(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Századok"

Google 



This is a digital copy of a book that was preserved for generations on librai^y shelves before it was carefuUy scanned by Google as pait of a project 
to make the world''s books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has exphed. Whether a book is in the pubUc domain may vary country to country. PubUc domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cuhure and knowledge that's often difficuh to discover. 

Marks, notations and other marginaUa present in the originál volume will appear in this fíle - a reminder of this book's long joumey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless. this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial iise ofthe fiies We designed Google Book Search for use by individuals. and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrain from automated queiying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribiition The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you aie doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the fuU text of this book on the web 



at http: //books .google . com/ 



SZÁZADOK. 



A 



M A (í Y A U TÖRTÉ N E L M I TÁRSULAT 



KÖZLÖNYE. 



A VÁLASZTMÁNY MKGBIZAtíAlloL SZKKKEaZTl 



SZILÁGYI SÁNDOR 



TITKA It. 







iSeV. E-^I I^ O Ij TT -íOi. 2ív£. 
xxi. LVrOLYAM.' 



BUDAPESTEN, I8B7. 



K I ADJ A A M AU V Alt 1 i;>ll-l-|'.> K I.M I 'l'A i:!>t UA'I'. 



j STAN' oaD iu^^PT i 
j FEB 6 1964 I 

l STAOCS 1 



Budapest, 1S87. At Athcuaeiiui r. t. köuyifUyou'd'J* 



l^ARTALOM. 

I. Ónálló fzikkelc ^a (^rtekozt^Hok, 

acsAdv írjNAcz. 

Drég;e1 én Itfítif 30 

BE. BÁLlNTITT JÓZSEI-'. 
Jígy kin ifjfozitá}! (Bi'kús komornikHáífáról.) 270 

BAllAlíAs DOMOKOS. 
A tatár rabok váltságilíjn az 1657. Hopt. L'-iki .x/.amos-ííjvi'iri imrtialíit 

«^yaiésen 427 

A (lerz«i Petki család tíh-ténetéhez lUfi 

líEliTHY ZSOr.T. 
íizekér .Toakhíni és a mai^ar llnbinzou fi2íí 

Bl'NYlTAY VIN'CZK. 

Fiizm&ny Péter el«í mngj-ar levele 75 

A hitnjítáB trirtéiietóből '.iHit 

])KÁK VABKAS. 
BéUli Pál bnj<1oB&Ra tört^netí'hez .".711 

ItEMKÓ KÁLMÁN. 
Egyházi (!8 világi liatóaág a felvidéki városokban a XV. ús XVT. 

<«ziizadb:tn 8 r> 

DUDÁS GYULA. 

Rzerb volt-e i^zerémi í 462 

FEJfcRPATAKY LÁSZLÓ. 
Vúlaaz a »néluiny észrevételre' (»a történelmi congrossiiíf ntólian^jn ; 

ez. czikk felett Horvát Árpádtól) 2.'.2 

A pápai adószedtík Maíjvarországon a XIIl. és XIV. században T, én 

IL közlemény 49:1, r»Sii 

FBAKNÓI V1LM08. 
Brütufi Mihály. Báthory István udvari történetíróin 7ft:i 

HOnVÁT ÁBPÁD. 
Néhány észrevétel a történeti conerefí'níi ntóiuinírjji-: i-zfn\fl czikkrf 2.t.''' 

:>8* 



Zaji. 
JAKAB ELEK. 

A csúky>gorbói kastély történelmi ritkaságai l,si 

DR. KOHN sAMÜEri. 

A visszafoglalt Budavár zsidó lakosságának állítólagos emlékírati 

1688-ból 827 

komAeomy andbAs. 

Thurzó Hária végrendelete és Beniozky Péter a költtl I. II. közi. 2)7 és 321 

KEOPF LAJOS. 

Hária magyar királyné II. Lajos neje arczképe 72 

Anna magyar királyné, Ferdinánd neje arczképei 7f^ 

Clarimandas császár krónikája 1520. (egy állitólagos magyarból for- 
dított munka) 17:t 

HaximiliaDos Transilvanos életéhez Ttifí 

Kik voltak az angol-szász berezegek szt. István udvaránál n mi lett 

belölök V 7fí3 

KUBINYI PEBENC/i. 
Káh Felician mester veje Palástby Kopai 210 

GR. liAzÁB MIKLÓS. 
Erdély föispáiyai 1540—1711. I., II., ÍIL és IV. közi. . . 400, r.l8, 610, 700 

MAJLAtH BftLA. 
Tanulmányok a történelmi kiállftásból. T. és IT. közi ^S.^ é^ 529 

DB. mAbki sAndoh. 

Dósa György korából 193 

IT. Rákóczy György bibliája fl4)t 

M. S. 

A szentjóbi apátság me^Rzflnése S:i8 

PKTTKÓ BÉLA. 

Kemény János fífkomomiksága 271 

PÚB ANTAL. 
II. Uiklós (1308— 13.*í6.) gyílri püspök mely nemzetségUííI való vnlt íí 83fi 

BB. BADVANSZKY BÉLA. 
Foglalkozás, időtöltés, játék a XYL és XVII. században 289 

SOHMTDT VILMOS. 
Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya :i lengyel koronához I. ('>k 

II. közlemény 14,íi7 

DR. SZAöECZKY LA.IOS. 
Jelentés a gr. Forgách család levéltáráról r<fíO 

p. szathmAby kAboly. 

I. Bánffy György halála (Bt. Wesselényi István naplója ntán) . . . r»i 
THALY KÁLMÁN. 

Bercsényi ismeretlen emlékirata XIV. Lajoshoz 1701 1 

A Bzathmári béke történetéhez. (Két okirat Károlyi Sándor Rzerepb''- 

fléhez, a gr. Forgách levéltárból) ^fifi 



tap 

A styavniki várkastély 727 

Gróf Toumon (aás »íij Bodrog vármegye'; elaö főispánja 1699 — 1703.) 729 

TIELE P. A. 
MaximilianUB Tranailvanus életéhez 548 

TOHMA KÁROLY. 
Két nevezetes okiratgyfljtemúny nyomai (Adalék Bethlen Miklós éa 

Bethlen Elek életéhez) ZiA 

VÁMBÉEY AbmIN. 

Kanizsa 1600— lAOl. I. éa U. k5zl 71R éa 798 

DR. VALI BÍiLA. 
Az elsfi magyar színigazgató szabadalom-levele 1696-ból 145 

■\VEBER SAMr. 

Bavnik 643 

Z8ATKOVI0S KÁLMÁN. 
Wndolin Juiij 839 

II. Könyvismertetések és bírálatok. 

BELICZAV JÓNÁS. 

A heraldika vezérfonala ; írta hr. Nyáry Albert 355 

A magyar szt korona éa koronázási jelvények története és műleírása ; 

írta Ipolyi Arnold .S4í* 

BOROV. ZKV SAMU. 
Anglia történote kornnkban; írta ChaHy Jnstiia, furd. l^zász Béla 109 

DEÁK FARKAS, 
rtosznia és Herezogovina. l'tirajzok és tanulmányok, írta Ashóth .Tánns 450 

GY— GV. 
Tanulmányok ; írta fízathmáry Gyftrgy r>50 

— Ö— R. 

Colbert ; írta Baíífl^í Aladár 659 

HELLEBRANT ÁRl'ÁIí. 
l)t: Krones Pr. Geschichte der Karl-Fi-anzens-l*niverBÍtat in Graz 3fi5 

HÜNPALVV PÁL. 
Az oláh nyplv és nemzet megalakulása : írta dr. Jtcthy László . . . ":i2 
Vótlás Réthynek >az oláh nyelv és nemzet megalakulása^ ez. mítve 

ismertetéséhez 85 1 

JAKAB KLEK. 
Kgy magyar jezsuita a XVT. században. Szánthó István élete; írta 

Frahnói Vilmos 847 

KECSKÉS BÍ:NI. 
A magyar hírlapirodalom története 1780 — 1867.; irta Ftfturzy József 74& 



KÁROLYI ÁRPÁD. 
Br. Rotzner £rvía : Bt^gi magyar házassági jog RiO 

K.— S. 

Gróf DeaaewfTy Aurél összes mavei ; sajtó alá rendezte Ferenezy József 556 
Hagyat történelmi és egyháztörténelmi tanulmányok : irta Ipolyi 

Arnold ^ 558 

L. B. 

Palissy élete éa művei ; irta Farkasházi Fiacher Jeníl 161 

A szókesi gróf Bercsényi család (1470— 1835.) n. k 355 

Montecuocoli und die Legenda Ton St Gotthárd (16fi4.) von 'Wllch. 

Nótíehohm . 45fl 

Alsó-flztregovai és rimái Bimay János államiratal és levelezése, szerk. 

Ipolyi Arnold 647 

MANGOLD LAJOS. 
Ranke Leopold : Weltgeschichte VL éa VIL rész 264 

MÁRKI SÁNDOR. 
Gróf HofTmannsegg utazása Ma^arországon 1793 — 1794-hen. Német- 
ből fordította Berkeszi István 845 

PÓR ANTAL. 
Der politisch-ungarísche Streit um Galizien nnd Ladomerien, von 

Johann Matijow 459 

Die Statuten der Jurísten-ImiveriiitHt Bologna vom J. 1217 — 1847.; 

irtaHeinr. Denifie fifil 

DR. SZÁDECZKY LAJOS. 

Dr. Zakrzewaki Vincze műveiről 375 

Nyíregyháza szab. kiváltságolt város története ; írta Lukács (")dön R52 

TAGÁNYI KÁROLY. 

Salamon Ferencz: Budapest története II. és III. k 48 

TÉGLÁS GÁBOR. 

Alsó-Magyarország bányamívelésének története ; írta Péck Antal . , 750 

VÁCZY JÁNOS. 

A szép prózai elbeszélés a régi magyar irodalomban ; irta i?«öí/ii/ Zsolt 158 
A német irodalom története, írta Seinrich Gusztáv 260 

VÁBCBÉRY ÁRMIN. 
Magyarországi török kincstári defterek, ford. Velits Antal, bevezette 

éfl sajtó alá rendezte Kammtrer Ernő 361 

AVBRTHEiaCER EDE. 
Krones : Austria történelméhez 1792 — 1816-ig 166 

III. Tárcza. 

Történelmi Társálat .... 77, 176, 273, 374, 468, 57.<l, 664, 765, 853 

Tanárky Gedeon necrologja 854 

M. Tud. Akadémia 80 

Vidéki társálatok H2, 378, 666, 765, 85.') 



Lup. 

Irodalmi szűrnie 8^1, 282, 37U, 4»4, 578, 671, 856 

Folyóiratok szemléjo 86, 185, 276, r.81, 677, 774, 864 

Repertórium a kUnSkli tört. irotlalomból. Mangold Lajostól 90, 181, 48U 

58R, fiSU, 766, 886 

Maugold és Kropf 279 

TÖrtéueti repertórium a hazai hirlapokból. Szinnyti Józseftííl 91,184,281 

482, 584, 680, 770, 867 

Vegyes közlések 93,189,284,382,490,586,881,777,874 

Történeti könyvtár 96, 192, 288, 383, 492, 588, 684, 782, 877 

Mennnienta Yaticana 179 

Történeti értekezések iskolai programinokban . . . .187, 473, 574, 869 

Felhívás a dévai kirándulás Ügyében 574 

A dévai és hunyadmegyei kirándulás terve 665 

Könyvtáraink. (György Aladár: »Sfagyaronzág köz- éa magán könyv- 
tárai < ismertetése) 668 

lY. A dévai éu hiiiiyadiuegyei kirándulás. 

(A Századok okt. füzete.) 

Az erdélyi történet és történetiráa jelentősége. Elnöki megnyitó beszéd 

Gróf SzécAcn Antaltól 1 

Uonyadmegye és a Hunyadiak C'sdnky Dezsőtől 8 

Jelentések a kutatások eredményeiről : 

•Itílentés Hunyad vármegye közlevéltárairól, családi leveles ládáiról 

R elszórt okmánykinuseirűi Dr. Sólyotn- Fekete Ferencz :i2 

Jelentés a viuda-hunyadi görög catholicus egyház levéltáráról fk. K. 48 

Jelentés a maros-németi levéltárról Szilágyi Sándortól 50 

Jelentés a nagy-eresei gróf Toldalagi család radnótfáji levéltáráról 

Szahó Károlytól 71 

A kirándulás története íizádeczky Lajostól 88 

A M. Tört. Társulat okt. 6-iki választmányi Ülése »7 



BERCSÉNYI ISMERETLEN EMLÉKIRATA 

XIV. LAJOSHOZ. 
— 1701. — 



Mikor a II. Rákóczi Ferencz-féle uagy szabadságháború 
inpgteremtője, szervezője és fővezére gróf Bercsényi Miklós, az 
(isszeeskü vésnek Lungueval árulása által történt fölfedeztetése- s 
Rákóczinak elfogatásakor, a hasonló sorsot szerencsésen elkerülve, 
briinóczi kastélyából 1701. april végén Lengyelországba mene- 
kfilt : daczára ezen országban való teljes ismeretlenségének, azon- 
nal raegkezdé művök érdekében az actiót. A fényes tehetségű, 
megnyerő modorú és széles politikai látkörrel bíró főúr ugyanis 
csakhamar szoros barátságba lépvén Meczinshi viluai kormány- 
zóval, s ennek révén Siemawski belzi palatínussal és más lengyel 
országnagyokkal, ezek rokonszenvét a magyar ügy számára meg- 
nyeré. Megismerkedett a franczia királynak a varsói udvarnál 
levő nagykövetével Du Htron őrgróffal is, — a ki, mint XIV. 
Lajoshoz intézett sürgönyei tanúsítják, egészen el volt ragadtatva 
a bujdosó magyar főúr rokonszenves egyéniségétől, élénk rábeszélő 
tehetségétől s ragyogó szellemétől, melyet nem gyŐz dicsérni. A 
magyarországi állapotokat s azoknak a franczia és lengyel érde- 
kekkel való egyeztetéséből származó kölcsönös előnyeit rövid idő 
alíitt oly behatón megismerteié a gróf a követtel, hogy Du Héron 
a legmelegebb szószólójává lőn Magyarország felszabadítása ügyé- 
nek úgy a versaillesi, mint a varsói kir. udvarnál. 

és Meczínski eszközölték ki aztán, hogy II. Ágost lengyel 
király - kinek érdeklődését Bercsényi iránt fölkeltették — július 
első napjaiban titkos kihallgatást adott a grófnak a Varsó melletti 
biali-i kolostorban. E kihallgatás alkalmával a gróf a királynak, — 

SbÁZADOK. 1Ö&7. I. FÜSBT. 1 



ItÜltrKiíííVI tRMRnFífl.üV RMI.*rlnATA 



ki iiiiiit H2iiH>s vi'kljLaxtó-fejede.tem 1696-bati Mngyiirni'HZiigliHU A 
tórök tílloni tíilKír ÍÍWezéríí valn, a rníigyjir álliipotokiit, u neaizol- 
úfik íilkotmAuyos jogniból lett teljes kiforgiiltiuá^út s c miatti im^y 
elkeBcrcdését a lehető élénken vázolíi, oléje tárvti a iiemesség és nép 
/iltAlános v:\gyAt a fölkelésre, csak Legyen a ki az eU^ lökést meg- 
adja ; a magyar iieruzct kélségtek-uftl Örökre liálíia lesz wíiiliailíUíija 
irAut, és luL fi Felsége e (lifsi-jséjiíos szi'n'pn', szövüttéglH-ti XIV. 
La,jossH]. vAllnlkoiínék: Szeut-lstv&a koronájával fogunk tií<izltni 
fejét KöTCtendö példáCil Xoi/tf- LnjtJH fijijtmidt f.tntit/il-jyfaifi/ürot" 
smtjái idézte a dicsvAgyó király elé, kitejtvén. Iio^íyazeyy korouiís 
lí alatt egyesitcndr* magyar-lengyel birodalom, szövetkezve Fraii- 
csiaorszAggal, uly hatnlom leiine^ muly Kurópa itUamainak a/ 
egyensíilyt megszabná, stb. Egy szóval, annyira sikerült meíinyernic 
Agostot, bogy e/. készai^k nyilatkozott a nagy válbtlatbu btflt*- 
bocsátkozni, ha a 3véd király támadása ellen biztosítva lesz. mit 
Du Héron ajánlatára XiV. Lajos közvetítésével remélt elérni^ és 
bogy czéljAt a svédnél is könnyebben elérje: azonnal félbeu- 
bagyatU Riga ostromát. Beixséuyit pedig királyi pártfogásába 
vévén, Lithváuiábau jószágot lulomáuy ózott neki. Egy^iZersniind 
fidkérte őt, hogy a kihallgabísoii előadott tervezetét foglalja a 
franczia királynak is megkfílilendő t>mlékiratba, mely az ajánbttt 
fTanczia-lengyel-magyar szövetkezésnek alapjánl szolgáljon. Párisi 
követét Jordánt is ez értelemben ntJisítotüi a leíigyel király. 

Gróf Cercvsényi e kir. felhiváshuz képest bo/.záfogutt a 
munkához. Nebáuy uap aUtt egy minden szem|Kintra kiterjesz- 
kedő, nagyterjedelmfi s az 5 éles elméjét és sokoldalú képzettségét 
kitüntet^ igen becses államiratot dolgozott ki, gyönyörű latin 
styiban. Melyet midőn jnlius lá-ike táján Ágost királynak két 
példányban átnyújtott: ezen uralkodó elhivatta a franczia köve- 
tet s oly kijelentéssel adá át Bercsényi tervezetét neki, hogy íi iV/X 
a maga réBzéröl helyesli, küldje el tehát Du Héron az egyik 
példányt Versaillesba Lajos királyhoz, annak is jóváhagyása s 
úgy aztán a foganatosításnak kí^zös erÖvel leendÖ eszközlése 
végeit Az őrgróf ezt örömmel meptevé; de, hogy a latin nyelvben 
gyönge >graüd roi« az emlékiratot jobban megérthesse: maga 
Du Héron lefordítá azt franeziára. A fordítás kivonatos, és mé^is 
nyolczadfél ivi'e rúg. A kövefc a terjeclehnes iratot két részlien, 



KIV. tAJOltlfOJÍ. 

1701, Hiig. 4. és aug. 11-iki stirRönypíhoz rupllékelvp kllld^ meg 
urának% a logmolegebb AJánlntokktil. »T(li>(.'sat;olva kUklOm Fdk^- 
god s/AniHi'a, írja az dölibi sürgönyben, — gr. Bercsényi 
emlékiratai t*!níi ríszí^nok kivonatát ; kár, hoift/ a fordítás /a 
ri'rvitiítf'm'/ctilfalsnkfjt vfitzít i»z<'p!itrtj^'i>öl a mii, A gróf, a ki nagyon 
szL'lloni<íaombt;r, in«g van gyözftclve, hogy tekintélyes párt fo^ja Öt 
tániogrttui vAllalatábaii, ba visszatérhet bazájába, aunyivaliukribb. 
hiiví'I a magyaroknak új okuk is van az elégületleu8egri\« — stb. 

Az emlíkirat cüíme » páridi külügyi levéU/irban : *^fth^^oirtl 
tfft Ctmttr ife }ifrchinÍ,Joint nusc letivfjs tlf Mi: *hi fíA'on tlu 4. 
AouffJdti U.ffttHhfH'* mttia Í70J.€ ') Tsmi-rtetósiinkbeti a kftlf&Mi 
mlvai' tnjnkn/ásiíra irott Iwvi'zotÖ rí^szt. uidy a nuigyar olvasó 
tflíStt ismt/rt dolgokat ti'irgyal, csak átsiibanva érintjük. 

A gróf. iü<^n lu'hvscn, az lBR7-iki ország gy fii ós ri('M és az ezt 
kAzvtHlt'níil inegiíliUÖlt e|K*rj('si Carafa-fólo vérbíróság iszonyainál 
vcsíti fíti kiiníbilási pontját Vázolja, mint rémfté meg ez ntőb- 
biak által :iz udvar az ország l'flnrait ós ni'mosségét, kiken egy- 
i'ittal 117. idt'gon katonaság is, az istentelen julóvégrebajtá.snkkaU 
iwvb(dátlaníil batabna-sko<lott így (örtt'nt aztán. Iiogy legtöbbe- 
ket íiz eperjesi hóhérlások í^leliue t'irt-ott hallgatásban, másokat 
viszont a béosi kormány cxímek. rangok, kitflntetí'sek adományo- 
zásával vosztegetett mog, midrni az ősi alkotniánvmik sarkaiból 
ktforgatá»ára r önkényuralomra tar5 ezélzataival kővetelÖleg el<^- 
lépett a pozsonyi oi-szóggyOlésen. A miudeuképeu befolyásolt éa 
intiniidált rendek kénytelen-kelletlen mogszavaztiik a király- 
választási jognak As II. András aranybnlbíja ellenállási záradé- 
kának (a inag3*ar nemesség két legfontosabb azabadiilmának) 
eltí'irléiét, I. Juzttefüt elismerték, niegkitrnnAzták kirátyuknl, éa 
ezzel éb'tbe lépett az anstriai ház örökös-királyságának nrídma 
MiLgyarországon. Kzen engedmények fejében ugyan az alkot- 
mány egyéb uzikkelyeinek a rendek által ftiltételként kívánt újabb 



1) A köxleméiiy ojcután kSvDtkczö nffoc, Bercaényi emlt^kiratA szer- 
Tt^ni.'k Mjtó »liiLt Icvo miinkÁjilból n gróf Borcscuyi-cenlml Ilik kÖtctrUil 
vun vi\-*>. E tiitgyfoiitAkFiigú vuilrkírai az nkkürí onMpfti víitxonyok, jeleaUl 
ft fi')iiit'y.ía. ue'mcc, Icugyt.'! i's Bvtfil ritlvarok diploinatini actiói ismeretébez 
luigv'bLTSü Bilntükflt turtnlmaz. onuingdbaii in egy kerek egeszet ki'pez a 
(^p(*ii nznrt kivnittnk uJti nlvn^óinknnk hcmntjitni. I^iterk. 



IIRRCKI^SSVI I]!tMRHFrri.R>; kmi.ékíhata 



megcrötíitését az országgyűlés, e czíkkelyek legnagyobb i'éttzére 
nézve kivívta. Thököly pedig, u vele Urtó m:igyarokkaI, nyilvános 
tiltnko/áKt emeli :i királyvAbiaztás és ;i tróuörüklíai jog érvt'hye 
ellen. (>TékBli uvec les Uungrois, qui ótoieiit .luprüs de lui, fit 
cles protestatiuDK publiques contre rélectiou et le droit de succes- 
!noo.<) A csilszj'ir elleubeii kícsikurván !i iiemzettt^l ezt a/ ntóblii 
jogot: most már Magyarurít/^g abáuliit uraként viselé magát, s 
miodeii országos ügyet a saját minislen^i által rendelt intéz- 
tetnit a magyarok meghal Igabisa uélkűl. KuUonics cardínál és a 
jezsuiták hatalmasddának el az udvitniál : fökétitakarlóczni béke 
megkötése ót-a egészen övék az urali>iü, a kik, hogy a császár 
tekintélyét erösbftsék Magyarországon : elkerQUiutetlcDÜl szüksé- 
gesnek tartják inegseramisíteni mindenkit éa miudeni a mi a .sz.a- 
badságra emlékeztet. Hogy ezt foganatosíthassák ; az i'ísi alkot- 
mány eltörlését és azt javasiák a c&ászitriiak, hogy e szabad 
államot örökös tartományai módjára kormányoztassa: Magyar- 
ország egyes részeit ezekhez c:^atolja; houünsítt-íitl.an nAmetekuek 
ott birtokokat birni engedjen, sőt a töi-öktöl visszahódított ország- 
részek míveletlen területeit ilyeneknek adományozza ; a törvény- 
kezést osztrák mödou szervezze ; a főnemesek kiváltságait szo- 
rítsa meg, a közueniesckét pedig egészen vegye el ; a uiiudeTi 
rendek által egyaránt viselendő adókat ne az országgyűlés álla- 
pítsa meg, hanem as udv. kamara vesse ki egyszer mindenkorra, 
s azokat a császár íi szükséghez képest fölemelhesse, stb. stb. 
Bővebb részletezés — úgymond - nagyon hosszára nyúlnék. 

Ezután fölemlíti a neoacquistica commissio igaztalan intéz- 
ményét s az általa végbevitt jószágrablásokat és zsarolásokat, 
t-ovábbá a törvényesen bevett protestáns felekezetek szabadvallás- 
gyakorlatáuak megszorítását; majd áttér az 1696 és 98-ban 
Bécsbe összehivott rendi értekezletek tanácskozmányainak ismer- 
tetésére. Kikkel is midőn a KolKmics-féle javaslatot é^ az adó- 
reformot nem sikerült elfogadtatni, mert magokat ily font^ís 
ügyek eldöntésére illetékteleneknek jelenték ki és az országgyű- 
lés összehívását sürgették, — Lipót császár neheztelve oszlatta 
szét az urakat és vármegyei követttket, s nyilatkozatot bocsátott 
ki, melyben tudatta, hogy miuU'iu a miigyarok az ö jó igyekeze- 
teinek támogatását visszautasították: élni fog öukényü hatíihná- 



XIV. I.AJOSIIOK, 



vnl, íi mely öt mint örökös- királyt megiUeti. (>L'Em|ier()ur Üt 
piiblior une décluratioa, dans laquelle il marque, que les Hou- 
grois ayunt refiisó de swonder ses iKíones intentions ynyur le 
KoyaiitDfi: il vouloít se servir de son autorité absoluü t.ííll(^ 
qu'elle couvieut íi uu Roi hóréditaire.*) Mire aztán megkezd(Ml- 
tek a teljhaUlmó intézkedéBek, s a ki az országgyűlés Összchivá- 
BÚt csak emlegetui merte is, már az uralkodó iránti hftsége véttj- 
t^tt gyanúba. 

A fóurak és megyei követek term^szeteseu, olkespredve 
tíí voiij'inftk haza 8 a jogos elégftletleneég magvait elhintek mindp- 
nütt a nemesség a nép kt^zött. Oly nemzet azonban mint ii 
magyar, mely nem retteg szabadságáért meghalni, szolgaságban 
élni nem képes. Urak, nemesek, közrendek mindnyájan egy 
szívvel-lélekkel óhajtván tehát a gyűlölt iga alól való fölszabadű- 
lást : készek mindent koczkára vetni szabadságuk visszanyeré- 
seért. 3 kedvezfi alkalomra várUik. Es ilyennek ítélték a spanyol 
király halálát, miut a mely alkaloínból elnyerhetnék a Icjíkcreí^z- 
tyénehb Fölség (a frauczia király) pártfogását. Szerencsétlen- 
ségre azonban e szándékuk fölfedeztetvén, a császár elfogatta 
azokat, a kiket beavatottaknak vélt; mindazáUal nincsenek ha- 
talmáhau mindazok, a kik a dologban részesek, s Magyarország 
még azon helyzetben van. hogy a jármot le bírja rázoi. ha a leg- 
keresztyénebbJí'Ölgég és a lengyel király által ebben támogattatnék. 
A mi legalkalmasabbá II ügy eshetnék meg, ha a lengyel király 
kiterjesztvén pártfogását a magyar nemzetre, a legkeresztyénebb 
Fölséggel szoros szövetségig? lépne, mely szerint ez nlóbbi küUt- 
lezné magát: 

1. a háliuiúnak Olaszországban teljes erovol leendő fnlyta- 
tAsára. hogy a császárnak ideje ne legyen erejét összeszedni és 
míVljában ne álljon Uadíiit visszavonni az örököH- tartomá- 
nyokba ; 

2. ö l. k. Kölsége biztositanáf hogy a császárra), még La ez 
spanyol tróuöröklési igényeir&l lemondana is. békét nem köt a 
nélkül, hogy ebbe Magyarország íij kormányzatát a lengyel 
királylyal egyetemben be nem foglalja; továbbá, hogy mind- 
addig segíteni fogyja pénzzel AgoHtot, a míg Magyarország jöve- 
delmi forrásai megnyíUuidnak előtte; 



6 



BERflstWI I^MFIRGTLKN' mn.feKÍRM 



3. Thökölyt oly módba, helyezi, hogy Agosttíil 6s a magya- 
rukkal Összemíikötlve, tőrök, tatár éa oláh csapatokkal — a luinÖ- 
ktíl t. i. ííyQjthet — Erdélybe uyomfilhasson. 

Ha e föltételek — a iniut szabad legyeu remélni, - ft. l. k. 
fölsűge által elfogadtatnának: azonnal » uiuiikíihoz Ichetuu kex- 
deni. llrügyöt találui ugyauis Agostimk a báli'irü lufgkczdésére 
éppeu ueui volua UL>h6z, mert e/ készeu vuu : Szilézia, melyet a 
császfir bír, a Iftopyel koron.'itól függfl tartomány Ifivón. A leu- 
gyel kirAly teluU, koroníija jogait e herc/egségre é rvé nyesi te odö, 
megtílmadná Sziipzifit, s más oldalról ugT:in;tkUi»r i.-gy hivdosz- 
tály Magyainrszágba törne be. Erre a Leugyf lurszággal szom- 
szédos magyar vármi^gyók (a XIIT, é-tzakkeleti megye) fólszaba- 
dCib'isuk után azonnal részleges orszfiggyíilóst fognának tartini. s a 
lengyel segédcsapatok láttAimk Örtílvt* és hálából, lel ajánlanák 
AgOBtoak a magyar koronAt. A csAszár, hogy a fegyreiTe kelt 
magyaroknak ellent állhasson : vagy m(?gosztanA hadait, rzek 
ellim és a Szilóziáha rontott Umgyel király ellon küzdoni. avagy 
csoportban tartaná Szilézia vagy Magyarország megvédésórc. 
Melyek is ha megosztatuak : itt is, ott is olégtelentík l&szncik a 
vcdelomrc; ha pt'ilig meg ufm osztatnak s c&ak az egyik ország 
oltalmazására fognak szorítkozni: a kót L'lk'uség közrekapja 6s 
köDuyeu legyőzheti őket. Magyarország és Szilézia között ugyauis 
uyitott közlekedés van és nincsenek oly htigyszorúlatok* melyek a 
hadak átvonulását akadályoznák. Ehhez képest kezdetlh^u a leg- 
főbb gond arra lenne fordítaudó, hogy a Magyarországba botort 
és a mcUéjok állandó magyar c:iapatok lobetdlcg az egésx orszá- 
gol gyorsan elözöuljék és a uépet fegyverre keltsék, a nélkül, 
hogj' a várak ehoglalására sok időt vesztegetuéaek. Különben ír 
a helyőrségek gyöngék, egymástól távol fekvők, és lovasságuk 
uiucs. Nem kell tehái attól tartani, hogy ezek kiszágnldozzanak 
fészkeikből ; a lakosság gyttlöli őket s a oéphad ostrumzárolva 
tartJíná, — ágy, hogy ezalatt elegendő volna csak egy kisebb 
íigydő híwioszlályt (détachemeut) hátrahagyni körfllöttük. 

A mellett, hogy a hadmiiködés ilyenkópeu törtőnjékr több 
fontos ok ízól. Nevezetesen ily módon az ellenség nagy riudásba, 
zavarba hozatnék, míg ellenben a magyarok igen nekibátorml- 
liának széjjel az országban mindenütt; a csiiszáriaknak nem 



XIV. I.AJMHIIOZ. 



Icmie iílwjök ti l/ivoluhh fekvfl vArmegyék nemességnt oyszcgyttj- 
teui é» fölkelésre kcuyazerlteui, s így a torví^nybutóságuk le^- 
uagyobb részo szübudoD e! Í'o{j;üA ismerbelni királyul Ágostot, a 
ki viszout Sziléziát is könnyű ajterrcl meghőtlíthataá : mert a 
oáilsxár többi tíirtományaiuak első sorban a saját biztonságukra 
kelleiio gondot viselni, miuíbogy a magyarok fegyvert fogtak » 
határaikat fenyegetik. A császár tehát, hogy Uihbi tartoraányait 
ruegiutíuthesBt? : kéuyfcoleu volna átt*ngedni Sziléziai. Ehhex 
járulhatna még az, hogy a bajor választó-fejedelem, fólhasználváu 
a magyar fülkelés okozta zfiniavitrt, a maga hadaival beütne a 
szomszéd Aiistriába. Attól sem kellene tartani, kivált ez eset- 
iét), hogy a üáászának hiztosttott visszavonulási terAletet uye- 
roudnek a Duna jobhparti orszúgrészekhen. Mert a caíiszári kor- 
mányzat ellőni gyűlölet oly élénk mindenütt, hogy az ország azon 
részének lakul is ItÍKonyára készek lennének a járomnak lerázánára 
társaikkal kezet fogni s a nemzet többi részének példáját követni. 
Kiég vulna e czélból csak egy gyönge hadosztályt általbuusátani 
hozzájok. úgy, mint akkor történt, a mikor Thököly Pozsony 
alatt táboi-ozik vala, (1683. nynrán). Ugyanis 6 ekkor csak ozer 
főnyi csapatot küldött át a Dunán^ — s az egétiz nép és nemes- 
ség hozzácsatlakozván, Styriára rohantak. 

A töröktül visszafoglalt részekben, ButhUól le a határokig. 
, Arad. Szeged, Eszék és Pétervárad kivételével valamennyi hely- 
őrség í'siipa ráczokból AH. Ezeket a múlt évben gyarmatosítani 
akarták és a<iókat vetni reájok : elleutállottak s fegyvert fogtak ; 
adójukat katonai régrehajtá>isal csikarták ki. Ezért nagyon elé- 
gilletlenek s könnyen lázadúsra volnának ök is bírhatók. Az or- 
íizíig azon részeiben Thököly szervezhetné a fölkelést miután 
már biztosítani fogta Erdélyt, a hol minden egyetlen csata meg- 
nyerésétől függ. O az aradi helyőrséget minden közlekedéstől 
elvágva, Teme-svár felé uyomúlhatua Szegedhez. Az idö és alkal- 
mato&ttág mutjitná niegt hugy mit kellene tennie azután. 

Ha i>edig a lengyel király nem akarná Sziléziát meg- 
támadni s általában nyílt háboriU kezdeni a császárral : akkor a 
következe tervet ajáidanám, O szabadságolna lifirom vagy négy 
'. ezredet, melyeket a legkeresztyénehb Fölség zsoldba logiidnn, s 
t hozzájuk még két vagy három lengyel ezi'e<1flt toborztatnri, a niiut 



ftKROMÍJNVI ISjUHKKTMíN' t;»r.feKlK\Ti 



^■j. WeHüt^léiiyí (Pnl) ícIvJAImju törtnut volt. K Imdnk a^táti, mint 
a francziü kirAly hadai, ItótÖrvt'ü Magyaix»rszágba, olt a föntehb 
viizolt mód szerint müköduéuelc . Sietve hutolnAimk elrt ;i/, 
országba — uem sokat törödvéu a várakkal mennél íieU'bb, 
oly végből, hogy minél több v&rme/íye hívhassa mrg Agostot a 
magj-ar királyságra, — a ki úgy nyomulhatna aztán bt-, e meg- 
biráaoknak engedve, az országba, akár Sziléziári, akár Morván 
keresziftl. Mig harmadik oldalról, délról, Thűkőly támadná meg 
a császáriakat, hogy Erdélyben meg no eröeítUessék magokat. 
ThÖkölyuek e végbnl pénzl)eli segélyt kfillene nyújtini badfoga- 
dáam Törökországban, mit a porbi hallgatólag megengedne neki. 
Ha a császár ez ellen óvást talál emelni, könnyű a felelet ; hogy az 
nem trtrök katonnság, hanem csak afféle csavargók, szökevények, 
a kiket a császár tetszése szerint elfogathat 6s megbüntethet, — 
a miatt a béke nem lesz megsértve. Szükséges volna azonhan 
Thókftlynek egy részről biztosítására, más részről nagyravágyá- 
sának korlátolása végeit, hogy Ó 1. k. Fölsége szerzöílést kótne 
vele, hogy ha ily módon besegíti Öt fejedelmi szókébe Erdélybe, 
— ezzel megelégszik. Ha e tartományt már birtokba vette: akkor 
hozzá lehet ngyan még néhány magyarországi vármegyét. — me- 
lleket az erdélyi fejedelmek :izelött bírtanak — csatolni, de 
csak az ö élte fogytáig, a mikor ismét vísszakebcleztessenek az 
anyaországhoz. Thököly viszont kötelezné magát a lengyel királyt 
mindazokban, melyek 6 1. k. Fölsége nevében folytattatuának, 
bizonyos Bzámi'i csapatokkal s összes tehetségével támogatni, ha 
kívántatik. 

Ez az elővigyázat (préeaution) azért szükséges, hogy uieg- 
elöztessenek általa ama roösz következmények, a miket Thököly 
nagyravágyása (ambitíon) máskülönben okozni fogna. Ugyanis a 
magyar urak nem szeretik íít. mert jó azerenetíéje idején rosszftl 
bánt velők. Azonkívül Thököly lutheránus, a magyarok nagy 
többsége ellenben katholícus és református ; attól tartanának 
t«hát, hogy e két felekezet rovására, a maga hitsoi*sosaínak 
fogna inkább kedvezni. Tly elővigyázat nélkiíl tartani lehetne, 
hogy Thököly Erdélylyel nem elégszik meg. vagy a Lengyel- 
oi*9zágliól magyar földre betörő csapatokat nem segitendi, Im- 
nem csak a maga kezére dolgozik, és egyedül élvezi hasznát; 



xtv, [.Ajofliinx. 



n 



s ha tvíi teüué: elleiiu uyil:iiku;tuáaak a m:igy.>iruk. Hugylm tuhál 
oly szerzfiiléH kÖtl*!tuék velő, a mint javaslom: úgy Ö Erdí'lybu 
v;igy Olábopízág Ttílöl, vagy :i Vaskapun át fujíiia beütliptui ; 
avagj ha ezt akár csaiKiUiiuak elégtelen voltíi, akár a Imgjazortí- 
sok miatt régbe nem víhetné: akkor TomesT&r felé kellene nyu- 
múlnia s figy Várail táján a Leugyfloí-száglMM jiWíi bmbikknl 
egyesflinie, a melyek Hyvó (Lemberg) felöl törnének be Magyur- 
ornzágbn. TbbkÖly azután, túl a Tiszán fölszaporiKiváu, ngy raenno 
hf Erdélybe; ha a németek vonakodnak niogütközut vele: 8zü- 
b«nbr kénytelenek szorulói elöle, mely víin)st az erdélyi fíjlkelt 
nép köríiltáborolvívn. elöbb-ntóbb oapitulíUuiok kell. Kkkópon, 
a míg Szeben körülzárolva lesz is : az országon mindenfltt Thr>- 

ttly lesz az ör, badat gyttjt, s ennek nagy réuzét molylyel sem 
^ne\t\. sem töröknek^ tatárnak nem kell lennie — kiküldheti 
Magyarországra, minél lR»lebb azon megyékbe, a melyek már 
Ágost király mellé nyilatkozának. Ha azután e vármegyék hívá- 
sára AgoHt bejöveud az országba: Tböbölyuek scgédbadait, akk<tr. 
ba már nem leaztíjbbé szüksége rájuk, visszabocKátja ama tiszáu- 
tAli megyékbe, a melyek ideigleu Erdélyben kaiK-sol tatnak. 

Ha i)edig sikorűlntf a <sászáriakat már Várad körÖl me^;* 
lerni, azon esetben, ba Thököly vnx jöne be» — űgy ö a i-sa- 

btoknak esak egy részével mehetne be azután Erdélybe, míg a 
többi had Tokaj felé Kassának és a szomszéd vármegyékbe nyo- 
mfilna rlA, zavarba hozván gyorsaságával a császáriakat. Ha ezt 
t*hniila«ztanák s egyedül Erdély elfoglalására szorítkoznának: 
a császár időt uyorue erejének összeszedésére és módokat Magyar- 
ország megoltnlmazására. badsereRet szervezvén e czélr.'i. Holott 
a németek uralmától felszabadított Erdély maga képes volna a 
c«ászár ellen fegyverbe álHtani húszezer embert, ide nem számítva 
a szomszédos tiszai vármegyék s az ú. n. bftjdii városok hadi népét. 
nx elbocsátott végbeli katonaságot és a nemesség bandériumait. 
Ekkor aztán a sziléziai vagy morva határok felöl elöny<nuulaudó 
lengyel király döntÖ kézzel bevégezné az ország felszabadításának 
migy müvét 

Ugyanis a másutt attnyira elfoglalva lévÖ otíászár minden 
látHzat szerint niiies jelenleg azon helyzetben, hogy hamarjában 
ele^jeudö hadat fogadhatna ; és ba némi magyar csapatokat össze- 



Ii» 



TIKTtriffeKVI !8«BWl<TT.e!: KMt>6RlKAT\ 



f^'jflithotuü Í8 : ezekbon visKont, ha a ilolog liíircKni kftrÖl, épi»eu 
uem bízhatnék nzok ellen, a kik e uemzet letaposott szfiba^sitgá- 
iiívk liclyreáUításáért kötötték föl fegyvereiket. Attól sem ige» 
k(^l) tart'iiii, hogy h szomsíiéd urulkodóktól kn])hasáoo a csáa/úr 
segíílyt, mert azok a jelen háborús viszonyok közepette vonakodni 
fogiii'inak haderejüket idegen országokba bocsátani. 

A lui már a hadak élelmezését s a tüzérséget illeti: az első 
betörés alkalmával, — melynek föczélja a vármegyék fiilkelésrp 
birása és a nokihátorítás, fi>l telkesítés áltji) a magyar vitézlő i-end 
i-sjitlakozásii, táborokra gyűjtése, — nagyobb ágyi'ikra nem lesz 
szUkí>ég ; ugyanis kezdetben őrizkedni kellene a várszállúsoktól, 
» azért elegendő lenne, ha a lengyel király csak néhány Üteg 
tábori ágyút adna a betörő sereggel, hogy az útban eső apróbl* 
várakat kértyszcríteni leliesson ka])ut tárni. ITVen várak volnának : 
Tokaj, Patak, Uughvár,Muukác>(, Kalló, Ei>erjes, Munkács ngyau 
igen erÖ3 vár; de mostani Őrsége oly rsekély, hogy a hegy lábai 
körüli, pali'iukuak nevezett alsó erÖd védelmére nem jutna belőle. 
£ fölött, a várban nim^s elég élelem, a palánk árka elisza^iosodútt, 
az erődítések rossz karban vannak, úgy, hogy kénytelen volna 
magát csakhamar föladni. ThÖkölynéuek, mikor Munkács kajtut 
tárt. még 3000 embere vala: de ily számoá őrség sem volt elég- 
séges ezen erősség további védelmére^ kénytelenségből capilulált 
tehát. K v:irat csak körfli kellene zárni ; távol t'eltvése és ii segély 
reményének hiánya megadásra birandnák az őrséget. Ezen kívül 
egész felső és keleti Magyarországi m nincí* tübb olyan vár, mely 
ostromot képHs volna kiállni, csak Kassa, Várad, Szathmár, Eger 
és Buda. Minthogy azonban ezen erősségek igen távul l'ekiisznek 
egymástól: sem nem közlekedhetnének, sem meg nem segitlu'tné 
egyik a miísikát, és így az élelmi szerek fogyatékos volta s a 
reménytelenség miatt sokkal előbb capitnlAIni kényszerülnének. 
mint az ember gnndolná. - Vannak ugyan még az osztrák és 
morva híitárok felé eső részeken viírak, mint Pozsony, Győr, Ko- 
nnirom. Erí^ok- Újvár, Iji])ötvár, Nyitra, Tífucsén : de ezek oly 
távol, úgyszólván az ország szélein fcküsznck, hogy eir!nyonnilá- 
suuk rohaniossága ellen iikadályúl éppen nem szolgálnának; 
azonkívül e helyeket nagyobb részben magyarok lakják, a kik 
segíteni fognának nekünk, reábirváu a;; ui*ségeket, hogy kaput 



xrr. ujOMiTíR,. 



Urjaimk. Kpyébk^iit w. e viu-ak fgyikü-m&sikíi oly gyöuge. hogy 
iniks orsziigbiui oríigSHf; szAmhri sem vétetnek. Euuyit a várv-ikról. 
Csa])ivtjiiiik élelmezése bajjal nem járua. inert lu ország oly 
ilÜR tcmiékenységii, liogy a liadak bőven el kíiitióiiek lAtva min- 
üeiiiioL hii ík lakosríágrih élelmi szerekbeu szolgAltnbaudó uéuií 
adót Vi'turnk. így gyakoroltatott ez Thököly idejébeu is, a mikor 
bCiss! ufi/teiuliMg el bírta tartaui csupáu Felüö-Magyarország h 
utóbb a tisz&iitúli vidék » hadakat, a uélkCil, hogy reudes hadi 
éléstttrak »^Uíttnttí»k volua. Áalouifen ú, n tOit'^Hvh'Ui a mellett hi- 
cont/itf hoijif a //<*/íí/r<V/''jf (/«» tevnirvekkel szokta ^n''<fdild>itié M*k- 
tjyarurszáifut azon t'rvkhcUf a mikor a ttuiift^fjrok sznhadvótféíi 
httrczohuik. (»11 semhle, quc par un eftet de la Provideniie hi 
Hoitgriedevionue plns.fertile, lorsqu'elle combat poiirla liberté.*) 
Az országuak aiacs és uem vglt soha rendes zsolddal tíze- 
tett katouasága ; úgy a mezei hadak, Talamint a helyűrségbeltt^k 
t(végbeÜek) a királytól függenek, a bizouyos, erre reudelt jövedol- 
'mekbíil élurk. A mezei hadakat a király a szükséghez ké|M>st 
szíiporííhatja. Ezeken kívíU vanuak az úgyuevHzett bajdúvárosok. 
Bülyeknek lakossága sajAt fölszerelésével, saját lovaival tartozik 
ciAllaui. a miért jelentékeny kiváltságokban részesül Szintúgy a 
[lerae^ség is saját költsépéa táborozik, miut lovas had, a mikor 
h mindaddip. míg a király a hadsereg éléu jelen vau ; a k6t érsffk 
tíz )>nspök hasonlókép köteles bandériumokat állítani. Ezek 
^xuind barc/.ra készek s miuden fölszerelésük megvan. A hajdú- 
_váro!jiiikat adóíizetíikké tették legújabban és a uémet katonaság 
íllái^terheit is kivetették reájokt — anuál elkeseredettebbek 
'tehát most. Végre a helyÖrségekheli v.-vgy volt végbeli hadak, 
^Jíik igen tükiutélyes számnak: a tőrükkel kötött béke óta elveszt- 
vén hó])éuzeiket, bizonytalan állapotra jutottak, s azért nagyon 
várnák a jó liadi szi'reneaét. Épp így vannak azok, a kikból a 
mezei hadak állottak: elbocsáttatván, szanaszét bolyongnak' az 
országban lov.a'^tól. fegyverestől ; tengődve élnek, és sokan köznlök 
a uyomoráság miatt atonállókká lónetc i')ly iL^gy számmal talál- 
tatik jelenleg ily bujdosó, kóborló katona Magyarországon, hogy 
mikor a Tokaj-vidéki népzendrtlés (ló97._) kiUtölt: alig bárom 
hét alatt tizezor embernél több gyölt Össze helölök. Mindez a 
Blségbcesí^tt, kiihinÍH*!! liiircz<*dzett és vitéz nép nyouiorúsúgának 



12 



BERCítfcNin ISNBRRTI.KN RML6RIrATA 



végét egyaráut a fólkeléBtÖI reméli, a esengve várja iiiiiiuk 
kitörését 

Az emlékirat czutiui azon okokat fejti ki, a mulyck arrn 
liirtAk a inHgyarokat, hogy a frauczia és Iciigyrl király púrtfogá- 
8nho/ tnlyamodjanrik ; kimutatja továbhii anwkz elöuyöket, 
rnplyf'kbcíi a Ifiigyelíík részesftlui fogníiuMk, ha a mugyarokat 
iiit'gHegitt-iiék ; pl. a tokaj-hcgyullyai hurok viiuiintMitüB bcho/aL'ilá- 
nak (*ugi.'(lm6nyfzésévol, — ha a két ország egy korona alá 
kerrtlne - és azzal bíztatja őket hogy az ügy körfii érclomeket 
szerzcndö leugycl urak jószágadoiuáuyokkal fognának jutíilmaz* 
tatüi Magyarországon, a kihalt családok után a koronára szállott 
javakhfil. Nagyon kívánatos volna, - úgymond — rábeszólui a 
lengypl királyt, hogy, ha már vállalkoznék : személyeüen menjen be 
iiz országba, a mi nagyban fogná emelni fegyvereinek tekintélyét 
s előmozdit'Lni a nemzetnek gyors csatlakozását Itt hivatkozik 
.'Lzutáu követendő i>éldakéDt Nagy-Lajos hatalmas, egyesfiit 
tnaírj'ar-lengyel birodalmára, s az akkor, ama dks6 király által 
életbe léptetett kormányzati rendszer tolüjítását ajánlja Ágostnak. 
föhh vonásokban vázolván is azt. 

Majd áttér a magyar király hatilmi körének ismerteléséro, 
inely föirduu'ilja a lengyel királyok jogkörét Közjogi vázlatot oá 
u magyar alkotmányos és kormányzati állapotokról, s kimutatja, 
hogy az ország törvényeinek lelkiismeretes megtartása a korona 
által legkevésbé sem kisebbíti, söt emeli a királyi tekintélyt S 
nincs kétség benne, hogy a níagyai*ok a legelső országgy fi lésen fé- 
nyes jelét fognák adni hálájuknak Ágost király, mint híizájuk felsza- 
badítja inint ama szörnyű elnyomatás alól, mely alatt nyögnek. 

Ismerteti a magyar királyok jövedelmeit is : a uagy terje- 
delmű korona- uradalmakat, a bányákat, (ezek, név szerint Kör- 
inöcz- és Nagybánya .arany- s ezüst-termelésének összegét é?i 
négy millió rh. forintra teszi) ; a vámokat, hanníuczadokat, tizede- 
ket, a kir. városok adaját az in tercalaré-jö védelmeket stb. stb. 

Az emlékíratnak ezen utolsó része nyilván Ágost vzávtára 
kéíjzült; mindazáltal Du Hérou annyira érdekesnek t-alálta azt, 
hogy XIV, Lajos számára is lefordítá kivonatosau. Nem tudjuk, 
mennyire nyerte meg kniönöseti ez a rész a hatalmas egyedural- 
kodó tetszését? 



XIV. i.A.Toeuoy.. 



l.t 



Mi a terjtídtílmos emlékirat rövidített tbrditíisáuak is cwak 
kivonatát adtiattuk iig>-HiL : mindHzáltal az olvasó e foutf'bbiekböl 
is uiegítólhetí, bogy Rí^rcsmiyinek e luűv*' mily elmcéllel v:in írva 
ós az ismeretek mily gazdag tárhíuából merítve. Főként n kütonai 
állapotok jellemzetes, beható, bű festése Azonnal avatott tollra 
vall ; maga az auuyi kQlönféle ténjezíik gondos számbavételével, 
ílgyeseu kigoiulolt hadmüködési terv pedig oly t/ilpvaesett, bogy 
hasonló körülmények ku/ött czélszerűbbet. — inaga W'ndőme. 
Catinat-, Villára, vagy XIV. Lajos akármelyik híres marécbal-ja 
se eszí'lt Tuhia ki. Mindezeknek igazságáról, s ha a ti?rv élethe- 
léptettetik, aiiuak sukoldahi nagy clönyeinM mélyen meg volt 

rgjÖz5<lve& magyar Ügy meleg barátja Du Hfiron őrgróf, söt maga 
Aijuái kinilif is. A dolog e pillanatban úgy állott^ hogy mikor Du 
HérOD az emlékirat fordításának végét aug. 1 1-i ki levele mellett 
Parisba indítá, ezt irhatüi Lajosnak: "Ha a lf*ngyel király a 

[livoaiai (svéd) háborút befejezheti és csapatait megtarthatja (con- 
aerver), - wj tujffi/ok tjyöZfidvf , hotftf helevdtf a uunftfiirorszóifi 
válUilatha.ii {>^Q suis persuadé, qu'il seroitentrédaus lafTaire de 
Hougrie.<) Könnyttoni fogja e vállalatot az is, hogy a eeratikier a 

I lengyel-török határok kiigazítása végett csapatokkal a szélekre 
érkezett. (A Thökölyuek nyújtandó segély ügyét mozdította volna 
elÖ t. i. e körülmény.) A követ reméli, hogy Bercsényi gróf, kinek 
emlékiratul végrészét íme csatolja, támogatást uyerend. Sót a jó 
Du Héron buzgóságában még tovább ment ; nem elégedett meg 
az emlékirat lefordításával ajánlásával és elküldésével : Berusényi- 
uek élénk rábeszélő tehetségét ismervén, öí sztmüifésen Pdri^huj 
Lajoshoz akarná utaztatni, hogy a királyt hazája ügyének tel- 
jesen megnyerhesse. Ugyanis ezen, Varsóból 1701. aug. 11-kéu 
ktíU diplomatiai jegyzékében a franczia ezt írja urának : >N^m 

yj^isz^nif hoijy ^r. Bvrrnént/it rá n« lehetne birni, ho<ry titok' 
}tan PdrUha iitttzz/k, Fölségédneh nienn/l több felvild^jofdtdnf 
adandó.* *) 

*) »J* ne iTfiÍB pM ciu'il fiit difficile de dt^tcnninfT cr Seignciir (It- 

Coiiile Bí'n'hiui^ ;é paí^ncr eu wcret aitpn-íi de Votre MRJe«te. jMnir Iiii 

, daiiuftr dt* pilis griiuds c'rlAÍreÍKMAni<>iitH.< (Kütüijyi hrtdiár PiiriMfnui^ 

ongric, tomr St, pií-ci* K.) 

TlUL\ K.M.UÁK. 



BÁTHORY GÁBOU ÉS BiyillLKN GÁBOR 

VISZONYA A LENGYEL KOKONAikjZ. 



Teljes tizonnyolcz ^v 6ta foRlalkozvíi kutiti'isnkk.il ÍVLildvft- 
orsaig WtrtpiioU' torfn, tvi áltrilnm ii:i|Xvon mcfikotlvflt tuitiikáhriii 
a szerencse nniijiríi ketUezelt iinkein, hit^y »•/ M ?/.»i'iut már 
uíigyou jeleutékt^iiy, niert sok e/fiiiyi. részlien lu^'^ ki nem iulott 
levéltári okuiAny.anyaf; áll reiidtílkezéseiure PzámtaUn e sz:ikWi 
vágn, UüIöiiiImíző nyelven irt tfirtí-iieti mtivckltől veit «'»8 rbroiiold- 
^ilívg remlezett jepyzeteiiu mellett. 

A molilvíii álbim lí-teléiiek legrógiM) időszaka ótíi fttiiiiik 
vültozfttos nyilványiilásailtaii mindiíi uj inejí uj érintkezési |Hiiitok 
jelentkeznek .1 szomszédos Mugyiirországgril és Krdélylyel s nekem, 
ki lB54-t<'íl lH)i8-igii történelem t* gazdag wezején ineglehot/is 
tájíkozAíit s/erezt<*m. In* kellett vallanom, hogy igen sok ez érint- 
kezési pontok kti7ül nyelvi líkokból n^jtvi* nmradt a mugyar tudo- 
mányoH világ elMt, ámliár ez kíilömhen szakfulatlun f's áUlozíitkéaz 
kiitrttó és alkotó tevékenységet fejt ki. 

Ide aondom azou viszonyt is, laolybuii az egymást követfí 
két erdélyi Cejedelem. Rátliory Gíilior és Bethlen (ráhor Lengyel- 
oraziig koronájához áilottnk. E viszonynyal azonban csak azon len- 
gyel okiratokhél lehet Uvlj^sen megismerkedni, melyek a lengyel 
l»eíolyás tíírténetét Moldvaorsziígbau tüntetik föl. 

A két pgymiVstAl annyira kftlönbözíí, síit egyenesen ellenté- 
tes jellemű uralkodó történeti méltatásíinak kiegészítéséhez, az 
említett viszony megvilágításához habár szerény. <le bizonyára 
nem érdektelen járulékot akarok szolgúlt,atui a midnn müvemet 
e folyóiratban a tudományos világ szine ele viszem, legyen szabad 
közleményeim számára szívélyes fogadtatáítra számítanom. 

A mily kevéssé kielégítve követte is néha szemem a pragma- 
ticuB 8zi>vevényuek helyeukint el-eltilnö viiros fonalát, olyan 
érdeklődéssel kisérheti ;iz olvasó az események előadását, melye- 
ket lf)06-tól 1619-ig vezetek le. 

írtam S^ucsavában Bukovinában, 1886- szent Tstván király 
ünnepe elAtti níipon. 



BjLTHORV feS URTHt-EN V18Z0SVA * MINOVRr. RORONÁHn;;. Ifi 



T. 
Báthory Gábor. 

A történet érdekesebb probleaiAi közé larU);íik Bíithory 
íAbor a természettől nyert szép tebetjsé;»eivel, vad szenvedólyei- 
vel, ftllatias ösztöneivel s megfékezetien kegyetlonségével — s a 
történetírás örOkké tartó emléklapjuiu az tsten bUntetÖ haragját 
kihWó példaként Örökíté meg 5t. 

Miiid;izt> mit ;t iiiüvelt emberiség bftgyomáayos kegyelettel 
közÖ8 fHzinényképeii a nyilváiiyos és inugAntiszlelet érintbett^tlen 
oltárárü emtMiii nemzedékről nemze<lékrtí megsüokiitt, ledobta 
ODDan ez a fejedelem s határtalan szenvedélye sem emberi sem 
iötftni törvényekben uem akart korlátot ismerni. Valóban vérzik 
ítebek voltuk uz<»k, melyeket ez urrdkodí* könyörtíi^len és kiniélet- 
leu ostorcsíipí'iHtii visszíibagytak. s csak a teruiészt^tes pnlitikai 
fejlődés erediiiénjének lehet tekiritcrri. lia kéiiyuri szeszélyfin<*k a 
legszélesebb jíitéktért óhajtotta éppen ugy, a mint nz a vérengzií 
néha s/yát kezűleg gyilkoló Caesar-ivaflék nz e^ész eníbüriségnek 
csak egy főt, egy tórzsököt óhajtott, melyet egy csapással meg 
lehessen sentniisítcuí. Hisz, mint a tapasztahls bizonyitja. evés 
közben szokott ez étvágy megjönni. 

A kereszténység örökös ellensége, az 1453. óta Konstan- 
tín:'ipolybél az Odv jelvénye, a kereszt ellen hadakozó török, kinek 
144(l-ban Üavasalföld adótizotÓ országképen meghódolt *) s ki 
Ifíl l-ben Moldvát atlóíizetési kötelezettség főjében oltalmába 
íogadt;i.^) a kinek húdíiú elönyomulásui a mohácsi gyásznap óta 
Magyaroi*ozág áldott földjét is elpusztították — ez a török szin- 
tén szerepelt Báthory Gábor vérengző terveiben. 

Hogy Báthory Gábor tulajdonképen minő uralmi vágyakat 
táplált, az rsak 1 lil 2. május 1 2-én jutott napfényre, iiiidón a fényes 
kapunak azon .íjáulatot tette, hogy a 15.üivU aranyat tevő erdélyi 
évi adó i'leugedést'ért ji tiMnesvári és egri pasák, valamint a 
gyubii és szolnoki bégek közremtlködóse esetén kész Magyaror- 
szágba betömi, Booakay idejét megújítani s az erdélyi fejedelem- 
ségnek lerílletét egyfeh'll Moldvára és Havtisalföldre, másfelől a 
Dunától egész Pozsonyig kiterjeszteni. '*) 

Ez ajánlat,melyetn. Rudolf király portai Ügynöke, Starzer 



') Caedik, Die Wcltgrachichtc i» Tabellcn. Beos 1859. 

*) Aa erre vonatkozó ^llftme/erzŐdés tVIsz^inU Bogdán nioklvaop- 
87Ági vajda tis II. Buj»/itl H/.ii1táii ki^xt gyiijtciiii^nycmbuii Toiii. IV. ]h>I. 
p. i203 Nro 1H27. A szorzüdoa ceak az évet nioiiiljn meg, do iicm a kt^UtC 

Uttpjlít. 

^} ll»tiinini\ Go8cliÍchtt< (1(!0 oBiminÍM'heu lluíelieü II. 748. 1. 



1« 



BATIIOHY iíS HeTlIt.ÜN vibxosy\ 



Mihály öUjfirországi protestáns emlnir hiiisított meg, a legjobb 
kulcsot nyújtja azon léprsi'k hclycw megórtéaére, melyoket 
Báthory Gábnr már 1606-ban, tehát oly ídÖben indított a 
lengyelek ellen, midőn még csupAn Erdély praesumptiv fejedel- 
mének lehetettmondani. Hisz egytídttl Lengyelország volt az, mily 
mint Magyarország és Moldva északi szomszédja, saját államér- 
dekei védelme és fcntartí'iaa czéljából kéuyazerült Báthory Gáboi' 
elleu a leghatározottahhuu sikra szállani s mindtíu áron gondos- 
kodni arról, hogy az erdélyi törekvések ellen kellően biztosítsa 
magát 

Vizsgáljuk az alakuló helyzetet és keletkezését közelebbről. 

Véres és válságos nap volt az 1599. év okt. 28-ika, mely a 
síeot-erzsébeti mezőn Nagyszeben mellett Báthory Andrt'is bibor- 
uoknak, Erdély fejedelmének csillagát oly teljesen és örökre leha- 
nyatlaui látta, hogy egy hatalmas, de eredménytelen eröfeszités 
után a legyőzött egy háznagy a futásban látta személyes szabadulása 
egyedüli módját s csakugyan futiishoz is kellett folyamodnia. mely 
azonban, sejtelmei ellenére vészl>e sodorta. 

Mert épp oly gyorHau, mint a vereség hire terjedt el ország- 
szerte az azt csakhamar követő megrendítő hir a bibornok tragi- 
kus haláláról, ki a székely hegyek közt zsákmányszomjas gyilko- 
soktól öletett meg. Különösen Lengyelorszfígban keltett mind ez 
njigy ligyehnet s messzemenő s következményeiben nagy jelentő- 
ségű eseménynek ismertetett fel. Ott nyomban tisztában voltak 
azzal, hogy :íz ekkép alakult uj helyzetet gyors cljánissal 
kell kiaknázni, ha Lengyelország azt akarja, hogy végre 
sikoriUjenek rég táplált tervei a saját hatilmának meggyökerez- 
tetéséről a Dunafejedelemségekben és Erdélyben. 

Első sorban Moldva birtokáról lehetett szó, habár 
a^ actio kezdetén csak mint iiplkülö/.hptetlen átjáró útról 
Erdély felé. 

Ürügyekben és jogczinjekhen a jKJÜtika sohasem szűkölkö- 
dik, s Lengyelország ia nyomban megtalálta azokat eljárása indo- 
kolására. 

Mintha arra törekedtek volna, hogy egy szukáddal előbb 
megadják a világnak az 168()-han alkotott, hírhedt frauczia Cham- 
bres de reunion- ok előjátékát, melyek tudvalevőleg Hollandiát, 
mint a frauczia folyamok alluviumát Fruucziaországuak recla- 
míilták, Lengyelországban is azt hirdették — és e nézet ország- 
szerte elterjedt s mélyen meggyökerezett minden körben — hogj' 
Moldva márcsak azért is a lengyel korí)nához tar-tozik, mert föld- 
rajzilag eiryáltalán nem számitható a Dunaterülethez, mely utóbbi 
topngrafikailag a Nilknv folyónak a Szerétbe torkoló vonalánál 
ér véget, mig Mohivá fekvése, talajképzöilése ós tSvizeiuek 



X hKUtSYHh KOHOK.VHOZ. 



M 



>melyok iszapja lengyelföWtíl visx< folyam területe folytán miiulig 
LengyelíirszAíjljoz szAiniUudn. >) 

Bármi kt^veset lőhetett i» őzen. a logikai Vi^gkövetkeidetéH 
tArtlmtaÜiinsáji^u lui.att éppoly nevetHéged, mint ph:inta:4ticus felfo- 
gással Hériii, :i l'ok't/.(kló Uirükvész s a leujíyelek jjolitikai üuíen- 
tiirtó ösztiine mimlit^ (''brvutiirtiítln ;iz nszmél, ii<»;i:y MoltÍv;íl 
úllauilníin inegszorez/í'k. fnk-g az ozmanuk elleui vt'iieleni c^í^já- 
hiA. A bii'tokigéuyru a lAtszólai^os j(»j»czímet peJig luegaflták az 
egyes Ifirtcnelmi tények. 

Az 1387— 1470-ki évekl>eu ugyanis Moldva tizenkilencz 
kUlönbiizrí alkalommal iiüuepélyes hódolat íVltíiloUsmerteM a len- 
gyel korona IcííRlbb hühéri tiralniát. 1470. utjin pedig az ország 
a lengyul rcspriblikával sokszoros véd- és daczszÖ vétséget kötött s 
cizokat eskUvel megerősítette, de azért a legelsfi kinálkozö alka- 
lommal I jengye lország hátrányára mindig megszegte, vagyis 
szerződés- és esküszegést követett el. *) Ennélfogva a lengyelek 
az álnok és sz^sz^gő szomszédot most végre terfilete megszáíhiöa- 
val uiitideu körülmény közt ártalmatlanná akarták trf?nui. ^) 

De ha az volt czéljok, hogy Moldva megszállása ne csupán 

jllanatuyi legyen, ugy Havasalföldet és meg kellett fékezniók, 

5t Krdély ellen is föllépuiök a ez utóbbinak elfoglalását most 

^yenesen nagy boszuálló hadjáratké]) lehetett feltÜDtetui a 

^tliory András bibornok meggyilkolásáért'^) Ezt auuál inkább 



' 1) Jablonski lengyel mttvc : Moldvn ügyei a JHgcIlók korában II. 
^) Elös/ör hótlolt Luugyelországnak P^ter vajda 1.187; u/.utjii 
llonián 131>7 ; utána l^tviln 131)5 éa 1400-bBii; Ptíter fia Joiia^ko moa 
j^sctrc, ba atyja trútiját újra megszerzi, tehát, mint innlilvui tronkövi-tplö j 
ftblt Sátiiinr vajda a >jóc, 1402, 1403 oe 1404-beii, utoljára pedig 
1407 okt. 13-áu Loiubcrgbflu ; orro EHae 1433 jul, Sáti a eppcin ugy test - 
IkIváii, kivel Moldvát uiegoRztotta ; továbbá Elia* másodszor 1435-ben 
Ptíter 1448, Sándor Snictriihati I45;i. excpt. 2ó-tsn es ináflodszor 1455. 
|kl. 6-ún Chü7.iubeu, véf^Ül Pf'ter 1456 jun. 2Ü'áii Szucsavában s István 
>uagy< 14G2, I46b éti 1470 cVckben. Dogiel, Codex Dipl. regni 
íobniau I. 597 — 603. II. 

') Így Fi'lt<zcmü Bogdáu vajda alatt Zatginond kiráJylytU JásKvá- 
rofibati l.'ilo, I^iváit vajda alatt Krakóbaa lü'A'á. febr. lO-én, Etins alatt 
1547. uov. l3-áu, továbbá ^^árldnr vujdii ulatt ZKiguiond Ágobt királyival 
lötjl. Dtígiel I. 610. l. 

*) Utalok a lengyelek ravaüx niegrohaiiAsára Nagy latváu vajda 
Ital a bukovinai enlökbeu, hol Albert lengyel kii-ály hadát, moly Moldvát 
Qgg}'<J2te, it beké megkötne uláu 14d7-beu leabtil inegrobanták a 
Utak. 

') Nartisxewie/. lengyel uiUvt; : Chadkicvicx viluai vajda elete I. 27.1. 

Iíbaikk. 1H&7. 1. tYxKT. 2 



rs 



tjATHohV is Blá'nn.RN VJ«ZOÍrYA 



IvbeUíU luoiulmii, tucrt a kildtt uyii legelső sorbau Mihály 
havas;ilí^)ldi vajda, a szeut-erzséheti győző ellon látszott iráuTult- 
üuk, kinek szerencsés hadi sikerei azou lélreismerheletleu iráuy- 
zat folytán, hogy íi Dunafejodelemaégekböl és Erdélyből egyelőre 
még IL Rudolf aegise alatt, de tényleg Önmaga ré^izére független 
biroílalmat teremtsen, Lengytílországra és kivált ennek déli tar- 
tományaira, igen kellemetlen :ilakulat.tik lí'tesü lósével fenyegettek.') 

Az Erdély átenyodésc iriint II. líudolf kir-tlylval alkudo- 
zásb/in álló s kiilnnben is ingaduíó Báthory Zsigmond, ugy lát- 
szott, uem képes áthághatatlan akadályt i-melui a terv útjába; 
ellenkezőleg abbeli igyekezete, bogy Mihály ellen lengyel segélyt 
szerezzen.^) további azivefien fogadott alkalmat luiott a rendüleí-- 
lenül tervezett actióra a rettenetes vérengzés, az lííö2-ki sziczi- 
liai vecserjiye vagy az I572-ki párisi Bertalan-éj hasonmása, 
inelylyel Arou moldvai vajda az urszágáhuu található törököket 
sújtotta, ") 8Íett«tfce a háborút, mely ha valaha, ugy ez események 
s előre látható visszahatásaik következtében teljes sikerrel 
kecsegtetett, 

A lengyel király, noha a német császár és uralkutló háza 
Ügyével a legteljesebben rokonszenvezett s igy a demonstratív, 
ámbár nem éppen oiTeusiv föllépést a pillanatnyilag már császári 
hatalom alatti Erdélyben egyáltalán nem bfílyesnlte, végül mégis 
kénytelen volt a saját állama érdekét alárendelni személyes érzel- 
meinek s igy Zamoyski*) megkezdti^ az aetiót még pedig oly fénye 
sikerrel, hogy Mohila dereniiás és Simon testvérek, az elsÖ »1 
moldvai, a másik a havasalftildi trón birtokába jutottak. Mind- 
ketten lengyel fegyverrel szerezve a ktirouát s a lengyelek által 
tartatva a trónon, meghódtdtak fó védnök üknek a respublicáuak s 
a viszonyok helyes mérlegeléséivel magokévá tették Lengyelor- 
szág érdekeit. '^) 

Erdély a lengyelek occupálási hajlamait azzal elŐsEte meg, 



*) Felmer, Prínuie Hneac Itist. Traus. — NAruBKevits! hivatkozva 
Fiaseeki Kznvaira : >Regnii ronpit et imporift ttpenire uou i«oluin de TnuiEvI- 
vania, Moldávia, Valachia, quae provinciuo ruuctac iiobiliítsimum rcgouui 
faoirciit, Bed PoloDÍam ípaam maxin la^iue re:* agitare<. 

■) KaruHzewicz 2 7. 1. 

'l Ez iszonyú Cömegefl gyílkofteág első hire szcleaebb kJírt^kbeu egy 
l.íít.'j febr. 16-án (ó-naptár) Leaibei-gl'iOii kelt lovitlböl tei-jedt el; Bíícaböl 
pedig lb\}Si márcziuB A-éa azt jelentetfiik, hogy meg a török követet Bem 
kímélték. 

*) Hóla bővebben Ileidoimtctn : De vita .loaiiutii Zamoyski, Ámíalcs 
Faggeri stb. 

»J Bethlen X. 764. ]. 



A 1.BN0WL K<i&ONÁtlO%. 



líl 



bogy üjíUmm Kudolf királyhoz csatlakozott, ki hadvezérére a 
liirhfdt BAíita Györgyre nihAzta át ez ország kormAnyzatAt a 
luidöu Básta Magyarországi),! tért viasza, tiz tagii ko im 4 iiy taná- 
csot alakíttatott az orszjig közigazgatásának vezf^tésére. *) 

Ha ezzel Erdóly okkor lílérhí'tetlim maradt a Ifiigyt'lokre, 
ugy később, midöu Bncskuy István és Rákóczy Zsigmond helyébe, 
kik kevéssel a vázolt események után a császár hatalmából kisza- 
badult orszáj; fejedelmi székébe jutottak, Báthoi-y Gábor került a 
trónni-. éppenséggel veszélyessé vált az reájok. 

A teljea erkölesi elfajulás daczára melybe a történet pár- 
tatlan Ítélete szerint Báthory Gábor sülyedt, a tények azt bizonyít- 
ják, hogy ott, hol politikai czélzatii valósításáról volt szó, minden 
irányban éles szemmel szétpillantaiii, az ellenfél minden gyönge- 
ségét kikémlelni s a maga számára haszuositani tudta. Nem 
c«oda t*'hát, ha áthatva a kit+'rjedt H hatalmas Diinaállam alko- 
tásának eszmójét«'^il, melyet korán ébresztettek s folyton érleltek 
enne, éppen Lougyelországot kellett az első izbeu megtámadandó 
megbénítandó ellenfélnek tekintenie, még pedig szükségképen 
íftr ftzért is, mert a Mohila-féle "), Lengyelország leggazdagabb 
éa legbefolyásosabb fÖuri cáaládaival összeházasodott dyuastia e 
részről nyerte a leghatékonyabb Umogatást. A lengyel segély 
fenyegette metrliiusítással BVthory terveit, mert Moldva legfon- 
tosabb, részben megerősített városaiban mindenütt lengyel hely- 
őrség állt melyet egyes-egyedül csíik ugy lehetett visszavonulásra 
binii. ha komoly természetű másféle bonyodalmak kényszerítenek 
a respiiblicát, hogy nehézkes és ki nem elégítfi mozgósitAsi szer- 
vezete mellett ;i r(Mje:^en harczkészen, rendelkezésre álló haderő- 
ket a magukra hagyandó szomszé<l országokból kivonja, s igy az 
eddig elfoglalt álh'isokat Báthory s a vele szövetkezett törukök 
számára kiürítse. 

Ezen legközelebbi czél elérése .az adott viszonyok közt épen 
Bem látszott lehetetleunek, vagy csak ruigyon nehéznek. 

Ticngyi'lország belügyei ugyanis mindig meglehetósen zilál- 
ok voltak s az állam testén mindig mutatkoztak sebhelyek, me- 
yek, ha valald vaskos kézzel érintette Őket az egésznek sok bajt 
&s fájdalmat okoztak. 

Itt iieui Lengyelország ellenséges viszonyát értjük az északi 
SKomszédállamokhüz. Ez irányboli nehéz helyzetében az ország 
egy Cbndkiewicz és mások hósies vezetése alatt mindig méltó 
maradt a lovagias hősiesség lilruevére *) ; a bajt, melyre czélozunk. 
tisztán a pártok belsÓ küzdelmei idézték el6. 

») Felmer '209. 55, 281. H. 

•) A Moliilftk iicnizedckrcudjc alHiitabb. 

*) Narusüvwicx tObbsxttridáeett inUvo ki/Árólag cxzc! f<i)gU1k(>£Ík 

2» 



sh 



HÁTIIOKV- feü HRTHt.KS n'lSRONYA 



TIL Zsipmotul lengyel kirílly u Vasa-há/. ivadéka volt. ki 
tvónni jutásíi utiín is mindig a svéd kororulni vi't^lto szemét s ki 
iMíük hftjliunriiviil h németek, do főlp<r klilöníis rok<niszpnYv<''vid a 
Habsburgok iránt a mind<*uható nemessí'f; lo^naíiyobb részét olide- 
!í«iuített*' ni!i;íától '), söt *^g>' estiket, midőn nif ff tagad L-i tV^lük a 
korouajavakra irányuló igényeik teljesit4s6t, egyenesen tdlenxéki 
tflntetésokrc izgaloll. melyekben lehutlon v<iU fólv(íism(ínii. meny- 
nyire hüjlandó a sértett önérdek az összesép javát a aajút magú 
RlÖny6re feláldozni. 

Az ilyen liajlamü szellemeket, melyek személyes, hogy igazi 
nevéo nevezzök. nem szabadságért, hanem féktelenségért küzilöt- 
tek az államélet terén, az a kilátás, hogy a Habsburgokkal üssze- 
ütközénbf jutnak, m-m igen bántotta, nem igen aggasztotta soha. 

Ez az uralkodó család egyedül házasságaival roppant bint- 
dalmakat szerzött Európában és Indiákon, az angol \'lil. Hmrik 
leányának Máriának házassáj2;a Fülöppel, a késAbbi spanyid 
királylyal Angliába is utat, njitott neki. sót Bourbon Henrik 
sikerei folytán még Franeziaországban is JHleutékeny párttal 
rendelkezett, s igy tehát, a szó legteljesebb értelmében a világ- 
uralmat látszott elérni, miután már Magyarországot ós Csehorszá- 
got szintén megszerezte, a két Miksa személyében pedig a lengyel 
koronára is versenyzett valesi Henrikkel. Báthory Istvánnal. 
söt magával III. Zsigmonddal is. Ilyen nagyhatalmú uralko- 
dó-ház a féktelen lengyel slachtíira nagyon kényolmelh'nnek és 
veszélyesnek látszott, már peilig épeu akkor hire járt és III. 
Zsigmond minden czáfoló nyilatkozata daczára hitelre talált, 
hogy ó, ki a főurak megállapodásával ellentétben második felesé- 
géül egy osztrák tohert^zegnöt akart megnyerni, Leugyelországot 
a Habslmrgoknjik Ígérte, maga pedig a svéd korona «luye- 
i-ésén fiiradozik, mert nem tudta megszokni a távollétet szülő- 
földjétől ») 

Az elégedetlenség a királyival naponkint fokozódott tehát, s 
ez állapot képezte Lengyelorszí'ig elsfí nyilt sebét 

Ehheíí járult a vak zelotismus a nem-katbolikusok vagy az 
úgynevezett dissidensek iránt, kiknek polgári jugiiit tisztán hit- 
vallásuk miatt jelentéktmyeu korlátozták és megnyirbálták. Az 
illetők elóterjesztésej és kérelmei a szabad vallásgyakorlat és 
polgári egyenjogúság tárgyában mérv,^dó körökben, söt még a 
trón zsámolyánál sem találtak meghallgatásra, a mi azután igen 
sok haj sift)lóanyja lön. 

A ftílekezeti tiirelmetleuség az elnyomottakat azou elhatá- 



>) Nanuzewieis 115. I. 



\ l.l-lXnVKI. KOUUNAIillX, 



*JI 



r(»zAsra birta, hn^'v ÖuTéd(»lenihoz folva módjának s erre nézTp :i 
iiomftfiség elégedetlen elemeivel szövetkezzenek oly cíéU>ól, hogy 
együtt t.Hzveki n líiziidás zás/.lnját, fegyveres kézzel lépjenek fül a 
kiníly és tanAcsí)sai ellen s tölíik erőhatalommal kicsikarják azt. 
|3DÍt ezek eddig a teljes joggal kérHlinez<"íkt<'íl megtag.tdtíik. ') 

A mozgalom élére nera más, mint Zebizydowaki Miklós, 

krakai vajda állt s hivei annjira el voltak tökélve mindeare, hagy 

elégetve magok uU'm a visszavonulás hídjait 1607 juuins 21-éü 

a kiríilyt trónvesztettnek, Lengyelorsz&g királyi székét pedig meg- 

üreíiedettüek nyilvánították. Mivel pedig ugyanottiu Báthory 

Gábor. a/, egykor annyira szeretett BálJiory István lengyel király 

tiDokaÖcscse kiáltatott ki az egyedül elfogadható tróujelöltnek ') 

F_egyszerre kitűnt, hogy Gráhor e magaáröptü terveit s az azok 

^ralósilására alkalmazott eszkiOzöket régÖtti elökészit<ítte h az 

tügyet folylou igeu nagy Ggyelemmel kisérte. 

Mindez csakhamar behizouyodott. midőn a királyi hadak 
[IL fölkelőket megverték » a vezérek podgyásza a győzfl fél 
kezéhn kertilÍT ki megtalálta ott Báthory Gábor levelezését a 
i?ndillftkkel. 

K levpU'ZHs nnm engedett kétséget az erdélyi fejedelem 
irakondok iiiunkája iránt ^1 s nagyon természet*ís. hogy a lengyel 
kormányférfiak, mintán t-t>ljes Iwpillanlást nyertek Báthory Gábor 
CfielszovénycÜH', a veszélyessé vált embert és minden csplekedetét 
szakadatlanul izemmel tartották s t;ájékozást igyekeztek szerezni 
^inind arról is, a mi további viszonyát az elégedetlenekhez illette. 
És HZ ;t lengyel király hivei részéről nera az óhajtott ererl- 
meny nélknl történt 

M:'ir azon királyi iu.asitós» raely a 2olkiewskÍ Szaniszlóhoz. 
korona leghivebb ós Zamoyski .lános elhunyta óta (■(• 1605- 
^unius havában I legtekintélyesebb tanácsosához küldött Snt^jwski 
uevíl papnak IfiOT-deCJsemberébeu adatott*), a Báthory-féle párt- 



ol A király ea seimtut! elleui fegj'veres fólkelést, moly már Nagy 
njf* Magyar- és Leiigj-elorsaagok királya alatt 1380-bau is előfordult, 
aMn i^('<l)g gyakran i>tn<^tliklÖtt, a lengyelek >rokofixff<uak nereEÍk, mely 
ft uiHgyar vHükos-c-sal függ össze. 
') Naruszewicz KIS. I. 

") Knbyerziezki, Labieu»ki, Nicsiecki. Pruat'cki es niáeok króuikái 
CTitíl rilkii t^-értelmílBtíggt'l küvetkezÖkí't jplcntcnek: tRpperlat; ^íiiit in ipao, 
hl t^iio rertAtain fwt, S'I fruzovo loco, rlftjicnptaf! Gabriclis Bftthom. Tra»5tl- 
vatiifti* prim-ipiH ad Heríjertum littcmr-. i|uibns Ílle cfiiiditioncs suscipíendi 
regni Polouimi íÍ rex impriniis '-o pellcrctnr, ofFerabuf vifl poliim oblatan 
Luc^tabat. Nóta mauus. uotum »igiiimi du bt táti un t-m uiuiieui eiimcbat.* 
*) n. sziimii okruHiiv a mdli'kictbuit. 



22 



ttATMOnr fcS WEtnT-Eíf rtHtÖHVA 



biiu törléiiü dolguk Alapoit ismurotére vnXi a nem IcuvéaljS urro^ 
bogy nzolibííl szfikséglcépeu folyó összes, uetaláni következmények 
ht*lyeötm uiéLtáuyoItattak. 

Hogy Báthory a felkplfiket Wltlegesi^u is liarczképcs csapa- 
tokkal s mimleufóle htuli szükséglettel tíüaogattii, uzi mindönki 
fcndta. *) A király azonban ii íenlorgA Állapot egész mélyére hatol 
8 véí?ü! uem indokolatlanul oda nyilatkozik, hn«y Leujíyi^htrszAgra 
a Itíngyel fíWktOök. s nom épen Báthory Gábor veszélyesek, de 
lik is csak nzon esetre, mely mítst tt'nyleg fenforog. ha ufíyanis 
idegen tiimogatÜHsalbátoritUituaksnetaláui meghódolási kedvők, 
melyet beuuök a kormány uagy t<ibbsógl>en levő hiveiuek kíny- 
szeiitő pressiója kelthet, leikökben teljes kifejlődésre nem jutna. 
Hogy Önmagára a királyra 69 uraimftni közvetlen veszély forogna 
fen s Bíitb<try Gábor ti*ónkövetel(j törekvései komoly aggodalmat 
kelthetnek, arról az utasitásban a legcsekélyebb említés sem tör- 
ténik. Erre vonatkozólag minden nyilatkozat a király])ái-tiak túl- 
nyomó többségének kétségbe nem vonható hősége folytan ez 
utóbbiak érzékenységének megsértését jelentette volna. Hosszabb 
tartamú és komolyabb jelent/iségQ belsú bonyodalmaktól fél 
tehát IIL Zsigmond király, de nem egy vesz ed el messe alig vál- 
ható trónkövetelőtól. 

Itt nem szabad feledni vagy figyelmen kivlil bagyni, hogy 
Báthory Gábor azon időben. midÖn a lengyel elégedetlenek ügyét 
már a magáévá lábzott tenni, még uem volt Erdély tényleges 
fejedelme, bnnein i;sak teljes bizonyosságra vette, hogy idővel a 
fejedelemség birtokába jut. Az tehát, hogy már ekkor is érintke- 
zésben állt a lengyelekkel, annak bizonyítéka, hogy már ez idő- 
ben vala határozott, jó elÖre megfontolt programmja azon esetre, 
ha tényleg a fejedelemség élére kerül. Es számba véve az akkori 
közelmnlt mozgalmas idejét: Xagy István ^) moldvai vajdának 
és Bnres Péternek, ^) a harc^ias palatínusnak Erdélyben siker 
nélkül megkisérttitt liatalnu terjeszkedését, valamint utuljára 
Mihály havasalföldi vajda dolgait^ Báthory programmja som lehe- 
tett máSj miut az akkori, a magyar kapcsolt részekkel miu- 
denesetri- ti^kintélyes nagyságú államteriüet hiztositása, mely 
czélt esíik Moldva éa Havasalföld állandó bekebelezéwével hihette 
kivibetönek. K czél érdekében pedig legelső sorb-^in arra kt^llett 



^) Narnntzowit'x minek bivonysfigiinl közli Xftiiioví'ki Tetemek 
Himiiicki eniiclfliidi plispilkhúx IfiOti jul. 25-t'n kelt luvclr tÍSr(*<lekrír ; 
k^>bb inc!g viamauitériliik reií. 

*) Utalok Wiíoricb (.-y-ikk^re aa .\rchiv für hírIi. J.. Uj folyam IV. k. 

'"') Wittatork a hwztíTCKiM ev. jryiim. ertíflítÖjr IPOO. Archív 
ITjf IV. 



A j.KKavRT. KonoNAirux. 



2:í 



tiirekeduie, hogy ak-ngyel befolyAs által uzAl- DuuáujVI ]i>l*^iu?tl 
akmlályt elliáritaa. 

Ez okból történt a cBatlakozíls nz ópen igen jó itiöbeii flÖ- 
térhe 16pü lengyel elégetlütlenekkel s igy egészen czéltnlaw íwit is 
vizsgAluí, hv vült-e bonyolötlvri vagy uem eztni t-orekvénckbe, ti 
mint sejtutik *) — Bocskay ístvAn is. Hii mAr B<ieskiiy idujó- 
ben sikiTÜlt volna ri lengyeleket kiszoritíini. ugy pr.iesumptiv trón- 
örököse Báthory Gilbor aniiAl könnyebben ?alósithatt:i volna elíSre 
megálbipí(í>it uralkodói terveinek tnlajdonképeni végc2Í»ljait. 

Magának a lengyel koronának megszerzésére itt talán a 
legkevesebbet gondolt. Nem olyau ember volt, a ki gunykacznj 
tárgyává Kzokti magát tenni azért, mert elérhetetlen dolgok 

, utáu Intkos. 

A neTetségessé válás ellen mindenesetre védve volt. 

Jól értesftlve u lengyelországi eseményekről, felismerte ama 

^körülmény t-eljes horderejét, hogy a forradalmi mozgalom fenye- 
gető kitÁirrséuek elöo pillanatábau a legtekintélyesebb, hatalma- 
sabb éá befolyásosabb föuri családok bandériumaikkal, Zolkiewski 
Szaniszló fővezér pedig 7000 főnyi jól begyakorolt haddal bocsá- 
tották magokat a király rendelkezésére. 

Már ez ügyetlen ténynyel szemben nagyon kérdésessé vál- 
hatott a fölkelők actió-képessége, még haaguzowi vereség be nem 
következett volna a ha Báthory Gábor, a mint határozottan állítjálc, 
e tehetetlen forradalmi párt által csakugyan felajáultatá magának 
a koronát, ez mindeufíietre csupánazírttörtént. hogy ezen uiigyou 
iujj;ad(izü alapon nyugvó ajánlatot saját czélzatai javára eszköz- 
kép felh.iazuálhaysa s kizsákmányolbaBsii. Oly egyéniekkel, kik a 
komnii jehége ellen támadnak, mert szándékaikat n magasabb 
czélokat követő, de mégis kurtálolt jogkr>rbe ut:ilt kormány uem 
támogatja, a korona megszerzése tárgyában még akkor sem lehe- 
tett kíímolyau pactálui, ha az e legfőbb földi dicsfényért ép])ea 
Leugyckirsz/igban pályázó férhunak neve Í8mertebb és tiszteltí'bb 
lett v()lníi, raint a reá alkalmazott szavak *egy bizonyos Báthoryt S) 

[& maga valóságában mut;itják. 

Zolkiewski Szaniszló is igen találóan ítéli meg ii helyzetet 

|B az abiknlái^ában közi-emtkködő elemeket., midőn Zloczowbaa 
1608. ápril 9-t'-ii kell s a lengyel tanácKurakhoz és nemesekhez 
intézett felhivásáhaB *). hog}' Báthory Gábíir ellen készüljenek, 
uem ezt tolja előtérbe, mint a lulajdonképen veszélyes s igy n»eg- 
»emmÍ8ÍtendÖ ellenséget, hanem az általa befolyásolt, támogatott 



') Erre lÖrtiMiik iit-mí ntalÁfi Zamovakinál I. számú nkm^iiy. 
^) Liied I. éx. okiiiiíay. 
*) Láed m. sz. okiiiáuy. 



24 



BÁTHORY feS BRTRI.KH VTSKOSTA 



és bAtoritott bell'óldi zeudftioket. Ei^éftzeii szakszerű ití'Iet*? sícriut 
ez utóWíiak csak eszközt kép«?znek a czélhoz, peilie .hz íikkor már 
erdélyi fejedelemmé választott Báthory uem csi'kélyebb izélt 
tüzütt ki m:iga elí", miut .1 lengyel helyörííégekiiek a Diiujiíojede- 
lemaégekbftl való kiszorítását és — ha tauicsa követtt'tnék — 
azüu iiieréí>z, kiilandus eszmét, hügy hadaival a zfíiidUlAk támo* 
jíatáí*ára beuyomuljou Lfugyelorszáiíba, 

Mint az elégedetleneket a líiugyel respublica ellen, ugy basz- 
uAltii fel Báthory Gábor » tatárokat a Moldvában lovö leugyol 
helyfír&é^ek ellnii. 

Zolkiewski panaszkodik ^) a naponkint előforduló csjitá- 
rozások miatt, melyek a moldvai hospodárral rokonságban álló 
Potücki Jánosnak, *) a Moldvában állomásozó lengyel csapatok 
fÖparancfinokának folyton kel lemet lonséget okoztak. 

E két sakkhúzással Báthory Gábor immár Ichftöuek hitte, 
hogy kedvencz eszméjével : a Dunafejedelemeégeknek Erdélybe 
való kebelezése tervével nem kell tovább késedelmeznie. s hogy 
valósítását a Havasalföld elleni hódító háborúval megkezdhetL' 

Ht)gy Lengyelországot képes volt oly csekély Hs/.kózókkel 
sakkban tartaui, az kevésbé ama birodalom akkori tehetetleusé- 
gének bizonyítéka, mint inkább amaz erókíidések folyománya, me- , 
lyeket a respuhlicának ki kellett fejteni, hogy az északi szomszé- 
dok tettleg nyilvánuló elleuségesaégeit uyomatékosau visszauta- 
síthassa. Ez államtest már ekkor i» azon veszélyei* belső nyava- 
lyákban szenvedett ugyaut melyek negyven esztendővel késdbb 
•Táuos Kázmér királyt arra birt;ik, hogy a varsói országgyűlésen 
a legünnepélyesebb módon lemondjon a koi-onáról, a Lengyelország 
feldaraboltatására vonatkozó hiressé vált jóslata kiséreíóbeu, mely 
1772-ben cHakugyan meg is valósult ; de a szivekben még egyre 
lángolt anui lelkesült odiutdás a hazáért, mely a közveszély nap- 
jaiban mindenkor érvényesülni szokott s minden külön érdeket 
egy csapással ellVledtetve, a családi ttlzbely megmentésének csoila- 
tevö örsztíUemévé testesült meg. 

Hogy csakugyan igy áll a dolog, azt már a legközeliíbbi 
jövő volt hivatva teljesen kétségkiviilivé tenni. 

Mert Báthory Gábor, ki 161l-ik év elején HavjisHiloldet 
szerencsésen meghódította s Radul vajdát országál>ól uienekUliii 
Icényazerité, most arra is gondolt, hogy a lengyehik mint az ifju 



') XÁeti 111. fiK. okmútiy. 

"} Fia volt Mtklt'isiiAk, a kHinienievzi (is fliiniolniki stanistántik, ki 
a MoMváha iiyi^Diulú Mihály oláh vajdiit legyőzte cs Mahila Jrrc-uiíást 
(Ittfttc a iiiuMvii trónra. Mintlmgy testvdrc Potncki lítviln niiiil vetti' n 
Jersmiifi leányát, ü is gógoi'eiígba Jutott a Moliiliikkid. 



\ LKXflVHI, Kl>U0XAH*17í. 



25 



Mohila Konstantin fejedelem oltalmazói által mogüzállt Moldvát 
szintén meiL'szerozze. 

Hogy e czélru nx íictio teljes ezíibíniságiU biztJisitsa raa^A- 
nakfUzt tervezte, hogy Hiivasrilfíilíl korniáiiyz-itát egyelftre nnulíu- 
öcscaei valamelyikére niliíizza át ') De a fiZÍimlóbát a törökök 
iV^yviíres luruvutkozásii t'olyláu nu^trvAltoztatta, a bavíisiilfökli 
vajílíi czínipt azonban megtartotta, kétségkivül azon czélzatból, 
hogy alkalom adtával az új vajdát, » török beleegyezése vagy kiját- 
szásív mellett^ israét eltávolítja. Ezzel a közvetlen róözv^teltöl, aze 
hóditA-s biztosítAsáuiik írondjaitól inc^ienekiUvt*. :i IcD.cyelek ellen 
eljArás:Uiau ^Moldvában egyre liatározottabb utakra lépett, melyek 
hiztositottAk ueki :\. sikert, minthogy törökök és tatárok tftmoga* 

ptásávul meghiúsította Forgáth Zsií^moud bosszuló hadjáratát, 
Helyre a nemességen elkövetett kegyetlenségei nHtak okot *) 

Nemcsak tekintélyes ha<lat összpontosított Huszton és kör- 
By6kén, azon nyíltan kifejezett s/ándékkal. hogy beront Lengyel- 
országba, hanem szirdeír támogattiV a portánál léví an;/oI követ 
utján a különböző löhlnkevesebb joggal fellepő moldvai Iröii- 

[követelok igényeit is. *) 

Báthory Gábor niigyon jöl tudta, hogy ha Anglia azérr, 

Lmert a moldvai trönkiivi-telöket a portánál minden diidomatiaí 
í»azkö/.zt*l támogatja, lengyel részről a rcsitiiblii-Aboz frrdc, sőt egi'*- 
szen ellfnsegfs vjszvmy ha jutottnak nyilváníttatnék, elégtételadásra 
»omHiikép sem hr/. hajlandó, még ha ZHigmund kii*ály — a mi euuek 
külömben cí^zébe si;m jntott — valami fegyveres visazatorlásaal 
fenyegetíiznék is. Egyálfcilán nem fdtílnil tehát, hogy a lengyelek Íly 
ki'iriilméiiyek közt a portánál meddu tiltakozásokra izorílkozttik. *) 
mástelöl ellenben azon eszmébe, ho^y lIagyaror!*zág a saját béké- 
jét Báthory kedveért talán mégsem fogja koczkára lenni,*) mint 

^meutöhorgonyba reményteljesen kapaszkodtak. 

Báthory Gábornak ís az volt meggyőződése, hogy Magyai'- 
ország részéről egyáltalán nem várhatja törekvései támogatását. 



^) Jooílescu H biikareHii Rrvistmb&n 1884. akoii leviJl regc.iUjiit 
^ilja. mftly^t CouCarini Simon vülenczei bailo a portánál ex tigybeii PeribAI 
IBI 1. márcK. 6-«'!n n ?igiioriiíliuz iiitf-TMitt. 
*) Nadftiiyi, l'lor. Himg. 353. 1. 
°) lY. számti oktimuy a uclléklethcu. 

*) A HimiiuKiiki-ftilG gj'Ujtemdnybai, >okiratok Moldva tört^iiet^ 
l<. rnelyok kíi/.rcboojtátá>>át x roniiüi királyi Alcndeiiiia vczütt s inelyok 
la^jyarorfíilj: frtrttWtoIií-/. íh !.«k becHf^ot iiyujtAüflk, megvan IV. k. 81. 1. 
ContAríiti ii-l»'itleiii> » b'iigycl kirúly pinme/aiWil ay. angol 1cíívi>t e lovi^ 
^fetfnysiígo nlkiilmábiíl. .\ baito levclv Ltíl 1. májUB :.'H-tÍn kvlt IVrúbau. 
^) IV. száotú okmány a nnrlU'k.lctbvu. 



26 



nATríonv fts iiktdlkk viw.osva 



És inivd Lt^ugyp-lországlíaii Zülkiewski 8ziini3z)ó gyors íís erély^is 
fellépésp t'olytáii a lengyel elóírfdetlem^kt/ii sem rcniélbcUítt valami 
sokat, <fgyoir>re mriga szintt'n johhnak tartotta a temporisálást 
vagy Í8 :izt. hogy a viszonyok kcdvezfi nlakulatáitak kizsákniAnyoIA- 
hÚTal Usaaii-lassíiii ingassa mög a Muhilák eilfligi hatalmi álliiíiát, 
vagy helyesebben az fiket tí»mogató Leugyelországét Moldvíibaii. 

Midiin tehiU a U'nsrvel kíivet er/ifeszítései a portán Mohila 
Koudtantiu *) javára éppen i?lleDki*iíö oredméuvre vezettek s a 
holyt-ttos uagTVfzér ftgyík menekültnek, valami Tomsának. ki 
maciit egy ré*;i moldvai vajda tiának mondotta, tényleg azonban 
egykor a magyar zsoldotjok sur^Lbau kalouáakodott ^). akarta 
AfoUlvában az uralmat a4Ítii, ^) aflt agy török aereggel útnak is 
indiiutta a ut^ki aíloitiáuyozott Irón birtokba vételére, BAt.lnn'y 
Gábornak nem volt sllrgnsebb dolga, mint szintén ezen Tomaa 
pártlogójakép fellépni, *) ki íilohilát lengyeléivel együtt Moldva- 
hó\ ki akarta szorítani. 

Minu utüguudolatokat táplált ez tlgyl>en Báthory Gábor, 
minő tibku>i fundorlalokkul igyekezí^tfc iíoldva rég óhajtott birto- 
kába jutni, twt teljes homály Iforítjii. De Mohila elfizéséve! és a 
lengyel helyíirségek távozáHával mindenesetre igen sokat nyert 
volna íí még több állt számára közeli kilátásban, Ua ugyanis IjCd- 
gyelorszMg, melynek hozzájárulása nélkül a szerződések értelmé- 
ben a ho&i>odúr»ágban változást előidézni nem lehetett, nem 
rakta volna hnllgatí'plag zsebre a sérelmet, mely Tomsa kinevezí'- 
sév*'] a renuállú szerződéseken és a maga tekintélyén oly szembetű- 
nően ejtetíítt. 

A rospublica követolto ugyan két követe , Tnrgonskí 
Sámuel és Kochauowski Gyin-gy által a iwn'tan Tomsa letételét, ') 
de hasztalanul. Mindenesetre ez adhaiott indító okot néhány 
lengyel főúrnak Potifcki István vezetése alatti *) :izon vakmerő 



'' Jo('ile«)tu itl. tníive 5h7 I. CoiiUniii 1611. i>kt. l-*ii Perábaii 
k^lt joleiit^ee, 

') Nantczewii'z II. 13Í*. I. ; itt l*ia*et'ki után .1 jegyMítWit fn! van em- 
Utvu : >Inccrtuiii, qiio fiierít jenére Í8te, uíei tpiod iuter Huiigtiroa pedites 
uirruvrit iii Hi]njH;Ariii.<NieiitcewÍoxleugyeluyolvü einlekimtai UI. Zsiguiouil 
iirnlkcKláiMiróI. Krak<'. 1867. UI. k. 57. I. 

**) Contarini jelentew Pera IGll. uov. 26. Honnusaki gyiyte- 
lUiMiyébeii. 

*) IV. exíLinú okuiÁiiv. 

*) NeruKstewicK U. UO. l. 

*} EtTnl KhevtMihiller aiiiialiadi mellett yzciit Júb i-letcnuk niumhsiü 
nyújtanak tájt^kozÁst, melyek 11 Ztiría Ualicka Lembergben megjelenő 
ntthrii folyóirat IbGOki folyntiUbaii a4lHttak ki. 



A LKMÍVKTv KORONÁlldZ. 27 

vállalathoz, mely a király által hallgatólag helyben hagyva '), 
Mohila Konstantin visszahelyezését czélozta, de szert;uc8Ótlenül 
végződött. 2) További ellenségeskedésekhez azonban Lengyelor- 
szág nem folyamodott s Báthory Grábor egyik hÖ reményében 
csalódva s azon lehetőségtől megfosztva, hogy magasröptíí tervei 
javára a zavarosban tovább is haláazhaason, talán o feletti boszu- 
ságát töltötte ki az erdélyi szász városokon. ^) 

Az említett üzelmekkel Báthory Gábor kétségkivülsok}):ijt 
okozott a lengyel koronának, de a lengyel respublica iránti ellen- 
séges érzülettel mégsem fogja vádolhatni senki, a ki terveit és 
törekvéseit összeségökben áttekinti. 

Azt látjiik ugyanis, hogy a Lengyeloi'szág ellen bármely 
részből mozgásba hozott tényezőket lehetőleg a maga czéljaira 
akarja ugyan használni, de sehol sem lép a nyilt ellenségeskedés 
útjára. 

Zolkiewski Szauiszló fején találta a szeget, midőn azt 
monda, hogy jobb lenne, ha Báthory Gábor Tomsa helyett 
inkább a maga dolgaival törődnék. *) E nyilatkozat azt is mu- 
tatja, minő kevésbe vették a lengyelek a fejedelem politikai jelen- 
tőségét a vespublicával szemben, mennyire keresztül láttak fon- 
dorlatain, noha tehetetlenségét a német és török császárokkal s 
a lengyel koronával szemben mindig igen ügyes fogásokkal tudta 
leplezgetni. 

Kicsapougásait és erőszakosságait Erdély csakhamar meg- 
untíi s Bécsbe és Konstantinápoly ba fordult segélyért. A szultán, 
ki Báthory Gábornak nem csupán 1612. május 12-ki ajánlatai^) 
folytán táplált jogos bizalmatlanságot önállósági tervekkel vajúdó 
vasalhisa iránt, gyorsan fegyveres kézzel lépett közbe. Báthoryt 
trónvesztettnek nyilvánította s a fejedelemséget 1613. okt. 2;i-án 
Bethlen Gábornak adományozta. ®) 

Báthory Gábor sorsa immár beteljesedett Gyilkosok vetettek 
véget életének. ') Nem csnpáu Erdély, hanem Ijengyelország 
sorsára is befolvással volt ez a véres eseménv. 



>) Naruezcwicz II. 131*. 1. 

") l'^gyaiiott Petryczy uyoniáii, hol egy nuisodik szinten s/.erenc!?i't- 
leii kisorletrÖl is említés törte'nik. 

'*) Fontes rernm Austríaoftruin. Scriptores III. Kraiis/. György 
krónikája ad annum. 

*) IV. flzáinii okniHuy n mellékletben. 

'•) Már fentebb is említve volt. 

•') Fontrs r. Anstr. Krans/,. 

') Ugyanott I. 4í>. s köv. l. 



28 HÁTIIOKY KS HHTIfLEN VI.sZONVA 

Mellékletek. 

I. 

Zauioyski Péter levelének töredéke Ruduicki emielamii püsiJÖkliöz 
Báthory Gábor eljárásáról Leugyctország irányában. Kelt Krakóbaii 

1606. jul. 25-én. — Azt állítják, hogy a krakai vajda néhány ezer em- 
bert fog adui. Stadnicki szintén ad s ezenkívül szerbeket ') és magyarokat, 
kiket állítólag a király (í felsége szolgálatába vett fól. Krajcwaki ur Boes- 
kaylioz küldetett, hogy megtudja, váljon az az ö tudomásával történt-e, 
hogy katonaság kibontott zászlóval vonul ki Erdélyből. Azt felelte, hogy 
az ö tudomásával nem, deö neki azt adták elő, hogy ö felségének a király- 
nak magának s a respublicának van rajok szükségük. Habár ezt adja elő, 
hinni mégsem lehet senkinek, mert hii*e jár a közönségben, hogy a fölke- 
lők fyy bizonyos Báihoryra gondoltak, a ki rokona Bocskaynak. 

(Naruszewioz id. müve 127 — 8. U.) 

11. 

Azon utasítás töredéke, melyet a lengyel király Zolkiewski Sza- 
niszlú lengyi'l hadvezérhez küldött Sutowski nevű papnak adott, kelt 

1607. decz. havában*) — E közben azt fogja mondani, hogy ama hirek 
közt, melyeket Ö felsége a király Magyaroii^zágból kapott, az is van, hogy 
ott ujoIag változás készül, hogy Báthory, a ki a mi belső bonyodalmain- 
kat ébor szrmmcl kíséri s nz ellenpárt néhány tagjának kedvező hangu- 
latáról meggf>ndolatlannl említve Ö felsége nevét nyilatkozott (mint ezt 
nemzetünk több megbízható tagja a ^aját szájából hallotta) a legjobb 
reményt táplálja. Minthogy erdélyi vajdává választatott, nagyon való- 
í«zinn, hogy ez változtatta meg ama párt hajlamait a békére s hogy szivé- 
ben az ellenállás érzelmeit táplálja ezen idegen egyén szerencséjébe t's 
segc'Iyforrásaiba vetett reménye, kivel már régóta egyetértésben áll. 

(A pétervári császári könyvtárból.) 

III. 

/.olkiewski Szaniszló felhívja a főurakat és nemeseket a készii- 
It'src Báthory (labor erdélyi vajda ellen. Kelt 7-oIkie\vben 1608. ápril 9. 

Zolkiewski Szaniszló lembergi várnagy, főhadvezér, rohatyni, hami- 
onkai, katuszi starosta stb. Lengyelország koronája nagyságos, nemzetes 

*) Hogy szerbekről van-c szó, az kétséges. Más okiratok nem azt 
mondják serbow, hanem sabatow, igy például a IV. t-zánm okmány is. 
Sabatnw azonban a többes Bzám gonitivnsa s igy a szónak sabatból kel- 
lene szánnaznia. E szónak azonban a lengyel nyelvben nincs jelentősége, 
még a zsidó szombatot sem jelenti, mert ez »Sabesz«. Eu azt hiszem, hogy 
a magyar i>szal)ad« szóból származik s szabad csajjatnak fordítom, »er- 
batowot pedig nem serbownak, hanem sabatownak tartom. 

-,) Az utasítás Zolkiewski 1607. dcez, 20-kÍ Jcvde után iratolt. 



A LKNUVIÍt. KUltONAHftX, 



29 



úfl kegjcs £DD)(;)t49ÚgaÍRak w nuneseiufik, t«kinte(t« uruknak. te«tv(írekiiek 
testvéri gKolgnlntomnt. 

Habrir tudom, Uogj' u kiriilyí fcIinSi^ Icgkcg^cluimebb ui-nuk s«m- 
nüt ütiui fog ülmultttiztaiii. a mi a rcafiubUcA bimtoitHit^imk oltalmúra ^ 
nálxrúhÁAÁrA ^yÁiksé^enuak mututkozik, mÍi)dnxoiiiütul lúi is kiíttíleu^iiC- 
};iíoiIh: vá^^ú dolir^uflk tartom, hogy a resjiubüea iviiiidoti kilatáiíbaii álló 
vtvixiílv*?iileUw't — «ÍH ilytíti lálMzik folmmilui — kÖKtiniomásra Iiü-//aiii s 
tituket uraiul íittficJck^ iniiitliog\' ou it fcleo^cs kormitlbau o fulsuge a királ^ 
t-ogrik (tzolgáju t) uiinduyAjatoknak uiugbÍKottja, valainiiit a birodalom liatii 
ntiTiak katonai /)rÍ7./)jc va^'ok. £n eX7.el annál t;yor«abban kollctt iirfiim 
bu/jcútnk fonltilnoiii, iiiüuuel iukább fi'h'V. altul, liogy valauti rlcíri- n4*ui 
látott történhetik i'giíflz liirtolftii. Aa tiy;y kovctku/Ö : F^y ucni'*-* 0* komoly 
ferliii Icvfíle, kinek nevJt, melypt en a hír véttOe uláit nyomban JL*](Uit4?ttt!in 
KrakAba. a kinLlyi fels^ már tudja vagy egy-kct nap múlva tudni fo|^u. 
komolyan fi^yelmev.tetctt engem. E ftírfiu nevot kHzliiriNÍ teinii öokf''l(' tekin- 
tetből ni'ui illoiiilő. de nem foguk vouakoilni attól, bo^y a ntttrysiígot l'ol- 
Cíikiidiitt tattáciso^okkal, hu <^^yik VR^y nuúiík tudni óhajtaná, koxítljctn i^ a/ 
ill«>t«> iratokat liomulati^ani. A levóJ tartalin:! kl'tvi'tkeyji : Uálboiy Gábor. 
A ki immár Erdély f^jedvluie lÖu o (mint a lev^ moudja) néhány vU^t 
dctltuinel eg^'ctertésbcu áll, bsdra kc^ziU » feufu'gea koronánkra akai 
tiirni. Már pedig semmífelü tigA'eItiiL>2tetéet, mely a rcspiiblío.a bÍKtoiivágát 
illnti, ni'in ^/.itbad BzáinlM nvui venni. t)e. minden esetre van két li;kint(*t. 

mely e figyelmexteteíoiek valúiíiíinüaéget ad. Az ugj'ik az, liog)' már 

— ') nál vi'tetíck cszru ez üzelmek némi gj-Ümftlcsei, a mint ez az utaaí- 
tjliiból kitUut, melyet ugyanez & Báthory bizonyoa Jaroslavnak adott. A 
m:u<ik az, hogy ijpeu m{>fll, Kazi-Gerej tatár kháii alig tOrtént elhunyta 

&u. a ki mint kiuUltekiutÖ fejedelem élete fogytáig szomaiel lartotla 
urunkkal kimílyunkkul kütiHt bókeszvrzodéüeket s féken tartotta 

pbereit, eg\'rc nagyobb számú tatár gyiilt Össze s gyUl OMze most 
MoMválmn. Mindez nagyon valósziuUvé tcüzi nzen Iláthoty practi- 
káját Moldvában találtató seregünk ellen. Csatározás g}*akra» fordul 
elÖ * a tjitárok Berludtúl Roaidmg barangolnak a mieinket az erdélyi 
batár felül hátban feny^etvc. Azért cndítcm c helyeket, mert sok ember 
van. a kik hadainkkal Moldvában jártak a ama vidékeket jól 'puimk. 
Miért (áborozuúnak Rouiaiuiál a latáruk. ha nem Báthory szándékai >'•> 
üzelmei folytán 'í Romau köze) van az erdélyi határhoz szemben TatnuwHl. 
hnnnnn István király*) az nralkodás. Mihály*) pedig scregé.vcl Moldvu 
ort<zitg birtokba vételére kiindult. így fig>- címeztetett engem ama tisAtc- 



'; Itt egy Bzó hiányzik. Vatí^szinUlcg Guzow állott ott, hol a lengyel 
fölkelők megvio-ctiek & Báthory Uábumak nálok Ifvö compromittfilt^ lev* - 
Icxávr 74tákuiáiiyiil ei^ett. 

3) Báthory István. 

*) Mihály havasalföldi vajda. 



30 MÁTHOKY ÉS BKTHLKN VISZONYA 

tétre uif^ltó ferfíu, hogy Báthory ugyana/on utat akarja iiiej^teimi Tatrus 
fele. Midőn ezt a nagyságos urakkal ki>/lön), biztosítom Őket arról, hogy 
ama csekély számú uemesscggel, mely paraocsnokságom alatt áll, kész 
vagyok a respublica és a magam biztonságáért sikra szállani. De a mire 
erőim gyöngék, azt lássák be a többi urak. katonák ellen katonákra van 
szükség ; cu személyesen meg vagyok nyugtatva a rcspublicát fenyegető 
veszélyre uézve 8 kész leszek neki életemet áldozni. Az ellenség ne való- 
síthassa föltett szándékát, sem pedig terveit, kivéve holttestemen át s ha 
ezzel a köztársaság veszélyeztetését el lehetne hárítani, azt hinném, hogy 
szerencsés csillagzat alatt születtem. De mivel uagyobbról vau szó, király ö 
felségéről urunkról, mindnyájatokról uraira, nemesi jogainkról és szabad- 
ságunkról, őseink emlékéről, népünk fényes dicsőségéről, szóval mindenről 
a mi legszentebb előttünk, a respublikáról, mely minden kincset magában 
egyesít — uraim két dologra kell benneteket kérnem. Először nem kép- 
zelhetem, hogy a mi erélyes nemzetünkben sok olyan korcs akadhatna, a 
ki Báthory ezen annyira gonosz ügyében segédkezet akar nyújtani. Es 
mivelhogy a respublica efféle sajnálatra méltó bonyodalmai mellett a kedé- 
lyek elégedetlenségében mindig rejtözködhetik valami : ezt, valamint a 
többi viszályokat és keserűségeket feledjétek el uraim a respublica érde- 
kében. Bármi legyen szükséges a fenyegetett respublicában nemesi előjo- 
gaink csorbíttatlan fentartására és szabadságaink gyai'apítására, mindent 
elérhetünk nyugodt és észszerű utou is. Erőszakos cselekedetekkel semmi 
más el nem éretik, mint az, hogy a korona nagyobbára megaláztatik és 
elsatnyul. Az isten szerelméért hagyjuk ol a i)crpatvart és czivakodást, 
melylyel a respublicában csak rosszat és sennni jót nem hozhatunk létre. 
A második Ügy, melyre kedves uraim és jó testvéreim teatvérileg kérlek 
benneteket, az, hogy mindent megtegyetek u hadi készenlétre azon esetre, 
ha ez a Báthory, az erdélyi vajda azon elhatározást hozná, hogy szándé- 
kait foltevései szerint fogja valósítani. Tudjátok uraim milyen csekély a 
hadsereg. Ha tehát megkapjátok a felliivást, csatlakozzatok hozzá, a res- 
publica iránti szeretetből, annak megmentése érdekében, mintha egy égés 
eloltására kellene cgj-esUlnötok. A mint mi elődeinkben dicsérjük azt, hogy 
a respiiblicát a saját mellökkel védték s azt a dicsőség, az előjogok én a 
szaba<lság díszében niindeu más nemzet fölött teljes virulásra juttatva 
hagyták reánk : ugy mi is, hogy annál nagyobb megrovás alatt ne kelljen 
görnyednünk azt, a mit ők polgárerényeikkel és férfiíu* derekasságukkal 
szereztek, ne veszélyeztessük azznl, hogy fegyverrel oltalmazni és fentar- 
tani nem tudtuk, mert nem akartuk. Ezennel ajáidom néktek uraim test- 
véri szolgálatomat. Kelt Zolkiewben 1608. ápril 9. 

(A pétervári császári könyvtár egykorú kéziratából.) 

IV. 
Zolkiewski Szaniszló kijuwi vajda Potocki István felini stnrostá- 
nak Báthory Gábor fegyveres párthívei elleni intézkedések tárg^'ában. 
Kelt Zolkiewben 161'2.jiui. 4. 



A r.ENliYRL KOKONAllO/ 31 

Tisztelt feliui ^tarosta ur! Azt tartom, hogy már az ösazcsí hadak, 
kivéve a vladimiri alkamarán csapatát, mely itt késedelmet szenvedett, 
iiraságoduál összegyűltek. De már a kcscdeloies csapat is a többiekhez 
iodult. A mit uraságod nekem a csapatokhoz intézett rendeletem iigycbcíi 
irt, arra már én is gondoltam, mint ezt nézetem szeriut nraságod a levél- 
ből, melyet Potepskitöl azóta már megkapott, bizonyára tapasztalhatta. 
Ez okból azt tartom, hogy a harczosok ö királyi felsége akaratával és 
parancsaival nem fognak ellenkezni. Közlöm uraságod dal, hogy Kalis *) ur 
Magyarországból a liegységbÖl gyakran tudatta velenj, hogy attól tart, 
hogy a Báthory féle esapat-ok csöcseléke be fogna törni a király ö felsége 
területére. fensége, a krakói vajda, ^) kinek a hegységben birtokai vau- 
nak, szinten azt monda, hogy Báthoryuak nem jelentéktelen hada vonult 
ilaszt felé olyan helyre, melynek nevére e pillanatban nem emlékezik. 
Ha tehát e veszélyt Í» magam elé idézem, azon nézetben vagyok, hogy 
uraságoduak az orosz vajdával ^) kellene bcszéluie, nem lennc-c jobb a 
csapatokat, melyeknek mot<t ükrániában kellene maradiiiok, llalicsba 
vonni s ezzel Báthory terveit szemmel tartani, s megnézni nem forog e fen 
veszély Pokutziára nézve is ?. Mert, mihelyt híre fog terjedni, hogy Halíos- 
uál hadsereg áll, Báthoryra sürgősebb lesz ön-Önmagára gondolni, mtnt 
Tomsa fiának segítséget nyújtani. Ide hozzám utazva jelentek meg nálam 
a havasalföldi vajda követei meghatalmazásukkal. Azt mondják, hogy 
uruk ismét uralma visszanyerését óhajtja, de, fájdalom, nincs semmi hada. 
mely neki ebben segítségére lenne. Magyarország királya a saját dolgai- 
val van elfoglalva Frankfurtban, s a török ei?ászárral csak követei utján 
alkudozik. Magyarország főurai pedig örülve a maguk békéjének, valóság- 
gal írtóznak Báthory elleu sikra szállani. Ila az istcu csak azt adná, 
hogy Magyarországon kezdenének valamit. De a remény az onnan való 
segítségre nagyon csekély. Beszéljen tehát uraságod az orosz vajdával s 
hozzon a vele folytatandó tanácskozások után ez ügyekben Iiatározatot : 
jobb lenne-e a csapatokat Ukrániában hagyni vagy Halicsba vonni s 
tegye azt, a mit Önök uraim a legjobbnak látnak. Mihelyt ezen mostani 
testi bajomtól, mely csaknem nyomorékká tesz s annyira lesújt, hogy 
saját erőmből fel sem kelhetek, isten megszabadít, mire a legjobb reményt 
táplálom, haladéktalanul megjelenek a csapatoknál. Ezek után ajánlom 
szolgálatomat. Kelt Zolkicwbcu 161'2. jun. 4. 

(Eredetije Sanguszko Román berezeg levéltárában.) 

V. 
A Mohilák nemzedékrendje. 
Noha a uemzedékrend Összeállítása a fent közölt értekezésre csak 
annyiban bír jelentőséggel, liogy csupán egyszer s akkor i.-* egészen futw- 

*J Stadnicki Ádám. 

^) János osztrogi berezeg. 

^j Danilovicz János. 



39 



IIÁTHORV KS BETHl.KN' VI8/.ON'VA 



lagosan tfítetik róla említ(^a, a fárasztó es időrabló kutatás orcdinénTet 
niegÍB BztikB^gesiiek láttam közzétenni, mert, tudtommal, en vagyok az clsÖ, 
ki a Mohilu-család nem zedck rendjet összcállitom. Azt hiszem, a tudomány 
erdekiíben cselekszem, midőn a táblához tsatolí jegyzetekben adataimat es 
igazoló forrásainint ia felHorolom, mert ekkep közleményem megnyeri a tör- 
téneti hitelességűt. Ezzel egyébiránt hozzájárulok ahhoz is, hogy a nyelvi 
akadályokkal küzdő történész szemében némi világosságot derítek a föl- 
enilitett egyénekre s az általok kötött házassági frigyekre. A közlött ada- 
tok bármi szárazak, mégis szemlélhetÖvé teszik, hogy például Mohila Jere- 
miás, ki lengyel hűbéri viszonyát, illetve feje<lelmi székét lengyel fegyverrel 
teremte meg s tartotta fenu. minő rokonsági kapesolatban állt a legelőkelőbb 
lengyel családokkal ? 

I lUmeltr '-' 

homhui HixiHiKrifi ki Mi 

; liíily it'iiiry.-l király ; 

1 iirjí- KI i'oiiúr;) <iMtrak 

f.ih.'P-ivtm" ; 1. Ui\>/A 

L király Hipini. ■" 



Kvntiiiuliii <■) 
Sanilor*') 

tUiiinn ") fórji" 
U if-^nhiu ii'cki 






01>riii'r.l Bt.Troíta, ^'i 

.Wori.!" f.-rj.-; I. I'iiii>ckt 
Iftvnii iioiliilliii tnlior- 
»ok '■) li./fr-í.-ir Mikiim. 



ki 



IS 4 



tivutiiit ■') 

har^hui WiHii.iwitiki ■'■■• 
remiüx:'*' in'j" /*■>»- 
timki (Jri/t'Mis, ■-" 



Vfí-r •wiitviiii Flan'fla. f/xírd" iM-tzi f 

rtttiií l>rn.'t-'wi viijila. J viijiU : ii'-j'' J Mikhi» '•; 

'«/ kaiiiifiiif/.i vjinintry. i .sipm:iwski ] -(■ i7rti». >■ „ 
'. l*iȇC7.a;. I -I' 

vTJv H>ul.i,iin M\- \ 



I .loli.aniia. 



.'Innii iv 

DOK lien-zpt;. 
huiahn férje Kazuiiuwnki 

íjáiidor, a Ininyfl koroiin 

fóUKyéKC. 



KHíJ f«rje Knil'/iwill B<i- 



halalin férji; Aomfci í>:i- 
imifl liere/i'n '■■' 

Anuit ti'T}*: J. Vtierfluki 
Mikiia neradai váruüiiy 
rs Ifi-zyiii vnjdft ;'•■ II. 
t'i<irakiiirtki KiilzOWMJ 
JÁiinH riiyi'zl vir- 
liairv;'*! 111. V^ikoirxki, 
UláF/.ló krakalvajiln;-') 
IV. I'uloiki S7..iiiiir.ló 
kr;ik:ü vajiia cí (íihftd- 



tíftirtiti TnAtinf/l piisiiflk, ki-BÍHili 

BZiir/ftvai mitrojiolita. ') 
Tódor.*! 
SimfiiH haviiKtlfr^liH TiOds; ncj<-' 

Mireit.') 
I'rur kijowí iiiflropiillta. ') 
Ittriin. 
Maria fórjo l'ali'olot; I>ut»itrlkaki 

Kiricza. *) 
Seakii férje Balllia Meli-ote Uavas- 

alfBldröl.") 



Miht.lf.'^i 
l(a[,i,l.^', 
ti.ihor."'! 
Prlrr. "i 
Jaltai, »•) 
fti/. «•) 
Sli'tft, í») 
! Mikútt,. 

L 



Ilona férje 
ri'D. " I 



KoHtio Hi- 



Miihila lltirnau-xki Mfrtni 
uinMvai vajila. '') 



A MNOVKL KOKON AIIOX. 



í)3 



Mindenki, a kí otthoDos n. tört^aetíráaban, midőn nl^an g'encalogifti 
tiíbUxatokat használt, melyekhez visAzapillantó (<j* áttekínttídt nyújtó jegy* 
zetek tiein voltak mellékelve, k^teegkivUl éppen agy. mint t'u sajnosau tapasz- 
talta. hogy az ityeu uemzedck rendből mftj^ibál kevés mcgclúf^edMt vagyis 
taaűaágot menthetett a az egyes házasságok mcgertéselicií mvg további 
kutatiara volt szliksoge. Kttöl akartam tnrt4.^netirú társiiimat iiiegkímehii a 
jegyzetek hozzáad ásával. A mely szeme lyue vek ne'l nincA jcgj'zot, arról ak 
általam használt munkák i!s okiratok szinten nduak ug^-aii dijekoxást^ de 
az illet<>k történetileg olyan csf^ktíty szerepet jÁtttzottak, hogy itt tiem akar- 
tam Tclök bővebben foglalkozni. 

^) £g}' okíratbúl, mely lfíl5. fcbr. 1 1-én kelt Uiirieben, Podoliúban, 
KOzli Ilojden Komán Archivuinában I. 186. sz, okmány. 

') A üt/* aruyit jelent, mint kanezellár. Ilyennek mondja Moliila 
Wflntiliii<^ Júnost eg}' ItiOli. iniíjus \2-é\\ .laAszíban kelt okmány, mely 
megjelpnt Mi-lchnt<irl. Román krónikájában. Bukarest 1S74. 

') Egy 15K*). jHu. :íO-án JasszSban kelt okmány szerint, mely a 
Mohila-c».thl(l alnpltvánj^uak, a mostani Bukovinában Kadaulz nie1|t>tt lev^ 
HuczaviczA kulostornalí Holoweeinl falnt adonninyozzit. A i*i*ernovic/.Í gori^ 
keleti nielropülita levéltániban levő hitelen forditáti nyoniiín. Az eredeti 
okmány meg nem keríilt elii A német szöveg nagyon eltorzítva nu>gjt>ltíiil 
H*iW.rM'»iMjr(7j Moldovft-jábau. Cecmovicz 1H77, 

*] Crro nézve a Moldva tl>rte*net«ri)l megjelent számon okuiáiiygyifj.- 

teuiL^iyre utalva, killi^uödcn említem TnrfHmki: .Sapieha Leo élete exínn'i 

mílvet. Mídoii Ití&O-bnn Bukovina görögkelrtí /ániúiban kulatásokiit e»7.- 

közöltetn, l^nczavicza kulostorbun megmutattuk Lit'kt.'ni a templom nagy 

Lg^rtyaturUVját. melyre egy fekete iiöi hajfonat van eiiíöítve, valamint a 

• noldvai nyelven írt i5f> gondosan megőrzött nyilatkozatot, melynek tartalma 

klJvetkezii: Amartanow Erzsébet. MohilaJeremiÚH vajda neje og}' toruk által, 

ki öt Konataiitinápolyba fogságba szállitjí, ufküzíieu niegbecstcleníltetvén. 

a rajta ejtett szegyen feletti bánatában <'h gyáí*zft jeléül, maga megfosítá 

magát legHzebb dÍ97.étül, hajától s azt, minthogy i*)nm»gánitk nem volt tJíbhé 

kilátáaa a családja által alapított sucznviczai kolostor templomába temet- 

koEiii, a kolostorba küldé. hogy brök emlékQl ott megfirixteseék s igy ax a 

[■gondolat vigasztalhassa Öt. hogy testének legalább egy részében jelen leaz 

ráina szent helyen. 

^) TúbbszűrOseu említik. Epitaphinma a sxiiczaviczaí kulutitor ttrm- 
plomában, 

^) Kgy 15H9. jmi. 20-án Jaaaxibau kelt okmány alapján. Kí^kU 
WúJttuhnnimt. 

^^ Egy okmány alapján, melyet IfttifilMi kAsOl ; itt az okmány kelt« 
így van k;irül irva »0. O. 1608 — IIÍ09.< Szól rála azon oklevél ia, mely 
lyel Snvzavában 1625. febr. 2Ü-án a stiexavii'/^i kolostjjr v» .Solzu küzütti 
birtokpur eldöntetett. Küxii Wü-kuMhimifit. 

SzUiooK. 1887. I. FCzKT. U 



u 



hAtHORV ttS RRTRIilEM YISr.ONVA 



^ Tíibbí-íftröHeii cinHtik, míiit ki cgyliAzi éé UidonúnvtfH If^reii olSkclü 
'itxeropet játszott. Egrliáy.i iniik(id(ÍHf^rí>1 a jAs»xÍi iwttiHton VakmI Lupid vajda 
alntti >A7«(ftir/ Libri Svrioiiormn crclpöiac oritíiitAliBJmmti 184:1. « bőv<*bben 
azúX. A tnrloniáiiy t<^r(^ii vnlú ji'lentöw'gtit nuiUtjti nx, hojiíy iiiir lG84'beii, 
niidriii a PoyÁiii jKyjow mi'llctti koloatiir) Ar<-htniftndi'Ífi(ÍA vai>yib ftpátJA 
volt, ott es WiDiiíkibou VHlftmint iiiíb lielyekni latin takoWkat állítort, H 
mivel ;t j<r/HiiÍtiiknt iiagynii iiiHjfHni liai'njíttjí, tnt*rl i^k ukartiik n/ tQi'uwg 
nc'vddíiot ki/.Krúlagotian \'<^24jtiii. lic m»í(f mt ^rm akarták tönii, hogy h ilíamí- 
dcriMík UK ilyi^n ilolgnkimn iiiiiiilAiiii júrjiiimk p!. Kltbnl r7. rinU'tott tskn- 
likban fiok zíirsíavfir t:Íiiiai1l h a/. \i<iy pppflzwí « kíriÜvip, IV. ÜUszll^boK 
vitetell. {(»ntlM,ir>ti-i leiigyfl iniivt! : IV. UlrUKló leveki. Kmki't 184.'i.) A 
király Ltfinbt>rgboii l'ííH. nkt. ^9-^11 kelt ig»*ii f'Ien Icvplt'hcii ft^Miívtu ii 
Pf'xára knta>4toi- apátjiit, iic rljmt vÍshxh bataluávul, /árja be ittkoláit * 
bívolitaa ni Wiiiiiikibíil Ivaíko'v'ír-z Albaiiafiiiis. Lit4»}N>l8ki RaHaHiiéi; Kana- 
foliizki Krí8tv'>f 8/praf-tfs4'k*>t oh tAtiiKikat mert a/. ifjiisAgol kibáplsokra 
bujtogatják, Egyiíttftl ugyaim/.Mti kclcttf!l a király a viiinikií íttaroAtáboK 
azoti batározott paraia't>(>t iiitt'xte, vinyázzon a királyi reinlelct vr^rebaj- 
tánára, bogy a JezHuitáknak t'» inkuláikiiak nyugtuk lügyen. K rendelnt 
1634. iiftv. 27 en Varsóban me^^íjítutott a^rt, mt-rt Moliila íVter ax elsÖt 
iteinrsak figyelembe ucm vette, baneni — a mint egyein'neri ftíl van említve 
— alig eg>* bavi idnben új iskolákat íb nyitott. Mofibalt l(i4 7. jnnitár 1. 

") Egy 1 B08. okt. 1 0-fln Jftí)R7.ihftn kelt okmány nKPriiiE. KlVdi 
Hnytim I. 

*•) Kttdrcsht román nyulvü Okmánytára. ilasRxi 1852. V. 

'') Mint 87.áni03 okmány biiu>uyitjii MoMva vajtlájn. 

'•) Anyja Knwifbet levele Sápiéba Li'ubox. 

*•) EmlíÜ ay. Í606. uiarc/. lö-en kelt okmány Uiujdatuél III., ^ 
egy másik I60(>. m^'ntf 1'2-eu Ja^exiban kelt okmány Metchifed^ÚHi!, 

'*} A snczaviczai kolostor 1597. jol. IS-en kelt alapító levele B«e- 
rint B egy másik 1597. atig. 2 ki okmányban ffaffiimn^J Hl. ínfűnek 
nerextetik. 

*') Suziecki : A régi Leng}-eIors»áf; leíratta. Krakó I8G4. VI. — 
Hnpiocha : Tl\rteneti rajzok. III., és Tapiu Ilarion román kincBeaháza II. 

'•) A suezaviczai kolostor alapító levele tftbbsjíöri^fn említi. 

"^) Buczacx nra volt- ; er. a hely obi fA«zke a moldvai Hírtíínelbeii 
gyakran említett Buc7.aczki-akuak. (SafioK- Baracz müve IÍuozhi'zi^jI. Lem- 
berg 1682.) Jurerki müve lU, ki fi^lemlíti, hogy a Potockiak ncm/edt'k- 
reudj^t Kalieki müve után küzli. 

'*) I/njnofJia id. müve. KatalíurAI szól az 1597. jiil. 12-ki ukmáiiy, 
iiielybeu Aleó <íb Felaö-Koroduik falvak a üuczaviczni koloBtornak adomá- 
nyoztatnak. Ugyanez okmány azt nioudjn, hogy addig MohílaJeiTmiáitnuk 
e*ak kWvetkeitö g^-ermekei voltak: Konstantin, Regina (,Io?nK Mária ót 
Katalin. K leányok férjbe/.nienet^'lrWil felvilá«OB!tá."t ad Pnlofki Miklúa 
ve^n'ndele(t>iiek i-ndicillusa i^t/fok BnracsuM. 



A x.BNnTRr. kokohahi^í;. 



:í5 



") fhiiuocha IV. Kfllicki. 

>») Hétjuorhn IV. 

**) Ugjranott »Í8 Tharartierirj Iciigycl c^háztörtcueti iniive. 

") li'tjnnchn. Yigyvhxrkwi Annának. MohiU Jerainiáfi le^fjabb leá- 
njáikftk, ki ut^v Wij neje volt >i IGGtíhftn IiaU me^, különös asszonvnak 
kellett loiuiio, mert balala utáu imdi[uill&/erii aírinilut i-fliiiállak róU a üzt 
kdKxé w teti«^k. Kimltit i'iipui IliLriii U. 

