemberek,  kik  egyetmást  felkutattak,  Romer,  Henszl- 
man,  Salamon  stb,  de  Pannoniának  még  eddig  nem  akadt  Torma 
Károlya,  A  múltévben  (1880)  történt,  hogy  Torma  tudományos- 
ságát és  szakképzettségét  itt  is  bebizonyította,  a  mennyiben  a 
hajdani  Aquincum  am]íhitheatrumát  feltalálta  és  nagyrészben  ki- 
ásatta, a  tudományos  világ  és  fővárosunk  nagy  örömére.  E  műkö- 
déséről ismét  a  m.  t  akadémiának  tett  jelentést  1880.  december 
rt-án,  rnely  jelentés  kinyomatva  fekszik  előttera.  mint  tanuja  Torma 
Károly  íaradbatatlan  szorgalmának  és  lankadatlan  munkásságá- 
nak- A  munka  7  ívre  terjed,  nyolcz  fametszettel  s  tizenöt  fény- 
nyomat u  táblával  van  ékesít  ve.  Az  ásatás  eredményei  e  folyóirat 
hasábjain  is  legalább  részben  ismertetve  voltak,  a  munka  még 
nincs  teljesen  bevégezve  s  az  idő  felderültével  ,Hzonnal  íol;' 
tatni  fog  ö  midőn  teljesen  kész  lesz,  nem  fogunk  kéuni  a  t 
iwnertetéséveL 

Pannónia  nagyobb  szabású  tanulmányozása,  úgy  látssnk.  az 


448  TÖRTÉSTETI  IRODALOM. 

aquincumi  ásatásokkal  fog  kezdődni,  mert  nemcsak  Torma. foly- 
tatja az  ásatást^  hanem  egyszersmind  Dr.  Hampel  is,  s  valö^nfi, 
hogy  még  ez  év  folytán  szép  siker  s  gazdag'  eredmény  fogja  ki- 
sémi  a  nagy  mozgalomnak  indult  tudományos  tevékenységet 

Deák  Farkas. 


Ijcbeiisgeschichte    dea    CarditmU    Georg    UHeSenotnc    genannt    Martínusms. 

Mit  Benützung  der  Acten  des  k.  k.  geh.  Haus-  Hof-  und  Siaatsarchiva 

von  Og.  ütíSenovi:  Wien  1881.  Nagy  8®  180  és  Okleveltár  75  lap. 

E  munka  a  Délszláv  Akadémia  által  kiadott  eredeti  fordí- 
tása. Főként  az  a  czél  lebegett  szerzője  előtt,  hogy  emlékét  tisz- 
tázza annak  a  férfiúnak,  kit  a  német  történetírók  sárral  dobáltak. 
Elérte-e  azt  ?  sikerillt-e  azt  a  közönséget,  mely  Fráter  György- 
ben megszokta  az  alattomos,  ravasz  barátot  tekinteni,  ki  csalásá- 
ért méltó  halállal  bűnhődött,  a  biboros  szerzetes  ártatlan  voltá- 
ról meggyőzni  ?  kétséges.  Mert  a  min  minálunk  Horváth  Mihály 
szép  monographiája  után   senki   nem   kételkedik:   azt  nyugati 
szomszédaink  irodalma  még  nem  hiszi.  —  Charitással  és  meleg- 
séggel van  írva  sok  helytt  a  munka,  hangsúlyozva  van  a  barát 
honszerelme,  buzgalma,  szándékai  őszintesége,  jelleme  tisztasága; 
saját  levelei  által  van  mindez  gyakran  bizonyítgatva.  Azonban  ez 
nem  elég :  a  történeti  események  háttere,  melyben  Fráter  György 
1551-ig  mozog,  olyan  krónikaszerü  stylusban,  oly  kevés  vonatko- 
zással a  barátra  van  nem  festve,  nem  is  rajzolva  hanem  csak 
lineázva,  melyből  az  alak  nem  válik  ki.  Sok  kis-ember  életrajziró- 
ja  bir  azzal  a  nem  mindig  helyén  levő  adománynyal,  hogy  hőse 
alakját  ott  is  ki  tudja  domborítani,  a  hol  annak  épen  azér^  mert 
csak  kis  ember  volt,  csak  valamivel  különb  számtalan  kortársá- 
nál, visszavonulni,  sőt  a  mi  több,  a  korrajz  keretében  elveszni  kel- 
lene ;  mert  a  jó  hős  ezzel  a  folytonos  előtérbe  való  állítással, 
saját  hibája  nélkül,  veszít.  Ez  az  adomány  TJtiesenoviéban,  a  nagy 
ember  életirójában,  nincs  meg.  Neki   épen  az  a  hibája,  de  leg- 
alább a  két  utolsó  esztendő  eseményei  elbeszéléséig,  hogy  még 
körvonalozni  sem  tud,  s  az  óriás,  kinek  nevét  tolla  hegyére  merte 
szúrni,  bizony-bizony  eltörpül.  Az   1537 — 43  közti  években  is 
volna  elég  alkalom  a  körülte  zúgott  események  hullámverése  közt 
sziklaként  álló  embert  a  maga  nagyságában  föl  tüntetni ;  azt  a 
hidegen  gondolkodó  főt  bemutatni,  melynek  gazdája  ekkortájban 
mondta,  hogy  senki  sincs  e  széles  hazában,  ki  népet  és  egyént, 
alacsonyt  és  nagyot  úgy  ismerne,  mint  ö.  De  szerző,  persze,  erről 
s  ilyenekről  mitse  tud. 

Fráter  György  utolsó  két  éve  történeténél  valamicskével 


rÖRTÍiKKTl  IRODALOM. 


4i9 


irányban  az  események  horíierejéhez  —  javúi  a 
kép,  de  ki  nem  elégít  Sokat  bizonyít  a  sok  citátum  Fráter  György 
leveleiből,  de  nem  mindent,  8  ami  biíuiyzik,  nem  pótolja  a  puszta 
magasi^talás.  S  pedig  annyira  nem  pótolja,  hogy  annak  nz  oWasu 
közönségnek,  mely  az  eddigi  fölfogás  elöitéletével  nyíil  a  munká- 
hoz —  a  németet  értem,  —  ez  a  hiuny,  ez  a  rés  a  legalkalmasb 
arra,  hogy  el  nem  oszlatott  gyanújával  tömje  be.  Ha  jól  végig- 
húz V.  a  szolgalclkö  Schulleren,  a  ki  >farkat  csóvál  Ferdinánd 
300  esztendős  árnyéka  elÖtt<  s  ha  értékük  valódi  mértékére 
reducálja  Bucholtz  concIuBÍóit;  jól  teszi*  Hanem  élesebb  világí- 
tásban kellene  föltuntetni  a  törpe  Castaldót  itt  h  —  úgy  mint 
később  — ,  fejére  kellene  olvasni  a  sok  vádat,  melyet  a  levéltár 
8  az  ismert  irodalom  nyújt  elég  bőségeiben  a  szerzőnek.  S  ha 
aztán  ezekkel  szembeállítaná  azt  a  szintén  sokat,  a  mit  mellőz 
vagy  csak  részben  s  jegyzetben  említ,  mikor  Fráter  György  ma- 
gatartását a  törökkel  szemben  igazolni  akarja:  úgy  okvetlen 
azzíil  n  meggy Mzödéssel  tenné  le  a  német  olvasó  is  e  könyvet, 
hogy  a  bíboros  barát  ártatlan  volt  —  Az  aktákból  való  excerp- 
tumok  összeállítása  legjobb  még  ott,  a  bol  —  az  1551,  utáni  idő- 
ből a  gyáva,  tehetetlen,  csak  író  deákja  pennájával  hősködő  Cas- 
taldót ismerteti.  —  Hitka  írónak  adatott  a  művészi  jellemfestés 
tulajdonsága ;  Utie^enovic  nem  tartozik  közéjük  s maga  sem  igényli 
azt.  Azonban  annjit  meg  lehet  vala kívánni  tőle,  hogy  a  rege^tji- 
szerft  kivonatok  száraz  egymásutánja  helyett  excerptumait  lega- 
lább ügyeseu  kötötte  volna  össze  s  tapintattal  illeszsze  vala  az 
elbeszélés  folyamába.  Ha  ezt  cselekszi :  tán  nem  lesz  oly  érezhető 
a  művészi  kéz  hiánya ;  mert  a  minden  körülményt  8/ámbavevő» 
az  adatokat  a  magok  helyén  szerepeltető  el«^adás  a  maga  Összes 
egészében  sokszor  alkottathat  olyan  hö  képet  az  értelmes  olva- 
sóval, mint  a  minőt  a  művész  keze  fest,  s  ha  szép,  mint  a  művé- 
szé, nem  lesz  is,  de  legalább  igaz,  meggyőző.  T7tielenovié  súlyt 
fektetett  az  igazra,  de  azt  teljesen  csak  saját  magának  ésannak,  a  ki 
amúgy  is  tudja,  bizonyította  be.  Az  ellenkező  fölfogás  által  prae- 
occupált  német  olvasó  el  fogja  talán  hinni,  hogy  igaza  lehetne  ; 
azt  azonban,  hogy  igaza  is  vaii,  bajosan. 

A  munkán  íiagyban  meglátszik,  hogy  dilettslns  írta.  a  ki  azt 
hÍ8Zi,hogy  annál  többet  mond,  minél  többet  idéz  Pesslerböl  s  ktUö- 
nösen  BuchhoUzbóL  Schullert,  akit  tönkre  tehetett  volna  s  a  kit 
midőn  tönkre  tett  volna :  éri  vala  el  müve  czélját.  csak  eg  ^  '  - 

ben  szúrja  mofr.  Horvát  Mihályt  alig  idézi,  tán  azért*  mer  u 

hogy  rninden  hivatkozásnál  ily  formán  kellene  írnia  :  vláad  mind- 
ent jobban,  szebben  és  bővebben  Horváth  Mihálynál  itt  és  itt., '. 
ex  pedig  olyannak*  a  ki  két  évtized  után,  új  adatok  alapján  ugyari 
azou  tárgyról  ir,  nem  nagy  dicséret  volna.  Egy  helyen  azt  véb, 


450  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

hogy  Fráter  Györgynek  a  jobbágyság  teljes  fölszabadítása  volt 
czélja  és  ömkiig  a  szerzetes  egy  félreértett  mondása  fölött; 
másutt  azt  hiszi,  hogy  Y.  Károlyt  a  kolostorba  az  á  lelki  fiirda* 
lás  is  kergette,  melyet  Fráter  György  halála  miatt  erezett.  Most 
súlyt  fektet  közönséges,  semmitmondó  levélformulákra,  majd  úgy 
megszónokoltatja  a  hallgatag  barátot,  hogy  Livius  ha  élne,  iri- 
gyelné; s  teszi  ez  utóbbit  Bechet  ismeretes  franczia  müve  atán, 
a  kire  olyankor  is  hivatkozik,  mikor  Szilágyi  Sándor  erdélyi  Or- 
szággyűlési Emlékei  teljes  fölvilágositást  adnának  ő  neki,  a  ki 
ért  magyarul  s  ért  mindenesetre  latinul.  Ez  azonban  nem  csoda, 
mert  a  mint' (a  mfi  elején)  Jászayt,  Fimhabert,  Smolkátnem 
ismeri,  úgy  nem  tud  sehol  Fraknói  és  Szilágyi  Comitialiáiról,  se 
Szilágyi  közleményeiről  a  Tört.  Lapokban,  nem  ismeri  a  Száza- 
dokban tavaly  és  1878-ban  ez  időszakra  vonatkozó  közleménye- 
ket s  aztán  —  alig  hinné  az  ember  —  még  nem  is  gyanítja,  hogy 
a  Tört.  Tárban  1878.  óta  folyik  Fráter  György  levelezése.  Ez 
utóbbi  tekintetben  igaz  ugyan,  hogy  szerző  a  bécsi  cs.  levéltár 
iratait  használta,  de  az  összehasoolitás  nem  válik  előnyére,  mert 
sok,  czéljára  fontos  levélről,  melyet  a  Tört.  Tár  ugyanonnan 
közöl,  tudomása  sincs.  —  Az  apró  botlások  özönéről  nem  szólok, 
elég  ha  megemlítem,  hogy  Loboczkyból  barátot  farag,  a  barát 
ból  (»baratto«)  csalót  s  Alvisi  dogét  emleget,  nem  tudván,  hogy 
Aluisi  (=  Alajos)  egyik  Mocenigonak  volt  keresztneve ;  nem 
tudja,  hogy  LXXXClD=80  ezer  stb.  stb. 

Inkább  lehetne  az  ellen  tiltakozni,  hogy  ha  már  nem  engedi 
meg  a  8  éves  kora  óta  magyarok  közt  felnőtt  Fráter  Györgynek 
magát  magyarnak  tartani  s  érezni  (a  mint  annak  tartá  és  érezé 
U.  minden  posthumus  erőlködése  ellenére),  legalább  hagyja  meg 
(német  munkában)  *Rako8«-t  »Siklo§«-t  »Temeé«-t  »Dio8eg«-et 
a  maguk  becsüles  formájában;  a  » Köles «-toronyban  Verancsics 
tanúsága  ellenére  ne  keressen  Kulé-t  s  ne  »Vinicázzon«  német 
könyvben  ott,  a  hol  Fel-  és  Al-Vinczröl  beszél.  Ha  el  akarja  is 
hitetni  a  németekkel,  hogy  már  a  16.  század  első  harmadában  a 
háromegy királyság  eszméje  kisértett  s  minden  jóravaló  magyar 
a  Zápolyáktól  a  Perényiek  s  Werbőczyekig  horvát-szlavón  volt : 
legalább  a  Zrínyiek  emlékét  kímélje  meg  a  » felejthetetlen  Jel- 
lasich<  mellé  való  állí tágtól,  mert  erre  még  a  német  ember  is 
fejet  ráz.  S  ha  végre  jó  lélekkel  véd  egy  politikát,  mikor  azt  Frá- 
ter György  ügyes  keze  irányozta,  ne  keresztelje  ugyanazt  a  poli- 
tikát > trónkövetelők  arrogáns  üzelmei <?:-nek  akkor,  mikor  azt  a 
Báthoryak,  Bocskayak,  Bethlenek,  Rákóczyak  követték;  mert 
vagy  igazságszeretetéről,  vagy  belátásáról  állít  ki  saját  magának 
szegénységi  bizonyítványt. 

A  munkához  függesztett  Oklevéltár  fele  részben  kiadott 


Tt>RTÍ:N  KTI   I  KOn  A  LOM* 


451 


tartalmaz :  legérdekesb  a  zágrábi  jitií^pök  és  Don 
Didoí^o  LasRi  számára  adott  kir.  utasítás  a  Bótnábao  Fr.  G}\ 
m»?göletése  miatt  folyt  port  illetőleg. 

Summa  summarum :  a  munka,  mint  védirat  Fráter  György 
mellett^  a  uémet  irodalomban  iigyelmet  s  méltánylást  érdemel ; 
de  Horváth  M.  » Fráter  György  életé-^-t  —  mely  több  mint  két- 
szerte bövebbj  sokkal  jobb  s  hasoulStbatlanúl  szebb  —  meg  nem 
közelíti. 

Meg  kell  végűi  jegyeznem,  bogy  a  rau,  mely  Fn  Gy.-nek 
egy  1 6.  századi,  úgy  látszik  authcnticus  arcképét  hozza  a  gr.  Dras- 
kovicbok  trakostyáni  kastélyából  —  sokat  foglalkozik  a  barát 
származásáviil.  Mivel  bebizonyítja,  bugy  családi  neve  Utiesenovií^ 
(TJtyesenovics)  volt  —  mely  kiterjedt  családból  való  a  szerző 
is  —  :  ezt  a  magvar  történetírás  ezentúl  elfogadhatja, 

—i-d. 


U  Magyjir  prntüí^Utis  iigyluU    türteiiclmi    Mouogi'aü&k,    Irta    S^lágyi 
Sándor*  Karwiy  Sándor,   Szeremlci  Sámíiel,   Jakiib  Elek,   Szabó  Károly, 

Bpest,  1880. 

2.  A   uia^yarorst&ági   protestaus   egyháai  tiirteiiete.  Irta  Farka«  József, 

Bpeet,  1881. 

ví.  nihari  román  ^olálí  ^  ii'ók.  Irta  Marki  Sándor.  Na^yy-Vára*!,  lÖM* 

L  Mainapság  égető  szükséggé  vált  a  magjai*  protestáns 
egyházak  történetének  megírása.  De  fájdalom,  ez  még  mind 
eddig  teljes  lehetetlen,  mert  az  adatok  nincsenek  összegyűjtve,  s 
a  rendelkezésére  álló  levéltái^ak  és  leveles  ládák  ily  czélból  nin- 
ceenek  átkutatva  s  úgy  hi&zem.  a  dologhoz  értök  nem  fognak 
pessimismiissiil  vádolni,  ha  állítom,  hogy  legalább  is  még  jó  ll» 
év  sztlkséges,  mig  lesz  együtt  annyi  anyag,  hogy  abból  türhetoleg 
meg  lehessen  irui  a  m.  pr.  egyház  történetét ;  de  csak  Í8  úgy,  ha 
a  jelenkor  fiai  szakadatlan  és  beható  munká^ssággal  folytatják  az 
anyaggyűjtést  s  az  illetők  bizonyos  reodszerességge)  folytatják  a 
gyűjtött  anyagoknak  már  megkezdett  közzétételét. 

Ily  közzététel  eredménye  az  előttünk  fekvÖ  144  lapra  (9 
iv  nagy  8-ad)  terjedő  mü,  melynek  czikkeit  legjobb  nevti  íróink 
írták.  Az  első  czikk  Szilágyi  Sándor  müve,  mely  Bethlen  Gábor 
viszonyát  táija  fel  előttünk  Alvinczi  Péter  kassai  lelkéi?Z8zel  — 
mely  viszonyt  bátran  jó  barátságnak  h  nevezhetünk  s  a  közlött 
levelek  mindenike  érdekes  adatokat  tartalmaz.  Második  czikk  a 
Beliczay  Jónás^)  életrajza,  melyet  Karsay  Sándor  írt.  Beliczay 

*)  Meg  uem  foghatjuk,  houuan  vett<?  tticlományát^  va^ey  hátoraágát 
í»  ti^  vagy  kiadóf  inídriu  a  Beliczay,  Catobor,  Kaxinczy,  s  máft  ily  csúláíli 


■-^^^^rsí 


452  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Komárom  vármegye  Kocs  nevű  helységében,  1 764-ben  nov.  10-én 
született  8  1845-ben,  decz.  10-én  81  éves  korában  halt  meg.  Elein- 
tén több  helyt  falusi  iskola-tanitó  volt  s  később  1799.  pappá  lett, 
Sz.  Antalfán,  1809-ben  Hogy  észre  vitték  s  ott  is  maradt  haláláág 
Egyik  fia  volt  a  főváros  egy  ismeretes  derék  polgára :  Beliczay 
Imre  bábos-mester.  Beliczay  élete  valóságos  mintája  egy  esz- 
ményi protestáns  magyar  papnak,  született  magyar  nemes,  kevés- 
sel megelégedő,  mivelt,  tudós,  zenéhez,  énekhez  értő,  boldog  ftij 
és  szerencsés  családapa .  Az  író  Kis  Jánosnak  benső  barálga, 
szép  hoszszu  életnek  örvendő  stb.  s  valóban  Karsay  Sándornak 
sikerült  a  legrokonszenvesebb  alakot  állítani  elő,  minden  mester- 
kéltség nélkül  irt  csinos  rajzában. 

Vajha  ilyen  életrajzzal  birhatnánk  a  XVI.  és  XVIL  század 
minden  jóravaló  papjáról  és  tanitójáról.  Stylusában  csak  egy 
pár  (talán  toUhibából)  magyartalan  kitétel  fordul  elő:  ennek 
foh/fán  34.  1.  lön  megválasztva  34.  1. ;  mégis  lettek  szüntetve  36. 1. 
azt  örök  áron  eladta,  38  1. ;  azt  saját  költségén  39. 1. 

Érdekes  a  harmadik  czikk,  melyben  Szeremlei  Sámuel  a 
l)ap8zentelés  múltjáról  sok  új  adatot  mutat  be  s  némi  világot  vet 
a  beregvármegyei  protestáns  egyházak  sokáig  követelt  és  sokáig 
érvényben  is  álló  függetlenségéről,  önállóságáról.  Ez  után  Jakab 
Elek  közöl  egy  minden  tekintetben  tanulságos,  nagy  terjedelmű 
okiratot  a  múlt  XVIII.  századi  közoktatás  állapotáról  az  erdé- 
lyi protestánsoknál.  E  közoktatási  tervezetet,  mely  elfogadtatott  s 
fenn  is  állott  csaknem  az  1848-ik  évi  forradalomig,  egy  bizottság 
készítette  s  bámulni  lehet,  hogy  az  akkori  időreudszerhez  képest 
mily  alaposan  s  czélszerűen.  Én  csak  egy  megjegyzést  teszek. 
Minthogy  e  szabályzat  oly  magas  látkörü  s  oly  humánus,  hogy  a 
testi  büntetést  a  lehető  legszűkebb  korlátok  közé  szorítja  s  még 
a  plágázást  is  eltiltja  és  terhes  esetekben  csupán  a  veszszöt  en- 
gedi meg :  miként  történhetett,  hogy  később  oly  rettenetes  divatba 
jött  a  testi  büntetés,  a  botozás,  korbácsolás,  tenyérütés  stb.  Er- 
dély minden  iskolájában,  mely  a  legújabb  időkig  tartott  s  oly  so- 
kakat riasztott  el  a  tanulástól,  másokat  butává,  kegyetlenné, 
vagy  nyomorékká  tett  ?  (De  szóljanak  e  czikkhez  a  nevelésügygyel 
foglalkozók !) 

Az  ötödik  czikk  tisztán  történelmi  s  kidolgozott  czikk 
ismét  Szeremlei  tollából ;  czíme:  az  epei'jesi  viészdrszéL  Az  egész 
munkácska  nem  eredeti  forrástauulmáuyokon  alapszik,  csak  is 
az  ismert   adatok  öszszeszedéséböl  áll  s  nem  mondható  teljesen 


neveket  egyHZCTÜ  c-vel  ir,  i^'y  helitay,  Kazincy  os  Cohor  stb.  (s  épen 
történeti  munkában,  holott  »oha  sem  Jieliczay,  sem  Kazinczy,  sem  Czobor 
ííoha  c^ry  sem  volt,  ki  ugyirta  volna,  d — s. 


TÖRTÉNKTl  IflODALOM. 


453 


íizabatosuak ;  a  beyezt^tö  tájékoztatás  aem  felel  meg  a  turtéuelnai 
tudalom  mai  S'ziuvonalámik.  Például  az  az  állítás,  hogy  Apaffi  a 
bujdosóknak  >stmm{  hafkat/mM  stiftlyt  stm  nyujíotf,  utím  áll  — 
mert  167o-töl  1684-ig  (és  <*  kor  uevezbetö  tisztán  a  bujdosok 
koráuak)  igeu  sok  és  tetemes  segélyben  részesité  az  üldözött  pro- 
testánsokat Valamiiitaz  sem  áll^  hogy:  Tökölt  gögus  éa  erőszakos 
tt járása  miatt  inagok  a  protestánsok  ellen  is  nem  vah  alkalmas  a 
lelkr.sedés  táplálására ,  mert  ép  az  emiitett  korban  Toköli  képes 
volt  híveit  olykor  a  lelkesedés  legszebb  tetteire  buzdítani.  Ége- 
ssen más  okok  voltak,  mik  bukását  előidézték,  s  a  mik  az  u  hanyat- 
'  láaával  egy  idÖben  a  bujdosók  egy  részét  és  a^  erdélyi  fejedel- 
met a  Lipóthoz  való  közeledésre  hangolták.  De  lássuk  az  egyes 
történelmi  adatokat.  A  llS-ik  lapon  ez  áll;  Radvánszky  Oyőryy 
az  íl^U'hf^n  (ez  vagy  toll,  vagy  sajtó-hiba)  elhunyt  Györgynek 
Jia,  stb»  Tehát  ha  tollhibának  veszszíik,  hogy  az  1687-ben  kivég- 
zett Radvánszky  tíyörgy  nem  születhetett  az  1  761-ben  elhalt 
Györgytől,  ki  közbevetőleg  unokája  volt,  az  sem  való,  hogy 
apja  <jyörgy  lett  volna,  mert  atyja  Ferencz  volt,  ki  valóazinűleg 
16ii6-ban  balt  el  s  azután  pár  hónappal  született  György  és  így 
posthumus  volt 

Továbbá  az  sem  való»  hogy  csak  kényszerűségből  lett  volna 
Tököli  pártjánj  mert  ö  Tökölinek  igaz  híve  volt,  de  aztán  meg- 
tért s  az  általános  kegyelem  alkalmával  neki  is  megbocsátott  a 
felség.  Az  is  ellenkezik  a  valósággal^  hogy  bár  aléltan,  de  élve 
vitték  a  vérpadra,  mert  Radvánszkjnak  csak  holttestén  hajtot- 
ták végre  a  büntetés  formáját;  végre  az  sem  álL  hogy  az  evan- 
gélikus lelkész  eszméletlen  találván,  vele  nem  imádlcozhatott. 
Ezekre  nézve  szükségesnek  tartom  idézni  fiának :  Radvánszky 
Jánosnak,  ki  atyja  mellett  volt,  a  báró  Radvánszky  Béla  kezénél 
levÖ  naplóját* 

•  Anno  moestisBimo  1687  die  infelicissima  27.  Febr.  fogták 
meg  édes  uram  atyámat  Radványi  házánál  reggeli  7  órakor, 
midőn  Beszterczére  épen  menendő  lett  volna  ö  kéme.  Die  eadem 
Beszterczérc  felvitték  ö  kémét.  Eadem  minden  lovainkat  arres- 
tálták,  Eadem  beszterczei  házunknál  levő  portékánkat  dél  esti 
5  órakor;  item  *S  órakor  este  Radványban  mindent  elpecsételtek, 
Eadem  Bezzeg  György  uramat  felhozták. 

28,  Febr.  délesti  1  órakor  keservesen,  alyánkfiaitól,  jóaka- 
ruinktól  bucsut  vévén  Beszterczéröl  elindultunk.  Mart  1-én 
Sztarahorára,  2-án  Hibére,  3-án  Tepliczére;  4  Lőcsére;  5-én 
Sírokra,  6-áu  V  -  jóttUnlL  Marcz  5-én  Exequált.atott  Ket- 

u*r  András,  ííiíi  m  Zsigmond,  Baranyay  és  Rauscher. 

18.  Mart.  Arestomba  vitték  minden  cselédestöl^  Eadem 
megszabadultunk  rainyájan,   Itera  eadem  Szakácsot^  Samkot  H 


BBakk 


m^ 


■  ■     ■  ^  --yym. 

454  TÖRTÉKEIÉI  IKOÖALOM.  -     \ 

továbbá  Malatinszkyt  arestomba  vitték.  Eadem  Bezzeg  György 
uramat  megkínozták,  stb.  stb. .  .    ^ 

10  Április  die  mesti  —  moestissima,  luctuosisaima  que 
dulcissimus  dominus  pareus  tortúráé  subjectus.  11-ik  i^gonnan 
cseléddel  együtt  börtönházhoz  (bertenhazj  arestomba  vittek. 
(Az  iró  16 — 18  éves  volt.)  Eadem  Lovász  Marczi  és  kocsis  meg- 
szabadultak Engem  pedig  édes  atyám  helyébe  várta  házhoz  vit- 
tek, stb.  stb. 

Másnap  megszabadult  Az  nap  megszabadult  Samko  és 
Malatinszky.  Bothot  megkínozták. 

April  17-én  Radvánszky  György  roszabbúl  lett,  sok  k&ésre 
hozzá  engedték  egyik  legényét,  erre  fia  Berk  Mátyást  ren* 
delte  oda. 

18-án  fiát  is  hozzá  bocsátották.  »De  nyavaljásnak  öregbed- 
vén  betegsége,  nem  egyébb  orvossággal,  hanem  sok  szép  alázatos 
könyörgésekkel,  kiket  tót  praedikator  uram  tött  (erat  Joannes 
Andritius)  könyebbitettilk  súlyát,  az  egy  teremtőjének  ajánlván 
minden  ügyét.  Az  méltóságos  Generális  urnák  doktora  két  ízben 
volt  ö  kéménél.  Az  nap  néhány  óráig  engedtek  ö  kéme  mellett 
lennem.  Berk  Mátyás  uram  pedig  az  egész  világos  hajnalig  sok 
szép  német  könyörgésekkel  ott  mulatott  hajnalig  ö  kémével 
Később  egy  jesovita  is  be  jött  (18-án  este  felé)  hogy  imádkoz- 
tassa:  Ne  —  monda  atyám  —  könyörögtem  én  már  az  én  hív 
szolgámmal  megváltómnak,  stb. .  .  . 

19.  Április,  Isten  atyai  képen  szerelmes  édes  atyám  uram 
fájdalmin  megkönyörülvén,  délesti  3  órakor  szép  csendes  halál 
által  szólította  ki  ez  nyomorúságból,  nekem  valóban  ügyefogyott 
árva  fiának  holtig  való  keserűségemre. «  Az  nap  kikérte  a  testet 
a  fiu,  de  választ  sem  kapott.  Eddig  a  napló. 

Az  is  óhajtandó  lett  volna,  hogy  Rezik  és  Ottlyk  eltéréseit 
kitisztázza,  szigorú  birálat  alá  vévén  mindkét  írót.  Valamint  az 
is,  hogy  ne  elégedjék  meg  a  mások  véleményével  és  nézeteivel, 
hanem  mutassa  ki  világosan,  hogy  a  munkácsiakkal  való  leve- 
lezés létezett-e,  mikor  kezdődött  és  mily  tárgyak  körül  folyt, 
mert  csak  igy  lesz  bebizonyítható  Karaffa  vádjainak  teljes  alap- 
talansága, de  persze  ez  sok  munkát  s  az  eredeti  források  s  beható 
levéltári  kutatásokat  igényel. 

Utolsó  czikk  a  Szabó  Károlyé,  ki  Decsi  János  életéhez 
néhány  eddig  ismeretlen  adatot  közöl. 

Általában  a  vállalat  igen  üdvös  és  sok  jó  gyümölcsöt 
teremhet,  de  a  szerkesztőnek  is  figyelmébe  ajánljuk,  hogy  min- 
den beérkezett  munkát  legalább  olvasson  át  s  egyes  stylaris 
csuszamlásokat,  vagy  toUhibákat  minden  lelki  furdalás  nélkül 
javitson  ki. 


rriRTÍíKKTI  IRflDALOM. 


455 


Amitt  feuüebb  mondtuuk  a  protesiáüs  egyház  történet  iríl- 
sáról,  ugyaüazt  moudta  volt  a  néhai  Révész  s  ugyanazt  Fahri- 
czius,  de  ez  nem  zárja  ki/hogy  n  '  ^  '  '  kezébe  liolmi  rövid  com- 
pendiumot  ne  adjunk  tí  igen  jó  ^  volt  a  dunamelléki  ref. 

egyház  kerlUeinek  midőn  a  (jyjtuKustiim  VÍIÍ,  oszhUi/n  nzdmára 
et/]/hdz-törfhtetet  akart  ivatnly  de  fájdalom,  lehetetlen  feladat 
lévén.  Sró  sem  volt  képes  megoldani.  A  terjedelem  jól  ki  van 
számitvaja  felosztás  ellen  sem  lehet  kifogásunk  a  tudomány  i 
állásában^  az  apró  fejezetek,  különösen  miüt  tankönyvben,  pa 
gogiai  szempontból  jó  szolgálatokat  tehetnek ,  de  biz  a  tart^ilom 
felette  száraz,  a  styhis  lapos  s  az  egész  unalmas  recitatiója  chab- 
lonszerűleg  sok  év  előtt  egymás  mellé  sorozott  S7.avaknak,  A 
személyekről  neveiken  kivöl  alig  tudván  egyebet,  caak  frázissal 
kell  kitölteni  a  sorokat ,  az  egész  könyvecskében  sincs  egy  érzO, 
mozgó,  cselekvő,  szenvedélylyel,  mély  vallásos  érzelemmel,  igaz- 
hittel biró  élő  alak,  csak  is  fenyölapoczkákból  faragott  bábok, 
melyek  Bod  Péter  óta  egyformán  zörögnek.  A  jellemzésre  csak 
két  szín  van :  a  fthér  en  a  fekete.  A  római  katholicus  mind  alja^ 
önérdek,  a  legdurvább  erőszak  én  bigottságból  működik,  a  prote?*- 
táns  mind  lelkesftlt  apostol,  stb  egy  szóval,  a  nemzet  két  részből 
áll :  angyalok  és  ördögök,  ember  sehol  sincs  egy  is.  Az  ily  dolgok- 
töltött  könyvet  nem  igen  lehet  históriának  tekinteni,  s  mai  na]) 
még  a  Villáik  osztály  is  reálisabb  dolgot  kivan.  Vaj^jon  nem 
volt-e  a  katholicusok  közt  is  vagy  ogy-kettö,  ki  meggyőződésből 
8  a  maga  felfogása  szerint  igaz  hittel  működött  a  reformatio 
ellen  ?  És  vojjon  nem  volt-e  vagy  egy-kettő  a  reformátorok  közt 
is,  kinek  nem  volt  hite,  meggyőződése,  csakis  a  viszonyok  hatalma 
által  sodortatott,  vagy  valami  önző  érdekből  működött? 

Ennek  azonban  az  író  nem  oka,  mert  nincísenek  adataiok, 
hogy  a  tudott  nevekre  testet  rakhassunk,  abba  szellemet  önthes- 
sUnk  s  igy  az  egyént  híven  jellemezve,  az  események  okai  és 
végrehajtói  közt  illendő  helyére  állithassuk,  stb.  stb  .  .  , 

A  bevezető  két-három  fejezet,  minthogy  a  legnagyobb  álta- 
lánosságban mozog,  a  legjobb  —  de  minket  érdeklő  dolgok  n 
XVL  és  XVII,  szákiadból  csak  néhány  tanító  és  pap  nevéből  áll. 

De  elég  is  lesz  e  kis  tankönyvecskéről,  mely  a  maga  czél- 
ját  talán  ily  gyenge  lábakon  is  eléri,  mentális  magyarázatokkal 
kisértetvén  s  most  térjünk  a  magunk  elé  tett  hanuadjk  műre. 

ITI.  Bihari  román  irok  czím  alatt  egy  érdekes  kis  munkát 
adott  ki  dn  Márki  Sándor.  Ebben  ugyanis  98  egyént  mutat  be 
mint  bihíiri  (tán  bihar-vármegyei)  gruíig  vallású  írót,  szónokolj 
hittudóst,  nyelvészt,  politikust  stb.  Irodalom-történet  akar-e  lenni 
vagy  életrajzok  gytljteménye  lenne?  Szerző  azt  moiidja,  hogy 
hazánk  nemzetiségeinek  íróit  ne  ignoráljuk  és  igyekezzünk  meg- 


456  TÖRTÉNETI  I&ODALOM.  '^ 

ismerni  s  ezért  Bessenyei,  Csokonai,  Beregszászi,  Kazinczy,  Euti, 
Szigligeti,  Arany  és  Csengeri  szülőföldjének  oláh  iróit  szándékozik 
ismertetni.  Nem  tudom,  megköszönik-e  az  oláh  írók,  hogy  ha  őket 
ismertetőik,  vármegyékre  osztva  fogják  rendre  bemutatm  a  nagy 
világ  előtt.  A  szülőföld  s  annak  szépségei,  földirati  viszonyai  stb. 
gyakorolnak  némi  befolyást  az  író  egyéniségére,  az  bizonyos  —  de 
mi  köze  a  vármegyének,  mint  olyannak,  az  irodalommal  ?  . .  .^) 
De  azért  tagadni  nem  lehet,  hogy  a  kis  műben  sok  érdekes 
apróság  van.  Sok  ismerős  névvel  találkozunk,  mint  Darabant 
Ignácz,  Drágoss  János,  Ember  György,  Erdélyi  Vazul,  Gozsdu 
Manó,  Kozma  Pártén,  Mihályi  Péter,  Muntyán  János,  Olteanu 
János,  Papp  Zsigmond,  Pap  Szilágyi  József,  Batiu  Péter, 
Román  Miron,  Romann  Sándor,  Szabó  János,  Szántay  Aladár, 
Vancea  János,  Veress  Sándor,  Vulcanu  József,  Wlád  Alajos, 
stb.  kiknek  néhol  életrajzát  is  közli,  s  részint  különféle  eredeti 
müveiket  részint  azokat,  kik  magyar  létökre  a  román  iro- 
dalom megismertetésével  foglalkoztak,  ismerteti  s  lyrai  ver- 
seiket magyar  fordításban  mutatja  be.  Legérdekesebb  rész 
azonban  a  mü  eleje,  hol  elmondja,  hogy  az  erdélyi  magyar 
fejedelmek  Rákóczi  (I.  és  II.)  György,  Apafi  voltak,  kik  a 
papságot  kényszerítették,  hogy  az  ó-szláv  helyett  az  oláh  nyelvet 
hasiználják.  Apafi  1680-ban  fejét  vétette  egy  metropolitának, 
mert  nem  akai*t  oláhul  beszélni.  Erdély  volt  e  nemzetiség  iro- 
dalmának bölcsője,  ott  jelent  meg  1550-ben  az  első  nyomtatott 
oláh  munka,  aztán  a  biblia  stb.  stb.  Általában  a  munkácskában 
sok  figyelemre  méltó  adat  van  összegyűjtve. 

k— s. 


^)  Hogy  miért  matatta  be  szerző  a  bihar-megyei  román  írókat, 
auuak  az  az  oka,  mert  e  mouographia  egy  biharmegyei  lapban  jelent 
meg,  8  szerző  abból  csináltatott  lenyomatokat.  Szerk. 


T  JL  :e2.  O  Z  j^. 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁBSULAT. 

íimlifi  Arnold  tárBulati  claök,  gyöngelkedcae  miatt,  az  ttléa  megnyí- 
tftsa  clött  távozván p  a  maj.  5-^n  tartott  v.  ülést  Puiszhj  Ferencz  alelnök 
n^'itotta  meg*  KIsö  felolvasó  Thaly  Kálmán  volt,  ki  sajtó  alatt  levü  nagy 
müvflnek  »IL  Kákóczi  Ferencz  ifjuságac  egy  r^zlot^t  mutatta  be,  mely 
IL  Kákóczi  Frrencz  római  V^irodalmi  hercííegi  czíme  felett  folyt  tárj^ya- 
lAsokat  ismertette,  eddig  nem  ismert  adatok  alapján,  ügyes  öaazeállítás* 
liaii.  A  nagy  tetd?«ds5e1  fogadott  előadást,  mely  umUtta,  hogy  minő  ^rdekea 
miivel  gazdagitandja  ass  irodalmunkat,  a  azep  számú  hallgatóság  zajos 
^ljcnz<?«sel  fogadta.  Nagy  tct^zcst  aratott  az  ezt  követő  előadás  is  Majláfh 
Belátóig  mely  Liptó-Ujvár  törtenetet  ismertette  loveltári  kutatások  alap- 
jáu.  Előadás  vt^geztt^vel  a  mmika  teljessége  s  correctaége  érdekáhen  Thaly 
Kálmán  tett  egy-pár  talpra  esett  megjegyzdat^  melyekre  szerző  azt  a  fel- 
Ytlágoáítást  adta^  ^^ogy  mnnkdja  utolaó  réazletát  még  nem  volt  ideje  egé- 
szen kidolgozni. 

Folyó  ügyekre  kerdlveti  a  sor,  rendes  tagoknak  meg  választattak : 
Pompóy  Jáno8»  (íij.  a  titkár) ;  Baldft  József  Ugyv*íd  Uala88a-Gyarmaton« 
(aj.  Ilannig  írábor)  ;  Casino-egylet  Lngosou,  (aj.  Dr.  Fdete  Alajos)  ;  T^r. 
SseUjn  József  Kecskeméten,  (aj.  Béli  ez  ay  Jónás.) 

E/ntán  titkár  felolvassa  Nyitra-megye  monográfiája  Ügy<flieu  a  nnílt 
iilesen   kiküldött,   s    PraJcnói    Vilmos,  Gyárfáa   István  e's  Szilú^  Sándor 
tagokból  álló  bizottság  kővetkező  jelen t(^^5t : 
Tisztelt  Választmány  1 

Nyitra-vármc'gye  27'»23/80*  «z*  a*  költ  8  tíirsulatunkboz  intézett 
ASon  levele  tárgy ábaii,  melyben  az  Ezrodc^ves  Juhtlaoum  alkalmára  meg- 
Írandó  vármegyei  monographia  pályázat  hírdetdadnek  módozatai  iránt 
frlvilílgosítáet  kiír:  a  m,  t.  Választmány  f,  íí.  apr.  7-*!n  tartott  Ütésében 
alólirtukat  bízta  me^^y  í»ogy  ez  iránt  concret  javaslatot  tegyünk. 

E  megtisztelő  felhívásnak  eleget  távé,  a  bizottság  f.  hó  11  {fn  tar- 
tott üldsebon  abban    állapodott  meg,    hogy   az  ílv    fajtíi   tiioiiotrrjiphíjik 
Századok.   X88L  V.  íOzet 


.■'v^^-í 


458  TÁBOZA. 


megirásánál  a  zárt  pályázatot  nem  tartja  czélravezetonek,  egy  rássrSl : 
mert  a  munkálat  folyamában  az  anonymitás  megőrzése  majdnem  Idie- 
tetlen,  a  másrészről  a  sokszor  tetemes  költséggel  járó  kutatásokat  aliglia 
eszközlendi  pályázó  a  siker  biztos  kilátása  nélküL 

Ez  okból  úgy  vélekedik  a  bizottság,  birdessen  a  vármegye  nyilt 
pályázatot  Nyitra-megye  monograpbiájának  megírására.  Hi^a  föl  ezzel 
kapcsolatban  birlapok  útján  a  szakfórfiakat,  bogy  azok,  kik  e  monogra- 
pbia  megírására  bajlandók,  küldjék  be  ajánlatukat  a  megyéhez.  Ajánla- 
tukhoz mellékeljék  pedig : 

a)  a  munka  tervrajzát, 

b)  mutatványul  a  munkának  egy  kidolgozott  fejezetét, 

c)  ^digi  munkásságuk  ismertetését. 

A  vármegye  azután  az  ajánlkozók  közül,  szakférfiak  m^hallga- 
tása  után,  a  legbivatottabbat  bízza  meg  a  munka  megírásával. 

Azt  hisszük,  hogy  ily  módon  lehetne  a  megyei  monographiák 
megiratásának  gyakorlati  módját  leginkább  megállapítani. 

Ezen  javaslat  egész  terjedelmében  elfogadtatván,  elhatároztatott, 
hogy  arról  Nyitra-megye  közönsége  értesíttessék,  megjegyezvén,  hogy  a 
társulat  kötelességének  ismeri,  a  tek.  megye  hazafias  elhatározását  tőle 
telhetőleg  teljes  erejével  gyámolítni. 

Titkár  bemutatja  Rimély  Károly  apát-kanonoknak  Pozsony,  máj. 
4-én  kelt  levelét.  Társulatunk  derék  s  buzgó  tagja  kiemeli,  hogy  midőn 
ő  múlt  évben  a  pozsonyi  társas  káptalanról  írt  müvét  latin  nyelven  egy 
magánkör  szükségleteihez  mérten,  kézirat  gyanánt  kinyomatta,  már  ak- 
kor el  volt  határozva,  hogy  idővel  újabb  kutatások  alapján,  magyar  nyel- 
ven be  fogja  a  nagy  közönségnek  bemutatni.  Az  abból  származott  polémia 
azonban  terve  módosítására  bírta  —  s  annak  kivitelére  társulatunkat 
kérte  föl.  >  Bizalmas  kérésem  —  monda  levelében  —  pedig  az :  kegyes- 
kedjék a  nagytekintetü  Társulat  a  pozsonyi  társas-egyháznak  hosszú 
vita  tárgyává  vált  történetét  figyelmére  méltatni,  annyival  is  inkább,  mivel 
kevés  vidéke  van  hazánknak,  melynek  ös-története  oly  homályba  lenne 
még  mindig  burkolva,  mint  Pozsony,  hol  ezen  társas-egyház,  mint  ős-in- 
tézmény áll,  s  mely  helyet  az  újabb  történet  még  is  oly  dicsővé  alkotott 

S  ha  a  nagy  tekintetű  Társulat  e  kérdést  tág  körében  felkarolni,  s 
azt  pálya-kérdés  gyanánt  kitűzni  hajlandó  lenne,  bizalmas  kérésemhez 
képest,  úgy  én  e  czélra  száz  darab  aranyat  ajánlok  fel,  mint  pályadíjt, 
ösztönül  azon  történet-buvár  számára,  ki  a  mai  tudományos  kutatás  szín- 
vonalának megfelelő  készülettel  1883.  év  septemUer  hó  30-ig  napjáig 
magyar  nyelven  legjobban  előadja  : 


tA  pnKfM>fiyi  tár»iui  egyház  t^riánc^tift,  a  prcpoittoki  éf^  káptalan 
l»i|;;jtiiiiak  Horozatát,  tevékenységét,  é«  visitonyát  a  Pozsooy  város  és  vár* 
tttf'gvtí  teríileten   felmeritlt  cgy^íb  nevexetoe  törtétieti  e  míií'mlék«khc36.« 

ÍIa  a  kitűzött  hat4ÍmapÍg  ily  pályamű  vngj  nem  i^rkezm^k  be  a 
iiug>*tt*kttitetü  társulathoz,  vngy  az  egyet  sem  tartana  kiel<$gi tőnek  :  akkor 
11  pályiidij  egyharmadát  a  magyar  történelme  táríulat  alapjához  óhajtom 
cwit*^ Itatni,  két-hiirmadát  pedig  a  pozsonyi  sz. -Márton hoz  czímzctt  koro- 
luiKiiat  templom  építkezési  kí5lts^geinek   fodezésére  fordíttatni,  c 

A  választmány  t^íljes  clismereftsel  a  osztatlan  tetszesse!  fogadtíi  o 
l€vt4et,  mint  axmak  íiizonyítványát,  hogy  a  jutalmat  kjtÜzö  egy  neveze- 
tfiB  tudományos  kérdés mt!goldását  őszintén  óhajtja,  ThahjK.  tagtársunk 
mi*ípg  ;t,   hogy  n  vákaztmány    az  ajánlatot   fogadja  cit 

mi  is  r  rtcnvén,  az  clnuksog  megbízatott,  hogy  a  társu- 

lat köszönetet  az  ahipitónak  fejezze  ki,  s  a  pályakérdés  kihirdetéséről  gon- 
doskodjék:  a  közelebbi  feltételek  felett  ziíxt  ülés  fogván  határozni. 

Majláth  Bcla  jelentli  hogy  a  f.  ó.  februári  váluszttnáuyi  gyiilésbt'u 
ii  ín  II  múzeumi  könyrtárban  megtekinteni,    ha  vájjon  ott  Budá- 

vá' 1-ik  évi  ostromára  vonatkozó  tervrajz  meg  van-e    vagy  nincs?; 

—  minthogy  gr.  Zichy  Fedoi*  a  párisi  ktll  ügy  minis  téri  uniban  lemásolt 
ttí'rképet  beküldvén,  azt  a  választmiluynak  Thaly  Kálmán  bemutattál : 
»  ha  az  meg  nem  volna  a  múzeumi  könyvtárnak  adományozza  a  beküldő : 
minthogy  pedijt; az  említett  térkép  a  könyvtárban  nincs  megfáz  ajándékot 
a  mnz.  könyvtár  köszönettel  veszi,  s  erről  az  adományozó  gróf  köszönő 
levélben  értcsítettni  fog. 

Társulati  titkár  jelenti,  hogy  ííalogbi  Ihilotjfty  István^  családi  levél- 
tárából 4  dhXV',  és  XVI-ik  századi  levelet  adott  át,  azon  kéréssel,  hogy 
ezen  levelek  korábbi  l8T24ki  adományához  esatoUassiuxalt,  A  választ- 
mány köszön»íttel  veszi  az  líjabb  adományt,  s  felkéri  GyárjáM  litván 
V*  t.  nrat,  hogy  arról  a  közelobbi  üléa^n  tegyen  részletes  jelentést 

Titkár,  hivatkozván  fennálló  szabiUyza tokra,  kéri  a  választmányt 
hogy  a  folyó  évi  kirándulás  határidejét  határozza  meg.  Ennek  alapján 
elhatároztatott,  hogy  a  kírándnlás  f.  ^vi  ang.  20  —  30-ik  közt  fog  meg- 
tartatni, B  crröl  8ároa-raegye   közönsége  a  szokott  módon  fog  érteBittetni. 

Pénztárnok  bemutatja  muIt  havi  számadását.  £  szeréut 

a  bevétel  volt  2122  frt  8a  kr. 

kiadás     .  ^V2  frt  50  kr. 

pénztár  tnaradák      1610  frt  30  kr* 

h^zntilu  zárt  ülés  tartatott,  mely  több  folyóitgydn  kívÜl  a  Bimély- 
féte  pályadíj  feltételeinek  megállapításával  foglalkozott. 

Az  ülés  B   nrjknr  o^ylntf   A 


80* 


la^H 


ül 


460  TÁHCZA. 

PÁLYADÍJ  KITŰZÉSE. 

A  M.  Történelmi  Társulat  1881.  május  b-én  tartott  üléséből  követ- 
kező pályakérdés  tfizetík  ki : 

^Adassék  elő  a  pozsonyi  társas  egybáz  története,  a  prépostok,  és 
káptalan  tagjainak  sorozata,  tevékenysége,  és  viszonya  a  Pozsony  város 
és  vármegye  terfiletén  felmerült  egyéb  nevezetes  történeti,  s  müemlé- 
kckbez.c 

Jutalma  Rimely  Károly  pozsonyi  apát-kanonok  úr  alapítványá- 
ból 100  tf! 

A  pályamüvek  idegen  kézzel  irva^  lapozva  s  a  szerző  nevét  rejtő  jeli- 
gés levélkével  ellátva  1883.  sept.  30-áig  a M.  Történelmi  Társulat  titkári 
hivatalába   küldendők.  A   jutalom  csak    absolut  becsű   munkának  fog 
kiadatni,  mely  a  szerző  tulajdona. 

A  M.  Tört  Társulat 
titkári  hivatala. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

A  HUNTAD-MsaTBx  TÖRTÉNELMI  és  BáoÉszETi  TÁRSULAT  mart.  6-án  reu- 
des  havi  ülését  tartotta.  Minthogy  dr.  Sólyom  Fekete  Ferencz  társulati 
alelnök  tartott  értekezést,  azalatt  Pogány  György  főispán  foglalta  el  az 
elnöki  széket.  Dr.  Sólyom  most  is  érdekes  adatokat  szolgáltatott  Hunyad- 
megye  történetéhez.  Dévai  Nagy  Sándor  nevű  egyén  1780  körül  a 
Sztrigy  mentén  Bácsban  inkább  szórakozásból,  krónikába  foglalta  a 
múlt  század  nevezetesebb  eseményeit.  A  krónika  szavait  Sólyom  eredeti 
okmányokkal  illustrálta  s  élénk  vonásokkal  élénkbe  rajzolá  á  Rákóczi- 
korszak  mozgalmait,  hg  Lobkovicz  1738-ki  sikertelen  portyázásait 
Hátszegvidékén,  a  tisztikar  magatartását  s  a  nevezetesebb  családok  sze- 
replését. Mondanunk  sem  kell,  hogy  a  társulat  tagjai  nagy  elismeréssel 
fogadták  az  érdekes  felolvasást  s  több  oldalról  nyilvánult  az  az  óhajtás : 
vajha  buzgó  alelnökünknek  több  ideje  volna  az  általa  egybegyűjtött 
becses  anyag  feldolgozására.  A  társulat  alakulandó  múzeuma  iránt  is 
áldozatkészség  mutatkozik  mindenfelé.  Most  is  több  pénzadományt 
jelentettek  be  s  Torma  Zsófia  egy  egész  collectiót  bocsátott  rendelkezé- 
sünkre kőkorszaki  leleteiből.  Sajnos,  hogy  alkalmas  helyiség  mindig  nem 
akadt  s  a  római  kőtárgyakat  kénytelenek  vagyunk  V.-Hunyadra  átszál- 
litni.  £pen  most  örvendeztetett  meg  a  vallás-  cs  közoktatási  minister  or 
azzal  a  leirattal,  melyben  a  gyűjtemények  elhelyezését  készségesen  enge- 
délyezi, de  a  mellett  itt  Déván  is  múlhatatlanul  szükség  van  egy 
alkalmas  helyiségre,  minek  megszerzésére  bizottság  küldetett  ki.     T.  G. 


TÁRCZA 


-Ifil 


31 'én,  f^rméé  Zmgmoná  főispán  elnöklete  atatt«  tntU  Iiaví  vála^ztmáayi 
ültfmU*  raelyeu  nz  eruea/iházi  eziiet-lolöt  Ü^'yétiek  ve^legüs  elintesnéWt 
tt!rjes7.ti  cKi  olnok.  E  szerint  íi  péiizügyTniuíater,  hiviitkozva  a  közoktatás- 
ügyi aiiüigtternek  egy  korábbi  elnök-foispáolioz  intődéit  átiratára,  a  ker- 
déű  alatt  levő  ese üst-leletnek  a  nemzeti  njuzeaui  s^támiíra  víssitakövetcltí- 
0iít61  dall  ugyan,  ilc  egysícerétnind  liangsúlyr^zzar  bogy  jövőre  a  nemzeti 
mtizeum  előjoga  épscglien  tart;in(!o.  Bemutatja  a  nemzeti  múzeum  igax- 
gat4!»6  ágának  átirat  át*  mely  szerint  a  nemző  ti  múzeum  liir  tokában  levő 
lel rtregjfi  tárgyait  beváltáé  utján  ktísüi  átengedni  a  társtubitjnik.  Kit  elfogad* 
látván^  egyúttal  a  kérdéses  pénzösszeg  gyors  elkiüdéac  határnztatott  cl. 
A  nuilt  havi  választmányi  ülea  jegyzökönyvének  felolvasámi  után  /*<>«- 
tcíli/  István  titkár  jelenteje  következett.  A  *SzaÍkay€  barlang  eseppköves 
állati  maradványaira  utal  e  jelentés^  melynek  átkutatása  a  tudomátiy 
térdekében  kívánatossá  vált,  bemutatván  egyszersmind  több,  stalagmit 
réteggel  bevont  állati  csontot  és  egyes,  szebb  stalagmit  C8©ppkö-k<5pzöd- 
mt^nyeket.  Az  erem-gyÜjtemcíny  tsmt^t  több,  a  római  caászárok  korából 
Taló  eremmel  gyarapodott,  valamint  a  könyvtár  i«  az  akadémia  több 
kiadványával.  A  pénztárnok  jclenteee  «t4Ín  Foidelly  titkár  olvasta  fel  >X 
barlAngf>k  képződése,  tekintettel  a  ^S^alkayt  barlang  kiválóbb  eneppkÖ- 
kí?pzödményei  és  esoníleleteire*  ez,  értekezését,  mely  után  tagajánlások 
következtek*  A  választmány  az  idei  nagy  gyűlés  programmjának  kidol- 
gozására ogy  bárom  tagti  bizottságot  küld  ki.  Ezzel  az  ülés   bezáratott 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 


^  TiiAi  V  KálmJIíí  V.  t.  8  társulatunk  ebo  titkára  "tlL  liáhkzt 
Feremi  fejedelem  iQuöágac  czímü  müvének  kiadási  jogát  Stamp/d  Károlyi 
p09Ssoiiyí  kiadó  könyvárns  szerezte  meg.  A  nagyszabású  és  terjeíldmes  mii 
egy  nag>^  <lít*zköti?tben  fog  megjelenni,  a  fejedelem  bárom  eddig  ismeret- 
len arezképével  díszítve,  melyeket  Doby  Antid  kitünü  rézmetszőnk  igen 
sikerült  rézkarczczal  állított  elo.  Volt  alkalmunk  a  már  sajtó  alatt  levő 
munka  cisö  iveibííl  —  egy  pár  részletét  szerző  bemutatta  a  közönségnek 
in  —  A  M,  Tud.  Akadémiában,  mint  székfoglalót  s  Társnlatnnk  közelebbi 
ülésében,  ballani.  Már  e  fclolvasásokl^ól  meggy ó'zodUetett  a  közönség, 
hogy  egy  igen  érdekes,  könny il  és  kellemes  olvasmányii  bazafias  irányú 
munkával  vau  dolga*  mely  a  mellett,  hogy  legkisebb  részletéig  forrásta- 
núlinányokon  alapul,  mégis  egy  darab  kor  és  politikai  történet,  s  mond- 
hatni, prologomoenája  a  imgy  munkának,  melynek  Thaly  életét  szentelte, 
—  IT.  Rákóczi  Fcrcncz  és  kora  leiráaának.  De  épen  az  a  kor,  melybe 
iQusága  esik,  a  lé^'kevésbbé  ismert,  mondhatni  leginkább  homályba  bur- 
kolt: tényleg  jMídig  az  kéazíté  elé  azt  a  nagyhatású  mozgalmat.  A  meg- 
rendelési felhívást  mai  számunkhoz  mellékeltük :  a  egyúttal  felhívjuk  rá 


46S  TÁRCZA. 

tagtársaink  figyelmet.  Thaly  társulatunknak  első  titkára,  megáliqiitója 
volti  tagtársaink  tudják  legjobban,  mit  köszönhet  Társulatunk  as  ő  buz- 
galmának. A  hála  és  elismerés  érzése  köti  őket  hozzá  —  s  kéts^telenül 
meg  fogják  ragadni  az  alkalmat,  hogy  annak  kifejezést  adhassanak.  Fel- 
kérjük őket  ,  hogy  necsak  maguk  írjanak  alá,  hanem  saját  körükben  is 
teijesszszék  a  vállalatot  s  szerezzenek  megrendelőket.  Megérdemli  azt 
nemcsak  a  nagy  terjedelmű  munka,  hanem  maga  a  derék  kiadó  is,  ki  Po- 
zsonyban a  magyarság  terjesztésének  egyik  legbuzgóbb  apostola  b  pél- 
dát mutat  rá,  hogyan  lehet  a  város  szellemének  magyarrá  tételére  hatni. 
A  munka  alakja  ugyanaz  lesz,  mi  az  Ocskayé,  (melyet  múlt  füzetünk  is- 
mertetett), csakhogy  papírja  finomabb  s  maga  a  kiállítás  is  dissesebb* 
Hiszsztik,  hogy  e  vállalatot  társulatunk  tagjai  tömegesen  fogják  támogatni. 

—  Országos  LevéltIb.  Az  Országos  Levéltárbam  letéteményezett 
Gr.  Keglevich  István-féle  levéltár  immár  teljesen  rendezve  s  52  csomó- 
ban fölállítva  van.  Ugyancsak  az  elenchus  is  teljesen  elkészült.  —  A  le- 
véltárban levő  legbecsesb  és  legnevezetesebb  oklevelekből  az  érdeklődők 
részére  tárlát  szervezése  vétetett  czélba  s  az  anyag  összeállítása  már 
munkában  van. 

—  A  KÉFViSELŐBJlz  apr.  26-iki  ülésében  tárgyalta  a  vallás  és  köz- 
oktatási minister  által  korábban  előterjesztett  törvényjavaslatot  »a  mű- 
emlékek fentartásáról«,  miután  az  már  az  igazságügyi  s  közoktatási 
bizottságokon  is  átment.  A  törvényjavaslathoz  csak  Irányi  és  Thaly 
szólottak.  Az  első  a  mübecscsel  biró  ingóságokra  is  szeretné  a  törvényt 
kitelj eszteni  s  azért  a  jogügyi  bizottsághoz  kívánja  visszaküldeni.  De 
Thaly  igen  melegen  szólalt  fel  a  mellett,  hogy  a  törvény  tái^yalását  ne 
halászszák,  nagy  elismeréssel  szólt  arról,  mi  e  téren  történt^  s  azon  óhaj- 
tását fejezte  ki,  hogy  a  bizottság  hatásköre  szélesíttessék  ki.  A  minister 
ígéretet  tett,  hogy  a  mübecscsel  biró  ingóságokról  szintén  fog  törvényja- 
vaslatot előterjeszteni  s  erre  a  javaslat  elfogadtatott. 

—  Knauz  Nándor,  a  »Monumenta  Ecclesiae  Strigoniensb«  szer- 
kesztője, ez  igazán  Monumentális  kiadvány  IL  kötetével  már  nagyon  elő- 
rehaladt. Az  okleveles  re'sz,  melyet  számos  pecsét-illustratió  díszít,  majd- 
nem teljesen  ki  van  nyomatva,  s  csak  az  Index  van  hátra.  Ez  idén  bizo- 
nyára megjelenik. 

—  A  GR.  Károlyi-család  elhatározta,  hogy  levéltárának  törté- 
nelmi becscsel  bíró  részét  ki  fogja  adni,  s  a  munka  szerkesztésével  és 
kiadásával  Géresy  Kálmán  tagtársunkat  bizta  meg,  ki  viszont  Notjy 
rryula  közreműködése  iránt  biztosítá  magát.  A  munka  valószínűleg 
3  -—  4  vaskos  kötetben  fog  világot  látni,  s  kétségtelenül  elsőrendű  forrása 
fog  lenni  történetírásunknak.  A  Károlyiak  nemcsak  magas  míveltségü 
főurak,  hanem  vannak  köztük,  kik  a  magasabb  történetírás  iránt  nagy 
érdekkel  viseltetnek  —  pl.  Tibor  gróf,  ki  Quinet  munkáját  oly  szépen 
lefordítá,  —  s  mint  e  tettök  mutatja,  áldozatra  is  készek,  hogy  a  hazai 
történetírásnak  szolgálhassanak.   Nálunk  e  téren  igen  kevés  főúri  család 


tArcza. 


Cíenj'ek   megkezdték  —  Víilaiiiiiit  a  Thurzd  örökösök  is. 
ReméljUk|  hogy  e  p^Ida  jó  Latáaa  nem  fog  elmaradnL 

—  Pesty  FftiGVKs  befejezte  a  magyaroraaági  várujpáusúgok  törtó* 
Fnei^i  tárgyazf^,  mintegy  30  ívre  terjedő  munkájtit^  sajtá  alá  axouban 
I  pflak  cisazcl  fogja  adni,  miután  remenyli,    hogy  e  nyáron  leendő   levéltári 

kutatásai  alkalmával  még  e  tárgyra   vonatkozó  adatokat  fog  felfedezni* 

—  Taöínyi  Iwufc,  Nyitm-vármegyíínek  53  tfvig  szolgált  <írdemea 
jlev(?I tárnoka,  Tagányí  Károly^  telietseges  fiatal  törtenetlmvár  atyja^  ki 
f  társulatunkat    1375*   nyitrai  kirándulása   alkalmával   oly  derekasan  ka- 

laiízolta,  apr.  lió  27-e'n  elhányt  PontoSj  szakavatott  tiszt viaelő  vala,  kinek 
'  megyéje  sokat  köezönhet. 

—  j>A  simtT  KüxyvKKHEgitRDás  TÖRTENETE  Éa»tótTra>:í««  czim  alatt 
jDr,  Tentsch  Frigyes  (az  ismert  nevíl  tört(^netíró  fia,  maga  h  türténetiró) 
'az  Archív  für  Geschichle  des  dcutschen  Buchliandele   FV*.  úb  \L  kötet<f- 

ben  kdt  érdekes  közleményt  adott  ki,  melyek  köztil  ajs  első  a  reformatio 
előtti,  a  másodika  reformatio  utáni  időnek  (1700-ig)  történetere  terjesz* 
kedik  ki.  Szcrsö  lenn Jszeteaen  csak  a  szászok  ö&fizeküttet<ÍBeire  volt  tekin- 
tettel —  de  e  réBzben  eok  űj  éa  beeaes  adatot  hoz  napfényre,  a  átaláu 
I  Jó  képet  állít  elénk.  Mái  eddigelö  is  egész  kis  monograpbiává  nőtte  ki 
magát,  melyet  remélhet«j!eg  a  XV Illáik  század  könyvkereskedésének 
története  fog  követni.  Az  eleö  közleményben  eddig  nem  ismert  scriptorok- 
kai  s  nnudket tőben  sok  mivclödéstörténeti  adattal  találkozunk. 

—  A  >LüDovicA  AcADEMíA  KozLöxFEf  f  éví  apriUgi,  4-ik  füzeté- 
ben mutatványt  közöl  Strauss  Adolf  honvédhadnagy  » Bosnyák  föld  és 
iiépe<  czímii  munkájából •  A  mutatvány  czime  »A  bosnyákok  történeté- 
höU,  mely  lígy  látszik  a  históriai  rész  eleö  fejezetét  foglalja  magában,  s 
a  hosnya  nemzeti  bánoktól  az  elsö  nemzeti  bosnya  királyig  terjed.  A  munka 

I  {rotlalmmikban  hézagot  fng  pótolni,  mert  azután,  hogy  az  osztrák-magyar 
íirchia  Hosniával  szorosabb  összeköttetésbe  lépett,  csakugyan  óhajtan- 
leit^  hogy  annak  népeivel  és  múltjával   mi  is  többet  foglalkozzunk. 
SitALAT  József   népszerű   müvéből    >A  Magyar   Nemzet   törté- 
netet eddigelé  már  33  füzet  jelent  meg.  Az  utolsó  füzettel  be  van  fejezve 
a  3'ik  kötet  is,  mely  egész  a  szatmári  békéig  terjed,  egy  utolsó  fejesfiet- 
hea    pótlékul    Rákóczi    bujdosását  adván   elÖ.    Szalay  a  nyomtatásban 
foegjelcnt    forrásokon  kivül   kéziratiakat  is  használt  s  igj  müve  egészen 
az  ujabb  kutatások  színvonalán  áll.    Előadása  népszerű,   a  szó  nemesebb 
értelmében,  kJinnyen  érthetÖ,  világos  tiszta.  Munkáját  sok  arczkép,  terv- 
í  rajjá,  több  tábla  facsimile,  köztük  két  levél    (Bethlen  Gábor  és  Zrinyi  a 
I  köItö)  hasonmása  disztti.   Ezenkívül  19  származási  tábla  van  hozzá  mel- 
lékelve:  8  e  mitnká  kitűzött  feladatának,  hogy  a  nemzet  kezébe  történe- 
'  térÖl  egy  illiistrált  munkát  adjon,  viszonyaink  közt  jól  megfelel, 

—  Umjitokztris,  Harmadik  füzetünk  251.  lapján  fóliilTÖl  a  IC 
I  torban  » meglágyítani c  helyett  olv,  mcf/inU^t4mu  A  J279.  lapon  aláírói  a 

12,  iorhaii  » egyházi <  helyett  olvasd  n*W^'orú* 


'■/;í»í?5^ 


464  TÁBCZA.  '^" 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR 

—  Emlékbeszédek  és  Tahúlmáktok.  irta  Tre/art  Ágogton. 
Budapeet.  A  M.  Tud.  Akadémia  könyvkiadóhivatala.    1881.  8-r.  345  L 

—  A  KÖZOKTATÁS  TÖRTÉNETE  Magyarországon  a  XVIEL  szá- 
zadban, írta  Molnár  Aladár.  I.  köt  Budapest.  1881.  8-r.  612  L  ixa 
3  frt.  Akadémia  könyykiadóhivatal. 

—  AnjOÜKORI  OkmáNTTÁR.  a  Magyar  Tud.  Akadémia  TOrté. 
nelmi  Bizottsága  megbízásából  szerkesztette  Nagy  Imre,  M.  Akad.  lev- 
tag.  Második  kötet  (1322->1332.)  Budapest,  1881.  (Magyar  Törté- 
nelmi Emlékek.  Első  osztály  Okmánytárak.)  8-adr.  3  és  664  1. 

—  RÉGI  Magyar  Codexek.  Ehrenfeld-Codex.  —  Simor-Codex. 
—  Cornides-Codex.  —  Szent-Krisztina  Elete.  —  Vitkovics-Codet.  — 
Lányi-Codex.  Közzéteszi  Volf  György.  Budapest,  1878.  (A  Nyelvemlék- 
tár Vll-ik  kötete.)  8.adr.  58  és  387  11. 

—  RÉGI  Magtar  Codexek.  Szent-Margit  élete.  —  Példák 
könyve.  —  Könyvecske  a  szent-apostoloknak  méltóságáról.  —  Apor- 
Codex.  —  Kulcsár-Codex.  Közzéteszi  Volf  György.  Budapest,  1879. 
(A  Nyelvemléktár  VlII-ik  kötete.)  8-rdr.  60  és  418  11. 

—  Arad  Története.  írta  Lakatos  Ottó  minorita  házfőnök  és 
lelkész.  I.  kötet  3  képpel.  Arad,  1881.  8-adr.  10  és  252  11. 

—  SzABADSÁGHARCZUNK  TÖRTÉNETÉHEZ.  Visszaemlékezések 
1848  —  1849-re.  írta  Jakab  Elek,  a  m.  t  akadémia  1.  tagja.  9  fénynyo- 
matú arczképpel.  Budapest,  1881.  8-adr.  577  1.  Ára  4  frt. 

—  DiE  Ungarischen  Gymnasien.  Geschichte  System.  Statbtik. 
Nacli  amtlichen  Quellén  dargestellt  von  Dr.  J.  H.  Schwicker,  Budapest* 
1881.  4-edr.  12  és  367  11. 

—  Az  Ehrenfeld-Codex.  A  legrégibb  magyar  könyv  ismerte- 
tése és  hű  lenyomata.  Közzétette  Volf  György.  A  Codex  66  lapjának 
hasonmásával.  Budapest,  1881.  22  és  80  11. 

—  Geschichte  der  Union  der  rutheniscuen  Kirche  mit 
Rom  von  dcn  ttltesten  Zeiten  bis  auf  die  Gegeuwart.  I.  Theil.  bis  1595. 
Wien.  Mayer  u.  Co.  1878. 

—  Die  EroberUNG  Niedcr-Oestcrrcichs  durch  Mathias  Corvinus 
in  <len  Jahren  1482  —  1490.  Von  Dr.  Carl  Schober.  Mit  BcnUtzung  bis- 
lier  nnedirter  Qut'llcn  im  k.  und  k.  Staats-Arcliiv,  im  Wiener  Stadt-Ar- 
ehiv  und  n.  ö.  Landes  Archiv.  Wien,  1881.  Ára  2  fi.  60.  kr. 


A  MAGYAR  EZERÉVES  JUBILEUM 
IDÖKÉRBÉSÉHEZ. 


Az  emberi  véges  ész  számítása  szeriüt  is,  az  idd  ?égielen- 
ségében  ezen  esztendő,  a  népek  életében,  roppaui  nagy  idíi,  mely- 
nek lefnlytán  vilílgra  szóló  változások  turtéüuek,  Nemzetiink  a 
népvándorlási  korszak  zürzavarábau  íeltünvéoy  ha  ázsiai  életéhez 
ax  európait  hozzáadjuk,  már  tűi  vau  az  ezer  éven,  de  európailag 
véve  még  útban,  habár  közel  a  czélhoz.  E  hosszú  idö,  életrevaló- 
ságának biztos  jele.  Őseinket  Constantin  császár  és  Ibn-DuszUi, 
ismeretes  és  sokszor  idézett  irók,  *)  már  a  IX.  század  változásai 
közt  a  fekete  tenger  és  Don  folyó  partjainál  állami  szervezetben 
találták,  egy  főhatalmat  gyakorló  fejedelem  kormányzása  alatt, 
fold m ívelést  és  cserekereskedést  özvc%  nagy  hadi  sereget  vezetve, 
szövetségben  más  népekkel;  mik  arra  matatnak, hogy  már  akkor 
állandó  hazájok  volt.  Mid*3n  ezt  bármi  oknál  fogva  elhagy ák 
természetes  ösztönük  készté  őket,  más  hasonló  jót,  vagy  jobl)at 
keresni  helyette. 

Minduntalan  és  mindannyiszor  az  a  kérdés  merül  fel  elÖt- 
tnnk:  honnét,  hova  és  mikor  történt  hát  a  magyar  nemzet  költö- 
zése a  keleti  hazából  mai  Magyarországba?  E  kérdés  megoldá- 
sán bel-  és  külföldi  írók,  régiek  és  újabbak,  sokat  fáradoztak, 
részben  helyesen,  részben  nem ;  a  kérdés  pedig  mostanig  sincs 
fsldöntve.  Jele,  hogy  nehéz.  Pedig  mennél  jobban  közeledünk  az 


^)  SzíLkaégesDek  tartoiD  már  itt  nic^i^emh'tení :  hogy  UBon  farrtUo* 
kíit,  lutílyt'ktít  íiz  l>*78'ki  *^rtífk*?/AÍsembeii  8  ii2üii«3VÍ  »Sj!áxa*Íokf  Wn  hl- 
htui^tmjtiifii,  milvtíii  a%  tmeriti  kcttíí  U,  —  igmi  foulüb  y^títok  kivMáU'k'veí, 
—  t*  taimka  lefolytán  iijra  ucm  fogom  iüe^ul. 

d;iá^atik.   ISBl.   VL  HuBet.  31 


-  -V     ,       ■ 

466  A  MAGYAR  EZERÉVES  JUBILEUM 

ezeréves  fordiilóhoz^annál  nyugtalanabbul  várjuk  a  végleges  meg- 
oldást. 

Legújabban  ketten  mcgkisérletttik  szólani  hozzá;  én  az 
1878-ki  » Századok «-ban azon  állítással:  bogya  magyarok  beköl- 
tözése mai  hazánkba  88á-ben  történt ;  mit  jeles  tudósunk  Fauler 
Gyula,  a  tavalyi  » Századoké  két  czikkében  keményen  megtáma- 
dott; a  beköltözés  idejének  igaz  határát  a  896.  és  896.  évhez 
kötvén.  Figyelmesen  megolvastam  a  sok  tudománynyal  és  combi- 
natióval  fölszerelt  dolgozatot,  de  elébbi  nézeteimbe  ütött  rést 
nem  találván,  azokat  most  is  fenntartom  s  ez  úttal  bővebben  ki- 
fejteni kívánom.  Szabadságot  kell  itt  már  egyelőre  kémem  a 
kegyes  olvasótól,  hogy  hivatásom  szüksége  szerint,  egyszer-más. 
szór  a  szokott  rögös  útról  letérve,  a  történelmi  források  hézagait 
logicai  érvelésekkel  és  combinatiókkal  kiegészíthessem.  Ez  azon- 
ban nem  tételez  föl  üres  fehér  lapot,  mit  önkényleg  szabad  volna 
betölteni.  Állításaimat,  kivált  melyek  itt  először  jelennek  meg, 
és  bizony  van  ilyen  több,  indokolatlanul  nem  eresztem  szét. 

Biztos  történelmi  adatok  szerint,  a  magyar  nemzet  a  IX. 
század  lefolytán  három  külön  alkalommal-  lép  át  Európa  hatá- 
rán és  az  itteni  népeknek  bemutatja  magát,  úgymint  először : 
837-ben  az  Alsó-Dunánál,  mint  a  bolgárok  szövetségese  a  görög 
birodalom  ellen,  az  ismeretes  görög  források  szerint ;  másodszor 
862-ben  Lajos  német  császár  birodalmába  ront,  még  akkor  Hink- 
már  reimsi  érsek  tanúsága  szerint,  ismeretlen  új  nép ;  harmad- 
szor 884-ben  a  közép  vagyis  pannóniai  Dunánál.  ^) 

A  scepticusok  nem  tulajdonítanak  ezen  megjelenéseknek 
annyi  tulajdonságot,  melyet  a  történelem  a  vándor-népeknek  is 
megad ;  pedig  a  884-ki  bemutatás,  a  magyarok  bekeblezésének 
az  európai  nyugoti  népek  társulatába  tekinthető ;  mert  epochalis 
értékkel  bírt,  a  mennyiben  a  leghősiebb  elhatározást  kellett 
nekik  kifejteni,  hogy  az  akkori  frank  és  görög  birodalmak  közt 
ós  hogy  azonkori  legvitézebb  két  fejedelemmel,  arnulf  és  Sva- 
topluggal   szemben,   a  Közép-Duna   termékeny   téréin,   állandó 


*)  A  két  elsörül  Szalay,  Horváth,  Szabó  Karoly  és  miUok  törté- 
nelmi munkáiban  kielégítő  adatokat  találunk.  A  mit  Hinkmár  tudósítása 
ellen  némelyek  felhoztak,  alaptalan. 


rDÖKftnnt^TfíítíTK? 


467 


laküsukíil  ollielyezkufljonek.  Ha  erre  pfirhiizanjoa  ervet  keresünk, 
mogtaláljiik  aait  a  régibli  es  újabb  ourópai  népjug  nzokáf^aibaUr 
mely  például  a  teugerek  v'  *  '  'Lfóbiu  rt'lfcdezett  uvatlan  con- 
tiüéijsck    c8  s/jgetek    ell'o-i  r8  tulajtloíii    birtüklíisjírut  u 

föll'edezö  batalom  7Áu\6j&imk  kitfízÉsól  elAgiiek  és  jogos  erejű- 
uek  lartju.  Miért  üc  volua  leliát  mml  egyrrttrkti  a  mn^^yar  feje- 
delem és  nép  8B4*ki  megszíillása  Í8  a  Kozép-Duiiáuál,  miután 
azon  fold,  —  inint  látni  fogyjuk,  —  akkor  uratlan  és  néptelen 
Toltf  tehdt  jogosan  minftsítve  a  »primi  occt][»antÍ3t  elfoglalására. 
E/*t  egyébiránt  nem  döntő  érvül,  initit  inkább  azért  boxtaiu  feb 
mert  talán  kegves  olvasuim  közt  libí-tuf  k  olvíiimk.  kik  ivá  iménti 
érvelésre  rellectálni  akarnak* 

De  előttem  más  tágasb  tér  nyilik  itten,  melyen  mások  még 
nem  jártak.  &  azért  nom  is  a  siker  roményébenj  mint  inkább  kisér- 
leikép  indulok  a  rögus  pályán.  Ke^detíU  azon  kérdés  megoldása* 
val  kívánok  foglalkosmi:  voltak-e  a  magyar  nemzetnek  oly  élet- 
jelei, melyekb(i]  annak  8H4-ben  a  közép  Dunáríál  történt  állandó 
letelepülését  alaposan  Icbet  következtetni  ?  De  értsük  meg  egy- 
mást. Nem  azt  vitatom  én  itten :  bogy  a  magyarok  ágy  szállták 
meg  ekkor  az  uj  bazát,  hogy  önnél  helyes  okkal-móddal  semmi- 
kép nem  távozhattak,  hanem  oly  értekemben  veszem  azt.  hogy, 
úgy  mondva,  a  »tix<  tartózkodási  helyből  a  vándor  életbe  vis9Zí\ 
nem  estek.  A  fölvetett  kérdésre  tehát  így  felelhetek :  igen  is  vol- 
tak a  magyar  nemzet  életében  oly  életjelek^  melyekből  azoknak 
884-ben  a  Közép-Dunánál  letelepedésüket  következtetni  kell. 
Mit  erre  irányzandö  négy  eriterium  által  érvényesíteni  kívánok. 

Első  criteriuma  a  vándor  népélet  megszűntének  és  áUandó 
letelepedésnek,  bármely  népnél  s  így  a  magyaroknál  is,  a  nem- 
7«etközi  —  internationalis  —  határok  létezése  és  fentartása,  olya- 
kat értvén,  melyek  a  szomszéd  népeket  egymástól  lakásilag,  bír- 
tokláfiilag  és  politikailag  elkülönözik.  E/.en  hatái\  vagyis  >linn?8* 
rendszert,  a  rómaiak  nyomán  átvették  és  folytatták  a  középkori, 
nemesak  fejlettebb,  hanem  nomád,  és  a  nomádságból  kil»ontako/ó 
líépcíioportok  Í8.  Tele  vannak  ily  adatokkal  a  középkori  történe- 
lemnek lapjai,  Ibn-Dnszta  világosan  mondja  a  IX*  században  élu 
magyarokról,  liogy  lakfiddjük,  a  Vcdga-Bolgjirok  és  Besenyők 
köxé  van   ékelve;  Constantin   csáí^zár   pedig   arról  tanúskodik. 

3l* 


468  A  ICAeTAB  EZERÉVES  JUBILEUM 

hogy  a  magyarok  a  hatalmas  kozáx  birodalom  népeÍTel  nemcsak 
szomszédok  valáDak,  hanem  hosszabb  idő  folytán  yelok  mimdea 
háborúikat  közösen  YÍselték,  sőt  oly  bizodalmas  yiszonyok  létez- 
tek e  két  nemzet  között,  hogy  fejedelmeik  egymással  háza«8ági 
kötelékbe  is  léptek,  de  sőt  mi  ennél  még  több,  a  magyarok  a 
kozár  nemzettől  a  ^onai'chiai  alkotmány-formát  is  elfogadták. 
Nem  lehet  tehát  feltenni,  hogy  midőn  a  magyar  nemzet  keleti 
hazáját,  bármi  oknál  fogva,  elhagyván,  884-ben  a  Dunához  érke- 
zett, a  megszokott  állandó  haza  eszméjével  felhagyott  és  a  ván- 
dórkor  nomádi  állapotába  visszasiklott  volna.  Mi  két  oknál 
fogva  nem  töi*ténhetett  meg :  részint  azért,  mert  a  dunaparti 
szomszéd  népek  már  akkor  megállapodott  és  állandósított  viszo- 
nyok közt  éltek ;  részint  pedig  azért,  mert  a  magyarok  a  metzi 
évkönjTvek  és  Kegino  szerint,  a  pannóniai  és  avar  pusztaságokat, 
mint  uratlan  földet  megszállván,  a  keleti  nyugtalan  és  szegény 
haza  helyett,  a  Közép-Duna  mentében  biztosabb  és  termékenyebb 
állandó  hazára  szert  tettek  vala.  Nagy-Károly  császár  és  utódi 
az  elfoglalt  Pannónia  és  környékén,  több  egymástól  elkülö- 
nözött  területet,  búbért  és  tartományt,  milyenek  yalának  az 
iménti  avar  és  pannonföldi  sivatagok,  milyen  volt  a  Sabaria  és 
Camuntum  közti  Avarig  vagy  a  balatontáji  Zala  tartomány, 
választott  határokkal  alakítván,  ezen  példák  nyomán  kénytele- 
nek voltak  a  magyarok  is,  új  hazát  keresve,  az  ott  keletkezett 
internationalis  limesekhez  magokat  alkalmazni.  És  habár  nem 
könnyű  volt  a  választás,  mert  a  Dunától  a  leendő  új  hazát  tovább 
tolni  nem  igen  lehetett,  de  annál  bizonyosabb  az,  hogy  csak 
határokkal  körített  birtoklás  volt  az  új  hazául  nyerhető ;  nincs 
is  semmi  adat  a  történelmi  forrásokban  arra,  hogy  a  magyarok 
határ  nélküli  területen  ültek  le  volna.  Constantin  császár  külö- 
nösen alkalmas  tanú  e  tárgyra  nézve.  0  habár  rendetlenül  és 
chronologiai  botlásokkal,  de  történetileg  hitelesen  jegyezte  fel  a 
magyarok  azon  időbeli  határit.  Szerinte  következő  nemzetközi 
határok  terültek  el  a  magyar  nemzet  és  szomszéd  népek  lakföl- 
dei között :  a  Lebedia  régi  hazájuknak  határi  Kozáriáig  értek ; 
annak  eltűntével  jött  utána  Etelköz,  melynek  folyókra  hajló 
batári  valának;  elhagyva  ezeket,  megn)nlt  a  Turkias  szállás, 
melynek  szélei  azon  császári  tanú  szerint  a  Közép-Duna  menté- 


•vtí 


lüiSKtm^kBimv// 


469 


béti  ezek  voltak:  a  világliiríi  Trajáu  hidja,  a  nagy  Coustautiti 
csáss^  emléke,  Belgrád  vára  és  a  Szerémség.  A  morvák  legyo- 
^e  által  a  magyarok  birtokába  jutott  Nagy-Moraviának  határi 
a  Dunának  mindkét  partját^  az  éjazakit  és  délit  egész  Szilisz- 
trí&íg  érintették.  A  magyar  állam  szervezése  idejebéli  határok 
végre,  melyekről  még  Coiistantiijnak  tudomása  volt,  ezek  valá- 
uak:  nyngot  felé  Frankia,  éjszaknak  a  besenyők  nagy  téréi,  délre 
a  diinai  Bulgária,  a  hegyek  felé  a  horvátok  teiülete.')  Mennyire 
volt  a  magyarok  és  keleti  rokonuépek  határ  rendszere  kifejlödvL- 
a  római  ^limese  rendszerhez  képest,  adatok  hiányában  megniou- 
dani  nem  tudjuk.  Meg  kell  itt  azonban  jegyeznem,  hogy  a  határ- 
villongások  is,  hol  olyanok  a  szomszéd  népek  közt  támadtak,  az 
állandó  letelepedés  criterinmául  szolgálnak*  Nagy-Károly  csá- 
szár titkára  feljegyzéséből  tudva  van,  hogy  az  Avarok  elleni  irtó- 
h&bórű  is,  az  Ens  folyó  által  határolt  Noricum  és  Pannónia 
közti  limes  iránt  támadt  villongásokból  keletkezett,  nvi  egyúttal 
állandó  letelepedést  is  jelez,  A  morva-szlávok  és  avarok  közt 
kitört  határvillongások  szintén  állandó  letelepedést  feltételeznek, 
melyeknek  eredménye  volt  az  avaroknak  a  Duna  jobb  partjára. 
Sabaria  és  Carnuntum  közé,  a  császár  által  engedélyezett,  letelc- 
pedése.  Minthogy  tehát  az  elébbi  hazából  kiköltözött  és  a  Közéji* 
Dunához  884*ben  érkezett  magyarok,  már  előbb  a  vándor  noma- 
diságból  kivetkőzne,  az  imént  idézett  források  szerint  pedig  a 
Közép-Duna  kiváló  pontjai  és  az  avar,  meg  paunonlíildi  szom- 
szédságok által  határolt  földterületen  megszállottak,  ez  a  határ- 
eri tórium  érve  szerint,  az  állandó  letelepedés  mellett  szól.  Szük- 
séges még  e  helyen  megemlíteni,  hogy  a  határ-criterium  érvét 
meg  nem  ingatják  azon  európai  kalandos  hadjáratok,  melyekért 
ax  ide  beköltöző  magyarokat  az  egykorúak  oly  keményen  megró- 
ták^  és  melyek  még  hosszít  időn  át  az  állandó  letelepedéssel 
mintegy  párhuzamosan  jártak,  mirul  még  később  is  szólani 
foimnk 

A  népek  állandó  letelepedésének  második  criteriumát  a 
városok,  várak,  lakházak  és  minden   épUletek   teszik  vala.   A 

*.i  KoüstHiitin    Cöilöxir    Muukái*    Sxékfpgl.    Sz«M    Károlytól    a« 
iSaOki  Magy.  Akad.  Érteeitdben,  13.  fejcaset.  78.  l 


470  A  MAGTAR  EZERÉVES  JUBILEUM 

keleti  és  uyugoti  népek  közt  e  tekintetben  nagy  különbség  volt. 
A  keleti  ugor  faj  nem  birt  kellő  érzékkel  a  falas  menhelyek 
iránt,  eleme  a  szabad  ég,  szabad  mozgás,  szabad  élelmezés, 
szabad  terjeszkedés  vala,  nem  falak  közt,  hanem  sátorokban 
laktak,  mint  a  Germánok  Caesar  és  Tacitus  korában,  télen-nyáron 
s  megedzett  .testük  minden  hátránya  nélkül.  De  az  akkori  sáto^ 
rozás  nem  volt  oly  vad  nomád  természetű,  mint  azt  most  a  ván-* 
dorlás  stádiumában  élő  vad  népcsoportok  gyakoroltál^.  A  már 
említett  kozár  birodalom  népeinek  sátrait  a  IX.  és  X.  században 
tartósan  elosztott  és  birtokolt  kertek  és  mivelt  földek  környez- 
ték; a  Volga-Bolgároknak  pedig  sátraikból  összetákolt  fal- 
vaik voltak,  melyekhez  szintén  állandó  tulajdonságú  földdarabok 
foglaltattak.  A  középkor  romboló  dühe  semmisítette  meg  a  fenn- 
állott városokat  és  köfalas  épületeket.  Új  életre  kellett  tehát 
támasztani  a  népeket,  hogy  a  romok  helyére  lakházas  telepeket 
alkossanak.  De  mily  lassú  és  nehéz  hivatás  volt  ez  a  culturábau 
hátramaradt  népeknél,  a  középkori  történelem  lapjain  olvashat- 
juk. A  sokból  néhány  példát  szabadjon  itt  előhozni.  A  Kozárok- 
uak,  kik  a  Dnieper  nagy  folyótól  és  Feketetengertől  a  Kaspi- 
teugerig  és  a  Volga  partjaiig  terjeszkedtek,  a  IX.  században 
nem  volt  csak  két  városuk  és  egy  kőváruk,  a  következő  X.  szá- 
zadban pedig  a  városok  száma  csak  egygyel  szaporodott,  melyek- 
ben a  telet  az  uralkodó  dinasztia,  a  főhivatalnokok  és  előkelők 
töltötték,  de  ezek  is  nyáron  a  szabadba  és  sátorokba  költöztek. 
A  köfalas  építéshez  pedig  annyira  nem  értettek,  hogy  a  Sarkéi 
nevű  egyetlen  vár  építését  görög  kőmivesekre,  kiket  a  byzanti 
császártól  kaptak,  kényteleníttettek  bízni.  A  volga-bolgárok  is, 
habár  a  keleti  ugorok  mi  véltebb  faja,  az  építés  mesterségében 
oly  igen  tudatlanok  voltak,  hogy  királyuk  a  X.  század  elején  a 
bagdadi  kalifától  kénytelen  volt  kőmiveseket  kérni,  kik  országá- 
ban egy  várost  és  egy  nagy  mosét  építsenek.*)  Európának  nyu- 
goti  részeiben  a  népvándorlások  lecsillapodtával  és  kivált  a 
kereszténység  megerősödésével  az  építkezési  bajiam  nagy  lendü- 
letet nyert.  Habár  Pannoniában,  az  avarok  földén,  a  nagy  háború 


')  Lásd  a  lí^78-ki  Század.  Millennarium  Értekezésemben  előadott 
adatokat. 


mftKÍiROfesfellEZ. 


471 


Jatt,  minden  épület  Ibidig  leromboltatott,  úgy  hogy  m  ottani 
(rkori   emberi  létezésuek  uyoiiiai  sem   maa*adtak  lel,  de  már 
jvakét  generatio  lejártával  a  közép  Duua  két  partjaiü  várasok, 
^árak|  templomok,  lakházak  szorgalmasan  emelkedtek  és  a  rit- 
kaságok közé  épeu  nem  tartoztak.  Bizonylatul  szolgál  ez  iránt  a 
laraii  tanok   térítését  tárgyazó  873-ik  éri  nevezetes  egyházi  iro- 
[lány  é»  Arnulf  kii*ályuak  888-baD  a  salzburgi  egyház  számára 
itt  alapítvány,  melyekben    már,  éa  pedig  az   elsuben  mintegy 
izenhárom   fölszentelt  templom,   egy   város   és   egy   vár,  mint 
akkori  idÖben  keletkezett  épületek  neveztetnek ;  a  másodikban 
pedig  háromszáz  népes  telek  és  néhány  templom*  köztük  a  Szála* 
tíersi   (Güná,  Kűszeg)  Sabaria  és  QuÍQque  Ecclesie  nevekhez 
kapcsoltakról  történik  említés,  Deez^n  forrásokra  még  kéíiöbbeu 
Irissmtérek**) 

Hogy  ezen  érvoléüi  a  Duiumui  ia<  ^Lieut  niMgy ároknak 
IX.  századi  építési  tevékenységére  alkalmazhassam,  egy  ki» 
titéré^t  kell  igénybe  vennem.  A  kozárok  gyér  épületeiről  és 
icezdetleges  épitÖ-mesterségükröl  már  fentebb  emlékeztem*  Ennél 
többt't  nem  tulajdonítok  a  884-ben  beköltozutt  magyaroknak 
Bem,  de  annyit  igen  is,  a  Constantin  szerinti  azon  egyesülésnél 
fogva,  mely  a  kozárokat  a  magyar  nemzetbe  olvasztotta.  Ujabb 
időben  a  magyar  történelemre  vonatkozó  héber  kütforrások  beha- 
tóbb tárgyalás  alá  kerülvén,  némely  írók  a  zsidókat  már  a  ma- 
gyarok itteni  megtelepedése  előtt  Pannoniában  lakatják  és  vallá- 
stik gyakorlatával,  kereskedési  foglalki>zásnkkal  és  minden  máü 
régibb  tnla.idonaikkal  feltüntetik.  Ebbul  a/tán  az  kövctkezuék, 
hogy  az  építés  niestersége  is.  melyet  a  synagógák  és  kereske- 
delmi tárlatok  szükségessé  tettek,  már  a  magyarok  itteni  lete- 
lepedése előtt  meghonosúlt.  De  ezen  thrma  sokkul  ujabb  és  fej. 
letlenebb,  hogysem  azt  luég  most  döntő  érvül  felhasználni  lehelne/ 
Kunéi  biztosabb  bizonylat  az,  hogy  a  magyarok  a  Közép-Duná- 
nál megszállván,  nem  csak  Pannóniában  akadtak,  ^  mint  ki»*é 
fennebb  láttuk,  —  épületekre,  hanem  a  Nagy-Morvaország  föl- 
dén is,   az  egykorú  Hegino  tanúsága  szerint,  ki  azt  írja,  hniív 


* )  Ciiuiíel :  iimch,  der  Hlnvenaiioatcl  Cyrill  und  Methoű.  Wien  1  bt>  l » 
Aithang  H.  16 — 57. 


472  A  MAOTAR  EZEBÉVES  JUBILEUM 

Arnulf  császár  a  Svatoplug  elleni  háborúban  a  városokon  kivfil 
mindent  elrombolt.  >Cuncta,  qnae  extra  urbes  reperít^  solotenns 
demolitus  e8t«. 

Egyébiránt  nem  szorítom  ez  állítást  minden  áron,  mert  a 
következő  két  criterinmban  az  építkezésnek  oly  nemeit  t(f§sm^ 
tárgyalni,  melyek  az  ide  beköltöző  magyaroknak  megtelepedését 
kitünőleg  bebizonyítandják. 

A  népek  letelepedésének  tehát  egy  ujabb  criterinínot  a 
»vallumok«  tették,  melyekről  e  helyen  fogok  értekezni.  Ez  volt 
a  rómaiaknál  régi  latin  nevük,  de  hogyan  hívták  eredeti  magyitf 
nevén  őseink  ezen  nagy  műveket,  nem  tudjuk.  Csak  újabb  idő- 
ben lettek  a  hazai  történelem  behatóbb  tárgyai,  melyek  a  velők 
foglalkozók  egyéni  felfogásukhoz  képest  többféle  magyar  elneve- 
zést nyertek,  mint  például :  határtöltések,  védtöltések,  földvárak, 
sánczok,  csőrszárkok,  torlaszok,  gátonyok,  győrök,  a  németeknél 
ringek,  sat.  Czéljuk  és  feladatuk  nagy  volt  ezen  hatalmas  emberi 
müveknek,  pótolták  a  városok,  várak,  lakházakat,  megszüntették 
vagy  esetleg  visszatartották  a  népvándorlásokat  és  a  nomád 
állapotot,  védelműl  szolgáltak  a  nem  várt  rohamos  megtámadá- 
sok ellen,  vezették  a  népeket  állandó  letelepedésre  és  a  kezdet- 
leges cultur-életre.  Azt,  hogy  miképen  eszközöltettek  ezen  ered- 
mények, csak  úgy  fogjuk  helyesen  megérteni,  ha  a  vallumokat^ 
kivfil-belől  elfogulatlanul  megnézzük.  De  erre  a  reánk  maradott 
romok,  milyenek  az  úgynevezett  Csörszárok,  Római  Sánczok,  a 
jeles  Torma  által  felfedezett  »Limes  Dacicus,«  a  Szávát  a  Duná- 
val  egykor  összekötő  kewaruk   (kőárok)  vagy  a  Székelységben 
látható  Ördögútja,  Kakás  Borozda,  Honárka,  Tatárhányás  (a 
Barczaságban)  nem  nyújtanak  kimerítő  tudósítást,  habár  azok 
óriási  munkát  tételeztek  fel,  mint  például  az   utoljára  nevezett, 
melynek  hossza  2800.  láb,  alap  szélessége   78.  láb,  magassága 
18—24.  láb  Orbán  Balázsnál  Székelyfölde  III.  k.  170.  köv.  Any- 
nyit  azonban  a  vallumok  külsősége  után  még   most  is  mondha- 
tunk, hogy  a  földhányások  magassága,  az  árkok  mélysége,  kivált 
ha  ezek  vizzel  megteltek,  vagy  ha,  mint  a  rómaiaknál,   erődök- 
kel (propugnaculumokkal)  környeztettek,  nagyszerű  eredménye- 
ket lehetett  általuk  elérni.  A  vallumok  belső  szervezésével  pedig 
m  Nagy-Károly  idejében  létező,   de  általa  és  fia  Pipin  által  szét- 


w6Ktníít»kíiE7., 


47:1 


laiijt  lií reg  avar  gyűrök  —  5>RÍDgek«  —  is^morleiiielc  iBi?g  bcu- 
iiihiket.  Az  eg)koi*ú  svájczi  évkÖDyvekben  így  találjuk  az  avar 
gydröket  leírva: 

Leszámítva  a  valóezínű  uagyiiásokat,  még  akkor  is  csodá- 
latosan uagj'szeröekaek  tininek  fel  ezen  uvargyörükéa  az  emberi 
munkaerő  roíjpantságára  vallatlak.  Ugyan  is  kilence!  egymásba 
illesztett  ud?aro8ztályok  környezték  az  egész  »Mole8t,<  mi  több 
mérföldnyi  teríUetet  tett  A  fold  és  kőanyag  megkötésére  aörűn 
Ültetett  fatörzsek^  egymásba  uött  gyökök,  csötrök,  bokrok,  tövi. 
»ek  szolgáltak,  a  tetőket  vastíig  gyepdarabok  fedezték,  az  össze- 
tartozást pedig  crÖB  karózatok  képezik  vala.  A  györök  területéü 
belfil  emberi  és  állati  szükségre  keletkezett  épületek,  majorsá- 
gok és  hajlékok  emeltettek,  melyek  azonban  csak  annyira  voltak 
egymástól  távolítva^  hogy  az  emberi  hangot  meglehetett  hallaui 
és  okkép  a  közlekedést  fenntartani.  Mily  óriás  művek  voltak  az 
atar  vallumok,  az  bizonyítja,  bogy  az  egykorű  irók  Nagy-Károly 
császár  kitűnő  badi  dicsőségének  tekintették  kettőnek  általa  és 
egynek  Pipin  ^a  által  történt  bevételét,  a  hadászatban  járt^isak 
pedig  nem  győzték  eleget  csodálni  és  magasztalni  az  avar  gy^ö- 
rok  erejét-  De  ezt  az  is  bizonyítja,  bogy  oda  az  avarok,  mint 
bevebetetlen  védhelyekbe,  győzelmi  hadaikban  nyert  minden 
tömérdek  kincseiket  letették,  melyek  azonban  a  győrök  bevételé- 
vel, a  győző  frankok  kezeikbe  kerültek  és  egész  Európát  soka- 
sAgnkkal  elárasztották.  *) 

Hogy  a  magyarok  még  ázsiai  laktnkban  ismerték  a  vallu- 
mokat,  és  azok  szerkezetét,  Ibn-Duszta  feljegyzéséből  tudjuk,  ki 
értelmesen  mondja,  hogy  a  kozárok  az  akkor  még  rósz  szomszé<l 
magyarokat  a  vallninok  által  elkülönözték  maguktól.  Termesze- 
lesnek  fogjuk  tehát  találni,  hogy  Arnulf  is,  midőn  a  magyarok 
884*ben  a  Bunáuál,  mint  ismeretlen  nép^  szemei  előtt  feltűntek, 
u  még  részben  fennálló  vallumokat  ellenök  igénybe  vette  íizért, 
hogy  őket  további  haladásukban  P.annonia  ellen,  elrekeszsze  és 
feltartóztassa.  Már  az  1878-ki  értekezésemben  idéztem  tanúkat, 


*)  Nagy  Kilroly  caátíxár  lii<i^i'apbasaiiiál,  milycu  Eginhurd  Pert/, 
Scriptor.  I.  177 — 181.  Attmil  Ltturis.  ügyüu  ott  Aiinal.  S.  GallctiH, 
Maj,  Prayaál  Aimal,  279—282, 


474  A  MAOTAR  EBratiCVES  JUBILEUM 

az  egykorú  Liutpraudot,  Widukiüdet  és  a  szangallem  évkönyvek 
Íróját,  kik  testi  szemeikkel  látták  az  akkor  még  létező  és  alkal- 
mazásba tett  itteni  vallumokat.  Es  habár  Nagy-Károly  és  fia 
Pipin  az  avar  vallumokat,  különösen  hármat,  megsemmisítette; 
de  némelyeket,  és  egy  roppant  nagyot,  »ingenti  valló «  nevezi  a 
kíitforrás,  a  Dunáig  terjedőt,  hadi  czéljaira  megtartotta,  mely 
Arnulf  koráig  Pannoniát  a  rohamos  megtámadásoktól  megoltal- 
mazta és  oly  erős  volt,  hogy  ezen  át  az  ellenség  sem  dél,  sem 
nyugot  felé  nem  törhetett.  *)  A  györök  nagyszerű  eredményét 
két  kérdés  fejti  meg.  Egyik  az :  mely  időre  esik  azok  alkalma- 
zása a  magyarok  ellen  Arnulf  által;  másik  pedig  az:  ha  vájjon 
ezen  alkalmazás  folytán,  eszközöltetett-e  állandó  letelepedése  a 
magyaroknak  az  új  hazában?  A  mi  az  első  kérdést  illeti,  habár 
nuilaszthatlan  szükség  és  nehéz  feladás  volt  a  magyarokat  a  val- 
liimok  közé  rekeszteni,  de  ez  Arnulf  birtokai  megvédésére 
olodázhatlanúl  sietős  teendő  vala.  Nem  valószínű,  hogy  ez 
884-beu,  mindjárt  a  magyarok  Dunához  érkezésekor  történt 
volna,  mert  ezen  időt  a  magyar  fejedelemnek  a  morva  főpap 
Methodiussal  való  találkozása  vette  igénybe,  de  még  inkább 
azért  sem  eshetett  meg  magyarok  elrekesztése  a  vallumok  közé 
884-beu,  mei-t  ezen  évet  a  késő  őszig,  a  Svatoplug  és  Arnulf 
közti  háború  foglalta  el,  mely  csak  a  következő  885-ben  kötött 
békeszerződés  által  fejeztetett  be  végkép  Arnulf  részéről.  Meny-* 
nyi  időt  vett  igénybe  ezen  elrekesztés,  számokkal  meghatarozn. 
nem  tudjuk ;  hanem  annyit  még  is  biztosan  állíthatunk,  hogy  a 
887-ki  év  végén,  esetleg  888-ik  év  lefolytán  túl  nem  tarthatott, 
mert  a  magyarok  már  a  887.  év  végén  és  888.  év  folyamában 
Olaszországban,  illetőleg  Friaulban  és  a  Rajna  mentében  Hel- 
vetiában  szertekalandoztak,  mi  a  vallumokból  szabadulásukat 
okvetlenül  feltételezte.  —  A  mi  pedig  azon  kérdést  illeti,  vájjon 
íi  vallumok  elrekesztése  által  a  magyarok  állandó  letelepedése 
az  új  hazában  nyert-e  kellő  lendületet?  erre  kell,  hogy  igenlő 
válasz  adassék,  mert  a  884-ben  még  létezett  vallumok,  melyek 
Arnulf  hatalma  alatt  állottak,  mint  az  avar  győrök  maradványai, 
az  állandóság  minden  kellékeivel  bírtak  vala. 


*)  187ö-ki  Századok  54Í)— 550.. 


im'iKKRDí:Hf:üKZ. 


475 


F5vök  a  negyedik  ús  utolsó,  szcriutem  legerősebb  crito* 
riumra:  a  földniivelésrey  melytől  elválasztluitlau  a  uépek  állandó 
letelepedéöe.  A  kií^záut,  vet,  arai,  a  ki  kapálj  Öutöz,  érlel,  éldelni 
i^  akar,  tehát  az  éhező  munkás  eledelül  akarja  felha»ználui  a 
véres  verejtékével  szerzett  tcrmeszíméuyeket;  ami  uem  eszkö* 
zölhető  a  növények  eredeti  durva  állapotjában,  baueni  csak  úgy, 
ba  azok  táplálási  minőséggé,  például  kenyérré,  átalakílUtnak, 
Di5  a  földmívelésnek  ennél  még  sokkal  magasztosabb  más  ered- 
ménye van :  a  tulajdonjog  eszméjének  rnegfogamzása  a  fejledezö 
népek  keblében,  tehát  a  culturáaak  hajnala.  Elemezve  tovább  a 
loldmívelés  eredményeit,  azonnal  szembe  esik  a  malmok,  félhajak, 
csűrök,  magtárak  vagy  gabonavermek  szüksége.  Alkalmazva 
ezen  érvelé&i  a  pannóniai  Dunánál  884-ben  megjelent  magya- 
rokra, méltán  feltehető^  liogy  már  a  ioldmivelö  kozárok  és 
volga-bolgárok  szomszédsága,  szövetsége  és  példája  vonzbatta 
uket  a  földmíveléííre.  De  ezen  indokoláson  kivűl,  az  egykorú  Ibu- 
Duszta  tudósitásábül  is  egész  bizonyossággal  tudjuk,  hogy  a 
magyarok  nemcsak  reugeteg  erdíJségekkel  és  terjedelmes  lege- 
lökkel,  hanem  szántó  földek  sokaságával  is  bírtak.  Lehet  ugyan, 
hogy  r>k  is,  niiut  a  középkor  általános  szokása  magával  hoztn, 
ha<liíoglyaikkal  niíveltették  földjeiket,  de  ez  a  dolog  lényegén 
nem  változtatott.  Még  azon  esetben  is,  ha,  a  mi  hilietetleu,  lehet- 
ségesuck  feltesszük,  hogy  a  magyarok  és  a  hozzájok  csallakozutt 
kozar-kabarok,  Ázsiából  nem  hozták  volna  magokkal  a  földmi- 
vülés  tudását  és  akaratját,  ezt  itteni  megjelenésükkor  nem  nél* 
kiUözhették  volna,  mert  még  884.  elött>  a  közép  Duna  mindkét 
partján,  úgy  Pannóniában,  mint  Nagy-Moraviában  is»  a  föld  mi- 
vvlés  és  gabonatermesztés  szokásban  én  gyakorlatbau  volt,  A 
mit  következő  történelmi  adatok  bizonyítanak:  ugyan  is  a  873. 
évről  szóló  História  Conversionis  Carant.  et  Bogoar,  mely  min- 
den részről  hiteles  okmánynak  vau  elismerve,  világosan  mondja, 
hogy  az  avarok  gyér  maradéki,  még  az  elleuök  folytatott  nagy 
irtó  háború  után  is,  meghagyattak  a  földek  bii-tokában  »pro  tri- 
buto,«  azaz  gabonaadó  mellett  TTgyan  ott  Privinnáról,  egykori 
IX.  századi  morva  fe^jedelerarülírva  van,  hogy  még  elébb  a  Zala 
tartományban  általa  épített  templomnak  és  papjának  gabona- 
jövedelmet adományozott.  Ezen  jámbor  fejedelemnek  Chozil  nevtt 


■■ 


476  A  MAGTAR  EZERÉVES  JUBILEUM 

íija  az  általa  alapított  egyháznak  földeket,  erdőt  és  réteket  adott.') 
Még  világosabban  kitűnik  az  Amul&ak,  már  mint  császárnak, 
888-ki  adományából;  melyet  a  salzburgi  egyháznak  Sabaria  és 
Pécs  táján  adott,  hol  már  akkor  ezen  vidéken  mivelt  nagyobb 
kiterjedésű  szántóföldek,  telkek,  szölök,  vámok  léteztek.^  De 
hogy  áltáljában  már  Bastiz  és  Svatoplug  morva  fejedelmek  ide- 
jében  a  IX.  század  közepén,  Morvaországban  a  földet  mívelték, 
azoknak  latin  » Agri«  elnevezése  mutatja.  ^)  Oda  megy  ki  az  is, 
mit  a  fuldai  évkönyvek  a  892-ben  kitört  háborúról  említenek, 
hogy  azt  az  azon  évi  rósz  gabona-termés  és  annak  nagy  ára 
szüntette  meg.^)  Tudnivaló,  hogy  ezen  háborúban  Arnulf  segé- 
deikép a  magyarok  is  részt  vettek.  Midőn  tehát  az  idézett  ada- 
tok arról  tesznek  bizonyságot,  hogy  Pannoniában  és  Morvaor- 
i«zágban  a  földmívelés  és  gabona  termesztés  már  a  IX.  század- 
ban még  a  magyarok  itteni  letelepedése  előtt  folyton  dívott, 
kérdés  támad  ha  vájjon  a  beköltöző  őseink,  —  mellőzve  az  ázsiai 
viszonyokat,  —  a  pannóniai  és  morvaföldi  népektől  elfogadták-c 
ii  földmívelést  és  gabona  termesztést,  és  vájjon  ennek  következ- 
tében erősödött-e  a  magyarok  itteni  állandó  letelepedése  ?  Ezeu 
fontos  kérdés  megfejtését,  kútforrási  hézagok  miatt,  a  történe- 
lemből nem  meríthetvén,  csak  úgy  juthatunk  annak  megoldásá- 
hoz, ha  az  új  haza  keletkezése  viszonyait  akkép  fogjuk  fel,  hogy 
a  győző  magyar  nemzet  okos  és  ildomos  kímélettel  viseltetvén  a 
legyőzöttek  és  meghódoltak  iránt,  különösen  pedig  velők  a  közös 
lakást,  birtoklást  és  társadalmi,  meg  politikai  egyenjogúságot 
igazságosan  megosztván,  őket  az  új  idegen  uralommal  egészen 
kibékéltette  és  egy  nemzetté  összefon-asztotta.  így  vélekedik  a 
morvaországi  történelem  híres  írója  Dudik  Beda  is.  (Máhrens 
AUgem.  Gecshichte  IL  B.  7—8.) 

Az  imént  tárgyalt  criteriumok,  habár  talán  egyenkint  a 
szepticusokat  nem  is  vezetik  teljes  meggyőződéshez,  de  bizonyára 
egymással  kiegészítve,  előkészítik  a  részrehaj  lat lan  kegyes  olva- 

*)  Ginzelnél  idézett  helyen  úb  Pertz  Scrípt.  XI.  Conversio  Bagoar, 
és  Carant. 

2)  Fejér  Codex  Dipl.  I.  T.  220. 
»)  Annál.  Fúld.  ad  an.  869. 
*)  Annál.  Fúld.  ad  an.  892, 


roöKiSöi 


477 


sót  a  bebfttóbb  érrelés  elfogadására.  Ez  okon  az  eddigi  criteri- 

mni  tért  a  szak  tudósok  megítél  estre  bíz  vfiu,  hozzálátok  az  1878-k) 
írtekezésem  bővebb  indok olánáboz, 

Azou  tengelyt,  inelj  körül  uz  én  érveim  foroguak,  az  úgy- 
DevGzetl  >Pauuonica  Legeüda«  tea/i.  Hitelességéről  bÖyen  érte- 
keztem már  1878-ban,  de  ezűttul  meg  kell  azt  Pauler  nézetei  elle- 
tiében  védenem*  Joblíau  .szerettem  volüa  ugyan^  ha  előttem  már 
mások  is  ezen  kűtforrást  használták  volna ;  de  ez  nem  történvén, 
rám  marad  u  kezdeményezés  terhe,  mit  el  kell  fogadnom.  Mielőtt 
egyébiránt  az  ellene  felhozott  nehézségek  tárgyalásába  bocsát- 
koznám, szükségesnek  tartom  a  legenda  tizenhatodik  fejezete  szö- 
vegét correcte  kuzleni;  mert  bocsánatot  kell  kérnem,  hogy  a 
Pauler  által  tárgyalt  szöveget  a  vita  alapjául  el  nem  fogadhatom. 
Ugyan  is  Dlimmlernck  ellenfelem  altul  elfogadott  szövege,  habár 
Miklosics  tanárnak  latin  fordítása  után  az  Archiv  Oest,  Gesch. 
Xm.  kötetében  lön  kiadva  és  Ginzel,  de  mások  által  is  hiteles 
kútfőkép  használtatoití  nem  correct.  Maga  Miklosics  a  szaktudós 
tanár  és  jeles  slavista  elismerte  ezt  az  1870-ki  ujabb  kiadásbaui 
az  eredeti  orosz-szláv  szöveg  utáu  közölve  a  legendát,  Osszeha* 
soulítás  végett  itt  következnek  egymásután  a  hibás  és  hibátlan 
szövegek.  A  Díimmleré  ez :  *XVI,  §.  Dum  Ungricus  rex  in  par- 
tei Danubii  venit,  voluit  illnm  videre,  et  licet  quidam  loqtieren- 
tur  et  putarent  eum  non  posse  sine  cruciatu  ab  illó  liberari,  ivit 
ad  eum,  lile  verő  prout  decet  dominum;  ita  hunc  suscepit,  hono- 
rifice  et  aolemniter  eum  gaudio^  et  collocutus  cum  eo,  prout  tales 
Tiros  decebat  sermones  facere,  dimisit  illum  cum  amore  et  cum 
ilouis  magnis;  deoseulatus  eum,  atque  dixit :  mementó  mei  sem- 
per,  páter  venerabilis  in  sacris  precibus  tnis.c 

Ettől  több  helyen  eltérve,  azon  1870-ki  Miklosics-féle  cor» 
rect  szöveg  így  következik  :  >XVI.  Cum  verő  in  partes  Danubii 
venisset  rex  Ungrorum,  videre  eum  voluit,  et  quibuadam  dicenti- 
bus  et  putantibns  Methodium  non  sine  malo  diacessorum  esae,  ta- 
men  ad  eum  accessit,  Rex  verő,  ut  domiuum  decet^  excepit  eum 
honorifice  et  solemniter  et  cum  gaudio,  et  ut  talibus  viris  collo- 
i|ui  eonvenit,  cum  oo  collocutus,  et  adamatum  deoseulatus,  dimi- 
sit cum  nuigrii^  miineribnH,  dicensei:  memetito  mei,  venerande 
páter  semper  in  síinctÍH.  pn-L-ibiis  tuí«.«  A  kiigazított  correct  ma- 


^ 


-■    i 

478  A  MAGYAR  EZERÉVK6  JUBILEUM 

gyár  fordítás  tehát  következő  lenne :  Midőn  a  magyarok  királya 
a  dunai  részekre  jött  volna,  akarta  öt  (Methodiust)  látni,  és  né- 
melyek mondván  és  vélekedvén,  Logy  Method  baj  nélkfil  nem 
fogna  tőle  elmehetni,  mégis  elment  hozzá.  A  király  pedig,  mint 
úrhoz  illő,  becsülettel,  ünnepélyesen  és  örömmel  fogadta,  és  mi- 
kép  ilyen  férfiaknak  beszélni  illik,  beszélt  vele,  és  megszeretvén, 
csókokkal  és  nagy  ajándékokkal  elbocsátá,  mondván  neki :  »emlé- 
kezz  rólam  tisztelendő  atya  mindig  szent  imáidban. «  Eddig  a 
legenda  szövege. 

Általában  véve,  Pauler  sem  vonja  kétségbe  a  legenda  hite- 
lességét, sőt  értekezésében  azt  is  megengedi,  hogy  Method  látoga- 
tása a  Dunánál,  mikép  én  állítám,  884-ben  történt.  Ezen  elis- 
merő nyilatkozatot  szívesen  veszem,  habár  máskülönben  nézeteink 
a  legenda  szövegének  értelmezése  iránt  egymástól  eltérnek. 

Mindenekelőtt  nagy  súlyt  fektetek  arra,  hogy  tisztába  jöj- 
jünk annak  személye  iránt,  ki  884-ben  a  magyarokat  a  Dunához 
vezette.  Erről  a  legenda  kétféle  kiadása  szerint  két  különböző 
kifejezés  fekszik  előttünk.  A  Dümmler  kiadásban  az  »Ungricus 
rex«  szavak  olvashatók,  mely  kifejezés  alatt  Pauler  egy  magyar 
vezért  ért,  kihez  a  magyarok,  mint  Svatoplug  morva  fejedelem 
szövetségesei,  Panonnia  megtámadására  csatlakoztak.  De  én  ezen 
értelmezést  szűknek  és  hibásnak  tartom.  Először  azért,  mivel  a 
legenda  authenticus  szövegében  nem  »Ungricusrex«,  hanem  >Un- 
grorum  rex«  áll.  Másodszor  pedig  azért  nem  fogadható  el  Pau- 
ler magyarázata,  mivel  a  Dunához  érkezett  vezért  alárendelt  mi- 
nőségűnek teszi,  holott  történelmi  kútforrásaink  szerint,  a  magyar 
nemzet  a  legfőbb  fejedelmi  hatalmat  adta  az  ö  kezeibe  és  ő  azt 
monarchiái  alakban  gyakorolta  is.  Hozzáteszem,  hogy  a  legenda 
szerkesztője  a  morva  és  lengyel  fejedelmek  irányában  felsőbb, 
sőt  gyakorlatilag  a  legfelsőbb  czímmel  illetvén  a  magyarok  kirá- 
lyát, alárendelt  vezéri  minőséget  neki  nem  tulajdoníthatott.  De 
lőhetünk  szerényebbek,  mert  eddig  sem  én,  sem  más  nem  köveit^, 
hogy  a  legendában  kétszer  előjövő  »rex«  szót  a  szokásos  nyelvi 
('rtelomben,  koronás  király  fogalmában  kell  venni,  tudva  lévén, 
hogy  Szent-István  olőtt  a  magyaroknak  nem  volt  koronás  kirá- 
lyuk, kit  latin  »rox«  czímmel  megtiszteltek  volnn.  Bizonyára  a 
legenda  irójánnk  som  volt  eszoágában  az  ^Uiigrorum  rex«  szii- 


lííÖKtíÍÍ>hit\íí^A, 


479 


vakba  királyi  niéltóaágot  beloértcni.  De  tíszunt  ezeti  87,avHk  alatt 
SLZon  író  szintén  nem  érlUetett  mást,  mint  >miuden  magyarok* 
föfeje  ti  elmét,  mi  ha  oem  in  vult  iiyiltati  így  írva,  de  ezen  urtelme 
hallgíitag  bunne  volt  asc  -üiigarortiui  ri*x»  íjzavakbati,  Annál  in- 
kább kell  pedig  ezen  órtelmct  a  legenda  özerkesztujéuél  föltenni, 
mivel  ö  azt  ezen  müvében  mftsra  nézve  is  így  Uaszn&lta.  Jelesen 
n  morvák  fejedehnét,  Svatoplngotliol  íPrÍnce|)8<  hol  >Rex€  név- 
vel tisEtelto  meg,  (§.  5.,  9.^  10.)  habár  ezzel  csak  a  föfejedelem- 
ségi  »dux<  niiíjMHÍ'gei  akarta  kifejezni.  Az  egykurű  Regiuo  is,  az 
iméDÜ  Svatoplugot^  az  illető  *diLXí  czím  mellett,  »rex«  névvel 
variálva  tlintelte  fel  Constantin  (Porpbirogenitus)  tanftsá- 
jára  hivat kuzva,  már  az  187H-ki  czikkembe  íelveltem  Árpád 
nevét.  Ma  sem  látom  ukát,  miért  nu  lehetne  a  Dunánál  884-ben 
tauyázu  magyarok  legendás  királyát  Árpáddal  egynek  venni? 
mit  a  munka  folytán  behatóbban  le^z  alkalmunk  földeríteni. 

A  Legenda  máf^ik  fg  szeuiélye  Metíiod  lévén,  szükséges, 
hogy  ennek  is  a  személyiséget  kellőleg  megismertessük.  Metho- 
dot  mint  ker«^8ztény  téritu  főpapot  és  h  raorva-szlávok  buzgó 
apostolát  ismertetni  nem  c  helyre  tartozik,  megvan  az  másutt, 
például  a  Bollandistáknál,  üinczel,  Dobrovszky,  Wattenbaeh, 
Dudik  és  másoknál  bőven  irva.  Benníinket  Methoduak  caak  azon 
szereplése  érdekel,  melyet  ez  a  magyar  fejedelem  irányában  gya- 
Jtorolt  Ez  időbe  esik  a  (Purph.j  Constantin  császár  nevezte  éw 
Ivatoplug  összetákolta  Nagy-Moraviának  alkotása  Í8»  Nagy  vál- 
tozásoknak kelletett  ekkor  közbejönni,  azon  népeknél,  kik  a  Dun.a, 
Tisza  és  a  Kárpátok  lejtőin  egykor  laktak,  és  nagy  átalakuláso- 
kat eredményezett  a  magyarok  ottain'  megjelenése  is,  Dyen  viszo- 
nyok közt  jól  esett  ezeknek  oly  férfit  találni  Árpádban,  ki  egy 
megújuló  nemzetnek  társadalmi,  vallási  és  politikai  czélszerű  át- 
alakítására vállalkozott  és  azt  sikeresen  tudta  és  akarta  végre- 
hajtani. Ennél  többet  tudunk  Methodrol  elmondani,  kell  is  any- 
nyit,  hogy  a  legendás  magyar  királyhoz  való  viszonyát  híven  jel- 
lemezhessük.  Method  alakja  a  szláv  világ  cpochalis  történetében 
riiHgasztosan,  a  magyar  kérdés  eldöntésében  |»edig  Imtározottan 
tűnik  fel.  Ennek  következtében  tehát  érdemesnek  Uirtjnk  feljegyezni 
róbi  a  küvetkeznkel :  jMellH»d  beutazza  keleten  a  görög  és  kozár 
birodalmat,  érintkezik    azoknak   mind**n  féle  nyelvft  i*s  mivolt- 


480  A  MAGTÁR  EZfiBÉVES  JUBILEUM 

ségű,  valamint  a  nomádiságban  és  barbárságban  sinlő  népeÍTel ; 
majd  a  nyugotra  teszi  át  tevékenységét,  bejárja  ismételte  Olasz* 
országot,  a  cultura  azon  időbeli  gazdag  fészkét ;  hosszan  tartöz- 
kodik  Kómában,  mikép  előbb  és  utóbb  Konstantinápolybaa  azt 
tévé;  letelepedik  nemes  czéllal  Pannoniában  és  a  szláv  fajok 
közt;  összeköttetésbe  jő  a  kelet-római  és  a  nyugot-frank  királyok 
és  császárokkal,  a  hatalmas  pápákkal  és  kisebb  fejedelmekkel ; 
de  a  ki  leginkább  lekötötte  egész  valóját,  az  Svatoplug  volt,  a 
győzelmei  által  —  nagy  hibái  mellett  is,  —  híressé  vált  morva 
fejedelem.  Megfogható  tehát,  hogy  Methodnak  ezen  összekötteté- 
sekből a  híre  messze  földre  elterjedett  és  a  Dunánál  tanyázó 
magyarok  tudomására  is  eljutott  vala.  Ritka  kivétel,  hogy  a 
nagy  embereknek  ellenségeik  ne  támadjanak,  megtalálta  azokat 
e  nagy  főpap  is  a  német-bajor  papságban,  kik  őt  halálig  üldöz- 
ték, de  viszont  ő  sem  rokonszenvezett  velők ;  a  magyarokat  azon- 
ban jóknak  tartotta,  mit  azzal  bizonyított  be,  hogy  őket,  daczára 
a  rémületes  ijesztgetésnek,  felkereste  a  Dunánál  és  bizalmas 
társalgásra  is  méltatta.  De  mikép  jöttek  ezen  nagy  eszméket 
képviselő  emberek  egymással  összeköttetésbe  ?  megkísérlem  saját 
felfogásommal  adni  elő. 

A  magyarok  legendás  királya,  vagy  ha  tetszik  főfejedelme^ 
főarchonja,  fővezére,  884-ben  a  Közép-Dunához  jő,  hihetőleg  oda, 
hova  ezen  császári  iró  a  magyarokat  letelepítteti,  azaz:  a  Nagy^ 
Oonstantin  császár  emlékéhez,  Trajan  világhírű  hícyához,  Bel- 
grád és  a  Szerémséghez.  Ott  értesül  a  szomszéd  népek,  országok 
és  fejelmekről.  Ekkor  volt  az  is,  hogy  az  egyaránt  gyalázott,  mint 
dicsőitett  Svatoplug  hatalma  és  híre  legnagyobb  magaslatán 
állott.  A  vele  versenyző  Arnulf,  még  az  időben  csak  Pannoniá- 
nak hűbéres  herczege  volt,  de  már  is  vitéz  leventének  tartatott 
és  nagy  remények  voltak  jövőjéhez  kötve.  Ezen  két  legjelentőbb 
fejedelem  felé  fordultak  a  magyarok  kémlő  szemeik,  a  kellő  tudni* 
valók  bizalmas  közlésére  pedig  a  nagy  hírben  álló  és  nagy  tapasz- 
talású  morvaországi  főpapot  Methodiust  szemelték  ki.  A  legenda 
együgyű  kifejezése  szerint  a  magyarok  királya  látni  akarta  Met- 
liodot,  kétségtelenül  nem  kíváncsiságból,  hanem  hogy  vele  a 
kívántakról  értekezhessek.  Meghívta  tehát,  hol  népével  tanyázott, 
a  Dunához.  De  nem  lehet  felejteni,  hogy  Method  a  hatalmas  Sva* 


iDÖKÉHDéí^feUEií. 


4ál 


toplug  alattvalója  ís  érseke  toH,  kinek  engedelme  üélkűl  egy  ide- 
gen néphez,  idegen  fejedelemhez  meuui  és  vele  értekezni  nem  lehe- 
tett voIqvI,  annál  inkább,  mertekkor  voltak  folyamatban  Svatoplug 
é^  Arnulf  közt  a  leghevesebb  harczok  az  Ostmark  követelői  miatt. 
A  iDeghívással  megbízott  követsége  utasításához  képest,  Pannó- 
niában illetőleg  Nagy-Moráviában  felkereste  Methódot.  Előad- 
ván fejedelmi  ura  megbízását,  igyekezett  a  főpapot  a  kívánt  elme* 
netelre  és  találkozásra  reábirni*  Kétséget  nem  szenved,  hogy  a 
magyar  követség  ebbeli  érvelése  a  dolog  természeténél  fogva,  első 
sorban  a  személy  bátorság,  majd  az  értekezlet  tárgya^  czélja,  he- 
lye és  ideje  körül  foroghatott.  Azt  is,  mint  lényeges  körülményt 
meg  kell  jegyeznem,  hogy  nem  titokban,  hanem  nyilvánosan  tör- 
tént a  meghívás  előadása.  Method  bizalmas  embereivel  közié  a 
magyar  üzenetet  és  nézeteiket  meghallgatta.  A  legendából  tud- 
juk, mi  nagyon  vau  benne  hangsúlyozva,  hogy  voltak  köztük, 
kik  a  meghívás  el  nem  fogadását  tanácsolták,  veszélyt  és  nehéz 
szabadulást  jósolva.  De  Meiliodnak  jobb  véleménye  volt  a 
magyarok  legendás  királyáról,  nem  hagyta  magát  az  ijesztő 
tauácslók  által  elrémíttetnij  elfogadta  a  meghívást.  Kern  is  csa* 
lódotL  Minden  szépet  és  dicséretest  mond  a  legenda  a  szívélyes 
találkozásról ;  illendően  megbeszélték  a  felhozott  tárgyakat,  végre 
a  magyar  fejedelem  megajándékozá  ésmegcsókolá  a  búcsúzó  föpa* 
pot  és  a  mit  csak  a  legendát  szerkesztő  szóvirágának  kell  V6oni\ 
imái  emlékezetébe  ajánlá  magát.  Nagy  sülyt  fektetek  arra,  hogy 
a  dunai  találkozás  kezdeményezése  íi  magyar  fejeddemtöl  jött, 
Method  **  szerint  nem  küldve,  hanem  hívatva  volt  hozzá.  Mi 
nemcsak  nagy  különbség,  hanem  sokat  jelentő  következéseket  is 
vont  maga  után,  mert  ha  Svatoplug,  mikép  Pauler  Üíímmlert 
követve  állítja,  a  Dunánál  884-b6n  tanyázó  magyarokat  Pannó- 
nia elpusztítására  szövetséges  segédtársakúl  megnyerte  volna,  ő 
küldi  vala  megbízottul  a  magyarokhoz,  és  mivtíl  ellenkező  tör- 
tént, abból  az  következik,  hogy  mikor  a  magyar  fejedelem  a  Du- 
Inánál  táborozott,  nem  lehetett  Svatoplugnak  szövetségese.  De  e« 
raég  inkább  azáltal  bizonyul  be^  hogy  azon  feltételes  esetben, 
ha  a  hatalmas  morva  fejedelem  Methódot  a  magyarokhoz  a  maga 
követjévé  kiszemeli,  nem  volna  feltehető,  hogy  a  büszke  szláv 
hős  oly  megalázó  és  meghunyászkodó  meghívást  intézett  volna  a 
Ífsdz.idok.   1881,  VI.  fíistct.  32 


: 


-^m 


482  A  MAGTAR  EZEBÉVE8  JCBÍLEUM  ' 

magyarokhoz,  mely  fölött  Svatoplug  tanácsában,  mint  a  Legenda 
keményen  feljegyzi,  vészt  jósló  aggodalmak  ss^óba  jöhettek  Tolnay 
aggodalmak,  melyeknek  rendes  elintézését  a  maga  alattvalójának 
át  nem  engedi.  És  mivel  mégis  Method  határozott  a  találkozás 
elfogadása  iránt,  ez  bizonyítja,  hogy  Svatoplugnak  nem  volt  része 
a  meghívásban.  Ezek  folytán  érthető,  hogy  már  akkor  békés  és 
állandósított  letelepedési  állapotnak  kelletett  a   magyaroknál 
lenni,  mikor  fejedelmük  884-ben  a  Dunánál  tanyát  ütve,  a  szom- 
széd ország  főemberét,  vele  értekezendő,  magához  hivatta;  mert 
különben  lehetlenséget  feltételezne  oly  állítás,  hogy  akár  belső 
anarchicus  mozgalmak,  akár  külső  megtámadásoktól  tartva  (s 
harczokhoz  készülve,  a  nagy  tekintetű  főpap  vendéget  békés  haj- 
lékából és  istenegyházából  kivonni  és  veszélyessé  válható  eshető- 
ségnek kitenni  merte  volna ;  de  viszont  azt  sem  lehet  feltenni  a 
sok  tapasztalású  Methodról,  hogy  ő  a  pogány  fejedelem  meghívá- 
sára, hivei  tanácsa  ellenére,  elszánhatta  volna  magát  mintegy  vak- 
tában, a  kétes  kimenetelű  utazás  és  találkozásra.  Sőt  hinnünk  kell, 
hogy  állandósított  letelepedés  nélkül,  melynek  garancziáűl  kelle- 
tett volna  szolgálni  a  főpap  biztonságára,  a  hozzá  ragaszkodó 
morva  nemzet  zöme  sem  engedte  volna  a  nép  apostolát,  a  bizony- 
talanságnak és  veszélyessé  válható  esélyeknek  kitenni.  Nem  sza- 
bad tovább  azt  is  számításon  kívül  hagynunk,  hogy  a  meghivő 
magyar  követség  biztos  járáskelése,  a  meghívás  elfogadása  vagy 
mellőzése  iránti  tanácskozások,  magának  Methodnak  kíséretével 
oda-vissza  utazása,  hozzátehetem,  a  magyar  fejedelemnél  tartóz- 
kodása és  elbucsúzása:  mind  oly  elmaradhatlan  részletes  ügyek, 
melyek  több  időt  vettek  igénybe,  és  melyeket  csak  akkor  lettek 
volna  képesek  a  magyarok  megígérni  s  megadni,  ha  békés  és  ál- 
andó  lakfölddel  birn  ak.  Mert  hiszen  azt  csak  nem  lehet  a  legen- 
dából kiokoskodni,  hogy  Method  akkor  is  magára  vállalja  a  láto- 
gatást, ha  a  magyarok  közt  anarchia  dúl,  ha  más  nemzetekkel 
harczban  állanak,  ha  azoktól  vereséget  szenvednek,  ha  a  talál- 
kozásra kellő  helyet;  időt  és  biztonságot  a  nagytekintetű  főpap 
vendégnek  nem  garantirozzák.  Ezek  mind  oly  részletek,  melyek  a 
dolog  természetéből  folyván,  a  történelmi  kútforrások  nélkül  is 
önként  értetödnek. 

Eddig  a  Legendáról  a  magam  érvelését  adtam  elő,  de  ez 


tlHjKfcRDÍlSfeUKX 


4S 


egyoldalá  lenne^  ha  a  Pauler  által  támasztott  érdemleges  táiűa- 
dásoktöl  a  LegeadíU  megvédeoi  elmulasztanám.  Pauler  szerint  a 
Legenda  mást  nem  bizonyít,  mint,  hogy  már  Method  életében 
egy  raagjar  vezér  a  dunai  részeken  megfordult,  miből  csak 
Yalami  barczi  kalandot,  úgymond,  mint  8G2*ben  lehet  következ- 
tetni, és  nem  valami  állandó  letelepedést.  Hogy  pedig  ezen  taga- 
dás értbetöbb  legyen,  ellenfelem  fölteszi,  hogy  Svatoplug  a  ma- 
gyar fejedelemnek  szövetségese  Tolt  és  Method  mint  annak  püs- 
pöke, a  szövetséges  magyar  fejedelemhez  hívatva,  hozzá  elment. 
Lássuk,  mily  érvekkel  támogatja  Pauler  ezen  előadását,  Dümm- 
lerhez  fordul,  a  különben  előkelő  német  történetíróhoz,  de  ki  a 
magyar  ügyeket  epébe  mártott  tollal  szereti  megírni.  Azonban 
nem  ezért  fogok  Dümmlerrel  vitázni,  hanem  a  jelen  tárgyban 
általa  követett  megbvzhatlan  modoráért  Nem  bánom  ugyan, 
hogy  Pauler  Díimmlernek  éles  eszét  kiemeli,  de  engem  ennek 
oko9kod:Ísa»  melyet  a  bajor  püspökök  900-ik  éri  levelére  tett,  és 
fnldaí  évkönyvekből  kölcsönzött  következtetése  nem  győz  meg 
"ellenfelem  azon  állitásáról,  hogy  midun  a  morvák  882  — 884-ben 
Panüoniát  irtóztató  kegyetlenséggel  dúlták,  akkor  DUmmler 
szerint  a  magyarok  Svatoplug  seregében  azövetségesekkép  voltak, 
mint  voltak  később  892-ben  Arnulf  hadában  a  morvák  ellen. 
Ellenfelem  Dünimler  véleményét  egészben  magáévá  tévén,  a 
magyarok  megjelenését  a  Dunánál  884-ben  a  Svatopluggal  való 
szövetségre  fektetéssel  megfej tettneJc  hiszi.  Mint  láttuk,  ellen- 
feleim érvelése  a  bajor  püspökök  levelére  és  a  fuldai  évkönyvekre 
lévén  alapítva,  szükséges  ezen  két  forrás  történelmi  minősége 
iránt  tisztába  jőnünk.  Talán  nem  fogok  hibázni,  ha  vívásuk 
közösségénél  fogva  Dümmlert  és  Paulert  egymásért,  azaz  jogi 
szólás  szerint  >in  solidum«  lekötve  tekintendem  és  védekezé- 
semet irányukban  együttesen  alkalmazandom.  A  mi  tehát  a 
900-ki  vádlevelet  illeti,  habár  annak  eredetije  ma  már  nem 
található,  de  keltekor  meg  volt.  Kéhány  egyes  kifejezés  kivéte- 
lével azonban,  melyek  a  másolatokban  hibásan  állanak,  avagy 
:tzokból  kihagyattak,  alakilag  széles  ál talánoHs ágban  hitelesnek 
tekinthető;  de  érdemileg  az  ellenfél  állításának  bebizonyítására 
nem  elégséges.  Benne  áll  ugyan  az,  hogy  a  magyarok  a  morvák- 
kal több  éven  át,  »pluribus  annis«  Pannoniát  együtt  pusztitot- 

32  ♦ 


•• 

4Ő4  A  MAGTÁR  £Z£RÉV£S  JtTBILEÜH 

ták,  részletesen  is  elsoroltatván  abban  a  dúlások  kegyetlenségei^ 
többi  közt  az  is,  hogy  az  istenb&zait  és  minden  (egyh&zi)  épületet 
elhamyasztottak  annyira,  hogy  egész  Pannoniában  egy  templom 
sem  volt  látható,  mikor  arra  a  Bómából  küldött  püspökök  átutaz- 
tak valsű  De  ez  hihetőleg  nagyitya  van,  mit  nemcsak  az  bizonyít, 
hogy  a  900-ki  latin  szerkezet  illetékes  német  fordítói,  például 
maga  Dümmler,  úgy  szintén  a  morvaországi  történelem  jeles 
írója  Dudik,  jónak  tartották  a  latin  általános  tagadás  helyett, 
—  »tantum  una  non  appareat  ecclesia,«  a  kételkedést  jelentő 
>fast  einec  szavakat  használni  Egyébiránt  az  kissé  régebben 
volt,  mikor  még  Dümmler  fiatalabb  korában  a  frank  birodalom 
délkeleti  határairól  írt  értekezésében,  a  bajor  püspökök  említett 
levelét  úgy  commentálta :  hogy  Pannónia  dúlása,  mely  azon  levél- 
ben oly  eleven  festékkel  van  színezve,  az,  melyet  Svatoplug882 — 
884-ben  Amulffal  való  vívásában  elkövetett,  tehát  egy  szóval 
sem  említve  azt,  hogy  a  magyarok  vettek  volna  részt  ezen  időben 
Svatoplug  pusztító  harczaiban,  mikép  azt  ellenfelem  Dümmler 
szavaiból'  kivette.  Nincs  is  ennélfogva  a  tényekkel  szemben  indo- 
kolva a/  ellenfélnek  abbeli  kicserélése,  mely  szerinl:  az  ott  vilá- 
gosan megnevezett  Amulf  helyett,  a  magyarokat  Svatoplug  szö- 
vetségeseinek nevezte,  ezt  annál  kevésbé  tehetvén,  mivel  Dümm- 
ler. bővebb  megfontolás  után,  későbben  a  kelet-frank  birodalom 
történelméről  a  hatvanas  években  (1865.)  kiadott  nagy  munká- 
jában,^) hallgatag  maga  is  elismerte,  hogy  hibázott  és  e  miatt  így 
változtatta  előbbi  véleményét:  >ezen  dulásokat,  úgymond,  a  ful- 
dai  évkönyvek  a  894.  és  900.  évekhez  említik,  de  könnyen  tör- 
ténhetett a  közbeeső  években  is.  Valóban,  így  folytatja,  kérdés, 
ha  vájjon  a  bajor  püspökök  nyilatkozatai,  melyeket  IX.  János 
pápáház  felterjesztettek,  Pannónia  dúlása  iránt,  ezen  évekre  vagy 
talán   egy  korábbi  időpontra   vonatkoznak-e  ?«')  Habár  pedig 
Dümmler  iménti  habozó  nyilatkozatában  nem  szegődött  szorosan 
a  894.  és  900.  évekhez,  de  annyi  azonban  még  is  utóbbi  szavaiból 
világos,  hogy  a  magyarokat  a  882 — 884-ki  harczok  részeseivé  nem 
tette,  ezt  néhány  lap  után  határozottan  kijelentvén :  hogy  a  ma- 


*)  Gcach.  des  Oatfrank.  Reichs.  Berlin  18G5.  II.  B. 
2)  Ugyanott  II.  B.  450. 


pyarolc  áltat  ramiouiAban  elkövetett  pusztítások  c^ak  894.  évtül 
ve»zik  kezdőtöket.  Sxavai  ezek:  »iiem  lehet  többé  megliatározm, 
mennyire  igazak  a  morvák  ellen  itt  felhozott  paaaHzok,  üévszq- 
rínt^  ha  vájjon  a  morvák  a/.ou  nagy  ptisztftásokDál^  melyeket  Pan- 
nónia 894.  évt^l  a  magyaroktól  szenvedett,  t»HUeges  részt  vet- 
tek-e?* *)  Világos,  hogy  ez  lerontja  a  900-ki  levélből  az  ellenfél 
által  hibában  levont  érvelés  minden  erejét  Mivel  pedig  ez  volt 
Dümmlernek  e  tárgyban  utolsó  szava^  nem  szabad  róla  feltenni 
azt,  mit  az  1880-ik  >Századuk<  véleményezője  föltett  tudniillik, 
hogy  DUmmler  a  magyarok  és  Svatoplug  közötti  szövetséget  haj- 
landó volt  elhinni.  Nézzük  most  a  másik  forrást,  a  fuldai  évköny- 
veket,  melyekből  ellenfelem  érvelését  kiegészíti :  ennek  hiteles- 
iége  ellen  sincs  kifogásom,  söt  magam  is  tudósításukat  igénybe- 

6zem»  a  mennyiben  azok  tüzetes  bőséggel  mindazt  előadják^  a 
mi  Pannóniának  882 — 884'ki  elpusztítására  vonatkozik^  mi  híven 
kiírva  ide  megy  ki :  a  kilenczedik  század  nyolczvanas  éveiben 
Lrnulf  berezeg  Karimán   császár  természetes  fia,  apja  és  nagy- 

Ityjai  adományából  Pannoniát  és  Karantaniát  hübérileg  bírván- 
történt,  hogy  a  szomszéd  Ostmarkban  a  hűbéri  birtoklást  követe, 
lök  közt  kiütött  és  tettlegességekre  ment  át  a  perpatvar.  Aribo- 
march  gróf  pártján  állott  a  császár  és  ennek  akaratjából  Svatop- 
lug a  morva  fejedelem,  Eugelschalkék^  az  elébbi  birtokló  család 
árva  utódi  részén  a  bajorok.  A  hadi  szerencse  eleinte  az  árvák- 
nak kedvezett,  és  Aribot  az  Ostmarkból  sikerült  is  kiszorítani. 
Mit  Svatoplug  megtorlandó.  annál  nagyobb  erővel,  melyet  orszá- 
gai minden  népeiből  összevont,  jelent  meg  védencze  segítségére* 
mely  erőnek  a  mark  gróf  fiúk  nem  lévén  képesek  ellentállani, 
mivelhogy  a  császái'i  kegyben  nem  reménykedtek,  a  szomszéd 
Pannónia  herczegét  Arnulfot  hívták  meg  segítségül,  kitől  ahöbé- 
rinég  fogadása  árán  megnyerték  a  támogatást  Értésére  esvén  ez 
Svatoplugnak,  fenyegető  ílzeuettel  óvta  Arnulfot  és  követelte  tőle, 
hogy  a  mark  gróf  fiúk  segítségével  hagyjon  fel,  sőt  oly  vallomást 
sürgetett  eskíi  alatt  a  berezegtél,  hogy  a  múlt  esztendőben  (882.) 

Svatoplug  országába  beiUött  bolgárok  támadásában  nem  volt 
észé  é«  hogy  Aruiilf  emberei  ennek  tudtával  Svatoplug  élete 


«  *)  Ugyaüott 


486  A  MAGTAR  EZERÉVES  JUBILEUM 

ellen  nem  fondorkodtak.  Mivel  pedig  Arnulf  e  követelést,  miut 
méltóságát  sértőt  visszautasította,  a  morva  fejedelem  nagy  sereg- 
gel támadta  meg  Arnulfot  és  Pannoniát  harmadfél  évig  iszonyú 
kegyetlenséggel  pusztította;  kitérj  észté  azt  a  Bába  folyótól  a 
Wienerwaldig  és  a  Duna  mindkét  partjáig,  vad  dühében  a  mun- 
kás földnépnek  nagy  részét  családostól  kiirtván,  az  urakat  pedig 
részint  fogságba  ejtvén,  részint  megöletvén,  részint  irtóztatóan 
megcsonkíttatván.  A  mark  gróf  fiúk  fegyvereseinek  egyesfilése 
Arnulf  seregével  is  rosszul  ütött  ki,  mert  a  döntő  csatát  elveszí- 
tek és  a  Rába  folyóba  fúltak.  így  lett  vége  ezen  pusztító  harczok- 
nak,  melyek  Pannoniát  irtóztató  nyomorba  ejtették  és  melyek- 
nek eredménye  Aribónak  a  császár  akaratával  az  Ostmarkba 
végleges  visszahelyezése  vala.  Amulfnak  a  császári  mellőzés  ürü- 
gyúl szolgált  a  császári  korona  megnyerését  a  tehetetlen  nagy- 
bátya ellenében  bosszús  keblében  táplálni.  Ez  volt  oka  annak  is, 
hogy  Arnulf  a  császár  határozatát  csak  a  következő  885.  évben 
vette  tudomásul,  mikor  a  bajor  nagyokkal  esküt  tett  reá.  Termé- 
szetesnek fogjuk  találni,  hogy  ezen  ellenségeskedések  Arnulf  és 
Svatoplug  közt  nagy  ellenszenvet  és  bosszúvágyat  ébresztettek, 
melyek  több  ízben  véres  harczokban  törtek  ki.  De  arról  a  fuldai 
évkönyvekben  legkisebb  érintésre  sem  akadhatunk,  mit  Pauler 
Dümmler  után  valószínűnek  tart,  hogy  ezen  harmadfél  évig  foly- 
tatott harczokban  a  magyarok  Svatoplug  seregében  szövetsége- 
sekkép jelen  voltak  és  a  morvákkal  együtt  Pannoniát  irtóztató 
kegyetlenséggel  pusztították.  Sőt  ellenkezőleg  Dümmler  fentebbi 
euunciatióiból  azt  tanuljuk,  hogy  a  882— 884-ki  harmadfél  éves 
háború  csak  Svatoplug  és  Arnulf,  illetve  pártfogoltjaik  között 
dühöngött  és  hogy  csak  tíz  évvel  későbben  894-től  fogva  tűntek 
fel  a  magyarok,  vagy  egyedül  magok,  vagy  mint  a  morvákkal 
közösen  hadakozók.  Pannoniát  pusztítani.  Mely  kétes  állítás  eldön- 
tésébe azonban  Dümmler  nem  bocsátkozott,  pedig  nyitva  állot- 
tak a  fuldai  évkönyvek  és  ha  ott  találta  volna  bennök  a  882 — 
884-ki  szövetséget  Svatoplug  és  a  magyarok  között;  bizonyára 
azt  ezen  háborúról  körülményes  bőséggel  irt  tudósításában  fel- 
jegyezni el  nem  mulasztotta.  De  még  rámutathatunk  Dümmler- 
nek  egy  határozott  nyilatkozatára,  mely  által  a  magyarokat  a 
882 — 884-ki  harczok  részvételéből    teljesen   kivette,   midőn  a 


lUüKEHDÉS^lU:/.. 


4^1 


lJeköltÖ5!Ö  magyarokról  így  fejezé  ki  magát:  >iiinét  turtéut  itz  is, 
hogy  (a  magyarok)  fegyvéríikot  ^legelőször*  a  marva  birodalom 
elleu  irányoztuk.  Egy  magyar  lovas  csapat  ugyanis  azon  német 
sereghez  csatlakozott,  a  melylyel  Arnulf  892-hen  Svatoplug  föld- 
jét gyökeresen  elpusztította.*) 

Hátra  volna  még  a  magyarok  8 62-ki  hadjáratáról  Lajos  C8&- 
szár  uralkodásakor  szólani,  a  mennyiben  ellenfelem  a  magyarok 
884-ki  megjelenését  párhuzamba  vonván  a  862-kively  azt  ellenem 
argumentumul  használta.  Első,  kinek  egykor  eszébe  jutott  azon 
862-ki  kalandot  odamagyarázni,  hogy  akkor  a  morvák  a  magyaro- 
kat Lajos  ellen  zsoldba  fogadták,  Engel  történetírónk  volt,  Ma- 
gyarország Tört  L  k.  51.  ki  azonban  legkisebb  okát  sem  tudta 
adni  ezen  paradox  állításának^  sem  arra  bármi  csekély  kútforrást 
nem  volt  képes  idézni.  Talán  Diíramler  tőle,  a  meg  nem  bízható 
kalauztól  kölcsönzó  ezen  újságot/)  habár  ö  sem  hozott  fel  legki- 
sebb elfogadható  okot  és  forrást  annak  bebizonyítására.  De  Paulcr 
ily  messze  nem  nyúlván,,  beérte  az  egyszerű  párhuzammal,  a  mi 
áltál  kezembe  a*dja  azon  érvet,  hogy  az  állandó  letelepedéssel, 
milyen  volt  Ibn-Duszta  és  Porph.  Constantiii  8ZcrÍRt  a  862-ki 
magyaroké,  megfértek  párhuzamosam  a  kalandos  hadjáratok 
milyen  aket  a  magyarok  még  az  itteni  új  hazában  is,  majd  száza 
dus  letelepedésük  tartama  alatt,  az  európai  népek  irányában  foly- 
ton gyakoroltak. 

Eddigi  nyomozásom  czélja,  a  magyaroknak  ezen  hazában 
állandó  letelepedése  idejét  tisztába  hozni,  csak  akkor  lehet  egész- 
ben elérve,  ha  a  Chronologia  részrehaj latlan  köszörülését  íUöen 
kiállja.  Megkísérlem  tehát  azt  megbízható  szigorral  reá  alkal- 
mazni akkép,  hogy  a  magyaroknak  884*tÖl  894-jg  az  uj  hftzábao 
állandó  lakásul  lefolyott  évei  egy  lánczolatos  egészet  képezzenek. 

Az  évek  sora  következő  : 

884. 
Ezen  évben  a  magyar  fejedelem  a  Dunához  ért  ég  magá- 
hoz hivatta  a  szomszéd  Pannónia  érsekét  Methodiust.  Sajnos, 
hogy  értekezésük  czélját  és  tárgyát  nem  tudjuk.   A  találkozás 

*)  Ugyanott.  140. 

«)  Gescij.  dea  Ostfrlak.  Rcichcs.  Bcrlíü.  1862»  L  B.  47^.  U,  B. 
439,,  140. 


188  A  MAGTAR  EZERÉVES  JOBILBUM 

csak  ez  évi  őszkor  történhetett,  mert  csak  akkor  lett  vége  azon 
harmadfél  éves  háborúnak,  melyet  Svatoplug  az  Ostmarki  Gróf 
fiuk  és  pártfogójuk  Arnulf  ellen  viselt.  De  mivel  ez  Arnulf  részére 
roszszul  ütött  ki  és  a  császártól  kellő  elégtételt  nem  nyert,  a 
Svatopluggal  kötendő  békeszerződést  elodázta  és  csak  a  követ- 
kező évben  járult  ahhoz. 

885. 

Mivel  Arnulf  a  múlt  évi  háborús  viszonyok  és  függő  béke- 
ügy miatt  a  Dunánál  megjelent  magyarokkal  nem  végezhetetty 
kénytelen  volt  ezen  évre  halasztani  a  teendőket ;  nehogy  tehát 
a  magyarok  Arnulf  tartományait,  ismeretlen  és  le  nem  kötött 
létükben,  veszélyeztessék,  a  létező  győrök  által  elrekeszté  és  ártal- 
matlanokká tévé.  Ezen  védekezéssel  Arnulfnak  sietni  kellett, 
nehogy  a  magyarok  által  megelőztessék.  Nagyhorderejű  lévén 
pedig  ezen  hadi  müvek  hatása,  az  annyi  gondot  és  foglalkozást 
adott  Afnulfnak,  hogy  ezen  teendőkből  a  folyó  évben  ki  nem 
fogyhatott,  mit  azért  is  fel  kell  tenni,  mert  ha  nem  előbb,  úgy 
bizonyosan  már  888-ban  a  nyugoti  népeknél  feltűnvén  a  magya-. 
rok,  ez  csak  akkép  történhetett  volna,  ha  a  győrök  rekeszeiből 
kiszabadulnak. 

888. 

Ezen  évben  két  külön  helyen  és  alkalommal,  Svájczban  és 
(Olaszországban,  illetőleg  Friaulban  jelennek  meg  a  magyarok. 
Jelen  esztendőhöz  kötik  helvétiai  feltűnésüket  a  sangalleni 
évkönyvek  az  által,  hogy  ezt  összefoglalják  Arnulfnak  királylyá 
választásával.  Ez  ugyan  a  887.  év  végső  napjaira  esett,  de  ünne- 
pélyesen csak  888-ban  ismertetett  törvényes  választásnak.  Pau- 
ler  Watteubach  tanárra  hivatkozva,  kétségbevonja  a  magyarok 
helvétiai  feltűnését,  de  Wattenbachot  Ginzel  számosabb  hibái 
miatt  megrótta ;  úgy  hogy  őt  döntő  auctoritásnak  elfogadnunk 
nem  lehet*)  Az  ellen  nem  lehet  senkinek  kifogása,  hogy  Arnulf- 
nak megválasztása  helyesen  van  a  sangalleni  évkönyvekben  a 
888-ik  évhez  kötve,  ámde  ugyanezen  évszám  alá  vau  téve  a 
magyarok  ottani  megjelenése  is.  De  meg,  ha,  mint  látni  fogjuk, 
Friaulban,  illetőleg  Olaszföldön  már  888-ban  ismételve  megfor- 
dultak a  magyarok  és  ott  az  aquileai  patriarchával  Fridrikkel, 
—  ki  884-től  897-ig  élt,  — többszöri  harczokba  elegyedtek,  ezen 
párvonallal  megférhet  Helvctiábau  a  magyarok  látása  is. 


M  Lásd  Ginzel  idézett    muiikiyábau    Wattenbacb   hibás  eriticája 
helyeit  0,  18,  21,  28,  39,  47,  73.  lapokon. 


IDÖKteDÉSfeüKK. 


4811 


TTgyan  ezen  888-ik  évhez  van  kapcsolva  a  magyar  út  — 
»Via  Ungarorumc  ueve  és  emlékezűte,  mikép  az  1878'ki  Száza- 
dokbati  kimutattdin.  A  magyarok  mindjárt,  amint  az  új  hazába 
beköltöztek,  Liuprand  ogykoru  tanúsága  szerint,  az  olaszok  gaz- 
dagsága és  kincseire  vetették  szemüket,  azt  hívén  éa  vallván,  hogy 
az  olasz  földön  annyi  gazdagság  van^  ni  ennyit  a  magyarok  az 
egész  világon  se  nem  láttak,  se  nem  reraénylettek,')  Hanem 
útjokban  állottak  Friaul  éa  Aquileja  erődéi  és  a  nevezett  patri- 
archa  őrszeme,  ki  katoüás  ember  létére  mindaauyiszor  visszíi- 
verte  a  betolakodó  magyarokat.  Ez  adott  okot  és  alkalmat  tehát 
a  »Via  Ungarorumí  elnevezésére.  Es  mivel  ezeo  nevezet  már 
888-ban  is  divatozott,  Pndrik  viss/atorlnsnit  ezen  évhez  alaposan 
köthetjük.  ^) 

889. 

A  metzi   évkönyvek  s  uiáuok  Regino  a  magyarokat  ezeu 

[évben  vezettetik  ki  ázíjiai  lakíoldukrol  és  indíttatják  a  mai 
Pkazánkba,  pedig  ez  nagy  valótlanság.  A  kik  ezt  hiszik  és  pártoU 
]ák,  észrevehetnék  némi  oombinatiók  után  a  szembeesö  absurdu- 
mot,  külöuösen  azok,  a  kik  a  magyarok  884-ki  megjelenését  a 
Dunánál  dismerik.  Mert  ha  ez  igaz,  akkor  nem  indulhattak  öt 
évvel  későbbe u  a  magyarok  ázsiai  lakásukról  Pannoniába.  De 
még  azért  sem  fogadható  el  ezen  idovetés,  mert  a  raetzi  évköny- 
vek és  Regino  ezen  889 -ki  esztendőbe  annyi  sokféle  eseményt 
befoglaltak,  melyeknek  nem  lehetett  egy  év  leforgása  alatt  meg- 
törté íiüi.  Szükséges  kétszeresen  is  hangsúlyoznom  ezen  kútfor- 
^rásokbana  »primo«  szó  értei mét,  mely  azt  jelenti,  hogy  a  ma- 
^  gyarok  akkép  költöztek  ide,  hogy  *  először*  az  avar  és  pannóniai 
pusztaságokat  szállották  meg  és  a  morvák,  bolgárok  és  karantá- 
nuk  földeire  csak  azután  csaptak  be  gyakrabban.  s^Crebris  iopul- 
fiionum  infestationibus.<r  De  azon  körülmény  is,  hogy  ezen  három 
külön  országban  lakó  néppel  egyszerre  nem  hadakozhattak,  mu- 
tatja, hogy  az  idézett  889.  esztendőbe  többféle  tárgy  é:;!  több  évi 
történetek  vaunak  túl  tömve.  Ily  chronologiai  túltömöttség- 
ben  gyakran  szenvedett  Regino,  mit  nála  méltán  többen  meg 
is  róttak. 


*)  Düiomler  ü.  0*  LiutprHndot  idézi  ÁuL  c.  7.  ^Opes  .....  qua© 
Wc  töt  iuflunt,  quot  totó  in  őrbe  ncc  vidimnSt  nec  videre  apcravimus,< 

*)  Lásd  lö78'ki  Századok Imiii  értekezésem  adatait.  Fridrik  Pat- 
riarcha  csak  Sí>7-bcn  lialt  meg,  de  mar  88i-liCn  kezdette  korüuinyzasát 
megvédését  ti  magyarok  ellciu  Mitthcilungoii  dcr  K-  K.  Central 
<  1  mt  AVien  18Ö5.   X.  Jnlnu^tívLr  f  91  —  106,  Keoncv  F.  drtc- 

kc«c«ebeu  ki;ísli^tt  adatok  azarliit 


^^ 


490  A  MAGYAR  £ZKRÉV£S  JUBILEUM 


890. 

Arnulf  Omuatesberg  neyfiy  most  ismeretlea  helyen,  tanács^ 
kozást  tartváa  ezen  évben,  arra  Svatoplugot  is  meghívta.  Itt  jött 
a  pápa  kívánságához  képest  szóba  a  magyarok  közeledése,  »ÍQ 
minentibos  paganis^c  és  azon  eszközök  meghatározása,  melyek 
által  e  veszélynek  elejét  kellene  venni.  A  fuldai  évkönyvek  nem 
nevezik  ugyaü  világosan  a  magyarokat,  de  ez  legalkalmasabban 
reájok  illik.  Dudík  is  ezen  véleményt  osztja.  *) 

891. 

Ezen  évnek  nagyobb  részét  Arnulf  a  Normannok  elleni 
háborá  előkészítésével  töltötte,  mely  a  löweni  nagy  győzedelem- 
mel  végződött  Azt  előzőleg  azonban,  habár  a  fuldai  évkönyvek 
szerint  Arnulf  és  Szvatoplug  között  az  élesre  fejlődött  viszálkodá- 
sok  kiegyenlítése  ismételve  lön  megkísérelve,  eredmény  nélkül 
maradott  Mivel  pedig  már  akkor  észrevehető  volt,  hogy  csak  a 
kard  éle  fogja  a  büszke  morva  fejedelmet  hűbéri  kötelességére 
szorítani  és  makacsságát  megtörni,  gondoskodott  a  király,  hogy 
az  avar  és  pannóniai  pusztákat  megszállott  magyarokat  szövetsé- 
gébe vonhassa.  Sikerűit  is  Arnulfnak  ezen  terve.  A  chronologia 
követeli  ezen  eseményt  a  891-ki  évhez  kötni  azért,  mert  Arnulf 
a  802-ki  hadjáratával  összekötött  magyar  szövetséget  megelőző- 
leg egy  régibb  >barátságot  megújított  a  Magyarokkal,c  pristi- 
nam  amicitiam,€  melynek  azért  kelletett  az  1891-ki  évbe  esni, 
mivel  a  második  szövetség  a  892-ki  januárban  tartott  haditerve- 
zés eseményei  közé  tartozott') 

892. 

A  magyarok  szövetségesei  Arnulfnak  Szvatoplug  ellen,  s 
tettleges  részt  vesznek  a  hadban  Arnulf  mellett 

893. 

Minthogy  a  múlt  évi  hadjáratnak  nem  volt  várt  eredmé- 
nye, Arnulf  megújítá  ezen  évben  is  Szvatoplug  ellen  a  támadó 
harczot  Nem  lehet  okunk  kétségbevonni,  hogy  Arnulf  a  tavalyi 
hadban  kipróbált  magyarokat  az  idén  is  a  közös  ellenség  ellen 

>)  Mtthrens  Allgem.  Gesch.  BrUnn,  1860.  I.  B.  293.  Alapítva  az 
annál.  Fúld.  ad.  an.  890. 

*)  Hermán.  Con :  >Arnulfu8  rex  pannonias  adíens  priBcam  cum 
Ungaris  rcnovat  amicitiam.c  Canisiosnal  ad  an.  892.  Avcntinus  is  ily 
értelemben  tudósít,  régi  kűtforrások  után,  a  magyarok  cs  Arnulf  közti 
szövetségről 


wöiikRi^kskaE*A. 


in 


alkáli ua/.ta,  kinek  országát,  :i  Nagy-Moráviát,  kíUönben  is  már 
akkor  íij  hazájokűl  kitüxtck  vala  a  magyarok*  Ez  értelme  vau 
az  egykorú  kutlbrrásoknak,  melyek  egyhangúlag  erősítik  azt^ 
hogy  Arniilf  csak  a  magyarok  segítségével  volt  képes  megtörüí 
Svatoplugot.*) 

De  van  még  egy  más  biztos  adat  arra,  hogy  ezen  évbeu  a 
magyarok  itt  voltak  és  harczolva  töltötték  az  időt  A  hildesheiini 
évkön)nrek  őrizték  meg  annak  ezen  évhez  kötött  emlékezetét 
ekkép:  nagy  háború  volt  a  bajorok  és  magvarok  közt  De  ez 
alkalmasint  a  bajokra  nézve  hibás,  mert  Díimmler  szerint  is 
ezen  évben  a  bajorok,  illetőleg  Arnulf  és  magyarok  közt  béke  és 
BZövctség  íenuállott.  Azonban  ha  áll  is  ezen  hiba  és  kiigazítandó 
UMÍSHalj  de  hibátlanul  áll  a  tudósítás  a  magyarokra  nézve,  hogy 
eísen  évben  háborújuk  volt  valamely  nt^ppel.  az  már  aztán  mind- 
egy, akár  voltak  azok  bajorok,  akár  bulgárok, 

A  magyarok  itt  vannak  és  Pannóniát  megtámadják  haddal^ 
majd  pedig  birtokukba  veszik.  Mi  hogy  még  Svatopkig,  az  apa 
ftrjéílelem,  ez  évben  történt  halála  előtt  történt  légyen,  a  törté- 
nelmi forrásokból  kivehcítő.  Svatoplug  halála  után  egy  évig  a 
magyarok  nem  báotották-e  fiai  cgyea  birtokait?  nehéz  eldön- 
teni^ habár  a  kutforrások  erre  vallanak* 

íme  hosszabb  foglalkozás  után  végre  az  ajtónál  állunk  és 
szemeiük  előtt  áll  a  tizenegy  évi  cycluá,  ebben  pedig  kilericz 
olyan  év,  melyekben  oonstatálva  van  a  magyarok  itteni  majdnem 
folytonos  jelenléte,  csak  két  évről  a  történelmi  kútforrások  nél- 
külözésében nem  tudjuk  kimutatni  a  folytonosságot,  habár  az 
clöttök  és  utiinok  következő  évek  eseményei  arra  mutíitnak,  hogy 
akkor  is  ott  voltak.  Az  nem  gyeogiti  érvelésemet,  hogy  adatok 
hiányában  nem  mutatható  ki,  mikép  használták  fel  a  magyarok 
ezeo  éveket  De  ezen  hosszas  évenkinti  megjelenés  a  dnuamenti 
földön  és  mindég  ugyanazon  népek  szomszédságában,  megadja  a 
biztos  feleletet:  hogy  az  állandó  letelepedés  nélkül  nem  tm*tén- 
hetettt  mert  hiszen  nem  lehet  feltenni,  hogy  évről  évre  csak 
sétálással  töltötték  volna  idejüket.  Oly  sátoros  seregnek,  milyen 
az  új   hazát  kereső  magyaroké  volt,  nem  lehetett  évről  évre  a 


')  Anmlfns  ,  ,  .  qtuiin  Zventrlmlclnm  ,  .  .  debcllarc  iiequirt't,  ,  ,  • . 
Umigarüruiii  geitt«m  -  *  ♦  lu  iuuiliuin  couvQCiit  .  *  .  .  Zveutcbttldus  vitt- 
citur*  Liuípr. 


^"^ 


492  A  MAOTAR  EZERÉVES  JDBILEDM  IDÖKÉRDK8ÉUKZ. 

Fekete  tenger  és  Don  partjától  megindúlya,  a  Közép-DuDáig 
jámi-keliii,  innét  pedig  ismét  vissza  a  nagy  vizekhez.  De  ha 
akarták  is  volna  azt  a  magyarok  gyakorolni,  a  hátuk  mögött 
megszállott  besenyők  miatt  nem  tehették.  Még  egy  párvonalas 
összehasonlítás  erősíti  érvelésünk  helyességét.  Azok  is,  kik  a  ma- 
gyarok itteni  megtelepedését,  velünk  ellenkezőleg,  a  895-től  szá- 
mítják, nem  képesek  az  egykorú  kútforrásokból,  a  bajor  püspö- 
kök 900.  levelén  és  azon  évi  olaszországi  nagy  háborún  kívfil  a 
szerintök  Pannóniában  csak  895  vagy  896-ban  letelepedett  ma- 
gyarok öt  vagy  hat  évi  itt  létüket  kimutatni  másképen,  minta 
bajorok,  szászok  és  morvák  elleni  902-ki,  903-ki,  904-ki  és 
hogy  többet  he  idézzek,  906-ik  évi  magyar  hadjáratokkal.  Mi 
ha  ott  elegendő  bizonyság,  kell,  hogy  olyannak  tartassék  a 
miénk  is. 

BoTKA  Tivadar. 


OTRANTO  FÖLSZABADÍTÁSÁNAK 
400-DIK  ÉVFORDULÓJA. 


Az  újabb  időbea  az  egységes  Olaszországba  olvadt  nápolyi 
vagvis  két  szicíliai  királyság  története  —  mint  tudjuk  —  tÖbK 
luint  barmadfél  századon  át  szorosan  hozzáfüzödik  hazánk  torté- 
iietéfaez.  — -  Azon  emlékezetes  családi  s  politikai  szövetség  léte- 
Hülése  óta,  melyet  L  anjoui  Károly  nápolyi  és  V,  István  magyar 
király  1269-ben  kötöttek,  s  melynek  a  magyar  anjoui  ház  létét 
küszöné,  le  a  XVI.  század  elejéig,  egész  láuczolatát  ismerjük  a 
legfontosabb  tényeknek,  melyek  ligy  Magyaroi-szág,  miut  a  nápo- 
lyi királyság  történetére  messzeterjedö,  sut  döntő  befolyást  gya- 
koroltak; és  ba  Magyarország  e  gyakori  és  benső  érintk<>zés 
következtében  az  olasz-franczia  civilisatio  elemeinek  beszivárgása 
és  azoknak  hatalmas  királyai  alatt  miod  nagyolib  mérvben  való 
fejlesztése  által  jelentékeny  polczra  vergődött  a  mftvelt  nemze- 
tek sorában;  másrészt  a  magyar  államférfiúi  bölcseség,  és  külö- 
nösen a  magyar  vitézség  maradandó  emlékeket  hagytuk  Nápoly 
tlirténetében.  Mária  nápolyi  királynő,  V.  István  királyunk  leu- 
nyáuak  udvara  majd  kizárólag  magyar  urakból  s  liölgyekbíU  állott 
ennek  fia  Martell  KAroly,  ki  magyar  királyivá  való  megkoronáz-; 
tatása  után  is  haláláig  hadi  fogságban  volt  királyi  atyjának 
nápolyi  helytartója  vala^  számos  magyar  tanácsost  tartott  udva- 
rában. Róbert  Károly  viszont  több  olasz  álhunférfiá  kíséretében 
jött  Magyarországba:  de  midőn  a  Johannának  eljegyzett  7  éve^ 
Endre  fiát  Nápolyba  kiséré.  azt  ott  magyar  környezet  örizetére 
bizta.*)  A  Nápolyban  IIL  Károly  néven  uralkodott  Durazzói 
Károly  és  fia  Nápolyi  László  főbb  emberei  s  leghívebb  tanács- 

*)  L,  Dipl.  Emi.  az  Anjou-korból  U  k. 


494  OTRANTO  FÖLSZABADÍTÁSÁNAK 

adói  közt  Szentpéteri,  Garázda,  Andrássy,  Osváry  és  más  csak 
Hungarus  melléknéyvel  nevezett  magyar  urakat  találunk,  kik  az 
ország  kormányzatában,  sőt  igazságszolgáltatásában  is  mint 
főtisztviselők,  tevékeny  részt  vettek.*)  Mily  rendkívüli  vonzerőt 
gyakorolt  továbbá  Mátyás  hatalmas  egyénisége,  világszerte  ismert 
tudományszeretete  s  művészet-pártolása  Olaszország  legkiválóbb 
tudósaira  s  művészeire,  különösen  a  nápolyi  Beatrixxel  való  házas- 
sága után,  szükségtelen  említenem.  Bonfinius  is,  kinek  a  hazai 
történelem  annyit  köszönhet,  Mátyás  király  neje  Beatrix  kíséreté- 
ben jött  Magyarországba. 

A  mi  viszont  a  magyar  vitézséget  illeti,  arról  mindenek- 
előtt Nagy-Lajos  hódító  hadai  dicső  példákat  nyújtottak.  Majd 
Durazzói  Károly  serege,  melyben  a  magyar  elem  szintén  kiváló 
szerepet  játszék,  aratta  diadalait  Campania  örökzöld  virányain; 
és  miután  Károly  már  mint  nápolyi  király  is  több  magyar  lovas 
és  gyalog  csapatot  tartott  meg  szolgálatában,  ezek  a  nápolyi 
nemesi  lázadások  elfojtásában  kitűnő  szolgálatokat  tettek. 

Igaz  ugyan,  hogy  a  magyar  vitézségnek,  különösen  annak, 
melyet  Nagy-Lajos  és  Durazzói  Károly  hódító  seregei  kifejtel- 
tek, részben  maga  a  nápolyi  nép  adta  meg  az  árát ;  de  nem  kell 
felejteni,  hogy  mint  már  más  alkalommal  okmányilag  bebizonyí- 
tottam, úgy  Nagy-Lajosnak,  mint  Durazzói  Károlynak  a  nápolyi 
királyságban  hatalmas  pártjaik  valának ;  ők  tehát  nem  mindenütt 
tekintettek  ellenségeidül. 

Jött  azonban  nemsokára  idő,  midőn  az  azelőtt  pártokra 
szakadt  nápolyi  nemzet  Aragóniái  Ferdinánd  alatt  kiengeszte- 
lődvén, a  magyar  vitézek  mint  szövetséges  társak  és  szabadítók 
harczoltak  a  nápolyiak  oldala  mellett  a  kereszténység  közös 
ellensége,  a  török  ellen.  Es  most,  bocsánatot  kérvén  a  kitérések- 
ért, átmegyek  vázlatom  voltaképeni  tárgyára,  Otrantó  megvívá- 
sára ;  a  midőn  egy  maroknyi  magyar  sereg  hősiessége  oly  fényes 
sikert  eredményezett,  mely  arany  betűkkel  lőn  följegyezve  Nápoly 
története  lapjain. 

1480.  tavaszán  ugyanis  a  törökök,  kiknek  ez  időtáj  t  erős 
hajórajuk  vala  az  adriai  tengeren ;  hírül  vévén,  hogy  Ferdinánd 


')  Íj.  Ugyanott. 


400-DIK  kvfortjOloja. 


495 


nápolyi  király  seregének  nagy  ríszét  fia  Alfonz,  calabriaí  her- 
cieg  vezériele  alatt  Toscanába  ktildé;  de  másrészt  a  nápolyi 
király  ellen  féltékenykedő  Toscana  s  Velencze  által  is  felbaj- 
tatvíi,  20.000  emberrel  kikötöttek  Otranto  város  partjain,  és  az 
így  meglepetett  és  caak  gyenge  örséggel  ellátott  várost,  Bonfiri 
szerint  17  napi,  az  olasz  törtéoészek  szerint  pedig  6  heti  víváR 
iitáü  batalmukbais  kerítették.  A  törökök  ittbajmeresztö  kegyet- 
lenséggel pusztítottak  8  dúltak  föl  miudeüt,  nemcsak  a  városban, 
lianem  a  környéken  is,  és  már-már  Brindisit  is  fenyegették; 
midőn  végre  Alfonz  calabriai  berezeg  a  toscanai  hadjáratot  abba- 
hagyva, sereg  élén  Otranto  alá  sietett.  A  törökök  szüntelen  kiro- 
hacásai  miatt  azonban  sehogy  sem  sikerült  Alfonznak  e  várat 
teljen  körülzárolnia.  Az  olaszok  előtt  ugyanis  ismeretlen  volt  a 
törökök  harczmodora,  sőt  ez  valódi  rémületet  okozott  az  ostrom- 
lók soraiban,  kik  miután  előbb  egyenkiut,  majd  csapatonként 
szökdöstek  el  a  táborból,  a  rettegést  egész  Olaszhonban  elter- 
jesztették, Délolaszhonból  már  tömegesen  kezdett  kivándorolni 
a  nép,  sőt  maga  a  pápa  is  menekülni  készült  Rómál»ól ;  uiidőu 
végre  Mátyás  király,  neje  kéréseinek  engedve,  elhatározta  segít- 
séget küldeni  szorongatott  apósának,  a  nápolyi  királynak. 

Mily  nagy  lehetett  a  Nápolyba  küldött  magyar  sereg, 
aziránt  nem  megegyezők  a  rendelkezésemre  álló  adatok.  A 
nápolyi  történészek,  mint  Suramonte,  Giannone  stb.  valMmint 
Bonfinius  is  kétezerre  teszik  a  magyar  vitézek  számát ;  egy  egy- 
korá  krónika,  raelyrul  alább  szóiandok,  800-at  említ  míg  az 
(-)r8zágo8  levéltárban  létező  oklevél,  azaz  Mátyás  királynak  ná- 
polyi követéhez  intézett  levele  csak  700-ról  szóh  Bármennyien 
lettek  légyen  azonban,  kétségtelen  az,  hogy  ezen  a  legválogatot- 
tabb vitézekből  állott  csapatnak  csupán  megjelenése  egész  válto- 
zást idézett  elü  az  olaszok  táborában. 

Mátyás  királynak  föntjelezett  s  Katona  által  is  ismertetett 
levele^)  igen  érdekes  adatokat  szolgáltat  nemcsak  az  otrantói 
expeditióra,  de  a  magyar  hadseregre  s  á tálában  az  akkori  hadá- 
szati viszonyokra  vonatkozólag  is.  A  Magyar  Balázs  vezérlete 


')Kíiti3iia:  Historííi  Criticn,    Tom.    IX  pag.    308—310. 
terjed  el  tutílicu  kíiíiíilvc. 


Eges/, 


i^^b^ 


496  óTRANTo  fölszabadítAsAnai^ 

alatt  küldött  segélysereg  100  nehéz  lovas,  200  huszár  's  400 
gyalog  TÍtézböl  állott,  s  mint  a  levélből  kitűnik,  csak  mutatvá- 
nyul szolgált,  Mátyás  király  késznek  nyilatkozván  szükség  eseté- 
ben nagyobb  sereget  is  küldeni ;  Mátyás  tüzetesen  magyarázza 
a  magyar  hadsereget  alkotó  három  föfegyvernem  rendeltetését. 

Mátyás  király  e  csapat  vezéreit,  úgymond,  legjelesebb  tiszt- 
jeiből választá  b',  és  különösen  Magyar  Balázsra  kívánja  figyel- 
meztetni apósát  Ferdinándot,  mint  a  ki  a  törökök  harczmodorá- 
ban  igen  jártas. 

Azon  adatok,  melyeket  e  vitéz  csapatra  vonatkozólag  a  ná- 
polyi állami  levéltárban,  illetőleg  a  máit  században  börtönlázadás 
alkalmával  nagyrészt  elpusztult  aragoniai  levéltár  pénzügyi  osz- 
tályának fönmaradt  iratai  közt  találtam,  kizárólag  fizetésekre 
vonatkoznak.  Ezen  1481  januártól  ugyanez  év  martiusáig  ter- 
jedő, tehát  a  vár  föladását  megelőzött  téli  hónapokból  való  ada- 
tok azonban  annyiból  érdekesek,  a  mennyiben  először  a  magyar 
vitézek  egy  részének  névsorát  közlik ;  másodszor  pedig  földeritik 
azt,  hogy  a  magyar  haixzosok  nemcsak  Otranto  ostrománál,  de 
a  téli  hónapokban  Brindisiben  és  Leccében  is  tettek  szolgálato- 
kat, melyek  valószínűleg  abban  állottak,  hogy  ama  várörségeket 
minden  eshetőségre  előkészítették  s  a  török  harczmodorral  meg- 
ismertették. 

Ezen  magukat  halhatatlanokká  tett  magyar  vitézek  névso- 
rából kiemelem  a  következő  neveket : 

Magyar  Balázs,  Nagy  János  és  Budai  Bálint  vezérek. 

Budai  Antal,  Gál,  Fülöp  és  Lukács,  Dembai  Pál  s  György, 
Füredi  Balázs  és  Mihály,  Garai  Márton,  Kádár  György,  Kassai 
Péter,  Komáromi  Endre,  Komis  János,  Lázár  Gyula,  Pécsi  Má- 
tyás, Pesti  Mátyás,  Pollák  György  és  László,  Simon  Péter,  Somkoi 
Ferencz,  Somogyi  Jakab,  Szalay  Endre,  Vitéz  György  stb.*) 

E  vitézek  rettenthetlen  bátorsága,  a  török  harczmodorbau 
való  kitűnő  jártassága  és  szigorú  katonai  magatartása  bámulatra 
ragadta  a  tehetetlenségök  tudatában  egészen  elcsüggedt  olaszo- 
kat. Már  első  föllépésök  dicső  egy  haditéuy  vala.  Alig  hogy  partra 
szálltak  ugyanis,  fogalmat  akarván  nyújtani  az  olaszoknak  a  ma- 

V  L.  Magy.  Dipl.  Emi.  Míityás  kinlly  kornbúl  111.  k.  3—5. 


400-DlK  KVFORDÜLÓJA* 


497 


gyár  vitézségről,  azonnal  a  vár  azon  pontja  felé  siettek,  honnét  a 
törökök  leggyakrabban  szokták  kirobanásaikat  eszközölm,  s  bol 
egy,  a  várfalakon  kivfil  levő  forrásnak  a  várftrség  számára  való 
.  hÍEtositása  czéljából  külsÖ  erődöt  is  építettek.  Ez  erődöt  támad- 
*  !Ak  meg  azonnal  a  magyarok,  s  azt  bevés  barcz  s  mindkét  régzröl 
való  tetemes  veszteség  után  hatalmukba  is  kerítették. 

Az  ezután  következett  téli  s  tavaszi  hónapok  alatt  a  törö- 
kök csak  megvoltak  a  várban  cisternákba  felfogott  esuvizzeL  Ki- 
rohanásaik, miután  látták,  hogy  magyarokkal  van  dolguk,  mind 
ritkábbá  váltak.  Jött  azonban  a  nyár ;  8  az  égető  hőségben  a  cis- 
ternák  kiszáradván,  s  a  törökök  nem  bírván  kiállani  a  tikkasztó 
zomjuságot^  majd  mindennap  kirohantak,  de  legkétségbeesettebb 
imadásaik  daczára  sem  birták  többé  visszahóditani  ama  forrást 
a  vitéz  magyaroktól. 

Lnzzetto  Mihálynak  >Störia  ddla  prtsa  di  Otrnnto^  czimű 
fölebb  említett  egykorú  kéziratu  krónikája,  melyet  eredetiben  a 
nápolyi  nemzeti  könyvtárban  találtam,  igy  adja  elÖ  a  dolgot: 

Érkezett  végre  a  táborba  800  magyar  vitéz,  kiket  a  jó 
fátyás  király  küldött  segélyül  Ferdinánd  királynak,  500  gyalo- 
;os  s  300  lüvas;  mind  vitézek  és  kitűnő  katonák.  A  mint  meg- 
érkeztek, azonnal  a  vártól  mintegy  200  lépésnyire  fekvő  s  Mi- 
nervának nevezett  helyen,  hol  a  törökök  az  ottan  levő  kitűnő 
forrásvíznek  a  vár  számára  való  biztosítása  végett  erődöt  építet- 
tek, az  erőd  ostromlásához  fogtak,  s  azt  szerencsésen  el  is  foglal- 
ták,  A  törökök  szomjúságtól  gyötörtetve, számtalanszor  kirohantak 
a  Minervát  megszállva  tartott  magyarokra ;  de  mindannyiszor 
tetemes  vess^teséggel  visszaveretvén,  végre  is,  1481.  augusztus 
10-én^  kitűzték  a  fehér  lobogót;  és  szeptember  hó  elején  végkép 
kivonultak  Otranto  várából  s  az  országból. 

Minerva  forrása,  melynek  hősies  megvédése  kényszerité  a 
törököket  a  megadásra,  a  vitéz  magyarok  örök  emlékére /onía na 
dfUi  Vngherl  —  magyarok  forrásának  neveztetett  el. 

Eddig  Lazzetto  krónikája. 

Otranto  fölszabadításának,  ezen  egész  Olaszországra  nézve 
nagyfontosságú  haditénynek,  melyben  a  magyar  vitézségnek  oly 
kiváló  része  vala,  folyó  év  szeptemberében  leend  négyszázadon 
évfordfilója.  Ez  évfordulót  Otranto  városa,  az  olasz  kormány  a  az 

.Sscáziidok.    IHHI     M.   füzet  33 


J 


498      OTRANTO  FÖLSZABADÍTÁSÁNAK  400-DIK  ÉVFORDULÓJA. 

olasz  tudós-társulatok  által  támogatYa,  kegyeletes  ünnepélylyel 
készül  megülni.  Ez  ünnepély  t.  választmány,  nem  csupán  Pél- 
Olaszország,  de  a  régi  magyar  dicsőség  ünnepe  is ;  a  midőn  Ma- 
gyarország nemcsak  itthon  szolgált  erős  védfalul  a  minden  jót 
s  szépet  leromboló  barbár  törökök  ellen,  de  távol  országokba  is 
elküldé  fiait  harczolni  a  szabadság  és  keresztyénség  ellensé- 
gei ellen. 

De  Simoné  otrantoi  születésű,  kitűnő  olasz  történetíró 
megbizatván  külön  monographiában  összegyűjteni  az  Otranto 
fölszabadítására  vonatkozó  összes  történelmi  adatokat,  hozzám 
fordált,  hogy  az  általam  az  olasz  levéltárakban  talált  vagy  a 
vezetésem  alatti  magyar  diplomatikai  levéltárban  netán  talá- 
landó adatokat  vele  közöljem,  hogy,  mint  mondja,  Otranto  föl- 
szabaditói közt  első  helyen  emlékezhessék  meg  ama  dicső  magyar 
hősökről,  kiknek  kipróbált  katonai  jártassága,  rettenthetleu 
bátorsága  és  szilárd  kitartása  kényszeriték  leginkább  a  törökö- 
ket Otranto  várának  föladására.  Nem  akarom,  úgymond,  hogy  a 
Vív  a  V Itália  kiáltásokba,  melyeket  Otranto  tengerei  s  bérczei 
visszhangoztatni  fognak,  ne  vegyüljön  az  Éljen  Magyarország 
kiáltás  is  —  non  voglio  che  ál  grido  di  Viva  V Itália,  onde  eccheg- 
gieranno  il  maré  ed  i  monti  di  Otranto,  non  risponda  quello  di 
Éljen  Magyarország  ! 

Részemről  hazafiúi  kötelességet  véltem  teljesíteni,  midőn 
ez  olasz-magyar  nemzeti  ünnepélyre  a  t.  Tört.  Társulat  figyel- 
mét fölhívni  bátorkodtam,  és  fölkérem  egyúttal  azon  t.  tagtár- 
sainkat, kik  ama  nevezetes  haditényre  vonatkozólag  netán  ada- 
tokkal bírnának,  méltóztatnának  azokat  velem  mihamarább 
közölni,  hogy  De  Simoné  umak  idejekorán  beküldhessem. 

Mindenesetre  pedig  szükségesnek  tartom,  hogy  régi  dicső- 
ségünk ez  emlékünnepe  iránt  a  közérdekeltséget  fölébresszük. 

ÓvÁRY  Lipót. 


ICTril-OlíT^F 


,E2C. 


EGY  KIS  HIÍNKERDES  TÖBB  NAGY  KOZOTT. 

A  >Szá2adok«-Dak  f.  évi  első  füzetében  Salamon  Fereucz^ 
zokolt  i>onto8ságával  és  éles  megfigyeléssel  törekedett  azon,  már 
Pa^aniiyiszor  eldöntöttj'c  de  még  is  Afüggő«  kérdést  végleg  és  két- 
ségtelenül megoldani,  liol  volt  Attila  fuszállása  vagy  is  residen- 
tiája?  Jeles  történészünknek  erre  vonatkozó  értekezése  felidézett 
emlékezetembe  egy  más,  noba  kisebbszerű,  de  talán  nem  egészen 
érdektelen  kérdést,  tudniillik  azt :  a  hunoknak  Svdjczban  áUité' 
lat/  VI  cg  Via  U  létező  ma  vad  ványait  óh 

A  bazai  történetírók  közöl,  tudtommal,  egyedül  Horváth 
Mihály  foglalkozott  tílzetesebben  e  kérdéssel  s  ennek  megfejtése 
végett  1853  év  nyaráo,  midun  Svajcznak  Wallisi  kantonján  keresz- 
tül utaz  vala,  nemcsak  az  ottani  könyvtárakban  kutatott,  de  az 
auiiiviers-i  völgyet  is,  hol,  úgy  szintén  az  entiemonti  völgyben 
laknak  állítólag  a  húuok  ivadékai,  meglátogatta.  Az  eredmény, 
melyet  Horváth  elért,  igen  csekély  volt,  mint  ezt  ö  maga  ezen 
kutatásaira  vonatkozó  közleményében  elismerte.  *) 

Ugyanis  dicsőült  törtenetirónk  az  átvizsgált  művekben  biz- 
tos történelmi  adatot  épen  nem  és  csak  hivatkozást  talált  azon 
hagyományra,  miszerint  az  anniviersi  völgynek  első  lakói  voltak 
azon  hím  katonák,  kik  Olaszországból  menekülvén,  ezen  rejtett 
és  nehezen  megközelíthető  völgyben  kerestek  és  találtak  mene- 
.déket.  Az  entremonti  völgy  lakóinak  eredetéről  csak  annyi  van 
fl)izonyos  történelmi  munkában  följegyezve,  hogy  e  völgyet  a  X. 
században  szövetkezett  szerecsen  és  hón  származású  rablók  szál- 
lották meg  és  népesítették  be.  -)  Sőt  gróf  de  Rivas,  sioni  kano- 

*)  HorvAth  Mihály  ezen   közleménye   meg-jelent   eíÖször  asc  1859. 
,  livi  ^Törtííüdmi    Zsebkönyv* -ben,   kcsöbb  pedig  1871.   cívben    >Kidebb 
TÖrttínelmi  Munkái <  közt  III  kötet   449 — 460.   lap  e  czím   alatt:  >A 
hunok  maradványai  Sebweitzban  az  annivierai  völgyben. < 

*)  V.  ü.  Horváth  M.  idézett  munkáját  Uh  köt,  450.  1, 

33* 


500  KÜLÖNFÉLÉK. 

nok,  ki  negyven  éren  keresztül  fáradhatlan  buzgalommal  búvár- 
kodott >yalais  canton  Ö8történelmében,«  hátrahagyott  iratai 
szerint  szintén  nem  bírt  egyebet  fölfedezni  ama  rövid  hagyo- 
mánynál. Mit  pedig  a  tudós  kanonok  azon  eseményekből,  melyek- 
nek színhelye  volt  Gallia  az  V.  században,  kivetkőztet,  úgy  mint 
az,  mit  a  magyarokról  mond,  *)  csak  vélemény,  történelmileg 
nem  is  teljesen  igazolt  állítás,  biztos  alapot  nélkülözd  conjectura.^) 

Mint  már  föntebb  megjegyzem,  a  fáradalmas  kirándulás  az 
anniviersi  völgybe  sem  gyümölcsözött  gazdagabban  a  könyvtá- 
rakban eszközlött  búvárkodásnál.  Horváth  a  hűn  maradványok 
lakhelyén  sem  fedezett  föl  adatokat,  melyek  akár  közvetlenül, 
akár  közvetve  a  mondát  támogatnák  vagy  ahhoz  biztos  részlete- 
ket nyújtanának.  Viszojban,  e  völgy  legnagyobb  falvában,  alkal- 
ma volt  a  népet  együtt  látni;  de  semmiben  sem  különbözött 
Valais  Kanton  többi  népétől,  és  a  hűn  typusnak  világosabb  nyo- 
ma rajta  nem  mutatkozott.  Úgy  a  kísérlet,  az  anniviersi  völgy- 
ben kizárólag  divó  és  a  szomszédokétél  egészen  különböző  nyelv 
elemzése  által  biztos  adatokhoz  jutni  szintén  meddő  maradt ;  s 
miután  Horváth  nem  rendelkezék  annyi  idővel,  hogy  az  anni- 
viersi nyelvről,  mely  sem  franczia,  sem  olasz  eredetű,  annak  szer* 
vezet  és  rendszeréről  bővebb  ismeretet  szerezhetett  volna  magá- 
nak, meg  kellett  elégednie  a  helységek,  hegyek,  folyók  és  némely 
oly  tárgyak  neveinek  feljegyzésével,  melyek  az  ember  és  az  élet 
első  szükségeire  vonatkoznak. 

Ezen,  ötven  és  néhány  szóból  álló  gyűjtemény  volt  tehát  a 
nehézséges  utazásnak  összes  positiv  eredménye.  Azért  is  Hor- 
váth végül  azon  meggyőződésének  ad  kifejezést,  »hogy  azon  ösz- 
szesen  csak  négy — ötezer  lélekből  álló  hegyi  népet,  bár  azt  egy 
homályos  hagyomány  a  hunoktól  származtatja  le,  ezek  marad- 
ványának bebizonyítani,  jelenleg  tizennégy  század  lefolyta  után, 
minden  határozottabb  történelmi  adat  és  bizonyítvány  hijában, 
egyáltalában  lehetetlen  «. 

A  német  irodalom  sem  hagyta  egészen  figyelem  nélkül  a 
svajczi  hán  telepeket.  Magam  is  ezen  réven  értesültem  róluk 
legelőször  a  harminczas  években,  nevezetesen  az  Aarauban  meg- 
jelent Bibliothek  der  neuesten  Weltkunde  nevű  folyóirat  által. 
Ennek  1834.  évi  1.  és  2.  füzete  e  czím  alatt:  »Die  hunnischen 
Überreste  in  den  Alpen«  két  czikket  hozott,  melyekben  ha  nem 


1)  U.  0.  451. 1. 

')  így  P*  Jordanisnak  de  Rivos  által  idézett  állítását,  miszerint 
Attila  453.  évben  másodszor  is  Galliába  rontott  és  Thorismund  által 
onnan  kiűzetett  volna,  a  szigorúbb  birálat  valónak  több  oknál  fogva  nem 
ismerte  el.  v.  ö.  Pray  G.  Annales  veteres  Hunnorum  etc.  pag.  171. 


KCLÖKFéLÉK, 


501 


í%  iohh  adat  van.  miot  Horváth  Mibai}  értesí- 
tésében J)  E  folyóirHÍ  jelenleg  már  kevésbe  ismerete?  és  aligha 
leKz  koDyvtárainkban  körinyeti  föltalálható;  azért  legyen  megen- 
gedvo,  hogy  a  briine  loghiU  értekezésből  tájékozás  végett  rövid 
kivonatot  udjak, 

Az  értekezés  iruja*  ki  uiucsen  luegnevezve,  de  nyilatkoza- 
taiból ítélve  tudományos  míiveltséggel  birt,  1B22.  évben  harmad 
magával  Wallis  kanton  fővárosát  Siűii-i  (németül  Sitten)  meglá- 
togatta* ftUeg  azon  czélból,  hogy  as?  ottani  vásárt,  mint  mondja, 
a  kanton  egyik  fönevezetességét  és  az  ott  ily  alkalommal  össze- 
sereglö  különbféle  fajií,  nyelvű,  öltözetű  népet  megszemlélhesse. 
Itt  ntitársának  azonnal  feltűnt  határozottan  kalmük  arczvoná- 
mi  által  egy  még  fiatal  pórnő,  ki  egyéb  közt  érczdarabokat, 
nevezetesen  szép  kobalt-darabokat  árulgatott.  Ezekből  néhányat 
megszerezni  óhajtván  értekezőnk,  azoknak  árát  kérdezé  elébb 
IVanczia,  azután  német  és  olasz  nyelven,  de  ezekből  egyet  sem 
értvén  a  pnniő,  minden  kérdésre  csak  érthetlen  morgást  hallá* 
tolt,  mig  végre  a  kérdés  bizonyos  köznyelven  (eine  art  Patois) 
ismételtetvén^  ezen  feleletet  adta:  Stirri  haiz.  S  midőn  tudósi- 
tónk  útitársa  e  válaszra  tréfásan  megjegyzé,  hogy  hiszen  az 
mongolul  vaUi  és  ivz  asszony  talán  a  Binai  fal  vagy  a  Baj  kai  tó 
környékéről  való,  egy  közel  álló  pap  azon  felvilágosítást  adá, 
hogy  ha  nem  is  az  említett  ázsiai  vidék  lakójába  pórnő,  de  szár- 
mazására nézve  az  ottaniakkal  rokon  lehet,  »En,  monda  tovább 
a  barátságos  pap,  azon  völgyből  való  vagyok,  melyből  az  asz- 
szony,  és  mi,  ugy  mint  foldieink,  a  hagyomány  szerint  utódai 
vagyunk  Attila  hadseregéhez  tartozott  ama  harczosoknak,  kik 
rabló  portyázás  alkalmával  a  piemonti  síkságon  (a  fö  hadtesttől) 
elvágatván  és  a  felbőszült  lakosoktól  üldöztetvén,  havasokon  és 
jégmezőkén  aU  egy  szép,  minden  oldalról  zárt-,  addig  emberektől 
nem  lakott  völgybe  menekültek,  ott  magukat  biztosságban  érez- 
vén, hosszabban    időztek  és  végre    állandóan   megtelepedtek,*  ^) 

— ^  »E8  a  völgy  neve?«  ♦Anniviersvagy  Einfisch*:  válaszolá 
a  közlékeny  pap,  Iri  hérémeucei  lelkész,  és  mint  tudósítónk  kie- 
meli, szép,  erős  alkatű  volt,  nyilt  homlokkah  szőke  hajjal,  kék 


*)  Meglehet,  hogy  az  aaraui  folyóiratban  megjelent  értekezés  volt 
tt2,  luülyre  Horváth  közleményt^nek  bevezetesObcD  hivatkozik  6  melyet 
tí  >hti»ztftlanúl  igyekezett  vissza  idézni  hűtlen  emlékezetébe.*:  Allitja 
ugyati,  hogy  ttéttgf/ar  időszaki  iratban  olvaeta  az  emritett  értokesE^st :  de 
hátha  a  folyóirat  nyelveire  nézve  is  híitloo  volt  nagyerdemíi  történet- 
írónk memóriája  ? 

*)  V.  ö.  Maltens  Bibliothek  der  Keuesteii  Weltkuade  Aarau  1834. 

11  30.  Seite. 


"'^^ 


502  KÜLÖ17FÉLÉK. 

szemekkel,  —  valódi  kaukázi  typus.  »Oda,  oda  megyünk*  hang- 
zott egyértelemben  —  mind  a  három  utas  ajkairól,  és  a  rögtöni 
elhatározást  rövid  idö  múlva  követte  a  cselekvés.  Touristáink  még 
az  nap  eh'ndultak  Hérémencébe,  ott  a  derék  lelkésznél  megszál- 
lottak és  figyelmeztetésére  más  nap  megtekintették  a  közel  lévő 
húnbarlagot  (Hunnengrotte),  melybe  csak  nagy  nehezen  juthat- 
tak. E  barlang,  mint  látszik,  emberi  kéz  műve  ;  azonban  mitsem 
mutat  fel,  mi  a  hunokra  emlékeztetne,  vagy  a  miből  ^következ- 
tetni lehetne,  hogy  azt  valaha  hunok  lakták  volna.  Értesítőnk 
úgy  vélekedik,  hogy  a  Viberek  és  a  Gedunok  vájták  ki,  kelta  tör- 
zsek, melyek  a  Bóna  völgy  középrészét  lakták  és  a  félelmes  ellen- 
ség elől  ezen  hozzáférhetlen  sziklaoduba  vonultak  vissza. 

Touristánk  társaival  folytatván  útját,  részletesen  leírja  a 
vidéket,  annak  szépségét,  természeti  viszonyait,  nevezetességeit, 
az  utazás  nehézségeit,  sat. ;  de  mindezt,  noha  különben  érdekes 
olvasmány,  mellőzöm  és  csak  arra  szorítkozom,  mi  az  emiitett 
czikkekben  a  hún  maradványokra  vonatkozik. 

Az  első  valódi  hún  ivadékkal  (der  erste  achte  Hunnen 
Nachkömmling)  touristáink  az  anniviersi  völgyben,  a  gremenci- 
patak  partján  találkoztak.  Fiatal,  barátságos  kecske-pásztor  volt 
az,  kinek  jóságot  és  előzékenységet  kifejező  arcz vonásaiban  semmi 
feltűnő  nem  mutatkozott.  Beszédje  ellenben  rendkívül  idegenszerű 
volt  (áusserst  fremdartig),  sem  franczia,  sem  olasz,  de  még  is 
gyakori  áthangzással  ezen  nyelvekből.  Az  utazók  kalauza,  ki  az 
anniviersi  nyelvet  némileg  értette,  szolgált  tolmácsul ;  amannak 
segélyével  néhány  szó  jelentését  megtudta,  fel  is  jegyezte  értesí- 
tőnk. Minthogy  e  szók  nincsenek  a  Horváth  által  ismertettek  kö- 
zött, azokat  itt  közlöm :  Lhassie  =  téj^  Lh  erősen  hangsúlyozva ; 
Schussie  «=»  havasi  rózsa;  pezza  biack  =  alabástrom,  mely  a 
völgyben  nagy  mennyiségben  találtatik,  és  melyből  egy  darabot 
mutattak  fel  a  fiúnak^);  tschiehtoa  =  kecske,  kibikkasa'^^  kunyhó, 
toodas  =  patak,  starr  =  hegy,  rhabi  =  fák,  glisch  =  havas. 

Síp  és  dobszó  hallatszott,  midőn  utasaink  Gremencze  vagy 
Qrimenczének,  az  anniviersi  völgy  egyik  falujának  szűk  utczájába 
betértek,  hol  minden  ünnepélyes  színt  viselt,  noha  a  kalauz  bizo- 
nyítása szerint,  nem  volt  ünnep.  Tovább  haladván,  egy  ottani  la- 
kostól, ki  meglehetősen  beszélt  francziáúl,  azon  felvilágosítást 
nyerték,  hogy  halotti  tor,  (le  repos  du  mórt)  készül  egyik  közel 
rokonánál  ennek  nemrég  meghalt  atyja  tiszteletére.  A  greraen- 

^)  Lehet,  hogy  tulajdonkdp  csak  hiack  az  ásvány  neve,  minthogy 
pczza,  pezzo  olaszban  darabot  jelent.  Különben  a  neveket  n^y  írtam,  mint 
azokat  az  értekezésben  följegyezve  találtam,  tehát  a  ncínietbeu  használt 
írásmóddal.  V.  ö.  az  idézett  folyóiratot  II.  r.  196.  I. 


KÜLONFáLftK. 


503 


CKCi  ember  meg  is  hívta  utasainkat  a  torra,  mit  ezek  szívesen 
fogadtak.  A  haíotti  torról  megemlékezik  Horváth  Mihály  is,  mini 
oly  gzokásrólt  mely  egyedül  e  völgyben  divott,  de  a  kanton  ható- 
Rágától  50  vagy  60  év  előtt  végkép  eltiltatott,  minthogy  a  gyász- 
torok uéha  az  egész  örökséget  fölemésztették,  s  az  özvegyeket  és 
árvákat  iuségre  juttatták.  Értesítőnk  még  részt  vett  ily  torban  és 
annak  lefolyását  körtilméuyeseü  le  is  írja ;  halljuk  tehát,  mit  ő 
erről,  úgy  mint  a  temetési  szokásokról,  elbeszél, 

rA  halottas  házat«,  úgymond,  i- (emberekkel  telve  találtrik. 
Különös  rikító  kiáltástól  íelbeszakitott  dongás  hangzott  elénk  a 
fösjíobából.  Ez  épen  oly  alacsony,  minta  folyosó,  az^iz  6*/a  lábnál 
Dem  n»agasabb,  hossza  20  láb,  széle  15  láb  lehetett.  Középen  erős 
fa-asztal  állott,  melynek  felső  végén  a  megholt  fia  ült,  —  mint- 
egy  40  éves  férfi,  —  nejével  és  legközelebbi  rokonaival* 

*A  gyászoló  család  körül,  ngj  szintén  az  asztal  hosezában 
mindkét  oldalról  férfiak  és  nők  állottak  tarka  vegyületben,  bizo- 
nyos imát  morogva,  mely  mint  bűvös  ráolvasás  hangzott;  ezalatt 
a  fent  ülök  időnként  hosszan  tartó  siralmas  kiáltásokba  törtek 
ki,  fejeiket  balról  jobbra  mozgatván*  Kéhány  perez  múlva  a  vigasz- 
talók eltávoznak  és  helyöket  másoknak  engedik  át,  kik  épen  úgy 
járnak  el,  mint  megelőzőik,  Ezen  jelenet  ottlétünk  alatt,  három* 
8zorj  vagy  négyszer  megújult;  ezután  ismét  síp-  és  dobszó  haug- 
zott^  éíí  minden  élénk,  víg  kifejezéítt  nyert « 

*Most  értesültünk,  hogy  a  temetés  már  megtörtént,  s  hogy 
mi  a  látványnak  legnagyobb  részét,  a  tulajdonképi  ünnepélyessé- 
get elnmlasztottiik.  Ezen  üonopély,  gremenczi  emberünk  közlése 
és  kalauzunk  kiegészítése  szerint,  a  római  katholicus  egyház  szer- 
tartásainak és  bizonyos  pogánjszerü  szokásoknak  vegyülete,  és 
feltűnő  ellentétet  képez  Európa  többi  müveit  népeinek  szoká- 
saival« 

Ha  arról  meggyőződtek,  hogy  valamely  személy,  a  bűnbo- 
csánat elnyerése  és  az  utolsó  kenet  felvétele  utáo,  valóban  meg- 
halt, a  legközelebb  rokon  a  halott  fekhelyének  láb  végéhez  lép, 
és  a  bullának  lábszárait  erősen  húzza,  míg  egy  másik  rokon  a 
párnát  a  halottnak  feje  alul  elveszi.  Ezután  beeresztik  a  sírónő- 
ket, kik  rémítő  kiáltásokra  fakadnak,  melybe  a  meghaltnak  rokonai 
egész  erejökből  elegyednek*  Ezen  üvöltözés  —  némi  félbeszakítás- 
sal, mialatt  sok  bort  és  pálinkát  isznak  —  Öt  óra  hosszan  tart. 

3»Ezen  idő  eltelvén,  a  bullát  megmossák  éa  felöltöztetik.  A 
legközelebb  rokon  most  hozzá  lép  tés  a  halott  nevét  ennek  fülébe 
oly  erősen,  amint  csak  bírja,  kiáltja.  Ha  a  halott  meg  nem  moz- 
dul, a  rokon  mindkét  öklét  szemeire  nyomja,  fejét  balról  jobbra 
erősen  mozgatja  és  borzasztó  sikoltásra  fakad.  Azután  fejét  kevés 
hamuval  behinti  és  a  hulla  mellé  leguggol  Etellel,  itallal  kináU 


T  'T-     r 


504  KÜLÖNFÉLÉK. 

ják ;  ő  nem  foga<ija  el  és  siránkozását  ismétli;  de  már  nem  oly 
erősen,* 

>Ezalatt  a  sirónök  az  asztalnál  helyet  foglalnak,  jó  izfien 
falatoznak  és  a  gyászolót  néha  felhívják,  hogy  velők  tartson.  El- 
végre ez  fölemelkedik,  arczát  és  kezeit  megmossa,  egy  falat  kenye- 
ret vagy  sajtot  megeszik,  a  halotthoz  fordulva  iszik,  a  többi  csa- 
ládtagokat meghívja  és  velők  nyugodtan  az  asztalhoz  ül.  Most 
mindnyáján  esznek,  isznak  a  halott  jelenlétében,  kinek  jó  tulaj- 
donai sziintelenfil  felemlíttetnek,  c 

>Má8  napra  a  pap  kíséretével  megjelen.  A  gyászolók  és  a 
sirónök  elébe  mennek  és  a  mint  öt  meglátják,  siralmas  kiáltá- 
sokba törnek  ki,  mit  a  lelkész  szentelt  víz  hintésével  és  ima  han- 
goztatásával megszüntet.  A  menet  már  most  a  halotti  házhoz 
megindul,  hol  a  falu  majdnem  minden  lakói,  olvasókkal  kezeik- 
ben, összegyülekeztek  és  letérdelve,  a  Miatyánkot  és  üdvözletet 
morogják.€ 

>  A  lelkész  a  szobába  lép,  hol  a  hulla  már  koporsóban  fek- 
szik. Megtekinti  azt  és  a  koporsót  lezáratja.  Azután  elfogadja 
vagy  visszautasítja  a  neki  felajánlott  üdítést,  mi  egy  pohár  bor 
vagy  pálinkából,  kenyér  és  sajtból  áll.  Adott  jelre  továbbá  a  kopor- 
sót a  gyászpadra  emelik  fekete  terítővel,  melyen  egész  hosszá- 
ban és  szélében  fehér  kereszt  van  erősítve,  befedik  és  közönsége- 
sen öltözött,  de  f&vegeiken  gyászfátyolt  viselő  négy  vagy  hat  férfi 
által  kivitetik,  c 

>Elfil  kereszt,  lámpás,  zászló,  mind  gyászfátyollal  bevonva. 
A  koporsó  mellett  a  sirónök  énekelve,  imádkozva,  siránkozva.  A 
koporsó  után  a  gyászoló  rokonok  balra  a  plébánossal  és  a  legte- 
kintélyesebb meghívottakkal  mindnyájan  ima-  és  énekszóval.  El- 
végre kreti  és  pleti  inkább  vígan  és  jó  kedvben,  mint  szomorúan, 
minthogy  az  egész  ünnepélynek  'vége  bő  lakoma,  melyben  min- 
denki a  kísérők  közül  részesül.  < 

>Ezen  lakomának  épen  most  kellett  kezdődnie,  és  az  em- 
ber, ki  minket  ide  vezetett,  miután  a  gazdával  néhány  szót  vál- 
tott, ennek  nevében  meghitt,  hogy  mellette  helyet  foglalnánk. 
Fapadok  hát  nélkül  előretolattak.  Az  asztal,  melynek  4  küvelyk- 
nyi  vastag  táblája  juharfából  volt,  nem  teríttetett  le,  mert  külön- 
ben a  tányérok  nem  lettek  volna  használhatók.  Az  asztal  táblá- 
nak mindkét  oldalán  t.  i.  szabályszerű  mélyedések  voltak  kivájva, 
melyek  a  tálakat  és  a  tányérokat  pótolták.  Mi  asztalunkon  26 
ily  mélyedés  volt,  melyből  mintegy  negyven  vagy  ötvenen  étkez- 
tek. Az  ételeket  csöbrökben  hordták  fel. 

Touristánk  most  terjedelmesen  közli  a  menu-t ;  de  ez  aligha 
készült  hűn  szakács  vagy  szakácsnő  hátrahagyta  utasítása  szc 
rint,  s  azért   csak  röviden    sorolom   fel.    Bevezetésül    szolgált 


KGLdKF.Er.KtC. 


505 


Kiitott  (talán  pörkölt)  sajt,  mrljböl  az  uüuók  iilig  bírtak  két, 
három  falatot  lenyelni,  mely  azonban  a  vendégeknek  és  a  kai  a* 
tiznak  igen  ízlett.  Többnyire  ujaikkal  ettek  ;  c^ak  kevesen  boz- 
lak  magukkal  lavillát  és  kanalat.  A  pörköli  rajtot  követte  avas 
szalonnából,  gombóczokból,  száritott  körte,  szilva  és  almával  ősz- 
szefözött  étel,  ezukorral  és  szörppel  édesítve.  Ez  kellemetlen  színe 
daczára  ehető  volt.  V  tán  na  jött  tejben  főzött  rizs,  ezukorral  l»e- 
hintve^  napon  szári tott  igen  kemény  birka  vagy  kecfikehús  főze- 
lékkel, azután  búzalepény,  sfill  gesztenye,  aludt  tej,  kecske  sajt, 
almaiz  és  más  nyalánkságok,  melyek  ép  oly  haraar  eltűntek,  a 
mint  feltétettek.  Eleinte  vörös  bort  felváltva  pálinkával,  később 
egyedül  vízzel  vegyített  palinkat  ittak;  végre  pedig  az, mivel  kez- 
♦lödölt.  pörkölt  sajt  zárta  a  lakomái,  melyen  I8n  vagy  200  féríi, 
asszony,  gyermek,  aggastyán  részt  vett,  nemcsak  az  asztalnál  ülve, 
hanem  a  konyhában  és  a  folyosón  állva,  mindnyájan  igen  jó  kedv- 
ben, úgy  a  gylszoló  család  is,  de  legvígabban  neveive  a  sírónök. 
A  mondottakból  is  kitűnik,  hogy  a  kantoni  liatóságnak  alapos 
oka  volt  ily  lakomák  eltiltására. 

Magáról  a  néfirül  következőkép  nyilatkozik  értesítőnk: 
» A  jelenvoltak  arczkifejezése  többnyire  sem  kitűnőnek,  sem 
kellemetlenek  nem  mondljató.  fWeder  ausgezeichnet,  noch  nnau- 
genehm.)  Egyetlen  egy  uly  arczot  sem  vetiiink  észre,  miuu  volt 
aas  asszonyé  Siouban,  Majdnem  mindnyájan  világos  kék,  vagy 
szürke,  zöldesbe  játszó  szemekkel,  szőke  vagy  barna  bajjal,  széles 
csontos  (knöcherig)  homlokkal,  kissé  kinyomuló  járomcsonttal 
birtak.  Orraik  közönségesek,  (csak  néhány  pisze-orrTi  volt  köztük) 
álljök  széles,  nyákok  erős  és  és  vállaik  kiemelkedők ;  a  fértiak 
középnagysága  5  láb  2  hüvelyk,  a  nőké  átlag  5  lábon  alúl^ 

>Ha  az  ember  Gremencze  keskeny*  komor  és  piszkos  utczá- 
j&t  elhagyja,  meglepően  kellemes  áttekintését  nyeri  az  anniviersi 
völgynek,  melynek  keleti  hegyei  Lüc  (mond :  Lück  vagy  Ltieck  ') 
iiagj'  helységgel  gyönyörűen  emelkednek  fel  hasadókos  vagy  erdő 
fedett  ormokban.  Lent  a  völgyben  fekszenek  i  Visoye,  St^-Jean, 
Ayer,  Peinsey  (Pnin-sec),  Ckandolin,  Mayeur  ^)  és  még  néhány 
legtöbbnyire  lakóik  nevével  jelölt  tanya.  Ezen  nevek,  melyeket 


*)  Horvátlmál  Luk.  V,  ö,  láéteíí  munkáját  L  r.  457  l«p. 

^  Horviith  a  neveket  a  nép  nyelvtSböl  ismerteti  meg  és  azokat 
hAngy.áfluk  »strrint  következőkép  írta :  VTíi^o/\  Pennzél^  Major ^  SandúUn 
ni'v  alatt  c^uk  hegy  hátat  ísmcr^  Lukról  pedig  mondja,  hogy  oebez  bojíi- 
ratii  völgyág^'tian  fekszik.  Knuek  elleneUcn  Bvnjczi  touristánk  állítja^  hogy 
Llic  u  hegy  h^jtnjt^n  TíOO'  magaünbbiin,  mint  Viezoj  es  4010  líibnyim  a 
tenger  színe  íiAúii  fekszik.  W  ö.  Horváth  i.  m,  II L  k.  455  ed  467  IL  — 
Übl  dér  neaest.  Wcltkande  1834,  11.  r.  206  és  213  K 


506  KÜLÖNFÉLÉK. 

legtöbb  család  a  XIV.  vagy  a  XV.  század  óta  viselj  fraticííiíi 
eredetűek,  mint  Roch,  Fauchexír,  Gros^  RmiXj  sat  A  gremeoczi 
gazdát  (7^an<re-nek,  azt  pedig,  ki  minket  neki  bemutatott^  Brau- 
cAe-nak  hívták. c 

Visoye-ban,  a  völgy  legnagyobb  Lelyaégébenj  utazóink  meg- 
látogatták a  lelkészt,  ki  saját  nyilatkozata  SKevint  csak  12  év  óta 
lakott  e  vidéken  s  (azért)  még  nem  volt  alkalma  oly  tárgyakkal 
foglalkozni,  melyek  —  ö  nem  fogta  fel  mi  ebéiből  —  touristáin- 
kat  annyira  érdekelni  látszottak.  Miiulazáltal  barátságosan  fo- 
gadta őket  és  egy  öreg  embert,  ki  nézete  szeriut  e  völgjTöl  és 
lakóiról  lehető  legjobban  felvilágosítást  adhatott,  estebédre  meg- 
hitt ;  de  ez  szintén  alig  mondott  többet  annalj  mit  utazóink  úgy 
is  már  tudtak. 

Azonban  némely,  bár  nem  fontos  körülményt  még  is  hatá- 
rozottabban jelölt  meg  a  viszóji  öreg,  mint  a  korábbi  értesítők. 
Nevezetesen  említette,  hogy  200-an  voltak^)  a  főseregtől  éspedig 
az  Ao8ta  völgyében  elvágott  hunok ;  hogy  továbbá  kevés  nőt  hoz- 
tak magukkal  és  ennél  fogva  éjjeli  megrohanásokkal  szereztek 
feleségeket  a  hegyeken  túllévő  Tournanche,  Pdlina  és  Dtemo 
völgyekből,  biztosak  lévén,  hogy  senki  sem  leend  oly  merész  őket 
a  jégen,  havon  üldözni.  —  Az  első  telepek  voltak  Gremencze  és 
Ayer,  melyek  régi  nevöket  máig  megtartották ;  a  többi  helységek 
sokkal  későbben  keletkeztek,  miután  a  völgy  északra  fahidak 
által  megnyittatott  és  a  népesség  a  Róna  völgyéből  történt  beván- 
dorlás következtében  szaporodott.  Lüc,  Visoye,  St-Jtan,  lm  Fang, 
Vercorin  akkor  épültek,  mikor  a  sitteni  püspökök  a  régi  lakoso- 
kat keresztény  vallásra  térítették.  Ez  600  vagy  700  év  előtt  tör- 
tént. Azóta  a  régi  szokások  eltűntek,  és  azok,  melyek  csekély 
számmal  születések,  halálesetek,  tavaszi  és  őszi  ünnepélyek  alkal- 
mával még  követtetnek,  évről-évre  többet  vesztenek  eredetisé- 
gökből.  >Most  már<  úgymond,  alig  hasonlítanak  azokhoz,  melye- 
ket én  fiatal  koromban  láttam;  50— 60  év  múlva  még  nyomuk 
is  elvész.*  *) 

Utazónk  megjegyzi,  hogy  a  művelődés  e  völgy  lakói  között 
néhány  év  óta  nagyon  terjed.  Igen  tanulékonyak  lévén,  mindin- 
kább elsajátítják  a  franczia  nyelvet,  melyhez  jobban  vonzódnak, 
mint  a  némethez,  mi  valószínűleg  onnan  ered,  hogy  majdnem  min- 
den plébános,  kit  nekik  küldöttek,  Wallis  kanton  franczia  részé- 
bő)  való  volt. 


^)  A  h^remencei  lelkész  c  hunok  számát  néhányszor  12-nek  mondja 
(einige  Dutzcnd)  Bibi.  I.  r.  30  Ip. 

*)  Kár,  hogy  utazónk  nem  kérdezte  ki  az  öreget  bővebben  azon 
már  elenyészett  szokásokról. 


KrT,ÖKKÍ:T.Í!lv. 


507 


Si^ea!^  az  anuivicrsi  x^/v^y  a  inmezKi  rs  a  uemta  bar 
torzriyelvö  (zwischeu  doiitíieliem  uinl  fniüzösichem  KauJerwelsch) 
völgy ^'k  kö/.öit  C8í\kuem  a  középen  fekszik^  a  Blumai  vagy  Túrt- 
mnn  völgy  az  utóbbíhoE,  a  Borgm  vagy  Hering  völgy  az  clöhbi- 
hf!/  tartozván,  szók  és  szólásmndok  nündkettríböl  a  régi  hun 
nyelvbe  vegyíilt^k,  míglen  a  frauczia  patois  fölfllkerckedék  éí* 
oly  tájnyolvei  alkotott^  mely  diirvatíág  és  rósz  hangzat  tekintete- 
ben  a  legérdekesebb  dialektusokkal  vetélkedlietik. 

Észrevételeit  azzal  végzi  értesítőnk,  hogy  az  anniviersi 
völgy  lakói  nagy  bajiammal  bírnak  egyrészt  a  kereskedésre, 
míinrészt  kóbor  éi?  változékony  életre  (unstates,  veninderlidieíi 
LebeTÖj  minél  fogva  alig  képesek  egész  télen  át  ugyanazon  ház- 
ban maradni  és  nyáron  lakásukat  három-négyszer  is  változtatják* 
Jlindeu  ily  kiköltözés  az  egész  családdal,  barmokkal  és  a  házi 
bútorokkal  történik  és  a  bevonulás  más  kunyhóba  alkalmat  nyújt 
lakomára,  melyre  a  szomszédok  és  rokonok  barátságosan  meghí- 
vatnak. 

Az  Annivier»  névi*e  megjegyzi,  hogy  az  régi  szóból  látnzik 
származni,  mely  annyit  jelent,  mint  köröskörül  elzárt.  Honnan 
eredt  az  Einfisch  név,  nehezen  határozható  meg. 

Mint  látjuk,  svajczi  tudósítónk  észlelései  az  anniviersi  lako- 
sok testalkatára,  fuleg  arczvonásaira  6s  nyel  vökre  nézve  teljesen 
megegyeznek  Horváth  Mihályéival,  mi  az  észleletek  helyességét 
bizonyítja  és  azokra  nézve  is,  mikről  Horváth  nem  szól,  s  miket 
csak  a  svajczi  tourista  említ,  hitelesség  tekintetében  kedvező 
véleményt  gerjesztenek.  De  az  utóbbi  sem  nyújt  szilárd  alapot  a 
hagyománynak^  és  csak  annyi  mutatkozik  bizonyosnak,  hogy 
valamely  észak-keleti  népnek  kis  raja  szállotta  meg  a  sokszor 
említett  völgyet  és  pedig  a  népvándorlás  forrongó,  zavarteljes 
korszakában.  Erre  utalnak  a  sajátságos  szokások^  a  lakosoknak 
kóborlásra  való  hajlama,  a  nyugatiakétól  eltérÖ  nyelv.  Hogy  arcz- 
vonásaikban  nem  különböznek  a  kanton  többi  lakosaitól,  ez  a 
föntebb  előadott  körülményekből  köunyen  megfejthető.  Egyébként 
több  történelmi  búvár,  köztük  Hunfalvy  Pál  és  Schafarik  is,  nyo- 
matékos okoknál  fogva,  a  hunokat  nem  is  tartják  mongol  fajbé- 
lieknek és  az  észleletek  Svajczban  e  vélemény  mellett  bizonyíta- 
nának, ha  az  anniversiek  csakugyan  hunoktól  származtak  volna. 
Az  szintén,,  hogy  ezek  utódai  ama  vérengző  lovas  harczosoknak, 
kik  bámulatos  merészséggel  oly  járatlan,  veszélyes  és,  mint  Hor- 
váth jelzi,  valóságos  pokol-úton,  havasokon  és  jégmezőkön  szállot- 
tak fel  9  alá,  mig  ezen  elzárt  völgybe  jutottak,  hogy,  mondom, 
ily  zord  emberek  ivadéka  most  nyájas,  barátságos,  mint  látszik 
békeszerető  —  ez  sem  ellenkezik  a  hagyománynyal  és  megfejt- 
hető A  változott  életmód,  az  elzártság,  a  családi  élet,  a  vallás  és 


^^ 


0 

508  KÜLÖNFÉLÉK. 

egyéb  körülmények  befolyása  által.  Nem  is  hiányzanak  példák, 
ha  szabad  így  kifejeznem  magamat,  a  vérmérséklet  ily  megvál- 
tozására. Már  az  ó-korban  találkozunk  ily  változással  Lydiának 
elébb  harczias  népénél,  azon  tanács  következtében,  melyet  Krö- 
sus  Kyrusnak  adott  és  melyet  ez  utóbbi  követett  is.  Temudsin 
Dsingiszkhan  és  Timurlenk  vérszomjas  seregeinek  utódai  ma 
szintén  barátságos  és  nyájas  emberek,  ha  ugyan  hinnünk  lehet 
Huc  lazarista  térítőnek,  ki  a  negyvenes  években  Mongolországot 
beutazta.^)  De  hogy  mely  évben,  mi  oknál  fogva,  vagy  mely  ese- 
mények következtében  történt  a  letelepedés ;  hogy  valóban  hunok 
voltak-e  a  legelső  megtelepedők  az  anniviersi  völgyben,  vagy 
nem-e  tartoztak  azok  más  néphez,  mely  a  hunokkal  szövetségben 
állt,  vagy  pedig  azoknak  alávetve  volt  és  hún  czég  alatt  kalan- 
dozott? mindezen  kérdések  eldöntve  nincsenek  és  megoldásra 
várnak. 

Schafarik  Pál  József  határozottan  szlávoknak  mondja  az 
említett  völgy  első  megszállóit  és  hivatkozván  az  idéztem  Aaraui 
folyóirat  közleményére,  azon  állításának  támogatására  említi 
fel  őket,  miszerint  nemcsak  a  byzanti  irók :  Teophanes  és  Kedre- 
nos,  hanem  a  nyugotiak  is,  különösen  pedig  a  németek  nemzeti 
mondáikban  a  szlávokat  hunoknak  nevezik.  2)  Való,  hogy  az 
utóbbiak  hadseregében  különböző  nemzetek  harczoltak  és  hogy 
a  középkori  irók  nem  járván  el  kellő  pontossággal  az  egyes 
népek  megnevezésében,  a  hatalmas  népnek  alávetett  szlávokat  is 
hunoknak  elkeresztelhették ;  tagadhatlan  az  iS;  hogy  a  Horváth 
Mihály  mint  a  svajczi  utazó  által  ismertetett  szók,  nevezetesen  a 
falvak  nevei  p.  Gremence  vagy  Kremence,  Oi'adecz,  Grona,  Fí- 
8zoj\  továbbá  Stiri  szláv  hangzásnak  és  jelentésűek  ^)  és  miután 
kevés  kivétellel  azon  népet  fogadhatjuk  el  valamely  helység  ala- 
pítójául, melynek  nyelvéből  való  annak  neve,  mindez  csakugyan 


*)  Crösus  tauácsa  ismeretes  Herodotból  L  155 — 157.  Huc,  c 
izím  alatt  ndmetrc  fordított  é%  már  3-szor  kiadott  munkában  :  »Wan- 
derungcn  durch  die  Mongoléi  uach  Thibct«  igen  sok  tényt  közöl,  mely  a 
mai  mongolok  szelíd  lelkületeit  tanúsítja ;  söt  a  jószivüsdget  kiválóan 
mongol  jellemvonásnak  mondja  e  szavakkal :  ccht  mongolisch  gutmUthig 
1.  160  Ip.  Przelawszky  Huc-nak  több  közlését  tévesnek  mondja,  de  az 
orosz  munkája  nem  állván  rendelkezésemre,  nem  tudom,  mennyiben 
helyesli  vagy  czáfolja  Huc  állításait  a  mongolokra  nézve. 

2)  Schaffarik  Paul  Jos.  Slavischc  AUerthümcr,  dcutseh  von  Mosig 
V.  Ahrenfeld  L  328  és  a  k.  Ip. 

^)  Városok  és  helységek  hasonló  neveivel  találkozunk  szlávok 
hikta  vidékeken  és  országokban.  így  Krementz,  Kvemcn^ay  Krcinentsúk 
városok  Oroszországban,  Gradetz  két  falu  Horvátországban. 


KÍ)hÚKFp.LtVi. 


50ÍI 


az  anniviersi  völg}*  lakóinak  szláv  eredetére  vallaua.  EUeubeíi 
az  sem  pzenved  kétséget,  hogy  a  közlött  szók  között  és  pedig 
lílíís  számmal,  olyanok  is  vannak,  melyek  magyar  liaugzfiaúak  í*5 
nyel\'ünkböl  Dyerhetik  kellő  értelraezésöket,  mint  Penszck,  Kui- 
viez^  Lukf  Nfivay  Nai*aszéh\  Kalló,  Burmcij  Fejn  ;  ezek  tehát  a 
szláv  tudós  érvelését  nagyon  niegingatják.  —  Schafarikot  elvi- 
tázbatlan  nagy  tudománya  és  ízéles  olvasottsága  daczára,  hö  von- 
zalma nemzetéhez  elfogulttá,  követke^etleuné  teszi  és  nem  ritkán 
téves  állításokra  birja,  mint  ezt  nagyérdemű  veterán  tudósunk, 
Hunfalvy  Pál  jeles  Ethnographiájában  számos  adattal  bebizo- 
nyította. 0 

így  a  fenforgó  kérdésben  is  Schaft'arik  megfeledkezék  arróU 
mit  néhány  sorral  elébb  állított,  hogy  t.  i,  a  szlávok  szívesen 
csatlakoztak  a  hunokhoz,  kik  hosszú  ideig  szomszédjaik  lévéu» 
szükség  nélkül  soha  oly  baromi  kegyetlenséggel  nem  bántak 
telök,  mint  az  embertelen  gótok,  és  hogy  a  nyersebb  hunok 
inkább  a  műveltebb  szlávoktól  vettek  át  szokásokat  (tehát  ezeknek 
megfelelő  neveket  és  szókat  is)  mint  ezek  araazoktóh  Bizonyí- 
tékul idézi  Priskust  és  Jordanist,  kik  wí^d,  a  mézesbor,  és^Vmím 
a  halotti  tor  szláv  neveit  mini  húu  szókat  említik  fel.  -)  Maga 
Schafarik  szerint  tehát  sok  szláv  szó  vegyülhetett  a  hún  nyelvbe. 

Mindenesetre  elhamarkodott  is  volna  a  szláv  tudós  ítélete, 
ha  azt  csak  azon  néháDy  szóra  alapítaná,  mely  az  aargaui  folyó- 
iratban közöltett.^)  Mert  -^  ez  már  untig  elmondatott  —  arra^ 
hogy  valamely  nyelv  és  nemzetnek  rokonságát  másokkal  megha- 
tározhassuk, nem  elegendő  csak  néhány  szót  mintegy  futólag  fel- 
kapni, azután  más  nyelvbeli  hasonló  szókkal  egybeállítani  és 
törik,  szakad  módon  jelentuségókben  valami  közösséget  kierő- 
szakolni; mily  badarságokra  vezethet  ily  eljárás,  több  alkalmunk 
volt  tapasztalni  —  az  emiitett  czélhoz  egyedül  a  nyelv  összes 
anyagjára  és  idomaira,  úgy  mint  a  logikai  és  grammatikai  visz- 
«2onyok  kifejezési  módjára  kiterjedő  vizsgálat,  továbbá  kellő 
nyelvéíízeti  kés/üUséggel  végbevitt  beható  ösv^zehasonlítás  vezet- 
het biztosan  általában  és  különösen  a  fenforgó  kérdésben  is, 
mel}Tiél  miután  a  nemzetek  rokonságának  meghatározására 
Schafariktól  szintén  követelt  három  kellék  közül  *)   kettő  eddig 


*)  Huufalvy  Pál  Magyarország  Ethtiognipliiéja  09.  én  a  követ- 
keze bpon. 

«)  Schafarik  id,  nmak,  h  327.  Ip. 

*)  iSchafarík  a  svajczí  folyóimton  kivíil  hivatkoiüik  mt^g  a  Ctíska 
Wíalii  idoszíikí  iratra,  lalán  hírlapra,  mely  nem  állott  reiidelkexeaemre. 
.0,  t.  m.  329  I.  a  jegyzetben* 

*)  Schafarik  i,  m"  I.  293.  l  Hunfalvy    Pál  Ethnogr.  51.1, 


510  KÜLÖNFÍiLfeK. 

cserben  hagyott,  egyedül  tehát  a  Dyelv  Tizsgíilatái-a  vagyunk  szo- 
rítva, hogy  a  kérdéssel,  ha  lehet,  tisztába  jÖjilnk^ 

De  vájjon  érdemes-e  a  várható  legkedvezőbb  eredmény  olj 
nagy  munkára,  minővel  kétségkívül  járaa  az  anuiviersi  nyelv 
szótárának  és  ^nyelvtanának  elkészítése  és  ösBzehasoulitása  más 
nyelvekkel  ?  En  hiszem,  igen.  Ha  a  fáradság  nem  is  leiiue  teljes 
sikerrel  jutalmazva;  haszon  nélkül  nem  volna.  »A  ttidomáuy 
kincsei  6gv  ih  cs^tk  fillérenként  gyűlnek  össze,  a  tudósok 
türelme  pedig  (maga  a  működésök  természete  ezt  úgy  hozva u 
magával)j  kiíogyhrttlauj  és  egy-egy  kicsike  eredmény  elérése  czel- 
jából  olykor  hónapok,  sőt  évek  munkáját  kell  áldossatú.!  dobmok 
s  megesik  az  is^  hogy  ez  a  fáradságos  munka  megvan,  de  az 
eredmény  elmarad* «  ^) 

Álljon  végűi  még  egy  kis  történelmi  reminiscentia,  mely 
szintén  hfiDokra  YonatkoziL  Gibbon  nagybecsű  és  nagyhírű  mun- 
kájában Prosper  Tyro  és  Sidonius  Apollinaris  nyomán  említi, 
hogy  Aetius  a  Liger  és  a  Rhodanus  folyókon  lévő  átmeneteket 
biztosítandó,  Valentia  elhagyott  vidékére  hunokat  és  alánokat 
telepített.  *)  Ezen  vad  szövetségesek  nem  kevésbé  voltak  félelme- 
sek Róma  alattvalóira,  mint  ellenségeire  nézve.  A  neki  átenge- 
dett vidék  a  meghódítás  minden  borzadalmát  érezte  és  a  tarto- 
mány, melyen  átvonulának,  az  ellenséges  berohanás  nyomorának 
volt  kitéve.  ^)  E  hunokat  és  alánokat  használta  Litorius,  római 
hadvezér,  Theodorich  gót  király  ellen,  midőn  ennek  székvárosát, 
Tolozát  megvíni  szándékozott;  de  Theodorich  a  rómaiak  és 
hunok  táborát  megrohanván  azokat,  kemény  és  véres  ütközetben 
legyőzte,  magát  a  hadvezért  elfogta  és  a  hunokat  a  Róna  part- 
jáig üldöztette.  Az  anniviersi  torkolat  a  Róna  völgyébe  nyílik ; 
nem-e  voltak  az  említett  harczból  megfutamlottak  azon  híínok, 

^)  Krainer  Imre :  A  magyar  nemes  jószág  terme'szete  Verböczy 
koráig  10  lap  éa  a  növényélet  Vegytana.  Egyetértés  1881.  február 
8-án  38.  8z. 

•)  Gibbon  Edv.  >History  of  tbe  decliue  and  fali  of  the  Komán 
Empirec  ezimü  munkáját  csak  Sporschil  fordításában  használhatván,  a 
fentebb  felhozott  adatok  a  33.  fejezetben,  6.  kötet  251.  lapján  fog- 
laltatnak. 

^)  Sidonius  kedvencz    képleges  kifejezését,    az  apostrophét  alkal- 
mazva, szülőföldjének  pusztítását  következő  versekben  kesergi : 
Litorius  Seythicos  equites  tunc  forte  subacto 
Celsus  Armorico,  Geticum  rapiebat  in  agmen 
Per  terras,  Arveme,  tuas,  qui  proxima  quaeque 
Discursu,  ílammis,  ferro,  feritate,  rapinis 
Delebant :  pacis  fallentes  nomeu  inane. 


KOLÖKFÉLlf:K* 


511 


kik  a2  aaniviersi  völgybe  hatoltak?  Ellenvethetni  ugyan,  bogy 
a  véres  catalauni  csata  késubb  vívatott,  hogy  tehát  a  menekül- 
tek Attilának  Galliába  rontó  csapataival  egyesülhettek  volna ; 
de  exen  ellenvetés  sokat  veszt  értiíkéböl,  ha  meggondoljuk,  hogy 
a  hatalmas  hun  király  egészeu  más  úton  tört  Galliába  és  vonult 
is  onnan  vissza,  hogy  a  menekültek  a  többi  világtól  teljesen 
elzárva  valának  és  ennélfogva,  kivált  akkori  időben,  a  hatalmas 
hfmkirály  ezen  hadjáratának  hire  alig  juthatott  hozzáj ok.  Hiszen 
a  >'isoyei  lelkész  még  1822*  évben  saját  vallomása  siíerint  több- 
nyire csak  esztendő  múlva  értesült  a  politikai  eseményekről  és 
az  említett  évben  a  legújabb  hozzá  érkezett  hírlap  1815*  évről 
való  volt;  hát  még  az  V.  században!  Másrészt  kérdést  szenved 
az  is,  vájjon  a  hunok,  kik  e  völgyben  meghonosűltakt  családot 
alapítottak,  biztosságban  érezték  magnkat,  \ajjon  annyira  vissza- 
kívánkoztak-e, hogy  azon  veszélyeknek,  azon  üldöztetéseknek 
njonnan  kitegyék  magukat^  melyektől  annyi  bajijai  és  nehézség- 
gel szabadultak  meg. 

Korántsem  akarom  állítani,  amint  biztosan  nem  is  állítha- 
tom,  hogy  az  anniversiek  épen  Litorius  húnjíiitól  származnak. 
Lehetséges^  de  nem  bizonyos.  Az  adat,  melyre  véleményemet 
alapítom,  való  ugyan ;  de  hiányzik  a  kapcsolat  az  abból  vont 
következtetéssel.  Nem  is  volt  más  czélom  e  conjectura  közlésénéh 
mint  a  szakférfiak  figyelmét  az  általam  felhozott  eseményre  irá- 
nyozni. A  történelmi  kutatásoknak  is  megvan  a  sors  bouá-ja  és 
a  véletlen  gyakran  oly  adatot  hoz  napfényre,  melyre  a  leggondo- 
sabb nyomozás  sem  akadt.  Nem  lehetetlen,  bogy  a  Róna  völgyé- 
nek úgymint  Piemont  városainak  levéltárai  fognak  az  anniviersi 
hunok  kérdésében  is  ily  adatot  szolgáltatni,  és  a  nyelvészeti  elem- 
zést e  tekintetben  kiegészíteni,  mi  a  történelem  éa  az  ethnologia 
érdekében  csak  óhajtható. 

Q  FERniNAxnüs  Eremita. 


A  TISZA  lUaii  .\JíVE. 

Magyarország  már  a  legrégibb  korban  ethnographiailag 
igen  gazdag  ország  volt*  A  népvándorlás  egyik  legjártahb  ország- 
úba erre  yezetett,  erre  viharoztak  e  nagy  forradalom  főhősei,  sőt 
legnagyobbszeríí  alakja;  Attila  Magyarország  szivében  székelt. 
Természetes,  hogy  lakosainak  ezen  sokszerösége  a  mai  magyar 
boly  és  folyónevekben  is  tükröződik.  Valamint  minden  hullám 
legalább  egy  porszemet  rak  le  u  hullámtorlatból  kimagasló  szik- 
latömegre, úgy  a  Kárpátok  országában  is  majdnem  minden  nép, 
mely  rajta  áthullámzott,  legalább  is  egy  nevet  hagyott  hátra. 


512  KÜLÖNFÉLÉK. 

A  legrégibb  megmaradt  földrajzi  név  nálunk  a  Marosé, 
melyet  már  2200  év  előtt  [igaz,  hogy  a  Tisza  alsó  folyamával 
együtt]  Marisunk  hittak.  Neve  tán  az  y-dik  században  a  kör- 
nyékén lakó  agathyrs  néptől  származik.  Általa  észre  lehet  venni, 
hogy  inkább  a  folyó-nevek  maradnak  meg,  mint  a  helynevek :  a 
folyók  nem  pusztulnak  el,  mint  a  városok.  Magyarország  legré- 
gibb ismert  lakosaitól,  a  keltáktól  szintén  több  folyónév  szállt  a 
századok  hosszá  során  örökségkép  reánk :  a  Danuvius,  ma  Duna, 
a  Granuj  ma  Garam  és  az  Arrabona,  mely  a  Raab  névben  ma- 
radt fönn.  A  Tisza  neve  ellenben,  melyet  1400  év  óta  használ- 
nak, úgy  látszik  a  Duna-Tisza  közben  lakó  jazygoktöl  vette 
eredetét. 

A  Kárpát  névben  az  ott  lakott  karpodak^)  nép  neve  rejlik, 
míg  a  Zala  név,  mely  már  a  II.  században  is  előfordul,  német 
eredetű  lehet  [Németországban :  Saale].  A  rómaiaktól  —  ellen- 
tétben Dalmátiával  —  igen  kevés  név  maradt  ránk :  a  Siscia  = 
Sziszek ,  Admediam  =  Mehadia ,  (?)  ^)  Ampelus  =  Ompoly, 
Samum  ==  [ma  folyónév]  Szamos.  Hogy  a  Bécs  név  mely,  más 
nyelvből  nem  magyarázható,  avar  eredetű-e,  az  igen  kétséges.^) 
Ezen  külömböző  népektől  származó  földrajzi  nevek  közt  a  Tiszáé 
adott  alkalmat  a  legtöbb  hozzávetésre. 

A  Tisza  régi  neve  problémának  látszik,  ha  a  régi  írók 
eltérő  elnevezéseit  és  a  modern  történetírók  elütő  magyarázatait 
tekintjük.  A  Tisza  régi  neve  Tibiscus,  állítják  Mannert,  Sickler 
és  Ukert.  *)  Főbizonyságuk  Ptolaemeus,  ki  a  Tiszát  félreérthetle- 
nűl  leirván,  Tibiscusnak  nevezi.  A  Tisza  neve  —  állítják  ellenben 


')  ZoBimos  N.  34.  xaQTtoSáxaL-t  emlit  a  hunnok  társaságában. 
Nazianzi  Caesariasnál  is  előfordulnak.  Mindkét  írót  Müllenlioff  idézi 
Zdtsch.für  denk,  Alterűium  VUL  1876. 

2)  Mehádiáról  Pesty  Fr.  bebizonyítja  (A  szörényi  bánság  II.  326.) 
hogy  magyar  szóból :  Miháldból  vette  nevét.  Szerk, 

^)  Az  említettem  római  nevek  a  Mommscn  gyűjtötte  feliratos  köve- 
ken fordulnak  eló'.  I  Carpus  inscrip,  III.  —  Bécsnek  az  idők  folyamában 
7  neve  van,  melyek  közül  három  újkori.  Peutinger  mappája  Viudoboná- 
nak  nevezi,  Ptoloemeus  Jtt/toiono  [feliratok  Oylibonának].  E  mellett  még 
Vindomana  [itin.  Ant.]  Vindomara  [Notitia  Dign.]  is  előfordul.  BUdinger 
állítása,  hogy  ezek  mind  egy  alakra  vihetők  vissza,  még  nincs  bebizo- 
nyítva. [Oest.  Geschichte  127.]  Mai  napság  a  németeknél  ]f7<?w,  az 
éjszaki  szlávoknál  Videiif  a  magyaroknál,  déli  szlávoknál  és  oláhoknál 
Bécs.  A  mai  Wien  és  Viden  alig  származhatnak  akár  Vindobona  akár 
Vindomarából. 

*)  Mannert,  Geographie  der  Gricchen.  IV.  203.  Ukei-t.  Ocogr.  der 
Gr.  III.  2.  603.  Sickler,  I.  196. 


RÜLÖXFÉLÍK. 


nts 


Forbiger,  Schafarik  és  Roesler*) —  nem  volt  soha  Tibiscus; 
csak  félreértés  és  tudatlanság  következtében  nevezik  a  Tiszát 
újabb  írók  Tibiscusnak,  E  név  a  Temest  illeti ;  a  Tisza  latin 
neve  pedig  Tíiía^  Hunfalvy  belevonván  a  vitába  Herodotost  is, 
kinél  a  Tibisis  szintén  előfordul,  de  mint  bulgárországi  foljó^ 
abban  állapodik  meg,  hogy  a  Tibisis  név  költött.  »A  Tibisist 
—  ngjmond  Hunfalvy  —  Herodotus  a  Haemua  [Balkanbűi] 
ereszti  a  Dunába,  azután  a  név  általköltözvén  a  Dunán,  a  mai 
Temest  jeleuti,  mig  utoljára  a  Tiszán  megállapodik. «  ^) 

Vizsgáljuk  meg  a  kezünkben  levií  régi  történetírók,  map- 
pák és  feliratok  alapján*  melyik  a  Tisza  valódi  neve,  és  vájjon 
valóban  megtörtént-e  a  Tibisis  névnek  feltűnő  kétaaseri  ván- 
dorlása ? 

A  legrégibb  író,  ki  a  Tiszát  említi  Herodotos*  »Az  Agatyr- 
sek  hazájából  —  Így  ír  Her.  IV.  könyvének  4í>.  fejezetében  — 
még  egy  más  folyó,  a  Maris  szakad  az  Isterbe ;  és  a  Haemus 
magaslatairól  három  hatalmas  folyam  rohan  éjszaknak :  az  At- 
laítz,  az  Auras  és  a  Tihhhy  melyek  szintén  az  Isterbe  ömlenek. 
Thrácia  három  raellékfolyamot  szolgáltat  az  Istemek:  Az  Ath- 
ryst,  a  Noést,  és  az  Artanest,  melyek  mind  a  crobyzian  trákok 
országán  át  folynak. « 

íme,  itt  megvan  a  Tisza  leírása  és  a  Tibisis  név  is,  csak- 
hogy az  elsőt,  a  Tiszát  Maris-nak  nevezi,  míg  a  Tibisist  a  Duna 
jobb  partjára  Bulgáriába  helyezi.  Hogy  Herodotus  a  Maris  alatt 
a  Tiszát  értette,  az  kétségtelen  és  magyarázói  is  egyetértenek  e 
tekintetben ;  a  mai  Maros  fblyam  és  a  Tisza  alsó  folyásának 
tehát  az  ókorban  egy  neve  volt :  Maris,  mely  ma  a  Tisza  egyik 
raellékfolyamára  szorult  vissza.  De  melyik  az  a  másik  folyam, 
melyet  Herodotos  Tibisisnek  nevez? 

A  többi  kútforrás  nem  ismer  Thráciában  Tibisis  nevfi 
folyót,  valamint  az  Atlas  és  A  uras,  melyeket  Herodotos  a  Tibisis- 
sel  párhuzamosan  ereszt  a  Dunába,  se  találhatók  fel  a  régi  em- 
lékekbea. Itt  tehát  a  szerző  adataiból  kell  kombinálnunk,  Hero- 
dot  híres  kiadója  t  Rawlinson  következőkép  határozza  meg  a 
föntebbi  idézet  folyamait:  A  Maris  szerinte  =^  Maros 


Atlas    =^  a  mai  Tabán 
A  uras  =  Drista 
Tibins  =  Kara  Lom 


Athrys    =^  Jantra 
Not'S       =  Osma 
Artanes  =  Vid 


I- 
*)  Forbifjet\  Handb.   der  altén   Geographie   III.  1103.   Schafarik. 
Skviöcbe  AUorth.  I.  507.  Roejfler,  Rumfínische  Studi^o. 
-)  Hun/alt^.  Mag)\  Ethnographiéja.  60.  —  Philol  Közlöny.  1880. 
November. 
Ssiás&adok.    I8B1.  VL  füzet.  34 

I 


614  KÜLÖNFÉLÉK. 

Rawlinson  tehát,  a  mint  látjuk,  kikapott  találomra  három  bolgár- 
országi folyamot  és  azokat  minden  habozás  nélkül  Herodot  három 
problematicus  folyamával  azonosította. ')  Pedig  ha  közelebbről 
megtekintjük  Herodotos  állítását,  több  feltűnő  korűlméüy  ötlik 
szemünkbe.  Már  az  is  megingatja  Herodotos  hitelességét  e  rész- 
ben,  hogy  Bolgáriában  három  hatalmas  folyót  ereszt  a  Dunába, 
Éhez  járulj  hogy  Herodot,  fölsorolván  a  Haemus  [Balkanjből 
eredő  folyamokat  [az  Atlast,  Aurast,  Tibisist]  a  köTetkezö  mon- 
datot így  kezdi:  »Tbrácia  bárom  mellékfolyamot  küld  n 
Dunába.flt  Hát  az  előbbi  folyamok,  s  köztük  a  Tibisis,  melyek 
Herodotos  szerint  a  Balkánból  a  Dunába  ömleuekj  nem  folytak-e 
szintt^n  Thrácián  keresztül?  Ha  ezek  tehát  thrák  folyamok, 
hogyan  kezdheti  Herodotos  a  következő  mondatot  okkép:  »Thrá- 
czia  három  folyamot  küld  a  Dunába«  ha  már  felsorolt  három 
i7iíí«  thrák  folyót? 

A  harmadik  körülmény,  mely  Herodotos  ezen  passusának 
hitelessége  ellen  szól,  az,  hogy  egy  thrákországi  Tibisis  folyóról 
nem  szól  se  írásbeli  emlék,  se  feliratos  kö.  Ha  ezzel  szemben 
meggondoljuk,  hogy  a  leghitelesebb  auctorok  és  feliratok  mege- 
gyeznek abban,  hogy  egy  Tibisis  nevű  folyó  a  mai  Magyaror- 
szág egy  folyója  -—  bizonyára  kénytelenek  leszünk  elfogadni, 
hogy  Herodotos  vagy  csalatkozott,  tehát  tévedésből  áthelyezett 
egy  baloldali  folyót  a  Duna  jobb  partjára,  vagy  hogy  textusa 
megromlottan  maradt  reánk.  Meglehet,  hogy  Herodotos  csak 
fölemlítette  a  kérdéses  három  folyamot  és  egy  tudákos  másolója 
két  kifejezéssel :  »a  Haemusból*  és  »éjszak  felé «  toldotta  meg. 
Herodotos  Tibisisét  tehát  nem  kell  Hunfalvy  val  és  Rawlinsonnal 
Bulgáriában  keresni,  hanem  egyetértve  a  későbbi  auctorokkal, 
Magyarországban. 

Itt  azonban  azon  kérdés  támad  fel  előttünk:  hogy  hol 
keressük?  A  mai  Tisza  avagy  a  Temes  volt-e  a  régiek  Tibisise  ? 
A  közhasználatban  levő  kézikönyvek  és  lexiconok  minden  legki- 
sebb kétely  nélkül  a  Tiszára  fogják  a  Tisis  nevet ;  ezen  azonosí- 
tás ellen  azonban  több  fontos  ellenvetést  lehet  felhozni.  Lássuk 
mindenekelőtt  az  auctorokat.  Strabo,  ki  Krisztus  kortársa  volt, 
kétszer  említi  a  Tiszát  hetedik  könyvében :  először  egyetértőleg 
Herodottal  Marisnak,  Marisosuak  nevezi  ;  másodízben  pedig 
Parisomak  mondja.  Az  első  passus  így  hangzik :  A  dákok  orszá- 
gán át  folyik  a  Marisos  folyó  a  Danubiusba.  Semmi  kétség,  hogy 
itt  a  Marost  és  az  alsó  Tiszát  érti,  ugy  mint  Herodotos. 

A  második  megemlítéshez  inkább  férhetne  a  kétely,  vájjon 
valóban  a  Tiszát  érti-e  Strabo.  »Az  ország  egy  részét  a  dákok 


*)  A  Herodot  editcd  by  Kawliuson.  III.  kötet.  IV.  könyv   49.  1. 


ÍlOnf^lék. 


515 


pU5ziítotlák  cl,  midöo  a  bojok  és  Tauriskok  celta  népeit,  kiknek 
vedére  Kritasiros  volt,  inegsommiRÍtették,  azt  állítván,  hogy  az 
ország  az  övék,  ámbár  a  Parísos  folyó  választottai  el  őket,  mely 
a  hegységről  az  Islerbe  folyik,  a  galloknál^  kiket  Seordisk-okuak 
liivnaL 

Minthogy  a  bójok  és  tauriskok  valóban  Magyarországban 
laktak,  a  Scordiskok  a  Sava  és  a  Tisza  torkolata  küxt  tanyáztak, 
elfogadhatjuk  azon  állítást,  hogy  Strabo  a  Parisos  alatt  a  Tiszát 
érti.  Azonban  ne  gondoljuk,  hogy  a  Parísoa  a  Tiszának  egy  új 
neve:  a  Parisos  nem  egyéb  a  fentebbi  jNíarisosnál.  csakhogy Jtt 
a  másolók  elnézése  következtében  M  helyet  P-t  találunk.  Így 
reconstruálván  az  eredeti  textusti  lAtjnk  hogy  a  Tiszának  neve  a 
keresztény  idószániítás  első  századában  még  mindig  az,  a  melyet 
Herodotos  feljegyzett 

Azonban  ez  időben  a  Tiszánnk  egy  más  neve  is  felmeríil : 
PaHhUsos.  melyet  szintén  az  első  században  Pliniusnál  találunk. 
Ezen  név,  melyben  a  mai  Tisza  név  már  bent  rejlik,  ezentúl  ki- 
zárólagos neve  a  Tiszának  az  Vdik  századig,  Xlgy  látszik jazyg 
név  volt,  a  mai  O-Becse  mellett  egy  jazyg  városról  is  van  tudo- 
másunk, melynek  neve  Parthiscou  voltAmmianus  Marcellinus 
(IV,  sz,)  ugyancsak  a  Tiszát  szintén  Pathisasnak  nevezi. 

Az  ötödik  században,  Attila  századában  fordul  elő  először 
L.Tisza  név.  még  pedig  —  ellentétben  az  eddigi  kútforrásokkal 
oly  Írónál,  ki  maga  is  keresztülúsztatott  rajta:  Priskosnál, 
Igaz  ugyan  hogy  Priskos  Tiga-i  h\  de  hogy  ez  csak  palae- 
ographiai  tévedés  [y  és  Z  könnyen  téveszthetek  össze]  bizonyítja 
Jornandes,  ki  Priskosra  hivatkozván,  a  Tiga  szót  Tísiával  adja 
vissza  [Jornandes  34  fejezet].  A  ravennai  geographus,  ki  szintén 
Priskosból  mentett,  szintén  Tisiát  ir;  világos  tehát,  hogy  a  Tiga 
corrumpált  szó  és  hogy  Jornandes  és  a  ravennai  névtelen  oly 
PriskoB-textuBt  olvastak,  a  melyben  fj  helyett  még  &  volt,  tehát 
Tiga  helyett  Tisa  vagy  Tisia. 

Ha  tehát  időrendben  összeállítjuk  a  Tisza  különböző 
neveit,  a  külömböző  források  szerint,  következő  táblát  kapunk  : 

Herodotofi.  ^V^  49, 
Strabo.  VU.  3. 
Plímufi.  Hist,  IV.  25. 
AmmmuuB  M.  17.  13* 
Priscos.  p.  183.  Bc»* 
Jornandes,  34. 
Geogr.  de  Ravenna  4.  14. 
Conőtant.  Porphyr. 
Jlindezzel  szemben  van  azonban  egy  kútfő,  a  mely  a  Tiszát 
Tiviscus-nek  nevezi.  Ez  Ptolaemeus  [II  dik  század],  kinek  elneve^ 

34* 


V.  B 

záíac 

l  Kriszt, 

előtt*  Mari^^ 

L 

után.  Móri  SOS. 

%     Píirthissos. 

IV. 

»     Pathiflsos. 

V. 

»     Tisa.  {Ttya) 

VL 

*     Tísia. 

TU. 

»      Tisia. 

X. 

»      Tisn. 

zése  alapján  támadt  az  a  tévesj  még  ma  is  védett  nézet^  hogy  a 
Tisza  régi  neve  Tibisis  vagy  Tiviscus. 

Már  azon  körűlméDy  is,  bogy  Ptolaeraeus  egyedöl  áll  oly 
sok  jeles  és  megbízható  forrással  szembeo,  meggyőzhetne  arról, 
hogy  ö  a  Tiszát  a  Temessél  összetévesztette.  A  Temes  (és  nem  a 
Tisza)  régi  neve  Tibisis,  Tiviscus :  ezt  fiiliratos  kövek  ée  régi 
kéziratok  egyaránt  bizonyítják.  A  Temes  [Tiviscus]  mellett 
feküdt  a  basonnevű  város:  Tibiscum,  a  mint  ez  Mommsen 
1550,  számú  inscriptiójából  kitűnik,*)  A  Peutinger-féle  tábla  h 
ismeri  e  helyet  Tivisco  név  alatt,  míg  a  ravennai  geographtis 
mindakettöt,  a  folyamot  is,  a  várost  is  említi:  az  első  nála  Tibia, 
a  második  Tiviscum,  E  ravennai  cosmographiájában  különben 
először  elÖfordnl  a  Temes  név  ia  a  Téma  nevű  a  Temes  melletti 
hely  nevében.  Priskos  is  ismeri  a  Tiphisiá-t,  melyet  azután  Jor- 
nandes  Tibisis-nek  mond.*) 

Eredményeinket  tehát  következőkép  foglalhatjuk  össze :  A 
Tisza  legrégibb  neve  Marisos,  és  Partkissos.  Az  V.-dik  század 
óta:  Tisza,  Tisia.  A  Temesé  pedig  annélkUlf  hogy  vándorolt  volna 
az  V'dik  Krisztus  előtt  század  óta :  Tibisis^  Tibiscus. 

RiEDL  Frigtes. 


VALAMI  A  >COMES«  SZÓRÓL. 

Középkori  okleveleinkben  a  >Come8«  szó  vagy  jelzővel  ha- 
tároztatik  meg  közelebbről,  p.  o.  comes-palatinus,  castri,  nitrien- 
sis  stb.  8  akkor  hivatalt,  vagy  pedig  magányosan  áll  s  akkor  mél- 
tóságot jelent.  Tudvalévő,  hogy  ezen  utóbbi  eset  —  ha  csak  oly- 
kor az  oklevél  írója  nem  mellőzte  el  a  jelzőt  —  amannál  sokkal 
gyakoribb,  s  hogy  majdnem  a  XV.  századig  tartotta  fenn  magát, 
azaz  addig,  midőn  a  Comes  szó  a  grófi  méltóság  fogalmát  ölté 
magára.  Ezen  időponttól  visszafelé  menve,  azt  találjuk,  hogy 
minél  régibb  korba  érünk,  a  méltóságot  jelölő  Comes  szó  mind 
nagyobb  tért  foglal  el,  úgy,  ho^ry  Szent-István  törvényeihez  jutva 

^)  Mommsen,  Corpos  inscript.  III.  247.  V.  ö.  Ortvat/,  Tibiscum 
fekv&e. 

•)  Salamon  Ferencz  e  folyóiratban  [1881.  21.  lap]  igen  szelleme- 
Bcn  iparkodik  kimutatni,  hogy  Priskos  Drekonja  =  Karas,  a  Tigas  = 
Borzva,  a  Tiphesas  pedig  =  Temes.  A  ket  azonosítás  azonban  radgis 
kétséges.  Pcutinger  táblája  t.  i.  a  mai  Karast  nem  Drekokonnak  hanem 
Apónak  nevezi.  Feliratos  kövek  pedig  mutatják^  bogy  a  Borzva  regi  neve 
Berzovia,  a  kéziratok  szerint  pedig  Berzobis.  Jornandes  átírása  szerint 
pedig  a  Tiga  a  mai  Tbza. 


kOlOkfélék. 


517 


-^  mint  azt  dr.  Paiiler  Gyula,  ki  először  figyelmezett  erre,  kife- 
jcííte  —  azok  már  »a  világiak  közt  csak  két  osztályt  ismernek: 
coniűsl  és  nem  comesekeL^t  *) 

Ezen  kettüs  fogalomkörnek  alapját  azon  forrásokra  kell 
visííza vezetnünk,  melyből  a  comes  szó  eredt 

Ha  ama  szónak  Du  Cauge  GloBsáriumábau  utánna 
nézüuki  észrevesszük,  hogy  az  két  külömbüzö  forrásból,  kiilon- 
kiilOn  fogalom  képében  szivárgott  a  középkor  institutióiba.  Az 
egyik  forrás  a  római  Caesarokra  vezet  vissza  s  a  császár  szemé- 
lyét klsérö  (comites)  főuraktól  eredt  Ezen  felfogás,  leginkább, 
Xagy-Károly  c-apitularei  által  egész  nyugaton  elterjedt,  de  már 
komhoz  módosulva,  bármiféle  jelzők  kíséretében  is,  mindig  htva- 
talnokoí  jelentett  A  másik  forrás  katonai  jellegű  a  Constantinus 
Poi-phyrogeneta  s  Bölcs  Leo  görög  császároktól  származik,  kik 
xófiíjra^  néven  az  egyes  hadonztályok  vezéreit  nevezik. 