'^) 1 fí07. juüinsbuu atyja hdláia után lett hava.^airiil(]i vajiln i4 hat 
hónapig iiralkodoM. Hut^ltw II. 

**) t/armNiuth' okinánjok a román tÖrtéuethcK, IV, 

•*) 1617. Ilavnaalfold bospoíiáiJB volt. fíiu^ahh' lengyel uiíípe a 
DuiiafejedelciniH'gok tiirtonctorÖI. I. Róla §7.6\ Sad/ik Jakub Icnj^yel kínilyi 
titkár egy levele ^tawaki Jánoahox Katiul oláli vajda titkárához; kelt Var- 
9Ól>an 1616. okt U. UurmttzakiW. 

■®) Sokau IJsazetíívesztjk Öt Mohíla Pft'ter kyowí metró poli rá val. D« 
hogy iieni testvére, h&uein öh volt Simonnak, a/t Narnuzcníc/ tí^bbezö- 
rrOsen igazolja. 

»^J yti>*nU : Lnpul V&mil kora. Biikarwt 188fi. Bethlen Gáborral 
& Rákúeay I. Gyiirgygyel suksiCoroB ÖB87»k5tteté:)b«u állt, e egy ideig Beth- 
. len udvarában elt Erdélybeo. 

^^) Emliti Mobila Simou 1606. jul. 28-ki keletQ okmánya II>nt 
$lmatí Uh 

'"J Ismételve említik. Ktlliimben utalok fíormiisaíd IV. 339. számú 
Cfktnányára, hol Simon fíaiitak neve níucs ugyan említve, de &k mondatik, 
|liogy h^t fia van. 

■*.i lüDiútelve említik. 

'*) Életrajzát kÖziiUe egy I8r>3-ki lengyel lap. 

•^ Esküvője reudkivitli feuynyel ment végbe. Lcírttt Xit^lén a Lwo* 
wiaiiiu 1836-ki Myamában. 

"*) Knt Tnf»tj, Railxitvill Jánoü elete. 

"') A hircB lengyel búcsújáró lielyeu CieestochHubnn 1670-beii v^- 
pept nagysKerü caküvö leírása a Lwowiauin 1836-ki folyama. 

**) A'íV Tufutj id. m. 

"•) llonánM cti)liti?st tea?. KoffírxL-H íd. m. V.. A'^w/m Miroti as a btrea 
tuuldvai krúntsta. ki lengyelül irt, még pedig versben. 

°^,) E 83^m»/jÍ>). viilamitit általában Bnruowskí rokonsága a Mohi- 
lákkat, Hiclyhe/. n nemzeti tiírtt'netínvk tnindcnki'p rftgaszkodnak, kt^tjut^e*. 
A inoidvui itirtt^ni't^zek a?. Ifíá8. nov. 5-kÍ okirat alapján Hllanak (Wicken- 
baascr). melyben Hnruowttki Muliita Miii>n nagybátyjának nevezi Mohila 
JeremiftHt, a mi bebizonyít hatói ag nem igfu. Ext a az egÓHz rokonságot 
megingatja eg}' okmány, uielyet Koi/regh* V. ki5xtil. 

8CHMIDT VlLMOtt. 



3» 



DKÉGEL í:8 HÖSK 



Hontmegye a mnlt évben rótta le kegyelete adójftt Szondy 
tíyörgy, Drégel dicső vMöjénok oinlókí' iráüt Hazafias Uuüfi>61yl 
reüdezett, a Simor János L e re zegp rimái* bőkczOst'gébi'jl t*melt 
kápolDátbe8zeulelteté,sko^y lelkes tcttóuek irodalmilag isuyoma 
laaradjou. az emléktlí^y derék megpendítfije, Pongnlcz Lajos, a 
líipgye uagyérdtíuiü alispáuja s maga ia író, Sziindy-albumot szer- 
kesztett, mely néhány történeti tauulmányt s iipróhb Dr^goliti 
v:igy hősére vonatkozó közlésekel tartalmaz, líz azalhum nemrég 
már máftodik, bÖTÍt^tt kiadásban jelent meg- A kiválú buzgalom 
mellett, melyet a szt^rkesztíi ez Album érdekében kifejtett, föl 
kell t^ntiem. hogy könyvéiipu esszogyujtött mindent, a mi érdekes, 
uj vagy jellemző eddig történ etirásuukban Brégel dicső védelmé- 
ről fölmerült. CHakbogy ez együtt véve sem sok. A hÖs, kit már 
kortársa, Tinódi megénekelt, ki Kölcseyt, Czuczort éa Arauyt 
diLlra lelkesíté. máig sem találta meg történetíróját. Származását, 
életét, dicső halálának megragadó végoatíwtropháját részleteibeu 
mép mindig sDrű homály bontja. Nagy Iván kitííníi tudósunk 
tíirténeti tjuiulmánya, mely az Album egyik legheosesebb i-/,ikke, 
sok értékest nyújt ugy.in, valamiül n .laukó Vilmosé is, mely n 
közös hadügyi levéltár adatai íi lapján készült s németb/il fordítta- 
tott le. De mindkét czikk régebben íratott, csakhogy mu is ide 
vágó történeti kutatásaink színvonalán áll, mert lényegesebb adat 
8zoudyról vagy Drégelröl az utóbbi évekhen sem került felszinre. 
Pedig 8zondy megérdemli, hogy az utóvilág komolyabban, heha- 
tóbbau foglalkozzék nemes alakjával. A nemzeti szereucsótleu- 
ségek leggyászosabb időszakában a vitézség, az önfeláldozás, a 
kötelességérzet Örökké ragyogó képét nynjtja ö. Ha egyénisége 
nem is érí el egy Zrínyi Miklós tragicus nagyságát, ha a kis 
Drégel nem is játszott oly s^serepet kora történetében, mint a 
uugy és fontos Szigetvár, általános erkölcsi szempontból mindkét 
hös vértjinuságn egyenlő magas fokon áll. Szondyuál egyébiránt 
egy más moazanat is figyelembe veendő. A drégeji hős a vagyon- 
t;ilan nlsó nemesség, vagy a nép köréhói kerülve ki, ;ima század- 



tlRftOKK BK nArtR 



M7 



hun, mi(l"m n kö//^lcfc mezujén ki?ál/»au a butalrruia dyn.iHt:i-cs:ilii- 
dok szerepeltek, az alsóbb rétpgokben élrt tiszta 6s uemes boii- 
t&zoi'tilmet juttatja kifejezésre. A houtiak azzal korouáza&k mug 
Szoiuly emlékéoek meíjöpökitése körüli dicséretes tevékenységüket, 
ha valamelyilc elsőrangú ti3rtéuészftiiket kérnék fii! a hös életrajzá- 
uuk megírüsára. E c-zölra n ber<'y,egi)nH]ás áltíil mifíyleiküeü 
vissaa ajándékozott összo;:,' mejTfelelue. Másrészt anyag is akadtin 
levél tárainlcbau bftven. A kutatónak tág tere iiyiljk a munkára, 
mely, azt hiszem, gazdagon jutalmazná fáradozásait. Bizunyiljaazt 
;v Rzoudy-Album második kiadásában rovideu jelzett okmányok 
hosszú sora. Különösen az esztergomi érseki levéltár, melyn*, mint 
dús forrásra hajói emlékszem mártörtént utalás, nyújthat e tárgy- 
ban sokféle felvilágosítást. Drégel érseki vár volt shogy az 1546 : 
44. t. ez. felhívja a királyt, hogy a többek közt oda is megfeleli! örsé- 
get helyezzen, nem azt jelenti, hogy a vár akkor a királyi végházftk 
sorábíi tartiizott. Szonily Györgyöt még Várday Pál esztAM'gomi 
érsek ntivezte ki a vSr kapitányává; lő52-ki levelében (közli az 
Album 68. lap.) maga utal < szegény megholt > urára, az érsekre, 
"ki 1549-ben hunyt el Eíalálával a primási széket sokáig nem t<»l- 
tötték be, az ér-íeki vagyon jövedelmét a királyi kincstár kezelte 
s ez időben lőtt Szondy királyi várnagy, Drégel pedig, mint kapi- 
tánya írja, Ö felsége háza. 

Egészen más irányú kutíiiásokkal foglalkozva, az országos 
levéltár és a nemzeti múzeum gazdag gyűjteményeiben több érde- 
kes adatra találtam, melyek eUö sorban magára üregeire, még pe«lig 
HZ ostnímotkíizvetlenííl niegelözft évekre, söt napokra vimatkoznak 
ugyan, de közvetve Szondyra is világot vetnek. Megmondják az utó- 
díiknak. minő kétségbpesett volt ki^zdettöl fogva a iwsitio. mely 
kezére bízatott s mily rettenthetetlen bátorság, minő csodás akarat- 
erő kellett hozzá, hogy e helyet a konok ellenség túlerejével szemben 
egyáltívláu védeni megkísértse s min/í határtalan kötelességérzet 
ingóit szivében, hogy akkor sem fogadtaela tisztességes feltételek 
íeletti capitulatiót. midön a fegyvprbecsflletnek már régen eleget 
tett. Az adatok, melyeket a régi iratcsomagokból kijegyeztem, nem 
nlyau bőségesek ugyan, hogy Drégel 1 552-ikÍ ostromát teljesen meg- 
világítanák, de másrészt nem is oly értéktelenek, hogy Szoudy egy- 
kori raouítgraphusa sok hasznukat ne vehetné, Közzétételüket azért 
is kívánatosnak bítlvw, mert a Szondy-Album második kiadásában 
levő regestílk az általam felhasznált okmányok közfíl csupán kettöt 
omlit<^nek rÖTÍden. A többiek ott sem érintetnek, pwlig érdekes 
világot vetnek olyan eseményre, mely a magyar tíírténnlemnek 
mindöríikre egyik legragyogóbb episndjai közé sorolaudó, 

A tárgy sokkal kövesbe ismort. spmhogy a keznmhe jut(»tt 
egyes aihitokat kttlön-klUün be ue mutatnám, az egyöntetű fel- 



A(!8AD¥ lONAt-E. 



itolgoísáHt aviLtotubbakni. kUlöuöáeu arra bizva, h ki, remélem, 
uem aokúra részletoseii megírja a drégpli bfis életrajzát. Áj. bIsö 
egy sxíiuiutiús, *) mely az 1549-52 <Hekre vonatkozik s a vár fen- 
tirtíisárji fordított kiiltsrgekről ad íájékoisáat. Itt az érHekség 
hfi.rom váraDrégel.SaághésÉrsek-Ujváregyüttesen szerepel. Miud- 
háromrA 1549. utolsó (okt.- — deoj'..)negyedí*l>en 2,278frtot költöttek. 
Az 1550. PvfolyainuD ahántm vár 9,81 1 ft ftüdrt igényelt. Rbbfil 
DöTncsak a helyörsÁg fizetfisp tfU. ki, hanem némi lí^iior és piiska- 
Tílafirlás is történt. A költsf'g az érseki jószíignk jövedelméből 
fedeztetett s a kamara a parasztt)k coiitributiőjából, tehát a köz- 
íidóból csupán 795 ft 20 drral járult a ^zUkséglethfz. 1551-l)eu 
a számadásokban egycdöl Drégel és Újvár szerepel : a két helyen 
a lovasok és gyalogok fizetése I2,r>17 frtotvett igénybe. Kzenkivűl 
a két várba 630 darab kősó küldetett 100 frt 80dr'pénzértékbon. 
Végül (iz 1552. év, a bireii ostrom éve következik. A fidjegyzés 
felemlíti, hogy a azámadáat a pestis és törökvész miatt nem lehetett 
fizabályszerlieu elkészíteni. l)e azért föntart egy egész fontos adatot 
Fölemlíti, hogy Saágh és Drégel várak lovasainíűí és gyalogjainak 
tizetésére, mielőtt e helyeket a török elfoglalta, a mi pedig csak 
az év második feléljen történt, mindössze 3,253 ft 34 di' fordítta- 
tott Fizetetlen katonákkal védte tehát Szondy Drégolt s hogy 
mégis hősi kitartásr;)-. a legnemesebb önfeláldozásra tudta őket 
lelkesíteni, az egyénitíégét a legszebb világításba helyezi. Az őrség 
fizetése köriili bajok már kevéssel az érsek halála után kezdődtek. 
1. Kt'rdiuaiid király BécsbíU 1550. május 28-án értesíti a |hízöo- 
nyi kamarát, hogy Drégel és TJjvár hü tiszt^^i, kapitányai és katív 
nái panaszt emeltek nála, bogy Várday Pál érsek életében búzott 
tizetésöket nem kapják. A király elrendeli tehát hogy az érsekség 
jÖVíMlelméből ngy lizessék ökct, mint an érsek életííhen.-) 

Mennyire ment a helyőrség létszáma, azt egy másik 
kimutatás^) tílnteti föl. 1550. július havában az állomány sa havi- 
lízetés H következő volt 

&2oiidy GyÖi^y váruagy (caatdlaitue) 12 lóra. . . Íi 3 ft = 36 ft. 

Kleliiiíí'/t'íMÍre. *) 
Bt'kefalvaj György alkapitány (ricecapitaneiia) tí lóra a :i f t ^^ I 8 ft. 



*) Nemíieri Muxeum. A/, esztergomi tíraeksr^g jiSvedelmci 1549 — 74 
Moning. Summa ffotiitionis itrcium Dn!gel, SaAgh oX Novt C)a.stcni. 

^) »Intev quos stiist — írja a kíiiily — eubiculftri eius (az í'rsektí) 
Mai'tinuA More, AndriTaj* Dataiady, Pioihiei Ki>ry et Fraiu'Í8<nm HímiIk*. 
Orsat- wv. BcuiguAu RcDoliitíoues. 

") Nemz. Muzoum Uadtlgy 1. raouiiig. Ordiiiarü tiiililCM ni practiidüs , 
ArehtMpiscopntus Stríg. ctim suis Holutionibnu meiifltnti.». 

') Egy más kimatatáfl ezeriut havi 200 ft. 



. n 


2 ft =- 64 ft. 


. ii 


1 ít =r- a f t. 




= 8 ft. 


. 3i 


1 ft = 4 ft. 



Él(iliiip»'8orc 
32 gyalog 

3 tizedes (tlecurio) 

Tüzérek .... 

4 ör .... 

lííy ft. 
SzíinHTélplmczfisi iUetményéTt'l i-gytítt tehát :i havi szükség- 
Ict 333 íVtr.i, az alkapitánvévai *^gytitt valami 4i '0 frtra, s az ez idő- 
beli í»Iland5 helyőrség a két föbiszten kirű! körftlheir)! hatran 
imiberrv mehetett. E szám iiéhft naf^yobb is volt, de másrészt 
bizony<»SHá teszi, hogy Drégel igen kis erfíd volt, a mi különben 
természetes. Akkor midfm építették, még senki sem sejthette, hogy 
tígykor még végvílr jelentőségére vergődik. Eredeti czélja nem 
volt s nem lehetett ilyen. Nem azért épölt, hogy nagyobb számú 
ellenség ostromát kiállja, fianem azért, hogy mint egy nagj- uro- 
dalom középpontja belsí^ zavarok, rahln lovagok vagy közönséges 
haramiAk hirtelen támadftaai ellen uyiijtsou oltalmat. Csak a 
mohácsi vész utáni időkben tettp Drégelt a viszonyok gjászos ala- 
kulás;! fontos katonai poaitiövá. mely a többi kisehb-uagyuhlt 
erődökkel a bányavárosok irányában volt hivatva a romboló török 
népözönt íeltartóztatui. De arra, hogy e czélra alkalmassá tegyék. 
hogy kibővítsék, ernsít^ék, ekkor sem történt megfelelő intézkedés, 
Sftt éppen ugyanakkkor. midöu az ellenség már közveüeniil fcnyp- 
gette, a legelhanyagoltíibb állapotba jutott. A torok czélzatai 
már uem vidtak ismeretlouek, s i\ király 1552. marcziuu 2^i-iki 
levele szerint *) negyven gyah)got fogadott ftíl Drégel számára. 
Ugyanekkor Szondy h az urodalmi tisztek a vár kijavítását 
és kellő ftílszereléyét sürgették s egyinásntán küldöttek szét a pana- 
szos jeleut-éseket a védmftvfk tdhanyagolt állapotáról. 

Feumaradt egy ilyen hivatalos jpleutés. még pedig épíMi 1052- 
b51. ^) Az iratot vnlamelyik gazilasági tiszt fogalmazta ugyaUf de 



^ Un*/,, f^-vtfltár Beiiigune lí. A király rfiawouyWI Idratot intérett 
HZ ottani kamarához, melybeu t^zt'ket ívja : >8igDÍfiaama8 vobie no» pro 
mellnrí ronM_Tvntionc et miiiiitiou<f ardp Dr«gel ((iiadrugiiiUi uiilitcA 
]HNlÍt(« iu stepeiiditim uostnini couduiisse, r|U08 íbidem iu Casu-o iui^r- 
teueri coniinÍ9Íinu».« 

*) A uHgyfonloNiágú •'rtwítt-ís. mely n Neuix, Mii>tcuinbn» a/, t-rseki 
sxániftdások közt találha(('i, igy iiaugzik : *Arx Dn^I perfinet ad Arclii- 
opísiTtpfktinii or ví^ina e»t hodtíhtiH. llub^t muroa valrte oiinciiiiaoít. iinpotii 
polvcris bonibardici per ictuni fulminÍB HiieveuBÍ. Iiidigeut iu ruperatiouc, 
Licet dux nu» est in tali loeo sno, unde bostíbuB refáati iu alit|Uo poseet, 
ant ntidc cjrcutnnta regio dcfeodi qucat. Valdu nec<»i5e est, ut mittantDr 



ueni rmipiui a lii^Iy tiziiiéu tett tHp.ií^^tcilásaí, haueui kéUOgkiviil 
SzoiidyvnK 11 vfirparaucsnokkal folytatott beszél j^eté se í alapján 
úgy, bogy t*l leliet moudaui. bogy ni ír;itl)6l maga Szondy szí'jI az 
utíSvilAphoz, Az okináuy s/eriiit :i várfalait iienn:sak az )dfí,b:inem 
az elemi csapA»uk is luegrougAlták s sürpm'u igéuylik a javítást, 
mert ez elhanyagolt helyen a török támadásival szemben ellentállást 
kifejteui h a szomszédos területeket oltalmazui teljes képteleiiKÍ'g. 
Vulószínftleg maga Szondy mondotta ezt s hangozt-atta^ bogy múl* 
hatatlanul szüksépí's szakembereket a hely színére küldeni, kik 
megvizsg.'ílják a tényállást s azután nyilatkozzanak : fentartastiék-e 
Drégcl, mint ciösség vagy pedig falai leromboltassanak a alkal- 
masabb helyeu új vár épStttíssék- 

Ez otóbbira nézve már régebben merültek fel tervezetek. A 
jelentés szerint még gróf Sahn ^likbis királyi főkapitány azon 
nézetének adott kifcjezéfet, hogy Drégel várát és Sajíghot, mely 
csak erődített klastrom, tehát még kevésbé volt védelemre alkalmán 
hely, kidritsék és lerombolják a a két kevéssé alkalmas eröd helyett 
a közeli mocsárok által jobban védett s ig>- természeti fekvésénél 
fogva czólszerflbb ponton fij várat rakjanak, mely Di'égel és Saágh 
helyőrségét magába fogadja. E terv csak ntóbb valósittutott ugyan, 
de mint a jelentés miititja, már Drégel i-atastrophája elÖtt fril- 
merült s a későbbi Palánk iievfl eröd építése már ez időben 
cjsélbavétetett. 

A jelentés egyszersmind az 1552-ki helyőrség létszámáról 
is hiteles tájékozást ád. Ekkor összesen nyolczvan katonából állt. 

eo iuspectores, vt ui iudioio peritonim bominiim rajnatur coiigUiuin (1o con- 
ditioiic ct tttHtn AHMB dtrii«tidne vcl coiiwrvtindao. 

Diritur nnim íutcr Saagh et Drugcl esse locns iutcr paludes saiÍB 
lutns, dt- fjuo íjtiondam •oines e Salmie dicitur ttaepv cogitaaefl, rjtifpd 4>c 
Ai-cc Üregei ct rlaiiatro Saagh diruto duo pracflcdia ín cum locum transfem^n' 
Inr erecto novo toi-tiilicio, quod tanieii cariitiiiwí'njni nt alioruni peritonim 
iudicio practermittetur, 
Suut tii arcc 

E^iuitca 16 

IVititcs fiO 

Hninburdai'ii ..... 1 

Vigilatores 3 

Solventur equitibu«í pro metiw* 48 

l'edilibuH 126 

Ik)mbardarIÍ8 , . . . 8 

Vig:ih'biití 3 

Egv Iiavi szüke^glet 185 frt. egy lWí 2220 frt, »pnieterea in Mistcn- 
tatͻiicot caMt^Ilniii pro m<^n!>A< havonki^nt 300 frt. 



PttferiKI. tS Xt^fiK. 



K'/ükliOK jíirűlhíitott )v király által mJlrcziusltaij klllöii lelfogadotfc 
zsolilos 8 Selnitíczbánya 26 katonája úgy. hogy a v6)lök szAuia 
akjigyau ueuí ^rte el a százötvenet. Tly kis csapat minden vitéz- 
ségével sem sok reményt nyújthatott a török tAmudás visszaveré- 
sére. A vár höslelkfi parancsüokát azonban ez nem csüggesztette 
el. Mindenfelől sürgette a segélyt: a királynál, a kamaránál, a 
szomszédos rAjnijjokníU s igyekezetének volt is uénii sikere. Fer- 
dinánd király rizivén viselte Drégel vára sorsát. Már réjíehlien 
elrendelte a vfír védőinek ponttís fizetését, a veszély közeledt<*kor 
aegyveu zsoldossal szaporította az örséget, 1552.april 11-éu i)odif; 
a pozsonyi kamarához levelel intézett, melyben elmondja, hogy 
megbízhatí't részről — kétségkívfil Szondy fölterjesztéséből — 
érteafilt, hogy Brégel vára sem lőszerrel, sem ólommal s más nél- 
külözhetetlen h:uliszerrel ellátva nincs. De mivel reám — mondja 
a felség — felett^' fontos, hogy a \s\v az ellenség várható támfwlá- 
saival szemben minden szükségessel el legyen látva ~ meghagyja 
a kamarának, hogy a várra kiváló gondot fordítson, lőport, ólmot, 
jobb liatliszert szerezzen s azt haladéktalanul oda szAlIittassu. *) 
Ez erélyos rondeletiiok azctnban a kamara nehézkes ügymenete 
s valószínftU^g pénzbeli eszközeinek csekélysége miatt egyelőre 
kevés foganatja lett. Ezt bizonyítja Thurzó Ferencz uyitrai prisp<ik 
és kamaraeluök június 7-ki levele*) szintén a kamarához. A püspök 
ültDondja, hogy személyesen megvizsgálta a várat s azt rossz karban 
levőnek találta. Kendéit i> oda három-négy kőniivest, kik a szük- 
séges javitápokat ;i fal/ikon megtegyék s meghag^iíi Rózsa PiUnak» 
íu esztergomi érsekség körmöczi pisetarinsáuak, hogy küldjön a 
közeli erődökből hadiszert, főleg ólmot Drégelbe. De e rendeletnek 
sem sok eredménye volt s noha a veszély egyre nött, a vár nem 
helyeztetett védképes álbijiotba, sem ágyú. sem tüzér nem volt 
lienne elég. .Június 25-éu Sbardellati víiczi püspök Léváról írja a 
pozsonyi kamarának, hogy Drégel parancsnokai értésére adták, 
mÍDŐ szűkében vanunk a tüzérnek^ valamint mindenféle hadiszeruek 
a Síorúlt helyzelökben tőle kérnek segélyt. *) De a püspök azt írja, 

') A király levele Orsz. Lev. Bcnignac Vtca. 

") ThiírzA levele Orsz. Irfv. A k&raarAhAz int. levelek 1550 — 69. 
C. csomag. A pltapbk a többek klíi^túja: vHisdicbasad rendendam arcfin 
Dregel deseenderain. Vidi muroft areis aatis iiifinnoí*, vidclií'(?t vlveut* ad- 
hiic dominó Strigoninisi pnlvcris torment! ac tompestittc impcuei toiiitnia 
fueritt 8 fíiiciriliti, bitgy e zavaros idötM>n a fnlftt lijra opiteiii nem leln'tett. 

'^ Sigiiifit-armit mibi per littei'fu suac CaHtellani aroift Dregel sows 
tnagnnm páti defeetnm tormentomm bellirorum ac> Id gcnuB iiiHtriímcDtonim, 
(|nibuí> ad hnvtcm repoHendiim utantur, rogantqiie me, ut illiit de nliqaibuB 
bomltardis, puIvei-ibuH el Biiiiilibn» rebitR in bai^ ueceBsiUtc proftpicerem. 
Ont. I*ev. A kamarához int. lov. 1560 — 59- C csomag. 



]n>^3 iirlíi il) szfikségl(?Uk brszerzíHóre pénze iiiocs, iiiiiM'lfngvii 
fölkéri íi kíiiuani tagjait, hof^y (cum bostis arci illi adeo i)rüpiu- 
4UUS sit, illiusiiue vircs validael ilk teljesítsék Drégel várnagyai- 
nak kérését s küldjenek elfiszür is hatliszert, hogy enniik hiáuya 
mi.Htt a vár kárt uo siy^nvedjíni. Igfíti érdekea továbbá a lev«l azon 
része, mely Bekefalvay Gergely alkapitány állására vonatkozik. 
Noha }3fkefaWay már l560-b(;ü alkapitáuyuak neveztetik, a ]tflspí)k 
azt írja a kaniarának, bogy vele senki sem kiütött szabályszerű 
szerződést b mé{í raost sem tudj:i, kit szoliíál s milyen alapon kell 
szolgálatait Teljesítenie. M A pilspók tebát liekelalvay viszonyán;ik 
gyors rt'iidezését sürfietí. ueliopy az illetu a lemuayyabb veszély 
idején eltávozzék a várból. A lelke.s püspök a kamarának még 
más taiKÍcsokat is ad, hogyan kelljen a vár védóiuek buzgalm&l 
t'uko/ni s az által mákokat h ami buzdítani, hogy a védÖksxámát 
szajioritsák. De a jó tanácsot a kamara nem követte, mii a leg- 
jobban bizonyít Bekefalvay esete. Nem szerződtek vflo. üznlííálati 
viszonyát nem reudezték, mit Bekefalvay ürügyftl basznál ka iott 
ar-r.'v hogy a törökök közeledtére csakugyan távozzék DrégelbÖl 
magára bagyja S/ondyt a védelem vezeti-sébeu. Aligba vfilet-1 
It'idn'íl szMrnlt ki lebiíl a várból, mint az egykorúak bitték, h:ui(MU | 
wzándékosiin li.'i^yliatta el veszélyes állomását, mire a kamam 
tnul.'iszLáKában keresett és talált is némi jogczimet. 

Egy nappal kéaöbb junins 2fi-án Tburzó nyitrai püspök 
körülbcírd ugyanazt írja ^) a kamarának, mit váczi pUspöktársA. 
Fölemlíti. hogy megkaptaa drégeliofficialisok, valamint Hekofalvay 
levelét s niasítja a kamarát, bog} haladéktalanul int.ézkedjék. 
O maga UjvárnM már rendelt badiszert, löport, ólmot, de .'t - 4 ágyú 
ifi szttksógeltotik: ezt h bányavárosokból kell beszerezni éa Drégelbe 
küldeni. A püspök csakugyan erélyesen hozzálátott, bogy a dré- 
geliek helyzetrfín javítson s a vétielembez szükséges badiszor bir- 
tokába helyezze Őket, Újra íit Körmoozbá nyara Kózsa Pálnak, 
bogy ólmot szállíttasson a várbn. Ez utóbbihoz közvetlenül fordult _ 
Szondy maga is. Egy tnraczkot küldött seki kijavítás végett s ké 



>> Pürro indicavit mihí etiam Gregctríus Bükcfalvy C«i<ieUauas praé 
lUctAV arciií Dregel »ec»m uullam (!<■ tMTVÍtÜB suis ronvi'iitioiieni fiirtnin csbq^ 
et oh id eiim dabitnre, euí Hírviat et )|un ratíone eí ^h servienduiu. (juanx| 
I}oiiiniiLtÍoníliii8 vestrip roffo, nt cudi ip*<o Gregorio Hnaieni couduBioiiui 
de 8tn> '-ifticio facere lelint. ne si hostis arceui Dregel obeidioue tetitarct,! 
niimiineii vacuuiii r«liii>|tialur, stn\ potitis dandn opera, ut uoii lantuni iHi^ 
qni nnnc iu vn «iint. retineantur. tied otiam alÜ ad ilHiifl defenetonemindnai] 
posKÍnt. Cgj'aiiott. 

*) Levele Oi>zdgu« Lev. A kiimiiriihox iutox«tt levelek 1550 — I 
C. c8ouia(^. 



DR^FJ, ftfi n6HR. 



41 



ki^U^et IcPrt t^lt^. llOzsa más tele Íut(*t ben i» miIc lianznut Uthi'ÍHtt 
volna a v(!szélyezlí'tetl véi^helyuek. La kissé neliézkes ember neui 
lett volna s miiuli'n t',s(íkplyséíír(! nézve a tivoli pozsonyi kuuia- 
rAtól nem kért volna ntasitást. Még a két kötél küldése tárgyában 
is Pozsonyba fortiúlt. fiilemlítve, hoj;y egyszer raár küMöit két 
kötelet Dréfíelbe. Rózsa levele 1552. julins 1-én kelt> vaj^yis u^au- 
akkor, midőn a tíiriik hadak [nár jolentkezin' kezdtek Drégel kiVr- 
nyékén. Valószínű tehát, hogy az általa elkllklí'ttt s a védelemhez 
sztlkséges eszközök és szerek be sem juthattak tiibbé í)régelh«. 
Levele. *) az uUilsó okmány, mely a diesftséges, de megreudito 
uatastróphát illetőleg kezembe került, IthaDgoló tanúbizonysíVga 
annak, miuö kevéssé kielégítő niódou támogatta a közigazgatás 
Szondy bösi erőlködéseit & minő kedvezőtlen körrilniényelc közt 
kellett kötelességét teljesítenie. 

Vitézi magaviselete annál fényesebben lugyog s valóban a 
legnemesebb kötelességérzetre vall. É nélkfil a rongált várfalakkal, 
a csekély őrséggel, a legszükségesebb véílelnii eszközök biányálmn, 
itüerbeu hagyatva alkapitúnyútól s nagyon kevéssé támogatva, a 
külvilágtól nem maradt volna Drégelben vagy kgalább eUV)g:ulta 
volna a tíjrökök által íijáulott tisztességes fegyverletételt. De 
Szondy a reá bízott várat védte, a míg lehetett, s mikor a további 
ellentálláíi lehetetlen volt, a romok közé temetkezett. HŐsi halála 
örökre fentartja nevét a nemzet szívében. A fent közlött adatok 
csak ui)v<dhetik dicsílségét s még szembetűnőbbé teszik egyéuisé^ 
gének nagyságát és ötdeláldozásának feukölt heroismusát 

Már az egykorúak, kfllonösen ^Tinódy^késÖbblstvánffy nem- 
zefci bősként szólauak Szomlyról. Önfeláldozását elismerte! nem 
csupán a közvélemény, hanem a király 1. Ferdinánd is, ki nagy- 
lelkűen güudoskoflott az olhimyt bfts csalácljáról, örököseiről. Kik 



^' 'Riísa Pál levek' KörmGcztfii 1552. jiil. 1-rá kelt « egész 9r.Üvv 
g^btMi íg}' liHitgKÍk : lI<Klíe nllAtnc $imf lítterno eiiar Hvv. IVm. nttíoiio 
plumbi, itiiod pgii din iii finn loi-iiiii Íii ipicm mihí cnmmií)f'mt suh K. IVin, 
viílelii'et ad S. Rcnwiirtiimin mw. «s SL BpthnIíi'Ui Hut^in misi'riiiit arl 
nrceiii Üregei. Nl'iuo cntiii fiotuít 8011% ipinrsum deferri delii'lMt pluinbuiii 
ex 8. Benedicto. Scrípsi aunc Sune Oom. B. ei debei) plu«< plnmhi mittere. 
digueutur etiam Dont. Vestrae nte iuri>niiaro. Nain pliuubum illud diu ail 
arrcm Drcf^et »llntuiii est. CaxteJUni ile .ini' Dregel mittt'nitit aü tiie aiiftni 
piiidein 'l'lmrackk eontitnK'tuin \it vnm riífoniiiirí faciani cl vicisüitu in anvin 
Dregcl mittiun. Qiuim i'go r>.'fQniiari fneiam, seil tiiin a nemine hnbcani 
commissioDem, dígneiKur D. Vcfttra<! mc gratint^ iufonnare; hoc jam anno 
dlios fiiiief niÍMÍ ad enf, •urríltHTtt vifirípim jtro fltiobne ftinil)iit4 tnittendi, 
<)Dod in hsc ütium parte mihi fnrieiidiini sít, dtgnmitiir Pom. \V,»tnu?Gcii. 
iofoimíiiT N, M. Émekt pieotiiin C»oriiHg. 



Toltak az örfikösíik ? Milyen családitól sziinuiuolt Szondy? Osa- 
irid.iíu eredete még ma is ÍKnieretlen 3 az EmlHlc-Albutn c tekin- 
tetben mutatkozik lejíiukább hí*zagosuak,crrf: uó-zvo ad lcf;kovcsbbé 
tájékozíist. Az pn ndatiiim szintón nem kópeíipk phézíigot kitölteni, 
ámbár bizonyos, hogy a speciális kutntások ez irányban sem fognak 
meddők maradni. ^) Kgyolfire csuk az kétsígteloti, hogy feleség vagy 
gyermek Szondy után nem manidt. De maradtak míis rokonai. 
1553. april 7-én a kiríily (irf^czhól azt Írja a kamarának, hogy az 
örökösök hozzá folyamodtak s kírik. fizesse ki nekik azon három 
havi zsoldot, molylyt'l Szt^ndynuk adósa marailt. Tekintve a szol- 
gálatokat, melyeket Szondy a trónnak s az országnak tett s hÖsi 
halálát a keresztyénség ellenségivel való küzdelemben* ^) a király 
nemcsak elrendeli a hátralék haladéktalan kifizetését, de küIon 
meghagyja a kamarának. hú;j;y ezt okvotetlcníU megtegye, nehogy 
újra megsiirjíetni legyen kénytelen. Kik voltak az örökösök, íuít 
uévdzeriut nem moudja mog a királyi rendelet De a hall^.itás 
kétségtelenné teszi, hogy nem az Özvegy vagy elhunyt gyermekei 
lehettek, hanem oldalági rokonok. Ezek közű! késÖbb is csupán 
az egy Szondy .laküh fordul név<izerint elö az eddig előkerült 
mlalokhan. A többiek távolabbi rokonok — talán Szondy sógorai 
lehettek a semmiesetre sem az 5 nevét viselték. EgyedülJakabas^ 
kinek neve a hös Összes Örökösei kÖzűl hitelesen ránk maradt 
H ki a drégeli vértanú édes testvére volt. É^lt ugyanakkor egy 
Szondy Pál nevfi czímztítíís püspök és esztergomi prépost is; do 
aliglia állt a drégt>li kapitánynyal rokonságban, mint az Album 
érdemes szerkesztője hinni látszik, mert fenmamilt (így 155.'í-ki^) 
legfelsőid) rendelet, meiybHu a király a püspöknek liizonyos ked- 
vezményeket engedélyez, de legkevésbé sem sejteti, hogy a püspök 
énadrégeli hÖs közt bánninemíl kapcsolat állana fenn, pedig való- 
színűleg í'mlitette vnlua. mert a rendelet oUim Í4löben kelt, midöu 
még sokat foglalkozt-ik Szondy esetével. 

Szondy Jakabról már Nagy Ivánnak is tudomása volt. m idöu 
hires családtani mfívét megírta. De cíuik annyit említ róla, hogy 
létezett 9 e tényt az Emlék Álbnm sem világítja meg részletesebben. 



*) Dr. pRider fJyula orsulgoe fölev^ltÁriiok úr Bstiveg iígrclitieKteti>8e 
iiyoniáii kereBzt»'in Í5Cg>ide vágó okmiinTt, mely a Maládr**! frlviUgoiltjUt 
.idhnt. Az okmány megvan a leveltiir vtilfimelyik nagvobh gyiijtetoriiyitbfl 
beoa«tvn, dr rnns lArgygvftl foglalkozva es: okmány kei*«MÍ«*íitek hosexabb 
id"t nem szontoJhetti^m. 

') N«»p itnque fonpíilcrnntcfl praodicti f|iioi)dam /nmly nobüi et Kegao 
iioíitro Iluugaríne t-uiitrn Chrittiani nnmíníí) lumtcm Ktrctiua praestiitn (tcr- 
vitia, in (imbuí ctiam occiibtiít ntb. A leírat Or^r.. L. Bnnignae Kch, 

') Ot9z. Leí^lUr Ben. Rm. 



DRftnKL ts n6f,v.. 



45 



KututÁsaimbaii reá vonatkozólag sziutéti találUm egyet-iuást. 
Szondy Jakab a király kegyelmét v<>tte igénybe s elhunyt testvére 
érdemei jutiltnáúl királyi adomiVnyúl jósz^ot vagy lívdijnt kírt 
A király raóltáuyosuak találta a kérelmet s 1554. november tavA- 
baa Szoudyuak. ki ez ügyben Béi^lie ment s űgy lAtszik szemé- 
lyesen adta eJö Ügyét a íelséguek, megfelelő jószág hiányában 
egyelőre száz forint évdijat rendelt s egyúttal niegbiatív, vigyázzon 
maga Í8 nem háramlik-e vissza a koronára valami olyau jószág, 
melyre majdan igényt emelhet. Ua lesz ily jószág, akkor az évdij 
helyett adományul fog,ja kapni. 1554. nov. 26-án Thurzó nyitrai 
püspök í»s kamaraelnök hz ügyben határozott biztosító levelet 
állított ki Szoudyuak. ') 

A miül t'z okmány Szondy Jakabról szól, az nem igen vall 
arra, hogy a család nemes származású lett volna. .Jakabot circum- 
spectusnak czímezi. mely czímzést akkor főleg városi polgároknál 
használták. Szondy György neve elÓtt azonban az egregius jolzö 
áll, melylyel a köz nemes embert volt szokás illetni. Csakhogy az 
itt .nligba nem hősiessége iránti tiszteletből vagy katonai raug- 
ftikára való tekintetből alkalmaztjitik reá. Hisz ha családja uemes- 
sf'gét jelezné, úgy tívérét is megillette volna. Egyébiránt bármint 
Álljon a dolog, annyi mindenesetre két-ségtelen, hogy tekintélyes 
nemf^i családból semmiképeu sem származhatott a két Szondy- 
testvér. különben az életben maradott nagyobb jószágra nyert volna 
reményt, pedig a száz fHrint^)H évdíjból, melyet váraku/ási illeté- 
kúl kapott^ íi/.t lehet következt+'tni, hogy legfeljebb kis birU»krii 
ftzánjíthatott. Megkapta-e e jószágot, arra ez idÖ szerint mfg nincs 



') Ak okmány a kiLtnorA ucv^beii kijnleuti^hűg}-: Mnttod Rcgia acfícptji 
humili stiplivAtioDc circuniBpe€ti Jaeobi Zi>ti<ly, eoDsidcrAtn i^tiani H^lelitati' 
^ivgii i|n{*ml»m OeorgÜ Zoudy fraU-is cArualU ipnius Jaeobi, quitm iji prme- 
fvetura arcis Drcgel praestirít, nbi etiam lii^tilibiia aruúa cwcitbuit, voleiiH 
gratiaui et olciiientiam suaui etiaui po8t mortein ejusdemer^afrutreui íIIíuh 
dectarare, pnu'fato Jacobo Zoudy pi-ovÍHioiieni anuimui centimi flór. Iniug. 
durautc b<^ueplacito í<uae M.tttis et quiHl ci<lem de aJiiiuibufi liotri>< hai-rvdi- 
turiift ItigitiHit! vaeaiitibus provideiv pot«rit, iptoUiiiiÍH i^olvotidtiin gratíitniti 
>CüuMitiiit. Idrirco 1106 de volunUte ct coniiuissiotio suae Mattia euudetii 
Jttcobutii Zoudy aasccuraiidntn duximiut, pront asmn'urantuf) por prneseiiteM. 
i|Uch1 difta Bummn centiiiit flór. ainiíp siii|^iIÍ8 ei per Caiikcraut Hnu^. Siia« 
Mattia Hiafis teinporibns ju\ta uiodiim in Cumcra Rogia obnorvari wilíluin 
evsolvatiir, ita tauinu iit idein Jac'utrim nediilo advígilct ct ud\ertat eti^icubi 
bliona alitjua legitiiur> vacurc coguovcxit, de talibua hühit^ vucajilibiix Mattom 
- auaxn rt tuis siik' inora iiiforiiiet, quo eídtuii de illis jtixta gotierosain delíbcni- 
liriiK'm Mnttif Ilc^ae jirovidrre posset, qiioruiii rollafiimc fai*tn praetlicta 
proviaiu ui'^are dclw^bit. Ortz. L. Bf^ii: Rcm. 



Ifi 



At-^ST.V Ki NA 07.. 



Ildiit. De rieni Tiilós/.iuű. noha 1 Sfía.cli'jón mi'gvdnták tAle líegylíjAt. 
Ez év iipril 2f>-áTi Miksii főherczeg Linzbíil nzi írja a karaan'iiiak, 
hogy Szondy a kegydij t4ivAhb fizetésit kérelniozte uilla ; a király 
tebát iwX kérdi, niinö jo^íczími^n kapta p kegydijat s mfltíí-e reá. 

A válasz kodvezö b^hetett Szoudyra, mtTt Miksa pár hét 
múlva ismót megadja a kegydijat, de már a rógi összpgnek csupán 
leiét vagyis ötven forintot s azt is csak kc'tévríimóíí pedig szogény- 
ttégére és gyermokeire való tekintctbftl.*) Szondy kérvényét Paulus 
literátus de PaHnya vitte el Linzbe ; oz szintén kapott királyi kegy- 
díjat s két ízben együtt említtetik Szondj^ral, kivel talán i-okon- 
Ságban állt. Midőn hVrdinand király 1563-ba Pozsonyba jött 
Szoudy njolag kegyeluiébez folyauiodott s annyit kieszközölt, hogy 
ötven forintos évdíja immár életfogytiglanra állandósltt^t^itt *) 

A kegydíjat a pozsonyi kamara fizette ki az ország közjöre- 
delmeiből még pedig akkori állapotának megfeleljen meglehetősen 
rendetlenül 

A kamara számadásaiban *) gyakran fordul elÖ a Szondy 



') Hik«a k^t leirata Orsz. h. Ben. R. A uiilMiiilklmn irja, ídqun pvr 
bienuinm sftltcni egestatis et libcrcirnui ip^ine ath. l]<>g.v a király szcgouy- 
aégére valú tekiiitetbJiI nyitja tung t^vdíját, nx caaknem bízoiiyot^sá te«m, 
hugy ji!»8zágot Dvm adott uekí. 

') Orex. L. Beniguae R. 

') Á kaninrai ezámadásokból Szoudyra vnnatkosóUg a kOvetkf*zAkot 
jcgjeettein ki: 15&4. Jacobo Zimdy ad rationem proviaiouis respcctü ser- 
vitioruDi fratris dui occiú 10 frt. 1555. Provisio Jacobí Zuudy cujtu £r»f- 
tnr in arcc Dregel occinna edt per turcaa ITj frt. 

Ifi56. .Incobo Zondy frntri cgrcgii quondam Ooorgíi Zondy Caatcl- 
Inni arcit) Dregel p«-*r turuoá forrít(!r pugnniidu, tnujKtrc expngimtitmía areia 
cjufldcm occisi ad rationcm proviaioaifi sua>; pro anno praetcríto ct praesenti 
— 134 frt. 

1558 — 9. Jacobo Zondy cujaa fráter Interfcctua est in arec Dregel 
pro auuua sua proviHÍoiic auui praescntís dati mint tOO frt, pro (tomplo- 
tioue vem aiinornm practerítonim flnr lOH öftazcsiín 20(), 

1&6&. Provísio Jaeobi Zíondy : 16. Jau. in dcfaicatioueni provisinttifl 
Huae 8 frt, 32 Maji. cidom ad rntionnm proviflionifl siiae datí 5. 34. Jut. 
datj '20, 1. ocL dati Ifj, 18. Dec. dati H frt iísaxeflen 56. 

1066. Jacobo Zondy fratri nnrmdiini Gw)rt^i Zondy pi-ncK fídt'litatem 
ÖBcratiafiiniae Caeeareac Majeataüt^ tu arcé Üregei fortiter ]iiignnndo p«r 
curcftH ocviet ad rationcm provisionift aiine propt«r oomeu dicti fratris uui 
jH^r eaudem Majestateut ei gratiodC ctdlatae — 95 frt. 

K?. adatok luíni viliif^ot V4!tnek arra, liog^'iui gondolkodtak kortáraiu 
a dnígeli höaröl, limb^r u kiuuara bnokai neUn igen röviden bántak el 
vei**-. Egj ti'/erNiiiin«l ayt ntntatják, hogyan tÜHent a kegydij kifixelose. A 



T>RKOKL KS nÖSK. 47 

Jakab ueve. De mint a királyi leíratok, úgy « száiuadásük sem 
említik, ki volt, mivel foglalkozott én hol lakott. Ahogy általában 
beszélnek róla, az alantas társadalmi állásra vall. Viszont azon 
körülmény, hogy Szondy Jakab a kegydíjat mindig közvetlenül a 
kamaránál vette föl, hogy Bécsben többször megfordult, azt sejteti, 
hogy Pozsonyba helyezte át lakását, mert némelyik évben csak 
öt-hat apró részletben kapt;i meg illetményét s nem valószínű, hogy 
minden egyes esetben valami távolabb helyről fííradt volna be 
Pozsonyba. Maga a kegydíj összege akkor körülbelöl 6- 7-szeresét 
képviselte a mostani értéknek s így biztosította a tisztességes meg- 
élhetést. De valami nagynak az akkori viszonyokhoz képest sem 
mondható. Mikor és hol halt meg Szondy .lakab,stnlélték-e gyer- 
mekei, arra nem találtam adatot. De már az 1571-ki igen részletes 
kimutatásban, mely a királyi kegydíjasok névsorát, illetményeit, 
a tényleges kifizetéseket és hátralékokat tartalmazz:^ az ö neve 
nem lordul többé elő. Ez azt sejteti, hogy akkor már nem volt az 
élők sorában s hogy ha maradt családja, az nem fordült kéréssel 
vagy követeléssel a királyi kamarához. 

De a drégeli hősnek magának gyermekei, egyenes utódai 
bizonyuyal nem maradtak. Nem maradt családja, mely később is 
kegyelettel ápolja emlékezetét, összegyűjtse, fentartsa a régi vonat- 
kozó egykorú emlékeket, a mi nagyban elösegíté, hogy nemes 
alakját, egyéniségét jobban eltakarja a századok köde, mint sok 
kevésbé jelentékeny kortársáét. De végre e köd oszladozni kezd s 
történetírásunk mostani lendülete mellett remélhetőleg Drégel és 
hőse is nemsokára megtalálják a magok méltó monographusát. 

AcsÁDv loNÁrz. 

tfzáumdáHok a Nem/.. Múzeum büii, a/. ir>r>4'ki a lMT><t kimit* péii/ji;;y- 
iníiiÍ8/t«rinmban. 



TÖRTÉNETI UtODALOM. 



SALAMON PKRENCZ. 

Badapettt 'l'^rt^nete. Második kötet. VIII. GIG I. Harmadik k5tet. Kát 
UioUatok. 381 1. Biidai»eí<t. 1885. 

KWü kell bocsátanom, hogy e két köt4^tuél e piUaimtbas 
nem aDuyira fftvArosunk törtóneto érdekről, mint inkAhl* ina^a 
Srö. Salamon Foreiuz. írói eKyénisí^gf egyaiánt érdekes t''s impo-1 
nJíló. Legtílí'tszőr is soboMalú, és sokoldalúsága követkt^ztélten sem- 
mit sfm veíwsíteU. Tanári pályáján kiváló matliematikusnak ismer-j 
ték, egy pár óvtized clíitt még mint t^thfitikiist, azótji ppílíg, min^ 
történetírót bámuljuk, s ba bamarjábau ti^rtóntitírásuuk fejé 
kerHssük mindnyájan ^ reá gondolunk. 

Mint történetírót megfigyelnüuk aligakíulbat jobb alkalom 
uíiut éppen most ekét kötetben, melyek elseje kész történelemmé 
földolgozott anyagot nyujt^ másika pedig. :\ ki'itfö bírálatoké, a 
földolgozA-s mesterségét tárja elénk. Munkáját íme tebftt eszközeivel 
együtt adja kezünkbe, azzal a fértias nyiltsáiigal, mi'lyöt az írót és 
embert mindig oly vonzóvá teszi. 

Az első impressiö, amit Salamonnak minden sora nyújt: aa 
bogy. egyszeríi, közvetlen józan. Mindezek alatt azt értem, bog 
minden dolgot magával azzal a dologgal míigyaráz. Erveit min-' 
dig a dologból meríti, sóba egy perezre sem távozik el attól. 
Olvasóját sobaseni kénytelen mafívarázataira elókésziteni. sem elfő 
gadtatni vele killön szempuutokatf my^tikus külső erőket, mert i 
dolognak okát ugyanabban a dologban keresi s ugyanabból ki íi 
fejti. Azért, míg más író gyakran erőszakosan meglepi 
Salamon solia, fejtegetése mindig oda vezet vissza, abonnan kiin-i 
dúlt, az okozattól okáig, azaz a dologtól a dologhoz. E képességj 
bogy Salamon sóba e cirenhisból ki nem léjj. szülőanyja az 
valöságérzetének. Ez Salamon főereje. Ez tiála, mint afrauczi&l 
nevezik, a >faeulté maitressec, mert ebből deriválhatok minden^ 
fényes tulajdonai, s mafíyar:iv.atát adja hibáinak. 

Ha előtte egj' esemény van, ő mindenekelőtt tisztáha akar 
jönni a helylyel s az idővel, a bol és amikor az történt. Előveszi a 



tOBTÚNUl-l ltLOÍ>\hQit. 



49 



térképet Tftfiy kimog} a hely &7.!u6rc, fKintotinn kimér mindent nztAii 
kutatja a% iili)])üntot, kiszáinítja :iz éviít, sokszor u tuipot sőt nz <'ir4t 
is. Szó vnn valami instilutióról. Wrvifil. stb.. az íi ♦•Isrt dolga azt, ii 
CjakorUti t"lt»t kétszerkottöjí'vel kicfívextetui. így uxtún niiudon 
esfeui^Miy, iii*ititiitió. nmiről a kfitfí) {yaki'an i>.ik egy-kHszót s//)!, 
eioitt^ 'ii viilósúgbiiu íixirozv:i vjiti, a sHJ^t lj»Myéro és idfjébo 
TÍsszatéve. 

Lássunk egy pr?ldát a Mik kiizfil. épiK-u a logfrappAii- 
aftbl)at. Híronmzáz esztendeié auuak, ho>;y Heltaitól iHkozdve 
miudeii hitilonkusuiik kínotki^ztítíwf'ü azt írjn, hogy Mátyás király 
fiíy 4u,U0(> tíiuülóia való egyetem építését liervezte Budán, söt 
ftö ott már é]iül("tt'élbeu is vult. Soha senki még c«ak meg sem 
ütődött eztu. Megittasfilva a terv uaíjyszerüségétöl. nem jutott 
eszükbe hzU a való életbe belu'zui, számolni (érrel, idővel év, sok 
má-s rí'álitjíssfii. SnlnifKin nrÖH valósáíjér/ete kellett buzzá, lin^^y e 
terv absurdujiia kitűnjön. Elóvévéu n leírá?*okat melyek e terve- 
zetről lönniaradtak. iiapíira veti ra^JKát, » ennek p<»Dt«JS üssze- 
\etéh('l«'il kiderftl .ízt^u, bogy az nem <*ííyetem.bauem e^y római 
mintára építendő t^borvár terve. Kzek után a tálnirvár fekvé.sét ís 
ii;y<^kMZÍk meghatiirozni s* helyét menten kiméri a Gellértbegy déli 
uld;iláii. Ijíy már aztán, a terv igazán rával! korára, az antikizáló 
enaÍBsinieera s a Mátyás katonai gouiejére, de még az is érthető 
sz, miként keletkezhetett e monstre- egyetem hagyománya. 
Készakarva bSreszt4>lték az építményt egyetemnek, hogy ezzel 
palódi ezélját eltakarják. 

Ez a Sulanioti Ferenez módszere minden egyes esetben. Eg^- 
Berft, de eltanulni még sem lehet, a lejnek külön kell születni 
i<wzá. Meri módszere annyit tesz: a. szavakból reális értelmei, dol- 
got állítani elÖ. Ez azonban csupán a gondolkodó eml^erek privi- 
légiuma. Dr hát kicHdda nem gondolkodik V vetik ellen, Igon ám. 
Cí^ikhogy niítí a lei;többiró. a korlát^dt-ság irigylendő nyugalmával, 
szíivaknak purztán «'s;ik közkeletű felületes í'ogalnnU érti és 
sználja: n gondolkodót minden egyew szó zavarba hozza, meg- 
skódlatjii. útjában megakasztja miudad<lig. a mig annak valódi 
frt-elmévHl nineseu tisztíiban. Az a ktilönbséír köztük, arai az alsóbb- 
reudŰ szí'rvezetek automatszerű reHex mozgása s az emberagy 
atUíiatfis functiója között van. 

Uányaués hányszor használták történetíróink közül például a 
forint szót úgy. mintha az magától értetiídnék. Salamon egész kis 
köti tre valót dolgozott ki csupán frröl. Nem elégedett meg a forint 
i-'j^v^zcrn lörtéiii'lévpl, h:iueni a legpontosabb számításokat líszkö- 
hogy idökinli súlyát s ehhez képest a többi pénznemekhez 
,„ij viszonyát meg állapithassa. De r«iálÍ8 éi*zékét még ez sem 
jStette ki. Nem értébe pusztán annak tudilaával, hogy uközép- 



6Ö 



TftBTKKBTt HlOPAl^V, 



korbau tvi meunyi értéket képviselt haueui tovAbb menve, rtz élelmi 
szerek árának öiíiiizevetéséhfil. ezen értékek vásárló képességét 
is meg tudta hutározui: t. i- hogy, íí XV, íízázadbivn ug^íuiazon 
súlyú aranyon uegyedféUzorte tühli élelmi s enyéb árúczikket lebe- 
tetl venni, miiitiiiü. Alig ín'xlott történetírásnnkbau valami, mely 
iiagyoblt luílitt érdemHlut' tőlünk mint e tanúim Auy. Ennok 
nyomán és segítségével ii középkori magyrir cmbHr egész életö 
szemeink plé van varázsolva, Megbei'.sülheljQk vagyonát, asz- 
tala ésHZelleme igényeit, tndjukhogy miként ésmennyiliőléltHezeket 
így apr6jái':t tudva, mtígisniei jük positióját a társadalitmbau, értjük 
tetteit^ mfiveltííégét s \m elét: talentumunk van 1iözz;V: mindent. 
A kulcsot ezekhez Salamon Ferencz adta •* rsak Tmmagunknak 
tennénk vele jú szolgálatit, ba a magyar tudománynak e szép vívniá- 
tiyát a külföldnek is hozzáférhetővé tenn6k. F5képeu most volna rá 
HZük^itég, midrin ti nemzetgazdák (jibrario (Economia potitica del 
Meflio Evo)s f51eg KogersfA History of Agriculturctnil Pricesín 
KnglandWnunkáin okulva, az egyes nemzetek közgazdasági törté- 
netét kutatják, abból vonják ki elveiket s nem — mint eddig — a 
nemzetgazdaitági tbeorémákbúi melyek úgyis c&ak okosatai ezen 
állapotoknak korról korra. ") 

Magától értetődik. - 8zerz<1nkre vÍ8szatéi*ve - Salamon 
sokkul erősebbt'ii riigadja meg a dolgokat, semhogy (dsiklanék 
lolóttülí. Az útjábfin talált nehézségiekkel (egyenkint megküzd, 
valóságérzetébfll merített öntndalosságii még a rélniagyarázatoktól 
is irtózik. Semmifcépen sem sorolható azon títiii' neszeink közé, akik 
nemcsak az adatokat, de niég u/ok ntagyiuázatát is. a levéltá- 
rak valamelyik titkos üregétVd várják. Snlamon semmit sem hagy 
olvasójára, ninga magyaráz meg mindent, meghányja veti mindem 
oldalról. Innen van, hogy íróink között annyi byp"»thesist senki 
aem hasznáb mert senkinek sincs annyi magyarázatra szüksége, 
mint neki. Budapest türténetébeu. úgy szólván egész kw-épkori 
stereotyp tíirtónetünket vizsgálja fölül s vizsgálódásaiban első- 
rendű fölfedezésnkre jut. 

Például azavar-fizlávkor font^tsságát hazánkra nézve — mely 
eddig puszta frázis gyanánt kisértgetetl bistorikiisainkn^l. —Sala- 
mon világosan precizírozza. A római bódítás és ezivilizáczió tudni- 
illik, csupán a Dnnáulúlra terjeszkedvén ki, hacsak az .íviirok s még 
inkábba szlávok azt t.nuau ki nem irtják s ez által meg nem szün- 
tetik vala a különbséget a Duna két partja között, félÖ, bogya mai 
egységes Magyarország alig állhat elé. Maguk Őseink is mindinkább : 



') Ak aiiierikfti »ScÍoDoe« folyiMrat (íppi-ii oz iíjcvtieii ; hevrs poliU] 
nílálc tfMiihpIvf vrili (• iiyáToii 11 frtnltilnt tehát L-pp«-iÉ Aiiii>rÍkHlmii, u nPtn-' 
xvIga/duaágtAti r klattfiikiis fóldjiíii. uiiihttkoxik fsUisxiir. 



TrtRTÍtHBTI tKOnA(A»M. 



51 



ujugtiüibbra bú3!<KltAk. jobbau hirtvaa töblié-kevésbbt* hasooló taJc- 
ükájú keleti tiépektöl.müit seiii ii Ny UKattóLKülföldi kai a adózásaik 
ÖsxtöQf* és sikere is ezeu úvakotiátíbün rejlett, l)A.r — mint szorzÖnk 
kifejti — kíilftudozásuik k;itonaiak. uem uomád hadjáratok voltíik.*) 
Érdekes tiz is» liOjLjy 8alamoii u német városok keletkezésének ükát 
— némik^ méltiui is — éppen e külf<>ldí kalandozá-sokban keresi. 
Máübelyt az Anjoukról szóIt&u, új és termékeny ideát hoz 
forgalomba, midőn azzal magyarázza sikereiket s ;izt a nagy pártot, 
mely elébb DalmAcziábau. azutáu biizánkbau melléjük cr^atliikozott, 
rhogy e párt az Anjuukbau Velencze kereskedelmi túlsOlyáaak meg- 
fékezését látta és remélte. Mátyás király cseb politikúját is keres- 
kedelmi szempontból Ö teszi először meglbntolJSis tárgyává. 

De minek folytassam. Munkájának minden lapja elárulja, 
hogy itt öuállü öntudatos iróvul van dolgunk, a ki nem másolja 
az elfttti! megirott dolgokat s bizouynyal nem puszta feUfluésljöl 
moud újat. Nem rajUi múlik, ha sok dolgon neki eltiszür kell gon- 
dolkoznia, ha elődei nagyobb foutusságot lulajdonitottak új adatok 
kikutatására, mintsem a régiek megértésére. Söt valóságos élveze- 
tet talált:ik beunestalálnak mais, ha adataikkal magyarázat helyett 
meglepetést, zavart, complicátiót okozhatnak. Fővárosunk helyrajz- 
írói például, nt* ru elégedtek meg azzal — a mi már szintén eléggé 
zavaros — hogy Pestet mivel szlávúl kemenczét jelent, a németek 
()/enuek, Budát meg kiLiuúl s bizuuynyal a magryarok is Pesí-ujvár- 
uak liivt^'ik. hatiem még egy Új Víigy Xagy Budát is fedeztek föl 
hozzá. Salamon perí^ze könnyű szerrel czáfolja meg e fietióL Az 
ö reális érzékét újdonságok meg nem vesztegethetik. Az ada- 
tokat fontosságuk s nem érdekességiik szerint mérlegeli. Egy ma- 
, gyarázat neki töhliet ér száz curiözumnál, bármily pikánsak legye- 
dnek is azok. Az igazságnak ez ÖDzetleo keresése, melyet az adatok 
meg tii*m zavarnak, útjáról el nem tí''riteiiek. csak fokozza és tel- 
jesebbé teszi vjiiós:'igérzctét. A dolognak nem csupán reális 
szint tartalmat tud kölcsönözni, hauem k<dlö viszonyba is 
tud.ja hozni másokkal, nemcsak megköti azt hauem helyzetét 
a dolgok egész sorozatában meg tudja határozni. Arról van szó, 
hogy a dolgokat csak egyeukiut-e, vagy összns viszonyaikkal együtt, 
egyszerre is. kéjjosek vagyunk-e fölfogni ? Amúgj' csupán tiirtal- 
^mukat értjük meg. így logikájukat is. 

Vegyfluk egy dolgot például az árumegállítás jogátEz fölha- 

^íiliuazta közé|)korhiiu a városokat arra, hogy az ott átutazó kercske- 

Ldfiket megállithatták s azoknak portékájukat ott kellett elad* 

liok. llyesnti m.% .a Üobdeu századában, égbekiáltó zsarnokságnak 

') Hoxzátehehiök a utogimk níSMÍról, liogy i'gyáltuUii ft-rde rulfugú* 
I tioiifi>glul6 mugyurokról, inint noD)á(li»kró) bettxt-hii. 



TAnTÉKUTt IROHAtOSf 



tűnnék íö) t*s a ki a köxépkuriiíik egyéb viszoiijaivul ueni számol, 
íiz e jogtit ol is fog,j.i itiMni, de — megérteni soha. Salamon azon- 
ban kimntatj.i, bogy a kereskolö utazása abban a?, ítl5ben oly nehéz 
Tolt. hogy nemcsak lovait, de sokszor jiort^káját is kóuyteleii volt 
máfisal fölváltani, vagyis az »árúiuegállitáskéuyielenségeinMgvolt 
iiz árúmegállitás parancsszava nélkül is.<: 

A dolgok ilyetén értelmezéaére mégis a tudás öuunigAban 
elégteleu.Elfogúlaihiuság kell biizzá, vagy még iukübb inditíorouti^i- 
musra van szüksógOuk. Ott van a középkor egy másik »sÖtét pontjac 
(azok i'lött t. i. kik e frázisban magyarázatot vélnek) a Szent Lajos 
ioaugia-áltaczéhrendazer.Képzelj'ik el mennyi gáncsnak lesz kitéve, 
és méltán, ha azt n szabtál verseny Hzenipoutjribnl itéljnk mog <i nem 
a kornak helyzetéből. Ilyen s más egyéb szempontok csalfa vilá- 
gánál nem fogjuk megérteni a kiizépkornak hitelviszonyait; azzal 
egyQtt a szertelen kamatlábat, az uzsorát, a zsidók akkori lielyzetét. 
a mit Salamon mind olyan szépen meg tud magyarázui ; (IT. köt 
454 — 457 11.) nemaclerus mindenhatóságát a lovagias és vhUAsös 
Rzellemet.szÓTal]uegészküzépkortMertitélctünkben mindig aciolog 
Rzcmpoutjábél kellene kiindúliiuiik.Hoha sem a magunkéból. Legyea i 
ixz a dolog képtelenség, hizelegjtMt Ízlésünknek, itéletUuknek. erköl- 
estelinknek: avagy ellenkezzék :i/zal, nekünk azt el kell togaduuuk, 
magunkévá tenuilnk. el kell hallgattatnunk saját énünket, má*- 
kiilönbeu a ilolgok igazi intim értcliuébez soha sem férki'izhetüuk. 
»A magy^irázat lehetősége a vizsgálónak a vizsgált ilnloggal való 
aaonosfiágában fekszik.* (»The possibility of interpretaíion lies 
iii theidentity of the obaerver with the obserred.* P^mermn.) Ez 
a képesség nem eonservatismus, itt nem a criminalisla enyhítő 
körOlméuyeivpl van dolgunk: iudiíl'erentizmus t^z. mely :iz e^másl 
keresztező okok és tények összefüggő együttes fölfogásán alapszik, 
ez a legkíilönbeszköz minden dolog megértéséhez.Ezazonbaii velünk 
Bzftletett tehetség, mely vagy megvan, vagy uincs, de eltanulni nem 
lehet A történetírás legnagyobb mesterei közül hányban hiányzik e 
tulajdonság ! Buckle képtelen apprtfciáUii a klasszikus vilíigot 
Oomte az asketiamnst, Macaulay Ctomvell puritán forradalmát; 
Kanke pedig egyszerűen csak opportunista, az elágazó vélemények 
fölött szelíd békebiró, de aki előtt idegen gondolkozás móilok pél* 
dáúl a IL Fttlóp lelke Örökre bezárt könyv manul. Pedig a tör- 
ténettudomány szempontjából, e képesség a legnagyobb, mert a 
történelem Tah'idi megéi-téséhez az Índifferer)tismus az egyetliMi 
helyes eszköz, a többi mind hamis kuks hozzá, legyen az tudás, 
kritika művészet, akár a legnagyobb arányukban. Természe- 
tes, hogy ezen indilfereutismus fogalma mind fokára, mind minő- 
ségére nézve elég tág és változatos arra, hogy abba mindenki, kiben ' 
e képesség megvan, beleférjen. Mindenki, a kicsinyekt/d a oíigyo-'j 



TClWrfeXBTl IRODALOM 



>3 



kig, míg egéftzeu a Itjjínapyobbakhoz fölér GÖthe vagy Shakes- 
l>earboz. Icilc már olyauok, miut rnagft az ÖHtermészet, közönyhkt 
teéketlenségfik és Tnozdúlatlnnságukban. 

E lulajduuHág inimb>ukiitéla szériát változik, u mint nzt iij^la 
luáa í-s niá« tulajtlonok bi»zt/tk lAtrc. Salain(mn:i] HpHib't**, miut 
bUtuk a vairfsi'i^^rrzet, uiflvlviíl n dolgokat (érbm és irlölK'n elbe- 
lyezni tudja. Imgy azokat azt.^in ne csak ogyszeru tartíilmukban, 
haiH.'m a tÖl)bi dolgokkal \:íU) liclyc^s. ititím viflzutiyiikbau ír 
megértetbftsfie vf'lUnk. Nézzék meg íinök mit ír Salamon a kön3rv- 
nyomtatjis fiVltalAlásilrói. a keresztény wy diadalAról az elbukó 
IWmíival szcmlHin ! Hogy újonyiina :iz ö helyébon. a legtöbb író és 
mtniTiyirp íV-Ipí ^vtcné « vívniúiiyokat. Salamuu. mnt indiÖ'eroutí. 
CTuttt'TibfM'y találmány:iníik igazi helyét tudja kijelölni, és amikor a 
kereszténységről és Rómáról beszél, ugyausizt a vénát ismerj tik fí)l 
iibbau — amelylycl G/Sthe. az rt bírcs »Konnthufli menya8szony<-At 
irta. így lÖn a pontosan mérlegelő inatbematikus Salamou 
Kei'tínczbfil, a Irgkiválólilr rHzt<*tikusok tigyike; képes magába 
fogadni s megérteni ;í legkuiijnbí>zíibb érzelüickct. morílt. ^s ész- 
járást hasoulóau a hurjaiboz minden éi-zelemre baugolbató hegedfi. 
Mint történésznek nagy hasznára vált e fényes tiilajdouaág. 
Nemrsak azí-rt, mert a kritika e finom eszkíizével, a dnlgok 
intim értelmét is bozzáférbetövr tette uekfiuk, bauem azért is, 
mert segélyével egységet, ösH/efiiggíst látott s megtíM*emtett ott is, 
ftbol mások <*ddig csak tóredékeket. magányos adatokat vettek észre. 
Kbbeli tubijdonsága sehol sem nyilvánult még nábt olyan 
e<'^;ktánaúl. luint éppen 'Bndíipest T'"(rténeté«-ben. Mert hiszen 
sztiks^iíttflcn ]i/ívi'bben bizonyít;! nom, bogy ngy váms tört.énetébt*n 
:i íejludtH egységét megalkotni végbttftbtnfil nebezehb, mint valaiui 
természetinél fogra is i^gységes iustitutió vagy eseménynél. Ks 
Salaunm b\*reacz valóban remekül csinálta meg dolgát, b fövá- 
rosank is Vtflszke lehel rá, mert története véglegesen meg vau h'viu 
KibiVítheti azt akárki fontos ismeretlen adatokkal, ftntheti mftvé- 
szieaebli formábu. de a dolog lényegén : hfig>an keletkezett fővá- 
rosunk, hogyan fejlődött fokról-fokra, micsoda okok voltak tényezői 
\o\ sfilyedé'jének, hol nagyságának : mindezeken senki egy betfít 
em vál^oztatbat az igazság komtdy sérelme nélkfÜ. 

Kiíiértsük meg b;U, — szerzőnk nyomán — képét íidni, fúrá- 
sunk evohitiójának ; mert abban, hogy háromszor elpusztult s 
límjftiból háromszor tudott fólkeluL sőt mindegyre ragyogób- 
iu tört etö : helyesen momljn Salamon, fontoü tíiuúleág rejlik. 
Ütala fényesen bizonyosodik be a nemzet életrevalósága 8 a 
erroétízet ki-dvezéseí, de mégis legféuycsoblíen az Sró tehet- 
-e, ki e/.t az egységei* képet megalkotta, h e^élunkrí* most ez a 
bgfoutoüabb. 



tRADATiOM. 



í-Budapei^t. TOrténetó*-uok 1. kött^töbun. föváiNisunkafc Xc- 
iluiticuDi níyen^mint egy nagy romfii várost virAgzüsa t()t5pnTitjá.n 
híigytuk el. NagyaágiU hadi fontossáfrAnak köszíínheté. mihelyt 
tehát azt olvcazítette, hukniív kellett. Ez he is következett a IV. 
stóziicl lüÁsoíiik feléhen,midÖTia r('>raíii hiroihilum két részre szakiidt, 
nyugatira és keletire. E megoszlás azeirjtt is, löbhszftr, elöfordíilt 
de mindig csak ideiglenesen s bizonynyal idyankor sem Acquincnra- 
nak használt. Most azonban, hogy a szakadás véglegessé vált, 
Sirtuium a mai Belgrád vette át Acr|uincum szerepét, ez lévén a 
hfttárvára nyugati és keleti birodalom között, (.'serébe diesöségeért, 
Acquincnm pusztulása lassúbb s nem oly eríiszakos, mint Sirmiumé 
és vidékéé, nem lévén .-iTinyira kitéve a br^rbár népek áradatának. 
Nem is hódító népek erőszaka teszi tönkre .^cqnincHmot s a 
római czivilizáeziót. de az azok hadaival ide sepert szláv népek 
üseudes, de biztosabb irtása. A hódít/ik csak rabigába hajtották a 
rómaikat de a szláv uépek szolganép lévén, rabszolgákra nem 
volt szükscgök, inkább kiirtották. (luncu van, hogy a hóditó faj 
ezért leggyakrabban el is pusztult, s végre szolgáik kereked- 
tek tbifti, míg a szláv népekkel ez ritkán történt) A szláv uép- 
áradat Acquiucumot is így pusztítja cl, sőt egyszersmind, mivel 
hadi rendeltetésének luisznát nem veheti, ott is hagyja. Lakóhelye 
— a leendő fövároít magva — ezentúl nem U-Buda, de J'est lesz. 
Itt találják meg a barbárok a leg;ilkalmaaabb réveket^ átjárókat 
bárkáik számár:), amikre a hidépilÖ római sohasem volt rászorulva. 
Salamon ki ia méri azt a ttrfiletet, melyen az akkori Pest feküdt. 
A mai Barát«ík-tere, Hatvani-nteza és Károlykaszárnya helye oz, 
mint a vái*os legkiemelkedőbb pontja. 

A magyarok e helyen egy kisded szláv bolgár helységet tal£ 
tak. kiktől Pest nevét is nyerte. De a kicsiny helységlWíl IfissanVint' 
a környékbeli kereskedelem vizi útjainak góczpímtja, virágzó, gaz- 
diig város lön. A természet kedvezéseihcz járultak még. talíin már a 
XL. de mindenesetre a XII. században királyainktól nyert sz-iha- 
dulmaí is. melyek Pestet a tíibbi városok rovására emelték nagy- 
gyá. Csakhogy mialatt várnsuuk rohamosan nőtt, biztonsága mindinií 
kább kérdésessé lőu.Nem a véd falak hiányában volta baj. de a nemi 
zeti véderő hanyatlásában, Az ősi taktika, melynek eleme a sil 
volt. feledésbe ment. az erődökre támaszkodó uyugatiiioz pedig méfl 
várak hiányoztak a kellő számban. A síkon fekvő Piístnek lét^lfl 
pe<Iig csakis védelmétől fllggött. A tatárjárás jóformán védtelení 
Uilálti hát az országot, nyomában mindenütt irtózatos gyökere 
pusztulás biHz. A g.azdag Pest egyetlen nagy rommá löu, lakosd 
levágva vagy széjjelszórva az országban. 

A tatíirjárás vihara alig hagyott valamit épou, legelőiről 
kellett k««deiii mindent. De a katastróphának két vigasztnjnijtó 



•rARrftifBTi monALfiM. 

küvelkt'^étio lett : az ukáUis kéuy3zei*e éa lu íUJtivitás L-rólyénck 
megh.-tfcvúiiyozÓdAsa, mely a csapások a&lya atatt csakúgy uá lue^ 
ftgész nemzíiteknél, iniut egyesftknél. *) 

Fővárosunk második kezdete nem tÖb1»é a védtelen Pt;stnM, 
de a meRprö9Íthet<5 BikIAi-óI iudúl uu^g. Az ömberok hiUukat. 
vagyoatikut czi'utál már csakis erős falakra bízták. IV. Béláuak 
plsfi dolga volt Bndán na^y sietve várat épittetui, melyet Pestíij- 
Táruak liíttnk. Pest. lia romjaiból lassaiikiüt ki is boütjLkoühatott. 
íiokáigísupáuvpfíptfitiv életei élt. Lakói, jóformán ideiglenes meg- 
tt'lepíilök, kik az első vészLírre rögtön miudeuestül liuda falai 
közé költözbetaek, vagy nlyauok. kiknek uincseu mit veszteoiök : 
szegény hajósiik ór halíiszok. Annál erőteljesebben emelkedik Buda. 
A régi Pest összes előnyei és szabadalmai reá s/,állanak, inla át 
úg}* sincs senki, aki hasznuk.-it venné. A szabjidalraak e telje, az 
erÖK véd('l«m, melynt fal:ii nyújtanak, a kereskedővilág legvagyo- 
nosabb részét csődítik ide polgárokúi. Kz ismét a királyt és ud- 
varát vtmzza ide s az ország színe-javát, úgyhogy Buibi, úgy 
szólván, már alakúlásH kezdetén az ország főváros/iúl tekintetik. 
Ks hatalma, fontossága mindegyre nő az utolsó Arpiidok alatti 
villtMigásokkal. Alikor pedig u dyuastia kihaltával, a zavargás s a 
fejetlenség tetí'ipoutjára hág, Budavára valóságos balíilmi központtá 
lesz. Birtokáért verseng minden i»árt, iizé lesz az ország, akié a fővá- 
ros. Az Anjouk hatjilomra jutásával ismét Buda nyer legtöbbet. 
Általuk tij kereskedelmi forrásokhoz jut, melyek eddig Velencze 
egyedárú fi ;Vg a alatt állottak, a régebbi nyugati ósszeköttetéáok 
pedig, íöleg Nagy Lajos által szabályozva, sokkal inkább, Buda mo- 
nojKilinmává lesznek mint :uelÖtt. Gíizdag kei-eskedelmi város válik 
beiöle.ahol minden polgár egyszersmind kereskedő. Csakhogy virág- 
zása mégsem természetes ; csakis mestei*séges íitítri kulön privilégiu- 
mok segélyével állhat elÖ, & ez elÖbb-utóbb megboszúlja magát. 
Most még esjik hagyjilu, mert Fest geográphiai előnyei úgy sem 
juthatnak még érvényre. A kereskedelem csakis erős védelem, 
bőkezű protekc^ió alatt virágozhatik föl : privilégiumokkal és czéh- 
rendftzerrel. mint Budán. Ezek terelnek ide minden vagyont, a 
kere^ikedők árúit, azokakarat-a ellenére is. saz egész ország vevő- 



^'í Kk u lélektiuii igazeág n. liitttúrÍH uiíiidcii itagyublj kaUKtríjfájniiHl 

igazoUmtá. Hog«r!> omtített müvínjeii statifticc kimuutja. hogy p- Au^lmbnti 

,11 XIV. sy.ii-títíi óríiiíi eiiiileiiiíiíja a »fekfti:' lialáU után ine^i5ok«/«i'ox6ilnM 

1éleksy.iim s imgvoii iiiegjavúJt a P/egenym'g i*itr*H. \gy ki-Ilett aunnk 

lennie a tAtiirjúrátMal if. így volt miiitsiíor \a hay^áiik pl.; IS-IO-lH'it, mint 

QOziaorHxá); is * 7U-iki liáboní után. Siit — mint »r. természetes i» — 

»UfV(%eny8»ig< tt críniiiiatítátibAu 16 fokozottabb uiérvf^ket ólt, ahogy nxt 

ombroso n pornsx-franr/ía hálmni iiláiiról kimutAtia. 



S6 



közönségét, uiL'it Buda jw <>rs/.ii>; lopijiczíi. Az itt lolhnltuoz<jtt 
gaz()ags/ig s az pz Által nyújtott k^nyt'iem és csínra nézvo, Buda 
aXV.százailban ha uem is azolasz vagy franczm dea nímot varosok- 
kal mindonesptre kiállta a vprsonyt. Zsi;íiuond királ.v 1437-ben uf^m 
is habozott a consljuK'zi zsinatnak a/.t a/ ajánlatot tenni, tegye At 
Illéseit Budrtr:i.,abol ugyaucilyan kOnyelnnit t.al:'jlh;itnak. Hogy pwüg 
erről, a zsinat atyAit teljesen lue^nyugtassa, BiidAról t^^y páratlau 
becsű összeírást küldött nekik, n melyben minden ház. minden szo- 
ba, kamra, bolt, pincze és istóUó szAmszf-rint fVíl van tüntetve Ez az 
ílsszeirás, mely - fájdalom! - kikerülte szerzőink Hfíyelmét egé- 
szen mAs képet is uyujt Buda lakossAííáiúI, mint az ^ Budapest 
történeté* ben van megírva. Salamon csakis Ö0< Ml emberre becaültc 
Buda lakosságát, pedig az összeírás alapján t«tt számításaink 
majdnem 23000 ember számot constatálnak. ') Buda tehát a XV. 



') Mikoi*. tételemet igfly.rtlanil6, sKÜinÍlilí*ba kell rognmii, i^gy or^eia 
iiiagaiiiAt loiut as, «ki Odysseiítj tj[jáv'al akart lutit, mert item Uiuerek írót 
aki II 5xániokut annyira ki tudná ukiiáziii, azokba aoiiyí t^k'l«t liuJnak 
onti-ni mint Salttinmi tVrt'ucz. Az figöwinís Bnilút iiégj* tcpkc oi^ztia. Az 
tíUi) Tiegyuilbuii vjiii a vár iS» nz elao falkenti^ claiifliira), u iiii a uiai 
cúrtiah feloI iiiyg, Kbboa 1437-bou volt íiOU ktlz. 45H ajioba. 1*91 
kamra, 471 búit, ^-A'á píiic/x* ^ 11533 íatállú. Mindeu liá»rH csík ttthác 
2'20!( szoba, 4955 karara, 2*G5f) bolt. M63 piiírze én H'16d iítiilló. 
Mdr nioít — mivel mint Intjük, itt a gazdagok laknak, os kevesebb az 
ór. t^tbb u cselód — minden sKobára toIv^vt.'u 'i embert, luiiuleu kamrára 
3-at, I bultra l embert, 1 l^tíUlúra l-i't: kijKti mitid«ii házra liH'lOÜ 
ember, e szcríut lebáí a várban lett volna összesen 'tifio r//iAtv. 

A második negyed izinti^'n falkeit'tds, a mai l^vilrotnal: folol nc£, 
auiiál w inkább mert itt már ietállúk níiicavuuk. Hz a szegtíayebb keres- 
kedAk ncgyitdű. Erre efiik r2iMiáz. 221 itiuba, i-lt} kamra, 239 boU» 
127. piuc/.c. .Viiidcu házi-fl fsik 1812 szoba, 3'4b4 kamra, r9.')0 bolt, 
1041 piin'w; fiilvevi'ii lebiU egy azobára 3, egy kamrára íi, 1 boltra 2 
embert miüdeu házban átlag 19'806 embw lakott vagyit^ nx cg6tz 

A harmadik uegyod váraljat kcpcz-ctt. Itt lov^n a U'gtiíbb ietáll*^ 
v^y. Kndán, nem lí-bct kíítse^íünk, hogy az a miii Ki-íkzUhh vár'ft vüIU E 
neg^-iHlnek 408 háza viiu 40íi szoba, íJSO kumara. lü (1) bolt, 1»4 
pincze t'f> l'i^tí (!) ifitállóval. Itt tehát minden háxni esik 0*99A sxiibA, 
9'279 kamara. no2ít Ixtlt, 4ftl (lihL-ze, 4*378 i8láll4^: Vajjyie fniviívo 
1^ szobára 4. .>gy kamrára 4, egy boltra 1, e^' istállóra 2 embert 
miud(*n házra 21*881 lakó eíiik, az egffsx negyedre pedig r«p<zettrii 
8916 ember. 

A nrj/veilik negyed !«zh)tf*n váralj h'vén, ax a mai Hiii .nirug lesXt 
Van beniio 2;í7 ház. 207 süoba. 9:íO kamra. 20 lx»ll, 8» pincze, ölí 



TflRTÉííBTI IRODALOM. Ö7 

században Európa nagy városiii közé tjirtozott, fölötte állt Nürn- 
bergnek, Strassburgn.'ik és DanczkAnak, melyek alig 20000 lakos- 
sal bírnak ez időben ; olyan városoknak pedig, mint Bázel és 
Frankfurt csakis 10 — 15000 lakosuk volt. ') Ez az, amit Sala- 
mon nem emelhetett ki kellően, pedig ez magyarázza leginkább 
Buda bukását, éppen nagyságának közepette. Mert Buda terjesz- 
kedésének határait, a természet igen rövidre szabta. Lehet hogy 
a század végéo, Mátyás király alatt, lakossága 30000-re fölsza- 
porodott, de ez azti'm már a maximum volt, tovább nem terjesz- 
kedhetett. Egy város pedig, a mely elérte e non plus ultrát, — már 
megbukott. Még csak fejlődése maximális pontján sem maradhat 
mog többé. Egy város élete olyan, mint egyes emberé, önké- 
nyesen meg nem állítható, fejlődése nem maradhat egy évnél vagy 
kornál, bármennyire csüggjünk is rajta. Ha stagnálni kezd, 
igazabban hanyatlik, mert a kereskedés forgalma azonnal 
meglassul, mihelyt tovább nem fokozódhatik. A nyereségvágy- 
nak nincsenek határai. Az ilyen város elveszti minden von- 
zóerejét az emberekre nézve : a kereskedők ott hagyják, minta 
patkányok a sülyedő hajót, olyan helynek tekintik, melynek jövője 
nincs ; országos forgalmából csakhamar localis lesz. • Ez törtéut 
Budával. Hatalma tetőpontjára érve, ezentúl rohamosan hanyatlik. 
Igaz, hogy maga Buda vára alig egy negyedét alkotja a 30000 
főnyi lakosságnak, mégis az egész Buda sorsa tőle függ. A várbe- 
liek terjeszkedési képessége dönti el jövőjét, mely a területnek 
eredetileg is szűk voltán kivrtl azért merül ki oly hamar, mert 
minden tehetősebb nemes ember itt akar lakni, s ez által kiszo- 
rítja a polgárságot. ^) Hiába gyarapszanak folyton a külvárosok, 
az nem Budának használ, de a külvárosoknak. Terjedésükkel 
niindiukábh meglazul függésük a törzsví'nostól, s biztos utón van- 
nak önállóságuk felé. 

ir-iHllú. Minden liiizvH jut ebből ri"J7 r*zub:i, o'ílüi') kjuiini. 00;^') bulr, 
t.'.I.")."! piiu-ze l'í!17 istálló. Ha egy szobúrii 4. egv kamrára -1, egy 
boltra l , egy istállóvá '2 tiiiberr veszünk tV)l uiindi-n liázru í? 2"9 2 7 . 
ember esik. (s/eg<*nyebbek b'veii itt nz einbcrok mint u IH. iie};yedbrn.) 
í^sszeyeii 'il !■! "iJ-r. Kg<'sz Ilutlii laknsgágu ti.'bát 143 7-ben J'J't^ö em- 
berre telieti'i. Az ep'.«/. iíísr-zeiráh. /sigínondiiíik líerruer Márton toin>i 
dt'kán i\ knn.-itnnf/i z.-jin;itli(>/, küldött követe reKzere :*zú]ó iitiu»Ításával 
eg^'üít ii)i'g;ielent /''.■A'<-././,nál »Beítriige znr Ucsebielite dci- Hussiten 
Krií';r'S< cziniíi oklt^velbíra U. kötetének 473^47;"). lapján. 

^ Lii-íd ./.(../></"-, Die Volkfízabl deutseher Stiidte zu Endr "b-s 
Miltt'Ialtrrs tind zii Btigiiin dor Neuzeit. Kerliu. IHHíí. 

- Mi'LT Hilda viíszíifoglahÍHa alkalmával is 100 liázzal több vdlt a 
várK>:iii iiiími ma. '-s azt biszem, igen sokkal több lehetett a XV. századimn. 



.58 



rOftrKNPíri iKtipM.DM. 



I'eiít iH sokait; tulrtiiiotikwpf'n t-sak külvárosa vult I5aii;iü.ik. 
líiida adtii biráit, r:tlamtiit egykori szabad íiliu.iit in Buda uiouo- 
])oltzáljrt. Fekvésének előnyei azonbaa hatalmjisau fejlesisU^tték 
ozaltitt FeHU't Szegéuy tialásztvi és hajósai las^aukÍDt me^^gazda- 
jjíMlnak. biiUwi Budáé az árúmogálliUU jogtk Ök is sokat uyeruek 
a/ iln'ikuak Onnan való azálliUsiln. G^agdagságuknak ezeakivül 
más ln'ivebb forrása is vau. Poat, mely akkor nem volt iiayyol>b a 
mai belvárosnál, humukbuczkák, műveletlen földek között feküdt. 
Á ludt a pííst iek a legszebb kerti gazdaságot hozzák ott létre. Ugy 
szólván res nulljust képeztek e földek, vagy ba valakié voltak, 
clpcrplték tőle. Az isazsájí elvégre is miiidii; a pestiitk részén 
volt. inprt (sak akkor váltak vita tAry;yiivá, midön már ez érték- 
tidon területek helyén, szorgaluiiik következtében, azölök és ker- 
t«:^k poiii|HLZtak. K lanssú limlitás nemcsak vagyonukat növeltt^ 
de vámsuk batilrait is kinzéleiíbíté. Terjeszkedését még a kÖzeU 
lévr> tatvak, példáid l'j-Bécs. Jeiiö, Nyír, Nafívos, Süly stb. sem 
gátollak. Klöbíi-uliíbb Peatbe olvadtak bele. mint aboRy a tt'r- 
mészetlii'n n uajíyitbli teHt a kisebbet magához vonzza. Míg 
l^udán a már müveit ti-rmékt-ny területek folytonos gátul sju)l- 
•;áttak. IVst Irrjeszkedéséuok széltében hitsszában sehol sem 
voltak korlátai. Kkkép t^^rjeszkedve a sík területen, mindvépig 
egységes mai'adt. amire Buda vára képteUíti volt. Kgyaéges 
nok kellett lennie azért is, mert tisztji magyar város volt. Nyelve 
ált;il egyenes összeköttetésben lévéu a nemzettel, olvasztó koraeu- 
rzéjévé vált minden idegen elemnek, nem mint Buda, ahol a ma- 
jívar és német polgárság két kiUön merev k:tóztot kéj>ezetts a> 
közeledés minden reménye nélkül. Amint már maga a természet 
kiilöuité el hndii várát, épp olyan zárkózottá lÖn ott a íársa- 
lialúm Í8. Az udvar, a t^uri rend, a gazdagabb kereskedők úgy- 
nevezett IkiUüb urak. s a szegénye1d>ek kik rsak sátrak alatt 
árúihatnak. e«npa válaszfalakat képeznek e^más között. A nyilt 
Pest nem is annyira város. mint. inkább vidék, az ö kerti gazda- 
ságával, ló- és marbavásáraiv.'d s dunai kereskedésével. Kereskedő 
és bajós-népe közé szívesen telepedik a kis nemesség, melynek se 
vagyoDü, se társadalmi helyzete ott aránytalanságot m^m okozhat. 
Ezért aztán sz.'ibadabb levegő is van Pesten. Az egyóui Hzaba<l- 
ftág jobban fejlik ki itt. mint Budán, ahol csak a testületeknek 
vannak szabadságiiik. A jövÖ etiészen Pesté, Buda csupán egy 
ko/épkori relnpiia marad. Mert a demokráe^ia eredetét (bámíiló- 
niak jó lesz ezt mppjegyeziiiök) nem a városokban, hanem a vidé- 
ken kell keresnünk. Korunk demokr.-itáinak igazi ősei nem a kö- 
/c'pkori polgárok, hanem a kis nemesek. Mig amazok jogaikat csak a 
királyok kegyeiiuélól lestek, a kis nemesség rési*ii állva eszével, véré- 
vel vívta ki azokaU s nem Önzón í^supán maga de egész nemzett* ja- 



tArtííktcti mf»i>\i,öM. 



Sfí 



Tíirii. Káért ii«iu vá^yótilftk n vÍu-ohüIc (U-szAgK.víiléHi KZürepl^aiv 
sem, !i mint. Salrmum helyeseli kitViti. A privilé;^iiiiiii»k, ;i korftlirt 
jf>í;<>k zárkózdttsiifífiíi/.unlwiu Hudáiiuk csak íuMig kt'ílvezt'fct, íiniig 
II lccivsk(Hl<»]emiiek íi protekcziiSn kivfil őrös kiitoiuii védelemre volt 
szüksége. I)p II XV. szí-izíiil vé^twftl a li.-ulíis/üt gyokiTCSíMi átiila- 
külváu, :i hegyeu épfllt várnkiuilc miiulen ereje iiiejíszünik. Így 
in«gy tíiiikrí* BudAtmk ozeii (^^yetlen elönyo P^st fölött s most 
már Pwt Toszi At a vozórsztTcpct. uiehTe .1 természet rf^gtöl fogva 
flt joiöltí' ki. Kzrrt van azttín, hogy MiU.y:ÍR király vÁrfft lakkul 

,.k<íritttíti be l'asU^t és a szaliati királyi városok rangjára emi'li. 
Ezzel végzi be Siilnnum II. kütetélníii a tVívánis törtéuetéU 

'mely mint látjuk, egységiw ísztMves ejíészsz*'' van alakftva. miudfMi 
kérdésre omberiil nie^íelel s a föváro*i kií'ejl'Wlétí/'nek niindfü ntíV 
cljumát megmai^yarázza. MtMtó iV'lytaUiKa az t'lsr> kőti'tuek. mely 
az íVkoruJik s A(|uincum multií'inak volt szentelve s melynek 
kiváló becsét és szépségeit olvasóink már errÖl u lielyröl is isme- 
rik. Torma Károly szakavatott jeles bírálatából. 

Mindezekben az írói tiilajdouok egész sorát fedeztük lel, de oz 
még uent az író Salamon Ferencz. A tulajdonságok ogyáltAlAn 
bármily kiválóak legyenek is, .nemmiképen som ahsolut érvényünk, 
hanem combinatióba jóuek, öaszeftiggnek ismét másokkal, tekintet 
iiélkfil arra : baszni'iliiak-e az előbbieknek vagy rontanak-p r.HJ- 
luk. Ezéit aztán, miként a fény áruy uéikfil el nem lehet, 
sót inkább létének föltétele, úgy az emberi lélekben sin- 
csen tnlajdniiság. melynek elíinyeiliöl végzctszeríileg hátrányok 
ne következnének. A szellemnek e logikáját, ezt az igazi íclaír- 
obsenreí-t, legkevéabbé iguorálbatj.H a kritíkns. Az ö föladata az 
irót egészében fölfogni ; e nélkül vagy esnpi'in erényeinek v.agy 
esak hilíáinak registniláRárü lesz képes, ellene vagy mellett*' fotr 
Veszélui, de sohasem igazán az íróról. 

Salamonnak, mint láttak, főereje — amelyből összes erényei 
Hzárniaznak - a valóságérzet : a dolgok megragadása, megkötése- 
De ea e^ak oly dolgoknál Iphetséges. a melyek knlsö uieg^jelené- 
RÍikn* nézví' állandóak. Realitásának tix pontokra van szüksége, 
hogy rajtuk számít-íísait^ méréseit meghatározásait eszkiizöllií-sae. 
Ilyen pontok: a geographiai tényezők, iustituliók. 82er\ezetek. 
társadalmi osztályok, testületek, pártok, építniétiyek dtb. stb. A 
|M»ldák. melyeket. fönntí'bb idéztem, a dfdgok i-zi-n rendjéből valók: 
de nézzönk bár egész történetírói pályriji'ni végig, az teljesen ebiven 

_ii körlieii mozog. Szelleme itt érzi niagát otthonosan. Knnek 

Icöazönhetjük a török hóflitAtí szervezetének történutét. melylyel 

lanke-nek hasontárgyá inunkáj.-) éppen nem versenyezhet. Salamon 

fpjti'gette leghelyesebben a pragnmtica Hanctiót, az I84K-iki éa 

|éf57-iki törvényeket, »Az elsrt Zrinyiekc-ben a magyar olygar- 



TftTltEmíTI mÖlMtOM. 



i'bia történetét rajzulta lUí-g ügy.mmt senki. A honfoglaló magyarok 
hadi BxerveííetÍM'51 irt mtíve fiseiuket oly bfispggel tiulta elf'iik 
varázsolni, htigy i'zt sí)ha .-t It'gvérmi'sebb ^ibn'imloxók. egy HorvAtb 
IstvAu se inprte volna reniélleni. Eznltíil fÖvArosnnk történetét 
irtíi meg - hogy miként, iizt már elmondottuk. 

Ezeknek u »BtJitikus« (a aot-iologia nyelven szólva) dolguk- 
nnk ismpreto magyarázAsa, képnzi az ft dicaíisíég^t — de ebbÖl folyik 
gyt"i!igi'si''ge is. 

Éppen íizért mert szi^lleiiiéuek mivolt'i i'-s áuyaga egyaránt 
nz /illaudóság. ;>. nyugnlom: a dolgok ama raíisik >dynrtmikus< 
rendjf't, mely kÜlso megjelenésér*^ ní'zve változó, állhatatlan, a mi- 
lyeu riz ösHzes nmberi cselekvós nem lesz többé k^jK-s ug) .mrinnyi 
iMÖvel biztonsággal niegragailni. A/, eniberek tettei, a koivsztül- 
kasAl rohanó miiidetil'éle erdekek, indokok e folytuuosaii nyugtalan 
háborgó árjában ; realitása, szabatossága, elfogulatlansága, átné- 
zete biztonsága a tények fölött, minduntalan megrendül, gyak- 
ran el is sodortatik. 

Az emberi cselekvés kétféle alakban lep a historikus elét 
előbb uiiut vt^rifí "hálandó adat, másodszor mint igazi tény. Ha 
tehát már most Salamont a verificAtió munkájában, mint kúll^- 
kritikust veszsziik szemügyre^ azonnal látjuk hogy ebbeli kéjiessége 
szintien az állandóság mérvéhez van kötve. A kiilönféU' uépek pén- 
zei, amiket vei uek. loliratok, melyek köbe vagy érczbe vésetuek, sUt- 
tutumok. törvények. államszerzMések. számadások stb. az egyes 
inslitútiók mÜvri, emiékei, szóvíil azok a kútfők, melyek legállan- 
dóbbak : sehol sem lehetnek ügyesebb kézben mint éppen nála. Itt 
is, «BudaiK*st Történfté*-bHn Aquincum b'ghomályosabb korát a 
l*óniai enilékokból világította meg, a budai stJitntunioknak (>edig 
kitűnőbb magyaríuója még nem volt. 

Annál több kétely s annál erőszakosabban rohanja meg öt 
íU okleveleknél, melyek egyesek, legtóhbnyíre magának a félnek 
infovmátiói alapján készííltí-k, a krónikák és histííriáknál melyek 
egyes, majdnem mindig ismeretlen írók munkái. Bizonyos megvi*- 
téssel veszi (dó e kútfőket, mert gyarlóságaikat épppu ö érzi legmé- 
lyebben. Csoda-e hát ha teljességgel nem bízik benuök? Folytíi- 
uosaii vjilóaágra szoktatott szeme természetszerűen nem szerez- 
hotte meg íizokat a tulajdonságokat, melyek a hazugságok és 
tévedések enyomoríiltkeví^rékének megítélésére s abból az igazság 
kifejtésére szükségesek. 

Sokkal lelluismerefcesebb s öntudatosabb lévén semhogy 
kitérjen :uefajta kútffik elÖl, sorba veszi őket Nagyobb pusztltáslj 
azouhan okleveleinken senki sem vitt véglK',mint Salamon a i» K útffl 
birálatok* kötetében. Tizenöt- vagy húszra megy azok száma, me 
lyeket a tatárjárás előttről egyenesen hamisnak mond, (gondoljuk 



r^HTRNKTl IROIMLÖM. 



fr 



meg, hog) itt a fővárosra vonatkozókat liírálja cttupán, s bogy ■ 
korbó! egvítltaláii uagyon kt^vés maradr me^) n ^víinúsuknek szAiiiii 
[W>dig légió, Afí>gilöliÍ>ouv(í állunk e súljos itélet flött, de nugvou 
hnmar észn^veaszUk. hüf;y a bíró arczn n3'ugtn.laD. ZATiU't, itéletévi*! 
iukAbl> lut'gsznbatlúlni áthajt nzoktól. aiuíkpt me>í}télyfgez. 

Azt a iu(KÍs/.t?rt alkaliaazzu. saját szjivui szerint, is (341-111.) 
a kúttükritikáb.'Ui uiely*'! valós^tgérzete dictAl ueki. h molylyel az 
iilbiuilú taotoruk lílenizí-séuél oly báuiúlaLus ereilmóuyi?kefc i^rt el 
de itt ellene furdal. Amiut ott egyi^ speciális eselekf^t, emitt 
a/ okleveleket vesyi egyonkiut elft s azokat ki'ilön-kiilön íik;irja 
vizsgálni. Ez a/ eljárás kitűnő, mikor egy dologníik >tkát kens-stik 
és Salamon azt. ugyanabban a dologban mintliu nteg is találja, de 
**gy oklevél liitL'lí't magából abból az okWvCdbíil megállapítiini tel- 
jen lehetetlen. Ha valami idegen emberrel jrtvünk usszo, alihoz 
hogy niicsttda jellemn vagy tnnúltságii, elég volc bfiszAlnünk wupán, 
dehogy azt is kitalálbaasuk dán-é avagy orosz, csak íigy lehet ha i' 
k6t népet ím ismerjük.auttiphia vagy ki)uyv«k útján mindegy. Min- 
den itklevi^l vizsgálata előtt is tehát, előbb fkz összeü okleveleket kell 
ismeruiink, kiállításuk minden csiuját-biuját. ni anyagot, melybfil 
készült, a tintAt a pecsét viaszkját. színét^ 7>inórját, s a stylus 
ezerfőW chablonjait. Magából nz nklevéll/il indulva ki, odajutunk. 
ahová S,tlíimoti Ken^nez, olyan dolgokon fogunk föniiakadtii 
melyek igen is ált^dánosak és semmiféle skepsisre sem jogosíthat- 
nak ftd. A garam-szentbenedeki apábwíg oklevelében például — a 
tííbbi közt - azon akad meg, bogy noha az régi jogot erfwit niHg, 
bfvezetése mégis a <lonátió hangján van tnrtv.-i. a mi pedig nagyon 
sokszor van így. Egy oklevél 1 148-bau szörnyíi átkokkal tiltja el e\i,\ 
helyen a halászat4>t. .Salamon mert csak ezt az egyet vi/.sgálja. nnl 
tán nn'gütkózik, hogy ilyen olcsó mulatságra oly kemény szavakat 
Vesztegetnek. lkodig kár voluamegijednííuk, hiszen eaaz álokcíiupán 
egy. a pápai oklevelekből átvett köszha-sználatú formula, semmi máa. 
MáshelyfiMuét azon botránkozik meg Salanioh, hogy bitelesm-k 
tiutjiik 11. Endre és IV. Béla királyok azon okmányait, amelyl)e» 
ezek ('Mimagukat váflolják. Üe hiszen ezkülfoldrin is sokszor t^irt/*- 
fiik 8 azt teljesen megmagyax'ázza a cleiiwnak a középkorban való 
umníiHiteutiája^ főkép ha mint Salamon maga is kinintatju (III. 
k. '<\'2. és 34. l). hogy a/. önvádolá^ra igen is voltok. Szerinte bami- 
«ik II. Endrének minilazon oklevelei is, melyek az ő neve alatt 
ile a szentloldöu létekor keltek. Hány ezer nnig ezer oklevél kelt 
és kél ma is a király nevében anélklU. hogy annak tndomá^a volna 
róla. Epp így közhasználatban volt : az oklevelek átíratása az 
utnk ve.széjyi'i miatt; minden más oklevél érvényUdeiiítéiíe (28, I.) 
melyet íi/on egy elh'n fognának valaha íVtlmutatni ; és éppen 
(U ünnepélyivs okmányoknál kiállítátmk helyének ki nem 



tótole. (39. 4U I.) Salamon előtt pfilig <»/. mind crimen lansaü 
Huthüiitioibitis. 

JJyíín eljárás melltitt aztán kikt^i-tilheletleD a Idcsiiiyeskftdés. 
Megütközuj iizon, hogy miért ir az okloví'l »tuna<t (19, 1.) mikor 
*tanyát« Ls irhát, (pedig orctsz szó levén helyesebb is a »tonya< 
*timya«) miért »judexaule rfcgíi't* mikor a »judex curie* Uaszuá- 
Utosabb, (40. \.) miért állítanak ki okleveleket éppen vasániapu- 
koii és Uuuepf'keu ? luiért hasi^iiátuak római dátumot az áldozó- 
Císfltiirtnk napjára? ('il. 1.) a királyi donatiükat miért nem a király- 
lyal Íratják át miodip-' (3u. 1.) miért ueiii említik a tatárjántöt a 
közvetlen utúuua költ oklevelek? uiiért hiányzik a pecsét (ma t. i. 
5 — 6 század multául) >holott az oklevélbeu me^ vau említve?* 
(28. 1.) miért hibásak a számítások az uralkodás éveiuél ? — eae- 
ken me^^^Ütközui moudom, i^sak az l'og. aki a feleletet mindezekre 
magából a kérdésbtU akarja kihúzni. Kzueuioklovélkritika: vngyis 
a di])lomatikai Uim'ilsá^ok alkalmazása, ez pusztán minden lépU-n- 
uyomtm megújuló skcpsis, mehück legyőzésére, kieugeazleléfiérc 
Salamonnak helyes eszköze nincsen. Glleuvetései mivel csak a 
bírált oklevél vau elfttte, nem kritikai érvek, egyszerűen meg^iegyzé- 
!>ek, miket logikai kapncs össze uem tarthat, mert a logika, a magya- 
rázat az oklevéltiiubau van^ nem az egyes oklevélbeu. Hogy pél- 
dául az egyik >Nos« a másik meg >Iu nomine< bevezetéssel él, 
eunek logikáját csakugyan hiába keressük akár az egyik akár 
a másikban. Az egész oklevélkritika benne vau az ok1evéUanl}au, 
nekünk az illető helyeket csupán alkalmazni kell, tehát uem tíibb 
ügyességgel v:i,gy fáradsággal jár miut egy mfiszótárból a müszri- 
vakat kikeresui. 

Miért nem tesz Sgy Salamou is? Azt mondják, mert 
tudatlan, de ez csak okozat, az igazi ok : realitása, mely megaka- 
ilályozza, hogy úgy tegyeu és — máskép nem is teliét. Sze!len»e 
a dolgokat ragfidja meg, a szavak az oklevél chal)loiijaÍ kisikla- 
nak kt'Zéből. Egyik kizárja a uíásikat, a szavak kritikája nála 
Mzükscgképen hátrányára lesz a dolgokénak. És mit érne Sala- 
mon azzal, ba kíuiyv nélkül tudná bár aiz egész oklevéltant? 
Tételei iráut, melyek ami szemüiiklien kétségtelenek, éppen olyau 
liizalmatl.'iti maradna, mint majrukkal az oklevelekkel szemben. A 
bizalmat miként a skepsistsem a tudás hozza létre, luinem velflak 
született hajlam mind a kütt5. 

Salamonnál éppen főereje a valóságérzet paralysálja a kút- 
fr»- kritikát <^ a kútfőket ugyauazon mérlegre veti. mint az államlú 
factorokat. Az oklevelektől íizt kívánja, hogy önmaguktól egyen- 
kint bizouyitsák be bitelüket Ugyanejst kívánja a krónikáktól íh, 
niidön az abban foglalt adatokért íróikat leszi felelőssé. Az esz- 
tétikus szemével, abltól jiz álUiIánus benyomásból ítél íolottiik, a 



TftRTÍaSlCT! IKt>|iAL(»M. 



(5.1 



nifl}'Kel az4>k fkú li.'itnak. K hak&A szerint logmljn el iizti'iu 
ti(latAÍk:it vnfiy liobJA cl mtíjLiától. Ilyen tlíltótel tnetlett azoit- 
Imn a krónikák ritkíin iiUhntják mtít; u sarut Mfirt n krónika: 
itilntok ^yüjtcint-riye, SzíM/ÍJje nem író, csíik couipilátor. O 
maga lőhet if^on tndiLtliin v.igy hiizu^ emlior. m ailatailiau 
xn^gifl me^; fopnuk bízbatni. Uemzsegb<.'t :í bibi^klól 6s móg- 
Ht'.m less! szabiid t^ldobniiiik, inort nzzal históriai tud/Lsiinkut 
csonkít^nók meg, s 4'z l^\e^ t\ kózépkornAl itót<>IbatíiHHu. 
Azért mí'K ;i hihAit is iol kell hasxiiálruuik. Ki kfll knUi- 
luink *■ hilták rTfiietót. megtisztitmnnk a fV'lroórtt'St^k ós tttve- 
iléspktftl. szóval minden ánm meg krll uionUínüuk a tudo- 
mány számíira. Végre is minden tévedéslwn vagy biizugság- 
ban találunk igazícígra. Mert az cmhfiri gonoszság, mely 
hamisít vagy ferdít és a tiidafelansAg, mely tévedésbo esik, 
egyaránt rclntiv. A hamisító vagy a tudatlan nem léphet ki 
•mnmgábal, hamis:$iigán vagy hibfiin rajta les/ kúra, művelt- 
sége, érdeke, czéljai. ligy-egy Anonymus nem valami üzörny, 
akire való hivatkozás snlyonan compromittál, hanem csak egy 
korlátolt föj kinek krónikája, helyes kiitikával Igen is hasz- 
nálható. 

Salítmon szemébeu azonban ez, mint réle együtt sok más, üres 
Bcsegö. a kinek adatíii a történetíráshoz nem méltók. Míg tehát 
falamon másutt oly kitftin% értelmeK^je a középkori instituliók- 
nak, ÍM teljesen elhagyja iodiftereutismusa, a krónikákat nem a 
aját koruk s^ceniüvegóu keresztül nézi. Nagy Károly tmlÓ8ait(tí8. 
l.) sem Viméli. raeg pedig e korban az emberi szeÜemuck egyet- 
len focusa az ö udvara volt, — csak azért, mert az avarokról 
nem írtak jobbiiu és részletesebben. 

E lúlzó skepsis csakis a rombolás által könnyít bizonyta- 
lanságain. Csakis az állandó factorok állanak s/jlárdúl c romok 
között, de még ezek is többnyire Salamon ellen fordulnak, mert a 
kíitfóknek, gyakran csakis e faetorok tendoutiáit kell szolgálniok. 
Így történik aztán, hogy hamisítatlan tiszta iuductiója. a priori 
okoskodássá sülyed. Gyakran eaak azért hiteles a kfitiVi, mert, 
okoskodása mellett, azért hamis, mert ellene szól. Hány oklevelrt 
vet A Salamon, melyben a builai prépostság említtetik, mert 
szerinte az csak a szászok betelepedése után keletkezhetett, hogy 
ezzel ismét azon — különben is értéktí^leu — ötletét támi>gassa. 
tnely szt-rint e telepek helyén mindenütt préjiostságok kfUetkez- 
lek. Így vetél mint hamisat, egy 1217. évi okmányt is, mert IVst 
Hxabiidalmait me(i<'mliteni merf'szkedett. Magának a szabada- 
ilevéliiek az aranybullának is ezért kell hamisnak dee.re- 
Itatnia. Kldien Pestn*'k 1244-ben olyan szabadságok adat- 
uit'lyeket még Itnda is caak száz év múlva fK*í*Uv.\MXV-, 



64 TÍÍRTKNETI IROOAl.OM. 

mint Salamon ki is mutatja. Pedig az az oklevél mégis hiteles 
ós csakis e teadentia áldozata, igen sok érv szól ellene, *J 
valameunyi közt t\x a legfontosabb, hogy Pestnek szól és sza- 
badalmait mégis TSuda használja. Salamon a leg^jobb esetben is két 
szabadalomlevelet tételez fül, egyiket Pest, a másikat Bnda szá- 
máia. Pedig kétségtelen, hogy a pesti szabadalumlevél a Budáé is 
egyszersmiud. Mert ] 2*i4-beu a bu<lai részt is Pestnek hivták. Maga 
Salamon szerint is (44 1.) Kispest alatt a mai Káczváros és Krisz- 
tinaváros értendf'), következőleg a közti'ik fekvő várhegy ia tulajihni- 
képen Pest volt. IV. Béla e hegyen éppen ez időben é])ít 
várat, mely tehát egész logikusan Pestujvárnak hivatik. Kz az oka 
éppen annak, hogy a király az ezentúl várí'alakkal védett város- 
nak szabadalmakat ád. Mikor aztán e várban város keletkezik, 
mely a Buda nevet veszi föl, a tnl.íjdfmképeni Pest szaViadalmai, 
clniosódván az :i köztudat, bogy :i vár terÜlett.' előbb Pi'st volt 
■ - egyszerűen Budára szállanak. 

Salamon ez egyszerű magyarázat helyett olyat adott, mely 
csakis eniherfölittti i'avaszság és furfang mellett volna lehetséges. 
\em is született meg az övé oly könnyen és nem kis önharczáha 
került. \^a lóságérzete folytitn niéi-sékelni igyekezett őt,' erővel az 
igazságlioz vonzotta — de ez egyszer hasztalanul. Maga bevallja 
(7l(, HO.) hogy mindjárt legelílszíirre is (lehetetlen is ez másLéj) 
nála, kire a valóság oly iiitensív erővel hat) azt az egyszerűbb ma- 
gyarázatot fogadtál el, -csakhogy mondja ő ~ pgy történetíróra 
nézve, ki a gyakctrlali életről vau hivatva képet adni. a leghite- 
lesebb oklevél is csak annyiban értékes, a mennyiben ezen élet 
rajzához nyújt hű vonásokat. Annálfogva oly hiteles irat. mely 
liolt betű maradt, csak annyit ér, mint akármely koholmány. Ks 
lí!44-en kezdve 100 évig a bulla nem lépvén életbe, ily bolt betű 
\olt.'!' Kllenkezöleg, ez ;iz arany bulla csupa életről, ueliéz küzdel- 
inekről heszél. Igazi élete épjien ott kezdődik, midőn szabadalmait 

'l Sokat iiiúr elöbli isuicrtcttfui i-zek kii/j'il, de ki\rtcl m'lkiil vala- 
hieiiii\Í gyijiijro. Sjiljimuii sivA liir^zi, Imjry v Imlhi <//'// ngyfim- Mzubiulaloiií- 
l";\(!l vi;i^/.kj»fcs('t alutt lön kiadv.t, pwlij; in;ijíiíiiak az (iklcvt-lm-k szavai 
.'■zi'viiit, i!f<yiiifjiílf;í állítt.-itoít az ki iiiiiul a kt't iiefstít alatt : biznmival 
amaz iiiiiieii*'I_vcs, a viaszki»'i'.«i't*-t» pi^dij; ki>zi''nst'j;fs lianziiúlatra. Kit'ngá- 
Milja, liogy ván'pítí'srnl s/ó mj\iis Ijcnin;. Iiíszfii rsak akkt>r fogtak lioz/ú. 
Nfiii talál Ihmiih; j<:lk'iiizöt, a mi IV. Bélára vallaiia, pvA'iii, ott van a 10 
hcIk'z fi'gy\erzf:tíi lovag küvt'trlilstj í'r.sH,">l. ami a 1\'. lU'la adta Ö^ítízcrt 
viliohi priviioginiiuikl'aii flőfordiíl f. jtielyi't krsi'íMi Z.tíiímond ///"/'ítói kív.-*!!. 
O-szovottVf-i a hiidai tin-vi!iiykiiiiyvvi'l iifnM-rvi.'k, liiszcn a/ csak ha^yomá- 
nyon ala])iíl » wnv^xi Snianioii l.s kímutalja, litigy az i .'>t(.) IV. IV'lának tiilaj- 
iloiiííj-'t /sigiinMidnak lu'tii rgy n'n<Íi*lk(!Zt's«'t ^^tb. stl». 



TftitTitKRTI lUtlIJVI.uM. 



65 



Iftásaokiut poutről ponCi*a kitörlik a mostoha viszonyok (^9. holt 
betflvé válik. Valőbati, csAkis e processus lefolyása az az egyetlen 
Up tBudapest Történeté «-bea, ami még megírásra rár. 

Az igazi ok, a niíért Saíiimou ebhi> a hibába esett, az, hogy 
Bokkal ink:lbb kicsinyli az p fajtii kútföket, az institutiókból kivont 
igazságokkal Bzembeu : semhogy a kettőt egymással kiegyeztetni 
iparkodnék. Á mint láttuk, az aranybullát ík inkább hamisnak 
declarálta, mintsem azt a ffiváros törttiuetébe beléillesztiíui igyt^- 
kezett volna. lg}' van Í'í minden fölfedezésével. Állításai a kíitfük- 
V'l ki nem egyeztetve, kUlön állanak, mintegy extra votum 
Pgyaiiánt, eddigi tudásunkban. Tőrtfnetírúi pályájának is ezért 
mindig több hatása vult a nagy közönségre, mint éppen a tudó- 
sokra. A bímfoglaló 6sük Jmdigzervezctérfll írt Iiíres tanul- 
mánya, daczára minden gcnialításának, a tudományban még min- 
dig niucs elfogadva. Miért? Salamon az ősmagyar taktikáról 
kimutatja, hogy az, a hadosztályok egyenletes tolosztásán alapúit, 
iuni tehát szerinte feltétlenül kizárja, hogy a magyarság tör- 
zsek és nemzetségekre lett volna fölosztva. Igen ám. csakhogy 
e tétel azt jelentené, hogy valamennyi régi okleveltlnk, mely ilyen 
uetnzt'tségrkrűl szól, mind hamis vagy téves. Ezt azonban még 
^Salamonnak sem fogjuk elhinni, íi maga pedig egy lépést se tett 
krra, hogy tételét az oklevelekkel kiegyeztesse. Pedig olyan kevés 
fáradságába került volna. Az Ősmagyar taktika, úgy a mint Sala- 
aon fejtugeti. meglehetett a törzsek és nemzetségek (egyáltalán 
&ve8 mindjárt >szervezete.regoudoIni) mellett is, éppenséggel nem 
Folyan öszszeíérhetlen, ahogy fí gondolja. Az igazi harezoló tömeget, 
a köz katonaságot úgyis a szolgarend képezte, « pedig egyenlő 
arányú lelietfitt az egyes törzsek között, hiszen tudva van, hogy a 
hódító népek a zsákmányt, mely főleg foglyokból állott, cifi/rulö^u 
[)ktAk fölosztani törzseik között 

Nem mondjuk hogy ez szentírás, de ezeken a nyomokon 
ladhatott volna Salamon is, ha t. i. képes volna az oklevelokkel 
^tgyeiüG fontosságot tulajdonítani a taktikai igazságoknak, a mi 
ellen azonhan egész valóságérzete tiltakozik. 

Elvégre Í3 azonban, minden oklevelet, minden krónikát Ő 
vethet el, skppsisének áldozatai alig vehetőik szánihii, az ada- 
)k amaz óriási tömege mellett, a mit Salamon ia kénytelen mint 
bfogástalanokat elfogadni. Ezeknek töhh mint két-hannuda az 
' ibéri cselekvés emlékei, szóval események. Ka mégis, daczára hogy 
ckSalamon szemében is igazak, reálisak, rá még s^m tudnak hatni 
eal a roálitássaL, miut az állnudó fact<»rok. Az események fo!y- 
Jn állhatatlan, tarka váIt*»zalosságbau jelennek meg előtte, sehol 
ammi áUandósiig, tixpont melyet megragadjon. Ionén van hogy 
pornón, ski máskor oly határozott és intranzigens, it-t tétí>vázó, 
Ualoí. 1887. I. FPkt. B 



fftHTtMCn TROIi.ÍLO¥. 



bizouyUlau, a tényeknek minden legkülönfélóbh bht* tőségei vpI 
azámul.ami közbeu legtíJbboyire azoo egyetlen lehetőséget els7ji- 
lasztja, amely csakugyau Diegtörlént. Leplezetlen őszinte stylusán 
világosan látjuk, mint balafl e süppedéketí talajon tajiogaiózva előre, 
egyik loltevésröl a mátiikia, miutogy önmagát bátorítva s csak 
néha ér egészen a határozott meggyőződésig. Kppen >Bud;ipest 
Története* nyújt erre legtöbb példát, tígymt'tí* mellett elemezvén 
az állandó és avjiliozó ractí)n>kat, egyn*:*'^ mellett hUjiik erejét éa 
gyöügeségét, nyugalmát é& zavarát. 

Nem is lehet ez máskép. Ha az eaemóuyoket ugy akarjuk elő- 
adni, mint 6, t. i. ahogy időrendben következnek egymáíiutiUi. akkor 
azok csakugyan változók, reudetleuekuek, a véletlen b a z.árd,iá téká- 
nak tüuuek fól elötttiiik. s ha mégis csakis mechauiee fognak össze- 
függni egymáfi&al. Igazi szerves logika hiányozni í'og bel»Hik» az 
egyetlen kapocs közöttük a ebrouologia lesz. Mert :u események, 
mind csupa eredmények* okírzatok, különböző okokl)ól szárma- 
zók. Mindegyiknek más-máK a forrána, iránya, törekvése, czélja 
tehát közöttük mindeu gyökeres wszetüggés hiányzik. Vegyünk 
egj- kürt hazánk történetéből, például azt. mely 1640-től 1680. 
ig terjed s melyec Salamon is tárgyal a török hcMiitáürol irt 
művében. A fÖbb események többen : a katholicismus elkeseredett 
küzdelme a protestiínsokkal, a végvárakról való gnudoskodás, 
/rinyi Mikló.^ munkái, a vasvári béke, a Vesseléuyi összeeiskÜvéB, 
stb. stb. Kzeket mind. amint egymásután időrendbeu lefolytak. 
nagy kritikával és művészettel fogyják előadhatni és — igazi logika 
még sem lesz benuo. Logika nem az eredményekben, hanem ('sakj» 
okaik közt lehetséges. Hn assouban ellenkezőleg járunk el é^ 
okok közt keressük ;íz összefüggést; akkor a vallási villongásokat 
vissza fogjuk vezetni a felekezetek benső vallásos meggyőződésére, 
a végvárak reformját s a magyar taktika érvényesülését, egyfelől a 
törökök elleni felekezeli gyfllöleti'p, másrészt (»edig a meutfil telje- 
sebb biztonság, védelem szervezése keresésére. Látni fitg.)uk, hogy 
mind e két törekvést mily súlyosan sértette meg a vasvári béke, hogy 
az a fölötti közelkeseredésnek természetellenes módon összeeskü- 
vésben kellett kitörnie. Ezek közt az okok közt azUin. már könnyű 
lesz megcsinálni a logikát, ami az eseményeknél lehetetlen volt, sőt 
ez által éppen olyan állandóságra fogunk találni bennök, mint nz 
institntiókDál. Azonban, hogy e természetes összefüggést megte- 
remtsük, egyszer és mindenkorra föllétlenűl le kell mond.anunk. 
t. i. egy-egy koron belül miuden cbronologiai rendről. Az ese- 
ményeknek pusztán bizonyító anyaggá kell válniok kezünkben 
— különben semmire sem megyünk velők. Például a mondott kor- 
nál elő kell állitanunk a reformáczió valbisujílása' s a renais- 
sance orgiái után skepsisébeu, szellemi és anyagi könnyelműsége 



T6BTÉHKT1 IRODALOM. 



67 



paisarláftiVhaű mogrentlölt Kmljt-rt, ;» kinek orfís hitre éa bizton- 
ságra lííii szfiksége. OsszHs vjiyju, er<*ly».\ gondoláin ez í»3zme koré 
összituutusúl. \ony. va^y tiiszít, f>l!enst''ig v;kíryjt'il);inUU;sz. jiyzí'riiit, 
amint <»l tmlju t'rní rzéljAt, vagy elleiio vnu. Tcrmészetx's U'bAt, hogy 
mindazok :i véí»a<"'sok, csaták, vÍ3ZÍLlyt)k, könyvek, melyük eztm ember 
kííHU tíirlíJtmek. vagyis korúnak eseményei, elftttünk nem tíibbt^ 
eáeniénynk, p-íyszerOen bizouyíti'i anyai, uielylyel euuek azembei 
uek lelkfiU't/'t s kiizdeluíeil akarjnk bebizonyit-ini. 

^fAs utón. intus luódszerrfl, szerves valófii logikAra, ii .Sala- 
nion álml haszt-iliin ktíresett Állandóságra nera tJilálutik. Az ese- 
ményekuitk pusztAu közvetlen elöíUlAsAra leszftuk szorítva külön- 
ben, és iieiu U>i* rajtunk sefdteni se Hanke, sem MacJiubiy művé- 
szeié, ahofíy rajtuk sem segített. 

Salamon sem használja az eseményeket bizonyító anyagúi, 
bauem sérttillenöl megliasyja azokat, úgy a mint történt^'k sorban 
ej^yniAs nlAn. Az ö reális szelleme - mint láttuk — kizárólag iudu- 
ctivjellegü lévén, ')míigát ezen egymAsutíint is a valóság lényegé- 
nek t'irlja, s fíVladatAI figy fogja frtl, hogy a dolgokat ngy ahogy 
vannak, teljes integritásukban kötelén visszaadni. A bizonyítás mód- 
szert' :izonban rsakis addig inductiv, amig kut^itásunkban a bebizit- 
nyitnudó eszmét mt^gtaláltuk. azontúl, papírra téve meg már határi>- 
znttan deductiv. A dolog természete hozza ezt magával. Mill Stuart 
is ezt a módszert jelölte ki, miut az egyetlen czélravezetöt minden 
oly esetben, ahol egy dologra két vagy tóbb erö hat úgy, htigy a 
h;t,tási>kogymAssnl t^djeyeu elvt^gyölnt-k. Ez történik pedig minden 
cnilu-ii cselekvésnél. Mindegyik U^ttnek ezer meg ezer közvetlen 
Hs közvetett oka van, a jelenben cüak úgy mint a múltban gyöke- 
rezek, az ♦'mherbea magában valamint egész sociális és physíkai 
kömye'zetében. melynek tanyája, a föld, vagy a levegő. 

Salamon elleukezöl^g az összes emberi cselekvést csakis egy- 
két állandó fa(t«»rból magyarázza. Ezekre van szliksége. mint fix 
pout^>kr;i. hogy azokkal, melyből a változó ingatag fjictorokat meg- 
mérhesse. Innen \au aztán, hogy nála az emberek és tetteik, ngyan- 
:iz<>n institutiók. pártok mellett, korról-korra. fajról-fajra szintén 
állandóak umradnak és nem változnak, vagyis egy külön állandósá- 
got teremt, mely csupán tietiv, önkényes. Tulajdoaképeu nála csak 
jue iütézményekuek,a geográfiai téuyezöknek,a dogmáknak, rendsze- 
reknek van hist(>rÍájok s nem az embereknek. ííincs azoknak egyéb 
szerepnk. miut; különféle csiíptirtokat alkotni s elhelyezkedni a kii- 
löiifrle földrajzi és sociális tényezők között. Salamon meg nem öli 
az egyéut, sőt ha kell jellemrajz, például a Zrínyiekben abban is 

') A rp'gi >Bndapeeti Szeuilúv ben ezt n.'!*zlnte8eii ki i» fejtette, 
InlajdoukL'pvn ni)m»gút festve médszercbcu. 

5* 



ÍÍR 



TrtnYftXETt mODALOSt. 



kt'Vt*iíeu versouye;ihetuuk vele, dt^ az vnibvit őli meg, »zUM egy meg- 
bntáro7.ott fajlifiií tartozik. bi/<»imis korbfin. bizonyos kíiruyfc>zí»tbí'ii 
él- Az ö enibore; e létfultételek nélkíil óluck, iniol a La líruycríi 
characterei. áltab'nios ftmberek s nem a U*rmí'SM-\ pi-ocluctumai. 
tSzÖTíil ii xuűlt százftd frauczííi pltilozoíusuihoz hasoulít ebben, ti/, 
emborekröl való fölfogásHkat isupíiu. specificum gyanánt, még az 
állmuló f;ictorokkal kibővíti. E/zel az embíM'tík s nZ(^mlH<ricseb^k- 
vfís tíTtursznteíi i'gyruisrgóWll jcllrnizftes.si'gétul, met;f'iisztva, inoz- 
gíisa, t'fb'to l(íh<'t*«t lenné van U'vr, Ezért uiíg Salnnion egy-egy insti- 
tutiót kitűnően tud elenírzni, annak, az rniberckrií való külöufíílf 
liatAsát m**g üeni líStjft. A tTjiőV lióilitjls saTTezi!t<*D**k tAíljes ianií*- 
retót Mfki köszönlnitjük, Miiidciifsetív fZ nagyon fontos, de ('pjn-n 
olyan fontos volna tudnunk azt is. hi»gy <'lió<liU»skoroukint milyen 
befolyAssril volt fiseinkn*. Sal:ini<iunál tTn'hi;'il>;i. keresünk ftleletot: 
úgy tünteti föl i'» a hóditást, niintli:i ;iz a magyarok szemt^beu szA- 
zadokou kpresztül e^^y és ugyanaz l^tt volna, ? valóban nem is 
gondol vele. Meggyőződése : hogy mert állandó volt, hatásíinak is 
ugyannak kellett lennie. Pedig :iz emberekből kiindulva, azt látjuk, 
hogy a XVI. században a ln'idítáM súlyát - kivt;vr a t^irsad.ilom 
legalsó rí't/ígét, molyi-e küUmbon is, u nyooiás minden korban egy- 
formán súlyos — az emberek meg sf?ni őrzik, az ellene foh*tatott 
csaták nemis védelem, pusztán vitézi mérkőzés. A szílzad végén már, 
nemcsak hogy nem télnek tule, haueni sajAt eaéljaikra is fölhasz- 
nálják, így tart ez 1. liákóczy Györgyig. E kortól ke/dve már tűr- 
hetetlen kezíl lenni a hóditÚB. a tÁirííkbeu még íi muhantedánt is 
megutálják. E báromféle fölfogásnak elemzése talán még foutosAhb 
volna az inatitiitióénál, mert biíizen az emberek összes cselekvése 
korról-korra e fölfogástól ffiggcHt. s ha a hódítás szervezetében nem 
is vált4)Zott, változtak az emberek és a liódítítíi sorsát is e változás 
dönti el. Végre is minden iustítutió, kormínyfurnia, dogma, könyv 
csak az emberek által él, mindaz rájuk nézve puszta anyag, a 
mit luiudou kor vagy fuj a maga szüVscgeihez képest, a m.agu fáX- 
fogása s ér/.űlete szerint megért és földolgoz « activitását szaba- 
tosan küríilírja. 

Salamon előtt természetesen ez mind lényegtelen. Mindezeket j 
a kérdéseket még csak föl sem teszi magának, a fődolog előtte az] 
állandó fnct^irok. Ezek szerinte az eml)eri cselekvés végokai ; ezek- 
nek kell megfelelniök az általa fidvetett összes kérdésekre, ezekből 
akar kimtigyarázni mindent. Ezért aztán ha ez még sem sikex-Űl, 
zavarba jí'in, mint például Mátyás tróunajutásánál, a rai lohetetleu 
volna, ha abban — méltán — a kis nemességnek 8 éppen Pestneli 
diadalát látná a főurak Budájával szemben. E mellett sokszor egy-l 
oldalúságba esik. factoraioak magyarázó képességét, fontosságát aaj 
emberi cselekvésre tíilbecsiiii. J^nda bukását például, Pesttell 



wíí-mlitíü, egyiHÍül 11 Lmliíxcrvezet átiilnkúiilsáiiak rüjja föl. Pt'dig 
maga ez ;iz át;ili\kúlás is. csak dko/jit. semmíkí'pün sptn végok. 
Csupán a reuaissauce alaiicszméjéiiek : az iudividiialisniusíiiak V) 
t^gyik nyilv.inúlíisa. Megfogjuk ezt üilálni o kor niiii<leii jtOeusí^j^én : 
a művészetben, a politikában, a kisiiempssóg deniokratikus voltá- 
ban, u magán- és közólot Inxusán atb. stb. A taktikn átalnkiiláda 
is csak egyik ilyen jelenség, tehát sem taagyanizó képességére, sem 
foutoasAtfára nézve nem bír azzal a kiíárólagosisággul, mint azt 
Salamon kóvt'toli. L'gyanannyit 3 ugyanazt magyarázza, mint a 
többi jelenség, azokkal teljesen egyenlő l>ecsü. Kppen ezért, hogy 
Salamon rnimle jelenségek közöl csak válogat, 9 egyiket a másik 
rovására nueli ki : csakis azt látja azután abbau^a milyen alakban az 
éppen megjelenik, sohasem az eszmét, melynek kifejezéae. A takti- 
kában, mint láttuk, csak taktikát, az institntiókbancsakinstitutiót 
stb. 8z<^val végok'.l lát. a mögötte lévő eszméket, korokat, embereket 
nem veszi észre. A fajt egyenesen tagadja is. az egyes korok esz- 
méit peiligmúló divatnak tartja. Használja Ö isa renaissance szút^dc 
anélkül, hogy fogalmával tisztába jönni iparkodnék, és a mi a leg- 
főbb, e fogalmat histí'>riáJ!ib;in érvény eisitt'né is. Ezért hiányoznak 
könyveiből miudfuiitt ;iz álLilános eszmék, egy-egy kor, faj eszméi. 
Hx egyetemesség. a Vico *consen8us«-a.Egy szóval nem philozofus.^) 
Az az egyetemesség, amit ö az állandó tényezők alapján az emberi 
cselekvésben megalkot, csakis részleges, a tudós, nem a filozóf 
munkája. 

Történetírási raüvészebének is ez ártott ée árt legtöbbet. Az 

eszmei couseusus hiányában legszebb ideái is töredékekben tűnnek 

lénk, ötletekre foszlanak. Az eseményeket a chronológia fonalán 

iván elÖsnemmintvalamelyközös szellem hordozóit, bizonyítékait ; 

t előadás meg-meg szakad, összes átmenetei nagy ügyességgel bár. 
de mégis erőszakoltan vannak megalkotva. ') íj^g.Íobbau kirí ez 
éppen íBudapest Történeté<-beu. ahol a városi institutió kifejlődé- 
sét a fővárosban történt országos események időrendjével akarja 
dssxökötni.Igy aztán az eredmény gyakran ax, hogy Salamon tulaj- 
donképen Budáról, Buda szempontjából kényt«'len nézni az ország 
történeten, például az Anjouk hadjáratait. Mátyás tróurajutás.át 



Micbelct jeliemcxle ' IvgHKubatOAAbbHU u iX'uaie>f>anc«i, moudviiit : 
^evf lü dtcouerric de. V homau.* 

*) Axt íTfíni exAUtt, amit Spencer Herbert ért a pbilozofitt .ilait, .01' 
többet Be kevesebbet : aKnowIedgc of The lowest kind íp un-nnijitd knuw- 
kdge ; Scicucc is iMftitdly-unÍfitH kuowiedge ; Ptnhuopftjf tv comptttrlt)- 
tutijt^i hwtnl4rfttj/.i Firít Priueíplea. 1867. 134 L 

^> Bt'Jvebb cxviulan bironyíti'uFok tielyett ntiiluk például a II. kÖlet 
Í7?— 965. lapjuim. 