Valószínű  tehát,  hogy  miként  az  elflö  forrásból  a  comes- 
nek  hivatalnok'!  fogalma  származott:  úgy  azon  másik  méltósá- 
got jelölő  Comes  a  görög  forrásból  fejlődött  ki.  Annyi  azonban 
bizonyos,  hogy  a  görög  forrás  már  módosulva,  a  azlávokon  keresz- 
tül, az  *hpdn^  szóval  jutott  hozzánk,  és  pedig  akkor,  midőn  a 
magyar  hadszervezet  a  letelepedéssel  törzeszervezetté  alakult, 
midőn  a  hadoBztdlifok  vezérei  már  csak  mint  töt^zafőnökuk  szere- 
pelnek. Ezt  bizonyítja  maga  az  ispán  szó  is,  mely  —  Miklosicb 
taausága  szerint  ^)  —  az  ó-szlovén  zupan*ból  származott,  mely- 
nek ismét  ekö  legrégibb  jeleutése :  fürzsff/mkök.  ^) 

A  méltóságot  jelző  comesi,  a^az  a  tulajdonkén  ispáni  czím 
tehát,  a  törzsszervezeten  alapulván,  sokkal  régibb  a  megyénél  s 
annak  és  a  királynak  mindennemű  comeseinél,  kikkel  szemközt 
kezdetbeu  hatalma  is  természetszerűleg  sokkal  nagyobb  volt  De 
éppen  ez  a  nagy  hatalom  keltette  fel  fejedelmeink  féltékenységét 
8  majd  egyenes  erőszakkal,  majd  meg  az  általuk  hatalmassá 
emelt  comesek  erejével:  annak  megtörésén  fáradoztak.  Mindösz- 
&ze  is  csak  gyanítható,  hogy  Géjza  és  Szent-István  a  törzaszer- 
vezetet  nemzetségekre  bontották,  mely  hatalmukat  napról-napra 


*)  Szent -löt  váu  alkotmáuya  Száasadok  1879.  evf*  115.  1.  láad 
továbbá  SzeQt-Iatváu  törvtínyei  közül  Lib.  I,  eap.  VIII.  IX.  de  főleg  a 
ci»p.  XV-  A  comes  siő  luiiit  méltóságot  kifojestö  a  h\U.  L  cap.  XXll, 
Kiválóan  pedig  ti  Lib.  II.  eap.  V.  alatt  lappang, 

*)  A  regi  magyar  Passióban  is,  melyet  Toldy  adott  ki,  Ponti us 
Pilátus  iievéu^l  a  íjyitmv  iapáunak  van  fordítva, 

**)  Die  Hliivisehen  Elemente  ím  Magyarischen.  Denkschriften  der 
k,  Akadcná.  Philos,  —  lííst  clasac  XXI.  Jiand,  Wien,  1872,  G3  lap 
955,  b%. 


518  KÜLÖNFÉLÉK. 

mélyebben  ásta  alá.  Ezen  folytonos  sülyedésii<l',  mellyel  viszont 
az  udvari  s  egyéb  királyi  hivatalnokok  emelkedése  halad  párhu- 
zamban :  érdekes  tükrét  képezik  királyi  okleveleink  az  első  szá- 
zadokból. Kezdetben  t.  i.  a  záradékban,  a  már  korán  kiváló 
állásra  fejlett  nádorispán  mellett,  az  egész  XI.  századon  át, 
csakis  a  nem  hivatalnok  comesek  nevei  fordulnak  elő.  Utóbb  már 
az  országbíró  nevét  is  ott  találjuk.  Mikor  aztán  Kálmán  király- 
tól kezdve  a  nemzetségek  közös  birtoka  magán  birtokká,  s  vele 
hatalmukon  a  végső  csapás  is  megejtve  lőn,  lassankint,  Imre 
király  alatt  pedig  teljesen  leszorulnak  onnét  s  helyüket  a  hiva- 
talnok comesek  nevei  töltik  ki.  Ezentúl  velük  már  csak  a  zára- 
dékon kívül  s  egyéb  kiadványokon  találkozunk,  szemünk  elé  tárva 
a  nemzetségek  szétfoszlásának  processusát :  a  mint  t.  i.  a  törzs- 
főnök hajdani  Comes  czíme,  előbb  a  nemzetségek,  majd  az  abból 
alakult  családok  fejeire,  végül  egy  családnak  több  tagjára 
átöröklik.  El  lehet  gondolni  már  most,  hogy  ha  törzsfő-comes 
comesi  czímén  valamiféle  hatalmat  is  bírt,  ennyi  megoszlás  után 
alig  maradt  belőle  több  a  puszta  czimnél ! 

Hogy  a  méltóságot  jelentő  comesi  czím  volt-e  csakugyan 
hatalommal  összekötve,  arra  már  fentebb  a  dolog  természetéből 
kifolyólag  igennel  feleltünk.*  Egyenes  adataink  ugyan  nincsenek, 
de  egymaga  azon  körülmény,  hogy  a  nem  hivatalnok  comesnek 
fenhatósága  alatt  álló  terület,  csak  úgy  mint  a  hivatalnoké, 
comífa<w«naí;  neveztetett,*)  máris  eléggé  bizonyítja,  hogy  cz'.mével 
hatalom  is  járt 

De  ezen  hatalomnak  addig,  míg  teljesen  meg  nem  oszlott, 
éppen  azért,  mert  az  a  törzsfőkből  szállott  át :  igen  sokkal 
nagyobbnak  kellett  lennie  az  1848.  előtti  földesúr  jogainál  És, 
a  többi  comesek  hatalmából  vont  analógián  kívül  még  egy-két 
fontos  adatunk  is  a  mellett  szól,  hogy  ezen  hatalom  kiválóan  a 
szabad  hiráskodásban  nyilvánult.  Ugyanis  a  már  fentebb  idézett 
Szent-István  törvényeinek  11.  k.  5.  fejezetében  előforduló  comes- 
ben  dr.  Pauler  Gyula  is  nemzetségi  hirót  lát.  ^)  Hogy  pedig  a 
később  kizárólag  a  felség  adományozása  alá  eső  pallos-jogot 
az  előtt  szabadon  gyakorolták,  azt  a  pallosjognak  XVI.  századi 
régi  magyar  neve:  a  ^szabad  ispánsdg^^  is  tanúsítani  látszik.^) 


*)  ^ogy  J,  Anjoukori  Okmt.  II.  k.  267.  1.  liol  Kcucz  comesnek 
jobbágyai  ^sub  suo  comitatu  cxistentr>t^  neveztetnek.  Itt  ugyan  kendz 
nem  mondatik  comesnek,  de  hogy  az  volt,  azt  az  i.  m.  75.,  17  9.,  200. 
228  stb.  lapjai  bőven  bizonyítják. 

2)  I.  m.  116.  1.  3.  jegyzet 

^)  Zerdahelyi-család  Itárából ;  hol  I.  Ulászlónak  1443.ban  a 
Bicskeyeknek  pest-megyei  birtokaik   területere  pallosjogot    adományozó 


KÜLÖNFÉLÉK.  519 

Pesty  Frigyes  legújabb  munkájában  ^)  azt  írja,  bogy  »sl 
comes  szónak,  úgy  a  comitatusnak  sokféle  értelme  van  ...  a 
comes  palatínustól  kezdve  a  falusi  biróig,  igen  számos  volt  az  a 
hivatal,  mely  a  Comes  czimével  bírt.« 

Úgy  hisszük,  eléggé  meg  volt  mutatva  fentebb,  hogy  a 
comesnek,  a  különféle  elnevezések,  az  igen  számos  hivatal  daczára 
is,  csakis  két  értelme  van,  t.  i.  a.  hivatal  és  a  méltóság.  De  nem 
szabad  szem  elől  tévesztenünk  azt  sem,  hogy  mindkettőnek  közös, 
bővebb  bizonyításra  nem  szorult  jellemvonása  a  bíráskodás  vala. 

Tagányi  Károly. 


okieveidre,  hátul  XVI.  századi  írással  ez  van  rávezetve :   :»Zabad  Ispán- 
sagrol  walo  Leivel  az  Bykc1i€Jjeknek,< 

1)  Pesty  Fr,  »Az  eltűnt  régi  vármegyék*  I.  k.  5.  és  6.  11. 


TÖBTÉNETI  IRODALOM. 


Tinódi  Sebestyén.  »Régi  Magyar  Költők  Tára.<  Ill-ik  kötet.  Közzé  teszi : 
Szilády  Áron,  Kiadja:  a  M.  Tud.  Akadémia.  Budapest,  188l< 

A  >Bógi  Magyar  Költői  Tárc  előttünk  fekvő,  harmadik 
kötete  Tinódi  Sebestyén  összes  műveit  foglalja  magában.  Közzé- 
tevője ennek  is  Szilády  Áron,  mint  az  első  két  kötetnek,  s  miként 
>Balassa  Bálint  költeményeic-nek.  Örvendünk,  hogy  nemzeti  iro- 
dialmunk  maradványainak  oly  minden  izében  avatott  tolmácsa 
akadt',  s  nevét,  mely  komoly  munka  árán  szerzett  magának  súlyt 
és  tiszteletet,  óvakodunk  obligát  magasztalások  kíséretében  emle- 
getni. Annak  nyilvánítása  azonban  tisztünkkel  jár,  hogy  az  iro- 
dalom-történet tanulói  örök  hálára  kötelezvék  iránta  az  irodalmi 
emlékek  élvezésének  és  tanulásának  megkönnyítéséért.  Széles 
alapű  tanultságról,  tárgyából  táplálkozó  szeretetről  tanúskodó 
jegyzeteiben  sok  becses  és  tanulságos  anyagot  talál  a  nyelvész  és 
historikus,  olykor  az  aesthetikus  is,  menten  a  fáradozástól,  a  kuta- 
tással járó  idővesztegetéstől.  A  szerényen  »bevezetés€-nek  neve- 
zett élet  és  korrajz  legjobb  és  legteljesebb  essay,  mit  valaha  Ti- 
nódi- és  koráról  írtak.  író  és  ember  szabatos,  tiszta  képben  áll 
előttünk,  8  e  történelmi  festmény  hátterét  a  kor  eszméinek  és  küz- 
delmeinek nagy,  de  biztos  vonásokban  oda  vetett  rajza  alkotja. 
Valóban  kevés  irót  találtunk,  ki  akár  a  gondolatok  tisztaságát, 
akár  a  styl  erejét  nézzük,  ama  tulajdonnal,  mely  a  történelmi  s 
vele  rokon  tárgyak  előadását  fölöttébb  vonzóvá  teszi,  oly  mérték- 
ben bírna,  mint  Szilády 

A  XYI.  század  válságos  időpont  a  magyar  nemzet  életé- 
ben. Magyarország  állami  élte,  mely  Mátyás  alatt  a  fejlettség  és 
erő  addig  nem  ismert  magas  fokán  állott,  törpe  utódok  bizony- 
talan kezeiben  elsatnyulva,  hanyat-homlok  rohant  a  féktelenség 
és  fejetlenség  örvényébe. 

Mohács  sikján  Magyarország  összeesett  nagy  időre,  lőn  oly 
földdarabbá,  hol  első  sorban  csak  három  úr  parancsolt  ugyan ;  de 
másodsorban  parancsolhatott  akárhány.  A  négy  folyó  és  hármas 


TÖRTfeNETI  IRODALOM. 


521 


halom  vidéke  prédára  dobott  koncz,  rágódnak  rajta:  a  l)ii*tokái*u 
loár  régen  törő  nyugati  S20m8zéd,  a  nemzeti  hagyományok  hívei- 
nek egy  satnya  töredéke,  s  a  hódító  hatalom  barbár  liardái.  Ma- 
gyarország védasBzonyának  lakó-háza  tornyárűl  porba  hullott  a 
kereszt,  oltárai  romba  dőltek,  a  vérben  kelő  nap  Budán  karcsú 
^jninarettek  tornyait  aranyozá, 

A  politikai  Bzétváltságon  kívül  megosztá  a  nemzetet  még 
egy  mások  is:  a  hitben  való  megoszlás, mely  tódította  a  politikai 
,  szétváltság  áltiil  szült  zavart  és  fejetlenséget.  Két  nagy  pártban, 
^Ferdinánd  és  János  királyok   zászlaja  körül  magyar  ellen  küz- 
dött a  magyar,  s  lelkiismeretesen  növelé  amaz  áldozatok  számát, 
melyet  a  két   felöl  jövő  idegen  protectoratus   anélkül  is  dúsan 
követelt.   Mélyen   elszomorító  a  két  fél  közt  ingadozók  nagy 
„száma,  kik  különböző  jelszavak  alatt  hol  ide»  hol  amoda  hajol- 
'nak,  halásznak  a  zavarban,   az  önzés   Molochjánál   hatalma^abl> 
Istent  nem  ismernek.  —  A  zászlókat  tartó  kezek  gyöngék,  nem 
vezeti  sem  őket,  sem  híveiket  a  gondolkodásban  nagy  eszme,  a 
cselekvésben  tervszerűség,  csupán  ármánykodnak  egymás  ellen  a 
'"  kaput  előtt,  hogy  az  ügyesebb  cselszövő  annak  jóváha- 

L  il  a  szegény   haza  testéből  nagyobbat  falhasson.    »Inter 

duos  litigantes  tertinm  gaudet.c  Szolimán  aránylag  csekély  áldo- 
zattal Magyarországból  annyit   hódit  meg  magának,  a  mennyit 
épen  akar,  s  játszhatja  mellette  folyvást,   évi  adó  meg  ajándék 
Lczímén  szedett  tisztes  honorárium  mellett,  a  nagylelkű  pártfogó 
[izerepét.  A  » csélcsap  <  barát  egymaga  az  egész  kor  helyett  tesz 
és  gondolkozik.  Végzete  bukás,  mielőtt  az  épület  falaira  fedelet 
vonhatott  volna.   Szívós  életét  alig  bírja  kioltani  az  orgyilok,  bő 
vérében   hiúságában  sértett,  kincsvágyó  bandita  füröszti  kezeit- 
A  fölötte  silány  politikai  élet  egyhangú  képétől  hasztalan 
fordulunk  a  társas  szellem  tüneteinek  vizsgálásához,  hogy  aman- 
nak  árnyait  ennek   fényével  mérsékeljük.   Az  a  szellem,  mely 
Mátyás  alatt,  arenaissance  mozgalmai,  eszmeáramlatai  által  föl- 
keltve és  táplálva,  termő  talajba  hullott,   gyökeret  vert,  kivesző- 
ben, (.)  és  új  egyház  *mi!itansc  a  szó  szigorú  értelmében,  harczi 
riadója  átharsog  az  egész  századon,  s  visszhangja  betölti  a  követ- 
kező évszáznak  is  elsÖ  felét.   Véd  és  támad  mindkettő    egyaránt, 
^H  szeretet  nagy  parancsát  hangoztatja  szüntelenül,  mig  a  cselek- 
rések rugója  majdnem  kizáróan  a  gyűlölet  és  türelmetlenség.   A 
közös  törzsből  hajtott  testvérek  összeütközése  heves  és  erőszakos, 
hevesebb,    mint  a  keresztyénség  és  izlám  közt  folyó  tusa,  emlé- 
keztet a  szent  atyák  idejére,  midőn  csecsemő  korában  a  paganis- 
aussal  mértíí  össze   szablyáját,    A  lelki  érdek  jó  időre  háttérbe 
zorit,  elnyel  minden  földi  érdeket,  talán  az  egy  bírvágy  kivéte- 
lével, A  biblia  lomtái'ba  szőrit  minden  profán  művet,  olvassák, 


522  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

fordítják,  magyarázzák,  jóllehet  szavait  nagyobb  szerencsével  és 
több  sikerrel  szelleménél.  A  tudomány  ismét  a  tlieologia  zsold- 
jába kerül,  elöléssel  fenyegeti  a  szabadvizsgálódás  még  csecsemő 
szellemét 

A  sanyarú  köz-  és  magánviszonyok  nyomása  alatt  daloU-e 
magyar  bárd,  s  ha  igen,  miről  ?  Helikon  virágait,  a  grácziák  kel- 
lemét hiában  keresnők  az  égért  s  földért  vívott  harczok  zajában  ; 
a  harczi  kürtök  és  vészharangok  rémes  zenéjében  ki  hallgatná  a 
tybia  lágy  hangját?  A  magyar  költő  vérrozsákból  —  a  haza 
sebeiből  —  köti  koszorúját ;  haldokló  fölött  viiTaezt,  óhajtja  a  föl- 
lábbadást,  de  nem  reméli.  Lantja  minden  fogásra  csak  jajt  és 
sikolyt  hallat,  gyászt  és  pusztulást  zeng  csupán.  fJ'ddl  n  hün 
zsoldja,  .bűneiért  vész  a  nemzet,  pusztul  a  kon.  Minden  érzés,  min- 
den hang  a  töredelemben  olvad  föl.  Próféták  támadnak,  hirdetni 
új  Babylont,  a  választott  nép  fogságát,  kegyelet  nélkül  átkozzák 
apáik  sírját,  szeretetlenül  gyermekeik  bölcsőjét.  Olvasásukkor 
mintha  a  halál  országát  járnók.  Mellünk  szorul,  fülünkben  egyre 
zug  tompa,  szenvtelen  hangjuk. 

E  komor  szellem,  zordon  hang,  fénytől  át  nem  szegett 
árny  nemcsak  a  lyrán  visszhangzik,  reá  borul,  karjaival  körül- 
fon minden  műfajt.  E  század  inkább  ócsárlott.  mint  olvasott 
epikája,  mely  közönségesen  »gyarló  krónikákc  neve  alatt  isme- 
retes, szintén  a  nemzeti  gyász  emlőin  táplálkozik.  Az  »utols6 
lantos  deák  €  egykorú  események  száraz  fölsorolása  közben,  hány- 
szor tör  ki  jaj-  és  átokban  a  haza  veszte,  a  nemzet  bűnei  miatt. 
Ajkán  a  »Sirva  vesziköl  mást  szegin  Magyarországa  számta- 
lan változatban  újul  meg.  A  kor  közvéleménye  volt,  hogy  a  nyo- 
mort és  szenvedést  a  nemzet  vétkei,  a  politikai  és  vallási  viszá- 
lyok vonták  a  hazára.  Szétágazók  voltak  a  nézetek  a  tekintet- 
ben, hogy  az  ég  boszúját  a  török  vagy  a  német,  a  régi  vagy  a 
megújított  vallás  hívta-e  föl  ?  de  egyeztek  abban,  hogy  a  meg- 
hasonlás oka  is  a  lakolásnak,  meg  ostor  is  a  lakoltató  kézben. 
Papok  és  költők  templomokban,  várkastélyokban,  csapszékekben 
e  sivár  tan  hirdetésében  és  népszerűsítésén  buzgólkodtak.  Költé- 
szet és  hit  csupán  eszköz  erkölcsi  igazságok  érzékítésére.  Mond- 
hatnók, hogy  művészet  és  tudomány  nem  is  egyéb  alkalmazott 
ethikánál,  mely  elvont  eszméket  képekben  és  cselekvényekben 
ád  elő.  Epikusaink  előszeretettel  veszik  motívumaikat  a  bibliá- 
ból, s  legörömestebb  olyakat  dolgoznak  föl,  melyek  önként  kínál- 
koznak valamely  ethikai  tétel  illustrálására.  A  cselekvény  ama 
fordulatait  élezik  leginkább,  oly  jellemvonásokat  rajzolnak  legfel- 
ötlőbben,  melyek  erkölcsi  axiómák  fölállítására  vezetnek.  A  jám- 
borság, kegyesség,  erény  s  ezek  ellentétei  kinálkoztak  kiváltként 
földolgozandó  motivumokúl.   Oly  zivataros  időben,  annyi  nemte- 


TÖRTÉNKTI  IRODALOM, 


523 


leo,  de  in*5s  szouvedély  harczabaii^  szinte  bámulatos,  hogy 
^Balas^i  M(*nyliárt  íirultatásá«-nak  Dévteleii  írójdn  kívül  alig 
tanul ko7Ík  valaki  a  szenvedélyek  rajzánu  Tinódi  is  dolgozott  föl 
bibliai  tárgyat.  í^Dávid  kiráU,  :<*  Judit  asszony  históriája*  sza- 
kasztott olvau,  niirit  a  XVI*  század  más,  bibliából  vett  elbes7;é- 
léséig  szegény esb  nyelven,  gyarlóbb  rímekkel  adva  elö.  Amaz  a 
szerénységgel  párosult  erö  és  bátorság,  ez  a  lelkierő  és  erény 
hoíigzadalmassága  által  untató  dicsőítése.  Még  korában  is  sok 
jóakarat-  s  nem  mindennapi  önmegtagadásra  volt  szükség,  hogy 
az  ember  el  ne  szúuyadjou  mellet tfík.  Az  ókor  mondáiból  dolgo- 
zók sem  igen  lepik  meg  a  késő  kor  olvasóját  tartalmasabb  élve- 
zettel. Az  antik- világ  bájt  lebelő,  erötól  duzzadó  alakjai  nyomo- 
rult allegóriákká  fajulnak,  s  ethikai  compendiiimokból  csent 
eszmék  fölött  papolnak  unalmasan  —  akár  egy  iskolamester. 
Tinódi  »Já80ü  és  Médeá*-ja  minden  időre  szóló  példája  annak: 
ihlet  nélkül  mily  sovánnyá^  élettelenné  tehető  a  költői  szép- 
ségtől és  igazságtól  csak  úgy  duzzadó  tárgy  is.  Gyarlósága 
boszantana  ama  számbaveendő  mentség  bián,  hogy  ajó»8ebö 
deák«*nak  ez  első  lándzsa-törése  a  lantosok  palaestrájáu.  Bizo- 
nyára az  iskolában  maga  sem  tanulta  szebben  »Já8on  és  Medea^^: 
históriáját,  mint  ahogy  elöarlja,  s  nem  illenék  egy  naivabb  kor 
zsengéjével  szemben  kérlelhetlennek  lennünk,  midőn  a  maiak 
iránt  oly  elnézőek  vagyunk- 
Tinódi  zaklatott  élete  aligha  kedvezett  a  múzsákkal  való 
csöndes  társalgásnak.  Fáradtan  írt  a  csaták  zígának  rövid  szü- 
neteiben, a  »deAki  tÍ8zt<-tölmeut  kevés  szabad  óráiban.  Valóban, 
költői  szíve  valószínűen  sóvárgott  a  >procul  negotüs*  boldog- 
sága után,  hogy  eszméit,  érzelmeit  forgathassa,  kellő  módou 
megérlelhesse.  Nem  virtuóz  a  formában,  akár  az  előadást  és  kife- 
jezést, akár  alkotási  módját  vizsgáljuk,  annyira  nem  az,  hogy 
csak  törekvést  is  nehéz  nála  találni.  Egyfeltll  hányatott  élete, 
előbb  a  harczos,  majd  a  deák  elsőséget  követelő  foglalatosságai, 
másfelől  meg  a  lelkiismeretes  krónikás  szüntelen  való  gondja, 
hogy  kora  eseményeit  a  valónak  megfelelően  adja  át  az  utókor 
emlékezoténeky  nem  igen  engedek,  hogy  futkosson  az  annyiunkat 
csalfán  hitegető  művészi  szép  és  tökély  ideálja  után.  >Szegin 
eszét  c  csak  arra  kényszerité,  hogy  >egy  néhány  istóriátí  igazán 
megírjon,  az  *tÖbb  krónikák  között  végemlékÖzet<-üL  E  tekin- 
tetben Sebő  deák  nem  adott  fél  munkát.  Vallomása  őszinteségét 
és  igaz  voltát  hogy:  a  mi  keveset  írt,  igazat  írt,  tudósításait 
pontosan  értesülte  hitelt  érdemlő  forrásokból  meríti,  sok  ese- 
ménynek szemtanuja  volt,  nem  sajnálván  a  való  megtudása  érde- 
kében sem  testi  fáiadságát,  sem  sovány  erszénye  gonddal  kupor- 
gatott filléreit:  történ etiróink  b  az  újabb  kutatások  eredményei 


"WPí 


524  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

egyaránt  bizonyitják.  Az  együgyű  lantos,  bár  kenyérkeresete  a 
gazdag  urak  kastélyaiban,  a  hadi  nép  sátrai  alatt  énekei  dalli* 
sara  utalta,  mondhatá  büszkén,  hogy  adományért,  barátságért, 
félelem  miatt  az  igazságot  nem  hamisította  meg.  Szive  derekabb, 
igazságszeretete  érzékenyebb,  semhogy  öntudatlanul  bár,  hixe- 
legne  a  gyöngescgnek,  kendözgetni  próbálná  a  rútat  Őszintén 
dicséri  a  hajdúk  vitézségét,  jó  katona  voltukat,  de  a  megbotrán- 
kozott próféta  haragját  zúdítja  reájok,  mivelhogy  a  hadakozás- 
ban eszélytelenek,  a  bujaság  és  részegeskedés  förtelmeit  őzéiként 
hajhásszák  és  szivök  érzéketlen  az  égi  hit  gyönyörei  iránt.  Kora 
elé  alig  tartott  valaki  igazabb  és  tanulságosabb  tükröt,  hogy 
abban  gyöngéi  és  bűnei  a  maguk  igaz  képében  verődjenek  vissza, 
Tinódinál.  A  »sokféle  Bészögösrölc  szóló  ének  minden  időknek 
f(  gja  hirdetni,  hogy  jó  Magyarországon  a  bor-cultus  hivők  nél- 
kül akkor  sem  szűkölködött.  A  jó  bornak,  melytől  a  dalnok 
:»feje  bátorodikf,  >torka  hangosabbá  leszc,  maga  sem  lévén 
ellensége,  nem  a  sarcasmus  maró  savával  mossa  a  vétők  fejeit 
Széles  mosolyú  kedvvel  rajzolja  a  bor  bűverejét,  mely  a  gyávát 
vakmerővé,  a  méltóságosan  komolykodót  tréfád  majommá,  a 
tisztasággal  kényeskedőt  disznóvá,  s  a  szavakban  fukar  bölcset 
fecsegő  kakaduvá  könnyedén  varázsolja  át  Van  mit  hallani  az 
udvariatlan  lantostul  az  emberi  nem  szebbik  felének  is.  Az  illet- 
len !  eléggé  indiscrét  nyilvánvalóvá  tenni,  hogy  az  asszonyok  és 
szép  lányok  csak  avatatlan  szemek  előtt  élnek  kanári  módjára, 
úgy  maguk  közt  mohón  nyelik  a  szép  sült  kappant,  a  boritalra 
pedig  a  hímző  ráma  mellett  is  ráérnek!  A  »nagy  tömlöjfi  daj- 
kákc  nem  a  maguk,  az  emő  gyerek  jóvoltáért  isznak,  hogy  több 
tejük  legyen.  »Az  udvarbírákról  és  kulcsárokról  c  szóló  satyricus 
énekben  már  metszőbb  a  gúny.  Még  csak  sziveiné  valahogy,  hogy 
az  > akasztófára  valók c  gazdáikat  lopkodják^  magukat  tömik 
minden  jóval ;  de  az  >énekszerzöt  bödös  borral « itatni  istentelenség ! 
Tudhatnák,  hogy  költő  orrában  »a  boros  víz  nádat  terömt  s  tor- 
kát rozsdávalc  vonja  be.  Még  hozzá  gorombáskodnak  is,  ha  jobb 
bort  kér,  » magas  part  üsse  őketc  ! 

Krónikáiban  gúny  ritkán  jelentkezik,  egész  komolyan,  oly- 
kor nemes  haraggal  dorgálja  a  nemzeti  gyöngeségeket.  Ezek 
általán  szárazabbak  is  említett  ironicus  énekeinél,  a  lendületes 
sorok,  jellemzetes  kifejezések  ritkák.  Nem  költő  szól  belőlük  hoz- 
zánk, nem  is  történetíró,  hanem  a  napi  események  elfogulatlan 
följegyzője.  A  jelen  szükségleteit  mintegy  mellőzi,  hogy  pótolhat- 
lan  szolgálatot  tegyen  a  jövőnek,  megőrizvén  számára  mindazt, 
mi  följegyzésre  és  figyelemre  érdemes.  Műgond  nem  háborítja,  a 
művészien  igaz  finom  raffineriáinál  becsesbek  a  csupasz  valóság 
tényei.  Olvasásért  magát  nem  nagyon  törő  kona  költő  alig  hat- 


TuRTÉKETI  IHODALOM. 


h2& 


hat  igazáD,  annak  krónikás  kell,  hogy  emlékét  tényekkel  tömje 
meg ;  moralista,  hogy  az  életre  szükséges  erkölcsi  szabványokkal 
lássa  el.  E  ezempontból  oly  tanulságos  Tiuódi  esetlen  énekeinek 
olvasása,  hogy  eUlönteni  sem  merjük :  szabad-e  sajnálkozva  gán- 
csol üunk  a  gyönge  költőt,  midun  benne  a  kor  eseményeinek  és 
jellemének  oly  szabatos,  teljes  hitelt  érdemlő  föntartóját  tisztel- 
hetjük ?  A  történetíró,  ki  a  torok  hódítást  8  az  osztrák  dynastia 
meggyökerezését  Magyarországon  vázolni  akarja,  a  J^gyarló  kol- 
temények<í-et  mindenha  elsőrendű  forrásai  közé  fogja  számítani 
Szulejmán  hóditó  útjait,  a  végvári  kapitányok  olykor  emberi  vviM 
és  bátorságot  fölülmúló  küzdelmeit,  melyek  e  véres  időkben  a 
magyar  krónika  évkönyveit  fényes  nejekkel,  frappáns  jelenetek- 
kel gazdagiták,  legteljesebben  ő  hagyta  fönn  emlékezetünk  szá- 
mára. Nem  volt  sem  török,  sem  német  párti,  a  párthoz  tartozás 
szokott  érteményében ;  a  régi  Magyarország  politikai  önállóságá- 
nak^ a  vallás  és  lelkiismeret  szabadsága  oltárán  önzetlen  szívvel 
áldozott  Némelyek,  mint  proselytát  szeretik  elitélni;  ki  kezdet- 
ben a  nemzeti  hagyományok  híveihez,  János  király  zászlaja  alá 
szegődött,  utóbb  meg  urat  és  elvet  cserélve,  az  osztrák  ház  meg- 
szilárdításán, a  törökhöz  szító  Erdély  megtörésén  buzgólkodik, 
E  vád  alig  bírja  az  igazságnak  csak  némi  látszatát  is.  Kora  iíju- 
ság&ban  az  ö  szemében  a  jó  magyar  vitézek  igaz  példaképét,  Tö- 
rök Bálintot,  Jáoos  zászlaja  alá  követi ;  élesztgeti  csuggedezö 
reményét,  hogy  a  török  szövetségre  támaszkodva,  sikerűi  a  német 
uralom  kífüstölése,  általa  Magyarország  megrendölt  állami  önál- 
lóságának biztosítása.  Csalódott  Jánosban,  kit  sem  tehetség,  sem 
tapintat,  mely  az  eszközöket  föltaláltatta  és  megválasztathatla 
volna,  nem  tőnek  képessé  ily  nagy  föladat  megoldására ;  csaló- 
dott a  nagylelkű  pártfogóban,  ki  a  helyett,  liogy  Magyaroi-szágot 
kiemelué  a  romlásból,  legjobb  fiait  rabszijon  hurczolja  a  márvány- 
tenger  partjaira,  astambuü  bét  torony  gyászos  emlékű  födele  alá, 
A  szövetséges,  jobban  mondva  protector  illoyalitása,  illusióinak 
ttivatünte,  az  a  köríílmény,  hogy  Nádasdy  mellett  vállal  dcáki 
tisztet,  a  nem  szeretett  némethez  közelebb  hozzák*  Bár  a  jogel- 
vet, melyre  Ferdinánd  a  magyar  koronára  való  igényeit  alapítja, 
nem  ismeri  el,  bár  uralmát  gyűlöli,  s  annak  megszilárdultától  ke- 
vés jót  vár;  az  erösb  gyűlölség  kényszerének  enged,  ossintén 
serénykedik  a  ném*^t  dolgában,  hogy  a  töröknek,  Török  Bálint 
bakóinak  árthasson.  Valóban  megható  az  a  cultusig  emelkedő 
rokonszenv  és  szeretet,  melylyel  a  Török-család  iránt  viselkedik. 
Kastélyukban  élte  át  az  iíjusng  sok  szép  reménnyel  kecsegtető 
éveit ;  oldalán  tanulta  meg  a  haza  védelmében  ügyesen  forgatni 
kardját ;  a  büszke  úr,  a  deli  és  erényes  asszony,  a  csácsogó  >úr- 
fiak<   az  egjszerű  nemes  deákkal^  a  lantolásban  még  kezdővel, 


526  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

mint  családtaggal  bántak,  s  sorsát  nem  zsold  árán,  de  a  szeretet 
kötelékével  köték  a  ház  sorsához.  A  hálás  Sebük  jő  urában  a  leg- 
jobb Tiíéztj  a  legesstélyesebb  politikust,  a  hon  és  vallás  legebzáu- 
tabb  védőjét,  a  minden  elképzelhető  erénnyel  ékeskedő  férjet  és 
apát  látja  és  tiszteli.  Midőn  az  ének  róla  szolf  a  máskor  kíoual 
döczügö  sorok  könii}  gd,  néha  bájjal  ömlenek.  Ellenségei  is  tisz- 
telettel hajolnak  meg  a  férfiak  példaképe,  a  lovagias  ellenfél  előtt, 
ki  hadban  ügyes  és  bátor^  ni  int  senki  más,  tanácsban  komoly  éa 
bölcs,  vigalomban  nyájas  és  barátságos.  Erényei  dübbentik  meg 
a  kétszínű  pártfogót,  smert  a  teremtő  műhelyéből  másoknál  töké- 
lyesebb  alakban  kerültek  ki :  a  martyr  fogságot  és  koszorút  kell 
viselnie.  Jel  lemé  sár-arany,  mint  azon  a  rozsdaj  úgy  ezen  az  irigy- 
ség sem  hagy  foltot ;  villogó  aezél.  ha  szirtbe  vág,  sem  esik  rajta 
csorba.  Szomorá  végzete  gyászba  vonja  Magyarországot.  Jámbor 
szolgái,  ^asszooy  felesége  sok  gyakor  sirassál «  siratják.  Tinódi 
valóban  költő,  midőn  a  jóasszony  fájdalmát  ecseteli.  >Sírva  ápol- 
gatja futosó  ki't  fiát*  sírba  dőlt  boldogsága  drága  zálogait.  Az  igaz 
fájdalom  rajzát  keresetlenebb  vonásokban  kevesen  t^ilálták  el  úgy, 
mint  a  XVI.  század  együgyű  krónikása,  midőn  lantja  idegeit  jó 
ura  tragikus  sorsa  hozza  rezgésbe.  Egyéb  krónikáiban  is  megakad 
tél-túl  egy  ihlet  szülte  sor,  egy-egy  drámai  elevenséggel  rajzolt 
esemény,  egy-két  szerencsés  fordulat  a  kezdetleges  cselekvény 
vagy  karakter-rajzban :  de  múzsája  legmagasabban,  legkönnyeb- 
ben akkor  szárnyal,  ha  Török  Bálintot  énekli.  Ha  tehetsége^  s 
méginkább  annyira  zsibbasztó  viszonyai  engedik,  hogy  eposszal 
ajándékozza  meg  nemzetét,  hőse  Török  Bálint  volt  volna. 

Énekeiről  s  az  azokhoz  készített  dallamokról  vélekedjék 
különben  bármint  a  késő  kor  tisztultabb  ízlésű,  complikáltabb 
igényű  olvasója:  egy  kétségtelen,  hogy  az  » utolsó  lantos  deák* 
hazájának  becses  szolgálatokat  tőn,  a  történetírót  pedig  hitelt 
érdemlő,  tendentiátűl  ment  tudósításaival  emlékének  hálás  ápo- 
lására kötelezte. 

Zilahi  Kiss  Béla. 


Az  Ehrenfeld  codez.  A  legrégibb  magyar  könyv  ismertetése  és  hü  lenyomata. 
Közzéteszi  Volf  György.  Budapest,  1881. 

A  régi  magyar  írásokkal  foglalkozóknak  nagy  örömet  okozott 
Volf  György,  midőn  a  legrégibb  magyar  könyv  szövegét  betűhí- 
ven közzétette,  s  általában  nagy  szolgálatot  tett  a  magyar  nyel- 
vészetnek is.  Az  Ehrenfeld  codex  azonban  nemcsak  legrégibb  ma- 
gyar könyv,  de  mint  nyelvemlék  is,  nyomban  a  Halotti  beszéd  és 
a  Königabergi  Táredék  után  következik.  Szerencsés  felfedezője  és 


TÖHTÉIÍETr  IRO0ALOM. 


527 


birtokosa  ur.  Ebrenfeld  Adolf  hazánkfia  bécsi  jogtanácsosj  ki  azt 
^3850 — 51'l>eii  találta  Nyitráii,  midöti  a  gj^miiasium  VI.  osztá- 
lyába járt.  Tanuló  társai  dobálóztak  a  régi  kézirattal,  melyet 
tulajdtmosa  valami  modern  regényért  szireseu  átengedett  Ebreu* 
[  Éeldnek,  ki  becsét  már  akkor  is  gyanította,  de  teljes  értékét  ter- 
fltiészetesen  csak  később  ismerte  fel.  1852-ben  Homoky  József 
theresianumi  magyar  oktató  által  leküldte  Toldihoz,  kinél  teljes 
tíz  évig  volt,  míg  tulajdonosához  visszakerült.  Ez  idó  alatt  két 
másolata  készült,  egyik  a  Gyurikovics  István  írása,  másik  Ring 
Adorjáné,  ez  utóbbi  munkát  a  jelen  közzétevő  gyarlónak  mondja. 
Toldi  csak  egy  fejezetet  közölt  belőle,  irodalomtörténeti  olvasó 
könyvében.  Mig  egészen  Volf  György  érdeme,  hogy  a  munka  pon- 
tos másolat  és  összehasonlítás  után  teljesen  megjelent.  Mert 
Toldi  jegyzetei  után  még  a  tulajdonos  nevével  sem  voltak  tisztá- 
ban*  annyival  kevésbé  kilétéről  és  bollakásáról  semmit  se  tud- 
tak. Végre  a  szerencsés  kezű  Fraknói  találta  fel  újból  a  codexet 
és  birtokosát  Bécsben,  serről  az  akadémia  nyelvtudományi  bizott- 
8á;;át  1877.  nov.  15-én  tartott  ülésében  értesítvéu,  megadta  a 
szükséges  felvilágosításokat  is,  azzal  a  kijelent éssel,  Uogy  dr* 
Ehrenfeld  még  ideig-óráig  sem  hajlandó  a  codextöl  megválni, 
mivel  az  a  bizonyos  tíz  esztendő  óvatosságra  tanította,  de  laká- 
sán Bécsben  szívesen  megeügedí  a  megvizsgálást  és  a  Gyuriko- 
vics-féle  másolattal  való  összeolvasást  (bitelesitést.)  A  kiküldött 
Volf  tehát  Bécsbe  utazott  kétszer  is^  hol  igen  barátságosan  fogad- 
tatván,  megbízatását  végrehajtotta,  s  ma  már  a  mű  megjelent 
az  akadémia  kiadványai  közt  és  külön  lenyomatban  is.  Az  egész 
codex  Szent-Fcreuczet  dicsőítő  legeuda-szerÖ  elbeszélésekből  áll^ 
6  kétségtelen^  hogy  valami  Ferencz-rendŰ  szerzetes  írta  vagy  is 
szedte  össze  és  fordította  hasonló  irányú  latin  munkákból,  de  író 
neve  még  eddig  teljesen  ismeretlen.  Korára  nézve,  a  palaeogra- 
pbusok  és  nyelvészek  véleményét  összevetve,  Volf  a  codex 
keletkezése  vagy  is  másolása,  (minthogy  az  egészet  másolatnak 
bizonyítja)  idejét  a  XV.  század  második  negyedére  teszi,  tehát 
1425-től  1450-ig.  E  hely  nem  alkalmas  bővebb  ismertetésre,  de 
a  kit  a  részletek  is  érdekelnek,  utaljuk  magára  a  műre,  melyet 
közzétevő  talpraesett  tiidoraányosau  ismertető  és  tá^jékoztató  beve- 
zetéssel látott  el  Kövid  ismertetésünket  csak  is  egy  szerény  ész- 
revétellel ziujiik  be. 

A  magyar  régi  írástunnak  és  orthographiának  sajátságos 
helyzete  van,  mert  hiszen  uáhmk  a  latin  nyelv  és  írás  uralkodott 
sok  századon  át,  s  midőn  papjaink  és  okirat-fogalmazóink  kény- 
telenek voltak  egy-egy  magyar  szót  leírni  b  évek  múlva  valami 
magyar  szövegezést  megírni,  a  legnagyobb  zavarban  lehettek,  mert 
a  latin  abr  elégtelen  s  alkalmatlan  volt  a  magyar  nyelv  kifejezé- 


528  TÖRTÉNETI  IRODALOM* 

sére,  magyar  (vagy  székely)  betűink  ba  Toltak,  a  pogánjsággal 
együtt  elenyésztek.  Továbbá  első  és  legrégibb  frástudóiak  uem  is 
voltak  született  magyarok,  így  tortént  aztán,  hogy  a  magyar  nyelv 
egyes  hangjait  a  hány  író,  annyi  módon  írták  le,  Ez  az  oka,  hogy 
a  Halotti  beszédnek,  a  Königsbergi  töredéknek^  az  Ehreüfe]d',a 
Bécsi-,  a  Müncheni  codexnek  stb.  stb.,  mind  külön  orthographiá ja 
van ;  sőt  hogy  ugyanazon  műben  a  mai  nap  ugyanazonosnak  tartott 
hangzások  is  külön  jelekkel  vannak  kifejezve,  —  b  ha  szorosan 
veszszük  a  dolgot,  ez  az  orthographiai  hánykódás  taii  századokon 
és  személyeken  át  egész  a  Brassai,  Szarvas  Gábor  és  Joanuovics 
(György  koráig.  Mindezekből  csak  az  következik^  hogy  a  kihalt  é 
előttünk  ma  ismeretlen  értelmű  szavakjelentéBéi  okoskodás  utján 
a  tartalomból  sejthetjük,  sőt  gyakran  biztosan  ki  is  találhatjuk, 
-—  de  kimondásukat  nem  igen  közelíthetjük  meg  és  csak  azt  con- 
statálhatjuk,  hogy:  ilyen  s  ilyen  forma  C-rtelmü  szót  ez  vagy  amaz 
író  ilyen  és  ilyen  jelekkel  írt  le. 

k — 8. 


Kulturgescbicbte  des  Judéntums  vod  dcn  Slltcsten  Zeiten  bis  zur  Gegen- 

wart.  Von  Ottó  Henne-Am   Rhyn.  Jena,  Hermann  Costenoble.   1880. 

Előszó  X-ig,  tartalomjegyz(fk  XIY-ig,  szöveg  506-ig,  mellekletek  (táblák) 

512-ig,  ndv-  és  tárgymutató  527-ig.  8-rét. 

A  néhány  év  előtt  megújított,  most  már  nálunk  is  megbe- 
szélés tárgyát  képező  zsidókérdés,  jelentékeny  iiodalmat  terem- 
tett, a  melylyel,  a  mennyiben  hazánkat  érdeklő  eseményekkel  is 
foglalkozik,  lehetetlen  nem  törődnünk. 

Henne-Am  Bhyn  fennebb  említett  műve,  mint  azt  czfme 
mutatja,  a  zsidóság  műveltségének  történetével  foglalkozik^  nem 
alapul  szigorúan  vett  forrás-tanulmányon,  hanem  a  mások  által 
kiderített  és  megállapított  tényeket  állítja  össze.  A  mO  tenden- 
tiósus  s  a  németségnek  már  különféle  változatban  hallott  kivá- 
lóságát szorítja  mindenütt  előtérbe,  de  ügyesen  van  szerkesztve, 
sokat,  sokfélét  és  sok  jót  foglal  magában.  A  zsidóság  történetét 
a  legrégibb  időnél  kezdi  s  folytatja  a  legújabb  időig.  Minket 
érdeklő  részei  közé  számíthatjuk  azokat,  a  hol  rokonaink,  a 
kazárokról  s  a  Magyarországban  élt  zsidókról  szól. 

>A  kazárok  —  írja  —  a  nyolczadik  század  elején  még 
bálványimádók  voltak.  De  akkor  Bulan  khagán  udvaránál  a  zsi- 
dók, mint  tolmácsok,  kereskedők  és  orvosok  befolyást  szereztek 
maguknak  s  meg  tudták  magukat  kedveltetni.  Azt  beszélik  már 
most,  hogy  Bulan  jobb  vallásnak  szükségességét  érzé  s  azért  zsi- 
dórabbi, byzanzi  pap,   a  kit  császára   küldött   s    mohamedán 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


r)29 


Koznttj  a  KII  :í  liliuliía  kíildutt,  udvaráDál  vallásos  dolgokról 
foly tiltott  iiiegheszélést  (Religionsgespriicli)  rendezett.  Bulaii 
ekkor  észrevette,  hogy  íigy  a  keresztyénségy  mint  az  izlám  a  Z8Í- 
dóíiágból  táplálkozott  s  egyiittfil  a  keresztény  tol  és  az  arabstól 
azt  bftllottíi,  hogy  mindegyik  a  kettő  közül  a  zsidóságot  a  másik 
vallásnak  elébe  tette  s  ebből  azt  következtette,  hogy  az  utóbbi* 
uak  a  bárom  kuzül  a  legjobbnak  kell  leDüie,  mire  azt  (a  zsidú 
vaUást)  elfogadta  s  alattvalóinak  nagy  része  hasonlóképen  arra 
tfrt  (731).  A  zsidó  vallás  azonban  a  kazárok  közt  csak  Buláii 
egyik  utóda  alatt  hatott  mélyebbre^  a  ki  (mint  minden  későbbi 
khagán)  az  Ohadjnh  b<'bér  nevet  vette  föl.  Ez  iskolákat  alapított, 
a  népet  a  bibliában  és  a  talmudban  oktatta*  íí  az  isteni  tiszteié* 
tet  régi  zsidó  szokás  szerint  tartatta  meg.  Törvény  adatott  ki,  a 
mely  szerint  csak  zsidó  hiten  lévő  fejedelem  foglalhatta  el  a 
trónt ;  de  más  vallás  követői  türelemben  részesültek.  A  legfőbb 
ítélőszék  zsidó,  mohamedán,  keresztyén  és  pogány  kazárokból 
állott*  A  föhivatíilookok  miod  zsidó-vallásúak  voltak*  a  hadsereg 
12000  mohamedánból  állt,  A  zsidó  kazárok  héberül  tanultak  s 
*'zen  nyelv  betűit  használták.  Ha  a  khagánok,  a  kiktől  a  byzanci 
császárok  minden  más  liataloranál  jobban  féltek,  akár  keresztyé- 
neknél, akár  a  mohamedánoknál  történt  zsidó^üldözésröl  hallot- 
tak, párfogásnk  alá  vették  szorongatott  hitsorsosaikat,  de  gyak- 
ran azon  barbár  módon,  hogy  az  országukban  élö  keresztyéneken 
vagy  mohamedánokon  álltak  bosznt,«  pag.  221  sk. 

A  kazár  birodalomnak  101S>'bon  Wladimir  orosz  nagyher- 
czeg  vetett  véget,  a  ki,  mielőtt  ősi  pogány  hitét  elhagyta  volna, 
a  Bnláuéhoz  hasonló  vallásom  ügyre  vonatkozó  megbeszélést  tar- 
tatott, melyhez  Dávid  kazár  khagán  küldött  zsidó  tudósokat, 
azonban  eredmény  nélkül,  mert  a  nagyherczeg  a  nem-egyesült 
gurögök  vallását  fogadta  eb  A  kazároknak  a  zsidó  vallásra  való 
áttéréséről  szóló  levelét^  melyet  József  khagán  ITL  AbJnrhaman 
kordovai  kbalifa  mindenható  ombere,  Izsák  ben  Chazdai  ibn  Sap- 
rut-hoz  intézett,  valamint  ennek  a  khagánhoz  iotézett  levelét. 
Harkavy  kiadása  szerint  magyarra  fordította  Kohn  Sámuel 
(Héber  kútforrások  Magyarország  történetéhez  pag.  10 — 43.)  A 
dolog  egyátalán  nem  ájság,  de  magyarul  még  nem  igen  volt 
elmondva,  (l  Hunfalvy,  Magyaroi-szág  ethnographiájá-t.) 

A  szerző  (pag.  236,)  azt  írja,  hogy  IX.  Gergely  pápa  IL 
Endre  királyt,  mert  a  zsidókat  a  só-  és  adó-bérlettől  el  nem 
távolította,  átok  alá  vetette,  holott  Róbert  esztergomi  érsek  e 
felhatalmazással  nem  élt  s  a  király  az  átoktól  mentt  maradt. 
(Horváth  Mihály,  Magyarország  történelme,  2-ik  kiadás  I,  538.) 
Felhozza,  hogy  a  Budán  1279-ben  tartott  zsinat  a  zsidófolt  vise- 

SzÚZíldok,     1KR1       VI      Vnni.  35 


530  TÖRTÉHETI  IftODALOM. 

lését  kötelezővé  tette  8  a  keresztényeknek  zsidókkal  yaló  érintke- 
zést megtiltotta.  Az  állítólagosán  IV-ik  Bélától  nyert,  későbbi 
királyok,  többek  közt  Zsigmond  és  Mátyás  által  is,  habár  nem 
törvényszerűen  megerősített  s  így  kétséges  értékű  kiváltságlevél- 
ről nem  szól  a  zsidóknak,  s  Nagy  Lajos  idejében  történt  kifize- 
tésiiket  csak  futólag  érinti  (pag.  260.) 

Alaposabban  és  kimerítőbben  nyilatkozik  ott,  a  hol  egészen 
kútfőinkre  utalva  nem  volt,  de  itt  is  csak  ritkán,  megbízhatóan  s 
mindenütt  felületesen  így  azt  állítja,  hogy  a  törökök  kiűzetése 
után  hazánkban,  visszamaradt  zsidókat,  a  kiket  a  császári  kato« 
naság,  mint  Budán,  meg  nem  ölt,  vágy  a  kik  ki  nem  vándoroltak| 
Rákóczi  csapatai  fosztogatták  kL  (pag.  3á6.)  A  kuruczok  azon- 
ban vallás-  és  faj-különbség  nélkül  fosztogattak,  ha  fosztogattak 
s  szükségből  kuruczot  is  labancznak  nézték,  s  az  ily  tévedés  viha- 
ros időben  inkább  szabály,  mint  kivétel. 

Nagyon  sajátszerű  s  nehezen  megérthető  tárgyalási  módja 
az  a  történetnek,  melyet  szerző  követ.  Előadja,  mily  jellemtelen 
volt  a  zsidó  az  ó-korban,  némi  látszólagos  emelkedés  után  mily 
elvetemedett  a  középkorban  s  mily  javíthatatlannak  bizonyult 
az  uj  korban  s  mégis  rosszalja,  hogy  a  durvább  századokban  a 
XlX-ik  század  humanizmusával  nem  bántak  velük. 

Nem  követeljük  semmiféle  külföldi  írótól,  hogy  rólunk 
megemlékezzék ;  de  ha  ezt  mint  történetíró  teszi,  joggal  várjuk 
meg  tőle,  hogy  az  események  elbeszélésénél  tisztességes  eljárást 
kövessen.  Malitia,  vagy  legalább  is  sértő  tapintatlanság  Mária- 
Theréziának  a  zsidók  iránt  az  örökös  tartományokban  tanúsított 
példátlan  türelmetlenségének  elbeszélése  után  azt  írni,  hogy 
ugyanő  Magyarországon  a  zsidókat  erőszakoskodás  ellen  védelem 
alá  vette  s  erőszakos  megkereszteltetésüket  megakadályozta  s  hoz- 
záadni, hogy  Sáros-megyében  (1764.)  gyermeköléssel  vádolt  zsi- 
dók kínvallatásnak  vettettek  alája,  ami  ezen  eljárás  megszünte- 
tését eredményezé,  (pag.  403.)  —  mert  ekként  az  olvasó  azon 
téves  véleménybe  sodortatik,  mintha  Magyarországon  a  zsidók 
csakugyan  üldöztettek  s  a  kínvallatás  alkalmazása  jogtalan  volt 
volna.  Nem  szenvedhet  ugyan  kétséget,  hogy  pajkos  hetykeség 
még  a  folyó  század  első  felében  is,  nem  egy  ízetlen  tréfát  enge- 
dett meg  magának  a  zsidók  irányában,  de  valódi  zsidó-üldözés- 
ről, melyet  magyar  emberek  indítottak  vagy  folytattak  volna,  a 
történet  nem  tud  semmit,  nem  mintha  elhallgatna  valamit,  a  mit 
el  kellene  mondania,  hanem  azért,  mert  ilyen  tényleg  sohasem 
fordult  elő  s  a  zsidó-üldözés  a  zsidóban  nagyon  kevés  embert  látó 
magyarnál,  még  a  valószínűség  látszatával  sem  bír. 

A  tény  az,  hogy  a  láthatatlan,  de  természeti  erőként  min- 
denkire ható  korszellem  változást  okozott  az  emberek  világnéz- 


'rÖRTKNKTI  lKOl»Af^M> 


fiSl 


letéb^u  s  a  múltról  átszállt  intéEinéDyek  elavulván,  ujakra  volt 
szükség.  Á  kíuvallatás  régi  formája  megszüut  volna  rendelet  nél- 
kül Í8,  a  mint  a  korszellemnek  megfelelő  alakban  meg  van  még 
ma  is,  csak  el  kell  ismer ui  a  valót  s  nem  kell  mindent  kereken 
tagadni.  Rendeletekkel  semmit  sem  lehet  elérni ,  ha  feltételei 
nincsenek  meg,  s  a  megyék  nemcsak  III  Károly  rendeleteit 
tették  tisztelettel  félre,  mint  nzi  a  szerző  is  előadja,  hanem  eset* 
leg  Mária  Therézia  s  mioden  más  utódjáét,  ha  idejük  még  nem 
Arkezett  volt  meg, 

Töbl)  tapinttittal  ír  a  szerző  a  folyó  századról  8  a  negyve- 
nes évek  egyeüjogosítási  törekvéseinek  semmivé  váltát  helyesen 
a  bécsi  kormánynak  rujja  föl;  rosszalni  látszik  Kossuth  mérsé- 
kelt engedméoyeit  s  a  minisztériumot  hibáztatja,  a  miért  a  poso- 
nyi  zsidók  védelmére  semmit  sem  tett;  mintha  ezen  a  ehhez 
hasonló  nem  is  magyar  ajkú  lakosság  által  elkövetett  kihágáso- 
kat elűrc  lehetett  volna  látni !  De,  hogy  némi  fogalma  legyen  az 
olvasónak,  milyen  nehezen  megérthető  a  szerző  álláspontja,  áll- 
jon itt,  amit  a  forradalom  után  eső  időről  ír:  ^Csak  Ferenez 
József  császárnak  humanitása  akadályozta  meg  a  fölkelés  levere- 
tése  után  a  szerzett  jogok  teljes  megsemmisítését,  melyek  minden 
esetre  korlátoztattak.  De  e  közben  a  zsidók  iránti  néphangulat 
Magyaroi*8zágoü  javult  s  a  magyar  alkotmánynak  1867-ben  tör- 
tént visszaállítása  végi'e  magával  hozta  a  zsiduk  teljes  egyenjo- 
gusitását.c  Az  odiosusbau  kimaradt  a  quis?  az  első  felelet, mely- 
lyel  a  történetíró  tartozik  s  ez  a  (iuíh  német  ember  volt. 

A  szerző  egyébiránt  a  saját  háza  táján  sem  egészen  ottho- 
nos. Eiseumenger  Jáaost  egy  kalapba  veti,  két  állítólagos  zsidó- 
ellenes izgatóval,  holott  Eisenmeuger  János  tiszteletet  érdemlő 
tudós  volt,  a  kinek  alapos  képzettségét  Buddeus,  Tychsen,Michae- 
lis,  Wolf,  s  más  orietitalista  egyaránt  elismerte.  A  berlini  Kam- 
mergericht  nem  is  késett  e  tekintetben  véleményt  n^ilváuítani 
(h  Die  deutsche  Wacht,  I.  köt.  pag;  43.),  melynek  következtében 
Nagy-Frigyes  Eisenmeuger  múvéoek  kinyomatását  megengedte, 
A  pellengérezett  Rohlitig  müvéből  megtudhatta  volna  a  szerző, 
hogy  Eisenmeuger  atyja  protestáns  pap  volt  h  így  nem  való  az, 
hogy  kikeresztelkedett  zsidó  vulna. 

A  folyékony  nyelven,  sok  helyt  érdekesen  írt  niti  főhibája  a 
források  gyér  megnevezése,  az  eseményeknek  nem  ritkán  meg- 
csonkított, hiányos  előadása  s  mindannak  irgalom  nélk(U  való 
ostorozása,  a  mi  a  szerzőnek  tetszését  nem  nyerte  meg  s  mi 
humánus  goudolkozásmudjánál  meglepő,  rokonszenvét  nem  bíró 
egyéneknél,  kedvezőtlen  gyanúra  nyújt  alkalmat;  noha  maga 
kifejezetten  nem  gyanúsít.  Czélja  :  ügyes  és  tapintatos  eljárással 
a  zíiidókat  németekké  tenniej  kétségtelenül  legjobb  megoldása  a 

35* 


:-n 


532  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Démetországi  zsidókérdésnek.  A  német  politika  köztadomásálag 
zsidókkal  reméli  Kelet-Európát  germanizálni. 

Beliczay  Jónás. 


E/ienne  Dolet    tíie  martyr  of  the  Renaissance.  A  biography  by   Bichard 
Copley  Christie.  M.  A.  London^  1880.  (nagy  nyolczad  rét  600  lap.) 

Mikor  az  ember  egy  jó  könyvet  átolvas,  pillanatra  bizonyos 
melancholia  szállja  meg,  hogy  már  ennek  is  vége  van,  pedig  míg 
tartott  benne,  oly  mohón  olvasott,  hogy  a  szem  alig  volt  képes  a 
szaladó  sorokat  követni.  Aztán  lassanként  megújulnak  az  élvezet 
emlékei,  újra  lapozgatni  kezd,  egyik-másik  fejezetet  újra  olvassa, 
mintha  azt  akarná,  hogy  minden  gondolat  minden  szó  fejében 
maradjon.  A  közlékeny  természetű  pedig  siet  barátihoz,  ismerösi- 
höz,  s  elragadtatással  beszél  a  munkáról,  az  íróról,  a  hősről,  a 
korrajzról,  a  jellemzésről,  mintha  azt  akarná,  hogy  minden  jó 
embere  részesüljön  a  remek  munka  gyönyörűségeiben.  Ilyenforma 
állapotban  valék  én  is,  midőn  a  czimzett  könyvben  E.  Dolet  élet- 
rajzát elolvastam.  Nyolcz  évig  dolgozott  rajta  a  szerző,  utazván 
többször  Olaszország,  Francziaország  illető  városaiban  s  tanul- 
mányozván azok  mindenféle  régi  levél-  és  könyvtárait,  s  a  tár- 
gyára, és  hőse  korára  vonatkozó  nagyterjedelmű  irodalom-tör- 
ténetet. A  lankadatlan  fáradságot  és  munkát  siker  koronázta,  az 
eredmény  teljesnek,  a  mű  csaknem  remeknek  mondható. 

Etienne  Dolet  1609.  augustus  3-án  Orleansban  tisztes  álla- 
potú polgári  sztllőktöl  született  s  1546-ban  augustus  3-án  Paris- 
ban megégettetett.  A  kor,  melyben  élt,  s  a  tragicus  mód,  mely 
által  életétől  megfosztatott,  tán  szó  nélkül  is  magyarázzák  élet- 
történetét s  ha  hozzátesszük,  hogy  Francziaországnak  első  rangú 
irói  és  tudósai  közé  s  korának  legnagyobb  irói  és  tudósai  közé 
tartozott,  bátran  kimondhatjuk,  hogy  vétke,  melyért  kivégezte- 
tett, a  gondolat  szabadságaért  való  bátor  küzdelem  volt  Tizenkét 
éves  koráig  Orleansban  tanult,  s  ekkor  Parisba  ment  Párisi  éle- 
téről azonban  csak  is  annyit  tudunk,  hogy  16  éves  korában  a  híres 
Beravld  Miklóstól  vett  oktatást  a  cicerói  tanulmányokban.  Be- 
rauld  maga  is  orleánsi  születésű  volt  s  az  ékesszólás  és  latin  nyelv 
legnagyobb  mesterének  tartották.  Erasmus  monda,  hogy :  »tár- 
salgása  többet  ért,  mint  iratai,  mintha  most  is  hallaDám  világos, 
gyors,  kellemesen  zengő,  hangzatos  beszédét. «  Könyveit  elfeled- 
ték, de  megmaradt  felőle,  hogy  nevelője  volt  a  három  Colignynek, 
s  hogy  ő  csepegtette  szivökbe  a  reform-eszméket  Nem  ok  nélkül 
gyanakodtak  rá,  hogy  rokonszenvez  a  reformerekkel  s  ezért  Beda 
és  a  bigottok  gyűlölték,  de  oly  okosan  viselte  magát,  hogy  nem 


TÖRT^ÍNKTI  IROD.Vf^OM. 


833 


adott  okot  ül(Ip3Rtel6s.érc,  Mint  Erasmug^ö  is  türelmes  volt,  mely- 
lyel  ugyan  Calvin  us  Beda  nem  dicsokedhettek.  DoIet  mint  ifjú 
tanuló*  Berauld  uiiut  idösebh,  s  már  tanár,  —  mindkettő  hí^  eUi- 
buliidH5  pártolója  és  Cicero  bámulója  —  barátságot  kötöltrk, 
mely  még  1537-ben  is  fennállott,  mikor  Dolet  első  fogságából 
kifi^abadlllt. 

Bolet  Parisban  magába  szívta  a  Ciceró  bámulást,  melyben 
a  reuaissADce  kor  íinnyi  tudósával  osztozott*  A  Cicero  bámulás 
—  mely  ellenségeik  szerint  Cicero  imádás  volt,  —  inkább  csak 
a  tormára  és  stylusra  vonatkozott  —  első  tekintetre  nagyított,  sot 
absnrdumnnk  is  látszik  előttünk.  De  nem  lehet  tagadui.  hogy  az 
irodalom  sokat  nyert  a  Cicero  tanulmányozása  által,  s  kulcmö- 
sen  hogy  annak  a  legjobb  franczia  irók  stylusa  sokat  köszönlie- 
tett.  És  ha  közelebbről  s  részrehajlatlanúl  tekintjük  az  ügyet, 
nem  bámulunk  rajta,  sőt  rokonszenvezünk  a  ciceroskod ókkal, 
nem  annyira  hogy  áldozzunk  oltáraikouj  vagy  hogy  oly  szélsősé- 
gekbe essünk,  mint  Nosoponus,  de  el  kell  ismernünk,  hogy  a  múlt 
idők  vallásai  közt  a  Ciceróé  ment  a  közönséges  babonáktól  és 
olyan,  melyet  a  XV-ik  és  XVLik  század  felvilágosodott  és  mívelt 
embere  bajosan  kerülhette  el,  hogy  ne  ajánlja.  Igazat  szólva,  ez 
valóságos  bámulás,  hogy  úgy  szóljunk  cultus  volt,  nem  csupán 
irodalmi  vélcraény.  Cicero  teljes  inspiratiója  alatt  állott  ez  idő- 
ben Longolinus,  Hortensio  Laudo,  *)  Dolet  és  mások.  Dolet  nagy 
müvében  egy  szó  magyarázatánál  igy  ír :  »Kit  követhetnék  inkább 
a  fejtegetésben,  mint  Cicerót,  a  latin  nyelv  atyját,  tehát  halljátok 
a  mi  Istenünk  Cicero  uémely  példáit  e szóról.*^)  Maga  Erasmuí*, 
ki  a  szélsőségeket  e  részben  is  kikerülte  azt  irja,  hogy :  Marcny 
Tullius  ékesszólása  inkább  isteni,  mint  emberi.  Máshelyt  Dolet 
így  ír:  ^Elkeli  ismernünk,  hogy  a  Szentírás  pogány  írói  is  néhol 
oly  tiszta,  szent,  isteui  ihlettséggel  liknak,  mintha  Krisztus  szelle- 
métől volnának  áthatva.  De  én  megvallom  barátim  előtt  saját 
érzésemet,  mely  abból  áll:  ha  Cicero  némely  lapjait  olvasom,  a 
Vénségröl,  a  Barátságról^  a  Kötelességekről   minden   tétovázás 


'J  Ltindorűl  irta  Odonus  Cottsin  Gilberthex :  ^Gyakran  mondta, 
hogy  mások  nuU  könyveket  olvnsnak,  nekem  csak  Krieztus  csTulÜus  k't- 
íisíik,  Krisztwg  Ce  TíiUiiis  tcljcíicn  cleg.  Azonhan  Cliristus  som  kezei  közt 
nem  volt  sem  ktíny  vei  küzt,  ha  váljon  azívebcn  volt-e  csak  az  Isten  tudja. 
De  saját  vallomásiibúl  mindnyájan  tudjuk^  hogy  midőn  Galliába  mene- 
kült, «cni  a  ivgii  sem  az  nj  IV'stimeuttimot  magával  nem  vitte  nyomorú- 
ságának vigas7Ja!áí»áiM»  hanciii  csupán  Clrcvo  leveleit.c 

*)  Egyik  kiadíj  kesöbb  ily  oldaljegyzetet  it :  CVtfa*o  ín  lin/iea  tattnn 


534  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

nélkül  megcsókolom  a  lapot,  tiszteletből  a  sísout  elme  iránt,  me- 
lyet a  mennyei  istenség  lelkesített. « 

Cicero  volt  első  és  legnagyobb  bálványa  a  rcnuissatice  em- 
bereinek. Kevesen  olvasták  és  becsülték  a  görög  irodahiiat  6s 
bölcsészetet.  Plautust  és  Terentiust,  bár  nópszerírek  voltak,  köny- 
nyed  frivol  íróknak  tartották,  s  megértésük  a  claasiciis  régészet 
bővebb  ismeretét  követelte,  mint  a  mennyivel  akkori  bírtak,  Li- 
viust  és  Caesart  a  katonáknak  és  államférfíakiiak  liagyták.  Taci- 
tus  mindig  ámultat  siratván  s  búsan  tekintvéu  a  jövő  bennem  lehe- 
tett kedvencze  az  tfj/cí^züZe^^^  fiainak.  Horatius  ideje  még  nem  jött 
volt  el,  az  ő  nyugodt  bölcselkedése,  zavaitalau  vidámsága,  teljéi* 
megelégedése  Aristippus  szabályaival,  ellentétbon  állott  a  XV. 
és  XVI.  század  első  felének  szellemével.  De  Cicero  styljének 
bája,  értelmes  beszéde,  érzékeny,  de  nem  mély,  útszéli  bölcsészetii, 
tudományos  megvetése,  melylyel  az  ostobákat  illette,  néha  éles, 
de  mindig  finom  sarcasmusa,  s  nem  csak  a  közönséges,  hanem  az 
orthodox  babonáknak  is  lenézése,  kicsinylése,  rosszul  rejtegetett 
hiúsága,  melyet  válogatott  virágos  szavak  pompájával  fátyolozott, 
de  elfedni  nem  tudott,  szóval  hibái  úgy  mint  erényei  nevelték 
befolyását  ama  kor  tudósai  előtt. 

Tizenhét  éves  korában  Dolet  Olaszországba  ment,  oda  vá- 
gyott akkor  a  mívelt  világ  minden  nagyratörő  szelleme,  ott  volt 
a  renaissance  szülőfölde  s  a  páduai,  bolognai  éspaviai  egyetemen 
csak  úgy  nyüzsgött  a  franczia,  német  és  más  idegen  nemzetek 
iQusága.^)  Szerzőnk  behatólag  írja  le  az  olaszországi  tudományos 
viszonyokat  és  az  akkor  szereplő  tudósokat  és  művészeket,  s  külö- 
nös figyelmet  fordít  Paduára,  hol  Dolet  is  tanult.  Az  egyetem  hír- 
nevének tetőfokán  állott  1509-től  1517-ig,  a  cambray-i  liga  hábo- 
rúja miatt  be  volt  zárva,  a  már  200  év  óta  virágzó  egyetem,  de 
a  noyoni  béke  után  ismét  megnyittatott,  s  az  iQuság  csak  ugy  özön- 
lött oda  egész  Európából.  Itt  tanítottak  akkor  a  világ  leghíre- 
sebb tanárai,  Romxdo  Amateo  az  ékesszólás  tanítója,  kinek  meg- 
nyeréseért a  pápa,  az  angol  király^  Mantua  berczege,  a  bolognai 
és  páduai  egyetemek  versenyeztek.  A  par  excellence  Cicero  követő 
Longolius,  ki  a  latin  nyelv  tisztaságát  visszaállította,  s  kinek  szép 
stylusával  senki  sem  versenyezhetett.  Itt  tanított  Lazarus  Buon- 
amici  korának  első  tudósa,  Lampridio  Demosthenes  magyará- 
zója. Továbbá  Pomponatius,  Vesalius  stb.  Paduában  a  gondolat 
szabadsága  és  függetlensége  oly  virágzó  állapotban  volt,  mint 
sehol  a  világon. 

De  a  város  nemcsak  professoraiuak  és   előadásaiknak  kö- 


')   Tudjuk,   hogy   számos    magyar  cs   erdélyi   ifjú  is  látogatta  ez 
ctryctcmekct. 


TOfiTfeNBTI  HlOHAKOM. 


535 


fizöiiliette  (licsüségrt,  hanem  anuak  ia,  Iiogy  a  iiiívclt  emberek 
ott  sjsabaflságot,  könyvtárakat  és  mívelt  társaságot  találtak.  Í^a- 
clnábau  —  írja  Paleario  1530-bau  —  költök,  szónokok,  bíresböl- 
cíícszek  laknak.  A  tanulás  Paduát  választotta  lukht.'Iyül  és  itt 
talált  menedéket  és  hogy  Pallás  mioden  tudományt  itt  tanít. 

Itt  hallgatta  Erasniua,  a  szent-audrási  ifjú  apát  társaságá- 
ban Musurusf,  a  görög  és  latin  tudományok  nagymesterét;  itt 
alapította  meg  PoU-Éeglnnhí  barátsága  által  nagy  hírnevét,  itt 
kötött  ismeretséget  nraa  kor  legkitűnőbb  embereivel,  Benibo,  Con- 
tarjai,  Sadolet  ésMoronevah  Szerzőnk  mindenikkel  megismertet. 
Lás8uk  csak  Sadolet  és  Bembo  hibornokok  rövid  rajzát.  Senki- 
nek sem  tartozik  annyival  Padua,  mint  BemboDak.  Még  mint  iQu. 
miután  két  évet  az  egyetemen  töltött,  ide  tette  át  lakását  1521. 
december  havában,  mikor  ugyanis  X.  Leo  meghalt,  kinek  Sado- 
Uival  együtt  titkára  volt.  Hogy  Leo  két  ily  nagy  szellemű  ifjat 
választott  titkárává,  csak  ezért  is  nieglehet  bocsátani  8ok  hibá- 
ját Egyesülve  a  gyöngéd  barátság  köteléke  által,  mindkettő 
tehetséges,  ügyes,  mindkettő  tanult  s  mindkettő  alkalmas  és  képrís 
a  szegény  tanulókat  pénzökkel»  a  gazdagokat  irodaimi  és  tudo- 
iiiányog  tanácsaikkal  segíteni,  mindkettő  ment  a  bigoteriától.  Igen, 
0  két  bibornok  a  renaissauce  történetének  s  a  katholicus  egyház 
eme  korszakának  legtündöklőbb  két  alakja.  Csak  egy  pontban 
külíinböztek,  Sadvlct  keresztyén  volt,  Bembo  pedig  pogány.  A 
Xy,  és  XVI*  század  írói  közt  senki  sincs»  a  kiben  a  keresztyén 
kegyesség  és  erények,  szilárd  keresztyén  doctrinákkal  egyesülve, 
oly  világo&an  előtűnjenek,  mint  Sadolet  müveiben,  s  hogy  mun- 
kái még  is  feledve  vannak,  oka  az,  hogy  a  római  censura  pelagiá- 
uismust  fedezett  fel  bennök.  A  hang  Augustinusé,  de  a  kéz  aPe- 
lagius-é.  Sadolet  ritka  nmdár  (rara  avis)  volt  a  XVI.  százíidban, 
hitt  a  keresztyénségben,  s  példányképe  volt  a  keresztyén  eré- 
nyeknek és  kegyességnek,  Bembo  szintén  kiváló  példánya  volt  a 
tiszta  pogánynak.  Neki  a  keresztyénség  olyan  volt,  mint  a  görög 
theologia  Aristotelesnek  és  Platónak,  s  a  római  —  Cicerónak  és 
Seuecának.  Szavak  és  ceremoniákbúl  álló  rendszer,  némely  tekin- 
tetben hasznos  a  nélkül,  hogy  igazságon  vagy  tényen  alapúina,  a 
nélkül,  hogy  az  erkölesökkel  vagy  viszonyainkkal  valami  viszony- 
ban volna,  a  nélkül,  hngy  az  emberiségnek  valami  vigasztalására 
lenne.  Valóban  BemlKi  a  pogányok  pogánya  volt.  Epicuri  de 
grege  poreus,  a  mint  ellenségei  nevezték. 

Kedves  modora  szép  férti  volt,  közkedveltségben  állott, 
gazdag,  tanult,  vidámkedélyü,  jó  étvágygyal  s  következésképeu 
jó  egészséggel  birt  és  mindig  vigan  volt,  (mens  sana  in  corpore 
sano).  Szerencsés  volt  kedvese  hü  szerelmében,  szerencsés  tőle 
született  gyermekeiben  s  így  töltött  el  hetven  évei,  úgy,  hogy  maga 


536  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Solon  is  boldognak  nevezte  volna.  A  vallíisnak,  iiiiol  létüiö  vala- 
minek gondolata,  vagy  a  láthatatlannak  és  a  Jövő  éleinek  kép- 
zelete, soha  se  háborgatta  az  ö  elméjét  Azt  szokta  mondaoJThogy 
soha  sem  olvasta  Szt.-Pál  leveleit  vagy  a  Breviarimnotj  mert  fél, 
hogy  megrontaná  saját  stylusát.  Egész  1539'igj  mikor  IIL  Pál 
hatvankilencz  éves  korában  bibornokká  tette,  semmiféle  theolo- 
giai  dolog  sem  fordul  elő  munkáiban.  Ez  ido  után  azonban  alkal- 
mazkodni kezdett  bíboros  állása  követelméüyeihez.  Eís  félretévén 
a  pogány  irodalmat,  a  szentírást  és  az  egyházi  atyák  műveit  tanul- 
mányozta. 

Ifjúságának  néhány  évét  Olaszország  ama  legmi véltebb 
társaságában  töltötte,  mely  rokonát:  Coruaro  Katalint,  az 
özvegy  cyprusi  királynét  környezte.  Kataliüj  minthogy  trónjá- 
ról le  kellé  mondania,  Asolában  tartotta  udvarátj  mely  a  többi 
olasz  udvart  irodalmi  műveltségben,  finom  modorban,  fényes 
életmódban  meszsze  fellülmulta  s  a  hol.  mint  Cyprus  királynéja 
udvarához  illett,  mindnyájan  hódoltak  a  szerelem  istenaszszonyá- 
nak.  Ez  udvarnak  Bembo  volt  éltető  szelleme,  bár  még  akkor 
nagyon  iQu  volt.  S  az  itt  töltött  idők  emlékéül  legszebb  művét,  a 
Gli  Asolani't  a  királynénak  ajánlotta.  IQu  korában  Paduában  a 
bölcsészetet  Pomponatiustól  hallgatta  s  kevéssel  X.  Leo  halála 
előtt,  egészségi  tekintetekből,  újból  idejött,  hol  a  paduai  vizeket 
használta,  ez  alatt  történt  Leo  halála  s  ő  Romából  vissza- 
húzódva elhatároztír,  hogy  mindvégig  itt  marad,  úgy  is  tett  s 
1521 — 1539-ig  folytatta  itt  boldog  életét,  meglátogatva  néha 
Velenczét  s  egyszer  Rómát.  *) 

Házát  úgy  Írják  le  életírói,  mint  a  Múzsák  templomát 
Fényes  könyvtárt  állított  s  az  érmek  és  régiségek  oly  remek 
gyűjteményét,  melyhez  hasonlóval  magán-ember  nem  bírt  s  egy 
növénytani  kertet,  melybe  a  legritkább  s  legszebb  növénye- 
ket gyűjtötte  össze.  Vendégszeretete  minden  tudománykedvelö 
irányában  határtalan  és  bőkezű  volt.  Háza  találkozója  volt  min- 
den tudományos  embernek,  ki  Paduában  tanult,  s  minden  ide- 
gennek, utazónak,  kit  az  egyetem  hírneve  vagy  Bembo  személyi- 
sége ide  vonzott  Mindenki  igyekezett  magát  bemutattatni. 
Nyáron  és  őszszel  egy  közel  fekvő  pompás  villában  lakott,  melyet 


*)  *Nel  bele  Asolo  Caterina  Coruaro  Regina  de  Cipro  tenea  trc 
corti  ad  un  tempó,  quella  dclle  muse,  quella  dellaniorc  et  quella  della 
niagnificenza  et  dignita  regale,  e  di  tutti  tre  cra  il  Bembo  lauiraa  c 
lornamento.  Bettinelli  il  Risorgimento  ncgli  Studi.  Ballasso  17  75. 

*)  Ket  rendnek  volt  nagymestere :  a  Sz.-Jánosnak  es  a  Jerusalemi- 
líck,  volt  kot  dccanatiisa,  három  apátsága,  több  kanonok p:íga  s  meg  más 
javadalmai  i»,  melyből  roppant  jövedelme  volt. 


TÓRTfeNtrri  tROtULOlI. 


nacg  atyjc4tól  r»rökült.  KöDyTtárábau  volt  Virgil  6«  Ferencjc  leg- 
régibb kézirata,  a  IVoveücei  költészet  legrégibb  iratai  h  több  kéz- 
irat PetrarcAtól.  Le^ifjoblí  liarátai  Luigi  Coruaro,  Lampridio  »ib. 
kik  müveiket  nála  olvasták  fel. 

Talán  hosszasabban  mulattunk  o  rendkívüli  ember  élet- 
rajy.áüál;  mint  kellett  volna,  de  czélszerünek  tartottak  e  leírást 
habár  rüvíditve  is  köziem^  mint  a  renaissance-kori  emberek  esz- 
mény  kepének  bű  typusát 

A  bárom  év,  melyet  Dolet  Paduában  töltött,  nagy  befolyiW 
sal  volt  egész  életére,  mert  minden  kétségen  kívül  itt  szívta  ma- 
gáiba amaíi  elveket  melyek  húsz  év  múlva  halálát  okozták,  s 
melyek  arra  vezették  ellenségeit,  hogy  ot  mint  Isten  tagadót 
(atheist)  megégettessék.  Paduában  legkedvesebb  tanárai  voltak 
Lo)ujdinu8  és  SimOTí  Vüldnovann s^  miudkettö  ott  tartózkodása 
alatt  halt  el  A  paduai  diákéletről  szép  leírást  hagyott  hátra 
Dolet  a  De  imitatlone  Ctceroniana  Z7Am^  müvében.  Víllanovanus 
halálával  vissza  akart  térni  Francziaországba,  de  megismerked- 
vén Langeac  János  limogesi  pftspökkelj  ki  Franczíaország  követe 
volt  Veleuczében  s  ez  alkalommal  épen  Paduában  mulatott,  meg- 
hívatutt,  hogy  vállalna  a  követségnél  titkári  állomást.  Dolet  a 
meghívást  elfogadta  s  a  derék  püspökkel  egész  egy  évig  t.  í.  a 
követség  végeztéig,  Velenczében  maradt.  Visszatérvén  hazájába, 
latin  irodalflii  tanulmányait  akarván  folytatni,  Tonlouseba  ment, 
melynek  akkor  híres  egyeteme  volt.  Mint  a  III,  fejezetben  a 
velenczeit,  űgy  a  következő  IV— YTII,  fejezetekben  az  akkori 
toulouse-i  életet  és  tudományos  viszonyokat  írja  le  szerzőnk,  oly 
megkapi5  közvetlenséggel,  mintha  magunk  előtt  látnók  az  egész 
várost  parlamentjével,  egyetemével,  kitűnő  pilspökével,  s  a  többi 
előkelőbb  embereivel  és  zajongó  egyetemi  ifjúságával.  Toulonse 
városa  egyeteme  s  részben  parlamentje  is  oly  hírben  maradtak 
ránk,  hogy  a  haladásnak,  a  pogány  latin  irodalmi  tanulmányok- 
nak, a  szabad  gondolkodásnak  és  szabad  szónak  ellenségei  voltak, 
Eg}^ebek  közt  Calvlnt  dhzná  papnak  nevezték,  s  általában  min- 
den újítást  elleneztek  és  üldöztek.  És  megtörtént,  hogy  a  derék 
ijjú  tudóst,  De  Caturce  Jánost  el  is  ítélték  a  máglyára,  s  haj- 
landók voltak  minél  többet  elítélni  és  bizonnyal  el  is  ítéltek 
volna  akarháuyat,  ha  buzgóságokat  nem  fékezte  volna  nagy 
miveltségü  tudós  püspökjük:  De  Pius  János,  Ríeux  püspöke,  ki 
állandólag  Toulouseban  lakott. 

Az  ifjúság,  mely  itt  is  országok  szerint  volt  csoportosulva, 
niegbotráiil  1  és  kárhoztatással  fogadta  Catm'ce  elitélteté- 

fiét  s  más  :  >en  nagyon  szabadon  kezdett  gondolkozni  és 

beszélni,  a  külön  csoportok  azonban  egymásközt  folytonots  egye- 
'»*'ilen?égben   éltek  s   végre  is  a  toulousei  parlament  kénj-teíen 


538  törtéKeti irodalom. 

volt  egy  rendeletet  kiadni,  mely  az  ifjúság  csoportjait  (úgy  stólva 
egyleteit)  praetendált  jogaiktól  s  egyebek  közt  a  mőnok  választás- 
tól megfosztotta.  E  rendeletnek  az  ifjuaág  s  különösön  a  fnm' 
czidk  *)  nem  engedelmeskedtek,  bauem  a  tilalom  daczára  Dolet 
egyhangúlag  oratornak  választót ták,  ki  szabad  szellomü  beszéd- 
del  foglalta  el  állását,  megtámadváu  a  parlamentet,  nz  egyete- 
met s  kárhoztatván  a  Caturce  télien  hozott  ítéletet.  E  beszéd, 
mely  nem  csak  a  franczia  íQak  előtt,  hanem  néhány  ezer  toulousei 
polgár  előtt  nagy  hatással  mondatott  el,  mint  az  egykorú 
Boulmier  írja,  első  üszök  volt  a  14  év  nmlva  iellobogo  milglyálioz* 
E  beszédre  egy  Piuache  nevű  Gaacogne  íQu  í^lelt^  védelmezve  a 
toulousei  hatóságokat,  de  ö  sokkal  kevesebb  tehetséggel  bírt,  mint 
Dolet,  azonban  Dolet  indíttatva  éné  magát  egy  iij  beszédben 
felelni  ellenfelének  E  beszédje  s-okkal  merészebb,  tartalmasabb 
s  érdekesebb,  mint  az  első.  Szerzőnk  szerint  meggondolatlan  vak^ 
merő  és  sértő. 

Dolet  beszédjében  >inepii8sim%í8  homOf^  ^imbecillis  obtrec* 
tator,^  3>ÍTnpcri7u«d«ríawiator€  nevekkel  illeti  ellenfelét,  szemére 
veti,  hogy  izgatta  ellene  a  parlamentet  s  személyeskedve  vádolta 
őt,  hogy  Cicero  imádó,  árulónak,  összeesküvőnek  nevezte,  sza- 
badon maradását  veszélyesnek  jelezte.  —  »Igen  ő  nagy  szónok 
—  mondja  Dolet  —  én,  még  élek,  legkevésbé  sem  szégyellem, 
hogy  általad  halálra  gyaláztatom.  Hogy  én  ki  vagyok,  azt  tudják 
sokan,  bizonyítják   Longolinus  levelei  és   Yillanovanus,  kinek 

tanítványa  voltam aztán  dicséri  I.  Ferencz   királyt  s  a 

francziákat  a  gascognok  rovására,  de  miben  áll  Tolouse  hír- 
neve a  miveltséget,  a  finom  modort,  a  civilisatiot  illetőleg,  meg- 
mutatta a  király  gyors  elutazása.  Jött,  látott  és  elutazott.  Az 
aljasság,  a  nyerseség,  a  barbárság,  mely  Toulouseban  uralkodik 
fenyegeti  Francziaország  dicsőségét. « 

Ezután  az  ékesszólás  minden  erejével  támad  a  toulouseiakra, 
kik  bitorolják  a  vallásos  hírnevet,  s  vak  bigottságból  Jean  de 
Caturce-ot  megégették,  megalázták  Boyssonnet,  üldözték  Pac-ot 
és  Bunel-t  s  nem  átallották  Rieux  püspöke  ellen  is,  hála  légyen 
sikertelen  támadást  intézni.  »Azt  mondják,  hogy  a  lutberismust 
üldözik,  jó  üldözzék  e  zavart  csináló  istentelen  embereket ;  de  vala- 
hányszor kezöket  rátehették,  kíméltek-e  a  toulouseiak  vagy  egy 
tanult,  tudományos  embert,  s  hány  kitűnő,  hírneves  tudóst  tettek 
semmivé  ?  Hol  bár  egy,  ki  felmentő  szavazatot  adott,  ha  tudós, 
mivelt  emberről  volt  a  kérdés  ?  Már  látom,  hogy  ellenem  is  ösz- 


^)  A  francziáknak  a  Loire-on  tul  külöu  egyletök  volt  s  az  aqui- 
tánoknak  es  gascogneieknak  együtt  megint  külön,  aztán  voltak  a  nemetek, 
angolok  es  spanyolok. 


TÖRTÉNKTi  IROUAtOM. 


539 


8zegj^fiU»ik  a  rágalm:aók,  redia  isi  tették  már  kczOket,  luar  ki  is 
moDílták  az  elkárhoztatü  ítéletet.  Már  reám  is  fogták,  hogy  óu  is 
Lutlieristíi  vagyok.  ,.•*..»< 

í^Es  mi  az  oka,  hogy  Toulouse  a  kegyeÜeuségbeu  gyöuyör- 
kuíiik?  liogy  ennek  a  városnak  oly  elvadult  erkölcsei  vannak, 
hogy  neki  c«ak  az  a  kegye^tleusóg  okoz  Örömet,  a  mi  a  hnmani- 
iásnak  legszélsőbb  ellentéte  a  a  mit  az  igazsággal  sehogy  sem 
lehet  Összeegyeztetni?  Nevet  nem  említek^  de  jól  tudjátok,  kiről 
szóh»k,  mert  e  városban  égették  meg;  testét  semmivé  tettétok,  do 
hírnevét  a  gyiUölködésnck  soha  semmi  lángja  aem  fogja  meg- 
emészteni! stb.  stb*« 

Képzelhető,  hogy  c  szónoklat  mennyire  felbőszitette  Tou* 
Ion  se  varosának  hivatalos  részét  s  szerzőnk  jő  angol  polgári, 
nyugalmat  szerető  szempontjából  hibáztatja  is  Dolet  merészsé- 
gét; de  hiszen  ezek  ííz  ujjászületéí*  férfiai  forradaln járok  voltak 
az  eszmék  országábiin,  eí szánták  magokat  a  küzdelemre  és  győ- 
zelemre, övék  volt  a  világ  új  szellemének  és  minden  mivelt 
embernek  rokonszenve,  íJk  nem  követtek  el  bűnt  —  ok  csak 
tantdtak  és  tanítottak. 

Midőn  maguk  előtt  látták  a  buta  csökönyösségét,  nem  ma- 
radhattak csendes  nyugalomban,  szelíd,  ártatlan  hallgatásban, 
hanem  legalább  ki  kellé  moudaniok,  mi  szívükön  feküdt ;  ő  bizony- 
nyal  az  ifjú  Ihlet,  ki  ekkor  még  nem  uöafilt  volt  meg  s  kinek  még 
ekkor  nem  volt  szeretett  fia,  ki  a  földi  lét  örömeihez  oly  erős  Ián- 
czokkiil  csatolja,  teljesen  kész  volt  Caturce  sorsában  osztozni  s 
beszéde  nem  lehetett  tejjcl-mézzel  készített  édesség  I 

A  parlament,  a  föinquisitor  s  kormányzónak  —  nem  tekintve 
az  ifjúság  lelkesedését  —  könnyen  sikerült  elfogatása,  de  pártfo- 
gója, a  nagy  szellemű  püspöknek  hathatós  közbenjárása  hamar 
kiszabadította,  Toulouseból  azonban  távoznia  kellett,  s  6,  bár 
nagyon  betegen,  Lyonba  vonult. 

Ez  egészen  más  város  volt,  mint  Toulouse,  Szerzőnk  törté- 
neti hűséggel  mutatja  ki,  hogy  Lyon  tulajdonképen  olasz  telepü- 
lés, ők  hozták  ide  a  tudomány  és  felvilágosodás  szellemét,  a  leg- 
nemesebb iparok  egyikét,  a  selyem-tenyésztést,  melyet  a  legfőbb 
rangú  olasz  családok  űztek.  A  Parriafc  és  Gondiak  a  XV,  szá- 
zad elein  telepedtek  Lyonba,  s  bebizonyították  a  francziáknak, 
hogy  a  legaiíveltebb  népnél  a  kereskedés  folytatása  nem  összefér* 
hetetlen  az  előkelő  születéssel,  a  finom  modorral  s  a  tudományos 
éa  művészeti  míveltséggel.  Az  irodalom  és  művészet  hazájából 
jővén  az  olaszok,  oly  civilisatiót  hoztak  magokkal,  mely  ekkor  a 
írancziák  előtt  teljesen  ismeretlen  volt .  .  .  .  ,  Ezért  lett  Lyon 
oly  hamar  a  franczia  míveltség  és  előhaladottság  fészke,  mely  ez 
időben  sok  részben  Parist  is  felülmulta,  különösen  a  véleménysza- 


540  TÖRTÉNETI  IROtiALOM. 

badságban.  Olasz-  és  Francziaország  közt  pedig  a  kereskedelmi 
összeköttetés  főpontja  volt  egésa  az  újabb  időkig.  Firenzts  é» 
Lucca  tündérpalotáínak  másai  emelkedtek  Lyon  utczáin,  s  oem 
volt  a  XVI.  században  franczia  tudós,  ki  legalább  egy  időre  meg 
ne  fordult  volna  e  művelt  városban.  RabelaiSj  Clement  Marot^ 
Micbael  Sérve tuSt  Bon  aven tűre  des  PerierB,  Salmon  Macríu  sat, 
1530.  és  1540.  közötti  évekig  laktak  itt^  Erasmus,  Róbert  Eti- 
eime,  Pole,  Sadolet,  Calvin,  Beza  stb.  gyakran  meglátogatták. 
Dolet  itt  mk  barátra  és  jóemberre  talált')  Egyszersmind  a  gya- 
korlati életre  fordítván  figyelmét,  alkalmazást  keresett  a  híreü 
Gryphius  Sebestje q  nyomdájában,  mint  corrector.  Ez  időben  a 
nyomdászok  az  vhé  rangú  tudományos  férfiak  sorában  fo^ílaltak 
helyet,  s  a  legtöbbször  magok  is  írók  voltak.  Ilyeuek  voltak  a 
Gryphiusok,  Elzevirek,  stb. ')  Dolet  1534-ben  érkezett  Lyonba, 
s  nem  sokára  kiadta  két  toulousei  beszédét,  néhány  vers  és  levél 
hozzácsatolásával.  Aztán  megtanulta  a  nyomdászat  mestersé- 
gét is. 

Barátai  sürgetésére  ugyancsak  Gryphiusnál  kiadta  nagy 
munkájának :  Commentariorum  Lingvae  Latináé  két  első  kötetét 
is.  ^)  Munkájának  első  részét,  mely  ívrét,  diszes  kiadású  mfi,  I. 
Ferencz  királynak  is  bemutatta,  s  Tournon  bibornok  pártfogása 
mellett,  az  uralkodó  által  kegyesen  fogadtatván,  királyi  privilé- 
giumot nyert,  hogy  maga  is  nyomdát  állíthasson.  Főnöke :  a  tudós 
Gryphius  örömmel  fogadta  pártfogoltja  s  barátja  szerencséjét,  s 
minden  módon  segítette,  hogy  nyomdát  állíthasson  és  felszerel- 
hesse ;  a  többi  nyomdászok  azonban  irigy  szemmel  nézték,  hogy 
Dolet  a  nélktll,  hogy  rendszeresen  készült  volna  e  pályára,  királyi 
privilégiummal  egyszerre  mesterré  lett,  s  gyűlölségök  még  neve- 


^)  £z  időben  Lyonban  még  a  nök  is  nagy  műveltségük  által  tűn- 
tek ki.  Ilyenek  voltak  a  többek  közt :  Labe  Louise  költő,  kinek  müveit 
ma  is  olvassák ;  a  Sceve  nővérek  Claudine  és  Syhilla  ;  Gaillard  Johanna  ; 
Perron  asuzony  stb.  mind  jeles  írók. 

')  Nálnnk  Honter,  Heltai  s  mások. 

^  £z  első  kiadásnak  I.  kötete  megvan  a  m.  kir.  egyetem  könyvtá- 
rában is,  igen  szép  példány,  csakhogy  végén  két  levél  hiányzik.  A  hires 
Náprági  Demeter,  egykori  győri  püspök  könyvtárából  került  ide.  Kiadási 
éve  1536.  Szerzőnk  e  müvet  részletesen  ismerteti,  s  diszes  czímlapját  is 
közli.  —  A  múzeum  könyvtárában  pedig  meg  van :  a  Lexiron  Ciceronia- 
rum  Marii  Nicolii.  Accedunt  Phrascs  et  Formuláé  Lingvae  Latináé  ex 
Commentariis  Stephaui  Doleti.  Patavii,  1734.  tehát  200  év  múlva  is  a 
Dolet  könyvét  használják !  —  A  Delitiae  Poetarum  Gallorum  czimü  An- 
thologia  (három  kötet)  első  kötetében  1609.  megvan  Dolet  híres  ódája 
I.  Ferencz  királyhoz.  Több  müvére  nem  találtam  könyvtárainkban. 


TÁRTÉN  KTI  mOtíAtOM- 


541 


kedetl,  miflöü  az  új  nyomda  csakhamar  virágzó  állapotra  emel- 
kedett, a  mi  természetesen  a  mester  tudomáuyoB  liínievének  volt 
tü8ZÜDlietö,  Az   alattomos  irigység  és  gyűlölség  azoobau  nem 
Bokára   nyíJt   ellenségeskedésben  tört  ki,   A  nyomdász-segédek 
ugyanis  lázadást  kezdtek  a  mesterek  elleu^  több  bért  és  jobb  élel- 
lezést  követeltek,  s  nevezetes^  évekig  tartó  közdelemben  Dolet 
liudig  a  segédek  pártján  volt,  kiknek  iígye  végre  is  győzelemre 
Ijutott,  Történt  egy  más  eset  is,  Dolet  egy  este  az  utczán  megtá* 
tnadtatott  s  a  küzdelemben  elleofelét  leszúrta.  *)  Erre  a  támadó 
/írsai,  kik  ngylátszika  közelben  valának,  rárohantak  s  el  akarták 
i,  de  Dolet  barátjai  is  megérkezvén,  kiszabadították  s  ö  még 
öal  előtt  kimenekült  és  egyenesen  Parisba  ment,  hogy  a  király- 
tól kegyelmet  nyerjen.    Téli  idÖben,  részint  gyalog,  részint  csó- 
lakon   és  nyomorult  kocsikon  csakugyan  meg  is  érkezett  Pa- 
risba, s  tig[yét  elbeszélte,  hogy  önvédelme  közben  támadó  ellenét 
szerencsétlenül  megölte,  —  volt  ugyan  elég  barátja,  de  vult  ellen- 
kége  is  és  a  király  elhatái'ozásáig  fogságba  helyeztetett.  Barátai* 
^Bak,  pártfogóinak  sikerölt  öt  kimenteni  s  a  király  csakugyan  meg- 
L kegyelmezett,  a  Sorbonne  és  más  ellenségei  nagy  bosszúságára* 
~~  megkegyelmeztetés  kieszközlésében  részt  vett  navarrai  Margit 
herczegné,  Duchatel  a  király  felolvasója,  s  mások  is,  és  Paris  írói, 
líizabadszellemü  tudósai  Dolet  kiszabadulásának  ünnepére  fényes 
lljanquette-t  rendeztek,  melyen  Rabelais,  Marót  Voulté,  Dampi- 
jerre,  Macriu,  Bndé  stb-  ama  kor  legjelesebb  írói  részt  vettek.  A 
íreudégséget  követő  napon  Dolet  kora  reggel  visszaindult  Lyonba, 
\n,  kir*  kegyelem-levéllel  zsebében ;  de  a  lyoni  parlament  csak  évek 
tnulva  ifjfaUa  he  a  kegyelem-levelet, 

Dolet  legtöbb  művét  Lyonban  írta,  nyomtatta  és  adta  ki» 
Ot  első  művét  u.  m.:  L  Orationes  duae  in  Tolosara.  2.  Dia- 
lógus De  imitatione  Cicerouiana,  (melyet  Erasmus  ellen  kimé- 
tletlen  modorban  írt.)  3.  Commentariorura  Linguae  Latináé  (ez 
I legnagyobb  s  legfőbb  munkája.)  4.  De  re  Navali.  5.  Carmina,  a 
jGryphius  nyomdájában  nyomtatták.  Három  munkáját  különféle 
l helyeken  és  nyomdákban  nyomatta ;  nyolczvanhdrom  munkáját 
fpedig  a  saját  nyomdájában  adta  ki. 

Dolet  heves  véralkatú,  türelmetlen  és  meglehetus  hiú,  sőt 

mondhatni  kevély  ember  volt ;  míveltsége  és  tudománya  Európa 

kakkori  legjelesebb  tudósai  közé  emelte,  de  társas-életi  viszonyai- 

jban  sokféle   kellemetlenség   érte,  gyakran  legjobb  barátival  is 

I  Összeveszett,   némelyiket  örökre  elvesztette,  másokat  újra  meg- 


*}  CorapBing   nevíi  fe»t<i  volt,  kivel  níímelyek   szcrhit  koi'iiUbaii  jó 
LviftzoaybHD  vala  Dolet,  maBok  azerínt   jí^dig  fel  volt  izgat vn  Dolet  tíUen- 
által,  bogy  yégeyízen  vek :  kUl^al^en  lyoni  polgár  volt. 


542  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

nyert.  Idővel  azonban  iQukori  pártfogói  lassanként  ellialtak,  B 
a  szabad  gondolkodás  légköre  is  változni  kezdett;  a  korábban 
szabad  szellemű  I.  Ferencz  hajlottabb  korában  egész  együgjűvé 
lett,  s  kit  mint  ifjut  a  szabad  tudományok  atyjának  neveztek^  idő- 
sebb korában  rendeletéé  adott  ki,  bogy  a  könyvnyomtatás  mester* 
sége  megszün tettessék.  Csak  is  a  pári8i  parlament  bátorságának 
lehete  köszönni,  hogy  be  nem  igtatta  és  ki  nem  hirdette  e  rende- 
letet, mely  örök  szennyfolt  lett  volna  a  franczia  mlveltség  törté' 
netén. 

Doletnak  anyagi  érdekeikben  sértett  nyomdász-társai  és 
irodalmi  térefa  megregulázott  ellenségei  míné!  kevesebb  nyugal- 
mat engedtek,  s  habár  szabadelvfisége  s  különösen  irodalmi  nyi- 
latkozatai, mióta  Troyesböl  egy  kedves  feleséget  vett,  s  még  fia 
is  (Claude)  született,  sokkal  mérsékeltebbek  voltak.  Valószínűleg 
az  általa  megölt  Compaign  rokonai  és  nyomdűsz^koUégái  felad- 
ták, hogy  rósz  keresztyén,  mise  alatt  ide-oda  járkál,  s  dolgát 
végzi,  hogy  nem  böjtöl,  böjtnapokon  hústeszik,  keresztet  nem  vet, 
és  hogy  Isten  tagadó  s  irataiban  a  Deus  szót  csak  a  pogányok 
éi-telmében  használja.  Ily  vádak  alapján  a  lyoni  parlament  elfo- 
gatta s  el  is  Ítélte,  ö  azonban  a  párisi  parlamenthez  apellált,  de 
bár  sokan  igyekeztek  öt  megmenteni  —  a  király  nagyon  meg- 
változott —  és  ö  valószínűleg  a  közel  három  évi  fogság  által  fel- 
izgatva, sboszszussá  téve,  keményen  viselte  magát  a  törvény  előtt, 
végre  is  kaptak  rajta,  hogy  egy  nyomdászt,  egy  ^szabadelvű  írót, 
egy  pogány  tudóst  megszoríthattak,  hisz  mind  a  három  faj  esküdt 
ellensége  volt  a  maradiaknak  —  hát  Dolef.  kiben  mind  a  három 
faj  egyesűit,  hogy  menekülhetett  volna  meg  a  nagy  inquisitor 
körmei  közül. 

1546.  aug.  2-án  olvasták  fel  előtte  ítéletét.  Isten  káromlás, 
lázítás  és  tiltott  könyvek  (az  új  testamentum)  árulása,  és  e  fő 
bűnökért  halálra  Ítéltetett,  még  pedig  úgy,  hogy  ha  elmondja  a 
bűnbánó  formulát,  akkor  előbb  felakasztatik  s  azután  megéget- 
tetik, ha  pedig  el  nem  mondaná  elég  hangosan  a  formulát,  elébb 
nyelve  kivágatik,  s  aztán  elevenen  megégettetik.  A  következő 
nap  az  ítéletet  végre  is  hajtották;  szemtanutói  származó  ada- 
taink nincsenek  a  kívégeztetésröl.  Egy  jelen  volt  katona  tiszt 
beszédje  után  írják,  hogy  Dolet  a  formulát  hangosan  elmondta, 
s  aztán  felakasztották  és  azonnal  meg  is  égették,  munkáinak  hir- 
telen összeszedett  példányaival  együtt. 

Halála  előtt  nem  sokkal  gyönyörű  franczia  ódát  írt  börtö- 
nében :  on  his  dexdation  and  ou  his  consolation,  balála  után  pedig 
igen  sok  író  ódával,  epítaphiummal  tisztelte  meg  s  minden  mívelt 
ember  megkönnyezte. 


TÖRTÉSETt  IROOALOM. 


543 


Mórt  esi  Dolct  et  par  fon  couaümmé 
Oh  quol  rnalheur!  Oh  que  la  pcrtc  est  grandé, 
Mais  qooi  I   cu  Franee  on  a  aecoustuiné 
Toujoura  doniicr  a  tel  saint  tel  offraade. 


De  bármily  érdekesen  adja  elő  szerzőnk  Dolet  életesemé- 
nyeit egész  az  utolsó  perczig,  mindazáltal  nem  kevesebb  érdeme* 
ket  szerzett  ama  belialó  korrajzok  és  ismertetések  által,  melyek 
I  művét  a  legénleketíebb   történeti   olvasmányok   egyikévé  teszik. 

—k-s. 


\Arfid  íihiéneU,  Irta  Likaios  Ottó  L  kötet.  Árad,  1881.  8-ad  rát.  252  1.) 

Az  előttünk  fekvő  mfi  első  része  egy  nagyobbterjedelmft 

monograpbiáDak»  de  a  történelmi  rész  be  lévén  fejezve,  kötele^;- 
ségíiukuek  tartjuk  megemlíteni,  hogy  az  érdemekben  megőszlUt 
sxerző  (ki  a  forradalom  után  következő  szomorú  években  József- 
város börtöneiben  tubb  évig  elzárva  is  volt  s  így  méltán  a  jó 
ügy  hitvall6i  közé  sorozható)  nagy  szolgálatot  tett  városának, 
ion  az  Arad-város  törtéuetéro  vonatkozó  adatokat  nagy  fárad- 
tai összegyűjtőt  te*  Szerzi),  ki  saját  szavai  szerint^  már  a  80-ik 
ívhez  közelediky  teljes  ön  tudatossággal  bevallja,  hogy  munkáját 
nem  tekinti  bevégzett  történelemnek  s  magát  csak  anyaggyüjtü- 
nek  nevezi,  mint  ilyennek  munkája  valóban  érdekes  s  puszta 
adatok  táránál  sokkal  több,  mert  a  mű  felosztása  s  itt-ott  helye- 
sen alkalmazott  megjegyzései  irányadók  lesznek  minden  időre  % 
bárki  légyen  a  jövendő  időkben^  ki  kedvet  és  hivatást  érezzen  a 
nagy  munka  újra  felvételére,  Lakatos  Ottó  művét  mindig  szem- 
elott  kell  tartania.  A  bevezetés  után  jön  az  értekezés  az  Arad 
név  eredetéről  s  aztán  a  krónikái  feljegyzések  1002  — 1517-ig 
e  közben  az  orodi  káptalan  és  prépostságról  és  ezek  birto- 
kairól szóló  fejtegetések,  a  prépostok  és  káptalani  tagok  név- 
sora. Azután  a  város  történetei  egész  a  legújabb  időkig.  Tagad- 
hatatlan, hogy  legérdekesebb  része  az  egész  műnek  a  forradalmi 
időkre  vonatkozó  feljegyzések,  melyek  a  közvetlenség  hatalmá- 
val írva,  mély  benyomást  tesznek  az  olvasóra.  A  múlt  század 
végéről  érdekes  részleteket  tartalmaz  a  Hora-világról  és  József 
császár  látogatásáról  szóló  fejezet  is,  de  ugy,  amint  az  aradi 
történetek  1848*  és  1849-böl  el  vannak  beszélve,  csak  a  meleg 
érzésű  hazafi  8  a  mivelt  lelkű  és  történelmi  érzékkel  biró  tudós 
irbat* 

Az  ezen  idő  eseményei  hónaponként  vannak  előadva  s  való- 
ban drámai  hatása  van  az  olvascira,  ha  az  1848-ik  évi  mart. — 


544  TÖRTÉNETI  IRODALOM* 

júniusi  világos,  jókedvű  rőzsaszínbeu  tündöklő  szép  lapokat  az 
1849.  évi  augustus — októberi  sötét  vés2ítliordó  gyásznapokkal 
öszszekasoDlitja.  Arad  városát  érdeklő  számos  érdekes  adat  van 
itt  rnegörixve»  de  néha  ugy  tetszik,  miutha  az  egész  forradalom 
tortéuetét  adná  a  szerző,  s  ennek  oka  bizonynval  az,  hogy  Arad 
Tiirosáhau  mintegy  dióhéjban,  az  egés^  ország  törtéiietej  az  öröm 
és  gyásx,  a  maga  kicsapongó  örömében  és  kétségbeejtő  sscomoni- 
sftgában  egyesíilt. 

Mindent  összevéve,  a  nagyérdemíi  szerző  köszönetet  érde- 
mel a  fáradságos  iimnkáért,  Arad  városa  pedig  helyesen  t8ttc% 
hogy  történetének  e  bátor  úttörőjét  pártolásiíra  méltatta, 

— á~r. 


T  JL I?/  O  Z  ^. 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  jux.  2-An  tartott  v.  ülés  az  ^pen  e  napokban  elhunyt  Gorove 
István  alapító  tagtársunk  temetésével  esvén  össze,  közönség  csak  kevés 
számmal  jött  össze.  Az  elnöki  széket,  a  v.  tagok  fölkérésére,  Jakah  Elek  fog- 
lalta el.  Ki  is  megnyitván  az  ülést,  titkár  jelenti,  hogy  a  Jakab  Elek  v.  t. 
által  bejelentett  felolvasás :  Erdély  hírlapirodalma  1848-ig,  levétetett  a 
napirendről.  Ugyanis  a  társulati  statútumok  értelmében  a  » Századok  «-ban 
csak  olyan  történelmi  czikkek  vehetők  fel,  melyek  tárgya  az  1815.  esetleg 
1790.  előtti  időkből  van  véve,  szerző  tehát  nem  fogja  felolvasását  megtar- 
tani. Ezután  Jakah  Elek  v.  t.  indokolta  a  felolvasás  elmaradását  Ugyan- 
is az  erdélyi  hazafiak  közül  többen  voltak  1827.  előtt  is  hírlapírók,  de 
ezek  Magyarországon  működtek  —  a  mint  ezek  közül  az  utolsó  meghalt 
3  hóval  utóbb  megindult  Erdélyben  az  első  magyar  hírlap.  O  pedig  nem 
akarja  kész  felolvasásának  csak  azt  a  részét  mutatni,  be,  mely  az  Erdély- 
ben nem  magyar  nyelven  megjelent  hírlapokról  szól. 

Ezután  Marczalí  Henrik  olvasta  fel  » Gazdasági  viszonyok  II.  Jó- 
zsef korában*  czímü  értekezését,  mely  egy,  az  Akadémia  megbízásából 
irt  nagyobb  míiuck  egyik  fejezetét  képezi.  A  levéltári  kutatások  alapján 
írt,  s  eddig  uciii  ismert  igen  érdekes  és  tanulságos  adatokat  tartalmazó  s 
ezenkívül  önálló  felfogással  ügyesen  összeállított  munkát,  a  hallgatók  nagy 
tetszéssel  fogadták. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  évdíjas  tagoknak  megválasztattak : 
Kef.  főiskola  könyvtára  Dcbreczenben,  (aj.  PfeiflFer) ;  Gróf  Széchcn  Miklós 
köv.  attaché  Konstantinápolyban,  (aj.  gróf  Széchen  Antal). 

A  folyó  évi  kirándulásra  vonatkozólag  elhatároztatott,  hogy  az  aug. 
21 -én  fog  kezdődni.  Megelőzőleg  aug.  20-án  d.  u.  5  órakor  értekezletet 
fognak  tartani  a  kirándulásra  jelentkezett  tagok.  Ezzel  kapcsolatban  tit- 
kár jelenti,  hogy  az  elnökök  közt  történt  megállapodás  következtében,  a  f. 
évi  kirándulást  Tulszky  Fercncz  alelnök  fogja  vezetni,  hogy  a  közgyűlésen 
Századok.   1881.  VL  füzet.  36 


546  TÁRCZA. 

az  elnöki  megnyitó  beszéden  kivtil  Bánó  J.  és  Berzeviczy  £.  társulati  ta- 
gok fognak  felolvasásokat  tartani. 

Titkár  jelenti,  hogy  a  M.  T.  Akadémia  felhívására  ennek  50 
éves  jubilaeumán,  a  Magy.  Tört.  Társulat  is  képviselve  volt 

Óváry  Lipót  de  Simoné  Lajost  külföldi  tagnak  ajánlja.  Egy  statú- 
tum értelmében  azonban  külföldi  tag  csak  nagygyűlésen  levén  választ- 
ható, az  ajánlat  a  közelebbi  nagygyűlésen  fog  tárgyaltatni.  A  társulat 
azonban  azon  olasz  bizottságnak,  mely  Otranto  felszabadításának 
400-ados  évfordulóját  készíti  elö,  üdvözlő  iratot  fog  küldeni. 

Pénztárnok  bemutatja  múlt  havi  számadását.  E  szerint : 

a  bevétel  volt .      1940  frt  70  kr. 

kiadás ^ 137   frt  80  kr. 

a  pénztár  maradék     1802   frt  90  kr. 

A  zárt  ülés  több  folyó  gazdasági  ügyet  elintézvén,  az  ülés  véget  ért. 


A  M.  TÖRTÉNELMI  TÁESULAT  F.  1881.  ÉVI  KIRÁNDULÁSA. 

Társulatunk  az  idén  Sáros-vármegyébe  tesz  kirándulást.  A  társu- 
lati választmány  a  kirándulás  tartamát  aug.  21  —  31-ig  határozta  meg. 
A  t.  vármegye  területén  működő  bizottság  tevékenysége  következtében 
alapos  a  remény,  hogy  ősi  nemzetségeink  e  törzsfészkében  történelmünk 
nem  csekély  gyarapodása  várható.  A  kisebb  nemesi  leveles-ládák,  a  szak- 
szempontból még  nem  kutatott  városi  és  mágnási  levéltárak  bŐ  alkalmat 
nyújtanak  a  búvárlatnak,  tág  tér  fog  nyílni  egyúttal  az  archaeologiai 
momentumokra  fígyelmezőknek  is. 

Kirándulásaink  sorozatában  a  sárosi  a  tizenegyedik.  £  kirándulá- 
sok közül,  ha  egy-kettő  nem  is  mutathat  föl  csillogó  sikert,  de  a  közérde- 
keltscg  fölébresztésével  hatott  megannyi.  A  jelen  kirándulás  hisszük, 
hogy  oly  helyen  tartatván,  melyen  a  történelem  iránt  való  érdekeltségnek 
úgyszólván  történeti  alapja  van :  intensiv  sikereket  fog  felmutathatni,  hn 
jelentkező  tagtársaink  közreműködésüket  a  munkálkodásban  fölajánlják. 

A  társulati  kirándulás  aug.  21-cn  kezdődik,  aug.  20-áu  d.  u.  az 
Akadémia  Kisfaludy- termében  előzetes  ülés  tartatik,  melyen  az  indulás 
körülményei  állapíttatnak  meg. 

Tudnivalók  e  részben: 

I.  A  kirándulásban  részt  venni,  a  társulat  minden  tagjának  jogában 
áll,  —  a  mennyiben  az  cszközlendö  tudományos  búvárlatokban  munká/t 
l'özrnti il hidegüket  A  Uiraxúat  czéljaira  fr»lajánlják.  (Alapszabályok  32.  §-a.) 


TÁRCZA.  547 

IT.  Jelentkezni  Icliet  a  kirándulásban  leendő'  résztvctclre  június 
15-élől  Július  15-ig  bezárólag^  azontúl  jelentkezést  semmi  szín  alatt  nem  fo- 
gadhat cl  a  titkári  hivatal. 

m.  A  bejelentífst  levelező  lapon  kérjük  eszközöltetni,  mely  a  tit- 
kári hivatalhoz  (Budapest,  IV.  Egyetemi  könyvtár)  inte'zendö.  Világosan 
kiteendö,  hogy  az  illető  társulati  tag  melyik  állomásról  indul  s  hová  ki- 
vánja  a  mérsékelt  árú  vasúti  jegyet  küldetni.  A  jegyek  bérmentetlenül 
küldetnek  szét,  legkésőbb  aug.  15-ig.  Oly  esetben,  mikor  a  bejelentés  homá- 
lyos, vagy  érthetetlen,  a  titkári  hivatal  felelősséget  nem  vállal. 

IV.  A  kirándulási  szabályzat  6.  pontja  értelmében  tíz  tag  már 
kötelezte  magát  a  kirándulásban  való  részvételre. 

Pulszky  Ferencz  Szilágyi  Sáiulor 

alelnök.  titkár. 


MAGYAR  TUD.  AKADÉMIA. 

A  M.  Tud.  Akadémia  Il-ik  osztálya  máj.  17-én  tárta  nagygyülési 
értekezletét,  mely  a  tagajánlások  s  a  nagy- jutalom  és  Marczibányi  mel- 
lékjutalom felett  határozott.  Az  osztály  megválasztásra  három  történet- 
írót s  egy  jogászt  ajánlott  a  plenumnak,  de  ez  csak  kettőt  s  a  jogászt 
választotta  meg,  névszerint  Czobor  Bélát,  Danhó  Józsefet  és  Vécseg 
Tamást.  A  nagy  jutalomra  vonatkozólag  Ipolyi  iBcszterczebányai  Műem- 
lékek Története «  czímü  munkája  hozatván  javaslatba,  ő  kijelenté,  hogy 
mint  elnök,  nem  tartja  állásával  összeegyeztethetőnek,  hogy  a  nagy  juta- 
lomra concurráljon  s  kéri  magát  a  combinatióból  kihagyatni.  Ellenben  a 
nagyjutalomra  az  Országgyűlési  Emlékeket  ajánlá  Fraknóitól  és  Szilá- 
gyitól. Fraknói  mint  akad.  főtitkár,  hasonlag  kijelentvén,  hogy  részéről 
nem  akar  pályázni,  a  nagy-jutalom  Paulernéh  (Wesselényi  összeesküvése) 
s  Pfsty  Frigyesnek  (Eltűnt  régi  vármegyék),  a  Marczibányi  mellékju- 
talom Sdlúgyi  S.-nak  (Erd.  Orsz.  Emlékek  1 — 6),  ítéltetett  oda. 

Az  ünnepélyes  közülésen  —  melyet  Kezső  trónörökös  és  akad. 
t.  t.  is  szerencséltetett  jelenlétével  —  »Vázolatok  a  Magyar  Tudomá- 
nyos Akadémia  félszázados  történetéből  1831  — 1881. «  czímü  11  íves 
munka  osztatott  szét  a  hallgatók  közt.  A  febr.  28-án  tartott  összes  ülés 
határozatához  képest  a  főtitkár  állítá  össze,  néhány  szaktudós  segélyé- 
vel 8  tulaj donképeni  czéljának  :  rövid  és  érdekes  képben  összefoglalva 
feltüntetni  az  Akadémia  félszázados  működésének  történetét  és  nevezetes 
hatását  a  nemzetre,  megfelel.    Azt   ki  e  munkát  végigolvassa  s  összeha- 

36* 


548  TÁRCZA. 


sonlitásokat  tesz  a  hajdani  s  mostani  állapotok,  kö^t  o  kt3iiyY  meggyőzi, 
hogy  gyümölcsözőbb  beruházást  a  nemzet  az  AkadémUnál  uom  tett, 

A  nagygyűlésen  a  történeti  tudományok  köréből  köv,  pályftkerdc«ek 
tűzettek  ki : 

1.  Kívántatik  forrástanulmányok  alapján  azon  politikai  és  cultu- 
rai  befolyás  megismertetése  és  jellemzése,  melyet  a  magyar 'és  lengyel 
nemzet  egymásra  gyakorolt. 

Jutalma,  berezeg  Czartoriazky  László  adományából  1000  frt. 
Határnap  1882.  december  31. 

2.  A  M.  T.  Akadémia  nyílt  pályázatot  hirdet  egy  történeti  mono- 
graphiára,  mely  a  magyar  és  lengyel  nemzet  érintkezéseinek  történetét 
tárgyalja.  A  pályázók  Nagy-Lajos,  I.  Ulászló,  U.  Ulászló,  II.  Lajos,, a 
Zápolyák,  Báthory  István,  11.  Hákóczi  György  korszakai  közül  szabadon 
választhatnak. 

Jutalma,  berezeg  Czartoriszky  László  adományából  1000  frt. 
Az  ajánlatok,  részletes  tervrajzzal  1881.   december  31-ig  külden- 
dők be. 

3.  Kívántatik  a  magyarországi  Pálos-rend  története,  a  mohácsi 
vészig. 

Jutalma,  az  Oltványi  alapítványból  550  frt. 
Határnap  1882.  december  31. 

4.  Kívántatik  a  XI.  században  alapított  magyarországi  egyház- 
megyék egyikének  története,  az  egyház-megye  alapításától  Nagy-Lajos 
haláláig. 

Jutalma  Fraknói  Vilmos  r.  t.  adományából  100  arauy. 
Határnap  1882.  december  31. 
A  jutalom  csak  absolut  becsű  munkának  adatik  ki. 
A  jutalmazott  mű  szerző  tulajdona  marad. 

5.  Kívántatik  egy,  eredeti  kútforrások  alapján  kidolgozott  essay- 
szerü  monographia,  mely  a  hazai  történelem  valamely,  a  pályázó  által 
tetszése  szerint  megválasztandó,  kiváló  egyéniségének  életrajzát  adva, 
egyúttal  az  illető  korszakot  is  megvilágítsa. 

Jutalma  a  Z^^ay-alapítványból  500  forint.  Határnap  1B81 
dec.  31. 

6.  Adassék  elő  Bosznia  története  a  magyar  föuhatóság  alatt,  a 
XII.  század  közepétől  Jajcza  elestéig. 

Jutalma  a  Péczely  József-féle  alapítványból  1000  frt  aranyban. 
Határnap  1882.  dec.  31. 

A  jutalmazott  munka  szerző  tulajdona  marad,  a  ki  kötelcH  azt  egy 
ev  alatt  kiadni ;  ha  ezt  nem  teszi,  az  Akadémia  fel  van  jogosítva  a  mun- 
kát külön  tiszteletdij  nélkül  közrebocsátani. 

7.  Adassék  elő,  a  hazai  és  külföldi  források  lehetőleg  teljes  fel- 
baezualásával :  a  magyarországi  könyvtárak  története  a  XI.  századtól  a 


TÁRCZA.  549 

Corvina  létrejöttéig.   Kiyáutatik  a  hazai  könyvtárakban  —  az  oklevelek 
tanúsága  szerint  —  előfordult  egyes  könyvek  irodalmi  ismertetése. 

Jutalma  a  FíVíí:'-alapitványból  40  arany. 

Határnap  1882.  dec.  31. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  A  Karczagon  megjelenő  »Közérdek«  czimü  hetilap  21.  és  22. 
számában  rendkívüli  fontosságú  mozzanattal  találkozunk  a  hazai  his- 
tóriai irodalom  pártolása  terén.  Nem  kisebb  dolgokról  van  szó,  mint 
Gyárfás  Istvánnak  a  » Jászkunok  történetei  czimü,  a  magyar  tudós- 
világ által  is  elismeréssel  jutalmazott  nagy  müvei  kiadatási  költségeinek 
fedezéséről.  A  Jászkunok  történetét  Horváth  Péter,  F^ér  György  és 
Fekete  Lajos  kisebb-nagyobb  terjedelemben  már  megirták^  de  az  adatok 
hiányossága  és  a  túlhaladott  álláspontok  egy,  a  mai  kor  igényeinek 
megfelelő  monographia  megírását  tették  szükségessé.  Gyárfás  István 
tagtársunk  vasszorgalommal  az  előbbi  munkák  hiányát  pótolni  akarván, 
roppant  anyagot  hordott  össze  s  azokból  az  akkor  még  :»Jászkuu 
kerületek*  történetének  -két  első  kötetét  szakismerettel,  az  adatok 
lelkiismeretes  felhasználásával,  Sipos  Orbán  indítványára,  a  Jászkun 
kerületek  anyagi]  támogatásával  ki  is  adta.  Azóta  —  leszámítva  Széli 
Farkasnak  ezelőtt  pár  évvel  tett  hírlapi  felszólalását  —  az  \XQy  két 
éven  át  aludt.  Folyó  év  május  14-én  Karczagon  tartott  előleges  érte- 
kezleten Szélt  Farkas  indítványt  terjesztett  elő  ez  ügyben,  mely  szerint 
a  Jászkun  kerületek  által  határozatokban  Gyárfás  Istvánnak  tett  ígéret 
teljesítését  oly  módon  indítványozza  kimondatni,  hogy  > Jász-Nagykun- 
Szolnokmegye  a  > Jászkunok  története «  czimü  munka  Ill-ik,  és  többi 
kötetei  1000  példányiban  való  kinyomatási  költségeit  ^/g  részben  fede- 
zendi  s  az  ^/g  résznek  fedezése  iránt  a  szétválasztott  Kis-Kun  kerületre 
vonatkozólag  Pest-Pilis-Solt  és  Kis-Kun  megye  közönségét  átiratilag  meg- 
keresi.* Az  indítvány,  többek  által  aláírva,  a  következő  napon  tartott 
megyebizottsági  gyűlésen  tárgyaltatott.  Miután  Széli  Farkas,  Hortíiy 
István  és  Pap  Móricz  lelkesülten,  a  meggyőződés  egész  hevével  kifejtet- 
ték a  kérdéses  ügy  fontosságát,  mely  nemcsak  a  megye,  de  a  haza  érdeke 
is,  Sipos  Orbán  elnöklő  alispán  kimondta  a  megyegyülés  egyhangú  hatá- 
rozatát, mely  szerint  » Gyárfás  István  > Jászkunok  története*  ez.  müve 
III.  és  többi  köteteinek  nyoniatási  költségeit  Jász-Nagykun-Szolnokmegyo 


550  tArcza. 

minden  községe  adóforintja  arányában  fedeyj\«  Ezíee!  asj  Ügy  a  bofiíJezc« 
stádiumához  közelget.  Gi/árfás  tagtársunk  egyeuiEicgo  és  süftkkdpzetteqjc 
kezességet  nyújt  a  felöl,  begy  e  lelkes  megye  inon ogtaph iájának  meg- 
írása nem  került  avatatlan  kézbe^  s  műnk  áj  n  méltó  belyct  íoglaland 
hazánk  történet-irodalmi  munkái  sorában. 

—  A  ^Magyab  Köxtt-Szemlec  ujabb  fűzetével  pályafiitásdEak 
hatodik  évét  kezdi^  s  most  már  az  eddigi  vcz^tíi :  Ciaoutosi  János  teljéje 
szerkesztői  souverainitással  kezdi  meg  az  uj  lustrumot.  Örvendetes  dologi 
hogy  merőben  szakfolyóiratok,  melyek  nem  számitliAtnak  a  nagy  kö^ön 
Bég  anyagi  éa  szellemi  istápolására,  képesek  &zíyös  ki  tart  ^Ií  árán  nntiyf 
hívet  toborzani  össze,  hogy  nemcsak  tisztes  fí5n maradásuk,  de  a  folyto* 
nos  gyarapodás  is  biztosnak  vehető.  Óhajtjuk,  hogy  a  ^Könyvszemle^ 
eddigi  hatását  anyagi  és  szellemi  téren  egyaránt  még  intensivebb  sike- 
rekkel feledtesse.  —  A  most  megjelent  füzet  tartalmáról  röviden  a  követ- 
kezőkben adhatunk  számot :  Csontost  János  szerkesztő  a  » Jenai  Corvin- 
codex«-et  bibliographice  ismerteti,  mely  a  XV.  században  Íratott,  s  34 
8-ad  rétü  oldalon  Baptista  Gnarinusnak :  >dc  ordine  docendi  ac  stu- 
dendi«  czímü  munkáját  tartotta  fönn.  „Az  erdélyi  nyomdák  történetéhe::' 
Jalah  Elek  tollából  kapunk  adalékokat  levéltári  tudósítások  nyomán  s 
kivált  az  oláh  nyomda-termékekről^  jelesül  az  crd.  főkorm.  nyerünk 
néhány  értékes  adatot.  Fraknói  Vilmos  a  » Könyv-Szemle*  alapítója, 
egykori  szerkesztője,  most  legbuzgóbb  munkatársa,  egy  érdekes  zágrábi 
kéziratot  ismertet :  olasz  humanisták  colligatumát,  mely  valószínűleg  a 
Vitéz  János  könyvtárához  tartozott.  Ezeken  kivül  a  Nemzeti  ISIuzeum 
ügyeinek  megvizsgálására  kiküldött  országos  bizottság  jalentését  báró 
Radvánszky  Bélától,  »A  régi  kéziratok  oltalma «-t  Volf  Oyörgytől  említ- 
jük meg.  Az  elsőről  óhajtjuk,  hogy  az  ige  váljék  testté ;  Wolf  éles  fel- 
szólalásában sok  absolut  igazság  van,  s  teljesen  csatlakozunk  óhajaihoz, 
hogy  a  Codexek  s  régi  kéziratok  conserválásánál  észszerű  módon  járjunk 
el,  de  viszont  kiemeljük  a  szerkesztő  higgadt,  s  amellett  ügyes  válaszát » 
melyben  méltán  a  múltra  nézve  mondottakat  egytöl-egyig  megczáfolja, 
vagy  legalább  indokolja.  Érdekes  Vegyesek,  Hazánkat  érdeklő  külf. 
hírek,  kimerítő  bibliogr.  repertórium  s  egy  sikerült  fac-similc  növeli  a 
füzet  értékét.  — w  — 

—  Megjelent,  A  Germán  Osalkotmány,  bevezető  tanulmány  az 
európai  alkotmány  történetéhez,  írta  Dr.  Timon  Ákos,  győri  jogtanár, 
szorgalommal  és  tiijékozottsággal  irt  kis  mü,  mely  jó  hcct-^désül  szolgál 


TÁRCZA.  551 

azoknak,  kik  a  középkori,  társadalmi  cs  állami  primitív  viszonyokat 
tanulmányozni  akarják  —  mire,  kivált  nálunk  —  nagy  a  szükség: 
önálló  tudományos  értékkel  azonban  nem  igen  bír. 

—  A  Maoyabországi  Kárpáté oyesulet  Evkönyve  (VIII.  évfolyam, 
1881.)  megjelent,  érdekestartalommal,  vaskos  kötetben.  (8-r.  523.  1.)  Az 
Évkönyvhöz  mellékelve  vettük  az  Egyesület  felhívását  egy  alakítandó 
>  Kárpáti  Múzeum «  ügyében,  melynek  feladata  volna,  hogy  a  Kárpátok 
természeti  és  műkincseinek  tárházául  szolgáljon.  »A  Múzeum  szerveze- 
tét illetőleg  lesz :  a)  zoológiai,  b)  botanicai  c)  mineralogiai-geologia,  és 
d)  ethnografíai-müipar  osztálya.  Múzeumi  könyvtár  is  fog  alapíttatni.  Az 
egész  intézet  élén  egy  felelős  muzeum-ör  (custos)  fog  állani,  mindenik 
osztály  élén  pedig  egy  osztályvezető  (szaktudós). «  Adakozásra  hív  fel 
a  Kárpátegyesület  a  Múzeum  alapra.  Az  500  frtot  vagy  többet  adakozók 
külön  márványtáblával  örökíttetnek  meg,  a  100  frtos  alapítók  neve- 
szintén márványba  vésetnek,  50  frttal  alapítók  oklevelet  nyernek.  Min- 
denféle adakozást  elfogad  Dénes  Ferencz  k.  fögymn.  tanár  Lőcsén.  —  A 
Kárpáti  Múzeum  eszméje,  melynek  megvalósulása  elé  a  derék  egyesület- 
tel szemben  teljes  bizalommal  tekintünk,  a  mily  mértékben  tanúskodik  a 
Kárpátegyesület  nemes  buzgalmáról  s  életerejéről,  époly  mértékben  meg- 
érdemli az  összes  mivelt  magyar  közönség  osztatlan  pártolását,  mint 
nagy  horderejű  kulturális  és  hazafias  intézmény. 

—  Gr.  Pejáchevicu  Julián,  ki  Parchevich  marianopoli  püspökről 
a  bécsi  Akadémia  kiadványaiban  egy  igen  becses  tanulmányt  írt,  c 
napokban  az  Orsz.  Levéltárban  tett  kutatásokat  családja  története  iránt, 
mely  Oláh-Moldva  és  Bolgárországok  történetével  is  összefügg.  A  gróf 
társulatunk  tagjai  közé  lépett. 

—  Szestküti  Károly,  Kálmán  Farhas  és  Bierbrunner  Gusztáv  meg- 
rendelési fölhívást  adtak  ki  ily  czímü  munkára :  »Új  Magyar  Athenás 
(Ujabbkori  magyar  prot.  egyházi  irók  életrajzi  gyűjteménye)*,  mely  sep- 
tembcrben  fog  megjelenni,  s  az  1760— 1880-diki  időközből,  a  Király- 
hágón innen  és  túl  élt  vagy  élő  470  magyar  protestáns  egyházi  író  élet- 
rajzát adandja,  legnagyobb  részt  önálló  kutatások,  vagy  eredeti  források 
alapján.  Terjedelme  40  nyolczadrét  ív,  ára  4  forint,  mely  az  átvételkor 
fizetendő.  A  megrendelések  június  végéig  Szentkuti  Károlyra  czímezvc 
(Pozbán,  u.  p.  Fuss,  Bars  m.)  beküldendők. 


5fí2  fiActk. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVtIe. 

-^  VÁZLATOK  A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS,  AKADÉMIA  FELSZÍ- 
ZADOS  TÖRTÉNETÉBŐL.  1831  — 1881.  Budapest  Átheiiaeum  18§L 
8r.  165.  1. 

—  Magyar  országgyűlési  emlékek,  Dr,  Ffalmói  Yümm 
VIL  kötet.  (1582— 87)  Budapest.  M.  T.  Akadémia,  1S81.  Sí,  1?J4  lap. 
Ára  3  frt. 

—  BeBEOVÁRMEGYE  MONOGRAPHIÁJA.  írta  Lakoczl^  Th/idar.  L 
Általános  rész.  Három  képpel.  Ungvárott.  Polacsck  MikBa.  18SX.  451  L 
Ára  2  frt. 

—  Gr.  Zrínyi  Miklós  a  költö  halála  1664-ben.  Történelmi 
czáfolat.  Irta  Egyházasbükki  Dervarics  Kálmán.  Szombathely.  1881. 
32  lap. 

—  A  GERMÁN  Ö8ALK0TMÁNY.  Bevezetö  tanulmány  az  európai 
alkotmány  történetéhez.  írta  Dr.  Timon  Ákos  jogtanár.  Budapest.  Az 
Eggenbergerféle  könyvkereskedés  bizománya.  1881.  8r.  98  lap.  Ára 
90  kr. 

—■  FeldzOge  des  Prinzen  Eogen  von  Savoyen.  (GeschichtC 
dcr  KSmpfe  Österreichs)  Herausgegeben  von  der  Abtheilung  fUr  Kriegs- 
geschichte  des  K.  K.  Kriegs- A rcliivs.  I.  Seric  VII.  Baud.  Spanischer 
Successionskrieg.  Feldzug  1705.  Nach  den  Feldacten  und  anderen 
authentischen  Quellén  bearbeitet  von  Josef  Rechberger  Rittcr  von  Rech- 
kron  Wien.  1881.  Verlag  des  K.  K.  Generalstabes.  Gerold  ct  Comp.  8r- 
Térképekkel  8r.  544  1.  Ára  9  frt. 

—  DiE  Vereinigüng  der  Serbiscuen  Metropolien  von 
Belgrád  und  Carlowitz  im  Jahre  1731  Nach  Archivalisehen  Quellén 
dargcstellt  von  Prof.  Dr.  J.  H.  Schwicker.  Wien,  1881.  8-ttdr.  145  1. 

—  DiE  StiFTSBIBLIOTHEK  ZÜ  AdmONT.  VjKXT  Orientirung  und 
Erinnerung  für  die  Besucher  dcrsclben.  Mit  ciner  Al)])ildung  des  Bücher- 
saalcs  nach  einer  Photographic  von  Franz  Frankhauscr  in  Adniont.  Graz. 
1881.  39  1. 

—  DOCUMENTE  PRIVITüRE  LA  ISTORIA  ROMANILOR  culese  dc 
Eudoxíu  de  Ilurmuzalci.  Publicate  sub  auspiciilc  Ministcriuhii  Cultelor  si 
al  Instructiunu  Publice.  III.  Vol.  157G  — 1599.  Cu  Portretul  lui  Mihaiu 
Voda  Vitézül.  Bncuresci.  1881.  4-r.  GOO  1.  24  frt. 


A  kikAlyi  regösökről. 

(A   Remélj y   ZBiguiunil  tArcsiiság   ^larosA^áaiirhelyen   f.  évi  miijus  8*diki 
ült^Btlben  aiscrxcí  tHUl  fölolvasott  szekfoglalú  ertckcaidh.) 


Arpátlliázi  királyaink  korában  kdt  oklevelfiÍDkbeu  igen 
:ran  találkozunk  a  királyi  s  királynéi  udvarnokok  (udvornici) 
Í3  cselédek  (conditioDarii)  ktiUhiféle  osztályaival,  milyenek  a  tár- 
nokok, asztalnokok,  pohárnokok,  szakácsok,  lovászok,  szekeresek, 
Víidás^ok,  peczérek,  solymárok,  madarászok,  halászok,  kovácsok, 
kardhordók,  igriczek  (zenészek)  stb.^  kik  saját  mestereik,  ispán- 
jaik alatt  állva,  a  királyi  udvar  részére  bizonyos  meghatározott 
szolgálatot  tartoztak  firól  fira  telje^itni,  s  ezért  a  királytól  vagy 
királynétól  kaptak  földet,  mely  fölött  azonban  szabadon  nem  ren- 
delkezhettek, sőt  a  földdel  együtt  eladományozhatók  is  voltak. 

Ezen  udvarnok  és  cseléd-osztályok  jogi  állásának  szabályo* 
zását  biztosan  tulajdonithatjuk  elsó  királyunknak  Istvánnak,  ki  a 
keresztyén  magyar  állam  szervezésekor  udvarát  a  német  császári 
s  nyugot-európai  királyi  udvarok  példájára  rendezte,  melyeknek 
ily  megszabott  szolgálatokra  rendelt  cselédeit  a  törvények  éa 
oklevelek  ministeriales  név  alá  foglalják. 

A  szabadok  és  rabszolgák  között  állott  királyi  udvarnokok 
és  cselédek  osztályainak  keletkezését  Kün  László  korában  élt 
krónikásunk  Kézai  Simon,  kinek  idejében,  mint  maga  mondja, 
udvarnokokkal,  várnépekkel,  szabadosokkal  és  rabszolgákkal 
csak  nem  egész  Magyarország  tele  volt,  csak  ugyan  a  keresztyén 
magyar  állam  megalakulása  idejébe  helyezi.  Az  ő  e  részben  igen 
becses  tudósítása  szerint,  a  magyarok  a  vezérek  korában  »tömér- 
dek  keresztyén  és  jiogány  foglyaik  közül  némely  derekabbakat 
magokkal  vittek  a  háborúkba  s  nekik  a  zsákmányból  némi  rénzt 
Századok.   1881.  VII.   flizct.  37 


5B4  A  ktrAlyí 

juttattak,  némelyeket  pedig  különféle  szolgálatokra  alkalmaztat* 
ván  sátraik  körött  szoktak  tartani,  s  ezen  foglyoknak  barmaik 
jövedelméből  és  csupán  zsákmányból  vala  élelmök,  mint  a  kunok- 
nak. Később  azután,  a  mint  a  magyarok  a  hitet  és  keresztségét 
fölvették,  a  római  egyház  Gyeics  vezérnek  és  szent  István  király- 
nak, miután  a  Krisztust  megismerték,  mint  mondják,  erős  paran- 
csolatba adta,  hogy  ne  zsákmányoljanak,  s  a  keresztyén  foglyo- 
kat ezentúl  hagyják  régi  szabadságukban,  minthogy  a  foglyok 
között  sok  nemes  van.  Minthogy  azonban  az  ország  igen  tágas  és 
néptelen  vala,  s  az  egész  község  a  pápának  nem  is  adá  erre  nézve 
megegyezését,  utóbb  a  pápa  ekként  ada  felmentést,  hogy  a  fog- 
lyok földet  miveljenek  s  a  föld  terméséből  éljenek,'  mint  más 
keresztyének.  Azért  is  a  foglyok,  kiknek  földjök  nem  volt,  ön 
szántokból  béradásra  vállalkoztak,  melyet  uraiknak  fizettek.c 
Látjuk  Kézai  ezen  előadásából,  hogyan  s  mikor  keletkezett  a  ma. 
gyár  foldmives  osztály,  a  későbbi  paraszt  jobbágyság. 

>Idő  multával  pedig,  folytatja  krónikásunk,  miután  a  hit 
megerősödött,  az  ország  előkelői  kényökre  akarván  élni  s  számta- 
lan foglyaik  lévén,  nem  engedek  őket  szabadon  menni,  mint  a 
pápa  akarja  vala,  hanem  udvaraik  szolgálatára  rendelének  közü- 
lök, kiket  hazai  néven  udvarnokoknak  neveztek.  ^)  S  jóllehet 
azon  időben  az  ország  több  nemesei  tétettek  volt  foglyaikkal  ily 
szolgálatot,  Kálmán,  Gyeics  király  fia,  idejében  ez  el  lőn  törölve. 
O  az  ilyes  szolgálatokat  foglyaitól  egyedül  magának  akará  meg- 
tartani, és  a  főpapoknak,  kiknek  foglyaiból  ajándékozott.  S  nehogy 
a  nemesek  községe  ezen  eltörlést  nehezen  vegye,  a  király  az  ő 
foglyaikat  az  ország  nádorának  adá  használni,  kit  a  nemesség 
hasznáért  tesznek. «  így  alakult  Kézai  szerint  a  királyi  udvarno- 
kok és  a  főpapoknak  ajándékozott  foglyokból  később  az  egyházi 
nemesek  (nobiles  praediales)  osztálya. 

Elbeszéli  ezután  Kézai,  hogy  István  király  a  magyar  urak 
keresztyén  foglyait,  kiket  azok,  minthogy  a  zsákmánytól  el  kel- 
lett szokniok,  nehéz  munkákra   szorítottak,  maga  költségen  meg- 

*)  A  tősgyökeres  magyar  Kézai  az  udvar hoL  (ujíIu  latímil  mlioor- 
nici)  nevet,  mely  nem  egyéb,  mint  a  szláv  í/yorm/j  magyaros  kiejti'ae,  mint 
látszik,  magyarnak  hitte,  és  sejtelme  sem  volt  arról,  hogy  az,  valamint  a 
jmhámok,  homttTtiyik,  ihi9nik  stb.,  szláv  eredetű. 


nKG4l8öKn5r*, 


55Í 


v&tiotta 


Bk  közül    némelye 


váraihoz  rendele  Bzolgální 
sbb  szolgálatra^  másokat  pedig  cselédekké  íconditioüarii) 
tett,  >kiket  azukáu  Kálmáu  király  aiiüyifélékké  változtatott.c 
Hogy  pedig  ezen  cselédek  szolgai  lielyzetökböl  a  szabadok  sorába 
etiíelkedbessoüek,  István  király  Kézai  szerint  elrendelto,  hogy  a 
cseléd^  ha  meg  akarja  magát  váltan i,  magát  és  háznépét  száz 
byzaiiti  arawynyal,  ha  pedig  nőtlen  és  gyermektelen,  a  tnaga  sxe* 
mélyét  hüázounégy  byzanti  arauynyal  válthassa  meg.  *)  Hozzá- 
vethetünk ezen  adatból,  hogy  gyér  népességű  hazáiíkban,  a  pénz 
akkori  szűk  voltához  mérve,  mily  tekintélyes  összegre  becsülték  a 
munkás  kéz  értékét* 

Az  Arpád-királyok  korában  a  királyi  udvartartáshoz,  a  ter- 
jedelmes királyi  és  királynéi  uroJahnak  kezeléséfiez^  szükséges 
míudenféle  szolgálatot  az  udvarnokok  és  cselédek  teljesítették  a 
részökrűl  íiról  fira  átengedett  földek  használatáért,  a  nélkül,  hogy 
a  kincstártól  fizetést  húztak  volna ;  sőt  ök  fizettek  a  kiucstár 
részére,  a  mennyiben  a  nem  szabadokra  kirótt  szedcjvedöbíU  (col- 
lectából)  vagy^  adóból  felényi  terhet  tartoztak  viselni,  mint  egy-egy 
földmivelo  paraszt 

Az  udvarnokok  és  cselédek  roppant  tömege,  mely  miatt 
volt  annyira  terhes  királyaink  szokásos  körútjai  alkalmával  a 
király  és  kísérete  megszállása,  volt  hivatva  gondoskodni  nemcsak 
az  udvari  szolgálat  ellátásáról,  hanem  a  királyi  háztartás  anyagi 
és  szellemi  szükségei  kielégitéséröl  is.  A  királyi  kápolna  (capella 
regia)  személyzete  végezte  az  udvarban  az  isteni  tisztelet  szer- 
tartásait ;  a  tárnokok  és  pohárnokok  gondoskodtak  a  királyi  asz- 
talra szükséges  élelmi  czikkek  és  borok  kiállitásáról;  a  vadászok 
vaddal;  a  halászok  ballal  látták  el  a  királyi  konyha  szakácsait; 
a  lovászok  nevelték  a  királyi  ménesekben  a  harcai  paripákat  éa 
kocsis  lovakat ;  a  király  saját  meslerembeiiM,  ötvösei,  csiszárai, 
nyergesei,  kovácsai  stb.  állították  elö  az  udvar  használatára  fi 
fényűzésére  megkívántatott  iparniűveket;  a  férfias  idutöltésül 
szolgáló  királyi  vadászatok  alkalmával  mozgásba  jött  a  vadászok, 
peczérek,  solymárok,  madarászok  serege ;  a  királyi  hikomák  vidám 


^)    LiLí$d ;    Kéztsi    Shnon    Mngífttr    knUiik^ánftk    fiiggdéhében    >-íi 

3T* 


J&^ 


•»■'?•' 


S5é)  A  KiBÁLYt 

zaját  az  igriczek  zenéje  élesztette  s  a  kitörő  jókedv  csapongásait 
a  regösök  éneke  fűszerezte. 

Ezen  királyi  regösökről,  kik  Anjou  házbeli  királyaink 
korában,  midőn  az  ősmagyar  királyi  udvartartás  az  olasz  niivelt- 
ség  befolyása  következtében  nagy  változáson  mentkeresztfll,  már 
elpusztultak,  s  kiknek  több  mint  ötszáz  év  óta  hamvadó  emléke* 
zetét  csak  egy  korunkban  már  a  végelenyészéshez  közelgető  nép- 
szokás és  egyetlen  egy,  általam  mindjárt  tüzetesen  ismertetendő 
oklevél  tartotta  fön,  szándékozom  a  feledés  fátyolát  föllebbenteni, 
s  a  mennyire  a  ránk  szállott  gyér  adatokból  lehetséges,  megkí- 
sértem kifejteni,  mi  volt  az  Árpádok  udvarában  a  királyi  regö- 
sök kötelessége  és  szerepe. 

A  gróf  Lázár  család  medgyesfalvi  levéltárában,  melyeta 
múlt  nyáron  Szilágyi  Sándor  ésKoncz  József  barátim  társaságár 
ban  volt  szerencsém  átvizsgálni,  akadt  kezembe  az  az  érdekes  ok- 
levél, melyben  a  királyi  regösök  eddig  ismeretlen  nevét  latinul  is 
magyarul  is^  s  az  általok  lakott  falu  Regtelök  nevezetét  valódi 
örömmel  pillantottam  meg,  mert  első  tekintetre  is  észrevettem, 
hogy  e  puszta  nevek  nem  csak  mint  nyelvkincsek  becsesek,  hanem 
jelentésökkel  egy  gyenge  fénysugárt  is  vetnek  az  Árpád  királyok 
udvartartása  fölött  borongó  homályba. 

Ezen  oklevél  I.  Lajos  királynak  Budán  1347.  febr.  2-dikán 
kelt  levele,  melyben  átirja  és  megerősíti  Pál  országbírónak  Vi- 
segrádon 1346-ban  kiadott  itéletlevelét,  mely ly el  a  Pest  várme- 
gyei Regtelök  falu  határának  egy  része  iránt  az  adományos  Lo- 
ránd comes  budai  arauykémlő  és  esküdt  polgár  ellen  István, 
Csobod  pesti  polgár  testvére,  mint  a  szomszéd  Pardi  falu  birto- 
kosa által  támasztott  perben  az  adományos  Loránd  javára  dönt, 
8  egyszersmind  Regtelök  határait,  a  felek  közt  történt  kiegyezés 
szerint,  körülményesen  leirja.  A  terjedelmes  oklevél,  melyben  a 
bonyodalmas  per  tárgyalása  kimerítően  el  vau  mondva.  43  cen- 
timéter hosszú,  és  64  centiméter  széles  pergamenre  van  írva ;  a 
hátára  nyomott  királyi  nagy  pecsétnek,  mely  egészen  levált,  most 
csak  helye  látszik. 

Sajnálni  lehet,  hogy  az  oklevél  közepén  mintegy  30  sor,  az 
egésznek  körülbelől  fele,  nedvesség  által  annyira  meg  van  ron- 
gálva, hogy  néhol  a  hártya  is  kiszakadozott,  s  e  miatt  e/cn  rés/int 


itpííAsrucnAí,, 


557 


tiltfiosőclotif  clhonidlyusoilöiij  ir^/ml  szakadozott  sorukat  r>ak 
Uibb-kcvcöebb  bé/aggal  lehet  olvasni:  de  szereucaéuek moud hat- 
juk, hogy  az  Ítéletiével  elején  az  egész  oklevél  ránk  nézve  legér- 
dekesebb és  legtanulságosabb  helye  épen  fonmaradt. 

Ezen  sorok  így  hangzanak:  *Iíos  Comes  Paulus  Judex 
Curíe  Serenissimi  Principis  domiai  Ludouiei  dei  grácia  Incliti 
Rugis  Hungarie.  Memorie  conmeadantes  tenoré  presencium  si- 
gnificamus  quibus  expedit  vninersis.  Qnod  cum  secundum  conti- 
iienciani  priorum  literartim  nostrarum  nostre  Judiciarie  dclibe- 
racionJ8  modum  exprimencium  iStephanus  fráter  Chubud  Civis 
l'estiensis  la  facto  medietatis  cuiuBdam  posseMíonis  Refjtdnk  no- 
catr  in  Vomltatu  Pfsticnsl  inter  írnssessionen  Pardy  l*tilafa  Har^ 
kynii  tilio  nomhte  Mczewzenhnarinn  et  Ztnfhmyhfd  vocütnn  ea't- 
ífteniis  nofiúne possessionis  Combibaíomm  Regalium  conáictonariO' 
vétm  wlgnriier  fíefpt»  dirtonan  ut  dicitur  beredum  solacio  orba- 
torum  Coraiti  Lorando  examiiiatori  auri  Ciui  et  Jurato  Budensi 
per  Kegiam  maiestatem  pro  fiddium  suorum  seruiciorum  merít  is 
preclaris  perpetuo  coUate  contra  eundem  donunum  noatrum  Re- 
gem velüd  aciorem  in  octauis  festi  Epiphaniarum  domini  nnnc 
proxime  preteritis  Instrunienta  aua  exhibere  debuisset  coram  no- 
bis*  stb.  Következik  a  per  tárgyalásának  előadása  s  a  felek  ki- 
egyesíése  szerint  holott  ítélet,  a  batár  leirásával  együtt,  melyben  ki 
van  fejtve,  hogy  a  kérdéses  ttegtelök,  melynek  egy  részét  a  szóm- 
íízéd  Pardi  birtokosa  ezen  faluhoz  tartozónak  vitatta,  valósággal 
királyi  conditiouariusok,  a  regösök  birtoka  volt,  és  így  azt  a  király^ 
ezek  magtalan  kihalta  után,  mint  királyi  jószágot  Loránd  budai 
polgárnak  teljes  joggal  adományozhattji, 

A  fölolvasott  sorok  szerint  a  ma  már  nem  létező  Regtelök 
falu  szomszédai  a  Pest  vármegyei  Pardi,  Palota,  Hártyán  más 
néven  Mezö-Szentmárton  és  Szent-Mihály  faluk  voltak,  melyek 
közzül  Pardi  és  Mezö-Szentmárton  elenyészett  s  ma  csak  Palota 
falu  8  a  pusztává  vált  Szent-MihAly  létezik.  E  két  szomszéd  hely- 
ség fekvése  azonban  magában  is  biztos  tájékozást  szolgáltat  az 
iránt,  hogy  Regtelök  határa  a  Pest  város  határával  szomszéd  Pa- 
lota falu  és  Szeut-Mihály  puszta  között  terült,  S  minthogy  a 
határleirás  szerint  Regtelök  éjszak  felé  volt  határos  Palotával, 
bizonyoSj  hogy  attól  délre,  és  így  Pest  mai  határához  közel,  a 


./  >''i 


558  Á  KIRÁLYI 

budai  királyi  laktól,  —  melynek  közelében  találjuk  túl  a  Dunán  a 
királyi  solymárok  és  kovácsok  által  lakott  Solymár  és  Kovádsi 
helységeket,  —  egy  órányi  távolságra  sem  feküdt. 

E  helység  Regtelök  nevezete,  éppen  úgy  mint  Solymár  és 
Kovácsi  helységeké,  az  ott  lakott  királyi  cselédek  nevével  áll  kap- 
csolatban, ^)  kik  oklevelünkben  mint  combibatorea  Regales  condu 
cionarij  tdgariter  Begus  dicti  vannak  megnevezve.  Ezen  egymás- 
nak megfelelS  latin  és  magyar  nevezet  pedig  kölcsönösen  értel- 
mezi és  világosítja  egymást.  A  combibdtor  név,  melyet^Ducange  kö- 
zépkori nagy  latin  szótárában  hijában  keresnénk,  s  mely  hazai 
okleveleink  roppant  tömegében  is  csak  itt  tűnik  föl  először,  oly 
középkori  barbár  alkotású  latin  szó,  mely,  mint  a  birsagium,  mega, 
(megye),  jurassor,  sedria  stb.  hazánkban  keletkezett  és  csak  ha- 
zánkban volt  használatban.  A  latin  bibo  s  ebből  alkotott  combi- 
bare,  combibatio,  valamint  a  rege,  regelés  értelmét  véve  alapúi,  a 
király  combibatorok,  magyarul  regösök,  tiszte  nem  lehetett  más^ 
mint  a  királyi  udvar  lakomáin  való  szereplés,  illetőleg  a  vendé- 
geknek regéikkel  való  mulattatása. 

Ez  értelmezés  helyes  voltát  igazolja  az  a  néhány  adat,  mely 
a  hajdan  általánosan,  ma  már  csak  hazánk  egy  pár  félre  eső  vidé- 
kén divatozó  regelési  népszokásra  vonatkozik,  igazolja  az  a  körül- 
mény, hogy  a  regélő  énekesek,  kik  az  általok  megtisztelt  házi 
gazdától  megvendégelést  s  jutalmazást  kívánnak  és  várnak,  éne- 
keikben magokat  ma  is  regösöknek  vagy  regeseknek  nevezik. 

A  királyi  udvarban  szerepelt  regtelkí  királyi  regösök  már 
I.  Károly  királyunk  korában  elenyésztek  ugyan,  mert  az  1346-ban 
kelt  ítéletlevélből  kitetszik,  hogy  a  magtalanul  elhalt  királyi 
regösök  Regtelök  nevű  faluja  határának  egy  része  iránt  az  ado- 
mányos  Loránd  ellen  a  szomszéd  Fardi  falu  birtokosa  már  az 
előtt  6  évvel,  tehát  1340  ben  pert  indított:  de  hogy  a  regelés 
szokása  népünknél  lakmározások  alkalmával  ezután  több  mint 
200  év  múlva  is  nagyban  divatozott,  bizonyítja  Heltai  Gáspár, 


*)  Oklevelünkben  ezen  helység,  mint  possessio  condicionariorum 
Kegalium  ^s  mint  terra,  Regtehih  néven  harminczketszor  fordul  clö  s  ezen- 
kívül csak  egyszer  van  possessio  RegteUűcc  nevén  említve ;  a  határleirás- 
ban  pedig  kétszer  fordiíl  elő  a  »partícula  térre  litigíosa  trium  aratrorum 
Rajteluk  scu  Regwelgh  (Regvölgy)  vocitata«  nevezet. 


ukgAsökröl. 


5aÜ 


ki  Kolosvártt  1562-lieü  nyomtutott  munkájáuak.  ^A  resasegség- 
nec  és  tobzódásuké  veszedelmes  voltáról  való  Dialogu8«-áuak. 
Kendi  Antalhoz  intézeti  ajáalásában  a  regeifi  hétről  igy  emléke- 
zik: >MitHliíU*ást  a  mi  AX'runc  Tosus  Christus  születéHénec  napia 
utáii  kovetkezio  az  urdeguec  nagy  innepe  a  Rr.gdo  htf,  ottan  a 
fórs/iug  etc.  Ackor  isznac  az  eniberec,  tobzoűnae^  lakoznac,  éská- 
lemlj^knlemhfi'le  heaba  való  kíllcbéget  múvelnec.  Es  noha  ászt 
mfivelic,  de  kevesen  gondolyác  meg  azért,  mit  miívelnec :  Es  száz 
k6zztil  8eni  goiidolya  egy,  mely  igen  nagy  bun  legyen  a  Részeg- 
ség és  a  Tobzódás^,  niujdcajában  pedig  a  regei  és  ellen  így  meny- 
dörög:  >De  mind  az  által  a  80c  dunka  italuac,  a  soc  regelésncc^ 
nincheu  semmi  vége:  el  sem  hadgyne,  niig  bőven  vgyan  bőven 
rcaioc  hozzác  az  Istennec  baragiílt,  ki  el  veszti  a  földet,  es  tözel 
megolvaszt ty a »  mint  régente  az  uzen  vízzel  elvesztSte  rgyan  ezen 
bfiuekért.< 

Miat  az  idézett  szavakból  látjuk,  a  kolosvári  buzgó  protes- 
táns lelkész  Heltai  liatározottan  kárhoztatja  az  ördög  nagyinne- 
péu,  a  regélő  héten^  szokíisbnn  volt  lakomákat  és  dalokat,  s  alig 
ha  tévedek,  ha  azt  hiszem,  hogy  épen  az  egyház  kárhoztatása  és 
tilalma  miatt  enyészett  el  népünknél  a  karáesony  utáni  regelés 
szokása  annyira,  hogy  gyakorlata  korunkban  csak  Zala  várme- 
gye Göcsej  nevezetű  palócz  szójáránú  vidékén  és  Udvarhely-szék 
egyetlen  egy  falujábíui  Kónoson  maradt  füu,  másutt  pedig  e  nép- 
szokás emlékezete  is  elveszett,  mint  elvesztek  csekély  kivétellel 
népköltészetünk  régi  gyönyörű  vad  virágai,  a  » virág  énekek*' 
név  alatt  emlegetett  szerelmi  dalok,  melyeket  a  XVI.  és  XVII. 
század  legtekintélyesebb  papjai,  úgy  a  katholicusok,  mint  a  pro- 
testánsokj  egy  szívvel-lélekkel  elitéltek,  kárhoztattak  és  üldöztek, 

Irodalmunkban  a  ^regélés*  szokását  legelőször  Plánder 
Ferencz  novai  esperest  ismertette  a  Tudományos  Gyűjtemény 
1838-diki  évfolyamában  ^Göcsejnek  esmérote*  czímíl  czikkében. 

> Néhány  serdülő  ifjak  —  irja  Plánder,  —  Szt-István  vér- 
tanú estvéjén  *)  külonoseü  azon  házaknak  ablaka  előtt,  a  hol  férj- 
hez menő  leányt  sajditanak,  a  következő  danajt  éneklik: 


*j   Ufceinber   •i»i-dikáii,   tehát  <5ppcii   a   lleltai    dltal    emlegetett 
rft^iJő  hét  clsö  uupjilu. 


^^^ 


560  A  KIRÁLYI 

»Rié  fÖ,  gazda, 

Szálljon  Isten  házadra, 

Serege  magáé, 

Őrző  angyaláé, 

Yotött  asztaláé, 

Telő  poharáé, 

Meg  sült  kappanjáé. 

Bár  a  mi  asztalunk  szent  ótár  vóna, 

Bár  a  mi  kenyerünk  szent  ostea  vóna, 

Rők  ökör,  régi  törvény,  hajj  rcgö  rajtunk  ! 

Azt  is  megengedte  a  nagy  ur  Isten. 

Adjon  az  ur  Isten  ennek  a  gazdának 

Egy  hód  fődet,  száz  kepe  búzát, 

(Árpát,  zabot,  hajdinát), 

Ezer  mennyi  köblét. 

Rök  ökör,  régi  törvény  stb. 

Adjon  az  ur  Isten  ennek  a  gazdának 

Egy  hód  fődet,  száz  bogla  lendököt  (löncsét), 

Yjzer  mennyi  köblét. 

Rök  ökör,  régi  törvény  stb. 

Adjon  az  ur  Isten  ennek  a  gazdának 
Akkora  dbznót  mint  egy  borgyű, 
Akkora  szolánát  mint  egy  ajtó, 
Akkora  haját  mint  egy  sajtár, 
Akkora  órgyát  mint  egy  mestergerenda. 
Rök  ökör,  régi  törvény  stb. 

Adjon  az  ur  Isten  ennek  a  gazdának 

Két  kis  ökröt  egy  kis  bőröst  *), 

Aranyos  ostomyclet^ 

Aranyos  ekeszarvat. 

Rők  ökör,  régi  törvény  stb. 

Amott  keletkezik  egy  szép  kerek  páz&it, 

Abba  legelődik  csoda  íiu  szarvas, 

Ezer  ága  boga, 

Ezer  mise  gyertya 

Gyujtatlan  gyuladjék, 

Ojtatlan  aludjék. 

RóTi  ökör,  régi  törvény  stb. 


*)  Helyesen  bérőst. 


REGÖSÖKRŐL.  561 

Adjon  az  iir  Isten  ennek  ii  gazdasszony nak 

Egy  tik  alatt  száz  csirke  fiat, 

Egy  Idd  alatt  száz  zsiba  fiat, 

Egy  póka  alatt  száz  póka  fiat, 

Egy  récze  alatt  száz  róeze  fiat. 

Rök  ökör,  rdgi  törvény  stb. 

Itt  is  vagyon  egy  sze'p  livány, 

Kinek  neve  Gyudi, 

Amott  vagyon  egy  szép  legény, 

Kinek  neve  Gyestók, 

Isten  meg  ne  mentse, 

Kebelébe  ejtse. 

Bele  csöndörödjék, 

Bele  pöndörödjék, 

Mint  a  czicza  farka, 

Még  anná'  is  jobba' 

Mint  akis  nyú'  farka. 

Rök  ökör,  régi  törvény  stb. 

S  igy  tovább  minden  a  háznál  lévő  hajadont  és  hés  legényt, 
mindegyiknek  alkalmas  párt  adván,  kiregelnek.  Végre  ekkép 
fejezik  be  danájokat: 

Ha  beeresztönek. 
Becsiszegünk,  becsoszogunk, 
Cserfakéreg  a  bocskornnk, 
Hajdina  szórna  a  köntösünk. 
Rök  ökör,  régi  törvény  stb. 

Szegen  vagyon  csatos  erszéu, 

Abba  vagyon  két  száz  garas, 

Fele  a  gazdáé, 

Fele  szegén  regélőké. 

Rök  ökör,  régi  törvény,  hajj  regö  rajtunk. 

Azt  is  megengedte  a  nagy  ur  Isten. «  *) 

Ugyan  csak  a  göcseji  regélést  Torkos  Sándor,  kinek  Plán- 
dor  közleményéről  nem  volt  tudomása,  a  Magyar  Nyelvészet 
1860-diki  évfolyamában  »A  regélés  Zala  megyében*  czimü  czik- 
kében,  mint  oly  népszokást  ismerteti,  melyet  csak  nem  régiben 
ismerhetett  meg. 


1)  Tudományom  Ui/Ujtcmény  1838.  év/.  VL  kŐt.  20-^22.  L 


562  A  KIKÁLYÍ 

» Karácsony  másod,  tehát  Szt.-l8tván  napján  este  ív\é  lObli 
íiuból  álló  csapatok  járják  be  a  falut  (mert  ezuu  szokás  is  má; 
csak  a  gyermekekre  maradt),  s  minden  házhoz  bekopogtatván, 
következő  mondókát  hadarnak  el  (a  szobaajtón  kivQl.) 

» Meggy üttek  szegény  Szent  István  szolgái  hideg  havas 
országba,  e'fagyott  kinek  íblö,  kinek  lábo,  a  kentek  adományábfi 
akargyuk  meggyuogyittani. 

Mongyuk-d  vaj  nyoingyuk  ? 
Mongyuk!«  (Ekkor  belepnek  a  szobába.) 

Kell  föl  gazda,  kell  föl, 
Szállott  Isten  házodra, 
Sókável,  seregivel, 
Számyos  angyalável. 
Vetett  asztalável^ 
Teli  poharável. 
Riétöki  rígi  törvíny. 
Hej  regüö  rejtem  ! 

Amott  keletkezik 
Egy  kis  kerek  pázsit. 
Abba  legeliészik 
Csuda  fiu  szarvas, 
Csuda  fíu  szarvasnak 
Ezer  ága  boga. 
Ezer  misegyertya 
Gyojtatlan  gyuladjék, 
Ojtatlan  aludjék. 
Riétöki  rígi  törvíny. 
Hej  regüö  rejtem ! 

Azt  is  megengedte  nekünk  az  nagy  ur  Isten, 
Hogy  szent  oltár  mi  asztalunk  Icliesscn, 
Misemonduó  ruba  mi  abroszunk  lehessen, 
A  szent  kelbe  mi  poharunk  lehessen, 
A  szent  ostya  mi  kenyerünk  lehessen, 
Kic^töki  rígi  törvíny 
Hej  regüö  rejtem ! 

Adjon  az  ur  Isten  ennek  e  gazdának 
Kiét  kis  ökröt,  ekkis  bírcst. 
Annak  a  kézibe  arany  ckeszarvat, 


REGÖSÖKKÖI..  5(13 


Az  ökörlmjtuóniik  arany  szál  sudarat. 
Rictöki  rígi  törvíiiy, 
Ilei  rC£?üÖ  reitem ! 


Hej  rcgüÖ  rejtem ! 


Adjon  az  ur  Isten  ennek  e  gazdának 
Egy  huód  fiiödön  ezer  kereszt  huzat, 
Csöngüös,  esilinküös  aranyozott  szekeret, 
Bele  arany  kereket. 
Riétöki  rígi  törvíny, 
Hej  regüö  rejtem. 

Adjon  az  ur  Isten  ennek  ez  asszonynak 

Egy  tik  alatt  száz  csibe  fíat, 

Egy  puóka  alatt  száz  puóka  fiat, 

Egy  lúd  alatt  száz  zsiba  fiat, 

Egy  disznuó  alatt  kilencz  sima  malaczot, 

Egy  tehién  alatt  száz  vindüö  (vödör)  vajat. 

Rictöki  rígi  törvíny 

Hej  regtiö  rejtem ! 

Itt  is  vagyon  egy  szép  legény, 

Kinek  neve  Pesta, 

Amott  is  van  egy  szíp  leány, 

Kinek  neve  Nacza, 

Isten  meg  se  mentse, 

Kebel ibe  ejtse. 

Bele  pöndörgessc, 

Mint  a  czicza  farkát. 

Még  anná  is  jobban. 

Mint  a  móka  farkát. 

Riétöki  rígi  törvíny 

Hej  regüö  rejtem ! 

Agybo  fekszik  a  mi  gazdánk, 
Csatos  erszíny  a  derekán. 
Abban  vagyon  kiétszáz  forint. 
Fele  szeginy  regüősökiéy 
Fele  a  gazdájié, 
Hajdinaszár  köntösünk, 
Cserfakéreg  bocskorunk. 
Ha  kiereszt  kentek^ 
Kicsúszunk  a  fagyon, 
Dicsírtessék !« 


.564  A  KlKÁLYl 

3^ Ezeknek  elmondása  után  a  ^szegény  regömk^  {^YiwHt%i- 
tesen  egy  kis  adományt  kapnak  s  más  házhoz  távoznak.  Kfliönö* 
sen  a  leányos  házakat  keresik  fel,  hol  szivesen  is  látják  dkei,  mert 
azt  tartják,  hogy  azon  leány,  ki  valamely  legénynyel  együtt  em- 
líttetik a  regösök  által,  a  jövő  farsangban  okvetetlen  férjhez  fog 
menni,  még  pedig  a  megnevezett  legényhez.  Innen  azon  mondás : 
»elregélték  6ket.€ ») 

Ezen  regének  minden  strophája  után  visszatérő  refrainjét, 
mely  Plánder  szerint :  »B6k  ökör,  régi  törvény,  haj  regö  rajtunk  !c 
Torkos  szerint:  »Biétöki  rígi  törviny,  hej  regö  rejtem !«,  egy  Tor- 
kos által  később  más  zalai  faluból  kapott  változék  szerint  pedig 
»Röjtököm  régi  törvény,  hej  regö  rejtem !«,  *)  ma  már  a  göcseji 
nép  sem  érti,  s  annak  valódi  eredeti  értelmét  Torkosnak  e  sza- 
vak értelmezését  megkísértő  fejtegetése  után  sem  birjuk  csak  hoz- 
závetőleg is  kivenni.  Ez  nézetem  szerint  azt  bizonyítja,  hogy  e 
refraint  nem  maga  a  göcseji  nép  költötte,  mert  ez  esetben  az  éven- 
ként folyvást  énekelni  szokott  szavak  értelme  ennyire  el  nem  ho- 
mályosodhatott volna ;  és  így  azt  merem  föltenni,  hogy  e  refrain 
nem  egyéb,  mint  a  hajdani  regösök  régi  énekének  a  nép  közzé 
szivárgott,  de  általa  kellően  nem  értett  s  azért  különféle  változa- 
tokban mind  inkább  eltorzított  töredéke.  E  szavak  értelmének 
meghatározását  csak  ujabb  változékok  gondos  egybevetése  után 
lehetne  reménylenünk,  s  épen  ezért  megérdemelné  a  fáradságot 
ez  ének  minden  lehető  változékait  Göcsej  egész  vidékén,  a  hol 
még  a  regélés  divatozik,  a  legpontosabban  följegyezni  és  össze- 
hasonlitni. 

A  regélés  szokása,  a  mennyire  eddig  tudjuk,  a  hazánk 
délnyugati  szögletében  fekvő  Göcsej  vidékén  kivűl  még  csak  ha- 
zánk délkeleti  szögletében,  a  székely  föld  egyetlen- egy  falvában, 
az  Udvarhely  közelében  eső  Kénoson  maradt  főn.  A  kénosi  rege- 
sek énekét  a  székely  népköltemények  avatott  gyűjtője  és  ismer- 


*)  Magyar  Nyelvészet  1860,  ér/,  VJő — 3J7,  l,  -  MoudHuom  sem 
kell,  hogy  Torkos  közleménye  a  göcseji  regösök  dneket  épebb,  kerekde- 
debb 8  eredetibb  alakban  adja,  mint  a  Plándere. 

*)  Torkos  Sándor,  M^g  néhány  szó  a  regélésröl.  Magyar  Nyelvé' 
r^tt  1860,  37 L  l. 


ttEGÖSOKRÖL.  66f? 

tetője   Kriza  János  >0-székely  regesek   dala«   czím  alatt  így 
közU: 

Porka  havak  huUadoznak :  de  hó  reme  roma. 
Nyűlak,  rókák  játszadoznak :  de  hó  reme  roma. 

B^uyomozók  a  faluba :  de  hó  reme  roma. 
Sáudor  Ferencz  udvarára :  de  hó  reme  roma. 

Ott  találánk  rakott  házat :  de  hó  reme  roma. 
Abba  látánk  vetött  ágyat :  de  hó  reme  roma. 

Abba  fekszik  jámbor  gazda  :  de  hó  reme  roma, 
Belől  fekszik  gyenge  hölgye ;  de  hó  reme  roma. 

Közbül  fekszik  paris  gyermek :  de  hó  reme  roma, 
Serkentgeti  apját,  anyját :  de  hó  reme  róma^ 

Kelj  fel  apám,  kelj  fel  anyám :  de  hó  reme  roma, 
Mett  eljöttek  a  regesele :  de  hó  reme  roma. 

R^gi  törv<íny,  nagy  rÖtt  ökör :  de  hó  reme  roma, 
Annak  fele  regeseké:  de  hó  reme  roma. 

Hátán  átal  hatvan  kolbász :  de  hó  reme  roma. 
Annak  fele  regeseké :  de  hó  reme  roma. 

Szarva  teli  sült  pereczczel :  de  hó  reme  roma. 
Annak  fele  regeseké :  de  hó  reme  roma. 

Farka  bojtján  egy  kossó  ser :  de  hó  reme  roma. 
Annak  fele  regeseké :  de  hó  reme  roma. 

Füle  teli  apró  pénzzel :  de  hó  reme  roma, 
A  maradjon  a  gazdának :  de  hó  reme  roma. 

Ködökibe  köböl  komló :  de  hó  reme  roma, 
A  maradjon  gazdasszonnak :  de^hó  reme  roma. 

Fara  teli  magyaróval :  de  hó  reme  roma, 

A  maradjon  gyermekeknek :  de  hó  reme  roma. 

Beeresztesz  jámbor  gazda  ?  de  hó  reme  roma. 
Ha  nem  eresztesz  se  bánjuk :  de  hó  reme  roma. 


566  A  KIKÁLYI 

Kikötözzük  az  ajtódat :  de  hó  remo  roma, 

Benn  pisilel,  benn  kak^lol:  de  hó  reme  rónia!.«  ^) 

Ezen  kénosi  reges  népszokásról  Kriza  egyik  gyüjtöt&rsafly 
fölvilágosítást  ad:  »Midön  uj  pár  kel  össze,  vagy  idegen  pár  tele- 
pül e  helységbe,  ezzel  a  régi  énekkel  tisztelik  meg  karácson  má- 
sod napján  reggel,  a  mit  regelésnek  ney.eznek.  E  végre  előbb  az 
idősebbek,  azután  a  középkorúak,  későbben  az  i^ak  nagyobb 
számmal  elmennek  az  illető  pár  udvarára,  hol  énekelni  kezdik : 
Porka  havak  esedeznek  stb.  egész  a  verssorig,  hol  a  gyermek 
jelenti  szülőinek,  hogy  *  eljöttek  a  regesek.^  Ekkor  a  házajtóhoz 
menve  tovább  éneklik : 

*Régi  törvény  nagy  rött  ökör,  Annak  fele  regesekéi  stb, 
mind  végig. 

Jakab  Sándor  kénosi  lelkész  pedig  e  népszokás  eredetéről 
és  jelentőségéről  így  nyilatkozik:  »E  népdalban  a  főgondolat, 
miből  az  egész  kifoly,  a  rött  ökör,  a  mi  nem  egyéb,  mint  a  bőség 
szarvának  érzékitése  egy  fából  kifaragott  ökörben,  mely  kétség- 
kívül meg  is  lehetett  veresre  festve,  vagy  ha  nem  volt  is  festve, 
de  a  hosszan  hátára  aggatott  sok  kolbász  és  sült  pecsenye  igen 
könnyen  kölcsönözhette  neki  a  veres  színt.  Ezt  az  ökröt,  mint  a 
szájhagyomány  tartja,  az  uj  házaspár  házához  karácson  első 
napján  beállították,  melynek  a  szarvát  az  új  házas  beaggatta  sült 
pereczczel,  olyan  formával,  mint  a  toroczkai  somodi  nevű  kalács 
s  ez  a  perecz  ma  is  ilyen ;  a  fülibe  pénz  téve,  a  farkára  seres 
korsó  kötve,  (az  úgynevezett  magyar  sert  főzik  még  ma  is  minden 
tehetős  székely  családnál,  és  főzés  után  komlóval  élesztik,  a  mi 
elég  jó  zamatú  ital ;  ma  ennek  helyét  inkább  égett  bor  pótolja)  ^ 
a  ködöké  ugy  volt  fából  alkotva,  hogy  benne  a  komló  megállha- 
tott, a  fara  hasonló  módon,  hogy  a  mogyorót  tartalmazhatta,  s 
a  mint  a  regesek  ezt  énekökben  érintik,  az  uj  házaspár  azzal  a  sor- 
ral szedegette  le  a  rőt  ökörről  s  adta  át  a  regeseknek.  A  régi  tör- 
vény semmi  nem  egyéb,  mint  ősrégi  szokás,  gyakorlat,  mi  az  uj 
házasokat  illetőleg  megtisztelő  ugyan,  de  némi  erkölcsi  kényszer, 
rel  vau  párosulva ;  mert  fiatal  házasok  és  legények  mint  egy  ban- 
dérium ugy  rohanják  meg  a  megtisztelés  tárgyául  kitűzött  új 

>)  Kriza  JiinoM,   Vad  rózMÓL  Koloz^ár,  ISG.'t,  121.  V22.  L 


llE0o8ÖKU()r„ 


fin? 


lg  sült  perrczzel  s  pálinkával  jól  el  nem  látják,  atlílig 
há/*át61  bajjal  távoznak.  Ennyit  tudhattam  meg  e  népdal  s  a  vele 
j&ró  oépssíokás  értelméről,  8  euuél  többet  rók  a  nyolczvan  éves 
Tiregek  gem  tudnak  moudaui.<  ') 

Ha  a  göcseji  és  székely  reges  énekeket  összehasonlítjuk, 
azokban  csak  a  »röt  ökör,  régi  törvénye  és  nregóaoky agy  regesek 
emlegetését  találjuk  egyezőnek,  kik  Göcsejben  a  gazda  csatas 
erszényében  lévő  kétszáz  garasnak  vagy  forintnak,  Kénoson  peiliíj 
a  riktt  ökörre  aggatott  kolbásznak,  perecznek  és  korsö  sernek, 
egyenlően  felét  követelik  magoknak. 

Megegyezik  továbbá  mind  a  két  hely  népszokása  abban, 
hogy  karácsony  másod  napján  divatozik,  s  megtiszteltetést,  ál  Jás- 
kivánást  fejez  ki,  Göcsejben  a  gazda,  gazdasszony  és  a  házban 
lévü  eladó  leány,  Kénoson  a  fiatal  házaspár  részére,  Es  így,  ha- 
bár e  két  reges  ének  azövege  is  szellemi  is  nagyon  ktilömbözik,  a 
mennyiben  Göcsejben  a  regelés^  bizonyosan  az  egj^ház  befolyása 
következtében,  keresztyén  színezetet  nyert,  mig  Kénoson  Ősibb 
világiasabb  alakban  tartotta  fon  magát,  a  föntebb  kimutatóit 
lényeges  egyezés  arra  utal,  hogy  e  két  éneknek  közös  forrásból 
kellett  eredni :  minthogy  gondolni  sem  lehet,  hogy  e  népszokást 
a  göcsejiek  a  székelyektől  vagy  ezek  amazoktól  vették  volna  át, 
kik  egymással  legkissebb  érintkezésben  sem  állottak,  s  egymásnak 
hirét  is  alig  hallhatták  és  hallják.  E  közös  forrás  pedig  arra  a 
kon^a  vihető  vissza,  midőn  a  regösök  vagy  regesek  —  mert  Plánder 
közleményében  a  szegény  regélök  csak  ujabb  kori  változék  lehet, 
miután  még  Heltai  Gáspár  regdö  hetet  és  regdhí  ejteti  és  írt, 
—  a  király  szolgálatában  állottak,  s  mint  combíbatons  latin 
nevök  mutatja,  a  királyi  lakomák  alkalmával  szerepeltek* 

Az  Árpád' királyok  udvarában  zengett  regék  szövege,  fáj- 
dalom, végképen  elenyészett;  ki  gondolt  volna  azon  korban  e  pil- 
lanatnyi mulattatásra  szánt  énekek  följegyzésére,  melyekben  nem- 
zeti költészetünk  gyöngyei,  miveltségtörténettink  ki  tudja  mily 
nagyértékü  adatai  vesztek  el?  legfeljebb  csak  a  göcseji  és  ké- 
noRi  regösök  ma  már  érthetetlenné  vált  refrainjeiben  sejthetjük  a 
hajdani  királyi  regösük  éneke  töredékeinek  homályos  viszhangját. 


Lr/>*,    VftdritZHÚk*  533,  i. 


-   "^ 


■*-^^~' 


668  A  KlftÁLVl  RIÜOÖSÖKRÖL.  /  ' 

De  a  nép,  mely  az  ősi  szokásokhoz  a  társadalom  felsőbb  réte^ 
geinél  sokkal  szívósabban  ragaszkodik,  a  regelés  szokását  a  kirá» 
lyi  regösök  kihalta  után  több  mint  ötszáz  esztendőn  keresztftl 
sem  engedte  kihalni ;  a  nép  a  regösök  emlékezetét  és  nevét,  me- 
lyet Holtain  kiyűl  egy  régibb  irőnk  és  szótár-szerkesztőnk  sem 
ismert,  s  a  magyar  nyelv  nagy  szótára  szerkesztői  is  csak  Kriza 
közl^nénye  után  vettek  föl,  s  melyet  most  már  Anjou-kori  okle- 
véllel is  igazolhatunk,  híven  megőrzötte,  mint  az  anyaföld  meg- 
őrzi kebelében  a  rég  romba  dőlt  épületek  töredékeit  s  az  emberi 
nemzet  óskori  miveltségének  eltemetett  emlékeit. 

Hajdani  nemzeti  míveltségünknek  rég  elfelejtett  egyik  ténye- 
zői voltak  a  királyi  regösök,  kiknek  eredeti  magyar  neve  egy  oly 
romok  közt  rejlett  oszlop-töredékhez  hasonlítható,  melyből  a 
szakértő  a  romba  dőlt  épület  arányaira  és  mivoltára  biztos  követ- 
keztetést tud  vonni.  Az  egész,  az  igaz,  parányi  töredék :  de  ne- 
künk, kiknek  régi  miveltségünk  emlékeit  hajdan  több  százados 
harczok  rombolásai  dúlták  föl,  az  ujabb  korban  pedig  a  gondat- 
lanság és  értetlenség  is  segítette  veszendőbe  menni,  az  ily  csekély 
töredékek  is  becsesek,  annál  becsesebbek,  minél  gyérebbekké  vál- 
tak és  válnak.  Nekünk  föl  kell  kutatnunk,  meg  kell  ismertetnünk, 
meg  kell  magyaráznunk  miveltségünk  emlékeinek  bármily  cseké- 
lyeknek tetsző  töredékeit  is :  mert  csak  ezekből  fogja  valaha  a 
hivatott  lángész  a  régi  magyar  nemzeti  élet  és  miveltség  igaz  és 
hü  képét  megírhatni.  Az  ő  mesteri  keze.  majd  azokat  a  parányi 
töredék  adatokat,  melyeket  mi  egy  penészes  oklevélből,  a  régi 
Írók,  népdalok  és  közmondások  egy-egy  kifejezéséből  kiolvasunk, 
a  magyar  miveltségtörténelem  díszes  épületébe  egy-egy  szegletkő 
egy-egy  ékesség  gyanánt  fogja  beilleszteni.  S  akkor  a  romok  ku- 
tatóinak, a  töredékek  összegyűjtőinek  nevei  hadd  merüljenek  a 
feledés  örvényébe ;  csak  a  nemzetünk  becsületére  válandó  mes- 
termü  legyen  megalkotva,  mely  megvalósítja  a  czélt,  melyért 
mi  fáradtunk ;  e  mfiben  lesz  majd  a  legméltóbban  kifejezve  az 
elismerés,  hogy  fáradozásunk  nem  volt  hiában  való. 

Szabó  Károly. 


H  U  R   KRÓNIKÁJA. 

EL8Ö  KÖZLEMÉNY. 


M&ramaros-megye  történeteinek  megírásához  adatokat 
gyüjtvéu,  az  általam  megkeresett  ismeruseim  közül  azok,  kik  a 
moldva-  és  oláliországi  romáiiok  irodalmi  mozgalmait  figyelem- 
mel szokták  kísériii,  egy  I856*ban  Jassiban  megjelent  törté- 
lielmi  tartalmú  könyvecskéről  tettek  előttem  említést,  mint  amely 
czélomboz  nevezetes  és  meglepő  adalékokat  fogna  szolgáltatni. 
A  könyvecskét  magát  minden  utánjárásom  daczára  sem 
kaphattam  ugyan  meg  r  hanem  1865-beu  a  Szigeten  akkor  fen- 
állott  román  tanító^képzö  intézet  igazgatója:  Busitie  János  ur 
megszerzetté  s  rendelkezésemre  azzal  a  megjegyzéssel  bocsátotta 
a  »Gazetta  Transílvaniei*  folyóirat  melléklapjának  a  >Foi'a«- 
nak  1856.  évi  folyamát,  hogy  annak  27.  28.  29.  30.  számaiban  a 
kérdéses  mű  egész  terjedelmében  feltaláltatik. 

A  közlött  történelmi  müvecske  >Fragment  historik«  czí- 
met  visel  s  a  közrebocsátó  Kostaki  György  élőbeszédén  kivül 
egészen  cyrill  betűkkel,  ó-román  nyelven  van  írva.  Mivel  én  sem 
az  ó-román  nyelvben,  sem  a  cyrill  betűk  olvasásában  jártas  nem 
.vagyok :  hogy  a  mű  tartalmát  megismerjem^  felkértem  gjula- 
^falvi  gkath.  lelkész  Szálka  Péter  nrat,  legyen  szíves  a  kérdéses 
»Pragment«-et  magyarra  fordítani.  Kérésemet  szíves  készséggel 
teljesítette  is,  és  hogy  a  fordítás  hü  s  hibátlan:  arra  nézve  kezes- 
ség az,  hogy  ö  mind  az  ó-román^  mind  a  magyar  nyelvet  egyiránt 
kitűnően  ismeri  és  bírja,  az  elsöt  már  hivatalánál  fogva,  a  máso- 
dikat, mint  szigeti  születésű,  a  kinek  a  magyar,  mondhatni, 
anya-nyelve. 

Figyelemmel  végigolvasván  a    >Pragment<-et,  nem  lehete 
Imegtagadnom^  hogy  ily  tartalom  után  teljesen  indokoltnak  ne 
Ssázadok.  1881.  VII.  füzet.  38 


570  HÜR  KRÓNIKÁJA. 

yalljam  azt  az  érdekeltséget,  melyet  az  maga  iránt  a  rom&n  írók- 
nál költött  yala,  sőt  az  volt  volna  a  természetellenes,  ha  nem 
úgy  történik.  Nálok  még  folyvást  a  nap  kérdései  közt  álla  »nem- 
zet  eredeténekc  kérdése,  s  a  kiknek  a  »rőmai  legitimitásc  ügyét, 
az  adatok  deficientiája  miatt,  még  mindig  nem  sikerfiit  minden 
kétséget  kizáróan'  tisztába  hozni.  S  ime  most  feltaláltatik  egy 
»töredéke  az  ós  román  krónikánakc,  hogy  betöltse  azt  az  ürt^ 
mely  az  oláhok  történetének  folyamában  a  IIE-ik  század  végétól  a 
Xm-dik  század  végéig  tapasztalható;  a  mire  a  közrebocsátó 
Kostaki  Gy.  nem  is  késik  élőbeszédében  az  olvasót,  kiemelten,  sót 
talán  czélzatosan  is  figyelmeztetni 

Azóta  tett  tapasztalataim  azt  mutatják,  hogy  a  román  tör- 
ténetírók siettek  is  felhasználni  a  > fölfedezés «-t,  a  »hi8tóriai 
nyereményt«  nemcsak  saját  mfiveikbe  iktatván  be,  hanem  utat 
szerezve  annak  az  európai  főbb  irodalmakba  is,  ugy  hogy  mai 
napság,  az  egyH^sdeu  kivételével  talán,  a  ki  némi  gyönge  kételyt 
csakugyan  nyilvánított  a  mfi  authentiájára  nézve,  az  egész  román 
irodalom  nagyon  hajlandó  >történelmi  színarany  «:-nak  tekinteni 
az  általa  ma  már  úgynevezett  ^Hur  krónikájáét y  semmit  nem 
törődve  a  történelmi  kritikával,  nem  azzal :  vajon  ez  adatok  egy- 
felől az  okiratok,  másfelől  az  ismert  és  teljes  hitelű  egykorú  tör- 
ténetírók által  följegyzett  dolgoknak  úgy  chronologiájába,  mint 
rendszerébe  beilleszthetők-e  ? 

Pedig  a  kritika  e  krónikára  nagyon  is  ráfér ;  mert  azok,  a 
kik  Európa  keleti  tartományainak  történeteit  az  egykorú  latin 
és  görög  kútfőkből  ismerik,  csakugyan  sok  oly  meglepő  tényt 
találnak  abban,  a  melyekről  az  igazi  források  vagy  semmit  nem 
tudnak,  vagy  másképen  szólanak.  Ezeknek  ügyét  első  sorban  a 
román  historicusoknak  lett  volna  kötelességök,  mielőtt  a  kró- 
nikát forrásaik  közé  beigtatják,  elintézni. 

Az  európai  iró-világ  nem  nagyon  vett  tudomást  az  »új  föl- 
fedezés€-ről,  s  amit  e  tekintetben  a  nyugoti  irodalmak  itt-ott 
fölemlítenek,  azt  oda  vagy  magok  az  oláhországi  historicusok, 
vagy  ezek  hitelére  a  phil-románok  iktatták  be. 

A  ki  e  krónikát,  tudtomra,  legelőször  nemcsak  fölemlíté, 
hanem  vele  tüzetesen  is  foglalkozott,  az  Roesler  Róbert,  abban 


S^fLÁeri  ISTVÁNTÓL. 


571 


a  muultáj&ban.  mely  »RoinHmsche  Studienc  czímmel  1871-ben 
jeleut  meg. 

Nálunk  Hunfalvy  Pál  fordított  rfi  eddig  figyelmet  i^Ma- 
arország  Etbuograpbiájá«-ban  (1876,);  s  nekem,  legalább  a 
ouatkozásokból  ítélve,  úgy  látszik,  Roesler  munkája  után  ismert 
meg  belőle  annyit,  a  mennyire  ennek  kritikai  fejtegetései  kiter- 
jednek. 

Mind  a  ketten  elitélik,  s  a  benne  foglalt  és  általok  ki  is 
jelölt  adatok  tartbatatlanságának  ah\pján  kimondják,  bogy  e  kró- 
nika dl-miíj  B  a  hitelességgel  bíró  kíitfö-munkák  kőzött  helyet 
ígyátalában  nem  foglalhat. 

Néhány  szakas7,a  a  krónikának  Magyarországról  is  szól,  s 
szól  különösen  Máramarosról,  miat  Drágos  kivándorlásának  he- 
lyéről. Exek  a  pontok  azok,  a  melyek  az  én  érdeklődésemet  kivá- 
lóan felköltötték. 

Mivel  már  ezek  a  följegyzések  sehogy  sem  látszanak  meg- 
egyezni eddigi  történelmi  tudásunkkal,  sőt  okiratainkkal  hatá- 
rozottan ellenkezésben  állanak :  azért  határoztam  el  magamat, 
hogy  e  »Pragment  bÍ3torik<-ot  a  magyar  irodalomba  bevezessem, 
8  ekképen  módot  szolgáltasí^ak  hazai  tudósainknak,  hogy  azt  bírá- 
lataik alá  vehessékj  még  pedig  részletesen,  nem  a  miiért  csupán 
magáért,  hanem  főkép  a  román  írókért,  hogy  ezek  a  kritika  ered- 
ményét látván,  fordítsák  hasznokra  azt  ngy  eddigi  eljárásaik  meg- 
ítélésében, mint  ezután  leendő  magok  mibez  tartásának  szem- 
pontjából. 

Azt  hiszem,  hazai  historicusaink,  az  első  elolvasás  után 
keletkezett  hatást  mellőzve,  nem  fogják  fáradságokat  e  munká- 
tól sajnálni.  Azt  ne  is  tegyék. 

En  is  el  fogom  mondani  a  magam  észrevételeit,  a  melyek 
jegyzeteimben  foglaltatnak,  egy  második  közleményben. 

Es  hogy  az  eljárás  megkönnyittessék :  azért  tettem  azt,  a 
rai  az  eredetiben  nincsen  úgy,  bogy  az  egész  krónikát  szakaszokra 
osztottam.  A  hivatkozás  az  által  könnyebb   i^  lesz,  világosabb  is* 


38'' 


572  HÜR  KRÖKIKÁJA. 


Történelmi  Töredék,  i) 

íratott  ó-román  nyelven  1495,  Az  eredetiből  fordította 
Szálka  Péter^  gyulafalvi  g.-kath.  lelkész.  (Az  eredeti  megjeleut 
Jassiban  az  »Albina  romana«  nyomdájában  1856-baD). 

T.  ez.  Ászaki  György  pusztelnik  urnák. 

Kezemhez  jutván  egy,  a  mi  hazánk  törtenetére  ndzve  igen  érde- 
kes okirat-töredék  ó-román  nyelven  írva,  czélirán jósnak  látoro  azt  a 
szakértők  bírálata  alá  bocsátani.  Ennélfogva  felkérem,  szíveskedjék  ezt 
a  töredéket  a  mellékelt  élőbeszéddel  együtt  ezer  példányban  kinyomatni. 
Úgy  gondolom,  helyes  volna  hozzá  mellékelni  mai  nyelvünkön  való  for- 
ditását  is,  hogy  így  annál  könnyebben  meg  leheesen  érteni  a^  eredetit* 

£z  alkalommal  megüjitom  stb. 

Jassi,  májns  23.  1850. 

Kosiaki  Györffy, 

Előbeszéd. 

Az  ős  latin  krónikának,  melyre  az  ország  történetírói  hivatkoznak, 
és  a  mely  ma  még  nincs  feltalálva,  ez  a  töredéke  a  moldo-román  történet 
sorát  köti  össze  ott,  a  hol  az  az  ős  idők  homálya  és  a  barbár  népek 
betörései  áltál  félbeszakíttatott,  mely  kezdetik  Kr.  u.  274.,  vagy  is  a 
mikor  a  légiók  Aurelián  császár  parancsolatára  Moesiába  átmentek,  és 
tart  Bogdán-Drágos  letelepedéséig  Moldvába,  a  mely  időre  teszik  íróink 
a  külön  államoknak  egy  uralom  alatt  egyesülését. 

Mily  világot  derít  ez  értekezés  a  történet  lapjaira :  ítéljék  meg  és 
commentálják  a  tudósok,  én  megelégszem  azzal  az  öntudattal,  hogy 
egy  jelentékeny  okirattal  járulhattam  a  haza  történelméhez,  s  hizelgek 
magamnak,  hogy  nem  hagytam  lappangni,  mint  az  ekkorig  történt, 
kitéve  az  elveszés  lehetőségének,  mint  az  sok  más  és  külön  korszakok- 
ban följegyzett  igen  érdekes  kéziratokkal  megesett,  melyek,  ha  egyszer 
világot  látnak,  el  nem  pusztulhattak  volna,  s  akkor  bizonyára  a  274  — 
1274.  közötti  időszak  nem  volna  oly  sötét  és  csak  hozzávetőleges 
reánk  nézve. 


^)  £  töredék  áll  8  pergamen  levélből,  melyeknek  mindenike 
5^' 9^//^^  hosszú  if*  széles,  a  mint  a  mellékelt  hasonmásból  kitetszik,  s 
a  8  levél  veres  zsinórral  volt  egybeflizve.  (A  kiadó  jegyzete). 


JYl  ISTVAí 


573 


1.  §.  Hazáak,  mely  most  Moldovéiiak  űeTeztetik,  Traiana 
Daciából  ered.  Mikép  tiirtotta  feDo  magát  és  menekftlt  meg  a 
vad  népek  berolianásaitól,  melyek  végtére  elüyelték  Rómától  ere- 

rdett   nagy    romáti    l)irodalmuDkat    is,   és  csak   Dacia  tai*totta 
r  meg  &  nem  veszté  el  erejét :  ezen  történetet  írtam  én  //lírw,  Drá- 
gos  vajda   nagycancellárjaj  mint  azt  régi  idŐkböI   Arbure  had- 
vezér (campoducsu)  által  megírva  találtam. 

2.  §,  Midőn  a  tisztviselőknek  (diregatorii)  a  felsőbbség  által 
bírftl  adatott,  hogy  Traiana  Daciában  a  várak,  városok  és  falvak 
felforgattattak  és  elpusztíttattak,  és  hogy  a  tisztviselők  a  légiók- 
kal, az  urak  szolgáikkal,  a  nép  marháival  és  vagyonával  a  Dunán 
átkelve  Moesiába  futottak:  e  hír  hallatára  mind  megrémülének. 
És  nagy  sietséggel  Jassyba  gytilének,  hogy  nagy  Traián  légiójá- 
nak nagy  palotájában  az  esemény  felett  tanácskoznának.  De  mi- 
dőn oda  érkezének,  a  palotát  elpusztítva  találák ;  mert  a  legio 
tisztjei  nem  érettek  és  bátrak,  hanem  buták,  a  katonák  pedig  nem 
honfiak,  hanem  zsoldosok  levén,  mihely  a  hírt  vették,  a  többi 
tisztviselőkkel  és  urakkal  tanácBot  tartottak,  a  palotát  elpusztí- 
ták  8  a  légiókkal  Kápu-Bóu  felé  vonulva,  a  Dunán  ők  is  átkel- 
tek. Ily  tettet  és  gyalázatot  követtek  el  a  többi  légiók  is,  melyek- 
nek katonái  és  tisztjei  nem  hazafiak,  hanem  zsoldosok  voltak* 
Teljesen  elpűsztíták  Kápu-Bóu  és  Tira  nagy  és  szép  városokat. 

3.  §*  De  a  hazafiak  és  fegyveresek,  kik  az  országban  azelőtt 
telepedének  meg,  a  vénekkel  és  urakkal  tanácsot  ülének,  hogy 
6gy  cselekednének,  amint  közösen  jónak  látnák.  És  a  mikor  min- 

f^enfelől  mindnyájan  megérkezének  és  a  nagy  szerencsétlenséget 
íláták,  elszomorodának  és  ha  valaki  a  kivándorlásról  beszélt,  azt 
elhallgattaták ;  tanácsot  tartottak,  hogy  mit  cselekedjenek,  elhagy- 
ják-e avagy  ne,  tűzhelyeiket,  őseik  porát  és  őseik  vérével  szerzett 
vagyonaikat,  ahol  ős  időktől    élnek    és  fenállanak  ?  És  azt  hatá- 
rozták, hogy  a  kik  akarnak,  helyt  álljanak,  s  valamint  számtalan- 
imor  megmenekültek  a  vad  népektől,  melyek  nagy  csordákkal 
'rohanták  és  azokat  elűzték,  figy  ezután  is  a  szent  Isten  kegyelme, 
kegyessége  és  védelme  által  megmeneküleudenek.  De  vagyono- 
kat, tűzhelyeiket  és  őseik  hazáját  el  nem  hagyják,  s  bármely  nép 
jöne,  azt,  mint  vendéget  kenyérrel  és  sóval  fogadják,  s  ha  legyő- 
zetnének is,^  nekik  ellen  ne  álljanak. 

4.  §.  És  köztársaságot  alapítanak  római  őseik  egész  ösi  kor- 
mányzata és  útmutatása  szerint.  És  hogy  annál  könnyebb  legyen 
a  haza  védelme,  a  vidékek  felügyelete^  az  adók  beszedése,  a  MA 
terméseinek  raktárakba  gyűjtése,  melyet  a  hazafiak  fogadott 
légióik,  ezek  tisztjei  és  katonáik  béreűl  adjanak;  továbbá,  hogy 
hz  urak  és  nép  között  fenforgó  ügyek  elintéztessenek,  mikor  közöt- 
tok  oly  perek  és  patvarkodások  támadnának  bármely  dolog  felett^ 


mem 


B74  HUR  KRÓNIKÁJA. 

melyeket  a  soltészok  (eoltuzi)  vagy  a  falvak  birái  el  nem  intéz- 
hetoéiiek  és  az  ügyet  a  béke  ntjára  nem  vezetbetnék ;  az  egész 
országban  három  nagy  törvényszéket  állítanak.  A  hajasaktól  a 
Szeret  vizéig  egy  törvényszéket  egy  főbíróval  és  tizenkét  vén  haza- 
fiból álló  praetoriáti  tanácscsal,  és  e  törvényszéket  Románbn. 
tevék.  A  Szeret  folyótól  a  Prut  vízéig  egy  tdrvénys^ékot  szintén 
egy  főbíróval  és  tizenkét  vén  hazafi  praetorián  tanácsossal,  és 
ennek  székhelyéül  Berládot  választák.  Eb  a  Prut  vizétől  a  Dnisz- 
tcr  folyóig  egész  Bessarabiával  egy  törvényszéket  ugyancsak  egy 
főbíróval  és  tizenkét  tanácsossal,  Lapusnába  tett  székhely ly el  Es 
e  törvén}' székek  a  soltészoknak  s  t^lvak  bíráinak  utasítást  adja- 
nak 8  tőlök  az  adóról  és  dézmáról  számot  kérjenek;  továbbá  az 
élelmezóknek  (giacniceriloru)^  bányászoknak  (baiasíloru),  ková- 
csoknak (fanrariloru)j  az  aknabiráknak  (a  ocnü  bireu)  és  aranya- 
szoknak  (zlotasiloru)  s  mindazoknak,  kiket  a  városok  soltészai  m 
a  falvak  bírái  az  ő  patvarkodásaikban  ki  nem  békíthetnek,  ezek 
a  futnrveiiy^^zí'^ki^k,  mind  a  két  fél  ügyeit  megvizsgálváűj  igazsá- 
gos ítéletet  hozzanak. 

5.  §.  A  hadseregi  ügyekre  is  három  széket  állítottak.  Egyi- 
ket Bája  városában  és  (a  főnököt)  consulnak  nevezték,  és  a  con- 
sul  feje  volt  a  légiónak,  a  porkoláboknak  (parcalabu)  és  várka- 
pitányoknak (capitani  a  cetatii),  a  havasoktól  a  Szerétig ;  vala- 
mint felügyelőjök  volt  a  bányászoknak.  A  másik  széket  Jassyba 
helyezték  és  praefect-nék  nevezek,  a  ki  feje  volt  a  légiónak,  a 
porkoláboknak  és  várkapitányoknak  a  Szeret  folyótól  a  Pruth  fo- 
lyóig. Egy  székhelyet  Kiliába  tevének  és  hadvezérnek  (campo- 
ducsu)  nevezték,  a  ki  feje  volt  a  porkoláboknak,  légiónak,  várka- 
pitányoknak, és  fegyveres  házak  quaestorainak  (cuestoru.) 

6.  §.  Vranszován  (La  Vransove)  és  Kimpulongon  pedig  ősi 
szokás  szerint  vomikokat  (vornici)  tevének,  kik  a  nép  elöljárói 
valának,  de  bíráskodtak  a  fegyveresek  felett  is,  mert  ezek  mind 
ijasok  (arcasi)  voltak,  akik  saját  tegzeikkel  íjaikkal  és  saját  élel- 
mezéssel mentek  harczba,  küzdöttek  s  fizetést  nem  kaptak.  De 
ezek  is  sem  dézmát,  sem  egyéb  adót  nem  fizettek. 

Ily  intézményeik  voltak  ősidőktől  a  Tigecs-erdőség  (codra 
Tageciu)  lakóinak  is,  a  kik  mind  lovas  fegyveresek  levén,  fejők, 
ősi  szokás  szerint,  kapitánynak  (capitana)  neveztetett. 

7.  §.  Állíttattak  továbbá  állandó  ijas  és  lándzsás  osztá- 
lyok, folytonosan  a  nagyobb  városokban  elhelyezve,  mint  Chotim, 
Szoroka,  Ovidea,  Tira,  Kápu-Bóu,  Krecsuna,  Chalos,  Totrua, 
Nyámcz,  és  Szucsava.  Ijas  osztályokkal  bíró  kapitányokat  tettek 
a  várakba  is,  mint  Ojtoz,  Talgis,  Bosecza,  Kreulya,  Orcheai  (őr- 
hely), Kachula,  Katiiina,  Taifále,  Vászlui  és  Puncsárákov. 

Es  mindezek  a  porkolábok,  kapitányok,  ijasok  és  lándzsa^ 


í^zilAoyi  rSTVASlíSr., 


T.  I  T.r  bens5íülött  Uazatiak  és  szép  rumáiiok  voltak  a  iiii 
D.i  kilói  é8  miDd  érett  eszű,  Witor  férfiak. 

Az  aknáki^Ui  ösi  szokás  szerint,  uz  akna  ügyeit  vezető  íel- 
íeltigyelöt  (stngei)  tettek, 

8.  §.  Elhatároztatott  az  is,  hogy  az  urak  udvaraikban  tehet- 
t^gökhöz  képest  niiudeukor  íjas  és  lovas  fegyvereseket  tartsanak. 
És  mikor  a  haza  védelme  kívánüá,  ezek  fegyvereseikkel,  a  kik 
udvari  hadaknak  neveztetnek  (voinici  ciirteaui),  rögtön  felülve,  a 
főbíró  mellé  gyűlvén,  harczra  szálljanak*  Elhatározták,  hogy  a 
hegytotököUjanagy  erdőségekben  és  völgyekben  várak  építtesse- 
nek, melyekben  harcz  idején  a  mezőségi  lakosok  megvonúljanak, 
s  e  várak  béke  idejéo  a  szomszéd  lakosok  által  őriztessenek, 

9*  §,  Egyhangúlag  elhatározták,  hogy  a  tisztviselők  igazi 
hazafi  vén^?k  közül  választassanak,  kik  alsóbb  vagy  felsőbb  tisz- 
töket  öt  évig  viseljék,  s  aki  ez  öt  év  alatt  hivatalát  becsülettel 
töltötte  be,  nagyobb  hivatalra  is  elómozdíttassék,  úgy  hogy  a  sol- 
tészok, falusi  bírák  és  élelmezok  föbírákká,  consulokká,  praefek- 
lekké,  sőt  hadvezérekké  is  választathassanak,  Es  a  mely  főbíró, 
cousuL  praefekt  vagy  hadvezér,  főkapitány  vagy  vornik,  egymás- 
után háromszor  megválasztatva,  hazáját  becsülettel  és  odaadás- 
sal szolgála,  az  ilyen  kokiwvekiu  (cochio-vechio)  nevet  viseljen, 
kinek  minden  hazafi,  úr  és  vén  tiszteletet  adjon,  a  tanácskozások- 
ban elölüljön,  fekete  szegélyű  veressel  áttört  és  ezüsttel  díszített 
fejér  tógát  viseljen,  fején  tölgy-koszoiiit,  nyakán  pedig  aranyián* 
czot,  és  mindenki  által  mindenkor  a  legnagyobb  tiszteletben  tar- 
tassék.  Ezért  a  hazát  mindenki  hűségesen  szolgálja  és  annak 
javát  előmozdítsa.  A  kétszínű  pedig  és  az  áruló  vagy  az  uzsorás 
a  hazából  számüzesséL 

10.  §,  Elhatároztatott,  hogy  a  föbirák  (mari  iudi)  arany- 
nyal ékesített  fekete  szegélyű  fejér  tógát  és  aranyozott  botot,  a 
praetoriánok  ezüsttel  díszített  fekete  szegélyű  fejér  szukmánt 
(sucmanu)  és  ezüstözött  botot,  a  consul,  praefekt  és  campodux 
fekete  szegélyű,  ezüsttel  díszített  fejér  tógát  és  a  föbirák  módjára 
arany-nyaklánczot,  vasbuzogányt  (m aciuca  ferecata)  és  pallost  (kas- 
dor)  viseljenek.  A  kimpolungi  és  vránszovai  vornikok  pedig  és  a 
főkapitány  feketével  szegélyzett  s  ezüsttel  díszített  fejér  szukmánt 
vasbuzogányt  és  pallost,  a  porkolábok,  kapitányok,  soltészok,  faUi- 
bíráky  az  aknabíró,  a  tribünök^  élelmezok  és  szállástisztek  ezüst- 
tel díszített  veres  szegélyű  fejér  szukmánt,  vas  buzogányt  és  pal- 
lost viseljenek.  Es  ezek  az  intézkedések  azonnal  életbeléptettet- 
tek ;  a  tisztek  megválasztattak  s  hivatalaikba  iktattattak. 

1 L  §,  A  lepusnai  fötörvényszékuél  főbíró  (lett) :  Golei  Ko- 
máUf  a  tizenkét  praetorianus  vén  hazafi  r  Szolka  György,  Sándra 
Demeter,  Negrila  Nád,  Loka  Dáncs,  Magenics  Salamon,  Kreulya 


576  HUR  KRÓNIKÁJA. 

Eomán^  Benga  ElaadiuS;  Bozle  Mózes,  Reut  Komán,  Szászkeo 
Ruf,  PurícB  Nád  és  Nászei  Komán. 

A  berléxli  főtörvényszéknél  főbíró  Csaur  (Ciaum)  Plorea, 
a  tizenkét  praetorián  Genge  Klaudius,  Kliiieu  Szila,  Csebán 
Trochin,  Vezericza  Miron,  ülió  Dancs,  Hur  Dorophtéj  Btizso- 
rán  Nesztor,  Zsóra  Sámuel,  Davizsa  Sámson,  Tomsa  Dávid,  Dubó 
Julián  és  Bálus  Titusz, 

A  románi  fötörrényszéknél  fSbiró :  Teut  DalmatiuB,  a  tizen- 
két praetorián  :  Afersok  lTrs2ü,  Briisztur  Nesztor,  Vearis  Mózesj 
Zsoldea  Demeter,  Hudea  György,  Sárpe  Márk,  Ruszét  Szabin, 
Budák  Illés,  Boldur  Benedek,  Arbune  Nesztor,  Rusz  Dancs  és 
Dán  Jakab, 

12.  §.  OonsuUá  választák:  Teut  Nádot,  praefectté:  Boldur 
Kománt,  campodux-szá :  Dinga  Mózest ;  tigecsi  fökapitán jnyá : 
Nikovics  Miront ;  kimpolungi  (d)yornikká :  Kremka  Szergiust^ 
YránszoYai  Tomikká :  Szakállas  Kománt.  Porkolábokká  választák : 
Sztroicsio  Axentét  Chotimbe,  Jáczkó  Ignáczot  Szorokába,  Mikot 
Dancsot  Ovideába.  Továbbá  Tirába  Tomsa  Kománt,  Kápu-B6- 
uba  Boldur  Longint,  Krecsunába  Dán  Próbuszt,  Cbálosba  Mi- 
cbót  Bogdánt,  Totrusba  Barszán  Kelement,  Nyámczba  üreaki 
Románt,  Szucsávába  Szolka  Urszut. 

13.  §.  Kapitányokká  ezek  választattak:  Csirimuszba  Va- 
szilkó  Komán,  Tulgisba  Bóra  Komán,  Ojtozra  Olya  Müron, 
Azsudra  Hanga  Mereucz,  Káchulába  Puricse  Dávid,  Kreulyára 
Boldur  Post,  Orcheiaiba  Bálus  Mózes,  Rosáczára  Rusz  Nád, 
Katiiinára  Bucbus  Demeter,  Táifábéra  Kogelcsán  León,  végre 
Punzsárákovra  Trochán  Mózes. 

(Akna)-bíróvá  választatott :  Groza  Leon« 

Tribúnok  is  választattak  a  tekintélyesebb  osztályokhoz, 
mint  Flondur  Pilátus,  Pozsoga  Ábrahám,  Csolpán  Komán  és 
Bálus  EUaudius. 

14.  §.  És  midőn  a  tanácskozás  végeztével  minden  tisztvise- 
lőnek a  lakhelye  kitúzetett,  elhatároztatott,  hogy  minden  hazafi 
saját  főtörvényszéke  székhelyére  gyQljön.  Itt  megválasztattak  a 
városok  soltészai  tizenként  városi  tanácsossal,  a  falvak  bírái, 
egy-egy  élelmező  és  adószedő,  kik  mindnyájan  éretteszű,  becsüle- 
tes hazafiak  voltak. 

Továbbá  a  légiók  és  osztályok  fegyveresei  saját  székhelyfi- 
kön  összegyűlvén,  a  vének,  hazafiak  és  saját  vezéreik  előtt  quaes- 
toraikat, századosaikat,  hadnagyaikat  és  tábor  tisztjeiket  meg- 
választották, kik  mindnyájan  érett  eszfl  és  szép  román  hazafiad 
voltak. 

16.  §.  Ezekután  mindnyájan,  a  szent  isten  kegyelmébe 
bizva,  saját  tflzhelyeikhez  tértek  és  ez  intézmények  mellett  sok 


BZILAHTI     ÍPTVAnTÓL. 


Fi77 


időn  át  békében  éltek.  Csupáu  a  vándor  népek  törtek  be  a  római 
birodalom  országaiba,  a  hol  nagy  pusztítást  követvén  el,  zsákmány- 
nyal  rakodva  tértek  visza.  De  a  mi  vitézeink  is  velők  túl  a  Dunán 
megütközvén,  vidékeiket  elpusztiták,  a  miért  ök  sem  merészkedtek 
minket  háborgatni  s  nekünk  bajt  okozni  és  saját  sátraikban  és 
lakjaikban  megvonultak. 

Ezen  intézményeket  tartották  a  gáliczi  és  szeverini  romá- 
nok iSj  kik  havasiaknak  neveztetnek.  Ok  magok  köztil  a  legjele- 
sebbet vezérökké  választák  és  fönek  *)  nevezték,  épen  űgj,  mint 
ahogy  Ö8  időktől  a  szeverini  légió  feje  neveztetett. 

16.  §.  De  a  többi  románok  tul  a  Dunán  sok  oly  zsarolást 
és  adóztatást  szenvedtek,  a  melyek  a  római  birodalom  ideje* 
ben  nem  léteztek;  de  most  a  ragadozó  és  álnok  gorőgÖk  jutván 
az  uralomra,  a  románokat  folytonosan  zsarolással  és  adóztatá- 
sokkal zaklatták.  A  románok  közül  egy  tisztviselőt  sem  alkal- 
maztak, 9Öt  a  már  alkalmazottakat  is  ehnozditották.  De  ök  az  ily 
bánásmódot  el  nem  viselhetvén,  nem  sokára  a  görög  tisztviselő- 
ket előzték  vagy  megölték,  és  tulajdon  nemzetökből  állítottak 
kormányt,  melynek  fejévé  Pétert,  ennek  testvérét  Asánt  és  ugyan- 
ezek testvérét  Jont  választák  és  sok  bajt  okoztak  a  birodalom- 
nak, sok  öldöklés  és  mészárlás  kö vettetvén  el  mind  a  két  részről. 
Sokszor  meggyőzték  és  elíSztek  a  birodalom  seregeit,  mert  a 
görögök  dicsekedők  csak  és  csalók,  de  nem  férfiak,  mint  a  mi 
románaink  és  vendégeink  a  tatárok.  Ily  módon  a  románok,  túl  a 
Dunán  Ősi  birodalmoktól,  melyet  a  görögök  ravaszsággal  magok- 
hoz ragadtak  volt  elváltak  és  magoknak  külön,  fiatal  és  erős 
birodalmat  alkotván,  Pétert  császárrá  választák,  kinek  az  ős  nagy 
Bómának  szent  pápája  császári  koronát  küldött 

17.  §,  Az  ekkép  alakúit  birodalom  annyira  nőtt  és  erősö- 
dött, hogy  a  görögök  megfélemlének  és  leányaiknak  átházasítása 
által  kérésének  rokonságot  és  némi  biztonságot  Es  amig  a  test- 
vérek és  az  Jon  fiai  éltek,  ezek  a  románok  és  bolgárok  e  birodal- 
mát épségben  fentartották.  Azonban  az  Jon  fiai  kihaltával  a 
görögök  incselkedéseik  és  görögös  cselszöveDyeik  által  oly  zavart 
idézének  elő,  hogy  magok  a  hazafiak  egymást  üldözni  és  öldö- 
kölni kezdek,  amit  látváu  a  főtisztviselők,  és  hogy  a  birodalmat 
fenn  nem  tarthatják,  az  országból  tetszése  szerint  mindenik  egy- 
egy  darabot  a  maga  számára  elfoglalt,  és  egyik  király  a  másik 
vtzér^  *)  a  másik  ismét  vr  czímet  vévén  fel,  véget  vétenek  a  fiatal 
birodalomnak,  mintha  mindnyájan  éretlen  és  higeszű  gyermekek 
lettek  volna. 


')  (La  cap.) 
»)  (Craiu.) 


^:»  T 


576  Htm  KRöNnCiJA, 

18.  §.  De  a  mi  Moldovánk  begyes  ország  levén,  iisstemk 
pedig  eszeSy  agg  és  érett  férfiakból  TáJasztatvátij  a  hazát  és  í'őz^ 
társaflágot  iitún  módon  fentartották,  a  mini  az  okos  ő^eik  meg- 
alapították és  azután  megianmosodváDj  a  szent  isten  és  a  bold. 
Szflz*Mária  kegyelme  és  kegyessége  által  a  föld  termé-seiböi 
^káig  bőségben  élének.  Ettől  fogTa  kezdek  a  Danáo  átÖEdalú 
vadnépeket  be  nem  fogadni,  és  az  utálatos  pogáujokkal  nehés  és 
hosszas  harcEaink  voltuk,  míg  általunk  eldzetvén,  útjokat  Pauűo- 
uia,  Erdély  *)  és  Krimia  felé  Tették. 

19.  §.  A  magyarok  íb  sokat  hódítottíik,  mert  meggyőzek  túl 
az  erdélyi  havasokon  a  románok  minden  vezéreit  így  hódítottak 
a  lengyelek  is.  Amazoktól  és  ezektől  hogy  hazánkat  megvédjük, 
erős  harczaiük  voltak. 

^ím  (í\(\h}vM  n  1)1  ?i gyárak  li^gyn^t/^k  a  SEí^Vfiríni  éft  galíc-'^i 
románoknak,  kik  havasiaknak  (muntyánok)  neveztetnek,  (a  kik) 
a  fogarasi  vezért  (dúca)  Rádu  Nyégrut,  ki  sok  románnal  hozz&- 
jok  ment  s  velők  barátságot  kötött,  urokká  és  seregeik  vezérévé 
választák  és  sokat  barczolának  a  magyarokkal,  míg  végre  ezek 
által  legyőzettek. 

20.  §.  A  magyarok  túl  a  havasokon  lakó  románoknak  sok 
bajt  okozának,  sokfelé  levén  ezek  eldarabolva.  Es  elnyomatva 
levén,  sokan  elhagyák  hazájokat  s  vagyonokat  és  hozzánk  mene- 
külének.  Végre  Drágos  is,  Bogdánnak  fia.  Maros  (Mures)  ura, 
Balicza  testvérével,  Alexi  Jon  nagy  császár  unokái,  4352.  haza- 
fival, seregeikkel,  családjaikkal,  szolgáikkal,  marháikkal  és  min- 
den vagyonokkal  hozzánk  menekülének  és  pünköst  napján  arra 
a  helyre  érkezének,  mely  most  is  >Drágos  mezőségéc-nek  nevez- 
tetik. És  ott  őszig  sátrak  alatt  éltek.  De  ennek  ipja  Boldur,  ber- 
ládi  főbíró,  felszólitá  a  nép  véneit  és  minden  tisztviselőit,  hogy  az 
ország  központjába  Jassyba  gyűlvén,  tartsanak  tanácsot,  befb- 
gadják-e  őket,  avagy  ne?  És  egyhangú  határozat  lett,  hogy 
befogadják,  mert  testvérek  és  mindnyájan  egy  törzsből  valók,  és 
mert  keserű  elnyomatás  és  zaklatás  miatt  hagyták  oda  hazájo- 
kat, tűzhelyöket  és  vagyonukat.  És  mindnyájoknak  elegendő  tele- 
pedési  helyeket  adának,  a  hol  testvéreiUcel  megpihenhessenek. 
És  mikor  azután  egyévre  ősi  szokás  szerint  tisztviselők  választása 
végett  a  nép,  a  vének  és  tisztviselők  Jassyba  gyülének :  e  nagy 
tanácskozásra  őket  is  meghívták.  És  Drágost  bájai  consuUá,  test- 
vérét nyámczi  porkolábbá,  fiát  pedig  Istvánt  ojtozi  kapitánynyá 
megválaszták,  a  ki  egybe  is  kelt  Annával,  Feut  Kománnak,  azelőtt 
bájai  consulnak,  leányával.  És  sokan  mások  (is)  a  Drágossal  jöt- 
tek közül  tisztekké  választatának. 


^)  (Ardealu.) 


rrilAgyi  ístváíjt^l. 


hl9 


2J.  §.  E  tett  nagyon  felbö&zíté  a  magyarok  királyát,  ki  h 
Bszegyűjuén  seregét  s  szövetkezve   a  bécsi  császárral  ^)  és  len- 
belekkel,   nagy    robatiás&al   elárasziák   liazánkat,   nyomaikbaii 
pt        '       '  Au.  A  hír  beroíitásokról  csak  kevéssel  azelőtt 

<  ,  de  midőn  a  pusztítást  észrevevék  és  a  veszélyt 

láták:  mindeníelul,  mint  a  villáin  gyülének  a  lisztek  melléj  kik 
légióikkal  és  osztályaikkal,  az  urak  ntlvari  hadaikkal^  a  falvak 
lakói  fejszékkel  s  kaszákkal,  sőt  még  a  matrónák  ée  nők  is  vettek 
kezökbe,  a  mit  vehettek,  lándzsát,  fejszét,  kaszát,  kést  vagy 
dorongot  8  férjeikhez,  testvéreikhez  és  fiaikhoz  csatlakozva,  vad 
állatok  műdjára,  mint  a  vakok  rohantak  pogány  ellenscgeikro^ 
kiket  tizenhármad  napra  megverének  s  nem  engedének  nekik 
nyugtot,  mig  teljesen  meg  nem  szalaszták  és  ki  nem  kergetek.  És 
üldözék  a  magyarokat  és  bécsieket  egész  a  Tiszáig,  a  lengyeleket 
pedig  Lembergig.  Kevesen  menekülhettek  meg  kuztilök.  Ott  a 
moldovánok  két  hétig  megpiheuének,  felégetvén  és  elpusztítváo, 
a  mi  eléjök  akadt,  s  kincsekkel,  marhákkal  éis  szolgákkal  meg* 
rakodva  tértének  visza^Nagy  öldöklés  és  mészárlás  vitetett  végbe 
mind  a  két  részről  annyira,  hogy  csak  azokat  is  alig  bírták  niog- 
számlálüi,  a  kiket  a  mieink  közül  kiválasztván,  eltemetének.  Ha- 
lott katona  számláltatott  a  légiókból  és  udvari  hadakból  7134. 
Sokan  megbénultak  és  megsebesültek.  Megsebesültek  Dragos 
consul,  ipja  Boldur  vezér,  Golei  föbiró  és  Serbu  főkapitány,  sok 
vén  hazafi,  itju  és  matróna.  A  mieink  is  megszoríttatván,  a  kit  a 
pogány  csak  kézre  kerithetett,  fejszékkel  agyon  véré,  élve  egyet 
sem  hagyván.  Meghalt  170  vén  hazafi  és  öt  kokiu-vekiu,  (u.  m,) 
Csáur  Pilátus,  Komán  Beuga,  Boldur  Izsák,  Arbui'e  Titusz  és 
Balika  Ábrahám.  Elesett  Geanga  a  tigecsi  főkapitány,  Negrile  a 
vranszovi  vornik.  Elesett  tribuia,  kapitány  és  hadnagy  92.  Elesett 
és  megsebesült  sok  falusi  néj*,  férfi,  asszony,  ifjú,  szolga.  Tgy  a 
Sz,-Isten  segítsége  és  a  mieink  vitézsége  által  a  pogányok  telje- 
sen  szétverettek  és  hazájukba  űzettek. 

22,  §.  A  magyarok,  bécsi  németek  és  lengyelek  ezen  légy 5- 
letése  után  hazáuk  békében  és  nyugalomban  élt  hat  esztendeig. 
íem  is  merészelte  senki  megtámadni  hazánkat  De  a  büszke  ma- 
gyarok nem  vigasztalódhattak,  valamint  a  büszke  dicsekvő  len- 
gyelek sem,  és  többször  tanácsot  tartottak,  mikép  pusztíthatnák 
el  és  hódithatnák  meg  hazánkat.  És  magokhoz  édesgetvén  a 
-tatárokat,  kozákokat  és  oroszokat,  az  egész  Moldovát  nagy  csen- 
ndesen  mindenfelől  körülfogván,  eláraszták,  s  nagy  rémülést  6b 
zavart  okozának.  Azonban  a  mieink  is,  férfi,  asszony  és  gyermek, 
egyik  fegyvert,   fejszét,  lándzsát  és   kaszát  ragadva^  gyorsan  a 


^)  (Imperatuln  de  la  Beciu.j 


580  HUN  KRÓNIKÁJA. 

tisztviselők,  urak  és  katonák  mellé  gyülének^  és  luidőti  láták,  liagy 
hazájokat  annyi  utálatos  nép  elárasztotta,  yakmeröen  megroha- 
nák  s  megpihenés  nélkül  megverekedtek  velők.  Tartott  e^  az 
öldöklés  Szt-Péter  böjtjétől  Szt.  Máriáig  679  L  esztendőben.  És  a 
Szt-Isten  kegyelme  s  SzOz-Mária  segítsége  által  a  pogányok  tel- 
jesen szétverettek,  annyira,  hogy  CBak  menekülési  utat  kerestf^k  s 
nagyon  megrémültek  a  mindkét  ré&zni]  végbement  vérontás  felett. 
Minden  vagyonok  és  élelmiszerök  zsákmánynyá  maradt^  s  aldk^ 
nek  lebete,  csak  életök  megmentéséről  gondoskodtak, 

23.  §.  De  hadaink  nem  hagyták  őket  pihennij  liauem  min- 
denfelől a  pogányok  országaira  rootáoak.  Drágos  oonsul  az 
urakkal,  tisztekkel  és  válogatott  hadakkal  az  erdélyi  baTasokou 
áttört  és  Budáig^)  prédált  s  pusztított  Beange  prefekt  az  urak- 
kal, tisztekkel  és  válogatott  hadakkal  nagy  gyorsasággal  Len- 
gyelországra rontott  és  Krakkóig  mindent  elpusztított.  Boldur 
vezér  átkelt  a  Dniszteren,  Bálus  főkapitány  pedig  válogatott 
hadaival  a  Bug  vizéig  mindent  elpusztított.  És  mindnyájan  hadi- 
foglyokkal teljesen  megrakodva  tértek  vissza.  És  mind  e  hadjá- 
ratokban csupán  ur,  matróna  és  ifjú  elesett  938,  a  légiókból, 
osztályokból  és  népből  pedig  1393. 

És  a  Szent-Isten  kegyelméből  oly  félelem  fogta  el  a  pogá- 
nyokat, hogy  hazánknak  ártani  többé  nem  merészeltek. 

24.  §.  Ezután  a  6796-dik  évben  a  püspökök,  papok,  urak 
és  a  nép  vénei  a  kokiu-vekiu-ok  és  tisztviselők  összegyűltek,  hogy 
új  tiszteket  válaszszanak  s  megjutalmazzák  azokat,  a  kik  hazájo- 
kat hűséggel  szolgálták.  Először  is  a  tisztek  választattak  meg ; 
azután  megjutalmazták  azokat,  a  kik  kötelességöket  híven  telje- 
sítették. Kokiu-vekiu  lett  Drágos  a  consulságnak  két  izben  vitéz 
viseléséért ;  továbbá  Benga  prefekt,  Boldur  vezér,  Csáur,  Niko- 
ráne,  Arbure,  Bálus  főkapitány,  Mikót,  Hur,  Zsoldea,  Vevericza, 
Moczok,  Toncsa,  Kremka,  Csolpán,  Roska,  Ruszét,  Megenics, 
Veres,  Zsóra,  Bóu,  Ulió,  Sárpe,  Bucsum,  Genge,  Golei,  Loka, 
Koten,  Dubeo,  Vászilkó,  Reut,  Hanga,  Korza,  Jáczkó,  Dinga, 
Kris,  Dán-Ureta,  Korvin,  Holdea,  Botos,  Csoráj,  Rusz,  Puricse, 
Vultur,  Fearesz  és  Dumbrave,  kik  mindnyájan,  több  ízben  tisz- 
tekké választatván,  igazsággal  és  hűséggel  védték  hazájokat  svén- 
ségökre  megbénultak  és  megsebesültek.  Ezeket  szép  fejér  tógák- 
ba öltöztetek  és  díszkocsikon  három  napig  körülhordozák,  s  a 
hírnökök  mindenfelé  kikiálták,  hogy  a  haza  így  becsüli  és  jutal- 
mazza a  hűséget,  vitézséget  és  feláldozást  azokban,  a  kik  tisztö- 
ket  becsülettel  betölték,  azért  őket  mindenki  tisztelje  és  kokiu- 
vekiu-oknak  ismerje  el. 


^)  (pén'  la  Buda). 


üKiLAati  isttJIntól. 


25.  §.  Ezután  a  püspökök,  papok  és  urak  tanácsot  üléiiek  a 
íisztviaelőkkel  és  katonákkah  hogy  urat  válaszszanak,  a  ki  feje 
lenne  mindenkor  a  székeknek,  hanem  ősi  törvényeik  megtartása 
mellett.  És  megválaszták  Drágost  a  székek  urává  és  a  seregek 
vajdájává;  s  a  tisztviselők  mind  alája  rendelvén  magokat,  öt  fejők- 
nek és  vezéreknek  ^)  ismerek.  Kezébe  grapá-t  adtak;  és  hogy  a 
többi  nagy  tisztviselőktől  s  kokiu*vekiu-októl  megkülönböztettes- 
sék,  kalpagján  ökör  fejjel  és  drágakövekkel  ékesített  fejér  toll- 
forgót  viselt.  És  minthogy  császári  vérből  származott  igazi  román 
volt :  az  uralkodás  családjának  átaladatott.  És  tizenketten  a  vén 
kokiu*vekiu-ok  kÖzűl  a  vajda  tanácsaivá  választatának,  kikkel  a 
vajda  a  hadsereg  és  a  haza  ügyei  felett  tanácskozzék  és  azokban 
az  ügyekben,  a  melyek  a  vajdai  szék  elé  vitettek,  határozzon. 

E  hivatal  a  kokiu-vekiu-oknál  örökös  volt,  s  ezek,  a  többi 
tísztTiselök  módjára,  a  vének  közül  választatának,  E  tanács  azo- 
kat, kik  hadakozások  alkalmával  az  ellenséggel  czimboráltak  s 
árulást  követtek  el,  rabságra  itélte  s  túl  a  Dunára  számkivetette. 

26.  §.  Drágoa  vajda  pedig  igazi  atyai  módon  négy  évig,  hét 
hóig  és  három  napig  szerencsésen  vitte  az  országlást  s  meghalt 
97  éves  korában.  Utána  vajdává  választatott  a  fia  István,  a  ki 
Szásznak  is  neveztetik* 

Ily  módon  és  törvényekkel  tartatott  fenn  hazánk  és  áll  ma 
i  a  Szent^Isten  kegyességéből. 

27.  §.  Ez  a  történet  azon  a  nyái^on,  midőn  Arbui*e  hatman, 
Boldur  vornik,  Dragos  vornik  és  Koszta  pohárnok,  a  lengyeleket 
akozmiui  erdőségnél  megvervén,  Lengyelországba  törtek  és  egész 
Podoliát  elpusztították,  találtatott  írva  a  mi  ős  latin  nyelvünkön 
Hur,  Dragos  vajda  föcancellárja  által  Lembergbeu  Visnoczki- 
nak,  egy  lengyel  bojárnak  házában.  De  Dragos  vornik,  ki  tatár 
szultán  levén,  nem  értette,  mi  lenne,  mivel  velem  fia  Dumitrasko 
az  én  vöm  által  rokonságban  volt,  nekem  átaladta.  En  meglát- 
ván, azonnal  moldován  nyelvre  fordítani  óhajtottam,  minthogy 
Dragos  nászom  is  bírni  óhajtotta.  Ezt  én  épen  arról  fordítám  le, 
melyet  Húr  saját  kezével  irt  volt.  Az  Isten  nyugosztalja  meg  őt, 
mert  hírt  hagyott  nekünk  hazánk  ősi  szokásairól 

Minthogy  pedig  most  nyugalomban  és  mindenfelöl  békében 
élünk :  latinból  lefordítottam  és  saját  kezemmel  leírtam  Vászlui 
városában,  ide  jővén  a  mi  urunkkal,  Nagy-István  vajda  ö  nagy- 
ságával, a  7003-dik  évben  ápril  hó  13-án,  s  nagy^obb  hitelesség 
okáért  aláirtam  és  saját  pecsétemet  is  reá  tettem.  Klenéó  Péter, 
Nagy-Szpatár,  az  író.  Szilíqyi  István. 


»)  (Povatia.) 


■criL,ö3^E^:ÉJiL 


BODBOG  VÁROSA  ÉS  VÁRÁRÓL,  i) 

Béla  király  névtelen  jegyzőjének  előadása  szerinti  Árpád 
honszerző  seregével  egész  Titel  vidékéig  eljutván,  visszatért  a  íioei' 
rogi  részekre,  és  a  Vajas  folyó  mellett  tábort  ütött,  maga  pedig 
Bodrog  várában  pihent  meg.  —  Kétségtelen,  hogy  a  magyarok 
már  készen  találták  vidékünkben  ezen  várat,  úgy  mint  Bács,  Arad 
és  Csongrád  várakat  is,  a  melyek  alatt  azonban  netii  kell  épen 
tégla-épitményeket  érteni  s  a  melyeknek  régiségök  és  nevök  is  a 
mellett  tanúskodik,  hogy  a  honfoglalás  előtti  korban  itt  lakott 
szláv  eredetű  népeknek  köszönhetik  létöket.  Vájjon  miféle  népek 
lehettek  azok?  Safarik  véleménye  szerint  a  bodrikok  (obotrites) 
telepedtek  volt  itten  le,  és  a  magyarok  vagy  rólok  nevezték  el 
ezen  várat,  vagy  pedig  a  várat  a  már  akkor  használt  Bodrog 
nevével  együtt  vették  által.  Feltűnő,  hogy  Zemplén-vármegyében 
egy  Bodrog  nevű  folyóval  is  találkozunk.  Vájjon  itt  is  laktak  volt 
az  obotrikok  ?  Arad  mellett  nyugatra  is  van  egy  Bodrog  nevű 
falu,  s  ezzel  szemben  a  Maros  túlsó  oldalán  Temes-vármegyében 
is  egy  Uf-Bodrog.  Ezeket  még  lehetne  a  bodrikoktól  származtatni ; 
sőt  Somogy-vármegyében  a  kaposi  járásban  is  találunk  még  egy 
Bodrog  folyót  s  mellette  hasonnevű  falut,  a  mely  már  1449-ben 
említtetik.  Egy  Bodrog  megye  nevű  birtok  pedig  1330-ban  Bara- 
nyában volt. 

A  Bodrog  név  tehát  meglehetősen  el  van  terjedve,  s  1240. 
körűi  és  1308-ban  férfi  nemiek  is  fordul  elő. 

A  Bodrogközt  alkotó  Zemplén-vármegyei  nagy  Bodrog  fo- 
lyó nevét  először  a  zastyi  apátsá^ak  1067.  év  körűi  kelt  alapitó 

^)  A  források  gyakori  idézése  helyett  itt  emHtjük,  hogy  ezen  czikk- 
ben  fel  van  használva  minden  erre  vonatkozó  éa  rendelkezésemre  állott 
adat  a  cod.  dipL  —  cod.  Patrius,  Arpádk.  uj.  okm.  —  Zichy  okm.  — Ka- 
tona^ Hist.  Metrop.  Coloc.  Anjou  k.  okm.  —  továbbá  az  országos  és  a 
vmegyci  levéltárból. 


kOlönfélíik* 


583 


oklevele  említi.  Sz.-l8t?ánBak,  a  veszprí^mTölgyi  görög  apacsnak- 
uak  1025-ben  kiadott  adomáuy  levelében  felsorolt  Podrug  falu* 
nak  hozzánk  nincs  köze,  mert  ez  a  Veszprémben  levő  PodragíeSw 
vagy  puszta. 

A  Duna  melletti  Bodrog-vára  a  vármegyei  rendszer  behoza- 
tala alkalmával  egy  hozzácsatolt  egész  vidéknek,  a  Bodrog  vár- 
megyének adott  nevet,  mely  vármegye  Zombor  tájától  egész  Ka- 
locsáig, és  a  Dunától  majdnem  a  Tiszáig  teijedt,  alatta  pedig,  u 
Duna-Tisza  köznek  alsó  részében  Bdcs-vdrmegge  feküdt,  középen 
Bács  várával.  E  két  vmegyének  geographiai  változásáról  és  Bod- 
rog-vármegyének eltűnéséről  más  helyen  fogunk  szólni.  Itt  csak 
Bodrog  városnak  sorsával  foglalkozunk. 

Már  Sz.'István  adott  Bodrog-megyében  a  tihanyi  apát- 
ságnak birtokot,  amint  egy  későbbi  okmány  1093, évből  mondja: 
in  partibus  Bodriig  villám  Besenen,  azaz  Besnyö  helységet  és  a 
többi  közt  egy  Budrík  nevű  halastavat.  Ezen  birtokokban  IL 
Endre  király  is  1211-ben  megerősíti  az  apátságot,  és  hasonlóan 
IV,  Kelemen  pápa  1266-ban.  Sz.-László  királyunk  itt  Bodrog 
várában  tölte  a  húsvéti  linnepeket  1095-ben,  midőn  a  keresztyén 
fejedelmek  őt  a  keresztes  háborúban  való  részvételre  hívák  fel. 
Ugyanezen  király  a  pannonhalmi  vagy  sz.-mártoni  apátságnak 
Bodrogban  (itt  már  nem  a  várat,  hanem  a  mellette  alakúit  várost 
és  határát  kell  értenünk)  egy  tavat  adományozott  hét  halász  ház- 
zal|  továbbá  a  (dunai)  rév  és  a  vásárok  jövedelmeit,  amint  ezt 
IL  Endre  átírván,  1213-ban  megerösité. 

A  tized-  vagy  dézsma-szedési  jog  a  kalocsai  érseket  illette, 
ez  pedig  idővel  a  kalocsai  káptalannak  engedte  át,  a  mit  III,  lu- 
cze  pápa  1198-ban  kelt  levelében  helybenhagy,  és  megerősít  a 
bodrogi  parochidra  vonatkozólag  is,  a  melybe  Luascu,  Buu,  Ban 
(eddig  még  érthetetlen  nevek)  helységek  tartoztak. 

A  pannonhalmi  apátság  nem  élvezhette  zavartalanul  bod- 
rogi jövedelmeit  ;  a  Bodrog  vmegyei  főispán  önhatalmúlag  elvonta 
tőle  a  rév-  és  a  vásár  jövedelmeit.  Panaszaikra  III.  Honorius 
pápa  1225-ben  sürgeti  Endre  kii'ályt,  hogy  szolgáltasson  az  apát- 
nak igazságot ;  ö  maga  is  véd-  és  megerősítő  oklevelet  küld  az 
apátnak.  Ez  eme  javadalmakat  valószínűleg  vissza  is  kapta,  és  az 
egy  ideig  elzálogosított  bodrogi  halastavat  is  1226-ban  újra  hasz- 
nálatba vévé.  De  1237-ben  IX.  Gergely  pápa  újra  kénytelen  IV. 
Béla  királyt  az  apát  védelmére  felszólítani,  mert  a  főispán  ismét 
elvévé  tőlük  a  rév-  és  a  vásár  jövedelmeit.  A  király,  talán  még 
1237.  előtt,  egy  (keltezés  nélküli)  okmányban  maga  is  újra  meg- 
erösité  az  apátságot  régi  jogaiban.  Ezen  okmányban  azonban 
ceak  a  halas tórúl  van  szó;  megemlíti  a  praedium  Budrugban 
leTö  már  8  Imlász-családot,  t,  l  Budruk  és  Huke,  s  ezek  fiait  és 


^mkm 


^B^^ite 


^^ 


KÜLÖKFfeLÍ 


rokonait.  Ezeknek  körfilbelöl  25  láucz  szántóföldjük  vala;  legelS- 
jök,  kaszálójok  és  nádasuk  közös  a  Semte  falu  lakosaival ;  a  hala^stó 
maga  'nagy  és  hosszú  a  Duna  mellett^  ebből  kapja  vizét  és  ebbe 
18  vezeti  le ;  ez  kizárólag  az  apáté,  (e  szerint  a  tó  a  Dunának  egy 
kikönyöklö  ága  volt) 

1351-ben  Bodrog  civUas'nsLk  íratik.  Herczegh  Péter  múlt 
években  kapta  Károly  királytól  más  várakkal  és  birtokokkal 
együtt  cserébe,  s  1535-ig  családjáé  maradt  Herczegh  azután  az 
itt  tartani  szokott  heti  vásárokat  a  villa  Bodrogból  Dautba  (ma 
Dautova)  tette  át,  Tötös  László  pedig  1366-ban  innen  a  maga 
birtokára^  Gardra  akarta  áthelyezni,  a  miért  Herczegh  Özvegyé- 
vel perbe  keveredett, 

Bodrog  üdra  (castrum)  1237.,  1252.  és  1256.  éviokmányol 
ban  és  Anonym.  44,  fej,  említtetik.  A  megye  gyűlései  is  Bodro] 
ban  vagy  mellette  tartattak,  okmányok  szerint:  1337,  in  vili 
Bodrog,  1343-bau  apud  civitatem  Bodrog,  1360-ban  in  Bodrogi 
1364.  és  1391.  években  prope  villám  Bodrog.  Ezen  dicsőség  Má* 
tyás  király  idejében  Háj-JSz^-Lurinczet  (a  mai  Szonta  köríil) 
illette;  a  gyűléseket  még  1517-ben  is  itt  taiiották.  —  Bodrog 
városnak  fénye  már  hanyatlott,  vára  talán  mar  nem  is  létezett. 
De  azért  a  város  még  1497-ben  is  említtetik  (oppidum);  1520., 
1521.  és  1522-ben  a  Bodrog  vm.  dézsma-lajstromokban  előfordul 
Bodrog  147  adózó  nevével,  csupa  magyar,  1529,  júliusban  Zápo- 
lya János  Becséről  jövet  Bodrogon  át  Kolntra  s  itt  a  Dunán  kelt 
által,  hogy  a  török  szultánnak  a  mohácsi  tereken  hódolatát 
jelentse,  (Szerémi  Gy.  253.) 

Még  1535-ben  az  oppidum  Bodrog  ismét  említve  van.  {At 
oppidum,  ci vitás  és  ville  elnevezések  egyértéküeknek  vehetők  & 
veendők.)  Ekkor  t  L  Váraljai  Horváth  János  maga  és  rokonai 
nevében  tiltakozik  Herczegh  György  ellen,  nehogy  ez  a  Herczegh 
családnak  birtokait,  köztük  oppidtnn  Bodrog  is,  Verböczy  István- 
nak eladni  merje. 

Ezentúl  Bodrognak  nyomát  elveszítjük ;  nem  csoda  tehát^ 
ha  1717-ben  egy  új  Bodrog-megyének  területe  miatt  Bács-me- 
gyével  kezdett  hosszas  pörben  nem  juthattak  az  i  '  oz  és 

Bodrog  vdrdt  majd  képzelet  sztileményének  tartói  utpL 

Bél  Mátyás),  majd  meg  1720-ban  az  Arad  melletti  Bodrogban 
vélték  feltalálhatni,  a  miben  különben  kis  rosszakarat  is  volt  Bács 
vármegje  részéről,  hogy  t  i,  a  maga  tertUetéből  ne  kelljen  semmit 
sem  átadnia.  Pedig  a  vizsgálatok  és  tanuvallat&sok  foh  .^ 

lehettek  már  győződve,  hogy  a  régi  Bodrog  a  mai  Moi'  j 

körűi  létezett. 

Aháj-sz.-löriDCzi  káptalannak  egy  1282.  évi  bizonyságlevele 
szerint  egy  dunai  szigeten  egy  a  n.-ktruttrtíl  nevezett  patdinu^ 


I 


~mMm  'm^  "k 


i^^tt^ 


kÜl6nfI:l£k. 


5B5 


kolostor  volt,  a  mely  Simou  fiától,  Andrástól  ííatms  nevű  ha- 
lastavat kapott  zálogba.  S  e  miatt  1327-beu  a  pauunus  prior  és 
a  Sz.- Péterről  cziüizett  apát  közt  pör  keletkezett,  melyuek  foly tu- 
ba ti  az  okin áüy okból  kiviláglikj  liogy  a  pauliuasok  szigete  és  a 
gz.-péteri  monostor  Bodrog  mellett  vaunak.  A  sziget  majd  Bodrog- 
majd  Earanyaszigetuek  iratik,  9  a  Hatyas  is  felváltva  majd  Bod- 
rog- majd  Baranya  vmegyébe  tétetik.  Amoiiosturi  apátság  pedig 
1522-ben  mindjárt  Bodrog  után  említtetik  fel  Bodrog-Monostor 
néven.  És  ez  a  mai  Alonostorszeg,  Bezdán  alatt. 

Az  1717-ben  tartott  tanúvallatásokban  a  monostor-szegiek 
ezt  állítják,  bogy  helysfigök  régente  inkább  nyugatra  volt  köze- 
lebb a  Dunához ;  azon  hely,  hol  most  falujok  áll.  Bodrognixk  üe- 
veztetik,  a  körülfekvő  erdők  pedig  közönségesen  Bodrorzka  zemla 
vagy  sumar  (budrogi  föld,  erdők)  ueveu  ismeretesek.  Egy  90  éves 
öreg  még  emlékezik,  bugy  a  falti  mögött  elfolyó  Dunából  2  tem- 
plom és  egyéb  épületromokat  látott  kiemelkedni,  a  mit  azonban 
akkor  a  Duna  már  egéi*zen  elnyelt;  ez  lett  volna  a  régi  Bodrog, 
Bevallják  azt  is,  hogy  a  mCdt  években  egy  vörös  feliratú  követ 
találtak  a  régi  colonia  templomában,  mely  bizonyára  felvilágosí- 
tást adhatott  volna  Bodrogra  vonatkozólag;  hanem  lelkészök  és 
a  szolgabíró  a  Dunába  vetették,  nehogy  idővel  az  urak  között 
sok  veszekedésnek  okozójává  lehessen.  A  Dunához  közel  továbbá 
l)izonyog  régi  árkok  vannak,  mintegy  80  lépésnyi  belső  átmérő- 
vel; ezeket  Borthan-Bodrognnk  nevezik,  8  a  török  időben  itt  rév 
is  volt.  E  század  elején  egy  tónak  neve  itt  hoJrocska  hara  volt. 
A  vÍMtatío  canoDica  alkalmával  tett  azon  kérdésre,  vájjon  a  mo- 
nostorszegi parocbia  területér*  vannak-e  romok?  az  1803.,  1816. 
08  1828.  években  az  adatott  feleletöb  hogy  vannak  Bodrog  pusz- 
tán, Ohroudcz  erdőben  és  a  régi  vagy  Bodrog- Monostorban. 

Atraditiü  tehát  és  a  vidék  lakosainak  közhiedelme,  de  hite- 
les okmányaink  is  ide  helyezik  Bodrogot.  Szerémi  György  1529, 
Zápoljával  Bodrogból  indult  fölfelé  Kh-Koluihra  \  Koluth  pedig 
most  is  Bezdán  fölött  van,  miből  világos,  hogy  Bodrog  amaiBez- 
dán  alatt  keresendő,  ami  az  előbb  említett  adatokkal  megegyez; 
Monostorszeg  t.  í.  Bezdán  alatt  van.  És  mégis  a  hely  színének 
pontos  ismerete  nélkül  Bodrognak  helyét  csak  hozzávetőleg  hatá- 
rozhatjuk meg :  Alonostorszeghez  közti,  a  Duna  egyik  kanyarn* 
hitdhan,  a  mint  a  tudomány  férfiai  Í9  már  régóta  hirdetik;  Fé- 
nyes Elek,  Wenczel  Gusztáv* 

Egy  határjárás  1468-bau  tartatott  egyrészt  Hdea  és  Papi 
(a  mai  Kupuszinánál) ,  másrészt  Bodrog  között;  egy  másik 
okmány  1479  ben  is  Papit,  Bodrog  szomszédjának  mondja.  Egy 
1475.  évi  okmányban  Mátyás  király  anyja  castrum  Baríhanban 
levő  várnagyoknak  megparancsolja,  hogy  a  Papi  és  Hetesben  f- 1- 
SaUakluk.   18BI.  VIL  füzet.  39 


586  KÜLÖNFÉLÉK. 

állított  Támházat  megszüntetvén,  isíoét  Barihan  vár  teiületéa  állít* 
sák  fel.  —  Utóbbi  adatunk  még  inkább  nehezíti  feladatunkat ;: 
mert  Papi  és  Hetes  szomszédja  ugyan  Bodrognak,  de  most  szom- 
szédja egyszersmind  Barthan  várnak  is.  Tehát  két  vár  van  egy 
helyen ;  mert  Barthan,  Bortán,  Battyán  vagy  Batány  csak  kfil6B- 
böző  névalakjai  a  Monostorszeg  fölötti,  vagy  Bezdán  alatti  föld- 
résznek, melyen  a  föntemlített  régi  árkok  a  földhányások  ma  is 
láthatók. 

Egyszerű  volna  a  megfejtés,  ha  e  két  név  alatt  ugyanazon 
egy  helyet  lehetne  érteni.  Barthan  és  Bodrog  pedig  kidön  hely* 
ségek ;  Barthan  1322.  óta  gyakran  említtetik,  mikor  még  Bod- 
rog is  létezett;  söt  az  1522.  évi  Bodrog-megyei  dézsmalajstrom- 
ban  Bodrog  és  Bortanch  (azaz  Barthan)  egy  kertlletben  együtt 
is  említtetnek.  Bodrogot  1535-ben  találjuk  utoljára  említve,  de 
Barthan  (Battyán  néven)  még  1560.  is  előfordul.  Ennek  csak 
egy  magyarázatát  adhatnám,  hogy  talán  Bodrog  várnak,  mely 
csak  a  XIIL  században  fordál  elő  okmányainkban,  eltűnése  után 
épülhetett  oly  közel  hozzá  Barthan  vára,  melyet  különben  egye- 
dül 1475-ben  találok  caatrumnak  írva,  a  hol  vámot  is  szedtek, 
mint  a  monostorszegiek  vallomása  szerint  ott  a  török  időben  is 
rév  volt. 

Ezen  bartháni  földrészben,  a  Bezdán  alatti  erdőben  talál- 
ható földhányások  s  árkok  rajzát  » Bodrog  vár  romjait  czím 
alatt  Donoszlovics  Vilmos  közié  a  ^Bácska^  1881.  évi  13.  számár 
ban^  mire  nézve  Steltzer  Frigyes  a  15.  és  19.  számban  észrevéte- 
leket tesz;  erre  ismét  a  17.  számban  Donoszlovics  és  Dudás 
Ödön  felelnek.  Ezek  Steltzernek  4gy  téves  állítását  kiigazítják 
ugyan,  de  a  dolog  lényegében  eredményre  nem  jutnak,  s  nem  is 
juthatnak  az  egész  környék  helyszínének  pontos  ismerete  nélkül; 
erre  pedig  még  hiányzanak  rajzaink  és  térképeink. 

Befejezésül  vessünk  még  egy  pillantást  Bodrog  szereplésére 
egyházi  tekintetben.  —  Milyen  és  mennyi  temploma  volt  Bod- 
rog városának,  nem  tudni ;  hanem  hogy  egy  kerületnek  feje  volt, 
látjuk  egy  1213.  évi  okmányból,  a  melyben  Márton  bodrogi  föes- 
pere«  szerepel,  ezen  esperességet  ügolinus  kalocsai  érsek  1233-ban 
a  háj'SzAijrinczi  elszegényedett  prépostságba  olvasztá,  és  ezen 
intézkedést  IX.  Gergely  pápa  a  következő  évben  meg  is  erősíté. 
De  ennek  daczára  folyvást  találkozunk  a  bodrogi  főesperessel, 
1236-ban  is  említtetik.  A  tatár  pusztításban  sokat  szenvedvén, 
IV.  Incze  pápa  1244-ben  megCBgedte,  hogy  könnyebb  megélhe- 
tés végett  más  egyházi  javadalmat  is  elfogadhasson.  A  következő 
1262.,  1254.,  1255.  és  1256.  években  Loys  Adiaconus  Bodr.  em- 
líttetik mint  a  bácsi  káptalan  tagja;  1298.  és  1301-ben  a  kalo- 
csai káptalannak  volt  tagja ;  még  az  1317 — 1337.  évi  pápai  dézs- 


RfLuNFÍcLfeK. 


^^7 


TníilajHtromtjaü  a  Bodrogi  fuesperesst^gben  Strcerdos  00,  ;St.  d^ 
JJioM  említtetik;  ezutáu  e  föesperessf'güek  is  nyomai  eltÜDuek. 

BoáTög-megijérfU  kimeritö  rajzot  atlott  Pesty  Frigyes 
(»Ellűot  régi  vármegyék<  I.  köt  219  —  253.  lapján), miként  erol- 
ködlek  ezen  a  toruk  idő  aintt  még  nevét  is  vesztett  vánuegyét 
ujrn  feleleveriítoin»  s  miként  hanyatlott  életképtelensége  és  Bács 
vraegye  ellenségeskedései  fnlvían,  mígnem  véglegesen  Bács-me- 
gyébe  olvaaztatott. 

IvÁNti  István 


ADALÉK  A  XIIL  SZEPESI  VÁEOH  TÖRTÉNETÉHEZ. 

Tndva  van^  hogy  a  pazarló  Zsigmond  király  mindig  pénz 
fizükében  volt.  Hogy  pénzre  szert  tebessen,  néha  oly  eszközökbe/. 
is  nyúlt,  melyek  az  ország  tekintélyét  és  épségét  csonkították 
meg.  Midiin  1412-ben  ujabb  pénz-zavarban  í^zenvedett,  a  24  szé- 
pem városbóli  tizenbárniat>  azonkívül  Lubló  és  PoJoUn  várakat, 
valamint  Gntzdn  városát  is  Ulászló  lengyel  király uak  zálogba 
adta. 

Az  elzálogosítani  okmRoynyal  több  belyiUt,  mint  p,  o.  Wag- 
ner^ Analecta  Scepusii  1.  és  IL  kötetében  a2l2dik  és  86-dik 
lapon,  találkozunk,  Kivonalokat  H  idézeteket  majdnem  minden 
történetben  olvashatunk,  mely  részletesebben  foglalkozik  a  Sze- 
pesscg  raúltjávab 

Ezen  1412-iki  elzálogositási  okmány  Zágrábkm  Mindszent- 
napja octáváján  állítatott  ki,  és  az  ország  legfőbb  méltóságaitól 
Íratott  alá.  A  királyi  pecsét  hitelességét  erősítette.  Az  elzálogo- 
sított XUI,  város  neve,  Lublóu,  Podolinon  és  Gnezdán  kivftl 
következő:  L  Bela^Béla,  2.  Leubicz^^Leibitz,  3.  Mcnhai'ts- 
dorf=Ménhárd,  4,  tíeorgenberg^Szepes-Szombat,  5v  Tewt- 
8ch€ndorH= Poprád.  6,  Michelsdnrff^Sztrázsa,  7.  Valendorff=- 
Olaszi,  8.  Neudüríí--lgló,  'J.  Rysdorft^-^Rnszkinócz,  KX  Ftilkas 
Felka,  11.  Kircbdortt=  Váralja,  12,  Matsdorff^Makoócz,  13. 
Dureld8dorf=I)uránd,  Ezen  városok,  minden  hozzájok  tartozók- 
kal együtt  u*  m,  adóval,  terményekkel,  jövedelemmel,  törvény- 
kezéssel, szóval  bármi  néven  előforduló  tulajdonnal  idegen  ura- 
lom alá  kerültek.  A  zálogösszeg  37,000  Schock  (1  Scbock  6() 
darab)  széles  cseh  garasból  állott  Hogy  mennyi  tett  ezen  ösz* 
szeg,  abban  különböznek  a  vélemények.  A  Szepesi  Krónika  ezen 
garasokról  mondja:  >Diese Summa  nmcbt  98,800  íio.  Müntz,  all- 
w^gen  25  gr.  nur  íL  1  gerechnet,  dasmacbt  8^000  Reicbsthaler.« 
A  kikötött  feltételek  értelmében  akármikor  visszafizethette  volna 
Zsigmond  a  zálogösszeget,  mely  által  az  ország  integritása  ismét 

39* 


668  KÜLÖNFÉLÉK. 

helyreáll  vala.  A  hely  is  ki  Tolt  jelölve,  hol  lett  volna  visaza- 
fizetendő  az  összeg,  és  hol  kellett  volna  átvennie  azt  a  lengyel 
küldöttségnek. 

Szepes-Ófalú  közeiéhen,  a  Dunajecz  johh  partján,  egy  kies, 
zöld  fényűkkel  környezett  dombon  emelkedik  mint  egy  óriási 
sasfészek  a  legtöhb  részeihen  még  most  is  lakható  Nedezi  vár, 
ma  Gsáky  Gizella  grófné  férjezett  Salamon  Tivadamé  sajátja. 
Itt  lett  volna  visszafizetendő  a  zálogösszeg.  ^)E  vár  átellenében,  a 
Dunajecz  bal  partján,  tehát  már  lengyel  határon  Czornsiein  egy 
szikla  csúcsán  emelkedő  s  nagy  kiterjedésű  vár  —  most  már  csak 
rom  —  nézett  le  a  regényes  völgybe.  Ide  kellett  volna  átvinni 
a  pénzt  biztos  kíséret  mellett  a  lengyel  küldöttségnek.  A  küBze- 
tés  és  kiváltás,  mint  tudjuk,  sohasem  történt  meg.  Csak. 360  év 
után,  1772.  Mária  Theresia  alatt,  Lengyelország  feloszlása  alkal- 
mával, csatoltattak  vissza  hazánkhoz  e  városok.  Jogaik  és  kivált- 
ságaik helyreállítása  után  a  legújabb  időkig  külön  gróf  alatt  álló 
provincziát  képeztek ;  most  Szepes-megye  alkatrészét  teszik  köz- 
igazgatás tekintetében  is.  Elzálogosíttatásuk  idejében  gazdagsá- 
guk  feltűnő  volt  és  csak  úgy  magyarázható,  hogy  e  városok  lakói 
egyszerűségben  éltek,  kereskedelmet  folytattak,  az  ipar-  és  mező- 
gazdaság különféle  ágaiban  kitűntek  és  a  legnehezebb  munkától 
sem  irtóztak.  Ily  utón  roppant  kincset  halmoztak  össze,  különö- 
sen némely  családok.  így  p.  o.  Bélán  a  Quendel  család  oly  nagy 
vagyonnal  birt,  hogy  az  elzálogosított  13  várost  a  koronától 
megvenni  és  birtokába  keríteni  akarta.  A  terv  valósulása  csak  a 
szepesi  nemesség  ellenállásán  hiúsult  meg.^) 

Milyen  lehetett  a  városok  sorsa  a  360  éves  lengyel  ura- 
lom alatt.  A  felelet  igen  egyszerű.  Ha  a  lublói  várban  oly  »Sta- 
roszta«  (megbízott  lengyel  kormányzó)  székelt,  ki  a  városok 
jogait,  kiváltságait  tiszteletben  tartotta,  ki  azonkívül  talán  ember- 
barát is  volt,  akkor  a  városok  nyugodtan  voltak  s  örvendetes 
haladás  volt  észlelhető  minden  téren.  Ha  ellenben  zsarnok  szta- 
roszta  rendeltetett,  akkor  nemcsak  >vae  victis«t,  de  vae  pignora- 
tis-tis  lehetett  volna  mondani ;  akkor  joguk,  birtokuk,  szabadsá- 
guk, még  életük  is  a  legnagyobb  veszélyben  forgott. 

B  viszony  jellemzésére  ez  alkalommal  a  tizenhárom  város 
történetének  egy  sötét  lapjára  akarunk  futó  pillantást  vetni. 

Az  elzálogosítási  szerződvényben  világosan  megígérte  és 
hangsúlyozta  Zsigmond  király,  hogy  a  városokat  akármilyen  ide- 


^)  A  vár  sikertilt  xylographíája  es  törtéiete  »Zipser  Goschichta-  u. 
Zcitbilder<  czimÜ  könyvemben. 

*)  Berühmte  Mtfuner  Zipsens  von  Jacob  Metzer  10. 