Rlb.^tl). Nmu isimn szerrt íuglulko/iii i*áviiiÓM_v<klc«l s laituli^; csak 
ft kénytelenség hajtja rá. Klítjul/isfi aztin tí»ljespn osztozik magyiii'á- 
ztiUü sorsában. >i szerint, .'imiiit. nzok li.'itánizottak vagy liabo/ók, 
stylje 18 világoíi,. va«ry a homály lyal kii/.t). <.)rt iHfi/.ik <"t lefíszívoscbben 
állandó fjictoraiiuU, mtilyek viiló-*/ií<ér/,«*téuck iiMiifliír kflin iiiU'n- 
sivitAst, orélyt tndnakk»'tlí;NÍiiinzni. Ittaztj'ni niúr iiicglévwi az igiizi 
szerves lü^iku, otriadiisa i^ új, liatjiltuag cit'ttril ilii/.ZH(luZÍks olyan- 
kor akilr a meggyőzés orejét, akár ideái tisztaságát tí'kiotsllk.egy- 
íU'áut mesteri. EMadása nem a filozoF eíyotios sima abstractínja, 
SHua a poéta ihlptí*. mely fpHt.*) hanem a tudós iníigyarázaia, mely 
érv?l, foutoljíat, számít, hoff)' m^ííűyfizzoi). Ez^it előadásában min- 
dig ott vanuak az adafok is, melyekkel bizonyít, vagyis az esemé- 
uyeket, magyarázatai h eszméi kiséretébeu, mindig ügy adja elö, 
amint íi azokra rájött s nem űtry, amint azok tényleg megtórténtek. 
De a mennyit ezáltal stylJM művészi kerekdedsí'pébeu veszt, ugyan- 
annyit nyer közvetlensége, életteljt* t-s rábeszélő erejével. Elöa- 
dásábau aoha közhelyekre, hiú eziezomára nem tjiláluiik, s alig 
vau magyar író a kinek stylje annyira az íWé, egyéni vohia. S 
van még valami, ami mindjárt rokoDszenvünket, tiszteletünket 
elftiegezi számára, iimi meghat és elbájol, ü:i mit szintén valóság- 
érzetébííla dnlgitkmtk nyugodt, közvetlen, semmi által sem praeoc- 
cnpált szemléletéből merít: bulcs nyug.'ilniH. mely őszintévé, bátorrá 
teszi ós az Ö szelíd jóízfi humorának kifogyhatatlan forrása. 

Ez Salamon F^erencz. abogy öt egészében olvasóink elé állí- 
tanunk sikerűit. Láttuk, hogy a valóság geniejeft. A dolgukat igazi 
arcziikbiin állítja elénk, nem csupán külön-külön, de egész lán- 
czolalukbau. Ez szííli nyugodtságát, elfogulatlan voltát, képesíti 
arr.'v, bngy saját énjét is elhallgattassa, indifferens legyen s hogy 
11 tények egész szakitdatlau soraiban egységet teremtsen slo)úttü| 
uralkodjék. De njindeme tnlajdous.'igai. éppen azért, mert a valí 
ftáglioz vannak kütve, csak ha álbindó. a Iétez«Í dnlgok knrél)en 
érvényesülbetnek, az emberi cselekvés mozgó. állbatatLan talaján 
láhait nincs hol me-gvetnie, Hogj' biztosan megállhasson rajta, 
kénytelen állandó factorai alapjára állni, minek következtében a 
kúttóket s az emberi cselekvést ferde, természetellenes szempont- 
liól fogja föl. A kútt'Ókben szabályos törvényszerúséget keres, s 
egyes részeik hitelét áltidános benyomástól teszi függővé — ami 
termószetí'ik ellen való. Másrészt éppen valóságérzete akadályoz- 

*^ Vrg}*iik aitt % jelenetet, mely legközelebb áll abhoz, például luikor 
1. Frigyes iit*Wt esásKár 1 I>l9-Vii megIáto^»tja [II. Bélát. ifl. 122.'i Ai ' 
egr»z l(*iráA cf^jik inagj^aráyjit, a pÁrl>«>^s/.i-d fülteU^leí« (>uioitd/«<r//'t ii csáaiuir* 
tmire Udlii ilyenfonnáu fclel/ir/w/ vo]na.c) nem bír a víziónak sem hat' 
roütiltsÁgfl p bt* végzettségével. 



TftRTENKTl IRODALOM. 71 

váll nitig Öt íibban, hogy az események külsÖ rendjét megvi'iltoz- 
tassa, okaik mélyéhe csakis állandó factoraival tud hehatolni. 
Ezeknek magyarázó képessége azonhan korlátolt. Teljes megfej- 
tésre képtelenek s általános eszmékre, consensusra nem emelked- 
hetnek. Ezek lévén előtte a végokok, Salamon nem filozóí", vagyis 
teljességet nem nyújt, minek következtében előadási művészete is 
csonka marad; de bár styljét érvei s adatai meg-megszaggattatják, 
annál meggyőzőbb, közvetlenebb s világosabb lesz, annál közelebb 
férkőzik fölfogásunkhoz a valóság révén, mely szellemének egész 
tartalmát alkotja. 

S ha végűi most impozáns egyéniségét kor.ába, kortársai 
közé igyekszünk visszahelyezni, látjuk, hogy egész geniejével 
annak a generatiónak gyermeke ő, mely az erkölcsi tudomá- 
nyokban, a természettudományok tapasztalati módszerét először 
alkalmazta. Elsők lévén azonban e téren, conclusióiknak végére 
soha sem mertek hatolni, hamar fogadtak el egyes dolgokat vég- 
okokúi s éppen azért a rendszereket, mint általán minden 
abstractiót, a tudomány birodalmából mindenünnen száműzték. 
Sainte-Beuve, Planche, s most Nisard és Mézieres, nálunk Sala- 
mon csillagai ez iránynak. Iskolát soha sem teremtettek, amint 
hogy philozófia, rendszerek nélkül lehetetlen is. Munkásságuk azt 
példázza, arait Galton és Ribot az átöröklés alapelvéül mutattak ki, 
hogj' t. i. mentül kivételesebb a szellemi tehetség, annál individuá- 
lisabb az, s utódaiknak annál kevesebb chance-uk van hogy tulaj- 
donságaikat örökölhessék. De ha nem is iskolát, világnézletüket örö- 
köljük, hogy annak alapján a magunkénak horizonját szélesebbre 
kitérj eszsztik, még tovább egészen az erkölcsi világrend igazi végső 
okáig. Ok kezünkbe adták a természettudományok módszerét, mi 
már magának e tudománynak eredményeit is értékesíthetjük, mert 
azóta midőn az evolutió alapjára állott, abból is história lett s 
biztos eszközeivel naponta ezernyi ezer kéz a mi számunkra hal- 
mozza igazságait. 

Taganvi Karülv. 



KÜLÖNFÉLÉK. 



MARIA MAGYAR KIRÁLYNÉNAK. 
JI LAJOS NEJÉNEK ARCZKÉPE 1520-BÓL. 

Egy máv régebben megjelent czikk *) által figyelmessé téve, 
elhatároztam magam q legelső kedvező alkalommal Mária 
magyar királynénak azt az arczképét, mely jelenleg a Burlington 
Houseban Londonban őriztetik, megtekinteni. A véletlen nemrég 
ama somszédságba vitt 8 a Society of Antiquaries titkárának 
szívessége és udvariassága folytán lehetővé vált a képet minden 
időmulasztás és formalitás nélkül megvizsgálnom. A hosszá Habs- 
burg arcz s a pittyedt, mintegy csókra álló ajkak utján azonnal 
fölismertem benne ama császári család sarját. 

A kép keretre vont hártyára vau festve tuniuoise kék ala- 
pon. A csinos fiatal leány a természetesuél valamivel kisebb 
nagyságban, félhosszbau, valamivel a szemlélő bal kez(^ felé for- 
dulva van ábrázolva s tekintete is arra van irányozva. Fején 
egy éktelen, széles karimájú kerek, piros kalapot visel, mely ha 
nem csalódom. az akkori spanyol viselet volt; a kalap lapos kari- 
mája gyöngyökkel és arany-ékszerekkel van gazdagon díszítve. 
Karjait maga előtt lelógatja s kezei össze vannak kulcsolva; ujján 
gyűrti. Arcza halavány, haja barna. Egyetértek az idézett czikk 
írójával, hogy új korában a kép oly élénk, üde színezést mutatha- 
tott, miut a legdíszesebb kéziratok miniatűré festményei. Jelenleg 
ott függ azonban a falon védelmező tivegfedél nélkül s London 
kormos levegőjétől elszurtosodva, ámbár néhány év előtt restaurál- 
ták. A kép körülbelül 3 9 angol hüvelyk magas és 1 4 hüvelyk szé- 
les: felül arany l>etükkel a következő fölirat áll; 

. Maria * Regina. 

. 1520. AnnoEtatis 14. 

*) Cataloyne Raiaonué of tJu l'ktare^ in iht: pu«fessioii <>/ t/ic Svcicti/ 
"j AntiiiuarÚH e/<:. h\ Geor.L'e .'^cliíirf in T/t^ Fin' Arf ijiiitrtirl;/ Rrritu- vol 
ÍI. pi>. 3 :.'(>. HL>7. 



KÜLÖNFÉLÉK. 73 

A királjDC 1505-ben született BrüsszelbiMi. A kép egyebek- 
kel együtt 1828-ban került a Society of Antiquaries birtokába Bev. 
Tlio8. Kerrích F. S. A. hagyatékából. 

Hull, 1886. deczember havában. 

Knorr Lajos. 



ANNA MAGVAK KliiALYNKNAK, 
1. FERDINÁND NEJÉNEK ARCZKKPEl. 

lH24-ben Ackerman, a jóhirnevü londoni míiárus, egy met- 
szetet adott ki. mely állítólag Boleyn Annának, VIIL Henrik 
angol király vérpadon elvérzett egyik szerencsétlen nejének 
arczképét ábrázolá. Colvyn tanárnak, a Biitish Múzeumban a 
Trint-Room őrének, szívessége folytán alkalmam volt az arczképét 
megvizsgálui s Boleyn Annának számos más arczképeivel össze- 
hasonlítani. A kép egy fiatal nőt ábrázol , félhosszban lelógó 
karokkal s keresztbe rakott kezekkel. Kissé kivágott szoknyát 
visel s nyakát gazdag ékszer díszíti. Öltönyének ujjai igen bővek 
s a váll közelében föl vannak hasítva, és másnemű szövettel bélelve. 
Fején egy bársony-kalpagot visel gyöngyökkel stb. s jobb oldalán 
boglárral és egy stnicztollal díszítve. Mind az ábrázat. mind pedig 
a viselet annyira eltér az angol királyné többi arczképeitől, hogy 
szinte csodálni kell. miképen lehetett e képet egyáltalában össze- 
téveszteni. A metszeten olvasható jegyzet szerint, a kéj) Hans 
Holbeinnak egy eredeti festményéről készült, mely egy bizonyos 
AVocher nevű úri ember birtokában vala Baspll»eii. A festményen 
felül a következő felirat áll : 

. Anna . Ke^'iiia . 
. 153o 
. tB. . Anno Etatis ií7. 

A felirat niindenekelütt azt bizonyítja, hogy : 

1 . a festmény nem Hans Holbein müve, hanem a monogramul 
tanúsága szerint vapy Híins Bahlung vairv pedig HansBrosamer 
munkája 

2. az arczkép nem lehetett Boleyn Annáé, mivel ő Camden ^^ 
a Royal Antiquary, tanúsága szerint 1507-ben született s ícy 
1530-ban csak 23 éves volt. 

*^ Cain<lrn a XVI. században eit Erzsébet királyné. líoleyn Aiiim 
í'ílcií leáuyilnak nralkridíísö idejében s a i-királvi rég)*í»z« czíinét viselte. 
Egyaztrrs'niind V. li. Dr. Brcwer előszavát a í.'ftlpiid.'ír nf Stat« Pajnírf* of 
Tbc R--i^'not' Ilt'iirv VIII. ;.t-ik kötetéhez. 



irtiT.flwyfct.< 

0. Fig^ulcuibu vouüilő uz is, liL>ij;y Hulevu Aun.i 15'}0-1í:iu 
in6g ntim volt VirAlvTié. rnintón VITT. Henrik csak 1532-dik-i 
novfíiiber haváhau vetU- öt el íiOeüóyüP) s osíik 1533. jimius 
2-áii lelt Wíistminsterbcn íumrpplTrsm megkoroníizva. ^) 

Igaz ugyan nz, hopy Oamden adntfit egy író uemróg meg- 
támndtA az >Athouaeiiin«*lian ^), de véloin^iiyem szorínt az öreg 
régész tanöbizonysáfía luóg uiucs mcí^ingatva. 

Ily körül menyek k(>zt tehát rll ki;ll fogadnunk egy más 
angol író, George Soharf F. S. A. véleményét ^), ki szerint a kér- 
désben forgó arczkép Annát a magyar királynét, I. Ferdiuáud 
nejét ábrázolja, ki 1 503. július 23-dikíin született s így 
1530-baD 27 éves volt, amint ezt a basoli fölirat állítja. 

Ha ez áll, úgy a következő arczképek sziutéu Anna magyar 
királynét ábrázolják t 

1. Egy metszet a British Múzeumban, a Print Roomban ; 
az előbbinek basoumása, de kisebb méretű s minden fölirat vagy 
jegyzet nélkfll. 

2. Egy kisebb olajfestmény, a baseliuek úgyszólván hAsou- 
mása ; 1863-1)an Sir John Boileau, a londoni Society of Autiqua- 
lios elnökének birtokában, '*) Ketteriughambau, Jíorfulk gróí- 
Hágbnn. 

3. A lierlini képtárlmu vau egy arczkép fehér tollas fekete 
kalpaggíil (cap). s keresztbe rakott kezekkel. Méretei : köríillielftl 
II angol liiivelyk niiifías és 11 hüvelyk széles. A fölírat: >Auiia 
Jlegina 1525. Auuo AeUtis Ü2.« ^) 

4. Egy hasunió alak tollas kalappal s keresztbe rakott 



M Aineituyire t. í. n hAscasínig idejét mcgliatiroxiii lelitit, iniuutu n. 
swrtortáíi HtnkhAn inont víígbe. V. ii. Froude'e »nÍ8tory of Eiiglmid ríc* 
vol. I. p. 418. (:t-ik kiad.) 

*) >Cftloiidarof.SutePoiH5rB, lleury Vili.* vol VT. p. 264. (ifi küv. 

■> Jaii. — jiiniuH I88rt. Egy mái' írú cioriiit 1632 — 33. jiui. 2ö-íkc 
kl^rUl meut forjhcx. L. John Gungli Niohoti', F. í^. A. crtcke^^i^t ax 
»Arch»cologiii« Xl.dik kiíteti^beii 7.^. 7<í. II. 

♦) >Art:hneoIf»gia« XL. klU. 81. I, Ssierinte a íB, inouograin Hans 
Binuk-Uíl i? eredhet, Ho Colvyn Uiiár ebben uem éri egyet vele, 

*"! Sckarf s'ííTiiít Aroh. u. ott. 

**■ I)r. Woflgt'u katalngiiAfibaii annt^^u Boleyu AuDáéoak tartja c« 
thiui^ Uolbeiii mÜvTiiek. V. 0. VVoltmanu h vHulbeiv und íh^Íiio Z«Ít.c 
(1874 — 7ö.": n. kőt, 18 I., (*» >9onie Account nf ihp hife and Worke of 
Haiií IJMbeín.* L«iiidoii 18íj7.. by Halph Nicholhou Wornum '2^9. 1. — 
Dr. .James (•airduor, a Pubüi- Rcconi Office fíiiiiJke, hz >Athciiaeom«-ban 
ncmnri; (lH8(i, juii. 19.) azt tíllítá. Iio^y a-/. 1530-ik i^vből H/jiritiAxó ki^p 
vau Berlinben, de iniiit egy magánlevélben ^rt«eít, ez toIJhiba. 



KÜLÖNFÉLÉK. 75 

kezekkel, de t'áru testve s uagyobb méretekkel (33 és 23 augol 
hüvelyk), az 1866-bíiu rendezett kiállításban South Kensing- 
tonbau volt szemlélhető a következő felirattal : »Auna Regina 
153«. IB-« A kiállító Sir Montague Cholmeley volt. >) 

5. A baseli festmény, illetőleg az Ackerman-féle metszet 
után készült az az arczkép, mely a New- Westminster Palace, 
vagyis az angol parliament palotájának Historical Galleryjében 
szerepel Boleyn Anna arczképe gyanánt. ^) 

»Sok Históriát tridom hallottatok mni- aoksKor, 
»Kiket szent írasbolis értettetek ti sokszor. . . 

hogy mint került Pilátus a krédóba, de hogy miképen jutott I. 
Ferdinánd magyar király hitvese az angol király feleségei közé, 
az bizonyára némely olvasóim előtt eddig uj dolog volt. 
Hull, 1886. deczember hava. 

Kropf Lajos. 



PÁZMÁNY PETEH ELSÓ MAGYAR LEVELE. 8) 

Pázmány első ismert magyar levele 1614-ből való, melyet 
Bécsből irt a pozsonyi tauácstiak. Az alább közlendő levél épen 
9 évvel előbb kelt s 1605-beu Gráczból irta ottani tanárkodása 
idejéből. A levél igy hangzik : 

Spectabilis ac magnifice domine domine colendissirae. 

Szolgálatom és isteni imádságom ajánlása után az ur 
istentül Nagyságodnak minden kívánta jót mind hozzátartozókkal 
egyetembe ! Továbbá a Nagyságod sok fáratságát s kárvallását. 
látja isten, szívem szerént bánom, tudván, hogy sanyarú és igen 
nehéz annak szegénységre jutni, aki azelőtt uraságba élt. De 
mivelhogy ezeket Nagyságod nem gonosz tetteért, hanem azért 
szenvette, hogy fejedelmének hitível köteles hivségctííl el nem 
távoznék : mint az isten előtt jutalma leszeu az Nagyságod hiv- 
ségéuek, ugy császár ö felsége előtt is. nem kételkedem, böcstil- 
lete leszen. lm. a mi fejedelmünk ö maga írt Nagyságod mellett 

*i Wormim id. li. a jegyzetek közi. 

-1 Az u. M. Princc's Chamberbeii, a 20. .'ízámú fülkében. VIII. 
Henrik e's fclcst-gei csoportjában. 

^) Az sOsztrák-Magyar MouArchia« magyarhoni I. kötetobcn, a 
137. lapon közölve vau Anna hcrczegnö arczképe a »üietriclisteini 
eljegyzési* czímü festményről, mely a boríte'kon levö jegyzet .'♦zerint 1525- 
bcu készíílt. De itt ngy látszik mlini tévedés forog fenn. miutáu ngyaiiaz 
a kep II. Ulászló <*8 Miksa császár arczki-peit U adja; már pedig Ulászló 
1516. márfz. l't-án, Miksa pedig 1519. jan. l2-eu halt meg. 



76 KÜLÖKFfeLÉK. 

o felaégéüek jó mótloii éy formáu ; tudom, liogy fogiiniitüs leszen 
az ő felsége commendátiója. Emellett noha Nagyságodnak sokkal 
uem ajánlhatom magamat, mindazonáltal amihe szolgálhatok 
Nagyságodnak, kész vagyok örömest szolgálni, és az ur istent 
kérem, hogy annyi szélvész és háborúsága után csendesítse meg 
a mi megnyomorult hazánkat ő felsége. Nagyságodat pedig 
azon kérem, hogy ha Komis Boldisár ui*amat Prágába íri 
Nagyságod, én nevemmel szolgálatomat és isteni imádságomat 
ajánlja Nagyságod ö kegyelmének. Ezzel az ur isten tartsa és 
áldja meg Nagyságodat. Graecii 4. Április 1605. 

Dominationis Yestrae Magnificae servus in Ohristo 

Petrus Pázmány. 

P. fS. Nagyságod megbocsásson, hogy ezzel bántom Nagy- 
ságodat: im, egy kis könyvet*) küldök a kolosvári pátereknek; ha 
az ur isten őket megtartja (Kolosvárott), mikor az istcu Nagy- 
ságodat beviszi (Erdélybe), adassa Páttn* KáMx kezébe Nagyságod, 
kit Nagyságodnak meg igyekezem szolgálni. 

Kiilcziin : Spectabili ac magnificd dominó dominó l^aucratio Seitnyc;} 
marsalco TrausylvaiiiHC. sacrae cac.'íareae Maicstatis coii.oiliario ctc. 
domÍDo coleudÍBsimo. 

(Eredeti, papír, egy ív első lapjiiu, egeszon Pázmány sajátkezíí írása. — 
Báró Snmyiy'CsoInd levéltára Csönjon : Fasc. 12. Nro. 50.) 

') Valószínűleg 3-1 moHtait támadt u/ tmhuiuinyol. kaminaáyának fi~ 
nyilfówaló bizonysága* , melyet ItíOá-ben Gváczban nyomatott ki. 
Fraknói V.: Pá-juány iV-ff,- és Kom. I. Ikk I.. — Hí. 3;í:í — 4. 11. 

K'tzli : Bi NYU Av Vinczk. 



T A K (' Z A. 



MA«.VAÍÍ T»»í:TE\ELMI TAKSriAt 

esvéo. jflD. >-in taríAU..:: i-ej /'•<•;.'., Fr?--.../ -iiJiklvro a'.a:t. V.'.í\- ü' 
ülra«ó gróf Il^t-yi^-. I^-zI-'. vv-t. k: Iju:^;>::i i."-rí'.-*v li v:s.:.v;-yai;v; s -lU 
kiílá»író] tíit*-k*rM?T. r'-y.'A f-lllíci: i-' .»>:■..;■:; ■ / ri/iij inu'.:;nrA K«'v':\h 

Ac^ádj Iiruácz olva>u i*-! >•.' . -V/r Viln...- ■■riokoA'íér lviih.»n ».S:»U»r 
éríotkezésfTrn L*iijT»r)':-r.-ZiÍL:;;a';. m-lv ■» ;t,nlt li:n" ■Uv/tMn^^'ri iilosr^'l ni.-*- 
i»Uel f diMt a Szjizadr-kjelr-K túz- (■-'(-■í-;i .■;\:i?h:itt». MaM .'.;■.;!' Kii-k IíUU*u 
meleg faangou te fjeiisö-*'g;rel -zOb^li ►'!>-:uÍ;ííí h or-;iiv: gorÍK>: I<'\»it.snvl. 
melr Erdély egyik leíki^ál'ibb tVinráuak : báró ./■'!-. ■ Sáintsi'liirk liil!*> 
doiia. Erdek>-> jeI'Dt»'r*; -^ Százailok tVlTiuiri íii.'ot^'l'cu Kv oUa-^lmttt 
ezúttal indítványozza, h'-^y n túr-úlat kerjo tVt a iirinos l>ant[, lit>i:> iiM-^-t^i 
fel a levi'ltiírt a kutatá<)'>k s/.áDiára 5 a Vlll6^zi1^l^^i; nio^nxiivihlo i-iij;o 
déij oícte're bízza m<-^ egyik erJ'-lyl ta!:y;Ít a li \i'Itár át\i/>f;;iía'-a\.-il 
Az iiidítváiiT kSzhelyt^lessel találkozván, a társulat >': r.'<> KárolM tt'i^ia 
megbízni a kutatásokkal. Utána Mái-Ki Sáii<I>>r «»ha>ta tVl uialih a<laiok a 
Dósa lázadás ti'frténeteh«.*z czímíi •Ttfkozrsót. iiiol^ luv a/ ailalokat a 
mUncheDi levált árban pzere/.te. ? nn-ly Iia-íonlókop a S/á/a«i««kl'an l'oi.'. 
világot látui. 

Titkár bemutatja ' 'u'Í"^ László t.ii,'t áriunk által a tái-iíúlalutik ajáu 
d^kozott 47 dh oklevelet, melyrk közül 26 a nioliáisi v»'s/. olötti nloliol 
kelt, melyeket elillegcíien I'ettkó líela ri'gestnilt. s molyok a Mii/«Miuihau 
fognak deponáltatni. Eznn oklevelek a Kistaludi l'etö cwaláii l»irtokvis/o 
nyaira vonatkoznak, s azok birtokát is kt-pozti*, ann-ly rsalútldal anyai 
ágon az adományozó is rokon. Az elíÖ oklevol l:M.'>-Wíl krll puniinucíryt'i 
ítéletiével, a többiek közül : gömörm egyei \\\ lUi, cjjri káptalani .'> »lli. 
nádori 1. királyi íl db, (u. m, : Zsigniondt- — Unda 1-IOit. szi'pt. i;i, ■■ - 
parancslevele PelflÖczi Jánosboz, hogy Ki^faludi alias Itrkt'uyi I'ál özvo^yol 
ne háborgassa. Albert 1438. nov. Ö. parancsleveU-, VI. IHánzló 1-1*.>I. 
febr. 9. levelo). jászói conventi ^^2 db, egy vogroiutolot liyit-ból. s egy 
fixabadságlovf'l bázt'pítf'srtí Ifil 4-lKÍl.()3íizef«cni*rflb. AnH>bársi vrsz utániak- 



?8 



fltOZA. 



ból 17 g5in»rmegyei kUdvAn^ ir>27 — IfiHS. tt^ckbfil, egy levi^l lfi4n.bj»l, 
egy magyar bÍ7/)üy8ág-lovel IGOO-búI, a k.H missilis. — O^rzeacii -/ <lh. 

Titkár bfuiulut iiehiiny okli'vulet a JHkubtHlvy cttiiUd Itívi'ltárálwl. 
£z8k A XVll-ík ifKáitad máftodik felcU'il viilúk. Kg>' adainúiiy-ltiv^i hikr- 
tarára írva, 11. Rúkúczy Györgytől, 1*).">2. íiug. Í2 éröl. HÚKikt, 3?!Í{|Jit, 
kertet aUomáiiyüz Hadányi ináttkóut Fo^^iu (ter^plyiiek, anyjtt kuniarft^á* 
Dak, tnhit ii kí már uLyja « hí ö tdojt*bi'ii ie tÖbb kÜvi'i(t4_í^lH!i] rur>;ott. Kz 
a Fndáiiyi 0«rgely \v\r c» Z/^tuond tíi-actióvcl a iwola aulicaban mivekt?- 
drt( » kitűnő tauúló volt. Fiatalon Imit el a üzve^ét BeMenyey Aunát 
Jakabfalvy Mikli'« vctt« el. 

Jakabf»lvy Míklón Bákócxy Cryi5i-|^nek vo\t kedven ea liA embere: 
bejirOja, Bxa/ kumanUn. ttosKÖr akkor lalálkoxtink iievtível, mikor ax őrt*!; 
nyürg^' meghalt ; azok kiízt Ulúljuk, kikel Leiigyebtra/jigbíi küldött a 
gyisxnló ^'tialád bvvütmrláeokt^rt, Hogy a r^altid ligyee einbenie-k tartotta, 
mittatja Zttí^ioitduak Iti&l aug. 16-ún k<;lt tevék*, uiviybeu tíjútilJH a 
fejcdduimiek. Iiogj- ö! küldje Lengyelországija, mini nlyaii tömbért, ski 
kétfelé Í8 tud tckíiiteuí.c Kxort {» kiildtok ttíbbfelé követségbe. 10^5. decK. 
vt%i^u tSelw^^y luetit Varsóra, de iníniUogy nem németül, hchi diáki'd tieiu 
tudott, JakabfaU-yt kUldttík utána, ittóii taviitiKiiu panaszkodik (.vyürgr, 
hogy nem hall hírt n'*la, de axtáii elékerült. A/. 1650-iki visíuilyoA l^'ek- 
ben, mikor György trOujáért folytatott kílzdcluict, McdQyHi(8Kkyval egyUtt 
a imdoniál járt k">vet9i^gb4Mi. Kitartutt a caulúd mellett » aztitiin, 1iog>' 
liyürg) elesett, Báthory Z«*)fia mellett maritdt. mint ennek kautant.'^a. Sem 
eokkal Gyi>rgy halála után eg>' kényes tcrméitxetti k4)vet«cggo| ment 
Bccdbc, mint az özvegy fcjcdcleiu-aBsz/iny kamarába. A vis8xaraatolr kiít 
megyftvel Nagy-Uányát, KclsÖ-Itányút ra Madará«7,t ia elfoglalták a csa- 
ládtól — ezeknek visBi£ftiiy.crz(fscvel bízta meg. Az ezííkrol adott utasitán 
frredetíje megvan a i-Haládi Ifvölüirbuii. Ugyanott orÍ7.lPt.ik folyAmodása 
ISáthory /wj6áhoK. atelytren 500 irtot kér macának utalv»nyo/.tatni ; de 
caak 200 frtoC kapott. Mindkét levél a Tortéuelmi-Tárbau fog kijönuí. 

KolyóUgyekrc kerülvén a sor, titkár jelenti, liogy Bátlinry látván 
lengyel király s erdélyi fejedelem haiáláníik évfordulója alkalmábi'd a 
Tánttílatunk eliMÍkiM'ge a Krakkóban K/i^kelö lengyel Akadeuiiálio/ álíratttt 
intéxett, melyre ez Akadémia decx. 27-rÖI követkexö frauczia nyelven írt 
válaaxt küldütte: 



»A7. Akailemia elnökének t'.-t titkárának rávolléttí, kik ntint képví- 
nelök tettek kikUhlve a galiu/.ini lHrt'>iiiiiny}rynti>.>in;, késleltette válaexntikat. 

Mclycu meghatva a tifl»li'tel jelei által, u tingy kírálynnk einlt^ke M 
iiemxctíink iránt tauti^ított rokonszenvért, melyet önök hoz/4Ínk eljuttalui 
sxivCiMrk voltak : a tudományod Akadeiniii siet élénk báláját kifejezui. 

Az Akadeaiia, egyetértve ax egeV/. honnal. áthiUvu axon érxelemtol, 
hogy a tíirténelem e Bzomoni idŐsxaka. egip-eih'il esak eBcíidben éa áhítat- 
ban UnnejtellietÓ meg kellöké|wu, cUiatároxta, hogy mindazt kcrülui fogja, 



TÁRCZA. 79 

mi üimej>élye8 vagy esak BzertartáBos színezetet is nyújtbatua letváu 
király halálának évfordulóján. Ezeu halál, mely egy tlicaö korszak befeje- 
zéaet 3 cg}' hanyatló korszak kezdetét jelezi, usakit* a g^'ászszertart^ kUl^ö 
és nyilvános jelével újíttathatott fel emlékünkbe méltó és komoly módon. 
A/ Akadémia egyetértve a közérzülettcl, nem is óhajtotta azt másként 
megun iiepelui. Jól érzi az Akadémia minő kötelességet muhiaztott el, mikor 
rz alkalomra nem rendezett egy erre vonatkozó kiadványt, de tudja mivel 
tartozik önmagának s rövid napok nnílva hagyja el a sajtót egy. István 
király történetére vonatkozó kiadatlan oklevelek gyűjteménye, s ez lenz 
hívatva taniibizonyságot tenni emléke iránti hűségünkről és némi rés/ben 
hódolatuukról. Szerencsénk lesz e kötetet, mihelyt megjelent, ünökuek 
urtiÍDi elküldeni. 

Daczára, hogy elhatároztuk, kerülni mindennemű zajt és lármát ez 
évforduló mcgiümeplésénél, niindamellett örülünk és mug vagyunk hutva 
szomszédaink figyelme által. Őszintén köszönjük tehát önöknek a múlt 
iránti megemlékezésöküt s jelenlegi rokonszenv ökut, melyet azon kérelcm- 
mel viszonozunk, hogy fogadják nfszUnkrŐl ugyanazon érzelmek élénk 
tohuácsolását.c 

Titkár jelenti még, hogy Bay Ilona a Magyar Történelmi Életrajzok 
számára 30 aranyat küldött. Bay Hona ez évcnkint mt-gújútó iiLlomáiiyáí, 
melylyel c vállalat emeléséhez járul, ezúttal is hálás elismeréssel fogadta 
s köszönetét levélben is ki fogja fejezni. 

Ugyancsak titkár jelenti, hogy Klekner Alajos száz forintnyi alapít- 
ványát befizette. 

Évdijas tagokúi felvétettek: Hranhincit György lapszerkesztő, Bpt-st 
(aj. Szádeczky), /ÍM/ftíT Zsigmond ügyvéd, Bpest, (aj. a titkár). /Sni/{i Károly 
tanár, Bécs (aj. Thallóezy), limhoiy Farkas püspöki titkár. Nagyvárad (aj. 
Czobor). Srli/'jfv.r Ákos ügyvéd é.-* linilliz Lajos kir. körjegyző Kapuvárt 
(aj. Hatvan Ferencz), Finther Ignácz, a casino-egylet könyvtárnoka, Kohl- 
tttnroi Károly tanár, és az állnmí polgári iskola, KL-í-Marton (aj. Koleszár 
Mihály), JiiHinf Venant tanár, Győr, (uj. Börzsönyi Arnold \ Szuháni/i 
Lajos, Csenger (aj. Nagy László), T>if/i Sándor segédlelkész, Dobronak. dr. 
Ctértfy Miklós ev. ref. lelkész Makón, a kereskedelmi akadémia önképzőköre 
Pozsonyban. A m. k. állami tisztviselők központi egj'csületo Bpesteii (aj. 
titkár), :iuiiiho,-;i Lajos, földbirtokos, Magyar-Nagy-Sombor (aj. Torma 
Miklós) Magv-ari Antal. Veszprém, (aj. Véghelyi Dezső). Az nnitarius fői.-í- 
kóla tanári kara Kolozsvárt, Vidovich György esperes plébános l*ei-zc- 
Szölösön, Biliiirniegye, (aj, Bunyitay Vineze), Szt. Benedek-rendi főgyni- 
nasium Sopronban, (aj. Horváth Kristóf.) 

Pénztárnok beuintatja múlt »'vi november havi számadását. E szerint 

a bevétel volt íí.'tlá frt .'tT kr. 

kiadás 181 » 10 ^ 

pénztári maradvány 31Ü-1 frt 27 kr. 



SO tAucza. 

Hasonlókép péuztárnok beumtatjii múlt óvi dticxeinber havi sKÚin- 
adását. E szerint bevétel volt .... 21,642 frt 79 kr. 

kiadás 19,419 » 12 > 

pénztári niaradváiiy 2223 frt 67 kr. 

Az alaptöke papírjainak névértékű összege 40,250 frt. 

Pénztár vizsgálóknak felkéretnek, mint rt'ndíísen. Deák Farkas éi* 
Horvát Árpád r. tagok. 

Végdl elnök az alapszabályokra hivatkozva, a közgyűlés napjául 
f. évi februári ülést tUzi ki. 

Jegyzőkönyv Intelesitök kinevezé,-íe után több tárgy nem levén, az 
ttlés eloszlott. 



MAGYAR Ti:n. AKADÉMIA. 

A M. tud. Akadémia Tí'trt. Bizottsága múlt év végén egy liármaü 
tagú albi/.ottsrigot küldött ki, azzal a megbízással, hogy ez nyújtson be 
egy tervezetet arra nézve, hogy történetírásunk egyes részleteiben, továbbá 
a discipliuarís tudományokban hol mutatkoznak olyan hiányok, melyeknek 
hetöltésérr az írók és szakemberek figyelmét fel lehetne hívni ? 

Ezen bizottság megállapodott az egyes kérdésekre nézve s annak 
formulázására Hajnik Imrét kérte fel. Magát a javaslatot a deez. 1 7.-iki 
illés vette tárgyalás alá, hol következő kérdések kitűzését határozta el : 

J. Okmáiojtári kiadvúiojok : 

1. Pozsony, Sopron, vagy Kassa díplomatariuma ir>40-ig. 

2. Erdélynek — de kivételével a székely és szász területeknek — 
birtok-, rendi- és kormányzati viszonyait az 1540 — 1 7 11 . ídö.ozakI>au 
feltüntető diplomataríunia. 

3. Történetünkre vonatkozó regesták egyed hazánkkal sűrűbb össze- 
köttetésben állott országok okmánytáraiból. 

//. M(i(/i/(ir arc/iOi>tulof/Ía, vagyis az országos egyházi és világi mél- 
túságokat, kezdve a föispánságtöl, vitíclt egyének okmányilag igazolt soro- 
zatai elkészítése. Esetleg egyes nagy koriízakokból. 

III. Monngraphiáh. Kívántatik : 

1. A középkori mngj'ar egyházjog v. ennek egyes fonto^abb rí'szeinck 
története. (Patronatus; egyházi törvénykezt's sat.) 

2. A hadügyi szervozetíiek története hazánkban a mohácsi vésztől 
1715-ig; vagy legalább egy-egy generalatusc. 

.'l. A Jobbágyság tiirténetc a Mária-Tliereeia korában. 

4. Valamely országos föméltú.ság (nádorság, tárnokság sat.) vagy 
hivatal (péld. m. kir. kamara) történett\ 

5. Valamely magyarországi már kihalt, de a középkorban nagy sze- 
repet vitt családnak (péld. a Rozgouyiak, Dóczyak. Drngettek, Bebekek) 
története, kivált a genealógia, a koronkénti birtok- és jogálhis, valamint 



tírcza. 81 

társadalmi jelentÖB^g szempoutjából az egyes családtagok politikai szerep- 
Icscuek csak mellékes tárgyalásával. 

6, Egj-es országos jövedelmi ágak. ptíld. só-, vám-, városi adóügy tör- 
touctét tárgyazó munkák. 

7 . A magyar korona mclle'ktartomáujainak viszonya az anyaországhoz. 
Felhivatnak azon írók e's szakemberek, kik ezen kérdések közül 

egyikre vagy másikra reHectalni akarnak, liogy ebbeli szándékukat kész 
tervezettel Peaty Frigyes bizottsági előadónál jelentsék be, a Tört. Bizott- 
ság elé terjesztés végett. 

— A M. Tup. AsADEMiA Történelmi Bizottsága a mült év végén 
elkészítette költségvetését. Több ez évben megkezdett editióját, n. m. 
Thalytól a Bercsényi család története; Bátliory István Oklcvéltára ; Haguzai 
Okmánytár ; I. Rákóczy György portai levelezése ; Index Veuzel Arpádkori 
új okmánytárához, be fogja fejezni ; a magyar é-s erdélyi országgyűlési emlé- 
kekből egy-ogy kötet fog kiadatni ; az Anjoiikori Okmánytárból a VI. kötetet, 
Kammcner és Velics defteréi Il-ik kötetét; Marczali II. Józsefének III. és 
ntólsó kötetíft ; Pesti történelmi helységnévtárát, Wenzel a mezőgazdaság 
törtenetét Magyarországon s Alvinczy Péter Okmánytára Ill-ik kötetét 
(melyet Gergely Sámuel fedezett fel s másolt le) fogja részben kiadni, 
részben nyomtatásukat megkezdeni. Kznnkívül elhatározta, hogy gróf 
Teleky József, a ^Hunyadiak kora« czímü munkáját folytatni fogja s e 
munkával Csánky Dezsőt bízta meg, ki legelébb n félben levő Vl-ik kötetet 
fogja befejezni, s azután a 2- -3 kötetre terjedő Okmánytárt kiadni s végül 
a munka Vll-ik éw VlII-ik kötetében a mívelÖdés történetét kidolgozni — 
mely azonban egyúttal mint kíiüni editio is a nagy közönség által meg- 
szerezhető lesz. A Il-ik osztály köítségvetésébcu Pócs Antal a Bányászat 
története Il-ik kötete s FröhIichtÖl Magyarország hely- és néprajza az ó-kor- 
ban van felvéve. — Az IrodíilomtÖrténeti bizottság liatffr József pálya- 
nyertes munkáját, a Magyar íízinészot történetét : az Irodalomtörténeti em- 
lékek II. kötetét ; a külföldi egyetemeken tanúit magyarok névsorát ; Szabó 
Károly nagy bibltographiííj;i Ill-ik kötetét : Kazinezi összes müvei I. kö- 
tetét ; a magyar írók névtárát fogja siijtú alá adni. — Az elsÖ osztály a 
régi magyar költők tárából egy újabb kötetet : Heltai és Pesti meséinek 
újabb editióját; Ferenczytől a Magyar hírlapirodalom történetét s a Nyelv- 
ti>rténeti szótár I. kötetét fogja sajtó alá adui. 

— A M. TiTnoMAxYOB Akadémia könyvkiadó vállalatábúl a jövő 
évben új három éves cyclns indul meg, hasonlókép hái*om sorozatban, melyben 
következő numkák jelennek meg. I. Történelmi sorozat. Sebestyén Gyula : 
Austria története. (Kredeti.) I. k. — Mac-Carthy Justus : Anglia története 
korunkliau. Ford. Szász Béla. II. k. — Rauke Leopold : A római pápák, egy- 
házuk és államuk a XVI. és XVll, században. Ford. Lelír Albert. lU. k. — 
Ratzel Fridrik : Az ember és a föld. t Anthropo-geographia.) Fordítja Simo- 
nyi Jenő. — Sorel : Európa és a forradalom. Fordítja Szathmáry György. 
'l'hierry Amadé : Elbeszélések a római történetből. Fordítja Üreg János. 

SzAzAPOK. 1887. [. FCZKT. *j 



82 



1. Szent Jcromoe: a keresztény tÁi-rtailaloiii nyiigoton. 2. Aranys?,íljii9)íctit 
JáiioB éb EudoxÍA császárné: a korc^/.teuy társailíiloui kelctcu. — II. hi^Utlmi 
90fozal. Beöthy Zsolt : A szépprózfti elbcsxf^les s regi ma^iir írodalombau. 
(Eredeti.) 11* — Hf-'iurich Gusztáv : A német irodHlom türtóncte. (Krodeti.) U- 
111. k. — Simonyi ZsÍ|rraoiid : A magyar uyelv t'rcdete, tört^nctr rs jelcii álla- 
p(>t«.íKred'-'ti.l - Saiiite-Beuve: Irodalmi í^a türtt'uelmi ttrcEkepcK. Villcmaiu 
Fcreiicz : Píndor. Fordítja Ctiiky Gergely. -— III. Jotj- /« államin lománffi 
wrnzíit CoDcba Győzd : Újkori alkotmányok. (Eredeti.) II. III. — Medvecxky- 
Frigyes : Társadalmi elmúletek e« eszmények. Történeti l's kritÍk»LÍ adaldkok. 
(Eredeti.) — Berryer Péter Antal : Válogatott törvcnyez^ki bcimedci. Ismer- 
teti fí8 fordítja Tóth LfírincK. — Ltroy-Beaulifiii : A i-üllectiviKnms. (A »ocialm 
elméletek jelen állása.) Bevezeti Knatz Gynia. — Tainu tlyppolit Adolf: A 
jcIciikoiT FrancziiiorsEág alakúláeu. A Forrmlaloni új kötete. — A kijnyv- 
kiudó vállalat cl^ BorDza(áb>>I éveukint uyoI<.'zvnu ív, a máeodikliól hatvau 
ív, a harmadikból Otven-hatvau ív, augt>l díflzk.ötc'!ibeii fog 30—30 ívca 
kötetekben RiegJcIenDÍ. Az első sorozat egy e'vtolyiimánnk ára ovgy, a 
második (ifi haniindikc három-három forint. Kzcukivül az angid véaxon- 
kOt^sért kfiteteokífut 40 krajczór fizetendő. Egy-egy íívfolyain alúirá«l it^ 
eifíre bérmentve küldendő ily czím alatt : HoniyánSKky Viktor akadémiai 
könyvkereskedtlec Biidupesten, az Akadémia dpületiíbrn. 



VIDÉKI TÁESÚLATOK. 

— A BxarBSMaorai TOBTfttrEUii tíjisúlat £ évi jan. 7-án tartott 
válnazlmányi gyült^n Dr. Demkó Kálmán társtUati titkár jelentést tett 
arról, hogy Szepesmeg^'O monogrflphiája egyes rdn /Jetei ne; k nicgíráaára cddíg 
ttzen^QT mitnkatárti vállalkozott. A szepesi pUapűk (Csá«zka György) saját 
papaága kördb/íl Liptay Ferencz nogypnipost eluSkioge alatt egy bízott* 
flágot alakított, melynek feladata a Bzcpt«i priípoaUiág ee pUeptiks^ tödt^- 
iictóuek megiráiíu. A nagyobb szabáfiú tiirtcuetl mÍivL*t Császka OyÖrgy 
plispOk latiu nyelven saját kOlttiegüii fogyja kiadni s ugyanazon bizottság 
Szepesmegye monogrnphiájába, a törtenelnii táruúlat által megállapítandó 
keretben magyarul fogja kidoigoxni a szepesi pru^fMMtság ^ía pU.<*pÖkseg tör- 
t<Snetct. A uemealelkü főpap caien réiiznek uynmtAtáaí ktiltscgeit is magára 
vállalta a ezen czc'lra 100(1 forintut ajánlott fúl. A megye városai a 
mouographia kiadásának kííltsiigeilicz eddig OT.^i frtot ajáidottak lueg, 
juely Összeg Szepesmegye fő- lii aliiipúujánuk bnzgólkodáí^n mellett remtíl- 
ketöleg rövid idÖ alatt tetemcsen növekedni fog s lehetővé lesz a négy uogy 
kötetre tervezett mouograplua kiadása. 

Ugyanazon gyűlésen elhatározta a választmány, hogy a lÖesei Sat.- 
Jakab templom Bxeutély-falfeatményeii'ü vonatkozólag elfogadva az 
arcbaeologiai érlesítü 188B. évi október 16-éu megjelent (.'zikkbt'n foglalt 
tanácsot, a megrongált festményeket Daberto Folix fi-csco-feetéei'. által 



TARCZJC 



63 



me{2tÍiaztItLAtJH n mtig rnjta levő w^sitkoregtÖl « nzutáii stjlazeruen k^xl- 
teiulÖ fftlszöiivegfípl vnpy dz^ttivíthstA faiiíblákkal védi lueg a romlástól. 
Kkcii oitt.^lra a Kzciioai püe[>(>k az 1805. i-vi scpt. 17-l'u tartott kűzgyüleseii 
tiiegajánlott .'lOO friot iLtadJA u szepestnc^-ei tűrt. táreiilatnak. A azepes- 
ritUttirtilkliclyi gótízluaU kápolitn restAui-utiójiira Gmitter Alfons miuoríta 
h&zföntík edilig 3400 frCot gyíijiütl, mely (^njl»íali«s CBászka Gyűrik' 
piupük 500 ri'ttal jiit'últ. A kúpulim i-e8tiiui'ulÍ<Sja tej-vcuok elkészítése vcl 
A iiiitptnlt^kek ore7,íÍg<w bízoltailga Ötcitiíll Imre inücgyotcini tanárt bíi£ta meg. 

A táreiilflt u folyó övben ia ad ki évklUiyvct. Az évkönyv kiad;Ísi 
k&ltsogciiiek fedtízd-ííre Ctjiíszka Gyürgy auípesi pUapiík 100 frtot adott 
At AK elnijklü Ceákv Albiii föispiluuak. 

SzeiíCdmt'gyc ilerek ptiepöke ezen tetteivel kÖvctt**rc nieltú nemes 
pi'.ldiít mutat niTtt, hngyim kell pilrtoliii « Irnzai türtíiietinU t*s k'&i- 
miivelckít'í* »?.i<\xh\y Atiyagi viszony ck kíjzt dolgüzó \-idtnii munkiUait. 
Ily fouki^lt gomlolkou&i?ú füpap pártoUíaa mellett biztos kiliUáa Icbct a 
btuígdu dolgozó (iswposmvgyei törtditelmi tántUat 8Íkcrf« mük5dcse're. 



IRODA l,M I SZEMLK, 

— Astif^Tu Jákúh »Bos7:iiia, (fti Hercz^oviuii. Útirajzuk, tanulmányok* 
rum alnti e^ iiug)'obb ilífsrnuiiikB cIr5 kötetet bucjnitotta kijére. Kállay 
tár»u8jigúbaii tu^yíizcr furdúlt meg i.'z orszii^ukbaii, hosszabb idi'íg tartóz- 
kcHÍott ottan, » liivataloa álhÍHÁnill fogva alkalma nyílt Dcmcitak alajtosan 
m^smerni i.'Z országukat, de oly otlatokhoz is bozziijntai, melyek másra 
nézve hozzifcrhetlcnck, vag)* legalább ie ncliczcu megszcrczbetö'k. £ ked- 
velő kMniliiiuiiyl júl felbat^itnAltn tudni magában ia (írdcm — s Asbótb 
igeu júl liílliaszii.'tlra. Mert júl meglátni, tndnt valamit, az Í6 mesterség a 
cpeu nem ki^i mu&terdt'g. Az bizonyos, hogy Bosznia ismereti'l hatalmad 
lépéssel vitte clöro. Asbóth regi író, jijí forgása a tollat, valaha elismert 
journ&líxta volt, foglalkozott azép Írod alommal, jú ízléae vau, a azdpeu ír. Egy 
pár <!v előtt ktizöU a iiufio/jf^ifi Sse/ttié-lien egy feltűnést keltett cjcikket 
tt bogumilokról, mely oiTÓl az oldalról mntatta be Öt, melyről Icgkuv&bbc 
ísmerttik : t. i. mint alapos törte a ct- bnvárt. Ez jó ajánlat volt könyvére 
n^vc, — m'^-ri ba valaki Boszuiári>lj<i képet akar adni, mindimtalan tímz* 
kelt ft históriába tckiuteaie : a e rdazbcu Klatc munkája daczAm sok u tenni 
való, kivált lia ttz író Bosznia *h MagyarorsKiig egymásra hatását nem 
akarja csak felületesen targ^'alni. Annak a várakozii&nak, melyet a íiuda- 
peMti Sztinh}-hvu kifzUitt cxikkcvol folköltölt, megfelelt Ai'bólb. U^'V látszik, 
hogy a boouyák türttinet forrásait, anieiinyibeti azuk egy író rendelkezésére 
állanak, jól iümeri, olvasta az írók munkáit, kik oz országban megfordúltiűc, 
de sem ezek, sem törto'netilk nem praeoccupáltúk. Kg<^ezcn filggetlenül 
A^ját meggy ^zmlt:«i.^bdl vonta le követkcztetewMt tt mondta ki Íteleteit Épen 
üwéitx ttibbtiKör jön dlenkczésbe azokkal, melyek elotto elmondattak, — de 



84 TÁBOZA. 

aztáu tudja is indokolni eltc'rŐ nézeteit. Kern fogunk r^/.lctekbe bocsát- 
kozni: az behatóbb bírálat dolgu. Mi csak a tduyt akartuk congtatálni. 
De ha mi e folyóirat feladatúból kifolyólag a künyvuek c^t a.?, oldalút ki 
Í8 emeltük, kötclesse'günknok tartjuk megjegyezni, bogy a hiíttoria abban 
csak annyi helyet foglal el, a mennyit kell. össze van az kütvi? a/okkal 
az emiekekkel, melyeket o lát a melyeket meg kell magyaráznia. Mert pl. 
ki tudná megérteni a bogumilokról irt szép feje/etet, a ki nem tudja, 
mik voltak a boguuiilok ? Ez az oka, hogy a históriai vonatkozásuk daczára 
a munka mégis útii'ajz — vonzón c'rdekeaen írt útirajz. Leírásai bevezet- 
nek az ottani társadalmi élet közepébe, megismertetnek a nc'p szokásaival, 
erkölcseivel, költészetével, bemutatják a jelen viszonyait, a ternu'Bzet nteg- 
ragadó szépségeit, azokat a városokat, melyekben keleti élet pezseg. Gyö- 
nyöríí képeiben szemléljük gazdagságát törtúneti emlékekben, i^zép vidi'koit. 
kiváló helyeit, pitoreak városait Ilyen kép pedig sok van lieniic : 5;) egt-fi/. 
oldalos és 184 szövegrajz. Irodalmunkra nézve nyereségnek tartjuk e mun- 
kát, mely az újabb időben sokat emlegetett országgal ismertet meg. 

— SziMNYEi József naplójegyzeteit sKomúrom 1818 — 4í)-bon'V 
czímü 3íí ívre terjedő vaskos kötetben kiadta. Gazdag tárháza ez Kouiároni 
történetének a forradalom alatt, s azon fontos szerepnél fogvu, melyet e 
vár nemcsak ez időben, hanem még utána itt egész u cajjitulatióig játszott, 
kiválóan érdekes. A napló folytonosságát, magyarázó részletek ."zakat-ztják 
meg, melyek nemcsak annak magynrúzatúra szorítkoznak, hanem u niunkii 
történeti részét is képvisciik. IJat terjedehncs fejezetre vau osztva, nu;lyet 
a vár átadására vonatkozó egyesség. s a vár 48— 4í)-iki iK-nzügyeínek 
rajza küvet. Mintegy függelékül a Komáromban szerepelt kiválóbb emberek 
élet- és jellemrajzait s a 37-ik zászlóalj történetét közli, melyben ö is szol- 
gált. Emelik a munkát Klapka arczképe a parancsnokok aláírása s Komárom 
térképe. Bezárja egy igen gazdag, kitűnően szerkesztett név- és tárgymutató. 
Bővebben is visszatérünk rá. 

— Stampfel poz.ioiiyi kiadó két viUlalatát: a ^ Mniji/or /ír/ilonta 
s a 9Mayt/(tr iíőltjyi'k eiKfraJzáft bezárta. Az első hatvan, az utóbbi tíz 
füzetben látott világot s ebbÖl az utóisó az épen mo.^t jelent nicg : Jvisfaludy 
Atala életrajza. Minden füzet egy. némelyik két életrajzot tartalmaz s 
önállóan, valamint együttesen, az első hat, az utóbbi egy kötetben is kap- 
ható. A könyv becsét illustratiók emelik : arczképek, születés-helyek s más 
rajzok. Az életrajzokat ismert ncvü írók dolgozták : nemcsak a fiatalok, 
hanem az idősebbek közül is. üítnd vau fordítva a szép és olvaííbutó elő- 
adásra s most részletesebb ismertetésbe azért sem bocsátkozunk, mert annak 
idejében szóltunk az egyes életrajzokról, így a mint együtt vannak, egész 
Pantheont képviselnek. Még csak azt jcgje/zük meg, hogy a Helikon két 
osztályból áll : írók és államférfiak osztályából - - amaz négy, ez utóbbi 
két kötetben. Mindeu egyes kötet ára díszes kötésben fi frt. 

— ZiuMERUAMN, a szász ncmzcti egyetem levéltárának igazgatója 
bevégezvén a levéltár rendezéítít, annak szakszerű ismertetését »Das Arehiv 



tArcza 85 

dcr Sta<U Hermanustadt und der Sítchsischeu Nation« czím alatt kiadta. 
Majnának a levéltárnak rendezése mint több ízben ott tett buváriataim 
alatt volt alkalmam tapasztalni, kitűnő, 8 az ismertetés igen jó kópdt tárja 
fel előttünk annak a nevezetes kincsnek, mely ott őriztetik. Zimmcrmann 
szakemljer a Sickel iskolájából s ez alapos munkáján meg is látszik. Tulaj- 
douke'p a rendezés nagyjából már 1877-ben kész volt s akkor Zimmermann 
a Líiber-félü » Archivaliscbe Zeitschrift«-ban adott ki egy ismevtetést. A 
rendezést azóta tökéletesebbé tevén, ügy adta ki jelen munkáját. Magok 
m okmányok külön szekrényekben czclszerÜen úgy vannak felállítva, hogy 
a pecsétek ne romolhassanak. Külön osztályokat képeznek az acták, proto- 
c<>llumok, számadási könyvek, kf^zíratok, repertóriumok, törvénykönyvek 
s a kézikönyvtár. Óhajtandó volna, hogy a Zimmermann példáját a többi 
Icvéltárnokok is követnék. 

— SzERÉMi GYöRovHör,, kinek életét a folyóirat múlt évi folya- 
uniban saját emlékirataiból összcállítvii közölte IhidiU Gyula, most ugj'anö 
kútfő tanulmányt adott ki. Ismerteti a mü tartalmát <!3 nyelvezetét, forrásait 
s azok hitelességét, chronologiúját, emlékiratainak hiányát s végül jellemzi 
és megállapítja a helyet, melyet ton-»saink közt elfoglal. Jól átgondolt és 
megírt munka. Szcrémi munkája bizonyos tekintetben páratlanul áll kút- 
főink közt. Csaknem egyedül ö az, kitől kortársainak felfogását és gondol- 
kodását megismerhetjük, mert nem annyira az ari^tocratiábau, hanem inkább 
a nép közt élvén, ettŐl nyerte benyomásait. Igaza van Dudásnak: ha ö 
müvét magyarul írja, túlszárnyalta volna minden kortársát — hisz az ö 
latinsága sem egyéb, mint egy kedves memoire, magyar észjáx'ás és szószer- 
kezet latin szavakkal clÖadva. Jó fordításban nagy hatást tenne. Dudás 
pedig jó munkát végezne, ha a többi forrásokat is kütfökritikai szempontból 
tanulmányozná. 

— Dr. Wagner Lajos tagtársunk Pozsonyban Báthory István len- 
gyel király halálának háromszazados évfordulója alkalmával »l*oz8ony- 
vidéki Lapokban« egy tárezaczikket adott ki s azt kUiön lenyomatban is 
közzétette. Kövíd bevezetésben futólag mogemlíti, hogyan jutott Nagy-Lajos 
a lengyel tróiu-a, hogyan lett leánya Jagelló nejévé s áttér Báthoryra, kinek 
lengyel kírálylyá választását s halálát fŐbb vonásaiban ismerteti. Alkalmi 
czikk — de jól írva s ügyesen üsszeátlítva. 

— Gvíírffv La.tos egy kis, csinosan kiállított s képekkel illustrált 
munkában megírta az esztergomi basilica történetét s leírását. Ismerteti 
egye.'* részleteit s ennek, valamint a korábbi templomoknak rövid történetét 
adja. Leírja a basilica s a hozzá tartozó gyűjtemények uovezeteeaégeít. s 
jó kahiuzúl szolgál az oda utazóknak. 

-- SirKÁNvi Já\o.s sGcrbert és kora« czím alatt Győrött egy 146 
lapra terjedő történeti tanulmányt adott ki. Jól ismeri és jól felhasználta 
a gazdag Gerbert-irodalmat : csak egyet nem használhatott fel, az Ipolyiét, 
kinek munkája a Magyar Konmá-riA akkor látott világot, mikor az övé 
megjelent. E munka nemcsak mint gonddal és szépen írt tanulmány, hanem 



B6 



tJIrcza. 



Hxért h lirdekel bennünket, laurt Ö luint S;rlvcstfir piSpA volt sk, kí STieut 
Istvánunk a korouiit adía. S i'pcu czert íírdomee volt a mí közílnfti'giinktiek 
ÍB bemutatni annak & kiváló tudódnak ('s iihilntiopliiifitmk i'lr-tp'l. ki oly 
dQnt^ bcfoljást gyakorolt liauluk dOi-sára. 

— >A rostTAiNTÉKCT MAr<rAKDRiicjlu(>N< okÍdiií niUnkÚi'.HK. UH'iyUuk 
3 első füzetet rni'U szAmunkhan bemutattuk olvaaóínkuak, immár az utolsó 
4-ik. az eg^az niuiikdl l>eziírú fíi/ete i» meg_ielent, Míg az előbbi fiizetck tk 
postaiutézct törtimetdt v^Koljúk : c/eu ntólt>ü füzet, az e^sy. munkának 
mfiecKlik róüzt*, a ministcrium feláDításiitól napjainkig teijrdfl nlnkiilttöokat 
adja elö. A könyvet Hübcrtb Karoly írta. 

— Do' TObOk Ibtvák tanár n neptíkolák számára »Magyaron(zá^ 
Történute* czímií munkát írt. TUrök neve nem ismeretlen olvasiSiuk előtt, 
a Tört/uflmi Ttír-baii me^elf;nt kutntdttai mutatják, hogy fornis tiimíliná- 
nyokkat is fuglalkozik. Stilja világos és tiszta, előadása magyaros égk 
keresetlen a a gyermekek felfogásához alkalmazott. Törli^netdt 18G7-ig 
hozta le, B egy rtivid alkotmánytannal zárta be. 

— Tkctbch erdélyi szász pUspi'ik nintikája, a refoniiatio türttíncte ax 
erdélyi azászrúlduu, immár C'-Ík kiadásban jeleut meg, Tulajdonkcp c rtfor- 
matio bebozatalának a m4>gíixÍlái-dúlá.')RTiak törtenetet adja cltí a XV'I-Ík 
azázadban, az ujabb kutatások adatainak fclbae;cDá] agával, do ri:^\ideu s % 
n<íp által i» megérthető tÍBzta, világos előadásban. 



FOLYÓÍBATOK SZEMLÉJE. 

— A >HAzAifK< Ví. k^tettJt fejezte be mnlt évi decz. fiízet<íve]. 

tJjabbkori tört^netllnknek tübb ke'rd^sfft \iIágította meg eddig ise folyóirat,, 
mely mind inkább sztílesebb körben hódit tért. A jelen fűzetet Uökr Lajos , 
veterán írónk nyitja meg, a ki emlékei elbeBzélés^beii immár: a fllggct- ' 
IcuBi^í haroz tört<íuetcig jutott. Torma Károly gróf Gyulaí Fcrenvz tábor- 
nok emlékirataiból a2 1775 — 83 dvek közli rtiszt kt<zli. L^-rdekesebb 
benne H. József császár Erdrílybeu ntazái^R clbeszi'liíac. Thiui Jóxscf foly- 
tatja Szerbia és a magyai-oraz-ági-szerb mo/gulom ismer te tí^si't Rtaztica 
Jáuoa szQi-b miniszter müvéből. V»'giíl iV/. Szinuyrí József komáromi 
iiaplój egy etetőihez mintegy kieg&zítöiil (Qet- é» jellemrajzokat uyájt a 
Komároniban azercplfí jelesb férfiakról. Közleményeinek egyik Icg^tlckcscbb 
szakasza. Mellrkletül a komáromi 1848 — 49iki parancsnokok névaláírá- 
sát nyújtja liasonniúsbaii, kár hogy ki(»ebl)Ítve. 

— A >TiiBDL< negyedik évfolyamát fejezte he uult e'vi negyedik 
ftizetévol. Az i^ú társulat, melynek közlönye, anyagi és szellemi erÖben foly- 
vást gyarpodik. Alaptőkéje közel 10,000 forint, ezcllemi munkásai egyre 
szaporodnak. E fíizetet br. Nyáiy Allwrt emlékezete nyitja meg Dfiik 
Farkaalül s Ipdlyi Arnold necr'>I('gja /árju be. Stuji/ [•^tváu a Chontue 
család czímerét ismerteti 1418-ból. tauúlságos heraldikai észrevételeket 



T A RÓZA. 



87 



fÜ/.V4*i) a fl7.iriiiyoiii)itbiiii íit beiniitntntt czimurliez. Ür. KnriU*ont/i Játhis n 
ker«!keg\-b:Í£Í LaoKkfjak c»a)iídf^jilt úllíttí vgybe. Ctcrtj/icS Gtfiea a Rátold 
iiűiiixeUrg i'zimerertil (hnrefn levol) ^rtokezík (öt rajzásai). />r. Ssombni/iy 
IgDdeK .1 megmflgjaiftsajotl (Iniiiíiitt^Ii ^róf LnA7.bcrg családoi fis 
grm'filogíiijiil isniíTtoti (hiin)iii czímrftjzzftl). A kieebh kfízlenií'üyck kí^ííift 
u Szolestey-család. űgj" aziutun a fclsM-gccliui fTecbev-oauIid tUrtoncUJbesi 
tís neinzi>df!kmidj^hcz találinik adatokat, az iitúbbí Caoma JÓKSeftől. Stadó 
tfitnoe a cslfli Cmffy (*iialádnt iftmertcti. Mtlrsí^r Iptviln nagyan fiprelctnrc- 
meltri fnlfixólHUst intéz a családi levdrtárak í5rdckebeL, Lrfi'if^l-ij Tivadar 
ba^JíiioK mntikút ví'^/,ött a Beregniogye U^t-Jtiírában l(?ví> ozíinerW'ÍR iietuea 
levelek tiíjdtroiim ör^zeallításdval. Követendő polda a többi tiiegy^knck íb. A 
tárcKiibaii m<íg a Nflinctby cgatildrtk ti^rtduett'bcsc taliilunk adatp^Mleknkat 
(>gy (-/.ínipr- rajzzal.) — E ftlzetbcíi olrashati'i a titkán jeJentds is a tárfliilat 
inúlt ovi ei-edmenyduH iiiiíkiMífBeríil, a uicly bizt08 /.lílof^a a twrsúlat tovílbbi 
gyarnpodáífármk é a jbvő év sikereinek is. 

— A jKtKMíTfcsr Maovkiöc deczemticri füzetében sok becses 
^egybáztürtiWlini adattal találkozunk. K^'nirj/ Láezló eleö rzjkke, >a 
■ keresztény cgalád hívatibnc eg^* kiü tHrtonet-pliilogopbiai ej4/ine{rHzdag 
^elm^lkedés : {»U'Aa^o» pillaiitdH a v.i1IiIí4qh lirzcl biinyalbitjlnak tijrtéiictnre. 
I}t4k Miklós, XVIII-ik Hzázadi anilariuB balntti-bes/AvIckct ismertet b uem* 
csak JelleniKÍ azuk azelleni^t, bancui irodalom tör tt^neti adatokkal is <Srt^- 
keaiti czikkiH. Az >egyháztöiitiuc1ini adatuk* r/ímíi rovtttban két kÖKÍe* 
méuy van. fívncz^lí Gergely közlj a kolosvári (akkor egészen unitárius) 
tauács folyamodárát a fejedéi eiiihez, A tanács neszét vévén, hogy n feje- 
j delem u tcmpluniot é« iakolát azon Urügj alatt, hogy Ök szombatosok vol- 
uának. cl akarja foglaltatni, kérik, hogy miután ők nem szombatosok, 
fordft«ft el a fqjedelcm c veszélyt rólok. A folyamodás kelet uélküli s Beu- 
lízédi kelte Idejét 1608. vagy 1609-rc teszi. Ugy hisszük, igaza vau s a 
folyamudil.*) 1608. őszén kelt. Mlut tudva van, Báthory az QDitáríDsok óvári 
templomát a rííformáltaknak adományozá, a a nov. országgyíilés elsfí nrti- 
eiilusa olég burkoltan megerüsfté ez adományozást — a folyamodás tehát 
[Faldsxfuiileg ezr.el áll kapcsolatban. Vájjon nincsen-0 az cgyháztanács levél* 
tárában még ti^bh e tárgyra vonatkozó írás ís? Kotu'z József egy igen 
érdokes ])íjrt közöl 1C72 bíil, melyrit a nagy-tercmi reformáltak a unitári- 
usok folytattak a tí'mi)!oin felett. Kapjnk az egész tanúí>ágos és érdckce 
per lüfolyüí-nt. indyhi'/. liuHonlö abban az időben több ftirdúlhatott elíf. 
litnnétU Gergely folytatja az >unitariii9 halottak és temetések* ezimü 
kdxleményét, mely kivált a XVII ik század ehronologirtjáhnz szolgáltat 
becaes adatokat. 

^ >AnMEVTA MAOTA-K-önv^w HAVI (tKEUt.K* pzíui slatf Szauiosüjvártt 
(?wit7- Gergely és S-.owjkH Kristóf B^erkes/té^ében egy új havi folyóirat 
indult meg, választékos és érdekes tartalommal, ügyesen és tapintatosan szer* 
kesztve. Apróbb esdkkekbíil vau iisszrállítva, melyek kbzt tübb históriai 
tJirtalmn kiízlés vau. A haza6 szellent fontartását az örmények k'üzt s ar. 



88 TÁRCZA. 

öimény eultura ísmcrtetesdt u magyarok kü/t, tűzte ki feladatúi s megiír- 
demli, hogy pártoltassék. Rövid tájékoztató bevezetés után következik 
Molnár Antal czikkc ^Önuenyek Buda vissznfoglaláíiánáU czím alatt, 
melyben Gábor ömlenynek Diodatohoz Becsbe az ostromlott város bdviHzo- 
uyairólírt leveleit — melyek a kiállítHnon láthatók voltak — közli. Patnt- 
hány Lukács nagyobb tanulmányából az erdélyi önn(íny esalíídnevckröl közíil 
részleteket, egy pár tatár s egy pár lengyel szóból származott nevet 
mutat be. Szongott a magyar- örmény egyletet ismcrtt'tí. tiiuuiy az utolsó 
Önntíny-királyról, Vl-ik Leóról, ki a keresztes- liáboruk alatt veiízle cl trónját, 
Farao Simon az örmény betűk feltalálásáról, iion-il- Clieronei MoBCsrÖI 
közülnek czikkekct. A füzetet változatosan Örfszeállítdtt apróbb közlések k 
örméuy-lapok szemléje zárja be. 

— A Mauvau Zsidó Szemi.k januári fiizet(fh(fu Ki-fut Sámuel foly- 
tatja nagybecsű s rendkívül sok új cs érdekes adatot tartalnia/ó tanul- 
mányát a szombatosokról b c füzetbon a szombatosság első korszakának 
irodalmát kezdi ismertetni. így Összeköttetésbe hozva a szombatos irodalmat 
a zsidóság azon korbeli irodalmával, egész nj köpet nyer az a nevezetes 
mozgalom, mely Erdélyt sok ídön át korunként fori'ongásba tudta 
hozni. 

— A íLcDOvicA AcAKÉMiA Küzi,üNvE« 1886. decz. füzetében Olch- 
ráry Odöti houv. főhadnagy folytatja llnnyady János hadjáratai leirádát, 
s jelen közleményében n riijóiui-, i Hfíii-rfd tárgyalja hadáíizati szempontból. 
Amennyire a történeti adatok alapján lehetséges, megállapítja a két 
napig tartó véres ütközet lefolyását, a magyar és török hadsereg hadállá- 
sát és mozdulatait, Murád szultán fselfogásait, melytikkel Unnyiidyt erő- 
dített magaslaton levÖ állásából, hol Castriotát bevárni akarta, kicsalta 
a nyílt térre, a hol aztán a török seregre ut'zve kedvezőbb bnlycn vívták a 
sokáig eldöntetlen, eleinte a magyar seregre kedvező s utoljára is csak a 
török sereg ötszörte túlnyomó száma miatt elvesztett csatát. Legérdekesebb 
Olchváry e közleményében a párhuzam Hunyady és Murád szultán mint 
hadvezérek között. Az egykorú idegen történetírók némelyike ugyanÍH 
Muradot nagyobb hadvezérnek mondja Hunyadynál. Olchváry kimutatja, 
hogy bár a szultán tajjusztalt, vitéz és szerencsés hadvezér vala s eszkö- 
zeit illetőleg rendkivnli előnyben volt Ilunyady felett, mint a hatalmas 
török birodalom korlátlan uralkodója — inégís mess/ire niöírötte állott a 
szerény hatalmi eszközökkel rendelkező s csupán maga erejére támaszkodó 
kormányzóval szembon, mint stratéga, mint hadvezér. — A füzet többi 
közleményei modern dolgokrt*)! sz^ilnak, így Mi'iriAxn!/ .János altáln)riiagy ; 
a féldaudár szervezéséről ; Ktiinr Pál : a lovasságról (!s harczászatáról ; dr. 
(■ri/orf/t/t'vicfi Vlftdán : a szerb-bolgár háború történetéből az ogész8égiig;v-i 
szolgálat körül felmerült hiányokat és tantilságfikat állítja össze. A kisebb 
közleményekből kiemeljük Doniann"J.y István három kisebb eszmefutta- 
tását : a háborúk mellözhetleu voltáról, a hadi-sikerről, végül a hadi 
dicsőségről és megörökítéacröl. 



TÁRrzA. 89 

— A FiGYEi^ múlt évi ntólfió füzete az előbb megkezdett dolgozatok 
folytatásán kivtil három új ktJzlem^nyt hoz. És pedig KálMián Farkastól 
»Adal<ikok a XVI. ds XVII. század irodalümtörtenettniezc ez. a. a magyar 
nemzeti énok-irodalomról szóló tartalmas cs eredményeiben Rok uj szcm- 
poutot e's ítéletet mondó értekezest. ^Közvetlen vizsgálat és személyes 
tapasztalat* után íudúl s nem egyszer czáfolja Toldy Ferencz, Bogísich es 
linrtalus állításait, főkép a régi magyar protcstauift énekeket illetőleg. Kutfttá- 
SAÍuak végeredménye, hogy a magyar ének a magyar templomokban a refor- 
matióval támadt fel újra ; a mi azelőtt volt, az a latin misének pueztA for- 
dítása. Értekezése mutatvány sajtó alatt levő munkájából, mely a XYI. és 
XVII. század összes ének- iroda Imát kimerítően tárgyalja. Szilú{/t/i SAnííor : 
az »KrdéIyi Muzcumc ez. tud. folyóirat keletkezesének történetéhez közöl 
becses adalékot Döbreutey Gábor ama körlevelével, melyet Ő akkor kül- 
dött szét. (1810.) midőn az Erdélyi Múzeum kiadását elhatározta. A 
körlevél közli a mecénások névsorát (kiktől a kíít füzetért szUkségeB 800 
frtot remélte) s az írók lajstromát, kik első dolgozótái-sai voltak. Kanén;/ 
Lajos, Lantos Sebestyénre vonatkozó okleveles adatokat közöl a kassai 
leváltárbül liíGl-ből. Tinódi 1557-beu már nem élt, özvegye 15ű9-ben 
máv Pozsgay György felesége — s íme 1561-bÖl több oklevélben emle- 
getnek egy Lantos Sebestyént, aki szintén »énekct mondott és hegedült.* 
Tehát ez a Lantos Sebestyén nem Tinódi — hanem egy új, eddig isme- 
retlen dalnok. 

— A íMauyak NyelvíIb* múlt év folyamát Xll-ik füzetében isme- 
retes rovatain kivül több becses értekezéssel végzi ; többek közt Frerftk-ny 
János a közéletben mindennapossá vált idegen szavak használatát támadja 
meg 8 jó magyar szavakkal való helyet teaítésöket ajánlja. Horváth Balázs a 
jászóvári premontreiek levéltárából újabb nyelvtörtéueti adatot közöl. 

— Az >Us<íARiHcuE Rkvltk* megelcgedéssol tekinthet vissza múlt 
évfolyamára, melyről utolsó füzetében általános tartalomjegyzék által 
.'izámol be. Szerkesztői ; Hnnfalvy Pál és líeinrich Gusztáv buzgalommal 
működtek azon, hogy a külfölddel a magyar irodalom xijabfa termékeit 
megismertessék. A füzet oUő közleményei a múlt akadémiai nagygyűlés 
elnöki megnyitójának, titkriri jelentésének s értekezéaeinek van szentelve. 
K/eket követik Svhu-/cl-er7nk a középkori Budapestről írt czikke, llűnrich 
Gusztáv értekezése a magyar Faustról, UV/x-r Alberté Hnnfalvy János 
általános földrajzáról, . \h'l Jenőé a budapesti akadémiai könyvtár ősnyom- 
tatványairól. l'p:ynncsak Hthirifh Gusztáv egy régi (XVII. sz.) német 
dalt közöl a nemzeti múzeumból : a nagyváradi kapitány leánya dala ez. 
a.; ismerős német dalnak az eddigieknél régibb szövege ez, magyar helyhez 
fűzve törtenetét. A füzetet a tud. társulatok gyűléseiről és felolvasásairól 
szóló jelentés é.s könyvészeti rovat zárja be — hasznos tájékoztatóul a 
külföld számára. 



510 



TÁRCSA. 



REPERTÜiaUM A KÜLFÖJ.Ul TÖRTÉNüTI IRODALOMBÓL. 

Köhle-, Die EntwicHtuuj dc^ Ki-itijincc«eM uiui dU Krit*jíifühéuiyj tu 
rfrt* RiiUrzat cum XT. Jtththuuiiffl hin ra (/<•« IlufíiUatkvifjfm. II. kfítet. 
Vou dcr Mittc ilcs XIII. JaLrhuiidert«. A tmlós tábornok ez új müvének 
kKvetktízÖ fejezetei vúgnak u liazjú türuúiei koi-ct\'l)0 ; h ü-ík fejezet (»Morva- 
luczei C8ata<), a 'I-ík ^>A [;}}lllidini Utküxetc), ax 5-ik (>A lutíhldurfi 
ofiata<}, 4^6 a 16'ik fejedet, mi'lv a iiikúpotví cnutáviil t'oglalkozik. 

Áff^hit Jür ortttn'cichísfJu. (ifjtcKü'htn, LXVllI. k<ít. 2. fűz. Lcteickif 
Eiu Blick auf tiie Ptifitil- Kiinüj ^ifji»mundM fftytni PoUh in Btmg cu*/ dw 
ifiifiéUeíJcrinje srlt dem Kt'iaitMikcr Kritdtn. 

Syfnf, HUtM'iAeht ZeüticktÍfU\ 1887. 57. köt. ! föz. Uuha; Geechiohte 
ÍMerreicluf Il-ik küt. lamcrtetóí Lofle-rtli-(«Sl. (127. I.) — Schihfi; Qnrílr,,- 
f/uch sui- Genchkhle dcr Űaf^rr.-ungarhi'hm Monarcfnt. larnertetea (129. 
lap). J*Í^, XuT mt/tÜtn/fc/i-uHi/nrm-ften SfreÍt/fiHje, Isinertctiá Lo*frth't6l, 
(174. I.) Hurmuiitíd, Fnujutriitr zrtr GeJtchichle dcf Humiiarti. lamertetee 
Loflcnh-tól. (176. l.) 

Jahrc^berichte der Get*'hichttncÍAite$tacht{/'í. Kiadják a berlini tSrteueti 
túrsúlHt megbizáeábtil Hermáim J., Jaalmu- ./. (Í8 Me>trr Edmtmd. V. rr/oh/am. 
Az 18SJ. évi inMhto. \Berliu. Mittler. IbSS, i32 Mark.) - E reiidkU-üI 
fontos, a muga nemt'ben páratUii es nelkttlilzlietotleii nagy vúllatutbv^l meg* 
jelent uj kötet Idtreliozileáu közel 70 szakfétfíú fáradozott, kiknek tnnuki- 
latftlt kor é% nemzetek azcrint a hármas azerkesiítíí.sc'g egységes szempontl ül 
sajtiéi alá rendexte. — Az 1 882. övben megjelent magyar tíírtenoti irodalmat 
Sdticichr ieinerteti. (11. resa. *Kttz^pkor.< 416 lap és III. rcaz. »Újkor.< 
136 lap.) Mugynr vonatko^u könyvet liüt ertekeK^t talilluuk azonban 
inéit fejeitetekben \». így pld. Rrdlirl, ortekezese több osztrák fon-áaról az 
1264 — 1279. "ívekből, (megjelent a Mittlieilungen fíir Österr. Geseliichtc- 
ben.) WeruMkt/ müvtf IV. 7f(írí>/ynií. (Il-ík 'k.öi.). }iu«non Íji Kőhler iriek^tei 
a diii'idTuti cfnfiáróL {II. .'>9.) Továbbá az ezen, a Hab.^burg rsuládrii nézve 
"ly fonto&eá vált csatáunk 600 é\n jubilaeuma ftikalmával rnc^eleut 
* Fe^Ucfírít't* , melyben több ausztriai tört«neHzek tollából pzárniazú értekezem 
található. Ezek között legttmtosabb ZciJt^bery (írtekezeae Hababurgi Rudolf- 
ról. (11. S9. és 189.). Snwrhrei bvzanci forrAí«tanúlmánya (II. 292.), Hrrit- 
&rrg. *Gttr/iirftti^ d^r Jtif=ítftíiii'r€ ez. müvi-. (II. 294.) Mirderi' Hírein IL 
Anjou Károly i-e .Martell Károly etí családjuk tagjainál közölt okleve- 
leket, (II. 32r>.) Ljubic, » ifonttmenfit j^we/. A/W. Slaror. Mfridion. XII. 
kötete. (II. 333.) (íiomn Giwirjipe : Le vuhritli^ drt fJbri Mítrfi fid Snntd" 
ptrduti. (11. 332.), mely elveszett >MÍBti< cr.tm fel iratai számos helyen 
hazánkat emlegetik. Üchrítí czikkei Lausitz-rúI ITtöszülött Lászlö I. 
Mátyás ce a Jagellók korúböl. ilf. 410.) H/'-d értekezései Csehoraeági'ól, 
II. Ulászló és II Lajoa idejéből (u. ott.) Zittaui Péter-nek wC%-oidt:oH Aulán 
RcfffUt áj kiadáea /"í''//í.tól. (II. 411.) ThiUhcim gf. müve Starkfinhcrg 
Kttt/iröl, Bi'cs városának védelmezőjéül, ki 1664 óta Moutecncculi alatt 



TÁROZA. 91 

a törökök ellen, később pedig Rákóca^ Ferenez elteu harczolt. (III. 19 — 20 
I.). Starhemberg erdeme, hogy 1697-b3n Szavoyai Jeufít neveztdk ki a 
törökök elleni fővezérnek Magyarországon. Említendő me'g a Zwiedinech 
SiUhiűiorat által kiadott napló Budavár ostromáról. (III. 20.)TöbbPoroaz- 
országról szóló mü is említendíí. (lII. rcaz. 5. 6 — 7. fejezet.). Újkon-a 
rowitkuzó osztrák-irodalom áttekintenie I.ostrrfh-tól. (III. 240. a köv. lap.) 
Móna-T«rézia levelezése gyermekeivel és baráfJaivaL Kiadta Arnefh. 4 kötet. 
(III. 243.) Több //. Józs(^'-rö\ szóló nmnka. (III. 244.) A Századokban 
már ismertetett munkák Bécs ostromáról 4s az 1683. c'ví török hadjáratról 
és Szobieski-röl. (III. 245.) Több mü 2. Fermcz uralkodásáról. (III. 247.) 
(tj. Scherr-ThiHZ emlékiratai (III. 248.). Dankó esztergomi kánonuk miívo 
Dürer müvéazetérdl, mely német nyelven is napvilágot látott. (II, 71.) 

Joftínmes Janfisen, Geschicktc dea deuischca Volkes. E fontos müböl 
megjelent immár az V-ik kötet, mely az 1580 — 1618. évek közötti kor- 
i«zakot tárgyalja. Szerző több helyen szól a magyar viszonyokról. így a 
Rudolf korabeli török háborúkról (111. s. k. 1.), Bocskay István felkelé- 
séről (245. 1.) 

Die F^eldziige dcs Prinzen Eugeii cou -Saro^cíj. II. Seric, 2. köt. 1886. 
Az utolsó fejezet az 1709. évi magyar eneményekot tárgyalja. 

A badcni történeti bizottság elhatározta, hogy Badvni Uijos őrgróf 
hadtörténeti naplóit az 1693 — Ui07. érékből kiadja. A kiadást Schulte-ra 
bízták. 

Historisch-pulitÍHche Blattéi: 1887. évf. 99. kÖt. l.füz. — liőmisehe 
Dcnkmáler zur Gesclüchte der Rückcrobei-uiig t-on (ijen Íin Jahre 168t!. 

Összeállította : Manoolo Lajoh. 



TÖRTÉNELMI REPERTÓRIUM, 
A HAZAI HÍRLAPOKBÓL. 1886. DKCZKMBEI!. 

Alüó- fehérmegyei történelmi-, régéjtzcti- é^ tcrménzettudományi rgyU-t egyik 
okmánya. (1486-ból.) Pulitikui Szemle 16. 17. ez. 

Arodmegyei műzenui-eyylet olnkitása érdrké^tni. lí. L. {Báttimzéki LuJoh) 
Aradi KürMlny 812. sz. — Hozi{ászólá» N. (Ndményi T. Lajo'i} 
Aradi Közlöny 322. sz. 

Báthori István emloko. Egyetértés 844. 845. sz. Függetlenség 343. sz. 
/'. yoph'i 348. sz. — y — Ö. Szabadság (Székesfehérvár) 154. sz, 
— Báthoryak genealógiája. Ugocsa 50. sz. — Báthori-ünuep Knik- 
kóbau. Egyfiértés 347. sz. 

Bunio, az alapos történetíró. M. Aflam 384. sz. 

Buráiiy Gt^rg^hi. dr. A rómaiak hírlapjai. Enztn-gom ét Vidéh 98. 99. 

(Wik Ala/oi. Emlékbeszéd Báthory István halálának háromszázados évfor- 
dulóján. •>ziliigy' Somi l/ó 50. hz. 



92 TARCZA 

Czobor Béla, <h\ Egy inaf^yar kisasszony kelengyéje. ti-Mbadsúfj (Nög>'- 

várad.) 275. sz. 
Décsáiyi Gyula. Viucze mester. (Egy nagybáiiyfti plebiínos a XV. század- 
ból.) Nat/t/Uint/a é^ Vüléh' 51. sz. 
Dudás Gyula. A vidéki niúzeumokról. I\ Napló 353. sz. 
Egyháztöríéneti adaUkok. XI— XVIH. Pi-ot. KüzIuhíi 48. 4Í>. 52. sz. 
Krsfkújvár törtAieteböi. (Néhány lap — ) Kr.-*fhi/Wir és Vidéke 4ít. sz. 
ICrztiébci (Szent) megkoronaztatása. VftsAruopi lj-'<ii'j 43. sz. képpel. 
Fen-nczi Ityula. Gazda ^s cseled a rt^gi göröíTökiiel. Hiruf/nd 52. sz. 
"kFrahiói Vihiun'. XI. Inczc pápa <Í8 Magyurorszáír fi'ilf<zabadítása a ti'irök 

uralom alól. Iiím. írod. Szmdn 12. sz. 
(rifulai Rudolf. Arcliaeologiai séta Ács fele*. Komih: Lopok 50. Komárimim. 

Közlöny 49. sz. - - Archaeologiaí séta < >-Szöiiy tele Kom. Lopok 51. ez. 
llevtitinegye monográfiája. Gyöngyös 52. sz. 

Hóílmezó'váiiárhely tíírtdnetehez. Vásáfhiiy íw Ví'léke 4fi — 4!f. az. 
» Ipolyi Arnold. A magyar szent korona tőrtruete. Bpest. 1886.« Ism. 

Vamrnapi Ij-tójj 44. sz. riíjzokkal. 
Irmei Fertncz. Magyaroií»zág Budavár visszafoíílalása korában. M. Sálon 

V. 186. 1. 
"» irányi István. Szabadka szabad, kír. város ti>rténete.« Ism. l). R. Bajai 

Iliradó 9. 10. sz. 
Kalendáriumokríil. (Valami a ■-) ^zatmárm. Közlöny 4t). sz. 
"^Kawlni Knhos. Adatok az egri t^gybázmegA'e történelméhez. I, k. III. 

füzet.* Ism. Ifod. Szardc 12. sz. 
Kemény János (.1.) A Gergely-féle naptár történetéhez. Kossal >'rí'w/f 1 2. sz. 
Kenyér. — r. Vamni. íJjsóg 43. sz. 

Konti Lajos. Két század időjárása. Iktir. Klhuör 246. 247. yz. 
Limjyl hnrv. Meg^icgyzések 'l'haly »Viszoiiválasz Knauz Nándornak* 

czikkeTiez. M. Állom 352. sz. 
t'Mu.yyav Törfénelm! FAefrajr.ok.^ P. Noplú 343 sz. Kgyefértés 343. >•■/.. 
Molnár Aidnl. Culturátik a Hunyadiak korában. M. Sohm VI. 26ít--281. 

1. rajzokkal. 
Myskovszky Vd.toi-. A kasi^ai dnuiról. /*. Nojdá 353. sz. 
Fái fsíván. Somlyói Bátori István (;vdélyi fejedelem és lengyel király em- 
lékezete. Körwíírrlödés 52. frZ. Politikai Szrmlfí 33. sz. 
Pup Gábor. Felhívás Knniárom vármegye én sz. kir. Komárom város lelkes 

és hazaHas közönségéhoz. i A réirészcti társulat érdekében.^ Komár. 

Lopok 51. sz. 
Pitrón J'hs'f. A gyalui vár, .V. Polf/ár 277- 279. .-^z. 
P/dszky F*rrn>z. A magyar szent korona. M. Snlon VI. 17. 1. riíjzokkal. 
71*1?/'.; Károly. A pozsonyi veTtÖrvényezék áldozatai. Előzmények. -"^-.abaH 

Eyyház 23. és köv. sz. 
Uogályozó beUységrh vázlatOf* története, különös tekintettel Magyarországra. 

Dr. — a — a. Txisoncz és Vidéke 49. és köv. ez. 



TÁROZA. 93 

Heizinger József. VÍBszaemlékezés Wandorfra. Sopron 97. 98. sz. 

> Salamon Fen-ncz. Magyarország a török hódítás korában. 2. kiadás. 

Bpest, 1886.Í Ism. Bodnár Zsigmond. M. Sálon V. 218. 1. 
iSc/tf-arz Gyulo. Sötét volt-e a kíizdpkor. P. Hírlap 347. sz, 
Simni/ János. Horvát István es az örmény irodalom. Polif. Szemle 31. sz. 
Siirányi Imre. Gcrbert és kora. Győri Hírlap 20. 21. sz. GyŐrt Közlöny 

97. sz. — Ism. Sopron 99. sz. — Boblder lynácx. M, Állam 349. sz. 
Srábhvgyen. Vasárnapi VJnág 41. sz. képpel. 
SiáfUrzl-y La/o*. Bátbory István lengyel királyivá választása. /ÍW. Hírlap 

338. sz. Nemzet 338. sz. — Báthory István, Vasárnapi l'Jtág decz. 

12. rizám. Báthory emlékezete. Ország-Világ decz. 18. szám. 
S::aun Tamás. A régiek könyvkereskedése. M. SaUm V. r»50. l. 
Szaf/imáry Györr/y. llunfalvy Pál történeti iskolája, ytmzet 333. sz. 
S-iifhnáry Károly (P.) Szilágy-Somlyó, a Báthoryak sasfészke. Vasárnapi 

U/ság decz. 12. szám. Nemzet 343. sz. Bud. Ilirlap 343. sz. 
Szilágyi István. A . ináramaroB-szígeti h. h, lyceuin története. Máramarot 

48. 49. sz. 
Szilágyi Sándor. A közün.séghez a Magyar Történelmi Életrajzok érdekélK'ii. 

V. Napló 342. sz. Fó'r. Lapok 342. sz. I\ Hírlap 312. sz. - 

Kalinka A'alerían (Nekrológ.) Nemr.rt. 349. sz. 
Szüllnsy Karol;/. Mít írtak a régiek A rad megy éWil, annak lakóiról és egyet* 

helyeiről. Aradi Kíixlöny 3r)8. sz. 
Téglás Gábor. (ískori nemes fémhányászatunk iichány iidnléka. Kolozsvár 

fi. MZ. -- Egy új Cflontbarlang Iliinyadniegyébeu. Hányad .51. »■/. 
Therniyi János. A vaskor ázsiabcli őseinknél. M. Sálon IV. 549. I. 
T/ialy Kálmán. Gr<!ft' Bercsényi Miklós. Debr. Elfmn'r 243. sz. 
Titkos Írásokról. Vusárn. Újság 42. sz. 

Tiirténdini és rége'szeti egyesület ahikulú közgyűlése. Komár. Lapok 53. sz. 
Ij tr a világtörténelemben. Agricola. /'. Jlirlap 301. hz. 
Vri'r Ferencz. A renaissaiicc a művelődés történetében, k^ilöni^^^ell a niagy.'ir 

irodalomban. Kőszeg és Vidéke 50. sz. 
Wszrly Károly. Hátori István 1533 — 1586. Küzmüeiiődén 51. sz. 
Vizkelfty Imre. A magyar szent korona története. M. Snlon. VI. 23. 1. 

rajzokkal. 
Wthi'r Samu. Az ellenreformatío rörténetéliez a felvidéken. Frof. t^fyh. i's 

Isi'. Lap 50. sz. 
Zay Miklós gróf. Zay-ügrócz. M. Sálon 1\. 417. 1. rajwikkal. 

VEGYES KÖZLÉSEK. 

— li'oi.Yi IRODALMI nAOYATKKA. Ipolyí — ha csak mcgjelcnt munkái 
iísHZegét vesszük is — a legtermékenyebb írók közé tartozik. Egész éle- 
M'ben knrn ifjiis;igát»'il kezdve mindig oly pályán müköd;»tt. mely egynui- 
pibiiii is elég gondot ad egy embernek s a mint hírben emelkedett s pályáján 



tArcza. 



haladt, tncgsznporodtftk uobile officiumni 9 H eaieket seni tekiutette sini* 
oarákuak. A hová csak heljezik. közbixaloin v^g^* elöljárói elísmen^íie vagy 
&% onilkmió bizalma, eszméket viU magávitl 9 uxuk iiief^vulú^ítúsáru sokat 
fiira (Inzott. Emellett sokat olvssott r? tanúit. SnkoIJalií i»mciTtckkeI birváii, 
irioljGkfít üié^ fiatal kordban Bajátított el, ismeretei uiiti<ien dgdbiin meg- 
maradt a tndomány színvonalán, annak miudeu ágrtb&n figi,-e1cinniel kíat^rtc 
az iljabb vIvniiLuyokat Uogy olTaii elökeszlUeítt;!, mint oz öve, az iroda* 
lomhoz fordúli, azt tnnnci>Kcteftiiek tehet tnlilni. Áz írás úgy 87:ólva «!lct- • 
azUkat^ge volt ; mert mindvii, a mit tanúit, megtermí-kcnvítettc eszmélt. Hogy 
rengotcg Eok, lelkiismeretes poiitosflóggul vt^gzott foglalatwsiíga indlett 
annyit tudott prodneáluí, mint a mcmiyi uiunka tŐlo megjelent, az magiéban 
ífl meglepő jeleiiacg — mert minden iniiiikája, m(*g egy kiit értekeziin is, 
kutatás, gondnlküdái* crednióiiyc volt- De arra, hogy oly nagyazerü irodalmi 
hagii'ftti^kot hagyjon maga után, arra talán legjobb bartltai i*i'm voltak 
elkOBZÜlvc. Nciueítak azokat ertjök. mclyrkhcz megtelte az el(>k(í*zii let eket. 
hanem bevegziítt irodalmi mtinkákat. Tevékeny lelke üoba nem állott mng 
ffÜútou, soha acm évi£ be fifl eredmt^nyekkel. Mythologlája újabb átdolgo- 
xásához egy eg^ez halmaz előkeazület, tanulmány maradt utána. Egy Cdomd' 
régészeti kerdi^B felílorítéecro tett jegyzeteket. Bevégezte llurual Mútyúa 
XVII-ik axjízadi liitvitáx<i író tHetét. mely magáhitn h nagy irodiilomti^tr- 
t^Mieti munka : do mindent, mi tanulmányával kapcsolatban volt, új kutatáa 
alá vett — 8 ebből egj* sereg uu>nographia származott, melyek majd mind 
he. vannak fejezve. így megírta Comeniutt Amos eletet, egy monographiát 
dolgozott u Riikóczyakról, egy mást a ung}'-ttzombati tudÓs ktirrul, <;gy 
harmadikat JLorántfy Zsuzpannáról s a preBlíyterianusokról. Bevégezte 
ezeukívÚI Nyárv Kríaztina, Et^tcrltnzy Miklnsné <^ctrajzát a mi Örömmel 
jelenthetjük olvasúínknak, hogy Praknúí barátnők Ígéj-(>tót bírjnk, hogy ez 
qtóbbit a TUrtcnelmí Életrajzok közelebbi folyamában fogja publicálnL 
Kisebb irodalmi maukái, a regebben mu^etent kct kíítct fnlytatúsa, aojtó 
alatt vannak. K/ek elute utóUd napjaiban adatlak nyomdábu Bunyitay 
által, kit H ezzel megbízott. 

— »Bci>AYÍB visb]!.vv&ti:lk l6Öü-aAít« czún alatt a ki^tszáz^ves 
tlnnep(ílyek befejczeaéítl KaUicftán múlt ^vi dcez. 27-cu a./, otluiii jezsuita 
collegium nŰvcndékci egy Ütfdvonáaoa mag>"ar színmüvet adtíik elé, mely- 
ben mind hÍNtónai »zemélyL*k szcrepdtck. AzeloadÚHon Haynald bilmniok i.t 
jelen volt. £z elíiadás egyszersmím) emlekUnnepe volt annak is, hogy loth- 
ringuni Károly a fbiszabadító sereg egy részável azemélyesen vonult be 
Kalocsára. 

— EoY pnoTEsTiKs ihodalmi TÁRítíli.AT IclállÍEÚsa érdoki^beu múlt 
decz. végén, Ilunfalvy elnöklete uUitt. e^y bizottság tirtekvzl'jtet tartott, 
mely a fclállitandó új társulat ^pszabályaí éa szervezete tervet megálla-j 
pílá, melyek bövebh tárgyalás v^ett egy nagyobb értekezlet, illetőleg kbfrj 
gyíUés elé fognak tcrjcsztetui. Az új társulat az aetnnliít érdekek képviselj 
letííre folyúíi-atiil fog kimtni. Ezenkivül minden évben negj* kötet editid 



TÁBOZA. 95 

szándékozik ^venkint közrubocsátaní : egy k<}tet protestáns cgyháztörtc- 
nclmi monumentát a egy kötet feldolgozott mouographiát. Av. értekezlet 
jegyzője ZsiUnszky Mihály vál. tagtái*8uuk volt. 

— SuRiKri János »Gerbort tís kora< c^ímü munkájára megreDdelésí 
íveket küldött sz^t. Fennebb már cmlckeztünk e unuikáról, melyet itt is 
ajánlunk olvasóink 6gyelmcbe. A 9 ívet meghaladó nagy 8-r<?tü díszes míí 
megrendelni ára azerzöncl 75 kr, (bolti ára 1 frt.) melyet legczelszerííbb 
póstautalványnyal küldeni (GyÖr, káptalandomb 17.BZ.),mireportómeute3eu 
azonnal megküldetik ; minden 10-re egy tiszteletpéldáuy jár. A pénz Győrbe 
a szerzőhöz küldendő. 

— A Merseburgi csata emléke.'' a Frick es Bichter által Halléban 
kiadott »Lehrproben und Lchrgguge der Gymnasien- und Real-schulcn c 
1885-iki folyama II. füzete 16-Ík lapján levő adatra Sehambach Gyula 
kaposvári gymn. tauár figyelmeztet bennünket. E szeriut a merseburgi 
csata emlékére I. Henrik Keuschbergeu egy templomot építtetett a a falu- 
ban még ma is évenkíut predicatióval s egy régi hadi tudósítás felolvasá- 
sával ülik meg azt. 

— Báró ObbAk BalAzs vál. tagtársunk érdekes törti'neti monogra- 
phián — 7orda város történetén dolgozik, a mely tekintve Torda történeti 
múltját, becses adalék lesz Erdély históriájához. Az anyag már ös^ze van 
gyűjtve 8 a munka lehetőleg még ez év folyamán meg fog jelenni. Egy- 
szersmind megemlítjük, hogy Orbán Balázs báró a Székelytold leírása ez. 
VI. kötetes nagy munkájából az elsŐ kötet teljesen elfogyott. 

— Kérelem. *) Miután Magyarországnak több kötetre terjedő nUn- 
lánoM és részletes tjeographiáját sok évi munka után elkészítettem : felkérem 
mindazokat, kik netán oly tcrménzdrajzi, réffiséi/i, emléhszerü, míí- éa müvt- 
lődéatöriéneti, n^rajzi, tájszokási vagy vállát fel ekezefí adatok birtokában 
vannak, melyekre nézve feltehető, hogy tudomásomra nem juthattak, szí- 
veskednék azokat munkám teljessége érdekííben felhasználás végett velem 
mielőbb közölni. A /'clen birtokviszouyi adatok dolgában is kéi*em az egyes 
birtokosok szíves támogatását, nemkülönben a cnnládi leveles ládák birto- 
kosait, hogy e ládák hollétéről s ha lehet azok tartalmáról tudósítani szí- 
veskedjenek. Végre felkérem azon .^^zerzÖket, kik vidéki lapokban eayes 
topographiai kérdéseket tárgyaltak, vitattak vagy tisztáztak, hogy e lap- 
számokat rövid időre velem közölni ne terheltessenek, én legott köszönet- 
tel vissza fogom azokat juttatni. Különben a legkisebb adatot is, lia mun- 
kám kiegészítésére szolgálhat, hálás szívvel fogom a közlők neve alatt 
értékesíteni. — Pozsony, 1886. deez. 30. 

Dr. Ortvay Tivadar, kir. akad. tanár. 



*) A vidéki lapok tiszt, szerkesztői kéretnek e sorok átvételére. 



96 TÁROKA. 

TÖRTÉNETI KÖNYVTÁR. 

— Bosznia és Herczegovisa. ütirajzok és tanulmiiuyok. 
Irta Asháth Jáiioi*. 33 egésK oldalas képpel i^ 184 szövegrajzzal. Mienzil 
C8. kir. hadnagy felvotelei, Konigsbcrgor serajevoi inííáviis eredeti fony- 
k^pci s mások után egy történelmi és, három statisticai ti'rkeppel és táblá- 
zatokkal. Első kíitet. Budapest, 1887. 4-edr. 275. 1. 

— Komárom 1848 — 49-ben (Napló-jegyzetek.) Irhi Szi'ni>>/ei 
József. Budapest, 1887. 8-adr. 518. 1. Klapka arczképével, egy térképpel 
és eg_v tábla fac-similével. 

— Báthory István lengyel király. írtii Dr. ll'tn/itír Ltíjoa, 
Pozflony, 188(5. 8-adr. 15 1. 

— SzBRÉMi Gy6r(ív Emlékirata. 'ITirtéuctkntfíÜ tannlnuíny. Irta 
IJvdd^ Gyula. Budapest, 188G. 8-adr. 36 1. 

— Az ESZTERGOMI Bazilika története és leírása. A régi várnak 
és foszékesegy háznak története, Esztergom egyéb nevezetességeinek Icírá- 
.'»ával. Irta t'yőrff/ Lajos. Esztergom, 188G. Kis 8-adr. .121. 1. képekkel. 

— GerüErt k8 kora. Ti>rténelmi tanulmány. Ii-ta Suránt/i Jánoü. 
(Jyör, 188(). 8-adr. 140 I. Ára 1 frt. 

— Magyarország tAktknete népiskolák számára. Irta Dr. 
Tvr/il.- István. Kolosvár, 18HG. 8-adr. 126 1. Ára 36 kr. 

— A Postaintkzet Mauyarországos. Keletki'zése, fejlödéiH! 
és mííkikléso naiijainkig. Irta ffHöer/h Károly. IV-ik füzet. Kőszeg. S-adr. 
193—245 II. " 

— BiBLioTKCA niHTORico-MiLiTARi.s. Si.«tematiscIio T'ebersicht 
der Ersehcinungenaller Spracheu aufí dem Oebiete dcr Geschichte der Kriege 
u. Kriegswissensehaft scit Erfinduiig der BuchdruckerkuuKt bie zur Schlnss 
des Jahres 1880. I>r. Joh. Po/iln: Liefenuig 1. Preis '2: Mark Cassel, 
1886. 8-adr. IV. 64. 1. 

— Da8 Archív der Stadt Hermankstaut ind der Sííeliei- 
schen Xatioii von Franz Zimmcvmaiin. nnmmnnstíult, 1887. 115. 1. 

— GESCinciiTE der Kari Eanzün.s-Universitíit in Graz. Festgabe 
zur Feier ihi-es dreihundt'rtjiihrigeu llestandcs. VorfaíJst von Dr. Frnnz von 
Kroncs o, ö. Profesaor. Graz, 1886. Lexicon 8-adr. 784 1. 

— DiK Befreiuso OfeSíí von der Türkenherrschafl. Ein Beitrag 
zur zwcihundertj ihrigeii (ledeehtiiiíi.^fcir-r, voji Dr. Fcrdinniul v. Zhjfanrr. 
Inntíbruck, 1886. Lexicon 8-adr. 192 1. Ára 3 frt. 

— DiE Reformation von siebenbiirgisi'hon Saehscnland. Von 
D. G. D. Tmtsr/,. Secliste Auflage. Ilennannstadí, 1886. 8-adr. 32 1. 

— An dem Keiche der Kari'Atiien. L'ngarisehe Landachafts- 
•Sitten- Litteratnr- nnd Kiűturbilder von Dr. Adolf Kohnt, Stnttfrart 1887. 
3-adr. 287 1. Ám 2 frt 60 kr. 



BÁTHORY GÁBOK ÉS BETHLEN GÁBOR 

VISZONYA A I.KNGYEL KORONÁHOZ. 
11. 

Bethlen Gábor. 

Nemes fejedelem, ki kimagusló állása fényét személyes tulaj- 
donaival fokozta s kinek uralkodói tettei meghazudtolják ama 
kisebbítéseket, melyekkel sevvilis, a felsőbbek kegyeire áhítozó 
írók önmagukat örökre megbélyegezték — úgy áll Bethlen Gábor 
az eseményekben gazdag, a vallásos türelmetlenség zsivajával és 
harczias fegyveresen géssel telt mozgalmas idők keretében. 

Mert minő nagyszerű, az egész európai szárazföldet megráz- 
kódtató események nem fogamzottak ós fejlődtek az ő tizenayolcz 
(1613 — 16ÍÍ9.) évi erdélyi fejedelemsége ideijén s minő előkelő 
kíizremüködöi szerepet nem játszott épen ő, amaz évek Icgíbutosaltb 
s következményekben legkiválóbb mozzanataiban. És c jelentőséges 
szerepet azért vagy jobban mondva annak daczára játszotta, mert 
egy perczig sem feledte el, hogy a pillanatnyi helyzetnek mindig 
olyan alakulatot adjon, mely megengedi, liogy országában a néj) 
jóllétét minden irányban a leghatékonyabban fejleszsze s az elért 
színvonalon állandóan megtartsa. ') 

Magyarországban szintén jelentékeny párt által támogatva 
Bethlen Gábor személyesen nem csupán akkor lépett be az ural- 
kodása idején lejátszódó világtörténeti események hatalmasan 
mozgó szövevényébe ; nemcsak a szerencsétlen, az összes dynasticuh 
érdekeket a legnagyobb mértékben károsító válság folyamán, moly 
»Tostvér-harcz a Habsburg-házban « ^) névvel ismeretes, nem 

^) Toiitficli, Gt-sfliielitu diT Sicbnibürger Síieliscii. I. 506. 1. 
^1 Erről iiz IGl.'í. imv. lO-eu Liii/.bcíi kelt okináiiy IIoriHuzakimil 
IV. -154. saárn. 

SziZAUOK. 1887. 11. FÜBET. 1 



dd 



HATHiiRY kn IIBTUI.KS VWZOHVA 



C8Upáu nkkor, niidOu :i prágai defeiiostratio (ltil7. május 23.) 
következtében iuaugiii'ált s n *liét M.<-röl ') szóló s akkor sokat 
emlegetett astrologiai jóslatn.'ik 1618-ra kilátásba helyezett telje- 
sülésével tört nyoríJ úgy nevezett lianiiiucz 6vps háború ^) iszouyft 
lángteugerré lokozridutt, lépett 6 be a cselekvök körébe. FoUí»pé9e 
a világtörtéuet sziupudáii, ezen általában mindenkor, de akkor 
ktilihiöseii eruptio- teljes, viilcAnikus elemekkel telt helyen, már 
sokkal előbb megtörtént a u di>ut5 indok eri-e eleinte miudeuesetre 
kevéBbbé azou személyes óhajban rejlett, bogy a saját halalma körét 
kiterjeszBze, mint inkább azon tei*mészetes czélazerüségí elvekbem 
melyeknek öt a törökkel, böbér urával í'enAlló viszonya folytán küWi 
érintkezései bon szükségképen befolyásolníok kellett. Mert a törö- 
kök, kiknek szándékait egyelőre Moldva 6a Havasalföld, azután 
azonban Krdély. Magyarország és Lcmgyeloisz;ig tárgyában köz- 
votleu előtte Báthory Gábor a független nagy-államról táplált 
kedvencz eszméivel sokszorosan megnebezíté. elhalasztotta, söt 
uagy réazlwn meghiúsította, Bctiilen Gábor részéről fejedelemmé 
kinevezésekor politikai törekvéseik hatékonyabb támogatása iránt 
kellő kezességgel látU'ik el magokat. 

Mehmet pasa helyettes nagyvezér atyai levele 1614-bÖl*) a 
liöbér íir ide vonatkozó várakozásainak ép oly ékes kifejezést adott, 
a mint nem hallgatta el a figyelmeztetést s bár leplezve, de azért 
a kegyelem s a fejedelemség elvesztését is fenyegetöleg emlegette, 

E levél teljes horderejét kellően számba véve, Bethlen Gábor 
alkalmazkodott a kényszerítő körülményekhez, de ugyanakkor 
Lengyelország irányában olyan helyzetbe szorítottuak találta 
magát, melynek látszatíi könnyen az ellenséges érzelmek fenforgá- 
sának bitét ébreszthetti^ volna azon esetre, ba azt, a mit kény- 
telenségből tütt. öuniagu iü helyeselte s a törökök parancsszava 
nélkül saját ösztönét követve is megtette volna. 

De az ilyeu t^Mtevésre hiányzik minden jogalap és peilig 
annál inkább, mert többszörösen lesz alkalmunk el nem zárkóz- 
hatni a meggyőződés elől, hogy a nemesszívü fejodelom nagyon 

^) Mtiuiw 5Urtio Morítur MagiitiB MoiiArclia Muudí MatbinD — így 
magyaráztülc késÖbb. 

*) Giiidtily, Qearh. i\&s (IreisaigJ. Krlegee. 
8; r,ay, Epistolai; IV>.-. Ul. 96. az. 



A LENGYEL Kf)RONÁHOZ. 90 

jól tudta a reá erőszakolt eljárást a maga nyers, sértő és ellen- 
séges jellegéből tökéletesen kivetkőztetni. 

De hadd szóljanak magok az események. 

Hogy a véres tusák törökök és lengyelek közt Tomsa Ist- 
váunak moldvai fejedelemmé való kinevezése miatt épen nem 
jutottak befej ezésökhöz, hanem tovább fognak fejlődni, az teljesen 
bizonyos lehetett mindenki előtt a respublica azon törekvése foly- 
tán, hogy a félhold iiralmáviil szemben elővédet szerezzen Mold- 
vában ; de másrészt azért is, mert a legnagyobb politikai jelentő- 
ségű volt, hogy a l)irodalom fegyver-becsülete helyreálUttassék. 
Mindezt nem azon jelentésből tudták meg először az érdekeltek, 
melyet Farkas Boldizsár 1614. május 22-én Kővárból Dóczy 
Andráshoz, Arad- és Szathmármegyék főispánjához arra nézve 
intézett,') hogy a lengyelek Kamienicznél csapatokat gyűjtenek s 
betörést terveznek Moldvába, hogy ott magok nevezzenek ki egy 
új vajdát. Már 1614. május 14-én Putna zárdából Kadautz mellett 
is érkeztek ilyen tudósítások ^) s kétségkívül megtalálhatták még 
jóval előbb az utat Konstantinápoly ha is, minthogy Balassa 
Zsigmond, Bethlen Gábor portai ügynöke, csak ezen tények isme- 
rete folytán jutott azon helyzetbe, hogy 1614. június 1-én a saját 
uralkodója nevében titkos egyezményt kössön a portával. ^) 

E titkos szerződésben van ugyan egy czikkely, mely ezt 
mondja: »Ha a lengyel király, a havasalföldi vagya moldvai vaj- 
dák erdélyi várakat vétel útján, pénzen akarnának megszerezni, 
ett()l a porta meg fogja beleegyezését tagadni*, — de ebben nem 
lehet mást látni, mint azt, hogy Bethlen kikiitötte magának a por- 
tánál fejedelemsége területének sértetlen biztosítását s hogy azt 
akarta, hogy még békés úton se lehessen belÖle valamit elidege- 
níteni vagy abba valamely idegen uralkodói elemet bevinui. Ezzel 
Bethlen Gábornak csak úgy lett volna oka Lengyelország irá- 
nyál)an ellenségesen föllépni, ha háború keletkezvén Lengyel- 
ország és u porta közt, ez utóbbi a fegyveres részvét kötelességének 
teljesítését követelte volna tőle. 

*) JltinnuzoLt IV. 471. ^kmiii. i^^ykorú ueiiiet fonlítáts utáu a bt'osi 
titkos levi'Itárból. 

-) Ugyanott IV. 970. sz. 
^) Hanimer II. 7i>l>. l. 

7* 



100 



tÚTMORY É9 KRTHLKS nSKOXVA 



De M leugyol-WfÖfc h:íború híilusztást lAtriZott. szi-nvedui. 

A lengyel kiráW s a re3|jublica maga egyelőre teljesen elej- 
tette HZ eszmét, hogy a lengyel hefolyúst Moldvábau pröliatalom- 
lual visszaálliUák, s u fcutí'bbemlitu-ltcsapatgyüjU'aKHiuií'nicznél 
a kuzákok ellen níiidelt katonai Ití'szÜlödí^ituc'k liizoriynlt. ') (Jsak- 
hogy Tomsa István Önkényt*, kegyetlensége és Uírvrigya nem sokárn 
indokot :uUak ntm nsupán a IftKkeKervesebb pMiiaszfikra a portA- 
uAl, ■) hannm üsszeeskiivésri' is vezettek. Mindezek l'o1)Lau Mohila 
Jeremiás özvegye, az urabínivágyó Erzsébet, ki a moldvai esemé- 
nyeket ^zorosnn szemmel tartottn s a Tégböl közvetlenfíl a [KikuC'Ziai 
batáron Uzaczl>an lakotl. i'b'rkezettnek látta az időt. hogy előkelő 
lengyel főúti takunHápi ?* aunnk nagyszámú hívei közrejátszásával 
kísérletet merészeUeu arra, hogy még gyermekkorát 616. tehát 
majdan az ő gyámsága alatt marailó tia Sándor sziimára vissza- 
szerezze u moldviú vajdaságot. "} 

Éy így vejei: Wisniowiecki, Ki^recki és Potocki vezetése 
alatt nebáuy ezer lengyel vitéz elindult, hogy a moldvai üsszees- 
küvökkel ('gyesfílten, kiklinz Tomsa miigyar testőrsége is csatla- 
kozott, a vajdát Mohila Sáuilor javára megfossza az uralomtól 

Minthogy a porta a Persiával való háború sürgős készülő- 
déseivel volt elfoglalva, Tomsa maga pedig ;t harniinezezer főnyi 
ellenséges haderővel szemben csekély számú pártliiveivel tehetetlen 
volt, a vállalat minden várakozás ellenére kikerült. Sőt a vá.Ual- 

*) Graboiesici m I^vixdxiA^ lengyel inüvr : Források. Itt van kJ)zitU'e 
Zolkiewíiki Sjtaiiis7.l'» loiigyel hndvezér leveli* a Iciigj'el kírályliOK, kelt 
1614. juii. l'J. barbnii. 

') Tocite^t-u ktíxli kivoiintbaii Alinoro Naiií \-elcucic«i kíívet Jelinitoeftít, 
kelt PerA 1G1~). jaii. 23. Kbboii azt írjii » Mgiioráiunk, liugy h üxtiltán 
ligyeliiteíi tette » kaíinakiíniut n tnuldvul únuputok /avaroit voltára & meg- 
mundta neki. Imgy Tumsii viijiJa önkény kcdciMinek elojtít völietti; voliui. 
Ugymierról Wolf, Beitrlíge zttr IleHcbreibung MokUit's. 

*) A h'mbergi |j«itozo>ok kolostorában, mely 1ntelr« hely volt, in 
vau Zolkiowekí Szaniftxl/f I(;vele a lengyel rtüubíkbea a moldvai *•« t^Kk 
dllaptitokról. A ícvrl, mely 1615. iiov. 7eii KamioiikiUmn kelt, cJteket 
moudja : >\\\ tiizftt gyújtott L>omna .nlnlml uralkodi'i asszony, xagyiá a ht»s- 
podár neje) Krz,>H>l>et. egykor Jereatiás neje h mások, kik iit-ki e vállalat- 
hoz »eg^kP2et nynjtottak. Mert alig értPsiíU a n^nigtaloDságokról, melyek 
újabban f^linerültek a moldvai tertiletru. azt kezdte jiiigatni. hogy 6át, « 
kis Sándort^ a 1*1 — 11 evCA jjyL'ruieket1ielyű:£Ki.'k ^ii'sut a liOHpLtdárságba.c 



A LEXr.VEI, KOHOSAHO/. lOl 

kozó, személyosen igen vitéz és elszánt Török István, a letett és 
elmenekült fejedelem magyar testTuségének kapitánya. Tomsát 
szakadatlanul üldözve, 1615. april 19-én fegyveresen be mert törni 
az erdélyi területre is, de ismét visszavonult, minthogy az üldö- 
zötteket nem tudta többé utóiérni. *) 

A portíi kiadta ugyan az erdélyi és havasalföldi fejedelmek- 
nek a parancsot, űzzék ki Moldvából a lengyeleket, de Bethlen 
txábor és Kádul vajda egyaránt nem foganatosították azt. 

Mindketten állítólag ^) akadályozva voltak a hozzájok inté- 
zett hűbérúri rendelet teljesítésében. Mi kötötte meg a havasalföldi 
vajda kezét, azt minthogy tárgyunktól teljesen távol esik, nem 
kutatjuk. Ellenben nem zárkózhatunk cl azon hatíírozott tudat 
<'löl, hogy Bethlen Gáborban, midöu a ]torta világos ]>aranc3át a 
moldvai-lengyel expeditióra egyszerűen félretette, a politikus vala- 
mint a lengyel-barát egészen egyenlő mértékben jutott érvénye- 
sülésre. 

A politikus azért, mert a magyar Ügyek, a melyekkel a saját 
külön érdekei szorosan össze voltak fűzve, megadták neki a befo- 
lyása és területi birtoka kiterjesztésén fáradozó portával szemben 
az említett parancs mellőzésére a legplausibilisabb. még hűségét 
is minden gyanú fölé emelő ürügyeket, melyek mig a szultán érde- 
keinek különös számbavétele látszatával bírtak, másrészt a feje- 
delem által szerencsésen kivívott siker teljes biztosítását 
eredményezték. E mellett csaknem magától értetődő vult. liogyitz 
actionak ekként szerzett szabadsága mellett a belü-ívtíkben s eset- 
leg kifelé is Bethlen Gábor nemcsak a Magyarországban egyre 
inkább szilárd talajt kcresÖ német császárra, hanem a szomszédos 
Lengyelországra, a vallásos és politikai pártokra szakadt biroda- 
lomra is olyan tényezővé lett, melylyel mindenesetre nagyon óva- 
tosan kellett számolni s melynek barátsága vagy ellenségessége az 
eldöntés mérlegébe már azért is nagy súlylyal esett. m(!rt ;iz 
ozmánok rettegett hatalmát, ha szükség volt, kíinnyen nvv^n lue.lKít t 
síkra állíthatta. 

A lengyelek barátjakép Bethlen Gábor viszont :izzal mutatta 

*) 'VnniMchm/d^, Fini(lgrnb<'n IÍ20. I. rs Woh' H. 12-1. 1. 
-) llo// 1'1Í3. 1. caak aiiiiyit mond. hojry Bethlen a kupoít piinuif" 
vt'greliajtáptiban gátolva volt. Ki gátolta V 



102 



ina^áU hogy noha tehett*» volim vagy tAn helyesen jArt volna pI ha 

lupgteszi ; — H Török I«tván áUM elköTetett hiitArsértrsl s l>AkezftTJi- 
rAaU a nemz*"tközi jogplleneí t**ttet, mely a lengyfU'k érdekében 
kÖTettetelt el. teljesen figyelui«n kivftl hagyU. fíoíjy ugyanis Len- 
gyelország kormánya hivatalosan ílesavouAlta a moldvai expeditiót 
« rdk eugeilefleu magáui^mbcrek által indlWtt s n korona részéről 
roszszalt vállalat bélyegét sütötte ; *) hogy az újonnan alaköU mold- 
vai Állapotok nagyon kérdéses élettartama mellett ott nz elégté- 
telre iránynlA követeléssel nagyon kevésre lehetett volna menni ; 
végfil hogy egy megtorló hadjfirat, mely teljesen indokolt lett 
volna, mert Török ÍKtván senkivel sem tudatta eliVe, mit akiu*, 
tiihh hátrányt mint el^uvt hozhatott: mindezt Bethlen Oíibor 
kétségkívül Hzintén íigyeleml>e velxette. De ha az«in bebizonyithntó 
kftrtílményt is fontí)lóra veszszük. hogy 1617-ben követe Komis 
íitján nrumatékosau hangsúlyozta, hogy a lengyelek ir&ny&ban 
luinSenhor n legbarátsjígosabh érzelmeket tíVplftlta, feltí'hetni, hogy 
n rai'ir idézett érvekt-n kivül a fenilló jó viszonyt Ijcngyelitrszággal 
már azért sem akarhatta caorhitani, mert az egyetemet; Államérdek 
f'llenére Moldvába betörök megfeuyítésén<'k, melyet a lengyel kir&ly 
megígért, praejndifálni, aotn pedig általában a respublicának e 
hetoréH által okozott sokíéie kellemetlenségét szaporítani nem tar- 
totta szükségesnek. 

Valöban kényszer helyzet volt, melybe Lengyelorszáír ezen 
Moldvába való betörések által jutott s melynek végül Bethleu 
Gábor igyekezetei szerezték meg a rég óhajtott befejezést. 

A lengyel betörő hadtest paran<!snokának, Wiauiowieckinek 
halála 1616. február havában Moldva lengyel helyőrségeit ugyaoia 
arra Ösztönözte, hogy a fizeretett vezér holttestét olyan tömegesen 
kiséljék az ország határán tfilrft,hogy Tomsa, ki a hospodárságot 
minden áron vissza akarta nzerezni s e rzélböl már biztosította 
magának a latárok közreműködéséi, az ellenség pillanatnyi gyön- 
geségét sikeres államcsíiiyra hasznáU:i, azután pedig í'eltartózhat- 



') A ffiitobbidezortokirntnn-cirozvi- inondju : >Midöii ö királn M- 
té^ •ttoI Ártc^tült. H]í ilK'tii egyáickliev: iiilö levelekel éíi or?Kággyülc»Í 
vtígzcVekni kllldi'ilt u ftiiitlllú 8y^i*zdd<l*iek tiu'gHXcgiW miatt. loteltc Íb Ök»tt, 
liagyJuiiMk l'dl ii vúttnlattnl \ de nk iniiide^/i-l nctii tSr^l1<?k.« 



Ijinfil liorgetto a gjászineuetet is, nzt n íJniester mellett hirtelen 
mt'írrohanbi s n meiílepetettíík közt iszonyú vórfiírd^tt csinált. M 

Minthftgy a/uuhjui a tMe BljjúrtnU orsz/igos nemességgel*) 
rögtön ismét kegyetlenfil kezdett )»Antii, ft Mohibi-féle lengyel párt 
jVltal novemberben indított bosszuló liíKljárnt — ez a párt most 
ismét a Maját felelősségére lé|>ett actióba — a krónista szavai szé- 
riát >miiitha olajat öntött volna a tflzre.* ") De ennek c«ak az 
volt következménye, bogy a törökök Persiával békét köt^íttek és 
barczra kés/en, a mint mindig voltak, a következő év január havA- 
lian a lengyelek ellen síkra szállottak. 

így tebát bekövetkezett az, a mit ZoIkiew'skiSzaniBzló előre 
látol-t s meg is mondott,*) az első betöréskor Tomsa felett Szuesa- 
váiij'il *) nyert győzeb'mérl. valamint Sándor viaszabelyezéseért., a 
mi mind egyes eml)erek magán vállalata volt, a regpnblicAnak 
kellett volna lakolnia. 

Betblen Gábor, a ki megkapta a parancsot, hogy szemé- 
lyesen csatlakozzék a tűrök expeditiólioz. ekkor mutatta ki. hogy 
Lengyelországnak komolyan jó barátja a veszélyben. 

Zolkiewski Szauiszlónak 1617. ;mg. 13-án Borból Zasz- 
tav&zki János oeztrovi berczeghez intézett levele szerint^') ugyanis 
nemcaak előre érteaité a lengyel királyt Skondev basának Mold- 
vából tervezett támadásáról, hanem a t.<">bb ízben hozzá intézett 
azon felhívást, hogy maga is csatlakozzék a törökhöz, nem telje- 
síté. Most, midőn mint írta, nem maradt más választása, 15.001) 
emben*el kénytelen Lengyelország ellen indulni, de igéri, hogy a 
saját részéről nemcsak ellenségességet nem fog elkövetni, hanem 
inkább mindent, a mi Lengyelország érdekében hasznosnak mutat- 

>) Wolf II. 123. I. 

•) Báiifi knínikilÍaTrau8clieufelt»iicl264.,^Hi'gye8|{r6iiÍkii^ti II 17.1. 

*) Nicmc/ewicz VI. n;i, l. 

*) l^gy IGIB, jui). 25-co Zolkiewbc'U kelt levele, inelyuok ei*etltitij(* 
a gróf Dzialyuski-felc krnij-vtirbaii Komlkljiin van, így végswWik : »Mo»t 
inÁí ott vBgyniik, hogy a veiíK^yek, melyektől ö királyi folst>g«* u re«pub- 
ÜRílt intette, melyekről vn in. a ki tixoktit frUjirtúvitatii! nem Mrtum, sok- 
(vUH bwxclli'ui, igai»ágiiak fogunk bíxonyiilni. Nsgy (ÜrÖk ée tatárhnrdák 
gyill ékeznek < BtL. 

' *) Hegj'es krónikája Trnusvhcnfeltiuel. 

■) I. íKiími'i okmitiiy a niellekletbeit. 



104 



RATl"'fíV r« iLFTUT t-V viKrriVVV 



kőzik, niihelyl az fcudoiuáíiárA jut. liiví^ii ós itlcjekorán közölhi 
fo^ja, (i mint már moet is lolkiismorot<>i$ou bejcltmti i'itja irányút 
még peilig azért, hogj' toljeseu meggyőzze íi lougyeleket barAfcságos 
indulatairól. 

A leiigypl mezei hadak főparancsnoka nem tudja Ufíyan, 
miníi fizAndókolcnak lulajdouítiiiidú valój.íbaa Belhleu Gábor o 
békés magATiselete, hanem azzal a banális fríizissal vigasztalja 
magát, hogy majd kit/irja azt a jiWíí; de az^rt nem mulasztja el 
az erdélyi fejeíleltjmnek Leiigyebirszág tekintélyét és mlekeit szem 
előtt tartó közléseit *) kelbí óvafcossíiggal fclhaMnálni és saját 
királya által ösztöni'izve,*) a javaslatba Iiozott túszok') átvételü 
után az ellpasépgel l>éketáríryalásokra lépni, melyek végfll Buszá- 
ban sikeroseu be is fejezk'fctek. ') 

Maga a respiiblica egy talpalatnyit sem vesztett ugyan 
területéből, de Lengyelország befolyása Moldvában őrükre meg- 
töi'etott, a Mohila-uralkodóház ^) engesztelő áldozatkép elejtetett 
s az erdélyi rendek abbeli kérelme sem talált meghallgatást, hogy 
Moldva botöltendö hospodari állása Márkusnak, Bíitthyányi had- 
serege egyik alvczéréuek adassék.') Mennyiben vezetteté magát 
Bethlen i-Jáboi' a lengyelek javára irányuU'iezinterveutióJHbaaaz 
emiitett Márkus iránti t-ekititetektŐl, azt nem kutntjuk. A jótéte- 
mény, melyet a békés kiegyezés szerencsés létrehozatailával az ekkor 
nyomatékos és sikeres elleniillásra képtelen lieugyelországnak tott, 
uiindeuesetre nagyon jelentékeny volt s épen ezért a lengyelek köré- 
ben egészen más benyomást kelthetett volna, mint egy fijabb hábo- 
rúra irányuló közóhajtjíst. " ) Bethlen Gálwr, ki sítját személye körül 
éjieu ezért tartrítt lengyel helyőrséget', mert n nép kipróbált vitéz- 
ségébe éd elszántságába renddletlcu bizalmat fektetett,*^) az általa 
közvetített békével val6 elégedetlenség s a harczias hangúlat feletti 



') n. Bzánití úkmiiiy « niellt*kktbBii. 

■) Swiecki, A nigi I^cngyclore/Ág Iciráou II. 25, 

•) in. SK. okmány. 

*) Kiicvciiliíillei* Aun. IX.Niemczevu'.sIII.Zsigmuml uralk(Mliif>n III. 

•} Nariifl/.ewitiz u\. m, 158. 1. 

•} Geblianli Üeecb. di>r Moldau. 284. I. 

^} DKÍednszijvki Iciigyol mfivc Lember^. 1843. 

«) Ugyanott II. 2H. í. 



visszatetszésének azon szavakkal adott kifejezést: »Tjenf;yelor- 
szágban mindenki háborút kíván, de Lengyelország igen nagy 
terfiletén alig néhány ezerén öltenek páuczélt és sisakot. Otthon 
ós nyelvökkel ezek nagyon vitéz katonák, ha orruk hegyét sörbe 
mártották. De mihelyt megpillantják az ellenséget, elvesztik lélek- 
jelenlétöket* ^) 

Ezzel egyidejűleg Bethlen Cxábor viszonya Tjengyelországhoz 
új stádiumba lépett, kivált az elfíkelÖ állás folytán, melyet a har- 
mincz évesnek nevezett háború kezdete óta a fejedelem a császári 
ós kath. ügygyei szemben elfoglalni ós megtartani hivatva volt. 

Mert durva s érzékeny visszatorlást igénylő hálátlanságnak 
Bethlen Gábor bizonyára nem tekiuté a lengyelek abbeli maga- 
viseletét, hogy az általa közvetített békével elégedetlenek voltak. 
Az effélékkel hidegvérű politikusok nem sokat szoktak törődni s 
az erdélyi fejedelem épen ekkor különben is fontosabbal foglal- 
kozott, semhogy arra gondoljon, hogy a szomszéd országot kissé 
kiábrándítsa, mely már azért sem lehetett egy*^nrangú ellenfél, 
mert benne a piaczi lárma ós a magánérdek zaja hatalmnsalibnak 
bizonyiilt, mint az államférfiúi beUítús szava. 

így tehát Lengyelország Bethlenre, lia csakugyan gonddlt 
volna reá, hogy azt magasan szárnyaló terveiben felhasználj a, 
elveszített minden oly fontosságot, nielylycl számolnia kellett volna. 
— Úgy látszik, igen kevésbe is vette ez országot. küh'Mibpn ő, ki a 
cseh fölkelés terjedése és pfalzi Frigyes megkoronázása ulán nyíl- 
tan a protestáns párthoz csatlakozott s így a német császár oUen- 
ségekép szerepelt, Lengyelországot az ellentáborba próbálta volna 
vonni, mely ország a csehekkel szövotkozott ]\íagyarország közel- 
sége, saját dissidenseinek rokonszenvei, a hatalmas főurak enge- 
detlensége s az állani tehetetlonsógo mellett a mtízgaloraiiak saját 
területére való átcsapását sem meggátolni, S(_'m visszaverni nem 
lett volna kéjios. 

Igen élesen, ékesszólóan és igazán jellemzi a Bethlen (jábor- 
nak a cseh vallás-viszályokhoz való csatlakozása által Lengyelor- 
szágban teremtett helyzetet Tll. Zsigmond lengyel király ;izon 
levelében, melyet Vars('>ból 1619. okt. 15-én Zolkie\vszki8zaniszló 



^) Klieveiihullev Ami. 11. 



lOfi 



1iA rtlMliV KS HKTin,RN* VIH^ONVA 



legtftbb hiroclHlini kíi ikszel lárboz iiitAz<-M,i*zon kóroséi, liony a r(*s- 
pwblicu kótséglH'ejtAdii alakuló vigzonvuival szembon tctí<?l ő* 
tan&cscsal szolgáljon ^) uoki. 

Hogy a koletkozett bajok ré&isletezóso közbt^u Bethlen GAbor 
csak Dlywn omberaek mondatik, ki tt»lvt» vau rosazasággal és go- 
noRzsúggal, ki a ti'>rok t*znlg!'ilatAban otromba trinitcHokon t^s ter- 
veken fáradozik, az bizony nem épen királyhoz illő beszéd volt. 
Legfeljebb az ezolgálhat itt enyhítő körftlinényfll. hogy ez időben 
nagy volt a keletkező veszély érzet*, melylyel szemben mindenki, 
'még a kirá-ly is. fejét vesztette, mi a bajt is természetesen csak 
fokozta. És csakugyan a Itiríilyi lev/'liró 4ltal rajzolt képben félre 
nem ismerhetni, hogy a legkuz(4f*bbi jövő nlakulatai elé kisszerfi 
ijedelemmel néztek a lengyelek. Lássuk, menyiben volt ez jogosult. 

A saját személyét illetőleg a »félig pog&nyc, mint Bethlen 
Gábort a szóban forgó levél nevezi, alig gondolt arra, hogy egy 
idöt-rabló diversióval Lengyeloi*szágba fAczélját, az elönyomúlást 
Bécs ellen messze távolba tolja ki, fÖleg mivel e czéltól — elérés© 
esetén - nemcsak a protestáns ügy állandó szilárdúlása, hanem 
— s ez lehetett dönt^ Bethlenre ír — szent István koronája egéax 
terliletí'oek birtokba vétek' fi^ggött. habár ez xitóbhi a t-ítWik kegyé- , 
tAl Tolt feltételezve. Máskép állt természetesen a dolog katouáÍTalfl 
kik minden idegen országliól, a szólrózsu minden irányából, cső- 
dültek zászlai alá, kiknek elónyomftlását mindenfelé bííntény, tfiz, 
fosztogatás, rombolási düh iszonya módou jehette.*) Egy hírtelen 
inegrohanása a közeli gazdag Krakónak. főleg mintán a határ 
épen uem, vagy csak igen gyöiméu Őriztetett, csábító hatású lehet-ett 
8 ha a különféle ellenséges elemek Lengyelországban sza- 
badjára bocsáttattak volna, kétségkivlU legalább is polgárháborút! 
idézett volna fól minden átkával egyetemben. A lengyel kormány- I 
párt o mellett nemc-sak azt feledte el, hogy Bethlen Gábor nemj 
vállalkozhatik időt niblÓ diversiókra, hanem azt is. hogy ismert] 
erélyénél és szigoránál ^) fogva ilyesmit meg sem engedhet, de a , 
félelem annyira megszállotta a lelkeket hogy az őnalkotta hiú agy- 
rémektől is megijedtek. 

' I \. száma okmány mell. 
«) Gindely uiiivy I, 117. h 
") ugyanott UO. 1. 



Á LENOYKr. KOKONAHOZ. 107 

Zolkiewski Szaniazló fökanczellíir és ffthadvezórj kitfíl királya 
tanácsot kért, a neki szóló királyi levélre adott v/ilaszában. melyet 
a Rasztawicz és Pavolovna közti táborból 1619. okt. Sl-én írt, *) 
osztozott ugyan ura aggodalmaiban a respublica veszélyes hely- 
zetéről, de a védelem czéljából tett katonai intézkedéseit egyáltalán 
nem említi. Mivel azokat egész terjedelműkben előadva megtalál- 
juk azon levélben, melyet Zolkiewski Zolkiewből 1619. decz. 
28-án intézett*) Koniccpolski Szaniszló hadvezérhez, mindenesetre 
fölötte feltűnő: 

Először az, hogy az ügy sürgőssége daczára a király aggo- 
dalmai kifejezésétől Zolkiewski védelmi dispositió/áig csaknem két 
teljes hónapi időt hagytak felhasználatlanul eltelni, mely alatt 
kiszámíthatatlan baj történhetett volna. 

Másodszor, hogy oly csapatok hívattak actióba, melyek 
zsoldjáról nem történt semmi gondoskodás olyan '^) időben, midőn 
annak elmaradása általánosan kielégítő oknak tekintetett a további 
katonai szolgálat megtagadására, különösen azonban Lengyel- 
országban »confoederatiókí-ra vagy a katonák szövetkezéseire 
vezetett, melyek üzelmei azután országos csapássá váltak. 

Harmadszor, hogy a császárnak, az azon időben oly híressé 
vált ordo Christianae Militiac rend alapítója Altban kérel- 
mére megengedték a szabad *) toborzást Ijengyelországban, hol 
]>edig hiány volt hadiszolgálatra alkalmas emberben úgy, hogy 
előbb mentes oszt;'ilyokat is be akartak vonni a hadiköt(4ozett- 
ségbe, ") 

Negyedszer, hogy a császár szolga latí'iban állt s Bethlen 



*) VI. okmány. 

9) VII. okmány. 

^) VI. fi/., oknuiuy. 

*) Hogy 11 roiidct Altliaii utflpítutta, az kitűnik Zolkiewski ItilO. 
okt. 20-ki lovek'böl. inflyiien megköszöni Altliannak, hogy ;i rend jelvif- 
nyeit mcgkülde iu;ki a így folytatja : >Nihil gratiiis ai'iiidcre milii potest, 
quam quod intclli^ons illnstritateni vestram ea ij)!»o erga Denm optiinnm 
maximum pietaíe et zelo iuratite re ahristíana i't ect'lesia rathnlipa, qnod 
tiaud dubiaui conciani spem oi'dinent Uunv niilitiae Ciinstianac, maximu 
ex parte auftorítati! illustritatiíi vcstrae iní»titntuni.« Míís4)lata a lenibergi 
frróf Oesolinski-intezetben. 

^) Vir. számú okmány vegeu. 



lÚTIfORY ÍW llRTin.KN* V(KZ<»XVA 



Gábor Által M.igyarországWiI kiszorított Liszowczvki M lengyel 
toborzott sereggel hosszailnlmas íilkudoxAsok key.drttok a hplyctt, 
liopy annak szolgAlata a ItííírtWiilpliVi úton biztosíttatott volna. 

Ötödször, liogy a király az ily nyomorú, sflt kétaégbeejtfi és 
Általa üiiudene8(^tro ismttrt állapotok melb^tt azon kabindos tervbe 
kapaszkodlintoti. hoj^y a rottogett olk'nséget Erdélyen ál hátban 
támadja meg, mintha Bethlen íitja Erdfilyböl Fels<>-M»gYan.ir- 
szágbíi pgyszerfi sf'taűt lőtt Tolnu b el5tto a pályát a rsA^zári fegy- 
verek nyitották volna meg.*) Már p(*difi ismeretes, hogy ép ftx 
ellonke//. tört^^nt s Bonquoi rsiiszári hoílrezér minden előbb kiví- 
vott előnyét elvesztve, csapataival gyoi'smenetben volt kénytelen 
a fenyegetett Bi^os védelmére sietui. "» Hogy Bethlen Gábor a 
lengyelek tehtttítleuségéröl ós az aggodalmakról, melyeket táp- 
láltak, nem ért«9Ült voloa, azt fúltenui egyált'ilán nem lehet sUibb 
valóazlnílsét^et nyer az(»n maxik föltevés, hogy :izért nem léi>ett fM 
Lengyelország ellen, mert akkor nem ti'iplált ellenséges érzelmeket 
a lengyel birodalom iránt. Igen valÓBziiiü, hogy azon gyakori hiresz- 
telésekkel mintha a magyarok^) lengyel területre akarnak l>eron- 
laui, csupán azt akarta elérni, hogy a esászár LengyelországbAI 
nagyobb támogatást ne uyorhesaen. Elleiikczíi esetben könuyft 
lett Tolna neki a U'irököt én a tatárt a rnspnhlicára zúdítani, a mi 
kevéssel azután közvetett mMoncsakugv-an megtörtént, még ]>eiiig 
Lengyelország legér2<*'kenyebb hátrányára. 

Az indokot Gratiani Giíspár moldvai vajda í^zolgáltjitta. 

A ifoldva és Erdély közti Bzomszédság, valamint a két ország- 
nak kíizös hfibérura, a szultánhoz való viszonyai folytán Bothhíu 
Gábor figyelmét bizonyára nem az :v levél irányozta elösziVr Gra- 
tiani Gáspánu melyet Thohlalagi Mihály portai tigynök Kou- 
stantiná])olyból 1GÍ?0. jnn, 18-án oly szándékkal intézett hozzá, 
hogy a portánál fondorkodó Homonnay György trónkövetelő elleo 
a szövetkezést ajánlja neki. ") 

A mi Gh-atiani Gáspárt illeti, arról Bethlen tudhatta, ho 



^iGindely id. hely. koiulkokiiak qiondJA<ík(;t,pC(lÍgn<'nL voltuk uxok.] 

*) IV. SKámú okmány. 

»^ Giodely id. b. 144.1. 

*) V. és VII. számú okmány. 

*) Hormuzaki IV. 590. 



A LENllVEl. KOnO\ÁHOZ. 109 

gyanús származású, liogj eleinte Ferdinánd főlierczeget szolgálta 
Gráczban, azután a uápolyi alkirályt, később pedig a portát, mely 
őt követi szolgálóitokra használta Németországban, s ezért Páros 
és Naxos herczegéFÉ nevezte ki. Gratiani nőül véve Borissi velen- 
czei első portai tolmács leányát, nagyon jelentékeny vagyonra tett 
szert 8 Kocbauski lengyel portai ügynök közbenjárása folytán a 
szultánnak tett szolgálataiért Moldva bospodárjává neveztetett 
ki. ^) Hyen múltú ember irányában mindenesetre indokolva volt 
az óvatosság. Hogy a vajda a lengyelek iránti különös rokonszen- 
veiből nem csinált titkot, sőt ebben annyira ment, hogy a legfon- 
tosabb moldvai várat Ohocimot kezökre játszotta, ^j azt Bethlen 
Gábor olyasminek nézhette, mely kevésbbé őt, mint inkább a 
a törököt illeti. fÖleg mivel a lengyelek Chocim megszállása után 
Moldva annexióját illető régi kedvencz tervöket úgy látszik újra 
fölelevenítették, a mi egyébiránt a mellett szól, hogy nem féltek 
többé Bethlen betörésétől. De midőn Gratiani a német császár 
portai követével Mollarddal is kaczéi'kodui kezdett, s nemcsak a 
lengyel királynál sürgetett segélyt II. Ferdinánd számára,^) hanem 
Bethlennek a szultánhoz intézett, a császár ellen tervezett had- 
müveleteket taglaló leveleit ismétult alkalmakkor elfogta s Len- 
gyelországba küldötte*) s így aggressiv módon ellenséges állást 
kezdett elfoglalni, — az áruló hospodár letétele olliatároztatott. 

Nem elégedve meg a vajda hűtlenségének egyszerű följelen- 
tésével s ellensége levén a veszélyes elhamarkodásuak, Bethlen 
Gábor a török császárnál ki tudta vinni, hogy a dönthetetlen bűn- 
bizonyítékok beszerzésére néhány kém küldetett úgy szólván dísz- 



^) Gvatiuuiról Przezdziecki lengyel tilrti'iieliiii forvíisai es Sckowi»kÍ 
Collectanea, valamint Hanimer. 

2i Sekowski 'u\. in I. 172. I. 

^; A Peníljiin ir»19. nov. '^A-en kelt levelet közli Hormuzjikí 
IV. t(6. L 

*) Haminer id. m. II. 780 ; 1. es Przyteczky lengyel müve KouiecpolMki 
euik'kíratai. Ennek flöutö bizonyítékát nyújtják Zolkicwski nyilatkozatai 
es a IV. számú okmányraelidk létben, liol az elfogott líuMileu-folc levelek 
tnáflolatairól s a VII. számú, hol a ta távok állapotairól vau szú. Egyébiránt 
8ok raáa moldvai hoíipodái" iö ugyanezt tette; mint M»Idvu uvalkodói a 
lengyel respubliea liíí, me^bízlintó e's legkev»'slM> költséges keniei voltak 
legtöbben. 



llK 



HATHOUV HS ItI*TrlT.K\ VMXOS'VV 



kísérelni a sziiltnn ííltfii jninyir.i kng\cii. !•> k!\<ili^au kitiintt^tHtt 
moldvai hi»8po<l;ir miviirilbíL, aiagu a porta i><*diíí r»lénk('u foglnl- 
kozcitt a Lengyelország elleui hadjArat ei5kéazül(.-!teivel. 

\ftdön uzut'iii a bizonyíték u szuhÁnTiak lieniutiittutott. ez 
luegküldüUc a xégzeieA hal (ilí téletet vagy bujunluul Josíiiziba. De 
végrehajtását tiratÍAiii azi^al el5zte meg. hogy a nyílt iri/^óA 
útjára lépett s a leogyolekk*;! egyesült. Minthíi a TÍB8íavonul«a 
minden hídját meg akarná maga mögött semmisíteni, elvonulása 
előtt a .laasziban levííiisszes törököket felkunczoltatta.*) (iRakhogj 
6 vele a végzet vonult be a lengyel táborba, melyet pedig Leiigyel- 
orazágra felidé/.iii Gratiani mogfeuyít-ésévol egyálUiláu un m állha- 
tott Bethlen Gábor szándékában. 

Hisz Lengyelország viazonyíii oly annyira szomorú lermé- 
üzetúok voltak, hogy az elháríthallanúl küszöbön álló. Gratiatii 
által csak siettetett török hAború tudatában Sapieha Leo Litvánia 
kauczellúrJH a királytól Varaóbau líJáO. uuircziiiá l8-áukult líjve- 
let kajtott, melyl>eD kéri, hogy a birodalom szorongatott helyzu- 
tében ne vonja meg tőle kipróbált tanácsát,^) minthogy külö- 
uősen a csapatok kihágásai feletti panaszok, az érzékeny pénzhiány 
a a nép vonakodása egy újabb háborútól az Oroszország elleni 
alig bevégzett, habár győzelmes expeditiö után, nagyban szapo- 
rítják a fenforgó és sölyosri,n érezhető kellemetleBségekot. 

Hogy a törököket megelőzze s a csatatért lehetíileg az ország 
határain túlra vigye át. ZolkiewsVi Szaniszló sebtiben összogyQj- 
tőtt, íiODO emberből álló seroggcl a király parancsára Moldvába 
nyomult. A határon egyesűit Üratiani csekély számú hadával s 
az elönyoniúlást forcírozui akarva a Oecoráig hatolt. Ott aaonhau 
egyszerre a túlnyomó számú ellenség bekerítette hadát. Gyáv.v 
Kág, fegyelt'nibiáuy s Gratiaui árulása a lengyeleket végveszélybe 
döutütte. Ama végzetes mészárlás — 1620. okt. 7. — óta nevezték 
Moldvát a »leugyelek sirjá<-uak.*) Zolkiewski a vitéz fíiparauca- 
nok k elesett hosszú lértias ellenállás után s vele elvérzettek .■* 
lengyel respublica It-gkiválóbb oszlopai. Lengyelország megalá- 
zását és gyöugítésél azonban Bethlen Gál>or cmk úgy akarhatta, 

^) Nanisíüewics; U. I 52. 1, 

*) Tiirowfiki leuxycl kiiMlváiiya: ífa|ijoli» Leo AeW. 

^} A csatáról syjkiiioö egykorú jvlGiit^^V umntUt finiiu 



A LKNUYÜf. K<)Krtí<.\Ilt>7.. 



111 



^digi lüíigaviíitílfte :i reapnhlifával i^zenibeii i'.i.ak kíp- 
miitatás voll oly rzéllwl, hogj' nlkalom Mtllíival egy iilt^gen liatn- 
luiumal végeztesse el azt, a mit nelci kor.% tervei, esKközei meg 
nem engedtek. De e föltevésre hiányzik minden bizoiiyiU'k. Az ö 
elleuftége csupán a cecorai vérengzés után meaeküléB közl>eu a 
aiKiraszlok által agjonvertlfratiani vnlt.nem pedig l^enKvelország. 



Okmánymelléklelek. 

1. 

Zulkiewski SzAiiidzlú kiczói vajdit levele Zaaztawt^ki-OitKtrrív Jáu^á 
hercKcglmx az urd%i tcjedelenttöl iCornis áltnl kapott iinetict UrtalmáróL 
Bur, 1617. aug. 13. 

Feurtégce, kegyes fejedelem ! Hogy fciiMged a re«pub1iru joleo 8eo- 
moní itelyyetóbeii iiu-gigt^rte, hogy azi'nn'lyeseti megjolenik, ezzel » respiiblíoa 
tiAgyou liaüzuii^ i's kurBz;enÍ ej^yeniíeg-'t uyerfnd, mert iiolia t^ndja istou) 
kib^ktili*sr<> fog tt dolog kerülni, ung^'oii óliajtoin. hogy utiiiel több ueuies 
&t tekinliílye* fú-Üú legyen ott jelen. Mert meuu^l nagyobb 5xáiumal és 
hatalomkifejt^ mellett jeleuUuk meg, annúl kevd.«be fog beunttuket ur. 
fiUeafe'l liecamcrelhetiii, rnig <^lleiilK'ii ba gyí'mgiMiek tnlúlna minket, uyoni- 
bui H reapiiblica tnrtnmiiiiyaíra vctbetiic' magát, liogy vagy sziindékainiik 
nyotnati-kot szerezzen, vagy pedig — hii tnosf fo!ig-inoddig megí:ZA)>adiilunk 
a bajt61 — annál tiogyúbb bátoi-í^ággat piu<2titliaíiHa komibb a respubliea 
tartományait. Híaz azt vciiai* zsiuórniérte'kttl, bog^* a respublícA vi}delin<$ro 
kev^gsel azcIÖtt úgy r>z«^lván ceak azínleg jelentünk meg. fllcubeii ba inoíiC 
tÍKxtebítet parane.s4iló kt^i^zOltiti^bcn talál, annál klmnyebb^-n fog becíiUletes 
8 r^'iink hasznos bekííre Iiajolni 8 jövíjre íeni űly ktlnnyod.'-n fog velünk 
kikiitni. Máurf^xt a7^)nban nem igmi littiitik. mintha e hítetleneJc makac^- 
íúgtlt egyczmi-ny ékkel ki tehetne elégíteui 8 n ki ily roméuyekben ringntja 
auLgát, rnsszúi fog járni, Diert minden f<>lul figyel mez tetősek érkeznek. Ez 
az »*mber, Skender pasa sokkal ^avag^abb i'e kepnmtatúbb. bnnnennyire 
be tndja magút liizelegni. de azért sz<'|> szavaiban bízni nem i5xabad. Min- 
denben •% níJDdenkor arra IfírfJtflzik, hogy bennibiket a barátxúg takarója 
alatt valami módon bajba hozzon. Én ittmét vettem t^íle levelet azon eliiű 
átáll, melyei feu«egedaek másolatban elküldettem. Azt írja, a mit elÖbb. 
l>e ez utólyó levelebeu velem tfzomben húrom dologról lett említt>0t : etöazor 
határozzunk Cnlálkozási bclyct, mire oezve felfogásomat feaat^geil már x'^y 
előbbi levelemből íámerí. MáBodazoi* azt akarja, hogy erődített helyeink 
kt^zÜl aebányuuk falai leboDtawsuak. Mely helyek? azt nem mondja. Har- 
made:&or, hogy király & feUegc r&z^ről eLsö nmgii követ tartaasek készeu. 
kt a megállapitott ügyek ratificáíáflának kieszküzlescrc a portára menjen. 
E ki^t utóbbira nézve vegriibití/omat eaak találkozásunk pillanat'tra hoiye> 
zem neki kilátúí<bu, iiol azt akkor meg fo^uk beszélui. Ma van harmad* 



112 líÁTHORY KS HKTHLKN VISZONYA 

iiíipjii. liogy liüKzáni inüfriTkczctt Komis Jáiíos lír az erdt.'lyi vajda kül- 
dötte. Tegnap mefrbízó levcloivoi niagum ele hncsátottam. A init velem 
szóbelileg közült, ezennel küzlilm fenstígcddel. Sok mindent mondott, íiogj'au 
kívánja az egyetemes keres z tény w'g iidvi''t. mennyire óliiijtja ezen koroua 
Javát, melylyel, míg Krdely egyepítve volt vele. az ország legjobb idejét 
tütr. Említik, Iiogy még a múlt évben is, midőn Skender jiasa liadikészüle- 
teirŐl Moldván át hírt vett, erve király ö ff'lségét figyelmeztette, epén úgy 
nioi?t ím, niidön Skendcr pasa szándékairól a respnbliea tartttmányaira érte- 
sült, erről Ö felsttgénck i's néhány si-natornak közlést tett. Ks most ncvéí>eu 
küldöttei beszélik el Skender pasa liadikészültídéseit, melyek figyelmet 
érdemelnek; liogy ez nem i-sekély számú derék Imdiit vont magához Bosz- 
niából, Horvátországból, a szerbiai területről. MaczedoináhóK melyekkel 
szemben a silistriai. bulgáriai é.s tbrarziai csapatok számba sem jöhetnek. 
K közben sok mindenféle került ízóba, melyet itt mellőznöm kell. Az erdélyi 
vajda úr azt tanácsolja, hogy az ellenséget nem szabad csekélybe venai. 
Azt is elmondta a követ, liogy Skendcr pasa, midőn - jóval a mostam 
viszályok keletkezése előtt — az erdélyi vajdát az erdélyi uralomba beve- 
zette, azon alkalomból, hogy WieJamowski a ml embereinket Báthory 
Oáborhoz küldé, ;i vajda úrhoz a következő sznvakat intézte: :i>Keménylein 
istentől, hogy nem halok meg addig, mielőtt e népet (a mi nemzcttiuket 
érti) össze nem zúzom« Ez okbt'd azt tanácsolja. Imgy a legnagyobb mér- 
tékben óvakodjunk tőin s ne bízzunk szép szavaiban. Mert még ha a por- 
tától a Ifghatározottabb tilalmakat kapná, akkor is mihrlyt az alkalom 
egy jutalmazó vállalatra fülmerühie. ezt felhasználni senimikép sem mulasz- 
taná el. Csak akkor nem fog ártani, mikor nem tud. E követ továbbá azt 
is mondta — s ez a leglényegesebb, — hogy urához ugyanezen Skender 
jmstt ösztönzésére külöidáiző időben tíz csausz is érkezett levelekkel, hogy 
15.000 emberrel bármikor Skender pasához esathi kőzzék. Most, njaicz 
nappal e követ elindúhisa előtt lés utazásn Kialogrodból — Gyulafejérrár 
— két egész hetet vett igénybe.' nz erdélyi vajda n török császártól szi- 
gnrú paraneslevelct kapott, hogy minden köríilmiiny közt saját személyében 
is lehető nagy liaderővel Skendcr pasához vonuljon. Miíithogy nem szabad 
vonakodnia, mert n^y szólván egészen kezökben vau. el kell magát hatá- 
mznía. Elindult tehát » ide nyomul Brassón és Tiitroson át Jasszi felé, 
Skender pasát oldalt hagyva ; de igéri és biztosít minket i-- követe Komis 
által, ne tartsunk re'szérői semmi ollmségeskedéslől : inkább segíteni, miut 
ártani akar nekünk. Ha kiegyezési tárgyalásokra kerülne a dolog, ig}'e- 
kr-zui akar, hogy azok reánk a legjobb feltételek inclh-tt menjenek végbe, 
s hogy akármit fog a töriíkiíknc'l ii nii j;ivnnkr:i megtudni, erről minket 
értesíteni akar. Es ez ezen követség vclejr. Minő előre föltett számlákkal 
tette ezt. isten tudja. Az idő nnijd utólag ki fogjii tüntetni. Még mindig 
iiáta van Dworzycki. kit a király param:sára az ő felségével való tárgya* 
l.ísnk után oda küldöttem. l.iz a követ iKornis) Dwurzyckit még három 
najii jíirá-ra és senkitől nem bántva tahiltii (iytdafejérvárt<'>l. Mihelyt Dwor- 



K fXNr.YKt. KiHHiKAIlOf.. 



113 



TÍMZAÍ-ért, biirmit hozaiul, kilzölni fogom feiiíiegedtlt?!. Moat noin marad 
ttÜt'bátrn, mint az, liogy mivel tíf eHeiittcg <>\y leplezetletiíU lep fúl hazánk 
ellen, köstín erővel cs megálliipodások szerint a birodalom határain helyez- 
kedjünk el, hogy megvédjük n hazát. Várom egy szolgámat, kit Skender 
pasa himökdvcl cikuldüttem. Mihelyt töIe Skendcr pasa útjáról tájokoKást 
flzereKtem, azon helyen, melyet kijelöltem, meg fogok jelenni. Moat azonban 
már megyek a táborba. A mi a fenat^wl embereinek táborhclytít Illeti, 
fensí^ged mihelyt Ide küzelebb ji'iu, kegrea lesz \'nlakít előbb ide küldeni. 
Idöküzben gondoskudni fognak oly helyről^ hol fenséged emberei tábort 
Ufisenek. Eu részemről kedden vecsernye után vonulok táborba. Fogadja 
Btb. Kelt Bárban 1G17. aug. 13-An. 

fEredetije berraeg Ssngnszkn Uoman Icvettárábau.) 

11. 

Hellfíklct Zolkiewaki Szaníszló Icvnl^iess, mely a lengyel királyhoz 
int<!zve Bethleu Gábor abbeli ki»irlct<!rÖl nzól, hogy a lengyeleket kibékítee 
Skender basával. 

Az erdélyi vajda Skender pasa cMénk aíir^etifs^re engem rá akart 
venni, hogy találkozzam Skender pasával. De a senator urak a en magam 
aem tartottuk ezt illendőnek, mert azon flejtelom támadt fel bonnUnk, hogy 
ezt az^rt akarja, liogy ha íín hozzá megyek, felhozhasíta Urílgyül, hogy ^n 
kdrtem lőle a bőket. Azon egyéneket, kikel az erdélyi vajda magú meg- 
jeltllt, el ÍH küldte ide tiipzokul. 

(Eredetije a gróf Ossolinski-föle nemzeti intézetben Lemberg.) 

III. 
Kelet nt^lkíil 1617. Melleklet Zolkiewski fentebb említett leveKHiez 
a Bethlen Gábor által küldött túszok nevevei. Exek tmbraiin pasa aul 
Hnli pasa, ex isti$ duobus altcrutcr sít sat Sdendum : ez Iliepolien., aut 
Ccriicufl., ex Tataris Bcgulu9 Abinipi horitic'áís, ex Uiigarls nnus aut duo, 
et Valachis Knkilla logofct et Strois lognfet. 

(Ugyanott kiadta Niemczewicz Zbior pamigtnikow.) 



IV. 

Zolkiewski Sxnniszli'i levernek tiíreddke a lengyel korona főtitkáni- 
Iioz Bethlen Gábor csatlakozásáról a kcresztf^nys^^ ellen induló pogányok- 
bo?;. Kelt 1G19. 

A niil nekem UraüágrHl irt, hogj" a palotagróf i Prigyes pfatzi Örgröf) 
megkoronáztatta magát a oly bnz^u keresi a mentti eszkílzöket, nem kis 
me'rtífkben meghatott ; de a mi az egyetdrtt'st Angiin királyával illeti, ez 
m^g aem igen lesz ignz. Ez nem fog sok viszály nJlkül megtUrteuni. Nem 
illik 9 nem i? hasznom nekUnk ölbe tett kézzel n*ízni a dolgot. Ki tut^a, 
minő terveket táplál ez az eretnek nep,kUlUni3aen ha minket feg>'vertelenül. 
minden bojnak kitéve talál. Gratiaui megkllldtc nekem egy levél másolatát, 

S2XlCATM>K. 1887. II. FúZWT. 4 



114 llATlIltRY ks lIKTlll.KN VISZUSVA 

melyet az i;rüi'lví fcjtiloltfiii inh'V.c-tt SkciidtT imí»;lín'Z. s inelylxMi szilárdan 
állítja, liogj' iíofríc; v] f«gj;i fogluliü. l> n cáüocMk sok guno.szbflD tOrÍ 
fejo't s miholyt kopes lesz ni, el is követi azt. Hogy líinberektíí fojtuaiiak 
meg, azért in'in aldzanak (-jjel :i /,siviVii\ok. Ni-kihik ceni szabad aludnunk. 
Ku reRzenii-ol a míg osnk lehet, orfj/.á'ífíyült.'f iiL-lkül óliíijttintík magamon 
segíteni, de a dolgok tfs viszonyok mostani álhipota sziiksegcsdc teszi a 
gyüli'st, iiierr nnlkülc mi semmit ísi'm vi'gczln'tiink. Akármilyen Ifsz az 
eredmény, törekedjünk arra w fululfizkodjuiik is az istt*nhfz. Iiogy £>énzzcl 
mozdíthassuk elÖ a magunk a a kercsztiMiy álljiuiok Juviít. De akármi tör- 
ténjék kül!inb(;n. nyilvánvalóvá ieend, Im^y nem íi fel^ii'gon királyunkon 
múlt, bogy nem történt intíízkedi's ama veszolyek ellen, melyek isten egy- 
házát 8 11 respnblÍL'át fenyegetek. lín nem bínánk öösze országgyűlést, — 
lia bármi baj éi-nt' a rcspnbiifái — ;izzal v;idolnáuuk minket, hogy mi 
látva a szoniszv'd háza égését, a tílznek gátat vetni ueni lörokedtünk. Én 
azonban a/t tartanám, hogy a gyiíli-st ama [tíllanatig elhahi>^/>znk, mikor 
az eretnekség megkezdi szándékai valúsításáf, mi az ünnepek után vár- 
ható. A kaifh-.sövtetés a li'trzÖ veszélytől való félrh-ni ugyan, do a mi 
embereinket is fogékonyalibá teeiidí a józan tamíe.-^ iránt. Erről az alkan- 
czcUár úrnak is írtam. Kn azt írom. a mit jónak tartok, de Ö királyi fel- 
sége akaratára bízok mindent. Uendkiv íili országgyíiléstül félek, mert uicg 
nagyobb rendetlenségbe juttathat bennünket. Ha gyűlés kell, úgy legj"ei» 
az rendes. A királyi propositiók rlküldése iitiln be kell várni mi lesz szük- 
séges. O ft'lsége hatalmában álland : jnikor és mel\ időben jŐjjön íisszc a 
gyiih'K. 

i'A gróf Ossolhitizki-intt'zetben Lendterg. ■ 

V. 

III. Zsigmond lengyel király levele /olkiewski Szaniszlúhoz Bethlen 
Gábor eljárásáról. Kelt Var^ólmn, 1611*. okt. 15-én. 

A hadsereg fŐparaiicsnokának, Zitlkiewski Szaniszló urnák, tukán- 
ezelláruak! 111. Zsigmond isten kegyelméből LiMigyelorsziíg királya. KUlö- 
nü.-íen kedvelt hívünk. Nagyon jól ismeretes hűséged előtt, ininü nyugtalan- 
ságok és félelmet keltő mozgalmak támadtak Csehurszágban. Ez a dolog 
nagyon niesaze terjedt s más távoleső birodalmakra is átrsapott. Mert a 
magyar királyság is ugyanazon lázadással mint a csehek, fölkelt ura és 
királya ellen. Az erdélyi fi-jedelrm, ki a esehekkel. valamint néhány 
magyar főúrral titkos és farfango^ egyetértést tarintt fenn, íumii rsekély 
haderővel bcnyoninU Magyamrszágiía s ndután gy'»rsas!Ígával azokat, kik 
nrokhoz hívi-k maradtak, elnyonita. az ottani királyság uéniely tarto- 
mányainak és váro.-aimik birtokába hi.-lyezkrd(-tt. Minő hátrányára a jog- 
szerű uralkodónak, minő viszt-lylyel :i mi bii-tr)kaiiikra. azt könnyen meg- 
itélheti mindenki. Mihelyt mindizi-k híre hozzánk oljiitutt, .".zonnal leveleket 
küldi'ittíuik a krakói vajdaság senatorainnk s általánnr- körrendeletet 
intéztiinl- a iiem'»i>ghi.-z s azon starostáklioz. kik a nnigvar határ közeié- 



V i>-.Ni;\i:i. KiiitoN.Miii/. 



Iion vaunnk, hogy escekkv) H/ítmUii Idjea úvAlosí'ág^íal es kfUziilts^ggcl 
jÁrJAiiak eJ. Maf^iíliOK az erduljí tejedcloinhcx ís küldiUtihik viilakil meg- 
lehetős enyhe Bsiavakkal intve 6t, ho^- gontlolja nieg Qiaga U, miiió 
vesKt'lyntík teszi ki nx egtáz kereeit<íny8t'gct t'ft Bzivt^ie kötöttük, hOgy 
iJyen gonosz tcrvckfit ejiwu el, molyok « küzvetlon kbzelciJg folytúu h mi 
országaiikra is ilUullialunk. A ftlagyai-orezág felr! e&ü liatárkerilletek 
Alarostái 4.'^ a vnjilák uem i^ztíiiiK'k inug nckUiik julentcni, mitid veaiKÍIy 
fenyegeti onnan a mi orszAgnnkat. Azt írják, lingy ama vidékeket jól kell 
rjrizjii, mert ezen (?inher roKz#za«;ígát vs goiiorizttiigiit nagyon in j61 iemer- 
jük, ki akármit tegyen is. török t^xellembeii i-ttok-kszik a rnindeurc vállul- 
kozhfltik, főleg olyankor, mikor miuilen keilvéru megy. Do hogy i-nriek 
rotkép vegyük elejtet, azt ueni elegge adják o]6. Mi, mint a rt»publica feje, 
ueinuiil nem iiiii]»H/tunk el, hogy annak idejcn azt, niíl a renpnhlica 
kezünkbe letett, mcgvt'tljUk. a viszonyokra ^ a k'XlI mony ékre való tekin- 
tettel kÖtelcíWgszerüoti megtfive az óvatoBfúgi ÍDli^zkedt^Heket, hogy a 
magyar birodalum ezeu oly kiizei levÖ rá zköd tatásai a ezen uty közeli 
vesxtflyek ue driiitA^ a mi birodalmunkat io. Mert hu ezt a respnblícát 
valaha fenyegette vcszdly, ugy most ft?Dyegeti az. Mi ugyanis nemcsak 
iniUfelöl vettünk ineghÍKhiitú hín-ket ^s figyelmeztetéseket, hanem Bctlilcn 
Oiiboniak oiagának hozzáuk intí^zctt leveléből Íb kitűnik, bogy vállAlatílt 
a tSrfík Bznitfinnal való elÖzeten megegyezed folytán índítottA meg, kinek 
aaou biztosítást adta, begy bárnu kerüljön is birtokába, axt a azultáunak 
veti aU, önmaga uicgelégetlve egy ri^x^zel k a magyar kíi-ály ezfmévcl. 
Ezt «ok niÚB jel h bizonyítja. Mert a uiint nckUnk Opatow$ki kamara- 
iunk jelentei a m.'i.-ínk íe erte.'íítctick, nem kevés 9»iniú türíík van naia, a 
kik eb«reu ügyelnek, niinö haladtlsokat teáz » hogyan teljeHÍti eskü alatti 
Ígéreteit. Töliík minden, m^g a legfontosabb ilgybon ia tanácHot kdr. Minn 
biztonságot Ígérhetnek nekünk ezek visszás tanácsai ca tervei ? 5fost u 
pogány népet tovjiiT«íunkhoz olyan küzelrc hajczolja jiie, mely nép a mit 
crŐízakkal el uem érhetett, ezen ember lUiiok cselszövényeivel, erökt>dé3 és 
költség nélklll akarja valósítani. Miírt semmikép noin U'het kételkedni 
benue, hogy ha az erdélyi fejedelemnek jól megy a dolga, Ö a törÖkökDek 
te^esíteni is kénytelen leaz mindazt, a nílt nekik niegigéri. Hogy tehát a 
mi Magyarország közelében levö orezáguink mio/ivuezélyben fognak akkor 
találtatni, mennyire nyitva lesz akkor a pogáiiyság előtt koronánk bir- 
tokaihoz ajtó n» kapu, az nagyon méltó » megfontoliUra. l'gynnezcD esz- 
köze által fogja \-atós(tani a maga etzándékait jövőre íb » mindig fel fog,Ía 
bnjtogatiii az uralomvtígyó dzellemct, hogy a azomszédos államokat nyug- 
talanitsa s ő mögötte azután mindazt fáradság nélkül maga birtokába 
vegye. Azért nem 8zal>nd magunkat hÍzton)*ágban ringatnnnk semmiféle 
axép ígéretei által excn emhemt^k, ki a ti'iri>k hatalmával dicsekszik s 
hbban kercfi bccBÜletét. Hl^z Dnmagnnkról van akó, mikor a t^zomezéd fíil 
iiigban álL Ks ítt nem a ozomezfúl faláról, hanem az állam faláról vau 
iV. Mei-t ez az ember, a magyar király eziménck használatai mellett, a mi 



nn 



riATUORV IBS HKTIII.KX VlKjtttSVA 



tizenhárom 8»:petft varosunknak lut pnrniictfoljit. liog^ miiideii, &z Ű hiid 
riselrá(*he2 megkívtlntntó sztiks^glctrfil goi>f)o$kodjaimk. ftUsscercU kntond- 
kat küldjenek az <!> táboráLto. az t> olvonulú c-aapatai számára eleséget u 
k^sveii tartsanak. Mindez már eleinte történik. Mit x-árhatunk tÖlc mé^ 
k^iiÖbb, mihelyt válUIfita Aliajni 5Zoviiit teljesülne? Itt j6 tanácsra vau 
szUkHe'g, itt megfoHtoláa szükséges, hogyan tarthatnánk lidszen oly eszkö- 
zöket, melyekkel a kilátáfihAii állá vcí>7eÍynok elejét vehetni. Mert ki az, 
k) ezt Im> tiem látja ? MacchíavellifitA fogásokkal akarnak bírod almtuik 
Utivc ellen eljánii. Jobb minden oldalon íizélylyel uezni, hogy ói-akodjunJc. 
eemhogy valami előre nem látott vélctlcu oteglcpjcn beniiünkei, a mítol 
íaten mentüeii. Hogyan fogjuk meg a dolgot ? MinÖ eszkí^zükel használ- 
junk, hog,v idejekorán ftzeinbeszálljunk a veszélyekkel? Ezekre nezvc idr- 
gettíl^ kiírjuk kedveltíwíged v^enn'iiyiít, a kedveltf«íged jól mf^fontalja. 
mily nagyok a mi vdezthozók a veazdlyck, melyek király»águitk felett oly 
kíHcel itzointtz^aágban ösRzetomyoKodiiak. h azután cp ca d<«ziiite tanácBot 
ac^on s az eszközöket megjelölje, mulyckkel ez ember azándókait a az 
ármányu-4 pogány tanárinkat meg lehet hiúsítani. Mitide/ekról kedvellair- 
gefl részletesebben fog értesülni a válaszból, melyet nskUiik Opalowaki 
kamarásutik az erdélyi fejedelemtől hozott. Más^olatát megküldjük kedveit- 
segednek, valamint az általunk írott levelet ís. ('E Itt leréi mm tuararU 
frti. Szrrző.) Világu^riti ki fog dertllui ezekből ezen fe'üg Iia nem egeszén 
pogány ember lelkülete, mitfrt js kedvoltseged meg fogja tndni úllapílaui, 
mi ánnányofl practikával akarja a pogányság a saját szándékait ezen 
esakOzc által valósítani. Kttnnyen belátható, hogy azt, mit & BuiesteruA 
clffnii nem bírtak, most k^ínnyebb i^ rnvídebb nt^n akarják eJtínii, a mi 
liamar i'h könuren mcgtürtenhetne'k, ha egc'.Rz birodnhuunkra bajokat ds 
tartonuinyainkra a vi-g veszedelmet felidí^zhotnek. Hogy tehát Gábor, 
gonosz iízándekai ennyire ne lírvífnyeeUlhefiscnck g azoknak idejebpn határt 
szabjunk, kcdvelUegcxl fontolja meg jól, hogyan Icunc ez elérhető V Nem 
lenue*c czélfizerií, tnihelyt az ottani vidt^kről a pogányok clOzetnek s 
a respnblica eriiekeben a kozákok Ügye rendeztetnek, neme»ak a krakai 
v&jdn^áglxjl a kerületi contíngenst, hanem más számolt c^patot is a 
Mag}iir(irn7>ág felé egö határttzélokri' küldeni, hogy az Íly közeli venzííly 
miatt a helyörmígek gyors kódzenlétbeii a mindig kéznél legyenek ? Ali 
ugyanis nem kin nWrti>kben aggtVdimk esen terület bÍzton.>íága miatt, mely 
oly közel eoik fövái>OFunkhoK, hol nemcsak azekbelyiink van, hanem királyi 
jelvényeink is Öri/tetiick. Eh mi ngy tiiláljnk, hr^y az erdélyi fujwlelcra 
ezeu eljárásúból nagyon könnyen VL'Szely tiimadhat mireánk. Kedveltséged 
tehát közlilni fogja velünk a K»ját tanáesút az iránt, hogyan lehel min- 
den eaeti-c az úvatostág és a harezkeazültseg eltérhető. Az is tekintetbe 
veendő, nem lenue-e cz^szcrü öt Erde'ly ielöl hátban támadni meg, kivált 
ha a esászári hadak vele szenibci) ellenállást fejtenének ki. Ilyfuke'peu az 
ő gonosz szándékait nem csekély mertckb«!n csorbítani lehetne, mielétl 
10^ a cícli urakkal egyestUt, mely ogyesiUés nemcsak a tiirv(ínyes uralmat 



A tBsrovwr. KOROííAiMx. 



sxUnUti meg, hiuiem — miut ezt kf^iídotc uiiitatja — aat nz urHlmut nytl- 
taii meglMnmdja s a kaOi. vailtUl. gyctkerv.tt^l kiirtani próhátja, mit sjton 
itkoxott nyomok biicoiiyitaiiJik, melyük a/on helyeken, ü liol utvouultuk, a 
kath. touipiotnokbnn oa kolostoiYikbnn fen m arad tak. A biln oly bíiezkúi 
emeli fel fej<ít, liogy isten mentsen, bogy a uii lÁlInmainkba h cl juuion. 
Gyorsan Hcgítendk itt azt OKok, kik a í^xomsrMhsíD lábbal tapossák a 
jogot. Idejtíbeii gnndojjkodni kell tehát, hogy ezen királyság minden drága 
BíálogH rrintftlen ninr:Ldjon, valamint aunak .tyjMit valtiív:! ip. mely minden 
kinilTfiáguak teg^xilánlabb erÖKsdge, 

Azt is kedvelte^ged ttidomdsára hos»uk, liug^' a eaásxár ti felsűgc 
gróf Altban utjáu olÖtUink szóba hozatta azon k^r^et. engedjük nieg 
ueki, hogy n királyságiban önkény teseket Hzerexxen. mit mi a raglbb és 
lügntúbb Pozsonyban kötött (í/erstödtísuk (IrNdtii^bcr) meptagndni köpések 
nem voltunk. ]ÍÍ97^u nem n.j dolog a vantink reMpnbiicánkban rdgibb és 
ujabb példát az ilyen toborzásnak, főleg mintán nz ilyesmi respublioink 
feároeJtása t a ncHkiil történik, bogy nit ama cseh és magyar xai'arok 
^•Inyoaiáfához valami kiíltacggcl jdmlnánk. Pedig még küzclebVii BxomKzé- 
dok i^, kik beki^fb<>ii tnaradbattuk roliift, önke'nyteson if bravatkoKtak h 
harexba. noha velünk olyan egyetértésben vannuk, mint lunazok a pogá- 
nyokkal- A siléziaiak velUnk békében élnek 5 iránynnkbnn megtartják 
MStoti egyoKincuy-pootokat, melyek köztük éfl kr»ztünk fenállani|k. De a 
tArtéoelem világosan biwmyítja. hogy Sllézia elszakadt a koronától, a ami 
koroná/áiii, eskünk i-zerint a törvénytelenül elidefrenitíeftct njra birtokba 
kellene vennünk. Csakhogy ez nem mi telünk f^i^'g, hanem a korona minden 
rendjének «gyolérté<*én uyngszik. De ha az erdélyi vajda haladiísai olyanok 
lennéaek, mint bixtOBKn várják, a mi határninkat kétfiCgkt'viil sssíntén nem 
fogják bántatlanul hag^'ui, hanem hatalomra vergődve, a mí területeiukra 
is át fognak ctwpni. Ek e^het/Iségre tanácítríial és hadfirövr*) koll késeen Icimí. 

Kedreltséged elÖtt továbbá ha ttem ismeretlen, hogy a IwroezlAi 
pUspükfléget A lengyel királyok, elődeink al&pitntták 8 látták el adomány- 
nya). Ez ax egyház mindig 5seze volt kötve a gnezeui érseki székkel ti az 
idők siinyai'iiciága folytán szakadt el az uniótól. Kltfdeíuk » mí is i'n'ényc- 
sitettUk jogainkat ; a guezeni énttk » a tartományi zsinat ugyanezt tette, 
miről i;atrik és követjelentesek vannak atyáink idejéből. .Togniik tehát 
ertfben fennáll, valamint gnezeni ogyháannk'^ is ; ezt azonban a eitéziai 
rf*udek figyelembe ucm vették, mídön e pUspiJkségre vetették magokat, 
melynek feje Károly fíihurczeg ; az öt illetíi es^ybází javakat eretnek kato- 
nákkal rakták meg, a kanonokokat ét* más papokat istentelen eskükre 
kény szeri tették ; a mi — miután jógánknak derogál — minket arra indí- 
tott, hogy levélben megiutsUk őket, bogy axt, a mi másnak joga, magok- 
hoz ne raga4j<^ ^ ^ *pltBptÍkségnek valamint javait iigy személyeit la a 
régi szabadságokban meghagyják. Ha nem l«lje8Ítik e parancsot, kedvclt- 
lüéged nektink tanácsot adnml, hogyan kell tovább eljárnánk, minthogy 
jognnkr^I (^ elődeink alapítványáról vau saó. Erre « a fentebbi pontokra 



kedtreUs^cdtöl %yor^ *'s oeMittc viilasxt várva idölföxbcíi, a meunyire 
IrhetÍMH^gfinkbcn áll, {rondookndutik crszá^aínk híztoii8ÍgáróI. Kelt Vntnó- 
ban, 1019. oki, ló-cn, leugjel nmlkodíUiiiik 3*-?., hvAI uraik miamink 26, 

(Pntylccki leiigj'el tfirtí^Tiotíró inipfi)ÍH*ilíí|.) 



VI. 

A i-aatavicti táborból PRrolocni felett 1 (> l ». okt. 21. Zolkieweki 
SkuiI-^kIÓ leveleiífik törttdéke a lengyel királyhoz. VáJaez n. király lOlí*. 
ükt. lő ki levolt^rc. 

Joggal nem szabad a veszdlyekot i.őekelyrc tenui, molyok 

tüdaz^T Csehországban keletkeztek, hogy nnimn jin'ánykrpon Rtlt'xíába 
i's Mngynrnrü?:)ígtiA rol.^figcd tHlamftinnk közvetlen közoirbe bchiirczoltassa- 
iiak, killön^fii foiiycgftve u Továrost. IInit/.oMialim ilolog tehát axt kevésbn 
vtfuni » óvntof tágban s készeulétben Inuni nem akarni. Hummicki Oytírgy 
paiiaszkrKlik a hoT^zám inttízett levólbeítj hogy az a baj egészen e16re 
látatlauál szakadt rcájok, hogy hiHdcD támadt. Vigyázzunk, hogy rajtnuk 
szinten vnluriii hafOiiló ne eflsék meg. hisz esat&kész hadakról oa eaapa* 
tokrOl bcfzcílnek. melyek nagyobbdra fcgyplem nőikül valók éf< szabad 
bajiUiklx')! » mást ctTcle népbfil áll.-iimk. Mások Hzándokainak ittineietdt ille- 
tőleg oem marad más hátra, mint fcle^grd tartományainak bckéje'ről ria 
bíztOH()tígiÍról gondn^kndni. Kz okból, mint f<íl Reged ti ck már niegirfam, nem 
fiíupan a/nn ezredet, melynek n .^tandoinii*! •4taro<>ta a pavArcsnoka. huiiem 
majdaeni az egeaz haderőt a hegyekhez, a síMzín: es a magyar határhoz 
iudftottaui. Meghatároztam úHouiáebelyeíket 0?wiezimt6l, Zabortül, San- 
dextÖl é» Biei'ztöl dtb. kezdre h múr ma bcvonnhiak ii csapatok a számokra 
ott kijelölt állomásokba. (E levél további folyamán Zolkifwfikt azt jelenti a 
királynak, hogy a Bcrog maradékát mae \-idAen alkalmazza s mogiegyaá. 
hogy a ceapatí-tk 1B19 decz. vegéig megkapták xBoIdjukat. Többet azon- 
ban nom kaptak e< így az említett ideig 5 nem to^'ább kütcleíek szolgálni. 
Egyetértésbe óhajt tehát helyezkedni az alkincstárnokkal, hogy a kato< 
nák további .*zUkt»eglt*terul a respnblica torhelése n^kill gondoskodjék. De 
H levél ezen ntolíó passzusa akként van fogalmazva, hogy kf^teégcB: váljon 
H siWeiai es magyar határszélire küldött seregről v^y a mamddkról 
van-e szó.,) 

(Á poaeni közkönyvtár irataiból.) 

VII. 

Zolkiew 161 9. decz. 'iü. Zolkievr'tiki Szanisxló Koniecpolski Szauiszló 
esnpatvez^niek csapa teIhelyez4Í9ekrÖI azon veszélyek folytán, melyek Cseh- 
M Magyarországból fpnyegetik a respublicát. 

A respublica, hazánk moatani helyzete olyan, hogy mínt uraságod 
is irta, aharcskdpes csapatok számát nem csdkkcnteni, haoom szaporítani 
kellene. <sakhijgy tlppen nem ngy, hogy a rwpnblica akaratunk ellene 



A I.KXCVKl, KuKiiNVlInZ. ]19 

aflMfisággal terheltcsjiék. íianoin akkt'nt, \infry kittoiiai-oiifoedi-rittiók iio If'te- 
ftüljenek. Jól meg kell tclmta gyeplöt fogni. T),- eddig nem talúlkoztnin az 
nlkiucstániokkal, eIÖbb akadályozás, azután ;i Iii.'tc^rKe'r miíitt, melybe 
osett. A mint nxonbaii kUldöiiczük utján tölc evtCHÍíltom, a/on k''szpenzcii, 
mely rendelkezésre áll, a legközelfbbi időben kétezer ötszáz lovnst k'Iiet sze- 
rezni a Icgküzclebbi ('vncgyed tartamára, az egyes kerülőtökből való katn- 
nákon kivül. ITraságod már ('rteflüU. Iiogy a czeliovi stavosta utján tett 
felhívására cu keszsi'gesen helyeslem, hogy oda amiyi PBapat küldessék, a 
mennyi csak lehet. Ks mióta megérkezett u rémhír, hogy a lisowfzykiak 
Magyarországból kiszovittattak íí így a birotlnloin ama vészei nagyobb 
gondozást igp'iiyehíek, liogy teljc^ biztonságban reszosüljeiiek. a csapatok 
teljes készejiletben vannak. Az összes századokhoz, melyek itt állomásoz- 
nak, azon parancsot inti-ztem, hogy urapágodhoz induljanak. Rendel- 
kezzék tehát ön a eaját századaival is, hogy oda nienjeni.k, a linvií sztik- 
!*egeB ; további! Kazanowski századn szintén az ön közeliiben van. Más 
fsnpatí>k is közelednek. Szivoski'djck tchfít egyetértésben a füasztalnokkal, 
ki a mint hallom,, a hatíiron ;ítl. ])araní'.<nkat kiadni s az ('in1it<;tt szá- 
zadokat felhasználni ugy a itiínt ji'nnik talátjn. A mostani ido Önmagába 
réve nem éppen harczias. r.^akhogy ebben bizni nem lehet. Gondoskodni 
kell hadi készenlétről, mert uz az ellenséget előre föltett szándékától visz- 
szatArthatja. Másrészt azonban ha készen nem lennénk, bátorítá^-ul szolgalmi 
a rcspubliea károsítására. ^^intIlOgy tehát ön a birmlalom jinia részeiben 
van, őrködjék a felett, liogy a rcspublira scnniiiféle hátrányt ne szenved- 
jen. Oda vonulnak r)enhof, Strzyzowski, Matynski, Wrzcszcz. Witostawski, 
Ferlcj, Makowicki nrak századai s az rkraniában levők parancsot kaptak 
kivonulni, mert ott semmit som használnak. Csak a liatárpaninesnok szá- 
zadai' fognak ott maradni. 

Isten kegyelméből a legmélyebb béke uralg rkruniában .- most a 
tatárok ezárju, mint a ho.-;podjír idvaliiini mitMvai vujda liulatta velem, 
barátságos biztatásukkal követet küld felsége.- királyunkhoz: v.iakhogy az 
ide kllldött ajande'kokat viszonozni kell, a mi meg is történik. Rzekkcl 
ellátva Ole&zko úr már elutazott. Mit iri csinálnának c századuk l'kniniá- 
ben ? Inkább oda vtinnljanak, hol a ri;spnhlii-ánuk szüksége van rajok. A 
határparancsnok a maga századávnl oh-g lesz arra. hogy az nkraniaikat 
kivülröl jövü békezavará'^ ellen oltalmazza. És mivel intenek Ix-nniinkct. 
hogy vigyázzunk a sznba<l vsajiatokrn a Sjimíí<»r ki»zeli'ben levő szorn-^nál, 
hol több évvi'l ezelőtt Stavnioki halála után szintirn betörtek, ama helyen 
négy századot hagyok vissza és j'edig a magamr't. a <'helini .-taro-táét. a 
belzkí vajda íiáét eV a braotawi vajila fi:i''t. Minden többi e.-npatot urasá- 
goflhoz fogok indítani s ha az előbbi n'-gyri- is .«züksi'g leinie. jt-lent-c ön 
azt nekem s én hozz/ijuk U paraii'"-?íot init'zck. A mi a liíii'WfzvkiaknT 
illeti, tudnjM, hngy miattuk igen sok ki'lleineilenííé^'nck \ag\ok kitéve. 
habár mint mindig, nmst i-^ iirtailauiíl. Ili-/, mindi-n atl-'^l fiigi^iHl. niíí 
kivannak. rniki>r tőlrni elv in n Inak. Mo^t peiliü: azt íri.-ik íiekeni. bogv 



120 nATHORV fes riKTin.Kx vimioxva a i.RxnvKi, koronához. 



Rriveiwn megtettek voina Kkftratomat. E tUmegtŐ) becsülettel p/abadoltimk 
meg 8 a korona etliárttntU nk(!l magáról ; de saját kcdv^^ert (limtau^j 
(Uumoiinay ^^'i^egA'! vngv valami más anuyira fellázította ú'kel, hug; mo«t 
Bxt a levert fözti^k nekünk. Fiatal iiuBomat, Lud/icki urat küldtem bor* 
uljok levéllel. teguap tért víseza s uraságod kuldüttevel egysKerre érke- 
wjlt meg. Leveleket hoKutt tolok, telvr aláwit»wöági nyilatkozatokkal. Aai 
írják nekem, bogy elküldöttek ö feUc'gehez s készek azt tenni, mit ii fel- 
Éícge porai iCKoliii fog. Liidzieki Í8 a/.t be«W'li, liogy megbántak miudcnt « 
hogy a legnagyobb tíeztelettel viseltetnek irántam. Eu ismét Komorowakit 
küldüttem hozicájok, hogy megazilárdttsaai 6kct engedelmeüségOkben. bogy 
Ö felfi^e parancsait teljesítsék s míg a király parancsai megeikeznek.Jíkel 
uraságoddal vagy a fÖasxtsluokkal megegyezéarc bírjam, n ba volamí sür- 
gős történnék, egycitült erÖvel állbaseauk u respublíca szolgálatára. 
Ludzicki azt moiidja, li<>gy életmódjukat is megváltoKtatták, b<^ éppen 
nem fonhéjázók tübbc, a mi előbb uiinyí panaszra Adott okot. De mívol 
urasiigod közelebb vau a hely sziliéhez, minderről jobban lesz tájékosvu. 
A krakfti vajda egészségének oly i:agy mérvű csorbulásttt sajnálom. Sri- 
veakedjék öu Lanckronowski fitarostával megegyezésre lépni, nehogy a 
krakói várkastély valami helyőrség nélkül maradjon, ámbár a krakaiakftt 
és a saudomiriakat, mint a korona által megtelepített badki^t eleseket 
kellene .szolgálatra berendelni. Hífz Fax umak lg ania vidéken kell lennie. 
Parancsolja meg nekí, hogy azon hadköteleseket ös.«)zclnvja. Nem illik 
valami veszélyt uiekclybo venni s rendesen a leggondosabban a fejet szok- 
tuk védeni. Ura«ágod ezt maga \» be fogja látni. Kelt Zolkiewbeu 1619. 
deczember 2B. 

(A grif OpFolinski neirizerti intézetben Krakóban levíi niáM>- 
lat után.) 

ScuMiD-i Vilmos. 



I. BANFFY GYÖRGY HALÁLA. 

lí, \Veít»tilÁnyi litván naplójn után. 

A Magyarországon már az Árpádok ideje alatt uagy szere- 
pet játszott Bánffy-család egy ága, már a XIV. század előtt 
Erdé lybe szakad, hol a Lápos TÍdékéu telepszik le. E család a 
XV. század derekán már kihalóban van. Az utolsó leányt, Katát, 
édes atyja fiusítja és Losonczy Istvánhoz adván nőül, ezáltal 
a LoBonczy-Bántly családot alapítja. 

E család különösen házasságok utján, csakhamar nagy 
vagyonra tesz szert ; így örökli a Szilágyban BánAy Dénes, neje 
Genyö Anna után, a valkóvári uradalmat úgy, hogy a XVI. szá- 
zad derekán már annyi jószágot szerzet, hogy alig van megyéje 
Erdélynek, melyben egy-egy uradalma ne volna. 

A család fő jellemvonása, előnyös külaÖ tulajdonságok mel- 
lett, a gazdálkodási hajlam, mely azonban kapzsiságig nem 
fajúi ; a családban patriarchális szellem, a társadalomban bizo- 
nyos nagyúri rátartáfs, mely azonban gőggr vagy ncvutséííes hiú- 
sággá csakis pár egyénnél emelkedett. 

A Losonczy-Báuíiy család vagyouossága és tekintélye a 
bouczidai nábob Bánfly Déuosben érte el tetőpontját az Apály 
korszakban. Roppant vagyonú és független gondolkozású ember 
lévén s azonkívül a fejedelemnek sógora : nyiltíin ellene mert sze- 
gülni a törökök rabló hódításainak és Teleki Mihály. Apafy 
híres minisztere, nagyravágyó terveinek, ki jelölt veje Tököli Imvr 
és a török segítségével, remélt a magyar nádori székre eljutui. 

Bánííy Dénes oly magaslaton állt, hogy még Teleki Mihály 
sem merte urczban megtámadni ; hanem titkos szövetséget, mint 
akkor nevezték, Ufját kötött ellene és a nagy urat t-örbe csalva 
ejtette el ; a gyönge fejedelem íeltékenységét telköltve, kieszkö- 
zölte Bánffy halálos ítéletét és 167-í;-]»en le is fejeztette. 

Xem sokkal ezután bekövetkezett Erdély végelhunyatlása : 
Teleki fényes tervei, Tököli Irai-éuek Zriuyi Ilonával kötött há- 
zassága foíytj'in a családi összeköttetés elrjtctvéu, párakéul 
oszlottak el : > midőn ennek következtében niau'a Tclt.'ki Mihálv 



122 I. HÁM TV OY(iK(;v ii.m-ai.a. 

is arm ii pártra állott, melynek szolf»álatá(''rt B:ínftyt kivr'gez- 
tett^, épen az egykor vejének kiszemelt Tökölivel szemben, ki török 
segélylyel tört be az ország Latárszólén, :i zernyesti ütközetben 
összetapodtatott. 

A hatalmas Teleky Mihály elestével Erdély sorsa el volt 
döntve; mert nem akadt liozzá hasonló szellemű ember, ki az 
ország sorsát vezesse. Az öreg fejedelmi pár bűs-komorságba 
esvén, egymásntán szállott sirba s a fejedelmül kikiáltott iíju 
Apafy Mihályt, nejétől Bethlen Katától elválasztva. Bécsbe 
szállították. 

A leopoldi kötlevél, mely Erdélyt még 16H8-l):ni visszaadta 
az osztrák háznak, már elmetszette azok reményét, kik független 
fejedelemségre számítottak és ez az örefr Apafy halálával befeje- 
zett dologgá Í9 vált. 

Bécsben nem akartak a jogtalanság színében föltűnni; azért 
mintegy látszólag ideiglenes kisegítésül, kormányszéket állítottak 
föl ós ennek élére kit lehetett volna méltóbban állítani, mint a 
törökellenes érzelmeiért lefejezett Dénesnek fiát: I. Bánífy 
Györgyöt ? 

I. Bánffy György, kit mind Tjeopold mind I. .lózsef kegye- 
ikkel halmoztak el, atyja elvett jószágait visszanyervén. Erdély 
legdúsabb dynastája lett és csakhamar grófi czíraet is nyert ; neje 
Bethlen Klára. Bethlen Gergely országos tálíornok leánya lévén, 
az utolsó A])afyval is sógorságban volt s így a jószágokon kívül, 
a fejedelmi fényről is hárult reá valami. 

Nagy úr volt a szó valódi értelmében, kinek hatalma (ílött 
még ellenségei is kénytelenek voltak meghajolni : a fényes állás, 
melyet elfoglalt és a fejedelmi vagyon, mely birtokában volt, fedez- 
ték emberi gyarlóságait. Pedig gyarlóság is snk volt benne: hiú. 
tetszelgő férfiú volt; szerette a fényt, lakomákat, kártyát és szép 
asszonyokat é^! ezen hajlamai kielégítésében nem tíírt gátot mások 
részéről és nem állított saját erkölcsi erejéből, 

A mi politikai egyéniségét illeti, azt e néhány szóban fog- 
lalhatni Ösr<ze : /"'/^V/ríí Jiiis''i} nz Öf kifihifffcff nrttlhifh'ibáz iránt. 
Xincs ''gví^tlen eset iViljegyezve, hol e tekintetben megingott, volna ; 
megtartotta azt még akkor is. midőn ;i Uákóczy-féle mozgalmak 
év ;i császári katonaság zsarnoki eljárásai niitiden hazafi szívét 
erős ]n"óbár;i tették. Bevitte magával ;i korjiiányszéket. sőt ;iz 
t'rszággyttlést is X.- Szebonbc. hol egyúttal kiszolgáltatta mását és 
e testületeket a kormányzó tábf.irnokok líabntin és követői telj- 
hatnlniának, kik még nz ő tekintélyét és jószágait sem kímélték. 
Ennek daczára nincs eset. hoiry liüséirébeii inginhtzv;!. a roppant 
■ínyagi kái'okat, melyek(!t jószágaiban szenvedett (s melyeket leg- 
inkább jellemez az, ]n»gy halálakor esaládjának egyetlen ép ndvar- 



^^ wFssHrKNYi isrvÁx nai-iAm i tvn. ISIÍ 

ház sem áll rendelkezésére). soliaseni jajdul fel ós :i kormány- 
székkel is megtétet mindent, mit tőle követelnek, még :iz olyan 
szolgai eljárást is,mint Bethlen Miklós kanczellár nótázását, melybe 
azonban meglehet az 5 akarata is belejátszott. Legalábl) Wesselényi 
István naplójának azon helye, mely 1704. april 24-éről van föl- 
jegyezve s mely magára a gubernátorra nézve is, kinek oly nagy 
szüksége volt tekintélyére, épen a német generálisokkal szembon. 
igen jellemző — aligha nem rejti *•//// ilt/ fi'otjikai póni alapját. E 
napló ugyanis ekként szól : 

»Szt. György napján az urnái voltának ebéden: a generál ') 
feleségestől. Gráfén ^) űr feleségestől, Akton űr feleségestől, a 
cancellarius feleségestől, Bethlen Sámuel úr feleségestől, Báron 
Tisch (Tige) colonellus, Murando ingenienr colonellus. a secre- 
tarius bellicus gróf Araadeus, a generAl fia, a comissarius Szavné, 
generál Klitzhischpergné, ^) és Haller ÍTyőrgynó asszonyom, 
Haller István űrral, Köleséri tolmáí'snak, az úr és az asszony : 
melynek alkalmatosságával sok ])oharakat köszöngetvén, mind a 
gazdák; mind a vendégek igen jól laktak, A'ÍiíííVí azúrtü suhaobjmi 
részegen iiPtn látfanKUiert a németeknok elkapván jiarókájokat, az 
alól ivott, azonban az asszonyokkal is enyelegvén, a cancellarius- 
nét meg akarván esókolni, egy nagy karos bőrös széken által 
estek mindketten, ugy hogy az úr be is tíirte volt a fejét; ezután 
pedig a generál elmenvén feleségestől a tiszteket mogrekesztetto 
és azokkal is .sokáig ivott; azután bemenvén, igen roszúl volt a 
bortól, mi pedig (a* minthogy bo nem fértünk ") brnn ettünk a 
kisasszonyokkal és az úríiakkal.'' 

Valóban ftly tivornya volt ^^z. nn^y a római caesarok hai-hana- 
liái vagy XV. Tiajos udvari mulatságaira emlékeztet : mennél 
kevésbbé alkalmas urra. bogy a ki>rniányzú tekintélyét a császári 
generálisokkal szf^mben fentartsa. mt^'lyre pedig oly nagy szükség 
lett volna. 

De az a veszcdí'lmes csólíkisérlei a eancellárnéval szemben 
még egyebet \< gyanittat : valószínűvé teszi, bogy a gubernátor, 
kinek a még szép asszony iránt czéljai lehe-ttek, nem valami nagy 
hévvel védeimczliette saját eancellárját, a már idősebb férjet, ki 
önérzetes ember létére. n(ím könnyen tíírlieltc a hasonló tréfá- 
kat. Es csakugyan a caucellár ismeretes röpiratáért nem sokkal 
azután bíírtönbc jut ; családjától, pai)jától elzárják és fiának esdek- 
lése a rendí'k előtt, az asszony állal Bántfyhoz fí'lvitt eziist-knpák 



'» lííihutiii. 

-' Oravcn. 

■» T;il;i.i Ki;'.k.-^i..rL.'. 



\n 



I, HvrrV i:v<iPi.v HMM. \ 



f-p oly kcvf-títít tudnak kii szkctaóini. mint « nagyeszű cancelUr 
szivrehiitó szóuoklatai. 

B^íiffy György még sajátezertibb és gyarlóbb viliígitásban 
ttluik fel családi kOrél>fiD, Számos gyermekéi állaudóan tAvol tartja 
magától ; talán a/ért, hogy atyai tekintélyét johban megCrizbesse ; 
mire a fpntebbiekböl Ítélve, volt h ok, meri bizony Dénes és 
öyörgy úrö, valamint négy leánya is, atyjok iióldAjálxil, ki szenve- 
délyes lakomázó és kártyás volt, nem sok jót mertthettek : de az volt 
azután különöi), hogy nagyobb tíát, ba az akkori erdélyi 82oká« 
szerint le talált részegedni vagy épen káromkodni inert, cselédei 
előtt megbolozzas míg maga gyémánt ditízttésü l)ib<)rohö/etck1)en 
jár é8 dúskál a válogatott étkekben. 20— i>l éveis tiainuk nem uA 
ruhára valót, figy hogy a Dénes úrfi nadrága jÍoU bátáu folt*. 
leányait [>edig csaknem koplaltatja s a külsó asztalra nyúlós bort 
lulat. Az azután a legfurcsább, hogy halálos ágyán zúgolódik, bogr 
gyermekei be nem mennek hozzá ; raidön pedig bemennek, kiker- 
geti őket Fiait csak akkor rendeli be, niidón már végsü rendelke- 
zését tesjzi HH nemrég megbotozott Dénesnek a kolozsi, Györgynek 
a dobokai Örökös fÖÍKpánságról szóló oklevelet nyújtja át. 

De mindezen gyarlóságokat kiengeszteli az olvasó előtt ii 
hatalmas föúruak viilódi ftvMUt> matjatnrfáan bfiloftan tí;]j/á". Egy 
h.'ií(Zi.»n talán német katonaorvos valami csodaszerrel ügy tönkre- 
tette a gubernátort, hogy többé tízeben összes orvosai sem tudjak 
gyomorbaját orvosolni. Nem is csoda, mert a belgyógyászat oljr 
fokon állott, hogy a naplóiró Wesselényi kis -fiának még orr»6r- 
zését sem tudták elállítani. K csodaorvos a guberuaturt teljeew 
és végleg tönkretette; Ite is lííttíi vógórAja kftzeledésiH és itttttoik 
lel bíimniatra méltó lelki ereje.V. Károly cjsászilrról,mint hősi tettet 
jegyzik fel, hog}* temetési szertartását életében megtartatta ; de 
mi ehhez képest Báufly György hősi magatartása, ki nem egész- 
ségében, hanem Imlálns ágyán méreti magára a koporsót és készít- 
teti meg a temetéséhez valókat, saját szemei elótt az utolsó csipkéig 
é« kopoi-RÓszegig. 

£ példátlan lelld ei-őre mutató magatartást tükrözi vi68za 
egyebeken kivUl Wesselényi István naplójának itt közölt néhány 
fejezete, mely mint kor- és müveltíiógtörtéueti rajz is oly nagy 
érdekü.hogy bárraelyolvasónak csak tanulságára és gyönyörfiségére 
fog válni. 

1708. n u vtf m ber 5. 

irgyaii ma ny vstvptöl ff»g\'ii &7. úr tigy pluehezMek. hogy ra^jd 

minden n*m«'nyhyg kívül vnIo, mert tlhni'/iitiihHn íb «'pAíZíín ulvjUtoitviiu 6a 

luiutliogy minden c.jwtitjaíp'il n hú? tfi.>gett v? rsak a csont iiiarndott volt 

'■iái II bfir rHJtA. »g\' hí>g>* merü írtúxiU volt i-cúnfi/tii. rtKniibnii Hx^ivnyÜ 



u, wi'>í)SKi-f:vvi iHTv.w N'\r!-«V? \ rii\. 



125 



kinukbiiii. M^vfki'M^'ti-okoídi kiiilúilik vnlii, tneit ■tiiii<li-M. VHlftinít i«7.ik i*.-^ 
i^zik vuU, vtiiiy kiliiliiyja valu, v&^y által folr valA rajU, mint a vÍx, 
iDel}^re iiezTK szintéit maga \9 már (lespfiriülviíti t'lete felöl niagútmk, incf^ 
is Iiagrá. inicstKla ki>iitÖ5T vcg^'Ciiek ki haláliira. úgrinint kiirmii^in sxiiiü 
bársouy dolmilttyt fia mondja valft, hot^ cflak az istm eokáíg ne eugedm: 
kinlúdut, uiáaktúit kcsxeu volua lolkt't megadni tcrciutÖ istciictick ; én inAr 
nem is tudván a doctorok cgvtibbel orvosolni, liulmi bezovitiamokkal 
kezdek éltetni, a ki után mindig kouyebbcdík vala : iizonkivUl n It.il füle 
ri*])')]. ft fv!j(i og(-s/fMi nitntrmllúdott i-s nagy t'tijdalnutkat tlZGtl^'ede(t <^ a bal 
oldalában is nagy fájdalmat i>zcnrcdv($n. njilalásokat cauaált, maga ügjr 
íTi-l, bogy plouritiftRfí volna. 

6. l'(;y»ii U1U Utván a7. úrnak óránktint valA fogyását, &> bogy 
□lint K gyertya ina^ttt niügenieflxti. nwnképeu u ttKCgtíny i'ir íft eletet ca 
iiiu^ teati álliipotiit cg<^szcii kicmószti. A UAg\'Qbbik úrfíral elmen<^k 
Haller István lirhuz t:n mondók, hogy jtíjjün el az úrlinz, mert itthon csak 
elhagy oly rósz idübeu. a mikor mlud a piiblicnuiok csak iu ánspcnso van- 
nak éa a maga biiza ík csak merő azon bizonytalniifuígban vű^zö^Iik ; 
ax^rt taliin valamit nioud az úrnak, ha felJÖ, mert velem az úr »ohft 
0Ctumi, vagy ígeu kevvs országos dolgokat commuutcált. FeljUve aztírt ax 
úr Ilalk'r úr, de CMik egy sx^U \é ui'mmit dü pubtico nem emlékezett ; annál 
inkább maga háza felöl jtemmit i;* nem mondott, hanem cíiak maga nyomi>- 
nílt állapotáról szúlolt. Ugyan ma reggel forrófiága i» volt egiíaz ebt'díg. 

Brrtfisóbúl Örményesről jöveu Ifvolck, lígy tííbb helyekről is, irják, 
bogy mindeniltt bolt híre van az úrnnk. Annyira elment már a Inre a 
nagy i;inl>er baláliíiiak. meg niikorra életben volna, míud száaxok, mind a 
magyar kntbolíknwtk BÚgnak- búgunk vala, n mint f>zokott tenni, ilyen 
nug>' embernek decudáláí^a alkalmatoíinágával. 

7, Ugyan niii az úr mcgköimypbbe'lett vala vjjlamennyiro t-s jok 
levelek ^rkezt'nek, kiket eeak ö^us^ckriti^uk, nem akarván az urat vele 
terhelni. A generálig ís izeut volt Kölet«éri úrb'il. bogy a coniiasarínat 
cedálja az lír Ualler úrnak, hadd folyjn.uak a dolgok, mert sok hátrama< 
radá« van a császár szolgálatában ; azt h nem mondók meg az úrnak, 
neiu akarván keilvetleoilení. 

lágyan Bilrou T>9chn^ (Tígen^) aanzonyom már be^kezT^i tSbb 
nÁmet ünisázonyokkal. az úr látogatására ds Ö Í9 kimaradt : láttatá az 
urat ea az nra fcldl aet izenc, bogy nemsokára leiTkezik. 

Novellákat Í6 aokat bozáuak, kiben igen nagy emlékezetre való 
dolgokat nem irának. Iiják. hogy Bákóczy úr egy colonellusára magyar 
i'irve'nyt láttatván, iti%ygy^ vágatta, atmnk az íródeákját pedig horogba 
vettette, niivrlbogy n minapi harc/ alkaliuutoüságávul ez az író doák Itítie 
volua el a lovat Rákúe/.y fejedelem alatt, Azt ié Írják, hog>' a km iiwnktól 
Dnnáittúl [H-nzen alkudtak meg, hogy a magnk «zUrctjrt vt'ghez rihc«- 
sHk a faluk i'-m váronok, é» hogy kamerát ík \ettennk volna a kuraczok, 
a kik a pt'Dzt feloKpdJek ^a a tiíbb clfogtnU jútiizágokat bírják. 



1:Í6 1. llAXKl'^ ílvAlíliV ILVI.ÁLA. 

Uffjaii ma a 8z<^<liiy úr uz éijcii i)rii<|;bíitiitlaii^ga utáu, holott ia 
luagaiii virrasztottam szeg»?'uyt os sok kinokat hit vala a haemctnls iráut, 
a ki csakúgy megyén töIe mint a. vík, noha igen keveset eszik ; de iniadeii 
belső ri'tizilt óráiikt'iit omoszti fzegi'iiy ih- va fogyH[»ztja. Reggelre azért 
mintegy félóráig nytigoilvjin. a mikor csak kí'S(:^^*os lassíi nyögésekkel 
nyög vala, 6 órakor petllg isniét ezörnyü ágyékrágás yk\ reá, szörny íí 
nagy kinokat lízenvedü; midöu azért a doc-tor tet»zéí«él)ül krisztélyt adat- 
nak volna l»e neki, egy kevéssé cíenduaedék, nzalatt a förtnulek egy 
kevéeisé nála lévén, mi<lün elmentek volna v.fi mi is l tí órakor ebédhez 
ültünk volrta, az nlatt lléthi urat behivatá i-s int;gkérdé. íiogylia találtak -c 
diófa-deszkát koporsónak ; és minthogy nu.'gkerur*tetvén, készen nem talál- 
tunk, hanem tgy des/kánük való tÜkét leltUnk a Cajt-Lajtnián') gondvi- 
seléfíc alatt és azután küMvi- maga nnndjárt, hog\' kérjük el, hogy abból 
csináljanak koporsót. Azonban halálára való ingét, keszkenőjét kíszedeté 
és í) vúnkosokat is kiszL-di-té, a ki a szegény asszony feje alatt volt 
kiuyújtóztatásálioz derckaljnak és n)eghíig}*á, micsodás kamnkát hozza- 
nak CB a koporsót is micsodás égszin kék virágos bársonynyal vonják 
meg és aranyos szegekkel verjék meg, egy szóval köntöséről egy kapczáig 
mindenekről parancsolt, és meghagyta, hogy mindenek sietve meglegye- 
nek, mert meg akarja maga is látni és m<'g a ko])orsó is csak készilljün, 
magát megmérvén, mindjárt fogjanak hozzá, a mely igen ritka dolog a 
nagy emberek közt és nenikülüidicn van. mint mikor valami kivájiatos útra 
indul az ember lís őrömmel s úgy sietííi-ggel készíti minden útra valóját, 
mikoron pedig valamely gyermeke beforiUd a házba, mindjárt nnhelyt 
meglátja, mcgszoinorotlik és ii/ntán haláhírót senunit nem szól. 

Ma, mikoron nagy kínokban volna, a papot hivatván kére, hogy 
imádkoztasson érette, hogy az isten ne hagyja feljebb a nyavalyák által 
kínoztatni, a nunt elszenvedheti. 

l'gyan snk felől kezdik beszi'lni, hogy mihelyt az úr kimúlik e 
világból, mindjárt ilpci-sétlik mindenét nlyan i)ractextu3 alatt, hogy a 
leveleket, a mig meghányják, minllmgy cancellarius is nem volt, azért míg 
u Cíiászár i)arantr.soI felöle, sequestrálni fognák ; de hiszen a levelek núad 
a coiiscrn!it4ii-íuinb;in voltak: mihelyt ugyan ha meg akarnák csciekcdui 
mcgcselckitilietik, de nem üzt érdemelné az az lir szegény, hogy holta 
utjin nianidékát úgy nmrtificáiníik ; sŐt inkább gratiát f-rdemlenének az 
apjokért, a ki niilliónyi kárttknt .'ízenvedett é.s causált gyermekinek &z ö 
felségf! In'isi'géért. miudazílltnl még is beszélgetének ngy a suceessorok, 
hogy li:i ifteii ugyancsak azzal szoniorit bennünket, hogy a szegény urat 
a mi szemeink elől elvegye, vagy négy ládát, a ki inkább szemet szúmai 
tegyenek félre annak idejében. 

Ugyan ma estve kivánv;iii az lir, hogy a generálissal dzólhassou, 
midőn azért nicgmondoiiák volna u generáli. -<nak. ndndjárt ide jÖve é« 
mindeneket kiküldvén íx házlHÍl. sok;iig ketten he«zél!:ctének : Imuetn 

* I /<cng-Licntiii!int. 



11, WKSSKI.Í:NV1 ISTVAX NAI'LÜJA LTAX. 127 

uiiutli(.^' a torkát^ a KZOf^eiiy lirnak .i Hcguiii ijroii olfugtii t's el iit ti/úradt : 
gyakrau kell uionni n ^:7liii'lt rs nlyankor, it mint (Ttultoin, •'jró?'/ iiisti-uctiút 
adott a generáli rínak, de dIrectÍMnc proiiineino, úgy liínzom a maga liázá- 
ról iB besze'Ilott : im'g csak arra is nu'gktin.'. liojry a/. <> trstrt .•tccurítással 
kieértesiie d Kolnjívárra. Iin^y titt íninosst'k ol. 

Auuakutáua pcdi<^ ii [)a]tjiít bi^tiivatváti. annak ^/up confos^iüt tett 
t's uiegiiiomlotfa : micsoda uaf;y bátran eV teljod íii/^dalommal adja meg 
lelket teremtő ií'tfni'ui'k. Azt megvallotta, Ii<>gy »agy gyötrelme vagyon 
Kzegeny árva k'ányin, nu-rt a tíai is. ha jók lettének volna, azoknak U 
szolgálhattanak vnhia, kin elegei igyekezett, liogy mint educallias^a őket, 
ha uem tehetett Ijclölíik senimit. arról ni'm tehet. A nagyobbik fiáról azt 
mondotta, hogy rüözegsegnck «'s gonoezSilgnak tia : a kisebbiket U illettek 
az urii>tennek kezei, a legkisebbiken gyütrnrlik. ligy mint Z-itizsin, mert 
tudja, hogy a több atyafiai setn szeretik. 

Azután pedig fátyolokat ('h azukra való aniiiy-ezüst kiiteseket 
hozatván Jizemfedelnek i> Irjiedüiiek. ilgy bárs.inyokat es materiákat is. az 
úr asíi/onyokkal választiitja vala e's maga is m-zegeti vala, melyik lesz 
szebb halálára *'•& nagy lírönnnel mondja vala. hogy must kenzül ü az <i 
mcnyegzÖji're, hogy az ü volegenyrliez a Krisztnslmz menjen ; a papnak 
pedig azt mondja vala. hogy nli mily boldug les/, akkor ö, a mikor Üti-t 
azokba berakosgatják. 

Annak felette nemei asztalüíokat lii\atváü es maga az ágyon íisz- 
özeti'VCn kezeit, a nagy hosszú singgel magát úgy meregetteti vala, mciiy- 
!iyi legyen a koporsója, a kin mindenek esndiilk<f/nak vala es igen ájniel- 
kodtanak. Azalatt elérkezvén Heni.-? Ín a nt'inct doetor, a borbély Vrinc 
doctont, kinek uiondá az iir, hogy ö isten kezében i'agviai es eöelckeiljek 
úgy az ÍMten, a mint neki tetszik : egyébiránt az egeríz világ atniál egye- 
bet nem mondhat, hanem azt. hogy a Princ orxoshísa miatt van ü abban. 
a miben van *'•» örök emh'kezeJrt Inígy Prine nr. lnig>' egy gnbcrnáiorrat 
mit cselekedett, kin Henis e^jak ehílmeikodván, magát mentegeti \ala. 
hogy ö ncui tudott t'tí nem szólott ahhoz az orvosláshoz, lianeni esak a 
Prine elmenetele után. 

Kn magamtól is kmie. liogy ha a nagy palotái kitisztogatták-e es 
a kenienczéje miki'nt vngyon. m<rt a minaiiibaii lenmlott vala az egész 
kemeneze : így van gondja mindenekre i'S azt nmudja, hogy azt akarná, 
hogy láthatná mimlon hahih'a való k»'születit. A generálissal pedig soká 
besz^'títt. de nem hagytanak srinmit a házban, ngy hiszem, hogy a borhely 
Prine felöl is biiszeh-tt vele az lír. 

Ki'Oeseri úr '■ is monilj:!. ln'gy a generális azt kivnnja. lingy egeszén 
leirják nyavalyáját az liriiak e- már mint jár Prine i'ir. nu-gválik. 

8. Tgyanez t'jsz;ika valamiv'*l i"bh:in nyugvek az úr "•- nin is 
kÜnnyebhiMi viiht. t-b'"ih't is j<'>e-ikán evek. ebiM ntán nynu'"vek. e.-ti' ]tedig 
alterátiója, isnn-t ;i szokás szereiit. orvo^s.lM.,t \rve In- KölrJei-i i'irtúl. 

*■ í)rszá'íos fi'iorvo.-i. 



12« 



I. nÁsrvr oyAríjv hm.Ála. 



Bázelé ^ kelme, hogy ttáóMitM fngrH, hi>g7 a geoeralifsal Iwsxélett lut ár, 
azóta igen confaee vnn ée azomornan vagyon ^KSleAtíri dntak ia mondotta, 
liogy a mit elkövethet. kövRMe el,olv ueven veszi, mmtlia magiéval caclekedu^. 

Estvc pefiig ipmcU cljJivtín a fíirorKlck, egr Ueví»í«(i ott ixBzél^tí- 
nek. kiket mind bcíiltetett az ágya kí)nil ; azntdn hogr clmonteoek, o^g^^et 
)>oiinck kArtyÓ7.iii íittotTt^ii, az á^'a i'lött kiirtyfiztat valn. \i<t^y as időt 
t5lt6(^lc előtte, minthogy egászségCB korában eemmí malatsigot neui szereteti 
ligy. mint a kártyáziUt és mindaddig kártyázott Jefekve !•», valamíg lehetett. 

Most Í8 pedig valami fcl«Ö cgvfttmás volt as; iir húzÁhan, miudeue- 
ket felhordata a boltba, maga megkt'Vdezvuii mindeueket, micsoda, ógy^ 
kUlde fol a boltba, mindeneket valnmi ezüst iizerazáraokat kfft rendbelit 
akart volna venni a n^m»tektől, azokat íh meghagyá, hogy csak a^ják 
vissza, mely dolgon mindenek csodálkoznak vala. 

Ug>'an /.iliihi úr a praedicator mondja, hogy tegnap az lir felhi- 
vatváu, Bokat panaA/oIkodott n fí.i)ra, hogy ha arra valók volnának, hit 
az ö árva hiányaira í» gondot visolbftne'nek : de nem arm vol<ik tís Wtet 
siralommal szállítják a koporsóba, Aimak .ilkalmatosaágával említette 
Zilahi úr, hog>' ö nagys^a tenne valamit rendelet maga házáról, a mely 
9ok viszálkodáfiokat fordítana el a ancccssoroktól : melyre nzt mondotta, 
hogy nincs ppcje a beszédre már, ba esak isten a maga kngj'elmével meg 
nem erositi bnlála előtt. Bár csak Bethlen László érkezett volna el, hogy 
neki mondhatott volna valamit, kire inm^t mondotta /áluhi úr, hűgy * 
bizonytalan, mikor drke7.ík, hanem most is vágynak jó lelkü emlwrflk, a 
kiknek megjelentheti maga tetszéae't, vagy azt, a mit Bethlen Lászlónak 
megjelentene, azokat a dolgokat tt^teese iráfba l'b bepecsdtolve tegye a 
ládába; de cíaak onm nkarta. a molyrM nokan eokf^le opiníóvat vágynak, 
hogy kiaebi) dobokra, oty dolgokra vagyon gondja, a kikre maga nélkül 
gondja lenne gyermekinek f^s a uagyobbnkat elhagyja; de hihető bogy 
lehet valami conBÍdcratiója iránta, at^rt nem akar disponálni semmit is. 

Ug>'sn nui nipgki^rdezte a feleitegenitőt, hogy mícsoila kiMts^et 
költiíttenek eildtg, ntintho^y ntaga nem adott, kire megmondotta a felest!* 
gcm, hogy valami boriiníbúl killtötteiifk, azonban valami leveleket is íra- 
tott volt Önnéuyesre, a kik meg kt^azillet lenek voltának es minthogy ax 
lir nehezen van, hccf^íuáltuk a leveleket és elküldtük, melyet midőn meg- 
mondottunk volna, hogy kérdette, semmit sem szóla reá™ 

^^Ky^" ""'^ cí>lve a mely ládák a maga házában voltának, azokat 
is mind bepecí^eteitete vs befognttatá a zárjával es így minden dolgairól 
ekk^pcn dispooáln. Efile piMliglen iijnliban az az ágyi^k-rágás reá jött vala. 
Ugy éjszaka is attkat kinlóclíHc vele i^s másként is csak mint a gyertya 
fogyton-ff^y és cnníszti óránkent minden belső w^szíít. 

Ug}'au most estvc hagyá meg azt is njabban, hogy neki 
-theatmmot') csináljaiiak a teste alá a ^lotáu, melyet 9.zép(su bevonjanak. 



'} Halotti rmelv<*nyt, katafalkot. 



M. WE-SSKIiKNYI ISTVÁN NAl'KÓ.t.V |:T.\N. 1 íí) 

9. Ma hozának valami levelet FejiM* váruiogycbn] ax líniak, kiben 
Írják, hogy a vice-ispánt Kpcrje.si Ferenczet elfogták voluit a kiu-uezok és 
több nemeeeket is zuklattauak, kiket luegfusztotCaaak. Az is a híre, 
hogy a segesvári sokadalonibau levőket leunok, hogy azokat akarnák 
felverni. 

Jövenek máshaunan is »ok levelek, a kiket feUzakasztván, (elolvas- 
tam ds ha mi publicumra valók voltának bennek, Haller Istváit úrhoz 
küldöttük. 

Ugjau ma feljővén Donyhádi úr, n Bethien Mikló.s UHfZonyom 
papja, midőn szép vigasztal ásókkal vigasztnltn volna az urat, a tíibbi 
kSzOtt azt Í8 mondii. hogy a hosszas bi'tog?(ig sokkal jobb az cmbímiek, 
mindazért, hogy az örökké- valóságra jobban elkészülhet, niindazt-rt, liogy 
a maga halála utáu való dolgokról is a maga házában jó i-s szép rende- 
lést tehet. Ez is elég alkalmatosiaiig vnla arra, hogy ha gondolkodnék 
valami reudeléstétcl felől ; de csak uzt feleié roá, hogy a halálnuk vége 
ugyan mindegy és ü maga is attól semmit nem irtózik, mindazáltal mikor 
ugyaix meggondolja, l»<>gy ilyen embert ilyen állapotában, mikor mind 
isten dicsőségének, mind uriínak, mind hazájának, nemzetének s nu-gnyo- 
morodott házának szolgálhatott vohia, egy rósz ember mint vesztette el, 
az nehézségére vagyon. 

Melyre a pap azt monda, hogy az is nem volt az itítennuk keze 
nélkül és isteni provideittia nélkül : niindazonáltiit isti^u is megbünteti 
azt az embert gonosz cselekedeteiért. 

Ugyan máig a szokott bezováros orvosságokkal Kölcséri úr (-Ui-'ti 
uapjábau háromszor három-három kalánokkal, melyeket esak alig nyelhet 
vala el. 

Ugyan ma borbélyt hivatván, ebéd előtt a szakálát magának l«bo- 
rotváltatá, az ágyban fenn ülvén és midőn elvégezték volna, monda a 
doctomak, Köleséri úrnak, hogy oz lészen az én utolsó borotválkozásom ; 
és a borbélynak is eg}- toUéi-t adatván, azt monda, hogy hadd emlékezzék 
reá, hogy ő beretválta meg utolszor és tükröt hozatván, magát niegnézto 
és monda, hogy talán emberi úbrázat sincsen ö rajta. Másként azt is 
monda, hogy ö szombaton úgy volt, hogy nr^m goudnlta, ho^y azt is, hogy 
a másnapot érje. 

Annakutáun pedig Kölcséri úrnak meghagy á, hogy concipiáljou 
egy szép levelet a császárnak, kiben irjn meg, hogy szolgálván a császár 
apját és a császárt is, ezekbon a revolutiókban, kinek is hüségt-ben ilU- 
bate mindvégig megmaradván, nem gondolt rfemmi világi respoc tussal, 
mind kárait félretévéu, minden igyekezcti csak azon volt, hogy isttménck 
és az urának kedvében járjon. Isten pedig így akarván életének véget 
vetni, azért az ő árva házát alázatosan rccommendálja az ü felsége gratiá- 
jába éa kéri azon ő felségét, hogy az ő háza legyen az egész világnak 
példája az ausztriai háznak, véle gyakorhnuló kegyelmeaségek iránt. Mely 
iránt is azt igére Kölesén úr, hogy eum módis externis leirjíi. 

SzAüAuoK. 1887. II. Füzet. ^ 



tso 



t. llAKl'rV rtV&Rr.V HALÁLA. 



EbMlet púdig állapotáliox képest ulkiihniisint evén, ebéd után ísmrit 
kt.'r! Köksi^'ri urut, hogyha intnl asegi'uy fcleaég^iick voltuuak valumi ver- 
sek, ezUsC táblára araityosiLii kimetszve, melyet bciől a koporsójára asc- 
gezttiiok, neki i^ osíutíljanak 6 klntck olyan verseket, uielyet, ezilst táb> 
Iára felnii!t«2V(íi), koporsójába tchcáacuek, kíre is ig«!re magát Ktílcst^ri űr. 

10. Ilgyau ox elmúlt ejnzaka mAgam levi*ii fenn az dr virraüztajii, 
kdtazcr caak alighogy meg ucm fallada, mert a szája és torka crcíscn lucg- 
Kzáradvdii, csak lígy kezdett krt tzbi*ii if nyikácsolni ; alig tülthetCük a 
natájába » vizet ctr feleoiclvdu a derekát, ü^y vehetett aztáu Iclegzctct. 

ITgyaii Mat^üká^iitc^ aü^zunyuin besju^li, hogy c&ak azon tSre magát 
A!t lir, h(i^- A7. 6 Itolta iitúti az lírfi Dicne^ valami bálványimádó f(>lc9c^get 
hoe !)•; ax ü liázába ca az \» eluitljebeii forog, hogy Diiiichogy tudja hogy 
11 dxáex Jánotiiic leányát úgy szereti, hogyha azt találná olvenui. 

Ugyan tegnap jtfVi^n ide Akton ur, n generális, sátorokat vonatván 
fel a citadellában, oda a tittztekkel kimentenek t?s ott imtlutáitak, ág;}'ukat 
vitettek vnla ki, uiolyekkel czelt liivöd'ózteuek es raiud be, míud ki pari- 
pán j^Minck i) mennek v»la ki a nemet tisztek, úgy a geuerálisDÓ w véXék 
^yUtt miud kimenet, uiind bejövet. 

Ugyan ma i»*uo Aktou úr fel az úrliox Idtogattatuí ée bevezeltet- 
vén^ bog}- oblign ti ójának meg ucm felelhet, és mnga az úr látogatására el 
nem j&hct, mert mindjárt kelletik menni IJe'va fok- bnrou Tiach (Tigc) iir 
eleilx:, kinek megköszbuletvcn az ilr látugiitását. izenOt bog}' ötét laláu 
nem fogja megliltni ezen n roaz viljígon, minthogy azt izente, hogy riívíd 
nap visaza j6 ca akkor megndvarolja Akton úr az urat. 

rgyaii ma clkdszitvo'n az úr nynjtúztatd deszkáját, felhozák a 
palotára vm elmerseklők mind n tevt melle való sztíkck mennyi hosszak és 
inagaeak legyenek, mind pedig a tbeatruinot, mcnuyí hoí^szú és eztíles 
legyen. 

Ugyan ma az úr vi»>zaizeneti után Akton úr az úrhoz eljőve és 
milielyt meglátta a/> urat, a kezet az úriink mcgcsókolá, Cd midőn loUl- 
tette volna, a nyavalyáját néki beaz^^lvén, kéri. hogy az Ö halála után 
szolgáljon a/. Ö uvumorodutt házának ce midun elbúcsúzott volna az úrtdl, 
itz úr niegütele ifs megcíókolgatú va elhncíinzván tök*, megmondá neki nz 
ur, hogy többször 6tct életben nem látja ; kimenvt^n pedig az ur házától, 
az úrBuknak mundá, hug> isten eHtesae az urat, uiindn/által. bu ubliau 
fnegMZOuturodnának, ötét bizvádt rei|nirá]ják, mert nnndenekben igyekexik 
az urnnk szolgálni. 

1 1. Az eetve ujabban az úrban belé álla a forróság és mind az 
cgéijx éjjel igen nagy forróságban vala. hajnal fele p«-'dig felvétetvén a 
kflunara székre, sz<iinyü feketeség zúdulu ki bcl61c és ma i^ mind igen 
bágyadva vala. 

Katve pedig Zilahi urat behivatvan. izcne tőle Diencct úrfíuak és 
üynrkü üiiiniik, Diencsnek &Mn Hiúkkal, a mínt aiinakelütle is maguk 
oiütt sokszor mogmoudotta, hogy ha olyanok és arra valók lettének volna, 



H. W'RS8ICI-líNYl I«TVAS VAPLÓJA OTÁS. 



IH! 



vaé^ magft élct^beu >!a még luoet íh oly karbun úllíttattit vuliia őket, hog}* 
noin Ök udvaroltak volna nm^t. haueiii miUok ndvaroltilk volna, őket ; éa a 
axegtiuy árvii leilnyit í^ rájuk hlztn volna, de ueui airu valók éö az ^! 
rajtok való törődése H7^11ítja l>e Ötét a koporsóba, egyik uuha míudenek 
gyenuvköégébeu úgy iU.4(euok. úgy maga i« az liv, hogy egyik gycrmckti 
i« úgy hozzá 111*111 iitíitl volna elmojére néasvc, mint Dtíuas úrfi, uielynt a 
rosK tiiraaaággal roszra fordított : ée o2ou is ueui kicatu} tífrÜdésc vau. 
hogy ais ö bolta utjin »•/. i\ házába valami iduguu vallású feleséget boz. 
mint vagy a Szász Jáuosué leányát, vagy máat hoxzá hjiAoiilót. 

Továbbá azt i« ízento, hogi^ a mint laegizeut*', hogy a*/ Ö pén2.ébc 
ue liizzauak, mert iníul unnukelÖltc U incgmundotta neki, pénze iiinceeu, 
0}-arkó úrűuak is ui^xeiile, hogy micsoda alávaló emberekkel vau társai - 
kodáaa é« az ti házát míndeakor mint kf^rilUc és most ílycn állapotába 
Íb feléje sem megyén etc. 

Nem Javalja nekik azt Í9, hogy az Ö holta után idegen ore/ágni 
lueujeuek tauuliii, mert lá^a, hogy nagy hajlandóságok vau a gonoszra éa 
oda fel olyan emberek társaságába adnák magukat, a kik miiidenoket 
kionnénck, küauának a kezökbÖl, azután haza ji^nnének ilreseu én itt seoi 
haza fiai, sem semmik iiom lennének fte. 

I:*.zeket az úrfi maga i'igy bcítziHvén nekimi, axi adám tiüki tanácsul, 
hogy igen széptan azt izenjék vissza az upjoknak, hogy Ök eddig vétek és 
0Ok fogyatkozások nélktil nem letteuek volna, melyeket az ár jobbau 
tudott és Utott, mintsem ök mugnk csak megismerték volna is, a melyeket 
d nag}'sága uc tulajdonítsa uüuékUiik, szánttizáiidckos eltökélctt gonosziM&- 
gnnknak, hnuein minthogy némelyeknek isten elébb adja azt a judiciumot 
elérni, a kivel a jó éd gonosz dolgok ktizi^tt dlffercnttát tudjanak teutii ; 
; éi magoknak dolgait is n szcréut kormányozni, némelyeknek pedig 
k^Affbbre ; úgy uekik is pedig eddig nem lévén az iránt egésx judiciomok, 
axért vétkeztenek, mindazáltal csak már is a mióta o nagysága ebben a 
cályoa ágyában fekszik, unnyii'a meggyüzodtenck és annyira goudolkodta- 
f'iuűc maguk dolgairól, liog^'ba i^tcn Ü nagysága éltét továbbra nyt^tja, 
melyet kérnek is iatentcil, meglátná az űr, mint mcgfunlítauák a maguk 
dolgát t-a éppen más emberek Icuuonek ; annálíukább pedig, ha Isteunek 
QT fog tet^tzeiii, hogy o nagyságát az 6 szemeik cliÜtt most elvegye, (kit 
^ Isten szent fiúért távozto&son el) annyira coimtcrná lódnak s magukba 
szállnak, tio^'-y minden cselekedetek másképeu legyen uúndeuekbcu ; sŐt 
Dénea úrfi ha most is megérheti, hogy isten azt az idtit adván évní vala 
hol háiuiasága iránt, megérhetué most az úr tetszését, fogadná bogy tai 
08 nem mást venne el feleaégUl, istennek is tetszvén a dolog. Már megfo- 
gadják az úrfiak, hogy igy rcplicáljanak és a 97eg<^ny atyjok ilyen luctáló 
elméjét eképen csendcKÍtf«ék, uiegv:itik. 

MidÖti pe<lig az úr ezeket beszeli vala, itoho némely ráseét deákul 
mondotta, de a leányasszonyok a eznkóa szerint azt rctteneteseo hallgatják 
lopva íb, és ha uiit érthetnek ast mindjárt repítik és sok haxugeágokkal 



132 



I. dAnfpy oYAnnv uakXi.a. 



toldják, mint most hogr azt liirdctik, hog^ a leinyoknak czcr-cxcr an- 
uyat mouílott vulna éa az adóaiiágvt iniud a fiainak, míotbogy a leányi 
meg ucm vehetik, de ex m>'g ucin conntál. Dii^nes úi-fi pedig sokat bízik az 
úr pénzéhez, mert azt uioudú, hog)* luikor Itejött az lir, 30,000 araayat 
hozott votua be magival, de az hilietctlen dolo^, lücrt Ü neki ngran annyi 
volt, de az eeeedi jószág váflárhlwíra fit n tJibb áok adósságokra rettenetes 
eok ezerét espendtilt ki, a uioly Koha iiK*g nem fizetődik. 

Ugyau most i^atve ninga megftisUlé a haját a ezegeiiy úi\ a koptireó- 
ját is megkdrdezö : ha késze, melyuek ugyan nem is sok híja vagyon ; nieg- 
megmondák, vaeaordt pedig midtíii ett vulna, c»ak valaoii kia 1^ mene le a 
torkán, de falat nem, noha erővel nyelte volna, melyért azt monda, bár- 
csak egy falatot nyelhetne el, mert ágy hísxi, az lesK utolsó vacsorája. 

12. Ugj'au mára szörnyen ulerötlenedek. úgy hogy Ülve sem bírja 
vala magát, u hasa pedig mindegyre csak mc^en ; Kölesen tir azt mondja, 
hogy kankreua van az ág>'ékábau és a mcgycn tÖIe s az orvosság is azon 
módon megyén átal benne. 

l'gyan nia kcKdé mondani a szegL^uy úr hogy uem lát a szemeivel, 
a minthogy olyan víz foly vala ki mind szemeiből, mind fíüiíbül, este 
pedig elolvaatatá KiJleséri urral a császáritak üb Salmis fejedelemnek^) éi 
Szent keresztinek Íratott leveleit, melyeket júvs hagyván, nicghagyáj hogy 
purÍ7.álják \ ha aztiín yuljL'ríbállmtnií, <!(.■ n jubb keze ugy elérti tlenodott, 
hogy a tizdjához sem viheti. Hallcr Gyurgy úrnak pedig meghagyd, Dénes 
és Gynrkóúrfiakut tanítetík éa nkt^i^sák óa a?, árva leányait íe ne hagyják^ 
kivált a szegf^ny kis ZtfuzHÍl, a kit a tíibb atyafiai sem í>/.cretnek. Valami 
dispoí^itiot is coucipiáUata Kölcit^ri úrral, melyet még egtlssecii nem tudunk 
de A tübb bdc^i levelekkel együtt lut is capiálom, ha iutm enge<ti, mert 
igen emlékezetre mt^tó dolog, kivált a csá(>Kárnak írt levele. 

Maga ugyau most estve uiegkt^rdi*, hogy ha kt^szeu vau-e a koporsó, 
melyet cl ia készítvén, fel ii» hozatánk ma. melyet ;í3 u*?met forintokért 
caináltanak n nemet a)>/talosok, de uly exacte. hogy en fakoporsút olyau 
szépet soha nem láttAm, mind ax Összeereszti'súre ueicve, mind a mint 
m^pall(!ro/ták, a mely oly szép labor és fényes, mintliu gyűkerbÖl volna 
egészen csinálva é« úgy kong, mintha vnlomi metaUumlKil vuhia csinálva, 
minthogy diófa. 

Ugyan most estve is ev(^k és Ívek ís valami keveset, de más rakó* 
gátja a szájába, nn'kor sokan gytllteiiek oda a gyermeki, akkor bánta, 
mert nehéz volt neki és azt mondotta, hogy ne CBÖdllljcack úgy oda, mert 
még most mindjárt nem hal meg az crőtclenséggel , mikor pedig ott nem 
voltának, a frajoknak íat^'u fizeusével küsKünte, hogy forgolódnak kOrUle 
éa azt mondotta, hogy az isten senkit ne .sxorítaou a gyermekiig:, mert 
neki feléje se jduek, csak így szokott tenni a nehéz beteg ember. 

18. Ugyan ma reggel eleibe hozatá &% ár a koporsóját éa ágya 



') Herczeg Halm. 



B. WR^RI.ftKVI TÜTVÁX NAPLÓJA fp'VS. 



133 



eltíbe tétetvén, j<il megszemltíM t^s ozt inoiMltl, liogy c» a^ (ín pftiotám (í* 
cxxpl kfll kimenni a hílziitx^l n7 embernek. 

Azntán azt elvlvt>n, Iiozata ele Ggj kftIaiiiárU lád&t, melyből kive- 
tett a kt^t drtiak i'nllntíójokat a ket íspiíasá^ iráuD Koloxs éa Doboka vár* 
xnegyL^kbcu. tizonbaii k^t gyémántos gyílrllt itt kiviín aj; ár n ládából ée a 
' szebbiket ojiindt^tozri maga R'tlesc'rí ih'nak. a másikat pedig maghzgjÁ, 
hofiy Henisitek a másik német doctoruak adjik. Az elüti megért volna szib 
tnllértf a miisik pedig alább való volt. 

Anuakutáua pedig u két ispánságról való collntiókat kitnn bagrat- 
ván, a ládát hezáratú, kiben holmi adóslevelek voUatt ée ismét vissza- 
küldvén ■'b annak alkalmatAflaá^^ával valami [>énzeíi ládákat, kiben fnlyó 
p»'nzck valának éx az asztalnkon Icvíi tevelekot oe egyéb dib-dáb apróaá- 
gnk. a kik voltának, azokat fVas/eazedeté és felkíildé a boltba. 

Azalatt Biró Sámuel úr ia megjelenvén Braaeúböl, ballváu az úr 
nyavalyáját, kit ie behívatván, uii^gbagyá, bogy a míut u szegény asszony- 
nak eeínált volt vcrsi'ket a koporsójára, melyet ezüst tiiblára leírván, 
belrfl f(dezegf!ztenek vala it kopnrMÜjábnn : ngy a szerént az úrnak h 
rffináljon deákul, minthogy az illik. 

Mindezek után a Haller István urat ée a két 8zÁax János arakat 
felhívatván, eleibe ülteti én mindenikkel kezet fogván, őket mindnyájau 
m^követé, hogy ui'ki megbocsássanak, ha tnit véfetr •ÍIetél>en. melyet 
Hutntszándékkal soha sem cselekedett é^ noha 6 feló'le sokat szólottanak. 
de tifizta Ö lelke és nem vádolja az Istennek .^zíne eltítt is. 

Azután rajok bízá az 6 árva Icáuyit, kivált a két kisebbiket, hogy 
vigyázzanak rajok és ne hagyják a többinek megcRaltii u kct ktsebbiket ; 
kivált a kisebbiken ígcn ettllggnlez vala és Lázár GyDrgy és Hallor 
Gyíirg}- rirékra és az asszonyokra agj'an lelkekre köté, bi^y ne hagyják 
a t&bbinek í-zidni és rongálni etc. 

Azntán a donatiót a nagyobbik 6ának oda adván, szép intésekkel 
inté, hogy n részegHégnek én ugyéb haszon tal a nságnuk békét hagyjon, 
melyet eddig is ha oaelekedett volna, hát talán a tanáesnraságot is elér' 
hette volna, mínt magn, olyan idcJU korában. Azután a kinebbikni<k i^ oda 
adván, azt is inté, hogj* a roez társasilgnak u« adjon helyt és annak ís 
oda adván a colUtiot, kik is térden állva elfogadván, atyjoktól az6f«lfléga 
kegyelmei collatioit. megkösKiJnék. Azatán pedig Naláezi Lajos drtól 
ugyan onnan felküldvén a goneralitiuak a t^ollatiókat, tKen kereté, hogy 
ennekiitána az ü fiait az ü felsége kegyel roess^geb^ t^S^'egy fötií^etekoek 
ismerje, denominálja és manuteneálja. Ugy én íráutam is ue videtur nihil 
fecÍBse, ízené a generálnak, hogy minthogy uékem mind jószágom & mind 
ftitíiztaégem oda kinn muradott, azért i*n rólam ne felejtkezzék, hanem as 
ö felsége rcsohitiójáig * oncedáltasnék uékeoi Fejcrvármegye föispáoaága, 
melyet az arak is recomemlálának : ezekkel felmenvén Naiáczi Lajos ár. 
reakbauiar lejöve én a geueralift szavával mogmoudá, hogy auiiul életében 
ohligatns volt az nrboZ; úgy a/iitán, ha istennek ugyan caak ágy fog tet- 



t34 



I. bAxppy ovfiBfív tiaiJla 



Hxeni. hogx ax nral kÍMÓlitfiA n világhöl, ny-után » megntnUtjA jónka- 
ratjdt tnindenekbfn hx úr h»Kiílioz. 

MinJtzck végben meiiv*ín, kcxd^ besittneni, liOgj íi míeeoda rendc- 
Ir^Mket akar tenni marArlpkiróI. Legolsöbbpn is pedig minthogy neki olyan 
nrany murhái vagynuk, n melyeket, ha egj- fele' disponáinn, igen eok 
volna, sok fel^ osxtani pedig kikr votua. A melyeket úgy snámliila élé. a 
k^ ctásKiír krpivel való miminnákat, kinek egyíkot Leopoldus 1-mns az 
apjának adott volt az úrnak másikat a kit ez a mostani császár nem 
nigen küldött voU az ürnak. 3. Ugyan a?. lir odn fellottiben egy mcdaíllct 
adott Tolt a megholt caáeziLr. igen Bze'p gyemiintost. 4. Egy ptír drága 
gyc^mintoft reflzkctfí itit. ő. 24 fehor exitst nagy Urcg poharakat, a kiben 
fok ezfiflt van igen, mert némelyik pohiír egy vedres') (í. ílf^t vii-^gos 
kupák, A melyek HKebbek lefl/uck az cgi'DX kapák kíSziil. 7. kot kre^leutíáfi 
láda, a kikben tígt'rx pohtírszekek vagyunk, 8. A'alsmely nagy tircg eüéeziSi.d. 
Valamely nagy üreg mnadó uicdencKe, koríK^stól keitö. 1 0. Egy nagy gyertya- 
tartiSf sima, asztalra való, a kiben a gyümtflcaSc te tarthatják. 1 1 szer. A nagy 
hajúdon leányának cjteresier arany, mindezeket pedig nem akarván, bogj* fel- 
o6zoljek,aKcrt a lielybeni tanácenál depouáljauiik ée conserváltaa^ek a família 
számára; ágy, hogv ki pxtrenitásra Jutna, nkkor aclnák nekik oda, addig 
pedig aoukiuek ue. Az ezer-ezer aranyakban Bemuiit ki ne adjanuk a leá- 
nyoknak addig, hanem mikor szerencse találja őket, akkor adják annak, a 
kit a szerencse talál. tS-iket elfelejtettem voU. a gyüngyba szoknyát men- 
U-'Blől, paládtofltul *Íb uiÍDileii kt^ziíleteetnl, a mely íp az én cicimé volt, 
l3'5zor az öreg eziist koeár. a kit egy ember alig bír el, a kit isasz^ny 
atyám adott volt az untak, atct Is a dcpositumok küzo rcndcle. Az arany 
marhákból rendele, hogy a ket fiúnak, két gyömántoaiíltüzetet kiadván, a 
tSbbivel mind a u^y letíuy a hajadon osztozzA v^le. az én feles«gucnrtfl 
•fzti ÍB nincsen pedig. 

Továbbá a két fíimak öt-btezáz aranyat, es egy-egy legszebb szok- 
nyát, a ki ezebb lcj>z a szoknyák kOxzül, a kit a feleségek után vigyenek, 
a leányoknak pedig egy öltdz^ f<^jfi könt(>et, a kik legszebbek lesznek, 
nékem harmadfelszáz tallért, a fclest^gcmnek is annyit, a három gA-erroe- 
kcmnck szitz-száz talldrt, a felea^geninek egj' hajszin szoknyát kt^fzUle- 
test-l, ha í>ok nera volna. 

Azután pedig az adósaágukat mind fiaknak miud leányoknak 
tixenhároin-tíirxnhárom ezerig valót mindeniknek, ha ti5hb leez, ot^zszák fel. 

A fiaknak az ürnköe jószágokat, ngymint Bnnczidát,a kalotaszegi, 
eomlyaít, a? ncqnieiíHmWtl gyaluit, í>rmcnyei)it, citinádit, a többivel a leá- 
nyok osztozzanak, úgy az anyaivnl íf. A ívtllegiumoknak v hagyott vala- 
mit, ogy hog>' k^t deákot küldjenek fel akad^.mtába az ccsedí jószág pro- 
ventneából, a mikor a Icazsz-, és (gy az alatt elnchczcdvOD, csak elbá- 
gyada éa félben marada a dolog most egyezer: éa noha ezzel azon 



*' NyoKz i'int, 



li. WEStiEU&NVI 16TtUx 3íA1>L.i»J.t I*TÁN. 



135 



igyekewtt az ur, hogy ntftrndéki k&zt vínBzairoruisok ne Icgrenek, ilc Hlon- 
kcjEŐkopen leszmrk. mert ezzel sem én n feleségem résacr^, sem az ilrfiak 
oem couteuttLsok. Immár ezutúu mint lesz, megviilik. 

Ak arakiink pedig azt hogyá, hogy sk orsságoak vÍHoljnk gündjit 
<» edgyesck lejjyonek ; in' legyen tiemnn privatum köziíltök. mert lia a 
publicnmot jól folytatják, a privatum is jól áll, t\r ha a pnblicuin roaaaKnl 
Icszsz, liogy álllmt inpg a privatum. A rt'ligin iránt i* legvímek edgyeeck, 
mert )ia mindenik religin jM Irsraz *-e edgyceek Ipsznrk, wgy dllluit meg 
minclenik ; de ha edgyík opprimálódik, a tttbbi utána megyén : üzéri egye- 
nes vállal hordozzák nz or^Ziig terhtít, at. nrak pedifi; uiindciilk sirnak 
valo. ngy a k'n-nyiiliillúk ií*. d*: mikor mindew?kfrt bü^ztlli vala, valának 
SO-nn a házban, nielypi mindjárt ki hírdettoipk eV n mai dologban már 
spiuroi titok nem Icpzsz. 

Ugyan mf*t estve előtte elolrasá Biró Sámui;! úr az eíHsl táblára 
r»1ú írást, melyet elhallgatván. felpóczoUatta vala magát eV úgy hall- 
gatta, es mondii. hogy jól ran, azután |H:dig Umét fHv<-iett' magát av. 
árDrék^z(fkr<?, mórt mindegyre cvak megj'en tŐle valami uiinl a sárvíx, a 
mely olynu azagti, mint a dbg. 

Rettimetes Dokfelc szók és opiniók vágynak vala pedig ar. emberek 
fejekben ^b ki melyik miesoda genin&sal bir vaU, ahhoz k»^peát az opiiiiúk 
\9 ágy formáltatnak vala Isten tndja és ö i$ igazgntja mindeneknek 
Qxitn8í>okaf, kinek híre t-s akaratja nélkül mége^ak egy hnjezál «em eehetik 
cl senkinek is fejenfl. 

Ezen estve pedig ira Küles^i ur a heri-z^^BKy/^uynak Apaffy 
Mihálynenek egy íz^p levelet Bécíbe'), kilwn ide alá való ámUt a her- 
czegaMznnynnk protectíója é« gondvis6le«e alá ajánlja, hr^y hu iptiii 
lehozza, viseljen gondot reájok. kivált a leány árváira. 

L4. A/ ejtszaka nr. szegény ur igen uag}- nynghutatlnnsággal vala 
es gyakran felvt'teti raln magát a kamara-szi^kre, kitol is olyan ve'rei* 
fcíívere^ forma megyon vala o?ak : reggel pedig, midün felvetette vohin 
magát, cí>ak lerogyott, ngy hogii' a miot fogták, majd eh-jtettt^ és azntáu 
!«e nem !>zóllott t^thbet. sem jobb felül semmi tagját nem mozgatta, hanem 
csak nagy bufslakodással vala. hányván ii bulke/iít ••s ttiroU-i'ii sy.cmH e* 
száját H kepzkeníível úgy n homlokát ík. a ki igen izzad vala : néha pedig 
íntveu a kexével a szájához, mikoron a Piüíjába ttiltöttvuck volna, majd 
megfnllada t^le, nem nyclbetvf^u alá, axért azután cttnk kilámml t^dt^nek 
rala vizet a szájába és azzal nedvc»írik valn. 

ITgy.iii tegnap Készei nrnt Íh meg látván az lír. í>e(»x^lé KusKei lir. 
hog>' mondotta volnn neki, liogv no már e'n tdlmgylak benneteket, ni 
bixony nem voltam rossz atyátokfía, de megemlegettek mrg engemet, 

Ugyan ma felgytiltenek a magyarok és ízáf-Kok az urhox Haller 
István nrhoz, hogy n repnrtitiót végbe vig^-ék, de a nzáazok vagy í*emrait 



') A gnbernator nevében. 



T^ 



r. nisrprr flvftnor n4t>\i.\ 



Bem, vagy ígeu keiMPt Akuniak inAgokiii fplvtlllalni, csak mAr u f«limU 
a szemvk, hogy uinoseii kíuek kemdiiyk(t<tui, liát meg essntán tni lesz. 
isten tudja. 

U^flD iim II kct nagy palotát bevoiiák szöuyegekkel, n kiben a tosi 
Icfiz, skiírlát 87/>u7egckkcl, míufl a kiuyujIúztatóvHl edgytitt, a Wi)l»ö nag^- 
háxftt pf'dig diván ttzönrogckkol, a majeetAst h egy uagy öreg sz^p díván 
szíínyí^cl, a liarmiiílik házul is pedig díván nyüiiyogckkol húzzuk, be: 
ng_v hogy egyfelől a sr^^izok lehetnek éí> a küzreuden való ina;;ysrok. a 
rnáeikbai) as AMKonyok és a köieepibcn a test ée a (onrak, 

Ugyan a koporsót is ma mcgSnt<<k és víaescos vászonnal egd^xen 
bebfjriták. Ugyan mt% n lélek bcnuc leWn a sseg^uy urban, niiudazáltal 
minthogy bizonytalan, ha azokat kivis/.Í-o szcgt-ny : arra niÍKvc bet>Kelge* 
bínek u főrendek, hogy cjtuuikára felgyűljenek, hogy akkor itt legyenek a 
mikor az latco az urnt kiszólítja a i'ilágVit. Immár kik jönek fel 
meeválik. 

Kapusi umak a fejervári collegium profee«orának t^nap kUUlüttem 
vala levelet az orálás iráut. ha sccuntsok lebctUuk-e benne, hogy eljt>bet 6 
kegyelme órálni & nzegény tir kopord<')bA ttttele nlkalmatoBságára, de még 
nem jtfve m«g ma u jwsta. 

Ugyan mn esive igen elueliezeil véu a Bzc^ny úr. c?ok hörögni 
kezilc és mindnyájan ott körülötte It^vtb ugáse éjesakn, ngy a főrendek- 
nek ip nagyobb resxe, middlu az asszonyuk ^a maga leányi körlil vctt<$k 
vülna, minthogy a jobb kezdt nem bírja vala. sem lábát, a bal kez^t ^ 
lábát mind egyre mozgatja vala. mi^ntvcn a míkor ncdvesibeui kell 
vala a szájár ; és midÖn a maga leányit a kczekrfíl ucgisuuirtr rnlua, 
lucgsxorícjn vala kczckot ó» a melyikhez riszi vala, i^ Hxtíntelcn magát 
núud cgyr4> törli vala, ée a hol viszket vala valami tt^to, m^ vakarja 
vala éa b*?takarja vala, a mely gostumból megtiidi'>k, hogy mind eszéu volna 
mostan i», midÖu ptdíg a hiírg*^ elÖbbazíír szaporábban, azután pedig 
lassabban lassabban jár vala, három órakor igen ritkún kezdc Wiegzetet 
venni annyira, hogy nt^y óra eltítt csak niíba-UP-hA kezd vala sohajtosni, 
miud addig, n inig egyszer cnak clálla n Mlegzete, nem mozdítá mog 
semmi lúgját. Megtudván aztírt, hugj- meghűlt legj-en már sz^eny, az umak 
Halhr István uruak t^í* a generálisnak mcgizeuök és ugyan Ualler urat 
gazdának is invitálok, azután pedig meg törölget vi'u e's a magától rendelt 
köntösben feltilttlztetvt'n, a főrendek kivivők szőnyegben t^s a nyujtóztatön 
kiegyonesítveu, sok siralmak kbzlítt nyavalyást o1k(^szít6k maga méltósá- 
gához képest. 

15. A mely k»ít e^ászár kepeit maga hagyott volt hogj- rátegjilnk. 
azokat kivevők ea kétfelől a mclyorc tevők, aaonkivüi ugyan Lcopoldustől 
adatolt arany láoczut uumisroájával együtt a nyakába tevó'k, a mely 
m^dályt hagyott volt, hogy a .*lívcgebe tegyenek, azt soha meg uem 
tnláluk. hanem mást varrának a Bilvcge'bc, n velnmol is pedig felibe felcsl- 
nálván. eg<*Bzcn elkéazítíík. 



n. WBMRT.JWVr ISTVÁN skvjA3\ i^An. 



i:n 



-Hegg:«l pediir ast úr nal)«n> István nr és a kimlybirő foljövtfu, n(í> 
tdbb j>ui«/. urak. coiiiioteiitiat moudáttak, ux úr Ifallcr t'tr pedif; engemet 
telre hiváu, monda hogj' a köxlin^^s foItrtittiU |)énr.böi a sKegfíii;* úr feles 
P<^nzt vutt voU ke^.^bez, nieért ahhojs ne n^ruljuiik, mert moKt miodjiirt 
expreBBiut akaroRk felkUMcni ét* sbból felejt k&1Uf!fi;ct kelletik aiJni azou 
cxpreiausnak. Kire Ai cnak a/J felelem, iiug^- <h» c.-iak egj' embtT vagyok 
ris most nem tudok egyebet mit bozxá szólni, haiicm ba mi oly dolf^ volt 
AK ÚT iHütdbc kellett volna elcliozoi, de tnintbugy míudon javairól búsK 
vagy baruiiucz ember előtt tett dispositiót es Sxebenben a gyermek h 
tudja nuLr, mije vagyon sz^^uynek^ a mely hallatlan dolog volt. aziírt ha 
mi oi) poiiz Irtr volna kexe alatt, a fcIÖl is díspoudlt volua ; mindazálial 
boii7^1vou a tjíbb ittyafíflkkal ía rcj>o1ut)<'it izrnlink az iiriuik fdfílf. 

Miudezck után fiílnieiu-nk mind birman együtt a generálishoz oa 
köttxöntvéu megmondok, hogy a mi atyánk óa a/ ő nsga dínceru? nzolg^a 
aK <jtK/aktt ne'gy iirakor e világból kimúlt, a ki mi^g mikor i^Ietbon vnlnn. 
uekiink meghagir'ta, hogy ax n halála után ö nagtUioz rei*urniljnuk cizük- 
fwgiiiikbcíi, a/úrt mi magutikal éd »t egéér. mK\t^Jígt)» házat a?. Ö exclja 
protectiója ajánljuk és koijUk, hogy U-gii'űn miu^kiluk patrocíuiummal 
ee protc>i'ti<^vat. Isteu Íh m^ áldja ő n^gát érette, mi \f alázatot^au meg- 
igyekezzUk 6 iisgúnak szfilgilni. Condoleálváii azért az urnák haláUt, monda 
b<»gy igen is tett m'ki rocomrudatiól a maga liAza iráut és a mibou tud, 
jó szívvel ü/olpá). t-aak requirátjnk: azután kérdé, bog}' a nagyabbik iiríí 
mennyi ÍdÖb, ha elIchet-e (utor uelkill cs a több árva kJa lányok lé mint 
leaxuek, ki viseli gondjokat & ^et^e (lÍ8po«Íti<'jt ax úr? melyre azt mou- 
(lám, hogy valami dlí^positiAt valami k*isfytt kezdett volt tenni, de mivel- 
bog)* itZ or^teleuneg os/lán rltTtc, i-on8umatÍóba tieni mehetett. Azonban 
nekünk lovtíM renitünk az orazilg tí»rvt*iiyc szerint úgymint a patenmni 
vagyis avitic'um boniimok a fiakat com'ernálván usak, az aiiyaí jók i>>' 
acquÍ3ttura«k pedig mind a k*^t rcestt, a szerent könnyen eligazodhatunk ? 
annakfelette meghagyta vz^ény hogy egyniÍ!>tól el ne szakadjunk, hanem 
í'gyiitt IcgyUiik. 

Annakulána pedig tevelí emlékezetet, ^\ogy mivel a if^iegény unmk 
hol f-Bak egy házat is nem hagylanak a kuruzcok nz egész országban 
nincsen csak annyira való if>, a hnl valamelyik gyermeke téyét leb^t«a 
. nyugodalomra, itt telelni |>ed)g nekünk teljes lohetetlen. mert fával ea 
aávnl n<>m g^'rizzUk niftgnukat. hanem ki^t lakúhelyet birt az úr a 
ilen Klekét, melyet az udvar hin'vel bírt és mind Rabntin geueral 
uteueálta mind ez n generális : az<^rt kéijdk mind k<}z{tuscgcsen Ö 
lleuMájAt, bogy azokat most hagyja a mi kexUnkbe, h(^v ott lakhaaannk 
8 feWgek egyelmesTeeolutiójáig. Tatén t« megáldja érette és mi Í» meg- 
frekczztlk szolgálni >'< piccljunak. Melyet kérdé, ha bátoradgos helyen 
nak-e. én mogmondám, bogy egyik & Küktillo mrltett vagyon a mánk 
Üig Segesvár mellett, midőn azért sokáig gondolkodott volna, egyaxer 
monda, hogy neki niuc^ hatalmában, hogy jóaxágokat adhaaaon, hanem ír 



!3R 



t. nÁicrpy nvöiwv nAi*XLA. 



az udramak felőle é^ nw^\it}&, nddig iiedifi; nem ))áborgat meg »cnkí ben* 
nttnket beiiue. 

AuDoktitúnft a ttecretAriiis bellicus kíkiWi'voii beQcUnket, coiido1c»- 
tiilt monda, és mi ie megbeszelvén, micsnfía InfestAtióiik owdett ilyoti íiamar 
az úrHnlIer István ürtól, kin maga is csmlálkuzek •■e »xt monda, hogv a 
geuernli^ manutenciíl bennUnkct. semmit ne ft^jUnk. 

Hallt;r György urat pedig cl^iívatviín, »?. wrfiak írlótt. Maiii?r littviln 
lutiftk ekki^pen ixeiKÍk v\t^67.a a nuú propogítiova, hogj- mr-grnlljult kVizüu- 
B^Sgeaen, bogy ez a mogszomorodott ház kescrreBcn hallotta ív/. Ü klme isej 
uetit ; holott azt reincnylcttc vohta. hogy ha má^oktAl íctt volna Is enuek^ 
a háznak Ínip«'titi(ÍJa. iigj-is ö kiméhez recurráltanak volna a/, oltnloro^rt: 
m^B akkor, a miknr mog oly móilon testi; sem hidegedott meg a pzegény 
uniak, már akkor húeíttAtik árvaházn tí kimétől. Minthogy (ledig az ür 30 
vagy 30 ember jeleolete'beD beszelte ki mindeii javait, valamije volt, me- 
lyet me'g a gyermek Íh mind tud Szebeuben , vnlamije maradott as 
iimak ps ha valami oly pénz maradott volna nála, a felöl is renddeftt-l 
tett volna, de ha i<zinl^n valnmi maradott volna is, a mely nem sokat 
tehetne minthogy Ilaller ur íí^ olyan pénzben participiálódott. mert mind- 
ketten nem annyit érdemlenének és érdemlettenek volna ennyi szenvedte 
sekre, hanem száz annyit is. Kéreti azért az egész méltóságos ház H kimét, 
ne kívánja ilyen dolgokkal keseríteni ezt a házat, mert mi nálnnk olyan 
péuz nincsen, BÖt a dispositiújáii klviil nem tudjak ha maradott-e annyi 
pénze, a kivel adóstnágit megfizpüae éf tenietéíMÍro is illcndtiképeu maradjon. 

Melyre azt izciié, hog}* ö csak azért jelentette, hogy ha valami rm-| 
delést tett volna az iránt ís a szegény nr, de ü nem impetál seniniibeo, 
tudván azt, hog}' affüctisnon est addenda at'fliotio,9Öt valamiben ttid, teljes 
igyekezettel akar pzolgáliii "-a kedveskedni, t-sak paraiicfoljunk, melyet 
megkös/önvéu, mi ie igérük miudenckben s/otgátatitnkat^ annak hnt szép 
szflrke szekeres lovnkat ia igérénk Ajándékban, a melyek Brasaóhau 
vágynak. 

Ha p(^dig igen sok ember vala a szegény lii- teste aézní, t^ niJRik'^ 
vala a két császjír képit, az aranylánczot és a kezében lévÖ szép arany 

gyűrűket, c^' igen r^ztíp. a mi'ly a fulcségc nevével van úgymint [^ p avagy 
egy \j fl kirakva nagy íirep gyémántokkal Clára Bethlen, melyet Bécsben 
emnáltatván, mínd az ujjában %ÍBc!t, két iryémántos szorító karíka gyürÜ-J 
ve] odaszorítván, melyet rajta is temetUnk. 

Virrasztása iránt pedig mind magyarok és szászok egyaránt viruuiti] 
ják vala éjjel-nappal é** hÁrowny.or Imrangoznnk vnla napjában mind it 
mind pMig minrifniitt az orsziigban commíss^iíVk mentcmrk ki. 

16. Ugyan ma kUldém el a levelet Kaposi drhoz a koporBÚbatít 
terminneárdl, a mely ím kedden lifezen 20-dik novembris. 

Trg)'an ma izenék fel a bellicus secretariusnak a felÖl, bogy mivel cj 
t'jíegény úr még eletében nekünk meghagyván, bogy a generaliannk rnagu^ 



», WRílHKLKXTl ISTVÁN XAI't.6j.l VTA'H. 



1 :t!) 



rftComendÁlvHfi árva házát, tnngn in a gcncrnlís tegiiap nála lévén, cra.- 
tioce ngnoflcáltx és ígt'rtc mindeiieklx^ii jó akftmtjiit, n7.<^rt tni i« nemakfir- 
v)ln háládatlanok Icuní, küx<Jn8(fgC8cii akartunk kfjtdvcakcdni a geueralie- 
nak, InVi^n aKcrt mdg az úrnak valami ttzep lovai Bras^úban, melyet Hava$- 
nlfnlilcrSl liojttannk ki, a kik kítzcíft kot pej ígeti i^y.é\i lovak I^vt^n, kikuck 
U7. orBziíj^ban tnái^sok nírii^so.n. — azokat ö ní<gúnak aJHiidéko/xuk, azou* 
kivti] o kimének íb paripát a ki Bxebh leB»: kérjük uzeVt, hogy a G lovakat 
praeeentálván a generálnak kdrje, hogy parancHoljou felÖle, hadd adjanak 
confiiet Ijra)«80hati melléjek Kogaraaig p's onnan eddig, hogy kár in? essek 
a csavargók miatt. 

Ugyan ina hz úrhor. XaHirr nrhox mcndk é^ a mely két császár 
pecheit as dr Indáiba tnegtnláltiik, ax ih- ke/^be resignáláin, miuthogy neoi 
minket illet. Aicoubau kezdi Haller úr mondani, hogy a fő bellicus <!ommÍ8- 
aaríus boKxája ment volt a geueralic 6/avával rá tudakozta a e^zegeny untál 
l^vö Bethlen Klek jószágait, hogy azt el kell foglalni stb. holott én már 
kijártam volt n generálnál ro^g tegnap. Azonban azt is bcsztJli, bogy egy 
azpresfrast akarunk felkUldeni ország nevezeti alatt, bogy már a guberná- 
tor meghalván, azon ftitiaztfif'g vaoál, azért könytfrítgnck 6 feUrgunck, hogy 
erre a szegony hazára ö felsége kegyelmesen prospiciálváu, tartsa me^ 
elÖbbcíii jirivíli^imiában ^e a diploma Azerint hadd rHTidi<lálha«»anak 
miud cotiBÍliariuHuak val'J mind fötisztckuek való fdcmberekct. Én kerdf^m, 
liogy kit ukarttniak volna f(;1kUldenÍ. kire nzt mondá^ hogy Káií/oni urat 
akarták volna felkiüdeni, ki í.h felment vutna, h(^y miud a maga dolgait 
[.rendbe vehette volna, miud pedig hogy auecessora magyar Ingyen, nem 
német. Muukálúdhatta volna, mind pedig uzt-rt, hogy már ii caucellariára 
deelan)tu». De minthogy Collenstein úr és Hau úrék jünek hrdini camera* 
tieumokkal vs azt meg kell várni, a raihlsoinon lévő főrendek pedig i^aze- 
gyűlvén núluni beszélgefénk, hogy ha páp)§tn raégycn. nékik nem bihetUnk, 
mert sokszor m^caaltanak bennünket ée a szászok is nnm akarják : vége* 
zök azért egymás kiizt, bogy ha fclgyiljt Haller nr bennünket, legyünk 
azon. hogy vox szerint mennyen ki és akkor voksoljunk valláannkon 
valóra, de jó akaratja szerint í«enki nem mégyen, mitidcunck van mentsége, 
df Korda Sigmond úrnak semmi mentsége nincsen, (aUn ötét vokeoljnk esak. 