KÚiMpkíAK, 


589 


gcm  jogialaiiságoktül  cíí  Diegtámadtatasok  dieu  vétleui  fogja^ 
mintha  ö  bíruá  azokat.  ') 

De  a  sztarosssták  kapzsisága*  féktelen  élvezetvágya,  össze- 
kötve a  közvetlen  befolyással  a  városokra,  a  király  ily  szándékát 
gyakran  meghiúsították.  Ez  tOrtéut  különösen  Lubomirszky  Itva* 
darSzildrd  sztarosztsAga  alatt,  mely  hosszasou  —  1702-töl  1 745-ig 
tartott.  Ha  miut  Lavater  föalkotásokból  éü  arczvonásokból  az 
egyén  jellemére  következtetést  vonni  nem  is  akarunk^  de  a  ki  egy- 
szer Lubomirszky  talált  arczképét  a  kegyesrendűek  klastromá- 
ban  Podolinban  látta  és  figyelemmel  vizsgálta^  az  könnyeii  meg- 
gjflzudbetett  arról,  hogy  ily  ember  bizonyosan  az  élvezet,  önkéay 
és  zsarnokság  szenvedélyeinek  hatalma  alatt  állott* 

Miután  a  városok  Lubomirszky  zsai*nokságát  eltürhetet- 
lennek  találták,  a  bírák  és  esküdtek,  a  comes  elnöklete  alatt  Sze- 
pes-Szombaton  1711.  jau,  19-én  tanác^kozmányra  gyűltek  Össze, 
és  a  következő  határozatot  ho^ák  :^) 

>Migróf<fa  t'Bküdtck  ncin  kiilömbeu  birái  íl  S/.cf)Cöi  XIH.  már 
regen  í*^ifi/tlorAzd*ff>a  bekebelezett  városuakj  valaiívmt  nimdeu  községek, 
Utván  é^  észrevévén  őzen  jogtalan  éír  zavart  időkben  a  Icgtarhatlaiiabb 
iillnpotoí,  mely  imy^a/.ettel  fenyeget,  tandceosuak  tartottuk  már  előre 
^€g<íde8/ki>zííkről  gondoskodni,  melyekkel  a  városokon  segíteni  lebetne, 
mii'lött  egt^5zea  megseínmi&ittetn^nek.  ^emmiseni  U iszik  üdvös ebbnek, 
mint  ez  ügyben  Irgkcgyehncscbb  kinily unkát,  Lcngyelhon  nralkodójiit, 
ax  6  legfelsőbb  tanácsát  es  törv^nyhatúaágát  legalázatosabb  keresíinkkel 
felkeresni.  Azort  köztíliink  az  okos  es  előrelátók^  minden  csalástól  ment 
fertiak  Mattéi  Jalah,  KnwHz  yfátiott^  és  Fony  Júhoh  mint  követek  küldet- 
nek ki  teljes  hat^ilommul,  bogy  a  A7//.  város  ügyeit  az  :ílább  kövctkezrí 
mstructió  drtelmeben  a  király  vagy  anuak  tanácsa  előtt  a  szükség  é» 
ülkalom  ezerint  sürgessek  és  vt^gezz^k  ágy^  mintha  mi  magunk  ott  len- 
nénk, tniről  azonban  jelentífs  teendő.  Mit  nagyobb  biteleül  a  nevezet- 
teknek kiadtunk  a  mai  gyűlésből  Szepes-Szomlmton  Jannár  líí-kén 
nu-ben, 

A  gróf  é%  esküdtek,  nem  kttldn* 
ben  az  összes  községek  birái. 

Ezen  igazolási  levélen  (litt.  eredi tionales)  kivül  még  egy 
más  irat  is  állíttatott  ki  a  követek  részére,  mely  mindazon  sérel- 
meket, melyeket  a  városok  tapasztaltak,  27  pontban  foglalta 
öasze.  A    sérelmeket   tartalmazó  irat »    >litterae  istructionales* 


')  Wagner,  Analecta  Seepusii  L  Sí  14. 
^  Protoeollum  Belensc  1612  —  1783. 


590  KÜLÖNFÉLÉK.  '    *V 

néven  neveztetik  ^)  s   tartalma   világot  vet  a  városok   szenve^ 
déseire. 

:> Miután  különöscu  a  XIII.  város  pecsétjével  ellátott  igazolási  leve- 
liinkben kiküldött  követeinknek  azon  képesség  adatott,  Iiogy  közügyein- 
ket ott  előadják,  hol  a  legnagyobb  befolyás  van,  szükséges  egyszer- 
smind, bogy  instractióval  láttassanak  el.  Mi  pedig  a  gróf,  esküdtek  és  a 
XIII.  városi  közönségnek  bírái  sérelmeinket  feljegyeztük,  pontonkint 
összefoglaltuk  es  a  bölcs  férfiaknak,  Marci  Jakab,  Krausz  Márton  és 
Fony  János  megbizottainknak  átadtuk,  bogy  azoknak  hasznát  vehessék 
szükség  szerint  a  legfelsőbb  lengyel  hatóság  előtt  is,  még  pedig  olyan 
rendben,  mint  ezen  papiron  feljegyezve  vaunak : 

1.  A  dézsmán  kivül,  melyet  évenkint  a  mezőn  kötelességeink 
értelmében  a  lelkészeknek  adunk  dézsma-pénz  név  alatt,  minden  évben 
8000  porosz  forintot  tartozunk  fizetni,  Lubomirszki  Sztani^tzló  HcracUua 
—  1699—  újításai  folytán. 

2.  A  kilenczed  (noná)  név  alatt  fordult  elö  7000  porosz  frt  és  8 
hordó  bor,  mit  1674.  óta  a  nevezett  Lubomirszky  Sz.  H.  Sztaroszta 
zsarnokodása  folytán  a  városoknak  a  lublói  várra  kellett  elküldeni,  mi 
addig  a  községek  kötelességökben  soha  sem  állott.  Lubomirszky  Tiva- 
dar, az  előbbinek  utódja  az  összeget  21,000  frtra  és  24  hordó  borra 
emelte  és  évenkint  kifizettette  magának  a  lublói  váron.  Roí^z,  és  félig 
rothadt  élelmi  szereket  is  küldött  a  városokba  eladás  végett,  ha  vevő  nem 
akadt,  elosztatta  az  elhozottakat  a  lakosok  közt,  és  az  árát  a  városok 
kénytelenek  voltak  megfizetni. 

3.  A  gabonapénzt  (pecunia  frumentaria)  a  szokásos  árnál  nagyobb 
felszámítással  és  még  azonkivül  gabonát  a  tenucszetben  a  lublói  várra 
küldeni  kény  szeri  tettek. 

4.  A  hadi  dij  a  lublói  vár  hivatalnokai  számára  tőlünk  kicsi- 
kar tátik. 

5  A  várdragonosok  ruházatát  és  ellátását  évenkint  megfizetni 
kényszerítettek. 

6.  A  dragonosok  és  egyéb  katonák  és  lovak  élelmezéséről  és  fegy- 
verzetéről gondoskodtunk.  Mi  a  Sztaroszta  konyhájához  tartozott,  vad, 
hal,  madár,  fűszer  s  más  szükséglet,  az  egész  udvar  ellátására  tőlünk 
fedeztetett  A  termények  helyébe  aranyokat  kellett  fizetni. 

7.  Ácsok,  asztalosok^  lakatosok,  szíjgyártók,  tsizniadiák  és  álta- 
lában mindenféle  mesterembereknek,  kik  a  várou  dolgoztak,  nagy  összege- 
ket kifizetni  kénytelenittettünk. 

8.  A  városok  mészárosai  kénytelenek  voltak  a  vár  bárányait  és 
kosait  kettős  áron  nagy  kárukra  megvenni. 


^)  Az  idézett  jegyzőkönyvben  és   kivonatilag  ^VAo//:,  vKinhliehe 
Nachrichtenc-féle  kéziratban. 


KÜLÖNFÉLÉK.  591 

9.  Fiainkat,  öregségünk  reményét  és  támaszait  katonáknak  fog- 
ták. Kik  elszökhettek,  sohasem  mertek  hazajönni.  A  megváltási  pénz  több 
százra  ment  fel. 

10.  Legjobb  lovainkat,  milyenekre  és  hányra  szüksége  volt  a 
Sztatosztának,  elragadták  tőlünk,  még  szekereinket  is  elvitték  Bécsig  és 
minden  kárpótlás  nélkül. 

11.  Lubomirszky  csak  körmöczi  aranyokat  és  lengyel  pénztakart 
elfogadni,  melynek  beváltásából,  az  itteni  szokásos  pénz  helyébe,  nagy 
kárunk  származott. 

12.  Igló  bánya  város  aknáiból  rezet,  vasat,  aczélt,  ólmot  és  más 
erezet  kénytelen   volt  a  sztarosztának  több  ezer  értekben  átszolgáltatni. 

13.  A  lublói  és  podolini  várak  kiépítéséhez  a  XIII.  várostól  fa, 
fejsze,  vaskulcs  és  minden  más  épitoszer  vétetett  el. 

14.  Egynehány  katonai  ezred  felállítására  több  ezer  forinttal  meg- 
adóztattatánk. 

15.  A  polgárok  eskü  alatt  kényteleníttcttck  Lengyel-  és  Magyar- 
ország határára  bizonyos  távolságban  a  helységektől,  fejszékkel,  botok- 
kal és  villákkal  felfegyverkezve  ört  állani,  ^a  mulasztókra  súlyos  bünte- 
tés várt. 

16.  Minden  armalista  vagy  nemes,  ki  a  XIII.  város  valamelyikét 
lakja,  lovast  felállítani  és  kitartani  köteles   volt. 

17.  Mely  városban  Lubomirszky-féle  katonaság  nem  volt  beszál- 
lásolva, attól  a  kitartási  pénz  legnagyobb  szigorral  behajtatott.  Ezen  czim 
alatt  64  hét  alatt,  16,000  arany  fizetetett  úgy,  hogy  ném«ly  község 
malmait,  bormérését  s  más  községi  jószágok  elzálogosítására  kénysze- 
rittettek. 

18.  Ha  azelőtt  valamely  város  tűzvész,  vagy  más  szerencsétlen- 
ség által  károsíttatott,  akkor  az  elébbi  sztaroszták  elengedték  nekik  a 
járandóságot;  most  Leibitz,  Béla,  Menhárd,  Duránd,  Olaszi,  Igló,  Pop- 
rád és  Mathevcz  ily  kárt  szenvedtek,  de  minden  fizetésre  ítéltettek  el. 

19.  Szokásaink  és  kiváltságaink  ellenére  vitás  és  peres  kérdések 
eldöntése  czéljából  teljhatalmú  biztosok  küldetnek  hozzánk,  kiktől  új  és 
elviselhetetlen  büntetésekkel  sújtatunk. 

20.  Midőn  szándékuk  vala,  kiváltságaikat  a  lengyel  király  által 
megerősíttetni,  a  Sztarosztától  5000  arany  fizetésére  elmarasztaltattak  a 
városok. 

21.  Lubomirszky  T.  sztaroszta  nem  régen  ezelőtt  a  XIII.  város- 
beliekkel színjátékot  rendezett,  melyben  ő  valamely  polgárt  új  királynak, 
vagy  valamely  özvegyasszonyt  új  királynénak  nevezett  ki  és  királyi  lako- 
mát rendezett,  melynek  megfizetésére  az  új  király,  vagy  az  új  királyné 
elitéltettek,  a  drága  és  akarat  elleni  tréfát  400  frttal  megfizetvén. 

22.  Ámbár  a  megerősített  kiváltságok  szerint  a  városok  szabadon 
választották  magoknak  lelkészeiket  és  őket  a  dézsmával  fizették,  mégis 
lengyel  és  olasz  papokat  kaptak  most,  kikkel  sem  beszelni,  sem  imád- 


592     "  KÜLÖNFÉLÉK, 

kőzni  nem  tudnak.  A  szabad   választkitisi  jog  mcgiivt  kerelmezeiidcí  es 
visszaállítandó. 

23.  Vannak  városokban  oly  házak,  inelyek  mindég  mentek  %'oUiik 
az  adótól,  most  azok  is  fizetésre  k^nyezcrí etetnek. 

24.  A  papírgyárak  a  városok  költségeire  építtettek  fuI,  azoktól 
fctitaitatuak  ie  és  a  s^íjtroszta  a  haszoiit  magáuak  tulajdon  ttja. 

25.  Igló  városában  a  szabad  tér,  bol  azelőtt  bázak  állottak,  kert- 
nek beké ritte tik  és  a  híiizon  belőle  a  hibléi  várra  küldetik* 

26.  MiutiUi  minden  városnak  nineeen  saját  legelője,  a^Mcubárdiak 
Jiikubjíln  lakoMJtél  legelöt  béreltek,  hova  minden  évben,  a  nyári  hóna- 
pok tartania  alatt  lovaikat  küldik.  Az  idők  zilált  álliipota  miatt  a:<;otiban 
több  év  óta  a  legelöt  már  nem  használták,  ég  mégis  kénytelenek  voUak 
a  bérdíjt  tWeukint  693  írttal  a  1.  várnak  kifizetni. 

27.  Mult  évben  1710-ben  a  sztaroszta  egész  udvarával  és  lovassá- 
gával, az  oroszoktól  való  félelemből,  Kézsmárkra  visszahúzta  magát  és  ott 

10,000  frtnyi  költséget  csinált.  Ideiglenesen  a  városok  gróQa  és  biztosa 
megfizette  ugyan  az  összeget,  de  visszafizetésére  még  senki  sem  gondolt. 

Ezek  a  városok  túlságos  sérelmei,  melyek  a  nevezett  küldötteink 
által  a  lengyel  király  Ő  felségének  felterjesztendök  lesznek  azon  csedc- 
zéssel,  hogy  a  segítság  és  enyhítés  felette  szUkségcs  és  elodázhatlan, 
miután  a  községek  tűzvész,  háború,  döghalál,  éhség  és  sok  jogtalanság 
folytán  végpusztulásnak  indulnak,  daczára  jogaiknak  és  kiváltságaiknak, 
melyek  a  magyar  és  lengyel  királyok  által  erősíttettek  meg,  és  melyek 
fentartása  most  is  kérelmeztetik.  Ezen  sérelmeket  tartalmazó  és  instruc- 
tionális  levél  nagyobb  hiteléül  a  városok  pecsétével  elláttatott  és  kiada- 
tott Szepes-Szombaton  január  hó  19-kén  1771. 

(L.  S.)  ^    ^ 

A  gróf,  az  esküdtek  és  a 
városok   bírái. 

Ez  okmányokkal  útnak  indultak  Lengyelország  felé  a 
többször  említett  követek,  Lubló  vár  kikerülésével  Szepes-Ófalú- 
nak  tartottak.  Már  közel  voltak  a  Dunajecz  folyóhoz,  s  midöu 
azon  Lengyelországba  átkelni  akartak,  több  Lubomirszky  T.  szta- 
roszta által  kiküldött  fegyveres  lovas  állta  el  utjokat,  Semmi 
hivatkozás  nem  segített;  foglyoknak  nyilváníttattak,  a  lublói 
várba  hurczoltattak,  ahol  minden  kihallgatás  nélkül  börtönbe 
vetették  őket.  így  hiúsult  meg  nagyreményű  kiküldetésök  Lubo- 
mirszky T.  zsarnokoskodásán. 

A  városok  megütköztek  tervök  meghiúsulásán  és  követeik 
szomorú  sorsán.  Mit  tevők  legyenek  ?  Magához  a  lengyel  király- 
hoz folyamodtak.  0  felsége  Jaroslaviából  1711.  júniusában  kelt 
és  L.  Tivadarhoz  czímzett  levélben  ^)  rosszalta  az  érintett  sérel- 

^)  Az  idézett  jegyzőkönyvben  szintén  per-extonsum  található. 


külOkfélék. 


593 


ineket  és  a  követok  bebörtöoözését.  L.  Tivadart  csak  azért  tartja 
meg  liívatalában,  mert  elődjei  által  nagy  érdemeket  szerzett  a 
haza  körül.  Meghagyta  azouban,  hogy  a  városok  jogai  és  szaba* 
dalmai  sértetlenül  fenntartassanak. 

A  király  távollétében  L,  Tivadar  azonban  nem  sokat  törÖ* 
dÖtt  %  dorgatoriummal  és  tovább  is  sértette  és  zsarolta  a  városo- 
kat és  azok  kiváltságait.  Söt  a  követeket  sem  bocsátotta  mind- 
járt szabad  lábra.  Csak  a  leghatályosabb  közbenjárások  titán  a 
következő  1712-ik  év  máj*  25-én  sikerUlt  Őket  kiszabadítani,  15 
hónapi  fogság  után. 

Más  időben  és  más  sztaroszlák  uralkodása  alatt  azonban 
▼oltak  kedvezőbb  viszonyai  is  a  városoknak  Lengyelországhoz, 
melyek,  mint  általában  a  Szepesség  történetének  megírása,  mis 
czikkeink  tárgyát  képezendiL  Wéber  Samu* 


A  BOSZORKÁNYOK  TÖRTENETÉHEZ. 

Történetíróink  szeretnek  *nagy  kérdésekkel*,  >uagy  pro- 
WemákkaU  foglalkozui,  melyeknek  tárgyait  a  politikai  történet- 
ből'veszik,  s  ez  átaláuos  szabály  alól  még  a  tudori  értekezések 
sem  képeznek  kivételt.  Kétségtelenül  még  e  tekintetben  is  sok  a 
tisztázni  való  s  a  tér  hálás  —  az  anyag  pedig,  mióta  levéltáraink 
megnyíltak,  önként  kinálkozik  A  belsö,  a  társadalmi  élet  külön- 
böző mozzanatai  (közül  aránylag  igen  kevés  talált  mivelöre  s  oly 
értekezés,  mint  pl.  Szabó  Károlyé  a  regösökről,  csak  elvétve  lát 
világot, 

Tajjon  az  ennek  az  oka,  hogy  iróink  nem  méltányolják  a 
politikai  és  társadalmi  élet  összeműködését  s  eg}Tnásra  hatását? 
En  nem  hiszem.  Politikai  történetírásunk  már  odáig  ért,  már  ki 
van  addig  aknázva^  hogy  azt  vagy  csak  ratificálni  vagy  bővít  ni 
keli  De  táisadalmi  életünknek  különböző  kérdései  még  megpeé- 
dltve  is  alig  vannak,  nemhogy  az  anyag  Össze  volna  hordva 
addig  pedig,  niig  ennek  sokkal  gyérebben  fenmaradt  ada- 
tai nem  lesznek  oly  arányban  közzétéve,  hogy  azok  az  illető  moz- 
zanatokat megvilágosítsák,  felderítsék,  szó  sem  lehet  rendszeres 
alkotásról. 

Nem  akaroki  s  nem  is  volna  helyén,  a  munkafelosz^ás 
helyességéről  s  szükségességéről  értekezni.  Kiki  szabadon  követi 
hajlamát,  s  ha  valamely  kérdést  jól  megoldott^  már  hasznos  szob 
gálatot  tett  Csak  igazolni  akarom  töredékes  észrevételeimet,  ötle- 
teimet, melyek  közelebbi  kutatásaim  közben  támadtak. 

Közelebbről  külföldön  két  munka  jelent  meg  a  boszorká- 
nyokról, az  egyik  Heppe  Henriktől,  ki  ipának  Sol dánnak  1843-ban 


594  KÜLÖNFÉLÉK. 

kiadott  nagybecsű  munkáját  :>Geschichte  der  Hexenprozesse* 
két  nagy  kötetben  egészen  újra  dolgozta  —  a  másik  Richét  Kh- 
rolytól  van  az  »Ördöngösökröl«,  melyet  Erdélyi  Béla  fordításá- 
ban a  mi  közönségünk  is  ismer.  Bichet  a  boszorkányok  nagy  biro- 
dalmának csak  egy  kis  osztályát  tárgyalja  —  Heppe  az  egészet 
felöleli.  A  boszorkány-kérdés  erdélyi  állásáról  azon  kis,  de  űj 
adatokban  gazdag  munka  tájékoztatja,  melyet  Maller  Fridrik 
1854-ben  Braunschweigban  >BeitrágezurGeschichtedesHexen- 
glaubens  und  des  Hexenprocesses  in  Siebenbürgenc  czím  alatt 
közzétett. 

MüUer  természetesen  nem  merítette,  de  nem  is  meríthette 
ki  e  kérdést  —  de  nyújtott  néhány  igen  fontos  útmutatást.  Igaz, 
túlnyomólag  a  szász  földre  vonatkozólag  —  de  leginkább  szász 
források  alapján,  Erdély  többi  részeire  vonatkozólag  is.  Az  6 
adatait  s  következtetéseit  Heppe  részletes  leírásaival  összevetve, 
ki  fog  tűnni,  hogy  az  erdélyi  és  magyarországi  boszorkányvilág 
sok  tekintetben  más  volt,  mint  a  németországi :  nálunk  a  »Mal- 
leus  Malificarum*  czímű  hírhedt  törvénykönyv  nem  bírt  alkal- 
mazással. Még  jobban  ki  fog  ez  tűnni,  ha  azt  az  egyetlen  nyom- 
tatott munkát,  mely  a  boszorkányokról  nálunk  a  XVII-ik  szá- 
zadban megjelent,  párhuzamba  tesszük  Nyugot-Európa  akl^ori 
gazdag  irodalmával  E  könyv  két  >Disputatio  de  Theologica  de 
Lamiis  Veneficis«,  melyeket  Joannes  Czimbalmos  Mediomonta- 
nus  és  Andreas  P.  Csehi  Nagy-Váradon  1656.  jul.  25-én  tartot- 
tak, s  melyek  az  akkori  felfogásra  érdekes  világot  vetnek. 

Hosszas  és  messzire  nyúló  fejtegetésekbe  ezúttal  nem  bocsát- 
kozunk. De  nem  állhatjuk  meg,  hogy  ne  vessünk  fel  egy  kérdést. 

Báthory  Erzsébet  pere  és  bűnesete  sokkal  ismertebb,  hogy- 
sem tüzetesen  kellene  róla  szólani.  De  vájjon  nem  szenvedett-e 
ez  a  hölgy  hysteriában,  és  nem  tartották-e  őt  kortársai  ördöngös- 
uek  vagy  bűbájosnak  ?  Nem  sokkal  azután,  hogy  a  csejtei  rém- 
lettek megtoroltattak,  az  erdélyi  törvényhozás  két  rósz  életű 
főrangú  hölgyet,  mint  bűbájost  elítélt. 

Az  egyik  Imreflfy  Jánosné  Iflju  Katalin  esete  volt.  Az 
1614.  febr.  23.,  mart.  16.  Megyésen  tartott  országgyűlés  törvényt 
hozott  >a  nézők  jövendő  mondók  bűbájosok,  úgy  mint  ördögi 
tudományoké  ellen  —  s  ez  alapon  Ifíju  Katalint,  mint  paráznát 
s  mint  a  ki  »variarum  sagarum  sive  veneficarum  mulierum  et 
vetularum  opera  adhibita,  horribiles  diabolicas  incantationes, 
praestigias  etaliiid  genus  maleficia«  gyakorolt,  elítélte  fő  és 
jószágvesztésre,  mely  ítéletet  Bethlen  száműzésre  változtatott. 

Öt  évvel  később  1619.  maj.  5-26.  Fejérvártt  tartott 
országgyűlésen  megújíták  a  törvényt  a  bűbájosok  ellen,  azon 
hozzáadással,  hogy  ne  legyen  szabad  azokat  bírságon  elbocsátni. 


kClönféléil 


595 


E  törvéiiyro  moíiii  egy  ínég  magíisabb  raugú  hölgy  adott  okot  — 
A  volt  fejedelemnek :  Báthory  Gábornak  nÖvére  Báthory  Aiitia 
elébb  Bánfíi  Dt^nosűé  most  Jósika  Zsigraondtié,  egy  hasoiilag 
^bííbiijosc  iisszoiiy,  ki  egVQiásutíia  cserélgette  kedveseit  s  gya- 
koroltg.  a  bűbájos  mesterséget 

íme  a  boszorkányok  és  javasasszonyok  a  legmagasabb 
körükig  felhatnnk.  Ha  Imreflyué  és  Anna  berezegné  bunpereit, 
melyeket  octavalis  termi uusokon  tárgyaltak  le,  valamely  véletlen 
szerencse  folytán  sikeríilne  feltalálói,  a  Viübájosok  története  két- 
ségtelen fil  érdekes  adalékot  nyerne.  Megismeruéiik  azokat  az 
asszonyokat,  kikkel  ördögi  mesterségeket  űzték,  s  felvilágosítást 
nyernénk  arra  nézve*  mit  most  csak  gyaníthatunk,  hogy  nem 
áJlunk-e  valamely  kóresettel  szemben? 

Addig,  míg  a  boszorkányperek  jóval  nagyobb  számban  nem 
lesznek  közzétéve,  ezt  csak  gyaníthatjuk*  Német-  és  francziaor- 
szági  analógiák  támogatják  e  föltevést  —  mert  azok  közűK  a  mi 
nálunk  közzé  van  téve,  alig  szól  valami  erröi  A  véletlen  úgy 
hozta  magával,  hogy  kutatásaim  közben  akadtam  olyan  boszor- 
kány jierre,  mely  mutatja,  hogy  nálunk  is  akárhány  szerencsétlen 
ördöngös  lehetett,  kinek  ördöngössége  valójában  nem  egyéb- 
ből mint  hysteriából  állt,  s  melyet  épen  azért  egész  terjedelmé- 
ben közölni  érdekesnek  tartok,  íme  a  per^  mely  vallatás  volt  egy 
enycdi  tehéupásztorné  ellen : 

Istcti  hogy  Kgtekct  jó  oiíeszseVrs  ]jit>^>/ií  JlrfírT  jnrL'jíldíii,  ki'- 
vánjuk. 

Akaráuk  Kj;teknek  tuiltiikra  íiilni,  ((uou  lu  iioc  ;nino  ^n-;n  •^triti 
IÖ83,  die  16.  Mnji  Fejilrbru  N.-Enyedfn  lakó  vltézU*  I>emitu  Pániéi 
uram,  nemes  ucmíirtcs  EtivcJ  városának  f3hadnagya»  rAtione  offirii  swi 
ductoratas  küklú  mílio;e^áuk  az  lui  kgls  urauk  ő  naga  műltúsá^oa  coui> 
iniUorlum  mandátumát,  lus  melybeu  ö  uagA  miuektlak  is  több  alázatoü 
%£o]gái  kőzett  igen  k<?pyelme8cn  i)orovic&al,  liogy  elmenjünk  f»s  nz  moly 
MiUókat  iiz  tenn  megírt  fÖLatliiagynnk  rafionü  uffidi  sui  ölünkben  conv*'- 
ráltMna,  azukai  oböhbeu  is  ei*ijs  liiittd  megeskiitvcu,  valláöíikat  azclönk- 
|»eu  kiadandó  uü'umok  szcrént  iK^vcunenk  t*s  hn'rnáak.  Engedelmeí?ck 
levf^i  ai&ért  anbazőnaga  melt  campulsorluuj  mandatunLánaki  clmcuenk 
az  fenn  megírt  napon  tís  ea/^trudöbtni  Fejérben  N.-Euycdou  az  egyikünk, 
úgymiut  az  Bciv.i  István  ucmes  búzához  éa  az  m<*Iy  vallókat  az  fenn  meg- 
írt badjiagyunk  Ő  kglme  rationc  offieü  mi  ekíukbeu  convocallat">tt»  azíi- 
kat  üUabbeu  is  erős  bUttel  megeskütvt-'ii,  vallásukat  az  élőnkben  kiada- 
tott Qtramdk  szerint  írhmk  meg,  ez  szerint,  mint  aliibb  rendszerint  követ- 
k«xnek. 

1.  Teetis.  Lii>|*ai  János  Aunorum  circiter  68.  juratus  examiuatus, 
facrtnr  ad  ntnim  boc  modn.  Ezelőtt  ket  oaztcndövel  többi  közeit  bejí1v<?n 
liozzám  czt*a    pasztornc;  megUlta  az  pi»rzon  egy  darab  szaloiidt ;  kend 


696  KÜLÖNFÉLÉK. 

kezde  tÖlem  benne ;  én  raondék,  bizony  én  nem  adok.  AzzaJ  elmemvén, 
nem  ére  harmadnapot,  fájni  kezde  az  két  szemem  annyira,  hogy  hat  egéss 
hétig  nem"  láttam  vele.  Boltos  Mihály  uram  hadnagy  képi  \eyéa  honn 
akkor,  megponoszlám  ö  kglmének,  megkérem  is,  hogy  fogtatná  meg ;  de 
ő  kglme  nem  fogtatá^  hanem  ezt  mondá^  fogtassam  meg  én.  Azonban 
adák  tanácsul  mások,  hogy  hivatnám  az  fiát,  és  mondanám  meg,  hogy  hi\ 
meg  nem  orvosoltatja  az  anyával  az  szememet,  bizony  megfogtatom,  tüzet 
tétetek  az  hátára.  Azt  cselekvén,  megszünék  mindjárt  az  szemem  fi^ása, 
az  világa  is  megjőve.  Ezt  tudom  ismét  mondani :  még  azelőtt  akkori  ina- 
som körtvélt  hozván  az  szőlöbttl  haza^  az  mint  hozza  volt,  az  pásztorok 
kalyibájok  vagy  házok  előtt  az  inasom,  meglátván  ezen  pásztomé,  )íér 
volt  tölle  körtvélt ;  azt  beszélte  az  inasom^  hogy  nem  adott,  mindjárt  azt 
kezdette  kérdeni :  van-e  tehenünk,  ?  arra  azt  felelte  az  inasom,  az  mint 
mondotta  nekem,  ha  van  is,  ha  nincs  is ;  megjővén  azon  inasom  az  kört- 
vélylyel,  mindjárt  megbeszélé,  mint  járt  vele. 

2.  Testis.  Hatházi  Ferenczné,  Szelindeki  Anna,  Annorum  circiter 
30.  jurata  examinata  fatetur.  Ezelőtt  két  esztendővel  nálam  mulatván 
ezen  pásztornénak  kisebbik  fia,  az  ki  már  megholt.  —  Korcsomám  lévén, 
kér  vala  hitelben  egy  ejtel  bort,  én  nem  adék  ;  hogy  nem  adék,  elmene 
nagy  zűgolódással,  az  bátyja  Mihály  is  levén  együtt  vele,  s  mondának : 
megládd,  hog}'  annál  (így)  bizony  még,  de  mcgládd,  miti^sinálok  az  gyer- 
mekednek, hogy  nem  adál ;  nem  ére  egy  hetet,  az  kis  lyánkámat  kilelé 
a  hideg,  fájni  kezde  az  nyaka^  maga  is  fekünni  esek,  mint  az  kigyó  az 
fájdalom  után  megvetkezék  az  bőrébül,  az  nyaka  penig  az  lyánkámnak 
felcnségre  marada,  most  is  ügy  vagyon. 

3.  Testis.  Vig  Zőts  János,  Annor.  cir.  36.  juratus  cxaminatus  fate- 
tur. Ez  elmúlt  nyáron  bejövén  hozzám  ezen  pásztornénak  az  kisebbik 
menye  Péterné,  az  mint  nálunk  vala,  minden  kérdés  nélkül  kezdé  mon- 
dani ezen  szóval :  csudálkozom  én  ezeken  az  enyedi  embereken,  hogy  ezt 
az  én  napámat  meg  nem  fogják^  mert  ha  minket  megesketnének,  a  mit 
tudnánk  rá  mondani,  hogy  megégetnék.  Megkérdé  az  feleségem,  hát  az 
másik  menye  Mihályné  és  Péter  tudnak-e  hozzá  valamit  ?  Arra  monda, 
azok  is  tudnak  afféle  mesterséget,  de  nem  tudnak  szintén  annyit.  Még  ezt 
monda  az  menye  az  ő  napákról,  majre  czalaja  (?)\^  vagyon,  ha  boszorkány 
nem  volna,  nem  volna  farka ;  az  fia  is  Mihály  szinten  olyan  nagy  ördög, 
mint  majd  az  anyja.  Az  disznó  pásztomé  is,  ki  megnyomorodott  az  Lippai 
Mihályné  majorjában,  azt  beszélte,  hogy  ő  régen  meggyógyult  volna,  de  az 
napák  eszi  meg,  hogy  egyet  nem  akar  vele  érteni,  minket  is  ügy  gyötör. 
Ismét  harmad  éve,  az  mint  az  többi  kőzett  az  feleségem  mellett  fekszem 
vala,  egykor  makogni,  tépelődni  kezde  az  feleségem ;  felrázván  az  fele- 
ségemet, foga  az  seprűt  az  ajtó  megül,  megsózván,  megforditá,  sóra  híva, 
az  ki  megnyomta.  Azonban  alig  virrada  meg,  nagy   boglyason^  hajadon 


V)  Talán  >migre  cadája«  ? 


KŰLÖNFÉLélC. 


?>97 


fővel  csak  oda  jtíve  igen  j6  reggel,  kezdd  ktíruMu  a/  telesí^güínut,  muit  ^ 
liogy  van-  Most  ezen  a  szlireteu  ism^t  ax  Bi^linn  alá  jőve  az  ket  menye 
Hzo\(i  kérni;  adek  nekik;  midou  haza  érkeztem  vulua  az  musttal,  j^ve 
oda  ezen  5H5g  pásztorné  is,  az  h  kérni  kezde,  Hogy  adnék  mustot  vagy 
Stj^lot ;  éu  mondék^  én  bizony  nem  adok^  mert  bt  szem  adtam  az  k^t  meiiyd* 
nek«  Azzal  elmenvén,  megfututalá  mind  az  menyeit  b  mind  engem,  ezt  h 
mondván,  hajtsanak  el  az  tatárok  heunUiiket ;  harmad  napra  caak  mégha  la. 

(* ,  Inneii  ^/  levéi  ia  van  váf/va*  melfftsn  a  4,  5,  €»  U  / .  íti- 

nuk  rattomá^m  állottak.) 

S,  Testig.  Yig  Mártouné  Kolosi  Jmlit.  Aunor  cir.  36.  dtata  jur 
exani.  fafetiiir,  Ezt  tudom  mondani :  ezelőtt  k<ít  héttel  jí»ve  egy  i'<íggcl 
hoxzánk  be  ezen  szüle  tej^jel  ezt  mondván,  tejet  hoztam,  ve^y<5tek  meg; 
^n  mondck,  nekünk  nem  kell.  ki  venne  te  tőled  tejet ?  azzal  kimenvén 
nagy  dudogva,  másnap  virradólag  fájni  kczde  az  kezem  annyira,  liogy 
elszedorjesedett  az  karom,  nagy  kínban  iQvén  vele  ;  mostan  is  ilgy  lov*'n, 
mi  küvetkezbetik  ItelÖle,  isten  tndja.  Altndjárt  monda  az  uram,  ez  bizony 
HZ  tej  hozó  sziliének  dolga»  De  oaeteria  nihilt 

9.  Testis.  Yig  Márton,  Ann.  cin  55.  citatus  jur,  esaoir  fat^tur  wti 
murit UB  ejns. 

10.  Néhai  Fodor  Mihály  relict^a  Lakatos  Jndith,  Ann.  ctrc.  36, 
cit,  jtir.  exam.  fatetur.  Mikoron  az  Kis  Miklós  majorjában  laknánit  egy 
alkoliruitosü ággal  az  mint  sütök  vala  üt:  tüblií  között  az  piaczra^  jőve  oda 
liOKzám  es&on  teheu  pásztorui^,  korpát,  kenyeret  cs  Usztet  kczde  korul ;  m 
nem  adék  egyiket  is,  hogy  annyi  felét  kcre,  Elmeuvéu  tó'lem,  mének  az 
píaezra  kenytírrcl;  midőn  hazafelé  jöttem  volna,  esak  elesek  az  hiba ui 
alóllam  az  Vig  Szöts  János  háza  irnnt  annyira,  hogy  az  uram  fogta  az 
kezemet  e's  úgy  vezetett  haza;  ágy  eldagadozott  vala,  míg  haza  menék, 
ax  lábomj  hogy  az  uram  csak  alig  vonhatá  le  az  csizmámat,  osztán  mind- 
járt bekötik  király  irával,  ágy  szüaíík  az  lábam  fájdalma,  ugy  lappada 
meg.  Tavaly  nyáron  egy  éezaka  megnyomának,  sóra  htvám  ;  másnap  reg- 
gel uram  lefeküdvén  az  udvan-a,  oda  jöve'n  azon  tehén  pásztoráé,  nagy 
nybg^aael  ezt  mondád  az  én  uramnak ;  én  egy  pénz  ára  vajat  hoztam,  vegyé- 
tek meg  ;  én  mondok,  mit  caináljak  en  egy  pénz  ára  vajjal,  ha  e^y  po- 
turára  volna,  inkább  megvenném.  Onnét  elmenvén  az  szüle,  kiteként  nrain 
az  ablakon,  hát  az  udvarunkon  fejér  fekete  ürmöt  szakasztott  fel,  hát 
caak  ágy  megyén  haza  felé,  hogy  jobban  sem  kell ;  hát  semmi  gondja 
nincsen.  Mostan  minekntánna  megfogták  volna  ezen  pásztornét,  csaklia- 
mar  azután  az  gané  dombon  levén  magam  is,  ezen  piUztoroénak  menyei 
if,  Mihály  né  kérdé  tőlem,  ha  hallottam-e  valamit  azt  ura  felöl,  mit  beszél- 
fiek  az   emberek,   mivel  Péter  elszökött,   immár  uram  is  cl  akar  szökni ; 

mondék,  én  nem  hallottam  semmit ;  azon  estve  lefektetvén  az  gyer- 
ekemet, magara  is  lefeküdtem,  alig  szenderedem  el,  mindjárt  megaka- 
rának  nyomni ;  abban  felserkenvén,  csak  meg  sivalkodik  az  gyermek  mel- 
IvtteiOi  aetiimtt  nem  tehettem   neki,  sem  a$t  csecset  el  nem  vette,  sem  le 


598  KÜLÖNFÉLÉK. 

nem  feküdt,  ügy  izzadott,  ugyan  legörgett  az  ?eritek  rókj  egésK  virnnl- 
tig  csak  sijutt-rijutt. 

11.  Testis.  Matocsi  János  uram  leánya  Székely  Anna,  Ann.  fircí- 
ter  16.  cit.  jur.  ezam.  fatetur.  Harmad  idéu  h  l^lattksi  J»tio^  uramnál 
laktomban  egy  yasámapi  délesti  alkalmatosgággal,  midőn  asszonyom  kje 
teinplombíiu  \  olnaj  .^z  uti'zán  Ülvén  en  kün^  egykor  jőve  elö  e7,eii  pá^as- 
torn^^  kápoasctut  keMe  kt'ini  tőlem;  én  mondck,  iijncsen,  elfogyott^  arra 
monda  ezen  vén  pásztoroe ;  no  megtagadod,  de  tárta  eazedbe  ciue  mintt^. 
^láíi^nap  éczaka  caak  fájni  kc^zde  az  balkarom  ^  rl  agad  ózni  kezde^  auuylra 
fájt,  hogy  ugyan  ordítottam  bele ;  aztán  haza  vjyén  apám  uram,  hogy 
asBíonyoDiek  niegizenték.  Az  mig  vittek  is  az  szekéren,  olyan  volt  az 
kezem,  mintha  égetőben  volna.  Tizennégy  hétig  feküdtem  belé  ííádUkon, 
iigy  gyójryftottft  vala  nif-g  ott  egy  öreg  asszony ;  most  is  müglátszik  az 
karomon,  az  mint  megvesztette  volt. 

12.  Testis,  Brulyai  Andrásné  Szöcs  Ilona  Ann.  cir.  46.  cit.  jur. 
exam.  fatetur.  Nem  jut  eszemben,  melyik  szüreten  vala,  oda  jőve  hozzám 
ezen  pásztornénak  az  fia  Mihály,  szölöt  kérvén  tőlem,  adék  három  vagy 
4  gerezdet,  monda,  adjak  többet ;  megharagván  én,  mondék,  nem  volna 
neked  elég,  ha  egy  cseberrel  adnék  is.  Azzal  elmenvén,  másnap  reggelre 
kelve  az  tehenemet  meg  akarom  vala  fejni,  hát  ugyan  kalandoz,  ügy  rúg- 
ják fel  az  sajtárt,  magamat  is  csak  föben  nem  rúgtak ;  ügy  nyargaltak 
ide  s  tova  az  udvaromon,  mint  az  jó  paripák.  Harmad  napig  semmi  hasz- 
nát nem  vehettem  az  tehenimnek ;  azoknak  tejek  sem  volt,  hanem  osztán 
egy  í'eggel  megszólítván  ezen  Mihált,  megbeszélvén  az  dolgot  neki,  kér- 
vén azon^  hogy  jö'ne  oda  és  orvoslaná  meg  Őket,  bizony  szalonnát  adok 
neki.  ügy  jőve  el  azon  estve,  az  mint  láttam,  foga  az  sajtáromat,  megke- 
rülvén az  tehenimet,  ezt  mondván  az  tehenimnek :  hisk  ho,  hisk  ho,  meg 
is  tapogatván,  maga  megfejé  előttem  ;  az  időtől  fogva  nekem  is  úgy  enged- 
ték meg  az  fejést  az  teheneim. 

13.  Testis.  Sebessi  Szabó  György  Ann.  cir.  38.  cit.  jur.  exam.  fate- 
tur. Egyebet  nem  tudok,  hanem  mihelt  ez  fiastól  ide  jöve,  az  marháim- 
nak semmi  hasznát  nem  vehettem,  mivel  történt  az  az  dolog,  hogy  az  me- 
nye ezen  olánénak  káposzta  kérni  ment  az  feleségemhez  és  nem  adott ; 
az  időtől  fogva  semmi  hasznát  nem  vehettem  az  tehenimnek,  mert  úgy 
ordítottak  az  tehenim,  hogy  csak  nem  tudtak  hova  lenni ;  elég  tejesek 
voltak,  de  nem  állották  meg  az  fejést,  hanem  olyankor  úgy  ugrottak, 
kapáltak,  hnddoztak. 

14.  Testis.  Szakmári  Balásné  Szilágyi  Borbára  Ann.  cir.  50.  cit. 
jur.  exam.  fatetur.  Ezt  tudom  Köblös  uram  hadnagyságakor  Sz.-György 
nap  előtt  egy  héttel  az  mint  kijártak  már  az  tehenek,  oda  jöve  hozzám 
ezen  pásztomé  kenyér,  szalonna,  szilva  és  veres  hagyma  kérni,  melyek- 
ben midőn  semmit  nem  adtam  volna,  hanem  az  lakóm  adván  egy  fél  veres 
hagymát,  azzal  csak  elmene ;  estve  megjővén  az  tehenem,  fele  teje  csak 
elvesze,  az  mint  megfejem   vala  az  tehenem,   csak  neki  futa  az  kapunak 


KÜLÖKFfeLÍlK. 


59  9 


másnap  is,  hunnad  nap  is  ezt  niívelveUi  iiem  hII* 
hfttáiu,  bauem  megsxólítnm  ivá  iiát  hy.  pásztort  MiháJt;iiiegnioudváU|  mint 
jártam  volna  a/>  anyjával,  hanem  meghozzák  az  teheoeronek  az  tejdt, 
üiert  biatüuy  panaszt  teszek.  Arra  azt  felelte  az  fia,  de  uem  lesz  semmi 
gondja ;  azon  e^tve  megjövő  az  tehenetnnck  az  teje  az  mint  azelőtt  voU. 
Azután  harmad  nap  miUva  m%  elvesze  az  teje,  megint  reá  izének,  az  sztl- 
l^vel  id  találkozván,  me^szidogattani.  íVny égettem,  isiLCt  úgj  hozák  nn'g 
még  az  tehenemnek  az  tejeit. 

15*  Te8tÍ8,  Szalazon  Péter  disziidpásztor  Pásztai  jobbágya  Aun> 
dr*  36.  cit.  jur*  exani«  fatetar,  Ezelütt  ket  esztendővel  két  ökrét  midőn 
vettem  volna  az  Köblös  uram  jobbágyától,  nem  tudván,  hogy  gonoszul 
vesztek  volna  cl  Miklúslakáriil,  mely  okrekrc  ntid<Sn  reája  jüttek  volna  az 
károsok,  azelutt  nz  fía  Mihály  kalács  pénzt  vett  volt  lel  hat  forintot  az 
(ikrek  fcloI ;  nem  jöviiu  az  károsok;  miiiekiitánna  megalkudtum  volna  az 
károsokkal,  megkérnie  ezen  ven  asszony,  ezt  mondván,  adjak  egy  néhány 
pénzt  nekii  olyat  tud  csinálni,  hogy  reá  nem  találnak  az  károsok  az  mar- 
hára; de  mivel  rám  jöttek  volt  az  károsok,  semmit  nem  adek  neki. 

16.  Bzalazán  Petemé  Ríáría  Aitn.  eír.  26.  cit  jur.  eiain*  fatetiir* 
Mont  a/  elmúlt  öszcn  hozzám  jöv^n  ezen  pásztoniénak  egyik  men^'e 
Mih/ilyné,  kezdé  mondani,  azt  mondják,  úgymond,  az  uram  anyját  meg- 
fogják, mert  sok  ]>aiiasz  vagyon  rcgá,  hogy  az  t».*liCDí*knek  «z  tejet  elve- 
szi ;  de  uram  azt  mondja^  míg  ő  él,  attól  nem  fél.  Azután  Petemé  is 
j5véti  hozzánk,  ezt  monda,  hogy  az  mi  anyánk  nagy  ördög,  mert  láttuk 
mi,  hogy  annak  az  seggin  egy  szőr  szál  sincs,  farka  peníg  vagyon,  nem 
tiszta  személy. 

17.  Testis.  Moidován  Gábor,  Szaho  Kercstély  uram  jobbágya. 
Ann.  cir  40.  cit.  jur.  cxani.  fatetur.  Az  elmúlt  Aldozői  sokadalinon  vesz- 
vdo  p\  előlök  az  csordából  az  öcsémnek  egy  tehene ;  találám  cstve  mát* 
nap  uz  egyik  fiát  Pétert  ezen  szülének,  kérem,  hogy  az  öt  sém  tehenét 
keresnék  fel,  mivel  nem  találja ;  arra  monda,  de  mit  gondolsz  vele, 
hiszem  nem  tied;  arra  moudék,  nekem  szintén  úgy  fáj,  csak  keressétek 
rneg  affelol.  Azon  estve  midöu  lefeküdtem  volna  az  ágyamban,  egykor 
eaak  rám  jöve  ezen  pásztorné,  szeme  kimeresztve  rut  állapattal,  melyen 
megirtózván^  felköltém  uz  feleségemet ;  azonban  fájni  kezde  az  két 
lyjam,  dagadozni  kezdenek  erősen,  az  uudyért  rá  menvén  ezen  szülére, 
emberséges  emberek  javallásából,  kén^'m,  hogy  gyógyítaná  mog,  mert 
bizony  pana8zt  teszek  reá.  Azonban  az  menye  úgy  küldött  az  szUle 
harisnyájából  egy  darabot,  hogy  égessem  meg  azt  az  szüle  darab  haris- 
nyáját, és  az  hamvát  megiván  vízben,  használna;  iszonyú  roí^Zíízúl  levén 
az  gyomrommal  is,  töhli  rám  származható  nyavalyámmal  is,  az  ujjam 
fájdalma  ndatt  ivám  meg  egy  kicstnt  azon  harisnyának  hamvában  vm- 
ben;  ndudjárt  azonnal  kihányám  azon  italt;  mely  kihánt  italomban  ax 
kutyám  mrge%'én,  mindjárt  kifutni  éíi  kihányá  az  kutyám  is,  melyre 
moudék,  ha  éu  ezt  most.  ki  nem  bántam  volna^  megholtam  volna. 


600  KÜLÖNFÉLÉK. 

18.  Testis.  Boltos  Istvánné  Jakab  Anna,  Ann.  cir.  28.  cit  jur. 
exam.  fatetur.  Azt  tudom  mondani,  ezen  v^n  oláhne  földes  urának  tbz- 
tartója  levén  nálunk  szálláson,  az  szájából  hallottam,  bogy  mondotta, 
hogy  az  földes  urok  csak  azért  küldette  el  ezen  vén  olánét  fiaival,  hogy 
csak  egy  csikkaja  is  az  ura  ménesiben  meg  nem  maradott  miatta,  olyan 
nagy  boszorkány ;  ne  szolgáljanak  az  uraknak,  inkább  fizessenek  adót, 
csak  távozzanak  el  onnét,  ne  valljon  annyi  kárt  miatta.  Azt  is  minden 
lelkem  sérelme  kivül  mondom,  hogy  sokszor  jött  káposzta,  bors,  kenyér, 
cczet  kérni  hozzám  ezen  szüle;  adtam  is  neki;  de  egyszer  az  többi 
között  nem  adhaték  borsot,  eczetet,  káposztát  kérvén  tőlem  és  azon 
éczakán  az  lábam  eldagadoza,  elkéküle,  végre  ki  is  rothada ;  mivel 
reá  volt  minden  gyanuságom,  mondották,  mások,  hogy  az  ki  megvesz- 
tette, az  tudná  meg  is  g^-ógyítani.  Tehát  én  is  fájdalmamhoz  képest 
kérem  ezen  vén  olánét,  hogy  gyógyítaná  meg  az  lábamat ;  jött  is  hoz- 
zám és  kötette,  olyankor  jobban  volt  az  lábam ;  de  mivel  az  fia  haragutt 
uramra,  ritkán  jött  és  olyankor  ismét  megújult;  söt  azt  is  meghagyta 
nekem,  hogy  mikor  oda  jó',  mindenkor  az  vizajtórajó,  hanem  ott  eresszem 
ótet  be,  hogy  ne  lássák,  mikor  oda  jő ;  immár  az  mióta  fogva  vagyon, 
azóta  g}'ógyult  be  az  lábam.  —  Az  tehenemnek  is  elvették  vala  az  tejét 
egyszer,  de  az  uram  megfenyegetvén,  hogy  tüzet  tétet  az  vén  boszor- 
kánynak az  hasára,  tehát  megjőve  az  teje,  jóllehet  semmi  zsírja  nem  volt. 

19.  Testis.  Lőrinczi  Varga  Jánosnc  Kovács  Ersók,  Ann.  cir.  40. 
cit.  jur.  exam.  fatetur.  Azt  tudom  mondani,  tavaly  nagy  szeredán  én  beteg 
levén  hozzám  jőve  ezen  kérdésben  forgó  vén  oláné  nagy  dcderegve, 
mondván,  adjak  egy  kis  csigret  neki,  moudék  az  leányomnak,  hozzau 
egy  fazékkal  neki ;  az  leányom  elmenc  és  hoza  egy  fazékkal  neki,  azt 
megivá^;  azonban  csakhamar  ismét  monda,  hogy  hozassak  még  egy 
fazékkal,  ismét  elküldém  az  leányomat,  mondván :  fiam  hozz  annyit, 
hogy  tölts  nekem  is  külön  egy  kicsint  belőle.  Azomban  az  leányom  hoz- 
ván az  csigret,  az  oláhné  felkele  és  az  ajtóba  elibe  mene  és  kivevé  az 
leányom  kezéből^  nem  hagyja,  hogy  kitőltseu  az  leányom  benne,  hanem 
csak  elvévé  tőle  és  azt  is  megivá.  Azonban  dcdergeui  kezde  és  monda, 
hogy  ő  ott  csak  lefekszik,  moudék  az  leányomnak,  tcrits  egy  pokróczot 
le  neki^  hogy  fekU^'ék  reá,  egy  vánkost  az  magam  fejem  alól  kivétetek 
és  az  feje  alá  tetetem  s  lefeküvék ;  az  leányom  kimcue  az  bátyja  házá- 
hoz, és  ezen  vén  oláné  felkele  az  ágyából,  mintha  semmi  gonc^a  lett 
volna  és  foga  egy  nagy  fejű  botja  vala,  úgy  megsujta  vállközben,  azt 
tudám,  hogy  mindjárt  meghalok.  Jajgatni  kezdek ,  mivel  fel  nem 
kelhettem ;  azonban  meghallván  az  leányom  jajgatásomat ,  l>efuta ; 
míg  beérkezék,  ismét  reám  veté  azon  nagy  botot  az  derekamra, 
mondván  az  leányomnak,  jaj  fiam,  majd  megöl.  Beérkezvén  az  leá- 
nyom, az  botot  kiragadá  az  kezéből  és  az  leányom  az  bátyja  leányát 
Karasznai  Istvánhoz  futtatá,  hogy  jőne  oda,  mert  majd  megölnek.  Azon- 
'  an  az  mint  Karasznai   István  beérkezék,  csak   bedubbana  az  menye  is, 


Kíli/isrí  r.KK. 


fim 


mmtlm  u^run  tadta  volna  u/.  tlülgot^  dá  kozdt-  mondani,  hogy  lu*  í)áiil- 
Buk  ftg  ftoyját,  mert  olyan  boloud,  mikor  ax  hideg  leli,  hogy  mindjárt 
megolnd  asf  euahert;  e«  elmentnek  oiinet,  én  rajtam  csak  megesék  a» 
verés.  Azután  is  sokszor  jött  boxzáni  az  ün  Mihály  s  hogy  mondottam 
uekí^  roioeoda  nn^y  hoszorkauy  az  anyja,  de  d  nem  szenvedem,  hogy 
nieg  akart  ííini ;  teliát  soksíftor  azon  ke'nszcrített,  hogy  csak  b^kt'lj<  tn 
i»cg  vele,  ne  íiaragudjam^  tehát  tejet,  vajat,  szalonnát,  mindent  adtak 
nekem,  de  éü  soha  nem  mondtam,  csak  istenre  hagytam, 

f'^jtj  oídal  üres ;  n  kovetkrj:^  oldalon :  Ezek  az  vallók  többire  Uíind- 
nyájan  Fejérben    N.*Knyeden    lakó  nemes    szemíilyek,  az    kiknek  erős 
hütök  Titán  való  vallásokat  írtuk  meg  mi  is  Kgteknek  fide  mediauto  t?l 
sigillia  nostris  eorro  borát  is*.  Dátum,  anno^  die  locoquo  ut  öupra  notata. 
Kgteknek  szolgálni  készek 

Murvuy    István  m,    |>.  és    BerzL    István  mindaz    ketten  Fej<5rbeíi 
Xagr-Enyedcn  lakó  nemes  szemt^lyek. 

Correct^  per  eosdem, 

Kivfilz  Ao  1683.  apertae  per  me  Mtehaelem  Szántó  juratnm  sedis 
^  Jtidiciariae  K8gy-Eny«?dícnsis  notarium  ni,  p, 

AhiU  a  lap  széltn:  Inquisitio  colL  Az  ven  pásztoriul  ellen ► 

Mds  ké^zd i  A-  16 83,  ea  meghalt  s  megfizetett. 

Ktíeadtt :  Generosís^    egregíis,  et  nobilibus  dominis  dactor!  substi- 
Ilo  coeterisque  juratis  assp^sonbns   ae  notarüs  sedis  jndiciariae  oppidt 
Nagy*Knyed,  dnis  mihi  ohservandissimis, 

(Eredetije  a  gróf  Teleki  Itdrban   M.-Vjisárhelyen,) 

Vájjon  mindazok  a  kórjelenségek,  melyeket  a  szerencsétlen 
"öláli  pAszlorné  ellen,  mini  ürdöngösségi  jeleket  hoznak  fel  a  tanuk, 
nem  hysteriára  mutatnak-e  ? 

Maga  gyakran  betegeskedik,  erős  lázai  vannak,  hiszésbizik 
saját  ördögi  tudományában,  söi  arra  megtanítja  két  fiát  is,  de  a 
nagyobbikat  inkább  beavatja,  gyógyít  és  ha  a  mit  kér  megtagad- 
ják fenyegetőzik,  s  ha  a  kór  erőt  vesz  rajta,  hajáza  gyötri.  még 
wii  is  üti  veri,  ki  jót  tett  vele.  A  boszorkányok  azon  osztályába 
tartozik;  melyet  Mediomontiinus  fenn  idézett  könyvében  a  >phan 
tasia  et  sensu  per  illusiones  diaboli  turbatae  falsa  de  se  affirman- 
les  credentes  fatentes  et  quasi  dementataet  szavakkal  ír  le,  dt> 
a  kik  valójában  hysteriában  szenvedők  voltak.  Mint  tehénpásztor- 
nét,  a  tehenek  minden  bajáért  felelőssé  tették,  de  \\^y  látszik,  hogy 
ennek  a  révén  a  többi  bajt  és  betegséget  is,  mi  Enyeden  támadt, 
az  ö  nyakába  várták.  A  kíjzvélemény  mindjobban  felzúdult  ellene. 
Talán  niítgában  a  családban  is  volt  meghasonlás,  mert  menyei  is 
terjesztik  ördöngössének  hírét.  Addig  fenyegetik  kínzással  ége- 
Százudok.    18H1.    MJ.    fíizrt  4Ú 


«• 


6  oá  KÜLÜNF^ÉK. 

tésael,  míg  yégre  csaiugyao  megfogják*  Egyik  fia  megszökiky  de 
a  máeik  elitéUetését  még  sem  tartja  lehetőnek  —  pedig  az  meg- 
történt:  >megbalt  8  megfizetett^  miut kétségtelenül  mégaokmáa 
előtte  és  titátia. 

A  XV— XVIII-ik  Bzázadbaü  a  mi  társadalmi  életünkben 
is  nagj  szerepet  játszottak  a?,  ürdöngösok,  a  boszorkányok,  Azok- 
után,  miket  SoldíiűjHeppe,  Leuormant,  Kerner,  Klencke  sat,  már 
tisztáztak  és  közzétettek  e  századok  átalánoa  felfogásairól  már 
úgy  is  tájékozva  vagyunk  Hatra  van  még  részünkről  a  mi 
viszonyainknak  tűzetesb  tanulmányozása^  azok  összehasonlítása  a 
külföld  iostitutoival  E  részben  Heppe,  mondhatni  kizárólag  a 
Müller  nyomán^  tett  ugyan  némi  kísérletet  s  adott  a  mi  boszor- 
kány pereinkről  egy  vázlatos  közlést:  de  az  iiem  egyéb^  mint  egy 
rövid  fejezete  egy  nagy  egyetemes  munkának 

De  ennyivel  mi  nem  érhetjük  be.  Mint  minden  külföldről 
importált  intézvény,  ez  is  nevezetes  eltéréseket  fog  feltűntetni. 
Épen  ezért  az  újabb  tisztázásokat  csak  kiindulási  pontúi  használ- 
hatjuk. Vissza  kell  mennünk  az  eredeti  forrásokra,  s  a  mi  adatain- 
kat párhuzamba  kell  tenni  az  eredeti  forrásokkal,  azzal  a  gazdag 
irodalommal,  mely  a  Malleus  Maleficorummal  kezdődik,  Gabell- 
mann,  Aretin,  Meng  s  mások  munkáival  és  az  ezek  hatása  alatt 
kifejlődött  gyakorlattal.  Az  összehasonlítás  ki  fogja  tüntetni,  az 
eltéréseket,  jelesül  hogy  nálunk  mennyiben  vett  más  fejlődést  az 
intézmény.  Ha  figyelmünket  az  erre  vonatkozó  adatok,  perek  ösz- 
szegyüjtésére,  kiadására  fordítjuk,  nem  sokára  elfogjőni  az  ideje, 
hogy  társas  életünknek  e  nevezetes  részletét  történelmileg  is  meg- 
fogjuk állapíthatni. 

Szilágyi  Sánboh. 


TíJRTENETI  IRODALOM. 


TamlmÁiíijoh  IrU  gfuf  Ssécsen  Aniah  Kiiidtii  u  RiRftiliKly  t^lrMBilg.  HtlUi 
Mór.  Budupest.  188L 

A  régi  idukben  is  volt  Mag^^arorszápfoD  umk  (lúrtja,  h  lm 
jól  uláaa  járunk  JMutyas  király  halála  ulilu  (míg  ólt,  ö  vdU  az 
úr)  mindjárt  nyomaira  akadhatunk,  a  Jíigellók  alatt  na  XVI. Ah 
XVILíízázad  küzdelineibou  szárntalanszor  pluiVkhp  keríil  az  ndvar 
ral  t^irtu  főurak  Osazelltmkez^-sbeu  álló  urairrn'k  jwVrija.  Kn  Imliár 
Tan  elég  eset  mikor  egy-egy  főúr  h  uz  uraimrk  nagy  renze  egyiUt 
tart,  vagy  az  uraim  egy  része  indsfelé  \xm,  de  az  úgynevezett  d-ron- 
9$rvaíw  párf  merőben  a  XIX.  század  tennébe.  Nálunk  nagycm 
ifiinerete*  volt  egy  idohen,  hogy  miben  állott  lényege  éí  jogfmiilt- 
ftíiga,  most  nem  fejtegetem,  de  csak  úgy  érintem,  hogy  milyennek 
képzelt ak  rai»  távolállók.  Az  ó-conservativ  nagy  ári  gazdagem- 
ber, van  ösi  kastélya  s  ősi  temetkező  helye ;  nem  sokat  tud,  de  a 
mit  tud,  jól  tudja,  beszédében  kimért,  modorában  elegáns,  a  tár* 
salgásban  !  '     '  '         iryuzödé^ébeo  változhatatlan,     ' 

mányokat  *;  nem  pajtáskodó,  nem  hé; 

jUE  ideálokra   nem  sokut  ád,  a  szépet  csak  az  általa   elismeri  ior- 
inákb^n  fogadja  el. Berzííenyiről, Kisfaludy  Sándorról  beszél,  í  ^í- 
kooait^  Petőfit  nem  igen  kedveli,  Arany  nevére  udvariasan  i 
ha*  11.    s'.i^^ig  egyikké! 

«í-  :  is  valami,  a 

sxcplóilesftégéDek  íenntartója,  (^  védője^  támogatója  m 
a  mi  artbodcx.  Az  alkotmány  az  okos  emberek  machináj.. 
laUEOcása,  melvlyel  wzépen,  ^ímán  uralko<lni  kell  az  idók  vé;.' 
néíg-Irodri' 

&*eoiií«rvativ  cokiit  \^\ 


niiiide&ki  ^ 
várfik  rl 


í/.. 


rCj  jo  híméire,  9  azt  szereti 
rntan.iiw.  .._  r^»A  sem  lesz  nép*z4íröv^  ^  *"'  ^* 
];i,  iia  fsak  családja  t^kinl^lye-  vaí^^ 

Uja  magát,  ^  aztán      "  '  1 

jiitétcsotikítallan  ha: 

40* 


m 


^■^j 


604  tÖRTÉKEti IRODALOM. 

s  midőn  a  mozgó  életnek  vége,  a  nagy  terem  arczkép-csarnokábai^ 
foglalja  el  álló  belyét,  mintha  ott  tovább  kellene  folytatni  életét, 
így  képzeltük  mi  a  negyvenes  években  az  6-conservativeket,  kik 
akkor  teljes  kifejlettségben  uralkodtak  a  magyar  politikai  élet 
egy  jó  nagy  területén.  Akkor  aztán  e  nagy  ktizdtéren  egy  sebes 
rohamos  élet  kezdődött  és  tartott  1850-ig.  Haj,  de  nagy  próba 
volt  ez  mindnyájunkra  nézve !  Értem  az  6-conservativeket  és  ma- 
gunkat, azaz  a  magyar  nemzet  azt  a  részét,  kik  nem  valánk  ó-con- 
servativek,  s  kik  1846.,  1847.,  1848-ban  egymástól  oly  meszsze 
eltértünk  volt,  hogy  egymásnak  a  legközönségesebb  dolgot  se  akar- 
tuk elhinni,  hogy  t.  i. :  jó  magyarok  vagyunk.  Elhittük  azután. 
Az  1 850-ik^  52-ik,  64-ik  stb.  évek  meglehetősen  összesimitottak. 
Azok  a  negjrvenes  évek  jelszavaikkal,  matadoraikkal  úgy  elmúl- 
tak. Nézzük  meg  csak  névsorát  azoknak,  kik  1847-ben  a  conser- 
vativ  párt  programmját  gróf  Keglevich  Gábor  ő  excellentiájánál 
aláírták  volt,  hol  vannak,  a  legtöbből  már  por  és  hamu  lett,  de 
az  életben  lévők  is  véghetetlen  sokban  elváltoztak. 

Csodálatos  idő  volt  ez  az  eltelt  idő.  A  kornak  az  a  termé- 
szete, hogy  az  idősebb  embert  napról-napra  conservativabbá  teszi, 
8  azok,  kik  az  1847ik  évi conservativ  pártból  életben  vannak, ma 
a  legnagyobb  részben  liberálisok,  szabadelvűek,  s  a  kik  conser- 
vativok  is,  csak  a  mindentudó  Isten  mondhatná  meg,  hogy  mit 
óhajtanak  conserválni. 

Az  is  nagy  különbség  a  múlt  és  jelen  között,  hogy  a  kik 
megmaradtak,  ma  sokkal  többet  tudnak,  mint  az  előtt,  (tehát 
tanultak)  és  hogy  a  legtöbb  visszatért  közénkbe,  azaz  azok  közé, 
kik  nem  valának  ó-conservativek,  noraina  sünt  gloriosa  Majláth 
György,  Sennyei  Pál,  Cziráky  János,  Orczy  Béla  stb..  de  senki 
sem  jött  oly  közel  a  nemzet  szívéhez,  mint  gróf  Szécsen  Antal.  O 
magyar  íróvá  lett,  még  pedig  kitűnő  íróvá. 

Fogékony  kedélyű,  nemes  szívű,  nagyon  eszes  ember  s  az 
otium  idejében  sokat  tanult.  Meg  is  írt  némely  dolgokat,  de  világ 
elibe  nem  merte  bocsátani.  Az  irodalmi  viszonyokkal  is  merőben 
ismeretlen  volt.  Mit  szól  hozzá  a  nagy  világ  ?  Hogy  fogadja  a 
közönség,  a  kritika  ?  E  kérdések  lebeghettek  szemei  előtt.  A  kö- 
zönség és  kritika  nagy  örömmel  és  tapsokkal  fogadta,  s  mai  napság 
a  nagy  világ  is  meghajol  az  ily  fényes  siker  előtt.  Az  első  delega- 
tió  alkalmával  közelebbről  megismerkedvén  Csengery  Antallal, 
tőle  hallotta  az  első  alapos  értesítéseket  a  magyar  irodalmi  viszo- 
nyokról. Azt  a  néhány  órát,  mit  a  politikától  menekülve,  pihe- 
nésre szántak,  irodalmi  társalgással  töltötték  el,  s  gróf  Szécsen 
utoljára  arról  is  beszélt,  hogy  néki  is  vanoak  egy-más  jegyzetei 
a  magyar  történetírásról,  Shakspereről,  Danteról,  Tacitusról  és 
egyéb  dolgokról  is,  de  nem  gondol  a  nyilvánosságra.  Csengery 


TÖRTÉNETI  mOIíALOM. 


Ciith 


érdeklötlülU  kivuucsi  lett,  biztatta  és  uagyon  k»-'rte, 
liu^y  szedje  össze  azokat  fi  jegyzeteket,  uiitse  formába  s  küldje  el 
u  Budapesti  Szemle  számára,  Szécseu  végre  ígéretet  is  tett.  De 
csak  a  B.  Szemle  azután  következő  szerkesztíjje :  Gyulai  Pál  volt 
oly  szerencsit,  hogy  gróf  Szécseoi  a  magyar  irodalomba  bemu- 
latLatta.  O  ugyanis  a  szerkeszléöt  átvévén,  C^engery  a  meglevő 
kéziratokkal  együtt  Szécsen  igéretét  is  átadta  az  uj  szerkesztő- 
nek, s  Gyulai  azonnal  levelet  irt  a  grófnakt  a  munkát  megsür- 
gette s  meg  is  kapta.  Az  igaz^  bogy  e  történetnek  már  10^ — 12 
éve  lévén,  gróf  Szécsent  valami  nagy  termékenységei  irónak  nem 
moüdhatjuk,  mert  azóta  csak  nyolcz  tanulmánya  jelent  meg,  me- 
lyeket a  Kinfülud fj'tdrsamtj  a  folyó  évben  egy  kötetben  adott  ki* 
E  kötet  van  most  előttem  nyitva  s  erről  akarok  i  olvasóimnak 
még  néhány  észrevételt  elmondani. 

Gróf  Szécsen  Antal  eredeti  fölfogású,  nagy  míveltségö,  eszes, 
tanult  ember.  Gondolkodó  tehetsége  mélyre  ható,  ítélete  alapos, 
éles,  jellemző  és  becses*  nem  hívságosan  sziporkázó  szavakat  mond» 
hanem  enyhítő,  lélek  emelő,  oktató  és  gyönyörködtető  igaz  ítéle- 
teket. Már  tárgy  választásai  mutatják  nemes  ízlését,  de  u  nem  a 
tagadás  embere,  ki  a  legszelíb  szobrot  addig  forgatja  érdes  kezei 
közt,  mig  irigysége  gáncsolni,  gúnyolni  valót  talál,  s  utoljára  ad- 
dig erőszakolja  saját  nyelvét,  míg  torzalakká  teszi,  nem,  gróf 
Szécsen  megtanít  az  egésznek  felfogására,  melyet  addig  tán  sej- 
tettünk, de  a  mely  mellett  addig  nem  állapodtnuic  meg,  s  felfejt 
előttünk  oly  részleteket,  melyek  addig  teljesen  elkerülték  érzé- 
keinket. 

Tacltmról  \xi  tanulmánya  egyike  a  legszebbeknek,  me- 
lyek valaha  énemben  Európa  bármely  irodalmában  írattak.  Mily 
szép  az  a  tan,  hogy  Tacitusban  a  jobb  jővö  után  sóvárgó  emberi- 
ség lelkiisujerete  szóbilt  meg,  melynek  nyelvén  akkor  rajta  kívül 
senki  sem  beszélt.  Ezért  van,  hogy  századakon  és  ezredéveken 
át  minden  kornak  gondolkodó  és  nemesen  érző  olvasói  előtt  oly 
hatásos,  oly  érdekes,  mondhatni  oly  örök  frisseségében,  örök  ifjú- 
ságában él.  Gróf  Szécsen  Tacitust  nemcsak  saját  korában,  saját 
helyzetébenisaját  hazájában  fogta  fel,  banenu  mint  annyi  időn  át, 
6  napjainkban  is  hatásos  írót,  egész  ezredév  keretében  tárgyalta, 
8  önmagához  méltó  kérdést  állított  fel:  Mi  lehet  oka  Tacitus  foly- 
tonos nt'iKszi-viUi'gi'nek  cs  hafásdnukt  E  kérdés  megfejtéséből 
áll  az  első  8  legérdekesebb  tanulmány  ;  mely  szeriut  nem  történeti 
adataiban,  nem  sikerűit  korrajzaiban,  nem  is  sajátságos  stylusában 
rejlik  Tacitus  hatalma,  hanem  abban,  hogy  a  mit  mond,  abban 
liz  elvesztett  szabadság  és  a  sülycdt  erkölcsök  miatt  búsongó  szí- 
vok panasza  szól,  és  abban,  hogy  szavai,  beszédei,  tanítása  enyhű- 


606  TÖRTÉNETI  IRODALO^I* 

lést  szereznek  a  nemes  érzésfieknek,  mert  müvei  haiTuouiábau 
állanak  az  emberiségről^  s  annak  haladásáról  szóló  tanokkal. 

>  Tacitus  olyan  kornak  írja  történetét  —  mondja  gróf  Szé- 
csen  —  melyben  az  egyedaraság  elnémította  a  politikai  élet  Dyil- 
vánulásait  Nincs  többé  szó  független,  a  mÜTelődéi  ugyanazon 
fokán  álló,  vagy  Bómát  e  tekintetben  még  felül  is  múló  államok 
ellentétes  összeütközéseiről,  nem  a  hatalmas  CartkagÓTal,  nem 
Görögország  politikailag  sülyedt,  de  szellemileg  és  művészileg 
még  mindig  az  emberiség  vezérköreiben  mozgó  államaÍTal  foly 
többé  a  harcz  ....  szóval  a  nagyobb  történelmi  események  szem- 
pontjából a  császári  Bómát  leverő  egyhangilság  jellemzi  —  mint 
Tacitus  maga  panaszolja  —  félbenszakítva  ugyan  egyes  meg- 
ható, lelkesítő  epizódok  által,  de  amelyeknek  jelentősége  inkább 
drámai,  mint  történelmi.  És  ha  ily  kor  történetírójának  munkái 
századok  lefolyta  után  is  még  érdeket  ébresztenek  és  hatást  gya- 
korolnak, az  érdeknek  és  hatásnak  megfejtése  főleg  az  iró  egyéni 
és  irodalmi  jellemének  természetében  keresendő.^ 

Szerzőnk  megjegyzést  tesz,  hogy  Sallustius  Catilina  leírásá- 
ban, bár  kitűnő  jellemrajzokat  ád  és  szép  beszédeket  sző  közbe,  a 
viszonyok  magasabb  politikai  oldala  s  a  mozgató  elemek  benső  ösz- 
szefüggése  nincs  kellőleg  előtüntetve  s  müvéből  nem  tudjuk  eléggé 
kiérezni,  hogy  az  összeesküvési  episod  mennyire  volt  a  római  köz- 
társaság sorsának  forduló  pontja  és  kikerűlhetlen  végbomlásának 
első  jele ;  aztán  így  folytatja :  » A  modern  történet-irodalom  ezen 
egyaránt  tudományos  és  gyakorlati  szempontjából  kétségkívül 
Tacitus  ellen  is  lehet  alapos  kifogásokat  tenni ....  de  mindez 
ellenvetés  nem  szünteti  meg,  alig  gyöngíti  műveinek  ama  vará- 
zsát, melyek  számos  kebelre  századokon  át  lelkesitőleg,  lélek- 
emelőleg,  vigasztalólag  hatottak. « 

És  valamint  Tacitus  nem  történet-író  a  szó  modem  értel- 
mében, szintúgy  egy  politikai  rendszer  hívének  sem  lehet  őt  tekin- 
teni. Minden  politikai  árnyalat  találhat  munkáiban  egyes  elveket, 
melyekre  nézetei  támogatása  végett  hivatkozhatik.  Bizonyos,  hogy 
rokonszenvet  tanúsít  a  köztársaság  régi  intézményei  iránt,  de 
dicsőíti  Nerva  és  Traján  jótékony  uralkodását,  s  magasztalólag 
említi,  hogy  Nerva  császár  két  ~  hajdan  ellentétes  —  dolgot 
egyesített,  a  fejedelemséget  és  a  szabadságot 

»Ily  értelemben  volt  Tacitus  a  régi  romai  respublica 
embere,  szerette  a  szabadságot  és  annak  jelvényét  a  köztársaság 
hagyományaiban  tisztelte.  Gyűlölte  az  önkényt  és  annak  nyo- 
masztó súlyát  a  császári  Róma  zsarnokságában  a  legundokabb 
alakban  tapasztalta,  de  a  mi  keblét  lelkesíté,  nem  egy  bizonyos 
időszakhoz  vagy  szervezethez  volt  kötve.  —  Az  emberi  lelkiisme- 
retnek volt  0  szószólója  egy  elfajult   kor  közepette,   mely  annak 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


607 


hatalmát  elnyomni  vagy  elfelejteüi  töredelt>  Szellemi  irányához 
jiiru!  a  mÖ  vészi  alak  tökélye.  Rövid,  tömör  mondatokban  fej  löd- 
nek az  eszmék.  Határozott  vonásokban  állíttatnak  élőnkbe  ax 
egyének  jellemvODásni,  az  események  fömozzanatai*  Oly  ritka 
összhangzásban  áll  a  komoly  felfogás  és  a  féríias  előadás,  hogy 
aas  iró  meggyőző  komolyBágától  áthatva,  mindenki  kénytelen 
Bvallani :  ezt  csak  így  lehetett  érzeni,  eanek  csak  ily  szavakban 
Tehetett  kifejezést  adni,< 

^Vannak  Taci tusnál  nagyobb  történet-irók,  kik  az  esemé- 
nyeket kimcritőbben  és  talán  részrehajlatlanabbúly  elfogulatla- 
nabb szempontból  rajzolják,  mint  ő.  Nem  ama  szerencsés  korsza- 
kok egyikében  született,  melyek  az  ébredező  szellemi  életnek 
adván  kifejezést,  a  fejlődő  fiatal  erők  egyszerű  uaivságát  és  erő- 
teljes eredetiségét  tükrözik  vissza.  Van  cszmemenetében  és  elő- 
adásában valami,  mi  ama  szövevényes  és  mesterkélt  állami  és 
társadalmi  állapotokat  gyaníttatja,  melyek  elfajult  és  hanyatló 
civilisatiót  jellemeznek.  Ritkán  gyönyörködhetünk  amaz  esemé- 
nyekben, melyeket  elbeszél,  nem  érezzük  magunkat  mindig  ama 
szempont  elfogadására  indítva,  melyből  kiindulva^  azokat  elbe- 
széli.* Es  mégis  megmarad  müvének  varázsa  és  a  századok 
lefolyta  nem  csonkítja  hatását.  Mert  az  emberi  kebel  nemesebb 
érzelmeinek  és  benszületett  jogérzetének  kifejezése  ama  húr,  mely 
irodiilmi  mester  kezétől  érintve,  rokonszenves  viszhangra  fog 
találni,  míg  emberi  szívek  dobognak  és  mert  megvan  munkájá- 
ban aZj  mi  a  szellem  teremtményeinek  fönnmaradását  biztosítja; 
az  érzelmek  nemessége  és  őszinte  valódisága^  a  gondolatok  ma- 
gasztossága  és  jellemző   helyessége  s  a  külalak   művészi  tökélye. 

És  a  római  történetek  drámáinak  nagy  írójától  megválva, 
ép  oly  fényes  sikerrel  foglalkozik  gróf  Szécseu  a  keresztyén 
drámairodalom  nagy  mesterével:  Shakapere-reL  Mintha  széles 
látköre  és  erős  ítélete  előtt  megszűnnék  az  idő  és  tér  hatalma,  ép 
oly  biztos  ítéletet  mond  az  ujabb  vígjátékok,  drámák  és  tmgoediák 
hőseiről  mint  az  Annalesekröl,  a  Germaniáról  és  Agricoláról, 
Hamletről  mint  Catilináról.  Jracbethről  úgy  mint  Július  Cae- 
sarról, és  ugyhiszem,  bátran  kimondhatom,  hogy  gróf  Szécsencn 
kivöl  nincs  magyar  iró  ma,  ki  hasonló  eredetiséggel,  talentum- 
mal és  hatalommal  tehetné.  Megvizsgálja  Shaksperet  és  műveit 
irodalmi,  színpadi,  erkölcsi  oldaláról  s  rövid  40  lapon  oly  mesteri 
egész  képet  nyöjt,  milyet  a  nagy  nemzetek  irodalmainak  néha 
egész  kötetében  sem  találunk. 

»Shakspere  —  mondja  gróf  Szécsen  —  ki  sziuleg  a  szín- 
padnak írt,  ámbár  lángelméje  annak  határai  által  magát  lebi- 
íincseltetni  soha  sem  engedte,  legkevésbé  alkalmas,  hogy  kizáró- 
lagos aesthetikai  tanok  schemájáúl  és  támaszául  szolgáljon,  Lúug- 


608  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

eszének  benső  összhangzása  és  szellemi  egysége  teremte  elíí  aly 
annyira  Yáltozatos  költői  alkotásának  meggyőző  valódiságát  s  a 
ki  szépirodalmi  példákat  akar  meríteni  vagy  aeatlietikai  rendsze- 
reket akar  felállítani  az  epigonok  számára  ama  költő  műveiből 
és  nyomán,  íi  ki  alkotásának  s?.nl)ályait  csak  teremtő  erejének 
mértékében  kereste  és  találta  fel,  csak  torzképeket  vagy  hiába- 
való erőpazarlást  lesz  képes  felidézni.* 

Szerző  szépen  kimutatja,  hogy  a  német  kritika  fogta  fel 
leginkább  Shakspere  teljes  költői  jelentőségét,  de  egyszersmind 
igen  helyesen  megállapítja,  hogy  sok  állelkesedést  idézett  elöj 
hogy  az  egj^szerü  költői  érzéket  sokszor  a  mesterkélt  magyará- 
zatok tévűtjára  terelte  és  számos  szépirodalmi  sophisma  által 
elhomályosította  ama  költő  képét,  ki  nagyjában  épen  az  ö  rokon- 
szenvező működése  következtében  ragyogott  az  újkori  irodalom 
rmllíacrni  közt,  űjríi  ama  ft-iivben,  mely  őt  veleszületett  nagyságá- 
nál fogva  megillette.  »A  ki  nem  áll  az  elvont  aestheticai  elmé- 
letek —  sokszor  elég  terméketlen  —  magaslatán  Shakspere-t 
annyival  inkább  fogja  élvezni,  mentől  kevesebbet  gondol  sok  oly 
dologgal,  melyeket  felőle  olvasott  és  mentől  inkább  keresi  értel- 
mezésének kulcsát  a  maga  saját  kebelében  és  fejében.*  íme  az 
álláspont,  melyből  gróf  Szécsen  kiindul  s  feladatát  oly  szépen 
megoldja.  De  azt  meg  kell  jegyeznünk,  hogy  habár  mindenki 
talál  Shakspereben  valami  neki  való  mulattatót,  valami  élveze- 
test :  az  egésznek  minden  magyarázat  nélkül  való  értelmezheté- 
sére  és  élvezésére  csak  oly  mívelt  fő,  oly  élénk  képzelő  tehetség 
és  oly  nemes  kebel  képes,  mint  azé,  ki  a  fennebbi  tanácsot  adja. 

De  nem  foglalkozhatom  tovább  sem  a  szelíd  Hamlettel, 
sem  a  rettenetes  Richárddal,  sem  a  szörnyű  Macbethhel,  sem  a 
bűbájos  Júliával,  nem  itt  a  helye  s  már  nem  is  az  én  tisztem  — 
áttérek  a  nagybecsű  munka  egy  másik  fejezetére,  mely  közelebb 
érdekelheti  e  lapok  t.  olvasóit,  értem  a  Történelmi  tanulmá- 
nyokat. 

Gróf  Szécsen  egészséges  eszméket  penget,  midőn  történet- 
írásunk némely  fogyatkozásira  hívja  fel  figyelmünket,  mert  való 
igaz,  hogy  habár  több  jeles  történetírónk  van,  de  általában  véve 
t^rgyiasan  nem  tudunk  írni.  Beszéljünk  a  vezérek  koráról,  az 
Arpádházi  királyok,  az  Anjouk,  Hunyadiak  vagy  Jagellók  korá- 
ról mindig  pártállást  foglalunk,  sőt  rosszabbul  járunk  el.  Az 
akkori  állapotokat,  eseményeket  mai  pártállásunkhoz  viszonyítjuk 
s  mai  szenvedélyeinkkel  szólunk  bele  az  akkori  eseményekbe. 
Tetszést,  tapsokat,  népszerűséget  hajhászunk  a  helyett,  hogy 
keresnők  a  történelmi  igazságokat.  Nem  a  munka  tökélye  és 
szépsége,  hanem  czélzatossága  által  kívánunk  hatni,  mi  által 
Ítéleteink  félszegekké  válnak.  Azokról  nem  is  szólok,  kik  János 


t<\rté:netí  irodaló 


609 


király  tg  Fcrdiuuiid  vagy  Tököli-Rákóczi  és  Loopold  gtb.  korá- 
ról irogatDak,  mert  hiszen  az  e  korszakokról  iH  nmnkák  jó  része 
Sí  legszorgíilmasaUb  történelmi  kutatások  daczára  többnyire  a 
modern  i)ampblettek  sorába  tartoznak.  Aztán  mindnyájatí  egyik 
vagy  másik  valláíios  felekezethez  tartozunk  és  se  pápista,  se  kál- 
vinista író  el  nem  múlatja,  hogy  egy  vagy  más,  a  dologra  épen 
nem  tartozó  hízelgést:  pour  la  hon  bouche  a  maga  felei  számára 
be  ne  csúsztasson,  vagy  egy  pár  teljesen  indokolathui  s  bujánál 
fogva  a  sorok  közé  buiTZolt  gorombaságot  ne  mondjon  a  másik 
félnek  ése  vádak  alól  legoeveáebb  íróinkat  sem  lehet  felmenteni. 
Mintha  a  szakértő,  a  tárgykedvelö  olvasóközüuségen  kívül  még 
másoknak  specialíter  is  akarnának  tetszeni.  Míg  a  jelesebb  angol, 
franc^ia,  sót  a  német  történetírók  között  is  alig  akad  egy-kettő, 
kiket  müveikből  meglehessen  ismerni,  hogy  miféle  vallásűak, 
addig  nálunk  egy  párt  kivéve,  a  többi  alig  képes  egy  tanCdmányt, 
egy  füzetet  felekezetiesség  nélkül  megírni.  Ez  pedig  a  történet- 
írás  tárgyiasságát,  komolyságát  és  igazságosságát  illetőleg  orga- 
tücus  nagy  hiba. 

Nem  kívánom  én,  hogy  a  történetíró  hazátlan,  hazájában 
pártnélkül  való  és  vallástalan  legyen,  mert  akkor  könnyen  eshet- 
nék más  szélsőségbe,  a  közöny  és  érdekeletleaség  unalmasságába, 
sőt  a  nihilismus  tartalmatlanságábaj  vagy  íigy  járna,  mint  azok 
n  levéltári  írók,  kik  saját  környezte  okirataiktól  elbájoltatva,  min- 
den más  dolgot,  minden  más  lehetőséget  teljesen  ignorálva,  azt 
hiszik*  hogy  levéltáruk  falai  egyszersmind  a  fennálló  világ  végha- 
tárai* De  hagyjuk  most  ezeket,  s  térjünk  vissza  gróf  Szécsenhez»ki 
elismeri  a  történetírás  iránt  való  különös  hajlamaink  jogosultsá- 

I  gát,  méltányolja  az  Akadémia  és  M.  Tört.  Társulat  által  folytatott 
sok  jóra  való  adat  gyűjtését,  de  kijelenti,  hogy  mind  ez  a  történet* 
irdé  fogalmát  és  feladatait  nem  meríti  ki.  Hibául  említi,  hogy  a 
hazai  eseményekkel  kizárólagosan  foglalkozunk,  nem  egyszers- 
mind a  külföldiekkel  is,  vagy  legalább  ezek  közvetett  befolyását 
is  nem  tárgyaljuk.  Mert  ez  által  dráraaiabbak,  nemzetiesebbek, 
hatásosabbak  lehetüuk  ugyan,  de  n^yazcrbmind  sokai  veszít  ti  nk  a 
hidomdnyos  jdentősét^MiL  munkáink  egyoldalóakká  lesznek,  s  nem 
:  'V  '  ik  a  múltnak  igaz  képét,  sőt  az  európai  irányok  solidarí- 
V  és  kölcsönös  behatásának  szem  elöl  tévesztése,  szükség- 
kép hamis  felfogásokhoz  és  ferde  ítéletekhez  vezet.  Gróf  Szécsen 
példák  felemlítésétől  sem  vonakodik,  felhozza,  hogy  például  az 
Anjouk  idejében  képzelt  területi  kiterjedést  úgy  tüntetni  elŐ, 
mintha  egy  modern  államról  lenne  szó,  merő  tévedés.  Tanítván, 
hogy  a  moderu    állanialakulás  csak  a  XVL  században  kezdődik, 

,  Megdicséri  Szalayt,  hogy  helyesen  fogta  fel  Zsigmond  és  Mátyás 
korát,  mert  e  királyaink  kezdték  új    alapokon  az  államalkotást, 


610  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

és  hogy  e  kezdet  Mátyás  halálával  a  Jagellók  alatt  megsemmi- 
sfilt.  Fölemlíti,  hogy  a  XVT.  században  oem  Toltunk  oly  teljesen 
a  nyugat  bástyái  a  török  ellen,  mint  a  XV-ikbeűj  és  így  megy 
tovább  egész  történelmünkön  mind  végig  szellemes,  tanulságos 
észrevételekkel,  ítéletekkel  kisérvén  fejtege  téseit}  sőt  a  hol  nem 
epí^n  kösíépen  találja  is  a  szeg  fejét,  még  ott  is  ád  gondolkozóig 
vagy  megharcssolni  és  leküzdeni  való  tárgyat  A  szoros  Összeköt- 
tdésben  állás  miatt  szükségképen,  de  csak  úgy  könnyedén,  mint- 
egy észrevétlen  átsuhan  a  franczia  forradalom  eseményeire,  s  erről 
csaknem  önálló  tanulmányt  ír, 

1  Van  a  franczia  forradalomnak  egy fö vonása  —  mondja egye- 
bek közt  —  mely  első  lépéseit  jellemzi,  8  melynek  nyomai  egési 
lejltldéBében  feltalálhatók,  ez  amaz  eszményi  elbizottság,  mely  az 
emberi  észnek  és  fÖleg  annak  logikai  következetességének  nem- 
csak felvilágosító  és  vezérlő,  de  határozottan  teremtő  szerepet 
igényelt  az  állami  és  társadalmi  alakulásokban,  és  mindazt,  a  mit 
századok  lefolyása  jóban  vagy  roszban  alkotott,  lényegtelen  anyag- 
nak tekintette,  melyet  okoskodásai  szerint  idomítani  magát  szint- 
oly  jogosítottnak,  mint  képesnek  vélte.  Es  e  szellemi  elbizottság 
a  szabadság  nevében  és  érdekében  kezdeményezett  mozgalmat 
gyors  léptekkel  a  vérengző  zsarnokság  örvényébe  vezette. c  *) 

» A  zsarnokság  csirái  mindenütt  feltalálhatók,  hol  a  jogo- 
sultság kizárólagossága  igényeltetik  és  semmi  sem  érleli  meg 
gyorsabban  e  csirák  veszélyes  gyümölcseit,  mint  azok  a  szenve- 
délyek, melyek  az  élénk  politikai  harczokat  és  a  forradalmi  moz- 
galmakat természetszerűleg  kisérik. 

»A  zsarnokságnak  ez  a  neme  kétszeresen  gyűlöletes,  mert 
nincs  meg  benne  az  a  benső  következetesség,  mely  még  a  tévedé- 
seknek is  az  őszinteség  méltóságát  adja  és  mert  kiválóan  az  anyagi 
hatalomra,  a  tömegre  és  annak  állítólagos  többségére  támaszkod- 
ván, gyakran  öntudatlanul  csak  a  nyers  hatalom  érzetének,  nem 
pedig  a  czélúl  tűzött  jogérzelemnek  kinyomata.  Ép  e  benső  ösz- 
szefüggés  miatt  keletkeztek  a  forradalom  embereiből  Napóleon 
idejében  oly  gyorsan  és  oly  feles  számmal  a  jó  és  kész  szolgák,  c 

Tanulságos  minden  szó,  a  mi  a  forradalomról  mondatik, 
habár  az  a  megrovás  (152.  lap),  hogy  a  ki  Bonapartéval  és  kép- 
viselőivel tárgyalásokba  ereszkedett,  többé  nem  talált  biztos  talajt, 
hol  lábát  megvethette,  és  ott,  hol  minden  tényleges  nemzetközi 
jog  elv  mellőztetett,  sőt  az  államélet  természetes  tényezői,  a  tör- 
ténelmi fejlődés,  a  népek  óhajai  és  hagyományai,  az  anyagi  jólét 
szokásossá  vált,  vagy  önként  kínálkozó  feltételei  sem   vétettek 

*)  Ez  állítást  fényesen  igazolja :  The  life  of  Maxi.  Robespicrre  by 
G.  U.  Lewes.  London,  1869.  —  czimü  munka. 


TÖRTÉIN KTI  IRODA LO»l* 


611 


lekintetbe  stb.  stb.  .  .  .  mondom,  ez  a  Iranczíákat  illető  mogrovás 

[csak  oly  vádakat  tartalmaz,  mely  a  caudiumi  szorosoktól  König- 

tgrílczig,  s  Áitilától  Bismarkig  minden  győzőre  illik,  8  valóban  — 

li^gy  keveset  forgattam  a  régi  és  íij  krónikákat,  de  —  irgalmas 

Bzívű  C8 kegyelettel  teljes,  jogelveket  tisztelő,  történelmi  fejlődést, 

legyőzött  népek  óhajait  és  hagyományait  respektáló  győzőkre  még 

föüha  sem  találtam 

Talán  egyik  tanulmány  sincs  nagyobb  előszeretettel  írva, 
rinint  a  herczeg    Wellhigfonról  szélé,  melyben  szerzőnk  sokolda- 
lúságának ismét  fényes  bizonyítékát  adja.   Minő   rokonszenves 
[alak  ez  agróf  Szécsen  Wellingtonja,  soha  se  hallottam  róla  ennél 
jfizchb  dolgokat,  pedig  az  elmondott  történeti  tények  nagyobbára 
[ismeretesek  mindnyájunk  előtt  Gróf  Szécsen  kezei  közt  nagy  vál- 
ItozáSf  csoda  történik  az  öreg,  ránczos  arczú  herczeggel,  csak  úgy 
lintba  a  szárazág   kivirágoznék  érintésére.  Némasága  ékesszól- 
lássá,  hibái   mindannyi  erényekké  lesznek,  s  a  hosszú  élet  után 
régen  eltűnt  itjusága  egész  kellemében  áll  előttünk  az  ősz  her- 
iczeg,  amint  a  népszerílségtöl  s  a  szerető  angol  néptől  környezvOj 
lü  magyar  ifjak  előtt  elléptet,  hogy  egyik  láoglelkű  ifjú  képzelö- 
Idését  felhevítve,  harmincz  év  után,  mint  Phidiász  faragta  remek 
szobor^  a  mi  rokonszenvünket  is  meghódítsa. 

Szóljak-e  még  Dante,  Veresmarti*  gróf  Esterházy  Bálint 
emlékiratairól,  s  a  Társaság  irodalma  Franc^iaországban  czímÖ 
'^tauülmányokróL  Ha  mindent  ismertetni  akarnék*  a  mi  szépet,  szel- 
lemest gróf  Szécsen  mond,  talán  le  kellene  másolnom  mindent, 
pedig' ép  az  volt  a  czélom  az  eddig  elmondottakkal,  hogy  minden 
olvasómat  e  könyv  megszerzésére  is  buzdítsam,  hogy  így  egy  kis 
[hasznot  szerezvén  a  Kisfaludy-társaságnak,  a  *  Századok*  minden 
olvasójának  asztalára  megbecsülhetetlen  kincset  juttassak. 

Gróf  Szécsen  nem  oly  búsongó  természetű,  melaucholicusíró, 
aint  Casielár,  ki  szóvirág-özönével  gyenge  szivű  olvasói  szemébe 
lazt  se  tudják,  hogyan  s  miért  könnyeket  idéz,  de  sokkal  reálisabb, 
mint  e  spanyol  szónok.  Nem  is  oly  kérlelhetlen  bíró,  mint  Plán- 
|€^c  Gusztáv,  ki  a  szépség  törvényeit  szigorral  alkalmazván,  végre 
elhiszszük,  hogy  a  mit  ö  szépnek  mond,  csakugyan  szép,  de  sok- 
kal természetesebb,  hogy  úgy  mondjuk,  sokkal  inkább  e  világ- 
.ból  való. 

Nem  oly  nagy  mestere  a  történeti  genre-képekuek,  mint  a 
^Thacktray  a  Négy  Györgyben,  de  politikai  látköre  sokkal  fen- 
nebb szárnyal,  s  tanúságai  sokkal  értékesebbek,  és  tán  merészeb- 
'l)ek  Emerson  Rnlf-Valdo  ítéletei  és  eredetiebbek  világra  szóló 
zélzásai  —  az  is  bizonyos:  Saini- BeuMc írvm^zm  dictiója  ékesebb, 
tiogy  Macául ay  angol  stylusa  szebb,  folyékonyabb,  mint  a  gróf 
[lagyar  irálya,  —  Taine'hSl  megömlik  a  sző,  gondolata  az  olvasó 


612  TÖRTÉNETI  IRODALOM 


agyyelejének  minden  zege-zugát  áthatja,  s  a  sok  tauülmáDy  lát- 
szik minden  lapján,  minden  során,  de  ha  egyik-máMÍk  egybeu-más- 
ban  felülmúlja  is  a  magyar  írót,  gróf  Szécsen  miodenikök  jeles 
tulajdonából  sokat  egyesít  magában,  s  egészben  vé?e  bármelyik- 
kel győzelmesen  állja  ki  az  összehasonlítást.  E  mellett  ö  a  mienk 
tetőtől  talpig,  esze,  szíve,  lelke,  egész  lénye  magyiir. 

Csak  egy  van,  miről  még  szólani  akarok.  Kérdés  támad  ben- 
nem, hogy  vájjon  ez  az  egész  írói  működés  nem  csak  nagyúri  kedv- 
telés, tarka  pillangó  játéka  az  illatos  virágok  közt^  ős  erejében 
duzzadó  iijű  enyelgése  a  gyenge  múzsával? 

Óh  ne  hagyja  félbe  ezt  a  dicsőségteljes  pályát  Mi  ragyogó 
kincsekkel,  óriás  gazdagsággal  nem  csalogathatjuk  íróságra,  mint 
a  francziák  vagy  angolok  tehetnék,  s  a  dicsőségnek  is,  a  mit  adha- 
tunk, még  a  három  tengerpart  vidéke  sem  alkotja  határfalát  s  kér- 
dés: ha  kiterjed-e  Kárpátoktól  Adriáig de  lesz  valami  oly 

benső,  anyagi  mértékekkel  meg  nem  mérhető  jutalma,  mely  egész 
élettel  felér,  az  a  tudat,  hogy  áldozott  összes  létünk  egyetlen  érté- 
kes oltárán,  az  a  tudat,  hogy  életének  legédesebb  óráit,  az  alko- 
tás legszebb,  legboldogitóbb  perczeit  hazájának,  nemzeti  irodal- 
mának felvirágzására  szentelte 

De  nem,  kérdést  sem  támasztok,  kételyem  sincs,  a  kit  az  égiek 
úgy  megáldottak,  ki  szomját  már  egyszer  oly  üditőleg  oltotta  meg 
a  dicső  forrásokból,  ki  oly  viszont  szerető  csókot  nyert  múzsájá- 
tól, s  kinek  a  játékok  babérai  körítik  homlokát,  az  nem  maradhat 
többé  a  tűzhely  mellett,  újra  készül,  újra  megjelen  a  versenye- 
ken, s  újra  küzd  új  diadalmakért,  míg  csak  kebelében  dobog 
a  szív. 

Deák  Farkas. 


Európa    művelődési    történelme    {helyesebben    története) ,    különös    tekintettel 

hazánh^a.  Irta  Résibányai  János.  Pécs,  1878.  1879.  1881.  (Első  kötet  I. 

fele  279  lap;  első  köt^t  II.  fele  262  lap  es  második  köt  387  lap.) 

Képzelni  sem  kell  szebb  czímti  könyvet  s  bizonnyal  sok  em- 
ber találhat  benne  okulást  is,  gyönyörűséget  is,  habár  némi  két- 
kedéssel fog  hozzá,  midőn  három  izmos  kötet  kerül  kezébe  oly 
írótól,  kinek  soha  nevét  se  hallotta.  Örvendeni  lehetne,  hogy  az 
irodalmi  központtól  távol  is  támadnak  írók,  kik  jóakarattal  és 
szorgalmas  munkássággal  áldoznak  általános  haladásunknak, 
írónk  bizonyos  tekintetben  sajátságos  felfogással  bír,  raert  az  ő 
nézete  szerint  két  ezer  év  óta  az  emberiség  legboldogabb  kora  a 
középkor  s  legnagyobb  szerencsétlensége  a  renaissance.O  megvan 
győződve  a  személyes  Isten  lételéről,  ki  a  világot  tettleg  korma- 


I^RTfeNETl  IRODALOM. 


613 


oyozza,  kisz  a  kinyilatkoztatás  elniélotébeu  8  a  földi  jólétet  csak 
a  keresztyén  vallás  által  tartja  lebetönek.  s  biszi,  hogy  a  keresz- 
tYén  Tallásuak  legtisztább   alakja  a  r.  katLolicus  rítus.  A  mi  az 
Wőtt  volts  a  mi  azutáü  attól  eltért,  az  miad  rossz.  Ezen  az  alapon 
aztán  hamar  készen  van  ítéleteivel.    Ezzel  a  felfogással   aztán 
felette  könnyű   megírni  az  európai  miveltség   törtéüctét,  sőt   az 
egész  világét  (csak  pár  lapon  még  oda  kellett  volna  leaui,  hugy 
~[iília,  Cbina»Japán,  Persia  valamint  a  régi  világ  nagy  birodalmai 
fAssyria,  Babylon,  Í*lioenicia  stb*  stb.  semmiben  sem  vitték  elö  az 
emberiség  niívolödése  ügyét,  mert  nem  voltak  keresztyének,  bol- 
dogtalanok, gonoszok  voltak,  mert  nem  voltak  keresztyének  s 
jiogy  a  mindenható  véghetetlen  irgalmasságú  jó  isten  azokban  az 
íben  nem  működött!)  Néki  nincs  semmi  kételye,  semmi  acrn- 
BSa,  minden  kérdést  azonnal  megold  s  mindenben  véglegesen 
határoz.  Boldog  ember  s  még  boldogabb  író.  De  azt  nem  mond* 
hatjuk  róla,  hogy  szenvedély teleu.  Sok  dolgot  megír  tárgyilagosan 
nyugalommal;  —  az  olvasó  kezdi  hinni,  hogy  állaodóan  komoly 
y         '  'lóval  van  dolga,  de  aztán  egy-két  lap  után  oly  rettenetes 
[  (  csap*  úgy  szitkozódik,  hogy  az  ember  nem  tudja :  neves- 

sen-e vagy  boszaukodjék  ?  Annyi  bizonyos,  hogy  az  ily  lapoknak 
semmi  közük  sincs  se  az  eui'ópai  míveltséí-történettel,  se  a  tudo- 
mánnyal. 

Az  egész  mü  hét  könyvre  van  osztva  s  a  könyvek  részekre, 

a  munkafelosztás  az  L  16-ik  lapján  van  előadva,  így :  Az  ehö  rész 

a  keresztyénség  alapításától  a  IX.  század  végéig,  vagy  is  a  népván-* 

dorlás  befejezéséig  terjed.  Második  rész  a  IX.  század  végétíll  a 

XV*  század  közepéig.  A.  harmadik  rész  a  XV.  század  közepétől  a 

XVII.  század  végéig  s  végre  a  negtjedik  rész  egész  korunkig.  A  mi 

nyelvét  illeti,  elég  magyaros,  néhol  még  jellemző  is  astylus  —  de 

tán  ép  amiatt,  hogy  a  központtól  távol  és  mohón  olvassa  a  gyen- 

Lgébb  stylusu  lapokat,  néhány  felette  hibás  kifejezést  használ,  ktilö- 

rnösen  az   L  köi étben,    ilyen  például   a  kettus  ragozás  számtalau 

esete;  amphiteatrumokíiaíií,  liatalom/jfííu'^  isienbení,  olajjal I,  szi- 

riheni,  megjelenésre?/,  szellemí/ií'í/,   \iii^pókeiktöl{j  családoknaíű 

szellem/;/;íí,    elemtől í,   munkákAv7/i,     birtokrrf/Zy   közoktatásra/ 1, 

,  továbbá  sökhelyt  jól  használja  e  szót  folytán,  ph  idök  fohjfdn,  szd- 

[ zttdok  folifUtn  helyesen  van  mondva;  tanulmányok  folytán,  mások 

megkeresése  folytán  stb.  nagyon  rósz  kifejezés,  logikátlan  beszéd. 

Rontja  a  stylust  a  gazdász,  közgazdí'ísz»  nemzet gazdászat,  közgaz- 

dászatian  s  több   efféle  alakja  az  idétlen   szónak  s   ez  aunyival 

Jnkább  feltűnő,  mert  több  helyt  használja  író  a  közgazda,  közgaz- 

^daság,  nemzt  tga/dasngtuu,  mezei-gazdaság  stb  igen  jó  magyaros 

kifejezéseket,  melyek  a  fogalmaknak  teljesen  megfelelő  helyesen 

képzett  szavak   s  bőven   elégségesek.   Vannak  aztán   ily  szavak 


m^mm 


614  TÖRTÉNEtí  ItODALOM. 

kötelvény,  hordnok,  fogárdos,  sötétencz^  bz  ilyeneknek  niiicd 
semmi  értelme ;  ily  szólásformák  :  íagaddsba  vészig  meglett  rövi- 
dítve; irántai,  bevitatja,  beszünteti  stb  eféléket  művelt  irő  nem 
használ.  A  második  kötetben  (a  gazddgzt  és  szái^mazékait  kivéve) 
az  elősorolt  megjegys^sekre  —  ^  általában  a  stylusra  rézve  nagy 
haladás  mutatkozik.  És  valószín íi,  hogy  baez  apróságokra  koráb- 
ban figyelmezteti  valaki,  e  nagy  művében  nem  fordulnának  elő  c 
gyarlóságok. 

Szerzőnk  minden  korban  nagy  előszeretettel  foglalkozik  a^ 
építészettel ;  az  ó-románkori^  a  tnásoá-romáukori^  a  csúcsíves  és 
ranaissance-kori,  meg  a  barokk-művek  mind  kellő  méltatást 
találnak  művében  s  enemű  közleményei  a  legjobbak  Természe- 
tesen kiválólag  kedveli  a  csúcsíves  épitészetet  3  nem  sokat  tart  a 
renaissance  kori  művekről,  habár  a  Versailles- i  királyi  palotát 
megdicséri. 

A  képző- művészetekre  is  fordít  gondot  s  előtte  legnagyobb 
festő  Fiesole  és  Michel  Angeloról  azt  mondja  a  II.  kötet  55  és 
56  lapjain,  hogy  okozója  a  művészet  hanyatlásának,  mert  láng- 
esze inkább  csak  nagyszerű  tervezetekre  irányult  s  a  részletek  és 
díszítések  alkalmazásában  önkényesen  és  szeszélyesen  járt  el. 
(Ez  aztán  csakugyan  eredeti  felfogás !)  Sőt  író  a  Péter  templo- 
mát sem  tartja  valami  jeles  műnek. 

Az  irodalom-történet  és  bölcsészetre  is  gondot  fordít  s  az  ő 
nézete  szerint,  a  legjobb  bölcsészeti  rendszer  a  scholasticusok 
bölcsészete  s  legkitűnőbb  művek  az  ő  műveik,  persze  a  huma- 
nisták már  mind  istentelen  pogányok  s  kellőleg  le  is  dorongoltat- 
nak, szintúgy  Yerulami  Baco,  Cartesius,  és  a  többi,  nem  is  szólva  a 
reformátorokról,  kik  e  világon  most  létező  minden  rossznak  oko- 
zói voltak. 

Bizonyos,  hogy  szerző  nem  igyekszik  a  dolgok  mélyére 
hatni  s  a  részletekben  sehol  sem  vész  el  s  ennek  van  egy  hasznos 
és  van  egy  káros  oldala.  Hasznos  oldala,  hogy  az  áttekintést 
könnyűvé  teszi  —  káros  oldala,  hogy  ha  ellenkeznek  is  a  tények 
szerző  elbeszélésével,  nyilatkozatait  nem  vehetjük  egészen  komo- 
lyan. Annyival  inkább,  mert  például  Michel  Angelot  mikor  ex  thesi 
tárgyalja,  mint  említők  is,  lerántja  s  megi*ója,  hogy  Krisztust 
Jupiter,  Mariát  Venus  fővel  festi,  később  pedig  a  közhit  szerint 
nagynak  mondja  s  teljesen  elismerni  látszik  s  Haydnt,  ki  a  sym- 
phoniát  megalapította,  a  zene  Michel  Angelójának  mondja.  60c- 
caciot  ledér  írónak  nevezi,  kinek  Decameronja  ocsmány  ságokkai 
van  telve  s  később  még  is  azt  mondja  (II.  kötet  157  lap),  hogy  a 
spanyol  és  franczia  irodalom  arany  korszaka  Dante,  Petrarca  és 
Boccacio  hatása  alatt  fejlődött.  Szóval  szerző  tud  helyesen  is  írni 
s  okosan   is  beszélni,  de  mikor  polemizálni  kezd   az  arianusok, 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


61S 


tógeusesek,  a  humanisták,  Kant,  Leibnitz,  Hegel,  Börne^  Heine 
1,  sőt  hazai  íróink  közül  Kautz  és  Matlekovics  ellen,  oly  elra- 
gadtatái;*ba  jÖ,  hogy  köztünk  le^qfyen  mondva  még  az  igazságot  Í3 
felejti  s  gyakran  oly  szavakat  és  kitételeket  basznál,  melyek 
Európa  mivdtség'ioYiéneiéyel  foglalkozó  íróhoz  sehogy  sem  ille- 
nek* Még  egy  megjegyzést  kell  tennem:  az  L  kötet,  első  fele  216. 
lapján  ii  Mahoniedanismusról  beszélvén,  így  szól :  ^í^az  ugyan ^ 
hogy  a  Korduhan  tiszt dhh  fogalmakra  akadunk  iatenrc  nézoe,^ 
Ezt  a  kinyilatkoztatást  szerző  egyéniségével  sehogy  se  tutajuk 
összeegyeztetni. 

A  politikai  rendszerek  leírásánál  tüzetesen  s  hasznosan 
foglalkozik  Nagy  Károly  személyével  és  korszakával,  süt  Szent- 
István  korával  is  ;  kevesebb  szerencsével  tárgyalja  a  hűbér- rend- 
szert ;  az  újabb  politikai  rendszerekkel  és  társadalmi  kérdések- 
kel 18  sokat  foglalkozik  s  pl.  a  Zsidő  kérdésről  tüzetes  érteke- 
zést írt. 

Nem  hallgatja  el  a  kereskedelmi  s  középkori-,  ipari-,  l&i*sa8- 
életi  családi  viszonyokat,  s  alapos  észrevételeket  közöl  különböző 
korokban  a  czéh-reudszenöl,  atb.  stb.  Általában  meg  kell  valla- 
nunk, hogy  író  solat  olvasott^  a  német  és  franczia  irodalomnak 
tárgyára  tartozó  részét  átbuvárolta  s  hazai  íróink  közül  körülbe- 
lül 50  író  munkájából  közöl  idézeteket.  Munkájának  megalkotása 
j6  gondolat  volt,  vajba  semmi  mellékes  czéljai  ne  lettek  volnál 

Hazai  viszonyainkra,  a  honfoglalás  és  letelepülés  óta  rain- 
deo  korszakon  át  elég  gondot  fordít,  csakhogy  egyetlen  ponton 
sem  sugárzik  az  ön-tanulmány  eredeti  fénye,  többnyire  másokat 
használ  és  ez  ily  természetű  niüben  épen  nem  volna  hiba,  ha  a 
forrásúi  használandó  írók  megválasztásánál  kellő  kritikával 
tudna  eljárni. 

Szépen  írja  le  az  arab  míveltséget  Spanyolországban,  a 
renaissance-kori  építkezéseket  Romában  s  hazánk  emelkedését,  a 
míveltség  legniagaííabb  fokra  jutását  Mátyás  idejében  s  mintha 
mindeniknél  néhány  lapon  elfeledné  az  istentelen  új  idők  vallás- 
erkölcstelenségét, űg}%  hogy  a  hol  a  lapokról  leszorul  ez  a  teljes* 
seggel  oda  nem  tartozó  thema,  a  iníi  élvezettel  és  tanulságosan 
olvasható. 

A  természet-tudományok  is  gyakran  érintetnek,  mint  a 
Hzabad  gondolkodás,  a  kétkedő  bölcsészet  részesei  s  a  mate- 
ríalismus  és  darvinismus  szülő  okai,  nem  különben  e  Dantc-féU 
ggürühe  tartoznak  a  régészek  is,  kik  a  kövületek  s  őskori  álla- 
tok csontjaiból  a  világot  6 — 7  ezer  évesnél  öregebbnek  gondol- 
ják, stb.  stb 

De  nem  folytatom  tovább  e  rapsodisticus  szemlét,  lapunk* 
ban  tán   elég  is   volt  ennyi*    csak  még   általánosságban  jegyzem 


Étf^rf^^i^A 


616  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

meg,  hogy  e  míveltség-történeti  nagy  műnek  niíutegy  harmada 
idétlen  polémia  oly  érdekben,  mely  erre  nem  szorult  s  ha  ezt  a 
harmadot  szépen  kiollózzuk  belőle,  a  müvet  nyereségnek  mond^ 
hatnék  irodalmunkban.  Ha  valaki  találkoznék  ha^ai  inmk  közül, 
ki  ez  odadobott  keztyüt  felvenné,  könnyen  iiev<?tségessé  tehetné 
ezt  a  harmadot,  de  nem  lenne  belőle  haszna  seukiuek  —  mert 
az  a  keztyfi  senkinek  sem  árt.  Mindezek  után  nem  hallgatliattuk 
el,  hogy  egy  ily  nagyterjedelmfi  s  annyi  laradtságotj  tanulást 
feltételező  magyar  munkáról  hallgassunk  s  észrevételeiaket  sine 
ira  et  studio  tettük. 

k-8. 


A  szász  provincia  6s  Szeben  város  a  XV-ik   évszázban,    » Quellén  zur  Ge- 
schichte.   Siebenhürgens   aus  sachsischen  Archiven.    L    Batid€    Nagy-Szeben, 

1880.  679  lap. 

A  múlt  év  folyamában,  a  szász  egyetem  anyagi  és  erkölcsi 
támogatása  mellett,  vaskos  kötet  hagyta  el  a  sajtót :  Quellén  zur 
Geschichfe  Siebenbürgens^n  czím  alatt.  Benne  szász  levéltárak- 
ból 1380-tól  1616-ig  oly  adatok  vannak  közölve,  melyek  a  szász 
városok  s  általán  a  szász  föld  középkori  beléletére :  a  közgazda- 
sági-, kereskedelmi-,  ipari  viszonyokra,  élénk  és  érdekes  világot 
vetnek.  Adataiból,  a  mi  a  városok  politikai  és  közgazdasági  auto- 
nómiájának fejlésére  vonatkozik,  az  adalék  az  összes  erdély-részi 
városok  (történetéhez  a  közép  korban.  A  királyhágón-tűli  váro- 
sok lakóinak  eleje  német  ajkúakból  állott ;  a  polgárságnak  neve- 
zett rendet  ők  képezték,  kezükben  tartották  a  karaván  kereske- 
désen kivül  a  kereskedelmet,  az  ipar  minden  ágát.  Nem  vakme- 
rőség tehát  föltenni,  hogy  a  magyarföldi  városok,  német  ajkúak 
tévén  a  lakosság  tekintélyesebb  részét,  a  fejlődés  hasonló  képét 
mutatják. 

A  becses  kiadvány  ismertetéseként  szándékom  a  szász  földi 
viszonyok  vázlatos  képét  adni  a  XV-ik  évszázból.  Ekkor  mái* 
a  »ho8pites  saxonicales^  név  alatt  ismert  nép  erős  gyökeret  vert 
ama  földben,  mely  Erdély  déli  részében,  Hunyadmegyétől  a  szé- 
kely havasokig,  terűit  el.  E  vidék  a  Xlí-ik  században  az  untalan 
megújuló  kún  és  besenyő  becsapások  következtében,  puszta  és 
lakatlan  volt.  A  kún  és  besenyő  hordák  e  tartományon  át  vették 
útjokat  az  ország  szive  felé.  Tudjuk,  hogy  nomád  hódítók  és  kalan- 
dorok útján  a  stádiumokat  alakosok  kiölése,  a  helységek  és  váro- 
sok elhamvasztása,  s  a  cultura  alá  fogott  földnek  az  előbbi  vadon 
állapotba  való  visszasülyedése  jelöli.  Ekkor  sem  történt  másként. 
A  sors  intéző  véletlen  úgy  hozta  magával,  hogy  a  Rajna  folyam 


TÖRTÉNETI  IRODALOM* 


fil7 


BZ  idSt&jban  a  szokottnál  is  féktelenebbül  garázdálkodjék.  Sodró 
Írja  kiiSnti  házai  hói  a  batav-partok  jámbor,  iparíjzö  lakóit,  kik 
80ván)%  82ik  iket,  melyekaszapora  o  épet  uem  láthatták 

el  keuyér-el'^  ^^  j,  s  korán  utaltak  az  ipar-  és  kalmárkodásban 
való  jeles  elclnienetelre,  sok  verítékkel  védték  a  folyam  és  tenger 
egyesült  garázdálkodásai  ellen.  Az  egyszerre  hazátlanná  és  föld- 
telenné  vált  népet  II.  Gejza  király  1147-ben  a  magyar  állam 
kiibelébe  fogadja^  s  részben  Magyarország  keleti-,  részben  Erdély 
déli  vidékein  telepiti  meg.  Valószínüj  hogy  a  vendéglátó  király  a 
magyar  állam  igaz  fiainak  a  jövevényeket  testestől  lelkestől  meg- 
nyerendő :  (iket  szép  kiváltságokkal,  tágas  körű  szabadalmakkal 
látta  eh  —  Erre  azonban  okleveles  bizonyítékunk  nincs,  és  a  lia- 
gyomány  sem  övzutt  meg  semminemű  positiv  adatokat  az  ntókor 
számára^  Majdnem  száz  éven  át  lakott  a  befogadott  nép  körünk* 
ben,  midnn  hagyományos  kiváltságai  és  jogai  először  írásba  fog- 
laltatnak. Ez  az  1224-ik  évben,  II.  Endre  király  országlása  alatt 
történt  Nem  lehetetlen,  hogy  II.  Endre  erélytelen  kormánya 
alatt  a  szász  hospitesek  is  visszaéléseknek  és  zsarui  ásóknak  vol- 
tak kitéve.  Ez  lehetett  inditó  ok  arra,  hogy  a  magyar  nemesi 
jogok  és  szabadalmak  ünnepélyes  bi^stosítása  után  két  évvel, 
jogaik  és  szabadalmaik  épségben  tartását  biztosítandó:  azoknak 
írásba  foglalását  szorgalmazzák  és  kivívják.  E  nevezetes  oklevél, 
melyen  a  szász  nemzet  közjogi  kiváltsága,  mint  alapon,  nyugszik, 
I.  Károly  király  átiratában  napjainkig  líinmaradt. 

IL  Endre  király  diplomája  a  szerződések  félreismerhetet- 
len jellegét  viseli  magán.  A  király  nem  kegyet  gyakorol,  noha  a 
styl  sallangjaként  a  ^gratict'^  szó  bizonyára  előfordul  benne;  ha- 
nem a  hospitesek,  mint  egyik  szerződő  fél.  kötelezettségeinek 
beváltása,  neki  is  kötelességeket  ír  elő.  —  Ez  különben  nem  szo- 
katlan jelenség  az  annyira  önkényesnek  tartott  középkorban,  any- 
nyira  nem,  mint  a  szerződések  gyakori  megszegése  mindkét  fél 
általa  —  E  szerződés  az  államfő  és  hospitesek  közt  emezek  hely- 
zetét az  államtestben  és  viszonyát  ahhoz  végleg  meghatározza ; 
mint  csirábólj  belőle  hajt  ki  és  izmosul  meg  a  szász  földnek,  ettől 
kezdve  >fundus  reglns^-níik  az  ország  közkeletű,  alkotmányos 
intézményeitől  nem  egy  merőben  elütő  institutiója.  Vau  e  szer- 
ződésben egy  pont  kivált,  mely  nagyobb  területen  lakó,  nagyobb 
tömegű  népnél  az  államegységre  nézve  a  baj-  észavarok  kimerít- 
hetetlen forrásává  válhatik,  értem  alatta  annak  kimondását,  hogy 
a  *gens  saxonicaí  nemzeti  főnök  alatt  egy  népet  alkot.  Ez  eleve 
íitját  vágta  a  beolvadásnak,  még  ha  arra  hajlandók  is  voltak  volna ; 
a  jogszerűség  színében  tünteté  fül,  táplálta  hatalmasan  ama  kép- 
zelgést, hogy  kiváltságos  népre  az  állam  alkotmánya,  annak 
sarkalatos  törvényei  nemmindenbeu  kötelezők. 

Ss&íizrtdók.   1881.  VJJ.  füzet.  41 


618  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

E  8zük  keretű  vázlat  nem  vállalkozhatik  arra,  hogy  adja  a 
szász  föld  történelmét  az  Endre-féle  diplomától  a  XV-ik  évszár 
zig;  noha  e  rajzolatban  sok  érdekes,  s  még  több  tanulságos  dolog 
foglalhatna  helyet.  Nem  mindennapi  érdekű  volna  annak  elbe- 
szélése, hogy  a  szász  nemzeti  in^titutiók  hogy  fejlődtek  ki,  8  vál- 
tak egyre  életrevalóbbakká  az  Árpádok  s  a  vegyesházi  királyok- 
tól nyert  privilégiumok  alapján,  s  hogyan  támadott  Erdélybe  a 
polgári  rend,  mely  eleintén  merőben  német  műveltségű  vala.  Az 
kétségtelen,  hogy  a  szász  nép  —  jóllehet  nem  egyszer  emel  panaszt 
a  viselendő  terhek  miatt,  —  vigeált  az  egész  idő  alatt,  s  arány- 
lag csekély  áldozatok  árán  nagy  jólétre,  széles  körű  önkormány* 
zatra  tőn  szert.  Valószínű,  hogy  míg  az  államháztartás  a  törö- 
köknek Európában  való  megtelepedése  s  a  folyton  folyó  harczok 
miatt  bonyolulttá  nem  vált,  a  szászok  nem  igen  járultak  többel  a 
kincstár  megtöltéséhez  évente  az  Endre-féle  diplomában  kikötött 
500  ezüst  márkánál.  A  honvédelem  sem  járt  fölöttébb  súlyos  ter- 
hekkel Ötszáz  katonát  állítottak  a  királyi  zászlók  alá  a  haza 
határainak  védelmére.  Külhadjáratban  a  király  személyes  vezér- 
lete alatt  száz,  különben  ötven  emberük  vett  részt.  E  kiadások 
födözése  nem  háramlott  csupán  földjük  termőképességére,  mint 
Magyarország  más  részeiben,  noha  földjük  égalji  meg  talaj  viszo- 
nyok szempontjából  épen  nem  mondható  kedvezőtlennek.  A  föld- 
művelés mellett,  mely  általok  nem  egy  tekintetben  okszerűebben 
űzetett,  mint  az  ország  más  vidékein,  más  népek  által,  az  ipar  és 
kereskedelem  munkálta  a  közjólétet,  emelte  a  vagyonosodást.  Ke- 
reskedőik vámmentességet  élveztek  az  egész  országban,  ez  pedig 
nemcsak  olcsóságot  szült,  hanem  elősegítette  a  meglépesedést  is. 

A  szász  föld  a  legrégibb  idő  óta  Szebeneu  kivűl  hét  várost 
foglalt  magában  környékével  együtt.  Innen  a  »septem  sedesc 
elnevezés,  melybe  rendszerint  Szeben  és  tartozékai  (pertinentiae) 
nincsenek  beleértve,  sem  Brassó  és  Besztercze  vidékeikkel,  melyek 
a  »fundus  regiu8sal«  csak  laza  összeköttetésben  állottak,  s  az  álta- 
lános szász  autonómián  kivűl  még  saját  községi  autonómiával  is 
bírtak.  Idők  folyamán  a  hét,  Szebennel  tulajdonképen  nyolcz 
szék,  megszaporodik  Medgyes  meg  Selykkel,  melyek  székekként 
a  XVI.  század  derekáig  nem  fordulnak  elő. 

II.  Endre  1224.  évi  diplomája  kimondja,  hogy  a  szászok 
szabadon  választott  ispánjuk  alatt  egy  népet  alkossanak,  mi  két- 
ségtelenül elárulja,  hogy  előbb  községenként  egymástól  függetle- 
nek voltak,  s  telepeik  közt  az  összetartó  kapocs  merőben  hiány- 
zék.  Egyszersmind  kimondja  azt  is,  hogy  a  szabadon  választott 
nemzeti  főnök,  mindig  a  szebeni  biró,  s  ez  által  Szeben  suprema- 
tiája  a  többi  városok  fölött  decretáltatott.  E  határozatnak  a  szász 
nép  fölöttébb  sokat  köszön.  Ez  által  a  külön  álló  telepek  szerves 


ÜRTÉN  KT J  J  Kn  1 1 a  í.O hT 


egészssté  forrtak  össxe,  ineggáioltaték  az  elsőség  vagy  legalább 
18  az  egyenlőség  vitatása  miatt  kiüteudo  viszály,  s  jelöltetek  ki 
pont,  mely  felé  miüdeu  érdek  őü megtagadás  aélköl  gravitálha- 
tott. Alább  alkalmunk  lesz  megbizoiiTitaiii^  bogy  e  ceutralizálás 
a  községek  autonómiáját  nem  nyelte  el,  csupán  mérsékelte  s  óvta 
a  túlkapásoktól^  bogy  ez  intézkedés  a  szászok  anyagi  és  szellemi 
érdekeinek  egyaránt  megbecsülhetetlen  szolgálatot  tőn. 

Ez  intézkedés  életrevalóságát  mindenek  íolótt  politikai  és 
kör  '  igi  előnyök  dicsérik.  Megkönnyítette  a  politikai  jogok 
gy:í  it  s  a  közterhek  arányos  viselését.  A  hét  szék  prűviu- 

cidvd  lömörült,  mely  csupán  gravitált  Szeben  felé,  de  nem  absor* 
beáltaték  általa.  Községi  ügyekben  a  »magÍBter  civium*  minden 
egyes  szék  területén  csak  oly  szabad  kézzel  működhetek,  mint 
löbb,  a  hatalom  és  méltóság  fölhasználásáról  azoknak  számolnt 
kik  a  városnagyi  állásra  méltatták.  A  szék  azonban  a  provincia 
kötelékébe  tartozván,  feje  nemcsak  a  városi  senatus  végzéseinek 
szerez  érvényt,  bauera  a  generális  cougregatiókéinak  is.  melyek 
az  >UMÍ versi tás<*t  érdeklő  dolgokban  intézkednek.  Tanácskozásai- 
ban bivatalániU  fogva  részt  vesz,  betbly  a  határozathozatalba,  a 
meghozott  végzések  végrehajtását  eszközli  és  ellenőrzi.  így  a  sziik- 
korü  községi  élet  tágabb  határok  közt  mozgó  tartományi  életbe 
olvad  át,  e  kettő  egymást  emeli  és  erősíti,  a  jól  szervezett  köz- 
ségek hatalmas,  enjtöl  duzzadó  provinciává  sorakoznak. 

A  gantrálh  congrtgatiók  valószinűen  évnegyedenként  tar- 
tattak és  teimészetes  lejtik  a  szebeni  polgármester  volt,  kinek 
hivatalos  czíme  a  XV-ik  évszázbao  t^magisíer  civittjn  Clhimen- 
»{$,<  A  szebeni  tisztviselők  közt  van  mdex  reqtua,  de  minden 
arra  vall,  hogy  az  hivatalos  hatáskörében,  akár  az  universitást, 
akár  a  ?árost  illetőben,  alárendeltje  volt  a  magister  civiuranak. 
Tehát  a  szászföld  első  tisztjének,  a  ^gens  saxonicac  repraesenta- 
riusának  a  szebeni  polgármestert  krll  tekintenünk,  ö  viaelé  a 
szebeni  conies  méltóságát,  Adatíunkból  legalább  ezt  kell  követ- 
keztetnünk. Hasonló  sálylyal  és  tekintélylycl,  bár  valamivel  alább- 
rendelttel  bírhatott  a  brassai  polgármester.  A  két  város  közt  a 
csöndes  rivalismus  szakadatlanul  tart,  mely  kenyértörésig  ugyan 
nemmérgesíil  el,  s  "Brassó  Szebent  politikai  súlyban  soha  seip  éri 
utói,  de  fejlett  kereskedelmével  és  iparával  legynrja,  Besztercze, 
mint  már  említők  is.  nagyon  laza  öszeköttetésben  állhatott  a  szász 
provinciával.  A  XV.  században  — -  úgy  szólván  —  el  is  szakad 
tőle,  külön  romitatnssá  válik,  midőn  a  beszterczei  grófi  méltósá- 
got egy  Hunyady  János,  figy  Szilágyi  Mihály  viseli. 

A  generális  eoíi kban  intéztetett  minden  a  provin- 
ciát iilkotó  városokat  iV^  nt  illető  ügy.  A  provincia  a  városi 
szervezeten  alapult  H  szembesZiökően  democraticua  szellemH-  A 

41* 


-"'■V'-  *ii 


620  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

tisztségek  szabad  yálasztás  által  töltettek  be,  minden  szabad 
szász  befolyt  a  közügyek  vezetésére.  A  congregatíókban  a  fSté- 
nyezö  bizonyára  a  tisztviselö-kar  volt:  Szeben  polgármestere, 
birája,  senatnsa,  a  székek  tisztviselői,  kik  ^domini  pravinia- 
Z6s« -éknek  hivatnak;  de  a  bürocratia  túlkapásainak  két  hatá- 
lyos óvszer  biztosan  útját  vágta.  Bésztvettek  a  congregatíókban 
—  mint  a  mi  országgyűléseinken  a  nemesség^  —  a  polgárok 
fejeaként,  ez  egyik  óvszer,  a  más  még  hatályosabb  meg  az,  hogy 
a  tisztviselő  egy  év  múltán,  hacsak  ismét  meg  nem  választatok, 
egyszerű  polgárrá  lőn  s  így  vitális  érdeke  volt  az  ellene  működni 
a  hivatalos  hatalom  tyrannismussá  fajulhatásának. 

A  tartományi  gyűléseken  gyakorolta  politikai  jogait  a 
szász  universitas.  Autonómiája  értelmében  decretálhatott  oly 
határozatokat,  melyek  a  » fundus  regius«  területén  a  törvény 
hatályával  és  méltóságával  bírtak.  Bizonyára  ez  az  állam  ellen- 
őrzése mellett  történt,  királyi  biztos  (homo  regius)  küldetett  a 
gyűlésekre,  s  az  egyértelemmel  hozott  statútumok  az  erdélyi 
vajda  által  megerősíttettek.  Közigazgatási  és  igazságszolgálta- 
tási ügyekben  az  erdélyi  vajda  fölebbviteli  fórum  volt ;  kivált  az 
elsőben  mindig,  a  másodiknál  némely  esetekben  és  személyi  dol- 
gokban sérelmeiket  közvetlenül  is  vihették  a  király  elé.  A  provincia 
állami  adóját  a  tartománygyülés  vetette  ki.  Világos  adat  arra 
nincs,  hogy  joga  volt  volna  megajánlani  az  évi  adó  összegét.  Ezt  a 
király  szabta  meg,  kincstartói  révén  értesítette  a  provinciát,  s  az 
gyűlésén  csupán  azzal  foglalkozott,  hogy  a  közterhet  Arányosan 
ossza  meg.  Nem  példátlan  ugyan,  hogy  a  kivetett  adó  a  provincia 
által  leszállíttatik,  mi  arra  vall,  hogy  az  universitas  e  tekintetben 
is  több  volt  puszta  végrehajtó  hatalomnál,  s  bár  nem  volt  joga  a 
megajánlást  kezdeményezni,  de  a  kivetett  összegnél  kevesebbet 
szavazhatott  meg  és  szedethetett  be. 

Az  egyenes  állami  adó  a  kincstár  által  rovatott  a  provin- 
ciára, 8  a  provincia  azt  egyetemlegesen  viselte.  Ennek  csirája  benn 
van  már  a  II.  Endre  kiváltság-levelében,  mely  a  ifundus  regiusf-ra 
az  államháztartás  költségeinek  fedezetéül  évi  ötszáz  ezüst  már- 
kát vet  ki.  ügy  látszik  az  adókezelés  kezdettől  fogva  a  szebeni 
polgármester  kötelességei  közé  tartozott.  O  volt  a  provincia  fő 
pénzügyigazgatója.  Saját  közegei  által  szedte  föl  az  adót  a  meg- 
állapított adókulcs  szerint,  gondoskodott  annak  a  kincstárba 
küldéséről,  elszámolt  a  generális  congregatió  előtt  a  befolyt 
jövedelmekről  s  az  universitas  kiadásairól,  ez  számára  év  végével 
a  számadások  fölülvizsgálata  után  fölmentvényt  állított  ki.  Ha- 
sonló hatásköre  volt  minden  egyes  székben  a  székbeli  polgármes- 
ternek annyi  különbséggel,  hogy  provinciális  ügyekben  függött  a 
provincia  főnökétől,  a  szebeni  polgármestertől. 


TÖttTÉKETI  laODALOH. 


fi21 


A  változó  pénzláb;  s  az  egész  bizonjosBággal  meg  nem  álla- 
pítható adókulcá  gátolnak  abban,  Logy  a  szászföldi  állam-adóziiíí 
képét  pontos  számítások  alapján  vázolhassuk  Anuji  bizonyos, 
hogy  az  adóösszeg  olykor  egy  summában^olykor  évnegyedes  részle- 
tekben rovatott  ki  és  szedetett  föl.  Némi  zavart  meg  bizonytalansá- 
got támaszt  az  is*  hogy  egy  és  ugyanazon  adónem  a  legkülönbözőbb 
elnevezésekkel  jelöltetik.  Valóban  a  középkori  terminológia  bizony- 
talanság éi  határozatlanság  tekintetében  itt  sem  tagadja  meg  ma- 
gát. Valószínűnek  véljük  azonbaut  hogy  a  taxa,  census,  contribu- 
tíó  etc.  nem  tesz  ugyanannyi  külön  adónemet,  hanem  csak  a 
rendes  adónak  mils-más  elnevezései.  Az  kétségtelen,  hogy  ez  adó 
elsn  sorban  a  földbirtokra  hárult,  kivetéséhez  az  ingatlan  vagyon 
terjedelme  szolgáltatott  kulcsot.  A  középkor  adó-rendszerében  a 
vagyon  terjedelme  döntötte  el  inkább  a  közterhek  arányos  meg- 
osztását, mint  értéke  és  minuségt^  mi  uem  a  leg méltányosabb 
adóztatási  mód.  Szász  földön  az  államadó  kivetése  a  ^domus 
numeralis*  arányában  történt,  Sejtjllk,  hogy  ez  alatt  valami  a 
magyar  portához  hasonló  egység  lappang,  de  megközelítőleg  sem 
merjök  eldönteni  területét.  Aztán  alig  is  függött  pusztán  területi 
viszonyoktól  a  ^domus  nnmeralh  létszáma;  mert  ez  esetben  gya- 
kori növekedése,  megfogyása  sehogy  sem  magyarázható  ki.  Min- 
denesetre  jóval  nagyobb  területet  és  ember  létszámot  foglalt 
magában  a  magyar  portánál.  PL  1460-ban  a  domus  numeralis 
taxája  huszonkét  arany  forint,  egy  forintba  ötvenhárom  fillért 
számítván ;  a  domus  numeralis  száma,  mely  az  adókivetés  alap- 
jául szolgált,  a  következő:  Sink-székben  10,  Kőhalom-székben 
15,  Szászsebes-székben  7*/,,  Segesvár-székben  8,  Szászváros- 
székben  5,  Ujegyház-székben  G,  Szerdahely-székben  d^jg,  Szeben- 
város,  környéke,  tartozékai,  hogy  hány  domus  uumeralist  tettek* 
egyetlen  egyszer  sincs  fíil említve,  s  talán  más  kulcs  szerint  szedte 
a  ráeaö  állaraadót ;  de  1460-ban  az  adóösszeghez  439  arany 
írttal  járul,  mi  majdnem  busz  domus  numeralis  után  járó  sum- 
mának felel  meg.  —  Szeben  s  a  hét  szék  területére  tehát  e  szá- 
mítás szerint  hatvanegy  domus  numeralis  esik,  összes  állami 
adója  1342  arany  frtot  tesz.  utóbb  azonban,  midön  domusokként 
a  taxa  80-tól  200  arany  frtig  emelkedik  föl,  a  domus  szám  apad, 
8  a  hét  szék,  mely  1460-ban  negyvenegy  domus  numeralist  mutat 
ki,  leolvad  29'/a-re,  olykor  kevesebbre  is. 

Szeben  városában,  a  székben,  tartozékaiban  az  adókivetés 
más  módja  is  dívott.  Adó-lajstromai  föntartották  emlékét  annak, 
hogy  a  városi  senatus  s  a  szék  közönsége  egy  értelemmel  taxá- 
val tságCil  az  ezüst  latjára  hat  (olykor  több)  fillér  adót  vet.  Ez 
nem  érthető  másként,  mint  hogy  az  ingatlan,  tehát  adó  alá  e3Ö 
vagyon  megbecsültetvéuj  értéke  vétetett  udózási  alapúi  Ilyenkor 


éh 


622  TÖRTÉNETI  IRODALOM.  '.-?.- 

a  város  duodecimaliákra  osztatott,  s  miudeaikben  egy-egy  adó- 
szedő (duodecimator)  szedte  föl  a  taxát.  A  szék  kötelékén  kÍTfil 
eső,  úgynevezett  pertinentialis  községekben  a  helységek  birái 
(knézek)  szedték  az  adót,  s  coUectáikról  a  szebeni  polgármester* 
nek  számoltak,  ki  élén  állott  az  összes  szászföldi  adó-ügynek 

A  rendkívüli  alkalmakkor,  subsidium  czimen  szedett  adók 
kezelése  hasonló  módon  történt.  Ez  aXYik  évszáz  derekától 
kezdve  meglehetősen  rendes  adóvá  lesz,  mely  majdnem  minden 
évben  szedetik,  s  valószínű,  hogy  már  előbb  is  csak  ritkább,  de 
nem  szokatlan  jelenség  volt. 

íme  nagyjában  a  szász  földre  háramló  közterhek.  Viselé- 
sükben osztozkodott  minden  birtokos,  szabad  szász  vagyon  ara- 
nyában, sőt  a  zsellérek  (inquilini)  is.  Nemesi  birtok  a  >fundu8 
regius«  területén  a  II.  Endrétől  nyert  szabadalom  értelmében 
nem  lehetett,  tehát  adómentességnek  sem  volt  helye.  Jobbágyok 
sem  voltak,  csupán  a  papi  birtokokban,  a  pertinentialis  közsé- 
gekben, hol  a  szász  universitás,  mint  testület  volt  a  földes  úr.  E 
csekély  számú  jobbágyság  is  oláhokból  került  ki.  Emelkedtek 
ugyan  szászok  magyar  nemesi  méltóságra,  de  szász  területen  bir- 
tokuk, mint  előbb,  polgári  birtok  maradt.  Az  universitás,  Szeben 
város  és  a  székek  tisztviselői  hivataloskodásuk  idejére  föl  voltak 
mentve  a  közterhek  alul.  Ez  volt  fizetésük  a  XV-ik  század  köze- 
péig. Ettől  kezdve  a  polgármester,  királybiró,  provinciális  urak 
kapnak  némi  csekély  tisztelet  díjat,  mi  a  polgármesternél  is  pél- 
dátlan, hogy  a  kétszáz  forintot  meghaladná. 

A  szász  universitás  minden  tisztsége  tehát  noUle  officium 
volt,  melyly el  javadalmazás  nem  járt.  Azok  valának  a  városi  tiszt- 
ségek is,  a  jegyzői  tiszten  kivül,  kinek,  talán  mert  nem  gazdag 
polgárokból,  hanem  litteratus  emberek  közül  került  ki,  s  állásíi 
is  kevésbé  volt  tekintélyes  meg  előkelő,  -rendes,  bár  csekély  fize- 
tése volt  Különben  még  a  XV-ik  század  folytában  is  az  egye- 
düli felelősséggel  járó  hivatal  a  polgármesteri  vala,  egyéb  tiszt- 
viselők csak  segédeinek  tekintettek.  A  szebeni  polgármester, 
mint  első  provinciális  tiszt,  természetesen  a  generális  congrega- 
tiónak  tartozott  számadással  és  felelősséggel.  Jóllehet  hivatalos 
tekintélye  Szeben  és  a  provincia  ügyeinek  minden  ágában  érvc- 
nyesitheté  magát,  hatásköre  mégis  kivált  gazdasági  és  admini- 
strativ  teendőkre  szorítkozott,  az  igazságszolgáltatás  terhei  a 
iudex  regius  (királybíró)  vállaira  nehezültek.  Volt  már  említés 
arról,  hogy  a  provincia  jövedelmeinek  mely  forrásai  voltak,  t.  i. 
az  ingatlan  után  szedett  adó,  mi  részben  az  állam,  részben  a  pro- 
vincia költségeinek  fedezésére  fordíttatott,  s  az  universitás  bir- 
tokai. Egy  pár  tétel  fogalmat  adhat  kiadásairól.  Nem  említem 
azt  a  költséget,  mit  a  jövedelmek  fölhajtása  természetesen  vont 


rÖRTÉNKTI  IR0I>AL6M. 


623 


maga  uUU)  s  mi  az  akkori  primitiv  kezelési  reudszer  mellett  13 
*^ép  summát  tön  ki.  A  provincia  számlajáríi  ment  a  nuutiusok 
költségeinek  fedezése,  kik  szakadatlanul  Citbau  vaunak  a  vajda- 
liozt  kincstart/íLoz,  királyhoz.  A  pn>vincia  s  az  állam  közt  ezek 
tartják  fönn  az  állandó  összeköttetést.  A  fensubb  helyről  érkező 
rendeletek  köröztetése.  szóval  a  hivatalos  posta,  melynek  terheit 
Hia  az  állam  viseli,  akkor  a  tartományi  pénztáiTa  háramlott.  A 
törökui*alora  terjeszkedése,  mely  már  Havasalföldet  részben  nieg- 
hódoltatá,  s  Erdélyben  is  megkoczkáztatott  pár  kétes  sikerű  ka- 
laudot,  az  ország  9  még  inkább  a  maga  jóvoltáért  kötelességévé 
tette  a  provinciának,  hogy  a  már  nem  szokatlan  vendég  czélba 
vett  látogatását  idejében  tudja  meg.  hogy  készületei-terveiről 
korán  megbízható  forrásból  értesüljön  és  értesítse  a  honvédelem 
intézőit  a  sikeres  védelem  eszközöl  hetese  végett,  A  havasalföldi 
vajda  udvarában  egymás  kezébe  adják  a  kilincset  az  explorato- 
ntk  (kémek),  kik  üres  kézzel  nem  igen  zörgethettek  Moldávia 
urának  ajtaján.  Az  ajándékok,  melyeket  a  provincia  a  békés  és 
bizalmas  szomszédság  fönntartása  és  szilárdítása  végett  killd,  rit- 
kán pénz,  inkább  bor,  clenodium,  drága  kelme  stb. ;  de  ezek  a  szám* 
adásokban  pénzértékben  vannak  fölvéve,  Az  exploratorok  egymást 
érik  Bodonban  és  Vid dinben,  mihelyt  a  török  gyanús  mozdulatot 
tesx,  s  a  lófarkot  a  szél  Magyarország  felé  lengeti  Az  explorator 
nem  volt  közönséges  kém,  hivatása  megkívánt  némi  diplomatiai 
képességeket.  Többnyire  görögkeleti  pópák  vállalkoznak  ily  kül- 
detésre s  ha  egyéb  nem  is,  de  az  ajánlotta  őket,  hogy  a  moldovai- 
akkal egy  uemzetiségíiek  Víilánnk  s  ugyanegy  nvelvet  beszéltek* 
Ajándékok  illették  meg  a  vajdát,  kincstartót,  olykor  a  királyt,  a 
jog  és  igazság  hathatósb  támogatása  végett,  melyek  fegyverek, 
í*erleg,  kupa  etc.  képében  küldettek.  A  megszállás  (desceusus) 
költségeit  a  provincia  viselte.  Eleiemmel,  fuvarral  látta  el  a  vaj- 
dát és  királyt  udvarával  együtt  a  *fundus  regiust-oa  valóátútaz- 
tában,  1406-ban  11.  Ulászló  király  látogatása  tetemes  terhet  rótt 
a  provinciális  péuztárrji.  Közköltségen  utaztak  hivatalos  külde* 
tésekben  :i  királyi  tisztviselők  és  biztosok.  A  honvédelem  is  kivánt 
némi  áldozatot  azévisubsidiumou  kívűL  Szörény  végvárba  a  szász 
provincia  tápot  meg  fuvart  rendel  a  király  egyenes  parancsára, 
A  vöröstoronyi  erőd  föntartása  egészen  a  szász  földre  háramlik. 
Védelmére  székely  zsoldosokat  fogad,  kik  az  erőd  védelme  mel- 
lett rendőrségi  szogálatokra  is  használtatnak.  A  havasalföldiek 
kihágásain.ak  a  széleken  e  székely  stipendiariusok  veszik  elejéi, 
vagy  ha  már  elkövettettek,  ók  torolják  meg,  A  rablók,  gyil- 
kosok, gj^ujtogatók  elfogása  s  átszolgáltatása  a  büntető  hata- 
lomnak, szintén  rajok  van  bízva.  Egyáltalán  oly  szolgálat,  mely 
cletkoczkáztatással  is  járliututt,  nem  volt  iuyére  a  szászuak.  A 


624  TdETÉKETi IROBÁLOM. 

Tarosok  §8  székek  teriiletéD  a  kellő  közbiztonság  föutartására  sem 
vállalkozik  örömest,  hanem  poroszldköl  szegődtet  székely  meg  oláh 
jobbágyokat,  csekély,  havi  fél  arany  forint  zsoldért  Még  a  középü- 
letek ég  ötak  jó  karban  tartását  említvén  föl,  úgy  nagyjából  szá- 
mot adtam  a  provinciális  péiiEtárt  terhelő  kiadásokról. 

A  szebeüi  polgármester  fizette  miud  e  költségeket  a  pro- 
vincia utólagos  jóváhagyásának  reményében  a  kezelésére  bízott 
tartományi  pénztárból  Tiszte  volt  a  jövedelem  éi  kiadás  nySlván- 
tartása;  kötelessége  volt  hivataloskodása  végeztével^  minthogy 
pedig  egy  évre  választatott  csak,  mioden  év  végén  számadásait 
bemutatni  a  generális  congregatiónak  e  attól  fölmentetését  kérni, 
E  fölmeotvény  hivatalos  alakban,  az  universitas  pecsétével,  írás- 
ban állítatott  ki,  íme  egy  példánya  szószerinti  fordításban  :  *Mi 
Szeben  város  éa  az  erdélyrészi  bét  szász  szék  polgármestere, 
biráij  esküdt  polgárai  a  bölcs  (értelmes)  éa  tapiutatOf^  (óvatos) 
Szabó  (Sartor)  Györggyelj  Szeben  város  volt  polgármesterével, 
Krisztus  születése  tinnepének  előestéjén  (1496,)  számot  vetettünk 
a  hét  szék  és  tartozékai  minden  egyes  bevételéről,  nem  különben 
rendes  és  rendkivtil  taxái-,  contributiói-  és  coUectáiról  és  vele 
együtt  szorgalmatos  és  érett  számítás  után  nyilván  úgy  találtuk, 
hogy  a  jelen  évben  bevett  11628  firt  6  dénárt,  ebből  kiadott  király 
ő  felsége  részére  és  a  hét  szék  hasznára  meg  fonmaradására 
11649  frt  45  dénárt;  miről  is  megnyugtatjuk  őt  olyképen,  hogy 
a  provincia  tartozik  neki  21  frt  39  dénárral.* 

A  szász  földön  első  telepek  a  városok  voltak.  Idők  folytán, 
a  nép  megszaporodásával,  környékén  falvak  támadnak,  egészben 
a  város  mintájára.  A  községi  élet,  természetesen  kicsinyült  ará- 
nyokban, a  városokéhoz  hasonló  képet  mutat.  A  falusi  és  városi 
lakók  közt  a  foglalkozás  meg  életmód  némi  különbsége  nem 
támaszt  oly  nehezen  áthidalható  ürt,  mint  a  magyar  földön.  Sza- 
bad polgárok  laknak  itt  és  amott  egyenlő  jogokkal  és  kötelezett- 
ségekkel, kiket  az  érdek-közösségen  kivül  összetart  még  a  közös 
fő,  a  székbeli  polgármester  személye  is.  Bár  a  községi  élet  fejlé- 
sével a  falvak  némi  önállóságra  vergődtek,  a  maguk  dolgaiban 
intézkedhettek  egészen  függetlenül  a  várostól,  politikai  jogokat 
sem  egyenként,  sem  összeségükben  nem  gyakorolhattak  a  város- 
tól függetlenül.  Ezért  szász  földön  a  hegemóniát  mindig  a  város 
tartotta  kezében,  s  a  városok  közt  is  Szeben  legkivált.  A  magyar 
földön  egész  mások  voltak  a  viszonyok.  Itt  a  megye,  mint  politikai 
tényező,  mindig  nagyobb  súlyú  a  városnál,  s  hacsak  szabad  királyi 
város  nem  volt,  annak  kötelékébe,  fönnhatósága  alá  volt  rendelve. 

Szeben  város  számadási  lajstromai  rideg  számjegyekben, 
fárasztó  följegyzésekben  a  városi  szervezet,  polgári  életmód  meg- 
lehetősen érdekes  és  teljes  képét  tartották  fönn.  Némi  vázlatot 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


625 


baugészüok  össze^  melybeu  a  színezés  bizonyára  sok  kivánut 
Talót  fog  föönhag)*DÍ ;  de  lia  a  körvonalok  eltalálvák,  nyújthatnak 
némi  fogalmat  a  XV-ik  század  SzebenjérőL 

lUÖ  volna  terjedelmét,  hikosainak  létszámát  körülbelöl  leg- 
alább megállapítani,  <lo  ez  a  kéznél  levő  adatok  alapján  alig 
sikerülne.  Adóföljrgyzései  jobbára  töredékek  lévén,  uerri  igen 
nyújtják  garantiáit  az  alapos  hozzávetésnek  sem.  Kíilöubeu  is 
pontos  statisticai  adatok  összeállítása,  Tolna  bár  lehető,  kivúl 
esnék  ez  igénytelen  vázlat  keretén,  és  túllune  az  eléje  tűzött  czélon. 

Szeben  kiváltságos  helyzete  a  szász  városok  közt  már  volt 
érintve.  Ezt  magyarázza  részben  a  territoriumj  melyen  épült^ 
még  inkább  az  akkori  népességi  viszonyokhoz  képest  lakosainak 
nagyszáma,  azok  értelmi  és  vagyoni  súlya.  Valószínűen  a  megte- 
lepedés után  mindjárt,  ful vergődött  a  fejlettség  oly  fokára,  hogy 
a  többiek  előtt  elérendő  eszményként  lebegett,  Legfélelmesebb 
versenytársa:  Brassó,  jóval  utóbb  utána  fejlődött.  Az  szervezet, 
mely  megerősödve  az  egész  szász  föld  által  el  fogadtat  ék,  s  mely 
csiraként  az  elsn  települők  által  hozatott  ki  a  régi  hazábóK  az  ő 
szerető  gondjai  ahitt  izmosult  meg.  Osszervezete,  mely  mint  a 
következmény  igazolá,  a  fejlődés  minden  föltételét  birta  magában, 
előbb  a  városok,  utóbb  a  szász  provincia  fundamentumává  lun» 

A  késő  kor  ivadéka*  ha  e  fejlődésben  minden  kétséget 
kizáró  módon  akarná  megjelölni  a  haladást  mutató  stádiumokat, 
Icarus  oktalan  kísérletére  vállalkoznék.  Mert  ez  sem  lehető,  sem 
föltétlenül  szükséges.  Okulásunkra  elég,  ha  a  szakadatlan  folya- 
matból combinátiü-  meg  conjecturák  segélyével  pár  határozott 
részletet  ragadhatunk  meg,  a  töredékek  közt  tátongó  őr  áthida- 
lását bízvást  hagyhatjuk  a  phantáziára.  Ama  kétségtelen  termé- 
szeti törvény,  hogy  eredetében  minden  tünemény  egyszeri!  és  elemi : 
törvény  az  erkölcsi  és  társadalmi  élet  jelenségeiben  is.  Az  acom- 
plicált  gép^  mely  a  mai,  sok  színű  társadalom  mozgását  szabá- 
lyozza, egykor  el  volt  árasztva  a  kezdetlegesség  összes  gyarlósá- 
gaival, 8  megizmosodását  amaz  életképességnek  köszönheti,  mely- 
lyel  minden  áthasonítható  anyagot  magába  szitt. 

Némely  emlékek  határozottan  arról  tanúskodnak^  hogySze- 
benben  a  községi  szen^ezet  a  XIV.  század  előtt  csecsemő  korát 
élte,  viszouyítva  ahhoz,  a  mivé  a  XIV.  és  XV-ik  évszázakban  fej- 
lödött  Alakulóban  volt  a  város,  alakulóban  azok  az  intézmények, 
melyek  idővel  részére  hatalmat  és  vagyont  voltak  szerzendök,  A 
viszonyok  illustrálására  elég  fölhoznom,  hogy  polgármestere  a 
mellett,  hogy  vezette  a  provinciális  ügyeket,  egymagára  képes 
volt  eleget  tenni  a  városi  összes  administrativ  és  gazdasági  teen- 
dőknek. Nem  lehetetlen,  hogy  kezdetben  az  igazííágszolgáltatás 
is  rá  volt  bízva;  a  jogot  éa  igazságot  keresőknek  ö  látott  tör- 


626  TŐKTfeNKTI  IRODALOM. 

lényt  E  visiíoixyük  tarthattuk  addigi  míg  a  város  kevéssó  ttépi^s^ 

tevéssé  vagyonos  volt,  míg  az  ipar  éa  kereskedés  csak  a  szüksége 
letek  feclezésére  szorítkozott.  Exek  megváltozváűj  változott  a  köz- 
ségi szervezet  képe  is.  Az  értelmes  és  tekintélyes  polgárokból  álló 
taBács  számban  gyarapodott,  a  birói  hatáakörj  mely  az  életmód 
lioüyolultával  mind  nagyobb  függetlenséget  és  önállóságot  igé- 
nyelt, külön  tiaztviselöra  ruháztatéfc,  és  az  összes  ügyek  élén  álló 
jKílgármester  gazdasági  dolgoki-.i  segédet  kap  a  víUícm  (ü«rojs- 
gazda)  szem  éltében.  Már  a  X1V»  században  Szebennek  terjedel- 
mes majorsági  birtoka  voltj  mint  erről  a  majorsági  számadások 
tanúskodnak  A  város  iontartására  szedett  adó  mellett  ez  volt  a 
íü  jövedelem-forrás,  A  Szeben  vizén  több  malma  állott,  a  malom- 
vámból gyűlt  gaboDa  részben  a  város  szolgálatában  allokáltál 
fogyasztatott  el,  részben  pénzzé  tetetett.  E  vám  fölazedése,  nüt 
osztozásnak  bívtak,  mivel  a  molnármester  is  részt  kapott  belőle » 
többször  ismétlődött  évenként.  A  villicus  valamelyik  tanácsbeli 
segélyével  vett  számot  a  molnártól,  s  gondoskodott  az  élés  érté- 
kesítéséről. A  gabona  köble  rendesen  huszonöt  dénáron  állott, 
ehhez  képest  a  mai  közép-  ár  húszszorosán,  harminczszorosan  emel- 
kedett. Bor,  széna,  állatbőr  etc.  említtetnek  ezen  kivűl,  mint  a 
melyek  időnként  a  város  házi  pénztárát  megtöltötték.  A  város  a 
kereskedők  és  iparosok  áruinak  födött  helyet  tartott,  a  melyért 
mérsékelt  bért  szedett  az  árusoktól.  Pl.  a  sütők  évenként  négy 
forinton  váltják  meg  piaczukat.  Egyáltalán  szokássá  lesz  a  XV. 
században  az  iparűzőktől  a  házi  pénztár  javára  censust  szedni. 
1501-ben  Márton  mészáros  mester  évi  székváltságként  50  dénárt 
fizet  a  villicusnak.  Mint  curiosomot  fölemlítem,  hogy  ily  adó  alá 
eső  kereset  a  fürdő  is,  Miklós  fürdőmester  évi  censusa  az  akkori 
viszonyokhoz  mérten  tűlcsigázottnak  is  mondható ;  mert  hét  frt 
negyvenhét  dénárt  tesz  ki.  A  villicus  kezéhez  folytak  be  a  tizeu- 
kettődönként  (duodecimalia)  szedett  fillérek. 

A  várost  illető  költségek  szintén  általa  fizettettek.  Ugy  lát- 
szik, a  XV.  században  a  város  nagymérvű  építkezésekbe  verte 
magát,  ismételten  töméntelen  építőanyagot  vásárol  tornyok 
emelésére,  a  körfalak  kitatarozására.  A  közmunka  aligha  dívott, 
mint  a  mi  megyéinkben,  mert  a  fuvart,  a  mesterek  mellett  segéd- 
kező napszámosokat  fizetik.  A  munkabér  az  akkorí  viszonyoknak 
megfelelő.  Négyes,  ötös  fogatú  kocsik  hordják  a  falépítéséhez 
szükséges  fövenyt  fordulónként  öt  és  hat  dénárért.  Tenyeres  nap- 
számért körülbelől  tiz  dénár  járt. 

A  gazdasági  számadások  tüntetnek  fel  némely  állandó  kia- 
dásokat. Van  a  városnak  rendes  fizetésű  tisztviselője,  az  irnok  vagy 
jegyző,  évi  illetéke  10  forint;  a  királybíró,  villicus,  seuatorok, 
a  polgármesterek  csak  olykor  tisztelet  díjat  kapnak,  s  lehet,  hogy 


TÍ^BTÉKKTT  IRODALOM. 


fi27 


ez  a  I  eiidkivAH  ^^^olgálatot,  nem  inindetinai)]  tára(lozá!»t  illetlo 
meg  csapa u,  J övedéi lueilMÍl  hoz  áldozatot  a  közegészség-  és  nqi- 
iieveles  ügyének  oltárára  is.  Vau  városi  kórháza  és  gyógyszer- 
tára. Iskrdájában  a  rector  scholae  vezetése  alatt  uéhany  scholas- 
ticii»  oktat,  A  kórház  évi  költsége  a  XVI.  század  öt  első  évében 
1.1  és  197  forint  közt  ingadozik.  Hogy  az  oktatás,  az  iskola  fönn- 
lartása  átlag  mennyi  áldozatot  igényelt,  arra  semmi  positiv  adatot 
sem  találtam,  A  kórháznak  volt  bizonyom  állandó  jövedelem- for- 
rása, talán  alapítványok,  volt-e  az  iskolának  is,  8  ha  igen,  mily 
természetű  ?  egyáltalán  nem  dönthető  eh 

A  város  tartott  rendes  fizetéssel  mechanicusokat,  ezek  közöl 
említtetnek  a  fegyver-csiszárok,  pattantyúsok  és  a  többi.  A  lantos 
szolgálatokra  a  tanács  körül,  melynek  végzéseit  szokásban  vtdt 
kikiálUiíi  által  tenni  közhírré,  forogtak  a  trombitások.  A  rend  és 
legyelem  fííntartása  a  ötipendiariusok-  és  pixidarinsokra  volt  hízva, 
miért  rendes  zsoldot  búztak  a  városi  pénztárbóh  Amazok  őrizték 
L^  idején  a  város  négy  kapuját,  melyeknek  őrzése  előbb  a  polgá- 
rok kötelessége  volU  de  már  a  XV.  század  elején  nrb  niv  fillér 
áráu  fölmenthették  magukat  alóla. 

Az  életmód,  mint  emb'tém,  nem  szoritkozoit  meroiMju  a  inezö* 
gazdaságra.  Iparczikkekkel  a  szász  föld  hltta  el  Krdél}  t  s  Magyar- 
országnak Erdélyhez  közelebb  eső  részeit.  Kalmáraik  elvándorol- 
nak  messze  nyugatra  árukért.  Közvetítik  a  keleti  kereskedési, 
melynek  Szeben  és  Brassó  magyar  földön  elsőrendű  piaczaivalá* 
nak.  A  vám-sorompók  nem  riaszták  vissza  a  karaván  kereskedő- 
ket árúik  behozatalától ;  a  vám  jövedelem,  huszad,  harmincziul, 
a  város  kezén  volt,  s  csak  részben  folyt  a  királyi  kincstárba.  A  fej- 
lett ipar.  szabad  és  nagymérvű  kereskedés  gyámolítva  a  szász 
közmondásos  takarékossága  által  nemcsak  megteremtette  a  jólét- 
ben élő,  tekintélyes  polgárrendet,  hanem  súlyos  körülmények  közt 
Í8  fönntartotta. 

Bizonnyal  a  szász  nép  jóléte,  vagyonosodása,  saját  szorgal- 
mán, életrevalóságán  kívűl  köszön  valamit  a  magyar  államnak  is, 
mely  mostobáúl  vele  sohasem  bánt.  Erről  pedig  illent'k  nem  feled- 
kezni meg  annyiszor,  a  hányszor  a  szászok  megfeledkeztek  a  múlU 
bau  és  a  hányszor  megfeledkeznek  a  jelenben. 

ZinAUi  KisH  Béla. 


i^ilC 


JB& 


^^B^ 


52B  TÖETÉNETI  mODALOM. 


*A  d^nocriitia   Ma^arors^ágon,^   Irta  Beksits  Gusztáv.  Budapesti   1881. 

73  bip> 

Alig  van  foEtosabb  kérdés,  akár  napi,  akár  általános  érde- 
két tekiotaük,  a  democratia  kérdésénél,  mely  a  modern  állami  és 
társadalmi  életben  hatalommá  Yált,  s  űgy  látszik,  hívatva  van  a 
jövő  megalkotásában  döntő  szerepet  játszani.  De  egj&zersmind  alig 
van  kérdés,  melynek  megoldása  előtt  számosh  akadály  állana 
útbaOi  a  mely  erősebh  próbára  tenné  az  ítélö-eröt  éa  fölfogó-tehet- 
eéget :  mint  épen  a  democratia  kérdése.  A^  emberiség  igen  kiváló 
szellemei  vizsgálták  e  ttioemétijt  létiyegébenj  írtak  és  hirdettek 
róla  bölcs,  örök  igaz  eszméket ;  de  többre  eddigelé  merő  általá- 
nosságoknál alig  haladhattak.  Talán  nem  csalódunkj  ha  e  hiú  és 
meddő  kísérletük  okát  részben  a  még  folyton  fejlődésben  levÖ  kér- 
dés természetében  keressük,  melyben  az  újabb  meg  újabb  tünetek 
meghazudtolják  a  doctrinair-tanokat,  mely  az  elméleti  hypothe- 
siseket  nyilvánulási  módja  által  a  concrét  életben  fölforgatja. 

Már  amaz  alapok  pragmaticus  összeállítása,  melyekből  a 
modern  democratia  kifejlett,  fölöttébb  sok  nehézséggel  jár.  Kez- 
deteiben tagadhatatlanul  visszavihető  az  antik  hellén  köztársasá- 
gok koráig,  midőn  a  démos  uralom  a  legteljesebb  és  legkorlátla- 
nabb vala.  De  a  modem  democratia  arczulata  oly  annyira  elütött 
két  ezredéves  elődje  vonásaitól,  hogy  reá  nevén  kívül  egyébben 
alig  emlékeztet.  Az  antik  democratia  összeolvasztotta  magában  a 
szabad  polgárok  egyenlőségét,  mondhatnám  egyformaságát,  a 
valaha  létező  legkiterjedtebb  rabszolga-intézménynyel.  A  polgár 
foglalkozása  a  kormányzás  és  harcz,  a  közügyektől  ment  ide- 
jét mulatságra  forditotja ;  de  minthogy  az  állam  és  társadalom 
munkás  kezek  nélkül  csak  úgy  nem  lehetett  el,  akár  ma,  kényte- 
len egész,  magánál  is  számosabb  tagból  álló  osztályt  kizárni 
minden  polgári  és  emberi  jogból.  Hogy  Róma  a  köztársasági 
intézmények  alatt  merev  aristocraticus  állam  az  nem  szorul 
bővebb  fejtegetésre,  s  mindennél  csattanósabban  igazolja  >A 
democratia  Magyarországon*  írójának  ama  tételét,  hogy  demo- 
cratia és  szabadság  nem  correlativ  fogalmak.  Sőt  annyira  nem, 
hogy  a  caesarismus  ép  a  democratiára  támaszkodva  gyúrta  le 
a  köztársaságot,  a  közszabadságot  a  demagógia  segélyével  ful- 
lasztá  vérbe,  s  az  imperátorok  trónja  a  populus  vállain,  a  légiók 
gladesein  épült  föl.  E  tünemény  csak  imént  is  ismétlődött  a 
Napóleonok  napjaiban,  s  valószínű,  hogy  nem  utolszor. 

Művelt  embereknél  sem  ritkaság,  hogy  a  democratiát  egy- 
értelműnek veszik  a  szabadsággal.  Talán  e  tévedésben  kereshet- 
nők  okát  annak  is,  hogy  aristocraticus  hajlamú  korokról,  mint  a 


tArténfiti  mODALOM. 


6á9 


rlietetléoebb  Dapjuiról  beszrluek.  Csak  a  középkor 
közkeletű  jelzőire  hivatkozom*  Nem  hiszem,  hogy  a  középkor  aris- 
tocraticus  és  hyerarchicus  Absoliitismusát  az  öiikényesség  alapos* 
vádjától  bánnily  ékesszólás  is  tisztára  mosná,  a  mégis  hajlamló 
vagyok  hirhedt  unkéüyesöégét  kevésbé  sot éteti  fogni  íbl,  mint  reu- 
(lesen  szokás.  Méltatlan  vád  a  középkor  institutióira,  hogy  azok 
sem  isteni  sem  emberi  jogot  nem  tiszteltek  az  ököl-  és  pallosjogán 
kivlll  Valamire  csakugyan  kevesebb  ügyet  vetettek  érdeménél : 
az  egyénre  a  ma  ff  a  erfi/cm  jofjkOréhenf  8  azt  csak  mint  ez  vagy 
amaz  osztály  tagját  tekintették ;  de  bisz  épen  ez  a  különbség  a  kö- 
zépkori és  modern  institutiók  szelleme  közt. 

Mi  sem  természetesebb  annál,  hogy  a  középkor  levegíije 
egyáltalán  nem  kedvezett  a  democraticus  intézményeknek  és  szel- 
lemnek. Min  alapúit  a  középkor  minden  állama?  Afegv  n 
kétségkívül,  A  keletről  nyngatra  tartó  népAradatból  ♦: 
zsek  kiválnak,  s  a  fegyvei-rel  szerzett  területen  hozzálátnak  az 
államalkotás  munkájához.  Köztapasztalás,  hogy  a  nyers  erő  leg- 
kevésbbé  hajlandó  elismerni  az  egyenlőség  elvét.  Ezt  igazolja  a  kö- 
zépkori t;1rsadalmak  szervezete,  melyben  egymástól  szigorúan  clkü- 
lunzött  osztályok  keletkeznek.  Valóban  a  középkoron  át  a  nemzet 
fogalmának  a  valóságban  alig  felelt  meg  valami,  hisz  helyette 
mindig  osztályokra  találunk,  mintlenik  magát  tekinti  a  nemzet- 
nek, s  nem  hajlandó  a  többieket  annak  kötelékébe  fogadni.  A 
népjog  gyakorlása  a  nemesség  kezében  összpontosult  és  nagyobb 
mérvben,  mint  a  kötelezettségek  és  terhek  viselése,  mert  a  vérál- 
dozaton  kivíU  minden  alul  kivonta  magát. 

Semmi  sem  vall  határozottaban  arra,  hogy  a  középkorban 
A  nemzet  merő  fogalom  volt,  a  királyság  intézményénél.  Még  vá- 
lasztott királyok  is  földi  hatalmukat  az  ^isteni  kf^ijtjdemhoU  (dei 
gratia)  származtatják,  llogy  a  keresztyén  tanoknak  mí  része  van 
e  fölfogás  közkeletövé  váltában,  most  nem  vizsgálom.  Csupán 
annyit  jegyzek  meg,  hogy  aligha  egyebet  is  nem  tett  a  minden- 
ben nyilatkozó  isteni  irgalom  előtt  való  meghailásnál.  Súlyosabb 
c'rv  áIlÍlá8om  mellett,  hogy  az  ország  alaptörvényei  megannyi  rendi 
kiváltságokj  melyek  —  néhol  a  területi  épségen  kívül  —  osztály- 
jogoknál  és  kötelezettségeknél  egyebet  nem  hangsúlyoznak. 

Korántsem  zavanmi  össze  a  nemzet  és  deTnocratia  egymást 
épen  nem  fedező  fogalmait.  De  úgy  vélem,  hogy  democratiáról 
addig  szólani  anaehronismup,  míg  az  állam  területén  közös  ural- 
kodó alatt  élö  nép  nemzetté  nem  tömörtil,  mig  a  rendi  kiváltsá- 
gok védfalát  a  jogokban  és  birtokképességben  való  egyenlőség 
alá  nem  ássa. 

Gondolhatnók,  hogy  városainkban  a  középkoron  át  némi 
democraticus  szellem  fejlődött  ki  és  hatalmasúlt  «>1,  hisz  a  városi 


s^ 


630  TÖRTÉNETI  IHODAIiOU. 

szerrezet,  a  röghöz  nem  kötött  foglalkozás  kedyezai  látszott  min- 
den időben  a  democratiának.  Csakhogy  a  yárosok  alapja  kÍTált^ 
ságlevél,  polgársága  zárt  rendet  képez,  jogaira  féltékeny  és  bftsde 
akár  a  nemes ;  miért  falai  közt  a  democraticus  szellem  mélyen 
gyökeret  nem  Terhetett  Autonómiájában  van  némi  csirája  a  de- 
mocrata  iránynak,  a  mennyiben  minden  szabad  polgár  részt  Tesz 
a  köztkgyekben.  De  ily  mérvben  democraticus  a  megye  is,  s6t  az 
a  legföbb  törvényhozó  hatalom  az  országgyűlés  is,  kivált  míg  a 
nemesség  fejenkét  jelenik  meg  és  vesz  részt  tanácskozásaiban. 

A  modem  democratia  a  műit  században  ad  magáról  hatal- 
masabb életjelt  először.  Az  űj  világ  coloniái  democraticus  alapon 
hatalmas  állammá  tömörülnek.  Az  ó-világban  is  mozgalom  támad. 
A  legkeresztyénebb  király  országából  indái  ki  az  áramlat  hódító 
űtjára,  mely  a  középkori  institutiókat  már  korhadó  alapjaikon 
megingatja,  majd  romba  dönti.  Francziaországban  a  harmadik 
rend  inaugurálja  a  democratiát,  elhamvaszt,  halomba  dönt  min- 
dent, mi  a  feudalismus,  az  absolut  királyság  századaira  emlékez- 
tet, s  a  jövő  irányának  születés  napját  emberáldozatokkal  ünnepli 

Magyarország  harczolt  az  >ember  jogai«-Dak  codifícatorai 
ellen,  s  mfg  azt  hívé,  hogy  nyolcz  évszázas  alkotmánya  oly  sok 
vészt  és  vihart  látott  bástyái  mögött  bizton  van,  vakolata  mál- 
lani  kezdett,  alapjaiban  megingott.  A  középkor  nálunk  nem  hul- 
lott sírjába  egy  nap  alatt,  mint  Francziaországban ;  de  az  űjkor 
napja  nem  is  vérágyból  kelt  ki  egy  elhamvasztott  ország  fölé. 
Félszázadon  át  tartott  a  harcz,  melyben  csak  szónoklat-lövegek 
röpültek  és  tintaáradat  folyt,  a  magyar  nemesség  napról-napra 
legyőz  valamit  csökönyösségéböl,  az  alkotmány  védbástyáit  egyre 
kijebb  tolja,  s  egy  szép  napon  arra  ébred,  hogy  az  épület,  mely- 
ben  előbb  Verbőczy  ötszáz  ezer  főnyi  populusa  is  csak  szűkön  fért 
meg,  most  tágas  is,  méltó  is  egy  nagy  nemzet  befogadására. 

Szándékosan  hallgattam  eddig  Beksics  müvéről,  hogy  refle- 
xióimat egyfolytában  mondhassam  el.  »A  democratia  Magyaror- 
ftzdgont  nem  röpirat,  nem  sallangnak  használja  a  históriai  ténye- 
ket, mint  irodalmunkban  nem  egy  publicisticai  mü.  Ez  minden- 
esetre vitatás  alá  sem  eshető  érdeme.  Hogy  aránylag  kevés  for- 
rást használ,  kis  apparátussal  dolgozik,  mint  a  publicisták  általán, 
nem  baj,  ha  általánositásai  nem  mondanak  ellen  a  históriai  igaz- 
ságoknak. Eztazonbannemegy  állításárólkönnyűszerrel  kilehetne 
mutatni.  Müve  a  történetírás  igényével  lép  föl,  s  ezért  nem  huny- 
hatunk szemet  némely  valótlan  állításaira,  melyeket  különben  ala- 
pos és  a  dolog  lényegére  törő  fölfogásával  sem  tudunk  összeegyez- 
tetni. Vádja  a  magyar  történet  ellen,  hogy  még  ma  is  sok  benne 
a  mythosz,  legenda,  faj-bámulás.  Megengedjük,  csakhogy  a  tisz- 
títás útjának  az  ajánlott  módot  nem  fogadhatjuk  el.  Fáj   neki. 


TÍJRTfeNKl'l   IRODALOM. 


6S1 


iiogy  Mátyást  a  kuziudaliJin  ma  is  az  igitzságOHhág  typusának 
tekiDÜ^  holott  szeriute  ii  legeröszakoskodóbb  zsarnok  volt,  ki  az 
olygarchák  s  főpapok  batalnvát  olykor  nenj  épen  egyenes  útou 
törte  meg.  Nem  említjük,  hogy  uz  erőszakos  zsarnokkal,  mint  oem 
egy  podeata  igazságos  volta  hizonyítja,  megfér  a  szigor(i  és  mél- 
tányos igazságszolgáltatás,  Súl}oSíihbl»  vád,  hogy  bérhc  adta  a 
l/tnerale  itidkiumokat,  Igeu  de  nem  adta;  s  a  mire  Beksics  sűlyos 
vádját  alapitá,  az  mindent  inkább  bizonyít,  mini  a  köunyü  szer- 
rel odadobott  vádat.  Mátyás  király  időjéig  Magyarországon  a  köz- 
ponti bíráskodás  dívott,  a  nádor  időnként  egy  vagy  löbb  megye 
közönségével  f/ritrraii<  f'ouifrtffttfiohftf  tartott,  a  melyben  végez- 
tettek a  birói  teendők.  E  bíráskodás  hiányos  voltát  eléggé  illua- 
tr&lja  az»  hogy  maguk  a  megyék  sem  voltak  vele  megelégedve,  s 
épen  nem  bíishikodtak  megszüntetésük  miatt  Mátyás  a  birói 
hatalmat  az  addig  csak  kisszeríi  p<ditiali9  ügyekkel  foglalkozó 
megyei  hatóságra  ruházta.  Minthogy  pedig  az  addigi  központi 
igazságszolgáltatás  megszállás,  nádori  bírságolás  slb.  czíjnén  tete- 
mes terheket  rótt  a  megyékre,  a  mi  most  mind  megszűnt,  ennek 
váltságáíil  a  hadsereg  tartására  némi  contributiót  szedetett,  A 
fölött  lehet  vitatkozni »  hogy  egyáltalán  helyes  volt-e  az  igazság- 
szolgáltatásért bármi  czínien  is  adót  szedni  ?  de  az  kétségtelen, 
hogy  ebből  a  bíráskodás  bérbeadása  semmiképen  sem  okoskod- 
ható ki*  A  másik  vád,  hogy  gyilkosoknak,  tolvajoknak  etc.  pénzért 
elengedte  büntetésöket,  sem  alaposabb.  Avagy  a  középkor  bün- 
tető eljárásáért,  mely  mindennemű  vétségért  a  lakolást  pénzzel 
megv&Itbatónak  mondotta  ki,  szedte  a  homagiumot,  birsagiumot 
íuüntén  Mátyás  a  felelős?!  Ily  úton  meghamisitbatjuk  a  his- 
tóriát alaposan,  sfajbámnlás,  legenda,  mythos  még  sem  lesz  benne 
kevesebb  csak  egy  szemernyivel  ia ! 

Ily  aberratiókat  a  históriában  mutathatnánk  ki  többet,  ha 
terünk  engedné,  s  ha  tanulságosnak  tarthatnók.  Méltánytalanok 
sem  akarnánk  lenni  s  iró  alapos  fejtegetéseit  a  magyar  nemesség 
democraticus  irányának  okairól  dicsérettel  említjük  föL  Valóban 
sajnáljuk,  hogy  a  derék  kis  munkát  néhány,  a  már  fölhozotthoz 
hasonló  lapsus  ékteleníti,  mit  elkerülni  könnyű  volt  volna  eredeti 
forások  kissé  mélyebbre  ható  tanubnányozásávaL  Minthogy '^a  kis 
füzet  egy  nagyobb  körű  munka  vázlata,  indokolt  véleményünket 
akkorra  tartjuk  fönn,  midőn  már  az  is  a  közönség  kezén  forog.  Iga- 
zán óhajtjidí,  hogy  a  derekas  kezdet,  némely  gyarlóságait  levet- 
kőzve^ egy  kitűnő  mŰvé  nőjje  ki  magát  I 

Z  -I  B-A. 


■^ 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

JuN.  7 -ÉN  Pidszky  Ferencz  elnöklete  alatt  tartott  yálasztmánjri 
üldsen  Thallóczy  Lajos  s.  titkár  a  Teöke-család  Itáráról  tartott  érdekes 
szóbeli  előadást. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  meleg  szavakkal  enildkszik 
meg  Hodor  Károly  társ.  tagnak  a  magyar  monograplna-irók  nestorának, 
továbbá  Vasadi  Gyulának  a  Székely  Nemzeti  Múzeum  buzgó  őrénak 
haláláról. 

Évdfjas  tagoknak  felvetettek :  gr.  Pejachevich  Julián,  (aj.  Thal- 
lóczy) ;  Szilágyi  Sámuel  tanár,  (aj.  Thallóczy)  ;  Moi-tensan  Ede  tanár,  (aj. 
J)cmkó  K.);  Olsavszky  I^ajos,  (aj.  Deák  Farkas);  Seculecsky  Sámuel, 
(aj.  Szadeczky  L.) ;  Budenz  József,  (aj.  a  titkár.) 

Fmícard  N.  a  modenai  államlevéltár  nagy  tudományú  igazgatója 
8  kitűnő  olasz  történetíró  négy  munkájával  megajándékozá  a  társulatot, 
melyekért  a  választmány  köszönetet  szavaz  neki. 

A  titkár  tudatja,  hogy  Gorové  István  a  kitűnő  államférfi  s  társu- 
latunk alapító  tagja  100  frtot  hagyományozott  társulatunknak.  Hálás 
köszönettel  fogadtatott. 

Titkár  bemutatja  a  Magy.  Tört.  Társ.  elfogadása  és  működésének 
előkészítése  ügyében  Sárosm.  közöns.  által  kiküldött  választmány  1881. 
évi  jun.  hó  10-én  Eperjesen  tartott  ülésének  jegyzőkönyvet.  Elnöke  a  gyű- 
lésnek Mattyasovszky  Tamás  főispán,  tollvivője  dr.  Berzeviczy  Albert 
főjegyző  volt.  Az  elnök  megnyitó  beszéde  után  a  társ.  választmányának 
.'IX  elutazást  s  az  ott  tartózkodást  illetőleg  kelt  határozata  olvastatott  fel, 
mely  örömmel  vétetett  tudomásul  s  elhatároztatott  a  társulat  titkárát 
megkeresni  a  megérkezés,  a  nagy  és  a  zárgyülés  napjának  s  a  résztve- 
vők számának  mielőbbi  szives  tudomásra  hozataláért.  Ezután  bemutat- 
tattnk  a  levéltárak  jelentései,  melyekből  kitűnik,  hogy  a  megyei,  a  bárt- 


t  AUCSi 


633 


ini,  a  ki0-szchcní  cs  a  Pecb^-cstiládi  Icvt^lUrak  teljesen  rcudesve  van- 
nak B  a  társ.  li  asznál  a  tára  teljesen  készen  állanak.  Az  eperjesi  és  a 
T'íicliy-csaUdi  levíUtílrakri)!  Ljisztókay  Lúi^zlú  tanár  behat 0  taiiiUmán) o- 
xÁü  n\Án  nyomtatott  okmáuyjí^gyxékot  i's  kimntatilst  kt*s:tít4?tt.  Továbbá 
r<í»zíetcs  jelcut<ÍB  Mvaétatott  a  Zboivn  találbiitú  Rákóczi -féle  regbégck- 
röl.  Tárgyaltatott  a  tiszai  ág.  b.  evang.  egybáxkcrtilet  Ei>erjescu  clhe- 
lyessett  levéltáráról  készített  jelentt'g,  mely  oly  kerefisel  vétetett  tiidamá* 
Sül,  iiogy  ft  jcleuUíőt  tevő  a  sároszcmpleni  ág.  evang.  cspCTeseég  Icvéltii- 
ráuak  taHiilma  feJol  m  szíveskednek  jelentést  teunL  Ak  eperjesi  eoIL 
kvtár  és  Itár,  basonlókép  a  bártfai  evang.  egyház  birtokában  lcv(j 
♦>kmiinyok  6s  n'gisegek  felöl  tett  jelentések  13  oly  kérelemmel  vétettek 
tndimiásul,  bogy  a  további  felfedezéaekrol  8  a  Bártfán  netán  lt*tezö  levéU 
tárakról  az  illető  jelentésttevők  tudósítást  éa  bővebbi  értesítést  sítivcs* 
kcdjenek  adni*  A  jelentések  Jf'tárgyulasa  után,  s  miután  tübl>  váb  tag 
egyes  levéltárakról  fel  világosítást  s  közlést  adott,  elhatároztatott  a  társ. 
titkárát  értesíteni,  miszerint  már  eddig  is  a  sárosam  egyei,  az  Eperjes, 
Bártía,  Kis-Bzebeu  városi  levélrárak,  továbbá  a  Pécby,  Berjteviczy* 
DoKscwffy,  Bámi  cs  Sziuycy*>ítírBé  családok  levéltáraij  nemkülörabcn  11 
tísxai  ág.  cvaiig.  egyhá^keríilct,  a  eoUégiuni  és  a  sáros-zempléni  espe* 
rcsség  okmánytárai  s  végül  Holbínder  Leó  és  Herfui'tb  József  Eperjesen 
levő  ércmg)íjj töményei  és  a  Zborón  található  régiségek  boettáttattnk  a 
társ,  rendelkezése  alá  s  bogy  mindezek  —  a  bártfai  levéltár  és  a  stbortii 
régiségek  kivételével  —  Eperjesen  is  niegszcmlélbetök  lesznek,  a  ha  a 
lilrB.  titkár  a  felsorolt  levéltárak  és  régiségek  ki mu tatásai nnk  előzetes 
megtekintését  kívánná,  azok  el  fogtiak  kiltdetni.  Végül  a  választmány 
egy  íit-tagú  a  1  választmányt  küldött  ki,  hogy  a  társulat  ott  tar  tó  zk  oda- 
sara  részletes  programmot  készítsen  s  ezzel  a  gyűlés  berekesztetett. 

Mindez  örvendetes  tudomásul  vétetett.  Ezzel  kapcsolatban  jelenti 
a  titkár,  bog)*  a  kirándulásra  eddigelé  már  3G  résztvenni  kívánnó  jelent- 
kezett. Mint  tudva  van  a  jelentkczé.s  záros  batárideje :  jul.  l5-e,  melyen 
tul  jelentkezés  nem  fogadtatik  el.  A  kirándulás  aug.  21-én  veszi  kezdetét 
s  megclozíí  nap  d.  u,  4  órakor  az  Akadémiában   értekezlet  fog  tartjitni. 

Pénztárnok  bemutatja  máit  havi  számadását: 

Bevétel  volt  vnlt  a  iMÚÍt  liúl.nn    .      .      .      2071    frt  50   kr. 

Kiadás    .  .  419  frt  63  kr. 

IVij/lái-  maradék      11351   frt   87   kr 


8wUad*ík.   18tSK  VH,  füjftct. 


24 


634  TÁRCZA. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

A  »DÉLMAGrARORszÁoi  TÖRT.  ÉS  RÉGÉSZETI  tArsttlatc  aptíl  27»én 
Rácz  Athanáz  alelnök  vezetése  alatt  tartotta  meg  rendes  havi  közgyűlését, 
mely  alkalommal  PonteUy  titkár  havi  jelentősében  kiváló  helyet  foglal  el 
a  Temajgó  Caesar  gyógyszerész  által  a  társulat  múzeuma  számára  bekül- 
dött aczél  pecsétnyomó  leírása,  mely  az  1848/49-iki  szabadságharez 
idején  az  összes  magyar  tábori  kórházak  főapolónéjának,  mely  tisztet 
Kossuth  Lajos  nővére :  Meszlényiné  viselt,  használatára  késztilt.  A  régis^ 
tár  számára  ezen  kívtil  egy  egész  sereg  éremküldemény  jelentetett  be 
melyek  legnagyobb  részben  a  római  császárság  korát  képviselik.  Ezek 
mellett  érdekes  még  azon  érem  is,  melyet  1 848-ban  a  csak  24  óráig  fenn- 
állott milanói  köztársaság  veretett.  £  köztársaságot  Radeczky  bevonu- 
L'tsa  szüntette  meg.  A  könyvtár  gyarapításához  az  Akadémia  járult.  Odor 
Samu  pénztári  jelentése  után  PonteUy  István  » A  bronz-kor  elleni  moz- 
galmak c  czímü  értekezésének  befejező  részét  olvasta  fel. 

—  A  MÁJUS  11 -ÉN  Ormós  Zsigmond  elnöklete  alatt  tartott  rend- 
kívüli választmányi  gyűlés  a  társulat  ez  évi  X-dik  nagygyűlésének  pro- 
grammját  állapította  meg. 

—  Június  1-én  tartatott  a  társulat  X-dik  nagygyűlése  a  fentne- 
vezett főispán  vezetése  mellett,  ki  rövid  elnöki  megnyitójában  a  társulat 
létjogára  vonatkozólag  utalt  azon  tíz  évi  működésre,  mely  már  mögötte 
áll,  a  mely  működés  hazai  tudományosságunk  emelésére  a  déli  vidéken 
minden  esetre  nem  csekély  eredménynycl  folyt  be.  Különösen  a  régészet 
terén  látszik  nagy  mozgalom,  s  cbbŐl  kifolyólag  utal  elnök  arra,  hogy  a 
társulat  fennállása  véglegesen  biztosítva  csak  akkor  lehet,  ha  az  érdek- 
solidaritás  a  közönség  és  a  társulat  között  szilárd  alapon  álland.  Az 
elnöki  megnyitó  után  Ormós  a  piatra-albai  római  ezüsterem -leletet  mu- 
tatja be,  melynek  végezte  után  a  közönség  cljenekkcl  jutalmazta. 

Most  PonteUy  István  titkári  jelentése  következett,  melynek  elején 
meleg  szavakkal  szól  a  társulat  tíz  évi  működéséről,  melyre  nézve  így 
folytatja:  >vajha  törpe  szám  legyen  az,  társulatunk  jövendő  életében, 
melyre  nézve  nem  is  lehet  hőbb  vágyunk  annál,  hogy  egyesületünk  a 
maga  elé  tűzött  hazafias,  tudományos,  nemzeti  és  speciális  délraagyar- 
országi  föladata  tekintetéből,  az  évtizedek  szakadatlan  során  keresztül 
oly  tekintélyes  és  hatalmas  sülylyal  essék  mindinkább  Délinugyarország 
nemzeti  és  culturális  mérlegébe,  hogy  a  mit  mi  anyagi  és  szellemi  gyönge 


TÁRCZA.  635 

cröuk  tudatában,  c8Ui»áii  mükcdvolökül  mcgkísérlcttünk  :  az  általunk  ed- 
dig csak  szűkebb  határok  között  művelhetett  tudományágaknak  majdan, 
a  legszélesebb  mederben  fejlosztesdt  és  e  keretben  Délmagyarország  ha- 
zafias lakosainak  ugyanazon  nemzeti  érzés,  gondolkozás  és  törekvésben 
való  elválhatatlan  egyesítésését :  az  utánunk  következő  nemzedékek 
nálunk  erőteljesebb  politikai  cs  tudományos  szakférfiai,  még  több  föszük- 
ségü  intézkedések  és  hazafias  intézményeknek  életbeléptetésével,  minden 
tekintetben  kedvező  viszonyok  között  teljesen  életvalóságra  emelhes- 
sék !<  Utal  azon  munkásságra,  melyet  a  társulat  tagjai  az  elmúlt  decen- 
nium  alatt  a  hazai  tudományosság  és  a  nemzetiségi  egyesítési  eszme 
érdekében  kifejtett  s  figyelmeztetni  kivánja  a  tagokat  a  vidéki  muzeu- 
moknak, s  ezek  között  a  délmagyarországinak  is,  a  nemzeti  múzeummal 
való  összhangba  hozatalára,  mely  fŐleg  rendezés  tekintetéből  a  sajtó  által 
újból  és  újból  feleleveníttetett,  mit  kívánatosnak  tart  s  erre  nézve  szük- 
ségesnek véli,  hogy  a  társulat  jogi  állása  és  hatásköre  >a  czélbavett 
országos  szervezés  érvényesülése  esetére,  pontosan  körülírva  és  törvénye- 
sen megállapítva  legyen. «  Ezután  áttér  a  társulat  múlt  évi  működésének 
vázolására.  A  társulat  havi  ülésein  tartott  felolvasások  egész  sorát  ter- 
jeszti elő,  hol  a  felolvasók  között  tudományos  életünk  nem  egy  derék 
napszámosával  találkozunk,  mint  Ormós  elnök  nevével,  ki  a  irékasi 
római  leletről  <  értekezett ;  Edelspacher  Antal,  ki  »Decebal  és  a  dákok  c- 
ról,  a  » Székelyek  eredetérőU  ;  Benedek  Albert  Tinódy  iratairól  törté- 
nelmi szempontból  s  a  fáradhatatlan  Pontdbj  István  titkár  »A  bronz- 
kor elleni  mozgalmakról «  tudományos  készültséggel  írt  értekezéseket 
adtak  elő.  A  társulat  múzeuma  úgy  a  régiség-,  mint  a  könyvtárt  illetőleg 
jelentékenyen  gyarapodott.  Kiváló  érdekkel  bír  Szentkláray  Jenőnek  a 
>Száz  év  Dálmagyarország  legújabb  történetéből*  írójának  a  Török-Becsé- 
től mintegy  két  óránjnra  fekvő  padéi  barbár  őstelepnek  felfedezése ;  ez 
egy  régi  temető,  melynek  közvetlen  közelében  fekvő  magaslatokon  terül- 
tek el  a  barbár  ősi  lakhelyek.  A  társulat  ez  évi  halottai  száma  öt,  kik 
között   Szabó  Imre  szombathelyi  megyés  püspök    nevével  is  találkozunk 

Most  Odor  Samu  pénztárnok  jelentése  következett,  melynek  végez- 
tével elnök  indítványára  Odor,  mint  a  társulatnak  tíz  éven  át  pénztár- 
noka, érdemei  elismeréséül  a  társulat  tiszteleti  tagjává  választatott. 

A  pénztári  jelentést  Horváth  Pius  tanár  » Szemelvények  Horvátor- 
szág történelméből,  tekintettel  a  horvátoknak  adott  » fehér  lap «-ra«  czímü 
lelkiismeretes   tanulmányon   alapuló,  a  meggyőződés   egész  hevével  elö- 

42* 


636  TÁRCZA. 

adott  drtckczcsc  követte,  melyben  feltüntette,  hogy  a  magyar  ns^kl- 
küsdgduek  mindig  megadta  az  árát,  mert  az  idegen  elem  csak  hálátlaii. 
sággal  fizetett  mindig.  Kimutatta,  »bogy  a  hajdani  Horvátország  a  Kul- 
pán  tűi  létezett ;  hogy  az  utóbb  Zágráb,  Várasd  és  Kőrösre  nézve  becsem- 
pészett Horvátország  elnevezés  nem  egyéb  közjogi  bitorlásnál ;  s  hogy 
Yeröcze,  Pozsega,  Szerem  és  Yalkó  vármegyék  egészen  1848-ig  tisztán 
magyar  vármegyék  valának  s  képviselőiket  mindig  a  magyar  országgyű- 
lésre küldöttek.  € 

A  lelkesült  felolvasás  zajos  éljenzésre  ragadta  a  jelenvoltakat,  a 
mire  a  választmányi  és  tagok  megválasztásával  a  gyűlés  befejeződött 

Ezekután  titkár  a  kiállított  tárgyakat  mutatta  be  az  érdeklődők- 
nek, melyek  közül  Berauder  Lajos  festménye,  midőn  Habsburg!  Rudolfot 
Basel  ostrománál  1273-ban  Hohenzollern  Frigyes  tudósítja  császárrá 
választatásáról,  az  adományozások  egyik  legszebb  darabját  képezi.  Ezt  a 
festő  a  trónörökös  egybekelése  emlékére  ajándékozta  a  délmagyarországi 
múzeumnak. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  Dbák  Farkast,  társulatunk  hét  év  óta  fáradhatatlan,  buzgó 
jegyzőjét,  min.  titkárt,  0  cs.  és  ap.  kir.  Felsége  az  igazcágügyministeri- 
umnál  osztálytanácsosi  czimmel  és  jelleggel  felruházni  méltóztatott. 

—  Mit  csinálnak  Történetíróink  ?  Alapszabályaink  36.  §-a  tisz- 
tünkké teszi,  hogy  tagjaink  munkálkodását  figyelemmel  kísérve,  arról 
számot  adjunk.  íme  megteszszük :  Csaplár  Benedek  tagtársunk  ez  évben 
minutiosus  gonddal  kidolgozott  Révai -életrajzának  folytatását  közölte  a 
:>  Figyelőt -ben  s  azt  önállólag  is  kiadja.  Gyűjti  továbbá  az  adatokat  a 
kegyesrend  történetéhez.  —  Caontosi  János  több  tanulmányt  irt  a 
» Magyar  Könyvszemlét -ben,  s  a  nyáron  a  Zrínyi-könyvtár  maradvá- 
nyait fogja  kutatni.  —  Czobor  Béla  a  Rajna-vidékére  utazik  műemlékek 
tanulmányozása  végett.  Keresztyén  mü-archacologlájunnk  ll-ik  füzete 
sajtó  alatt  van.  —  Dohóczky  Ignáez  az  akad.  arcliaeologiai  bizottsága 
megbízásából  a  magyar  érmészet  Árpád-kori  részét  dolgozza  föl,  mely- 
hez a  táblák  heliotypia  útján  készülnek.  Ugyancsak  e  czélból,  mint  mun- 
katárs, dr.  Terginn  Gyula  az  erdélyi  gyűjteményeket  vizsgálja  át. 
Fejérjimtahj  László  a  párisi  nemz.  levél-  és  könyvtárban,  s  a  külüg}*mi- 
nisterium  levéltárában   tett  kutatásokat.   Jövő  hó   elején   tér  vissza  kül- 


1  AIU'XA. 


fí:n 


ifjúiul,  —  Fn^mfnY  kilíuJiyituy  Yiticjtév*  l  UóíuábanriVaticHtii  li'Vel- 
iiirbiui  vcndkívÜl  fontos  kutatiisokatcsstktízalt;  c  búvárlatok  crcdméuyercil 
az  öct.  |íy  ülésen  fog  jelen Uí 8 1  teiuii*  —  Gt/d^/áé  István  n  ^Jáaz-kdnnk  törttí- 
iieti^c-tiek  íll-ik  kötetet  bocsátja  sajtó  alá.  —  (Urcst'KihnÁn  és  Xntjtj  Gyula 
a  gróf  Karolyi-Csabid  okleveles  tiirAt  azerkesztendik.  —  Dr.  Hampfi  Jőmaf 
ás  Torma  Károly  aí|macunii  ásattlsairol  más  helyen  van  eudékezes*  — 
Bfifnik  Imre  oiagyftr  jogtörténeti  taniilinányokkal  fogIalko2Ík|  s  az  idén  íb 
ass  országos  levéltárban  bö  kutatásokat  tett.  —  Dr.  Homzlmmm  Imre  <Ss 
Aítyliith  B^la  e  napokban  N^me  törsz  ágba  lUiiztak,  amaz  miitÜrtcneti,  ez 
utóbbi  inkább  bibliograpbmí  és  diplomát icai  vÍAegálMások  cz«.^ljál>ób  — 
I>r.  Jíon'áf  Arpád|  mint  Ürömmel  halljuk;  okleveltani  mnnkáu  dolgozik. 
—  Jahítb  Elek  száuios,  az  id<?n  megjelent  ttírti'neti  értekezése  mellett, 
munkába  vettii  » Kolozsvár  tí>rténct.c«  ll-ík  kutotiínek  niogiráMt,  — 
Knmiz  Nándor  »MonumentáÍ«-bú]  a  II -ík  kötet  már  ki  vau  nyomva,  b 
nemsokára  megjelenik.  —  Na^  Imre  az  aajoukori  diplomatarium  szer* 
kcfiztcWt  folytatja,  valamint  Vas-,  Zala-  es  Soiirnninegviík  monograpbiá- 
jáboz  gyűjti  az  adatokat.  —  Báró  N^drt/  Albert  *Czímertanáf-ból  már 
12  ív  ki  van  nyomva^  g  az  eUcí  kötet  20  ívnyi  terjedelemmel  az  idcSii 
meg  fog  jelenni  —  Báró  ^)f4r^/  Jenő  » Aggteleki <c  uagy  monograpbiája 
22  Ívnyi  terjedelemben,  400  ábrával,  számos  táblával,  pazar  kiállítás 
baii'a  napokban  jelent  meg,  —  Szeríími  (hUj^ralrhí  Artbnr  berezeg  nagy 
iiomcuelaturájáboK  jó  reszt  összegyűjtötte  már  az  adatokat  —  Oeáí'tj 
]Jpót,  társulata nkat  az  otrantoi  iinn éppilyen  fogja  képviselni  es  a  nápolyi 
magyar  vonatkozások  törtcínetcn  dolgozik.  —  Dr.  Paulrr  G}'ubt  itz 
^Árpádkor  története <*»,  /Vj^v  Frigyes  pedig  a  »Yá rí spánság  történetét -n 
dolgoznak.  ^  BárÓ  Rmíf^ámzhj  Béla  az  idcn  fejezi  be  nagy  miivel tseg- 
ti'trti^neti  mnnkáját.  —  Sfthwum  Feronez  ^Budapest  történetei  második 
kötett^n;  ^Stohl  Károly  pedig  a  *  Székelyek  történeté* -ti  dolgoznak,  — 
Sxilddfj  Áron  az  irodalomtörténeti  eodex  b  a  »Magyar  Költök  t«lra« 
negyedik  kötetének  íísszeállításán  fáradozik.  —  Thtűtf  Kálmán  >IÍ. 
liákóczi  Ferenez  ifjúsága «  czímií  mii  ve  bárom  igen  szép  ktvitclö  réz- 
metszettel scptembcrben  fog  könyvárusi  forgalomba  bocsáttatni.  Eltíiize- 
löi  oly  Bzép  számmal  érkeztek*  bogy  könyváruüi  útra  nem  sok  példány 
JÚt.  —  Z4}íuA^k*f  MiluUy  protestáns  egybnztörténpti  tanulmiinyait  foly- 
tatja, a  a  nyáron  nagyobb  levéltári  körutat  tesz.  —  Kúroltfi  Árpád  a 
veleueaei  díspacci-kat  állítja  össze.  —  Dr,  íí-fiM//  József  a  >  Magyar 
nemzet   U5íté«ctc«   iiépszertí   megírásában  a  XATII,  ezáziulig  jutott.  — 


638  TÁRCZA. 

Marczali  llcnvik  »II.  József « kora  <  törteuettínck  egy  rész^^t  már  meg- 
irta.  —  Ballagi  Aladár  pedig  >III.  Károly  Kora «- hoz  az  adatokat 
gyűjti.  —  Dr.  Kerékgyártó  Árpád  drdemes  írónk  Széchenyi  (Hetnysáhos 
adatokat  gyüjtvdn,  Bécsbe  rándult  föl.  —  SzMeozky  Lajos  >Mihály 
vajdac  történetien  dolgozik  és  az  őszszel  a  varsói  s  esetleg  a  pétervári 
levéltárakban  fog  kutatásokat  tenni.  —  Wertheimer  Ede  Berlinben  gyÜjtí 
az  adatokat  1806rtól  1814-ig  terjedő  korszak  tanulmányozása  es^yá- 
ból.  Eddig  Bécsben  volt.  Nem  említvén  a  többi,  s  a  vidéken  is  scráiyen 
működő  tagtársak  munkálkodását,  ebből  is  látható,  hogy  a  magyar  tör- 
netírók  köztársaságában  nagy  élénkség  uralkodik,  s  hogy  lankadatlan 
munkássággal  iparkodnak  a  nemzeti  történetírás  ügyét  előbbre  vinnL 

—  A  GKooBApniAi  C0NGBE8SC8RA,  moly  scptember  hóban  fog  tar- 
tatni Fráknói  Vilmos  egy  díszmunkát  készíttet.  Ez  lesz  Magyarország 
leírása  a  XV-dik  század  végén  s  XVI.  elején :  olasz  követek  jelentései, 
melyek  a  modenai  és  velenczci  levéltárakban  maradtak  fenn.  Egy  XV-dik 
századi  térkép  másolata  is  fogja  a  különben  is  rendkívül  érdekes  munka 
becsét  emelni. 

—  Az  Országos  Levéltár,  mely  1875  óta,  a  fokonkénti  szerve, 
zés  stádiumában  van,  most,  hogy  a  fogalmazói  osztály  majdnem  véglege- 
sen rendezve  van,  ismét  egy  újabb  lépéssel  haladt  teljes  kifejlődése  felé. 
A  nagyméltóságú  belügyminisztérium  ugyanis  f.  é.  4623.  szám  alatt  meg- 
engedte, hogy  ott,  az  olasz  és  bajor  államlevcl tárak  mintájára,  az  időn- 
ként fennforgó  szükséghez  képest  gyakornoki  állomás  legyen  rendszere- 
sítve s  erre  nézve  az  Országos  Levéltárnak  javaslatát  helyben  hagyta. 
Ezen  intézménynek  czélja  a  levéltári  pályára  készülőknek  kiképzésére 
gyakorlatilag  is  módot  nyújtani,  másrészről  hasznos  munkaerőt  szerezni  úgy 
az  Országos  Levéltár,  mint  általában  hazánk  levéltári  rendszere  részére. 
De  ezen  czél  csak  úgy  lehet  biztosítva,  ha  a  felvcendu  egyén  minden  kívá- 
nalomnak megfelel.  Ilyenekül  a  következők  vannak  feltüntetve  a  mon- 
dott javaslatban.  Szükséges:  1.  hogy  az  illető  akár  a  jogi  akár  a  bölcsé- 
szeti pályát  bevégezte  s  kétség  eseten  az  Országos  Levéltár  bizottsága 
előtt  a  latin  nyelvből  vizsgázott  lég}'cn ;  2.  mint  a  tanulni  vágy  garan- 
tiája,  múlhatatlan  kellék,  hogy  hanninczadik  évét  nem  haladta  túl.  Az 
alkalmasnak  talált  egj'én  aztán  kineveztetvén,  a  hivatalos  esküt  leteszi^ 
8  minden  másban  pedig,  állása  a  többi  minisztoriumi  gyakornokéinak  lesz 
megfelelő,  hogy  t.  i.  ebbeli  minőségükben  tí'iltütt  idejüket  szolgálati  éveikbe 
l)etudni  fogják,  s  hogy  bizonyos  idő  leteltével  s  használhatóságuk   ará- 


TÁSCZA. 


Bf^í* 


1^ 


nyálmii  jívvíidainmy.tatiii  íngriuk  stb.  EgyitlejíUeg  Oiíeu  gyakornoki  íUlásrii 
u  l>díig\uiiniiszt€r  eg}'  fiatal  törtiínctlnivárt  Dr,  CmnU  Dcx«*'ít  iicbány 
magvas  tur tüneti  tantUmány  sy.er5st>jct  nevezte  ki ;  o  FeWge  pedig  n 
>  Magyar  Nemzet  TiJrt<ínet»í«  der^k  írójának  Dr,  ;?:tí/íi/^  Józsefnek,  muu 
katárauukuökj  az  országos  IfvéUnri  togalmíizói  ezímct  es  rangot  Jidönuí* 
nyozDi  niííltíiztiitott 

t  KéxDt*82t;!vTLáL£Ki  HoDuit  Károl\,  ft  magjar  törteiictírók  Ncstorai 
86  éven  kurubaD,  dobokai  birtokán  jun*  11-^n  meghalt  b  13'án  kedvencz 
íi  lm  II  fáj  a  alá,  melyet  maga  ültetett,  temettetett.  Nagyobb  önálló  mun- 
kát csak  egyetlen  egyet  hagyott  hátra  nyomtatásban  —  s  az  Í6  csaknem 
egy  f(51hzázad  elíítt  (1837)  jelent  meg  tölc.  Ez  G^^y  nagy  vaskoa  kötet  volt 
>Doboka- vármegye  esmertet»iae«  ezim  alatt  a  ennek  u  vármegyeinek 
klm6rl^J  monogriipbiil^ját  tartalmazd.  Hodor  Szirmayt  választá  p^^ldányá- 
nak,  mesterének  a  egészen  az  őnyomdokln  haladt  B  csakugyan  oly  szor- 
galommal, alapos  ismerettel  hordta  össze  az  adatokat,  munkájának  oly 
ezdlazcrü  berendezést  adott,  hogy  az  annak  idejeben  m^ltó  feltűnést  kel- 
tett Saját  költségén  nyomatta  ki  —  de  az  általa  hozott  áldozatnak  csak 
kia  része  semi  tériilt  meg,  Sem  anyagi  sem  szellemi  jutalma  nem  voH 
érte :  söt  épen  azt  gáncsolták  bi^unc,  a  mi  munkáját  leginkáb!)  fenn  fogja 
tartani,  hogy  mindetiiitt  részletes^  kimerítő  akart  lenni.  Mint  vidéki 
nemes,  saját  jószágán  élt,  elzárva  a  világtól  s  irodalmi  köröktől  —  de 
azért  folytonosan  gyíijtcitt,  tanult,  leginkább  magának  és  fiókjának*  Áz 
ntobó  időben  nagy  ritkán  megszólalt  s  iiz  >Erdélyi  Múzeum <-ban  vagy 
^Történelmi  Tár*-ban  kiadtu  gyíijtcményének  egy-egy  becsesebb  darabját 
Neje  még  előtte  halt  meg  s  családot  nem  hagyott  maga  után.  Könyvtá- 
rát és  kéziratgyűjtemény  ét  az  Erdélyi  Múzeumnak  hagj^ta* 

+  GtK»s6  Karoly,  segesvári  fugymn.  tanár  múlt  hó  23-án,  hosszas 
gyógyíthatlan  Letegségének  asszál  vetett  véget,  hogy  az  udvarában  lévő 
kátba  ugrott,  honnan  halva  húztáR  ki  a  szercnosétlent.  Az  crdt^yi  szász 
iörténetmVk  és  törtéuct-nyomozók  közt  kiváló  helyet  foglal  eb  Főként 
Ürdiíly  praebisturious,  Dácia  és  a  rómaiak  erdélyi  uralma  történeteivel 
foglalkozott.  A  budapesti  praehistoricus  congressusra  összeállítá  az  erdé- 
lyi lelelek  krónikáját,  egy  nagy  szorgalommal  s  kiváló  szakértelemmel 
készített  munkát,  mely  a  történetíróknak  nagy  szolgálatút  tesz.  Maga  is 
több  ásatást  vezetett  s  a  segesvári  gymniisiumbau  oly  muzeumot  állított 
ösBxe,  hogy  midőn  társulatunk  Segesvárit  tartá  kirándulását,  az  a  szak* 
értőknek  figyelmét  és  elismerését  teljesen  kiérdemelte.  Gaoss,  mint  M, 


640  TÁRCZA. 

nemcsak  helyes  kritikával  állitá  össze  az  adatokat,  hanem  a  kidolgozás 
formájára  is  ügyelt.  Dácia  geographiája  ^s  története  a  római  korban,  to- 
vábbá, a  középdunai  tartományok  cultur-története.  Apaiam  leírása,  a 
jobb  nevű  történetírók  közé  emelték.  Mint  epigraphus  is  szép  nevet  vívott 
ki  s  e  nembe  vágó  közléseivel  Mommsen  nagy  munkájához  is  szolgálta- 
tott adatokat.  Ezenkívül  az  Archiv-ban,  a  segesvári  gymn.  programmjai- 
ban  is  adott  ki  kisebb-nagyobb  közleményeket.  Alapos  kutató,  ügyes  fel- 
dolgozó lévén,  kiváló  előszeretettel  vetette  magát  a  történet  homályos 
pontjainak  tisztázására  s  e  téren  szerencsés  combinatióival  általános  figyel- 
met keltett.  Jókedelyü,  nyájas,  előzékeny  férfi  volt.  Szívesen  érintkezett 
azokkal,  kik  vele  egy  téren  dolgoztak  s  a  hozzá  intézett  kérdésekre  örö- 
mest szolgált  felvilágosítással.  A  megfeszített  munkásság  megtörte  gyenge 
idegzetét  s  agylágyúlásf  idézett  nála  elő.  Orvosai  hoszabb  idő  óta  eltil- 
tották a  dolgozástól,  de  maga  is  fokozatosan  vette  észre  erejét  hanyat- 
lani. Ez  állapot  és  szenvedései  türhetlenné  tetteik  előtte  az  életet  s  az  alig 
38  éves  férfi  a  sírban  keresett  enyhülést.  Magyar  érzelmű  családból  szár' 
mázott  s  atyja,  mint  honvéd  szolgálta  hazáját.  De  ennek  szomorú  végét 
intő  példának  tekinté  s  kerülte  a  politikai  pártküzdelmeket. 

t  N.-VA8ADI  Vasadi  N.  Gyüla,  a  székely  nemzeti  muzcm  derék 
őre,  f.  évi  június  hó  6-án,  élete  36-ik  évében,  úgy  szólván  pályája  kez- 
detén, hunyt  el.  —  A  boldogult  a  budapesti  egyetemen  philosophiai  cur- 
sust  végzett ;  mint  tanárjelölt  a  Cserei-családhoz  került  nevelőnek.  Az 
özvegy  Cseremé  a  szakavatott  nevelő  segélyével  kczdé  gyűjteni  a  Szé- 
kelyföld régiségi,  ethnographiai,  históriai  s  más  emlékeit,  eleintén  merő- 
ben privát  passióból.  A  kisded  gyűjtemény  évek  során  át  tekintélyessé 
szaporodott;  szakértelemmel,  a  modem  múzeumi  követelményeknek 
megfelelően  rendeztetett.  Nem  rég  a  magán-gyÜjtemény  nyilvános  jelle- 
get öltött,  a  tulajdonosnő  nagylelkűségéből  a  székely  nemzet  tulajdonába 
ment  át.  Természetes  volt  tehát^  hogy  a  közkincs  őrizete  is  arra  bízaték, 
ki  összehozásában,  rendezésében  a  főszerepet  vitte.  Vasadinak  csak 
most  nyílott  volna  tér,  melynek  művelésében  képzettségét  rag^'ogtat- 
hatja  vala.  A  kérlelhetetlen  úr  —  a  halál  —  munkájából  ragadta  ki, 
mielőtt  amaz  alapot  dicscsel  tetőzhette  volna  be,  melynek  lerakását  nem 
közönséges  tehetséggel  és  odaadással  kezdé  meg.  Székely  honfitársaink 
kciíyelete  talán  módját  ejti,  hogy  emléke  körükben  megörízteösék ;  hisz 
az  elhunyt  első  sorban  a  székely  culturának  tön  becses  szctlgálatot. 
Béke  lelic^en  porain ! 


TÁRCZA.  641 

—  Aquincum.  A  valhls-  es  közokt.  minisztcrium  segdlycvel  Torma 
Károly  már  a  múlt  hó  eleje  óta  folytatja  az  ó-budai  határban  tavaly  meg- 
kezdett nagy^rdekíí  ásatásait.  Úgyszólván  az  amphitheatrumnak  már  fele 
teljesen  ki  van  ásva,  kitakarítva,  az  egyes  kíméletet  érdemlő  helyeken 
korlátokkal,  hidakkal  ellátva.  Az  amphitheatrum  körül  a  kihordott  föld. 
böl  körtöltést  csináltat  Torma,  s  úgy  véli,  hogy  az  ösz  végére  teljesen 
kiássa.  A  részleges  restauratio  már  el  is  van  határozva  s  a  cultusminis^ 
ter  a  teljes  ki  ásatáshoz  szükséges  összeget  ki  is  utalványozta.  Eddigelö 
számos  tetődíszt,  párkányt,  tárgyat,  ülőpadot,  érmet  stb.  leltek.  — 
Ugyancsak  az  amphitheatrummal  szemben  a  >Papfóldje«  nevezetű  22 
holdnyi  területen  a  főváros  megbízásából  Dr.  Hampel  József  tagtársunk 
nem  kevésbé  érdekes  ásatásokat  kezdett  meg  jun.  elején.  Az  ásatási  terü- 
leten végig  hosezd  árkot  vonatván,  egy  római  —  katonai  bélyegü  Lcg. 
II.  Adiutrix  téglákból  épített  —  fürdőre  bukkant,  annak  meglehetős  ép 
alapfalait  s  mcdenczéit  ásatja  ki,  számos  pénzdarabot  s  egyéb  római 
érdekes  apró  tárgyat,  két  feliratot  lelt.  Mint  látjuk,  a  főváros  régmiilt- 
jának földerítése  nem  szóval  csupán,  hanem  tettel  is  halad  előre. 

—  A  »MoKUMESTA  Arpadiana«,  EiidHcher  nélkülözhetetlen  gyűj- 
teménye két  évtized  óta  nem  volt  megszerezhető  a  rendes  könyvkeres- 
kedői utón.  Az  1849-ben  Sz.-Gallenben  megjelent  könyvet  már  az  ötve- 
nes években  is  csak  antiquariusnál  lehetett  találni.  A  kiadás  nzonban 
nem  fogyott  el,  csak  hevert.  Pár  hónap  óta  ismét  a  könyvpiaczra  bocsátot- 
ták; a  német  könyvkereskedők  10  márkáért  [=  5  frt  70  kr],  a  bécsi 
Bermann  és  Altmann  czég  pedig  6  firt  20  krért  árulják.  Ekkép  tehát 
legfontosabb  történelmi  forrásaink  ismét  megszerezhetők ;  reméljük  azon- 
ban, hogy  egy  az  Endlicherénél  jobb,  kritikus  kiadás  nem  fog  soká  késni. 

—  A  >Steiermarkische  Ge8chicht8blatter«  1880-iki  folyamának 
4-ik utolsó  füzete  Eberlein  Jakab  seckaui  püspök  naptári  följegyzéseit  közli 
az  1617 — 1632.  közti  időből^  mely  inkább  cultur-  mint  politikai  történeti 
foljegyzéseket  tartalmaz.  Azonban  három  okirat  másolata  is  e  följegyzé- 
sek közé  van  igtatva,  melyek  közül  egy:  iGuetachten  so  dem  Betlehemb 
Gábor  zu  Presburckh  wegen  Einnembung  der  Haupstatt  Wien  in  Oester- 
reicb  übergeben  worden  im  1619  Jahrc,  minket  is  közelebbről  érdekel. 


42=* 


642  TÁRCZA. 


TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR, 


—  Az  AGGTELEKI  BARLANG,  MINT  ŐSKORI  TEMKTÖ.  írta  B- 
Nyáry  Jenő.  ELiadja  a  Magyar  Tud.  Akadémia  firebacologlal  bizottsága. 
Egy  tervrajzzal^  három  fánynyomatá  táblával  éá  háromszáz  barmitic^^^C 
szövegbeli  fametszettel.  Badapest.  A  Magyar  TuJamátiyos  Aka^diimia 
kiadása.  1881.  Fraoklin-társulat  könyvnyomdája.  Ncgyedrét.  179  1. 
Betttsoros  tárgymatatóval.  Ára  3  fírt  Kapható  Knoll  Károly  Akad. 
könyvárusnál. 

—  A  Magtar  országgyűlések  Vallásügti  tárgyalásai 
a  reformatiótól  kezdve.  írta  Zinlinszhj  Mihály.  Első  kötet  a  Reformatió- 
tói  a  bécsi  békéig.  Badapest.  1881.  Ára  3  írt. 

—  GYÖRMEGYE  ±8  VÁROS  ANYAGI  MIVELTSÉG  TÖRTÉNETSi. 
Kiváló  tekintettel  a  szorgalmi  néposztály  társadalmi  helyzetére  1000 — 
1301.  írta  Villányi  Szaniszló.  Szt.-benedekreiidi  tag  s  fögymn.  ny.  r. 
tanár.  8-r.  198  1. 

—  Arad  története.  írta  Lakatos  Ottó,  minorita  házfőnök  és 
lelkész.  II.  kötet.  Egy  tervrajzzal  és  egy  színezett  térképpel.  Arad.  1881. 
Gynlai  István  nyomása.  8-r.  274  lap. 

—  A  BÖLCSÉSZETI  JOGTUDOMÁNY  TÖRTÉNELME.  írta  Dr. 
TTerfttfr  Rezső.  Második  javított  kiadás.  Budapest.  1881.  Áfra  1  forint 
50  krajczár. 

—  DiE  YÖLKER  Oesterreich-Ungarns.  Ethuographisch  und  Cul- 
turhistorische  Schilderungen.  FUnftcr  Bánd.  Die  Ungarn  oder  Magyarén. 
Von  Paul  Hunfalvy.  Wien  und  Teschen.  1881.  8-adr.  254  l.  Ára  2  frt 
40  krajczár. 

—  DlE  VÖLKER  Oesterreich-Uugams.  Ethnographisch  und  Cul- 
turhistorísche  Schilderungen.  Sechter  Bánd.  Die  Rum£[DÍen  in  Ungarn, 
Siebenbtlrgen  und  der  Bukovina.  Von  Joan  Sluvici,  Wien  und  Teschen. 
1881.  8-adr.  236  1.  Ára  2  frt  40  kr. 

—  Die  Lösung  der  Wallenstein  Frage.  Von  Dr.  Edmund 
Schebek.  Berlin.  1881.  Nagy  8.adr.  VII  és  612  11.  Ára  7  frt  20  kr. 

—  ÜN  NO0VEAÜ  ROYAUME.  (Roumanic.)  írta  Marbeau  Ede. 
(Extráit  du  Correspondant)  Paris.  Julcs  Gcrvais,  Librairc-Éditeur.  1881. 
8-r.  107  lap.  (Rumun  történeti  vonatkozások.) 


A  ROM Aí SÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBAN, 
S  KÜLÖNÖSÖN  AQUINCUM  VIDÉKÉN. 


B 


ora;i 


^ain 


k  el eiiy észtének  nemhogy  í*v6t,   ile  százaílái 


tienif 

'Sem  montlják  meg  nekünk  a  históriai  emlékek.  A  kútfők  min- 
den neme  hallgat  egy  katastropháról^  mely  Aquincumban  vagy 
Pannoniában  megseTiiniisítctte  volna  a  római  civUisatiőt  —  Ezen 
ballgatásból  azonban  egy  fontos  követkextetést  vonhatunk,  azt 
hogy  vidékünkön  a  római  ílet  nem  egy  erőszakos  9  rögtönös 
halállal  nuüt  ki  Aquincum  az  ö  testvér  városaival  egyetambeu 
nem  egy  rögtönös  rombolás  áldosiatAvá  lett,  hanem  apránként 
enyészett  és  pusztult  cl ;  mortkiUonben  a  szörnyűségeken  kapó,  söt 
azokat  soha  sem  kisebbítni,  hanem  mindig  nagyítani  szerető  kró- 
nikák el  nem  hallgatták  volna. 

Kövessük  nyomról-nyonira  a  található  emlékeket. 

Ke/cb'm  a  nyomozást  a  IV-ik  századon^  mikor  Aquincum 
még  áll ;  de  már  többrendbeli  kalauzaink,  melyek  a  második  és 
harmadik  századot  megvilágították,  elhagynak  bennünket. 

Először  a  föliratos  kövek  szűnnek  meg  a  politikai,  katonai, 
társadalmi  és  magánéletről  felvilágosítui  és  bizalmasan  csevegni, 
Korálíbiidöböl  százával  vannak  kiaknázva  vidékllnkön  a  városunk 
területén.  Köztük  mintegy  76  van  olyan,  melyek  dátuma  meghatá- 
rozható, városunk  területéről  pedig  3tí  ilyen  van  ismertetve  nyom- 
tatásban. Mindez  aK.  u.  XL  és  Ill-dik  századból  való  —  egészen 
a  IV.  század  elejéig  bezárólag.  Még  a  római  birodalom  ama  viha- 
rod éveiben,  250-töl  280-íg,  sem  némulnak  eh  Átlag  véve  minden 
tiaí  évből  mutálhatni  fel  egy-két  mi^gbatározott  keltű  föliratot 
meglehetős  azakadatlan  i^orban,  a  IV.  század  elejéig.  A  számos 
nem  datáltakat  amazok  csoportos  kiséröinek  vehetjük,  s  szabad 
Sscázadok.   188  L  IX,  füsset.  4S 


644  A  eómaisAg  elenykszte  pankoniában. 

fültt-Diiünk,  liogy  a  liol  emezek  Iniiczolata  niegszakacl;  azon  iiiueii 
már.  gyér  lehet  a  mások  száma  is. 

A  dátumos  föliratok  folytonossága  megszakada  310-dikévvel. 

Azonban  a  római  föliratok  gyér  föltünése  még  nem  a 
római  élet  kialvására,  csak  egy  nevezetes  átalakulásra  mutat. 
Miben  áll  ez  az  átalakulás  ? 

Egy  305-ben  kelt  s  Aquincumban  talált,  továbbá  a  310- diki 
s  Duna-Pentelén  lelt  fölirat  még  pogány  szokások  divatozására 
mutat  ^) 

Aquincumban  Maximianus  császárnak,  a  Jovius  (jupiteri) 
czimet  adják  meg  s  az  ö  jóllétének  szentelik  a  kőemléket;  Fente- 
ién pedig  a  D.  M.  áll  a  fölirat  élén.  Diis  Munihus,  azaz  a  pogány 
isteneknek  áldoznak. 

Es  épen  ezek  az  évek  305- tol  310-ig  voltak  birodalomszerte 
a  pogányság  utolsó  évei.  311-ben,  april  30-dikán  adja  ki  Gale- 
rius  császár  az  edictumot  a  keresztyének  üldözésének  megszün- 
tetésére, s  két  évvel  később  kel  a  liires  milanói  rendelet,  melyben 
Nagy-Konstantin  és  Licinius  császárok  a  keresztyénséget  hivata- 
losan emancipálják. 

így  ami  datált  fölirataink  sorozata  elég  pontosan  jelzi  azt  a 
nevezetes  világtörténelmi  időpontot,  melyben  a  pogány  cultus 
és  szokások  hivatalos  helyét  a  keresztyénség  foglalja  el.  —  Ezzel 
együtt  átalában  a  föliratok,  a  történelem  ezen  sokoldalú  világot 
vető  fáklyái  mindinkább  kialusznak.  —  A  pogány  vallással  szo- 
rosan össze  volt  kötve  a  római  állam-,  municipális  és  társadalnú 
élet.  S  mindez  örök  emléket  igyekezett  hagyni  az  utókorra.  A  leg- 
több fblirat  a  pogány  cultusra  vonatkozik,  ilyenek  a  votiv,  és  oltár- 
kövek a  polytheismus  számos  isteneinek,  a  császárok  »numen et- 
jének, s  a  mesterségek  és  egyes  helyek  »geuiusai«-nak  szentelt 
feliratok.  Mindezek  tetemes  contingensei  a  föliratos  gyűjtemé- 
nyeknek, s  mindezek  már  csak  ritka  esetben  tűnhettek  fel  a  IV. 
században,  annak  végéig  pedig  el  kellett  enyésznir)k,  mihelyt  a 
keresztyénség  mélyebi)  gy(">keret  vert  m  szivekben,  fogalmakban 
és  a  szokásokban. 

')  Monimscn.  Corpus  Inscrijitioriini  L.itinannn.  ill.  kötet  IJ.'rJ:?.  t-s 
olí^'j.  száinu   föliratok. 


«  kClOKÖSKN  AQUIN'CDM  VIUÉKÍ.K. 


645 


A  keresztyéiiseg  nislr  a  Tll-ílik  Hzázudbati  biitulalomszerte 
hatalmasan  el  vau  ieijodve ;  de  még  mindig  tUdözött,  s  legfeljebb 
megtűrt  tan.  PanDonia,  miut  egjcbeklieu,  úgy  vallás  dolgában 
sem  volt  kivétel  a  birodalom  többi  tartományai  közöl.  Miudazon 
bizunyitékok,  melyeket  arra  hozbatmik  föl,  hogy  a  IV.  században 
már  Paunonia  népe  keresztyén,  bizonyságok  arra  is.  bogy  Krisz- 
tus nevét,  mint  megváltóét  és  ildvözitoét,  ha  nem  bangoztatták  is, 
de  suttogták  Hzámosan,  már  a  ül.  században  is.  Mert  valamint 
a  legbatalmasabb  római  császárok^  ^gj-egy  Trajanus.  Marcus 
Aiirelius  és  Diocletianus  üldözései  nem  voltak  képesek  terjedését 
meggátolni,  sot  feltartóztatni  sem,  űgy  egy  Nagy  Constantinus 
batalom-szava  sem  lesz  vala  elegendő  arra,  bogy  a  keresztyén- 
8éget  ráoctroyálja  egy  gyökeresen  pogány  bitü  tartományra, 
nemhogy  egy  roppant  birodalomra.  Tudjuk  pedig*  bogy  a  nagy 
császár  távolról  sem  akarta  ráerőszakol  oi  a  keresztyénséget 
alattvalóirai  Hires  edictumai  a  vallások  egy enlö-joguságának  elvét 
hirdetik.  Csak  a  IV.  század  második  felében  használnak  kény- 
szeritü  eszközöket  a  keresztj'énség  átalánossá  tételére  a  császá* 
rok.  De  különben  eme  sziizadban  nem  foljTiak  vérengző  bar* 
czok  a  pogányság  és  keresztyénség  közt,  még  a  pogány  Julianus 
császár  rövid  uralkodása  is  csak  egyes  kihágásszerü  zavarokat  okoz- 
hatott, A  mi  vallásos  kiizdelem  folyt  az  két  keresztyén  felekezet 
egymásközti  viszálya:  a  katbolikus  és  ariánus  felekezeté^  mely 
az  által,  hogy  nagy  élénkséget  támasztott  az  eszmékben  és  világi 
életbem  alkalmasabb  volt  elumozdituí,  mint  bátráltatni  Krisztus 
tanainak  teljes  diadalát  a  pogányság  fölött  Hogy  Pannónia  meny- 
nyire elo  volt  már  készítve  a  keresztyénségre,  bizonyítja  az  is^ 
hogy  szintén  megoszlott  a  katbolioismns  és  ariánismus  kérdé- 
seben. 

Maradtak  fenn  azonban  kétségbevonbatlan  jek'i  is.  Ilye- 
nek nénrely  feliratos  emlékek  a  IV-dik  századból  —  A  pogány 
köf'^liratok  divatját  a  keresztyének  is  megtartották  a  sírkövekre 
nézve.  Négy  ily  keresztyén  felirat  ismeretes  Sabáriából,  a  mai 
Szombathelyről  melyek  egyikét  két  vándor  festömÖvész  emléké- 
nek szentelik  társaik,  s  Kristus  monogrammja  szolgál  bevezeté- 
séül ISÍég  nevezetetíebby  s  már  mütörténelmi  emlék  jött  napfényi^e 
íizáz  PYvt*]  rzt'loít   réisrtí.  Egész  egy  temető,  egy  földalatti  Üreg, 

43* 


646  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBAN. 


a  római  keresztyén  catacombákra  emlékeztető.  ^)  Még  egy  pár 
monogramm  mindaz,  a  mit  Pannoniának  hozzánk  közelebb  esö 
részeiből  fel  lehet  mutatni.  Kevés  mindez ;  de  mégis  ez  tölti  ki  a 
hézagot,  melyet  a  pogány  feliratok  hagynak  310-től  számítva 
tovább  ötven  évnél. 

A  keresztyén  egyház-történeti  irodalom  sem  hagy  merő 
setétségben  Pannoniánk  keresztyénsége  tárgyában,  sőt  azok  egye- 
nes bizonyságul  szolgálnak  a  III.  századra  is.  A  martyrok  lajstro- 
mában találjuk  már  250  körül  Eusebiust,  Cibalae  püspökét,  (a 
mai  Szerémségben  Eszék  és  Mitrovicz  közt.  Valentinián  császár 
születése  helye).  Irenaeus,  mint  Sirmium  püspöke  szenved  halált 
hitéért  Diocletianus  alatt  (uralkodott  284-től  305-ig  K.  u.)  Szent- 
Rutilius  Sabariának,  és  Szent-Quirinus  Sisciának  (Sziszek)  volt 
főpapja.  — Nevezetes  a  vértanuk  lajstromában  a  Sirmium  melletti 
négy  szobrász  halála,  kik  a  pogány  Diocletianus  császárnak  igen 
nagy  megelégedésére,  több  jeles  müvet  állítnak  ki ;  de  midőn  arra 
kapnak  megrendelést,  hogy  Aesculapius  szobrát  faragják  ki,  ennek 
végrehajtását  hitök  megtagadása  jelenek  látják,  s  bár  az  enge- 
detlenség bizonyos  életveszély,  vonakodtak  teljesíteni  a  rendeletet* 
így  árulták  el  addig  titokban  tartott  keresztyén  voltukat,  s  szen- 
vedtek martyr-halált.2)  —  Több  pannóniai  püspökről  tesznek  em- 
lítést, bár  igen  szórványosan,  az  egyház  krónikái.  így  a  325-ben 
a  Nagy-Constantinus  alatt  tartott  hires  nicaeai  végzéseket  alá- 
irta a  sirmiumi  püspök  Domnius  is.  A  szintén  nevezetes  344-diki 
sardicai  (ma  sophiai)  conciliumban  Eutherius  pannóniai  és  Mar- 
cus  sisciai  püspökök  vesznek  részt.  De  legnevezetesebb,  s  a  katho- 
likus  világban  közbotrányul  szolgáló  püspökök  voltak  Valens 
mursai  (eszéki),  és  Ursacius  singidunumi  (l)elgrádi)  püspökök, 
kik  az  arianismushoz  pártvezérül  szegődtek.  ^) 

^)  Achacologiai  Értesítő.  XIII.  k.  (1879.)  Czobor  Béla  közleménye 
169.  éo  k.  L  Ugyanaz  bővebben  »A  keresztydn  müarcbaelogia  Encyclo- 
paediája«  I.  füzet,  139.  1. 

*)  Lásd :  >Untersucbungen  dcr  römiscben  Kaisergescbicbte^  lII. 
k.  324.  1.  kiadja  Wattenbacli.  > Passió  sanctorum  quator  coronatoruin<^ 
czíni  alatt  ismerés  ez  az  eset. 

^)  Joscphus  Dankó^  de  I).  Ilicronymo.  1874.  Moguntiao.  45.  1. 
Terjedelmesen  szól  ezen  tárgyról  Mucliar,  :^Das  römiscbe  Noricuin* 
Ildik  k. 


8  K^LÖKÖí?iLN   AUiriNCtM  VIHÉKÉN. 


iU7 


BíVr  Piiuuoiiia  íekvésénd  fogva  jubbaii  ki  volt  leve  a  latiu, 
mlut  a  görög  befolyásnak,  s  így  már  a  kereRztÓDjség  elsu  száza- 
ílaibíiii  Í8  inkább  a  nyugoti,  inmt  a  keleti  kereszttmység  felé  hajlott, 
nem  volt  ekái-ra  a  keleti  befolyás  elöl  sem.  Egyik  nevezetes  pannon 
város,  Poetovinm  (a  mai  Pettau),  mely  az  olaszorszfigí  útban  esett> 
oly  kereszit^ny  püspökkel  dicsekszik  Victorinus  személyében,  ki  a 
tbcologiai  tudományok  magaslatAn  inkább  görög  műveltségű,  8 
anyanyelve  is  görög  volt. 

Végre  meg  kell  említenem,  hogy  a  IV.  század  keresztyén 
egyházának  két  kilttüö  oszlopa  pannóniai  születésű  volt*  Az  iro- 
dalmilag balhatatlan  Szent-Hieronyraus  Pannóniában  Stridonban 
(állítólag  a  mai  MnraközlK^i),  —  s  a  tettekben  buzgalmas  Sz,- 
Márton  Sabariában  (Szombathelyen)  született,  Igaz^  ^gyik  sem 
saját  hazájában  prófétáskodik.  Hieronymus  élete  nagy  résgét 
Róniában  és  a  szent  földön  tölti,  Sz.-Márton  pedig  a  mai  Fran- 
cziaországban  irtja  tüzzel-vassal  a  római  pogányság  maradványait, 
alapít  szerzetes-zárdákat,  s  leszen  374-ben,  a  Loire  mellékén 
Toursl  püspökké,  Do  vajon  az  egyház  két  bajnokán,  a  különböző 
fegyvernemek  daczára,  feltűnő  rokon  lelkület,  a  nézetek  alkudo- 
zást nem  ismerő  határozottsága,  hogy  ne  mondjam,  vérmes  tülzása, 
emez  intellectualis  harcziasság,  szellemi  vitézkedés  —nem  a  közös 
származásbál  magyarázandó  jellemvonás-e? 

Hog}"  Aquincum  püspöke  a  IV.  század  közepén  az  árián 
felekezethez  tartozott,  az  igen  valószínű ;  mert  ezen  időkből  írják, 
hogy  felső  és  alsó  Pannónia  püspökei  majdnem  kivétel  nélkül 
Ariiis  követei  voltak,  kik  közt  megnevezik  a  föszóvivőket.  Ezek 
Ursacius  a  singidunnmi  és  Valens  a  mursiai  püspök.  *) 

Szóval  Pannónia  keresztyén  voltáról  elég  irodalmi  bizonyí- 
ték maradt  ránk,  söt  az  itteni  Duna  mellékéről  jóval  több,  mint 
a  mennyit  a  Rajna  melléke  bír  fölmutatni  ugyanazon  korból.*) 


^)  Nam  oirines  fero  duanini  Pannoníarum  episcopi  .  .  .  .  ia  perfidía 
eorum  conjiiraverant.  Scd  principcs  mali  istius  (ariaaisini)  habebanttír  a 
a  Síugiduno  UraaciuB,  Valens  a  Mursia»  Sulpicius  Soverus  Sacra  Híst.  Lib, 
IT.  Cap.  64.  Mint  tudjuk^  Valena  püspöknek  tulajdonítják,  hogy  Coii- 
stantins  t  sás  zár  ariánus  Ititt^  különösen  a  inursái  nagy  ütkozctncíl  a  piis- 
ptik  ílltnl  vcghe/  vitt  csel  uláu, 

^)  líettbcrg  Kirchciigegcbichtc  DcutscUJande,  L  k.  221,  és  k.  l 


648  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNÓNIÁBAN, 

Azonban  valamint  másutt,  úgy  Pannoniában  sem  lehet  eb- 
ből a  római  pogányság  teljes  kipusztulását  következtetnünk.  Egyes, 
nevezetes  egyének  még  mindig  pogányok,  mint,  hogy  többet  ne 
említsek,  Ammianius  Marcellinus,  ki  katonai  tisztséget  viselt, 
s  becses  emlékiratot  hagyott  ránk.  Ezenkivül  számos  pogány  szo- 
kás volt  még  meg  mind  a  politikai,  mind  a  társadalmi  életben,  s 
többek  közt  a  circus  és  amphitheatrum  épen  nem  keresztyéni  idő- 
töltése. Még  a  század  végén,  a  nagyon  keresztyén  Theodosius 
császár  fogadtatásáról,  egy  felső  pannóniai  keresztyén  városban, 
érdekes  leírást  bírunk.  A  barbárok  és  egy  vetélytárs  fölött  győze- 
delmeskedő császárnak  az  egész  Aemona  város  (ma  Laybach) 
elébe  sietett,  oly  örömmel,  mint  valamely  ostrom  alól  fölszabadult 
vár  népe.  >A  lelkesedést  sokallni  lehete,  ha  nem  lett  volna  valódi. 
Egész  sereg  ünnepi  tánczos  nyitotta  meg  a  menetet,  hangzott  a 
város  az  énektől  és  a  csattogótól.^)  Egyik  kar  a  diadaléneket  han- 
goztatta, másik  az  elesett  ellenség  gyászdalát ;  ez  a  legyőzöttek 
örökös  vesztét,  amaz  a  győzelmeseknek  mentül  gyakoribb  megér- 
kezését énekelte.  Mindenütt  sürü  tömegek  üdvözölték  a  császárt, 
a  szűnni  nem  akaró  öröm  kellemes  alkalmatlankodásával.  Ott  volt 
teljes  számban  a  szabad  nemesség,  elől  a  hófehér  palástú  senatu- 
rok,  a  municipális  bíborba  öltözött  flamenek,  s  a  süvegeikkel  fel- 
tűnő papok  (sacerdotes).  Viruló  zöld  füzérekkel  voltak  díszítve  a 
város  kapui,  s  a  nap  fényét  számos  fáklya  erösbitette.  Minden  ház 
az  utczára  ontotta  lakosait,  kor  és  nembeli  külömbség  nélkül.  Az 
öregek  szerencsét  kívánta,k  a  császár  évei  számához,  a  gyermekek 
hosszú  életet*  stb.^) 

Mindez  a  Pannoniából  Olaszországba  vezető  útban,  de 
annak  egy  nevezetes  állomásán  történik. 

Azonban  eme  rajz  alkalmazható  minden  ama  korbeli  alka- 
lomra. Bizonyosnak  vehetjük,  hogy  az  ily  ünnepély  Aijuincumban 
hasonlított  ahhoz,  melynek  Aemona  volt  tanúja. 

Keresztyén  volt  a  város,  de  számos  reminiscentiával  a  fényes 
pogány  múltra. 

')  Crotalum  valami  olyas  i'sörgö,  mint  a  spanyol  táncznyok  casta^- 
ncttc-jo.  A  Cybclc  ünnepe  alkalmával  is  liaszn.iltak  ilyekot  a  i«'gi  Kó- 
mában. 

-)  Latinus  Pacatus  Drcpanius,  Pancgyr.  Vut.  'V.  11.  p.  .*i7ö. 


%  fCf f.8!<Ö«liK  laClTOITM  VtDÉffftx. 


64í> 


B.ír  Aquincum  H  köraytike  fökleinég  nem  túrt  föl  keresz- 
tyen tíirküTct,  vagy  monogrammokatéajelTényeket,  b:lrnem  említi 
nevét  a  inarl)Tologia,  sem  pedig  püspökei  földi  balba  tailanságát 
iiem  biztosította  valamelyik  coticilium  uévlajstroma :  nem  marad- 
Uatütt  az  pogány  sziget  a  rómaiság  keresztyéD  tengerébeiK  Külön- 
ben a  pogány  feliratok  sorozata  nem  szakadna  lueg  környékén  a 
31Ü-dik  évvel,  —  Vértanúi  is  lebettek  s  ampbitbeatrumábau  nem 
pgy  keresztyént  dobliattak  a  véreiig5!Ö  vadak  elé,  de  itt  is,  mint 
másutt  sok  ezer,  névtelen  bősnek  maradt  —  A  mi  a  püspököt  illetií 
mihelyt  azt  tesszük  fel.  hogy  Aquincum  keresztyén,  akkor  múlha- 
tatlanul püspököt  is  kell  neki  adnuflk.  Minden  nevezetesebb  város- 
nak volt  püspöke,  annyival  inkább^  mert  egy  ilyen  városhoz  mindig 
jó  nagy  megye  tartozott  a  római  világban.  Mursa  és  Siscia  bizo- 
nyára nem  voltíik  nevezetesebb,  vagy  nagyobb  városok  A(]uin- 
cnmnál.  Azon  neveket  is,  melyeket  mint  pannon  városok  föpap- 
jjtiét  említénk,  inkább  a  véletlen  tartotta  fenn,  &  átalán  a  ritka 
kivételek  közé  tartoznak,  A  birodalom  városainak  legnagyobb 
része  nem  mutathatja  fel  akkori  püspökeit,  bár  kétségkivííl  voltak. 

Hasonlókép  íibból,  hogy  magát  Aquincum  földén  nem  talál- 
tak nevezetes  keresztyén  fölirásokat,  nem  következtethetni,  hogy 
nz  ne  lett  volna  egészen,  vagy  igen  túlnyomóan  keresztyén.  Kü- 
lönben lehet  reményünk  ilyenek  iránt  is,  ha  a  csak  most,  1880-ban 
megkezdett  tüzetes  ásatásokat  folytatják  buzgalmas  búváraink. 

A<ldig  is  foglalkoznunk  kell  még  egy-két  késökori,  a  IV. 
század  második  feléből  fennmaradt  fölirattal,  mely  sem  pogány, 
sem  keresztény,  hanem  egyszerűen  katonai  tárgyú. 

Egyiket  magában  Esztergomban  találták,  me])Tiek  hajdani 
Düve  szerintem  Carpae,  vagy  Carpis  volt*) 

')  MoíJiiDscu  Kphemcndea  Epígraplncac  IL  k.  'Í8Í),  1.  közli  a 
fdirsitut;  du  Esztergomot  Síilváuak  nevezi,  cicgtartvun  ö  is  Sehönvics- 
II cr  trurlltlóít,  a  mit  (fn  nem  telietek.  TJámiit  tartson  valaki  ajáDlataímról 
ti  |»íumoii  városok  elnf^vext^serc  n^scve;  —  de  az  nem  kérdi-a  tárgyú^ 
liogy  HZ  «jdiliíí  elfogadottak  nagy  rciízc^rc  nozvo  világosan  bcbízonyitottani 
Uirthatlunsiigukiiti  —  a  fo  kűtforiíb  a/.  ^Itmcrariumc  Bziimai  nern 
t;iláív/LM  az  addigi  felvotclleb  Bobizonyitotíiui  azt  h,  mily  kony leges  s 
indokolatlan  az«  bogy  AipiiueunibíÜl  az  orszilgntjit  nem  VöríJavár,  hanoin 
Viácgnld  fele  viszik  ti.  Mennyi  be  nem  bizonyított  áUítás  lett  divatOBsá 
a  iiii^tonai  tud ninájiy okban  ! 


650 


A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBAN, 


A  követ  365— 367-beD,  Valeutiniauus  és  Valens  császár 
idejében  annak  emlékére  írják,  hogy  az  ottani  castrumot  annak 
bástyáival  együtt  alapján  kezdve  építették,  midőn  Equitius,  a 
lovasság  és  gyalogság  magistere,  Augustianus  pedig  Valéria 
határszéleinek  duxa  volt. 

A  két  > egyetértő*  császár  gondoskodása  a  határok  megerö- 
dítéséről  kétségkivűl  kiterjedt  Aquincumra  is,  mely  Valériához  tar- 
tozott s  annak  főhelye  volt.  Egészen  mása  ennek  egy  mind  időre,  mind 
helyre  nézve  közelálló  felirat. Itt  már  a  két » egyetértő «  császári  test- 
vér, Valentinianus  és  Valens  mellett  harmadikul  Gratianus  is  em- 
lítve van,  s  ugyanaz  az  Equitius  a  lovasság  és  gyalogság  >Comesec, 
aki  előbb.  Kelt  az  négy-öt  évvel  később  az  előbbinél,  t.  i.  371-ben. 
Lelték  pedig  az  Esztergommal  átellenes  mezőkön,  mint  Mátyás 
király  idejéből  Bonfinius  tudósít.  Tehát  a  barbárok  területén. 
Egy  »burgum«  vagy  is  magánálló  bástya  építéséről  van  szó, 
melyet  a  Martiorum  Leqio  Prima  48  nap  alatt  temető  talpából 
teljesen  befejezett,  s  így  elég  sietve  dolgozott.  ^) 


*)  Érdekesnek  tartom  a  k^t  rokon  tárgyú  s  közel  egyidejű  felira- 
tot idézni : 


Bonf  inf  éle: 

»Judicio  principali  dominorum 
nostrorum,  Valentiniani,  Valentis 
et  Gratiani,  principum  maximorum 
dispositione,  etiam  illustris  viri , 
utriusque  militiae  magistri  Equitis 
(Equitii)  comitis,  Foscanus  praepo- 
eitus  legionia  primae  Martiorum, 
uua  cum  militibus  sibi  creditis 
hunc  Burgum,  cui  nomen  Commer- 
cium  qua  eausa  et  factus  est  a 
fundamentis,  et  construxit  et  ad 
summám  manum  operis,  in  diebus 
XLVIII,  consulatus  divi  nostri 
Gratiani  Augusti  bis  et  Probi,  viri 
clarissimi,  fecit  pervenirc.« 

(Bonfinius.  Dec.  I.  Lib,  I.  Lásd 
saját  munkámat.  » Budapest  az 
Ókorban  €  279.  1.) 


Esztergomi: 

Imperatores  Cacsares  domini  no- 
stri Valentinianus  et  Valens,  fra- 
tres  concordissimi,  victores  maxinii 
ac  triumpliatores  semperque  augusti, 
muros  cum  turribus  horum  castro- 
rum  a  rudimentis  fundamentonun 
consurgere  impcrarunt,  disponcnte 
Equitio  viro  elarissimo  comite,  ma- 
gistro  equituin  peditumque,  curante 
Augustiano, duce  Valé- 
riáé limitis,  Numini  clcmcntiacquc 
eorum  dicatissimis,  (A  pontok  egy 
igen  hiányos  fel  sort  jelölnek,  me- 
lyet kilüigytani.  Momiiiseii  szerint 
abban  benn  kellett  foglalva  leimie 
a  »pcrfectissimus«  c/íinnek,  mely 
a  duxokat  illette  meg."! 


B  KÜLÖ>u'>gt:N  AQÜINUÜM  VlUlÍKÍlK* 


6M 


Végre  tudtommal  leglscsölibi  datjUt  róujai  fölirat  egy  tcgla 
Lídyeg  K.  u.  377-böl,  tehát  Gratiamis  és  Valentinian us  korából: 
t^nuyit  tartalmas::  ^Fritjeridus  vlr  per/edissimus  dux,^^)  A  per- 
iVctissimus  ciím  a  tartományi  kormányzókat  illette  meg,  Ez  is 
mond  csaknem  annyit,  mint  a  fentebbiek,  hogy  Pannónia  határ- 
sjíélein  a  kormányzók  a  határszél  erődítésével  voltak  elfoglalva, 
jneg  377-beu  h.  Kár  hogy  nem  tiulai,  mely  város  határáról  került 
nz  a  tégla  a  nemzeti  múzeumba.  De  a  pesti  oldalon  kiásott  kis 
vár  romjaiban  hasonló  téglát  találtak. 

Ezen  mindenesetre  érdekes  feliratok,  melyek  alkalmasak  vilá- 
got derítői  a  kort  elfoglaló  teendőkre.  PeUünö,  hogy  mind  ezekben 
kevesebb  a  szavak  és  bettlk  összevonása,  olvashatóbbak  és  érthe- 
tőbbek^ mint  rendesen  a  római  epigrammák,  hogy  annál  világo- 
sabbak legyenek.  De  egyszersmind  ezek  az  utolsó  fellobbanása! 
ama  megbecsülhetetlen  világító  toronynak,  melyet  a  római  felira- 
tok szolgáltattak  a  római  élet  s  történelnii  viszonyok  megértésé- 
ben. Búcsnt  kell  vennünk  tőlük,  a  népvándorlás  és  els6  középkor 
százíidainak  setétségében  ilynemű  vezéreket  találni  nem  fogunk.^) 

Meg  lehetj  hogy  az,  a  miről  ezen  utolsó  feliratok  beszélnek, 
fgyszersmind  utolsó  fellobbanása!  a  római  hatalomnak,  alkotó 
erélyének  s  átalán  a  római  életnek  is  a  mi  vidékünkön. 

Ugyanazon  évekről,  melyekből  utolsó  köfelirataiuk  van* 
nak,  szomorú  rajzot  hagyott  fenn  a  tulajdonképi  irodalom,  mely 
beválik  az  enyészet  bevezetéséül  Az  egykorú  s  Pannóniát  és  embe- 
reit jól  isroerÖ  Ammianus  Marcellinus  szolgáltatja  a  színezett 
rajzot,  melyből  csak  a  tárgyunkra  tartozót  veszszük  át,  fölvéve  az 
elbeszélés  fonalát  ott^  hol  egy  előbbi  munkámban  a  chronologiai 
előadást  megszakasztottam,  ^)  s  illetőleg  az  ott  elbeszéltek  kiegé- 
szítését használom  föl  a  pusztulás  korszakának  kiinduláHi  pontjául. 

Krisztus  után  364-ben  két  császára  van  a  római  biroda- 
lomnak. I.  Valentinianns  a  nyugati  birodalom  ura,  melyhez  tar- 


*)  Mommson  Corp.  I.  L.  3761.  ezám. 

^)  E):cn  búeaii  alkalmiéval  helyen  vuu  kös^tűiiotct  uioiidanom  hazai 
regi siígbuvávaiuk nak,  kik  mtiukámbnii  támogiittak,  s  nevezet  csen  Torraa 
K.iroly  kitiiiKÍ  íJznktiHlÓBnnknak»  ki  is  azivca  kra/.seggel  állítá  össze 
Bauímomrft  környJküuk  tlíiiált  feliriitíiit  elojotÖl  végig. 

')  »Biuljtpegt  nz  C>koi*bini«  200,  L 


m^ 


652  A  RÓMAISÁG  ELENYÉ87.TE   PANNÓNIÁBAN. 

toztak  az  első  és  második,  vagy  alsó  Pannouia  és  Valéria  is, 
melynek  főhelye  Aquincum.  Ocscse  Valens  a  keleti  császár  a  már 
akkor  virágzott  Konstantinápoly  fővárosban. 

Belgrád  lévén  a  Kelet  és  Nyugat  közt  a  határvár,  a  pannó- 
niai határvonal  mai  hazánk  déli  vidékein  megszakadt,  s  igy  ott 
könnyebben  megtámadható  lett,  ha  a  keleti  birodalom  védő  ereje 
nem  támogatja ;  viszont  a  keleti  birodalom  limese  is  gyengébbé 
vált,  ha  Belgrádtól  keletre  támadja  meg  az  ellenség,  s  a  nyugati 
császár  hadiereje  nem  működik  közre.  Sőt  maga  az  összes  Pannó- 
nia is  sokat  vesztett  jelentőségéből.  Addig  kiegészítő  lánczszem 
Kelet  és  Nyugat  közt.  Ezért  kellett  egykor  Augustus  csá- 
száraak  okvetlenül  meghódítnia.  Most  a  IV.  század  óta  nem 
összekötő,  hanem  szabadon  álló  végső  lánczszem. 

Azonban  I.  Valentinianus  idejében  a  birodalom  két  felé 
osztásának  eme  veszélye  még  nem  tűnik  fel.  A  két  császár  test- 
vériesen támogatta  egymást,  illetőleg  Valens  alárendelte  magát 
bátyja  nézeteinek  és  akaratjának.  Ez  szokott  a  legmegbizhatóbb 
egyetértés  lenni.  A  fennidézett  felirat  sok  jelentőséggel  nevezi 
őket  igy :  fratres  concordissimi ;  valamint  az  egykorú  Ammianus- 
nál  is  principes  concordissimi  a  czimök.  ^) 

Midőn  a  két  testvér  364-ben  a  siriuiumi  császári  lakban 
clliucsuzik  egymástól,  különösen  Pannouia  lehetett  nagy  várako- 
zással az  új  császár  jótéteményeire.  Mert  I.  Valentinianus  Pan- 
nóniából Cibalae  városból  származott. ")  Nemcsak  hogy  idevaló 
eredetű,  hanem  mindjárt  uralkodása  kezdetén  különös  kedvezés- 
ben  részesítette  a  pannóniai  származásuakat,  azokat  még  érdem- 
telenül is  magas  polczokra  emelvén. 

Azonban  mindkét  császár  csak  gyűlöltebbé  tette  mások  előtt 
a  pannon  nevet,  s  egy  lázadás  alkalmával  Valens  ellen  Sahaja- 
riu8  gúnynevet  kiáltottak  utána,  minthogy  Pannoniában  a  köz- 
rend nemzeti  itala  a  sabaja  volt,  mi  nem  egyéb  a  rómaiak  és  görö- 
gök által  megvetett  sörnél.  ^) 


^)  Amm.  Marcellinus  Lib.  XXIV.  Cap.  .'>. 

-)  A  mai  Vinkovczo  a  Szcreinsegbcn.  Az  s^ítincrarium^^  .szerint  pon- 
tosaii  talál  a  iiidret. 

»)  Amm.  MaiT.  L.  XXVI.  V.  H. 


($  Ktl/»N'Öt!FN    VQÜINCUM  VIÜÉKéN. 


6?i3 


De  senki  sem  siratta  meg  aonyira  a  panuon  nyugati  császár 
uralkodását,  miut  maga  Paunouia*  Mi.ut  L  Valeutiiiiamis  ueincsak 
terméssseténéL  hanem  elveinél  fogva  is  a  legembertelenebb  zsaruo- 
kok közé  lartozott.  Miud  jiiaticiája,  iiiiml  financiális  kormányzata 
a  gyilkosság  és  fosztogatás  kovIAtlan  gyakorlása.  A  mi  auio- 
numiája  volt  a  városokimk.  megszüntette,  A  választott  polgár- 
mesterek helyett  központi  hivatalnokokat  rendelt  minden  helyhaló- 
ighüz,  defensoroknak  nevezvén  ükét,  mintha  föladatuk  lett  volna 
i>7j'gvi)y  osztályt  az  aristocratia  nyomába  ellen  védeni  ^)  De  ha 
csakugyan  kikerült  neki  a  nagy  földbirtokosokat  legyilkoltatni^ 
kibujdn^ásra  kényszerítői,  vagy  koldusbotra  juttatni  az  6  tisztvi- 
selői által,  a  szegények  szintúgy  sanyargatva  voltak  a  megbirhu- 
tatlau  adók  által.  Alatta  a  birák  közt  az  volt  legkedvesebb,  ki 
legtölib  halálos  ítéletet  mondott  ki  s  az  a  legjobb  kormányzó,  ki 
bíVrlönnel,  kinpaddal  sot  kivégzés  által  is  mentül  több  adót  hajt 
be.  Kern  volt  rá  péhla^  hogy  a  császár  vagy  egy  felebbezésnél  vala- 
kinek megkeg)^ehnezett  volna.  —  Ha  valakiről  jelentették,  nem 
tizetbet,  nincs  semmije,  a  válasz  az  volt:  vanfrjt!  Hogy  ily  elvei- 
ben szivét  megerusitse,  madarak  helyett  medvéket  tartf>tt  kalit- 
kában^ előszobájában,  melyek  ktilönösen  éló  emberek  szétnmrezan- 
golásában  voltak  dressirozva. 

Lelke  egész  cynismusát  jellemzi,  liugy  az  <*gyik  medv«''t  Mihl" 
Hfik  (kis  kedves)^  a  másikat  Innoccntuinak  (ártatlanság)  nevezte. 

Hü  hasonmásai  voltak  ezek  a  császár  két  tisztviselőjének, 
kik  küZíU  egyiket  Prvhusnak  (jámborj  kegyes),  másikat  Actjuíti* 
UAtutk  (igazságosnak)  nevezték,  s  kik  legéktelenebbül  dúltak  Pan- 
noriiában.  Az  egyike  mint  lllyria  polgári  fókormányzója^  a  másik 
mint  a  valeriai  Duna  hatíirszél  űuxa  pusztított. 

Különösen  azt  az  osztályt  tették  tönkre,  melynél  csaknem 
kizárólag  volt  a  vagyon:  a  nagy  földbirtokosságot  ^) 


»)  Cod.  Theodos.  L.  I.  Tit  29. 

*)  Ammiaims  Marcelliutis  L.  XXX.  C,  5,  De  töl^h  máő  holyen 
cooerot  adatokfit  hoz  fel  Píituimiía  nyoinoráról  IVolms  iiojgúri  knrmííiiy/.ó 
alatt.  Sxűut'Jeromoa ,  ugy  Inta/Jk ,  u  nevczi-tt's  író  nynrnúu  össintea 
fisíól  nrrúl,  bogy  miftütt  ii  lisirliurok  piii^/^tították  l'nioiniiiiÍi|  —  u  kor- 
mány iga  zúgtál  mi  ndókkal  khnoritottc.  Eiieobii  Chrouiuou  uz  illetö  lívck- 


Éík 


654  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNÓNIÁBAN, 

Mindeu  arra  mutat,  hogy  a  népnek  rendkívüli  adókkal  való 
terheltetését  nem  igazolta  az  elkerülhetetlen  szükség  sem.  L  Va- 
lentinianus  katona  és  csak  katona  volt.  Az  ilyen  pedig  még  had- 
vezérnek  sem  jó,  nemhogy  uralkodónak.  Várépítési  mániában 
szenvedett.  Mintha  holt  falak  elegendők  volnának  egy  birodalom 
védelmére !  Be  sem  érte  a  kipróbált  czélszerüségü  vonalakkal,  a 
Rajna  és  Duna  mentén,  hanem  érthetetlen  számítással  és  még 
érthetetlenebb  sietséggel  mind  a  Rajnán,  mind  a  Dunán  túl,  a 
szövetséges  barbárok  földén  oly  erődöket  akart  emelni,  melyek  a 
vonalon  kívül  esvén,  hadi  czélra  alig  lehettek  alkalmasok.  Ellen- 
ben alkalmasok  voltak  arra,  hogy  mind  a  Rajna  mind  a  Duna 
mellékén  a  szomszéd  barbár  népeket  csalhatlanúl  fegyverre  szó- 
lítsák Róma  ellen.  Oly  rósz  kormányzó,  minő  I.  Valentiníanus  volt, 
mikép  lehetne  jó  diplomata?  — A  kinek  saját  népére  kormány- 
zási jelszava:  ne  kíméld,  —  annak  a  külső  népek  iránti  politikája 
is  csak  ez  lehetett:  hírmondó  se  maradjon  közülök! 

A  IV.  században  a  császárok  politikája  a  szomszéd  népek 
irányában  olyan  volt,  mint  a  veszni  indultaké  szokott  lenni. 

Még  nagy  Constatinus  sem  látta  be  annak  igazságát,  hogy 
a  szomszéd  quadokat  és  szarmatákat  kímélni,  sőt  erősítni  kell ; 
mert  saját  hazájok  védelme  érdekében  különb  védpaizsok  a  mesz- 
szebbi,  hatalmasb  barbárok  ellen,  mint  a  helyökbe  állítandott  római 
erődvonalok  lennének.  0  volt,  ki  az  alföldi  szármátokat  a  góthok, 
s  majd  egy  belső  szakadás  által  erejökben  megtörte.  Constantius 
folytatta  a  szerencsétlen  politikát.  Tudjuk,  hogy  a  nagy  Márcus 
Aurelius  erővel  tartóztatta  vissza  a  quadokat,  midőn  azok  felföl- 
dünkről messzebb  akartak  bujdosni.  Constantius  pedig  a  szármá- 
toknak azt  parancsolja,  költözzenek  el  hazájokból,  a  mai  Bácská- 
ból és  Bánságból,  —  vagy  kiirtja  őket. 

Az  az  élet-halál  harcz,  melylyel  a  megfogyott  szármátok  az 
óríási  római  hatalom  ellen  védik  magukat,  s  a  tatáros  pusztítá- 
sok daczára  is  megmaradnak  szülőföldjükön,  épen  arra  volt  bizony- 
ság, mily  használható  szövetségesül  az  ily  vitéz  s  hazájához  eny- 
nyire  ragaszkodó  szomszéd. 

Ha  néha  alkalmatlan  is,  de  közös  bajban  és  veszélyben  csak 
jó  barát  lehet.  I.  Valentiníanus,  a  czóltalan  ván'pítés  s  a  római 
parancsnokok  perfid  eljárása  által  lázadásra  kényszeríték  a  qua- 


B  KÜLÖNÖSEN  AqÜlKCÜM  VIDÉKÉN. 


055 


ilokat  és  szövetségeseiket  a  szármátokat.  Nem  alaptalanul  sejtet- 
ték, liogy  ez  újabb  kötekedés  egy  elleuök  iutézeüdö  irtó  báborCira^ 
melyet  basonló  eszközökkel  a  császár  megkezdett  volt  a  Bajnánál 

A  szövetséges  barbárok  szokott  cgj'etértéssel  s  váratlanság- 
gal rontottak  be  a  készülellen  római  területre.  Nem  Aquincum 
táján  keltnek  át  a  Dunán,  hanem  valabol  Vukovár  és  Újvidék  közt, 
jrenesen  az  ottani  főhely :  Sírraium  ellen  törnek.  Mert  a  mai 
rinkovczeés  Mitrovic;^  közi  R^kvö  Sid  helységnél,  melyet  a  római 
korban  villa  Pistrensisuek  nevez  Aramianus,  majdnem  elfogják  a 
l»arbárok  a  császár  fiának  Gratianusnak  jegyesét,  ki  ott  katonai 
fedezet  nélkül  utazva  ebédelt,  *) 

Ha  a  barbárok  a  Duna  éjszakibb  vidékein  törnek  vala  be,  a 
rendkívül  gyors  akkori  posta  idején  megbozta  volna  a  birt  Sirmi- 
nmba^  Probus  kormányzó  székvárosába,  és  ez  sem  azt  nem  engedi^ 
hogy  egy  császári  jeg}es  ily  elővigyázat  nélkül  utazgassék,  sem 
azt,  hogy  Sirmiumot  a  barbárok  majdnem  elfoglalják  a  készület- 
lenség  miatt.  A  betörés  hírére  Equitius  a  katortai  kormányzó 
éjszakon,  ián  Aquincum  táján  vonja  meg  magát,  miután  a  barbárok 
két  légiót  külön-külön  gyors  támadás  által  szélylyel  vertek.  Az 
ifjú  Theodosius^  most  Moesia  (mai  Szerbország)  parancsnoka,  s 
későbbi  császár  diadalmaskodik  a  quadokon  és  szarmatákon,  s  a 
béke  371-ben  helyreállt,  miután,  úgy  látszik,  Aquincumot  és  kör- 
nyékét ezen  barbár  pusztítás  nem  érintette. 