Ugyan ma a mely szénája az nmak oda ki volt, a kit a gnbemium 
kiizíiiiséges fiziikségre hordatott volt iisszc, azntán pedíc elosztották egy- 
más köz^'^tl. *•» a ki az urnák jutott volt szegénynek, ma rá küldntlenek ax 
urak m nagyobb részét elhordatták, azzal mentvén azután magokat, hogy 
art tudták, hogy közönségeJi széna éj» így minden nap érkezik bajunk, 
tegnap a pénz dolga, ma a széna elhordása> 

Ugyan ma kzóIs Bírt* ur nekem, hog}' a Brassóban lakó oláh vajda 
tia ismét kéretné a ktsasezonyt a nagyobbikat, hogy tennék szót fel61e. 
ha hozzá menne, ez elMt pedig nem akar vala hozzá menni, már 
mcgváBk. 

1 7. ITgyan ma bebúzák 9»inyegekke1 a nagyobbik házat tp és a 



un 



I. bAíTFFT ftVflROV HAtillA. 



polgámiesteriiek U ixcntlink, ho^y k^t sKássokat rendüljenek ö kagyéU 
mének vf^ melléjek duraboutokat, u kik boluap n ttu^keket kezdje hoi^ 
datui, mivclhog}- igcti sok székek kivfintatimk meg. 

Ugysu ma kiküldőnk öt szekerekkel ée a mely kevés sz/énája még 
flK úrnak maradatt volt, a kit «1 nem hordottanak volt, AKokat tía szeki^r- 
rf^l hnaatók be. 

Ugyan a generális kiSBEöntctrdii ma benulluket, lecnd, hogy mindé- 
iiekbei) obligatu5 nem az A^Ánát'kért. haiieiu mibkf^pon ib ; irat is Bras- 
MÍba a k<^i4rV^k iráut, a kik ide kÍB(!rik a lovukat, a miuThogy ma iránk Íb 
a brBHsniakiiak, hogy a lovuk ínterteiitiájiíról Cftináljanak ooiiipiitiist *>h 
tÍE vég fekete posztót hozzá vaI6 flppnriitiKteal ós 30 bnkor rgizmitkat 
küldjenek a náluk levö p^nz interesticn erre n mostani sKÜkségre. 

Ugyau mii tévén le ininntjlbAii a koporaóba tétel alkalmuti<HMl)(á- 
iiak módji&t ce rendjét : 

Ftigazdtinak a/ nrat Haller István ural irvan, vin-. c:* ültelo gaz- 
fiának K^caei Istviíu urat. l''(fr6Hkat cscipÜló gazda Bnlog Fereucz úr ci* 
Balázsfí Zsigmond úrtfk. Az assxouyokat exeipiálók Bugiiü JúnoB éa SiEÍJl- 
löíiy Jánm lir^k. llivogatúk : a uémcl urakat, bziÍ6z pnpukrit és jeieanitákat 
hívják AlvÍDi.'.zÍ i^áruuel éa Gábor iirék : n magyar urakat Baláa^ 
Zsigmond és SzöUösy Jánus liník. 

Az Hlább valn magyar rendeket hívják iSt^nczel János és Pápai 
Pírén ez lírék. 

A kerserv^^ek rtMidi : a uta^^a leányai vteii.tiibb nein tetszik, hogy a 
test mellett a thfAtrumon^) üljenek, mnithog^' fejedflmí Hmbar volt, u^ít ha 
leányi nem voltának volna, Menki nem ülne a test mellett, mint a sx^eny 
ApaffTy fejedelem nrk, hogy iieni Ult senki »-m a IhcHtiiimon, e.i4tk a fia, a 
ki ií már akkor választott fejedelem volt. 

1. A feleségemet fogják Naláczi LajoA ét .Száva Mihály úrék. 

3. Bánffi Hári kisasszonyt fogják Korda Zsigmond lir. Torma 
MikIdR. 

3. Bánffi Klára kisauxonyt fogják Sárpaiaki Márton ár, BáJíntitfa 
György. 

■I.Bánffi Krisztina kiflafir^zonyt fogják Baranyai Mihály óit KAszoni 
Jáno*. 

5. B&nfii Zsuzsi kisaaszouyt fogják Készén Játio» dr éa Lukáce 
LáasM tírék. 

Az aHJJxony a'yafiak rendi : 

Macakásí LátfzI6ué a»zouyom. Kornia Istvánué. Lázár Gybrgyu^ 
aaszonyom, Mttcskási Boldízsárné asszonyom. Teleki Sándorné asszonyom, 
Haller Györgv-nu asszonyuni. 



') Emelvényen. 



1í. WRAAKT.ÍBNVI IflTVAX XAI'l/jJA l'TÁN. 



111 



A fiírfi keeervcsok rendi : 

I. Bánffi Diénes, Bánffi Oyörgy úrfiak. Pn tnagititi, n kik n fejéiiel 
a thcatrumou feun állunk : 

A többi következnek e »Kerdnt : 

Teleki Sándor úr, Láxár György úr, Ilnllcr Györgj* úr. Bethlen 
József, Bethlen György, Ádám Sáintiel.'^Iini-e úrfiak. 

A testet n kopontóba tcAzik : 

Httller Litván úr. Konrád Sámuel úr, Vtlber PoUr úr, Báuffí Dicuea 
úríi, Bánfii György úrfi, í^n mftgam ds Teleki Sándor úr. 

Pracdicator felette tt magú udvari papja ZiJalii úr, deákul orator 
lésxcu, hu eljühet, Kiipnei úr. 

IH. LVyan nm felgj-ülv«ln a valláBunküii Itívö föurnk praedicatiúra 
, bozKáuk, Zilaln úr az udvari pap ígeo szép pracdicatiöt tön az úr haláU 
JkjdmatottaágáhoK k^peat. melyei applicúla is. 

Praetlicatió után pedig hozzám felgj-tllenek a reformálun urak és a 
polgármestert íb felhívatván, midÖn discurálcank volna a fclkiildoiidö 
lexprcsdUB feltfl, minthogy pápiatát akarnak felktlldení, a melytöt mindenik 
reHgio (art, mert sokszor mái- megt-saltak bcnnüuküt ée most vau le^^'obb 
módjok benne, hogy a Viihh religiók oppresalójábau munkálkodjanak, a 
minthogy clKÓbcu Kászoni urat akarván elküldeni, azt az isteit holmi aka- 
dályokkal meggútoltii. azutáu Sárpataki unit akarjuk már fclkúldeui. a 
ki nagyobb roBz ax elsőnél en nem is akarják ex coninmnieonsen^ii, hanem 
a genei'aüst akarják dispauálni ^s nz által akarják inpouáltatni. 

Midöii az^rt az iráut aok liosítKas discursusukkal tanúcflkoztunk 
volna, mint kellene prueveniáliumk, hozód^k elö Bíró Sámuel úr, ki is az 
eatve. egy kis bor Je leviiii beuue. hosszas díscursussal töu ejöltüuk privá- 
tim devlarátiút ée rész szertant ö kegyelme gátolván meg a Kászoni úr 
felinenetel^t, jái-t azért ott ueuielyeknek clmejek, hog}-hn egyik reszrŐl sem 
melietne sem pápista, som caU-inista, tehát lenne tertiun^ ugy mint 
ö; de az iránt azt controverlálák. hogj- rettenetes interessatus ember 
Uvéx, nem jó ötct is fclküldeuí, | hanem vi'gezctre végezénk e 
szeréut. hogy a kőt úr Konrád Sámuel úr cs a polgármester úr 
által az úrnak ilaller umnk súgiiúk a fültibe, hogy addig mindenik uatióii 
ée rcligiÓn levők mieéoda nagy eoufidenliával voltának az úrhoz, de moet 
primo intuitu, mihelyt az elsőbbséget az országbau eldrto, mindjárt mint 
exponálta magát hogy pápistát küldött (f\ ^ így Invábbra uút várhatuá- 
uak, melylyel mindenik religióc ofTcudálváu, elebbeui coiilideutiájokat az 
úrhoz elvesztik, melyet ö kegyelnie mostan ni'm akania, minthogy a 
^beniatorságra aspirál : véQZÖáék azért^ hogy nem magyar, hanem a k<$t 
asászok ingcrálják ax úrnak, lio^y inkább ne gundolju. liug^' fx couipo8Ít4i 
Tolt. Azért ezzel oszlánk cl innen tőlem, ha pedig ezzel sem codálna az 
úr. v<fgezök. hogy inkább «ak egy közöns^es kiirier menjen fel It^velekkcl, 
minthogy azonkívfll is esakugyan a eoncellaria viszi azokat vi'gbeu, ha 
expreaens Icaz ia. 



1Í2 



I. iiAxirv «YöRr.v iiM,Ai.\ 



Ug3'aii ma praedicatio utáii lüii tuiltomm, hug>- :i ntelr (evuieket a 
írsá^zArnAk cs n min isteroknek coucípíáitattnuk volt, AXfikat fciküldTi*ti 
üz ^JBzakft Kí)le«ori lir bogy subscribáljtik, I>i*-iiea árű és Gyurka kűlteti 
Bti bee ri bált tik áa viHíízuküldvr^n a szegtniy úr Icvuloivcl t'gyütt, el ta vittiJk 
liirUiik nélkül, tuIt iiit^g azt Mm tudtuk c.» nem lÁttuk, mik vágynak én 
volUnak « levélben. <?n pedig úgy akart,!!!! volnw, hogy elolvaatatvan u 
leveleket, küziíus^gedcu hallottak volua »» azután iniiid a Icáuyok ue^eikel 
Í8 felirvAn, hadd látta volna ö felsi'gc, hogy mcunyi ánáí maradtauak a 
HKegény úniak, tnég is coinmíseratióra iudiUt volna, melyet bizony megval- 
lom, itajnállottnni. es a leányok és úrfiak előtt propouáláin. ítogy ase aK 
elfiÖ vÍBszavonásuak a koxdete. mert mindenből ki akaiják az árra 
leányokat^ söt még axt fogta beid, liogy a generális moodntta volna, hogy 
a leányok ne aub»cribálják, a mely tiazta hazugság ^a ligy itt olyau dolog 
van, hogy en, a mit ronde&ca akaroc'k c^clckedai, aat elgázolják, a mit 
egy felöl építek, azt elrontják éa csak dgy veaziidUui véllek, mintha egye* 
dUl jdzftQ lévén, a t&bb részegekkel vesződném, az drfi pedig Diénes nem- 
hogy a mtiónak engedne, do meg aem hallja. 

19. Ugyan ma IÖd relatio felőle: micsoda rcsolatiót tett azúrUaller 
ur a száBZ urak díecursusánt ; azt mondotta bngy ugyan az igaz, hogy^ 
valakik suspicálódhatnak rí^ta, hogy pápistát kdld fel. de nem cgyáb ok 
vitte é£ vÍBzi reá, hanem hog}* már rt'gon hogy ebltÖl az országból catbo- 
likuB ember nem mcut fel, hanem mind református, ugy mint: Bothtcu 
Lászlú, Biilá.'íffi, Sándor Gergely kétszer w a/t gondolhatják, hi^' talán 
nineseii is már capax ember ö közí'tttUk, azt^rt ueui küldenek pápistát ; de 
megesküdt rajta, hogy ö elé sem húzza a valláti dolgát, és hu azt akarná 
eléhozni, levelek által nem lueglehutne-e a cartlinuliauak irui, axért arról 
eenki ne atiepicálódjék ? 

Ugyan ma a mint a hivogat^^k hivc^tuak vala, Haller István lír 
appreheudáltu. hogy ölet olyan alávaló emberek hívták, melynek suple- 
meutuniára aztán magam elmentem és magam hívtam éa mtnthngi.' fogaz- 
dának ís hívtuk, a rendeléseket megmutatván, valami corrcetiót U tevék 
benne az ur előtt. 

20. üg^'an ma felvirradván a mai solemnia terminus napjára, 
minthogy mind papok, oratorok. deákok éA kántorok teguap cKú-keztenek, 
Kapoai ur az orator izené, hogy ideje kevés volt a kéazUlésre, uzi^rt bár 
csak még két óráig ne kezdjenek hozzá, hadd készüljön, de ucm lebete 
halasztani, mert már a gencralisné is feljött vala, hanem mi-gizenvén, 
hogy az éu szállásomra jöj,jün fel és a míg a praedicatio 1et>z, addig készíll< 
jön klme és akkor oda jíiliet be, mikor v»-gc lesz. 

A generális pedig fetkülde és küvetteto, hogy cl neut jöhet, mert 
rosszul vau, iianem az asszonyt clkllldtitte, midtín azért felmentünk volna 
tegnap dé magunk hivtnk volna a generálist, digérkezék, de ma megbe- 
tegvék. Bethlen László úr is pedig el nem érki'zék a koiwrsúbatétclre. 

Felg}'u]énk azért mindnyájan és mi az nrfiakkal hárman, mtdöu a 



B WK8SKl,feNYl IHTVAS ^.\l•t.4^A ÜTAjí. 



U3 



Üteatrumra felilUuttuiik volna, a gabcruhiin pedig mdlette a keservesek 
háta mcgett, úgv hogy [iHlIor úr a llieatrumra tette vulji fel a Ii'ibát. de 
q^szer leatkamodvátt, uiajd c]c esek, mclvct rósz omeanek magyoi'áztfk, 
bogj luidJíu meg a tróuusra fel nem hágott volua, nimak clöttc lesikanni 
ddk; azalatt olkczdvt'n ok éuckot : vViirváii vártam a frtsíigcs Urat* etc. 
iit^l pc<li^ (éneklek : »Ur Isten <ln ÍdveHa(/gem< etc. A generál Íaiii:' P^ig 
a nőmet aaúKOityokkal egybe a palotán belül a kis bolcbau valának, a kí 
ia ful vala vuiivii H-/.iíiiy egekkel ca tUzet \s raktiinuk vuln betme, és 
azzal ni%y házak Tálának felvoura pzöity egekkel. Textusa volt Zilahi 
uriiflk : Zakar. 13 nís7. 7-difc verMÍbtíl : > Serkenj fel fegyver a 
ft^rfiii elleu, a kí u^kem tái'sain, mert incgverem a pásztort éa elszélednek 
a nyHJnukjuliHÍ<, a melyből eleikbe adá úr orsiiíág bélieknek, hogy uiietHida h 
jú páaztornuk Usztc éa niegniondá, hogy eleitől fogva ezt az országot a sok 
pásztorok ruiitották el, hogy mindenik első pdeztor akart volua lenni és 
aziirt a sok irígystíg gyülulsf^g ]ett *}& aa orazág pusztult miatta. Azt íe 
tncgmondii, hogy a tnnúcsoBokat s az erüseket ieten elvette é» a g}-enne- 
kekre és alávalókra jutott ax ígazgpatásnak módja, melyet az urakhallváu, 
ugyan Yj^^xt: Í8 sugúiink. Az egyességet javullá azért a pap, u miül a sze- 
gény úr is maga életi'beu mintegy teütiitneDtumban hogyá az uraknak, a 
gyermekinek pedig nz egyességet nem a veszekedést, a melyet már is 
el kezd ette Qck. 

Az oratiühoz is hozzá fogvilu Kapuíil ur a fejérvári professor, 
alkalmaflint uri'tla, de mivel g>'eiige egépzsége volt, és ideje irt hozzá rövid 
volt, azért a ücnsiisokiiak eleit egy ehartara lejegyezvén, abból snccurál 
valn magának, minthogy az időhöz képest jól nem ké»zUlhetott vala. 

Német urak többen ucm ralának, hanem csak n fÖcommiesarius 
Mnraiido vs a generál adjiitant; német asszonyok mintegy' négyen valának. 
Tizcdfél órakor fogánk azcrt a dologhoz és egygj'cd-fél ói-akor lÖn végCi 
a mikor is a hivatalo?4oknak megkí'tszönvtni fáradságokat, azután eloszlá* 
nak, hanem csak az atyafiak, pajwk és ga/dák mar^dtnuak fenn az asz- 
talhoz mindkét részrűl, minthogy az ns.>izonyok asztala külön vala, 

dukan vélekednek vala mind azon, hogy tatiui nyári mentét kellett 
Tolim adni a szegény úrra, minthogy olyau nagy cmbor volt, mind az 
bogy talán senkinek sem kellett volna ráborulni, mint a fejedelmek tettek, 
hogy csak magukban állanak theiitnimon. de a mentét illendőnek nem 
it^véo, a teste felett csak tulajdon a maga öt leányit javallók, hatok 
m^tt pedig hat szolgálót burokban^), nem ugy miut az ur frajjait, 
hauem miut a kisasszonyok szolgálóit, helyben hagyák. 

Ax oratnrnak hat aranyat, a praedicatomak öt aranyat, a kánt^ir 
iiak egy aranyat, a deákoknak cgy-«gy tallért^ ugy egyéb konyhamester 
axakáca, sütő és egyéb rendbeli idegen aaolgákuak ie UleudŐképeii midön 



') Lefátyolozva. 



144 1. IIANFFV ÍIY. IIALÁTA. It WESSKM-INYI I. NAl'LÓJA VTÁK, 

adtuuk volna, a gazdák jóakaratját, fúradsúgút pedig magunk uiegkö- 
szönök Ő kegyel Qiekuek. 

Mindezek pedig úgy lőuek meg, hogy éu éa az úrfiak ketten és az 
'ót keserves ma öltözvén feketébe, mások U sokan casnaliter más gyászban 
lévén, velünk együtt gyászolnak vala. Mii vettük fel gyászainkat, mikor 
vetjük le isten tndja, én több gaberuatort ugyan nem teszek sóba a kopor- 
sóba Erdélyben. 

Eloszolván pedig a nép, ebéd után a koporsót betevők a palotáu 
belől való kís boltba, holott is felvévén a fedelet, a két médályt, és az 
üreg aranylánczot és a kövce medályt kivevők, a kit viselt pedig mind 
az arany lánc/ot, mind a gyémántos arany gyűrűket a kezébe ott 
hagyok, azért nem vivÖk pedig máshoz, hogy ne mondják, hogy alig 
váijuk hogy eltudhassuk. 2. Hogy a királybíró inkább ne tudhasson ki a 
házából. 3. Hogy a gvardia inkább el ne mennyen a házunktól. 

Közli : P. SzATHuÁRV Károlt. 



AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNIGAZGATÓ 

SZABADALOMLEVELE 1G9(Í-HÓL. 



Az okmány, — melyet szereucsós leszek bemutatni - hű for- 
ditásbau : Marczell Gézíi dalmüszíuliázi művész úr birtokából került 
hozzám, ki Erdélyben a műrégészek között több nagybecsű lele- 
téről ismeretes. Ez okmányt 187ö-bau fedezte fel apósa., Weress 
Károly Aranyos-Torda megye volt alispánjának házában a pad- 
láson szerteszórva a penészszol bontott íratok között. Weress 
Károly neje Felvinczi Klára által jutottazouvarga-utczai házhoz, 
melynek padlásán hányódott eme nagybecsű okmány, mely érdekes 
világot vet színészetünk történetére. 

Több szempontból érdekes ez okmány, melynek rósz másolatú 
iöredékéf hibás keltezésnél^ a Idhdy és 6/rA)A:'Jí megnevezése nélkül 
Endrödy János mutatta he, »A M;igyar Játékszín Története* czímfi 
1792-ben megjelent műve első kötetében. Érdekes és fontos ez 
okmány azért, mivel meglehet belök' kétségbevímbatlanúl i'iUapi- 
taui a színigazgatóságra vállalkozó nevét, melyet némelyek Fel- 
vinczy Györgynek, mások Kci'tMiczy (iviirgyiipk írtak. JJe kivált- 
képen fontossággal l)ir ez okmány azért, niivol a hibás másolatú 
töredék ösmeröiuek legnagyobb részénél felébredt kételyt ehisz- 
latja, mely kétely azt sejteté velünk, hogy az Knilrudy által bemu- 
tatott s jóhiszeniftleg nyomtatás a.lá adott okniáiiytöredék csa-k : 
hamisitcf'n}ij. 

Felvinezi (Jyörgyröl a hagyomány igen keveset tartott fenn. 
Állítólag a Felvinczi e^ialád ösj |es/k<'-heii. Tordáu született s 
Kolozsvárott látiigatá az iskolákat. Irodalmi munkássága arra 
enged következtetni, hogy jó sikerrel végezte taulmányait a Fel- 
vinczi család dúsgazdag tagjai avagy tán e család által létesített 
alapítványok segélyével. A szabailalondevél tanúsága szerint ifjú 
korában volt némi vagyona, de ezt a l7-iki század véj;e felé telje- 
sen clem''szté a viszonyok könyörtelensége. ()^ini(.'retleu elszegé- 
nyedésének oka, és mégis a királyi könyöríílet s füleg a becsületes 
munkában vetett hite kétségbevouhatlan tanúi annak, miszerint 

SZÁZAU.IK. 1887. I[. FiiZKT. 10 



146 



\z jai^A MAOY^K seÍNir.AzoAT/i 



nem kűiinyelmUség, do teraiészeti viigy pulitik&i osupások idéz- 
h(ít6k olö vagyona romlását. Ily viszonyok közt a tönkrpjutás 
örvényéből csakis az áital reinéit kivergödui, ha szabadalmat nyerne 
a hazánkban szerte vándorló idegen dzíuészcsapatok mintiljára 
azlntái-sulatot alakítani. Eiue szabadaloiulevél kieszközlése végett 
indult meg Bécsbe gyalog, éltetve azon remény által, bogy aazín- 
raűvészet erejével sikerülni fog mcgnjítani vagyonát. KönyÖrftle- 
tes szívek által segélyezve, néhány heti vándorlás után eljutott 
illetőségi helyéről Kolozsvárról az ausztriai határig. Inuon kezdve 
ruhaneműit kellé a hagyomány Rzerint elcserélni táplálékért s Bf ca 
sorompóinál a vAmdijat hogy lefizethesse, utolsó nélkiílözbető ruhá- 
ját árusítJi el. Fáradozását azonban siker koronázta. 

Egynémely magyar ffli'ir által segélyezve, kihallgatást nyert 
a fejedelmi udvarnál. Kérelmét élete hányatottságával és irodalmi 
munkáiv.il (ámogafcá. Reánk csak kevés maradt mftveiböl. De 
i'zek aligha utolsó helyet foglaltak el írói tevékenysége határai 
közt AraiiyoH-Kákosi Székely Sándor szerint 1674-ben a jóhirö 
thctroczkai unitárius aliskoláimk volt tanítója, amely időben ^éne- 
keiről híres volt*. Másfélévtizedig azután semmi nyoma hollétének 
ós állapotának. Lőcsén 168W-ben jelent meg tÖle egy »Igen szép his- 
tória az Jeruzsálemből Jericbóba menő tolvajoktól megsebesített 
embernek állapottyáról*, melynek mpg.í(.'lpnósi helyéből azt sejt- 
hetjük, hogy Erdélyből a Szepességre sodorti az élet vihara, 
melyuek kíméletlensége annyi panaszra adott okot. Ugyancsak 
Lőcsén jelent meg 1693-ban >De couservanda hona voletudíne 
Liber acholae Salernitanaet, >Az angliai scholáuak jóegészségröl 
való megtartásának módgyáról* írott könyve. Mely míKecs- 
kében a fordítás és versbeszedés Felvinczi érdeme. Ugyanezen 
évben adta ki Felvinczi későbbi nyomtatványban femnaradt 
művét a Comico-Tragoediát: ^Plútónak és Jupiternek egymás 
között való villongások*: czímíi míivét. 

Felvinczi György a színigazgatói szabadalomlevél enge- 
délyezése s kiállítása végett nem fordult a színészek grófjához, 
kihez az idegen országbeli vándor színészek a különféle látványos- 
ságok bemutati>i fordultak a kik ily szabadalomlevelét önkényü- 
leg megállapított díjért szolgáltattak rsak ki, pedig mint két 
okmány bizonyítja, hazánkban is jofférvéntfcif volt az általok kiállí- 
tott sz.'ibadalttmlHvél. Nem fordult e méltósógboz íiz^rt, mivel a 
kiszabott dijat, bármily csekély legyen is az, uom tudta volna lefi- 
zetui. Ezért is Leopoldboz fordult. Az uralkodó kegyelmewen 
fogadta az esdeklöt s meghallgatva kérelmét, elrendelte annak 
teljesítését. Meghatva a királyi kegy által, ugyanekkor a Fcl- 
vimjzi családban élő hagyomány szerint Felvinczi Gyürgy elö- 
teijeszté Hzou kérését, hogy a királyi 8zabadalt)mli;vél ne írassék 



sz \n \.i» \i.ti^ti.K\ r.i.ic t t»;'i» iini.. 



147 



IMjrgiwnt'ure. mivt?! annak urát iimn képijs kifizüliii, hiineni egyszerű 
papirosra írassak az. Az uralkodó elégségesnek látván tulajdon- 
képcni kérelme megadását, uem ajáudékozá meg a pergamcu 
árával, és elrendelte papírra iratui a szabadalomlevelét Meg- 
adatott a szabadalomlevél, meLj igy haugKÍk hiteles másolatban: 
Ml, Lipót, Istt-ii kekjeiméből viilasztott róniíií ceáfizár, ÖrÖkkc tel- 
A«ge0 kinílyM Genimiiia. Magyarország, Dulmntia, Slavoiiia, Szerbia, Gali- 
exiu, LoJooieriu, Ciimaiim. é Bolgárországiiak stb. Auüztría tohei'czege, 
Burgundia, Brubautia, .Styi-ía, Carintbia, Kr&Jua, Luxemburg, Felső* éa 
A]e6-8il^zia s Wtlrtemberg horczege. . . .Habsburg, Tirol grófja, ..... 
6rgróQa excímcl tudtára adjuk miadcncknek, akiket illet, hogy a Jelen dolog 
kdrelraezöje erdélyi származású kolozsviiri illetúWgfi Felvinczi Gyiirgy 
hi'inutatolt ds elöttirjesxtett iiekUnk bizonyoH kdrő levulet, uiclyiiek közre- 
títdae által teljes alázattal előadta, miszerint gyermek segdt/ii fogva kUlGu- 
fdlc csapáank éi nyomorok által lőu hányatva, hogy noha szorgalma által 
uyugodt i'letmódra érdemes lett volna, mdgis 6t a mostoha sors megele- 
medett korábnii in annyirn kígunynlja, hogy most midőn leginkább volna 
arra szUkM'gc, azon kívül mi jelenleg testet fedi, neki mit sem juttatott o 
esjdii kivUl öt mint olMdú-Hudottat, kilxjnyollthatlan kültségbe sodorta. Ka 
Doha fiatal korában semmi fárad-iágot sem kímélve, az irodalomban jó 
helyet érdemelt ki, óhajtaná tovább \» az Öt átitatott tiii'ekvdsndi fogva tt'het- 
aíJguC <*8 crnjiít mind az *,'mberi kedélyek tisztességes fólrídítására mind 
SOAga fóIaegel^Wre kei-esztenyileg értekcsitiii. L fzcljáboít császári kegyel- 
XDttnk által reuiellve elérhetni, tli^ztelettel alázattal esedezett av^gbril 
hozxánk, hogy aila«^ek neki kegycImOnkből Hxabadalom : külteméiiyeket tía 
rímes verseket mind latin mind magyar nyelven szerkeszteni, öszvegyüj- 
teni, fülazerelni, kiadni vng}' előadni, én ezen párbcazddekbe foglalt comieo* 
tragoediákuak és vigjilte'koknak fVdvonásait és jeleneteit Erdélyben s a hozzá 
turtozó rdHzekbt.-n mimlenUft sziurehozni, előadatni és gyakorolni avdgiKtI, 
hogy azon fáradozásainak eredményét segélyüt hn9ználhii«Ra mind adósságai 
Iflrovásában mind a sicegduye^ijg hínárjából való kibontakozásnál. 

Mi t*hát fdiinubb említett Fclvinciri György kijnyöriiletre mdltó 
állapotát őgyelembe véve a ezen szándékát általán helyzetével i^em ellen- 
kezeinek sem illetlennek nem tártra, vellluk született kegyességünknél 
ftgva. melylyci minden fóbéges trónunkhoz folyamodó alattvalónkat 
fölkaroljuk, (.■sászári e'a kinílyi liatalmunknál (ogva megnevezett Fclvinczí 
,Oyfirgynck. ki hozzánk esedezett, megadjak ds megengedjük azon k^pe* 
iftést, melynek birtokában lévén, mind a krdteméuycket és rímes veraekot 
mind latin, ligyeziiitéu magyar nyelven a/j-rketizteni, gyűjteni, színre hozni 
vagy elriadni, tovjtbbá a fi^lvunánokn) íi jdenotckn^ osztott párbeflzddckbn 
f<^Inlt CDDiieo-tragoi^diúkat és vígjátékokat Magyar- éa ErdéJyországunkbau, 
mind a hozzátartozó rátzck vái*osaibftn, mezővárosaiban, várÖrség helycin, n 
kastélyokban a falvakban, mind az országos a mád akármely hetiviisárok 
terein flokodftimak 'í gyülém'k idején. cj^aUíh tí^ztiWgeíiéf) nom trágár avagy 

10* 



148 



AJl Rr.sr» MAOVAIt AxÍKinA/OATíV 



erkük-vtcloit (nffák i'/t tArgyn\tkít\ o|tüitvo, tníítd uiagttnak iníítd lioxííi 
szörctke/ü ti^rsuiimk i>xniiT:i]kaIiiiiiziii. elundiii rn gvakoroliti. fiiiiiilartva 
mégis mintlig aií említett helyek hiiUi^úgaúmk nmft jogát, hogy iiz i'lnnilás 
87Üvíigiít k)íp<'«Ö riiiiM vtíi-scket h kUU(mi<füyekot. Iia ligr tftszík iui^vÍzb- 
gütatha«<a s kiJavítiísiU követelhesse. 

Hogy fitimfiiilít*ítt F«*Iviiic7,i '.íyftrgy p/i-ljdhos!. nxny- ndóff^iIgHÍ tíir^ 
leffKttísébez éf* i^nniaga föuntartásnhoK mihamarnúb rljiittiasr<oi) : ugTAurtt. 
mint olyant, kiu<>k euliol vnlanicly iVrMkttt'ge sou) iiigathiti biitoka, ninc^en^ 
mind a rendes mind a rendkivüli adilzáaok, tartozások és bármely n^v 
iicvoJtctt terbfik fizi;ti*sctül es viselí?sétöl addig, míg állnndú vogj'onrasieerQ 
iipra teendott, kisf-'rri tii^nival pgyotembcíi fclmciít.'ttitek uyilvilnyifjuk, azon^ 
föltet aliitt, bftgy ukúrbol fo^jaii föiniíonlitctt jiír*'kokat íizrí], U);yaiinrt hu 
ktízliely a cltt^tibatÓMiguak, ba pediglen valautcly tinidaloniliuz tartozik a 
hely. azon caetbeii a tiazta ha^zonbdl a fiíldefnlnmk t^czsf^g szerint ndmi 
j?iv(;delem tííszt, valamire] kevf^cbbot a tizednrl 6zf tni kütelp* legyen. Szíu- 
inÜn'kntszo-rkeíízlönii^'^sziui'ehozni tftHkÍ» az eliiioiidtitr UKVdnak azemmel lar- 
tjUávat adatik és engedtetik neki. Tcliiít tini-ktck. tekintctcfl i*{t nngy^ágori 
In'veinknek loííomzi grút' lláiifl'y (íyüpgyuek, Erdi-Iy »■*• n hozzá rartrizti iv'f/.ek 
künnáayí!6jAnak í^« ÖAtizeH erdiílyi kinllyi kormány tmkiiak. ffi é» alUpá- 
nnkiiak, mínt minden viirmcgye fíi cs alszolgahiníínak, a fiz^kelyek sxf^* 
kei minden kínilyi fő e<; alkapitányainak, fo rá athíriiinak rá minden szász 
szf^kbelyi királyi fÖbirákuak, t-n bái-uicly aziw/. .iz«íkek, vilroflnk i>«)Igi'ir- 
mestereinek ; toviíbbá a í'/abad vdrosírik tU mozövj^rosok elöljáróinak, hav- 
mint'zadi biriikiiak, e'/.enki>{il h hidak rá revek őreinek, viimok rá vitel- 
bt^xeik szedőinek, valamint mái* akármilyen rendű, rangú, tiszthatóeágü, mél- 
tóságú, álliipotú, bivatnlúesrlökelöségü embereknek meghagyjuk rápanui- 
csoljuk logkegyehncrícbben ^egy^zer^íniud tf/igOTimn,bogy ezentúl az említett 
FelvinCdCi Györfryiiek azelííre megbinilt ver^'e^tmuukákat rá k'íl(eim;nyekct, 
melyek az említftt müfHJIioz tartir/nak. ncmcimk kiiidui, Imncm társaival 
együtt bármely helyen joga iHgyeuelűadniafaui i-e^zlctezrtt jünkaratií enged-* 
mány alapján. — Utazásaiban, miket említett előadásai erdektíben hozzd- 
szegüdőtt társaival teeud, mindenütt azabad legyen elttivozitsa rá viaszaffr- 
kczcse alatt, rá .ttíuimineuiü sem rendc.*, aem rendkiviUi vámot — az elő- 
adásokért megbatározott üszvegen kivtU — no tartozzék fizetni. Annál 
kcvrábd szabad töie kivánni vagy erőszakolni ezt, követelni vagy Uierö- 
szakolni, vagy e miatt ezemtJlyet rá társaságát rá holmiját lefoglalni, 
zavarai, vagy zaklatni b más ily módon megkárosítani. — lízt tenni 
paraneflunk '-UynerL- semmi lli'tlgj' alatt se nuTrázkedjetek. A Jelen irat 
mind -iiütt tndomúsnl vf^tc-Wk es ilMKhtjjÍMnk vi>'s7.nadaí>st'k. Kiuitatott várO' 
sunkban, Bec6l>en, AiiKztnábati. Október 2í^án, az nr HUttí-ik, rún 
dmlmmik 3Í)'ik. magyar király»ágnuk 42-ik, caeh királyságnnk 40-^ 
t$v<fben Lcopoldus m. k. Káhioki Sámuel m. k. 



szah-\i»al<i>ii,rvkm: 1)>Íh>-höi-. 149 

FelTÍnczi, miután kezéhez jutott az eredeti [viznyomatú 
jel nélküli] okmány, melyet számára a királyi könyörület adott 
ki, megindult hazájába. KI is jutott uehány heti vándorlás után 
Kolozsvárra. A hagyomány szerint ott családja tag.jaival s némely 
hozzácsatlakozó társaival tartott is néhány előadást. Arról nem 
bírunk emlékezést, váljon sokáig élvezte-e Felvinczi azon kivéte- 
leket társaival egyetemben, melyeket Leopold kegyéből birt. Azon 
mély hallgatásból, melyet Felvinczi György kísérletéről Erdély 
oly nagy számű emlékíróinál sajnálkozva tapasztalunk, elsősorban 
azt olvashatjuk ki, miszerint Felvinczi kisérleteinek kortársai 
semmi nagyobb fontosságot nem tulajdonítanak, másodszor azt, 
hogy szándéka aligha sikerült, felvinczi a színtársulatot aligha 
tarthíitá fenn. Valószínű, hogy azon tudattal kellé mielőbb társu- 
latát szertebocsátania, miszerint czélját ezen egyetlen remény által 
sem képes elérni. 

A színigazgatói szabadalomlevél kiadását követő évben azaz 
1697-ben jelent meg tőle a >Procuratüria Dicsérete* Kolozsvá- 
rott, mely müvének tartalmáról »Protonotaria< czímü müvének eme 
sorai tájékoztatnak minket: 

Hol vagy Calliope 

Víigy te Mclpomcne 

.löjjeíek segítsitgrc 

Ha mellettem lesztek 

lüiy é/tekt'f hzílek 

liKiíttsatok k(!fiizíí(!gvc. 

Majd el in dwlofovi 

.W le'jycu unahm, 

'l'udom meltósiífítok töletn tíem ellenzi, 

Hogry versem iiiel vidiíl udv;ir'>kn;ik díszi. 

Én minap nem rt'geii 

E seculum \-(%^n 

A fii'/lr'n PrúLálvroini 

Dififirteni nydrdcrnl 

ií'.v MZt^p i:liiiv}tkriil 

Miiif ''ítz'x jámhofol-il. 

Az Ügyvédi kar diciíéret« után erkölcsi kötelességének tartá 
az ügyvédeket képezÖ elmékről is verses munkában megemlékezni. 
E czélzattíil irta meg Felvinczi a »Eóm:ii császár kegyelmes 
Urunk és koronás királyunk eö Felsége Erdélyi Proto-Xotariai- 
nak és C:iucellariájáuak, hütes Notáriussinak és Iró-Deákiuak 
illendő IJicséretie czímü 32 lai)ra terjedő verses müvecskójét, 
melyet az írósoreg« fővédnökénok : gróf Bethk'ii Miklósnak, 



150 A7. KLSÖ MAtíY. »ZÍNIflASÍ(iATÓ SZABADAIXJMLEVEI.B Ktftrt-BÓL. 

Erdélyország fökaucelláriuasának ajánla. Bevezető soraiban ily 
mentegetőzéssel él : 

Hogy e kiB munkámat kibocsátottam, 
Ebben nem fejemtől csak magam átottam. 
Hanem az ifjaktól arra nódtttattam. 
Ha haezuot nem töttem, talán nem ártottam. 

IJri mélt/jgágOB it^lő Mesterek 

A nállatok lakó Iffjúvdg kedveéri, 
Némelyiknek penig ugyan kéréséért 
Mam « Vfrfieh't, nem annyira bérért. 
Mint rajtok jövendő /enn maradó hiréri. 

E mÜ czélzatáról s keltezése idejéről felvilágosítást nyújta- 
nak végsorai, melyek igy hangzanak : 

Ezerhatszáz után, 
Ktlenczvennyolcz fottáu, 
Hogy Szent-András havát. 
Egy Diaetán étem, 
Ugyanott dicsérem, 
A Proto-Notáriát. 
Hogy, aki olvassa. 
Az el ne múlassa 
Oda szentelni fiát. 

Az utolsó adat, mit irodalmi tevékenységéről bírunk az első 
magyar színigazgat-őnak, a következő : 1701-ben jelent meg tőle a 
sTermészet próbája.* 1 706-ban ugyancsakKolozsvárott jelent meg 

» Bitkán kellő 
Hűvös BzcUö 
Fú tégedet* 

kezdetű költeménye. Müveinek kellemes zengzete igazolja Aranyos- 
Rákosi Székely Sándor szavát^ hogy Felvinczi G-yÖrgy »énekeiröl 
híres volt.« 

Dk. Vali Béla. 



A csAky-gorbói kastély 

T(»KT^.NEI-MI RM'KAHÁWAI. 



E kastély és falu a báró Jösika-aemzetoég Csáky-jogoii 
'rá&zállott egyik nagy hirtokn; ina Mró Jósika Sámuel, Kolozs- 
vármegye és szab. kir. Kolozsvár város főispánja a tulajdonosa, s 
hitbizomAayi őre a nemzetség Öai levéltárának, könyvei- és 
becses régiségeinek. Látogatást tevén a nemes bárónál közelebb 
Kolozsvárfttt létemkor, érintettem, bogy néhai nagyanyja, gr. 
PsAky Ko/áliu, br. Jósika .lános erdélyi kir. kormányszéki elnök 
hitvese Kolozsvár Történe (cöt^n sok nemes tett s houleAuyi uag)' 
érdemek által van megörökítve, s egyszersmind ezen jóltevö fő- 
rangú nö végrendelete iránt tiidakozódtun : a báró meg volt lepve 
s különös érdeklődéssel hallgatta közléseimet, őrömét fejezte ki, s 
megigérte, bogy a jt^lzett irattal szolgálni fog. 

Addig is azonban — úgymond — egy a csáky-gorbói kas- 
télybau talált XVI. századi érdekes latin Verböczi-példánynyal 
szolgál, melybez elöl és hátul sok üres fejér papír-ív vau kötve, 
s azt mind Kolozsvár város Történetét illető becses adatokkal 
beírva, áttiiija nekem sztlkséges felhasználás végett. 

Tiszlelettel fogadtam a kittiutetö ügyeimet Meglepett az, 
mint szintén a régi hazai irodalom iránti érdeklődés, a miről ez 
tanúskodik. Kérdésemre: ha vaunak-e méi^ basunló könyvek s 
régi kéziratok Csáky-üorbóu V a felelet az volt, hogy több is van^ 
•t ha ilyekkel foglalkozó valamelyik tudós alkalom szerint útjába 
ejtené, midőn a báró ott kün van, hiszi, hogy lelhetue ott érdekes 
történeti adatokat. Örvendene, hu onnan u magyar történetírás 
és régészet valíiuiivel gyarapodnék. Rá— úgymond — a nemzet- 
ség leveleit hitbizomáuyként bizta, de nem feladatn a tudós világ 
elöl elzárni, sÖt a m.ii viszonyok közt, midÖn a fejedelmi levél- 
tárak is nyitva vaunak a tudomány férfiai elŐtt, annak netalán 
lehető ritkaságait nyilvánosságra hozui hazafiul kötelmöknek 
tartják. E liberális nyilatkozatot vegyék tudósaink tudomásul, s 
Alkalomadtán éljenek vele. 

Én megjegyzem, hogy a szerencsétlen véget ért Jósika Ist- 



ir>2 



A IliAKy-eORB^iI KA«T*T.Y 



vAu, Báthori Zsigmond fejedelem kauczellArja. tiidomáuysxeretfi 
férfi volt. Briitiis Mihály Erdéhjl T'úvtéut-tf kézlnitn. fgy idöhcu n 
fejedelem birt^kálta kerlílt; GyulaÖV Lestár, Bátliori Istváu len- 
gyel király követe hozta hazn annak halála után s adta át mint a 
király végrendeleti örökösének. Az még ekkor kiskorú volt, 
helyette a uagytekiutélyli Ghyczy János volt kormányzó, nevelője 
Gálffy János, az unitárius f5iir, n. ki fejedelemmé választatását 
indítványozta, s a Báthori-ház leghív(tl>b embere volt; a fejedelmi 
udvar főbb emberei: Blandrnta György udvan íirvos, Kendi Sán- 
dor, Gyulai Pál s több fejedelmi tanácsos uuitárinsok voltak. 
Vájjon nem bizntott-e e drága családi kincs a később kauczellárrá 
lett Jósika TstvánrA, mint az ifjú fejedelem legbizalmasabb em- 
berére ? 

Ez sejtelem inkább, mint t^ny, föltevés, nem történeti való- 
ság. De az hihető, hogy Brntus kéziratát illutö levelekre a csáky- 
gorbói kastélyban lehetne t-alálni, A lengyel király maga adott 
neki titkos állami iratokat s más történelmi anyagot; a mit az dol- 
gozott, átvizsgálta p rá jegyzéseket tett, igazított is rajta; évekig 
udvarában tjirttitta. mikor távol volt. fizetést rendelt számára; a 
mi elkészült, magához vette, nagyon érdeklődött iránta, mert az ö 
életére és erdélyi követségeire s később fejedelemségére tertozó 
dolgok és események is meg voltak benne irva. Gyulaffy Lestár 
mejíjepvai, hogy még a levelezések is rendben, csomagokba kötve 
voltak, mikor a király halála után hagyat.ékát fölírták éfl sx&mba- 
votték! 

Brutus kéziratának néhány könyve el van veszve. Még 
eddig nem sikerült tört éne tnyomozóinknnk bollétét kikutatni. A 
halliatatbin érdemű Toldy Ferencz minden irányban nyomozta, 
Bécs és Afngynr- s Erdélyoiszág tudósait, könyvtáröreit s könyv- 
gyüjtó MíM'ceiiásait megtaláltii y megnyerte a nAluk s gondviselósök 
alatt levÖ máBolitok vele közlésére; de az elveszott rész nem talál- 
tatott meg. Vájjon erre nézve a csáky-gorbói kastély ismeretlen 
iratii nem nynjfcanának-e felvilágosítási ha szakember bocsátat- 
nék be falai közé? 

Jósika István kiváló történelmi egyén volt. Tehetségei 
omoltok nagyra, a fejedelem ntán az első áUami méltóságra. Ter- 
jedelmes birtokokat szerzett, élete s viselt dolgai egész Erdélyre 
niigy befolyá-ssal voltak, s világi szerencsében bőven részestilt. 
fíogyiriííyoi sBáthori Gábor féltékenysége nemcsak fényesállásá tói, 
dü előtétül is megfosztották, az is rendkívüli jellemét, tragikus 
sorsa kiváló egyéniségét bizonyítja. A történelem csak nagy voná- 
sokban ismeri Öt ugy, a mint Bethlen Farkas történeti müvében 
fenhitgyta. Én azt gondolom, m csáky-gorbói és brauyitskai kas- 
télyok levéliárai éü rejtek-helyei bírnak oly iratokat, melyek e 



t^RTÍENBI.>ll UlTK\8An\1 



153 



nevezet*?s t'érrt ^let^t ;iz edíliírioM hivebl)eij s iKazftbbau ismertet- 
nék meg. 

K megjegyzéseket és föltevéseket keltette föl bennem br. 
Jósika Sámuel fSispán áltnl CViky-Gürbór61 Hzámomra behozott 
könyv. 

Ez Verböczy fftirmaa Törvén t/kihii/ vének 1581-iki bécsi 
bitin ivrótfi kiiwlásii.*) melyhez járult SAmboki .Tános 7í£iv/y- 
iitutatója Mtujijarország orszúijgytÜési tófvéntfczikkeiríií.^^) meg- 
jelent a Nnssinger-féle nyomdában, Haller Eberhard könyvílruB 
költségén tiz évi kiziró s^badalummal. A cziralapot beszegft 
kt-rctben e lejedelnick arczképei vaunak . AHulríni IIT. Alhert, 
I V. Fn'fliii'h. 1. Maxiuiilían, ballelöl \efe\é: Corvin Mnlt/tiSf Kázmér 
Lajos, /A Miksa, jobbfelÖl : P. Kntmér Lihzló, I. Ffrdindnd, 
Awitriai ItniUAf. Alól Erdély és Magyarorezág czimere, oldal- 
vást a többi orsz^i^oké. 

E könyvnek kettős becse van. £ÍŐ8zör bibliograpbiai t^^kin- 
tétben uj felfedezés. Szabó Károly könyvében 3) a kiadiVs csak 
említve van, ismertetve nincs, A neme« báró tehát szolgálatol 
tett a könyvészeti irodalomnak. midÖn azt a szakemberek által 
megismerhetővé tette. Másodszor főként Kolozsvárt érdeklő igen 
értékes jtdatok vannak részint az elibe, ré&zint hátul köttetett 
tiszta pa])ir(>srfi jegyezve, mely sok ivet tesz, és sok kiilönl>öző 
(ftrgyakat illet. 

Nézzünk végig rajta s kivonata rövidséggel emlUeük meg 
gazdag tartalmát. 

• Legelői van egy tanácsi végzés 1625. jnl. ll-ikérŐI,*) a 



*) A cairn ez : 

TRIPAKTITITM 

OPVS IVRIS CONSVETVUINAKII INCLITI REGNI IIUNGAHIAK 

8TEPHAM VEK bcuzi etc Additis Rfgulis Jiiri* Anriqiii. 

») ACCESSIT NVNC ENCHIRIDIOX ARTICVLORVM 

COMITIALU'M KIVSOEM REUni 

per CaoBAmm locos tribntatn, iiBÍbu»r]un nptam. 

OMNIA 8TVDI0 lOANNIS .Síunboci eic. 

Cuio deceunali Prtvilegio Caesareo. 
VIENNAE AVSTRIAE. TYPIS TÍASSIN 
tíahír. Snmptibufi verő Eberbardi Hillrri Bihliopolac ibidf»m 

ANNO MDLXXX! 
Papír és nyomáé kitltii^ szcp, táblája koincuT, fn^fti- börköteaMl. 

?■*) Réfft Mayt/ttr K'^nf^tár 11. kdtel 38. I. 
*) A jegyyptfk nem kíivetkcxiick {ftArrnrihru, Imuem a míut ovok- 
itvUii egyik- ináfik vnrofi jegywi íd** vag}- aiiiodu beiktiittJi, de t-K nem 
rwrhlifA fl f<ilTf*gy74')i(rk hit^li^. mrlyek hivnUlof ngy^nck kf^ieirfUai. 



154 



A rSÁKT-GOUBÖI KA&Tfcl.V 



bol a tanácsnak tudtul adatott, liugy u fejedeloni a féuyL*« portá- 
tól uégyszíizhuBzezer araoyat nyert meg, mely summa Istváu 
király idejéből vitló hátralék volt (értve van Báthori István); azt 
is megnyerte, bogy noha 15,000 aranyra emeltetett volt ez orsiság 
ndaja, a fejedelem kozbeiijávíísára ismét 10,000-re szállott le, a 
miről athnamcl is adott II. Murát süultán.* Ez a török adó 
mennyiségéi öl H kijelölt idÖbeii pragmatikus történelmi binonyUék. 

Másik följegyzés 1586. aug. m-röl egy azon kori esketés 
toredék. Ez után latin törvényes és jogi rövid bölcs szólamok. 

]6(>B. Hpr. 11-rfll egv egyházi végzés az iskola-mester 
raiképen tételét illető panasz iránt, hogy abban a magyar és szász 
nemzet nem mindenkor következik egymást felváltólag. ^Mostan 
is — úgymond a végzés — iaten Csanádi Pált meghozván onnan 
feljölröí és Samarjiai Márton a sehol amesterségról bemondván : 
Ítélték az két nemzetségbeli prédikátorokkal egyetembeu. hogy 
Pál uram helyeztessék a Márton uram helyére, 8 végeaiték, hogy 
eunekutíina is soha egyik ueiuzetség is a másik elleu semmi 
praerugativát ne vegyen, hanem ha a száaz nenuíet közUl találtat- 
nak oly tudós fértíak, azon nemzetből valónak is kell három esz- 
tendeig következni, mint a magyar uemzetbeliekuek. Ez az Uniónak 
is nem Icuue praejudiciumára.< 

1602. jun. 12-ról — végzést hoztak az árvák javaínak gond- 
vjseiéséról. 

1601. ápr. 10. — mást a GorbÓ vidékén levÖ hosszumeTiAi 
jószágról, mely a város tulajdona. 

IfilO. ;ij! év elején ifj. Heltai Gáspárnak van egy bejegyzése. 

1595. május 25. tudatta a tanács: »hogy a fejedelem 50 
darabantot kivánt a várostól h azok neve és íi tizedeseké jegy- 
zékbe vétetett^* E feijegyzésbon Kolozsvár városa honvédelmi köte- 
lezettsége e korszakban van meghatározva. 

Ezután következik Kolozsvár városa bíráinak, minden ren- 
déinek, polgárainak és tisztviselőinek, úgyszintén szolgáinak föl- 
jegyzése, azok esküforraáJH, tisztök és fizetésök, 1591-en kezdve. 
Le van Írva a választás, s a föbiró tiszte különösen. 

Következnek több Kolozsvárt illető Edictumok. ügy aíl 
1669. febr. 7-iki 1 XI. Továbbá a város főkapitánya. Bftnffy 
Dénes Edictuviai vagy töixént/ei 1667-böl I — XI. pontban. 

Xtfomuzó hiztosoh iiirmfána I67ő-b0l 1—8 pontban. Meg- 
jegyzem, hogy H mint a korábbi följegyzések mind a város jegyzh- 
j/töl valók, igazolja ez: Scripta per Notarium Civitatig: ngy az 
iméntieket a későbbi évekből : Bihari htián Kolozsvár város 
Hskildt jegyzője igtatta be sajátkézzA h neve alatt. , 

Nevezetes még itt az Acsiueaterek cz<'hsza)jdlya 1680, májua- 
17 ikérÖl I— XIII. czikkben. Ezt is Bihari [Htvrin jegyző irta. 



TÖHTftXKI.Jií ItlTKAftACAI. 



LegncTezetenebb azoabao Kolozsvár össze}> kiváltHágaíoak 
reudbeazedóse. tartalmuk rövid kivouatozásrv, s Zífc/rf/mr m'ffkUlön- 
b&zietéte 1592-ből, aiui Diósay Gergely jegyző müve. ^) ElÖ! van 
latinul és m^^gyarul irt ajánló UveU, melvoet magyar szövege igy 
kez<Íöilik : * Az beolch es tízteletes Oolosuari egez tanachnak Diossy 
Gergely szolgálatiat ajánlja.* Ezután okát adja írásának, végül 
Raulja magát és szolgálatát stb.stb. Következik n ládák tartalma; 
Első láda [Priwa htdula]; Lazlo kirali ket levele, bogi a hadba 
az varos eöttuen louagual teobbet ne adion s. t b. 1 — 37. lap. Az 
utolsó kiváltsíig [a 39-ik] Bethlen G-Abor fejedelemé: »hogy a 
csízmaziak az uargak cebibeu legyenek egiütt, ne kOlÖii.« Máso- 
dik láda [Secvndu Lnáiila] a 38. laptól 82-ig terjed. Harmadik 
láda [lertía Laduía] 83-tól 121. lapig. Az utolsó kiváltság brau- 
denburgi Kata fejedelemasszonyé: ^Kolozsvár 40235 fr. 50 dr. 
harmiuczadáról.t Negyedik lAda \Quarta Laduía.] Ebb4»n — 
úgymond a jegyző — régi quietantiák vannak, mikor a fejedelmek 
summát szereztek. Nem igen szükségeaek. Itt — irjaa jegyzÖ — 
vége Kolozsvár Iciváltságninak, hanem ha még némelyek má- 
soknál lappanguítuak. amik ha elökeríilnek. vagy a város a feje- 
delemtől ujakat nyerne, azoknak számára a Hatodik ládát kellend 
megkészittetni .... KésÖbb meg is készült, s volt benne 1 — 14 
levél, nem haszontalan — mond a jegyzék készítője — de nem is 
derekas priyilegialis levelek. LíUlán lüHil álló levél volt 1 — 5. 

Az fJtódik hiddba a nagy tekintetű tanács elÖtt [coram 
amplissimum Senatum, (7///] betétettek ezen különös levelek: »A 
YÁro^ fejt rvdrí hdzdről valÓ levél, mely különben az 5-ik ládába a 
175. szám alá tartozik ; a vdrosi t'spotdii/nal' conf eláltatott súrőí vaU 
levelel; melyek szintén az 5-ik ládához 176. szám alá tartoznak. 
Annuentifi h'vél. hogy az Euyedi Gyürgy tuagyanil lefordított és 
kinyomatott könyve exuiittált^it-hiissék és szabadon élhessenek 
vele.*) E levél száma 180, s több érdekes levelek és kiváltságok. 

A város kiváltságainak ezen nagybecsű lajtítromához vagy 
tárgymutatójához a jegyzÖ ily Behczdcst irt; »Hogy ennekutámi, 
ha valamely szabadságtalausággal a város bántatik. legyen-e az 
ellen privilégium vagy ne legyen? eaaek;az Summariuh Index- 



* Iii4r3- PriiilftfiorHin Civitatis \\\i\\\» Colosvar, eidem propter iodr- 
feMaui fídelitatein n divin olim Begitiid et Vriucipibiiíi Hinigiirisfe Transyl- 
i*Ki]ínuc|ue collatnriiDi. Anno Domini lESV. 1692. 

*) ICjtpticotiu Lúconttn Vtteriti ct ttovt Tejítainenti, *x íjhUjiív Trútitolú 
DoyuM vtobUiri told. =^ MngyaráKaCja az Oé« ITj tostameuttiin azon helyei- 
iivk, mc'Iyc'ltkel a Szent HáromH^g tudoin^nyilt v^ui sxoktík. Htb. Nyomatolt 
Koloxsviiralt. Iííí bixouyitek arm, hogr a kony\ri it vúros nyomalta kJ. 
[Aa riüVi iiy<iiintn(Í9 rvr iiÍiicíi klti^vc. A mftgyar kiacláet ITilH^rn teexik.] 



166 



A CSARV-nOHBAllCAtTftLY 



uek által olvasásából kitetszik. És ba találtatik, tudjtiuak egye^ 
Tiesen arra sz levélre meuni e orvosságot találui. Mely munka 
noha ugy niiut elsó, nem szinte oly, kit második í'áradsaggal jobb 
rendbe nem állithatiiAnak ; de azért ?2 is elszolgál. Minclöz:\ltal 
ba az első kisded munkámat tbi kegyelmeteknél kedvesnek tapasz- 
talom lenni, mind ezek megtíjítüsábau, i> mind ei;yebekl>en aján- 
lom, mint Attyáimnak az én vékony es beteges ereom szerént 
vftió s/,oltrálaIomat míg az l'r Isten éltet. Valete. 
Kegyelnietektiek 

Méltatlan Notari"'^;" 
DióHsy Gergely 

Ez ajánló levél lutin szövegben is megvolt a szóban levti 
kÖDyvben. 

Ezután 1592-re még a következek vannak följegyezve: 
>M{Iíépen proc*dollianak az Uveh*knek v<iffy kikfrfsétébttt, tvi^^ 

»A ki valamely d<ilügr61 Privilégiumot, levelet akar mcfj- 
kere?ni, miért hogy egy Szabadságról nem csak egy levél bilálta- 
tik, de inkább mind különb Xumero alatt, azért szükség a levél 
krrí^sflnek minti véjig olvasni ez levelek Indexét mindeneknek 
előtte. Az által olv.asásban vnlamely s valami levelet talál azon 
dologról, sigualja ki numerusát és oztán az ludexböl melyik 
numeruH levél, melyik Ládíi, vagy ugy mint badnagy alatt vagyon^ 
meízlátváu, abból a ládából vegie Zeggie ki. 

•Mikor a kizedot rjevolfkct béliére akaria tűnni, mindenik 
levél bátán lássa meg, hányjidik Xro vagion, és a melyik Liula 
vagy hadnagi alatt vagion, togie abba :iz Ládába. És ekképeu 
az Indexnek ezét ne veazeszszék. 

Ezután megint \\b\c» mondások: »DrmoitfhenesHíl k más 
görög és római nagy emberektől ....,..« 

E fölfedezés könyvészpti fontossága kitetszik abból, hogy 
Ifi 11. a debrecjieni magyar-latin Vfirhöczt/ íídrmas Törvént/ könyve 
czímü kiadásnak') ez szolgált alapúi, valamint Magyarország 
1 579-ig hozott összes országgyűlési Végzetei éé Tönényfi Tórgy- 



*) Cziraeez: Werlöai [Stcpbanus] Dttrt/um JwU Conscetudinarii 
incl'jti Rvju! fíun'irtriar Tmtig^fvaniof. Aa az. Mntjtfur- cs KrHéliforniiift- 
nfil: T^n'i.Hijhőnyvi\ VerbÖ<'/i István által iriilott 1511. F^zteu. Mtiatftii 
Dotikiil "'8 Miig;}"nrul cijv Imsztioa RegeHtrouimnl egyetemben iiyobltaii 
kiboezatiitot. Cum Gratia ct Prí\'ilegio. Debi-ecüuben. Nyomtatta Lipeiaí 
Pál Ifíll. 4-dret 513. ainíniozott es H. számozatlnn lap. Elől czím- 
lap. VurbÖczy latin ajúnltífiii. Approbatio stb. Hozzájárul : ludciscu Knchi' 
ridoii [kfilöii czimiflppal.j Szabó Károly : Ráji Méijj/nr KfmyrhW 11. 93. Up. 



TftttTfeMKLMI RITK.VHÁOAI. 



Ifi7 



vuitot4Ja kinyoinatásAnnk.') amit MagyíirorszAg és Erdély törvény- 
székei 6b II közönség számára Lipsiai Pál eszközölt s íi Tárgymu- 
tatót Sáraixtki János s 6 megelí^zölpg két pÜspOk szorkosztett^. 
UttÖríS az 1581-iki bécsi kiadáy volt. Történotirási íoutosságAt :i 
közlöttek inutjitiiík. Nevezetes jogok ^ történeti tények Itizonyi- 
tékai mellett uiagábau loglalja e könyv Kolo/svár összo;* kivált- 
ságait, melyek megismertetik nz érdeklődőt n város polgári alkol- 
máuyával. igíizgatási és igazságszolgáltatási szervezetével, jogi és 
vagyoni Állásával, egéaz belsö életével. Mint ilyeu igeu becses for- 
rásmű, minek ueháuy adatíit én is fellias/náltam. A benne levfi 
küluul)0;i!ij időbeli bivatJtlüS bejegyzések azt gVLinittatják, bogy az 
egykor a városé, vagy a 3 jegyző u. m. Dióssy, ifj. Heltai Gáspár 
éft Bihari közül valamelyiké volt, talán leginkább Heltaié, mint 
aki —Szabó Károly iszeriüt - jiz 1611-iki debreczeui kiadásban 
részt vett. 

Ha az 50-es években fedczé föl Bzt liberális lelktt birtokosa, 
bizonyára Jósika-Codex. nevet kapott volna jiz. K történelem bará- 
tai ma Í3 szerencsét kivannak Uozüá, b az ifjú főispánban a magyar 
tuilomáuyosság lelkes barátját tisztelik. 

Jakad Elek. 



^) Csline oz: Inttex erű h^tchiriition oniuium Defi-etorum et Coiikü- 
tutioiittm Regtii Hutignriae ni] Aiiiiutn tr>79 U8i|ue per CAiiímriirn locoe 
diAtitictiin), memóriáé iiBÍbut><;nR forÍ nmxitne utile. Ciitn Gratia et Privile- 
gio. Debr>-ciiii Gxcudebat Pauluit Bíicda Lipeeitsití Aitiio Diuiii Ml-^CXI. 
4'drétD'J. Iap.KI()lacxiii)la[>e» Index, 4 üzáiiioxatlaii levi'l. A cxíinlap hiUuluci 
leMn áll Sámboki Jánoa figyel mextet^se ax olvasóhoz, nielybeu innndjti, 
hogy a'A Iiidexor Telegdi Miklú» pcc«i püspök a/^rke«7.tette, MosóckÍ 
Zakariás váczt pttepök gyarapítottu, Ő pedig kevéi< változtatúaaat éa ar. 
iemotbitfck kihugráf^Ával kíitdtn ily kelettel. Valf!, Catcndia Jtinü.-s 1581. 
Vieiiiiae . . Eliez Syjibó Károly ezeu me^egy/J^t testei : Ez AiJtu- elaő 
kiadása: Vieitiio 1581. 3-nft.< Eniiyibeu tirínti a br. JÓ6Ík» VerMcei- 
péií/diitjitf jeluB bibliographusuuk, é a^R első kUiiyvri'Jl uiegjegyeKto, hogy a 
Verbticísi latiu ajniilnsátiox IrlJcgyKetböl kttetsxík, hogy u kiadást ifj. iícltai 
Gáspár koloAvári iiynnulatiilajdnnos és városi jcgyzÖ eszki^xillte, fölhasz- 
nálva a Veres Bálint l.'ifti'i.. iíreg Heltai Gáspár 1571. •% Laskai Ján<« 
1689-iki magyar fordításait. Szabó Károly: HAji M.Kuutfrftéf.U 98. Up. 



TÓHTENETl IKODALOM. 



,i ^aépprÖMtu eí6eKél^ a r^fji magyar írofialomlrtiH. A KitfatudyTártoMágruU 

iHÍaimat nyert munka. Irta : fít'óthtf ^m»U. I. k. Ara 2 tVt. Kiadja 

a ui. tuti. akad. Budapest, 18Ő6. VIII., :iO, 1 *2. I. 

Kik Írtak s olvastak uúlunk a mohácsi csatriresztés elÖtt 3 
utána egy pár századdal magyar kfinyveket, milyen volt u régi 
magyar irodalopi s kik voltak képviselői, milyen volt a magyar 
eultura .1 knzépkor vége felé h az (íjkor kiiszöbéu, mifélL' í^sziüo 
mozgatta a középkori magyar társiidaliiiat. mennyire volt hazátik 
az európai eszmék hatású alatt, hogy alakult át a középkori magyar 
eszejárása, gondolkozási módja, szellemi élvezete 3 mennyire 
volt kifejezíijp az irodalom a társadalmi, politikni küzdelmekuek 
s a vallási vitáknak, monnyirc volt önálló mit kölcsönzött a kQl- 
fíild olv.'i-sniáuyinlx'il : tí fontos kérdésekre Beöthy Zsolt nagyobb 
világot vetett valamennyi előzőjénél. Többnyire járatlan utakon 
kellett járnia, hogy a magyar széppróza legrégibb emlékeit fel- 
kutaasa s kÍTálogas^a azokat a gyéren mutatkozó szálakat, a 
melyek eleintf a legendákat, n históriákat és példubeszédeket, 
kési'ibb a kelet mondáit, regéit és meséit összekapcsolják a vallás- 
sal, az orköluscsel, a tanítással, majd ismét a régi Tiszony meg- 
lazulta után a lovagregények, szerelmes t^irténetekfel-feltüníídezö 
nyomain haladva átvezetnek a magyar széppróza elsÖ niestorélíez 
Mikeshez, a ki távol a honi földtől, idegen szokások és nyelv 
között bámulatosan megőrizte stiljének egyazerfl tisztaságát 
keresetlen báját és nemességét. Beöthy egy pillanatra sem tér cl 
a történelmi módszer azon helyes irányától, moly a nagy fáradt- 
sággal felkutatott anyagnak nemcsak művészi csoportosításában, 
de éleseszü vizsgálatában, tinóm megválasztásában is jelentkezik. 
Senki sem írt e kérdésekről mé"^ ily alaposan s mégis könnyed 
modorban, ily mély felfogásnál, ily hosszas, kimeríti) búvárlatok 
után 8 ü»égis úgy, hogy a nagy közönség is igazi szellemi gyönyí'i- 
rét találja mindabban, a mi csak fogékonyságot kelthet a nemzeti 
mdt régi emlékei iránt érdeklődőkben. Beöthy könyve méltán 
számot tarthat rá, hogy ne csak a szukeoiberek olvassák, de a 



TÍtHTÍCNETT IROPlt.HM. 



tőft 



mfivelt társaság s2aIou,jaiHan is mÍDdouütt ke<lvelt veutléf^ legyeu 
8 még a bölgy-közöuség is gyÖiiy<»rt koresseu ís találjou a régi 
magyar társadíilotn és irodalom élethű rajzában, a melyhez h 
uemben semmi hasonlöt nem matathat fel a magyar irodalom. 

Tudvíilevu. hoffy a szerzetesek voltik az elsu magyar írók. 
kilcaek uiüveí ho//úuk eljutottak. Ok k^HKÍttHték a/ imádságokat 
és éuekeket. nekik kellett gondoskodaiok a lelket folyvást foglal- 
koztató, a szivet folyvást áhítatra keltő olvasmányokról, a melyek 
a keresztyéa felfo;;íásiiak uemesak gyakorlati jótékouyságait érez- 
tették, de nem egyszer tűlzásait is. >A nagyok udvaraiban is az 
ének mondó mellett, kinek szava elhangzott, megjelent a barát, 
kinek írása megmaradt* Ez »írások< megfakult hártya lapjairól 
önkéiiyteleníil magunk elé képzeljük azokat a szorgalmas, buzgó 
olvasókat, kiknél >nem volt soha fogékonyabb és hálásabb* közön- 
flégök az íróknak. S vájjon kik voltak o buzgó olvadók ? — •Krisz- 
tus jegyösic, r stest nélkfil lakozó sororok«t kik éjjel-nappal a 
legendák rajzaival foglalkoztak, kik a testi és világi öri^imek, hió- 
sftgok teljes megtagadását kÖDoyeo elviselték a túlvilági élet 
mennyei boldogságáért, a melyekre a legendák ktllóofélébbnél- 
kiUönfólébb indító okokat tudtak felhozni. Beöthy néhány lapon 
oly szépen írja le az apáczák életmódját, hogy a kép. melyetelénk 
rajzol, sem hűségben, sem a színek árnyalatiban nem hagy fenn 
semmi kívánni valót 13e BeÖtbyt a képzelem megragadó helyei 
sem térítik le a helyes öBvónyröl, hogy müve beosztásának szép- 
aráuyúságát megbontsa. Csak addig állapodik meg e vonzó rajz- 
nál, mig a magyar széppróza legeisíi uyomjvinak hatását néhány 
nagy, de biztos vonással feltüntetheti s rámutathat a roppant 
különbségre, mely a középkor s a reformatio műveltsége közt 
annál élpsebbvala.menuéi jobban áthatott a katholicisuius szelleme 
ott mindent, s minél inkább absorbeálta az új áramlat itt az iro- 
d.llmi és tj'irsadalmi mozgalmakat 

E roppant változásnak minden téren maradandó nyomokat 
kellé hagyrtia. A széppróza fejlódése is nagyban megérezte hatá- 
sát. A papok és a nép közti viszony, ha külsó alakjában nem is« 
bensó lényegében mindinkább átalnkül s az irodalom valUsos 
szino ugyan még jó ideig megmarad, de »megsz&DÍk klastromi 
lenni,« leszáll az egyetemesen népieshez s a Barlám és Jozafát, 
mog a Szent Elek legfndáit, a hét bölcs világhírű mesegyűjtemé- 
nye, u PoncziftfuiH váltja fel, a vers tért enged a mulattató pró- 
zának, ha szinte csak elvétve, mintegy mellékesen is. A külföldi 
eszmék áraralat4u a keleti mesék gyűjteménye megtalálják magyar 
tolmácsukat h a múlt irrwlalom ós a közélet nyelve közti váljL^íztó- 
fal leomló féllieit van, az olva^sók és irók megszaporndiiak. a magyar 
elbeszéló próza stílje fejlődésnek indöl s a különféle műfajok, iro- 



líio 



TOllTI^Nri'l IMo|t,Vl.i)M. 



díiliui ágnk művelje mitid iiMgyobl> tírt hódít A Pmicziauuaf 
nyoiuün kövelik a Pnnt8>ifniitrn és a líérmna Istoria fordításai 
egyfelől, uuUfclOl |»edig miiiteg)' oldalú mellett uÖ fel a magyar 
mese Pesti Grúbt)!' és Heltai ktízélteii. kik, mint mna kor erköl- 
cseinek, szokiVs.'viiirik hirjilói, ostonw'ii mftveltidós-törtémili szcui- 
pouthül is kiválóim érdekesek. Különösen Heltni »keméuyeu osto- 
vozza a fejedelmek visszafordultsfigait. az embermarókat, a felfu- 
vűlkodott lialalmasükat, a kincsvágyókat, nz orvokat és kóborló-j 
kat, a miígátalkodott pörlekedőket, kik iiélkUl a t^rök bívsft oei 
üloe Budán. < 

Mindezekbea azonban még inkább a klastromi, a türténet 
vagy bibliai atil a/, uralkodó i* a fonlítók törekvésében nngyou 
kevés nyoma vau a melegségnek és viVltozatosságnaV, a gy»">ngéd 
érzelm^sséguek. a fíuom udvariasaágnak. De a XVII. szA;&ad 
mAsodik felében megjelent fliíttn-ía az szvp Mtifj^loudrúl c^fmű 
>kedves és üyáj,i8« munkában már találunk a szorolniesek édes- 
kedö nyelvéből, gyöngéd és érdekes formájából is vabimit ögy, 
hogy >e tekintetben valósággal gazdagabb, mint előzményei után 
várnunk lehetnCf s érdekesebb, mint a feliUetes szemlélőnek 
talán látszik.4 

Mindezeknél azonban sokkal foutosabb segyszersmíud ismei*- 
tebb is Salamon és Marko/f, mely már a XVI. század második 
feléhen világot látott s kifejezője lett annak az erkölcsi éii anyagi 
elnyomásnak, annak a méltatlan bánásmódnak, a mely elleu a 
szegény nép józan, természetes eszével épen csak a humorban 
kereshetett orvosságot. A Invag kalandos tört*uietfii, a szerelem 
heves Iiaifgjai helyett jól esett a köznépnek efíy-egy furfangos, 
ravasz kalandor mesés sikereiben megnyugodni, a mely sikerek, 
legalább ideig-óráig diadalt mutattak az embermaró urakon. Stilje 
nagy hatással volt a szónoki próza kifejlődésére s Pázmány és 
Alvinczy vititkozásaiban m.'m egy hrlyt fel Zilálhatok a nyomok, 
a melyek egyenesen ide vezetnek viasza. Annyi bizonyos, hogy a 
vallási vitiUkozások, az értekező és szónoki próza pedig oly ellen- 
állhatatlan hatást gyakoroltak a XVII. században, hogy ebatájít 
még elbeszélő prózánk stíljének is meg kellett éreznie s ugy hisz- 
fiZÖk, hog>' a Pázmány és Ki'ildi, a Magyari és Zrínyi prózája 
Önkénytelenül in megragadta fordítóinkat, mcraoire-íróinkat 
amazoknál a hátoi-ság, gúny és elevenség, emezeknél pedig 
magas pathosz, :i hazafiúi mély megindulás buzdíthattak utánzásra 
Jól tudjuk, hogy ez irók benső vizsgálata nem tartozott szorosan] 
Beöthy feladatához, mi azonban nagyou szerettük volna, ha csal 
egy rövid fejezetet szentel vala a XVII. század nagy vallási vitat- 
kozásainak, a melyek a magyar nyelv fejlődésére, a magyar stil ^ 
alakul&Hára még ott is hatottak, a hol u hatást már csak Qfl 



rí»KTKNF/PI M:i>1>AI>().M. Itll 

t 

nehezeu lehet kifürkészui. A küuyv 111 fejezetében, ott, a hol 
néhány sorban úgyis megemlékezik róluk Beöthy, megbocaátotta 
volna az olvasó azt, a mit a mü, a compositió széparáujüsága 
tal&n vesztett volna, ha a történeti fejlődésnek egyik mellékútján 
találja a beható vizsgálót, ha a széttekintés mellett néhány 
lépést meg is tesz s kissé l)ÖTel)ben bevozet bennünket abba a 
világba, a melyet mindekkorig csak hírből ismerünk. Ily nagy- 
jelentőségű mozgalom, mely az irodalom minden rétegén meglát- 
szott, valószínűleg megérdemelte volna, hogy néhány perczig meg- 
állapodjék mellette az író, a ki más tekintetben úgy sem mulaszt 
el egyetlen szempontot aem, a mely müvében érdekkel birhat s a 
honnan világosságot áraszthat az ismeretlen tájékra, melyeken 
oly szívesen követi őt az olvasó. A mit könyve Ill-ik és utolsó feje- 
zetében mond, a mit Mikesről és Faludiról ír, ahogy az irodalom 
újjászületésének bajualát, az akkori társadalmi életnek teljes 
átalakulását feltünteti, a mint a királynő kormányát s az uralko- 
dása alatti viszonyokat megítéli, — jobbára új szempontokból - 
mindez oly érdekes és tanulságos, oly művészi kezekkel összeil- 
lesztett, hogy lehetetlen belőle, egy az eredetihez képest ez 
esetben mindig halvAnynyá és színtelenné levő bármilyen kivona- 
tot adnunk. Inkább köszüuetet mondunk az írónak amaz élveze- 
tes tanulságokért, a melyeket könyve bizonyára minden magyar 
olvasónak szerez s kiváló érdekkel várjuk a Il-ik kötetet, mely 
az újabb, a legnagyobb magyar irodalmi küzdelmeknek lesz szánva. 

Dr. Yáczy János. 

PaliAAif rhh í'rf Jhiirri. IrtR ! Fftrkasliázi Fisplii-r .lonÖ. Hiulapf.st. 1 K87. 
IV. 4- 127. Inii. 

Amaz ízléssel kiállított könyv, melynek czímót ez ismerteté- 
sünk fölé iktattuk, nem részletcíklx' mfiiio élotrajz, f^em Palissy 
egyes remekeinek iníítörtéiu-lnii és knramikai bírálata, hanem 
egy cssfiy, mnlyni-k az uestlu:tika. rendelte szűk határai közt a 
szerző Palissynek felette érdekus alakját csak nagy körvonalaiban 
iparkodott elénk állítani, ^fi csak li(*lye,selheljuk a formát, melyet 
a szerző válaszlott, és lielyo.si'ljük nemcsak azért, mert napjaink- 
ban az L'ssay magában véve is a legktídvoltebb irodalmi műfajok 
egyike, hanem azon itkból is, mert a magyar nagyközöiiségiick, 
melynek e könyv szánva vau, épen eztín foi'ma íVld nn'^^ hogy 
valamely külföldi müvé:>zrt"il józan ítélteiét alkothasson magának, 
a nélkül, hogy ezért keresztül kcUcue hatolnia a nem mindig 
érdekes részleteken és egy cs((nió controvers kérdéseken, melyek 
csak a szakemberi^knek valók. a. nagy kíizönséget azonban csak 
elriasztják az olvasástól. 

SíiíADOK. 1887. ír, FfVzKT. II 



162 



Sz&zhuszouhét lapra terjcü n kftnvv, mi bizüuyára elegenil5 
Pulissyui'l még sokoldrilűbb és rtgéüjeaebb élotü művészek he- 
inutritááí'tra i&. 

Sfikoldtilúiiak aioiiiljuk, meri PhIís:^^' nem vu]t piií«ztúu 
a({)'.igiit mintázó és égctiS wflvész, bár b:i valaki, úgy íiz agVHgiprír 
teróii ö közelítette meg leginkább, minden elMjeés követfije közt. 
a görög mombi PiumetheusiU. P:ilÍ8sy, az ugyaíí fchCn* máziinak 
és a zománczuak i>lletlexr>je, '^jhfufiutjt fimtiques liíres alkotójíi. 
teljes tígyí.'lrnüukre tTiIemes, úgy is mini :t vallásszabadság baj- 
noka, jizután uiiüt lermószettudós. miut bölcsész és mint ivó egy- 
aránt. Hof^ kitfiníi stilísta, erről munkáinak a llt<ceptr rtritaUt 
vagy a DIhcouia admifahlrH minden oldala mt'g^yflzheti íu olva- 
sót. Mi egykor elolvastuk egyik iratát és méltatni tudjuk Lamar- 
tiue ítéletét niidÖu azt állítja, Img}- nem ismer Palis.syénél »bíb- 
liaszeröbb é-^ egyúttal modernebb irályt. « »Ha olvastuk, úgymond 
L:imartine, e lapokat, az embi'ri biilcdeségnek. az Istenbe vetett 
bitnek, a kiváló lángelmének nyÜvánúlásait, 6s az egyszerűségnek 
az erővel párosult és képekben gazdag stílnek e kincseit, lehetet- 
leu az agyag e szegény munkását a IVanczia irodalom legkitííuílbb 
írói közé nem í.orolni Montnigne nem múlja fölül fesztelenség, 
Housseau zamatosság, Lufontaiue kellem s Bos^uet erö tekíuteté- 
ben. Irataibau esak úgy miut azok ; bol ábrándozik és lelkesül, 
hol meg sír, fest és dalol.< 

Azt mondtuk, bogy tertnészettudós is volt. Vagy ne annak 
nevezzem e XVll. századbeli pói>ziiletésö auttHlidaktát, ki meré- 
szen kétségbe merte vonni a l)ibliai genesís betűszerinti v:dűdÍ3&- 
gál; ki a földgömb geulugiai furradalmninak elméletén fárado- 
zott ; ki maró gúnynyaí lépett fel az alchimisták »a sötétség lovag- 
jai* ellen ; •) ki ay. aranycüinálók ellen fordulva clÖször hirdetto, 
bogy egyik fém nen» alakítbató át más fémmé ; ki a föld vízrend- 
szerét puszta mígtjgyelésból felismerte ; kiben a vimzerÖ alapesz- 
méje derengett; ki kísérleteket tett — kísérleteket lijicouelfitt! — 
a jegoczedéssel; ki jelezte a fémélegek batását az ásványok színeire ; 
ki megmagyarázta a mészformatiuk különböző sűrűségét, ki elő- 
ször ismerte fel a fossiliák tényleges eredetét,') szóval ki meglepő 
sok vegj'tani és geológiai ismeretre tett szert, még mielőtt e tndo- 
m&nyok alapjai megvettettek ? 

És a t4?rmé8zeti tüneményeknek e mélyrebató megértését 
nem a kouyvekbfíl merítette, hanem utazásai, miutázáara és ége- 
tésre alkalmas tigyog utiin való báuyászkodásai alatt szer;sett 
tapasztalataiból valamint a gyógyszerészek laboratóriumaiban tett 



») 77—92. lap. 

«) 40 sk. l. 



tArtktíicti ihor)\uiM. 



163 



szorgalmas kísérleUíiüolí gondos megligyelétííhftl, >Tudüin — igy 
Sí6l Palissy u Dhcoitra Adv}irnblf» előszavában — hogy lesznek^ 
a kik gúnyolui fogn/ik, leliotetleoiiek tíirtván, hogy egy embor, u 
ki nptn tud Intiníil, ismerhesse a természet tílrgyaít; azt fogják 
mondani, hogy nagy men'szsóg r6szcmröl, kikelui a biruevcs régi 
bölcs<*s/,ek ellen, a kik ;i teriuHs/A't dolgairól írt*vk és bíílcspsógük 
hírt'vel betöltőitek nz egész fuldtít. Tudom, hogy mások, a kül- 
szín ubin ítélvo, azt fogják mondani, hogy hi c^ak egyszerű kéz- 
műves vagyok. Könyvemben csakugyan yanuak dolgok, melyeket 
a tudatlanoknak bajos lesz elhioniök.-* azonban, > elejét veendő 
a rágíilnijikuak,'^ meghívja a kételkedAket. hogy azon muzeum- 
fizerú gyiijteményben, melyet berendezett, saját megíigyeléseik és 
a teendő kísérletek alapján gyözödjüuek meg áUitásainak igaz- 
ságárök 

Szúval Palissy azok közé tartozik, kik a scholasticismus 
nyűgétől szabadon, a természeti thueméuyek vizsgáUsában íwi 
inductiv módszert. honüí*Uji'tk meg legeK'bb, és ez által nem kif* 
lendületet adott a tudomány mcxlera irányának. 

Látui való, hogy gondolkozó művész volt. Személyé- 
nek azonban ez csak egyik feh'. E kézműves czéhhez tartozó 
Palissy — Fischere könyve meggyőzött bennünket erről — való- 
ságos kiiltí), ha nem tudjuk is hogy versükbe üntötte volna torzói- 
méit. Mert költészet magyarázza csíik meg Istenről alkotott fogal- 
mát, költői szive magyarázza meg azt, hogy lelke egész hevével a 
hugouott;ik pártját fogta és megosztíitta szenved^'^eikct, valamint 
köUöi kedélye lejti meg agyagalkotásainak nehAuy legeredetibb 

(sajátságát. 

Ily aokoldalű művészeket, minő Palissy is volt, a világtör- 
ténelem egyetlen ki>ra sem volt annyira képes nevelni, mint a 
renaissauce, és Palissy csakugyan a franczia renais^ance egyik 
legkiválóbb alakja. Ö. ki XII. Lajos idejében született (1510-ben) 
ítélte L Ferencz és négy követőjének uralkodását és csak :iz elsÖ 

rnagy Bourbon király, IV. Henrik trónrajutása után halt me^ 
(1590-beu) ; ily módon tehát átélte Fraucziaország felépülésének 

^e nevezetes korszakát, melyben a franczia szellem magáévá tette 
olasz reuaissauce vívmányait és Paris válta nyugat fővárosává. 
Leginkább!. Ferenc/, király (1515 — 1547.) az, kinek neve a fran- 
czia renaissanccéval szorosan összeforrott. Csak Mátyás királyéhoz 
vagy X. Leo pápáéhoz hasonlítható udvara. Tudjuk, hogy alig 
foglalta el királyi székét, maga köré gyűjtötte a legnagyobb tehet- 
ségeket. Személye irodalmi és művészeti központ lön. Es a 
lidön 1527 után Róma Bourbon hadai által kiraboltatván, e 
ro8 addigi hirnevének és prestige-éuek jelentékeny részét 
elvesztette, és midÖn a reformokkal fellépő pájiák szerzetesekre 



1fi4 



t6rtA:NRT1 lUiHlALOM. 



kezdlék fordítaui axou ki tűn tetősöket és pfipnkra ruházták 
amu tisztségekfít. melyek addis ;i tiitiús(pl<at h mftvépzeket illet- 
ték ; az éleijoLib szt^iuÜekuek bam;u'kollettátlátuiok, hogy Eui-opa 
inteUeciualis góczpoutjn olűhbi hf^lyóríil tova mozgott, í*s hogy u 
frnucziu udvar ragadta uiagához legiukáhb a római és egyéb oIüsz 
hagyoiuáuyokat. 

A Vulois-udvnr fölénye e korban uein volt a iVauczia uem- 
zeti büszki^ségiiek Orea pretí^usit'ija. Akkoriban iiz ogész világ 
elisiuprU'. Épeu cs^ik hazúuknt, meg a kclptet kivéve, ez id5ben 
miodeufltt terjedt a cultura; ámde sem N6motürszAgban, sem 
Angliáiéin, sem :i pyreuei félszigeten az irodaloiu. :i mQvt'szet és 
tudomíiny ni.*m nyert <ily megtiszteltetést, mivpb'ii nem akadtak 
oly felvilílgosodott píirtlogókra é& oly elismerA közönségre, mint 
Francziaorn/Agban. Csak nebAuy Itisebb nhisz fojpdelem verse- 
nyezhetett vohiíi l. Fereuczczel. Auide az olasz művészek csak- 
hamar í^szrevetlnk hogy az Alpesekoü túl jobb sors vAr roAjuk. 
I. Forent-z. kit Castiglione az II Cortigiuno (vag}ifí a tökéletoa 
udvaríi) híres szerzuje nevelt, különül ehWeretettel ésostidálattal 
viseltetett az ultíszok iríinyAban, éí» leghíresebbjeiket mitgához 
szokta voU csábítani. Linjuardo da Vinci, a mint híre jár, Fcreocz 
kirfily karjai közt halt meg Fontaiuebleau-ban. Rosso, Andrea 
del Sarto, Benvennto Cellini szintén engedtek a csnloi:;iló űieg- 
hívAsnak. Fraticesco Prinmticoio pedig, kinek i^emck fctniényeit 
még most is bámulja a vihlg Kt>nfaiueblpau-ban és mAs tranczia 
paloták falain, és ki egyúttal a zomftnczékitéseket és a szftnyeg- 
festészetet addig nem ismert tökélyre fejlesztette, nemcsak mind- 
megannyi remekét Francziaországbaii alkotta meg, hanem e milso- 
dik hazájíVt egész gyűjtemény olasz mestermtivekkel látta el. mely 
műkincseket királyi moahíiíxj-ásból vásárolgatta össze az olasz föl- 
dön tett kiráudúiásni alkalmával. 

Ily mesterektől tanult a trauczin művészvilág ifjúsága; 
ezektől tanult Jean Goujon. és — ha ezt okmánynynl bizo- 
nyít/) t'uilékiink nem is maradt fenn. — bízvást állíthatjuk, hogy 
Palisay is. I. Ferencz valamennyit foglalkoztatta. Általuk építtette 
fel ós diszítl^tte a chambíirdi és fontainebleaui kastéh okaí.azOlasz- 
országon kívüli Európa eme legszebb alkotásait; nem sokára La 
Muette-re. Saint-üermain-eu-Laye-re és Chautillyre került a sor. 
Azután pedig Villers-Cotteretíí és a 5Iontmoreuoy berezeg tulatj- 
donát képfzi'í Enmen épült fel, mely ííokrestyéjének fivegfestéseit 
és ragyogó l'ayencp-ait már Palissy készít^ítte, valamint ö k<'szí- 
tetttí az éconeni kert grottáját is. minőket Ö ktilünhen lienxben, 
Chaulues-ban és pgyel)ütt, utóbb a párisi Tuileriákban is terem- 
tett') A iegrafiuin i/otLabb művészet leleményes luxusával lőnek 

»)~löy é» 53. kp. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 165 

feldíszítve Paris köruyékóu e nagy kéjlakok, melyek a középkor 
kastélyai helyére épültek, amint a modern tudomíluy lépett a 
scholaaticismus és általában a humanismus a hübérvilág helyébe. 

A azépmüvészeteken kivül I. Ferencz a tudományt csak úgy 
pártfogolta. Hiszen ö alapította a latin, görög és héber nyelvtu- 
domány számára a Collége de France-ot, az ö idejében fordítta- 
tott le francziára a legtöbb görög és latin klassikus mű,*) és 6 
csábította be Francziaországba a nagy külföldi tudósokat. Ez 
időben a rotterdami Erasmus volt az északi Európa irodalmi 
orákuluma. I. Ferencz nem nyugodott, míg legalább rövid útra 
Francziaországba nem édesgette. A Horenczi Alamanui is, meg a 
görög származású Lascaris új hazát találtak I. Ferencz udvará- 
ban, a tudós Búdé közelében. 

Az udvar még sohasem fejtett ki oly nagy befolyást a nem- 
zetre, miutépen arenaissance idejében. L Ferencz alatt, kit értel- 
mes anyja, szellemes n/lvére (a hires Valois Margit) és mennye 
(Medici Katalin) támogatott e törekvésében, a franczia udvar a 
leghíresebbé lőn Eurói>ában. nemcsak fényűzése — hanem szel- 
leme és kelleme által i^, valljuk be egyúttal, hogy részben azon 
rafinirozott udvariasság és laza erkölcsök miatt is, melynek aztán 
Stuart Mária ki az említett Medici Katalin felügyelete alatt 
nevelkedett lett legtökéletesebb typusainak és legelső áldoza- 
tainak egyike. 

Mindezt csak azért cnilítjük, mert szerettük volna, ha a 
szerző a franczia rennaissance világát választotta volna háttérül 
Palissy élete ecsetelésében. Vugy nem épen ezen renaissance moz- 
galom fejti-e meg Palissy sokoldalú szellemi sajátságait? 

Azok a vallásot; mozgalmak, melyek keretébűi Fischer hÖse 
alakját kidomborítja, bár szintén érdekesek, és meg is magyaráz- 
nák Palissy ''íeft'.nf/: í.'nhü ríszontHi/sth/nif] de egyebet alig. Egy 
D'Aubigné vagy Langttet életrajzához illenék inkább, mint Palis- 
sy éhez. 

Hogy a történeti háttér dttlgában talán szereuíísésebb válasz- 
tást ejthíített volna, a szerző, ez az, mit hatigsulyo/ni kívánunk. 
Volna azonÍ)an egy má'íik megjegyzésünk is. Ez essay tagadhatat- 
lanul érdekes olvasmány; a sikerült illnstratiók és a Palissy iro- 
dalmi müveiből vett számos idézetek élvezetessé is teszik ; — de 
;innál nagyobb kár. hogy a szerkesztésre kevés gondto fordított, 
hogy az pongyola. Meglátszik rajta, hogy gyorsan Íratott, mi 
különben a karácsonyi könyvpiaczon megjelenő könyvek közt nem 
ritkaság. Szerző folyóirataink hasábjai íi megjelent különböző 

') Minek áMüíiM?. li;ii;i.s!Ít liíinkt' küliiniií^fii kioiniíli t'P í*zi'peii jt'l- 



1 



lB4i 



I'ARTESHTI IROl'Al.OM. 



czikkciben, nagyobb gonddal írt lapokhoz szoktflitoU benuttoket. 
Ha ■Palifesy élete és iaftve<-it is az eredeti szerkesztés utin gou- 
liosan átvizsgAUa és javította volmi, több futnlis toll- vagy síijtó- 
hibút kikllszöbölhetelt volna. így pélJáiTil a 46. lapou van egy 
mondat (az oUÖ kikezdéá), mely corapositionalis szempontból nem 
oda tartozik. A IJ5. lapou pedig miatbanyomtatAs közben kiesett 
volna néhány mondat. Az isuiétlés sem ritka. Furcsa tollhibii 
esett tovább;! a BO. lapou i?, hol a Román de la Rose (ügy hiaz- 
szük, a híres Rózsa rfgGnyt?) íróként szerepel ; egy másik a 7&. 
lapon, hol tozut-ín* szó helyett »azeIÖtt« Ali, holott Rembrandt 
Palissy uUn élt egy szílzaddal, nem elébb ; Breisgau püdig nem 
herozegség fi*), lap). Még több bosszantó sajtóhiba fordul elÖ: 
így Théodore de Béze helyett Bére áll a 116. lapou: Thoria Ali 
Theriak helyett (37. lap) stb. 

Nem tartozunk azonban íizon kritikusok közé, kík a rész- 
letekben elAlbrdnló nebAny hibáért k.Arhoztatólag nyilatkoznak 
az egész felöl, leleteik örómébon megfeledkezve a munka jó olda- 
lairól.') »Palissy élete és müveid egészben véve érdekes olvas- 
mány ; az elfíadás eleven ; több oly általános érvényft reflexióval 
találkozunk (pl. 41., 77., 123. lapokon), melyek igon tetszetösek 
úgy tarttlmukuftl, mint alakjuknál fogva; és ha elolvastuk az 
egészet, lehetetlen, hogy meleg órdfklódést ne keltsen beo- 
nQnk azon nagy müvész iránt, kinek iUakját Fischer Jenő e kis 
könyvben tudtunkra először rantattn Ix? a magyar közönségnek. 

L. B. 



KroM*: AueWría Wi-tóielmnliez I79a — lÉÍÍB-ifí.*» 

Szerző, kftlöubözö magyar és osztrák történelemről írott mü- 
veivel nemcsak Ausztriában, hanem nálunk is. mint derék kutatÖ. 
méltó jó hírnévre tett szert. Nem szorul tehát különös igazolásra, 
Iia Krones tanár újabb publicatióját kissé behatóbban méltatjuk. 

Krones nem nyújt itt tulajdoriképen az 17Hií-tÖl 1816-ig 
terjedfi nagy időszakról, melynek folyamában Európa átalakulása 
hosszú idóre végbement, egy összefliggfl leirást. Sőt inkíibb ftesak 
egyes eseményeket és személyiségokiit helyez közelebbi világításba. 
Ez szerzőre nézve mindenek előtt. János fftherczeg emlékiratainak. 



1) Külliiibeu is ágy hallottuk, hogy a nyontriából kf^söbb kikerüli 
példtlnyokhoK pétlóing egy lapot CdAtoUftk. moly n nngyohh BftjtíShÍb:lk 
kijavdására fi gj- el mez tel. 

*) Zur Ocscliiclitc Österreiohií" iin Zcitaller áf*x frAnx. Rríegc n* 
der Rtffltaurntion t792 — IftlH, von Oi. K, lí. v. Krone*. Oothii, Per- 
ihez. 1980. 



rARTfcXKTI inriDALOM. 



167 



-s ezt klilöüösen haníísrilvozhatjuk — Mcrnn ^rrtf lihfrM.lii;i- 
sAIkM iHicsíVtíriltíik MZ n reinlelke/ésértí. Annak foltHntetésfl 
mi-'llott, aiM oa/tAlyrésze volt .láiios fr»herczegh(ík urna napok 
fíifniényeibeti, igyekszik Krones Raldacci tevékonys<*gét, is köze- 
li'Mir^l mpgviljigíUini. Bármily tannN:»goK i<t lefiytMi uzonban, a 
rait itt Baldacci felni ruc^íUuluak. ra/^gis az ftmükődt'í-énc'k egyik 
k'Kérílekesebb és lefífontosribb oldalAt illntíSlof; nem nyerünk föl- 
világfísítílst. Kroues si m tiulott Baldaccinak, rniut a titkos rea- 
d/Jrség fejének tevékenységéről valatnit mundaoi. Jövőre nézve is 
h<imílyba burkolva marad, ha vájjon az ("i, Pereiiczre •íyakorolt 
befolyásárél szuló hírek alaposak-e és va^jjon inegórdemHlte-e ö, 
MiÍMt a titkos rendőrség feje, a nép gyűlöletét? Némely okrannyok, 
melybe alkalmunk volt betekinteni, Baldaccitmiut a korona bölcs 
és az ügyekben jártas tanácsadójUt tüntetik föl; szervezési képes- 
sége kivíÜó volt. a mint ezt Kroues is niee;erÖsíti. Tökéletesen 
(vsak rikkur fogjuk ezt az áll-imférfiul méltathatni, ha naplói, leve- 
lei, más fontof< anya^'^^al egyfttt a kutató részére hozzi^fér- 
hetftkké fognak válni. De mert Kronea nem jutí)tt yme forrA^ok 
birtokába, könyvének ft*iértéke a Jiluos főherczeg hátrahagyott 
irataiból vett közleményekben áll, kétaégtelen lévén, hopy .Tános 
föherczCíí, Károly föberczep; és a nádor melleit. Fereucz !tij;tebet- 
■véiifKcbbtitestvérei közé tartozottJános töherczeg >raíj^arni*szágon 

linilf-iiosetr** kevéssé dicsőség teljes cmlékí't hagyott m;iga után 
győri titkiízettel (1809. június 14.) mely tudvalevőleg a már 

lct.képtelenné vált insurrectionak nem valami fenyíts módon vetett 
véget. János nem volt liatlvezér ; valahányszor ilyen minőségben 
lépett föl, legtö!)briyirc szerencsétlen keze volt. Tulajilonképeoi 
ereje a közígíizgatásban s szervezésben rejlett. Minden nemes és 
í*zép iráuti lelkesedés jeliemzé őt. Mint Allaraférlíft éles tekinte- 
Ij^t /trult el az akkori Ausztria hibáival szembeu. -Mindenki 
ismerit — úgymond — azt a lassú, vontatott módot, melylyel a 
birodolom közigazgatáfiát viszik, a sokszoros, időt rabló ellenőr- 
zést, mely czéljút mé*£ sem éri el, a ktllöul/özö szakokbun uralkodó 
rendetlenséget, a számtalan hivatalnoksereget, mely most még 

em fülel meg teendőinek, a munkálatok csekély megbizhatí)Hágát^ 
Nagyérdekűck raiudazouAltal János fóherc^egnek az 1809iki 
mozgalmas, háborús évrfti szóló fiiljegyzései. Kiegészítik még azo- 
k.at a szellemdiis császárné ; Mária Ludovicának és a nádornak 
Jánoshoz intézett levelei is. Ránk nézve t^rmészet.osen József 
fííhcrczeg nyibitkozatfii birnak értékkel, .lellemző, mint nyilatko- 
zik Ő az ineurreclioni vonatkozó int.«'^zkfdésekr«"il. »Xo most szép 
páczba jutj>tt-im. Hála az mlvari bstdí tanárinak, esíipat-iim alig 
vannak ffjrnházva, nincsenek föUVgvvorezvf. még kevéibhé van- 



168 



rORTftNKTl IROOALOH 



uftk szorvezvt', a lüzórség fölazerelós í-s fogatok faijával víiu, s. úy 
viízouyok között rúni liniívjílk. hogy n£ orsxfigot scmmívrl megvé- 
delmpzzrm, a uélkill, liogy szokás szerint csakegy Bzőcskíitisizen- 
nének. vagy iiLtsííásoIiut ktiI<Íeiií*^nHk uükem. Éjjel-nappal ilolgo- 
zom, a t'jlnidtsílgtól raajdnem oda vagyok 68 még szégyent és gya- 
lázatot is fogok iuegérTii.< 

VVat»ramra ós arra a kérJúsre iiézve, ha vájjon íJános saját 
bib&jálwíl késett-e el s ezAltal id^zte-e elí> jt nsat;i elvesztését? 
Kroues semmi ujat sem kö/iíl. Tudva vau, hogy Károly aeiiiso- 
kAra a wagranii 97,er*»«csét]eii nup utáu letette kezeibíiJ a főpa- 
rancsnokságot. Ekkor aztáu Fereut-z. János és József föhercze- 
gekkel tíiuácbkozott a foganatba veendő rendszabályok fölött. A 
bárom testvér július I8-dáu KorouczMmn jött íiseze tíiuíicskazni. 

János eképen ír arról uiiplójábau : »Siihaíjem feledem el tt 
pillanalol, melybeu a császár velem s a nádorral Korooczöban 
a szabiul mezftn állott. Még látom a mélyen sértett és megszomo- 
rodott, érzelmei főlott uralkodó csJíszi'irt, a mínt velünk pár szó- 
ban kő/li, amit neki a bírnük boz(}tt.« A császár fftliadiszállásáu 
nem tudlrik elbatározásbuz jului, Knlöiibözo áramlatok kUzdötl- 
tek egymáü ellen. Némelyek békét kiv/íiitítk, másíik ismét a báborü 
folytatását óliajtotlók. János, kinek nem mindennapi mcgíígyelö 
képessége volt, ezekről az állapotokról következőleg nyilatkozik" 
íMiudabból, a mit iiic-gtadtini. látom, bogy Komárombai. sok a 
szakács. A mi levesünk nagyon gyönge de nemsokiua el lehet 
sózva, mert minden igen klUünöseu uéz ki. Kgy-egy beszédből 
kiveuui vélem, hogy elleüieloiaket mog akarják euui. — Semmi- 
től sem félek jobban, miut a bauiis reméuyeégekt^b csalódásoktól 
és kiJnnyelmfiségtö], három oly tlulog. molyt-ket kipról>áltum, lát- 
tam és hallottam és a melyek beuuüuket miudig egy fokkal alább 
sUlyesztettek. < Érdemes a föbadinzálláson uralkodó eme ztlrza- 
var tekintetében a nádort is meghallgatni. következőleg írt 
Jánoshoz: »A csAs/ár, kit keményen zaklutuuk, ingadozó lesz, 
ház és halogat mindent, abban a reményben, hogy iirügyst fog 
találni, mindent 'dőlról kezdeuí, a mig a hadsereg egyíHt van, és 
akkor bizonyára kiszabadál az Ördög. De eközben az összes orszá- 
gok tóukro monnek, napról-napra gyöngítjük magunkat, mig az 
ellenség erősíti magát b igy a dolog rosí-zúl fog végződni. Ebez 
járóit a nevezettek közötti egyenetlenség, báromféle tábornagy, 
több rendbeli intézkeiiö a centrumnál, semmi egyértelműség, — 
hogyan menjen a dolog* ? 

Igeu messze vinne, ha a megbeszélt mű tartalmának kime- 
rítő vázolásába bocsátkozoánk. Legyen elég rámutatnunk, bogy 
Krones külön fejezetben a szahadaúgharczokftt és Metternich 
wnelkedésél tárgyalja, a kiről épngy, mint egy előbbi fejezetbou^ 



TÖHTBITETI m01>A1.0V. 



169 



StadiOürúl. sikerOlt jfllemz^st ad. El'\ vógwi ic'.iezi'tlifu Krouen 
az illji" Urtomáuyolí törtérií?linével l'oglalkozik. lűeljvk táiilí nézve 
term^szetszeiÖleií különös érdekkel l>íruak. 1816. aiit;uszlua 3-Aii 
egy >niyr királyság* itlapíttatott, melyhez :i magyíir tengeq>art 
elfirétíze és :i pol^ílri Horv&tborszilg is tartozott. A horvátok. 
Verhovácz plispíik víisetéae ahitt óvást enieltíík a üéi»«t közig.-u- 
gatás elleu; de í^z uem segített rajtok. KDintís iiiüvót u forrada- 
lom ps Nupolnori ellen folytaUitt küzdelem v gí-vel fHJe/i be. Met- 
teruich tejhutulmú. O c& Ferencz jeleiiuek meg mint a szubudel* 
vfiség-ellcues iráuy tulajdonkópciii k^^pviselöi. Kiváuutos volna, 
hogy ezekről az idökrÖl is mihiimarábh egy okiratra alapított 
leírást kapjunk. 

WaRTHEIMKH KoK. 



Aitffiia iőrténeíe korunkbati. Irtu M' CArtby Ju£rufl. FurdítoCU ŐxiiLSia BiÍIr. 
II. kUtet Budapmtt, 1886. Kiiuljk a Mn^iir 'ru(1ományi>» Akodt^inia. 

A múltnak k^»pe a história. Alig vau tudomány, mely kizá- 
rólagosabban a múltnak éhic, mint a tortéaettudomáuy, s külö- 
nös, dü i^az, hogy mig a tiibbí tudom&uyok úgyszólván kénytele- 
nek multjok össaes vívmányait figyelembe veüui is azokon tovább 
építeni, a mai tiirt^nettudomáuy sokszor figyelmen kívül hagy- 
hatja az elődök által nagy fáradflággal felállitott egéaz epületet, s 
ha ueki tetszik, kezdheti az építést teljesen eUWröl. Mert egyetlen 
czélja csak :u lehet, hogy az igazsAgot jegyezze lol az emberiség 
tauítádára. S ez a czél mindeut meghatároz. A história nem uzi 
akarja, hogy oly épületei emeljünk, vagy hogy emeljünk kUlón- 
knluu i'pillelHket. a melyekb'Mi egyenként annyiféle ember vonja 
m*^g magár, a hányíelr az emberi gondolkozás ós érzület: hanem 
egyenesen arra törekszik, liogy conslruáljon közös épületet, mely- 
ben egyaránt jól tilálju magát ax is, a ki tauúL az is, a ki tud. 
MAs szóval az ily épületben meglakbassou és élvezetet nyer- 
bessen i'igy a bicus. mint a tudomány folkentje. Ezért mondom, 
hogy ha a történetíró azt tapasztalja, hogy a história épületében 
nem Őrzik m;iguk.at jól az emberek, nem föltétlen Hzükség ueki 
azt tatarozni, e^^íímisítmii. ott hagyhatja az egész alkotmányt s 
hozzá foghat új épület emeléséhez, mely ueracsak az általa coutem- 
plált czélnak, bauem. a mi a fÓ, nz igazsúgnak is jobban megfelel. 

De tudjuk jól, hogy n hasonlatot tovább fűzzem, hogy úg) 
n féiijes palota, mint a falusi kis ház építé^éhi'z tégla, vakolat és 
gerendák szükségesek. Akármilyen nagyszerű épületet emel is vala- 
mely geoialis történetire, neki is csak úgy szüksége vau ez anya- 
gokra, mint annak, a ki ^z^rényebb viskót tákol Össze. A histo- 
xiábaii ez anyagok nem egyebek, mint azon adfltok, melyeket a tíji- 



170 



TORTÉNKTI tBOriAI.OM. 



tüneti kútfők szulgáUutoak. De » kútfők adnUiit uaf^yon meg kell 
vAlogntuunk. bos^y ^pöletflnk roskatufi; ne legy<*n. S mi próbAlja 
meg :i türfcénPti :vd;Étok;it;y tVlelet: ez«?ket is iw idfí. Miiif-l régibli 
idft óla állják a viszoutngságokfit a tórt^*nelfm adíitiii, unnál 
ftlkalmnsftbbftk a historiairAs czéljairn. Dp uí^yanobb/i! nz is kö- 
vetkezik, iiogy jóformAii luiudou f^rober mAs ('.a más adatot tart 
szilárdnak s ehbez képest alkalmazza íiket. Következik másrészt 
ebbíM a törlénetírásiiíik fidrulata is, az a fidndata fc. ).. bogy b€ 
kell várnia az időt, mely olégséges arra. hogy az ópítil nnjaj^ok 
keménysígévöl. hasznavehetöaégMl biztos mogíryöződés legyen 
szerezíietö. Hiába, az ember sokféle szemüvegen nézi a vilígut, 
egyik ombernck jobb a szeme, mint a másiknak ; egyik kedvezőb- 
beknek látja a viszonyokat, mint a másik, egyik helyesebb követ- 
kezte U'seket von ugyanazon tényekből, mint a másik Ks ez 
nz oka, hogy kell lenni bizonyos perspectiváukuak arra nézve, 
hogy a muíli)a betekinthessüuk; e:í az oka, hogy a jelen időnek 
nem lehet története, mert a történet (ba már benne vagyunk a 
basoiilattikban, hát haíiználjnnk még egy hasonlatot) híisonlíl 
ahhoz a hegyhez, melynek t<>vébeu állunk s ezért sem terjedelmét, 
sem magasságát nem vagyunk képesek belátni. A ki a jelen idő- 
ről, a még ^levésben levő« viszonyikról akar képet előáliitnni, 
óvatosan járjon el. mert könnyen tévedésbe -eshetik s könnyen 
rajzolhatja a viszonyokat következményeikben olyanoknak, a milye- 
nekké ozítk talán sohasem fejlődnek. 

Kzek a gondolatok ötlöttek eszembe, midőn Mac Carthy 
könyvét kezembe vettem. O is a jelen időnek akar comraeutatttra 
lenni 3 ő^ísa jelenben folyó eseményeket írja le, legjobb tehetsége 
3íierint. És valljuk meg őszintén, ezzel igen jó szolgálatot tesz kor- 
társaiuuk ; szemlélni azokat az eseményeket, melyeknek jóformán 
magunk is tanúi voltunk; ismerni azon eszméknek napjainkra 
való hatását, melyek saját gondolatvilágunkat is foglalkoztatják, 
s megismerkedni azokkal az emberekkel, a kik koninkuak moz- 
gatói, vagy értbetöbben szólva, intézői: a legkellemesebb élveze- 
tek egyike. Ez bizonyos yvötfh ifífíiToi'ra vezet bennünket, mert 
az ember szereti mngát korával azonosítani. 

Azonban a jelen meg is mertetése némi felszínesség nélkül 
nem lehető. Az iró mindenekelőtt nem ismerheti a jelen korra 
vonatkozó s még rejtekben levő tiirténeti hitelesség il adatokat^ 
inert czí'ket a diseretio elzárja szem elŐl. A t<»rténotíró legtöbb- 
ször nly ti'ijókozott^ággnl nézi a jelent, mint az a vendég, a ki 
akkor lép a sakko/úk asztalához, mikor ji játék javában folyik; 
nem tndja, a minthogy nem is tudhatja, mi vezeti a játszókat 
húzásaikban, s nem tndja azt sem. hova fog a játék fejlődni. A 
jelen monographusa^ nem lévén kezében a legnagyobb fontosság- 



TftRTÍaXRTI mOPALOM. 



171 



gíil bírö adiíok. kényteleo ;\ saját, és esetleg a ra.-^sok mugyürA- 
zatávttl beérői, s e maj^arázatok mélyre uom hatolhatv&a, rend- 
szerint a dolgoknak csak kükÖ klU'ölményeivel biíjlótinnk. Hogj* 
úgy szóljunk, az író journalistai felületességgel kényU^len ti'ir- 
[ívalni a jelent s ez n felfiletesség aztí'in naí^yDn sokat ront :íz író 
bitfíU'tíTil: bár kötelességem megjegyezni, hogy o feb'SletPsség mel- 
lett is nagy érdeme lebet^ ha t. i. korAnak világnézííLét érzését és 
egye« kérdésekre vonatkozó felfoíiAsát, mintejíy iVrnyalásképen 
mtuikája keretéfd alk:ilmazza. 

\Iac Carthy müvének megvan az a hátránya, hogy könnyed 
felszinesség uralkodik rajta. Valóban ha könyvének (^gyes feje- 
zeteit olvassuk, mintha ftsszegezését látnók a hirUpi véleményük- 
nek ós bármily jóhiszeműséggel festi az egyes tényeket kihatásnk- 
ban, mintegy meg vagyunk róla gyftzÖdve. hogy a későbbi kor liis- 
toricusa íizon tényekből más cocüequentiákat fog levonni. De vi- 
szont az is igaz, bogyaki Mac ÍJnrthy könyve nélkül akarja majd 
egykor Anglia mai képét üzem elé tárni, annak mnnkája töké- 
letlen lesz, mert Mac Carthy egyenes tolmácsa a koi-ában nyil:it- 
kozó hangfilatnnk és felfogásnak. 

És épen ez a körftlinény az, mely kiválólag becsessé teszi a 
kortárs elbeszélését. Ez fogja a jövóben részére biztosítani a 
maradandóságot. De a jelen figyelmét is méltítn megragadja ez 
munka: mert hiszen a jelennek ismerői, úgyszólván tnnűi 
fagyunk mindnyájan h mintegy öukénytelentíl is meg akarunk 
gyózödni, hogy vajon az író helyesen itél-e a korunkbeli esemé- 
nyekről. 8 az író helyzete ennek következtébfn épen nem könnyű; 
ii tudja jól. hogy a közvélemény egyszerűen elitéli, ha esetleg 
valótlanságot vagj- helytelenséget állít. A jelenkor történetírója, 
ha ninnkájának c^íak némi becset tulajdonít is (és melyik író nem 
liiiajdonit?) köteles igazat mondani s kénytelen minden pjlrtsíí- 
nezett^t kielégíteni. 

^fac Carthynak hz a kötete a keleti kérdéssel. 185'l-(in 
kezdődik s folyik benne Anglia története 1866-ig. a mídöu Eyre 
kormAiiyzó a jamaikai lázadást ell'djtolta. Ha csak néhány fejeze- 
tet, olvasunk is el könyvéből, mindjárt í*zemiinkbe tíinik a kortárs 
egy nagy ''lönye azon írólái*sui felett, a kik a régmi'dt idók élbe- 
széirú. Ez a jelleuiok domborítása. Szcrcpló nlakjai. n kiket maga 
is szemti'll-szenihe iíímer. mintha megelevednének előttünk. A főbb 
szereplők jellemrajzát nem is említve. Macaulny, Carlylc vagy 
lill példáíil [Kimpásan vaunak néhány lapon jellemezve. 

Általában Mac Carthy Justiii előadásával kárpótol azokért 
« hiányokéit, melyek a történpti okiratok nem használhatásáhól 
itDUukájábaii mutatkoznak. Előadása művészinek roondbató; öntu- 
fitoann alkalmazza a gúny fegwerét, a hol valamely félszegség 



172 



TÓBTWNItTI IRODALOM. 



vmBzateUtz^sét idéKÍ fól, ile tud üztAn rmelkt.^lett \a lenui, a bol 
az emberi npmes szenvedí'lyeíínek mz igíusA-gírt való hnrczát raj- 
/oljít a uyers eröszakkaJ szembeu. Slylje csiszolt és elegáns, arra 
vuU, hügy íu angol próza mestereit nemcsak ismeri, hanem 
tanúit^ is. 

Az előttöük fekvő fordítás, melv íiz .-I ki^tuiy of our outi 
fivicfi from the accesawn of Quet-n Vidorífi 1o the Bcrl'n Conijrvfii' 
czimíi négykötetes mimkn 11. kötetének végét b TII. kötetének 
elaö felét foglalja magábíiii, pgészheu véve folyékony és eredetijé- 
nek hft mása. Mtigoudja rögtön eszünkbe juttatja, bogy a fordító 
Mftgyarorsiíág azon nngyncvfi családjAliól való, mely irodalmunk- 
nak a legjeleseltli fordíU'tt adtfi. Azoubiin magyaros ízre nézve 
a Szász Károly forditósíiit nem éri utói ii Szász Béla fordítása. 
Eredetijét nagyon is biven visszfi akarja lükröztettii s ezért leg- 
alább ezen a munkáján kiérzik, bogy angolból fordít Pedig az 
idegen Srót úgy kell irodalmunkba átiilti^tni, bogy letbrditásn 
olyan legyen, mintba nz az író maRyarfil, magj'nr észjárással irta 
volna meg azt, ;i. mit l»l. a jelen eHi-tbrii íirigíilíil megírt. 

Nem akarok kicisinyeskedÓ lenni, de a részletekben két dol- 
got még sera hiigybatok említés uAIkŰi. Az egyik az, bogy h 
fordító a Air, szót következetesen használja a személy ue vek olÖtt, 
ép ögy, mint aza ngol szerző, Kzt ;i magyarban bátran elbagy- 
batta volna, legalább nem íarkította volna vele be forditáááaak 
némely lapjait, melyeken lépten-nyomon elÖlordfil (így pl. a 
34^6—47. 11. 8 — 8-szor fordul cUi a Mr. Salomous). Nemde furcsán 
hangzanék magyarban az efféle kitétel: Deák Ferencz úr. Petőfi 
Sándor úr? — A másik dolog meg az, hogy a forditó nagy böke- 
KŰséget tanúsít az interpunctio irául^ eommákkal szagg.itja meg 
a mondatokat, a nélkül, hogy oka volua rá. Ez pedig nagyon 
bosszantja a szemet. Vegyük cisak pl. a 1.1. lapon való következő 
e.onstrnctiót : >A magán életbou. folytatiák okoskodásukat, mind- 
nyájan elkárhoztatnók azt az embert, a ki e.supáti csak azért 
nyújtana segédkezet egy gazembernek, hogy valamüly házban, 
hova. mint tolvaj lopózkodott be, raegmaradbHsson, mivel, talán, 
megeshetnék, hogy a gazember kiűzetése pártfogója üzleti ver- 
senytársát abba a helyzetbe juttatná, hogy a bajiékot birtokába 
vehetné.* Míg itt, mint látjnk, a fordító tizenkét commával dara- 
bolja szét a mondatszerkezetet, az eredetibon azt balMom. bogy az 
angol 9zcrzö beéri három commáv.al. Az angolok megengedbotik 
mfigukuak azt a különösséget, bogy a bowfver, iudeed, perb.aps, 
szókat vesszük közé zárják, de a magyarban az effélének ase^ 
irodalmi gyakorlat szerint semmi helye. 

Dk. B<»mtv«/.H^ Samu 



KÜLÖNFÉLEK. 



»GLARIMi:Nr)U8 CSÁSZÁR KRÓNIKÁJA.* 1520. 

(Kfjy álUtóhíj matjtjarbőlforfUtott munka.) 

E portugalli nyelveu írt krónika első kiadása 1520-ban 
jelent meg, melyet nem ismerek, de helyette közlöm itt az 1601-ik 
ÍM kiadás czíraének bekezdését: 

»P]imeiríi parte da Crouica do Emperador Olarimundo 
donde os Reys de Portugál descendcm stb.« (s a könyv végén ez 
áll). . .«tirada do lingoagem Vu</nro . . . Joao de Barro9.» 

Lisboa, AlvareZj 1601. 

A krónika szm'zője de Barros János, kinek e könyv volt 
e!sö irodalmi termóke, azt igyekezik bebizonyítani, hogy a portu- 
gali királyok a maííyar királyi családból származnak s ezt a merész 
állítását azzal igazolja, hogy a krónika, adatnit magyar nyelvből 
fordította saját anya ny(dvére. Talán fölösleges emliteneni 
hogy ilyféle magyar krónikát jelenleg iiom ismerünk. Nem 
is hiszem, hogy valaha létezett vidnn : s lia e jiontot illetőleg még 
némi kétely merülne föl. e^y pillantás a krónika szövegéhe, meg 
fog győzni bárkit arról, liogy fiz abban szereplő alakok mint pl. a 
«Rey Adriano (!) de Ungria« a ^Conde de Drongel (!j« neui a 
magyar föld szülíittei. A krónikás saját lioníitársai sem hiszik el, 
hogy magyar))ól fordította volna munkáját s azt állítják, hogy 
semmi kétség sem forog föim nz iránt, hogy eredetileg portugalU 
nyelveu lett volna írva.^) 

Tempi>ra mutantur. A fiatal író a XVI-ik század elején 
eredeti munkát ír. de oly szurony, vagy annyira fél a kritikától, 
hogy nem meri bevallani irodalmi magzatjának apaságát: míg a 
XlX-dik század végén megesik nem ritkán, hogy az újoncz nem 

^) »K conheciila fii;váo .1 firciiiiistíincia do se dar como trtiduzida 
da litigua ungai-a, ii;'io restaudo a mcnor diivida de quc fura ovigiiialmoiitc 
composta na ]>ortiigiu*zn,« I)irriit}iiirin liil'litxirnplií- 4> pi>rtnfjiii :, i'Li<il)oa 
1859."! suli arf. »Jo;l« de Barros.* 



KftLÖ>!riki:.fíK. 



átalkodik niásval''Lki verejték munkHJ/it sajátja gyauánt Ix^mu- 
tatoi s a kritikám bízni, kitalnlni azt, hogy az >ereckti munka 
a czímlaptól a colophonig plágitiDi. Pedig de Barrosuak nem 
volt oka muukája miatt sz^gveukodui, miuiáu a számos kiadás, 
melyet könyve elért, a mellett bizonyít, bogy löbb szíizadon át 
kedveDcz olvagmáuyát képezte a portug.ill uépuek.*) 

Az a kérdés merül itt fol, íiogy ba m;W Barros füllentett, 
mi késztettH 6l arra, bogy a magyarlxjl állítsa furditottuak króui- 
kfijút? E kérdésre megfelel maga a szerzű prológusában. Azt 
állítja, ö boííy magyar és gürög köujvukbeu, még |j<*dig eredetiben, 
olvastíi azt, hogy ama két nemzet nem feledi el fíninak hőstetteit") 
Már azt persze merész lett voiua álliUini, hogy Kürögből fordílottü 
krónikáját, miuti'in íizonnal reúpiritottak volna gürögűl ludó 
honfitársai s követelték volna tőle az elfittük ismeretlen forrás 
megnevezósét, De magyarul aligha értett valaki széles (?) Portu- 
gulliában s a phiioaophusok czélszerűbbnek tartották ballgatui és 
elpalástolni tudatlauságiikat. XUlÖnbeu talán megtudti valahon- 
uan a íiatal szerző azt, a mit Thuróczi, Galeotli, Cuspiníanus és 
roások a magyarokról s arról az előszeretetről írtak, melylyel 
Őseik vitézségét óuekszóval dicsőítették; s ez adatok talán nem 
voltak ismeretlenek kortársai előtt, de avval talán senfcisem törő- 
dött, hogy vájjon csakugyan eredeti magyar szövegben olvasta-e 
ezt vagy nem. 

Meglehet kfil'Hibeu az is, mit Piittby Károly úr állit, hogy 
t. i. a keresztes hadjáratok révéu jutott el a magyarok híre Ibéria 
félszigetére n középkorban."*) Sokkal valószínűbb azonban az, 
bogy Hunyady János türiik s már előbb Xagy Lajos olaszországi 
hadjáratai vonták AíagyarorszAgra és hős fiaira Európa legnyuga- 
tibb tArtományainak íígyelmét. 

Tény az. hogy a XVI. században a külfóldi népies históriás 
énekek szerzői nem ritkán választanak magyar herczegeket his- 
tóriák hőseiftl s a cselttkvény azínbelyéfll is némelykor a szép 
magyar baza lön kiszemelve. Ilyenek pl. Clarimundus krónikája 
portugalli nyelven, ilyen Álarcos gróf románcza éft a franczia 
király-kisasszonyba szerelmes magyar királyfi esete, a spanyol 



^) 9Á etftinmváo de qutí svnipre guaiui asőa'if pe dt^utouetra \fe\c 
uumcro de reimpreesocs quc d'ella ee fizcruii.c Ibidvni, — IjCgjobb az 
nx 1742-diki kiiidáti. Csak csodálni Icliet, hogy u ri^i magyar hiutoriád 
duekek Bztrzöi ticiu akadtak rú. 

'J ȣ purque so'meute oa l'ngAroB, e GregoB de sna memoraveb 
fa^anlmo tiitbás Icmbran^a (uolas cm sua Htiguagcm terem oscríptns) qaiz 
tr«ftpa8f)itr teta prímcíra purbe de [sna Cbnmica alb,? PioÍMfu, 

^j /ítíiiapfMti neinie 1884. 96. Sfi. 475. ]. 



KÜl-ÖNFÍErftK. 175 

románcz-költészetbeu ') s ilyeu végre Brusanus, magyar királyfi, 
kalandjai az angol poesisben.^j 

Szinte hajlandó vagyok még ebbe a kategóriába sorolni egy 
ázsiai fejedelmet, kirÖI dr. Garczia de Orta emlékezik meg.^j Sze- 
rinte t. i. Melique Verido, Goáuak, a Kelet-India nyugati tenger 
partján fekvő portugall gyarmatnak fejedelme magyar volt. 
Verido vagy helyesebben BerTd, 1510-ben halt meg s megalapítója 
volt a Goa gyarmatot uraló Bidarvauy Ahmaduagár-féle dynusztiá- 
nak.*) Félreértés elkerülése végett meg kell jegyeznem azt, hogy 
egy pillanatra sem kételkedem azon, hogy Berid valóságos tör- 
téneti személyiség volt, de viszont állítom azt, hogy sokkal nyo- 
mósabb adatokkal kellene bebizonyítani azt, hogy ö egy Magyar 
László módjára tengerentali oszágokba eltévedt magyar ember 
volt, ki ott fejedelmi dynasztiát alapított. Addig pedig, mig ez 
bebizonyul, mint mondom, hajlandó vagyok azt hinni, hogy 
Clarimuudus császár módjára növesztették fel nemzetség-fáját. 

Ama olvasóimat pedig, kiket az állítólagos magyar-portugall 
atyafiság jobban érdekel, utalom Fejér György értekezésére ^) s 
egyéb vitatkozó iratokra, *) melyek e tárgyat illetőleg e század 
elején a hazai sajtóban megjelentek. 

Krüpk Lajoü. 

>j Ugyanott 430—475. 1. 

^) T/ie Adrcnfiirft of JirusanHu. Prina: of Httnijariti hy Baruabo 
Ricli (Loudoii 1592.) Ismertet J. P. Colliei- iii fíihlionrapkicnl Account o 
Earli/ Enylisch Uf{'rut"rc (London 1865.) 

^) Colloquius (IfJf Himphs <■ l>ro<jnn f. Coustin Mfilú'i/iaei tla Jiulio 
Első kiadása" Goa 1563. Újra kiadta Varnluigen, Liaboa 187Ö. Lásd 
f. 35. b. 

*) l.iiischoU'it's Vuf/'ií/c; kiadta a Hackluyt Soriety (London 1805.) 
vol. L p. 169. jegyzet. 

^) Hi'.nnr.itx PnrtutjaUiac Coiinm oriffínf Buiynnilu'i wm Hnnf/^irtit 
Budae 1830. 

*J Tudomúityos gyüjtt-.mény 18á8 — 1830. 



T Á R C Z A. 



MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT. 

Társulatunk &z évi közgyűlését a régi szokástól eltéröleg nem január, 
hanem február havában tartá. Oka ennek társulatunk L'luöke'uek /^o/y^íJa^• 
váratlan halála, mert e miatt a decz. gyűlés nem tartatván meg, a közgyű- 
lés 0.7. alapszabály kívánalmainak mcgfeldöleg nem volt egy liónappal 
előbb januárra kitűzhető. A kozgj'iílést tehát f. hó 3-án d. u. 5 órakor 
tartá a társulat az Akadémia I. e. üléstermébon br. Kemény (rábor má- 
sodelnök vezetése nlatt. 

Jir. Kiitiéity Gnhor elnöki megnyitújnban, visszapillantást vet társu- 
latunk működésére a múlt év folyamán, örvendetes események váltakoztak 
abban — úgymond — szomorú csajiásokkal. A Icgörvcndctesebb és kima- 
gaslóbb eseménye volt Budavára 200év előtti visszafoglalásu alkalmából tar- 
tott ünnepély, melyet társulatunk rendezett a fővárossal együtt s mely orszá- 
gos sőt mondhatjuk internationíiÜs ünucpélylyé nőtte ki magát. Most nem tár- 
sulatunk kereste fel a vidéki nagy közötiségct. mint nyári kirándulásaival 
más években tcvé, hogy egyrészt tömeges kutíitások által eddigelé isme- 
retlen levéltárak kincseit aknázza ki s másrészt a hazai történelem iránt 
nz érdeklődést fokozza, hanem a vidéki nagy közönség kereste fel társu- 
latunkat, hogy részt vegyen a budavári ihinepélyen s megtekintse ama 
történeti kiilllítást, mely ez alkalomból lendeztotett s melynek hivatása 
volt a fenmarndt emléktárgyuk által ininti'gy szemléihetövt' tenni hazánk 
"200 év flőtti állapotát s viszonynit. Fénypontját ez ünnepélynek két 
ségkivül ama ilíszgyűlési képezti-. melyet társiílatunk a főváros közönsé- 
gével egi.'ütte30ii tartott s melyet ö felsége jelenlétével tisztolt meg. Ott 
láttuk i'i felsége környezetében József föherezeget, Mlnios császár mint 
porosz kiníly katonai küldöttségét s tílöli külföldi kéi)V)sclüt. Ott voltak 
nwisrészt a I)udíiv:lri ostromb.'m részt vett liÖsÖk ut<'tdiii s díszes nagy 
közönség. Altalál*an c ilíszgyülés öi-ökké emlékezetei marad tár.'íúlatunk 
történetének évlajijain. 

De ez év, mely ily magasztos országos ünnepély központjává teve 
társulatunkat, nem inullifitntt el annélkiíl. hogy mély gyászt és nagy csa- 
pást ne hozzon i'cáiik. Ez év végen vesztettük ol társulatunk elnökét, az 
igaz hazafit, a lúnglelkü írót. társulatunk aliipítóját, vezérét, Ipolyi Arnold 



177 



inogva pUtiptíköt A nie^iliibbcitt(i hír hnllntttra mcgill4'io<lvt> állotta kttriil 
rúniUBtiink oluöküiik mvaulát h Íiit<^/k>Ml(^tt. ho<^y tt vi^Uaxt4*Ai«ígn»I miíl- 
ti'iait It^^ycti kt>|ivÍMolvi'. 

A lefolyt év feliát bíiveii n^szetiítelt beuiiüuket ilröriibtíu w gyáizhuu, 
rte eg>el nyiiKOiIt !»-lfkkol raiittUtalliHtuuk. Iiogy társdluHink crciboii gya- 
mpodott, Ii0(;y n iiiii^yai- tiifloinányntik *m ImziiB^igimk ef^xlk őre volt d 
hogy ar. inm*ad jüvcírt* Uf reméljük esé kiviíujuk. Tnljca lií/jtloiitiiial tctkiu* 
tHuk táratílatUTik C7> óví mÜküdesA eW !»■ — sezzt.'! a reinenynyel Utlví^xliíni 
8 nyitom uie;; n k(Í7.|j;yü1t'c(|. 

Az elnliki inoyinyitó iitáii titkár terjí>Bít<* elö ISSAról slíM*t kÖTPt- 
kew'i evi jelentPtfCt, 

Kehiiiy hü múlva lársúlatunk feniiállá^jíuak huBxaiiik ij^-foriitílójác 

í'tdlti be. 1867. febniúr másodikán Ipolyi Arnold uchány hnrátjút értekmt- 
letrf hívta meg. ho'^yiii'iy:l«iszf'ljek egy feliilIítaDdú ini^;Trnr tiirt. társi'ilatiuódn- 
vAtait -i iiiájut' I 5-ikcu umr nicgíArtaloti H7. elsŐ kífzgytíU'K. D«-''(*:^cvfi>rdiÍlú, 
tisjttrlt küzíTJ'ÜIéí, gyáirzl hoüoltríiuk. Pár hó előtt veftztettiik ol »/.l, ki áltól 
ftí^u félőbb mint barnmd' később mint máaodclnük « uU>bh mint elnDk állt 
társúlattnik clrá : Ipolyit, ák ö Cs társai bök« Teiíeti>sáaok kös^ünh^tjük 
ntt, hogy e hiíez ev pyüniöIe.vV/.íílpjí t-eptUt fii cArsiilntiiiik frlfttt a az Ük es 
a titkárságban elŐdÖm Thaly Kálatdit erdeme, ho^y tár«túlntimk & aú\ym 
szellemi veszteségek darj.ár)i is ph'gülteit t«>kiiithel vísuza ft miíltm. 

Nem diceekodhctUnk rahninoít fejlÖd<?».sel, de u táiviilat folytonosan 
ixDiosodik., nyer eríibcn » ozí«J Hninylngosan fejlrertheti tevékenységét. Ma 
már három folyúirattal rendelkezik, melyek kö/.iil a í?i a »S^ás!a^iok,< a 
nyeví anyaií entí<ai feldolíinííáíáriok \nu «iíent"IvM A uiá^ík a sTürtinielnii 
Tár* a tí'irtí'nptli-áa azon anyagát pnblírilljft, mely kisebb (erjedctmt^ni^l 
fűgv'H aK akndeiuin történelmi bizottsága munkálkodásának kereten kívfil 
e»tk s a harmadik >A nin^nr t:^rt Életrajzok* a törte'netfrátf níveau- 

'jának emeleset ezelozz*. 

£ bárom folyóinita által állandó érintkezésben vau a küzrinst^^e) s 
talán ÜndicHekve? nélkül ntondbatjuk, bo^- amínt az eredmény mutatja, 
ébren t-artjn n uag\' kuziíndégbeti az érdeklődést haxája tGrtéuete iránt, a 
hogr ez érdekKidé'* folytonosan nagyobb uién^t^lt, nnitatjaaz, hog>' niagá 
bau a fovároribuii két tantálat alakúit egyua speciális szakok uiivelésé-iv* 
ft hogy már íh nem ;H)k vidtHí vun hnziinkbnn. mely kiilüii toi*ténelmí va^' 

|Tdip$««rti társulattal ne bima. 

Bizonnyal társulatunk a<ltii meg az impulenst arra is e épen eredmé- 
nyekben ^zdag kiráudúlájMií által, bog;.- nag\- levélt áiiikkal birú foiirí éa 

[•«tökelŐ családok ncrarsak megnyitották levéltárok kineáelc cg>'e3 kiváló 

] tud^bokoak. hanem magok is publicálják azokat, síit a Kicby esalád épen 
rántűUtnnkat bixta meg a kindátönl, melyből az V dik kötet gr. Zichy 
Kep. János és gr. Zichy llei*mau liberálitÁAH folvtáu. nemsokára el fogja 

^bigyni A aajtift. 

A mi kUli5ndsen a mrilt ovbeti rléír eredményeket illeti, a tcgfShbet 
SiisAi^uK. 1887. II. VútKT. 12 



I7ft 



TABrZA. 



tíí> legtiíipiobI»at. i^noflvAri Iluuepoly ntkaliiiiivul tartott díssi kKxgyült^t 
már vázolta elnöküitk. 

A mi g^araimriáífuiik iutírU>(*et illeti. iiuii{j; fiuUl által 2ö Ih><uI vffsxiiK* 
tttbk^ 7 alapító ás 8B (jvdtjnn új tag U^pi'.tt be. A1apt^k<^nk pedi^ 1*200 
frttat szaporodott. 

Kz a vÍJtnzApillAiititfi, tiKKtnlt köxgyii1>*ft, SO )ívc^ élctiinkra, iia. ailliAt 
is megoyogtatá^t jekiir*-, kell, lioí^y iiítxt&nt adjon a Jővííit: í». Kell, li«jy 
arra ö«ztöiiiiz7JÍii btíntitinktM, lioffi kitaiUiiwHl igyokcx/fitik h u(^iii7('I bízat 
márafolytonoflaiL lutltlúvá temií iiinxuiikiit. .Mtndfin m^ltódítntt tors7/>l^iUj<)ii 
bttBditáHál újabb terfogUM^ra. 

K)ívctkí>í!ctt a szavavjiititk bcuyujtása a kil»'pii válaezCuiHuyi tagok 
helyért*. iSKavaKfitszrdn bi/.ottságúl kijelnltí-tott : br. Orljjín BsIákm mitit 
elnök, 0*«iit'»í^Í Jfiuos vúl. tN dr. Márki Sáudor mint rendcí* taj?. 

Azután őr. lüulmuífzKn tíéht ulvasla fe! iiagybcí'i'ü ertokrapsét : A 
társadalmi életr/fl a XVI. é^ X'MI. ezázadbao. A közgyűlés oagy figyn- 
liíinmcl bultf^Rtta »'« xajoa t«tfiz^ssel fr>};adta az t^rdekw ('rttíkftzéet, FíOy<V- 
Ügytikrt^ koriilvtín a aur, seirpdtitkár alapító tagokúi bejelentő yr, Zichy 
JinwHc val. hfúfiti titkus taiiái'^i8 úr ö oxel lentiáját Sopronból (aj. titkár), 
<ir. itfitur Jímiipttoiitl tigyyéd ural Bu<lape«trí>l (aj. segt'dtitkárl Kvdíjas la- 
gükúl ajánltattak : A anrvtcíi c<uim> könyvttura (aj- Cauutotii). Percff*zá*n 
áll. népii^kolai tautestület ^aj. Hnvas Tivadar), Sini/i'^f Jakab Beszterexe- 
báuya t elÖfi/eto), tir. tíarhu-tcj' Sándor, dr. //mi>iM \g\\Lcv., Ur. BAttn 
Bíiia nnnizeli múzeumi tisztviselők. .S>->lh.'/i: Árpád. línrtttA Ulváu oklevelet* 
taiuLrok. Turiún .Iózgi*f píínítigyiniii, fngalmuxó, Réhéjü fv. r*»f. íVígymir. 
\^. a tilkár8ág\ ÍVíit A. Virtov berezegi tif»/.tvi&í'I6, Kvucif .Sándor áll. 
polg. Í8k. tanár Kismarton (aj. Knleswir Mihály), l'cihii Gábor nrsa, keii- 
viselő Buda|>et*tcn (aj. Zt«iltniwky Mihályi, JnlnU-. Bfílti Uudnpe^t 'aj. Sxá- 
deozky), Ajvi/^/' Lajos, Uiill. AngnliírszAg, (aj. titkár). 

/Íar*tfiri/yf kii/.íínHt'gi' rí^*MÍW»l Máriáíwy alispin megkereste társula- 
tunkat, hogy n vármegye helyneveinek visHAamagynrosítái^a üg>'éb6n — 
a mit a vármegj'e tfirviínybBtó.''áK» m. e*. decMsatberí ülútK^n rlhatároaott — 
HegtfdkezeHt nynjtsoD- 

A kijíigyüloií kettzTiröme^t teljcttili Haremegye kKrííst't « a beküldendő) 
kÖíwíg- névtár átvi/.5gálá.^árfl f juvattlattfílelre bixotttiúgot nevr/- ki : A'oj/y 
Imre elnöklete alutt; S/erémi Aj;. (tdtucaMii Aithur. J'fjtfi/ Krigyes é? 
Majláth Btíla vál. tngoklK'il — í* orrol Barcsmegye köíönnfígiít ludóuitja. 

Iddkt>2beii a PzavaMit8/.edÖ bizottság OnsGeBzúnútván a nzavaiuito* 
kai, br. Orfjón Bálára eloOk elöterjcsiíte az eredményt, uiely szerint ax 
l8H4-ben Vii](iti7.tnt'. 5 » 3 ov ktlcltcvul ma^t kilvpti vál. tagok újra m«g- 
i'álasxtattak é» pedig: dr. Üallagi Aladár, Baiiyitay Vincce. dr. Csánki 
Deasö, dfonUm Júuott. dr. Fejrrpataky Lás/Jó, dr. Fraknói Vilmos, Gíir«ii 
Kálmán, dr. Hajnik loirc. dr. Hrnszelmanu Imre. Iluufalvy Pál, .lakab 
Elek, lA'hóczky Tivadar. \ttg>' Iván. dr. Pauler l^yula. hr. RadvúnHxky 
Béla. Tagányi Károly, Zdilíuazky MUiály. 



tárcza. 17Í> 

Ezeken kívül legtölib szavazatot kapott. RethyLártzló (9^8 Márki 
Sáudov (4 szavazatot.) 

Ballagi Aladár felszólal áeáru a múlt uvben meghalt Tarkányi Bcla 
helyere új választás határoztatott el. A szavazatok beadatván, az össze- 
8zámítá8 alatt segcdtitkár folytatta a folyóögyek elöterjesztíísct, és pedig : 

Jláró Júaika Sámuel főispán levelet mutatta be a csáki-gorbóí levél- 
tárra vonatkozólag, melyről (//■. Sztibó Károly kolozsvári egyet, tanár s 
társ. vál. tag r^xletes jelentt-st küldött be. 

Y. szerint caáki-gorbóu régi esaládi levéltár nem volt és nincs. A 
család tagjainak tnúlt és jelen századi levelezését is, mely rcígebben Csáki- 
gorbóu volt, a főispán úr onnan, minthc^y ott a család tagjai küzzül senkiaem 
lakik, behozta Kolozsvárra s a c^jalád itt lovÖ levéltárával fogja egyesíteni. 

A Jósika-család régi levéltárát Hranyici^kán a Ilora-lázadás clpusztí- 
tott.a ; a mi kevés régibb levél megmaradt, az a kolozsvári családi levél- 
tárban Őriztetik, melyet a delmagA'arországi vármegyék történetére vonat- 
kozó oklevelekért Pesty Frigyes már évekkel ezelőtt átkutatott. 

Azután a pénztáruoki jelentés terjesztetett elö, mely szerint 1887, 
év jan. havában 

bevétel volt ös.^zeseii . , . . ií,217 frt 47 kr. 

kiadás 791 > 32 > 

pénztári maradvány 2,426 frt 15 kr. 

Végül a második szavazás eredményét terjeszté elö Ar. OrM/t Balázs, 
mely szerint beadatott .'17 szavazat, ebből dr. Márki Sándorra esett 19, 
dr. Réthy Lászlóra 17. 

Klnök ennek alapján a legtöbb szavazatot kapott (//-, Múrkl Sándort 
vál. tagnak jelenti ki s a közgyűlést azzal a kijelentéssel, hogy jövő már- 
cziusban eluökválasztó közgyűlés lesz, — bezárja. 

A M. Történelmi és Orsz. Régészeti Társulat által k(5z<>:ien rendezett 
iiépHzeiű fclolvasáHol: sorozatában f. é. jan. hó 2li-éu dr. Márki Sándor 
tartott felolvasást : Régi magyarok uta/.ásairól. - Ismerteti a legrégibb 
időtől fogva ama nevezetCiiieljb iita?.ókat, kik részint az őshazában maradt 
magyarok felkeresésére indultak, részint más irányban utazván, a történet- 
tudománynak, vagy a földrojznak szolgálatokat tettek. Az érdekes felol- 
vasást díszes közönség hallgatta végig. 



MONUMKNTA VATÍCANA. 

— A MoMMKSTA A"\TirAXA-iiizoTTsÁri jaii. 27-én d. u. ülést tartott 
Ifaf/iiiilii Lajos bibornok clni>klete nlatt, ki mognyit4) beszédében kegye- 
letes szavakkal emh-k.szik meg iiina súlyos veszteségről, mely a vállalat 
szerkesztőbizottságát, elnökének, Ipolyi Arnoldnak halálával lírte. Rem('- 
uyét fejt'zte ki, hogy helyének méltó utód által való betöltése és a szer- 
kesztőbizottság többi tagjainak buzgó kiV/remUködése a vállalat további 

12* 



180 



TAROZA. 



felviriigi^/.tiiu^iti iiizhuíiiuni íi'i^iii Axutáii Fnikiiói Viliu'*,-* it-tt jotó 
btzotlBilg k*5t atolaü ^vi inükuiUWröl, Kre«liiii'iiyekl>eu (gazdag időszak volt 
pji, mely lörtL'ii4!ttudÚ!iunknt ^i^yutei-r*: oly mppaiit uuyaglmtinaxza) íxa- 
poritá, iiiilycnrÖl álmodni is ali^ nicrtfink. A niár mecjelent n k^r.kézen 
forgi^ kiítotok megemlícráct mellozztlk, uiert azokm őrizve már kor^)»haii 
tájékoztattuk olvnftóiukat. de szö »/^ríDt ki.i7.iíljilk uz( a n'szt. mely a 
közelebbről sy^tkUldeudű kiStetekvti vonatkozik : >Le'rklÍ3;elebt» — dgj- mond 
azct fog killdctiii f^ry- újabb kGtct moly Magyarorasulgra a XIH. éa XIV. 
a^ázadbau kivetett pápaí tizedek a egyéb .idózAsok iucjmadá&i kdn^^cic 
tartalmazza. Ezeknek Idtézólag Azáruz adatai, az ezcrii%'i hely- rásxem^Iy- 
nevek. — valamint tizt-'tt^ai tt-^telek. bazáiik küzépkori lielyraj/ának, n^r- 
háxi cfl [>c'nxtigyi vinzonyainak fiílderíti^^rc f\m ritTigií torriÍAt fotrriak mef£- 
nyitni. Az Okmánytár (tífi iv) toljcHOii ki van nyomatva. A bevezette dr. 
Fcjftrpfltaky I-ászliVtúl, m M Nomzí'ri Múzeum Icveltániokától, sajtó alatt 
vau. A kötetnek Ijív is na^y terjcdiílmü (7!S — 60 iv) ázUksiígew. tetter 
hogy » ronimeiitúnik egy külön mÚHodik núixiHin bocsáttaAitanak köxn*. 

A szí'rkcBztüsi^ ugyanis Ti(;m víflt mege1(%edlietní azzal. hog\' nz 
anyagot uynjtja. Krtokosítesoi-íil is kívánt gondoskodni. A leghivatoitaltb 
egyházi és világi szakfü^rfiakat tiitígiiyerff arra, hogy a lielynevfik niag>*a- 
rázatát adva, az egyes megyek klWpkovi hely rajzát i'Ccoustmáljík ; egy> 
^zeniniiud az adúfizetesiicil elöfordúlú pi^nznemek ertekéit megállapítva, az 
ország közgHxdajiági t^ nopt^wf^í viszonyainak ró]derítée<í))ez a világosai- 
got megadják. Ezen fKladutokra Baláft»y Ferenez, Btinyitay Vtticze, f^náli 
Henrik, Nagy Imre, Orlvuy Tivadar. Festy Frigyes, Rómer Flóris akad. 
tagok. Beké Anral erdi'lyi kanonok. Kanimenr Enio tolnamcgrci t. föjegj'stíi 
ég Várüsy Gytila kalotaai hittaiiár urak voltak Azivesiek vállnlkozuí. UtanltA- 
saik nyomán, miudeu *.*gy házmegye k(ízt_'pkon terkope ie el fog kt^ezíttetní. 

A vatikáni levtM tárban incgkez<tett kutatások m u)áí»o]ások az 
elmúlt ket i^ztcndo alatt serenyori <'5 i«ikeresen folytak. E aoTok írója ket 
izbcn fordult meg ezen munkálatok intezéíie vrg^tt Kómáhau : iSSöösan^n 
dr. Fűjerpataky há^zhi muxenmi I^^véltárnok klildeti^tt oda kéc hónapra a 
bizottság áltnl. Munkálatnikbau buzgón rei*zt vett Pettkó lii^}u magyar 
omz. levéltári ttfiztvisc-lA. ki a vallás- «>»; közokttitáflügyi niinistcriunitól 
nyert voU Ösztóudijat. K ni*;llett a vatikáni levéltárnok ok f»dUgyi'let»* alatt 
Í9 flzbnet nélkül foly a niásoláyi. 

Mindezek daczára, iictn hailgatliatoui el igijnálut«>[u kifejezését a föliitt, 
hog}' a magyar kath. pitpdág kelln kt^fiztllli^rggel bíró ifjabb tagjainak sorá- 
ban eddig mt% nem találkoZ'^tt, ki a munkálatok han val<> rt^szvetel cjseljából 
hosszabb időre az (^r«ík városban tartózkofiui liajiiindónak nyilatkozol! volna, 

A levóltári munkálatok az utóbbi idöl>en három irányban folytak. 

Tekintettel arra, hogy a Xlll — XV. .-izá/adbeli okmányki'^zletel A 
vatikáni levéltárból Thcíncr l^^agyobb részben k^zzéltette, tigyolmUiik«t 
a azcntflzeTt egy ekkorig alig i.-tmí'rt es a történ etnyomomik elötl elzárt 
cnáfiik levi'ltúrúrB irányoztuk : a D.-itimiúiiik a Laterán paK)lájábnn elhe- 



TÁRCZA. 181 

lyezett levéltárám, mely — hála Síicconi bibornok ö t-niiHoiitiája kegyes- 
Hegének — meguyilt előttünk. Cijakliamar meggyőződtünk afelől, hojiv a 
magyar egyháztörten elein nieglepöen ilus kiucabányájában vagynnk. A leg- 
első pápa, kinek regestái itt őriztetnek, IX. Bonifác (1389 — 1404), s 
ennek 15 eVre teijedő uralkodási idejéből közel száz vastag regestakötet 
maradt fönn. melyekből hazánkra vonatkozó ezerét meghaladó oklevelet 
jelöltünk ki. Lemásolásukat jelentékenyen megkönnyítette Ö szentségének 
azon kegyeletes intézketlése, mely szerint ezen regest a-köte tekét a távol 
Lateráu kevéf^sé alkalmas liolyiségeiből a Vatikán levéltárába vitette 
át, hol a mátíOiás azonnal kezdetét vette. 

Ugyancsak elrendeltük a X\. századból azon okmányok én diplo- 
matiai iratok másolását, melyek a szcntszí'knek tevilkenységére s a török 
elleni hadjáratok elősegítésére vonatkoznak. 

Nem szünetel a XVI. századbeli nuntiusi jclentéíiiek másolása sem. 

Ekként a másolatokból tetemes készlet áll már is rendelkezésre, 
mely több kötetre nyújt anyagot. 

Ezután áttér a vállalat pénzügyi helyzetének ecst'telésére. Gondolni 
lehet, hogy e fényes eredmények csak is gazdag pénzügyi forrás által 
érhetők el s a magyar clerua hazafiságának és tudományszeretetéuek fényes 
bizonyítéka, hogy e nagyfontosságú vállalat .sorsa hoaszii időre biztosítva 
vau: jelenleg is közel 12000 frttal rendelkezik. MegcnilítcndÖiick tartom 
azt i«, hogy a jelenti'sttevő sem íróí. sem szerkesztői tiszteletdíjat, sem 
római tartózkodásaiért kárpótlást nem vett igénybe — ami a vállalathoz 
tetemes összeggel járúlásnak felel meg. 

A gyűlés végíil megválasztotta a szevkesztő-bizuttságot. Elnök 
Srhlaíieh LÖrincz s tagjai : Üankú Józaef, Knanz Nándor, Rónier Fló- 
ris, Fraknói Vilmo.^ ^eddig is tajj^jai). \'aszary Koloz^i. Toór Antal, Knnyitay 
\'ineze. Csaplár Benedek, dr. AMnisv Gyida <':• Rapaíes líajtnnnd. 



liEPEKTOKIUM A KÜLFÖLDI TÖUTENKTI IRODALOMBÓL. 

The Aihcnacinii. 18H7. január 1 -ikí szám. Continental history Ín 
IHí^G. Huiujai'!/ hy A, Váinlitrij. 

Stimimn aiis Marin Laocli. o'l. köt. \. füz. Frakiun Schind,ei\ 
l'iiijurn ror </(-)• Schhicht von Mohác^: --■ Ismertetés Spi/lman»-tó\. 

Sybcf, Iíi>itorÍHrhf Zeitschrift. 1887. 57. köt. 2. fíiz. Vámtéri/. iJas 
TiirLi:iin>lh in seinin tthnoloyitchi'n ün<l cthnoijraithixchvn Ikzichnmjf.n. lemer- 
tetcs (371. l). 

Jlidfori.icfi'S Jahhnrh <!<)' (7ö,-rr.-^-<itfnÍl.ic/i<l/í. 1887. évf (\'1I1. 
kötet) 1. füzet. — Mni/ei- ./. G., liisr/iu/' Frldrirh Nanum von KV'ví ííw/' 
dim Konzil n-n Trienf. (l — 27. l.)E czikk az I. Ferdinánd magyar király 
és a kúriának a trienti zsinati határozatok dolgában való ulku<lozásairól 
sy.ú\. melyeket a zágrábi püspök, Grcgoriancz Vál és Nansea Frigyes főpap, 
mint u magyar papság képviselői folytattak a pájiai í*zékkel. 



lÖíí 



I'ARrZA. 



oextály.) 1885. 109. kőtet- — IJndner fítutztár. Prr Srhuiihtn^eftd het 
lien Siehcnhüi'gcr f^acfurn. (86 — 141. I.) Liiidner — tntlvalevöliig —^ kiadta 
H Codex Alteubei^ert, es uz alltalomból írtn ez ertekcK«st. 

A'ronM FYanz. yííí*" Irfjirhirht* ihlerrarlui tm ZrÜaU^.'r tUr Jraruűti- 
Mfhea KruTffr und drr Hf^Uiurntiou. (Gotha. IVrthes. 1886.) KtU3nöi»eu Bal- 
tiarci Antal b»H«i rtllBrafertíú diplomaeziai ninkütlóscröl szól nz l 71*2 — - 
1816. <Svek)«». 

öiiterrticha TheUnahmc au lié.n Be/reiuiuj^kHetjen. Nacli Aafzeicli- 
Diingcii Frmlrieh von Gents, Kiadja MHUrnich fiitJiíwd heri'XRg. {B^b, 
Oerotd, 1887.) Qeiitznok itt olsíí izhen küzlíítt Knclei rá*zbcu Mettemirli 
herczcghi-'z, rí^szbco í"arftdj« oláh liot«/.podiirln.>z x.iiiiiuk intcKve. I'túbl»irtk- 
nnk fgy nfiizét iiiiir /VoívWí-0*/«h tctto köz/.é. (187G.) A ^FilggeK'k«•bDtl 
olvassuk H. Scliwarzonberg fíiv^zer ftf Mett«rnioli kanczellár kiiafttti Irve- 
lesáit, juely a »Mptternt'-)i't> iiaclige]ft«»ene Papietvc oziniö nafO' iniiiikábft 
n**in volt felvéve. 

Revm Iníé/naU'oHale. Kiadja Oubemadt. 1886. ■uguatufti fiuet. 
Vtimlét;/ Armiii, A mngiftruk crnleit. — Htczfimberi fiiztt. Lány I^fiM, 
Moffyororsaáff uépeJiedé^e. 

Jahrhuch drr Gr^rltschqft ftír die Gcwkichte da ProífMiwtinnwr m 
Öttareieh. 1885. 1. fftzet. Silltm^ I'trstfíVAníiM rf«* SludierentieH uh* í^*ftr- 
reich und Uvgaru am ohadtmÍ9vhcn Gytnuasium zh ilaTiilury. — R gvin* 
nasiiim lRr2-t(iI tSS.S ig állt fnuti. 

MiHhetluH'iiín dm Inttitutn ptr üHterreicliisdui (JeMchichUjorKchun^, 
L887. VIII. köt. 1 fíix. ■ — X{mmennitt$n Franz, Kunig Ijudiritjg J, ('rhmde 
»Y>w J.3S0. idifT tlii* A/tiflv^h! ili.r Morirnbtirj/rr Ktrchf. (fi .'». (íld.) /immermaiiii 
kiinalAtja, hogv i* Koka( vitatott okk-viíl íiítelee, imÍHolatö i".dtjr 1500 kÖrCd 
kelt — Dea Deknng Conmni von Prag Cltronik nm fíithmiti, Jh'f Forh 
ni^sHWf^ti df» VogniAi. Németre fordította f7(vfAf/(iiir.(Megjelvut u >Gescliieht«- 
schreiber der dvutsclicn Vorzeitc 14. cÍb 14. kíitet*íbou.) BírAIat iMgerfh-UÁ. 
A mcuiivibeo Aem a Köpke- st>m az Einler-ft^leszüreg kiadás már iiuui fele) 
meg 11 mai ktSvetvl menyeknek, Wattenbacit (mint szerkesztü) kiváimtiira t* 
inegbizbatú fordítifl látott uapviliigot. 

UtjtfaiiK J'oltffíirat. /í»'6ö. évf. 4. füzei, — Xénopoi, J.tv roumaiM ufi 
inoyen űffe, Bli-álat dunífiől. (G5fi. 1.) — /M? Anfal, A ^yuUtJthéii!án 
hnptnlani trvéUAitiak fSimje<fyUkf. Ismerteteá, (682. l.) — Zimmt-fmauuf 
Qurlli^ mir Grtchichlv eon Knnislndí in SHhenhürffai. I. köt. ftrrMtHii(/m 
riNJT d. Jidtren tö02 — 1026. Uniertetee. (,683. I.) 

StvdieH und MitÜieUwitjrn uru d^n Bencdiktinrr- kik/ CUtrrcUuaer- J 
(}rdm oon Mannu Kínter. IV. evf. l. köt Die BetmWttiwr' und PÍAt4raeniHft-\ 
Gjftntmfi^H ín Uuyarn. 

Dmchendt, /Ctí/t/lig^ niié Siel/othiii-ffeH im XV Íl. Jtthrhwdwt hcImI 
rinüjcH (fclrriiuc^Hn Httd •Siíteu dcr Ku^W^rKmicdr. (A betzterezei ipariskolft-; 
prnprammjábitit. 1886.) 



TÁRCZA. 183 

Sí'/iuller Henrik. Hehrdye sit fhu'r l^vhrnnfHSvhrt'iLuiuj í/c-í Fr«:ihi:rni 
Samntf von Jtrnchcuthal . (A iiagTszebeni evungel. gyiiniasiuui progranmi- 
jában. 1886.) 

frusbeíh, Grahdcnlcgteine in ih-r Wtsthtűli iler ivaníjelischen Stadf- 
p/tit-rkirchc in Kronsfatlt, (A brassói evaiigel. g}'miia8. progi'ammjában 1886.) 
Erber Theotloi; Storta delin Ihihnazia dnl 17!)7. al lfil4. — /. rész. 
1707 — lS<i6. (A zárai fögymuasiuai programmjában. 1886.) — Matij'otr 
P. A lfn'jyr.l'mag!iar cisziily Oaltcxia és Lodomerin hirtoháérl. (A Lembergi 
II. áll. gyiiinaaium prograiiimjábau 188íi.) í?zól n iralics es Wladimírbir- 
(okátírt iámailt versen gdsrÖl, melv utóbb a lengyel korona előnyeire dőlt el. 
Pamer C, Gn},-<j S/ntt/nns Vischa-. (A mitterburgi gyuiDasium pro- 
grammjában 1886.) Visebei- osztrák geogruphus es incrnók 1628-baD 
Hzületett, utóbb Leonstein-bau 8ta\or mellett mint lelki'sz működött. 1667- 
bfn Magyarország több vidéktsn mint mt'rnok működött. 

Kfcialkowal'i S., lirandnni Gwhn Jánnx. (Lengyel nyelven írt e'rte- 
kcztls a lembergi Ferencz- József gymnasium 1886. evi programmjában.) 
Becses forrástanulmány. 

Zikmund .1., Haitin fryőnjy, TI. Rudolf hadti-zért. (Cseh nyelven irt 
•>rtekeise» a budweiiíi II. fög^'mnasinm programmjában. 1886.) 

Kaitjmanu /".., Albrecht Dünr. 2. kiadás. 1887. (Freiburg. fi M.) 
Onno KOrpp, J.hr Pali deít íínn-ics Stuart und díe Successiim dat 
Hitiinin Jla/tnoi'tr in (iroi.-,hrÍfannien und Irlund. XII. kot. 1706 — 1707. 
Az ismeretes ultramoutún író c kötetben úgyszólvjln angol történelemről 
nem is szól, i\ helyett az egykorú cnrópai eseményeket tárgyalja és így a 
líákúczy felkelésről is megemlékszik. 

Mittheiliuujrn des /■. /.-. KrieijHai-rhivi. l'^stl. lívf. I>nn<:kir Kari, fh'r 
hiraniim Schlimun dnrch dii- königl. in-t'M'<Í^rhin Tntpjuo. (1740. Decz.) 
— tJ. ax. Zur Kapitnlatioit Jlrc-^fany. (1741. Január.) — I'. n. Jiiiiiiuj,- 
xnr Gi.srhichti rif" I. •uhU'.'d-trhii Krif'i/r>i, — E hiiroin munkáról a Ptfit:r 
l.hiyd f. e. jau. 18-iki s/áma közölt isnicrtetrát. 

í.cipziytT Cuitralhlatt. 1887. o. sz. ILlfcrt, Gt.f>hirl,tf tMtt'mirht 
min AuMi/nny di.i Winntr Ohtuhtr-An/tinudis h'S-íti. IV. köt. (»A magyar- 
országi teli hadjárat es nz oi'troyált alkotmány. «) — A bíráló többi között 
így nyilatkozik : »I felfért báró különc'/ szeszelyoiliez tartozik, hogy a 
magyarokat es hadvezéreiket, nevezetesen Dembinsky-t nevetségen színben 
szereti feltűntetni. Ilagjjíín : de mit mondjon akkor az ember az Ő ellen- 
ségeiről ?« — ■ Ugyan 1' fűzetben bírálat jelent meg Hdnrich (i. neinre'g 
az iikadcmia kiadiisában megjelent nt'me.t irodalmi tortt'.nvt»?r">l. 

.fiDifj tíyiila, Hüiwr niid llomaiirii in dcu Ihm'itdandrfii. K munkából. 

mely Pannónia es Dacia törtenetéhez fontos adalékot szolgáltat, nemkülönben 

:i románok eredetéről fízóló kérdésekre ne'zve is fontos, megjelent a J. hindát. 

Kronrs Frnuz, (irHrhichtc dvr Karl-FmiiziHn Unici rnitdt in Graz. 

il887.'' 

Összeállította : Manoom" Ija.ios. 



j 84 TÁKOZA. 

TÖRTÉNELMI REPEBTORIUM, 
A HAZAI HÍRLAPOKBÓL. 18«7. JANUÁR. 

^Ihuhift f'itfiila. Szercmi G-yörgy euilokczetf.* Ism. Thiin József. liácítka 

1. 8z. — Az irodalom ^s ii boszovkáuyok. .^Mfj^di Híradó 19. sz. 
J>r. Szerémi György emh'kirataiiink fomísai. Zeitfni Hirlup 1 — 3. 
szám. 

Egyháztörténeti udaléhok. (1629. 103*).) Prot. KörJüny 2. sz. 

Erdélyi száézok. Brasm 5 — 6. sz. 

Oi/ulny Radolf. Megyénk foliljc. (A rómaink ifleipbí.'ii) Komároud iMpuk 

2. szám. 

Rampcl Jó::8ef. A le}íregibb i>enzröl. Xemztt !;">. sz. 

Hannez Utrán. Szeut László király fUve. S-y-jm: Krrf I. sz. 

Henrik IV. franczia király lí'velc. P. Ilirlap 14. pz. 

ITunyady TauízIó jp-úf. Bolgár dolgok. Nemzet 8. sz. 

Kálmán Farkat. Kmlékozziink ii régi«krÖl. (Zsoltár írók.) '/\Ui f'/ntiff ^^ — 

(1. ÍIZ. 

KarhdicA Sándor, A kiilli. egyház szabudság-szcrcteti' ii középkorban és a 
»l^eati Hirlan« diákja. .V. Ailam 12. az. 

Kemény Lajofi J. Lautoe Sebi^styen a milsodik. Kohhhí S:vmlt H. 

Kocsi C^ergü liálínt. Szabad Eyyház 1. fz. 

Kithinyi Mikló.-i ilj. OntgzláiikÜí lelet. Váf/völijyi Lnp 3 — 4. sz. 

lAni György dbeszólcsc 1676-bóI. Szabad Kyyház '2. ét* ki»v. sz. 

Marczali Henrii-. Rauki' e.s u magyar történet. Nemzet 1. sz. 

Márki Sándor. Orosz-magyar kereHki'deU'in. Aradi KörJöny 1. et» köv. sz. 

Molnár Antal. Az örmények Magyarországon. C>nnenyek Hudavár vissza- 
foglalásániil. Az erdélyi örmény családnevek cnlturtörténeti szem- 
pontból. Xrmzrf ví. sz. Székelyföld 5 — 6. sz. 

Molnár Viktor. Az erdélyi ozigányokról. lii-mény 2. sz. rjíjzokkal. 

"» Monununta Vafieana.t .Vtw.'/ 27. sz. 

Xagy fiéza. Erdi'Iy nomzetiscgi viszonyai a múltban <'S az oiálüik terjesz- 
kedése. Síékc/y Nein-i'í. l — 5. az. 

NiwiK Károly. Adatok a szepességi egyházak történetélKÍl. J'rol. Kgyh. éf» 
li*k. Lapifk \ — ;'). 

Xénutliy Lo/'o^, Pesti lelkészek a tiíröltök bfjövrteléig. .1 Fövártit .'í. sz. 
M. Állom lo. sz. 

ttreij Jánus. A történelem i'lötti idŐi). I)ehr(.c::r„ ;i--4. sz. 

Pomjieji-i legújabb ásntások. /'. Hirlap 22. sz. 

liérész I.n/0.-'. A régi magvíir udvarház és a régi magyar nők. Fclridéki 
l/irail'i 2 — 1. sz. - liohrhnvher Máfyás 'J'ata-Tóváro.'^ j)ees(!tci és 
czimerci. Tata-Tóvárosi Hiradó 4. <'s köv. sz. 

Sopron 167ri-ÍK'n. ST,ahnd Kgyltáz 28. sz. 

Schrnrcz Gyidii. Az cuirópai innn;irchi;ik rendszeres alaptürv'éuyrí. Sttuut 
10. sz;ím. 



TABC»A, 



185 



av Jeao, az 1540. ét^ tőöo. livi iu»g,var kálvinisU /^fimitük 

helyéről. SznhiiJ Etjy/ua 2. sie. 
SsMvil- M4í*/iU dr. A középkor. fSrhlniich Lönucv. bcszfÜiljere). htit Ejfifíi. 

t*s hh. Lapot 3. é'£. 
Tútict a XVJ. száKíidbau. Függetl^ 3. bí. 
Thuri Etele. Hiw/íir f»Al ftloti?. fVoK EtjtfU. tlt hk, Jmj'<iL .1. est. hniiAHttűi 

Pnit. Kőzlo\i/ 1. ^« kttv. 8K. 
TóríéntJirÚJniuk rfrj fraiiczín folvAirntlmu. /'. llirUiji ill. ez. 
yrirr /.<v'í>ji. A iioptárftk os idtf87.iiiiiitáflról. IhtruinnUi fUítits^l 2. rs köv. 

si&áinok. 



FOLYÓIRATOK íi/KMLE.U:. 

— A FitiVELrt f. e. első fuz«tt*t — /i — #*, J'ÚJnntíiitf PeterrÖl irt 
Unúlináuya nyitja meg, a melynek (;/<>lja Pázmáuy életet tú jellemét föbL 
vouiieaibiin kídnaiborítiiiií. Mi<Sta Frnkiiúi PAzmAiiyrAl irt lui^vD^abflsn muu- 
káJA e (íjaMjan ii TMi-tt^nt^lmi Klt--trnjz'>kban L'letinUna megjelent : fe) Tan 
•lerítve PázDiáuy élettÖrtéuRte — s ez eddigelé is többí'ket öf«7.t((iiziitt arra. 
)iogy veit' tüzcteseblien foglalkoezauak, (ínálláaii próbálják kidomborítaui 
.feliemet, h íteletet mondjaTiftk mtinkiis ^etc ua^yuxabát^i'i türokvósci feltíl. 
Alig caalódtiuk, midőn Hzt liisszHk. Iiog}' a^ i'lottllnk tekvö tanitlniánylioz if> 
Fraknói inüvm Adták nx tnpuUu?! ; bár meglátszik, Ut.*^y iróJa a maj^ni lábán 
kiváo jáni). 8 iVi/iiiánvnak fuk^p >n.>daltui mí^Uatásál tűzte ki fcladatáiU. 
Erdélyi IMI Dayka Gábor költészcttfröl ír, a ki századuuk elcjon kcilvelt 
írója volt a iingy k4)/.i)ngé|;nek, b a ki ma már-már elfnlf^dett alakja iro- 
dalmiirikuak. Tnkáffi 8áudtír Gvadányi Ifvek-it íenierteti PeoztOihc/,. a ki 
a lt'gki&t.'bb iroiIalDii mozgalom iránt is nag)* rvdekliidoat tnnÚBÍtott. 
VitchoU Sáiidome aaját élményei el be^3■,tMé8ét folytatja, RaJKok a múltból 
exjm alatt. Ctaplár Beuedek Hdvai tauúlmányaiból k<}/.m e^ ujabb fejezetet. 

— A >HAz.i)rK< f. é. eUÖ füzetében kct kö/Jemény foglalkozik a 
fllggetleiiBégi harvA törteuetérel : egyik /lult Lajosé, a ki a ezabadaágharcz 
rfivid történetet nyújtja, a másik S^nyt^ Józsefé, a ki élet- és jellemr^- 
zokat ad komáromi naplói kicgcszítóséül. Sor- és idÖrendbea znegelÖu 
ezeket linttoruh Lajo» eredeti na plt^ közleménye a>i I Ö25'ki orszáf^jiytiléaWfl, 

PlDaelyet a reform párt jclefi szónokának, fels/íbnki Naj^y Pálnak arczkiípe 
[lUyit meg. Iftinifi István : az új Bodrogvár megyéről (a török kisKoritáaft 
''után) kSzíll egy tartaUuas czikket. LegénifkeDebb tEÖzleméuye e fUzetuek 
H Sz^nfjiéfrri Sílniiii'lé : Znariiay Pál menekülésénil 1850-ben, a ki snjál 
maga beszélt el egy Párl^U'il keltezett levélben, hogy a forradalom utáit uiily 
■ viszontagságokon kpj*eHxtül meufkfilt ki liazájábúl Párislia. Ktréígj/órtó 
. £lek gr. Majláth JózeefuL-k Borsodmegyu fniítpánjává történt felavaUaát 
^beszéli el 1790-b«*n. A tárczábíin kíst'bb közlemények vaunak, 

A/ AsrHAunLiitit.MÉiiriwtTci m. é. deez. füzetében Hvutcr V. Kcpcnt-z 
fft nagy várarii czíUt leletről irt íitmcrtetéeér frjt.>«i be, üM^ixoliasoulítia aat 



186 



TAHCXA. 



luiií- ilyiifiiiií Ifletrkkí'l. finlotiU-Jtt.nfin u/. ö ftrönji í^regoHo) i^itnaí tiíbtír 
heljFííii tett ásfttflsait írja le, TnA^Ysrázó liírkoppel \s elliitvn. /}r. Krfm/twi 
kíft kííKíípkorí clefáuteaont HoDibnnninet ií-Tnprtet a Stmsftiiiavcr-fclo zá^-ábt 
itkndeiiiiiií keptávhól Kui»itt/. Karoly idejV'biii (hamm kt^piM'l). Mnjhhh B*'!a 
a t»rtr-nelnii kiálIítiUt isiiiKrteti rrgea/£ti HzeinponttMSl. Tartnlcuu* írodulmi 
rovat fV killi'mtVlek 7^ij:ik be e füzetet, melyhei: az cj£(Í83( tivfoIya!n^n»K 
-jíolfrál'' tartalomjegyzék ^s ^oudui^au k'^íitctt t-AriEyinntatf* van c><atulvn. 

— A Ha< !t-nonRiKiii Mi:ovt;t Törtt'iielmi Tárwulat Kvkttny ve lt-Ík 
pvfolyamának hatodik frizetc, szerkc^ztvo imHui Islvaii társulati alelnük 
által, megjelent a ezzel a ket elsíi évfolyam be vau fcjes^'e. K fÜKethen r 
rAfDtai praeliislurícns emliTickröl IhuhU Gynla. líiSiieKB regi lielysegi'ÖI 
fréni/i értekezuek. K^nttíti >BHJa város tíjrteuetctiez^ CKÍm alatt Iváuyit'il 
egy hocexftbb czikk e1&^ res?.et vészük, iTielyben Biija törtc'ai'leliey. több orde- 
kealegaagryobbre'axbeti umlti^závuidt adatot találnak. A tárc7.a c^ pár küiiy v- 
ismertctest s a vegyesek rovata apró híreket k(52Öl. Általában h vállalat buz- 
{SÓii balad n mft;;a ele kttÜKött v£c\ felé, » ii megye tlfrtoiieh>hez f>nk lij 
rtdatot HKolgáltat. 

— A M.\t;rAK I'uotvstviií' Etiriiixt »> ifiK'n.\i Fiuyklo, melyet Ozffdtv 
Hárton axerkeflKt. iiiitlt ^vi utolsó íiizetebeii ket cj^háztört^^-Detmi czikk vau : 
CéuAy Zfligmoud befejexi »A mag^'ar protestáns ^yliáz tragoediája < 
eaimíi hosKKubb )'7Íkké( ; A »Regiek« iíllamlú rovata rciidkiviil í^pdekea 
leveleket boz A'^'^r-: Jáiweftöl a Telekiek m.-vá(«írlielyi Uilrából. l.Báthfírj* 
/>íi'ifia 1 í»7 I . patfufie a mtinkáeííiiakkal tudatja, hogy vHth. ple'bíiiiMst ncvexelt 
ki nekik. 8 a protc^taiiti templomot bezilratta ; 2. a convejrtiták eíköfor- 
máját, mely Báthory Zs. nradaluiaibaii voU fni-gnlombau ; 3. WilhiiyWy 
lnvelet Bethlen Miklóshoz. Bethlen M. az Afxdogiábaii kHxzé totte 
Withoyi'dyuek tGGS. jiui. I í*-t'n btizstáírt leveirt: miltor miir telje* volt n 
mug-haKoulá^ kÖy.tHk. Most ítt ck> korábbi lfiG7, ápri! 2-Íki h'vel^t talál- 
jnk mely a megliasoiilátt kezdetének ideji^böl való f az nkkori küzdel- 
mek ttirt<fi]e]mdhez bec«ea adalék. 

— A LtMiovirA AvAnÉuiA K«"'zUt!(vc folyö évvel H-ik i'vfolyamába 
1^). Jelentékeny szol^üálatokat tett eddig ia a magyar lisdi irodalomnak s 
tagndhatfitlniiál elw felh'iH'sc ótii "órvendeteg haladást í-onatatilhatnnk. 
VnU figyeb.'inmel a magyar hadtörténetre is, s sKol^latait e tí^ri-n in — 
bár aránytag többet tehetett volna, — ssivescu elismerjük. Mert agy látszik 
e részben itt urvendetes haladAssal állunk s/embun. K fílzelbeji ke't nagyobb 
hadtörténeti cjíikk vau, mely a fiizet felét bctl'dtí. Katonai reHesiók Buda- 
vár 1686. évi vÍBszal)6dítÚ5iiboz. Szechy Mór az ez alkalommal megjelent 
munkákból alkalmat vesz magúunk katona! reflexiók iniBÚra, azaz vv. 
alkalomból megjelent munkákban uyilvánotisiigrB bozott adatokat katonai 
iizempontból bírálni. A máíik czikk, A bcesi cs. v» k. Arzenál fegyver- 
gytfjteményénck magyar voirntkozásiS tár|i;yai Korda PezMÍÍtÖl — a 
mnlt évben megkezdett rzikkttoro/nt bcfejezéw. 

— Ae Ui(a.i»iHt uEi Kfcvnr. I. iíe II. kettős füzete gazdag és VHltozal«ie 



TABOZA. 



IH7 



tu'talomtnnl jelent nicg.BiiurhGuh/tiiv i'guH/. kitt és igca ftlftpof^ ntoQograpliiút 
köíöl Veliua rrtdiiusról, a Uírtí* humaiii'*tfi költő tf» lűstoricuaról, inoly nag)'- 
BTÁmn új Adataival, h<>1y<!»crítu*dj4vAl egyan&nt 4^rdek1Í haviánkHt ft Ni^mnt- 
'írsxágot. Az e füzotlKüi kOzlüttréfiz 1522-1^ teijed. Következnek : Sc/Unwfi 
Jj6r\noz m&gii\\ti'} bcitz^lu, melyt^t tv Szcut-Libtzió tfli-sií latban mrindott a 
középkor culturalÍH iiirekv<ífMiirnl ; Sturru Albí^rttííl a magyar irodaluni a/. 
ntolíó félsKÚ/adhiiu : a pozsonyi ívj^í ub új Rziiihá?!; Arxátiytól hcrcaejr 
Rákóczy Zfiigiiioiid <Üetfl : StAictucs Gyulától az atheunRÍ dcmocriLtia ; k^t 
költeméiiy (egy fordítás, egy niáaik swíjKytHt'íri dialcctueban n ny|t ^Kájáii 
pHö); TíVrA- Kálmántól .Tókaíne tílete e< bUilioprapliía. E vállalat seg^lyejsé- 
zeadvel ai; Akadémia igen nagy szolgálatot tfsr. a magyar irodalonmak^ 
melynek liclycji'bb inegittmeréseru a kilIfoldiiL'k iilkalniat nzolgáltat. 

— A lííiLJiAovABOBSíiol Mi'm uvtiiTi.F.T »TurtéiJclmi é» Kegddzeti 
Ertc!ftt^j«bti1,« m<*lypt Pontelh/ István főtitkár szí-rktíSKt, megjelent a múlt iM 
ntolsó fÜ£et. Elftíí czikkc h »zerke»ztötti| >Római vag^-avarcmlékek-eadíl- 
magyarorssfiágipárliiiKararw.rtígi mőfiáiiczvonalnk* ? ktinntatja, hogy azokat 
iipui lehet avar müvfkiii'k tckiiitcDÍ. A ne'g^* tc'rkép mclltíkict közül az el»i 
fisirozza ax avarfőld határait b a kiír tol ti s- várak ft>kv(i'*e't. — Dr. Márki 
Hándor néhány érdekes adattal járul Károlyi Sándor cletiHicz. A tárcsa a 
jimiuH óta tartott llldfok Icirátiát hozza, 8 a fUzett^t >Eg}' veleje zárja \w. 

— Aí Ekiikivi MriiiKt:>tK«vi.Kr böloselctí nyelv- i-i* tílrtciielcm tudo- 
mányi fixakoaztályáriak kiadványai III. kíHetdnek 4. füzete ket t'rtekezeat 
ki^xöl: AiökhyloB >Pi?r8ák« czimü traf^oediájának flemz^t Hegedűi li«!- 
vántól s Fiöl Károly Nála iV Damajnnti fonlítiltfánnk bírálatát Braa<>ai 
Sámuelt^. 

— A »Nrk'Lvím* jannárí füzetf'wek gaz^lag és L^pdeke? tartalmából 
kiemeljük a szL-rkeszTÖ izikket ^llirlapjaink magyarBiígá<-ró], mely a hir- 
lapokbítu található oyclvhibák ellen tart vadáfl^atot. AUzeyhfi Mnr^ a nagy- 
bzombati Hzüc8-t-.zeh réjip irataiból nrt'lvriírtencti adatokat; r.hMík Farka* 
e^y régi axékaly balladát közöl. 

—'A Szi:o«;!(i Kyi(nE»>i'0?£i.»..NZiii.ATr KZCrkcezt^t Dr. Riitli Juuu.s 
vett« ál s bi*ve2et<f8be.n jf^lzi, \\o^y a rdgi programmhoz hü marad. 
Ximmevmann Ismerteti :í gyiilafchcrvnri káptalan levcltái-át Beké ti^mert 
ninnkája alapján; H. M. i«raertpti az aloztnni (Alzenl n^irt-wz**!! Icleli-I. 



TÖRTFÍÍETI ÉRTEKEZÉSEK ISKOLAI IKOtíRAMMOKBAN. 

A múlt tani'v végen magjelent iakolaí ér texí tökben it> 4z«p száiuutal 
találkozunk történelmi vagy rokonlárgyii értekexé^ekkel. Aránylag annyi, 
rnennyi mÚ4 években Írt.«xokntt mi.'gíeli>inn « tudumányoit hecsük íu ngyau- 
Mzon !4ZÍuvodh1oii áll. Ugyezólvn hévtiiéKii u tt-atület szakismeretének, 
melynek k'jbolébol kiTÜltek ki. Vannak köxtiik nlyfinok, melvi.'k mint öniiiró 
i-.s mélyrclmtö kutatjUok enídméuyci cldbb \i.-zik tudáennk:!) - •!<• iiiii'>itV 



18g 



TARCZA 



otyiuiok. is, luflyi'k rlfogailolt LTL<lmcnyL'kft kuzalnelt Vötuneii hmrÁ frr- 
hrtö kÖuyvi'kUW. Ezekufk is meg viui ti nuign liit-'*/iia. tekintvf-, lio^v :i 
[irograinmok bí/onyos k"»)-ökb(Ni teij<>íliiek f], — de flRek assUii e|>hi»ner 
^tilettel binink- A uiiut filnlvnsltik. úgy ul íh feledjük. 

— A iiMtAi ritRMoxTHKiRK kasflui fó'g}'niitnaiiiriiiuiak >Évi Jt^lnili^ítc- 
ébea T^h \JSnuv7. tagfUrnunk f;:et<7. írncy moiiitirrapliiiivnl KnK(lAgít;l iro- 
iliiliiumkAt lAdab'kok a/. i|>ar t* kcreekeilelcm Ivrtv'm-U'hez K:iM»áu< «:zim 
fliiitt. iiundoH IitiviírkudiU v» »z(>rgalinii.< iantílniitiiy (^rt'ilimMiyt*. Jói tndott 
lomtni >i güKdag vhpjüÍ levoltár kiii<.>ft>ri'iie>ál)ó1 ct igt'ii bflvcíu*)) a iiycrt* 
aiiTagliulmuzt ügy ertL-kr^itc, b<ig}' azt uiirit tTciIeti foiTast c/tibiu ielchcB- 
itcu huAxnálui ; bár o ri-sxbi'n óbajtottnk volua, bogy ox oknuiuyokat, czuli- 
Hxabiílyokrtt n bangoztntrit« ftlvéuck megturtá^Hviil mni ortbographíával itdia : 
igy azt II nagy kJtzaurfégr<' uh/a'c köimyfbbn-n olvasliutúvii felte voliia. P^y 
bi*vascl«^ Titibi, inelyboii f<:líorv]JH a ^Kobok k^letkezcWt, i^/ámát ritb. udttKu- 
HC1I ''12 czébiiuk ndja i ti oiiogriipb iáját, — neiiielyik loaga eg}- kii< íVtekrarn, 
melyben a cz^b'Sxabályok » a városi protocoltiimok cm.- vouatko/^ fel- 
jcgyzéőfti iö krtxölvf vannak. Utolsó köztük a kerí^kcdö testülete. A nimi- 
kál véirül ogy reKiinioe zárja bu u owb-iiitt*7.M»'iiy keletkeM>s«!röl. sKerkoxe- 
niWíl, iiajáuiáiraírúl ü egy liDiitatíúi kü/.öl I68lf-b(il. Kiváló fontii«Uggal 
bir ílí íírti'kezM niwíiT, mert egy, a ezebrondsíi-rcu íVlvii'ágmitt v&xí\h ípni-í 
••s kei"eiikedelini eletét ejíj egPwz képben álJítja elütik. — S Wii'li;! e i-ésislifn 
a tiibbi, kiilÖnÖítQu KuHHavnl ru}Fizekü[tet;í»l>en állott vámokra Í8 vonhatunk 
kftvetkeztetéíit, niegis biisznna j*/«IgiíIjitoí lennének nnin \ároí* proftMnorAÍ, 
bii Tótb péUlújút ki^veliiék. 8 e niunkúra ngy hit^üxük legínkilbb a n'ál* 
iaknhik tauárni volnátink bivatva. 

— A poz^úMYi ma. kath- i-'fioTmAAn>M Értesítőjében SchiinwifJrtf 
BiTtalaii tHgtiíríinnk ktlxiH udiitoknt a poKsouyi gymuasinni tjpülctenek 
tört ént* tflicz, melyet mint külün Icnyoniatoft (>A )M)->onyi Klnrlí*sa apúczák 
tfirtAiete I2l»7 — 178(;.<) mdlt fünetiinkbeu méluttunk. 

— A DfevAi íllaxi ríÍRRÁi.tüLicoi,A Ertefií t-ijében König Pál tugtárttnuk 
t'gy pár lapnyi vázlatot kö/tíl 8ai>niÍBeg(^tbtis:Ír/i1 az íQáHág tizáuiára. intrly- 
bfn UgycBcn öfl^ze van állítva az <■ ttíren épi-n » dévai fanárok liltal eji/.kü- 
atölt kutatáwík eredménye. 

— A MA80ff\-AB,4Rn«i.Ti iiEV. coLLceitM ErtusltÖj^-ben Konez Józaef 
tagtáraunk folytatja nagy mouügrdpbiáját a vásárhelyi iukola trirtonutéröl 
F megkezdi a Ill-ik fejezetet a ií.*palak-g}*.-fehcrvárm. -vásárhelyi e^lle- 
giumrúl 1718 — IHOO közt. NHg.v apparatimi»Hlké^/Ult uitiuka, mely baxai 
tanügytiiik tiirténettínek egyik elgü rangú foi nUa lu^tz. Sok ú^és becses adat 
van benne tauUgyi s trodaU^ai-t^frte'neti tekintetben, egeaz nagy gooddni 
dolgozott i^letrajzuk, ko/tlik ii i^zonibuttiyé, Nádndvnry^. Kováaznayéf 
Fogaraey Pap Józsefe, Vajdáé, Dú»u Gergolye. Antalé, Btb. A in.-Tá«ár- 
helyi iakola, mint a sárotipatakinak 5 gyulafehérvárinak folytatása, épen ex 
idÖUm elte virágzái>únak Ieírucve/eteí<b korx/nkáT b tanárai az irodalom 
tereu Í£ nevezetes helyet foglalunk el. Kouez e munkájában iieui PzonlkoKÍk 



ntaniínik vásaríielyi flíítrít* — i-g^sz wt t«ljef«i'|í*trajznliftt kiV/öl. Kiepcsaíli 
n Bod l'cuT hiáiiyuit. p<)tolJA BcitkÖt : »7.öviil U'tji'r. moaograpiiiúkat kUKül. 
S hofcy p. i'xelját elerbr>ii»e. f7.f\*tn kiHMm l«tt ktitntíUnkat, » er. iitoii síké* 
rillt is eléniie. hogy oly immbát ánítiitt#*IÍÍ. moly lm be liwz fpJMxvp. tiinitjry- 
liirtWM'ti irodalmnnkbnn igtin előkelő helyet fogtnlKttd el. r. 

— A vr.nnTF.si A(if«T. niTV. nmiifAsniM 188*|'o. «'vi Érteflítcijilbeii 
(Progminm fles evaiig. gyuiuiiíiiiiiiia A. B. íu Me(1tMH<-'l).) UoscnniKn- Mibilly 
lAuár e cxím alatt : >8tndieu xur Kritik imipirificher Gcsr.hichte-qtH-lItíD fUr 
díc Xf'it Stv|ihHii^ <k'H Heiliget)"^. Sxent István liilrom Ieg*!uilájának korá- 
ról, pgymáshnz vnlű viczouyán'l, !iitcle'*ti*'ge'rcil rrt*'ke/ik. Kejtegctései 
tiratiiii r(«pr<>4Íii<-ti6jn unnak, mit iivtizf'<l«^kk(»l cwlntt « uemetP'k — Htldiu- 
ger, Watteiil>acb snt. — i: tiirj^'rúl írUik, 9i>t iizt A h« iM;m bizouyíthaló 
tényt, mit WattfiiltAch cAitk gyaiiítás ki^p említ, bngy t. í. a Legeuda miüort 
is Hftrtwnc rejíiMifburgi pUypÖk irtn, történctT ifínKsáfTUHlí birdcti. Elleuben 
II itka{(yar imilHlmat psak níc/.beii Í!»iueri. Az prefltníMiy, luflyre igen íelii- 
h'tcti tilr{^yu1á(> eV f^fuiíi' lue^okoláH után jut, ax : liugy ii Legondu aiíaur 
10í»ft — lOtíK kö/t ínitolt. A Legt'iido inalor e« n Ilartvie legenda szer- 
xfije egy ; ak egyiket l. Hartwic regciisbargí ptlspök pQupSkMfge elAtt, 
a máHÍhat pedlju; piÍ8pnkMf!ge ulatt irta. A do1(;OKntiiftk mint rgf^sznek tiido- 
inányoH iK-rse híjh-íí, í- me*p csak egynw mcg_Íegyzet?'*kct vagy itdatokat setii 
találunk Iichik', melyek valami ré.szbeu tí^i^Ieinn* meJtók vnlimnak. Van 
HZim kívül fgy-ki't szembeszökő biba is, mert ax, hogy a xiucillinbiirgí 
Hoftag<ot d71-re tei<KÍ 97^ beljett (5. 1.) a age Oflztrák üeiHii^ukreas 
kolostort valami hm-tuU k^pz^'lt Sveti Kríanek tartja (13. J.) talán aíiírt, 
mert vtilami liumúlyoa si-jtelftiimrl bír a Imgyebtr^Kági »»vi>ti Kriüt»-ró1, 
melyurk k»J^bb kori a Xin.8/á7.udvi>gvri>l \aló aiiimletteibeuSzeut Utváurút 
MÍuten iiemi Kavarás felj^yswsek tulállatituk. a. 



VEGYES KŐZLKiíEK. 

— Tit.MV KAi.MAy vAi. taglámitnknak a JTurwf/Miif mc^jetfut s iiagy- 
inervfí kutatások alapján kt^^/íilt dnlgn/atát a Kákóczy-htLü iitoliió tanairól 
a Ijerlini Herold jannárí <7ámábaii mp|!fce7.dte közljlni ^ThalyV Kortaetauiij; 
iiber ili** l^tzteu RákiK-xy* czím aliitl. Dr. Wertiur M6r sikerlllt foplítií- 
sában. A februári fiizet a ll-ik kö/lejnr'nyt bozza. <>riiliink. hop^'e/erdekea 
dotgoziit kiilföMrt^ \» ntnt tOrt magnak, mert nz iilkalmtis Aok. az ottani 
irodalomban feuforgó balit^lelet eloszlatui. 

t Eov iiATM. t'* i*ziíp reményekre jogoeító fagtári«unk kom liaUrút 
keti me^^emlekczoilnk. Ifj. .S'rti«/(t Gábor, fía a ha^ounevü ktV/tisztclclben 
állA k. táblabtrának.jan. 19-f'n elhunyt. KnmalytAnkvésd, jóindulatú fiatal 
.ember volt. 

•^ GvLÓv llAitiK IUlAné ftf^. atativ BAaKÚuzr Iloma, társulatunk alapítO 
ja, jaii. 24-(;it Kafisán mcf^lialt. A tudományoknak, kttlUnOeeu a magyar 



L9Ú 



TAKGKA 



UíneucttriUniik huxgú pirtfogóJA volt h egy ixlieu tár!>ti latunk uijiin t4!tt 
ez iitöbbinak jelet)t<'kciiy ^xolf^Iatnc, U)i<l^ii ucuicK&k ma^ uvitotta fci 
pálóczi gazdag es j<^Í rendezott leviUtúrál, tmneiii Iiiizg6 kösvedtéeóvel 
kivitte, hog)* özv. ^'if AudnUitym^ h kiii^'itottA !i Hoiiiunimi Dragfthek 
húnioimaí levtíltiiriil. Foljtlkouvan iS^ jól hear/ltc a latin nyelvet a iieiii- 
fMAk olvasta t^# •^'Ivczte a cl«*>i4Ícu9okAt, de ntagii i» Hy.abato<iJiit írt latiti 
nvelvi:*u. F^j-ji*t grM Hadik B^lát k<*t lív el6tl ve^izlnttf f). rt a/.óta Iminak 
SKfíiitt^lte (^tf!tt>t, kikiH'k tiidouiiiiiyo.'- tív Uutmühb ki-p/i'Ht^t nagy gonddal vvr.etUt. 

— £i.Hi:!<(Vi AK nitig tiLgtjírMiiitk küxill a niúk i*vIk>ii lpoi*fi Arnold 
(dnökoiii A;-. St/thy Albt^rtt'p Tiirkátii/i Biíla xáL tagon kipftl. Szfitfaudrástif 
Lajos alapító tag Kperjesröl, »*vdíjas tagjaink sorfib"'-! : Ar. ^wywí^c [mre 
Sxcgaziirdon. fínvcjn l*áb(tr Kudupostcii. r/'. /('í/Jeu Károly Betklciibtíii. 
Ui/ihk-i/ Mt'dftrd SzeltíiiV''" íHmit m.), //«;/" Miítyáp Körintirzbáiiyáii. 
liorntfák Kndrt- Jász-Ladáuymt, Ktu-iáL- Igiiác/, E«'/torgoinbau. Kam;*a;i 
Károly Tiaxa-ÖraíSu, Kfíuüj Mór Sjwkesfelidrxírott. .VmIo Sitidor Kaasin. 
Milulil' Józw'f Rozsnyón, MHudiuoi icn Tihamér Nagy-Mihálynn, Snijy 
.I6z?<pf VeíZ|tr<íü»b«(i, .V'i'/.v Sítidnr BíidapoHt^n, Sf,j,ki", .h'tTsoí Miwkoiczon, 
.Víi7( Pál Kuszent'u, s^ii/'Mi/ H'-urík Esztrrguiribaii. J'Ao/y Zi^igiuotid füld- 
birtokoef Komároiii-Szeiit-Mihályon. f'/trini/i Utvtui Bttkes-Csabáu. 

— Dk. KAnrPMAKN tanártól akSvotkox^ drdekea ^rtoflitést veazazjik : 
1 *> 4 3 ball megjelent Paduálmn : *DiplouranoIog)a qun dtio eacraf .•^cripturae 
inimrntA do n-gressii solir* teiiipore Ezerliiae et iiamobílitate liiniiiiarítim oub 
JoMxt dc<*lftVflntnr.€ A könyv, mely Hl. Frigj-e* i-sMH2Íntak van dedtcilva, 
Iforcnzii Dalnak l. Transsylvaniip últul fordíttatott héberből latinm- 
JjátA7.tk, liogy a 7£erKÖ a piidnai rabbi Forto l!^nanu<.>llQl jó barátRágban 
ToU. A k«-KÍrftt 1G42-I»en Hnxtorfhoz knldetru mcgitéliw végett, de niivel 
Btixtorf Deni íVlelt, a BzerzÖ é» a funiitó nem vái-tak ti:>bb<^ é« UHi^-ban a 
könyvet sajtó ulá adtuk. A kézirat Bnxt«rf hagyatiTtrival u bázeli könyv- 
tárba került, n bol luai napon \n őriztetik- {h. Revné de5 étiides juívoA 
V. ííciiwnb' cinkkét a bázeli kéziratokról ugyanolt XIII kiltetbcn 26B, l) 

— NtMRrnr hkjm társulatunk választmányi tagja, mint a fövároa 
hivatalos értCBÍt^fjc f. é- 3-ik számában írja, a fövároi* tnnácsúnak kia- 
dásra ajáolottit * Hiulttpnif rl; ((/yiuVíVWírtí^f* czimíi niÜvct, mclybÖl a iievt*- 
uctt ért<-«ítÖ uiutiitványt is közfii. E mntAtvány, valamint szerzőnek eddigi 
maukálkodáta a fóvároe egyháxtbrttfnete mogiráBa tcrcu, feljogosít a leg- 
flzebb reményekre, a mii tArtalinára nézve; de a ffívÁriiAnak áldozAtk^.- 
fÁf^e egyezcrfimind biztosít arról, bog>* kiáUttáfi laempoutjából a mai igé- 
nyeknek oly inegfelebi mü, mini például Dr. Károlyi Ar|)á4lé. fog ismét 
létrejünui. Mindkettőt annál inkább reméljük, mert Nemctby mUvéiick 
tárgya ^yai-int érdekli a fiíivároA törvényhatöeágát, mint kegyurat, s « 
tudósokat ilís a uiUvelt kiVzíinséget. Fővárosunk egyházi ínsiitnlíói eenkifl 
történelmi iila|M)n fríJjcKzlhetök tovubli. Mindaddig Icliát valamely ai'üóról 
•■* irányban ízó sem lehet, niig a lörtéuelmi alapok nem ismeretesek Ür 
(vvábbá luixúuk fényed ninltjának még fetiniarailt ;j;yé(- emlékei Li'-ginkább 



TABCZA. 



1^*1 



ftz (>grháxak es zarduk fjilaí ttö/őtt tulúltukúvnhul^^et. A iiiiu*(^/.ctftk pndiií 
az egvbázflkbaii mitidt'g st ln£;jót(>krinynblt taliijra akadtak. BÍzoi(}'<>» ti^)lát, 
Itogy a f/ívárort hnjdftni és jelenltígi fgj'Inízi tnUkinrsoínck iemertet^^MVel, 
nz egykoriak hollotcDok feldcrít^'v)*), ncnkülönbcíi a fovároemiiltjúuak tx'i 
ta»illmiit)yr>xáiiával ^n iKiuertotéft^Tel »'iety.Ö foiitos itx(il){áJaM tr^z a/ im 
dalomnak. Béia/.ilnkrŐl a kgjohb aíkert kivonjuk c inÜhöz ! 

— Hakav rhtia«/i tiL^UirBiiiik >Vi«»7.apÍllniitjÍ8<ík Im/iíuk n^Í igait- 
•fáfpsKolKÚItatám viíi7^>u vaira* '-zíinU jogtürt^ui'ti munkára bocsátott kJ oló* 
fízet^MÍ felhívást. Egj-elöre caak ajt Árpiidkor jo;;ítzolgáltatási lisr^inyaít 

ttár^ftxó rrUzt adja ki, inelynok hevezct^t egy kii» fíizftkoUeii beuiutattn 
a kü/,oiiwj^itík. Híit ffljp/etre les/, fwzlvii. I. Sy.<?iit István kora. 11 Szoat 
István küsivíítk'ii itlúdBÍ. III. Máííf»dik Kmirc. IV. Negyedik Btíla. V. ^')tí^• 
dik If«lvrtn. VI. Harmadik Kndr^. Az clíílizele.ii fcIhíviU a fi'jpzetítk aloflz- 
tályainak réazlctea luirá^át adja. mely miiUtja, l>o^y szerző nemcsak a 
nyomtatott Ooilex diplomaticusokut, haueui cgy^s levéltárakat íb h&e/.- 
náit. A'/ elŐfizetrui fcihiváp kfivetkpzö itfuw't bemutatjuk nlvaBÓiuknak : 
»Cz»^*l"ni últftlái'ati az, hogy fbU'íl u laifuw kiízílneeg w — tudományos 
alaiMii — sok érdekes 8 (íddi^ l4^nkál*b ci^ak a múlyebbeu búvárkodó 
jogtudósok előtt ismert adatok nynoiáu tisztáu lássa s ÍBmerht*8i^ meg — 
a hajdan ps a jelrnkor >íffo.TíNÍffiinnÍ;^ ^t-st kUlfhiböxösegot ! Vázlatos rövid 
kepét ftkamm flbhcn nyiijtaiii — fejli'idi'sr szerint — rigysxólván aa Ar- 
pádkorí jogélet cgt.'5z orgaaiemu^áuak^ külöuitKH btíuUgyí ssexnpontböl, 
a bajcai diploniuturiumok » ^'es levéltárak oklevelei, — iieinkülöubeu 
raakmuiikák alapjúri. Ha tanulmányom a t. kiíxÖuBégixil }ó fogadtatásra 
találand, nem fogok n Il'ik révz mt^rásávAl p kiadáiíával énui kiisni : 
mely II fei/t/t^/ní: korszakát hi mohácsi vészig) fníjja hosoiilú alapnkou ifs 
lizempnntból foltiintetuí.c A tmmkii tcrjedehne 1 '2 ív leitx, márcziusbau fog 
sztítkiildetui B előfizetni ára l frt 80 kr., mely február vég^ üzerzÖhA/ 
Nagy-Kanizíára küldendő. 

— li-oi.Ti Aknolo aKLAREZETK. Á k<)niiöf zbáuyaí magyar eg^i^aií* 
let jaunár IG-án sikerült embíkfUincppcI líjította meg elhunyt tUztelet- 
beli tagja, Ipolyi Arnold püspök fmlekezetct. Az rinuepet a reálifikolaí 
dal-kHr hazafinf (-ni'ke nyitotta meg, mely utáu Szántó Kátmán elszavalta 
Bartók Lajoa alkalmi údáját; Versenyt öyörgy dr. |H*dig melegfaangti 

lémlékbeszedbeii ecoctelte az clhmiyt főpap erdemeit. 

— A MoitoD által szerkesztett >Ilevne hifitorÍi)ue<-baii L«den*r 
ála éa Marczali Hennk tiizcteit mjzát adják az utolsó t<'z ér magyar htsto- 

[ríni irodaltnáunk. Korszakok »KPrént csoporti leitják az őzen idő alatt 

negjclont míívekct a logr<^gíbli idŐktŐt napjainkig. A t'trt<'nr*ttráiin»k iTed- 

ayeit conntatálják itt-ott bíráló észrevételekkel, mindenütt igyck(*xve a 

ivgyilago^gra. Gonddal es k(ÍriiltekÍnt(>HRel vnn ő.'wzeállítva h az iroda- 

nnnak iiinra oly s/ámba vehető mozzanata, mely figyelmüket elkcrÜItr 

Irolna. Tőrt<'netirH.^unk hi'lyet* mcgittíldse körül e czikk a fmuczia kOzőa- 

Qck tájfíkoztatóiil itxnlgál, 



TÁKCZA. 



TÖKTÉNETI KÖNYVTÁR 

— MAr.VAR Ht'íUiYKK KUUTRAJKAI. SjEOrkeriZti ÍCutlnhíff SNiidi*r. 

10-ik fíüwt. KUfAludy AUU, 8-adr. 22. 1. klipekkel. 

— (Jestkkukich^ TheiliiabuK' au diui nefrf-iuiigitlu-iegtrii. Eíh 
Beitrag üur Gcíwhicbte dor Jahrc 1813 bU 1615, mit AiifzdVfaniiug<>n 
vnn Fridrich vou (ígdís. utíbi^t einiMu Auliaiig »BrÍef\r»TbHűI /wiflfhtMi den 
Pilrattíu Suhwttr/.oiibcrg und MíTttvrui'-b,-- Hcraiiagegcbeii von Uichard 
FUrst Mettrrnicli-WLímcbiirg. Geordnet luid xti8animcit{i^<«tp||t Atfooa 
Freilierni von Klinkeiifitríim. Wien, IS8i. X. 84411. Am H frt 

— KoY KIS VTSZHANu VmihImIh Ármin úr viitüMzárti vaK>i* »A 
luaKJ'arok eredcU' »•« a fiiiii-iiír<tr n,^elv(^t;z*ít« ir/. II. érteküzrátíre. Jiudfin 
.lüzsef (Akad. ICrt. XIll. k. VU. ^7..) líiidupcst, 1 Stítí. Hadr. a:» 1. Áia 20 kr. 

— Ki VOLT Calki'inus xaoyak toxjúcsa? Ssil)- KAlmán. 
(Akwl. Ért. XUI. k. VIIl. «/,.) BndaiH-í-t, IKSO. 8-adr, 12 1. Ára 10 kv. 

A. RKOI MACrVAR NVKLV S/.ÓTÁKA. SstirviJj^ (tjilMtr. I Akad. Krt. 

xm. VI. 8/.} 

ToVAUBI ALiAL£K A O<)K0u0K VOLITIKAJ IKODALHANAK. KRI- 
TIKAI TüHS^rCTÉHKZ. lícíurarcs Gyula (Akad. Ért.) Budapest, l H86. &-«dr. 
»Í3 l. Ára -10 kr. 

— Emlüksr^zúd Horvát Cyríil felett. Dr. I*aai:r Imre. Budapest. 
mBfi. .S-adr. -2;'. I. Ára 10 kr. 

— Kmlkkbkrzéd Vandnik AudnU felett. Véthet/ Tarnál. Budupest. 
1886. 8.adr. 29 1. Ám 20 kr. 

— EMi.VB:nR.s/.£:o dr. Krtie^z Ráruly Kmottniom ft'b'ti. Ih. JloZ/ó^f/ 
Jutt/tiiiiáii. Badapetttf Itíbti. í^-adr. 20 1. Ám '20 kr. 

— EMLfeKBKSzKü Konok Siíndor felett- Kantz Gyula. BudApeat, 
1886. 8-adi- 1^ 1. Ára lu kr. 

— K8zkevéteej:k a >í^niokgytlk<»6ok< ntíveu it^inert ó-gtirüg 
axuburc.toiiort feláll ítiUúboz. Irta Dr. (Jrtvatf Tivadar (RUlőu leuyomal az 
Orsz. Rt'g. tíA KmlHírtani Társulat 1879 — 85. iivkiiuyvi5l»nri. Budapest, 
IdÖtí. nagy 8-afir. 

— EKt^KKEKSKÉD Znoldos Iguticx felett Tóth Lnriiicxtal. Butla|K«t, 
1886. 8-adr. 55. 1. Ára 30 kr 

— DEKKSOUUltT OBKR UIK l>nNUONI>UN(l \>K& MaHCH/LUMKH 
I9t DIic DoMAi'. mitlteziehung auf dercii l)eia<>itigeu I{«gnlÍrunK. Von Ghistav 
Edlcr von Uerroan k. k. FeldmarscIiall-LieuTenaut n. D. Bccb, ISSfi. 3-adr. 
•> — jo I. l terkcppcl. 

BEITRAr.R ZUM Uso.ARJSOll-KROATlííCKHS BuNDKSRKCIITIí:. 

Reehllicbe n. pulit. Kriirtonijigyn von Dr. Jüsef rüvcrié. Agrani 188C. 8-adr. 
540 I. Ára 3 frt. 

— Gescbichte Kvízek Kahix ív. und aeiner Zeit von Dr. Emil 
Wermsk^. 11. B. 2. Abtli. Innsbnick 1886. «-adr. XII. es .H2& 616 U. 
Ára 8 frteo kr.(AxI. k. l8H0-bnn.a II. k. l.r^ue 1 682. 1>en jelent meg.). 



DÓSA GYÖRGY KORÁBÓL. 

Kihirdette már Esztergom érseke a keresztes hadjáratot s 
kezébe adta Dósa Györgynek a nagy vörös kereszttel ékesített fehér 
zászlót, mely alá az ország minden részéből, legkivált pedig az 
alföldről gyülekezett a magyarság. Élénk mozgalom támadt Arad- 
vármegyében is, hol Brandenburgi György őrgróf óriási uradalmai 
feküdtek. A táborba vonulók családjaikat biztoaítni akarva, de 
talán az itt-ott elejtett izgató szavak által is hevítve és különben 
is gyűlölve magyarul nem értő német tisztjeiket: már 1514, tava- 
szán kérelemmel fordultak földesurukhoz. A Váraljához (Tótvá- 
radhoz) és Sólymoshoz tartozó falvak jobbágyai nyújtották be 
alázatos folyamodásukat, mely egyúttal szerény is volt nagyon. 
Például, hogy búzamosás és a disznók belső részeinek tisztogatása 
végett télvíz-idején ne kelljen feleségeiknek a hegycsúcsára men- 
niük, mert karjaikon hordozott csecsemőikkel a föl- és lemenetelkor 
könnyen bajuk eshetnék, — hanem a hegy lábainál fekvő házacs- 
káikban végezhetnék el az efféle munkákat. Hasonló, épen nem for- 
radalmi szellemű a többi négy pont is. 

Pedig jócskán igénybe vette Őket az Őrgróf. 

Sólymos és Lippa várak részére mindenféle czímen 1049 
forintot és 12 dénárt szedetett be tőlük, nem is említve a kilen- 
czedet, melyet szintén nagy szigorral hajtottak be a várnagyok. 
A számadások elég szép Összegeket mutattak. 

Földesurok messze lakott, a várnagyok pedig nem sokat 
törődtek velők. De mégsem zaklatták őket annyira, hogy e miatt 
kitörésektől kellett volna tartaniok. Dósa táborában azonban 
ők is magukba szítták a fölkelés szellemét s a mozgalom csak- 
hamar oly arányokat öltött, hogy az urak biztonságba ügyekeztek 
helyezni családi javaikat. 

Századok. 1887. III. Fíízkt. 13 



1Ö4 



dAsa otOrgy 



Braiulmhnujt OyÖrííy Grgróf, a foleaége, Corvin János 
Özvegye kezével íit illetíí Hunyady-UAit kiiicsok átvételével mlvari 
káplánját, Künisch MAtyfifit bízta meg. A küldött még BudAu 
értekezett volt JJakocs Tamris esztíTgumi érsekkel, s5t az ez ügybeu 
szintén f'nlekelt Scku?arz Meiidfliol vagy Mandl-lftl is és jóelÖre 
intézkotlett, liotiy niíj! udiijár. K^mysfeld Pétev hajókat szerfzzon 
az értüktárgyak elsziUlítfisára. Szerencsésen íitra is kelt s közben 
Lippán a nádorral és TeUtjSy István kiucstirtóval beszélt, ki e 
vidéken jószágainak megtekintése végett tett látogatást. Elment-e 
magára Vajda-Hunyadríi, Itová megbízatása szólt, nem tftnik ki 
világosan az urához intézett előterjesztésből. Annyi bizonyos, hogy 
mikor — visszatérőiéiben — Lippáról Budára akart sietni, Arad- 
várnicgyéuek ezen akkori székhelyét már annyira könllvelték a 
keresztt'sek, hogy csupán néhány szán lépést tehetett előre. Kle- 
tének megmentése végett maga is keresztet varrt ruhájára és csak 
ügygyel-bajjal tudott bemenekftlui Lippára, hol urának, az Örgróf- 
nak erahen*, Bodó Miklós volt a várkapitány. 

Aznap tőrtént ez, Raját nyihitkozata szerint, mikor A nép a 
Csanádi pfispököt, Ravnzdy Pétert, Oronz Andrást és tAnsaikat 
karóba vonta; nyolcz nappnl pftnkösd elött. 1514. május 28-áu.') 
S június IG-áu Heves-,Nügriid-J*e8t- és Hont vármegy ék is aggódva 
figyelmeztették szomszédaikat, hogy Bihart, Békést, Zarándot, 
Aradot és Csanádot már május végén ífolemésztettékezen tözvéíiz 
lángjai,* Az imént kivégzettek közfil Aí-szonylakáu A r:ul várme- 
gyének egyik törzsökös birtokosa volt Raiazdy Péter, kire csak 
imént panaszkodtak ft tótváradink és solymosiak, hogy Asszony- 
lakán régi Hzabadiíágaik sérelmével wzpd vámot a Maroson s hogy 
egy parasztot napokon át fogva tartóit, míg c&ak 12 forint váltság- 
díjat nom fizetett. M»st keresztre feszítette öt a nép dűhe, mely 
még válogatottiibh kínzást gondolt ki a derék Trhgdy István kinea- 



') »Do w«i- ieh oben gancxor íicht tag vcrmnneiidt. . . . bÍF/. anft' 
tlcii phingfiíftg.* Ki-zfrnt n iniinclimii Ijiijnr kírtilví lcvi'Uiirf>iii). (IJr.iiiíi<'iibiirg, 
CCIII. 6ü, lII.) Uúfla Gyürgyrül irt kÖuyvuiuUen, int'g a második kindásbAu 
is, (115. 1.) ide voiiRttcoKÚ adataiukat c«ak egyuKt^rü lio/xtl vetetek uck kel- 
lett ncvezueui ; Ut tuár haUro/ultiildi iiló'pontlal vmi ilolgauk, mely ~ ha 
a kápláu ucm tcvedi^tt. mit ki kell /.áriiunk — Diódositja A Üóft<i Gybrgy 
ftiföldi badjúratáiiak kewlrtét illeti cfironolugiát. 



KOBÁBÓI/. 195 

tartóra, ki 1508-ban és 1512-ben jelentékeny birtokokat sze- 
rezvén Aradvármegyóbeti, most azok meglátogatására ráudnlt le 
a fÖTárosból ; de alig hagyta oda Lippát, június első napjaiban a 
parasztok kezei közé esett és azürnyft módon végezte életét. 

Ily rémhírek hatása alatt csak rövid ideig való tartózkodásra 
határozhatták el magukat a Lippába és Sólymosra menekült urak. 

A veszedelem és a saját életéről való aggódás bizonyos 
bátorságot adott a káplánnak, ki egyúttal urának titkára is volt. 
A lippai őrség vezetőivel szemben már korábban is meglehetős 
követelőén lépett föl. Előmutatta megbízó levelét, mely teljes hata- 
lommal ruházta őt fel s azt kívánta, mindenben úgy engedelmes- 
kedjenek neki, mintiia maga BraiirUnhvrfji Grvörgy volna jelen. 
Xem igen világos, miféle czímen. Bodó Miklóstól száz forintot vett 
föl s ezt egy lippai ])énzváltónál. a keresztes hadjárat után Békés- 
és Zaránd vármegyében oly hirtelen föl gazdagod ott Gál Istvánnál 
aranynyal cserélte be. A semmis ürügyek közt kic3Íkai*t pénz 
mindenesetre nagyban akadályozhatta liodót, hogy a gondjaira 
bízott erősséget kellően ellássa minden szükségessel. 

jMost, hogy a keresztesek szorongatni kezdték a várat, a 
káplán sehogysem érezte jól magát Lippáu s át akart menni a 
biztosabb Sólymosra, mely Lippával épen szemben, szintén az 
őrgróf vára volt. BoJó Miklós örült távozásán, míg a solymosi 
alvárnagy, Prantner György, aligha látta, szívesen. Unták beavat- 
kozásait. 

Xyolcz napja ült már itten a káplán s közben elég sok érte- 
sítést kapott a keresztes<'k elÖnyomíilásáról, az általuk elfoglalt 
várak számáról. 

Pünkösd napján, június 4-én, <d)éd utáni pihenőjüket tar- 
tották a solymosi urak, midőn betoppant hozzájok a lippai várnagy, 
Botfó Miklós. Sírt, mint egy gyermek s azt mondta, nagyon fél, 
hogy nem tarthatja meg Lippát, mert a keresztesekkel egyetértő 
polgárok életére törnek. A káplán és Prantner azonban azt felelte 
segélyt sürgető szavaira, hogy magának Sólymosnak rendelkezé- 
sére is csupán kilencz taraczk áll, a mi nagyon kevés a lippai vár 
védelmére; ha tehát meg van győződve arról, hogy nem oltalmaz- 
hatja tovább, hadi népével együtt jöjjön át a solymosi fellegvárba, 
mert ez az őigróf uradalmainak feje ; Lippán pedig csak némi 

i:í* 



196 



n6pct hugyjou, mely azt addig védje, a míg lehet, A váruagy most 
arra kért« a kápláut, adná vissza számára a tölc iméut fölvett 
SZÁZ forintot, hogy várát a legszükségesebiK-kkel elláthassa ; mert 
pénzt — ezenkívül — máshouuau nem remélhetve, már ruháit is 
el akarta //ilogosítui, — kölcsönt azoubaa így sem kaphatott 
Sodü kijeleutí^tte. hogy uráuak terhére száz arauy forintot vesz 
tóX a pénzváltótól, miért a felelősség a kápláut terheli. Künisch 
azonban e/t hanigosau hárította vissza Bodóra r eljárását nem 
tartotta sem jámbor emberhez, sem hG szolgához méltónak. - Az 
egyre jobban fenyegetőző (a száz forint visszaadásáról azonban 
— ö tudta, miért — bölcsen hallgató) káplánt a magyar beszéd- 
ből keveset értő Prantner azzal csillapította, hogy az orszj'ig for- 
rongását tt^kiutve. hagyja függőben ez Ügyet az Őrgróf megérkez- 
téig. Ez azonban saját urát látta sértve a maga személyében 
8 kijelentette, hogy hatalmában állna letenni Bodőt a várnagy- 
fiágról 

A dolog mégsem kei-Űlt kenyértörésre. Bodó ngyanis meg- 
ígérte, hogy hadinépével együtt Sólymosra fog átjönui s résztveaz 
annak védelmében. Nemsokára azonban lóháton, c-supán egyet- 
lenegy lippai polgár kiséretéheu, érkezett meg s ezzel tolmácsol- 
tatta Prautnrruek, hogy mivel tudomása szerént étellel és itallal 
Sólymos nincs ellátva eléggé, az általa csakugyan fólvett száz 
forintból uzounel átad neki ötvenet, hogy abból a szükségeseket 
bevásárolja s még a legénység zsoldját is fizesse. Többsssór nem 
jöhet, mert az ostromló keresztesek egy óráig sem engedik pihenni. 
Pi-anfner átvette 8 a vár fölszerelésére a káplánnak adto át a pénít. 
Ez, bár kellotlenŰl, el is fogadta azt. 

Mialatt /^raHíniT bizalmatlauíü tapasztalta, hogy az örséggel 
a káplán sokat beszélget magyarul, tehát előtte ismeretlen nyelven, 
míg az 6 rendelkezésőre még tolmács sem áll, azalatt a koreaz- 
tesek teljes orÖvel ostromolták Lipi>át, hol a nagylaki csata után 
a menekültek egész csapatával három uapon át rejtŐzk<:»dött 
Báthory István a délvidék fökapltáuya. azon aranyos zászlóval 
együtt, melylyol a hadjárat kezdetén a király ajándékozta meg. 
Azután azonban Temesvár alÁ 3iet<*tt melyet ÜSOO ember védett 
agyán, míg Lippát — Bmhj szerint — csak tizennégy (!) s amazt 
mégis berette volna l)*Ua Györgj', ha Szapolyay vajda három 



KOlUlW'n,. 



197 



nappal késik. Ezzel .a mentséggel 6lt utóbbi) a, lippai várnagy, ki 
^juuius 6-a tájáu *) ismét fellovagolt Sólymosra. 

Értesítette a ]íapot és PrantneH Dtísa György azon aján- 
latáról : adjii át neki, Dósának, szép szerivel a várat, hogy ne kell- 
jen parasztok boUteateivcl tt'le töltenie a sánczokat. Tanácsért 
jött, mitevö legyen ; mert 6 maga úgy vau meggyőződve, hogy 
[5r*fA"p/y Cryörgy ellenében nem tartbatja tovább Lippa várát A 
algárob ugyanis ellenséges éi-zelmüok b gizzal-gazzal ügy tele 
^fogják szórni az árkokat, hogy meg nem akailályozbatja a vár 
bevételét. 

Pranfnrr s a német tisztek feleletét a magyan'd jól tudó 
káplán tolmácsolta. Azt válaszolták, jó katonái vannak Bodóiíiik. 
s úgy el vau látva mindennel, bogy egész liátran tarthatja a várat 
\8zikelif Oyörgygyel szemben ; ha azonban épen nem bízik magában, 
jöjjön át szolgáival efryiitt Sólymosra, melyet, mint remélik, teljes 
sikerrel oltalmazhatnak i'^zi'kcly György ellen. 

Bofió megnyugodni látszott a dologban. Biztosította a soly- 
[mosiakat. hogy szolgáinak egy részét már holnap reggel átbocsá^a 
[s ha tovább csakugyan nem tarthatja magát, vau egy jó lova s 
|f)izik benne, hogy ha annak hátára kaphat, estefelé átúsztat a 
[ároson s feljöhet a várba. Azután érzékeny búcsút vett a soly- 
aosiaktól s visszament Lippára. 

»Nem tudtuk — sóhajtott fel utóbb a káplán. — hogy a 
l^aoember már nyolcz nap előtt elárulta és átadta a vámt Székely 
Györgynek !* 

Árulásáról csakhamar szállingóztak a hírek. Másnap egy 
radnai szegény ember jelentkezett Sólymoson s tudatta a káp- 
lánnal, hogy ót íSVA-í/y Gyftrgy egyik szolgája, Vé*jh*) István azon 
okból küldte Bodó Miklóshoz, kérné meg ezt, hogy mivel egymás- 
hoz úgyis kíilcsimösen eskŰ által vannak k^tvc, ezen eskú értel- 
mél>eu bocsássa ki hozzá testvérét, Lajost. ') Mikor ez izeuetet a 
szegény ember mások jelenlétében tudatta fitw/ríval. a várnagy reá 
támadt, nyilvános helyen miért mondja ezt neki ; szolgái könnyen 
azt gondolhatnák, hogy valami igazságtalan doluglKin jár, A sze- 

') (Pllnkited iitáti) viigeferltch drey tag. 

*) A káplán Wcgfanek, Prautiier Metnek, a tauúviülAtdfl Saffynak írja. 

'} Layach. 



198 



DÓSA OTÖKOY 



gény euiber védekezéstí özerúiit leJ/A IstvAu uem kiváiiLa, liogy 
izerietét titolchan atijn íít. B/fflfi különbeu csakiiyyiiu kikültiüttt; 
Viíffh Lajost Ijipi>ár6l s áltaU hivatU be "bátyjftt. Ezzel együtt 
evett, ivott éjfélig s üt szolgával csupán Fórís jturknliibot hagyva 
rt várban, juuius 7-ének clsÖ óráiban — >bccsült'téröl s OHknjérÖl 
megfeledkezvec — uegyvea lovassal ücnuiunyira kiszökött, mint 
inkább kivonult u várból. 

ftoffú kótségtekmfll vonzódott a felkelőkhöz; a brcsülutéról 
és esküjéről \tilO megfeledkuzést azoubau nem lebot uly egyszerŰon 
vetni szemére, mint azt ellenei utóbb tették. Kern ia tekintve, niilj 
csekély ör*ég s mily kuvés pénz állt rendelkezésére, ö, a lippai 
polgárok egy részével* az atolsÓ na]>okl)au segélyre szólította volt 
Szopoltfai János t-rdélyi vajdát. Hozzúküldütt követL*vol kivonulása 
után pár óra múlva találkozott. 

A követ, ki mindenesetre hiíízékeny ember Kdictett. <'lmimdtíi, 
hogy útjában Széh;lt/ György testvérére, Gergelyre akadván, ez 
megkérdezte töie, mi járatban vau. Őszintén előadta, bogy ftl n 
Uppaiak a keresztesek ellen való segítség megszerzése végett indí- 
tották Szapoh/ai János vajdához. Székely György testvére viszont 
biztosStottu a követet, hogy öt meg Szapoh/ní János *) azon ize- 
nettel küldte Székely Györgyhöz, hogy ez semmit se tartson tÓle, 
csak hajtsa végre, a niit reá bíztak, 6 legkevésbl>é som fogja aka- 
dályozni. A követ tehát bátran visszafordulhat, nem kell megtennie 
az utat Erdélybe ; mert hiszen Szapolt/ai és Dósa egyetért. S c 
bíztatást meg is fogadta a líppai polgár, mi egymaga is bizonyítja, 
hogy ily egyetértési a közvélemény épen nem tjirtott lehetetlen- 
ségnek s hogy sem badicselt, sem kérkedést nem keresett Dósa 
Grergely szavaiban. 

A hazafelé ügyekvü követtel B^ydó mobt azon parancsot 
küldte Lippába, hogy Fóris porkoláb vagy alvárnagy Vrgh Ist- 
vánnak, m i nt Székely György emberének s ne másnak adja meg 
A várat. A követ azután Véyh Istvánnal egyfltt tért vis82;i Lipi>Ara. 

FórU porkoláb, kívánságuk halbitára, rögtön átizeut Stilymos 
T&riba, Prantiier vámagy után, hogy jöjjön azonnal segítségére, 
mert 6 különben egy óráig sem tarthatja az erősséget. PraiUner 



^) Graff hau8«n. 



KORÁBÓL. 199 

valóban még azon órában át akart lovagolni ; ezt azonban nem 
engedte meg neki JSiandetihiirril György titkára, a kápláu, mivel 
Bodó Miklós már mogszükütt, őt pedig elfoghatják s megölhetik 
úgy, hogy várnagyok hiányában mindkét várat könnyebben foglal- 
hatná el az ellenség ; hanem majd inkább Cmcsy ^) vajdát küldi 
a városba. Kellő hatáskörrel ellátva Csúcsyt, a gyalogság kapi- 
tányát, azaz vajdáját, a kápláu csakugyan Lippára parancsolta, 
maga pedig Pfantnerv^X tanakodott tovább Sólymos védelme ügyé- 
ben. Attól tartott ugyanis, hogy Bodó Miklós az őrség megnyerése 
végett most Sólymosra jön át s a katonák, a mint azt már meg- 
szokták, ezúttal is beeresztik őt, mi könnyen a vár vesztét okoz- 
hatná. Ennek elkerülése végett helyén valónak látta a legénységet 
(Työrgy gróf iránt tartozó hitére s esküjére, illetőleg arra figyel- 
meztetni, hogy a várkapitány liclyett egyenesen az őrgrófnak 
fogadjon hűséget. 

Ez esküt készségesen letette az őrség, mely, úgy látszik, 
kizárólag magyar emberekből állt; Pmíi/ttfir alvárnagy maga is 
abban keresi Bodó árulásának sikerét, hogy nem értesülhetett 
szándékairól, mivel a nyelvben való járatlansága miatt nem beszél- 
hetett a tervbe már talán korábban beavatott legénységgel. 

Miközben Pranfuer ós Künisch káplán lázas sietséggel erő- 
síttette Sólymost, Csiu-si/ vajda esakugyan átment Lippára. Itt 
rlőször is arról értesült, hogy Fória porkoláb, az alvárnagy, Jcínos 
drfih -) által levekít íratott 6'."eA-e/// Györgyhöz, mely szerint kész 
megadni a várat, ha biztosítja a hikosság életét és vagyonát. Ezzel 
egyidejűleg a tanács és a község egy kocsira való ruhából s más 
egyebekből álló ajándékot küldött Szt'k'df/ György számára s 
egyúttal a várost is feladta. 

Ily kijrűlniéuyek közt (. 'itúcfiy sem maradhatott tovább, hanem 
azonnal visszatért Sólymosba. Prfwfner csak most kezdette egész 
erélylyel sürgetni a káplánt a várnak élelemmel haladéktalanul 
való ellátására. Másnap reggel néhány ökröt hajtottak fel a várba 
s annak egy részét azonnal levágták. 

E közben Dósa György szemi'lt/eiieu''^) nyomult Lippa alá és 

^) Tiícliutsehy. 

2') I>im-h Janifícli diackon, 

'*) Darclmi ilor Czi'k<'ll (imj-g iktsmhIíc-Ii (piani. (Küniscli jcleutt'se. 



200 



DÓSA CrÖROY 



Caúcitff visszíitírf^se utáu két órával átkelve a LippíU övező vixou 
6s gázlÓD, a keresztesek nagy seregével npmcsalc a várost vette át, 
hanem a várat is meghódoltatta. 

Elsn tetUí volt, hogy hasonht mogadásva szólítsa fí'il n soly- 
mosiakat is. Bciinök nagyobb bizalmat akarváu liclt-eDÍ^fz ügyben 
irt levelével csupán egy fiút kOldött át a Maros túlsó oldalára. A 
gyerek a hegy ISbátiíl kiabált fel a várba, hogy jfí.ijenek kH. mert 
levelet hozott Shífyds papnak. A káplán rögtőn megparancsolta, 
hogy néhány fegyveres szolga menjen le a fiíi és a levél felhozá- 
sára. Ez sehogysem volt Prarúner ínyére, nem t-^rtván helyesnek, 
hogy ily körülmények közt egyetlenegy szolga is távozzék a várból 
s kereken kijelentette, hogy ez az Ö beleegyezésével nem is fop 
megtörténni. A káplán azonban hangsúlyozta, hogy a levél neki 
szól s hogy a/t okvetetlenül olvasnia kell. 

Praniner aggódott a legények sorsán s egy puskáját utána 
vítÖ gyermekkel együtt maga is a vár előtti térre ment, hogy 
szemmel kísérje a töi-ténendóket A következés igazolta aggodal- 
mait, Katonái ugyanis alig értpk a hegy alján levíi kis faluba, egy 
asszouyiiyal tjilálkoztuk, ki azon hírrel lepte meg íikot. hogy egy 
házban ekejtözve, jó sok keresztes várakozik n'ijok. hogy lemészá- 
rolják Őket: jobban teszik tehát, ha visszafordulnak. 

A legények kétszer sera mondatták ezt maguknak, hanem 
visszafutottak :i várba s jelentést tettek mindenről a káplánnak, 
ki jobban meggondolva a dolgot, igazságot adott Prnninfruek. 

Cselének nioghingölta nem csiiggesztetto el Dásn Györgyüt, 
Népét most már a vár raegostromlásíira kívánta felttlzclni. Hogy 
jó kedvök kerekedjék, június 7-én szabad zsákmányt engedett 
Lippa víirííban. jizutáu jKídig néhány akó bort üttetett csapra a 
piaczon. Felszólította />ket, hogy mint keilves hívei kövessék öt 
Sólymos ostromái'a s 5 mindent átenged nekik, a mj az elfoglalás 
alkalmával kezeikbe kerfll. 

Másnap, június 8-áD, körűlhelftl déli 12 és 1 óra közt, a 
keresztesek >megszámlálhatatlan< sereggel keltek át a Maroson 
s azonnal teljes erővel kezdték ostromolni a várat^ Pmwínfr és a 
káplán azonban már jóelÓre megtették intézkedéseiket; kijelelték 
az őrség minden egyes tagjának helyét, kötelességét Sólymost 
klUönben csak valamivel védte több ember, mint Lippát Az 



korAbAl. 



201 



alvArniigTDn kivfli, ki késznéuzben mindi>ssze 50 frtofc kiipott — 
felét a Bodó Hzetésének — évi 8 írtért 10 kapuőr, 6 írtjával 2 
más katona s 4 írtjával 1 sütő és 1 szakács, összeseu 14 fegjrver- 
fogUató, tizetett zsoldos védelmezte ; négygrel igy is több, mlut 
Lippát. Annál hihetetlenebbfll olvassuk tehát a várbeliek azou 
dicsekedése tf bogy ágyúikkal mintegy ötszázat öltek meg a keresz- 
tesek közöl, kiknek meggoudolatlan, heves rohama e szerint 
kudarczot vallott. 

Dósa György elhatározta, hogy rendszeresen fogja ostro- 
molni SolTmost.Lippától két mértföldre esft derékseregétöl azonnal 
több i'tcyftt hozatott s azokat nagy erőfeszítéssel még az éjszaka 
lelállittiitta a Sólymos mellett levÖ begyen ; söt lövészárkokat is 
húzatott azok védelmére. 

Péntekre, június 9-ére virradólag azután követséget küldött 
a várba s mid5n a várnagy a feladást megtagadta, teljes erÖvel 
lútijtl a tüzeléshez. Dóm pattantyúsai eziittal is ügyeseknek bizo- 
nyultak. Jól irányzott lövéseikkel ugyanis nemcsak a vár némely 
épületét gyújtották fol, luinem a puskaporos tornyot is felrobban- 
tották, a nélkül azonban, hogy nagyobb rést üthettek volua a fala- 
kon. Az őrség csak roppant erőfeszítés mellett nyomhatta el a 
tüzet; mire, a káplán beleegyezésével, Frantncr elrendelte a 
zsindelytetök lebfinyását. Parancsát azonban csak szombatra 
virradólag hajthatta végre a nagyon is igénybe vett legénység. E 
napon, úgy látszik, maga Dósa a temesvári táborba vouúlt vissz.i, 
másra bízván az ostrom folytatását. 

Ugyanezen időtájban a keresztesek is közelebb nyomultuk 
ágyúikkal, mit épen uem akadályozhatott meg Prantnnr csata- 
kígyója. Az Őrség ennek láttára, valószlnílleg azonban kivítlrÖl 
jött bátorítás és Benedek porkoláb, valamint Csúcty vajda bizta- 
tása folytán is zúgolódni kezdett. »Ily körfilmények közt — a 
káplán véleménye szerént — az ördög hozüi Szaniszló ') lippai 
deákot a vár alá. A deák harsogó szavakkal kiabált fel a falakon 
állókhoz, hogy 5 a kapitányok nevében békét és biztouságot ajánl, 
ha az őrség áta<ljtk a várat A legénység oe engedelmeskedjék 



^) PrAiito^r jfloTit^ szerdtit a már emlitctt Jinos (j&niscfa) áp.Ák 
jijtt a várho2. 



ao2 



DÓSA GYÖIUÍT 



tovább vezetőinek, hiszen iiz őrgróf többé uem lesz a Tárnak és a 
hozzátartozó jószágoknak ura, mert a kirdltf afcaraUibél vaU- 
meuuyit &7tY/í/ G,vürgy kapja; a király Örükbirtokúl íulja neki 
mindet. Vonuljanak ki tehát a várból s uo harczdljauak a 
keresztesek ellen ; mert ha ezt nem tennék, tudják meg, hogy Lip- 
p&n elfogott íeleségeiket és gyermekeiket keres^ztbeu kütik az 
ágyúk elé, úgy hozzák a vár ahl, hogy elíiüzör is :izokra löjjenek. 

árindexen kivánságukiink bÓvehb ciegh:illására n káplán, 
PraiUner tudta uélkAl, Benedek jMrkoláhot kiildtű ki, holott már 
clÖbb is gyamisítotUi ftt, hogy elégiiltitlenségre csábítja a népet, 
t^zaniszló deák ús Buxedek porkoláb szavai nem is leveszték el 
hatásukat; a katonák megtudT.'i, mily sors vár féleségűikre és 
gyermekeikre, kijelentették, hog}* í>k nem kftzdenek továbli; .s ha 
J*rantner és a káplán nem akarják feladni, majd feladják Ök a 
várat. A két parancsnok mellÖl **supáu két szolga nem pártolt el. 
Praniner ezalatt a csatakigyó újabb megtöltésével bajlódott s épen 
lőni akart, midöu a káplán a veszélyed fordúUtról értesítette. A 
várnagy semmi áron sem akart halluui a békéről, egyezségről, 
mert félt, hogy csak kijátszák vele; társa azonban értesítette, 
hogy ő rá áll a kÖt*?src ; már meg is igéi*tc ezt Szaniszló deáknak 
s meg akarja tartani szavát. 

K vita közben érkezett hozzá Bencék porkoláb, Id noki is 
jelentést tett t^ztmiszló deákkal folylatott beszélgetéséről. Ismé- 
telte, hogy HzaniHzlót a keresztesek kapitánya küldte azon kívá- 
nattal, üuszáulukból, békén adnák fel a várat. Mert íi felsége a 
király ugyan megelégeltemár u keresztény vér hullását,detovábbra 
is folynia kell annak, ha ez végbe nem uicgy ; a ha meg uem hódol 
avar, szörnyií halált Íial minden heimelévő; látniok kell majd, 
rabbá tett és megkötözött feleségeiket, gyermekeiket mint hur- 
czolják az ágyúk elé, h(»gy saját testíiket, vérökot löjjék a keresz- 
tesek helyett. Ha ellenben békén adják meg a várat, biztonságban 
hagyják életöket és vagyonukat. 

Benedek magyar beszédét a káplán tolmácsolta. Prfwtner 
elutasítólai; válaszolt 

>EIöbb — úgymond — egész Magyarországot hódítsa meg 
Székely György, ha Sólymost el akarja foglalni. i S tovább tuduj 
sem akart a kívánatról. 



KORAnÓL. 



203 



E köübcu elérkezett :tz obétl idt'je s a két pariiiicsiiok tisztivl 
mollé ült. A kápliiu egyszer csak fölemelkedett s kijeleutette, hogy 
6 Székely Györgyhöz levelet akar írai. Félre szeretné vezetni, 
hogy uémi halíidókot nyerjen tőle tervéűek kivitelére. O ugyanis 
a fegyverszünet idején az örgrófhoz lovagol, elmondja neki az ese- 
mények lefolyiísát, kieazközli segélyét s hitére és szavúra fogadja, 
hogy ismét visszatér a várba. 

Frnníntr ismét elutasítólag t*t»lelt Az íí raegeiiyezésével 
ugyau nem írja meg levelét ii káplán s nem is log kimenni a vAr- 
ból; mert Ö nem érti az őrség nyelvét, tolmács sem áll rendelke- 
zésére ; ily körülmények közt, nem is válnék becsilletéra a tA- 
vűzás. 

A sarokba szorított káplán a rómaiakra hivatkozott. Észszel 
és flgyeaséggel azok mindig többre mentek, mintháborújíkodássnl. 
Pmniner azonban egészen szárazon figyelmeztette őt» hogy o félé- 
ifil többé ne beszéljen, mert konyértörós idején nem illik becsttletes 
emberhez, hogj* akár a várból való menek&Iésre, akár pedig írásra 
gondoljon. Mire a káplán nem felelhetett mást, mint htigy ö tisz- 
tességesen kíván cselekedni s hogy Magyarországban ép úgy van- 
nak ily igaz emberek, uúnt Németországban. 

Néhány pillanatig gondohitokba mélyedve öltek .az asztalnál. 

A káplánt akkor (7íMisy vajda kihítt/i néhány szóra; mit 
beszéltek, mit nem, azt csak a visszatérő káplán szomorú arczárói 
találgathatta Prantner, Nem is álltíi meg szó nélkül s megkér- 
dezte, mi történt. ^Csucst/ vajda — úgymond — épi>eu most hozta 
hirfll a legéuyek végleges elhatározását, hogy a várat nem fogják 
védelmezni.* 

Nem érhette készöletlenöl, Prantimr mégis megdöbbent 
ennek hallatAra. 

»l8teu mentsen tőle, szólt, hogy szükségtelenül adjuk fel a 
várat.* Gondolja meg a káplán, milyen rósz cmlékezetök maradna, 
ha ezt megengednék. Szerinte a legénységet azonnal össze kell 
híni s figyelmeztetni az Őrgróf iránt tartozó hűségre. 

SsauUzló deák, kit tagadó üyilatkozattal küldött el, nemso- 
kára azon izenettel tért vissza, hogy a fölkelő vezérek még min- 
dig hajlandók teljesíteni a föladás föltételeit; de ha el nem fogad- 
ják, ostrommal veszik be a várat 



204 



DÓSA OTARGT 



sCshIc kvM gazember adhatnil fíil —vila szolt a hajlithatlaD- 
nak mutütkozó Prantner. — Éu. mint becsüleUíö ember, a falak 
közt akarok meghalni !< S ismét buzditö-beszérlet akart intézni a 
legénységhez. Nevéheu a káphin beszélt ; egyszerre azonban ma- 
gyar nyeUeu igen ingerülten s teli torokból kezdett lármázni és 
szitkozódoi. 

>Ne is kérdezze — szólt az ennek okát tudakozó Prontner- 
hez. Csucsi/ vajda épen most jelentette ki. hogy Ö nem védi magát 
tovább s hogy álljon ellen, a ki akar, — moat már uem tíirt 
velők. Ha ig\' beszél — feleltem éu erre — akkor kegyelmed a mi 
ánilónk.c 

Prantner kértére azoubau újból is felszólítoiln a vitézeket, 
ne bízzanak az elleuség igéreteibeu ; gondolják caak meg. mily kárt 
tetteik a keresztesek közt : ilyesmit azok uem türuek bosszfi nél- 
kül. Mindennel fölszerelt erős várban vannak, melyet Tatén segít- 
ségével meg is tartliatuak. Várnagyuk. Pmutrirr az övék marad 
élre, halva. 

E másodízben való felszól itúsra egy vitéz. Kis .Táuos, nyom- 
ban fí)l is kiáltott, hogy mindnyájan készek védeni a várat; a töb- 
biek azonban agyonveréssel fenyegették, ha még egyszer ilyesmit 
moud. Xem felejtették el Ök, mit fogadtak az örgrófuak, a vár 
azonban tarthatatlan ; s ha Ptant ne r m^gh védni ukarja. meglátja, 
mi sors vár reá a keresztesek táborábau. 

•Szívesebbeu balok idcbenu bec8íllett«l, mint odakinn gya- 
lázattal, szólt, megdöblienését palástolva a várnagy. — Idebenn 
maradok s uem megyek ki élve.< 

»Mi az ördögöt akar? — mordult reá a kápláu. Csak uem 
hiszi, hogy egymaga megvédheti a várat? Hallhatjji, mit beszél- 
nek a legények. S ha a vámagy meg akar halni, neki, a káplán- 
nak, semmi kedve hozzá. De még urának, az örgrófnak itt levő 
kincseit sem ve.szi mind ma^áhos s a katonákkal szemben nem 
koczká /.tatja életét. Azután meg a keresztesek különben is a király 
ufvében követelik a várat, hát föl is kell azt adui, mert az őrgróf 
épen a királytól kapta s 6 felsége a hogy most elveszi tőle, ép 
ügy viasza is ajándékozhatja neki. O bizony nem temetkezik hát 
a romok alá s nem vereti magát agyon a legényekkel. 

»l8ten legyen irgalmas-kegyelmes a tisztelendő úrnak! — 



kiáltott fel az Arveihöl kiiogjott Táruagy. — Nekem ue legypu 
semmi részem a vár elvesztésében I« 

A kl^pláu most uiár egymagu íutézkedett. Mt'gmmnU.i a 
deákhíik. hogy máauap reggel jöjjön fel harm:ulmagíival, öaziutéii 
vesz maga mellé még két embert s együttesen majd eligazítjAk 
a dolgot. 

Másnüp, tizedikén, csakugyan megjelent két hadnagy n de- 
ákkal ; mire a kApb^n — PranUier tudta nélkül — fölnyittatta a 
kapukat s magához véve Csúay vajdát és Beueihk porkolálK)t, a 
keresztesek küldütteibez meut. Seuki sem jegyezte föl. mit beszél- 
tek együtt. A káplán azonban nemsokáni Pm/?/Ti«rhezköze]e<letts 
figyelmeztette arra. a mít maga is hallhatott, miképen nyilat- 
koztak katonái, hogy t. i. új támadás esetén uem tudnának tovább 
ellenállui s hogy egy-két ember uem tarthatja meg a várat ;Ö 
tehát fel is adta azt oly kikötéssel, hogy 3zemélyeikuek«javaikiiak 
bántódása ne legyen. 

Tegyen ügy, a hogy tetszik — válaszolt a várnagy; a 
felelősség a káplánt terheli, m(M*t a/ lí akaratával yitlmsem kapi- 
tulálnak. 

Bízza csak reám ! - szólt ez vállvonítva. 

Elvállalhatom a felelősséget, mert a katonák nem akartak 
harczolni. De meg azt is mondták, hogy hámi vonakodunk, kivág- 
nak benuQiiket s 6k maguk hódolnak meg. 

>Bár h.ilott volnék — sobajtott Praníner - hogy ue lát- 
nám, mily gyalázatosan adják fel a várat!* 

Erre Künhch káplán Sólymos várába vezette a kurncz bad- 
nagyokat s a nyelvet uem értÖ várnag)- szemeiben könyekkel, de 
némán hallgatta, őrsége mint esküszik hűséget Dósa György 
iránt, kinek emberei most otthouosan helyezkedtek el a várban. 

Prantuf.rt a kái)láuual együtt azonnal őrizet alá vették s 
fólnyársaláfisal ft-nyegették. A kápláu, kit adott szó ellenére minde- 
néből kifosztolUk, lóhalálábau küldött />^a Györgyhöz valakit, 
hogy IwintathinKágüt eszközöljön ki számára ; a keresztesek azon- 
ban nem sokat adtak reá s tárRá\al együtt >miut valami tolvajo- 
kat, Lippára kisérték* át, hol négy napig voltak letartóztatva 8 
bővebb kihallgatásra a fóvezérhez, Dtíaa Györgyhöz akarták 
' 6ket küldeni. 



S06 



Ötőílniipra (június 24.) iizonban megjött Data TŰlasza, 
hogy az uilutt szót iiipu: kell tartmi. a fr)fílyokafc ereszsz^k sza- 
hínlon. ^) 

Pranfner ^ fi kAplAn ftz őrgróf vajJalmuyívdi várát ugyi^kez- 
tck most elírni. Ennek Viiniasya, Pathkzy aaonlian ncni aknr- 
Vi'm iteeugtídni őket, kénylelpuvk vollnk a kolostorb.a s/állui. Biil- 
régzete idehozta Lippa volt váruagyát. liodó Miklóst is, rainM a 
káplán titkon évtesítvéu Paihkzffi^ B'Kh'A sajátkezfileg elfogta s 
Huuyad várábn záratta egyik hű szolgAjAvfil, Tnt Istránual 
egyiUL. 

3eopo!yatf vajda ekkor már javábati fegyverkezí^tt a kuro- 
czok pilon, kik iiiökö/.l»en VilAgust is In'vettt'^k s Aradról elzavarták 
ft káptalant. >Bár adná a mindeuhatú Isten, hogy megverje í>ket!< 
Bobajtozott a várnagv, ki egyre azt hajtogatti, hogy ha Pathóczy 
átengedné vitézeit s még néhányat fogadna melléjük, hiszi, hogy 
visszavehetni Solymiis várát. 

A káplán ez Ügyben tárgyalni is kezdett PafhtU-ztfval s 
ntóbb egy L^iczkó*) nevfi t«lmác3ot véve maga méW^r Pmvfu fi' 
maga is bővebben fejtegetttí ttírveit ; ez azonban, figy látszik, nem 
igen bízott azok aikcrébeu és csak annyit igért meg, hogy neki 
magának is lesz gondja a vár visszavételére. 

Félig-niedilig elut-asítva. nem akartak tovább maradni és 
peilig annjUkevcsbbé, mert Paihóizifuv is vigyázatot ajánlt, hogy 
/W« Aíiklúsnak a keresztesekhez szegődött boszus szolgái vahi- 
mikép agyon ne verjék őket. Nngy tanakodások ntán a minden 
oldalon feltünedező knnioz csapatok közt lóháton íííigyszebenbe 
menekültek, hol Sztt^olyny János vajda oltalma, egynttal azon- 
ban némileg Örizete alatt is állottíLk; mert a város kapuin nem 
volt szabad kilépuiök. 

8zent-Bertilan-nap, augusztus 24-e. estéjóig időztek itten ; 
és e^sak akkor nyerték vissza szabadságukat, melynek .azoübau 
nem igen örvendhettek. Meggjfilt a Itajuk már a azebeni vendég" | 



') Arról, mit Verancaica cmlit (Munkái. W. 6. ].), hogr Világns. 
T'ippa e6 Sólymos hcvetolc iitúii ncmefl iiralciit vontak karába ka nemca 
Iáuyoküt sau^pltfsftettck uh>^ h pnrmztok, ezeu egykorú tudói^ítiísok bnll- 
gatuak. 

«) Lcrxko. 



KORARÓT,. 



í?07 



16kh{*1 is, kit, úgy lÁtsaiik, mIík birtAk kielé^ífctii. A káplfiu felszólít 
tolta PrantneHf adja zálogba peiisétuyomó gyűrűjét, mii azouban 
ez iiom nkart tenui. 'láriift hnracosnu jejíjezto iuoí;, liogy ba oly 
kedves a gyíin'ije, Iiát csak tartsa meg ; majd kifizeti ö az cg6*íz 
számlíit. 

loDCü BiuUra akartak mcuní, liogy — bír szerint odaér- 
kezett — urukuAl igazolják eljárásukat. A káplán azouban míir 
Hunyadon értesült rúla, bo^^y az őrgróf elroudelto ell'ogatásátT 
inintba gouoszttjvö volna. E Ulr adott alkalmat uekL bogy a szcut 
Bortubmi-a köv»*tkt*zö ]>éntekeu, aiig. 25-én mt^utegetöző lerelot 
írjou lirandciihuff/i György örgrófboz. Szorgalmasan és lúven 
szolgált, — íigymond — a ógy is akar szolg/ilni ; mégsem kegyel- 
met kér. ba valamiben liibíi/ott. banem méltányos megíléltetést. 
l'ra kiurspiiic'k megvédése végeit menekült a várba, bol uz őrgróf 
eml>ertíi nem cselekedtek esküjök pzellemében. Tebot vele. a mit 
akar. mert rendelkezik élete és vagyona felett ; de vegye figye- 
lembe, bogy 6 nem akart várnagy lenni. Szóval sokat tudna fel- 
hozni mentségül; most azonban távol van s némely dolgokat le 
nem írhat. Addig is kéri, mivel nembogy tallérja volna, de még 
fillérje sincs, parancsolja meg Béfcé^s Jánosnak, hogy lássa öt el a 
sziilíségespkkel sbalHd('*ktalannl írjon a Hunyadboz tartozó parasz- 
toknak, bogj' Bndán van s bogy tMigedelniiískedjenek ji várnagy- 
nak, mert ezek a parasztok attól félnek, roszúi járnak, ba meghó- 
dolnak a vajdának, Szajmltf/iittak • s azt is nionilják. bogy az 
őrgróf sohasem jön tftbbé az in-szágba. Xeki semmi esetr« sem 
tetszik a várból ki- s bejáró követség; attól tart. árulás lesz a 
vége. Sznkségl)en ismerhetni meg az embert. ítéljen az őrgróf, 
hotelen volt-e s hflTitesse nieg őt ; ha nem találja annak, lutcsássa 
Kzíne í'lé. 

Nem tudni, mi lett a kérfi levél sorsa a bogy mit válaszolt 
Brnutímhurtji György Prautner várnagynak alkalmasint ngyan- 
aklíor írt elöteijesztésére. Annyi bizonyos, bogy bennök és áll.a- 
luk nevezetes adalékot nyert Dásn György forradalmának törté- 
nete, mely Imsonló részletességgel egy más vár ostromát sem 
ismeri s mely egészen i'ij nevekkel, űj adatokkal s részben meg- 
bizbatóbb idÜ6ZÁmitáB»al gyar.apítja azon korszaknak épen nem 
teljes krónikáját. 



. trröiioY 



Pf*aii/?ifrnek, lígy látszik, megkegyelmezett az őrgróf; 
>M&tyá8 pap<, ragyis a kápUn és Bodó Miklós ellen azonbau 
Tizsg&JHtot rendelt el. 

Bodó Miklósnál fSleg íUinHk megtudásárfi fektettek súlyt, 
mit tárgyalt DfSm György szolgííjíival, 5a^ Istvánnal (kitakft])- 
lán Wégh, Prantncr pedig Met Istvánnak nevezett) ; nem ért«tt-e 
egyet Dósa Györgygyei s egyáltalán tigadja-e. hogy hrsziMt tSo^^- 
val? Mondta-e bizonyos német kalmár előtt, liogy bíjja be Saffy 
István testvérét Lippa várának /'íírw ]iorkolábtól való átvételére? 
Ura akaratának ellenóre nem játszott-e össze -Ssa/ío/yat vajdával ; 
általában, mint vitte hivatalát: gazdájának kárával, vagy haszná- 
yal-e? S azon esetre, ha a király elutazott, vagy az őrgróf röviil 
időre az országból távozott volna, nem egyezett-e már meg vala- 
kivel, hogy átadja a várat? 

Hasonló kérdésekkel zaklatták a káplánt is. 

Igaz-e, hogy hamis levelet írt s nem liasználta-e ft'il urának 
titkos felhatalmazását oly dolgok elvégzésére is, a mikkrl meg 
nem bízták? Miért adta föl a vámt? — Nem fordította-e saját 
hasznára a Oall Istvántól és Bodó Miklóstól fíilvett pénzt? Eg)'- 
általán mint járt eJ az órgróf ügyében ? ~ Joliért intette Ctúesxf 
vajdát, hogy őrizkedjék az örgróftól? 

Bodó s Kuuisch káplán mindenesetre a legjobb válaszokat 
akartí'ik ugyan adni a fölvetett kérdöpoutokra ; feleleteik azoubau 
nem maradtak reánk, .lellemzö, hogy Brandenburgi György őrgróf 
teljes aggodalommal, szinte gyülölöttol fürkészi embereinek Sza- 
folyai .lánossal való esetleges összeköttetéseit, míg készen áll 
lázadó jobbágyainak védelmére. Temesvárottalig végezték ki Dósa^ 
Györgyöt, szoptcmher 2-án már megjelent 11. TVa^íz/u rendelete, ; 
mely annak kijelentése után, hogy >neni akarja alapjában me^-i 
rontani a szegény johhágjokat*, elrendt^li, hogy az Őrgróf nriidal- 
maibau üldözni, fosztogatni kezdeti parasztokat azonnal helyezzék J 
vissza javaikba. S a következő évben november 25-én ismételtünl 
megparancsolta Aradvármegye alispánjának és szolgabíiújjínakj 
hogy az Örgn'if aratlvármt-gyei birtokán a nemesek által a parasz- 
toktól kái-pótlás fejélKín t.'lvettjavakat és pénzeket azonnal inlassákj 
vissza txilajdonosaiknak s ntasítsák rendes pör fitjára a káro-j 
si'iltakat. 



koríból. 



209 



A temesvári osatíi ntiiu a kuruczok vagy önként hagyták 
oda íiz elfoglalt vArakat. vagy Szapob/ai ker^etttí ki í>ket azdkból. 
A vajda, íigy látszik, Lippát és Sólymost is megszAllta s nagy 
hailandósAgot mutatott, hogy teljep birtokjogon helyezkediék el 
l»eunök. Német- és lieugyelorszúg diplurnatiAjának közbelépésén* 
volt szUkség. hogy 1516. június 6-^ii lemoudjoiiakétván-ólsakkor 
is szerzödéslien kellett kikrttui, hogy leuKKidását 'tisztességes 
szavakban* adja az /5rgiíjf tudtára ; annyira gyűlölte egymást a 
két lifttaluias emWr. kik közftl az Argréf még talán a parasztokkal 
VftUí titkos pötyetértésrOi is vüdol+a a vajdfit. hogy anuU várait 
megszerezhesse, ('sak í^zek s a kinVlynak lőiri. deczembíír ll-éu 
adott eugedélve után történhetett, hogy az őrgróf 20,000 trtért 
még azoap eladhatti Perévi/i Imre nádornak a két várat, melyeknek 
tiiegeríísUésc, /.sírrf/í/; szerint, tiiláii egyetlen érdeme az örgrófuak. 
Egy harmadiknak kellett anyagilag gyarapodnia, hogy fegyver- 
sztiuet létesüljön a két dynasin közt^ és pedig, mint Miksa német 
eajiszár 1516. július SO-áo hangsúlyozza, az őrgróf neTezetes 
kárával. Oly fejlemény, mely nem következik be. ha a par.iszt- 
háhorft alkalmat nem ád Szo/tdifaiuíik. hogy úgyszólván fegyveres 
hódító gyanánt jeleujék meg Brandenburgi György aradv&rme- 
gyei javain. 

Mindebből azonban ezúttal nem akarom levonni a követ- 
keztetéseket : feladatom egyszerűen az volt,hogy a mdncheuib.ajor 
királyi levéltárból másolt oklevelek alapján történetünknek egy 
idáig ismeretleti epizódját beszéijem el. ') Bővítettem, de lénye- 
gében senimit sem kellett változtatnom azon, a mit Dóna György- 
ről négy év elfitt írtam ; pedig most valóban csak száraz tényeket 
mondtam el. még pedig épeu DtUa György ellenségeinek előadása 
nyomán. 

Dr. Marki SXiTDnR, 

') ElÖ8xf>r Fraknül Vilinoe cml(%e»*tt meg rúluk s törtcnulmi túr- 
súUt 1877. mijus haW Ulésóii. (U S74ÍKfldok, 1877. 4H0. 1.) 



SUíiADOK. 1887. III. FülEBT. 



W 



zAh FELICZiÁn ME8TE 

VKJE PALÁSTHY KOPAI. 



Záh FtílicsíÍHii iiK'st**r vÍ8(^gi*áili mprt'nylí'téiiek — melyet 
1330. éviiVprilhó 17-éii 1. Károly kiráJyseDnokcs:iljiiljaeUt;n *»lkö- 
vetett - részletei h kövctkpzményei nagyttubrészt ludva Viinuuk. 
Kevésbbé istnííretes. hogy ti/.on véritélet áltíil, melyet annak meg- 
torlására a Viáegrádüü ugybeiLíyülckfZctt országuagyok bozl:ik, 
nem csupán a Záh uemzetség üsszes tagjai. Uutu'm Feliczián mes- 
ternek aiiyai rokonai, vejo, Kopai s ennek testvérei is lőttek sújtva. 
Megtudjuk ezt Károly király 13:í9. évben kelt okleveléből, mely- 
ben Feliczián mester uuyai unokatestvére, Lászlófia Lásüló (köze- 
lebbi megjelölést nem lelUuk az oklevélben) öaszea birtokaití'il 
megfosztatott s azok a király által udvari tebtöréuek s oldruhi 
várnagyának, a leugyel eredetű Marocsuk mesteruek adományoz- 
tattíik.') Az oklevélben ezen László kivégzése nincs fólemlitve, de 
kétségünk nem lebot abban, liogy Ö, mint Feliczián mester biir- 
madik ízen állott rokona, a vérítélet rendelete szerint. - hacsak 
külföldre nem menekült — fejvesztéssel is lett súJLva. 

Feliczián mester vejéről Kopairól azt írják krónikáink, hogy 
fogságba vettetett s tömlöczbe végzé életét, tiatt i>edig. kiknek a 
vérítélet szerint meg kellett volna öletniük, szánalomból a keresz- 
tes vitézek egy tengeri azigetrei vivék, ho^y soha t<)bbé bazájokba 
vissza ne jöhessenek.') l'jabb nyomozásokból kitűnt, bogy Kopai 
testvére és Bató, Bars vármegyében Malonya nevű falun.ak valá- 
uak birtokosai, mely birtokuk tölílk, azon oknál fn;^va. mivel u. m. 
Feliczián mester az ö tudlukkal és tanácsuk iolytiln követte el 
merényletét, elkolK>zfc;it<>tt s Károly király által Kenezsiczi Mik- 
lósnak, Endre királyfi volt nevelőjének adományoztatott*) 



ÍJ Anjouk, okmányt. III. 020—6*21. 11. 
>) Kfiiiea krún. 102. 1. — Budai króii. 213. 1. 
■) Anjouk. okmáuyU IV. 450—452. 11. — Bottka Tivadar, Szím- 
dok, 1874, 236.. 239., U. 



XAEJ PRUCZIAN NKSTKH VBJB rALAHTHV ROPAI. 



'Jll 



Kezeinknél levíl eredeti s még lcÍ!L4l;itl.inok]evelekböl*) ezen 
Kopairul. :ii! íicíMAlAdi hovatrtttozíWiról. birtokviazoimurt'il/'s lifthí- 
láuak iiMiiii'rí)]. iiiftlji' a kn^iikiUfíin olöadottól U-nje^íesiMi kiUöti- 
líuzötl, bnví-lii) tudósítást nyerünk. Kzek H^nniit nt^vezi?tt Kopai, 
ZiUj F'dicziáii iiiosttíi" veje, a hontrármefiifei Puhhfhji családitól 
szávmuzoU és pedig i'zeu csal/uliiak ;wo» úgAbÖl, mtilyrÖl uébai tör- 
ténetbrivánink - Bottka — uem ismeiTC aiiuuk eredetét, sem hout- 
vüriueKyei tagjait, Rpih Kopaiiuik bozzAtJírtozíísát — már rógebbeu, 
)íarsv;urui'iu:ypi Jirtrí-rsohU t:.7.Uii :tl:itt Ortekt'Zett."! Npmlesztaláu 
ludj^'U kivfil. \m hz említett oklevoles adatok nyomán. Kopaira 
vaió lekintetliö! a Palábtby ibalAd t'zen ágának rövid történetét 
éf( teljes uomzedékreudjét előadjuk, miut melynek tagjai a szereu- 
csMlcii Záb nemzcts^g/^ivel p^yfltt ugyanazon gyá^szos ví»gzet által 
sújtva, hatcxllél százítd óta alusszák sirjaikbíin örök álmukat. 

A Palástby oiilád ezvn ágiuiak «dső ismort törzse; Boriig a 
X III. rízázad eUö leiében élt s Hont várnníí^yébru Palást és Dréno 
Bars vármegy tíl>eu pedig liars éa Vezekény helységekben birtokolt. 
Gyermekei valúnak : három tió, u. m. Brizú, máské]) Brézó vagy 
Borzó. to\MiH Pétn- v'A Zátlor, WiU 125ü. évben dréuói birtoku- 
kat, a nekik megítélt eskil letétele által a houti várjobb/ipyok 
ellenében visszanyHrék^) — és két leány, kikról csak annyit 
tudunk, hogy lüikthiti íBukeu) éa Szoho»zl4 uevfi elftkel/í nemesek- 
nél (cüDjeseknél) valAniik férjnél s 1 565. évhen már mint ezeknek 
özvegyeik, anyjukkal együtt, ennek hozománya és az ő leány 
negyedeik fejében Hvén'ik, Brizó és Péter által az eszt^'rgomi 
káptalan olött ötvtínbat márkával kielétíUtettek.*) 

Brizó a vezekényi birti»kbiin telepedett le s Váradi Beiied 
barsvárme^yei birtokosnak jSlurgit nevÜ leányát vévé nőül. A csa- 
lád bontva rme-gyri birt'okaíbiLn valószínülog nem maradt része, 
mert ott vis^zainaratU rokonaiujik okleveleikben sem róla, sem 
m.aradékairól azontúl nem tétetik emiités. ('?iupáu Palást helység 
határában tartotta volt len nevét ;i XIV. század első felében két 
határbely. w. m. HUzi\ dülö és Brizóbéreze hogy.") Maradékai két 
ízen át Vezekényról, azontúl peilig Váradi Margit örökségeképen 
Várad üilu leiének birtoklóba jut\'án, Varadról írták magukat b 
iiu ágon a XV. s^zázadbaii kihaltak. 

Zááor PalÚBtou lakott a fit IV. Béla király, több hontvár- 
luegjei előkelő uenc-istd. n. in :i Hnntpáznáu uemzetségbeli Hunt 



') A P»liÍHth\ Jstdcczkv reiiljiíi levélurtibnu. 

«) KiMbb raalti.Uíu.i iiiülokok, M. Tiirtéiidmi Tilr.X., 23 1— 2»7. 11. 

») Hazai okmáuylár. VII , 87— ÜÖ. II. 

*) Uusai okmánytár, Vltl., sajt^ allatt. 

*) 1308. tís ISai. <!vi hatjirjiinisi okltívelt'k. 

14» 



219 



tkn rm.írziÁN wrítkr 



fiíiival Pótentíl és Dezsővt?!. Honátlii Péterrel. Houti BnleuzlÓTíil 
és Szemerédi Mikóval mapa elébe iílézU>t6 s ökel pgyuttal korábbi 
meg ueni jeleuéáiikért bírBiVjíbün inririisztiilá, hogy mily ügyben í* 
aa illető oklevélbul ki iieiu tüuik.M Híirum íia iuagtfilniiúl balt el. 

A harmadik testvér, /Ví<r coinns, fiaival ;» tbbbi rok<inaival 
együtt a palásti birtokot öi-egbíté. 1288. évben megvévéu a Csák- 
uemzetségbeli Tstváu és Péter mHsterektÖl ezeknek paUati birtok- 
részüket. melyet IV. Béla király najíybjUyjukurik. idősb István 
inestcru<*k s euriek inagszakadtával IV. László király uekík :uiu- 
niányuzott viíU.. Ezen birtok a vevők közt akként <íiíztatott fel, 
hogy harmatlrészét Péter cumes és íiai, másik harmadrészét Zá«lur- 
iia Lenst&k. a harmadikat jieilig rokonaik u. m. Bnt^nntfn comea és 
Jtjb mester, Ivánkíi fiai, valamint Györk tia Lipt*í vo\{'k birtokukba. 

Péter ismét hrirum fiat hagyott maga után. u. m. 11. PétiT 
comest. 11. Borti comest és Rava»z ( Roaz, Ruoz. Uouoz) nifstertt 
kik Paláston lakva, Palásti nevieseknrk nevf^zteltok, de irattfik 
olykor Vezekéuvn^l is, mib«M kövt^tkczik. hogy Brizó ottuui birto- 
kán kivtíl nekik is maradt még ott réazük. AdAtaink ezen három 
teatvérrAl a következők : 

1294. évben az esztergomi érsek tiszte. Mór oowes az o pa- 
lásti birtubikaí, mint állítólag a houti várhoz tartozót, kérte 
maga számára II J. Kndre királytól, ki iizoaban kérelmét elubisítva. 
nevezett Péter, Bors és Ravasz testvéreket továljbá Zádor fiait : 
Mikló.st és .lánost — valamint Ivánka fiait: Jóbot és Löriucsfiet 
és Györk fiát Liptót — mint Palásti nemeseket :iz íS palásti 

birtokaikban mejíerő.^íté. mivel úgymond ezek IV. László király- 
nak 8 az esztergomi k:\pt:Llannak privilégiumaikat felmutatva, 
bebizonyítok, hogy azon jialásti birtokaik részint IV. László 
király adományából, részint vétel utján Őket örökösen illették. 
Ezen ítéletet i\Iái't«n al-országbíró ngyanazon évben jitírvAn, 
.innak :ilapjáü ama palásti birtokiészekuek békés élvezetében Bors 
comest s testvéreit, és többi megnevezett rokonait meghagyta. 

1299. évben Bora és testvérei bizony<Js palásti birtokrész 
iránt, melynek liatárvonahi Palást f:iluuak és egyházának kellő 
közepén, ennek ajtajától az oltilrou s az a megetli ablakon át 
vonult tovább, osztályos atyafiaikkal u. m. íentnevezett Jób mes- 
U.'rrel, Liptó comessel és Gözefiu Fábiánnal pörlekedének saas'igí 
konvent előtt letett esküjök által tulajdonjogukat igazolták. 

1301. évben ugyanazon Bors és testvérei Bésfía László bars- 
Tármegyei nemestől ennek Ncmcsény nevű faluját megvették negy- 
ven ezüst márkáért.*) 



') Fejdr, Codex Dipl. 3., 54G. 1. 
») M. Törtéielmi Tár, X., 227. 1. 



YRJW PAT.Aí(THV KOrAI. 

1308. óylion Palásti Mikusfiü Mihály és Gözefia Fábián, 
fiaiknak neveiben is, átruliázák az ö p:ilásti birtokrészeiket a fön- 
tebbi három testvér közül Péterre és Riivasü mctíterre. azon ok- 
nál Ibgva, hogy ezeknek Balázs nevű szol^ájokat megölték. 

Kavasz mester magtalanul halt el, II. Péternek egy fia 
maradt. Oyih'tjif és két leánya u. m. Margit, Nényei Dacsóné éa 
Kltira, Egyházasnényei Beuüdekué. 

Mielőtt tovább menuéuk, álljim itt :i tíiutebbiek nyomán a 
IPalásthy család ezen ágának uemztnlékrendjo : 



I. íi.' 



Bt HÓ coiiiftB, 
iDk. Br<^i6, Benő, BoriA. 

ivrui— mi. dt> VoMkray. 

Nfje: VáradI H»r^l. 



notillU <1^ Pnlüitli. kimi cnma* 
IICV 



Ímmv. 
8to- 
hnulA 
taatvM 



/Mnr. 



áf Veáck^ny. bsri- 
vítrmi-ívri ■ífilK«l>lrM. 



it fVr#r onman 
noliiliii Oc PkUiIIi 



It. NaiÉ 

1^)1. D'iIiÍUh 

(le P»UMti 

1901- ilv 
Veirktiny. 



laciilrr 

l'Bl&fUr 

t 



l>*w.iA, ir.ltl.>t. JriM*. 
IfHH. ilc 1994. IZM. 
Palú»th. -Ip r«- ite Pl- 

í t 



entif^A »»;PMttfiyAt ^ , 



ilranfrk UlttUt 

iln t|o 

VArad. Virwl. 

fis. Hb. 



I r '^ ri — " 

'"•"'yi' Ifirgu Ktmro Ht. P*Ki. 
roMter. I'crjr : l-'éije: i;i*7. 
ile Nriu- NényMl K^y- uuUlladr 

l^^V. ny*i tíP- t l»»P. 

t uciUk. 



wmn%. It^l'T. nubllli ISS7. 