Évek  multak,  s  kezdett  már  mindkét  fél  fátyolt  vetni  a 
történtekre,  midőn  I.  Valentinianus  a  kibékített  barbárok  ellen, 
minden  éj  kiliivás  nélkül  megkezdi  az  irtó  háborút.  Sereggel 
érkezik  Galliából  Carnuntumhoz,  hol  három  nyári  hónapot  tölt 
hadi  készületekkel.  Hiában  kérlelik  a  barbároL  375-ben  őszszel 
kedveucz  vezérét,  Merobaudesi  átküldi  a  Duna  felsőbb  részén  a 
quad  földre,  maga  pedig  Aquincumhoz  jön  alá. 

Gyorsan  hajóhidat  köttet  a  Dunán,  mi  bizonyítja  egy  másutt 


1)  Amw.  Mftrcelliniia  siseriat  (L.  XXIX.  a  G.)  Sirmlumtól  2G 
pcSmai  m^rtíoldro  történt  ez.  A  helyet  ö  »piiblica  villác-nak  írja  >qucm 
appelhiut  Píatrensem*  (malom-  vagy  aütöhclyröl).  Az  Itiaerariumban  26 
iiifdre  Sirmiuratól  Ulinua  nevű  áUomás  feküdt.  A  két  hely  közel  SKOm- 
szddoa.  26  római  mfj  mintegy  o  udmet  mf. 


050  A  RÓMAISÁG  ELKNYJ^SZTK  PANNÓNIÁBAN, 

iudokolt  állításomat,  hogy  a  hajóhad  egyik  nevezetes  főállomása 
ezen  a  tájon  volt,  nem  pedig  észellenesen  valahol  Mohácsnál. 

A  császár  és  vezére  a  quád  földön  oly  győzelmet  TÍvtak, 
melyben  se  dicsőség,  se  emberi  érzet,  se  számítás  nem  volt :  a  véd- 
telen lakosokat  mészárolták,  lakaikat  felégették,  ingóságaikat 
elrabolták.  Még  dicsekedett,  hogy  a  rómaiak  részéről  egy  katona 
sem  esett  el ! 

Visszatérve  ezen  hősies  expeditióból,  a  császár  Aquincum- 
ban piheni  ki  magát.  De  közelgett  a  tél,  midőn  a  Duna  jege 
beállhat.  Annál  fogva  ezen  kitett  hely  nem  volt  alkalmas  főhadi- 
szállás egy  császár  számára.  Sabariába  tette  át,  habár  az  erődnek 
gyenge,  s  városnak  a  többrendbeli  kárvallások'  által  szegény.  A 
császárnak  ott  sincs  nyugta.  Szemle  alá  veszi  a  dunai  erődöket 
s  november  közepén  tul  Bregatiumban  találjuk.  Itt  történik,  hogy 
az  embertelen  indulatosságu  zsarnokot  a  quád  követekre  fölhá- 
borodván, szélhűdés  éri,  és  hirtelen  halállal  múlik  ki. 

Halála  nem  hagyott  trónüresedést.  Keleten  öcscse  Valens 
uralkodik. 

Nyugaton  fia  Gratianus  már  ki  volt  kiáltva  atyja  életében 
uralkodó  társul.  De  mindkét  császár  távol  volt  Pannoniától ;  a  fia- 
tal Gratianus  Galliában  levén  elfoglalva.  A  Pannoniában  jelen 
volt  vezérférfiak  méltán  tarthattak  attól,  hogy  a  quádok  és  szár- 
matok megtudván  a  császár  halálát,  vérszemre  kapnak  s  még  a 
télen  fognak  támadólag  lépni  fel.  Oly  bánás  után^  minőben  Valen- 
tinianus  részesítette  őket,  bizonyos  volt.  hogy  fel  fognak  használni 
minden  alkalmat  a  boszuállásra.  Azért,  nehogy  a  barbárok  üresnek 
véljék  a  császári  trónt,  a  meghalt  császárnak  hasonló  nevű  kis 
gyermek  fiát  ünnepélyesen  trónra  emelik  II.  Valentinianus  név 
alatt,  társcsászárúl  bátyja  mellé.  A  négy  éves  fiu  anyjával  együtt 
közel  tartózkodott  —  hihetőleg  Sabariában,  a  téli  főhadiszálláson, 
vagy,  meg  lehet,  Aquincumban.  Annyi  bizonyos,  hogy  II.  Valen- 
tinianusnak  ünnepélyes  kikiáltása  és  fölavatása,  városunkban, 
Aquincumban  ment  véghez  375-ben,  novembernek  vagy  23-dik 
vagy  29-dik  napján,  hat  napra  azután,  hogy  I.  Valentinianus 
kimúlt 

Kérdés  tárgya,  volt-e  Aquincumban  császári  palota,  mint 
Sirmiumban,  hol  ilyen  ünnepélyesség  méltóan  volt  rendezhető. 


f^  KrínNOsEK  ^QÜINCTIM  X'-tDKKÍX; 


fiS? 


SuIj;MKH>ítij  1*'\«  II  «  ,u-/;ui  fürclAy  lelicti'ít  paioía  ]^,  Annái  togvíi 
meg  Icliet^  hogy  egyik  kiitfö,  mely  a  nevezett  trőrvralépíisröl 
beszél,  épen  királyi  palotát  ért,  inidöii  IL  VKlentiüiaiiast  a  f/an-* 
íf^Híban  ( latinul  in  regiíiiii)  irtourlja  trónra  í^meltnek.  Bármint 
legyen  ez.  annyit  látiiok;  hogy  Aquincumot  ily  ünnepélyre  méltói) l> 
helynek  tartották,  (Ammiaims  szerint  J^raore  sc»lenni*  történt  a 
lelaTatás),  mint  Bregetiumot  vagy  Sabariát.  *) 

Ezen  érdekes  adat  vArosunkról  az  utolsó  h  a  római  korszak- 
ból Mert  mint  tudva  van*  37fi-fn!  krU  számítani  egy  új  korsza- 
kot, a  nagj^  uépvándorlástt. 

Városunk  sorsára  nézve  nieg-megvillan  vagy  száz  évig  egy- 
f*gy  históriai  adat,  mely  közvetve  vagy  közvetlenül  tartozik  rá.  De 
a  világítás  halavány  és  kétes,  A  történelmi  valószinűség  elleakezni 
kezd  az  egyenes  adatokkal,  ft  egy  eddigi  közvetett  segédeszközt  csak 
igen  óvatosan  és  ritkán  használhatunk. 

A  római  korban  minden  tartomány  és  vároís  annyira  hason- 
lított fövonásaiban  i:^ymásho2,  hogy  az  egészről  való  iameretüo- 
ket  felhasználhattuk  egyes  városuk  és  tartományok  rajzához.   De 

')  A  kútfők  egy  része  nc*tu  nevea^i  meg,  de  más  része,  megnevezi 

Aquincumot,  mint  az  ÜDUcpííly  helycít :  Scxto  dic  post  parentis  obitum 
Imperátor  legitimé  deciaratus  Auga&tus  nuncupatur  (\^alentÍQÍanus  IL) 
morc  scílenni,    Ammíanua  Marc.   XXX.    10,   Vakntimaniis  adhuc  quadri- 

mnítd  auctorc    Equitio  ct  Merobaudc creatus  est  imperátor,  (Aur. 

Yict  £pit.  45.)  Zosimtis  Lik  IV,  Cap.  Id.  azlütcfa  nem  nevezi  meg  a 
vtlrost;  dü  indokát  adja  aniiak^  hcjgy  Morobaude»  vs  Equítius  a  társ  CBá- 
szúrok  híre  nélkül  sietoek  a  kikiáltással.  Szintén  Zosimua  az  ünnepély 
lielycfc  nézví^  kinilyi  palotát  sejtet  tS^v  iÍaatXuai\  s  Ö  említi,  hogy  a 
gyermek  csiszár  anyjával  Just inával  e^yíítt  l,  YaL  halála  helyétől  nem 
messze  élt  (Sabariálmn  vagy  Aquincumban?).  A  következő  kiitfŐk  n 
várost  meguev^ezik ;  Lovatüs  est  Valentínianuö  junior  A.  filiua  A.  Valen- 
tiniani^  ab  exercitu  in  tribtinali  die  X.  kai.  decembris  in  €ÍvHnt&  Acmco. 
(Idatius,  p,  93.)  lísdem  consulibns  (375.  év)  levatus  est  Valentini.anua 
Augiistus  mense  Dio  ex  a.  d.  V.  kai,  decembris  in  ítrbc  Aájnco.  (Chroii. 
Píwch,  ed.  BoniL  p.  5öO.)  Bucrates  Hist.  Eecles.  Lib.  IV.  Cap.  31. 
elmondván^  hoy^y  I,  Valent  novcjuber  17.  balt  meg  igy  folytatja : , . .  mili- 

tes  f»i?xto  post   obitum  ejus  dic  íilinm   ejus imperatorem   iu 

Acúiif^o  civitate  Ualiac  (sic)  pronnnciant.«  Sozomenea  (VT,  3G.)  Valeuti- 
üiatiua  halálát  teljeBen  biztos  bidtoriai  tadat  ellenére  Galliába  teszi  téve- 
ilésbüL  —  Kafiima  (Lib.  II,  Cap.  12.)  Probust,  Illyri a  polgári  fökormány- 
xúját  mondja  a  gyermek  császár  trónrajut  tatása  azerssöjének. 


658  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBANT, 

az  analógiák  fölvétele  a  népTándorlás  korában  igen  nagy  tévedé- 
sekre vezethetne,  különböző  vidékeknek  és  városoknak  sorsá- 
ban különbségek  mutatkozván.  Még  azt  sem  mondhatjuk,  hogy 
Pannónia  állapota  egy-egy  időpontban  hasonló  lett  volna  a  szom- 
széd Noricuméhoz.  Az  egyenes  adatok  gyér  volta  miatt,  mintegy 
a  középkor  szellemében,  mi  is  inkább  csak  laza  krónikát,  mint 
rajzot  adhatunk  városunk  ama  koráról,  mely  rá  nézve  a  pusztu- 
lás korszaka. 

A  népvándorlás  első  nagy  hullámcsapása  376-ban  nem  a  pan- 
non határokat  támadta  meg.  Az  Aldunánál  bocsájtott  be  a  bátyja 
halála  után  tanácstalanul  maradt  Valens  200.000  góthot,  pedig 
előre  tudhatta,  hogy  ily  tömeget  egy  helyen  élelmeznie  lehetetlen, 
s  az  rablásra  szorul,  ebből  pedig  harcz  fejlődik  ki.  I.  Valentinia- 
nus  hiában  merítette  ki  népe  adóképességét  a  várak  épitésére. 

Ocscsének  első  dolga,  hogy  az  akol  erős  palánkját  önkényt, 
erős  kényszerítő  ok  nélkül,  nyitja  meg  a  farkasoknak.  A  barbár 
népek  most  ahires  limes  háta  mögött  gazdálkodhattak,  s  bár  vidé- 
künkre a  góthok  csak  400-ik  év  táján  kerültek  fel  a  mai  Görög- 
ország felől,  úgy  látszik,  ezen  negyedszáz  év  alatt  Pannoniában 
is  történtek  barbár  dúlások. 

Már  378-ban  úgy  látszik,  a  húnnokkal  vegyes  vizigóthok 
áttörvén  a  Balkán  hegység  szorosait,  Pannóniában  is  dúlnak.  — 
Hogy  a  szomszéd  quadok  és  szarmaták  is  ezen  évek  zavarában 
kilesték  az  alkalmas  időt  boszujok  töltésére,  az  elég  valószínű  a 
fenn  vázolt  viszonyokból.  De  Szt.-Jeromos  is,  az  egykorú,  mint 
egy  alábbi  idézetből  kitűnik,  tesz  rá  homályos  czélzást,  midőn 
396-ban  irván,  mintegy  húsz  évet  említ,  mely  alatt  másokkal 
versenyt  a  szarmaták  és  quádok  is  dúlták  a  tartományt.  A  ked- 
vező alkalom  ezekre  nézve  leginkább  377-re  tehető,  midőn  Pan- 
nónia katonai  kormányzója  a  föntebbi  téglafeliratbau  megnevezett 
Frigeridus,  császára,  Gratianus  parancsára  Thráczia  felé  vezérli 
hadait  a  góthok  ellen,  mint  az  egykorú  Ammianus  írja.  Ugyan- 
ebben az  évben  tör  ki  egy  nagy  éhség,  kapcsolatban  a  pestissel  s 
egy  marhavészszel,  mely  Pannónia  felöl  terjedt  ki  a  birodalom 
több  részére.  Ügy  látszik,  hogy  a  I.  Valentinianus  halálát  köve- 
tett néhány  év  alatt  történt  Poetovionak,  amaiPettaunak  barbár 
kézre  jutása,  s  mint  irják,    az  ottani  ariánus  püspök  árulása  nyo- 


R  KÜLÖnAöKN  AQUINCUM  VIliíIKÉK. 


rj5í) 


mán*  Ugj.iuazun  nioie  teszik  Miirsa  >  eszed  elmét,  s  állitólag  végsfi 
pusztulását  ig,  melyet  a  katliolikus  hivuk  isten  büntetésé uek  tekin- 
tettek a  miatt,  hogy  ez  a  váras  mintegy  az  arian  eretnekség  bás- 
tyája volt ') 

A  két  várus  sasereuesétleuségét  nyilván  különböző  barbár 
nép  okozta.  Mert  Pettant  kétségkiTü!  a  gótbuk  szállottíik  meg, 
kik  ariánus  keresztények  voltak.  Ellenben  az  akkori  Eszéket  nem 
az  ariánus  góthok  bÜtitetUettók  arianismusáíVt* 

Az  eg}'koru  eralókek megnevezte* pusztítások  aSzáva  és  Dráva 
melléki  Pannóniában  mentek  végliez,  melyet  a  betört  barbárok 
legközelebb  találtak*  Nem  lelietetlen*  idejök  nem  volt  a  tartomány 
ejszakibb  részeit  is  meglátogatni ;  uiert  Gratiauus  császár  378-ban 
személyesen  jÖ  tekintélyes  hadiikkal  Pannóniába,  s  pár  évig  bol 
Sirmiumban,  hol  Aqniléjában,  hol  felső  Olaszországban  tartózkod- 
ván, mintegy  őrizni  látszik  nyugati  birodalma  keleti  határait 
382-igy  midőn  Theodosius  lecsendesíti  az  ellenséges  barbái*  moz- 
galmakat* 

Mindamellett  úgy  látszik,  elég  kár  és  romlás  történt  Pan- 
nonia-S2ei*te  a  népvándorlás  kezdetétől  számított  csak  negyed- 
száz év  alatt  Í8. 

Már  39  l-ben  egy  kitűnő  szónok,  Laiinus  Pacatus,  midőn  nagy 
Theodosius  diadalmenetét  tartja  Rómában,  a  magasztaló  ünnepi 
beszédben  czélzást  tesz  a  barbároknak  vidékünkön  való  dulására. 
A  szónok  Rómát  beszéltetve,  mondja : 

<Mind  a  mit  letarol  a  góth,  elrabol  a  hun,  eltulajdonit  az 
alán,  az  Arcadíus  vesztesége  (Theodosius  nagyobbik  fia),« 

Elvesztettem,  oh  én  szerencsétlen,  a  Pannóniákat^  gyászo- 
lom Illyria  gyászát  s  csak  néznem  lehet  Gallia  veszedelmét 
Bes;iéljek-e  polgáraitól  megfosztott  városokról,  menekült  neme- 
sektől megnépesült  pusztákról,  magas  tisztségeket  viseltek  koldus- 
botjáról, vesztéről,  rablánczairól?< 

De  a  szónoklat  ezen  része  Theodosius  uralkodása  kezdetére, 
a  379— 382-dik  évre  vonatkozhatik,  s  azért  oly  setét,  hogy  a  béka 
szerző  császár  érdeme  annál  fényesebbnek  tüojék  feb 

Mert  Pacatus  így  szól  tovább : 


\)  Ttlliifíiont  V.  Iő3.  a  378.  övhez. 


41 


660  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNÓNIÁBAN, 

».  .  .  .  valamenDji  scytha  uemzetség,  (huD,  góth,  alán)  édes- 
gető jóságodra  seregesen  tódult  lobogód  alá. .  .  .  Soha  sem  látott 
tünemény!  Róma  vezérei  alatt  szolgál  Rómának  iménti  ellen- 
sége, s  követi  a  zászlót,  melylyel  szemben  állott.  Pannoíiia  váro- 
sait, melyeket  ellenségesen  néptelenített  volt  el,  most  katonaképen 
népesíti.  Parancs  szóra  mozdult,  őrt  állott  góth,  hún  és  alán,  s 
igen  ritkán  tette  ki  magát  a  megrovásnak.  Nem  volt  ott  zaj,  ren- 
detlenség, rablás,  mint  a  barbároknál,  sőt  mikor  szűk  volt  az  éle- 
lem, békén  tűrték  a  nélkülözést.  A  szám  okozta  szükséget  mérték- 
letességgel bőséggé  igyekeztek  tenni,  nem  kivánva  egyéb  jutalmat, 
mint  hogy  katonáidnak  nevezzed  őket.«  ^) 

A  fentebbiekből  látjuk,  hogy  egy  időben  Pannónia  és  Illyri- 
cum  elveszettnek  volt  tekinthető  Rómára  nézve,  s  nem  egy  városát 
kirabolták  és  elnéptelenítették.  A  lakosok  egyrésze  elveszett,  más 
rabságra  jutott,  más  erdőkbe,  pusztákra  meuekűlt.  De  Theodosius 
nemcsak  békét  szerzett,  hanem  a  dúlok  engedelmes  katonáivá 
lettek,  —  ámbár  nem  valószínű,  hogy  a  hűn,  góth  és  alán  rendes 
helyőrségül  használtatott  volna.  Ezeket  a  császárok  mezei  hadakul 
alkalmazták.  Csak  ideiglenes  lehetett  a  városokban  való  megszál- 
lásuk. Maga  a  szónok  már  391-ben  mint  elmúlt  időről  beszél  a 
barbárok  ezen  őrségi  szolgálatáról. 

A  béke  a  barbárok  és  rómaiak  közt  tart  395  elejéig,  míg 
Theodosius  él.  Ekkor  két,  gyermek  fia,  Arcadius  Keleten,  Hono- 
rius  Nyugaton  következvén  helyébe,  a  góthok  megkezdik  hires 
Alarik  vezérök  alatt  a  keleti  birodalom  dúlását  újból  is,  s  csak  a 
nyugati  vezér  Stilicho  csendesíti  le  ideiglen,  397-ben.  Ugy  látszik, 
ekkor  vidékünk  sem  maradt  egészen  békén.  Az  egykorú  és  pan- 
nóniai születésű  Szt.-Hieronymus  nem  kíméli  a  festéket  a  setét 
képhez,  mely  szülőföldjéről  is  szól  396-ból.  De  megjegyzendő, 
hogy  az  összefoglalja  az  ekkori  szereucsétleuségeket  a  382-ig  tör- 
téntekkel, sőt  visszamegy  a  371-iki  szármát  quád  dulásokra  is. 

A  nevezetes  egyházi  atya  ezt  írja  többek  közt : 

»Husz  vagy  több  éve  már,  hogy  Konstantinápoly  és  a 
Júliusi  Alpok  között  mindennap  ömlik  a  római  vér.  Thráciát, 
Macedóniát,  Dardaniát,  Dáciát  (mai  Bulgária),  Thessaliát,  Acha- 
ját  (mai  Görögország),  Epirust,  Dalmatiát  s  mindenik  Pannoniát 


*)  Latiuuö    Pacatus    Drepanins,    Panegyricus.    Heatiis    Rhenaniia 
kiadása  U38.  1. 


8  KÜLÖNÖSEN  AQUINCUM  VlD^tUBK. 


6G1 


bo%»8j&ábau  és  özéltébeu  issurolja,  rabolja  és  pusüUtju  a  gótb,  szar- 
mata,  quád,  alán,  hun,  vaudal  és  markomáo.*  Nem  kegyelmez  az 
egyház  szolgáinak,  és  nöi  dárdáknak.  Lerombolja  a  templomokat^ 
kidobálja  a  martyrok  tetemeit  s  m  oltáxhoz  köti  be  lovait.  Düle- 
dezik az  egész  római  világ !  —  Ezen  inkább  elégia,  mint  rajz  ezen 
classicai  reminiscentiával  végződik :  >  ubique  luctus,  ubique  gemitus 

r/  plurima  inortis  imwfo  f% 

Ugyanazon  patheticus  Író  még  rettenetesebb  színben  ttintetí 
fel  az  állapotot  egy  tiz  év  múlva  406-ból  keli  levelében : 

Idézvén  a  prophéta  fenyegetését,  mely  szerint  az  eláradt 
bűnök  miatt  az  Ur  nem  fog  kegyelmet  adni  nemhogy  az  ember* 
nek,  hanem  még  az  allatoknak  sem,  felhozza  Thracia,  Illyria 
és  Pannónia  példáját,  hol  ez  a  fenyegetés  csakugyan  betelt. 
Elpusztultak  ott  a  városok,  ki  van  öldösve  a  lakosság,  söt  m^i^  a 
vadak,  madarak  éi!i  halak  is  kiposztultak !  Nem  látni  ott  egyebet 
m  écfen,  földön,  tüskéken  és  rengeteg  vad  erdőkön  kivilL  i) 

A  rajz  hűségét  kissé  gyanússá  teszi  az  a  túlzás,  mintha  a 
balak  és  madarak  is  kipusztultítk  volna  az  emberekkel  együtt; 
mert  mentül  kevesebb  ember  lakik  egy  tájon  (ha  az  nem  jégmező^ 
vagy  kopár  í^zikla  vagy  homoksivatag),  annál  nagyobb  bőségben 
tenyészik  ott  a  vad,  a  madár  és  a  vizbenahah  Hanem  van  a  rajz- 
nak némi  históriai  alapja;  mert  377.  táján  oly  pestis  uralkodott, 
mely  a  házi  állatokat  is  pusztította,  bár  a  vadon  élu  állatokra 
aligha  kiterjedt. 

Hogy  azonban  a  pusztulás  nem  volt  oly  gyökeres  a  szent- 
nek tulajdon  hazájában  sem,  mint  a  minőnek  neki  a  hir  vitte  meg 
a  tartózkodási  helyére,  Palaesti uába,  bizonyítja  maga  is  egy  máií 
levelében.  Mert  Bethlehembcu  a  kolostor  építésére  saját  atyai 
Örökségét  is  rá  akarván  fordítani,  megbízást  ad  annak  eladására. 
mely  nem  egy,  hanem  több  gazdasági  tanyát  foglalt  magában  a 
Száva  melléki  Pannónia  teiületén.  Bár  ezen  tauyákon  is  dúlt  és 
rabült  az  ellenség ;  de  volt  értékök,  és  volt  a  ki  megvegye.  ^) 


*)  Sz.  Hicr.  tiuuikái  (ViiUarsiua  kiadása)  \*l.  k.  676.  l  Commeu- 
tar i  US  ad  Sophoniam. 

')  Comimlsi  aumua  fratreiti  Pauliniauum  ad  pátriám  mittcro  iit 
^amimtas  villulas,  quac  barbarorum  eüugerant  mauuB  et  pareatuni  com- 
mnnítim  ccrisus  venderet  lí.  :u  í*  k.  401,  lap. 


662  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBAN, 

Ezen  ellenmondások  az  egész  Pannónia  sorsára  nézve  még 
feltűnőbbek  lennének,  ha  egyfelől  a  politikai  események  följegy- 
zéseit, másfelől  némely  más  emlékek  betűit  veszszük.  401-161 
kezdve  410-ig  a  félelmes  Alarik  az  ö  vizi-gótlijaival  közelünkben 
van,  sőt  magában  Pannoniában  is  tanyázik,  s  olaszországi  hadjá- 
ratai alatt  elzárta  a  tartomány  közlekedését,  a  Ravennába  szo- 
rult nyugati  császárral,  honnan  se  utasítást,  se  zsoldot,  se  sege- 
delmet várni  nem  lehetett.  A  hunok  és  velők  az  ostrogóthok  római 
szolgálatban  állanak ;  de  ezen  és  sok  más  nép  keresztűlutazása 
lehetetlennek  mutatja  azt,  hogy  Pannoniában  és  kivált  ország- 
útba  eső  vidékünkön  a  római  polgári  és  koronái  kormányzat 
működhetett  volna.  Epén  az  V.  század  ezen  első  tizedében  az 
eseményekről  fennmaradt  adatok  nagy  valószínűségűnek  mutatják, 
hogy  most  ismét  megszűnt  Pannónia  római  tartomány  lenni. 

Azonban  nem  kis  csodálkozásunkra  egy  hiteles  emlék  azt 
látszik  bizony ítni,  hogy  vidékünkön  Róma  még  él  és  uralkodik  a 
szó  teljes  értelmében.  Es  ezen  emlék  a  Notitia  Dignitatum}) 

Ez  a  nevezetes  birodalmi  Schematismus,  Aquincum  hadi 
fontosságát,  a  Il-dik  Legio  egy  osztályának,  több  segédcsapatnak 
itt  létében,  egy  kézűgyben  álló  dunai  hadi  flottában,  s  egy  csoport 
vizén  túli  erődben  mutatja  ki.  Sőt  az  egész  dunai  vonal  a  legjobb 
karban  van,  s  a  legszebb  rendben  tartja  megszállva  a  hadsereg, 
mely  egészen  a  határszélre  van  rendelve  s  ott  mintegy  kimozdít- 
hatlan,  állandó  őrséget  képez,  —  úgy  hogy  mezei  hadakul  arány- 
lag kevés  maradhatott  a  császárok  rendelkezése  alatt,  s  azért 
voltak  kénytelenek  ilyenekűl  mindenféle  barbárt  fogadni  zsold- 
jukba. 

Ha  a  »Notitiát  400  és  408  közt  szerkesztettnek  veszszük 
a  római  császárság  utolsó  korszakának  legcsodálatosabb  tüne- 
ményével volna  dolgunk.  Mert  a  mig  a  Valens  befogadta 
góth  hordák  a  birodalom  belsejében  dúlnak  s  Thráciából  Görög- 


*)  Vannak  a  könyvben  oly  irodalmi  nyomok,  melyek  nem  engednek 
más  föltevést,  mint  azt,  hogy  a  >Notitiílc-t  400  utíín  es  408  előtt  szer- 
kesztettek. (Böcking  »ÍIberdie  Notitia  Diguitrttum«  Bonn  1834.  115.  1.) 
De  megjegyzendő,  liogy  kérdés  marad,  vajon  a  könyv  ismeretlen  kilétíi 
és  korbeli  összeállítója  nem  zavart-e  össze  tartományok  szerint  külön- 
böző korszakokat  ? 


íí  Kr'f,oNns»  V    ^<>"  iN<  t3M   VIUKKKN. 


r.»;:i 


or»z»4gf>a,  onuau  Píiuuoíaál  útba  tijtve,  Olaszországba  törnek 
a  nem  védett  Alpok  szorosam  5t,  addig  a  birodalom  határ- 
széleiuek  őrzését  a  legiok  és  coboraok  oly  lelki  nyugalom- 
mal ü  szép  reüdbeu  tai^tják  megszállva,  lüiutha  semmi  sem 
történt  volna,  8  Alarik  ellenség  helyett  Honorius  császár  legjobb 
barátjaként  tenne  látogatást  Ravenua  táján  és  Rómában^  mely- 
nek egyátalán  nincsen  őrsége*  Ilyen  lévén  a  római  badak  felállí- 
táfla,  Alarik  elég  bölcsen  járt  el,  hogy  nem  ott  támadott,  a  hol 
fiz  eredmény  több,  mint  kéies^  t.  i.  a  limeseken,  melyekben  íigy 
iö  belül  volt,  hanem  ott,  hol  kevés  az  ellenállás  s  óriási  a  zsák- 
mány. A  határról,  aunak  orzöit  nem  lehetett  elvenni  a  nélkül, 
hogy  még  több  barbárnak  kapat  ne  tárjon  a  császár,  Je  különben 
is,  miután  Alarik  egyszer  benn  volt  a  limes  háta  mögött,  el  is 
ííArt-a  a  közlekedést  a  határ  éá  a  központ  között,  s  különösen  Ji 
júliusi  Alpokat  elállváu,  nem  könny íi  lett  volna  a  dunai  csapa- 
<okat  OlaszországViM  vinni. 

Ez  homályban  levén,  homály  fedi  vidékünk  történetét  is  az 
V*  százév  kezdetén.  Ha  megmaradt  volua  is  ezen  a  tájon  a  római- 
ság, az  c«ak  sinlett. 

Egy  félszeg  állapot,  melyben  a  tartomány  megszűnendő 
volt  a  Nyuguthüz  tíirtuzni,  a  nélkül,  hogy  még  a  Kelethez  tar- 
toznék ;  vagy  a  mi  szintén  hihető,  viszály  és  per  tárgya  volt  a 
két  *'.sászár  között.  A  fölszereléshez  szükséges  figyelmes  és  szor- 
gos munkát  elzsibbasztotta  a  kormányban  a  bizonytalanság,  az 
alárendeltekben  a  gondatlanság  érzete. 

A  legkívánatosabb  alkalom  Attilára  nézve,  hogy  a  limes 
megbontiísát  keresztülvigye,  —  A  részletekről  keveset  tudunk, 
De  448-ban*  mikor  Priscus  meglátogatja  Attilát,  ez  már  lerom- 
bolta volt  a  keleti  birodalomnak  Belgnidon  alóli  határvárait, 
A  fő  támadást  441-re  teszik,  midőn  Belgrádot  és  Nisszát  a  hunok 
elpusztítják-  De  ugjmncsak  448-ban  értesülünk  arról  is^  hogy 
Sirmium  hasonló  sorsban  részesült  volt.*)  Mely  évben  történt  ass 
ut^Sbbi,  nem  tudjuk. 


*)  Excerpta  ex  Prisei  Hietoría.  Bonni  kiad.  186,  1.  >quo  tempore 
Sirmium  oppidum  ín  Pannouia  sítuai  Srythae  obaidebautc.  Kitűnik,  hogy 
be  is  vette'k  aztán. 


mm 


664  A  RÓMAI8ÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBAN, 

De  valószinüuek  vehetjük,  liogy  az  elsők  közé  tartozott,  me- 
lyeket a  nyugati  birodalom  várai  közül  a  hun  elfoglalt  és  meg- 
rongált. Itt  is  az  erődöknek  végső  szárnyán  tört  keresztül  min- 
denek előtt.  Más  erődnek  Attila  által  való  lerombolását  a  Duna 
pannóniai  vonalán  nem  is  emiitik  a  krónikák.  Valószínű,  hogy 
eimél  több  is  került  kezére,  mert  Sirmium  veszedelme  is  csak 
véletlenül,  mellék  körülményként  jön  szóba  Priscusnál.  De  való- 
szinü  az  is,  hogy  a  folyó  felsőbb  részén  némely  vár  megmaradhatott. 
Mert  át  levén  törve  a  védvonal,  a  még  fennállók  hasznavehetle- 
nek  a  határ  védelmében.  Sirmium  és  környéke  volt  a  legfonto- 
sabb Attilára  nézve,  mint  bogja  a  görög-olaszországi  utaknak 
és  a  duna-szávai  vizi  közlekedésnek.  Ezt  a  tájat  s  úgy  látszik, 
vele  a  Drávától  éjszakra  terülő  alsó  Pannónia  kisebb  nagyobb 
részét  is  hatalmukba  kerítették  a  hunok  egy  békekötés  által, 
mely  Sirmium  lerontását  követte,  s  melyet  Aetius  kötött  Attilá- 
val.*) Kútfőnk  nem  elég  világosan  határozza  meg,  összes,  legalább 
alsó  Pannoniáról,  vagy  annak  csak  Száva  melléki  részéről  van-e 
szó.  Inkább  az  a  magyarázat  látszik  helyesnek,  hogy  az  a  bizo- 
nyos Orestes,  kiről  Priscus  szól,  a  Száva  melléki  részében  született 
Pannoniának,  melyet  (Pannoniát)  Róma  átengedett  a  hunoknak. 
De  egész  Pannoniát  aligha  kell  értenünk  alatta  s  csak  az  alsót : 
a  Balaton  vonalától  a  Duna  és  Száva  vonala  közti  háromszögöt, 
vagy  annak  déli  részét  a  pécsi  hegyek  és  a  Dráva  mellékén. 
Legalább  Felső-Pannoniát ,  melyben  Sabaria  (Szombathely) 
feküdt,  aligha  oda  kell  érteni.  Ez  úgy  látszik,  ekkor  Xoricuramal 
(Austria,  Stiria)  egyesittetett ;  mert  Priscus  Poetoviót  ( Pettau) 
most  Noricumhoz  tartozónak  mondja,  holott  az  korábban  felső 
(később  »Prima«)  Pannoniához  számi ttatott. 

Hátrább,  az  Attila  halála  utáni  eseményekből  fogjuk  követ- 
keztetni, hogy  a  hunok  nagy  valószínűséggel  megszállották  a 
Dráva  és  Száva  közti  fontos  részt  Sirmiummal ;  a  gótliok  a  Dráván 
túl  legalább  is  a  pécsi  hegységekig  terjeszkedtek  a  Balaton  és 
Duna  közt.  Hogy  még  Attila  életében  benn  voltak  az  osztrogothok 

*)  Priscus^  (Corpus  Ser.  Ilist  Byzt.  )»onni  kiadás  í,  IIG.  1.)  írja  : 
»llic  (Orestes)  gcnerc  Komaiius  Paeoniam  (Pannoniam)  regioucm,  ad 
.Savum  flumen  eitam^  incolebat ;  íjnac  ex  foedorc  inito  cuni  Actio  .... 
Ixirhnro    (Attiláé)  parf/>at.fi 


8  KrivONÜfiKN  AQriNCÜM  VIDÉKÍ^H, 


660 


Püiiuomábaii,  bi/ou)$ág  rá  egy  tániadásuk.  melyet  Ualmatiíibau 
Salona  ellen  iütéztek,  de  a  melyet  ;i  rómaiak  visszavertek.*)  A 
góthokuQ  túl  PaiiTióoia  nem  tudni  mely  táján  a  hunokkal  szintén 
sxövetséges  alánok  egy  része  lehetett  már  ekkor  elhelyezve. 

Mindenesetre  kevés  a  valószíuííség  a  mellett,  hogy  oly  ne- 
vezetes pontot^  8  első  rendű  várat,  minő  Aquincum  volt,  érintetle- 
níil  hagyott  volna.  Mert  látjuk,  hogy  a  keleti  birodalomban  is  a 
köxlekedési  vonalakba  esö  nevezetes  várakat  rombolja  le :  Bel- 
grádot (Singiduuum).  Szendröt  (Margum),  Eámát  (Timniacium 
Palánka  átellenében),  Viddint  (Ratiaria)^  Nissát  (Naissus). Felső 
éü  Als>ó-Aii^triálian  és  Bajorországban  is  az  Attila  ntáni  ember- 
öltő csak  némely,  másod-,  harmad-rendü  dunai  várat  örököl  a  római 
korból,  a  nagyobbakat  (mint  Augsburgot  is)  Attila  lerontatta  az  6 
galliai  útjában,-') 

Esha  Sirminmnál  a  hunok  áttörték  u  limt'st,  anuál  könnyebb 
Volt  azDnna  éjszakibbvonuláü  levőket  hatalmukba  ejteni,  mintán 
most  már  hátban  voltak  megtámadhatók  s  minden  oldalról  beké- 
rithetuk.  Míg  a  háború  folyta  melyben  nem  kisebb  ember,  mint 
Aetius  volt  a  vezér  római  részen,  nem  lett  volna  tanácsos  meg* 
hagyni  az  Eszéken  felíili  római  hadvonalat,  mely  oldalt  támad- 
hatja meg  a  szávai  hím  harczi  vonalat. 

448-baii  a  hunok  hadállása  következő :  a  központ  a  Duna 

és  Tisza  között  van ;   főhadiszállás  Szegni,  Attila  akkori  resideu- 

tiája,  hol  a  keleti  császár  követségét  fogadja,  melynek  tagja  és 

leírója  Priscus.*)  A  balszárny  a  mai  Bánságban,  melynek  í'öhadi- 

í  £^lása  a  mai  Fehértemplom  táján.  Végre  a  jobbszárny  a  Száva 


*)  Büdiugcr  OcsteiT.  Gesch.  L  k.  44,  l.  idtízi  Merobaudes  Pattegyri- 
[edt  Kicbuhr  bonni  1824,  kiadásából  10.  1. 

-)  Utóbbiakra  nozve  Idsd   Eugippinö  Vita  S.   Se  veri  ni.  Az  ottaul 
becses  átlátok  egész  ÖRszcgébÖ!  tiinik  ki  ez. 

^)  Priscus  KoDBtíintinépolyból  Nissan  át  jön  a  Dunához,  nicíycu 
1&  Momva  torkolatán  feljíil,  Szeudron<^i  kel  által.  Közel  Fcgi-rténiplonniiU 
I  találja  Attila  egyik  tilborbely«tj  a  Krassó  vize  (Drecon)  mellett.  Innen  a 
Tigft  cs  Tipbesa  folyón  (Berzdva  ca  Temes)  megy  ü  Marosnak  a  Tiszália 
szakadásáig.  Mindkét  foly«Su  átkrlví%  találja  inindjsirt  Attila  föbadi- 
*8»áná9iít,  mely  e  szerint  Szeged  táján  volt  (Lásd  ennok  körillrnenyes 
LUzouyítíísát  t^ílcm,  a  >*Szuzadok<   1>íH1.  eXsü  fíJjictehen.) 


666  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNÓNIÁBAN, 

és  Dráva  között,  ismeretlen  főhadiszállással.  A  gepidák  Erdély- 
beü,  az  Akaczirok  attól  keletre  a  szélső  szárnyon,  Éjszakabbra 
láttuk  Pannóniában  a  gothokat,  alánokat. 

A  Dunától  éjszakra  a  régi  quadokon  kivűl  az  alánok  egy 
része  (a  scyrek)  és  nyugotabbra  herulok.  rugók ;  a  felföldön  eze- 
ken kivűl  a  szarmaták  s  más  ismeretlen  népek  tanyáztak,  kik  kezet 
nyújtottak  az  Erdélyt  megszállott  hatalmas  gepidáknak.  Csak  tisz- 
tán magát  a  fő  nemzetet  a  hunokét  véve,  úgy  látszik,  ez  helyez- 
kedett az  előtérbe,  s  mint  fentebb  vázoltam,  az  erdélyi  keleti 
hegyektől  a  mai  Horvátország  határáig  hazánk  déli  részén  tanyá- 
zott. S  nemcsak  hogy  előtérben  áll,  hanem  a  legfontosabb  dunai 
és  szávai  vonalokon  uralkodik  —  egyszersmind  elzárván  egy  rész- 
ben a  többi  szövetséges  barbár  elől  a  római  birodalomba  vezető 
utakat.  Ez  a  fölállítás  czélzatosan  kétes  jellemű.  Az  arczvonal 
délnek  van  fordulva,  mintha  a  keleti  birodalmat  fenyegetné.  Pe- 
dig csak  a  bánsági  rész  áll  inkább  vele  szemben :  a  központ  már 
a  vukovár-titeli  Duna  részre,  de  közvetve  Belgi'ád  tájára  is  fenye- 
gető levén,  mindkét  irányban  használható.  Végre  a  jobbszárny 
már  csaknem  kizárólag  a  nyugat  ellen  lehetett  szánva,  a  minthogy 
annak  területén  is  volt.  —  A  következés  megmutatUi  azonban, 
hogy  legnagyobb  jelentősége  ezen  szávai  seregnek  vau.  Mert  Attila 
mentül  inkább  látszott  hadilag  és  diplomatiájával  a  Kelet  ellen 
készülni,  annál  határozottabb  szándéka  volt  a  Nyugatot  támadni 
meg.  S  csakugyan  451-ben  útban  van  ezen  vállalatra.  Ekkor  a 
jobbszárny  csak  egy  előre  tolt  avant  gardának  bizonyult  be. 
A  hadjárat  megnyiltakor  Aetius.  ki  Olaszországban  tartóz- 
kodott, nem  tudhatta,  vajon  nem  oda  szándékszik-e  Attila ;  mert 
Sirmium  tájáról  a  legközelebbi  űt  épen  Italiába  viszen.  Tudjuk, 
hogy  a  hunok  Galliába  mentek  akkor,  —  tehát  a  mai  Szeréniség- 
ből  indulva,  azt  a  nagy  országutat  követték,  mely  a  Balatontól 
nyugatra  vonulva  el,  útjába  ejtette  a  mai  Szombathelyt,  Bécset, 
Augsburgot  stb.  s  úgy  haladt  a  Rajna  felé.  Most  már  ha  azt  a 
békeidőt  veszszük,  mely  a  Száva  melléki  Pannoniának  hűn  kézre 
kerülése  és  a  galliai  hadjárat  közt  folyt  le,  s  nielynt'k  nagy  részét 
a  Nyugat  elleni  készülődés  foglalta  el,  föltehetö-e,  hogy  egy  Attilá- 
nál kevésbé  számitó  hadvezér  is,  ha  módjában  áll,  el  ne  távolítsa 
az  eszek- budai  vonalon  helyet  foglaló  ellenséges  hadoszlopot,  mely 


S  KÜLONÖ8KN  AQUINCUM  VfDfeKÉN, 


667 


lit  valami  retesz,  száxazon  t'8  vizeü  It^ereszkedhetik  a  Mii  rlo* 
pat  elzárására  a  főseregtől,  mihelyt  a  háború  kitör  ? 

Azf  rt  ha  Attilának  nem  lett  rolua  Í8  életelve  a  római  vár* 
i*ud83íer  megséíumisítésé,  már  csak  a  közelebbi  czéluak  stratégiai 
ekiiitete  k,  mely  bizonyára  a  legdöntőbb  egy  hadi  ember  előtt, 
iuö  Attila,  a  legnagyobb  valószínűségnek  mutatja,  hagy  az  eszék- 
hndai  limes   vagy  meg  volt  rongálva  förészeibenj   vagy  átadva 
^kegyelemre.  Már  pedig  Attila,  ha  megkegyelmezett  a  lakosságnak, 
étségkivűl  nem  kegy ehnezett  meg  a  várfalaknak,  Végre  a  harma- 
dik lehetőség,  az,  hogy  akAr  le  volt  ott  rontva  a  limes,  akár  nem, 
áta  mögött  Í8  őrizve  volt  a  Pannoniába  betolt  góthok  68  alá- 
ok  által. 

Egyes  várakra,  s  így  Aquincumra  nézve  a  megmaradásnak 
még  egy  módját  tehetjük  föl  S  ez  az,  hogy  katonasága  és  lakói 
Ősi  ellenállással  bírtak  daczoloi  a  hunok  és  szövetségeseik  minden 
röfeszi tései  ellen,  annyival  inkább,  mivel  a  bán  nem  tarthatott 
rdemesnek  egy  egyes  várat  arra,   hogy  évekig  azzal  foglalkoz- 
assa  hadainak   egy   i'észét.   Nem   toU  példa   nélkíilj   hogy   ily 
ódon  is  túlélte  egy-egy   vár  Attila   korát,   mint  a  keleti   biro- 
dalomban   is   nem    csak  Drinápoly,    hanem  a  jelentéktelenebb 
Asimuntuni  is.  *)  Ebben  az  esetben  Aquincum  az  összes  panno* 
niai  limesben  egy  olyszerü  darab  Vi»U>  mint  némely  épület-romé, 
lelynek  faragott  köves  sarka  épen  nyúhk  ég  felé,  mig  falai  a  föl- 
ön hevernek*  —  A  nagyobb  valószinűség,  mely  az  analógiák  tul- 
yomó  többségéből  következik,  a  mellett  szólana  inkább,  hogy 
qninciim  is,  legah'tbb  mint  vár,  sut  mint  római  város  is  Attila 
alatt  pusztult  eh 

Azonban  ime^  kevéssel  a  nagy  hün  királynak  453-ban  tor- 
ut  halála  után.  Aquincum  nemcsak  álh  hanem,  ha  mindenben 
itelt  adbatunk  az  egykorú  Írónak,  virágzik  is*  sut  hadi  dicsősége 
Ital  hire  messze  földön  elterjedt ! 

A  távol  Galliában  élt  Sidonius  Apollinaris  szól  róla,  ki 
figyelemre  méltó  tanú.  Versei  és  levelei  ha  nem  bízonyitják  is 
nagy  költőnek  s  a  classicusok  közt  megállható   talentumnak  ■  de 


1)  Priscus.  U4-U5.  l 


flbi 


668  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBAN. 

kora  számos  krónikásánál  különab  iró.  O  világfi,  püspök  létére  is. 
Műveltségénél  fogva  nem  érti  oly  könnyen  félre  a  távoli  viazo. 
nyokat  és  eseményeket  is,  mint  a  klastrom  némely  akkori  lakója. 
Az  egyházi  irodalmon  kivül  a  classicainak  részletes  s  alapos  isme- 
rője, bizonyára  annak  geographiai  és  történelmi  részében  is  jártas, 
ki  nem  tenné  a  keleti  birodalom  Sardicáját  Ázsiába,  a  mint  egy 
fentebbi  keleti  egyházi  iró  a  nyugati  birodalom  Aquincumát 
Galliába  tette. 

Sidonius  ismerte  a  maga  mozgalmas  korának  viszonyait, 
népeit,  embereit  és  eseményeit.  Személyesen  ismerős  volt  Aetius- 
sal,  tudta  az  ő  és  a  hunok  viselt  dolgait.  A  távolibb  események 
iránti  érdeklődése  érthető.  A  népvándorlás  daczára  is  átalán  véve 
a  birodalom  külön  részén  inkább  egynek  érezték  még  magokat, 
mint  ma  ugyanazon  területek  különböző  nemzetiségű  lakosai.  Ha 
egy  Sidonius  Pannoniáról  beszél,  nem  úgy  teszi,  mint  egy  mai 
franczia  iró,  ha  Magyarországról  szól.  Az  V.  század  derekán  még 
déli  Francziaország  lakosa  hazájának  tekintette  Pannoniát  is, 
mint  a  mely  ugyanazon  birodalomhoz,  egyházhoz  és  nemzetiséghez 
tartozott. 

Sidonius  Apollinaris  a  hűn  király  halála  után  öt  évvel, 
458-ban,  sőt  már  a  hűn  birodalom  szétbomlása  után  emliti  ^Pan- 
nonidt,  melyben  ama  hősies  Acincum  viráf/zik^.^) 

Érdekes,  hogy  egy  költő,  átalánosan  szólva  Pannónia  egész 
területéről,  annak  jellemzésében  legfontosabbnak  találja  Aquin- 
cum várost,  s  nem  egymagáért  a  városért,  hanem,   úgy  látszik 


*)  Bibliotheca  veterum  Patruni.  T.  X.  p.  569.  (Carmen  V.) 
Majoriauus  akkori  császárhoz  van  intézve  a  vers,  kinek  nagyatyja,  ngyan 
csak  Majorianus,  I.  Theodosius  trónra  léptekor  (379.)  Illyricumban  a 
gyalogság  cs  lovasság  parancsnoka  lett  volna   A  vers  illető  helye  : 

»Fertur  Pannóniáé^  qua  Mariái  polUt  Arimul 
Illyricum  rexisse  solum,  cum  tractibus  Tstri, 
Hujus  avus.  Nam  Theodosins  quo  tempore  Sirmi 
Augustnm  sunisit  nomen,  per  utrainque  Magistruin 
Militiam,  ad  partcs  regni  venturus  Koas 
Majorianum  habuit.  eti.c 

Az  elsü  sorban   Acincnin    helyett   Aciucus.   A    >  Martia'^    =    hősies  har- 
c'zias,  coloniára,  vagy  civitasra  értendő. 


9  KfLimösKH  Aqümci?M  vrD^tN* 


i^m 


!>ütos   hadi   físeményért,   mely  mindenki   elölt    ismeretea  lehet^ 
liutáu  elég  a  hösl  név  mellékelése  az  akkori  olvasónak. 

Élt  Aquiücum  a  második  század  óta  többször  hanízjas  idő- 
ket, mikor  quádok  és  í>zarmatíik  átcsaptak  a  limesen.  De  ezek 
l&rakat  nem  ostromolt;ik.  Már  pedig  egy  vár,  mint  ilyen,  csak 
Így  rendszeres  ostrom  visszaverésével  vívhatja  ki  az  egri  nevet, 
ly  ostromnak  Attila  korszaka  előtt  aligha  komolyan  ki  volt  téve. 
lég  abban  az  esetben  is,  ha  a  költő  a  hősi  epithetont  csat  arra 
rti,  hogy  Aquincum  egy  legio  állandó  föhadi  szállása  volt,  elég 
rilemzöj  csaknem  egyre  megy  a  fentebbi  magyarázattal,  tudván 
&sziinki-öl,  hogy  ezt  458-ban  irják* 

Ha  hitelt  nem  adunk  is  a  költuiiek,  ha  fölteszsizük  is,  a  mi  az 
tanúsága  nélkül  a  legnagyobb  valószínűség  lenne,  hogy  Aquiü* 
amot  IS  Attila  idejében  a  többi  római  hatArvár  sorsa  érte,  azaz, 
krónikák  nyelvén  szólva^  elpusztult  volnaj  még  akkor  is  hihető^ 
fogy   ujra    helyreállott,    mint   helyreállott  az  Attila  idejében 
Brombolt  Aquiléja  és  maga  a  pannóniai  Sirmium,  s  azonkívül 
E>k  más  római  város.  A  városokat  a  legkegyetlenebb  égetés,  rom- 
bolás, öldöklés  sem  igen  szokta  egy  csapással  megsemmisíteni.  A 
ikosok  közül  csodálatosan  sok   menekül    meg,   mikor  azt  hín- 
&k,  hogy  mind  ott  vesztek   falaik  romjai  közt.  Ezek  mihel)%  a 
§kének   csak  látszatja  mutatkozik,  visszatérnek  s  a  még  álló  fal- 
tészekböl  9  alig  meghüleiiedett    üszkökböl  rögtönöznek  kunyhót 
egykori  tűzhely  Tolött. 

Attiláról  a  martyrologia  sok  esetet  jegyzett  föl,  hogy  a 
egyverteleneket  sem  kímélte.  De  vannak  ezen  czélzatosan  nagyí- 
[)tt  legendák  mellett  mondák,  söt  históriai  tények  is,  melyek  azt 
lutatjíik,  hogy  háborúi  és  osti'omai  nem  különböztek  más  akkori 
ilépnek,  igaz  elég  vad  modorától,  a  rómaiakat  legkevésbé  véve  ki. 
Tajmi  ritka  eset,  hogy  akkor  egy  ostrommal  bevett  vár  népe 
Irmi  részben  kegyelmet  kapott  volna.  Attila  a  népeket  nem 
asztította,  mint  fentebb  is  bizonyítottam.  Bizonyság  erre  többek 
^özt  Sabaria,  a  mai  Szombathely,  mely  inkább  nyilt  város,  mint 
ir  lehetett  Attilának  ellenséges  nyugoti  hadjáratának  jövet- 
lienet  útjába  esett.  S  még  is  bizonyos  az,  hogy  Sabaria  talán 
Hegfogyva,  de  meg  nem  törve  állott  még  Attila  halála  után  két 
srel,  —  Mert  a  birodalmi  központ  krónikájában  olvassuk: 


670  A  RÓMAISÁG  ELKNYfeSZTE  PANNÓNIÁBAN, 

»455-ben  september  7-ikén  péntek  napon  Savariát  egy  föld- 
rengés összerombol  ta.«^) 

Ha  Attila  halálával,  453-ban,  elpusztult  város  lesz  vala'az, 
egy  földrengés  nem  volt  miben  kárt  tegyen.  De  nemcsak  hogy  el 
nem  pusztult,  hanem  még  mindig  nevezetes  hely  volt ;  mert  kü- 
lönben a  birodalmi  főváros  krónikásai,  kik  a  tartományok  álla- 
potját,  viszontagságait  igen  ritkán  méltatták  figyelemre,  nem 
emelték  volna  ki,  mint  eseményt,  a  földrengést. 

Ezekből  s  a  még  hátrább  felhozandókból  kitűnik,  hogy  a 
hunok  Pannoniára  nézve  sem  képezik  a  római  világ  végkép  legör- 
dülőfüggönyét,  bár  a  nyugati  birodalmat  Attila  működése  tette 
minden  további  ellenállásra  képtelenné,  megsemmisítvén  az  addig 
egyedüli  védelmet :  a  limeseket. 

Későbbi  századok  mondái  Attilát  túlságos  szelíd  embernek 
tüntetik  fel.  így  valamennyi  germán  nép  dalai,  melyekből  későbbi 
századokban  a  »Nibelung«  keletkezett,  nemcsak  nagylelkű  király- 
nak, hanem  néha  a  gyámoltalanságig  jámbor  férfiúnak  mutatják. 
Elég  különben  csak  az  is,  hogy  a  germán  hősi  monda  polgárjogot 
ád  a  hún  nagy  embernek,  annak  bizonyságára,  hogy  az  egyko- 
rúakra  nem  azt  a  benyomást  tette,  a  mit  Dzsingisz  és  Batu  khán 
a  XIII.  század  idegenéire.  Ezeket  például  a  magyar  monda  ha 
eszményítni  akarja,  kutya-fejű  szörnyeket  alakít  belőlök.  A  benyo- 
más, míg  minden  egyébb  a  valótlanság  cziczomáival  van  feldí- 
szítve, a  mondában  is  alig  változhatik  ellenkezőre. 

így  hazai  mondáink  is,  melyek  Attiláról  szólanak,  csak  a 
benyomás  déUbábszerű  visszatükrözésének  vehetők.  Itt  Attila 
egészen  a  miénknek  van  feltűntetve.  Annyira  itthon  érzi  magát, 
hogy  Buda  várának  királyi  palotáit  lakja,  mint  akármelyik  hét 
nyolczszáz  év  múlva  uralkodott  magyar  király. 

Mindebből  csak  épen  az  az  átalános  benyomás  fogadható  el, 
hogy  nem  pusztította  el  végkép  sem  a  Buda  határában  állott 
Aquincumot,  se  Pannoniát,  hanem  úr  volt  felettök. 

Minden  egyéb,  mit  hazai  krónikáink  a  hún  korbeli  Budáról 


')  »Valentiniano  VIII.  et  Autcmio  coiisulibus,  —  everea  est  Sava- 
ria  a  terrae  motu  VII.  id.  Soptcmbris,  die  Veneris.<f  Anouym.  Ciispin.  ed. 
Mommsen  666.  lap. 


»  különO&en  auüincum  viukkIik. 


B71 


iiioudauak,  tiz  egykorú  laoDikak  ej^-  bettiji'vel  sem  egyeznek*  s6t 
üsszeségokkel  ellenkeznek,  ^) 

Megfoghatatlan,  8  talán  nem  it?  kideríÜjetö.  miképen  törté- 
nik HZ,  hogy  hazai  krónikáink  a  valódi  nevét  is  elferdítik  mind  a 
bún  királynak,  mind  testvérének^  mind  az  akkori  Buda  városnak. 
Mert  Priscus,  a  legbitelesebh  iró,  s  tóbb  más  egykorú,  nem  Ete- 
lének, hanem  Attilának  nevezi  a  hún  királyt  Ha  a  húnok^  Priscus 
személyes  ismerősei,  ut  Etelének  nevezik,  a  görög  író  is  úgy  irta 
volna,  szintúgy  amint  a  bún  Edekó-i^  nein  írja  Adako-uaLkj  sem 
Eszldt  ÁBzldnak,  Testvérét  a  görög  Priscus  Blétbésnek  nevezi,  mit 
latinosan  Bledának  ii^nak  által,  tehát  teljesen  bizonyos,  hogy  nem 
hítta  Budának  senki  Végre  a  mi  városunk  nevét  illeti,  hazai  kró- 
nikánk ezen  vái-os  nevére  nézve  egy  szuszra  három  valótlanságot 
állitnak.  Egyik  az,  mintha  Attila  kora  előtt  SicaUibriának  nevez- 
ték volna;  rnásik  az,  mintha  a  hűn  király  mcg|iaraucsolta  volna, 
hogy  azután  az  Etel  vár  legyen  s  a  németek  mindjárt  úgy  is  kezdték 
volna  nevezni,  harmadik  az,  mintha  a  biinok  meg  a  Budavár  nevet 
fogadták  volna  eh  Mindebből  egy  szó  sem  igaz. 

A  római  korszak  alatt  csak  Aquincum  volt  a  városneve.  Es 
mintáz  itt  előadottakból  látni,  még  Attila  halála  után  sem  kapott 
más  nevet.  Bizonyság  rá  Sidonius  ApolUnáris,  kinek  ha  a  város 


*)  AiiouymuB  (Eadlielieniiíl,  3.  lap)  Atbik  iievet  ir,  s  ez  heljea-, 
de  Etzilbnrgnak  nevezteti  a  nemetekkel  Aq ni n rumot,  a  mit  pedig  az 
Etzol  (Etele)  gaióbíM  szúrmíi/tatott  ajc,  kitCíl  Auonjninfl  vette  a  kÖzHst.  Elég 
csodálatos  az  is,  liogy  Attila  Butlán  az  epületeket  megújíttatja,  b  Í>  lelt 
volna  ás;,  ki  erős  kőfallal  veteti  ki>rül !  —  Ktízay  Siiiion  mesternél  Sícam- 
bria  a  város  aevo  *Etel*^ig«.  Onmin  kezdve  a  bún  ea  magyar  Budáaak 
iiCTezte  Etelének  megölt  teatv^rérdl,  —  a  nemetek  pedig  Eteléről  Etzel- 
burgrak.  Thur*kzy  Klirrmikája  (Schwandtncmél,  L,  70.  1)  edaknem 
azóról-szóra  útin  írja  a  mit  Kezayuiíl  olvashatott.  Thüi'<jczy  maga  ugyan 
Attiliínuk  Írja  a  liiin  király  nevet;  de  még  is  szintúgy  »Eteíe«  iievtGl 
származtatja  az  Etzelbunj  nevet,  a  özinte  az  ö  korában,  Mátyás  király 
idejében  \%  így  nevezik  a  n temetek.  Nála  ozt  olvassuk,  hogy  Attibi  >huu- 
garico  idiomate  Ethele  dictua«  (61.  \)  Tudni  kell,  hogy  hungaroknak 
vesxi  it  hunokat  is,  —  tehát  hún  nyelven  Etele  lett  volna  a  név!  Test- 
vérét Budának  irja  mindig.  Ugyanő  ifja  :  >Atil!a  sedeni  sibi  in  civítate 
Sieamhría  ♦  .  .  elégít c  (63*  h)  Oláh  Mikh^s  Attilája  (llonfin  kiadásához 
kötve  (638.t  639.,  651  és  657.  1.)  ng^-uaezoket  variá^'a  Sicun^briának 
nevez v*^  mindenik  a  római  korbeli  Buda  várost. 


^w 


672  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBAN, 

virágzására  nézve  közlött  szavában  kétkedik  is  valaki,  de  az  két- 
ségtelen, hogy  az  Aquincum  név  ismeretes  volt  még  a  mai  déli 
Francziaországban  is,  tebát  világszerte.  Látjuk,  hogy  ezen  V. 
században  más  római  korbeli  nevek  is  mind  megvannak. 

A  nevek  megmaradtak  még  akkor  ott  is,  ahol  a  városok 
rombadőltek,  mint  Naíssusnál,  Sardicánál,  s  sok  másoknál.  Vagy 
Attila  úgy  tett  volna,  mint  Nagy-Constantin,  ki  az  egykori 
Byzantiumot  a  maga  nevére  keresztelte  ?  —  Ez  valószinft  lenne, 
(bár  rendkívül  kivételes  eset)  ha  Attila  a  városoknak  alapí- 
tója lett  volna,  s  csakugyan  mint  Anonymusunk  felteszi  róla, 
ő  lett  volna  a  város  restauratora  és  a  vár  falainak  építője.  De 
Attiláról  azt  tudjuk,  s  krónikásaink  Buda  nevű  hun  királyá- 
ról sem  lehet  egyebet  hinnünk,  hogy  épen  ellentéte  volt  a  várak 
és  városok  építőinek.  Es  ha  a  hún  elfogadja  is  Aquincum 
helyett  a  Buda  nevet,  hihető-e,  hogy  az  itt  Attila  uralkodása  végén 
legfeljebb  tíz  évig  divatozott  név  a  hunok  után  nyomban  követ- 
kezett barbárok  és  még  a  lakosság  egy  részét  tevő  rómaiak  közt 
jobban  gyökeret  vert  volna,  mint  az  emberi  emlékezetet  meg- 
haladó idők  óta  divatozott  Aquincum  nevezet  ?  Lehetséges  volt-e, 
hogy  az  azon  nép-tolongásokban,  melyek  453-tól,  890  tájáig  is, 
mikor  a  magyarok  bejönnek,  megtartsa  a  Buda  nevet  ? 

Mikor  már  akár  élő,  akár  rég  meghalt  tanúk  egy  kérdés 
körül  minden  nevet  falsificálnak,  nincs  részrehajlatlan  biró,  ki  a 
dolog  érdemére  nézve  hitelt  adjon  nekik. 

Sőt  ebben  az  esetben  többet  állíthatunk.  Azt,  hogy  a  tárgyi 
valótlanság  egyenesen  a  név  ferdítésére  van  építve,  s  tehát  légből 
kapott  állítmány.  Az  egész  mese,  mintha  Attila  székvárosa  Buda 
táján  lett  volna,  nem  is  keletkezik,  ha  a  város  középkori  nevét 
nem  azonosítják  Blédáéval,  s  a  német  Etzelburg  nevet  Attiláéval. 

Ha  semmi  tudomásunk  nem  volna  is  arról,  hol  volt  Attila 
főtáborhelye,  oly  önmagokat  compromittáló  kútfőknek,  melyekben 
a  teljes  bizonyossággal  ismert  nevek  mind  el  vannak  ferdítve,  nem 
adnánk  hitelt.  Czáfolásukra  elég  volna  a  hunok  és  rómaiak  közt  fenn 
vázolt  viszonyok  ismerete.  Mennyivel  kevésbé  tehetjük  ezt,  mikor 
teljesen  hiteles  kútfő  van  kezünknél,  mely  leírja  Attila  két  külön 
székhelyét,  8 közte  épen  a  residentiáját  is,  s  az  teljességgel  nem  tehető 
a  TTiai  Buda  környékére.  Priscus  Rhetor  szerint  sem  kő.  sem  fa  nincs 


g  KCÍI.ÖNÖ8EK    \QTTíNri  M   VmílfífeN. 


CilH 


IJOD.  Különben  u  i**  í^m  Miios/JiniMg  is  u  hiicok  í^zoka^an 
Bmerve,  ellene  mond  ily  föltevésnek.  Attiláról  külunösön  oly  ele- 
ven rajz  maradt  ránk  minőt  egy  Arpád-korbeli  királyunkról  sem 
Lirunkj  Sz.-IstTánt  épen  nem  véve  ki.  Az  I,  Mátyásról  közlött 
éle  tele  venségü  rajzzal  tehető  párhuzamba,  bár  több  mint  ezer  év  a 
különbség.  Attila  némely  jellem  vonása  elég,  hogy  tisztában 
legyünk  lak-választásbeli  ízlésével  is.  O  mind  öltözetében,  mind 
életmófljában,  mint  a  legtöbb  nagy  ember,  nemzetibb  volt  nemze- 
tén él^  húnabb  volt  a  többi  hunnál.  Bizonyos  esten tatióval  teszi 
magát  szembe  a  római  c&ászárokkal,  midőn  egyszerűen  Öltözik, 
egyszertten  és  mértékletesen  él,  s  deszka^paloUiban  lakik,  holott 
lakhatik  vala  a  bevett  római  városok  teres  és  pompás  palotáinak 
niárványos,  mozaikos  termeiben  is, 

(győzedelmes  hadseregére  nézve  veszélyes  példa  lesz  vala  elöl- 

'  járnia  adobzódásban  és  fényűzésben,  a  mi  harcziatlanságot,  fegye* 
lembumlást,  demonilisatiót  von  vala  maga  utárj.  Különben  is  a 
kényelem  maga  igen  relatív  fogalom.  A  városokban  ííz  intelligens 
osztály  fogalmai  szerint  több  a  kényelem,  mint  falun  vagy  pusztán* 
[égis  az  országnak  liasonlithatlanul  nagyobb  többsége,  ha  álta- 
lános szavazatra  bocsátnák  a  kérdést,  a  városi  élet  ellen  szavazna. 
Mert  nagy  hatalom  a  szokás  minden  emberi  dolgokban  s  tömé- 
seknél inkább  mint  egyeseknél  S  vannak  szokások,  melyek  ;i  szál- 

^más  kunyhóba  valók,  mig  a  parkettes  termekbe  nem  illenek  be.  A 
szokatlanság  gyakran  egy  a  kényelmetlenséggel.  Hogy  Attila 
és  hunjai  rosszul  érezték  magukat  kőfalak  közt,  már  Ammianus 
[iegjeg)x»zte ;  —  bár  sok  phautasticus  dolgot  írt  rólok;  de  ez 
igen  nyilvánvaló  lévén  előtte,  helyesen  irta.  .lordaues  a  VL  szá- 
zadbeli író,  Priscus  nyomán  szintén  azt  mondja,  miután  leírta 
Attila  deszka-palotáinak  pompáját:  *Ez  volt  a  barbár  világon 
uralkodó  Attila  székvárosa,  melynek  elsőséget  adott  a  meghódí- 
tott (római)  városok  fölött.«^)  Azt  akíu'ja  mondani  vele,  lakha- 
hatott  volna  Ö  Sirmium  azon  császári  palotájában,  hol  Diocletianus 
KáUásolt,  hul  vagy  nyolczvan  évvel  Attila  előtt  Valentinianus  és 
Talens  több  ideig  mulatva  búcsúzott  el  és  hatvau  évvel  azelőtt 
Gratianus  császár  társul  avatta  fel  a  nagy  Theodosiust^  vagy 


>)  Jordanca  XXXTV.  f»;f. 


674  A  RÓMAISÁG  ELENYÉSZTE  PANNONIÁBAN, 

Aquincum  basilicájában,  hol  II.  Valentiiiianust  nagy  pompával 
trónra  ültették,  s  a  fürdők  és  színházak  luxusa  közt  pihenheti  ki 
a  hadjáratok  fáradalmait.  De  lesz  vala  sok  olyas,  mire  ezen  vá- 
rosok épületei  nem  oly  alkalmasak,  mint  a  maga  kényelmére  saját 
rendelete,  vagy  bevett  szokás  szerint  készült  deszka  hajlékai.  — 
Azt  gondolom,  ha  a  szultán  egész  családostól  utaznék,  sem  Paris, 
sem  London  legnagyszerűbb  és  fényesebb  hoteljei  közt  oly  neki 
kényelmes  mulató  helyet  nem  találna,  mint  az  ö  kioszkjai. 

Ha  Attila  városban  akar  lakni,  hadi  terveinek  megfelelőbb 
lesz  vala  Sirmium.  De  egyátalán  nem  lakott  kőfalak  közt,  hanem 
deszka-palotája  volt,  bár  művésziesen  és  csinosan  összegyalulva, 
mint  Priscus  a  szemével  látta  s  híven  leírta. 

De  ne  keressük  katona  embernél  a  kényelmet,  kit  nagy  hadi 
vállalatok  gondja  terhel.  Már  pedig  Attila  katonai  szempontból 
sem  szorult  kőfalakra.  Távol  attól,  hogy  mint  Anonymusunk  véli, 
főhadi  szállását  tömör  kőfallal,  vaskos  bástyákkal  környezte  volna, 
még  sánczokkal  sem  vette  körül  fővárosát.  Priscus  egy  síkságon 
találja  azt,  hol  messze  földre  kő  nem  lelhető.  Egyik  római  főem- 
berének, Ouegesiusnak,  kedve  kerekedett  egy  római  fürdőhöz  a 
főhadi  szálláson.  A  köveket  Pannoniából  kellett  szállítni,  —  tehát 
a  főhadi  szállás  nemcsak  hogy  nem  Buda  táján  volt,  hanem 
átalán  Pannonián  is  kívül  esett.  Priscus  megjegyzi  továbbá,  hogy 
Attila  egész  építészetében  semmi  sincs,  a  mi  erődités  czéljából 
készülne.  Még  a  tornyok  is  csak  díszítmények. 

O  a  csupa  lovasságból,  még  pedig  könn}^  lovasságból  álló 
hírnök  fejedelme  volt  Ezek  pedig  nem  zárkóztak  várakba  és  sán- 
czok  közé,  mint  a  későbbi  magyarok  sem.  Náluk  a  meglepetés 
ellen  felhányt  sánczokat  czélszerübben  helyettesitik  a  gondosan 
kiállított  előőrsök.  Csatában  pedig  nem  a  védmtivekben,  hanem  a 
mentül  szabadabb  mozgásban  állott  erejök.^)  E  szerént  belső  való- 


*)  írják,  hogy  Attila  a  chálonsi  vesztett  csata  után  a  szekér - 
táborba  vonta  meg  magát.  —  Ez  a  szekdrtábor,  ba  átabín  az  egész  nem 
mese,  a  szövetséges  népeké,  tabiu  az  osztrogotbokc'  kellett,  bogy  legyen. 
Ezek  szoktak  volt  szekereket  basználni  a  rómaiak  castruma  gyanánt. 
—  Attila  hunjai  minden  bizonyai  nem  vonultak  Cbnlousnál  oly  ketrcezbe, 
hanem,  ba  megverettek,  szépen  vissza  vonultak,  s  senki  sem  merte 
kitartva  üldözni  ;   mert  ez  ve.szelyes  lenz  vnla  az  iildí);{ökrí'. 


S  Kt^LÖNÖSKK  AQOiKCnM  VIDÉKÉN. 


íi75 


fciZiiiŰBég  sem  szól  ucmely  hazai  krónikánk  mellett,  mintha  Attila 
[Builáu  hikoti  vohui,  ha  csak  ideiglenesen  i«*  PfinTinl  kevM**'  hoffy 
yez  mintogy  főyárosa  lett  volna, 

A  Priscustól  ránk  maradt  leírásból  nz  tíiuik  kj,  —  mint  int* 

tuk  —  hogy  Attila  fÖsijíUlása  a  Tisza  mellékén,  a  mai  Szeged 

[táján  Tolt,  448-han,  mikor  ö  meglátogatja,  s  úgy  látszik  jó  idÖ 

|óta  állandó  székhelye.  Alkalmas  központja  azon  harezhomlok  fel- 

állitásanak,  melyet  íontebb  vázoltam.  Egyszersmind  alkalmas  fövá- 

Iroa  Attila  nagy  birodalma  ir»rzö-népe,  a  speciíicus  hunok  számára, 

tliket  Priecus  királyi  scythdk  névvel  különböztet  meg  a  barbár 

birodalom  többi  népeitől.  Egykorúak  ezek  közt  a  góthokat  és 

scyrekot,  s  talán  az  akatzirokat  és  gepidákat  is  befoglalták  a 

scytha  név  alá* 

Sem  a  bún.  sem  a  góth*  sem  a  fnuak,  sem  a  népvándorlás 
más  hódító  népe  nem  volt  magábnu  o!y  számos,  mint  régebbi 
történészek  hitték.  A  római  seregek  viiizonylag  kicsinyek  lévén, 
•  mihelyt  ezek  arányát  meghaladta  egy  barbár  sereg,  már  százez- 
rekről beszéltek.  V)  Ha  nem   nagyítás  az^  hogy  Aetius  barátja,  a 
bún  fejedelem  60.UOU  emberrel  állt>tt  ki  János  császársága  meg- 
védésére, —  az  összes  tulaj  donképi  hűüság  erejét   ktdl  értenünk 
í  alatta.  Lovasságnál  ez  óriási  erő*  Iiosszá  réve  fegyvernemét,  hogy 
I  ez  mind  kitűnően  gyakoi'lott  lovas-íj  ász  volt,   Eh^g,  hogy  miuden 
másra  nézve  rettentő  legyen   a  hunok  neve,   Tenue  hatvanezer 
családot  a  fentebbi  szám.  Ez  pedig  a  hűn  nemzet  lélek  számát 
két-háromszáz  ezernek  bizony ítuá. 

Ennyi  megtért  a  két  ezer  négyszög  mérttoldet  tevő  Alföl- 
dünkön*  rátelepedve  katonai  földesúrnak  a  bensznlöttekre.  Abból, 
hogy  Attila  fővárosa  Szeged  táján  volt,  lehet  következtetnüuk  azt 
^  isj  hogy  a  valóságos  HunorFzág  cí^ak  az  Alföldet  vagy  annak  egy 
jó  részét  foglalta  magában.  Meg  kellett  ott  férnie,  mint  láttuk, 
Magyarország  területén  több  más  nem  csekély  szövetséges  népnek 
is.  Különben  a  húu  ku'ály  Hzövetségébe  vonván  fél  Európa  népeit^ 
az  országnak  fogalma  sem  volt  még  az  ö  idejében.  Szó  sem  lehe- 

*)  Niímclyek  iigy  veszik,  miuthíi  az  376-hsiii  a  l>nunii  átbocsiitott 
viaí*gútb  harvzosok  száma   200,000   lett  voloa.    Pedig  lelek  azaumt  kcU 
I^ÍU  érten  ütik  a  sxíim  alatt  —  6  i^  a  harczosok  40  —  legfeljebli   60  czc* 
lc!í ettek,  Elég  uiigy  sereg  rúmai  felfogás  szerint. 

Klük.   1881,   IX.  tüxt'L  45 


676      A  RÓM.  ELENY.  PANNONIÁBAK,  8  KÜL.  AQUINCUM  VIDÉKEK. 

tett  Attila  korában  arról,  hogy  a  mai  Magyarország  egy  elkülö- 
nített egységes  államot  alkosson. 

A  tulajdonképi  hűn  el  nem  lephette,  s  Pannónia  római  Yolta 
miatt  csak  annak  kiirtásával  lesz  vala  kivihető.  Ellenben  a  hun 
hatalom  messzebb  túlcsapott  határain,  hogysem  a  Kárpát  és 
keleti  Alpok  geographiai  formát  adhattak  volna  neki.  Es  ha 
hazánk  területe  nem  volt  se  egyesíthető,  se  elkülönözhetö  Attila 
korában,  nem  volt  annak  se  politikai,  se  stratégiai  értelme,  hogy 
Buda  legyen  a  főváros. 

Városunk  e  szerint  nem  számíthatja  dicsőségei  közé,  hogy 
a  hűn  birodalom  vagy  ország  fővárosa,  s  a  história  egyik  legneve- 
zetesebb alakjának,  Attilának  szállása  lett  volna.  Még  kevésbé 
dicsekszik  azzal,  mintha  Attila  vagy  bátyja  adott  volna  neki  új 
nevet.  Legkevésbé  azzal,  mintha  vára  falainak  a  hunok  lettek  volna 
építő  mesterei. 

Szerintünk  elég  nagy  dicsőség  lenne  az,  ha  bebizonyítható 
volna,  hogy  túlélte  Attila  város-pusztító  korszakát.  Ezen  dicső- 
ségét nem  hazai  krónikás  írta,  hanem  déli  Francziaország  költője 
énekelte  meg. 

Es  Sidonius  Apollinaris  egyszersmind  az  utolsó  író,  ki  váro- 
sunkat említi  Többé  századokig  nincs  róla  szó  sem  valódi,  sem 
költött  római,  sem  későbbi  középkori  nevén,  sem  akármi  más  név 
alatt. 

Salamon  Ferencz. 


ADALÉK 
SINKAI    GYÖRGY^   ÉLETIRATÁHOZ. 

£LS6  KÖZLEMÉNY. 


Ez  erdt^lyi  román  tudós  életét  és  irodalmi  munkáikadását  meg- 
írta. Papi  u  Ilarianu  nem  reg  elhalt,  szintén  erdélyi  származású  bu- 
karesti iró,  aki  hazánkban  Pap  Sándor  néven  ismeretes,  tia  mezö- 
bodoni  ídáh  lelkész  Pap  Jánosnak  s  az  1848 — i9-ki  szebeni  oláh 
Comitenek  tagja  volt ;  azután  Oláhországba  ment  ki,  ott  föhiva- 
talokat  viselt,  e  mellett  irodalommal  is  foglalkozott:  írt  az  ottani 
radikális  irányú  |>olitikai  lapokba  vezérczikkeket,  adott  ki  politikai 
és  történelmi  müveket,  erdélyi  nemzetiségi  párti  barátaival  leve- 
lezésit folytatott  s  Magyai'ország  és  Erdély  egyesülését  ostromolni, 
egykori  hontítársai  szivében  az  új  Dako-liomania  eszméjét  ápolni 
és  meggyökereztetni  soha  meg  nem  szűnt. 

Az  élet  író  Sinkait  mint  martyrt  állítja  a  bukaresti  román 
akadémia  elé,  azért,  hogy  oa  balázsfalvi  görög  kathulicus  püspök- 
kel, a  halhatatlan  nevú  alapító  Babb  Jánossal  volt  viszálya 
következtében  a  román  nemzeti  iskolák  igazgatói  állomásáról 
1794.  elmozdíttatütt,  s  Uovidnok  Krónikája  czímü  műve  a  könyv- 
vizsgáló bizottság  áltab  mint  veszedelmes  iráuyúj  1814  nemcsak 
elkoboztatott,  de  a  kéziratra  a^könyvvizsgáló  által  e  megbélyegző 
ítélet  Íratott :   A  könt/v  ihjth'sre.,  szerzője  akasztófára  méltó, 

Hunfalvy  Pál  nagy  tekintélyű  tudósunké  havi  irat  1878.  évi 
kötete347— 356,,446— 456,,  656— 667. lapjain:  ^Aliumun  Tör* 
t4ntiirds€  czímü  alapos  kritikájában  egyebek  közt  e  két  kérdésről 
iH  elmondja  ellenkező  nézetét  s  azt  erös  érvekkel  támogatja.  Xekem 
Í8  alkalmam  volt  némi  űj,  edilig  nem  használt  adatokhoz  jutni. 
Ugy  hiszera>  hasznos  dolgot  teszek,  ha  közlésökkel  ezek  bővebb 
íölvilágosításához  járulok,  hogy  annál  tisztábban  derüljön  ki  a 
történeti  igazság  9  ne  verjen  gyökeret  a  balítélet. 


*)  Ezt  Sinlai  miat  író,  többnyire  igy  használta ;  egyébiriíat  nz  (I 
teljes  netozete^gi  neve :  SinJmi  Doér  Gyt'írg^  és  nem  Sinkíu  Stnkm  Gy6r^^ 
amint  müvének  1853.  évi  jisz- vásári  kiadásA  c^ímebou  tévesen  iratik. 
Testvérei  1794,  ígj  irtuk  alu  magukat,  midőn  dt  kezességen  kibocsát* 
tatai  kértékj  amint  ez  hátrább  elöfordúL 

45* 


678  ADALÉK 

I. 

Az  iskola  igazgatóságból  elmozdittatása. 

Ennek  hivatalos  adatokon  alapuló  története  ez. 

A  balázsfalvi  püspök  1794.  jun.  24.  kötelessége  szerint  s 
hiveitöl  nógatva  felírt  az  erdélyi  kir.  kormányzóhoz,  gróf  Bán% 
Györgyhöz,  sajnálattal  tudatva,  hogy  ő  Sinkait  eleget  intette,  óvta 
s  igyekezett  a  maga  feslett  élete  megváltoztatására  bírni ;  de  már 
elcsüggedett,  mert  látja,  hogy  atyai  tanácsának  és  intéseinek  semmi 
foganata  nincs,  sőt  nyilván  azok  ellen  cselekedik ;  rossz  szenve- 
délyei által  legyőzetve,  többnyire  otthon  ül,  az  iskolákat  nem 
látogatja,  s  mikor  el  is  megy,  egész  külső  magaviselete  olyan, 
mintha  Bacchust  ábrázolná,  nem  tanítónak,  de  bohócznak  látszik, 
a  kit  a  tanulók  nevetnek ;  a  városi  lakókkal  veszekedik,  őket 
megveri,  a  miért  a  megyei  hatóság  többször  perbe  is  fogta  s  több 
hasonló  tetteket  követett  el,  melyekért  a  püspök  több  oldalról 
kérdeztetett :  ha  várhatja-e ,  remélheti-e  még ,  hogy  az  ifjú- 
ság a  rossz  példa  által  erkölcsében  meg  ne  romoljék?  Sőt 
egyenesen  arra  is  felhívatott,  hogy  öt  állásától  elmozdítsa.  Kérte 
azért  a  kormányzót,  rendeljen  ki  ellene  nyomozó  biztosokat,  a  kik 
a  dolgot  részrehaj latlanul  megvizsgálják  s  az  eredményt  jelentsék 
föl,  hogy  a  bajt  helyesen  megorvosolni  lehessen.  Ennek  következ- 
tében Alsófejér -vármegye  főbírája:  Vajua  Antal  egy  megyei  tiszt- 
társával a  nyomozásra  kirendeltetett  s  azt  végbe  is  vitte. 

Nem  sokára,  jul.  22.  Papp  István  káptalani  prépost  az 
egész  káptalan  nevében  szintén  kérte  a  kormányzót,  hogy  miután 
július  15.  a  végbevitt  nyomozásból  kitűnt  Siukainak,  mint  hiva- 
tala folytatására  többé  nem  alkalmas  embernek,  elmozdittatása 
szükségessége:  legyen  kegyelmes  azon  intézethez,  tőle  szabadítsa 
meg  s  neveztessen  ki  oly  egyházi  férfit  a  monostor  kebeléből,  a  ki 
az  ifjúságot  jó  példával  vezesse  s  a  meglazult  fegyelmet  ismét 
helyreállítsa. 

Ugyanazon  évi  aug.  19.  a  püspök  újabban  jelentette  a  kor- 
mányzónak, hogy  a  közelebbi  években  Alsófejér-várniegye  tisztha- 
tósága rendeleténél  fogva,  Vecza  nevű  szomszéd  falu  l)irái  és 
hitesei  egy,  Sinkai  György  házánál  lappangó  szökött  katona  ujon- 
czot  elfogván :  az  ezért  haragra  gerjedt  igazgató  épen  akkor  az 
egész  országból  a  normális  oktatás  megtanulására  berendelve  volt 
iskolamestereket  botokkal  és  más  eszközökkel  felfegyverkeztetve, 
a  nevezett  hiteseket  az  utczákon  addig  kergette,  mígnem  erősza- 
kosan visszahozta  a  püspöki  tömlöczbe.  A  püsi)ök  a  felsőbbség 
iránti  kötelességétől  indíttatva  a  hiteseket  elbocsáttatta.  Ezért  s  a 
közelebb   végbevitt  nyomozás  által  Sinkai  azon  túlságra  ragad- 


SIKK  A 1  OYÖROT  feLKTíRATÁnon 


679 


^  iiojíY  többek  előtt  kijelr  uKUr,  iu.\^\  ímheljt  alkalom 
iidjji  elé  inngát,  6t  njegíVH;  épen  píis]>üki  helyettessé  által  értesült 
arról,  hogy  tübbetl  magával  összeesküdt  tjiind  a  püspök,  miud 
azok  elpu87*titására,  a  kikről  azt  hig^i,  hogy  a  űyomozáskor  ellene 
vallütlíik.  A//ita  folyvást  fenyegető  leveleket  ír.  sokakkal  tiltva 
tín        '       '  '  'f»y  merészelibel  gúnviratnkat  készít    8  azokat 

Híi  /tvéo.  tSt  a  legalá valuhbaü  kissebbiti,  söt  nem 

rég  taiiiUiM  küzbtu  az  iíjiisagot  arra  oktatta,  hogy  az  emberuek 
öniiiagH  védelmére  szabad  luást  iriegolwi.  Kéri  tehát  a  püspök  a 
konnáiiyzóí»  hogy  hasonló  büacselek vényektől  ts  eröszakoskodás- 
fjól  őt  hathatósau  tiltsa  el.  különben  kénytelen  lesz  öt  és  társait 
—  mint  tett  Szent-Pál  a  bűnös  korinthusival  —  a  canoaokban 
írt  módon  íiz  egyházból  kizárni  s  ezt  a  népnek  hírré  téve,  öt 
Baláz&fal válói  elkergettetni.  MiclÖn  eisen  jelentését  végezni 
akarti,  arról  értesült  —  úgymond  a  püspök  —  hogy  az  igazgató 
töliheknek  úgy  üyilatkozott,  hogy  ha  gazdasszonyát  elfogják,  ö  a 
püspököt  és  u  pro vi sort  orozva  megöli :  szükségesnek  véli  azért 
öt  a  kellő  óvatüftsággal  fogságba  helyezni. 

A  kormányzó  erre  újabban  kiküldötte  az  elébbi  nyomozó 
bis^tost ;  de  midőn  az  Balázsfalván  ang.  25.  megjelent,  már  Sinkait 
letartóztatva  találta  ,  okáról  kérdezöi^ködvén,  azon  felvilágosítást 
kapta^  hogy  az  elöl  ti  napon,  ang,  24.  a  püspuk  a  közel  lakó  egyik 
megyei  alispánt,  Gyújtó  Sándort  magához  hivatván  s  panaszát 
olöadván :  midőn  az  Sinkait  kikérdezte,  ngy  nyilatkozott^  hogy 
többen  vannak  száznál,  a  kik  összeesküdtek,  s  midőn  az  alispán 
neveiket  kérdezte,  azt  felelte,  hogy  a  halálra  ugyan  kész,  de  azok 
neveit  föl  nem  fedezi.  Mely  botránkoztató  és  roszra  czékó  szavaiért 
m  alispán  Öt  bővebb  vizsgálatig  letartóztatta  és  őrizet  alá  tétette. 
Ezt  megértvén  a  nyomozásra  kirendelt  biztos,  a  letartóztató  alis- 
pánnak ajánlotta,  hogy  a  megkezdett  szelid  vallatást  mielébb 
végezze  bo  s  terjeszsze  a  vármegyx*  tisztsége  elé,  maga  pedig  a  Sinkai 
gazdasszonyát,  a  ki  czégéi-es  életének  föoka,  a  megye  tömlöczébe 
kísértette. 

Főispán  V*.  Kemény  Simon  sept.  6-ki  hivatalos  jelentésében 
szintén  aggodalmat  keltöleg  írt  a  koirmányzóhoz  :  A  nemes  vámüg- 
gyé tisztsége  a8inkai  György  botránkozással  teljes  szavait  minden 
környűlállásaival  e  hónap  3.  fels.  kir.  Főigazgató  tanácsnak  meg- 
írtft;  mely  dologról  azután  bővebben  is  értekezvén  a  tisztséggel, 
AniV'  \    látja,  hogy  Sinkai  György  botránkoztató  szavait  a 

in^  üláli  [Kispök  ellen  végzett  forralásokra  kívánja  v  nni 

és  unigyarázni ;  de  azoknak  a  szóknak  kifejezése  és  csak  betti  szerént 
való  értelme  többre  is  magyaráztathatván,  hogy  ő  további  felsőlib 
rendelésig  tisztességesörizet  alatt  legyen,  illőnek  sőt  szükségesnek 
találta,  mely  iránt  az  alispánnak   rendelést  is  tett.  annál  inkább, 


680  ADALÉK 

hogy  Sinkainak  a  Hóra  lármája  után  is  voltak  ily  botránkoztató 
szavai :  hogy  a  mely  Hóra-vildg  elmúlt ,  ö  annál  különbet  állit, 
melyért  fiskális  kereset  alatt  is  volt  és  nyelv-váltság  büntetésén 
marasztaltatott  el,  a  mi  az  ő  nyughatatlan  természetét  s  gondo- 
latlan indulatos  beszédüségét  bizonyítja. « 

A  Sinkai  elleni  vádak  kétfélék  voltak :  1.  Szemdyesek^  mik 
a  püspök  és  főbb  káptalani  férfiak  élete  fenyegetésére  vonat- 
koztak, 2.  'politikaiak  vagy  közcsendháborítási  és  államellenes 
irányúak. 

Ájul.  15.  kihallgatott  14  tanú:  főpapok,  tanárok,  tanítók 
8  tisztes  városi  lakók  vallomása  teljes  bizonyítékot  nyújt  azon 
kötelességmulasztásokra,  rendetlen  életre,  verekedésekre  s  más 
erkölcs  elleni  tényeire  nézve,  a  mikért  a  püspök  őt  hivatalától 
fölfüggesztette.  Mikor  neki  a  7  kérdő  és  vádpont  feleletre  kiada- 
tott, többnyire  tagadta,  egy  részét  módosítva  elismerte,  köteles- 
sége teljesítésére  nézve  később  bemutatott  3  bizonyítványt,  egyet 
az  alatta  szolgált  négy  tanító  mestertől  sept.  3-ról,  a  mást  Ler- 
chenfeld  József  szebeni  normális  iskolai  főfelügyelőtől  aug.  19-ről, 
harmadikat  a  gör.  egyesült  esperestek  dec.  18-án  tartott  közgyű- 
léséből, de  mind  1792-ből,  a  mikorra  a  vádak  nem  terjedtek  ki,  a 
mit  a  körülmények  teljesen  igazolnak.  E  bizonyítványok  1-jének 
egyik  aláírója,  Fogarasi  Mihály  tanítómester  most  épen  úgy  ellene 
vallott,  mint  a  többiek.  ...  Ez  első  bizonyítvány  azonban  néhány 
becses  román  irodalomtörténeti  részletet  tartalmaz,  a  miknek 
megemlítését  szükségesnek  látom,  hogy  t.  i.  több  oláh  elemi  kézi- 
könyvet írt,  valamint  megjegyzendőnek  tartom,*"  az  egyik  tanú  — 
Pap  István  prépost  —  vallomását  is,  mely  szerint  Sinkaiban  a 
nemzeti  érzület  oly  kizáró  és  erős  volt,  hogy  a  midőn  a  kir.  főkor- 
mányszék 1791.  a  magyar  nyelvnek  a  normális  iskolákban  tanítta- 
tását elrendelte,  hogy  a  diák  nyelvnek  az  legyen  vehiculuma,  ö  a 
vezetése  alattiakba  nem  hozta  be,  a  miből  következett,  hogy  olá- 
hul  kellett  más  iskolákban  is  a  gyakorlatokat  dictálni.  Vádló  — 
úgymond  —  nem  látta  igen  nagy  hasznát  az  ő  igazgatásának ; 
mert  alatta  ugyan  egy  fiu  sem  tanult  meg  sem  magyarul,  sem 
németül. . .  De  lássuk  Sinkai  imént  említett  müvei.  »lrt  ugyan  is  ő, 
és  nyomtatásban  kiadott  1.  egy  keftns  ABC<%  egyiket  németül- 
oláhul,  a  másikat  csak  oláhúl.  Az  elsőben  a  német  olvasást  a 
nyelvvel  együtt  az  oláhokkal  alaposan  megismertette,  a  második- 
ban az  oláh  mestereket  és  ifjúságot  szabályosan  olvasni  megtaní- 
totta. 2.  írt  Oláh  számtant,  a  mi  azelőtt  oláhul  kiadva  sehol  nem 
volt.  3.  Nyelvtant  az  iskolák  számára,  úgy,  hogy  azáltal  nemcsak 
a  tanulóknak,  de  a  tanítóknak  is  a  hazai  szükséges  négy  nyelv, 
ú.  m.  latin,  magyar,  oláh,  német  szabályait  könnyen  érthetővé  és 
felfoghatóvá  tegye.  4.  Oláh  katckismust^  mely  nomL-sak  az  ifjúság- 


nak  éa  tanitóiBak,  hanem  az  egész  olkh  papságnak  —  mint  egye- 
düli ily  tankönyv  —  rendkivfil  szíikst-ges  és  hasznos  volt*  Irt  még 
számos  más  müvet  is  —  úgymond  a  bizonyítvány  —  de  mivel 
azok  nem  tartoznak  a  normális  iskolákra  vagy  nyomtatásban  nem 

jelentek  meg,  mellőzik.*  E  bizonyítvány  tartalmának  az  elébbi 
vallomással  összevetéséből  az  tttnik  ki^  hogy  valaki  jó  könyvíró 
lehet,  de  abból  nem  következik,  hogy  a  tanításban  pontos  is* 

A  vele  közlött  váilpontokra  adott  feleletéből  jellemzÖneJc 
látom  háromnak  megenditését.  Arra  a  vádra,  hogy  templomban  és 
nyilvános  helyeken  olykor  ittas  állapotában  sirt^  azt  felelte:  ha 
úi%  bűneit  siratta.  Arra,  hogy  az  elfogott  ujonczot  magánál  lap- 
pangtatta,  úgy  nyilatkozott,  hogy  ázt  már  a  megyével  kiegyenlí- 
tette, miért  kell  ismét  lolelevenitui  ?  Hogy  szakácsnéja  bűnös 
életű  lennej  ö  nem  ismeri  ez  oldalról,  a  ki  tudja,  bizonyítsa  be. 

A  rendes  tanuvallatás  után  nem  sokára  külön  írásbeli 
panaszt  adtak  be  ellene  Wldd  István^  a  fogarasi  püspöki  megye 
jiresbytere  s  a  humaniórák  tanára,  1794.  juh  18-án,  Fogarasi 
Spiridion,  a  káptalani  consistorimn  tagja,  juh  lö-ról,  Ldsdó  Phi- 
lotheus  a  Szent- Vazul-szerzet  volt  prépostja  és  püspöki  helyettes, 
juh  18-ról,  és  Gifulai  Komtantuif  syntaxis  tanára,  szintén  jul. 
L8-káróh  Az  első  hite,  neve  aláírása  alatt  s  pecsétével  erősítve 

fálhtja:  hogy  Sinkai  György  a  jul  15-kén  végbevitt  nyomozás 
után  az  ö  házába  szokása  ellenére  kardosán  és  lármázva  ment  be 
s  ott  Gyulai  Konatantin  is  jelen  levén,  söt  később  Filipan  Vazul 
philosophia   tanára    is   megérkezvén,   fenhangon   kérdezte:   Mit 

^vallottatok  ellenem?  s  akkor  kardját  kirántván,  kiabáló  hangon 
mondotta:  >Vagy  én  megbukom  vagy  a  püspök,  de  én  nem^  mert 
én  tanultam  a  jogot,  tehát  meg  fog  bukni  a  püspök.  Most  elve- 
szíti a  püspökséget^  sőt  meg  fognak  bukni  négyen :  Bobu ,  így 
nevezte  gyalázólag  Babb  püspököt,  Duhelarjuj  ezzel  a  névvel 
p  ;  Timár  Mihály  hátszegi  vicáriust,   Kvjomt^  e  szóval  kis- 

s'  u-  Kaján  Demeter  consistoriumi  jegyzőt  és  helybeli  papot^ 

és  Papj)  István  prépost, <  Ezeken  kivUl  még  sokak  becsületét  sér- 
tette mog.  Midőn  kérték,  hogy  az  efféléktől  tartóztassa  meg  ma- 
gát, azt  válaszolta:  ő  már  az  összeesküvők  és  lázadók  feje,  s 
[lidőn  újból  intették  ily  szók  ismétlésétől  óvakodásra,  kissé  vár- 

r tátva  így  felelt:  ^^O  a  fejedelem  és  haza  ellen  semmit  nem  kezd,  6 
csak  a  püspököt,  miot  vádlóját  és  az  ö  czéljainak  társait  támadja 
meg,  s  akkor  kardját  a  jelenlevők  nagy  megrettenésére  és  életök 
veszélyeztetésével  fölemelte,  dühösen  vagdalózott  vele,  mellöknek 

Lés  nyakuknak  méregette  s  fenyegetőzött,  hogy  ezután  két  halálos 
fegyvert  fog  hordozni:  egy  kardot  és  botot . . .  .«  A  második 
hasonló  hitelesség  alatt  tanúsította,  hogy  Sinkait  szemeivel  látta 
juh  16,  délután  mintegy  4  órakor  kardosán,  oly  ittason  bemenni 


682  ADALÉK 

Wlád  Istváu  rector-professorhoz,  a  királyi  monostorba,  begy  alig 
tudtii  nyelvét  forgatni,  ott  —  a  mint  értette  —  sokat  lármázott. 
Másoktól  hallotta,  hogy  avval  dicsekedett  ott  létében,  hogy  hat 
személyt  akarna  elveszteni,  kik  közül  az  első  lenne  a  méltóságos 
püspök,  második  a  prépost  Papp  István  .  .  .  .«  A  harmadik  saját 
kézaláirása,  pecsété  és  lelkiismerete  hitelessége  alatt  tanúsította, 
hogy  a  jelölt  napon  Sinkai,  szokatlanul,  kardosán  és  részegen 
rohant  be  á  monostorba  s  utóbb  a  prépost  szobájába  is,  ott  garáz- 
dálkodott s  a  püspök  ellen  fenekedett,  e  szókban  törve  ki:  ^El  kell, 
hogy  veszítsem  a  Dtrecforsdgot,  de  én  is  megteszem,  hogy  ö  Í8 
elveszti  a  püspökséget ;  de  Timdr  és  Kaján ,  sem  lesz  többé  ember, 
hét  emleriuk  kell  (lveszni.<^  Ki  a  meg  nem  nevezett  négy?  nem 
mondotta  meg.  Midőn  feddette,  miért  jött  a  monostorba  fegyvere- 
sen, s  hogy  az  ilyen  nem  igazgatóhoz  illő,  azt  felelte:  >ö  nemes 
ember,  szabad  fegyverrel  járnia.^  Az  utolsó  bizonyság  tevő  is  azt 
tanúsította,  a  mit  Wlád  István,  megjegyezve,  hogy  Sinkai  a 
kivont  kardot  Wládnak  hasára,  Philipánnak  nyakára  méregette, 
s  fejét,  karjait,  lábát  ide  s  tova  forgatva,  az  ott  levők  rémületére, 
kardjával  különböző  vágásokat  tett,  miközben  a  püspököt  minden- 
féle gyalázó  szókkal  és  becstelenitő  kifejezésekkel  illette.  .  .  .« 

Az  öt  letartóztató  alispán  sept.  1.  kelt  hivatalos  iratában 
Sinkairól  azt  jelentette,  hogy  az  aug.  24.  Bényei  József,  püspöki 
jószágfelügyelő  házánál  az  ő  jelenlétében  úgy  nyihxtkozott :  ^hogy 
száznál  többen  vannak  összeesküve ,  de  nem  nevezi  meg,  mert  vele 
titokban  tudatták;  a  balázsfalvi  monostorban  pedig  többek  előtt 
vallotta:  hogy  ö  az  össze  eskü  vök  vezére  s  a  lázadás  imlifója,«  a 
püspök  ellen  gyalázó  gunyíratokat  készített  s  mindenfelé  elter- 
jesztette, de  bűnrészeseit  nem  vallja  meg,  vagyonát  letartóztatása 
előtti  héten  eladóvá  tétette,  sőt  házát  árverezésre  is  felajánlottii. 
Ezekért  kellett  őt  letartóztatni. 

Kevéssel  ezután  sept.  11.  a  megye  főispánjától,  b.  Kemény 
Simontól  is  oly  hivatalos  jelentés  érkezett  a  kormányzóhoz,  mely 
Sinkai  szándékainak  s  a  püspök  elleni  vétkes  törekvésének  egé- 
szen komoly  igazolását  tartalmazta.  »Miután  tudósítását  meg- 
tette —  úgymond  —  a  ))izonyítás  megszaporodott  arra,  hogy  a 
parasztság  nagyon  fejél)e  vette  s  széltében  beszéli,  liogy  ha  kato- 
nának állanak,  lakó  örökségeik  övéik  lesznek,  sőt  liogy  az  apahidai 
oláh  pópa  úgy  is  hirdette  ki,  teljesen  megbizonyosudotl.  A  vár- 
megye ezen  nagyon  megindult,  elméjében  forgatván,  hogy  a  niult 
/fára  lárnu^ja  is  a  parasztság  hasonló  reménységén  volt  fundálva, 
és  akkor  is  a  katonaságra  való  magok  felajánlás.i  előzte  meg 
támadásukat.  Azért  minő  orvoslás  lenne  szükséges,  a  megye  leve- 
léből a  kormányzó  át  fogja  látni.  .  .  .  ^Megindullak  a  vármegye 
rendéi  —  úgymond  tovább  a  főispán  —  a  Sinkai   György  tudva 


BrKKAI  OTÍ^IRGT  fcl*KTIR4TAHOX, 


6Ba 


p\6  guuosz  lieszédj^n  is,  etiuekis  fólelmes  koveikiizííseitíl  tartván, 
pópákniik  teunírt  Tiiódon  kivilágusodoít  indulatjáért,  úgy.  hogy 
uiu  szc'kou  kényHzorittütvC»u,  luegállitották  íizt.    hoíív  ^i 

lein  k  es  tuvaldiVM   is  kiliíillgattassek.  Be  is  jött^  kiliall- 

httá^a  loly,  a  pópák  közül  h  sokan  szemliesíté^re  ljt*hívattjik ;  a 
Sispán  úgy  gondolja,  tuost  ?ein  fog  többre  rapnni  vnlloiuása,  nuut 
Idiff,  és  amint  nz  indulatjokat  lehet  hitni,  Sinkainak  hátnraág- 
U  a  reiub'k  kívánni  fogják^  inintluígy  rtdudliot  cs 
'  emlegetett,  melyet  honiagialis  ki3telesség  l-1  nt^in 
^íillgatni.  Az  apabídai  pópát  i»  fiskális  kereset  alá  rendelték,  mint 
ki  a  paraísztokuak  értelmén  kiviil  a  községeknek  olyat  igért,  u 
|Í  a  közcsendességet  háborítja,  t 

A  kormányzó,  mielőtt  a  tanácsul eí'.bea  iiz  iigyet  előadathatta 

Lilna,  sietett  a.  íVÜspáunal  elnöki  utou  tudtára  adni^h<*gy  a  paraszt 

népnek  önkéntes  katonáskoilá^ra  való  beszegödése  iránt  Alaole- 

tjérvármegyén  kivül  sehonnan  jelentés  nem  érkezett;  azonban  a 

jr.  főkormányszék  küldött  e    tárgyban  kerülő   rendelést  mind  a 

"törvénvhatösriiíokhoz,    mind  a  két  gör.  vall.    püspökhöz.  Sinkai 

'áni  rövid  időn  ki  fog  menni  a  már  elvégeztetett  főkormányszéki 

Bndeléa  a  vármegyéhez,  mely  szerint  ö  fiskális  kereket  alá  vette- 

\  hogy  érdemlett  büntetését  elvehesse.  Mindazáltal  ngy  látszik 

jegyzi   meg  a  kormányzó  —  minden  eddig  kinyi rnmzott   kör- 

IvulállásiikluM,  azeajbernek  geniiHából  és  egyéb  állapotjábóK  hogy 

liang  aagynbb  a  valósíignál,  és    liogy  inkálib  a   |irivata    paHííiu, 

lintaem  valami  publiciim  delictum  fogja  magát  kimutatni,,, .« 

>A  zsendég  németre  nézve,  mivel  azt  a  vármegye  a  magyar 
[*mzetet  gyalázó  vakmerő  bolond  niondásiíért  nemcsak  elfogatta, 
de  ütések  által  is  elégtételt  vett  magának,  semmi  reflexiója  nem 
öhet  —    úgymond;    krjzönségesea   pedig   azt   tartja,   hogy  k^gy 
jan  csekély   embernek  oktalan    beszédét  mc^gvetni  talán  meg 
ibb  volna,  mert  az  olyan  haszontalan  emlíerek,  Ita  látják,  hogy 
etfélé  impressiot  csinál,  annak  gyakorhitábau  még  inkább  gyí>- 
^örködnek.  .  ♦  .<r 

A  mint  említve  volt,  a  kin  főkormányszék  Sinkainak  köz- 

eresetalá  vetését  sept.  U.  1794.  kimondotta,  az  ügyet  Alsófejér- 

'^  közönségéhez   nz  iratnkkal  együtt  további  intézkedés 

íelle  s  botrnnkoztató  szavaiért,  fenyegetéseiért  és  tettei- 

pt  —  ha  teljesen   bizonyosságra  jönek  —  iU5   megbüntetését 

Irendelte. 

A  per   elkezdődött  A  mogyei  dolgok  lassn  menete,  njabb 

5hallg<Mtáí^ok  8   az    ügynek   Sinkai   többféle   követelése   folytán 

)iiyo!uUabl)á  léte    miatt  t>gy    egész  évig  folyt.  Sínkai    megunta 

^cnvedését,  kílraiért  neheztelt,  szégyene  bántotta,  s  mint  nemes, 

ícsségen  szabad  lábra  helyezését  kérte  elébb  1794.  sept,  !á7.  a 


684  ADALÉK 

yármegyei  tisztségtől,  azután  —  kérvénye  nincs  kaltesnre  —  a 
főispántól  és  megyei  közönségtől,  november  5.  a  kir.  fökormány- 
széktől.  A  két  első  kérvényben  felhozta  indokul,  »bogy  ö  nemes 
és  birtokos,  el  nem  távozhatik,  közszolgálatban  van.  minek  eleget 
kell  tennie,  hosszasabb  letartóztatása  alatt  vagyona  elpusztul,  két 
árva  unokáját  neveltetni  a  keresztényi  és  természeti  szeretet 
parancsolja,  neki  a  rásütött  gyalázat  bélyegét  letörölnie  a  igaz- 
ságát  bebizonyítnia  kell.«  Harmadik  kérvényében  bizonyítékokat 
hozott  fel  korábbi  —  1792.  —  érdemeiről,  mik  föntebb  idé^e 
voltak,  szabadkozott,  hogy  vádoltatása  irigység  müve,  nem  hogy 
a  haza  ellen  szóval  vagy  tettel  valaha  vétett  volna,  de  á£t  min- 
dennek fölébe  helyezte,  helyezi  most  és  fogja  helyezni  egész  életé- 
ben ;  a  mely  szókat  inkább  tréfásan  és  poharazás  között.  mesTfon- 
tolatlanúl  s  másoktól  kibővítve  elejtett,  azokkal  nemcsak  hogy  a 
felséget  vagy  hazát,  de  a  püspök  ő  méltóságát  sem  kívánta  érin- 
teni, mert  azok  különben  is  oly  körülmények  között  voltak  mondva, 
melyek  a  komolyan  vételt  kizárják.  0  inkább  védte  a  püspököt 
ellenségeitől,  vigyázatra  figyelmeztette,  nemhogy  ellene  valaha 
gonoszat  forralt  volna,  s  ha  gyalázták,  azt  is  megjelentette,  nevei- 
ket azért  hallgatva  el,  mert  csak  bizalmasan  tudta  meg.  Ezen 
okoknál  fogva,  miután  már  aug.  24.  letartóztatása  óta  ártatlanul 
szenved,  kéri  kezességen  szabadon  bocsáttatását. 

A  két  első  helyről  nemességének  kérdés  alatt  léte  indoká- 
ból tagadó  választ  kapott,  a  harmadik  a  kérést  a  tudományügyi 
bizottsághoz  [Commissio  Litferaria]  tette  át  azon  okból,  mert  az 
ügy  törvényes  téren  áll  és  Sinkainak  a  püspök  és  balázsfalvi  növelő 
intézet  irányában  csak  azon  utón  tisztázható  követelései  vannak. 
Ekkor  folyamodott  érette  két  testvére,  kik  neveiket  sajátkezüleg 
így  írták  kérvényök  alá:  Sinkai  Boér  András  és  Gergdy,  a  mi 
Sinkai  valódi  nevére  elől  tett  megjegyzésemet  teljesen  igazolja. 
Keresőket  a  kir.  főkormányszék  octob.  9.  Alsófejér-vármegye 
közönségéhez  küldötte  át  véleményadás  végett.  Miközben  a  tudo- 
mányügyi bizottság  jelentést  tevén  :  a  megyei  közönségnek  sürgő- 
sen meghagyatott,  hogy  ez  ügyben  tudósítását  mielébb  tegye  meg. 
Erre  a  vármegye  azon  határozatot  hozta,  hogy  a  panaszló  ügye 
végellátása  előtt  ne  bocsáttassék  szabadon,  s  ezt  1795.  jan.  30.  a 
kir.  főkormányszéknek  jelentette,  mely  ezen  késedelmes  eljárást 
feddést  érdemlőnek  találta,  a  jelentést  pedig,  mint  semmivel  nem 
indokoltat,  hiányosnak  s  apr.  22.  költ  rendeletében  meghagyta  a 
vármegye  közönségének,  hogy  a  dolgokat  folytassa  serényebben  s 
a  kivánt  tudósítást  minél  hamarabb  megtenni  ismerje  köteles- 
ségének. 

Sinkai  békétlensége  fokozódni  kezdett.  Most  Lerchenfeld 
József  normális  iskolai   főfelügyelőhöz   adott  be  kérést,  a  ki  as^ 


8INKW  GYÖRGY  ÉLETIBATÁHOZ. 


685 


1795.  jul,  19.  egyszerűen,  minden  ajánlás  nélkül,  föltojesztette  8 
a  kir.  fokormáíiy széktol  aiig,  L  azon  választ  kapta,  iio^y  az  tt^yet 
nagy  nehézségük  kapcsolatálmn  a  legfelsőbb  kir.  trótihoz  szándék- 
8zik  felvinni  a  fiscus^  a  szabad  lábra  belyezés  iránti  kérés  t^bát 
nem  teljesíthető. 

E  közben  Alsófej ér-vánnegye  törvényes  Derékszéke  az 
ügyet  1795.  jun  18.  fölvévén  s  23.  letárgyalván,  a  következő  íté- 
letet hozta:  *Miután  az  alperes  és  tanuk  utólagos  nyilatkozatai- 
ból kijött,  hogy  Sinkai  György  azon  szavai :  hogy  ö  az  összeeskü- 
vők vezére  s  a  leendő  lázadás  [Rebellió]  szerzője,  nem  a  fejedelem 
é8  a  haza  csöndessége  felháborítására  czéloztak,  hanem  a  méltó- 
ságon   püspök  úrra,  alperes  —  a  mint  a  felperes  fiscus  kívánta 

—  hahiilal  nem  büntettethetik,  hanem  mivel  ezek  oly  botránkoz- 
tató szók,  melyeken  a  közbátorság  kedvelői  megindulhattak,  és 
az  alperes  ily  szavaiért  még  1791.  is  közkereset  alatt  volt,  s  nem 
hogy  okult  volna,  de  azután  is  alacsony  cselekedeteivel  és  beszé- 
deivel magát  ujabban  beszennyezte:  ennélfogva  tekintetbe  vétet- 
vén eddig  szenvedett  fogsága,  melyet  maga  okozott  magának,  hogy 
az  alperes  nyelv-váltságon  marasztaltassék,  és  megfizetvén  a  fel- 
peres  fiscus  perköltségét  és  fáradságát,   szabadon   bocsáttassék 

—  meghatároz  tátott.*  Felperes  felhívást  jelentett,  de  a  per  nem 

bocsáttatott  felsőbb  bíróság  elé Ez  ítélet  következtében  Sinkai 

igazgatói  hivatíilából  végleg  elbocsáttatott. 

Amint  ő  e  felsőbb  határozatról  értesült,  octob.  lu.  folya- 
modó tt  a  kir,  főkormány székhez  s  kérte  igazgatói  állásába  vissza- 
lő '  N  melyből  —  úgymond  —  ártatlanul  mozdíttatott  el  A 
ki'  1  mányszék,  bárha  folyamodó  a  király  és  állam  elleni  láza- 
dás vádja  aló  1  fel  is  mentetett,  mégis  az  ellene  folyt  kétszeri  fisca- 
lis  kereset  s  a  nyomozásokból  kitűnt  erkölcsei  és  magaviselete 
tekiütetáből^  melypk  pgj  igazgatóban  meg  nem  tűrhetők,  s  mivel 
azon  tisztet  ti-  -1  és  nyugalomban  tovább  amúgy  sem  visel- 
hette volna,  k^i  helyet  nem  adott  Ekkor  az  erdélyi  udvari 
cancelláriához  folyamodott  s  onnan  kérte,  hogy  hivatalába  helyez- 
tessék vissza,  fogsága  szenvedéseiért  adassék  elégtétel  s  kára  térít- 
tessék meg.  Ez  a  kir.  főkormányszékhez  küldötte  le  a  kérést  azon 
rendeb'ttel,  hogy  n  hozott  ítéletet  hitelesített  alakban  küldje  fel, 
hogy  abból  legyen  meglátható:  mennyiben  volt  bebizonyítva  az 
ellene  támasztott  fiscalis  kereset.  Ez  ítélet  felküldése  1796.  jun. 
20.  költ  udv.  caní'ell  rendelettel  ismét  sürgettetett  s  jul.  7,  telje- 
sítve lőü,  mire  september  9.  azon  legfelsőbl*  határozat  adatott  ki ; 
ihogy  mivel  a  felküldött  ügyiratokból  kitűnt,  hogy  a  folyamodó 
rendetlen  életmódja  által  megérdemelte,  hogy  elébb  viselt  hivata- 
lából elmozdíttassék  s  közkereset  alá  vettessék,  visszahelyezési 
kérésének   eleget   tenni    nem    lehet. «    Ezt  a  kir,  fijkormányszék 


686  ADALÉK 

Sinkai  értesítése  végett  octob.  5.  költ  rendeletében  AkÓfejér- 
vármegye  közönségével  tudatta. 

A  mint  az  elfogulatlan  olvasó  átlátja.  Sinkai  bivatalbíl 
elmozdítása  nem  vallási  indokból  történt,  a  mint  Papiu  Uarianu 
bizonyíttatlanúl  állítja;  nem  is  Babb  püspök  üldíkése  követke?/ 
tében,  a  ki  nagylelkű,  áldozó,  bölcs  és  népét  szerető  főpap  volt^  a 
kinek  százezerekre  menő  alapítványából  állnak  fetia  máig  a  görög 
katholicusok  erdélyrészi  iskolái,  és  a  ki  oly  U^vva^  irányban  jání 
el  tántorodott  embert,  minőnek  Sinkait  amaz  idxlberi  saját  hitlele- 
kezete  tagjai  és  öntettei  föltűntették,  egy  köziotézet  élén  nem 
b  agy  ni  erkölcsileg  köteleztetett;  végre  nemi-:  politikni  oknkbíV!, 
mert  az  ítéletben  —  a"mint  az  megolvasható  —  felforgatási  irányn 
szavaira  döntő  súly  nincs  fektetve  —  ezt  az  ország  kormányzója 
fennebb  igen  találóan  jellemezte,  —  hanem  csak  is  a  maga  hibás 
élete,  nem  paphoz  illő  tettei  és  oktalan  beszédei  alapján,  melyek 
az  előadottakban  igazolva  vannak. 

Ezután  nem  sokára  folyamodott  Sinkai  a  Jerkovits  oláh 
nyelv  fordító  eltávozásával  megürült  állomásért.  »Nem  meri  — 
úgymond  —  magát  minden  hiba  nélkülinek  mondani,  mert  sok 
gyöngeségeit  meg  kell  vallania;  de  legjobban  ő  tudja,  hogy  sok- 
ban érdemén  félj  ül  befeketíttetett.  Bízva  a  kir.  főkormányszék  atyai 
kegyelmében,  kéri,  hogy  megtekintve  korábbi  szolgálatait  s  a 
közjóra  szentelt  munkálkodását,  a  szóban  levő  állomást  legyen 
kegyes  neki  adni.  O  bír  képességgel  arra,  hogy  oláh  és  más  hazai 
nyelvekre  fordítson,  adjon  neki  tért  és  alkalmat  annak  bebizonyí- 
tására, hogy  nem  olyan,  a  minőnek  mondották.  November  7.  költ 
rá  azon  stereotyp  végzés:  »folyamodó  c  hivatalra  nem  levén 
minősítve,  kérelme  tétessék  félre.«  Kétségen  kívül  van,  hogy 
inkább  elítéltetése  indokai  voltak  a  minősültség  akadályai,  mint 
tudományos  képzettsége,  a  mi  országszerte  nyilván  tudva  és  elis- 
merve volt. 

Utoljára  1797.  május  22.  kérte  Sinkai  a  letartóztatása  iránt 
legfelsőbb  helyre  beadott  kérésére  erd.  udv.  kanczellariai  leirat- 
nak másolatban  vele  k(")zlé3ét,  a  mi  június  9.  teljesíttetett.  Ez  időn 
tul  a  közlevéltárakban  nevével  nem  találkozunk  a  közelebbi  idők- 
ben híressé  lett  Dfík-Ronuhi  Krónikája  feltűnése  idejéig,  a  mivel 
1813 — 14-ben  jelent  meg  Erdély  legfőbb  kormányhatóságánál. 

II. 

A    ü  á  k-R  ó  m  a  i    vagy    Oláh    Krónika    b  i  r  á  1  a  t  a    é  s 
c  1  k  0  b  0  z  t  a  t  á  s  a. 
Ma  is  létező  hivatalos  adatok    sz(aint  Sinkai  e  müvének 
könyvvizsgálati    rendes  utón    való  megbíráltatásn.  a  kinyomatás- 
nak  megtiltása  s  az  eredeti  kézirat  elkobzása  története  ez. 


stKKAi  OTöaoir  életiratahoz. 


mi 


Smkai  1813.  valószinUeü  jun.  1.  (iiíurt  hivatalos  keltezótse 
jim.  ;í*  ímUíi  hr  HZ  erd^ílyi  kir.  íölvciimáTiyi5/.ékliez  Chronkon 
Uacú-Uomanotnm  nlvt  Valíichontm^)  sat,  czíiiiű  kéziratíit.  melyem 
Haját  nyilatkozata  szerint,  negyven  évig  munliálkodott  8  azt  két 
nyelven  t.  i,  oláh  és  latin  nyelven  ü*ta  raeg  K>,  után  86-tól 
1739.  évig,  Magyarorszfigün  —  úgymond  ö  —  ez  már  megvolt 
vizHgálva  és  helyhenhugyva ;  de  mivel  Xíigy-Szehenben  Barth 
k  Jtitaionál    akarja  kiadui,  a  kivel  már   szerződése  is  van, 

&z        .^:    .  hogy  Erdélyben  is  megvizsgál tassék.  Kedves  hazája 
előmeneteléért  írván   azt,   kérte   megvijísgáltatáaát  és   helyben- 

gyaiását A  kézirat  jun    14.  a  könyvviz&gáló  hivatalnak 

atott  át  megvizsgálás  és  véleményadás  végett.  Megjegyzendő- 
nek  látom,  hogy  a  kérvény  mellett  3  zárat  volt,  nem  Sin  kai.  de  a 
hivatalos  kezelő  által  megjelölve,  melyekből  két  darab  minden 
hihetilség  szerint  maga  a  kézirat  oláh  és  latin  szövege  volt,  a  har- 
madiknak mivolta  az  iratokból  nem  tűnik  ki.  Azért  hiszem  a  kéz- 
iratot két  kötetünek,  mert  a  könyvvizsgálati  hivatal  elnöke,  midőn 
kéHöbb  visszjdíüldi,  két  darabot  zár  jelentése  mellé  e  a  megvizs- 
gálás másképen  nem  történhetett^  mintha  a  mű  mind  oláh,  mind 
latin  nyelven  bemntattakttt. 

Amint  a  harmadik  zárat  mivultát.  íigy  nem  tudjuk  hová 
létét  is;  mert  ez  a  hivatalos  iratokból  ki  nem  tűnik. 

Az  erdélyi  könyvvizsgáló  hivatal  elnöke  ez  idflben  a  nagy- 
tudomány  ű  Mártoníi  József  püspök  volt,  barátja  gróf  Teleki 
Sámuel  erdélyi  caucellárnak,  a  maros-vásárhelyi  könyvtár  ala- 
pítójának, tagja  a  oiagyar  Nyelvmivetu  Társaságnak,  gyarapítója 
a  gróf  Batthyány  píispök  által  alapított  gyula-fej  érvári  püspöki 
könyvtárnak,  felvilágosult  fö,  minden  szép  és  jó  barátja,  kiválóan 
jártai  főleg  a  hazai  történetekben.  A  könyvvizsgáló  hivatal  elnöke 
Kolozsváratt,  1814.  mártius  5.  a  következő  rövid  jelentést  tette 
a  kir.  főkormányszékhez:  >Sinkai  üyurgy  úr  ily  czimű  müvé- 
nek: Clironicon  Düco-Romnnorum  sen  Vnlachorum  első  kötetét 
benyújtván  a  könyvvizsgáló  hivatalnak,  arról  rövid  vizsgálat 
készült,  melyet  a  müvei  együtt  a  kir  főkormányszék  elé  terjeszt, 
Mtitfonjl,  a  vizsgálat  elnöke.^  Erre  a  következő  végzés  kelt: 
»Miután  Sinkainak  ezen,  az  Erdélyi  Nagyfejedelemség  közálla- 
dalmára  nézve  rendkívül  veszedelmei  müve  a  rajta  levő  jelzés 
szerint  1812.  május  6-áu  Nagy- Váradon  Szerdahelyi  Antal  kerü- 
leti kir,  könyvvizsgáló  által  kinyomatásra  minösültnek  nyilvánítta- 


*)  Az  1853*l£Í  jáazvágilri  kiitdáBban  8inkai  müvének  cjsírne : 
Kroníkii  Evmanilor;  de  ez  kétségtcleoul  lüoderíúz-illva  vaa,  az  ercdtíti  s 
hiteloe  az,  ft  mint  ö  maga  nevezte  el  e  n  mint  ^n  az  ő  folyamod ványábtSl 
kiírtam.  Lásd  Hunfalvy  bíráktuban.  SiáztiHok,  1870.  351.  lűp. 


688  ADALÉK 

tott:  a  kir.  főkormányszék  Tokody  György  nagy-váradi  kir.  fel- 
sőbb tanügyi  igazgatót  elnökileg  hivatalosan  felkérendőnek  hatá- 
rozta az  iránti  felvilágosítás  adásra :  vájjon  ezen  mű  ott  már 
kinyomatott-e  vagy  nem  ?  a  ki  erre  jun.  18.  azon  feleletet  adta^ 
hogy  az  sem  Váradon,  sem  Magyarországon  sehol  ki  nem 
nyomatott. 

A  kir.  főkormányszék  erről  a  m.  kir.  helytartó  tanácsot 
aug.  16.  értesítvén,  azon  indoknál  fogva,  hogy  mivel  ezen  könyv 
az  itteni  vizsgáló  hivatal  által  olyannak  találtatott,  melynek  nem 
csak  kinyomatását  megengedni  nem  lehet,  de  sőt  az  elkobzásra 
méltó,  8  ha  mégis  ezen  könyv  a  magyarországi  vizsgálat  követ- 
keztében valamikép  ottan  megjelenik,  annak  könnyen  rossz  követ- 
kezései lehettek  volna :  megtalálta  a  helytartó  tanácsot  oly  intéz- 
kedés tétele  iránt,  hogy  az  ottani  vizsgálókhoz  beadott,  az  erdélyi 
ügyekre  befolyással  levő  könyvek  ezentúl  az  erdélyi  könyvvizs- 
gáló hivatalhoz  juttatás  végett  a  kir.  főkormányszékhez  küldesse- 
nek át ;  mire  az  octob.  4.  visszaírt,  hogy  az  illető  könyvvizsgálót 
a  fenforgó  ügy  átbocsátása  iránt  feleletre  fogja  szólítni,  de  a 
másikra  nézve  a  kifejezett  óhajtásnak  eleget  nem  tehet  azon  okból, 
mert  a  felsőbb  kir.  rendeletek  szerint  a  közálladalmat  illető  min- 
den kézirati  művet  a  kinyomatás  megengedése  előtt  ő  felségéhez 
kell  felküldeni.  A  kir.  főkormányszék  a  dolog  ezen  állását  1814. 
december  5.  a  végre  irta  meg  az  erd.  udv.  kanczelláriának,  hogy 
a  magyarországi  helytartótanácshoz  intézett  előbbi  megkeresésé- 
nek sikert  szerezni  szíveskedjék. 

E  közben  Sinkai  kétszer  folyamodott  a  kir.  főkormányszék- 
hez vagy  a  vizsgálat  megsürgetése ,  vagy  művének  visszaadása 
iránt;  először  1814.  mártius  27.,  melyre  ápr.  14.  ezen  választ 
kapta:  >A  szóban  levő  mű  ki  nem  uyomathatik« ;  másodszor 
június  2-kán,  s  ebben  eléadván,  hogy  kérésére  tagadó  választ 
kapott  a  nélkül,  hogy  a  ki  nem  nyomathatásnak  oka  adatott 
volna ;  kéri  a  kir.  főkormányszéket  —  ezek  saját  szavai  —  hogy 
oláh  nyelven  irt  s  a  kir.  kormányzónak  beadott  művének  három 
kötete,  s  azon  latinul  irt  egy  kötet,  melyet  az  erdélyi  róm.  katho- 
licus  püspökhöz  adott  be,  adassék  vissza.  Erre  aug.  16.  ezen 
válasz  adatott:  »A  fenforgó  mű  nem  olyan,  hogy  kinyomatása 
megengedtethessék,  sőt  mint  elkobzásra  méltó,  kérelmezőnek  vissza 
sem  adathatik.«  A  fogalmazvány  oldalán  ezen  megjegyzés  olvas- 
ható: > Előlemlített,  oláhul  irt,  s  három  kötetből  álló  mű,  mint 
zárlati  tárgy  (Sequestrum),  megőrizés  végett  eltétetett  az  irodai 
kellékek  szobájába  f>aá  Cubile  Requisitorum.^J 

Minthogy  lehetnek,  a  kik  az  erdélyi  viszonyokat  eléggé 
nem  ismerik,  meg  kívánom  jegyezni,  hogy  a  kinyomatástól  eltil- 
tott kéziratoknak  elkobzását  s  zárlat  alatt  tartását  a  kir.  felség 


SIKKAi  GTÖRGY  ÉLET l KATÁHOZ, 


689 


nevében  kiadott  legfelsőbb  udvari  rendeletek  liabirozták  meg.  a 
inelyeküfk  keletkezése  ritkáii  tulajdouíthato  magyar  befolyásnak, 
ez  kizárólag  a  bécsi  legfőbb  udvari  rendőrség  hivatali  jogkurébe 
tartozott,  H  magyar  kormáDyhíitóságok  és  könyvTizsgAló  hivatalok 
csak  egyszeríi  végrehajtók  voltak.  A  lezárolt  vagy  (ha  úgy  tetszikj 
elkobzott  kéziratok  idővel  a  kir.  főkormányszéki  levéltáiba  adat- 
tak be,  onnau  pedig  a  kolozsvári  kir.  Lyceum  könyvtárába  tétet- 
tek át.  Ma  Í3  van  ázon  levéltárban  egy  pár  ilyen,  a  többi  felsőbb 
engedély  mellett  a  levéltárnak  Buda-Pestre  szállításakor  az  erdélyi 
Múzeumnak  adatott  át. 

Miután  Sinkaival  nem  közöltetett  azon  köni/üvízagdlöi  vtle- 
mént/,  melynek  alapján  a  kir.  fökormáuyazék  által  kéziratától  a 
kinyomatási  engedély  megtagadtatott,  nekem  azonban  az  eredeti- 
ben kezeimben  van,  s  miután  az  elkobzásnak  az  eddigiekbea  csak 
az  akkori  kormányrendszeren  és  felsőbb  rendeleteken  alapulását 
láttuk,  de  annak  tudományi  tekintetben  jogosultsága  felett  ítéle- 
tet alkotnunk  ennek  ismerése  nélkül  képesek  nem  vagyunk :  sziik- 
üégesnek  s  úgy  a  vizsgáló  történeti  álláspontja,  mint  átalában 
azon  kor  gondolkodás  módja  megismerése  tekintetéből  hasznos- 
nak látom^  hogy  azt  úgy^  amint  a  hivatalos  iratokhoz^mellékelve 
volt,  hív.  forditásban  megismertessem.  Czíme  ez:  if Észrevételek 
Sinkat  Gyöviiy  úr  krónikájára.* 

>E  könyv  első  kötete,  mely  1183,  évig  jő  le,  Erdélyben  ki 
nem  nyomatható,  miud  azért^  mert  azt  nem  érdemli  meg,  mind 
azért,  mert  a  közálladalomra  nézve  veszedelmes  irányú.  Már 
czíme:  Oláhok  Krónikája  sületlen,  nevetséges,  hamis  vélemé- 
nyekkel és  hozzávetésekkel  teljes,  s  a  mi  e  műben  valamit  ér,  uem 
érthető  az  oláhokra,  de  inkdlb  nevezhető  azon  keleti  és  nyufjati 
római  ofdiszdrok  krónikdjdnak,  a  kik  Dacidban  vagy  Daciáért 
háborút  folytattak.  De  így  is  fölösleges,  vannak  ennél  jobb  króni- 
kák, daczára  annak,  hogy  idézetekkel  van  elhalmozva,  a  minek 
azonban  bizonyító  erejét  még  elébb  meg  kellene  vizsgáim,  ha 
valaki  evvel  akarná  idejét  vesztegetni.  Mily  veszedelmes  lehet  az 
Erdélyre  nézve,  háti'ább  kitűnik. 

Jakab  Elek. 


3ZTJLÖ3iT2^:É]IL.Éir. 


ZIMMERMANN  ZSIGMONDRÓL. 

A  » Századok «  f.  é.  VIII.  füzetében  -» Egy  eperjesi  kereskedő 
a  XVII'ik  évszázban^  czím  alatt  egy  tanulmányom  jelent  meg, 
mely  a  f.  é.  sárosi  kirándulás  alkalmával  Eperjesen  olvastatott  fel. 
Az  értekezés  leginkább,  mondhatni  kizárólag,  az  országos  levéltár- 
ban őrzött  számlakönyvet  ismerteti.  Jellemzőnek  tartottam,  hogy 
épen  Eperjesen,  a  felvidéki  iparmozgalmak  e  jelentékeny  pontján, 
egy  kétszáz  év  előtti  kereskedés  képét  tárjuk  fel,  s  a  mennyire 
lehet,  ismertessük.  A  számlakönyv  vezetője,  a  hozzávaló  acták 
elveszvén,  csak  a  454  lapnyi  könyv  egyes  tételeinek  elolvasása, 
összevetése  után  volt  megállapítható.  Zimmermann  Zsigmond  neve 
derült  ki. 

Értekezésünk  folyamában  Zimmermann t,  a  kereskedőt  jel- 
lemeztük. Ez  egyoldalú  jellemzés  értekezésünket  csonkává  teszi. 
Zimmermannban  elfelejtők  a  vallásáért  vértanúságot  szenvedett 
hazafit.  Hosszas  utazás  meggátolván  a  kézirat  átdolgozásában, 
kötelességünknek  tartjuk,  hogy  Zimmermann  emlékezetét,  melyet 
mi  csak,  mint  gondatlan  kereskedőét  —  mi  különben  a  számok  rideg 
tanúsága  szerint  igaz  —  tüntettünk  fel,  más  oldaláról  is  megvilá- 
gítsuk. Zimmermann  Zsigmond  tekintélyes  kereskedő  család  sarja, 
mely  azonban  Sáros-megyében  nemes  vala  (Nagy  I.  XII.  398.  1.) 
Uri,  jó  nevelésben  részesült.  Tanulmányait  az  eperjesi  ev.  collegi- 
umban  végezte  s  1669.  a  második  poí-tai  osztályba  járt  Serédy 
Mártonnal,  AVéber  Dániellel,  Szinyei-Merse  Keresztélylyel,  Tőke 
Zsigmonddal  Abaflfy  Pállal  stb.  Thököly  Imre  fejedelem  egy  osz- 
tálylyal  lejebb  járt.  Ugyancsak  l()69-ben  a  »Papinianus  Tetrago- 
nos«  czímti,  akkor  divatos  iskolai  színműben  szerepelt.')  Thököly- 


1)  Századok.  1880.  411.  1.  Thaly  K. :  »Tliiikoly  Imre  cs  iskola- 
társai iniut  színjátszók*  czímü  becses  közlése,  inclyl»eii  az  evangelicusok 
cgyctcines  conveutjcnek  budapesti  kczirattárábúl  egy  XVII.  sz.  16G9. 
nyomatott  tanodái   színmüvázlatot    ismertet   s  a  szereplök    sorsát    fejte- 


RÖLÖNrtL&K. 


691 


Tel,  a  PetröczVí  Szinuay•t!Úkkíl],sizó^i^l  a  Felvidék  t-löbbkelő  ifjai- 
vaL  MiBt  iskolavégzett  iíjú  átvette  lB70*beD^  az  ekkor  már  négy- 
Teniiügy  év  ótn  bejegyzett  családi  üzletet,  laely  évenként  fél  száz 
ezer  forintot  is  forgatott,  Mint  buzgó  protestáns,  mívelt,  vagyonos 
kereskedő  s  Lipóczi  Keczer  Andi'ás^  e  tekintélyeid  főnemes  veje,  foly- 
tonos ÖsszekÖttot-ésben  maradt  a  Thököly-pártt^il  Nagyon  hihető, 
hogy  ez  okból  adta  a  sok  meddő  hiteit,  ezért  volt  oly  engedékeny 
adósaival  szemben,  mig  hitelezői  irányában  kegyelmet  nem  isme- 
réneL  1686-ban  t-obbed  magával  a  Munkács  várába  zárkózott  Th. 
Zrínyi  Ilonával,  ki  szintén  adósa  volt,  nála  tevén  kelme-bevásár- 
lásait —  6  ruházta  jobbadán  a  munkácsi  őrséget  -  titkos  össze- 
köttetésben állt*  A  számlakönyv  e  >gyanús^  tételei  a  vizsgálat 
alkalmával  aláhuzattak  Ez  összeköttetés  gyanúja  miatt  fogatta 
el  1687.  elején  Caraffa  Ant^il  s  u,  é,  martius  3-án  előbb  megkínoz- 
tatva ipával  Keczer  Andrással  egytitt  Eperjes  föpiaczán  lefejez- 
tette, testét  pedig  fölnégyeltetvén,  bitóra  szegeztette*  Mart.  22-kén 
Saárossy  Márton  és  Fleischaker  György,  máj*  9-én  pedig  Wéber 
Dániel  szenvedtek  vértanúságot.  Ekkor  kobozták  el  vagyonát,  írá- 
sai, számla  könyve  így  kerültek  a  szepesi  kamarába,  A  számla- 
könyv utolsó  tétele  1686-án  kelt,  ezentúl  üzlete  megszűnt*  A  80*as 
éyeklien  üzlete  fokonként  csökkent. 

A  férfin  tehát,  kinek  ily  szerepe  van  a  magyar  történetben, 
nem  egyszeiil  eperjesi  kereskedő,  hanem  egyik  tényezője  atl2enhe- 
tedik  század  végén  oly  mélyreható  politikai  s  vallási  mozgalmaknak. 
S  igy  felfogva  a  jellemes  férfiú  szerepét,  az  a  számlakönyv  jóval 
nagyobb  jelentőségű,  mint  ahogy  mi  eleinte  tisztán  kereskedelmi 
szempontból  tárgyaltuk. 

ThALLÓCZY  LáJOB, 


gett.  Ó  figyebneztetett  n  számlftk5nyv   birtokosa  s  az  epeijeai  vértanú 
köeti  QsssícfUgg^are. 


Sztistftdok.    IHHi.   LV.    üUvX 


4G 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Vita  Sanciorum  Stephani  Regis  et  Emerici  Dvcis.  Ad  fidem  Codicum  seculi 

XII,   XIII;   et  XV-i    recensuit,    nonnuUa   ejusdem   aetatia  monumenta, 

disquisitionesque   criticas  adjecit:   JV/.  Flonamis,  Quinqueecclesiis,  1881. 

Typis  Michaelis  Taizs. 

Találóan  mondja  egy  jeles  történészünk,  ^)  hogy :  ^divatba 
kezd  jönni  napjainkban  a  régi  kornak  nagy  tekintélyét,  Hartvikot, 
kisebbíteni,  még  pedig  azért,  mert  i(jen  prohleviaticvs  állítások- 
kal összeegyeztetni  nem  lehet  c  —  Ezen  divatnak  szüleménye  az 
előttünk  fekvő  munka  is,  mely  ugyan  Sz.-István  és  Sz.-Imre  legen- 
dáinak kritikus  kiadása  akar  lenni ;  valójában  pedig  nem  más, 
mint  Hartvik  kisebbítésének  újabb  kísérlete.  —  Szerző  ezen  mun- 
kájával —  úgy  látszik  —  1869-ben  tett  ígéretét  akarta  beváltani, 
mely  szerint  bebizonyítandja,  hogy  Hartvik  »nem  Xll-dik,  hanem 
Xlíl-dik  századi,  II.  Endre  vagy  IV.  Béla  idétt  élt  compilator  és 
interpellator.«  2)  Érvei  azonban  •  szerencsére  oly  gyengék,  hogy 
ezek  szinrehozatalával  a  beavatottak  előtt  Hartvik  hitelének  töb- 
bet használt,  mint  ártott.  Nem  akarunk  egyébkint  szerzőtől  min- 
den érdemet  megtagadni.  Magával  azon  tényével,  hogy  a  magyar 
történelem  néhány  nevezetesb  forrásának  szövegét  bő  kritikai  kész- 
lettel adja,  a  történettudomány  minden  kedvelőjét  őszinte  hálára 
kötelezte ;  mert  noha  még  a  szövegközlésben  sem  ment  a  tendentiá- 
tól ;  mégis  a  különböző  kéziratok  variánsainak  gondos  följegyzése, 
nemkülönben  Sz.-István  életiratainak  egymás  között  és  más  tör- 
téneti kútfőkkel  való  össszehasonlítása  által  a  tudománynak  két^ 
ségtelenűi  kedves  szolgálatot  tett.  Emellett  szerzőnek  a  szövegre 
vonatkozó  kritikai  értekezései  kellemes  latinsággal  vannak  írva. 

A  mi  a  munka  tartalmát  illeti,  a  bevezetés  után  első  helyen 
áll  Sz.-Istvánnak  úgynevezett  kisebb  legendája  az  osztrák  sz.- 
kereszti  zárda  kézirata  szerint,  összehasonlítva  a  nielki  codex  azíi- 

1)  P.  Gy.  Századok,  1H78   ('v,  739.  1. 

^)  Anztrik-Anasztáz  elaö  esztorgoiiii  érsek.  Uiuíúu,   IHíiíí.  <;.  1. 


TÖRTÉNEI  1  IltnnAf 


693 


vegével,  —  ezután  TI.  a  nagyobb  bi^eudát  utlja  szerző  ugyanazon 
codexekböl.  Minthoj^y  pedig  ezen  legenda,  mint  tudva  van^  Sz,-Ist- 
ráimiik  halálos  ágján  mondott  sízavaiuál  hirtelen  megszakad,  tehát 
csonka,  szerző  a  hiányos  részt  Hartvikból  pótolja^  úgij  azonhan, 
hogy  az  tni/énck  mcfj  mmffJdohHtfnhiy  miitt  Ihirtviknakfoldá»ait 
kihagyja,  —  Még  megtörténhetik,  hogy  az  ekként  >restaiiráU< 
szöveg  idővel,  a  felvilágosító  jegyzet  kihagyásával,  egy  más  kiadásba 
is  átmegy,  és  majdan  mint  a  nagyobb  legenda  eredeti  szövege  fog 
szerepelni ;  holott  az  nem  más,  mint  Hartvikoak  szerző  által  önké- 
nyűleg  megnyirbált  szövege,  szerintünk  ezen  pótléknak  egy  komoly 
kritikai  munkában  helye  nem  lehet*  —  III,  következik  Hartvik 
püspöknek  Sz.-István  életét  tárgyazó  munkája  a  magyar  nemzeti 
múzeum  u.  n.  frankfurti  codexéböl,  a  mondseei,  melki,  reini,  sz,- 
kereszti,  tegernseei,  és  bécsi  kéziratok,  nemkülönben  a  krakkai, 

Ía  Pray-,  Endlícher-  és  Wattenbach-féle  kiadások  variánsaival 
Különösen  bánik  el  BzerzÖ  ezen  életirat  szövegével.  Előrebocsátja 
ugyanis,  hogy  Hartviknak  tulajdon  régzeit  dűlt  betűkkel  fogja 
közölni,  ami  szerinte  a  kisebb  legendából  van  beleszőve,  az  szórt 
betűkkel  lesz  nyomtatva,  a  nagyobit  legendából  vett  részek  pedig 
rendes  betűkkel  adatnak.  Azonban  mindjárt  Hartviknak  előszavát, 
melyben  magát  megnevezi  és  munkáját  Kálmán  királynak  ajánlja, 
közönséges  betűkkel  közli,  mintha  Hartvik  ezt  is  máshonnan  vette 
volna,  holott  e  részlet  sem  a  nagyobb,  sem  a  kisebb  legendában 
elő  nem  fordul.  Ilgy  szintén  Hartvik  szövegének  azon  részét,  mely 
Sz^-István  utolsó  szavaitól  a  munka  végéig  terjed  és  Hartviknak 
legsajátabb  tulajdonát  képezi,  hasonlókép  közönséges  betűkkel 
adja  és  csupán  azon  részeket  nyomatja  dűlt  betűkkel,  melyek  neki 
nem  tetszenek,  s  a  melyeket  a  nagyobb  legenda  pótlékából  kiha- 
gyott volt.  Hogy  az  ily  eljárás  mennyire  felel  meg  a  komoly  kri- 
tika szabályainak,  annak  megítélését  a  szíves  olvasóra  bízzuk, 

A  mondott  három  életrajz  után  mint  felvilágosító  adalékok 
közöltetnek:  a)  a  varsái  codexbrd  az  u.  n.  chronicon  mixtumnak 
Sz.-István  életére  vonatkozó  részletei,  b)  a  Hartvik-legendáiiak  a 
8z,-mártoni  apátság  tizedeii-e  vonatkozása  fehérvári,  váczi  és  esz* 
tergomi  káptalanok  által  átírt  töredéke,  c)  kivonatok  Temesvári 
Pelbárt  beszédeiből,  d)  Sz.-István  zsolozsmájának  egyes  részei  az 
1515,  évi  esztergomi  breviáriumból  és  az  1499.  évi  pécsi  mise- 
könyvből, e)  részletek  az  u*  n.  Passió  s.  Adalberti  »^zímű  mun- 
kából 

IV.  és  V,  számok  alatt^  tehát  nem  többé  felvilágosStó  ada- 
lékuk gyanánt,  hanem  mint  önálló  szövegek  közöltetnek  IL  Syl- 
vester  Pápa  bnllája  8z.-Istvánhoz  és  ennek  a  sz.-mártoni  apátság 
réíízére  adott  szabatlalomlevele.  —  Hogy  ezen  két  darab  mint 
került  a  »8criptore9r-ek  közé,  mikor  szerző  az  okmányi  emlékeket 

46" 


694 


TÖRTÍJNIÍTI  IHODALOM. 


müvének  második  részében  igérkt^zik  adui,  valóban  nebéz  bel/itnúi 
A  Sylvester-féle  bullában  azon  sorokat  dűlt  betűkkel  adja,  melye-^ 
ket  szerinte  a  bulla  hitelességének  leghevesebb  védői  is  interpo 
láltakiiak   tartanak,  —  Ez  így   nem   áll.   Mert^  hogy  vannak  a 
bulla  védői  között,  kik  azt  interpoláltnak  tartják^  a^t  megenged- 
jük; de  hogj^  annak  minden  védője  igy  vélekednék,  az  nem  való. 
így  pl,  hogy  többeket  ne  említsek;  Stilting,  Katona,  Gifrörermit- 
sem  akarnak  tudni  a  bulla  intei'polátiójáról.  Sőt  Gfrörer  éles  gúny^J 
nyal  szól  azokról,  kik  a  bulla  hitelességét  szöveg-kritikai  okokból' 
megUimadják, ')  —   A  paDuonhalmi  okmány  az  eredetiből  van 
közölve  a  későbbi  transsumturaok  variánsainak  jelzésével. 

VI.  szára  alatt  adja  szerző  Sz.-Istvánnak  Imre  fiához  írt 
»De  institutione  morum<í  czimti  intelmeit  a  bécsi  császári  könyr- 
tár  egy  kézirata  után  a  Batthyány-  és  Sambucus- féle  kiadások  vari-, 
ansaival. 

VII.  alatt  Sz.-Istvánnak  törvényei  következnek  az 
zárda  kéziratából  a  Turóczi-féle  bécsi  codex,  továbbá  B;- 
ás  Sambucus  kiadásainak  variánsaival. 

Végül  következik  Sz.-Imre  életrajzának  szövege  a  mondseei 
codexböl  a  velenczei  és  krakkai  kiadások  variansaivaL  Éhez  csa- 
toltatnak adalékul  Temesvári  Pelbárt  beszédeiből  és  az  említett 
esztergomi  breviai'iumbal  vett  részletek. 

Eddig   a  munkának  szövegi  része,  mely  148  nyolczadról 
lapot  foglal  magában,  A  hátralevő  88.  lapon  a  közlött  darabolt' 
szövegére,    konira ,    szerzőire,   hitelességére    vonatkozó    kritikai 
*disquÍ8Ítiók<  következnek,  melyekben  az  érvek  hiányát  gyal 
szerzőnek  merész  conjecturái  vannak  hívatva  pótolni*  Az  I,  dia 
quisitióban  a  kisebb  és  nagyobb  legenda  szövegére  nézve  össze 
hasonlítja    szerző  a  melki  és  sz.-kereszti  codexeket,  kimutatván ^"' 
hogy  miben  egyeznek  meg  és  miben  különböznek.  Azután  hossza- 
san bizonyítja,  hogy  a  nagyobb  legendának  Hartvikból  vett  pót 
léka  irályára  nézve  teljesen  megegyez  a  legenda  meglévő  részével^ 
Ami  magától  értetődik  ;  mivel  t  i.   Hartvik  müve  elejétől  végi]^ 
ugyanazon  irályban  van  tartva ;  a  nagyobb  legenda  pedig,  leszab 
mítva  a  kihagyásokat,  csaknem  szórói-szóra  egyez  Hartvik  művé- 
nek előrészével;  nagyon  természetes,  hogy  annak  ir  '   '     '  .^l  is 
egyeznie  kell,  mert  örökké  igaz  marad,  hogy :  duo  nni 

tertio,  sünt  aequalia  inter  se.  Ennek  bizonyítására  tehát  i 
volt  hét  lapra  terjedő   példákat  fölhalmozni.  A  II.  disqui.-.. 
szerző  a  kisebb  és  nagyobb   legenda  korát  és  hitelességét  ves 
vizsgálat  alá.  A  kisebb  legenda  keletkezését  Káli 
nak  tulaidniiítia ;    mivol    t.  i.  n   Ip2:eníla   írója  n 


_Ki|íöt  Urei^or  Vil.  tíú    S.  >.  5 1  :í.   ^ííí. 


TÓRTfcmCTl  mODALOM. 

raenioriae  rex«-nek  uevezi  s  ez  által  elég  világosan  jehi,  bógy 
már  meghalt ;  más  részt  pedig  előszóbeli  hagyományokra  is  hivat- 
kozik: csakugyan  feltehető,  hogy  Kálmán  idejében,  vagy  nem 
sokkal  ez  után  írta  művét  A  nagyobb  legenda  korát  félszázaddal 
későbbre  teszi,  még  pediga*sacer  mons«  és  :^Alba  transsylvana^í 
kifejezések  miatt,  melyek  —  úgymond  —  csak  a  XIT*  század 
második  felében  kezdtek  használatba  jönni  a  j^sanctus  mons*  és 
^ultrrtsítvana«  kitételek  helyett  Hogy  azonban  ezen  szavakból 
bármi  következtetést  lehessen  vonni,  először  azt  kellene  bebizo- 
nyítani, hogy  a  >8acer  mou8«  és  >Alba  transylvana*  csakugyan 
az  eredeti  kéziratban  is  előfordultak  és  nem  vahtmely  későbbi 
másolótól  származó  variánsokat  képeznek ;  másodszor  be  kellene 
bizonyítani,  hogy  e  szavak  használata  bizonyos  korban  csakugyan 
kizárólagos  volt.  Erre  nézve  szerzÖ  hoz  ugyan  fol  néhány  példát ; 
de  ezekből  inkább  az  tűnik  ki,  hogy  a  mondott  kitételek  vegytani 
használtattak,  s  igy  azokból  egy  bizonyos  korra  következtetni 
lehetetlenség.  Amit  pedig  szerző  még  azon  állításának  támogatá- 
sára felhoz,  hogy  a  legendának  1213.  előtt  kellett  Íratnia,  szintén 
nem  egyéb  puszta  conjectnránál ;  s  igy  a  nagyobb  legenda  keleti 
kezesének  koráról  magából  annak  szövegéből  tulaj  donkép  semmit 
sem  lehet  megtud dí. 

Az  III.  disquisitióban  szerző  Hartvik  szövegével  foglal- 
kozik és  ennek  három  alakját,  vagy,  mint  Ö  magát  kifejezi,  ki- 
adását, különbözteti  meg.  Ezek  közül  legrégibbnek  veszi  a  varsói 
codexben  foglalt  életrajzot,  az  u.  n.  chronicou  míxtumot,  mely 
azonban  első  tekintetre  Hartviknak  részben  megrövidített,  részben 
megtoldott  s  részben  elferdített  szövege  gyanánt  tűnik  föl,  s 
meíyröl  szerző  maga  kénytelen  bevallani,  hogy  azt  a  XIII.  század 
közepe  táján  irt  Vincentius  Kielcensis  még  nem  ismerte,  s  hogy 
tehát  ennél  valószínűleg  íijnbb  mű^Egyébkintezenchrouiron  mix- 
tum  a  tudós  Knauz  Nándor  tanúsága  szerint  *)  épen  a  magyar 
történelemre  vonatkozólag  annj-i  sületlenséget  tartalmaz,  hogy  mi 
magyarok  azt  történeti  kútfőnek  semmikép  el  nem  fogadhatjuk. 
—  Különös,  hogy  szerzÖ  ezen  chronicon-nak  meseszerű  részleteit, 
mint  pL  Szent-Istvánnak  összejövetelét  a  lengyel  királylyal,  kinek 
birodalma  egész  Esztergomig  terjedt ,  stb,  nemcsak  nem  közli,  de 
még  meg  sem  említi ;  holott  ez  azon  mű  hitelességére  nézve  igen 
jellemző  lett  volna.  —  A  magyar  nemzeti  múzeumnak  u.  n. 
frankfurti  codexét  szei^zö  a  Hartvik-féle  mű  második  kiadásának 
tartja,  a  többi  Hartvik-codexeket  pedig  ugyanannak  harmadik 
kiadásául  tekinti ,  szintén  puszta  eonjectura  alapján ;  mert  hogy 
enöl  csak  némileg  is  helyes  ítéletet  hozhassunk,  valamennyi  létező 


*)  MonumonU  hist.  EecU*s.  í^tngon.  L  pagt  17.  ct  39. 


696  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

ÓS  létezett  Hartvik-codexet  kellene  ismernünk.  A  IV.  disquisitio 
a  munka  legérdekesebb  részét  képezi,  ebben  szerző  conjecturalis 
kritikája  tetőpontját  éri  el.  A  Hartvik-féle  mű  keletkezésének 
korátkutatván,  azon  eredményre  jut,  hogy  annak  1213 — 1233. 
között  kellett  létesülnie.  Lássuk  röviden  az  érveket,  melyekkel 
ezen  állítását  támogatja. 

Az  elsőnek  rövid  foglalatja  ez:  Hartvik  »bahonds€\  tiszte- 
lettel viseltetik  a  koronás  király  iránt,  mert  mindenütt  élesen 
megkülönbözteti  Istvánt  a  királyt,  Istvántól  a  vezértől;  már 
pedig  —  úgymond  —  ezen  babonás  tisztelet  csak  II.  Endre  idejében 
keletkezhetett,  midőn  a  megelőzött  polgárháborúk  következtében 
Sz.-István  koronája  a  nemzet  szemében  már  oly  nagy  becsben 
állott,  hogy,  midőn  Imre  halála  után  ennek  özvegye  a  kisded 
Lászlóval  és  a  sz.  koronával  Bécsbe  menekült,  Endre  kész  volt 
fegyvert  ragadni  az  osztrák  berezeg  ellen,  hogy  őt  a  sz.  korona 
kiadására  kényszerítse;  tehát  Hartvik  munkájának  Imre  halála 
után  kellett  Íratnia !  —  Második  érv :  Hartvik  Istvánnak  koroná- 
zázát  Geyza  halála  után  negyedik  évre,  vagyis  1000-re  teszi,  míg 
ellenben  azelőtt  azon  vélemény  volt  elterjedve,  hogy  ez  1001-ben 
történt;^)  már  pedig  ő  ezen  adatot  csak  a  pannonhalmi  apátság 
alapító  leveléből  vehette,  melyről  azonban  csak  1213.  után  szerez- 
hetett tudomást,  mert  11.  Endre  ezen  évben  írta  át  ez  okmányt : 
tehát  Hartvik  müve  csak  1213.  után  keletkezhetett!!  —  Harma- 
dik érv :  Hartvik  Sebestyént  esztergomi  érseknek  nevezi ;  már 
pedig  ezen  Sebestyén  létezéséről  szintén  csak  az  1213-ban  köztu- 
domásra jutott  pannonhalmi  okmányból  értesülhetett:  tehát 
stb.  —  Negyedik  érv:  1212.  előtt  senki  sem  tudta,  bogy  Asztrik 
kalocsai  püspök  volt ;  mert  ha  ezt  tudták  volna,  akkor  azon  hosz- 
szas  és  heves  vitában,  mely  az  esztergomi  és  kalocsai  érsekek 
között  a  királykoronázás  joga  körül  folyt,  s  a  mondott  évben  a 
pápa  által  az  esztergomi  érsek  javára  eldöntetett :  a  kalocsai  érsek 
bizonyára  nem  mulasztotta  volna  el  a  koronázásra  való  is^ényeit 
Asztrik  egykori  szereplésével  is  támogatni ;  tehát  stb.  —  Ötödik 
érv:, Hartvik  Geyzát  a  magyarok  negyedik  vezérének  nevezi,  s 
igy  Árpádot  tekinti  az  elsőnek,  holott  a  nagyobb  legenda  szerint 
Geyza  ötödik  s  igy  Almos  az  első  vezér ;  Hartvik  tehát  az  ő  ada- 
tát hihetőleg  azon  görögöktől  vette,  kik  1218-ban  a  sz.  földről 
hazatérő  Endrének  menyét,  Máriát,  Magyarországba  kísérték,  s 
kik  tudták,  hogy  Constantinus  Porphyrogenitus  Árpádot  nevezi 
a  magyarok  első  vezérének:  tehát  Hartvik  műve  1218.  körül 
keletkezett! ! !   Mivel  pedig  II.  Endre  egy  1233.  kelt  okmányában 


')  Valljon  liouuan  tudja  ezt  bzerzo  'í 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


697 


milr  elég  világosaw  czéloz  Hnrtvik  müvének  egy  helyére,  azért 
fzeu  lüft  lá33-baü  már  készen  volt. 

Ezek  tehát  azon  érvek,  melyekre  szerző  12  évig  várakoz- 
tatta a  tudós  világot,  s  melyekkel  Hartvik  tekintélyét  végkép 
aiegBemniisíthetni  vélte,  Csakhof^y  azilt/tu  érvekkel  azt  is  be  lehet 
bizonyítani,  hogy  Béla  király  Anonymusa  Huuyady  Mátyás  ide- 
jébeu  élt,  vagy  hogy  az  öreg  Turóczi  János  Mária  Teréziának 
volt  kortársa, 

A  pártatlan  olvasó  már  eddig  is  észrevehette,  mily  gyarló 
alapon  áll  a  Hartvik-kisebbítok  ügye.  Mindazáltal  érdemesnek 
tartjuk  Haiivik  védelmére  néhány  igénytelen  észrevételt  tenni* 

Hartvik  eg}'eneseu  kimondja,  hogy  ö  Kálmán  király  idejé- 
ben ii^ta  mttvétj  s  így  jogosan  csak  afölött  lehet  kérdést  támasz- 
tani, váljon  az  1095-től  1114-ig  uralkodott  magyar  királyt,  vagy 
pedig  az  egy  századdal  később  élt  Kálfnáu  ruthén  királyt,  ÍT. 
Endi*e  fiát,  értette-e?  Mihelyt  kimutatjuk,  hogy  müve  már  az 
ifjabb  Kálmán  \)  ideje  előtt  is  ismeretes  volt.  cg}^uttal  azt  is  bebi- 
zonyítottuk, hogy  az  az  idősb  Kálmán  idejélien,  tehát  1114.  előtt 
keletkezett  Már  pedig  Hartvik  csakugyan  ismeretes  volt  ifjabb 
Kálmán  sziUetése  elÖtt,  Ugyanis  1,  IIL  Inc^e  pápának  1201.  évi 
regestáiban  a  77-dik  szám  alatt  szórul-szóra  ez  áll:-)  >ArchiepÍ8- 
eopo  Colocensi  et  ejus  suftraganeis  et  uniuersis  prelatis  exempta- 
rum  ecclesiamm  in  provincia  Colocensi  constitutis,  quod  per  suas 
eoclesias  legére  possint  vifam  Sanctl  Steph^tut  ftVv/^ííí  Umjarlrj 
amoio  artiaih.  qvo  díciinr  ipsiim  de  utrociue  jiire  rte  ecclesiis 
ílísponere  potiiisse.^  —  Azon  mondat,  melyet  a  pápa  Sz.-István 
legendájából  kihagyatni  rendel,  Hartviknál  igy  hangzik:  ^quaprop- 
ter  dispositioni  ejusdem  prout  diviDaipsius(ipsum)  gratia  instruit 
ecclesiiiít  (lel  nimul  rum  populisufroque  jurc  orditiaruUs  (ordinan- 
das)  rcdiimuimus^:.  —  Lzen  szavak  sem  a  kisebb,  sem  a  nagyobb 
legendában  elő  nem  fordulnak,  hanem  egyesegyedül  Hartviknál 
olvashatók;  s  így  Haiivik  müvének  1201-ben már  léteznie  kellett 

2.  IV.  Jenő  pápának  1431. 8ept.3-ánkelt  levelében,^)  kihagyva 
a  kihagyandókat,  ezeket  olvassuk :  »olim  Cleniens  tertiuspraedeces- 
Bornoster  etiam  ad  pie  meviorie  Alexandrl ejusdem  Cíemcntis  {ef) 
Hostri  praedectsBoriB  exemplar^  ecclesiam  Albaregalia  Vesprimi- 

ensis  dioecesis, sub  beati  Petri  et  ejns  protectionem 

susceperat^ . . , libertates  quoque  seu  immunitates,  jura  et 

dignitates  predicte  ecclesiea  Sdttcío  Stephano  It^*/v,  qut  ecde»íam 
ipmm  fnndavtf  rnnrrssaii.  qoe  ill  vita  Stta  legQUtur,  et  ab  aliis 


^zrueu'Ti   í  'Ji'o,   kiM'ui, 


'-')  Theiner,  Momim.  Slavor.  Mcríd.  I.  57. 
3)  Tbeiner,  Mouum.  Hang.  IL  212. 


698 


KÜL5KFÉLé:il. 


regibus  iudultasj  ac  u&que  ad  tempus  recoleude  memóriáé  Gcysc 
regis  consenratasT  ratas  atqiie  firmas  easqiie  perpetuis  temporibua 
illibatas  manere  8ancÍTÍt.<í  Kitűnik  e  szavakból,  hogy  a  székes- febér- 
vári  egybáz  kiváltságait,  melyek  Sz^-István  életrajzában  olvaslui- 
tók,  9  a  melyek  IT.  Geyza  (1141  —  1161)  idejéig  épségben  voltak, 
m.  Sándor*' pápa  (1159—1181)  megerősíté,  s  hogy  111.  Sándor- 
nak eme  megerősítő  okmányát  IIL  Kelemen  (1187 — 1191)  meg- 
újít! Elég  világosan  kitűnik  e  szavakból  továbbá  az  is,  hogy  ITL 
Sándornak  megerösít<5  okmánya  még  II.  Geyza  életében^  tehát 
1159,  sept  7,  és  1161.  máj.  31.  között  adatott  ki;  mert  a  *reco- 
lendae  memoriae«  szavak  kétségkívül  már  ITI.  Kelemen  hnlláji- 
ban  függesztettek  Geyza  nevéhez.  —  A  azékes-fehérvári  egyház 
privilégiumai  ismét  kizárólag  Hartviknál  olvashatók,  s  így  az  fj 
művének  már  1161.  előtt  kellett  léteznie. 

3.  Maga  a  kisebb  legenda  elég  vihlgosan  hivatkozik  Hartvik 
művére,  midőn  fgy  szól:  s^licet  fmtmtícfis  librorum  scripturag 
revolvatis,  tamen  hatc  byevlont  Iegite.«  Minthogy  az  író  itt  saját 
művét  az  santenticas  librorum  scripturas^  mellé  helyezij  ez  utóbbi 
alatt  szükségképen  oly  művet  kell  értenünk,  melyben  Sz.-István 
életadatai  foglaltattak  8  csak  a  fűlött  kételkedhetünk,  valljon  itt 
a  nagyobb  legendát,  vagy  Hartvíkot  vagy  pedig  egy  más,  előttünk 
ismeretlen  művét  kell-e  értenünk  ?  De  ebbeli  kételyünk  csakha- 
mar eloszlik,  ha  elolvassuk  a  fehérvári  káptalannak  1349.  jul. 
22-diki,  a  váczinak  1350*  márt  19-diki  és  az  esztergominak  1350, 
márt.  17-diki  kiadványait,  melyekben  Vilmos  sz,  mártoni  apát 
kérelmére  átírják  Sz.-IstVánnak  a  római  pápák  által  hitelesített 
és  jóváhagyott  legendájából  (» Legenda  Sanctiasimi  regis  Stephaui 
per  sanctissimos  papas  apptohata  tt  autfiititatiK)  sí  somogyi  tize- 
deki*e  vonatkozó  részletet,  melyről  szerző  maga  st-m  meri  tagadni, 
hogy  az  Hartvik  müvéből  van  véve.  Ezen  három  káptalannak 
hiteles  tanutételébÖl  megtudjuk,  hogy  8z.-l8tván  authenticus  élet- 
irata alatt  Hartvik  müvét  kell  értenünk ;  s  így  kétséget  alig  szen- 
ved, bog)'  a  kisebb  legenda  irója  is  azt  értette  az  -* authenticus 
libromm  scriptnras*  alatt;  mert  lehetetlen  föltenni,  hogy, hamar 
a  XII.  század  elején  ily  hiteles  mű  létezett,  azt  idővel  egy  ujabb- 
kori  interpolált  compilaÜóval  helyettesitették  volna,  mint  azt 
szerző  szeretőé  elhitetni.  MegerÖsíttetüuk  föltev  r  '  v  u  még  j 
által  is,  hogy  a  kisebb  legeiida  nemcsak  egyes  inotj-  n,  hancB 

egész  fejezetekben  szórói-szóra  megegyez  Hartvikkal,  s  így 
nek  a  másikat  okvetlenül  ki  kellett  irnia :  mivel  pedig  Hartv 
stjmmikép  sem  árulja  el,  hogy  előtte  már  létezett  volna  Sz.  Jstfá 
nak  vabnní*ly  életirata.  </llenb**n  n  ki^eldi  legenda  irója  e/íi  elé 
TÜágosan  kifejezi:    ez  ujabb  érvül  szolgál  arra,  hogy  a  kisel: 
legenda  irója  ismerte  Hartvik  könyvét   —  A  t^ntemlltett  kapta- 


TORTÉinSTt  IROBÁLOM. 


699 


ktadT^uyokból  továbbá  még  az  ia  kiderül,  hogy  Haitvik  műve 
nemcsak  teljes  hitelű  történeti  kútfőnek,  hanem  valóságos yo/;/ör- 
rdsnak  tekintetett,  ép  ngy,  mint  azt  lonnebb  a  fehérvári  egyháü 
kiváltságaira  nézve  is  láttuk*  Mig  e! lenben  a  nagyobb  és  kisebb 
le^endái'a  az  egész  magyar  történelemben  a  legújabb  korig  egyet- 
lenegy hivatkozás  sem  történik ;  ami  egyszersmind  eléggé  jelzi 
ezen  két  legendának  értékét  és  Hartvikhoz  való  viszonyát. 

A  kisebb  legenda  t.  i.  Sz.Jstván  életrajzának  részint  élöszó- 
beli  hagyományokból,  részint  Hartvik  művéből  vett  kivonata ;  a 
nagyobb  legenda  pedig  hihetőleg  nem  más,  mint  Hartvik  müvének 
privát  épülésre  szánt  megrövidítése.  Valamely  jámbor  szerzetes 
t.  i.  birván  a  kisebb  legentlátj  Hartvik  müvét  úgy  írta  le  magának, 
hogy  kihagyta  belőle  1 ,  mindazt^  a  mi  a  kisebb  legendában  szintén 
előfordul  2.  ami  nem  látszott  szorosan  Sz.-István  személyére 
vonatkozni,  mint  pl.  Hartvik  előszavát^  Asztrik  római  útját,  Sebes- 
tyén esztergomi  érsek  esetét,  a  fehérvári  egyház  kiváltságait,  3. 
kihagyott  néhány  parallp]  helyet,  mint  pl.  Sarolta  látományát 
Geyzá-é  után,  nemkülönben  Sz.-István  extasisát  a  megelőző  két 
csodás  esemény  leírása  után.  --  Innen  magyarázható  meg  az  is, 
miért  szakad  meg  a  uagyobb  legenda  Sz- Jstvánnak  halálos  ágyán 
mondott  szavainál  Azért  t.  i.,  mert  irója  észrevette^  hogy  a  szent- 
nek halála  és  az  ezt  követő  események  a  kisebb  legenda  utolsó 
fejezetében  tömött  rövidséggel  jól  le  vannak  irva.  Olyan  formán 
járt  el  ezen  iró,  mint  szerzőt  fönoebb  a  nagyobb  legenda  hiányzó 
.  végszakának  pótlásánál  tenni  láttuk :  kihagyta  t.  i.  Hartvikból  az 
[ü  czéljainak  meg  nem  felelő  részeket,  és  megvolt  a  legenda  major. 
Ami  Hartviknak  külső  tekintélyét  illeti,  erről  szerző  maga 
bevallja,  hogy  az  a  XlII-dik  századtól  íogYti  felette  nagy  ts  Jcizd- 
róla(io»  volt,  Föniiebb  láttuk,  hogy  Haiivik  már  a  Xll-dik  század- 
ban ép  oly  tekintélynek  örveodettj  mint  azután,  sŐt,  hogy  müvének 
használata  Kálmán  koráig  fölvibetö. 

Noha  azonban  szerző  elismeri »  hogy  Hartvik  mfive  annak 
idején  mindenki  által  hitelesnek  tartatott,  mégis  szeretne  néhány 
nevezetesebb  történeti  botlást  rábizonyítani,  hogy  tekintélyét  leg- 
alább ily  módon  lerontsa;  de  itt  sem  jár  el  nagyobb  szerencsével, 
mint  Hartvik  korának  megállapításánál  így  pl  fölveti  a  kérdést, 
valljon  Sz.-l8tván  atyjának  halála  után  negyedik  évben  küldte-e 
Aí^ztrikot  Rómába,  mint  Hartvik   mondja,  vagy   az  ötödikben, 
[mint  a  nagyobb  legenda  álHtja?  Bevallja  azután,  hogy  ezen  kér- 
jdést  eldönteni  nem  tudja.  Ugy,  de  akkor  ezen  eltérés  nem  is  árthat 
rHartvik  hitelének  egy  csöppet  sem.  —  Továbbá  Hartvik  azon 
elbeszélésével  szemben,  hogy  Sz.-István  Rómából  kapta  a  királyi 
.kuronál^  HZ  ellenkezőre  néhány  negatív  érvet  hoz  fel,  de  azután 
[bevallja,  hogy  Hartvik  állítása  mellett  számos  positiv  adat  szól,  s 


700  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

azért  a  kérdést  nem  meri  eldönteni.  A  részrehaj  lattan  olvasónak 
nem  lesz  ily  nehéz  helyzete,  mert  első  pillanatra  belátandja,  mely 
részen  van  az  igazság.  —  Szemére  lobbantja  azután  Hartviknak, 
hogy  Sz.-Istvánnal  egyidejűleg  Mesco  lengyel  fejedelem  követeit 
küldeti  Rómába  koronáért,  holott  ezen  fejedelem  már  992-ben 
meghalt.  Kérdés  azonban :  valljon  csakugyan  kétségtelen  dolog-e, 
hogy  azon  lengyel  fejedelmet,  ki  1000-ben  uralkodott,  nem  hittak 
Mesco-nak  ?  Mi  ha  kétségtelen  volna  is,  ez  mint  teljesen  mellékes 
dolog,  az  egy  századdal  később  élt  Hartvik  hitelességét  annál 
kevésbé  csorbíthatná,  mert  azon  lengyel  írók,  kik  ezen  eseményről 
megemlékeznek,  mint  pl.  a  XÜI-dik  századbeli  Annales  Kamenzen- 
ses  szerzője  és  mások,  az  illető  lengyel  fejedelmet  szintén  Mesco- 
nak  nevezik.  —  Megtámadja  továbbá  szerző  Hartvikot  és  hamis- 
ságról vádolja  azért,  mivel  azt  írja,  hogy  a  legyőzött  lázadó  somo- 
gyiaknak még  minden  tizedik  gyermeköket  is  asz.-mártoni  zárda 
szolgálatára  kellett  adniok,  mit  szerző  semmikép  sem  akar  megen- 
gedni. De  hisz  a  kisebb  legenda  is  mondja,  hogy  Sz.-István  előbb 
az  egész  somogyi  lakosságot  a  zárda  szolgálatára  rendelé,  s  hogy 
csak  később,  az  országnagyok  kérelmére,  változtatta  át  a  személyes 
szolgálatot  tizedfizetési  kötelességgé.  S  valljon  mondhatja-e  szerző 
bizonyosan,  hogy  ezen  tizedkötelezettségbe  nem  volt-e  az  elenge- 
dett általános  szolgaság  emlékének  föntartására  az  is  kikötve, 
hogy,  ha  valakinek  tiz  gyermeke  születik,  e  tizediket  a  sz.-mártoni 
zárdának  tartozik  adni  ?  Ilyesmit  sejtet  velünk  a  kisebb  legenda 
írója  is,  midőn  azt  mondja:  »illos  autem  et  posteros  eorum  usquc 
in  praesentem  diem  servos  ecclesiae  instituit,«  holott  nyomban 
utána  így  szól:  »po8tea  impetratione  optimatum  suorum  consilium 
cepit,  ut  tantum  decimas  ex  his  quae  possidebant  darent,  ne 
afflicti  disperderentur  a  terra.«  —  Sőt  mivel  Vilmos  sz.-mártoni 
apát  a  föntemlített  káptalanok  által  Sz.-István  legendájának  épen 
ezen  gyermek-tizedre  vonatkozó  részletét  irattá  át,  ebből  az  látszik 
következni,  hogy  ezen  tized  még  a  XlV-dik  század  közepén  is 
dívott ;  mert  az  egyszerű  tizedszedési  jognak  kimutatására  elég  lett 
volna  Sz.-l8tvánnak  alapító  levelére  hivatkozni.  —  Végül  nagy  hév- 
vel bizonyítgatja  szerző  Hartvik  ellenében,  hogy  a  római  sz.-szék 
Sz.-István  szenttéavatAsába  be  nem  folyt;  mert  —  úgymond  — 
a  szentek  canonisatiója,  az  akkori  szokás  szerint,  csakis  ünnepélyes 
zsinatok  alkalmával  történhetett ;  már  pedig  azon  nyolcz  római 
zsinat  közül,  melyeket  VII.  Gergely  1083.  előtt  tartott,  egyikben 
sem  történik  említés  bármely  szentnek  canonisatiójáról ;  tehát 
Sz.-l8tván  szenttéavatása  sem  történt  Rómában,  hanem  tisztán 
nemzeti  (popularis)  jelleggel  birt,??2r/?/ró'Z  Rómának  még  tudomása 
sem  volt !  —  Hogy  az  említett  római  zsinatokon,  nevezetesen  az 
1080.  és  1081.  éveiken  történtek-e  canonisatiók  vagy  sem,  azt  azon 


TÖRTÉKETI  IRODALOM. 


701 


fér  As  hiányos  adatok  oyomán,  melyek  ezen  zsinatokról  rAuk 
maradtak,  biztosan  eldönteni  nem  lehet;  de,  hogy  Sz.-Istvánnak 
ünnepélyes  elevatiója  1083-ban  a  római  szék  elölef/*-s  tudta  és 
beegyezÁse  nélkül  történt  volna,  azt  csak  állíthatja,  ki  az  ügy  ter- 
mészetesi  nemkülönben  Magyarországnak  és  nevezetesen  Sz.-Lászh> 
nak  Vn*  Gergelyhez  való  viszonyiU  nem  méltatja  kellő  figye- 
lemre. Vagy  állitbatja-e  azei-zö  bizonyosau,  hogy  azon  ügy,  mely 
miatt  VI L  Gergely  1079,  lebr.  1 8-án  oly  süi-gösen  kéri  Sz,-Lá8zl6t, 
küldene  hitelei  követeket  Rómílba,  nem  állott  összefüggésben 
Sz.-István  canonisatiójával  ? 

Az  V-  dÍ8<inÍ8Ítióban  szerző  Sz.-Istvánnak  Imi'e  fiához  inté- 
zett intelmeivel  foglalkozik,  és  miután  azok  hitelessége  ellen  egy 
csomó  gyönge  érvet  hozott  fel,  kijelenti,  hogy  nem  tudja  eldönteni, 
valljon  ezen  mü  hiteles-e  vagy  sem. 

S^.'Imre  legendájára  néüve  azon  eredményre  jut,  hogy  ez 
UIL  táján  Íratott 

Végre  a  magyar  nemzeti  múzeum  u.  n»  frankfui-ti  codexéböl 
a  Hartvik-féle  legenda  azon  lapjának  hasonmását  közli  mutatvá- 
nyul, melyen  több  űjabbkori  javításon  kivűl  a  »Colocensi  epatui 
pfecit*  szavak  egy  későbbi  kéz  által  a  lap  szélére  vannak  irva, 
miből  szerző,  mint  az  interpolatio  kétségtelenjeiéből,  egy  uj  érvet 
vél  meríthetni  Asztrik  kalmsai  püspöksége  s  így  Hartvik  hite- 
lessége ellen.  -  -  A  mondott  szavak  természetesen  úgy  is  kertll* 
hettek  a  lap  szélére^  hogy  azok  u  másoló  által  a  szövegből  kifelej- 
tetvén,  a  javító  által  az  eredeti  példány  után  pótoltattak,  még 
pedig  tér  szűke  miatt  a  lap  szélén.  De  tegyük  fel,  hogy  a  kiiga- 
zítjott  szöveg  nem  tévedésből,  hanem  öntudatosan  íratott  ügy, 
amint  a  javítás  előtt  hangzott;  sőt  t^g}^ük  fel,  hogy  szerzőnek 
igaza  van,  midőn  állítja,  hogy  ezen  szöveg  eredetileg  szórói-szóra 
megegyezett  a  nagyobb  legenda  eme  szavaival:  *provincias  in  X, 
partitus  ent  episcopatus  strigouiensem  ecclesiam  metropolim  et 
magistram  per  cousensum  et  subscriptionem  romanae  sedis  apos- 
toliéi ceteroriim  főre  constitueus,  cui  jam  dietum  venerabilem 
ascricura  abbatem  pontificalía  dignitati-si  infula  decoratum  electione 
canonica  praefecit.^  Tegyilk  fel  mondom,  hogy  ez  csakugyan 
úgy  volt;  kérdem,  mit  ártana  ez  Hartvik  hitelességének?  Épen- 
seggel  semmit.  Mindenki  tudja,  hogy  Hartvik  a  6-dik  fejezetben 
Asztrikot  ismételten  és  öntudatosan  nevezi  kalocsai  püspöknek ; 
mivel  pedig  minden  ember  leghitelesebb  értelmezője  saját  szavai- 
nak, nagyon  természetes,  hogy  a  4-dik  fejezetben  foglalt  szavakat 
úgy  kell  értelmeznünk,  hogy  azok  a  6-dik  fejezettel  ellenmondásba 
ne  jöjjenek.  Nem  fognak  pedig  ellenmondásba  jönni,  ha  azokat 
így  értjük,  hogy  Hartvik,  midőn  az  esztergomi  érsekség  alapi  tá- 
rói szól,  eszraetársulás  kapcsán  fölemlíti,  hogy  Asztrik  apát, 


702 


$A1B<<IKETI  IROBATvÖlf, 


kiről  kevéssel  azelőtt  dicséröleg  megemlékezett,  Sz.Jst^'án  &U 
ezeu  díszes  álláesal  is  megajáiidékoztatott ;  anélkül,  hogy  öl  tU 
esztergomi  érBeknek  neTezné.  Mert,  hogy  Asxtrik  Sebestyéimei 
uem  helyettese,  hanera  ui6()ja^  s  egy  ideig  valóságos  eBztí»rgoi] 
érsek  volt,  az  Hartvik  szavaiból  világosan  kidei'űl  Mi  teriiiésare-l 
tesen  csak  ügy  lehetséges^  hogy  Sebestyén  szembaja  következtébeaJ 
lemondván  érseki  tisztéről^  helyébe  Asztrik  neveztetett  ki  észter 
gomi   érseknek,   midőn  pedig  Sebestyén   visszanyeré    szemeinek 
használatát,  akkor  viszont  Asztrik  köszönt  le  és  Sebestyént  oyer 
utódul,  maga  pedig  visszatért  előbbi  székhelyére  Kalocsára. 

A  ki  tehát  HartviknakAsztrikra  vonatkozó  szavaiból  anuali 
hitelessége  ellen  akarna  érvet  meríteni,  annak  mindenekelőtt  azt 
kellene  bebtzoíufltaniy  hogy  Asztrik   csakugyan  tho  esztergor 
érsek  volt ;  mi  tudtunkkal  eddig  még  senkinek  sem  sikerült 

Kissé  hosszúra  nyúlt  bírálatunk;  de  szükségesnek  láttak  lul 
ujabb  időben  annyira   meghurczolt   Hartvik  érdekében  néháDyj 
igénytelen  megjegyzést  tenni;  mert^  ha  a  felkapott  kedvencz 
mék  nem  is  képesek  az  igazság  érvénjTejutását  végleg  megakaJ 
dályozni;  mégis  bizonyos,  hogy  a  divatnak  még  a  tudományban  tt 
gyakran  évtizedekre  teijedö  hatása  van. 

HARTVICÜa. 


ThukifiUdt*  heézéfki   Irta  dr.   Uá^xd  Aurél.   (1881,   Kdkni  bi«)iiuinya),J 

Theokrit  idylljeinek  magyarázója  irodalmunknak  basztioal 
szolgálatot  tett,  midőn  —  elsőnek  nálunk  —  Thukydides  törté*] 
netének,   nevezetesen  pedig  a  műben   foglalt   beszédek    ' 
t&i'gyalásához  fogott  Előrebocsátván  kiválóbl)  irók  és  ii 
történészeknek  Thukydides  felöl  vallott  nézeteit,  először  is  Thuky-J 
dides  beszédeinek  átnézetével,  keletkezése  és  tartalmával  foglal* 
kodik,   mire   azoknak   szerkesztését,  szó-  és   gondolat^ilakzataitj 
méltatja. 

Szól  továbbá  e  beszédeknek  a  valóságban  tartott  beszédek- 
hez való  viszonyáról,  miközbt^n  szerzőnk  Pfau-tól  eltérően  önállAl 
nézetben  állapodik  meg.  Bászel  főleg  e  6-ik  fejezet  kidolg02á»ioál| 
jó  hasznát  láthatta  volna  Vischer  alapos  értekezésének:  ^Ulwrj 
das  Historische  in  den  Reden  dos  Thukydides *t^  mely  czikk  n\ 
baseli  philologusok  nestorának  halála  után  >Kleine  Schriften*  ( 
ezímen  összefoglalt  míiveiben  jelent  meg  —  másodízben*  (L  köt 
415. 1.)  Szó  van  még  arról  is,  hogy  mikép  jellemzik  ThukydidiM. 
beszédei  a  peloponnesosi  háborúban  szereplő  vezéreket  és  népekétől 
és  hr       í    '  ban  állanak  a  beszédek  ;«         '  nkihoft. 

Osi-/  V^    é>(    i4    kiválóbb   sontOí-  AlUlaUi 


tArtékkti  irodalom. 


703 


^zenielvcny  rekeszti  be  a  köuyvt't,  mclyuek  minden  lapja  szerzÖ- 
Í<^»M>k  lelkiismeretes   szorgalrua  ás  alaposságáról  tesz  tauuságot') 
Mindazonáltal  két  megji^gyzést  koczkáztatok  az  ogész  könyvre 
vonatkozólag.  A  csalatkozás  egy  nemével  győződtem  meg  ugyanis 
elögzijr  arról  liogy  Báezel  a  Thukydides  föUL>tlt!u  hitelessége  ellen 
Tiiindiiikább  eröábülő  irodalmi  árauilattal  szemben  épeuséggel  nem 
nyilatkozik.  Pedig :  mi  tagadás  benne,  e  mozgalom  egyhamar  nem 
fog  már  lecsendesedni.  Nem  czélzok  természetesen  az  Ogienski 
által  vezérelt  ellenzékre,  mely  útonálló  módjára  neki  ront  Thuky- 
didesnek.  Még  Schmidt  Adolftól  is  eltekintek,  kiben  hajlott  korá- 
hoz mért  megrögzöttséggel  arua  szánandó  ötlet  fogamzott  meg, 
hogy^  Thukydides,  mint  Perikies  korának  vezérlő  kútforrása  helyébe 
Stesimbrot08*t  kell  tenni^  a  leg bőbeszédűbb  trécselök  egyikét,  ki 
WiUamowitz  szavával  é]v<-^  valóságos  »HevolverjournalÍ3t<í-nak  be- 
vált. Szólok  azonban  Müller-Striibing*röl,  kinek  müvei  közíll  Bászel 
a  >Thukydideische  Forschungen«  czímű,  minap  megjelent  könyvet 
idézi  ugyan,  (bár  nemigen  vehette  jelen  dolgozatánál  hasznát), 
míg  a  fo:it<3sabbat,  melynek  czíme:  >Aristophanes  u*  die  hiatori- 
sche  Kritik,«  nem  használta.  Távol  legyen  tőlem,  hogy  Müller- 
Strübingnek  valamennyi,  az  eddigi    nézetekkel   homlokegyenest 
ellenkező  eszmefiittatása  és  Ötlete  mellett  kardoskodjam.  Mind- 
azonáltal érdemet  szerzett  ez  iru  az  által,  hogy  először  is  számos  oly 
lappangó  kérdésre  mutatott  reá,  melyeknek  agyonhallgatása  czeljá- 
ból  mintha  Curtius  Ernő  példáján  indulva  a  történészek  a  nyelvé- 
szekkel titkos  szerződésre  léptek  volna.  Másodszor  pedig  tagadhat- 
lan,hogy  Müller-Strübing  könyvei  tagtársainak  munkái  legnagyobb 
részéhez,  rendkivfil  eleven  és  szellemdűs   irály  dolgában    larivó 
ellentétben  állanak.  Elvégre  is  Bursian,  a  classicai  ókort  felkaroló 
>Jahresberiehté«'k  szerkesztője,  némi  habozás  után  kényszerítve 
látta  magát,  hogy  a  forradalmár  ellenében  mindjárt  három  embert 
állítson  ki  a  gátra  —  ;  egy  nem  győzte  volna.  És  e  három  között  is 
kettő,  bár  vérző  szívvel,  átpártolt  az  ellen  táborába.  Sajnálom  tehát, 
hogy  Bászel  e  merész,  de  mindig  önálló  és  a  dolgon  lendítő  néze- 
teket valló  újítóról  meg  nem  emlékezett,  annál  is  inkább,  mivel 
nálunk  még  mindig  nem  akadt  író,  ki  csak  egy  szóval  is,  teszem  a 
Philologiai  Közlöny  hasábjain  e  mozgalmat  érintette  volna  (egye- 
dül Schwarcz  Gyula  foglalkozik  e^zel  németül  kiadott  könyvében). 
Bászel  másldilöuben    több  pontban,  teszem  a  demokrata  párt  és 


^)  A  4-ik  ea  köv,  fejozotbea  Báassol  mjít  őxavbí  s^fiorint  Mkhaid^r 
*Üli*ír  die  Redeu  dea  Goschichtswerkes  dcsThuk.c  csKimü  prognimmcrtc- 
kejEcset  iiaésuiUttv  fel.  Cdokhogy  ám  —-  Michaeler,  a  iic^lkül  hogy  c^ak 
i«gy  árva  szóvid  cmlíteno  is  axt,  Ro^rher  müvát  irta  ki. 


704  TÖRTfeKETi  IRODALOM. 

Kleón  jellemzésében  a  hagyományos  becsmérléssel  szakítyáD, 
ezeket  bizonyára  kevésbbé  gonosz  színben  ecsetelte  Yolna. 

Második  megjegyzésem  ez.  Minthogy  Bászel  Thukydides 
irói  jelentőségét  minél  összhangzatosabb  és  átlátszóbb  képben 
akarta  olvasó  közönségünknek  bemutatni,  kár  Tolt  elszalasztani 
az  alkalmat  amaz  igen  érdekes,  bár  nehéz  kérdésnek  megritatására, 
váljon  nem  lehetséges  Thukydidesnek  művéből  a  munka  eredeté- 
nek korára  és  szerkesztésének  módjára  bizony itékot  felmutatni ; 
valamint  hát  a  bibliából  magából  is  lehetséges  szerzőinek  korára, 
azok  egyéniségére  és  az  egyes  részek  szerkesztési  viszonyára 
útmutatást  találni.  Reám  nézve  legalább  a  eriticának  ilytén  alkal- 
mazása mindig  vonzó  feladatnak  látszott.  Classika-philologiai  iro- 
dalmunkban ennek  nyomát  is  hasztalan  keresem.  Pedig  egy  Thu- 
kydidesnek »örök  kinc8«  jelzőre  méltatott  müvével  szemben  e  fel- 
adat megoldását  kötelességének  vallhatná. 

Azt  hiszem  tehát,  hogy  ha  Bászel  Thukydides  irodalmi  mű- 
ködését, kivált  a  második  helyen  kiemelt  pontra  újólag  vizsgálat 
tárgyává  teendi,  hősének  tiszteletre  méltó  alakja  még  határozot- 
tabb körvonalakban  fog  előtte  feltűnni,  egyúttal  pedig  szerzett 
érdemeit  egy  újjal  szaporitandja.  Kivánom,  hogy  szerzőnk  mun- 
kásságának és  áldozatkézségének  gyümölcsét  anyagilag  is  minél 
előbb  elérje ;  a  morális  sikert  bátran  már  mostanában  is  magáé- 
nak mondhatja. 

A  könyv  csinos  kiállítása  a  váczi  siketnémák  intézetbeli 
nyomdának  jó  ízlésére  vall.  Mangold. 


Á  zárni  és  ohati  apátságok,  írta  Balassi/  Fereiicz,   megjelent  a  Magy.  Tud. 
Akadémia  kiadásában,  40  lap,  ára  30  kr. 

Az  elpusztult  monostorok,  apátságok  felkutatása  nem  bir 
ugyan  az  olvasó  közönség  előtt  nagy  érdekkel,  —  a  történetiró- 
nak azonban  igen  becses  adatokat  nyújt  azon  vidék,  melyen 
feküdtek,  művelődési,  népességi  és  földrajzi  viszonyaira  nézve ;  ezért 
csak  méltányolhatjuk  Balássy  fáradozásait; — jelen  értekezésé- 
nek is  abban  áll  főérdeme,  hogy  Szabolcs-megye  délnyugati  részé- 
nek régi  földrajzát  megvilágítva  kimutatja,  mennyi  virágzó  köz- 
ség állott  ott,  hol  ma  néptelen  puszták  terűinek,  ott  állottak  Zdm, 
Ohat,  Bene,  Sima,  Máta,  Papegyházn,  Csecs,  Mispfhc,  Zomaj  és 
Korpád,  ma  csak  egyes  csárdák  maradtak  emlékül.  A  Tisza  vidéke 
nem  is  volt  lakatlan  pusztaság  az  Árpádok  korában,  eléggé  bzo- 
nyítják  ezt  az  itt  volt  apátságok  felmaradt  emlékei.  Ohat-iö]  északra 
a  Tisza  jobb  partján  T.-Keszi  határában  állott  a  századi  (Zazty) 
apátság,  nevét  egy  düllő  föld  emlékét  egyetlen  okmány  tartotta 
fel  napjainkig,  alább  feküdt  a  poroszU-i  monostor,  melyet  elég 


TÖRTÉHETI  raODALOM. 


7015 


tévesen  Máraniarosliaii  h  kürestek,  -  Ahdd  mellett  a  tomaji 
apátság  romjai  még  ma  is  láthatók,  —  Kötelek  és  Nagy-Köri} 
kö7.ött  a  monostor-mik  novezett  (lombon  szintén  apátság  székelt, 
mit  az  ott  található,  m  fcgyrenieki  puszta  torony  anyagjához  hasonló 
minÓségü  téglák  után  ifi  hinni  kellene,  ha  a  domb  ^'monostort  élne- 
Tezése  már  magában  elég  bizonyság  nem  lenne,  talán  nem  csaló- 
dunk, ha  ezt  véíjiik  azon  apátságnak,  melynek  ezíme:  ^Abbatia  de 
Kfw  ad  Tih{8cum<^  napjainking  felmaradt ;  Szajol  mellett  végre 
találjuk  a  Unyöl  monostort.  Nem  volt  tehát  néptelen  a  magyar 
alföld  a  mongol  dűlás  elött^  mert  nem  is  képzelhető,  hogy  sivár 
pusztákon  épültek  volna  a  monostorok,  s  a  njűvelödésnek  is  nem 
csekély  fokán  állhatott  hazánk  ezen  vidéke^  mert  hisz^  a  zárdák 
mindenütt  a  tudomány  és  ipar  eluharczosai,  terjesztői  voltak  a 
közép  korban, 

A  zdmi  és  ohatl  apátságok  történetéből  Balássy  sem  tud 
sokat  mondani,  mindkettő  neve  1219  táján  a  Váradi  Regestrum- 
ban fordul  elő  első  izben,  a  zdmi  monostor  később,  valószínűleg 
a  mongol  betöréskon  elpusztWt,  mert  1297-ben,  midőn  Dózsa 
mester  Zámot,  anni^k  ősi  birtokosaitól  a  Katha-nemzetség  tag- 
jaitól megveszi,  az  apátság  nem  említtetik  az  adás-vételi  szerző- 
désben, 1340-ben  a  monostor  újból  felépült,  1343-ban  pedig  már 
ismét  virágzott,  mert  ekkor  már  a  monostor  feletti  kegyári  jog- 
ról is  szó  van  azon  osztály-levélben,  mely  a  KíUha  nemzetség  és 
Dózsa  fiai  között  országbírói  itélet  következtében  jött  létre. 

Az  oltnti  apátság  szintén  a  Váradi  Regestrumban  említtetik 
legelsöbb  1219  táján  együtt  a  zdmlval^  de  ennél  sokkal  elébb 
épült  fel  romjaiból  a  mongol  pusztítás  után,  mert  1248-ban  mj'ir 
apátja  volt,  lY.  Béla  király  egy  oklevele  tanúsága  szerint, 
1299-ben  azonban,  már  csak  mint  egyszerö  birtokot  említi 
m.  Endre. 

Ezentól  egyik  monostorról  sem  tétetik  emlékezet  az  eddig 
napfényre  került  oklevelekben* 

Hog)*  ezen  két  monostor  Szabolcs  megyében  feküdt  azt  az 
[értekezés   t.  irója  minden   kétségei   kizárólag   bebizonyította   d 
'mégis  a  Váradi  Regestnim  ezen  kitétele:  ^Comprovindahs  d*^ 
Ihis  ahhas  de  Zam  ei  <Jjhas  de  UJied^   egészen  mást  látszik  mon- 
dani. A  provincia  rendesen  önálló  nemes  megyét  szokott  jelen- 
teni, s  így  nem  képzelhető,  hogy  Szabolcs-megye  egy  részét  képezte 
[volna  a  Provincia  de  Dus,  sőt  minden  valószínűség  oda  mutat, 
1219  táján  Szabolcs-megyének  ezen  része  még  öuállu  nemes 

ye  volt,  vagy  ha  már  be  is  volt  8zabolcsba  olvadva,  régi  neve 

nég  nem  ment  teledékeDységbe.  Hogy  a  Váradi  Retreiítrum  kiadu- 
[ftakor  a  Dus  név  helyesen  volt-e  olvasva,  mindenesetre  kérdés 
[tárgya,  de  hogj-  külön  még  pedig  nemes  megyét  képezett,  azt  már 


706  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

az  is  bizonyítja,  hogy  ott  a  108  magyar  nemzetség  egyike  a 
Kátha  ősi  birtokot  birt,  az  első  foglalású  birtokok  pedig  nem  vol- 
tak a  Yárispányok  alá  rendelve. 

Befejezve  a  zdmi  és  ohafi  apátságokról  irt  értekezés  és 
ismertetését,  történészeink  figyelmét  a  család-  és  hely-nevek  he- 
lyesírására kívánjuk  felhívni.  Nagy  Iván  és  utánna  Balás^y  is 
Csáholyit  ir,  holott  ezen  családnév  mindég  csak  egy  a-val  »de  Cha- 
holy<  Íratott  és  a  falu  neve  ma  is  Csaholynak  ejtetik,  sőt  Csaho- 
lyinak  neveztetnek  a  kihaltnak  vélt  család  ma  is  élő  tagjai. 
Pálóczy  Máté  nádor  és  családja  nevét  pedig  egészen  megszokták 
történészeink  Pcdóczynak  írni,  holott  a  családnevet  adó  XJngh- 
megyei  várkastély  Pdlócznsk  neveztetik  ma  is  s  Paalotochnsk 
íratott  a  régi  okmányokban,  amint  ezt  elégszer  volt  szerencsénk 
láthatni. 

Petrovay  György. 


Gyorme^ye  és  város  anyagi  míveltség  története,  kiváló  tekintettel  a  szor- 
galmi néposztály  társadalmi  helyzetére.  1000  — 1301.  Irta  Villányi 
Szaniszló,  szent-benedek- rendi  tag,  a  fögymn.  ny.  r.  tanár,  megjelent 
a  pannonhalmi  Szent-Benedek  rend  győri  fögymnasiumáról,  az  1880/81. 
tanévben  kiadott  »Ertesítö«-ben  5  — 198  lapján. 

Gyakran  találkozunk  gymnasiumi  » Értesítő  «-inkben  becses 
dolgozatokkal,  melyek  történetünk  egyik-másik  kérdésével  foglal- 
koznak :  de  nem  emlékszünk,  hogy  valaha  olvastunk  volna  egyet 
is,  mely  a  » Győri  gymnasium  Értesítőd  fennírt  czikkéhez  fogható 
volna.  A  szerény  czím  alatt  kiterjeszkedik  az  Arpádházi  korszaknak 
majdnem  összes  társadalmi  viszonyaira,  annélkűl  azonban,  hogy 
speciális  czélját  —  Győr-megye  és  város  múltját  —  szem  elől 
tévesztené.  Szerző  ismeri  a  forrásokat :  okmánytárainkat,  a  hazai 
irodalmat  és  figyelmét  a  külföldi  irodalom  jelesebb  termékei  sem 
kerülék  el,  melyek  mint  p.  o.  Inama-Sternegg  ^Deutsche  Wirt- 
schaftsgeschichte«-je  tárgyának  helyesebb  felfogására  szolgálnak. 
Nem  igen  törekszik  önálló  új  eredményekre,  mit  itt  korántsem 
megró váskép  említnök,  elmélete  Szolgagyőrről  sem  nem  íy,  sem 
nem  helyes ;  átalában  véve  azonban  a  vitás  kérdésekben  helyes 
felfogást  árúi  el,  és  erős  Ítélettel  a  legmegállhatóbbhoz  csatlako- 
zik. Nyereségnek  tartanok,  ha  szerző  szépen  megkezdett  munká- 
ját, történetünk  további  korszakaira  nézve  is  folytatná,  s  akkor 
talán  szerencsésebb  kifejezést  is  fog  találni  :^a  szorgalmi  néposz- 
tályc  elnevezésnél,  melylyel  munkájában  az  industriális  osztályo- 
kat akarja  —  úgy  gondoljuk  —  jelölni. 

P.  Gy. 


T  JL  K;  O  Z  ^. 


MAGYAE  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 


OcT.  6-iir  TJiiTOTT  T.  ŰLÉBRB  tagak  ^8  baliga  tó  kíízöneég  Bz^p  szám* 
mai  jelentek  meg.  Az  elnöki  sziket  PttUzh/  Ferencz  alelnök  foglalta  el, 
s  Udvözülve'a  a  v.  tagokat,  mc^yitotta  az  üIJbI.  Legelőbb  Salamon 
Ferenrz  *A  rómaiak  hány  a  tláaíLról  Aquiücum  kornyékén  s  Pannóniába  a* 
czimü  ertekezéaet  olvasta  fel,  tanulságos  s  új  eszmékben  gazdag  tanul- 
miinyt,  mely  a  >Századokt-ban  látand  világot 

Ezután  titkár  bemutatta  a  .Sáros-megyei  kirándulás  Emlékkönyvét, 
mely  a  > Századok c  VIIL  füzetét  fogja  képezni,  s  ezzel  kapcsolatban  elha* 
tároztatott,  hogy  mindazoknak,  kik  a  kirándulás  ercdménydtiseá  tételért? 
közreműködtek,  köszönő  irat  küldetik. 

Továbbá  jelentette  a  titkár,  hogy  Sáros-megye  közönsége  az  ala- 
pító tagok  sorába  lépett,  s  a  100  ft  alapítványt  beküldötfe. 

Evdíjas  tagoknak  meg  választattak :  Halász  Ferencz,  íSicl/^*  Sán- 
dor, Máraruaros-Szigeten,  (aján.  Korányi  Frigyes) ;  Káposztám/  Jusztiniáii, 
Egtírbcn,  (aj.  a  titkár)  *  St*^ÍngiU(tfter  Kálmán^  Török-Becsén,  (aj.  Szent k Iá 
ray  JcnŐ) ;  DoHnny  C5yula,  Budapest^  (aj.  Szinnyt  i  József) ;  Korzika  Vilmos, 
Sóvár,  (aj.  n  titkár) ;  PMy  Aml)ru8j  Péch-Ujfalván,  (aj.  Berzcviczy  Albert) ; 
a  ijfptld'/VJérrórf  kath,  nagy-gymnaBinui^  (aj,  Balthazár  Béla) ;  Tolnai/ 
János,  Boros-JenÖn,  (aj.  Ováry  Lipót) ;  *ShiÁlf/  György,  Veszprém,  (aj. 
Véghelyi)  ;  dr.  BeztrÁdy  Viktor,  Veszprém,  (aj.  Véghelyi) ;  dr.  Purgltj  Sán* 
dor,  Veszprém,  (aj.  Véghelyi). 

A  vallás  és  közoktatási  minicstta"  ártól  leirat  érkezett,  mely  felhívja 
a  társulatot,  hogy  ha  a  nemzetközi  irodalmi  csercviszonyban  részt  akar 
venni,  jdölje  niog  azon  munkákat,  melyeket  kész  cserébe  adni,  s  bekUldi 
a  franczia  kormány  által  ajánlatba  hozott  munkák  jegyzékét.  A  társulat 
kögzöoettel  fogadja  az  ajánlatot  s  Öaszes  kiadványait,  mennnben  ezek 
készletben  vannak,  felajánlja. 

Századok.    1881      L\,   luzeL  47 


7()9>  TÁRCZA. 

Nag^f/  Imre  v.  t.  bemutatja  Véghelyi  Dezső  veszprém-megyei  alis- 
pánnak s  társulatunk  érdekei  előmozdítása  körül  lankadatlan  buzgalmd 
tagtársunknak  hozzáintézett  levelét^  melyben  tudatja,  hogy  nem  régi- 
ben Nagy-Vázsonyban  volt  félhivatalos  látogatáson  s  ez  alkalommal  meg- 
nézte az  ottani  régi  vár  romjait,  és  örömmel  győződött  meg,  hogy  a  vár- 
torony  restauratiója  az  archaeologiai  érdekek  gondos  megóvása  mellett 
annyira  haladt,  hogy  a  négyszögtorony  még  az  ősszel  fedél  alá  kerül. 
Az  eddigi  munkálat  is  jelentékeny  költségbe  került.  Az  egész  restauratío 
pár  év  alatt  lesz  keresztül vi ve  s  a  nevezett  igazgató  úr  egész  készséggel 
megígérte,  hogy  a  folytatólagos  munkát  szakértők  meghallgatása  után  s 
ezek  utasításához  képest  fogja  eszközöltetni.  Igen  megörült,  midőn  Vég- 
helyi ilyen  szakértők  meghívására  ajánlkozott  s  a  jelenlegi  állapot  pon- 
tos fölvételét  biztos  kilátásba  helyezte.  A  társulat  Örömmel  értesült  a  res- 
tauratio  ilyetén  előhaladásáról,  elhatározta,  hogy  arról  a  műemlékek  bizott- 
ságának jelentést  tesz,  s  az  uradalmi  igazgatónak  buzgalmáért  köszönetét 
08  elismerését  ki  fogja  fejezni. 

Her/uri  József  eperjesi  tanár  megvizsgálás  végett  egy  csomag 
régi  irományt  adott  át.  Egy  része  ezekntk  különböző  családok  jogügyeire 
vonatkozó  iromány.  Első  ezek  közül  egy  határjárás  1341-ben,  mely  az 
Anjoukori  Okirattár  számára  Nagy  Imrének  kiadatik.  A  többi  szerződés 
vagy  adomány-levél  a  XVII-ik  századból.  Különösen  figyelmet  érdemelnek 
egy  1 59 1-iki  paraphernum,  Thököly  1682-iki  edictum  militareja,  s  Óváry 
János  emlékkönyve,  melyben  sok  különféle  följegyzés  van.  Legnagyobb 
része  orvosi  szerek  a  XVII.  század  végéről,  latin  és  magyar  nyelven. 
Különösebb  érdekkel  bír  Ováry  János  utazási  diariuma  1678-ból  és 
1679-böl,  midőn  Naláczy  István  oratorral  a  portán  volt,  s  1682  —  3-ból 
midőn  a  leydai  egyetemre  ment  tanulmányai  folytatása  végett. 

Ko88utányi  Iguácz  tanár  úr  Pécsről  három  oklevelet  küldött  be. 
E/ek  a  következők:  l.A  váradi  káptalan  1393.  jun.  12-én  (secundo  dic 
festi  b.  Barnabae  apostoli)  kelt  oklevele,  mely  szerint  a  békés-megyei 
Kamuthy  Gergely  Elena  testvérének  leánynegyedét  Kamutli,  Chapeghaz, 
Bodogazonteleke  és  Thelek  békés-megyei  birtokokban  kijelöli.  2.  A  váradi 
káptalan  1401.  ápr.  2.  (in  sacro  sabbato)  kelt  kiadványa  szerint  Geszthi 
István  fiai  János  és  Miklós  egy  részről,  más  részről  pedig  egy  másik 
(icözthi  István  fiai  János  és  Domokos  és  Geszthi  Lágzló  fiai  Lörincz  és 
(lyörgy  a  bihar-mcgyei  Geszten  lévő  birtokrészeiket  kölcsöiiöseu  kicseré- 
lik M  :i  határokat  njegjclölik.  3.  A  zalavári  convent  ir)63-iki  kiadványa, 


tAuü^a. 


7U9 


mely  sxerint  Mlchael  Kywrthes  alias  Kalmár  de  Felsew  Kerecheű,  Pcthew 
xala-megyei  birtokrésjcet  Kerecbeni  Byk  Mihálynak,  nejének  éö  gyer- 
mekeinek 1  i  magyar  forintdrt  eladja.  A  társatat  hálás  elisim eressel  vette 
tagtáráunk  szíves  megemlékezését,  a  felajánlott  2  első  okiratot  saját 
gyűjteményében  fegja  elhelyezni^  s  a  H-tkat  a  tul^donosnak  visszaküldi 
Pintek  kifejezett  kiyánatához  k<Ípest 

Sali^  Kálmán  műegyetemi  tanár  bemutatja  a  Farkas-család  ígeu 
di8zes  emlékkönyvét,  melynek  másolatát  felajánlja  a  társulatnak,  s  egyszer- 
smind jelenti,  hogy  esahidi  levéltárának  azon  darabjait,  melyek  nem  vonat- 
kozúskk  közvetlenül  a  Sídly-caaládra,  hajlandó  a  Nemzeti  Muzeumfiak 
ajándékozni.  Ez  ajánlata  köszönettel  fogadtatott  s  arról  a  Mnzeam  igaz- 
gatósága értesíttetni  fog. 

Királyi  Pál  képezdei  tatiár  fclajánlá  Pálkóc^y  \.  volt  sárospataki 
tanár  által  1848-ban  irt  Világtörténet  kéziratát,  mely  a  társulat  gyűjte- 
ményében fog  elhelyeztetni, 

Hajdmka  Emil  bemutat  egy  igen  érdekes  zománczoa  római,  vagy 
barbárkori  régiséget,  mely  Veresegyház  községe  határában  találtatott, 
A  régészeti  társnl&t  fog  e  leletről  értesíttetni,  hogyha  netalán  szüksé- 
gesnek tartaná  ott  ásatásokat  eszközölj (in> 

Titkár  bemutat  egy  okmány  facsimiíét,  melyet  Divald  tagtársunk 
ritka  művészi  tökélylyel  állított  ki.  Ez  egy  a  bártfai  Itárban  őrzött  okirat 
mása  —  Axamilb  a  híres  cseh  rabló  lovag  Bártfához  intézett  leveléről, 
melyben  ez  Bártfát  végp asz tul ássál  fenyegeti.  Az  igen  érdekes  okirat  a 
*  Történelmi  Tárc  mellett  fog  közöltetni.  Ezzel  kapcsolatban  Fratnói 
Vilmos  t.  t.  felajánlja,  hogy  ö  Tomori  Pál  t^y  sajátkezű  levelének  facst- 
mileját  fogja  a  *Tört.  Tár«  számára  elkéazíttetni. 

Pénzlániok  iHMrmtíitjíi  iul  — -ujt  IjjivI  számadását-  E  szerént  volt : 

bevétel  2147  irt  67  kr, 

kiadás     .      .  ^^   802   frt  35  kr. 

Pénztár  maradék      1340  frt   32  kr. 

Eííy  pár  apróbb  ügy  elintézése  után  ax  illés  eloszlott 


—  A  Nov.  3-iU  TAtTOTT  vitAszTMiííri  ítLÍiSHRí*  báró  Kemény  Gábor 
másodelnök  elnöklete  alatt  két  előadás  tartatott  Thalíác^  ismertette 
Minise  János  társ.  külső  tagnak  » Mátyás  király  s  a  pápa*  czima<'zikkét^ 
mely  a  >Síávadok«-ban  fog  megjelenni.  Ezután  Cénplár  Benedek  v   tag 

47  ♦ 


710  TÁRCZA. 

fölemlítvén,  hogy  a  kegyesrendiek  irattárában  egy  magyar  tudós  társa- 
ság szervezésere  vonatkozó  alapszabály-tervezetet  megtalált,  melyet 
Mária -Therézia  idejében  1769-ben  Bessenyei  es  Horányi  terveztek  több 
erre  vonatkozó  iratokkal  együtt,  s  a  tervezetet  tüzetesen  ismertetvén 
azon  kérését  fejezte  ki,  bogy  ha  valaki  ezen  tervezetről  vagy  talán  a 
szervezkedési  törekvésekről  tudomással  bir,  azt  küldje  be  a  társulatnak. 
Az  igen  érdekes  szabályzat  a  » Századok <i:-ban  fog  kiadatni,  s  egyúttal 
Csaplár  B.  v.  t.  felkéretett,  hogy  a  többi  latin  irományok  ismertetését  is 
közölje. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  37  tagot  jelentett  be,  kik 
közül  28-at  Reizner  János  társ.  t.  gyűjtött  Szegeden.  A  választmány 
örömmel  értesült  azon  buzgalomról,  melyet  Reizner  János  a  társulat  érde- 
keinek felkarolása  közül  kifejt  s  a  titkárt  megbízta,  hogy  köszönetét 
fejezze  ki.  Ennek  alapján  évdíjas  tagokká  megválasztattak :  Szathnuiri 
Király  Domokos,  consuli  növendék,  Skutari  ;  Tóth  Vilmos  consuli  növen- 
dék, Sofia,  (aj.  Thallóczy) ;  iQ.  Ketzer  Bertalan,  Bogdány,  (aj.  Szabó 
Ede)  ;  iQ.  Péchy  László,  Pécs-Újfalu,  (aj.  Szabó  Ede)  ;  Bujanovú/t  Gyula, 
Budapest,  (aj.  Szabó  Ede) ;  Tanrsa  Gyula ,  min.  fog.,  Budapest , 
(aj.  Wagner) ;  Dánkánir/t  Jeremiás ,  áldozár ,  Mária-Pócs ,  (aj.  a  tit- 
kár) ;  Wem-ich  Vilmos,  képviselő,  Budapest,  (aj.  a  titkár) ;  IJdravdl 
László,  jogtanár,  Eger,  (aj.  a  titkár) ;  V€.'<zelinovics  Bazil,  vár.  tanár, 
Szeged ;  Csermelényi  Iván,  vár.  tan..  Szeged ;  Zombori  Antal,  arv.  ülnÖk. 
Szeged ;  László  Gyula,  tiszti  alügyész.  Szeged ;  Va^s  Pál,  vár.  aljegyző, 
Szeged ;  Pálmát/  János,  árv.  elnök.  Szeged ;  Tajka  János,  főszámvevő. 
Szeged  ;  Nóvák  János,  tiszti  ügyész.  Szeged ;  Gerencsér  László  főpénzt. 
ellenőr,  Szeged ;  Keméndy  Nándor,  tisz.  rend.  alkap.,  Szeged ;  Kelemen 
Kálmán,  közgyám.  Szeged  ;  László  Gyula,  vár.  tisztvis..  Szeged  ;  Szhihn 
Ágoston,  rend.  főkap..  Szeged ;  Molnár  Elemér,  törv.  jegyző,  Szeged  ; 
Sagy  Fercncz  tvszéki  jegyző,  Szeged ;  Enyedy  Lukács  lapszerkesztő, 
Szeged  ;  fíech  István,  vár.  fog..  Szeged ;  Konvz  Antal,  vár.  levtár..  Sze- 
ged ;  Iteitzer  Adolf,  bankigazg..  Szeged ;  Lusztiij  Ferencz,  kereskedő, 
Szeged  ;  Polczner  Jenő,  ügyvéd,  Szeged  ;  OUáth  Lij'ót,  kereskedő,  Sze- 
ged ;  lialoyh  János  kir.  közjegy.,  Szeged  ;  Fhtcl-  Forenez.  kir.  sótárii., 
Szeged  ;  dr.  liózsu  Izsó,  ügy  ved,  Szeged  ;  líarrmJ:  Lajos,  polg.  isk.  tan., 
Szeged  ;   Korárs  János,  távird.  Szeged,  (ajáulja  linzner  János.) 

Titkár  bemutatja  Dolinny  (iyula  tárti.  t.  fíilyamodásat,  iih-IvIhu 
tloudia,  hogy  ö  gyeriiiekck   számára  képes    magyar    tiirtriietm    «loiírn/ik, 


TÁRCZA.  7  1 1 

melyben  a  magyar  királyok  arczkepeit  jó  példányok  szerént  szeretné 
lenyomatni,  s  óhajtaná,  liogy  a  társulat  útmutatását  e  tárgyban  kinyer- 
hetné. A  mennyiben  itt  nem  tudományos  vállalatról  van  szó,  az  épen 
nem  tartozik  a  társulat  körébe,  s  bár  a  társulat  örömmel  értesült  a  terv- 
rö\f  hogy  szerző  jó  képes  hazai  történelmet  akar  a  gyermekek  kezébe 
adni,  de  más  támogatással  nem  járulhat  hozzá,  mint  azzal,  hogy  egyes 
tagjai  a  szerkesztő  által  kívánt  felvilágosításokat  meg  fogják  adni. 

Pénztárnok  bemutatta  múlt  havi  számadását. 

E  szerént  a  bevétel   volt      .      .      .      .       1538  frt  32   kr, 

kiadás 801   frt    13  kr, 

pénztár  maradék      737  frt  39   kr. 

Több  tárgy  nem  lévén  az  ülés  eloszlott. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

A  POZ80NY-VÁRMEOTEI    RÉG.   ÉS  TÖRTÉNELMI     EOTXSt^LET    1878 1881. 

évi  Értesítője  Wagner  Lajos  egyesületi  titkár  által  szerkesztve  megje- 
lent. Ez  egyletet  legkivált  Jedlicska  Pál  tagtársunk  buzgalma  hozta 
létre  1872-ben  s  azóta  valódi  buzgalommal  és  kitartó  tevékenységgel 
jár,  s  csekély  pénzerejéhez  mérten  szép  eredményeket  mutat  fel.  Épen 
ezért  mondhatni :  nagy  részben  eddigelé  még  csak  a  jövő  számára  dolgo- 
zik —  de  e  tekintetben  igen  helyes  irányt  tűzött  ki  magának,  s  egy 
nevezetes  feladatát  meg  is  oldotta.  S  nem  kisebb,  mint  az,  hogy  Pozsony 
rármegyének  régészeti  és  történelmi  anyakönyvét  elkészítette.  Az  adatokat 
minden  helységből  összegyűjtötte  a  papsághoz  kibocsátott  körlevelek 
utján,  s  azután  Könyvid  József  egyleti  előadó  által  archaeologiai  felvé- 
teleket eszközöltetett.  Megvan  s  csak  kiadásra  vár  Pozsony-vármegyé- 
nek  nagy  régészeti  térképe  is  —  a  kiadó,  nem  kétkedünk  benne,  maga 
a  derék  és  buzgó  vármegye  fog  lenni.  —  Az  Egyletnek  elnöke  Thaly 
Kálmán,  alelnöke  Oríray  Tivadar.  Van  12  alapító  s  100  évdíjas  tagja.  A 
most  megjelent  > Értesítő  c-ben  két  czikk  van :  » Adatok  a  pozsony  vár- 
gyei Kis-Kárpátok  vidékének  történetéhez c,  mely  folytatása  az  >Év- 
könyv«-bcn  megjelent  czikkének  s  Felső-Diós,  Nestik,  Szomolány, 
Bolczár,  Klesován,  Nemese  leírását  adja,  Jedlicska  Páltól,  és  » Adatok  a 
modori  prot.  gymnasium  történetéhez*  —  közlemény  Gyurikovics  Gy. 
iígy  kézirati  munkájából  HoUerung  Károly  által. 


712  TÁRCZA. 

—  A  VAS-MEGYEI  RÉGÉSZETI  EGYLET  Bz  óví  jelcntésébeii  a  korán 
elbűuyt  Szabó  Imre  püspökről,  mint  az  cgylefc  elnökéről,  meleg  szavak- 
kal emlékszik  meg  Lipp  Vilmos,  az  egylet  első  volt  titkára,  kiemelvén, 
hogy  mennyit  tett  a  boldogült  az  egylet  felvirágoztatása  érdekében. 
Értekezés  egy  van  a  füzetben :  két  szobrászati  mü  a  vas-megyei  régi- 
ségtárban, két  kőmetszettel.  Ezutáa  következnek  a  hivatalos  jelentések. 
Van  a  társulatnak  összesen  669  tagja  (ezek  közt  47  alapító)  s  közel 
1500  frt  vagyona.  Evi  forgalma  500  frt.  A  társulat  rendez  ásatásokat, 
s  azok  eredményei  többnyire  a  budapesti  orsz.  régészeti  egylet  gyűlésén  is 
bemutattatnak. 

—  A  Délmaoyarországi  történelmi  és  kéoészeti  társulat  köz- 
lönyéből a  Pontelly  István  társulati  főtitkár  által  szerkesztett  »Erte- 
8Ítő«-bŐl  a  f.  évi  utolsó  évnegyedre  szóló  füzet  megjelent,  Tlorvátíi  Pius 
^Szemelvények  a  Drávántúli  részek  történetéből  tekintettel  a  horvátok- 
nak adott  fehér  lapra«  ^gy  kis  összeállítást  compihllt  annak  fcltüntetésérej 
hogy  a  mai  Horvátország  űj  ország.  Ezt  követi  Böhm  Lenávt  archaeolo- 
giai  tudósításai  egy  őskori  temetőről  s  ó-palánki  régiségi  leletekről.  — 
Schwing  pótlékot  közÖl  a  piatra-albai  római  ezüst  ércmlelethez.  — 
MUleher  Ödön  pótlékot  közöl  a  verseczi  római  vizvczetek  czímíí  czikké- 
hez,  s  egy  római  kézi  malmot  ismertet,  mely  a  fehértemplomi  városi 
múzeumban  őriztetik.  Sterba  János  »Gönczöl  és  Kaczagány«  czím  alatt 
kissé  ízetlen  nyelvészeti  elmefuttatiist  közöl.  A  Tárcza  a  társulat  ügyei- 
vel foglalkoziks  a  füzetet  »egyvelog«  zárja  be.  A  füzethez  nogy  tábla 
rajz  van  csatolva  őskori  leletekről. 

FELHÍVÁS   BOKSOl)   ÉS   GÖMÖK   MEGYE  TÖHrKNET- 
KEDVELŐIHEZ. 

A  nevezett  megyék  legtöbb  müveit  fiának  élénk  emlékezetében 
lesz  még  a  nem  oly  rég  elhunyt  közti^zteletü  aggastyán  :  néhai  SzaíJimári 
Király  József,  Borsodnak  1848-iki  főispánja  és  18Gl-iki  cirvik  képvise- 
lője. Az  eleven  kedélyű,  friss  emlékező  tehetségű  és  nagy  műveltségű 
öreg  úr  irántam  kiváló  meleg  vonzalommal  viseltetvén,  levelezésben  áll- 
tunk, és  szíves  meghívására  1808.  őszén  meglátogattam  őt  boldvai  birto- 
kán, hol  családjának  leváltárát  is  őrizé.  E  levéltár  Eákóczi-kori  iratainak 
tanulmányozása  képezt<í  odamenetelem  föczélját.  Ugyanis  Szathmári 
Király  Józsefnek  három  egyenes  őse  szolgálta  volt  II.  Kákóczi  Ferenczet ; 


TARCZA. 


713 


ti  ftagifttjm  Bit,  K.  Jdnoé  1705-beii  tuTtáiit  haUUig  a  fejedül em  gömör-, 
borsod*  <?s  torn»i  megyei  kincatári  jószágíiluak  pracfcctusa ;  a  /íti,  í*k*  K. 
AÍÍIIÓ9  tig}*an amink  egyik  vtt«fz  husjsárcxredeae,  végre^  sx  í/«rV/i/  a  csak 
lG02'boii  KzUlctett  fiatal  Sz,  K,  A^hlm  ^^iiitcű  Rákúczinak  igon-ígei) 
kedves  apródja^  s  19*  eVcö  korától  kcjtdvo  (a  mikor  szeretett  urával 
171  l-l»eu  haxíijából  kibujdosott,)  biafalmae  udv,  bejárójn  volt;  egyike 
atníi  keveseknek,  a  kik  a  fejedelemmel  együtt  tovt^k  üieg  az  augolor> 
Bzági  utat  18.  8zHthmári  Király  Ádám  (ki  Sz»  K.  .lózsefnek  ii  agy  atyja 
vala)  eg^sz  1717-ig  lakott  Bákóezival  Parisban,  Veraailleaban,  atb* 
mikíizbeu  a  Böint*cyri  katonai  akadtítniában  ii  hadi  tudományokat  elvé- 
gezte e»  más  irányú  jeles  kcpzcttá^get  is  szorze,  Francziaorezági  napló- 
ját a  ^Rákóczi  Tár«-baiij  éa  arczko'p^t,  rövid  életrajzával  a  ^Vasárnapi 
Uj^ágt-ban  kiadtam.  TŐle  több  kötetnyi  egyéb  mü  is  maradt  fean^  ü.  rn. 
franczitt  nyelven  írott  hadtudományi-,  tenntíazet'  és  mértani  munkák, 
sajátkezű  csínos  rajzokkal ;  iigy  franeziáböl  magyar  nyelvre  fordított 
néhány  vallási  és  erkölcsi  tartalmti  k5tet,  Ezek  Baldván  1868^ban  még 
mind  megvoltak^  hihetően  ma  is  megvannak.  Emlékezett  azonban  boldo- 
gult Szathuinri  Király  József  úr  előttem  akkor,  1868,  soptember  9-kén, 
Sz.  K.  Ádámnak  még  egy^  nagy  érdekű  hátrahagyott  kis  mnnkájárúl  Ez  - — 
úgy  monda  a  kitűnő  emlékező  tehet»<ígü  öreg  úr,  —  magyar  ntfdven  Sz, 
K,  Ádám  azép  gömbölyű  betűivel  irott  több  ívbó'l  álló  Emlékirat,  //. 
UAk/x'zi  Fereiu:.  ba^il  életérői  n  az  inlrarábaH  dwofi  /rzt/ká^oKrói ,  melyeket 
az  egykori  udv.  apród  és  bejáró  számos)  évi  közvetlen  tapasztal  a  tl>ól 
éléukcn  ismertet*  így  pK  pontosan  leírja  benne  a  nagy  szabsdsághoanck 
arczvonásait,  alakját:  hány  láb  és  hány  hüvelyk  magas  volt?  Mily 
kegyesj  szelíd  és  jóságos  vala  mindenki  iránt;  továbbá,  mik  voltak 
házi  szokásai,  kedves  ételei?  mit  reggelizett,  estelizett?  mily  rendet 
tartott  udvarában?  Hogy  nemes  testőr-seregének  iijai  közül  kettö-kettü 
mindenkor  a  fejedelmi  asztalnál  ebédelt ;  liogy  a  fejedelem  saját  költsé- 
gén nemcsak  jó  igyekezetü  szegényebb  nemes  ifjakat  iskoláztatott,  de 
60  nemes  leánykát  is  neveltetett,  stb.  stb.  Szóval,  egy  mívelödéstörténeti 
szempontlKSl  véghetetlen  érdekí's  mű  volt  ez.  Szathmári  Király  Józsefnél 
nagyatyjának  ezen  fiecses  munkáját  1825  — 1830»  körül  néhai  Boffályt 
Tamd4,  Borsod-megye  hiros  követe  olvasgatván ,  lemásolás  czeljából 
elkérte  és  Boldvárót  elvitte;  s  azóta  bol  lappang  a  mü?  mostanáig  sem 
nyomoztatott  ki*  8z.  K,  József  ur  hiába  kerestette  azt  később  EagáJyi 
T,  jogutóda;  t  Lossonczy  Károly  ví mái  Sajó-Szent-Péteren,  —  s  haszta- 


714  TÁRCZA. 

lanúl  nyoinoztim  eddig  én  is.  —  Minthogy  pedig  e  történctirodalmank. 
ban  eddig  még  nem  ismert  nagybecsű  kézirat  előkerülésére  a  Rákócsi- 
kor  minél  behatóbb  ismerete  szempontjából  különös  súlyt  helyesek : 
hazafias  tisztelettel  fölkérem  most  már  ezen  szakfolyóirat  útján  Borsod- 
és  Gömör-megyék  mindazon  t.  történetkedvelőit,  a  kiknek  talán  a 
Ragályi-család  valamelyik  ágánál  vagy  rokonságánál  módjukban  állana 
az  emiitett  lappangó  kéziratról,  vagy  legalább  annak  Ragályi  Tamás 
által  vétetett  másolatáról  tudomást  szerezni,  —  hogy  ezt  a  hazai  törté- 
nettudomány érdekében  megtenni  alkalmilag  el  nem  mulaszszák,  éa  a 
netaláni  nyomra  vezető  eredményről  alólirottat  a  » Századoké  t.  szer- 
kesztősége útján  értesíteni  szíveskedjenek. 

Thaly  Kálmán, 

a  magy.  tud.  Akadémia  r.  tagja. 


TÖRTÉNETI  ÉRTEKEZÉSEK  ISKOLAI  PROGRAMMOKBAN. 

Az  iskolai  programmok  történeti  irodalmunknak  állandó  forrásaivá 
lettek.  Évről-évre  több-több  becses  értekezés  s  néha  egész  munka  is  jele- 
nik meg  azokban,  s  azok  közt  rendesen  néhány  olyan  is  van,  mely  önálló 
buvárlás  eredménye.  Ezek  többnyire  a  helyben  lévő  levéltárakból  merít- 
vén, nehezebben,  több  fáradsággal  hozzáférhető  anyagot  dolgoznak  fel 
8  azzal  a  történetírásnak  fontos  szolgálatot  tesznek.  Kétségtelenül  örven- 
detes jelenség  ez,  s  annyival  örvendetesebb,  mert  a  tanár-képzŐ  intézetek 
úgy  vannak  berendezve,  hogy  a  tanárok  az  ehhez  szükséges  ismereteket 
magán-szorgalom  útján  szerzik  meg.  Az  egyetemen  még  nincs  palaeogra- 
phiai  tanfolyam  berendezve,  s  a  diplomaticát  minden  segédtudományai- 
val egyetlen  rendes  tanár  adja  elő.  De  a  tanári  pályára  készülök  annyira  el 
vannak  más  tudományokkal  halmozva,  hogy  erre  alig  jut  idejök,  s  miu- 
tán a  palaeographiából  vagy  diplomaticából  nem  tesznek  le  vizsgát,  nem 
is  igen  tanítják.  Pedig  ez  nem  jól  van.  Igaz  ugyan,  hogy  első 
sorban  meg  is  élhetnek  ezek  nélkül,  s  kitűnő  tanárok  is  lehetnek : 
de  ha  a  hiányt  saját  szorgalmukkal  nem  pótolják ,  jó  történet- 
írókká nem  válnak.  Azonban  még  is  akadnak,  a  kik  pótolják  s  épen 
ezért  a  folyó  évi  programmok  közt  nem  egy"  van,  mely  alapos  dol- 
gozatot hoz.  Nem  egy  tanár  már  is  feladatává  tette,  hogy  saját  városá- 
nak s  annak  környékének  levéltárát  áttanulmányozza.  Helyesen !  Leg- 
inkább az  ő  feladatuk^  azokat  a  történeti  kincseket,  melyek  hozzájuk  oly 
közel  föküsznek,  felszínre  hozni. 


tArczi. 


715 


VHlániji  H^nMo  a  pannonhalmi  dtürk  buuciéíiek  gyÖri  fcigyianft- 
»Íumáiiak  program mjábaD  egy  kitílnö  h  egeaz  nagy  munkát  hoz  fryőr- 
megye  cs  vili'os  anyagi  miveUse'g^tÖrteüeterÖl  1000 — I301'ig;  ü  dür«k 
munkáit  iiúnüiogy  vl%  onáU<'jiiu  ia  niegjeteut,  küUm  ismortt^tjuk 

ÍMAztóhny  Lá»Mf  a  *  Törté  neírni  Tárc-nak  egyik  munka  tár«H,  az 
cperjcai  katb,  gy mnttsíutn  programmjábnii  rz  eperjesi  levdltár  ncvczele- 
0ebb  okiratait  ismorteti.  Ez  is  megjelent  önállóan  s  társulatunk  f.  dvi 
kiráudulusa  alkalmával  oaztatott  ki.  S^eorgalommat  kf^axÜlt  munka,  incly 
baváraiiiknak  hasznos  szolgálatot  tett,  s  a  kutatóknak  jovöre  is  becaes 
forróul  sasalgáland.  Bár  más  intezetek  is  követnék  a  }6  példát, 

Fraftxfi  Al({J08  a  szakolczai  kath.  algymuasium  programmjában 
*HsBakolcza  város  múltjára  vonatkozó  levéltári  adatokat  €  közöl.  Riadta 
Nag7  Lnjos  1382-iki  kiváltságlevelét,  tüzetesebben  ismerteti  u  levtUtár 
úgy  nevezett  fekete  könyvét,  melybe  a  bíinfenyitÖ  eljárásokat  igtatták 
6  a  boszorkányperek  törtenetéliez  ^'rdekes  adatí^kat  szolgáltat,  Össxeaeu 
hét  adatot  1611  —  1710.  közti  idÖböL  Érdekes  lett  volna  a  hét  itéletot 
nemcsak  kivonatilag  adni,  hanem  függelékkcp  az  értekezés  végéhez 
csatol  ni« 

J}fnik6  Kálmán^  kit  olvasóink  a  > Századok  c^ban  közlött  czikkeiböl 
ismernek,  ^Tisztiijitás  Lfícsén  a  XVI.  XVlI-ik  században «  czlra  alatt 
A  gazdag  lőcsei  levéltárból  egy  kis  korrajzot  áltitott  össze,  mely  egy  darab 
mivelödéstörténet.  £  buzgó  és  szorgalmas  búvár  a  lőcsei  váróiéi  gazdag 
levéltár  rendezéae  körül  már  is  sok  szolgálatot  tett.  —  8  még  sok  haez- 
noB  dolgot  várunk  tőle.  Ez  értekezése  is  nagy  szorgalomról  tanúskodik  ;  a 
lovéltárban  szétszórt  adatokat  állítja  egy  érdekei  képben  össze, 

/íía/%  József  a  kör  möczb  anyai  f(l  reál  tákol  a  »Erte8Íto«-jében,  az  ottani 
«IaÖ  vagyifl  prot.  gymnasium  történetét  adja  a  XVI-ik  éa  XVU-ik  szá- 
zadbaa  mondhatni  egészen  levéltári  adatok  alapján.  Nemcsak  a  tanárok 
névsorával  s  az  iskola  ktilsö  történetével  hanem  umgával  a  tanrenddel 
ia  megismerkedünk.  Ez  adatokat  az  ottani  gazdag  városi  levéltárból  a  ass 
evang*  egyház  irattárában  talált  adatokból  merítette  a  szerző,  ki  e  czik- 
kével  a  tíinügy  történetének  igen  hasznos  szolgálatot  tett.  Ugyan  c 
programmban  Schröder  Károly  igazgató  magának  n  rt^áliskolának  26 
évei  történetét  irja  le, 

Janovszky  László  a  trencjéni  togymnasium  > Értesítője €-l>en  ezen 
gymnaflitun  ethnographiai  a  régészeti  múzeumát  s  éremgyujteményét 
ismerteti.  Szerzőnek  igaza  van,   mldÖn  kiemeli,  hogy   egy  jól  felszerelt 


7  IH  TÁRCZA. 

régészeti  múzeum  hatalmas  taneszköz,  s  fontos  culturalis  tényező.  Abban 
is  igaza  VAU,  hogy  ha  a  megyében  talált  leleteket  a  gymnasium  múzeumá- 
ban helyezik  el,  azzal  megkímélnek  egy  megyei  régészeti  muzeumot  S 
igen  helyesen  cselekedett,  hogy  arra  buzditja  a  megye  lakosait,  hogy  az 
intézet  szertárait  pártolják,  —  hogy  a  tren cseni  megérdemli  a  pártolást) 
hogy  ez  ottan  szakértŐleg  fog  elhelyeztetni,  s  kezeltetni,  arra  bizto- 
sítékot nyújt  az  a  derék  értekezés,  mely ly el  szerző  az  intézet  érmeit 
ismerteti. 

Fap  András  a  csik-somlyai  kath.  főgymnasium  lÉrtesitőc-jében 
egy  rövid  tanulmányt  kőzöl  »a  magyar  nemzet  király  választási  és  a 
Habsburgok  örökösödési  jogának  kérdése  a  mohácsi  vészig,  c  czím  alatt. 

A  nagy-kállai  föreáliska  » Értesítő  <-jében  a  méhről  van  egy  érdekes 
közlemény,  melyről  azért  kötelességünk  megemlékezni  mert  ez  a  magyar 
méhészeti  irodalomnak  külön  fejezetet  szentel.  Felhozza  Pázmány  Kalauzá- 
ból a  méhekről  írt  helyet.  Maga  az  irodalom  1759-ben  kezdődik,  midőn 
Szathmáry  Király  György  Gedde  angol  müvét  magyarra  fordítva 
kiadta.  Három  évvel  később  már  eredeti  magyar  munka  jelent  meg 
Erdélyben  Pálfitól.  Kár,  hogy  a  felhozott  munkák  czímeit  nem  adja  tel- 
jesen, bibliographiailag  leírva.  Azonban  igy  is  jó  szolgálatot  tett  a  szerző 
a  szakirodalomnak. 

A  szászok  programmjaiban  az  idén  nincs  hazai  történeti  értekezés. 
De  históriai  apparátussal  irt  értekezés  a  Wolffé  a  szász-sebesiben  az  er- 
délyi német  helynevekről.  Ez  értekezés  az  1879-iki  programmbau  vette 
kezdetét,  s  a  folyó  éviben  befejeztetett.  A  segesvári  gymnasium  pro- 
grammjában  a  könyvtár  szak-kathalogusát  közlik  Berwerth  és  Fabini 
tanárok. 


IRODALMI    SZEMLE. 

—  Figyelmeztetjük  olvasóinkat,  addig  is,  míg  tüzetesb  ismertetést 
közölhetnénk  róla,  hogy  T/talt/  Kálmán  előre  hirdetett  monographiája : 
II.  Rákóczi  Ferencz  fejedelem  ifjúsága,  megjelent.  Uj  adatokban  rend- 
kívül gazdag  munka  ez,  mely  a  legapróbb  részletig  kiterjedő  ismerettel 
van  írva,  hosszas  buvárlás  eredménye.  Maga  a  kiállítás  oly  díszes,  mely 
semmi  kívánnivalót  sem  hagy  fenn.  A  fejedelem  három  arezke'pe,  mind 
három  aczél-karcz,  művészi  kivitel  tekinteteben  ritkítja  párját.  A  munkát 
S^tampfel  Károly  pozsonyi  könyvárus  adta  ki,  ezen  derek  vállalkozó  könyv- 


tAkoxa. 


7ir 


urü»,  ki  valúljHu  üoiumit  8«.n«  kímélt,  hogy  nz  íiiít  mepííllrto  ílíö/^b^u  jug- 
«o»  A  köziitiac^g  kcas^btí.  Ára  ii  ft  50  kr.  —  Ugjratícsak  Thnhf  K  álma  ától 
t^  másik  munka  is  jelent  meg :  *0r8»ággyttlé«  l>©$íífdci€,  melyeket 
1878—1881  kür.ti  időben  tnrtíitt,  8  melyek  a  Hvjitftloa  gy or«írói  jegy- 
zetek utáuállittattak  5s9^e. 

—  A  VELEKCSBi  p^LDRiJEi  iulLi4rXsoy»  molj  ex  ^vi  eept,  hobaii 
tartíitött,  egy   egész  sen^g  geo^upbiAÍ  nyomtat irAuy  ds  történeti  munka 

í^ztsüolt  83set.  Minkrt  légink Abh  <!rdckol  az  melyet  /VtíA-rtJ/ adott  ki : 
•  nvscrlxiotie  neU'  Uugheria  lun  Seooli  XV  i't  XVI  c  a  mely  mod*Ínai  cs 
veleucstei  kíívotek  jelentéseit  fogbilja  magában  hazánk  fóldrajai  cs  cnl* 
tarai  d]la{>otárul  a  XV.  *'«  XVI.  s/áxadbau.  A  küzlodek  Foucardfcól  ea 
Mircge't^l  vannak.  E  dÍ97>ki adású  <?*♦  nagybecsű  paV»lícationak  ifliiu-rtote- 
Piírp  m^g  vissza  tJriJnk.  —  A  ^^elenestei  föld  rajzi  kiállítás  alkíi  Imából 
lludnpest  föváros  statietical  hivati»iáuak  munkálatait  üssiteáUította  K^rősi 
J«">/.aef,  a  hivatal  igazgat<5ja  s  egy  bárom  uyelvÜ  (magyar,  franesk,  olaax) 
pnhlícMtioban  tette  köze. 

I  A  líüüAPESTi-söve^íDAa  rArrtio  egyház-Irodalmi  bkolája  f<í laxá^ados 

fi>nnálláflaairodalmimiikc)dese  alkalmából  egy  dis/.es  kiállítású  és  gasdag 
tartalmú  emlékkönyvet  adott  ki,  Munkillatailjól  eddigelé  44  évfolyam 
látott  világ  :  B  régi  növendék  dolgozótársai  közül  nem  egy  nagynevű 
főpap  emelkedett  kL  (Nagy  János,  Szabó  Imre,  Róder,  Sujáns/.kyt  Danielik, 
Nogáll,  Jámbor  Pá),  Néuietb,  Sclilau^'h,  Pollák,  Palásthy  —  mind 
1848  előtt).  Ezen  »Eujlékkr«nyv«-ben  két  történeti  értekexés  is  van 
>A  János-lovagok  Magyarországon  1242-ig<  Glááz  Józseftol,  g  négy 
fejezet  az  aradi  prépostság  történetéből  Karácsonyi  Jánostób  Mindkettő 
forrástauulniányokou  alapuló  gonddal  írt  monograpbU.  Az  utóbbi  egy 
bt'üfies  és  jól  irt  monograpbiának  —  a  mint  látszik  — 'Clsö  részét  képezi 
mely  teljesen  érdemes  rá,  hogy  befcjesEtetsék  s  mint  Önálló  munka  adas- 
»ék  ki.  Ez  tulajdonképeu  pályanyertes  mti,  Fraknói  Vilmos  apátkanonok 
ngyaniíí  évenként  100  frtot  szokott  valamely  tfírtxínoti  értekezés  mogírá- 
t^ira:  ö  az  idén  az  aradi  prépoetsag  története*  nyerte  el  a  100  frtot 
Valóban  megérdemli  a  koszorút  —  valamint  az  egylet  ii«,  mel^iiek  keU- 
lélí^l  ily  derék  munkti  válik  ki,  mélt/in  megérfkuilí  u  dirséretft, 

—  SrAHó  Iiíttt  gzüuibatbelyi  pUspíikröl  »  alapitó  tagtársunkról 
Piiéítjf  Tamás  meleg  hangon  irt  emlék  rajzot  tett  közéi  mely  a  feled- 
betíen  emk^ü  főpap  és  szónok  érdemekben  gazdag  míik^déaét  szépen 
vázolja. 


^ 


m 


t^^^m 


718  TÁRCZA. 

—  »A  Magyar  Fiume*  czím  alatt  Jakab  El^k  akad.  tag  8  ismert 
írónk  egy  kisebbszerü  történelmi  s  politikai  tanulmányt  tett  közzé,  mely  a 
kérdéshez  új,  eddig  nem  ismert  adatokat  nyújt.  Felvilágosítja  a  kérdést  s 
azon  munkák  közé  tartozik^  melyet  a  mostani  nemzedék  tanulsággal 
olvas^  a  történetíró  pedig  mindig  forrásúi  fog  használni. 

—  EoT  ÉRDEKES  BIBLI06BAPHIAI  MUNKA  hagyta  el  közelebbröl  a  sajtót : 
> Szent-István  első  és  apostoli  magyar  királyról  mondott  dicsbeszédekc 
összeállítva  nagy  szorgalommal  Némethy  Lajos  által.  A  munkát  terjedelmes 
bevezetés  előzi  meg,  mely  ez  érdekes  anyagról  tájékoztatja  az  olvasót. 
Összesen  200  beszédnek  adja  pontos  bibliographiai  leírását.  Maguk  a 
beszédek  az  elmondás  helye  szerint  vannak  csoportosítva.  Végül  pedig  a 
munkát  a  szónokok  betűrendes  lajstroma  zárja  be. 

—  A  Váradi  beoestrum  nagyban  foglalkoztatja  tudósainkat.  Vajda 
Gyula  egy  tanulmányt  tett  róla  pár  év  előtt  közzé,  melyet  annak  idejé- 
ben ismertettünk.  Bunyitay  Vincze  e  tavaszszal  az  Akadémiában  olva- 
sott fel  róla  ^^y  dolgozatot,  s  legújabban  Balássy  Ferencz  adott  ki 
mutatványokat  a  »Hon«  tárczájában,  mely  külön  lenyomatban  is  megje- 
lent. Mennél  hibásabb  szövegben  ismerjük  mi  e  becses  történeti  forrást, 
annál  örvendetesebb,  hogy  a  könyv  kritikai  megállapítására  s  a  forrás 
kellő  méltatására  többen  vállalkoznak.  Balássy  munkájának  megjelenését 
ővárjuk  —  a  mutatvány   sejteti,  hogy  az  figyelmet  érdemlő  munka  lesz. 

—  Megjelent  Vácz  város  tártéieténelc  III.  kötete  (1787 — 1848.) 
Serédy  G.  könyvnyomdájában  Váczott  s  kapható  ugyanott  a  szerzőnél, 
Karcsú  A.  Arzén  sz.  ferenczreudi  kolostor  főnökénél.  Ara  1  frt. 

—  » Világtörténelmi  tabellák  származási  táblákkal.  Különös 
tekintettel  a  magyar  történelemre,  összeállította  Helmár  Ágost  főgymn. 
tanár«  czím  alatt  egy  kis  füzet  jelent  meg,  melyben  szerző  a  legérdeke- 
sebb és  legfontosabb  adatokat  összeállította.  Elismerést  érdemel  azon 
szakasz,  mely  a  magyar  történelmi  adatokat  tartalmazza.  Itt  is,  ugy 
mint  a  világtörténelmi  részben,  az  irodalom  hősei  föl  vannak  említve. 
Emeli  a  mü  értékét  ama  14  származási  tábla,  mely  függelékként  szerepel. 

—  BÁcs-BoDROQH-vármegyék  történeti  irodjilma  czím  alatt  Iványi 
Istvántól,  egy  hasznos  kis  füzetke  jelent  meg,  tulííjdoiikép  külön  lenyo- 
mat a  »Bác8ka«  czímü  lapból.  A  gondos  lelkiismeretességgel  összeállított 
munka  külön  fejezetekben  sorozza  fel  a  nagyobb  munkákat,  térképeket, 
egyes  helységek  történetét,  a  népségekről,  családokról  és  társadalmi  viszo- 
nyokról írt  értekezéseket. 


tAroza 


719 


—  Á  >Képes  ViLAGTORTKNEK  folytiitásátj  uielvet  :i  Koran  t4h(iit 
ilr,  Ribárf/  Ferencs;  alapított,  ár.  Molnár  Antal  vette  át  s  a  köxépkor  koz* 
delítíPl  (a  IV-  kötettől  kezdve)  folytatja.  DU*cb  kiállítása  pompás  k^pei 
»  jól  irt  SKÖvege  kapóssá  teezik  e  derék  b  irodalniunkban  be^sagot  pótlu 
vállalatot.  A  középkorból  eddigelé  iiyolcjc  füitet  jelent  meg,  0  egyik 
kiváló  becsdt  a/*  teBzi,  bogy  vagy  mübecacsel  bíró  0  lebetdleg  korhű  vagy 
triüeinlekekről  cs  miniatareökről  vett  képekkel  van  ékeaitvc.  Még  viasza- 
t*?rUttk  a  derék  munkára^  a  mint  egy  befejezett  réaz  lesss  elíSttttak. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

^—  BoTKA  Tivadar j  a  tn agyar  íörtí^oetírds  egyik  legérdemesebb 
veteránja,  születéaéíiek  80-ik  s  írói  pályájának  50-Ík  évfordulóját  ülte 
meg  Bars-megje  t  évi  jul.  7-én.  Á  nagyuevü  és  kitíinö  toUá  írót,  aa 
nlaposan  és  ezépen  dolgozó  történetbuvárt  olvasóink  jól  ismerik :  a  Szá- 
zadoknak állandó  munkatársa  ő,  kinek  sok  tanulságos  és  élvezetes  órát 
köszönhetnek.  Epén  ötven  év  előtt,  1831-ben  jelent  raeg  >ííotitia  Díplo- 
niatlca  veteris  conatitutiouís  Comitatuumc  czimít  nagyobb  mt&ve  (egy 
kiseftb,  »Dü  dudlis  Hungarorumc  czimü  értekezése  két  évvel  előbb  hagyta 
el  a  sajtót),  mely  a  maga  idejében  méltó  figyelmet  ébresztett^  s  ma  is  a 
aokat  idézett  éahaBZimlt  munkák  közé  tartozik.  Azóta  szerzője  a  történetírás 
terén  sokoldalú  tevékenységet  fejtett  ki,  a  valóban  Barsmcgye  önmagát 
tisztelte  meg,  midőn  a  magyar  közélet  és  történetírás  érdemes,  még  mindig 
ifjulclkü  veteránjáról  megemlékezett  A  >Bars<  czimü  beti  lap  e  napról 
külön  díszkiadást  rendezett,  mely  arczképét  hozta,  s  egészen  méltatásá- 
nak van  szentelve.  Társulatunknak  bizonynyal  minden  tagja,  a  »Száza- 
(iokf-Tiak  minden  olvasója  szivéből  kiváoja,  hogy  a  derék  férfíut  még 
sokáig  tartsa  meg  a  mindenható ! 

t  MoLKÁR  ÁLAnÁBKAK  kora  gyászos  kimtilta  társulatunkat  is  kö- 
zelről érínté,  s  a  történetírásnak  ia  súlyos  veszteség  az.  Az  akadémia 
törtiíneti  bizottságának  felbivásiíra  egy  nagyobb  és  hiányt  pótló  munká- 
hoz fagott  :c  A  közoktatás  történeténeke  megirásáhosR.  De  csak  az  első 
kötettel  készült  el,  mely  agyszólva  az  egész  műnek  bevezetését  képezi. 
Kvek  óta  lankadatlan  buzgalommal  dolgozott  rajta^  s  az  adatokat 
már  egész  müvéhez  összehordta  Átkutatta  a  hazai  s  bécsi  levél  tárakat 
%  owg  ö  felsége  tiikoe  kvéltárába  is  beboesáttatást  nyert.  Már  egyiUt 
volt  ax  anyag,  már  a  uj unkának  is  ^^y  asép  f(\jezetcs   az  elsÖ  kötet,  a 


^1 


720  TÁRCZA. 

közönség  kezén  van  —  de  végzete  nem  engedte  meg,  hogy  e  müvét, 
melyen  egész  lélekkel  csüngött  befejezhesse.  Távol  a  hazától  "Krol 
kies  virányain^  hol  gyógyulást  vélt  találhatni,  végezte  be  munkás  életét 
Halála  minden  körben  a  legmélyebb  részvétet  költé  fel  —  egy  olyan 
embert  veszténk  el  benne,  ki  mindig  és  mindenkinek  szeretett  szolgálni, 
s  egész  életét  a  hazának  és  közjónak  szentelte.  Philantrop  volt  a  szó 
valódi  értelmében  —  csupa  szív,  jóság  és  kedély.  Sokan,  igen  sokan 
megsiratták  őt  —  mert  ő  sok,  igen  sok  emberrel  tett  jót !  Legyen  köny- 
nyű  a  föld  porainak !  —  Társulatunkat  ezenkívül  is  több  veszteség  érte. 
Kámdnházi/  Béla  kir.  táblabíró,  ki  havi  üléseinken  több  ízben  tartott 
felolvasást,  múlt  hónapban  meghalt.  Ugyancsak  e  nyár  folytán  temették  el 
a  debreczeni  főiskola  egyik  kitűnő  és  buzgó  tanárát,  Pápai  Pált.  Nyugod- 
janak poraik  békében. 

—  Az  iFAR-MuzEuu  IGAZGATÓJA  Ráth  György  egy  igcu  uagy-foutos- 
ságú  és  horderejű  eszmének  létesítésén  fáradozik :  az  ipar  múzeum- 
ban magyar  könyvkiállítást  rendez.  Ez  a  dolog  már  valódi  szükség. 
Mióta  könyvtáraink  Trefort  Ágoston  vallás  és  közoktatási  minister  úr 
gondoskodása  által  újabb  lendületet  nyertek,  már  el  nem  odázható  szük- 
séggé vált :  megismerni  mivel  birunk  hát  mi  az  országban  szétszórva.  Az 
eszmének  létesítésére  legalkalmasabb  Káth,  egy  széles  ismerettel  és  kitűnő 
memóriával  bíró  amateur  —  ki  maga  is  bámulatos  rövid  idő  alatt  olyan 
hazai  és  pedig  ritkaságokból  álló  könyvtárt  hozott  létre,  mely  ritkítja  pár- 
ját. Igen  jó  az,  hogy  ő  finom  müízléssel  biró  férfi,  ki  a  művészeti  dolgokban 
elsőrendű  szakember :  ez  meg  fogja  öt  az  egyoldalúságtól  menteni.  Együtt 
lesznek  a  hazai  nyomtatványok  1711-ig  mind,  azontúl  nyomdák  szerint 
jellemző  példányokban  ki  lesznek  állítva  a  régi  könyvkötői  munkák  s 
újak,  a  Corvinák,  a  hazában  levő  legritkább  incuuabulumok.  Roppant 
fáradsággal  és  áldozattal  járó  vállalat,  mely  az  eddigi  beérkezett  jelen- 
tésekből s  előmunkálatokból  látható  meglepő  eredményeket  fog  ki- 
tűntetni. 

—  Az  Országos  Levéltárhoz  legújabban  hivataltisztté  Kvffer 
Béla  neveztetett  ki.  Ugyancsak  a  tervelt  oklevol-kiállítárt  is  megvalósu- 
lásához közeleg.  Az  állványok  készülnek  s  a  kiszemelt  oklevelek  rege- 
strálása  munkába  van  véve. 

—  KossuTU  Lajos  s  a  uorvát  kérdés.  Tártjulatunk  egy  tagja 
Turinban  meglátogatván  Kossuth  Lajost,  szóba  került  a  horvát  mostani 
terület  közjogi   fejlődése.  Beszélgetés   közben  K.   enilíté,  hogy  1847-bfii 


TÁRCZA.  721 

Ugyancsak  kerületi  ülésben  az  ö  indítványára  bizottság  küldetett  ki,  mely 
jelentest  tegyen,  hogy  ugyan  »hát  mi  is  az  a  Horvátország  ?«:  A  kér- 
dést documentumok  alapján  Kossuth  kidolgozta  s  már  az  akkor  ismere- 
tes adatok  alapján  is  arra  jutott,  mire  újabban  nagy  keretű  müvében 
Pesty  Frigyes.  Az  1848  események  háttérbe  szoríták  a  ^tudományos 
fejtegetéseket*  —  Jellasich  karddal  akarta  megmutatni  »igazait«. 

—  Pesty  Friotes  müvét  az  eltűnt  vármegyékről  a  velenczei 
nemzetközi  congressus  ezüst  éremmel  tüntette  ki. 

—  Török  töbténelem.  Achmed  bey  török  alezredes  a  stambuli 
>Turquie<  ez  idei  folyamában  ezikksorozatot  közöl  a  régi  török  hadtörté- 
nelemről, fegyverzetről  s  ezzel  kapcsolatban  török  források  alapján  a  szö- 
vetséges seregekről,  tehát  az  erdélyi  fejedelmi  csapatokról,  Thököly 
felkelőkről  is.  Az  érdekes  sorozat  ez  év  végén  külön  lenyomatban  is 
megjelenik. 

—  ToKODY  Ödön  Temesvártt  megrendelési  felhívást  bocsátott 
ki  ily  czimü  műre :  Egyháztigyekre  vonatkozó  magyar  orsz.  törvények, 
régibb  és  újabb  királyi  és  kormányrendeletek  tára.  1770 — 1881.« 
melyben  mindazon  országos  törvényeket,  királyi  és  kormányrendeleteket, 
a  melyek  egyházügyek  szabályozására  régebben  és  ujabban  kiadattak, 
egy  gyűjteménybe  foglalva  közzéteszi,  még  pedig  a  régibb  rendeleteket, 
a  melyek  újabb  törvények  által  megszüntetve  nem  lettek,  kivonatilag^  az 
újabb  törvényeket  és  rendeleteket  pedig  teljes  szövegök  szerint.  A  mü 
végéhez  tárgymutató  lesz  csatolva,  jövő  évi  febr.  végére  fog  megjelenni, 
B  előfizetési  ára  a  20  ives  munkának  2  frt,  mely  Temesvárra  a  szer- 
kesztőhez  ktildendő. 

—  Cajus  Cbispus  Sallüstiusnak  a  jugurjhai  háború  s  Catilina 
összeesküvése  classicus  Írójának  szobrot  állítanak  Olaszországban.  A 
Szoborbizottság  élén  Vanucci  senator  áll.  Melegen  ajánljuk  e  nemes  s 
minden  műveltet  érdeklő  szándékot.  A  ki  a  római  classicuat  ismeri : 
figyelembe  veszi  a  felhívást.  Adományokat  elfogad  dr.  Pauler  Gyula 
(Országos  Levéltár.  Budapest.) 


1 


722  TÁKCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  II.  BÁKÓOZI  Ferekoz  fejedelem  i^űsága.  1676 — 1701. 
Történeti  tanulmány.  Eredeti  levelek  s  más  egykorú  fbljegyz^ek  nyo- 
mán, irta  Thaly  Kálmán.  Három  r^zmetszetü  arczképpel.  Pozsony,  1881. 
yni.  és  308  1.  Igen  szép  díszkiadás,  ára  8  írt  50  kr. 

—  ThalT  Kálmán  országgyűlési  beszédei  1878—1881.  A 
hivatalos  gyorsírói  jegyzetek  ntán.  Budapest,  1881,  8-adr.  859  1. 

—  MÉBTÉK-,  SÚLY-  ÉS  PÉNZISME.  írta  Eneky  Alfonz.  Székes- 
Fehérvár,  1881.  8adr.  454. 1.  Fametszettel  s  XXIH  tábla  arany-  éa 
ezüst-pénz  nyomattal.  Ara  5  frt. 

—  Egyetemeink  a  középkorban.  írta  dr.  Ábel  Jenő,  kiadta  a 
M.  T.  Akadémia  irodalomtörténeti  bizottsága.  Budapest,  1881.  8-adr.  971. 

—  A  MAGYAR  Fiume.  írta  Jakab  Elek.  Budapest,  1881. 
8-adr.  3  G  1.  Ára  30  kr. 

—  Arad  Története.  írta  Lakatos  Ottó  minorita  házfőnök  és 
lelkész.  II.  k.  Arad,  1881.  8-adr.  274  1.  —  III.  k.  368  1. 

—  Bereg-VÁRMEGYE  MONOGRAPHIÁJA.  írta  Lehoczky  Tivadar. 
II.  kötet.  Átalános  rész.  Ungvárott,  1881.  8-adr.  501  1. 

—  Emlékkönyv,  kiadta  a  budapesti  növendékpapság  magyar 
egyház  irodalmi  iskolája  fennállásának  50-ik  évében.  Budapest,  1881. 
8-adr.  269.  1.  (A  »Munkálatok<  LlV-ik  kötete.) 

—  Mutatványok  a  Váradi  regestrümból.  írta  Balá^My 
Ferencz.  Budapest,  1881.  12-edr.  66  1. 

—  A  JOG  ALAPJA  És  kútforrása,  tekintettel  a  scholasticusokra. 
Olvasta  az  egri  érseki  joglyceum  1880-dik  tanévi  zárUnnepélyén  juu. 
15-én  Danteiik  János.  8-adr.  39  1. 

—  Árpádkori  művelődésünk  története.  írta  (hmÓM  Zsig- 
mond. Budapest,  1881.  8-adr.  588.  1.  Ára  4  frt. 

—  Aradtól  PetrOZSÉNYIG.  Irta  dr.  Afdrki  Sándor.  Arad, 
1881.  8-adr.  50  1. 

—  A  VASM.  RÉGÉSZETI  EGYLET  JELENTÉSE  MDCCCLXXXI. 
Szerkeszté  Rezsőji  György.  IX.  évfolyam.  Szombathely,  1881.  8-adr. 
27  1.  három  kömetszetü  rajzzal. 

—  DiE  POLITISCHEN  ReFORMBEWEGÜNOKN  in  Siebenbürgen 
ziir  Zeit  Joscf  II  nnd  Leopolds  II.  von  dr.  Ferdinánd  Ziijlnurr.  Wien, 
1881.  8-adr.  XVIIl  és  599.  Ára  6  frt. 


TOMORI   PÁL  ÉLETR 

HABMADIK,  BEFEJEZŐ  KÖZLBMÉNT. 


vm. 


Az  1626-ik  év  elején  Tomori  két  hónapot  töltött  Budavá- 
rában. Azon  fáradozott,  hogy  a  királyt  és  az  urakat,  tétlenségökből 
felriasztva,  oly  intézkedésekre  bírja,  melyeket  a  törökök  részéről 
fenyegető  veszély  elhárítása  igényel  vala.  De  erőfeszítéseit  nem 
jutalmazá  siker.  Lemondva  tehát  egyéb  terveiről,  arra  kellett 
szorítkoznia,  hogy  legalább  Péter-  Váradat  erősítse  meg  és  szerelje 
föl  kitelhetőleg.  Ezirányban  buzgón  támogatá  őt  a  pápai  nuntius, 
a  ki  1600  forintot  adott  neki  át,  hogy  kétszáz  huszárt  fogadhasson ; 
továbbá  ígérte,  hogy  kétszáz  gyalogot  fog  számára  toborzani,  és 
a  kormány  által  a  műit  évben  megrendelt  ötven  sajkát  ki  fogja 
váltani,  ugyanakkor  azt  ajánlotta  a  pápának,  hogy  a  Magyaror- 
szágba küldött  egész  segélyösszeget  (50,000  arany  forintot)  Péter- 
várad megerősítésére  engedje  fordíttatni ;  mert  ily  módon  —  úgy 
mond  —  >az  ország  legfontosabb  végváráról  és  legérdemesebb 
emberéről  gondoskodnék.*  *) 

Tomori,  hogy  neheztelését  és  elégületlenségét  az  udvarral 
éreztesse,  (mártius  második  felében)  éjnek  idején,  a  nélkül,  hogy 
búcsút  vett  volna,  távozott  el  Budáról. 

Érseki  székhelyén  óhajtván  a  közeledő  húsvéti  ünnepeket 
megülni,  néhány  napra  Kalocsán  megállapodott.  Itt  megdöbbentő 
hírek  érkezének  hozzá.  Több  végvár  kapitánya  beküldé  lemondá- 
sát. A  péter-váradi  sajkások,  mivel  hónapok  óta  eredmény  nélkül 
sürgetek  zsoldjuk  kifizetését,  szétoszlának. 

2)  Burgio  1526.  martíus  27.  é»  2 9-iki  jelentései. 
SsBázadok.   1881.  X.  fiizet  48 


724  TOMORI  PÁL 

A  főpap  lelkét  kétségbeesés  szállotta  meg*  A  felelosaég 
súlyától,  mely  reá  nehezedett,  visszarettent,  és  mielőbb  szabadulni 
vágyott. 