IftíT. nn- d» ]>kUm1i. tiohllii 

l>UU >lo N«-J(* : de 

t*»U<tli. KAb ^ívbr. l'altotb. 

t Umi FvIluUii t IXiO. 
meiirr lek- 
tiya.flSlMr. 

f<é-)i|r«rM#kr*. 

n. Rors tinit nevezett fiai, u. \ix. III. Péfcr, Batóya,^y Bacitó 
(Bathow, Bochow), Kopni (kinek neve az oklevelekben Kopoy. 
Chopaw« Kopaj, Kopei alakokban tbrdúl elÖ) és Lamhei% Paldgti 
nemesek^ 1327. évben a palásti határral szoins/éd J/ér* nevű bir- 
tok iiánt Mfli-ei BodóHa Bács és Jánosfia Pál cHoii port vivének 
Hont várnicpyc türvényszékr elölt, de békel>irák közben járására 
ama merei birtokot az utóbbiaknak, mint í^az tulajdonosoknak 
átengedek. 

Ezen néjíy testvér kftzttl Kopai és Bató. mint föntebb láttuk, 
Bars vármegyében Malonya helységet is bírták, Kopai ezen telíU, 
Bottka előadása szerint, a lévai várbíiu tiszt avagy várnagy volt, 
B ezek barsvármegyei rokonaikkal, Brizó maradékaivíil nem a leg- 
jobb egyetértésben éltok. Bató comes ugyanis és Demeter uevü 
apród^ia, valamint János nevű jobbágya 1322. évben különféle 
erőszakoskodásokat követének el Brízófia Miklós comes barsvár- 
megyei szolgabíró és ennek íia János és Fülöp ellen, mi végett 



214 



ZAh FET.írZTAx HESTRH 



ezek Altíil pörbi* fogattak,*) Kopaiuak Bepé nevft szolgáj.a p«li^ 
iigyauiizou Vezokéuji Miklós fiait, novcztítt. .íáiiost és Fiííőpöt, 
rjnek idejóiu fegyveres kt-zzel. tulajiloa háziikliaii mi-i^támiulta. tlu 
az utóbbi íiltnl önvHcIelembftl megöletett.*) 

Eüiiyibftl áll. mit ezen iié^íy testvérrul, H. Bord íiairól, ii 
visegrádi menmylettít megelőzött idíihöl tmluiik. 

A mint ZAh Feliezián mester véreugzft tetttH vrghpz vitto 
8 Visogrftdon a vértíirvényízíik üsszeiilt. ez utóljlii Felicziáii iuüs- 
ter vejének — mert csak egy volt — t's rokonainak sorsa fölött 
is Ítélt Ugy szólt az ítélet,"*) hogy Fttlii'zíAn mester tini, luAny/ií, 
iiaokái, egész nemzetsége 9 bürmiféle rokonsíi^íA bOutotemiÖ o!y- 
képen: hogy nemzetségének Összes tagjai a harmadik Ízíí;, vala- 
mint Kolieziáii mester leiluyaínak í-s nővéreinek miudl<ét nembeli 
gyermekei fej- és jószágvesztésscl Vif^ubódjeuek. Vejeinek teítvé- 
reilí és rokonaik birtokaiban mogmaiadjauak ugyau. de a királyi 
udvarból örökre kizáratt-issanak a ha valamelyikre viláK^san 
bebizouyíttatik, hogy az elkövetett bííut4_»ttról eleve tndomásnk 
volt (couscii repeiti i'uerint),ezek is Iialállal buuU'ttessenek. 

Siettek a megtorlás és bosszú szolgálatkész eszközei a ke- 
gyetlen Ítéletet Feliczián mester vején. Kopaiu és ennek tt^stvé- 
rein is végrehajtani. Ezek ugyanis, Palásthi Bors fiai, a kirtihj 
vt'rének tfUkozutt cinléküt rokonuk , Zdh Feliczián tilttil förféit 
ortíásdban a a kiráhjnt kezének nugcsonkitiisáhan részegeknek tenni 
fahiUalfak, "zen fflül nt/ilvrinos Uuormij biin^hcu eJmnrasztnltaitak 
s rnnek fvti/tdn mind a nt^fijtn akasztófán hUk haMhiknt. Ki^roly 
kirftiy továbbá palásti birtokukat, miut rosszi'd érdemeltet, elko- 
Iwzváu, 1331. évben az ii nílvari szolgájátiak. Besenyő Györjiynek 
adományozá, ki valószínükig a merénylet alkalmával, Feliczián 
mester leverése, avagy a négy l'alásthy testvér kézrekerítése körill 
szerzett magának érdemeket.^) 

>) Bottka Okmiluytár*, 15. I. 

^ U. 0. 21. 1. 

") Ffjt'r. Codex Dipl. VIU. 3.. -i 1 0—127. 11. 

*) Minthogy aie oklevél, melyből ezeii Memt'nyt megtudjuk, iii^'g fiXái^ 
kUdatlao, álljanak itt ainiitk AZövcgt^bDl Károly kiriily ide vonatkozó sza- 
vai : > Karolna etc . . . et uub infídelítates euoruies ipaorum filioruni Bors, 
co qnod in cnientHCÍouem SAiigniiiie nostri, niutiíacioncm'iiif iiiíihiií) domine 
regiue cousortis uostrc caríssime per Foliozifininii lllimn ZaaIi, (Io guiicif 
Zaah, proximum eonnii dampnatc memorío, nrgeiitc nc<|Utcia suc vonoaitn- 
ti8 serpcotine, de qtia nullum comodinu perl)ibeiiim repotiHiutse, per)>ctrAtÍs 
partídpes extitemnt et f^nia . . . iidem filii Bor« in ct-imeii publín latro* 

cinií reperti, nxtupumüiuf jmiífti'/i ttirumf/tritut , aMneioiu! pK>]nÍ88R 

poB6e8sionarÍQ portioiiiü eoi-iun, tam>)uam malemcrítoa ilcc-criiimuB piuií- 
Vudo6< 8tb. 



VEJB PAlASTIIV KOPAI. 



Sí 5 



Xfim tuííjuk, hogy a négy Palásthy testvérnek Záli Feliczián 
iiH'slcr hftntf ttéhtíii való rrf57('saí'KÖk ;» tiirvrnyes kclléki^k mogtíir- 
tilsával. rPDfles törvónyszék'^k Altal^ lett-i' kidcrÜTR s :i vérít^let 
rendeletéhez képest Itebizonyitva ? Ugy lAtszik, hogy ez meg nem 
törtpiit s a négy PalíUthy testvér sietve és titokhan Jett kivégez- 
tetve — mórt másként mint lehetett volna, hogy króoikAink szer- 
zői, kik Feliczián mesternek véreiigzö tettét, halálát s azon kegyet- 
len kínzátíokat, melyek közt gyermekei mejíülettek, oly körlllményes 
le!rásban részesítek, éppen csak Kopainak és testvéreinek kivé- 
goxtetésükröl mit sem iitak? 

A latorsági vád, mely ly el Xopai és testvérei a föntebbi 
oklevél szerint illett*ítt»»k, csak auuyiba veeudÖ, mint :izou vádak, 
melyek a vérítéletben Felicziáu mester ellen felhozattak, mert 
nem vehetők azok ktímolyau. ha látjuk, hogy azon cselekvóuyek, 
melyekre vonatkozhattak s melyek Feliczián mesternek merénylete 
előtt jóval plébb, valésziuüleg még Ti*encséni Máté idejélwn vitettek 
véghez, nem szolgáltak akadályul arra, hogy elkövetőik, fizoknak 
daezárn, egész a merénylet megbtirtéutéig Károly király kegyét 
hírhattákés bírták. A pusztítások, enlszakoskodások, vérengzések, 
hu a király szolgálatában követtettek h1, híveinek uvm rovattak fel 
hünrtl, bűntettekké csak akkor váltak, ha elkövetőik megszűntek 
Károly király hívei lenni. Világos bizonyságát nyújtja ennek, a 
többek közt. Károly király azon paranrslevele, melyet 1.135. évben 
az ország ö^fizes bíróságaihoz, várnagyjaihoz stb. intézett a mely- 
ben ezeknek meghagyta volt, hogy az iS híveit, nevezetesen László 
fiait u. m. Pétert és Jánost, valamint Kenőid volt nádor fiát Gyulát, 
hárminemfi kártételek, faluk elpusztítása, egyházak ős temetők fel- 
dCihiJia stb. miatt — i-mberöléaek és birtokfoglalások kivételével, 
melyokel netán az 5 szolgálatában, a hfttlen Amadé fiainak, Ko- 
pasz volt nádornak és Petenyefia Péternek idejökben elkövettek, 
ítélet ftlá fogni ne merészeljék.*) 

A beigtatást Kopainak és testvéreinek palásti birtokukba, 
az tij birtokos Besenyő György részére, bizonyos Hechlecbi Mik- 
lós végzé. mint kii*ályi biztos, az psztergmni káptalan tanúsko- 
dása mellett s ez alkalommal egyik a többi Palásthyak közöl, Lip- 
tófia György, osztályos jogára támaszkodva, azon birtoknak a 
palásti egyház közelében feküdi részére nézve ellentmondott, de 
a mint ellentmondásának okát adandó, a király színe elé idézte- 
tett s Palástról Visegrádra, a király elébt* érkezett, máskép gon- 
dola raeg magát s ellentmondását visszavonva kijelenté, hogy ama 
bírtokréazhez semmi jogot si*m tart. Hogy ezt tulajdon érdekében 
okosan cseleke^lte, kitűnik a beigtatásról kiadott Uuue]>élyes ado- 



^) Aiijonk. ukmiíuyt. !!(., 151. U 



ns 



Zlff PEtírziJbr MESTER VBJE TALÍSTHV KOPAT. 



máuy-levél szöTcgéböl, melyben Károly király ezeu aUomúnyozáat 
illetőiét;. PalAsthy Bora fiait, ezoknek maradékait, valíuuiut összes 
rokouaikat és vérszerinti atyaíiaikiit, mint hiftUn^k^l és ^rdemte- 
Unckei, ítrök hallgatásra kárlioztatá ^ipsis tiliis Boi-s (ezek már 
hallgattak) et eorum pusteritatibus* ymo eciam proximorum et 
ctnisauguineorum coruudem lamquaví maUmeriti^ H infidtlibus^ 
|in'lt'xtu preíate possessionarie porcioiii^. porpetiie tacituruitatis 
sileuciura iiupntfuttífe.* Látnivaló tí'Lát, luily közel álltak már a 
Píilústhy család többi tagijai is ahhoz, hogy Kopaihoz való rokou- 
ságiík Tuiatt hütleiiséggMl bélyegeztessHiek Hhasonlóiuj aZáh n»^m- 
zetségbeliekhez, birtokftikt('d megrosztassanak. 

De távolabb állók sem vélt.ék taiiácsoíirmk a vérítéleb áltjil 
siijtottaktól elkobzott birtokukra nízve ií^énveiket feiitartani. Tgy 
látjuk Losonczy Istvánt, Dénes fiát. a késíibbi tótországi bánt, 
1340. évben, megbízottja áltíil az eszt^írgomi káptalan elíitt, a Záh 
Tienizetsógtííl elkol)zott iiógrádvármegyei Tönncs nevű birtnkra 
uézvc, mely az u dályói birtokának szomszédságában feküdt, szom- 
szédi jogairól az új birtokoa, János mester rőcsei várnagy, Cselóny 
unokája javára Ünnepélyesen lemondani.*) 

Kopainak és testvéreinek kivégezt^tésükkor, legközelebbi 
i-okonaik közöl már csak nagyliátyjok II. Péter a ennek gyerme- 
kei valáuak életben. Ezeu Péternek Paláston maradása nem 
lévén, ottani egész birtokát, melyet azülött Palásthy Fábiántól, 
Mikustia Mihálytól és Dénes fiaitól szerzett birt^tkrészek által 
nagyobbított, eladta a tagi konvent előtt, távolabb álló osztá- 
lyos atyafiainak u. m. Palásthy Liptó fiainak és Bíigouya fiainak 
éa pedig mint ily siettetett eladásíjknál történni szokott, csekély 
áron t. i. mindössze hat márkáért, holott fstipáu a Dénes fiától 
megvett birtokrészért Hzetett volt annyit — ö nmga pedig család- 
jával bai*s vár megyei Nemcséuy nevíi liirtokába tette át lakáf^át, 
nevét Í8 Nemcsénifi-Te változtatva meg. Fia György gyermektelen 
lévén, mint egy félszázaddal később, i:i7íí. évl)en t. Lajos király- 
tól engedelmet nyert nemcsényi birtokát bárkire hagyhatni s an- 
nak folytán ama birtokának fele i-észét még ugyanazon évben 
nővéreinek fiaira n, m. Díicbó Miklósra és Jánosra, valamint Egy- 
házas-Néuyei Péterre, János- éa Lászlónt ruháztu át. maga 
magtalanul elhalván, I. Bors maradékaiból Öt csak a barsvárme- 
gyei Brizó ága élte ti'il, de egy századdal késÖbb, fiu ágon ez is 
kihalt. 

KlWINYl FeBBNCZ. 



>)Gr. Károlyi ca. ükmányt. I., 138. I. 



THURZÓ MÁRIA VÉGRENDELETE 

És BEXICZKY PÉTER A KÖLTÜ. 



I. 

Az un 6. év deczemltei' 24-ik napjáu kifejezett végakaratÁ- 
büz kép<*st *) inindt'n fóny és pompii nélkül helyezték örök nyu- 
galomríi a hilsoi templom siilwltjftbau M.'tgyarország nádoris- 
pí'injAt, a dnsgazdrii; bcthlonfalvi gróf Thurzó Györgyöt Az 
itzTegyen, szí-utniibályi Czohur Erzeébeten kivűl jíx elhunytunk 
uyolcz gyermeke állotta körül a ravatAlt, a kik azonban már nem 
igen sínylették raey az atyni gondviselő kéz hiányát, mert Imre 
az egyetlen fiu s a lejedeimi javak örököse') már házassájirn 
meüeud5 ember, s a hét leány közül pedig négy férjnélj a t^bbi 
maholnap eladó volfc, a igy valódi árvának csak a magyar protes- 
tímtismus érezte magát mely a megboldogult főúrban leghatalma- 
sabb oszlopát vesztette. 

Thurzó György kétszer háziusodott eUöben Forgácb Zsófiát, 
majd eunek halála után Czobor Erzsébetet vévén nőül. Mindkét 
jissznnyság buzgó prute^tanss volt, a az ágostai bitvalláa elveiben 
n«.'velték lol leányaikat, kik közül .luditorbovaiJakusich András. 
Borbála Erdödy Kristóf. Ilona Illéshi'izy Gásjíár. Zsuzsanna 
Czobor Mihály, mindannyi protestáns föur. felesége lett") s a 
nádor azzal a nieguyugtat/» gondolattal szállott sírjába, hogy ma- 
rndékainak tílegeiidó hatalmuk és bpfolyásnk lesz arra nézve, hogy 

») Országüfl levelUr N. R. A. faws. 1094. nr. 33„ éi Nngj' I. Magyar- 
orsníg walndni. XI. k. 2*"ib. 1. 

') A oáUor IBL.'f. jauiiftr LD-cii a kir. aEemélyníik düítt kcasítctt 
vt^reudclcti^n. egyebeken kivtti ÜítiM>. HricKo. Arra, Lietava, Tokaj vi- 
tákat B eziíknok roppant uradalmait hagytii elso«7.Í11ííititegÍ joggal fiára. 
— Marndt^kniiink tMiiilvigelfHküt II. Mntyá? királyon kivill Battliyáiiyt 
Fcrencü lovác^-mesterl, Róvny Ptíter korouaÖrl, gr. Zrínyi Miklóst, mind- 
nyájan buzgó protCAtÁneokat retiítcUe. 

B) Nagy Ivánnál * ezxel e^bohang/ötag a ii. muzcuniban \tvii gr. 
Bereuyi cs. Itívf*! tárában. 



218 



TfftmZÓ mArTA VftflRlí>miCI,BTB 



A proWstaiitismus Ügyét cgyesUlt erővel megvédeluitízzék. A mi 
tiAt illoti. oz mpííis fel«lt a benne helyezett hizoduloraunk. Tburzó 
Tuire lint;5 rozott,-tn atyja nyomdokai lu lépett, f^rtt eiiuek az urHl- 
kfitlí'i híiz irfiiit Uruisított loyalifcásAval szakított ia. mprt niidtin a 
iiemxetnek vallás- és alkotmáuyos szabíidsága veszélyben forjíott* 
egí»az mlíiad/issal csatlakozott Bethlen Gáborhoz, annak uiog- 
liitt tanácsosa, s a magyarországi liadviselés egyik legfőbb inté- 
zője lett. 

A bécsi udvarban megdöbbenve tapasztuUák. hogy emel 
kardot ^s tör ellenrtk az általuk magasra emelt Thnrzó o-saUd 
egyik végsft ivftd6kJ^ némi megelégedésükre yzolgrtlhatott tehát, 
midőn tapasztfiltiík, luigy a nádor leányai igcu élénk logékony- 
sjigot iannsítanak [Vízmíiny Péter térítései iránt, kinek hatalmas 
egyénisége g szónoklatának megragadó ereje a magasabb körük- 
ben már mcgkezdé ellenállhatlau hiSdításait. 

Ugylátszik a/.ouban, hogy mig az özvegy nádorné élt, a leá- 
nyok IcgalAbb látszólag még megmaradtak atyjuk vallásában. 
Czobor Erzsébet, a nikoUburgi bókokötéa alatt, a protestantis- 
mua nem csekély kárAra. oly korán elhunyt fiának ax árvái ftiis- 
pánságban örököse nem csak vallásos, buzgó, de egyszersmind 
uralomra termett erós asszony volt, s mig egyfelől a Bethlen tiíma- 
dásának sikerét niiiulen t^le telhető módon előmozdította *), más- 
írlől a Pázmány által megiudifct»tt antireforinatio hatalmas áram- 
latát esaládjtUmn hiz'Uiyáni képes v<iU ellensúlyozni, s hajadon 
leányait protestáns tőemberekhez adta nőül, igy Annát báró 
Szunyogh János, Katát gr. Tököly István. Máriát pedig, kit 
tulajdon képen elől kellett volna említenünk. Vizkelethy Mih.ály 
vitte haza szeptenc^-nj falusi ősi kastélyába, mintán az özvegy az 
1 6 1 H-ik év farsangján országra szóló lakadalmat tartott számára.*) 

De nem egyedül az özvegy nádorné személyes tekintélyé- 
nek lehet tulajdonítani, hogy a lányoknak egyelőre nora jutott 
eszlikbe olvasót akasztani öríikbe. — Mindnyájuk előtt ismeretes 
vala atyjuk végreiubdetének hí a pontja, mely szerint a ki közü- 
lők az ágostai hitvallást elhagyja és katholikus férjet választ, min- 
den szerzeméuyi jÓHzágból, késziH'uzböl, s bármely néven neve- 
zendő ingóságokból — pedig ezek a ThurzÓ családnál ma- 



^) SxiUgyt vándor. Kettileii Giibnr politikai leveleméi. 

*) Gr. Tliiir/ti Miíri^i lalítHliilmilrft u joliliílgyok tO ilkröt, 150 hor-. 
iiyiit, 350 Wninyt, íiOO xnA- i*s szelíd disznót. óO böláiyt, 200 nyulat. 
600 császár- in ad nmt, ti50 altó bort küldtek: esten kiviil rendkírdl mpny^ 
uyis^i^ü timrt'7,ípiuit, mezes pogácsát, luaiuUilát, malo^sa szíilőt éti iiádmc- 
zvt vásároltatott az özvegy Biícsbcíi. A lakadaloiiirti hivatnlosak voltak az 
onrÁg minden rendéi. B. RndváiiBzky Bein •Magyar üsaládi tíelt 11. kStct. 



É8 BBXICZKV I'feTBIl AKftCTÍÍ. 



319 



Riiki)!in vévtí is ropp.iut éitókot képviseltek, — öiőkro kÍKiiratik; 
uevp/.etl javak. nemkülíMilieu uz a tizezer forint, uieljüt a iiÁdor 
végpcndcletileg íejonkónt íi lányok kihiiznsítilsára liiigyutt, iiz 
AgostiU liitvallAsbiiii mofíinarrulottívk kiJzíUt egyculrt rc9z1ieu (tsz- 
tíitik fól >) ; másfclfjl pedig anw is el lehett^'k készülve, Iiogy CzoKír 
Ei'zséliet, ki maga is nagy vagyon felHt rriidelkczctt, a hitfha- 
gyíit nkveletleiiiil kitagadja, s miuthogy peilig a két loAny között 
Lutbeniek buzgó követői i^ akadtjik ^), már csak egymásra való 
félté ke nységb5l, luoDdjuk ki Öszintóü. lio-szonlesésbÖl som tarthat- 
ták észszerű dolojiiiak nyilván szakítani vallásukkal, legalább ax 
özvegy életében, kinnk már bosszú idÖt ugy sem jösolhattak. 

De midöti Czobor Erzsébet az ltí2tí. év folyamán letotLe a 
földigündokat.s leányai és fiától maradt két, hasoulóképeu leány- 
iim)kAja megosztoztak drágívságaíu ') 8 egyéb javait is kezükliö^ 
vették, esftklianiar megváltoztak a viszonyok a Tburzó családban. 
Most már t^dtbé nem v(»lt mit reméluiök és legrosszabb esetben 
som veszélyeztettek semmit, niert lia vallásuk változtatása miatt 
— a mennyiben Zsuzsanna idöközlwu Voyskó Kridrik. Borbála 
gr. Draskovicli János katbolikus föurral lépett második bázas- 
sítgra — a protestáns sógorok Tököly vagy Tllésházy port is indítot- 
tak Tolna ollcniík az ören nádor végrendelete* értelmében, elóro 
láthatták, bngy az csak az <» javukra drdliet cl. nu-rt <d)beu azidö- 
hcü a IVizmány és Kszterházy által ismét hatalmassá emflt katholi- 
uismns a lelkieken kiviU. hiveinck viblgi érdekeit is meg tudta 
(dtalmazui. Hogy az öreg nádor végrendeletét, mily törvényes 
vagy keg\elmi tény által helyezték hatályon kivíll, arról nine.s 
tmlom:isom ; ile hogy a Tburzó leányok ós maradékaik vallás 
kiUönbségre való tt»kiutet nélkül liirták az Ösi javakat, valamint a 
niAf említett 10 ezer forinton kivlll a nádornak egyéb szerzett 



V . . - .>Hoc sniguUrit«r et per űxprvesiim de<:l«i'ftfo, (|iiorl ^\ 6lii 
fcrtvilii a kik meg lí/uhiu szUletluítnek) vei filmruni ' ' 'luiii' sive 

hacrodes ipeoniiu, pAtenme edtioationis, ndmoiiitionia >' : i luiavmoreij 
domiiii dei, pareiites liouoifirc praecipiciitM tiniore poetpoeito, ab orthodoxa 
migiistniiA CöiifctMtioiiu furtt.' (quod uoii 8per»Kt) ileffvnL'mnnit, aliainipiu 
f]immpiiiin nuiplexí fticriiit ct acctarentur i-f)igÍMiieiii, tali'tn fílíiiiii vei 
tiliam in pntrm fiilo et pietftto dr-genfres. se iice Imerodea ipsornm iu ín-tpii- 
itititiís i't iiinbilibui* ciaádciu tcstantÍ!*. bouiu ^fivo pt;i*uuiit^ Icgntis imlÍHui 
pUiie portionéul liabere, scd eiun pencs filios üa cxstAiitíbus, AUt ilHa defí- 
ri«ntibtif( pütii'ji filiRn iii voro ftU|{U8tfti>A fonfp»í<ifmo pcrflcvtíratiles remii- 
Tiite velleí* Cto. oir. Vhirut f'i/^'iiyif nymulflrlr- uz ttrimf'i'M f'i'éltúrlHin, 

'I Tlibküly Ifitváinit^, Jnkucickntf t^s Illt^ehánynit proteatAiiMk itm* 
rndtnk. 

1} RnaváiiAzky Btíla br., í. Ii. U. k. ?4». I. 



Tmmy.6 ITABIA VÉOREVnELETE 



jószágíűt, az nyilván való dolog. ') Ily körülinéuyek között Thurzó 
Arfii'iáimk sííui volt. ok;i töl)bó olleiiszegíiluie az /«/<?»* auffallnt' 
naicj s rövid idii iiiulva *) férjével efíjUtl, a flenis nem csekély 
örömére, áttért ;i kiitholicíi fgyhjíz kebelébe s csnkbíimar nrsw'ijj;- 
6Z6rte híressé lőtt viüUsos buzgóságíivól. s messze toldön aem 
Tolt a papoknak nagyobb pátrónáju Vizkelethy Mibályuéuál. 

A Nyitra vármegyében fekvő szepteucz-uj falusi kastély 
gyiilöhelye volt abban az idftben a környékbeli pápistík föembe- 
rckuükt 9 minthogy maga Vizbelethy Alihiily uram betcfre§ ember 
lévén, uem igen járogatott látogatóba, annál süriibbenjártik kapu- 
jára a papok és kolduló barátok, s a környékbeli nemesség is ide 
ííyfílt tanácskozni, ha egyszer-másszor hire futott, hogy az erdélyi 
fejedelem mozgolódik s a protestánsok készülnek a király ellen. 
Az ujfaluai kastély különben rendes körülmények között is elég 
népes volt. porkolábot és néhány főnyi Örséget állandóan tartott 
benne Vizkelethy Mihály, jöttek-mentek ott a »fÖcmber szolgák*, 
Idkuek az úrral együtt vala ételtik italuk, a benn lakó >frajczi- 
nierek<, a bejáró vénasszonyok, jó családból származó ibolsÖ inas- 
kák< egékz kis hadsereget képeztek, mint ahogy az egy föuri 
háztaitisboz illett, fÖleg olyan hálwrus időben, inídön sohasem 
tudhattÁk, melyik perczben kell fölszetlui a sátorfát s menekülni 
;tz elleüsi'ig elöl az arany, ezüst »marhávaU biztosabb fészekbe. 
Mert bizony az 164-t. esztendőben veszedelmes napok jártak: I. 
Kákóczy György seregei diadalmasan nyomultak előre, elfoglal- 
ták a kulcsos városokat s már csak közeledésük hírével is meg- 
szalasztották a készületlen királyi hadakat ; az e lőcsapa tokát 
képező hajdúk pedig székére barangoltak az országban, s átkoz- 
hattál, sorsát az a pápista fir. ki TéletlenUl a szabad vitézek útjába 
került. 

Történt pedig, hogy Vizkelethy Mihálynak, miért miért 
uem? azt az irás nem adja elő, épen e zavaros időben kellett 
elhagyni nytigoílalmas hajlékát, s bár míudeu bizonnyal igen 
békés szilndékkal vala »tí/jfik ftazdtól vtdsikhoz való azahad ufjd- 
Aan év menetében* ^), kóbor hajdúk rajta ütöttek, elfogták s meg- 



^) A leáiiy ág i% ivgutóbbi idÜkig bírta Thurxú Uyürgy nádor jnvait 
B Marín, iiiiut Ifttni fugjiik, a 10 ezer foriot liuzomútiyröl is rcndolkezett. 

*) A Tíiiírzü leányuk áttérésének idejtit jMnitOBUii meg nem Imtúruic- 
hatjuk, usak iir. bizonyoc, hog>" az Mzvegj- nádornt* t'Ifjtebrn nem történt. 
— Néhányon ktízilUvk katliollkns emberekben meutck n^Ul miUodízbnn : 
Krdödyne, Draskovicluiíí, Vizkciethyue férjeikkel egyazerre yáltosstathattilk 
ui(^ valláeukat. 

°) Tbur/.ó Mária levele Lorúntflry Zauacsáiua fejedelem aasxottyhoz 
1G44. október l-eu. Oníl: FnrhMp Miujjfiir kiihj^fi: íivelei HOh /■ 



fts heniczkv pfcxRR a költ/í. 



991 



tudván kilétót. uagy triumphuss.-il Lnrczniták lták<WzT cIhIh*. Podig 
hát a jó ÜT igeu csendes természetű, jámbor ember volt. ragjwz- 
kodott ugynu :tz uralkodó ]iázhoz, vnllftsíit íh szerelte, bn szlnU.' 
I'elt^sége kedvéén is. tle Ö bizony uem ígeu voufr volua kardot 
védelmén', s uem is küvetelbette azt trde »enk>. mert igen jól 
tudtíik lűindeu reudek. boK.V beteges állapottal v;ui ;iz isten adta. 

De a fejedelem kíirnyezetí'beii iwigy dolgot csiuúltak a 
miut mondani szokAs — Vizkf'lethy Mibi'dy fogsíi u;'i hűl. kivé>;tíre 
is Tburzú Uyürgy nádor veje volt. elökebi iiazdii^ ur. kinek atya- 
ÜHÚga btíhirmázz;! nz országot, s uebány ezer tallért bizoiiv uem 
foguak Sttjuálui váltságáért, erre pedig uagy szükség volt a bad- 
viselésuél s KúkíVzy nem is késott a kedvez6 alkuimat hasznára 
fordítani. — Midnu pedig Vizkelethy meííüjánlott v;'iltságábnu 
lá,000 tallért, a íVjedelpm kf^sz voltot njíymi szabadou bocsátani'), 
de később níijiy énleklöilést tapasztalván irántii az atvatlság köré- 
ben, magasabbr.'i szabta követelését, és Fogaras várába vitetvéu. 
féltő gonddal oríüteté a beteges un*t, nehogy valami hiba essék 
í>enDef mig a váltsúgdijat le nem teszik. ^) Ezért bizony nem mer- 
nénk t^t kapzsisi'iggiil vádolui, mert magasabb állami érdokek mel- 
lett^ az apnMékos lov.iiíiftssági lények míndi'ii idnbnu háttérbe 
szorultak, különben eljárása, miut később látui toíynk. némileg a 
megtorlás színét is viselte magán. 

Es löu uagy líadalnm az njfalusi kastélyban, midőn a sze- 
gény úr elfogatását blrül hozták. Tluirzó Mária kttldözgeté embe- 
reit minden irányban, értesítette kiizeleltb lakó atyafiait, szigorát 
lilésházy Gáspíírt, Bévay Fereuczet, majd AVesselényit. kivel 
hasonlóképen közel rokonságot tartott, tanácsot. segltséKet, 
pénzt kérve tőlük, hogy urát megszabadíthassa.^) A mi a tanács- 
adást illeti, abban uem is volt hii^ny. Beréuyi György nyitra vár- 
megy*? alispánja, Keresztbnry László alnádor, Uévay Ferenoz, 
Ijfalussy Audrás, Hidvéghy Mihály meghitt emberei voltak az 
nruak és asszonyságnak egyaránt s akármi baj ndta elő magát a 
kftstélybau, csak iízenui kellett Beniczky Péternek, ki Mária elolt 
különös becsületben állott, lévén buzgó catholicua, e mellett poéta, 
kinek snját maga sserzette istenes énekeit bizonyára uagy lelkj épfl- 



') »Vir.keleit uramot nem kUtdtttk be (FöjorvárrH) mivel 12 cxL^r 
ta.llért ad, ccak bocsáiasuk el, melyet mi ír elbDCs(ltunk< irja 1644. aug. 
31-^n a fejedelem fiának. 8nl4yi/i f}ihti(ft; A Ht li/U-^':;/ ^'W'frgíi ronUUH 
Iwclezétf^ 243. 1. 

') Ismét 1634 szeptember 22-r6l >Vizkcleti uramuak Fogmnujd 
lak(^ bcly. tieztességesen kell tartaitic U. o. 258. I. 

^) A gnif Ber^yi levéltár adatai szerint. A tiPitixeti mnzeum kiíiiyv- 
tiníban. 



99í 



TllURXA MAUIA VÍMiRKNnKI.EfE 



léssel olvasgató — rendlip lioztii ez a dolgot, a miut illett, incrl 
ignz fttyafift volt Vizkeletbj Mihály iiraiüimk uiiudeu idfilwn. M 

Tauácsot tintottiik tehát, inelyiink az lett az erodméuye, 
hogy az úrasszony, mig :i háhiirus M tartolt, Szklahiuya váriba 
vouult Révfty Fereuczliez, az atyiitisát; pedig íelszólítlatott. hogy 
vess«? küzhe ittagiit a fC'jpdoleiiiUL*! a s/r.'t^éuy úr í»rdekéheii. hogy 
legalábh iie követeljen nagy víilUágot érettí*. 

Ks inig Míiria hites cnihereJt országszerte péoz utáu 
szalajtotta, c^yik-má^ik fukat* rokonáuak e CMélhól még ilrágasá- 
gaii \s záloglia vetvén,*) IlléshH/,y Gáispárné szép itistaus levelet 
irt TiOráutíl'y Zsuzsúnua fejedel<:*m-;isszniiyhoz, hogy emeljeii szót 
uránál ártatlanul Kzenvedö szegény sógoráért tktnn az t'drs övMcm 
nsszmiif, az ú krijifflvii: feUmiie nyácit fthUte vjeu airdnliozih , hi 
miatt u^yan hffeges nlhjiúfial vfitjtfon*, és ha egyehet nem tehet, 
legaláhb a sarczát szriUíttassa Ím, mert Máriánuk nincs kész]iénze, 
jószágát kellene c miatt elzálo^ositani. ;izt pedig a Fejwleleni >f'.'/<T5 
kÖiöifzfviii/8''ge nem euifetH.* A lovél Jíá.kóczy kezélie kei-iÜt, kit 
egy cseppet seio látszott meghatni Mária siránkozása, sőt az asz- 
szonyság fájdalmónnk í^szinteségébcn ia kételkedett, e sarcaslicuji 
oldal jegyzést vetvén a levélre: »AVm adun hizony cffi/ hardioi 
rajta, tirm isvjcn Intt-ni rajta," •*) Természetiís dolog tehát, hogy ily 
véleméuynjpl lévén, hallani >Hm akart a váltíágdíj leszállításái-til. 
BÖt a lehető legin ágasabbra sztibta azt. busásan megfizettetvén az 
úrasszonnyal az »orthodoxa roligiö«-tól valö elszakiulását. — 
Majd A'esselényi Foreucz irt Kemény Jánoshoz !i késÖbbi feje- 
delemhez, a rab úr érdekében, kérvén, hogy h?gal;lbb úllapotja s 
egészsége felíil értesítse mz aty;ííiságat. *) TJh hisz magának Kákó- 
czyuak is énlekéhen tekiidt sz()rgalmas gondját viseltetni a bete- 
ges eraberuek, kiuek ugyan rabságában még a haja szála sem igen 
gürbUlt meg, a honnan még az 1645. év tavaszán sem szabadult 
ki, oly nehe/en hdinU'lt az akkori pénz-szük világban nagy vált- 
ságdiját előteremteni. Végre is EléshAzy Gáspánié, miut jó test- 
vér, Hévay Feri'ucz és feií^sége Pongrácz Borbála, mint Hlörelátú 
atyafiak segítettek Alárián, kiegészítve a hiányzó összeget hisz 
igen jól indhattiik. hoijy akár az úr, ak:ír az asszony halála esetén 



*) Gr. BorGiiyí leveltjír fuüi-. ITi. nr. *J4. 

') Orlay Aodráeiic valloiuilBa ii. n. tW. OD. ut. 1 7. 

') Deák Farkas. Magyiu* hölgyek loveloi 302. 1. 

*) 1644. október !0-W;i >Nagy hizoilulntaítaii akarúui kegyelniL-det 
megtanilitom : fgy maciival jú lehetetlen beteges sógorom vaii kt.^yHiii«- 
tckii^ fogva, Vixkfleti Mihály, key;^elm«l»:t kt-rem, irjon illlapotia n 
ogt^eege felől, h u/. mi jút teszen vi.'l<.<. íumgiuálja azt, iniiitha l-ii vcU'iii, 
tf^x barátjával ctMílekedu^ áztat*. 



^ HRNK'y.KV r^TKIt A KÖLTŰ. 



353 



bÖvPD lesznek kiirpólolvn, s Jt foiidorkodó Kí^vay titkon örvendf^tt 
is, hogy oly elÖuyös szerződést kötött n kétségW esésélieu füböz 
fához kapkodó jánihür iiKszonysággal, u mire luég nniiak idejéu 
■visszu't'oguuk térni. 

Igj' került teh:U hiiza VizkiOnthy ]Milnily íogjirasi rtibságá- 
hól, mely tizoüban, mint goudolni lehet, bármily tisztességeseu 
tartották is, nem igen haszuálhtitott roskntag eg^si'gének ; ezeu- 
tul még jobban elbotegesedett s az 1649. vagy 165(>-ik év folya- 
mán *) leszámolván világi gondjaival, lelkét istennek :»j:inlá. és 
sirá!ikozó feleség&t özvegyen hagyta. 

Harminczkét évi istenes há/as-életüket gyermnkekkel nem 
áldotta meg a goudviselés, s már e körülmény magálíau véve is 
elegendő volt arra. hogy az örökségre 8zámító atyafiak uyakra- 
fftre siessenek vigasztalni a szomorodott szivü özvegyet, ki ezen- 
túl még jobbiui mt'gvptve a világi élet hinságát. nagy birtt»kaiuak 
jttvedelmét. legalább :izt hitték l'elOle, évről évre gimdoaau ussze- 
gyűjtötte. — De volt még ezen kivül egy fontosabb ok is, s ennek 
lehet tulajdonítani leginkább, hogy az Özvegy oly nagy tisztelet 
és l»ecsülés tárgya volt az atyatísiig előtt, s aprajii nagyja egyaránt 
(izte. kereste ^kedvét. 

Thurzó Mária ugyanis nem volt aíféle »relicta vidua*. a ki 
Vizkelethy Mihály uram 'ánájának^^ nevezte volna magát. kinek 
ha a férj rokonai egyszer kiadták a dóst meg a ():i raphernumut, 
bizony özönig is elélhetett felöllilk. nem igen törődtek vele többé. 
Mert"mielott a jó úr kiköltözött vidna vz árnyékvilágból, eszében 
forgatván feleségének bőséges gondviselését, mindenek felett pedig 
hogy fogarasi rabságából snját nelu'zen összegyűjtött i»énzén vál- 
totta ki Öt : nemcsak szerzett és östiil mar;idt javainak haszonél- 
vexetét hizliisítütta számára élete ftígytáig, de a kírály kegyelmes 
jóváhagyása mellett oly végrendelett*t hügyott hátra, mely szerint 
az Özvegy a Vizkeletby- féle adományoá jószágok legnagyobb 
részét: az ujfalusi kast^-íyt. ]toz8oiiyi és nyitrai házukat stb. zálog 
joggal birja s azok feleit lialála esetéhen a zálog összeg erejéig 
szabadon rendelkezhessék,*) s u rokonság érje be a mé-g feu- 
maradó tekintélyes javakkal, mert hiszen, ba nra rabságának ide- 
jén az ország törvényei által szcntíjsitett jussával élve, zálogba 
veti. vagy örökáron eladja a jószágokat, nyilván való dolog, hogy 
több kárát látják íiz atyafiak. 

így gondolkozott és cselekedett A'^izkelethy Mihály, végsű 
óráját közeledni látván, a mint hasonló körülmények között ren- 



*) Uutáruzotiaa iwm tudum megntoiidaoi, auuyi bíxonyiw, 
Tburxó Miria IGAO-beii milr Ö/vegy. 

«) Or. Bfienyi lev.ntár fiisc. 1 5. ur. 24. rá 44. 



hog.v 



004 



TimUtA MÁRIA rftORRXDKI.KTB 



deseu tórtéuni szokott, voltnk. kik bf-lyeselték. voltak kik kárhoz- 
tatlak djiiríisit. — Az O/.vHtry rukoiiai teiioészeteseu az elsftk 
közé tartoztak, mert legnagvobb való.szinűség szeriut nekik bizto- 
sított a ví'gremlek't legtöbb bíwznot ; a Vizkelethy atyaJiság iizou- 
bíin /ug(»bKlott, lii>^' n giiztlag in'nksííg egy részíftől olwsptl^ s 
inidöu az f^ztergouii káptalan ITT. Fenliuáudnak 165'i. inartÍHa 
yi-í-fm kelt aduiiiány levWe niellptt bcvHzettt' Thnrzú Afiiriát férie 
javaiba : c»<)möri Zay LAnzIó. mint VizUelrthy Jíastluiua íérje. 
líedegi Xyáry Imre, mint Nyáry Lajosuak Vizkeletliy Annától 
származott fia clleiitinoatlottak a/ igtatásnak s pörrí*! táiiuulták 
meg az ozvei^yi-'t. *j Az igazság ugyan teljest-u a INIária rtVszén 
volt, és semmirí" sem THchettok clb*ne. dp hopy az íirökos per- 
piitvai't, a naponkint elÖforduln izcílenséget «s fíyiilöUéget eltá- 
voztassa, hajlandó lett az elégedetlenekkel szemben a legnagyobb 
engedményekre s az 16ől év február 17-é» oly szerződésre lépett 
velük, melyből okvetlenül meg kellett győződniük, hogy keresz- 
tónyi nemes indulat s ig.'iz atjatiságos szerett-t vezérli 6t minden 
lépésébtín. — A kötés értelméljen ugyanis lemondva u végreudc- 
letbeu biztosított jogairól, txz ujt'alusi kastélyt és falut, a pozsonyi 
és nyitrai házakat, nem kiilöiibeu az íisszes javak leiét halála 
esetére átengedte a \'izkelethy örökösöknek, maga részére osak 
10 ezer t'illér és 17 ezer furiutig tartván fenn a szabad rendel- 
kezési jogot, mely ö*;zeget isten és emberek előtt tudvalevCdeg ura 
váltságába fizette. — Kötelezte magát, hogy az örökösödés elis- 
mei-éseül miuileu faluban egy egy jobbágyot :uonual átíul az 
atyafiságnak, a szőnyegeket és kárpitokat — noha az ingóságokhoz 
semmi közük — nekik engedi .s viszont ezek is fogadták, hogy :w 
özvegy halála esetén a kastélyban »semmi néven nevezendő ingó 
marhához nem uynlnak* s végrendeletének ellen nem szegülnek; 
Bzóvat Mária a jószágok Ik* csértékének alig egy harmad részét , 
tartotta fenn maga számár.a. *) 

E szerződés után az ntvíifiság egyidöre békében hagj'ta az 
i'izvegyet, ki napjait szakíidalhinul ujfalusi kastélyában tültötte. s 
cs.ak ha valamely ellenség közeledésének hirét vette, vonult nagy 
hirtelenséggel a jól megerősített Tiipolcsány várábi', a ide vitette 
pénzének, arany ezüst mirei s más drágaságainak legnagyobb 
részét') A mit pedig még biztosabbjiu akart elhelyezni, azt 
Beniczky Péter kezeihez küldötte, mint 1654. május 2S-án. midőn 
egy ládát adott át neki, jegyzéket készítvén tartalmáról, melyben 



*) Gr, Bercnyi levtíitiír fasc 15. ur. 44. 
») U. 0. faec. 15. iir. 16. 

°) 1662. deczember 27-én eszkÖRÖlt tAuuliallgatás. Esztei^mi káp- 
talan levéltára. 



fea BimírZíCT ptTKR A KÖLTft. 



nn 



ezüst [Hiiiíii'uk í'5 líL'píik. tluta-tartó. mosJó mtMleuczéslöl. huzo- 
gánv, csákány st!t. voltak s melyet Bcniczk\ snjátczjuii'res iiyürü- 
jévfl is Ic]ieL\s('telvt% a nagyszomhíiti apáiv/ik zíirdájAbiui létpiuí- 
nyezett le. ■) ugy hogy az iiruflszouy csiik annyi tlrágaságot, ékszert 
víifíy pfiyél) köves marhát tartott magíiuál, a mennyivel néha 
napján nála id^zr) rokonainak kt'dveskeilhetett^ ^íifíj' ^íiínkinek ^ 
ki JTiríMnlen lévfí emlH'r voU — szolgálatait jutalmazhatta. — 
Ezt nem pnsztii szószaporitáshól sninlora fel, ile a mint késöhb 
látni ínpjiilí, t^uU'uetünkljon íoutus szerepet játszik. 

Mária már el)l)en az idAhen gyakorta betegeskíHlvén, ktílÖD- 
beii is asszoiry létére hároia-négy vármeíiyében íekvít javainak 
maga utíinna nem nézhetve, — Beniezky Kerent'zet. mint értel- 
mes tVíemhert, a ki kolünben is I'jfalnhoz közel a Nyitra megyei 
Paozülájon lakott —jószágainak gonilviselfije •gyanánt t^zolfrálatába 
fogadta.*) Heniczky Ferencz, Péternek, ki fíJltétleuUl birta nz 
úrasszony bizodalmát s minden ügycilwn tanácsadója vala, teat- 
vér bátyja vfdt, s a A^izktlethy családdal küUinlien is vérségi 
összeköttetésben állott : niiDthogy pedip; a saját gazdasága uom 
Síik gondnt okozott neki. szívesen szolgált Máriának, annál is 
iukábV), mivel a Beniczkyek a Tburzó családnál rég idő óta igen 
belsÖ emberek voltuk, a minek egyszer- másszor nagy hasznát lát- 
ták, s Boniczky Mártxjn például nemcsak jószág gondviselője volt 
Tburzó GyOrfíy uátlurnak, do egyszersmind viczé.jt^) a még 
Forgách Zsigmond alatt is aluátlorságot viselt. *) A nemrég 
báróságra emelkedett Berényi Clyörgy, kiuek bodoki vára sziu- 
téu közel feküdt, és Ujfalussy András, kiuek felesége Voyskó 
Ibma, Thtirzó Zsuzsanna leánya volt, — igen gyakori vendégek 
voltak rjl'aluban. Beréuyi, mint nagy törvénytudó és befolyásos 
liiur, Hiik peres Ügyét igazitá el Máriának, s remélte, hogy ez 
megemlékezik majd róla végrendelet-ébeu. Tjfaluüsy csak az 
atyafiságra támaszkadott, de neki is biztos kilátásai Wbettek az 
örökösödéshez, mert igen tökéletes szivű atyafinak mutatta magát 
az özvegy elötL — V'izkeletby Mihály rokonai, mióta érdekeiket 
teljesen biztositíttták. felé sem mentek az ui'asszouynak, de 
élH*r figyelemmel kisérti'k minden lépését, s ha valakinek egy- 
egy jobbágy helyet, vagy vabmiply rész jószágot ajándékozott, 
rögtön pörrel fenyegetőztek s Márifinak lépten-nyomon ti'irvénybe 



') B. Rttdv«ti6/ky JB<nft, Mag>-ar családi rl.t 11. k. 317 1. 

*' Fixetesp volt 80 frt, '^M) a/apu bnza. l hordó bor, 7 ül szcuik, 
ÜO szapu abrak, niagiinHk Hsztala, szolgiijáitak s lovainak >praebeii- 
dÁjok.< 'rr. lierMift V9nh'nl Irréitáríj, fasc. ur. 33. 

') Thtiníó f^iyörgy vegrendeleto ax országoít levéltárban i. bz. a. 

*^ Betiicxky Márton vcj^reiid elete. U. o. 
lííÁíAttoK, 1887. III. KftíEr. 15 



SS6 



TBCRXA kAria A-feORKKnKr.Ktlí 



idézéstől kullett tnrtaui. Kivételi csak Dóczy Mibál^ué, Vizkelethy 
Mária kf^pezett, ki maga is ííjermektelen, s különben is kegyes 
jó as'íKonysAg lévén mindenben megiiytigodott, soha meg unm 
búsította, baiiem iukábh mindenben kedvét kereste Thurzú 
Máriának.') A Uraskovicb nrrik, a Lengyel kisasszonyok, Tököly 
és Petröczy gyermekek, Szmiyogh Július urtí hébe-korba eUáto- 
gattiik :iz üzvegyh'^z, sohasom térvén meg oauau üre3 kézzel, söl 
Erdődy Miklósné egj'ideig mellette is lakott üjtaiuhan. *) Szóval 
a kastóly még mindig igen népes volt, .-tkár csak Vizkelotby 
Mihály idejében, s az özvegy udvarlására közelről, tilvolról sereg- 
lettek az örökséget hajhászó rokonok és barátok. 

Egy kíizbe jött esemény azonban meggyőzte Máriát arról, 
hogy nem míud igaz atyiiti az, a ki színleg s nagy magaaján- 
lá&ávul annak mutatja magát. £mliti?ttük ugyanis, hogy midőn 
Vizkelethy Mihály Itákóczy fogságába kerüli. Révay Fereucz is 
kölcsönzött bizonyos összeget ura váltságáboz, s midÖn ez nála 
Szklabinya várában betegen l'ekUdt, í'urfaugosau rávette, hogy 
noha csak (iüu tallért adoU, Mária íyT.VJ tallérról állítson kn kütt;- 
lezvényt, ^it't</y cKküvciíítcl >irij»itvt:Uf hogy azok az Jaasiók aemmí 
kdrái'a, kutieui hikáhh júvt-udijhen nn/jy hasziiíír/i. lesznek az asz- 
szonynak «« hoyy ő 600 talltrtuíl fóbbet nem. prnetetvídl.*^) 

Múriu jóhiszemiileff semmitől sem tartva elfogadta a kötést, 
» midöu ura kiszabadulása után a 600 tallért visszatizette Révay- 
tuik 9 visszakérette tőle a kíHiílezvényt, tarra azt felflu Jiévay 
Ferencz uravif hoffy nincsenek nála, s' nem fi<Hfy ajénldsdral, 
enküvésével arra ajdnloitn maytít, hoyy azokat az ohl igatoriákat 
vagy mpgé'f^'li rngy megb'rvli." *) Ez alatt eltelt egy néhány év s 
Mária még mindig nem látta be, hogy mi szándéka van tulajdon- 
képnn Révayuak azokkal a kötelezvényekkel (mert ugylátszik, 
hogy a ravasz úr több kötelezvényt Íratott alá a mondott összeg 
erejéig), tíilán meg is feledkezett i-nluk, vagy l>eérte rokona szó- 
beli Ígért!t(^vel. hogy meg fogja azokat semmisíteni. — elég az hozzá, 
hogy uem gondolt velük, mert íiz istenes asszony fel sem mert 
volna tenni :t.z elűkelö atyaíiról ily nagy csalárdsógot,, Révay 
pedig bulesru IiiiU^íatott a dologról, gondolván, hogy az '"izvegy 
halála esetén majd bt* fogja hajtani az 5000 tallértaz örökösökön, 
8 időközben mind maga, mind esaládja sok jótéteményével élt 
Máriának, s valahánysüor meglátogatták, mindig hoztak maguk- 
kal valami ajándékot »8zép türkises kardokat, ezítstös nyerget, 



') VcgrcDdelettí u gr. Bcreu^'i levottárbuu fasc. 16. nr. 24. 
*) üerecai A»drú«n<> vallouiáía faec 15. ur. !á8. u. o. 
"l Tuiaviillouiási jngTzökiiityv faac. GU. iir, 17. u. o. 
*) TüuuvaUomási jfigyzokönyv. 



£fi BfiNICZEr l'ÉrBR A KCn/t6. 



:í37 



riihii«iU)l H iiiMH féle dr&gii szer8zfiniok:kt adott ö nagysúgáuHk •< 
liftrom auTiyit tölthet csolekedt-tl :lz ftsszouy vi4(;k. Imgj- som 
írdemlették vnliiíi-r hwszí^li niólt-itlnnkiulTaOrlay Andrásiié, Révay 
Anmi asfiwniy. fi ki ]mm1íií tuiajduu vére volt a szkliihinyaí 
ravasz itruíik. *) A dolos már-már í'cledóslM' míMit. niidöu az 
özvegy viiUmelyik "jóakarója ismét emlékeziítbe húzta azt, 6 
minthogy Hévay még miudig kifo^ásukkíil élt, a ezzel csalárd- 
ságát uyilvári elAniIt:\, Mária az idí^közben nádon-A válasz- 
tott Wossplényi IVreiiczhez (urduit, ki. hogy laeg bizonyosodjék a 
dnlop felííl, az eszterjíomi káptíihui által vizsgálatot rcudelt ; s 
hár Kévay ptrfid eljárása rendkívül fíiliiigerelte, ruiDdazonáltal 
ax, elökí-IÖ rokouok iríinli kimélotböL nehogy közbotráuy idéztes- 
sék elit az országhaii. előbb magán levélbt-u szólítá íol Kévayt a 
kötél ez vény f-k visszaadrisára. s csak ennek siki^rtelensége esetéu 
kiváuta elleuc a (örvény t<.djp!- szigorát alkíümazüi. 

^Alkalmas idője, hogy hallgattam irja I65y. jnl. fi-éo, 
hitelt nem akartam adni nékie, most már sok f5 rendektől infor- 
máltatvát), hitelt kezd nem/.eni beuaeni. Esek értésemre, hogy 
kegyelmed uémi nemű kölcsön adott 600 tallér végett uéuém 
Vizkeletliyné asszonyomtól ó kegyelmétől betegségében az elmúlt 
JCákóczy háborújakor sub tnli (juali exqnisito colore bárom négy 
annyira való pénzre, többre is obiigatoriáját vévén, jóllehet 
azon pénzt, melyet kegyelmed kölcsön adott, kegyelmednek meg- 
térítette, nem tndatik miiida/onálLal micrtoda gundulatoktól visel- 
tetvén, azon practikája áltil ö kegyelmétől extrabált obligat-oriá- 
kat mindekkoráig is kezénél tartva, egy néhány rentlbeli instan- 
Hájárn vissza nem adta. Eri'ől kegyelmednek sokat írhatnék .... 
de miwt kegyelmedet serio requiráUtm és palatiuusi auetoritásom 
szerént intem, azon obligatíiriákat adja vissza A^izkelethyué 
asszonyomnak, mert egyéb iránt, ha kegyelmed vissza uem adja, 
mi igazság tueáló s hamisság ílzö s kergelíi orszjigbirái oly 
fagyat készíttetünk kegyelmednek, kibe hu lefekszik kegyelmed, 
taláa nem léphetik wgy k<>poi"sójába, az mint maga kívánná.* ') 
Néhány nap múlva a kápUilun is teljesíté a vizsgálatot s a 
kihallgatott tanuk csaknem valamennyien egyezd értelemmel 
bizonyították. hi»gy Máriji csak fiOO tíiliéil veit köh«ün Itévay 
FereneztŐl s azt is visszaíizetto. ») így a dolog teljes világos- 
ságra jutott 6 liévay különösen a nádor haragjától tartva, sietett 



>) U. 0. 

') E^korü másolata a gr. Berényi caolid tev^tirábou fasc. 
6í». nr. 18. 

'*} U. 0. ttíó8. jaliiiB B-án it(%kUúiIt tuunkiliallgntjU fiisc. 09. nr. 1 7. 

15» 



^22^ 



TnilRZÚ UJÍBIA VfcaRENKeLG't'l! 



visszaadni a kötelezvéuyeket s bizonj még örvenil betett rajta, 
tiogy ily olcsó áron megszabadult a gyaliízattól. 

Vizfeelethynét azoabftu ti ti^rfcénet igen elkesorítfitte 3 bizodal- 
matlauuá tette rokonai iránt. Kozdte belátni s tnláii figyelmeztették 
is rá, bogy az atyafiság csak javai után áhítozik, t''s örilmcst luil- 
lauá, bogy mái* lebiinyfci szcmót. Üreg napjainak nyugodalmát nt'M 
is uekik köszüuheti : Beoiczky Péter testvér-buga, özvegy Lidioda 
Jánosné forgolódott köiülötte miudcu betegségében, P6ter úr in- 
tózte világi flgyeit, aprólékos és nagyobb kellemetlensí'gtöl megkí- 
mélve a krmuyeu izgatható Máriát s idejéuek legnagyobb részit 
T'jfalulían tölte, mert családja nem volt. kozbivatalukKt nem 
viselt, jószágait pedig rendben tartották fiatalabVi testvérei, tud- 
ván^ hogy uk lesznek az orökusök az :irauy sarkantyús, vagy mint 
abban az időben nevezték, a szentelt vit<*z ') után. És ha valaha, 
ugy most volt ismét szüksége az özvegynek értelmes, liefolyásos 
tanácsadókra, meri- n Vizkeletby atyafiság, külonoseu Nyáry 
Ijnréné sürgetésére, pörrel táumdta meg, panaszt emelve n bíró- 
ság elötl, hogy Tburzó Mária az I6'il-ben kötött egyezségiét meg- 
szegvén, Berényi Györgynek egy jobbágy -helyet. Hidegvéghy 
Tstvánnnk egy zsellért ajándékozott a rájuk szállandó javakból, 
továbbá a nyitrai házat Szelcp^'liéuyi Györgynek obligáltn. .s az 
ujfalnsi kastély porkolábját és dral>antjait nem kötelezte liittel a 
Vizkelethy örökösök iránt; s mindezekből kifolyólag követelték 
az özvegyen azt a 3000 aranyat, melyet kötésük szerint a szer- 
ződést bontó tel minden jogorvoslat nélkül lefizetni tartozott. •) 
Hasztalanul vetette közbe magát Herényi (iyörgy. majd Beniczky 
és rjfahisay Andrá.s. ki maga is a királyi tábla bírája volt, - a 
Vizkelethy őniköaök hallani sem akartak a dolog békés kiegyen- 
lítéséről s Máriát Leszenyei Nagy Ferencz itélö mester által pörbe 
idéztették. A pör az özvegy betegeskedése miatt sokáig elhuzíV 
dott, ki nagyon a lelkére vette a dolgot és folytonosan Hidvéghy 
Mihályt vúdolta, hogy fi volt az egésznek az indítója s Ö lesz az 
oka halálának is. ^) Meggondolván végre a Vizkelethy Örökösök, 
hogy e betegsége utolsó lehet az nraaszonyuak, nehogy ez ált^l 
érdekeiket még jobban veszel ycztf^ssék, IHtíl. október 12-én itélÖ 
mestert vivéu Ujl'aluha s ott az özvegygyei Berényi György, 
Sándor Gáspár, Beniczky, T'jfalusay és Hidvéghy közben jöttével 
barátságos egyességre léptek. uiidÓn is Mária még nagyulib 
engedményeket tett részökre, s a jószágra vonatkozó okleveleket, 

^) Equcs auratuB, magyar ucve bibctÖlcg a Szcut-btván kanljuviil 
való felavatástól Jtin. 

•) tír. Berényi levéltár fosc. 15. m*. 20. 

*) U. 0. foscicnluií ló. iir. 44 t^ 1UG2. decacmbcr 27-éii wzkü- 
Kült tanuvallatáe az esztergomi fokúptalaii Icvi^ltárában. 



tS BBmOJtKV PfeTBR A KAlTÖ. 



Íg9 



nemkíUöubou a férjéről maradi szőnyegük és kfirpitokat ott hely- 
ben kezükhöz adtai. *) 

A sok lelki-tt*sti nyugtalanság s az clfíbaladott kor által 
különben is megviselt asszouysái; az ntf'ibbi időben mAr igen 
cduehezedett s az l*>*jl. Í'V uovemlior cílsö felében órt-zve, hogy 
kevís napjai vantiuk hátra, levelet Íratott Beniczkynok, hogy 
haladéktalanul siessen bozz/i s cgyti/.ersuiiud útnak iudítá szol- 
gáit, hogy iilkalmas ni-mes-személyeket hívjanak meg a kas- 
tí'lyha. kik pecsíífcnyomójukat is magukkal hozzák. '') Mindenki 
iudtíi, hogy ;iz úrasszony végroiidolkezni akar, s ünnepélyes aroz- 
czal jártak-keltek köHllötte. Máriu igen rosszul érezte magát 
és szüntelenül Beniezkyt emlegette, ugylátszik, ebben vetette 
minden bizodalmát, mert rokonairól egyszóval sem euilékezett, s 
UjfaUi8sy Andrást, lii az utóbbi időkben féltt'kony szemekkel 
tekintette Péter uruuk az özvegyre való nagy befolyását, most 
egészen feledni látszott. ^) A hivatalos személyek f?eniczkyt raár 
a kastélyban találták. Mária mellett, ki zsölye székben ülve, a 
u.Hgy gyengeség miatt beszélni is alig tudott legfeljebb Beniczky- 
vel váltva néhány szót, ki róviden előadta az uraknak ide 
hivatásuk czélját *), mondván *hogy az asszony beteges állapottal 
lévén, és azonkívül h halandú az aaszony, valami rendelést tött 
aztiu irásbauT s tídhivfca őket, hogy nevük aláírásával és pecsét- 
jükkel erősítsék meg aüt. Kgy tanú bátorkotlott kérdést intézni n 
tVlöl. hogy tnlajdou képen mit írjon :ilá, de Bfuiczky röviden 
megfelelt neki »neui kell azt kegyelmednek tudni Hidvégby 
iirum. mert kegyelmednek íie nem árt. se nem híisznál.* Midőn 
pedig az asszonyság kijelentette, hogy Beniczky az ö képében 
beszél s maga is int.ézett néhány szót ;a urakhoz megnyngta- 
tíUuk végett, nem emelhettek többé semmi kifogást, szótlanul alá- 
írták az okmányt Mária szeme láttára és szétoszlottak, orrolva 
erősen Péter úrra, hogy kíváncsiságukat ki nem elégítette. — A 
tanuk között szerepelt a naíry-répéuyi páter is, a ki ugyan 
keveset épülhetett az egész dologból, mert saját bevallása szerint 
egy szót sem értett magyjirul, Aldtan azonban mind öt mind a 
többi tanuk egyértelmüleg megegyeztek, hogy az asszony teljesen 
ép és okos elmével volt az egész idÖ .alatt. '} 

Ez történt 1601. november 11-én s Beuiczky, midÖn az 
nrassüony valamennyire ismét felépült, ellmgyá a kastélyt, de a 

'l A TliarKÓ orHküatik lís a Bt>uiczkyek kdzdtt ho/.ott it>ÍletlpVtílb<íl. 
Gr. BcnÍDyi levéltár. 

«) Fa«;. 15. nr. 30. u. o. 

■1 F«c 15. nr. áfl. u. u. 

*)U. o. 

») Gr. BtwDji k>v<íltár fasc. 15. nr. 30. 



^^0 



TTTtíRKÓ M.\niA VfcCíREÍíDRr.*BTE 



IpguíLgyobb valószínűség szfirint iiagy-szombfití házáuíU tartóz- 
kodott, hogy közel leju^en. ba Mária betegsége rosszíibbni fordul; 
kfilőnbru is ott marMidt hugii, kiuek goudj.a \i)\i reíV, hogy Péter 
íir kfilö idilbí*!! értesíttessek. — Három hónap múlva 16G2. feb- 
ruár 11-éu Vizkelethy Mihályné végbncsut mondott a földi élet- 
nek *) 8 a gvAszesetröl értesített atyafiság minden feloI jött 
\-f*ptiazte8s^2e megadására, nüfsy remények között várva a vég- 
rpudelet tiJlboutáRát, mert a ki csak valami szolgálatot tett életé- 
ben az özvef^yuek, most bö jutalmát várta, a nafíyszámn udvari 
cselédség, a bejárók, a beteg-ápoló véu asszonyok, a meghitt 
omberek pgész serege, s mindenki, ha csak egy miatyánkot 
mondott is el Máriji lelke üdvfisséfíéért. most e végrendelet iitún 
akart boldogulni, természetesen senkinek Keni jutva e«zébe. hogy 
fáradozásának még :i jószivií asszoiiyságéletébeu nrigy hasznút láttji. 
Mielőtt a nagyrészben ti'ivol lakó rokonok a temetésre megérkeztek 
volna, l'jfalussy András egy levelet mutatotk ífil Kf*reszlh»iry 
László alispán elfitt, melynek erejénél fog^a bizonyos ujigy-répéni 
jószág birodalmába kivántu magát helyeztetni, mit Thnrzó Mária 
végi"endeletén kivid .íjándéko/.ott neki. hogj- holta után azonnal 
elfoglalhassa. — A szolgabíró és esküdt társai 166y. márcaius 
2-án >noha a jó emlékezetű asszony teste még földszint vagyon* 
át Í8 adták neki a kívánt jószágot °) s ez alatt megérkeztek a 
Draskovichok. Illésházyak, Szunyogh Jnlius. szóval az özvegy leg- 
közelebbi Térségei — s a végrendelet Üünepélyefeen fölbou tátott.") 

A mi legelsőben is annak külsőségeit illette, az ellen bizony 
nem lehetett kifogása senkinek, saját kezűleg alá irva és nyolcz 
tatin által elöttemezve volt a bár az egészet eleitől végig Beuiczky 
Péter irta, de Thurzó Mária jól ismert vonásai, és czÍDieres gyürii 
pecsétje miinlfii kétséget kizártak, ha szinte merültek volna is fel 
ez ;»lkulomm:ii ilyenek, a mit tigyau uuigam részéről nem hiszek, 
mert az atyafiság sokkal nagyobb kiváncsisággal várta annak tar- 
talmát, semhogy a külsöséffeklfel törődött volna. Minthogy pedig 
a végrendelet tartalmát — az ebhŐl keletkezett pör folyamán ngy 
is t*l kellene mondanom, s egyes pontjaira ismételten hivatkoznom, 
ezélszeiiibhnek vélem azt egész terjedelmében ide igtatni. mint- 
hogy annak alapoa ismerete, <> történet továl)bi folyamának meg- 
értésé hez okvetlenül szükséges. Adom tehát, a mint következik."*) 

Ö Az ítéletiével, u. o. 

*) FftBC. 16. nr. 9. ii, o, 

^ 1G62. martiiiH 21-du Bciiíczky már mint >tc8tainentAnii8c 
irit^xkedik. 

*) E vtigrendcict irofialom tílrU^neti 8Kempnntb('»l \» bfcses; fgy o\y 
iimgyar kÖltö fognlma?.ta és irta. kiről iniiidezifieig alig tudtunk valamit; 
több pontja rort is voiiAtko^k, 



ÍW BBNICíKT PKTBR A KflLT<^. 



231 



»At)r&iiiik. fiunftk és BKcntle'Ick tsteiiuck nevcbeii amon. Ka irrüfl' 
Tiinrw'i M;íria, fiz tiplmi tokéiitetw i-a iiogy^ú^ofl Funptftícx-ujfalvi 
Vixkeletbv Miliály uram mi'glia^vott í^vnogye. tiidváii aait, hogy íafeunck 
ii sxeiií. ffl«(íy:ÍTiek egvíizer kiadott íiontentiája s7^riiit niiiidfii emberin'k 
meg kÖJ] Iialai, az moly halaiidósíijr íi\á éti is vottctvp vaíryok.azört kevés: 
javaimról val" ilifli»tsitiúinat nein akarván ntolst'i órámra liiilasztannm. 
haarm mostan ép és pgessé^üs elinovcl tegzét sxabuti akaratom azurínt 
ilyen tt^stamciitumot d? rcudek'át, hogy az (iu lialúloiii utáu kpviis javai- 
mért ne legyeiK'k semmi kerdííeefc é» rillon^Mk. — Eleöben azíírt. 
mikor a;; vn UdvOzíto .TóztiMin a/ Ö -tKcnt akarattyábtM az eii ntolsó 
MníiiiHt f*lho/.7.ft. nagy örömmel ajjliilom o szviit fel^ugeiipk az hi\ lelkeoiet. 
Vs a/, i'u testemnek eltemi'ttcténct !» antiak jj:oii(l\'Ií(eli?í*t't l/i/on» es Imyryom 
Beuiczky Prter uramra, bizváu ahhoz. huy;y istenben t;liiyugott uramnak 
kedvcf) attrafia vnlt cs itcketn is mindeztdeig ftok dolgaimban tSkeU*tcs 
Hxivvel szolgált. .\/í^rt az éu tcHtrmct tr^mettesse az nagy-r^pcni templom- 
bnn szerelmofi nnini koporsója mrll"^, <*.« km'»i azon, hogy az eg^' íflC«ni 
szfílgálfttou kiriíl semmiuemU nagy pompát es i'zercmóuiát t<!nieleseoi 
f><lett ne tartsanak, 

Elvégc^f^u peuig testemnek eltakaWtjiadit, bí»om c« hngyom azt í« 
Beniczky Péter uramra, hogy ezoii tetttHnnmtumom Kzerint. az kiknek 
mint dta mit hattam, nzt ö keg^'elwe az szerint kirirk-kini-k mindeneket 
kwdticz aggyon. ahhoz valrt leveliikkel együtt. 

Mikor azerl az én szerelmes uram atyjim, U>dog-emIékexctü neliai 
gróf Tbnnsú György Mag,varorszig palatinnssa kiháxaaitoti volna, ndntt 
velem tíz ezer forintot, mely ptínzt nem akarok az én at^'iimliftitiíl olíde- 
geníteuem, hnucoi azon tíz ezer fnriiitot hagyom az esitiLri jószitgbiil az en 
atyámliainak, ez kikre ni^zendö volna, de mtvel azon CBitirí júaziigou az 
tíz ezer foruitoa felii! egynehány ezer forinttal tübb vagyon, nzt a meny 
nyivol tHhb, hagyom az nnhaí gn'>f riraskovíth .íános uram gyermokí-inol, 
oAitaák cl egymás közölt öe ^yik az másikat fizo»s«* ki éa alkodgyanak iNt.>; 
rajta. — Az mi fienig arany és küvee marhámat illeti <^ rnhátroot, azokat 
m^ éltemben kSztbSk osztottam az atyafiaknak, az mint magok ifi tiidgyák. 

Szúnyog Július uram, mivel ezerelme? aunyát. nz en i'ic&om w*wmt. 
grúf Thnrzó Annát halála órájiUg uagy engedelmességgel, sítorgalmatnaau 
gondg\'át rijielte és be»iültű, Ajjért az istenes eftf^lekedetie'rt hagyom neki 
AVí estist mivcuiet mindenestül, mely motítanáhan szombati apáczjík kalas- 
tvdmíihafi ítfízetuek okáért leprow'teltí'tett ládában vagyon, ftlinda/onáltal 
az cmtiteCt (Íz ezo* l'orínthnl ki ne tudas^L'k Szúnyog JuUu? ui-ani réBr.f 
evvel az cztiit niirrel, hanem f^. abbni jutandá réaut ia mcgailattoaíii^k. 

Továbbá tudva vagyon mindeneknek, hogy megnovezott szerelmes 
uramót az fogara-^^i fi>g<*ágbiíl niinémtí nagy i^onima pt>n7^^n váltottam 
I<íg^'t;n ki, rtz mely ]>enznek titeg-*zer/.iviert i>'/*g»'ny nramiiak nendiogj* 
Jf^ezágát, de cKak egj- talpalatnyi ftUd^t nem el neni ailttun nem el nem zálogo- 
stUni, kire uéi«ve nem akarván Fzorelmcs iiram, hogy sok gonddal, fáratuíg 



232 



TlfDRZÓ MÁRIA rÉORGNDELKTE 



gal azóTitítt páizem elvesszou, bouem azokról uekem bízouyos faAsiókat tett 
Tolua, mely nitUtó C8 illendő iaaaiókat látváa 6 felsége akkorbéli koruuds 
kii-iLlyuuk. Ö felntege axokac coufínnáUa. — Uegemlckezvcii aztlrt f^n is 
holta titán ttzerelmes ununuak UoTzAm való tökéletes ssu^rctetír^l, akarván 
<(ii is B^íeretftetnrt mutálnom holta nXÁn ib atyalíaihoz, és mind auuyl bíztv 
iiyOB miiiiiiia pcMiitbül \é bannadot ha meglmttain aj. uuigam szabad di.spo- 
sitiójára, az iiiiut szerelmes uram attvafiaival lőtt transnc.ti<'»Mi megmu- 
tatja, hogy n^kem e2eü Szepteiicss-Uj faluhoz tartozó jíjs/ágbiil bizonyos 
portiókim Icjryen itztibud ilÍApopítióm liarminczki't eztr forintig. Mí*t aatort 
.izíiri liarmiiiezkét ezer füriiitrúl ax truntinctto *7.tínut tesrjík ilyen reiidpb'st 
t>z;ibBd akaratom tszcriiit, és ha;j;youi imvczet tíz«riiit azoknak, uz kik mige- 
inet az én t^k hüborgatá^ombau, bútiiilásaiuiban míud jó taiiáuBadAsokkal, 
fáratságokkal, s/.nlgálatjokkul & eok reudbeli betegségemben k<irtlllfttcm 
pok n^iit'liatatlaiisiigokkal l-h forgolúdásukknl voltának. 

Úgymint az leiirttai _iú.<záj5<>t hagyom ;iz uiifltÓHáj^iw kalotvai rVsek 
tí» caitcellariiis iirani u na^jságának ezer forintban. Jtelonsi jószágot lm- 
gyom Beriny György uramnak n<%yezer ötázáz forintban, es k^rem azon 
a kegyelmet, hogy holtom atán ii*, az mint ('letemben, mntasMi jú aka- 
rattyit ^ legyen í«eg[t«dggcl >iz e'n eltemettetésemben ie. éü ezen testameu- 
tomoniuak oltaluiazásábau. Az nagy repcni-júízágot hag^'om UjfnluBsy 
András nnunnak tíz ezer forintban, mivel ö kegyelme nékem sokat szol- 
gált, legyen ö kegyclmrV éf iiyermekeié. Az fels^- és alsó- bébi m-zei jóoza- 
got hagyom Beniczky T'éter iiraniiiak kilcuez ezer foríntbau, mivel nekem 
tttkéleteeeu szolgált ítok dolgiúmban ós az éu testemnek tcmett^<it««ét is 
mivel ö kegyelmére bíztam é» huttam. Az kis-répéni jÚ8/.iÍ^ot hagyom az 
galgóuzi barácúkuak ezer ötszáz forintban. Az nézettel jú^zá^ot hngyont nz 
néhfti Loboda János Özvegyének Henlczky Juditnak, betegségemben mel- 
lettem való Aok forgói údáaai ért. Az l'arkiij-dovoráui jógzágot hag)'om 
Gere'czi Andráauénak exer forintban. Az iíjlaczkai jószágról teszek ilyeu 
rendelést és Imgyom t-zer forintbaii ilyen okkal és nitVddHi. hogy ezoii 
jószág legyen Bcuiczky Péter uram kezénél, és azt vagy ha kiváltják 
vagy sem, tí kegyelme azt a sommát fonlítáa az nagy-répényi templom 
és ispitály szükséges dolgaira, fía abbúi csináltaMou az én i>a szerelmes 
uram temetőire egy szép faragott ktWct emlékezetre, kimi mindkettőnk 
neve és czímere kivéave legyen. 

Az minémÜ ötszáz Bzapu gabonát attani volt gróf Forgács Ádám 
uramnak, azt hagyom a nagy-lnpolepányi ispitályra, Beuiczky Péter uram 
adgya uda arnii való obligaturiát az ispitályban. Az miuémíi kelyhcim, 
kapstüáim és oltárhoz való cszküzim itt vannak, azokat tiagyom mind az 
nagy-répéuyi templomra. Mindezeket haltam és rendeltem szabad aka- 
ratom szerint ép és egésségeH elmével ez szerint, nzért az kiknek mit bnt- 
tam s hagyok kiváltképen ezerelmes uram JúfKAgából, azt transactio sze- 
rint kiki mind hirhaü^^a niindaddig. valameddig szerelmes uram nttyafiai 
kiuek-kluek megnevezett sommá pénz<lt le nem te«zik, letérén pcnig kinek- 



És nBMU'2KV VÍVtRH A Kflf.TÖ. 



l^3:í 



kinek nz fí pdn/tH, tartoztiAk íiz pcnzl fÜlveniii cs nz jósxúgot az succm- 
60n>knak kflzr'khíU kii'rei<zt*tin. 

Av. \'» testem elteinottrtese ntiíii pciiig az miiicmU (;aboiiúin mariul 
itt Ujfalnbnu, akiu vermekben li*gytMi az, akár font ii2ta((í>kl>!in, a?. fAl- 
dfkbeii való vett^sehiinícl együtt, p« a/, majorban Ipvo (fzarvrtsníarhávnl 
t'j»yiilt, hagyutii azokat initHlt'ne^ttil ni-lmi IJóc/.y Miltiily nicglm{^yotl özvo- 
g>*dnok. ax nag^'^ígos Vixkelethy Mária .-ise/otmak, mivel eugem anlin 
nipg nem bn^itott, bflnein inkább [niu<l?uckbeii kedveraot kerf'ste, azért 
tomelésem uliín Benirzky Pólei uram adgyu kcítbez, £wjtc« l'ivül ptnig- 
lai iu Hurtil rfHiifU/it unn tettem volun, s ha mirÜl ti/efi/tkcitetn colna, mrfjf- 
fül rtifitini kérdfMcJt JuhíSfuáu'k tA /thetn/nei , aiAik/it hiivm ét /mf/yom épp^n 
fíenietki/ l'éter wamrti, hogtf ő keijytstm* OMokat rntdbot vttfyfj tliffa^nUa Ár 
rÍí*jtaittUfoa ttzokrúf. 

"Ez tcetamcnttimumat es rendelésemet tettem ez szerhit, ct ide alább 
iifvek inpgirt '>t* pecst^'tjpkkcl mr-gpríiaítotr iKícsiíIetcs nomce uraim léte plött, 
itt f^^ptcncz-ujfulvi kastélyban, tiztnii-gyctlik napján novembernek eeur 
hats*/ÁA hatvan egyedik eszlendÖben. I^yon dieséret, dies5*^g az SKent 
bárf»mKilg ÍMtcniick ami^i.* ') 

Egy remínycibtin csalóflott ílrökös had ma sem igeu nyujt- 
líatn.i fi szemléluiick vaUmi kcUenies líitványt. auiiAl kevésbb^ 
nyújtott 200 csztemlrtvel ez elíítt, midiin m% íi társadalmi miit- 
kezésefc kevésbbé vise ltok niagukon azt a sima kölsziiit. mely mögé 
ma az emberek szenvedélyeiket i^eü jiyakrau elrejtejii szokták. Az 
bizonyos, liogy bárki olvasta légyeu is fel Tburzó Mária végreii- 
iK'letét, abbiiu a pillauutb;iu tiem luigy iiOpszcitt^éguek örvendhe- 
tett a jelenlévők között; ha pedig e Mridatiíi végrehajtó tiszte 
szerint épen maga Beniczky vállajko/.olt. már oak azínt is gyűlö- 
letes szemeket vetettek reá, mert biz Öt igen megkíilönbözteté az 
iirasszony 8 jól megemlékezett róla, holott esak aÜ'éle távoli 
rokon volt, mig avérszerint való atyafiság szemmel látható rővid- 
séget szenvedett. — És ha ahha ^tzinte bele i» tudtak Vítlna t.öríSijui, 
hogy az özvegy javainak egy részn idegen kézrn birjoii, de már azt 
csak nem viselhefték **1 ziigolrKlA^i nélkül, hogy állit/dagos temér- 
dek kincséről végnmdeletébea egy szóval sem emlékezik, hiszen a 
szolga népség eskftvel is kész erfísíteni, hogy 10 esztendő óta min- 
den pénzét, ezüstjei aranyát az utolsó fillérig vasas ládákba, zacs- 
kókba rakosgatt.'i az asszony, a miket csak nem nyelhetett p1 a 
föld; hova h-ttok l/»iiát? — Hát az a temérdek élés. Iv.tr, bnza, 
szarvjismarha. s mindenféle *fgt/etinások< hová tílnhettek oly 
hamar? hiszen pincze a bortól, verem a búzától, kincsesláda pénz- 



*) Ort^f Hert'uyi L-FtAló<l levrllnra i. b. A végrcndelftct elüttt/mi'ztr'k 
Birniczky Fereocz n Tál, Ondrikoviv« Bálint. Hidvegby Já»i>s, Knmir 
Miklús, Pacjsíday Gyürgy, Cbebany Imre, Tolnni Pil Ádám. 



2^4 



TIICRZA M, VftORESmKLTÍTK KS ItEKlOZICT P, A KÖLTŐ. 



tfl! — miad üi-es, s a kastélynafe is cwilc puszta kfífalaí mere- 
deznek az f'^írf*. ^) lícy sultagtnk ftz enibi^n^k, sa vérszí'met kapott 
szolga had sem fékczlí" továbli nyelvót. Tádoskodva Péter úrra, 
Lngy neki szabad kezet hagyott az aazony Tégríindeletíd>en, ám 
lássák tehftt. niiiií használta. Síivel pedig régi dolog a világon. 
hogy a haszonles/ik fajában a 1 e gérd e in etl énebb egyszersmind 
legkövetelöbb is. néhány atyafi s közttik T^jfalnssy Andrá<í ott 
helyben protestáltak is a TégTcndeletuek, az okosabl^ rész azon- 
ban tíinAcsosabbnak vélte megelégedni a bizonyos kevés, mint a 
bizonytalan sokkal, és elismerte Beniczkyt törvényes személynek s 
Átvette kezébíM Tliurzó Mária hagyományát a hozzá tartozó leve- 
lekkel együtt. 2) Másfelől pedig P^'t^T ür sem engedéiuagát zavar- 
tatai végrehajtói tiszte teljesítésében a mende mondák .áltaL de 
erélyesen dolga után látott s kiszolgáltatván rövid idő alatt 
kinek-kinek az íít illeti hagyatékot, bár sokan már a végrendelet 
hitelességét is kétségbe vonták, az u lelkiismerete nyuginlt volt ; 
megveté a rágalmat és gyannsitásokat, bár a » zabola uélkrtl való 
nyelv« néha napján kescnüséget is okozott neki. Ilyenkor ulvonult 
n világt.ól falnsi jószágára s a Dndvág berkeiben egy-egy költe- 
ményben unté ki panas/ílt :iz említett mérges szerszám ellen; 

íHol ueiD ví-led, ott kiascbit, 
A hol nem (Öhz ott Mebeflít, 
A6 Itiredhcn liointllvoAÍt 
S gi.'Aliízatial bárban tAeziU 

>0h iikosott kic«iuy futnt, 
LÁtom uem pöksx te csak n.T»ltit, 
MiTi uiutlárból fonnált<% halat 
És gj'iíkdnybtil róka iiüíIrI.* 

Ks mig a költ6 magányos óráiban a világ rosszasága felett 
kesergett, a Thurzó ürftkosök 1662. június 24-én megjelentek a 
nádor elfltt s Illésbázy Gábort és l'jfalnssy Andrást t*'ljhatalora- 
mal ruházva fÖl, a végrendelet megsemmisítését kérelmezték a 
szent széken s egyszersmind Beniczkyt, mint annak értelmi szer- 
zőjét, törvényesen megidéztették. 

l^fielt'ítt azötiban e nagyérdi'kíi pí'>r rédzleteibe bocsátkoz- 
nánk, ií^niHrkedjriuk meg közelebl)röl annak hősével. 

KoMARllMV AnORVS. 



*) Oiidrikovice Bálint valloináe*. 
«) Fasc. 1. Nr. ít. 



NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL 

.A TüRTÉHKTI CONORESSÜS UTÓUANGJAc CZÍMÜ CZIKKRE. 



A »Szíiza(lok« 1886-ik évi folyamának IX-ik flizetében ily 
cíÍDiíl dnlg^ozütoin jelent nn^y: A ImilapC'sti diplomatikai tauszók, 
a serninarinmi oktatás ós a folállitftuiló törtéuelmi iutézet. Euuek 
czáfolatáúl látott napvilágot az említett évfolyam X-ik fUzetf^ben 
»A Történelmi Couiirressiis utóhaug^ja* czímü czikk. Mind a tudó- 
luáuy ügyénf k, mind pedig tanári állásomnak ví'lek tartozni azzal, 
lingv mejítámadott nézetei mnt-'k, állításjumuak e folyóirat l.upjain 
védeimijkre kidjek. 

A Coagressus előadója azon kradi, hogy az én dolgozatom 
•líítliatatlau ellenség ellen harczol ; t, i. azok elleu, kik a német 
elvétemet iniudeubeu követendő miutául szeretik felállitani;* 
íuutáii kérdi ; >kik azok. kik u német egyetemeknek még fogyat- 
kozásait is át szeretnék ültetni?* Már csak ezen egy megjegyzésé- 
ből is kitűnik, hogy a Congressus előadója a tanári pályán még, 
nagyon kevés tapasztalással bír; úgyszintén az is. hogy egyeto- 
mlUik viszonyait nagyon kevéssé ismeri. Nos, hát a német egyete- 
mek *fwjtintkozásitU* esakugyan senki sem akarja nálunk átill- 
tetni. — ez bizonyos; ámde épt^u az a bökkenő, hogy mit tart 
valaki fogyatkozásnak, mit nem : mit tart valaki helyesnek és mit 
helytelennek. Lássuk ezt a dolgot concret példában. A német 
egyetemeken a Bölcsészeti Kar egészben véve úgy van szervezve, 
mint a budapesti ngyetemon ; Fraueziaországhan ellenben azou 
tudományok, melyt^k a német egyetemeken fs a budapestin is) a 
Bölcsészeti Kar kürébez tiirtoznak, — ezen tudományok AcV /.'VY;;*! 
Knna oa^Itwok; az egyik a»Faculté des Sciences* (malbematikai 
és t,ermészettudományok), a másik pedig a »FacuUé des Ijettrt'se 
(bítlcsészet, történelem, nkori és modern philologia). Ki>en így van 
_szervpzve a kulosvári egyetem ifi ; és nagyon helyes, hogy így vau 
(tervezve; és igy kellene li*nuie a dolognak a hudai)e8ti egyetc- 
aeu is; akkor aztán nem fordulhatnának elő egyetemünkön oly 
tisszj\ssAgok. amilyenek nem ritkán szoktak előfordulni. Például, 
midőn néhány ér ctőtt a palaeontologiai tanszék felállítása kerOlt 



S36 



néhAkt és^kvétki. 



iiAluiik szübn, *?x flgy tárgyal úsakor két ellont^tes uézet állott egy- 
ínássftl szemközt: az cgvikiiek pArtnlói ,izt rit!itt;ik. hogy minde- 
iK'kt'lött a f/c(>?of/r*ar i)aliit*outolo|»iánuk kell tííUáZrket állítani egyn- 
tcinltiiküD ; u múnik nézet pártol'ii Iif^rüg lut })iziinyitg:itt:ik, hogy 
ennél sukkal szükdégesebb it zo<j-})hytvhujÍaÍ pfilaeoutologia idiii- 
sz^ke\ niatjok a fertn^szettudoindnt/i szakok hé pvisfUd sem tudtak 
■merjegt^ezní e thiímára. tiézvr: végrí' Ís szavazásra került a dolog ft 
két pltórö vélemény fölött. — s ekkor a bíilcséíizeti, a törtéueti s 
a philologiai csopDrlük tauár.'ii szavazatukkal oly kérdés felett 
döntőitek a Karban, aiaelynfik eldöritésére ahiiriianistikus szakok 
képviselői absolute uem voltak és neni is lehettek illeti'kosek. 
— De lássuk most ezen esptiiek egyik ppiidantját. — A iu-rafdika, 
amiótA csak az új szigorlati szabályzat életbe lépett, éveken át 
ktüöu szigorlati-tárgynak ismert^ett el a Bülcsé^zi'ti Kar 
által, még pedig miudeu liígkisebb nehézség vagy megszorítás 
nélkül. Több előzetes eset által egészen niognyngt.atvaváíaszfcott'i 
szigorlatának egyik mullék-tárgyáúl a heraldikát a muU t;\névben 
P. B.; — midüu azonban P. B. lolyam'xlváDyáta Bulcsészi'tiKar 
tárgyalta, azon uézet kezdett tért foglalni, különösen az exa^tt és 
iuductiv szakok képviselőinél, hogy miután a heraldikának nincsen 
kíllí^D tanszéke egyetemünkön, (már t. i. a mennyiben u heraldika 
a diplomatikával egyesítve vagyon), — ez okon ezentúl uüm enged- 
hetik meg, hogy a heraldika egymagában szigorlati t;*irgyat képez- 
zen, minthogy LV. a szigorlati tárgyaknak túlságos fcbiprózássi volna. 
Hiába mondottam én, hogy a történelmi segédtudományok ma már 
oly nagy terjedelmet nyertek egyenként, hogy raindegyikök egy 
egész emlíeri életet igényel : hiába mondottam én. hogy a múlt szá- 
zadban más tanár adta el6 az nkk'véltiint(t. i. Pray) és más tauá.r 
adta elö a czímertant (t. i. Wagner ; hiába mondottam én, hogy 
a diph)mfttikának nincsen egyetlenegy columnaris írója sem, ki a 
heraldikában is nevet vívott volna ki magának, — és viszont a 
heraldika elsíi-rendű írói közt szintén nem található egyetlenegy 
sem. kinek tudítmányos mökiklésc a diplomatikában is nyomot 
hagyott volna maga után. a heraldika tehát nem tekintbetíí úgy, 
mint a diplomatikának puszta f[>ggeléke: mindez nem használt 
semmit ; a jelenvoltak többsége kimondotta, hogy a heraldika 
szigorlati tárgyúi egymagában nem fog.adható el ezentúl. íme ! 
ilyen visszásságok állanak elö «rfí'A*íí(/fc<7v akkor, a mikor egy testíi- 
Iptben annyi hfirrwjtn. elfni van együtt; mert hát (ha ös2Ínt*^n 
akarunk beszélni) hogyan is érdeknihetnék a humauistikus szakok 
tanárait például a gyógyszerész-növendékek ügyei, melyek pedig 
a Kar üléseinek egyik teugeri-kigyóját szokták képezni : és viszont 
hogy bírhatnának Ae/fó érzékkel az exact és inductiv szakok taná- 
rai a huroanistikus c^ioportok Ügyei, szükségletei iránt! — Hát az 



A TŐRTftKEri rONrtURXfiUS VTÖltASOJÁRA. 



237 



egyeteoii t;uiri«sbrtn. melynek tag.juÍH rec;tor8iiproivcU)r, t<tvjíbbá 
:4 ufigy dékáu s i\ uógy prodékún, — nem úgy ál l-t* a doUig, lio^y 
v.ilaSáuyszoi* oly ügy képezi n tirgyalás snbstríitumát, mclyhoz 
szakavatoUmtj kívAutíitik, luinilaunyiszAir csak ki't szfikértö, vagy 
íí legkeilve/öbb ysetbeu is (amikor t. i. viigy :i rect<ir, vagy a pin- 
rector ;iz illelíi Karból van) csuk biiríiiii szaknrtőtalálhjitónyolcz 
(illetőleg hét> neui-szakúrtö olltii^l>en ! Kordom most raár ri 
Cougreasiis előállójától : miutAu éu évtizeUekeu át foiyton-folyvAst 
szemtauúja voltüm a nhnet minta követéséből ereffű efféle visszás- 
ságoknak, nem volt-e jogom azt luomlaui: (751. 1.) >liogy a 
német egyetemi oktatásnak is vaunak uagy fogyatkozásai, me- 
lyeket, miJun a saját egyetemilakrííl vagyon szó, gon<Íosan kell 
kei*űluünk«? Kérdem: uem sokkal észszerÜbb-e a Bölcsészeti 
Karnak olyau szervezete, amilyent Francziaorazágbau látuuk. 
mint azon szervezet, mely a budapesti egyetemen tényleg fenálL 
és mely semmi egyéb, minta tí»'i/jí'(I mintának nuisofafay Kérdem : 
láthatatlan ellenség elleu harezolok-r én akkor, amidőn azt mon- 
dom: óvakodjunk a német egyetmncki't általunk mimU'uhfn köve- 
tendő példákúl tekíat^ui? 

A felhozott példfil)ól, (űgy.sziutéu mindabból, ami c-iak nyom- 
tatásban tolom megjelent) láthatja :iz olv:isó, liogy poleiaixálj'w 
tekiutetélien lényeges khlönbség vau azon eljárás kózt-, melyet éu 
követek, — és azon eljArás kitzt. melyet a Congressns eló.'ulója 
követ; éu atlataimat, állítjisaimat kétségbe nem vonható tinytkrr^ 
hiteles kúJfökre és trkintt^yes írók enuntidiióira szoktam alipít'uii : 
a Congressus előadója ellenben igen gyakran boc-íát világgá oly 
nyilatkozatokat, melyeknincsenekkellólegbebizonyitva, melyek nem 
egyebek, mint az ö gubjectiv nézetei — és amelyeket mégis valódi 
axiomákul kíván elismertetni mindenki által. Ez bizony nagyon 
kényelmes taktika; s az ilyen ellenféllel aztán alig lehet piílenii- 
zálui. Még inkább megnehezíti a dolgot reám nézve azon körfil- 
mény, hogy ö az én nézeteimet oly egyoldalúan reprodukálta idé- 
zett czikkében, hogy az ö polemikus megjegyzéseinek kiim^rifH 
czáfolatával valóban iveket kellene betöltenem; ily terjedelmes 
replikára pedig e folyóirat tisztelt szerkesztősége (a ítlzetek vál- 
tozatossága iránt való tekintetb&l) nekem uem juttathatna tért. 
Ezen körülmény kényszerít Lebát arra. hogy csnpáu a leges leg- 
szükségesebb é&zrevételekre szorítkozzam e helyen. 

Czikkének elején mindjárt azon iusinuatióval lép föl eUe- 
nem a Cougreasus előadója, (s ez insiunatiót azntán többféle vál- 
tozatban is ismétli), hogy én a tudományos búvárkodásnak — áj 
eddig még nem ismert igazságok felkutatásának ellenzóje vagyok. 
Ezeu különfélekép variált ínaiuuutiónak alapja nem lehet semmi 
egyéb, mint vagy félreértés, vagy szándékos félremagyarázás. Hát 



238 



KÉlU^r feZRin^TEL 



azt moudottam óu a 'Századok* uovemberí l'ttzetéb«a megjeluut 
dolgozAtombau, bngy a tanár ne búvárkodjék, bogy ne kutassou 
új, eddig iiiég nem ismert igazságokat?? Én üem ezt mondottam, 
haiiom uzl, boj^y új, eddig móg u»'m ismert igazsíifíok kyta- 
tftaa nem képezbeti az iigveteiui tanárnak FOFELADATAT; 
mert az egyetemi tanárnak F( »FKLA1)ATA észszerűen nem 
lebet míis. mint az. UOt; V TANÍTSON, íbiszen minden tanár 
azért tanár, bogy tanítson); laí' '^ pe'flij (hjy iauiison, hogtj oklotása 
haWjatiUra nécvf n Uhffi} hgt/f/'hH'JíctfözöbO hhegsrn ; ezen czélt- 
•^fvd'u) korántsem Joffedezcurk fétrh vaffjf közlése dffatjotfja f/e'nit, 
hanem — mint azt Sííbleiermaclier oly mí»ly-elméjüen kifejtotte — 
az el'KiíláH müvéHZ^te által fogja eUmi\ bogy aztitáii miben áll az 
elíiadá'^ művészet<\ annak magyarázatát a >Sz!iz:idok< 7ő7-ik bip- 
ján tabllb;itja az ulvasó. Savújny. ki iHirópjii birfi tudós, európai 
birÜ író. tmrópai liírÖ Umár volt, mondja: vEsist irrig,d€.n Werih 
Hnt's Lfhrern abzum'^astn nach den hJnid*jrkunijcn, dio er snlbat in der 
mnucnarhaft gomacht hat, und dio er in seinen A'orlesungeu mit- 
zutbeilen ptlegt* ; í-s valamivel k'jebb mondja: >wie eiu trefi'licher 
Lebrer gedut'bt werdi-n kaim, welcber niemals die AVisseusebaft 
durcb neue Eutdeckuugen l)ereicbert bat, so kann einem audern, 
die Wissenschaft viel verdaukon, welcber als Lebrer weuig leistet.* 
(V. ö. Scbeidier, Hodegctik, 3. A. 422. l.) - Az elfogulatlan ol- 
vasó. ü^y hiszem, figyelmére fogja méltatni azon idézeteket, melye- 
ket mind az előbbi, mind pedig a moístani dolgozatomban tekin- 
télyes írók műveiből vettem át : a ( ^ougressus előadója előtt ezeu 
id^etek természetesen uem nyomnak semmit; ő az újabb idéze- 
tekre is azt fog;ia mondani, a mitarégiebbekröl mondott, bogy t. i. 
>akár a toUban is martulhattak volna« ; mert bát mit neki Sdilei- 
ermacber, mit neki Uiiger, mit neki Savigny ; ő ezeknek ;i beszédére 
uem ad ijemmit! 

A Congressus előadója a 899 -ik lapon azt veti szememre, 
bogy én az egyetemen a >Bublimior djplomatiknbóle nem tartok 
knlön cjjUegiumot a baladott,ak számára ; és ugyanazon lapon, 
amelyen o vódat hangoztatta, azt is kimondja a Congressus elő- 
adója, bogy ^diploniaiikai tanszékünk, felszfrcléscnek ijyarl<UÁ/á' 
ndl fogva, nem alkalmas arra, hfMjg a speciálisabb diplomatikdha 
bevezesMn* : ho(jyan Uphei hát föl irdngvmban olyan követeléssel, 
melynek teljtsithetvilfu voltait sajdt maya i» már fföhb elismerte? 
De ballom a Congressus előadójának ellenvetését: »vaa Buda- 
pesten elég oklevélanyag, mely a diplomatikai kutatás czéljaira 
sok tanulságost foglal magában, ott az Ursz. Levéltár, ott a Nemz. 
Múzeum gazdag gyűjteménye, de az egyetem neui fordul hozzá- 
jok.« Csalíugyan ? Nos, bát bogyau képzeli el magának a Coügres- 
sns előadója ezeu oklevélanyagnak értékesítését a sublimior diplo- 



A TÖR-rtKK-rl CONGRRKStlS OT^ÜAHOSkXA. 



S39 



matikából áltíilüiu tfsetlog tartandó collegiumbau? Ví^jjon úgy, 
bog}' éo a sublimior diplomatikára beb'fttkozott híillgatóimnifi,! 
elmenjek Budára iiz Országus Levéltárba, vagy akár tsak n Neui- 
zeti Múzeumba is? Neut tudja-e azt, liogy a ÍűdMIó roudelutek 
értehnébeu az állam által űzetett tígyetenii tauárok fninden nlöadá- 
$aikat as eijyeUm hivatalos íulyisrffcihen kötelesek' tar tűni ; s a 
menuyibeu mégis kivételek észlelhetek e szabály iilül, e kivételek 
semmi egyebek, miut a hivatalos kö/eg«k által tutlömúüúl uem 
Tett rendellenességek, visszaélések ! Avagy talán ú«;y képzeli a 
dolgot eliotézeiKlnnek, hogy péUláftl, ha a Hunyadiak koráról hir- 
detnék ilyí^n speciális collcgiiimot, akkor aztjiu az Országos Le- 
véltárból s a N. Múzeumból e^y egész semeslcrre kivenném az 
összes uklevélanyiuíot, niely e korszakra vonatk(jzik ? De hát enged- 
nék, *ífit engedhelnék-e ezt az illető iutézetek statútumai? Kétség- 
telenül nem engednék ! — Ks nem gondolta-e meg a Cougressus 
előadója azt hogy azon váddal, melylyel engem vélt sújtani, ezen 
váddal épen a saját fejére mondott Ítéletet? mert '<;///'x» miiírt 
tiiltötl a ConyressUii elmdójn két i'vit íi f/é.cst Inifiittiiban, meg peíHtj 
államkölt^éájeny ha ntm azért, hogtf ott azt a suhlimíor diplomntikát 
cl^átít^a* és azu/dn itt nálunk vf^honofittta : avagy talán azt le- 
leli erre, hogy ö majd irodalmilag fogja művelni a sublimior di- 
plomatikát: igen. de hát akkor mirevaló volt az ö magántanári 
baljílitátiója? mit nyert az ó tanárságával a diplomatika ügye 
egyetemüaköo ? azt-e, bogy 'Oklevéltaui gyakorlatok* czímmel 
hirdet collegiumot, a mely speciosus czim alatt (mikéut egészen 
megbízható értesülés alapján mondhatom) nem sokkal több rejlik 
ma, (nem mondom, bogy ahsolute nem rejlik több) miut ílz, bogy 
axt az egy-két liallgiUóját, aki erre vállalkozik, (s akik jobbára 
a múzeumi dijuokok küzól kerüluek ki.) hogy ezeket tiz oUevlfk 
olvannadban is masaldüdban ifi/akorolja; — uos hát ezen foglalko- 
zásnak fontosságát senki nálamnál jobban nem ismeri ; hiszen én 
magam is olvastatok okleveleket hallgatóimmal s azokat folyton 
folyvást rnmnientálom, kilVinóttHit jíxji tizernyoutínU, még pedig az 
♦^gész tanéven át belenként kétszer: hanem utóvégre is az olvasás 
még nem az a sublimior diplomatika, amelynek el-sajátitása és át- 
ültetése végett ót Béc!j)>e küldöttek; az olvasási a diplomatikai 
ismereteknek csak legelemibb része: az olvasdgért. hizony nem luft 
azüksct}t» Bécsbe luenni*'^ d<* jii*'/jkerésbbé volt ezért sziikarffcs magát 
eqyrttníiinkön habHitdlftitnia. Ka csakugyau, ba van valaki, akinek 
orkólcsi kötelessége sublimior diplomatikát adni elő egyetemün- 
kön, — az nem is lehet más. mint épen ö, az oklevéltan magán- 
tanára! Egy pillantás azon tudományos segédeszközökig, melyek 
fölött én rendelkezem, és azokra, melyek felett u remlelkezik, — 
továbbá egy pillantás magára a privátdoceusi intézményre, ezen 



i'illításom helyes voItiU pvitleussí fofya touui. Lássuk Wbát cImszüi* 
is íiz én Inuszéki^iii fól szere lését. A diplomatikai tans>:ék fóUzHiv- 
Iftsén'tl igen uvin-san bcszámnlUatok ; aunuk :ilkoti> részeit n követ- 
kezűk képezik: l.ii Horvát Ifttv:\n-l*éle oklevélhasoumások f^yüj- 
toméuye. mely 2Ü Uiblábúl ill és 27 oklevelet turtjilmay. ; h fno- 
siinilék miuiitigyike 18 példáuyban vau meg u hallgutótiAg 
sz/iinúrii ; -'. tizenhárom danib hártyám írott, eredeti oklevél a 
'^Dipbtniiitjirium PraynmimbóU ; a Priiy-téle íiyiijteményiit^k \tit- 
pírni Írott többi nkb'velei az elnmgyolás veszélye miatt nem hasz- 
mlltatiiak a coUegiuiubau : e ^zeríut tehát hallgatóim osszeseu 
negyven oklevelet olvashatnak az egyetemi tiiiiév lefolyása alatt. 
Akik másodszor is vállalkoznak az egész cnrsus hallgatására, fxzok 
számára a szebeni farsimile-gyüjtcményt is el szoktam hozatni az 
cgyi'tomi ki'»iiyvt4ÍrKil. Bemutíitás végett elhozatom iigj-an Siekel 
Monumenta Graphicáit, az Ecole defl Chartfs kiaflványait és 
más eiíélc munkákat; de az ezekben foglalt facsimüék olvasására 
már ahaohte nem marad idC). — mert ha ezt csak megkisérlenéni 
is, akkor a diplomatikának valamelyik főrészét "krftfttfuiií mel- 
lőznöm kellfne előadásaimban: aki ebben kételkedik, üsse fel a 
naptiirt. és számítsa ki. hogy mennyire rúg a tanórák száma egy 
tanév tartama alatt, és azután vesse üssze ezen 6ra-3zámmal az 
általam előadandó bn tananyagot, — b akkor meg fog gyözódni, 
hogy ahoz, amit az imént mondottam, nem fér kétség, nem fér szó ] 
Ami pedig a könyveket illeti, melyek a diplomatikai tanszék dota- 
tióját {íhfffttiójfit ! .' / O heilige Ironie ! mondja a szellemes Börnt') 
ké|>tízik, ezek a kővetkezők u. m. : «1 Sehwartuer Diplomatikája ; 
/'.'íSchönemann Diplomatikája; c)KuanzKortaua; d) Wcber Heral- 
dikája: cnuyi azegész! Amely munkákra az elősoroltakon kívül szük- 
ségem vau. (pedig igen igen sokra volna szükségem, miut>ári :i dip!i»- 
niatika demonstratív tárgy.) mindazon munkákat az egyetemi könyv- 
tárból kényteleníttetem — esetni 1-esetre — elhozatni a kari szolga 
által; ki, minthogy hivatalos teendői öt reggeltől estig az egyetemi 
épülethez kötik, csak nagy Ügygyel-bajjal szakíthat arra időt, hogy 
az áltAlam |>ostulált munkákért az egyetemi könyvtárba elmenjen : 
amikor aztán nem ritkán történik az, hogy a keresett könyvek egy 
része ki vau kölcsönözve, egyik-másik pedig nem található meg. 
íme. ilyen az én tanszékem fölszerelése, ilyen az én helyzetem ! 
Mily egészen más a diplomatika magán-tanárának helyzete! O, 
mint a Nemzeti Múzeum levéltárnoka, oly gazdag oklevél-anyag 
fölött rendelkezik, amilyent távúiról sem bír a bécsi Institnt. Ami 
pedig a diplomatikai előadásokhoz szükségolt könyveket illeti, a 
múzeumi könyvtiír már ewik Horvát István gyűjtéséből is sokkal 
többet bir, mint az egyetemi könyvtár; és végre amit szintén nem 
szabad kicaioyelntiDk, ez — azon reája nézve rendkívül kedvező 



körülmény, hogy ueki csak a kvzrt kell kiiiyujtnuút avéf/höl, hwj*j 
vnudezf^n Uidomdníjos s^gíihizkozvki'i tjjhzru kéiiye-kidve szerint 
használtassa , minthogy fí a muzeumi Icvéltárhati otthou víHi ; 
íiiuííí <^'" nílotlií; csak idegt?nl)eii volnék ott. — ami pedig óriílsi 
külünbdég ! Ldthaijn irhái az ofvanó, ho(/i/ ttidoinányus argédvszközök 
dolgáhmí a diplomatiJia magán-iandra valódi uáhobj — én ped^p 
fölszfrelés dolgábaHf hozzd képest ctiak koldus vagyok: ami más 
SZtjt'nl finnyii tiszeiif hogy orrá ué^ve teljes rnt^rfékben megvan annak 
a Irhffi'/itt'gr, hogy n fiuhiiuiíor dljfloinalilidhól ridlegivmot tartson, 
(habár uem ie oly uagy luérvfit, amilyeut csak is nagyszabásü 
szakiutézetbcu lehet tartrini). Aa'eám nézve pedig egyáltalán nín- 
cstni mrg cnnrk a leheVöaétje ; és mégis — mígis fí nógat engem 
arra, hogy :i sublimior (liplomuiikábúlrihuhidottíik üzámánikülüu 
collegiumoi tartsak : hát nem felfordult világ-e ezf! — 

Lássuk niiist mtir azt is, hogy nzHi^jeteini oktatás szempont- 
jAbül milyen erkölcsi kötelességet ró a Congressus előadójára :izö 
mií|Lrán-t:in:íri áUfisu.Ezt íizíinban esiik úfry lógjuk tisztihu hozhatni, 
ha plőbb azt tisztáztuk, hogy miben Ali tubijdonképon a niagiiu- 
tauári intt'zménynek jeIeiitoség(;,miannak abipeszmpje. Kzon tbéma 
lejteKötéséutM szAndékosun uem idézek német ii*ót, mert még azt tv 
liíluá mondani a Cuugressus előadója, hogy :iz, akit én megszólaltat- 
tam, bizonyÁra nmolyau indolens rendi'S tanAr. aki csak pro dorao 
beszél, s aki a magán-taDílrra akarja tukmálni azt, aminek elvég- 
zése tulajdonképeu az ö kötelessége volna. Akit éu most megszólal- 
tiitok, az nem párt-ember, ahoz a gyanúnak még árnyéka sem Péi*, 
— s ez Ániúld, ki hivatahm kiküldetésben tanulmányozta a fran- 
czia, az olasz, a német s a schweitzi közoktatási szervezetet, köz- 
oktatási állapotokat. Hivatalos jelentését ily czimmel bocsátotta 
közre >SchuoU and llniversities ou thn oontinent 8-** London. 
1868.« ; ezen muulüVjábaü, a porosz egyetemekről szólta bau (a 
227-ik lapon) különösön kiemeli a2t,hogy Németországban a tanárok 
8 a privátdoi'f.nsfk egynuítt közi megosztják az oktatá.9 ierrtnnmát, 
8 az egyik pótolja a luásiknak tanStdsát (»one supplements the 
other's teacbing*). íme ez a magán-tfinári intézménynek valódi 
alapeszméje, ez adja meg annak az ö jelentőségét! Kérdem most 
már a Cungressus elóadójától : hogyan felel meg ö magán-tanári 
hivatásának V miv ti pótolja , mivrl tyészUikl ö azon oklatdst, melyet a 
diplmnatikai collegiuui ómnak futUgatrói fi/lem nyernek f talán az ok- 
levélmásob'isi gyakorlatokkal ? Nos hátbiztositbatom a Congressus 
elíladóját, hogy az oktttíísnuk ily elemi f u n c t i ó j á é r t még 
uem habilitált a Bölcsészeti Kar soha senkit! Az fi működési tere 
tehát észszetHien nem is lehet más, mint épen az a »sublíviior diplo- 
matika*, melynek előadását ií éntőlem várja: e nélkül a sublimior 
diplomatika nélkül az i'i magdn-lanárságánnk nincsen értflrntf 

SSÁXADOK. 18Hl. ai. FÜBST. IG 



nincsen Uijogaí Eimyit a subUmior diplomatika elGndásáröl 
ÉgyetemÜQköQ. 

A tövetkezökbeo az iránt nyilatkozik a Coogressus előadója, 
hogy azoii nmÍDüíiUü) phrasis >valljuk be íisziiitéii, boyy jeleuleg is 
főbb vonáaíiibaii úgy :lll a diplomatikai szakoktatás egyetemünkön, 
mint ahogy állutt száz évvel e2elÖtt< ezen phrasis uem szemé- 
lyemre, hanem a tnuszéknek mostoha viszonyaíru vonatkozik. Már 
hogy ft miképen értette az idézett phrasist azt t^rméazeteseu csakis 
ö tudhatja; ennek megiillapitAsára egyedfll ö illetékes: de hopy 
azután má^ok hi>f/i/an éiiefttk az í'lvzrft szavalat, — nnnak metjdh 
hipiiiinárn /> Urjki'vhbbt'- .i''vi ilhtékfs. Annyit mondhatok, hogy 
jóakaróim felháhorodíissal hullották. felh.^ljorüdús3al olvasták 
jelentésének szóban-forgó passusát, és úgy vélekednek, hogy az a 
mftaik plirasis, hogy t. i. tankönyvem »r*gészeű a mostani diploma- 
tikai irodíilom színvonalán áll«. hogy ez a [ihrasis — mely az 
tdöbhint'k nnategy correctivurna látszik lenni — sz.akasztolt olyan 
rhctorikai ^fitjnra, amilyen Shakspeaie <Tulius í'aesarjábaii is elft- 
fordúl, ítzon jelenetben, amelyben Antonius a római népet Brutua 
és Cassius ellen láüítja, — izgató szavait a sBrutns derék, becsü- 
letes férfiú !« phrasisaal szakítva meg több ízben. 

Ezek után :i diplom.itikai rendszerekre tér át a Congressus 
előadója. Visszaélnék e folyóirat ulvíisóiuak tUrtdmével. ha szőr- 
szálhasogató fejtegetéseit nyomról- nyomra fognám követni: hogy 
milyen tudr)mányos becsesei bírnak ezen fejtegetések, azt egy-két 
példából is felismerheti az olvasó. Először is Gatterer rendszere 
ellen újítja meg támadását: aminek uincseB semmi értelme; mintán 
Gatterer rendszerét nem védi senki, — és miután én magam is 
pálczát törtem felette tankönyvöm elsö füzetének 57-ik lapján. — 
Azután az én álIit<>lagos »új rendszeremről* szól, — ami nem 
egyéb ráfogásnál ; miután én már több ízben kijelentettem, hogy 
én egyáltalán uem töröm a fejemet holmi új rendszer felállításán: 
én a diplomatika különféle aUcatrészeit csak csoportosítom, még 
pedig oly módon, amint fizt az opportunitási tekintetek nálunk 
megkívánják. 

Az én csoportosításom ellen először is azt hozza fel a Coo- 
gressus előadója, hogy *nem eléggé tudomáuyos ok az oklevnl vahi- 
mely részét, a miről egyik-másik csoiwrtban szólni nem lehet, 
pasztán ezért egy harmadik csoportban tárgyalni. < Ezen állítá- 
sának docuraentálásánl példa gyanánt a chriftmon-t hozza fel a 
Congressus előadója, és megró engem amiatt, hogy én a chrismont, 
mint afóle invocatió symbolicíi-t. az invocatiónái mondottam tár- 
gyalandónak; azután pedig azt magyarázza meg nekem, (arait, 
mellesleg megjegyezve, már negyven év elÖtt is hallottak tőlem 
liallgatóim,) hogy ji chrismon voltaképen sigla. Jézus nevének 



A TÖRTfcNBTt COSORIWStJS lTTÖHAIfOjAR\ 



Ö4ri 



kezdő Víetöje, >teh&t — mint moudja — a aiglák köat a diploma- 
tikai írástanbun táriiyalriTidA*, — uem pedig az invocatiónál (i. L 
í*01. I.). Lám! lí'im I lueDUjire cserben hagyta a Coiigreasus el<j- 
adöjftt az ö omlókezö-tehotséj^e : hát már nem tutija, httgy mit ÍH 
>A pftnnouluú mi apátság alapüó olilf.wUröU keszUrtt dolgozatáhan 
a IG-t-ik s a következő lapon ? Az imént idézett helyen liáromszor 
egyiaás után mondja azt, mtru' pedi;/ ereszen katogorice, hogy a 
chrisuinii i-nem más, mint invocatio .-(yniholjca;* fiogy tudott tehát 
engem amiatt mftjtámftdni, hogy én o chrúmotit, mint xnyocatio 
symholico't uz invocatíónál moudútfain tárgyalandónak. £b hftt 
nem mindegy-e az, akár az invocitióníil tárgyalja a fjinár u chris- 
mont, mi*f;<'mllfcvc egyszersmind azt is, h<tgy ;iz — tekintve ere- 
detét — ; sigla : akár a siglAkuúl t:'irgyalja a tanár a chrismtmt, 
megemlítve egyszersmind azt is liugy az — tekintve jelentését — 
STmbgüca invín:ati<i. Az olyan iwddő szőrszíílbasogatásdkrnl, 
amilyenekhez a Uon^ressus előadója nly görcsösfti ragjiszkodik, 
vajmi helyesen mondja Paoll, hf»gy azi)k vulódi hi/antin euntro- 
vprsiák, mt'lyeket a tudiimfinybau mellőzni kell. (Programmá 1 3. 1.) 

A másik ellenvetése n Congressus előadójának iizéucsopdr- 
tositásom ellen az, »hogy egy országnak vag)* korszaknak kanezel- 
lárÍ!Ű praxisa nem egyéb, mint egy országnak vagy korszaknak 
di{domatikája; tehát bízvánt i'lh agy h:i tjük az írástnnról. a kortanról 
és i)ecséttanról szóló íejez»'li'ket, mert- mindez beuufoglaltatik a 
lanczetlúrku 2)iari» fogalmában. « — Erre a következőket jegy- 
zem meg : a középkori oklevelek — tekiutvo provenientiájokat — 
kélségteleuftl mindig valamely kíinezelláriai pi-axisnak a produc- 
tumai ; ily szempontból tekintve, tehát a dolgot, a kanczellárLii 
praxis csakugyan mindent magában foglalna, ami csak az okleve- 
lekre vonatkozik. — ez hizonyos : hanem azután az is épen oly 
bizonyos, hogy mindezeknek daczára is uincHcu de facto halandó 
ember — a Cou^essus elöailóján kívflj — aki oly könyvet, mely- 
nek czímlapján ez nlvaaható: »A középkor kanczelláriai praxisa*, 
aki az ilyen könyvet t<ljes diplomatikának, diplomatikai compeu- 
iliumnak fogná tartani. Az ilyen körmönfont logikát kineveti az 
élet ; ós épen azéil legkevésbhé sem kell attól tíirtani, hogy a 
'Kanczelláriai pnixia«-féle műszó vagy czíra valakit meg fog 
téveszteni. Es nem gondolta-e meg a Cougresaus előadója, hogy a 
tudományokban minden léptnn-nyomon oly műszókkal találkozunk, 
melyeknek tágalib és szűkebb jclentósük van? Azután nincsen-e 
számos olyan müszi't, mely nem fejezi ki szabatosan az ált:ila kiíejo- 
zeudő tárgyat, és melyet — jobb nem létében — mégis széltében 
használnak, mint például >indo-európai< nyelvek, amely műszó 
latius palet definito, vagy »indo-germán« nyelvek, amely mŰszó 
megint angnstíus palet definito? SÖt nem tapasztaljnk-e folyton- 

16' 



NKHAKY KSZREVETKÍ. 



t'ülyvúst az irtidaloiubaii niég azt is, Uof^y ugyauazou czílutnel 
egészen Idilőubi'izö tartulmú muukák jeleunek lueg, — miut pél- 
dául Wailly palaeographiája (niííly tulajdon képen teljes diplo- 
matika), Watteubach palaeograpbiájft (mely csak írAstan). Kopp 
palaoojírapbiája (mely csupán a tyrói jegyekkel Joglalkdzik)? De 
tovább mi^gA'ck; :iiu fogadjuk el efíy |)illaimlra a Cougressus elu- 
adójAnak Álláspontját, és mondjuk ki ;ut, bogy igen is. ez a mfiszó 
>Ranc/.eUáriiu praxÍ8< annyit teszen, niiut >di])lu]]mtiku' : de bát 
akkor hnf?y udbalta a Congressus elöadójn lH8.i-^ien megjelent 
mfivének ezt a ezímet: »A királyi Kauczrllária az Árpádok korá- 
ban ;< vájjon tefje/t diplomatika-e az imént idézett rafive azon 
korszakra nézve, melyet felölel? ismerteti-e ebbeu az árpádkori 
királyi levelek írását, keltezését, pecsétjeit? debogy ismerteti! 

Valóban [ ba nem a gáncsolódás viszketege a kub'sa miuil- 
onnak, amit a Congressus előadója a budapesti diplomatikai tan- 
székről 8 íu én tinári mrtködéseuiifi! irt és ír : akkor csakugyan 
nem Icbct azt érteui, bogy ü a budapesti diplomatikai collegiuiu 
concret viszonyai s az ezekből folyó opportuniiásí tekintetek iránt 
oly kevés fogékonysággal, oly kevés érzékkel bír. Én Üklevéltiui 
.legyziiteimuL'k mind a bárom füzetében többször rámutattam azon 
opportunitási szempontokra, tekintetekre, melyeket nálunk a diplo- 
matikii tanára — az oktatás sikerének koczUáztatása nélkül — 
nem hagybat figyelmen kívííl: a Cougressus előadója az általam 
niegjebdt opportunit^tsi szem|>ontokat mindamellett is teljesen 
iguurálja; » a hitdajtcsti diplomatikai lulletfitimot rt:ndiiletleniil a 
bécsi *In8tHui€ wértékévt't meri Lássunk bát ezen állít;konira is 
bizonyítékot. A Cougressus előadója Siekelnek »Die IVkuudeo 
der Karoliuger* czímü moiiograpbiáját tartva szem elÖtt - megró 
eogem a miatt, bogy éürtíiri'/i/oma/iAtíiA*or/«iiíadiplümatika egyéb 
részeitói különválasztva, öuálló füzetben adtíiui ki; mert mikéül 
mondja, »a datjUási formula ép cdy n'*sze az oklevélnek, mint az 
invocatio, az iuscriptiu, az arenga, a promulgatio; azt tehát ott 
kell tárgyalni, a bol ez utóbbiakat; s egy oklevéltan keretében 
csak annyit belőle tárgyalni, a mennyi az oklevelek dátumának, 
azon ooraputusnak, melyen azok alapulnak, leljes megértésére szük- 
séges.* Ezeket mondja a Cougressiís előadója; hanem azt azutwi 
nngn böh'scn tlhallgaijn , hiMjy a hí'csi Iristiluthait egtszfn küiün col- 
letjium Uirfatik a chronoloifkibul. még pedig az elókészítő-cursusban; 
aminek természetesen az h következménye, bogy aki a bécsi Insti- 
tutban adja elő a diplomatikát, annak csakugyan :frnem kell a kor- 
tanból többet tárgyalni az oklevéltan keretében«, mint amennyi 
— az előadásainak substratumát képező oklevél-csoport tekinte- 
téből — a dátumnak teljesebb megértésére pótWwf még szük- 
séges, így áll a dolog Bécsben ; de nem így áll az Budapesten. A 



A TÖRTÉIKETI L'ONöRBSSrS UTdlIAKOJÁBA- 



245 



Wlaptísti egyetemen, amióta éu látom oi a diplomatikiii tanszéket, 
még soha senki sem tartott c^Uegiumot n kortanból; aminek megint 
az a természetes következménye, liogy amíg a bécsi intézetben az 
oklevéltan tanára egész biztonsággal számíthat arra, begy hall- 
gatói a kortanból tartott speciális collegiumban a szükséges elő- 
ismereteket ;t megelőző tanévben már mind elsajritítutták: addig 
énnekem egészen ab wo kell ktsd^nem a dolgot ; mert az én hallga- 
tóimnak épenséggel uem volt soluv és ma sincsen semmi alkalmuk 
a kortanból csak a legelemibb előismereteket is elsajiUíthatni, 
Sickfil tchit jó lélekkel tehette azt, hog\^ az »ürkuDdeader Karo- 
lÍMger< czímíi diplomatikai mooographiájábau az áltaU feldol- 
gozott oklevél-csoportnak, t. i. a Karolingok okleveleinek cbro- 
nologiai momentumait csakis a küvotkezö paragrai)biLsokban tár- 
gyalta, u. m. : die Datieruugsformel. die Zeitmerkmale im allge- 
meineii, die Regentetijabre, die ludiclionen, Actum und daia^ die 
Indictioueu íu deu Diplomen Ludwigs ; — eonyi t. i. az egész éa 
nem Uibb, amit Sickel a kortanból az említett monograpbiájába 
átvett. Hogy 8ickel így jArt el, — az hizonyAra napyon helyes 
volt; mert ugyan hogy íh vehetett volna fel ő diplomatikai í/iono- 
ijraphiába egy teljes (bAr legrövidebbre szabott) kortant? Do 
viszont, nem követném-e el én a legnagyobb hibát, ha Sickelt maj- 
molva s a Congresaus előadójának fent idézett inpraktikus taná- 
csára hallgatva, — a diplomntíkai alaptan bóltartott előaddgaimnak 
keretében halUjaloimnak mm adntk többet a kortanból^ 7nint ameny- 
niftt Sickel adott belőle az tí diplomatikai monographiájdbítn .' Hiszen 
ha én is úgy járnék el, mint Sickel, akkor az én hallgatóim a hazai 
oklevelekben előforduló chronologiai adatok közöl (az indictión 
kívül) c'igcthniffifet «€in tudndnak feloblani ; minthogy ezen chro- 
nologiai adatok t'eluldáfta a római naptár ismerete uélkŰl, az egy- 
házi naptár teljes szerkezetének ismerete nélkül, szóval miudaunak 
ismerete nélkül, amit éu Üklevéltani Jegyüeteimuek harmadik 
füzetében összeállítottam — még csak el sem képzelhető. 

Amit a diplomatikai kortanról mondottam, ugyanaz áll a 
diplomatikai irástaura üézve ii ; minthogy egyetemünk tívurend- 
l'ében külön jjalaeographiai coUegium éppen úgy uem szokott elő- 
fordulni, amint nem fordul elő külön kortaui collegium. Az 
1881 '2-ki tanév elején a Congressus elöadój.H hirdetett ngvau 
collegiumot a pabioographiából, i'sakbogy ífájd:ilo»i !) uem akadt 
egyetlenegy hallgat<*ija sem e tí'irgyra. Kz a kétségbevünhatailau 
tény szolgáljon válaszúi, illetőleg czáfolatúl a Congressus előadó- 
jának azun iuvectivájára, melyet Ciitoi szigorral következőleg for- 
muláz a »Századok« 899-ik lapján: »Ha valaki epiészeu tudomá- 
nyának él. e tekintetben nem fogja a coUegiumok látogatottságá- 
nak csökkcuését a tudományba bemélyedés akadályául feltüntetni. 



S46 



StolANY ÉSÍCBEVÉTEL 



Az ily érv magában hordja ítéletét*. Hát én úgy vélekedem, bogy 
n üollegiiimok látogatotlságíi — éppen a tudomáuy szempout- 
jából — uüia efjcfzeit fitymálni vuló dolog, mint abogy íizt a Cou- 
gressus előadója állítju ; mert ha a tanárnak iiiucseu halig aU'ij:L, 
akkor bizony — ut figura docet — »a tudományba beinídyedés*, 
vagyis a szóbau-forgú speciális esetben a congressusi elíiadi'juak 
palaeogrupbiai tudománya tpenséffiicl nemmi fftfiimölcsöf nem 
tfremket n hazai küzmüvelőtUsnck ; s az olyan ^tudományba bo- 
mélyedés*, mely a concret viszonyokat s az ezekből folyó oppor- 
tuuitási ti-kintetekcl nem veszi üzámba, az ilyen »tudo[oáuybA 
bemélyedós* nemzeti kultúránkra nézve íirökké csak holt töke 
marad / Ü^y bizony ! ! 

Most már a l)écsi InstitutlMiri dívó criteria exteroa iuterna- 
féle rendszer apotheosisára tér át a Congressuss előadója 
— ünnepólyesen kijeleutvo azt, hogy pz a rendszer a lopjobb, 
a legczélszerübb, a legjogosultjibb, a legt^rmt'^szetesebb és a, 
legtökélet-esebb. Már ha én csakugyan Gatt^rer rendszeriének 
követője volnék, akkor éu mindjáii véget vethetuék e vitának 
azzal» bügy egyszeiüen ráolvaeuám a Congressus elöadójiira 
sajiit szavait, melyek 1878-ban megjelent munkájának 156-Ík 
lapján találhatók, (melyekre azonban ö már nem látszik emlé- 
kezni), amely szavak pedig így hangzanak ^ISkkdfelos.tásalént/efi- 
hcn nem tt'r ff a Gattetfr- felétől, de köunyebl)en átérthető, mi elő- 
nyét az előbbi fölött biztosítja* : ba t«hát Sickel felosztása (vagyis 
a criteria externa intema-féle rendszer) »lényegb'^nt csakugyan 
nem tér el a Gatterer-íéléiÖl. akkor ugyan miArt tant de bruit 
poui' uue omelette? miért ront neki oly hévvel Gatterer rendsze- 
rének? de éppen mert 6u nem vagyok Gratterer követője, éppen 
mert az én cso]>ortosftásom nem Gattereruek módosított reud- 
szere, — épen azért nem térek ki a vita folytatása eJöl. Tehát a 
criteria externa interna-féle rendszer csakugyan az egyedill helyes 
rendszer a diplomalikábíiu? tehát ez a rendszer egyetemes érvé- 
nyességű rendszer volna e tudományban ? A Congx'essus előadója 
igen is ezt vitatja; ámde mestere Síckel nem ágy vélekedik 
mintö: halljuk hát, mit mond Sickel errÖl a tárgyról. Skkd 
a diplomatika tárgytdásában követendő rendözcrröl szórul-szóra 
így nyilatkozik: >(e») kaun sich auch für die Lekre von rinem 
Fpecifll tihffcgrenzten ürkundrnvoirath einc (flícderung des theoré- 
iíschen Theus ergeben, trehke vuii di^r filr aUgcmeino Diplomníik 
oder für ciiif: ande.re Specialdiplomatik aufzusteUendeit ahtceícítf. 
Und somit bespreche ich in den folgenden Abschnitten die Oha- 
raktere der Karolingerdiplome OHNE DAMT KIN ALLGE- 
MEINGILTIGKS SYSTEM V0U8CHLAGEN Zü WOL- 
LEN< (die ürkunden der Karolinger, L 56. lap). Mily egészen 



A TOHTáNETI CONORBSSrS DTÓnAMOJÁBA. 



247 



más heszéd ez, mint a Congressus előadójának DogyhangA phra- 
fiisa, melylyel a szóban forgó rendszert; az egyedül helyesnek nyi- 
latkoztíitta ki. Hát nem azt mondja-e Si<'kel, hogy a s]iecialis di- 
])lomatikában olyau >Gliedí'rung<. azaz olyan tagosuUs, olyan fel- 
osztás, olyan rendszer váltatik szttka/'gessé, amely eltér azon i-ead- 
szertöl, melyot az utiiveraatiB diplomatikában, vagj' vaUiraely más 
diplomatikai monographijíban kell k^ivetui? Nem azt mondja-e 
Sickol. hogy ö nem állít fel egyctemeB érvényességű rendszert 
(íallgemeín giltiges System*), — a rendszer szó alatt természe- 
tesen nemcsak azon schemfit értve, amely Kzorint Ö a Karolinyok 
okleveleit elemezi, hanem moiiographiájáuak egész oekouomiáját, 
egész tárgyalási módját ia értve? Hát n^rtn hazudtolják-e még 
Stckelntflí a ioleranÜa azrlUméfÖl dtkafofi szavai a Cotiíjrcssus «/'>- 
adójának^ (xz InfaUibtHttis crzetetül áthatott azon dllttfisát, hofjy a 
criteria fxt^.rna ínternn-fiUf rf-nduzer »az ffjyrrinl hi'h/en mxd&zer* 
a áiphrnatikáhan f De Sickel a fentobbi idézetben még azt a 
nagy i^a^ságot h kimondotta, bogy a diplomatikai munkák Glie- 
(icruíiíí-ját. vagyis a beonök kiWeteiidÖ rtnd»zert egyeneaen a 
diplomatikus által tiirgyalandó diplomntikai ani/ag (Ürknnden- 
Vorratli) szabja m?*/. Sickeluok ezen olvéljöl indulva ki. uzou kér- 
dés elölt állunk most már, hogy a két — egészen kíilünbözö 
tárgyú — iliplomutikai collegiwmbau, t, i. a bécsiben s a buda- 
pestiben, milyeu rendszert köveeseu az illetó tanár? Erre a kér- 
désre^ az el^rcbocsátottak után. nem nehéz megadni a feleletet. 
Minthogy niiudeu diplomatikai munkábaD. amiut Siokel mondja, 
uly rcmUzert kell követni, mely *durcli die Xatur dea Bpeeiellen 
(^bjectes augezeijít wird«, azaz oly reudazert, amilyent a diploma- 
likuü által tárgyalandó diplomatikai anyag szab meg ; a bécsi 
Institutban [>edit:; a taoaDvagot. a substratumot a speciális diplo- 
matikának valamely homogén oklevél- csoportja szokta képezni, 
mely substratum azután a tanárnak vizsgálódásaiban és elóadá- 
saibau egyenesen /(ma^u^ szolgál: ez okon az ilyon diplomatikai 
monographiákbau » az azokról tartott collegiumban a criteria 
externa internu-fóle rendszer kétjjégtelenül a legtei-mészetesebb 
rendszer, sfit már maga az elóadások fonalánl szolgáló anyag is 
orré a rendszerre utalja a tanárt; de épjiru n^érf, tn'^rt ez a cri- 
teria e.rii^nm int^riui-ftH'' rondéter »ziikHLi]h'p metjk'övfhli azt^ 
hotfi/ aki ezen rendszer azerijU ír vngy tnnlt^ ^'0(jy az a tttrgijald» 
sttbairatumdt képnzŐ oklevél-anyagnak fonalén haladjon folyton- 
folyt'áitt írásban 4» tanitásban, és ezt az anyagot a Ugapifíbb 
régzlflfktij dnlyotza fví, — épjyeti azért t rendszer a diplo' 
yfíotikat níaptanhnn (mitit amely az egész hazai nklevélanyagra 
vagyon folyvást tekintettel 10ul-t61 ir»'>0-ig), ebben a diploma- 
tikai iiLiptaubaUr mely t i. a budapesti diplomatikai coUegium- 



U8 



VtUXVV toZRBYÍ;TBt. 



uak tárgyát képezi, minden eddig dirott rendszerek kózt Utjl 
véthhé volna c^éUzerü ; — mert amíg a speciális diplomatikAaiw 
mindeD homogén oklevél-csoportja egészeu alkalmas arra, lio^y 
tanár az ilyen okleví-l-caoport foualáu haladjon elÖadiUaiban : 
addig a hazai okleveleknek az a roppant nagymennyiségft és auy- 
nyira kUlöub''i//i iMrlalmú t^jmoge, melyre a diplomatikai alaptnn- 
ban a tanárnak reflectíilnia kell, (habár e reflectálás csak per 



!3 

int 



summos apices történhetik is), — f.z a i-engétetj uklevélnnt/utf ah. 
hite wm alkalíiifis ami, ho'jy a tanár rzt az r{fé»z okUri-Janyni, 
oly módon használja oJönddsainak fonaf'hif, mint nhoffj/ jt^'Má 
Sickfll <iz ü idéztU nagy mono;ffap/n'djáiwk elkáKZÍtéfiében fonalul 
használta a Kartilivf/ok oklevt-íeit : s acriteria oxterna iiiterna-íöM 
rendszernek forcirozása a diplomatikai aln])tanban magát ezt ™ 
szóban-forgó nmdszert lt'pyr*géU51 fogná kiforgatni. Ennyit a Í>uda- 
pesti diplomatikai coUegiumban követendő rendszer kérdésérö^ 
A következőkben arról ad nekem oktatást a Congresso" 
előadója, bogy tévedek, midőn azt hirdetem, hogy az oklevelek 
belső és külső tulajdonairól szóló tan a diplomatikával egykorft, 
mert azt nem Mabillou állapította meg, hanem Hassier volt feiál- 
lit/)j:i 1711-beii. Épen megfordítva áll a dolog: a Coufiiesftus efl 
adája téved, midőn engem e miait rntglcczkh : üsse csak fel Mabítl 
Supplementumának 4-ik lapját, e lapon a következő pass 
olvashatja »non me fugit, praeter has probationes. quíie ín/rft 
eecae dici possuuU alias esse extrinsecast ! De e dologban mé 
csak az a legszebb, hogy m«V mtgint nem ivdja, mit irt retjfhhf.nj 
üsse csak fel a saját könyvének 16l-ik lapját, e lapon azután r^i 
olvashalja: >az újabb diplomatika visszatért a Mabillon ^ reni 



izuláu r^t 
)Q s rend 

ipsissÍQH 



társai által fölállított külső és belső ismertető jelekhez 
verba ! Bizony csak szép dolog az a következetesség ! 