A  nj^ntiushoz  irt  levelében  kijelenté,  hogy  ^íires  kézzel, 
készületlenül*  nem  mehet  a  véghelyekre,  a  melyeknek  megoltal- 
mazása  erejét  felülmúlja ;  nem  teheti  ki  magát  hitelezői  zakla- 
tásainak, a  kiket  nem  képes  kielégíteni ;  m  attól  is  t!i}%  hogy 
tehetetlenségét  elárulva,  az  ellenséget  még  inkább  felbátDiitand  a 
támadásra. 

El  volt  tehát  határozva,  hogy  a  főkapitáoji  tisztet  többé  át 
nem  veszi,  és  lemondását  bejelenté  a  királynak.  Sőt  azzal  a  gon- 
dolattal foglalkozott,  hogy  érseki  méltóságától  is  megválik.  *) 

És  valóban,  ezen  szándéka  néhány  nappal  utóbb  határo- 
zattá érlelődött,  melyet  egyenesen  a  pápának  hozott  tudo- 
mására. 

>Nem  ismeretlen  Szentséged  előtt  —  így  ír  levelében  — , 
hogy  a  világ  veszélyes  mozgalmait  és  örök  boldogságunkat  fenye- 
gető szirtéit  kikerülendő,  a  hőn  óhajtott  örök  üdvösség  biztos 
útjára  léptem.  Leküzdve,  Isten  segélyével,  az  érzékek  lázongását 
és  a  mulandó  élet  csábjait,  a  Szent-Ferencz-rend  igája  alá  bocsá- 
tám  és  a  szerzetes  életnek  szentelem  magamat.  Azon  reménység 
kecsegtetett,  hogy  az  alázatosság  szellemével  és  gyakori  fohászok- 
kal sikerülnöm  fog  az  irgalom  atyjától  leesdeni  az  ég  kegyelmeit 
Azonban  szerencsétlenségemre,  a  tökélyesbülés  és  lelki  előmene- 
tel irigy  ellensége,  Magyarország  felséges  királyának  felőlem  oly 
kedvező  véleményt  sugalmazott,  a  melyet  csekély  képességeim  és 
viselt  dolgaim  nem  igazolhattak.  .  .  .  Akaratom  ellenére,  leemel- 
ték rólam  a  szerzetes  élet  mindenekfelett  könnyű  és  édes  terhét. 
»Ennek  következtében,  miután  már  az  üdvözítő  szolgálatá- 
nak éltem  volt,  most  újra  világi  fegyverekkel  kellett  hadakoznom. 
Szívesen  hárítottam  volna  el  a  királyi  felség  és  az  ország  főren- 
déinek sürgető  felszólításait ;  mert  jól  tudtam,  hogy  lelkiismere- 
tem furdalásai,  üdvösségem  koczkáztatása,  dajkám  gyanánt  ked- 
velt szerzetem   sérelme   nélkül   be   nem   tölthetem  a  felajánlott 


*)  Tomori  levele    Burgiohoz.    152G.   martias    27.   Theinerncl.   II. 
6GG.  1.  És  Burgio  152G.  martius  29-iki  jelentése. 


kVKTE, 


725 


tiszteL  Azonban  flfogadás&rH  kéDyszeríiett  a  gzeiit  szék  paraucsa, 
az  engeílehiiessüg  esküje,  mely  Ível  a  pápa  irányában  le  Víigyok 
kötve.  Az  események  foljama  ruvid  idő  alatt  iíítizolta  félelmemet 
És  habár  keitÖs  hivatalom  sikeres  betöltésére,  Szentséged  kiváló 
kegyelmekkel^  jugok-  és  kiváltKágukkal  hulniozoU  el,  —  a  mikért 
öríik  hálámat  és  élethossziglani  szolgálatomat  ajánlom  fel  — ; 
habár  továbbá  a  minden í'el51  körujezfl  külső  és  belsíi  veszélyeket 
ekkorig  Szentséged  segítsége  és  a  keresztény  hívek  imái  elhárí- 
tották r  attól  kell  tarüinom,  hogy  ezentúl  í^zemélyemre,  csalá- 
domra, szerzetemre  gyalázatott  az  egész  kereszténységre  romlást 
hoznék.  Tehetetlenségem  tudatában  és  a  kelW  erÖt  nélkiüözvej  a 
katonai  szolgálatra  alkalmatlannak,  mintegy  béna  embernek  ére- 
zem magamat 

♦Ezen,  egykor  dicső,  hatalmas  és  erős,  most  pedig  az  ellen* 
ségek  folytonos  dúlásai  következtében,  a  romlás  szélére  jutott 
ország  megvédeimezésére  nékem  elegendő  ev(^m  és  vagyonom 
nincs*  Neliogy  tehát  ma-holnap  kevés  érdemmel  és  sok  bűnnel 
kelljen  az  örökkévalóságba  költöznöm ,  Szentséged  lábaihoz 
borulok,  és  az  Üdvözítő  szent  sebeire  kérem,  tetézze  rám  halmozott 
kegyeit,  jótéteményeit  azzal,  hogy,  az  érseki  hivataltól  felmentve, 
engedjen  visszatémi  szerzetem  körébe,  a  hol  kip6t4)lva  hanyag- 
ságom mulasztásait,  rövid  életem  hátralevő  napjait  imádságban 
v^  elmélkedésben  tölthetem.^  *) 

Tomori  mindjárt  azon  férfiút  is  kijelölte,  a  kit  utódjának 
óhajtott,  és  úgy  az  érseki  méltóság,  mint  a  főkapitányi  hivatal 
betöltésére  egj-aránt  alkalmasnak  ítélt:  Czibnk  /mr^í,  ki  oldala 
mellett,  a  lázadó  székelyek  s  a  ttírukök  ellen  viselt  hadjáratokban 
ki tíiu tette  magát;  egykor  szintén  fogadalmat  tett,  hog}^  a  Szent- 
Per  encz  szerzetébe  lép,  s  most  épen  az  egyházi  rendeket  készült 
felvenni.  *) 


»)  Ají  april  9-eii  kelt  levél  Theinernéí.  IL  667.  l 
*J  C/Jhük  az  idíítiijt  folyafnüdik  a  pápához,  Uogy  fogadAliiiíilül 
müiiUe  fel;  heves  föfájásap  mely  időnként  tiz  napon  át  sem  engedi 
aludni,  alkalinatlftüná  teszi  a  kolostori  elctro ;  cgjebkint  bajlaudónak 
nyilaíkoxik  ftíln*uni  a  papi  rendeket.  A  nttntius,  midün  CaiiLak  k*frv<í- 
uyétöl  jelen t<íst  tesz,  niegjej^yzi :  ^Colocensc  fa  penscro,  si  lasaa  la 
An-ívoíicorado  e  Cajiitantito,  di  uietter  coatui  (C/Jbuk)  in  loco  éUo.<r 

4Ö* 


726  TOMORI  PÁL 

Azonban  Tomori  kettős  lemondásaj  habár  kétségkívül  érett 
megfontolás  eredménye  vala,  sem  Budán^  aem  Romában  nem 
vétetett  hivatalos  tárgyalás  alá.  Mert  a  pápához  intézett  levelének 
megírása  után  alig  műit  el  három  nap:  iij  fordulat  áll  be  elba- 
ben tarozásában. 

April  12-én  tudósítást  kapott,  hogy  a  szultán  már  megin- 
dult Magyarország  ellen,  és  parancaára  Nándor-Fehérvár  közeié- 
nagy hiulcru  gyülekezik. 

A  veszély  közelsége  elfeledteté  csalódásait  és  elhagyott- 
ságát,  lemondási  szándékát  és  a  kolostor  nyugalma  utáni  vügyéJL 
A  jövőnek  képe  bizonyáig  sötét  színekheii  jelent  meg  lelke  előtt . 
de  mikor  az  ellenség  az  ország  határaihoz  közeledett,  akkor 
vonulni  vissza:  a  vitéz  katona  szemében  gyávaságnak,  a  buzgó 
főpap  előtt  a  legszentebb  kötelesség  elleni  vétségnek  látszott. 

Egy  napot  sem  késve,  Budára  sietett.  April  13-án  éjfél 
tájban  érkezett  meg ;  másnap  korán  reggel  felkereste  a  pápai 
nuntiust,  és  néhány  órával  később,  mindketten  útban  voltak  Esz- 
tergom felé,  a  hol  Lajos  király  a  prímás  vendége  vala. 

Itt  megindultak  a  tanácskozások.  Tomori  késznek  nyilat- 
kozott Féter-Yáradot  felszerelni,  és  ha  a  szultán  ostrom  alá  veszi, 
addig  védelmezni,  mig  a  Szent-György  napjára  egybehívott  ország- 
gyűlés az  ország  megmentése  érdekében  intézkedhetik.  A  nuntius 
500  gyalogot  és  több  ágyát  ajánlott  fel  neki.  Szálkai  érsek  igérte, 
hogy  az  országgyűlés  befejezése  után,  összes  hadait  Péterváradra 
küldendi.  A  király  is  kijelenté,  hogy  jelentékeny  összeget  fog  Tomo- 
rinak  rendelkezésére  bocsátani ;  és  csakugyan,  a  Fuggerektől 
kapott  ötvenezer  forintnyi  előlegből,  húszezer  forintot,  valamint 
4 — 5000  forint  értékű  posztót  adatott  neki  át. 

A  nuntius  által  fogadott  gyalogok  rövid  idő  alatt  fel  vol- 
tak szerelve.  És  azok  élén,  Tomori,  april  25-én  Péter- Váradra 
indult  1) 

Az  országgyűlés  néhány  nappal  utóbb  megnyittatott  De  a 
pártok  elkeseredett  küzdelmeinek  színhelyévé  lett.  A  köznemesség 
súlyos  vereséget  szenvedett ;  Verbőczy,  a  Hatvauban  megválasz- 
tott nádor,  száműzetett.  Ily  körülmények  között,  nz  ország  védel- 


*)  Burgio  april  18.  es  25-iki  jdoiiteaei. 


f:t.i\Ti 


727 


I 


i5?Se^gy^eT?S5^irtH  lölkeUeiii  areudek  érdeKH)3Sfty  v^  csak 
HZ  utolsó  xiívpokbau  került  szőnyegre.  A  király  felhatíilmaztH- 
tott,  líogy  közfelkelést  rendeljen:  a  jobbágyok  örödi'észét,  851 
végső  szükü^'g  esetén  azokat  fejenként  tábzIő  al&  Bzólíthassa. 
Egyűttiil  minden  telek  után  félforintnyi  :nló  szavaztatott  raeg. 

Mint  egyébkor,  most   is  papíron  maradtak  a  végzések.  A 
hadjáratra  sehol  sem  történt  készület,  A  kincstár  üresen  maradt 
a   legsürgősebb  kiadásokat   a   knncatárüok   magán    pénztárából 
fedezte. 

Ekkor,  május  SO-áUj  Hómából  futár  érkezett,  több  pápai 
Iratot  hozva  magával.  VIL  Kelemen  értesité  a  királyt^  hogy 
számára  huszonötezer  aranyat  indított  útnak,  és  frlhatalmiizza, 
hogy  az  ország  védelmének  czéljaira,  az  egyházi  javadalmaküt 
megíidóztathassa,  söt  az  egyházi  javakat  eladhassa. 

Vn.  Kelemen    egyúttal   keresztes   hadjáratot  hirdetett   a 
törökök  eilen.   És  míg  búcsút  engedélyez   mindazoknak,  kik   a 
kereszt  jele  alatt  hadakozni  fognak:  az  egyházi  büntetések  alkal- 
mazását rendeli  el  azok  ellen,  a  kik  ^Önzésük  által  elvakíttatva* 
kötelességöket  nem  teljesítik. 

A  keresztes  hadak  vezéréül  'i'f/wí/ríV  jelölte  ki,  öt  a  >római 
egyház  kapitánya*  czímével  és  kiváltságaival  ruházta  fel.  »Tudjuk 
—  iija  róla  a  nuutiiisnak  ^  hogy  nrtgy  jártassága  van  a  törökök 
elleni  háború  viselésében,  azokat  több  ízben  elűzte  az  ország 
határaitól;  és  súlyos  csapásokat  mért  rajok,  Hiszszük^  hogy  mint 
a  szent  szék  és  az  egyház  kapitánya,  az  Űr  jobbjának  oltalma 
alatt,  mindeneket  szerencsésen  fog  elintézni  .  .  ♦  Apostoli  hatal- 
munknál fogva  rendeljük  tehát,  hogy  Pál  érseket,  a  törökök  gya- 
lázatos népe  ellen,  tizon  országban  indítandó  hadjárat  vezetésére, 
a  szent-szék  és  a  római  egyház  főkapitányának  nyilvánítsad  és 
kinevezzed;  neki,  a  mennyiben  jónak  látod,  valamelyik  székes- 
egyházban, katb.  főpap  álüd,  ünnepélyes  szent  mise  alatt  meg- 
nzentelendö  zászlót,  mely  a  kereszt  jele  mellett,  az  apostoli  kul- 
csokat és  a  mi  czimerünket  viselje ,  a  mi  nevünkben  átadj  ;  hogy 
azt,  mint  egekor  Konstantin  császár,  oly  szerencsével  lobogtassa 
a  törökök  ellen.  Figyelmeztetni  fogod  Pál  érseket,  hogy  a  magyar 
nemzet  minden  időben  félelmetes  vala  a  törökökre  nézve,  és  ezek 
íolött  számtalanszor  diailalmaskodott*  Inteni  fogod,  hogy  a  vezér- 


728  TOMORI  PÁL 

léte  alatt  álló  katonák  veres  keresztet  tázzenek  öltönyükrt? ;  a 
mely  jelvény  látása  a  hitetleneket  rettegésselj  Krisztus  híveit 
pedig  bizalommal  fogja  eltölteni.  A  Megváltó,  a  ki  a  kereset  oltá- 
rán drága  vérét  ontotta  a  mi  üdvösségünkértj  nem  fogja  engedni, 
hogy  a  kereszt  ellenségei  diadalmaskodjanak.  Mi,  li  magunk 
részéről,  szünet  nélkül  fogunk  imáinkkal^  a  kapitáByért  és  kato- 
náiért, a  Magasságbelihez  esdekelni.  «^) 

A  pápai  iratokat,  május  24-én  mutatta  be  a  nuntius,  a  ki 
ez  alkalommal  felkérte  a  királyt,  hogy  mielőbb  személyesen  smll- 
jon  táborba;  az  urakat  pedig  buzdítottaj  hogy  vagyonuk  har- 
madrészét ajánlják  fel  a  háború  költségeire. 

Hosszas  tanácskozás  után,  a  cancellár  kinyilatkoztatá , 
hogy  ö  felsége,  mihelyt  a  szükség  követeli,  a  sereg  élére  fog  állani, 
és  el  van  tökélve  győzni  vagy  dicsteljes  halállal  kimúlni ;  az  urak 
pedig  egész  vagyonukat  készek  feláldozni,  és  összes  jobbágyaikat 
fel  fogják  fegyverezni. 2) 

A  keresztes  hadjárat  hirdetésére  nem  történtek  intézkedé- 
sek. Az  1514-iki  események  élénk  emlékezetben  valának  még;  a 
viszonyok  most  sem  látszottak  kedvezőknek  újabb  kísérletre. 

IX. 

Tomori  ez  alatt  Péter- Váradról  éber  figyelemmel  kisérte  a 
törökök  mozgalmait.  Összeköttetései  voltak  Magyarország  egy- 
kori melléktartományainak  számos  keresztény  lakójával,  a  kik 
tudósításokkal  látták  el.  Maga  is  gyakran  küldött  kémeket  a 
Száva  túlpartjára.  A  híreket,  melyeket  kapott,  —  rendszerint 
válogatás  és  bírálat  nélkül  —  közölni  szokta  az  udvarral. 

Május  elején  megerősité  a  szultán  megindulásáról  és  köze- 
ledéséről korábban  jelentett  híreket.  Előadta,  hogy  a  határszéli 

*)  Dátum  nélküli  példánya  közzé  van  téve  Acta  Tomiciana. 
VI.  349.  1.  Ugyanott  ki  van  adva  a  többi  pápai  irat  is,  melyek  ez  alka- 
lommal érkeztek,  és  mind  Burgióhoz  vannak  czímezve.  (Az  Acta  Tomi- 
ciana szerkesztői  tévedésből  osztályozták  ezeket  az  1523-ik  év  iratai 
közé.  Ez  évben  Bargió  még  nem  volt  Magyarországban,  és  a  pápai  ira- 
tok kibocsátása  nem  lett  volna  indokolva.  Burgió  május  24iki  jelenté- 
gében szól  azok  megérkezéséről.) 

2)  Burgió  május  24-iki  jelentése. 


RLETt 


12^ 


vidíkek  hikóit  rémület  szállotta  lueg,  íiiuiyini,  liogv  hm nr  külni 
kezdenek.  Megenilíté,  hogy  rsekély  hadereje  miatt  szemreháüjjl- 
sokat  és  gűnjos  nyilatkozatokat  kell  hallauia.  Bakits  Pál  monda, 
hogy  a  sziilUn  t^iborában  tevehajtó  van  annyi,  a  mennyi  fegyve* 
rest  a  magyar  hadsereg  számít,  »De  jól  tu<loin  —  jegyzi  meg  az 
érsek  —  hogy  az  udvarnál  azt  fogják  mondani :  mindez  csak 
barát-hír.  Pedig  én  igazat  írok,f ') 

Néhány  hét  múlva,  három  tör5k  szokPvrnyt  kf)ldött  Budára, 
Azok  beszélték,  hogy  a  szultán  300.000  embert  vezet,  és  nyílt 
csatában  akar  megmérkőzni  a  magyar  királylyal.*) 

Tomorí  másfelöl  azon  volt,  hogy  bizalmat,  bátorságot  öntsön 
a  király  lelkébe.  Közié  vele,  hogy  kémeinek  jelentései  szerint,  a 
szultán  Ródttsz  ostrománál,  ^seregének  virágát<  elveszte^  és  most 
katonái  nagyrészt  fiatal,  gyakorlatlan  ujoncJíok.  Majd  azt  jelenté, 
hogy  a  szultán,  mielőtt  az  ország  szívébe  nyomul.  Szalankemennél 
erősséget  fog  építeni.  'Adja  Isten  —  jegyzi  meg  erre  ~  hogy  ez 
a  gondolat  gyökeret  verjen  a  szultán  fejében ;  ily  módon  időt 
nyernénk  f  *) 

Azonban  ugy  a  vé?zhírek.  mint  a  megnyiíjSftitó  tudósítások 
a  konuány  élén  álló  urakra  nem  gyakorolták  a  várt  határt.  Az 
igéretekj  melyeket  a  pápai  követ  előtt  tevének,  üres  szólamok 
maradtak.  A  kinoi»tár  állapota  oly  szomorú  vala,  hogy  néha  a 
futárok  útiköltségét  sem  volt  képe-^  fedezni,  és  a  nuntiusnrik  kel- 
lett azt  előlegezni.  *) 

Jűnias  másoilikán,  Lajos  magához  hivatta  a  magyar  urakat 
és  az  tidvaránál  tartózkodó  külföldi  követeket.  ElŐterjeszté,  hogy 
ő  szívesen  sziíllana  tábor ba^  de  banderiumját  nem  állíthatja  ki ; 
harminczezer  forintra  van  szüksége,  s  nem  tudjtt,  honnan  vegye. 
Tanácsot  és  segítséget  kért. 

Erre  a  pápai  nuntius  vette  át  a  szót  >Mi  —  úgymond  — 


1)  Tomorí  leveléaek  dátum  nelkoll  lUHsolatát  uuiuitius  május  B*íkt 
ilciitiÍBt^bcz  mellékeli.  CKiadatlan,  A  vatikáni  titkos  levéltárban,  Toinori 
kuidatlaa  levelei  a  >lVírt*'nelini  Tár«  1882'ik  ovi  *.'lso  fiizet^íbeu  liouaiU* 
tatnak  kr>2re.) 

^  Burgiü  május  HO-iki  jelenttW. 

"i  Bargiv^  id^xett  mújue  80-iki  jelcntégc. 

*)  Hurgíó  június  j-ik>  jeleuti^s*'.. 


730  TOMORI  PÁL 

idegen  követek,  nem  vagyunk  arra  hivatva,  hogy  t-anácsot  adjunk 
felségednek ;  de  segítségére  lenni  kötelességünk.  Felséged  smkségei 
felől  jelentést  tettünk  uralkodóinknak,  a  kik  meg  fo^ák  tenni 
a  mivel  tartoznak.  A  mi  engem  illet,  a  magyar  urak  mindig  úgy 
tekintettek,  mintha  honfitársuk,  magyar  ember  volnék.  Emiatt 
talán  nem  követek  el  illetlenséget,  ha  knácscaal  m  szolgálok  Fel- 
ségednek. A  hadjáratra  szükséges  pí'nzösszeg  beszerzésére  csak 
egy  mód  van :  az  urak  önmagokat  adóista8Siák  meg.  És  ime, 
hogy  jó  példát  mutassak,  ötszáz  aranyat  vetek  ki  magamra.  Ha 
még  ötvenkilenczen  találkoznak,  a  kik  ilyen  áldozatra  készek* 
együtt  lesz  az  összeg,  melyre  Felségednek  szüksége  van.« 

A  nemes  nyilatkozat  mély  hatást  látszott  a  jelenlevőkre 
gyakorolni.  Szálkai  László,  a  prímás,  rögtön  tizennyolczezer  forin- 
tot ajánlott  fel  a  királynak,  és  kijelenté,  hogy  1400  fegyveres  élén 
fog  táborba  szállani.  Utána  a  többiek  is  megtették  ajánlataikat 
Es  abban  történt  megállapodás,  hogy  a  király  közfelkelést  hirdet, 
és  július  2-án  Tolnáról  személyesen  vezeti  az  ország  haderejét 
a  szultán  ellen.  ^) 

A  tanácskozmány  emelkedett  hangulatban  oszlott  szét.  Az 
urak  elszéledtek,  hogy  banderiumjaikat  szervezzék,  jobbágyaikat 
felfegyverezzék. 

A  királyi  kincstárba  ekkor  befolyt  néhány  ezer  forint.  Es 
lehetővé  vált,  1675  forint  részletfizetéssel,  a  szétment  péterváradi 
sajkásokat  rábírni,  hogy  állomásukra  visszatérjenek.  Azonban 
csakhamar  ismét  jelentkezni  kezdettek  a  megszokott  bajok.  Június 
elején  Tomori  küldöttét,  a  ki  ura  elmaradt  fizetését  jött  sürgetni, 
több  napig  váratták,  míg  kielégíthetek.  Azon  kivánatát,  hogy  az 
egészen  elhagyott  titeli  és  újlaki  várakba  őrség  helyeztessék,  épen 
nem  tudták  teljesíteni.  A  nuntiust  kellett  igénybevenni;  és  ez 
300  gyalogot  bocsátott  le  Újlakra.  -) 

A  király  ekkor  végső  szükségben,  a  pápától  nyert  felhatal- 
mazással élve,  elrendelte,  hogy  az  egyházak  arany  és  ezüst  szerei, 
fele  részben,  pénzzé  veretvén,  a  véghelyek  ellátására  és  a  királyi 


*)  Bargio  június  5-iki  jelentése. 

^)   Az   1526-ik   evi   királyi  számadási   köuyv    tételei   es   Burgio 
június  18,  19,  2 0-iki  jelentései. 


ÉLETE.  731 

bandérium  költségeire  fordíttassanak.  Ezen  rendelet  foganatosítása 
sok  nehézséggel  járt,  számos  visszaélésre  adott  alkalmat,  és  a 
kincstárt  zavarteljes  állapotából  már  nem  segíthette  ki. 

Tomori  nem  helyeselte,  hogy  az  udvar  ezen  rendszabályhoz 
nyúlt.  Es  mikor  értesült,  hogy  a  kapitányoknak,  pénz  helyett,  egy- 
házi szereket  küldenek:  ö  kijelenté,  hogy  neki  ne  küldjenek  ilye- 
neket. »Nem  tudná  —  úgy  mond  —  értékesíteni  azokat,  mert 
pénzverőkkel  nem  rendelkezik,  és  nincs  a  kinek  elzálogosítsa.  Lel- 
kiismerete is  tiltja,  hogy  azokat  elfogadja. «  ^) 

Tomori  e  szerint  folytonosan  a  legnagyobb  szükséggel  küz- 
dött. Emellett  úgy  szólván  egészen  magára  volt  hagyatva.  Az  alvi- 
dék megyéi  és  urai  egyáltalán  nem  siettek  hozzá  csatlakozni. 

Pedig  ö  rá  volt  bízva  azon  fontos  feladat,  hogy  az  ellensé- 
get az  ország  határainál  feltartóztassa.  Előre  lévén  látható,  hogy 
Péterváradot  a  szultán  ostrom  alá  fogja  venni,  az  udvar  nem 
akarta  engedni,  hogy  Tomori  a  várban  elzárassék,  és  tevékenysége 
annak  védelmére  szorítkozzék.  Azt  kapta  utasításul,  hogy  Péter- 
Várad  közelében  üsse  fel  táborát,  tartsa  szemmel  a  Száva  vonalat, 
és  igyekezzék  a  szultán  átkelését  megakadályozni.  Hogy  ezen 
megbízásban  eljárhasson,  június  második  felében,  Budáról  királyi 
titkárok  küldettek  szét  a  nádorhoz,  valamint  több  főpaphoz,  főúr- 
hoz és  vármegyéhez,  oly  rendelettel,  hogy  banderiumjaikat  azon- 
nal Tomori  táborába  vezessék.  ^) 

Azonban  az  eredmény  nem  felelt  meg  a  várakozásnak.  Az 
urak  legnagyobb  része  még  most  is  késett  meghozni  az  áldozato- 
kat, melyeket  a  táborba  szállás  igényelt.  Nem  akartak  hinni  a 
veszélyben.  Es  mikor  a  jajczai  bántól  az  a  tudósítás  jött,  hogy  a 
szultán  szívesen  visszavonulna,  ha  becsülettel  tehetné:  ezen  hir 
könnyen  hitelre  talált,  és  sokan  fennen  hirdették,  hogy  a  szultán 
nem  merészel  átkelni  a  Száván.  Sőt  találkoztak  olyanok  is,  a  kik 
kárörvendre  szemlélték  Tomori  vergődését  és  elhagyatottságát. 
»Hadd  úszszon  a  barát !«  mondogatták.  ^) 


^)  Tomorinak  jűniusbau  a  prímáshoz  és  Bornemisszához  intézett 
levele.  Egykorú  másolatt  a  vatikáni  titkos  levéltárban. 

2)  Az  1526-ik  évi  számadási  könyv  június  16.  és  22-iki   tételei. 

^)  Ezen  négy  szó  magyar  nyelven  fordul  elö  Tomori,  alább  idé- 
zendő latin  levelében. 


732  TOMORI  PÁL 

Csak  a  szekszárdi  apát,  Török  Bálint  és  Ráskay  Balázs  j5t* 
tek  meg  csapatjaik  élén.  Az  esztergomi  éi^sek,  a  pécsi  pűipök  é%i 
az  esztergomi  káptalan  összesen  néhány  száz  fegyverest  küldöttek, 

Tomori  a  nádor  megjelenésére  helyezé  a  legfőbb  sűlyt. 
Reméllette,  hogy  az  ország  első  zászlósának  szava  nagyobb  batással 
fog  birni  a  rendekre,  mint  az  övé.  »Ha  a  nádor  nem  jő  azonnal, 
—  iija  a  királynak  —  nem  tudom,  mi  lesz  velünk.  Ha  sietiluk, 
Isten  segítségével  még  lehetséges  a  győzedelem ;  ellenkező  e&etbeo 
nagy  veszedelem  fenyegeti  az  országot «  \) 

De  a  nádor  nem  sietett  A  király  ismételt  felhívásaira  az 
volt  a  válasza,  hogy  ő  csak  állásához  méltó  hadnak  élén  indulhat 
meg ;  paraszt  néppel  nem  szállhat  táborba.  És  a  helyett,  hogy  a 
Száva  felé  vonulna,  július  elején  Budára  ment,  a  hol  kinyilatkoz- 
tatá,  hogy  a  nemesség  csak  akkor  fog  fegyvert  ragadni,  ha  élére 
maga  a  király  áll.  ') 

Tomori  elkeseredése  és  felháborodása  ekkor  tetőpontját 
érte  el,  és  kímélet  nélkül  nyert  kifejezést  nyilatkozataiban.  A 
királyhoz  intézett  levelei  telve  vannak  szemrehányásokkal.  Fáj- 
lalja, hogy  inkább  másoknak  ad  hitelt,  mint  neki.  »Soha  sem 
mertem  volna  —  úgy  mond  —  Felségeddel  tréfát  űzni ;  mindig 
hűségesen  adtam  értésére,  a  mit  az  ország  védelme  szempontjából 
fontosat  megtudhatok.€  >Már  most  gondolja  meg  Felséged  —  így 
szól  folytatólag  —  mikép  fog  segíteni  az  országon,  és  vájjon 
ezentúl  is  a  magáénak  kivánja-e  tekinteni ;  mert  a  szultán  bizony 
elég  buzgalmat  fejt  ki,  hogy  megszerezze. .  .  .  Ha  az  urak,  kiket 
Felséged  ide  rendelt,  rákok  módjára,  hátrafelé  nem  vonulnának,  a 
Szávánál  feltartóztathattuk  volna  a  szultánt.  így  azonban  kényte- 
lenek leszünk  őt  a  Dunán  is  átbocsátani.c 

Még  élesebben  nyilatkozik  egy  másik  levelében.  ^Felséged 
talán  még  mindig  hitelt  ád  azoknak,  a  kik  készek  voltak  fejükkel 
kezeskedtek  arról,  hogy  a  szultán  nem  jön  Magyarországba.  Ne 
hagyja  férfiatlanúl  elveszni  az  országot ! .  . .  A  lakosság,  sírva  és 
jajveszékelve  menekül.  Nincs  a  ki  védelmezze.  Bocsássa  meg,  ha 


*)  1526.  június  25-du  kelt  levele,  melyet  Marino  Siiuudo  felvett 
világkrónikájába.  Kiadta  Wenzel  G.  Tört.  Tár.  XXV.  362.  1. 
^)  Burgio  június  30.  cs  július  5-iki  jelentései. 


feLETK. 


7m 


^Itan  kiraomlom:  nhictt  kínih/tuijc ;  csak  cmszaniuk  van  (t.  i,  a 
lultáii),  a  kit  Isten  sülyeszszen  a  fold  mélyébe.*  iTeüvegetí)  haugou 
jyelmozteti  a  tanácsosokat  is,  hogy  gondolják  mt'g  jól,  lui  vára- 
ttzik  azokra,  a  kik  miatt  az  ország  f'hész*  A  királyt  pedig  fel- 
írja* hogy  határozza  meg  mielőbb,  hol  akarja  bevárni  a  szultánt 
Tudja  meg  Felséged  —  jegyzi  meg  gúnyosan  —  hogy  a  szávai 
|idat  nem  vásártartás  czéljából  készítteti  a  szultán, «  ^) 

Szulejmán  ugyanis  még  a  Morva  partjainál  táborozou, 
fiikor  parancsára,  június  kozepetáján,  Baliliég  belgrádi  basn^  a 
Káván  nagy  hidat  kezdett  veretni.  Június  végső  napjaiban  Balibég 
öár  átkelhetett  rajta,  és  Zimony  közelében  ütötte  lel  táborát, 
ttlytonosan  háborgattatva  Tomori  i^sapatai  által.  Néhány  nappal 
Itóbb  megérkezett  Ibrahim  nagyvezér,  a  kit  a  szultán  negyvenezer 
iberrel  és  nagy  számú  hajóval  elÖre  küldött.  Ez  akadályta* 
loűl  kelhetett  át  a  fulyamou. 

Ekként  az  ország  nyitva  állott  az  ellenség  előtt  Haderő,  a 
idy  útját  állja,  nem  létezett.  A  végrárak  sem  tarthatták  lel  elű- 
jTomulását 

Belgrád  és  Zimoiiy  eleste  (V521)  után,  a  Duna  mentében 
Bkvö  várak  megerősítése  lett  volna  a  legsürgősebb  teendő.  De  ez 
irányban  semmi  sem  történt 

Néhány  mértföldnyire  Zimony  lolőtt,  Sznhtnkemi'utj  a 
tornaiak  Rittiumját,  egészen  elpusztulni  engedték.  Őrséget  nem 
jlelyeztek  belé ;  lakói  mind  elköltöztek.^) 

Még  jelentékenyebb  pont  fölött^  ahol  a  Tisza  a  Dunába 
aÜk^  állott  őrt  Titd  vára.  A  hely  ura,  Vérthesy  Miklós  prépost, 
[524,  végén  Kalocsára  tette  át  székhelyét  Nagy  László  és  Pálos 
Gergely  várnagyok,  kiket  i^sekély  örséggel  háti-ahagyott,  lelkiis- 
aeretea  buzgósággal  igyekeztek  kötelességöket  teljesíteni,  és 
^526.  mártius  havában,  nagyszáraű  törők  hadosztály  ostroma  ellen 
^reuesésen  megvédelmezték  a  gondjaikra  bízott  erősséget  De  a 
aegrémtilt  lakosok  elszéledtek,  és  az  őrség  is,  mivel  mindenben 
"szűkölködött,  elhagyta  állomását.  Most,  Szulejmán  közeledésének 


^)  Tomoriuak  kirúlyhos   tutt^ett  levele.  Egykorú  iL  u.  tuubotata  u 
Eitikáni  titkos  levéltárbuu. 

^)  Burgió  1526.  juHus  lödki  jelent-e. 


734  TOMORI  PÁL 

hírére,  a  király  Abrahámffy  Miklóst  és  Székel  Benedeket  titeli 
bánokká  nevezte  ki ;  de  pénzzel  és  fegyverekkel  nem  látta  el  öket. 
Tomori  kitelhetöleg  segitségökre  volt.  A  pápai  nuntius  pedig 
Kőműves  Lörincz  kapitánynak  másfélezer  forintot  adott  át,  oly 
czélból,  hogy  száz  gyalogot  fogadjon  és  Titelre  vigyen.  Ezen  csa- 
pat, melyet  a  király  díszes  zászlóval  és  néhány  mázaa  lőszerrel 
látott  el,  június  végén  érkezett  rendeltetési  helyére,*) 

Azonban  a  legfontosabb  hely  Pétertavad  vaLij  melyet,  mint 
egykor  Belgrádot,  az  ország  kulcsának  tartottak^) 

A  Fruska-hegység,  kétszáz  lábnyi  magaaságban  meredeken 
emelkedő  fokán,  melyet  a  Duna  tágas  ívl^en  környez,  épült.  Nap- 
jainkban is  az  alsó  Duna  vidékének  hatalmas  erődje,  mely 
tízezer  katonát  képes  befogadni.  Tomori,  mióta  a  fökapitánjri 
tisztet  elvállalá,  ezen  várra  irányozta  legfőbb  figyelmét  és 
gondoskodását  Ide  helyezte  főhadiszállását,  és  mindent  meg- 
tett, hogy  jó  karba  helyezze  a  várat.  Mindazáltal  igyekezetei, 
mint  láttuk,  —  nem  részesültek  kellő  támogatásban.  Es  mikor 
július  első  napjaiban  a  várból  kivonult,  alig  ezer  emberből  álló 
örséget  hagyhatott  hátra.  Parancsnokul  a  vitéz  Alapy  Györgyöt 
rendelte. 

Tomori  ide,  Péter- Várad  alá,  gyűjtötte  volt  össze  a  sajká- 
sokat, kik  előbb  Nándor-Fehérvár  alatt  őrködtek  az  ors;íág  határai 
fölött.  Mintegy  ezerén  voltak;  részben  a  török  hódítás  által 
Szerbországból  kiszorított  ráczok,  részben  az  alsó  Duna  vidéké- 
nek magyar  lakói.  Az  érseknek  sok  gondot  és  fáradságot  okozott 
az  a  feladat,  hogy  őket  összetartsa  és  a  szükségesekkel  ellássa.  E 
végből  az  ő  futárai  és  a  sajkások  küldöttei  gyakran  jártak  Buda- 
várában. Es  még  június  végén  is,  mikor  leginkább  volt  rajok 
szükség,  három  vajdájuk  több  napig  a  fővárosban  vesztegelt,  a 
honnan  Székes-Fehérvárra  küldettek,  hogy  megfelelő  értékben 
egyházi  kincseket  vegyenek  át.  Ezalatt  a  nélkülözésekkel  küzdő 


^)  Guidoto  1525.  január  5-iki  jelentése.  A  ket  várnagynak  1526. 
mártius  12-én  a  préposthoz,  —  és  Tomorinak  juuius  25-ikén  a  király- 
hoz intézett  levele.  Burgió  július  16-iki  jelentése.  A  számadási  könyv 
június  21— 29-iki  tételei. 

^)  Brodarics  mondja  Pétervárad  felöl :  »AinÍ8so  Helgrado,  pro 
Belgrado  numeramus.c 


Í^L£TIC. 


735 


sajkftóokat  csak  Tomori  rábeszélései  és  esdeklései  tartottiik  ^í^?- 
8za  a  özétoszlástől.^) 

Ibrahim  jxagyyezh^  a  Diináu    felfelé    haladó  hajói   által 
^lisérve,  július  12-udí  érkezett  Pétervárad  alá.  Szemben  az  ö  tábo- 
rával, a  Duna  halpartjáu,  a  mai  Újvidék  helyéo,  Tomori  foglalt 
állást. 

Az  egész  ország,  8öt  uiondhatui  a  kereszténység  szemei  e 
helyre  voltak  irányozva.  Általános  vala  az  a  meggyőződés,  Logy 
Péter-Várad  eleste  Magyarország  elvesztet  fogná  maga  után  vonni. 

Tomori  bizalommal  nézett  a  küzdelem  kimenetele  elé.  A 
kém»^k  tudósitáBai  szerint,  a  nagyvezér  fenhéjázóati  úgy  nyilatko- 
zott volna,  hogy  Péter- Vái^ad  apró  falat,  mely  reggelire  sem  elég 
neki.  >Ha  Felséged  akarná  —  írja  Tomoria  királynak  — az  ebé- 
det és  vacsorát  is  elkoltené  alatta.c 

Es  a  király  csakugyan  tett  egynémit.  Tízezer  aranyat  v*  n 
kulcson  Szerencsés  Imrétől,  és  az  összeget  Tomorinak  küldötte 
meg,  a  ki  most,  hevenyében  felfegyverzett  pórokkal,  seregének  lét- 
izámát  négyezerre  emelhette,^) 

Ibrahim  három  napi  pihenést  engedett  hadainak.  Július 
1 5-éű  vezette  azokat  az  első  rohamra ;  de  tetemes  veszteséggel 
visszaveretett.  Nem  nagyobb  szerencsével  küzdött  ugyanakkor  a 
török  hajóhad  a  magj'ar  sajkásokkal^  kiket  a  pai'tról  Tomori  ág)  öi- 
nak  tüze  támogatott.  Ezek  eltávolítása  végett,  a  következő  éjszaka, 
IbrahÍTii  egy  hadosztályt  átküldött  a  tálpartm.  Ekként  másnap  * 
s^zárazon  és  vízen  folyt  a  harcz,  mely  döntő  eredmény  nélkül  késő 
^estig  tartott.  Az  éj  beálltával,  Tomori  tanácsba  gyüjtéhadnag^^ait. 
lindannyiau  belátták,  hogy  itt,  magokra  hagyatva,  csak  rövid  ideig 
képesek  ellenállani  és  eredménytelen  ktlzdelemben  fognak  elveszni : 
míg  ellenben  csatlakozva  az  ország  haderejéhez,  később  a  sikei 


^)  Burgió  jelűntcseinek  es  a  szrímadáei  kílnyviiek  BTAÍmo9  helye 
alnpján^ 

^}  Ferdinánd  1526.  aug.  10-en  Speierból  írja  Miaígit  fíShercaeg- 
iiMtiek:  »Si  la  priiise  dudict  chAstcíin  íiduient  ,  .  .  tont  son  royaulnie  eera 
rmdict  turc  bieiifíiriUe  de  gaj^or.<  (Brüs»eli  Okmánytár,  I.  27,  l)  — 
Tomori  juliiiB  ö-iki  levele.  —  A  köksihirtil  1526,  jiüiuö  2 U-áii  kiállított 
köteley.v*íny,  niclyhca  a  király  kimondiíi,  hogy  a  pi^azt  P*^ter-Víirad  me^- 
meiit*»Vre  f'ordítjíi,  ii  Bi'üstícli  Okmunytarltan  I,  3ü.  L 


736  TOMORI  PÁL 

kilátásával  mérkőzhetnek  meg  az  elleneégge],  sőt  talán  még  ide- 
jén jöhetnek  Pétervárad  felmentésére.  Abban  állapodtak  meg, 
hogy  a  Duna-  mentében  felfelé  vonulnak.  Ái  érsek  haladék  nél- 
kül megindult,  és  Bácsnál  ütött  tábort.  Innen  a  boaniai  püspö* 
köt  a  királyhoz  küldé ;  értesíté,  hogy  Péter- Várad  még  nyolcz 
vagy  tíz  napig  tarthatja  magát ;  késznek  nyilatkozott,  hogy,  iia 
segítséget  k^p,  visszatér,  megütközik  a  uairyvezérrel,  és  felmenti 
a  várat. 

A  péter-váradi  őrség  ez  alatt  nem  csüggedett,  és  jülius  17-én 
a  második  rohamot  is  visszaverte.  A  nagyvezér  ekkor  meggyőző- 
dött arról,  hogy  a  feladat  nehezebb,  mint  elfve  liitte,  és  a  rendes 
ostrommunkálatok  keresztülvitelére  kellett  magát  elszánnia.  Fel- 
állíttatván ágyúit,  minden  oldalról  lövetni  kezdé  a  várat  Több 
napon  át  szünet  nélkül  folyt  a  tüzelés.  A  várban  a  nagyobb  épü- 
letek rombadöltek,  a  falak  tetemcsen  megrongáltattak.  Mindaz- 
által az  őrség  még  két  rohamot  vert  vissza,  sőt  egy  kitörést  is 
kísérlett  meg ;  mindig  jelentékeny  veszteségeket  okozva  az  ellen- 
ségnek. 

De  a  nagyvezérnek  sikerült  aláaknázni  a  várfalakat  Július 
28-án,  abban  a  pillanatban,  mikor  két  akna  fellobbanása  az  őrség 
soraiban  nagy  zavart  támasztott,  Ibrahim  általános  rohamra 
vezeté  seregét  A  megfogyott  magyar  vitézek  nem  akadályozhat- 
ták többé  az  ellenség  benyomulását ;  elszántan  küzdve,  hősi  halál- 
lal múltak  ki.  Mintegy  kilenczvenen  egyik  toronyba  zárkóztak,  és 
folytatták  az  ellenállást ;  de  rövid  idő  múlva  letették  a  fegyvert ; 
a  nagyvezér  szabad  elvonulást  biztosított  nekik. 

Épen  ekkor  érkezett  a  szultán  Péter- Várad  alá.  A  nagyvezér, 
ötszáz  magyarnak  lándzsára  tűzött  fejével,  diadalmenetben  vonult 
eléje.  1) 

Míg  az  ország  legelső  végvára  a  végzetes  küzdelmet  foly- 
tatá :  végre  Lajos  király  is  táborba  szállott  Július  20-án,  mint- 
egy négyezer  fegyveres  élén,  a  pápai  nuntius  által  vásárolt  tizen- 


*)  P^tervárad  ostromáról:  Burgio  július  26..  31.  augustus  3.  és 
5-iki  jelentései.  BrotlaricH  a  mohácsi  csata  leírása,  Vrrtwc/ficM  emltlkirata 
(Tört.  Emldkek.  III.)  és  a  török  források  Hammfruél  Goscli.  des  Osman. 
Reiches.  II.  50.  1. 


feLETfc% 


737 


hat  ágyúval,  kivonult  Budavárából*  Az  urak  és  főpapok  csatlako* 
zására  várva,  lassű  menetekben  haladott  el6re»  Ercsiben  találta 
ot  a  bosniai  püspök,  kit  Tomori  küldött,  hogy  segítséget  eszközöl- 
jiin  ki ;  egyúttal  titkos  üzenetet  bízva  rá,  a  melyben  azt  taná- 
cKolta  a  királynak,  hogy  ha  gyors  segítséget  nem  küldhet,  a  szul- 
tánnal békealkudozásokat  kezdjen,  és  ha  másként  nem  lelietséges, 
adófizetéssel  bírja  visszavonulásra.  *) 

A  király  nem  vette  tekintetbe  nz  érsek  t*inácsát.  Kétségte- 
lennek látszott,  hogy  bármily  nagy  veszély  fenyegeti  a  törökök 
részéről,  még  biztosabb  és  súlyosabb  volna  a  csapás,  melyet  a 
lealázó  békekötés  esetében,  a  köznemesség  felháborodása  mérne 
a  tróura  és  az  országra.  El  volt  szánva,  hogy  nyílt  ütközetljen 
gxembeszáll  a  hatalmas  ellenféllel.  Futárokat  küldött  szét,  szi- 
gorú pnrancsokkal,  hogy  a  rendek  rögtön  Tolnára  siessenek.  Itt 
már  július  elején  kellett  voloa  Összegyűlniök ;  de  négy  héttel 
nU'ibb  sem  volt  ott  még  senki.  A  király  is  csak  augnstus  5*én 
érkezett  oda*  Útközben  értesült  Pétervárad  elestéről. 

A  nagy  veszteség  lesújtó  hírére,  a  főpapok  éi*  urak  végre 
sűrűbben  gyülekezőnek  a  királyi  táborba.  Megjöttek:  Zápolya 
György  —  a  vajda  ifiabb  testvére  —  Várdai  Pál  egri  püspök, 
Peréiiyi  Ferencz  váradi  püspök  és  mások;  úgy  szintén  a  pápai 
segélypéuzen  toborzott  morva  és  lengyel  zsoldosok  Leghanyagab- 
bak  a  vármegyék  voltak  bandériumjaik  kiállitásában. 

Tolnán  megindultak  a  tanácskozások  a  hadjárat  tervének 
megállapítása  iránt.  8okan  azt  kívánták,  liogy  a  király  a  Drává- 
hoz vonuljon,  ott  várja  Ite  a  szultánt,  és  ütközzék  meg  vele.  Ellen- 
ben a  higgadtabbak  azt  tanácsolták,  hogy  a  király  Tolnán  várja 
be  az  útban  levő  hadosztályok  megérkezését,  és  a  nádort  küldje  a 
Dráva-vonal  védelmére. 

Ezen  tanácsot  fogadta  el  a  király.  Meghagyta  a  nádoroak, 
hogy  az  urak  és  pápai  zsoldosok  egy  részével  Eszék  felé  induljon; 
Toraorihoz  pedig  és  a  slavouiai  uraklioz  parancsot  küldött,  hogy 
a  nádorral  egyesüljenek. 

A  nádor  kész  volt  útra  kelni.  De  a  mellé  rendelt  urak  és 
nemesek  vonakodtak  öt  követni.  Kinyilatkoztatták,  hogy  ősi  kivált- 


*)  Burgio  jiiliiia  ti<i-iki  jelentöke. 


á^ 


738  TOMORI  PÁL 

ságaik  értelmében,  csak  a  király  személyes  vezetése  alatt  meimek 
az  ellenség  elé. 

Lajos  erélyesen  lépett  fel ;  súlyos  bílntetésekkel  fenyegette 
az  engedetleneket.  Ezek  azonban  gyűlést  tartva,  követeket  ktildöt- 
tek  hozzá,  s  fenyegető  hangon  határozott  nyilatkozatot  kértek  az 
iránt,  vájjon  hajlandó-e  megütközni  a  törökkel ;  >ha  nem,  úgy 
majd  magok  fognak  gondoskodni  az  ország  véde]mérŐÍ«: 

A  király  türelmét  vesztve,  kijelenté,  hogy  más  nap  megindul 
egész  seregével.  És  angustns  16-án  már  Báttán  táborozott  Itt 
csatlakozék  hozzá  Tomori  és  több  alvidék!  föűr. 

Ekkor  2^  fővezér  kijelölését  sem  lehetett  többé  elhalasztani. 
Ezen  ügy  hónapok  óta  foglalkoztatá  a  királyt  és  környezetéi  A 
fővezéri  tisztre  igényt  tartott  Zápolya  János,  ki  nagyobb  hadak 
vezetésében  bírt  némi  gyakorlattal,  és  a  törökök  ellen  vívott  ütkö- 
zetekben többször  diadalra  vezette  zászlait.  Mindazáltal  az  udvar- 
nál nem  bíztak  benne,  és  el  volt  határozva,  hogy  mellőzni  fog- 
ják ;  azonban  hogy  panaszra  kevésbbé  legyen  joga,  hirneves  idegen 
tábornokot  óhajtottak  megnyerni.  Salm  Miklóshoz,  majd  Prange- 
pán  Kristófhoz  fordultak ;  de  mindkettő  elhárítá  magától  a  nehéz 
feladatot. 

Most  a  báttai  táborban  Zápolya  János  nem  volt  jelen,  és 
kétségesnek  látszott,  vájjon  az  ütközet  napjáig  megérkezhetik-e. 
A  nádor  az  elmúlt  napokban  szembetűnően  bebizonyította  tehetet- 
lenséget. 

Á  király  által  egyenként  megkérdezett  urak  többsége 
Tomori  Pál  és  Zápolya  György  mellett  nyilatkozott ;  bár  nem 
hiányoztak,  a  kik  Tomori  hadvezéri  képességei  iránt  nem  táplál- 
ták elég  bizodalmat,  és  az  ország  törvényei  értelmében  a  nádort 
kívánták  a  hadsereg  élén  látni. 

A  király  elfogadta  a  többség  véleményét.  Tanácskozmányt 
tartott,  és  a  hadsereg  fővezérévé  Tomorit  nevezte  ki,  társul  Zápolya 
Györgyöt  állítván  oldala  mellé.  Az  érsek  kétségbe  volt  esve.  Az 
igaz  szerénység  sugallta  szavakkal  esdeklett,  hogy  a  király  álljon 
el  határozatától.  »Ö  szegény  barát  —  monda  egyebek  között  —, 
fogalma  sincs  oly  nagy  hadjáratról,  a  milyent  intéznie  kellene. 
Inkább  vannak  erre  hívatva  a  kiváló  világi  urak :  a  nádor,  az 
erdélyi  vajda,  a  temcsi  ispán,  kiknek  nagyobb  a  tekintélyök,  több 


ÉLETF. 


73<í 


ipaN9? 


mnk.  Nem  báuja,  Aui  ültesse  la  l'ej^t 


Ege  ;  csak 


Vili  ne  kívánja,  hogy  oly  kötelességeket  vállaljon  magám,  melyek 
erejét  messze  meghaladják.*  *) 

Azonban  a  király  parancsszava  előtt  meg  kellett  hajolnia ; 
hár  előre  látta,  hogy  a  helyzet  sokfele  neliézségei  mellett,  nem 
kia  akadályokat  fog  mííködésíí  ele  gördíteni:  a  mellőzött  záazlóa 
urak  sértett  hiúsága.  És  valóban  csakhamar  Perényi  Péter  temesi 
ispán,  a  nádor  fia,  kihívó  es  sértA  magaviseletével  annjrira  elkese- 
illé,  hogy  felmentését  kérte  az  iniént  elvállalt  tiszttől*  De  ezt 
ÍAjhhé  el  nem  háríthatá  magától.  ^) 

A  fővezérek  első  teendője  volt:  a  helyet  kijelölni,  hol  az 
ország  haderejét  összpontosítani  én  az  ellenséget  hevái*ni  szándé- 
koztak. E  ozélra  legalkalmasaldmak  azon  nagykiterjedésű  sikság 
kínálkozott,  a  mely  MoJnh^sot  környezi.  A  királyt  kisérő  hadak 
Báttáról  ide  vouűltak  le»  és  a  várustól  egy  órányi  távolságban 
ütötték  fel  sátraikai.  Itt  kellett  velők  egyesülni  azon  hadosztályok- 
nak* melyeket  Tomori  és  Perényi  az  ország  déli  részeiből  hoztak 
vált,  én  a  melyek  Mohács  alatt,  mintegy  két  mérföldnyi  távolban 
helyezkedtek  el.  Ezek  azonban  vonakodtak  a  parancsnak  engedel- 
n^eskedni. 

A  körülmények  végzetszerű  találkozása  űgy  hozta  magával^ 
hogy  a  mikor  a  pártviszály  elhatalmasodása  és  a  királyi  tekin- 
tély elenyészte  a  nemzet  erejének  és  ellenállási  képességének  végső 
aiUyedését  vonta  maga  után:  a  fenyegető  veszélyt  kicsinylő  és 
önerejét  túlbecsülő  elbizakodottság  tetőpontját  érte  el. 

Az  ellenség  táborából  jövő  szökevények  és  kémek  oly  híre- 
ket terjesztettek,  hogy  a  török  hadsereg  lognagyolib  része  gyáva 
csőcselék,  és  alig  van  minden  tizedik  vagy  huszadik  embernek 
fegyvere ;  hogy  t<>vábbá  a  tüzérek  többnyire  keresztények,  olaszok 
és  németek,  a  kik  a  díkitő  pillanatban  a  török  hadsorokra  fogják 
irányozni  lövegeiket. 

Ezen  hírek  könnyen  Intelre  találtak,  és  határtalan  harcz- 


*)  Broifaric*  bmerteti  Tomori  nyilatkoseatát 

*)    A   Tomori    i'tt    Peréayi    kií/t    támadt    íJ6azeutkü3eeflr»>l     IhértjiA 
augttstua  2ri'ikt  jeleuttísííbeii   azól.  —    BrotlnnrH  ig  erre   liit^zik   cz6lo2DÍ, 
mikor  írja :    >Nou  omnibaa  catn  dtieutUf    pracsertim  tnouachi,   deelaratHJ- 
ütjui  ftpprolmufiima,  iiuil>uadrtiii  etiam  antis  graviter  ferentibua.* 
Száitnilol     ls8i     X    ü'vMtK.  49 


•740  TOMORI  PÁL 

yágyat  költenek-  Tomori  táborában  nagy  megretéssel  nyilatkox- 
tak  a  törökökről,  éa  biztosnak,  könnyűnek  hírrlették  a  diadal t: 
gyáTákoakj  árulóknak  bélyegezne  mindazokat,  a  kik  az  Ütköietet 
késleltetni  akarják*  Türelmetlenül  sürgettékj  hogy  fezessék  őket 
az  ellenség  elé. 

Mikor  pedig  felhívattak,  hogy  a  mohácsi  táborral  egyesülje- 
nek, ezen  rendelkezésben  ármányt  és  cselsaíÖTéiiyt  láttak.  El  akar- 
ják őket  táTolítani  az  ellenség  elől  —  így  zúgolódtak  —  pedig 
eléje  kellene  menni ;  a  tétlenséghez  szokott  urak  ftitásra  gondol- 
nak, nem  csatára ;  hozaiájuk  jfijön  a  király  és  ütközzék  meg  mielábk 
Arra  kérték  tehát  Tomorit^hogy  ragadja  ki  Lajos  királyt  *a  tehe- 
tetlen papok  és  a  csatát  ellenző  urak«  köréből.  ^) 

Tömörít,  a  ki  a  híreknek  maga  is  hitelt  adott,  és  minden 
hatás  iránt  fogékony  volt,  a  magyarok  soraiban  jelentkező  har- 
czias  hangulat  merész  vállalkozásra  készteté.  O  több  hét  előtt  azt 
tanácsolta,  hogy  a  Drávánál  kell  a  szultánnak  útját  állani  és 
átkelését  megakadályozni.  Habár  most  már  attól  lehetett  tartani, 
hogy  az  alkalmas  időpontot  elmulasztották,  mindamellett  kísérle- 
tet akart  tenni.  Meglehet,  a  rábízott  s&lyos  feladat  legegyszerűbb 
és  legnemesebb  megoldása  gyanánt,  örömmel  ápolta  lelkében  azt 
a  reménységet,  hogy  leonidasi  erőfeszítéssel  feltartóztatva  az 
ellenség  óríási  tömegét,  míg  a  királynak  időt  biztosíthat  a  min- 
denfelől gyülekező  hadosztályok  bevárására,  —  maga  vitéz  küz- 
delem közepett,  a  hősi  halálban,  megtalálandja  önfeláldozáshoz 
szokott  élete  méltó  befejezését  és  érdemlett  jutalmát  Sietve  ösz- 
szeszedett  ötezer  lovast,  és  késedelem  nélkül  —  augustus  18-ika 
táján  —  megindult.  De  a  mint  Eszékhez  közeiedék,  értesült,  hogy 
a  török  sereg  nagy  része  átkelt  már  a  folyamon.  Emiatt  visszafor- 
dult táborába ;  hogy  a  királylyal  egyesülve,  uyilt  csatában  mér- 
kőzzék meg  az  ellenséggel.  ^) 

*)  Brodárícs  elbeszélése. 

*)  BrodaricM  a  hadjárat  leírásában,  mely  egyébkiut  is  több  héza- 
got mutat,  Tomori  ezeu  kísérletéről  hallgat.  De  a  pápai  nuutius,  a  ki 
informátióít  magától  az  érsektől  szokta  kapni,  augustus  25-iki  jelentésé- 
ben világosan  (rja,  hogy  Tomori,  fővezérré  kíucveztetése  után,  >si  e 
partito  cum  cinco  milia  cavalli  per  audar  al  passo  tlel  Dravo,  per  vederé 
sí  lo  potesse  defeuderc,  et  trovo  che  Tnrcbi  havevano  fatti  tre  ponti  et 


fECKTK. 


741 


k 


Mikor  Tomorí  tudósítása,  a  lürökök  közeledése  ís  az  íltkö- 
lei  kikerül  he  téüen  volta  felöl,  a  királyhoz  eljutott,  körüyezettfbent 
fdleg  BrodaricB  cancellár  befolyá^sára,  axon  nézet  emelkedett 
érvényre,  hogy  tanácsosabb  visszavonul dí,  s  bevái*ui  Zíipalya 
Jánost  Frangepán  Ktistófot,  az  Ausztriából  és  Cftehországból 
jövő  zsoldosokat,  miut  csekély  erővel  megütközve,  a  királyt  és  m 
országot  a  legnagyobb  veszélynek  tenni  ki*  A  cancellár  a  táborba 
küldetett,  hogy  az  nnikat  ezen  nézetnek  megnyerje.  Azonban  a 
harczvágy  és  elbízakoilottság  teljes  uralomra  jutott,  és  hatásii- 
launá  tette  az  eszély  szózatát* 

A  király  augustus  Sösin  tanácsülésbe  hívta  meg  az  urakat 
és  hadnagyokat,  hogy  a  teendőket  véglegesen  megállapítsa.  Sza- 
batosan feltette  a  kérdést:  elfogadja-  vagy  e]lialaszsza-e  az  iltkü 
ssetet  ?  A  nagy  többség,  Tomorival  élén,  a  halasztás  ellen  nyilat' 
kőzett. 

> Mennyire  becsüli  —  kérdé  a  király  az  érsektől  —  a  ma- 
gyar sereg  létszámát,  és  mennyire  az  ellenség  erejét  ?« 

» Véleményem  szerint  —  válaszolá  a  fópap  —  felséged  tábu- 
rában  és  az  enyémben  alig  van  tíVbb  húszezer  fegyveresnéL  Az 
ellenség  serege  közel  háromszázezer  emberbtíl  áll;  de  nem  kell 
megijedni  e  számtól  mert  a  legnagyobb  rész  gyáva  csőcselék!* 

A  király  nem  volt  megnyugtatva.  i>A  szultán  táborában  — 
tudakozódék  tovább  —  hány  ezerre  mehet  a  válogatott  fegyveres 
nép  száma  ?<  *Hetveuezerre«  nionŰH  Toníori, 

Mígatanácttkozáafolyt,  Tomori  táborából  követek  érkeztek, 
kik  előbb  a  királyi  yal  egyed  ítl  szólottak,  majd  n  tanács  teremben 
is  megjelentek.  Szónokuk  felhívta  az  urakat^  hogy  az  ütközet  elfő* 
gadását  ne  ellenezzék,  >  A  győzelem  kezeink  között  van^  —  monda 
—  csak  élni  tudjunk  a  szerencsével,  mely  Isten  kegyelméből  kínál- 
kozik. Jojcnek  a  mi  táborunkba,  mely  közelebb  feleszik  az  ellen- 
Ideghez,  és  alkalmasabb  a  támadásra.  A  ki  egyeliet  tanácsol,  az 
halál  fia  !c 


paaaata  tauta  gente  cuin  taata  íirtilleria,  che  non  pateii  resiatere  et  li  v 
couv^nuto  retrahersi  da  Ke, «  Minthogy  vzeu  jelentés  hitelességéhez  két- 
ség nem  fér,  itse  nbbun  ttlűadott  részletet  Brodancs  elb^^dsealesi^iiek  kere- 
tébe be  kellett  illeszteni. 

49* 


7  42  TOMÓRÍ  t*AT^ 

A  fenyegető  szavak  elnémították  mjudazokat^  a  kik  az  elbn 
zakodott  reményekben  nem  osztozáuak.  Határozattá  lett,  liogy  a 
király  a  mohácsi  mezőn  bevárja  az  ellensf^get  és  elfogadja  aiR 
ütközetet. 

•   Tomori  táborába  sietett,  a  hol  ujjongva  fogadták,  és  most 
már  készséggel  ráállottak,  hogy  a  királyi  sereggel  egyesüljenek 

Ezen  és  a  következő  napon,  míg  bandériumot  é^  zsoldos 
csapatok  érkezése  által  a  magyar  hadsereg  huífíotiiiyolcxezer  em- 
berre szaporodott:  a  két  fővezér,  hadnagyaival  megállapStá  aa 
ütközet  tervét. 

Az  idegenek,  a  kik  e  tanácskozásban  részt  vettek  —  a  len- 
gyel Gnojenszki  Lénárd,  a  rácz  Baldcs  Pál  és  Radics  Bosics  — 
higgadtan  fontolva  meg  az  ütközet  esélyeit,  azt  ajánlották,  hogy 
a  tábort  kísérő  nagyszámú  kocsikból  mintegy  szekérvárat  kell 
alakítani,  és  ennek  oltalma  alatt  várni  be  a  támadást  De  a  ma- 
gyar urak  erre  kevés  sülyt  helyeztek,  valamint  egyebekben  is 
feleslegesnek  tartották,  hogy  figyelembe  vegyék  az  óvatosság  köve- 
teléseit A  magyar  sereg  felállítására  a  Mohács  alatt  elterülő 
sikság  azon  részét  jelölve  ki,  a  mely  a  mai  Kölked  és  Nagy-Nya- 
rád  helységek  között  fekszik,  elmulasztották  megszállani  a  délnyu- 
gat felől  emelkedő  dombsoi-t,  bár  ezen  irányban  kellett  az  ellen- 
séget vámioL  Sőt  az  utolsó  napokban  arról  sem  gondoskodtak, 
hogy  az  ellenség  mozdulatai  felől  biztos  és  pontos  tudósításokat 
nyerjenek. 

A  fővezérek  nem  a  czélirányos  taktikai  intézkedésekben  lát- 
ták a  siker  feltételét  A  török  sereg  felől  jött  hamis  tudósítások 
hatása  alatt  állva,  azt  hitték,  hogy  merész  elhatározás,  az  erkölcsi 
bátorság  nagy  ténye  biztosítandja  részökre  a  győzelmet ;  és  hogy 
a  legelső  erőteljes  roham  el  fogja  dönteni  a  csata  sorsát 

Ez  lebegett  szemök  előtt,  mikor  augustus  29-én,  azonnal 
napkelte  után,  csatarendbe  állították  hadaikat  Az  volt  legfőbb 
gondjuk,  hogy  a  sereg  akadály  nélkül  kifejthesse  magát^  lehető- 
leg nagykiterjedésű  hadsorokban  rohanhasson  az  ellenségre,  és  az 
egész  vonalon  egyidőben  induljon  meg  a  viadal.  De  a  nap  legna- 
gyobb része  várakozásban  telt  el.  Az  ellenség,  mely  a  dombok 
mögött  táborozott,  nem  mutatta  magát  A  magyarok,  kitéve  a 
nyári  nap  hevének  és  a  bizonytalanság  izgalmainak,  türelmetlen- 


kl.V^Ti-: 


74:í 


kt^düi  kezdéuek»  Sokau  u  Király  köruyeiíetébtíü  í\/a  nuiuMVik, 
hogy  a  szultán  nera  akarja  elfogadni  az  ütközetet  és  tovább 
Toníil ;  art  ajánlották,  hogy  vissza  kell  térni  a  táborba.  De  ezt 
Toraori  határozottan  elkmezé.  >  Joblí  —  így  szólt  —  ma  a  török 
sereg  egy  részével,  tnint  holnap  az  egészszel  ütközui  meg.  A  gyö* 
zelena  bizonyos, «  Arról  sem  volt  tudomása,  hogy  a  szultán  összes 
haderejével  fog  szemben  állani. 

A  késő  délutáni  órákban  végre  feltűntek  az  ellenség  siorai, 
Tomori  jelt  adott  a  támadásra.  A  harcz  kezdetét  vette,  hogy 
néhány  óra  múlva  a  magyar  nemzet  egyik  leggyászosabb  veresé- 
gével  végződjék, 

A  cKiUi  részletei  általánosan  ismeretesek.  Áldozatai  között 
volt  Tomori  is,  a  ki  a  sereg  élén  vitézül  küzdve  esett  le.  *) 

Menüjében  terheli  a  csatavesztésért  a  felelősség  súlya 
Tomorit  ?  oly  kérdés,  melyre  könnyen  megadhatni  a  választ. 

Kötelessége  lett  volna  minden  erejével  oda  hatni,  hogy  a 
királyt  és  a  sereget  az  ütközet  elfogadásától  visszatartsa^  vagy  leg- 
alább elhalasztására  bírja.  A  meseszerű  hírek,  melyek  n.  mag}^ar 
táborban  a  könnyű  g^^őzelem  hiú  reményét  felkeltették ;  a  nemes- 
ség fenyegető  magatartása ;  az  a  körülménvy  hogy  az  6  ellenzése 
valószinüleg  eredménytelen  maradt  volna:  néni  menthetik  ki 
teljesen. 

Szerencsétlensége  vala,  hogy  saját  akarata  ellenére,  a  viszo- 
nyok hatalma  oly  állásra  helyezé,  a  melynek  nehézségeit  talán  más 
sem,  de  6  kevésbbé  mint  sok  más*  volt  képes  leküztleni. 

Kiváló  tulajdonai,  lelkesedése  és  önfeláldozó  buzgalma 
daczára,  nem  volt  a  rendkívüli  idők  embere*  Nagy  tetteket  csak  n 
magas  ambitió  vagy  a  felsőbb  küldetés  tudata  szülhet  Tomoriban 
egyik  se  volt  meg,  A  kolostori  élet  elfojtotta  lelkében  a  világi 
nagyra  vágyás  szellemét,  a  nélkül,  hogy  felébresztette  volna  azt  az 
ihletet,  mely  Amiimsi  Pétert  vag}^  Orieans  szüzét  az  ég  küldöt- 
tének hatalmával  ruházta  fel.  A  gondviselés  eszközének  tartotta 
roagát/  nem  választottjának.  Kész  volt  mindenre  vállalkozni :  de 

^)  Brodarkü  irja:  >Moiiiichu8  iii  primrt  aci<^  fertur  cecidig^e,  for 
titcr  pugnana ;  eius  caput,  a  trunco  ahscissum  postero  die  per  castm  bu- 
stinm  loro  tnnmpbi  fűit  circumtAtuüif  longae  hfistai?  affixum,  ^uod  post^^a 
attte  talicniacttlum  eacsaríe  stetÍBse  aiuut,< 


744  TOMOBl  PÁL 

csak  parancsnak. hódolva,  félig  kelleti eiiül;  nem  lelke  hemö  ösz- 
tönének sugalmazását  követve.  Es  kész  volt  mindeii  pillanatban 
félrevonulni ;  nem  áldozatkészség,  de  Önbizalon]  hiánya  miatt  A 
szerénység  és  alázatosság,  mely  dis^e  vala  a  zárdában,  gyönge- 
ség lett  a  táborban.  Nélkülözte  a  hadvezér  leglényegesebb  tulaj- 
donait: a  szilárd  akaraterőt,  a  kiUsö  köriilmények  betblyá^tól 
független  erélyt.  A  nehézségek  eWl^  melyekkel  szembesróllania 
kellett  volna,  inkább  kitért ;  a  háborgá  elemek  által,  melyek  fölött 
uralkodni  volt  hivatva,  inkább  hányattatni  engedte  magát. 

Azonban  habár  nem  tartozik  a  történelem  kimagasló  n^gj 
alakjai  közé,  nemes  jelleme  és  valóban  tragicus  sorsa  minden  idők 
tiszteletét  és  részvétét  biztosítja  emlékének. 

Jegyzetek. 

I. 

A  jeleu  tanulmány  első  részében,  (Századok,  300  lap),  Pasqualigo 
velenczei  követ  jelentései  alapján,  csak  röviden  emlithettem  föl,  hogy 
Tomori  Pál  az  1512-ik  év  tavaszán,  mint  királyi  követ  a  portára  kül- 
detett. 

Ezen  küldetés  czéljáról  és  eredményéről  részletes  tudósítást  nye- 
rünk n.  Ulászló  királ3mak  1512.  szeptember  14-én  Zsigmond  lengye! 
királyhoz  intézett  leveléből. 

Ulászló  és  Zsigmond  1511  -bon  követeket  küldöttek  volt  U.  Baja- 
zet  szultánhoz,  és  ezzel  öt  évre  fegyverszünetet  kötöttek.  De  a  szultán 
által  kiállított  oklevélbe,  a  magyar  követ  gondatlansága  folytán,  több  oly 
hibás  kifejezés  csúszott  be,  a  melyek  a  budai  udvarnál  aggodalmakat 
keltettek.  Ezen  hibák  kiigazításának  kieszközlése  végett  küldetett  Tomori 
Konstantinápolyba. 

Mivel  pedig  Bajazet  szultán  aggkora  miatt  halálának  esélyét  is 
számításba  vették^  erre  vonatkozólag  utasítással  látták  el  Tomorit. 
Mindenek  előtt  be  kellett  várnia,  vájjon  az  uj  szultán  vagy  tanácsosai 
nem  tesznek-e  magok  lépéseket  a  követnél,  a  fegyverszünet  megerősítése 
tárgyában.  Ha  ez  irányban  ők  fordulnak  hozzá,  azt  kellett  válaszolnia^ 
hogy  ő  az  előbbi  szultánhoz  küldetett,  az  oklevél  kiigazítása  végett,  s 
így  nincs  felhatalmazva,  hogy  az  uj  szultánnal  tárgyalásba  bocsátkoz- 
zék ;  de  meg  van  győződve  arról^  hogy  ha  az  új  szultán  követet  küld  a 


ÉLETE.  745 

magyar  királyhoz^  ezt  késznek  fogja  találni  az  clödjc  ált^I  letcBÍtett 
béke  és  baráti  viszony  megerösitésére.  Ha  pedig  a  portán  nem  tennék 
meg  a  kezdeményező  lépést,  Tomori  volt  hivatva,  hogy  kellő  óvatossággal, 
és  úgy  mintha  megbízás  nélkül  tennné ,  hozza  szőnyegre  a  fegyver- 
szünet megerősítésének  ügyét ;  és  az  új  szultánt  követ  küldésére  kész- 
tesse. A  magyar  udvarnál  nagy  súlyt  helyeztek  arra,  hogy  a  fegyverszü- 
net megerősítése  iránt  a  tárgyalások  Budán  folyjanak ;  és  pedig  nem  csak 
azért,  hogy  a  szultán  látszassék  békét  kérni ;  hanem  főleg  azért,  hogy  a 
király  időt  nyerjen,  míg  véglegesen  határoz  az  iránt,  vájjon  békét  kös- 
sön vagy  háborút  indítson. 

Tomori  még  útban  volt,  két  vagy  három  napi  járásnyira  Kon- 
stantinápolytól,  mikor  Bajazet  haláláról  értésült.  A  török  fővárosban 
I.  Szelim  tanácsosai  nagy  előzékenységgel  fogadták,  és  kijelentvén  előtte, 
hogy  az  új  szultán  kész  az  atyja  által  kötött  fegyverszünetet  megtar- 
tani, felkérték,  hogy  ő  is  küldője  nevében  erősítse  meg  azt.  Tomori,  uta- 
sítása értelmében  kijelenté,  hogy  ő  a  szultán  atyjához  küldetett,  nincs 
tehát  felhatalmazva  az  új  uralkodóval  tárgyalni ;  egyúttal  ajánlotta, 
hogy  az  küldjön  követet  Budára.  De  a  török  diplomaták  csakhamar 
észrcvetteTc,  hogy  a  követnek  valamely  utógondolata  van,  és  mindent 
megmozdítottak,  hogy  a  fegyverszünet  haladéktalan  megerősítését  esz- 
közöljék ki.  Maga  Szelim  szultán  is  fogadta  Tömörít,  és  kinyilatkoztatá, 
hogy  a  békét  Magyarországgal  ép  úgy  meg  akarja  tartani,  mint  atyja ; 
minélfogva  megparancsolta  a  végvárak  parancsnokainak,  hogy  a  béke 
megsértésétől  tartózkodjanak,  míg  a  magyar  király  a  belie  megkötése 
végett  követet  küldend  a  portára ;  ő  —  úgy  mond  —  e  czélból  szívesen 
küldene  maga  is  követet  Budára,  de  mivel  már  is  van  ott  egy  küldötte, 
nem  tartja  illőnek,  hogy  most  mindjárt  egy  másikat  küldjön ;  végre 
megbízta  Tomorit,  hogy  Ulászló  királynak,  a  kit  » nagybátya  és  testvér 
gyanánt«  tisztel ;  üdvözletét  jelentse,  és  levelét  kézbesítse  neki. 

Tomori ,  kitüntetésekkel  és  bizonyosan  értékes  ajándékokkal  is 
elhalmozva,*)  csakhamar  útra  kelt,  és  september  11-ikén  érkezett  meg 
Budára,  a  hol  az  általa  hozott  » várakozást  meghaladó  jó  tudósítások < 
nagy  örömet  idéztek  elő.  *) 

*)  »Dimisit  eundcm  uuncium  nostrum  valde  honoratumc  irja  a* 
király. 

2)  Ulászló  király  ezen  fontos  levele  közölve  van  az  Acta  Tomi- 
dana  czímü  lengyel  oklevéltárban.  II.  127 — 9.  11. 


746  TOMORI  PÁL  ÉLETE, 

•  Azouban  az  eredmény  nem  felelt  meg  a  reményeknek*  A  fegyver- 
szünet megerősítése  iránt  a  tárgyalások  nem  Budán  történtek.  A  király 
kényszerítve  volt  emiatt  Konstantinápolyba  küldeni  követét.  ^) 

n. 

Ezen  dolgozatnak  ugyancsak  első  közleményébe o  {311.  lap)  emlí- 
tettem,  bogy  Tomori  Pálnak  kalocsai  érsekké  t<^rtént  kinovezteté@«t  Vf^ 
Adorján  pápa  1523.  február  4-én  erősítette  incg.  De  miudon  két&i%el 
kizáró  kútforrásra  nem  hívatkozbattam.  Ezt  megtaláltam  a  pá|vHJ  i^onsifi- 
toriumok  bivatalos  jegyzőkönyvében.  Az  1523.  február  4-éii  tartott  üt^s 
jegyzőkönyvének  ide  vonatkozó  belye  így  bungyjk :  sSíiuctisainiiis 
Dominus  noster  communicavit  literas,  quas  acceperat  a  Kege  Ungaríae, 
per  quas  supplicabat  Suac  San cti táti,  ut  Ecclesiae  Colocensi  providere 
dignaretur  de  persona  Pauli  Ordíuis  fratrum  minorum  de  observantia. 
Et  Sanctissimus  Dominus  noster  dictae  Ecclesiae  Colocensi,  vacanti  jam 
biennium  per  obitum^  providit  de  persona  dicti  Pauli.  Et  quia  alias  pug- 
naverat  contra  infideles,  antequam  ingrederetur  religioncin^  ct  propriig 
manibus  etiam  interfecerat,  fűit  dictum,  quod  Papa  dispeusaret  ad  par- 
tém per  breve,  et  praecíperet  ei  ut  consentiret  provisiani  de  se  facta,  et  de 
annata,  ut  illa  converti  deberet  in  expeditionem  contra  Turcas.  Prout 
ordinavit  Sua  Sanctitas.c  ^) 

Fraknói  Vilmos. 

1)  L.  Marino  Sanudo  Világkrónikája.  Tört.  Tár.  XIV.  231.,  232.  II. 

2)  A  bíbornoki  collegium  consistoríalis  levéltárában,  Rómában.  A 
jegyzőkönyv  197.  lapján. 


MÉG  EGY  SZÓ  A  >MILLENARIUM€.RÓL. 


Botka  Tivadar,  kinek,  félszázados  működése  alatt,  oly  sok 
becses  terméket  köszönhet  tudományos  irodalmunk,  a  > Századok* 
június  havi  füzetében  újra  hozzászól  > A  Magyar  ezeréves  jubi- 
leum időkérdéséhezc,  védelmezve  1878ban  e  fűzetekben  kifejtett 
állítását,  melyeket  —  úgymond  —  »Pauler  a  tavalyi  »Századok€ 
két  czikkében  keményen  megtámadott ....  de  elébbi  nézetemben 
ütött  rést  nem  találván,  azokat  most  is  fenntartom,  s  ezúttal 
bővebben  kifejteni  kivánom.«  *)  Figyelemmel  végigolvasva  a 
czikket,  azt  gondoltam,  hogy  még  egy  második  czikk  fog  követ- 
kezni, mert  az  előttünk  fekvő  csak  ismétli,  de  nem  támogatja  új 
okokkal  az  állítást,  hogy  a  magyar  nemzet  letelepedését  e  hazában 
884-től  kell  számítanunk.  Vártam  tehát,  de  folytatás  nem  jelent 
meg.  A  kérdés  tehát,  —  azt  tartom  legalább  én  —  ott  áll  ma  is,  a 
hol  állott  Botkának  újabb  czikke  előtt  Mindazonáltal  a  honfog- 
lalás idejének  kérdése  ránk  magyarokra  nézve  oly  fontos  vagy  — 
tán  szabatosabban  szólva  —  oly  érdekes,  hogy  minden  adatot  vagy 
állitás,  mely  rá  vonatkozik  —  kivált  ha  oly  nagy,  és  méltán  nagy 
tekintély,  mint  Botka  Tivadar  veszi  aegise  alá  —  megérdemli, 
hogy  minden  oldalról  megvizsgáltassék.  Ez  szolgáljon  mentsé- 
gemre, hogy  a  »Századok€  olvasóinak  türelmével  visszaélve,  még 
egyszer  bolygatom  a  »Millenarium«  kérdését.  De  igyekezni  fogok, 
hogy  rövid  legyek,  és  az  talán  kieszközli  számomra  a  szíves  olva- 
sónak elnézését. 


Botka  Tivadar  nagy  fontosságot  tulajdonít  a  kérdésnek  — 
négy  lapot  szentel  arra^)  —  hogy  a  Pannonica  Legendában  említett 

>)  Századok,  1881.  466. 

-)  Századok  1881  —  483.  487. 


748  MÉG  E{í¥  ező 

magyar  király  nem  mint  Szratoplug  sssövetségese  jelent  meg  a 
Duna  mellett.  Ha  szándékom  volua  a  keleti  &ank  birodalomnak^ 
vagy  Szvatoplugnak  történetét  írni,  kétségkívül  belemennek  a  kér- 
désbe, 8  talán  merném  azt  vítatnij  még  az  esetben  is,  ha  Dümmler 

—  mint  Botka  állítja  —  időközben  más  véleményre  tért  is  volna ; 
mert  Dümmler  ugyan  jeles  tudós,  de  a  tudományban^  oly  kérdésekben^ 
melyekben  ugyanazon  források  másnak  k  rendelkezésére  állnak,  a 
feltétlen  tekintélynek  nincsen  helye:  de  a  »Millenarium«  kérdéaó- 
vel  e  körülmény  csak  igen  laza,  úgy  szólván  semmi  összefüggésben 
sincs.  Én  csak  mint  valószinűséget  emlitém,  nem,  a  mint  Botka 
felfogni  látszik,  mint  lényeges  körülményt  r^)  s  azért  e  kérdést  biz- 
ton mellőzhetem,  sőt  kell  is  mellőznöm^  hogy  az  olvasót  ismét- 
lésekkel ne  fáraszszam. 

Nagy  fontosságot  tulajdonit  továbbá  Botka  a  körülmény- 
nek is,  hogy  a  Pannónia  Legenda  újabb  latin  fordításában  »Un- 
grorum«  rex€  áll,  nem  »Ugricus  rex€  mint  a  Dümmler  által  ki- 
adott, és  általam  is  idézett  szövegben  áll :  a  mi  —  úgy  vélem  — 
a  kérdés  lényegére  nézve  szintén  teljesen  közönyös  és  irrevelans. 
Én,  igaz,  hogy  Miklosichnak  régibb  fordítását  idéztem,  de  for- 
gattam és  idéztem  az  6  szláv  szöveget  is  Bielowszky  kiadásában^)^ 
és  iparkodtam  azt,  a  mennyiben  a  mellékelt  lengyel  fordítás 
segítségével  képes  voltam,  megérteni.  Ezzel  azonban  nem  vete- 
medem arra  a  nevetséges  arrogantiára,  hogy  ítéletet  akaijak  mon- 
dani egy  Miklosichnak  fordításai  felett,  s  el  akarjam  dönteni,  mi 
jobb  >TJngrorum«  avagy  »XJngricus  rex«  ?  Készségesen  elismerem 

—  kénytelen  is  vagyok  benne  —  hogy  ha  Miklosich  a  régibb 
>Ungricus  rex«  szót,  újabb  fordításban  »Ungrorum  rext-szel 
cserélte  föl,  az  kétségkívül  hívebben  fejezi  ki  az  ó-szláv  szö- 
veg értelmét,  mint  a  korábbi  fordítás :  de  abból,  hogy  »a  ma- 
gyarok királya*  —  vegyük  annak  —  a  Duna  tájain  Metho- 
diussal  találkozott,  magában  véve  nemcsak  az  állandó  letelepedés 
nem,  hanem  még  az  sem  következik,  hogy  e  király  Árpád  volt, 
mert  a  magyarokat  illetőleg  » Fejedelmekről*  »Oberkönig«-röl  — 
Hunfalvy  P.  és  Rössler  fordítása  szerint  —  Lebediábau  mái*  Ibu 


0  Századok.  lí^SO.  100.  1. 

«)  Századok  1880.  99.  I.  2.  jegyzet  alatt. 


^    ^'Mlt/LlíNAH)rM«-ll(*>í.. 


749 


&ta  <  mif  kí^nnrijebeílijíKt,  vagy  Eiödot  is  Koiisiaritjuus  >elsö 
vajdájuk*-nak  nevezi.  *)  Ep  ez  oküál  fogva  nem  bocsátkozom  az  >  Un- 
gricus  rex€  és  >tJngrorum  rex«  nyelvészeti  fejtegetésébe  sem :  do 
eszembe  jutnak  ama  jeles  tudósok,  kik  Astrik  esztergomi  érsek- 
eégét  főleg   azért  védik,  mert  j^Ungronim   Archiepiscopusnak* 

nratik,  mi  szerintük  a  kalocsai  érsekről,  nem  levén  az  az  egész, 
magyar  egyház  feje,   nem  lett  volna  mondható :  midőn  IX.  Leo 

ipápa  —  ki  csak  tudhatta  a  XI.  gzázad  nomendaturáját,  — * 
1051-beü  sGeorgio  Colodensis  ecclesie  Ungronim  archiepisco- 
pusrólt  tesz  említést.*) 

EgyAltalában  véve,  Botka  Tivadar  régibb  czikkeiben  úgy 
mint  a  mostamban,  tiilnyomólag  oly  körülmények  vitatAsával  fog- 
lalkozik, melyek  a  Miilenari um  kérdésére  nézve  majdnem  telje* 
sen  közönyösek,  s  legföljebb  mint  segéd-okok'jöhetnéuek  tekintetbe : 
a  leglényegesebb  kérdésről  pedig,  melytől    az  időpontnak  meg- 

.határozása  függ  —  úgy  szólván  semmit  sem  mond.  E  kérdés  pedig 

paz :  mikor  volt  a  bolgár  háború,  melyről  Botka  maga  beismeri, 
hogy  893.  előtt  nem  történhetett  ?*),  mert  Konstantin  császárnak 
határozott  tudósítása  szerint,  a  magyarok  e  háború  idejében  még 
Etelközben  laktak,  és  csak  anuak  következtében  verettek  ki  onnan 

Pé8  kényszerűitek  a  Duna-Tisza  tájaira  telepttlni.  Igaz  ugyan, 
hogy  a  porphyr  palotában  született  császár  müveiben  gyakran 
forduluak  elŐ  pontatlan,  sőt  még  érthetetlen  —  legalább  nekünk 
érthetetlen  —  dolgok  is,  és  azért  jól  mondja  egj'ik  legújabb 
történetírója,  Bambaut,  hogj^  a  mig  a  magjíiroknál,  horvátoknál, 
szerbeknél,  történészek  és  akadémiák  lesznek,  a  >de  Admini- 
stratione  Iraperii*  c^ímü  müve  bírálati  vitatkozásoknak  tárgya 
lesz:  de  szintoly  igaz,  hogy  ismét  Rambaut  szavait  idézzem: 
hogy  a   mi   a  Biblia  és  Herodot  a  Kelet   népeinek,   Caesar  a 

Lceháknak,  Tacitus  a  germánoknak ;    az  e  mö  Európának  Ázsia 

rfelé   esö  északi  és   délkeleti  népeire  nézve;   >az   északi    népek- 


')  Hnnfalvy  P.  Etlinographia,  'JOl,  Rössler,  Rumiiuische  Ötudíeo, 
362.  l 

5»)  Jiiffe:  Hege«ta  Pontifictun  3222.  szám  alatt 

*)  Kod B tanti n  Porphyr.  Szabó  Károly  gscckfoglalójáhan.  Akad.  Eti^* 
eitö  1860.  117.1. 

«)  Századok.  U7a,  346.  1. 


750  MÉG  EGY  m6 

nek  Genesis-könyYe«^).  Az  ö  tanúmlgtátelét  tehíit  amúgy  kouf'  \ 
nyen,  tüzetes  és  nyomós  okadás  nélkül  félreTetní  nem  lehet  j 
annál  is  kevésbé,  mert  a  fennérint^tt  kérdésben  más  byzantin 
történetírók,  például,  —  hogy  a  korra  nézve  legközelebb  allékat 
említsem  csak  —  Georgius,  Monachus  és  Theophanes  folytatója  is 
támogatják.  Ezek  szerint  a  byzantinusok  a  Duna  mellől  hívták 
segítségül  Árpád  és  Kurzán  magjai'  vezéreket;  a  görög  flotta 
szállította,  át  a  segélycsapatokat  Bulgáriába,  és  a  barcznak  szfu- 
helye  a  mai  Dobrudsa,  Silistria  és  Váruának  vidékei  voltak  ') 
Már  pedig  bajos  elhinni,  hogy,  ha  a  magyarok  ekkor  Botka  szerint 
már  mintegy  tíz  év  óta  a  Duna  melletí  lettt^k  volna  letelepedve^ 
a  bolgárokat,  kiket  másutt,  közelebbről  érhettek,  a  Duna  tor- 
kalata  felül  támadták  volna  meg.  Ezekkel  szemben,  Botka  egy, 
kétes  hitelű  forrásra  —  »ein  Machwerk*,  mint  egyik  tekintélye, 
Ginzel  megjegyzi  —  a  Pannonica  Legendára,  vagyis  tulajdonké* 
pen  nem  is  arra,  mit  az  mond,  hanem  a  mit  ö  egy  ott  említett 
tényből  következtethetni  vél,  támaszkodik.  Logicai  szükségképi- 
seggel  következik-e  az  Ungrorum  Rex  találkozásából  Methodiussal 
a  Duna  táján  az,  hogy  a  magyarok  már  884-ben  mai  hazájukban 
laktak  ?  és  ha  igen :  a  Pannonica  Legendából  vonható  e  következ- 
tetés elég  erős-e  arra,  hogy  ezzel  Konstantinusnak,  és  a  byzantí- 
nusoknak,  az  akkori  világ  legmíveltebb  és  legjobban  értesült, 
majdnem  egykorú  íróinak  tudósításait  elvethessük  ?  ez  a  kérdés  ; 
a  melyre  —  úgy  látszik  nekem  —  Botka  értelmében  »)gennel« 
válaszolni,  csupán  a  Pannonica  Legenda  alapján,  nem  lehet.  Más 
foiTásokkal  kellene  tehát  azt  még  támogatni ,  és  Konstantinust 
ostromolni,  mit  Botka  1878-ik  czikkeiben  meg  is  próbált*)  Siker- 
rel-e ?  vagy  nem  ?  Ítélje  meg  az  olvasó.  Ujabbat  most  sem  mond, 
sőt  a  régiek  közül  is,  hallgatag,  elejti :  »a  mindeure  figyelő  séber 
Signoriának  tudós  fejét*  Dandolot:  de  ismétli  és  nagy  súlyt  tulaj- 
donít annak,  hogy  Fridrik  aquiléjai  patriarcha —  »ki  887 — 897-ig 
élt«  —  többszöri  harczokba   elegyedett   a  magyarokkal,    mit  a 


^)  >I1  est  la  geiiese  des  peuples  du  Nord.€  Kambaut,  L  empire  Grec 
au  X.  siecle  174.  l. 

2)  Lásd  Szá/adok,  1880.  112.  lapon  ide/ett  forrásokat, 
^)  Régibb  okoskodását  1.  Századok.  1878.  545.  es  kk.  1. 


A    »Mt!.l.í':S\ninM-.RÚt.. 


UfigaromnK  nevezettől  iioz  kapcsuUtba,  *)  Étidig  általíibiii 
ízt  tartották  —  De  Kuheis,  nz  aquik^jjü  egyház  moüögraphuaa 
§p  úgy,  miot  például  legújabban  Pothast  és  Glória  —  bogy  I. 
i^ridrik  901 — 922.  közt  ült  a  patriarcha  széken,*)  Botka  Kenner 
értekezésére  hivatkozik,  melyet  az  Aquilejában  talált  római 
l-leletekröl,  »die  Fundkarte  von  Aquileja«,  írt,  hogy  Fridrik 
> 897-ben  halt  meg,  de  m&v  884.  kezdette  kormányzását  ésFriaul 
legvédését  a  magyarok  ellen 4^  ^  Felütöttem  tehát  az  értekezést 
5s  nem  minden  nehézség  uélkfil  megtaláltam  a  legvégén*),  az  egyet- 
len helyet,  mely  Fridrik  patriarcháról  szól,  a  jegyzetet,  melyben 
Lenner  Bertolinak  »Le  antichitá  d^Aquilejac  czímű  munkájának 
kéziratban  maradt  második  és  harmadik  kötetének  tartalmát  ismer- 
tetvén me^egyzi,  hogy  íiz  abban  foglalt  —  szórul-szóra  iilézem : 
*Mittelalterlichen  Grabsteine  der  Patriarchen  Fridrich  {f  897)^ 

Poppo  {-f  104:2,) sind  aus   Sammelwerken  abgeschrieben 

worden.x  Fridrikn^í  epltaphiumát  közli  a  »Vitae  Episcoporam 
_et  Patriarcharum  Aqnilejensium^,  melyet  Muratori  adott  ki  a 
►Scriptores  Rerum  Italicanimt  XVL  kötetében,  egyúttal  kimn- 
atván,  hogy  a  munka  1358-ban  íratott.'^)  I)e  Rubeis  később 
aegtalálta*  é8  I^Ionumenta  Ecclesiae  Aquilejensis  czímű  ismert 
núxe  Appendixéiben  újból  kiadta  e  munkának  egy  töredékét,  mely- 
en ez  epitaphiimi  szinttel  benn  foglaltatik,  és  kétségét  fejezte 
vájjon  az  egész  Vitae  1358^baa  iratott-e?  s  nem  készűK 
pk-e  egye^  részei  korábban,  külön  külön  időben  ?  de  az  ö  köz* 
6fte  sem  irathatott  a  XIII.  század  elejénél  korábban,  mert 
patriarchák  közt  megemlíttetik  Volker  ki  1204-tÖl  1218-ig  ült  a 
UtiareUai  széken,  éameraniai  Bertholduak,  a  mi  Gertrúd  kinily- 


*)  U  S^siíidok.  188L  488.,  489. 

*)  Do  Rubeis :  MoímuHíiitíi  KccleSic  Aquilcjeusía  454,  L  Pothiul, 
Tegweis,  durch  clie  íitisch.  ilee  Mittelaltoi'd,  Suppleoiciit  26ÍÍ.  Oloria; 
limpchdió  delli;  loísioni  teoncopmticlio  de  Piilougvaíia  e  íJiidoniaticn 
fc(f7»  ki  egy  cgcW*  kia  ivodalomríi  hivatko'/ik. 

a)  8zá»aduk  1881.  489.  -)  jegyzet* 

*)  Mítthcilangeu  dcr  k,  k.  Ceaíndkommíssion  xur  Erforarhuug 
nd  Krhttltung  dcr  Baudcnkmlíler  18G5.  106,  1. 

*)  iScriptoivs  Kenun  Itali  eurum  XVL  4,  ca  —  Fridrik  ele  tért*  voual- 


752  MÉG  EGV  87.6 

nénk  iestyéréaek  volt  közvetlenfii  e15(lje,  ^)  Mindkét  —  néMny 
szó  kivételével  —  azonos  szöveg  említi  Fridriknek  faarcj:át  a 
magyarokkal,  valószínfileg  a  siriratra  támaszkodva,  melj  ^zeiint: 
»IJngarorum  rabiem  magnó  moderauijne  pressit 
Fecit  et  Hesperiam  pacem  habere  bonam^«  de  egyik  sem 
említi  Frídriknek  halála  évét  Ha  tehát  Keoner  F.  azt  jegy2eiében, 
mint  az  6  feladat&ra  nézve  tökéletesen  közönyös  körülményt^  mel- 
lékesen 897-te  teszi :  lehet  az  hibás  következtetés,  lehet  az  köoy- 
nyelmű  idézés,  lehet  talán  valami  forráson  alapuló  áüitá^:  de  for- 
rását  megnevezni,  állitását  igazolni  elfeledvén  neki,  kivált  De, 
Rubeis-sel  szemben,  hitelt  nem  adhatunk.  Egyébiránt  az  égése 
tudósítás  Fridrik  harczairól  a  magyarokkal,  több  mint  gyaná^ 
Maga  De  Rnbeis  e  skepticus  megjegyzéssel  kíséri :  »ha  elhihetui« "}. 
A  Yitaekban  —  ha  nem  is  tekintjük,  hogy  mennyivel  későbben  írat- 
tak —  több  képtelen  dolog  van,  mi  hitelüket  épen  nem  képes  emelni 
Fridrik  patriarchának  p.  o.  53  éves  uralkodást  tulajdonítanak, 
Ursust,  ki  928—931.  közt  élt,  11.  Berengar  korába  helyzik.  Hogy 
száz  évvel  ezelőtt  régibb  történetíróink,  kiknek  a.  tudomány  akkori 
állásában  a  külföldi  forrásokat  critice  vizsgálni  sem  idejök,  sem 
módjuk  nem  volt,  De  Rubeis  töredékének  mindenben  teljes  hitelt 
tulajdonítanak*),  az  érthető,  és  dicsőségükből  semmit  sem  von  le : 
de  nekünk  már  most,  kik  előtt  egy  század  vívmányai  fekszenek, 
szigorúabbaknak  kell  lennünk,  és  nem  szabad  ily  későkori,  ana- 
chronistikus  feljegyzésekre  támaszkodni,  melyek  legjobb  esetben, 
a  fennebbiek  szerint,  valami  X.  századbeli  eseményre,  talán  a 
Kézainál  és  egyéb  krónikásainknál  érintett  karinthiai  hadjáratra, 
melyben  az  aquilejai  patriarcha  is  szerepel^),  vonatkozhatnak, 
és  így  a  >Millenarium<  kérdésével  amúgy  sincsenek  kapcso- 
latban. 

Érinti  Botka,  hogy  »Pauler  Wattenbach  tanárra  hivatkozva, 
kétségbevonja  a  magyarok  helvetiai  feltűnését,  de  Wattenbachot 
Ginzel  számosabb  hibái  miatt  megrótta;  úgy,  hogy  öt  döntő  auctoritáa- 

1)  De  Bubeis  i.  h.  10. 
*)  Si  eredére  liceat  i.  h.  454. 
')  Katona,  História  Critica  Ducum  1G2.  1. 

^)  K^zaí,  Endlichemél,  Monuni.  Arpadiaua  104.  Marci  Ckrouicon 
31,Thuróczyiiál  33  c.  V.  ö.  Szabó  Károly,  Vezérek  kora  129.  1.  2.  jegy*. 


A   »3ín.r.EKARItTMf-R(Sn, 


JM 


nak  elfogadnunk  nom  kbot.  ^)€  A  nézeteltérések  Ginzel  és  Watten- 
bach  közt — legiiláW>  azok*  a  melyekre  Eotkabívatküzik  —  V.  István 
papa  levelének,  melyet  állítólag  Szvatoplugüdc  irt,  autbenticitására 
(Lében  der  Slavenapostel  9. 1.) Sz.-Kelemen ereklyéi feltíilálAsának 
dátumára  (u.  o,  20,)*  Cyrill  és  Metbodius  bolgárországi  tartózkodá- 
sára (n.  0,  39J.),  Metbodius  dogmaticus  nézeteire  (u- 0.47),  VIIL 
János  pápa  jellemére^  (U.  o.  73.)  és  végre  arra  vonatkoznak,  bogy 
Watteubacb  >a  paononiai  legenda*  tudósítását,  mely  szerint  Me- 
tbodius testvérét  a  chazarokhoz  elkísérte^  >igeD  valÓ8zinüuek« 
(w.  o,)  tartja  (u,o.  27.  lap,*),  $  általdhan  a  ^Pannóniai  Lef^endaH 
*  egiüz^n  m ef/h ízíui ( 6  forrás nak<  ^ah  ija nz  ve rl^issltcli e  QurUe  <*n ek 
tfktnri  Látni  való,  bogy  e  különbdzö  vélemények  mind  igen  dis- 
putabilis tárgyakra  vonatkoznak,  s  a  legtöbb  esetben  Wattenbacb 
alig  fejeat  ki  más,  mint  óvatos  véleményt :  de  bagyján !  Elismei-eni, 
.legalább  itt  és  most,  bogy  mind  e  kérdésekben  Ginzelnek  van 
igaza,  még  abban  is,  bogy  a  »Pannonica  legendát*  >ganz  verláss* 
liche  Quellet-nek  tekinteni  nagy  hiba.  Még  azt  sem  vizsgálomt 
logieaie  a  következtetés,  hogy  egy  széles  tudományú,  helyes 
ítíletüt  8  azért  elismert  tekintélyű  tudós,  mint  Wattenbacb,  azért^ 
mert  Cyrill  és  Metbod  életére  nézve  egy  specialista  író  némely 
tévedésen  (?)  kapta,  más  kérdésekben  aem  szerepelhet  mint  auc* 
toritás  ? :  mert  jelen  esetben  nincs  szükségem  rá.  Én  ugyanis  nem 
a  behetiai  kalaodra  nézve,  hanem  annak  bebizonyítására  idéztem 
> Deutschlaruk  Gescbicbtsquellen<  c^imű  mtivét,  hogy  az  > Anna- 
les Sangallenses  maiores,  melyekből  Botka  e  888-ik  évi  becsapást 
kiolviishatni  vélte :  nem  tai*tahníiznak  egykorú,  az  eseményekkel 
párhuzamosan  történt  íeljegyzéseket,  űgy,  bogy  a  mit  bizonyos 
évhez  elbeszélnek,  arról  fel  kell  tenníink,  hogy  csakugyan  akkor^ 
vagy  legfeljebb  kevéssel  utóbb  történt :  hanem  csak  a  X.  szílzad 
közepének  compilatioi.^  ^)  Állítja  jiedig  ezt  Wattenbacb  azért, 
mert  ez  évkönyveket  955-ig  egy  kéz  iVía,  mit^  ha  Botka  el  nem  hisz 
M  oly  megbizhatatlan  irónak,  ki  még  a  Pannonica  legendát  is 
Aganz   zuverlássigc  Quellec-nek    tartja:  megtalálhatja    ugyanez 

')  Sdli&adok,  1881.  488,  l 

^)  Botkúuál  i.   h,   u    21.    liip   úM,   de   a;&ou  Watteiiliachoak    m^xe 
9\Ö  sem  forddl,  a  így  az  valódéi iitilejtr  h  uvm  ídtfzett  27.  lap  les«. 
3)  Híizadok  1880,  101. 


754  MÉG  EGY  SZÓ 

adatot  Pertz  Monumentáiban,  a  Scriptorc^s  I,  kötetébt^ii  ia,  a 
nevezett  érkönyvek  szövege  előtt  levő  bevezetésben.  Hogy  én  a 
magyarok  888-iki  megjelenését  »Helvetiá4-ban  kétségbevöntam, 
az  csak  saját  következtetésem  volt  e  tényből,  melyet  még  azzal  k 
véltem  támogathatni,  hogy  »hisz  maguk  ez  évkönyvek  szerint 
Arnulf  a  magyarokat  azon  helyekről,  hol  elzárva  voltak  —  a 
Gog-  és  Magóg-féle  népek  mondája!  —  csak  892*ben  bocsátá sza- 
badon. <  E  körülményre,  ez  ellenvetésre  nem  találok  Botkánál 
választ,  pedig  az  ő  szempontjából,  ki  a  »clusa^*kat,  >/íyöröketí,  a 
magyarok  elzárását,  szó  szerinti  értelemben  vészig  annak  kétszeres 
fontossággal  kellene  bírnia.  *) 

Megvallom,  nehéz  megállanom,  hogy  itt  egy  pár  szót  ne 
szóljak  a  >vallumok«-ról,  melyeki*ől  beszélve  Botka  római  és  chinai 
erősségeket  és  védrendszert,  avar  >ringeket«,  az  oroszok  és  cha- 
zárok  árkait  —  vagy  talán  régi,  még  árpádkorú  magyar  szóval 
élve  —  >gyepüit«  és  ama  mondat  korlátokat,  melyek  közé  a 
magyarok  szorítva  lettek  volna,  egynek  veszi  és  igy  a  IX.  szá- 
zadbeli keleti  frank  birodalomban  —  nem  is  tekintve  a  geographiai 
képtelenségeket  —  állandó  védrendszert,  s  a  mi  ennek  szükség- 
képi feltétele,  állandó  hadsereget  tart  lehetőnek.^)  Már  a  Korán,  a 
keleti  mondák  beszélnek  vészthozó  népekről,  kiket  herosok  elzár- 
tak, de  a  kik  ki  fognak  tömi,  ha  a  világnak  vége  közeledik  •) 
Liudprand,  Widukind,  kinek  elbeszélése  szerint  Nagy  Károly 
az  avarokat  zárta  el  így,  hogy  azokat  azután  Arnulf  —  mint 
magyarokat  —  kibocsássa,  *)  e  mesét  hangoztatják,  s  arról  még 
Anonymusunk  is  irt:  »Szittyia  keleti  részén  voltak  a  Gog  és 
Magog  népei,  kiket  Nagy-Sándor  elzárt «  >quos  includit  Magnus 
Alexander. «  *)  De  túl  menne  feladatomon,  és  talán  nem  is  szük- 
séges a  bővebb  és  tüzetes  czáfolat  és  ámbár  Botka  erősen  és 
ismételve  állítja,  »hogy  az  egykorú  Liudprand  és  Widukind 
teífti  szemekkel  látták «  a  >  magyarok  ellen  emelt  és  Arnulf  által 


^)  Századok  1880.  101. 

2)  »Szüzadok«  1878.  Ö49.  es  kk.  11.  1881.  472.  ea  kk.  11. 

^)  D'OhsBOii,  Des  peuplcs  du  Caucase  131  — 14  5. 

*)  Pertz  Mon.  SS.  III.  420. 

*)  Auouyni.  Caput  1. 


A  »millenarium<-r6l.  756 

megnyitott  vallumokat  ^)«  ;  legyen  szabad,  míg  forrásokat  nem 
idéz,  kétségbevonnora,  hogy  a  931-ben  még  gyermek  cremonai 
püspök,  s  a  művét  967-ben  írt  corvey  szerzetes  » egykorúak «  vol- 
tak, Magyarországon,  a  pogány  magyarok  közt  megfordultak,  és 
az  Arnulf-féle  »vallumokat<  látták  volna  ^);  még  kevésbé  tartom 
valószinűnek,  hogy  az  általa  idézett  többi  annalisták,  különösen 
pedig  a  XII.  században  compilált  Annales  Ratisponenses-eknek 
szerzője  vagy  szerzői  e  szerencsében  részesültek  volna.  Ha  ez 
utóbbi  Annalisoknak  egyáltaljában  van  valami  jelentőségük  a 
magyar  »Millenarium«-ra,  az  az:  hogy  a  magyarok  kihozatalát 
Arnulf  által ,  » Amulfus  Ungarios  eduxit«  894-ik  esztendőre 
teszik,  és  minthogy  ugyanez  évre  említik  Formosus  pápa  kimú- 
lását, ki  tudvalevőleg  896-ban  halt  meg :  a  magyarok  letelepülé- 
sét is  896.  tájára  képzelik,  mi —  ha  bizonyít  valamit  —  mellettem 
és  895.  és  nem   Botka  Tivadar  és  884.  mellett  tesz  tanúságot.  ^) 

Pauler  Gyula. 


1)  Századok  1878.  550.,  1881.  474. 

2)  Watteubacli,  Deutschland  Geseliichtsquellen  I.  267.,  340.Pertz 
Mon.  SS.  III.  264. 

^)  Aimales  Hatitjponciises  Pertz,  i.  h.   XVII.    582.   Wattenbach   i. 
h.  II.  291. 


Századok.   1881.  X.   füzet.  50 


ADALÉK 
SINKAI   GYÖRGY   ÉLETIRATÁHOZ. 

MÁSODIK    KÖZLEMÉNY. 


Nevetséges  es  hiíi  hányavetiség  az,  hogy  szerző  neinzeto 
dicsőségét  egyedül  származásáért  vitatja,  a  mit  másképen  nem  érde- 
melt ki ;  sőt  gyalázatára  válik,  hogy  oly  dicső  származás  után  oly 
semmiségre  sülyedt  alá.  Mint  a  vizek,  úgy  a  nemzetek  eredete  is 
csekély.  S  főleg  azok,  a  melyek  romokból  s  más  nemzetek  marad- 
ványaiból keletkeztek,  önlétüek  (autonóm)  és  uralkodók  soha  sem 
voltak,  de  mint  gyülevész  nép,  mindig  a  győztesek  és  hatalmasab- 
bak alá  voltak  vetve. 

Miért  kezdi  szerző  krónikáját  Domitiauust(')l,  nem  lehet 
tudni.  O  Daciát  és  a  dákokat  soha  sem  látta,  s  csak  szemfény- 
vesztésből tartott  triumphust  Rómában  a  dákok  legyőzéseért. 
Martialis  nevetségessé  akarta  tenni  őt,  midőn  rá  e  verset  irta : 

Quae  venit  a  Daois,  laurea  tota  tua  est. 

Ha  az  ily  emlékezések  valami  sulylyal  az  ohihok  római 
származására  nézve  bírnának,  azokat  csak  Octavianus  Augustus- 
tól  lehetne  kezdeni,  a  ki  alatt  Horatius  így  énekelt : 

Pene  oceupatam  seilitionilms 
Delcvit  nrl)em  Dacus. 

S  azután  kevéssel : 

Occidit  Daoi  Cotysonis  agmcii. 

Ezek  azonban  nem  Dáciában,  de  a  Dunán  túl  történtok. 
hová  a  dákok,  a  római  tartományok  liatáraira  rabolni  be- 
becsaptak. 

Az  oláhok  római  eredetének  tisztábban  bebizonyítása  végett 
inaguknak  a  rómaiaknak  is  eredetére  kdlenc  visszamenni,  nem 
Ádámra  és  Noéra,  mely  bizonyos  is,  n<*ni  is,  sem  mni  Janus, 
Mars  és  mások  meséire,  hanem  arra,  a  honnjin  Koma  valóban 


ai)al£:k  siNKAi  OYÖRGV  í^letiratAhoz. 


7B7 


I  erojiít.t,  t  i.  Romulus  asyUiuiíini.  a  mivel   liugy  a  rómaiak  meiiy- 
nyj|>rii  iliosek  ed  hétnek,  iiiutatja  .luveijaliH  verse,  a  ki,  mint  már 
I  \ú&g  urairól,  így  ír  róluk : 

Kt  tfimeii  ut  loiigc  repetes,  lougcijue  rcvolvas 
Noiíjcu,  ai>  infamí  geutem  dcduris  íisylo, 
Majoruin  primus,  qaigqiie  fűit  ille  tuunuin 
Alit  pastor  fnit,  unt  /ilíud^  qtiod  dicerc  uolo. 

íliiguk  a  rómaiak  nem  tíigadják*  hogy  »'tket  Romuluiü  pász- 
1  torokból  es  rablókból  gyűjtötte  Í>«Rze,  8  ez  értelemben  joggal 
[énekli  e  krónika  szerzője: 

NóJ!»  dociímciUa  damud^  qiia  muna  oHgiiie  nati, 

E|íyóbiráiit  nkos  emlier  se  tjeni  szégyenli  sz&rmascását,  Be 
I  nem  dicsekedik  vele    - 

Naui  gcnud  ae  proavos,  et  qujic  non  ítvimus  Ipai 
Noo  cft  iioíítra  puto. 

-  helyrscm  Tnoiulja  Ovidiiií*  Metamorpbosisaiban. 

fi  mtís  népek  valamentiyion   barbár  népektíil  származtunk, 

^de  lasHanként    néuii    mívellségre    emelkedtiink-    Az    oláhok  azt 

mondják,  hogy  ók  a  legmíveltebb  rómaiaktól  szánnaznak.  Ama 

magas  raíveltségról   vajmi  htirbár  álla])otra  sülyedt-ek!  Róluk  is 

I  elmondhatná  A nacharsis:   aMIIíÍ  Patria  (Ifffecori  tst,  (u  Patria^. 

Midón  az    ob'diok  magukat   rómaiaknak    vallják,  íiz    nem 

Ijelent  mást.  njint  miduu  Píil  apostol   mondotta  magát  rómainak 

|t*s  császárnak,  zsidó  létére,  de  aki  Ciliciabeli  és  Tharsus  nemzet- 

jébul  való  voltj  mely  tartományt  már  akkor  a  rómaiak  polgári 

ga!  ajándéknztak  volt  ineg.  Hívathatott  tehát  rómainak  bár- 

Rníly  nemzet    fia,  a    ki  római    polgáj'  vagy    aliittvaló  volt,    így  a 

[konstantinápolyi  birodíilmi   görögök   még  azután  is.  midőn   már 

lott  semmi  római  szárnjazású  nem  volt,  midón  a  barbárok  közül 

Ms  sokan    vétettek  tel  a    görögök  közé^  magukat  rómaiaknak,   a 

Thraciát    Romániának    nevezték,   mig  az   osraanoktól    elpusztít* 

Itattak. 

Szerző  azt  frja,  hogy  az  egésí!  világról  gyűltek  össze  polgár 
írok  Dáciába.  Ha  ez  igaz,  akkor  ezek  kétRégen  kivűl  a  népek  zagy- 
Ivalóka  volt,  minthogy  aromái  birodalom  marékkor  kelet  és  észak 
felé  egészen  barbárokhói  állott,  akik  lakhelyök  nyomorát  megun- 
rán,  idegen  ioldím  kerestek  nttól  menekülést.  Mert  azt»  hogy  Róma 
lókrdöi  költöztek  volna  ide.  Apella  zsidó  bigyje  e] !  midőn  a  valódi 
rómuiuk  számki vetésnek   tekéin tt^ttek  még  azt  ifi,  ha  Rómából  Itá- 
lia valamelyik  részébe  küldettek, 

50^ 


758 


adaU:r 


Hogy  a2  ide  hozott  légiók  —  kivéví^  tán  tiszteiket  —  caak 
neYÖkre  DÍ^zve  voltak  rómaiak,  írja  Tacitus,  a  ki  saienUaDŰja  volt 
ama  történeteknek,  és  aki  EvkÖnjrvei  XIV.  köDjvében  így  ír: 
»A  fegiuk  szHiében  a  harhárok  kozíll  iratfak  lisszc,  vieri  —  ili/tf* 
mond  —  eg*'8z  leg lókat  tnhunnmikkal  é»  centur lóikkal  s  a  meg' 
feUli't  külön  rendű  kafondkkal  együtt  moHt  nem  hoztak  —  minf 
hajdan  —  Rómából ^  hogg  rgyeirrfve  és  szeretcthrn  afkmsdk  wírj 
a  rcsptMlkdt ;  de  egymassaJ  isvif^ref lenek,  különböző  csapatok, 
Igazgató  í'r  kölcatönög  rokonszetiv  ntlkül,  mintha  rsak  a  halandók 
p(fy  mds  fajdhói  rögtönözve,  lett  volna  ö^szegyüjtv*:,  tnkdhli  e.g^f  Aí- 
zoayoü  fimher-szdín,  mintsem  Colonia,< 

E  gyülevész  sergei  az  embereknek  csak  névre  néííve  voIUk 
rómaiak. 

Ha  igaz  lenne  is,  hogy  a  rómaiak  valamennyi  dákot  kiflitek^ 
nem  cí^ak  Decebal  hadsergét^  tle  az  összes  népet  (a  mint  Sinkai 
meri  állítni j  i's  Dácia  egészen  tiszta  rómaiakkal  telepíttrtrtt  h*\ 
akkor  is  a  valóság  az  lenne,  hogy  e  betelepítés  római  nevet  viselő  | 
legkülöubfélébb  népek  gyülevész  sokaságával  történt,  llo  okna  em» 
ber  nem  fogja  tdliinui  azt,  liogy  az  egész  tartomány  népe  elpiHzUt- 
tatolt  volna  a  rómaiak  által,  a  kiknek  nem  az  volt  szokásiu  baoeni 
liogy  a  legyuzött  nemzeteket  a  római  i>olgárságba  fülveírvék  s  í\7ok' 
nak  isteneit  nmai  polgári  joggal  adományozzák. 

Anrelianus   császár  azéii   vitte  légióit  át  a    Dnüauiuii   iij 
Dáciába,  mert  a  régi  akíilönbözó  barbárok  becsapásainak  annyira 
ki  volt  téve,  hog}^  (dtalmjizni  és  megtartani  másképen  nem  bírta. 
Botorul  véli  szerző,  hogy  akkor  kitílnó  római  nemzetségek  maraiK  j 
tak  itt,  melyek  ta  oláhok  ősei.  Ki  képzeli  azt,  hogy  a  midf»n  tót- 
szoit,  bngy  a  tartomány  meg  nem  tartható  s  a  barbárok  ragaihi-  I 
zásainak  ki  van  téve,  a  légiókkal  együtt  az  elókeló  nemzelségek  t»  ' 
ki  ne  kóltüzt^k  volna,  hogy  azok  védelme  alatt  a  liarbárok  szolga* 
ságát  kikerüljék  ?  Nem  maradt  ebben  a  mi  Dáciánkban  a  fíVhl- 
mívelu  népen  kivűi  semmid  s  nz  is  ki  volt  téve  a  góthok,  8armaták 
9  más  vándorló  népek  rabszól       '    '  iik. 

Kóma  nyelvének  a  legí  <ibb  görög  és  szláv  eredet 6 

szókkal  kevert  romjai  csak  an-ól  tesznek  tanűságot,  hogy  a  római- 
aknak szokása  volt,  luigy  nyelvöket  minden  legyőzött  nép  kö«í* 
bevigyék.  Tnnen  szánnnzott  a  sok  különböző  római  eredetű  nydr,  ] 
\L  m.  az  ola^z,  franczia.  spanyol,  |>orlugál  és  atyrrhcni  szi- 

getének nyelve  a  Róma  máü  népnyelvekkel  vef^iilt  jí;  j:á*  \ 

ból,  a  mely  nemzetek  mégis  nem  akarnak  a  rómaiak  unukánmk 
neveztetni,  njelyek  közöl  pedig  nem  egy  TÍrágzoit,  mielőtt  u  rótnat-i 
aknák  alávettetett  volna, 

S  minó  népekkel  vegyfiltek?  Mennyi  maradvAnya  Víiii  tnígj 
bennük  a  bajdani  római  vérnek?! 


8INKAI   í.viníí.v   tJ.ETIRATÁHOZ. 


759 


Miután  az  egé'ÁZ  Kruiiikábaü  nz  oláhokról  semmi  egyéb  elŐ 
nem  fordúL  mint  néhány  oktaliin  bozzávetés  s  ily  felkiáltás :  mentf- 
nyif  kclltfl  sznnmlni  amaz  időkben  a  m!  öseinhíek,  midőn  a  kü- 
lön bűző  botörö  burbároktól :  góthokt-ólj  sarmatáktól,  hunnoktól, 
magyaroktól  lábbal  ti|R>rt attak?  valóban  az  a  Krónika  nem  tar- 
tozik inkább  az  oláhokra,  minttJosepliua  Flaviuís  szerint  a  zsidókra^ 
s  minden  más  hitvány,  elnyomott  népekre,  melyekről  valameljik 
iró  szintén  mind  elmondhatná  r  mennyit  kellett  akkor  fizok  ögpi- 
nek  ktttilanl  f  midőn  máa  meg  más  népcktól  meghóflíttattak,  azu- 
tán kiírtattak,  és  önlétti,  uralkodó  rangíi  nemzetté  magukat  t'el- 
kikdenj  soha  sem  bírták! 

Lássuk  már  most  e  mü  egyes  külön  hibáit- 
ól í>  lapon  egyéb  oktalanságok  közt»  a  miket  már  érintet- 
tünk, hogy  t.  i,  a  rómaiak  a  dákokat  mind  kiölték  s  tiszta  római- 
akkal teh*pítették  be  az  országot,  még  pedig  a  legkitűnőbb  nem- 
zetségekkel.  megemlíti  szerző.  Bcmfiui  hizelkedö  meséje  alajiján,  a 
TorTinokat  illetu  ama  legnagyobli  sületlenséget,  hogy  Hunyadi 
.íáTios  és  fia  Mátyás  király  is  oláhok  voltuk.  Megnmt^itta  azt  már 
Aranka  bizonyos  oklevelekkel,  hogy  Hunyadi  János  atyja  Hunyadi 
Székely  .lános  volt,  s  a  Hunynd-vármegyébe  letelepedott  széke- 
lyek közül  származott,  Am  vetélkedjenek  a  történetírók:  Zsig- 
mond király  vagy  Székely  dános  fia  volt-e?  közhit  szerint  s  az 
egyház  elutt  Székely  Jánosé  volt;  de  ha  a  vihigi  törvények  előtt 
tán  Zsignioud  királyé  is,  egrik  esetben  sem  volt  oláhnak  fia.  Ha 
nnyja  Aíarzsinai  Erzsébi/t  oláh  volt  is,  fia  János  nem  vult  olálj.sem 
Marzsinai  Erzsébet  nem  voltOurvin  leány,  Vaíjy  mutassa  meg  hát 
valaki  e  verség  leszármazási  táját. 

J  37 — lltS,  lapon  röviden  előadja  szerző,  ígérve,  hogy  a  maga 
helyén  bővebben  igazolja,  hogy  az  ohUiok  már  a  hunnok  s  később 
a  magyariík  bejövetelekor  Dácia  urai  voltak.  AFikor  szerző  a  bővebb 
bizon}itást  teszi,  a  bővebb  ezáfblatot  megkapja.  Most  legyen  elég 
ennyi.  Azon  nomád  népek,  a  melyekről  Anna  Coraneua  és  Lucius 
Dalmata  írtak,  melyek  többnyire  pásztorok  voltak  s  utódaikat  ma 
is  íilig  lehet  a  nomád  élettől  elv<mni  s  némi  civilisatióra  szoktatni, 
országról  és  önkormányzatról  soha  sem  gondolkoztak,  de  mindig 
mások  alattvalói  voltak  s  azok  kívántak  inkább  mindig  maradni, 
csakhogy  nomád  életet  íolytatliassanak,  Oláboi'szágés  Moldva  feje- 
delmei és  főurai  szintúgy  mindig  vnlainely  híitalmasság  nlatt  állot- 
tak ;  a  görögök,  macedóniaiak,  thrákok  mindig  illyr  származásnak 
voltak,  azok  ma  is,  népök  nomád  nép  volt ;  fiadul,  Dragus  bizo- 
nyára nem  voltak  rómaiak!  Gelou,  a  kit  Tnhutum  legyőzött, szin- 
tén vagy  nem  volt  oláh^  vagy  csak  az  erdei  nomádok  Haram-bas- 
SHJa  volt  egyedül  a  gyalui  havasokban.  Solia  senki  nem  fogja  bebizo- 


760  ADALÉK 

nyitni,  hogy  neki  vagy  bármely  más  oláhnak  Dácia  többi  részében 
uralkodási  hatalma  lett  volna. 

/o.  lap.  Azok  hozzávetése,  a  kik  Erdélyt  Közép-Dáciának, 
Oláhországot  Parti-Dáciának  lenni  állítják,  alapos  lehet.  Mert 
Aurelianus,  hogy  a  római  népet  elámíthassa,  a  Közép-  és  Parti- 
Dácia  elnevezést,  midőn  uralma  csak  a  Dunán  túlra  terjedett  is, 
megtartotta.  Azon  állítás  pedig,  hogy  az  oláhok  ddk-rómaiaknak 
neveztettek,  nevetséges  és  semmi  hiteles  iróval  nem  támogatható ; 
e  nevet  Klein  és  Sinkai  találták  fel.  Sőt  ami  ennél  is  oktalanabb, 
azt  állítják,  hogy  az  oláhok  kumánok,  kunok,  pacinacitdk  voltak. 
Ha  azok  az  oláhokkal  egyek  lettek  volna,  bizonyára  rómaiak  nem 
lettek  volna.  De  hihetőleg  e  nemzetek  lassanként  megsemmisül- 
tek s  szolgaságba  esvén,  összevegyültek  más  népek  maradványai- 
val 8  e  maradványok  amalgám ati ója  az  oláhok. 

47.  lap.  Sinkai  máshol  a  getákat  oláhoknak  mondja,  itt 
nem.  Első  véleményében  ellenfelei  az  összes  német  ii'ók.  Augustus 
alatt  egy  dák-nhnai  sem  létezett,  s  Ovidius  még  is  így  énekelt : 

Gctaoquc 
Danubii  mcdiis  vix  prohibentur  aquií?. 

Ismét : 

Jara  didici  getice,  sarmaticequo  lociui. 

A  geták  tehát  dák- rómaiak  nem  voltak ;  valamint  nem 
voltak  sarmaták  vagy  szláv  eredetűek :  különben  Ovidius  tauto- 
lógiát követett  volna  el,  mintha  mondotta  volna : 

Jam  didici  getice,  geticequc  lociui. 

A  rég  kihalt  géta  nemzet  nem  volt  oláh,  azt  Jornandesböl 
is  tudjuk.  Columella  7.  könyvében  azt  mondja :  iöhh  nomádok  és 
(jeták  sat.  Egyedül  a  kihalt  nemzetek  maradványaiból  való  amal- 
gamatio  kielégítő  bizonyíték  arra,  hogy  az  oláhok  sok  más  népek- 
kel rokonok  és  atyafiak. 

48.  lap.  E  lapon  azt  mondja  szerző:  Camsnak  Járni  kellett 
ré(/i  Dáciát,  (melyet,  a  mint  maga  kimutatta,  örökre  elvesztett) 
Miért  kellett  ?  Vájjon  a  Pontuson  nem  juthatott  el  Tyra-hoz  ? 
Azt,  hogy  a  régi  Dácia  a  Hyerassuson  túlterjedt  volna,  senki  meg- 
bizonyítni  nem  képes. 

öO — o.  lap.  Mindaz,  amit  szerző,  Galerius  anyjáról,  róla,  s 
mind  természetéről,  mind  állapotjáról  tanit,  t.ilál  c^^y  dák-római 
t^mberre,  vagyis  egy  olyanra,  a  ki  különböző  barbárukkal  vegyült 
római  maradványok  sepredékéből  való.  Helyesen  idézi  ide  Lactan- 
tius  szavait. 

n4.  lap.  Íme  a  felséges  római  Cesárok,  oláhok!  (ialerius  s 
a  ki  egy  régi  Daciából  elszökött  nőnek  íia  és  barmok  pásztora 


^IXKAl  GYÖRGY  ÉLETI  RÁTÁHOZ. 


761 


volt,  ani  l<»gyeü  oláh  I  De  n  kik  isiueretes  római  iieiQiíiitségb51 
vérségi  rendben  származnak  le,  íizokat  oláboku:ik  nevezni  csak 
azért,  hogy  akkor  szttlettek,  midőn  szüleik  dák  tartumáuyokbau 
is  kormányzói  tisztet  viseltek,  az  több  mit  őrültség ! 

o7 — 8.  hrp.  Hozzá  vetések,  melyek  egyátab'íban  nem  tartoz- 
nak az  nlábokra. 

ti*},  lap.  Miről  áliiiailozik  itt  szerző,  *iz  ohíh  fövfirosrót  (Me- 
tropolis Valaclüca)  szólva^  maga  sem  fogja  tiidní.  Apiilum,  a  hol 
ma  Gt/uIa-Fe/t*rt'fh'  van  ^  római  Colouia  volt*  Mi  volt  neve  a 
rómaiak  után  ?  uiucii  tiidvji.  Mikor  a  nmgyarok  oda  érkeztek,  a 
hagyomány  szerint,  friltalálták  a  vár  romjait,  melyet  Gyula  vezér 
helyreállítván,  nevéről  Gyula-Fejérvárnak  neveztetett,  liogy  a 
többi  t  í.  SzékeS'Fejilrvdrt  Nflndor-Fejervár  sat.  nevüektol  meg- 
ktilönböztessék,  Gt/uht'FeJtrvfiniaL-  ez  időtől  fogva  tiszta  magyai* 
jízokás  szerint  mondatott^  szlávnl  Behp-ad-nak,  mert  más  oláh 
neve  nincs,  Albft  Jtdin  nevét  legújabb  időben  költötték  azok,  a 
kik  elég  botorul  mindent  el  akartak  latinosítni,  A  magyar  ural- 
kodás óta  tehát  ott  Valachica  Metró politi  nem  volt  Az  előtt  ha 
eljutott-e  oda  a  keresztény  vallás?  és  vájjon  hol  székelt  a  [nlspök^ 
klüönösen  a  Mctropolítn  f  igen  bizonytalan.  A  Coiiciliiimokbau 
Gothia,  Dacia  sat  püspökeinek  aláirásai  csak  a  valószínűség 
nagy  erőltetésével  vonhatók  ide.  Senki  sem  fogja  tagadhatni,  hogy 
az  ottani  r.  katholicus  püspökséget,  mely  ma  is  fonuall,  Szent- 
István  alapította.  Az  1121,  előtt  Erdélyben  volt  oláh  püspököt  a 
törvények  nem  nevezik  egyébnek,  mint  Vífullkilnnk.  a  ki  s*)lin 
sem  lakott  Gyula-Fejérvárott,  hanem  lakhelyét  változtatva,  egyik 
vagy  másik  Uionostorbau.  Melyik  volt  tehát  emberi  emlékezetet 
meghaladó  időktől  fogv\i  Gyula-Fej érváratt  azaz  oláh  Metropolis, 
a  mit  ft  szerző  endeget,  a  mely  város  a  reformatióig  a  római 
katholicus  püspök  székhelye  volt,  azután  pedig  az  erdélyi  fejedel- 
meké, 171fj-től,  a  r.  katholikus  püspökség  visszaallítáíía  óta,  ismét 
annak  székhelye,  ámbár  birtokai  megapadtak?') 

St.  lap.  Ha  —  mint  Siukai  állítja  —  Erdélyben  és  a  Tiszáig 
csak  dák-rómaiak  voltak,  minő  koruiányi  formájuk  volt?  ki  volt 
vezérök  ?  uralkodójuk  ?  hol  van  történetök  ?  ezeknek  hol  mi 
nyoma  van  a  szerző  agyán  kivül  ? 

12S.  Inp,  Mareellinus  Comes  ezen  szavaihoz:  a  regi  Epif- 
$*itÉt  n  fjeta  lovftffoh  felduUdk,  hozzáteszi  Siukai;  ratjjflis  a  dák- 
rómn!fd\  Már  meg  volt  feiinr'bh  mutatva,  hogy  nevetségesebb 
niiK's,  mint  a  tjetdkat  ohlhokitnk  tartani. 


')  Itt  a  kííuyv vizsgáló  ix^y  (syHtHcticai  liibáru  ts  tigyclmt'Ztotl 
títerzot :  Copitc  mÍHUi  — ^  mit  Cnpít*:  ple*'ti  helyeit  rosszul  híWJEnnlt  s  utji- 
sitja  ot  a  Codexek  irályáríi. 


762  ADALÉK 

1Ő8,  lap.  Azt  mondja  szerző :  az  vdduf  nem  használt  oeku- 
vieniai  patriarcha  cztmét  Phocas  római  főpap  nyerte  meg,  ami 
azután  a  római  pdpdkra  szállott.  Ez  a  görög  schismáról  van 
mondva,  a  mire  minthogy  szerző  kitért,  ám  tagadja,  hogy  e  vallás 
nálunk  nincs  megtűrve  ;  de  állítása  védelmére  hiában  idéz  katho- 
likus  történetírókat,  mert  ezek  közül  az  egész  keresztény  egyház- 
ban egy  sem  tagadja  a  római  pápa  felsöségét,  hanem  csak  ezen 
egyházi  hatalom  némely  birtokosainak  visszaéléseit  támadják  meg, 
—  néha  nagyítva,  —  a  mélyebb  gondolkozású  kritikusok.  Egyéb- 
iránt csodálatos ,  mennyire  erőlködnek,  kivált  a  schismatikus 
oláhok,  arra,  hogy  rómaiaknak  tartassanak  s  mégis  mint  vetélked- 
nek egymással  abban,  hogy  utálják  és  gyűlöljék  mindazt,  a  mi 
római,  s  miképen  törekednek  arra,  hogy  magukat  görögökké, 
thrákokká  és  illyrekké  tegyék  ! 

A  munka  további  folyamában  gyakran  előfordul  a  bolgárok 
kírálga,  mihez  szerző  csaknem  mindenütt  utána  teszi:  és  a  dák- 
rómaiaké.  Ezt  másutt  sehol  olvasni  nem  lehet.  Tudva  van,  hogy 
a  bolgároknak  alá  voltak  vetve  az  oláhok,  a  kik  t.  i.  minden  győz- 
tes nemzetnek  alattvalói  voltak.  Ha  még  is  ezért  a  bolgárok  kirá- 
lyait oláhok  királyainak  is  kellene,  mondani,  akkor  a  mi  kirá- 
lyaink czímében  mindenüvé  oda  kellene  tenni  ezt  is:  oláhok, 
czigányok,  zsidók  királya  sat.  minthogy  azok  országaiban  számos 
ily  nép  türetik  meg,  név  és  önkormányzati  jog  nélkül ! 

212.  lap.  Mily  együgyűséggel  teszi  szerző  a  kunokat,  kumn- 
nokat  és  pacinacitákat  oláhokká,  már  fennebb  meg  volt  mutatva. 

274.  lap.  Anna  Comnena,  az  egykorú  és  a  maga  idejében 
történt  dolgoknak  szemlélője  ezt  írja:  Felséges  Alexius  görög  csá- 
szár megparancsolta,  hogy  a  bolgárok  közül  ujonczok  választas- 
sanak, s  azon  durva  pásztori  élethez  szokott  s  bizonytalan  tanyá- 
kon (incertis  SedibnsJ  mezei  munkát  folytatva  szétbarangoló 
népek,  melyeket  JJlach-oknak  szokás  nevezni,  gyűjtessenek  ösz- 
sze.«  Szerző  őrültnek  nevezi  ;ízokat,  a  kik  az  oláhokat  ide-oda 
csatangolóknak  (vagabnndus)  meri  nevezni.  Mindenki  láthatja,  a 
ki  az  oláhokat  ismeri,  ki  az  örült! 

282.  lap  és  a  következők.  Szerző  azt  írja,  hogy  a  mit  Cinna- 
mu8  egy,  a  királynak  kedves  és  hatalmas /(í^m/yít  nőről  ír,  oláhról 
írja,  és  hogy  latiumi  vagy  latin  annyi  mint  oláJi  (Valachus.)  Itt 
már  azt  kell  mondani :  Risum  teneatis  Aniici !  Amaz  idők  tör- 
ténetírói, a  kik  a  keresztes  hadakról  irtak,  valamint  a  byzanti 
történetírók,  valamennyi  nyugati  népet  laiui'WíxV  mondanak,  a 
melyek  t.  i.  Syriában,  Jerusálemben  és  Konstantinápolyban  hadat 
viseltek,  birodalmakat  és  oi^szágokat  alapítottak,  vagy  azokat 
elvesztették.  A  mi  latln-i  tehát  szerző  amaz  icK)k  történetében 
talál,  mindent  oláhnak  állít.  így   tehát  oláhok  Jioui/lun,  ÍUdduin 


8INKAI  GYÖRfíY  ÉLKTIRATÁIIOZ. 


763 


sat  Nevekből  fecsegni  gyakian  leliet  szép  clolog*  Jgy  Hamnnus 
hallván  valamit  az  ercíélyi  székelyekről  (Siculijj  azoDnal  azt 
költötte,  hogy  Siciliábóí  hozatott  ide  hajdan  azon  legio,  mely 
anyja  lett  a  mi  székelyeinknek.  így  mondja  egy  ujabbkori  olasz 
történetíró  Székely  Mózesről  azt,  hotft/  a  pannóniai  Székely  J/J- 
zeUf  íi  hasonlít katla  11  kik,  ErdtUifoVHZfUj  f^jeddme  voft^) 

Mi  mindent  nem  ír  ilyet  Siukai  ur  az  oláhokról?  Ilyen  a 
tudós  oktalanság ! 

A  második  kötetben  bővebben  kifejti  Siükai  ur  a  maga 
véleményeit,  melyeknek  magvát  az  elí^öben  elvetette,  s  igyekszik 
megmutatni,  hogy  az  oláhokat  a  mngyarok  nem  vetették  hatal- 
muk alá.  de  tártául  fogíidták^  miért  is  a  taiiomány  egyenjogos 
urai :  a  magyarok  és  szászok  és  mindazon  népek^  melyek  még  ott 
laktak,  igazságtalan  bitorlói  voltak  ezen  oláh  országnak-  tehát  az 
oláhok  amazokkal  mintegy  harczban  állanak,  és  semmi  egyéb 
nincs  hátra,  mint  hogy  legyen  egy  szerencsésebb  vezérök  és  meg- 
boszszulójuk,  mint  Hóm. 

Mint  már  említve  volt,  cjsen  az  előbbiekben  megvizsgált 
rhn  kóieiűt  egy  nagy-váradi  könyvvizsgáló  kinyomathatónak  ítélte. 
Egyébkiut  is  a  Budai  ivaleudaj'ium  végén  valami  ilyet  ndott  ki 
Sinkai  nr,  8  adnak  ki  ma  is  az  oláhok,  a  kik  ott  irók  is.  vizsgálók 
is.  Keveset  tudnak  ott  Erdélyországról  s  nem  igen  sokat  bajlakod- 
íiak  vele,  kinyomatni  engedve  oly  dolgokat,  a  mik  Erdélyben  a 
párttttés  méreganyagává  válhatnak,  a  miket  u  tudós  oláhok  olvas- 
nak 8  a  népnek  szivében  minden  módon  becsepegtetni  igyekeznek. 
Ezért  az  ilyeneket  itt  Erdélyben  ine*,'  kell  tiltaoi  és  elkobozni. 

Ha  helyesen  gondolkoziuinak,  Magyarország  megalapilása 
után  nem  lehetne  panaszra  okuk.  Ez  ország  koronája  alatt  ugyanis 
minden  kítünbetik,  nemességi-e  és  méltóságra  emelkedlietik,  a 
mint  ez  sokakkid  történt.  S  az  ilyenek  a  Szent  korona  tagjaivá 
lesznek,  a  miritliogy  a  magyar  nemzet,  más  mivelt  nemzetek  pél- 
dája szerint,  bármely  nemzetből  szánnazó  tisztességes  és  érdemes 
egyénekkel  magát  mindig  szaporítni  szokta.  Csak  azt  nem  szível- 
heti Sitikaii  miért  lesznek  ezek  később  magyarokká !  ( >  azt  ajánlja : 
Mellőztessék  a  ma*ji/ar  nti\  hívassanak  az  Erdélyt  lakó  nemze- 
tek :  nemesvU-nek^  szélcelifek-nek^  tízofízok-Uíik ! 

így  teremti  meg  Sinkai  a  mmesrk  nemzetet  I  a  milyennek  a 
világon  soha  <'gyet  sem  hívtak !  Lehet  ugyan  Verböczi  szerint  az 
egész  s/ékfdység  nemes*  de  nem  hívják  nfvirsvk  nemzetének^  mert 
megvan  a  maga  tulajdon  neve.  Azon  nemesek,  kik  az  oláhok  kó- 
z(il  érdemeiknél  fogva  ezen  rangra  emelkedtek,  semmiben  sem 
különböztek  más  magyaroktól:  ugyanazon  jogokkal  és  előnyökkel 


^)  £z  történelmi  tcay. 


/i'J. 


764  ADALÉK 

bíruak,  azokkal  együtt  keluek  fel  a  liaza  védelmére,  és  akkor  senki 
sem  kívánja  magát  oláhuak  neveztetni.  Csak  a  tudós  oláhok  kap- 
kodnak az  oláh  név  után.  A  közűlök  származott  polgárok  hason- 
lók más  magyar  székely  és  szász  polgárokhoz.  A  parasztok  (helye- 
sebben fóldmívesek)  akár  magyarok  és  székelyek,  akár  szászok, 
nincsenek  jobb  sorsban,  mint  az  oláhok,  hanemha  a  mennyiben 
serényebbek  s  ekként  vagyonosabbak,  erkölcsösebbek  és  a  nomád 
élettől  inkább  távol  vannak.  Sokkal  jobb  állapotban  vaunak  tehát 
Magyarország  koronája  alatt,  mint  voltak  azokban  a  századokban, 
melyeket  Sinkai  úr  költött.  Nem  más  panaszaiknak  oka,  mint  az, 
hogy  az  ország  nem  oláh,  s  hogy  nem  egyedül  oláhok  uralkodnak 
benne.  Tegyük  tehát  —  mondják  a  tudós  oláhok  —  s  kezdjük  el 
a  népet  felkölteni,  kezdjünk  ölni,  rabolni  és  gyújtogatni! 

Aude  aliquid  brevibus  Gyaris,  et  carceve  digaum. 

Jiivenalis  után  Sinkai. < 

Eddig  a  vizsgáló  észrevételei.  Ez  észrevételek  és  a  kir.  főkor- 
mányszékhez tett  kisérö  jelentés  ugyanazon  kéz  írása.  t.  i.  Már- 
tonfi  püspöké.  A  ki  a  kettőt  egybehasonlítja,  meg  fog  felöle  telje- 
sen győződni.  Nem  hagytam  ki  belőle  semmit  s  nem  adtam  hozzá, 
sem  nem  módosítottam.  Szükségesnek  véltem,  hogy  eredetijéhez 
híven  menjen  a  történetírás  rendelkezése  alá.  Használhatja  meg- 
nyugvással bárki,  mert  még  a  latin  nyelv  sajátságait  is  igyekez- 
tem a  magyar  nyelv  megfelelő  sajátságaival  adni  vissza. 

Kettőről  kell  még  nyilatkoznom.  E/öször  arról,  hogy  az  ész- 
revételek hangja,  a  modor,  a  miben  azok  írva  vannak,  a  megrovó 
kifejezések,  melyek  egy  pár  helyen  Sinkai  nagyobb  történelmi  téve- 
déseivel, túlzó  és  valóban  nevetséges  következtetéseivel  szemben 
használva  vannak,  teljességgel  nem  adnak  jogos  alapot  azon  folte- 
vésre, hogy  Mártonfi  püspök,  a  mívelt  egyházi  férfi  és  magas  tár- 
sadalmi állású  püspök  használta  volna  ama  tudóshoz  nem  illő  kife- 
jezést, a  mit  a  Sinkai  ismertetett  műve  vizsgálójának  tulajdonit- 
nak,  amit  elől  megemlítettem.  T)e  ezenkívül  ez  sem  lélektani, sem 
közigazgatási  szempontból  nem  hihető.  A  kiadványok  a  fejedelem 
nevében  kőitek.  A  hivatalos  irálynak  épen  uralkodó  jellege  volt  az 
udvariasság  és  kíméletesség.  Ez  ellen  véteni  nem  volt  szabad.  Ily 
inurbanitas  nem  is  fér  össze  a  püspök  keresztény  lelkületével,  a 
könyvvizsgálói  utasítás  pedig  tiltotta  ugy  a  vizsgálóknak,  mint  az 
Íróknak  az  egymás  irányában  való  élességet,  sőt  a  kíilcsönös  kímé- 
letet s  a  kölcsönösen  váltandó  iratok  udvarias  jellegét  kötelessé- 
ííül  szabta.  En  meg  vagyok  arról  győződve,  hogy  ha  az  eredeti 
kéziraton  az  van  írva,  a  mit  állítanak,  az  nem  a  vizsgálóé,  de  vala- 
mely más  alárendelt  állású  hivatalnok  szabályellenes  és  jogosu- 
latlan beleavatkozása.  A  kir.  főkormányszék  udvari  irályrendszere 


fílNKAr  tiVÖROY  ÉLETIUATAiIOZ. 


765 


l8ti/luH  Cbiritilis)  szerint,  a  visi^zauliisitult  kón'luiL'kív  r^  laatlvá- 
nyokra  nem  volt  szabad  a  iogalniíiznknak  tabbet  és  mást  irtii^  mini 
amit  az  előadó  az  előadási  iv  jobb  oldalán  levő  v^leményébeü 
(OpinioJ  kifej ozctt;  azt  ])edig  fennebb  szó  szerint  idéztem  s  az  a 
felsőbb  szabályokkal  egészen  t'gyezö ;  minél  fogva  aina  kifejezést : 
OpfiH  tyne,  (tuctor  fjattiulo  dufnus  *)  mint  a  királyi  főkormányszék 
méltóságával  meg  nem  egyeztethetot  s  magáról  (a  már  mos>t  bizo- 
nyos) viszgálóról  föl  mm  tebet/»t  az  aporrf/ithurn'Ok  közé  kell 
utasitnunk. 

A  másik  megjegyzésem  az  észrevételek  történelmi  értékét 
illeti.  Sajnálom,  liogj-  nekem  a  kézinitot  kellvén  ismertetnem, 
annak  lapjai  szerint  kellett  az  észrevételeket  iseluitdnom.  Átlátom, 
hogy  az  olvasónak  nehéz  lesz  ezt  az  azóta  megjelent  nyomtatásban 
kikeresni  s  az  egybeliasonlítást  megtenni :  de  miután  az  eredeti 
kézirat  a  kiadóknál  van,  s  elűttem  nines  tudva,  mily  alakban  tör- 
tént a  kiadás?  csonkíttailMnúl  és  1813-Ík  évi  alakjábíin-e*  vagy 
módoaitásokkal  ?  s  ha  módosítva,  mily  arányú  és  jellegű  a  módo- 
sitas?  azt  hiszem,  a  szakértők  igazoltnak  találják  eljárásomat. 
Nekem  —  nézetem  szerint  —  a  kir*  íVíkormány székhez  181 3-ban 
beadott  kéziratra  1814  írt  könyvvizsgálói  észrevételeket,  mint 
történelmi  anyagot  és  forrást  változtatás  nélköh  saját  alakjában 
volt  tisztem  közzétrnni.  Becséről  nézetem  az,  hogy  azon  észrevéte- 
lek az  akkori  történeti  forráíiismeret  és  magviu*  történetírás  szín- 
vonalán állanak.  Sinkai  könyvét  illetőleg  sok  tanúságot  foglalnak 
magukban  s  ma  is  megfigyelésre  méltók  és  élvezettel  olvashatók. 

Bátran  az  olvasóra  bízható  tehát  annak  m^gitélése:  vájjon 
a  Sinkai  kéziratával  való  könyvvizsgálati  eljárás,  a  mit  a  censu- 
rai  szabályokba  ntközn  valamennyi  más  könyvvel  szemben  is  a 
könyvvizsgálati  hivatal  követett  s  követni  kötelezve  volt,  alkahnas 
volt-e  arra,  hogy  Papiu  Ilarianu  őt,  ezen  indoknál  fogva,  mint 
maríyrt  állítsa  a  bukaresti-román  tudós  akadémia  elé?  Én  azt 
hiszem,  nem.  Nagy  tévedései  bebizonyítottak,  veszélyessége  az 
1 784-ki  Hóra-lázadás  és  az  ő  1 794-ki  izgatásai  után  kétségte^leu,  ki- 
váltképen azért  mert  a  műveltség  oly  alant  fokán  álló  Tiép,  a  rainuk 
az  ö  vérrokonni.  nu^ly  hiú  ábrándok  után  még  ma  is  oly  szívesen 
fut  ö  áltanokat  oly  készséggel  fogad  eh  ily  alaptalan  hitegetések 
által  könnyen  tévútra  vezettethetik*  sőt  mint  már  az  annyiszor 
bebizonyult  —  vészes  merényletekre  isvetemtih  A  mtigyar  királyi 
ftzék,  alkotmány  és  állam  épsége  és  consisteutiája  érdeke  előtt iink 
mindent  háttérhe  szorító  dommáns  érdek. 

.Jakab  Elek. 


^)  Lásd:  Ssdsadakt  IBl^.  évi  kütetc  35^.  laf»jáiK 


^liilM 


.^^ai^Ki 


»3íT^ 


(IBSC. 


A  MAGYAK  KUtALYl  UDVAR  LELKÉSZEI. 

A  bazai  napi  sajtó  ismételve  foglalkozott  a  cseliors^ágF 
vörös  csillagos  lovagrenddel  y  mel^^nek  tagjai  a  bu<lai  királp 
várlakbüü  a  lelkészi  hivatíilt  viselik*  Legújabban  is,  a  nemzeti 
érdekig  iránt  mindig  kitüntetett  melegséggel  adott  kifejezést 
azon  óbajtásnak,  hogy  az  idegen  ri'ud  belyét^  a  magyar  király 
nd varánál^  n  magyar  i)apság  foglalja  el. 

Minthogy  véleményem  szerint  c  folyóirat  feladatai  köaiő 
tartozik:  a  közélet  terén  időnként  fölmertilu  kérdések  líirténcti 
elözmér»yoinek  felderítése ;  idöszerűoek  látszik  néhány  történeti 
adattal  Tnegvilágítani  azon  kérdést^  hogy  a  nevezett  rend  mily 
módon  jutott  hazánkba  és  a  kirá)yi  várlakba? 

,1  vörőií  csillai^os  Lpn:szttsvttrzt*k  ívarf/V  (Ordo  Crucigero- 
rum  cmn  nibea  stella)  a  keresztes  háborúk  idejében  alapíttatott, 
oly  czélból,  hogy  tagjai  a  szent  földre  zarándokoló  csthfket  ídtal- 
mazzák  és  betegeiket  ápolják.  A  szetit-föld  elve^sztése  után  a 
rend  Csehoríízágba  költözött,  a  hol  betegek  ápolásŰTal  foglalko- 
zott^ és  számos  kórház  bízatott  gondjaira. 

így  történt,  hogy  mikor  Keresztéit/  Arfost  i'sztergomi  éí-«ek 
pozsonyi  székhelyén  kórházat  alapított,  kezelését  ugyanezen  rendre 
bízta,  H  annak  az  1723*ik  évi  országgyűlésen  a  honosítást  kip«7* 
közölte.  A  ÍJ6-ik  törTényczikk,  midőn  a  rendet  befói' 
nyilvánítja,  a  beteg-ápolást  tíizi  ki  feladatává;  egyúttal  k 
gévé  teftzi,  hogy  tagjai  sorába  magyar  itjakat  vegyen  fel,  és  ezekre 
javíidalmai  adományozásánál  tekintettel  legyen.  *Deterniinatu 
est,  ut  idem  sacer  ordo  .  ,  .  pro  recepto  et  ^tabililo  habt'attn>  fu 
dationesquo  ho8])italium  et  noí^ioconiiorum  debito  niodo  et  ordini 
ae  a  fuudatoríbuí*  praescripta  cautione  admiuistrare,  non  sec 
alia  etiam  bona  fuudationalia,  |>ure  saecularia  et  liberae  fuudai 
rum  dispositioni  subiecla,  inre  et  titulo  dntitajtat  pitzT 
possidere  valeat;  y47i*^j<^ííe  nobllittttlét  paU'ine  nattunnUé, 


kOlOnf^lüik. 


767 


I 


17*  firrlíurm  rcclpifit,  re  ufoneos  ac  capaces  ad  brmficia  qtwqur  9UI 
ordin is  ass umat, « 

A  poicsoaji  Törös  cailhvgos  keregztí*sek  első  fóoölio  ílüfzl 
Ft^rencz,  az  1720  február  2-iiu  kelt  királyi  adomáuy-lev61  erejénél 
fogva,  elnyerte  a  Szent'ZngniondvM  czímzett  bwlai  prépost sdfjot, 
mely  épe ű  ekkor  Futanicli  János  esztergomi  kanonok  híUálíiálliil 
megüreBedett.  ^) 

Ezea  prépo&tsággál  sem  a  inoliácsi  Teszt  inegelnző  időkben^ 
fvcm  a  XVI 11*  szazadban  a  magyar  királyi  udvar  lelkéí^zének  tiszte 
nem  volt  összekapcsolva.  Királyaink  azt  a  többi  prépostsagok-  és 
apátiságokkal  egészen  egyenlő  módon  adományozták,  ^)  Es  líl. 
Károly  királynak  volt  az  a  szándéka,  hogy  a  budai  prépostság 
a  vörös  csillagos  rend  örököí*  birtokába  menjen  át.  Egészen  eset- 
leg történt,  hogy  Götzl  épen  a  budai  prépostságot  nyerte  el,  és 
nem  valamely  más  javadalmat.  Ugyanis  halála  utiin  (1829) 
Békáassy  Ferencz  szombathelyi  kanonok  lett  a  prépostságbaii 
utódjává,  míg  J/atZer  Antal  a  vörös  csillagos-rend  második  főnöke, 
a  b.  Sztizpankotai  apátságát  kapta. ^)  Csakmikon  két  évvel  utóbb, 
Békássy  a  jövedelmesebb  kapornoki  apátságára  ment  ál,  ado- 
m&nyoztatott  a  budai  prépostság  Madernek.  *)  És  ezóta,  napja- 
inkigy  a  vörös  csillagos  rend  főnökei  bírták  a  Sz,-Zsigmon<l  pré- 
postságát. 

Mindazáltal  nem  ezen  prépostság  bírása  vezette  a  vörös 
csillagos  rentlet  Budavárába,  Alária  Terézia  telepítette  meg 
őket  itt,  1770-ben,  amikor  a  királyi  lakban  általa  elhelyezett 
angol  szüzeknél  a  lelki  igazgatók  tisztét  a  nevezett  rend  tagjaira 
ruliázta,  és  ugyanakkor  rajok  bízta  a  király i-palt»t4i  kápolnájában 
a  lelkészi  teendőket'"'),  a  melyeket  akkor  is  megtartottak,  a  mikor 
az  angol  szüzek  Pestre  költöztek  át 

Ezen    kápolnában    tétetett   le   (1771)  Szent-Iatván    király 


*)  As6  1720,  felíruár  2-íiu  keU  kir.  «dománylevel  a  kinílyí  kííiiyv- 
ln*n  (oraxágoí*  levéltár)  IV.  360.  1. 

*)  A  prépostság  régibb  tlirtenctct  homály  íiontjíi.  I)í»  tt'/on  úllitis, 
hogy  Z»ignn>iid  király  ezcji  javadalmat  az  udvHntmil  tartózkodó  csehek 
jtiváru  nlapituttii,  t?s  valamely  lovagreiidiiek  adoituiiiyoztit,  nem  hiv 
alappnh  1506-han  a  hodoiii  püőpük,  1520  Yilrday  Pál  királyi  kincs- 
táriíok,  1528.  Piso  JakaK  a  hírneves  erdélyi  kíílto,  nyerte  el  e  líté- 
piistságot, 

^)  As6  1731.  fehr.  2,  és  acpt  1  T-t'u  kelt  kir,  adomáuy-levek^k  a 
királyi  kriuyvheo.  IV.  556,  7.  11. 

*)  Az  1731.  fohr.  22,  rs  márthiH  27-<^ü  kelt  kir.  adoniánylevplok 
agyiinott.  582,  6  II, 

^)  A/  1770.  janiiííi*  IOhíu  kelt  kir.   nklevtH  ugyanott,  VI.  1^6,  L 


k^ 


7fi8  KÜLÖNFfeLfeK. 

jobhja,  s  így  szintén  a  cseli  lovagrend  őrizete  alá  jutott.  Mikor 
pedig  a  királyi  udvar  időnként  felkereste  az  ország  fővárosát, 
a  palota  kápolnájának  lelkészei  fénylecj  az  udvari  lelkészek  hiva- 
talát is  betöltötték. 

Eszerint  a  vörös  csillagos  lovagrend  kórházak  gondozása 
végett  hívatott  meg  hazánkba ;  az  angol  szüzek  lelki  vezetésére 
hivatott  meg  Budavárába.  Történeti  múltjában  nem  bír  tehát 
jogczímrael  arra,  hogy  a  magyar  királyi  udvar  mellett  a  lelkészi 
állást  elfoglalja. 

És  arra  sem  szükséges  utalnunk,  hogy  a  rend  egyáltalán 
nem  felelt  meg  azon  kötelezettségnek,  melyet  az  1723-ik  évi  96-ik 
czikk  a  honosítás  feltételéül  tűzött  ki:  hogy  magyar  inakat  vegyen 
fel  tagjai  sorába.  Pedig,  ha  az  1723-ik  évi  országgyűlés  mellöz- 
hetlennek  tartotta,  hogy  a  magyarországi  kórházak  gondozására 
meghívott  rend  tagjai  és  elöljárói  magyarok  legyenek ;  valóban 
felfoghatatlan,  hogy  erre  nem  helyeztek  súlyt  akkor,  mikor  a  rend- 
nek az  a  magasztos  feladat  jut  ott,  hogy  a  magyar  királyi  udvarnál 
viselje  a  lelkészi  tisztet. 

Egyébkint  ettől  eltekintve,  a  történeti  jogok  iránt  tartozó 
kegyelet  legkisebb  sérelme  nélkül  meg  lehet  szüntetni  azon,  az 
egész  világon  hihetőleg  páratlanul  álló  helyzetet,  a  mely  szerint 
a  magyar  királyi  udvar  lelkészei,  az  első  magyar  király  szent  jobb- 
jának őrei,  —  egy  csehországi  Iftvagrend  tagjai. 

F.  V. 


A  ZIROZ-OISTERCIEK  ADMINISTRATORA 
A  RÁKÓCZI-KORBAN. 

A  Századok  f.  é.  első  füzetében  (Jsobánoz  vár  1707-iki  hősi 
megvédőiről  emlékezvén,  közléni  gr.  Bercsényi  Miklós  fejedelmi 
helytartó  levelét,  melynek  erejével  S:^ár:  M/nlon  csobánczi  kapi- 
tánynak és  Dóczji  Péter  ottani  uradalmi  tiszttartónak,  jutalmul 
vitézi  magoktartásáért,  többek  közt  a  » tarka  harátak«  flscus 
kezén  levő  badacsonyi  szőlei  is  adományoztatnak.  Mejj;^) egyeztem, 
hogy  a  tarka  barátok  alatt  a  zircziek  értciulők,  a  kik  a  benczék, 
premontreiek,  ferenczesek  stb.  módjára,  nem  léptek  volt  be  a  nem- 
zeti Confoederatióba.  s  azért  fojj^lalt attak  le  birtokaik  az  ország 
fiscusa  részére. 

Erre  a  rend  történetírója,  ft.  Ikaiitiss  (í i/iila  úr,  a  Századok 
második  füzetében  (155.  1.)  felszólal;  elmondja,  ho^ry  a  törökvi- 
lágban a  zirczi  apátság  romba  dőlt,  az  apát  Pajtán  lakott,  és  hogy 
1.  Lipót  a  török  kiűzetése  után  Zirczet  a  sziléziai  heiiirichaui 
apátságnak  adományozván,  1  701-bcn  jött  innen  a  két  első  cistercita,a 


KfLÍ^NFfeLÍ:K, 


769 


kik  is  7Aivmn  ]íH  kApolnát  r*s  13  czpll^t  építettek.  Egyikök  azon- 
ban Gsakbamar  uieglialt,  a  czellákat  nemsokára  a  kuruczok  íel- 
ílúlták,  8  a  másik  rendtagot*  név  szerint  SelmMuín  Vilmost,  elfog- 
ván, eluhft  Kapurth'Vfu  maj\f  Árva  vara  ha  vitték,  lionoét  öt 
Thölekessy  t^gri  püspök  szabadította  volt  ki.  »Mindezekhöl  kitűnik 
—  folytatja  Raiuiss  úr,  bogy  az  egész  Rákóczi-fölkelés  alatt  Zir- 
czen nem  voltak  cisterciták,  kik  a  Confoetleratióba  lépb  ettek 
volna.  Igenis,  volt  annak  kezdetén  itt  egy  sziléziai^  bncliwaldi  szil* 
Ictésü  szerzetes,  kit  ha  n^mri  létére  a  kuruczok  elfogtak,  egé- 
szen természetes  volt,  a  nélkülj  hogy  hdrmí  hazafiai Innsdithan 
kellene  ennek  okai  keresnünk. «i  Végűi  megköszöni  az  emiitett  bada- 
csonyi adománylevél  közlését,  s  felvilágosítást  kíván  tőlünk  arra 
nézve,  bogy  az  1701-ben  épített  zirczi  kis  telep  >feldnlatá8a  mdt^ 
M)(m  tijrtthihi'íett  ?« 

Ft,  Raiuiss  úr  kézirata  velünk  a  t  szerkesztő-titkár  által 
közöltetvén  :  azonnal  megadtuk  e  kérdésre  a  vábiszt  egy  szerk, 
jegyzet  képében,  hogy  t  i.  a  feldíílatás*  *v;UösziüüIeg  1704-hrn^ 
mindjárt  a  báborunak  Dmuhiiíd  kezdetni  történt*.  Mosi^  niirlun  az 
ügy  másik  oldalára  is  reHertálni  szándékozunk :  indokolj nk  p^y* 
szersmind  ezen  állításunkat  Ugyanis,  midőn  n  szabad ságháború 
1703.  őszén,  kivált  november-— deceniberben  Dnníin  innét  m^ír 
egész  a  Morva  vizéig  terjedt  diadallal:  az  idegen  nyomás  alatt 
görnyedező  dunántúli  nemesség  és  nép  alig  várta,  Logy  gyűlölt 
ulnyomói  ellen  szintén  fegyvert  ragadván,  Rákóczi  vitézeivel  egye- 
sülhessen. Eri'e  azonban  az  alkalmat  csak  a  cs.  kir.  katonaság 
által  gondosan  őrzött  Dunának  dltalfatfffdsa  adta  meg.  Sdmlor 
hhfJő,  pápai  kapitány,  ki  az  olt^xni  lakosságot,  főként  a  tem- 
plomuk, colleginnnik  erőszakos  elvételéért  nagyon  ingerült  refor- 
nnitusságttty  n  jolki'lés  ügyének  titokban  már  előre  int*gnyeré,  — 
volt  a  legelső,  n  ki  Bezí/rédy  János  tolnai  alispánnal  és  tán  (10 
pápai  végbeli  huszárral  1704,  vízkereszt  napján  átvergődék  a  még 
alig  beállott  Dnna  jegén^  a  Somorján  időző  gr.  Bercsényinél 
tisztelkedett,  rsapatával  együtt  hívséget  eaküvék  Kákóezinak, 
részletesen  elmondá  a  túl  a  dunai  állapotokat,  és  nn-ghívta  a 
knruczokat  Pannónia  földére.  Bercsényi  Károlyit  küldé  által  egy 
hadosztálylyal :  s  az  ezredessé  kinevezett  Sándor  László  őt  leg- 
először is  Pápára  kalaúzolá,  mely  tüstént  örömmel  kaput  tárt,  a 
honnét  Károlyi  már  január  Pi-kén  datál.  A  fölkelés  Dunántúl 
villámgyorsan  terjedt :  feg^^vert  ragadott  az  egész  országrész. 
Sándor  László  eg}-  dandár  élén,  Hellepront  János  és  Zana  György 
ezredes-társaival, Pápa  után  csakhamar  ]\>;zprrmrt^  majd  Palotát, 
Székes- Fehérvárt,  8inu>ntornyát,  azután  Pécset  és  Siklóst  liódította 
meg  Rákóczinak,  s  velők  együtt  behódoltak  azon  egész  vidékek, 
j_Pécset  vért*s  ostrommal  vették  meg. 


dí^^ 


ÉMb 


770  KÜLÖNFÉLÉK. 

Az  ily  fölkelő  népliad  rohamos  nyomulása  közben^  termé- 
szeteseü,  sok  rendkívüli  történik.  Sándor  László  mellett  legtöbb- 
nyire  pápai  és  veszprémi,  majdnem  kizárólag  kálvinistákból  álló 
végbeli  katonák  valának ;  tudnivaló  pedig,  hogy  a  győri  és  vesz- 
prémi püspökségek  területén  a  reformátusok  üldözése,  papjaik 
kiűzése ,  templomaiknak ,  iskoláiknak  cs.  dragonyosok  képezte 
katonai  karhatalommal  végrehajtott  erőszakos  elfoglalása,  stb.  a 
XVII-ik  század  végső  és  a  XVIII-iknak  első  éveiben  úgy  szól- 
ván napi  rendben  volt.*)  Lehet-e  csodálni,  ha  most  már,  a  forra- 
dalom hevének  az  első  kitörésekor,  viszont  e  protestáns  kuruczok 
kebelében  is  föltámadt  a  reactió  érzete,  és  a  kemény  kálvinista 
szilaj  katonák,  a  mellett,  hogy  elűzött  lelki  pásztoraiakat  a  meghó- 
dított helyekre  visszahelyezték :  egyszersmind  a  kath.  papság  és 
intézmények  ellenében  ők  is  túlságokra  ragadtatták  itt-ott  mago- 
kat? Sándor  Lászlóék  kuruczai  bizony,  ezen  első  támadás  alkal- 
mával, mindenfelé  dúlták  a  r.  kath.  és  Baranyában,  Verőczében  a 
rácz  paróchiákat.  És  minthogy  Veszjyrém  meghódítása  Sándor 
liászló  állal  1704.  január  közepére  esik :  ezért  és  ezen  napokat 
értve  teszem  én  a  Veszprémmel  szomszédos  zirczi  vj  zíírdatpit- 
letek  feldúlatfjsát  1704.  elejére.  Később  nem  történt  s  nem  is  tör- 
ténhetett ilyesmi ;  mert  a  buzgó  kath.  Károlyi  Sándor,  a  mint  e 
(lúlásokról  értesült :  azonnal  szigorúan  eltiltotta  azok  folytatását ; 
sőt  Sándor  Lászlót,  számos  diadalaira  nem  tekintve,  a  dúlá- 
sokuak  megengedése  miatt  vád  alá  is  fogatta,  mely  vád  alól  ugyan 
fölmentetett,  nem  lehetvén  ezen  állapotok  akkor,  kezdetben 
máskép. 

Tény,  hogy  a  Dunántúl  parancsnokolt  kurucz  tábornokok, 
név  szerint  b.  Károlyi  Sándor,  gr.  Forgách  Simon,  gr.  Eszterházy 
Antal  és  Dániel,  Bottyán  János,  a  két  b.  Audrássy  és  végűi  b. 
Palocsay  György,  mindnyájan  katholiciisok  valának,  s  a  mint  a 
fölkelés  ügye  szerveztetett :  épen  nem  ongedének  ott  a  hadaknak 
sem  katholicus,  sem  protestáns  egyházi  vagyon-dúlást,  fosztoga- 
tást; sőt  közülök  egyesek,  mint  pl.  Forgách  és  Bottyán,  a  hol 
lehetett,  a  katholicus  egyházi  férfiakat  még  előnyV)en  részesítették, 
mint  ennek  számos  jellemző  példáját  bizonyíthatuók.  Bercsényiről 
pedig  jól  tudjuk,  hogy  minő  buzgó  katholicus  volt,  majdnem 
Forgách-hoz  hasonló,  egész  a  türelmetlenségig.  Látnivaló  ezek- 
hez képest,  hogy  ily  vezérek  alatt,  csakis  a  kezdet,  az  első  szer- 
vezetlenség idejében  történhettek  olyas  zárda-dúlások,  minő  a 
zirczi  volt. 


*)  L.  pl.  en*e  ndzve  a  y>Z(>lofjó  sírással  sírhatsz  maf/t/nr  nemzet  .  .  .« 
kozdctü  verses  krónikát  az  1700-ik  c^vbol,  Tlialy  :  j>  Adalékok  a  Thököly 
t's  K.'íkói'zi  kor  írodalointörtc'nctvhez^,  I.  köt.  "28 7.  8  köv.  1. 


külÖíífÍ:lí:k. 


771 


EvTel  tehát  tisztábau  Tolnánk.  Sőt,  a  miut  alább  látandjuk, 
Stibnstian  Vilmos  zirczi  cistercita  admini&tratort  eera  a  cxellák 
elpusztításakor,  1704*  tjbVp'^^  s  egészen  más  okból  fogták  el  a 
kuruczok.  Emlékeztünk  volt  mindjárt  Rainiss  Gy,  czikke  olvasá- 
sakor ezen  úrnak  nevére,  s  hogy  van  ruhi  hüvehh  aiJainnh;  azon- 
ban mi  akkor  Biidapeston,  kézirattárunk  pedig  Pozsonyban  lévén^ 
nem  volt  niudunkban  ezen  adat  kikeresése.  Később  megtettük,  és 
a  derék,  hazafiaa  zircz-cisterci  rend  történetének  gyarapítása, 
Talaraint  ft.  Rainiss  úr  ezikke  egynémely  állításának  helyreiga- 
zítása ezéljából,  most  íme  elöállunk  vele. 

Rákóczi,  Bercsényi,  mintaszécsényi  országos  gyűlésen  nen." 
Xeti  szövetkezetté  aíakúlt  elégedetlen  magyarság  fejei,  e  szövet^ 
kezet  czikkelyei  értelmében  csupán  annyit  követeltek  meg  bárm^ 
íelekezetfi  t^ffr/hazi  férfiaktól  is,  hogy,  ba  a  confoederáltak  által 
"irt  oríízágréRzeken  lakni,  tartózkodni  akarnak:  te*pj^k  h  a  hiteh 
ilhtölűtf  -papi  foffadrdmat^ a  Confocderatio  czikkflifeí  mefftartftsdra  ; 
különben  meghagyták  őket  összes  javaik  és  jogaik  élvezetében, 
"Ezen  természetes  követelésnek  az  egri  és  Csanádi  plispokök,  egy 
csomó  fölszentelt  és  választott  püspökkelj  vicáriussal,  préposttal, 
apáttal,  kanonokokkal,  káptalanokkal  stb.,  úgy  nemkülönben  a 
Ipannonhegyi  b^nczések,  a  leleszi  premontreiek,  a  nyitrai  és  privi- 
gyei  kegyesrend üek,  a  zoborhegyi  camaldúliak,  az  elefánli  pálosok, 
8  a  ferenczesek  egyáltalában,  készséggel  alávetették  magokat;  a 
jezsuiták  soká  babozáuak,  alkudozának;  de  mivel  utoljára  sem 

L^ hódoltak  meg  a  közakaratból  hozott  nemzeti  határozat  érvénye 

■Belőtt,  —  kiiízk'k  tjkct  az  oruzdghóL 

^H  Minden  valószínűség  szerint  ily  sors  éri  vala  a  zirczi  apátság 

^■admioisti'atorát,  Sebastian  Vilmos  cistercita  atyát  is,  ha  a  Con- 
p"^foederatióra  fogadnbnat  nem  tesz.  Az  17u5,  tavaszán  Károlyitól 
elvesztett  Papdf,  honnan  mint  a  zirczi  ajiátok  akkori  residen- 
tiális  helyéről  páter  Sebastian  az  apátság  jószágait  adrainistrálá, 
ugyanez  év  november  báva  végén  Rákóczinak  ekkori  dunántúli  pa- 
raucsnokló  tábornoka  Bottyán  János  ostrommal  visszaibglalá,  s 
ettől  fogva  állandóul  a  kuruczok  bírták.  Bottyán  ekkor  vár  és  város 
lakosaival  letéteté  a  hitet  a  Confoederatióra ;  tehát  le  kellett  ezt 
lennie  a  zirczi  aűmiuistrator  Sebastian  Vilmos  aUjdnak  ü^  — 
különben  ott,  sőt  az  országban,  tovább  meg  nem  maradbatott 
Tolna.  Pedig  öt  még  1706.  elején  is  Pápán,  a  kurucz  várban 
találjuk,  egészen  elfogatásáig.  Az  alább  közlendő  tanúvallomásnak 
la  hüségc^sküre  vonatkozó  pontja  is  határozottan  odamutat,  hogy  e 
bsadalmat  letette* 

Nemsokára  azonban,  úgy  látszik,  1706.  martius  elején, 
ákóczinak  legl»uzgóbb  katholikus  tábornoka  gr^Forgdch  Simon^ 
Századok.   188L  X.  füzet  öl 


772  KÜLÖNFÉLÉK. 

a  pátert  Pápáu  negyedmagával  elfogatta  és  Kapuvárba  vitette. 
Es  pedig  épen  nem  azért,  mert  a  páter  ^német^  volt;  hiszen 
Forgách  maga  is  németek  közt :  a  bécsi  udvarnál  nevekedett,  8 
azután  cs.  ezredekben  szolgált,  de  meg  általában  a  kuruczok  sen- 
kit pusztán  azért,  hogy  )>német«,  el  nem  fogtak :  hisz  soraikban  is 
több  ezer  derék  német  harczola  ;  hanem  igenis,  elfogatta  a  régi 
kath.  föűri  családból  származott  kurucz  tábornagy  a  cisterci  atyát 
egy  nsigy  politikai  bűnért:  a  Confoederatióra  letett  fogadahna 
megszegéseért,  az  ellenséggel  való  titkos  correspondentiáérfy  és 
Pápa  várának  szándéklott  elárúlásáért.  Tehát  talán  mégis  lehetne 
egy  kis  ^kazajiatlanságot^  keresni  annál  a  szent  atyánál  — ha 
ugyan  lehet  szó  hazafiságról  egy  Sziléziából  ideszakadt,  ámde  itt 
a  nemzeti  ügy  tábornokainak  oltalma  alá  vett  szerzetesférfiúnál! 
Polgári  bűnt  miudenesetre  követett  el  a  haza  ellen,  vagy  legalább 
azzal  nem  alap  nélkül  vádoltatott,  mint  az  alábbi  okiratból 
kitetszik. 

A  dolog  története  röviden  ez:  1706.  január  végén  Bottyán 
tábornok  egy  hadosztálylyal  alá  indult  a  Drávánál  fészkelődő 
ráczokra;  Soprony  táján  Forgách  vezényelt.  Február  14-kén  Igái- 
nál, Somogyban,  Bottyánt  gr.  Herberstein  Ernő  eszéki  és  bródi 
cs.  tábornok  egy  német-rácz  hadosztálylyal  heves  csata  után 
megverte  és  Simontornya  felé  nyomta,  nemsokára  azonban  ismét 
át  kellett  előle  vonúlniaaDráván.  Az  igali  vesztett  csata  nagyított 
hire  pillanatnyi  rémületet  gerjesztett  a  lakosság  közt  Dunántúl ; 
mert  attól  tartottak,  hogy  Herberstein  előnyomul  és  a  császáriak 
felső  táborával  közre  fogja  őket.  E  rómliirek  hatása  alatt 
a.Pápa  városi  lakosság,  —  sőt  állítólag  némelyek  még  a  várőrségböl 
is  —  elbátortalanodván,  a  vár  elárulásáról  kezdenek  suttogni.  A 
közeli  Győr  hatalmas  várát  császáriak  bírták;  az  ezekhez  szító 
szilézita  páter  Sel)astian  Vilmos  tehát  ekkor,  (február  vége  felé 
lehetett),  titokban  értesíteni  kívánta  a  győri  ellenséget  a  pápai 
megrettent  hangulatról,  helyzetről  és  ki  tudhatja,  még  mi  minden 
egyébről?  Ilyesmihez  o'ua/os.W/;  kellé.  Czéduláját  tehát  viaszhói 
készített  gömbölyegherejiGiievsigy  íikiniti  azt  egy  Capeller  Orbán 
nevű  német  sütőmester  révén,  lller  (lyörgy  cs.  kir.  éléstárnok  és 
őrnagy  kezébe  Győrré  juttatni.  A  bajtól  tartó  sütő  azonban  vona- 
kodék  ily  tiltott  cselekedetnek  eszközévé  válni,  daczára  a  páter 
ismételt  kéréseinek,  unszolásainak.  Végre  ugyan  Illemek  Pápán 
lakó  hasonnevű  kerékgyártó  rokonához  utasitá  a  pátert,  mint  a 
kihez  gyakran  járnak  atVéle  jövőmenő  emberek,  -  ennek  az  útjáu 
inkál)b  meglehet.  A  kerékgyártó  a  Confoederatióra  letett  hité- 
vel mentegeté  ugyan  magát :  de  Vilmos  atya  me^nyugtatá  őt, 
hogy  hiszen   ezt   az  esküt  non    hiln    rurgazegni^    mtrt   a   legtöbben 


KÜLÖNFÉLÉK. 


773 


ken/^sztravt  trittk  U'  ;^  tehát  reá  állott,  s  egy  yénasszonyra  hvik 
a  páter  két  levél  kéj  tH,  állítólag  a  magáét  —  bátyjáüak  írottat  — 
is  csatnlváii  még  bozzájok.  A  TenasszoDytiak  aztán  a  zirczi 
admiuistrator  egy  ezüsttallért,  a  kerékgyártó  pedig  yalami  mentét 
ajándékozott 

De,  Yagy  hogy  e  vén  banyát  fogták  el  a  kuruczok,  vagy 
másképen  derűit  ki  a  dolog,  elég  az  hozzá,  hogy  gr.  Fnrgách 
Simonnak  a  tervezett  árulás  tudomásái'a  jutván:  e  tábornoka 
pátert  inasával,  úgy  a  kerékgyártót  és  a  sütőt  is  Pápán,  —  martius 
elején  lehetett  —  elfogatta,  a  kapuvári  várba  viteté,  s  egyszer- 
smind m  tigyríJl  a  fejedelmi  helytartó  és  fővezér  gr*  Bercsényi 
Miklósnak  jelentést  tön.  Ez  akkor  tájban,  a  békealkudozásokkal 
foglalkozva,  a  közbenjáró  hatalmcasságok  (Anglia  és  Hollandia) 
követeivel  Nagy-Szombat  városában  tárgyalt.  Minthogy  pedig 
Bercsényi  nagy  papbarát  vala:  maga  akart  meggyőződni  a  dolog 
valóságos  mindenlétéröl ;  azért  a  fogoly  pátert  és  a  sütőt  Nagy- 
Szombatba  vitette,  holott  is  parancsára  a  következő  jegyzőkönyy 
vétetett  íol  velők  *. 

Kivül :  iFassioues  Patrik  Giílhelml  Schoítt a m  Oráitiis  CUiercieim^ 
Papcnsiaig  AbbcUkic  AtindnUtmUms^  et  pbtorb  cujusdani  Urhani  Capeller* 
Anno  1706*  Die  26.  Martij  Tyrnaviac  fido  tnedianto  excoptae.c 

BdM:  *AüDo  1706.  die  26.  Martij,  Tymaviae. 

FasBio  Patríő  Sebastlarii»  onfiiiís  Cistertieiiöia  Ileímcovi*  iu  Silesia 
professi,  modo  Papné  in  Ahbatiu  Circcnais  Admmistratoria, 

InieiTi*gatÍo.  1.  Cum  quo  habuit  fatena  correapondcntiaa  Papac 
vei  alibi? 

RuMponno.  1.  Ncgat  se  cum  aliquo  liabuÍ3sc  correspoiidentiam. 

i.  3,  Quo9  scit  ibl  esse  iiddietoa  pariibua  Caesareia? 

R.  2.  Ndlos  adt, 

I.  3.  Qiialiter  fűit  uegotium  Arcin  Púpaé,  dum  vQlítij/stni  prodere 
Afceín  ? 

B.  3.  OceaBÍOBO  actus  Bottyáuiaiu  allatus  est  nnnor  Rascíanarum^ 
Gcrmanorumque  prope  Jaiirínum  cxiáteíitlnm^  tumyltufi  magríius  oicrevit 
tara  inter  Civitatoiiács,  quam  ct  PiíiciíiJinrioa ;  qua  ex  rationt*  ipse  quoquo 
fatüus  metu  ductue,  scnpuit  cuídam  PhiÜppo  Hirtj  qui  fűit  Aunonao 
Magiötcr  Papae,  tenorc  uti  nieniinit  :  Siqaidem  eaaent  rumores  advenien- 
tium    Uascianorum,    Gcrrnaiiorunique,    iudeqar-    apargeretur    praesidiarij 


^)  A  páternek  eaen    állitáaa  niero   ámítiis  volt  \  ugyanis  a  Confoe 
dt-ratióra  megesküdni,  vagy   meg  nem  cakLldni   mindenkinek  szabad   tet-     .    « 
sxJsm*  ÍJÍztttott,  —  csak  bogy  a  ki  az  esküt  le  nem  tcv4Í ;  annak  bizonyos  >  ^*^  f^ 
luttilridu  ulatt  ki  kellett  kMtözni  a  confoedertiltak  batitlmílban  levü  ország-^       ^^t*^i 
re^zckbiiL  Vagyonát  ponzze  tehette.  Tííbbew  tettt'k  ezt.  T.  K, 

51* 


774  KÜLÖNFÉLÉK. 

militcs  derelicturos  arceni:  qiiod  ni  accelerareiit  Gcrmaui,  apud  cosdem 
allaboret  idem  Annonac  Magister,  quateuus  plcbs  ct  incolae  conservaren- 
tur.  ^)  Quod  scriptum  per  consortium  captivuin  suum,  qui  dicti  Annonac 
Magistri  pistorfuít,  Jaurinum  mittero  volebat,^)  cum  idem  pistor  aliundc 
etiam  ratione,  aliqiiarum  rationum  habuissct  ncgotium  cum  dicto  Anno- 
nac Magistro. 

I.  4.  Quid  de  alio  scripto  sciret? 

R.  4.  Eadem  occasione  quidcm  Michaöl  Illcr,  rotarius,  consangiii- 
ncus  Supremi'Vigiliarum-Pracfecti  Jauriuicnsis  cjusdem  nominis,  scripsit 
quasdam  literas  eidem  Supremo-Vigiliarum  Praefeclo  Germanico,  tenoré, 
quarum  continentias  ignoraret ;  idemqne  pistor  quaesicit  occasiomeniy  qua- 
tenus  praedicH  Patris  schedulaniy  cum  ejusdem  rotarij  literis  transmitttre 
potukset  per  quandam  vetulairKi.  ^) 

Eddig  a  zirczi  administrátornak  már  magokban  is  elég  ter- 
helő vallomásai ;  most  következnek  a  cs.  sütőmesteréi,  melyek  a 
pátert  még  jobban  compromittálják.  Úgymint: 

^Fassio  Pistoris  Úrba  ni    Capeller,  pdr  inedianie. 

Intcrrogatio.  Qualcs  fucrint  literaCj  quas  scripsit  Páter  Gvilhebnus 
Jaurinum  ? 

Respoimo,  ^qv\\}sM  hinas  /iVeray  idem  Páter,  Annonac  Pracfecto  Jau- 
rinieusi,  quas  cerae  implicavit  ad  instar  nodult,  in  forma  magnitudinis  uniuí 
majorit  avellcnac,  petiitque  eundcni  pistorem,  nf  pcr/erref  eaxdcm  lita-as  ' 
qui  tamen  metuens  quoddam  cventurum  mahun,  literas  noluit  portaro. 
SaepiuH  id  expostulante  Patrc  Gvilhchno,  demum  idom  pistor  quidam  bic 
inquit  rotarius  degct,  qui  crebcrrime  baberot  liomines,  aliosquc  rurales 
itinerantcs  :  forsan  ibi  darctur  transmittcndi  oceasio.  Quo  ipso  eidem  rotario 
revelato :  recte,  inquit,  modo  babuissem  transmittcndi  occasioncm ;  sed 
tamcu  adesset  quaedom  vctubi,  quac  Jaurini  baberet  negotia,  —  baoc 
crediderim  asportabit  easdem  literas  ;  cgo  quoquc  seriptiirus  literas  Jau- 
rinum. Ássignarunt  itaque  ambo,  rotarius  (t  Páter  literas  eidem  vetulae^ 
dando  eidem  idem  rotarius  quandam  chlamijdem.  Páter  rero  unum  tallei'um. 
Quibus  finitis,  objecit  Patri  rotarius  juramentum  qu(nldam  ;  ad  quod  Páter 
reponit,  nihil  condemnationis  adferre  illud  juravieuturn,  rx  quo  plerumq}te  ad 


^)  íme,  tebát  maga  a  páter  is  bevallja,  bogy  csakugyan  írt  az 
ellenségnek  szánt  titkos  levelet,  csupán  ennek  tartalmát  —  illetőleg 
Írása  indokát  —  igyekezek  szepítni. 

*)  Ez  úgy  értendő,  hogy  líirt  mint  cs.  badl  eb'stárnok  rs  CnjteUer 
mint  ca.  katonai  sütíímester,  Pápa  váninak  1705.  öszi'ii  történt  niegvcte- 
lekor  Bottyán  tál)ornok  foglyaivá  b'inek,  de  kivjíltat;lsukig  becsületszóra 
szabadon  hagyattak. 

^)  Szinten  beismeri  tehát  a  ])áter  azt  is,  bo^^y  Icvcb'nrk  Győrre'  a 
nf^aietekbez  kiildi'sc  a  ven  banya  által,  tndtáml,  (iLinniáml  türtcnt. 


kDl6kfí:lí:k> 


775 


íd  rnmpuUti  és»mL  Uö  CHOt<?ro  vcro  niliil  fatctar,  quam  qiiofl  quidwin 
Schrtíler  uotinn<'  mercatur*)  creberrimí!  iiitrut  et  cxvnt  Jaiirino,  couBors- 
qutí  i|i»iii9  eifkm  scrümt  Jíiurino  literas. 

Rütttnus  viito  ex  mautlato  Domiui  CifütTalis  Simoni  Forgílcs  miiii- 
8]t  in  KHpuvíir.  T(trtiu8  verő  c»í  tjuinqncmiius  »tTvii8  dicti  ineaptivíiti 
Bawrrlotiö,  wiUil  ecit,  cum  noniiisi  ad  iiisorvjciiduxn  eat  ciidem  aactírdoti 
íidjut)cius.« 

(Krcdeti  fogalmastat,  gyííjtcnniínycmben.) 

p?  SLZ  okirat.  A  Kapuvárott  maradt  bariuadik  foglyot, 
iigynuMt  lller  Mihály  pápni  kerékgyártót  is  kétségkívül  kiliall- 
giitták  uttMag.  az  ö  Víillomásairól  fölvett  jegyzükönyvet  azonbau 
nem  bírjuk,  MindazaltíU  niár  u  föntebb  közlottek  is,  részben  saját 
boismerései,  oly  auüyira  terhelők  Sebastian  Vilmoí?  zirczi  atyára 
nézve,  hogy  teljesen  indokolják  u  killönben  egyétii  érzületére  erős 
katholieny  fíivezér  gn  Bercsényi  Miklós  ítéletét,  a  ki  az  ellen- 
séggel titokliíiti  correspoüdealó,  czimboráló  papot,  a  Confoedeni- 
tióra  letett  fogadalmáról  oly  rútul  megfeletlkezót,  kemény  fogságra, 
a  zordon  égaljn  An-a  rdráha  küldé  ííagy-SzombatbóL  Az  admi- 
nistrator  eltb.íatá8a  ntáu,  természetesen,  a  zirczi  ajnitság  birtokai 
gíizdátlanúl  maradván,  miután  a  szerzetnek  azon  időben  hazánkban 
élö  egyetlen  tagja^  árulásában  találtaték,  lefoglaltattak  az  ország 
kincstára  javára.  így  került  aztán  a  következő  évben  a  badacsonyi 
szölÖ,  is  mint  fiscalitás,  Bercsényi  mint  fejedelmi  helytartó  adomá- 
nyozásábnl  a  cmhnnczl  hösfilc  kezére. 

Páter  Gvilhelmus  pedig  ugyancsak  bálákat  adhat  vala 
Bákóczi  második  atyja  gyanánt  szeretett  kedves  főpapjának :  a 
lelkes  kurucz  —  különben  jámbor,  szelidlelkű —  Thelekessy  István 
egri  püspöknek^  hogy  öt  késfdjb  az  árvái  rideg  sziklavárból  kikö- 
nyörögte  a  fejedelemtől^  a  ki  kegyesen  megengedé  a  szilézita  szer- 
zetesnek, hogy  tc^vábbra  Egerben  élhessen,  a  kétségtelen  hív  haza- 
tiságu  püspök  Örködu  szemei  előtt 

A  föntebbiek  után  talán  meg  fogja  engedni  azon  a  törté- 
nelnii  igazságra  alapított  szerény  megjegyzést  ft.  líaiuiss  úr 
nekünk,  hogy  a  Kákóczi-korbeli  ama  zirczi  administrátor  mégis 
aligha  volt  oly  buzgó  hazafi,  mint  a  milyenekül  a  zkczi  cister- 
cita  rend  ma  élő  derék  tagjait  ismeijtik  éa  tiszteljük. 

Thalt  Kálmán. 


'}  Ez  a  SehrőUrr^  máskép  SríUcr  János  (űe  nem  Szuntlai,)  elcikelö 
fiisjíerkercskedcH  volt  Pápán  mái  az  1690-cd  evekben. 


776  KÜLÖNFÉLÉK. 

ÉREMTANI  ADALÉK 
A  EÉZPOLTÜRÁK  ÉS  LIBERTÁSOK  ÉRCZ  ANYAGA  HOZ. 

Lossonczi  Szígyártó  István  nógrádi  előkelő  nemes,  Losoncz- 
rúl,  1706.  június  24-kén  egyebek  közt  ezeket  írja  Rákóczi  köz- 
gazdasági tanácsa  beszterczebányai  osztálya  elnökének  Radvánazky 
Jánosnak : 

>Errűl  is  akartam  Uram  Kgldet  és  Kgld  által  a  Tekintetes 
Consiliumot  informálnom:  én  a  losonczi  ötvöst  megpróbáltam, 
tudna-é  a  rézpénzbül  aranyat  Hvfnni?  Noha  eleintén  tagadta, 
hogy  nem,  de  azután  bizonyságokat  vivén  eleiben,  a  kik  előtt 
megvallotta,  hogy  'polturdhól  vött  volna  ki  ec/y  lencseszemnyi  ara- 
nyat, nem  tagadhatta,  csak  vacillált,  hogy  a  történet  szerint  esett, 
és  nem  tudná :  a  polturában  volt-é  az  arany,  vagy  az  eszközben  ? 
a  mellyen  által  distillálta;  mert  azon  eszközön  azelőtt  némely 
nappal  tiszta  aranyat  öntött  által.  En  osztán  őtet  próbára  fogtam 
nagy  nehezen,  offerálván  Kegyelmes  Urunk  gi-atiáját  neki ;  három 
polturát  külön-külön  megolvasztott,  külön  esztendöbelieket :  egyi- 
kében ezüstöiidXkXí,  másikában  aranyat ,  2i]iaYmtiA\\i  füstben  ment, 
azt  mondván,  hogy  semmi  sem  volt  benne;  a  minthogy  azon  poltu- 
rákbúl  kivött  ezüstöt  és  aranyat  ezen  papiroskában  accludálva 
megküldöttem  Uram  Kgldnek,  a  nagyobbik  ezüst,  a  kissebb  arany. 
De  Libertások  olvasztására  még  eddig  nem  veliettem,  hanem 
ezután,  mondotta,  hogy  azt  is  megpróbálja;  csakhogy  igen-igen 
nagy  munkával  jut  hozzá:  az  az  arany  nem  éri  a  munkát,  az 
ingredientiákon  kívül  is.  Hanem  ezen  ötvös  azt  mondja,  hogy  az 
aranymívesek  sokkal  könnyebben  jutnak  hozzá  választóvízzel,  — 
minthogy  ez  a  rima-szombati  ötvösökre  igazít,  hogy  azok  jobban 
tudnak  hozzá ;  mert  ez  csak  tűzzel  égeti  öszve  a  rezet,  s  az  arany 
megmarad  a  tűzben,  de  az  olvasztásához  piskőcz  nevű  erezet 
tészen;  kit  magam  láttam:  fölöttébbvaló  nagy  munkával  jut 
hozzá,  úgy,  hogy  egy  nap  három  polturával  hajózni  csaknem  elég 
neki.  —  En  általláttam  szavaibúi,  hogy  csak  vagyon  arany  és 
ezüst  a  rézpénzben :  de  ez  nem  szintén  tudja  mesterségét,  köny- 
nyebben  hogy  lehetne  distillálni  ?  azért  relegál  más  ötvösökre,  a 
kiktűl  —  hihető  —  kaphatta  ezen  állapotot. 

Ha  tovább  is  parancsolja  a  Tekintetes  Consilium,  hogy 
Libertásokat  próbáltassak:  nagy  készséggel  megcselekszem,*  stb. 

Eredetiről  közli 

Thaly  Kílmán. 


TÖBTENETI  IRODALOM. 


//.  Rákóczi  Fcretie2/(jWthiH  i/jmága  JSTC—tTOL  Történeti  taniílmány, 

írta    T/mlf/  Káhiiáii.   Pozsony,   1881.   Stampfel.   S-Ht.  Vlll  és  308.   l 

híirom  rc^m*  arczképpel 

EgyéTs^m  nnilt  el  azóta,  hogy  fáraclhatlan  írónk  oly  vaskos 
kötettel,  a  railyeu  ^Ocskay  László*  czimíi  munkája,  hazai  történe- 
tüTik  azon  korszakát  megajjÍDilékozá,  melynek  mondhatni  nionogra- 
|>hiai  feldolgozására  szánta  életének  sbuvártevékenységének  java- 
részét —  már  ismét  találkozunk  vele  ugyané  téren  a  IVnnczímzett 
dolgozattal. 

Akadémiai  széklbglaló  értekezés  akart  lenni  eredetileg  — 
hanem,  mint  szerző  mnnki'íi  közt  nem  egyszer,  itt  is  tapasztala: 
gyfijtéis  és  feldolgozás  folyamában  szemeláttám/ujjai  alatt  annyira 
megdagadt  és  fejlődött,  hogy  ímnlló  fölszerelt  munkává  uÖtte  ki 
magát,  melynek  kiállítása  a  vállalkozó  ifjú  kiadóczégnek  méltiln 
becstiletére  válik,  valamint  megnyeri  az  olvasót  jó  müízléssel  sike- 
rftlt  arczkép  metszeteivel  is» 

Bevezetését  az  író  helyesen  kezdi  azzal,  hogy  e  nemzeti 
höstUik  életét  tragoediához  hasonlítja,  melynek  fcjlíSdésében,  küz- 
delmeiben és  végsorsában  megtaláljuk  nagyszabású  keretbe  fog- 
lalva az  antik  tragikai  elemeket,  megragadó,  lelkesítő,  s  végül 
mélyen  megindító  Uatássah  De  ha  szerzővel,  az  események  csopor* 
tosulása  szerint,  ezen  életpályát  három  i^zakaszra  osztva  tekintjük, 
és  a  nemzeti  harcz  évtizedét  eiiosznak,  a  bukást  és  számkivetést 
katastropháuak  és  elégiái  epilognak  mondjuk  —  akkor  a  meg- 
előző expositiót,  az  árast,  mely  épen  a  jelen  könyv  tárgyát  képezi, 
szabad  az  egész  regényszei-Ű  részének  nevezni,  mert  valóban  a 
romantika  csillogó  színezetei,  vonzó  változatni  nem  hiányoznak 
benne,  melyek  a  figyelmet  regény  módjára  lekötik.  —  A  fölvetett 
hasonlat  a  költői  ész  műalkotásainak  érintett  nemeivel  még  talá- 
lóbbá, még  rokonabbá  lesz  azáltal,  hogy  bizonyos  eszményi  vonás 
húzódik  át  az  egészen,  mely  a  hősnek  egyéni  természetében  gyöke- 
rezik, és  valamint  személyét  átlengi,  úgy  ájtala  tetteinek  s  életmoz- 
zanatainak színvegj'ületébe  elegyedik. —  Es  elvégre  abban  is  talál 


778  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

a  hasonlat,  hogy  hisz  épen  az  ideális  iránynak  a  durva  reális 
végzettel  való  összeütközésén  tört  meg  s  bukott  el  a  hős,  kit  nem 
önző  szenvedély,  nem  anyagi  czél,  nem  bűnös  merény  indított  a 
világrend  ellen,  hanem,  saját  önmegtagadásával,  a  legnemesebb  esz- 
mény: a  hazaszeretet  lángja,  a  helyreállitó  és  igazságszerzö  missió 
képe  vezérelt,  és  jellemhűség,  lelkiismeretesség  sugalmazott.  — 
Meglehet,  más  módon  fordul  szereplése,  és  az  ő  sorsával  az 
országé  is,  ha  e  fenkölt  ideális  irány  helyett  más  természet,  más 
rugókat  tett  volna  uralkodókká?  ne  mérlegeljük,  hanem  higyjük 
és  ismerjük  el,  hogy  bármiként  lett  volna,  nem  állana  e  nemzeti 
alak  oly  tiszta  fényben,  oly  rokonszenves  vonzalomban,  oly  tisz- 
teletreméltó ethikai  magaslaton  szemeink  előtt,  mint  a  milyenné 
épen  azon  szellemi  és  jeliemi  tulajdonok  emelek,  melyek  benne  az 
embert  és  hazafit  dicspolczra  állítják. 

Szerencsés  választás  volt,  mely  Thaly  Kálmánt  székfog- 
laló czéljánál,  épen  a  jelen  tárgyban  vezette  megállapodni  s  e 
czímen  utóbb  bővítve,  azt  ilyen  munkává  dolgozni  fel.  Mert  a 
fejedelem  születése  és  zsenge  élete  alapját  és  kiindulási  pontját 
képezi  azon  kornak,  melynek  irodalmi  müvelése  Thalyt  az  akadé- 
mia rendes  tagjai  közé  iktatá ;  másrészt  Rákóczi  történeti  sze- 
replését megelőző  szakaszra  nézve  valóban  hiányzott  még  egy  oly 
beható  tárgyalás,  mint  a  hogy  azokat  Thaly  megszokta  és  megkí- 
vánja specialista  szándékai  szerint :  a  mint  előszavában  maga  is 
mondja,  hogy  ő  e  hiányon  segíteni,  e  hézagot  kitölteni  óhajtja 
jelen  művével.  Már  pedig  ha  valaki  képes  e  feladatra,  úgy  bízvást 
ő  az  és  rajta  kivűl  alig  rendelkezik  valaki  annyi  anyaggal,  s  annyi 
szakavatottsággal  e  korszakot  illetőleg. 

A  mit  történeti  irodalmunk  eddig  nyújtott,  elég  volt  ugyan 
arra,  hogy  egy  bizonyos  általános  képet  nyerjünk,  hogy  ismerjük 
a  személy  eredetét,  sorsát,  serdülő  évei  főmozzanatait  és  életvi- 
szontagságait;  de  a  mellett  sok  jellemző  részlet  nem  volt  még 
felderítve,  sok  fenmaradt  adat  fel  nem  kutatva,  s  főleg  nem  volt 
meg  a  kellő  összefüggés,  számos  hézag  pótlásra  várt :  s  főkép 
ebben  talált  Thaly  munkássága  valódi  terére.  Sokkal  ismere- 
tesbek ezekben  követett  eljárása  és  kivívott  sikerei,  hogysem  ez 
alkalommal  azt  ismételve  vázolni  szükség  lenne.  Megint  bámulja 
az  olvasó  a  búvár  szorgalmát  és  éber  szemét,  hol,  és  mi  mindent 
tudott  felderíteni,  —  valamint  a  feldolgozónak  gyakorlat  —  adta 
ügyességét,  hogy  és  mikép  tudta  adatait  kellő  helyen  beilleszteni 
s  azokból  egy  kerek  egészet  alkotni.  —  Igaz  ugyan,  hogy  műkö- 
désének ezen  oldalára  nézve  iró  azon  helyzetben  van,  hogy  oly 
vezérfonalat  követhet,  mint  a  milyennel  ily  mérvben  ritkán  ren- 
delkezik más  szerző :  a  fejedelem  önéletleírását,  mely  valamint  a 
keretet  szolgáltatja,   úgy   közvetlen  forrás  egyéni  vonásokra  és 


T/hlTÉKKTI  IRODALOM. 


779 


lÓlcktaui  jelf^ns/'gokre,  Miinlaiuellpti  ez  korántsem  kimerítő,  sot 
épen  csak  tárLáz,  melybül^  szerző  felszereli  előadását  vagy  iinlo- 
kolja  következtetéf^eit.  —  Es  ezzel  elértünk  a  dolgozat  azon  részé- 
hez, rnelyröl  azt  kell  mondanunk,  liogy  sok  benne  a  szerzÖ  egyéni 
buvitese  —  a  mi  különben  nem  is  igen  lehet  máskép,  ha  u  mint 
hű  kisérö  mind*  n  időközön  át  folytatja  leh*ását,  vagy  olyan  fej- 
tegetésekbe bocsátkozik,  melyokuek  az  analógián  vagy  valószínű- 
ségen kívül  más  alapja  nincs,  8  akkor  is  és  oly  részletekről,  me- 
lyek felöl  vagy  semmi,  vagy  positiv  adat  alig  van.  Habár  tehát 
e7.en  Rákóczi  könyvben  sok  a  Tlialy  Kálmán,  mindazonáltal  az 
annyira  szak-  és  tárgyisraerö  szerző  nem  ment  túl  azon  a  határon, 
melyek  közt  ez  elfogadbató,  —  Nyilvánvaló  hogy  ezen  egyéni  elő- 
adások, sőt  ezeknek  alkalmasint  leginkább  azon  része,  mely  okosko- 
dások btin  mozog,  magában  rejti  annak  indokát,  hogy  nemrég  egy 
német  lapban  czikkezu  különben  jóakaratú  bíráló  azon  sok  szép 
és  elismerő  után,  mit  Tlialy  ezen  müvéről  mond,  végül  ^gy  oda- 
vetett megjegyzéssel  majdnem  egészen  lefusztja  a  koszorút,  melyet 
arra  tűzött  —  azon  rassummáló  végszóval,  hogy  magában  véve 
az  egész  egy  világos  czélzalu  iránymü  (>Tendenzsehrift<í)  — 
mintha  alapgondolatja  nem  a  tárgyban,  hanem  inkább  Q^y  a  szer- 
zőben fekvő  szándék  lenne,  melynek  következetes  gyakorlati  érvé- 
nyesítésében concret  eset  csak  illustráló  példaként,  tehát  másod- 
sorban sjterepelne.  Már  bocsánatut  kell  kérni  ezen  tisztelt  bíráló 
úrtól,  hozzáértve  esetleges  hasonuézetü  társfeleit:  ezen  imputa- 
tioval  téved,  vagy  gyaníttatja  hogy  ő  is  —  csakhogy  ellenk»-ző  — 
^í^Tendenz'^ -szemüvegen  át  nézte  a  dolgot  melylyel  foglalkozott. 
Hogy  a  Rákóczi  uévben  meg  van  testesülve  a  nemzeti  visszahatás 
az  ő  korabeli  hatalmi  nyomás  és  okozatai  ellen,  ez  történeti  tény. 
Hogy  azon  korszakban,  melyben  nyiltan  vallott  elv  volt  az  orszá- 
got és  uemzetet'primopauperem.  dcindeobedientem  facere,  a  han- 
gulat felülről  leielé  ennek  megfelelő  volt,  ezt  mainap  palástolni 
csak  bajosan  foghatná  valaki.  Hogy  pedig  e  könyvben,  mely  a 
bécs-új helyi  és  eperjesi  vérpadok  közötti  időben  kezdődik,  és  úgy 
azoknak  uraivaly  valamint  azoknak  jelöltjeivel  foglalkozik  —  e  dol- 
gok maguk  nevén  neveztetnek,  hogy  öz  intéző  személyek  cselek- 
vése az  akkori  áramlattal  egybehangzólag  tárgyaltatik.  ezt  csak 
nem  lehet  hibául  róni  az  iró  egyéniségének,  vagy  pártállásából 
kifolyó  tendentiának  elfogultságnak,  —  Azonban  igenis,  van  Thaly- 
nak  egy  ezélzata,  és  tekintetben  hogy  könyve  ?irányraü«,  szívesen 
elismerhetjük,  sőt  annak  nem  r«iipán  érzelmünk,  hanem  a  törté- 
neti igazság  érdekében  ön  uk  is,  hogy  azt  annyi  bizo- 
nyítékkal s  oly  meggyőző  <-  i  igazoló  napténybe  sikerűit 
helyeznie.  Ez  pedig  összefoglalható  azon  nem  puszta  dicsszóval, 
hauem  —  les  piéces  en  main  keresztülvezetett   czáfolatával  amaz 


780  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

általános  és  állandó  vádaknak  a  fejedelem  jelleme  és  ethikai  elvei 
ellen,  melyeknek  legpraegransabb  kifejezése  (269. 1.)  Savoyai  Eugen 
felfogása,  mint  tanujel,  hogy  egy  még  szellemileg  oly  magasra 
kiemelkedő  egyéniség  sem  tudott  kibontakozni  az  ö  körében  kiírt- 
hatlanul  megrögzött  gyanúsításból :  nem  hisz,  nem  bizik,  erköl- 
csileg elítéli,  politikailag  pedig  megmarad  a  ceterum  censeo  mellett. 

—  Hogy  pedig  ezen  felfogás  csak  azokon  uralkodott,  kik  tőle 
féltek  és  ezen  gyermek,  majd  iQú,  utóbb  családapa  személyében 
örökös  kérdőjelt  láttak  felnőni  szemök  előtt:  világosan  tanúsítja 
azon  általános,  bel-és  külföldön,  idegenek  és  hontársak  közt  a  tár- 
sadalmi fejedelmi  fénykörétől  egész  le  a  nép  rétegéig  mutatkozott 
vonzalom,  melyet  a  fejedelem  már  zsöngekora  ótakeltett  mindenütt 
és  mindazokban,  kikkel  élete  összehozá,  pedig  ezt  annál  nagyobb  ér- 
demül kell  neki  önmagának  betudnunk,  mennél  részletesben  taglalva 
olvassuk  e  munkában  azon  rendkívül  nehezítő  visszontagságokat, 
sőt  határozottan  rossz  behatásokat,  melyek  a  gyermek  felneveke- 
dését  kisérék  s  utóbb  szellemi  kiművelését  és  jelleme  formálását 
veszélyeztetve  fenyegetek.  Hogy  ő,  ennek  daczára,  mindezeken 
lehető  kevés  kárral  átesett,  hogy  öntudatosan  magából  bírta  merí- 
teni a  sok  rósz  hatásnak  lehető  egyensúlyozását  és  a  hiánynak  hely- 
repótlását —  már  ez  maga  bizonyítja,  mily  kiváló  tulajdonokkal 
született  e  személyiség,  és  mivé  fejlődhetett  volna  akkor,  ha 
készülő  pályája  rendes  viszonyok  alatt  nyugodtabban  folyik  és  ked- 
vezőbb csillag  által  vezéreltetik. 

Történetileg  érdekes  a  fejedelem  születési  napja  körül  lebegő 
kételyek  okmányi  eldöntése,  mely  legújabban  a  borsii  kastély 
emléklapján  megörökíttetett;  — és regényszerüeii  drámailagélén- 
kittetnek  az  első  gyermekévek  életfordulatai  azon  episodok  által, 
melyeket  az  akkor  még  az  élet  színpadán  szereplő  családi  tényezők 
bclejátszása  idéz  elő :  Zrínyi  Ilona,  háttérben  az  öreg  nagyasszony, 

—  és  Thökölynek  daliás,  de  szerencsétlen  jelensége,  uem  menten 
némi  baljóslatú  árnyalatoktól. 

Később  a  bécsi  gyámság,  a  nővérnek  zárdai  sorsa  és  a  cseh- 
országi jezsuita  nevelés  számtalan  részlettel,  köztök  sok  nevezetes 
iij  adattal  illustráltatnak.  Mellesleg  mint  hazai  közjogunk  egyik 
curiosuma  megemlíthető,  hogy  a  sárosi  örökös  főispánságot  a 
csecsemő  nevében  özvegy  anyja.  Zrínyi  Ilona  tényleg  gyakorolta 
első   időben,  míg  a  körülmények   más  féríihelyettest  tettek  oda. 

—  A  további  elbeszélésnek  egyik  kedves,  és  táii  az  egyetlen  derü- 
íényes  élvezetü  szakasza:  az  olaszországi  utazás,  melyről  keveset 
tudunk  s  a  szerző  sokat  pótlólag  kifest.^)  Bizonyos,  hogy  fogékony 


^)  Napolnál  kt't   tollhiba   csúszott   be  :  (l GG.  1.)  Sz.-Jánoö    belyctt 
olv.  Sz.-Január,  ki  a  város   vcddzcntje ;  —    (165.  1.)  Capri  kok    barlaug- 


TÖRTÉNETI  IKODALOM* 


781 


érttessél  Bzemlélte  is  járta  meg  a  művészet  ckssicíii  földjét,  üogy 
a  nemes  njüizlés  benne  meggyökerezett  és  a  belysziiién  talált  bö 
éltető  táplálék  által  finümúlt,  szóval  hotíjr  a  Renaiaaance  ^ 
idomító  hatását  az  iskolai  latioság  iiöveudékéa  el  nem  mul 
és  hogy  a  fejedelmi  iíjn  Hesperiai  iitjának  ezen  aesthetikai,  tehát 
ideális  vonását  az  eszményekért  hevíilö  lelkének  egész  buzgalma* 
val  átérezni,  méltatni,  —  sőt  annyira  elsajátítani  tudta,  hogy 
utóbbi  életében  is  e  benyomásoknak  utóhatásai  maradandóknak 
nyilvánultak. 

Ha  már  eddig  is  ez  olvasmány  regényszerünek  látszhatott, 
az  még  annál  inkább  fokozódik  mozgalmas  és  érdekfeszitö  re- 
génynyé,  mennél  tovább  haladunk. 

Titkos  leánynézö  Németországl>an ,  rögtouííött  házasság, 
halottnak  vélt  menyasszony  feltámadása^  —  mindenben,  a  színííilak 
mögött,  a  derék  sógornak  fáradhaÜan  működése,  —  fondorlatok, 
politikai  bonyodalmak,  meglepő  fejlődések,  azután  a  római  Impe- 
riumi  Priucipatus  dolgában  történt  ellenséges  üzelmek,  stb,  stb. 
surbíi  kellmie  menuíiak  az  egyes  fejezetek  tartalmán  ha  érinte;ii 
kivánnók  mindaztj  a  mi  érdekes  és  figyelmet  gei'jesztö.  —  Ás 
ha  azokon  keresztül  követjük  a  szerzőt  és  olvassuk  a  sok  decre- 
tumot,  relatiokat,  levélidézeteket,  a  nagyszámú  befolyásos  jó  barát 
mozdító  vagy  óvó  működését  a  jelen-  vagy  távollevő  ifjú  ügyében 
—  folytonos  küzdelmet,  folytonos  ellenállást,  tagadást  látunk, 
alattomosan  vagy  nyíltan  —  és  hogy  azt  sem  jóakarat,  sem 
őszinteség  nem  vezérelte,  ez  tán  csak  nem  azon  bizonyos  i^Ten- 
denz*-nek  agyarkodó  ráfogása  vagy  pártszínezetű  gyanúsítása  ?  — 
Keserítve,  bosszantva,  álnok  tőrvetésektÖl  környezve,  minduntalan 
változó  veszélyektől  fenyegetve:  feltéve  —  desemmikép  mug  nem 
engedve  —  ha  ezen  igy  üzőbe  vett  nemes  vad  valóban  gy ülőiéire 
lobban,  ha  hasonló  modorban  színleléssel,  kisebb  vagy  nag}'obb  go- 
noszsággal tizet  vissza,  és,  habár  nem  volt,  tle  ha  valóban  azzá  lett 
volna*  minek  Síivoyai  Engen  vádolja ;  lelietne-e  azon  megdöb- 
benni ?  nem  lélektanilag  felfogható  s  menthető  következménye 
lett  volna-e  ez  mindezen  élethossziglan  beható  okoknak  ?  Viszont 
nem  kell-e  valóban  csudálni,  hogy  ez  nem  történt?  bámulni  az 
ideális  ethikai  elvek,  az  önmegtagadás,  az  igazság  s  lelkiismeret, 
a  törvénytisztelet  túlsúlyát  s  uralmát  a  szenvedély  izgatásán  és 
sötétebb  tanácsain  ? 

A  század  végévei,  melyeket  nagyobbái^a  a  hazában  töl- 
tött, megismertetek  öt  a  kétségbeejtő  állapotokkal,  az  eperjesi  far- 
sang és  Ungvár  közelsége  érintkezésbe  hozta  Bercsényivel  —  és 


ját  Hák6c2i  nem  IdtUíitta;    mert  fölfedezése  csak  jolea  századaakbau 
tiirt^nt. 


782  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

így  készült  és  így  közeledett  a  fordulat,  —  mely  előtt  még  igen 
nehéz  állapotba  hozta  őt,  sőt  veszélybe  döntötte  a  pórfelkelés,  mely 
által  előidézett  lépései  merészeknek  látszhatnak,  de  melyeket  ő 
jóhiszemű  loyalitása  tudatában  tett.  Azonban  ismét  s  pedig  legke- 
ményebben csalódott,  miről  a  fatumszerü  bécs-újhelyi  börtönben 
elmélkedhetett.  Helyesen  van  a  közvetlenül  ezelőtti  eseménynyel, 
Longueval  kiküldésével  befejezve  ezen,  Rákóczi  ifjúságát  leiró  mű, 
mert,  mint  szerző  végezi :  ezzel  Rákóczi  kilépett  az  actio  terére, 
és  kezdődik  a  történeti  események  sora,  melyek  az  itt  kitűzött 
kereten  túl  esnek. 

A  kezdet :  regény,  a  közepe :  eposz  a  vége :  tragoedia ;  — 
hogy  a  kevésbé  ismeretes  regényszerű  ifjúkort  ekkép  minden  fen- 
maradt  nyomokból  adathíven  kiderítve  és  összefüggő  képpé  kidom- 
boritva  nyertük :  ez  valódi  érdeme  Thaly  Kálmánnak,  ki  ezzel 
csak  hivatását  követé  mint  Historiographus  Celsissimi  Principis 
»sui«,  és  e  kötet  létrehozása  által  ismét  igen  jelentékeny  adalék- 
kal gyarapítá  »monumentáit.« 

Az  olvasó  azonban  nyomott  kcdélylyel  vesz  búcsút  a  fényes 
alaktól,  kire  a  végzet  súlya  nehezedik  majdnem  a  pólyától  kezdve, 
s  megfosztja  mindentől,  mi  ezen  csakugyan  ragyogó  hivatású  hős- 
sarjadékot sikerre,  boldogságra,  tehetségei  s  cselekvéseinek  méltó 
jutalmára  vezethette  volna  —  esőt  nemes  küzdelmében  megtöri: 
de  sőt  e  kérlelhetlen  végzet  nem  elégli  a  bukás  tragikai  válságá- 
val, hanem  még  azután  is  mér  áldozatára  majd  egy  negyedszázad 
élőhalotti  szenvedést,  mindennemű  rágódó  bánat  keserűségével 
telve,  melynek  folyton  áthúzódó  legfájdalmasb  alap-fonala:  a 
csalódás.  Hogy  pedig  ezeket  eltűrte,  elviselte  élte  oly  késő  alko- 
nyatáig  —  megható  bizonysága  annak,  mit  már  az  Ilias  Olymposzá- 
ban  mondtak  az  emberi  szívre : 

rXtjTov  yuQ  MoInai  {yvftov  {tioar  dv&iyomotcfiv ! 

Báró  Mednyánszky  Dénes. 


(.1  lüzohtahU  törtenete  ^ítnji)tírors'^á(jon  a  XIII.  században.  Irta  Molnár 
Aladár  a  m.  t.  Akadémia  1.  tagja.  Kiadja  a  M.  Tud.  Akadi'iuia  történeti 
bizottsága.  Elsü  kötet.  Budapest,  1881.  a  M.  Tud.  Akadi'niia  könyvki- 
adó hivatala.  Az  Akadémia  epületeben.  8-rét,  VIII  lup,  GOO  lap  szöveg-, 
nev-  es  tárgymutató. ) 

A  Habsburgok  hatalmának  Magyarországon  való  nK'ggyü- 
kerozése  csaknem  egy  idejű  a  reformátió  esznirinek  meghono- 
sulásával :  két  oly  esemény,  a  mely  bárom  századon  keresztül 
majdnem  napjainkig,  hol  nyíltan,  hul  csak  minte^^y  lappangva,  de 


TÖBTÉNKTI  ÍRODALOM, 


783 


valójában  í^oha  végképen  nem  nyugodva,  folytonos,  nem  riUváu 
elkeseredett  antagoriizmusljan  állott  egymással. 

K  liMrcz  közben  kezd  terjedni  Luzánkbun  az  azelőtt  nagyon 
18  BZÍlk  körre  Kzorítkozott  míveltség.  A  köx»'pkori  scholasztika  befo- 
lyása alatt  fejlődő  míveltséget  eredeti  foraiájába  viszszahelyezni 
törekvő  renassunce,  szerző  előadása  szerint,  liamaríibb  elhatott 
ugyan  hazánklía,  mint  Németországba,  de  a  mit  a  Mátyás  király 
halála  után  hazájukba  visszaköltözött  olasz  tudósok  netáu  elhin- 
tettek btdőle,  íiz  a  mostoha  viszonyok  s  a  Jagellóknak  e  téren 
tanúsított  közönyössége  miatt  csakhamar  kiveszett. 

De  a  vágy  szellemi  tökéletesedés  után  meg  volt  s  nem 
lévén  itthon  művelődési  központ,  Magyarország  itjai,  mint  azelőtt 
az  olaszországi,  úgy  most  a  németországi  föiskolíikat  látogatták, 
a  hol  a  renaist>ance  befolyása  alatt  keletkezett  humanismussaí 
karöltve  járt  ennek  ifjabb  testvére:  a  refomiátió. 

Nagy  készíiltséggel  fejtegeti  szerző  a  közéijkon  iskolázás- 
nak ismertetése  után  azon  különféle  változást,  melyen  a  nevelés 
és  oktatás  mód-  és  rendszere  német  szomszédainknál  a  reformá- 
tiót  közvetetlenül  megelőző  és  azt  követő  időben  átment^  8  azt  a 
negativ  tényt,  ha  szabad  e  kitételt  használnom,  hogy  uekilnk 
sem  önálló  paedagogiai  rendszerünk,  sem  nemzeti  jelleget  magán 
viselő  cultiu'ánk  nem  fejlődött,  a  mojítoba  viszonyokon  kivül 
főleg  azon  körfdménynek  tulajdonítja,  hogy  a  tanügygyei  gyakor- 
latilag foglalkozott  féríiaink  e  pályájukon  elegendő  támogatásban 
nem  részesülvén,  mihelyt  szerét  tehették,  azt  elhagyták.  A  kül- 
földről behozott  bármely  tanrendszer  pedig  nemzeti  irányban  — 
mintt'gy  a  nemzet  geninsának  megfelelően  —  azért  nem  fejlőd- 
hetett, mert  rendszerint  még  mieíött  némi  állandósulásra  jutott 
volna,  mássah  újonnan  behozottal,  helyéből  kiszoríttatott  Elmond- 
ható ez  kiilönösen  a  protesüíns  iskolákról,  kevésbé  a  katboliku- 
sokról,  a  melyeken  az  oktatást  legnagyobb  mértékben  teljesítő 
jezsuitiiknak  határozott  utasitásaik  és  szabályaik  voltak;  ezek 
azonban  csakhanuir  elavultak. 

A  korán  elhunyt  szerző  előadását  a  rcnaissance  reformátió 
idejében  Németországban  élt  azon  férfiak  életének  és  munlaVssá- 
gának  ismertétésév*'!  kezdi  meg,  a  kik  a  tanügygyei  való  elméleti 
vagy  gyakorlati  foglalkozásukkal  az  okí;»tás  ügyének  fejlődésére 
határozó  befolyással  voltak  s  ebbeli  míiködésükkel  hazánkra  is 
hatottak.  így  megismerkedünk  Agricola  és  a  hieronymiták,  Me- 
lanchthoH  és  Erasmus,  Sturm  és  Trotzendorf  nézeteivel.  Migl 
ugyanis  a  refornuitió  első  éveiben  ifjaiuk  magasabb  kiképezte- 
tésük  végett  a  főleg  Melanchthton  által  hírnévre  emelkedett 
vitteiibergai  egyetemet  keresték  föl,  addig  1592-töl  fogva,  mint 
a  mely  évben  a  formula   coucordiae-t  alá  nem  ii'ó  magyar  ifjakat 


784 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


a.  szász  fejedelem  teríUetéröl  száműzte,  leginkább  Németalföld,  íi 
Schweicz  és  Skóczia  egyetemeit  látogatták  ^  a  hol  nagyobbára 
Sttimi  és  Trotzendorf  rendszerét,  vagy  mint  Skócziában,  más 
önállé  rendszert  követtek. 

Ezen  felül  1560*  óta  meghonosultik  hazánkbau  a  jezsuiták^ 
basonlóképen  sajátszerű,  a  két  protestáns  felekezetétől  s  a  közép- 
kori zárdai  iskolákban  fejlett  tanrendszertől  sokban  eltérő,  sok- 
ban egj'ezö  tanrendszerrelj  melyet  szerző  részletesen  ismertet,  de 
a  melyről  itt  csak  említést  lehet  tenni. 

A  szellemi  életnek  ezen  élénk  nyilvánulása  felem elően  hat 
a  hazafi  keblére,  mert  mindenfelé  iparkodást,  előre  való  törekvést 
vesz  észre.  A  relbrmátió  idejéig  fennállott  egy  két  várasi  (^n 
zárdai  iskola  mellé  sorakoznak:  az  ágostai  hitvallású  evau 
uraknak  saját  udvaraikban  fentartott  iskoláik;  a  helvét  ii 
snaknál  az  erdélyi  fejedelmek  által  alapított  iskolák;  a  katholi- 
kusoknál  a  magas  klérus  kiválóbb  ahilyai,  a  jezsuiták  és  a  kegyes* 
rendiek  által  alapított  iskolák* 

Hanyatlás  állott  be  a  XVII-ik  század  második  felében, 
melyben  a  protestánsoknak  a  vallásuk  szabad  gyakorlatát  s  tani* 
tását  biztosító  bécsi  és  linczi  békekötés  pontjait  megszoriivin, 
magyarázó  soproni  (1681)  és  pozsonyi  (1687)  országgyűlés  hatá- 
rozatai hozattak  meg. 

Szerző  azt  véli,  hogy  a  bécsi  béke  a  protestánsoknak  nem 
adott  jogot  felsöblí  iskoláknak  állítására  s  hivatkozik  a  gyakor- 
latra, mely  szerint  a  nagyszombati  és  kassai  egyetem  felállitá- 
t{5sának  az  alapítók  a  fejedelmi  és  pápai  j      '  közien- 

dőoek  tartották.  Ámde  a  bécsi  békét  be*  /  -  jkí  tör- 

vény c5ak  annyiban  tekinthető  oktatásügyi  törvénynek,  a  meny- 
nyiben a  protestáns  vallásnak  szabad  tanítását  engedi  meg,  ^gye^ 
bekben  csak  fejlett  hazai  ius  non  scriptum  lehetett  irányadó.  1)€» 
ezt  felesleges  volna  ez  alkalommal  bővebben  fejtegetni,  mikor  a 
történelem  tényeiből  tudjuk,  hogy  az  uralkodó  pártnak  főgondja 
nem  a  törvényeknek  megtartására,  hanem  a  protestantisiniisiiak 
kiirtására  volt  irányozva. 

Molnár  Aladár  csak  ott  méltatja  figyelmére  az  egyhásEiör^ 
téneti  eseményeket,  ott,  a  hol  azok  kőzoktatásiinkníík  fej^ 
befolyással  voltak.    így  megtudjuk,  hogy  a  jezsuiták  lr„ 
ott  állítottak  iskolákat ;  a  hol  a  protestánsoknak  már  volUik  isko- 
láik, később  pedig,  midőn  hatalmuknak  zenithje  felé  közeledtek,  a 
protestáns  iskolákat  s  terríplornokat  bezárattálf,  vagy  elfosílall/ik, 
többnyire  a  maguk  részére  megtartották;  bog)'  e/eu  f 
következtében  ágostai  hitvaUásu  evangélikusok  íőleg  b. 
szoniltak  iskoláikkal,  Sopron,   Pozsony  és  Eperjesre,  a  helvét 
hitTallásáak   Sáros-Patak,   Debw)czen   és   Nagy-Enyedre,    Ügy 


TÖRTÉNETI  lEODALOlí* 


r85 


éknek  fü#2:gelekeit  képező  iskölákDak  történetét 
szerző  részletesen  tárgyalja  s  az  e  tekintetben  érdeklődőt  magá- 
nak a  műnek  olvasására  kell  utalnom. 

A  tanügy  terén  érdemesült  férfiakkal  is  megismerkedünk. 
Ilyenek,  csakis  a  fíibbeket  említve,  a  jezsuitáknál:  Szentivánji 
Márton,  Bossányi  Farkas  és  András^  Bajesányi  János,  Balogh 
József,  Heveuesi  Gábor,  Kom  éli  János,  Kuvicz  Ferencz,  Kőszegi 
János,  Sigrai  András,  Keczy  Ferenci,  Szerdahelyi  Gábur. 
Tsiba  István,  Thúróczi  László,  Timon  Sámuel,  Gabon  Antal, 
Spangár  András,  Csiba  Mihály  stb,  a  XVIII-ik  század  elsö 
feléig,  a  kit  irodalmilag  is  möködtek.  Többről  közülük  kimerítőbb 
tudósi tást  adhatott  volna  szerző,  ba  Kapri nay  jegyzeteit  s  Pauler 
Tivadarnak  »Adalékok  a  hazai  jogtudomány  történetéhez«  czimü 
müvét  Í9  felhas2nálja.  Az  ágostai  hitvallásűaknál :  Rezik  János 
(Eperjes),  Bél  Mátyás  (Pozsony),  Fridelius  János,  Hajpőczy 
Dániel  (Sopron),  a  helvét  hitvallásűaknál :  Komenius  Amos, 
Molnár  AU)ert  (Sáros-Patak),  Komáromi  Csipkés  György, 
Maróthy  György,  Szilágyi  Márton  és  fia  Sámuel  (Debreczen), 
Mártoufalvy  György  (Nagy- Várad).  Eletüket  és  munkásságukat 
szerző  részletesen  ismerteti. 

Még  a  jezsuiták  virágzásának  korában  jöttek  hazánkba 
Lengyelországból  a  kegyesrendiek  :  előbb  az  elzálogosítva  volt 
Podoliuban  (Hi42j,  később  Nyitrán  (1660)  telepedtek  meg; 
lassanként  minden  nevezetesebb  városban  alapítottak  iskolát; 
támogattíik  őket  városok,  főurak  és  főpapok. 

Csak  röviden  van  tárgj^al va  Erdély  közoktatásának  története ; 
szerző  a  gyulafehérvár-nagy-enyedi,  kolosvári  és  marosvásárhelyi 
kollégium  és  udvarhelyi  gymnasium  kivételével,  más  intézetről 
alig  tesz  említést  Eg)ébiránt  kijelenti,  hogy  az  erdélyi  közok- 
tatás viszonyaival  való  részletes  foglalkozás  tervezett  müvének 
keretét  meghaladta  volna.  A  helvét  hitvallású  főiskolákat  Erdély- 
ben szintén  a  fejedelmek  alapították,  az  ágostai  hitvallásúakat  a 
sz^iszok;  ezeken  kivül  még  az  unitáriusok  is  állítottak  iskolákat. 
A  jezsuiták  csak  rövid  ideig  tartózkodhattak  Erdélyben  (körül- 
belül 1571Í— 1599-ig).  Hogy  a  tanügy  terén  működött  férfiaik  az 
anyaországiakkal  mérkőzhetnek,  igazolják  Apáezai  Cséri  János, 
Páriz  Pápai  Ferenez,  Huszty  András,  Honter  János  stb.  neveik. 

Csak  sajnálnunk  lehet,  hogy  a  legjobb  forrásokat  felhasz- 
nált szerzőt  irodalmunk  elveszítette  s  müve  befejezetlenül  maradt. 
Reméljük,  hogy  fog  akadni  folytatója,  s  az  általa  gyfijtött  gazdag 
anyag  nem  fog  felhasználatlanul  heverni* 

Bfj.hzai  JuííÁiS* 


78()  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  XVI.  században  tartott  magyar  református  zsinatok  végzései,  összeszedte, 
a  latin  szövegeket  magyarra  fordította  es  tájékoztató  jegyzetekkel  kísérte 
Kiss  Áron.  Budapest,  1881.  Kiadja  a  magyarországi  protestansegylet. 
(A  Kovács  Albert  által  szerkesztett  > Protestáns  Theologiai  Könyvtárc 
XV-ik  kötete)  Nagy  8-adr.  VI  és  735  11. 

Egy  protestáns  egyházjogi  és  egyháztörténeti  kutfö-gyűjte- 
mény  hiányán  úgy  segítnek  azok,  kik  azt  érzik,  ahogy  lehet:  e 
munka  pedig,  mely  előttünk  fekszik,  valóban  érezhető  hiányt  pótoL 
Alig  hihetné  el  az  ember,  a  ki  tudja,  hogy  a  protestáns  világ  szereti 
fennen  hirdetni,  hogy  históriai  alapon  áll,  mily  keveset  ad  ez  tulaj- 
donkép históriai  múltjának  felderítésére.  Nem  is  lehetne  jellemzőb- 
bet mondani,  mint  azt,  hogy  ily  nevezetes  kutfő-gyűjteményt,  mely 
a  jognak  és  történetnek  egyiráut  első  rangú  forrása,  nem  is  mertek 
más  nyelven  kiadni,  mint  —  magyar  fordításban.  De  aztán  meg 
kell  vallani,  hogy  ha  Kovács  Albert,  e  vállalat  derék  szerkesztője, 
számolt  a  nehézséggel,  mely  lehetetlenné  tette  az  eredeti  szö- 
veget adni,  igyekezett  a  kérdést  lehető  legjobban  megoldani. 
Jobb  kezekre  nem  is  bízhatta  e  nehéz  munkát,  mint  a  Kiss 
Áronéra:  a  zsinati  végzések  összegyűjtését  és  lefordítását.  Mert 
az,  hogy  Kiss  Áron,  mint  a  régi  iskola  növendéke,  ura  a  latin 
nyelvnek,  még  nem  elég  —  jogi  és  történelmi  ismeret,  s  a  részletek- 
ben való  jártasság  is  kívántatott  hozzá.  Hogy  Kiss  Áron  e  részben 
is  képes  a  tudomány  követelménycinek  megfelelően  oldani  meg 
a  kérdést,  hogy  bír  a  szükséges  előismeretekkel,  azt  korábban 
kiadott  munkáival  igazolta.  S  csakugyan  a  XVI-ik  századnak 
gazdag  irodalmi  kincse  fekszik  előttünk.  Megvalljuk :  szerettük 
volna  a  latin  szövegeket  eredetiben  is  lenyomva  látni,  mert  azok 
ma  már  a  legnagyobb  könyv  és  kézirattári  ritkaságokat  teszik. 
De  ha  ez  már  azért  is  lehetetlen  lett  volna,  mert  a  40  íves  munka 
70  ívessé  nőtte  volna  ki  magát,  vigasztalhatjuk  magunkat  azzal, 
hogy  a  czél  így  is  el  van  érve.  Kiss  Áron  rövid  históriai  beveze- 
tései a  legszükségesebb  tudnivalót  magukban  foglalják,  a  zsinati 
végzések  fordításai  pedig  híven  visszaadják  az  eredetit  —  s  ha 
marad  még  fenn  óhajtani  való,  az  nem  más,  mint  az,  hogy  e  mun- 
kát kövesse  nem  sokára  a  XVII-ik  századi  zsinatok  végzésének 
kiadása,  s  hogy  a  lutheránusok  és  unitáriusok  is  buzdítva  e  példa 
által,  hasonlag  összegyűjtsék  saját  zsinatjaik  végzéseit.  Mert  ezek 
együttesen  a  magyar  történetírásnak  gazdag  és  nélkülözhetetlen 
kútfő  kincseit  képezik. 

8z.  S. 


rrjL:Razj^ 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  DEC.  1-8Ö  NAPJÁN  tartott  választmányi  tílésen  Ipolyi  Arnold 
elnökölt.  Eet  felolvasás  tartatott :  Szentkláraj  Jenő  >  Nemzetiségi  moz- 
galmak az  al vidéken  a  múlt  század  végén «  czimii  felolvasásaival  bemu- 
tatta >Száz  év  Dél-Magyarország  újabb  történetébőU  czimü  nagy  mttvéL 
nek  egy  önálló,  érdekes  fejezetét,  s  Tagányi  Károly  »Szolga-6yör«  czimü 
forráskutatáson  alapuló  értekezését  olvasta  fel,  mely  a  »Századok<-ban 
fog  világot  látni. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  Küjff^er  Béla  orsz.  Itári  tiszt,  Thallóczy 
ajánlatára,  felvétetett  a  rendes  tagok  sorába. 

Ezután  a  titkár  köv.  jelentését  olvasta  fel : 

» Alapszabályaink  23.  §-a  értelmében  társulati  vál.  közgyűlés  egy 
hónappal  clöbb  hirdetendő.  Midőn  ezt  a  t.  választmánynak  tisztelettel 
jelenteni  szerencsém  van,  jelezem  egyúttal,  hogy  az  1879.  1880.  1881. 
cvi  cyclusra  megválasztott  vál.  tagok,  az  alapszabályok  22.  §-a  értel- 
mében kilépnek,  e  vál.  tagsági  helyek  fölött  való  szavazás  képezendi 
tehát  a  napi-rend  választási  tárgyát.  Kilépnek  a  következő  tagok : 
Balássy  Ferencz  10  Rómer  Flóris 

Deák  Farkas  Rónay  Jáczint 

Dobóczky  Ignácz  Szabó  Károly 

Hampel  József  Szilágyi  Sándor 

5  Horvát  Árpád  Szinnyei  József 

Nagy  Imre  15  Thallóczy  Lajos 

B.  Nyáry  Albert  Tarkányi  Béla 

B.  Nyáry  Jenő  Torma  Károly 

B.  Orbán  Balázs  Wenzel  Gusztáv 

FabricziuB  Károly  és  Révész  Imre  vál.  tagok  elhalálozása  következtében 
két  vál.  tags.  hely  üres  s  így  20  új  vál.  tagra  kell  majd  szavazni. 

Esedezem  tehát,  méltóztassék  a  t.  választmány  elrendelni,  hogy 
1882.  jan.  5-ikén  vál.  közgyűlés  tartassék,  melynek  tárgyai :  a  válasz- 
tások s  azután  folyó  napi-rend.  < 

Ennek  alapján  a  választmány  elhatározta,  hogy  a  jövő  évi  köz- 
gyűlés jan.  5'én  fog  megtartatni,  melynek  egyik  tárgya  a  válasiítmány 
kiegészítése  lesz. 

Századok.   1881.  X.  füzet.  52 


788  TÁRCZA. 

Végül  pénztárnok  bemutatta  műit  havi  Bzámadáeát. 

E  szerént  a  bevétel  volt     .     .     .     ,      1190  frt  79   kr, 

kiadás L>18   frt  89    kr, 


pénztár  maradék      971   frt  90  kr. 
Több  tárgy  nem  lévén  az  ülés  eloszlott. 


EGY  NAGYBECSŰ  MAGYAE  IRODALOItl-TÖETENETl  KIKCSKEK 
HITT  LEVÉLRŐL. 

j,  Munkács  várában  az  minemű  törvényé  lőtt  a^  malűmnak* 

A  múlt  hónapban  egy  legújabban  talált  nevezetes  magyar  iroda- 
lomtörténeti kincsről  szóló  hír  szárnyalta  be  a  sajtót  a  »Bereg«  ez.  lap 
azon  közlése  következtében,  hogy  az  eddig  ismert  magyar  irodalomtör- 
téneti régiségek  között  a  legrégibb  s  legbecsesebb  irott  emlék  az,  melyet 
a  mezővárii  levéltárban  Kiss  Mózes  ottani  városi  bíró  fedezett  fel.  Az 
eredeti  okirat  —  állítólag  —  1066-böl  való  s  magyar  nyelven  van 
szerkesztve ;  tartalma :  kimutatás  az  azon  évi  munkácsi  szőlőhegy  ter- 
méséről (?  ?) ;  aláírva  Ambrus  deák ;  az[okirat,  pár  szó  kivételével,  egészen 
olvasható ;  nagysága  egy  diósgyőri  papir  alakú  negyedrét  ív  lap.  Az 
érdekes  és  történetbuváraink  figyelmére  méltó  okiratot  a  feltaláló  tudomá- 
nyos értékesítés  czéljából  a  M.  Tud.  Akadémiához  szándékozik  felküldeni. 

Eme  közlést  több  budapesti  lap  is  átvette,  így  a  » Budapesti  Hír- 
lapi, a  közönség  tájékozása  végett  azt  is  megjegyezvén,  hogy  az  eddig 
ismert  legrégibb  magyar  irodalomtörténeti  emléket  az  ú.  n.  halotti  beszéd 
ésjcönyörgés-t  Íróink  a  XII.  sz.  második  feléből  eredőnek  állítják.  A  „Hon' 
szerint  a  munkácsi  szőlőhegy  terméséről  szóló  (?)  kimutatás,  szakértők 
nézete  szerint,  legalább  is  500  esztendővel  későbbi  eredetű  s  valószínűleg  a 
Bereg  közleményében  is  csak  sajtóhiba  lehet  az  1066,  1566  helyett. 

A  sokat  emlegetett  levél  be  is  küldetett  az  Akadémiához.  A  főtit- 
kár úr  szívességéből  bemutatjuk  azt  a  s> Századoké  t.  olvasóinak,  meg- 
jegyezvén, hogy  a  levél  keleté  világosan  1062-t  mutat  (»Anno  106^«, 
nem  1066),  de  ahoz  semmi  kétség  nem  fér,  hogy  ez  iráshiba,  valószínű- 
leg 1602  vagy  1620  helyett.  Nem  lehetetlen,  hogy  Ambrus  deákot  a 
>0<-nak  a  többi  számok  közé  illesztése  confundálta  s  a  helyett,  hogy  a 
»6«  Mián  tette  volna  tUhc  tette  a  »0«-t  (a  ezániolni  tanuló  gyerek  is 
ilyen  hibát  követ  el  legkönnyebben).  Az  irás  jellege  a  XVTí.  sz.  elejére 
vall.  Különben  a  levélben  előforduló  nevek  támpontot  nyújthatnak  a 
beregi  levéltárakból  a  levél  keltenek  közelebbi  mcglmtározásálioz. 


tA&csa. 


789 


A  leTflben  a  muokácfii  begy  szöloterméa<?röl,  vagy  dltaUban  szőlő- 
ről c^  85£Ó  sincs :  mölomjogrúl  szOl.  Egész  tartalma  a  követkesco : 

Mi  Zekeres  Bálint  vdrii  főbíró  adjuk  (L'rtdsére)  miudenrknck,  az 
kiknek  illik,  jövendőknek  ^8  kovetkezendőknok,  hogy  mi  nekünk  vot  egy 
inolmonkj  mely  hivattatott  Mogyoröszegi  malomnak :  azért  ass  aas  malom 
elvcfizvm,  az  kozBÍg  mást  éplíp  más  bclybenp  ilten  vigez^'s  alatt^  bogy 
lenki  zálogsiLgára  rejá  nem  mivel  ne,  banem  ceak  az  kik  vi^rek  volnának 
benne.  Az  malom  clkf^azölv^n,  n/*  malom  bírónak  hírével  (lütt)  '),  hogy 
Filep  Jánosnak  ré^ze  nem  vőua  benne,  hanem  zálogáágára  mivel  vóna 
rejá.  Az  malombíró  törvenbe  foga  az  közaíg  törvénye  szei-iut  Filep  Jánost 
és    tlirvény  szerint    igy   találák,    bogy    ennit    mulkdlkodott    rcjá :    két 

^aegyedíit  holtig  bírjon  benne,  de  lióta  után  az  közsígre  azálljon.  Ezen 
Pilep  János  meg  nem  elége<lék,  banem  az  közsig  torvénye  ellen  urat 
ária  bcb?  és  az  várba  vivé  az  törvényt.  Az  közsig  petüg  az  umak 
könyörögvíu,  hogy  ne  rontaná  az  kíSzsíg  törvényét,  mert  soha  az  malom 
törvényét  senki  az  várba   nem  vitte   vóna,  az  másai  (=^  muzsalyi)  törvé- 

ínycn  kül,  hanem  ü  nagvííága    engedne  ííjcban  törvényt,  ha   ronthntja-í  az 

[közéig  törvényét,  vagy  nem.  Az  úr  ezen  azt  monda,  bogy  Ü  nem  rontja, 
—  hanem  bátor  azban  legyen  elsőben  ttírvényp  ha  yihetii  odafel  a2 
törvényt  és  ronthatjaí  iiz  kiizsíg  törvényét,  vagy  nem.  Azért  az  úr  ezt 
megenged vín,  az  kÖz^íg  tizennyolcz  tauóval  niegbizonítá,  hogy  soha 
az  törvényét  az  malomunk  oda  fel  nem  vitték  az  musai  törvényen  küK 
Azért  Munkáfíi  várában  is  ezt  törvénynek  vetvín,  az  törvény  igy  találá, 
hogy  malombiró  uram  h  3-ad  magával^  az  tanok  mellé  me^eskiidjék, 
hogy  az  muaal  törvényen  ktÜ  soha  az  malom  törvényét  oda  fel  nem  vitték 
és  ha  ezen  mcgi^skÜBzik,   ezután   is  eenki  az  malom  törvényét  oda  fel  ne 

íVibefiSc,  hanem  ugy  ez  város  színén  szakadjon  vége,  az  ment  azelőtt 
Inent  (?)  ^)  éltek  vele.  Azért  malombíró  uram  is  3-ad  magával  megeökü- 
vék,  bogy  a  muaai  törvényen  kill  több  törvénjt  Munkács  várába  nem 
vittek,  azért  az  törvéuy  minden  törvényével  helben  hagyja  az  monot 
(í=  malmot)  és  az  közaíget.  Azért  törvény  tévő  porkoláb  vót  Kiafaludi 
Miklói,  Zabü  Mihály^  Zafjó  Bertalan  és  Czike  Jáno». 

Azért  ennek  bizonságára  /  \  és  erŐSBégérc  adtuk 

az  mi  vároaonk         I  l\  11.  j  peesétivel  megerő- 
síttetett kvclÖnköt       \  /  örök   emlékezetre. 


Anno  t062. 


Ambrus  deák  mpprla. 


Kívül :  (ugyanazon  késs) ;  Munkács  várábao  ais  tnincmd  türvénye 
lOtt  az  maiamnak. 


^)  ToUbau  maradt. 

®}  T.  i, :  rt  mint  ezelőtt. 


62^ 


790  TÁUCZA. 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

A  M.  Tud.  Akadémia  könyvlííadó  vállalata  az  lS81-ik  évre  Bwáíé 
könyvilletm^nyt  egyszerre  bocsátotta  könyvpiacára  —  kiliisricz  jókart 
kötetben.  Egy  egész  kis  könyvtár  a  téli  estok  unalniaínak  elűzésére,  mely 
tdlnyomó  részben  az  európai  irodalom  legkiválóbb  termékeiből  van  űssxc- 
állítva.  Mint  mondók,  túlnyomó  részben :  mert  a  kilcncz  kötet  koxrÉÍ 
három  eredeti  s  hat  fordítás.  Itt  hát  két  irüiiybau  Itltuiik  haladásit.  Ai 
eredetiek  nagyobb  tért  foglalnak  el,  mint  kdi;!  libán  s  a  torditüeok  fi  hala- 
dást mutatnak :  gondosabbak  és  magyarabbak. 

Mindkettőért  dicséret  illeti  meg  a  könyvkiadó  bizottságot  Igaz, 
hogy  e  vállalat  eredetileg  azzal  a  tervvel  indult  meg ,  hogy  kizárólag 
csak  külföldi  munkákat  ültessen  át  —  még  pedig  azokat,  melyek  forma 
s  a  feldolgozás  anyaga  tekintetében  a  legkiválóbbak  közé  tartoznak  az 
európai  irodalomban  s  nálunk  hiányt  pótolnak.  így  meg  akarta  a  válla- 
lat ismertetni  a  magyar  olvasóval  az  európai  irodalom  azon  munkáit, 
melyek  a  tudományos  szellem  fejlesztésére  századukban  legnagyobb  hatást 
gyakoroltak  s  egyúttal  a  közönség  és  írók  ízlésének  fejlesztésére  is 
hatni  akart. 

A  ki  a  megjelent  munkák  során  végigtekint,  be  fogja  ismémig 
hogy  a  bizottság  eddigelé  tervszcrüleg,  öntudatosan  járt  el.  S  kezdet- 
nek íffy  volt  jól.  De  az  is  szükségessé  lett,  hogy  ne  így  folyjon  a  dolog 
végtelenig.  Némi  kezdet  már  korábban  is  történt,  midőn  Arany  J.  Pauler 
Tivadar  és  Hunfalvy  Pál  munkái  helyet  találtak  a  sorozatban  —  most  végre 
eljöttnek  látta  az  időt,  hogy  egyszerre  többet  tegyen.  Senki  sem  fogja 
tagadni,  hogy  az  európai  irodalom  gazdagsága  és  fejlettsége  nem  volna  oly 
arányú,  hogy  a  bizottság  még  az  évek  hosszú  során  át  is  képes  ne  volna 
a  vállalat  köteteit  külföldi  müvekkel  tölteni  meg  :  még  elég  van  hátra, 
melyekből  tanulhat  a  magyar  ember,  eszméket  meríthet,  ismereteket 
szerezhet.  De  annak  is  eljött  az  ideje,  hogy  a  mi  irodalmunk  is  próbálja 
meg  a  versenyt  —  nemcsak  régi  nagyok  összegyűjtött  tanulmányaival, 
hanenl  egyenesen  e  vállalat  számára  írott  müvekkel. 

A  mi  közönségünk  nem  nagy  s  fájdalom,  nem  áll  arányban  iro- 
dalmunkkal. A  mióta  a  napi  lapok  mindennap  annyit  adnak,  hogy  egy 
pár  számból  kitelnék  egy  kötet,  állandó  nagy  küzönsége  csak  a  napi  lapok- 
nak s  e  mellett  egy-két  folyóiratnak  van.  Az  olvnf^ó  a  nai)i  érdekűt  koresi 


TÁUCZA.  7í)l 

a  lii])okbíUi,  s  a  folyóiratokból  a  tudvágyók  kisc])b  száma  a  tudomány 
vívm.lnyairól  csak  röviden  akar  crtcsülni.  így  történt  aztán,  hogy  a 
könyvolvasók  száma  vegctlcuül  mogcsökkcnt:  az  Akadémia  s  a  Termé- 
szettudományi Társulat  fordítm anyaira  szorítkozott.  Egy-kdt  író  ír 
könyvet  s  kiadót  ritkán  talál,  s  ha  talál  is,  ez  azt  hiszi,  hogy  hazafias 
áldozatot  hozott  az  irodalom  oltárára,  mint  akár  az  50-68  eVekben,  mikor 
meg  volt  győződve,  hogy  »a  hazafiság  a  nemzetiségnek*  áldozott. 

Azért  mondók :  eljött  az  ideje,  hogy  a  könyvkiadó  bizottság  o 
részben  is  próbáljon  utat  törni.  Szoktassa  a  közönséget  magyar  írók 
müveinek  olvasásához  is.  Hasznát  fogja  ennek  az  Akadémia  is  venni. 

Az  első  kísérlet  fényesen  sikerült. 

Oly  kiváló  írók  társaságában,  mint  Taine,  Symonds  és  Laveleye, 
mutat  be  három  eredeti  magyar  munkát  —  és  örömmel  tehetjük  hozzá, 
egyiknek  sincs  oka  pironkodni.  Szász  JKÁróly,  imáön  a  világirodalom  epo- 
sairól  írt,  a  dolgok  mélyére  hatott,  s  bár  az  összes  európai  irodalmat 
ismeri,  önálló  tudott  maradni,  Goldziher  munkája  a  vonzóbb  olvasmá- 
nyok egyike,  mely  magával  ragadja  az  olvasót,  amellett,  hogy  az  alapos 
tudós  gazdag  ismerete  mindenütt  kilátszik.  Alexander  Kantja  pedig  mély 
elméjű,  gondolkodó  főre  vall. 

A  kísérlet,  ha  az  akart  lenni,  fényesen  sikerült  Nem  tudjuk,  oly 
véglegesen  megvan-e  a  három  évi  cyclus  programmja  állapítva^  hogy  azon 
változtatni  nem  lehet:  de  hiszszük,  hogy  a  többi  évek  folyamaiban  is 
fogunk  magyar  müvekkel  találkozni. 

S  most  soroljuk  fel  a  három  sorozat  megjelent  köteteit,  azon  meg- 
jegyzéssel ,  hogy  történeti  irodalmunk  egyik-másikra ,  mely  keretébe 
tartozik,  még  vissza  fog  térni: 

A   történelmi  (első)  sorozatból: 

Cíoldziher  Ignácz.  Az  islam.  Tanulmányok  a  muhammcdán  vallás  törté- 
nete köréből. 

Symonds  J.  A.  A  rcnaissancc  Olaszországban.  Fordította  Dr.  Pidszky 
Károly  I.  kötet. 

Thierry  Amadéé.  A  római  birodalom  külső  története.  Fordította  Csiky 
Kálmán. 

Az  irodalmi  (második)  sorozatból: 

Alexander  Bernát.  Kant  élete  és  munkái  I.  kötet. 

Szász  Károly.  A  világirodalom  eposzai  I.  kötet. 

Taine  II.  A.  Az  angol  irodalom  története.  Ford.  Csiky  Gergely  I.  kötet. 


792  TÁRCZA. 


A    jog-    és    államtudományi    (barmatiik)     %0TúmBÍháU 

Laveleyo  Emil.  A  kormány  formák  az  újkori  társadalomlian.   Fordította 

Tót/i  Lörincz. 
Mayr  György.  Törvényszerűség  a  társadalmi  dlctben,  Ford.  Ktml^y  Jéíjset 
Taine  H.  A.  A  jelenkori  Francziaország  alakulása,   Forditottti  Dr.  ToU^ 

László.  I.  kötet. 

HiszszUk  éa  reméljük,  hogy  a  magyav  közönség  tömeges  pártfo- 
gással fogja  kimutatni,  hogy  a  könyvkiadó  bizottailg  ex  lij  iráuváral 
egyetért,  s  ez  által  lehetővé  fogja  tenni  annak,  bogy  a  megkezdett  úton 
haladjon. 

—  A  Történelmi  Bizottság  kiadásában  a  folyd  év  veí^t^'r*'  'i^mH 
egy  halmaz  nagybecsű  munka  fog  megjelenni.  A  > Naplók  a  XVI-ik  szá- 
zadbólc  czimü  kötet,  melyet  Nagy  Imre  és  Szabó  K.  szerkesztenek,  s  mely 
három  eddig  kiadatlan  irónak  munkáját  tartalmazza  (Gyulafit,  Mártonfalvit 
és  Palóczi  Horváthot),  már  csaknem  teljesen  elkészült.  Báró  Nyáry  Albert 
Czimertana  is  közel  befejezéséhez  s  a  várvavárt  műnek  első  fele,  gaz- 
dagon felszerelve,  kiváló  szépségű  illustratiókkal,  hasonlókép  a  közönség 
kezén  lesz.  Rendkívül  érdekes  kötet  lesz  Thököly  levelezése  Teleki 
Mihálylyal,  mely  a  kuruczvilágot  igen  sok  nem  ismert  részlettel  fogja 
bövítni,  s  nem  egy  lapját  űj  világításban  fogja  feltüntetni  s  mely  Dták 
Farkas  által  s  bevezetéssel  ellátva^  szintén  cihagyandja  a  sajtót.  Aközöns^ 
kezén  fog  lenni  Marczalí  Henrik  II.  József  császárja  is,  melyet  a  kikül- 
dött bírálók  igen  melegen  ajánlottak  s  mely  nagy  részben  kézirati  ada- 
tok alapján  van  kidolgozva.  Ezenkívül  sajtó  alá  adatott  Magyarország 
folyó  vizeinek  történeti  szótára,  melyet  Ortvoy  nagy  szorgalommal  állí- 
tott össze,  s  a  munkából  egy  vaskos  füzet  el  is  fog  készülni. 

—  Az  iBODALOM-TöRTÉNETi  BizoTTSÁCf  kíadásábau  megjelent :  Egye- 
temeink a  középkorban.  Irta  Ábel  Jenő.  Szerző  nemcsak  az  ismert  forrá- 
sokat vette  új  kritika  alá  s  ezek  alapján  igazított  helyre  néhány  már 
közkeletűvé  vált  tévedést^  hanem  a  hazai  és  külföldi  könyvtárakban  több 
új  adatot  is  fedezett  s  dolgozott  föl :  úgy,  hogy  munkája  középkori  egye- 
temünk kérdését  mondhatni  sok  részben  új  világításban  tüntette  fel.  Az 
öt  fejezetre  oszlik:  I.  A  veszprémi,  II.  A  pécsi,  111.  A  Zsigmond  király- 
féle ó-budai,  IV.  A  pozsonyi,  V.  A  Mátyás  király-fele  budai  egyetemek. 
A  munka  felét  jegyzetek  teszik,  mert  szerző  igen  helyesen  ezekben  as 
adatokat  vagy  szórói-szóra  vagy  bő  kivonatban  közli,  ú^j  hogy  az  olvasó 
az  ő  állításait    azonnal  ellenőrizheti.   Tanügyünk   történeteliez  az  éles 


TÁRCZA.  793 

kritikai  cszszel  dolgozó  sz(írzÖ  igen  becses  adalékot  szolgáltatott  c  iníívé- 
vcl.  E  bizottság  már  megállapította  költségvetését  és  a  jövö  évre :  meg 
fogja  kezdeni  az  irodalomtörténeti  adattárt,  8  a  » Magyar  tanulók  a 
külföldi  egyetemeken*  czímü  munka  I.  füzetét  fogja  kiadni. 

- —  Az  Archaeolooiai  bizottsAo  f.  évben  kiadványai  eddigi  cyclusa 
mellett,  egy  újat  is  kezdett :  »Monumenta  Hungáriáé  Archaeologiea  aevi 
praehistorici*  czím  alatt,  melynek  első  kötetét  báró  Ni/árt/  Jenő  kiválóan 
nagy  apparátussal  készített  munkája  >Az  aggteleki  barlang,  mint  őskori 
temetőt  képezi,  az  eddigi  monumentákhoz  hasonló  alakban  s  igen  díszes 
kiállítással ,  mely  mint  úttörő  kiváló  figyelmet  ébresztett  az  illető 
körökben. 

—  Az  Akadémia  novemberi  összes  ülésében  elhatározta,  hogy  a 
jövő  évben  megkezdi  a  » Magyar  írók  Biographiai  Lexiconá«-t  s  a  szer- 
kesztéssel id.  Szinnyei  Józsefet  bízta  meg.  E  munka  irodalmunk  ^gy  rég 
érzett  hiányán  fog  segítni. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

A  1  UNYAPMEGTEI   TÖRTÉNELMI  É8  RÉGÉSZETI  TÁRSULAT  UOVemberi  gyülé- 

sén  Szűcs  Sándor  dévai  ref.  lelkész  ismét  nagybecsű  adatokat  szolgáltatott 
e  megye  és  város  magyarságának  múltjához  s  az  oláhság  fokozatos  bete- 
lepedéséhez. A  ref.  egyház  levéltárából  s  magánosoktól  gyűjtött  adatok, 
kai  kimutatja,  hogy  Dévára  a  XVII.  sz.  elején  Bethlen  Gábor  alatt  telepí- 
tett be  4  —  5  oláh  családot  a  kir.  fiscus  a  magyaroktól  lakatlanul  maradott 
telekre,  oly  feltétel  alatt  azonban,  hogy  tartoztak  azon  sessiok  után  a 
nj.  lelkés::nelcj  tanítónak^  (/r<btn(dí  és  harangozónak  úgy  fizetni,  mint  a  ma- 
gyarok. Ujabb  betelepítések  által  annyira  felszaporodnak  az  oláhok,  hogy 
1640 — 45  körül  a  ref.  lelkésztől  (Sóti  János)  templom  építésre  engedély  t 
nyernek,  de  csak  a  következő  feltételek  alatt :  1 -szőr  templom  és  parochia 
körül  egyenlőképen  munkálkodjanak  a  reformátusokkal ;  2-szor  papnak, 
mesternek,  harangozónak,  órásnak  úgy  fizessenek,  mint  a  magyarok.  3. 
Kereszttel  se  halotthoz,  se  másuvá  ne  járjanak*  4.  Faharangot,  vagy 
tokát  ne  tartsanak.  5.  A  reformátusok  harangozása  előtt  soha  se  haran- 
gozzanak és  6.  A  várossal  mindenben  egyetértsenek.  £  szerződés  később 
elveszvén,  annak  pontjait  se  tartják  meg,  miért  panasz  emeltetvén, 
Apaffi  1662-ben  és  1679-ben  kttlde  fejedelmi  parancsot  a  fehérvári  vár 


794  TÁRCZA. 

kapitányának,  hogy  az  oláhokat  szorítsa  kötekssf'gcik  telj  esi  teserc,  klíH^S^ 
ben  a  várba  viteti  föl  az  engedetleneket. 

A  Bérelmeknek  vége  még  se  szakad,  miutáu  az  oláhok  kctsc^gbo- 
vonják  kötelezettségüket,  az  eredeti  okmány  pcclig  a  ^háborti^f^^  alk^il- 
mával  elpusztult.  1680-ban  egy  országos  commJssiot  nevex  ki  Apufi,  nieJj- 
nek  tagjai  voltak:  4  írnok  a  fejedelmi  cíiiicellariátót  (Szegedi  János 
Pelsöczi  Barabás,  Farkas  Mihály,  Nagy  Gergely)  Hunyad-  és  Zarándmc- 
gyek  alispánjai,  fö-  és  viceszolgabírái,  esküdteii  asaessorai  cs  jegyzői ; 
továbbá  Apáczai  Cséri  Tamás,  Ecsédy  Páí,  ümky  I^tván^  Nyurádj 
Márton,  Komlósy  János  és  dévai  Várady  Pcter,  mint  városi  bizalmi  fér- 
fiak. A  bizottság  45  tanút  hallgat  ki  s  essek  vallomását  beterjeszti  a 
fejedelemhez.  A  tanuk  teljes  egyértelműséggel  igazolják :  hogy  Bethlen 
Gábor  előtt  csakugyan  nem  lakott  Déván  oláh  s  a  fennebb  közölt  szerző- 
dés alapján  engedtetett  meg  a  gör.  kel.  templom  építése. 

Daczára  az  ügy  ilyetén  rendezésének,  a  perpatvar  tovább  tartott  s 
1694.  Naláczy  Lajos  akkori  főispán  Bábolnán  eszközöl  a  dévai  ref. 
egyház  s  az  oláhok  képviselői  (SzŐcSy  Opra,  Kerele^y  Szabó  János)  közt 
egy  egyezséget,  mely  szerint  a  harangozási  tilalom  elenged tctik,  de  a 
Soti  lelkésszel  kötött  szerződés  többi  pontjai  épségben  hagyatnak  s 
annak  megszegése  esetében  100  vert  arany  büntetés  tűzetik  ki.  Ezt 
aláirtak  Teophilus  Yladika  és  Veszprémi  István  ref.  püspök  is,  a  mint 
az  eredetiben  felmutatott  okmány  tanúsítja.  Az  így  megújított  szerző- 
dés épségben  maradt,  egészen  1727-ig,  midőn  a  nagy-szebeni  katonai 
parancsnokság  a  ref.  lelkésznek,  tanítónak  kikötött  illetményeket  a  róm. 
kath.  egyház  felsegélésére  rendelte  fordíttatni^  azon  az  okon,  hogy  az 
oláhok  a  katholicus  egyházhoz  vaunak  a  üseális  birtokokon  incorporálva. 

A  szépen  kidolgozott  s  még  eddig  merőben  ismeretlen  okmányokra 
alapított  értekezést  a  hallgatóság  élénkeu  megéljenezte  ;  mi  pedig  szívünk- 
ből óhajtjuk,  hogy  Szöcs  Sándor  megkezdett  biívárlatait  tovább  folytassa 
s  mások  is  felbuzduljanak  példáján.  A  gyűlésén  Buda  Imrétől  olvasott 
fel  még  Réthi  Lajos  a  déli  harangozás  történelmi  jelentősegéről. 

T— s  G. 

A   ^DÉLlfAGYARORSZÁGI  TÖBTÉXELMl   ÉS  KKCÉSZETI     TÁRSULAT*    Sept. 

hó  28-án  tartotta  rendes  havi  választmányi  ülését  Eácz  Atlianáz  alelnök 
vezetése  alatt.  Ez  alkalommal  Pontelly  István  főtitkári  jelentését  olvasta 
fel.  Említi,  hogy  a  társulat  munkálkodása  mindenütt  jóakaró  elismerésre 
talált.   De   eltekintve  a  dicsérettől,    mely   talán   nagyobb   buzgólkodásra 


tArcs5a, 


795 


serkenti  itom  kctolkeilikj  ho$f  a  vál  és  a  társulat  ^mindéit  tagja,  egye- 
dül »  jul  teljesítésit  föladat  ötitudiitubün  keresvü  megaytigviist,  ea&titán  is 
vállvetett  hu/>gú&uggal  fognak  uemzcti  tudoinányas  csítfliuik  t'lo'BOgiU^t** 
liesi  orrjiikhílai  kt'pest  hoisxájárubü.  Km'  nt^xve  liiztoaítekiíl  sKolgál  112 
Ugysi^eretet  a  tagakban  éB  ase  tirdekludos,  miiiek  tőkésen  Gzótó  tAniii  a 
aaünidÖ  alatt  befolyt  liecscs  rc*gia<%i  t^a  műtárgyak,  es  egyéb  adományok. 
Ilyenek  a  pdtíéi  ostelepen  talált  regíst'gekj  melyeket  át.  *%e«/X*Mm//  Jcriíí 
fodey.ett  fel  az  említett  öetclep  kiU  sirjábau^  üomkülunljen  a  Uorjtmon  lU 
Xat^'Lkcftktrcken  talált  rL»gisegck,  s  melyeket  mind  a  rc^gísegtániak 
ajántleko/.ott.  Továbbá  Bőkm  LL^nárt  a  fthtrttmjdomi  íískori  temető  egyik 
BÍrjábiin  talált  tárgy  akut  ajáuddkozta*  SlUltJcrt*  Bódog  pedig  »»gy  vorseczi 
római  vízvczet^íki  esövet,  melynek  belseje  igen  finom  mázii  s  egesíícn  ep. 
Ax  ^rem-gyüjtcmdny  is  igon  becacs  darabokkal  szaporodott,  valamint  a 
könyv-  es  okirattár  is.  A  fütUkán  jclcntí'S  után  következtek:  (hlor 
Samu  pt^nztáruoki  jclenti-se  6  eüintáu  Dr.  Márk)  8áudi)ruak  a  főtitkártól 
felolvasott  ertckezeae  as£  » Aradi  prépostság  romjaivói,  c  Táraula  ti  ügyek 
clinteKf'se  után  a  gyíiles  ve*get  éxL 

(k'h  26-d/i  tartott  rendes  választmányi  iilcscn,  a  föjgpán,  Onnan 
Zsigmond  elnökölt.  Az  elnöki  megnyitó  0  a  jegyseőkönyv  bitelcsítese 
Utún  Pontdhj  főtitkár  olvassa  fel  jeleutcs<ít.  Bemutatja  GrUindet 
Jó/.scf  k'letcít,  uielynek  becseíí  darabjait  a  rJgiség tárnak  adta.  Uasou- 
lúkcp  bet  un  tiltja  a  Ihiutuh  Nándor  és  Svhwcref  János  által  talált  é& 
ftdományoKott  leleteket.  A  könyv-  es  okirat  sscint^n  sscífp  darabokkal  gya- 
rapodott, valamint  a  kííuyvtár  is.  R^BSí^netét  nyilváuítváu  ax  aduniá- 
nyozókuak,  élénk  éljenzés  mellett  fejezi  be  jelentését,  A  pénztári  jcleu- 
téa  után  Poufdly  felolvasááa  következett,  uíclynek  ezíme :  i*A  Zsófia  tem- 
plom építésECti  styljc  és  ftílazerelése*,  melyre  alkalmat  két  bemutatott 
mozaik  darab  adott.  Az  érdekkel  biillgatott  és  köszönettel  fogadott,  bár 
bíívebb  terjedelme  miatt  csak  kílmgyádokkiil  befejeztetett  előadást  követte 
a  tagválasztiU  s  a  szíves  ndományozuknak  jegyzökönynleg  köszönet- 
szavazás,  mely  ntau^  több  tárgy  nem  lévén,  az  illés  berekesztetett 

XoiK  3f>-ítti  tartott  választmányi  ülésben  Rd*'::  Atbanáz  alelnök  elnö- 
költ. Alt  elnöki  megnyitó  és  az  október  bavi  jcgyzííkönyv  bitelesitése  után 
Pnnfelli^  főtitkár  olvassa  fel  havi  jeleiitését.  A  régiségtár,  ligysziiitéti  ax 
éremgA'íijtemény,  valamint  a  könyv  és  az  okirattár  becses  darabokkal  gya- 
rapodott ajándékozások  utján.  A  fíititkári  s  a  pénztárnoki  jeleutésekntin 
ItM  Ensd  Sándor  felolvasása  következett,  melynek  czime :   > Néhány 


Wiá 


796  TÁRCZA. 

temcs-vármegyei  községi  pecsét  magyarázata. «  A  fdol vasas  k^sbea  elnSk 
is  érdekes,  a  szpliragisztikába  vágó  adatokat  hozott  fel,  melyeket  a 
közÖDSf'g  zajos  éljenekkel  jutalmazott,  úgyszintcn  Rcgö  EtiBet  értekezttaci 
is.  Társulati  tagválasztás  után  elnök,  a  tagok  éljenzése  kí^zt,  a  g/ük^st 
bezárja. 

—  A  Kemént  Zsigmond  társaság  Maros- Vásárbelytt  Űz  20  fircoa 
aranyat  tűzött  ki  Erdély  irodalom-történetének  megírására.  Csekély  juta- 
lom ily  nagy  munkára,  habár  csak  a  fejedelmi  korszak  irodalmának 
leírása  kívántatik  is.  Aligha  több  eredmény  nem  koszorúzta  volna  a 
Társaság  buzgalmát,  ha  a  tíz  aranyat  Kemény  Zsigmond  birtokában  levő 
naplójának  kiadására  fordítja. 


IRODALMI    SZEMLE. 

Kezdjük  szemlénket  a  folyóiratokon : 

—  A  »Maotar  Könyvszemlec  II.  és  III.  júliusban  megjelent  utóbbi 
füzetéről  számolunk  be.  A  Könyvszemlének  tartalmilag  mindig  kiváló  füze- 
tei kissénem  korai  megjelenésökkel  bizonyos  könyvészeti  előkelőségre  valla- 
nak, mi  épen  nem  hiba,  csak  ha  állandóvá  válik,  akkor  lesz  a  folyóirat 
hátrányára.  A  füzet  közleményei  azonban  részint  tartalmasságuk,  részint 
változatosságuk  miatt  érdemelnek  fölcmlítcst.  Dr.  Rómcr  Flóris  av  alten- 
burgi  és  göttweigi  kolostorban  tett  kutatásairól  ad  számot ;  az  eredmé- 
nyek közlése  hasznos  volt.  Szabó  Károly  nyolcz  adalékot  közöl  »Régi 
Magyar  Könyvtár* -ához.  Ugyancsak  Kudora  K.  és  Hcllebrant  Á.  három 
közleménynyel  gyarapítják  a  magyar  bibliograpliiát.  Thallóczy  Lajos  az 
crd.  fiscalis  levéltár  egy  jegyzéke  alapján  I.  Apafi  Mihály  könyvtárát 
mutatja  ki;  166  munkát  187  kötetben  sorol  fel.  Szilágyi  Sándor  Gabl- 
mann  Miklós  XVI.  sz.  századbeli  hadtörténeti  munkáiról  s'a  szerzőről  ír. 
Csontosi  János^  mint  Corvinolog  a  Latin  Corvin  Codexek  jegyze'két 
állítja  egybe  nagy  apparátussal  majdnem  liároin  éven,  s  107  általa 
kétségteleneknek  tartott  Codexct  mutat  ki.  E  derekas  opus  után  Deák 
Farkasnak  egy  kisebb,  érdekes  közlése  s  egy  rövid  elmefuttatás  követke- 
zik arról  a  kérdésről,  hogy  »mit  tartsunk  a  kézirat  gyanánt  nyomatott 
kíiny  vekről  ?<  E  kérdésről  igen  sokat  lehet  beszélni  és  írni,  de  positivo 
általánosan  elismertetni  —  nagyon  nehéz  az  egyes  phásisokat.  Ezek  után 
vegyes  változatos  közlemények  s  a  szokásos  rovatok  következnek  s  egy 
hasonmás  a  múzeumi   Curtius  Corvin  Codex  borítékának    2-ik    borítelt 


tArcza. 


m 


UbUjárt^l.  Az  4*^0^  fUxűt  goüdos  sifici'keBztciit'u  vhíI  8  minden  l'üxet 
c5rclokes«<ígbeii  iiÖttön  nö.  Csak  azt  kérjlik :  a  óhazánkat  érdekig  kfiU 
túláí  munkák «  kö:ít  mit  keres  j>Ehrentlieil  M.  Jildisches  FaxníUeiibueli 
Euio  V,  jUdiöch-religíöson  Geistc  getrageue  stb.  Lecture,  Becs,«  ez,  kfmyv, 
A  gs&cgeny  jámbor  olvasó  nctn  látván  commentárt  nem  tudja  elképzelni, 
kit  érdekelhet  hassánkban  ez  s  p.  Brück  munkája  a  spanyol  titkos  társu- 
latokról mint  >  hazánkat <  illető  míi^  vagy  pl.  Bock  Adolfnak  miért  vaii 
ott  a  Ki'onpríuZ'KndoIflied  czímÜ  GedichtjCi  s  nem  Sedlacckuck  Jung- 
Bunzlauban  kelt  Stepliauic  ódája,  cseh  nyelven.  E  részben  j<i  lenne  a 
homályosabb  vonatkos&ásű  czimokhez  r()víd  cominentárt  is  csatolni  £ 
^  int»gjcgyi*'5ekkcl  korántsem  kívántuk  a  teljes  tiszteletre  méltó  rovst- 
8»eállftót  gánesolui,  — {zf 

—  A  PtííJíisKY  KiftOLír  szcrkcBrtetto  J»Archaeologiai  Értesítő «  idei 
5j~foIyamából  az  L  rcW,  mint  12^/3  íves  díszmunka  jelent  meg,  igaz, 
hogy  nagy  várakozást  keltvOi  a  nag}''  pihenés  után*  Negyvennégy  rajz, 
26  tábla,  3  phototypia  van  benne,  kiállítása  ízléses^  a  béltartalom 
változatOB  8  jórészt  feldolgozott  anyagot  nyújt,  mi  a  regi  *  köziem  <ínyek« 
beoajstását  juttatja  eszlinkbc.  A  fíizctbeu  közölt  tnniilm^lnyokat  ds  czik- 
keketí  Pulszky  Ferenc/,  IlermHu  Ottó,  Dankó  József,  Vegh  Adorján, 
ALitjláth  Béla,  Mcudzltnann  Tmre,  llampel  József,  Thallóczy  Lajos  s  a 
szorkosztíí  Írták.  A  fiizctbéu  van  őskori  népvándorlíiskorí,  nnuai,  kcíze'p- 
kori,  ó  8  renaissanco  korbeli  míltörte*neti,  magyar  vonatkozású  heraldico- 
f*phragÍ€t!eu8  t^s  több  bírálati  ezikk.  Alttkilag  vdve  a  s^nk  alapos  és  gondos 
tanulmány  kífzül  kiválik  PuJszky  Károly  tanulmánya  Eaphael  Sautiról 
az  Országos  képtárban.  E  tiinúlmány  gondosan,  szépen  van  írva^  nem- 
csak tudásra,  de  rriticai  erzokrc  is  vall,  s  a  szerzíínek,  ki  eddigi  raükíií- 
désevel  esak  a  ttgyelmet  —  azt  is  sokszor  nem  hizelgölcg  rá  nézve  — 
hivta  fel,  az  M  nevet  is  megszcrze,  tudását  mindenki  elismervén,  Dankó 
József  czikkc  Dürer  fjijdalinas  féríiáról,  Hampidnck  kiváló  czikke  a 
pannóniai  sírokról,  Pnlszky  Fereneznek  a  szegedi  lelctokrol  s  Hcrman- 
uak  archacologicO'tcnnészctrajzi  vázlata  mind  oly  pontjai  a  tartalom- 
nak, melyek  a  régészt  e  füzet  elolvasására  sarkallják.  Magyar  történeti 
szempontból  felemlítendő  Majláth  pecsétközlése  a  Van^ba  l8tván<*i  s  a 
lK»snyák  czímer  és  zászló  kérdés  taglalása,  mely  horvát  és  eseh  nyelvre 
is  iordíttatott.  Hisszük,  a  t5bbi  fiizet  megjelenése  nem  fog  annyi  aka- 
dályba ütközni,  mint  a  mennyi  e  sokasor  sUrgetett  opus  elé  gdrdült 


798  TÁuczA. 

—  Az  ^Egyházművészeti  Lap€  Czobor  Béla  ejfiurkosEtt^e  íi1a(t| 
mely  az  idén  második  évfolyamába  lepett,  már  is  luis^Tjas  s^olgál&tokat 
tett  a  régi  egyházi  művészet  iránti  érdekeltség  felköltésc  körüL  Hxátnoi 
czikke  nemcsak  egyház-művészeti,  hanem  egyház- tíh^teueil  érdekkel  In 
bír  s  nem  egy  esetben  történeti  forrásúi  szolgál.  MajkUh  Bélálul  a« 
ccsedi  vár  egyházszerelvényci  művelődéstörténet iliikJiösfi  igcu  íjrdokc* 
adalékot  szolgáltat,  valamint  Németky  Lajostól  a  phz8onyi  iLirí fisaik  Irl 
tára  is  e  tekintetben  becses  közlemény.  A  szerkesztő  folytatta  tanul- 
mányait a  főszékesegyház  kincstáráról,  s  immár  hat  közlemény  fekszik 
az  olvasó  előtt.  Bogisich  Mihály  a  régi  templomi  énekekről  értekezik ; 
nagy  fontosságú  tárgy,  mely  megérdemli  az  alapos  kutatást  s  melynek 
mivclése  által  szerző  már  is  hasznos  szolgálatot  tett  a  zene  történetének. 
Egy  sorozat  kezdetett  az  egyházi  pecsétekről,  más  az  egyházi  öltönyök- 
ről szól  stb.,  —  szóval  szerkesztőnek  gondja  vau  rá,  hogy  az  egy házmű ve- 
szetnek minden  fontosabb  ága  lapjában  szóba  kerüljön.  Ezenkívül  min- 
den fontosabb  tárgy  képpel  van  illustrálva  —  mi  hasonlókép  alkalmas 
emelni  az  olvasó  érdekelteégét. 

—  Az  »Uj  Magtár  Sion«  VIII.  és  IX-ik  füzetében  »Egy  fejezet 
a  XVIII-ik  század  internationalis  viszonyainak  történetéből «  czím  alatt 
Városy  Gyula  czáfolatot  közöl  Feleki  József  »A  Foktüi  egyház  múltja 
és  jelene*  czimŰ  könyvének  némely  állítására. 

S  most  már  térjünk  át  a  könyvekre,  melyekből  ismét  egy  sereg 
újdonságot  mutathatunk  be : 

—  >  Emlékbeszéd  EK  És  Tanulmányok*  czím  alatt  Tre/ort  Ágoston 
egy  tartalom-gazdag  munkát  adott  ki.  A  magyar  doctriiiíiirek  utolsó,  életben 
levő  tagja  összegyüjté  apróbb  müveit,  melyek  nagy  része  a  GO-as  évek- 
ben Íratott,  de  van  egy-kettő  a  48  előtti  időkből  is.  Van  benne  egy  pár 
emlékbeszéd  is,  több  tanulmányhoz  anyagot  egyik-másik  munkának 
olvasása  szolgáltatott.  Mindnyája  szellemes,  európai  míveltségre,  gondol- 
kodó főre  s  gazdag  olvasottságra  vall  —  s  egy  sincs,  mely  az  olvasóban 
eszméket,  benyomásokat  ne  költene  fel. 

—  iArpádkori  művelődésünk  történetét*  Ormos  Zsigmond 
Tcmcs-vármegye  derék  főispánja  s  a  délmagyarországi  történelmi  és 
régészeti  egylet  nagynn'veltségü  elnöke  megírta,  s  egy  vaskos  és  díszes 
kiállítású  kötetben  közzétette.  A  munka  XXV  fejezetben  tárgyalja  a 
műveltség  fejlődését  s  emelkedését,  a  pogány  vallást,  a  politikai  intéz- 
ményeket, a  tanügyet,  a  köz-  és  magánjogi  állapotokat,  a  városok,  a  me- 


TÁRCZA.  799 

gyek  keletkezeset,  fejlöde'set,  az  építe'szetet,  szobrászatot,  festészetet  s  a 
hadügyet. 

—  Id.  SziNSYEi  József  a  » Komáromi  Lapok  <-ban  egy  érdekes 
tanulmányt  kezdett  kiadni  a  komáromi  magyar  szinészet  történeté- 
ről, mely  különlenyomatban  önálló  kötetben  is  meg  fog  jelenni.  Az  első 
füzet^  mely  az  1811  —  19-iki  kort  tárgyalja,  már  megjelent.  £z  azonban 
nemcsak  a  színészet  története  —  hanem  egy  darab  mívelődés-történet, 
mely  az  akkori  viszonyok  ismeretéhez  nagybecsű  adalékot  képez.  Óhaj- 
tandó volna,  hogy  c  példát  követve,  a  többi  vidéki  lapok  is  kiadnák  a 
színészet  történetét  városaikban;  ezekből  aztán  könnyen  és  jól  meg 
lehetne  imi  a  hazai  színészet  történetét. 

—  Hampeltöl  két  érdekes  fíizetke  fekszik  előttünk.  Jelentés  nz 
ó-budai  papföldi  ásatás  eredményéről  1881-ben,  s  a  Mozeum  érem-  és 
régiségtárának  kalauza.  £z  utóbbi  igen  díszes  kiállítású  füzetke  kalau- 
zolja a  nagy  közönséget  az  érem-  és  régiségtár  ujon  rendezett  hét  nagy 
és  szép  termében,  mely  helyi  használatra  készült  ugyan^  de  oly  czél- 
szcrü  beosztással,  hogy  a  látogató  azonnal  tájékozhatja  magát.  A  másik 
munka  »a  jelentése  alkalomszerű  irat  keretébe  egész  tanulmányt  foglal 
magába.  Jobbra-balra  az  ó-budai  országút  mellett  az  utazó  egy  egész 
ismeretlen  világot  lát  maga  előtt  feltűnni,  —  ez  annak  egyik  részét  a 
fürdőt  vázolja  s  annak  helyrajzát  is  közli.  A  jelentés  három  fejezetből  áll, 
az  I.  az  ásatás  előzményeit  vázolja,  a  11.  a  fürdőt  írja  le,  a  III.  a  lele- 
teket sorolja  íel.  Az  a  gazdag  eredmény,  melyről  e  jelentés  tanúlsjlgot 
tesz,  biztosítékot  nyújt  arra  nézve,  hogy  a  megkezdett  munka  a  jövő 
évben  is  folytattatni  fog. 

—  iMaotabobszáo  czimertábac  czímü  vállalatból,  melyet  Alten- 
burger  és  Rumbold  adnak  ki,  s  melyhez  a  szöveget  Tagányi  Károly 
írja,  megjelent  az  Y-ik  fűzet  is.  A  szövegből  már  előttünk  feküsznek  az 
ország,  a  társországok  és  a  vármegyék  czímereinek  leírása.  Ezen  fűzet 
H  hajdani  vármegyék,  kerííletek  s  a  hajdani  dalmát  terűletek  czímereit 
írja  le,  míg  tíz  táblán  vármegyék,  királyi  városok,  rendezett  tanácsa  és 
mezővárosok  czimereit  adja.  Ha  elkészül,  ez  lesz  nálunk  az  első  ilynemű 
teljes  és  kritikailag  dolgozott  munka. 

—  A  Kisfaludt-TAbsaság  Évlapjai  új  folyamából  a  XVI-ik  kötet 
igen  érdekes  —  részben  irodalomtörténeti  —  tartalommal  megjelent.  E 
kötet  is,  mint  megelőzői,  két  részből  áll :  hivatalos  közleményekből  s  iro- 
dalmi munkálatokból. 


800  TÁRCZA. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

Zemplén-megye  monoobaphiája.  Zemplén -mcgje  monograpliídjjlyítl 
—  mint  már  egy  ízben  emli tettük  —  Nagy  Gyda  v.  tagtársimk  foglal- 
kozik és  pedig  régtől  fogva  s  e  czélból  az  orsz«  levéltárban  lévő  anya- 
got búvárolta  át.  Vállalatát  a  vármegye  is  pártolja^  miut  olyant,  mely 
egyrészt  hosszas  bű  várlat  gyümölcse  fog  lenni,  s  ntásrészt  az  író^  mint 
a  megye  fia,  szülőfölde  minden  zegezűgát  ismeri.  Közelebbről  felhívást 
bocsátott  ki  a  megye  közönségéhez  a  helyi  adatok  egybegyűjtése  ezél- 
jából,  melynek  bizonyára  óhajtott  sikere  lessz.  Mint  halljuk  Melléthei 
Barna  Mihály  tagtársunk  is  munkába  vette  Zemplén-megye  monogra- 
phiájának  megírását,  még  pedig  az  első  kötetben  a  topographiai  re'szt 
szándékozik  megírni  azon  okirat  gyűjteményéből,  mely  még  Horváth 
Mihálynak  is  jó  szolgálatot  tett.  A  monographia  a  történetirodalomnak 
akar  szolgálni  s  c  czélból  már  számos  éveken  át  gyűjtötte  hozzá  az 
alkalmas  anyagot.  Tagtársunk  rövid  idő  múlva  fogja  olvasni  a  „Bákócsy 
nemzetség  teljes  genealógiáját'  társulatunkban,  mely  táblázatban  a  dicső 
emlékű  fejedelmi  ágnak  a  régibb  őselődeivel  való  összeköttetése  firól  fira 
látható  lesz. 

—  SzENTKLÁsAY  Jenö  crcdeti,  forrástanulmányokon  írt  munkájából, 
a  »8záz  év  Délmagyarország  történelméből*  sajtó  alatt  van  a  25  —  40  ív 
8  talán  jövő  év  martiusra  ismét  egy  terjedelmes  füzet  hagyhatja  el  a 
sajtót.  Ebből  a  czélból  több  hétig  szándékozik  Bécsben,  a  hadügyminisz- 
teri levéltárban  kutatni,  s  onnan  lejövet,  az  egyetemi  könyvtárban  a 
másutt  is  adatokat  gyűjteni. 

—  MíjZEUMi  Levéltáb.  a  pénzügyi  bizottság  elfogadta  a  közok- 
tatási miuistemek  abbeli  előterjesztését,  hogy  a  M.  Nemzeti  Múzeum- 
ban letéteményezett  családi  iratok  s  levéltárak  rendezésére  egy  levél- 
tárnoki  állás  szerveztessék.  így  tehát  kilátás  nyílik,  hogy  a  múzeum 
igazán  becses  levéltári  anyaga,  mely  különben  eddig  is  a  lehetőséghez 
képest  nagy  liberalitással  mindenkinek  hozzáférhető  volt,  elkülöníttetik 
a  kéziratoktól  s  apróbb  részleteiben  is  rendezve  lesz. 

—  Renan  Ernest  nagyhírű  művéből  »IIistoire  des  Origines  du 
Christianisme*  a  Vll-ik :  >Marc-Aurelc,  s  a  régi  világ  vége«  czim  alatt 
megjelent.  E  kötet  nevezetes  részének  a  régi  Pannónia  színtere  s  érdekes 
olvasnunk,  hogy  »egyikexpeditiója  alkalmával  a  Garam  partjain  Magyar- 


TÁUCZA.  801 

ország  egyhangú  Alföldje  közelében*  irta  a  császár  legszebb  lapjait  azon 
könyvnek  (elg  eauTOv),  melyben  egész  lelkét  feltárta  előttünk.  E  mun- 
kában különben  is  sok  érdekes  s  Pannoniára  vonatkozó  adat  olvasható. 
Annak  idejében  vissza  fogunk  térni  az  érdekes  rajzokra. 

—  BoTNYCHicH  Iván  tagtársunk  >SüdslavÍ8che  Revnet  czim  alatt 
egyetemes  szemlét  akar  kiadni^  mely  a  nem  szláv  ajkuakat  értesíteni 
akarja  a  déli  szláv  népek  irodalmi  s  tudományos  viszonyairól. 

—  BoszoRKÁNT-FEBEK.  Cscmegl  jeles  jogtudósunk  a  boszorkány 
perek  történetét  tanulmány  tárgyává  szándékozik  tenni^  s  e  czélból  az 
orsz.  levéltár  anyagának  kutatására  engedélyt  nyert. 

—  0-BUDAi  ÁSATÁSOK.  Az  amphltheatrum  további  költségeire  a 
pénzügyi  bizottság  5000  forintot  szavazott  meg,  míg  a  főváros  a  pap- 
földi  ásatásokra  3000  frtot  szánt.  Jövő  évben  tehát  még  nagyobb  mérv- 
ben fog  folyni  a  főváros  múltjának  földerítésére  czélzó  e  munkálat,  mely 
most  a  tudományos  érdeklődésnek  már  állandó  rovatát  képezi. 

—  GöRöMBEi  Péteb  tagtársunk  a  > Szabolcsmegyei  Közlöny «-beu 
figyelemreméltó  indítványt  írt  egy,  a  Szabolcs-megyében  félállítandó  régé- 
szeti s  müvelődéstörténelmi  egylet  érdekében.  Elmondja,  hogy  már  számos 
megyében  alakult  hasonló  egylet,  s  csak  épen  Szabolcs-megyében  nem 
tud  megalakulni,  bár  volt  már  egyszer.  S  ő  nem  a  részvétlenségnek  tulaj- 
donítja azt,  hogy  nem  alakult  meg  újra,  hanem  az  egylet  egyoldalú 
működésének,  csupán  a  régészet  felölelésének.  Pedig  ha  a  történelmi 
kutatás  sem  volna  kizárva,  akkor  nagyon  hamar  megalakulna  az  egylet. 
Hisz  oly  sok  régi  híres  család  volt  Szabolcs-megyében  s  van  most  is,  és 
oly  sok  levéltár  van  még  átkutatlan.  S  hiszi,  hogyha  azon  zászló  alá 
sorakoznak,  melyre  nemcsak  a  régészet,  de  a  müvelődéstörténelem  pár. 
tolása  is  lesz  irva^  mint  a  békés-megyeién,  akkor  biztosan  megalakulnak. 

—  Db.  Haupel  József  mnzenmőrt  8  egyetemi  magántanárt  O 
Felsége  a  budapesti  egyetemen  az  ó-kor  történetének  rendkívüli  tanárává 
nevezte  ki.  Hampel  a  folyó  tanév  elején  már  megkezdte  előadásait  Eddigi 
irodalmi  és  tudományos  működése  az  újon  kinevezett  tanárnak  biztosí- 
tékul szolgál  arra  nézve,  hogy  az  egyetem  oly  tanerőt  nyert  benne,  mely 
nemcsak  tolmácsolni  fogja  az  európai  tudományos  világ  legiijabb  vív- 
iiíjíiiyait,  hanem  önálló  kutatásokkal  is  emelni  fogja  azt. 


802  tArc25a. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTAR. 

—  Emlékbeszédek  és  tanulmányok,  írta  Tf^/nH  igostoD, 
Budapest,  1881.  B-adr.  Vni  &  345.  L 

—  TÓTH  István  Versezeti  az  Istenben  boldogdll  ndliai  méltóságos 
gróf  Cziráky  József  ezeres  kapitánynak  dieterül,  táborö/^ísáról,  bídálá- 
ról  1742-ben.  (Régi  kézirat  után)  Sz^keB-Fcji-Wártt,  188L  l2-edr. 
Vm.  és  228. 

—  EbdéLTI  ObszáGGYüLÉSI  Emlékek.  Töryneti  beveieetéíck- 
kel.  A  magyar  tud.  Akadémia  megbízásából  szerkesztette  Szilágyi  S. 
Hetedik  kötet.  (1614—1621.)  Budapest,  1881.  8-adr.  567  1. 

—  Sz£NT-IsTVÁN  első  apostoli  magyar  királyról  mondott  disz- 
beszédek  irodalma.  Összeállította  iVi^£%  L.  Budapest,  1881.  8-adr.  68  1. 

—  A  VÁG  És  Vidéke.  Topograpbiai  leírás,  egyszersmind  kalauz 
a  Vágvölgyben  utazók  fürdővendégek  stb.  számára.  A  szöveg  közé  nyo- 
mott 54  képpel.  Riadta  Lovcsányi  Gyula  képezdci  tanár.  Budapest 
1881.  8-adr.  160.  Ára  2  frt. 

—  A  KOMÁROMI  MAGYAR  SZÍNÉSZET  története,  írta  id.  Sziunyei 
József.  Első  füzet  1811 — 1819.  Komárom,  Ziegler  Károly  nyomdájából. 
8-adr.  64  1. 

—  Magyarország  Czímertára.  Kiadja  Altenberger  A.  és 
Rumbold  B.  A  szöveget  írja  Tagányi  Károly,  5-ik  f.  Budapest,  1881. 
4-edr.  39—44  11. 

—  Kalauz.  A  magyar  nemzeti  múzeum  érem-  cs  régiségtárában. 
Harmadik  kiadás.  Budapest,  1881.  8-adr.  55  1. 

—  Jelentés  az  ó-budai  papfőldi  ásatásról,  Hampel  3,  1881. 
Budapest,  8-adr.  22  1. 

—  Eperjes  szab.  KIR.  város  levéltárában  találbató  nevezete- 
sebb okiratok  ismertetése.  Szerkesztette  La^ztókaif  László.  Eperjes,  1881. 
8-adr.  59  1. 

—  A  ZIRCZI-PILIS-PÁSZTÓI-  ÉS  SZENT-GOTHÁRDI  EGYESCLT 
apátságokba  kebelezett  cisterci  kiváltságos  szout-rend  személyzeté- 
nek névtára  az  1881 — 2-iki  tanévre.  Sz.-Fejérvárott,  1881.  8-adr.  42  1. 

—  A  GÖRÖGÖK  TÖRTÉNETE.  írta  Curtius  Ernő.  A  magyar  Tudo- 
mányos Akadémia  megbízásából  a  negyedik  javított  kiadás  után  fordí- 
totta LeJir  Albert.  Ötödik  kötet.  Budapest,  1881.  8-adr.  r)22  1.  Hatodik 
kötet.  Fordította  Komároimj  Lajos.  Budapest,  1881.  8-adr.  532  1. 


A 


\mm  rmmm  táesuiat 


18S1.  Ovi  auj?.  22— 2S-iki 


YIDÉKI  KIRÁNDULÁSA 


ÖAROS  VARMEGYÉBE 


S  EPERJES  ÉS  BARTFA  VAROSATBA. 


A  vAlASZTM'vNY  MKOHAaYÁSÁBÓIi 

S%F.RKK8ZTI 

SZILÁGYI  SÁNDOR 

TITKÁR. 


BUDAPEST,  1881. 

A  M.  TOD.  AKADÉMIA  KÖNYVKIADÓ  HIVATALA. 
(As  AkAdémia  épületAbea.) 


I 
1 

Ifi 


A  MAGYAR  TÖRTENELEM  KORSZAKAI. 

PULSZKY  FERENCZ 

elnöki  megnyitó  előadása  a  magyar  Törtt^nclmi  Társulatnak  Eperjesen, 
1881.  augusztus  22-en  tartott  viddki  nagygyülds^n. 

A  múltnak  emlékezete  éled  fel  bennem,  midőn  szerencsém 
vau  a  történelmi  társulat  ez  évi  ülését  itt  Eperjesen  megnyitni. 
Itt  születtem,  itt  nyertem  nevelésemet,  itt  kezdtem  meg  politikai 
életemet,  de  a  sors  úgy  hozta  magával,  hogy  harminczöt  év  óta 
csak  egyszer,  rövid  időre  jöhettem  vissza  ide,  hol  első  iQúságomat 
töltöttem.  Azok,  akik  vezérletének  oly  sokkal  tartozom,  már  régen 
elporlottak,  kortái'saim  közül  is  keveset  látok  körünkben,  egy  új 
nemzedékkel  találkozom,  de  Sáros-vármegye  régi  szivélyessége 
félreismerhetetlen  az  új  nemzedékben  is.  —  Nem  ok  nélkül  vá- 
lasztotta a  történelmi  társulat  a  felföldnek  ezen  részét  vándor- 
gyűléseinek mostani  színhelyévé,  mert  minden  történetbúvár 
tudja,  hogy  ez  hazánk  sok  régi  családjának  fészke,  hol  az  utódok 
keg}  elete  feltartotta  levéltáraikban  elődjeik  emlékét,  s  hol  a 
történelmi  társulatnak  ismét  új  kútfők  nyílnak  meg  hazai  törté- 
nelmünk felelevenítésére. 

A  történelmi  társulat  azon  időben  alakúit,  midőn  az  ősiség 
eltörlése  következtében  a  régi  levéltárak  befolyása  a  magánbirtok- 
viszonyokra megszűnt  s  ezáltal  a  félelem  is  elenyészett,  hogy  meg- 
nyitások veszedelemmel  járhatna  birtokosaikra  nézve,  de  másrész- 
ről megszűnt  azon  anyagi  érdek  is,  mely  a  családokat  levéltáraikhoz 
kötötte.  Előre  látható  volt  tehát^  hogy  sok  régi  okmány,  melyet 
eddig  az  önzés  őrzött  meg,  elvesztve  minden  lehető  anyagi  becsét, 
el  fog  kallódni,  sőt  hogy  sok  levéltár  veszendőbe  megyén,  ha  a  bir- 
Századok.  1881.  YIH.  fttzet  l'*' 


4  A  MAGVAR  TÖRTÉNELEM 

tok  más  kezekbe  jut.  A  történelmi  társulat  felliaszníllta  ezen  idö* 
pontot  s  vándorgyűléseiben  bejárta  az  egész  országot,  kutatta  a 
magánlevéltárakat,  melyek  most  már  nem  zárattak  el  a  vizsgálók 
szemei  elől  s  gyűjtötte  az  anyagot,  mely  arra  fog  szolgálaíj  hogy 
hazánk  történelme  valahára  oly  módon  Írassék  meg,  uu^ly  a  nem- 
zet múltjához  és  jelen  művelődési  fokához  méltó  s  kiállja  a  ver- 
senyt más  nemzetek  s  országok  történelmi  irodalmával. 

A  jelen  tudományosság  nem  elégszik  meg  többé  a  történtek 
száraz  elbeszélésével,  puszta  krónikával,  hanem  kivánja  ismerni  a 
nemzet  belső  viszonyait,  házi  életét,  culturális  fejlődését  a  legré- 
gibb időktől,  és  az  ország  földrajzi  és  klimatikus  viszonyainak 
befolyását  a  lakókra,  melyek  ezeknek  jellemére  hatottak;  de  emel- 
lett megkívánja  az  éles  kritika  birálatát,  a  bölcsészeti  felfogást  s 
azon  pontosságot,  mely  nem  engedi,  hogy  az  irónak  képzelődése 
gyenge  adatok  nyomán  oly  képet  állítson  élőnkbe,  mely  a  való- 
ságnak egyáltalában  meg  nem  felel. 

Hazánk  jövő  történetírója  nem  fogja  kezdeni  munkáját  a 
magyarok  bejövetelével.  Az  ország  régi  lakói  s  civilisatiójok  befo- 
lyással voltak  a  későbbi  nemzedékekre  is,  az  elenyészett  népek 
nem  tűntek  el  nyom  nélkül  s  nem  is  állíthatjuk,  hogy  vérök,  phy- 
sikai  értelemben  is,  nem  keringene  némi  részben  még  a  mostani 
nemzedékben  is.  Nemzetiségünk,  melyhez  oly  híven  ragaszkodunk, 
nem  faji,  hanem  ezredes  befolyásoknak  és  történelemnek  eredmé- 
nye, kötelességünk  tehát  az  élő  terebélyes  fának  gyökereit  az 
utolsó  szálakig  a  föld  alatt  felkeresni,  a  kőkori  civilisatio  kezde- 
teitől fogva  kutatni,  mennyiben  különbözött  akkor  is  az  itteni 
lakók  őskori  durvasága  a  szomszéd  országok  lakóiétól ;  miként 
következett  erre  a  rézkor  ós  bronzkor,  s  nem  fogja  kihagyni  mun- 
kájából a  kelták  hosszú,  sok  századokig  tartó  uralmát,  melyet  a 
római  s  görög  írók  csak  itt-ott  említenek  meg^  de  kiknek  emléke 
azon  sírokból  ismét  napfényre  kerül,  melyeket  időnként  hazánk- 
ban hol  a  földmívelő  felszánt,  hol  a  tudományos  kutató  felás.  A 
rómaiak  uralma  több  emléket  hagyott  maga  után,  itt  már  meg- 
nyíluak  az  irott  külforrások  is,  de  ezek  is  kiszáradnak  a  népván- 
dorlás idejében,  mely  legnagyobb  részt  hazánkon  ment  keresztül 

A  Duna  medenczéje  volt  mindig  legrégibb  idők  óta  az 
Európába  bevándorló  népek  országútja. 


KORSZAKAI.  5 

l\'  azon  számos  nemzetek  közül,  melyek  ji  magyarok  bejö- 
vetele olőtt  liazánkban,  rövidebb-hosszabb  időre  megtelepedt<^k, 
maradóbb  befolyása,  mely  ligyolmünket  különösen  leköti,  csak 
négynek  volt,  a  keltáknak,  a  rómaiaknak,  az  ayaroknak  és  a  szlá- 
voknak.  Csak  ezek  lakták  hosszabb  ideig,  századokig  az  országot. 

A  régi  Írókból  tudjuk,  hogy  Nagy  Sándor  utódainak  idejé- 
ben kelta  rajok,  a  galaták,  özönlötték  el  a  Duna  partjairól  a 
görög  tartományokat  Európában  és  Ázsiában ;  tudjuk,  hogy  már 
Xagy  Sándor  idejében  is  kelta  törzsek  lakták  a  Duna  vidékét; 
oly  sírköveinken  pedig,  melyek  már  a  római  uralom  idejéből  valók; 
még  mindig  megmaradt  örökítve  sok  kelta  név.  így  tehát  a  kel- 
táknak tartózkodása  hazánkban  három  századon  keresztül  telje- 
sen be  van  bizonyítva ;  a  keltíi  sírleletek  azonban,  melyek  minden 
tekintetben  hasonlítanak  azokhoz,  melyeket  Fraucziaországban, 
Schweitzban  és  Angolországban  találunk,  még  sokkal  régibb" 
időkre  vezetnek  vissza,  sőt  valószínűvé  teszik,  hogy  a  kelta  nép 
az,  mely  a  bronz  művelődést  hozta  be  hazánkba.  Emiéköket  csak 
néhány  Dunántúli  városnak  neve,  pénzeik  és  a  sírleletek  tartották 
föl.  mert  a  régi  római  s  görög  irók  igen  keveset  gondoltak  a  szom- 
széd barbár  népekkel  s  feljegyzéseikben  annyira  felületesek,  hogy 
nehéz  azon  különböző  törzseknek  nemzetiségét  meghatározni, 
melyekről  említést  tesznek.  így  például  még  egyáltalában  nincs 
meghatározva  a  római  írókban  említett  pannonok  nemzetisége  s 
nincs  bebizonyítva,  váljon  azon  külömbség,  mely  szerintök  a  pan- 
nonok és  kelták  nyelve  közt  fennállt,  nem  dialectusi  különbség 
volt-e,  s  vájjon  a  pannonok  nem  tartoztak-e  a  sok  törzsekre  és 
dialíK'tusra  oszlott  nagy  kelta  népfajhoz.  Hogy  csak  egyet  említ- 
sek :  a  pannonok  nagy  hadvezérét,  ki  a  római  foglalásnak  hét 
évig  hősiesen  ellenállt,  Bathónak  nevezik  a  római  írók,  s  ugyan- 
ezen nevet  találjuk  egy  régi  sírkövön  azon  megjegyzéssel,  hogy 
aravisk,  az  araviskek  pedig  kelták,  kik  még  a  római  foglalás  első 
idejében  pénzt  is  vertek. 

A  rómaiak  uralma  négy  századig  tartott  a  Dunántúli  részek- 
ben, melyek  még  mindig  Magyarországnak  leggazdagabb  s  leg- 
müveltel)b  vidékei.  A  világ  urai  mindenütt  különös  hatással  vol- 
tak a  kiilönböző  népségek  egybeolvasztására ;  a  római  nyelv  lett 
mindenütt  az  uralkodó,  nemcsak  mint  a  közigazgatásnak  és  a  tör- 


6  A  MAGYAR  TÖRTÉNELEM 

vénykezésnek,  hanem  mint  a  seregnek  is  nyelve^  melynek  kiszol- 
gált tagjai  a  római  polgárság  jogát  nyerték  el  s  a  tartoraánybíui 
telepedtek  meg.  Ismeretes  külömben  a  rőiiiínak  civilísátori  sze- 
repe, utakat  készítettek  mindenütt,  castriimaikb61  Tarosok  s  gyar- 
matok alakultak,  fürdőket  s  amphitheatrumokat  építettek  ezekbeoj 
s  templomokat  isteneiknek,  a  határon  pedig  folytonos  erődítések 
biztosították  a  provincziát  a  barbárok  1h  tíirései  i'llen :  szóval  ri 
rómaiak  nevelték  azon  nemzeteket,  melyeket  meghódítóitok.  Azon 
vidéken,  melyre  a  rómaiak  hatalma  kiterjedt,  mindenütt  találko- 
zunk emlékeik  maradványaival,  sőt  még  a  római  limesen  túl  is 
kiterjedt  a  római  művelődés  befolyása,  a  szegedi  öthalomból 
ástak  ki  régiségeket,  melyeknek  római  jellege  kétségtelen,  s  itt 
Sáros-vármegyében,  hová  római  soha  nem  tette  lábát,  ásatott  fel 
azon  két  nevezetes  halom,  a  harmadik  századból,  melyeknek  tar- 
talma a  bécsi  Antiken  Cabinetet  és  a  pesti  nemzeti  muzeumot 
díszesíti. 

A  római  uralmat  s  emlékeinek  nagy  részét  megtörte  a  nép- 
vándorlás, a  góthok,  Attila  népei,  a  gepidák,  a  longobárdok,  szó- 
val azon  külömböző  népek,  melyek  a  régi  civilisatiónak  véget 
vetettek  s  egy  újat  készítettek  elő.  Ezek  közül  egy  sem  maradott 
hosszabb  ideig  hazánkban,  egy  sem  alapított  itt  államot,  Olasz- 
ország s  a  gazdagabb  római  tartományok  nagyobb  vonzóerővel 
bírtak,  a  népek  is,  mint  a  nap,  keletről  nyugatra  tovább  s  tovább 
vándorolnak.  A  szlávok  terjedtek  el  ezen  időben  a  Kárpátokról 
lefelé,  de  az  avarok  közikbe  hatoltak,  mint  egy  hatalmas  ék,  s  elvá- 
lasztották az  éjszaki  törzseket  a  déliektől.  Hazánk  három  száza- 
don túl  az  avarok  birtokában  maradt,  de  hosszú  uralkodásoknak 
emlékeit  néhány  német  krónikának  száraz  adatain  s  néhány 
byzanti  író  feljegyzésein  kívül  a  föld  gyomrában  kell  keresnünk, 
azon  sírokban,  melyeket  időnként  felfedezünk  s  melyeken  iparuk- 
nak és  Ízlésüknek  tanúságait  azon  fegyverekben  és  ékszerekben 
leljük,  melyekkel  holtjaikat  eltemették. 

Miután  a  IX-ik  század  elején  Nagy  Károly  megtörte  az 
avarok  hatalmát  s  elpusztította  ringjeiket,  melyekben  annyi  el- 
rabolt aranyat  és  ezüstöt  talált,  hogy  a  nemes  fémek  értéke  egy 
időre  Németországban  leszállt,  a  krónikák  csaknem  teljesen  el- 
hallgatnak az  avarokról,  840-beu  említik  utoljára  földjüket,  ten-am 


avarorum,  flo  azért  nem  lehetjük  fel,  hogy  egeszén  kiirtattak 
volna,  a  mint  egyáltalában  a  nemzetek  tökéletes  kiirtása  nem 
történik  soha,  nagy  részük  beleolvad  müs  nemzetekbe,  elhagyja 
nyelvét  s  átalakul,  a  név  eltűnik,  nem  a  foj,  s  így  történhetett  ez 
nálunk  is;  8öt  azon  könnyíbég,  melylyel  Ari)ád  népe  az  egész 
országot  elfoglalta,  aligha  nem  köszönhető  azon  körülménynek  is, 
hogy  őseink  találkoztak  itt  a  leigázott  avarok  utódjaival,  kik  velők 
könnyebben  Oft&zeforrtakj  mint  régi  ellenségeikkel  s  akkori  uraik- 
kal a  szlávokkal* 

A  pogány  magyarok  culturalis  állapotáról  csak  torzképet 
nyerílnk  a  német  krónikákbul  s  igen  elégtelent  a  byzanti  írókból, 
<le  néhány  sWelet  eiröl  is  ád  már  most  Í8  némi  felvilágosítást  s 
azon  remén ynyel  biztat^  hogy  e  tekintetben  is  megszólalnak  a  halot- 
tak s  elbeszélik  nekünk  azt,  amit  az  élÖk  megmondani  elrau 
lasztottaL  Már  most  i^^  tudjuk,  hogy  még  sem  voltak  oly  vad  bar- 
bárok, minőknek  uket  a  szent  galleni  szerzetes  s  a  német  krónikák 
leirják,  ismerjük  ékszereiket,  melyek  styljökben  eltérnek  az 
akkori  hyzautiaktól  s  akár  ök  magok*  akár  rabszolgáik  és  hadi 
foglyaik  készítették  ezeket,  tanúságot  tesznek  bizonyos  Ízlésről  és 
az  ipaiTiak  bizonyos  fokáról,  melyet  természetesen  a  byzanti 
hagyományok  szomszédsága  s  a  meghódított  népek  ügyessége 
befolyásolt. 

Sokkal  kevesebbet  tudunk  a  szláv  népek  őskori  művelő- 
désérÖL  Hazánkban  eddig  még  egy  őskori  leletet  sem  ismertink* 
mely  némi  biztossággal  a  íizlávokra  volna  visszavezethető,  remél- 
jük, hogy  lengyel  barátink  és  szomszédjaink,  kik  oly  országban 
laknak,  hová  a  rómaiak  soha  el  nem  hatottak,  s  mely  a  német 
vándorlásnak  utján  kivtU  esett,  oly  emlékeket  fognak  felásni^  me- 
lyekben fél  fogjuk  ismerni  az  őskori  szlávság  sajátságait,  amint 
azok  müveikben  jelentkeznek. 

Csaknem  ugyanazon  homály,  mely  a  népvándorlási  időket 
fedi,  rejti  el  szemeink  elől  a  magyarok  bevándorlásának  történetét 
9  azoknak  pogány  korát.  Olasz-,  Franczia-,  Németországban  ez  idő- 
ben már  nagyobb  világosság  uralkodik  a  történelemben  is,  nálunk 
még  csak  az  év  gines  meghatározva,  melyben  a  magyarok  hazánk- 
ban először  megjelennek.  Szt.-István  alapítja  meg  az  országot,  ő 
téríti  meg  a  kereszténységet,  az  ö  uralkodásával  kezdődnek  a  biz- 


lAtflta 


8  A  MAGYAR  TÖRTE>'ELEK 

tosabb  kútfők.  Egyébbiránt  nomád  népet  uein  lehet  hatrilom  szófal 
íbldmívelövé  tenni  s  a  földhöz  lekötni.  Sokáig  tartott,  mootlhat- 
juk:  az  Árpád  dynastia  férfiágának  kihaltáig,  míg  az  állapotok  vég- 
kép megszilárdultak  s  Magyarország  tökéletesen  eurőpai  színt 
öltött. 

Sokszor  említtetett  már  Szt.-István  bölcsesege^  mely  a  ke- 
reszténységet nem  Bizáncból,  hanem  Kómából  vette  ál  s  exáltiil 
nemzetét  a  nyugati  művelődéshez  kötötte.  Nem  kevesebb  bölcse* 
séget  tanúsított  abban  is,  hogy  az  ország  kezdetleges  álLapotáhan 
azt  a  német  császái^ságtól  gondosan  etkíiiönítette  s  ez  maradott 
kevés  kivétellel  utódainak  is  folytcno^  ^Witikfíí  *,  A:'*»V.  V^V  i^m^i 
Péter  és  Salamon,  a  német  császároknál  keresték  támaszukat  nem- 
zetök  ellen,  ezen  merényletökért  mindig  lakoltak.  Míg  királyaink 
a  német  bevándorlókat  a  Szepességen  úgy  mint  a  király-földön 
szívesen  látták  s  bennök  a  nemzet  gj^arapodását  találták,  úgy 
mindig  ellentálltak  a  csábításnak,  hogy  a  német  császár  felsőségét 
ismerjék  el,  csak  a  művelődést  vették  nyugatról,  politikájuk  inkább 
keletre  fordult,  hol  északnak,  hol  délnek. 

Mindamellett,  hogy  a  tatárjárás  okmányaink  igen  nagy 
részét  elpusztította,  elég  világos  az  ország  hagyományos  politi- 
kája, mely  szerint  Magyarországot  folyvást  a  szentszék  oldalán 
találjuk,  míg  a  német  császárság  folyvást  összeütközött  a  római 
pápasággal,  sőt  midőn  Francziaország  is,  mely  büszkélkedett 
kereszténységében,  annyira,  hogy  királyát  is  a  legkeresztényebb- 
nek  czímezte,  nem  egyszer  jutott  összeütközésbe  a  pápákkal, 
Magyarország  mindig  hive  maradt  a  Curiának,  mindamellett^ 
hogy  királyaink  apostoli  jogaikat  féltékenyen  megőrizték.  A 
nagy  investiturai  harcz  nem  hatott  Magyarországba  s  a  vallási 
vakbuzgóság  nem  tartozik  nemzetünk  jellegéhez.  Szt.-István  rövid 
idő  alatt  megtéríti  a  magyarokat,  a  visszaesés  a  pogányságba 
András  bejövetelénél  szintén  csak  igen  rövid  ideig  tart,  Szent-László 
óta  megszűnik  a  pogányság  minden  nyoma.  Ez  időben  kezdődnek  a 
keresztosháborűk,  a  nyugat  népei  keletre  tartanak,  hogy  a  szent 
sírt  visszahódítsák  a  hitetlenek  kezéből,  seregeik  nem  egyszer 
Magyarországnak  veszik  útjokat,  itt  azonban  rokonszenvet  nem 
tudnak  költeni.  Nem  találnak  itten  egyebet  hideg  neiitralitásnál ; 
azon  láz,  mely  egész  Európát  megtámadta,  nem  terjed  el  Magyar- 


KORSZAKAI.  9 

országra,  királyaink  a  pápák  minden  intése  ós  felszólítása  daczára 
nem  vesznek  részt  a  keresztliáborúkban  s  midőn  végre  II.  András 
reá  készül  a  soká  halasztott  kalandra,  ez  is  inkább  politikai  uta- 
zás, mint  hadjárat.  Nem  ütközik  meg  a  szeldsuk  szultánnal,  hanem 
fegyverszünetet  köt,  mely  alatt  Jeruzsálemet  mint  zárandok  láto- 
gatja meg  s  visszajö  oi-szágába,  anélkül,  hogy  a  szent  sír  vissza- 
hódítását mcgkisérlette  volna.  Ez  is  egy  oly  jellemvonása  nem- 
zetünk 8  királyaink  politikájának,  mely  mutatja,  hogy  a  nyugat 
nemzetiségektől  külön  áll,  mindamellett,  hogy  a  keleti  egyházhoz 
nem  csatlatkozott.  A  nyugati  művelődés  befolyása  mellett  is  a 
magyar  nemzetiség  azon  időben  is  fenntartja  magát,  midőn  az 
nem  volt  még  kötve  a  nyelvhez. 

Az  Anjou  ház  fényes  uralkodása  Magyarországban  alapítja 
meg  az  olasz  művelődés  befolyását  hazánkban,  mely  eddigi  tör- 
ténetíróink által  talán  nem  lett  még  eléggé  méltányolva,  pedig 
Olaszország  az  újkori  művelődésnek  valódi  bölcsője,  itt  soha  nem 
szűntek  meg  a  régi  római  hagyományok  s  a  tudományok  s  a  tár- 
sas-élet választékosabb  formái  csak  innen  terjedtek  ki  a  francziák- 
hoz,  spanyolokhoz  s  németekhez,  s  ámbár  Szt.-István  koronája 
az  Anjou  ház  kihaltával  a  megnémetesedett  cseh  Zsigmondra  s 
az  osztrák  Albertre  s  fiára  Lászlóra  szállt,  mégis  az  olasz  műve- 
lődéshez vonzódott  mindig  a  magyar,  olasz  egyetemekre  jártak 
tudósaink,  olasz  tudósok  s  művészek  jöttek  a  magyar  udvarhoz,  a 
német  elem,  a  közelebbi  szomszédság  daczára,  kevesebb  befo- 
lyással volt,  sőt  midőn  Mátyás,  ki  az  idegenek  ellen  nem  volt  elfo- 
gulva, a  német  Beckenslohert  nevezte  ki  esztergomi  érseknek, 
ebben  roppantul  csalódott,  mert  ez  elrabolva  a  székesegyház  kin- 
cseit, Salzburgba  szökött,  Mátyás  legnagyobb  ellenségéhez 
III.  Fridrik  császárhoz.  Onnét  kerültek  Vitéz  codexei  Mün- 
chenbe és  Bécsbe. 

A  mohácsi  csata  határkövet  képez  a  középkor  és  az  új  idők 
között.  A  nemzet  védelmet  keresett  a  török  hódítás  ellen  s  egy 
része  azt  a  német  császárságban  gondolta  feltalálhatni.  János 
király  egyik  kiáltványában  figyelmeztette  az  országot,  hogy  a  kül- 
földön székelő  fejedelem  a  nemzetiséget  veszélyeztetné.  Ferdinánd 
érezte  ezen  vádnak  súlyát  s  Ígérte  a  nemzetiség  biztonságát. 
S  ez  csakugyan  azon  időben  nem  is  volt  még  semmiképen  vésszé* 


10  A  MAGYAR  TÖRTÉNELEM 

lyeztetve,   a   nemzetiség  kérdését  nem   értette?  még    az    akkari 
Európa,  a  vallási  mozgalom  foglalta  el  aa,  elméket  s  Magjarország 
nem  zárhatta  el  magát   ezen  áramlat  elöl^  amint  azon  TÍszony, 
melybe  fejedelme  által  a  német  császárságlioz  lépettj  őt  ezentöl 
mindig  a  legszorosabb  összeköttetésbe   lio^sta  az  összes  külföldi 
viszonyokkal.  A  reformatio  Németországból  jutott  közvetlenül 
Magyarországba,  ez  hozta  be  a  német  civilisatióuak  befolyását 
hazánkba,  mindamellett,  hogy  a  franczia  Oalyin  és  az  olas^   Socí- 
nus  tanai  nagyobb  befolyással  lettek  a  magyar  fajra.  A  német 
tudományosság  lett  azóta  a  magyar  művelődésnek  alapja,  míg  a 
lengyelek  s  újabb  időkben  az  oroszok  és  románok  inkább  a  fran- 
czia civilizatiót  választották  mintájuknak.  Ez  is  oly  végzetes  egy 
esemény,  mint  a  római  egyház  kereszténységének  elfogadása  Szt- 
István  által  és  ha  a  magyar  jellem  ellenkezik  is  a  némettel,  mégis 
a  nehézkes,  formátlan,  bölcselkedő,  de  a  mellett  alapos   német 
tudományosság  biztosabb  vezérfonalul  szolgált  a  magyar  művelő- 
désnek, mint  a  fényesebb,  kápráztató,  de  sokszor  felületes  fran- 
czia, melynek  befolyása  bizonyos  időben  csak  Erdélyre  hatott  ki. 
Másfél  századig  tartott  csaknem  szünet  nélkül  a  bel-  s  kül- 
háboríi,  Ferdinándtól  Lipótig,  hol  a  vallás,  hol  a  politikai  sza- 
badság harcza,  mert  ezen  időbe  esik  egész  Európában  a  korona 
hatalmának  kiterjesztése,  a  vágy  egységes  államokat  alapítani  s  a 
hatalmat  a  fejedelem  kezében  összpontosítani,  tekintet  nélkül  a 
tartományok  s  főurak  régi  jogaira.  Végre  a  török  is  visszaszorítta- 
tott s  az  ország  régi  határai  helyreállíttattak,  Erdély  is  ugyanazon 
fejedelem  alá  került,  mint  Magyaroi*8zág,   de  hazánk  ereje  meg 
volt  törve,  s  az  alkalom  kinálkozónak  mutatkozott  arra,  hogy 
Magyarország  beleolvasztassék  az  örökös  tartományokkal  együtt 
egy  nagy  birodalomba,  mely  idővel  a  szétmálló  német  császárság 
helyét  pótolhassa  Európában.  Ezen  czél  lebegett  folyvást  a  bécsi 
államférfiak  szeme  előtt,  kik  valósítását  másfél  század  alatt  a  leg- 
külömbözőbb  formákban  igyekeztek  keresztül  vinni,  de  épen  ez  ál- 
tal felkölt  öt  ték  a  nemzetiség  eszméjét,  mely  száz  év  óta  a  magyar 
történelemben  uralkodik  s  végre  a  legkülörabféle  viszontagságok 
után  a  mostani  közjogi  alapra  vezetett.  Hazánk  földrajzi  helyzete 
azonban  oly  szoros   kapcsolatba   hozta  azt  Európának   minden 
államaival  és  viszonyaival  s  különösen  azon  nagy  szellemi  áram- 


KORSZAKAI.  1 1 

latokkal,  melyek  az  egész  nyugaton  uralkodnak  a  a  nemzeteket 
annyira  áthatják,  hogy  nincs  többé  ország,  nincs  fejedelem,  mely 
magát  ezen  hatás  alól  kivonhatná.  Az  egyes  nemzetek  története 
oly  szoros  kapcsolatban  áll  a  XVII.  század  óta  az  összes  európai 
történelemmel,  hogy  azon  történetíró,  aki  azt  elhanyagolná,  fel- 
adatának nem  felelhetne  meg.  Magasabb  álláspontra  kell  helyez- 
kednie, hogy  láthatára  hazánk  területén  túl  is  terjedjen,  s  fel  kell 
fognia  az  összes  európai  állapotokat,  hogy  megmagyarázhassa 
azt,  mi  körftlötte  történik. 

Történetíróink  érzik  feladatuk  ezen  nagyságát,  s  épen  azért 
n(»m  mernek  belefogni  a  roppant  anyag  feldolgozásába,  mely  előt- 
tük fekszik.  Mi  szerényen  anyagot  gyűjtünk  még  s  legfeljebb 
monográfiákban  kisértjük  meg  erőnket,  melyeknek  sikere  nem 
hagy  fel  semmi  kételyt,  hogy  a  nagyobb  feladat  is  előbb-utóbb 
meg  lesz  oldva,  A  haladás  már  a  mi  nemzedékünkben  is  érez- 
hető. Mindenki  látja  a  nagy  külömbséget,  mely  a  debreczeni 
Szilágyinak  históriája  és  Horváth  és  Szalay  története  közt  érezhető, 
azóta  viszonyaink  is  mindinkább  kifejlődtek,  érezni  kezdjük  azon 
solidaritást,  melyben  az  európai  nyugati  művelődéssel  álliink, 
nemzetünk  tudja,  hogy  nem  létezhetik  teljes  elszigeteltségben,  s 
hogy  minden  európai  kérdés  előbb-utóbb  hazánkban  is  megoldást 
kivan,  a  történetiró  nem  szoríthatja  tehát  figyelmét  kizárólag  azon 
tünemény eki-e,  melyek  hazánkban  fordulnak  elő,  okaikat  távolabb 
országokban  kell  keresnie,  s  meglehet,  hogy  már  köztünk  van 
azon  férfiú,  ki  előbb-utóbb  a  nemzet  történetét  méltóan  meg  fogja 
írni  és  kinek  munkája  csakugyan,  a  római  iró  szavai  szerint,  a 
nemzeti  élet  tanítója  lesz.  Mi  csak  az  építési  anyagot  szedjük 
össze,  s  várjuk  a  mestert,  ki  a  nemzeti  méltóságnak  megfelelő 
emléket  emelendi.  Ezen  reményben  nyitom  meg  a  történelmi  tár- 
sulat jelen  vándorgyűlését 


SÁROS  VÁRMEGYE  NÉPÉNEK 

EGYKORI  MAGYARSÁGÁRÓL. 

(Tanúlmáuy   előadva  a  Magyar  Törtq'iielmi  Társulat  1881-ik   dvi  aug. 
22-(5n  Epevjescn  tartott  nagygyűlésen.) 


Tisztelt  gyülekezet ! 

Azon  vidék,  melyet  raár  a  rómaiak  ismertek,  határán  a  ma- 
gyarok bejövetele  előtt  már  hatalmas  őrvárak  épültek,  s  központján 
a  magyar  történetben  is  oly  nevezetes  szerepet  játszék,  s  melyben 
ma  már  csak  Magyarország  legszebb  romladéka,  a  sárosi  vái*  fek- 
szik. Azon  megye,  melyben  az  egykor  oly  virágzó  kereskedésü, 
gazdag  és  a  haza  viszontagságaival  annyira  összeszőtt  három  sza- 
bad királyi  város  van.  Azon  megye,  melylyel  Magyarország  majd 
minden  királya  és  főembere  kiválóan  foglalkozott;  mely  látta 
Csák  Máté  dúló  hadait,  és  látta  egyrészt  a  Bocskavakat^  Bethle- 
neket, Tökölyeket,  és  Bákóczyakat,  másrészt  Caraffának  vérengző 
kezét.  Mely  a  szabadságnak  és  vallásnak  annyi  vértanút  adott.  — 
Azon  megye,  hol  egy  Tarczay  Anna  oly  hősiesen  védte  várát  és 
jogait,  hogy  mint  Szondyrúl  a  költő,  ő  róla  is  el  lehet  mondani 
^tékozolva  híven  életét«.  —  Azon  megye,  hol  Il-ik  Rákóczy 
Ferencz,  sárosi  kastélyában  élte  első  s  házasságának  legboldo- 
gabb évét,  8  a  honnét  fogságba  hurczolták  Bécsbe.  Azon  megye, 
melynek  birtokos  osztálya  közt  találkoznak,  kik  a  honfoglalás  óta 
mai  napig  bírják  elég  sovány  talajú  birtokukat.  —  S  másrészt 
azon  megye,  hol  oly  leletek  találtattak,  mint  a  múlt  század  végén 
és  1865-ben  az  osztropatakl^  mely  királyi  sírokra  vall :  meg- 
érdemli, hogy  elmúlt  életébe  egy  pillantást  vessünk. 

Lesz,  fog  támadni  okvetlen,  ki  e  megyének  külön  történetét 
meg  fogja  írni,  hiszen  alig  lehet  érdekesebb,  mint  azon  vidéknek 
múltját  ismerni,  a  hol  lakunk,  azon  földnek  közvetlen  történetét, 
melyet^  szántunk. 

Én  azonban  a  jelen  alkalommal  a  történetnek  nem  ezen 
általános  részével  kívánok  foglalkozni.  —  Kikapok  belőle  csak 


SÁROS  VÁRMEGYE  NÉPÉNEK  LOYKOUI  MAGYARSÁGÁRÓL.    13 

egy  reszt,  a  mi  lelkemmel  s  azt  hiszem  mindnyájunk  lelkével  ösz- 
szeforrt. 

Mert  a  midőn  öreg  embereket  hallottam  szólni  e  megye 
múltjáról ;  a  midőn  régi  okmányok  kerültek  kezembe,  és  bejár- 
tam e  megyének  majdnem  minden  vidékét,  és  bolyongtam  csalá- 
dom birtokainak  határán,  és  olvastam  az  okmányokban  elpusztult 
régi  helységek  neveit,  és  hallottam  falvak,  dűlök,  folyók,  hegyek, 
lakosok  egykori  magyar  neveit :  akkor  sejtettem,  akkor  láttam, 
hogy  itt  egy  elveszett,  egt/.  eltűnt  magyar  világ  romjain  jdi^unlc. 
Láttam  nemzetiségi  szempontból,  »hogy  itt  h^dan  szebb  élet 
volt« !  ^ 

És  ekkor  elgondoltam,  hogy  Sdros-vármegyének  régi  ma- 
gyarságát kutatni  érdemes  feladat.  Érlelődött  bennem  e  gondolat 
az  utolsó  időben,  hol  nemzetiségi  szempontból  nem  csak  tüneteit 
látom  a  veszélynek,  de  látom  magát  a  veszélyt  lelki  szemeim  előtt, 
s  így  e  kérdés  felderítése  előttem  legalább  actualissá  s  egyszers- 
mind égetővé  vált! 

Gondoltam,  e  kérdéssel  foglalkozni  jobb  alkalom  nem  lehet, 
mint  épen  most,  midőn  szerencsénk  van  az  oly  áldásosán  működő 
történelmi  társulatot,  e  megye  és  e  város  kebelében  tisztelhetni,  s 
0  szerint  talán  kötelesség  is,  nem  csak  valamit  mondani  e  megye 
múltjáról,  hanem  fel  is  hívni  a  t.  társulat  figyelmét  a  magyar  tör- 
ténetnek egy  oly  ágára,  mely  eddig,  tudtommal  legalább,  egészen 
parlagon  hevert,  s  talán  hivatva  lehetne  történetünk  sok  eddig 
homályos  és  indokolatlannak  látszó  mozzanatait  felvilágosítani. 

Tehát,  a  mint  méltóztatnak  látni,  a  tárgy  is  új,  és  e  téren 
é)i  is  iijoncz  vagyok.  A  kezdet  nehézségeivel,  és  saját  járatlansá- 
í^ommal  kellé  megküzdenem^  s  így  ez  alkalommal  legalább  igen 
keveset  adhatok,  keveset  különösen  a  történelmi  társulat  igen 
tisztelt  tagjainak,  a  kik  előtt  már  annyi  a  világos,  a  mi  a  laicus 
előtt  még  homály o:^.  —  Azonban  valakinek  meg  kellé  küzdeni  a 
kezdet  nehézségeivel,  sigen  szívesen  tettem  azt  én,  még  ha  gáncso- 
lás volna  is  a  következmény,  mert  meg  vagyok  győződve,  hogy 
egy  szerencsésebb,  ügyesebb  kéz,  teljes  világosságot  fog  e  kérdésre 
deríteni,  mert  az  én  ősz  szakálom  vajmi  kevés  garantia  aii^a,  hogy 
a  mit  elkezdtem  gyarlón  via,  azt  folytathassam  vagy  bevégezhes- 
sem sokkal  jobban  később. 

Tisztelt  uraim !  Barátunk  Hunfalvy  Pál,  a  mint  méltóztat- 
nak tudni,  egy  sok  tanúlmánynyal  készült  könyvet  írt,  melynek 
czíme  ^Magyarország  Ethnographiája<.  Ezen  müvet  e  szavakkal 
végzi:  »A  magyarok  legrégibb  lakosai  e  honnak.  Szinte  ezer  éve, 
hogy  neve  Magyarország :  ily  hosszú  folyású  más  tarténeimet 
nem  találunk  e  főidőn,  a  mióta  Klió  emlékezni  bir.< 

Feltűnő  sokat  jelentő  szavak.  Azonban  kutatásaim  fonalán, 


14  SÁROS  VÁRMEGYE  NÉPÉNEK 

mi  Sáros  és  a  szomszéd  megyéket  illeti,  ezen  igen  nagy  értékű 
szavakat  igazolva  látom. 

A  mint  tudjuk,  a  helységek  nevei  legtovább  tartják  fel  ^re- 
detöket.  Ez  azonban  magában  még  nem  teljes  bizonyítás,  azonban 
ha  éhez  járul  a  folyók,  a  dűlök,  a  hegyek,  és  a  lakosok  neveinek, 
miután  ezt  legtöbb  esetben  maga  a  nép  adja,  tigyaiiazon  nyelven 
hangzása,  akkor  a  történészek  elfogadták  a  tant,  hogy  ez  a^on 
nemzetre  vall,  melynek  nyelvén  ezek  ma  is  feltalálhatuL 

Ha  ezen  szabályt  elfogadjuk,  amint  el  kell,  úgy  bizton  azt 
lehet  mondani,  hogy  Sáros  megyének  lakossága,  nemcsak  a  török 
hódítás  nyomása  következtében  és  így  a  XV.,  XVL  és  XVJUL-ik 
századokban,  hanem  még  sokkal  régebben  azelőtt,  s  hihetőleg  a 
magyarok  bejövetele  óta  legnagyohh  részt  magyar  volt, 

Es  ez  természetesnek  is  látszik,  mert  ha  egy  idegen  nép  egy 
országot  elfoglal,  az  eszélyesség  és  a  hadi  tudomány  legprimiti- 
vebb  szabályai  azt  kivánjálc,  hogy  az  ellenséges  becsapások  ellen 
a  határszél  legyen  biztosítva. 

Az  idők  folyamán,  az  itt  talált  gyér  lakosság  a  szlovének^ 
(nem  a  mai  szlávok,  vagy  tótok)  Hunfalvy  állítása  szerint  is,  a 
magyarságban  felolvadtak. 

És  igen  helyesen  állítja  fel  Hunfalvy  szintén  azon  tételt, 
hogy  >A  hol  gazdára  vagy  birtokosra  akad  a  foglaló,  ott  a  birtok- 
nak neve  is  megvan,  azért  a  birtokkal  együtt  a  nevet  is  által  veszi.c 

Mi  következik  ebből  ?  Következik  hogy  a  magyarságnak  ki 
kellett  terjedni  nem  csak  e  megyére,  de  a  szomszédos  Kárpát- 
aljai megyékre  is,  már  azon  időben.  —  Es  következik  az,  hogy  az 
elfoglaláskor  itt  gyér  lakosságot^  találván  a  foglalók,  temérdek  vj 
helységet  alapítottak  és  laktak.  Es  következik,  hogy  Sáros  megye 
magyarságára  két  időszakot  lehet  constatálni.  A  tatár  pusztítás 
előtti f  és  a  török  hódítás  utáni  időszakot. 

Mentül  messzebbre  megyünk  vissza,  annál  nehezebb  a  bizo- 
nyítás, s  miután  okmányokkal  csakis  a  tatár  pusztítás  utáni 
időszakból  birunk,  ezek  annyiban  bírnak  teljes  bizonyítási  érték- 
kel, a  mennyiben  leginkább  múlt  időkre,  vagy  egykori  birtokokra 
hivatkoznak. 

Hogy  pedig  a  magyarság  már'  azon  időben  kiterjedt  a  sze- 
pességre,  Hunfalvy  és  az  alább  közlendő  okmányokon  kívül,  bizo- 
nyítja 5iWt'rr?mnn  is  (a  Kuthenekről  írt  könyvében)  ki  a  11-ik 
kötet  58.  lapján  azt  mondja,  hogy  a  markusfalusi  régi  vár,  a  Már- 
jásyak  birtoka,  állítólag  1094.  épült,  és  egész  1198-ig  ^Szentmi- 
hály  «r«:-nak  neveztetett. 

Sáros  megyét  illetőleg : 

Szeben  szabad  kir.  város  okmányai  között,  a  13.  században. 


már  előfordul  Nyárs,  Ardó  heljsfgj  és  Siko§  aevü  dülö,  mi  mai 
uapig  18  megvan* 

1248-ban  IV-ik  Béla  Mohol  fiának  Detrichnek,  Bacha 
mezeje^  Thorok  velej,  és  VörOsalriíá  liolvsriieket,  ínlninánvozza.  A 
két  ©IsÖ  helység  ma  már  niucs. 

1261,  V-ik  István  ifjabb  kiiiUy,  megbízza  Tecuü  sarusme- 
gj'ei  főispánt,  hogy  vezesse  be  a  megnevezett  birtokokba  Ecby 
grófot,  itt  már  elöjöu  Sóvár  Szent-László  király  temploma, 
Tarcha  folyó,  Scbylospatak,  Borkút,  Radach,  Berki,  Erens  patuk. 

1264-ben  IV-ik  Béla  alatt  a  Merse  (a  wSxinyeiek  ősi  neve) 
család,  adomány  levelében  már  eléjon  Samfalva  (8áncz  vagy 
Szénafalva  legyen  ez,  nem  tudom)  most  Szinye,  aztán  elAí*>n 
TTjfalii,  Újvár. 

1272.  István  király  által  momlatik,  midoD  Pinta  helységi  t 
adományozza,  qnonffam  frrrnm  Í<pccnUttorum  (Spiculatorum) 
no$tromm  Enr  (ör)  voeatam  (Wagner  287.  lap)  most  tótul  Sztrázs, 
mi  annyit  tesz,  mínt  őrhegy  Finta  felette 

1278*  László  király  a  Tekule  nemzetségnek  (ettől  származ- 
nak a  még  ma  is  vinigzó  Doliay,  Roskoványi,  Usz  és  Gomboíi 
családok)  több  falut  adományoz,  mároltelójüu  Vorüsahna,  Petur- 
mezeu,  Kuzuruniezeu,  Pntrumozeu,  Huziumezeu  (Hosszúmezö) 
>vacuas  et  htibiÍ<iioril>*t^  dtstihdns<  tUih m  ronfcirc  de  benigni- 
taté  regia  dignaremur  (üres,  n  lakosokúital  elliagyutt  h»'lységeket 
nekik  királyi  kegyelmünkkel  adományozni  méltóztatunk,)  (Wagner 
Dipk  Comit  Sarosiensis  291.  1.) 

1285-beu  Kun  László  György  mesternek  adományozza 
Sóvdrt^  S^fpatnh'ot  és  DeJvét  a  sóaknával  és  a  sókuttal  együtt  (quas- 
dam  villás  nustras  regales  Soowar,  Sovpatak  és  Delne  vocatas 
in  comitatu  Sarus  existentes  cura  fodina  seu  puteo  salis  ibidem 
existente)  Katoaa  VL  914.  lap,  A  még  ma  is  élű  Sóvári  Soos 
nemzetség  ezen  Györgytől  származik.  —  Sóvár  még  ma  is  meg- 
van,  de  Sópatak  és  Drlne  helységek  nincsenek.  Delna  Sóvár  mel' 
lett  ma  csak  egy  pataknak  a  neve* 

Hogy  Sóvár  a  legrégibb  időktől,  sőt  eredeti  magyar  telep, 
bizonyítja  Hun  fal  vy  is,  ki  errul  azt  mondja:  *Sóvárnak  magyar 
neve  CHul hatatlan  bizonyiíág  arra,  hogy  a  IX.  és  X*ik  században 
senki  sem  tudja  vala  ott  a  só  létét,  tehát  nem  is  volt  olt  feltetsz- 
hető szláv  lakosság. 'í  — ^  Ellentétül  van  ez  előhozva  Belső-Szol- 
nok Erdélyben,  és  KiUsŐ-Szolnok  magyarországi  nevek  mellett, 
mely  tanusikodik  arról,  hogy  utt  a  niagyaruk  bej  ^v  szláv 

lakosok  voltak,  és  hogy  már  akkor  mi  vélték  a  ^  j  yben,  és 

hozták  Magyarországra,  mert  Solnyik,  vagy  is  Szolnok  szláv  nyel- 
ven sóhelye^  «6telepet  jelent. 


^mr 


16  8ÁR0S  VÁRMEGYE  NÉPÉKEK 

1298.  György  Simon  fia,  Tamás  és  Péter  alatt Talömak, 
hűséges  szolgálatukért,  Salgow  nevű  földet  adományozza,  mely 
ezelőtt  Borsousnak  neveztetett  (Tlioma  et  Petro  tervientibus 
propter  fidelia  servitiaconfertterram,  quae  primitiis  Boisous  nun- 
cupabatur,  nunc  Salgow  nominatur.)  Ez  azÉperje*  melletti  Salgó, 
mert  ez  ugyanazon  György,  ki  Sóvárt  kapta.  Essen  okmányban 
már  előjön  Mons  Tarkeu,  mi  szintén  ezen  György  mester  tulaj* 
dona  volt,  s  melyre  ö  építtetett  várat^  mert  a  hííséges  szolgálal- 
uak  egy  része  az  is  volt,  hogy  alattvalója  Tamás  oly  hilségesen 
őrizte  Tarkő  hegyét,  hogy  arra  más  várat  nem  épitlietett^  s  igy 
örökségéből  ki  nem  szoríthatta  (ne  nos  de  haereditate  nostra  de- 
pelleret.) 

Tehát  Salgónak  már  azon  időben,  eredeti  régi  magyar  nevé- 
ből átváltozott,  idegenebb  hangzású  neve  volt^(Wagner  311.  lap.) 

1300.  Ill-ik  András  Synka  mesternek  Asguthi  erdő  (erdew) 
nevezetű  földet  adományozza,  mely  üres  és  elhagyatott  (Magistro 
Synka  donat  terram  Asguthi  erdew  nuucupatam,  in  distríctu  de 
Sarus  sitam,  vacuam  et  hahitatorihus  destitutam,) 

1310.  Tekule  nemzetség  protestatiója  Omode  nádor  ellen, 
hogy  tőlük  öt  helységet  elrabolt.  Ezen  helységek  nevei  Mogfalu, 
Tunene,  Lakfalva,  Zilvaturne,  Kuzy,  Zemere;  mind  magyíir 
hangzású  nevek,  melyeknek  ma  már  hirök  sincs.  (Wagner.) 

1337-ből  a  Tekule  nemzetség  egy  osztály-levelében  ném- 
ítsak mai  nap  már  nem  ismert  helységek  (possessiones)  nevei  for- 
dulnak elő  u.  m.  Deczehalma,  Tóthfalva,  hanem  dűlök  magyar 
nevei  is  előjönnek  »cum  quibusdam  particulis  terrarum  videlicet 
quadam  de  Kochnaallya,  Kis-Sastclek,  et  Lengőn  ortványa<r,  vala- 
mint Gertrad földe  (Wagner  336. 1.) 

Ugyanezen  1337-ik  évből.  Róbert  Károly,  Rikolf  fiának 
(ettől  származik  a  mai  Berzeviczy  család)  Lászlónak  Mussiimpa- 
taka  few  (fő)  nevű  erdőt  adományozza.  Miből  kitűnik,  hogy  a 
magyar  nevek  egész  Lengyelország  határáig  terjedtek,  miután 
Musina  már  a  mai  Gallicziában  van,  s  maga  az  okmány  azt 
mondja  »quandamsilvam  in  confinio  polonorum  et  vicinitate  silve 
ipsorum  in  comitatu  de  Sarus«  (Wagner  337. 1.) 

1340-ből.  A  Synka  és  Petheu  család  birtokai  között  határ- 
dombok állíttatnak ;  s  ott  előfordul  Magoshid,  Szentpéter  és  lako- 
sok nevei :  Myko,  Chyrke,  Chuda,  Poros  sat. 

1378.  Mérges  Mihály  de  Posalaka  et  Trouchau  miután  fia 
nincs,  leányára  iratja  Posa  lakát.  Posa  laka  ma  már  nincs. 

1410-ből.  Zsigmond  király,  Wythan  nevű  nemeseknek  ado- 
mányozza a  Heningi  birtokot  SznH-Ldszfit  birtok  helyett.  — 
Szent-László  ma  már  nincs,  mint  helység,  s  csak  azt  tudjuk,  hogy 
Eperjes  közvetlen  közelében  volt 


EaYKORI  MAr.VAUSAOAttÓr., 


1412-ből.  üara  uádor  bi/'  vabaTi  az  all^  liogy  a  Ter- 

nye  pataka  melletti  ut  szabad  ^  .  itt  sziütéti  íliiÍAk  nevei 

jönnek  elö,  miut  Feketeej-do ;  a  hely&égek  nevei  pcdíg  Therne, 
Kapus,  Stephlaka,  Nagyüilu,  Kelecbeu.  Aiit^gy  uti'ibbiuak  ma  már 
Ilire  8incs»  lia  csak  a  régi  Kapus  uem  a  itiai  Ka]yi,  mi  lubetu, 
miután  az  okmányban  azon  vidékről  van  szó. 

1412-buL  A  Bánó,  Káluássy  és  Kiikemeüey  család  osztály- 
leveleiben  S'^intén  elííjönnokj  a  ma  már  nem  létező  Dtenn^falvaf 
Isivdnfnlva,  Cs^^n^eh^ea  (ma  csak  egy  ei*dö  neve)  nevű  belysé'" 4 

Mée:  oly  helység  nevek  is,  mint  Rencdao  (az  1426-ki  k 
okf    '     '     I  Jiencsesü)  egykor  magyar  nevft  volt,  t.  i.   Zvinvjiir 
(S.  I    A    mostani    i^í^z-Ptkl^n   pedig   egykor    ÖrdfHji^Hhclt/ 

(Herdegen8Uau)nevü  vült^mi  a  mai  tói  Pfklitnuk^  mi  poklot  jelent^ 
teljesen  megfelel  Előjön  ezen  név  egy  1338-ik  évben  kelt  okniány- 
bfin  (Wagner  566. 1.) 

Méítúztfissíinak  elhinni  —  tisztelt  gyülekezet  —  hogy  ily 
nemű  igen  sok  okmányt  lehetne  még  azon  időkből  felhozni^  a/>t 
lúszem  azonban  annak  bebizonyítására,  hogy  e  megyében  a  tatár 
pnaztitós  előtt  is  nagy  kiterjedésben  bukott  anjagynrság,  elegendő. 

Hogy  pedig  ez,  nem  csupán  e  megyére  szorítkozott,  de  ki 
kellett  ennek  terjedni  több  megyére,  talán  az  egész  felföldre ;  a 
dolog  természetéhen  rejlik. 

Névgizerint  Szepességröl  maga  Huntalvy  elismeri,  hogy 
régi  lakossága  r*'íízhrn  nutfftjnv  volton  ennek  bizonyságául  előhozza 
az  ott  még  mo^t  is  létező  magyar  nevű  helységeket,  u.  m.  Füzes- 
jíatak,  Márton ftíldje.  Gerlachföldje »  Borkút,  Egurfa,  Feuftfa, 
Hársfa,  sat. 

Sznbő  Benő  pedig,  a  szepeAÍ  szászokról  irt  könyvében,  már 
határozottan  állitja,  hogy  a  Szepességnek  régi  lakői  magyarok 
voltak* 

Bizonyítja  ezt  Katonának  az  1280-ik  évről  szólva,  egy  idé- 
zésé,  melyben  a  szászok  é?*  vallonok,  önként  ajáidkoznak  pap* 
jaiknak  annyi  dézsmát  fizetni,  mint  a  Szepeanéifen  levő  matftjarok 
««  HzUvok  (ípsi  iSaxonea  et  latini  (vallonok)  voluntarie  assum- 
aerunt,  ac  praeeise  prestito  juramento,  quod  decímas  eo  modo, 
et  ea  integritate  suis  plébánia  et  sacerdotihus  per  totuin  (.Aimita- 
^  tum  de  caetero,  aicut  í In  ugari  ti  Slaví  in  Scepusio  existentes 
dccimas  {psria  j}r7'solverc  mnf  conaueti.) 

Ugyanez  Katona  idézete ,  ugyanazon  idöröh  Sz^'pcsHi-tjrol 
mondja  »prout  sumuft  ttuditi,  vt  situt  ílnnffari  et  Slavi  sitns 
f  roga  Ui  s  dv  c  im  ttn,< 

De  a  meddig  a  történelem  szeme  visszatekint,  a  magyarsá- 
got illetőleg,  akár  a  régi  kivAltíiágososztiilytT  akár  a  uépet  tekint- 
jük, mindifj  ktdvezitbh  ríitzotnfhk  voltuk  Sdronhan,  mint  Szepvé' 
íí/.tÍ7.ji<ii,k    1S81    vni.  fiizpf  2 


18  SÁROS  VÁRMEOtE  NÉPÉNEK 

ségen,  —  Ha  tehát  a  XI.,  XII.  és  XlII-ik  században  Szepességin 
a  magyarságot  illetőleg  ily  nyomokra  akaduuk,  mennyivel  nagyobb 
kiterjedésű,  ki  tudja  nem  terjedt-e  ki  az  egész  megyére,  lehetett  a 
magyar  lakosság  ugyanezen  századokban  Am  *>.■  Tn*^íTY'''l>eD. 

Hiszen  még  maga  Biedermann,  a  most  is  élő  tanár,  temér- 
dek forrás  felhasználásával,  de  egyszersmind  a  magyarság  iránti 
gyűlölettel  a  Ruthenekröl  irt  könyvében,  Endlichert  idézi,  hogy 
a  varsói  codex  után  kiadott  »Cronica  Hungarorum«-ban  az  áÜ 
»Hátten  zu  König  Stephans  des  Heiligen  Zeiten  (1000 — 1038.) 
die  Magyarén,  Polen-  und  Ruthenen  bei  Sóvár  (ad  castrum  Salis) 
an  einander  gegrenzt.«  —  Mi  annyit  jelent,  hogy  e  megyében, 
már  Szent-István  idejében  Sóvártól  éjszak-kelet  felé  ruthének, 
éjszak-nyugot  felé  lengyelek,  és  délfelé  magyarok  laktak. 

Azonban  ezen  állapotnak  a  tatár  pusztítás,  úgy  látszik, 
véget  vetett.  Ez  Magyarország  arczát  egészen  megváltoztatta, 
mert  akkor  tódult  be  minden  oldalról  az  idegen  lakosság. 

Engel  történetében  előhoz  egy  okmányt  1 268.  évről,  mely- 
ben maga  mondja  IV-ik  Béla  király,  hogy  az  ország  újra  népesí- 
tése  érdekéből  igyekezett  a  világ  minden  részeiből  íoldmivelöket 
és  katonákat  hozni  be.  (De  omnibus  mundi  partibus,  homines  tam 
agricolas,  quam  milites,  ad  repopulandas  terras,  edicto  Regio 
studuimus  convocare.) 

Biedermann  pedig  ezen  időszakról  Sárosmegyét  illetőleg  is 
ezeket  mondja:  »I)er  Tartaren  Einíall  fegte,  wie  gesagt,  die 
weitaus  überwiegende  Mehrzahl  der  genaunten  Ürte.«  Aztán 
tovább :  »Ein  Theil  der  dem  Erdboden  gleichgemachten  Ansiede- 
lungen  wurde  nicht  mehr  aufgebaut.  Desto  gi'össer  wahr  die 
Zahl  der  neuen  Grüuduugen,  an  welche,  die  mm  massenhaft 
zuströmenden  Colonisten  voU  froher  Zufersicht  die  Hand  anleg- 
ten.  Ebe  ein  halbes  Jahrhundert  um  war,  Avimraelte  es  von  deut- 
schen  und  Slavischen  Dörfern.« 

Hogy  e  megyébe  is,  a  tatárok  pusztítása  után,  nagyrészt  uj 
lakosság  jött,  az  bizonyos.  —  De  mnradt-e  azon  időszakban,  mely 
a  tatár  pusztítást  a  török  uralomtól  elválasztja,  e  megyében  ma- 
gyar lakosság,  és  mily  kiterjedésben,  azt  hiszem,  igen  nehéz  meg- 
határozni. —  Mert  jól  lehet  ezen  időszakból  sok  okmányuyal  ren- 
delkezünk, a  mint  szerencsém  volt  előadni,  azok  nagyrésze  a  múltra  ' 
vonatkozik,  és  elpusztult  helységekről  tesz  említést,  de  arról,  hogy 
kikkel  lett  újra  népesítve,  az  én  tudtommal  legalább,  egy  sem  tesz 
említést. 

Hogy  a  helységeket  mind  elpnsrJtfani,  ós  a  lakosokat 
winfl  kiölni  e  megyében  sem  sikerült,  nv'g  a  tatároknak  sem, 
feltehető.  Es  hogy  az  alföldről  a  nép  még  is  több  biztosságot 
remélt  a  hegyek  és  erdők  között,  tehát  a  felföldön,  az  természr 


KGYROUI  MAGTAliaiGARÖU 


19 


lesnek  látszik.  S  nmga  Biederniunn  is  ignorálvá-u  az  elöbbeni  idő* 
szakot^  azt  moudju,  hogy  a  tatárjáráskor  én  után  van  uIsü  nyoma 
anuakp  hogy  Sárosmegy  éhen  nemcsítk  a  bi^'tokos  osztály,  vagy  is 
a  neíüessogy  hanem  a  nép  Í8  megmagyarusodott* 

Ezt  a  tanár  ur  azért  mondja,  mert  Ö  nem  akarja  elisnierui, 
hogy  a  felföUlön  is  a  magjnu'ság  legrégibb  lakosa  ez  országnak ; 
ö  e  helyet  a  ruthéneknek,  szlávokiiak  és  németeknek  vindicálja. 
De^  hogy  ha  volt  Í8  ezen  iduszakbun  Tnagyarüág  e  megyében, 
liogy  késiibbeu  a  Hussiták,  s  általában  a  XVik  század  csehei, 
kik  leginkább  Magyarország  felföldjén  tartózkodtak^  a  szláv  ele- 
met gyarapitutták  e  megyében  Í8,  alig  lehel  kétíüégbevonai. 


A  második  idöi^zak  a  tőrük  hódítás  időszaka  volt.  —  Ezeu 
időszakba  esik  a  Refornjí^itio  is. 

A  torok  nralom  annyiban  kedv^zu  volt  a  líeíormatiora,  a 
mennyiben  a  török  iudolentia,  síiját  vallását  kivéve,  minden  mán 
vallást  különbség  nélkiil  > hitvány  szertaiti^u  vallásnak*  taitott, 
8  e  szerint  nem  is  gondolt  vele.  Miután  pedig  az  erdélyi  fejedel- 
mek a  felfölddel  8  különösen  Sárosmegyével  szoros  összekötteté«^ 
ben  álltak,  s  a  vallás--  '  V^  zászbiját  tűzték  ki,  és  ezért  is 
harczoltak:  nagyon  teri  .  hugy  Ertlélvbeu  és  az  alföldön  a 

török  általi  zaklatott  és  pusztított  birtokos  osztály  és  uépamagyar* 
országi  Felföldön,  s  különösen  Sávosmegyébeu  keresett  menedé- 
kety  hová  a  ti*prök  nem  jutott,  s  hol  nemcsak  életét,  vagj^onának 
ronijait,  dr  oly  hatalmas  pártfogók  alatt,  mint  az  erdélyi  fejedéi* 
mek,  valhiöát  ís  biztosságban  vélte. 

így  lett  ezen  időszakban,  Sárosvármegyének  igen  nagyrésze 
protestáns  és  njra  magyar. 

Sok  érdekes  adatot  lehet  e  korszakból  felhozni,  mi  azonban 
csak  egy  parányi  része  annak,  mi  még  e  tárgyat  illetőleg  felhasz- 
nálatlanul hever.  Annyi  niindeneseTre  bizonyos,  hogy  ha  azon 
időszak  tigj  politikailag  zaklatott,  vészes,  és  az  egész  hazára  gyá- 
8Z0S  korszakot  jelöl  is,  SdrQism<tft/e  Tnní/t/ars(tgdfUilc^  legalább  az 
utóbbi  századokban,  miféchneaHic  fr-n/kortit  képezi. 

A  határokat  nieg  lehet  vonui^  meddig  terjedt  a  ni  • 
e  megyében,  és  ki  tudja,  bővebb  kutatás  által  nem  tágul-* 
is.  Ha  nyugatról  kezdjük  Szepesség  felől  az  egyik  és  másik  íSviníca 
völgye^  feljebb  líerzevieze,  Héthárs,  le  az  egész  Tarcza  völgye, 
Héthárstól  kelet  felé  Som.  Ternye,  Osikó,  B:b*tfa,  sót  még  vala- 
mivel félj  ebbj  le  az  egész  T*»itoly  völgye  G  -  annak  kör- 
nyékéből is  egy  darab.  És  igy  a  megyének  kn  «e  majd  felét^ 
népességre  azonban,  miután  a  legtermékenyebb  völgyeket  fog- 
lalta magában,  bizonyosan  kéiharmaddt  t^tte. 

a* 


20  8ÁR08  VÁRMEGYE  NÉPÉNElC 


Voltak-e  ezen  helységek  egyszerre  és  ugyanegy  idSben 
magyarok,  biztossággal  meghatározni  igen  iiehfe,  de  miután  erre 
a  motívumok  oly  hatalmasak  voltak,  azt  hiszem,  hogy  ifftn.  — 
Annyit  azonban  biztosan  állíthatni,  Jwtjy  a  XVI Lik  századnak 
majdnem  végéig  volt  e  megyében  a  magyarság  legerSsebbeti 
elterjedve.  Azon  időtől  kezdődik  a  hanyatlás,  és  tart  folytonosan 
a  múlt  század  végéig,  hol  a  nép  között  városokban  és  falVakoOj  a 
magyarságnak  utolsó  nyoma  is  elvész. 

Talán  nem  érdektelen  néhány  adatot  felhozni. 

A  mezővárosokban  és  falvakon : 

Nagysáros  mezőváros,  akkoriban  a  sz.  k.  városokékoz  hasonló 
kiváltságos  város,  az  egész  XVII- ik  században  magyarul  levele- 
zett, sőt  még  a  XVIII-ik  század  elején  is  magyar  lakossága  volt 
—  Legyen  szabad  e  részben  bemutatni  a  t.  társulatnak  egy  pár 
eredeti  magyar  levelet. 

Különben  Nagy-Sáros  bírája  és  esküdt  polgársága  már 
1557-ben  sept.  havában  keltezett  magyar  levelet  ir,  az  akkor  egé- 
szen német  eperjesi  magistratusuak.  (Eperjesi  levéltár.),  Es 
1627-ben  ugyan  itt  protestáns  magyar  iskola  létezett,  mert  a 
palocsai  evang.  lelkész  Schröter  Boldizsár,  akkoron  azt  írta  napló- 
jába »  Visitaví  Scholam  Sdrosiensem  idiomatis  hungarici^  (meg- 
vizsgáltam a  sárosi  magyar  iskolát.) 

1588.  oct.  15-én  Jánocska,  Eadács,  Berzenke  és  Berki  köz- 
ségek, valamint  Lada,  magyar  szövegű  kezességi  levelet  küldenek 
Eperjes  városának. 

1604-ben  a  kellemesi  biró  és  esküdttársai,  magyar  levelet 
intéznek  Eperjes  városához,  s  1615-ben  Sóvár  község  birája  és 
hitesei  szintén  magyar  községi  bizonyítványt  adnak. 

1572-ik  évből,  egy,  az  egyes  egyházak  által  régebben  fize- 
tett, és  ekkor  megtagadott,  egyházi  adó-ügyben  megejtett  nyomo- 
zás alkalmával  Dessewffy  János  jobbágyai  külömböző  helységek- 
ben következők  említtetnek.  Székely  Bálint,  Deák  János,  Kathó 
András  (Wagner  503— 508-ig.) 

1608 — 1612-röl,  Klein  Sámuel  prot.  lelkész,  a  protestáns 
papok  életleirásában,  midőn  Klrdhj  Pál  kis-szebcni  lelkészről 
szól,  ezeket  mondja  ^Nicht  alléin  dicsér  Nation  (Bömischnek 
nevezi  a  tótokat)  predigte  cr  in  ihrer  Sprache,  sondcrn  aiich  den 
Ungarn  die  sich  fheils  in  der  Stadt  sdhst^  theils  in  den  zicei 
Filialen  ah  zu  Magyar-Jakabfalu,  und  Orkuta  aufhielten.<í 

A  Dacianischer  Simplicissiimis^  ezen  anuyi  közvetlenség- 
gel és  oly  felséges  humorral  írt,  népisniertetö  utazása  a  XVII-ik 
századnak,  szó  szerint  ezeket  írja  az  1640 — 1650.  évekről,  midőn 
Ki 8' Szebent  megl^togaiisi  H  oit  tovább   lakott:    ^anf  eine    halb^ 


EGYKORI  MAGYARSÁGÁRÓL.  21 

Stand  ist  aUen  <janz  par  Unfinsch<(,  mit  miután  ö  oda  Lőcséről 
jött,  igen  valószínűen  úgy  kell  értelmezni,  hogy  Kis-Szeben  hatá- 
rún túl,  mindenfelé  a  helységek  már  magyarok  (112.  1.) 

S  miután  már  ezen  szerzőről  beszélünk,  említsük  meg,  mit 
mond  Kassáról.  »Man  redet  allhier  Ungarisch,  Windisch,  Pol- 
nisch  und  Deutseh,  doch  meistens  Ungrisch,  und  diese  3  Sprachen 
lenien  die  Kinder  auf  der  Gasseu,  von  einander  ohne  einiger 
Müh,  der  Magistrat  war  zu  meiner  Zeit  ganz  Evangelisch,  mei- 
stens, oder  halb  Ungrisch,  und  dan  Deutsche  (147.  1.) 

1660  körűi  a  péchujfalusi  gombkötő  czéh  magyarul  levelez 
az  epeijesi  czéhtagokkal. 

Sok  érdekes  adatra  akadtam  az  országos  levéltárban.  Több- 
nyire politikai  és  egyházi  tanúvallomások  eredetiben,  vagy  hitele- 
sített másolatban. 

1661-ről,  kik  vettek  részt  a  felkelésben?  Ebben  Beck 
Gryörgy  judex  oppidi  Krompach,  továbbá  Kolár  Gáspár,  Hermili 
János,  Fanschmit  György,  Szloboda  Mátyás  (subditus  Gen.  Dni 
Sigismundi  Holló),  továbbá  Kocsis  Péter,  mind  Sárossal  határos 
szepességi  lakosok,  magyar  tanúvallomást  tesznek. 

1663-ban,  a  szepesi  káptalan  által  kiállított,  és  az  Epeijesiek, 
Nagysárosiak,  Kendiektől  kivett  tanúvallomásban  a  lakosok  nevei 
majd  mind  magyarok. 

1672.  évről,  az  egri  káptalan  hiteles  kiadványa,  az  Eperje- 
sen eszközölt  s  252  egyéntől  kivett  tanúvallomásról,  azon  alka- 
lomból, midőn  az  eperjesi  templomok  catholicus  kézben  voltak  s 
az  egri  káptalan  küldöttjét  Kolos váry  Istvánt  a  protestánsok 
állítólag  háborgatták.  Ezen  alkalommal  lett  kihallgatva  a  később 
oly  szerencsétlen  Zimmermann  Zsigmond  is.  De  nemcsak  polgá- 
rok, hanem  egészen  közönséges,  szegény  emberek  is  tanúskodtak 
(inquilini  in  Eperies)  ú.  m.  Benedek  Márton,  Drabis  Márton, 
Pajerl  Tamás^  Pramer  Mihály,  Zimmermann  uram  botos  legé- 
nye, s  ezeknek  vallomása  kivétel  nélkttl  mind  magyar. 

Ugyan  ezen  1672-ik  évről  szintén  eperjesi,  kis-szebeni, 
nyái-sardói,  osztropaüiki  és  más  helységek  lakosaitól  kivett  tanú- 
vallomás, az  iránt,  hogy  a  protestánsok  újra  visszafoglalták  a 
catholicusoktól  a  templomokat,  iskolákat,  s  különösen  Osztropa- 
takon,  a  protestáns  pap  (a  nagy  hírű  Lipóczjr  Miklós)  Berthoty 
Sámuel  uramnál  lakik  és  ott  végzi  az  isteni  tiszteletet. 

Igaz,  hogy  ezen  tanúvallomás  deákul  van  reproducálva. 
Azonl)an  ha  látjuk,  hogy  ezen  okmányban  is  Osztropatak,  Szent- 
Mihály,  Gergelylak,  Nagy-Sáros,  Kis-Sáros,  Kakasfalva,  Enyiczke, 
Bogdán,  ^Lapispatakon  következő  nevek  fordulna^  elő,  a  nép 
között :  Ágoston  András,  Kerekes  János,  Pataki  Ádám,  Béres 


22  sAros  vármegye  népének 

Kristóf,  Mérki  Mátyás,  Fercnczy  András,  Posta  Mihály,  SzeDt- 
királyi  György,  Csomor  Bálint,  Gál  István,  Hegyessy  Mártoiv 
Varga  Lőrincz,  Petrovay,  Csuda,  Boíluár,  Dudás,  Molnár.  — 
Továbbá  ba  tekintetbe  veszszük,  hogy  ugyaDazon  időben  egy  Fels5- 
Zeraplénben  eszközölt  vallomáson  ez  áll;  Translatio  fassionum 
pro  parte  Fisci  Regii  per  Albertum  Trombitás  bominem  re^um 
et  Andreám  Szarvas  conventualem  S.  Cruds  de  Lelesz  Anno  Dni 
1672.  collectarum  ex  hungarico  idvminfp  in  laüniim  factíí^  Íti 
puncto  rebellionis  in  locis  diversis*  (Trombitás  Albert  saL  által 
a  királyi  fiscus  részére  sat.  gyűjtött,  s  a  magyar  nyelvből  deákra 
lefordított  tanúvallomások):  akkor  majdnem  biztosan  azt  lehet 
mondani,  hogy  az  e  megyében  ekkor  megejtett  tanúvallomás  is 
mind  magyar  volt. 

1667.ben  július  9-kéröl,  az  akkori  szolgabiró  Saárosy  Sebes- 
tyén, és  esküdt  társa  Feigel  Péter  exniittáltatván  a  nemes  várme- 
gyétől, nemzetes  és  vitézlő  Lypóczy  Keczer  Menyhért  uram 
installatiójára,  ezt  peragálták  és  erről  attestatiot  adnak.  Ezen 
bizonyítvány  is  a  lapispataki  nép  magyarságára  vall. 

Mily  szép,  majdnem  tökéletes  volt  már  akkori  időben  is,  a 
magyar  nyelv  még  c  megye  kebelében  is,  mutatja  egy  idézés 
1669.  dec.  2-r61,  mely  a  Sáros-megyei  fraternitás  Simbolicus 
könyvének  1-ső  kötetében  a  162.  lapon  található. 

»In  causa  matrimoniali  Gen.  Domini  Jonae  Kükemezey 
citationis  par.« 

Ez  szó  szerint  így  hangzik : 

»Egyházi  szolgálatunknak  és  imádságunknak  ajánlása  után. 
Isten  áldjon  meg  jó  leányunk.  Továbbra  értésedre  legyen  nemze- 
tes Raszlaviczy  Susánna  asszony,  hogy  jelen  való  esztendőben 
Mind-sz.  havának  3.  napján  nemes  szabad  kir.  Eperjes  városában 
celeb ráitatott,  szokott  egyházi  gyűlésünkben  eompareálván  sze- 
mélye szerint  nemzetes  és  vitézlő  Kükemezey  Jónás  az  te  törvény 
szerint  való  férjed,  jelenté  panaszképen,  miképpen  te  Raszlaviczy 
Susánna  asszony,  az  isten  sz.  törvénye,  és  az  házasságbéli  hittel 
való  kötelességed  ellen,  megnevezett  Kükemezey  Jónás  férjedet 
elhagyván,  s  minden  keresztyén  szemérmet  letévén,  az  keresztyén 
házaságot  bolygató  illetlen  cselekedetekre  i'lvetemedtél  volna, 
melyekre  nézve  kiváná  véled  való  házasságbeli  kötelességitul  meg- 
oldoztatni :  minek  okáért  ez  levelünk  által  téged  nemzetes  Rasz- 
laviczy Susánna  asszony  intünk  és  eg}'szersniind  citálunk,  hogy 
az  jövendő  1670.  die  8.  Január  nemes  szabad  királyi  városban 
Eperjesen  celebrálandó  gyűlésünkbe  személyed  szerint  compa- 
reálj,  és  az  megírt  ellened  való  vádlására  az  te  férjednek  nemze- 
tes Kükemezey  Jónásnak  megfelelj ! 


EGYKORI  MAGYARBÁOÁRÓL.  23" 

Egyébaránt  vagy  jösz,  vagy  nem,   mi  az  tevők  leszünk,  az 
mit  a  8z.  igaság,  és  az  mi  egyházi  törvényink  diétáinak. 

Ezzel  isten  legyen  veled 
azaz,  az  úrban  lelki 
attyáid 
Visliceni  János  senior 

Lipóci  Miklós 
osztropataki  praedicator 
consenipr  et  nótárius  mp. 

De  bizony  nemzetes  Raszlaviczy  Susanna  asszony,  még  ezen 
szép  levélre  sem  compareált  a  jövő  évi  gyűlésre. 


Azt  hiszem  nem  érdek  nélkttli  Sóvári  Sós  Györgynek  1669. 
május  15-én  kiadott  hosszú  magyar  bizonyítványa,  kiadva  Német 
Jankó  Sóvárt  lakó  emberének,  hogy  az  eperjesi  szabó  czéh  beve- 
gye. Elmondja  *Német  Jankó  atyja  Trencsényi  Német  János,  és 
az  anyja  Kakas  nevű  Anna,  ugyanitt  az  én  Dominiumom  alatt 
lakóházat  tartván*  —  továbbá  mondja:  *Kinek  keresztatyjok 
Szerdahelyi  Benedek  uram,  sóvári  praedicator,  Eperjesen  lakozó 
Kocsmány  András,  és  Sóvárt  lakozó  Perhát  György ;  kereszt 
anyjok  pedig  Szerdahelyi  Benedekné  Kolmár  Judith  asszony, 
Kocsmány  Andi-ásné  Hedvig,  és  Perhát  Györgyné  Anna  becsüle- 
tes személyek  voltának.* 

Tehát  Sóvárt  és  Eperjesen  az  alsóbb  rendű  lakosság  ez  idő- 
ben ezen  okmány  szerint  is  magyar  volt. 

1699-ben  Szenti vánjri  László  és  neje  Berthóty  Erzsébet, 
ez  utóbbi  ellen  Dessewffy  Zsigmond  és  neje  Úsz  Anna  által  elkö- 
vetett rágalom  és  szitok  miatt  Osztropatakon  megejtett  tiuúvallo- 
másnál  Grünel  János  evang.  lelkész  és  felesége,  továbbá  Podhorányi 
Zsigmond  és  az  ott  lakók,  u.  m.  Borbély  Judith,  Petroseliny 
Sámuel,  ,Hudák  János,  Kolyin  Andrá-j,  és  ifjú  Kolyin  János, 
Mátyás  Ádám  és  Anna,  Greger  János,  Petroseliny  Kristóf,  Sedlicz 
András  és  a  szebeui  polgárok  Thomae  György  és  Telinszky  Péter 
alias  Szűcs  mind  magyarul  vallanak. 

Azonban  mindenesetre  feltűnő,  hogy  a  midőn  1672 ,  tehát 
ezen  tanúvallomás  előtt  27  évvel,  ugyan  e  helységben  megejtett 
tanúvallomásnál  tisztán  magyar  nevek  fordulnak  elő,  a  későbbi- 
nél már  vegyesen  tót  nevekre  is  akadunk. 

Átmenve  a  XVIII-ik  századba : 

Ezen  időszakba  1722.  esik  a  protenstansok  legnagyobb 
üldözése,  és  a  prot.  templomok  és  oskolák  tömeges  elvétele,  úgy 
hogy  akkor,  az  e  megyében  létező  körtilbelől  nyolczvan  protenstans 


24  SÁKOS  VÁRMEGYE  NfePÉXKK 


anyaegyház  közül  a  XVIII-ik  század  folyamán  már  alig  maradt 
egynéhány.  —  Ezen  templomelvételek  tömérdek  tanüvalloniásit 
vontak  magok  után.  Kezeim  között  volt  ezen  tanűvallomásokBak 
nagy  része,  ezt  Koháry  k.  biztos  vezette  s  a  vallomások  itt  is  álta- 
lában magyarul  történtek. 

1718-ban  Bártfán  megejtett  tanúvallomás  szerint  a  közel 
levő  helységek  lakói,  mind  magyar  nyelven  vallannk.  Es  ezen 
okmányon  a  következendő  megjegyzés  » Juxta  sequentia  Detitri 
XJngarico  idiomate  concinnata  puncta  coUectavi  Fassionesc. 

Ezen  század  elején  1721-ben  kezdődött  a  hires  és  hosszú 
Radácsi  egyházi  per,  melyben  a  tanúvallomás  szintén  magyar. 

1724.  december  16-án  Töltszéken  KapyFereocz  fuljankaij 
valamint  1724.  Daróczi  Berzeviczy  János  és  gr.  Szirninv  T.'*ni;ís. 
berzeviczi  és  tarczai  jobbágyai,  magyar  nyelven  vallanak  (Inqui- 
sitio  peracta  pro  parte  111.  ac  Generosi  domini  Senioris  Joannis 
Berzeviczy  de  Darócz,  in  negotio  actus  violentialis  in  oppido 
Berzevicze,  per  incolas  possessionis  Tarcza  patrata.) 

1 726.  jul., 8-án  Töltszéken  megejtett  privát  tanúvallomásnál 
Zimmermann  Ádám,  Kükemezey  Zsigmond,  özvegy  Fehérváry 
Zsigmondné,  valamint  a  Kapyak,  dukafalusi  jobbágyai  magya- 
rul vallanak. 

1727-ben  Töltszéken  eszközölt  privát  tanúvallomásnál  még 
a  Hertneki  jobbágyok  is  magyarul  vallanak. 

1729-ben  szintén  Töltszéken  véghezvitt  tanúskodásnál,  min- 
den odavaló  lakos  magyarul  vall.  (Pro  parte  Domine  Comitissae 
Clarae  Julianae  Kapy  de  eadem,  prius  quidem  Spect.  ac  ma- 
gnifici  condam  Stephani  Klobusiczky  liberi  baronis  de  Zétény, 
jam  verő  Illtrissimi  Domini  Comitis,  et  Domini  Josephi  Szent- 
Iványi  de  eadem  conthoralis.) 

17B8-ban  Dobay  Márton  királyi  táblai  jegyző  által  Keczer 
Peklén  helységben  irt,  s  a  kir.  fiscus  érdekében  Lipóezon  véghez 
vitt  tanúvallomás  mind  magyar.  De  sőt  még 

1763-ban  Deméthén,  Dessewffy  Clára  grófné  által,  a  demé- 
tei  kastély  érdekében  tett  tanúvallomásnál,  nem  csak  magyarul 
vallanak  az  ott  lakó  jobbágyok,  de  vallják  hogy  régen  ott  laknak, 
ott  születtek  ők  és  eleik. 

(Mindezen  okmányok  eredetiben,  vagy  hiteles  párban  a 
budai  országos  levéltárban  találhatók.) 

Kis-Sárosnak  ezen  időből  származott  magyar  jegyzőkönyvei, 
a  gróf  Sztáray-család  levéltárában  vannak. 


így  volt  ez  a  falvakon.  De  talán  nem  lesz  érdek  nélküli,  ha 
ezen  időszakból,  pár  pillantást  a  városoki^a  is  vetünk. 


KOYKOni  MAGtAttsAöARÓí. 


25 


Nem  lehft  tagadni,  hof?y  a  sáros-tnegj'ei  hilram  sxabatl 
királyi  városban,  ezen  időszakban  is  túlnyomó^  hangadó  és  ural- 
kodó volt  11  német  elem. 

Hiszen  t^ien  három  városnak  akkori  időben  virágző  kei*eg- 
kedrse  volt,  oz  többüyire  bevándorolt^  vagy  bennszülött  német 
ajknak  kezében  volt* 

Mily  virágzó  lehetett  akkor  a  kereskedés,  és  kéiíműipar, 
kitetszik  azon  egyetlen  I  "'  'nyböl  is,  hogy  a  tizenhetedik  szá- 
zad közepe  Iáján,  a  h^"  i*n  kivűl  Eperjesen  nefitjvenhat 
rendes  m  szerveieeti  czéh  volt,  Ks  ennek  iblytán  mily  nagy  tekin- 
tetü  város  lehetett  akkor  Eperjes,  kitetszik  liezik  János  16B7-ben 
irt  »Lugubre  Theatnim  Eperiesiense*  czímü  könyvéből,  hol 
Eperjes  fénykoráról  es^i^ket  mondja :  *His  et  aliis  muueribus  dum 
excelleret^  Hegui  et  exterornm  ocnlos  in  se  convertebat,  et  [lar 
Vietinar  propter  oruatnm,  rerimi  copiam,  móres  civium  quae&itis- 
8Ímoi<  vulgo  vocabatnrc  (midőn  kittint  ezen  é3  más  javadalmak- 
ban magára  vonta  az  ország  és  a  kiUfÖld  figyelmét,  és  disze,  gaz- 
dagsága, s  I  '  '  "fiak  előkelő  szokásai  miatt /i^iV  l?t'c««€Í:  (Bécs 
párjának)  n             ). 

Azonban  még  e  városokban  is  volt  a  míüt  századokban  a 
m (líiyri  rsdffnak  r h'áíjzúhh  k o n*zn k a . 

Már  1571-ben  az  eperjesi  kereskedők  egy  nyilatkozatot 
iriiak,  melyben  előhozzák,  hogy  kiváltságleveliíket  Rudolf  király- 
tól nyerték:—  ezen  nyilatkozatban  ez  áll;  »niivel  kiki  előtt 
ismeretes  azon  körülmény,  hofi^f  varosunkban  a  német,  acmzefú 
séffnek  alig  vnn  oltafmti,  azért  elhatái^oztnk,  hogy  ezentúl,  csak 
német  nemzetiségű  egyén  lehet  városunkban  kereskedő. < 

Ugy  látszik  az  itt  régibb  származású  és  gazdag  keresi kedő 
osztály,  ily  módon  akarta  ojagát  biztosítani,  íiz  ujabban  bevjíndorolt 
magyar  szárm  izású  kézművesek  befolyása  ellen. 

Azonban,  hogy  ezelőtt  már  egy  századdal  Eperjesnek 
magj'ar  lakossága  már  tekintélyes  lehetett ;  kitíinik  az  1454.  évben 
kelt  egyességböl,  mely  szerint  Afuírrts  flthtinos^  is  hivatalos  utód- 
jai köteleztettek  Sz-  Miklósról  czimzett  parochialis  templom 
szolgálatára  kfi  egyházi  szónokot,  egy  magyart  és  egy  németet,  s 
ezenkivül  negg  hdphint  tartani* 

1619— 1 629-ig  Epeijes  városa  minden  hivatalos  dolgot 
maggar  nyelven  tárgyalt. 

Eperjes  Kassával  ugyanegy  időben  hódolt  Bethlennek 
(1619-ben)  s  a  hivatalon  levelezések  a  vnroésal  magyarul  törtév 
tek.  Ezt  igazolja  a  szepesi  kamarának  Kassán  1619.  decz,  19-én 
kelt,  8  az  Eperjesiekhez  intézett  maggar  szövt^gu  Irvtle,  melyben 
ezen  kamara  magát  a  felséges  magyar-  és  erdélyországi  fejede* 
lem  hivatulo.s  közegének  nevezi. 


iCa 


26  SÁHOS  VÁRMEGYE  NÉPÉN  EK 

Bethlen  Gábortól  van  a  Tárosi  leTéllárban,  uagyobrészt 
magyar  nyelven  irt  eredeti  levél.  Ezek  közi  nevezetes  azon  hosszít 
politikai  tartalmú  magyar  levél,  melyben  Magyarország  rendéit 
az  1621-ik  évi  Június  havának  első  napjaira,  az  Eperjesen  tar- 
tandó országgyűlésre  hivja  meg.  Ez  azonban  Kassán  tarta- 
tott meg. 

1627-ben.  Eperjes  végre  befogadja  Ferdinánd  biztosait  és 
őrségit.  A  biztosok  1627.  nyárban  Bécsbe  utaznak,  az  egyesség 
megköttetett  s  10  magyarszövegti  pontban  lett  megállapítva. 

1634.  Június  6-án.  Eperjes  város  küldöttei  Vas,  Schneider 
és  Langffeldner,  magyar  tudósitást  nyújtanak  a  városhoz  eljárá- 
sukról Ktikemezőn,  egy  az  ottani  városi  birtokon  lakozó  jobbágy 
halálra  Ítéléséről. 

1645-ben  a  várost  iszonyú  csapás  érte,  csupán  benn  a  város- 
ban a  pestis  1900  embert  ragadott  el.  —  Egész  családok  pusz- 
tultak el  nyomtalanul,  s  igy  e  város  ezután  ismét  uj  s  nagyobb 
részt  magyar  lakosokat  nyert,  a  mint  ezt,  az  ezután  mind  gyak- 
rabban előforduló  magyar  hangzású  családnevekből  lehet  követ- 
keztetni, így  például  a  csizmadia  czéh  magyarszövegü  kiváltság- 
levelében a  XVII-ik  század  második  felében  a  következő  eperjesi 
mesterek  nevei  fordulnak  elő :  Kún  János,  Olajos  András,  Ujvá- 
rossy  György,  Pajsos  István,  Kabad  György,  Berzeviczy  Tamás, 
Kappy  András,  Opony  Pál,  Kis-Fehérváry  István,  Pongrácz 
Jakab,  Sóváry  István,  Pásztor  András,  Trocsányi  János,  Vadász 
Jakab,  Balogh  Mihály  sat.  A  szabó  czéh  ez  időből  hasonló  hang- 
zású neveket  mutathat  fel. 

A  lakatosok,  puskamüvesek,  és  órások  egyesített  czéhének 
jegyzőkönyvei  1617-től  1700-ig  általában  magyar  nyelven  vezet- 
tettek. 

A  gombkötő  czéh  egyesület  irományai  és  jegyzökönyvei 
mind  magyarul  vitettek  folytonosan,  s  a  jegyzőkönyvek  1640-től 
meg  vannak  a  városi  levéltárban,  s  ezen  évtől  1815-ig  általános- 
ságban magyarul  vezettettek.  Azontúl  pedig  többnyire  tót  nyelven. 

Található  ezen  időszakból  a  városi  levéltárban,  az  öt  szabad 
királyi  város  (Kassa,  Eperjes,  Lőcse,  Bártta,  Kis-Szeben)  összes 
czéhjeinek  közös  megállapodásai,  szintén  eredeti  magyar  szö- 
vegben. 

Eperjes  városát  illető,  mind  ezen  és  már  ezelőtt  is  emiitett 
adatokat  Lasztókay  László  tanár  ur  Ertősítőjéből  és  magán  köz- 
lései után,  merítettem. 

Hogy  pedig  még  a  18-ik  század  elején  is,  mennyi  gond  for- 
dittatott  az  oskolákban  a  magyar  nyelvre,  mutatja  Klein  említett 
könyvében  Acs  Mihály  bártfai  protestáns  lelkész  élete  leírásához 


EOTKORI  MA0YAW9ÁOÁr6i 


'1710-röI  mellékeli  *C)rdo  studiariiin  íii  g}'mna8io  Biirtímsi  ns- 
tauratus.  Notae  fjenttraleit  onntUntu  c!asi<lfmis  ahitervanilne,* 

A  3'ik  poüthan  ez  áll:  >Germani  et  Slavi  tinit  is  precibiis 
vespertinis,  Indituendu  exercitattoniljua  humjaricU  conienimt, 
fi/n  lingua  hungaricn  ex  fundamentn  tlocMtur,  pro  captu  disceü* 
tiüm,  litere,  salutationes,  historie  de  rebua  Hungáriáé,  orationes 
aliaque  exercitia  hmigarica  proponcütur.^ 

Így  volt  ez  uraim  a  múlt  századokban  e  megyébeo^  a  váro- 
sokban, és  a  falvakban.  így  volt  ez  még  a  múlt  századi  elején.  Azou 
idötöl  sebes  léptekkel  történik  a  hanyatlás,  annyira,  liogy  a  niult 
század  végény  vagy  ezen  századnak  elején  a  falvakon  már  csak 
néhány  vén  ember  imádságos  könyvében  maradt  meg  a  magyar 
nyelv^  különben  annak  csak  emléke. 

Már  most  ha  kérdjük,  mílyf^n  körül fuénf/eknek  kellt  ala* 
kutnif  hofft/  a  mntfyari^dtj  e  megyében  a  mlp  között  teljesen  elvesz* 
Bznt  ?  a  felelet  ezen  kérdésre  az  én  nézetem  szeriot  a  következén* 
dökben  foglalható  össze. 

A  határszéleTi  a  nemzetiséget,  ha  más  igen  nagy  nemzeti- 
séggel jön  érintkezésibe,  markírozni,  ápolni  éa  fenntartani,  minden 
körülmények  közt  legnehezebb. 

Ezenfölül  általánosan  Í!?niert  dolog,  hogy  veszedelmesebb 
korszak  a  magyar  történetben  magára  a  magj^ar  nemzetiségre 
nem  volt,  mint  lll-ik  Károly  és  Mária  Terézia  korszaka. 

A  mint  tudjuk  a  BethleTi,  Bocskay,  Tököly,  Rákóczy  moz- 
galmak nemcsak  politikai^  de  fÖleg  vallási  mozgalmak  is  voltíik. 
Ennek  le  ve  rétesével  le  volt  verve  a  protestáns  vallásszabadság, 
vagyis  csak  papiroson  volt  meg,  de  tényleg  nem,  de  egyszersmind 
le  volt  verve  a  nemzeti  ügy  is,  A  mint  Sárosmegyében  a  protestán- 
sokat üldözték  és  pusztították,  veszni  kellett  a  magyarságnak  is, 
mert  azon  idöi»en  a  nemzeti  ügy  vagyis  magyarság,  és  a  protestáns 
vallásszabadság  egy  és  elválaszthatUm  fogalom  volt* 

A  vallásnak  és  nemzetiségnek  hatalmiis  védőig  és  terjesztői 
az  erdélyi  fejedelmek  megszűntek  szerepelni,  megszűnt  a  gyakori 
érintkezés  és  tápláló  kutforrás  is  a  nagyobb  zömü  erdélyi  és  al- 
földi niíigyarságg.il 

Az  alföldön  a  helvét  hitvallásuak,  nagy  tömegekben,  és 
közel  Erdélyhez,  és  a  török  uralom  iudolentiája  alatt,  fenntart- 
hatták vallásukat  és  nemzetiségöket  A  felföldön  s  különösen  c 
megyében  n^'m,  hol  Caraffármk  vas  keze  irtózatosan  döhöugött. 

Az  elfoglalt  sok  protestáns  templomokba  és  iskolába^  nem 
kapván  de  nem  is  akarván  a  hatóság  magyarokat  alkalmazni, 
cseh,  luorva  és  leügyel  lelkészek  és  tanítók  vándoroltak  e  megyébe, 


28  8Á110S  VÁRMEGYE  NÉPÉIKEK 

és  vették  át  a  nép  vezetését,  s  a  mint  látta  a  eépj  a  városokban  is 
mily  szigorral  járnak  el,  mennyire  térítenek,  lAtta,  hogy  a  foldea 
urak  tömegesen  változtatják  vallásukat,  s  ők  magok  lesznek  a 
legbuzgóbb  és  legszigorúbb  téri  tők,  megadta  magát,  s  templomá- 
val együtt  lassanként  elvesztette  nemzetiségét  is* 

Es  ha  látjuk  ezenfelül,  hogy  még  a  régi  kiváltságos  oszták, 
a  birtokosság  is,  mely  oly  hű  őre  volt  a  magyai*  uenxzetiségaek 
századokon  keresztül  e  megyében,  részint  nyomás^  részint  a  ua^ 
mozgalmak  után  bekövetkezni  szokott  kÖ^Öny,  rés3:int  puhító  esz- 
közök következtében:  a  múlt  század  egész  folyama  alatt  a  nem- 
zetiségnek arany  fonalát  majdnem  véfíképen  kiejtette  kezéből, 
akkor  valóban  nem  csoda,  ha  a  nép  között  i%  nem  egyszerre,  de 
másfél  század  alatt  ez  teljesen  kialudt. 

Legyen  szabad  e  részben  Hunfalvy  Pál  barátunk  fenn  idé- 
zett könyvéből  néhány  tételt  idézni. 

0  a  magyarországi  felföldi  németségről  szólva,  ezeket 
mondja: 

»Ezt  a  német  lakosságot,  ugy  látszik  a  cseh  egyházi  ujitás 
nem  érinté.  Valamint  a  szász-  és  osztrákországi  németek,  ugy  a 
mi  németjeink  is  távol  maradtanak  attól  a  cseh  hatástól,  ez  tehát 
nem  terjesztheté  a  szlávságot  közöttük.  Még  az  Erzsébet  királyné 
felekezetéhez  álló  cseh  vezérek,  akik  1440-től  fogva  Mátyás  ural- 
kodásáig bennültek  az  országban,  nem  árthatának  a  német  váro- 
sokban, habár  a  falvakban^  elv  is  mozdifoftdk  a  szláv  lakosságot.^ 
(Ez  szól  az  egész  Kárpát  aljára.) 

»De  máskép  érezének  a  magyar  németek  Luther  refoima- 
tiója  iránt,  ennek  mindnyájan  igen  hamar  megadák  magukat.  — 
Természet  szerint  az  csak  megerősité  a  németségét.  A  vissza 
reformatio  azonban,  mely  Pázmán  által  neki  indulván  1650 — 
1780-ig  mindig,  bár  nem  is  egyaránt  erőszakosan  folyt,  annál  erö- 
sebben  fogyasztá  a  felföldi  németséget  a  bányavárosokban  és 
mindenütt.  Bajos  képzelnünk  is  most,  azt  a  sokféle  zaklatást, 
melynek  a  protestánsok,  még  Mária  Terézia  uralkodásában  is,  ki 
valának  téve.  Nagyon  fekete  lapja  ez  Magyarország  társadalmá- 
nak történeteiben,  s  ezen  a  fekete  lapon  meglepi)  nemzetisvgi  vál- 
tozásokat veszünk  észre.  Sok  vidéken,  mint  Szepesben,  a  mely 
német  község  catholicussá  lett.  ...  az  el  is  szlávosodék « 

»A  catholicussá  vált  földes  urak,  a  német  vagy  magyar 
lakosságot  elűzték^  ha  nem  akart  megtérni.  A  városokban,  mint 
például  Eperjesen  csupa  catholicus  tisztviselőket  nevezének  ki,  s 
ilyeneket  a  protestáns  városbeliek  közt  nem  találván,  külföldieket 
hivának  be«. 

»De  a  vissza  reformálás  nem  csak  a  németséget,  hanem  a 


EGYKORI  MAGYARSÁGÁRÓL.  29 

magyarságot  is  fogyasztd  kivált  Zemplénben,  Sárosban,  Abaúj- 
baii  (439.  1.) 

Aztán  más  helyen : 

» Lengyelek  is  títlálának  új  hazát  a  kárpáti  hegyekben, 
különösen  Szepesben  és  Sárosban,  midőn  a  vissza  reformálás 
megindult.  Valamint  tehát  a  felföldi  városokban,  jelesen  Kis- 
Szebenben,  Bártfán,  Eperjesen,  0-Lublón,  Podolinban  stb.  a 
német  protestánsok  helyére  catholicus  leng)'elek  ültek,  azonképen 
a  falvakban  is  a  buzgó  földesurak  szivesen  befogadák  a  catho- 
licus lengyel  parasztokat*.  (462. 1.) 

Továbbá: 

»Azt  lehet  mondani  legtöbb  orosz  falu  150 — 200  év  előtt 
támadott.  De  a  midőn  állandó  födmivelésre  fordult  a  ruthén  nép 
Szepesben,  Sárosban  németek  helyeit  is  foglalta  el,  a  mihez  a 
vallási  zavarok  is  hozzátettek.  Sokan  a  protestáns  hit  elhagyá- 
sára kényszerülvén,  inkább  a  keleti,  mintsem  a  római  egyházba 
tértek,  mert  abban  az  úrvacsorát  két  szín  alatt  vehették^.  ^Amde 
a  hitvallással  előbb-utóbb  a  nyelvet  is  elfogadták,<ii  (467. 1.) 

Eddig  Hunfalvy.  A  mint  méltóztatnak  látni,  így  lőn  az 
egykor  nagy  részében  magyar  Sáros-vármegye  népe  szlávvá.  Úgy, 
hogy  ma  a  falvakon,  és  a  városokban  a  nép  között  az  egész  me- 
gye területén  a  magyarságnak  nincs  más  nyoma,  mint  nagy  részt 
a  helységek,  dűlők,  erdők,  hegyek,  folyók,  lakosok  magyar,  vagy 
elferdített  magyar  eredetű  nevei ;  és  ezenfelül  a  birtokos  osztály- 
nak, intelligentiának,  s  a  városi  polgároknak  örszelleme,  mely  ezen 
elenyészett  nemzetiséget  halottaiból  újra  fel  fogja  támasztani. 

Ezzel  értekezésemnek  történelmi  része  be  van  fejezve. 

Engedjék  meg  azonban  uraim,  hogy  ezen  ünnepélyes  pilla- 
natot felhasználjam  még  egy  szerintem  igen  fontos  kérdés  felde- 
rítésére. 

Lehetne-e  ezen  határszéli  Sárosmegye  népét  újra  meg  ma- 
gyarosítani ? 

Es  én  erre  határozottan,  és  meggondoltan  azt  felelem : 

Tgen  is  lehet. 

Es  én  kedvezőbb  alapot  és  anyagot  az  újra  megmagyaro- 
sításra,  daczára  a  már  egyszer,  másszor  megkísértett  pánszláv 
íigitatióknak,  —  sehol  nem  ismerek  mint  épen  itt. 

A  régi  reminiscentiák  a  népben  még  ma  is  élnek.  Regél  a 
nép  a  régi  —  időkről.  —  Még  nem  régen ;  s  azt  hiszem  még  ma 
is  a  sáros-megyei  tót,  büszke  ha  magyarnak  hívják,  büszke  ha 
magyarul  tud,  nem  is  említve  természettől  jóakaratát  és  szelíd- 
séget. Sokan  tudják,  hogy  a  helység  egykor  magyat*  volt,  hogy  a 
dűlők  nevei  magyarok,  hogy  őseink  egykor  magyarok  yalának ! 


30  SÁROS  VÁRMEGYE  N  ÉPÉNEK 


A  panszlavismus  itt,  soha  nem  tudott  gyökeret  Térni,  s  igen 
sajátságos  tünemény,  hogy  a  mig  Szepességtöl  nyugatra,  er& 
nyomaira  akadunk  a  panszlavismusnak.  Pedig  a  mint  Majláth 
Béla  múzeumi  könyvtárnok  úr,  maga  monda  nekem,  Lipto  népe 
is  egykor  részben  magyar  volt :  addig  ezen  szláv  áramlat,  meg- 
törve a  szepességi  hazafias  érzelmű  németség  homlokán,  Sáros- 
megyéig  nem  árad,  és  nem  áradt  soha ! 

Azonfelül  feltartotta,  és  tartja  itt  a  jószellemet,  az  egykori 
kiváltságos  osztály,  az  egész  megyei  intelligentia,  a  városok,  te  a 
bennök  lévő  százados  oskolák. 

Kétszer  alkalmam  volt  e  részben  közvetlenül  megismemi  a 
nép  hangulatát,  midőn  az  egyházakat  látogattuk,  és  nem  találtunk 
egyházat,  híveket,  kik  hőn  ne  óhajtatták  volna  a  magyar  nyelv 
tanitását  az  oskolákban. 

Es  igy  van  ez  uraim  ma  is.  Ma  még  inkább  mint  ezelőtt, 
mert  ma  még  két  nevezetes  factor  járult  mindezekhez,  s  ezek  a 
megyés,  kassai  és  eperjesi  püspök  urak.  Legyen  ezért  osztály- 
részük az  elismerés  és  hála. 

O  méltósága  a  kassai  püspök  maga  beszélte  nekem,  hogy 
midőn  a  múlt  években  életbe  léptette  egyházaiban  a  magyar 
nyelvtanítást  meghagyó  rendeletét,  és  körutat  tett  egyház  megyé- 
jében és  így  Sárosban  is  —  e  miatt  áldották ;  s  mint  megváltó- 
jukat üdvözölték,  hogy  ily  jótéteményben  részesíti  a  szegény 
embert. 

Ez  mutatja  a  népnek  jóindalatát  és  józanságát. 

Mily  eredménynyel  lehet  e  részben  működni,  mutatja  az 
utolsó  időben  saját  tapasztalásomból  merített  két  példa. 

Szalyovics  Józsel  barátom,  a  nyársardói  catholicus  egyház 
lelkésze,  és  káplánja  Sóváiy  István  meghívtak  ezen  év  Június 
havában  Nyársardó  helységben  tartandó  vizsgára.  —  És  ott  —  mit 
láttunk?  Az  iskola  tömve  volt  a  helység  mind  kétnemű  lako- 
saival ;  a  tisztán  tót  ajkugyermekek  több  tudományból  magyarul 
kérdezve,  magyarul  feleltek  és  értették.  Tisztán,  ünnepélyesen, 
lelkesen  énekelték  a  szózatot,  a  Kölcsey-hymnuszt  és  sok  más 
magyar  dalt.  Látván  részünkről  az  érdekeltséget,  egy  hét  múlva 
nemzeti  zászló  alatt,  a  segédlelkész  és  tanitó  vezérlete  alatt  laká- 
somra jöttek  Osztropatakra ,  ott  újra  énekelték  a  szózatot, 
hymnuszt  és  számtalan  magyar  dalt,  melyuek  szövegét  magok 
Írták  le  kis  könyvecskébe. 

Mért  tagadnám  uraim,  mindnyájan,  kik  ezt  láttuk  és  hul- 
lottuk, meg  voltunk  indulva,  és  rég  nem  éreztem  oly  lelki  örömöt, 
mint  akkor. 

Sok  érdeme  van  e  részben  a  lelkész  urnák,  uagy  érdeme  a 
tanítónak  Brüll  Antalnak,  de  legtöbb  érdeme  van  a  segédlelkész 


KGYRORt  MAOVAUaAGÁRÓl.. 


31 


Sóváry  Istvíiimakj  ki  egy  év  előtt  jött  oda,  s  ifjú  lelkesedéssel 
és  eszélyességgel  vette  kezébe  az  iskola  ügyét  9  tiz  hónap  alatt 
annyi  eredményt  mutatott,  mely  elüi^raerést  érdemel,  s  bámulatra 
ragad* 

A  másik  példa  az  opálbánya-telepen  Dubnyikoii  volt,  gziu- 
tén  ez  évben  június  végén  ;  ott  a  tauitó  Moser  Ede,  csak  pár  év  óta 
tanítja  a  gveruiekeket,  s  nem  csak  hogy  a  cseh  eredetű  kinző- 
rih  mekei  maí^^yarúl  érteuek  és  feleltek  a  vizsgát^  hanem 

a  «  és  munkásuk   gyermekei  beszélnek  is  magyaiiíl,  s  ha 

tóttil  szólítja  valaki,  magyarul  felelnek. 

Meg  vagyok  jf^yözodve,  hogy  ilyen  több  példa  is  vau  a  megyé- 
ben, de  mentiil  több,  annál  inkább  bizonyítja  állításomat,  hogy  itt 
az  öjra  magyarításra  kedvező  tabtjt  találunk*  Es  lia  más  idegen 
ajkú  megyékben  még  kedvezőbb,  örömükre  Tog  szolgálni,  ha  ü 
részben  háttérbe  szoríttatunk. 


A  mi  pedig,  magának  a  dolognak  lényegét  illeti  1 

Én  Magyarországon  egyetlen  egy  politikát  ösmerek,  és  ez 
a  magyar  nemzet,  vagy  a  mint  Széchenyi  mondja  a  wttf/i/nr  fa/\ 
erősödése  és  jövendőjének  biztosítása. 

Ezen  politikának^  eszmének  alárendelek  mindent,  még  az 
alkotmányt  is ;  ezen  eszmét  nem  rendelem  alá  aemmínek  és  sen- 
kinek. 

Ki  ezen  politikának  szolgálatában  áll,  annak  szolgája  vagyok 
én  is,  ki  ezen  polilikát  gátolja,  vagy  ellene  vét,  annak  ellensége 
vagyok. 

Mióta  a  magyal'  nemzet  teljesen  ura  saját  sorsának,  s  a 
törvénybozás  mftködését  semmi  sem  gátolja  1H67  óta,  e  részben 
nem  történt  az,  és  annyi,  a  minek  és  a  mennyinek  kellett  volna. 

Lehet-e  az  elmulasztott  időt  pótolni. ki  tudná  megmondani? 

JJe  tegyük  f(*l,  bugy  a  veszély  nem  is  olyan  nagy,  a  milyen- 
nek én  látom;  de  miután  a  legckágább  kincsünk,  a  nemzetiség,  van 
kérdésben,  nem-o  legszentebb  kötelességünk  ezt  még  a  veszély 
ániyékától  is  megóvni  ? 

A  brutalitást  és  immoralitást  kivéve,  a  magyarság  terjesz- 
tésére Magyarországon,  semmi  eszközt  nem  találuk  rusznak. 

Az  ellenvetés  ííz  ily  nyilvánulásokra  az  szokott  lenni,  et/y 
ilj/fu  míigifar  n$mz€tiséf)i  moz4jalam  reaciiút  stüf ! 

Ezt  hangoztatják  sokan,  még  maga  a  minisztérium  is. 

Ha  ezen  íiggodalomnak  mcröu  szemébe  nézünk,  igen  gyön- 
gének fópyuk  találni. 

Hát  inozogtuTik-e  mi  eddig?  Hát  mit  vétettük  mi  a  panslá- 
voknak,  hogy  gyűlölnek  bennünket,  mit  a  cseheknek,  a  szerbek- 
nek vagy  mit  a  horvátoknak  ?  nem  halmozta  és  nem  halmozza-e 


j^ 


32  SÁROS  VÁRMEGYE  NÉPÉINEK 

el  az  ország  a  lehető  legtöbb  jótéteményDyel?  S  az  eredmény  gyűlö- 
let éa  mindig  csak  gyiüölet 

Ragadjunk  meg  tehát  minden  eszközt  a  magyarság  bizto- 
sítására ! 

Alakuljon  első  sorban  itt,  de  alakuljon  miodeci  taegyébeB, 
a  magyarságot  a  nép  között  terjesztő  társulat 

Társulatok  külföldön  csodákat  míveltek,  pedig  nem  nem- 
zetiségök  van  kérdésben ;  mért  nem  vihetnénk  mi  is  csodádat  vég- 
hez, midőn  nemzetiségünk  és  igy  mindenünk  van  kérdésbeti  ? 

Lehetne-e  dicsőbben  megülni  Magifarország  f^nnéUdéé- 
nak  ezer  éves  ünnepét,  mint  az  egész  orszátfhan,  tdrsadaimi 
téren  egyleteket  alkotni  a  magyarság  terje&ztést're  3faqj^arot»zég 
geographiai  és  politikai  fogalmáig  !  f 

Szeretném  ha  szózatunk  lieliarsogná  az  országot,  tettre 
ébresztené  az  ország  minden  fiát. 

Tudom  uraim,  sokan  mondják,  mondták,  vagy  gondolják 
önök  közül :  Ez  politika,  ez  a  dolog  nem  ide  tartozik.  Es  én  azt 
mondom,  igen  is  ez  politika,  de  ide  tartozik ! 

Midőn  a  történelmi  társulat  évekkel  ezelőtt  megalakult,  és 
a  magyar  történet  kutforrásainak  kutatását,  és  igy  a  történet 
tisztázását  tűzte  czélúl  azon  magas  szempontból,  hogy  a  magyar 
nemzet  múltjának  hü  feltárása  által  annak  jövendőjét  biztosítsa: 
nem-e  a  legmagasztosabb,  legnemesebb,  legbölcsebb  politikát  csi- 
nálja ?  S  midőn  a  tisztelt  történelmi  társulat  ide  Sárosvármegyébe, 
Eperjes  városába  közibénk  jött,  nem-e  ezen  politikára  akar  ben- 
nünket tanítani  ? ! 

Tehát  uraim  ezen  politikának,  ezen  eszmének  szolgálatában 
állanak  önök.  Ezen  eszmének  szolgálatában  állok  én  is  e  pillanat- 
ban ;  és  ezen  eszmének  kivánunk  örök  diadalt  és  dicsőséget  az 
egész  országban.  Bánó  József. 

Függelék. 

Kivonat 

Tihany    máskép:    T  e  h  á  u  y ,    S  á  r  o  s  -  m  e  g  y  e  i    h  a  t  á  r  f  a  1  u 
auyakönyvt'bö  1.*) 

Örök  emlékezetre  való  jegyzés. 

Ezen  Tehány  ncvü  helyst^g  eleitől  folyvást  magyar  lakosokat  fog- 
lalt magában,  a  mint   mai   napiglan   is   bizonyítja  a  rogiebb  lakosoknak 


^)  Antal  Károly  tihanyi  plébános  úr,  Bánó  J.  úr  előadásának 
hatása  alatt  bekUldötte  a  tihanyi  kath.  egyház  anyakönyvéből  vett  ezen 
kivonatot. 


EGYKORI  MAOTAReÁGÁRÓt, 


33 


pftlöcz  módon  ejtett  nyelve,  kik  moBt  \b  a  falu  dolgait  niagyar  nyelven 
folytatjuk.  Mivel  pedig  sokan  az  feljebb  Íé\6  falukból  Uá^aaodcak*  es  tót 
feleseget  vettek,  aaiért  igen  elhRtaltnazott  idöjártával  a  tót  nyelv.  — * 
Én,  a  ki  ezeket  feljegyzettem  P.  Blahó  Yinoze  Sz.-Ferencz-rendén  levő 
Salvatoriana  provÍiiciab*;li  fzerzcte&^  a  kassai  konveniben  sz.  theologiji- 
nak  érdemetlen  lectora,  hallvúnt  bogy  e  bely&ogben  m»gAftrok  laktiak, 
isteni  suguUitfiból  feltettem  magTimban,  bogy  néba-ucba  akarok  liozzájok 
kimenui  ttinitt^issal  úb  ez.  mÍBe  moudá^soli  nzért  is  elöljáróimtól  vévén 
tanácsot  e&  eugedelmct,  t  pltbónos  nramt<!»l  ba&unlókepen  Vieiiyovs;tky 
Andiiistúl  teljes  fzabíid&ágot  nyervéu  tlöre,  kijotltm  ejtjől-en  ide  Tthíinyba 
1755.  esztendőben,  novembernek  16.  napján,  éa  azótatól  folyvást  vasár* 
napokon,  neba  inuep  napokon  i%  kijártam^  ba  oda  baza  szerzetet  akada* 
lyim  nem  voltának,  de  oly  fortnán,  hogy  Ujfalabau  is  változtatva  jár- 
nék, tudniillik  egyszer  ide,  másszor  amoda*  Heggel  koi'án  kigyalogoltam, 
és  az  iííteni  dolgokat  végbe  vévén,  min<ljárt  a  klaeti^omba  siettem,  hogy 
az  belységbelieknek  ne  volnék  terhére,  nalok  ebédelvén,  vag}-  tolok  szó- 
keret  kérvén.  —  Midőn  kijöttem,  a  t/initáet  mise  rlött  tettem,  a  mise 
alatt  pedig  mngj  arúl  énekeltettem  a  kántorral  (SoÓváry  Mátyás)  és  a 
néppel,  de  ugyan  csak  nem  ment  az  ének  oly  zeugedezeBsel,  mint  Üj fóliá- 
ban* mivel  itt  az  asszonyok  jobbára  tót  nyelvhez  szoktak,  a  férfink  pedig 
szájukat  sem  tátották  fel.  Ezt  azért  cselekedtem,  hogy  az  ének  egyezzen 
&  prédikáczióval.  melyet  ndndétig  ff^afpjurCd  tettem,  g)öntüttam  pedig 
tótul  in.  —  Kn  ezeket  nem  egyébb  véghöl  tselckedtem,  hanem,  hogy  jis 
isten  dicsősége  inkább  tcrjíjdjcn,  Bzentségea  neve  jobban  ismertesüen  e 
helységbcu  éa  magyar  »t)ámfi^Ínak  lelki  íidvösségére  én  is  valamit 
segítnek  egyébb  lelki  atytikkal  együtt.  —  Jártam  iateni  azolgálatial 
májtisnak  ebo  niipjáíg  A,  1760.  Jh 

PöBttO&bio  Tibany,  ant  rectiue  Téhány,  unde  a  slavis  Tehanovezo 
compelUtur,  esto  Cí)ttu  SárosaietiBi  ingrcmitita  habeatur,  e  doeumentis 
tamen  in  archivo  civitntia  Caesovieusis  actti  pi^aeexistintibusí  íudubium 
c«t|  praefatam  pogtcsítioncm  Téhány  Ao  1397.  a  Sigismnudo  Rege  pro 
ang  mentő  civittitid  m  pirpetunm  donaram,  f^unt  ea  len  tus  ^tatutoriae  in 
L'onvtntu  Ju«zovienai,  est  eonfirmatio  donntiouis  ab  Uludislao  de  Ao 
1491.  videtur  olim  Cassa  aiiperiori  in  oppoalto  Várhegy  existent©  subuf- 
biutn  civitatis  fai»8C« 

Magnó  deeori  et  omumeuto  fűit  Tehany  provinciáé  í^árosMenaij 
tani  ob  vitifi'ros  eolka,  unii-e  bie  lod  ri'peribil'-^s,  qunm  etlíun  iingnam 
Ilnugaricum.aolnm  npud  iueolas  ejua  ronscrvatam  í  ex  fidr^  digua  relütiono 
ip^orum  Beniorum  TchíUiy»eniíÍum  certum  eat,  per  pHua  omniu  negotia 
pagen^ia,  sive  apud  iudtceun  Bive  oeeasioTie  nuptíalium  solemütitum,  aut 
ctgnaeunquc  altcriua  circumstiintiae,  idiomatit  Hungarteo,  veiuti  loeo 
hüic  proprio  pertraetiitu  fui««e  Deiiirí*u  tcin poriig  poatqooiü  vieinaa 
Slavas  sibt  matrtntouio  junKÍ^eat,  progeuitae  ab  hid  prolea  a  matri- 
bas  nniee  lingvam  aUvonieam  diacentca.  alavae  efíectac,  aic<|Tic  lingvam 
Saáaaduk.  1081.  YIIL  füzet  3 


;&^ 


'  .rijT.   m-        -■■ 


34         SÁROS  VÁRMEGYE  NÉPÉNEK  EQT^ORI  UAGYABBA&ÁM&U 

Hungaricam  autcnatorum  suorum  maternain,  proli  dolor  í  sepeliertoit. 
Ao  1797.  cum  meo  huc  adventu  reperi  e  fit'niciribuö  uonoulloe  Hiiu^ajúa 
origine  Tehaiiyieuses,  qui  slavice  corruptc  et  difficulter  loquebanttif, 
quinimo  olim  donec  vineae  hujates  iu  bono  fuissent  ötatu,  et  qoidem 
immediate  post  pagum  in  plaga  Hájik  dicta  situatae,  Poloni  emptorei 
viua  a  Tehanyieneibus  medio  interpreium  coemere  soliti  erant. 

Incolas  PosBeBsionis  Tihany,  circa  dimidium  adhuc  prioris  saecofi 
idioma  hungaricam  in  usu  habuisse,  recentissima  loqoitur  traditío,  at 
Buccessive  adeo  degenerasse,  Blavosque  effectos  esse,  nt  circa  initiiuD 
currentiB  saeculi,  notitiae  lingvae  hungaricae  ad  paucos,  eosqne  jam 
aetate  proyectos  rOBtricta  fuerit,  certum  est,  ct  cum  amplissiini  magbtra- 
tus  civici  ferveus  fuerit  desiderium  hoc  in  populo  patrium  conaeryandi 
idioma,  hinc  cum  meo  ex  capellania  Madensi  horsum  adventu  omni  tertio 
domiui  die  sermoncm  sacrum  hungaricum  dicebam,  utriusque  sexus 
iuvcntutcm  in  sacris  cantionibus  edocendo,  slavice  sensum  explanando, 
co  dcduxi,  ut  publice  quidem  in  templo,  sed  slavisando,  aut,  indebitc 
euunciaudo,  praesertim  extrancis  risum  moventes,  divinorum  temporc 
decautaverint  cantiones  huDgaricas,  obscrvando  tamen  illud :  quod  din- 
norum  temporc,  rccte  illi  seniorcs  patres  familias  lingvae  hungaricae 
guarí  ad  nundinas,  ad  civitatcm,  pro  laboribus  per  septimanam  praesti- 
tis,  excipicnda  mercede,  aut  pro  futuro  exquirentes  promeri  tum,  a  divinis 
scmet  substrahant,  plurimi  per  sessionem  sylvanalem,  dominico  die 
cclebrari  solitam,  eadem  occasione  pro  redemptione  pignorum,  pro  occo- 
Domicorum  iustrumcntorum  matcrialibus  procuratione,  rectc  in  sessione 
sylvanali  assignari  solitorum  et  aliis  similibus,  a  sacris  hungaricis  avoca- 
rcntur,  iuniorcs  verő  nec  millesimam  intelligentcs  vocem,  de  cousvctudine 
•)lum  fíerent  auditores,  ne  igitur  juxta  S.  Paulum :  Siminaera  loquens  . . . 
stautibus  modemis  circumstantiis  Slavis  Tihauyiensibus  non  hungarice 
sed  slavice  anunciaudum  est  verbum  dei.  —  £x  his  vére  fundatis  ratio- 
nibus  voleudo  ad  intellectum  evangélium  Jesu  populo  Tihanyiensi  annon- 
ciare,  anno  1805.  die  1.  Januarii,  seu  in  circumcisiouc  Domini  ultimam 
ad  Tihanyienses  habui  concionem  Hungaricam.  Scripsit  Andreas  Bartay. 
2-du8  Parochus  de  Tihany. 

Közli :  Antal  Károlt. 


BERZEVICZEl  POHÁRNOK  ISTVíÍN  ÉLETE. 

(Felolvastatott  a  tört.  Társulat  eperjefii  iiagygytílésdn  X88L  aug.  22-én.) 


Tisztelt  közgyűlés ! 

Mielőtt  a  Berzeviczei  Pohárnok  Istvánra  vonatkozó  okleve- 
leket előterjeszteném^  engeiljék  hogy  rövid  visszapillantást  vessek 
azon  koiTEj  xiielybeD  élt,  s  illetőleg  melybe  nyilvános  tevékenysé- 
gének ezen  oklevelekben  foglalt  emlékei  esnek. 

Működéséljek  első  szaka,  s  bizonyára  fiatalkori  tevékenysége 
Zsigmond  királyunk  idejére  vezet  vissza,  történelintink  azon  kor- 
szakára, midőn  a  még  Nagy  Lajo8  unilkodásának  varázsa  alatt 
álló  nemzet,  nemes  erőfeszítéssel  igyekszik  fen  tartani  azon  kima- 
gasló állást,  melyet  annyi  vérrel  szerzett,  fentartani  hatalmát  bel- 
és  külfelé,  fentartani  területi  épségét  és  szabadságait,  s  fentartani 
királyai  trónját,  melyre  Nagy  Lajos  halála  után,  a  nemzet  hálás 
egyetértésével,  szerencsétlen  leánya  Mária,  —  majd  a  viszonyok 
végzetszerűleg  kényszerítő  hatalma  alatt,  a  nemzet  indokolt  ide- 
genkedése dacziira,  a  királyné  ifjú,  de  tévedéseinél  fogva  már  is 
hírhedt  férje.  Luxemburgi  Zsigmond  emeltetett 

S  ezzel  félszázados  viszontagságteljes  kor  nehezedett  a  hazára, 
mert  mint  tudjuk,  Zsigmond  önkényre  híijlő,  nyughatatlan, 
ingatag,  s  mindenek  felett  dicsvágyó  jelleme  inkább  desorganizá- 
lólag,  mint  szervezöleg  hathatott  azon  amúgy  is  rendkívül  bonyo- 
lult viszonyok  közepette,  melyek  részint  az  oly  sok  és  különböző 
alkatrészből  álló  miisryar  birodalom  természetéből,  részint  a  saját 
uralkodó  háza  önjl  tartozott  Cseh,  Morva  és  Porosz  tartu- 

mányokkali  összek'  1  folytának  ;  s  igy  épen  nem  volt  alkal- 

mas arra,  hogy  egy  óriási  birodalmat  mint  a  minőt  Nagy  Lajos 
hagyott  ma^a  után,  együtt  tartson  s  megszilárdítson. 

S  valóim n  ha  ezen  dicső  l>írodalom  azon  számtalan  veszély 
közepette,  melyek  azt  részint  n  llau  hűbéresei,  résziut  ka- 

ján szomszédjai  s  külellenségei  !  u  nyegették;  s  ismét  melye- 

ket főként  a  nyughatatlan  s  az  egész  világ  lígyeibe  avatkozó 
Zsigmond  eljárása  idézett  fel  ellene :  ha  mondom  Nagy  Lujos  al- 
kotása az  utána  következett  viszontagságos  évek  folyamában  fel 

3* 


36  BERZEVICZEI  POHÁRNOK  IftTVÁN 

nem  bomlott,  hanem  —  bár  sok  részében  csonkítvaj  mint  impo- 
náló állam  fenmaradt,  sőt  több  tekintetben  bensöleg  is  fejlődhetett 
s  polgárosúlhatott,  ennek  jó  érdeme  a  nemzet  hazafias  érztlletében 
8  példátlan  áldozatkészségében  rejlik,  melynél  fogvaj  hogy  ősei 
hagyományát  fentartsa,  kész  volt  kibékülni  Zsigmond  gjakran 
önkényes  s  jogtipró  uralkodásával,  s  azt  részint  hagyomíinyos  hű- 
ségének megragadó  bizonyítékai  —  majd  ismét  jogai  érdekébett 
kifejtett  hazafiasán  erélyes  tiltakozása,  s  a  fenforgott  politikai 
körülményeknek,  valamint  szintén  a  fejedelem  más  országaival 
való  összeköttetéseinek  ildomos  méltatása  s  mig  azok  a  haza  javá- 
val nem  ellenkeztek,  hű  gyámolítása  által  honunkra  nézve  is 
hasznossá  tudott  átalakítani. 

Szalay  László  Magyarország  történetéről  irt  jeles  művében 
Zsigmond  uralkodására  vonatkozólag  akként  nyilatkozik,  hogy 
annak  főleg  ^második  felében  zsivány  nagyok  viszályai  dúlták  a 
a  hazát.  —  Én  ezen  állítást  épen  a  nevezett  jeles  történetíró  mű- 
vének figyelmes  átolvasása  nyomán  oly  mérvben  igazoltnak  nem 
láthatom,  hogy  annak  ellenében  Zsigmond  korabeli  országnagy- 
jaink  nevezetes  érdemeit  az  ország  fentartása  érdekében  felemlíteni 
nem  merném,  sőt  kiváló  mérvben  látom  őket,  mint  részeseit  azon 
hazafias  törekvéseknek,  melyeket  az  imént  egész  nemzetünk  dicsé- 
retére kiemelni  bátor  voltam.  —  Mint  a  nemzet  legelőbbkelöi  s  bir- 
lalói  —  a  királyi  mellett  —  legjelentékenyebb  közhatalomnak, 
reájok  nehezedett  főként  a  megtámadott  birodalom  védelme,  az 
ország  közszabadságának  fentartása,  s  ellenőrzése  az  önkényre 
oly  igen  hajló,  s  a  haza  érdekein  távol  eső  viszonyokba  igen  bele- 
bonyolúlt  uralkodónak.  —  S  hogy  ezen  hivatásukat  a  magyar  or- 
szágnagyok legnagyobbrészt  fényesen  töltötték  be,  méltányosan 
senki  sem  fogja  tagadhatni ;  mert  hiszen  épen  Zsigmond  uralko- 
dásának történetlapjai  számtalan  dicső  példáját  tüntetik  fel  a 
magyar  nagyok  hőstetteinek  s  hazájuk  javáért  való  önfeláldozásuk- 
nak, hűségüknek  a  haza  szabadsága  iránt,  melyet  a  hatalmas  kény- 
úrral szemben  nyomatékosan  bizonyítanak,  midőn  őt  itélőszékük 
elé  idézve,  fogságra  vetették ;  —  ildomosságuknak,  —  midőn  a 
jobb  útra  tért  uralkodóval  kibékülve  s  hozzá  lelkesen  sorakozva, 
őt  úgy  szólván  minden  vállalataiban  követik,  feg}'vereikkel  s  ta- 
nácsokkal gyámolítják,  tilkozásaikkal  fékezik,  figyelmét  a  gyak- 
ran elhanyagolt  haza  érdekeire  terelik,  őt  üdvös  intézkedésekre 
sarkalják,  korszerű  javaslatait:  mint  a  városok  országrendüsé- 
gére,  a  placetumra,  a  védelmi  rendszer  szabályozására  vonatkozó- 
kat egyértelműleg  elfogadják,  távollétében  a  kormányzást  vezetik, 
s  úgy  nemzetközi  vonatkozásaiban,  de  sőt  legkényesebb  természetű 
családi  ügyeiben  is  befolyást  vesznek,  sőt  felette  valóságos  gyára- 
ságot gyakorolnak. 


ícr^^Tr- 


<t7 


Imdezeö  m<'  K,  de  m/ir  luagiibun  azon 

Zsigmoml   bosazű   i  sa   idejének  majdnem    negyed  részét 

külföldön  töltvén»  az  orszi'tg  nagfyjaira  hízott  belkorm/iny^at  jelen- 
lékenyeLb  rázkód tatások  nélkül  7Ílet>'tt  lovál>b|  nyomíUékos 
bizonysága  anuak,  hogy  a  Zsigmond  korabeli  urszáguugyokat 
minden  liibííik  s  butalniaskodáöi  hajlamuk  mellett,  igeiiis  lelkíísí- 
tette  hazájuk  szeretete,  mely  iima  liihákat  messze  túlragyogta,  s 
hogy  őket  kiváló  niérvbeu  megilleti  a  magyar  birodalom  fentartilaá- 
nak,  meg\x*desének,  söt  belkorraányzat  tekmtetheu  is  fejleszt {^sének 
érdeme,  minthogy  különben  Nagy  Lajos  birodalmáuak,  Zsigmond 
hosszú,  s  nugyoidíára  ferde  irányban  vehetett  nmlkodása  alatt, 
s^ét  kellett  volna  omolnia. 

Habár  tehát  nem  Í3  tagadható,  hogy  Zsigmond  országlása 
Tolt  iskolája  a  nmgyar  olygarchiának,  s  a  jelzett  viszonyokból 
folyó  hatalom  növekvéssel  fejlesztője  a7Am  önosségi  és  pártos  szel- 
lemnek, mely  késóhbi  évekbeu  annyi  vészt  hozott  a  hazára:  mind- 
amellett a  Zsigmond  korabeli  országnagyok,  a  níkápolyi,  nisszai 
t»8  galanibóczi  hóisök,  Bosznia ,  Szervia,  s  a  tengerpart  visszafog- 
lalói,  a  királyt  fékezÖ  hazafiak,  s  ismét  a  fejedelem  és  haza  iránti 
hűségértj  a  kereszténység  és  közszabadság  védelméért  kitüntetett 
sárkány  vité/ek  :  a  Kanizsaiak,  MarczaIiak,Maróthiak,Rozgonyiak, 
Garák  és  Frangepánok  nem  voltak  s  nem  is  lehettek  zsiványhad» 
som  országfoBztogatók :  aha  voltak  is  közöttük,  kik  résLziot  a 
Zsigmond  által  szerteleti  pártolt,  s  gyakran  érdemesebb  hazafiak 
rovására  kegyekkel  s  javakkal  elhalmozott  idegen  szereücseíiak 
elleni  gyűlölettől,  részint  a  közviszonyok  s  közintézmények  kedvezé- 
sénél  fogva  felélesztett  önösségi  szellemtől  elragadtatva,  hatalmukat 
egymás  elleni  viszálkodásra  s  a  közjó  elnyomására  igyekeztek  fel- 
haszniUni:  másrészt  nz  akkori  időben  szerepelt  magyar  ország- 
nagyok sorában  oly  nevekkel  találkozunk,  kiknek  viselőit  csak  a 
legiíemesebb  daliás  szellem  szülhette  dísztettek  emléke  Övedzi,  s 
ajánlja  mindenkorra  az  utódok  figyelmébe. 

Berzeviczei  Pohárnok  Istvánnak,  mint  pályája  kezdetén 
Zsigmond  ndvari  vitézének  —  aulae  miles  —  bő  alkalma  oyilt 
leróvTii  hazája  s  fejedelme  iránti  kötelességét  részint  azon  számos 
hadi  vállalatokban,  melyeket  az  ország  védelme  kívánt  meg,  részint 
azon  diplomntiai  tárgyalások  alkalmával,  melyek  az  ország  fenha- 
tósága  alatt  állott  fejedelmekkel,  s  ismét  külhatalmasságokkal,  oly 
sűrűn  szövet  tok  az  e  téren  sikeresbben  működő  király  áltah 

Azon  adománylevél  során,  melynek  erejénél  fogva  1435, 
évben  Nyárád  falut  nyerte  adományul  Borsodmegyében,  Zsigmond 
lelkes  szavakban  emeli  ki  azon  érdemeket,  melyeket  kiváló  hüséga, 
vitézsége,  jeles  hadi  tettei,  és  több  rendbeli  nagy  fontosságú  — 
s  az  ország  közjavát  közelről  érintő  ügyekben  őszinte  és  sikeres 


üÉBifc 


^     r-' 


38  BERZEVICZEI  POHÁRNOK  ISTVÁN 


eljárása   által   szerzett,  nevezetesen:   midÖn  a  hűtlen    Hasziták 
és   Táboriták   elleni   hadakozások   alkalmával   a  királyt    Cseh- 
és  Morvaországokba  követte,  s   névszerint  a  trcncséni  rár  síke- 
res   megoltalmazásánál   férfias  ellenállást  fejtett  ki,  és   B^&taos 
veszélylyel  vitézül  szállott  szembe.  —  A  király  személyes  vezér- 
lete alatti   cseh-  és  morva  hadjáratok   az    1420.,   21.    és   22-ik 
években,  hazánk  felső  részének  a  Husziták  és  Táboriták    általi 
megtámadtatása  pedig   az  1429.   és   következő  években  történ- 
vén ,   a  közbeeső   7  évi  időszakot   Zsigmond   bajlódása    német 
birodalmi   ügyeivel,  háborúi   az    Al-Dunánál  mÍDdinkább    ter- 
jeszkedő törökök  ellen,  alkudozásai  a  csehekkel  és  Hus^eitákkal, 
úgy  szintén  Jagell  Ulászló  lengyel  királjlyal  a  német  reodbeU 
viszályra,  a  Huszita  mozgalommali   ármánykodásra,  különösen 
pedig  Moldva-  és  Oláhországok  ügyeire  vonatkozólag  —  töltötték 
ki,  mely  alkudozások  vitelére  nézve  Zsigmond  bizalma  Berzeviczei 
Pohárnok  Istvánra  is  jelentékenyebb  szerepet  ruházott  A  ny&rádi 
birtokra  vonatkozó   fentemlített   adomány  levél  ugyanis  további 
érdeméül  sorolja  fel,  hogy  a  király  különös  megbizása  folytán  igen 
fontos  ügyekben  a  lengyel  királynál  két  izben,  s  a  moldvai  vajdánál 
szintén  két  izben  járt  követségben,  még  pedig  saját  költségén  pom- 
pával s  kivánatos  sikerrel.  A  reá  bizott  alkudozások  tárgya  ugyan 
az   oklevélben   közelebbről   meg   nem  jelöltetik,   azonban  némi 
bizonyossággal   következhethetö  a  Zsigmond  és  a  moldvai  vajda  8 
viszont  a  lengyel  király  között  épen  ez  idő  tájt  lefolyt,  s  történel- 
mileg ismeretes  tárgyalások  mivoltából.   Tudjuk  ugyanis,  hogy 
Moldvaország  már  Zsigmond  uralkodása  kezdetén  a  magyar  korona 
fenhatósági  jogának  nyilvános  sérelmére  Lengyelország  befolyása 
alá  került,  melyet  Zsigmond  az  1412.  évben  közte  és  Jagell  Ulászló 
lengyel  király  között  létesült  lublói   szerződésnél  fogva  részben 
elösmert,  a  mennyiben  a  tettleges  lengyel  fenhatóságba  egyelőre 
belenyugodván,  Moldva  hová  tartozása  kérdésének  végleges  elinté- 
zését egyik  vagy  másik  király  halála  esetére  a  két  birodalom  nagy- 
jainak közös  elhatározásától  tette  függővé,  addig  is  a  moldvai  vajda 
mindkét  királynak  hűséget   esküdni  s  őket    a  hitetlenek  elleni 
háborúban   tettleges  segélylyel   gyámolítani   köteleztetvén,  mely 
kötelességének  megszegése  esetén,  tíirtománya  a  magyar  és  lengyel 
birodalom  között  felosztandó  lett  volna.  —  íme  a  magyar-,  moldva- 
és  lengyelországi  alkudozások  egyik  mozzanata.  —  Újra  tárgyalás 
alá  került  ezen  ügy  Zsigmond  és  Ulászló  késmárki  találkozásuk 
alkalmával,  midőn  a  lublói  szerződés  megerősíttetett,  s  később  az 
1429-ik  évben,  midőn  Zsigmond  Ulászlóval  Lithvánia  fővárosában 
Tjuczkban  találkozván,  a  lublói  szerződés  végrehajtását  illetőleg 
Moldva  felosztását  követelte,  mivel  ennek  fejedelme  Sándor  elvál- 
lalt kötelességének  ellenére  a  királyt  a  törökök  elleni  1428.  évi 


ftT^ETI 


riö 


liadjjiratAlmn  nem  fiegítette.  Az  alkudozások  ugyaii,  ez  alkalom- 
mal Ulászló  ellenzése  rniatt  meghiiisfiltak  ;  hogy  azonlmn  Zsigmond 
Moldvára  vonatkozó  jógáiról  le  nem  mondott,  s  a  Inblói  szerzi- 
di%  fen  tartására  azontúl  is  törekedett,  bizonvitja  azon  köríilmény, 
hogy  Sándor  moldvai  fejedelem  öcscse  fctván,  ki  amannak  fiát 
török  segítséggel  elűzvén,  saját  nief;erösítteté-Hét  Lengyelhonban 
kieszközölte,  Zsigmondnak  is  meghódolt,  s  így  a  moldvn-,  lengyel- 
es magyarországi  tárgyalások  menete  mindenesetre  oly  pliasisokat 
is  mutat  fel,  melyeknek  előidézésénél  vagy  előmozdításánál  Zsig- 
mond király  követeinek,  tehát  Berzeviezei  Pohárnok  Tstváunak  is 
sikeres  eljárásra  szirmos  alkalom  kínálkozott. 

Nem  csekélyebb  válságoknak  volt  kitéve  a  magyar  korona 
fenhatósági  joga  a  szomszéd  Oláhurszágban,  hol  az  mar  a  XIV. 
század  végén  az  elönyoranló  ozmánok  hatalmába  került,  kik  az 
1391-i  rigó oH?zei  csata  után  Jlircse  vajdát  adóíizetövé  tették,  majd 
öt  elűzvén,  unokaöccsét  Dánt  helyezték  n  vajdaságl)a,  s  az  1424, 
évi  fegyverszünet  után,  melyet  Zsigmond  Oláhoi-szágra  kitérj  esz- 
tetni  elmulasztott,  —  az  ntóbbnevezett  vajdát  is  elkergették,  s 
helyébe  Radiilt  máskép  Praznaglavát  helyezték  a  fejedelmi  székbe, 
—  Szalay  László  történetírónk  szerint*  Zsigmond  a  tentcbbi 
fegj^vei-szünet  lejártával  1426.  késő  öszszel  Erdélybe  indult,  hogy 
Dánt  az  oláh  vajdaságba  visszahelyezze,  »Maróthi  János  és 
Berzeviczei  Pohárnok  István  a  király  dandáraival,  s  velök  széír^^ - 
és  szász  hadak  Radolt  sa  segélyére  jött  török  erÖt  Oláborsz:! 
kifrzték,  8  a  király  Dánt  iijból  vajdaságba  iktatta.<t  Y 
Berzeviczei  Pohárnok  István  most  felemlítendő  hőstette 
hadjárattal  áll-e  kapcsolatban,  vagy  pedig  egy  korábbi  önálló  fel- 
lépésére vezetendő  vissza,  egész  bizonyossággal  meghatározni  nem 
merem.  A  többször  említett  nyárádi  adománylevél  szerint  ngyanis 
Berzeviczei  Pohárnok  István  a  moldvai  vajdához  való  első  utazása 
alkalüiával  ép  akkor  érkezett  Havasalföldre  Dán  vajdához,  midőn 
ez  vetélytársa  Radul  által,  —  ki  öt  a  törökök  segélyével  fej edelem- 
ségétőr  megfosztani  akarta,  megtámadtatván,  előle  megfutamo- 
dott; minek  láttára  Berzeviczi  Poháraok  István  hősi  felhevű- 
léssel  a  szaladok  elé  vetette  magát.  Dánt  s  követőit  feltartóz- 
tatva s  további  ellenállásra  buzdítva,  ismét  harczélbe  állította,  s  a 
sc^gélyűl  érkezett  székelyek  és  szászok  által  nyomban  vezérül  kiál- 
tatván ki,  velök  Raduíra  s  az  Őt  követő  törökökre  lUÖtt,  Őket 
kemény  küzdelem  után  megszalasztotta,  legnagyobbrészt  levá- 
gatta, elszélesztette  g  fogságba  kerítette  s  így  isten  segélyével 
fényes  győzelmet  vÖn  rajtuk.  Az  oklevél  előadásában  oly  élénken 
feltüntetett  hadi  tény  azon  nézetre  jogosít,  hogy  itt  nem  egy 
szervezett  hadjárat  míveletével,  de  egy  még  azon  korábbi  években 
előfordult  eseménynyel  vau  dolgunk,  midőn  a  törökökuek  Radul 


40  BERZEVICZEI  POHÁRNOK  ISTVÁN 


behelyezésrre  vonatkozó  törekvéseik  még  csak  kiserleii  eíbíU 
uTuban  voltak,  mily  kísérletek  egyike  itt  Ber^eviczei  Poliámok 
István  véletlen  közbenlépése  által  hiűsíttfitíítt  meg;  mi  ki  nem 
zárja  azt,  hogy  az  1424 — 26.  évi  fe^íyverpiíüntt  alatti  ujabb  török 
támadások  Oláhország  meghódítására  s  Dán  kiűzetéséro  ne  vezet- 
hettek volna,  minek  következtében  aztán  Zsigmünd  1426-ik  év 
őszén  személyesen  Erdélybe  nyomulni,  s  Dánt  vi&?izabelye£tetDÍ 
kényszerült.  Mert  mivel  Zsigmond  ezen  had jánita^  Szalay  szt  riot^ 
a  Maróthi  János  és  Berzeviczei  Pohárnok  Islvun  vezérlete  alatt 
állott  királyi  dandárokkal  s  némely  székely  és  í?zász  hadakkal, 
tehát  szervezett  erőkkel  történt,  ennélfogva  Berzevicasei  Pohárnok 
István  bizonyára  a  reá  bizott  dandárral,  s  a  azéktlyek  és  szágzok 
is  saját  vezéreikkel  jelentek  volna  meg  a  barcztéren,  8  ez  esetben 
a  Berzeviczei  PoL'irnok  István  vezérrt^^  víilasztatása  mi  értelera- 
mel  sem  birna,  —  de  továbbá  a  többísxör  említett  niáráJi  ado- 
mánylevél  Berzeviczei  István  vezértársáról  Maróthi  Jánosról,  a 
a  hadjárat  eredményéről,  t.  i.  Dán  vajda  visszahelyeztetéséről 
is  megemlékezett  volna,  mit  azonban  épen  nem  érint  Mindennek 
számba  vétele  folytán,  igénytelen  nézetem  oda  terjed,  hogy 
Berzeviczei  Pohárnok  Istvánnak  két  ízben  volt  alkalma  kitüntetni 
vitézségét  és  hadvezérei  képességét  az  oláhországi  ügyben;  elő- 
ször az  1420-as  évek  elején,  midőn  a  Nyaradra  vonatkozó  oklevél- 
ben emiitett  hadi  tényt  vitte  véghez,  s  Dánnak  Radul  általi  el- 
üzetését  meggátolta;  másodszor  pedig  a  Szalay  által  említett 
1426.  évi  hadjárat  alkalmával,  midőn  Maróthi  János  vezértár- 
sával Radul t  s  a  törököket  megverte,  s  Dánt  a  fejedelemségbe 
ismét  bevezette. 

Szintén  az  idézett  okirat  további  szövegének  a  közismeretes 
történeti  tényekkel  s  helyi  és  idő  körülményekkel  való  összevetése 
8  összehasonlítása  folytán,  következtetnünk  inkább,  mint  meg- 
határoznunk lehet  Berzeviczei  Pohárnok  István  részvétét  az 
1428.  évi  nagyobb  jelentőségű  török  hadjáratban,  nem  ugyan  sze- 
mélyesen, de  testvére  Detre  által,  kit  —  mint  az  oklevél  mondja, 
a  király  különös  meghagyására,  önköltségén  gyűjtött  számos  hadi 
néppel  küldött  Saan  szigetére,  hogy  az  ottani  várakat  s  erőssé- 
geket megoltalmazza;  mely  sziget  azonban  Murnd  szultán  túlha- 
talmas  serege  által  támadtatván  meg,  váraival  együtt  a  törö- 
kök kezébe  esett,  kik  az  ottani  őrséget  s  közötte  Berzeviczei 
Detrét  is  letartóztatván,  Törökországba  vitették,  hol  mintegy  négy 
évet  sanyarú  fogságban  töltött,  miglen  testvére  Berzeviczei 
Pohárnok  István  által  —  saját,  nem  csekély  költségén  váltatott 
ki.  a  királytól  e  czélra  nyert  segélyösszeg  korántsem  bizonyulván 
elégségesnek.  Tudva  már  most,  hogy  az  említett,  nagyobb  szabású 
hadjáratot  Zsigmond  azon  tizenhét  dunai  erőbség  átvétele  végett 


ÍIjETE. 


41 


indította,  i  lelyek  Lazarevita  Istvfin  szerb  des^pota   halála  után 

Magyarországhoz  voluk  csatolandók;  tudva,  hogy  ezen  felada- 
tot üiár  már  szerencsésen  hefejozendö  volt,  mi'iÖQ  a  gnlanib6c7Í 
vár  alatt,  az  eiinok  segélyére  jött  Murád  szultáu  túlbatulmas 
ereje  elől  meghátrálni  a  a  magyar  partra  vouúlui  k^rtytizerüít, 
mely  alkalommal  saját  menekülését  is  csuk  némely  hivei,  uév- 
ezerint  Rozgonyi  István  s  a  lengyel  Zawiss  önfeláldozásának 
köszönhette,  —  tudva,  hogy  a  galamboczi  kudarcz  következtében 
nem  csak  ezen  erősség,  de  több  más  is,  söt  egész  Szerv ia  a  török 
hatalmába  került:  a  Berzeviczei  Detrére  bizott  várak  eleste 
szint'  akkorára  tehető,  s  bizonyára  a  galamboczi  ostrommal  kap* 
csolatos  psemény,  mire  látszik  iitalui  azon  körülmény  is,  hogy 
épen  Nándorfehérvár  és  Gubambócz  vidékén  a  Duna  több  szi- 
getet képez,  melyeknek  egyike  lehetett  az^  mely  a  nyárádi  ado- 
mányk»vélben  Saannak  neveztí'tik. 

S  most  megjegyezvén,  hogy  az  itt  fötartalmára  nézve  ösmer- 
letett  oklevél  W.igneniek  i^'D  plomatarium  Comitatus  Saro- 
fiensis*  czimü  oklevélg>ír  '  v^ben  egész  terjedelmében  olvas- 
ható; áttérek  az  itt  ren^i  lure  álló  okiratok  tartalmára.  — 
Kettő  ezek  közül  keletükre  nézve  az  imént  etulitettet  megelőzi,  s 
több  tekintet!>ea  figyelemre  méltók*  Cilley  Borbálának,  Zsigmond 
második  hitvesének  német  nyelven  irt^  s  ugyanegy  helyen  s  na(>on 
t  i.  Ó-Zólyomban  1425*  évi  Szent-Márton  napján  kelt  adomány- 
levelei ezek,  melyek  eg^'ikében  Berzeviczei  Pohárnok  Istvánt, 
akkor  Nógrád  megyében  kebelezett  Hajnácskö  vára  parancsno- 
kává nevezi  ki,  s  egyúttal  a  várat  tartományaival  együtt,  az  erdők 
s  bírságpénzek  ki véűd ével  neki  élethosszighm  birtokába  bocsátja; 
másikában  pedig  akkor  0-Buda  megyéhez  tartozott  s  Hatvan 
közelében  feküdt  BódogfaUi  helységet  szintén  minden  hasznaival 
8  jövedelmeivel,  a  major  s  a  taksák  kivételével,  élethossziglan 
neki  adományozza.  Mindkét  okirat  külalakja,  papirosa,  tentája, 
írása,  pecsélies  fogalmazása  egy  és  ugyanaz,  scsak  is  az  adomány 
tárgyának  s  az  arra  vonatkozó  körülményeknek  meghatározása* 
ban  különböznek.  *) 


')  Egyiket  tírdekcsnek  tnríjuk  ide  igtatni :  >  Wir  Barbara 
von  Gntfl  gcnttíkn  Ri^miíiBche  und  xe  Uugern  etc.  KunigÍDü  bekeii- 
ueii  Öffenlicli  m'ú  dicsein  lírief  vor  allén  deiij  die  In  »ehou  oder  höm 
lesen,  das  wlr  habn  angesehu  manige  trew  imd  löblicli  díenet^  die 
der  Btrenge  une  liebc?  getrew  Steffíin  Pobamok  von  Brezewicbe  dem 
allerdurichlcucbtistc'n  fiirBtrq  und  lieren  Siguiund  von  Gota  t,'eiia- 
den  deni  RuinisHcbcu  z\\  Uugcni  und  ate  PeUam  et»\  Kunig,  vns/crm 
Ueben  herén,  und  ;incb  nna  von  langer  özeit  getnn  und  beweiaet  hat, 
imd  hoffeu    das   er  es  atich  binflir   tnn    wetde,   und    danuiib,    da&   wir 


^^ 


^j^ 


42  BERZEVICZEI  POHÁRKOK  ISTViH 


Kitűnik  esen  oklevélből,  hogy  HaJQíicskö  vára  Borbála 
királynénál  zálogban  volt,  min  csodálkoznunk  nem  lehet^  tudván 
Zsigmond  mily  könnyen  járt  el  a  korona  javai  elidegenítésénél^  s 
mennyire  kedvelte  különösen  az  elzálogításokatj  melyekhez  nyulni 
azonnal  kész  volt,  mihelyest  pénz  dolgában  megszorult ;  Bódog 
feJura  nézve  nem  mondatik  mi  jogon  birta  a  királyné,  valószinü- 
leg  szintén  csak  használatúi  s  nem  tulajdonilag  mit  abból  követ- 
keztethetünk, hogy  Berzeviczei  Pohárnok  Istvánuak  is  csak  élet- 
fogytiglani használatul  engedte  át,  mindkét  okmányban  fentart- 
ván  azt,  hogy  ha  az  adományozott  javakat  időközben  viaszavenné, 
azokért  hason  értékű  s  hasznú  javakat  jelölbessen  ki. 

Az  1425.  év  egyébiránt  különben  is  fontos  Berzeviczei  Pohár- 
nok Istvánra  nézve,  a  mennyiben,  úgy  látszik,  koztevékenységé- 
nek  szerencsésen  befejezett  egyik  szakát  jelöli,  mit  bizonyít  az  em- 
lített okirat  azon  kifejezése,  hogy  ekkor  már  hosszabb  idő  óta 
buzgólkodott  a  király  szolgálatában,  mi  életkorának  meghatáro- 
zására nézve  is  útbaigazítást  nyújt,  minthogy  ezek  szerint  ekkor 
már  élte  delén  levő  férfinek  kellett  lennie ;  de  bizonyítja  akkor 
tájban  már  is  szerzett  érdemeit  azon  körülmény  is,  hogy  szint  ez 


in  zu  Bollichen  trcwen  dieustcn  dist  willig  und  fleíssiger  machhen,  so 
hat  wir  im  vnsz  burgbuet  der  vesten  Aynasku  genaud  in  Neuroder 
Grafschaft  gelegen  die  unsz  pfant  ist  seine  lebtag,  und  alsó  lang  vnss 
er  dem  vorgenantcn  vnszcrm  herén  und  uns  treülichen  dient  ze  halden 
vnd  mit  sollicher  bescheudenheit  vorliehen,  das  wir  für  uns  halden 
unszern  teuch  und  welde  die  do  gehoren  zu  dem  haus,  und  auch  birsat 
vnd  Bteur,  das  er  uns  die  birsat  vorrechen  vnd  antwurten  sol  vnd 
kein  stewr  oder  schatzzung  auf  die  armen  Icut  nicht  slagén  sol  ane 
unszerm  willen  vnd  wisszen,  Síist  allé  nücz  die  gefallen  zu  dcr  Veeten 
rechten  barczins  mautgelt  traid  das  gcfels  von  armen  leuten,  und  mü- 
len  und  auch  die  Waisat  sol  er  gancz  für  sich  nemmen,  und  zo  seinem 
nucz  wandcln  und  kercn  nach  seinem  bestén  bcdunken  und  willen.  Auch 
geloben  wir  im,  das  wir  die  vesten  von  im  seine  lebtag,  vnd  alt  lang 
die  weil  vnszgewalt  pleibt,  vnd  nicht  von  uus  gelöst  wirt,  und  alsó  lang 
er  dem  vorgenanten  unszerm  herén  vnd  vns  treülichen  dient  von  im 
nicht  nemmen,  vnd  das  ampts  nicht  wollen  vorkeren  es  scy  dann  das 
wir  lm  vor  alsó  fiel  oder  güet  Inn  gebén  vnd  mit  alsó  fiel  uüczzcn,  aU 
zu  dem  Haus  Aynaskw  gchörcn  vnd  die  sol  er  auch  mit  aller  sollicher 
beschaudenhait  von  vns  Innhaben  als  die  güet  die  geu  Aynaskw  geho- 
ren und  als  dann  oben  in  dem  brief  laut  ist  bogriffeu.  Und  des  zebesz- 
szem  vrkund  habén  wir  lm  diesem  unszern  brief  lasszen  gebén  mit 
unszerm  willen  und  wiszen  versigelten  der  Gebén  ist  lm  Altén  Zol  an 
Sand  Merteins  tad,  nach  cristi  gepurt  lm  firczehuudcr  vnd  In  dem  fUnf 
vnd  czwaniczigsten  Jar.«  Pécset  piros  viaszon. 


éLETE. 


43 


'  f  vbea  üyert  iísigmond  királytól  engedélyt  arra,  hogy  Erk  nevű 

falajábívn  erős  várat  építhessen.  —  Ey^eu  álÜtást  ugyan^  melyet 

,  egy  az  1819.  éri  Tiulományos  Gyűjteményben  közzétett  cidkkböl 

,  merítettem,   okmányilag  be  nem  ignzoVhatomj   elfogadom  mégi« 

I  mivel  a  később   ismertetendő    családi   oklevelekből   kétségtelen, 

iliogy  Berzericzei  Pohárnok  István,   Pest  megyében  fekvő  Erk 

várát  valósággal   bírta,  sőt  figy  látszik  abban    tartotta  rendes 

lakását. 

8  ezzel  elraondottara   úgy  szőlván  mindent,  mit  Zsigmond 
I  alatti  szerepléséről  Összeállíthattam,   ha  csak  még  azon  körül- 
ményt nem  említem,  hogy  Budai  Ferencz  ^Magyarország  polgári 
[históriájára  vonatkozó  Lexicona^  szerint^  1430.  évben  Zsigmond- 
;  nak  a  nünibergi  orázággyülésen  való  idÖzése  alkalmával  Borbála 
királyné   Berzeviczei  Pohárnok  Istvánt  bizta   meg  a  Husziták 
[  ált^l  meglepett  s  elfoglalt  Lykawai  vár  visszavételével,  mint  ez  a 
nevezett  királynénak  VéglesrÓl  a  kassaiakhoz  intézett  rendeleté- 
ből tűnik  ki^  melyben  segélyadásra  ittasitja  őket  —  Ezen  válla- 
lat  sikeréről  ngj'an  nincs   tudomásunk,   mindenesetre  ezen  ada- 
tok ujabb  istápolását  képezik  a  ííyáradi  oklevél  ide  vonatkozó 
\  előadásának,  s  bizonyitékai  Berzeviczei  Pohárnok  István  folyto- 
nos részvétének  az  országos  hadakozásokban,  s  egyszersmind  a 
király  és  királ}Tié  részéről  benne  helyezett  bizalomnak,. 

Még  kiválóbb    mérvben   látjuk   e   bizalom   nyilvánúlását 
''Zsigmond   utódai,  Albert   s   neje   Erzsébet  uralkodásuk  alatt, 
melynek    folyamában    Berzeviczei    Pohárnok    István   nyilvános 
[tevékenységének  tetőpontját  érte  el.  —  Erre  vonatkozólag  ismét 
[két  igen  érdekes  oklevél   áll  rendelkezésünkre.   Az  egyik:   >Da- 
Itum  Bude   in  festő  beati  Johannis  ante  portám  latinam  1438- 
■Belatio  Kuperti  de  Tiur,  Magistri  Agazonum<t  Erzsébet  királyné 
[parancsát  tartalmazza  a  Passagi  nemesek  ügyében,  kik  a  szom- 
Mezö-Kövesd    városa    polgárai    részéről  többféle  háborga- 
szenvedvén ,    ezek   miatt   a   királynénál    panaszt   emeltek 
elintézését  ö  Berzeviczei  Pohárnok  Istvánra,  mint  bor- 
bánra, s  Diós-Győr,  Cserép  és  Dédes  várai  parancsnokára 
bízza.  Azonkívül  ezen  oklevélben  királyi  föajtónállónak,  *Magister 
|Janitorum«  neveztetik.  Ezen  oklevél  amint   egyrészt   Berzeviczei 
■^ohílrnok  István  akkori  fényes  állását  rilágitja  meg,  a  magyar 
[történetre  nézve  is  fontos,  a  mennyiben  egy,  tudtomra  eddigelé 
[kétséges  körülmény  felderítésére  szolgáltat  hiteles  adatot,  ugyanis 
kormányzóság  vitelére  nézve  azon  idötájt,   midőn  Albei-t  király 
iz   09;ítrákhonÍ   németbirodalmi  és    csehországi  bonyolult  ügyek 
ítézése  végett  országunkat  hosszabb  időre  elhagyta.  —  Hogy 
rmányt   az  ő  távollétében  neje    Erzsébet  királyné  vitte  Ma- 
írszágoii,  oldala  mellé  rendelt  némely  helyettesekkel  (Vicarii), 


44  BERZEVICZEI  POHÁRNOK  ISTVÁN 


ez  több  rendbeli,  azon  korból  származó  oklevelekből  máj*  eddig  k 
ismeretes  volt,  melyek  közül  azonban  egjik  aem  előzvén  meg  az 
1438.  évi  Június  17-i  dátumot,  ebből  gróf  Teleky  József  ^Huuja- 
diák  korában  €  azon  következtetést  vonta,  hogy  Erxsébet  királjné 
egy  ideig  követte  volna  férjét  s  általa  csak  később  küldetett  voka 
vissza  hazánkba,  a  kormány  átvétele  végett,  mikor,  bizoojtalaa 
Minthogy  azonban  Albert  király  csak  1438.  évi  Aprü  6-áii  hagyta 
el  Budát,  onnan  Bécsbe  és  Csehországba  menendő,  Erz>iébet 
pedig,  mint  idézett  oklevelem  bizonyítja  in  festő  beati  Johannis 
ante  portám  latinam,  tehát  az  évi  május  6-áii  Budán  volt,  ebből 
világosnak  látszik,  hogy  az  országot  vagy  épeii  oem,  vagy  csak 
igen  rövid  időre  hagyta  el. 

Miglen  a  most  idézett  okirat  szí»vm-o  Erzsébet  királyné 
önálló  intézkedésére  mutat,  a  most  következő,  keletére  nézve  az 
előbbihez  igen  közel  álló,  szintén  Budán  1438.  évben  a  Jászokhoz 
intézett  rendeletében,  egyenesen  férje  Albert  király  levélbeli  uta- 
sítására hivatkozva,  nevezi  1q  Berzeviczei  Pohárnok  Istvánt  érde- 
meinél fogva,  Jászok  főkapitányává.  ') 

Az  oklevél  új  adatot  szolgáltat  Berzeviczei  Pohárnok 
Istvánnak  az  udvarhoz  való  vonatkozásaira  nézve,  mennyiben 
mig  az  előbbi   oklevélben  főajtónállónak,  itt  ismét  a  királyné 


^)  Érdekesnek  tartjuk  e  rövid  oklevél  szövegét  közlésre,  s  azért  azt 
ideigtatjuk :  »CommÍ88Ío  propria  Domine  Regíné.  Elyzabeth  dei  grácia  Re- 
gina Hungária,  Dalmacie,  Croacie  etc.  Austriequo  et  Stiríe  Ducissa  necnon 
Marchionissa  Morauie  etc.  Vobis  fídclibus  universis  ct  singalis  pbilisteis 
in  qaibuscunque  descensibus  et  eignanter  Berensallas,  Negbzallas,  Árok* 
zallas  et  Apáti  ....  commorantibus  Salutem  et  gráciám.  —  Quia   nos 

Judicatum  eeu  Comitatum  pbilisteorum,  requirentibus  meritis 

Maguifici  Stephani  Pobarnok  de  Bcrseuicze  Magistri  Curic  nostre,  eidem 
Stepbano  Juxta  contenta  litterarum  serenissimi  principis  domini  Alberti 
predictorum  regnorum  Regis  domini  et  Contboralis  nostri  carissimi  con- 

tulimus  pro  honore nostros  vestri  ex  parte  provenire   debentes 

nostre  per  eundem  commisimus  fídeliter  amministranda  maicstati.  Idcirco 

verő cuioslibet  vestrorum  fídelitati  íirmiBsime  prccipimus  et  man- 

damus,  quatenus  a  modo  in  posteram  prefato  Stepbano  Pohárnok  aut 
bominibus  ipsius  vestri  in  medio  per  eundem  constitaendis  in  omnibus 

licitis  et  consaetis  obedire,  universosque  proventus CoUectas 

siue  dacia  ex  parte  vestri    hactenus    provenientes,    annotato    Stepbano 

Pohárnok,  tamquam  Judici  vestro ipsius  homiuibus,  deinceps  dare 

ct  amministrare  módis  omnibus  debeatis.  Secus  facero  non  prcsumpmentes. 
Presentes    autem    perlectas    reddi    iubemus    preseutanti.    Dátum    Bade 

feria    quarta    proxima    ante    festum    beati    B Anno    Domini 

M<>CCCCOXXXYIIP.«  Pécset  vörös  viaszon. 


iLKTE* 


45 


föüdvarmestpréDek  Magister  Curií^  neveztetik,  b  tehát  mind- 
két udvari  méltóságot  egy  8  ugyaaazon  időben  Tiselte,  miből 
joL'gal  következtethető,  hogy  a  király  9  királyué  legbizalma* 
sii\Ai  emberei  közé  tartozott,  Legiiikál)b  I>izouyítjii  ezt  azon 
történetiróínk  Altnl  feljegyzett  tény,  hogy  midőn  Albert  kirá^ 
lyunk  a  közte  és  Kázmér,  Ulászló  lengyel  király  ücscse  közőtt 
a  cseh  koronára  nézve  fenforgott  viszály,  kiegyeulítéíie  végett 
m  1439.  évi  öszszel  Budára  érkezett  lengyel  követeket,  a 
miatti  felháborodásában,  hogy  ezek  a  további  alkudozások  elő- 
feltételéül a  lengyel  királyhoz  menekült  anyósa  Cilley  Borbála 
javainak  visszaadatását  tűzték  ki  —  minden  felelet  nélkül  bocsá- 
totta el,  ezen^  válságra  vezethető  liirtelenkedését  jóvá  teendő, 
LEsztergomból,  hová  Bécs  felé  utaztában  már  súlyos  betegen  érke* 
rxett  Berzevic^ei  Pohárnok  Istvánt  és  Palóczi  Lászlót  bízta  meg 
teljhatalommal,  hogy  a  lengyel  követek  után  sietvén,  Ulászlót  vég- 
békére vagy  legalább  a  fegyverszünet  meghosszabbítására  birni 
igyekezzenek,  mely  alkudozásoknak  azonban  a  királynak  tiz  nappal 
Uitóbb  Neszmélyen  bekövetkezett  kora  halála  véget  vetett.  Meg- 
jegyzendőnek tartom,  hogy  az  erre  vonatkozó  meghatalmazásban, 
mely  Wagner  j>Ánalecta  Scepnsii<r  czímü  gyűjteményében  téte- 
tett közzé,  Palóczi  László  a  király  föudvai*mesterének  mondatiL 
A  most  következő  okirat  szintén  az  1439-ik  évből  szái^mazik 
s  a  Saághi  Conventnek  az  évi  július  16-áról  a  királyhoz  intézett 
jelentését  tartalmazza,  mely  szerint,  midőn  Zoobi  Bertalan  fiát 
Jánost  és  Twreki  Pál  fiát  Jánost  —  kiknek  Albert  király  a 
Berzeviczei  Pohárnok  Istvánnal  zálogban  volt  honthmegyei  Twrek 
és  Szabadfalva  jószágukat  a  zálogsunima  megtérítésének  kötele- 
zettségével adományozta,  a  mondott  javakba  bevezetni  akarta, 
Ivürthy  László  fia  Miklós  a  Berzeviczei  Pohárnuk  István  és  fia 
Kristóf,  úgy  szintén  Berzeviczei  Detre  és  fia  Lénárd  László  és 
János  nevében  a  beigtatásnak  ellentniondtak.  Az  okirat  szövegé- 
ben Berzeviczei  Pohárnok  István,  hol  Berzeviczei  Istvánnak  hol 
ismét  Pohárnok  Istvánnak  neveztetik. 

Az  Albert  halála  utáni  kor  fordulatot  jelez  az  ország  belső 
törtenetében,  különösen  az  akkori  dynastia  s  az  olygarchia  közötti 
vin/onyban.  Mig  az  utóbbit  Albert  és  Zsigmond  alatt  nagyob- 
l>;üa  karöltve  hUjuk  haladni  az  uralkodóval,  most  hatalma  érze- 
tében hatán^zott  állást  foglal  az  ö/,vegy  királynéval  szemben. 
Nyomban  a  király  halála  után  az  14'i9.  évi  országgyűlés  végzé- 
seihez képest  Erziiébet  királynőül  elösmeiietik  ugj'an  s  ennek 
nyilvános  jeléül  a  koronázási  ereklyéket  rejtő  visegrádi  vár  bir* 
tokába  helyeztetik;  csjikhamar  azonban  megváltozik  a  közhan- 
gulat, midőn  az  1440.  évi  budai  országgyűlésen  összegytilt  rendek 
az  ország  súlyos  közállapotát  s  főleg  a  töröktől  fenyegető  veszélyt 


"W^ 


46  BERZEVICZEI  POHÁRNOK  I8TVÍK 


YeYén  figyelembe,  a  haza  sorsa  felett  méltó  aggodalomba  esnek,  t 
azon  nézetet  emelik  érvényre  s  állítják  fel  j  elázó  gyanánt,  hogy 
a  fenforgó  körülmények  között  a  kormáDyra  erélyes  férfi  emelte^ 
tése  szükséges.  S  ezen  nézet  kétségklTül  indokolt  13  yala^  e  bi 
csakis  a  közjó  sugallja  a  nagyok  elhatározását,  s  annak  érde- 
kében egyetértve  liün  s  következetesen  viszik  azt  keresztül,  elji- 
rásukat  mint,  magasztos  hazafi  tényt  jegyzi  fel  vala  történettii; 
sajnos  a  körülmények  arra  mutatnak,  hogy  ama  határozat  előidé- 
zésében nagy  része  vala  az  esztergomi  érseki  szék  betöltésénél 
mellőzött  s  e  miatt  a  királyné  esküdt  ellenségévé  vált  Rozgonyi 
Simon  egri  püspök  izgatásai  által  falidézett  pártos  szellemneL 
Az  1439.  évi  országgyűlés,  mely  a  trÓDÖrÖkösÖdéat  Erzsébet 
királyné  s  utódai  számára  biztosította^  elhatározta,  hogy  az  öz^egT 
királyné  kezével  s  az  ország  koronájával  a  16  éves  Ulászló  len- 
gyel király  kináltassék  meg.  Keserű  csalódásokkal  kellett  E2rzsébet- 
nek  találkoznia,  midőn  az  őt  s  születendő  gyermekét  oly  közel- 
ről s  szemlátomást  hátrányosan  érintő  határozathoz  való  hoz- 
zájárulására a  Cilleyek  s  Garák  ellenségeitől  indulatosan  kész- 
tetve, látta,  hogy  nincs  ki  pártját  fogja,  nincs  ki  az  6  s  maradé- 
kai uralkodási  jogáért  síkra  szálljon,  nincs  ki  sikerre  vezesse 
anyasága  érzetében  tett  nagyon  is  méltányos  kérelmét,  hogy 
közelgő  lebetegedését  bevárhass^,  mielőtt  születendő  gyermebe 
sorsa  iránt  rendelkeznék.  —  így  magára  hagyatva  s  leghűbb 
tanácsosai  részéről  is  engedékenységre  intve,  a  királyi  fenség 
s  anyai  érzés  megrendítő  küzdelmei  közepette,  hosszú  tusa- 
kodás után,  8  születendő  sarja  jogainak  nyilvános  fentartásával, 
engedni  kénytelen  végre  a  rendek  kivánatának,  hogy  oldala  mellé 
az  ii5^  lengyel  király  emeltessék  a  királyi  székbe,  s  ennek  meghí- 
vására követség  küldessék  ki.  Csakhamar  azonban  ennek  eltávo- 
zása után  tettét  megbánja,  s  anyai  sejtelemtől  vezéreltetve, 
Visegrádot,  végzetteljes  engedékenysége  színhelyét  elhagyja,  s 
álnok  bátyja,  a  netán  születendő  király  gyámságára  már  is  szá- 
mító Ciliéi  ülrik  tanácsára  az  ország  koronáját  Visegrádról  alat- 
tomban elvitetvén,  Pozsonyba  törekszik,  Komáromban  azonban 
lebetegedvén  fiat  szül,  s  Magyarországnak  az  árva  V.  László  sze- 
mélyében királyt  ad.  Gyors  hírnököket  indít  most  a  magyar 
követek  után,  hogy  őket  e  fontos  eseményről  értesítse  s  az  alku* 
dozások  félbenszakítására  bízza,  de  ezek,  kívánatára  nem  hajtva, 
az  akkor  még  befejezetlen  tárgyalásokat  a  lovagias  lengyel  király 
aggályai  daczára  sikerre  vezetik,  s  erről  a  Budán  időző  rendeket, 
de  az  özvegy  királynét  is  követek  által  értesíttetik.  —  Ekkor 
felbuzdul  a  gyönge  nőben  is  a  méltatlankodás  érzete,  s  elszánt 
bátorság  éled  szivében  királyi  gyermeke  jogai  védelmére.  —  A 
követeket  hűtlenséggel  vádolván,  fogságra  vetteti,  s  vetélytársát 


ÉLETE. 


47 


1  megelőzendő  gyors  iutézkeilésekot  tesz  a  lO  megkorunuzá- 

I  fiára.  —  E  végből  házi   koronáját  a  híi    K  i  Ulriknak  2500 

frton  zálogba  veti,  a  szent   koronát   pedig   magához   vévén,  súl 
ekkor  még  bfiségében  volt  nagyokkal  Székesieb<&rváiTa  siet,  melyet 

[pártos  bive  Újlaki  Miklós  kormányozott.  —  S  ott  véghez  vitetik 
a  kisded  koronázása  oly  körülmények  között,  milyeket  alig 
mutathat  fel  más  nemzetek  története. 

Ezalatt   Ulászló  az  oldala  mellett  maradt  magyar  köve- 

|tekí  főleg  Palóczi  László  liiztató  sürgetéseinek  engedte,  fényes 
kísérettel  Magyarhonba  nyomul,  Késmárkon  állomást  üirt,  s  az 
itt  elébe  siető  magyarok  s  ezek  között  az  erélyes  és  katonás  egií 
püspök  Eozgonyi  Simon  által  üdvözöltetik,  ki  útközben  a  rosszul 
védett  Eperjest  meglepvén,  hirtelen  beveszi  s  az  ifjú  királynak 
ezen  siker  hirével  kedveskedik  —  Ez  útját  folytatva  május  4*én 
Kis-Szebenbe  ér,  s  itt  az  V-  Felix  név  alatt  pápává  választott 
Amadé  Savoyai  fejedelem  követét^  Eperjesen  pedig  Olnodi  Zudar 
Simon  és  nemzetségbeliei  hódolatát  fogadja.  Innen  Kassa  felé 

'  nyomul,  Miszlókáuál  kedvencz  titkárát  Sienkovits  Jánost  a  Her- 
nádba fCilni  látja.  Ennek  a  végtisztességet  megadva  Egernek  tart, 
hol  a  Pünkösdi  ünnepeket  tölti.  Ütja  diadalmenethez  hasonlít, 
pártja  8  kisérete  uöttöu  növekszik,  s  midőn  május  23-án  Fest  alá 
érkezik,  a  nádor  Héderváry  Lflrincz  átadja  neki  Budavár  kul- 
csait, s  előzékenysége  jutalmául  a  várnagyságban  meghagyatik 
A  király  nagy  ünnepélyességek  között  tartja  bevonulását  Budán 
8  csakhamar  fogadja  a  már  hires  és  hatalmas  hős  Hunyadi  hódo- 
latát, kinek  példája  számos  magyar  nagyot  késztet  annak  köve- 
tésére, így  a  büszke  Újlakit,  kit  még  az  imént  láttunk  szerepelni 
a  kisded  V.  László  korouáztatásánál,  de  ki  már  is  nagyobb  érde- 
két véli  feltalálni  az  Ulászló  mindinkább  erősbödő  pártján.  —  S 
kik  önkényt  vagy  önérdekbul  nem  jelentkeznek  hódolni  az  uj 
kü'álynak,  azokat  csakhamar  megtérité  az  Ulászló  s  pártja  által 
kibocsátott  drákói  rendelet,  mely  fej  s  jószág  büntetéssel  fenye- 
geti mindazokat,  kik  az  uj  királyt  el  nem  ösmerik  Megjelennek 
most  Budán  az  özvegy  királyné  legbensőbb  emberei  is,  a  hatal- 
mas Gara  László  és  Széchy  Dénes  az  esztergomi  érsek,  sza- 
bad menedékjog  s  egyezkedés  biztosítása  mellett,  csakhamar 
azonban  az  adott  szó  ellenére  letartóztatnak  s  Ulászló  részére 
esküdni  kényszeríttetnek*  Ezek  alatt 'Ulászló  a  Budán  nagy 
számmal  Összegyűlt  rendek  által  ünnepélyesen  királylyá  válasz- 
tatván, Székes-Fehérvárt  a  szent  korona  hiányában,  Szent-István 
girjából  kivett  ereklyével  koronáztatik  meg  ugyancsak  Széchy 
Dénes  által,  Magyarország  özvegy  királynéja  pedig,  ügy  szólván 
mindenkitől  elhagyatva,  s  egy*  csapat  cseh  zsoldos  oltalmára  szorulva 
bolyong  gj  érmekéivel  a  Vértes  hegység  között  —  Csoda  e  ha  ily 


m 


^ 


^^ 


48  BERZEVICZEI.  POHÁRKOK  ISTVÁSf 


körülmények  között  segélyt  ott  keres,  hol  annak  lehetőségét  latjai 
ktilfelöl  a  rideg  és  fösvény,  de  római  király lyá  történt  niegyáiapSZ* 
tatásánál  fogva  natalmas  osztrák  Fridrikuél,  befelé  pedig  miná- 
inkább  cseh  zsoldosaira  támaszkodik,  s  azok  zordon  vezérére 
Giskrára,  a  bősz  rablóra  de  hajthatlan  jellemű  férfira,  kit  hűsé- 
gében nem  bir  megtántoritani  sem  igéret  sem  fenyegetés,  sem 
neje,  büszke  Rozgonyi  vér  befolyása,  sem  a  budai  Drszágxiagyok 
villogó  szablyái,  sem  az  őt  azok  közül  nagylelkűiig  kimentő  íQe 
Ulászló  nemes  ssivüsége,  s  kinek  az  árva  V,  László  szCLletése 
feletti  lelkes  é?  pártos  örömét  látom  én  kiíejezve  a  főkapitánysága 
alá  helyezett  Kassa  főegy házában  máig  Í3  olvasható  felírat bani^) 
így  lebegvén  előttem  az  akkori  viszonyok  képe,  föérdekkel 
birt  reám  nézve  azon  kérdés,  vájjon  Berzeviczei  Pohárnok  Istvio^ 
ki  mint  láttuk,  haldokló  királyának  végbizalmával  megtisztelve 
indíttatott  az  elutasított  lengyel  követek  után^  mily  állást  foglalt 
a  bekövetkezett  szerencse  fordulattal  ?  —  Követ-  s  udvarmester 
társát  Palóczi  Lászlót  csakhamar  Albert  halála  után  a  lengyel 
Ulászló  legbuzgóbb  pártosai  között  látjuk,  ő  az,  ki  mint  tagja  a 
király  meghívására  kiküldött  követségnek,  a  krakkói  udvarnál  a 
magyar  nemzeti  párt  érdekeit  legserényebben  képviseh,  s  a  király 
aggályait  s  vonakodását  legyőzni  igyekszik,  s  őt  az  országban 
való  megjelenésre  birván,  Budára  kiséri  s  udvaránál  főudvarmes- 
ter 8  főajtónállói  állást  foglal  el.  —  Nem  valószinü-e,  hogy  Ber- 
zeviczei  Pohárnok  István,  szintén  az  ö  példáját  követve  kitünte- 
téssel fogadtatik  vala  a  magyar  urakat  oly  kiváló  előzékenységgel 
magához  hódítani  tigyekvő  Ulászló  által ;  nem  valószinű-e,  hogy 
az  ő  neve  szintén  előfordult  volna  az  új  király  párthívei  sorában, 
annál  is  inkább  minthogy  a  kormányzása  alá  rendelt  megye  s  a 
Jászság  épen  Ulászló  diadalmi  útjába  estek  s  a  neki  meghódolt 
vidékek  közé  sorolandók  ?  De  Berzeviczei  Pohárnok  István  nevét 
hiában  keressük  Ulászló  akkori  hívei  sorában,  kik  között  pedig 
kevésbbé  nevezetes  férfiak,  sőt  egyszerű  nemesek  is  névleg  felem- 
Üttetnek  történetíróink  által,  mely  körülmény  a  mellett  szól, 
hogy  ő  a  királyné  gyengébb,  mindinkább  elnyomott  s  a  megindult 

*)  »Anno  Domini  1440.  in  die  Cathedre  beati  Pctri  apostoli  circa 
auroram  in  castro  Komárom  ex  illuetríssima  Kcgum  Hungarie  prosapie, 
videlicet  dominó  Alberto,  Komanorum,  Huugaric,  Bohcmic,  Dalmaciei 
Croacie  rege,  ac  domína  Elisabeth  eorum  regnorum  Regina,  olim  filia 
inclitissimi  principis  et  domini  Sigismundi  Romanorum  Imperatoris,  natofl 
est  gloriosissimns  princepa  dominus  Líídielaus,  verus  Rcx  et  heres  in 
BUccesionem  honim  regnorum  et  ducatuum  hereditarie  possidendorum. 
Eodem  eciam  anno  in  festő  pentecostes  Sacra  Regui  Hungarie  corona 
omni  cam  solennitate  coronatu8.« 


ÉLEIBE 


!";> 


kii   '  *     V  '  íi  határai  felé  szorult  s  így  az  •  s'  - 

m*  ^  ;       ,  ^  pártjánál  maradt,  melynek  mukó- 

déséről  akkoron,  midőn  Ulászló  Ügyei  oly  kedvez/ileg  fejlödte- 
nek|  egyáltalán  igen  kereset  tudunk^  a  fgy  azt  hiszem  igiizságosan 
járok  el,  ha  az  ellenkező  bebizonyításáig  a  természetesebb  éa 
jobb  feltevésnek  engedek  helyet  s  Berzeviczei  Pohárnok  Istvánt 
azok  közé  sorolom, kik  mint  a  rendítli étlen  Széchy  Tamás  komáromi 
vámagy  az  elhagyatott  királynéhoz  mig  élt,  hivek  maradtanak,  — 
Erzsébetnek  1442*  év  december  19-én  bekövetkezett  halála  után 
azonban,  midőn  az  árván  született  s  csakhamar  III.  Fridrik 
német  királjmak  a  koronával  együtt  átadott^  s  ez  utóbbi  által  a 
magyar  nemzettől  gondosan  távol  tartott,  sőt  siinte  elrejtett  V, 
László  király  pártja  már  úgy  szólván  csak  azon,  nemzetünk  iránt 
ellenséges  indulatú  elemekre  olvadt  le ,  kik  mint  a  Cüleiek  a 
Fridrikkeli  érdekszövetségben  önhaszuukat  lestek,  vagy  mint  a 
vad  Giskra  a  megszokott  rablásoktól  megválni  nem  akartak; 
midőn  az  ilyetén  idegenj  sut  ellenséges  befolyás  alatt  nevelt  kisded 
király  érdekei  a  hazáéitól  mindinkább  különválni  látszatának,  sÖt 
midőn  életben  létére  nézve  is  általánosan  kétségek  merültenek 
fel,  sőt  a  kis  király  pártjának  fötámasza  Széchy  Dénes  esztergomi 
érsek  is  e  részbeni  aggályokkal  tért  vissza  Bécsből ;  midőn  a  leg- 
kiválóbb hazafiak  s  különösen  az  akkor  már  óriási  nag}  ságában 
Idm&gasló  Hunyadi  János  által  elismert,  s  a  nemzet  érdekejt  lel- 
kesen felkaroló  Ulászló  király  tettleges  országlásával  szemben,  a 
kisded  királjrnak  egyedül  a  születés  jogán,  ^  s  a  böcsöje  felett 
végrehajtott^  de  az  1440,  évi  országgyűlés  által  érvénytelennek 
nyilvánított  koronázáson  alapuló  joga  mind  kétségesebbnek  s 
gyengébb  erejűnek  tűnt  fel ;  midőn,  gróf  Teleky  József  szerint, 
az  elhunyt  királyné  leghűbb  emberei  is  megjelentek  Ulászló  udva- 
ránál 8  nekie  hűséget  esküdvén,  öt  Magyaroszág  törvényes  kirá- 
lyának elismerték,  ezen  időpont  bekövetkeztével  Berzeviczei  Pohár- 
nok István  ia  követte  nemzete  vezérei  példáját,  Ulászlónak 
meghódolván,  a  köztevékenység  terére  ismét  kilépett 

1443- évi  Január  5-én  Ulászló  király  által,  hivei  NacL udi 
Kolde  János,  Zlubiczei  Kendéi  és  Dobes  budai  vámagy  kisen  té- 
ben  a  kassaiakoz  küldettett,  hogy  velők  némely  fontos  ügyekre 
nézve  személyesen  értekezzék.  Az  en-e  vonatkozó,  s  a  Hunyadiak 
kora  okmánytárában  66.  szám  alatt  közétett  megbizó  levélben 
Já^  '  Inynak  és  hevesi  főispánnak  mondactik,  mely  utóbbi 
mi  ,  ügy  látszik,  ekkor  nyerte  volt  Ulászlótólj  minthogy 

kevéssel  az  előtt  abban  még  Rozgonyi  Rajnáldot,  s  előtte  Tar 
Rupertet  találjuk.  További  működésének  nyomát  azonban  az 
egész  1443.  év  alatt  sehol  sem  találom,  miből  talán  nem  alaptala- 
nul vonhatnám  azon  következtetést^  hogy  az  az  évben  a  törökök 
Siázadok.  I8Ö1.  VIH.  füzet  4 


50  BERZEVICZEI  POHÁBHOK  ISTVÁK 


ellen  lefolyt,  úgy  nevezett  hosszú  hadjáratban  Tett  részt  Htinyadi 
alatt,  kinek  Pohárnok  István  iránti  jóindulatáról  később  követ- 
kezendő okiratok  tanúskodnak. 

A  családi  okiratok  között  csakis  egy  1443-it  találtam^  mely 
azonban  Pohárnok  Istvánra  csak  közvetve  vonatkozik.  A  budai 
káptalannak  1443.  évi  Szent-György  nap  táján  kelt  kiadmátijaery 
mely  szerint  Berzeviczei  Pohárnok  István  fia,  Kristóf  a  maga, 
úgy  szintén  a  Zemchei  László  fia  Kristóf  nevében  eltiltja  Vid 
fiát  Jánost,  és  Bertalan  fiát  Jánost  és  bárki  mást  Jíógrád 
megyében  fekvő  Swtha  birtok  birlalása  9  haszDálásától.  —  A  hosz- 
szú  hadjárat  után  1444.  évi  áprilisban  tartott  pesti  országgyű- 
lésen már  ismét  ott  találjuk  Pohárnok  Istvánt,  még  pedig  fivé- 
rével Detrével  együtt,  mint  hevesi  főispánokat,  gróf  Telekj, 
Hunyadiak  kora  I.  kötetében  37 7 »  lapon  azok  köpött  emliti  Őket, 
kik  az  országgyűlési  végzeményeket  megpecsé telét  —  Hogy  egyéb- 
iránt a  nevezett  két  testvér  egyidöben  a  Jászok  és  Kunok  kapi- 
tányságát is  együtt  viselték,  egy  később  említendő  okmányból 
fog  kiderülni. 

Legyen  szabad  most  az  akkori  idők  egyik  pregnáns  jeleus^ét 
röviden  szemügyre  vennem,  az  erőszak  uralmát,  a  nagyok  hatal- 
maskodásait  s  ezek  alatt  a  közcsend  és  biztonság  megrendült  álla- 
potát. —  Az  Albert  király  halála  s  Hunyadi  János  kormányzósága 
közötti  évek  képezik  azon  szomorú  időszakot,  mely  joggal  nevez- 
hető az  olygarchák  féktelensége  korának.  Ezeknek  hatalmát^  mint 
láttuk,  Zsigmond  nagyon  is  külterjes  irányban  mozgott  a  így 
országunk  közviszonyainak  meglazúltával  járó  kormányzati  tevé- 
kenysége vetette  meg,  melynek  si keresi tésére  úgy  bel-  mint  kUlfelé 
szükségképen  az  országnagyjai  közreműködésére  volt  utalva,  kik- 
nek szolgálatait  aztán  bőkezű  kegyeinek  túláradó  mértékével  jutal- 
mazta meg. 

Az  így  hatalomra  vergődött  főurak  pártolását  Zsigmond 
veje  és  utódja  az  osztrák  Albert  sem  nélkülözhette  azon  számos 
bonyodalmak  elintézésénél,  melyeket  örökségül  vett  át  ipjától,  s 
melyek  alig  két  évi  uralkodása  minden  perczét  kitöltvéo,  neki  az 
ország  belállapotának  megszilárdítására  s  a  túlhatalmasok  meg- 
fékezésére időt  s  módot  nem  engedtenek,  habár  az  ország  nagyjai 
között  lábra  kapott  közveszélyes  szellem  már  is  nyilvánült 
Albertnek  a  törökök  elleni  1439.  évi  hadjárata  alkalmával,  midőn 
a  dandár  vezérek  közül  csak  kevesen  jelentek  meg,  s  ezek  közül 
is  némelyek  a  király  engedelme  nélkül  hagyták  el  a  tábort  — 
Az  özvegy  Erzsébet  s  vetélytársa  Ulászló  között  megindult 
trónviszály  s  ezzel  kapcsolatos  pártoskodások  még  inkább  növel- 
ték a  nagyok  hatalmát,  kiknek  hűségét  egyik  s  másik  fél  is  men- 
től nagyobb  kegyekkel    igyekezett  maga  részére  biztosítani.  —  S 


ÉLETK. 


61 


: 


e  tekintetben  fÖleg  Ulászló  járt  el  példátlan  bőkezűséggel,  midőn 
62  országba  érkezvén,  úgy  szólván  teli  marokkal  szórta  adomá- 
nyait a  hozzá  pártolt  főurakra. 

A  tróu versengés  által  ftílidézett  polgári  háború  alkalmával 
mindinkább  előtérbe  lepett  haUlmaskodások  fékezésére  történt 
ngyan  több  kísérlet,  s  hozattak  az  1442.^  43.  és  44*ki  ország- 
gy illéseken  több  rendbeli  végzések,  hogy  azonban  b2**k  Viijroi  kevés 
eikerre  vezettek,  bizonyítják  Vitéz  Jáüos  n/így várad i  püspök  sza- 
gai, melyekkfl  hazánküaka  szerencsétlen  várnai  csata  utáni  álk- 
potát  vázolja,  s  melyeket  gróf  Teleky  József  ^Hunyadiak  kora« 
nyomán  idézői  bátor  vagyok ; 

♦Az  igiizság  —  úgymond  —  mélyen  hallgat,  a  szemérem 
minden  korlátai  öbsze  vannak  törve,  a  törvény  zabi^lája  rat^geresz- 
telett^  az  indulatok,  szenvedélyek  szabadon  törnek  ki  mindenfelé, 
8  bizonytalan  jövendő  aggaszt  mindenkit  A  vas  önkény,  a  korlát- 
lan hatalom  mindent  összezúz,  semmi  jogra  sem  hajt,  a  törvények 
és  a  kötések  ereje  halálos  sirba  omlott,  a  gyűlölség,  árulás  és  a 
legundokabb  sarczoiások  szabad  rést  nyertek*  A  belső  csend,  a  jó 
rend  e  megtörései,  fájdalom,  nem  csak  ellenséget  érdé  kel  uek, 
hanem  rokonokra  is  kiterjednek,  a  baríitságog  kéz  kegyetlenül 
saját  beleit  szaggatja  szét,  az  erő,  Önkény  és  hatalomvágy  fel 
Vauüak  éli^sztv*?,  A  büuök  bo^zu.ói  k^^veseu,  üuu/d  lulibeu  azok 
szerzői.  Oiásze  vau  zúzva  a  nyugalom^  korny adózik  a  hit,  tágUitak 
a  verség  szent  kötelékei,  és  mint  Seneca  mondja:  cerii  uiLil,  nibi 
firatar  hostis.« 

Az  ily  módon  tetüpontjára  hágott  bfij  orvoiiásat  tűzte  ki 
főleg  feladíitául  az  1445.  évi  pesti  oi'szággyülés,  mely  az  országot 
kérőietekre  oaztváu  fel  s  ezeket  főkapitányok  alá  reudelvéu,  a 
közcsend  s  rend  fentartását  s  a  hatalmaskodók  megbúutetését 
ezekre  bizta,  mely  intézkedés  azonban  azintén  nem  volt  gyökeres, 
mivel  a  fukupiláuji  állásiik  betöltésénél  az  akkori  viszouyoknál 
fogva  több  oly  hatnlnias  lőur  nem  volt  mellő/heiő,  kik  maguk  is 
fékteleuségek  egész  sora  által  voltak  megbélyegezve,  így  n  felső- 
magyarországi  ka[>itáuyok  köztll  Pelsőczi  Imre  és  Giskra  János, 
kik  a  pesti  végzések  életbeléptetését  maguk  gátolták.  Ez  utóbbi 
már  az  1445.  évi  július  havában,  tehát  uyomban  a  pesti  oi^zág- 
gyűlés  utáu  tartott  szinuai  gyűlés  alkalmával,  mitlöu  az  idézett 
végzéseknek  Felső-Magyarországon  leendő  sikeres itése  volt  szó- 
ban, a  hatalmában  tartott  várak  átiidását.  köldötte  D.ibraí  Barczal 
Miklós  által  mindenképeu  gátolni  ngyekezett,  minek  folytán  a 
gyűlés  ezen  kérdést  el  nem  í  Ma.  —  Ezen  sziüuju  gyűlésen 

resztvettek  között  találjuk  gi'  kV  ^jserint  Berzeviczei  Pohár^ 

nok  Istvánt  is ;  Sárosmegye  kiUdoitei  Gombos  János  és  Tamás- 
£&1tí  András  voltak* 

4* 


52  BERZEVICZEI  POHÁRNOK  ISTVAk 


A  mosl  következő  okiratok  ilyetén  hatalmaskodá^kra 
vonatkoznak;  az  első  a  budai  káptalan  jelentése  az  országos  ren- 
dek közönségéhez,  melyben  ezek  1445.  évi  szent  Bereczk  nap 
táján  Váczon  kelt  rendelvényére  hivatkozólag  jelenti,  hogy  Ber- 
zeviczei  Pohárnok  István  hevesi  főispántj  a  Sáry  Lráazló  ellen, 
22  darab  marhájának  s  egy  húsz  aranyat  érÖ  lovának  Sári  birto- 
kából fegyveres  cselédekkel  történt  jogtalan  elhajtatá&a  által 
elkövetett  hatalmaskodása  miatt,  az  országos  rendek  elé  idéste. 
—  Úgy  ezen,  valamint  a  következő  úgynevezett  inquisitoni, 
admoniatoria  és  evocatoriákban,  az  imént  ismertetett  pestí  vég* 
zésekre  történik  nyomatékos  hivatkozás.  Sokkal  fontosabb  té»T 
látszik  azonban  ezen  oklevélből  kideriiloi,  a  mennyiben  uz  or- 
szágos közrendeknek  Sári  László  panaszára  kibocsátott  inqiií* 
sitorius  rendelvénye  Váczott,  1445.  évi  szeíit  Boreczk  napja  táján 
intéztetvén  a  budai  káptalanhoz,  világos,  hogy  a  rendek  itt  oi^zág- 
gyűlést  tartottak,  melyről  történetíróink  eddigelé  úgy  l'^rk 
tudomást  nem  vettek,  legalább  gróf  Teleky  József  Hunyadiak 
kora  czimű  részletes  művében  ezen  országgyűlésnek  semmi  nyo- 
mát sem  találom.  A  budai  káptalannak  ez  ügybeni  jelentése  pedig 
ugyanaz  évi  deczember  29-ről  szintén  az  országos  közrendekhez 
lévén  intézve,  kérdés,  vájjon  az  1445.  évi  deczember  8-ra  összehí- 
vott, de  gróf  Teleky  József  szerint  csak  1446.  évi  márcziusbaD 
összegyűlt  székesfehérvári  országgyűlés,  nem  jött-e  mégis  az 
1 445.  évi  deczember  havában  össze  ? 

A  most  következő  okirat  szerint  ismét  Berzeviczei  Pohár- 
nok István  emelt  panaszt  Héderváry  Lőrincz  nádornál,  hogy 
Pelsőczi  Imre  erdélyi  vajda  1447.  évi  Orbán  napja  előtt,  jPohár- 
nok  István  Nyáradi  birtokához  tartozó  földeket  foglalt  el,  s 
ezzel  meg  nem  elégedvén,  a  Szent-János  születése  utáni  vasár- 
napon a  mondott  keresztesi  oláhokat  felfegyverezve  küldötte 
Nyaradra,  kik  az  ottani  jobbágyok  által  lekaszált  szénát  el- 
hordták, marháikat  a  vetésekben  és  réteken  szerte  legeltet- 
ték, a  jobbágyokat  pedig  bántalmazták.  —  Továbbá,  hogy  a 
cserépi  várhoz  tartozó  erdő  legnagyobb  részét  mezököveadi 
jobbágyai  által  levágatta,  az  erdőt  pedig  elfoglalta  s  jelenleg  is 
birlalja,  mi  által  400  arany  forintot  is  meghaladó  kárt  okozott 
neki.  —  A  nádor  az  egri  káptalant  bizván  meg  a  vizsgálattal,  ez 
kiküldött  tagját :  Pál  nevű  áldozárt  a  Mindszentekhez  czimzett 
oltár  igazgatóját  bizta  meg  az  eljárással,  ki  Wattai  László  királyi 
emberrel  együtt  a  mondottak  valóságáról  meggyőzödvén,  Pelsőczi 
Imre  vajdát  az  apostolok  oszlása  utáni  másodnapon  Keresztes 
nevű  birtokán  felkereste,  s  minthogy  elégtételt  nem  adott,  6t 
Berzeviczei  Pohárnok  István  ellen,  a  Jakab  napja  körül  tartan- 
dott  nádori  birószék  elé  idézte.  —  A  káptalannak  ezen  eljárási- 


ÉLETE* 


53 


ról  fizóió  jelentéstít  tartalmazza  íi  jeleu  okirat,  mi-i^'  t-ii/uija  t^róf 
Teleky  József  aliításiit,  liogv  a  pesti  végzések  sikeresítés^t  magok 
a  kffüU'ti  kapitÚDjok,  kikiiek  eg}ike  épen  Pelsőczi  Imro  volt, 
aksidálvoztuk. 

A  következő  okiratban  Iinre,  az  István  fia  Borsodi  alispúu 
s   ezen  megye   szolgabiráí  jelentik   V*  László   királynak,  hogy 
Palóczi  László  országbirónak  HortUou  1455,  6vi  meg  nem  hatá* 
rozliató  napon  kelt  rendelete  nyomán  eljártak  Berzeviczei  Pohár- 
nok István  ügyében  Sttípbauus  Itbre  de  Fiücze  ellen,  ki  Macznu 
Zacháx,  More  András  és  Zanibani  Jakab,  Tamás  és  Ambrus  nevH 
I  egyénekkel  és  Zanibani  jobbágyaival  Szent- BVrencz  iiitvalló  napja 
Uörül   fegyveresen   tört   Nyárád   helységre,  s   annak   közelében 
[panar/ló  ottani  jobbágyait:   ííagyvölgyi  Albertet,  Barnabást  és 
[Tamást  letartóztatták,  bántalmazták  és  sebekkel  terhelten  ma- 
Igukkal  hnrczolták  panaszló  nagy  sérelmére,  Borsodmegye  kül- 
dötte Tátrai  Kelemen   ált^al  győződvén  meg  ez  ügyállás  valósá- 
g&rólf  ezt  a  jelen  oklevélben  bizonyítja.  Dátum  in  Szent-Péter 
tferia  4uiüta  ante  festum  beati  Nioolai  confessoris  1455.  —  Ezeu 
[okii'atot  megelőzi : 

Az  egri  káptalannak  1450,  évi  Simon  Júdás  napján  kelt 
Byság-levele,  mely  szerint  Farkas  György  budai  polgártárs  s 
ktársai,  úgymint  Jncge  Margit,  Kövér  Miklós  nagyváradi  pol- 
_  rtárs  özvegye  Ilona  s  gyermekeik  Albert  és  Dorottya,  továbbá 
Szathmári  Tamás  diák  neje  Borbála,  s  más  részről  Berzeviczei 
Pohárnok  István  között  az  ez  utóbbi  ellen  bizonyos  adóssági  ösz- 
Bzeg  miatt  ííz  esztergomi  érseki  helyettesi  szék  előtt  indított  per- 
ijén némely  egyházi  személyek  közbenjárására  egyeaség  jött  létre, 
melynek  értelmében  Pohái^nok  Istváu  125  aranyat  fizetett  kiFar* 
kas  György  polgártárs  kezéhez,  miről  ez  öt  nyugtatja,  —  Az 
esztergomi  érseki  helyettesnek  polgári  ügyekben  való  biráskodá- 
Ira  nézve  egy  utóbb  követJcezeudő  okirat  kapcsán  bátor  leszek 
aehány  szóval  visszatérni. 

Következnek :  Hunyadi  János  kormányzónak  Szihalomban 
1452.  évi  Mindszent  napkor  kelt  rendelete,  melyben  meghagyja 
a  kamara-nyereség  borsodmegyei  beszedőinek,  hogy  Berzeviczei 
"'ohárnok  István  Nyáradi  bii'tokában  a  következő  évi  kamara 
nyereségből  60  arany  forintot  engedjenek  le,  ha  pedig  a  mondott 
Inrtokbeli  karaaranyereség  kevesebbet  tenne,  a  különbözetet  más 
birtokabeli  jiliandóságból  törleszszék* 

Hunyadi  János  beszterczei  grófnak,  Czobor  vagy  Szabad 

lihály  diósgyőri  várnagyhoz  intézett-  rendelete,  hogy  Berzeviczei 

i*ohárnok  Istvánnak  a  várterületen  lakó  polgárok,  vagy  v&i^népek 

elleni   ügybajaiban   gyors  igazságot  és  elégtételt  szolgáltasson. 

Dátum  Bude  in  festő  beati  A'alentini  1455. 


54  BERZEVICZEI  POHÁRNOK  T8T1?ÁlJ 


Már  az  ezon  oklevelekben  érintett  körülmények  arra  rontat- 
nak, hogy  Berzeviczei  Pohárnok  István  hatalma  s  tekiiítélye  ei 
idötájt  már  meg  Volt  ingatva  s  a  követkozö  évek  foljamábao  sze- 
rencse-csillíígát  mindinkább  hanyatlani  látjuk*  —  Az  ország  köí* 
ügyeiben,  nevezetesen  az  1450-esévek  elején  a  féke/faeíien  Giskrár 
val,  akkor  sárosi  főispánnal  folytatott  alkudozások  s  i&iuét  badá^ 
kozások  alkalmával  ugyan  gróf  Teleky  szerint  az  ország  kormáaT- 
zóJH,  Hunyadi  János  kiséretében  találjuk  öt  ügy  a  inezö-kövesdi 
békekötésnél,  valamint  a  Losodcz  melletti  Fzent  király  nevft  kas* 
tély  ostrománál ;  a/,  ország  méltóságai  között  ajsonban  oem  fogkl 
többé  helyet  s  az  oklevelekben  nem  többé  inagnificusnak^  bauem 
egregiusnak  czímeztetik.  —  Mátyás  királyunk  trónra! éptévd 
pedig  nyilvános  tevékenysége  egészen  háttérbe  szorál  8  ezentúl 
már  csak  magáncselekvényeinek  találjuk  emlékeit.  Fiait!  Andrást 
és  Kristófot,  bizonytalan  melyik  években,  elveszti  s  így  kit^r- 
jedt  birtokainak,  fényes  szerzeményének  finr5köse  nincsen-  Ennek 
folytán  javainak  egy  része  a  koronára  szállandó  s  Máty&s  király 
Cserép  várát  kegyenczének,  a  cseh  rablók  elleni  felső-magyaror- 
szági hadjáratban  diadalkoszorúzott  Ro/gonyi  Sebestyénnek  ado- 
mányozza. Szegeden  1458.  évi  september  1-én.  Habár  Berzeviczei 
Pohárnok  István  ezen  javak  birtokára  életfogytiglan  jogosítva  van, 
azokra  nézve  a  hatalmas  Rozgonyival  1460.  évi  október  elején 
kiegyez,  s  nekie  Cserép  várát  a  jelen  okirat  s/erint  oly  feltétellel 
adja  át,  hogy  abbrrn  kénye-kedve  szerint  időzhessen,  az  ahhoz  tar- 
tozó jószágnak,  valamint  Nógrád-megyei  Agárd  nevű  birtokának 
fél  hasznát  húzhassa.  Cserép  helységben  épített  házát  megtarthassa, 
Nyárád  és  Erk  nevű  birtokait  pedig  —  melyek,  mint  az  oklevél 
mondja  —  halála  után  szintén  Rozgonvira  szállandók  —  életfogy- 
tiglan kizárólagos  haszonnal  élvezhesse  s  azok  birtokában  semmi- 
féle háborgatást  vagy  tigyavatkozást  ne  szenvedjen ;  mely  felté- 
telek megtartására  s  Berzeviczei  Pohárnok  Istvánnak  a  mondott 
javakban  való  megöl talmazásáia  Rozgonyi  Sebestyén  magát 
keresztényi  hitére  kötelezte.  Mindennek  daczára  már  a  következő 
1461.  évben  Tengerfalvi  Barnabás,  a  Berzeviczei  Pohárnok  István 
két  veje  S  inyey  János  és  Hatvani  Mátyás,  úgyszintén  Hatvani 
Gáspár  nevében  Borsod  megyénél  panas/t  tett  az  iránt,  hogy 
Rozgonyi  Sebestyén  erdélyi  vajda,  Nyárád  jószágukat  elfoglalta, 
a  kilenczedet  s  más  jövedelmeit  elszállíttatta  s  a  panaszlókat  a 
birtokból  erőhatalommal  kirekesztette,  minélfogva  öt  a  mondott 
birtok  letartóztatásától  s  jövedelmei  élvezésétől  eltiltani  kérte. 

1460.  évi  Mindszentnap  táján  Berzeviczei  Pohárnok  IstváUi 
bitvesével  Annával  egyetértöleg,  a  Nyaradon  alapított  s  Szent- 
Annának  szentelt  egyháznál  mise-alapítványt  tett  saját  magok 
valamint  minden  élők  s  meghaltak  lelki   üdvéért  Ezen  nüséket 


éLRTF. 


55 


>feria  secunda  pro  defunctis,  cum  TigiluB  iribua  L<?L'tionibuy, 
feria  quinta  de  corpore  Christi^  Kabbatis  diebu8  de  beata  Virgine, 
perpetuo  cantando  duranclíis-^  alapítotla  Di6g*  Az  említ<-tt  egyház 
segedelmére  h  az  annak  ellAtusára  választandó  lelkész  jobb  fen- 
tartására  —  kizárván  a  mezö-pÜ8pöki  plébánia  rész  -  a 

nyárádi  malom  minden   szombiiti  jövedelmét  s  a  egy 

tizedét  rendelte  kiezolgáltfitai ;  fekvő  javaiból  pedig  kijelölte  a 
Cserép  hegyen  fekvő  szöllejét,  továbbá  Ötvenöt  lóból  álló  ménesét, 
úgy  szintén  eg}^  szántó  fogatot  nyolcz  ökörrel,  halála  után  pedig 
a  malom  környékén  fekvő  két  rétet^  s  eg^*,  a  paplakkal  szemben 
fekvő  házhelyet,  hogy  ott  a  begy  ülendő  eleség  elhelyeztessék,  s  a 
marha  hajlékot  üyerjen.  —  Azonkívül  két  papi  öltönyt  biborból, 
egy  mise  ruhát  kamukábóh  egy  kelyhet  ostyalemezzel;,  és  egy 
szántónyi  szántóföldet  adományozott.  —  Ez  alapítvány  kezelését 
Haját  gyóntat/jjára,  Barnabás  Csáti  plébánosra  s  a  nyárádi  szent- 
egyház gondtiokitira,  Bakos  Bálintra  és  Német  Mátéra  bízta, 
haláluk  esetére  pedig  választandó  utódaikra,  szívükre  kötvén 
különösen  a  választandó  lelkésznek,  hogy  a  meghatározott  ájta- 
tosságot  tisztességesen  és  buzgón  végezze  évenként  és  hetenként 
8  Tegyen  oldala  mellé  egy  higgadt  s  élemedettebb  segédet  *^ 
ügyes  egyházfit,  kiket  szolgálataikhoz  képest  részesítsen  a  kij- 
javadalmakból,  >hogy  így  együttesen  tisztüket  mindvégig  kitar- 
tással töltsék  be^  s  az  állhatatosság  koronáját  érdemeljék  ki 
Jézus  Krisztusban  Örökön-örökké  Ámen*.  Mindezeket  Bozgonyi 
Sebestyén  helybenhagyásával  rendelte,  s  végintézetileg  is  meg- 
erősíteni Ígérte,  minek  hiteléül  az  alapítványi  levél  a  Rozgonyi 
és  Berzevicjey  czímereket  tart-íilmazó  fiiggő-pecsétekkel  van  ellátva. 
Ezen  oklevélből  tehát  nyilván  kiderül,  hogy  Nyárád  hitközség 
azelőtt  a  mező-püspöki  parochiához  tartozott  s  csak  Berzeviczei 
Pohárnok  István  által  nyert  önálló  plébániát,  midőn  ez  ott  a 
Szent-Annának  ajánlott  egyházat  alapította. 

A  most  következő*  1462.  évi  december  26-án  kelt,  s  Palóczi 
Bzló  országbírónak  Nagy-S/^'  -  az  évi  Mihálynap  tíiján 
acsátott    rendelvényére    hiv;  ig   —  Mátyás    királyhoz 

intézett  jelent-ésében  előadja  a  szepesi  káptalan,  hogy  kiküldött 
kanonok  társa:  Eperjesi  István  és  Olsaviczai  Máté  királyi  ember 
által  tett  vizsgálat  folytán  meggyőződvén  azon  panasz  valósá- 
gáról, melyet  Berzeviczy  Szaniszló  emelt  Berzeviczf'i  Pohárnok 
István  és  Pohárnok  Debe  —  Ulászló  király  idt^ében  Jász  és 
Kun  Ispánok  —  ellen,  mivel  ezek  neki  azon  300  arany  forintot, 
melyeket  tiszti  fizetésének  kielégítésére  nevezett  Ulászló  király 
a  Jász  és  Kun  jövedelmekből  rendelt  kifizettetni,  66  forint  kivé^ 
telével  mindeddig  ki  nem  szolgáltatták  és  számtalan  s 
dacy/ira    kifizetni    vunakodnuk,    —   tűnnek  tblytán  B.    T' 


56  BERZEVICZEI  POHÁRKOK  ISTTÁH 


Istvánt  és  néhai  Detre  fiát  Lénárdot^  sárosmegyei  birtokukon  fel- 
keresvén, a  következő  Gyertyaszentelő  nap  táján  tartandó  or- 
szágbírói szék  elé  idézték,  hogy  ott  eljárásukról  számot  adjanak 
—  Ezen  körülmények  odamutatnak,  hogj^Okavicza  helység  akkor 
Sáros-megyéhez  tartozhatott ;  s  hogy  B,  Pohárnok  István  ez  idó- 
tájt  e  megyében  időzött  —  Itteni  javaival  azonban  úgy  látszik 
keveset  törődött,  a  családi  okiratokban  itteni  bírtok  viszonjairól 
csakis  a  következő  oklevelek  emlékezuek : 

Hunyadi  Mátyás  rendelete,  dátum  Bude  in  festő  ad  vincula 
beati  petri  apostoli  1458.,  melyben  megemlékezvén  Berzeviczy 
Szaniszló  és  István  hadi  érdemeikről,  berzevíczei  várkastélyukat, 
mely  az  elmúlt  háborgós  időkben  a  fekó-magyarhoni  széleket 
pusztító  csehek  és  rablók  által  elfoglaltatván,  utóbb  Eozgonyi 
Sebestyén  királyi  főlovászmester  által  a  király  rendeletére  ugyan- 
csak erőhatalommal  ostromoltatott  vissza^  tartozmányaival  együtt 
a  nevezetteknek  visszaszolgáltatja  ^  meghagyván  Bozgonyinak, 
hogy  őket  a  mondott  vár  békés  birtokában  hagyja  meg,  és  semmi- 
kép se  gátolja. 

Ugyanezen  királyunk,  egy  helyütt  s  napon,  t  i.  Szegeden 
1458.  évi  september  4-én  kelt  három  rendeletében:  nehogy  a 
cseh  rablóktól  visszafoglalt  berzeviczei  vár  ismét  ezek  kezébe 
jusson,  azt  Berzeviczy  Istvánnak  adja  át  szolgálatai  s  vére  ontása 
jutalmául  az  ahhoz  tartozó  javakkal  s  jövedelmekkel  együtt^  ide 
értve  a  rokonai,  úgymint  berzeviczei  Pohárnok  István,  Lénárd  a 
Detre  fia  Szaniszló,  Schvarz  János  és  a  Lomniczi  Jakab  fiai 
részére  eső  illetékeket  is  mindaddig,  mig  a  mondott  rablók  által 
támasztott  zavarok  végkép  kiegyenlíttetnek ;  —  a  következő  két 
rendelményben  pedig  kötelezi  a  most  nevezett  vérségbelieket, 
hogy  Berzeviczy  Istvánnak  azon  400  s  ismét  550  arany  forin* 
tokai  melyeket  ez  a  berzeviczei  várért  Rozgonyinak  fizetett,  8 
illetőleg  azóta  az  őrség  fentartására  költött,  neki  megtéritaék ; 
mindaddig  őket  a  vár  birtokába  bocsátani  nem  tartozván. 

A  szepesi  káptalannak  1462.  évi  február  22-én  kelt  ki- 
admánya szerint  Berzeviczei  Pohárnok  István  és  Lénárd,  a 
Berzeviczei  Detre  fia  a  káptalan  előtt  személyesen  megjelen- 
vén, Szepes-megyei  Hunsdorf,  Nagy-Lomnicz,  Felső-  és  Alaó- 
Erdewfalwa  Byrbrun,  Hundertmark,  Krumpach,  Zent-Erzsébet, 
Durstin  és  Felső-Zaps,  Dunajecz  menti  ősi  birtokrészeiket,  min- 
den tartozmányaikkal  Berzeviczy  Jánosnak,  a  dunajeczi  vár  örö- 
kösének és  Szinyei  Jánosnak  400  arany  forinton  elzálogosították, 
ezek  által  mindaddig  birandókat,  mig  a  zálogösszeget  az  elzálo- 
gositók  saját  pénzükből  egyszerre  visszafizetendik. 

Ezentúl  berzeviczei  Pohárnok  István  mint  élő  többé  nem 
fordul  elő  okmányainkban ;  a  most  következő  1465.  évi  okiratban 


fcjLETK. 


57 


már  quondamuak,  üébaínak  mondatik.  —  i>Symon  miudkét  jog 
tudora,  antivMri  érsek,  s   az  esztergomi  érseki   szék   helyettese^ 

uóliai   berzeviczei    Pohárnok   István    leányainak:    F       '     riek 


Szinyey  Jánosnénak  s  Apollóniának,  Hatvani  Mátyás 


lek 


panaszára,  hogy  a  leány  negyed  —  és  hajadoni  jogaik  kielégité- 
selü  nékiek  Berzeviczei  Lénárd  által  átadott  jószág  részeket  Berze- 
viczei  Szaniszló  önhatalmálag  lefoglalta  s  kiadni  vonakodik, 
ennek  egyházi  átok  terhe  alatt  leendő  megintetését  hagyja  meg 
az  dsBzes  egri  egyházmegyei  papságnak^  névszerint  pedig  a 
berzeviczei,  héthársi,  kis-sárosi  és  zsebfalvi  lelkészeknek,  megpa- 
rancsolván, hogy  ha  a  nevezett  Berzeviczy  SzanÍ!í^zló  a  nekie 
adandó  16  napi  határidő  alatt  a  javakat  ki  nem  bocsátja,  Öt  az 
esztergomi  érseki  szék  elé  idézzék.* 

Ezen  okirat  annyiból  különös  érdekű,  mivel  az  egyháziak 
világi  tigyekbeu  való  bíráskodásuknak  egy  újabb  példáját  nyújtja^ 
mely  ugyan  már  Zsigmond  alatt  az  1404  évi  országgyűlés  végzé- 
sei által  szigorúan  tiltatott,  azonban  ügy  látszik,  újra  lábra  kapott 
^Széchy   Dénes  esztergomi  érsek  alatt,  ki  a  várnai  csata  után  az 
^országos  tanács  tagja,  sőt  a  királji  helyettesek  egyike  lévén,  mint 
ilyen,  az  ország  polgári  Qgyeire  is  szükségképen   befolyással  bii*t, 
jaaelyet  aztán  helyettese  is  fentartani  s  illetőleg  az  érseki  szék  jog- 
köréhez csatolni  ügyekezett ;  én  legalább,  —  tekintve  azt,  bogy 
az  1447.   évi  pesti   országgyűlés    17*ik   czikkelye ,  úgy   szintén 
Hunyadi  kormányzónak  145  L  évi  május  1-i  rendeletei  az  egyházi 
személyek  bíráskodását  polgári  ügyekben  ismételve  s  ismételve 
eltiltották,  a   most  ismertetett   okirat  keletkezését  csak  is   így 
magyarázhatom. 

Végezetül  bátor  vagyok  megemlíteni  3  Jarab  okiratot, 
f  melyek  Berzeviczei^Pohárnok  István  mellékaevének  raegmagyará- 
aára  szolgálnak*  0  ugyanis  Berzeviczei  Tamás  fia  volt.  A  nyárádi 
adománylevél  világosan  mondja:  »8Íbi  Stephano  Pohárnok ^  tilio 
Thome  de  Berzeviczei.  Ezen  Tamás  a  jászai  Conventnek  1388* 
I  évben  kelt,  Feketekút  és  Lagno  helységekre  vonatkozó  beiktatási 
jelentése  szerint,  fia  volt  Miklósnak,  ez  pedig  Mihálynak^  mint  a 
szepesi  káptalannak  1356.  évben  kelt  kiadmánya  igazol,  mely 
szerint  Berzeviczei  János  és  Henrik  a  Lomuiczi  János  fiai,  a 
^  berzeviczei  várhoz  való  minden  jogukat  Miklósnak  a  várépitöje 
Mihály  fiának  engedik  át.  —  A  szepesi  káptalannak  egy  másik, 
1347,  évi  kiadmányában,  melyet  azonban  csak  1573.  évi  trans- 
sumptumban  birunk,  a  most  említett  Miklós,  a  Pohárnok  István 
íi^'igy'i*yjíi?  »Nicolaus  dictus  Pohárnok*  neveztetik,  bizonyára 
megkülönböztetéstíl  az  ugyanott  előforduló  másik  Miklóstól , 
a  Slarkolph  fiától,  s  tőle  szállhatMt  át  a  Poháraok  név  uno- 
káira, üetrére^  ki  azonban  csak  kivételesen  fordál  elő  e  néven,  s 


^d 


m 


58  BEEZEVICZEI  POUÁRKOK  íaTVAN  ÉLETE- 


IstTánra,  kinek  nevével  majd  mindenütt  öeszekapcsoltatott  a 
Pohárnok  név,  mivel  bizonyára  megkülöuböztésül  szolgált  kor- 
társa, másik  Berzeviczy  Istvántól,  ki  mint  láttuk,  a  berzeTÍcseí  várat 
váltotta  magához  Rozgonyitól.  —  Különben  Istváu  még  éltebeit 
elvesztvén  András  és  Kristóf  fiait^  Detre  fia  Lénárd  pedig  fiörö- 
kös  nélkül  halván  el,  ezen  ágnak  fiágon  magva  szakadt 

Berzeviczei  Pohárnok  István,  a  fentebbi  adatok  szerint,  mi 
1462.  és  1466.  évek  közötti  időszakban  tépett  ki  az  élők  eorából, 
mikor,  ezt  közelebbről  meg  nem  határo^ehatom ;  temetkezési  helyé- 
ről szintén  nincs  tudomásunk,  —  de  a  fentidézett  mise-alapítvány 
oda  utal,  hogy  azt  Nyaradon  gyanítsuk ;  Berzeviczén  legalább, 
hol  néhány  évvel  i^abb  rokona  és  kortársa  Berzevics^  Péternek, 
Zsigmond  alatt  tárnokmesternek,  szepesi  és  liptói  főispánnak  jól 
fenntartott  síremléke  ma  is  látható,  a  Pohárnok  Istváné  nem  tíilál- 
tátik.  —  S  ezzel  befejeztem  előadásomat,  bocsánatot  kérve,  ha 
tárgyamba  belemélyedve,  talán  kelleténél  tovább  vettem  becses 
figyelmüket  igénybe. 

Bebzbviczt  Epmunp. 


SOÓVÁR    TÖRTÉNETE. 

(Felolvastatott  a  M.  Tört  Társulat  sóvári  kirándtUiisa  alkalmával  1881* 

aiig.  2  7- (ín.) 


SoÓTár  földrajzi  48 — 49  fok  északi  szélesség,  39  fok  keleti 
hossz,  közt,  és  826'  magasságra,  a  tenger  színe  felett  fekszik ;  máx 
Árpád  bejövetelekor  említtetik,  mint  castrum  salis,  szolgálván  a 
magyaroknak,  Szepes  várával  együtt,  mint  támpont^  a  szomszéd 
népt^k  megtámadásai  ellen. 

A  XL  században  Deln^i   Kakas-család  birtokában  volt, 

1223.  évben   Csypkázi  Ármin    és    Bognmir  testvéreknek 

'ínyoztatott,  kiknek  elhaltuk  után,  IV.  Béla  király  első  fiá- 
nalc  Istvánnak  jutott,  ki  azt  126V»  évben  Echy  grófnak  ajándé- 
kozta. 

1286.  évben  Kim  László  király,  gróf  Mitzbánnak  adoma- 
nyozta,  ki  nevét  Soóváry  Soósra  változtatta,  s  a  jelenleg  még  élÖ 
Soós-család  alapítója  volt,  ki  is  1288.  évben  Enyiczke  falu  egyrészét 
Girus  Péter  és  Tamás  rokonainak,  1299.  évben  Sinka  öcscsének 
pedig  Harsághot,  100  márka  aranyat  és  hetenként  i|g  köböl  sőt, 
—  az  itteni  termelt  sóból  ajándékozott,  mert  akkoriban  itt  már 
flSttsó  termeltetett 

1291.  évben  felépíté  Soós,  Kún  László  király  engedelmével, 
a  jelenleg  romjaiban  levő  soóvári  új  várat. 

1423,  évben  Zsigmond  király  Eperjes  város  birájának  köte- 
lességévé tette,  az  itteni  talajt  kősóra  kikutatni ;  —  mi  is  1428-ik 
évben  Sebes  határaiban  eredménjielentil  keresztül  is  vitetett 

1474.  évben  L  Mátyás  király,  a  Soós-családnak  az  L  Károly 
királytól  nyert  soóvári  uradalomi  és  sófözési  jogát  újból  megerösíté. 

1537.  évben  Soóvár,  Kapi  m  Sáros  várak,  melyek  IZápolya 
János  híveinek  gyülhelyei  voltak,  Fels  tábornok  által  Ferdinánd 
király  javára  lefoglaltattak,  n  ^í/i.vírf  uradalom  eófózöjével  eg}'ütt, 
Eperjes  városának  adatott  zálogul.  A  soóvári  vár  pedig  1675. 
évben,  mint  Zápolya  híveinek  gyülpontja,  Ferdinánd  király  pa- 
rancsából, Wernher  György  sárosi  kapitány  által  leromboltatott 


60  soőviit 

1571.  évben  Salm  gróf,  a  szepesi  kincstán  javak  igazgatéja, 
Volf  Stix  német  katona  jelentése  alapján,  megengedte,  hogy  itt  a 
hol  jelenleg  állunk,  ezen  akna,  a  sós  test  feltalálása  czéljából  lemű- 
veltessék, melynek  eredménye  az  lett,  hogy  a  70-ik  ölben, 
1752.  évben  a  só  test  eléretett,  mely  időtől  kezdve  szünet  nélküli 
harcz  folytattatott  a  kincstár  és  a  Soós-család  között,  addig,  míg 
1853.  évben  a  soóvári  Soós-család,  a  kincstár  által  kielégíttetvén, 
Soóvár  uradalmát,  a  sós  kúttal  együtt,  a  kincstár  birtokába  áten- 
gedte. 

1572.  egész  1672.  évi  időközben  Bocskay,  s  Bethlen  hadai 
által  több  Ízben  meglátogattatván,  a  sótermelési  munka  sokszor 
szünetelt. 

1672.  évben  gróf  Woltra  Ottó,  Teufilius  Ferdinánd,  Felső- 
Magyarország  administrátora,  Soóvárt  a  felső-magyarországi  ad- 
ministrátióhoz  csatolta. 

1674.  évben  az  itteni,  most  is  fennálló  bánya  táxsaság, 
melynek  jelenlegi  vagyona  20000  frt,  szerveztetett,  és  ezen  akna 
újból  kigárdoltatott. 

1764.  évtől  a  Tökölyi  zavargások  ideje  alatt,  az  üzem  szü- 
netelt. 

1690-ben  a  Mária  akna,  a  só  üzemnek  czélszerű  berendezése 
végett  leműveltetett,  a  40-ik  ölben  azonban  sósvizre  találván,  an- 
nak további  leművelése  beszüntettetett.  A  kevésbé  telített  sós 
víz,  a  bányából  nyert  tisztátalan  só  által  telítve,  sófözési  czélokra 
használtatott. 

1691.  évben  a  berendezett  sófőzéshez  szükséges  tűzifíLnak 
leszállítása  végett,  Delnán  egy  fagereb  állítatott  fel. 

1718.  és  1722.  évben  épült  a  sóbánya  temploma,  melynek 
patrónusa  a  bánya  társulat  lett. 

1735 — 1749.  évek  között  a  sóbánya,  a  bécsi  bankó  bank- 
nak és  a  HoUender-családnak  lett  zálogba  adva,  mely  utóbbitól 
Nefifcem  Jakab  bírta  bérben. 

1749.  évben  Mária  Terézia  által  kiváltatván,  az  egész  ura- 
dalom megint  kincstári  kezelés  alá  került 

1752.  évben  minden  elő  jel  nélkül  február  22-én  éjjel  sóval 
tökéletesen  telített  víz  hatolt  be  ezen  bányába,  mely  időtől  fogva 
itt  kizárólag  főttsó  termeltetik. 

1759-ik  évben  Pillér  igazgató,  gróf  Grasalkovics  és  Péchi 
administrator  közbenjöttével  az  itteni  sófőzde  részére  Zanguiszkó 
berezeg,  Keczer,  Zatureczky,  Dubovai,  és  gróf  Haller  családok 
birtokaiban  lévő  aranybányai,  erdőcskei,  ábrányi,  zsegnyei  erdő 
terűletek  megvétettek ;  ezekkel  a  sófőzdéhez  tartozó  erdők  területe, 
1877.  évben  Milicz  erdőmémök  felmérése  szerint,  10.485  hold  volt 


TftRTÍNETK. 


61 


• 


1798.  <.  vrn  TI  a  i>ooviir  uradalmát^  bányászatát,  és  erdészetét 
kezelő  hivatal  föbáuya  hivataUíí  lett* 

1803.  évben  Aranybányán  a  safözéshez  szükséges  tüzelő 
fának  leusztatítsa  végett,  vizigát  építtíjtett. 

1815.  évben  épületek  al2ü0<»  bectoliter  sósvizet  kirtaUnazú 
fuetlenczék. 

1819.  évben  engedélyeztetett  a  még  jelenleg  fennníilló,  é» 
1821.  évben  bevégzett,  18,000  méter  hosszú  uszócsatorna,  és  fani- 
kodó  hely,  mely  az  itteni  üzemhez  okvetlen  szükséges  tíizi  iának  ide 
szállítására  és  felrakodására  használtatik,  nem  knl(»nhen  megem- 
lítendő, hogy  ugyanezen  évben  a  ferenczfözde  8  tiszti  lakkal  együtt 
u  iíiz  martaléka  lett,  mi  1839-ik  é^ben  ismétlődött 

1855.  évhen  a  Nándor  füzde  és  1868— 18Ü9-iki  években  a 
Ferencz  fözde  lett  akként  mint  most  fennáll  berendezve, 

1 869.  évben  pedig  az  itteni  föhivatal  igazgatósággá  tétetett. 

1871 ,  évben  pedig  nevezett  igazatóság  ágazatonként  felosz- 
tíilfitt.  és  az  addig  volt  egyöntetű  kezelést  megsziiutette. 

1880.  évben  O  Felsége  kegyelméből  a  volt  sótermelo  és  el- 
adó hivatal  Dubnik  opálbánya  kezelését  elnyervén,  ismét  föbánya 
bivatallá  lett.  melyhez  tartozik  l-ször  a  150  méter  mély  Lipót  akna, 
melynek  évi  járuléka  200.000  hectoliter  26.7'^o  telitett  sósviz, 
—  2*szor  a  8  sósviz  tartó  12,040  hectl.  köbtartammal.  —  3-szor: 
a  Nándor  és  Ferencz  fÖzde,  3  fözde  katlanja,  négy  elö  melegítője, 
8  szárítója  és  három  polczrost  tfizeli^jéveh  —  4-&zer  8  sópajtíi,  — 
5-szor  9  tisztviselő,  8  altiszt,  95  munkás. 

Termeltetik  évente  60.000— 65.000  m.  mázsa  föttsó  k  95  kr 
termelési  költség  mellett  BOO.UOO_640/JOO  ezer  frt  értékben.  — 
Végleg  pedi|í  van  szerencsém  megemlíteni,  hogy  a  magas  kormány 
mély  belátásából  kifolyó  rendelete  szerint,  Soóvárés  vidéke  jelen- 
leg Gezell  bányatanácsos  által  földtanilag  felvétetik,  mely  felvé- 
telek azon  reménynyel  kecsegtetnek,  hogy  itt  kősó  telep  létezik, 
és  hogy  annak  feltárása  ntán,  az  itteni  vidék  sóbányászatot  nyer- 
vén, felvirágzásnak  néz  elébe. 

KOSZTKA  VlLMO«. 


E  G  Y  EPERJESI  KERESKEDŐ 

A  XVII-IK  ÉVSZÁZBAN. 

(Felolvastatott  a  magyar  Tört.  Társulat  zárgyOl^iáa  Epeij&sea   lB6h 

aug.  28-án.) 


Történetünk  igen  egyszerű.  Hőse  nem  a  kardot  forgatja, 
fegyvere  a  rőf.  Elete  nem  véráztatott  csatasíkon  folyt  le,  apodÜ 
mellett,  árúcsomagok  közepette  szerepelt.  Nem  a  zöld  asztal  mel- 
lett tartott  dörgő  szónoklatot  a  megsértett  alkotmány  védelmére, 
ódon,  német  faragású  asztalon  vezette  számadását  csupán.  Egy 
német  kereskedő  életéről  szól  vázlatunk,  kinek  egyetlen  érdeme, 
hogy  csöndes,  kitartó  szorgalmával  a  munka  hősévé  avatódott  oly 
korban,  mikor  a  Felvidék  dúló  párttusát,  jogot  és  vallást  tipró 
idegen   hadak  dúlásinak,  a  sötét  bosszú  müvének  volt  szinhelye. 

Ha  van  a  történelemnek,  az  emberi  munka  eredményeinek 
összetes  fejlődését  értve  alatta,  csak  egyetlen  ága  is,  melynek  volta- 
kép nincs  is  külső  története :  a  kereskedelmi  történet  az.  Ujabban 
méltányolják,  s  mindenha  méltányolák  a  kereskedelmi  összekötte- 
tések fontosságát  az  emberi  művelődés  fejlődésére  nézve,  foglal- 
koztak az  egyes  útvonalak  irányainak  kereskedelmi  értékével,  de 
igen  kevés  munka  jelent  meg  a  kereskedelmi  s  az  iparos  élet 
külső  s  belső  individuális  történetéről.  Az  olasz  bankár  életnek 
akadt  Peruzzi-ja,  számos  munka  van  a  levantei  s  a  német  városok 
kereskedelméről,  de  voltakép  hogyan  viselkedett,  mikép  vezette 
üzletét  a  múlt  évszázak  kereskedője,  arról  igen  keveset  szólnak. 
S  ez  természetes  is,  kivált  nálunk.  Az  ingó  vagyon  bi/tonsága 
távolról  sem  állott  arányban  a  nemesi  kézen  lévő  körülbástyázott 
ingatlanéval,  három  politikai  úr  parancsolt  a  hazában,  s  azonfelül 
minden  nagyobb  birtok  egy-egy  kis  védvámos  terület  S  agy^n 
micsoda  becsülete  volt  egy  kereskedőnek  ?  Egyes  nemesebb  ipar- 
ágat gyakorolt  ugyan  maga  a  magyarság  is,  s  mint  Eperjes  városa 
szorgalmas  monographusa  kimutatta,  még  itt  e  nyelvére  nézve  ide- 
gen iparú  városban  is  a  szabók,  szíjgyártók  s  gombkötők  czéhe 
egykoron  magyar  volt  ^),  de  az  áruknak  s  kézmüvekuek  nagyban 

^)  Adalékok  Eperjes  sz.  k.  város  egykori  kézműipar  és  kereske* 
delmi  történetéhez.  Lusztókay  Lászlótól.  (Gymu.  ért.  1Ö80.) 


Tt  EPKRTESt 


A  XVIMK  éVSZAxnAK. 


63 


ntícainyben  eláriisn;H;ival  általábriD  moodhatnimag^itr  uem  fog- 
lalkozott és  sajnos  most  sem  igen  foglalkozik.  A  felföldi  keraske* 
delem  túloyomó  részben  mindenkor  német  kereskedöséget  uralt^ 
mely  a  czéhrendszer  szűk  keretében  kötelességét  becsülettel  telje- 
Bité,  de  az  ipar  s  kereskedelmi  szabadság  korában  a^  átmeneti 
nehézségekkel  még  most  is  küzködik. 

Eperjes  városában  a  kereskedők  s  a  kiskereskedők  (Krámer) 
1570-ben  egy  közös  czéhet  alkottak,  s  egyesülve  maradtak  1719-ig, 
Kivállságaikal  ugyancsak  1570-ben  Rudolf  királytól  nyerték. 
1570-ben  24  bejegyzett  kereskedő  volt  Eperjesen,  ezek  között 
Kádasa  Márton  és  Lukács,  Csáuyi  Ambrus,  Kelemen  Márton  és 
özv,  Szécsi  Orsolya  magyarok.  Szabályzatukból  Lasztókay  úr 
kimerítő  jegyzeteiből  a  következőket  igiatjuk  ide : 

*Mi  alál  Írottak  Söldner  János  ez  időben  város  bíró, 
Ozebner  István,  Ayll  Orbán,  Groff  Kristóf,  Friedrich  LÖrincz, 
Frölich  Menyhért,  Scholcz  Antal  és  Gylg  tanácsosok  jelen  leve- 
lű okk  el  adjuk  tudtára  mindenkinek,  liogy  mivel  tapasztalásból 
tudjuk,  miszerint  semmiféle  tárnulat  sem  állhat  fel  bizonyos  helyes 
szabályok  nélkül,  s  főként  mivel  a  mi  kereskedőink  között  nagy 
rendetlenséget  tapasztalunk,  mely  állapot  úgy  a  kereskedők 
kárára,  mint  a  város  lakosainak  hátrányára  szolgál,  azért  ennek 
megszüntetése  czéljából  úgy  a  kereskedők,  mint  a  város  lakosai- 
nak javára  a  tanács  és  képviselőtesttilet  határozatából  a  következő 
szabályokat  állapítottuk  meg : 

Mivel  kikí  előtt  ismeretes  azon  körillmény,  hogy  városunk- 
ban a  német  nemzetiségnek  alig  van  oltalma,  azért  elhatároztuk, 
hogy  ezentúl  csak  német  nemzetiségíl  egyén  lehet  vái'osokban 
kereskedő,  s  ez  is  csak  azon  esetben,  ha  nős  és  családatya ;  ha  a 
vái'osi  tanácstól  nyert  engedélyt  a  kereskedésre,  s  előbb  a  városi 
polgárjogot  megnyerte.  Ha  az  illetőnek  itt  még  saját  háza  nem 
volna,  egy  év  és  nap  alatt  köteles  házat  venni,  máskiüönben  bir- 
sággal büntettetik.  E  város  falain  kivül  lakóknak  nem  szabad 
sem  nyíltan  sem  titokban  üzérkedni,  avagy  a  harminczad  kike- 
rülése végett  dugárukat  csempészni,  ne  hogy  e  miatt  városunk 
kiváltságai  kárt  szenvedjenek  A  mely  egyén  a  város  tanácsától 
jogot  nyert  itt  üzletet  nyitni,  az  haladéktalanul  jelentkezzék  az 
évenként  választott  négy  tagú  czéhtauács  előtt,  fizessen  az  egye- 
sület ládájába  10  forintot  í^  megnyithatja  üzletét,  de  tartozik  illö 
tisztelettel  és  engedelmességgel  viseltetni  az  idősbek  irányában. 
Legyen  istenfélő  és  vallásos,  járjon  szorgalmatosan  az  istentisz- 
teletre, üzletét  az  egyházi  beszéd  s  szertartások  ideje  alatt  tartsa 
zárva,  az  ily  napokat  ünnepelje  meg,  vegyen  részt  ugy  az  egy- 
házi beszédek  mint  az  előforduló  temetéseken ;  a  ki  ezeket  elmu- 
lasztaná, mindannyiszor  6  dénárt  fizet  az  egyesület  ládájába.   Az 


64  EGY  EPERJESI  KEHE3EEDŐ 


évenként  választott  négy  czéhidfisb  köteles  éreiikéDt  legalább 
négyszer  összehívni  a  kereskedelmi  testületösszes  tagjai tj  mely  alka- 
lommal  mindenikök  két  darab  pénzt  fízet  az  egyesület  péoztáribfi^ 
a  ki  ezt  elmulasztaná,  esetröl-esetre  két  font  viaszt  tartozik  u 
egyesületnek  adni.  E  pénztár  állásáról  pontos  számadás  vezetemSiS 
s  ez  évente  átvizsgálandó. 

Az  idösbek  olvastassák  fel  gynki abban  a  teatíilet  tagjai  előtt 
ezen  szabályokat,  vizsgálják  meg  gyakrabban  a  használt  mérté- 
keket, s  mérsékeljék  az  árakat  Ha  valamely  kereskedő  ezen  szabá- 
lyokhoz nem  alkalmazkodnék,  csempészett  árukkal  üzérkednék 
avagy  hamis  mértéket  használna,  az  ilyen  két  ínben  intessék  és  bün- 
tettessék meg  aránylagosan,  harmad  ízben  azonban  tiltassak  el 
üzletétől  s  árui  koboztassanak  el,  Í0ümara4ván  az  illetőnek  joga 
ügyét  a  város  tanácsa  elé  felebbezni. 

Ha  valaki  neje  által  jutott  valamely  üzlet  birtokába,  ezen 
esetben  is  köteles  eleget  tennie  a  czéh  kivánalmainak.  A  kereskedő 
neje  férje  halála  után  folytathatja  üzletét,  s  ha  oly  egyénhez 
megyén  férjhez,  a  ki  a  német  nyelvet  beszéli,  a  szab^yszerfi 
díjaknak  felét  fizeti,  de  ha  oly  egyénhez  menne  férjhez,  a  ki  a 
német  nyelvet  nem  bírja,  elveszti  kereskedhetési  jogát  Senkinek 
sem  szabad  magán  házakban  nyitni  üzletet,  s  egyáltalában  e 
városban  csakis  olyanok  kereskedhetnek,  a  kik  ezen  egyestüetnek 
bejegyzett  tagjai.  Idegeneknek  avagy  házalóknak  csakis  s  Idzá- 
rólag  az  évi  nagy  vásárok  alkalmával  engedtetik  meg  e  városban 
üzérkedni,  s  ekkor  is  a  helybeli  idősb  kereskedők  közül  kett^ 
esetről-esetrc  vizsgálják  meg  a  sátrak  alatt  kirakott  árukat  s 
mértékeket  a  vásárbiró  közbejöttével.  Helybeli  kereskedő  árűczik- 
keivel  a  vidékre  templomi  ünnepélyek  alkalmából  két  mértföldnél 
távolabb  nem  mehet,  nehogy  ebből  e  város  érdeke  hátrányt  szen- 
vedjen. A  ki  ez  ellen  cselekednék,  az  büntettessék  meg  a  tanács 
által.  Vásárok  alkalmával  ezen  czéhegyesület  köteles  ifjabb  tag- 
jai közül  fegyveres  őrséget  állítani  a  város  kapuihoz.  Végre  köte- 
leztetnek a  helybeli  kereskedők  a  városbiró  választása  alkal- 
mából a  megválasztottnak  tisztelet  ajándékul  illatszereket  ado- 
mányozni s  ezt  a  többi  czéhegyesületek  ajándékaival  egy  időben 
fölajánlani.^ 

Ennek  a  kereskedői  testületnek  volt  egyik  tagja  Zimmermann 
Zsigmond  1670.  táján.  Zimmermann  úr  kortársainál  sem  jobb, 
sem  rosszabb  nem  vala.  Emlékezetét  egy,  halála  után  a  szepesi  Yolt 
kir.  kamarai  levéltárába  került  barna  bőrbe  kötött  43  cm.  magas 
30  cm.  széles  számlakönyve  őrizte  meg.  A  szepesi  kamara  az 
országos  pozsonyi  kamarával  egyesíttetvén,  a  számadási  kön3rT 
jelenleg  országos  levéltárban  őriztetik. 


A  XVIMR  ^:VBZAZttAK. 


o:> 


A  könyv  Zímineriiiaim  kereskedő  levt'kenyBégéiifík  \(i  évét 
üleli  fel,  s  454  uagj*  ívnyi  lapra  teije*!.  A  könp-czííiie  i>.IourDíiU. 
vag}*iíi  kereskéclö*iia[ilu,  ujelybo  riajionként  >t  bevélfl^ket  éa  kiadíl- 
sokat  írták  l»e.  A  napló  el^iő  lapján  kuvt-tkexö  ékesen  írott  német 
felínia  olvasható: 

»  T » I   Miihmu n  G  o  tteí* 

daesz  Vattersjü  Solmessi  vuutlf 

Httilligeii  GaísietcB.   iVmea, 

A II gc  fíi 0  ^cii .   A .    1 1>  7  0  : 

A   íÜj   }*riiim   Mftij,   Vtiíicrc  Scli 

ulikii   ein  Ztifichrcilícn    hmütí  dom 

í'ünrt'tr'ji  Biich  rk'r  Epperic^cmcbeii 

llandlnng   so  A.    1G26   n  dij  vUhno 

Aaguetíj   ungefangen  wordcii*. 

A  könyvnek  számviteli  beosztíUa  teljesen  az  egyszeríi 
köüyvviteJ  elvén  nyugszik*  Tudvalevő  dolog,  hogy  az  úgyneve- 
s^ett  kettus  könyvvitel  legelső  nlkalmaxását  Paciolo  Lukács  Bzer- 
zetesnek  tulajdoniíják  (1504),  ki  egy  nagyobb  és  számos  üzleti 
összeköttetéssel  bíró  uradalomnak  számadója  lévén,  minden  üzleti 
ágat  rendszeresen  és  egyúttíil  elleuönzliető  módon  tüntetett  ki. 

Az  XIV,  és  XV.  évszáz  kereskedui  követeléseikről  s  tarto- 
zásaikTÓl  egviízerü  naplót  vezettek,  s  ebből  azután  külön  állíták 
Ö8sze  esetleg  nyereségőket  vagy  veszteségöket  Később  e  feljegy- 
zésöket  rendszeresítették  s  egy  főkönyvben  a  velők  összekötte- 
tésben álló  üzérek  nevei  szerént  csoportosíták*  Így  támadt  a 
főkönyv,  s  a  napi  bevételekrea  Journal,  napló*  Az  egj  szerű  könyv- 
viUdnél.  mely  kisebb  s  egynemű  üzleteknél  máig  is  divatban  van, 
a  tétíílek  csak  egyszer  ii-atnak  be  a  főkőnyTbe,  míg  a  kettősnél 
kétszer,  hogy  a  nyereség,  illetőleg  veszteség  mérve,  ellenőrizhető 
njódon  rögtön  fel  legyen  tüntetve.  Az  eperjesi  kereskedők,  kiknek 
úgy  a  Felföld  számos  vidékével*  mint  Lengyelországgal  élénk 
összekőttetésök  vala,  ügyleteik  rend  ben  tartására  a  kettős  könyv- 
vitelt alkalmaztálc.  Az  általunk  használt  naplónak  —  mint  a  német 
bevezető  sorok  is  bizonyítják  —  >bei  der  Eperiesser  Handlung* 
főkönjMre  volt,  mely  a  czéhnél  őriztetett.  Ez  a  számlakönyv  az 
ötödik  főkönyvnek  felel  meg,  A  Zimmermanu-féle  üzlet  kez- 
dődött l<i26-bau  s  a  mi  adataink  immár  fennállása  44-ik  évének 
kezdetét  bizonyítják,  A  számlakönyv  technikai  beosztására  nézve 
^^í?j**'CT'^zztikj  hogj'  minden  vevÖ  félnek  külön  lapja  van  és  pedig 
egyik  oldalon  a  gebén  tartozik  s  liaben  követel  rovatok  szorént 
osztályozva.  Első  alrovata  a  kelet,  második  a  név,  harmadik  az 
összeg  mennyiségét  feltüntető  rovat  Ilyen  fonnán: 

Sxiizndr.k,   ís>L  xm  fíizor,  5 


^^^^fe 


M' 


Soll  Gcb€u. 


BCiY  EPKHJEBI  KEHESEBBE 


Soll   Habeu. 


K^lct 


Fél   neve      ^'^^^'^^iSommAist 


Kelet'      Fél    neve      J^^*^'!  Sf.in«iii±*i 


&[)r.SJ     t&iit  u  43Í)  d. 


&Öf.70 
4f.3ft 


iitr.O^d. 


IfíTÜ.     llüUimdUeb  Tuch 
prltuA 


Jnn. 


Zahli 


37T0 


1£ 


fíSSt  Öft 


A  pénzszámitás  kizárólag  a  100  denáros  forint  szerént  tör- 
ténik, mely  a  XVI.  század  dereka  óta  a  magyar  forintot  teljesen 
kiszoritá  a  kereskedő  forgalomból,  bár  a  köznép  azzal  számolt 
Számos  visszaélésre  és  panaszra  szolgáltatott  alkalmat  e  körül- 
mény. Néha  tallérokat  s  erdélyi  aranyakat  is  elfogadának,  így 
Zimmermann  is,  de  a  beváltásnál  váltási  járadékot  nem  számított 

Az  üzlet,  melyről  szólunk,  három  szempontból  érdemel 
figyelmet :  először  föltárja  előttünk  egy  előkelő  felvidéki  kereske- 
dőnek érték  forgalmát,  másodszor  megmutatja,  hogy  honnan  sze- 
rezte be  a  vevői  által  keresett  portékát  s  harmadszor  a  vevő 
közönség  megismerése  által  élénkbe  tünteti  a  felvidék  forgalmát^ 
cultur  és  kerekedeimi  szükségleteit 

Zimmermann  Zsigmond  a  szó  szoros  értelmében  nagyke- 
reskedő. Apróbb  mennyiségben  is  ad  ugyan  árút,  de  ez  a  detail 
és  en  gros  kereskedelemre  nézve  akkor  még  szoros  határokat 
nem  ismerő  korban  is  oly  csekély,  hogy  számba  sem  jöhet 

A  számlakönyv,  mint  említők,  tizenhét  év  eredményeit 
illustrálja.  Pénzügyileg  véve  Zimmermann  nem  fényes  ered- 
ménynyel dolgozott.  Számlakönyve  pontosan  van  ugyan  vezetve, 
de  az'összegezés  sok  helyütt  nagyon  hiányos,  több  helyen  kitetszik, 
hogy  önnönmagát  csalta  meg.  1683-ig  az  üzletforgalom  meglehe- 
tős, bár  nem  állandó  arányokat  mutat  s  ])ár  a  követelési  rovat  a 
tartozási  rovattal  szemben  mindig  deficitet  mutat,  úgy  látszik 
meglehetős  tartalék-tőkével  fedezte  hiánylatait  A  tizenhét  év 
forgalma  átlag  14337  frtot  mutat  fel  a  tartozási  rovatban,  míg  a 
követelés  átlaga  12778  frtot  mutat  fel.  Az  átlagos  deficit  tehát 
évenként:  1559  frt,  mely  1686-ban  tényleg  26-146  frt  77  dénárra 
ment  fel.  Történetünk  hőse  tehát  tizenhét  évi  munkálkodás  után 
határozott  passivával  zárta  le  könyvét  Csődöt  azonban  nem  mon- 
dott, ebben  meggátolta  szerencséjére  a  halál.  1687-ben  örökösei 
a  szepesi  kir.  kamarához  fordultak,  hogy  az  leltároztassa  a  hagya- 
tékot s  a  hitelezőket  elégítse  ki.  Lucsánszky  Boldizsár  volt  az 
árvák  ügy véde,  ki  a  kamarához  benyújtotta  az  összes  irományokat, 
melyeknek  egyik  darabja  a  tárgyaltuk  könyv  is.  Kielégítették- 


A  XVII-IK  ÉVSZAZBAN. 


67 


az  árvákat,  vagy  uem,  azt  az  acták  pora  nem  őrizte  meg.  A  XVI 1. 
századbeli  hagyatéki  eljárás  eredményeiben  aligha  különbözött  a 
maitól,  sok  réven,  sok  vámot  szedtek. 

I)e  íme  álljon  itt  az  általunk  összeállított  vagyonmérleg : 

Zimmermann  Zsigmond  Tag; onmérlege  1670— 1686-lg. 

Év.  Tartozik.  Követel. 


1670 

52861  f.  14 

d. 

d. 
d. 

50672 

11101 

14877 

25140 

5163 

2892 

9247 

8875 

15139 

2815 

15427 

13412 

19132 

13167 

8217 

436 

1526 

f.  55  d. 

1671 

11615  »  11 

»  70  » 

1672 

.  .  .  .  .    15323  »  84 

»  03  » 

1673 

26161  >  79 

»  83  » 

1674 

5179  »  73 

»  35  » 

1675 

2892  >  13 

>  13  » 

1676 

9247  »  82 

»  04  » 

1677 

8858  »  17 

»  38  » 

1678 

15460  >  98 

»  27  » 

1679 

4312  >  65 

>  0'^  :> 

1680 

15585  >  14 

*  07  » 

1681 

15553  »  10 

»  47  > 

1682 

18875  »  88 

>  09  » 

1683 

26854  >  30 

»  06  » 

1684 

9661  >  08 

»  89  > 

1685 

3298  >  07 

»  64  > 

1686 

2930  >  20 

»  83  » 

1670—1686. 

Összeg  243691  f.  13 
217244  f.  36 

217244  f.  36  d. 

Hiány:        26446  f.  77  d. 


E  kimutatás  s  egyáltalában  a  hiányos  fölszerelésü  számla- 
könyv arról  tesz  tanúbizonyságot,  hogy  a  nagy  űzletforgalommal 
bíró  Zimmeimann  a  hitel  megadásában  igen  bőkezű,  a  követelések 
behajtásában  pedig  rendkívül  engedékeny  vala,  két  oly  tulaj- 
donság, mely  határozott  humánus  gondolkodásra,  de  igen  rossz 
speculativ  szellemre  vall.  Ebből  könnyen  megmagyarázható  a 
passiva  is. 

Zimmermann  kelme-árukkal  kereskedett :  Selyemárúk,  csip- 
kék, bársony,  atlacz,  damaszt,  kanavász,  angol,  hollandi,  kék, 
vörös,  zöld,  lilaszín  posztó,  landis-posztó,  erdélyi  és  német  vászon, 
német  (Szászországból  hozott)  csipke,  rövidáruk,  mint  czérna, 
szalagok,  aranypaszomántok,  női  és  férfi  ruhához  yaló  külső  fel- 
díszítések, mindenféle  színű  szövetek,  azonkivűl  lószerszámhoz 
való  finoman  kicserzett  bőráruk,  kardtokok,  török-csiszár  munkák, 

5* 


68  EGY  EPERJESI  KERESKEDŐ  A  XVII-IK  ÉV8ZÁZBAK. 

szőnyegek,  egész  öltözetek,  továbbá  vászon  ke]  nn'k  nagjban,  mA 
azok  a  czikkek,  melyek  a  testes  kötetben  előfordulnak. 

Ez  árúk  nagy  része  külföldről  került,  de  mondhatni,  hogy 
tetemesen  a  nagyobb  rész  itthon  állíttatott  elő  s  a  hazai  forgalom 
előnyét  neveli,  hogy  számos  itthoni  czikket  ugyancsak  a  külföldi 
piacz  fogyaszt  Idegen  kelmék  Lipcséből,  Krakóból,  Bécsből, 
Danczkaból,  Hamburgból,  Amsterdamból,  Lüttichből,  sőt  directe 
Angliából  hozatnak,  az  itthoniak  legjava  része,  kivált  a  posztó- 
neműek,  Brassóból  kerülnek  ki.  A  bőrneműek,  paszomántok  részint 
az  alföldi  megyékből,  részint  Kassáról,  Lőcséről,  Eperjesről, 
•  Bártfáról,  szállíttatnak.  A  vászon  kelmékben  a  Szepességé  a 
főszerep.  Viszont  a  mi  finom  posztóneműekben  a  külföldről  kerül 
be  itt  eladásra,  azt  az  itt  helyütt  készített  paszománt,  gomb- 
kötő árúk  8  a  vászon  és  bőr  kivitel  majdnem  teljesen  ellensú- 
lyozza. A  kereskedő  előnyére  szolgált  a  lengyel  határ  mentében 
felállított  harminczadoknak  nem  túlságos  díjszabása  is.  A  finom 
iparczikkek  még  némi  kedvezésben  is  részesültek  a  nyers  árúkkal 
szemben,  a  mi  természetesen  a  földterményekre  vonatkoztatva  a 
mezei  és  szőllő  termelőkre  nem  volt  előnyös. 

Az  árúk  fogyasztó  közönségére  nézve  az  tűnik,  ki,  hogy 
Zimmermann  a  felföldi  s  kivált  az  eperjesi  kis  árúsok  (Kramer) 
szállítója  vala.  Nála  vásároltak  ugyan  Abaúj-,  Sáros-,  Zemplén- 
és  Szepesvármegyék  nemes  családai  is,  de  ez  hasonlíthatlanúl  a 
kisebb  rész.  Ez  inkább  a  részleges  eladást  illeti.  Nagyban  vásá- 
rolnak nála  az  eperjesi  szabók,  csiszárok,  gombkötők,  a  kisebb 
posztókereskedők.  A  hölgyközönség,  sőt  az  özvegyek  is  tetemes 
szánmial  vannak  képviselve,  mondanom  sem  kell,  hogy  jobbára 
selyem,  bársony  és  csipkeszövetet  vásárolnak.  Különben  a  vevők 
számaránya  is  érdekes,  míg  1670-ben  190  vevő  szerepel  nagyobb 
összeggel.  1686-ban  már  csak  11-et  látunk  följegyezve.  S  évről- 
évre  csökkenik  a  vevők  száma. 

Ezeket  a  benyomásokat  költé  fel  bennünk  egy-két  évszáz  év 
előtt,  élt  kereskedő  üzleti  képe.  Csak  egy  kicsi,  igen  kicsi  episod, 
az  Önök  történeti  múltban  oly  gazdag,  oly  változatos  városuk 
fejlődésében,  de  hiszszük,  hogy  hü  s  azért  tanulságos.  Az  a  város, 
mely  fekvésénél,  múltjánál  fogva  Felső-Magyarország  iparának, 
kereskedelmének  egyik  csomópontja  vala,  a  jövőben  sem  veszt^ 
heti  el  jelentőségét.  Úgy  lesz ! 

Thallóczy  Lajos. 


BIZOTTSÁGI    J  E  h  E  N  T  É  S  E  K. 


A  közpouti  liizotti^ág  Jelentesse. 

(I.  A  liorxevicjsy,  Ptóty,  Berthóty,  Kolniuyj,  Fiizy,  Tö/,  Ixdeiiczy  t'-ealil- 

dok   lcv<Wrár61.  11.  A  Színyei  Merse  család  jcrnyei  es  a  l'áró  GhilUny 

cs.  hios'i  levéltára,) 

I. 

T.  gyülekezet ! 

Valósággal  zavarban  vagyok,  mikor  jelentésemhez  kezdek ; 
zavarban  vagyok*  mert  az  idő,  melyet  hrt,  részben  igen  gazdag 
családi  levéltár  átvizsgálásAra  fordithattUDk,  s  a  mely  alatt  most 
jelentéííiemet  be  kell  végeznem,  sokkal  rövidebb,  semhogy  megkö- 
zelitöleg  is  számot  adhatnék  mindarról,  a  mit  a  családok  szíves 
készsége  ily  rövid  idu  alutt  is  látnunk  s  tannlnunk  eugedett. 

A  bizottságnak,  melyben  eb^adói  tisztet  viselni  szerencsés 
vag)*ok.  feladata  volt  a  mt^gyei  gazdag  levéltárat  s  az  Eperjesre 
Iveszállított  hét,  u.  nu  a  Bt*rze\iczy,  Berthóty.  Ftizy*  Izdenczy, 
Kohányi,  Péchyés  Usz  családok  leveles  csoraagait  átkutatni.  Volt 
l)<'di;j:  e  '  kban  a  m9hácsi  vészig  nem  kevesebb,  mint  7iV4 

oklevél.  1,1  ul  27  az  Arpádkorrar335  a  XIV,  306  XV-ik, 

és  94  a  XV  i.  század  első  negyedére  esik.  S  a  bizottságnak,  mely 
Péchy  Zsigmond  alispán  elnöklete  alatt  Demkó  Kálmán^  Tomka 
Mór,  Zsilinszky  Eudris  Veres  József,  Wagner  János  és  Rcizner 
János  mn  !<>  nrakból  állott,  ezzel  a  halmazzal  kellett  meg- 

ktlzdenie,  íöuimel  vette  a  segítséget,  melyet  Szabó  Károly, 

Pesty  Frigyes  és  Dn  Szentkláray  JenÖ  urak  kózremunkálása 
nyújtott ;  s  ha  mutathat  föl  némi  kis  eredményt,  úgy  azt  nagy 
részben  nekik  köszönheti.  A  nagy  halmaz  arra  kényszerített, 
hogy  bizotIsAgunk  ketté  ^  ir,  kljlön  vegye  a  családi,  8 

killöü  megyei  levéltárak    >  lu  mely  utóbbiról  Reizner 

Jáooa  úr  fog  jelentést  tenni. 


70  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

1.  Az  átvizsgált  levéltárak  közt  Úgy  gazdagságra,  mint  a 
benne  foglalt  oklevelek  fontosságára  nézve  elaö  helyen  áll  a 
Berzeviczy  család  közös  levéltára  BerzeviczéBj  melyet  Ber^evioEy 
Edmund  kamarás  úr  a  leglekötelezőbb  szívességgel  és  útmutatá- 
sokkal bocsátott  társulatunk  rendelkezésére. 

Ez  ősrégi  család  levéltára  a  XIII.  század  első  éveiig  megy 
vissza.  Ekkor  jő  Ruthker  lovag  hazánkba  TirolbóL  továbbfl  Adolf, 
későbbi  szepesi  prépost  és  testvére,  ki  meráni  Gertrud  királynőt 
» születése  földjéről  (az  okmány  szavai  szerint)  száműzetésbe  és 
a  vándorlásba  követte,  ott  hagyván  birtokait,  rokonait  és  gyerme- 
keit*.*) E  Ruthker  lovag  és  Adolf  prépost  testvére  lön  megulapi- 
tója  a  virágzó  Berzeviczy  családnak. 

Ebből  a  korból  való  a  család  legrégibb  oklevele,  melyet 
11.  Endre  állított  ki  1209-ben.  Ebben  a  Tirolból  jövő  két  testvér 
megkapta  Szepesben  a  Poprád  melletti  földet,  melynek  határai  is 
körülirvák.  Ezen  oklevelet  azonban  —  sajnos  —  eredetijében  nem 
birjuk ;  azt  IV.  Béla  1246.  sept  8-iki  hiteles  átirata  tartotta  fenn 
számunkra.  Wagner  kiadta  ugyan  ez  oklevelet  a  múlt  században, 
de  rendkivül  hibásan,  s  a  határok  köi  ülirásának  teljes  elhagyá- 
sával ;  úgy  hogy  a  bizottság  kötelességének  tartotta  azt  iijból 
lemásolni. 

Ettől  a  kortól  kezdve  az  Árpádkor  végéig  14  eredeti  okle- 
velet őriz  a  levéltár,  melyeknek  legrégibb  darabja  IV.  Béla  emlí- 
tett átirata.  Ezenfelül  7  db  Arpádkorit  tartalmaz  a  levéltár  hite- 
les átiratban;  ezeknek  legrégibbje  a  mondott  1209.  oklevél.  A 
bizottság  ezek  közül  a  legnagyobb  részt,  a  mennyire  csak  az  idő 
engedte,  melyek  részint  kiadatlanok  részint  régi,  hibáktól  hem- 
zsegő kiadásokban  állanak  rendelkezésünkre,  híven  lemásolta.  A 
többiekre  nézve  Berzeviczy  Edmund  úr  szives  igéretét  birjuk,  hogy 
azoknak  lemásoltatásáról  gondoskodni  fog. 

Már  e  XIII.  századi  oklevelek  tanúskodnak  a  család  kiváló 
állásáról,  tekintélyéről  s  a  királyok  kitüntető  kegyeiről.  IV.  Béla 
1248-iki  (átiratban  reánk  maradt)  oklevelében  Detrének,  Mohol 
fiának,  ki  egyike  volt  azoknak,  kik  a  királyt  a  snjói  ütközetben 
saját  életök  veszélyeztetésével  haláltól  mentették  meg  ^),  Bacsa- 
mezeje,  Tarköeleje  és  Veresalma  jószágokat  adományozza,   >nou 


^)  >Quae  iíun  per  dictam  reginam  :i  tcna  nativitatis  suac  in  exi- 
lium  et  pcregrinationem  vocata  cat  rclictis  oouipctcutil)us  i>o8Fessiouibus 
et  cognatis  liberisque  suisc  II.  Kndrc   1200.  oki. 

-)  »Spccialitcr  quaiido  oonflictuiu  iuxta  Huviiiiii  Sayou  eiim  saova 
gente  Thartaroruin  hahuisscmus,  ulem  Detriius  riiulaiii  ox  advcrsa  acie 
supor  nos  irruenti  virilitcr  opponnit  et  ab  ijiso  cnuiclitor  vnlnoratiis  a 
inorte  nos  liberavit«. 


BIZOTTSÁGI  JRT.KKTÉSiyC, 


71 


ut  ílonatioueiii,  sed  ut  desceusiim  liaereditariumc  ;  s  mi  több.  ebbe 
öt  a  király  személyeseu  ig tatja  U\  A  legnagyobb  kitüntetéSj  mely- 
beu  a  király  hívét  részegítheti. 

1282-ben  IV.  László  Tarkői  Rikolfot,  a  család  egyik  ősét 
a  Tarkői  Tár  körüli  riiblók  s  tHoüállók  megfékezésére,  kik  annak 
vidékén ,  gyakran  Lengyelországliól  is  átjőve  gai'ázdálkodtak, 
bíráskodási  joggal  vnhkzzii  föl,  oly  feltétellel  hogy  a  megye  az  Íté- 
let ellenőrzésére  eskíUi tekét  küldjön  ki  kebeléből. 

A  család  tagjai  azonban  a  XIII.  század  vége  felé  annyira 
elszaporodtak^  hogy  hirtok-oaztás  vált  szükségessé.  Ennek  első 
nyoma  1257-böl  való.  Ez  osztály  1306-ban  véglegessé  vált,  s  a  csji- 
lád  két  ágra  szakadt,  egyik  Berzeviczéről  Berzeviczynek,  a  másik 
Tarku  váráról  Tarkőinek  vagy  Tarczainak  nevezvén  magát.  Ez 
osztály  természetesen  a  közős  főlevéltár  gyarapodásának  hátrá- 
nyára vált  Mennél  inkább  elágazik  a  család,  mennél  messzebbre 
távolodnak  az  egyes  ágak  a  fötőrzstől,  annál  inkább  fogy  a  főle- 
véltár actáinak  száma,  A  Tarczay  család  egészen  külön  kezelte 
levéltárát;  s  okleveleinek  egy  résize  csak  155 f>.  körűi  a  család 
kihalta  alkalmával  került  vissza  a  íutörzs  birtokába,  más  része  a 
bii'tokokkal  különböző  családokhoz  került.  így  például  a  Péchy- 
családhoz;  mertPéchy  Gáspár  1561-ben  I.  Ferdinándtól. a  Zápo- 
lyákhoz  való  ragaszkodása  által  hűtlenség  bűnébe  esett  Tarczay 
György  egy  várát,  l-j várat,  kapta.  Maga  a  Berzeviczy  család  is 
több  ágra  szakadt,  A  szepesi  ág  levéltára,  melyet  ez  már  régen 
külön  kezelt,  szorosan  kiegészíti  a  közös  levéltár  adatait,  melyek- 
nek actái  a  XIV.  században  érik  el  a  legnagyobb  számot,  ezután 
nűndinkálíb  fogynak,  mig  végre  a  XVII.  és  XVITL  században 
megszűnik  a  folytonosság,  mely  az  előbbi  s?zázadnkat  oly  szépen  jel* 
lemzi,  8  a  levéltár  csak  egyes  darabokat  mutat  föl. 

A  család  fénykora  a  XIV.  században  kezdődik,  melyből 
173  darab  eredf^ti  és  15  transsumált  oklevelet  tartalmaz  a  levél- 
tár; »  oka  azon  hű  ragaszkodásban  keresendő,  melylyel  a  Berze- 
vic7.yek  Róbert  Károly  ügyét  felkarolták,  A  király  már  1306-ban 
gazdag  adománynyal,  a  szepegi  Eur  nevű  földdel,  jutalmazza  meg 
líikolf  fiának  Kokos  mesternek  hü  szolgálatait,  melyeket  l^z  Sze- 
pesvár  és  Esztergom  megvívásánál  tanúsított.  E  föld  azonban  nem 
juthatott  rögtön  a  jutalmazott  birtokába,  azt  időközben  Jordán 
Ha  Knnch  eröszakkul  lefoglalta;  s  a  viszálynak  csakis  Kunch 
halála  vetett  véget,  ki  örökös  nélkül  hunyt  el ;  miért  is  a  király 
üjra  kiállítja  1307-ben  az  adományi  eveiét  A  tett  szolgálatokért 
nem  volt  a  király  hálátlan  sniécr  kés^őbben  is  ezeknek  czímén  hal- 
mozza el  Uikolftít  s  ennek  hasounevíi  fiát  kitüntetésiekkel.  1312-ben 
ez  utóbbi  a  fötileríditett  s  a  bitorló  Trenv^^éni  Máté  ellen  a  király 
erdekében  szerzett  érdemeinél  fogva  a  Palocha,  Tarkő  és  Veresalma 


72  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK, 


melletti  erdőket  kapja.  1323-ban  a  család  kértére  összes  kÍTált- 
ság-  és  adomány-leYeleiket  megerősíti,  1327-beü  nekik  a  bii1o- 
kaikon  kiaknázott  érezek  harmadát  adja. 

Ennyi  adomány  s  a  vele  járó  pörök,  viszályok  és  osztályok 
természetesen  roppant  megszaporiták  síz  oklevél  anyagot,  s  a  szo- 
bán forgó  levéltárat  kimeríthetlen,  legalább  ily  rövid  idö  alatt 
kimeríthetlen  kincses  bányává  tették.  Roppant  számmal  vaoníik 
a  már  említett  s  több  más  birtokokra  vonatkozó  határjárások, 
metalisok,  melyeket  régi  kiadók  —  fel  nem  ismerve  fontosságukat 
a  megye  régi  topographiájára  nézve  —  teljesen  mellőztek-  De  köi- 
történeti  tekintetben  is  sok  fontosat  tártai  !üaz  e  levéltár  e  századból 

Ezeknek  talán  legérdekesebbje  Nagy  Lajosnak  134ö-beii 
Visegrádon  sz.  Erzsébet  napján  kelt  oklevele,  melylyel  a  Sáro?- 
megyéből,  valamint  más  megyékből  is,  inár  akkor  is  divatozó  kiván- 
dorlásoknak elejét  iparkodik  venni.  Értésére  esett  a  királynak, 
hogy  Sárosból  sokan  a  Magyar-  és  Lengyelország  közötti  erdősé- 
gekre vonulnak  (ad  silvam  inter  Hungáriám  et  Poloniam  sitam 
migrare),  ott  házakat  emelnek,  s  letelepedni  törekesznek,  mi  által 
az  országra  nagy  pusztulás  és  elhagyottság  háramlik  (per  quod 
ipsum  regnum  Hungáriáé  non  modicas  desolationes  et  deplana- 
tiones  páti  deberet) ;  miért  is  meghagyja  a  sárosi  nemességnek  s 
különösen  Rikolf  comesnek  Tarkő  urának,  hogy  ilyesminek  eré- 
lyesen elejét  vegye. 

A  Berzeviczyek  messze  elterjedését  mutatja,  hogy  az  azóta 
eltűnt  Orbászmegy ében  is  voltak  birtokaik.  A  pozsegai  káptalannak 
három  kiadványát  őrzi  e  levéltár  1349,  1351.  és  1352.  évekből; 
melyek  Prizavicha  Orbászmegyei  birtokról  szólnak  Tarkői  Rikolf 
fia  Miklós  orbászi  főispán  részére.  Mindhármat  Pesty  Frigyes 
tagtársunk  másolta  le. 

A  XV-ik  század  volt  a  család  fénykora.  Ekkor  élt  Berze- 
viczy  Pohárnok  István,  kinek  monographiáját  Berzeviczy  Edmund 
úr  tollából  nagy  gyűlésünkön  hallottuk.  Ekkor  élt  Berzeviczy  Péter 
tárnokmester  (Szalaynál  tévesen  Tarkövi  Péternek  nevezve,  holott 
ő  a  berzeviczei  ág  tagja  volt),  kinek  egykorú  siremléke  máig  is 
fönnáll  Berzeviczén ;  a  család  két  leghatalmasabb,  de  örökös  nél- 
kül elhalt  tagja,  kik  után  a  birtokok  az  oklevelekkel  együtt  a 
homonnai  Drugeth-  és  Rozgonyi-akra  szállottak.  Ekkor  élte  fény- 
korát a  másik  ág,  a  Tarczay  vagy  Tarkői  ág  is.  Ekkor  élt  Tamás, 
Mátyás  híres  vezére  (veresmárvány  siremléke  Héthárson).  Miklós 
ÍI.  Ulászló  fökamarása  és  Mohácsnál  a  magyar  lovasság  vezére, 
ki  ott  el  is  esett.  Végre  a  XVI-ik  századi  György,  ki  Nagy-Szöl- 
lösnél  lelte  halálát  s  Zápolyához  szítása  miatt  Ferdinándnál  hűt- 
lenség bűnébe  esett.  Végre  a  berzeviczei  ág  utolsó  nagy  férfia  a 
XVI.    században  Márton  erdélyi  kancellár.  Százával  vannak  az 


BIZOTTgAflI  JKLENTfeaKK. 


73 


oklevelek  e  kiváló  alakok  történetidre ;  a  XV— XVL  század  okle- 
velei csakuem  kivttel  uélkíil  reájnk  Tonatkozuak.  Valóban  hála- 
iliitos,  és  érdemes  muuka  volna  egyes  értekezésekben  kidolgozni 
H  jelesek  monographiájat,  miként  ajd:  Berzeviczy  Edinuüd  úr  B. 
Pohárnok  István  életével  megkezdés  A  XV.  századot  130,  a 
XVT-ikat  150  oklevél  képviseli  e  levéltárban^  s  így  az  anyag  a 
feldolgozónak  már  jobbára  ószszegyüjtve  van  keze  Ügyében. 

A  XV.  sz.  oklevelei  közül  kiemelem  a  cseh  rabló  vezérek 
nyugtatváuyát  200  arany  forintról,  1457-ból,  melyet  Tarczay 
Tamás  adott  hogy  kipusztuljanak  a  tarkői  vár  környékéről  (Kelt 
Septemtiliis,  feria  <|uinta  proxima  ante  Conductnm  Paschae*  Kiál- 
lítják: Petrus  de  Komorow,  Przelaus  de  Drnosicze,  Johjinnes 
Thalaflus  de  Ostrawa,  Johannes  *  * ,  *  —  a  név  kitört  —  ,  Jobannes 
Wolsky  és  Clemens  Woyczesky). 

Ezen  rövid  áttekintés,  melyet  e  dúsgazdag  levéltárról  uyúj* 
tottam,  meggyőzhet  mindenkit,  hogy  hónapokat*  nem  napokat  kel- 
lene ez  acták  kózt  tölteni  annak,  ki  azoknak  minden  részletét  ismerni 
akarja.  Megbecsülhetetlen,  mint  a  többi  családi  levéltár  is,  Sáros 
s  a  vele  határos  megyék  moDographusára,  sőt  hazánk  politikai 
történelmének  XV — XYh  századi  részére  is.  Adatokat  lelhetni 
benne  Pest,  Borsod  s  más  távoli  megyékre;  s  nekem  ismételten 
legnagyobb  köszönetemet  kell  kifejeznem  a  szíves  éis  lekötelező 
készségért,  melylyel  azt  a  család  reudelkezésünkre  bocsájtotta. 

Berzeviczy  Edmund  úr  behozott  néhányat  a  bárói  ág  iratai 
közül  is,  (jelenleg  Daróczon  Szmreesányi  Udön  ár  birtokában) 
melyek,  bár  nem  messzire  nyúlnak  vissza,  a  XVIII-ik  s  a  jelen 
századra  nézve  nem  egy  érdekes  közműveltség-történelmi  adatot 
tartalmaznak.  Ugyanezek  közt  van  a  Mária  Terézia  által  1775*ben 
fényesen  kiállítóit  bárói  diploma  is. 

Megnyitója  a  sort  IL  Rákóczy  ^erencz  egy  levele  (17U9,juk 
10-éröl)  Dobozi  István  és  Körtvélyesi  Ferencz  poroszországi  köve- 
teihez intézve  Hágába,  melyben  őket  8zén  Julián  követének  elkül- 
déséről tudósítja, 

A  múlt  századbeli  török  rabság  jellc-mzésére  igen  érdek <:■» 
egy  kedélyes  hangon  iroít  levél  1718*  IVbr.  2,  Bécsből  keltezve, 
melyet  Berzeviczy  János  anyjához  Mariássy  Évához  írt.  B.  János 
török  fogoly  volt ;  s  a  tbglyok  szomorú  sorsát  panaszolja  el  levelé- 
ben, 111  uslratioúl  egy  kis  kép  van  leveléhez  mellékelve  c^rton  papí- 
ron :  egy  alak  veres  földigérő  kaftánban,  derekán  és  nyakán  nagy 
lánczczal ;  kezén,  magas  kozjvk  süvegén  és  lánczán  feliutó  patká- 
nyokkal. Alatta  e  ver*; 

Oh  íeh  schou  gefaagou  biu, 
lat  doch  nicht  ilie  lioffnung  Kin. 


murr    r 


74  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK, 

E  képecskét  magyarázza  aztán  a  levél  következő  helye  :  »SzÍveseii 
akarnám,  hogy  ezen  török  rabi  köntösemben,  a  mint  itt  Bécsbea 
járok,  láthatna  kegyelmetek  engemet,  a  mint  ezen  képecskébfl 
valóságos  leírásomat  veheti  kegyelmed.  Ez  a  nyakaoiban  Yaló  nagy 
láncz  jelenti,  hogy  tizenketten  rajta  voltuuk  zárva  ;  lábaim  kör&I 
való  patkányok,  hogy  az  mely  tömleczben  voltunkj  csaknem  a 
szemeinket  vájták  ki.  Lábaimon  az  mely  nehéz  vasat  viselt^m^  azt 
most  is,  mig  egészen  szabadulásomat  nem  érem^  magam  körűi  meg- 
örezve  viselem,  a  mint  ezen  képecskéből  kitfr^tt^ziL  Ilyen  képeket  egy 
úri  ember  igaz  szánakozástúl  viseltetvén,  négy  duczettel  csiDált^i- 
tott  és  úgy  osztotta  ki  urak  közé;  sok  űri  Lázakhoz  vitettek  az 
urak  és  a  dámák  ezen  köntösemben  és  mindeneket  tudakoz  váo  tülem, 
midőn  sok  keserves  panaszimat  hallották,  sokan  könyveztek.« 

És  most  térjünk  át  a  XIX.  századiakra. 

Jelenleg,  mikor  a  magyar  színészet  történetének  megírása 
forog  szóban,  kiváló  érdeke  van  Br.  Berzeviczy  Vincze  levelezé- 
sének e  tárgyban  a  magyar  tudós  társasággal  a  30-as  évek  elején. 
Ezek  közt  van  továbbá  gr.  Szécheny  Istvánnak  egy  1833.  naáj. 
3-áról  Pozsonyból  kelt  sajátkezű  levele,  melyben  a  báró  törekvé- 
seit méltatja  és  e  kérdés  körül  saját  nézeteit  fejtegeti.  Végűié 
tárgy  illustrálására  szolgál  azon  szerződés  is,  mely  a  kassai  ma- 
gyar színtársulat  s  a  városi  színház  bérlője  közt  1829.  máj.  14. 
köttetett,  melyet  Berzeviczy  Vincze  mint  színházi  intendáns  hely- 
ben hagy.  E  társulat  tagjai  közt  feltaláljuk  akkor  művészeink 
legjelesebbjeit.  Ott  szerepelnek :  Déi7né,  Szentpétery,  Szerdahelyi 
József,  Megyeri  stb. 

Es  most  térjünk  át  a  legújabb  korból  ismét  a  legrégibbre, 
azon  családi  levéltárra,  mely  talán  az  egész  felvidéken  a  legrégibb 
eredeti  oklevelet  rejti  magában  ;  ez  a  Péchújfalusi  Péchy^csaUid 
levéltára. 

2.  E  levéltár,  melynek  különben  csak  legrégibb  része  szál- 
líttatott be  Eperjesre,  bár  gazdagságára  nézve  nem  éri  föl  az  elsőt, 
annyiban  fontosabb,  hogy  megőrzött  egy  oklevelet  eredetiben 
abból  a  korból,  mikor  egy-egy  eredeti  a  legnagyobb  ritkaságok 
közé  tartozik.  Az  Árpádok  két  első  századából  egész  II.  Endréig 
1205-ig  szétszórva  Magyar-,  Horvátország,  Alsó-Ausztriaés  Dal- 
niátia  levéltáraiban  mindössze  60  eredeti  királyi  oklevél^maradt 
reánk.  A  Péchy-család  legelső  oklevele  1209-l)öl  való,  mint  a 
Berzeviczyeké,  csakhogy  ez  megmaradt  eredetiben ;  s  így  a  reánk 
maradt  királyi  oklevelek  közt  korrendbeu  körülbelül  a  70-ik 
helyre  tehetjük.  Pecsétje  nagy  kenyér  formájú,  milyet  eddig  alig 
(ítöt  ismerünk;  a  kor  viszontagságai  megvisoltrk  ugyan,  és  már 
I.  Ferdinánd  1543-ikí  átiratában  szakadozottnak  mondja  azt;  de 
hézagai  ez  átiratból  könnyen  kiegészíthetök. 


BiZírrröAoi  JKiJiHTíiftKK.  75 

íklefél  tiirtalnía  már  ismeretes*  U:lskai  Demeter  a 
kiríilyiiö  főpobárijokn  az  Ujkorcsmai  (qufie  nimc  Wyfalvvu  vocatur) 

'  '  jija  n,  EudrétrjL  De  kiatlá^iíii  hibtisakj  s  igy  unnak  űj  lemá- 
I  uk levéltáraink  sokat  iiyeroek* 

Ez  okleveleu  kivTil  vau  még  e  levéltárban  az  eleuclms  sí;©* 
nui  két  árpádkori  eredetiben ;  az  egyik  azrmbau  ÍY,  Lászlónak 
állítólag  1 275-iki  oklevele  jelen  íormájáUm  a  XVL  századból  való ; 
c/tíikivül  van  két  Ar|iáilkon  (III.  Ehidréé  L  n.  és  IV.  Béláé 
li?4H-b61)  biteles  átiratban* 

A  mohácsi  vé^sz  elÖtti  korból  *?  l^fvéllár  darabjainak  süáma 
44,  melyekből  2  az  Arpádkorra,  31  darab  a  XlA^-ik.  a  többi  a  XV. 
és  XVL  századra  esik. 

Az  oklevelek,  miként  a  családi  levéltárak  le,L  ^  rész- 

ben,  jobbára  birtok  viszonyokra  vonatkoznak;  se  h  vQ  szé- 

pen eiíészítik  ki  a  Berzeviczy  levéltxU*  adatait.  Itt  vau  példa  ál 
Berzeviczy  Pohárnok  István  V.Lászlótól  14ri:i  (Vieruiaeiu  Domi- 
nica  Jndicu)  kapott  donationalis  oklevele  a  hevesi  Zeeg  birtokra, 
Tí'izevirzy  Jánoíí  tárnoké  143*J-böl  a  nógrádi  Agárdra  vonatko- 
znhjg.  Itt  vau  L  Ferdinánd  lőflL  »ept.  13.  donatitga  Péeby  ( Jánpár 
részére,  ki  a  htitlenségbe  esett  Tarczay  György  birtokait  kapja. 

Ez  oklevelek  természetesen  első  sorban  8;'  it- 

kozuak  8  különösen  a  következő    helyekre:    \  lu, 

Luszka,  Tarkő,  Tarköeleje,  Baehamezeje,  Kisajtód,  Heanensí. 
Musina  stl*.  De  elő  fordulnak  e  levéltárban  Tolna,  Zempk'Uy  Nóg- 
rád. Heves  és  Szabolcs  megyékre  vonatkozó  adatok  is. 

A  későbbi  kor  művelődéstörténetére  vunatkozólag  kiválóan 
érdekes  Homouuay  Mária  levelezése  (mintegy  50  darab)  Péchy, 
Györgyíryel  1640-kör(il  magyar  nyelven.  Ea  végre  a  Rákóczy-kor- 
ból  n.  Rákóczy  Fereucz  menedék  levele  (17ü5.  Apr.  13.  Eger)  a 
Sáro»megyei  Komlós  község  részére, 

E  kiválóan  érdekes  levéltár  okmányaiból  azonban,  melyek- 
nuk  XTV*  századi  réi*ze  Sáros-megye  bel-  és  birtokviszonyaira 
nézve  sok  újat  dérit  föl,  iiz  idö  rövidsége  mitatt  csak  arra  szorít- 
kozhattunk! hogy  az  Árpád  és  kora  Anjoukori  oklevelekről 
másolatokat  vegvürdc.  Bízva  ég  remélve,  hogy  a  család  gazdag 
levéltárát  a  niostnnihoz  haisouló  szívességgel  fogja  máskor  is  liaszná* 
latnukra  bücsájtani. 

3.  A  Bp'thőfy^cHaldd  levéltára  a  mohácsi  vészig  34  darabot, 
ezek  közt  1  Árpádkor?,  14  db  XIV.  s;fiázadi,  12  XV-ik  és  6  XVL 
századi  oklevelet  mutat  föl.  Legrégibb  s  egyetlen  Ai^pádkori 
darabja  egy  1297-iki  egri  kúptíilaiii  expeditio,  melyben  a  kápta- 
lan András  egri  püspök  egy  ugyanazoo  évi  tiklevelét  iija  át*  Ez 
oklevél  szerint  az  Vnswr  uemből  eredő  László  ( íiatlislans  tilius 
Ivarjka   de  geoero   Vn^wr)  és   ngyauazon  nembűi  eredő   János 


rftafii 


76  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK, 


(Johannes  filius  Wethkelyn  de  eadem  generatioae)  P&ter  pap 
anyjának,  saját  testvéröknek,  leány  negyedét  Kach  nevű  birtobil- 
ban  kijelölik  és  átadják.  Úgy  ezen,  mint  más  4  kora  Anjonkori 
oklevelet  (egy  köztilök  eredetig  a  többi  átirat)  bizottsáfUBk 
lemásolt 

A  XrV.  századi  okievek  közüj  köxtörténeti  fontosság^ 
bír  az  egri  káptalan  egy  1330.  oklevele,  melyiken  magister  Wil- 
lermus  filius  Johannis  Drugeth  palatini  Sárosban  lev6  Vit^z  és 
Zamuch  birtokait  elcseréli  Szalánczy  Lörincz  fiának  húBzlóuék 
Abaujban  fekvő  Teuzka  és  RutLlíe  birtokával,  Ee  oklevél,  mint  a 
Drugethek  őseire  vonatkozó,  mindenesetre  bir  köztörténeti  fontos- 


Eobert  Károly  1330-ban  Vitézi  Sándor  fiát  Jánost,  ki  Zách 
Felicián  merénylete  alkalmával  a  királyt  hiven  védelmezte,  kive- 
szi a  megyei  birák  Ítélete  alól^). 

Hasonlóképen  becses  a  Zsigmond  által  1403.  in  festő  b. 
Emerici  ducis  kiállított  oklevél,  melyben  bőven  elbeszéli  Durazzoi 
Károly  fiának  Lászlónak  törekvéseit  különösen  Dalmatiában  s 
Horvátországban,  hol  még  akkor  is  sok  hely  volt  László  kezében. 
Ez  oklevelében  Sárosi  Kelemen  és  Hedri  György  híveinek  adja 
Frics  birtokát,  mely  a  Lászlóhoz  átpártolt  s  így  hűtlenség  bOnébe 
esett  Fricsi  Baryus  és  István  után  a  koronára  szállott. 

Ez  oklevelek  a  Berthóty  családon  kivül  vonatkoznak  még  a 
Sárosi,  sóvári  Sós,  Poch  de  Sigra,  Sirokai  stb.  családokra  s  külö- 
nösen Frics,  Sz.-Kereszt,  Szilva,  Hrapko,  Siroka,  Hedrych, 
Berthold  stb.  sárosmegyei  birtokokra. 

Pecséttani  tekintetben  emlitést  érdemel  Fülöp  nádor  1323. 
Wyuar  feria  quinta  proxima  post  festum  s.  Georgii  mart^  kelt, 
oklevelének  lovas  pecsétje,  ezen  balra  néző  ugróban  levő  ló 
lecsüggő  takaróval,  rajta  lovas  alakkal,  melynek  jobbjában  vágásra 

emelt  kard  látható.  Köriratából  csak  pár  betű  látszik : fiilP. 

PAL.... 

Egy  másik  szép  pecsét  Tamás  országbíró  és  túróczi  ispán 
czímeres  pecsétje  1351-ikí  (22-o  die  octavarum  b.  Georgii  mart) 
oklevelén.  A  köralakű  pecséten  a  nálunk  akkoriban  igen  dívó  sisak- 
czímer  látható,  czímer-paizs   nélkül;   sisakdísz  illetőleg  czímer 


^)  >Qui  nos  et  dictam  domiuam  reginain  dulcesque  natos  nostroe 
a  morte  quam  quidam  seelcratus  noniiuc  Feliciauus  iiefanda  x^raesamp- 
tione  iudutus  ct  zelo  invidia  obcoecatus  in  omniuni  noötnun  pcrsonac 
insultu  subitaneo  et  inopinabili   infcrre   volcbat  annuento  clemeutia  viri- 

litcr  defcndit  et  etuduit  complaccre  ct  bc  reddere  gratiosuni pram- 

jmc  quia  idem  contlnuc  in  curia  nostra  debet  rcJtidciCy  a  iurisdictioue  vestra 
et  iudicatu  cximerimu8«.  N.  Lajos  1364.  átiratából. 


ÖIKOTTsAof  JEr.ENTfcgEK. 


n 


alaiílíéiit  jobbm   iiezu    koronjiK  orosz  lány  lival.  Körirata:  Hh  5  * 
Ü(hIMTS     TIVOUÍH  '  laDKMS     0^iRÍH     UÚl  *  KHC^ílS  . 

4.  ^1  Kohdiiifi-tgfildd  levéltár&ban  illoUileg  a  vi'lüiik  krizölt 
aciák  közt,  van  egy  Arpíidkori,  14  darab  a  XIV.  századliól  és 
1  évnélküli  a  XY.  század  elejéről.  Tehát  ösi^zesen  16  darab. 

Az  elsíi  V.  IstváüTiak  egy  1270-iki  eredeti  oklevele,  mely- 
nek azonban  egy  negyed  része  le  van  hasítva,  s  ez  a  darab  elve- 
szett Szerencsére  azonban  ez  oklevél  megvan  ugyanezen  levél- 
tárban a  szepesi  káptalan  1387'ikí  és  István  nádor  1391-iki  átira- 
tában^  ö  így  a  aorok  hiányzó  elsÖ  szavait  könnyű  kiegészíteni.  Ez 
oklevél  tanúsága  szerint  Nazvad  fia,  a  Kürtös-nek  (Kyrtes)  neve- 
zett János,  Trocsánt  adornáuykép  kapja  a  királytól,  ki  e  birtok 
határait  is  körülirja.  Ez   oklevélről  a  bizottság  másolatot  is  vett 

Fontosabbak  még  e  16  darabból:  N.-Lajos  egy  1346.  okle- 
vele, melyben  a  király  a  Vitézi  család  őseit  a  megyei  bíráskodás 
alól  kiveszi.  Továbbá  a  budai  káptalan  1398-iki  expeditiója  (iji 
die  b.  Viti  mart,)  melyben  Theodericus  monetai'ius  castri  novi- 
montis  Pestiensis  és  eivis  Budensis  említtetik,  kinek  Miklós  mes- 
ter tétényi  lakos  egy  telket  engedett  át  Tétényben  évenkénti  egy 
arany  bér  mellett  tiz  évre.  És  végre  az  é\Tiélküli  XV.  századi 
oklevél,  mely  Miklós  sárosi,  András  zedekertbei,  András  fintai  és 
Jakab  keresztesi  plébánosok  által  vezetett  vizsgálat  és  tanúkihall- 
gatás György  pankotai  esperes  rokonsága  és  leszármazása  ügyében. 

A  többi  oklevél  Remete^  Cherozna,  Margonya,  Trocsáu, 
Küchyn*  Hankvágása  sárosmegyei  birtokokra  vonatkozik ;  de  elő- 
jönnek Gömörmegye  (jelenleg  Tornamegye)  Kálnó  helységét  illető 
adatok  is. 

5.  A  Fílzy-csalddnak  Árpádkorija  nincs  s  a  mohácsi  vész 
elfStti  darabok  száma  16.  Ebből  XIV,  századi  5,  XV-iki  7, 
XVI-iki  4.  Az  okleveleknek  legelsejeegy  1351-iki  egyesség  levél, 

aelyet  Rosali  Gergely  fia  György,  és  Thyba  fia  Péter  kötnek  egj' 
Pa  Túr  folyó  mellett  fekvÖ  malom  ügyében. 

Legérdekesebb  az  oklevelek  között  egy  Budára  vonatkozó 
[Oklevél  1394-böl,  melyben  Zudar  Péter  bán  budai  házát,  raely- 
lek  fekvését  közelebbről  is  meghatározza^  a  ládi  Sz,-Mária  kolos- 
tornak adományozza.  A  Budapest  főváros  történetére  fontossággal 
bíró  oklevelet  bizottságunk  lemásoltü. 

A  oklevelek  közt  vannak  csanádi  káptalani  expeilitiok, 
; Csongrád,  Gömör  és  Baranyára  vonatkozó  adatok  is  (különösen 
látyás  király  nagy  donátiója  Balthasar  Ramocha  de  Zeretwa 
részére  1472-bol,  kinek  Baranyában  Szeglak  várát  a  hozzátartozó 
iO  faluval  adományozza,  melyek  Koroghi  János  bán  hűtlensége 
által  a  koronára  szállottak.) 

A  késöbbkori  levelek,   pörös  iratok  száma   vagy  százra 


78  ÖIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

tehető;  ezek  közt  a  XVI.  század  végétől  kezdve  nagy  számitól 
vannak  magyar  nyelven  Írottak.  Köztörtúneti  fontosságát  azonbftn 
a  bizottság  köztök  nem  talált. 

6.  Az  Űsz-  és  a  vele  együtt  beküldött  Keczer  cMíiltldt  okle- 
velek tömegében,  mely  utóbbiak  azonban  már  több  szemponlból 
át  lőnek  kutatva,  a  bizottság  a  rövidre  szabott  kutatáeí  idő  alatt 
csak  általános  tájékozást  szerezhetett. 

Van  ez  oklevelekben  a^  mohácsi  vészig  terjedő  darab  mint* 
egy  háromszáz,  melyből  8  az  Arpádkorra,  körülbelül  100  ^  XTV-ik, 
150  a  XV-ik,  s  a  többi  a  XVI-ik  századra  esik.  Az  Arpádkori 
okleveleknek  legrégibb  darabja  1268-ból  való,  mely  azonban  a 
Hazai  Okmánytárban  Nagy  Imre  s  több  tagtársaink  kitűnő  kiadá- 
sában, a  többi  Árpád-  s  több  Anjoukoriakkal  együtt  már  napvilá- 
got látott. 

Kiemelendő  a  nógrádi  Losonczy  családra  vonatkozó  okleve- 
lek nagy  száma.  Mátyás  1460-iki  donatiója  Magyar  Balázs  vezére 
számára  Roskovány,  Szent-György  és  Pusztasalgó  sárosi  birto- 
kokról; továbbá  egyes  nagyváradi  és  csanádi  káptalani  ex- 
peditiok. 

Szorosan  a  családra  vonatkozik,  Zsigmond  1412-iki  okle- 
vele, melyben  az  Usz  család  őseit  pallosjoggal  ruházza  föl.  Ugyan- 
csak ő  tőle  van  egy  gyönyörű  czímeres  levél  (koronából  kinövő 
pánczélos,  kardot  tartó  kar  kék  mezőben)  Johannes  filius  Marci 
de  Gywrugh  számára  1431 -bői. 

A  XV.  századból  nagyobb  fontossággal  bír  Czilley  Borbála 
királynő  1411-iki  oklevele  (feria  IV.  post  festum  Penthecostes), 
melyben  meghagyja  az  összes  bíráknak,  hogy  Belyen-i  Lászlónak. 
Miklós  fiának,  összes  ügyeit,  minthogy  ez  Zsigmond  német  csá- 
szárrá való  koronázta tására  készül  utazni,  jövő  vizkereszt  nyol- 
czadjára  halászszák  el. 

Vannak  e  levéltárban  levelek  Martinuzzit ól,  Báthory  Zsófia 
Lorántfy  Zsuzsanna  s  másoktól,  mely  utóbbiak  azonban  Deák 
Farkas  kiadásában  már  megjelentek;  az  elsők  pedig  pusztán 
nyugtatványok  éz  bizouyságlevelek, 

7.  Az  Izdenczi/'C bálád  néhány,  egészen  ujabb  körű  irata 
közül  csak  Izdenczy  Márton  Thököly  Imre  tokaji  kapitányának 
conventiója  bír  érdekkel  1683-b61,  ki  a  fejedelemtől  évenként 
300  forintot,  6  hordó  bort  és  30  kr>Í)<")l  búzát  kapott  illetéke  fejé- 
ben. Ugyancsak  e  Márton  számára  II.  Rák(3czy  Ferencz  a  Duná- 
nál lévő  táborából  1704.  máj.  7-én  nyomtatott  nienedéklevelet 
állított  ki. 

Megemlítendőnek  tartom  még,  hogy  társulatunk  sóvári 
kirándulása  alkalmával  ott  is  bemutattak  négy  ilyen  oltalomleve- 
let. Egyet  II.   Kákóczy  Györgytől  (1644.  márcz.  5.  nagyfalusi 


matOTTöAGI  JKMCNTÉBEK. 


79 


t/ibor)  Eperjes  városán^nk  Mohnia  neyŰ  falva  n^sxére;  egyet  som- 
ién tultí  (1644.  febr.  26.  rozgODyi  labor)  és  kettót  II.  Rákóczy 
Fereuc7.töl  (1703*  nov,  26,  tokaji  tábor  rs  1706.  márc.  13.  Eger 
városa)  Sóvár  s  a  sóváriak  számira. 

Jelentéseiumel  kapcsolatban  nem  mellőzhetem  azon  örven- 
detes körülmény  felemlítését,  bugy  kutatásainknakj  melyeket  ítz 
itt  töltött  rövid  idö  alatt  csak  hézagosan  ^égezlieittink,  további 
i'^lytathatására,  Senisey  Adolf  úr  szíves  volt  megigéruií  hogy 
luiütegy  10 — 12  ládára  tehető  családi  Illatait  Penty  Frigyes  tag- 
társunknak Budapestre  fogja  küldeni. 


11, 

L  Pesty  Frigyes  elnöklete  alatt  alulírt  előadó  vizsgálat  alá 
vette  a  Hzintjrl  Mcrsr  cítaldfl  dúsgazdag  jernyri  levéltárát  is, 
melyben  u  bizottság  kíUönÖsen  Árpád-  és  ADJonkori  oklevelek- 
ben igen  gazdag  aratást  tett. 

A  mohácsi  vészig  mintegy  háromszáz  oklevelet  tartalmaz 
e  levéltár,  s  köztük  négy  Arpádkorit  eredetibeu,  hármat  hiteles 
átiratban.  Az  ötödik  Arpádkorit,  IV.  Bélának  a  családra  nézve 
igen  fontos  1^62-iki  oklevelét,  s  annak  megerősítését  V-  István 
és  IV.  László  királyainktól  még  1311-ben  vesztette  el  a  család. 
Ez  uklevél  történetét  is  előadja  a  levéltár. 

A  mondott  évben  ugyanis  az  olygarcha  Omode  nádor  fia, 
János,  a  Mersék  birtokára  ütvén,  Szinyefalvát  erőszakkal  lefog- 
lalta, ezen  felül  az  egyik  Merse-testvért  Pétert  fogságba  ejtette  a 
magával  hurczoltaj  kíDzásokkal  illette  s  halállal  fenyegette  (ipsum 
intenderet  raodís  omnibns  decollare) ;  váltságdijúl  pedig  IV, 
Béla  oklevelét  s  annak  említett  királyi  megerősítéseit  követelte, 
A  másik  két  Merse- testvér  János  és  Aliklós^  Pétert  minden  áron 
ki  akarván  szabadítani  kellemetlen  helyzetébnlj  az  egri  káptalan 
8  az  esztergomi  keresztesek  conventje  által  1311-ben  hitelesen 
átíratják  IV.  Béla  kérdéses  oklevelét  s  így  auuak  hiteles  szövegét 
két  alakban  is  megmentették  a  család  és  az  utókor  számára. 

Végtelen  becsessé  teszi  e  levéltárat  a  kutatók  czéljaira 
annak  teljessége,  A  XIV.  századot  mintegy  százhúsz  oklevél  kéi> 
viseli.  A  levéltár  híven  megőrizte^  többnyii'e  jól  conserválva,  a 
régi  birtokviszonyokat  osztályokat,  pöröket  stb.  illető  oklevele- 
ket, 8  Sárosmegyének  majdani  monographusa  megbecsülhetetlen 
adíM        '  r  talál  e  levéltárban,  '    "    '"         r  csak  igen 

kev^  /é.  A  bizottság  te;-ni(  ^.Lut  gazdag- 

sággal üzemben  csnk  az  összes  Aj-pádkonak  s  nz  Anjoukoriak 
133ü-ig  terjedő  részének  leiráaára  szorítkozhatott. 


^ 


80  BIZOTTSÁGI  JELÉNTÉSElt. 

De  nemcsak  az  oklevelekkel  s  a  megye  tíirt  éne  terel  fogl  alkotó 
arat  bőven  e  levéltárban,  tartalmaz  az  sok  köztörténetiieg  foöto* 
oklevelet  is,  különösen  a  XV.  századból.  Ebben  a  században  élS 
Merse  János,  a  sárosmegyei  adózás  behajtója  (exactor  contribu- 
tionis  comitatus  Sarosiensis),  kihez  Mátyás  király,  Zápolya  Ist- 
ván és  Imre  nagyszámú  levelet  intéztek  1458 — 1463  években  s 
megye  adózására  vonatkozólag.  Ugyanezen  János  nyeri  Mátjáí*- 
tól  1464-ben  (feria  tertia  post  festum  conceptionis  faeatae  Mariae 
virginis)  azt  a  kitüntetést,  hogy  szinyei  kastélyát  erősséggé  ala- 
kíthatja át,  falakkal,  árkokkal  s  bástyákkal  veheti  körüL  *) 

Berzeviczy  Pohárnok  Istvánnal  is  volt  ö&sz^ütközése  c 
Jánosnak.  Az  előbbi  ugyanis  Nyárád  nevű  birtokra  ütvén,  ott 
egy  halastó  zsilipjét  elrontá,  a  halakat  elviteté  s  ez  áltjil  Mer*e 
Jánosnak  száz  arany  forintnyi  kárt  okozott  E  jogsérelem  ellen 
ez  utóbbi  1451-ben  az  egri  káj  talán  előtt  tiltakozik. 

Bőven  találunk  vonatkozásokat  e  század  oklevelei  között 
Sárosmegye  sóbányászatára,  melyek  közül  különösen  kettőt  tartok 
kiemelendőnek.  Az  egyikben  II.  Ulászló  meghagyja  a  sóvári 
nemeseknek,  hogy  ezek  a  királyi  kincstár  jövedelmét  ne  csökkent- 
sék az  által,  hogy  birtokaikon,  a  sós  vizből  sót  főznek  ki,  ezzel 
magok  is  élnek,  sőt  még  másoknak  is  eladják.  A  másikban 
ugyanő  rendeletet  intéz  Sárosmegy éhtz,  melyben  az  elszórt 
kamarai,  lengyel  vagy  más  idegen  só  használatát  eltiltja.  *) 


^)  .  .  .  castellum  seu  fortalitium,  quod  in  possessione  Zwjnye  prae- 
dicta  hiis  proxime  praeterítis  diebus  erexit,  cum  fossatis  moenibus,  pro- 
pugnaculisque  et  aliis  aedificiis  aedificari  et  coustruere,  constructomque 
et  aedifícatum  .  .  .  tenere  et  possidere. 

^)  E  két  oklevélből  nem  tartjuk  érdektelennek,  mint  sóbánjásza- 
tünk  történetére  nézve  fontosakból,  rövid  kivonatot  adni.  Az  elsÖ  >1498. 
Budae,  sabbato  post  festum  b.  Margarethae  virg.  ct  mart.c  kelt.  A  király 
hallja^  bogy  >vosintra  metas  eiusdem  posscssionis  vestrae  Sowar  ex  aqua 
galsa  sales  cxcoqui  faecretis,  quibus  et  ipsi  uteremini,  insuper  etiam  aliis 
omnibus  vicinis  et  comprovincialibus  vestris  buiusmodi  sales  venderítis 
et  exinde  proventus  nostros  regios  et  coronae  diminueretiac  ;  elrendeli, 
hogy  ilyesmit  ne  tegyenek ;  különben  pedig  mcgbagyja  Tharczay  János 
mármarosi  comcsnek  és  camerariusnak,  bogy  ezt  minden  módon  meggá- 
tolja. A  másik  oklevél  1499.  in  dominica  luvocavit  kelt  s  Sárosmegyé- 
liez  van  intézve:  a  király  hallja  >qualitcr  nonnulli  esseut  ex  nobilibus 
jllius  comitatus,  qui  in  bonis  eorum  sprctis  et  abieetis  salibus  catneramm 
nostrarum,  polonicis  ac  cxtraneis^  divagis  quoque  salibus  ct  aquis  salsosis 
utcrcntur ;  unde  nos  in  proventibus  salium  nostrorum  diminutiouem  non 
modicam  sustineremus ;  quia  vcro  nos  cum  dominis  praelatis  et  baronibns 
ceterisque  regnicolis  nostris  coudusimus,  ut  buiusmodi  polouici  ac  divagi 


bíZDITSÁGI  jrCLCKTásKK. 


ei 


Nagyou  sotal  emelbctnók  lutg  ki  a  dÚHan  képviselt  X\\ 

századból  ha  tertiiik  egyes  részletekre-  is  engedne  kiténjst  Nfi-ni 
mellüjshetem  azoiibau  Huujadi  János  koriuiinyxt'i  kct  oklevelét, 
melyek  általános  órdekűek.  Az  e^I»6beu,  mtíly  1454.  feria  quarta 
ante  festuin  b.  Ladislai  regis  kelt,  Sar-  nek  mef^eugedi,  hogy 

ott  a  szebeni  várnak  adott  élelmi  éb  lési   c:(íikkek   fejéln^u 

három  portánként  egy  arany  forintot  szedjenek*  Ugyanő  145.5  ben 
(feria  quarta*  in  vigília  fesli  ascensionis  doiiiini)  Czobor  Mihály 
diósgyőri  várnagyuak  meghagyja,  hogyMeitökOvesdre  gytílést  hív- 
jon össze  a  várostól  követelt  hat  ökör,  egy  kocsi  és  egyéb  dolgok 
tárgyában, 

Itégi  kereskedelmünk  történetihez  tán  nem  érdektelen  ada- 
lék, hogy  II*  Ulászló  14f*3.  die  doniinico  ante  festuni  b.  Mai'tini 
episcopi  et  coufessoria  kelt  oklevcdéhen  Szinyei  Máté  és  Ferencz 
kérelmére  mt^g engedi,  liogy  a  szinyei  hdvosok  hetenkét  egyszer 
eáiUőrtököü  hetivásárt  tartsanak. 

Röviden  ennyi  az,  mit  a  Jernyén  töltött  kimért  idu  ^latt  a 
bizottság  látott  és  tapiisztalt  Tekintetbe  véve  a  lemásolt  Arpád- 
éd  Aujoukori  oklevelek  nagy  számát,  fáradságát  a  legszebb  siker 
koronázta;  melyért  s  a  piUatlan  készségért  s  szivességért,  mely- 
lyel  a  esalád  réiszéről  talál knzntt^  annak  a  legnagyobb  köszönettel 
mai-ad  adósa. 

2,  .4  bftrő  ijhilUtffif  r^^ilfitl  fricsi  levéltára  sokkal  újabb 
keletű,  hogysem  benne  a  hizottsíig  gazdag  aratásra  tehetett  volna 
szert  Ez  ősrégi,  voltaképen  liptómegyei  családunkj  mely  elssö 
douatióját  még  IL  Endrétől  kapta*  régi  okleveleit  Berniczén  Lip- 
tómegyében  vagy  Szerednyén  Ungban  kell  keresnünk.  A  fricsi 
levéltár  ezek  köztll  csak  néhány  tijabbkori  másolatot  őriz,  melyek- 
nek legrégibbje  V.  Istvánnak,  mint  iljabb  királynak  egy  J263-Íki 
oklevele,  melyben  Hehstbol  Pugil*nak»  ki  a  király  ügyében  töbl> 
8zör  vivott  i)erduntő  bajvívásban,  *)  adományozza  ^  terram  castri 
Cuminiensis  Bacha  vocata.m,<t  Ezután  vau  még  két  XIV,  századi 
oklevél,  szintén  egyszerű  másolatban, 

A  levéltár  eredeti  darabjai  1521-en  kezdődnek;  8  kieme- 
lendök  különösen,  mert  itt  senki  sem  keresné^  raoaouymegyei 
Kajka  helységre  vonatkozó  X\'I*  századi  oklevelek. 


et  excocli  ualoíi  per  hümiuos  ditti  comitis  ct  oítmcrarU  nobtri  uínvis  et  m 
boiüs  4U<»rumcuiiinití  porrjuimntin'  et  p^rquisiti  pracseutc  liominc  veatro 
aiíí'craururc  —  meghagyja,  ba  ilyesmit  cszreveszneki  rögtön  kiildje*k 
emberüket  az  agy^  mogvizí<gálá8ár»* 

*)  .  »  .  cum  íjaadiim  vice  pro  noslro  prgprio  negotio  diutlus  m 
ílaello  flímií'ando  graviter  fuiafici  valneratufi,  quia  Íd  ipso  diiello  \ncto- 
riaui  obtbuit.  «  .  . 

8z«*adok.   l«81.  VIÍI.   fü/.ot.  6 


82  ÖI^OtTBÁÖI  JELEKTásEÉ* 

Fricsen  őrzik  a  család  bárói  olíle?elét  I.  LjpótíÓl  lOSft 
márcz.  4-éröl  Ghillány  György  részérej  Idiiek  neje  báró  Niidáoji 
Zsófia  Yolt.  Ennek  révén  került  a  levéltárba  a  Nadán  ji  család 
bárói  diplomája  is,  szintén  Lipóttól  1659,  íipr.  IT-éröL 

A  későbbi  századokból  nagyon  terjedelmes  magán  levelesli 
között  kiemelendő  a  hétéves  és  az  1793-iki  franczia  báborán 
vonatkozó  levelek  nagy  száma. 

Ennyit  mutathat  föl  bizottságunk  alig  egy  heti  mnDkálk& 
dás  eredményezi,  mely  kétségtelenül  mioden  torténetkedvelöl 
kielégít.  Hogy  ezt  elérhettük,  csakis  Sárosmegye  hazafias  s  áldo- 
zatkész családjainak  köszönhetjük,  s  nekik  róvjuk  föl  érdemül, 
hogy  oklevéltáraink  ennyi  üj,  nagyrészben  ismeretlen  adatokkal 
bővültek.  Nem  is  fejezhetem  be  howíizúraiiyűlt  jelen  tésenTt  a  i.'l- 
kül,  hogy  e  megye  érdemes  családjainak,  kik  gazdag  levéltáraikat 
a  legnagyobb  készséggel  nyitották  meg  kutatásaink  előtt,  a  bizott- 
ság nevében  meleg  köszönetet  ne  mondjak  lekötelező  szives- 
ségökért. 

Dk.  Fejérpatakt  László 

vál.  tag,  bizottsági  elGadó. 


Jelentés  a  sárosmegyei  levéltárakről. 

A  m.  történelmi  társulatnak  f.  é.  augusztus  22-én  Eperjesen. 

^  a  sárosmegyei  kirándulás  alkalmával  tartott  közgyűlése  engem  a 

j^  központi  bizottság  működő  tagjai  közé  sorozott  és  azonkivűl  kél 

Q^  u.  m.  a  margonyai  és  osztropataki  bizottság  elnökévé  választott 

f.  Ezen  nagy   áldást   csak   ugy   voltam   képes  hasznosítani 

ha  tekintetbe  nem  véve  a  zárülés  napját,  tartózkodásomat   és 

igy  levéltári  kutatásomat  hosszabb  időre  kiterjesztem,  mint  azt 

a  társulati  programm  korlátai  kijelölték;  amiből  természetesen 

következik,  hogy  amiről  a  zárülés  napján  physicai  lehetetlenség 

miatt  jelentést  nem  tehettem,  arról  legalább  utólag  a  társulat 

közlönyében  néhány  tájékoztató  szót  elmondjak. 

Sáros-vármegye  nem  azok  közé  tartozik,  melyeket  a  termé- 
szet különös  kegyébe  fogadott.  Földmivelcse,  gazdasága  szerénj 
I  korlátok  közt  mozog  és  a  termelő  fáradságát  csak  igen  szerényei 

I  jutalmazza.  Ezt  azok  is  tudják,  kik  lépéseiket  még  sohasem  irá 

V  nyozták  Sáros  felé.  De  amit  nem  midnyájan  tudnak,  és  ami  igei 

2.  kellemes  meglepetést  okozott  szélesebb  körökben  is,  ez  az  a  tapasz* 

^  talás  volt,  hogy  e  megyében  az  úri  osztály,  sőt  a  polgári  rend  is  a^ 

intelligentia  terén  nagy  hódításokat  tett  és  hogy  a  miveltségnel 
fokozata,  párosulva  lévén  a  legbensőbb  hazafisággal  bennünk  azi 
a  meggyőződést  szilárdította,   hogy  a  hol  ily  szellemi  állapotol 


BlZO'lT«uVGl  JKLKNTÍSKK, 


Ba 


míg  íU£  ország  legszélsölrl*  liatárAu  is  léteznek,  oLI.  a  nemzet  juvö- 
jeért  ueui  kdl  rsüggeduüiik.  Lehettiek  scepticusok^  kik  azt  inoud- 
ják,  hogy  amit  a  törtéuelmi  társulat  tagjai  ez  irányban  ti  ' 

tak,  semmit  sem  bhouyíí^  miuthogy  azok  a  dolog  termi 
fogva  csak  a  legmívelttibb  körükkel  érintkeztek,  de  lia  e^t  u  meg- 
jegyzést megengedjük  is,  a  kedvező  számaz^áuy  mégis,  mely  az 
intelligexitia  képviselői,  valamint  a  megye  lakossága  és  terjedelme 
közt  létezik,  felfogát^unkat  leijeién  igazolja. 

Ezen  örvendetes  állaptítok  a  turténetbuvárok  czélját  nagyon 
kÖuuyítí*tték,  r^lsö  kiráudulásom  Eperjesről  Jíargonyára  történt, 
melynek  birtokosai,  Dessewffy  Pál  és  testvére  Kálmán,  ország- 
gyűlési képviselő,  nrias  előzékenységgel  családi  levéltárukat  ren- 
delkezésünk alá  adták,  aielyet  velem  egyiitt  iSzentkláruy  Jenő  és 
Török  István  is  tanúlmáoyoztak.  E  levéltárban  nyolez  árpádkori 
oklevelet  lemájíoltam,  többnyire  IV.  László  király  koráljól  Neve- 
zetes ezek  közül  az  említett  királynak  VJlH.  évben  Csanádon^ 
pünkösd  utáni  tizenötödik  napon  kelt  levele,  melylyel  István  bánt, 
István  bán  fiát  különös  kegyelmébe  fogadja,  öt  országbíróvá  és 
inosonyi  főispánná  kinevezi,  évi  fizetésül  petÜg  ezer  márkát  utalvá- 
nyoz. Egyúttal  viászajidja  a  király  István  bánnjk  nemcsak  az  ő 
örökös  és  vételes  birtokait,  hanem  azokat  is,  melyeket  az  ö  test- 
vére Joachim  bán  birt,  ilyenek:  Haczok,  Mighad,  Hotwon^  Sep- 
nek  és  Borsonouch.  A  király  eskü  alatt,  és  több  fönr  hitele  mel- 
lett fogadja,  hogy  a  fenebbi  rendeletet  vissza  nem  vouandja,  ha 
csak  István  bánnak  nagyobb  vagy  legalább  hasonló  méltóságokat 
és  javadalmakal  nem  nyújt.  A  király  fogadása  csak  akkor  szűnik 
meg,  ha  István  bán  hűtlenségbe  esnék.  A  lenne bbiek  a  király  nővére 
Erzsébet  jelenlétében,  valamint  István  kalocsai  érsek,  Lodomér 
váradi,  Dénes  győri,  András  egri,  Tamás  váczi  püspök,  Péter 
nádor  és  somogyi  főispán,  Ugrin  tfiruokmester,  Máté  soproni 
főispán  és  bánai  várispán,  és  István  asztalnokmester  és  pozsonyi 
főispán  kezessége  mellett  megállapíttattjik.  A  hártya  oklevelén 
eredetileg  9  pecsét  függött  és  pedig  az  ötödiknek  kivételével,  mind 
hártya-szijakról.  E  pecsét  mind  elveszett,  csak  a  hatodik  van  meg, 
mely  még  meglelietösen  kivehető,  és  háromszeg  paizson  hátulsó 
lábain  felágaskodó  lovat  mutat  Ez  a  pecsét  PéU^r  nádoré  lehetett, 
mert  a  kezesek  sorában,  ö  neveztetik  hatodiknak. 

IV.  Lászlónak  két,  Pesten  kelt  levele  szal)olcsmegyei  birto- 
kokra vuuatkozik :  hasonlón ii  ii  l>udai  káptalannak  egy  1300, 
évi  levele. 

A  leleszi  Lunveüi  Kjuk  »vimii  Ivantelek  és  Kemechiche 
nevfl  körösmegyei  helységekről  szól.  Nem  mondja,  hogy  Horvát- 
országban,  hanem,  hogy  a  Dráván  tűi  fékszenek. 

Sopronmegyc  Leustach  nádur  13115.  évi  levelében  viui  kép- 


84  ÉIZOtTSÁGI  JELEKTÉ6EK 

viselve,  a  midőn  Buthkai  Pál  fiai  Mayád,  Zazloph,   Zabotnarton, 
Megygyes,  Bánlaka  és  Orpordány  elfoglalásai  ellen  tiltakoziuik. 

Temesvármegyét  két,  XV.  százatlljeli  oklevél  enilítj,  de 
adatai  nem  sok  ujat  tartalmaznak.  Még  a  távoli  BaranyavárDiíV 
gyéről  is  van  emlékezet,  minthogy  a  posegai  káptalan  egy  149^, 
évi  levele  szerint  Kozari  Demeter  a  Baraoyamegjébííu  fekví 
Kozár,  Od,  Dráva-Bozsoka,  Haraszti,  Gyums,  Bániul va,  Jákó- 
háza,  Cstitörtökhely,  Boghka,  Keresztúr,  Palota-Eozaokj  Apay tliíi, 
és  Sumberek  nevti  birtokait  cserneki  Dessewffy  Fereucziiek  ezer 
arany  forintért  elzálogosítá.  Ez  oklevél  a  margonyai  leTéltárbíiii 
a  legrégibb,  mely  a  Dessewffyeket  e  néven  einlítip 

Magától  értetődik,  hogy  a  margonyíii  levóUar  IchríTAl**^ 
Sárosvármegye  történetére  szolgáltat  adatokat.  Az  e  tárgyú  for- 
rásokból kiemelem  a  leleszi  convetnek  egy  1518.  évi  jelentését 
II.  Lajos  királyhoz,  mely  szerint  Buthkai  Mihályt  és  fiait  Pétert 
és  Andrást  sárosmegyei  Szent-Imre,  Zuhadolina,  Karácsonmezeje, 
Keresztes,  Radvány,  Meggyes,  Pettrits,  Lacza,  Balpathaka,  Vas- 
patak, Long,  Margonya,  Ferenczvágása,  Gheralt,  Mátévágása, 
Valkvágása  (ma  Vajkócz  vagy  Walkowcze  Abauj  megyében), 
Lusanka  és  Lasso  falvak  birtokába  beigtatta.  Megjegyzendő, 
hogy  a  Dessewffy  család  a  Buthkaiak  jogutódja  lett  a  nevezett 
birtokokban. 

A  Dessewflfyek  margonyai  kastélya  a  történetiróra  különös 
hatást  gyakorol.  A  lépcsőzet  nyilasánál  régi  családi  arczképek 
tekintenek  le  a  vendégre ;  a  nagyterem  régies  fegyverek,  bútor- 
zattal, lovagszerszámokkal  stb.  van  kidiszítve.  Az  ember  e  falak 
közt  érzi,  hogy  mivelt  birtokosaiban  a  történeti  múltnak  emléke 
ébren  van,  és  hogy  ez  hazafiságuk  dús  forrása.  Élénken  kell  óhaj- 
tanunk, hogy  a  történeti  öntudat  minden  családnál  cultiváltassék, 
melynek  múltja  az  országéval  összefügg. 

Margonya  területén  egy  régibb  kastély  nyomai  látszanak, 
mely  környékével  együtt  a  kegyelet  szentesített  helye.  Közelében 
van  ugyan  is  a  Dessewfiyek  családi  sírboltja,  melynek  közepét 
Dessewffy  Arisztid  tábornok,  az  1849.  évi  szabadsághős  és  aradi 
martyr  koporsója  foglalja  el.  Lengyel  irók  szerint^  Báthory  Ist- 
ván, a  lengyelek  legnagyobb  királya  Margonyán  született  volna, 
ugyanazon  helyen,  hol  a  régi  kastély  állt.  Hazai  forrásaink  erről 
nem  szólnak,  de  a  lengyelek  a  dologról  annyira  meg  voltak  győ- 
ződve, hogy  mielőtt  Gallicziában  a  kriniczi  fürdő  emelkedett,  és 
szomszédaink  a  bártfai  fürdőket  sűrűbben  látogatták,  évenkint 
Bártfáról  ide  zarándokoltak,  hogy  kegyeletüket  tanúsítsák  azon 
hely  iránt,  hol  nagy  királyuk  született  Némi  valószínűséget  a 
dolog  azon  tény  által  nyer,  hogy  az  idézett  1518.  évi  oklevél  sze- 


líifarrg \Gi  jklkniksíík. 


85 


nnt  a  Bátliory  család  M  '  '    i  csakúgy ao  birta.  Egyéb* 

urálit  a  kérdés  bövebl>  nel, 

A  Bánó  Cíialád  levéltára  Osztropatakán  számszerint  ugyan 
kisebb,  mint  a  margonyai,  de  iiiindenesetre  olyan,  melyet  a  sáros- 
megyei moDOí^raphus,  ha  ilyen  raa  holnap  akad,  nem  fog  elmel- 
l5zhetni.  Különösen  fij^^yelmet  érdemiéinek  a  XIV.  századi  eredeti 
oklevelek  ( mintegy  60  darab),  melyi'k  a  megye  raultját  világo- 
sítják A  levéltár  a<]ataiból  kitiinik,  hogy  a  Bánó  család,  mint 
több  más,  a  Lazában  jó  hangzású  nevű  nemes  család,  várjobbá- 
gyoktól veszi  eredetét.  A  család  egyik  ftse,  öyarman,  Visibor 
Ha,  Kondóson  lakó  sároai  várjobbugy  volt^  kinek  érdemeit,  midÖn 
Domilla  orosz  berezegnél  küldetésben  járt,  lY.  Béla  1251.  évben 
kidicséri.  IV.  László  király  Gyármán  íiait  már  sárosi  nem^^seknek 
nevezi.  E  kinlly  1264,  évi  levele  íentartja  Márton  és  Briceius 
sárosi  főispánok  emlékét,  kik  ez  évben  együtt  hivataloskodtak.  A 
sárosi  főispánok  névsorának  kiegészítése  font<-is  azon  tekintetből, 
hogy  líjvái'  megye  álladékának  kérdését  minél  jobban  tisztáz- 
bassuL  —  Emeli  az  osztropataki  levéltár  becsét  azon  körülmény, 
liogy  a  szepesi,  já^zói,  lelenzi  és  má.s  levéltárakban  található,  a 
Bánó  családra  vonatkozó  oklevelek,  hiteles  másolatokban  gyűj- 
tettek, oly  I  uelyet  eddig  csak  nagyobb  levéltárakban  volt 
alkalmam  í^           ni. 

Osztropatakát,  melyeknek  uri  házából  szép  kitekintés  van  a 
nagy-városi  várra,  el  nem  bngyhatjuk  a  nélkül,  hogy  Bánó  József 
érdemeiről  meg  ne  emlékezzünk,  melyet  a  történelmi  társulat 
iránt  az  által  szerzett,  hogy  a  megyei  nemes  családokat  levéltá- 
raik megnyitására  buzdította,  Eeméljük,  hogy  a  kirándulás  ered- 
ményével, melyhez  6  maga  oly  sokkal  hozzájárult,  meg  lesz 
elégedve. 

yárosvármegye  legrégibb  nemes  családai  közé  tartozik  a 
Szinyei-Merse  család,  mélynek  levéltára  Jernyén  őriztetik.  Szinyei 
Pál  úr  még  Eperjesen  hozzám  intézett  szíves  meghívása  folytán, 
üsztropatakáról  Jernyére  mentem,  hol  augusztus  30-án  és  31-én 
működtem.  E  helyen  hét  árpádkori  oklevelet  másoltam  részint 
eredetiböK  részint  közeikori  A tiratokliób  A  legrégibb  azokból  IV. 
Béla  egy  1258.  évi  levele,  melylyel  Sama  fiának  Benedeknek,  és 
ez  utóbbi  fiának  Mersének  azzal  kedvez,  bogy  Vgroug  falu  népei 
íiZ  pfjész  országban  vámmentesek  legyenek  Hy  nevÜ  falut  eddigelé 
Sál  "  I  ismerünk,  a  trencsén,  és  barsmegyei  ügrócz 

fah  ízbatók.  IV.  László  1285.  évi  leveléből  kivesz- 

szúk,  liogy  az  Abanemzetségbeli  Dénes  comes,  Budun  fia,  Merse 
i-omes  özvegyét,  és  fiát  Benedeket,  negyedrész  követelménye  fejé- 
ben kielégítette,  adván  neki  a  Sárosmegyéijen  íVIcvŐ  Vitézmezö  nitvü 
fíüut,  melynek  határát  a  Möcbnya,  Szinye,  Chornad  (értsd  Hernád) 


rihílíÉii 


86  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

és  Vitézpothok  folyók  mossák.  A  kijelölt  tájon  ma  Ííagv-Tltéat  íl 
Kis- Vitéz  falvakat  találjuk.  Ugyan  e  tárgyról  szól  Omode  nádor  €gal 
1288.  évi  levele.  III.  Audrás  12Í16.  évben  átirja  TV.  LászlónS 
idézett  levelét,  és  Omode  nádorét  1295,  évből,  mely  Kajatha  bir- 
tokára voi^atkozik.  A  Szinyei  féle  Arpádkori  oklevelek  némelyikéi 
már  Wagner  Károly  kiadta  Diplomatarium  Comitatus  Sárosiensii 
czimű  munkájában, de  miután  ö  a  határjárásokat  retidesen  kihagjt% 
az  okleveleket  újra  kellett  lemásolni.  Pejérpataky  László,  ki  Fritg- 
ről  báró  Ghillányéktól  jött  Jernyére,  sasintén  kivAlólag  az  árpád- 
kori okleveleket  vette  szemügyre. 

A  Szinyei-család  levéltára  ít  jelentékenyebbek  közé  tarto- 
zik, és  tüzetes  tanulmányozása  nem  egy-két  nap  feladata,  Fülöp 
mester  újvári  és  szepesi  főispán  az  előtte  perlekedri  fékeket  gyak- 
ran szokta  bajvívásra  itélni,  de  egyszer  mint  békéltető  szerepel, 
midőn  Róbert  Károlynak  Temesvárott  1320.  évben  kelt  levele 
szerint,  Merse  unokája  Péter  dictus  Tóth,  Szilva  birtokáért  Lam- 
pert  országbiró  Ítélete  folytán  bajt  volt  vívandó  Jánossal  Mihály 
fiával.  Nevezett  Mersének  (fia  Benedek  után)  két  fia  volt :  Miklós 
és  Péter.  Róbert  Károly  azokat  magasztalja,  hogy  trónversengé- 
sének első  idejétől  kezdve  mindig  az  ő  hivei  voltak,  és  különösen 
Omode  és  Demeter  lázongásának  ellentállottak.  A  király  ezért 
őket  1329.  évben  felmenti,  hogy  az  azon  időben  az  ellenségnek 
okozott  károkért  bármikép  felelősségre  vonathassanak.  —  Szilva 
birtokára  nézve  szinyei  Merse  unokái  Péter  és  Merse  közt^ 
(Scinnyei  de  Comitatu  Sarus)  és  Miklós  mester  közt  (mgr  Nico- 
laus  filius  Johannis  fily  Michaelis  de  Olmera  de  Comitatu  Újvár) 
^  1349.  évben   osztály  jött   létre,  és   itt  figyelmet  érdemel,  hogy 

Abaujmegye  még  mindig  egyszerűen  ITj vármegyének  neveztetik. 
,,  A  levéltárban  R.  Károly,  Zsigmond,  Mátyás  és  Ulászló 

\f[  királyok  levelei  szép  számmal  találtatnak,  a  melyek  tanulmányo- 

zását  búvárainknak  ajánlom.   A   levéltár   tulajdonosa   Szinyei- 
Merse  Pál  ur  annak  rejtvényeiben  szép  tájékozottsággal  bír,  és 
érdekes  volt  meghallgatni,  mikép  mutatta  ki  a  régi  oklevelekben 
i  fentartott  topographiai  neveket   a  jelenlegi  helységek  határaiban. 

Az  egykori  magyar  hangzású  nevek  sokszor  épségben  fenmarad- 
tak,  sokszor  azonban  tót  alakot   öltöttek  magukra,  de  hisz  ez 
3  utóbbi  tény  is  bizonyítja,  mily  ráfogás,  az  hogy  a  magyar  erőszak- 

kal terjeszti  nemzetiségét ! 
\  Eperjes,  mint  a  társulati  kirándulás  közzéppontja,  a  komoly 

j  tanulmányozásra  hajlamot  érző  búvárnak  sok  kedvező  alkalmat 

^  nyújtott.  Itt  nemcsak  a  sárosmegyei  és  Eperjes  városi  levéltár 

kínálkozott,  hanem  az  ide  hozott  családi  levéltárak  szép  száma  is, 
ilyenek  a  pécsujfalusi  Péchy,  a  Berzeviczy,  Ftizy,  Berthóty,  és 
Usz-Keczer  családok   levelei.   Mindezekben,   hozzávévén   még 


mZOT'UkQl  JKMlííTfcftKIC 


87 


hártfai  yároöi  levéltárt^  résJEÍiit  ii  zúríilés  előtt,  ré8ziiit  a  zárülés 
utiiii,idöm  és  erömhöz  képest  dolgoztam,  és  teljes  szövegű  oklcve- 
lt?im  számát  niiutegy,  70-re  emeltem.  A  sárosi  kirándulás  alkal- 
mával Ö38ze8eQ  29  Arpádkori  oklevelet  másoltam, ')  u  társaim 
eredményét  ide  nem  számítván, 

A  legrégibb  oklevél,  mely  előkerült,  kutségkivtil,  U.  András- 
nak 1209.  évi  levele,  melyet  Fcgérpataky  László  másolt,  és  a 
pécbujfalusi  Péchy  család  levéltárának  diszét  képezi.  Legközelebb 
áll  hozzá  IV.  Béla  egy  124i>.  évi  levele,  melyet  a  Berzeviozyek 
levéltára  évii. 

Anjoukori  okleveleket  mindenütt  tekintélyoB  számmal  talál- 
tunk, ezekből  mintegy  hu>zat  kebeleztem  be  gyűjteményembe 
másolatokban.  Kellemes  meglepetést  okozott  itt  a  felvidéken  két 
oklevelet  találni,  mely  Orbász  vármegye  (ma  Boszniában)  viszo- 
nyait tárgyalja ;  mindkettőt  a  Berzevic^y  család  levéltára  tartá 
ÍJHUE.  Temesme-gyét  két  okkwél  (1387*  és  139L  év)  illustrálja  az 
Usz  cs.  levelei  köjt,  Békésmegyét  három  (132f>.,  1336.  és  Í458. 
évből)  szintén  az  Usz  családiakból,  Csongrádmegyét  bárom  (1359., 
141 L  és  147  K  év)  a  Füzy  család  levelei  közt,  kettő  Baranyame- 
gyét (14<i7*  és^l472,  évi  a  Fűzy  levelek  közt,  egy  Kevevármegyét 
(1436.  év)  az  Usz  levelek  közt,  kettu  a  Kunságot  í  1378.  és  135L 
év)  az  Usz  és  Fttxy  levelek  közt.  Érdekes  Fülöp  nádor  egy  1323. 
levele  a  Bertbóty  levéltárban,  mely  a  soltészségek  felállításának 
módját  ismerteti.  A  többi  oklevelek  részint  Sárosvár  megyére  és 
az  oltani  családokra,  réfzint  általános,  országos  viszonyokra 
vonatkoznak.  Korszak  szerint  másolataim  1248.  évtől  1527.  évig 
terjednek. 

Bármilyen  szép  ercdményuyel  tért  legyen  haza  a  történelmi 
társulat  Sárosmegyéből,  és  bármennyire  kötelezték  le  a  tái*í^ula- 
tot  az  egyes  raunicipiumok  és  a  birtokos  nemes  családok  minden 
dicséretet  felülmúló  szíves  előzékenységükkel,  távol  sem  hiszera, 
bog)'  a  komoly  történetbuvár  Sárosmegyében  már  mindent  elvég- 
zett. A  szűkre  mért  idu  miatt  egyes  csaladok  levélgyüjteméuyei  nem 
elég  tüzetesen  és  gondosan  vizsgáltattak  át,  és  ez  áll  az  Eperjes  és 
Bárt  fa  városi  levéltárakról  is.  Más  családok  különleges  okokból 
még  nem  voltak  azon  helyzetben,  hogy  hazafias  hajlamuknak 
megfelelve,  levéltáraikat  a  történetbuvároknak  megnyissák.  Tud- 
juk* hog}^  a  gróf  Szirinay  családnak  Szent-Mibályon  régi  és  gaz- 
dag levéltára  van,  ennek  ismeretét  a  történetirás  nem  nélkülözheti, 
és  mi  reményijük,  hogy  a  gróti  család  rövid  idő  multán  azon  hely- 
i&etben  lesz,  hogy  nagyhecsll  levéltárát  a  történelmi  társulat  által 


batt 


')  SiitoöImjI  viss/uc'rko^vda   a  gr.  Teleki  csíilíld  gyöiarrii  Icvdltárá- 


88  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

kiktildendö    bizottság   tudományos    használatára 
megnyitni. 

Egyelőre  örvendetes  tudomására  hozom  a  tái^ulíitDak, 
hogy  Semsey  Adolf  ur  igéretét  birom,  miazerint  nagy  terjedelam 
családi  levéltárát  (10 — 12  láda)  használatomra  legközelebb  a 
fővárosba  fogja  szállíttatni. 

Peatt  Fbigtes, 

Jelentés  Sárosinegye  levéltáriírdl. 

A  folyó  hó  22-én  nyert  megbízásból,  midöu  Sáros-megye 
levéltáráról  jelentésünket  tenni  van  szerencsénk,  mindenekelötl 
megemlítjük,  hogy  az  a  megyei  széképület  emeletén  egy  üsgrobb 
terem  s  egy  mellékszobában  van  elhelyezve  8  Fekete  Sándor  levél- 
táros és  tiszteletbeli  főjegyző  úr  szakavatott  kezelése  alatt  álL 

A  levéltár  teljesen  tűzmentes,  vas-ajtó  és  ab]akt;V!.l:^l:l::tl 
el  van  látva,  a  helyiség  száraz  és  szellős.  Az  iratok  állványai, 
szekrényei  s  fiókjai  még  1809-ben  rendeztettek  be,  s  az  állványok 
felett  a  teremben  egy  körülfutó  karzat  létezik,  mit  a  megyei 
választási  s  az  1797.^),  1742.2)  s  az  1706-ik  évi  insurrectionalis 
zászlók  diszítnek ;  mely  utóbbi  veres  selyem  s  egyik  oldalán  a 
következő  festmény  szemlélhető :  női  alak  egyik  kezében  boros- 
tyán-koszorú, másikban  pálmaágat  tartva,  lábainál  zászlók  és  hadi- 
jelvények: »Melior  estcerta  pax,  quam  incerta  victoria«  felirattal, 
a  másik  oldalon  a  megye  czímere  díszlik  2>Comitatus  Sarosieusisc 
felirattal. 

A  mi  a  levéltár  tartalmát  illeti,  az  a  mohácsi  vészt  meg- 
előző időkből  (a  másolatoktól  eltekintve)  csak  két  darabot 
bír,  ú.  m. ; 

Palóczi  Mátyás  országbírónak  1437-ből  hártyán  irt  ítélet- 
levelét, melyről  a  pecsét  hiányzik,  s  az  oklevél  is  viseltes,  s 
Mátyás  királynak  1478-ban  hártyán  írt  függő  pecsétes  okieveiét, 
melyben  János  jászói  prépost  1432-iki  —  Izsépi  Mátyás  és  Gagh 
László  között  Echier  iránt  létrejött  —  zálogosítási  levelét  átírja. 

A  mohácsi  vészt  követő  időkből  a  megye  levéltára  a  követ- 
kező diplomákat  őrzi : 

I.  Ferdinánd  király  1558-ik  évi  Korthovythnak  örökbefo- 
gadást engedélyező, —  s  ugyanannak  1561.  évi  Miklósvári  Cle- 

^)  Veres  selyem  kelméből.  Egyik  oldalán  az  ország,  másikán  a 
megye  czímere,  feliratok  nélkül. 

')  Sárga  virágos  selyem,  ma  már  elfakult  kelméjén  sem  felirat, 
sem  festmdny  nincs.  A  rúd  lándzsáján  az  insurrectionalis  főtisztek  nevei 
bevésve. 


IU/0TT8 U:r  jl;li:ktí:8ek. 


Pf) 


>llészsí*g  iráut  új  íuloiüJiöyt  tartalniíi 


oklevelei. 

II.  Mátyás  királynak  1615-1)51  a  megye  cziiiiere,  s  a  vére* 
pecaétviii8z  LaszuálaUi  iránt  kelt  oklevele,  h  ugyaneas  évről  a 
uyitrai  Tajniii  csiiláJ  rés^ere  kiadott  arnialisíu 

in.  Fenliuáiul  kiraljniak  1651-bul  a  Béiiyei  Kapási,  I. 
Lipót  királynak  1679-bol  a  Bothlenlalvi  s  1 69 1-ik  évből  az  Oclio- 
iuüzky  család  részére  kindott  annalisu* 

A  levéltár  összefüggd  iratai  IGOO-tól  veszik  kezdetüket  a 
liiauytalanok,  de  a  XV.  s  XYI-ik  századból  is  maradt  nébáuy 
irat.  ki  záróla  ír  helyi  érdekű  protestatiók.  A  megy  iköayveí 

1561-töl  szakadatlan  folynak  s  a  jelen  &Ziázad  *  ,.  •!♦  teátea 
kötetből  állanak.  AzU>0Ö4ól  1789-íg  terjedő  iratok  Fekete  Sán- 
dor ur  által  hosszú  időu  át  nagy  s?:orgaíominal  rendezve  lettek, 
>acta  politika,  normalia,  perceptoraliuf  osztályokba  soroztattak, 
B  azokról  mutatók  készültek. 

Azlt)()0-tól  fennmaradt  levéltári  iratok  gazdagsága  az  előző 
korszak  meddőségét  dűsan  kárpótolja,  s  a  XYII,  és  XVUI-ik 
századi'a  e  levéltár  egyike  a  leggazdrigabb  8  legérdekesb  törvény- 
hatósági levéltáraknak,  a  csak  sajnálni  lehet^  hogy  búváraink, 
különíVsen  IL  Rákóczy  Ferenez  korának  níigy  történetírója  Thaly 
Kálmán  is  eddig  azt  tüzetesebben  nem  vizsgálhatta. 

Hogy  némileg  feltünteSiíQk  e  gazdagságot,  úgy  számokban 
kifejezve,  mint  az  okiratok  tartahaát  ismertetve^  legyen  elég  any- 
nyít  mundanunk,  hogy  a  XVI  t-ik  század  első  felének  iratai  837 
darabra  rúgnak,  s  e  szám  a  ezázad  második  felében,  valamint  a 
következő  században  mértaüi  aráüyban  emelkedik. 

A  XVII -ik  század  elsőseiének  iratai  —  az  aeta  politica.  osz- 
tályát értve  —  az  ország  minden  nevezetesb  politikai,  hadi^  ipar- 
kereskedelmi s  kőzmivelőilési  eseményei,  s  mozzanataira  vonatko- 
zással vannak,  Hnieg}'ei  élet  hatalmas  nyilvánulásait,a  társadalmi 
életet  6  a  múlt  id«ik  rés/It-ti  s  képét  megelevenítve  tárják  f « 1 
előttünk. 

így  a  királyi  kegvt jumn  iLÍratoknak  teljes  sorozata  elöini- 
dul  itt,  8  azok  közül  e  következőket  sor<íljuk  fel : 

Rudolf  király  Prága  16ü3.  január  10-én  a  törökök  elleni 
hadjárat  indokából  Pozsonyban  február  24^n  Miksa  föherczeg 
ílltal  megnyitandó  országgyűlésre  a  rendeket  meghívja. 

Mátyás  fÖherczegnek  1608.  június  lí2-éa  a  bécsi  békepou- 
tok  tárgyalása  iránti  országgyűlési  meghivójuj ')  s  II*  Mátyás 


')  llorvílth  51.  .Magyarország  fíirti-nchnc  (lS72*Íki  kiníblh),  5  ik 
kötet,  81*ik  Uiiijaii  Kuvuchicli  után  a  meghívók  kcUi't  liilHaan  juhu^ 
29-ére  tesjsi. 


90  BIZOTTSÁGI  JKLEKTÉ8EK 


királynak  1617.  szeptember  6-áa  kelt  leirata,  meljlyel  a  portfifi 
20  évre  meghosszabbított  béke-állapotot  kihirdeti. 

II.  Ferdinánd  király  leirataiból  eujUtjiik;  1622*  jaiioá 
12-én  amnestiát  biztositó,  1623.  augusztus  7-éii  a  törcík  s  tali 
csapatok  ellen  nemesi  fölkelést  rendelő,  ugyanez  évi  szeptembe 
11.  8  october  1-én  ezen  fölkelés  szeiTezetét  érdeklő,  1633.  máriifli 
5-én  Rákóczy  Györgygyei  eszközlendő  béketárgyalásokra  bixlfl 
sai  kiküldését  tudató,  ugyanez  évi  május  14-én  a^  orsxággjülés 
nek  a  közbejött  zavarok  miatt  szüksé^íessé  ?ált  elhiila?izt;isá 
tudató,  1636.  febr.  6-án  Bethlen  Gábornak  a  törökkel  való  szí 
vétkezését  s  ennélfogva  az  ellenségeskedésnek  valósziDŰlq 
mielőbbi  megújulását  hirdető,  s  ugyanaz  évi  szeptember  33-án  j 
törökök  elleni  fölkelés  szervezetére  vonatkozó  leveleit. 

IIL  Ferdinánd  király  leirataiból  pedig  a  következő  felsora 
lást  adjuk :  1637.  február  27-én  atyja  II.  Ferdinánd  elhunytát  í 
az  uralkodás  átvételét,  ugyanaz  évi  július  16-án  az  országgyűlés 
folytatását,  augusztus  végén  azonban  a  török  mozgalmak  indoká- 
ból már  annak  elhalasztását,  1640.  martius  31-én  a  portával 
kötendő  békepontok  tárgyalására  az  országgyűlést  Pozsonybü 
május  29-ére  egybehivó,  május  5-én  azonban  már  ugyanennél; 
elhalasztását,  s  május  26-án  a  béketárgyalások  határnapjánali 
július  26-ikára  lett  kitűzését  hirdető  levelei.  1644.  február  23-ái] 
Rákóczy  György  erdélyi  fejedelemnek  a  svédek  s  a  törökökkel 
lett  szövetkezése  indokából  a  felkelés  rendezését,  ugyanaz  évi 
martius  16-án  ugyancsak  a  felkelés  rendezését  s  szeptember  9-én 
/H  a   rendeket  állhatatos  hűségre   intő   leiratokat.   Továbbá  1645, 

j^  october  22-én  az  Eszterházy  Miklós  elhunyta  által  üresedésbe 

\i'  i  jött  nádori  székre  addig  is,  mig  az  országgyűlés  által  eszközlendő 

/  választással  az  betöltetik  —  helyettesül  Lippai  György  esztergomi 

vj*^  éi*sek  kinevezését,   úgy  a  porta  s  az  erdélyi  fejedelemmel  eszköz- 

^  i  lőtt  békekötést,  a  következő  évi  martius  6-án  a  békekötést  s  az 

országgyűlés  egybehivását,  de  már  május  19-én  a  királyné  várat- 
lan elhunyta  miatt  annak  elhalasztását,  s  1648.  november  27-én 
j^  í?róf  Draskovich  Jáno:  nádor   elhunytát  s  az  országgyűlésnek 

Pozsonyba  egybehivását  tudató  leiratait. 

S  ezen  sorozatban  még  a  következőket  említhetjük  fel : 

M  Mátyás  főherczegnek  1606.  sept.  26-án,  Thurzó  Györgynek 

grófi,  —   II.  Ferdinánd  királynak  1632.  november  23-án,    Nyáry 

f  Istvánnak  bárói  rangra  emelését, —  ugyanannak  1636.  febr,  15-én 

I  Drugeth   Jánosnak   Felső-Magyarország   főkapitányává    (kassai 

^  g(inerális),  —  III.    Ferdinándnak   1643.  máj.  8-án  gr.  Forgách 

liii^  Ádámnak  ugyanazzá,  s   1647.  ápr.  10-én  gr.  Wesselényi  Ferencz- 

nek  ugyanazzá  lett  kinevezését  tudató  leiratait. 
P^l  A  koronként  forgalomba  került  pénzek  értéke,  s  más  pén' 


3S!l 


ni7ori's\ní  .tk!>i:ntíí»kk. 


91 


n^mejcnes;  víuo"vi>/im}ai  iurLíaiiapiió  királyi  rendeletek  mind  fel- 
találhatók, 8  mielőtt  a  királyi  reíideletek  csoportja  fölött  szem- 
lénket  befpjeznölc,  ui^g  IIL  Ferdinándnak  1642.  augustus  5-éu 
kelt  rendeletéről  emlékeztlnk  meg,  mely  szigorú  bíiutetés  terhe 
alatt  meghagyja,  hogy  a  »Nova  TrausyWanica«!  cximŰ  magyar 
könyvecske,  mely  több  elökelÖ  szeiriélyiség  jó  hiruevét  és  becsüle- 
tét támadja  meg,  —  úgyszintén  Kereszthuri  Pálnak  Enlélyben 
erre  kiadott  felelete  összeszedessék,  9  bedegbi  gróf  Nyáry  István- 
nak beszolgáltassék.  0  Ezen  rendeletek  fontos  bibliographiai  érde- 
kénél fogva  előadó  a  >Magyar  Könyvszemlében^  leendő  közlésre 
egész  terjedelmében  le  is  másolta. 

A  királyi  leiratok  után  méltó  számmal  fordulnak  elö  a 
nádori  rendeletek  s  levelek,  melyekből  adjuk  a  következő  felso- 
rolást : 

Thurzó  György  1611.  évi  mftjus  29,  és  augusztus  20-én 
Nagy  András  hajdúi  támadása  ellen  nemesi  fölkelést,  s  Thurzó 
Szaniszló  1*)22.  aug.  3-án  szabad  vallásgyakorlatot  hirdető  ren- 
deletei. 

PorgAch  Zíigmouduak  1621.  mart,  4-én  a  béketárgyalá- 
sok eredményéről,  martius  22-én  a  nemes  fölkelő  sereg  szervez- 
kedése, Szendrö  vára  megerősítése  és  az  őrség  szaporítása  iránti 
levele. 

Gróf  Eszterházy  Miklós  163L  január  20-án  a  nemesi  föl* 
kelés  szervezése,  —  aug.  27-én  az  erdélyi  állapotok  s  nyugtalansá- 
gokról szóló  terjedelmes  levele,  a  melyre  vonatkozólag  a  levéltár 
igen  sok  levelet  bir.  Eszterházy  levelei  nagy  tömegéből  érdekesbek 
1633.  sept.  29-én  a  török  csapatok  moldvai,  temesvári,  budai 
és  egri  szervezkedését  s  létszámukat;  —  1634,  ápn  11 -én  az 
országgyűlésnek  szükségessé  vált  elhalasztását  s  az  ország  poli- 
tikai viszonyait;  —  1634.  július  28-án  a  török  csapatoknak  Pestre 


*}  Szabó  K.  >Kdgi  magyar  kiíuyvtár^-ában,  a  >Novu  Traugylvii^ 
nica€-ró!  nem  eudt^kexik.  Több  mmt  valóöjcínü,  hogy  ű  emn  alatt  a 
FojtBonyban  líMO-bcn  >Ki  tett  IVegi-r,  mclly  által  folhilálju  akíirki  i&, 
fiiiiiciiiil  poshadt  Cíi  incfgcö  tejet  fejt  Kercs/türi  IMI  Erdi^lybon  L'gy  Kale- 
chisuiu£innk  tí^)mlöjelH.'H  ncmü^utMnil  Qeidelberga  táj;hi  nőtt  bi/Jult  tcht>* 
rtcknek  tölgyéből  a  tictn  régen  született  táeteemti  keresaitéiiyeknek  sí£op- 
t:itá«ára«,  müvecsko  crteDdő,  mely  Keressturmak  >TsetscinŐ  Keics/ty<^ti* 
Vagy  Uákétsfti  György  *h  Sigmond,  a  Kákotjcí  Oy'ór^y  Fejedelem  Fijai- 
nak  ei.ainiiLa]tatá8ok  az  igaz  Hitről,  Ur-Vatsorájjlval  való  élesre  bocsát- 
tatások  előtte  (Kolosvíír,  1038,  4.  r.)  c/iraü  nitmkiijAt  Ldinadja  m«!g, 
melyre  Kcressituri  >Frlserdíilt  K*»rc5sttycni«  (Várad,  1G41,  4.  r,  i^"^  1  • 
munkában  válaszolt  Lásd.  Bod  P.  Magyar  Atbőuas.  176G,  13^*  L 
nantolik  Magyar  írok.  IL  Ili*,  k 


:..*« 


92  BIZOTTSÁOI  JELENTÉaLK, 

történt  bevonulását;  —  1637.  febr.  20-án  ü.  FerdináBd  ki 
halálát  s  legidősb  fia  III.  Ferdinánd  tTÓnraléptét ;  — -  1 
június  1-én  a  királynak  Prágába  utazását  s  a  török  sereg  mol 
mozgalmait  tudató  levelei,  továbbá :  1637.  június  SS-áo  Szl 
várának  a  törökök  által  lett  megrohanásiH  s  oda  siirguseu  m 
adást  rendelő,  1640.  július  3-án  a  török  csapatok  SzeiitlrS  é 
támadását,  1641.  febr.  6-án  a  törökök  temesváii  őssEpontosuJ 
ugyanez  évi  dec.  6-án  Szendrő  vára  sürgős  heljreállításiának  m 
ségét  tudató  levelei,  s  végül  1644.  évi  jiiájus  29,,  juiiiua  U 
augustus  28-án  kelt  levelei,  melyekben  a  rendieket  állhatatos  husi 
intve,  egyúttal  nyilatkozatukat  kéri.  Draskovich  János  ni 
levelei  közül  érdekesb  a  törökök  putnoki  támadását  tudató  lel 

Bő  számmal  fordulnak  elö  további  a  Msu-macyyarnrsí 
kapitányok  (kassai  generális)  és  basonrangú  tötiszteknek  úgy 
ország  közállapota,  mint  a  helyi  viszonyokra  fényt  derítő  lev< 
a  melyek  sorából  legyen  elég  a  következőket  felemlíteni : 

Drugeth  Bálint  1608.  april  19-én  nemesi  fölkelést  rem 
levele,  —  Forgách  Miklósnak  1632.  június  17-én  a  lengyí 
ellenséges  maguk  tartása,  július  29-én  a  török  sereg  Budára  vo 
lása,  augusztus  9-én  a  törökök  Buda ,  Szolnok  és  Eger  kö: 
összpontosulása,  september  15.  és  october  27-én  a  törökök  E 
körül  való  sereglését  tudató  és  minden  alkalmakból  a  nemes  : 
kelő  sereg  szervezését  és  Szikszóra  segélyküldését  rendelő  k 
lei.  A  törökök  tisza-vidéki  mozgalmai  alkalmából  1534.  jul 
13-iki  levelében  Forgách  ismét  fölkelést  hirdet,  s  számtalan  le 
leiben  úgy  az  ellenséges,  valamint  a  császári  csapatok  niozduk 
s  elhelyezéséről  a  rendeket  a  legpontosabban  értesítette. 

Bornemisza  1634.  dec.  28-án  a  törökök  esztergomi  s  e 
mozgalmairól,  1635.  april  18-án  ugyanazok  kiindulásáról  tu< 
sitván,  különösen  inti  a  rendeket  s  a  városokat. 

1636.  dec.  6-án  Drugeth  János  a  felkelő  hadakat  Al 
Németin  összpontosításra  rendeli,  ugyanaz  évi  január  10-iki  le 
lében  a  törököknek  Abaujban  Szent-Andrásig  lett  előnyomuláí 
tudatja.  1638.  június  28-án  a  törökök  temesvári  összpontosu 
sáról  értesít,  1640.  april  8-án  fölkelést  rendel,  június  30-án 
török  portyázóknak  Kassáig  lett  elhatolását  tudatja  s  július  22- 
a  törökök  szolnoki  készülődése  alkalmából  ismét  insurrect 
rendel. 

1646.  június  16-án  gróf  Wí'sseléuyi  Forencz  ujonan  kii 
vezc'tt  kapitány  a  törökök  Szendrő  körüli  gyülekezését  tudatja, 
következő  évi  augustus  3-án  már  fölkelést  rendel. 

Az  erdélyi  fejedelmek  hadjáratai  s  még  inkább  a  török 
mozgalmai  indokából  mind  sürübl)en  igénybevett  insurrecl 
igen  természcsesen  súlyos  kötelezettségül  nehezedett  a  rendeki 


BIZOTTSÁGI  JELKNTtSEK.  93 

s  így  uiiics  mit  csodáliiuiik,  ha  a  levéltárban  sűrűn  ü^lálkozunk 
egyesek  kérelmeivel,  melyben  a  személyes  felkelési  kötelezettség 
alól  való  leimentésüket  kérték,  mi  a  legtöbb  esetben  a  fejed(;lmek 
s  a  kapitányok  részéről  teljesítve  is  lett.  A  levéltárban  az  1636-iki 
insurrectionalis  instructio  fentartatott. 

Az  általunk  felölelt  félszázad  hű  képének  a  levéltár  adatai 
nyomán  való  ismertetése  s  a  rendkivűl  mozgalmas  időszak  fel- 
tüntetésére elősoroljuk  még  a  segélykérésekre  vonatkozó  levelek 
némelyeit,  melyeket  a  szorongatott  végvárak  vagy  vármegyék  s 
egyesek  Sáros-megye  rendéihez  intéztek, 

Monaky  Miklós  1607,  július  22-én  az  ónodi  vár  helyreállí- 
tását és  segélyezését  sürgeti.  -  Abauj-mcgye  1632.  december  1-én 
a  törököknek  Egerből  történt  kimozdulása  alkalmából  sürgős 
segélyt  kér,  ugyan-e  megye  a  következő  évi  február  16-án  lako- 
sait visszarendeli. 

Ónodvár  1637.  november  9-én  a  törökök  támadását  tudatja 
és  sürgős  segélyt  kér.  1639-böl  pedig  Szerencs,  Szendrő  és  Ónod- 
várak  segélyt  kérő  leveleinek  egész  sorozata  maradt  fenn. 

Lippai  György  esztergomi  érsek  a  törökök  fenyegető  moz- 
dulatai^következtében  1646.  december  31-én  Rozsnyóra  segélyt 
kivan,  ugyanez  év  és  hó  30-án  gr.  Dmskovich  János  nádor  is 
Rozsnyóra  segélyadást  rendel,  s  a  következő  évi  január  13-án 
pedig  már  maga  Rozsnyó  tudatja  szorongatott  helyzetét,  sürgő- 
sen kérve  a  segélyt. 

Fekete  László  1647.  július  25-én  a  törökök  füleki  táma- 
dása alkalmából  kér  oda  segélyt,  1648.  május  26-án  pedig  More 
István  Putnok  és  Szendrő  őrségének  fogyatkozását  jelentvén,  hala- 
déktalan szaporítást  követel. 

A  missilisek  e  rendkívül  gazdag  állományából  még  a  követ- 
kező levélkivonatokat  közölhetjük.  Abauj-megye  rendéi  1617, 
mártius  20-án  tudatják,  hogy  a  törökök  a  fegyverszünetet  meg- 
törték, Bakos  Gábor  1632,  június  23-án  a  törökök  Belgrád 
körüli  összpontosítását,  november  9-én  pedig  Eger  körüli  mozgal- 
mait tudatja.  1637.  nov.  21-éről  pedig  egy  érdekes  tudósításban 
a  törökök  erdélyi  mozgalmairól  történik  említés ;  s  Bornemissza 
1634.  máj.  3-án,  gróf  Nyári  István  1641,  január  16-án  ugyancsak 
a  törökök  Szeged  körüli  csoportosulásáról  tesznek  jelentót, 

Borsod-megye  1636-ban  ismételten  sürgeti  Szendrő  vára 
helyreállítását  s  a  következő  évben  már  a  helyreállítási  költsé- 
geket követeli,  1646,  mártius  19-é;i  Thuránszki  Péter  a  putnoki 
vár  helyreállítását  szorgalmazza.  Általában  e  missilisek  Szendrő 
várára  vonatkozólag  felettébb  gazdag  tartalmúak  s  ezek  közül 
1633.  augustus  8-ár61  a  lovas  őrségnek,  úgy  Hegymeghi  Jánosnak 
hópénzük  megküldésére  vonatkozó  igen  érdekes  leveleit  előadó 


94  BIZOttSÁGÍ  JEtEKTÉSEtí. 

egész  terjedelmében  lemásolta  a  >TörtéDcliDÍ  Tár«-ban  leeodÖ 
lésre  s  ezúttal  ez  érdekes  panasdevtílekböl  c&ak  annyit  t^iulfl 
fel,  hogy  Sáxos-megyéből  39  lovagi  katona  küldetett  Szendrön 
fejedelem  ö  nagysága  által  ajánlott  hét  lovas  még  egy  hó  el 
után  sem  érkezett  meg  s  a  lovasok  hópéüze  fejen  kéat  öt  fi 
volt,  a  mit  igen  kevesellettek,  mert  a  végházban  az  élet  igen  1 
séges,  Zemplén-,  Ung-  és  egyéb  vármegyék  katonáiknak  hat  fi 
hópénzt  adnak  s  ök  ezektől  e  miatt  le  is  nézetnek. 

Az  őrség  tartásdíjának  pontos  küldése  mint  Mlaadd  p 
tigyi  bajjal  azonban  folyvást  találkozunk,  így  nz  1637.  septeii 
28-án  Dessewffy  Ádám  is  sürgeti  a  szendröi  öraég  hépénzéU 

A  végházak  mellett,  a  sárus-megyei  várakra  vooatkox 
is  számtalan  különféle  levél  őriztetik  a  levéltárban  s  ezek  ! 
érdekesebb  1612.  febr.  22-r61  a  sárosi  vár  s  ágyúi  állapotai 
felséghez  intézett  jelentés. 

A  mozgalmas  idők  s  a  vészes  napok  a  felvidék  lakosság 

törvényhatóságait  ösztönszerűleg  a  közös  érdekek  felismeréi 

^-p  egy  solidáris  jellegű  viszony  alkotására  utalták  sa   felvidél 

^  közös  érdekű  ügyeit  a  törvényhatóságok  s  városok  közös  érte 

letek  s  tanácskozmányokban  oldották  meg,  a  mely  nemben  ugj 

csak  bőven  előforduló  iratok  közül  a  következőket  emlithetjCLk 

Nevezetesen:  1612.  jul.  28-án  kelt  levél  a  török  ellenséi 
kedés  indokából  tartott  kassai  értekezletre,  s  az  1636.  uoven: 
26-án  kelt  levél  a  gönczi  értekezletre  küldött  követeket  illeW 
nyújt  felvilágosításokat. 

Wesselényi  Ferencz  1646.  febr.  17-én  kelt  levében  a  ti 
kök  elleni  ügyben  Rozsnyón,  a  következő  évi  september  22 
levelében  ugyanaz  ügyben  Lőcsén,  saz  1649-ik  évi  december  '3 
ugyanaz  ügyben  Kassán  tartandó  értekezletekre  hívja  meg  a  i 
deket. 

A  törvényhatóságoknak  egymás  között  való  gyakori  ér 
kezeseik  s  levelezéseik  ez  időben  főként  követeik  küldéséről  sa 
tudósítások,  a  portyázó  kóbor  csapatok  s  rablók  üldözése,  elfc 
tására  s  kiadására  vonatkoznak,  s  ez  utóbbit  érdeklőleg  a  leng 
földről  is  nem  ritkán  lett  a  megye  megkeresve,  s  e  nemben  Ln 
mierszky  Szaniszló  1646.  oct.  21-iki  levelét  említhetjük  n 
1634-ből  Liptó-,  Torna-,  Gömör-  s  Szathmár-megy éknek  kövei 
küldéséről  szóló  tudósítását,  1616  május.  24-én  Zemplén-meg 
nek  a  lengyelek  ellen  rendelt  felkelési  ügyben  hozott  határozs 
8  ugyané  megye  1637.  június  3-án  lakosai  kivándorlását  tud 
levelét  érintjük. 

.  -^  Az   országgyűlési    követek   utasításai ,  jelentéseikről    í 

^**^*^  feledkezhetünk  meg.  1608-ból  fenn  van  azok  utasítása,  megl 

és  menlevele.   Fenmaradt  1609.  december  8-ról  szóló  országg 


tllaOTtöAOt  JELt:NTÍ8EK. 


9S 


1  im  tiidósitásuk  körülményes  leirasával  a  tiádar  válas^tú^uak, 
1 649.  január  2*&n  kelt  orssíággyülési  jelenlés.  Érdekes  egyuttaí 
azon  körtilméijy,  hogy  a  megj'e  1048.  május  26-iín  kiállított  meg- 
bízó levelével  a  Itnigyrl  országgyüleí^re  követül  Fejérpataky 
Mártont  küldte  ku 

S  ha  az  ipar-kercskede^lnii  viszonyokat  tekintjük,  erre  vonat- 
kozólag sem  hálátlan  átér.  így  Lubomierszky  Tbeojílála  herczeg- 
uönek  1608-1)01  köszönetét  borai  szabad  szállithatása  iránt  nyert 
protectionalisért, —  üsztrogh  berezegnek  1636.  ápril  30-án  borai 
szabad  kivitelének  elősegéléseért  nyilvánított  köszönetét  s  1630- 
aug.  7-én  a  borok  szállítására  vonatkozó  szabályzatot  említjük 
meg;  —  valamint  a  kézmüáruknak  1627.  s  az  élelmi  czikkeknek 
1628-bcil  kelt  limitátioját,  Bethlen  Gábor  fejedelem  jóváhagyása 
8  a  királyi  városoknak  az  árszalfá^ok  ellen  tett  felszólamlásával 
együtt. 

Vallásügyi  bár  kinebb  szanui  ügyiratok  hasoulag  vannak  a 
levéltárban,  3  ezek  közül  talán  a  belvét  hitfelekezctűeknek  1635. 
october  28-án  Pálfy  Katalin  ellen  emelt  panaszát  s  ennek  erre 
vonatkozó  nyilatkozatát,  —  Abauj-megyéuek  a  kassai  református 
iskola  felállít  hatására  adományok  gyűjtése  iránti  megkeresését 
legyen  elég  említenünk. 

A  mi  továbbá  az  alkalmi  meghívókat  illeti,  a  bőséges  ada- 
tok sorából  a  következőket  említjük  fel : 

1636.  július  5-én  az  országbiróuak  kinevezett  gr.  Drugeth 
János  a  rendeket  installatiójára  meghivja,  1643.  július  29-én  gr. 
Drugeth  János,  Forgáeh  Ádám  installatiójára  hívja  meg  a 
meg)*ét,  a  melyre  1643.  július  2U-áu  maga  Forgáeh  is  intéz  a 
rendekhez  meghivót.  1647.  május  18-án  HoBszutóthi  László  váczi 
püspök  Wesselényi  beiktatására  Szendi^öre  hívja  meg  Siros 
megyét, 

Eszterházy  Miklós  1638.  aug*  ll-én  István  fiának  Thurzó 
Erzsébettel  tartandó  uászünnepe,  1642.  oct>  1-éu  pedig  Rákóczy 
György,  hasonnevű  tíának  Bithorí  Sofiával  tartandó  lakodalmára 
intéz  meghivót,  9  a  következő  évi  februiii'  15-én  a  rendek  szíves 
részvéteért  Rákóczy  köszönetét  is  kifejezi. 

Petheó  Anna  1636.  april  24-éD  férje  Rákóczy  Pál  halálát 
jelenti,  ki  még  ugyanaz  évi  január  13-án  Sárosmegye  restaura- 
tiójával  üsz  Jánost  bizta  meg.  1643.  február  hó  25-ón  Kapy 
Klái*a  tudatja  férje  gr,  Nyáry  István  elhunytát.  1645.  november 
l-én  gr.  Eszterház}*  Dániel,  atyja  Miklósnak,  1648.  december  1-éu 
Thurzó  Borbála,  néhai  féije  Draskovich  János  nádor,  s  ugyanez 
évi  november  28-án  Rákóczy  György  atyja  elhunytát  jelenti,  s  ez 
utóbbi  a  következő  évi  január  hó  11-én  köszönetét  nyilvánítja  a 


1 


96  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSÜK. 

rendeknek,  hogy  a  megye  Péchy  András  képviseletobeD  a  fa 
tésen  hő  részvétet  tanúsított. 

Mindezek  után  azonban  —  miről  talán  legelőbb  kell 

emlékeznünk  —  tisztelettel  jelentjük,  hogy  a  Császilr  Péter  i 

1631 — 1632-ben   támasztott   s  Gömör,   Jíorsodj  Torüa,    Al 

megyékre  kihatott  pórlázadásra  vonatkozólag  a  levéltárbai 

drb   oklevelet  találtunk  fel,  E  pórlázad slsról   Horváth    Mi] 

^Magyarország  történelme«  legutóbbi  bővittítt  kiadásában  eg 

talán  nem  emlékezik,  ^)  Szalay  is  Szalárdy  és  Spaugár  króa 

nyomán   csak  néhány   homályos   sorban   tesz  arról    említni 

Valentinus  Bujdosó-nak  a  Bodó  család  le véí tárából  »Adalé] 

1632-iki  nyirsági  és  Kassa  táji  pórlázadás  történetéhez*:   ca 

közleménye^)  a  lázadás  oka,  czélja,  kiterjedése  foljama.  lel 

dése,  s   általában   a  mozgalom  történetének   felderítésére   i 

keveset  szolgáltat,  pedig  e  mozgalom  igen  érdekes  episodj; 

hazai  történelemnek  s  valóban  óhajtandó  annak  felderítése  és 

jes  világlatba  helyezése.  AXVI-ik  század  Dózsa  féle,  a  XVII 

század  Per 0 -féle,  úgy  a  Bujdosó-Törő-Pethő  féle  s  a  jelen  szá 

cholera  féle  pórlázadásainak  majdnem  rendszeres  százados  pe 

dúsai  sorában  igen  érdekes  a  XVII-ik  századi  Császár-féle  ] 

lázadás  története,  a  melybe  még  a  Dózsa-féle  lázadás  reminisc 

tiái  is  igen  élénken  közrehatottak.  A  levéltárban  előforduló 

drb  eredeti  levélből  13  az  1631.,  7  az  1632-ik  évre  esik,  1  pc 

kelet  nélküli.  Az  1631-iki  levelekből  egy  »mi  Gömör,  Bort 

Torna  és  Abauj  vármegyebeli  paraszt  kapitányok  és  hadnagyo 

tói  ered   s  »az   nemzetes  és   vitézlő  Kathay  Jánosnak  Csás 

^  urunk  eő   felsége  ónodi   kapitányának«  van   czímezve,  s    10  < 

j        ;  Bornemiszának   kassai   tudósítása,   2  pedig   Eszterházy   Mii 

I  nádor  rendelete.  A  követkevő  évi  7  levélből  2  ismét  Eszterhá: 

^       ^  4  pedig  Forgách  Miklós  kassai  tudósitása  s  1  Szepesmegye  i 

^.^    I  deinek  jelentése.  E  levelek  a  mozgalom  összefüggő  minden  r^ 

'  léteit  feltárják,  meglepő  új  körülményekkel  ismertetnek  meg  b 

nünket,  s  történelmünk  egy  homályos  részletét  derítik  fel.  Bizi 

sági  előadó  azokat  mind  lemásolta,  s  külön  feldolgozva  terjes 

i  azt  legközelebb  a  társulat  választmánya  elé. 

Azon  benső  viszony  és  érintkezésnél  fogva,  melyet  Sái 
í     .  megye  úgy  az  általunk  ismertetett  korszakban,  mint  a  késő 

p,  időkben  is  Erdélylyel  fentartott,  utalva  vagyunk  az  erdélyi  éri 

y  ^)  Horváth.  Magyarország   történelme,    l'j  dolgozat   második  l 

kiad.  Pest,  1872.  V.  359  —  370.  1. 

2)   Szalay.    Magyarország    törtenete.    Lipcse,    1854.    IV.    kö 
570.  1. 

8)  Thaly  K.  Századok.  1871.  43G.  1. 


■"■■  .^1 


Kj.^' 


BÍZOTTftAOI  JÜLENTICSEK. 


97 


kelésre  Youatkoxó  okmányokról  is  u  következekben  meí^cmlékezíii. 
S  e  Qeinbeu  legérdekesb  az  erdélyi  retiil^^ktiek  {16m7.  tuar- 
tius  22-ik)  kelet,  tömeges  aluirá^  és  pecsétekkel.)  Homonnay 
Báliul  a  bukott  fej edelem-j elölt  ellen  tett ]KUiaiíZMlkoilásuk.  Ernli* 
teiidö  még  Bethlen  Gábor  fejedebniinek  lt)19.  october  11-én  per* 
sonalis  insurrectiot  rendelő,  8  a  hadi  működésről  szóló,  1620. 
május  3ü-Aü  a  felkelő  sereg  élelmezése  s  1622.  január  5-éa  a 
békekötési  birdetö  levele,  ismét  162t».  szeptember  14*én  és  octo- 
ber  6-an  a  felkelő  sereg  élelmezése  s  az  insurrectio  szervezetére 
vonatkozó  levele, 

Rákóczy  Györgynek  1644.  april  14-éii  a  felkelő  sere^  kéaisen- 
állása,  május  7.  ésS-áu  aniiak  kÜDdítása  s  Rimaszombaton  leeudft 
összponto&ításaj  június  17-éü  a  rendek  büségben  njaradása,  julin« 
IM.  és  december  5-én  a  béketárgyal  Tusok  czeljából  hozzá  követek 
küldése  iráutkelt  rendelete,  meghagyván^  liogy  a  követek  a  megye 
pecsétjét  Í8  magukkal  hozzák,  rgyaucsak  Rákóczy  Györgynek 
martius  15-éa  a  szökevények  vagyonai  elkobzása,  ugyanaz  évi 
april  13-án  a  szepesi  kamarához  Usz  István  éa  Szemere  Pálnak 
tuuác8osokiil  h'tt  kinevezése  s  september  23-án  a  rakiimazi  csa- 
táról szóló  tudósítását  tartalmazó  levelei. 

A  következő  vagyis  1645.  évi  september  9-én  Rákóczy 
György  a  megyének  kölcsönözött  150  írtjának  Patakon, megbízottja 
KJobusitzky  András  kezeihfr'Z  v:dó  b^íizetését  sürgeti. 

8  ezzel  a  felölelt  félszázad  tacta  poÜtica«  osztályával 
végeztünk  Ugyanezen  időszak  >acta  perceptoralia<í-iról  szólva, 
röviden  megérintjük^  bogy  azok  a  bevett  adókról  szóló  kimuta- 
tások, a  hátralékok  —  különösen  a  szepesi  kamara  részéről  szor- 
galmazott —  sürgetései,  befizetésekről  bzóIó  nyugták,  insurrec- 
tionalig  költségekre  kivetéíei^  suh!^idinrnok ,  hópénzek,  követek 
költségeinek  repartitioja,  a  conscrip torok  részére  szóló  instruc- 
tiok,  királyi  és  fejedelmi  conscriptíonalis  rendeletekből  államik. 
Ezek  közül  kiemeljük  gróf  Wesselényi  Ferenez  1647-ik  évi 
october  hó  23-án  kelt  íevelét,  raelytyel  a  megyétől  3000  frt 
badiköltség  megküldését  sürgeti. 

Kutatásainkat  a  levéltár  XVTI-ik  század  második  felére,  s  a 
későbbi  iratokra  már  kiterjeszteni  részint  az  idő  rövidí^ége,  részint 
a  bizottsági  tagok  működésének  ni/ishol  b*tt  érvényesítése  követ- 
keztén a  legnagyobb  sajnálattal  m»^g  ki  Uf^m  terjeszthettük,  s 
azért  még  csak  a  megyei  jegyzőkönyvekről  endéke^zve,  kö/öljük 
azt,  hogy  az  1732-ikévi  május  28-án  tartott  congi'egatioban  a 
kétségtelen  igazolt  megyei  nemes  családok  névjegyzéke  a  követ- 
ke7.okben  soroltatik  elő : 

a)    A    niegyobeii    birtokos   üotnes    családok :    Hnjori    (de    Bajor)» 
Balpataky  (de  BAlpatakiit,   B4i»ó  (de  Kiikcincjííi),  llcrtotliy   (d**  Brrel^Vt i 
Síiizíidok.    I88i.  VllL   tüzrt.  7 


^ 


98  BlZOTtSÁGl  JELENTÉSEK* 

Berzeviczy  (de  Berzevicze),  Bornemisza  (de  Adámfölde),  MostM^hsp 
Bosnika),  DesöflFy  (de  Csernek),  Dobay  (de  Dobo)^  Dukaj  (de  Dukafal 
Fejérvári  (de  Keresztes),  Füzy  (de  Lemes)^  Gombos  (de  GombosfaJ 
Harságyi  Farkas  (de  Harságy),  Hcdry  (de  Hedry),  Kálüássy  (de  Káb 
Kapy  (de  Kapi),  Keczer  (de  Lipócz),  Koháuyi  (de  Koliány),  Karói 
(de  Korotnok),  Körtvélyessy  (de  Felső- Asguth}^  Kükcmezei  (de  K< 
mező),  Melczer  (de  Kelemes),  Péchy  (de  Pi'ühujfalu),  Hass^la^lczi 
Baszlavicza),  Roskoványi  (de  Roskovány),  Senisei  (de  Sem^c),  Sái 
Sóvár),  Szinyei  Merzse  (Szinye),  Sztankay  (de  Hermaiiy  ct  Proóe^),  1 
(de  Tah),  Tivadar  (de  Trocsany),  Usz  (de  Uss&fs.lva},  Zoojbory 
Zombor.) 

b)  Más  vármegyében  birtokos^  de  Sáros-megyében  lakó  ne 
családok :  Ányos  (de  Fojsz),  Bakonyi  (de  KesztJiely)^  Bán  (de  Nác 
Bencsik  (de  Szent-András),  Both  (de  Bothfalva),  Bideskuty  (de  I 
Beniczky  (de  Benicze),  Dubovay  (de  Dubova),  Fekete  (de  Nagy-Iv 
Horváth' Bugatin  (de  Brezovicza),  Király  (de  Szent- András),  Kubinyi 
Felsö-Kubin),  Ottlik  (de  Ozorocz),  Palugyai  (de  Kis-Palugya),  Petr 
(de  Petrócz),  Podhoranyi  (de  Podhorany),  Reviczky  (de  Revisnye),  Sí 
Iványi  (de  Sz.-Tván),  Szirmay  (de  Szirma),  Szluha  (de  Iklad),  Svaby 
Svabocz),  Taborszky  (de  Táborfalva),  Zatureczky  (de  Zaturcza,) 

c)  Armalisták :  Vitkoczy  Winkler,  Szelecsényi,  Hancsovszky,  Pass 
Vrancsics,  Rády,  Gabánazky^  Peklyanszky^  Gadeczky,  Vitázy^  BerUjUai 
Bukovics,  Cseh  {de  Falco),  Juliani,  Ternyey,  Losiczky  alias  Baján,  Szék 
Tóth,  Reyius,  Aisdor/er,  Lyuby  (de  Benedekfalva) y  Radics,  BrezL 
Zboray,  Szőlőssy,  Soltis,  Melczel,  Schirmer,  Nagy,  Thormássy,  Sze 
Tiatorszky,  Durcsák,  Szántay,  Spácsay,  Turcsányi,  Rósz,  Boka  alias  Ocs 
Klussovszky ,  Regéczy ,  Meczuer  ,  Marschalko ,  Hdler ,  Makay  ^  Mi 
Stephanoczy,  Bényey-Kapossy,  Hadfija  Horváth,  Váczy,  Cscngery,  F^c 
Rozsa,  Izdenczy,  Ladomérszky,  Jancsok,  Bisza/ia,  Pap  alias  Orosz,  Fo 
ZÁTnSiy,  Risztanczer,  Bittó,  Milkovics,  Paur,  Poríibszhjy  Német,  Dthrecz 
Pramer,  Langh,  Szegedy,  Borbély^  Bereczky,  Saárosy,  Szalay,  Vad 
Schober,  Haligauer,  Fekete,  Maturka,  Ra/maniis,  Pusztay,  Fabria 
Sustrik,  Roth,  Zimerman,  Bendik,  Ricster,  Hyaray^  Pap,  Szerdahelyi,  F 
Hladky,  Iglódy,  Sándor,  Károlyi,  Hérics  családok. 

E  családok  közül  a  dűlt  betűkkel  szedettek  nevei  szám  szei 
88,  ma  már  a  megyében  elő  nem  fordultak,  kihaltak,  vagy  ] 
többnyire  elköltöztek. 

A  megye  gyűlési  jegyzőkönyvben  lapozva,  lehetlen  em 
lenül  hagyni  azt,  hogy  a  megye  rendéi  minden  időben  hazafiaí 
magyar  nemzeti  törekvésektől  áthatottan  hozták  határozatail 
s  a  megye  hazafias  alkalmazkodása  s  áldozatai  előtt  tisztele 
meghajolva,  beismernünk  kell,  hogy  Sáros-megye  a  múlt  és  jel 
ben  hazafiság  tekintetében  magát  túlszárnyaltatni  senki  á 
nem  hagyta. 


BlZOTtSÁOÍ  JELEKTÉSEK,  99 

S  midőn  még  megemlítjük,  hogy  a  pozsonyi  judicium  delega- 
tum  1671-iki  jegyzőkönyve^)  —  s  valószínűleg  eredeti  —  a  levél- 
tárban megvan,  a  megyei  levéltár  anyagkészletének  ismerteté- 
sére irányult  tisztünknek  az  adott  viszonyok  közt  ezekben  meg- 
felelvén, egyúttal  Fekete  Sándor  levéltáros  és  tiszteletbeli  főjegyző 
úrnak  kutatásunk  egész  ideje  alatt  tanúsított  szíves  szolgálatkész- 
ségeért e  helyen  is  meleg  köszönetünket  nyilvánítjuk. 

Reizner  János, 

bizottsági  előadó. 


Jelontések  Eporjes  sz.  k.  város  levéltárárdl. 


Eperjes  város  levéltára,  Lasztókay  László  úr  szerint,  ki  annak 
egyik  legalaposabb  ismerője,  már  évek  során  át  legavatottabb 
búvára,  jóval  többet  foglal  magában  20  ezer  drb  okiratnál.  E 
számban  is  már  tekintélyes,  becsre  nézve  pedig  a  hatósági  levél- 
tárak közt  majdnem  páratlanul  álló  gyűjtemény  a  városházban, 
három  emeleti  teremben  van  elhelyezve,  s  kemény,  papírból  készült 
szekrények  által  kellően  védetik  az  idő  foga  ellen.  ím  rövid  áttekin- 
tése  a  levéltár  összes  anyagának : 

I.  Terem:  1  —  3  48.  loculusbau  »Bationc8  oeconomicaec  jelzet 
alatt  az  1445-ik  evtől  kezdve  közgazdasági  adatok  őriztetnek,  melyek  a 
város  időnkénti  vagyonállását,  miut  testületnek  jövedelmeit  ^s  terheit 
éMnken  megvilágítják.  Egy-két  loculus  fölületes  átvizsgálása  arról  győ- 
zött meg,  hogy  ez  igénytelen  számadások  leghívebben  tárták  fönn  a 
városi  belélet  fejlődésének  képét  A  148 — 156.  loculusokban  az  »Acta 
comitiorumc,  a  157 — 163-bau  pedig  az  lActa  tavemicaliac  jelzetű  gyüj- 
ményck  helyezvék  el,  amazok  a  városi  nagygyűlések,  emezek  a  tár- 
noki szék  irományai,  mely  utóbbi  az  ügynevezett  tárnoki  városokra 
ut'zve  fölebbviteli  ügyekben  másod folyamodásu  fórum  vala.  A  164 — 166. 
loculusokban  a  »libri  regio  censualesc  királyi  adókönyvek,  a  167  — 
178-baii  meg  >Libri  variic   czímmel  vegyes  dolgok  vannak  elhelyezve. 


1)  E  könyv  kezdődik  1671.  jan.  3.,  s  végződik  u.  e.  év  jul.  18. 
Befejezése  így  hangzik: 

iHunc  librum  seu  diariom  ego  infrascriptus  tanquam  Exc.  Dele- 
gationis  Secretarius  conseripsi  et  servavi  Posonii  deinde  Viennae  in  Ao 
1671.  Suprascrípto. 

GeorgioB  Horváth  de  Kussesewith 

incl.  camerae  hung.  Consiliaríus 

m.  p.€ 

7* 


100  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK, 

A  II.  teremben  1-töl  102.  őriztetnek  *Acta  publicac  kőzőa  jelj 
alatt  ama  királyi,  nádori  etc.  parancsok  melyek  a  király  áltaU  vagy 
király  nevében  főtisztviselők  által  különböző  időkben  1351  —  17  85-ig 
városhoz  intéztettek.  A  103 — 177.  számú  rekeszek  &3Ecrzöd^s«l» 
nyugta tvány okát  tartalmaznak,  értéküket  az  batiirozza  meg,  hogy 
város  időnkénti  materialis  életének  fejlését  luilj  hly^n  tüntetik  foli.  Mii 
egy  függelékét  teszi  a  Il-ik  teremben  őrzutC  gyüj  temen juek  aa  * 
armario<-nak  nevezett  privilegialis  gyűjtemény.  E^  úz  lokuluet  tes2  ] 
benne  vannak  mind  ama  kiváltság-  és  s7,iLbadalom  levelek^  meíjekel 
város  királyainktól  nyert  az  1324.  évtől  az  ujabb  időkig. 

A  III.  teremben  levő  286.  lokulusbau  elhelyezett  gyűjteményi 
jelzetei  a  következők :  iRationes  £cclesiae«,  iXenodochii  ct  decimali 
matriculae  neo-civium,  protocolla  Executionum^  papillaria,  restaaratí 
num,  protestationum,  fundorum,  actorum  pablicorum ;  processos ;  ac 
Josephini  systhematis ;  arti  et  opiíicionum  (ez  utóbbiban  néhány  cz< 
szabvány)  rationes  contributionales,  minutae  recensiores ;  Acta  publíci 
1791-től  kezdve.  E  száraz  jelzet  fölsorolásból  is  kivehető,  hogy  tartf 
muk  jobbára  a  városi  közigazgatást,  annak  egyes  ágait  illeti,  némely< 
a  polgár  jogaira  mások  kötelességeire  vonatkoznak,  s  tekintve,  ho{ 
Eperjes  a  felső-magyarországi  városok  közt  mindig  előkelő  szerepet  jl 
szőtt,  hiszem,  hogy  ez  iratok  nem  pusztán  helyi  érdeknek,  hanem  eg 
ben-másban  más    városok   ily  természetű  viszonyaira  is  világot  deritc 

A  levéltár  állománya,  mely  a  leírt  módon  van  rendezi 
nem  felel  meg  a  modern  levéltár  rendezés  elvének.  A  felsőre 
jelzetek  alatt  van  összesítve  az  egész  oklevélanyag,  kivételével  kev 
számú,  régi  okiratnak,  melyek  kronológiai  rendbenvannak  elcsom 
golva.  E  rendezés  érdeme  Paracelsus  Fereuczet,  Eperjes  varosam 
e  század  elején  jegyzőjét  és  levéltárnokát  illeti.  O  készité  az  ele: 
chust  is,  mely  egészben  pontosnak,  szigorúan  szabatosnak  csí 
túlzással  volna  mondható ;  de  hiányai  mellett  is,  a  mint  módombs 
volt  tapasztalni,  a  búvárt  eléggé  megbízhatóan  kalauzolja  az  oki 
vél-tömkel égben.  Ügy  látszik,  akkor  tájban  tervelték  a  levéltár  rei 
dezését  szigoi-úan  megállapított  szakelvek  alapján ;  mi  azonbí 
jámbor  óhaj  máig,  és  alig  iudolentia,  mint  inkább  sürgősebb  vé; 
zendők  kényszere  miatt. 

Lasztókay  László  úrnak  közkézen  forgó  ismertetése  j 
» Eperjesi  levéltárban  található  nevezetesebb  okiratokról*  minte( 
felmenti  az  előadót,  hogy  egyes,  még  oly  fontos  okleveleknek 
részletes  taglalásába  bocsátkozzék.  A  bő  levéltár  minden  jele 
tősebb  okirata  az  idézett  munkában  igaz  értékéhez  mérten  ví 
ismertetve  a  XIII.  évszáz  közepétől  a  XVI II.  első  negyedéi 
E  helyütt  tehát  csupán  azokra  szorítkozom,  amelyeket  a  bizotts/ 
tagjai  mint  kiválóan  figyelemre  méltókat  átvizsgáltak. 


lilZOTTSAOf  JKf.EKTfesEK 


KM 


Árfiiid*kori  oklevél  erodutibei 


oRlevóJ  eroauliben  CHup:lu  egy  van,  a  L:iszluk:iy 
úr  íUtal  ismertelett  V*  István  iljabb  magyar  király  iktntó  paran- 
csa Tecus  városi  romesbez  intézve*  bogy  Ecby  coruest  szokott 
niXHlon  vezesse  be  a  ihíií  Eperjes  város  batárinak  óa  területé- 
nak  birtokába.  A  kir.  kettÖS:p€C8ét  zöld  selyem  zsinegen  teljes 
épen  függ  róla.  Van  m^g  két  Arpiid-kori  oklevrl  a  szepesi  káp- 
talan 1417,  (m  átirntálíari,  a  niidön  azok  Etiyiezkei  Benedek  ég 
Szenhnibályi  Jakab  részére  (kinek  felesége  Enyiczkei  Veronika) 
transiimáltatnak : 

1417*  Szepesi  kslptalaii  átírja  a  kavetkeifi^  leveleket: 
aj  1288^  Sóvári  Győr^if    levelet^   melylyel  Piroa   Péter   comesnek 
ttdomúnyrtz  egy  res/.Mrtnkot   Dthtéi   (határiéi ráseal) ;  elös^áai- 
lálváji  ortlcmtjit,  lK«gy  t.  L 

l.  Roland  Márk  Ha  ellen  vele  harcjtolt,  Imíálos  öcliot  kapott. 
*i.  Cseh   király  elleni  iitkÖzett»cii  a  király  ás  a  Uirók   szeme 
láttára  acbckct  kapott. 

3.  T>itvay  v:tjtla  megulett'Sí'kor,  inidon  a  vajJa  ie8tv<5rtft 
liitrbátot  foglyul  hozták  a  királybo/.,  tjüki  v*^re  outáaával 
szolgált, 

4.  A  liütléti  kuuok  elleni  íHközctb<Mi  :«7  /í  -.1.1-. Ir.  mellott 
gebéket  kapott. 

b)  1295^  Szepesi  kápUiIan.     Gíft'/rijt/  mr,    Stftnui)  ji't  a  íio/^i    nrmzrt^ 

Wy^tí/  (=  Sóvári)  S;ftendi  Pirus   Ptftcriiek   ail  bit  szolgálataiért 

egy  reezjoszágot  Dcliien. 
cJ  1337,  Szepesi  káptalan.  Ö/*cudi  Piros  Pdtcr  iia  Jánoa  Eny icakc 

fele   i'észét  Bciietlek   loruek    néhai   Detre  fiák,   nrivéro   Margit 

fiának  adja, 
d)  1343.  Jászai  eonvent  levele.  —  Enyiczkei   Hros  Péter  özvo* 

gye  Erzsi'bet  »'8  fia  János  résatJrü  átírja  a  jás»ai  conveut  1311. 

kelt  levelét  Knyícxkerc. 

Ertilrti  pergamenen,  Loc.  186.  L»  C*  Cub.  II. 

Az  Anjouk  idejéből  számos  oklevél  van.  melyek  jobb&rapri- 
vile^iíiJjHok.  s  az  eperjesi  polgárokat  kalmrirkodásaikban  a  vám- 
mentesség kedvezményében  része&itik*  avagy  oltalmazzák  a  niéi^ 
meg  nem  szilárdult,  cáekély  tekintélyivel  biró  polgár^elemet  a 
nemesség  tíílkapása  elleuélien.  Ez  oklevelek  egymásután  olvasva, 
kis  hézagokkal  a  város  fejlésének  eléggé  teljes  képát  nyújtják  a 
Jagellók  koráig.  Tisztán  kívebetö,  bogy  a  város  kivált  Líjjos  és 
Zsigmond  szabadalmainak  alapján,  lu>gy  válik  egyre  batalmíis:ibb 
tényezővé  az  áUambau,  a  lenézett  p^lgársiVg  mint  tesz  szert  jelen- 
tékeny anyagi  és  értelmi  súlyra  s  lesz  előjogaira  oly  féltékeny, 
nem  örömest  vegyülő  kaazttá,  akár  a  nemesség.  A  városok  nálunk 
ez  időpont  körül  a  XVL  évszáz  elejéig  érik  el  a  fejlettség  magas 


102  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

fokát,  azután  jó  időn  át  stagnálnak,  niujd  a  török  hódoltság  alatt 
a  visszaesés  sem  példátlan. 

A  XV.  század  emlékei  közül  nt^m  érdektelen  emlék exnem 
a  mafidfhurgi  törvény  könyvről^  mely  hét  szabad  Táj'os,  ű,  m* 
Buda,  Kassá,  Nagyszombat,  Pozsony,  Soprony,  Bártfíi  és  Epeijei 
által  polgári  törvény codexöl  fogadtatott  el  és  használtatott,  önkOTl 
értetődik,  hogy  némely  módosítások  iitáo,  E  módosítások  álla- 
nak :  czímváltoztatásból,  elvetéséből  oly  szabványoknak,  melyek 
a  hazai  jog  szellemével,  a  büntető  jog  nálunk  érvényes  fogal^ 
mával  öszszeegyeztethetők  nem  voltak;  E  folio  kötetben  maradt 
fönn,  hogy  úgy  mondjam,  a  hét  szabad  vfiros  ligájának  emlékei 
mert  szövetség  állott  köztök,  a  mi  mellett  tanúskodik  ama  ténti 
hogy  évente  Budán  »generale  iudicium^^ot  iíltek  s  a  trirvónyliatii- 
lyával  biró  statútumokat  alkottak.  A  pénzügy  történetéhez  is  őrzött 
meg  egy  csekély  adalékot,  mely  meghatározza  a  márka  értékét  új 
dénárokban. 

A  Habsburg  dynastia  trónraléptével,  midőn  a  tiszai  részek 
és  Erdély  halottaiból  fölélesztek  Szapolyai  János  személyében  a 
nemzeti  királyságot,  reménykedvén,  hogy  ezzel  Korvin  Mátyás 
dicső  kora  is  kikél  sirjából :  Felső-Magyarország  és  Eperjes  is 
új  aerába  lépett.  A  XVI.  század  nem  hagyott  fölöttébb  gyászos 
nyomokat  e  falak  közt.  A  felvidék,  mint  az  ország  más  része  is, 
az  opportunitás  politikáját  űzte,  a  két  király  közül  hol  ehhez,  hol 
amahhoz  h.-íjlott,  amint  épen  az  érdek,  vagy  az  eszélyesség  paran- 
csolta. Előkelőbb  szereplése  a  nemzeti  fejedelmek  diadalmas  hadjá- 
rataival egy  időre  esik.  Kassa  és  Eperjes  polgárai  mindvégig  kitar- 
tanak a  nemzeti  jogok,  vallásos  szabadság  bajnokai,  az  erdélyi 
fejedelmek  mellett.  Ez  idők  számos  írott  emléke  maradt  fönn  a 
városi  levéltárban  egész  az  utolsó  Rákóczi  forradalom  elfojtásáig, 
gj  Eperjes  ekkor  élte  át  legválságosabb  napjait.  Három  éven  át  látta 

H  a  spanyol  inquisitió  borzalmait  falai  között.  A  boszú  démona  dús 

rendet  vágott  tanácsadói,  legjobb  fiai  rendjéből.   Megfosztatott 
vallásától,  kiforgattatott  jogaiból,  melyekért  annyi  áldozatot  hozott 
4)  vérben,  vjigyonban  egyaránt. 

A  XVI.  és  XVII.  évszázak  eseményeinek  emlékét  a  teljes- 
es rész-országgyülésekre  küldött  követeknek  adott  iustructiók  s  a 
1./ÍI  város  tanácsával,  vagy  egyes  főtisztjével  sűrűn  folytatott  hivata- 

\  los  és  magánlevelezés  őrizte  meg  az  utókornak.  Ez  irott  emlékek 

'^  politikai  részét  társulatunk  titkára,  Szilágyi  Sándor  úr  vizsgálta 

j  j  át,  s  néhány  fölöttébb  érdekes  missilist  másolt  le  Eszterházy  Miklós, 

\\  Paczóth  és  gimesi  Forgách  Zsigmond  leveleiről.    Protestáns  egy- 

á^Ki  ház-történeti,  kiváltkép  országgyűlési  t árí?y a  1  ásókra  vonatkozó  ada- 

'  tokát  Zsilinszky  Mihály  társulati  tag  gyűjtött.  Mikulik  tagtársunk 

a  városi  tisztújításokról  a  XVII.  évszáz  második   felétől  kezdve 


mZOlTöiOI  JELENTÍ:»EIC. 


103 


poütosati  vezetöti  naplót  forgatván  át,  a  városi  méltóságuk  közt  a 
iViüyaimgyit  is  i:iláUa, 

Tisztem  n-  It^'itú  h  helyen  Kis-Szebeu  város  levéltárá- 
ról, mely  átkut'K  ü.  liektildetett  E  levéltár  f?ok  viszontagsá- 
gon meut  át,  az  143(>ik  évvel  kezdődő  városi  évkönyv  tanúsága 
szerint  1679.  tavaszán  Kh  Ferenez  kurncz  vitéz  értékesebb  tár- 
gyait elrabolta^  a  leveles-gyűjteményt  fölégette,  A  városi  ható- 
ság áltíil  (\z  átvizsgálásra  méltónak  ítélt  és  átküldött  kis  gyűjte- 
mény alig  üti  meg  a  05  ilarabot.  A  legrégibb  okirat  a  XV.  évszáz 
első  évében  kél,  a  szepesi  káptalan  átirja  a  város  Lajos  és  Zsi/j- 
mond  királyoktól  kapott  szabadalmait  Ante-mohácsiannuü  48 
vau  benne,  többnyii*e  mindnyájan  a  várost  érdeklik. 

^k  ZiLAtit  Kisa  BkhÁ. 

W  ■ 

^^P  Eperjes    város    gAzdag    levéltára   hat  bosfzű    »xáz&á  nagybecsQ 

^^  okiratait  őrizte  meg  a  törteoct-tudomány  búvárainak.  Lcgrtígihb  ökle. 
vele  .íz  1213  lik   tí'vben  V-ik   Itítváu  király  által   kiadott    adnmanylevel 

Aí,  Anjou  <'fialiid  Oiflíryarorsseági  ágának  tagjaitól :  Róbert  Károly' 
király tóly  harmadik  nejétol  Erzsébettől,  Nagy  Lajoöíól,  ucjétul  Erseaébet* 
tííl,  ÍJcscgátöl  látván  Szepös-  és  Sáros  herezegéto]  é^  leányától  M;li'ia  király- 
nőtől több  uíint  il7  darab  jól  megőrzött  oklev<íl  maradt  föl,  melyek 
nagycdjbreajtt  kieebb  papiros  lapokra  írvák  a  e/.ck  nomclyikc'n  egészen 
ep  pecgetck  ía  bUlmtók,  Tárgyukat  tekintve,  részben  Eperjes  város  külön- 
féle kiváUsáí^ait.,  önáKó  bíráskodási  jogát,  szabad  kereskedésed,  polgá- 
rainak vámmentességét  biztost tják,  avagy  u  város  falainak,  erődít v<S- 
nyelnek  épités«'re  vonatko»:nak,  Exek  között  találhatók  királyi  adomány- 
levelek  is  egyes  ^árosni  egy  ében  fekvő  fíild  birtok  okra* 

Zsigmond  királytól  van  10  darab  eredeti  levél  a  XlV'ik  század- 
ból <Í8  több  mint  22  darab  a  XV-ik  századból.  Ezek  részben  Eperjes 
város  korábbi  kiváltságait  s  szabadatmait  erősítik  meg,  másrészt  ujabb 
adományokat  tartalmaiínnk,  így  a  többek  között  a  soovárí  s  általában  a 
8áró8-megye  területén  tabílbató  sóaknak  míivelbetésí  jogát  Eperjes  város 
polgiírainak  ndományozta.  Egy  1433-ik  évben  Baselben  kelt  oklevelé- 
ben a  hussiía  hadak  jíüsztí fásairól  Eperjes  közclélMsn  tesz  említést, 

Erzsébet  királynőtől  és  férjétul  Albert  királytól  1 0  darab  oklevél 
található,  melyek  főkép  az  I439ik  ér  végéről  s  a  kövelkezu  bárom 
évben  keltek  a/  Erzsébet  és  l-%li  Ulászló  köpött  folyt  villongások  folya* 
mára  becses  adatokat  tartalmaznak.  Erzsébet  levelei  német  nyelven 
írvák. 

V-ík  László  és  tlunyadi  Mátyás  királyoktól  több  miut  40  darab 
s  ezek  köziét t  oehátiy  történelmi  beesései  bíró  oklevél  található. 


104  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

Kiválóan  drdekes  oklevelek  vannak  János,  Albert  éa  II.  Ulászló- 
tól, ez  utóbbitól  több  mint  húsz  darab,  melyek  előbb  a  trónviszályra, 
utóbb  a  török  hadjáratokra  s  vdgre  a  pórlázadásra  vonatkoznak. 

Il-ik  Lajos  királytól  van  1 1  darab,  ezek  között  egy  darab  az 
1526-ik  év  június  havában  kelt. 

János  királytól,  Mária  özvegy  királynőtől,  az  ország  nagyjaitól, 
Ferdinánd  királytól,  az  ország  zászlósaitól,  főkapitányaitól,  várparancs- 
nokoktól, majd  ismét  több  bel-  és  külföldi  várostól,  hírneves  reformáto- 
roktól 8  különféle  magánszemélyektől  —  az  1540-ik  évtől  itt-ott  ma- 
gyar nyelven  —  százakra  menő  érdekesnél  érdek esb  oklevelek  találha- 
tók e  város  levéltárában.  Bátran  állithatom,  hogy  hazánk  XVI-ik  és 
XVII-ik  századi  cultur  történetének  megirásához  temérdek  becses  adatot 
tartalmaz  ezen  városi  levéltár. 

Bocskay  korára  kevés  adat  található,  Bethlen  és  I-ső  Bákóczy 
György  korára  vonatkozólag  több.  Az  ezen  időből  meglevő  oklevelek 
majdnem  általában  magyar  nyelven  írvák  s  tartalmukat  tekintve,  igen 
becsesek.  Jól  van  képviselve  I-ső  Lipót  kora  —  kivéve  a  Thökölyire 
vonatkozó  adatokat  és  a  Il-ik  Rákóczy  Ferencz  korát  illetőket. 

Érdekes  eredeti  béke-okmányok  találhatók  1G85,  és  1710-bŐl. 

Kiválóan  becses  követi  jelentések  vannak  a  XVII-ik  századból. 

Végrendeletek,  nyugtatványok,  városi  számadások,  jegyzökönyvek 
sat.  a  XlV-ik  század  közepétől. 

Különben  Eperjes  város  levéltárának  leírását  és  az  abban  talál- 
ható becsesebb  oklevelek  részletes  ismertetését  illetőleg,  vau  szerencsém 
a  T.  Társulat  figyelmét  »Az  eperjesi  levéltárban  található  nevezetesebb 
okiratok.  Eperjes  I881.«  ez.  alatt  kiadott  füzetemre  felhívni. 

Lasztókay  Lábzló, 

kir.  fögymn.  tanár. 

A  luargoiiyai  bizottság  jelentése  a  Csernek!  és  Tarkeöi 
Dessewffy-család  levéltáráről. 

Bártfáról  a  bizottság  eluökének,  Pesfy  Frirjyesnek  vezetése 
mellett,  f.  é.  aug.  hó  25-dikén,  Pefkó  Béla  és  Török  htván  bizottsági 
tagok  társaságában,  az  alsó  Tapoly  regényes  szép  völgyében  fekvő 
Mnrqonyára  (Marhana)  kirándulván,  legott  hozzáláttunk  a  bir- 
tokos cserneki  és  tarkeöi  Dessewflfy-család  levéltárának  tanulmá- 
nyozásához. A  levéltári  anyagot,  legalább  nagyjából,  már  megér- 
kezésünk előtt  rendezteté  Dessewfty  Pál  szívélyes,  vendégszerető 
házigazdánk.  Ezáltal  munkánkat  tetemesen  könnyítvén,  lehetővé 
tette,  bogy  két  napi  erős  igyekezet  mellett  íj5  csomagot  2007  darab 
kf'ziraffdl  nemcsak  áttekinthettünk,  hanem  a  közérdekű  darabokat 
^i^o.V  egészen  lemásoltuk,  vagy  pedig  szükség  szerint  kijegyeztük 
belőlük  az  értékesebb  történelmi  mozzanatokat. 


niZOTT«Aui  JKLKKTfeftEK. 


105 


A  mnrgonyai  Dessewfiy-levéltár  egyike  az  ország^  legrógibí) 
levél laraiuuk.  A  beune  t»rzött  olimáiiyok  közt  nt/oicz  ArpruIhirU 
tiiláltinik,  E:5ekot  IVstj  egytol-e^yig  leDJíisolta.  Klrlönös  omlítÓHt 
érrlemel  köztünk  Liiszln  király  Csanádon  kelt  127H.  i^vi  okrnáüyii, 
melyben  Istviia  bán  fiát,  Istvánt  bánt,  kegyelmébe  risszafogadja, 
orsziigbiróvá  nevezi  s  a  mosonyi  főispáni  méltósággal  felruházza, 
meghagyván  öt  egyszersniind  öggizes  örökös  és  vételes  birtokaiban 
és  rendelvén  azon  kivül  számára  évi  járadékul  ezer  márka  aranyat. 
Nevezetes  az  okmányban  a  ritka  soleunitás,  mely  szerint  a  király 
fejedelmi  hite  alatt  esküszerü  fogadást  tesz  líjtván  bánnak,  >pro- 
mittentes  eidem  sub  fide  nostra  Il^gia,  coram  domina  Elyzabet, 
surore  nostra  karissima^  etBul)  íide  archiepiscöpi,  ac  Eplscoporum 
et  banorum*  hogy  megkegyehnezését  nem  fogja  visszavunni,  mig 
a  bán  a  király  és  a  korona  hűségében  megmarad.  Az  oklevéböl 
eredetileg  9  pecsét  függött,  éf<  pedig  az  5-diknek  kivételével  a  többi 
mind  hártya-szíjakróh  A  pecséti'k  többnyire  elvesztek  ;  csak  a 
G-ik  czimeres  pecsét  vehető  még  ki,  egy  bárom  szeg  pajzson  fel- 
ágaskodó lónak  képével. 

Aai  Árpád-kori  okmányok  közt  van  LászhS  királytól  egy 
második  is  1278.  évből.  KbbVn  a  király  István  bán  fiainak,  Pál 
bánnak  és  testvérének  Istvánnak  Hamfji^sa  királyi  várföld  egy 
részét  adományozza-  Kgy  l^HLéviPí-^^/íí  keU  okmányban  Szathmár 
és  Szabolcs*  nemességét  inti  Lászlór  hogy  István  bán  íiát  Pált, 
testvéreinek  kihágásai  miatt  nem  akarván  jószágaitól  megfosz- 
tani, a  nemesség  ót  Ihruf'tf,  Tóth  /?erw'%  Turian,  PtMuna, 
Br ,  Dada,  Gebv  és  Goa  jószágaibati  ne  háborgassa.  Ugyan- 
erről szól  egy  második,  kiszakadozott  hártyán  s  hátán  a  pecsét 
nyomaival  fennmaradt  okmány,  ugyancsak  1281.  évi  karácson 
Ötödnapjáról  keltezve,  melyben  az  István  bán  birtokában  meg- 
hagyott falvak  közt  még  Hufjci/  is  említtetik* 

Egy  ^Azonvasartn-ii  kelt  évszám  nélküli  okmány  erejénél 
fogva  hűtlennek  nyilvánítja  László  az  ország  színe  előtt  Gutkeledy 
Miklóst,  ki  a  király  étekfogó-mesterének  várát  felégette,  a  várőr- 
séget kardrahányatá  és  a  Pongrácz  tián  Septonon^  meg  a  Gurheseu 
nagy  igazságtalanságokat  mívf^lt  vala.  Nem  kevésbbé  érdekes  a 
budai  káptalannak  egy  1300.  évben  a  Szt.-Margit  nyolezada  ntán 
következő  pénteken  kelt  kiadványa,  melylyel  Pál  bán  fiainak  i  Vid 
Jánofi  éa  Istvánnak,  nemkülönben  nagybátyjuknak  Miklósnak 
adóssága  részben  kiegyenlítettnek  nyiíváníttatik ,  a  hátralékos 
tartozás  fejében  pedig  Dada  birtok  3f.juxta  Tician  in  ('omitatu  de 
Zobolcht  bizonyos  lloldogasszony  szigetéről  való  úrnőnek  és 
növeltéinek  elzálogosíttatik.  A  hártya-okmauy  zárlatán  pecsét 
nyomai  látszanak. 

Lemáiíultatuttált^űuiikaTáradi  káptalannak  egy  1320*  évben 


106  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

kelt  oklevele  is,  melyben  Beké  saját  maga  és  Balázs,  Felclrik 
fivére  és  egyéb  vérei  javára,  kielégíti  Pál  bánnak  fiát  Mikiőst  a 
Halazj  Balsa  és  Zabolch  birtokokban  okozott  károkért,  még  pedig 
»juxta  examen  iudicij  magnifici  viri  Dause  \\ojuode  Traiisilnauie, 
Comitis  de  Zoboch  et  in  quinque  Comitatibus  per  dominum  no- 
strum  Karolum  dei  grácia  Hlustrem  Regem  Hungáriáé  judicisc 
Hátán  szintén  pecsét  nyomaival. 

Az  Anjouk  kora  55  okirattal  van  a  Dessewflfyek  margonyai 
levéltárában  képviselve.  Ezek  közül  lemásoltunk  a  leleszi  és  orodi 
káptalanok  kiadványaiból  egy-egy  okmányt  és  több  nádori  levelet, 
főleg  azokat,  melyek  Dél-Magyarország  történetére  vonatkoznak. 
Ezt  illetőleg  kiemelem  az  orodi  káptalan  1401.  évből  való  kiad- 
ványát, melylyel  bizonyságot  tesz,  hogy  Zsigmond  király  Ewke 
nevű  és  Temesvár  várához  tartozó  királyi  birtokot  avagy  erdő- 
séget felmenté  a  vár  joghatósága  alól  és  Bakai  Briccius  fiának 
Gergelynek  és  ezáltal  fivéreinek  Mátyásnak  és  Jánosnak,  nem- 
különben Baka  János  fiának  Fábiánnak  adományozta,  hűséges 
szolgálataik  fejében.  Ulászló  király  egy  1441.  évi  »in  descensu 
nóstro  exercituali  juxta  Wesprimium*  kelt  levelében  említi,  hogy 
Andrást,  Bwthka  Márton  fiát  eltiltani  akarják  némelyek  jószágaitól, 
mert  fivére  Pál  egykoron  a  gondviselésére  bizott  Eperjes  városát 
állítólag  a  király  ellenségeinek  kezére  játszotta  és  Bothos  András 
temesi  főispánnal,  a  király  czégéres  ellenségével  czimboráskodott 
volna.  A  király  az  ellenkezörőllévén  meggyőződve,  Bwthka  Andrást 
és  Pált  felmenti  az  ellenök  emelt  vád  alól  és  birtokjogaiba  vissza- 
helyezi. A  Vitky  László  és  Buzbáné  Anna  és  Félpesné  Anasztázia, 
meg  a  keresztűri  Heleleyné  Verona  közt  fennforgott  viszálykodás 
alkalmából,  Albei-t  temesi  föesperes  ad  ki  egy  megidéző  paran- 
csot és  egy  birságlevelet  1443.  évben,  »plebanis  suis  sonans,  ut 
ijdem  praefatas  Dominas  ad  impendenda  negotij  inter  ipsas  et 
dictum  Ladislaum  Vitky  moti  et  suscitati  satisfactionem  spiri- 
tualiter  admoneant  et  compellant  sub  excomunicationec.  Az 
okmány,  a  csanádi  egyházmegye  1880.  évi  Schematismusát  helyre- 
igazítva arról  tanúskodik,  hogy  Albert  nem  1436-ig  volt  temesi 
föesperes  és  püspöki  vicarius,  hanem  e  tisztet  még  1443-ban  is 
viselte.  A  levéltár  lajstromkönyvében  említtetik  még  egy  temes- 
megyei  okmány:  >Con8ensus  Regius super confirmatione  Litterar. 
Privilegialium  Donationalium  et  superinde  Statutionalium  super 
Possessione  Tama  (hibás  olvasás  Chama  helyett)  vocata,  Cottui 
Temesiensi  adjaceute,  Joanni  filio  Stephani  de  Terestenyes  ac 
Nicolao  et  Stephano  de  eadem  datis  Ao  1387.«  Azonban  ezen 
okmány  nem  volt  található  a  margonyai  levéltár  iratai  közt  A 
szerencsés  véletlen  mindazonáltal  úgy  akarta,  hogy  az  eltévedt  ira- 
tot Pesty  Eperjesen  az  Usz  család  levéltárában  fedezze  fel,  í 


nr zoTTiíAn  i  j  t: í,k-n tÍíkkk  . 


1<»7 


niúli  sz;i      '     '  intaeg  hivatalos   dologbaü* 

vagy  kikölcBÖDiíés  kuv  lihetett. 

Ezleszsorsaa  liíjstriHukúnyvljtí  felvett,  de  a  levéltárból  sziu- 
téu  eUftot  5  danilí  fíéhés-mc<jife  Ijirtokviszunyaim  votjutkozó  ok- 
iratnak is.  Ide  jegyesein  ezeket  is  tárgyuk  süeriut,  nehogy  nyomukat 
veszíti^üL  Azefryik  okmány  a  c^amuH  k/tptalan  kiadványa,  melyben 
Frdug  MiklrH,  Jjinos  t*s  István  de  Csaiid  1301.  évbeu  ujabb  adt> 
mánynyal  vámjogot  nyernek  Szemit- A ndrdu  helységben^  Békí'^s-viir- 
megye  területén.  A  második  okmány  Mátyás  királynak  egy  1458. 
r*vi  levele,  mely  által  a  békésinegyei  eddigelé  királyi  birtokot  &en#- 
vlwf//yK^f^  öröklési  jogczimetí  Vnsary,  máskép  T^  ry  György, 

Lörincz,  Péter,  Máté  v^  László  testvéreknek  *  L  A  harma- 

dik okmány  szerint  Szent-András  községét  14^4.  évben  már 
Doltoczi  Díui'y  András  birlaljn^  a  miért  is  Öt  Vasary  Gábor  tör- 
vénybe idézteti.  Az  1504.  évben  kelt  negyedik  okirat  Vasaiy 
Ferencz  fiánaky  Lászlónak  a  nádor  előtt  tett  ellentmondását  tar- 
talmazza, nehogy  Buzlöi  Mózes  6  nagysága,  meg  a  Kecskeméthi 
Patócs  Bertalan  beigtathassák  magukat  Chur  Szent-András  föl- 
débe, Ugyanekkorróí  való  Teleki  Balog  Mihály  folyamodványa 
a  királyhoz,  melyben  a  Sakat  Mihály  magvaszakadta  következté- 
ben gaz^I'^  i  lett  békés-megyei  Szent-MikUh  falut  magának 
kéri  adi  I  itni, 

14íit».  évből  származik  a  Szt,-Péterröl  c^ímzett  pozsegai  káp- 
talannak ^gy  szintén  lejegyzett  kiadványa,  mely  szerint  CsernAi 
Dessricffí/  Ferencz  ezen  időben  Koznt\  Od,  Drawahosoka^  Haraéz- 
ihy  ,  (hjwrun  ,  Bftnfahm  ,  Jakohaztt  ,  Chfferflnhhd ,  Boffkka, 
K*r*'$zthwr^  Palofa,  Bosok,  Apnyfha  és  í^omherk  lírtr anya-megyei 
falvak  birtokában  voU»  A  leleszi  káptalannak  1518.  évi  oklevele 
pedig  arról  tanúskodik,  miszerint  a  Bathkay-c midii,  melyet  az 
1550.  táján  Szlavóniából  beköltözött  Des!?ewtly  ek  leányágon  meg- 
örököltek* ekkor  a  Báthoryak  tol  átvett  sáros-megyei  Z^^nfh-Imre^ 
Ztchmlolina,  Karachun-mezejf  ,  Kereztheií ,  Radwnu,  Aftgí^iféit 
IMihryU^  Lncza^  Balpailtaka,  Wtiitpathnk,  Long,  Matifontfa^ 
Fereiiczicafjnm,  (rhrrnlf^  Mathewttga»ay  WcJkwagasat  Lwsnnk^ 
és  László  terjedelmes  birtokok  tulajdonosa  volt, ') 


')  A  Ürjtnittüfffft^c  őttfí  SlavouiábAu,  A  XÜL  Bsailzttdbiin,  a  pozsegiii 
föbpáuí  mt^Uóságot  viseltek,  e  Csernek  várával  egyUtt»  a  honaati  egyik 
elöneVMkct  ia  kökaonz(?k,  1200  körül  90  fiilut»  17  Viirost  *!»  ti  váriit 
Irírtíik*  Detjucwffy  Fcr«iücz,  ki  poxsegai  foíupán  volt,  l."'tl4*btíii  HedcrvHfy 
Miklúa  fiúnttk  ['tírLiicxuek  tniigviiszakíidtáviil,  ftz  azzal  kötiitt  kíilceöiiös 
özerzötics  alapjáu  n  Hc^dcrváry-fele  slavoiiiai  jószágokat  i»  örökölte,  mely 
szerződést  Ulászló  kiráty  1516.  ^vbeu  megerosíte  s  arra  királyi  ado- 
Hiányt  nytytott.  A  csaladot  Magyarnrsieágba  s  nevczetcseu  Sáros-mcgy^be 


108  BIZOTTSÁGI  JELKNTÉSEIt. 

A  Mátyás-Zsigmond-féle  korból  összesen  líi7  drb  okk^Telet 
találtunk.  Ezek  közül  mintegy  35  pecséttel  vau  ellátva.  A^  iratok 
majdnem  kizárólag  a  Buthka  vagy  Buthkay  család  jószágait  iga- 
zoló és  'birtokügyeit  rendező  királyi  diplomák,  levelek,  külön- 
féle nádori  és  káptalani  kibocsátványok. 

EÜváló  becsűek  a  Buthka,  Czobor,  Széchenyi^  Losonczy, 
Ráskay,  Tomory,  Pálfi,  Báthory,  Vitky,  Bódy,  Tibay>  Berzeviogr, 
Rozgonyi,  Somlyai,  Emyei,  Bosnyák  és  a  ücssewffy  családok  nem- 
zetségtáblái a  XVI.  század  második  feléből ;  továbbá  a  Ru^zkai 
Dobó  és  a  Pálóczi,  Puky,  Dessewffy  és  Butiika  családok  periratai ; 
nemkülönben  a  XVI.  és  XVII.  század  társadalmi  és  míveltségi 
állapotait  feltüntető  missilis  és  hagyománylevelek^  végrendelkezé- 
sek, elismervények,  számadások  és  gazdasági  jegyzetek,  Dessewffy 
András  például  lelkiismeretesen  feljegyzi,  >mit  és  mikor  kültett 
bugára,  Okolicsányi  asszonyra, «  hol  és  mennyiért  vásárolt  neki 
^pártába  való  boglárokat,  arany  lánczot,  diamántos  és  rubintos 
nyakravalót,  muselint,  siléziai  gyolcsot,  slájert,  fisbáint,  palatind- 
lit,  tiutuhát,  fülbevalókat,  váltásra  való  gyürüt,  zöld  tafotát  fir- 
hangra,  zöld  drogethet,  varrott  fácslit  stb.«  Anno  1680.  die  9. 
Augusti  pedig  Soltész  Mihály  uram  ezeket  adta  Eperjesen  Szir- 
may  István  és  Péter  előtt  Turóczy  Imre  kezeihez:  >egy  veres 
skarlátos  nemezt,  könyvekéig  két  ezüstös  kantárt,  missilis  leveleket, 


a  nőtlen  maradt  DessewfPy  János  hozta  át,  ki  1525.  évben  már  Pozsega 
megye  főispánja,  rhódusi  vitéz  és  királyi  föajtónálló-mester  volt.  1558-ban 
a  Tárczay-család  hütlensegi  bélyegén  ás  magvaszakadtán  királyi  ado- 
mányban nyerte  Sáros-megyében  Tarkő  várát  (honnan  a  család  második 
elöneve)  és  uradalmát,  egyéb  Abaúj-  és  Szepes-megyékben  fekvő  javak- 
kal együtt,  testvéreitől  származó  utódaira  nézve  is.  Ezen  birtokokat, 
midőn  a  család  hét  férfi  tagja  közül  hat  a  mohácsi  csatasikon  elvérzett, 
az  emiitett  János  vette  át,  ki  családját  a  legnagyobb  polczra  emelte.  A 
Dessewífyek  közül  húszan,  mint  ezredesek,  tizenketten  mint  tábornokok, 
négyen  pedig  mint  huszár  ezredek  tulajdonosai  szolgálták  a  Habsbnr- 
gok  dynasztiáját.  Köztük  András  ezredes  volt  a  legjelesebb.  Nagy 
Frigyes  aző  memoirjaiban  említi  róla:  lObcrst  Dezsewfi  der  die  Kriegs- 
kunst  unter  den  ocstcrrcich.  Offieicren  am  meisten  vcrstandc.  Mária 
Terézia  alatt  Dessewffy  József  tűnt  ki ;  lovassági  tábornok  és  a  királyné 
kegycncze  volt.  Még  előbb  Budavára  bevételénél,  a  15  éves  Dessewflfy 
István  hadnagy  tűzte  ki  Pethneházyval  és  Olivicrrel  együtt  a  győzelem 
zászlaját ;  ugyanő  döntötte  el  Savoyai  Jenő  főparancsnoksága  alatt  a 
zentai  csatát  is,  mely  vitéz  tetteiért  iMareschallus  Equitumc  rangot 
nyert.  Az  ősök  közül  tizennyolcznak  olajfestésü  arczképe  díszíti 
DesscwflPy  Pál  úr  margonyai  curiáját.  Ezek  közül  János  képe  1557. 
évből  való  és  mint  festészeti  régiség  különös  értékkel  bir. 


niZOTTÖ.VGI  JKnEXTfeSKK. 


109 


egy  pár  tetteny  pu.Hkai,  s  egy  órát,  csuytárt,  veres  Boentét,  zöld 
kaftáut,  (lolniánytT  nadrágra  való  porMi^  Ecsedbea  Tar  János 
úrtól  vett  hét  darab  wai'rast« 

A  t>es8ewffy  és  Buthka  cfiiiládokkal  mondhat uáui  x/.  urszag 
nündeo  vidékéről  íol^ljitott  igea  síirfi  magáíí  levélváltás  sziinita- 
lau  apró  részlotekhen^  érdekes  vonásokban,  ismerteti  meg  velUnk 
a  kort,  melyben  Forg:ich  Zsigmond,  Sierdahelyi  Lás/Jó,  Rajcsá- 
nyi  Ádám,  a  Rákóeziak,  Kohálri  István,  Keczer  Miklós  és  a  buj- 
'dosó  Menyhért,  Wesselényi  Ferencz  és  Szirmay  a  nemzet  dicső- 
Iségére,  a  magyar  szabadság  védelmére  éltek  és  liarczoltaL 

A  kuíticz  é»  Inbancz  világot  új  adatokkal  derítik  fel  előttünk 
a  jrHplomíiíiea  descriptio  Makoviczae,  Ónod  et  Zudar«  czímü 
kézirat,  a  Keezer-levelezés,  Török  Ferencz  tudósításai  Szenimiklósi 
Györgyhöz,  ^bogy  merre  vonultak  a&  labanezok  és  merre  az  törö- 
kök 1G78.  évben<  ;  továbbá  a  kurnczok  kegyetlenkedéseiről  szóló 
értesítések,  melyek  egyike  szerint  Józsa  pátert  1679-ben  45 
bottitéssel  verik :  úgyszintén  gr.  Erdödy  György  nejének^  Rákóczi 
í>zsébetnek,  Lányi  Annának,  Lónyai  Annának  és  Gyiilatly 
Miklósnak,  a  Caraffa  hívének  Szentiványi  Lászlónak,  Usz  Gábor 
és  Istvánnak,  Beleznai  János,  Rnth  Mihály  és  Bodonyinak  levelei, 
nemkülönben  a  tanuvallatások*  főleg  Butka  helységnek  és  ;».  kas- 
télynak a  kuruczok  által  történt  megvételéről  lé79-bem  Megtud- 
juk a  vallatásoklíül,  hogy  íSzirmay  Sára  második  ura,  Székely 
András,  a  kuruczokkal  kergettette  széjjel  a  butkai  lakos  embere- 
ket és  úgy  foglalta  el  a  mester  díákjávnl  a  helységet  és  az  uraság 
kastélyát,  mely  Pethő  asszonyé  volt.  3> Az  asszonyok  ő  ngok  embe- 
reit,  kik  az  kjxstélyban  voltiik  és  repulsiót  akartának  tenni  az  u 
ngok  nevével  az  ország  törvényei  szerint,  magok  az  kuruczok  fel- 
tekert puskákkal  kergették  el  az  kastély húl,  szeme  láttára  az  mes- 
ter diákjának,  szidalmazván  az  asszonyok  embereit.  Midőn  Székely 
András,  Szirmay  Sára  mostani  ura  jött  volna  mester  diákjával 
Butkára  Papp  Samu  és  Magulyás  nevú  kuruc^okkaL  Butkán  sem 
az  parasztság,  sem  az  nemesség  liem  volt  otthon,  hanem  az 
kuruczokkal  kergettette  össze  Székely  Andn'is  és  az  mester  deákja 
négy  butkai  lakos  embereket,  és  Papp  Samu  nevű  kurucz  maga 
nyitotta  meg  az  kajiut,  ugy^  mentük  be  az  kastélyba.  Deák  Jstváu 
kérdezte  az  kuruezoktól :  minek  megyünk  az  kastélyba  ?  Majd  meg- 
ládd,  jószíigot  íbglidunk  Buthka}Tié  számára,  Pethő  asszonyomtúh 
Ott  aztán  az  házakban  járván,  négy  butkai  embert  elküldtettek 
bizii      '       ^      '  '  iodiket  íiz  ntt  való  papot  Székely  András 

l>os.  uik,  Papp  Sámuelnek  pedig  kardot^*  — 

Szolgáljon  ezen  egy  adat  mutatványul  sok  helyett,  Butka,  Qálszécs 
08  Falkostól  kexdve  Felső-Magyaroi^zág  jó  nagy  részének  kuruc7. 


110  Bizottsági  jelektések 


TÜágbeli  egyes  története  episodjíiit  találjuk  itt^  főleg  az  L  Lipót 
rendeletére  megejtett  tanuvallatások  fasciculusaiban  elrejtfa, 

A  hétéves  háborúra  Yonatkozólag  mintegy  350  darab  irat 
tartalmaz  adatokat.  Itt  vanimk  f  liAborü  legkiválóbb  katonai  sze- 
replöinek  Dessewfify  András  óbesterbez  irt  levelei  tetemes  Bja- 
lábban,  Maiéternek  báró  Szhihánák  és  Hadik  Andrásuak  levele- 
zése, katonai  névlajstromok,  marsclirtitták,  foglyok  tiévjegyzékeí  stK 

Általában  véve  a  margonyai  levéltárj  kezdve  1278.  évtől 
egész  a  legújabb  korig,  vagyis  L  Ferencz  uralkodásáig^  adatokat 
nyújt  a  történetkutatónak  53  részben  már  kibalt  magyar  neniesi 
családról.  Említem  ezek  közt  a  Benee^  Zoesik  de  Ntmpthi/j  l'oásian, 
Zelemér  de  OtUhkeled,  Imhregh^  Bctyaf  C&eh,  Modf  Dan€»,  Kúcá^ 
Drugeth,  Kamonya,  Chahul,  Visij  Chatár,  Zerethwa,  Lesztemér, 
Thökö,  Vidy  Jakes,  Geneö,  Mikes,  Csák,  Mók,  Hunth,  Dósa  de 
Derechur,  Sanad,  Isip,  Kolus,  Malcza,  Mer  se  de  Svynye,  Anares, 
Kenéz,  Harnád,  Véke,  Kezegh,  Leukeös,  Hegedeös  de  Nyék,  Tuzaj, 
Becs,  CsázlocZj  Upor,  Kalló,  Bessenyeö,  Márky,  Koncz,  Tamócz, 
Zakal,  Bánóczy  Bélteki  Dragh,  Imberg,  Peréngi,  Pálóczi,  Lányai, 
Mádai,  Homonnai,  Földessy,  Némethy,  Fáncst/,  Leökös  Kaüay, 
Szobrdnczy,  Began  és  Tounyogh  nemzetségeket. 

Hazánk  magyar  középkori  hely-  és  vizrajzának  pontos  meg- 
állapításához is  temérdek  adatot  szolgáltat  a  margonyai  levél- 
tár. Nem  kevesebb,  mint  237  harmadrészben  már  szintén  eltűnt 
helyiségnevet  jegyeztünk  ki  Sáros,  Zemplén,  Szolnok,  Borsod, 
Heves,  Gömör,  Nógrád,  Abaúj,  Ung,  Bereg,  Szabolcs,  Hont,  Csong- 
rád, Baranya,  Fehér,  Torna,  Soprony,  Mosony,  Szatmár,  Zala, 
Somogy,  Békés,  Temes,  Csanád  és  Kőrös  vármegyék  területéről. 
Az  Árpád-kori  okmányokban  15  helység  vagy  villa-,  2  folyó-  és 
1  tónév,  az  Anjou-koriakban  mintegy  100  helység  és  5  ma  már 
ismeretlen  folyónév  fordul  elő,  melyeket  az  okmányokból,  megyék 
és  kor  szerint  lajstromozva,  szintén  kijegyeztünk. 

Ezek  után  látni  való,  mennyi  diága  történeti  kincset  őrzött 
meg  levéltárában  a  nemzet  számára  a  nemes  Dessewfify  család 
hazafias  gondoskodása.  A  levéltár  szakszerűen  rendezve  és  czél- 
szerű,  biztos  helységben  elhelyezve  még  nincs  ugyan ;  de  a  mar- 
gonyai uradalom  jelenlegi  mivelt  lelkű,  a  történelmi  ereklyéket 
becsülni  tudó  birtokosa,  Dessewfify  Pál  űr,  szives  készséggel  vál- 
lalkozott nagybecsű  családi  levéltárát  már  a  legközelebbi  jövőben 
szakszerűen  rendeztetni,  új  elenchussal  ellátni  és  arra  való  külön 
tűzmentes  helyiségben  elhelyezni. 

Margonya  községéről,  mely  1341.  évben  még  a  Báthoryaké, 
volt,  fel  kell  itt  emlitenem,  hogy  hagyomány  szerint  szülőhelye 
Báthory  István  erdélyi  fejedelemnek  és  későbbi  dicső  lengyel 
királynak.  Báthory  születési  helyére  eltérnek  a  történetírók  véle- 


ItlZO^IBAGt  JHLEXr&SKlC^ 


lU 


menyei.  A  lengyel  történetirók  köxűl  némelyek  Margonyát  tekin- 
tik Báthory  születéshelyéaek  és  állítják^  hogy  anyját  utazás 
közben  itt  érvén  a  szülési  fájdalmak,  Istvánt  a  régi  Báthory 
kastélyban  hozta  volna  világra.  A  kastély  romjai^  fenn  a  templom 
ffílotti  magaslaton,  ugy  messze  elterülő  erdőség  árnyékában^  a. 
honnan  elragadó  szépségű  kilátás  nyilik  a  termékeny  vOlgjekre, 
még  mai  oapiglan  is  láthatók.  Lengyel  testvéreink,  kik  elnyomat- 
tatásuk  szomorá  korszakában  tíimegegen  látogatták  vala  a  bárt- 
fai fürdőt,  hogy  olt  hazánk  .s/íibndabh  levegőjében  nemzeti  sza- 
badsí'íguk  tei-veit  előkészítsék,  soha  sem  mulusztolták  el  elzai*án- 
dokolui  a  szomazédos  Margonyára  is  és  emlékül  egy-egy  fűszálat 
szakitam  azon  hajlék  omladékairól,  melyben  egyik  legjobb  kirá- 
lyuk szíiletett.  Az  eperjesi  gör.  kath.  püspökmegye  IBjH.  évi 
névtára  szerint  ragaszkodik  ezen  traditiójához,  irván :  »In  hac 
Posse&sione  Murgonya  natus  fuisse  perhibetnr  Stephanus  Báthory, 
ante  quidem  Princeps  Transylvaniae,  deinde  verő  famosus  Rex 
PoloDÍae.<t 

Vé(fül  afelt'tti  örömének  ad  nr/Uvános  kifejezést  a  InzoUsng, 
hogy  &itosmeíjf/fi  ohÍ  nf^mcsséijénck  Ivfulékaindl  a  iórténelmi  éntu^ 
(intőt  s  a  moi/tfar  uemesHcg  magas  hivatásának  érzékét  olif  élénken 
ktfejlikhcj  ajiiiomult  érzést,  a  tadomanyos  tai^eltség  iránti  fotjé* 
koTtjfsdgot  annyira  otthon  találtai  Bár  nzolgálna  e  íekintfthcu 
iSdrosmtgye  utánzandó  példa  gyanánt  az  ország  iőhbí  vidékei- 
ntk  í,v// 

Dh.  Szentklákay  Jknö. 


JeleoWs  Zbord-Biírtfai  bizottság  uiíikodésérö!. 

Bizottságunk  aug.  24-én  reggel  indult  el  Eperjesről,  — 
Bártfára  12  órakor  megérkezvén,  a  város  szívélyes  üdvözlése  után 
mindjárt  a  műremek  templom  megtekintésére  indult.  Azután  a 
városházán  elhelyezett  levéltárra  jött  a  sor,  a  jeles  szakértő  vá- 
rosi főjegyző  és  levéltárnok  Rhody  Alajos  úr  buzgó  kalauzolása 
mellett.  A  program  szerint  a  bizottság  útja  még  az  nap  estére 
és  éjszakára  —  a  félórányira  fekvő  —  bártfai  fürdőbe,  másnap 
pedig*  Makovicza  mellett  el,  Zboróra  vezetett,  hol  a  páratlan  ven- 
dégszerető tiszttartó  Tószt  Károly  úr  fogadott  Kapy  plébános 
úrral  és  az  egész  zborói  lakossággal.  —  Emeliedett  lélekkel  szem- 
léltük a  régi  Rákóczi  kastélyt,  (mely  most  Erdödy  Júlia  grófnéé) 
megtekintettük  a  história  és  költésztt  által  egy  albánt  kegyelettel 
emlegetett  *8záz  hárs^  fasorát,  majd  a  gróf  Szirmay  kastélyt  s 
iiztán  a  szépemi éktt  makovíczai  vár  hatalmas  romjait  Itt  Zborón 
érkezett  közénk  —  Eperjes  felöl  jőve  —  Dr.  Smolka  Szaniszló 


112  BIZOTTSÁGI  JELENTÉS EE, 


krakói  egyetemi  tanár,  a  lengyel  történetírók  képYiaelöje,  elnö- 
künk Pulszky  Ferencz  és  titkárunk  kíséretében. 

Zboróról  hol  nem  írott,  hanem  épített  történelmi  emlékek- 
ben gyönyörködtünk  —  útba  ejtve  a  bártfoi  furdöt  —  aug.  26*áii 
reggel  újra  Bártfára  érkezénk;  —  oda,  hol  az  épített  történelmi 
emlékekhez  méltán  sorakaznak  az  írottak  is.  — 

Zboró  s  Makovicza  egykori  hatalmas  urainak  a  Rákócziak- 
nak  emlékét  ápolja  a  történelem  s  költészet  egyaránt  A  Bákócziak 
előtt  a  makoviczai  uradalom  egy  szintén  hirneves  család  a 
Serédiek  birtokában  volt  0  irántok  sem  akart  a  história  s  a  költé- 
szet mostoha  maradni. 

Bártfa  és  Zboró  között,  körűlbelöl  fele  utón,  közvetlen  az 
országút  mellett,  emelkedik  egy  kápolna  alakú  háromszögletű 
emlék :  az  u.  n.  Serédi  emlék.  Egy  szép  népmonda  képződött  ez 
emlék  körül,  melyet  gróf  Dessewffi  József  1817-ben  Döbrentei 
Gábornak  leirt  a  »Bártfai  levelek«-ben,  s  mely  ott  egész  terje- 
delmében olvasható. 

A  monda,  hogyan  adta  el  Serédy  uradalmát  16,000  aranyért 
Kákóczynak,  s  hogyan  halt  ez  meg,  midőn  B.ákóczy  leszámlálta  a 
pénzt,  sokkal  ismertebb,  hogysem  ismételni  akarnánk. 

A  népmondától  egészen  eltérőleg  áll  ez  dolog  a  történe- 
lem világánál.  A  Serédiek  férfiága  már  rég  kihalt,  ahogy  Mako- 
vicza a  Rákocziakra  szállott.  Előbb  még  a  lengyel  herczegé  Osz- 
trogszki  Jánosé  volt  Serédi  György*)  leányának  Zsuzsannának 
kezével  szállott  a  tarnowi  grófra,  Krakó  várnagyára,  a  szép  ura- 
dalom. Mikor  Zsuzsanna  asszony  30  éves  korában  (1596-ban) 
nyugodni  tért  a  tarnowi  templom  sírboltjába,  férjével  két  kiskorú 
lánya  Leonóra  és  Eufrosína  gyászolta  őt.  A  megszomorodott  férj 
a  legjobb  feleségnek,  kiért  sűrűn  hullatta  a  megérdemlett  köny- 
nyeket,  a  tarnowi  templomban  emléket  emeltetett  Pár  év  multán 
1601-ben  Osztrogszki  János  berezeg  a  szepesi  káptalanhoz  for- 
dul, hogy  küldené  a  káptalan  embereit  néminemű  szerződés  felvé- 
telére. Két  fráter  el  is  indult  Tarnowba,  a  hol  felvették  a  vallo- 
mást, mely  szerint  Osztogszky  János  hg  s  Serédi  Zsuzsannától 
született  két  leánya  Leonóra  és  Eufroaína  hgnök  jól  megfontolva 
s  egymás  között  meghányva-vetve  a  dolgot  s  meggondolva,  hogy 
nehéz  két  város  polgárának  lenni,  főkép  a  mostani  zavaros  időben, 
azt  határozták,  hogy  inkább  Lengyelországban  szereznek  még 
más  birtokot,  Makoviczát  eladják  Rákóczi  Zsigmondnak  Borsod 
és  Torna-megye  ispánjának  örökösen,  80,000  aranyért,  melyet  ők 
a  káptalani  tanúk  előtt  fel  is  vettek  Szandeczen.  Arra  is  kötelez- 


*)  Legalább  a  tarnowi  síremlék  azt  vallja,  hogy  Zsusanna  (^y'őrgy 
leánya,  Gáspár  unokája  volt. 


BlZOTTfiÁOI  JKLENTÍ^aKK. 


118 


ték  magokat,  hogy  mihelyt  a  hercssegnök  isten  rendeléséből  férj- 
hez  meimek,  e^bekelésök  után  újra  személyesen  megj elemiek 
Szandeezeu  8  í»tt   m  l  a  vallomást;  5Í  '  nak  Rákóczi 

Zsigmimd  és  örökít  iára  vuló  teljes    »  -e  ü^ryében^). 

így  szállott  a  8erédi  örökü^^g  Usztrogsxky  h^  kezén  át  a 
Rákócziakra.  De  a  Kákócziak  első  birtoklása  nem  volt  békés,  sokáig 
per  folyt  az  igénytkeresókkel  (a  Tarczaiakkal  is)  s  1 61  l-ben 
Ríikoczi  Zsigmond  három  tia  13,000  frtot  fizetett  újra  Makoviczíl- 
ért  Ez  sem  volt  az  utolsó,  A  bécsi  kamarai  levéltár  még  az 
1630-08  évekből  is  őriz  leveleket,  melyekben  Üsztrogszkiak  bizo- 
nyítgatni igyekeznek  a  király  előtt  jogigényeiket  Makovíczára  s  a 
abaűji  Regéczrc,  melyeket  tulük  Ráke>czi  Zsigmond  állítólag  jog- 
ialanál  bnmissági^Ml  foglalt  el. 

Míigáról  fiz  <^Tii lékről  eddig  alig  tudtunk  többet,  mint  a 
mennyit  az  maga  hirdet.  Az  emlék  egyik  MakoTÍc7.a  felé  néző 
oldalán  egy  lovag  alakja  látható ;  a  festmény  alatt  >Hoc  eat  Se- 
redi  Gasparc  áll ;  a  másik  oldalán  a  feszület  látható,  alatta  tér- 
depelve Osztrogszki  János  hg  és  neje  Serédi  Zsuzsanna  van  ábra* 
zolva ;  harmadikon  a  felírás,  mely  bizonvitja  hogy  a  lierczeg  s 
Beje  javíttíítták  ki  az  emléket  15'Ji>-ben.') 

Ki  omeltette  ez  emléket,  8  mikor?  erre  egy  a  bártfai  levél- 
tiii'bau  legújabban  talált  levél  vet  némi  világot,  A  makoviczai 
jiraefectuíí  irja  tíártla  városának  156G.  máj*  28-áról  —  küfejtőjé* 
böl  követ  kérvén  —  hogy  úrnője  meghagyt;t,  hogy  boldog  emlékű 
urának /!£(>;»  ktltft'njtol  életét  vesztcftr, —  emlékezetokáért  egy  képét 
festessen,  e  czéíból  már  8zerzfídé8t  is  kötött  s  fizetett  is  már  némi 
üaszeget  a  kőfaragó  mesternek.^) 

Az  emléket  tehát  Serédi  Gáspár  özvegye  emelteté  férje 
(s=^  fiágon  az  iitóUó  Serédi)  emlékének  lőGG-ban.  Közelebbit  az 
utolsó  Serédi  ott  elestéről  a  bártfai  levéltárból  várhatunk. 


SziUJunk  immnr  u  Ijdrtfat  UtíélttírróL  —  A  levéltár  a  város- 
háza első  emeJetén  van  elhelyezve,  mindjárt  a  díszes  tanácsterem- 


*)  A  szepesi  kiiptakn  álUl  kiállított  ökle Viíl  közölve  van  Wa*jmf: 
Uiplomjitarinui  romitatus  .Saroaicnsis  90.  L  és  Janoia :  Bardyjáw  ez. 
fii,  216,  k 

'^)  ki.  egtíí,^  felini«  u  kovetkezu ;  ILLVSTRISSIMV8  |  PKINCEPS 
DUMl-  I  NVH  D.  lANVSSlVS  |  DVX  IX  OBSTKÜG  |  tXlMES  DE 
TAHNO  t  PALATINVS  WOLVm  |  NLE  CVM  SV8AKNA  |  SEUEDI 
CONSORTK  I  SVA  HOC  0PV8  UE  [  XOVARl  CVKAVIT  1  A.  D. 
MfiOü  I  iHE  DECIMA  NONÁ  |  IVMI. 

*)  E  lcv«Uért  ia,  hogy  utólíigosau  kezmiliez  juttatni  Hzíves  volt,  a 
kö»»öiict  az  i.  t  föjegyzcí  levéltárnok  urat  ílloti. 

S/.HZftilok,    IH81.  \\\l,  füzet.  8 


114  BIZOTTSÁGI  JELE1ÍTÉ8EK, 

bői  nyílik.  Hármas  ajtó  védi,  a  középső  vasból  készült^  XVT. 
századi ;  a  terem  tűzmentes.  Az  okiratok,  levelek  s  codexek  gon- 
dosan megőrizvék,  s  szekrényfiókokban  vannak  elhelyezve.  A 
pecsétek  közt  szebbnél  szebbek  találhatók.  A  példás  rendért  méltó 
elismerés  illeti  a  főjegyző  levéltárnok  urat. 
Osztályozása  a  következő : 

I.  Oklevelek  (privilegia.) 
'  ,_      - 

Arpádkori  oklevelek  csak  átiratban  vannak,  így  IL  Endré- 
től 1224-ből  Szeech  Miklós  udvarbíró  1382-iki  oklevelében,  így 
IV.  Bélától  1247-ből,  átirva  II.  Ulászló  által  löOO-ban.  Ez  okle- 
vél még  csak  bártfai  földről  (»terra  Bardfa«)  emlékezik,  melyet 
hazánk  regenerátora  az  ott  virágzott  cisterczita  kolostornak 
adományoz. 

A  legrégibb  eredeti  oklevél  Róbert  Károlytól  való  1314-ből. 
Tótselymes  birtok  adományozásáról,  ez  követi  egy  1319-böl  Ksl- 
balafalva  felől ;  a  harmadikban,  1320-ból,  a  király  a  várost  tiz 
évre  felmenti  a  rendes  adó,  tized  és  census  fizetésétől  s  a  birói 
hivatalt  a  város  megnépesitőjének  Lőrinczfia  Lőrincznekés  utód- 
jainak örökösen  adományozza.  A  XIV.  sz.  elején  tehát  Bártfával 
már  mint  népes  várossal  találkozunk.  —  Ettől  kezdve  szakadat- 
lan sora  következik  a  királyi  s  magán  okleveleknek,  melyeknek 
száma  a  XV.  sz.  végéig  megközelíti  a  négyezerét.  Ezek  lajstro- 
mozva is  vannak.  (Katalógusuk  czime :  Elenchus  seu  liber  arcbivi 
privilegiorum,  diversorumque  litteralium  instrumentorum  regia 
et  liberae  civitatis  Bartphensis,  ordine  alphabeti  confectus.)  *) 

Leggyakoriabbak  az  oklevelek  között  az  adományozások, 
előjogok  megerősítése  s  a  kereskedésnek  szabályozása  Magyar- 
és  Lengyelország  felé.  Csak  a  Krakói  Akadémia  történelmi  kiad- 
ványaiba kell  egy  pillantást  vetnünk,  hogy  lássuk,  mily  nagy  sze- 
repet játszott  a  XIV.  századtól  elkezdve  Felső-Magyarország 
kereskedése  Lengyel-  és  Oroszországgal,  a  tatárokkal,  a  balti 
tengerpart  poroszaival  (Danczig,  Torn  városokkal)  stb.  Az  ez 
irányú  kereskedés  fősarkpontjai  voltak  Krakó  és  Kassa;  útja 
Eperjesen,  Bártfán,  túlnan  Szandeczen  át  vezetett.  Eme  városok 
eleinte  bár  alárendelt,  de  még  is  fontos  szerepet  játszottak  keres- 
kedelmi szempontból.  Felső-Magyarországon  ugyan  sokáig  Kassa 
volt  az  uralkodó  e  téren  is,  ott  volt  a  lerakó-hely,  az  emporium, 
de  a  versenyben  Bártfa  is  lassan-lassan  tért  hódít.  Már  Zsigmond 


^)  Szokatlan  hitelességijei  fordul  elö  egy  1409.  oklevelén,  melyet 
kiadnak  »Paulu8  de  Parlag  et  alius  Paulus  Horváth,  capitanei  castrí 
Diósgyőr. «  A  levél  alján  egy  gyíirüpccsét  mellett  egykoni  kézzel,  hizo- 
nyjíra  a  kapitányok  egyikétől,  ez  áll:    „kezem  iram," 


ni/.o*rr>i\í:f  .n'.i.F\Tiií^i:K. 


IV. 


&!i  szabad,  váiümeatLá  In  i  nekik  Magyar- 

országon s  a  leügy  elekkel  és  orn-  .;y  oklevél  tanús- 

kodik arról  is  a  bártfai  levéltárban,  hogy  a  lengyel  királyok 
részéről  »2Ínim  pártfogással  s  vMelenirnel  tíilálkoztak  iv  bnrtfai 
kereskedők. 

Aki  Felső-Magyarország*  a  SEumszédos  ^  'k,  vagy 

városok  tÖrténelniíH,  avagy  a  lengyr^lckkel  valói  i  érintk**- 

zés  törtéDetét  niegimi  akarná,  az  Bártfa  város  levéltárának  okle- 
veleit nem  inellözheti- 

n.  A  levelezések  (litterae,) 

Hivatalos  és  privát  levelekben  a  bártfai  levéltár  bámulatos 
idag. 

Magyar  levelek  nemcsak,  hogy  a  mohácsi  vész  után  közvet- 
lenül tömegesen  jelentkeznek ;  de  meg  is  előzik  azt  Így  találjuk 
ezerötsziU  tizea  éveiből  (kelet  nélkül)  két  levelét  ^Brnhnra  az 
néhai  naffi/sdifos  Torczny  Jnno$  íedm/ií^-nak,  melyet  ir  vala 
»Sdra  asszon  na k  az  néhai  i^aijt/sdgos  Tnrczaij  Jdnoanénak  i*  sze- 
rető ífzítt'jénck.*  Eg)ikben  i\  özerelmes  asszonyának,  édes  sziléjé- 
nek ő  kegyelmének,  imádságát  és  szolgálatát  írván,  könyörög, 
hogy  kölgye  meg  az  adósságot  az  árósembereknek  s  az  gyüngyfí- 
zönek,  mert  —  úgymond  —  ha  meg  nem  köldi  kegyelmed  szent 
Pál  fordnlntja  napjára,  hát  én  igen  níigy  kisebbséget  vallok,  úgy 
hogy,;,  eugrni  bíró  eleibe  idéznek  érette,  azért  az  istenért  kérem 
kegyelmedet,  hogy  ne  hagyjon  nekem  kegyelmed  ilyen  nagy 
szemérmet  vallanom,  hanem  kölgye  meg  kegyelmed . , , ,  Jól  tudja 
kegyelmed  ~  irja  továbbá  —  mineviö  marha  vaf^yon  az  zaídóbn 
és  igen  sok  uzsora  telik  reá,  kérem  keg}'elmedetj  hogy  váltsa  ki 
kegyelmed  ....  immár  teljességgel  üt  forint  töl  az  uzsorára,  stb. 

A  rendezést  illetőleg  a  mohácsi  vésztől  kezdve  a  magyfU* 
levelek  időrendben  évtlzcdcidctnf  vannak  egy-egy  csomóba  rakva; 
az  1550-os  évektől  kezdve  minden  évtized  csomójában  több  mint 
száz  magyar  levél  van.  az  1560-a8  évekből  már  200 — 250  köríil, 
az  159U-e8  évekből  már  megközelíti  a  300-at  s  így  növekszik 
fokozatosíin  minél  tovább  tovább  jutunk. 

Hát  még  mennyi  a  latin  (s  német)  levelek  száma.  Ezeknek  a 
a  XV.  századból  rendes  lajstromuk  is  van  {Elenchus  actorum 
liberae  et  regiae  civitatía  Bartfensis^  1400 — ^1499.)  A  XV I.  sz. 
rvck  Hzerint  ktVUlu-klllön  van  összecsomagolva;  A  XVIK  sz.  egj^ 
része  a  a  XVI IL  sz.  »*gészen  registrálva  is  van. 

A  nem-magyar  levelek  a  XVI.  századból  már  minden  rvhöl 
a  200— 30U-at  megközelítik,  azon  innen  számuk  mindig  több 
és  több. 


■farita 


^ift 


116  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSED, 

E  levelek  első  sorban  természetesen  Bártfa  város  történel- 
mére a  legfontosabbak,  de  nagyon  csalódűáukj  ha  e  roppant  töme- 
get Magyarország  politikai  és  mívelődés  történelmére  ia  fontos* 
nak,  nagyon  becsesnek  nem  tartanok,  l^íegszámlálhatatlan  a  lev<e- 
le^és  Bártfa  város  s  a  szomszédos  főuraik,  tárosokj  főkép  Kassa, 
aztán  a  szepesi  városok,  majd  a  hegyülj  alak :  Sárospatak,  S,-A*- 
Ujhely,  Tokaj,  Tálya  között,  ez  utóbbiakkal  főkép  a  Lengyelor- 
szág felé  irányuló  borkereskedés  ügyében,  mert  épen  Bártfa  volt 
a  magyar  borok  lerakó  helye  Lengyelország  felf.  A  k^^nlví  1  - vn- 
talviselők  közül  legélénkebb  a  levelezés  a  kassai  s  felső-magyaror- 
szági kapitányokkal. 

A  XVI.  sz.  közepéről  össze  is  állítottunk  egy  kis  magyar 
levélgyüjteményt.  így  a  többi  között  találtunk  az  akkori  lengyel- 
országi pestisre  s  a  közlekedés  tilalmazására  vonatkozó  leveleket. 
A  kassai  kapitány,  Telekessy  Imre  (1559.  aug.  14.)  a  lengyelor- 
szági döghalál  miatt  eltiltja  a  bártfaiaknak  a  lengyelekkel  víiló 
érintkezést,  kereskedést.  » Volna  —  úgymond  —  annyi  okosság- 
tok magatokért,  feleségtekért  és  gyermektekért  és  atyafiaitokért 
hogy  (a  pestises  vidékre  való  járást  eddig  is)  engednetek  nem 
kellett  volna.«  Majd  (1559.  okt.  12-én)  újra  inti  a  bártfaiakat, 
hogy  panaszolkodnak  *a  kassai  bírák  és  polgárok,  hogy  —  úgy- 
mond —  ti  kegyelmetek  közül  a  kereskedő  népek  szabadon  jártá- 
nak volna  az  halál  közibe,«  szigorúan  elrendeli  azért  a  zárt,  ember 
és  marhára,  hogy  »senki  ne  járna  az  halál  közibe.«  Ugyancsak 
Telekessy,  Ferdinánd  buzgó  harczosa,  1559-ben  (jan.  26.)  egész 
Tárkányig  rendeli,  hogy  élést  küldjön  Bártfa  a  hadaknak  >Miké- 
pen  az  ellenségnek  én  élését  először  elfogtam  vala,  —  úgymond 
—  azonképen  mostan  az  ellenség  is  elfogta  a  mi  élésönket,  úgy 
annyira,  hogy  soha  még  az  élés  az  ö  fge  hadainak  ilyen  sziik  nem 
volt,  mint  mostan  vagyon.  Azért  király  ő  fge  képében  parancso- 
lok én  ti  kegyelmeteknek,  hogy  ha  fejetöket,  jószágotokat  szereti- 
tök  és  megmaradástokat  kivánjátok,  tehát  ezennel  az  urunk  ö  fge 
hadának  élést,  kényért,  húst,  abrakot,  sert  és  mindönféle  eleséget 
pénzre  Tárkányba  küldjetek*  stb.  stb.  Zay  Ferencz  is  (1563. 
febr.  24-én)  élést  rendel,  hogy  vigyenek  a  Sároson  és  Szepeseu 
át  Liptó  felé  indított  ^fegyveresek  és  az  nímetek  egyrésze< 
számára. 

Egyik  levelében  Terney  János  (1565)  tudatja  Bártfíi  váro- 
sát, hogy  Svendi  Lázár  milyen  sarc/ott  kövelel  8árosvármegyén : 
» minden  kapurúl  egy  köböl  lisztet  és  egy  köböl  al)rakot  és  két 
kapura  egy  tyúkot  és  tíz  kapura  egy  egész  szalonát  és  két  kapum 
egy  ludat,  húsz  kapura  egy  vágó  tehént  és  aunakfelette  minden 
húsz  kapura  egy  szekeret  Eperjessé  Pesti  Ferencznek,  inert  az 
táborba  élést  küld  rajtok «  stb. 


mStOTTSlini  JKtRXrft«KK. 


117 


Egy  máftik  levíjlbcn  Szinyei  Mfrse  Mváu  (8i<íj>híi.nu8  Merse 
de  Swynye)  Sárosmt^gye  kapitánya  tudósít  Egurböl,  1551.  kará- 
csony előtt  való  8zeredár6l,  Fráter  Györf*y  megolí^tése  Höl, 
>hogy  SÍZ  esinuiyorok  hariund  magAval  Hiitik  mog  H  inegilték  az 
barátot,*  ludósit  arról  Í3,  luigy  » Bestén  (!)  és  Hatvauhan  az 
budai  f>Hsa  eröseu  csináltat  kasokat  és  lajtorjákat*  —  azt  imiriár 
nem  tudjok,  nielyfelé  akar  menni*  —  teszi  hozzá.  De  megtudták 
egy  félesztendu  múlva  Egerben,  a  vur  hős  vt^döi,  hogy  hova  készül- 
tek oly  erősen  azok  a  kasok  és  lajtorják. 

A  nem-magyar  régebbi  levelek  között  van  egy  érdekei  cso- 
port: GUkra  éü  Axaniit  raMóuiak  fcnt/egrto  levf^lfn.  Egy  igen 
érdekes,  tót  nyelvű  levél  >ti  gonosz  igaztalan  bártfai  nép«  (Dyzly 
a  nespravedlivy  lude  bardíowcy)  kezdetű,  melyben  boszűálií"!-  ' 
tenyegetuznek  a  rablók,  a  miért  társaikat  felakasztották^  luh 
három  hét  alatt  a  meghatározott  lielyre  400  arany  forintot  le 
nem  tesznek*  A  levél  alján  primitív  rajzzal  kai*d.  seprő,  bilincs  (?) 
és  puska  áll,  még  alább  egy  lenyakazott  törzs^  s  három  akasztott 
rajza  igyek?^zik  a  levél  hatását  emelni,  mellettök  í'elirásokkal, 
hog>*:  az  firtatlan  Vaskó  (Wasko  newinny)  az  ártatlan  Crov 
(Crov  nevinna),  az  ártatlan  Tímko  (Timko  nevinny.)  Ezekkel  egy 
vonalban  hat  köralakulag  kitépett  hely  a  levélen*  melyek  mind- 
egyike Bgy*egy  lerombolt  várat  akar  jelképezni ;  felettök  a  követ- 
kező nevek  állanak :  Orawa,  Murán,  Dunagecz,  Senot,  Rimanow, 
Premish  ') 

Egy  másik  német  levélben  Axamit  fenyegeti  a  város  taná- 
csát, hogy  a  miért  Wyasaczky  és  Petrziken  nevíl  *testvérc-nket 
egész  ártiitlaniil  felakasztották^  minden  módon  meg  fogja  magát 
boszölni  rajtok  s  elővárosukat  fel  fogja  égetni,  ha  meg  nem  hódol- 
nak. A  levél  >kelt  t'4pj  zl'd*l  fcni/ti  tdntf^  fígif  küvös  patnk  mdlett^ 
etft/  méltf  v'őlfiyhtn^  (azaz  a  fő  rabló-tanyán).  [Kezdete:  í>Ich 
Péter  Áxaniít'vun  Kossá ws.  .,.  Vége:  vGeben  uuder  eynera 
grfinen  thannen,  bey  eynem  kwlen  bach^  in  eynem  tyffen  thale^í]. 

Itt  van  a  helye,  hogy  megemlékezzünk  bizottságunk  egyes 
tagijainak  s|K'ciálÍs  kutatásairól  is :  Bizottságunk  elnöke  e  levél- 
táron kivül  18,  hol  jó  részt  az  1514-iki  pórlázadás  történetére 
Vfmatkozó  leveleket  gyűjtött,  szép  sikerrel  búvárkodott,  X*vh7p- 
tesebb  leletei  közül  álljanak  itt: 

Holtai  Gáspár  latin  levele  (Kolosvár  15i7.  aug.  21.)  Kper* 
jes  tanácsához.  (Eperjes  város  levéltárából) 

A  Berzeviezi  levéltárból  néhány  Arpadiumon  kivűl  (muly- 
röl  f  ^^  v''i*MiTÓl   szóló  jeleutésben  voU  említés)  két   cumanicunn 


^i  IVriiultttunk   tilkAra   gomluakmliiU,   hogy   c  rítkii   levet   DivaM 


118  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK, 

a)  1438.  Erzsébet  királyné  parancsolja  a  jászoküak^  hogy  ^^  5t 
illető  jövedelmet  Berzeviczi  Pohárnok  Istvánnak,  udvai-Bneak^ 
rének,mint  a  jászok  kinevevettjudexének  vagy  comesének  izolgál- 
tassák  kezéhez,  b)  1462.  Palóczi  László  országbíró  parancsa  a  sze* 
pesi  káptalanhoz,  hogy  idézze  a  király  elébe  Berzeviczi  PobániDk 
és  néhai  B.  P.  Detre  fiát,  Lénártot,  azért  hogy  B,  P.  IstTán  és 
Detre  egykori  kún  és  jász  ispánok  az  Ulászló  király  által  a  kunok 
és  jászok  jövedelméből  Berzeviczi  Szaniszló  részére  utalványozott 
300  arany  forintból  csak  67  forintot  fizettek  ki,  a  többit  pedig 
máig  is  magoknál  tartják. 

Huszár  Gál  debreczeni  1574-iki  énekes  könyvét  (mely  az 
eperjesi  coUegium  könyvtárában  eddig  ismeretlen  unicum)  a 
Magyar  Könyvszemlé-ben  fogja  ismertetni. 

Koncz  József  tagtársunk  a  bártfai  levéltárban  szép  sikerrel 
kutatott  egyházi  és  iskolai  ügyekre  vonatkozó  okmányokat 
(1536 — 16ÓÖ.)  8  főkép  papok  és  iskolai  igazgatók  leveleiből  gaz- 
dag zsákmányra  tett  szert.  A  fennebbi  1559-iki  levelekben  emle- 
getett pestis  itt  is  előfordul  Oláh  Miklós  egyik  1564.  febr.  14-én 
Pozsonyból  a  bártfaiakhoz  intézett  levelében,  melyben  kérdést 
tesz,  hogy  meg  lehet-e  tartani  a  gyűlést  Eperjesen  a  pestis  miatt. 
A  főpapok  közül  Verancsics  Antal  egri  püspöknek  is  több  levele 
őriztetik  a  bártfai  levéltárban,  így  1558.  máj.  4-éről  a  dézma  áren- 
dát  illetőleg  ír  Bártfának ;  1560.,  1561.  és  1562-ből  is  több  levelét 
őrzi  e  levéltár  Bártfa,  Eperjes,  Kassa,  Lőcse  és  Szeben  városokhoz. 
Koncz  József  búvárkodásának  gyümölcse  Zrínyi  Miklós  két 
érdekes  levele  is,  egyik  1564.  máj.  14.  Szigetről,  másik  1564.  aug. 
14-ről  Bécsből,  melyben  tudatja  a  bártfaiakkal,  hogy  a  császár 
halála  miatt  házasságát  szept.  21-ére  kénytelen  halasztani.  Végül 
Verböczy  Istvánnak  egy  1524.  a  bártfaiakhoz  intézett  levele. 

Mikulik  József  tagtársunk  a  Bártfán  most  már  teljesen 
megszűnt,  bányaipar  nyomára  akadt,  sőt  Zsigmond  királynak  egy 
1419-iki  s  a  bártfai  levéltárban  eredetiben  őrzött  oklevele  azt  is 
tanúsítja,  hogy  Bártfán  és  környékén  az  időben  oly  bányaszabadság 
dívott,  mint  bármely  szabad  királyi  bányavárosban. 

A  mutatványul  felhozott  eme  pár  levél  nagyon  erőtlen  szó- 
szólója ugyan  a  bártfai  levéltár  történelmi  fontosságának,  —  mert 
hisz  ezek  csak  egy  napi  búvárkodásnak  innen-onnan  kikapott  ered- 
ményei :  de  mégis,  azt  hiszszük,  ezek  is  elárulják,  hogy  e  levéltár 
leveleiben  gazdag  történelmi  forrás  rejlik.  —  Csak  legyen  buvár- 
kéz,  a  ki  azokat  kiaknázza. 

III.  A  városi  jegyzőkönyvek,  (libri  civitatis). 

Ezek  szintén  igen  becses  részét  képezik  a  levéltárnak.  Kez- 
dődnek 1416-on  s  onnan  szakadatlan  rendben  folynak  napjainkig. 


mSiOTTIi/iol  .IKLKNTÉ18EK. 


A  Bzakember  egy  fut6  pillantásra  átlátja,  mily  megbecsíUhetleii 
iöriéneiini  kincs  rejlik  o/.ekbeti  a  jegyzökönyvekben*  Nemcsak  a 
város  c)S97,eköttetéseiröl,  sínmadásairóK  «*  '  '-iröl^  fizet^*«4eir51 
van  azokban  szó,  —  a  jegyzők  koruk  iw\  nb  eseményeit  is 

mintegy  kötelességüknek  tartották  íV>ljef,^'ezni,  ugy  hogy  e  jegyző- 
könyveket mindmegannyi  bistoriás  krónikáknak  tekinthetjük 
Bizony,  bizony  nagyon  kívánatos  volna  e  jegyzökönyvek  kiadása. 
Az  erdélyi  szászok  sajtÓ  alatt  lévő  nagy-szebeni  jegyzökönyveit 
várva  várják  nemcsak  a  szász,  de  a  magyar,  söt  az  oláh  histori- 
knsok  ÍH  —  mikor  érjük  meg,  hogy  a  nzintén  nagy  érdekű  bárt- 
fai  jegyzökönyvek  Í8  közkézen  fognak  forogni  ? ! 

IV.  Országgyűlési  emlékek  (Coraitialia,) 

Nagyon  sokcodexe  van  a  bártfai  levéltárnuk^  melyek  ország- 
gyűlésekre vonatkozó  iratokat,  országgyűlési  végzéseket  tartal- 
maznak részint  eredetiben,  de  legnagyobb  részt  másolatban.  Fon- 
tosságukat r  r,lí  is  mutatja;  hog}'  menüyi  közöttök  az  isme- 
retlen azt  j  -  kutatás  van  hivatva  kifürkészni.  Álljon  itt 
példaképen  a  sok  közül  egy  pár  (x>dexnek  az  idézete : 

m)  tígy  kíínyv;  ArtíciiU  Ditietnles  1520 — 1595. 

b)  Articiili  Diaetalea  Originales  1596  —  1659, 

c)  Act\  DiaetalUi  1613—1710, 

d)  Articnii  Diaetaks  1662—1757. 
c)  Eredeti  orszílggyiiléai  íratok  1792 — 1830. 

(E  gyiljtcmtiuyckct  Fraknói  Vilmos   Magyar   Országgyűlési   Emlékei  ben 
már  etUiig  is  ha^yuálta.) 

V-  csoportba  sorozhatok  a  kiÜ'ónféU  taiitdmú  könyvek  « 
cadexeky  milyeneket  szintén  nagy  száranial  őriz  a  bártfai  levéltár. 
Ilyenek  p,  ü»: 

1,  Egy  a  XV*  századból  származó  t^/nén^hőnyr :  >Summa  Icgum 
civiliiim  Raymondͫr, 

2,  »Artjculi  pro  coosulibus  wniUutn  utiJcs,  1404.<  XV^lí,  századi 
másolata vhI  6gyUtt, 

ií.  Bártfa  vúroa  s/^Öloirol  í^asulu  könyv  :  >Ke^cstruin  Vincuruin  iii 
Zaiitho,  Talya  ct  Wyhcl  (a-A,4Ijhely)  U85-liu  kezdotiik. 

4,  1473-bül  egy  könyvészeti  becsesei  bíró  míi ;  >JudícalÍ3  Prac- 
iieft  Joaiiuití  Petri  de  Papin  t,Voleiicxei  tiyomUtás).  Ugyaticeak  egy 
1479*bc>l,  svíiatea  veloncaíGi  nyomtatíia. 

ö.  Kmlíteel  í'rdcmcU  rgy  a  tcünplom  könyvtárábrd  kiemelt  code^c : 
Antiphotutle  Antírptum,  inelylion  a  wagyar  pzcutekrul,  így  Szent-Istvánról 
is  van  cmltíkczcs.  írása  u  XV.  szájad  köiep^re  vall;  gyíínyörü  ini- 
tlftlekkaí  vnn  ckeaitvc ;  kár  bogy  meg  vuti  csonkítva. 


120  BIZOTTSAOI  JELENTKöKR. 

6.  Ki  kell  omeluem  egy  könyvet,  mely  a  varosoíik  L521-bcti  A 
török  ellen  fogadott  zsoldosairól  szól:  ^Regkltutm  e^rpomktrum  pro  ««i^i9i« 
diariis  ad  exj)editíonem  turcicam  anno  1521.^  A  sí  eliltrín  foírlnlf,.  ii.*;m.  t 
nyelvű  fegyelmi  szabályok  tíz  pontja  ez  idÖböl  ritkítja  párját.  Ezek 
szerint : 

1.  A  ki  a  zsoldosok  közíil  hadhagyát  vagy  tizedesét  szóval^  ^^^ 
tettel  megsérti, /e/V/  veszítse, 

2.  Ha  valamelyik  zsoldos  társát  a  seregben  fegyverrel  megtá- 
madja és  megsérti,  fejét  veszítse,  —  a  melyik  .  haragjában  fegyvert  ránt 
társára,  de  meg  nem  sérti,  keze  elvesztésével  lakoljon, 

3.  A  ki  szegény  embertől  az  élelmi  szert  erővel  elveszi,  annak 
minden  kegyelem  nélkül  orrába  disznósertét  dugjanak  s  a  seregben  nyilvá- 
nosan hőrülvezessélcy  »soll  man  ohne  allé  gnad  sau-pirsten  in  die  nasclöchcr 
stechen  und  öfiPentlich  durch  das  heer  führen«. 

4.  Templomokból,  papok  és  nemesek  házaiból  s  a  hol  szállva 
vaunak,  ne  merjenek  semmit  sem  elvenni ;  fefvesztés  alatt, 

5.  »Item  keiner  soll  bei  va-lierung  des  haupls  weiber,  jungfrauen, 
miidl  mit  gewalt  oder  mit  uuziemblichen  wort<jn  oder  werken  beleiden c. 
stb.  stb. 

Azután  közölve  van  a  zsoldosok  uévlajstroma  s  hogy  kinek  mennyi 
volt  a  hópénzc. 

Majd  összeirták  ugyanebben  mind  a  fegyvereket,  melyek  Bártfa 
városában  1521-ben  találhatók  voltak.  Elö  vannak  sorolva  mind  a  cívi- 
sek a  „Registrum  armonim  oppidanonun  sah  anno  domini  152 L"^  szakasz- 
ban s  kinek-kinek  a  neve  után,  hogy  mennyi  s  miféle  fegyvere  van,  a 
kinek  semilyenje  sem  volt,  ott  áll  a  neve  után  a :  nihil.  A  következő 
hadieszközök  fordulnak  elő :  gladius,  pugio,  arcus,  dcca,  cuspis,  pixida 
navalis,  balista,  lorica,  tractorium,  lancea  militaris,  clipeus. 

7.  Van  egy  pár  szorosan  történelmi  iratokat  tartalmazó  másolati 
könyv  is.  Egyike  ezeknek  a : 

y,  Pacijicationes  Tracfattis  ct  Cvncursus  Rigai  IlungariaCj  anttorum 
1U7'-'172L*' 

Tartalmából  a  nevezetesebbek : 

1417.  Kassa,  Obligatoria  super  X"'  et  \Y  florenos  auri  pro  dominó 
Giskra  solvendos. 

Í440.  Selmec::,  Hunyadi  János  és  (iiskra  közt  való  béketárgyalás 
a  lengyelek  közvetítésével.  »l)atum  in  Crenipnitia  feria  quarta  proxima 
post  festum  beaté  Barbáré  virginis  1441).« 

ÍÜ-Í2.  dcr.  .70.  >Articuli  induciarum  quadrimestrium*,  köttetett  a 
harczolófelek  commissariusi  között  3>Meghyer«  faluban  a  ^Charlo- 
ke\vz«.ön. 

1Ő49.  Báthor,  »Intcr  coniitcm  Salm  ot  Fratrcm  Oeorgium  facta 
unió,  1549.« 


BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK.  1  2 1 

Í553.  Ferdinánd  válasza  ama  felterjesztésre,  melyet  Abanj,  Bor- 
sod, Gömör,  Torna,  Sáros,  Zemplén,  Szepes,  Ung  és  Bereg  megyék  ren- 
déi Gönczön  tartott  gyűlésükből,  1553.  jan.  17-én,  ö  fgéhez  Gráczba 
intéztek. 

Í620,  jan.  16,  Pozsony.  Bethlen  Gábor  és  a  császári  kiküldöttek 
(Ijépes  Valentin,  Helfrid  Lénárd,  Forchenstein,  Prainer  és  Nádasdi 
Tamás)  között  való  tárgyalás  kilencz  pontja. 

1647.  Querelae  Status  Evangelici  (magyarul). 

1662.  >Acta  anni  1662,  quao  in  Hungária  circa  expeditionem 
bellicam  ct  afflictum  statum  patriae^  necuon  oppressionem  miserae  plcbis 
per  Germanos  factam  observari  potuerunt  cum  diversis  aliis  expeditioni- 
Ims  peractis  a  mense  decembri  anni  proxime  praeterlapsi  1661.  ad  prio- 
res  tractatus  applicantur«. 

1661.  Kassa.  Propositioi  Magyarország  nádorának,  melyeket  a 
karok  és  rendek  elé  terjesztett  Kassán,  1661.  dec.  1.  (magyar,  4.  1.) 

Aztán  hosszá  leírása  (latinul)  az  1661-iki  állapotoknak. 

Végül  még  számos  levélnek,  tractatusnak  a  másolata ;  —  nem  egy 
a  lengyel  királyoktól,  s  sok  Rákóczianum. 


Megnézte  a  bizottság  Bártfán  az  ev.  lelkész  Klein  Ernő 
úrnál  az  egyház-község  birtokában  levő  könyveket  s  iratokat  is. 
De  ezek  kevésbé  érdekesek,  mert  midőn  templomaikat  elvették, 
legrégibb  okmányaiktól  is  megfosztattak.  —  Azok  most  szintén  a 
város  levéltárában  vannak,  ahol  a  vallási  és  egyházi  iratok  a  XVI. 
századtól  kezdve  külön  csoportosítvák. 

Végül  nem  hagyhatjuk  említés  nélkül,  hogy  a  mi  bizottsá- 
gunknak jutott  a  szerencse,  hogy  i.  t.  vendégünket :  Dr.  Smolka 
Szaniszló  urat  közöttünk  tisztelhettük.  A  bártfai  levéltár  gazdag- 
sága a  lengyel  történetre  nézve  is,  őt  egészen  meglepte  s  bizonyára 
lesz  miről  neki  is  jelentést  tenni  a  krakói  Tudományos  Akadémia 
előtt. 


Ennyi  az,  mit  a  bártfai  levéltárról  dióhéjba  szorítva  mond- 
hatunk. Azon  mély  meggyőződéssel  hagytuk  oda  eme  levéltárt, 
hogy  abban  hazánk  történetének  nagyon  becses  emlékei  őriztetnek. 

A  levéltárnok  úr  szakavatottságától  s  ügybuzgalmától  a 
levéltár  jövője  elé  is  teljes  bizalommal  nézünk.  O  a  levéltár  ren- 
dezésével alig  két  éve,  hogy  foglalkozik  s  már  is  annyira  haladt, 
hogy  a  XIV.,  XV.  és  XVI.  század  keretén  belül  időrendi  tekin- 
tetben a  levéltár  könnyű  átnézetet  nyújt 

Midőn  még  a  vendégszerető  Zborónak  s  nem  kevésbé  haza- 
íias,  szívélyes  Bártfa  városának  s  névleg  is  Tószt  Károly  zborói 
tiszttartó  úrnak  s  a  bártfai  derék  főjegyzö-levéltámok  Rhody 


122  BizorrsÁGi  jelentések* 

Alajos  úrnak  szíves  köszönetünket  kifejeznök,  iizz'dl  az  őhajjal  zár- 
juk be  jelentésünket,  vajha  a  bártfai  levéltár,  —  eme  két  orszáf 
történetére  nevezetes  kincstár  —  ne  maradna  sokáig  elrejtve  az 
éji  homályban. 

SzÁDECzKY  Lajos. 

Függelék 

a  zborói  anyakönyvből: 

1628.  Adamus  Hanusovszky,  ab  Illmo  Dno  Paulo  Rákóczy  do 
Felső- Vadász,  Jiidex  Car.  etc.  in  legitimum  Parochum  Zboroviensem  pre- 
scntatus  est. 

Anno  1629.  die  21-a  Januarii.  Ego  Adamus  Hanusovszky  Parochus 
Zboroviensis  baptisavi  filiam  Agnetem,  Mathiae  Jahoda  Pistoris  lllmi. 
C.  Dni  Pauli  Rákóczy,  et  Zusannae  conjugum  legitimorum ;  patrinos 
liabuit  Illmam  Dnam  Comitissam  Annám  Kákóczy,  et  Grum  Dnum  Joan- 
nem  Somolay. 

Anno  1632.  die  13-a  Április.  Admodum  Rdus  Dnus  Nicolaas 
Anuszenyim.  Ilit.  D.  sponsalia  ligitimae  presentiae  matrímonium  ratum 
inter  Generosos  Paulum  Patkay  et  Annám  Jászay  contractum  confirma- 
vit  in  facie  Ecclae  Sarosiensis,  ad  Aulám  sitae,  praesentibus  Illmo  Comite 
Jud.  Curiae  Dno  Paulo  Rákóczy,  Gnso  Dno  Casparo  Lippay  protonotario, 
Gnso  Joanne  Usz  prefecto,  et  tota  Aula  dicti  Ctis. 

^Auno  Dni  1633.  Dum  parochia   Zboroviensis  administrabatur  per 
K.  P.  Or.  predicatorum^  praecipue  per  rev.  Patrem  Cyprianum    Kosicen- 
sem  (Kassoviensem)  Or.  praod.  et  R.  Patrem  Clementem  Osszrochiensem 
Illmus  Dnus   Comes  Paulus  Rákóczy  de  F.-Vadász  Judex  Cur.   Regiae, 
J  per  Hungáriám,  et  Cottuum  Sáros  et  Torna  Supremus  Comes  etc.  suscepit 

j  filium,  e  Charissima  sua  Conjuge  Cottissa  Anna  PethŐ  de  Hetes,  die  29. 

-^  Április,  qui  fűit  sacer,  sancto   Petro   Martiri,   Ord.   Praed.   quem    22-da 

Maji,  die  Sanctissimae  trinitatis  sacro,  Illmus  ac  Rdissimus  Dnus  Stefanus 
Zscnyey,  Eppus  Jaurinensís,  Cancellarius  Regni  Hungáriáé,  et  pro  tané, 
ab  Augustissima  Majestate  Comissarius  Eperjesinum  ablegatus  ad  pacem 
componendam,  cum  Serenissimo  Principc  Transylvaniae  baptisavit  Ladis- 
laum  Alexandrum ,  levantibus  eodem  Rdissimo  ac  lUsmo  Stephano 
Zsennyei,  nomine  Eminentissimi  Dni  Petri  Pázmán  Sa.  R.  Ecc.  Cardínalis, 
I  Ar.  Eppi.   Strigoniensis,  et  Catharina  PálflPy   de    Erdőd,  Comissa  relicta 

Illustrissimi  Condam  Sigismundi  Forgách  Comitis  palatini  vidua  in  capella 
i  Aulac  Zboroviensis. 

1636.  die    12-a  Mártii    hóra   cireitor    3-ia   post  mediam    noctein, 

lllustrmus  Comes  Dnus  Paulus  Rákóczy  de  F.-Vadász,  Judex  curiae  regiae, 

ct  patrónus  magnus,   huius  loci   et  Ecclesiae   Dei,  actatis  Suac  Anno  41. 

A  in  Curia  sua  Zboroviensi  Confessario  Roborato  confessus  (societatis  Jesa) 

S8.  viatico  refectus,  atque  sacri  ölei  unitione  roboratus,  in  commuuione  S. 


BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK.  1  23 

Míitris  Eclíic,  ainíiiam  deo  rcddidit;  cuius  Corpus  die  20-ina  Maji  Sepul- 
tiun  in  Eela  Saucti  Martini  in  Capitulo  Scepusicnsi  requiescit. 

1637.  die  25-ta  mensis  Julii,  bora  circiter  9-a  antc  meridiem 
Illnia  Comitissa  Anna  Pethcö  de  Hetes,  relicta  quondam  lUmi  Dni  Pauli 
Kákóozy  judicis  Curiae,  Consors  Charissima,  aetatis  suao  55  annoruni  iu 
Domo  propria,  Viennae  S.  viatico  refecta  in  Communione  S.  M.  Ecclae, 
aniniam  Deo  reddidit,  cujus  Corpus  Posonii  iu  Ecla  S.  Martini  sepultum 
Anno  1638.  die  1-ma  Mártii. 

1654.  Ego  Albertus  Lcchnyicky,  ab  Illmo  Dno  Ladialao  Rákóczy 
de  F.-Vadász,  do  Sáros  supremo  ac  perpetuo  Comite,  S.  C.  R.  majestatis 
Cubiculario,  sum  praeseutatus  et  admissus  iu  legitimum  Eclae  Zborovien- 
8Í8  Parocbura. 

1663.  Die  2 7 -a  Decembris.  Ego  Georgius  Frauciscus  Jelencsik, 
Celcissimis  principibus,  nec  non  Illmo  Dno  Comite  Ladisfao  Rákóczy  etc. 
in  legitimum  Ecclae  Zboroviensis  sum  praescntatus. 

Az    alapitványos    isteni    szolgálatokat    tartalmazó 
tábla  nevezetesebb  adatai: 

Május  19-dn  halotti  isteni  tisztelet  tartatik  Rákóczy  Júliáért 
(nWghalt  1717.) 

Június  14-én  Báthory  Zsófiáért. 

Július  8-án  II.  Rákóczy  Ferenczért,  ezek  úgy  mint  a  többiek,  a 
zborói  udvari  kápolnában. 

A  zborói    In  ven  tarium  ból: 

1662-ben  Rákóczy  László  építtette  a  parochialis  templom  bolto- 
zatát és  tornyát, 

1663-ban  azon  templom  sirboltját  öregebb  Rákóczy  Erzsébet 
építtette  beteges  állapotában. 

1691.  Június  28-án  a  szentségtartót  ifjabb  Rákóczy  Erzsébet 
ajándékozta  az  anyatemplomnak,  a  talapzatán  olvasható  felirat  szerint. 

Az  anyatemplom  nyugati  oldalán  egy  kis  kápolnát  Rákóczy 
JuliaunJ  építtetett 

A  Kapy  család  által  1622-ben  készíttetett  s  czímerével  ellátott 
kelyhet,  Rákóczy  Pál  szerezte  a  rajta  lévő  következő  felirat  szerint : 
cmptus  est  calix  iste,  ab  orphanis  condam  Ladislai  Kapy  per  Comitem 
Paulum  Rákóczy  Judiccm  Curiae  Regiae  1631. 

Az  udvari  kápolna  2-ik  harangja,  mely  az  udvarfelőli  toronyban 
van,  egyik  oldalán  következő  feliratot  visel :  Me  Illustris  Dominos  Geor- 
gius Rákóczy  de  Felső- Vadász,  Ck)me8  Comitatus  Borsodiensis  fíeri  fecit, 
ct  gloi-ia  Dei,  in  usibus  Ecclesiae  evangelicae  Zboroviensis  dicaylt,  inque 
tcmplo  novo,  novam  CoUocavit  MDCXXX. 

Más  oldalán  a  Rákóczy  czimeri  s  alatta  e  felirat : 


.0^ 


121  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 


Non  est  curentis 
Neque  volentis,  sed 
Miserentis  Dei. 


A  harangon  említett  ^novum  templum«  a  kastély  udvaron,  gja- 
mölceös  között  álló  egy  emeletes,  erős  négyszög  épület  volt,  melynek 
emelete  most  3  nagy  terem  és  Qgy  előcsarnok,  melybe  a  lépcső  vezet. 
Jelenleg  tiszti  lak. 

Közli:   BüTYKAI  JöZflEF. 


Jelentés  az  osztropataki  bizottsiig  működéséről. 

Megérkezéstiuk  után  a  házi  xir  teljes  előzékenységgel 
bocsntván  rendelkezésünkre  levéltárának  kulcsait,  sőt  ismert 
tudományosságával  kutatásainkban  ténylegesen  is  közreműköd- 
vén, ezáltal  a  történelmi  társulat  köszönetét  újabban  kiérde- 
melte. 

A  levéltár  9  terjedelmes  ládában  idő  és  részben  tárgy  sze- 
rint is  különválasztott  csomagokból  áll. 

Ezenkívül  ő  mlga  áthozta  ide  a  Bod  család  irományait  is 
és  azokat  is  átkutatás  végett  kezeinkhez  adta. 

A  levéltár  okmányai  természetesen  legnagyobb  részt  a 
család  ügyeire  vonatkoznak,  ezek  közt  azonban  igen  sok  helyt 
fordulnak  elő  oly  közérdekű  dolgok,  melyek  a  családon  kivűl  álló 
egyének  és  helyek  történetére,  sőt  az  általános  történetírásra  is 
meglepő  érdekkel  bírnak. 

Mi  az  ezúttal  elénk  tűzött  feladat  teimészeténél,  de  kisza- 
bott időnk  rövidségénél  fogva  is  nem  bocsátkozhattunk  a  talált 
adatok  fejtegetésébe,  csak  egyszerűen  említést  teszünk  azokról ; 
és  azoknak  egybeállítását  fennhagyjuk  annak,  aki  szerencsésebb 
lesz  ezen  iratokat  részletesebben  átnézhetni  és  a  már  más  helyen 
meglévő  adatokkal   egybevetve,  ezekből  teljes  képet  összeállítana 

Ali  ezúttal  leginkább  csak  a  talált  okmányok  elsorolására 
szorítkozunk  és  ugyan : 

A  család  régi  okmányai  eredetiben  a  XIV.  századnál  kez- 
dődnek, befoglalva  azonban  újjabb  keletű  (1420.)  okmányba,  van 
a  családnak  IV.  Béla  királytól  kiadott  cs  ugyanezen  okmány 
megerősítésére  vonatkozólag  V.  István  által  kiállított  okirat  is, 
ezeknek  eredetije  azonban  elveszett. 

Az  eredeti  okmányok  közt  legrégibb  Pál  jászói  prépost 
privilégiuma  (sic)  1350-től,  arról ;  hogy  a  Komlóssy  családtag- 
jai baiátságosan  elosztoztak  olyképen,  hogy  Jakabnak  és  Albert- 
nek, Adrián  fiainak  »4jugerainduobus  locis  in  possessione  Kom- 


BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK.  125 

lüss  posita«  .  .  .  adnak  osztály  előtt,  azért  *quia  inpacatis  tempo- 
ribus  in  facie  eiusdem  possessionis  tribulationes  et  angustias  tole- 
rando  permansissent«  ...  és  ezáltal  természetesen  a  birtokot  a 
családnak  megtartották. 

A  Komlóss  család  ugyanazon  törzs  volt,  melyből  a  Bánók 
erednek,  mely  tör:ísnek  egyes  ágai  magokat :  nobiles  de  Nádfeo, 
Komloss,  Bagoss,  Kükemező,  Gyármán,  Kálnás,  Luchka  nevezik. 

A  XIV.  századból  összesen  G  drbot  találtunk,  u.  m.  13.00,  13G5, 
1366.,  1367.,  1390.  evekből  és  még  egy  drbot  Lajos  királytól,  de  ezen 
az  cvszám  már  nem  található. 

A  XV.  századból  találtunk  45  drbot,  melyek  nagyobbrclszt  szer- 
ződések, kötelezvények  vagy  ezekről  hiteles  helyen  kiadott  okmányok  a 
következő  i^vekböl :  1401.,  1406.,  1407-böl  2  drb,  1409.,  14134)01  2 
drb,  1414-böl  3  drb,  1415-böl  4  drb,  1421.,  1423.,  1425.,  1427., 
1429.,  1439.,  1448.,  1451-böl  2  drb,  1452-böl  2  drb,  1453  ból  2  drb, 
1454.,  1463.,  1469.,  1474.,  1476.,  1477-böl  2  drb,  1478-bül  3  drb, 
1480.,  1481.,  1482.,  1489.,  1497.böl  3  drb. 

A  XVI.  századból  32  drbot  ugyanolyan  tartalommal  a  következő 
(Ivekből:  1509-ből  2  drb,  1515.,  1517.,  1519.,  1524.,  1534.,  1539., 
1543.,  1545-ből  2  drb,  1546.,  1549.,  1551.,  1552.,  1553-ból  2  drb, 
1559.,  1560-ból  2  drb,  1563.,  1575.,  1578.,  1579.,  1583-ból  2  drb, 
1587.,  1588.,  1593.,  1596.  evekről,  2  darabon  az  évpzám  már  nem 
látható. 

A  XVII.  és  XVIII.  századbelieket  nem  volt  időnk  átolv;i3ui,  sőt 
számba  venni  sem,  mert  oly  nagy  számmal  vannak,  hogy  erre  sokkal 
több  idő  kellene. 

Az  elsoroltak  közül  mindazáltal  clkerülhetlennek  véljük,  hogy 
némely  nevezetesebbeket  külön  is  felemlítsünk.  —  1420-bói  Perényi 
Péter  gróf,  mint  judex  curiae  regiae  által  kiállított  okmány  szól  egy 
141 5-ben  befejezett  octavalis  perről,  melyben  a  felsorolt  okmányok  közt 
IV.  Bcla  királynak  egy  okmánya  és  V.  Istvánn.ak  ezt  megerősítő  okmá- 
nya van  befoglalva  egész  terjedelmében,  mely  szerint  a  Bánó-család 
íiyármántól  származik.  . 

1562-ben  jul.  1-én  a  család  nova  donatiot  kapott  a  Kükcmezei, 
Szalmán ,  Cherwelcs ,  Dukafalva ,  Kanyareki  birtokokról  ^  melyekbe 
1563-ban  statuáltatott  is. 

1576.  évben  Báthory  István  lengyel  király  Bánó  Györgynek  és 
/iltalii  egész  az  armalisban  megnevezett  családjának  lengyel  ncmcdségot 
adományozott. 

Ezen  Bánó  György,  úgy  látszik,  azután  is  vagy  ott  tartózkodott 
vagy  gyakran  megfordult,  vagy  legalább  szoros  összeköttetésben  állott 
a  lengyel  kir.  udvarral,  mert  1580-ban  Báthory  István  király  lulevclé- 
vel  és  az  ő  megbízásából  utazott  Magyarország  felső  részeibe. 


^ 


126  BIZOTTSÁGI  JELENTÉeiK. 

Az  első  magyar  nyelvű  iratot  találtuk  1600-b61,  egy  zálog- 
levelet 

Ezen  időtől  a  család  tagjai  által  irt  okmányok  mind  ma- 
gyarok a  XVIII.  századig,  a  hol  már  több  latin,  tót  és  néhány 
valóban  sajátságos  vegyes  nyelven  irt  okmány  is  található. 

Találtunk  a  XVII.  századból  néhány  lengyel  nyelven  irt 
levelet  is,  a  melyek  a  család  egyes  tagjaihoz  Lengyelorsz^ból 
többnyire  boiüzletre  vonatkozó  ügyekben  intéztettek. 

Igen  érdekes  Kellemessy  Mihály  által  1607.  október  7-én 
Parafernumnak  czimezett  jegyzék,  melyben  úgy  látszik  valame- 
lyik Bánó  által  elvett  leányával  adott  kiházasítási  tárgyakat 
sorolja  fel. 

Ezen  tárgyak  véghetetlenül  különböznek  azoktól,  a  melyek 
a  mostani  kiházasításoknál  szükségeseknek  mondatnak  és  legin- 
kább diszöltönyökböl  állanak,  jellemző  azonban  a  végére  tett  azon 
megjegyzés,  melyben  az  örömapa  egész  lelki  megnyugvással  fejezi 
be  a  jegyzéket,  hogy  »futura  Deus  providebit«. 

Az  ágost.  evang.  esperestség  gyűléseinek  jegyzőkönyvei 
1614-től  megvannak  1811-ig,  melyek  szerint  többek  közt  1683-bíin 
a  gyűlés  kemény  büntetést  szab  azon  papokra  és  rectorokra,  a 
kik  dohányt  mernek  használni. 

1638.  évben  kiállított  okmány  fejezetében  Tálya  város  egész 
tiszti  karának  névsora  foglaltatik,  melyet  talán  nem  lesz  érdekte- 
len ide  igtatnunk ;  névszerint :  főbíró  Jekkel  Mátyás,  bírótársai : 
Ádám  István,  Tóth  Stanisló,  Vargha  István.  Esküdt  polgárok : 
Szabó  Leőrincz,  Országh  István,  Ben  esik  János,  Jekkel  Mathé, 
T.  Csizmadia  János,  Csizmadia  Mihály,  Bankó  István,  Kovácz 
Thamás,  Veres  Paál,  Vitéz  Georgy,  Fazekas  János,  Csiszár  István, 
Szürszabó  György ,  Tóth  István ,  Kerekes  Marthon,  jegyző : 
Szikszay  János. 

1653-ban  Eperjes  városa  egy  bizonyítványt  magyar  nyelven 
állított  ki. 

1639-ben  kelt  záloglevél  említi,  hogy  »ezen  drága  és  szűk 
esztendőben*  a  rósz  termés  miatt  kellett  a  szerződés  tárgyát  képező 
földet  zálogba  adni. 

1678-ban  Péchy  János  zálogba  adván  tokaji  és  zorabori 
részét,  a  szerződés  mellett  van  egy  kis  jegyze'^k,  mely  szerint  töb- 
bek közt  pálinkára  is  adtak  4  poltiirát,  tehát  már  akkor  Mádon  is 
ismerték  az  akkor  aquavitának  nevezett  ]>álinkát. 

1658.  Lorántfy  Susauna  adomány  h^vele  Isipi  Ferencznek  egy 
drb  Tályai  fundusról,  kelt  S.-Patakon. 

Az  általunk  átnézett  többi  okmányok  tisztán  családi  érde- 
küek,  feltűnően  sokszor  fordul  elő  a  kükemezei  határban  fekvő 
u.  u.   Bánórétnek   zálogba   adása,  mindenkor  22  magyari  frton, 


BlZDTTeAoT  JELENTÉSEK 


197 


Úgy  ri^'gj  '  zríi  í«  t  a  XVU.  ^S  XVII L  szazadban  v^eu  in  kan 
lehetett  a  tulajdonosa  ke2{»ii,  mert  azt  többnyirtr^  a  rokrmságnak 
más  más  tagja  —  azonban  soha  sem  idegen  —  birta. 

1760-ból  olvaötunk  panaszt,  hogy  a  magyar  borokat  Lengyel- 
országban a  legroszabbakkal  vegyítik  és  úgy  adják  el  magyar 
borok  gyanánt. 

Á  Bod  család  Itví^ltárában  tahlltunk  a  XIV.  századból  egy 
drbot  1339.  évről,  a  XV.  századból  26  drbot  és  ezenkívül  érdekes 
még  a  Bod  és  a  HomokszentivAnyi  Keresztes  családnak  egyb«'>T- 
lított  nemzetségfája  is. 

Ennyi  az,  a  mivel  ezúttal  möküdrísüukröl  beszámolhatuuk. 
Jól  tudjuk,  hogy  kevé«  az,  kevés  különösen  azon  sok  és  érdekes 
adatokkal  szemben,  melyeket  átvizsgálni  módunk  és  alkalmunk 
lett  volna,  ha  en*e  valamivel  több  idővel  rendelkezhetünk. 

PETftO  J6Z8EF, 


Jelentés  a  régészeti  bizottság  uillkodésérdL 

Az  idő  rövidsége  miatt  kénytelen  vagyok  ezúttal  működé- 
sünk eredményét  csak  rövid  kivonatban  vázolni. 


Augusztus  22-dikéu  délután  5  órakor  br.  Nyáry  Jenő  elnök 
lakásán  tartott  elöértekezleten  a  bizottság  működésének  pro- 
grammja  állapíttatott  meg. 

Au<f liszt Uii  23-kdTh  Mindenekelőtt  Eperjes  városának  építé- 
szeti műemlékei  a  egyéb  műkincsei  szemléltettek  meg,  —  Így  a 
főtéren  álló  —  s  aiég  a  XlV-dik  század  első  feléből  származó 
plébánia  templom  nemcsak  alaprajzában,  de  építészeti  művésze- 
teiben is  érdekes  alakítást  mutat.  Gót  főoltíira  egy  későbbi »  ízlés- 
telen alkotmánynyal  van  kr>rnlvéve>  továbbá  a  szentélyben  álló 
egyházi  székek  hátlapját  az  elpusztult  gótoltárok  egykori  liecses 
festményei  foglalják  el. 

Mtttórténeti  tekintetljen  érdekesek  a  XVI-ik  századbeli* 
művészies  kivitelű  vasráí^sozatok,  valamint  a  templom  nyugati 
oldalának  egyik  fülkéjében  álló  sz.  János  középkuri  gót  Btilfi 
taszobra. 

A  magyarorazági  renaissance  styl  emlékszerü  alkalmazását 
látjuk  itt  több  főtéri  ház  homlokzatán,  hol  az  oszlopos  övezetek 
által  képzett  flUkékbcn  sgrafitták  s  egyéb  díszítmények  még  jól 
kivehetők.  —  E  tekintetben  megemlítendő  különösen  az  ugynt*- 
vezett  Rákóczy-  most  Gallocsik-féle  palotaszerii  ház,  valamint 
a  régi  Klobusiczky  ház,  melynek  homlokzata  féldoraborművű 
dtucco  díszítményeUcel  van  ellátva. 


1 


128  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

Ezen  és  még  egyéb  műemlékek  mei^szemléléae  után  Hol 
kender  Leo  gazdag  és  ritka  becsű  éreío gyűjteménye  vixsgáí tatot 
meg.  —  A  gyűjtemény  áll  mintegy  500  darab  erdélyi  éremből 
Ugyanaz  nap  délutánján  báró  Nyary  Jenő  elnöke  Myakovsb 
Viktor  előadó,  továbbá  Péchy  Jenő,  Butykay  Jőissef  Kis-Szeícnlb 
rándultak. 

A  kis-szebeni  templom  nemcsak  régiségénél,  de  műkincsei 
nél  fogva  is  érdekes,  díszes  faragású,  gót  stilű  oltárokból  mé| 
mintegy  6  példány  hirdeti  a  középkori  mesterek  ügyességét.  —  I 
templom  déli  kapuzata  pedig  delphinekkel,  s  egyébb  diszitmé 
nyekkel  a  magyarországi  Renaissance  styl  egyik  kiváló  s  nevezete 
emlékének  tekintendő,  s  alighanem  ragusai  Vincent  olasz  meste 
müve,  ki  a  szomszédos  Héthársi  templom  diszes,  de  egyszerübl 
portáléját  1513-dik  évben  készítette.  —  Megemlítendő  ott  mé^  \ 
városház  előcsarnokában  álló,  s  kőből  faragott  mércze. 

Augusztus  24-kén  a  régészeti  bizottság  —  a  bártfai  bizott 
Sággal  egyesülve  —  Bártfára  rándult. 

A  bártfai  középkori  műemlékek  kiváló  helyet  foglalnak  e 
hazánk  műtörténetében.  —  Mint  ezen  műemlékek  s  műkincsei 
ismertetője  és  leirója  —  szivesen  vállalkoztam  a  cicerone  szer€ 
pere,  igy  mindenekelőtt  a  városház  tanácstermében  felállított  pal 
losokat,  üveg  serlegeket,  régi  kötésű  könyveket,  pecséteket  s  egyéb 
műrégiségeket  szemléltük  meg.  —  A  városház  gazdag  müvészk 
teivel,  diszes  erkélyével,  s  nagyjelentőségű  felirataival,  Roland 
jávai,  oroszlánnal  viaskodó  Sámsonjával,  s  a  horony  változató 
alakítású  alakjaival  méltó  tárgya  volt  a  megtekintésnek. 

A  plébánia  templom,  melynek  szentélye  most  újíttatik  me\ 
—  nem  csak  nagy  méreteiről,  de  belsejében  található  mükincseirí 
felette  nevezetes  műemlékünk. 

A  12  gót  stilű  oltár,  egyházi  székek,  a  szentségtartó,  a  sii 
emlékek  s  epitaphiumok,  a  vasrácsozatak  és  díszes  egyházi  pára 
menták  pedig  nemcsak  a  város  polgárságának  egykori  gazdagsá 
gáról,  műveltségéről,  de  nemes  Ízléséről  és  áldozatkészségéről  i 
tanúskodnak. 

Megemlítendő  itt,  hogy  a  templom  szentélyének  mostani  új: 
tása  alkalmával,  műtörténetünk  nem  kis  nyereségére  —  a  kass^ 
István  mester  (Stephanus  Lapicida  de  Cassovia)  mellszobra  fedés 
tetett  fel,  és  pedig  a  boltozatot  üirtó  egyik  gyámkövön. 

A  szép  férfias  alak  egyik  kezében  egy  tekercses  iratszalagt 
tart,  melyen  az  1464-dik  évszám  S  betűvel  s  a  mester  jegyévé 
bevésve  szemlélhető. 

Egykorú  régi  feljegyzések  azonban  bizonyítják,  hogy  a  szei 
tély  boltozatát  ép  1464-dik  évben  István  nevű  kassai  mester  ép 
tette,  nem  lehetlen  tehát,  hogy  ezen  féldombormű  csakugyan 


BtKOnSAOI  JKLESTI-.HI  K. 


129 


. 


mestert  tünteti  elí^ak,  miután  pedig  középkori  mestereitik  s  építi*- 
szeink  szobrai  t;uUommal  eddig  még  seholsem  fedextettek  fel,  — 
így  ezen  mellszobor  uaicumuak  tekintendő.  *" 

Egyúttal  me^remlítém,  hogy  legújabb  idöbeu  a  vrirosi  levM- 
tárban  sikerült  ÍHlfedezucm  a  liartfai  gyüoyörü  müvü  s^euteégház 
mesterét  is.  ki  oem  egyéb,  miui  szintén  az  említett  István  nevö 
kassai  mester^  t  i. 

Atmo  1465.  Item  ultra  Conventioüem  Matbius  Goldenertz  in 
Cihortfi  fadam  Holvimus  Mnjiistro  Stephano  Lapifidat'  aurí  j(,  32, 

Még  több  ily  nevezetes  ós  érdekes  adatot  sikerült  napfényre 
lioznomj  melyeket  Magyar  Tudoraányos  Akadémiánk  régészeti 
kiadásaiban  közölni  száodékoiru 

Itt  csak  még  röviden  megemlítem,  hogy  Biirtfa  város  nagy 
pecsétjét  (Sigillum  május)  1454*dik  évben  egy  Miklós  nevti  kés- 
márki mester  készíté  el,  és  peilig  oly  remek  kivitelű  vésetben,  hogy 
mostani  vésnökeink  számára  mintául  szolgálhatna. 

A  régészeti  bízottság  néhány  tagja  körüljárván  a  belvárost, 
annak  még  fennálló  középkori  erödítményeii-öl  s  bástya  tor- 
nyairól szerzett  tudomást. 

Augusztus  25-kén  Zboróra  és  a  zborői  ván-a  történt  a 
kirándulás. 

A  zborói  eleinte  makoviczai  vár  eredete  az  ös  homályba  vész 
el,  a  monda  szerint  még  a  szlávok  építették  volna,  —  annyi  azon- 
ban bizonyos,  hogy  a  XV-dik  századbeli  s  a  bártfai  városház 
levéltárában  levő  okmányok  alipjáu  1430-dik  év  körííl  az  olntSdi 
Zudar  családé  volt,  —  későbben  a  Serédyekröl  a  Rákócziakra 
szállt,  utóbbi  időben  pedig  Aspermont  család  révén  gt\  Erdődy 
Júlia  tulajdona. 

Műtörtéueti*  építészeti,  de  különösen  hadászati  tekintetben 
érdekes  hármas  falból  álló  erődítménye,  valamint  a  vár  legma- 
gasabb akrupolisának  keleti  sarkát  ké]i;:ző,  hatalmas  s  még  most 
is  daczoR  kinézésű  donjonjji  vagy  öreg  torony,  —  melynek  alját 
kősziklába  vágott  boltozott  üregek*  valóazinüleg  tömlöczök  képezik. 

A  bítstya  tornyokon,  8gi*afílto  díszítményü  keretekben  a 
iVil  vakolati'étegébe  vésett^  de  már  íreliezen  olvashíiló  felirataik 
maradvíinyai  még  kivehetők. 

Egyik  bástya  tornyán  lévő 

ANDREAS  KVKTZ  |  ANNO  1679, 

felirat  bizonyitani  látszik,  hogy  Kuntz  Andiáa  bártfaí  XVII-dik 
századbeli  építész,  a  vár  javUásán  dolgozott 

Végre  említésre   méltó  a  zborói  várkastély  udvarán    úlló 
vártemplom  déli    tornyán  függő,  XVIl-dik  századból  í^zármazó, 
Rákóczy  György-féle  harang,  melynek  felirata  igy  hangzik: 
S/,íl^<idok,    18ÖL  VIU.  füzet  9 


irr*  1^  ü^ 


n  i^' 


^M 


130  BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK. 

NON  EST  CYRRENTIS  |  NEQVE  VOLENTIS  |  8ED 
MISEEENTIS  DEL 
A  midőn  szerencsém  van  régészeti  bizottságunk  működé 
séről  ezennel  számot  adni,  remélem,  hogy  ezen  kirándnlásanl 
alkalmával  gyűjtött  meglehetős  számú  és  érdekes  műtörténetí  ada 
még  oly  hiányos  műtörténetünkre  nézve  némi  nyereségnek  te 
kiütendő. 

Mtskovszkt  Viktor, 
a  régészeti  biJK>tt8ág  előadója 


A  könyvtári  bizottság  jelentése. 

A  könyvtári  bizottság,  mely  idősb  Szinyei  József  elnökl^U 
alatt  Koncz  József,  Mikulik  József,  Nuber  Sándor,  Plaveczkj 
József,  Török  István,  Veres  József,  Vida  Aladár  és  Zsilinszkj 
Endre  társulati  tagokból  és  Csontos i  János  előadóból  állott,  aug 
23-ikán  kezdte  meg  és  27-ikén  fejezte  be  működését. 

Ez  idő  alatt  í^2^e7;/esen  megvizsgálta:  a  gör.  kath.  egyház- 
megyei, az  ág.  ev.  coUegiumi,  a  kir.  kath.  főgymnásiumi,  a  róm 
kath.  plébániai  és  a  ferenczrendi,  Alsó-Sebesen  a  ferenczrendi  és 
Bártfán  a  plébánia-egyházi  könyvtárakat,  összesen  tehát  hét  könyv- 
tárt, melyekről  vázlatos  jelentését  a  következőkben  foglalja  össze 
Az  eperjesi  gör.  kath,  egyházmegyei  könytárt,  mint  átalá- 
ban  ismeretes.  Kovács  János  földbirtokos  182Ó-ban  oly  czélból 
alapította,  hogy  nyilvános  könyvtár  legyen,  s  mint  culturtörténeti 
tényező,  első  sorban  az  eperjesi  egyházmegye,  második  sorban  a 
*^  közönség  szellemi  igényeit  szolgálja.  E  czélból  1826-ban  a  könyv- 

plí  tár  gyarapítására  és  a  könyvtárnok  díjazására  4000  pengő  forint 

^m  alapítványt  tett,  mely  összeg  azóta  tőkésíttetvén,  ma  már  20,000 

forintra  rug  s  egyike  a  legjelentékenyebb  könyvtári  alapítványok- 
nak hazánkban. 

Ily  tekintélyes  alaptőke  mellett  önkénytelenül  előtérbe  lép 
p  az  alapító  szándékának  megvalósítása,  mely  hogy  nem  sokára  tel- 

jesülni fog,  ez  iránt  biztosítékot  nyújt  a  mostani  megyés  püspök, 
dr.  Tóth  Miklós  ur  ő  méltóságának   minden   szépért,  jóért,  és 
'  nemesért  lelkesülő  ügybuzgalma,  ki  áthatva  az  ügy  kiváló  műve- 

lődési fontosságától,  a  bizottság  előtt  kijelentette:  hogy,  amint 
^  az  általa  czélba  vett  egyházmegyei  építkezéseket   befejezte,  fel 

fogja  a  könyvtárt  egy  e  czélra  berendezendő  külön  helyiségben 
.  állíttatni,  s  kellőleg  felszerelve,  átadja  azt  a  nyilvános  használat 

^  nak.  A  könyvtár  jelenleg  körülbelül  12  ezer  kötetből  áll,  melyek 

a  püspöki  rezidenczia  három  tűzmentes  szobájában  czélszerű  szek- 
^  réoyekben,  de  a  szakra  való  minden  tekintet  nélkül,  csupán  alali 

szerint  vannak  elhelyezve. 


aiZOTTSÁOl  J£LB»TÍ;B£K. 


131 


Ezen  felállítás   egyelőre  megfelel  a  kdzönség   igényeinek, 

mitel  a  forgalom  a  könyvtárban  üem  nagy  s  a  kutatónak  a  szak- 
Jegyzéken  kiviil  még  egy  helyi  jegyzék  (Standcíitjilog)  áll  dii  '  ' 
kezesére;  lia  azonbuu  a  könyvtár  átadatik  a  nvilvánossi'ii: 
szükséges  lesz  a  könyveket  a  könyvt^lrtan  és  bibliograpliia  mos- 
tani elvei  szerint  ujbnl  lajstromozni,  rendezni  és  felállitam\  a  ket- 
tős példányokat  és  a  kevéa  becscsel  biró  kézi  könyveket  kiselej- 
teznij  a  bézrigokat  kiegészíteni,  miált^tl  a  könyvtár  belértékben  éí* 
használ  hat  óság  szempontjából  jelentékenyen  fog  nyerni. 

Nyilvános  olvasótenne  niocs  a  köDvvtárnak,  van  íizonbau 
ades  könyvtárnoka  nagyontisztelendö  Szmoligovics  Miklós  ur 
személyében,  ki  a  püspöki  rezidencziában  lakik,  a  gyűjteményre 
közvetlenül  felügyel,  a  járulékokat  bevezeti,  s  a  püspök  ur  bely- 
benbagyásával  könyveket  a  köuyvtiirból  kikölcsönöz. 

A  kikölcsönzött  könyvek  száma  évenkiut  megközelíti  a 
200-at. 

A  könyvtár  rendszerint  ajáodékokbólp  epeqesi  elhalt  püs- 
pökök és  kanonokok  könyvgyűjteményeiből  s  azon  könyvekből 
gyarapodikj  melyeket  a  püspök  ur  u  méltósága  a  köDyvtári  alap- 
ból saját  belátása  szerint  vásárolni  szokott.  Nem  lehet  azonban 
semmi  kétségünk  a  felölj  hogy  a  könyvtár,  ba  át  lesz  adva  a  nyil- 
vános használatnak,  s  a  könyvek  kezelését  egy  kizárólag  a  könyv- 
tártani és  bibliographiai  discíplinákkal  foglalkozó  szakférfiú  veszi 
át,  rendes  évi  dotatioval  fog  birni,  nielyböl  a  viszonyokhoz  képest, 
a  hézagok  pótolhatók  és  az  ujabb  irodalmi  termékek  megszerez- 
hetők lesznek. 

Mi  a  könyvtár  belértékét  illeti,  azt  a  kisebb  könyvtárak 
sorában  a  becsesebbek  közé  számíthatjuk. 

Feladata  átaláuos.  Kiterjed  a  tudomány  minden  ágára, 
különösen  gazdag  azonban  a  theologiai  irodalom,  mely  az  egész 
könyvkészletnek  mintegy  felét  képezi. 

Itt  találjuk  a  patrologiának,  biblia-eommentároknak  leg- 
jobb kiadásait  majdnem  teljes  számban,  továbbá  Baronius  müveit 
H  a  theologia  egyéb  discipliuáiból  nagyrészét  annak,  mi  a  hazai  és 
külföldi  irodalomban  látott  napvilágot. 

A  theologia  után  legjelentékenyebb  a  magyarországi  törté- 
neti kntföirodíilom,  mely  a  könyvtárnak  legbecsesebb  része.  Hogy 
csak  a  főbb  munkákat  említsük,  itt  van:  Fejér  *Codex  diploma- 
ticus«-ából  egy  teljes  és  egy  csonka  példány,  továbbá:  Istváufi, 
Kazi,  Salagi,  Péterfi,  Pray,  Bél,  Wagner.  Schwandtner,  Szvoréuyi, 
Kéri,  Batthyányi,  Kováchich.Hanon  Bethlen,  Horányi,  Feszler  és 
mások  munkái  igen  jól  fönntartott  példányokban*.  Csonka  példá- 
nyok vannak  a  ^^Magyar  Curir*,  a  ^Tudományos Gyűjtemény*  és 
a  régi  iPressíburger  Zeituiiir  -ból  s  Katnn'u    ^FTist(»ri.i  Criticac- 

9* 


ÍI2I 


132 


BIZOTTSÁGI  JELENTÉSEK, 


y( 


r-^f 


l->f^, 


jából  több  kötet.  Csonkán,  de  sokkal  teljescbbi 
nyilvános  könyrtárak,  birja  a  könyvtár  íi2  H 
:!>Ephemerides  Posonienses*  czimú  latin  u^ 
1815— 1837-ki  folyamok  teljesen  megvanníik 
rig  tudtunkkal  csak  két  teljes  példány  ismeretes 
levéltárában  s  egy  a  bécsi  császári  udvari  kön; 

Kívánatos  volna,  hogy  a  felsorolt  hazai 
kák   lehetőleg   kiegészíttessenek   s    ezen  nyi! 
összepontosítva  megkönnyítsék  e  vidék  búvá 
kutatásokat 

A  történelem  után  az  encyclopaediaí  írod 
met,  mely  a  régibb  munkákból  meglehetős  coi 

Régi  magyar  nyomtatványt  csak  kettőt 
úgymint :  Balásfi  Tamás  Csepregi  iskoláját  1 
György  prédikáczióit  1631-ből.  Valószínű  í 
több  is. 

Fényes  kiállitásánál  fogva  kiemeljük: 
1729-ki  londoni,  CatvlluSy  TibiUlus,  Propertí 
évi  pármai  díszkiadását  merített  papiroson  és  : 
czímű,  szintén  Pármában  1806-ban  megjelent, 
Miatyánk  szövegét  155-féle  nyelven  foglalja  no 

Ezeket,  valamint  az  Aldusok  és  Elzevir  i 
munkákat,  melyek  a  könyvtárban  néhány  péld 
méltán  a  Cimelidk  közé  sorozhatjuk. 

Latin  ősnyomtatvány  (incunabulum)  arj 
könyvtárban.  A  bizottság  ezekből  mindössze  csí 
tott  fel,  melyek  közül  a  legrégibb :  Antonius  Fh 
Velenczében  1477-ben,  s  a  legbecsesebb:  ^Tra 
diám  aliquorum  Boemorum^  czímű,  Straszburj 
matott.  Ez  utóbbit  első  rendű  bibliographiai 
ritkább  munkák  közé  sorozzák. 

Legkevésbé  van  a  könyvtárban  a  magy 
képviselve.  Ezen  nagyfontossáíju  szakot,  ha  az 
kiveszszük,  úgyszólván  meg  kell  még  teremt 
zésnek  itt  mindenesetre  hálás  tere  lesz. 

A  könyvtár  több  kéziratot  is  bir,  melye 
két  XV.  századi  és  egy  XVI.  sz.  ó-szláv  papír 
figyelmet.  Az  első  kettő  evangéliumokat,  az 
tartalmaz  s  aranyos  initialékkal  és  csinos  lapí 
van  díszítve. 

E  kéziratokra  felhívjuk  a  szláv  philologii 

Végül  megjegyezzük,  hogy  a  könyvek  be 
tották  több  régi  hazai  könyvbirtokosnak  nev( 


r 


bixottsAgi  jelkntéhkic. 


VM 


csak  a  könyvek  váDflorlását  un^gállüpithatjuk,  bauem  az  illető 
kuDy^gytij töményeket  is  raconstruáltiatjuL 

Így  találunk  a  könyviárban  könyveket  a  pannonUalmi  ben- 
czések  XVII-ik  százaiii  feljf^gyzéseiveL  Csukárpakai  Nagy  István 
oousiliarius  l777-ik  évi  czimerével, továbbá  Semsey  Antal,  Wagner, 
B  I  '  V  püspök*  Fehérváry  f^s  máft  nevezotescbb  hazai  gyí\jtÖk 

aii  íjaival,   melyek  múlt    százaíli   könyvtári   viszonyainkra 

világot  vetnek. 

Az  eperjesi  ág.  fi>.  Co/hffium  /í(>nj^i?/ara  sokkal  inkább  ismíi- 
retesebb  a  tifixtelt  közönség  előtt,  hogy  sem  vekt  ezúttal  hossza- 
Rabban  foglalkoznunk  kellene.  Miért  is  csak  a  következőket  emel- 
jük ki: 

VaIÓ8zin(t  hogy  a  könyvtár  a  coUeginmmal  egy  időben  kelet- 
kezett, létezéséről  azonban  csak  1 786-ban  vannak  positiv  adataink, 
mikor  a  kíllvárosból  a  belvárosba  áthelyeztetett  s  állománya  laj- 
stromoztatott 

Az  ezen  időből  fönniaradt  irott  lajstrom  1349  munkát  sorol 
fel,  melyekből  30  a  régi  magyar  XVI — XVIL  századi  nyomtatvá- 
nyokra esik. 

Ezek  közt  van  4  ritka  munka^  melyekből  ekkorig  csak  egyet- 
len egy  példány  volt  ismeretes.  *) 

Kfiio  olyan^  melyek,  kiadásuknál  fogva,  az  irodalomban 
egészen  ismeretlenek.  E  két  munka  czime  a  következő: 

^)  fTtíszdr  Gál:  A  kereszttel jfí  Cit/wltkezetben  í)alő  Isteni 
dicztrdcc  ea  ImmhagoL  1574.  Hely  nélkül,  4-ed  r.  347  számo- 
zott levél. 

b)  Az  Evangéliumok  es  EfUtoldk  Mehjékei  Esztendő  által 
olvastat  az  Anyaszentegyház  Romai  rend  szerent  Vasárnapokon 
ünnepeken  es  Böjtben  mindennap  a  kai'ácöonyi  s  Húsvéti  ene- 
pékkel  együtt  Kiket  Istenuek  nagyobb  dirsirctire  s  a  lelkek 
ü<]  >'   ujabban  kiuyomtattatott  s  e  világ  elejébe   terjesztett 

a  y  gos  Magyarországi  fejedelem  Kai'dinal   Kolloniez  Leo- 

poid  Esztergomi  érsek.  Nagyszombaton.  Nyomt.  az  Akad.  bötük- 
ícel  Hörman  János  által  1698. 12  i%  7  számozatlan  levél  és  H56  szá- 
mozott lap. 

Ezen  két  munkából  Szabó  Károly  nagyérdemű  tudósunk 
több  kiadást  sorol  fel,  de  az  itt  felbozuttakat  nem  ismerte. 

A   oolb*gium    könyvtára   tehát  a  múlt  század  végén  régi 
magyar  nyouítatványokből  válogott  gyü^jteményt  birt,  melyet  egé- 
szen napjainkig  csotdcítatlanul  megőrizett. 
t~  Azóta  a  könyvtár  progressive  gyarapodott  s  1 845-ben  már 

1)  L.  Szabó  Károly ;  Regi  Magyar  Könyvtárában  ax  587^  llOG, 
US9,  ^  U63  S2.  köayvtemei'tet^iftíkct 


134 


BIZOTTsAtíI  JELENTÉSEK 


4üüy    kötetből   állott,   melyekft    Vandrdk  Atiflrds    na; 
veieráti  tudósunk  1836-bati,  már  mint  collegiumi  t^már^  ri 
és  lajstromozott 

Ö  lajstromozta  1845'beii  a  Bánó  Gábor  ktkkemezei  föld 
tokos  által  a  Collegiiimnak  1843*bau  adományozott  könyrg] 
teményt  is,  mely  szintéa  4(»00  kötetből  állott. 

Ekkor  a  köüvvtár  állománya  már  8000  kötet  Tolt 

Axóta    áldozatkész     protestáus    hazafiak    ki^ebb*iiag| 
könyvadományokkal,  összesen  vagy  TUiJO  kötettel  gjarapítot 
könyvtárt,  melynek  állománya  így  15.000  kötetre  emelkedett. 

Ezen  könyvkészlet,  mint  íiCullrffknn  fufajtfonn^  1867  B- 
az  intí'zet  nagy  dísztermében  újból  felállíttatott,  szakszerűen 
düztetett,  megbélyegeztetett  és  teljesen  lajstroniozva   átadató' 
közhasználatnak. 

Ez  a  tnlajdonképeni  collegiumi  könj^&r,  mely  egé< 
önállóan  kezeltetik^  körülbelül  15ü  forint  évi  dotatióval  bii 
rendszeresített  könyvtárnok  vezetése  alatt  álL  A  könyv táruuki 
tel  jelenleg  Flórián  Jakíib  collegiumi  tanár  viseli,  ki  biratalü 
nagy  szakismeretet  és  ügybuzgalmat  tanúsít 

Nyilvános  olvasóterme  nincs  a  könyvtárnak,  de  a  collég 
növendékei  minden  szerdán  és  szombaton  téritvény  mellett 
használatra  kapnak  könyveket,  melyekről  a  könyv  tárnok  rei 
naplót  vezet 

Felad'itára  nézve  a  könyvtár  általános,  különn- 
azonban  a  protestáns  theologia-irodidoiu,  mely  az  e-^ 
készletnek  mintegy  harmadát  képezi* 

A  magyarországi  történeti  kutfök  köziil ;  Bonfin^  Bél,  JR 
Schwandtner,  Kovachich,  Horányi  munkái  és  a  Tudornál 
Gyűjtemény  folyamai  érdemelnek  figyelmet 

A  könyvtár  kéziratai  közül,  mint  kevésbé  ismeretest  kieq 
jük  1  Cvrnidea  levelezéseit   Dobai  Székely  Síimuhoz,    melyek 
4-ed  rétü  kötetet  tesznek   ki  s  főleg  irodalomtörténeti   szeinp 
ból  becsesek- 

A  collegiumi   könyvtáron  kivül  még  a  SziiiBay-f r '     " 
tárról  kell  megemlékeznünk,  mely  szintén  az  intézet  ii,i 
ben,  de  egészen  elkülönítve^  a  karzaton  van  felállítva. 

E  könyvtár  15  ezer  kötetből  áll,  átalános  történeti  és 
irodalmi  mmikákat  foglal  magában  s  mint   >örök  letéteméq 
egészen  külön  kezeltetik. 

A  könyvtárt  Szirmay  János  kereki*éti  földbirtokos  és  rii 
felügyelő  1833-ban  mint  >örök  letéteményt^r  adományozta 
eperjesi  coUeginmnak^  csatolván  hozzá  4000  pengő  forint  al^ 
ványt^  hogy  ennek  kamat^iiból  a  könyvtárnok  díjaztassék  és  a 
teraény  gyarapíttassék.  A  könyvtárnokot,  az  alapító  levél  értd 


i 


mzoTTBkQi  jí:lbxtések 


135 


''Béü^  á  Szirmay-caalád  aeniora  nevezi  ki,  kinek  i%  OoUegiuiii  űj 
könyvek  szerzésére  nézve  jí^vaslatot  tesz, 

A  könyvtár  ez  idöszerinti  *  íi\ja:  Hazülinszky  FriLív^, 

ase  országsiíerte   ismert  termésv  09,  coU^giumi  tanár,  ki  :i 

könyvek  használatáért  felelős  s  kinek  felügyelete  alatta  könyvtár 
czédala-cfttalogusa  nem  sokára  be  lesz  fejezve, 

A  könyvtár  ritkaságaiból  IdemelendÖk  a  következők : 

l,  iv/y  XV,  J!t:,\  lüttn  írott  XfinaaU  hártyán,  mely  valósziníiJeg  ncra 
mugyarorsssági  egyb/ix  számra  készült^  mivel  a  naptirban  a  magyarországi 
bsscntek  ueiii  a  szokott  nnpokou  jöuüek  ölő. 

2*  hjtn  »zéji  latin  Curtiiis  HTJ-ből,  mely  V  oicucz^beti  ^Vmdelmíis 
BpiriK^nál  nyomaU^tt  tt  cainos  iDitialékkal  ds  lapszelí  festéasel  van 
díszítve.  A  könyv  a  ritkább  intnnabulumok  köze  t^irtozlk,  reáok  nézve 
18  bir  íoUiebM^iatortcucti  becacsel,  mivel  a  boríték- táblán  levő,  a  XVL 
szás&ad  eUíi  feHbol  azármuzó,  fel  jegy  xés  Bstorint*  Joannes  Lűffelholts  eper- 
/W  Hccnciatus^.  roif, 

3.  Kán^lyi  Gá«pár  Bibliája  Vizsoly  1598 ;  igeti  szép  példány. 

4«  Szt^kely  István  Króuikájt^nak  egy  csonka  példánya. 

5,  Ersch- t*B  Gruber-féle  Eucyclopnediából  az  ekkorig  megjelent 
kötetek. 

Valószínű*  hogy  ezeken  kivtil  még  más  ritkább  munkák  is 
lesznek  a  könyvtárban,  de  ezekre  a  bizottság  nz  idö  rövidsége 
miatt  ki  nem  f  Ibetett,  Megjegyezzllk  fizonbant  hogy  niin* 

den  tekintetben  .  .1.  kívánatos  volna,  ha  ezen  könyvtár  a  colle- 
giuméval  együtt  commassáltatnék  és  pedig  ngy,  hogy  föntartatván 
az  aiapltó  estihidnak  minden  jof^al^  a  könyvek  a  Szirniay  család 
bélyegével  ellátva  a  Collegium  könyvtárába  beolvadnának.  így 
olvadt  be  a  gróf  Széchenyi-féle  könyvtár  a  Nemzeti  Müzeuni,  és  a 
gróf  Teleki-féle  gyűjtemény  az  Akadémia  könyvtárába. 

így  volna  a  Collegiumnak  egy  nagy,  30,000  kötetből  álló 
egységes  könyvtára,  mely  Inzotnjo^  irdm/ban  gyarapítva,  a  protes- 
táns theologiai  és  a  modem  tudományos  irodalmat  egyesíthetné 
magában,  mig  a  görög  kath.  egyház  megyei  könyvtárban  a  kath. 
tbeologiai,  a  magyarországi  történeti  és  a  magyar  nyelvft  irodalom 
volna  képviselve. 

Kisebb  dotíitioval  bíró  könyvtárak,  a  mostani  szakrendszer 
mellett,  csak  bizonyos  irányban  haladhatnak,  9  legfeljebb  néhány 
tudományszaknak  irodalmát  szerezhetik  be  teljesen.  Atalános 
irányban,  a  világirodalom  termékeinek  összegyűjtésében,  csakis 
nagy  dotatióval  bíró  könyvtárak  tarthatnak  lépést 

Épen  azért  kivánato^  volna,  ha  az  említett  két  nyilvános 
könyvtár  bizonyos  irányt  tűzne  ki  magának,  melyben  haladna, 
s  a  gyarapításoknál,  lieszerzéseknél  és  kiegészítéseknél  c^ak  bizo- 
nyos, szakok  completirozására  szorítkoznék,  melyek  aztán  kölcsö- 


nősen   kiegészítenék  egymást   s  idővel  kielégíteDék  a 
igényeket  is. 

Az  tpf^rjesi  kir,  kafh,  föt/ymndsium  tanári  könyvtára  28 
kötetből  és  3163  fiizetböl  áll,  melyek  példáwin  vannak  rendea 
és  lajstromozva.  A  gyűjtemény,  mint  modern  szakkonyTt/tr.  n  ki^ 
lőbb  tanári  könyvtárak  közé  tartozik. 

Könyvtárnoka:  Liraif  István,  fögymnásiuxui  tiiuur.  m 
tisztet  már  évek  óta  nagy  ügyszeretettel  viseli,  s  liivatalábau  kitlii 
tevékenységet  fejt  ki. 

A  gyűjteményben  legkevésbé  van  a  philologiai  csoport  ki 
viselve,  melybíjl  a  legszlikségesebb  forrás-  és  segéd  munkák  lii 
uyoznak.  Ezen  biátiyra  felhivjuk  az  illetékes  körök  figyelmét 

Az  f'perjesl  rom.  Icafh.  pli-lfínmí  kont/vtdr  körülbelül  10 
kötetből  áll  8  leginkább  theologiai  és  hitszónoklati  munkákat  U 
talmaz.  Kégi  magyar  vagy  latin  könyvek,  az  egy  csonka  Decrel 
lest  kivéve,  nincsenek  a  gyűjteményben,  mely  különben  Pletél 
Endre  eperjesi  apát-plébános  felügyelete  alatt  áll,  ki  a  könyvi 
röl  könnyen  áttekinthető  lajstromot  készitett  A  gyűjteménye 
legbecsesebb  része,  kétségkivlil,  az  anyakönyvek,  melyek  1616-1) 
kezdődőek  s  művel tségtörténeti  adatokban  fölötte  gazdagok*  Ea 
nek  átkutatását  ajánljuk  Lasztókay  László  tanár  ur  figyelme 

Az  e  perjés  íff^rejiczrentliek  könt/viánt  már  a  XVII.  száxj 
ban  létezett,  miként  ezt  a  könyvtáblákon  olvasható  egykorú  1 
jegyzések  tanúsítják.  A  g>iijtemény  két  tűzmentes  szobában  l 
elhelyezve,  hozzávetőleg  lehet  vagy  3000  kötet,  s  (rUrtlcr  Eí 
volt  zsolnai  gymnáziumi  igazgató  éa  jelenlegi  házfőnök  felügyel 
alatt  áll.  Gondosan  készült  lajstroma  után  Ítélve,  leginkább  tUi 
logiai  munkákat  tartalmaz,  melyek  közt  számos  ősnyomtatv.uiv^ 
XVI.  századi  kiadás  létezik.  ] 

Az  idő  rövidsége  miatt  a  bizottság  ezeknek  csak  igun  ' 
részét  vizsgálhatta  át,  de  ebből  is  meggyőződött,  hogy  ezen  köi 
vek  régi  magyarországi  könyvtárakból  kerültek  ide,  s  tábláik 
több  ismeretlen  liazai  könyvbirtokosnak  emlékét  tartották  ion. 

így  Temeitvdri  Pelhnrt:  ^Aureum  Rúsarímn^  C2*  1503-b 
Gran  Henrik  hagenaui  műhelyében  megjelent  munkája  borítéktj 
Icáján  XVL  századi  kéztől  ezen  feljegyzés  áll :  ^Lapldls  Refu*iií 
És  alább  egykorn  kéztől:  ^Ex  Wívis  Illustrisstmi  ComitU 
Do m  i n i  Dni  Lad isla i  Rák tkzif  ad  umt m  co n c e.v sus  c o n v t- n t ui  S4 
siensi  1651  die  22,  Mítji^,  Tlivábbá  Angdi  de  Clavasio  Sutm 
Angeíica  czímű^  1487*lVn  Velenczében  Frankfort  Miklós  nyoi 
dájában  megjelent  miuika  borítékán  olvashatni :  ^Conventus  Ep 

')  Lethoukö  vagy  Látókő,  vagy  Menedékszirt,  szepesme^yci 
tok,  hol  a  kíirthanzi aknák  régente  virágaó  zárdtljuk  és  könyvtárak  ' 


Br7.0TT8AGI  JELENTÉSEK. 


137 


jejfUti^h  Í6,92,^  Haaoüló  feljegyzések  lesznek  a  többi  d&tiyomtat- 
váDvokoü  Í8,  de  átkutatásuk  a  jövő  bu  várlat  oknak  van  fóntartva. 

Még  egy  ritkább  Őanyomtatványt  emelünk  ki,  mely  legen- 
dákat tartalmaz  s  nagyszámú  jellemző  fametszetei  miatt  mű-  és 
műveltség  törtéoeti  becsesei  bír.  Ez:  »/>rt-^  Bach  dcr  hellíijen  Alt* 
vafer  mit  ^pinen  Brisph/mx  de.  czimÜ,  Augaburgban  1497-ben 
Hatis  Schvenspergernél  megjelent  muuka,  melyből  a  XV.  század- 
ban 5  kiadás  jelent  meg.  Hogy  melyik  könyvtárból  került  ide, 
eziránt  a  boritéktáblán  semmi  feljegyzést  nem  találunk. 

Végűi  megjegyezzük^  hogy  a  n^gi  magyar  nyomtatványokat 
éSzabé  Kdroli/  nagy  érdemű  tudósunk  1878-ban  a  kassai  kirándulás 
alkalmával  átvizsgálván^  ezeknek  átkutatásába  a  bizottság  ezúttal 
nem  bocsátkozott. 

Az  alsó'sebesi  févenczrmdtek  kf^Hi/vtdra  a  legérdekesebb 
bazai  könyvtárak  egyike^  melyre  Sziibó  Károly  tudósimk  bivta 
tel  legelőször  a  szakférfiak  figyelmét  0  187B*ban  régi  magyar 
nyomtatványokat  kutatott  itt  s  ezek  közt  egy  unicumot  és  ket  oly 
munkái  fnlfilt^  melyekből  azelőtt  csak  csonka  példányokat  ismer- 
tiink.  Az  5  nyomozásai  derítettek  fel  azt  is,  hogy  a  könyvtárban 
rtu  Incuűubulumok  vannak,  melyeknek  átkutatása^  föleg  a 
l     ^       illákon  levő  régi  hazai  feljegyzések  miatt,  fölötte  kivánatos. 

Ezen  előzmények  után  indokoltnak  találta  a  bizottság  ezen 
önyvtárt  működési  körébe  vonnij  annál  is  inkább^  mivel  az  elözé- 
eny  Ndh/fk  ífmrik  ul8Ó-sebe8Í  házfőnök  és  az  ügybuzgó  Vasziltfak 
St'mon  zárda-könyvtárnok  már  előre  megtettek  minilen  intézke- 
dést, hogy  a  bizottság  feladatát  lehetőleg  megkönnyítsék. 

A  könyvtár  nem  nagy,  köteteiuek  száma  alig  haladja  meg 
a  3000- et,  de  ezek  közt  van  körülbelülivé  ÍHcunabnlum  h  szd- 
tnoíi  XVL  szflzrttlt  niffnainivninj^  melyek  a  gyüjteméDynek  kiváló 
bifiliograjihini  becsr-t  kölcsönöznek- 

Tartalmukra  nézve  a  könyvek  leginkább  a  theologiai  szak- 
mához tartoznak,  vanníik  azonban  eg^es  kiváló  példányok  a  pro* 
fán  tudományoklíól  is,  így,  hogy  csak  a  főbbeket  említsük,  Cicero, 
*Jviíh'u8,  Liviu8»  Josephns  Flavius,Boccatius,  Janus  Pannonius  és 
Eríismus  Rotterodamus  munkáiból  szép  és  ritka  kiadásokat  bir  a 
könyvtár. 

A  könyvek  átalános  bibliográfiai  becse  éa  tai'talma  azonban 
bizottság  előtt,  mely  kutatásaibarj  a  fősúlyt  a  hazai  szempontra 
tktctte,  most  másodrendű  fontossággal  blii. 

A  föczél,  melynek  elérésére  ezúttal  vállalkoztunk^  az  volt: 
conshitdlni  a  kmiyvfdrhan  leví)  ré*jt  itt/omfafvdni/ok  proveinentid' 
jdt  s  a  könyvtáblák  egykorú  lejegyzéseiből  felderíteni  azt,  hogy 
mely  régi  hazai  könyvtáraknak  maradványait  rejti  magában  az 
{ilsó-sebesi  könyvesház. 


138 


BIZOTTöAOl  JEL£KTÉSKK. 


E  körülmt'uy  a  hazai  raüveltségtörtéuetre  nézve  nagyfi 
ságu  s  felderítése  a  magyarországi  könyvtárak  történetéhez 
adalékot. 

E  végből  a  bizottság  a  könyvtár  ősnyomtatványait  tüzei 
átvizsgálta  9  azoB  eredményre  jött :  hogy  ezekből  mintegy  5Í 
ddntf  magyarországi  szftrmazdsú,  melyek  1485 — 1762-ig  t 
egykoiü  feljegyzéseikben  i)  15  magyarországi  könyvbirtoko 
eiQÍékét  tartották  föun. 

EzeE  ősnyomtatványok  részletes  ismertetését,  a  felj< 
sekkel  együtt,  a  »Magyar  Könyvszemle^  legközelebbi  füzete 
bozniy  itt  csak  röviden  felsoroljuk  bz  eredményt,  mely  a  gyaj 
nyék  szerint  így  oszlik  meg. 

A  legrégibb  könyv  a  könyvtárban  a  marosvásárhelyi  f 
czeseké,  mely  már  1485-bÖl  érdekes  feljegyzéseket  mutat  ' 
időben  tehát  már  a  zárda  birtokában  volt.  Ezután  következf 
XV,  századi  feljegyzésekkel  ellátott  könyvek.  Ilyen  van  Ösa 
14.  és  pedig  7  a  lechuiczi,  4  a  látókövi  kartbausiakj  2  a  nagyh 
ferenczesek  és  1  a  szepesi  24  lelkész  társulati  könyvtarából,  l 
síázadi,  de  még  mohácsi  vész  előtti  feljegyzéssel  bír  3  köi 
soóvári  ferericzesek,  egt/  az  egri  sz.  János  egyház,  eg^  Olaazl  l 
viiy  Czipszer  Péter  és  etjij  Galambos  György  gyűj temen; 
Á  legközelebbi  feljegyzés  i 643-ból  származik  s  azon  4  ösnya 
vanyon  okasható,  melyeket  Kapy  Klára^  bedeghi  Nyáry 
gróf  özvegye  a  sebesi  c^nventnek  adományozotL  A  feljegyzés 
uttal  a  legrégibb  positiv  adat,  melyet  a  sebesi  könyvtár  er< 
röl  bírunk. 

Legnevezetesebbek  a  gróf  Rákóczi  László-féle  köti| 
mányra  vonatkozó  feljegyzések.  Ezek  22  ösnf/omtatvdnyan  J\ 
eU,  s  arról  tanúskodnak,  hogy  gi^óf  Rákóczi  László  1651 
22-én  a  sebesi  conventnek  nagyszámú  ősnyomtatványt  aján 
zott,  melyek  legnagyobbrészt  XV.  századi  szepességi  könyrl 
ból  kerültek  birtokába. 

Az  alsó-sebesi  convent  feljegyzésével  5  ősnyomtatván; 
a  könyvtárban  és  pedig  egy  1653-ik  évi  és  négy  XVIL  si 
kelettel.  Még  a  kassai  ferenczesek  könyvtárából  emelünk  ki  1 
ősnyomtatványt  1653.  1673.  és  1762-ik  évi  feljegyzésekkel  s 
Keczer  András  földbirtokos  1691-ik  évi  uévaíáirásával,  3 
a  feljegyzések  sorét  befejeztük 


^)  Ezen  feljegyzések  az  egykori  könyvbirtokoBoktól 
a  borítektíibla  belseicre   Víinníik  írva.    A  legérdekesebbek  ezek  : 
refugii,    fratruin   cartlui&ienaium   in  Lec1inicz»  perlinet    ad    fráter 
24  picbaaorum  in  Bcepusio,  liber  iste  eat  praedíuatoris  bun^n  de 
Dominantm^  h^ber  i^te  pertinet  ad  Sóvár  etb. 


bízott^ \<;i    IKIJ-  N  I  i'í^sEK. 


i:íq 


lezek  ekkorig  irodai mimkbiiu  ismeretlenek  voltak  & 
felderítésök  által  nemcsak  eddigi  iömtTeteink  a  régi  híizai  köuyv- 
lárakról  és  könyvbirtokosokról  gyarapoduak,  hanem  több  tekin- 
tetben egészen  uj  nézpoütokat  nyerünk,  melyeknek  alapján  tovább 
nyomozhatunk. 

így  hogy  csak  egyet  említsünk,  a  sóvári  ferenczesek  régi 
kön)nrtárából  ekkorig  csak  egyetlen  egy  kéziratot  ismertünk,  mely 
jelenleg  a  mUncheni  könyvtárban  Őriztetik ;  a  sebesi  adalékokkal 
most  e  könyvtár  állománya  4  kötetre  emelkedik  s  nem  szenved 
kétséget,  hogy  ezen  számot  a  jövő  bávárlatok  még  gyarapítani 
fogják. 

Megjegyezzük  még,  hogy  a  sebesi  könyvtár  egy  tűzmentes 
szobában  van  elhelyezve  s  rendes  könyvtárnok  felügyelete  alatt 
állt  ki  a  könyveket  most  űjból  lajstromozza  és  rendezi. 

A  hdrifaí  plébánia  ef^j/hfíx  könyvtára  a  plébánia-templom 
sekrestyéje  fölötti  kápolnában  fíriztetik.  Eredete  a  középkorba  nyú- 
lik fel  8  könyveinek  száma,  mely  ma  76  kötet  kézirat  és  régi  nyom- 
tatványból áll,  egykor  igen  tekintélyes  lehetett,  mivel  ezeknek  egy 
részét  Szojkovics  János  városi  plébános  1749-ben,  a  városi  tíinács 
beleegyezésével,  az  egri  káptalannak  100  magyar  forintért  eladta. 
Könyvszekrénye  a  XV*  század  végéből  származik,  s  a  könyveknek 
nemcsak  hogy  eredeti  kötésük  megvan,  hanem  azonfelül  mindenik- 
nek boríték  tábláján  ott  díszlik  8-ad  rétü  papii^szeleteken,  a  vároa 
czímere  latin  distichonokkaL 

A  gyűjteményt  Myskovszky  Viktor  &  *MagyíU*or8zági  Régé- 
szeti Emlékeke  ')  és  a  *Magyar  Könyvszemlében^  ^)  részletesen 
ismertetvén,  a  bizottság  ezúttal  csak  kiemeli:  hogy  ez  egyike 
azon  kevés  hazai  középkori  könyvtáraknak,  melyek  könyveiket 
tígész  napjainkig  megőrizték,  a  érdekes  adalékot  szolgáltat  hazánk 
XV,  századi  műveltség  történetéhez. 

Még  megjegyezzük,  hogy  a  könyvtár  Kaczvinszky  Ede 
bártíai  plébános  felügyelete  áll,  ki  a  bizottságnak  a  könyvtár  meg- 
tekintésében egész  készséggel  kalauzul  szolgált 

Ezekben  foglalja  össze  a  könyvtári  bizottság  kutatásainak 
főbb  eredményét,  s  midőn  jelentésünket  most  befejezzük,  köteles* 
Bégünknek  taiijuk  mindnzon  könyvbirtokos  és  könyvtárnok  urak- 
nak, kik  szíves  készségökkel  kutatásainkat  előmozdították,  háláfi 
köszönetünket  kifejezni, 

tCöONTOSl  JÁS08, 
vál.  tag,  bizottsági  előadd. 


»)  IV.  kíSt  L  resjE. 

«)  1880,  évf,  L  ID— 27, 


^ 


j 


A   MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 

SÁBOSVÁRMEGYEI  KIRÁNDULÁSA 
(1881.  AUG.  22  —  28.) 


Van  Eperjesen  egy  nagy  hatással  míiködö  egylet:  a  ^Széchenyi  köre, 
mely  Sáros-vármegye  intelligentiája  nagy  részdt  egy  focusba  gyUjté  össze 
8  a  város  társadalmi  életének  s  szellemi  emelkedésének  keletkezése  óta 
fontos  tényezőjévé  lett.  Valóban  méltán  viseli  Széchenyi  nevét,  mert  azt 
a  czélt,  mit  ő  a  társadalmi  körök  felállítása  által  tervezett,  hazánk  egy  ha- 
sonló társulata  sem  sajátította  el  annyira,  mint  ez.  Azok,  kiknek  megalapítáu 
körül  is  legnagyobb  érdemük  van,  Berzeviczy  Tivadar  mint  elnök  s  Berzevicstf 
Albert  mint  jegyző  adják  meg  irányát  s  buzgólkodnak  fejlesztése  körcil. 
yi  Az  eszme,  hogy  társulatunkat  Sáros    megye  meghívja  egyik  vándorgyű- 

lését Eperjesen  tartani,  szintén  a  kör  kebelében  támadt.  Még  1878-ban 
az  abaúj -vármegyei   kirándulás  alkalmával  történt  az  —  de  társulatunk 
t|  egy  korábban  kapott  meghivás  által  le  volt  kötve  1879-ben  Maros- Vásár- 

^^  helyen  tartani  kirándulását  s  a  meghívást  csak  1880-ra  fogadta  el. 

^  Azonban  ez  évben  Sáros  megyében   inség  volt,  s  társulatunk  épen 

emiatt  1881-rc  halászta  kirándulását,  de  azt  is  elhatározta,  hogy  ezen 
1880.  évben  sehova  sem  fog  kirándulni,  ügy  is  történt.  Miután  pedig  a 
kirándulás  véglegesen  meg  lett  állapítva,  Sáros  megye  közönsége,  karöltve 
Eperjes  város  hatóságával,  nagy  buzgalommal  hozzá  fogott  az  előkészíile- 
tek  megtételéhez.  Még  1880.  évi  sept.  2-áu  kineveztetett  az  előkészítő 
bizottság  s  elnökévé  a  főispán,  jegyzőjévé  Berzeviczy  Albert  főjegyző 
választattak.  A  bizottság  két  irányban  kezdte  meg  működését :  bemutatni 
a  megye  műemlékeit  s  összegyűjteni  a  vidéki  nemesség  levéltáraiban  őr- 
zött történeti  anyagot.  Hogy  műemlékek  dolgában  Sáros  megye  rendki- 
víil  gazdag,  s  annyi  kincset  rejt,  mint  kevés  megye,  az  általánosan  tudott 
j  dolog  :  de  hogy  levéltári  anyag  tekinteteben  is  a  leggazdagabb  vármegyék 

It  közé  tartozik,  az  mindazokra  nézve,  kik  az  ottani  viszonyokkal  nem  vol- 

1  tak  ismerősök,  meglepő  volt.  Az  előkészítő  bizottság  jun.  10-iki  ülésében 

az   egyes   megbízottak   beszámoltak    eljárásuk  eredményével  s  a  jegyző- 
könyv társulatunkkal  közöltetvén,  az  örömmel  győződött  meg,  hogy  a  ki- 
I  rándulás  eredményes  voltához  kötött  remények  nemcsak  teljesedni  fognak, 

ellenkezőleg  az  eredmény  a  várakozást  felül  fogja  műlni. 


A  MAOf  Alt  TÖRT.  TAftö,  SÁKOnvARMEOlTKI  KISAnDDlAsA.      1  ti 


Eközben  a  válaaztimiuy  véglegesen  megállapítván  a  kirándulág  határ- 
idejét*  axon  feltevésből  intlúlvii  ki,  hogy  a  e ár os-vánii egyei  leveltárakbau  u 
i,MiL'y>*l-r[í:tL'yíír  viszonyokra  vonatkozólag  sok  uagybec^ü  torteneliui  adat 
\i'\)tit,  i^;^)  íZíií^mind  a  lengyel'iiiagyar  történetírók  közt  szoi'ogabb  vlszoojt 
óliajtváti  latest tctü,  clhatározUi  folhivnl  n  krakói  tudománjoa  akadetntátp 
hogy  az  ex  évi  kirándulásra  kllldjon  megbízottakat,  kik  ottan  a  lengyel 
törtiínet  Magyarországon  Örzíitt  forrásait  tanulmányozzák.  A  krakói  aka- 
démia szivea  k^flZ8%gol  engedett  c  felhívásnak  s  a  krp viseléssel  dr.  Sraolka 
8zanÍ3zló  krakói  egyetemi  tanárt  bízta  a^eg^  s  orrol  táröulatunkat  egy  meleg 
hantion  irt  Átirattal  ^rtesit^*  Kas  ase  eperjesi  elükeexitő  bizottsággal 
hivatalosan  közöltetvc^n,  az  örömmel  vette  a  jelentést**  a  szükséges  intéz- 
kedéseket megtette. 

Közelgetvén  a  kirándulás  huturidejü,  a  titkán  hivatal  részéről 
megtétettek  a  szokásos  előkészületi  intézkedések  s  aug,  20'án  az  akadc* 
miai  kör  helyiségében  megtartatott  Puhstqj  Foi^^ncz  társulati  ülnök  elnök- 
lete alatt,  mint  a  ki  szivcs  volt  a  folyó  évi  kirándulás  vezetésére  vállal- 
kozni, az  eliízetes  eonfcrentía,  melyben  a  vidékről  beérkezett  tagok  ia 
resztvettek,  s  mely  az  ittaziis  módozatait  állapítá  meg. 

Ang.  2l-éu  reggel  a  magyar  államvaspálya  kassai  vonalán  a  kirán- 
dulásban résztvevő  társulati  tagok,  elükön  Piihzly  Ferenczczeli  elindul- 
lak :  az  utazás  kényelméről  a  társulatunk  iránt  mindig  kiváló  előzékeny* 
séggL'l  viseltető  m.  áHamvuspályai  igazgatóság  ez  dttal  is  szíves  kész- 
séggid  gondoskodott. 

Budapestről  3(Kan  indultunk  el^  do  a  kirándulók  száma  ut  közben 
k5zel  40-ro  szaporodott.  D.  u.  4  óra  volt,  midőn  Kassára  érkeztünk :  e 
il  köziil  számosan,  kik  még  rokonszenvvel  emlékeznek  a 
^a-abauji  kirándulásra,  kijöttek  a  vasútra  a  t4lr8ulat 
Udv6zletére  s  ezek  üdvözletét  meleg  szavakkal  tolmácsolta  Münst43r  pol- 
gármester,  kinek  Pubzky  rokonszenves  szavakkal  mondott  köszöuetet 
a  8ZÍV68  megemlékezésért*  Ezután  a  kirándulók  a  kassa-oderbergi  vonalra 
szállottak  át,  az  állomás-főnök  úr  szíves  gondoskodása  által  feutartott 
kííbin  kocsikon  helyezkedvén  eL 

8ái*08megyéheu  az  első  jelentékenyebb  állomás,  Hernád-völgyének 
egyik  legszebb  pontja :  a  regényes  fekvésű  A6oít,  Az  ünnepélyes  fogadás 
itt  vette  kezdetét:  a  megérkező  vonatot  taraczk-dnrrogások  fogadták,  s 
az  dőkéazítő  bizottság  egyik  tevékeny  tagja  *  dr.  SchnUit  Gyula  meleg 
szavakkal  üdv^izöltc  a  társulatot.  Egyszersmind  kiosztotta  a  tagok  közt 
a  kirándidásra  vonatkozó  programm  tervezetét,  s  az  elszáll  ásol  áara 
vonatkozó  ntasíbíst,  mi  által  eleve  minden  zavarnak  eleje  vétetett 

Maga  az  ünnepélyes  fogadás  Eperjesen  ment  véghez,  hova  a  vonat 
8  óra  körül  érkezett  meg- 

Az  eperjesi  állomás  virágfuzérekkel,  lampionokkal  volt  feldíszítve, 
óriáiji  tömeg  lepte  el  a  perront j  a  városi  tíizoltóeág  teljes  díszben  kivo- 
nni t,  s  ezen  élénk  körnek  középpontját  képezte  a  diszmagyarba  öltözött 


'}:'-'rw_ 


142  A  MAGVAR  TÖRTÍaíELMI  fÁRSÜLAT 

fényes  küldöttség,  mely  MattyasovszhyTsmia  főispán  vezetése  aUtt  a  táraa- 
ság  megérkezésére  várt,  s  melynek  tagjai  közt  Féchy  Zs.  alispán,  IktKmumu 
Andorpolgármester,  Berzeviczy  Tivadar  tanfelügyelő,  Berzevicxy  Albert  oni. 
képviselő  stb.  voltak.  A  főispán  igen  szép  és  melegen  elmondott  beszéddel 
üdvözölte  a  társulatot,  megemlékezvén  arról  a  korról,  mikor  Pulszky  e 
vidéken  megkezdé  politikai  pályáját ;  üdvözli  Őt  most,  mikor  a  történelmi 
társulatot  arra  a  vidékre  vezeté,  mely  oly  hiven  megőrzé  a  történelem 
nagy  épületének  egyes  mozaik-töredékeit.  £  töredékeket  összeszedni, 
rendszerbe  hozni  lesz  feladata  a  társaságnak,  melyet  a  legmelegebben 
üdvözöl  az  ország  határán,  azon  a  vidéken,  melynek  lakossága  bár  nem 
az  édes  magyar  nyelvet  beszéli,  de  azért  nem  kisebb  szeretettel  csSgg 
a  hazán,  nem  látja  a  társulatot  kevesebb  szivélyességgel^  kevesebb  öröm- 
mel, mint  a  haza  bármely  vidéke.  A  társulat  tagjait  meghatotta  e  szép 
beszéd  s  érzelmeiknek  dörgő  élj  énben  adtak  kifejezést,  mire  a  taraczkok- 
durrogása  közt  felhangzott  a  zene.  De  az  csakhamar  elnémult  e  most 
Pulszky  Ferencz  megindultan  mondott  köszönetet  a  nem  várt,  m^lepően 
szép  fogadtatásért ;  üdvözli  a  fogadtatásnál  jelenvoltakat,  mint  régi  ked- 
ves barátait,  kiket  évtizedekkel  ezelőtt  hagyott  el ;  de  hálásan  emlékezik 
vissza,  hogy  itt  kezdte  politikai  pályáját,  ez  a  vidék  volt  bölcsője,  itt 
tanult,  és  mindig  érezte  azt,  hogy  ő  is  e  vidék  £a,  s  annak  akarja  is 
magát  mindig  tartani.  Ismét  éljenzés,  taraczk-durrogás ;  mire  az  eperje- 
siek lehetőleg  legszívesebb  kalauzolása,  élénk  részvétele  mellett  ezrekre 
menő  néptömeg  által  képezett  sorfal  közt  megkezdődött  a  bevonulás  hosz- 
szu  kocsisorban.  A  menetet  díszes  lovasbandérium  nyitotta  meg,  s  az  a  lom- 
bokkal, nemzeti,  megyei  és  városi  lobogókkal  díszített  diadalkapu  alatt 
vonult  el,  fellobogózott  házsorok  közt,  kivilágított  ablakok  alatt^keresz- 
tül  a  föutczán,  hol  a  tűzoltók  s  a  sóvári  bandérium  fáklyákkal  kezükben 
képeztek  sorfalat. 

Ez  nap  estve  ismerkedési  estély  volt  a  nagy  vendéglőben  —  de 
az  első  pillanatban  már  mindenki  ismerős  volt.  Ugy  tetszett  mindenkinek, 
mintha  hosszas  távollét  után  haza  jött  volna,  régi  ismerősei,  barátai  körébe. 
Itt  valóban  senki  sem  volt  ismeretlen,  s  senki  sem  érezte  magát  ide- 
gennek. 

Aug.  22-én  reggeli  9  órakor,  Pulszhf  Ferencz  elnöklete  alatt,  elő- 
értekezlet  volt  a  városi  tanácsteremben,  oly  czélból,  hogy  a  közgyűlés  elé 
javaslat  terjesztessék  a  programm  végleges  megállapítása,  valamint  a 
bizottsági  elnökök  és  előadók  kinevezése  érdekében.  £z  előértekezleteji  a 
megye  és  város  küldöttei  s  a  társulat  jelenlevő  tagjai  vettek  részt. 

Az  előértekezlet  befejezése  után  a  résztvevők  az  ünneplésen  feldí- 
szített megyeház  termébe  vonultak.  A  terem  zsúfolásig  megtelt  (a  főispán 
családi  gyász  miatt  nem  jelenhetvén  meg)  résztvevőkkel,  s  midőn  a  köz- 
gyűlés megtartására  kitűzött  idő  elérkezett,  7'^%  Zsigmond  alispán  felkérte 
Bán/}  József,    Fnhnnann    Andor    polgármester   és   Berzetnczy  All>ert    dl 


SÁltOevARMKOTEt  KI»AK00t>As4. 


143 


fÖJGgysto  urakat,  tiogy  PuUjsly  F.  tiirs.  («ln($kíft  a  kdzgyüledtieii  való  meg- 
jelenésre kérje'k  fel* 

Putitúy/  F,  mezeién víín,  a  jeleiílevíik  haugos  eljenzífse  köstt  olfog- 
laltii  sz^^t  »  megítyitváü  nz  Unucpdlyes  kííaigyíilest^  felolvasta  elnöki 
megnyitó  besTiédet  a  törttSnctirás  elrncletériíl,  mely  bangos  éljenaessel 
fogadtatott. 

Utána  Bámi  Jóstsef  e's  lfi^:ítmcsif  Edmimd  olvasták  ft?l  ertekc2<5* 
seiket  a  mindkét  előadást  a  jelenlevők  osztatlan  tetazesc^  é%  hangos  <^1jeu- 
%Ám  kÍ8<5rte. 

Folyii  ügyekre  kerülvén  a  boi*  :  titkiir  jelenti,  hügy  Sr^mtnndránítif 
LajoB  társulatunk  alapító  tagja,  alapítványát  üjabli  Bzá/,  fittel  s/aporftá. 
Mi  Í8  a  jelenlevők  zajos  tÜjenzéíievel  találkozott. 

Következtek  a  tagajánlások. 

Titkár  bemutatja  az  időközben  jelentkezők  neVaorát:  coelyiiek 
alapját,  megvála^ztattak  cvdíjas  tagoknak :  Rfk^a  Fereucz  szeged  n^chusi 
pl(?bánoB,  (aj*  Kámáubázy) ;  Brrghoffa-  Vilmos,  ügyvád,  M.-Sziget,  (aj. 
Korányi  Fr.  i.  sz.  b.) ;  KtJveiwff  iíózsef  Szöreg,  (aj.  a  titkár) ;  Szemere  Attila » 
(aj,  Thallóczy) ;  Bdftoázéh/L»y)Hi  ügy  ved,  B,-Ceabán,  (aj.  HaanL.) ;  Piarticzkf/ 
Juzsrf,  »omo8Í  lelk^&z,  (aj.  Csontosey) ;  Hork  József,  eperjesi  tanár^  (aj* 
liaan  L.-);    tixmrtaiámji  Lá^seló,  k.  körjegyző,  Kassán,  (aj.  Fejérpataky). 

Az  előkészítő  bizottság  buzgalma  nemcsak  arra  terjedt  ki,  hogy 
monndl  több  anyagot  gyíijtaön  Öesze  a  társulat  tagjainak  feldolgozás  áa 
átvizsgálás  v<ígett,  (mugának  az  Eperjes  városi  Itámak  indexét  ki  is  nyu- 
mattá),  hanem  igen  kitűnő  tapintattal  arra  is,  hogy  a  társulatnak  tagokat; 
gytijt«íin,  8  ig^  a  hazai  történet  iránt  a  rcsztvétet  mennél  szélesebb  kör- 
ben tcrjcszsze.  E  czélból  gyűjtői  veket  bocsátott  ki  s  buzgalmát  igen  szép 
siker  koronázta.  Hemutattatván  ez  ívek,  hangos  éljenzés  közt  meg  válasz- 
tattak évdíjas  tagoknak  :  MatftíOJ^ovszkry  Tamás  főispán,  P4chj  Zsigmond 
alispán,  Pnhnnann  Andor  polgármester,  Eperjes  város  közönsége,  Berzevicztf 
Tivadar  k.  tanfelügyelő^  ^'ul^er  Sándor  gymn.  igazgíitó,  Ba^evicsif  Béla 
földbirtokos,  Dr,  MoAámzhj  Győző  ügyvéd,  Vida  Aladár  tanár,  Kul/inyi 
All»ert,  GUUánij  József^  Dr.  Tohj  Mihály  m.  e.  aljegyző,  í^zahó  Oéza 
ftgyvédj.  Eperjesen.  Bánó  József,  Bánó  Árpád,  ifj.  Bánó  József  Osztro- 
patakán,  Bánó  (jéza  Ternyén,  Bánó  György  Zsálmányon,  ifj,  MeliorUz 
Kálmán  Kis-Nároaon,  DtMewJif  Pál  Margonyán,  Imrich  Győző  gyógysze- 
rész, fliU^iiUty  Sándor  v.  jegyző  K.-Szcbenben,  Ktmch  Artbur  kataszt* 
bei-alő  biztos  Bártfán,  tSzuirec^ánf/í  OdÖn  földbirtokos  Sáros-Parórzon. 

A  xárgyiUé.'í  batíbideje,  az  cl  őérte  keat  let  által  tett  ajánlat  alapján, 
aug,  2«-áru  tűzetvén  ki,  elhatíiroztatott  ezután,  hogy  a  kinevezendő  bizott- 
ságok mindjárt  a  következő  nap  kezdjék  meg  mtjködiíaöket  Nyomban 
ntána  kineveztettek  a  bizottságok  elnökei  s  előadói : 

/.  ydroéi  lazotiság.  (Eperjes  és  Kis-Szebeu  levéltárainak  buvárlá- 
sára,)  Elnöke:  Fuhrmann  Andor  eperjesi  polgármester.  Előadója :  Lfuztóknij 
László  eperjesi  tanár* 


^üű^m 


É^rtft 


144 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 


2,  Me^ym  hhoUsáy,  (A  varmegyei  ö  a  beezállitoU  c^ftládi  tlusga: 
levéltárakra  :  Berzeviczy^  Pdcby  stb.  családojte.)  Eltiükö  :  F/chf  Zsigm 
Előadója :  dr,  Fejérpafaktf  Láastló ;  segddelöadó :  Eektter  János. 

S.   Mar^om/ai  bizottság,   (A    Dcssewffy   család   It,)   Elnöke 
Frigyes.  Előadója  ,*  Szt^itkláray  Jenő. 

4,  fhz(rápfitnl'*jerHtfCt  bizoHsáij.{X  Bánó,  Siiuyei  Mei*ee  é&  br.GhUt 
cealád  It)  Elnöke:     l^^ttf  Ft.  Előadója;  Zilahy  Ki^s  Bela,    aegeclelőj 

5.  Bárl/a  jn^t  -;/  huottsthj.  Elnöke :  Szohó  Károly.  Előadója :  Ssádi 
Lajos, 

G.  Kóiiyvtán  bizottság.  Elnöke :  Smnnf/m  József.  Előadója :  Cmom 
Jánoa. 

7.  Régisztii  bisotfjfdf/.  Elnöke :  b,  M/dry  Jeu6,  Előadója :  Myskovi 
Viktor. 

Aniint  ii  kinevezések  megtörtííutek  a  társulati  tagok  az  ^ 
Jjizottaágokba  öiikenytes  jekntkezds  alapján  beodztattak. 

Titkár  ezután  bemutatja  Dr.  í^molha  8zanisjEló  egyetemi  tanári 
mint  a  krakói  tudományos   Akadémia  kiküldöttének  levelát,  melybe 
tudatja,  hogy  csabídi  körül  menyei  d  el  fogva  csak  24-tí*n  estve  jelenhet 
Eperjesen* 

?^zzel  a  közgyűlés  eloBxlott^  8  a  társulat  tagjai  s  a  meglúvatt^ 
városi  tágas  é's  diszea  tánczteremben  gyűltek  össze,  mintegy  200 
tekii  diszlakomitra.  A  jelenlevők  közt  egy  Tlmllóc^iy  Li^os  által  kédssi 
ulkfihní  nyomtatvány  osztatott  ki,  incly  egy  kétszáz  eV  előtt  Apafi  ud 
rálian  tartott  lakomának  leírását  foglalja  magában,  s  ez  élvezetes  ns 
oiiilékm  szolgál  A  lakoma  vidám  hangulat  közt  folyt  le,  s  a  kedélye 
vidám  toasztok  bosHzá  6*f>rát  ősi  szokás  Bzerint  az  ö  felségére  é^  na 
esaládjíira  mondott  toaszt,  nyitotta  meg.  McliÖzzük  o  lelkes  (Ss  vidám  ! 
gulatu köszöntöket,  de  lehetetlen  meg  nem  emlékeznünk  arról,  melyet  Sch 
alezredes  mondott  a  történelmi  társulati-a.  Melegen  üdvözölte  a  táne 
toÉ,  mely  a  máit  emlékeinek  megőrzését  tette  feladatává.  A  hadsi 
kötelessége  megőrzeni  a  békét  s  lehetővé  tenni,  hogy  a  társniat  hab 
tjitlannl  folytathassa  működését.  A  hadsereg  mely  érdeklődéssel  é« 
vettél  kiséri  a  társulat  nnlködését,  mely  az  ő  fejlődésének  és  alakuh 
iiak  történetére  is  kiterjed,  A  toaszt  kitörő  él^jenzésscl  fogadtatott, 
arra  adott  válasz  kiemelte  a  közös  hadügyminisztérium  liberáliti 
melylyel  a  történeti  forrásokat  a  kutatók  rendelkezésére  bocsátja,  s  ki' 
érdemeit  a  kutfok  közrebocsátása  és  feldolgozása  körüL  Lakoma  « 
lengyel  részről  üdvözlő  távirat  érkezett  franczia  n  vei  ven,  mely  szós^ef 
fordításban  így  hangzik :  Üdvözöljük  a  magyar  történetírókat,  kik 
gyelhon  szomszédságában  összegyűltek,  kutatva  a  történelmi  forrásai 
melyek  visszaidézik  a  testvéri  barátságos  viszony  emlékét  Magy; 
I^engyellion  közt.  Kívánjuk,  hogy  n  társulat  munkája  a  két  nemzet 
csöiiös  javára  szolgáljon.  Kogaweky  Károly,  <íoIemlieraky  WUdtslaw, 


8áR0l»ViltlIECYEI  KIRAKUÜLÁSA. 


I 


A  távirat  felolviisáda  zajod  tetB^éasel  fogadtatott. 

MásDíip  aiig.  2 3 -fin  a  különbözíí  bízottságok  megkezcltt^k  inükt  de- 
síiket*  Klül€tít?s  nicgállap*  flíif  Bzcriüt  az  mipoii  minden  bízottöiig  Epcije* 
ben  rannidt,  u;5  ott^iiii  gazdag  mííemlekek  megtekintő  sere  s  a  városi  és 
megyei  levéltáruk  tanulmány ostaBára.  A  Uiiíottságí  előadók  jelentései  tájé- 
kozást nyújtanak  az  olvasónak,  de  nem  hagyhatjuk  említetleníiJ^  hogy  a 
huvárkodáai  anyag  a  Icg^johban  aUl  volt  késxítvc,  a  ax  a  példás  rend, 
mely  eddig  érvényesült,  8  az  ügyes  rcndeEÖi  kí^z,  mely  mindenkit  njogle- 
pett,  itt  \a  ^rexhetö  volt. 

E  nap  folyamán  ujabb,  lengyel  nyelven  irt  távirat  erkeatett,  mely 
eiőé^enntx  forditáslmn  így  hangzik :  A  magyar  történelmi  társulat  eper- 
jesi gyüldse  alkalmából  leg9zív»?lycsebb  üdvözletünket  küldjük  az  igen 
tisztelt  tagoknak,  azon  mely  meggyőződésben,  hogy  valamint  most  a 
tudomány  zászlója  alatt  egyesül  a  két  s2om?zéd  nemzet  a  határszélen 
ugy  jövőben  is  a  magyarok  és  lengyelek  rokoulelke  mindegyre  legerő- 
sebb kapocscsal  lesznek  összekötve.  Isten  áldása  legyen  a  közös  nemzeti 
munkán.  Éljenek  a  magyarok.  Aláírva  :  a  krakkói  lapszerkesztők.  E  szívei 
táviratra  a  kövei kezií  távirat  küldetett :  A  magyar  történelmi  társulat  a 
kiakkói  sajtó  testvéries  Üdvözletét  a  legszivétyesebben  viszonoicza  s  szív* 
.liol  kiáltja :  Kiech  Zija. 

Estve  igen  fényes   és  látogatott  bál  volt  a  várost   tánczterembeu, 
elynek  díszes  volta  az  esti  világítás  mellett  jobban  kitűnt,  mint  az  meg- 
íálozÖ  napi   lakomán,   a  vidéki  í*s   helybeli    közönség  s   a  társulati    tagok 
élénk  részvétele  mellett. 

Aug,  24-én  a  vidéki  bizottságok  kocsikon  elhagyták  Eperje»u 
hogy  rendeltetésük  helyérc  menjenek.  Legnagyobb  volt  a  bártfai  bizott- 
sága mely  egy  maga  12  kocsit  töltött  meg  r  a  város  nag>'liiríi  műemlékei 
B  páratlan  gazdag8j5ga  igen  sok  kutatót  vonzottak  oda.  Valóban  nem  ia 
csalódtak :  a  régi  műemlékeknek  s  a  levéltári  kincseknek  oly  nagy  bal* 
máza  várt  rajok,  mely  Myskovszky  leírása  után  is  meglepte  őket.  Dél- 
felé érkezett  a  bizottság  Sza^ó  Károly  vexetése  alatt  Bártfára,  hol  hason- 
Iflg  ünnepélyes  és  lehetc>  legszívélyesebb  fogadtatásra  találtak.  A  város 
derék  főjegyzője  üdvözölte  a  bizottságot  (a  polgármestert  gyengélkedése 
tartá  távol),  kinek  Szabó  K.  meleg  szavakkal  válaszolt,  kiemelvén,  hogy 
óly  szivélycsség,  oly  nagyszerű  fogadtatás,  milyennel  Sárosmegye  és 
közönsége  fogadta,  a  kirándulókat  nem  illeti  meg^  oly  szerény  munkásait 
a  történctirásnivk,  mint  Ök.  De  megérdemli  az  eszme  s  ez  teszi  érthetővé 
ti  pompás  fogadtatást.  Azt  mondták  már  régóta,  hogy  kihal  a  magyar ; 
de  az  nem  lehet,  hisz  mint  mindenütt,  itt  is  íly  lelkes,  a  magyar  ügy  iránt 
Imzgó,  testestől  lelkestől  magyar  n  köz^ín8ég*  Dörgő  éljenek  kisérték  s 
ezakiták  félbe  az  üdvözlő  beszédeket  A  bizottság  ezután  a  méltán  nagy* 
litrü  városházáji  berendezett  kiállítást  tekintette  meg.  melyen  sok  nagy- 
becsű tárgy  volt  közszemlére  kitéve,  azután  Myskovszky  vezetése  alatta 
templomokat  járta  meg,  s  megkezdte  a  levéltár  tanulmányozását. 
Századok.   1881.  Yin.  füzet  10 


mk 


i^^ 


Ez  imp  reggelen  az  eloök  s  a  titkár,  Szádec^ky  kiséretdl^D,  a 

utón  8molka  ele  indultak.  Pulszky  Héthársig,  egj^uttal  az  ottAní  inl 
b'keket  is  muii,  akarván  tekinteni,  az  utóbhilak  Osztropatakára  nlodi 
liáuó  Józsctliez,  cáaládi  kárát  előlegesen  is  át  vizsgálandók.  J>r,  Sn 
a  vasúttal  csakugyan  megérkezett,  a  fenuirt^k  társaságában  s  az  i 
háznál  Fiilirmüfin  Andor  polgármeBter  fogadta  egy  hat  tagú  küldői 
éldn,  melegen  üdvözölvén  ot,  kinek  Smolka  meghatottan  válaszolt. 

Aug.  2ő-^n  reggel,  Smolka,  Pulszky  a  titkár  s  Szádeczy  kis^ 
lH3n  Bártfára  rándultak  ki,  hogy  az  ottani  bizottságboz  fsatlakoa^zai] 
Oda  érve  Smolka,  azonoal  a  gazdag  Icvélüir  lengyel-magyar  viszonya 
vonatkozt'i  adatait  kezdte  tanulmányozni.  KövididÖ  alatt  igen  $ukat  taj 
nemcsak  a  kereskedésre  vonatkoz/i  s  közmivelödéöi  adatokat  —  hí 
politikai  tartalma  okiratokat  is.  Minthogy  pedig  a  bizottság  Zbortíra 
dúlt,  íik  is  kiindultak  a  Rák('»ezyak  ösi  kastélyába,  mely  most 
Krdödyné  tulajdona.  A  leagyel  akadémia  kllldötte  ott  \b  a  l^g^ 
lyesb  fogadtatásra  talált:  nemesük  a  társulati  tagok,  hanem  a 
vendégek  s  a  nemes  tnlajdonosnő  képviselője  részéről  is  melegen  Ü 
zöltetett. 

Zborór/il  a  bizottság  estére  a  bártfai  fíirdobe  rándult  —  i 
aug,  26'án  Bártfára  mentek  folytatni  a  Lnéltárhan  megkezdett  kut 
sokatj  s  este  a  legnagyolib  rész  vieszatéi^t  Eperjesre,  csak  az  elnök,  eU 
3  egy  pár  tag  maradván  hátrn,  befejezni  a  kutatást. 

Az  t'perjesi  bizottság  számára  a  városi  hatóság  aug,  2 7 -re  kirá] 
láat  rendezett  Sivárra  az  ottaui  gófőzde  a  VÖrösvágíi^-Dubnikra  az 
1  tanyák  iiiiígtekintésérc.  Sóvár  tinnepélycíien  fel  volt  díszítve,  ugy^on 
bandérium  rukkolt  ki,  mely  a  társulat  megérkezése  alkalmával  Eperj( 
volt  febilíítv^a.  Ko^ztka  a  derék  bányaigazgató  melegen  üdvözölte  a 
saságot  B  érdekes  fidol vasast  tartott  a  bánya  történetér* íl,  mely  fen: 
egész  terjedelmében  olyasba tj.  Neki  Pulszky  válaszolt,  meleg  köszö; 
mondva  a  szivélyes  fogadtatásért.  Azután  az  igazgató  vezetése  ali 
társulat  bejárta  a  sófuzdét. 

A  bizottság  innen    Dubai  kra  ment,  hol  azt  a  bérld  hasonló 
lyesfiéggel  fogadta,  s  kalauzolta, 

Aug.  28-án  volt  a  zárülés  amcgycbá/áuHl.  Kö\id  értekezlet  el 
azt  meg,  mely  a  bizottsági  jelentések  sorozatát  állapítá  meg.  Magi 
záriilést  Pulszky  10  órakor  nyitotta  meg.  Mattyasovszky  főispán,  Pl 
Zs.  alispán  és  Smolka  Szaiiifizló  közt  foglalván  helyet,  a  vázolvt 
czélt,  amit  társulatunk  e  kirándulásokkal  clérui  óhajt;  igaz,  mondád 
Sárosmégy  ében  nem  kell  a  régi  emlékek  iránti  vonzalmat  felébreszt 
megye  mindig  élénk  részvéttel  cstiggött  régi  emlékein.  A  tört*  tál 
teljesen  megelégedve  tekint  vissza  az  itt  töltött  napokra,  mikor  uj 
raegj'e,  mint  a  város  t*8  a  hazafias  családok  minden  tbrekvésiiket 
fordtták,   hogy    lutile   cum  dulcic-t  clvezzeu  társulatunk.   Viígal    i 


öAEOBVAKMECiVKI  E1RA>'DULi5SA 


k6»aí{^netet  moutl  íise  t*ge«3í  vidéknek  jizon  felejthetetlen  bzívvs  íognái&tá&ht, 
melyben  réf/esillttinlí. 

EiAxcl  iiioguyitotta  a  gytlli^t*  Éi'toke^ed  —  hogy  a  bee  bámulásokra 
iijunil  több  idöj^s^^ol^^  egy  volt:  a  TkallútZíf  Lajosé,  *Egy  ítperjefti  keres- 
kedő a  XVI lik  sicdaiudbttn*,  melyet  a  szerző  távol l(ítébi»D  Pettkó  Déla 
cdvttsott  fel. 

Az  ^rtekezow  zojos  cljeneket  aratott  é  annak  ve'gcztovel  az  eluök 
Pulsisky  bemutatJH  rokonszenves  szavak  kíséretében  Smolka  Szauis/16 
uritt,  ki  elkc^svcm  a  niült  heti  imgygyíilesröl,  csak  most  juthatott  körtlnkbe. 
ámoíka  németül  válaszolt  elénk  figyelem  között  e  szavukra-  Kezdé  azoHi 
bo>gy  rdguta  tart  roár  az  összeköttetés  a  ket  nemzet  között,  mind  a  kettw 
égy  idÖbf'u  cbred  töi-ttmclmi  líletre*  Vázolja  a  külöub«eget  e  k(,'t  nemzet 
tíírt^nele  közt.  Magyarország  szerencsés  geográfiai  helyzeténél  fogva  öok- 
kiil  inkáMj  állott  öőszeköttctesbcu  a  müveit  nyugattal,  rnint  a  távolabb 
s  félreeső  Lengyolorazág.  Majd  a  legs/.orosabb  viíízonyba  lépett  egymással 
ii  két  oriiz^ig  s  ez  mindkettőben  a  virágos  kora  volt;  a  fanmauizmus, 
mely  a  XV*  században  mindkét  országban  virágzani  kezd,  épen  ez  cViut- 
kezés  gyümölcse.  Límgyelország  egyik  legnagyobb  királyát  Báthory 
Istvánt  Magyarországnak  köszöni ;  u  is  közös  elb-uségek  ellen  küzdött. 
Sok  történeti  forrásunk  közös,  nem  lebet  megbatározui,  magyar  vagy  k-n- 
gycl  történelemhez  tartoznak-e  inkább.  Nehezebb  az  érintkezés  az  iro- 
dalom terén,  mert  egymás  nyelvét  nem  értjük ;  fölajánlja,  hogy  ö  időről- 
időre  A  lengyeF  irodalmi  eredményekről  Magyarországba  tudósításokat  fog 
küldeni  (élénk  élj<'nz<\H),  hogy  a  két  nemzet  tanulja  egymás  irodolmiit 
ismernie  A  krakúi  akadémia  részéről  meghívja  a  ti'irsulatot  nz  ISS-l-Ieu 
Lembergben  tartandó  történelmi  kongresszusra. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor^  titkár  felolvassa  BaOiv-^  Za.  ajíát- 
kanonok  urnák  következő  aug.  25-én  Nagy-Váradon  kelt  táviratát:  >A 
kaszárnya-alapok  ásatásakor  ráakadtak  Szt-Lásztö  templomának  föbejá- 
ratára^  jobb  oldalfalára.  Mausoleum-féle  nagy  kövekre  akadtak.  A  tem- 
plom iránya  meghatározható  a  mostani  vártemplom  s  kut  irányában.  Ha 
a  nagy  udvar  felásatáíia  lelietséges  lesz^  éi-dekes  leleteket  remélhetni. 
Intézkedtem,  hogy  mindirn  leníjzoltassék*^ 

Következett  az  idöközbcu  jelentkezett  tagok  névsorának  felolva- 
sása. Melynek  alapján  megválasztattak  évdijas  tagoknak :  Grimwald 
Ágoston  k«  adöpéüztárnok  Bártfán,  ItAodi/  Alajos  \\  jegyző  Bártfán,  (aj* 
Myskovszky  V,} ;  TeUkfunfj  János,  kath.  hitoktató,  Eperjes,  (aj*  Szeot- 
kláray)  ;  Ntűdik  Henrik,  szt^Fereuozr.  házfőnök,  Sebcs^  (aj.  Csoutosy) ; 
Tahy  József,  Eperjes,  (aj.  Rcizner) ;  tSvhmldt  alezredes,  (aj.  Fejérpataky) ; 
Diwald  Károly^  Eperjes,  C^é/itt^t  László  n-vrl.;,  Margonyán,  Podhorántfi 
Nándor,  Eperjes,  (ly.  a  titkár* « 

Ezután  az  egyes  előadók  a  kutat ín?<>k  *red menyeiről  szóló  jclontd* 
seket  olvasták  fel :  melyeket  a  jelenlevők  feszült  figyelemmel  s  nagy 
megelégedéssel  hallgattak  végig,  meggyőződvén  azokból,  hogy  a  társulat 

10* 


148      A  MAGYAR  TÖRT.  TÁRS.  SÁROSVÁRMEGYEl  KIRaXDCLÍSA, 

€z  évi  kirándulását,  a  lelt  történelmi  anyag  tekintetében  is,  reiidkirííli 
siker  koszorúzta.  Sárosmegyében  nemcsak  ii  városig  hanem  a  fötiri  éi 
nemesi  curiákon  is  nagyszámú  és  nagybecsű  történ eluii  adatokat  Őriznek , 
melyek  nemcsak  a  köztörténetre  hanem  a  megye  monogmph iájára  íb 
megbecsülhetetlen  forrást  képeznek,  ügy,  hogy  alig  vau  megye,  mely  ben 
annyira  indicálva  volna  annak  monographiáját  mcgirnii  mint  Sároimegye. 
Örömmel  registráljuk,  hogy  e  tekintetben  üdvüe  mozgalom  mdult  meg^  s 
biztos  reményünk  lehet,  hogy  az  ige  testté  fog  válni.  Iráuyadó  k5rök  már 
is  érintkezésbe  léptek  egy  derék  fiatal  tudósunkkal 

A  zárülést  közel  1  óra  felé  zárta  be  Ptilizky  F.  eluök  &  ezzel 
megkezdődött  a  búcsúzás,  e  megyéből  bizony njal  mindenki  a  leg^e«ebb 
s  rokonszenvesebb  emléket  hozza  magával. 

Smolka  a  titkár  kíséretében  folytatta  kirándulását  Kaaeára  s  Sz€" 
pesmegyébe,  a  lengyel-magyar  történeti  entlc^kek  kutatására.  Knssán  a 
városi  Itárban  sok  érdekes  anyagra  találtak.  Mlnd^zcntüii  megvizsgálták 
gróf  Csáki/  Albin  Itárát,  s  itt  is  bŐven  akadt  érdekes  anyag.  Innen 
Lőcsére  rándultak,  azután  SavnUera  a  szepesi  püspökhöz  mentek,  s  a 
kirándulás  fáradalmait  Bars-Szentkereszten  ípúhji  püspök  vendégszerető 
kastélyában  pihenték  ki.  Innen  Budapestre  jöttek  ^  Smolka  2  nap  tnulva 
viszatért  Krakóba,  hova  őt  kötelessége  szólitá  víesza. 

SZILÁGYI  SÁKDOE. 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 


NÉVKÖNYVE. 


1881. 


BUDAPEST. 

KUDJA  A  MAQYAB  TÖBTÉNELMI  TAB8UI.AT. 
1881. 


•■"■"'.-ra^ 


;■/ 


\     :  ^.— * »,  v^  ,  f 


:   -  V 


■   f.  . 

.  '-^ 

1     **' 

..r 

'  1, 

l'.i 

\:.. 

j  •  .■ 

I. 

A  Magyar  Történelmi  Társulat 

SllSipSZSU  10  0.137-311. 


I»  A  társylat  czhne  és  széMtelye,  czélja  és  munkaköre. 

1.  §.  A  társiilat  czime  :  >Magyar  Történelmi  Társulat «  ;  székhelye 
Budapest. 

2.  §.  A  Magyar  Történelmi  Társulat  czélja :  a  hazai  történettudo- 
mány minden  ágának  művelése,  megkedvelt^tésef  és  iránta  minél  szélesbkörtt 
érdekeltség  ébresztése. 

3.  §.  Ezen  czél  elérésére  nemcsak  a  szakképességek  és  szakkedvelok 
egyesítése,  történettudományi  dolgozatok  írása  és  kiadása :  lianem  nyil- 
vános gyűlések  és  kirándulások  tartása,  levél-  és  könyvtárak,  műemlékek 
tanulmányozása  és  ismertetése  által  törekszik. 

4.  §.  A  társulat  munkássága  kiterjed  a  hazai  történelemre  és  annak 
minden  segédtudományaira  :  nevezetesen  a  palaeographiai  és  archaeologiai 
csoportozatokra. 

II.  A  társf^iliU  tagjai  és  tisztviseUH. 

5.  §.  A  társulatot  képezik  :  a)  az  alapító,  b)  az  évdíjas,  c)  a  tiszteleti 
külföldi  tagok. 

6.  §.  Alapitó  tagokúi  tekintetnek  mindazok,  kik  a  Történelmi  Tár- 
sulat czéljának  előmozdításához  legalább  100  o.  é.  forintnyi  alapítványnyal 
járulnak,  és  pedig  akár  készpénzben,  akár  a  választmány  által  megítélendő 
biztosítékkal  biró  kötelezvényekben,  és  legalább  5  százalékot  jövedelmező 
értékpapírokban.  Az  alapító  tagok  taggá  választatásukról  díszoklevelet 
nyernek. 

7.  §.  Taggá  választathatik  minden  hazai  történetkedvelö,  a  ki  magát 
kötelezi^  hogy  legalább  három  éven  át  a  társulat  pénztárába  Budapesten 
évenként  5  forintot  tagdíjúi  befizet.  Ezen  tagok  taggá  választatásukról,  saját 
kívánságukra  3  forint  befizetése  mellett,  díszoklevelet  nyernek. 

8.  §.  Külföldi  tiszteleti  taggá  választathatik  minden  külföldi  törté- 
nettudós, ha  a)  a  M.  Történelmi  Társulat,  b)  a  liazai  történetírás,  vagy  c)  a 
hazánkat  érdeklő    történeti  kutatások   iránt    különös  érdemeket   szerzett 

1* 


Minden  tagnak  jogában  áll  tíszteleti  tagok  ajánlatát  javaslatba  hoz 
ezeket  a  választmány  abgolut  többséggel  választja  meg.  Az  ilyenek  m< 
lasztatásukról  oklevelet  nyernek. 

9.  §.  A  társulati  elnökség  áll  az  elnökből  és  két  alelnökből,  kik 
pedig  első  sorban  az  elnök,  akadályoztatása  esetében  pedig   az  aleln 
egyike  —  a  társulatot  a  választmánynyal  egyetértve  vezetik  és  ig^azgatj^ 

10.  §.  Elnökké  és  alelnökké  oly  férfiak  választatnak,  kilbia  } 
történettudomány  művelése  vagy  előmozdítása  ált«l  kitfinő  érdemeket 
reztek.  A  társulatot  a  hatóságfok  és  mások  irányában  az  elnök,  vagy  gi 
tatása  esetében  az  alelnökök  egyike  képviseli ;  a  gyűléseken  s  üléseké 
elnökölnek,  jogukban  áll  —  ha  a  társulat  érdekei  sürgetGleg  kivánjá 
rendkívüli  üléseket  is  hirdetni.  A  tagok  egyenlő  szavazatai  esetébei 
elnöklő  döntő  szavazattal  bír. 

11.  §.  Az  elnöknek,  illetőleg  a  társulat  ügyeit  vezető  alelnökneV 
gában  áll  a  pénztár  állapotát  bármikor  megvizsgálni. 

-K_  12.  §.  A  társulat  titkára  —  ki  a  választmány  által  megliatározi 

^   '  tiszteletdíjt  élvez  —  úgy  az  évi,  nűnt  a  havi  üléseken  előteijesztői  hiví 

'  I  visel ;  a  határozatok  végrehajtásáról  gondoskodik ;  a  jegyzőkönyvet,  rac 

J  az  elnöklővel  együtt  aláír,  vezeti ;  a  társulat  közlönyét  a  választmány  1: 

t  H  lyása  mellett  szerkeszti  ;  levelezéseit  folytatja  s  könyvkiadásaira,  vaUi 

.  '  az  irattárra  felügyel. 

'■  t  13.  §.  A  társulat  jegyzője  a  titkárnak  segítségére  van,  és  Ct  gáU 

í  tasa  esetében  helyettesíti. 

14.  §.  A  pénztárnok  a  társulat  vagyonát  híven  ós  pontoaau  kezel 
pénztár  állapotáról  u  liavi  üléseken  átalános  jelentéssel,  az  évi  közgj-ü 
nek  pedjí^  részletes  számadással  tartozik.  Pénzt  a  választmány  hatán.»; 
ahipján  az  elnök,  ügyvezető  alehiük.  vagy  a  rendes  havi  kiadáfiokat  illet* 
a  titkár  által  aláírt  utalványokra  —  a  melyekkel  azután  beszámol  —  s 
gáltathat  ki ;  kivévén  a  rendkivüli  eseteket,  a  midőn  az  elnök  saját  hat 
zatából  is  utalványozhat  r>0  forintig  való  összeget,  a  legközelebbi  vála 
mányi  ülés  utólagos  jóváhagyása  mellett.  A  pénztárnok  —  ki  rend< 
díjaztatik  —  bármikor  is  tartozik  az  elnöknek,  illetőleg  a  társulat  üg 
vezető  alelnöknek  módot  nyújtani  arra,  hogy  a  pénztár  állapotát  inegi 
gálhassák ;  a  választmány  elé  minden  havi  Ülésen  pénztári  kimutatás 
mimlen  év  végén  pontos  számadást  terjeszl,  melynek  megvizsg-Alásár 
választmány  intézkedik,  s  netaláni  felülvizsgálat  végett  az  évi  közgyűlés 
})<)Osátia. 

15.  §.  Az  ügA'ész  a  társulat  jogait  védi. 

A  titkári  segédet,  vagy  a  szükséghez  képest  más  tisztviselőt  v 
napdíjast  a  választmány  fölhatalmazása  alapján  az  elnök  nevezi  ki. 

10.  §.  Az  eln«">kök,  titkár,  jegyző  és  Vigyész  a  választmányi  iUéní? 
szavazattal  bírnak.  Az  elölülő  elnök  szavazata,  egyenlí»  szavazata  ered 
nyék  eseiébi^n,  döntn. 


17.  |,  A  válttiatmány  —  mely  az  elűokökkel  együtt  60  fAgbÓl  iU  — 
Imvoakéiit  Budapesten  tartja  áléí>»''t  Uíwvéa  n  szümdíít  :  au^'^i^^uv  ^.  c*^,p. 
Icmber  hÓDüpokiit, 

1$.  §,  A  választmáuyt  ajseln.       .  1>-Mek  vezérlet*?  alatt,  e^eu  hnvi 

Ül^keu  igazgatja  a  tiiTSiilai  úg^eji,  ui-ljaíiUűzzA  a  tisztviaclCk  dijait^  a 
kiadványokat  «  aa  aaokra  fordltaudí'^  őjvgzegeket;  «s  évi  kí^gylíléH  tárgyait 
é«  napjait,  ügy  a  vidéki  kíránduláa  idejét  és  iielyéi  megállapUja ;  a  tár«tuUt 
vagyonáíiak  bútoB  kezeléséről  goudojíkodík,  ga«daíiigi  íigydaek  vitelére, 
t     ^  u  6zerkesstt4sének  vezetésére,  beoynjtott  miinkAk  megb^álására^ 

'  régjságek.  jiidtárgyak   megbatározáMára,  b  a  társalati  számadások 

liUánt  9tb.  bizottságokat  neves  ki|  mely  bizottiigolt  aliarí  ülá* 
.    -luek  jdcntést, 

19.  g.  YálaaztmáDyi  taggá  a  tárgrnlat  bármely  tagja  megválasztható^ 
l£Ul«t&(^f  tekintettel  mégis  a  szakférfiakra* 

20*  §,  A  válaaztmányi  tagoknak  jogukban  áll  a  liavi  ílléneken  a  tár- 
Mulat  szakába  vágó  felolvaaáíokat  tarli^ni ;  okmányokról,  míilárgyaki-61, 
akár  iráfiból^  akár  élöizóval  értekezni,  üy  tárgyakat  bemutatni,  inááokl''>l 
irt  ériekezésekot  fölolva«a[;  a  társulat  ügyeit  iDotd  indítványokat  tens 
azokro  liatározó  szavazattal  be  is  foljTii.  Kötelességök  pedlg^  kivált  a  Buda- 
jnííteu  jakókiiuk  a  havi  ülésekre  rendesen  kfljámit  8  az  ügyek  vitelében  — 
mvgbisatás  jajserint  —  escea  ŰléHekeii  kjviil  iü  munkás  részt  venni* 

2U  §,  Az  elnököt  és  alelnököket  a  kAzgyű)é«  —  titkos  szavazás  Citján 
—  »  Jelenlevő  tagok  abnolut  szótóbbüégével  —  választja  meg  három  évre, 

22.  §.  A  választmány  szintén  a  közgyűlés  által  válaj»ztatik.  oly  mód 
nftfínt,  liogy  tagjainak  legrégebben  választott  eg^^barmada  minden  évben 
kilép,  kik  helyett  a  közgyűlés  ajakat  válasst,  vngy  az  illetőket  újra  m<«g* 
választja. 

23.  §.  A  titkárt,  jegysOt,  pénztámukot  és  ügjószt  az  összesi  Ugok  kd- 

"\y   választja  meg,  szintén  titkos  szavazás  altul   és  pedig 
riiólug.   A  válanztú  gyűlóítaa  elnök  mindig  egy  bönappal 

«l6bb  lOzi  ki,  M  AZ  ilyen  gyOlé^  meghívóján  a  tárgy  is  kiteendö. 

2i,  §♦  Társulati  tagok,  valamely  tag  indokolt  njánlatára,  a  vála*zt 

ffiány  által,  havi  Űiléseken,  szavBzattíJbbséggel  vála«ztAtuak. 

V*  TármUnll  iíU^ek^  mt^^^fk  és  fHt*ándáláéoh\ 

26,  g.  A  tármilftt  havonként  egyszer  —  UvÓven  augusrtus  <íb  sep- 
lember  hónapokat  —  nyilvános  mést  tart  Budapesten,  rendes  helyiségében- 
Bz  illésen  minden  tag  jelen  Jebet,  szavazattal  azonban  csak  választmányi 

tdnök'^n  kivül  f  tat,  tisztvinelök 

/i mányi  tag  jel*  .kaégfts. 


26.  §.  A  bavi  Űléítek   tárgyait  képezik :    tudomAajo«   fidol 
A  rtekezések;   bejeleDtásek,  előterjesztések  a  társulat  ügyeiről  «  kötél 
tárgyakról ;    okiratok,  műemlékek  beii]uttttása»  iamertatége ;    in 
társulEiti  kiadványok  fölötti  határozás ;  pétiztári  kúuuiatá«  Hb, 

27.  §.  E  havi  üléseken  kívül  a  táníulat  minden    évben»  — 
választmányi  űIósboI  kapcBolatban  —  közg^'űléat  tíirt,  uielyeu   mim 
egyfortna  szóláa-  ée  Aza^azat joggal  bii\  £  közgydléaeken  határosai 
legalább  20  tag  jelenléte  azükséges ;  ennyi  sxániá  tagnak  na  eg   nem  j« 
enetón  íijabb  közgyűlés  hirdetendő,  melyen  aztán  a  kitűz  re    volt 
fölött  a  jelenlévők  szavazata  dönt 

28.  §.  Ezenkivül  évenként  társulatig  tudomáuyoH   czélú 
rendeztetiki  lehetőleg  a  szítnidőben,  az   országnak   törté&elinj   és 
•zempontból  nevezetesebb  helyeire^  fölváltva. 

29.  §.  A  közgyűléa  tárgyait  képezik  :  az  elnökök  és  vál 
gok  válaaztása ;  az  alapszabályok  ne  tani  módoaitása  —  a  ml  tan 
közgyűlés   egybehlvásakor   előre  é^   külömken    tudtál   adandó    lé^ 
uyilt  számadás  előterjesztése,  éa  ennek  a  többség  kívánatára  felül  vj 
a  társulat  anyagi  állapotáról ;  továbbá  tudományos   küzlénekt 
tárgyát  —  valamint  a  közgyűlés  egész  programmját  a  választtnáj 
meg. 

Az  alapszabályok  módosítására  ozéye  megjegyeztetjk,  Uoj 
eleve  alávetik  magukat  mindazon  módoaitásoknak,  melyek   tagsági 
tartalma  alatt  az  alapszabályokon^  rendes  'úton  —  közgyülénileg  —  m 
tétetnek,  ha  ezek  a  társálat  kitűzött  czélját  a  feladatát  meg    u^ju 
tatják. 

30.  §.  A  vidéki  kirándulások  tárgyai :  nyilvánoK  flléíi  i-ai  C;*>»a 
nyitó*  és  zárbeszédekkel,  szakértekezésekkel  és  jelentésekkel  ;  toYi 
vidéki  kirándulások  föczéljának  valósítása  -  a  mke  külíjnös  súly 
—  tudniillik  :  levél  és  könyvtári  búvárlatok i  műrégiségek  kutatat 
tét^e,  s  átalában  mindaz,  a  mi  a  szakkedvelö  közönségbeji  a  hasai  tOi 
tudomány  és  archaeologia  iránt  részvétet  gerjeszthet^  ^^^  részrétér^ 
batást  gyakorolhat. 

31.  §.  A  vidéki  kirándulás  helyét,  napját  és  tervezetét  a  vAli 
havi  ülésben  határozza  meg  s  a  titkár  a  tár sm lat  küzl5nyf'b*ni  itL  íéb, 
teszi. 

32.  §,  A  kirándulásban  részt  venni  a  társul-nt  minüen   tu^.*LHk 
ban  áll,  —  a  mennyiben  az  eszközlendö  tudományos  bú  váriatokban 
közreműködésüket  a  társulat  czéljalra  fölajánlják. 

38.  §.  A  kirándulásban  részt  vevők  a  munkálatuk  megkezdé«4 
értekeaietet  tartanak,  melyen  a  helyt  viszonyokhoz  képest   bÍ2Qt 
oflzolván,  egyszersmind  e  bizottságok  elnökeit  és  előadóit  kijelelik* 

34.  $.  A  bizottságok  kutatásaik  eredményéről   a  tái-sulat 
számára  jelentéseket  készitnek. 


drt 0 U t  k tJilö ny ének  hat on kén i  egy- e sry  i a z et e  j wfl 
A  litkAr  njserkeaztése  inelJeU^  —  kivéve  n  kéthavi  üzUiiidÖt.,  a  mikor  e  folyó- 
irat iii  szüuetiíl. 

S6.  g.  Ezen  közlöny  képezi  n  társulat  lüvatoloií  értesltiljét,  mely  lui* 
nak  f^gyeirfll  értegj tetteket  ad ;  tArtftlmazza  —  kivonatila^  —  az  űU»ek  I4r- 
gyaM,  a  péitztán  kiiuatatást ;  megemlíti  a  mükO<!($  tagok  történelmi  búvár^ 
ko«Íá^ait  •  folytonos  Hgyeiemmel  kiaéri  a  hazai  törttínelem  terén  folmeríllö 
t  ;  e  szakba  tartozó  kérdéseket  teíz,  megfejtéseket  hoz,  ntb*  K 
:^tennéffZ6tesebb  munkatársaiul  a  Uirsulati  választmányi  ta^ok 
lekint^itnek ;  de  frslveseu  fogad  megfelelő  közleményeket  a  t^bbí  tagoktifd, 
8<St  a  táranlatüu  kivöl  álló  történ^tked velőktől  is. 

!n.  §.  A  havi  közlönyben  megjoleut  dolgozatok  tisztel et-djjban  ré* 
WGuaűlnek.  Az  hjtézked^s  «>  lekinteibeu  a  v:il;*i»ztmí'inyiiak  tartatik  fenn- 

38,  §.  A  havi  közlönyt  a  társulat  mindt^n  tíiL-í^i  tlíí  nt'lTtill  megkapja. 
Ekdzl{}nyre  k&löu  előfizetés  ii  nyittatík* 

30.  §.  A  társulat  ezenkívül  önáIl/»  t6rrt  ntimi  mnnkiii  íjí  adhat  ki. 
E  köteteket  csak  a  vsilasztmányi  és  azon  alapító  tagúk  kapják,  kik  lt*galábt» 
2«.»0  o,  é,  forintnyi  alupírványnyal  járiáltak  a  társulat  czéljához.  A  tíVbbl 
tagok  azon  kedvezményben  réezeaitt^tnek,  hogy  e  társulati  kiadványokut  2% 
«zázal«k  levoná«a  mellett  a^erezhetík  meg. 

VIX*  A  iár»nlat  anyoffi  f&rr/utaU  vam/ofía, 

40.  §.  A  társulat  bevételeit  képezik  a  fentebb  meghatározott  alapit- 
|áliyí  útfszegek  éí»  5  forintoa  tagdíjak,  a  tárKulatí  oklevelek  dijiü,  a  kiadva* 

yok  jövedelmei,  továbbá  a  lelkes  t'igy  bar  átok   rí^aiérí'ti  a  társulat  gzáasára 
törtínö  adományok  én  hagyományok. 

41.  §*  A  tagdijak  a  társulat  költs^jjeinek  födözésére  fordíttatnak,  va- 
lamint az  alapítványi  kamatok  is:  de  maguk  az  alapítványi  összegek  alaptü* 
kédl  biztoean  elhelyezteti  •'  i  Milcaöstetuek;  elkölteni  ezeket  nem  szabad. 

43,  §.  A  megtakíu  1   és  adomány okl)M  —  a  mennyiben  es 

utóbbiak  alapítványi  természettel  nem  bimak  —  a  választmány,  ha  a  körtll» 

Qéu3  ékhez  képest  jónak  látja,  szintién  t^íkét  alakíthat ;  azonban  az  ily  tűké 

I  alnpítványok  természetével  nem  blr,  s  ha  a  czél«zerŰség  úgy  kívánja,  ío- 

lyövA  tehető. 

4a,  §.  A  tárfulat  vagyonát  képeznék  még  a  részére  gytíjtött  és  aján* 
dékorott  okmányok,  könj-rek,  műtárgyak,  régiségek:  tle  a  mennyiben  a 
táfFolat  Kaját  g3't^t«^ményt  rendezni  nem  azázdékozlk,  az  ily  adományok 
valamely  hazai  közintézetnek  í^ándékoxám  felöl  a  válaaztmány  intézkedik, 
r'"  ■  '  ^at  és   könyveket  illetőleg  a  Magyar  Tudományos 

A:  ikat  és  régiségeket  ill^lOlag;  ft  litagyar  Nenueti 

Muz^^uinra, 


44.  g,  A  tárEulat  czime  :  ^MagyiiT  Történelmi  TársJ 
lévéD,  e  koriratot  viseli  a  titkár  őrizete  alatt  áUó  pecaói^JéD  Is, 
kiadványait  jelöli,  s  történeLmi  bávái'latokra  klkOldölt  ta^aíoiik 
vagy  ajánló  leveleit  stb.  hitelesíti.  A  pecsét  köxepén»  góth  rtgriCl 
nyekkel  környezett  papirtekercsen  »£mléke2ifitik  régiekre l€^ 
mondat  áll.  A  körirat  után  pedig  a  társulat  atakuláat  éve  1867,  van  hev 

45.  §.  A  társulat  mindé ureDdű  tagjai  és  ti82tvisel6i  fel  vaxutak  jo 
altva  az  Cket  megillető  társulati  czímek  hasjcnálhatásóra* 

46.  §.  A  társulat  feloszlását  cwk  oly  kő2gydlé«  batárosha^a  elp 
egy  liavi  előleges  kihirdetáa  folytán  e  czélból  hivatott  őasze,  a  a  jelaol) 
tagok  kétharmada  a  feloszlás  mellett  van. 

47.  §.  A  tái'sulat  feloszlása  esetiében  annak  alaptőkéé  9  mind 
vagyona,  a  feloszlást  elhatározó  közgyűlés  rendelkezése  tzerintf  hazal,^ 
pedig  kizárólag  magyar  történelmi  tudományos  ozélokra  ft»rdíttdtik. 

48.  §.  Az  alapszabályok  módosítását^  vagy  a  társulat  felosxlá 
ezen  esetben  vagyona  hovafordítását  czélzó  közgyűlési  határozatok,  fa 
tositás  előtt  —  megerősítés  végett  —  a  magyar  királyi  belügyminiszter  ( 
teijesztendők. 

40.  §«  Az  esetben,  ha  az  egylet  az  alapszabályokban   meghAtáro 
c^élt  és  eljárást  illetőleg  hatáskörét  meg  nem  tartja,  —  a  kir.  kormán r  áU 
a  mennyiben  további  működéBének  folytatása  által  az  állam,  vmgy  az  «tgylj 
tagok  vagyoni  érdeke  veszélyeztetnék,  haladéktalanul  főlflíggésqstetik,  ij 
foggesztés  után  elrendelendő  szabályos  vizsgálat  eredményéhez  kép 
leg  fel  is  oszlattatik,  vagy  esetleg  az  alapszabályok  legpontosabb  tne 
Sára  külÖDbem  feloszlatáa  terhe  alatt  köteleztetik. 


Ssab&lyzat  a  kirindúl&sok  ügyében. 

A  magyar  történelmi  társulat  alapszabályainak  30  —  34,  §§«  m  kIr 
dnlásokat  azon  fontos  eszközök  közt  sorolják  fel,  melyek  segft«égévi 
társulat  kitűzött  czéljának  akar  megfelelni. 

Hogy  a  kirándulások  ezen  czétt,  minél  jobban  előmozdíthjagaáll 
következők  határoztattak  : 

1.  A  magyar  történelmi  társulat  az  országnak  csak  oly  vidékére 
testületileg    kirándulást,    melyre   az   otUni   hatóságok,    valamely   íatéd 
moráhs  testület  stb.  által  írásbeli  meghívást  nyert^  ^s  az  illet6  vidék  Ie< 
és  könyvtárgyűjteményeinek  használata  felajánl  tátott, 

2.  A  meghívások  elfogadása,  vagy  el  uem  fogadása,  ^íígj  jxeí 
elhalasztása  a  társulat  njilvános  havi  üléseiben  történik. 

3*  Valamely  meghívás  elfogadásának  esetében,  a  társulat 
illető  hatóságot  vagy  testiüetet  azonnal  hivatalosan  éitesiti,  felki 


illetőket,  hogy  a  helyszinéu  előkészítő  bizottságot  alakítsanak,  mely  a  kiráu- 
dalás  idejéig  a  társulattal  érintkezésben  legyen. 

4.  Az  előkészítő  bizottság  felkéretik,  hogy  időnként  a  társulattal 
kuzölni  szíveskedjék  :  mely  családok,  egyének  vagy  intézetek  jelentették  ki 
készségüket,  hogy  gyűjteményeiket  stb.  a  történelmi  társulatnak  megnyitják ; 
a  mennyire  lehet  a  levéltárak  terjedelméről,  minőségéről  adjon  ismertetést  s 
járjon  annak  is  utána,  vájjon  van-e  az  engedély  ezen  tudományos  források 
használatát  illetőleg  időhöz ,  személyekhez  vagy  másnemű  feltételekhez 
kötve  vagy  nincs.  Az  előkészítő  bizottság  feladata  befolyását  azon  irányban 
is  érvényesíteni,  hogy  kisebb  oklevélgyűjtemények,  könnyebb  fölhasználás 
czéljából,  a  társulat  kirándulásának  középpontjára  összegyűjtessenek,  és  e 
tekintetben  az  illető  tulajdonosok  beleegyezését  kinyerni. 

5.  A  kirándulás  vidékén  a  tudományos  gyűjtemények,  az  előkészítő 
bizottság  által  biztosítva  lévén,  a  társulati  titkár  ezekről  a  kirándulókat  a 
> Századok* -ban  tájékoztatja. 

6.  Mielőtt  az  előbbi  pontokban  körv'onalozott  intézkedések  valamely 
kirándulásra  nézve  foganatba  vétetnének:  a  kirándulás  tudományos  sikerének 
biztosítása  czéljából  okvetlenül  megkívántatik,  hogy  a  választmányból  s  a 
szakférflak  köréből,  legalább  tíz  tag  kötelezze  magát  a  kirándulásban  le- 
endő munkás  részvételre.  £  kirándulásokban  részt  vehetnek  mindazok,  kik 
az  Alapszabályok  82.  §-ban  foglaltaknak  eleget  tesznek,  mely  §.  a  kirán- 
dulásra felhívásban  idézendő. 


'í^ 


II. 

A  Magyar  Történelmi  Társulat  1881-ben. 


►^> 


í:^\' 


1)  A  Magyar  Történelmi  Tá^rsnlat  igazgatása. 

A)  Elnökség  és  tisztviselők. 

Elnök : 

Dr.  IPOLYI  Ámold,  beszterczebányai  püspök,  yaL  belső  titkos  ti 
C80S,  az  orsz.  közoktatási  tanács  s  a  képzöműv.  társulat  elnöke,  az  »0 
Bógészeti  és  Embertani  tár8ulat«  tiszt.  Elnöke  ;  pápai  tiszt,  kamarás,  a : 
gyár  Tud.  Akadémia  igazg.  és  rendes  tagja,  s  II.  oszt.  elnöke  —  Yalamint 
mos  bel-  és  külföldi  tudós  társaságok  tagja,  Beszterczebányán. 

Alelnökök : 

]{.  KEMÉNY  Gábor,  m.  k.  kereskedelmi  mhiister,  orsz.  képvisel 
M.  T.  Akad.   lev.   tagja,  Budapest,  IV.  Kecskeméti  ház. 

Dr.  PULSZKY  Ferencz ,  a  M.  N.  Múzeum  igazgat<)ja,  valamin 
összes  magyarországi  muzeumok  főfelügyelője,  a  M.  Tud.  Akadémia  I.  < 
elnöke  s  tiszt,  tagja,  stb.  stb.,  az  >Orsz.  Rég.  Társ.«  elnöke,  B  u  d  a  pe 
VIII.  Nemzeti  Múzeum. 

Titkár : 

SZILÁGYI  Sándor,  a  budapesti  kir.  tud.  egyetemi  könyvtár  igazg: 
akadémiai  r.  tag,  az  Orsz.  Rég.  Társ.,  s  a  Székely-egylet,  valamint  Kei 
Zs.  társ.  vál.  tagja,  Budapest,  IV.  Egyetemi  könyvtár. 

Jegyző : 

DEÁK  Farkas,  m.  kir.  igazságügjiuiuisteri  titkár,  a  M.  Tud.  1 
lev.  s  tört.  bizotts.,  a  székely  közmiv.  egeiét,  az  Orsz.  Rég.  és  Emb.  tár 
vál.  a  Kemény  Zsigmond-társulat  választm.  tagja  s  az  akadémiai  köi 
kára,  Budapest,  IV.,  egyetemtér  2. 

Ügyész : 

UNGER  Ferencz  ügyvéd.  Budapest,  VIII.  Józsefutcza  23. 


11 

Segrédtitkár : 
Dr.  THALLÓCZY  Lajos,  m.  kir.  orsz.  levéltári  fogalmazó,  egyetemi 
magáu-tanár,  Budapest,  vár,  uri-u.  60. 

Pénztárnok  : 

BALTHAZÁK  Béla,   a  m.   hitel-jelzálogbank    tisztviselője,    Buda- 
pesten, íGút  18. 

BJ  Igazgató'vdlasztmdny' 

BALÁSSY  Ferencz,  esperes-plébános,  a  Magy.  Tud.  Akad.  lev.  tagja, 
Török-Szent-Miklóson. 

Dr.  BEÖTHY  Zsolt.,  főreált.  tanár,  a  M.  Tud.  Akadémia  1.,  a  Kisfa- 
ludy társ.  r.  tíigja  s  titkára,  egyetemi  magántanár,  Buda- 
pest, Stáczió-u.  32. 

BOTKA  Tivadar,  a  M.  Tud.  Akad.  r.  tagja,  Kis-Vezekónyen. 

CSAPLÁR  Benedek,  a  m.  kegyesrend  történetírója ;  Budapesten, 
kegyesrendiek  társháza. 
5    OSONTOSI  János,  a  m.  nemzeti  múzeum  könyvtárában  segédör,  a 
>M.  Könyvszemle*   szerkesztője ,  Budapest,  VIII.  Kere- 
pesi-ut  15. 

Dr.  CZOBOB  Béla,  múzeumi  segédör,  egyetemi  magán  tanár,  az  »Orsz. 
Bég.  Társulat*  V.  tagja  8  az  » Egyházművészeti  Lap«  szerkesz- 
tője, Budapest,  YIII.  Múzeum. 

DEÁK  Farkas,  Id.  tisztikar. 

DOBÖCZKY  Ignácz,  az  >Orsz.  Rég.*  Társ.«  áŰandó  v.  tagja,  Buda- 
pest, Sándor  utcza  7. 

EMICH  Gusztáv,  cs.  és  kir.  asztalnok,  a  vaskoronarend  vitéze,  Buda 
pest,  Bebestyént^r  s.  h. 
10    Gr.  ESTERHÁZY  János,  a  m.  tört.  társ.  kolozsvári  áll.  bizottságának 
elnöke,  Kolozsvár. 

Dr.  FBJÉRPATAKY  László,  a  k.  m.  tudomány-egyetemen  az  okle- 
véltan magántanára,  Budapest,  IX.  Vámház,  körnt  13. 

Dr.  FRAKNÓI  Vilmos,  n.-váradi  1.  sz.  kanonok,  a  M.  Tud.  Akadémia 
főtitkára,  a  tört.  és  könyvkiadó  biz.  előadója,  az  Orsz.  Rég. 
Társ.  vál.  tagja,  Budapesten,  Akadémia. 

GÉRES  Y  Kálmán,  főiskolai  tanár,  Debreczenben. 

GYÁRFÁS  István  kir.  Ítélőtáblai  bíró,  a  Jászkunok  történetirója,  B  u- 
d  a  p  e  s  t ,  Múzeum  körút  18. 
)  5    Dr.  HAMPEL  József,  múzeumi  régiségtári  őr,  egyet,  magántanár,  az 
xOrsz.  Rég.  Társ.*  titkára,  a  M.  Tud.  Akadémia  arch.  biz.  kül- 
tagja, Budapest,  VIII.  Múzeum. 

HAÁN  Lajos,  ev.  lelkész,  a  M.  Tud.  Akad.  levelező  tagja,  a  békés- 
megyei műv.  tört.  társulat  alelnöke,  a  Ferencz- József  r.  lovagja, 
Békés-Csabán, 


Dr.  HAJNIK  Jmre,  m  k.  m.  tudomány Mi^ya 
M.  Tud.  Akad.  1%  tAgjft^  E  u  i(  A  p  c  ^  ^ 

Dr.  aB0El>Ü8  C.  Lnjos,  vallás  éa  k5xt>kt.  mii 
Hx  orss.  mtieml.  biz.  tAgjü^  B  u  d  a  p 
MoC80üyi'bí««. 

Dr*  HBNSZEI^AN  Imre,  %  k.  m.  tudomány 
a  M*  Tad,  Akad.  r.  Ugja»  a  M,  Tud. 
inüemlék*bi2.  tjlöadója,  ax  »0r«»,  Rdg.  lí 
B  u  d  a  p  c  í  t  o  u  ♦  VIH.  rerg»i*uti'Xa  íl, 

l>r.  HORVÁT  Arpádi  a  k.  m*  iudomány-cgy^ 

r.  tauára,  Budapeiiibti,  Oriiság<it 
IllfNPALVY  Pál,  A  M.  Tnd,  AkaiL  r.  tagja  éti 

töbh  tud/>ü  tava.  Iftg^ja,  Btidaposto 
JAKAB  Eiek,  m.  k.  Or*«ág03  Allevéltáruok,  a 

kézírattáráBak  ör«i  Budapest^  Ti 
KNAUZ  Nándor,  Esztergi  -    ^''       V  '■■  -  -  - 

Akad.  B  tört.  bízott: 
Gr.  lAzÁR  Miklós,  Kolozsvár  tu 
LEHÓCZKY  Tivadar,  urad.  főügyész,  M  u  a 
Bzékbelyi  MAJI.ÁTH  Béla,  a  M.  Kecoiíía  M 
•  a  M,  Tnd.  Akad^'Oiia  l6v<»le2ö,  ux  Orf* 

mint  iiShh  tadós  tára.  tn^n.  B  ii  d  a  |i 
N AOY  Gyula,  m.  k.  orflas.  levéltári  fojfaUiuu 

váL  tagja.  Budapest,  VIO»  JAaaef 
Aiaó-özopon  NAGY  Imr*?,  a  m,  k*  le^,  t45nr, 

0  a  tűrt  biz.  s  az  Orsz.  Bég.  Tán.  vAl. 

országút  dO. 
NAGY  fván^  a  m.  (ir§zággyfUé«  képvilulűl^ 

keRZtŰje,  a  Magy.  Tud*  AkfttL  n  éa  | 

Hor  p  á  cBOii, 
NÁTAl^ALUSSY  Komál,  pr^m.  r,  áldoíár,  I 

R  o  z  8  n  y  A  n. 
Br.  NYÁRY  AJbert,  a  M.  Tud.  i  a  milanAi  A 

0H.  és  r^,  biz.  tagja,  m  a  <íz,  ^ 

Oriz*  Rég.Társ.  m,  oizt,  elaöki    :  \ 

Br,  NYAbY  Jend,  oi.  é«  k.  kamarái,  a  COrco 

t«rJ  oMtálv     ^         H  M.  Tud.  Akad*  m 

Ornz.  BAef  lt?lnöke,  vaUmifil 

tiídoii  |íi,  Budfipcst 

8xi?T^mi  hg.   I  Ml  Anlmr,  ot#z.  I 

Tárf.«  vál*  tagja,  BsklcKÓn,  Bar«-mog3^ 
Br.  ORBÁN  Balázs,  ürvz*  képvbivIÖ,  az  Or« 

üjsék^ly  kOtta*  egylet  v.  tagja,  Budap 


i:í 


3r>    ORTVAY  Tivadar,  jogakadémiai  tanár,  s  a  M.  Tud.  Akad.  l.  tagja, 
Pozsonyban. 

Lg.  ÓvArY  Lipót,  orpz.  allevóltArnok,  a  nápolyi  akad.  lev.  tagja,  s 
az  olasz  korona- rend  lovagja,  Kudapest,  11.  föutcza  57,58. 

Dr.  PAULER  Oyula,  m.  kir.  orsz.  levéltárnok,  a  M.  Tud.  Akad.  r.  ós  a 
tört.  8  könyN'kiadó  biz.  s  a  budapesti  k.  tud.  egyetemen  az  állam- 
vizsg.  biz.  tagja,  Budapest,  II.  Kluseinannliáz.  Lánczhid  u. 

PESTY  Frigyes,  kir.  tan.,  a  M.  Tud.  Akad.  r.,  a  tört.  biz.  s  több  tud. 
társ.  tagja,  az  Akad.  II.  oszt.  titkiíra,  Budapest,  Istvántér  ."*>. 

Br.  RADVÁNSZKY  Béla,  orsz.  képviselő,  a  M.   Tud.   Akad.  1.  s  az 
Orsz.  Rég.  Társ.  vál.  tíigja,  Budapesten.  József-utcza  4. 
40    Dr.  RÓNAY  Jáczint  János,  szkodári  vál.  püspök,  pozsonyi  nagypré- 
post, a  M.  Tud.  Akad.  t.  s  t*3bb  tud.  társ.  tAgja,  Pozsony. 

Dr.  RÖMER  Flóris  Ferencz,nagy-váradi  1.  sz.  kanonok;  m.tud.  akadé- 
miai r.  tag,  az  Orsz.  Rég.  Társ.  I.  uszt.  elnöke  s  számos  kül- 
földi tud.  társ.  tagja,  valamint  több  bel-  és  kült'.  érdemrend 
tulajdonosa,  N.-V  árad. 

Dr.  SALAMON  Ferencz,  bud.  tud.  egy.  r.  tanár,  a  M.  Tud.  Akad.  r.  s 
tört.  bizottságának  tagja,  a  Kisfaludy  társ.  r,  tagja,  a  > Buda- 
pesti Közlöny!;  szerk.,  az  Orsz.  Rég.  társulat  áll.  v.  taírja, 
Budapest,  IV.  Barátok  tere  6.  II.  6. 

Dr.  SZABÓ  Károly,  a  kolozsvári  k.  m.  tudomány-egyetem  ny.  r.  ta- 
nára, a  M.  Tud.  Akad.  r.  tagja,  az  Erdélyi  Múzeum  könyv- 
tárnoka,  Kolozsvárt  t. 

Temerini  gróf  SZÉCHEN  Antal,  ö  cs.  és  ap.  kir.  Fels.  val.  belső  titk. 
tinácsosa,  Aranygyapjas  vitéz,  a  M.  Tud.  Akadémia  t.  s  a  Kis- 
faludy társ.  rendes  tagja.  Pozsony,  Ventur-ntcza  105. 
45  SZILÁDY  Áron,  Kis-Kan-Halas  ev.  ref.  lelkésze.  Akad.  és  Kisfaludy 
társ.  r.  tag,  a  nyeh-tudományi  bizottsjig  tagja,  s  Akad.  iroil. 
tört.  biz.  előadója,  Budapest,  Hatvaní-utcza  10.  I. 

SZILÁGYI  Sándor,  1.  tisztikar. 

SZINNYEI  József,  a  budapesti  k.egyetemi  könyvtár  első  öre,  Budapest, 
Egyetemi  könyvtár. 

TANÁRKY  Gedeon,  a  vallás-  és  közokt.  m.  k.  miniszt.  államtitkára, 
orsz.  képviselő,  a  M.  Tud.  Akad.  1.  tagja.  Budapesten, 
vár,  uri-utcza  2. 

TÁRKÁNYT  Béla,  egri  föegjh.  kanonok,   a  M.  Tud.  Akad.  1.  s  a  Kis- 
faludy társ.  r.  tagja,  Budapesten,  lövósz-utcza  13. 
50    Dr.  THALLÓCZY  Lajos,  1.  tisztikar. 

THALY  Kálmán,  orsz.  képviselő,  a  Szent-Mórirz  és  Lázár  ola.sz  kir. 
rend  lovagja,  a  M.  Tud.  Akad.  r.,  tört.  biz.,  az  Országüs  Rég. 
és  Embertani  Társulat,  v.,  s  t^bb  külföldi  akatlémiák  tagja, 
B  u  d  a  1)  e  s  t  ,  ŐHZ-ntcza  21). 


i 


íHí 


14 


Dr,  TOBMA  Károly,  a  budapesti  k.  m.  tudomány-egyetem  ny.  r.  tanái 

a  M.  Tud.  Akad.  lev.  s  több  külföldi  tud.  társ.  tagja,  s  a  béc 

közp.  építészeti   műemlékekre  ügyelő    bizottság     levelezöj 

Budapest,  IX.  Pipa-u.  33. 

VÉGHELYI  Dezső,   Veszprém-vármegye    alispánja,    Veszpréi 

Kövesdl  Dr.  WENZEL  Gusztáv,  kir.  tanácsos,   a  k.   m.   tadománj 

egyetem  ny«  r.  tanára,  a  M.  Tud.  Akad.  r.,  s  több  külföldi  tui 

társ.  tagja,  Budapest,  Hunyady-utcza  6. 

55    ZSILINSZKY  Mihály,  orsz.   képviselő,  a  M.  Tud.  Akadémia  1.,  i 

Orsz.  Bég.  Társ.  vál.   tagja  s  a  békés-megyei  régész,  és  mi 

velődés-történelmi  társulat  főtitkára,  Budapesten. 

házy-utcza  14. 


C)  A  Társulat  Albizottságai. 

a)    Szerkesztő    bizottság. 

A  titkár,  Dr.  FBAKNÓI  Vilmos,  Dr.  PAÜLEB  Gyula,  Br.  NYÁB 
Albert,  THALY  Kálmán. 

Jegyző :  a  segédtitkár. 

h)  A  Czéhiratok  összegyűjtésére  alak  Alt  bizottság 

Tiszt.  Elnök  :  Dr.  RÓMER  Flóris. 

Elnök  :  DEÁK  Farkas. 

Tagjai :  CSONTOSI  János,  NAGY  Gyula. 


•4 

t:a|| 

•1 


c)  A  hadtörténelmi  kutatásokra  kiküldött  bizottsá 

Elnök  :  SALA310N  Ferencz. 
Előadó ;  KÁPOLNAI  P.  István,  lionvédörnagy. 
Jegyző  :  THALLÓCZY  Lajos. 

Tagjai  :    Dr.    CZOBOR    Béla,    NAGY    IMRE,    b.    NYÁRY    Albt 
THALY  Kálmán. 


15 


2)  A  Magyar  Történelmi  Táiisulat  tagjai. 

AJ  Külföldi  tiszteleti  taijok. 

ALMBEBa  (Jalava)  Antal,  Holsingsfors. 

Lg.  ARNETH  Alfréd,  a  cs.  és  kir.  titkos  levéltár  igazgatója,  Bécs. 

DüDIK  Beda,  b.  r.  áldozár  a  morva  tArt.    rendek  által  kinevezett 

historiograplms,  Brünn. 
FÉTIS  Ferencz,  a  kir.  könyvtár  öre,  Brüssel. 
5  FIEDLEB  József,  a  cs.  k.  titkos  levéltár  aligazgatója,  Bécs. 
FLEGLEK  Sándor,  tanár,  Norinbergában. 
FOUCARD  Caesar,  Állami  Itvári  ig.  Modena. 
GAGHABD  Lajos,  a  belga  orsz.  levéltár  igazgatója,  Bruxelles. 
Dr.  KOLLMANN  Gyula,  egy.  tanár  München. 
10  Lg.  Camillo  MINIEBI  Biccio,  a  nápolyi  levéltár  igazgatója,  Nápolyban. 
MIBCSE  János  lg.  Velencze. 

BOUELENS  Károly,  a  kir.  könyvtár  levóltámoka.  Brüsselbon. 
SAYOUS  EDE,  a  Charle-Magne  lyceiim  tanára,  Tííriaban. 
SCHBAUFF  Károly,  a  cs.  és  k.  titkos  levéltárnál  fogalmazó,  Bécsben. 

D)  Alapító  tagok, 

Ö  C8.  és  kir.  Fensége  JÓZSEF  föherczeg,  Alcsűtli. 

ABAÚJ  megye  közönsége,  Kassa. 

ALMÁS Y  Pál,  Budapest,  IX.  Hajcsár  u.  171. 

Gr.  ANDBÁSSY  gyula,  Budapest. 
5  B.  APOB  Károly,  Maros-Vásárhely. 

Gr.  APPONYI  Sándor,  Bonyhád. 

ABAD  vármegye,  Arad. 

ABAD  sz.  kir.  város,  Arad. 

Papi  BALOGH  Péter,  Mezőhegyes. 
10  BABCZA  Sándor,  Csab-Bendek. 

BABS  megye  közönsége  Ar.-Maróth. 

BABTAKOVICS  Béla,  egri  érsek,  t 

Gr.  BATTHYÁNY  Elemér,  Budapest,  József  u.  7. 

BÁCS-BODBOGH  megye  közönsége,  Zombor. 
15  Dr.  BELLAÁGH  József,  Budapest,  V.  Hajó-u.  4. 

BEBEG  megye  közönsége,  B.-Szász. 

BEBNÁTH  Dezső,  Erzsébet  szálloda. 

Gr.  BETHLEN  Márkus,  Badnóth,  Kükullö  mogye. 

BÉKÉS  megye  közönsége  B.-Gyula. 
20  B.  BÉSÁN  N.  János,  Kisbór-Varsánj',  Gicz. 

BIHAB  nn?í?ye  közönsége  Nagy- Várad. 


16 


^ 


BITTÓ  István,  Budapest,  IV.  ország-út  39. 

BONNAZ  Sándor,  Csanádi  püspök,  Temesvártt. 

Br.  BORNEMISZA  János,  Kolozsvár. 
25  BOTKA  Tivadar,  Kis-Vezekény. 

BREZNYIK  János,  Selmeczbánya. 

BUDAPEST  8z.  kir.  főváros  közönsége. 

CSAPÓ  Vilmos,  Tengelicz. 

Gr.  CSÁKY  Albin,  Lőcse. 
30  Gr.  CSÁKY  László,  Budapest.,  tak.  pénzt,  épület. 

CSÁSZKA  György,  szepesi  püspök,  Szepes-Várallja. 

CSENGEEY  Antal,  f 

CSÍK  megye  közönsége,  Csik-Szereda. 

DAMASZKIN  János,  Németi,  —  Gyertyámos.  f 
35  DANIELIK  János,  czímzetes  püspök,  Eger. 

BEÁK  Ferencz.  t 

DEBKECZEN  sz.  kir.  városa,  Debreczen. 

DOBÓCZKY  Ignácz,  Budapest. 

Gróf  DESSEWFFY  Lajos,  Vácz.  f 
40  DÜLÁNSZKY  Nándor  püspök,  Pécs. 

EBERGÉNYI  Sándor,  Soprony. 

EDELSPACHEB  Antal,  Arad-Szent-Márton. 

Br.  EÖTVÖS  József,  f 

Gr.  ERDÖDY  Ferencz,  Galgócz. 
4'.  Gr.  ERDÖDY  István,  Vörösvár.  Felsö-Ör. 

Gr.  ERDÖDY  Sándor,  f 

Gr.  ESTERHÁZY  János,  Kolozsvár. 

Hg.  ESTERHÁZY  Pál,  Soprony. 

FEKETE  Samu  (Nagykedei.)  f 
r»0  Gr.  FESTETICS  György,  Budapest,  saját  palota. 

Ifj.  gr.  FESTETICS  Tasziló,  Berzencze. 

FISCHER  Kálmán,  Budapost. 

FIUMEI  tengerészeti  hatóság. 

FOGARASSY  Mihály,  püspök  Gyula-Fejérvár. 
55  l)r.  FRAKNÓI  Vilmos,  akadémiai  főtitkár,  Budapest. 

GHICZY  Ignácz.  f 

GHICZY  Kálmán  K.-Igmánd,  u.  p.  N.-lgmánd. 

GHICZEY  Samu,  Budapest,  IV.  magyar -utoza  2. 

GOROVE  István,  Budapest,  IV.  Lipót-ut<^za  20. 
00  GÖMÖR  és  KISHONT  t.  o.  vármegye  közönsége. 

GÖRGEY  Gusztáv,  f 

GÖRÖG  Gyula,  Kassa,  fureáltanoda. 

GYŐR  sz.  k.  város  közönsége. 

GYÖRFFY  László,  f 
65  HADIK-BARKÓCZY  Iloiin  grófin"),  Varanuú. 


17 


HAMAE  Pál.  t 

HAYNALD  Lajofl,  Kalocsa. 

HEVES  megye  közönsége,  Eger. 

HÓDMEZÖ-VÁSÁRHELY  sz.  kir.  város  közönróge. 
70  HORVÁTH  Döme,  Budapest,  özerb-ii.  2. 

HORVÁTH  ELEK,  f 

HORVÁTH  Mihály,  Budapest,  f 

HUNFALVY  Pál,  Budapest. 

HCSZÁR  Imre,  Paris. 
75  IPOLYI  Ámold,  Beszterczebányán. 

JÁSZAI  prépostság. 

JÁSZ-NAGY-KÚN-SZOLNOK-megye,  Szolnok. 

KANDÓ  Kálmán,  Budapest,  Háznégyszög,  Kovácsliáz. 

Gr.  KARÁCSONYI  Guidó,  Budapest,  Krisztina-város  s.  p. 
80  Gr.  KÁROLYI  GYÖRGY,  f 

Gr.  KÁROLYI  GjTila,  Budapest. 

Lipóczi  KECZER  Miklós,  Kassa. 

Br.  KEMÉNY  Gábor,  Budapest. 

KENDEFFY  Árpád,  Budapest,  szervitatér,  Teleky  liáz. 
85  KERKÁPOLYI  Károly,  Budapest,  IX.  csillag-utcza  3. 

KECSKEMÉT  sz.  k.  város  közönsége. 

Ifj.  KISS  Miklós,  Nagy-Becskerek. 

KOLOZSVÁR  sz.  k.  város  közönsége. 

KOMÁROM- vármegye  közönsége,  Komárom. 
90  KOMÁROM  sz.  k.  város  közönsége. 

KOVÁCS  Béla,  Budapest. 

KOVÁCS  Eduárd,  (Berzenczei)  Homok. 

KOVÁCS  István,  (Nagy-Ajtai.)  t 

KOVÁCS  Gyula,  Budapest. 
95  KOVÁCS  Zsigmond  püspök,  Veszprém. 

KOVACSÓCZY  István,  Eger. 

KÖVÁRY  László,  Kolozsvár. 

KRAJTSIK  János,  Nyitra. 

KRÜESZ  Chrysostom,  Györ-Szt.-Márton. 
100  Gr.  KÚN  Kocsárd,  Kolozsvár. 

Gr.  LÁZÁR  Miklós.  Kolozsvár. 

LÉVAY  Henrik,  V.  Aldunasor.  Ált.  bizt.  tArs. 

iiÉVAY  Sándor,  t 

LIPOVNICZKY  István,  püspök.  N.-Várad. 
105  XJPTÓ  megye  közönsége,   L.-Sz.-Miklós. 

LÓNYAY  Gábor,  Budapest,  V.  bálvány-utcza  5. 
Gr.  LÓNYAY  Menyhért,  Budapest,  I.  s.  p. 

LUKÁCS  Móricz,  Budapest,  V.  Angol  királyné  II.  72. 

MAJIiÁTH  György,  Budapest,  vár,  dísztér  Batthyányi  h. 


'  '■■* 


18 

110  Gr.  MAJLITH  József,  f 

Br.  MAJTHÉNYI  László,  Leszenyén. 
MAROS- VÁSÁKHELY  az.  k.  város  közönsége. 
MÁRlASSY  Ferencz,  Markusfalva. 
MÁRLÁSSY  Tiborcz,  Markusfalva. 
115  Br.  MEDNYÁNSZKY  Dénes,  Rakovicz  (Nyitra  m.) 
MELOZER  István,  Budapest,  vár^  uri-utcza  75. 
MIHÁLOVITS  József,  bíbornok-érsek,  Zágráb. 
Gr.  MIKÓ  Imre,  t 

MILK0VIT8  Imre,  N.-Igmánd,  P.-Sz.-Mihály. 
120  MOSÓN Y  megye  közönsége. 
MURÁNYI  Ignácz.  t 
NAGY  Elek,  (KáU)  Kolozsvár. 
NAGY  Ferencz,  Jász-Berény. 
NAGY  József,  Budapest,  IV.  korona-utcza  2. 
125  Gr.  NÁDA8DY  Lipót,  f 
Br.  NYÁRY  Alfonz,  f 

Br.  NYÁRY  Albert,  Budapest,  Újvilág  u.  1. 
NYITRA  megye  közönsége,  Nyitra. 
NÓGRÁD  megye  közönsége,  B.-Gyarmat. 
130  Szerémi  hg.  ODESOALCHI  Arthur,  Szkiczó,  Ar.-Maróth. 
PAUER  János,  Székes-Fehérvár. 
PÁLFFY  Sándor,  Arad,  Tököli-tér  5. 
PEST-megye  közönsége,  Budapest. 
PEÖTY  Frigyes,  Budapest. 
135  PETROVAY  György,  N.-Körű,  Fegyvernek. 
Gr.  PÉCHY  Manó,  Budapest,  8ebestyén-tór  3. 
PÉCS  sz.  k.  város  közönsége. 
POZSONY  sz.  kir.  város  közönsége,  Pozsony. 
POZSONY  vánuegye  közönsége. 
140  PULSZKY  Ferencz,  Budapest,  Múzeum. 
Br.  RADVÁNSZKY  Béla.  Sajó-Kaza. 
RADVÁNSZKY  Károly,  Sztáruya,  Tornallya. 
RÁTH  György,  Budapest,  IV.  kecskeméti-ház. 
REVICZKY-BAY  Honn,  Pusztji-Bagos,  télen  Debreczen. 
145  Dr.  RÓNAY  Jácziut  ez.  püspök,  Pozsony. 

RÓZSAFY  Antal,  Budapest,  IV.  városháztér,  6.  III. 
8AMASSA  József  érsek,  Eger. 
SCHUSTER  Konstantin  püspök,  Kassa. 
SCHLAUCH  LÖrincz  püspök,  Szatmár-Nénieti. 
150  Id.  SIMON  Elek.  t 

Ifj.  SIMON  Elek,  Kolozsvár. 

SIMOR  János  lig.  primás,  Esztergom  (200  tVtt^s.) 

Br.  SIN  A  Simon,  f 


;' 


If 


SOMOGY  virm^gy^  knxÖudégt\  lOipoMviir. 
155  SOMOGYI  Káról V  oin. 

S0MÖ8ICÍ1  Pál,  h  Orszáííüt.  Hmiárház, 

ÖOPRONY  Bz,  kir.  tAtos  k:.      u/ 

SULYOK  Mór.  t 

8ZAS ADKA  8X,  JL.  várofi  k^zönsAgf*. 
160  f^ZABÍ^  hütfi.  t 

SEALACSY  Fiirkna^  Vente. 

6SSANIBZLÖ  Ferencz.  f 

Gn  SZAPÁRY  Gézn,  Budapest,  IV.  tízép-urcza  n.  i>. 

8ZATHMÁR  megj'ü  köíaüB^gi?,  82»-Német. 
\th  8ZATHmAR*NÉMETÍ  »:£,  k,  '^'ároa  köíönaég^. 

SZEGED  HZ.  kir.  város  koz(iri0éget 

BZEKDE  Béla,  Budapest,  \TIl.  Btáczí6-aiC2a.  17, 

8SÍKNT-Aia)RÁSSY  Lajos,  Eperjoa. 

8ZENTE8-megytí  közuiiHéfi:©,  Bzepett^OliiaxL 
170  Or.  SZÉOHEÍíTI  Imre  és  Dénes,  Hovpácn, 

Gr.  SZÉOHENTI  János,  f 

SZÉKES-FEHÉRVÁR  az,  kir.  város  kősAtuége, 

8ZILAGYI  Vtre:il,  IV.  Beátiskola-u.  li. 

BZINKYEI  József,  egyetemi  könyvtárör,  Budapest, 
175  SZOirrÁGH  Pál,  (o6gi*ádi),  Horpácí^. 

8ZÖGYÉNYI  Láazló,  Budívpeat,  V,  bálváoy-atcza  13. 

gZMBEOHÁNYI  Emu,  Tereskéi  RéUág. 

Gr.  SZrÁRAY  ÁntM,  N.-Miliály. 

TJlRKÁNYl  Béla,  Budnpeat. 
1 60  ÖzY.  gr.  TELEKY  Domokoiü4,  Gemyefleeg,  SAromVerke. 

Id.  gr.  TELEKY  Doitjokos,  f 

Id.  gr,  TELEKY  Géza,  Budapest,  Jdiaef-t^r  1. 

Ifj.  gr*  TELEKY  Géza.  Sáromberke. 

Or.  TELEKY  Sándor,  Nagj-Biioya. 
1$5  TEMES  vármegye  kOzöoiiége,  Tem«STÍr. 

TEMESVÁRI  társaskör. 

THALY  Kálmán,  Pozsony. 

TISZA  KálmáOt  BudApest,  I,  vár.  min,  eUu  p. 

TOLT>Y  Ferencz.  f 
1^0  TOLNA  megye  közönsége.  Szegzárd. 
Ti  l^r^^BY  Anaaztáz,  Gombán. 

JA  Károly,  Bndapett. 
JUJ  H  Lurincz,  T     '         í    IX.  Caillng-o.  3, 
TfíENCSÉKV  V  .üzöniíége,  Trenoaóny. 

Iö5  TURÓCZ  vArmpgye  kOztinaégo,  T.-Szt. -Márton. 

TÜRn  Istvíitj,  BudftpeHi,  V.  Oízeüa-tór  5. 
VAS  %*ármegy*í  k«>ian»égé,  Bzomlmthely. 


»• 


20 


200 


;-íH 


B.  VAY  Béla,  Zsolczán. 

VOJNICS  Jakab,  Rogatica  u.  p.  B.-Sz. -György. 

B.  WENCKHEIM  BÉLA.  t 

WEISZ  Bernát,  Budapest,  IV.  Deák-utcza  12. 

WENZEL  Gusztáv,  Budapest. 

B.  WODIAnEB  Albert,  Budapest,  IV.  Deáktér. 

ZALA  megye  közönsége,  Z.-Egerszeg. 
205  ZALKA  János,  püspök,  Győr. 

Gr.  ZAMOYSKI  József,  Motesicz  u.  p.  Baán  (200  frt.) 

ZELENSZKY  Róbert,  Arad. 

ZICHY  Antal,  Budapest,  VIII.  Múzeum  u.  8. 

Gr.  ZICHY  Nep.  János,  Budapest,  VIII.  Múzeum  u.  a.  p. 
210  Gr.  ZICHY  Károly,  t 

ZmCZI  apátság. 
Az  alapító-tagok  száma,  az  alapító-választmányiakkal  egyfltt : 


211. 


C)  Évdíjas  tagok. 


Abaffy    Ágost,     Felsö-Lehotán, 

u.  p.  Árva- Váralja. 
Dr.  Ábel  JenO,    Budapest,  Ná- 

dor-utcza  16.  sz. 
Abday  Asztrik,  Győrött. 
Abonyi  Emil,  Országház. 
r)Ács     Károly,     Budapest,    VIH. 

Bodzafa-u.  27.  sz. 
A 09  Rudolf,  Veszprémben. 
Dr.  Acsády  Ignácz,  Budapest,  IV. 

Athenanum  I.  emelet,  P.  N. 
Ádám     József,     Budapest,    IV. 

Egyetem. 
Adamis  Károly,    Pozsonyban. 
lOAdler  Samu,    Rekeház,  H.-Szo- 

boszló. 
Aigner     Lajos,    Budapest,    FV. 

Váczi-utcza  1.  sz. 
Dr.  Alexander  Bernát,  Budapest, 

VI.  Wesselényi-u.  1. 
Andaházy  Pál,   Budapest,  VIII. 

Országház. 
Andaházy     Géza,      Bölcsházán, 

u.  p.  Liptó-Szt-Miklós. 
1 5  Andraschowszky  Adolf,  Kolozs- 
vár, Külmagyar-u.  1. 


Ifj.'Gr.  Andrássy  Gyula,  Bu 

pest,  n.vizív.fO-u.  57/58. 
Gr.    Andráaay    Tivadar,    Bu 

pest,  u.  o. 
Andrássy  Gyula,  B.-Gyarmai 
Andrássy  Gyula,  Köbölkűt. 
20  Andrássy  János,  N.-Várad. 
Andrássy  Jenő,  Pozsony. 
Andreánszky  Gábor,  Petény, 

u.  p.  Pencz. 
Angyal     Gyula,    Budapest, 

báró  Lipthay-ház  II.  em. 
Angyal    József,   Budapest 

Vár  uri-utcza  58.  sz. 
2.5  Antal  László,  M.-Vásárhely€ 
Aradi  I.  ált.  ipartársulat. 
Aradi  kir.  fögymnasium. 
Áray  Károly,  Jászberény. 
Auguszt    Gerö,     Szent-Gott 

don. 

30  Babics  János,  Fertö-Szent-] 
lóson. 
Babúthy  Olivér,  Nyitráu. 
Bacskády     Károly,     Ghym( 
u.  p.  Nyitra. 


/ 


21 


Ifj.  Badínyi  Gyula,  Bima-Szum- 

bat. 
Baja  sz.  kir.  város  közönsége. 
35  Bajai  kir.  f^^gymnasiuin. 

Bakó    István,     Tápió-Györgye, 

(Pest  m.) 
Bakó  Pál,  Gyöngyösön. 
Dr.  Bakos  Miklós,  N.-Körös. 
Baksay      Sándor ,     Kún-Szent 
Miklós. 
40  Bálás  Ignácz,  Gyöngyös. 
Balásfalvi  g.  katli.  főtanoda. 
Balássy  Dénes,  Sz.-Udvarhely. 
Balássy   Perencz,    TÖrÖk-Szent- 

Miklós. 
Balassa      Lajos,     u.    p.    Pápa, 
N.-Acsád. 
45  Balázsy  József,  Eperjes. 
Balia  Ödön,  Déva. 
Baligó  János,  Szeged. 
Ballay  Valér,  Györ-Szt-Márton. 
Dr.  Ballagi  Aladár,  Bpest,  Mária- 
ntcza  10.  sz. 
50  Dr.    Ballagi     Mór,     Budapest, 
Mária-u.  10.  sz. 
Bálin  ti  th    József    báró,    u.    p. 
Maros-Vásárhely,  N.-Emyón. 
Balogh  Ferencz,  Debreczen. 
Balogh    Imre,    Budapest,    Mú- 

zeum-u.  2.  sz. 
Balogh     István,     Doboz ,     Bé- 
kés m. 
55  Balogh  Károly,  Mohácson. 
Ifj.  Baloghy    István,    Budapest, 

I.  Vár,  egyetemi  nyomda. 
Baltzár     Ágost,     Modor,      Po- 
zsony m. 
Balthazár  Béla,Bpest,  Pöút  1 8.  sz. 
Bánífy    Béla    gróf,    u.    p.    Ko- 
lozsvár, Szent-Mihály. 
eOBánffy  Miklós  gr.,  Kolozsvár. 
Dr.  Bangha  Sándor,  Nyitra. 
Dr.  Bánóczy  József,    Budax>e8t, 
Károly -kör  út  54.  sz.  I.  e. 


Báuyay  Árpád,  Szászváros. 
Báuvárt  Mór,  Veszprein-Palota. 
65  Barabás  Domokos,    Székely-Ud- 
varhely. 
Barabás    Samu,  Budapest,  Sán- 

dor-utcza  20.  sz. 
Bárány  Gyula,  Csurgó. 
Baráth  Ferencz,  Bpest,  Sándor- 

utcza  10.  It.  em.  17. 
Barcza    Gábor,  Budapest,    Két- 

nyúl-u.  18. 
TOBárczay  Gyula,    Budapest,  Cál- 

vin-tér  6. 
Bárczay  Gyula,  Tisza-Boff. 
Barcsay  László,  Déva. 
B.  Barkóczy  Sándor    Budapest, 

Vár,  Oultuszminiszt. 
Barkassy   Géza,    Bpest,    Fürdö- 

utcza  1.  sz. 
75  Barna  Mihály,   Budapest,    Ösz- 

utcza  31.  sz. 
Barna  Nándor,  Bpest,  Múzeum. 
Baross  László,  Kassa,    FÖűt  14. 
Baross   Gábor,  Budapest,  Ujvi- 

lág-utcza  29.  8z. 
Baross  Miklós,  u.  p.  Szántó,  De* 

ménden. 
80  BartaluB    István,    Budapesten, 

Országút  28.  III.  em. 
Bartók  Géza,  Magyar-Övár. 
Bartos  József,  Nyitrán. 
Básthy  Ignácz,  Heves. 
Basch   Gyula,  Bpest,  Mérleg-u. 

saját  ház. 
85  Batka  Tivadar,  Pozsony. 

Gr.  Batthyányi  József   Szolnok. 
Beck  Antal,  Pozsony. 
Becske  Bálint,  S.-A.-üjhely. 
Bedö  Albert,  Bpest  Hold-u.    28. 
90  Beervaldszky  János,  LÖcse. 
Békés-csabai  Casiuó,  B. -Csabán. 
Beké  László,  Bima-Szombat. 
Békey    István,    Budapest     Vár, 
úri-u.  62. 


22 


Bókefiy  Károly,  Bpest,  Kegyes- 
rendiek társháza. 
95  Belényesi  g.  kath.  gyninasinnii 
Belényesen. 
Beliczay  Jónás,  Kecskemét- 
Bella  Lajos,  Soprony. 
Bendeleovics  Sándor,  u,  p.  Vas- 
vár, Újlak. 
Bene  Károly,  Mohács. 
100  Benedek  Elek,  n.  p.  Bárót,  Kis- 
Baczon. 
Beöthy  Lajos,  Bpest,  Koron^- 

herczeg-u.  10. 
Beöthy  Zsolt,  Badape8t,8táczió- 

utcza  32. 
Bérezik  Árpád,  Budapest  Kére- 

pesi-út  10.  sz. 
Berecz  Ábel,  Soprony. 
105  Beregszászi  polg.  főiskola,  Be- 
regszász. 
Beretvás  Endre,  Bpest  váczi-u. 

Szentkirályi-háfe. 
Beretvás  János,  Nagy-Körösön. 
Berkeszi  István,  Bpest  IX.  Cse- 
pel-rakpart 6.,   fdsz.  3. 
Beszterozebányal   püspöki  pap- 
növelde, B.-Bányán. 
110  Berzay-Elek,  N.-Kanizsán. 

Berzeviczy  Egyed,  u.  p.  Kassa, 

Bárcza. 
Dr.  Berzeviczy  Albert,  Eperjes. 
Berzeviczy  Edmund,  u.  p.  Hét- 
hárs, Berzeviczón  (Sáros  m.) 
Beszterczebányai  kir.  fögymna- 
sium,  B.-Bányán. 
115  Gr.   Bethlen  András,   Budapest 
Szép-u.  l. 
Gr.  Bethlen  Emil,  BudapeRt  Li- 

pót-u.  45. 
Gr.  Bethlen  Bálint,  Bethlen. 
Gr.  Bethlen  Károly,  Bethlen. 
Gr.  Bethlen  Pál,  Bethlen. 
120  Bethlenfalvi    Antal,     Szepes- 
Bzombat. 


Bezerédy  Pál,  Székes-Fehérv 

megyeház-tér  5.  sz. 
Bihar-megyei  casinó,  N.-Vár 
Bihar-megyei  tört.  és  rég.  e( 

let,  N.-Váradon. 
Bihari  ref.  egyház  könyvtá 
N.-Várad. 
125Bihary  Sándor,   MC-Vásárhe 
Bikessy  Károly  Béla,  M.-Ov 
Bildhaner  József  Déván. 
Birly  Lajos,   Bpest,     József 

11.  sz. 
Bíró  Mór,  Pécs. 
ISOBittera     Tivadar,     Kún-Szei 
Márton. 
Blau  Jakab,   Arad  Városház 
Bloksay    István,   u.  p.   Ben 

szász,  Dédán. 
Dr.   Bobok  József,    Mocsonc 

u.  p.  Tornócz,  Nyitra  m. 
Bobok  Tivadar,  Znió-Yáraljs 
135  Bod  Pét«r,  Kolozsvár,  Egyete 
Boda  Vendel,  Püspök-Ladái 

(Heves). 
Bodnár  Jenő,  Homonna. 
Bodnár    Zsigmond,    Bndape 

Damjanich-u.  27. 
Bodó  Lipót,  11.  p.  Aranyos-^ 
róth,  Szelezflény. 
140  Bodroghy  Dénes,  Hajmáskér 
Boér  János,  u.  p.  Válaf^zut,  I 

boka. 
Boér  Sándor,  Budapest.  Méa: 

r08-u.  3.  sz. 
Bogiaich     Mihály,    Budapefi 

Belváros,  paplak. 
Bogyay  Kálmán,  Kaposvárt! 
145  Bohunka  Géza,  Nyitrán. 
Bokrosa  Lajoa,  u.p.  Nagy-Ikl 
(Szolnok-Doboka     m.)     R 
kerek. 
Bolemann  Ede,  Léva. 
Bolemann    István,  u.   p.  L^ 
Győröd. 


J 


23 


Bolkay  Vilmos,  Jászon.  (Abauj 
150  Boncz  Ferencz,  Budapest,  Stú" 

CZiü-U.  30.  8Z. 

Borbély  SAniuel,  Zilahou. 
■    Boroa  Soma,  Homonna. 

Borostyán    Sándor,  Székes-Fe- 
hérvár, S7..-István-«.  13. 
Borovszky  Samu.     BudapeHt, 
IX.  Pipa  u.  6.,  III.  em.  16.  sz. 
155  Borsod -meprye    közönsége  Mis- 
kolczon. 
Boskó  Lajos,  Budapest,  Markó- 

ut<íza,  fö;Er\Tnna8Íuiii. 
Borv'  K.,  Bpest,   Stáczió-utcza 

9.  sz. 
Bosnyák  Lászl«'>  Kaposvárit. 
I)r.    Boynychich  tván,  Zápráb. 
IftO  BíSdy  József,  Znla-Egerszeg. 
Tfj.  Bölonyi  Sándor,  N.-Vársid. 
Böszörményi  Elek.  Szatlimártt. 
Breidtschwert  József,  Budapest, 

Krisztinaváros  Knoll  ház. 
Broncs  István,  Rima-Szombat. 
165  Bubics  Ede,  u.  p.    Köszejr,  Lu- 
kácsház. 
Bubics  Zsiíjmond,  Nagy- Várad. 
Buday  Béla,  Budapest,  Alduna- 

Hor  20.  sz. 
Budaváry  József,  Xyitrán. 
Budai  állami  förfíált.  igazgató- 
sága, Budapest,  Víziváros. 
1 70  Brdai  kir.  egy.  frtgymu.  igazga- 
tósága, Budapest,  II.  k. 
Budai  tanitó  i-gj'let.   Budnpest, 

II.  nagym'dve-u.  480. 
Budapesti   egyetemi   könyvtár, 

Ferencziek-lere. 
Budavári      Casinó,     Budapest, 

Vár,  Dísztér. 
Budapesti    m.   tud.    Akadémia 
könyvtára. 
175  Budapesti    kegyesr.    fögymiia- 
sium,  Városháztér. 


Budapesti  Ludovica  AoAdémia, 

í^llöi-nt. 
Budapesti  Tanárképző   int.ézet, 

Egyetemi  könyvtár  II.  em. 
Budapesti  tud.  egy.  bölcsészeti 

kara.  (Egyetem.) 
Budapesti    papnöveldéi     kör, 
Papnövelde. 
180  Bnd.ipesti    kir.    fögymnasium, 
Markó-utcza. 
Budapesti  V.  kerideti    fögym- 
naaium  önképző  köre,  Markó- 
ntcza  1.  sz. 
Budapesti  posta  és  bivirdai  ol- 
vasó kör,  T'j  pofltat'pület. 
Budapesti  ref.  fí^gymn.  ifj.  ön- 
képző  tái-sulata,  Calvintér  6. 
Budapesti  VI.  kerületi  állami 
föreáltanoda  Gj'ár-utcza. 
185  Budapesti  kereskedelmi  casinó. 
Bula  Theopbil,  Zirczen, 
Bulyi  Dezső,  Kassán. 
Bunyíiay  Vincze,  N.- Várad 
Burián  László,  Budapest,  T>eák 
utcza  14.  sz. 
190  Burkovszky  Kálmán,  Beszter- 
cze-Báuyán. 
Bursák  István,    Bajmócz,   Pri- 

vigye. 
Busbacli  Péter,  Budapest,   Bál- 

vány-utoza  2.  sz. 
Butykay  József,  Miskolczon. 
BuzLia  Alajos,  Pozsony. 
105  Buzogány  Arou,    Budapest,    I. 
Verböczy  u.  149. 
Bük  László,  u.  p.  Tóti,  Mihály- 

f alván. 
BütTiier  Géza,  Nyitrán. 
Bydeskuthy  Gyula.  Kápolna. 
Coiicilia    Kmil,  N. -Szombat. 
l'oO  Conlegner  Károly,  u.  p.  Nyitra- 
Ghymes,  Kévor. 
Crausz  Ödöu,  Nyitrán. 
Crausz  Vincze,  Nyitrán. 


24 

Orouy   Endre  gróf,  u.  p.  Pencz, 

Alsó-Petény. 
Ohabada  József,  Kormöczbányán. 
205  Chemel  Ignácz,  Grácz,   Nagler- 
Gasse  17. 
Chernél  Kálmán,  Kőszegen. 
Dr.  Oherven    Flóris,     Budapest, 

Államgymnasium,  Markó-u. 
Chocholus  Bálint,  Bpest,   Zöld- 

fa-u.  37. 
Ohorónyi  József,  Nyitrán. 
210  Chovan  Lajos  Beszterczebányán. 
Ohoyancsák    István,     Budapest, 

Üllöi-út  60. 
Gsaoskó  István,  Nyitrán. 
Csanády      György,     Budapest, 

Lipót-u.  37. 
Csánky     Dezső,    Budapest,    Ül- 
löi-út 18. 
215  Csánky    Béla,    Szeghalom    Bé- 
kés-megye. 
Csányi  Ferencz,  Nagy-Szeben. 
Csaplár     Benedek,     Budapest, 

kegyesrendiek  társháza. 
Csapó    Kálmán,    u.   p.    Enying, 

Puszta-Bogárd. 
Csávássy  Gyula,  Kolozsvárit. 
220  Gr.  Csekonics  Endre,    Budapest, 
kecskeméti-u.  saját  ház. 
Csemegi  Károly,  Budapest,  Szer- 
vita-tér 4. 
Csengey  Endre,  Budapest,  József- 
tér 1 0. 
Csepcsányi  Attila.Znyo-Váralján. 
Csepcsányi  Ferencz.  u.  p.  Sztub- 
nya-fűrdö,  Kis-Csepcsány. 
225  Cséplő  Péter,  Nagy-Várad. 
Cserhalmy  József,  Léva. 
Csernátony     Lajos,       Budapest, 

nádor-u.  6. 
Csemátoni  G>'ula,  Kolozsvár. 
Csiky  Kálmán,  Bpest,  Pipa-u.  1. 
230  Dr.    Csiky  Viktor,   Kolozsvárit. 
Cslllaghy  György,  Nyitrán. 


Csipkay  Károly,  Deszterczebánj 
Csiszér  János,  Csik-Szeredán. 
Br.    CsoUich    Géza,       Budapei 
Vár,  úri-u.  59. 
235  Csorna     József,    u.     p.      Forr 
Devecser. 
Osongvay  Lajos,   M.-Yá8árhe] 
Csontosi  János,  Bpest  kerepes 

út  15.  sz.  lU.  em. 
Csorba  Viktor,  Szeged. 
Csurgói  ref.  gymnasium. 
240  Csornai  prépostság,  Osomán. 
Dr.  Csősz  Imre,  Nyitrán. 
Czaun  Ambrus,  Yáczon. 
Czékus  István,  Rozsnyón. 
Dr.     Czobor    Béla,      Budapes 
múzeum. 
245Czorda  Bódog,  Budapest,  Áldom 
sor  32. 
Czövek  Frigyes,  Zirozen. 
Dancs  László,    per    Feled,    K 

vecses. 
Dániel  Gábor,  Sz.-Udvarhely. 
Danielik  József,  Pozsony. 
250  Dankó  József,  Esztergomban. 
Daray  Vilmos,  Kis-KÖros. 
Dárdai    Casinó-egylet,    Dárda 

(Baranya  m.) 
Daróczy    Mihály,     Sajó -Szent 

Péteren. 
Darvas  Gábor,  Karczagon. 
255  Darvas  Orbán,  Sopronyban. 
Darvas     Albertné,       szül.     B 

Erzsébet,  Debreczen. 
Deák    Farkas,    Bpest,   egj'ete 

tér  2.  sz.  földszint. 
Deák  Lajos,  Maros- Vásárhely 
Debreczeni  főiskolai   felsőbb 
nulók  olvasó-egylete. 
260  Debrcczeny  János,  Karczagon 
Dr.  Dégeu  Gusztáv,  Pozsony. 
Dógen  Titusz,  Bpest,    esküt^r 
Gr.    Degenfeld     József,     u. 
Csomaköz,  Reszege-Szanisz 


ji 


25 


Deil  Jenő,  Kassa. 
265  Dékány  Lajos,  Fodolín. 

Dólmagyarországi  történelmi  éa 
régészeti  társulat,  Temesvár. 

Dcmeczky  József,  Homonna. 

Demkó  Kálmán,  Lőcsén. 

Bercsényi  Kálmán,  Homonnán. 
270  Dervarits  Kálmán  Alsó-Lendváu. 

Dessewffy    Kálmán,     Bndapeat, 
Vámház-korut  2.  az. 

Dósy     Ferencz,    n.  p.    Ungvár, 
Alsó-Németi. 

Deutsch  Jakab,  Nádas,  Pozsony- 
megy e. 

Deutscli  Lipót,  Mohácson. 
275  Dévai  m.  kir.  áll.  alreáltanoda. 

Dr.  Dévay  Gyula,  Kardszag. 

Dezseöflfy    Gyula,    u.  p.  Ipoly- 
ság, Falástok. 

Dienes  Péter,  Miskolczon. 

Dinghai  Árpád,  Nyitrán. 
280  Dóba  István,  Kün-Szent-Márton. 

Dobay  Vilmos,  Dobsinán. 

Dobóczky  János,  Szendrő,    Bor- 
sod-m. 

Dobos  József,  Budapesten,  Borz- 
utcza  7.  sz. 

Dobrovits  Victor,  Szombathely. 
285  Doby  Antal,  Homonnán. 

Dolánszky   Alajos,  u.   p.   Eger, 
Ffrlí«ö-Tárkány. 

Dolesuhall     Sándor,     Budapest, 
Deák-F.-tér,  evang.  paplak. 

Domaniczky  István,    Budapest, 
Vár,  úri-u.  62.  sz. 

Dombay  Gyula,  Nyitrán. 
290  Dómján  Pál,  Balassa-Gyarmat. 

Domokos  József,  Homonna. 

Domokos  jMihály,  u.  p.  Fegyver- 
nek, Tisza-Roff. 

Dorgó  Albert,  Kolozsvárit. 

Dósa  Gábor.  Csík-Szeredán. 
295  Dosztál  Gaudencz,  Budapest,  IV. 
barátok-épülete. 


Dömötör  Károl^',  Vinkovce,  Öla- 
vonia. 

Dörj'  Dénes,  u.  p.  Zomba,  Párad. 

Drach  Antal,  Apatin. 

Dragoner  Béla,  Kassán. 
300  Drágüs  Elek,  Kézdi-Vásárhely. 

Drahotuszky  Ferencz,  Zsolna. 

Draskóczy    Lajos,   H.-M.- Vásár- 
hely. 

Dregály  Gyula,  Budapest,  Vár, 
országház-u.  25.,  I.  em. 

Drexler  Frigyes,Be8zterczebáuya. 
305  Dubuiczky   József,   u.  p.   Nagy- 
Szalatna,     Végles-Huta,     Zó- 
lyom-m. 

Duschótzky    Károly,    Budapest, 
igazságüg^'ministerium. 

Dr.   Dux  Adolf,  Budapest,  bál- 
vány-u.  1.  sz.  I. 

Ebenhöch  Ferencz,  Győrött. 

Éber  Nándor,  Bpest,   Borz-u.  2. 
310  Edlinger    Titusz,     Herczegfalva 
Fehér  m. 

Egri  Ferencz,  Szathmártt. 

Egri  Casinó-egylet,  Bgerbeü. 

Egri  kath.  fögymnasium. 

Egri    növ.     papság    egj-háziro- 
dalmi  iskolája. 
315Eggenberger  könyvkcresk.,  Bu- 
dapest, Barátok-tere. 

Elek   Salamon,  u.  p.   Kún-Szt.- 
Márton,  Szelevény. 

Elekes  Pál,   Bpest.  Üllöi-út  10. 

Eleőd  Józsa,  Budapest,  Vámház- 
kön'it  6.  sz. 

Emich   Gusztáv,   Budapest,   Se- 
bestyén-tér 6.  sz. 
320  EndrÖdyGyula,  Nyitrán. 

Eötvös  Géza,  Kalocsán. 

Br.    Eötvös  Lóránt,    Budapest, 
Sándor-u.,  Dégenfeld-ház. 

Epeijesi  evang.  collég,  könyvtár. 

Eperjesi  Széchenyi-kör. 
325  Eperjesi  kir.  kath.  fögymnasium. 


26 


ir.h^ 


Erdélyi  József,  Zay-Ugrócz. 

Erhivrdt  Victor,  Drégely-Palánk, 
Hont  vm. 

Krkel  Ödön,  Budapest  Egyetem, 
bölc8.-kar. 

Dr.  Erödi  Béla,   Bpest  Zerge -u. 
reáliskola. 
330  Érsek-njvárikath.  algymnasium. 

Ertl    Nándor,    Budapest,     Mar- 
git-sziget 

Esze  Gábor.  Tisza-Ujlak. 

Esztergom  város  közönsége^  Esz- 
tergom. 

Esztergomi   föegyházi  könyvtár. 
335  Esztergomi   k.    fögymn.    tanári- 
kar,  Esztergom. 

Or.    Eszterliázy     István,    u.    p. 
Nyitra,  Újlakon. 

Gr.  Kszterházy  Miklós  Mór,CHák- 
vártt. 

Evva  Ernő,  Miskolcz. 

Fabínyi  Gyula,  Kassa. 
340  Pábry  Pál,  Keszthely. 

Faddi     művelődési     kör,    Fadd 
Tolna-m. 

Falcion*'  Xííndor,  Zoiiibur. 

Or.  Fiilk  :Miksa,  Bpest,  Lloyd-ép. 

Farkas  Béln,  I>éváii. 
34:)  Farkas  Józs.,  Bpest,  Calvin -tér  6. 

P'arkas   Sándor,   Budapest,   Pra- 
ter-u.  :».').  sz.  8.  a. 

Fáy  Fjászló.  Nyustyán. 

Fazekas  Sándor,  Dcbreczen. 

Br.    Fecliiiir  Imre,     u.   p.   Csóp. 
Tisza- l'ghon. 
3ri0  Fehér  Sámuel,  Sopronyban. 

Fehértemplomi    állami     főrryni- 
násiuni,  Fehértemplomban. 

Fehérvári    Zsiírmoud,  Budapest, 
Pesti  Napló  szerkesztősébe. 

Feiler  Mór,    Budapest  Nádor-u. 
14.,  T.  3. 

Dr.    Fejér   Ht»rtalan,   Mármaros- 
Szi^roten. 


355  Dr.    Fejérpatíiky    László,  Bpe 
Vámház-körűt  13. 
Dr.  Fekete  Alajos,  liUgoson, 
Fekete  Ferencz,  Eger. 
Fekete  Fidél,  Tatán. 
Dr.  S.  Fekete  Ferencz,  Déva. 
360  Félix  Ákos,  Békés-Csabán. 
Felméri  Albert,  Nagy-BOcze. 
Felső-lövői  evangel.   tanitó-int 

zet,  Felső-Lövőn. 
Ferencz  József,  Kolozsvártt. 
Ferenczy  Imre,  Egerben. 
365  Ferentzy  Béla,  Girált  (Sáros  o 
Fesselhofer  János,  N.-E^anizsá 
Gr.  Festetics  Bennó,  Nagy-Bec 

kerek. 
Dr.  Fésűs  György,   Pozsonyba 
Fiáth  Ferencz  br.,  Veszprémbe 
370  Fibán  Gyula,  Bpest,  Lipót-u.  1 
sz.,  6. 
Dr.  Füles  Béla,  Beszterczebány 
Findura    Imre,     Budapest,     1 
Fő-u.  57/58.  sz.  n.  em.  3.  a. 
Finály  Henrik,  Kolozsvár. 
Firtinger  Jakab,  Szegeden. 
;t7.')  FÍHcher  Ferencz,  Eperjesi-n. 
Fittler  Béla,  Fehérvártt. 
Flesoh    Fülöp,    Budapest,      D 

rottya-u.,  saját  ház. 
Fodor  (réza,  Kaposvárt t. 
Fodor  Sándor,    per  Báránd.  Sa 
rep. 
'M<0  Fo«jarasi  Albert,  Segesvárit. 
Foltényi  János,  Alsó-Abrány. 
Gr.  Forgách  Károly,  u.  p.  Nyit] 

(ihymesen. 
Forintos  István,  Veszpréinbí^n 
Forster  Aulai,  Mohácson. 
;>s:>  l\»rster  Gyula.  Bpest,    Lánczh 
u.  Lipthay-ház. 
Földes  Gyula,  Pozsonyban. 
Földváry  János,  KözéptaUi,     1 

dóly. 
Földváry  Ako?,  Pécs. 


0f 


27 


Förster  Bezsö,  Szepefl-Olaszi. 
390  Francflics  Norbert,  Győrött. 

Frank  Antal,  Bpest,  Árpád-u.  6. 
Franzen  Alajos,  Szakolczán. 
Freiwnger  Lajoíi,  Vácz. 
Freund  Károl.v,  Budapest,    Ru- 
dolf-rakpart 9.  sz. 
395  Frideczky  Timí'ít,  u.  p.  Galgócz. 
Kápláth. 
Fuchs  Bonifáoz,  Soprouy. 
Fakász  József.  Znió-VArallya. 
Fut<:»  Mihály,    H..M.. Vásárhely. 
Fnlepp  Jónás,  Pozsony. 
400  Fülöp  József,  Bpest,  Megyeház. 
Fülül)  Kálmán,  u.  p.  M.-Váf»ár- 

hely,  Vaia. 
Füssy  Tamás,  Budapest,  Szent- 
István-társulat. 
Gaál  Endre,  Ki«-Kún-Halas. 
Gaal    István,    per    Tót'Meíryer, 
Szemő. 
405  Gaál  Sándor,  Tisza-Ujlak. 

Gál  Ernő,  Budapest    koronaher- 

czeg-u.  5. 
Garam  Jenő,  B.-Gyarmat. 
Gebauer  Miklós,  Napy-Szombat. 
Géczy  István,  Homoima. 
410  Gedeon    Gellért,   NíVdaad,   u.    p. 
Zsadány. 
Gellóri   Mór,  Budapest  s»EíJryet- 

éi*t.és<  Bzerk. 
Geréb  János,  S.-Szt.-G^'orjfy. 
Géresy  Kálmán,  Debrerzen. 
Gergely  Samu,  Kolozsvár. 
415  Gergelyffy  Tamás,  Déva. 
Gerold  et  Comp.,  Bécs. 
Gervay  Mihály,  Bpest.  Nákóház. 
Gervay  Nándor,  Pozsony. 
Glós  Kálmán,  u.  p.  Horka,  Kis- 
sócz. 
420  Góbi  Imre,  Pozsony. 

Gódor  Gyula,  Ar.-Maróth. 
Goldberger  Samu,  N.-Szonibat. 
Gombócz  Miklós.  Soproiiy. 


Gond  Ignácz,  Nyitra. 
425  Gonda  Györgj',Beszterczebánya. 
Gorove   Antal,    Budapest,     Er- 
zsébettér. 
Göd  ér  István,  Rozsnyó. 
Gödöllői  tört.   ós  régész,   egylet. 
GöUner    Frigyes,   Besztercze- 
bánya. 
430  Gömöry  Oszkár, Bpest,  ösz-u.  2S. 
Gönyey  Kjíroly,  Nagy-Károly. 
Gööz  István,  H.-M.-Vásárhply. 
Görgey  István,  Budapest   koro- 

naherczeg-u.  9. 
Görönibei  Péter,  N.-Kálló. 
435  Gráczi  m.  olvasó-kör,  Gnícz. 
Graven  Lajos,  Deregnyö  (Zemp- 
lén m.) 
Graenzenstein  Béla,    Budapest, 

pénzügyminist^rium. 
Grócz  Béla,  Csorvás  (Békés  m.) 
Gróf  Lajos,  Kún-Szt. -Márton, 
440  Groó  Lajos,  Zólyom. 

Groó  Vilmos,  Rima- Szombat. 
Grosschmidt  Pál,  Márm.-Sziget. 
Pr.    Groszmann    I^^^nácz,   Liptó- 

Szt.-Miklós. 
Gröber  Béla,  Bpest,  Fö-posta. 
445  Gröber  József,   u.  p.  Nyék-Lád- 
háza,  Muhi. 
Gruber  György,  Zircz. 
Grilnwald  Béla, Beszterczebánya. 
Grünwald  Frigyes. Márm.-Sziget, 
(iyárfás  István,  Budapest     Mu- 
zeum-körút  18. 
450  Gyárfás     József,     Maros- Vásár- 
hely. 
Léczfalvi  Gyárfás  Zsigm.,  Déva. 
Gyarmathy  Soma,  Budapest,  IX. 

Csillag-u.  10. 
Gyöngyösi  kath.  nagygymn. 
Gyönki  ref.  gymnasium,  tanári- 
kara. 
4.'i5  Győri  m.  kir.  jogakadémia. 

Gvöri  m.   kir.  áll.  föreáltanoda. 


28 


Györ-vánnegye  közönsége. 

GyÖrffy  Lajos,  Esztergom. 

György    Endre,    Budapest  Ha- 
vas-u.  1.  sz. 
460  GyÖrik  Márton,  Pozsony. 

Györy  Lajos,  Kis-üjszállás. 

GyÖry  Vilmos,  Budapest,  Evang. 
paplak. 

Gyubek  Ferencz,  Somorja. 

Gjmlai  Pál,   Budapest,  Sándor- 
ntoza.  17. 
465  Dókusfalvi  Gyurgyik  Gyula,  Bu- 
dapest, Soroksári-u.  9.  sz. 

Gyurikovics  Mátyás,  Nyitra. 

Gyurinka  Antal,  Nagy-Körös. 

Gyürky  Medárd,  Szelóny,  u.  p. 
Balassa-Gyarmat. 

Haan  Béla,  B.-Csaba. 
470  Haan  Lajos,  B.-Csaba. 

Dr.  Haaz  Jakab,  Turócz-Szent- 

Márton. 
Gr.  Hadik  Endre,  Kassa. 
Dr.  Hagara  Victor,  N.-Szöllös. 
Halin  Adolf,  Budapest,  Egyetem 

bölcs.  kar. 
475  Hahnenkamp  Sándor,    Nozsider. 
Hajdú  Ferencz,  Szászváros. 
Haj  la  Mátyás,  Körmöczbánya. 
Dr.  Hajnik  Imre,  Budapest,  Ba- 

rátoktere  5. 
Hajós  János,  Budapest,  Vár,  uri- 

utcza  31. 
480  Halassy    Löriucz,    Déva-Váuya, 

por  Szolnok. 
Dr.  Halász  Géza,  Budapest,  Zöld- 

fa-utcza  3. 
Halász  Ignácz,  Székes-Fehérvár. 
Halász  László,  Lőcse. 
Halász  Sándor,  Budapest,  »  Ellen- 
őr* szerk. 
485  Gr.   Haller  János,   Hévíz,   u.   p. 

Kőhalom. 
Halmi  János,  Hód-M.-Vásárhely. 


Dr.  Hampel  József,    Bpest,  "h 

zeum. 
Hamzus  Gellért,  SzókeAfehérTi 
Hanthó  Lajos,  Arad. 
490  Harmath  Károly,  Pozsony. 
Harmos  Gábor,  B.-Gyarmat. 
Dr.  Hatala  Péter,  Bpest,    Dai 

janics-u.  74. 
Hatfaludy  István,  Bukarest. 
Dr.  Haudek  Ágost,  Pannon  haln 
495  Hauser  János,  Bpest,  Mozeni 
Havas  Béla,  Körmöczbánya. 
Havlicsek  Vincze,  Pozsony. 
Hayek  Vincze,  Nyitra. 
Hecsér  István,   N.-Szalatna,  Z 

lyom-m. 
500  Hedry  Bertalan,  Budapest,  De 

náti-u.  5. 
Dr.  Hegedds  Oandid  Lajos,  Bpes 

Bálvány-u.  Mocsonyi-ház. 
Hegedűs  Ferencz,  Eger. 
Hegedűs   János,  Budapest,  Oi 

8zágház-u.  94. 
Hegedűs  József,  Nagy-Károly. 
505  Hegedűs  Sándor,  Bpest,  Státió-t 

80.  sz. 
Hegyessy  Kálmán,  Dombó,  u.  \ 

Daráuy. 
Hegyessy  Márton.  Nagy -Várad. 
Dr.  Heinrich  Gusztáv,  Budape? 

Akadémia. 
Helcz  János,  Nagy-Szombat. 
510  Hellebraut     Árpád,    Budapest. 

Akadémia. 
Hell  Jenő,  Bpest,  Árpád-u.  13. 
Helmár  Ágost,  Pozsou}'. 
Hemmen  Ferencz,  Temesvár. 
Hencz  Béla,  Nyitra. 
515MakfalvHÍ  Henfner  Matild,  Kí 

posvár. 
Dr.  Henszlmann  Imre,  Pest,  Ze 

ge-utcza  6.  sz. 
Herhst  János,  Pápa. 
Herczeg  Ferencz,  Ágris,  u.  p.  B( 


Herich  János,  Soprony. 
520  Herr  Ödön,  Nagy-Becskerek. 
Hesz  János,  Homonna. 
Hetónyi  Kálmán,   Márni. -Sziget. 
Hetónyi  Károly,  Znyó-Várallya. 
Ifj.    Hevessy    Bertalan,     Rima- 
szombat. 
525  Heyduk  Ambrus,  Tokaj. 

Hidas.sy  Kornél,  Budapest,  Dísz- 
tér 198. 
Hindy  Árpád,  Budapest,  Lipót- 

utcza  46. 
Hinka  József,   Bpest,     Kalap-u. 

és  Aldunasor  sarok  II.  e.  26. 
Hintennayer  Ágoston,  Arad. 
580  Hód-m.-vásárhelyi  iparegylet. 
Hód-m. -vásárhelyi  Casiuó. 
Hód-m.-vásárhelyi  ref.     tanitók 

könyvtára. 
Hód-M.-Vásárhölyi  ref.  lyceum. 

könyvtára. 
Hodor  Károly,  Doboka. 
535  Hódossy  Lajos,  Kaposvár. 

Hofer  Károly,  Pest,    Gyár-utcza 

reáltanoda. 
Hoffer  Endre,  Szeged. 
Hofmeister  Juda,Kis-Kun-Hala8. 
Holdházy  János,  Alcsuth. 
540  Hollósy  Flóris,  Oravicza. 

Homolay  Ker.  János,  Esztergom. 
Homolya  István,  Békés-Gyula. 
Homyák  Endre,  Jász-Ladány. 
Báró  Hornig  Károly,  Esztergom. 
545  Homyik  János,  Kecskemét. 
Homyik  József,  Kecskemét. 
Horovicz  Lipót,  Gyorok. 
Dr.    Horvát    Árpád,   Budapest, 
Országút  25.  sz. 
Horvát  Ágoston,  Eger. 
650  Horvát  BáUnt,  Kőszeg. 
Horváth  Danó,  B.-Gyarmat. 
Horváth  Dénes,  Nagy-Károly. 
Horváth  Ignácz,  Bpest,  Vámház 
kön'it  8. 


Horváth  Igncz,  Bpest,  Múzeum. 
555  Horváth  Imre,  Homonna. 

Horváth  János,  Bpest,  Ujvilág- 
utcza  15.  I.  6. 

Horváth  József,  Budapest,  Vas- 
utczá  4. 

Horváth  Emil,  Bpest,  Szervita- 
tér  1. 

Horváth  Ferencz,  Nyitra. 
560  Horváth  Kálmán,  Veszprém. 

Horváth  Kristóf,  Soprony. 

Horváth  Lajos,  Pápa. 

Horváth  Lajos,  Miskolcz. 

Horváth  Lajos,  Győr. 
565  Gr. Horváth-Toldy Lajos, Dicsö- 
Szent-Márton. 

Högyes  Endre,  Kolozsvár. 

Höke  Lajos,  Duna-Földvár. 

Hradszky  Antal,  Szepos-Olaszi. 

Habért  János,  Eger. 
570  Hubert  Vilmos,  Léva. 

Hudra  János,  Temesvár. 

Hummer  Nándor,  BpestyKirál^'- 
utcza  91. 

Hunfal vy  János,  Budapest,  II. 
Dona-u.  s.  h. 

Huszár  Flóris,  Vinna,  u.  p.  N.- 
Mihály. 
575  Iglói  ág.  liitv.  fögymnasium. 

Illés  Ödön,  Tolmács,  u.  p.Bét- 
Ságh. 

Imecs  F&löp,Jákó,Csík-Somlyó. 

Imrék  Béla,  Veszprém. 

Incze  Károly,  Zovány  (Kraszna 
megye.) 
580  Inkey  Ádám,  KOszeg. 

Irmei  Ferencz,  Bpest  Hatvani- 
utcza  4. 

IstvánflFy  József,  Nyitra. 

Ivánfy  Béla,  Somorja. 

Ivánfy  Ede,  Magyar-Óvár. 
585  Ivánka  Zsiga,  Bpest  Zöldfa-u. 

Iványi  István,  Szabadka. 

Izsépy  Kálmán,  Homonna. 


f 

I 

I 


80 

JakftbElek,  Bpe8t,n.  Toldy-P.- 
utcza  712. 

Jakab  Péter,  Mármaros-Sziget. 
590  Jakobovits  József,  B.-Gyarmat. 

Jambressics  János,  Szatmár. 

Jamniczky   Lipót,   Bpest  Vám- 
ház-körűt 14.,  n.  em. 

Jánoki  Viktor,  Nyitra. 

Dr.  Jánosi  Sándor,  Veszprém. 
595  Járossek  János,  Lnzsna,  Szepes- 
megye. 

Járvás  Mihály,  Tata. 

Jász-Berényi  kath.  fögymnasiam. 

Jedlicska  Pál,   FelsG-Bíós,    Po- 
zsonyra. 

Csetneki  Jelenik  Elek,  Budapest 
zöldfa-u.  36. 
600  Jencsik  János,  Homonna. 

Jencsik  József,  Homonna. 

Jenéi  Ernő,  Györ-Szt.-Márton. 

Dr.  Jeney  Viktor,  Kolozsvár. 

Jékey  Zsigmond,  Jékerjén,  u.  p. 
Ököritó. 
605  Jeszenszky  Alajos,  Nyitra. 

Dr.  Jeszenszky  Sándor,   Balaswa- 
Gyarmat. 

Joannovics  György,  Bpest,    ki- 
rály-n.  52. 

Joós  János,  Csokonya  Somogy  m. 

Jordán  István,  Pomáz. 
G 10  Báró  Jósika    Géza,   Branyicska 
(Huny ad  m.) 

Báró  Jósika  Leó,  Kolozsvár. 

Báró    Jósika     Samu,    Zeutelke, 
u.  ]).  Bánffy-Hunyad. 

Juszth  József.  Neczpál,  u.  p.  Tú- 
rócz-Szt.-Márton. 

Kacsktnúca  Jeuö,  B. -Gyarmat. 
615  Kádas  Béla,  Homonna. 

Kajába   Lajos,  Bpest.    Egyetem. 

Kállay  Béni,  Bécs. 

Kálmán  Imre,  Szenioz  Nyitram. 

Kídinár  Kndre,   Budajiest    Kegy. 
rend.  t^rsház. 


620  Kalocsa  Bálás,  K.-Kőrös. 
Kalós  Pál,  N.-SzőlGs. 
Kámánházy  Béla,  Bpest,  ÜI1< 

üt  1. 
Kammerer  EmO,  Bpest  Sándo 

utcza  16. 
Kandra  E[abos,  Nyir-Béltek,  n. 

Nyir-Lugos. 
625  Kanioz  Ágost,  Kolozsvár. 

Kanizsay  Károly,  Tisza-Örs,  il 

Tisza-Füred. 
Kanizsai  társas-kör,  N.-Kanizs 
Kantai  r.    kath.    algymnasiu: 

Kanta,  Kézdi-Vásárhely. 
Kápolnai  István,  Bpest     Lndt 

vica- Akadémia. 
630  Kaposvári  államgymnasium. 
Káposztás  Ferencz,  Aloó-LendT 
Kapy  Ede,  Budapest    Uri-o.  4: 
Karagyéna  Mihály,   Bi>est  Bii 

tya-utcza. 
Karancsi    Dániel,    H.-M.-Vásá] 

hely. 
635  Karap  Ferencz,   Budapest    sai 

utcza  3. 
Karbula  Emil,  Ónod,  u.  p.  Nyél 

Ládháza. 
Karcsú  Arzén,  Vácz. 
Kardos  Gusztáv,  Trencsén. 
Karlovszky  Endre,    Bpest     M< 

száros-u.  12. 
640  Károly  Gy.  Hugó,  Bpest  Hársf; 

utcza  1. 
Károly  János,  Tétény. 
Károly  János,  Sztára,  u.  p.  Nag 

Mihály,  (Zemplén  m.) 
Dr.  Károlyi  Árpád,  Bécs.  ÁUan 

levéltár. 
Gr.  Károlyi  László,  Bpest. 
045  Gr.  Károlyi  Tibor,  Mácsa,  Aradi 
Kárpáthy  Gusztáv,  Homonna. 
Kassa  város  közönsége. 
Kassai  áll.  föreáltanoda. 
Kassai  fögymn.  Önképzö-egyl 


31 


650  Kassai  Jogakadémia. 

Kassai  prémoutrei  fögyxnn.  igaz- 
gatósága. 

Kasai ts  Péter ^  Bpest  régi  posta- 
épület. 

Kátay  László,  Szeged. 

Katona  Lajos,  Bnda-Keszi. 
655Kautz  Oyula,  Bpest  Papnövel- 
de-u.  1. 

Kazacsay    Gerö,  Bpest,    Haltér 
Porszászház. 

Kazár    Emil,    Budapest,    Egye- 
temtér 2. 

Kecskeméti    áll.    föreált.    igaz- 
gatósága. 

Kecskeméti  jogakadémia. 
660  Kecskeméti    r.    katb.     f(Sgymn. 
igazgatósága. 

Kecskeméti  ref.  lyceum. 

Keczer  Imre,  Epeijes. 

Gr.   Keglevich    István,    Kis-Ta- 
polcsáuy  (Bars  m.) 

Kemenes  Ferencz,  Veszprém. 
665  Báró  Kemény  István,  N.-Euyed. 

Kempeleu    Imre,  Sz-Fehérvár. 

Kenessey  Kálmán,  Bpest  kalap- 
utcza  17. 

Keömley    Pál,    Budapest,    Vár, 
Úri-u.  19. 

Kercser  Károly,    Bpest,    üjlak, 
bécsi-út  241. 
670  Kerekes    Kániuel,  M.- Vásárhely. 

Kerékgyártó  Árpád,  Bpest  Zöld- 
fa-u.  40. 

Keresztes  Károly,  Bpest    Egye- 
tem. 

Kertbeny  Károly,  Bpest,  Eudas- 
fürdö. 

Kerznár  Endre,  Bpest,  egyetemi 
nyomda. 
675  Késmárk}'  József.  Veszprém. 

Keszthelyi  gróti  könyvtár. 

gr.  Khuen-Héderváry  Béla,  Bu- 
dapest Szervitatér,  Telekibáz. 


Kilián  Frigyet,    Bpest  Váczi-u. 

Kincs  G^'ula,  Kolozsvár. 
680  Királyi  Pál,  Bpest   lövósz-u.   1  O- 

Kirchner   Lajos,    Bpest    Lipót- 
utcza  16. 

dr.  Kiss  Áron,  Bpest  Cálviu-tér 
6.  sz. 

Kiss  Bálint,  Magyar-Igen. 

Zilahi  Kiss  Béla,  Budapest,  orsz. 
Ivltár. 
685  Kis  Ern6,  Pápa. 

Kiss   Gábor,   Bpest,   Reáliskola, 
Vár. 

Kiss  Gusztáv,  H.-M.-Vásárlitíly. 

Kyss  Géza,  Eperjes. 

Kiss  István,   Ujkér,   Soprony-m* 
690  Kiss  Kálmán,  N.-Kőrös. 

Kiss  Lajos,  Kecskemét. 

Kiss  Lajos,  Pancsova. 

Kiss  Sándor,  Bpest,   Lipót-u.  3:^i. 

Kiij   Péter,    Nemes-Bükk,   u.   p. 
MezO-Gsáth. 
695  Kisfaludy  Á.  Béla,  Győr. 

Kisfaludy   Zsigmond,    Illésháza. 
u.  p.  Nagy-Magyar. 

Kisladnay  Gyözö,    Trsztina   Ár- 
va-megye. 

Ki»-kűn-halasi  Casinó. 

Kis-kún-halasi  ref.  isk.  kvtára. 
700  Kisovics  Ferencz,  Veszi>rém. 

Ki8-várdai  Casino. 

Kiszelek  Sándor,  Kádudvar. 

Kiszely  Endre,  Bpest,  Üsz-u.  15. 

Kleczár  Fen^noz,  Veszprém. 
705  Klika  Sándor,  Ksztorgom. 

Klimkovics  Béla,  Kassa. 

Klinger  István,  Bpest,  Mószáros- 
utcza  13. 

Klobusiczky     János,    Zsitva-Uj- 
falu,  u.  p.  Verebély. 

Knauz  Nándor,  Esztergom. 
71<iKnoll  Károly,  Bpest,  Akailémia. 
Dr.   Kuöprt»»r    Vilmos,    Maros- 
Vásárhely. 


32 


Sl 


Kocsner  József,  Nyitrán. 

Kohn  Sámuel,  Bpest,  Holló-u. 
11.  sz. 

Kohut  János,  Beszterczebánya. 
715  Kolacskovszky  Elza,  Kassa. 

Kolozsvári  kör. 

Kolozsvári  ref.  collég,   tanári- 
kara. 

Kolozsvári  ref.  collég,  ifjúsága. 

Kolozsvári  kir.  fögymnasium. 
720  Kolosvárí  Antal.  u.  p.  Kolozs- 
vár, Ajtón. 

Kolosváry  József,  Veszprém. 

dr.    Kolossváry     Sándor,    Ko- 
lozsvár. 

Komár  Adolf,  Homonna. 

Komáromi  benedek  rend.  gym- 
nasium. 
725  Komjáthy  Béla,  Bpest,  Bástya- 
utcza  3. 

Kopácsy  Árpád,  Veszprém. 

Kopácsy  József,  Veszprém. 

Kopácsy  Viktor,  Veszprém. 

Komfeld  Frigyes,  Máramaros- 
Sziget. 
7:^.0  Magyari  Kossá  Sámuel,  Tisza- 
Koff. 

Kostyál  Kornél,  Sasvár,  Strázsa. 

Kovács  Albert,  Szeged. 

Kovács   Ödön,   Budapest,     Rá- 
kos-utcza  17. 

Kovács  Ferencz,    Maros-Vásár- 
bely. 
735  Kovács  Ferenczné,  Szeged. 

Dr.  Kovács    Géza,  Ar.-Marótb. 

Kovács  Imre,  Sasvár,  Strázsa. 

Kovács  János,  H.-M. -Vásárhely. 

Kovács  Kálmán,  Pest,  Zrínyi- 
utcza  3. 
740  Kovács  Karolj',  Szulok. 

Kovács  Pál,  Győrött. 

Kovács  Lajos,  Maros- Vásárliely. 

Kovách  Nándor,  Bpest,  Állam- 
nyomda. 


Kovacsics  Lajos,  Pécs,  Siklós 

utcza  18. 
745  Kozma  Gynla,    Budapest,    I 

közs.  polg.  fíiskola. 
Kozma  János,  Tokaj. 
Köberl  János,  Egervölgy.  u.  ] 

Bum. 
Kölcsey  Sándor,  Szathmár. 
Köncs  Ferencz,  Hiskolcz. 
750  König  Pál,  Déva. 

König  Móricz,  Székesfehérvár. 
Körmöczi  áll.  f Oreált.  igazgató; 
Körömy  Árpád,  Bpest,  gr.  Ká 

rolyi-u.  12. 1.  em.  18. 
Köszöghy  Miklós,  Mezö-Kövesd 
755  Kövágó-örsi  olvasókör. 

Kövér  Károly,  Budapest,  Szé 

chényitér  1.  sz) 
Köves  Ede,   Felsö-Eörs,    n.  p 

Veszprém. 
Köves  János,  Veszprém. 
Kövessy  Kálmán,  Kecskemét 
760  Krajcsovics  Bezsö,  Zubna,  u.  p 

TJdva. 
Kramoliny   GyÖzÖ,  Bpest,  Stá 

tió-utcza  alap.  ig. 
Krausz  Jakab,   Bpest,  Deák-n 

Iparbauk. 
Krátky  Ferencz, Nagy-Szombat 
Kreskay  Antal,  Gy őrsziget,   n 

p.  Győr. 
765  Krícsfaludy  Vilmos,  M. -Sziget 
Krikay  Gusztáv,  Szeged. 
Kriston  László  Rima-Szombat 
Ifj.  Kristyory  János,  Arad. 
Krivánj'  János,  Arad. 
770  Krizkó  Pál,  Körmöczbánya. 
dr.  Krones  Ferencz,  Grácz,  k.  k 

Univ. 
Krucsay  Ágost,  Nagy-Kanizsa 
Kubicza  Pál,  Trencsény. 
Kubínyi  Aladár.Rima-Szombat 
775  Ifi.   Kubínyi   Miklós,  Árva-Vá 

rall3'a. 


/^ 


aa 


Kubínyi  Zsigmond,  Bpest,  Bás- 

tya-utcza  1. 
Kudelka  József,  N.-Várad. 
Kudora  Károly,  Bpest,  Egyet. 

könyvtár. 
Kugler  Nep.  János,    Budapesté 
Váczi  körút  6. 
780  Kún  Pál,  Miskolcz. 

Br.  Kuncz  Adolf,  Szombatliely. 
Kuncze  Imre,  Török-Sz.-MiklÓ8. 
KutsoYszky  Lajos,  N.-Várad. 
Kümmer  Henrik  Ján.,N.-Yárad. 
785  Ladányi  Pál,  Yisk,  (Marm.-m.) 
Lahner  Gyula,  Bpest,  Uri-u.  61. 
Lakatos  Ottó,  Arad. 
Br.  Laky  Mátyás,  Temesvár. 
Dr.  Laky  Kristóf,  N.-Kanizsa. 
790  Lámer  Ágost,  Beszterczebánya. 
Lánczy  Gyula;  Bpest^Szóchenyi. 

tér  4. 
Láng  Antal,  Bozsnyó. 
Lányi    Bertalan,    Liptó-Szent- 

Miklós. 
Lányi  Gyula,  Pozsony,  Óváros, 
246.  8Z. 
795  Laszáb  György,  Nyitra. 
Latkóczy  Imre,  Nyitra. 
Lázár  Ádám,  M.-Vásárhely. 
Lázár  Miklós,  N.-Yárad. 
Szredistyei    Lazarevics  Vazul, 
Temesvár. 
800  Lazarovics    Imre,    Besztercze- 
bánya. 
Br.    Lechner  Ágost,  Budapest, 

Egyetem. 
Lederer  Béla,  Bpest,  Váczl-u.  8. 
Lederer  Bávid,  N.-Várad. 
Lehoczky  József,  Szent- András 
(Békés-m.) 
805  Lehoczky  Tivadar,  Munkács. 
Lehoczky  Vilmos,  Zaturecz,  u. 

p.  Turócz.-Szt-Márton. 
Lekly  Gyula,  Kassa. 
Leleszi  prépostság. 


Lengyel  Miklós,  Eger. 
810  Br.  Lenhossók  József,  Budapest, 
Országút,  s.  palota. 
Lénk  Ödön,  Alsó-Lendva. 
Lenner  Emil,  Körmöczbánya. 
Lesták  Lajos,  Nagy-Szalatna. 
Lestyán  József,  Székely-Udvar- 
hely. 
815  Lévay  Ferencz,  Szeged. 
Orsz.  Levéltár,  Budapest. 
Libertíny  Gusztáv,  Nyitra. 
Lindner      Gusztáv,    Kolozsvár, 

Kül-Torda-u.  4.  sz. 
Linner  Béla,  Beregszász. 
820  Lipcsey  Péter,  Márm.-Sziget. 
Lipovniczky  Sándor,  Budapest, 

Országház. 
Br.  Lipp  Vilmos,  Keszthely. 
Lippay  Lajos,  Jászberény. 
Lombardiul  Sándor,  Zsolna. 
825  Lonovics  József,  Bombegyháza. 
Lóskay  Piacid,  Bpest,  Haltér  5. 
Losonczi  tanítóképezde. 
Losonczi  államg3rmna8ium. 
Losonczy  Gyula,  Osobánka,  u«  p. 
Bima-Szécs. 
830  Losonczy  László,  N.-KOrös. 
Lőcsei  kath.  fögynm. 
LGcsei  áll.  íüreáltanoda. 
Leövey  Sándor,  Bpest,  Lánczhid- 

u.  Lipthay-ház. 
Lövy  Albert,  S.-A.-Ujhely. 
835  Luby  Károly,  N.-Károly. 

Luby  Zsigmond,  Felsö-Barócz, 

u.  p.  Ököritó. 
Luczenbacher  Jenő,  Szobb. 
Ludaics  Miksa,  Báczkeve. 
Ludányi  Antal,  Ábrány,  u.  p. 
Eger. 
840  LugoBÍ  kath.  fögynmadam. 
Lugossy  József,  Bebreozen. 
Lustig  László,  Tolna. 
Machovics    Izidor,    Besztercze- 
bánya. 


34 


Madách  Károly,  B-Öjranuiit. 
845  Madách  Emftíiu**!,  Budapeit,   V. 
Gizellatér  C. 
Mftdftraasy  László,  Kecskemét. 
Magyar  Oábor,  Szeged. 
Mügyiiróvári  kath,  kifigymn* 
Magj-ary  Sziilpicz,  Paünonhalnui. 
8S0  Majer  Istváu,  Esztergom- 

Hajer  Móricz,  Polány,  xl  p,  Vá- 

ino8*Löd, 
Majerazky  latváii,  Powony^   !>«- 

na-titcza  16« 
Major  Pál,  Hagyar-Övár, 
Major  Tibort  Bodapeet,     kí^sl. 
minist^rium. 
855  Major  Lajos,  Pest,  Mazeam. 
Majthényi  Albert,  Nóvák,  o.  p* 

Oizlány. 
Majthényi  Géza,  Nagy-^zomhat. 
Majthényi  Szeleczky  Mária,  Bu- 

(hipest.  Magyar-utcza  n.  h* 
Makay  Dezaö,  Nagy-Ka&iafsa. 
S60  Makói  Oasinó. 

Matonyay  IstTán,  N.-KanjEUA. 
Mana/isy  Gyula,  Mnráuy,  ti.   p. 

Piiki,  (Temea  m.) 
Mandello  Lajop,  Bpeat, Hungária. 
Mandl  Mór^  Bpeat,    Rombach-u. 
4.  az.  n.  em. 
865  Mándy  Lajos,  Bpeit,   Sándor*u, 
13.  sz.  11.  em, 
Drt  Mangold    Lajoft,    Budapest , 

Gyár^u.  5» 
Maoheimer  Mihály,  Bpest,    TI. 

ker.  Laudon-u.  6, 
Mankovícs  Alajot,  Homonon, 
Manó  Szilárd,  Budap^t,  Király* 
utcza  52. 
870  Dr.  Marczaü  Henrik,  Bpest^  Ke- 
repeli-út  5. 
ür«  Migazziné  Marczíbányt  Aii 

tónia,  Arany 03-Mar6th. 
Máríaffy   Dávid,   Maros-Szent- 
^yí*««y»  w.  p.  M.-VáRArhely. 


Kárfáity  AUdÁr,   BatkfalTm, 

p,  Lucftivna. 
MáriáflBy  Altvd:lr.  Budapetf. 
Magház) 
875  Br.  Márki  Sáímor,  Arr»ji 
Markhot  Aladár,   Nyilra, 

bokrAth. 
Markhot  Aladár,  Nyitra-lTán] 
MarkovitB  Sándor,  Kyitca. 
Mármaroa^tigeti  kath* 
880  Marmaroc-fizigetí    tajtitó-] 
de  tauári-kara. 
M.-VáaárhelyieVt  ref.  íl^tanodli 
Marschalkó  Jöxaef,  Igló. 
Mártony    Józaef,  Sorki-TMfiai 

u.  p.  BamutÖri. 
Marusák  Pál,  Bpeat,  Egyetem. 
885  Marx  Antal,  Temeivár. 

Masireviof  Sámuel,  Bpett^tO^riS 

udvar,  BégÍ-po»ta-u« 

Maazárik  János,  Nyitra. 

Máté  Sándor,  Bpest,  egyei 

Matolay  Mária,  Bei 

690Matu«ka  Jánoa,  Székesfebór 

Matyuga  Emil,  Al£Ó«Kiibin. 

Dr.  Mayer  Ágost,  N.-Várad. 

Maylátb  Fléla,  Bpeat,  Muzeuio, 

Mecíiéry  BCálmáa,  Nómei-Prói 

(Nyitram,) 

895  MelicskÓ  Jósftef. 

Mercz  Pál,  Lőcee 

Mérey  Ágoston,  Nyitra. 

Mérey  Lajos,  Nyitra. 

Mérey  Mör,  Nyitra. 

900  Meskó  Sámuel,  Bobaina. 

Meskó  Sándor^  Kanta. 

Br,  Meaainger   SámUdJ,    Bpi 

Nagy-Korona-u,  10. 
Méazáros  Amand,  Ziros, 
Méázároa  János,  Peat,  Waw 
nyi-n*  2. 
905  Méaz^os  Jánoa,  P.-Varsáay, 
p.  Hatvan. 
Háaseároa  Nándor,  Szeged. 


^m     M                                   ^Tsuu 

Na^y                                          lka-               ^^^H 

^P      M-^           ^    ^ 

;^^ye>>reuiliek  '>.>   -                                          ^^^^H 

Miclmeiis  Ferenci,  N,-Síebí*ii, 

lÁi^^ti  üügy  BáU,   liásárj,       i                  ^^^B 

01  u  Mihiilicskíi  látván,  Zai6-Váraijtt. 

^^^H 

Mibalik  Déíisö,  NAgy-EíJcae. 

Ka^ry  BIek,  Debrecxen.                              ^^^H 

Mihátffy  JiJZflcf,  Bzarvíw, 

Nagy  Géza«  Bpvitt,   N.  Mtizeuni*              ^^^H 

Mihályi  Bél»,  Dévíi. 

9i.^Nagy  Gyula,   Budapest    József*             ^^^H 

Mikulik  J6z:)ef,  Dobsina. 

UtC2A                                                                   ^^^H 

öl3Mik6  Sándor,   Maros-Vánárhely, 

>*'AgJ  Ignáez,  Ca.-Kerentur,                     ^^^H 

Kikaii  L&9216,  Bndapest,    egyet. 

Kagylmre,  Bpest,  Orazág-M  ad.              ^^^| 

MllMdiaovics  Tivadafi  N.-H: ;    ' 

Nagj'-IatváQ,  Nag;)--Várad.                          ^^^H 

MÍJhcx   JátiűB,   BpcBt,  AIIh 

Nagy  Iván,  Horpá<3a»  n.  p.  Na^y-              ^^^^| 

ut,  Ce6nak-ntcza  13.  «♦ 

Oroazi  (Nógrád  m,)                                ^^^| 

MiUieh  Péter,  Mohács. 

Várfftlvi  Nagy  János.  KolozivAr               ^^^| 

920  Br.  Mitíkelmr»»,  Bodajk  (Feliérro.) 

950  Nagy  Nep.  Jáuot,  Voreböly.                       ^^H 

^^L      Mtekok^i  pol:^.  lakola, 
^^f      Minktilczi  ke^y,  n^nd,  gf^'mn. 

Nagy  J^nö,  Német -Újvár.                         ^^^^^ 

Nagy  József,  Erzsébetvávojt,                     ^^^^H 

ííiíikovicli  Elek,  B»ja. 

Dr.  Nagy  JÓ2sef,  Nyitra.                          ^^^H 

My«kov535ky  Vidor,  Kaa^n. 

f)55  Nagy  JÓzaef,  Veaxpréjcn«                            ^^^^^ 

ö?5M6űay  LAfi\\  Kengyel,  Török- 

Szotyori  Na^  KAroly^  Szotyor,              ^^^^| 

''  m. 

n,  p.  Sepsi-Szrt.-Oyíírgy.                         ^^^^| 

il li.    rjyíJaö,    PQZftony, 

Nag^'  Ldjo«»  Bzék,-T7dvíirU4?1y.                   ^^^^| 

(üoa^asű'Utüxa  37.) 

Nagy  László,   PuDZta-J>arúcZ|  vu              ^^^^M 

^      Mocxkovcsák  TivAdiir,   Benztcr- 

p.  Bxatmár.                                           ^^^^| 

^^p           C2«báuyu. 

Farkasdi    Nagy    Miklós,  Bpett,              ^^^| 

^^       Mogyorówy  Jáiioa,  Békés-Oyulít, 

Egyetem,  bolctéazeti-kar.                     ^^^^| 

1             Molnár  Aladár,  Budapí-st,   Vftíi- 

9Ő0  Nagy  Sándor,  Arad.                                   ^^^^H 

1                 atcza  1  a.  1.  emelet. 

Nagy  Sándor,  Bp«et    Pipa-u.  >                   ^^^H 

^^$0  UTeléki  3loiiiár  Gy^rgytié,  Ko* 

m.  em.  16.  a.                                           ^^^H 

^^P           vác4  AJoysÍAf  Leyt»1ek,  ti.   p. 

Takácai  Nagy  Sándor,  Soproií                   ^^^H 

^^           Kngy-KAlli'n 

Nagy-enjedj  főt an .igazgat ósága.              ^^^H 

1             Molnár  hűre,  BpdH,  y/nti.  &. 

Nagy-kállói  m.   k.  föréáltanoda,             ^^^H 

1            Molnár  J/ui  ^Oitokonya  (Som.  m  ) 

905  Kegyesr.  gy mnaüiumi  igazgató-              ^^^^| 

^_       Molnár    Károly.    Eajaiá»kér» 

sága,  Nagv Károly,                                ^^^^H 

^^B           (Ve«s!préin  m.) 

Nugy-kOrÖMi  faiskola.                                  ^^^^H 

,  >f<                        '' i-eg,  tt  p.  Bajnn 

Nagy-Szebeni  km  fö:                                 ^^^H 

9.-? 5  11                         ,  Posiíiiiny, 

Nagy^Szebeni  kir.  j                                  ^^^^| 

Mosi»6c3ty  LajuH,  Pojí^ony* 

N.'Ssouibatí  érseki   ítsgymn.,                   ^^^H 

MnnkácKi  állam ^^yninaaiuiii. 

9  7 0  N .* Váradl  pre in*>ntrei    f A ?  v  >  i  .na.               ^^^^H 

MUnIfíh  Sándor,  Poprád. 

aiiun  igazgat<!»8ága.                                   ^^^H 

K<               liáBami  í&reáliaiiűda              ^^^H 

líj.  Ti^t^l  Oit/j,  Brkdapf**t:   Nem- 

.ágiL.                       ^H 

zeti  fsinház'^i 

N.*váraüi  fógymn.  ünképz^^-kdre,              ^^^H 

949  KAgy  AUilár    l^' 

Kri«  Minin  v^V  Koraáli  R'^-^Env^                            ^^^^| 

86 


ú 


i 


"fi* 


^\ 

'  "  -f 

t 

í     ., 

Nócsey  Endre,  Nyitra. 
Nedeczky  Gáspár,  Dömös,  u.  p. 
Pilis-Marótb. 
975  Nemes  János,  Znyo-Várallya. 
Nemes  József,  Sajó-Szöged,  u.  p. 

Ónod. 
Nómedy    testvérek,    Kún-Szent- 

Márton. 
Németh  Ignácz,    Bpest,  vizivá- 

ros,  fö-u.  52.,  in. 
Németh  József,  Veszprém. 
980  Német  Zsigmond,  Homonna. 
Némethy  Kálmán,  Budapest,  Lu- 

dovica-Akadémia. 
Némettíy  Lajos,    Bpeat,  Vízivá- 
ros, bombatér. 
Niki  Mihály,   Bpest  Sugárút  60. 
Budnai  Nikolits  Sándor,  Temes- 
vár József  város. 
985  Nogáll  János,  Nagy-Várad. 
Nogell  István,  Nagy- Várad. 
Nóvák  Antal,  Győr. 
Nóvák  Ede,Zamárdi,u.  p.  Siófok. 
Nóvák  Rezső,  Budapest    Lipót- 

utcza  287. 
Dr.  Nóvák  Sándor,  Paks. 
Br.  Nyáry  Béla,  Radvány. 
990  Br.   Nyáry  Jenő,  Budapest,   ke- 
repesi-út  4. 
Br.  Nyáry  Sándor,  Jánosi,  u.  p. 

Rima-Szombat. 
Nyegre  László,  Szinevér. 
Nyeviczkey     József,     Budapest, 

Mészáros-u.  2. 
Nyilassy  Károly,  Budapest    ke- 
gyesrendiek-épülete. 
995  Nyitrai  r.   kath.   ftígymn.   önk, 
kör,  Nyitra. 
Nyitr;\i  fögymn.  kvtár,  Nyitra. 
Obelcz  József,  Nagy-Becskerek. 
Odescalchi-Degenfeld  Anna  hg. 

Bpest,  Sándor-u.  14. 
Szerémi   hg.    Odescalchi   Gyula, 
Bpest,  Sándor-u.  14. 


1000  Okolicsányi  László,  Bpest 

csészeti-kar. 
Okolicsányi  Györgyné,  Po 

Kisfaludy-u.  9. 
Oláh  Imre,  H.-M.-Vásárhe 
Olgyay  Arthur,  Pozsony. 
Olgyay   László,    Somoija 

zsony  m.,  Csallóköz.) 
1005  Olsavszky  JenÖ,  Beregszás 
önossy  Mátyás,  Klopodii 

mes  m.) 
Br.  Orbán  BaUÍzs,  Bpest, 

utcza  29. 
Br.  Orczy  Andor,  Ujszász. 
Orczy  Gyula,  HejÖ-Bába 

Sajó-Szöged. 
1010  Br.  Orczy  Thekla,  Ujszáss 
Br.  Ordódy  István  Károly 

kófalva,  u.  p.  Zsolna. 
Orem  János,  Ecser. 
Ormay  Ármin,  Selmeczbá 
Ormay  Antal,   Rétaág  (N 

megye.) 
1015  Ormós  Zsigmond,  Temes\ 
Dr.  Ortvay  Tivadar,  Pozs< 
Dr.  Ossikovszky  József,  K 

vár. 
Dr.  Osváth  Albert,  Budap 

vész-u.  18. 
Osztroluczky  Géza,  Nemei 

hrágy  (Trencsónm.)  u.  p 

Ujhely. 
1020  Dr.  Óvári  Kelemen,  Kolo: 
Óvári   Kelemenné,    Viko 

lixena,  Kolozsvár. 
Lg.  Óváry  Lipót,  Bpest  1 

Andrássy-ház  57/58. 

Paál  Lajos,  Tata. 
Paczolay  János,  Demónd 
Szántó  (Hont  m.) 
1025  Paget  János,  Kolozsvár. 
Pák  Boldizsár,  Gjnüamez 
Tót-Komlós. 


,/' 


/ 


^^m    Pákb  Lipót  ímr©.  Bpett.  V1v\l\, 

Péch>    :   ..         Bycbpett.  vn                 ^^M 

^H        bdlCüAíjíoUkaj. 

^H    Pálih  Fái,  Foboreuv, 

Or.  PéoUy  Con^iÁiis,  AJN4Vy\».'                ^^^| 

^H    Pál  Károlv,  Btr(Upe^.  lUWr  é« 

lauyf  u.  p.  TiboIcNDari'tcz.                       ^^^H 

^^M 

Pech  AuüU^  eciineczbánya.                       ^^^| 

^MoV:^ 

1 0  ő  0  FecsQtf r  £mil,  Zírcz.                                 ^^^M 

^m    Gr  PÚMÍfy   Uz$ef,    Titieucz, 

Peozek  Gytila,  Ye^zprám.                         ^^^H 

^V       (K«-SxombAt  felé.) 

Pécd  áll.  föreálUDoda.                              ^^H 

^^      Pftlotay  pMroiicz,  Vo*i«|>i*^m. 

Pécsi  jogtyc^vim.                                         ^^^^| 

^fe     Pauc«ovfi|  áll.  rv 

Pécsi  kaiU.  fő^ymmuium.                          ^^^H 

^H    Panfhy  Ösraób,    1.           ...  írom. 

1 06&  PetkovicL  Kándor,  Pozaouy.                      ^^^B 

^^■5  Punaonlifilini    kGcyviár,  O.vc^r- 

Peöcz    Elek,     Budapest,    Yár,                ^^H 

^B       Bxt^MArton. 

X)i»ztár  12,                                               ^^H 

^H     Pádtli.v  Endre,  Ilger. 

PerC^nyi  Agosi,  Tisza-Eoff.                       ^^^| 

^H     Pap  D^9<^i  Budapetfi,  AJ&áczía- 

Ferétiyi   Záígmotid,   K.-Szölltíi.                ^^^| 

^H       dtcxa  &0.  tx. 

Persay  Fereucz,  Czegléd.                           ^^^H 

^^1    Pápny  8zt-benedekr.    izékház, 

1070  Per^zléuyi  MíkJ<:«,  VarajmÓ.                   ^^M 

^H    PápAi  cft^tnó* 

KI  Petdev  L<itv.,  M,-Váfárhelv                  ^^H 

^Ho  Pápni  Pál,  Debreczűn. 

Péter  Bénet,  KÍB*Kim*HAlaji.                       ^^H 

^H     Id.  Pápiiy  Iguilcz,  Bpeiit,   Fe- 

.TagAc»i  PéterlTy  J6z»e(f  Bpe&t                  ^^H 

^H        retiC£-J6z»ef  rakpart  25,  I*  e* 

EIrály-ut<^ui,  77*                                      ^^^| 

^^H     Papp  Samu,   Bpe^t,  Hagyar-u. 

Petbes  Pál,  Jászberény.                             ^^^| 

^^B                        ::er  ház. 

1075  Petró  József,  Miskokz.                              ^^^| 

^^m     r  •                1  jr,  Eger. 

Petrovay  Ádám,  Fegyremek.                  ^^^H 

^H     Dr,  PaMvlu«r  QynU^  Bdapeet, 

Fetrovay  János,  Bazin.                             ^^^^| 

^H        Egyeiem,  Udlc«é«»eti  kar. 

Fetrovay  László^  M.-Bziget.                     ^^^H 

^^p5  Páttzt&i  olvasó  egyeaület. 

Petrovica   Ferencz,    Bpegt.  TT                  ^^H 

^^1     Patachich   Józ»ef,   Bpeat,  Tőr, 

ker.  g^^mGnaium.                                      ^^^H 

^^^        V«rböcz>*'U.  164.  sz. 

1080  Pleiífer  ÁQtal,  Treuoaéiiy.                         ^^^^| 

^^B    Pauer    Kálmán,    Bpest,  Kriaz- 

Pfeiffer  Ferdinánd,  Bpest,  Szer                 ^^^| 

^^^       tJnavároB,  Templomtér  222. 

^^H 

í            I>T.  Pauler  Gyula,  Bpest,  TI,  ker. 

Pintér  Kde,  Bpe»t,Király-Ti.6,n                  ^^H 

^K       K]\}^' 

Pintér  e/indor,  Szécsény  (Nógrád              ^^H 

^^V    PrPai                : i^B pest*  Lipót- 

megye.)                                                      ^^^H 

f              utcra  42, 

Piroutsák  Istyán,  Traztina.                       ^^^| 

^^A^O  Paulavicfl   Józddf,    Tarácz-8zii- 

1 0B5  Pitróíf  István,  Beszterczebánya.                ^^^| 

^^1        cüáuy. 

Plachy  Bertiibin,  Korpona.                        ^^^H 

^^B    Paur  Iván,  Soprony. 

VUbb  Mór,  ÁmA,                                      ^^H 

^H     Pázmánv  Alajos,  MakÜr. 

Br.  Plichta  Soma,  L<>90iácz*                    ^^^H 

^H     PazKlcxky  Man6,  Kyítra 

PÓc«y  OyŐrgy«  KeC«k«mét.                       ^^^^ 

^H     Pédiy  JcuÖ,  Budapest «  Doháuy- 

1090  Podoliai  kis  gymnasium,                           ^^^H 

^^M        atozat  Id*  KZ. 

Pogány  Károly,  H.*Tá8árbely.                 ^^H 

^H(5  P^cfy   Imre«  BudAVár,    Állam* 

Pokomy   Frigyes,    Lázi  (Ve*z-                 ^^H 

^^H        nyomd^^ 

prém  m.)  a.  p.  Vftrvány.                        ^^H 

38 


4 

l 


/^^ 


'>^-1i 


Polgár  JánoB,  Arad. 
Polgár  J6z8ef,  Fegyvernek. 
1095  Polgár  Mihály,     Török-Baent- 
Miklós. 
Polgár  Pál,  Bpest,  Bégi  pósta-u. 

4.  8Z. 

Polacsek  Ignácz,  N.-Károly. 

Polacsek  Sándor,  Bpest    Deák- 
Eerencz-u.   12. 

Polnik  Ferencz,  Jász-Ladány. 
1100  Pongrácz  György,    Andrásfelu, 
u.  p.  Liptó-Szent  Miklós. 

Ponti  Kelemen,  Bozsnyó. 

Pór  Antal,  Pozsony,  Pázmány- 
utcza  lí. 

PopovicB  Jenő,  Budapest  Sán- 
dor-u.  25. 

Porhoncsák  Endre,  N. -Kanizsa. 
1105  Potenezsár  József,   Bpest  Mű- 
egyetem, két  nyúl-u.  5. 

Pottyondy  Elek,  Lajosház,  u.  p. 
Istvándi. 

Pottyondy  Miklós,  Soprony. 

Pozsonyi  m.  k.  akad.  jog-  és  ál- 
lami kar. 

Pozsonyi  kir.  fögj^mnasium. 
1110  Pozsonyi    városi    fíJreáltanoda. 
igazgatóság. 

PüZRoiiyi  evang.  theolügiaikör. 

Pozsonyi  ev.  lyceiini. 

Pöcz  János,  Budapest  Egyetemi 
bölcs.  kar. 

Prém  József,  Bpest,  IV.  Zöldfa- 
u.  i[\, 
1115  Pribék  István,  Veszprém. 

Br,    Prónay   Dezső,    Ácsa,  per 
Aszód. 

Br.  Prónay  Istv.,  Ácsa  (Pestm.) 
Dr.  Pulszky  Ágoston,  Bpest, 
Múzeum. 

Dr.  Pulszky  Károly,  Bpest  Mú- 
zeum. 
1 1 20  l>ulszky    Polyxena,     Budapest 
M.  n.  Múzeum. 


Punday  János,  Homonna. 
Puschmann  József,  Beszterc: 

bánya. 
Bahcsányi  Istyán,  Bpest,  Li 

don  szálloda. 
Bacsek  Jáno«,  Nagy- Várad. 
1 125  Bácz  Géza,  Bpest,  Bá8tya-ut< 
9.  sz.  2.  a.) 
Bácz  Athanáz,  Temesvár. 
Baduay  Ferencz,   Zsély,   u. 

B.-Gyarmat. 
KutasiBadisicB  JenO,  Budap< 

VUL  Ösz-n.  37. 

Badányi  József,  Bpest,  Orsz^ 

ház  cnltusminist. 

1130  Br.  Badvánszky     Antal,    K 

vány,  u.  p.  Beszterczebány 

Br.   Badvánszky   Béla,    Bpc 

József-u.  4. 
Br.Badván8zky  János,  Varsái 

u.  p.  Hatvan. 
Bigner  Gyula,  Budapest,  U 

utcza  7. 
Bajnis  Gyula,  Ziroz. 
1 135  Eákóczy  Sándor,  Bpest.  Ecyo 
mi  kar. 
Bakovszky  István,  Pozsony. 
Bakovszky  Iván,   Nagy-Bak 

u.  p.  Pribócz. 
Bakssányi  Gusztáv,  T.-Szt.-iM 

ton. 
Balovi  eh  Lajos, Beszterrzebái 
lUOBáthMór,    Bpest,   Dorotty? 
B.  Bauch  Levin,  Zágráb. 
Begéozy  József,  Nagy-Szoinl 
Beichenhaller  Béla,  Soprony 
Beichel  György,    Budapest, 
ker.  Csapláros-u.  422. 
1145BeichlÍDger  Ede,  Bpest.  Kg 
tem  bölcsészeti  kar. 
Beinitz  Adolf,  Budapest.  De 

u.  11.  sz.  II.  em. 
Beissig    Ede,     Kámou,     u. 
Szombathely  (Vasm.) 


Jf 


^^^^^ 

36     ^^H 

E«i2&t«i'  Jánosi,  8zeg«MU 

Bosenbacb  ICmil,  Tercske^  u.  p,    ^^^H 

Eemán^'i  Károly,  B^^GyariUJtt. 

Rétaiág  fS'ógrád  111.)                     ^^H 

lUO  Kí^véíwe  lŰUmán,  Dehrccsceu. 

BoEtuyoi  r.  kath.  f()gymnjuinjn.    ^^^H 

Xfj.   Eeviczky  István,  T.-«»€üt<* 

Rossnyoj  premontrei  kanonok*    ^^^^| 

Márton. 

rend  tánbása.                             ^^^H 

K<i?ic45ky  JüXiof,  P.'BngoJi,  tup. 

Bósa  Imre,  Tiiza  F^^ldvár,  p  t    ^^^| 

Vámoü-Pércíi    (SíHbolc^  m.) 

Szolnok.                                       ^^^1 

Bényi  György,  ThU. 

1 1  m  Bóth  HártoB,  Igl6.                        ^^H 

Réti  Márton,  K 
Ilii  Révay  Vühiob,                   ,    ti.  |., 

Rda»a1i«gyi  kegyearendi  algym*    ^^^H 
nosiom*                                        ^^^^^1 

T.-8:tt,.Márioa* 
Bévéiiz  Inire,  I)febrecz*íu* 

Beaex Miklós,  Biidap6et,  Otsság-          ^| 

Ribiáoszky      Adóit     SelmecJt- 

Rucuka  Jáno9,  Koloisrár.              ^^^| 

báuyfi. 

Budnay  Béla.  BacakaűUu,  u*  p,    ^^^H 

Bichlek  Alajoa,  AliO-Kubia, 

liyitin.ZaámVokrét.                    ^^H 

Rlchter  Bándor,  Budapest,  Cul- 
tviamiuiiteriam, 
UflaBieger   Bálint,  Kudriu  (Temw« 

1 1 85  Dr .  Sttlam on  Ferenci,  Budapcit,    ^^^H 

BarAtoktere  5.,  11.  i>m.  é.            ^^^^^| 

Hamar jai  Károly,  Fozsouy.           ^^^H 

megye,) 

Sa^iuek  Fereooe,  8zakolo2áü.        ^^^H 

Biíjger   Guttfried,  Síékely-üd- 

I>r.  Baiss  István,  Szegnárd.          ^^^^ 

varheJy. 

Sáuii  LásziM.  Kolozsvár.               ^^^| 

Rieraer  Károly »  Nyitm. 

U9U  Sárador  Kálmán,  M.-Váaárhety.     ^^^B 

Hígító  Jánof,  Budapest,  Egye- 

Sárhegyi Lajoji,  Vácz,                     ^^^H 

tem  böksésseU  knr. 

Sárhegyi  Lajo»,  8.-A.*UJbely«      ^^^| 

Bimély  Károly,  Pozsony. 

Sárkány  Imre,  Aazód.                    ^^^| 

U66Bitiichl  Victor,  Oyflr-Sít.-Már- 

Sárkány  Míklóft,  Bakonv-BéK      ^^H 

t<íii» 

nd6  8ároi9patiiki  re f.  collég.  ki>uyv>    ^^^H 

Eodicikj  Seuü,  Magyar-Óvár. 

tára,  Sároa-Patak.                        ^^^| 

Dn  TLomáü  Sándort  Bpest,  TV, 

8átoralja-ujhelyi  kat.  nagygyin*           ^H 

BöthÁt'Xu  6.  h  e.  7.  a. 

Dasium,  Bitoralja-üjhely.           ^^^^M 

EomikDees  Bflbály,  Nagy*  Várad. 

Hcbillin^  Lajos,  Kulozsvár*           ^^^H 

Ür.    EÓmer     Flória     Fereucz, 

■  ■                   ^^H 

Kagy-Vámd. 

Br,                                      ÖxenI-    ^^H 

1170  Boisy  Béla,  Budapest,  Kriszti- 

c»e,  (Nyitra  m.)                          ^^^H 

város,  Márváüy^u.  J  92. 

i  200  Süboloz  Frigyes,  K1^ffmárk.          ^^^^H 

Rónay  LAazló,  Budapest,  KíJzJ- 

SchAfifmaun  Imre,  Poz!K>ny.          ^^^H 

minigterimn. 

Scliönwitzky   Burtalan,   Szent-     ^^^H 

BoDza  JáD09,    Ivánkafalti,  u    p. 

I(ttv!Íu^  u.  p.  Ka«ttH.                             ^H 

Htnbnya  mrdO* 

Okáuyi  Scbwaroz  Jenny,  Bu4ii-          ^H 

Bofenhüch  Sándor,  P.*8«huvip,  u, 

pett,  Zrínyi  u.  U.                      ^^^H 

p.  RátBágh. 

Okányi  Scbwarcz  Lajos,  Bnánr   ^^^M 

Br   Rí»«n^r  Ervin,  Nfig-y  Vtirad. 

^^H 

1  t75Bo«ttvbázy    Kálmán.   Bmbipeét^ 

1205  8e\i                  ulft,  Bpeüt-  0yir     ^^^B 

(KriiEtiQnvárot  p]éb.*áp.) 

u.  Plariiit4^-^püliH                       ^^H 

40 


u 


l^ 


'H 

*.,<' 


i-í 


Sebeeztha  Károly,  Znyó- Váralja 
Seidl  Károly,  Szólád   (Somogy- 

megye.) 
Seján  Antal,  Ökörmező. 
Selmeczbányai  kir.  kath.  gymn. 

1210Sem8ey  Ádám,  Kassa. 

Sepsi-Szt.-GyörgyiMikó  tanoda. 
Seregély     Eerencz,      Galgóoz, 

(Nyitra  megye.) 
SerfözG  József,  Miskolcz. 
Sidelszky  Gyula,  FelsO-Yadász, 

(Abauj  megye). 

1215  Sidó  István,  Somoija,  (Pozsony 
megye,)  Csallóköz. 
Sigray  Pál,  Bpest,  Országút  17. 
SimóBóla,  Bpest,  Hayas-ú.    3. 
Simon  Béla,  Gzegléd. 
Simon  Lajos,  Keszthely. 
1220  Simonyi  Zsigmond,  Bpest.  Mú- 
zeum körút  10.  földszint    19. 
Simonyi  Kálmán,  Patvarcz,  u.  p.  - 

B-Gyarmat.. 
Simor  János,  Yeszprém. 
Sinkovics     József,  Székely-Ud- 
varhely. 
Sipos  Orbán,  Herczegfalva. 
1225  Sipos  Sándor,     Szarvas. 

Skultéty  Antal,   Sajó-Szt-Pét^r. 
Somogyi  Alajos,  Kaposvár. 
Somorjai  Casiuó. 
SomoskeÖy   Antal,  Dab.  u.    p. 
Dömösd. 
1280  Saárdi  Somssich  Andomé,   sz. 
Jeszenszky    Zsuzsa,     Sörnye, 
(Somogy  megye.) 
Gróf  Somssich    Imre,     Grácz. 
Brandhofgasse  nr.  11. 

Sopronyi  Benedekrendi     szék- 
ház. 
Soproni  áll.  főreál  tan.  Sopron. 
Soó  Gáspár,  Gyula-Fehérvár. 
1235  Dr.  Soós  Kálmán,  Déva. 


Spelletich    Bódog,     Budapest. 

Budolf-rakpart  11.  sz. 
Sperlágh  József,  Hatvan,  Heves 

megye. 
Sporzon  Emö,  Privigye. 
Sróter  Alfréd,  Surány,  u.  p.  B.- 
Gyarmat 
1240  B.  Biese  Stallburg  Antal,  Felső- 
Elef&nt,  u.  p.  Pereszlény. 
Stark  Adolf,  Békós-Csaba. 
Stessel  József,  Kis-Marton. 
Steindl  Imre,  Budapest,  Kigyó- 

útcza  4.  sz.  m.  em. 
Dr.  Steiner  Fülöp,  Bécs,  Augus- 
tiner  Str.  Nr.  5. 
1245  Stem  Ábrahám,  Kis-Kun-Halas 
Stem  Pál,  Kőszeg. 
Sthymmel  Sámuel,  Boztnyó. 
Br.  Stiller  Mór,  Budapest,  Sas- 

utcza  15.  sz. 
Stolcz  Kálmán,  Budapest,  Egye- 
tem bölcs.  kar. 
1250  Buhajda  János,  Budapest,    Ba- 
rátok tere  5.  sz. 
Sütő  József,  Nyíregyháza.. 
Sváby  Frigyes,  Lőcse. 
Szabadkai  kir.  fögjTnnasinm. 
Szabó  Albert,  Bpest,  Sugárút  60. 
1255  Vári    Szabó    Antal,   Budapest, 
Vár,  Disztér  76. 
Szabó   Ede,  Budapest    V.  ker. 

Kudolf  rakpart  3.  sz. 
Szabó  Gyula,  Budapest,    Reál- 
tanoda u.  8.  fdsz.  3.  sz. 
Szabó  Imre,  Veszprém. 
Vári   Szabó    István,   Kis-Kun- 
Halas. 
1260  Szabó  János,  B.-Gyarmat. 

Szabó     János,     Budapest,    Fe- 

rencz  József-tér,  Nákó-ház. 
Szabó    József,     Budapest,    Só- 

utcza  12. 
Szabó  József,  M.-Sziget. 
Szabó  Kálmán,  Kaposvár. 


1     1265X>v,  8«tiW*   Kiröíy,    KolosrvAr 

l)r.  Sxftly  l4^o«i  0y6r.  püip^Vk              ^^^H 

aoni  polgári  ftianmia*               ^^^^| 

^K      B<ftkolczai  k.  kAÍh.  algymn. 

Bzentez*                                                  ^^^H 

^"^       BiAlavirxky  Oyula,  Kyitra. 

íüzcndrőy  Jánon^  Szi^ged*                         ^^^H 

liJTO  EítUajr  Iiure.Bpöít,  Or»*íigút  30. 

tSOO  gz4?ütgyÖrgyi    Lajo^,  BudjLp«Hi                  ^^^| 

^^^Bcnlay  Józ^et,    Budapevt,  vár, 

^^H 

^^^^R  Országházon.  v}4. 

Szent-Ijtván  társulMÍ   KnJuui'^L               ^^^^^| 

1            SíaUy  Józ«ef,reiiö-8«t-Mikló«. 

LővésZ'U.                                                   ^^^H 

1              8iiilAy   FéUsr,   Bpejst,    Tioroiy- 

Szeatimrey    Ekk,     Kraí^züyíL                   ^^^H 

1 iya^u,  12. 

^^^B 

^^^Bmliiy    Pál,  Dad,  ii.  p.  TutA- 

8xent4rányi  Kálmán,    Haroi-               ^^^^ 

^^^■KGnüOd. 

Tánárhely.                                                ^^H 

127&  Bzalliay  Józtef,  BÓ2«ah«gy. 

lii.  Szinfit-lTáuyiKárion,    Bzt                 ^^H 

Bzíimof-Djvári  drmény  kaib,  al- 

1  váo^  a,  p.  Liptú-Bzt.  ^l '  i  :                     ^^H 

g>'iuaaaiimi,  SíamOfTíjvár, 

1 305  Bzentkláray  Jenő,  TÖr<^k  i                         ^^H 

Bzarvndy  Lajon,  Szeged, 

Bzeutnmrjay  DezsO,    Btldap€^                    ^^^| 

Bzarvtu   Oábor,    Budapest,  IL 

Ofitlag-u.  8, 1.  em.  d.  ajt^.                     ^^^H 

ker.  fó-át  ";»i. 

Szentnüklóisy  Láiiz]6,    Karan>                ^^^| 

Sz           *       Lajoi,  Bécs,  Máría- 

^^^1 

Ig-Mse,  Nr.  7. 

Szentpétery  SáJUttül,     PelnHc^                 ^^^H 

1280  8zádeczky  László,  Nyitm, 

(Gomar  niegy«.)                                ^^^^^B 

Szájbély  HrarÜL,  Esztergom. 

Dv.  Bzeredy  Józn^f,  (Péc«).                ^^^^^H 

Szántó  Ménjhért,  Kalocca. 

1 3  tO  Szeremley  6ámuel^H.-M,*yá9á i                   ^^^H 

Bzárcsevics  Betti,  Béká^-Csabn. 

^^H 

Hzádz  Domokos,  KűIozHiT?tr, 

Bzékes-fehéryári  Yördsniartby'                ^^^H 

ISŐ5  Száaz  Gyala,  Kolgzjn^ár* 

^^H 

^_        SztVflz    Károly,     Budap.  í(t   vnr 

Székely  ^udvarhelyi  ref.  collegU              ^^^H 

^P          Urí-a.  2Ő. 

um,  6zékely-Udvarh<^ly.                         ^^^H 

^^       B/       ■'      lv,Oáik-SoniJjú,üa'. 

Bzétl  Farkas,  Karczag.                             ^^^H 

1                      ..a«. 

Szieber  Ede.  Un g: vár.                                 ^^^^| 

^K        S                   r«  fögyiuoa&ium* 

1316  Bzigelby  Jlüklós,  Kolozarár.                     ^^^H 

"        G I    .     _   -  üőnyi  AutAl^  Pozsony, 

Szijjárió  Izidor,     K»^^>n  VuM^r*              ^^^H 

1390  8z«gedi  fCgymuatinmi  Önképző 

helyi  Háromszék.                                    ^^^H 

:          ■      ed. 

Sziklay  ÁJital,  Hagyav-uviir.                    ^^^H 

b.                   áUauoda* 

Sziklay  Ede,  Bozsnyy^.                             ^^^H 

BzJTgedi  lUliUJU  fíSreált,  iyuaágA, 

Bzikflzay  Lajo0,  Ziln                                   ^^^^H 

Dt.   Szcgby    Lájízló,    BtítrekO- 

1320  BzUády  Áron.  K  ^Kul ■-.-.,..  .                   ^^^^M 

^H         Csiitfirt^k,   a.  p.    Malaczka, 

Szilágyi  Fereucz,  Dárda,   Bara-              ^^^H 

^^           (Pozüony  íii,) 

nya  m.).                                                 ^^^H 

1             Sz^k^rnk  Aiubru»«  Bomoniia. 

Szilágyi  István,  Márm, -Sziget                  ^^H 

1     12^5^                     r,  Tísza-Igar- 

Bzilágyi     Sándor,      Budape^                   ^^H 

^^^       8^^ ryári    főgymnaainm 

Egyetemi  kOnyytár.                                 ^^^| 

^^1        Gvk^pz^  kOr«, 

Bzilágy-gomJ  C>'6ÍaAÍnó-égyl«t.                 ^^^^ 

42 


t^ 


1325  Szily  Dezső,   Botfa,  u.  p.  Zala- 
Egerszeg. 
Szinnyei  József,  Budapest,  ba- 
rátok-tere Egyetemi   ktár. 
Dr.  Szinnyei  József,  Bndapest, 

N.  Múzeum. 
Szitányi  Bernát,  Budapest,   ná- 

dor-u.  16. 
Szitányi  Izidor,  Budapest,  ná- 
dor-u.  16. 
1330  Dr.   Szlávy  Olivér,    Budapest, 
Váczi-u.  1. 
Szloyácsik    BezsO,     Budapest, 

Egyetem  bölcs.  kar. 
SzmatUk  István,  Budapest,  mú- 
zeumi könyvtár. 
Szmida  Antónia,  Szakoloza. 
Szmrecsányi    Arisztid,  Szmre- 
csány,  u.  p.  Liptó-Szt-Miklós. 
1335  Szmrecsányi  Dárius,  Kis-Biszte- 
recz,  u.  p.  Alsó-Kubin. 
Szoboszlay  Fer.,Eima-Szombat. 
Szolga   Miklós,    Kolozsvár,  B. 

közóp-u.  47. 
tízoluoki  Casinó. 
Szombathelyi  premontrei  r.  fö- 
gymnashim. 
1340  Szombathelj'i  premontrei  kano- 
nok-rend székháza. 
Dr.  Szombat hy  Ignácz,  Győr. 
Szombathy  János,  Debreczeu. 
Szomora  Bertalan,  B.-Csaba. 
Szontágh  Bért,,  Rimaszombat. 
1345  Szölgyómi  János,  Temesvár. 
Szörényi  iJenö,  Karánsebes. 
Sztachovics  Rémig,  Györ-Szt.- 

Márton. 
Szteszkál  József,  Zsolna. 
Szulyovszky  Gusztáv.  Nyitra. 
1350  Szumrák  Pál,  Beszterczebánj-a. 
Szűcs  Károly,  Török-Szt-Miklós. 
Szűcs  Miklós,  Moór  (Fehér  ni.). 
Szűcs  Sándor,  Székes-Fehérvár. 
Szűry  Kálmán,  Vág-Gellyén. 


1855Tab6dy  JenO,  Budaháza  (üi 
megye). 
Tagányi  Károly,  Budapest,  i 

u.  31. 
Tajnel  Ödön,  Beregszász. 
Sis-jókai  Takács  Gyula,   Jó 

u.  p.  Bzempoz. 
Takács  János,  Budapest,    K( 
keméti  u.  6.  sz.  I.  8.  a. 
1860  dr.  Takács  Lajos,  Budapest, 
zsébettér  3. 
Takács  János,  Ungvár,  Badv 

u.  758. 
Tállián  Lázár,  Veszprém. 
TamaskoYics  Józs.,  Zay-Ugr^ 
Tanárky  Gedeon,  Budapest, 
Uri  u.  20. 
1365  Tankó  János,  Budapest,  Zei 
utczai  reált. 
Tarányi  Ferencz,  Veszprém. 
Tariczky  Endre,  Tisza-Fürec 
Tamóczy  Béla,  Alsó  Lelócz 

p.  Oszlány  (Nyitra  m.) 
Téglássy  István,  Budapest,  li 
lekedési  ministerium. 
1 370  Tejfalusy  Jenő,  Nyitra. 

Gróf  Teleki  Gusztáv,  Béc8,B< 

gasse  9  sz. 
id.  gróf  Teleky  Sámuel,  M 

Vásárhely. 
Teleszky  István,  Budapest, 

gárűt  2. 
Télfy  Iván,   Bpest,    Pauno 
szálloda. 
1376  Temesvári   kir.    fögymnasi 
Temesvári  föreáltanoda. 
Tergina  Gyula,  Bpest,  Muze 

Kégiségtár. 
Terhes  Pál,  Rima-Szombat. 
Temyei  Tivadar,  Győr. 
1380  Tersztyánszky  István,  Szécs^ 
Thán    Károly,   Budapest,  1 

füvészkert. 
Thinagl  János,  Nagy-Saom 


Tbirriug      Albert,     Budapesti 

Kecskeméti  u.  2.  sz.  I.  em.  9. 
Thuranszky  József,  Besztercze- 

hánya. 
1385  Thuróezy  Bálint,  Tót-Sok,  u.  p. 

Nagy-Rippény. 
Timáry  Imre,  Detta,  (Temes  m.) 
Timkó  István,  Márm.-Sziget 
Timon  Ákos,  Győrött. 
Tisza  Kálmáuué  szül.  Gr.I>egen- 

feld  Ilona,   Budapest,  vár,  m. 

elnöki  palota. 
1390  Tisza-füredi  régészeti  eg3'let. 
Tocsek  Kázmér,  Nyitra-Vicsáp, 

u.  p.  Pereszléuy. 
Dr.  Toldy  László,  Bpest,  Kalap- 

utcza  y. 
Tülnay    Gábor,  Budapest,  Ma- 
gyar u.  8. 
Tomaun  József,  Neiucsény  u.  p. 

Ar.-Maróth. 
1895  Tomascliek     Tekla.   Budapest. 

Gyár  u.  3.  III.  11. 
Tomkn  Mór,  Kassa. 
Tompa  Árpád,  Bpest,  Egyetem 

bölcsészeti  kar. 
Topán    Sándor,     Budapest,  Pö- 

vámliáz  II.  35. 
Torma  Miklós,  FelÖr,  u.  p.  Csi- 

C8Ó-Keresztúr. 
1400  Tormássy  Bónis,  Szorabatbely. 
Tormássy  János.  Sopron. 
Tornya  Sándor,  Vaida-Uunyad. 
Tóth   Elek,  Budapest,  Országút 

13.  Sebestiáni  ház. 
Dr.  Tóth  Krnö,  Budapest,   Bó- 

znatér  6.  sz. 
1405  Tóth  Ferencz,  Nagy-Enyed. 

Tóth  István,  Budapest,  Lövész- 

u.  18.  sz.  ír.  0.  U.  a. 
Tóth  István,  Kecskemét. 
Tóth  Ödön,  Szegszárd. 
Tóth  Vilmos,  Bécs. 
141    Tóth  Zsigmond,  Kolozsvár. 


Tölgyi  Gyula,   Budapest,  YIII. 

kerületi  föreáltanoda. 
Török  Antal,  Nagy-Enyed. 
Török  Gábor,  Dézna  (Arad  m.) 
Dr.    Török  István,   Kolozsvár, 

Uj-utcza. 
1415  Török  Pál,  Somoija,  (Pozsony 

m.  Osallököz). 
Török  Sándor,  Budapest,Király- 

utcza  7. 
Török  Sándor,  Miskolcz. 
Tors  Kálmán,  Budapest  >Hou« 

izerk. 
Töry  Gusztáv,    Budai)e8t,     vár. 

Disztér  13.  I.  eni. 
1420  Tött^sy  Béla,  Nagy-Kaiyzsa. 
Dr.  Trauschenfels  Eugen,  Bécs, 

Wieden,    Plösselgasse  n.  9. 11. 

St.  18. 
Treleszky  József,  Nagy-Váratl. 
Trencsényi    katli.  nagy -gy ma- 

sium,  Trencsény. 
Trocsányi   Imre ,     Hajdu-Sze- 

bOHZló. 

1425  Trsztenai     k.   kath.   algymna- 
sium. 

Trsztyánszky  Ferencz,  Pozsouj-. 

Trsztyenszky  János,  Ostffi-Asz- 
szonyfa  (Vas  megye.) 

Trusza  Lajos,  Bikács  (Bihar  m.) 
u.  p.  Gyapjú. 

Turgonyi  Lajos,  Budapest,  Má- 
ria-u.  40. 
1430Turkcvi  casino,  Turkevi. 

Turzó  Miklós,  Trencsén. 

Türr  Lajos,  Zenta. 

Uhrinyi  István,  Békés-Csaba. 

Újhelyi     Boldizsár,      Balassa- 
Gyarmat. 
1435  Újvárosi  József,  Uzon. 

Ujverbászi  alrcálgymnaslum. 

Újvidéki  királyi  fÖg3m:ina8Íum. 

Ullmaun  Károly,  Budapest  Ál- 
talános bizt.  társ.. 


44 


^ 


'/^■y 


Ulrich  Sándor,  Vácz. 
1435  Undy  László,  Szeged. 

Unger  Ferencz,  Budapest,  Jó- 

zsef-u.  23. 
Ungvári     kath.  fOgyninasium, 

Ungvár. 
Ungvári  főgymnasinm  önképző 

Dayka-kor,  Ungvár. 
Urányl  Imre^  Budapest,  Havas- 

utcza  3. 
1 440  Br.  Üchtritz    Zsigmond,    Mar- 

czaltö,  u.  p.  Pápa. 
Ürmösi   Miklós,  Budapest  mi- 

nisterelnökség. 

V^ghy  Mihály,  Soprony. 

Vagyon  István,  Szenicz  (Nyitra 
megye). 

Dr.  Vajda  Gyula,  Budapest  ke- 
gyesrendiek társ  háza. 
1450  Vály  Béla,  Aranyos-Maróth. 

Vály  Béla,  Budapest  Egyetem- 
tér 4.  sz. 

Vámossy  Károly,  Budapest  V. 
Józseftór  5. 

Vámossy   Mihály,  Bpest  Nyul- 
utcza  13.  sz. 

Várady  Gábor,  Budapest  sugár- 
út 47.  sz. 
1455  Váralljai  Sándor,  Pancsova. 

Varga  Alajos,  Mohács. 

Varga  Ferencz,  Gyorok. 

Varga  Emil,  Szolnok. 

Vargha  Ottó,   Bpest   kötö-u.  4. 
í«z.  II.  em.  4.. 
1460  Vargics  Imre,  Temesvár. 

Vargyas  Endre,  Győr. 

Varjú  Mihály,    Szatmár. 

Városy  Gyula,  Kalocsa. 

Városi  Tivadar,  Zombor. 
1465  Varságh  Béla,  Békés-Csaba. 

Vasady     Gyula,      Sepsi-Szent- 
György. 

Dr.  Vásárhelyi  Géza,  Teriuye. 


Vasváry  Benő,  Budapest  zerge- 

utczai  föreáltanoda, 
Vaszary  Kolozs,  Oyör. 
1470  Vavrek  Eikhárd,  Kassa. 

Br.  Vay  Aladár,  Pozsony  Sz.- 

Mihály-utcza  b.  Jeszenák-ház. 
Br.  Vay  Tihamér,  Drezda  Dres- 

den,  Bampersche-Str.  Kr.  S. 
Br.Vay  Dénes/Pozsony  Mihály- 

u.  Jeszenákház. 
Br.  Vay  Sándor,  Golop,  u.  p. 

Tállya,  via  Szerencs. 
1475  Várzély  János,  Trsztina. 

Vécsey  Tamá8,BpestMnzeam-a. 

Móriczház  III.  e. 
Végh  Arthur,  Bpest  egyetem-u. 

takarékpénztári  épül. 
Verebi  Végh  István,  Veréb,   u. 

p.  Pázmánd  (Fehér  m.) 

Véghelyi  DezsO,  Veszprém. 

1480  Velics  Alajos,   Lászlófiüva,  per 

Turócz-Budnó. 
Vellanslts  János,  Pápa. 
Venczell  Antal,  Esztergom. 
Venter  Gerö,Arad,kereszt-u.29. 
Veres  József,  Orosháza. 
1485  Vértesaljai   ref.   egyházmegye. 

Seregélyes. 
Veszprémy  Vilmos,    Budapest, 

m.  nemz.  Múzeum  könyvt. 
Veszprémi      növendék   papság 

Pázmányköre. 
Vikol  János,    Bpest  egyetem. 
Villányi  Szaniszló,  GyÖr. 
1490  Vinczehidi  Izidor,  N.-Kikinda. 
Vinkler  József,  N.-Várad. 
Virágh  János,  Nagy-Körű,  u.  p. 

Fegyvernek. 
Visy   Imre,  Bpest,   »Hon«  szer- 
kesztősége . 
Visnya  József,  Bpest   Deák  Fe- 

rencz-u.  5.  sz. 
1495  Visolyi  Gusztáv,  Budapest,  mu- 

zeum-u.  8.  sz.  n.  em. 


45 


Vísontay  János,  Bpest  gyár-u. 

reáliskola. 
Vittnyédy  József,  Öoprouy. 
Vitális  Mór,  Ipolyság. 
Vlád  Alajos,   Bpest,  stáczió-u. 
ISOOVladár    István,  Turócz-Szeut- 

Márton. 
Vlkolinszky  Dániel;  Rózsahegy. 
Vojnits  Simon,  Topolya. 

Wagner  ístváu,  Bal.-Gyarmat. 
Wagner  János,  Bpest,  vár,  Öz.- 

Gj'örgy-u.  8. 
1505  Wagner  Lajos,  Pozsony. 
Wagner  József,  Nyitra. 
Waiger  János,  Lóvá. 
Walkovszky      Miklós,    Székes- 
Fehérvár. 
Walther  Géza,  Bpest,     kecske- 

méti-u.  Károlyi-palota 
1510  Wargha  Lajos,  Sárospatak. 
Weher  Samu,  Béla  (Szepes  m.) 
Weltzenfeld  Antal,   Bpest   bál- 

vány-u. 
Wortheimer  Ede,  Nagy-Szeben. 
Wertán  Pál,  Kolozsvár   tudom. 

egyetem. 
1515  Wesselényi  Miklós,  Zsibó. 

Wieland   Arthur,    Farkasfalva 

(Szepes  m.). 
Wiesinger  Károly,  Dobálna. 
Witt  László  Mohács. 
Wlassich  Gyula,  Bpest  Deák-u. 

U.  sz. 
1520  Wodianer  Béla,  Bpest  stáczió-n. 

17.  8Z. 

Wurmb  Imre,  Bpest   egyetem, 

régi  épület  földsz. 
Wutz  Albert,  Bpest  bodzafa-u. 

33.  sz.  4.  ajtó. 


Zachar  G3nila,  Nyitra. 
Zachar  Emil,  Beszterczebánya. 
1525  Zaka  Gyula,  N.-Becskerek. 
Zalavári  apátság,  Zala-Apáti. 
Zay  Adolf,  Bpest,  Eszterházj'-u. 

13.  sz. 
Gróf   Zay-ugróczi  Zay  Albert, 

Za^'-Ugrócz, 
Gr.  Zay  György,  Álmosd,  (Bi- 

liarm.) 
1530  Zelei  János,  Nagyvárad. 
Zentai  községi  gymnasium. 
Zerdahelj'i  Adolf,  Nyitra. 
Dr.     Zerich  Tivadar ,    Brassó 

(nagy-u.  506.  sz.)       • 
Gr.  Zichy  Béla  Bpest  muzeum-u. 

5.  sz. 
1535  Gr.  Zichy  Jenő  Bpest,  Verböczy 

u.  vár,  saját  palotája. 
Gr.  ifj.  Zichy  Ödön  Zákány  (So- 
mogy m.). 
Gr.  Zichy  Jánosné,  Meráu. 
Zilahy  Lajos,  N.-Várad. 
Zmeskal  Lajos,    Selmeczbánya 

(Sipék). 
1540  Olvasó  kör,  Znj'ó-Váralja. 

Tanítóképezde,    Znyó-Váralja. 
Zombat  Gyula,  Bpest,  vár,  uri- 

u.  60. 
A  zombori  állami  fögymnasium 

Zombor. 
Zongor  József,  Nyitra. 
1545  Zsendovits  József,  Eger. 

Zsilinszky  Endre,  Békés-Csaba. 
Zsilinszky  Mihály,  Bpest,  Esz- 

terházy  u.  14. 
Zsivora  György,  Bpest,  kerepesi 

ut  5.  sz.  I.  em. 
Zsoldos  Iguácz,  Veszprém. 


«^a 


A  társulat 

1878—: 
AfhaiuuakOTioh  Oonstaiiiiii,  Bnda* 

pest. 
B.  Angoss  Antal,  Budapeit. 
Bagi  Ger6,  Oaongrád. 
Beserády  Gyula,  Yessprém. 
Bogyó  Károly,  Budapest 
Bolgár  Mihály,  Béos. 
Ofengexy  Antal,  Badapeit. 
Bamaazkin  János,  Gyer^^Amos. 
Bivald  József,  Selmecibánya. 
Dobák  Antal,  irra-Yárallya. 
Drágán  Péter,  Baja. 
Drezler  Ignáoz,  Kyitra. 
Erosey  Samu,  S.-Kere8st6r. 
ErdOdy  Sándor,  Yép. 
Fabriczios  Károly,  Segesvár. 
Fes^toráczy  Géza,  Nyitra. 
Fogarassy  JáDOs,  Badapest. 
Fonyó  Gyula,  N.-Károly. 
Hollósy  Károly,  Bevecser. 
Horváth  Mihály,  Budapest. 
Kertász  József,  Eperjes. 
Kürthy  János,  N.-Várad. 
Lipo\niiczky  Vilmos,  Budapest. 
Mercz  Pál,  LCcse. 
25.|  Mihály  Lajos,  Segesvár. 

Mikovics  Ferencz,  B.-Szombat. 
Morvay  Pál,  Oroszi. 
Nagy  Sándor,  N.-Szöllös. 
Nemes  Elek,  Kolozsvár. 


80. 


.•Kop- 


85. 


lö. 


15, 


20, 


40. 


lulottaL 

1881. 

Ch:.  Kyiry  Izidor,  Prekop. 
P4k  Böldiztár,  OynUunesG. 
Pillér  István,  T6k»-Terebes. 
Pixy  Czixják,  BndiqiMat. 
Pnurinszky   Henrik,  B.- 

pány. 
Bi^lar  7ereno%  Kyitra. 
Bávéaz  Imre*  Debrecien. 
Bosenaner    Károly,    Beszter- 

czebánya, 
Simonyi  Simon,  Badapest. 
Somhegyi  Ferenos,  Bndapest. 
Somogyi  János,  F.-Szt-Miklós. 
Strebiczky  Irán,  Béos. 
Sulyok  Mór,  Temesrár. 
Szabó  Imre,  Szombathely. 
Szalay  György,  Kaposvár. 
45.  Termatsits  Bezsö,  Zágráb. 
Tipray  Tivadar,  Budapest. 
Toldy  István,  Budapest. 
Tóth  JenO,  Budapest. 
Tóth  Kálmán,  Yeszpróm. 
Török  Gábor,  Debreczen. 
Tutkó  József,  Kassa. 
Yakter  József,  T.-Ujlak. 
Yillécz  József,  Eger. 
Yaló  József,  Vácz. 
Yarsányi  János,  Aszód. 
Dr.  Yincze  Gábor,  Bndapest. 
Ziskay  Pál,  N.-Károly. 


r»o. 


55. 


3)  A  társniat  Yagyoni  állapota. 

X.  3É3Tri  forgreiloaaa. 

1 880-ban.  Bevétel  volt      ....  13890-e5  frt 

Kiadás 12851*15  » 

Maradék 1039'50  > 

2.  'T7'a.gr3roaa.áilleier. 
1 378.  deczember  31-kón  a  társulat  alaptökéje  névért  29,600  frt. 
—     250  frt.     1879.  >  r  >  »  >        29,350   > 

+  1650    »        1880.  >  y  »  >  >        31,000   > 

Bdlthazár  BéU» 

társ.  pénztárnok. 


47 


a)  Statisticai  kimutatás  a  tagok  lakóhelye  szerint. 


A)  Vátasztminy  .   .  .    .  . 

B)  Kűlfütdi  rendes^tagok  . 

C)  Alapitá-tagok.   ,    .   .  . 

D)  Évdíjai  tagok : 

I.  A  mAgyar  íz.  korona 

ter  illet  én. 

a)  Magtfarorazég. 

Budapest. 

A  bauj -vármegye  .  .  *  . 
Arad     .    .    .    i    .    .    «    .    . 

ÁrTá     .    4    * 

Baranya  ..*.*.« 

Bftw 

BácA-Bodrog   ...... 

Bereg  *..«..... 

Békés   , ,    , 

Bíliar  , 

Boraod.    ........ 

Bmanő  ,......., 

Csanáú.    .    , 

Csik.  .,...,.,, 
Csongrád.  .  .  .  ^  -  .  . 
Eaztergúui  .  .  ^  .  .  .  h 
Alsú-feltár    ....... 

Fehér 

Fogaras  .-,...., 
QumOT  ..,...., 

Győr , 

Hajdú  ..,.,,,.. 
Tfáromjizék  *....., 

Hevea , 

Hont     -,.,.,..    , 
Hunyad    ..,.,,, 
Jáaz-  Nagy  -K  f m-S  koI  n  ok 

Kifl-Küküllö 

Kolozs •    . 

Ktiniárotij 


55 

13 

311 


470 
26 
Ifi 
B 
19 
22 
12 

a 

18 
35 
25 

1 

3 

4 
34 
14 
27 
ti 

1 
3^ 
25 
13 

9 
20 
12 
15 
39 

2 
4S 

H 


KrasaónSzöróny  ,    .    .   , 

Lipt6   

Maros -Torda  .    .    ,    ,    , 

MánimaroB 

N.-Kükiillö  , 

Mosony    .    é    •    .    .    .    . 

Nógrád 

Nyitra 

Pea^Filia>8i>lt,  .... 
Pozsony    ,    ,    *    1    .    ,    , 

SároJi 

Somogy 

SopiTijny ",    . 

Szabolcs      ,,..,, 

Szalhmár , 

Szebau.    .*.,«», 

Szepea ,    , 

Szilágy  ....:,, 
Szolnok 'Bobok  a,  .  «  . 
tTemea  ,.,.,,,. 

Tolna  . 

Torontói 

Trencaéuy , 

Tíirócz.    ....... 

Udvarbely 

Ugocsa     ,,...,. 

Ung ,    .    , 

Vas  ...,,_,  . 
Veszprém    »-,.., 

2alft, 

Zemplén  .,,.«., 
Zólyom 

fi)  Horvát- Sslitv&norazdg 

II.  Aasztrla ..... 

IIL  KfllfiHd 

(küzesen 


2 

0 

2t 

16 

2 

B 

31 

Bl 

54 

10 
lU 

2:j 

7 
IS 

7 
22 

5 

la 
IB 

B 
15 
20 

B 

6 
15 
4fl 

23 

;í& 

2ö 

3 

18 


1771 


48 


9í«3n«tt  FJ&SE^^TOrax 

öiotpidfi  iMO 

^3 
Pl 

^9í^í  '^oí«IiiMM 

C<1 

'iwi  i»R^a 

9 

nQBf9g%WlÍJIfMQZ 

ÍM 

itoiondx 

f-i 

i        o" 

1        1= 

,«tIO|^ 

e 

■áf   ^QTW^lff 

5^ 

lOAJQ 

P^a£9^ 

9 

■AnpifSttif 

GÍ3 

TS^s9liíTiíu9Ajgx 

tmtítiy 

1-1 

Is   1^" 

q^íSg 

ás 

■ni«r  tt 

_9 

inraiiy 

QO 

1^^ 

'ICOd 

qiTJH    m^ 

Q 

i:: 

93m|rSBK 

l-l 

ííotoiio^qpiííj  mWQ 

o 

1-1 

lujin  (9i9q  ^jgjüí)  ^ifumgá 

9 

A  Magyar  Tört.  Társulat  sárosvármegyei  kirándulásáról  szóló  fü- 
zetben Berzeviczy  Edmund  úr  »Berzeviczei  Pohárnok  István  életei: 
czímü  értekezésébe  tévedésből  több  hiba  csúszott  be,  kérjük  eze- 
ket a  következőkép  kiigazítani : 

36.  lapon    3.  sor  jó  helyett /ó*. 

37.  »       31.    »    disztettek  helyett  dicsíettek, 

46.  »  12.  9  Az  Í439,  évi  országgyűlés,  mely  a  trónörü- 
kösödést  Erzsébet  királyné  s  utódai  számára  hiztosiloUa,  elhatározta  helyett 
Az  1430.  éci  országgyűlés  tehát  ....  biztosította,  az  Í440'iki  pedig  elhatározta. 

47.  lapon  26.  sor  kit  mig  az  imént  láttunk  szerepelni  helyett 
ki  csak  nem  rég  szerepelt, 

49.  lapon  35.  sor  Kendéi  helyett  Vendel, 
52.     »       28.    »  foglalt  el  szavak  után  teendő  a  Kereszte- 
sen lakó  oláhok  által, 

56.  lapon  38.  sor  Felsb-Zaps  helyett  Felső'' La ps. 

57.  »       31.    »    sibi  helyett  tibi, 

57.     »       41    >    Pohárnok  helyett  Fohár-nak.