Az én diplomatikai collogiumomról szólva a kicsinylő kifejezé- 
seknek, engem discreditálni törekvő insiuimtióknak gazdag phra- 
sAeologiáját tárja ki a Congressus előadója az olvasók elött^ -jÉ 
elmondva nekik azt, bogy az én collegiumoni a magyar oklevél 
tannak csak legelemibb, csak encyclopaedikns ismerpteibc képes 
bevezetni; elmondva azt, bogy az a tudományos alap. melyet én 
hallgatóimnak nyújtok, a mai kívánalmakat tekintve, egy kicsit 
mégis csak kevés ; elmondva azt, bogy ahol oly ember kezében 
van a diplomatikai tanszék, aki »nem látja át a magyar oklevéltan 
és tanítása teljes reformjának szUkséges voltát, ott haladás nem 
is remélhető*, stb. stb.; és jegyezzük meg jói. hogy mindezeket 
csak >a tudomány érdekétől vezéreltetve* mondja h1 a Cougressus 

előadója az olvasóknak ! — Hej Uram ! Uram ! Cougres- 

susi Előadó UramI bárcsak odajutottak volna már a dolgok, hogy 
legalább azt mondhatnók el : uincseii a hazában oly törtéuet-tauár, 



A TÖHrfeSBTI CONCIíBSSlH OTOiIASOJAba. 



249 



niiicseii *i\y levfltári-tisztviselfi, airi na .Indiia iinnyit a magyar 
oklevéltaoböL mint ameunyit Horvát Árpiidtól tíiualhattak és 
tanulhatnak iliplomatikai coUegiiimának legszorgalmasabb, leg- 
buzgóbb haligatói ! Cxakhotjt/ ma métj mfitjUhttöáeti itif.ifsze Vfitfjjunk 
dfíi attól, hogy csak ennyit \s filmondhaauiík ! 

Befejezésül még arra az insiuuatióra kell reflectálnom. mely 
a Congrt'ssus előadója uak czikkéu vürös fonál gyauAűt hiizódik 
végi";, ée melynek értelme az, hogy az én kezeimeu unm fordultak 
meg creíleti oklevelek. Eíen iasÍDuatióra kettőt jegyiek meg ; az 
elsÖ meg^jegyzésem az. hogy uem ismerem el azt, hogy létezzék a 
tohl kerekségén l>árki is, aki tudhatná, mennyi eredeti oldevél 
fordult meg íu én kezemen ; amire nézve legyen elég arra utal- 
nom, hogy én Horvát Istvánnak személyes felügyelete alatt és 
az ö közvetlen és folytonos vezetése mellett képeztem míkgamat e 
tudomány-szíikra: ilyen kalauz mellett peíjig eredeti oklevelek 
dolgában is csak lehetett látni valamicskét. Ám mutasson nekem 
a Congressus el5iidója az én Oklevéltani Jegyzeteimnek három 
füzetében csak eiiyetlcnegy t^^telt, csak egyetlenegy passust is, 
melyről azt lehelne mondani *íme, ha t'ibb eredeti f»klevél fonlult 
volna meg a kezén, akkor ezt uem mondaná, vagy legalább nem 
így mondaná ezt a dolgot* ! Bizonyos vagyok benne, hogy nem 
fog ilyen passust mutathatni ! — Á második megjegyzésem podig 
ez: fultéve, <\o meg nem engedve azt, hogy az én kezeimen csak- 
ugyan nem fordultak meg eredeti oklevelek, — ismétlem, hogy 
sfiiltéve, de meg nem engedve ezt«. — ugyan mit bizonyítana ez 
a körülmény? Vájjon azt, hogy én uem lehetek a diplomatikáb;iii 
szakember? A Congressus előadója áltíil iosinuált ezen körftl- 
meny korántsem fuguá ezt bizonyíthatni : hanem azt igen is cztifol- 
haiatUinul bizonyiija mdr tnmja ezen insiniuitio Í9, hútjy a CongreJí- 
ttts t'löadója .tevi Schönemannt, kit a »nn<jy* l^cJi'ónemanvak nevez, 
stm pedig Sickelt^ kii mesterének vnll, nem iftnvlmdngozta ftcg 
brhntvnn ; mert ha kellőleg tíiuulmányozta volna Őket. akkor nem 
mondhatná a szóbun-forgó czikkében azt. hogy az 'az én titkom*, 
hogy miként lehet eredeti oklevelek vizsgálata nélkül az oklevél- 
tan tudományát elulibre vinni ; m^rt akkor bizonyára fogná tudni, 
hogy ezt a •titkot* mind Schöuemanu. mind pedig Sickel már 
rég megfejtették ; akkor fogná tudni^ hogy ezen >titoknak< fényes 
revelatióját Heumaun Jáudsuak, a Oommentarii de re dipl'.tma- 
tita Imperatorum ui.; Hegnm Germánomul tudós szerzfíjéuek iro- 
dalmi munkálkodása képezi! Henmanniúl ugyanis ezt mondja 
SchÖurmaun : Hcutnaun fuiite keiur Oel'ginhtít Otigiunlurkunden 
hty seiner Arhttt einzusekeTt (í. 12SÍ-); hasonlókép mondja Sickel 
is: Heitmann bot sich kcinr Gelegenheit archivalisrhe Sivdien zu 
machen und Crachrift'ti kmnen íu lenien (1. 37.) (halljuk!): éa 



250 



NÉnÁNV ftSZttEVBTET. 



miadampUett Solirtnemaiin is, Sickel is a UígimííTobli elismeréssel* 
nyiliitkoziink ([•'iiinaiui ónltMni'iWil ; Sickel uóvszeriiit — ismer- 
tetve Heiimaiumk említett munkáját — ezt mondja rnln : In allén 
iliesen Tboileu seinob W'orkes (locum*'niierte fíciinmnn higUimcn- 
der ITetV (halljuk! halljuk!) .f^('«í HefUhiffiiurj ::h dijilomatUchfn 
Arheiint (38. 1.); az illető paragraphus cximéül pedig ogyvneseu 
ezt Írja Sickel : Fortscliritte der Diplomntik. braotKlt^rs diirch Heu- 
maiiü (36. \.)y és kiemeli Sickel (amit vajmi íiílvös lesz figyel- 
mére méltaÍDÍa a Cougressus olöadójáuak.) liogy az fjUeíyhkjuffi 
larinlmdnak {'tíiechtsiuhaH'í) h'^^ij mélttihisa dihd Jíeumunn túlfett 
mé(i II ntpfff Mahillonon w_, vagyis Sickel sa^iát szavait idézve, er 
Í8t selböt eiueii Schritt weiter gegangen alsder Meistprder Diplo- 
matik ! Nos, hát én ügy vagyok meggyöztVlve, hogy eugem mSr 
nem is érhetuc nagyohb tin/tosaég, nagyolíb kitünteti?-*, mint ami- 
lyen érne akkor, ha nekom a magyar diplomatika történ etf'beti 
csak megközelítőleg is oly díszes helyet jelölnének ki az utókor 
szakfértiai, amilyent a német diplomatika történetében Heumann 
•lános elfoglal. — az a Benmann .l;Viios. akinek kezein eredeti 
oklevelek nem fordultak meg soha ! — Bizony, bizony I si tucuis- 
sct, philosophus mansisset a Congressus előadója! ') 

Nagyon sok az, amirfli még szólani óhajtanék ; de oem 
akarván visszaélni «iem a szerkesztőség, sem nz olvasók tfirelraé- 
vel. -- véget vetek ezen polémiának; véget vetek annál is iukábl). 
mert olyan ellenféllel — kinek (miként olvasóim láthatták) valódi 
szenvedélye a kákán- csomót- keresés, a logomarhia — olyan ellea- 
fíllel vitíitkozui nem lehet ; az mindig fog tiib'iliii egyes kifejezé- 
seket, egyes szókat. melyekl>e belekajiaszkodhatik; ámde a tudo- 
mány az ilyen meddő szőrszálhasogat^'isok által nem nyer sem- 
mit: ez okon éu e polémiát részemi'61 befejezettnek uyilváuítom!^ 

Horvát AkpAt>. 

') A Coiigre^BUB trldadt^júnnk az ííti taiiárí ct íiiW ri'iDitalióui Hlcii Íti- 
ttWKlt fülytoiin? timadúsiii k<!ti/tel)i('k eiigetn iirra. Iiúgy ulyaaiiiil is ftileoilit- 
4vfc iti, ami tuln)donkéi>€U csuk n^ ön Hzcinelyeu ügyoni ; di* miiidanKíIlett 
iroilfilmi (fnkkkvl Íé* bír, A ilolo^, melyet f(>Ii-iiilíteiMlünok t»rtnk. a ktívetkexö: 
lU^D. június 2-ki dúluiniital Icvek-t kaptam Sicuüból C'/.ink Lajot« nklevől«:< 
tanártól, diiilomiitikfti collct^itiiiitmiimk Véx, evén lít igen í*/.4rgalmaa (.'S ígeo 
szép teh<-tit)*gti hallgatójától ; e Icvei iratádáuuk cziiljál a kovetkexő sorok 
(értetik tneg a» olvasóval : >A telén Kóinábnit n H!l>Iiothet.-]i ^'^a1]!cdliti-J 
iiábon egy palaeogmphiai vtireusbnn voltain Bzcrein'séd rej^zt veheluí. Ikmu-J 
tattam s tAuárokiiak h Nag^iM^gud által kiadott 26 fac9tuilet, nem kiUöu-j 
beu a .'t megjelent füítetet \&. Az igazgató felhívott, liogy értekezzem Nagy-] 
aágoddal a ctseit; leiietutMlgc és uiódo74i1ai inlul. \'mt t. í a iievexctt cui'bus* 
liak 14 darab facsímiMje a N'II. századtól a Xll-ig s a pnblícatiót indgi 



A TflllTÉNETl C0S0RB8SU» rTíSUASOjAUA. 



251 



mindig folytatja le. Ax \gAz^a\6vQ\ eikorfflt oda vinnem a dolgot, hogy a 
Nftg7»tg04l liltnl kóz(iU fA<*5ÍmÍlák<írt liajUudók & líi6 furíntot kepvÍ6clti 14 
facsimilét ;iteiigcdui.« Chilik Lajosunk c lelkes anraíra Án azt viUnszoUam, 
bog}* miiithogr i^n c fnc^ÍDiÍl«'kct a tanteremben mi^g cfak cl trt>m bírnám 
hclTezui, — ne mulaa?jza oI a kedvező alkalmat ^ eazközii^lje az ainiyiia 
olönyHs caerot a eaját javam. — A kfivetkczíi (lS-S6-iki) «Ív máju8 bavá- 
Duk küxe]»^ii azután egy kouyvct kapok RAmálH'il, melynek czíine vr. 
»SantmarÍo brcviMimo delié Ie7.ioiii dí PaletigraHa teiuiCe nella nuova 
ScuoIa Vaticana l'auiio iHÖi*. dal, Can. Isidoro Carini, 8** Roma, lbS6;< 
ti könyvnek czerzííje a tudós Carini I/.idur. pápai levelfániok t's rómiii 
kanonok, ki a számomra kUldiJtt pt'Idiluynak cximlaitjára ezen rendkívül 
megtis7.telü detlicati^t irta ^ajAtkezüleg : vMonsiour Horváth Árpad, mai ti-c 
c^dbré de Palt'Ofrr. ot Diplnm. bommage i\e I. C.« íme ez volt hatílaa u 
Cxink Lajos dltal bomiitatott »Oklevifltaui JcgyK«t«k< bárom rUzctónck s 
a mawtdik fü/ellifz tartozó Oklcvrlha«onniá8okríyiijtemenye*nek!MH.r ke'rem, 
az a koriibneny. Iiogy rp- oly dietin>.'vált álláfbau Icfü kiilfüWi tudós, 
mint Carini kanonok úr, mag>'av írót, — kit -i nem látott stoha, i*n akit 
vaKisKÍnUleg uem \» fog látni »oba, egy olyan magyar ir''»t, — ki tkilldemé- 
uytfnek Hte\v előtt) Carini dr l^te/^9ér61 nem is bírt tudomibcal, ^s akinek 
niuoscu is múdjában Carini úrnak bánni csekély szivcHSt'gel vagy ^zolf^á- 
latot tflirtui 07. c'Ietbeti, — egy ilyeu magyar ín'tt cge'ezeu motn proprio 
ily kitiintor(*(»b<'n részegíteni indíttatva orezto loagút pnszlán ceak a neki 
bcmittatott mtinka alapján : ez a kürülmenv, ez a tény úgy biszcm bizo- 
nyít annyit, hogy e munka azeracpj^ck mégis e»ik magasabb sziuvomiloii 
koll állania, mint amelyen őt látni vi'li a Congre^ns előadója. De hi«zen 
i'fogja mouduui a Congrcssns előadója) Carini egy szót gem ^rt mag>':iriil, 
h(^y nymiihatna tohát az ö Azava bármily kevenct is a latban? Seuiini 
kciflég, hogy Carini egy szót sem éri magyaníl ; de igen is érti a latin, a 
franczift. az olaea. a német, az augol idézeteket, — »'•» látja, hogy köuy* 
vemlwn minden állítás minden adat kútfÖ-idézctckre vagyon, alapítva; 
látja, hogy a diplomatika irodalma úgy fel vagyon dolgozva, amint ny.t még 
nugyszabáíEÚ killfóldi munkákban h e.<nk vajmi ritkán rapasztaljnk, cs űieg 
kellett gyözöduie arról, amit a >Revue Historiqne* refpreus*e Oklevéltani 
Jegyzeteim második é» bamiadik fíizett'uek beinutatáj^akor a következő í<za- 
vakkal mondott el: >Solidité ács a^sertíonc enrroboréce par lacitation dc8 
eonreeu ; emploi des ouvrages Ica plua rcícents ; contVon tation ct ei*itlr]ne dea 
opinions divrrgcntes M. Horváth n'a rien omi« pnnr rendtv les nonveani faaci- 
cnlcs dígnes de k-nrainé. A (Vtte profnnde cnuliiion 1' anteur jnint une mer- 
voilleuse lucidité d' exposition.* (LAnd : Rcvue Historíque, onzii^me année, 
lomé XXXI. Mai-Juin 1886, a 230- s köv. lapon.) — Az elismerésnek 
ilyen nyila tkoi^atai tökéloteeen megnyugtatnak engem a« iránt, hogy az eu 
tanári mnkrtdé'iem louke\'éHbbt> mmii kéi»ozl akadályát a diplnmatika flilvirág- 
xártának hazánkban, mint ahogy axt a Congrossus előadója a ezóban-forgó 
i^kkbcn oly szÍvób kitartáw)al iparkntlik elhitetni ax olvasó- közimseggel I 



VÁLASZ A > NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL. -RE. 



Merőben ellontótes két irány Icépviselöinpk nézeteit eRyuiás-| 
s&l kiegyenlíteni, egyiket ;i niiisik ;iUításiiin:ik eltbgadására bírui,] 
a vita jeleu stádiiimAbíiii, mely az objectiv állásponttól egyro távo- 
zik, hiába való szó-szaporitás volna ; azért jelen rálaszumban a] 
helyett, hogy ismételném előbb kifejtett érveimet, melyekneli 
erején a t. ezikkíró úr semmit sem f;ynuf;itett, maiíaui is óhajtvát 
a vitíi végét, csak egy-két raesjepyzésre szorítkozom. 

Magántanári uitiködé&em megtámíulása kapcsán, a t. ezikk-J 
tró űr hebizonyitui véli, líopy a sublimior diplomatika művelései 
ttsak a docens tiszte lőhet. A tananyagnak ezen felosztása, iuely-1 
lyel maij:ának tartja fönn az oklevéltan eucyclopaedikus tárgya- 
lását, évrt'd-évre ugyanazt, mig a doeeiisríí hárítja a folytonos 
haladást, újnak teremtését, s/.óval a sublimior diplomatikút: é| 
oly A"<íni/címM reiV, mint mef)tíszieh\ a dot^eusre nézve; ez utóbbinaki 
lévén szerinte hivatása a tudományt előbbre viuni, Ho^y igj 
értette-c azt az idézett Arnold, ám ítélje meg akárki. 

Kanczeiláriai praxis alatt csak az a prooessus érthető, melyei 
az oklevél a petitiot^^il kezdve a metípecsételésig, a traditioig keresz- 
tül ment; ebben pedig Inmn van az egész oklevéltan fogalma. Nem.1 
én vagyok a következetlen,*; :x ki 'A kir. kanczellária az Arpádokj 
korában* ezimíi könyvemben ezen institutióuak csak fejlődését 
adtam elÖ (vau ugyan benne egyébről is szój, mert többet a czimi] 
nem Ígért; hanem az. a ki » Kanczeiláriai praxíSa^ czime alatt ej 
praxisnak csíik ei/^ ágára tí»rjeszkedik ki. Soha sem mondtam énf 
azt, hogy a «Kanczellária< szó fogalmában benn van az egészj 
diplomatika; hanem hogy a »kauczelláritti praxis< fogalma magá-J 
hftu foglalja az egész okU'vélt^inét. Tehát a diplomatika egy al-' 
szakára választott elnevezés nem a legitzercncsésebb, mert keve- 

') A töbször n-áin oIvAttijti kSvrtkcKetlciiií^ dolgAhAii a Kaaslcr 
>fabtlloti t'« Sickel-f<íle fclosztAdr, a rlirísmoiiokat .".tb. ilIetMeg min akar- 
ván u !*zót i*£iiporttauÍ, kiircm ívj. últahun iiii«l itn rcgubbcn initUk figyot- 
mcs álolvMái4il(. 



sebbot uyfijt, miut ígér. ^Diplomatikai kortan* (ez czSme czikkirö 
ftr könyvének) nszout csak auuyit iuglaljon niagúbaii, ». mtinuyi 
Í4Z oklevelek keliezéa&uek híjes luegórt^síre szükségos. Hogy iiztán 
.1 tanár mi luiDileuvp terjeszkedjék ki elöadásíib.au, arról e pont- 
nál nem szóltam semmit. Azou csoportosítiísról volt egyedül szú, 
melyet a czikkíró ftr munkájában követett. 

Az oklevelek külsfi í-s belső tulajdonairól szóló tan további 
méltatásába nem bocsájtkozom ; eU?g annyi, a mennyit róla Írtam. 
Egy - moüdhatüi — általánosan, a diplomatika legelső tekinté- 
lyei által elfogadott reudszfr :i czikkíró úr gáut-sai díiezára sem 
szorul az én védelmemre. De kénytelen vagyok a czikkíró iirut 
arra figyelmeztetni, hogy Sirkeluek általa idézett mondata, misze- 
rint rendszerével, illotólejií a tárgy felosztásával nem akar általá- 
nosan követendői mintái felállitjiui, egészeu másra vonatkozik, nem 
peilig a kiilsíó és helsfl tulajdonok tanára. Vonatkozik az azon 
íieosztásra, azou fejezetekre, melyek szerint a JCaroliagok okleve- 
leit tárgyalja. Természetes, hogy az Árpádok okleveloiiiél más 
scbém&ra lesz szilkségüuk, másra mt^giut az Aujonknál, mint a 
minőt Sickel a karol ingi oklevelekre felállitutt; miud ennél azou- 
bau megtarthatjuk i^íen kényelmesen a külsfí é^ belsó tulajdonok 
szerint való csopiu'tositást. Ezeti, a kutati'i diplomatikus elí'itL 
kónnyü probléma megoldásának persze legfrdib akadálya, mint 
czikVében maga is mondja : >hogy a kJ ezen rendszer szerint ír 
vagy tanít.. . . az a tárgjülás snbstratumiU képezfi oklevél-anyag- 
nak fonalán haladjon folyton-folyvá,st írásban és ijiuitásban.-' — 
Tehát e rendszer folytonos kn tiltást, babidást igényel; ez a hátránya. 

Szívesen elismerem, hogy czikkirö íir kezén Horvát István 
életében sok oklevél fordált meg ; ile el fogja ismerni, hogy az 
Hkkori és a mai ismeretek közt óriási a különbség. - Minthogy 
pedig felhatalmazott arra, hogy az <.>klevéltani Jegyzetek bárom 
fűzetéhen mutassak ki oly tételt, csak egyetlen egy passusl is. 
melyről azt khetno mondani: >íme, ha több eredeti oklevél for- 
dult volna meg a kezén, akkor ezt nem mondaná, vagy legalább 
így nem mondaná* — ám jó ; élek e felhatiilmazással. 

A Bevezetés 30. lapján a ryrograplutmokról szóltjiban fel- 
említi, hogy: »kUlfúldön vau rá példa, hogy a betfik helyett maga 
a cyrographum szó vagy más szók jegyeztettek a példányok közé.* 
A szerző nem tudja^ togy erre hazánklmn is van példa, s ez 
Felicianus esztergomi érseknek 1134. évi oklevele, melyuél a 
hártya halszélére (tehát nem fönt vagy lent) egész hosszú mi>ndat 
Íratott, melyt't a hártya hátlapján folytattak. Az oklevél eredetbe 
á zágrábi érseki levéltárban van. 

Szintén a Bevezetés 31. lapján olvassuk, hogy nálunk híre* 
A 8Z.-márto(ti f'fíapátságnak ígen régi két chartulariuma, t i. a 



§54 



IKa- IÍSZKEVÉTKI.kk. 



liber ruber és liber niger. A lilier uigerfc igen rá/í cliarlulavium- 
tiak Dövezni uem lehet, mert uzt a XVÍII. század elejéu írták, 
Elleubeu fel lehetett volna emliteui a XIII. századi liber ruber 
nielletl a zágrábi XIV". századi Liber jirivilegiornniot és a Líber 
B. Mariae V. de Topuaco-t; hisz összes ehnrtulariumaiiikat e 
három képviseli. 

A Diplomatikai Irástan lí.'i. lapon jegyzetben idíízi Horvát 
István megjogyz6sót az / és y betttk feletti pontokról, hivatko- 
zással 3z. Lászlónak 1 082. veszprémi oklevelére. Ez oklevél nem- 
csak uem XI. századi tennék, de a XIU. század közepe elÖtfc uem 
Íratott, V. tartaliiiilas is ititprj»(d;ítióval teljes. Egj- pillantás annak 
a veszprémi káptalan levéltárában őrzött állitóhigos eredetijére, 
meggyőzte volna Bzerzöt, hogy arra, mint XL századi termékre, 
hivatko2ui nem lehet. 

fílég egyelőre etmyi. Ezek is niegg)'öznek ari'ól, hogy még 
oly kis igénynyel fellépő mnukában, mint az Oklevóltani Jegyze- 
tek, sem mfut tol az orínvágú irodalom alapos ismerete az eredeti 
oklevelek vizsgálntátAl. Ha a czikkíró pusztán az oklevelek tar- 
talmának, tehát belső tulajdonaiknak vizsgálatira íizorUkozik, 
akkor elérhet annyit, a mennyit Heumaiiu bámulatra méltó szor- 
galommal elért; de a kftlHt'i tulajdonok terén sem facsimile, sem 
nyomtatás nem pót<jlja az eredetit. 

Végűi Őszinte örömömet keli kifejeznem, hogy az Oklevél- 
tani Jegyzetek citátumai Cariui urat (mert egyebet nem éi-tett 
betolok) hízelgő elismerésre késztették : mindenesetre bizonyítja, 
bogy Carini i'ir udvarias előzékeny férfiú; de mégis nagyon sajnál- 
ható, hogy az áltóla felajáuhitt és 194 forintot képviselő faejíimilé- 
ket a czikkiró ár tanszéke gyér apparátusának gyarapítására el 
uem fogadta. Ha még ily ritkán kinálkozó alkalmat is vissza- 
utasítunk, ue csudáljuk a tanszék felszerelésének szegényes voltát. 

Eízel részemről is befejezem a vifcjit, bízva abban, hogy a 
jövő tán nemsokára úgyis eldönti, mely irány és mely iskola hoz 
nagyobb huHznot * úklovéltanunkra, melynek felvi ragozását, azt 
hiszem, mindketten egyformán óhajtjuk. 

FRjfcRPATAKY LjUzLÓ. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



A ytrttUiiku rt^z/rjtmala. A M, Twt. AÍMtíAttia ííh'í^nflmi Itízoí/Mirjn niAjlu- 

ziÍhő/hÜ iría íiiiró -Vj/íin/ Alltrt « M. TuiÍ. Akadtúuin L hui/a. í> /nUnni/omaiii 

* IH /nmeftseíii UÍ^Íárai ^m a ssi'frrijlit uf/nmtM Sii d/irárnl. ííuriupft!, Jt*tí<i. 

Ktntifii a yi\fgifar Tttfiományog Ahmlémiit. 4-réi^ -!'/ /«/i. — Ara ó frt. 

Ha nrra termett ember hévvel és odaadással szeoteli miiu- 
kássAgAt .1 tiuloiűí'my val;imely szakAuak s töhb évi tanulmi'ihyii 
eredményét bemutatjíi, jvz uiimliíí olyuii fog leuui. melyért aeki :i 
dologhoz értő, vagy az irfmt érdeklődő köszönettel és elismerés- 
sel adóz. 

Ezeu meggyőződés fog keletkezui azokltan, a kik a boldogult 
szerző fenut'bb említett munkájának elnlviwása után a könyvet 
leteszik, mert abban a hazai és külföldi heraldikai adatoknak oly 
dús halm.'izát t'iUlják folyékony, kifogástalan magyarságbnn cgy- 
iK'ífoglalva, hogy sxiute kizártnak látszik nz a feltevés, mintha 
lehetne valaki, a ki lielölp újabbat, eddig ismeretlent ne tanul- 
hatna. S (*í szerzőnek annál nagyobb érdeme, mert niiiideniitt 
tények által vozr-tteti magát s azokkal ve/eti olvasóját. Ez volt 
nálunk, emez meg kiUfölilitn, ezeket látjuk korábbi, emezeket nit^g 
későbbi időben, — kürülbelöl ez azon modor, a melyben tárgyal, 

A történeti módszer ezen szigorú alkalmazása teszi szerző 
művét egyrészt tanulságossá, másrészt, minfc például a bosnyAk- 
orsságí cziuiiív kérdésénél (^245 1.) meggyőzővé, míg a heraldi- 
kánál rlcugedhetf^tleu ábrákkal tanítása azemlélhetővé s ellenÖ- 
rízhet/ivé válik : tényekkel áll sorompóba s az elmélkedést csak- 
nem egészen mellőzi. 

Didactikus módszere kevésbbé kielégítő : nem mintha min- 
den lényegest nem ölelne fel, hanem azért, mei-t, mint ez vezér- 
fonalnál alulirt nézete szerint szilkséges, az alapfogalmak fejtege- 
tésére, a műszavak értelmezésére kevés gondot fordít. Beszél pél- 
dául hasított, vágott czimerekről, pantallérokról, pólyákról stb., 
mitílőtt megmagyarázt^a volna, mii kell azok alatt értenünk. He- 
raldikai lufiszavaiukat eddigi rendezetlen és határozatlan voltuk- 
ban bagyj.i. nobii itt helyes nyelvérzékkel párosult tárgyismere- 
ténél fogva korszakot alkútbatott volna. 



256 



TdRTfeSBTI IK'M'vi.-'^i 



K sí^rok irójíi iiom vél oUuiiívt jelosüuk ellen véteui, ha 
infioek ezen általa érzett hiÚDvát őszintén feltárja. 

Üfiutliogy pedig alig van remény, hogy e m& hamarjábaal 
fíjíihb kimlást érjen, hfir kiviumlos vnlna, hogy laenuél elöbh bővítve 
jelenjék niejí, Itíjíyrn szjiIkiiI íVlhüzni azt, mit alólírott aiaga 
tarlőzütt össze k a minek hfi neui fel-, ile figyelembe vitelét aj 
Iieraldikii híveinek s netlni újubb kiadónak ajánl.iui bátorkodik.^ 

A jelvényekkel ellátott pajzsoknak a rómaiaknál szokásbaE 
volt használatáról uz idézett irókou kivnl (16. 1.) a Traján éa| 
AnlíJninus (Míircus Aurelius) uszlopaiu szemlélhetu domburuiü- 
vek s A >NotÍtÍa díguitatuiu- ulattÍHUiereteíisehematiamus ábrái í 
tanuskodüuk. Minden légiónak meg volt saját jelvénye, mely a' 
légionárius pajz:ián volt látható. A valószinfieu klau.szerkezetl>en 
f'U dákoknak, mint Traján oszlopa tanúsítja, szintén raeg volt 
saját klanjelvényük, melyet ók is pajzsaikon tüntettek fol. Aj 
HZ0D09 jelvény (i pajzsokkal birok egy és ugyanazon légióba, ille- 
tőleg klánba tartoztak. C'zéljukat tekintve tehát ugyanazon ren- 
deltetésük volt, mint a középkori czimeieknek : az együvé- s hová 
tartc)zandÓ8ág felismerésére szolgáltak. A oolumna Antoniuiaua 
róniaiaköu kivűi markomauuokut, (juvádokat s más burbamkat, 
köztük jazygeket és dákokat is, tüntet fel. 

A Báthoryak czimeréról azt írja szerző s állítását az ábra 
igazolni látszik, ho^ abban majd három (TI. tábl. 4d. ábra 
Báthory István pecsété), mitjd hat ék (Orsz. Ivt. N. li A. fasc. 19. 
uro 81. Báthory Afiklós országbíró pecsété) látható oUeuékek nél- 
kül (74. 1.) Éknek tartotta e kiszögelléseket Wagner is liáthoiy 
István nádor czimcrébeu. Hogy azonban e kiszögelléseket liatííro- 
zoltAn ékeknek nmudjuk, azt a nézetekben tapasztalható ingalag- 
ságon kivöl a TI. Ibikóczy Ferencz Emlékirataiban található ezen 
füljegyzé-s tiltja: »A híres Báthoriház egyik ága Kesédtől vette elu- 
nevétse vár a családnak apámról való öregauyáui (BáthnriZsótia) 
személyében törléut kihaltával örökösödés útján szállt reánk. 
A Báthoriak czimerébou három sárkányfog volt, ezen állat által 
körÖlszegélyezve. A hagyomány szerint mikoron a scytbákc földön 
megtelepedének, eg)' az Opos nemzetségből való szittya vitéz egy 
sárkányt ölt meg e helyen, a hol azután e várat, vagj' inkábbj 
házat építtette : mert csak néhány századdal később erösítetett azj 
meg; s ama hőstettért a Bátor nevet nyeré. Emlékszem, hogy 
kincstárunkban őrzött ntkaságok között láttáim egy buzogányt, 
melylyel a monda szerint Bátor Apus a szörnyeteget agyonütött 
volna ; azonban e fegyver kicsinysége igen kétségessé teszi a hagyc 
mányt.* (Ráth Károly és Thaly Kálmán 1866-iki kiadása 166 I.) 
Micsoda szörnyeteggel küzdött az Opos nemzetségből való szittya 
vitéz, azt liajos vidiia eldönteni; sárkánynyjil bizonyára uejnjvalí 



röKTfcciíti tní^nAi.i>rf. 



sziuflcn HZ ecsedí láp uAdcLSÚbau Uirtózlcotlci ftirlcasokat irtugíitt:).. 
melytík«t snkiiaAgnk és veszedelmes voltiikiiíil fogva síirkánvnval 
jelké|it?zt.tik. C'seriíLfí^ GézH a siirk:ui_vlV)giikat furkastVigakimk 
mondj.i, melyből, minthngy állkíiiMH'stM'il állfiiiíik ki, éi-telmftleu 
víjsö ü2arvjifiag:iucaot ia csilláit (Turul ílí. 1985. 1. 1.42, l. :iint*l- 
lékolt Ubláu 3.ik ábra /ís Arcli, Ért uj folyam VI. k. 367. 1.) Do 
cziinHrrkuél .a sárkútiy, ^itlrkátiyfo^í t'p olyan kevéssé kifogAsol- 
ható, luíut :i grift'. pzfirnyas unüízláii, cgyszarTíi s jizí*rt legjobb 
lesz a cssljuli h;í2;yoináuyt híven feijefíyzfi KákÓczy Fereuczhoz 
ragaszkodni. Egy ma is élö *Nemo9 Báthory csairul* czimerélMni 
kék lűczöbeu ezüstből való inüvíl hold látható (Báthory kir. járás- 
biró úrnál Czpgléden) ; Ifhet, bo^y e/. is jimri úllkupuCrtlK')! kiálló 
három fos variáutsa. Hatái'oznU vMeüitny csak tíibh BAtbori- 
czimer ejívbt'vetése után k-sz moudható s táu luóy kidoritbt'to, ha 
vájjon a vés6 csiuáll-e a sárkánylogakból ékeket, vagy a legeii<l:» 
és fautázta az ékekből sárkánytogakat? 

A közös czÍTüorííknél Í233 1.), mint a ranga neni6beu párat- 
lan intézkedés, feloralítinidö volna Bethleu Gábor fc'jodok'Uiiu'k 
Gyula-Fí'liprvárutt l'i'Jíí. jidius %:\u krlt, az t-rdélyi és partíuui- 
baii Ifvö rel'oruiátus papoknak adott arutalisa, imdyet Ktresztesi 
Józtief »emlékezetnek okáért* trausumptuniból szórói-szóra Nap- 
lójába irt ') (Magyarország polgári és egyházi közéletéből a 
X^'IJJ-ik század végén. Kereszttsi Józsof egykorú eredeti Naplója. 
Budapest, 1882. Rálb Mór. 108. l) 

Ezeu Icvtlet megeiósítette a két Rákóczy és I. Apafii 
Mihály fejedrhnu, n már nemességhez jutottakra és uz erdélyi 
papokra nézve a Piploma Leopuldinum. Kere-sztesi II. József 
császárnil is szerettí^ volna megerösittetnij de gróf Teleki Sámuel, 
a kit a közbMnjárásra felkért, erre ueni vállalk<izott, mert: »most 
(1785.) épen oly id<"> van, melyben a király a uemeseket nem akarja 



') E levcl .u/.(!ri)iL :i iiciriesirctt papok ii Aieokuak fiaik us leányuik n 
k&vetke7XÍ czúuert kftpt&k ; 

>5i<;utiim viii»íli«et inilitHn! ereptuiii. i-<wIeHtÍiii folorÍB. in cuius campü 
HÍVÓ ar«A, Ie<) diiniditiíi ex uubibuij tuniultuoiitibus cuiurgcuá, nnü, simstro, 
alUri, removciifl Biblia; alteri, dextro pedibus aut«norÍbue Augelun (Itfa* 
ceudens, aciuAcém, coi ad lutus siuistrum, haec vorba aureu sorípta 
leguntur : >Arte et Marti' riiniioaiiduiiic. praebero visíttir. Scutu iucarii- 
beutcm galeaiu milttarein coutegit clíndeiiia reglum, vnrüs unionibiis 
pretio9Í»siinÍequi: margnritis cionmtuui. A síimuiítHtti verő galeae teniue, 
ttive lemiiisci hinc iade ad utramqtie ecuti orani pnlcherríme detlneut«e, 
iUud deceutcr ainbiaiit, L*t exomant ; prout hacc oniuia in pTÍncipic> sivu 
eapite praeseutiuui Hteraruiii nutjtraruni píctoris aiauu et artificio pi'opnís 
suia coIoribuB tí^cW et docenter dopícta eb«e eeruuutuir.< 

StiXAItOK. 18»7. IIL FfíCET. 17 



674ipniit.'»ni.« TT. Lipót kirAly idejóhpn iiz íHí'líelt papolt ej^r rpsze 
vettp kezébe az ü|í)üt a a (liploma mei;ert'sítéáéiiek kieszközlése 
végett három tagíi küldöttséget menesztí^tt Bticláni, majil isnist 
Béoííbe, de erodraónyt kivívni nem tudtak. A követség t;i4;ja volt 
maga Keresztesi is, a ki oailített nai)Íój;ihan p tárgynál hÖvcii ír 
(230. l.). Ugyauezen Keresztesi 17S7-iki feljegyzései köaött írja 
163. ].: »lH»gy sok apróbb vármegyék uniáUatt-ak éí? régi pecsétjeik 
cassáltatvAo, egyforma pecséttel kezdettenekélni«.amitktílöubou 
szerző a vármegyei pecgétekWU írva. mint lí..lózsef császár 17Stí. 
szeptember 1-ón kelt reiideletébo] folyt iíjítást fölemlít (87. L). Az 
1790. január 38-áü kelt visszavonó és visszahelyező rendelettel a 
megyék a császári kényszer alól feUzalíadúltAk s az év május Í-jét5l 
fogva ismét régi pecséteik használatára utasíttattak. Biharvár- 
megye közgyűlése már elÖbb elhatározta volt. hogy a régi pecsétet 
a Cousiliumtól visszakéri •> ha nem adatnék vissza, újat metszet 
ily fölirattal: *Restitutum 1790.4 (Keresztesinél 189. 1.) 

A szétszedett fölirati'i pecsétek közt (85. 1.) említésre méltó 
volt voliia az, a melyet Benkö .lózsef Közép- Ajtáu 1783. már- 
czius 14-éa kelt levelében ériut (gróf Mikó Imre: Beukö József 
élete és muukái, Pest, 18^)7. 274. 1.) Ez a pecsét még azért is 
érdekes, mert föÜrata magyar. A levélben Benkö a szász írókról 
ezt mondja : »A szász natiót állítják elébb való gi'adusunak volt- 
nak lüfiui, mintsem a Székely n.atiót; melyre hamissau hívják 
bizonyságul a Három natiók Petséteinek iuscriptióját, t. i. hogy 
a magyar vármegyékején e volna: .Wm^* Hd-^ a Szászokén : r'*m 
Nt-mzeihol áf, a Székelyekén: hl ErtUhiorszá<ja.t Ks alább beltiztt- 
nyítani igéri: »Hogy a Petsétek inscríptióját nem ig;izáu citálják. 
Mert a régi Petséteken, melf/eket Utkou hittant t779'hf:n az orszá- 
gos Archiviimában a Föméltóságus királyi (Ttiberniiininak, figy 
találtam, hogy az emiitett EpigraphebíU o.gij hdü ra rnncs'mn rár- 
mefft/ék Prtsfífén. A Székelyekén pepiig van a kezdete, mert azon 
ezek olvastatnak : ló Erdélyorszárja. fíd-, a Szászokén pedig : rom 
ne/nzetböl rf/.< E pecsétekrfil írja továbbá: ^Kellene spanyor 
viaszba nyomva a régi Petséteknek formája, melyek is egy ládálwin 
állanak a régi Archívumban.* Ezen pecsétek utóbbija, úgy látszik, 
a három nemzetnek Benkö által vititott régibb uniója (1459.) 
után vétíített használatba s abból az újabbi unió (1538.) ut/in ma- 
radt ki. a mikor a >NemBs« szóval megtoldott feonehbi legendán 
a három nemzet megosztozott ; mert alig hihetÖ, hogy olyan szász 
író, mint Seívert, stiha nem létezett pecsétet idézzen. A Tinieo 
Danaos-nak is megvan a maga határa. Egyébiránt akár Seivert. 
akár BenkŐ téved, vagy emlékszik helyesen, a szétdarabidt föliratú 
pecsétet Benkö idejében már csak hírWU ismerték. 

Ugyancsak Benkft említi a magyar oyeWeu irt tán legrégibb 



homidikát. Tsatfiri JftuostH, melvüek czímc: Ars Horaldica vagy 
czímerekröl való tudömüuy (gr<')f MikÓTiil id. h. 341. 1.). TKitAri 
valószÍDíieu deljn'czeni tanár volt s ily czímö művet is írt: »Com- 
ineutatio Heraldico-Oritica de LnsigüibusK. Huug.et Priacipatus 
Traiissilviinine Heraldicis*:. továbbá két ériu^szeti müvet, melyet 
Kaprüuczai Ádám említ 1782l>ou BenkÖhözírtlevelébea, AzArs 
Heraldicíi és az Ars Numism.iticakfiziríitban megvolt BenkÖgyűj- 
teméuyébeu is (u. o.) víilósziuücu Ivrétbcu. Benkö neve a genea- 
lógiai Í'S h(^r.ildifcai írfikí' koz<' mindenesetre felveendő, mert sok- 
nldalá tévé ken ysúgí'l }»)'noalügiiii, beraldíkai ssphragistikai u-datok 
gyöjté&ére is kiterjesztette, mint azt többek közt már idézett levelén 
kivftl Küzóp-Ajtáii 1710. apr. 7-éu írt levelének utó-irata, gróf 
BáuÖy Györgynek Kolosvárt 1791. október 3-án s gróf Teleki 
Lászlónak ngyauuit 1791. október 8-án kelt ajánló levele kétség- 
telenné teszi (gr. Mikónál id. b. 30íí— 304. l; de v. ö. 1 19. 1.). 

A városi régi pecsétek közt említést érdemel Kecskemétnek 
az Anjouk korából való pecsété, melyet Horvát István (Tudom. 
Uyfijt. 1Ö34. X. 125. 1.) ós részben .az ti nyomán Hornyik János 
(Kecskemét város törtéuete 1. 147. l.j iismertetettmeg: "Láthatui 
e figyelemre igenis méltó óaágou Szent itiklós püspököt, a város 
egykori védszeutét, ptispöksüveggel ós püspöki pálczával lolékesít- 
totve, mely utóbbiknak alsó részéről kccj(krfvj lógg le. A kürülínit 
jiedig ez: >S. (igillumj CIVITATIS Dk"KECHKE^^ETH.* 
Hornyiknál külóri táblán látható úgy ezen, minta városn.ik 1(>46. 
1666. és lK48-ból való már niagy.ar köriratú czímeres (a legut(>bbi 
felül egyszersníitid koronás), a kecskeméti szíScs-czéh 1591-ból 
való magyar knriratú és a róm. kath. egyhi^ lG74-bÖl való latin 
ktiriratú |tecséte, melyeknek az utolsó kivételével mindegyikében 
ág.'iskinló kecske (u. ii. beszélő czimcr) látbatí). A katholikus egy- 
ház pecsétén a kec&ki.r lépő helyzetben van. 

A művészek czimeréról mondottakat (88. 1.) megerősíti János 
mesternek, 1. Lajos királyunk festőjének, a Djár szerző halála után 
Budáu tavaly ttUált sírköve. (Leírta Szeudroi János és Havas 
Sándor :v/. Arcbacíd. Krt uj foly. VL k. 281. 1. és több fövárosi 
napilap.) Mfivész-cziniereink száma c azerint háromra emelkedik 
s bizonyságot szolgáltat a nieUt'tt, hogy kedvező viszonyok közt 
hazáukban a művészetet mindig gyakorolták. A képző-művészet 
pártfogóit természetesen nem a kunyhókban, hanem a palotákban 
kell keresni s ott is csak szórványosan fogjuk őket találni, azért 
ismerünk ily keveset. 

Rövid említést érdemeltek volna még az egyetemi, kollégiumi 
s egyéb testületi pecsétek, melyek közül csak az ötvösök czéhének 
jutott méltatás. A mit továbbá szerző szándékosan mellőzött, kely- 
heket, fegyvereket, szőnyegeket a a műipar egyéb alkotás^t^f^abb 

17* 



m 



Tl^rl'rR^'nTI ikoiialom 



kiíiílásnúl fikvi'totN'uftl tígyelí'tnho koU vpiiui, mírt ezeken pOiitö-^ 
stibbrrn voltak íi LTZiincrek íeltüntethetök, mint a pewétek»?ii. 

Mennyirt* ülapos & mfí (*.^''\k birálójáimk, Cserghtí5 Géza 
úrnak azon állítású, ht»gy szerstÖ (i Míiy<3ri'els és tíolienlohe által 
ahipítuttnjiráuyDrtk Livo (Areh. Éi-t. vij foly. VI. :íHl. 1.) - c/ikk- 
író megbírálni nei» tudja, de a maga n'isz«''ről sajnosnak és káros- 
unk tartaná, hu tudományunk ezen letjújabbnak mi)ndbatóágália.n 
is idegen járszalogoQ vezotttífcníik m;4gnnkat, mikor éi>cii az előt- 
tünk í'ekvö könyv számtalanszor figyelmeztet beunUnkot arra, bogy 
nemzeti saját-szerüségeink itt Í8 voltuk. A kiilíoldi tiidumáuytól 
elzArkóznnuk lermészeteseu itt sem szabad, <ie a szakítást a néme- 
tekkel teljtíjeu egyenrauííú frauoziákkal 6á olaszokkal, a kik a 
tudomány ez ágának művelésére Bulognábau még klilOn akadé- 
miát is létesítőitek, üdvösnek uem tarthatja. Uy irjíuyhau haladt 
szerző s ez raiudeíietre a leghelyesebb. 

Bbliozay Júmás. 



A uémet irwtaUtm tt'irtfut^f Irfu Iffinrich fjujtsítSv. I. kőM. Jituiapt:*ly tS^6. 
kiíjc^/a a írntgyar tudományos akadémia. XV. 576 1. 

A magyar tudományos akadémia az idegen nemzeliségek 
irodalmának a müveit magyar közönséggel való megismertetését 
egyik kiválóan fontos feladatának tekinti a azou van, hogy a 
nyngati népek iruflalmát menriél világosabli és rendszeresebb, 
mennél niélyebrc ható s mégis könnyen élvezhető eliimiásbau 
ismerjidc és tanulmányo/znk. A törekvés s annak en^dménye nem 
munnlhat hatáö nélkül a magyar irodalomra sem. Kgyl'elöl a 
TÍzsgálódú^, a kutatás b a felfogás uj rendszere, másfelől a for- 
mának bizonyos művészete teremi utánzókat, hogy ne is unilitsük 
;izt a philologijii műveltfiéget> a mely bizonyosan nagyon üzámbfi- 
vehetíileg halad ezen az utón, ha szinte lassan, észrevétlenül is. A 
franczia és angol irodalomtörténet, a melynek szép s correct 
magyar fordításairól Szász Károly és Csiky Gergely gondoskod- 
tak, nemcsak azért érdekes és fonUís, mivel a műveltség magas 
fokáu álló s világtörténelmi nevezetességű népek gazdag s vezér- 
Bzen'pet vivő iro<laImáunk fejlődését vázolja, hanem iróik egyéni- 
ségénél fogva is. Nisard és Taine mind a történelmi muU felfo- 
gásában, a tényeknek uj világításba helyezett csoportosltásábau, 
mind kivált az egyes korok és személyek rajzában, mind a fejlÖ- ^ 
déa egy-egy stádiumának az azt alkotó tényezőkkel való szoros fl 
vÍ8z,mya éleselmü kimutatásában oly szempontokra helyezkednek, 
a melyeknek helyfssógét elvitatni komoly embernek bajosan jut- 
hat eszébe. Nisard és Taine azonban sokkal inkább az eszmék és 
uzok képTiselőinek élesen kiazíuezett rajzára törekszenek, miut az 



TÖRTÉNETI IKÖUALOM. 



'itíl 



"egy«* mftveli ípjUídésének. elága/.áüának történeti o!5ailíisArív. 
Kivíllt Tíiiiie, II ki azt uioudja, hopy ut'ír'my iriHliilmi Hmlrkért 
odaadna ötvpu kötet történ*^ti mnnkAt s oklinplpyüjfcptnényt, 
éppenséggel iiom töríidik ii philologia sommifiHe kövctelraényeivHl. 
Ki is ftzi vizs^íUndúsH rendsz(íról>öl, uiintliíi az irodalomtíirtíínet 
csupán a r6g lolürit szHxadok rajza voIdh és semmi köze nem 
lenne az egyes mftvek fej 1(k lésének, szótágazásí'inMk kutatásával, 
összevetésével. 

Htíinrich Guszfciiv legújabb művének, A német iruiUhm törté- 
iipténék ez az egyik legnagyobb f'i'df ine. Hoioricli gazdng pbilologiai 
mflvelts/iggel, széle? alapokra fektotett készflltsí'ggel fogott raftve 
megirásáboz s azon volt. bogy e tudomAnv legújabb vívmányai 
közül ogyet se hagyjon értókesítés uélkftl. Már régebben megírta 
könyvének egy-egy önálló fejezetét, a melyekbe most csak szoro- 
san tudományos rendszert kellé hoznia s a huzagokat nóhol-néhol 
pótolnia. Azt akarta, hogy a ki a német irodalom tanulmányo- 
zására szánja magát, könyvében együtt találja alogbiteleíiebbekul 
ismert adatokat s azok magyarázatát ; bog}- a ki bármely irányltan 
tovább akarna búvárkodni, megkapja a azükaéges utbaigazitáat. 
a melynek segitségével aztán önálló tanulmányokat s buvárlato- 
kat tehet Azt akarta, bogy ha valaki felvilágosítást kiváu nyerni 
egy-egy uémet irodalmi emlék múltjáról könyvéhez biztosra uy ul- 
liassnn, mert elil)én minden jeleutÖab irodalmi emlék tiirténetí* lol 
vau derítvf nemcsak a menny il>eii a német nemzetre tjirtozik, 
hanem a mennyiben összeköttetésben áll a többi európai népek iro- 
ilnlmával is. Tesscem például, ba a liires grőj mondáról értekezik, 
ncmcjíak a német feldulaozá-nt fejtegeti, hanem kimutatja azt is, 
huDuan származott a mnnda; mi volt alapja, lényege. Czáfídja az 
eddigi vélemények tartbatafclauságát. Sem spanyol, som kelta 
eredetét nem fugadbatja el, de utal a legrégibb franczia feldolgo- 
zásra, a mely meg ismét egy ismeretes keresztény legendára vihető 
VÍ88ZÜ, mely *íiz ogjházi symbolika körében mozog.* Így aztán 
világos lesz előttünk, bogy a hirei* mondának lényege a középkori 
egyház egyik b'gszentebb mysterinniainak középpontja. Semmit 
sem mellőz, a tuí tárgya érdekességét növelheti, a mi a kutatás 
legújabb vívmányainak megfelel, a mi akár az adatok megállha- 
tóságára, akár íizok értelmezésére vooutkozik. 

MáBÍelfll azonban folöleli a számba vebetfi írók míiveinek 
egész csoportját 8 ez a munka másik nagv érdeme. Az ujabb 
frauczia irodalomt.örtéuet-írók csak azokat az írókat vonják 
tárgyalásuk keretébe, a kik egy-egy korszak legelső képviselői, a 
kik mintegy alkotják ama bizonyos kor irodalmát- A kisebb 
t<»bets6geket föl sem említik, vagy legfölebb csillag alatt foglal- 
uflk össze egy egész csoportot. Mert a franczLa iroihilom lörtéuet- 



362 



TflRTÍCXETI mOUAriOH. 



Írók fűlefí epv-egy kor Altíiláaoa jellem ezé sere törckszeuck. Már 
felfogásuk. rfíiíJszerük olyiin, a mely kizárja az ös^zí'íí. vagy a 
ncvezet**sh írók cgósz cst)pfn-ti!iiiak részletes míigyiirázatál- 

Hoinricii uem knvL'ti pi'Ulájuk.'it. A IrgkivAlúbb in'ík mellett 
a kevfsbhé kiTíilókiiak is elm«mclja működését, mert tudja, hogy 
egybenmásbaii e/ek h előbbre ritti'k íi koltí'szet í'ejlfirlíistH. úiribli- 
kori alakulását. A lovagi npika uagy mesterei: Heinrich voii 
Veldeke, Hartm.'iim von Aiie. Wolfram von Ksehenbaeh.GnttiViod 
von Strassburg mellett nem liapyja említés nélkül ama mftfaj 
kevésbbé ismeretes mtlvelöít sem, luint : Heinrich vou Kreíberg, 
Fleck Konrád. Rudolf von Ems. Konrád vou AVürzburg stb. 

A tárgyalás efféle módja mellett aztáu mintegy kénysze- 
rítve vau lemondani az olynemU jellemzésekről, a milyeneket az 
újabb frauczia irodalomtorténet-írók raílveibeu látunk. Heinrieli 
kevósbbc törekszik arra, hogy a tárgyalása keretibe vont néhány 
irodalmi emlékből annak az egész kornak jellemzését adja; hogy 
Összefoglalja (élesen kiszínezett uagy vonásait, a melyek az egész 
kor küzdelmeit megvilágítják. Jobban ;<zereti az egyes mftvekuek 
mindenütt külöii-klüou elmondani főbb sajátsjtgait, mint egy 
egész csoportot egyszerre megítélni. Nem azt értjük ez aUtt, 
mintha például Heinrich egy-egy korszak politikai a társadalmi 
viszontagságaira nem fordítana elóg gondot. E nélkül manapság 
Kduimiféle irodalomtörténeti nuinkái nem lőhet megírni. De rá 
akarunk mutatni a felfogás és tárgyíilás ama különböző módjára. 
a melyet Heinriehnél s íiz ujabb franczia irtHlalomtői-ténet-íróknál 
látunk. Ezek jobbára miudig figyelmen kivül hagyják egy-egy 
régi nemzeti monda rokonsági szétágazását, i'ojlödését, alakulását. 
Azt kutatják a műfajokon át, milyen volt a régi kor francziája, 
angola vagy németje? Mik voltak politikai s társadalmi intéz- 
ményei, milyenek voltak szokásai, élvezetei, gyí'myörei? Xem 
annyira a műfajok keletkezésére, mint inkább az azokat létrehozó 
nemzet fejlődésének magyarázatára törekszenek. Nem vitatjuk, 
mennyire indokolt a felfogásnak, a tárgyalásnak egyik vagy 
másik módja: de az bizonyos, hogy végelemzésében az sem 
kevésbbó fontos egy uemzct műveltségének megitélésébeu, himnan 
kölcsönözte e vagy ama műfaj, e vagy amaz Ősuemzetiuek látszó 
monda eredeti gyökérszálait ; maga a nemzet alkutta-e, vagy n 
közös forrásból merített, vagy egy másik szomszéd nép tulajdonát 
lette magáévá, a melyet aztán saját egyéniségéhez alakított? 

Nem kis érdeme Heinrícbnek az, hogy a legújabb s leghi- 
telesebb adatokat mindenütt üsszeegyezU^tui igyek>'zik oly iroda- 
lomban, hol minden nagyobb történeti kérdésnek egész irodalma 
van ; hogy ismereteinek gazdag készletével épen oly arányban van 
tárgyalásának s egész előadásának világossága, mint megfontolt 



ítéleteitink alaposfiága s corr&ctségo. Ehhez jA.rul n stíl tisztasága 
R átlátszósága, a nyelv élénksége, köunyeilsége s piperétlen egy- 
szerű koinolysAgii. melyet csak egy pár esotbeu zavar raeg az a 
iií'liAuy Roriüiiiiizuius, a melytől s^into alig meoekülhet az iró, 
mikor folyvást némot forniaokból s miiveklíf>l kell nierít^nie. 

Ha ebbi')] az o1s6 kötetből szabad követke/tetnUnk a muuka 
további részeii-e : agy az bizonyóra nagyon elősegíti az e tudo- 
mánynyal foglalkozók ismereteit s egyike lesz a legalaposabb 
irudalomtörténoti köiiyvfknek, a melyek niiudeu nevezett-sb kér- 
désre nézve útba igazitnnuk s felvilágosítást adnak. 

A most megjo-leut elsí> kötet 8 fejezetre vau osztva s a tár- 
gyalás a XIII. század elejéig halad. A uémet nemzet legrégibb 
történetén kezdődik, a mely. mint minden népé. homályba burkolt, 
mythikns. r'sakhoiíy a gorraán uerazetek kifejlődött uagy ínytbo- 
logiájának magyarázata és értelmezése egyike az irodalomtörté- 
net leguehe/.ebb kérdéseiuek. Heinrich világosságot Ugyekszik e 
nem eléggé tisztán kiboryoltti»tt mytliologiai szálak közé árasz- 
tani, a mi sikerül is neki, bár nekftnk ngy tetszik, hogy a mint az 
amelung, nilulung és begelin<; mythosról értekezik, u melyekből 
a németek későbbi nagyszerű epikája fejlődött, kissé túlterheli 
máshol mindig uyilt és küuuyeu átlekiuthetö elöadíisát oly nemű 
közbeszúrt adíitokkal, a melyek bár kétségtelenül a tárgy bővebb 
megértésére szolgálnak az e tudomáiiyuyal foglalkozókra nézve: 
határozott-iu rovására vannak a világos, könnyed előadásnak a 
nagA' közönségnél. A mint később magukat a világirodalmi neve- 
zetességű epikai műveket fejtegeti: már kerfilni látszik a rnythos 
magyarázatát, a mit előzőleg még némileg homályába burkolt a 
mytbikus korszak tárgyalásánál. 

A németek irodalonitörtéaete a XIII. század elejéig már 
egész sorát mutatja a legsikerültebb költői müveknek, a melyek- 
unk m.agjarázatára s fejtegetésére nemcsak a tisztán történeti, 
de HZ iiesthetikai ismereteknek is oly foka kívántatik, mely 
mindenhol önálló ítéletalkotásra képesiti az írót. Heinrich e két 
tudomány eszközét mindig egyesíti. Minden valamire való raflnek 
elmondja történetét, rokonsági elágazását s miiuU'gyiknt^k meg- 
határozza aesthetikai becaét Ítéletében éppen ügy megbízhatunk, 
mint adataiban. 

Ha valaki e szóban forgó kötniet végig olvassa s rövid pár- 
huzamot akar vonni a német és magyar irodalomtörténet legré- 
gibb kora között: két dolng ötlik önkéntelenül eszébe. 

Egyik az. hogy mig a germán néi)okuek tökéletesen kifej- 
lődött, nagyszabásfi mytholugiájak van : addig a magyaniak mind 
ebből ídig van nébány foszlánya, a melyet a hagyományos nem- 
zeti nagyság keresői az ősi dicsőség sugaraival öveztek kurűl, do 




204 tArtéhuti irodalom 

íi melyből az elveszett világnézetet coustmáini majd teljesen lehe- 
tetlen. Heinrich maga nem mondja meg, — terméazetoscn, mert 
nem ebből a szempontból tárgyalja » n^müt niythikus korszakot 
— de elűadásAbúl urifíyon kivehet^ö. mi ennek leglényegesebb oka. 
A germi'inok szétsztut. migy tért íoglaló telepedése. Ha egj része 
inegb6iÍol i^ u. kí-resztéuvségnek: más része uiéj; íolyvást pogány, 
fejleHzti az ösi hagyományokat s nem fullasztja el üz erőszakos 
téritiís, miut az összetomörült magyarságnál. 

Músik, a mit n könyv futólagos áttekiutése is önkéntelenül 
felidéz, az a nygy különbség, hogy míg a német nemzet íi XI. 
XI r. száZíid elején ki'>llés/,eti''nuk már virágzó koríU éli: a magjar 
nemzet U'gf(>lebb m'-hány, az okIeve!ekl>on elvélve található eredeti 
magjíir hzó conAtatálásával kénytelen beérni a melyek csak a 
uyelv tőrtiínfltébcn birnak fontossággal s iiincs közUk az iroda- 
lomhoz. E virágzó korszak jellemzése és magyarázata neniosak a 
tntli'ísokra, de a uagy küziinségre nézve is kr-llHUies és hatízníjs 
olvasmány. A mntntv^nyfil felhozott mflvck magyar fordítiUa is 
szépen, könnyedén folyó s uindcukép sikerült. Csakhogy szerettük 
volna az eredeti szöveget is mindenütt lAtni. Ezeket kár volt nem 
idézni, unnál is inkább, mert azok, a kik a német irodalommal 
heliat/ííiu nem foglalkoznak, uem is érthetik íordítíís után az óa 
iiémet vcrsahik schémáját. 

Egyébiránt, mielőtt töredékes megjegyzéseinket Heinrich ö 
kiváló müvéről bcfejezuök: lehetetlen elhallgatnunk abbeli meg- 
gyözildésünkel, hugy ha volt könyv, a melynek valamely élénkeaj 
érzett szükség jiótlása h osztályrészül jutott; ügy a HeinrichéJ 
minden oriet.re ily hézagpótló mwnka. A fr/p-ho rrmlneeres néutt 
irodahmt'ójiénet jnnfji/ar Dij'hen, a melyet bizonyára szívesen 
olvasnak és tanulmányoznak mindazok, kik a német nemzet rég 
irodalma iránt érdeklődnek. 

Db, Vackt Jákob. 



HauLv J^fjiolrí r. WrlujfHrhirhie, VI. rt'sz. Xrradxtmy ile.i hnroliuyiifhrn 

Reirhen i UrffDinduivj tlm drutachrn RdvhcA, 2 kÖtet. 1885. — U. ar. VIJ. 

r^«z. í/óhe nmi Niahrgnnít tU* ihttttrhrn Kain^rlhan^. /Jic Hifi-archic untfr 

/.'rrffor Vll. 1^86. 

Ezek czímei ama uagy munka utolsó köteteinek, melyek 
amaz író szellemi hagyatéka gyanánt maradtak reánk, kit a kor- 
tjlrsak a le^ielsÖ történetíró ékes jelzővel szoktak elhalm<ízni. 
Őszinte megindnirissal (Óvassuk az utolsó kötet előszavában, mily 
megtagadásába, testi-b'lki fiVidalmaiuak leküzdésébe került a meg- 
tört tudósnak müvét a hón óhajtutL Indejezéshez közelebb vinnie. 
Végre is a IIT. Henrik császániak szentelt íejeaet tollba mon- 



TflUTÉHK-n tnot*\hOM. 



265 



íl:l8.i k07.1)pu c ft'ljííjdnló szavakkal : >Iut<;r tormi'nta scripsj*. kéuy- 
tolen volt abbu hagvtii h inunkiU, melyet évtizedeken át szakadiitla- 
níil f<*lj tátott, — A csonkán bíitraLasvott mflvet Dove AltVód ren- 
dezte azután síijtó filá, :i gyászoir* csHláil inegbízás;\b61, mil)eu az 
olhúíiytuak titkám: Hinneberg Pál hUségeson segítette. 

Mielőtt G k6t utolsó kötetről áltíilánosságbanazóliiék. felem- 
liteDi a bazai történetre vonatkozó bel veket. A A'I. 332. köt. lapjáu 
szóba bozzíi Kíiuke a magyarok en^detí'nek vitüskí^rdtísí't. Tíuviden 
jelzi mind Huulalvy Pál, mind Vámbéry eltérő uézetfit, de aulába 
részéről nem koczkáztat határozott vélemőnyt. Tekintettel azonban 
Constantinus császárra, ki Aseinkct a bolgárok elleni hábon'i alkal- 
mával »turkok<-nak mondja, hajlandó a magyarok t'leibtMi török 
rokonsági néptörz'íet látni, A bolijár brtború elbeszéli'íse közben 
Theophanctí folytatója .szt-repel mint kalauz, bár Ranke másrészt 
Cedrenns-t is értelmes és jól órtesfllt írónak ismeri el. Leo császár 
mint írónak jelleinzésén.' felhozza szerzőnk, hogj' urthodox 
keresztény iró létérc a magyarokban eszközt látott a bolgárok 
mt'gfenyité.sére, dr bog^- mind a mellett a megelégedés egy nemével 
fog.'kdta ama bírt. iiogy pugány szövetségesei keresztény alien- 
fi'leiket nem bírták végkép leverni, és hogy alig titkolt örömmel 
látta volt szövetségeseit Pannóniába távozni. 

y92-ben öspjuk immár a Xyugat ellen fordíták fegyvereiket. 
Arnnlf császár, ki Svatopluk-nak azláv hatalmát saját erejével 
megtörni nem volt kéjte?. vállvetve a magyarokkal, véget vet ama 
Xagj'-Morvaoríízágnak, mrly különben az összes szláv világ; feletti 
hatalommal dicst^kedhetett volna. Az Arnult'és n magyarok közötti 
érdekközösségen alapuló szövetkezésnek részletei uemÍ9merete«ek 
ugyan; mindamellett kimondjii llauke. hogy a fenyegető szláv 
hatalom megseiiimisitése "H Ipgfontosabb események egyike, mind 
az általAuos, mind a német történelem szempontjából itélve.< 
Ranke, ellentétben számos német történetíróval, a magyarokat nem 
tekinti a német birodalom elvi ellenségeinek, noha bevallja, hogy 
a németeknek őseinkuél veszedelmesebb és hevesebb ellenséget a 
t^'irT-éuelem uem ismer. Azon fordult meg akkoriban Közép-Euró|ia 
sorsa, lalljoii fog e sikerfilni az nj. vad és harczias jövevények 
kalandvágyát megtörni és velük a nyugot-európai keresztény 
míiveltséget megkedveltetni. Egyelőre azonban, (így folytAtja szer- 
zőnk), erre nem is lebetíítt még gomlolni. Kimondja aztán meg- 
lehetős részletesen a főbb kaland(»k történetét. A 89íí, évi olnsz- 
országi hadjáratra vonatkozólag ö is elveti Lindprand np 
téseit, mely helyett inkább a nonantulai króiiik.'i iil t 

fogadja el bitolesnek. A Velencze ellen intézett támadásra nézve 
(jun. 2y-én. Az év kétes. 899? 900?) elmondja, hogy az apály és 
d.igály tüneménye is közremftködötí e kaland sikertelenségében. 



266 



TORTÉHETI lltOOALOU. 



Déli Némelorszáylian ellenbon öaeink, egyéb sikertől eltekintve, 
A fontos loicvása Lauriíicuin-ot foglalták el 906-lmn n szláv dale- 
mincziaiak mff^liívásííni SxíUzin'íizjlgbaM is t*- nn t? ttek ; egy évvel 
később jK'dig mejiíverték bajor Liutpolil badíU. A t'f^hfildloniért 
versengő néiuK törzsek visxúlykodás.'ii etryení^i'tíék e ilimliilok 
útját. — 90K-bau TÓgot vi'U»ttc'k ii tliUriiigiui Ostiuurk-uak; 909- 
l)üU a sváb herczegség toliijét. látogatták iiK'g oUÖ Ízben, ÍH3-bftu 
azonbaíí a szövetkezett bajor-sváb badaktól mcgvorettek. 

Nem Iblytattiin az cgyi's kabnuloziUok í'elsítroIásAt. Csujiár 
a Riade és Autjshu i'tj nuUeitiktt nagy csatánSl koc^káztaUík néhány ' 
szót. Ranke az elsŐru voDutkozólag Widukint allatait fríjíadja elj 
liitelesekűi, a csata napját pedig (az Annales Wolugartensesnyo-í 
mán) niárczins 1 5-ére teszi. Sajnúlja. hogy ilyen fontos esenaényoek 
színhelyéről az egykori német írók m-m hagytak reánk pontosabb 
leírást. Áttérvén Augsburg ostronjAraésalochmezei csatára. lÍAnke 
is a Vita Üd.alrici-t fogadja el vezérlő forrásnak. A csata leírásá- 
ban egyetért különben Giesebrecht és Dönniges leírásaival. Nagy 
horderejű eseménynek mondja e csatát, a mennyiben 1. Ott<^ csá- 
szár ugyanakkor mérte a magyarokra e döntő csapást, midón ezek 
Francziaországüt, Itáliát. Némelorsz;'! |2ot és Konstantinápolyt 
mondhatni effi/szvrrn fenyegették, a miért is I. Dttót Európa meg- 
mentőjének nevezi. 

Szerzőnk elmondja azután (Lindpraud nyomán), hogy Xü. 
János pápa segélyül hívta a magyarokíit Nagy Ottő *'Ueii és cso- 
dálkozik azon, hogy a imgy tudományos Jhnjnunihrr bibornok 
»Egyháztörténet^'T-bou (I. 603} erről hallgat. A íjnedliuburgi 
birodalmi gyűlésre menesztett magyar követség fclemlítésével és 
Nagy Ottóra mondott panegyrikus-sal fiíjnzi be Hankc íiz I. 
Ottónak szentelt fejezetet és egyúttal a VI. kötetet. 

A A'II. kötetben hasonlóan töltb bidyen szól hazánkról. Így 
A IV. fejezetben (50. 1.). melyben a magyur királyság alapításá- 
ról és szervezéséről megemlékezik. Felemlíti t«^bbi között István 
és Gizella házasságát és liogy mikép iparko<lott Piligrira jiftspök 
hamis oklevelek alapján feubatóságát az új magyar egyházra is 
kiterjeszteni. 

A Szilveszter-féle bullának hitelességét illetőleg, tartóz- j 
kodik Híinke nézetét határozottan nyilvánitani ; csak tigymel-> 
lesleg jegyzi meg. hogy a bulla több kifejezése közel jár az akkori ' 
uralkodó eszmékhez. Ellentétben számos töi-ténetiróval, III. Ottó 
császürt és SzilvL^szter pápát teljes egyetértésben tünteti fel a Ion- ^ 
gyei és magyar pgyházalapítílsa dolgában és távol van attól, hogy' 
Szilveszterben Ottó-nak — » Mefisztó* -ját látná. A későbbima-' 
gyar-német háborúskodásuknak kevesebb tér jut. Felemlíti még, , 
hogy a Salamon királynak segélyére siető német hadosztályok »az> 



TÖUTBJtETI mOUALOM. 



267 



ország k:iptijii< iitn'ü szoroslmu veivltok meg. HariYuis Noni- 
heiini Otto-iKik bujor herczegmé történt kiiievpxlí'fc^*i^l pedig .%riíL 
vezeti vissza. hn<»T Ágnes özvegy csá-^zi'irné Bíijororszi'igol :i in:t- 
gyaroJctól féltette. — TV. Henrik caóázár haUÍával és T. Henrik 
kczdett;ivel véget Ór ii kötet. 

A külföldi történet keretébe vágó fejezet^kheu :i dolog Ut- 
mészete szerint sokkal tohb, Oh's szcranit:! kifürkészett nj dolgot 
meg nézetet tnlálnnk, mint ;i magyarokról szóló gyér szAraú feje- 
zetekben. E helyen íizonban fel nem említhetem tuokid. Csupán 
azt AZ egyet akarom kiemelni, hogy lianke a IL Ottó eJlew irá- 
nyuló arab-byzanci szövetségről szóíó bírt (melyet arab króniká- 
sok alapján Amari b'izott elüször forgalomba), a mesék orszá- 
gába utasítja. 

Áttérek a szóban forgó múuek általános megbeszélésére. 
Különösen az utoUó köteten nagyon is meglátszik, hogy szorzö 
azt ax emberi élet legsznl^óbb hatánin írta. Alig találjuk már e köte- 
tekben ama híres, művészi lehellettöl miute>ry megelevenedett nrcz- 
képekct melyek Raiike többi műveinek legesodált^ibb részleteit 
képezik és melyek :iz eh*aga4]L olvasóban ama érzetet ébresztik, 
mintha valamely gyöuyöríi arczképcsaruok tánilna fel szemei elÖtt. 
E tekintetben, ismétlem, a két kötet mögötte maradt a megelíVzö 
köttileknek. Szól ez kivált 111. Ottó halvány és elmitsóílott jel- 
lemzéséről, mely pd. Gregororius ország-világ csodált jellemzé- 
sével még távolról sem állhatja ki a versenyt. A fölötte sokszor 
ismétlő szakasz-bekezdések több helyt modorossá teszik az elbeszé- 
lést. A VII. kötetnek második felében azonfeliil több hely nem 
egész világos, a mint ezt különben maya Dove az előszóban kiemeli. 
Az előbbi kötetek bírálói kifogásolták volt a túlságos sok kritik;ii 
jegyzetet: e két utolsó kötetben, különösen a 7. kötetben, a jegyzetík 
száma csakugyan tetemesen alább szállott. A byzauczi fejezetek- 
ben nélktilözzük Hirsrh: *Byzantinische Studien* müvének fel- 
emlitésót Még feltűnőbb, hogy Hanke Czyrill szláv apostolról az 
illetu helyen nem emlékszik meg. — Hogy Ranke egyes népek uem- 
zetgazdászati és társuilalmi fejlődését vagy úpeuséggel nem, vagy 
csak fulyólag érinti ; e lényeges híbft Kauke olvasói elÖtt már ez- 
előtt is ismeretes vala. Szintoly ismeretes, hogy kimért tárgyila- 
gosságtól vezérelt tolla csak ritkán talál kifejezést a bfin bélyeg- 
zésére. Mig első műveiben, igy »a pájiák tíirténuté^c-ljeu, itt-ott még- 
is csak tahílunk *^rkölcai lelliábomdnsnak nyomaival, későbbi mun- 
káin a közöny hangja vonul végig, liégubbeu és ujabban ezltermésze- 
tesen sokan zokini vették és legjelesebb tanítványa, 8yl>el maga 
8ztlkségesnek látta kiemelni, hogy Rankéban koráusem hiányzott 
a jó és igaz iránti rokonszt^nv és érzék. Csak műveiben nem tudta 
vagy nem akarta az emberi kel>ellien rejlő érzelmeket ébreszteni. 



268 



TftRT*XBTI raODALOM. 



Annyira In-leéU nifigtif hősei heljzetí'be, hogy e^' csomó enyíiítö 
kíirülmóny fellioziwa mi-Uett elfelííjti n megfelelő szót kimondaui. 
Cromwell eljárását épeu oly higadt felfogással igazolja, a melylyel 
L Károly törvényszejíít komiáuyát kÍ8i?ri. Afedici Katíilin jellem- 
zésére körülbelül ugyanazon uuancokat használja, mint bánnely 
más íejede lem asszony jellemzésére. A Bertalan 6ji mészárlAsrol 
meg oly hangon ír, mintha valami udvari vadászatról volna szó. 
Még német tört/^nelmi műveiben is egyforma liangonszóla kiilön- 
büzö fejedelmekről, dlyauiiyira, hogy |><1. Nagy Frigyes és IT. 
Frigyes Vilmos királyok szerinte jóformnn ugyauazím egyéni 
teheteégekkel bírtak ! 

Üg}'anezt'u szemjiontltól szemlélte egész nemzeteknek sze- 
replését is. Tgyanazon hiingon szól valamely, a történeti szín- 
padról hősiesen lelépő népről, mitit annak barbár hódítóiról, 
miért is ellenfelei azt fogták Ranke-ra, hogy ő mindig a tíilélÖnek 
ad igazat. — E két ntolsó kötetben hasonlóan jiártjAra kel né- 
hány selejtes uralkodónak, mint pd. Jámbiir Lajosnak, Együgyíi 
Károlynak ós II. Lothúrnak. Hasonló vpilelembeu részesül tóbb 
megvesztegetett pápai legátus.— A >Világtörténet* első köteteiben, 
igy pld. a zsidó, továbbá az assyr-lwibyloni történetben Kanke, 
«rthodf)x szempontból kiindulva, az ékiiatokon nyugvó ój adato- 
kat egyszerűen mellőzte. A későbbi kötetek az njubbku tatások ered- 
ményeinek Iclhaszuálását illetőleg kifogásra nem szolgáltatnak ukot 

Nagy baj továbbá, hogy a munka ára (73 forint) oly ma- 
gas, hogy egyelőre a »Világt<^rténet« nem válhatik közkincsosé. 
Azzá Cbak akkor leend majil.ba a kiadó czég azta/ MVsszes munkák* 
olcBÓ sorozatába felveeudi. mire azonban, miut ballatszik, egy- 
előre még nincsen kilátás. 

Hogy Rauke-uak ez utolsó kötetei is felmututják sok tekin- 
tetben a mesteri kéz alkotását, szinte fölösleges behatóbban bizo- 
nyítgatni. Mindenben a világtörténeti háttért kidomborítani ; az 
egyes nemzetek és az emberiség törT-énete közötti titokswrií kap- 
csolatot feltüntetni ; kimutatni ama befolyási, melyet egyes kimn- 
ga-sló egyénÍHÓgek korukra gyakoroltak; mindenekelőtt :izonban a 
kútfők bámulandó biaitossággal valóbirálgatásaés az elképzelhető 
legnagyobb ulvaaofctság : mindezen előnyök ilanke valamennyi 
nuívének és igy e két kötetnek is közös tulajdonságai. 

A fentebbi megjegjzésekkel korántsem akartam a nagy 
tudós érdemeit kisebbíteni avagy az iránta való kegyeletet sér- 
teni. De szükségesnek tartottam e kifogásokat Ösziutí'n kiemelni, 
a mennyiben az átszenderftlt mester ama elkai)olt tauitváuyai, 
kik, noha csak azt sajátították el, >wie er sich riiuspert und wie 
er spuekt*, mégis a Rankc ellen emelt, bár legkisebb kifogásban 
is már folségsértést látnak. E tekiuUdben Kanke maga sokkal 



TÖRTÉNKTI !RODAL(»M. 269 

szerényebb uózetekiiek hóddlt. Sóba tudását illetőleg bármily 
rengeteg volt is az — túlcsigázott önérzetet el ueiu árult, muuka- 
társai és kritikusai iránt pedig mindvégig barátságos bálával és 
elismeréssel viseltetett. Jellemző adatkéut felbozbatom, bogy 
cseppet sem babozott az olasz történetre vonatkozó korrekturíve- 
ket átnézés és esetleges kijavítás czéljából Keumontnak átküldeni. 
Mily kicsinyes e tényekkel szemben fanatikus bálványozóinak 
eljárása, kik pd. Macaulay-t, mivel ez Ranké-t alkalmilag a >uagy< 
történetirók sorából kifelejtette, a történészek sorából végkép 
akarják kitörűlni. — Ennyit álláspontom igazolására. 

A bel- és külföld, első sorban saját királyának tiszteletétől 
környezve, boldog családi viszonyok között és anyagi gondoktól 
teljesen menten élbetett a nagy tudós önválasztotta nemesi jelige: 
>labor ipse voluntas* értelmében magasztos feladatának, müveinek 
sorát fáradhatatlan munkakedvvel utolsó lehelletéig szaporítván. 
(t 1886. május 23.) Alig van Európában tudományos társulat, mely 
öt bódolatának jeléül tiszteletbeli tagnak nem választotta volna. 
Müvei eredetiben avagy fordításokban a földkerekség minden 
nevezetesebb könyvtárában fellelhetők. Túlélte — és ebben rejlik 
varázsbatásának egyik oka — túlélte összes versenytársait, ellen- 
feleit és kritikusait, míg másrészt nagynevű tanítványaiban az 
általa hirdetett kritikai irányelvek fenmaradtak. Tudománya, 
munkaereje, kritikai lángesze és alkotó szelleme minden időre a 
legfényesebb emléket biztosítanak számára a világirodalom csar- 
nokában. 

Manuold Lajos. 



KÜLÖNFÉLÉK. 



KGY KIS IGAZÍTÁS. 

A >Sz(Ízftfhk XVlI-ik óvt'olvíiiiu'iimk apnl 15. t's május 
15-éu 18S3-b.in mcgjeleut fiizetí'ilien Jakab Elek nrtó! két köz- 
leméuy jelent meg a görgényi várról és kastélyról, melyre még 
rikkor bátor voltam egy rectiíicAló észrevételt tenni. Közelebbről 
levéltároiubnn kutatva, kezembe nkadt .ráuos Zsij^nioud király 
Gíirgényröl tett douHtinja Békés <j:'ispár részére. Ezen okirat 
alapján két észrevételt vagyok Ijátor ujolag tenni. 

Az első Bzól Békés Gáspár komoruyikságáról. Az ajántlék- 
levél erre vonatkozó része így szól. *>ío8 Joannes Sccuniliis deí 
gratia electus rex Hungáriáé, Ualoiatiae. Croatiae t-tc. Meniome 
iviramendnraus tenoré praesentium sigoificaDtes quibus expedit 
nniversie. Quod nos dignura habcíites rcspectuiu tidei. integvita- 
tÍ8, fideliuinqne servitioruui tidelis noatri magnifici Ga«pai-Í8 
Békés de Gomyát cvhicularii nostri* stb. Az ig:iz, hogy a 
cubicularius szót a XVI. és XVII-ik században komornyiknak 
fordították; de verbn valent sicut numi. Komornyik ídati ma 
egyebet értünk: adjuk h;U vissza értelmét azzal a szóval, mit a 
rubicularius ma jelent: t. i. kamarás szóval. KülöubHn is e sza- 
vakból világos, hogy itt nem egy komornyiki'ól van szó. magnifi- 
cuBuak komoi'uyikot nem czimeztek s épen ezért a cnbivti/ariué 
elnovpzést biílypsebb kainnrá.snak vagy nd vamoknak forilít;iiii, 
miut komornyiknak. K donatio azért is érdi'krs, mert annak 
további tartalma Békés harczi érdemeit kiemeli és dicséri. 

MáHodik észrevételem e donatióból. idézett helység nevére 
vouatkiízik. A czikkiró úr Körtveí'áját a donatióból *Kortélyfalvá«- 
nak olvassa, tévedésből, mert a donatióbaii e helység betürftl 
betűre Sgy vau írva J-Oeürtweirayat. Az elóbbi időkben sem nevez- 
ték e helységet falváuak, mindig fája volt. Az egész donatio igen 
jól olvasható és jól couservált állapotban levéltáromban fellelhető. 

Br. BAlintitt József* 



KÜT.ÖVPÉt.Í!K. 271 



KEMÉNY JÁNOS FOKOMORKIKSAGA. 

Kemény Jáuos >0néletírá8a« 305. lapján említi, liogy a 
fejedelem öt a meghalt Mikó Ferencz helyébe már 1636-bau 
akarta fökomornyikjává tenni, s 1637. februárban e tisztet végre 
át is adta, s Kemény megjegyzi, hogy nem is vette volna fel 
külömben, »hanem maga kezével irott szép commendatoriát és 
assecuratoriát ada az fejedelem stb.* Hogy Kemény minden réyz- 
letében a teljes igazságot irta itt, igazolja az alább következő két 
levél. Érdekes még benne, hogy itt Keményt »bükösi« előnévvel 
írja a fejedelem, mint különben ez ezen korban többször elöfordiil. 
A másikj mi e leveleket érdekesekké teszi, hogy ezen korból rend- 
kívüli kevés a fenmaradt oly kinevezési okmányoknak száma, 
melyeket a fejedelmi kanczellária adott ki, 

I. 

Nos Georgius Rakocy dei gratia priucepa Transilvaiiiae jtartiuin 
regiii Huiigai'iae doinimiB et Sículonim cinnes, ilamus pro uieuiüiiu, lii»j;y 
mi megtokintveu az uii becsületes hívünknek, bükösi Kemény János uram- 
nak fogaraBÍ várunk főkapitányának ez hat eHzteníKíknckeli'ovgálása alatt 
8 kíválképpeu ez elmúlt esztendöbeli aemnlushik elleu való hadi expedi- 
tiónkban s egyebütt is igen hűséges forgolúdását, szolgálatját, kiben dlnt- 
tilk, ezután is állhatatosait meg fog Ö kcgme maradni, oonferáltuk ü 
kegmenek az föcomoruikságnak tisztét számad:itlanúl (azon fi/eteí^sel, a/. 
minemű szegény Mikó Ferenez uramnak volt szege'ny megholt fejedeh'ui 
Idejeben komoniikságára). Aasocuráljuk azért Ö kegnipt ez leveliuik által. 
hogy aobamisem Ö kegmotÖl, semmaríidékitól.fíucccssoritól. Icjratariiissitúl. 
atyjafiától ez tiszt viselésről számut adni nem kívánunk í> ne is tartozzanak 
számadással, som az utánunk leendő fejedehni-knek, si;m egynek, sem más- 
nak ne tartozzék számot adui, haueiu attiil in iierpetuiim innnunis és abs<)- 
lutueok Icgj-enck, kinek nagyobb bizonyságára adtuk *'z közünk írásával 
és pecsétünkkel megerősített assecuratoriánkat ő keí^niének s mindazoknak, 
kiket az befoglal. Dátum in arcé nostra Fogaras, prima die Februarii 
anno lGií7. 

' II. 

En bükiisi Kenion János adom tudtára mindenkinek, mivel az én 
kegnics uram TT. kogyelmességebŐl méltóztatott engemet jtromovcálni az 
fökomorníkságnak tisztére szániadatlanúl, esküszöm az élŐ istenre, ki etc. 
hogy ez hivatalban is ő nagának s több reám bizatandó dolgokban is 
híven iga7.án tökéletesen szolgálom, barátjának barátja, ellcnst^inck clleu- 
aége leszek, sem jó, sem gonosz szerencséjében ő naga hűsége aló! cl ncni 
állok, minden ártalnnira való dolgoknak nem csak ellene igyekezem álla- 



ttoni teljca cnStii, (elietB^'nn dKcriiit, hmiem meg idejeu korún ertéai^re is 
adok o uagáuuk, jnviidiilmit Többiu-iií. iiiiiitsein kt.'ve8]}itciii í^yektiKCui, 
vig}'iÍ2Viiii. uiiiidfiiekbeii esuk azokra állok vUik) ü uapLuak javára. liM'sU- 
leteltek, t'letctiek rli>ii)cncTt>IÍre * iiu>gtnAi'adiUara kifváutnlnak. i^ viiliimík(-'t 
ü ua^a ^eleui fog ntnmmnii'álui. kíkiirk hOL-reti- VAl leuiií, azok nüluin 
eltt*inctve Icfiv.uck a tixokaL u itngK c:igi>dc)nio ü nkamtja iKÍIkül ki mui 
jelealeiii. Miinlirneknek mepíUúsiíra é betolj ^Ít4.'fci-c cuf^cm ma^ is az tel- 
jes szctit liÁroiiisHg isten ugj fw'í«íljcii *'s úg}* adja lelkeiu idvüssegi't. 
(Mindkettő fi'l fiM ív (mpiroii, Kiíkúrzy Gyíírgy saját kexü fugalinuxván^'A. 

orsy- Ifvi-ltir.^ 

Közli : Pettk6 Bélü, 



EGY TITKOS LEVÉL TüJtTENETEHEZ. 

A Törtí'iielmi Tár liíHt>-ik í'»v folyni ii;i ií3"-ik lapjáti közűl- 
teiu Bethlen Gálioniak egy Balassi Fereiicz portai ktivetxMiez kül- 
dött titkos levelét VjÍcss íeladása tigyébeu. A lev^l oredetije 
tenyórni papirosra irva a gróf Telekiek ni áros v A sAr helyi ItArában 
Őriztetik. Behajtásáról, uayyságárúl líttszik. ho^y a posta titok- 
biHi vitt»i íizt el s ügyelt. hog:y illetékes kezébe ue kerUljöu. 

Most euuek a levéluek egy luásik ereiletije került elÖ» íjpBu 
oly kicsi, miat az első, ugy behajtva s basonlag Bethlen írásA. 
Deák B^arkas birtokában van, s iS közölte velem. Egy szó, raely fi 
luüiiik eredetiben ki vuu szakadva a közlésben ki viiu poiitoKvai 
itt olvashatí'i : vmiudazoiiált.'iU másknlönben iHítttrrd bptiire lueg- 
egyezik vele. Tjáts/ik tehát, hogy Bethleu két külön példányban 
küldte el, bár az exhibitji szerint egy posta Nicolfius Karvasi 
TÍtte el mind kettőt. Nevezetes, hogy a Deák levelének török 
hütirnti is vau, mely Szilády forrlitá.sál>an igy hangzik: >Bethleu 
Gábor (M'délyi íejedelem s magyarországi király saját kezével 
írott s pecsótevííl ellátott levele, melyet Váez várában tartfizkinló 
Balassi Ferencz nevű portai fökövetéhez intézett.* 

Ez mutíitja tehát, hogy ez a levél t^örök ké:íbeu is járt 

^ Sz. a 



T Á R C Z A. 



MAGVAK TÖRTÉNELMI TARÖILAT. 

TArsulaliiiik f. <■. niárcz. hú :í-kii nuísMiw/.oT tartott közgyíiliitt 
ez tírbeii, liog,v av. Ipolyi Arnold lialúlavül inegiire-Hedctt tjliiükí eséket bv> 
tUlt«f!. A társulst tagjuí 8z*!p HEáminal jelentek lue^ a ki>xgyül^«eu. 

Bárú Kemeiiv Uáboi' iiiÚ6'>deh)Íjk nie^nyitváu nz Uleat, az alapössa- 
bályokuak azeliiökválaAzthst mHgliuUírozú iil.^'O tulolvasósa után felhivju 
» küxg^iile^t a :)'/:» vazátjrn, azavQzitttszctlü-ljixottdá^ba kijelulvt'n br. Orbán 
6A)áz6t, Kaiumerer Kruöt ón a (int. je^zvjut. A litkus s/avazólapok bc- 
adatváu, ösüztiszáuiíttattak a szavazatok (iisszusea 81), meiyekbtil nagy 
többaéggcl br. Kmiént/ Gábor válaaztatott kIhö elnükko. 

Br. Kemény Gábor meghatva luondott küazilnetet a társulatnak, a 
beniie helyezett bizalomért. Nagynevű elődje : Ipolyi lielytít úgy betölteui, 
mint íi teve, — ligyniond — nem erez deg erőt: de azt igei-lieti, ho^' 
tdcjcuek nagy TÓax,ét, a mit eddig másnemű clfoglaltatiiaa vett tgcnylxs 
ezután a láraulat énlekében fogja orvi^uyo.'^iteui. Nyílváu^M pályáját azzal 
kezde, hogy nagy elÖflzcrotettel foglalkozott a t'rirtéiiiettmlománTnyal — 
mtüít az aiítiv polttikátM vÍHszatcVui óhajt tüitkvi'sei eleÖ eHZuienyk4!p«0iiíZ, 
fi i-lotc hátrah^vö vcs/<lt a történettiidouiánynak n niindenekfelntt táraiila- 
tiiiiknak fof^a t«7.entt'lui. 

A kozgA-üliÁf Ielke« ifljeiiz^gBel fogadta válonztott eluOke ez unautia- 
tíóját 

Kitlök most már az ö válaflztá«R k5vetkezttÜreu megürült tiiánodel- 
uöki szék betol te&er*-- hívta fel a ki'izgyíiU^t. A beadott 83 szavazatbM 
Pnlftzky Ferenczre esett ;í*.l, gr. Szeclien Antalra nrlatén S9 szavazat, míg 
<Jt szavazat Weuzel éa Frakuúi ki^zíStt oszlott meg. lg>* abaolut szó- 
többséget (42) senki sem nyerveu, eInQk az alapr/.abályok lírtelinébeu a 
legtöbb sza%*azatot uyercík kuziitt újabb ^zavazá^t tűzött ki. A n)áái>dBzori 
sZAvazáfiuál ftzótőbbüi'ggcl gr. íys^hrti Antal választatott muctiKlelnökk^. 

Ezutáu A«.'/y üyiila ama ktínleet vet« fel, hogy a gr. Sziíchen máso^l- 
eluökké választáctti kthetkc/.tibeu megUrült választmányi tagsági hely ne tÜl* 
teasék-e be most V K választás azonbau a következő közgyitlésre hatasztatott, 

Következtek a felolvasások. /?«/iyi>ay\"incze vál.tag: Aliitiijitás törttf- 
neteKíl olvasott fel egy enlekes r^zlctet, mely a Századokban fog megjttleuni. 

Thuly Kálmán Több becses oklevelnt mutatott be. melyeket Farksa 

SsisALOK. 1887. III. Fl^KRT. \a 



274 



TÁBrjSA. 



BaUxs or«z, kopvitic!^' bo/Att fel Szabolcsrárm^ye uémelj levoltárAÍlKM. 
A bemutatott oklevelek legnAgynbbniaxt n Ijíive^ család levéltárából valók 
a & lÁivr.y^ Jd»xay, Mtiiroi/ cgal&dokat, Szabolcsot, Szuthmárt, Benőhet, < 
SBÍIági.'ot. Zemplíínt os a JásxAágot illetik. — 7 hártya és 53 papir okla-l 
víílből áll A ^'vüjíemeiiy, I335töl l704íg. Róbert Károly, Nagy- 
LajoH, ZHÍ^n'»iii1, Albert. Plunyady Jáiioti, Mátyáit. II. Uláítztú, U. Lrjo8,| 
János királyok, Dátliory v9 mkót-zi fujcüelmek, Loráiitfh- Zstixsánua,! 
Apafy stb. levelei cs a Iclejizi, egri és váriidi káptalanok kiadványai. 

'ffnilf/ benmtatja ej^yszci'smiiid a Liivey rsalád 9Z*'p czimeresueme 
leveK't a iniiítványo/zn, Imgy az egyes levt?lck h szerint, hogy melyik korm 
vonatkoznak — - adaasaunk ut útnezéü végett az illető korok epecialia t4r* 
t^etbtiváratnak. Tftnli/ dzúbclt elfíadáifát nag)' erdcklÖdéasel hollgutta m j 
kOz.gyült'a a kr)t«7,t'>netct mond mind a levelek tulajdonosainak, mind Farkii 
Balázs oifix. kepvinelÖ ttnmk, mind az ^rlekezonek, kinek inditviinyát egy«^ 
hangúlag elfogadja, 

Ezután Dr. Ssdi/gfUy I^jos társ. at*gedtitkár tett jelentést arrúl. 
hogy gr. Forgarh István, Nagy-Szaláncz ura, szívw vi>lt 5Xi'>belileg felajáu- 
leni, hogy u gróji caalád abaújinegyei kematczn levtíltárát a ttirtéuelmi 
iár^útat e«ctleg kikUldendö meghízottja előtt kinyittatja s a tíírtt^nelmí 
8Zenipontl>ó1 iievezeteH okfratokat n tár»tiliitn»k tndományoH felhasználáe 
végett ren<lelkez4-í>^re bocsátja. Tár}>álatnnk már a kastíui kinUidúláá alkal- 
mával bizottiíágat óhajtott kiküldeui a keinenczei leváltár áttanulmányo- 
zására, de a grófi család akkori feje b. e. gr. Forgách Kálmán epeu anrn 
id^bCD történt halála meghiúsította társúlatnnk ez óhaját. Iga/., hogy axóU 
a leve'ltár cgynísze cAaládi depositumként a'ucmzeti mnzcumba került, de 
eKenkivül is sok becses ttirte'nclml anyagnak k*'ll meg lappangania ama 
gazdag Icvcltárbau. S ha tekintetbe vesszük a Forgáeh i^salátl nevezetes 
8zereplá<^t hazánk törtenetében, elkezdve Forgách ÁniirtU tárnokmesteren, 
a ki a Sajó melletti ütk&zetben !e téaiA vett, — lialás9, a Nagy Lajoe király 
családja hü embere, Fcrcncx nagyváradi püspök és történetíró, Súmm dunáa-. 
inneni főkapitány, Fercnf-z esztergomi cróek, Z^üpnúnd feUó'nmgyHrorazági,-^ 
főkapitjüiy. AMtu és Simon Rákücj-.i hadvezére s niuiyi aok máe caaládtag 
kiváló országos szereplőset : — mindenesetre Örvendenünk kell, éa háláa 
szívvel fogadnunk, ha a nemes ftrótl cmilád levéltárát megnyitja clöttlUik^ 

Thnlff KiUmán üríimnicl ragadja me^ az alkalm&t. midőn a gr.j 
Forgách család levéltára, megnyitásról van szó. hogy fclhi\ja a társulat 
figyelmét arra, hog\' a kemenuzci levéltártól ö is sokat vái' nn>g, kivált 
a Rákóczi utáni korra nézve. Úgy tndja. hogy Hajláth Béla tagtársunk. 
midőn a levéltár cgyrcxze a múzeumba deponáltatott, a levéltár anyagát 
csak a XVIII. sz. elejéig tcrjcdöleg nt'ztc át: pe<lig a XVIII. síjlzadljól 
ÍB sok becses hifltorícnmuak kell ott Őriztetnie. Nevi-zetCitOn onnan remélné 
Pálunk', az egri pÜBpÖknek, továbbá a bnjdoaásban (1730-bau) nlhalt 
Forgách Simonnak, Rákóczi tábomag^'ának mt'g némely bujdosáskorí 
levelezéseit elűkeríthetui, azt hiszi továbbá, hogy az ntoLsó gr. Bvrehéftfinfkj 



tíroza- 275 

Lászlúuak ia vannak ott levelez&ei, mert íi végső eveiben n gr. Forgácliok 
kassai házában lakott oa lialt meg 1835-ben, s agi-. Forgáehokkal szoros 
barátságban, ijsszeköttetésbeu élt. Á Kemeuezén lakó gr. Forgách Sándor 
közlött is nem regiben Thalyval cgr igen becses okiratot onnan a e/ath- 
mári béke előtti időbÖl. Kívánatosnak tartja azért, hogy a levéltár átuézé- 
séncl az illető megbizoítak ezekre is legyenek tekintettel. 

yfajidt/t Béla kijelenti, hogy ö a levéltár átvételekor maga nézte át 
a levéltárt Kemenczén. De Ő, utasítania értelmclien, csupán az 171 l-ig 
terjedő okiratokra reflectált. S addig is több oly oklevelet látott elősorolva 
az ottani indexekben, melyeket uem találtak meg a ládákban, sőt egész 
ládák ia hiányoztak akkor. Ha ilyenek idő közben előkerültek, kívánatos 
volna, hogy azok is egyesítcssenek a nemzeti miizeumban levőkkel. 

Mindezek alapján a társulat köszönetet szavaz a gróf Forgách csa- 
ládnak a kemenczei levéltár felajánlott szíves megnyitásáért s megbízza 
az előadó társ. segc'dtitkárt, hofry adandó alkalommal a levéltárt tanulmá- 
nyozza át s arról a társulatnak kimerítő jelentést tegyen. 

Folyóiigyehre kerülvén a sor, a társulat jegyzője olvasta fel a pénz- 
tári számvizsgáló bizottság következő jelentését : 

Tisztelt Választmány ! 
F. évi január hó 7-én tartott választmányi ülésből alulírtak az 
elmúlt 1886-ik évi pénztári kezelés és pénztári álláí* megvizsgíílására kül- 
detvén ki, feladatunkat f. évi február hó 8-ik, íí-ik és 10-ik iiapjaiu tel- 
jesítettük s a társulati pénztár könyv és a i>énztári kimutatások bevételei- 
nek és kiadásainak minden egyes tételét megvizsgáltuk s a mellékelt okira- 
tokkal (utalványokkal és számlákkal) ös.-^zeíiaisotilítottnk. 

A felszámításokat hibátlanoknak, a kiadásokat az utalványokkal, 
számlákkal összhangzóknak s általában u pénztári kezelést szabatosnak 
találtuk. 

A pénztári forgalom 1886. decz. )i\-vn 

Összesen . . . 21,642 frt 7ít kr bevétellel és 
19,419 > 12 > kiadással 

222;í frt 67 kr követelési egyenleget 
azaz készpénzt mutatott. 

Ezek után indítványozzuk, hogy az elnökség Balthazár Béla pénz- 
tárnok úi-nak a szokásos évi felmentést kiszolgáltatni méltóztassék. 

Minthogy pedig a pénztárnok úr kezénél jeleuleg 2000 forinton 
felül járó összeg áll rendelkezésünkre, bátorkodunk indítványozni, hogy a 
választmány 1000 frt névértékű papir beszerzési 't elhatározni s a/.t tár- 
sulati tőkénkhez csatoltatni méltózta-ssék. 

Melyek után maradtunk a t. választmány alázatos szolgái 

Budapesten, 1887. febr. 10-én. 

Deák Farkas, Horváth Árpád, 

számvizsgáló. számvizsgáló. 

18* 



?7r, 



TABOZA 



Évdíjas tngokúl bejelentettek: Dih^te llvadar póni^gyDiiu. Iiivfttahink 
fiuiJun, Táth Gyula r. k. s. Iclkéast TiSrök SKeut-MíklúBOii, a salacgrrMztífi 
cauno, u debrtcumi r. k. ulgvniiuisiuai. a uafff/rőcaei po\^. isk. igazgat^eá|pi, 
ax t^peMti p4>lgilri iskola (aj. a citkárAÍg), a umrot-vtiMÍj'htli/i natimo (aj. 
Deák Farka?.) 

>'ijp)l a jHÍu^táruok terjcctati eUi múlt tjavi e^áiuailástit, iiifly itzerínt 

Imívi'íl'I volt 3,25ö frt Ui kr. 

kiadátí 1,223 > "0 » 

p^uztárt uiHradváuy márc/íns Itóra 2,03i frt 46 kr. 
Exzel u közg;\'iileii v«igei urt. 



FOI.YŐÍRATOK SZEMLÉJK. 

— A HakAkk febr. füzete it sKokottnúI vtUtozatoKnbb Uirtaloi[.niul 
jelent meg. A szabadságlmrcz tbrteuut^böl ugyau (melylyel legázíveeebben 
foglalkoznak ntcuioire irt'iitik) e fü/.etb(ín te találunk ki'tt'rdekes kiizleméiiyt, 
u. m. ///JA'/^ Lajosét : att'/^1m(UiigUarcz viíguapjairöK'tí í/ci;i/m» Mártom*! : az 
elaÖ hoDvái vadásx ezredről ; de több kÖzleutcny foglalkozik ájabbkvrí t^Jr- 

'teuetüiik egir'éb szakaszaival is. Igy Lehöczky Tivadar: ama vallási moz- 
galmakról ir 184L-büI, mely Ber^ucgyvíbcu u v«»^böl iiuliíU meg, liogy 
SiiáUú magyar ucoizcti katb. egyház alakíttasaek. S^íláijyí letváii a Húra 
támadás tiirtoneteliez k<iz<^l újabb adatokat Gyiingyösi .láiioHtiak Tordárúl 
1 785-bcn Gulácsi Gáborhoz irott levelei által, nifilyck a gr. Teleki nomokos 
éa Szilágyi Fcrcucz ITóm lázadásról szóló iiionogrAphiáit tubb pontban 
kiegé&zitík. Iváai/i István, Szabatika ett a Bácska törk'uetírója : új 
Bodrog vármegye törtpiiettít nyújtja 1699-1 "17 ig. fiuifáji Gyula, a ki 
Hzintfin Dcl-Magyamrazág törbínetcvcl foglalkozik előszeretet tel : a tiszai 
korvnai kerület történetet tárgyalja, elkezdve a IIbizmí liatárÖrvidt^k »zer- 
vexés^töl (ISítfl.), auunk vis^zakebclezcHéig i^ kAmarajavakká valú átala- 
kításáig (17Q1.). Chfritiíl Kálmán; egy hoLived.'fzázaitoii, leveirt (pongyelóki 
Ríth Káuduret) közli 1850-bÖl. A Tári.zába» dr Vali Héla : K<-niiÍrom 
oalrumláfta idejéből küziSl egy érdekes li'velet (1849. uept. (>.) ; C*uAu* 
Ivászló grúf Pálffy János levelét mutatja be gr. Dcaaewffy tálKimokhoz 
1742. sept. 'iSáról, a magyar insurreotiúról. PtuziavazL-y Sándor Szemera 
Albertnek: >&z 1808-iki caeudeanek dicsért országgvülésrölc rövid, s 
gyönge-rimoo sorokban írt gúuyversecskéj»*t közli, melyet a azerzö Tolcaván 
180Ö. nov. 2ri-én írt. A füzetet Sziiinyei s/xikott történeti repertóriuma 
zárja be az 18H6iki lapokban niegjeleut újabbkort lörtt'netí czikkekrŐl. 

— A FioYKi.í> febi", fiízetdt dr. Váczy János nyitja meg : Katóim Jó- 
xsefról és OK ö ismeretleu müveiről irt érdekes tauúImáuyával,Miletz János 
Katonáról irt numkája alapján. Vnchott Sáudorué : Rajzuk n nnUtbóI i'Z. 
a. élményei élénk elbe^zt'léáét folytatja. Eg>'ik szakasza : a fóthí t*zflret, 
Fáy Audrát) szőlejébi'n, a melyen Kossuth, Deák éa közéletünk több jelese 
réfizt vett 8 a mely alkalomra ViVösmarty >Fóthi dalát szUltített — ügye- 



TARi £.A 



277 



límre iiifltó rajz a iOt» t'vek tjín»arlíiíiiii f'lotiiliÖl. — h — r folytiitja Páz- 
tnáuy Ft^tur jcllGm7.édut, melyről múlt füzetüiikbeit iiidr exólnttunk. />r. 
Vilii Béla Rifrfiiludr Sáudor és a Bnlntoni sxitilul/. c«. a. miitntványt köxtíl 
ft Kit^faUidy tárflíuulg által jiitalmiixott uiüv<>l>öl, a magyar tíKÍiu^zct tört4- 
neteVil. Cmpiúr Benedek kÍfosvlii*tí*tIitu K^va! tanúlinHtiyaíbúl kÖKul újabb 
fejezetet es pcfli^ : KiÍvhÍ pnlyúzatát a iiumittmatíkai tnntt/t^kre- a puftti 
ogyetemen. Vegiil Knn^uv Fereucjs mutatja be Kíiteles Sámtiel gyás/Jcveltít 
(f Nagy-Enyed t831.) Ssttmyei ir(H)alomtÖrt<ínetí repertoritimn zárja be a 
a tartalmas fíúeetet 

— Az »AR<'nAEOLoaiAi ÉsrustTi'í* febr. fUzote megerősíti c Icíváláan 
sxerkeaztett R2akfoly('iírati*ól táplált jó veleniiínyUjiket. Tartalma most Í« 
tandlaigo?, váUozuioB cs mlekes. Eleci küzl'-'nicuyc' Buncs Ödön üzikke a 
régi magA'ar ííUőzetröI. E «zeleskfirfi tanúlinányou ép&lö ^rtekezűB uem 
osiipin írott t'úrtcQCti emlékek, feljegyzések <^rtcsitc'8cn alapszik, de scgdlyJll 
hívja codi^xek, mozaikok es regi ^'háaá domborművek kepeit is. rninrík a 

[imuiioetori c^ kiBbeiiyeí templomokon láthatók. Az t>rtekezi-e beestít a 
nmtatotC képek nagyban emelik. A második czikk >Uáx- ah bronzkor a 
clafisikiifl iiépckm^c egy rézkor IdtcKÓu^t vitatja, hopiy volt egy korszak, 
midül) a forgalom éa kereskedés crtelcszabályozója a léz volt. Frűlich 
Kóbcrt a bácakaí u. u- római sá.nczokat írja to, kerOítztmctezctckben ie 
bcmutatvii azokal. fín-l-oncA Borota az ó-í^zöiiyt (Bregetio) római Uíbor 
helyi^u lett ásatáuai leírását folytatja. Hvihif Lá»zló L-ruiészeti t&itúlniáuyok 
cze'ljábtjl t'ízaki NVtuetordzághan tett útjáról ad <^zámnt. Daiic/.ig, Stettin, 
Kíinigaberg^ ée Boroszló múzenmniban ti^bb nevezetCB magyar érmet talált^ 
» herliui múzeumban pedig egy kiadatlan dcnárfajt, mely az anjoukori 
magyar- le ügyel érmek közé tartozik. A sleveltzife* rovata a legiijabb lelo- 
tekrŐI és altatásokról ad uzámot. Puhzhi Fercucz a pölöskeí leletet, Csorna 
József a monaji halmon cs^zkílzdlt ásatás, ^y hnn-scytha temető, leleteit 
ismerteti. Az trodaluii rovatban P»»teini»- Qyula bírálja Rebemek a közép- 
kori mövészetrÖI írt könyvet, A ktílöiiféliík küz3tt jelentctit tc^xiiek a régé- 
szeti és tíjrtcnelnii tán<tí1at állal mogindítütt népszerű clöndáBokról, neve- 
zeteseu ilampd Józseféről a legrégibb pénzrdl, aunak rövid kivonatát adván. 
A filxet tartalmát az említetteken kívül is tiibb kép teszi szemlélhető ve. 

— A M AOVAit NtuLVíln febr. fíizetében Szarvai <íábor figyelemre- 
méltó felsKÓlaláet köztil : hírlapjaink magyarságáról. Példákat idéz, szUkeu 
ngyan, j>edig iNSvebben is telnék. Ainzrijlnj János; a uag} -íizoiiibatí nzíies- 
czéli régi ímtaiból, Kntona Lajos: XagyBúnya város rtígibb jegyzököny- 
veiből » egyéb ukínitaiból 1583-ik évtÖl kezdődífli^ — nyelvtürtéai'tí 
adatokat kö/ölnek. 'rörtéDcIÍ kiadvánvaink, magyar okírat-tiiraink gazdag 
anyagot nyújtanának nyelvészeinknek hiiHonló tanulmányokra. Kár. hogy 
nem aknázzák ki elé^gif >• künnyeu liozzáférlietönyclvéíizcli kinc-^^^? bányá- 
kat. A XVI. éö XVII. ?/.ázud magyar lev..'lviböl, ukímtaiWI, egy Nádasdi 
Tamistól, Bethlen Gábortól, Pázmánytól. Ksterhá/.y Miklóstól, Bethlen 
Miklóölól, Zrínyi Miklóstól, Apor Pétertől ötb. eokaM.iuúlhatnánke tén'n ií. 



278 



TABCZA. 



— Aí EotujUművÉhubti Lai" lb86-ik ovi IX- t*s X-ik fiixek' meg- 
jelent E füzet uiegjoleiiéset pddigclií Ipolyi pUspíjk IialÁla j;iUoUa: a szer- 
kesxtö Vzobnr R^Ih nagyváradi papnöveldf^i Í|ra/.t^tó c t4ftjiia.H haliílesKt 
következte beu tíJLlifoIckop cl volt foglalva. Á fÜKctet Ipolyi pÜf^Ök arcz- 
kcpe díszíti M egy meleg hnuKuu irt iierj-olog nátjn meg. Hut/mrh Miliúly 
régi temiilomi euekeket k<>zt>i, G't/tirj'iL* ftitváu befejezte OskerORzU-ny mii- 
einteki taiiúImAnyait, ezt követi g/erkeezio elondár^a i>a 1iimz<'>müv('87,el fej- 
lödéöéiii'k törtenetéről*, melyet h iiagyvúrftdi mühimzea kiállitúüa nlkalm;!- 
va) mt'üt evi ovtábf^rben tartutt, h n füzetet rtivid közlemények, irodaiam (iiz 
egri egyhílzmeg^'^ei adatok llt, fiiiíetciiek iímertctcee) b veg\'e8ek zárják b«\ 

— >Maotab Siox« czim alatt jelenik meg újév óta az eddigi sl'j 
Mflg>'ar Si"U« szerkesztve i-s kittdva az eiíztcrgomi pajmöveldei tanárok 
jiltal. Az esatergoini ci*sck prai'dialií nemesei ezím alatt Ozonu József egy 
úgy Iát«uk ungyobb tanulmány elsÖ r^&zét ki>zli b ebben az Oláh Ikliklós- 
fele 1550 — 1 köxti iJsszcírtlpt n'szint kivonatban, részint n foutosHbb 
liclvekct egií«z terjedelmt^kbeii. — Kgy niOfTViir páholy ki'servei a múlt 
században czim alatt dr. Cflápori oplekutt adatokat közöl a 9zabadkü- 
müvetek törte iietííhez. 

— A Maotae Pbütehtass EoTnixi ts Ipkolai FiotelÍÍ janilári 
ezilmábait II. Kiás K. egy tandlmáuyt közöl Bethlcji Gábor es a nickois- 
bnrgi b(?ke rzím alatt az újabb fornísok felhasználásúval. A Regiek ezímll 
iQvntlmn Koiicz József a gróf Teleki család maroíi:v:ií«árhelyi Icvcltárúból 
11 db egj'házti'Ttonelmi levelet közöl 166:i — 70. közti idüböl. 

— A MjiGVAB-Zsitió .SiKULE márcziiiat fíizete'ben Ki//in Sáimiel foly- 
itja iiagybeeeii tanulmányát a szombat'iBokróI » ezúttal a ^Z'.>nibat<.>t).ság 

~^c1bi> kon>xakánAk irodalmát ismert<^ti, beható tanulmány alá vev^n az eddig 
hezagoeau s szctazórtnn ií^mcrtiif-ett költeazcti irn<lalmat( elkülönítve a 
miíí^okból átvettrket a eredetieket : kimutatva, liog,v ilz utászé? ctziíztiz i-nek 
kífzül csak nyolczimk iameijUk axerzüjilt. Ledtrrr Ábrahám: StraHebiirger* 
nek a zaídó ueveléa <•» oktatásról írt mimk^át iemert«ti. StrauHx Adolf a 
Szerbiában levö spanyol zsidókról értekezik. 

— Ax Ahvf.nu 3-ík e's 3-Ík Mzete épeu oly gaxdag és változatott 
tartalommal jelent meg, mint az claö füzet, melyek közt »ok az örmény 
nemzet regi törtenetére vonatko&'i küzltía; az örmény nemzet ósvollásárólf 
jkz utolsó üvméwy király aíroml^ke St. Penisben (Bárány L.). az V-ik századi 
nt^gy örmény törttfnetii-ó (Szougott), U&ik kr. e. 23í)0 (MnrkovicbJ, a leg- 
régibb örmt^uy fííváros (dr. Molnár A.), az Örmények Európában a Aaeztria 
Magyarországon (íJr. Gopcaa) a egy nyílt levíH Hi'ike Lajostól. Ezenkívül 
minden füzetben változatom tartalominal kii^ebb közb^ek e's vegyesek. Atalán 
e folyóirat gonddal ét Ugyeaen vau szerkesztve, s dpen a tartalom váltoxutofl- 
ságánál é& eokoldftlúftágánál fogva alkalmai* aiTa,ho^ a nagy közönf=K^ kö- 
rtében elterjedjen. Szeretnők, ha e folyóirat állandt* rovatot nyitna, mely 
úpyezólva folytatiisiit ktíiH'zm^ a lioldojrúlt LukácHÍ Kristóf ileirk nuinká- 
jáiiftk : adaU'kük nzájnára az erd<.Uyi örmrnyok tÖrt<íneteliez. 



tAkoza 



279 



— A>Ki:iMA?ii8rajiBEvrB« politikai <$8 irodalmi havi folyóirat deeEem- 
ri ftizeUí liOHtt/iilb szüni'teK^í< után újra mí'(iiel»*iit i^* P^íg minthogy a 
tímiló Dr. C-orneliae JJÍacúnovÍ':/i Htidapc<ttröl lícsirxiíra költtizött, ez utóbbi 
helyen, a hol külön nyoindflt lílÜtott nMuiáru fel a kiadó. K havonként nieg- 
jelent't neinul folyúínit i'/,plja nein iinuyíra .1 tudoniáoyos és irodalmi mox- 
gslmak Ít<niert<*iti-Mfbei), lian<mi inkább a vnnán túlzók politikai tendeu- 
tiiiiuak ^zolgiibitában kei*ee<?iid6. E fiizot közli a ri'gi naszódi román cxred 
felség folyamudványát a Báró Keimíny családdal folytatott perben, mely 
a magyar kormányt mindeuftílc crüszakogkotlásBal vádolja e igy egy olda- 
lálag közulvc tlpen nem nlkalmaA e nevezetCB perrŰl helyes fogalmat uyuj- 
ttdni a tájékozatlan olvasónak. — A kUvctkczö rzikk Densusianu Fogaraai 
>Docnnienteít< ibuu'rteti : mint bebizonyított teuvt állítván, hogy Erdí^Iy- 
bQn négy oláh berczegsiíg volt : u bátszegi, a ^zörc^uyi. az omlási es a foga- 
rasi. Igaz liog,v egyetlen e^' berezeg neve sem maradt fenn — hanem a 
nigy herczcgsf^g az már bizonyos — megvan a Broeteanu nr agyában, 
azoknak a lakosai pedig ii bojárok állandó katonaságot képeztek, kü- 
lönben pedig ezen földikuck autochtoujni voltak. Az ilyen meaek teuytkz- 
tf^Wrt- alapíttatott a Revne. 



REPEUTORIl'M A KÜLFÖLDI TÖRTÉNETI IRODALOMBÓL. 

Mítíhciíungiu d^e Iimtiivtn /vr tt9terreU'kUch« Ge^c/tUÍU/orttchunff. VII. 
kl^t. 4. fibsct. ^ SchmitU G.^ JRine Hri%r ron fíaiBrrsteulí naM Pr&uttntrg 
im Jahrc 142U^I430, (Latíniil írt leirás. lamertet^e.) 

tHf Krie0f thta-reú'bs-UHijarn. J^iUirtr aitf tlem KrietjtHrhtutptaU tier 
Monarchk. lt<ü>*}. II. küt, Kiadja n beesi Kriegs-Archiv igazgatósága. 

MüHChua- AUijemeinc jírítung. löt*?. 22. sz. Kronrs, fíne/e dfs 
prminni>e)mi PrtHStm Ft'ü^lricU WiíMm Carl an Erziiatog Johann von Oster- 
rrieh diij* </. J. ISltí. — 1887. 47-iki sz. Kraus J., lh/> drutgi-hen Onlcits 
tiHf*tf MarinJnínj. E essikk Törcsvárról ssól. a n^mot lovagrend egykori 
birtokáról az I21I — 122ri. .Vekben. 

Tí'ibh nt^mct Inp Hzerint láílO.böl vnló ritka nyomtatványt találtak, 
mely Scht>0'er PtJtcr híres nyomdájából került ki ee melynek tárgya az 
15H24ki t»i^k-mag}ar háború. 

iittMitiitt-hr Hevue. XV. lívf. 4. fSz. Mnnjutein, Mentmrén Ufttr Hén 
TerkcnkrU'j 17^(i—Í7S9. 

Mami'alh Károiy, IMe KtUteicklung dtr ö»tem^cftÍ9ch- (unyarüchcn) und 
dtMtMtheti Hnmh-laftrsieJiUHgen. A legújabb Időben tSrt^nt vámsxcrzűd^ek* 
rÖl típ azok eredménytelen veg»iWil szól. 

Litaarincha Cmtrnt6Íatt, 1887. 6. 8». Caro, GrM^ticJite Pólau V. /. 
fí4yt — 1480. Ism.)' ^ Jo«r/ Matirfj'. Cardinal Lfoiwld Gráf Kollonilirh, 
Priiittu tton L'tiyarH, Sein J.ebai und /tein Wi^l'vu. %nm<:Ut mieh arrhivarUchen 
QutiUtt gueftítdurt. Mit cinem Púrtrtüi von Ctworu — luiiíbrock. Baueh. 6 M.). 



2ön 



tAbcza. 



SU'i^lcnn «í«rrtw/wV(;A« milHairiwhe Zetlvchrifl 28. e'vf. 1887. l. 
DU Va'théúiiguui/ SielenöUrgen^ gtgeH liiusland und fíumtúiien. 

MtftJieilunjjeH dis ínHituü/Sr CéUrreichitche GcidikhíJi/ovachung. 1887. 
VIII. köt. 1 . fűz. £#rt OeJíefií at^' die Behtjeruwj GratM tm J. 1593, Kiteli 
Uej/ck Efi^ (107. lap). 

Wui-zíttwh KoH^íantin.f Bitigr<iphi»chtJi LetHwn dt* Kaüert/tums Otí€r~ 
rewJi. 53. kötet. 188G. — Wolluttfer — Wngd»iHfrg. 

Il&zúukat érdekli uletrajzok: WaUa- P&lf 8Z. 1715. Komáromban,, 
^ i 798. Kgerbeu, jezsuita üzei-xetes, tUrlf^n^oz. — WnHfrkü'fheM. R családi 
több tagja ft IiaíAÍ törttmclembt-n szerepelt, H'o///..frr/^í*í//I, 1 788 — 1868* 
Tört^ii^íiz. M'fúhnüiilrr IjOriticz. 169;í — 1750. erdélyi (ezáfiz) tőrt^núex^' 
rugósz. Warotí /Min'cJ, f 175(1. Waroii mint ere tuk eszi tíi KünnUrzon uagj' 
hlrtii'vet szerzett. H. Ráköcxy Fereuuzro) kézült erni^t uagj'rft bec^UIik. 
WarífiuUbtm Ferdinatul, tiboruok, bz. 1777. Győmrtiii, ki a Napoljon 
elleni búborükbatt hunzflrjni (Mi^Mzáros üzred) ifléu vHitdákat tnívelu Wttrtfta 
Viiic2i, jelop vegj'éazUiik. W'aftrotuj Lptácz, jezsuita és a menny ieegton 
fanéra, sz. 17;!9-bcu Betszteroztbáuyán, + 1800. Bécsben. W'rftn F'nmcz, 
featö, Bz. Péoeett (az ev kétes, löő2. '{),V.\ Zrínyi Miklós kíptível vergődött 
Tilágbirrc. WeLtr Henrii, {1819.? — 1866.) arczképfestÖ. Weler Jánof. 
(1806 — . Halálának éve káte*J. Már 1848. elíítt mint uemzetgazdásji 
sxercp<.'lt, aztán Szt^dienyi István titkára lett ii -IS-ikí minínztcriumban. 
Üt^bb beállt a rendőrségbe es mint ceiu^or mtiköd(\tt. W'rfta- Jánü«, kt 
1686-bAn Eperjesen lefejeztetett. Wögl J6s«if zeneüzerz/i, szül, 1766. 
FraknAvaralyán. + 1846. Bécsben. 

Wtírzbarh Coimtmitin, fíiographwchM Lexikon fMarekhn, 54. ktttot. 
1886. (\V.'iI-AVpninger). — Wevihofcr Jómrf (1778—1859.) jelw 
kath. bilszónok »*8 tliPoIo^P. Weinmtitm Márkus é% WnHltoft.r J. (?) 
mindkelU') u miílt ttzíízadban Pozsonyban mint rézmetsző mtiködÖtt. 
A Wáss Cíialnduak tHbb tagja, többi között Weiaz Fertucz^ jezsuita 
szerzetes ee ceillagáaz ít Budán I785.\ ugyanaz, kinek tervd szfr-j 
rint az egyetemnek Na^szombatrúI Bndára történt áttétele ntán 
budai csillagda ^pült. — líVi*,: Mifuítj/, brassM polgármtwter, Báthoiy 
íUbt.r ellenfele, (t 1612.) Wd^slirc/t^ Ktirofg (ez. 1821.), ki az 50-es 
években mint a Testőr Lloyd fr'lelős RzerkeaztÖjp iszfre{>eU ^s 1869-ben 
\ét ipar-BZaklapot adott ki. — WnxtlgiU'tner Edutird, (eatÖ, (rz. I817-b4ui 
Budán.) WfJlmann And,-ih, (1808 — 1849.) fogarasi plebAnofl, kit Bem 
mentett meg a biztoa baláltól. A Wntrkheitn család több tagja, első sorban 
a volt miniszter Wttu^khehn Béla, Mellékelve vau a család ttirzsf^ia. 

Összeállította : Makoou> Lajos. 



EtigtUrk Ilistot-icat Rtr-ierc. 1887. első ftízí-t (jan. niárcz.). — ' 
Hodgkiu Thf Román Provittcr of I)ncin czimü czikkeről el lehet moadaa 
Lcfisinggcl, bogy van beime ]{} dolog, meg ti|j ís ; de a mi jó, nem üj ; e al 



TÁRGZA. 281 

mi új, uem jó. kz íni fólrei'rti Ptoleniaeud leírását Dacia határairól s való- 
nak fogadja el azt, amit Eutropius állít ama tartományról, hogy t. i. »ea 
provincia decies centeaa miUia i)as8umu in eireníto tenuit.c Ezekuek alap- 
ján az író azntán igyekezik Trajáu Daciájának határait mejrállapitaui. 

Notes and Qiierien. 1887. jan. 1. — Albert \líktiú\(ir\\<: Altar Lintii 
czímü czikke'ben egyebek közt leírja egy Budavára 1686-iki bevetelem-k 
emle'kére készült vászon (asztal) abroszt, mely jolenleg Sir Ilonry r)rydcn 
birtokában van. Az abrosz 7 láb 2 hüvelyk (angol) hosszú é» 3 láb 1 1 
hüvelyk széles. A Bzcgdly katonai diád aljelvenyekkel van díszítve, de csak az 
abrosz ket oldalán vnn meg, a másik kettőről pedig hiányzik. Fclííl a rajz 
Lipót császárt ábrázolja lóháton, feje'n koszorúval s jobb kczcbeu marsall- 
pálczával. A császár fölött egy máíik köszöni van a következő felirattal : 

Leopoldus 

D. Or. Komanorvm 

Imperátor. 

A ló lábai alatt pedig ez áll : 

Offen 
Bvda. 

E jelenet hatszor tordúl elő s a császár fölváltva hol jobbra, liol 
balra van fordulva, n kpt-k<*t lovas alak közötti tért pcdij^ az osztrák kiít- 
fcjü sas jogarral, a birodalmi almával, és czímerrel foglalja cl. Alul a rajz 
eg>' megerődített várost mutat számos mecsettel os felhíddas miiiart-ttel, 
egy helyen egy várkapu cs hid is liithatú. Ezalatt i-snu^t egy sáncz- 
vonal védczölöpzettel (V ofitrom árok"^ s egy ágyút elsütő katona. T:írsú- 
latnnk egy tagja nt'mrpg találkozott í^ir H«*nry Drydciuu'l s ámhár ;iz 
abroszt nem látta. Sir Henry leírása után m-m kt-telkcdik iizon. licgy líuiii- 
bnrgbau kosziílt Víiszou-daviib. [Éhez hasoiih't abrosz láthatt* volt a ninlt 
t»vi tört4melem kiállításon is. moly Lallenteud IMI nancyi t. biró tulajdo- 
nában van. L. Maylath Catalngns ííll-ik 1.] 

A Leslie Stophen sz<'rk*'sztcs)'bcn megjelenő s jek'nh'g folyamatban 
Icvö Dictionaríj o/ X'ifiomil liimjraphf/ közli Basirius Izsák rövid életrajzát 
is Overton kanonok tollából. A czikk vegén fölsorolt kútfők közt a 3/a«/í/<ic 
Könyvszemle is fÖl van említve. 

KbOI'F IjAJOS. 



TÖRTÉNELMI REPERTOKIUM, 
A HAZAI HÍRLAPOKBÓL. I8H7. FEBKUÁK. 

Békcy htváit. A magyar, székely és kún numzettiket érdeklő kéziratok 

kUlfbldön. Függetlenség ."(4. mz. 
Btrkovics Borohu Ásatások iiz ó-szőnyi római tiíborltan. Koniároiiii Lapok 

9. szám. 
BoHcz Ödön. Ipolyi püspök gyűjteményi'. Nemzet -iű. sz. 



282 



TARCZA. 



tít/vant^i fJnÍMz^rMfj höígj-í'i. II. M. Znlft 8. 9. s7. 

Dudás Gf/td((. A niniüi aám-zok kmlowlipz. HacskH II. az. — Hol fpkildt 

nz Hgi-kuri CjmíszIó kiVst^g Toru^iw, Lika^ i's Kalocsi). (Ailaltíkiil 

Zciita hajdanához.) ZonCai Uírlap 6. !K r/.. — Zeiitaí gymuasiiim 

nnízcum.i. Szegedi Hiradó 44. a/. 
rtitkúfvár uiultjábúl. Érsekújvár ee Vidéke 7. sae. 
fitfil/rsii törteti etiiUöl. Vasáni. Vj'^Afí 1 . hz. 
K'inHrii Ktihos. A BCgedülemviUfn'i karthauzíuk 'Párkány mellett. Eger, 

8. s&ám. 
Kech JStiijmond. Az eg^'háxi fegyelemről, Suiliad £g}?háic '2, 3. sz. 
Komáromt/ Andráé. Küiiyves Kálroáu kiriUy é» a boszorkányhit. Ncms»*t 

69. szám. 
Kovács J'imtg. A uapimádjta mai-Kclváiiyui ut^pszokisaiukbau. Nemzet 47. sz. 
Kttno* Ignú'-z dr. .lóka üi-döge a törököknc^l, dr. Simonyi Z«Ígroond jegj'ze- 

t<^vel. Nemzőt 49. »z. 
*Sfnífyar tfSrtÓHrti íCUtrnjsok. 2. füzet. lam. V. Kapló 5i». sz. Egyotcrtés 

3tV 6z. Ntímzet ?8. $z. 
— i. Bekrá Gáapár. Snukczky Lajoi^ munkája nyomán. Vasámapt Ujflág 

8. sz. fcbr. 20. 
Mttiland Otikár. Az fg niitboaza a román népnél. Fővárosi Lapok 52. ax. 
yiörncs Jentt. A mílgyar mKraoiUaisc szereplési-. Győri Ki>/,lfiny 11. sz. 
NrmrM Kthnli/. Adatok a szepeísógi egyházak tört4{net«hcz. l'rot. Kgyh, és 

r*>k. I>ap. Ö. 6. »z. 
*l*orUdiy htv*i/4. A d^tmagyart^rtízági földművek. IVmesvár, 1887.* (Reg, 

éb tört. Krteoílci. IV. füzete Ism. UudiU Gyula. íVlm. Lapok 'iíKsz. 
Rtuit'áfutzkp Béia hárá, Támadnlnii élet a XVI. i'-^ XVII. Hzázndbaii. 

Nraizet ?t5. 3ft. 8Z. 
Ssathmáry Gt/örffff. Az Al-DunánJl. (Orflova ée Adakuleh.) Nemzet 55. 

56. fzáin. 
iSsiléffyt StlHifor. Felső- vadáezi RiikíVczy '/^igmoud. Bpeet, ISBG.c lam. 

Irmey Ferencz. Nemzet 40. sz. Kí'lozavár 30. sz. 
Téglúa Gáhur. Pár római bányásxlinz. Kolozsvár 32. sz. 
Thaty KAltuAn. Gróf C«áky Krinztniii. (>A gróf Qcrcs<!nyi caalád< törtiJU 

neti^höl. F(ívárosÍ Lapok 36 — 44. az. 
TKwy Jözécf. A rígi magyar tAktikárúl. Bud. Hírlap ;i6. az. — A tílz- 

ímAdás cmltíkci. U. ott. 47. sz. 
>We*»f-lén*fi IxtfAn biirÓ nnplója.€ Ism. (D. K.) F^v. I^pok 05. sz. 



IRODALMI SZEMLE. 

— Skkuléxkst alig kczAlhctntik irodalmunkra néxvo foiitodabb, 
a kíizüHségrc nézve (írvundetcsebb hírrel, miut hogy .In/M.v Jánon hátra- 
bag^'ott iratai és b-vclczésc elsÖ füzete mtíiyr*lent, Folytatátfát ép kiegéazi- 
tépéc képezi ez Arany JánoB dií-zkiadilsú í>6»zca mfiveJuek, utely épen ugy 



TARUKA 



283 



rmmC ez, Itáih Múr kÍAtládúban lác víliigut. Ariiutf r^lnxlú bevexcti^^t irt 
iiozatá, mclj? Ji híítrahiigyott iratok Uclctkezí*SLÍnok törtéiieU^l titouilja el b 
Ácaláhaii a >!izitk»og(>^ckrr iiezvc r:Íjoki>7t:itjit iiz olva»út. Arsuy irixl&tmi 
inuukiUfl;LgáuAk nii^glsiiici'CHehex kív:lltV fontoiá;4;u ey. cinlt'kjmt, mely etet- 
[mjuiliox Í8 uielldzht'tlfri forriü le^nd mindazok üzámáni, kik valuha e 
ii)«jO' irti 9?#!Icm<n)t? iiíéIyeblKíD fognak bcliatuí akarni, ni ogl>eí-'f<ülhet ét- 
im újinutHlátdtkat tartalmaz. A/X követi egy rövid kiiielctrajz magától 
Arauytól. olyan mint ömn};a v<ili : kt'resetlen, egj-szcru, igaz. S open oziírt 
L iiii'^hdit<J. Axniiin megkezdődnek u liátmlio^utt lutivi^k. Ha a niínt. már 
I e me^clent fitzct Í8 mutatja, nag>- műgonddal és criticáral dsszedllitott 
I Itiadás a k<^zöu»ég keztiti Vnz — Aranyt a maga ti;L'Oszot>cu akkor fc^a 
i\ kt:ixÖi»t!g luegismerni. Kik mé^ ismertük ót g e nagy szellem voi'ázüá- 
tiak liatjiüa nlutt lillottunk, ;i4k)t}i Hriii fug;^iuk <- g^üjtoine'nyC mi'giiidüIiU ntH- 
knt olvashatni; lelkesedni és tanulni mindig fog a nemzet belőle. Kinca 
[kiadó, ki az irodalmi reputatiora tSbbet adna mint Ráth — f ext magiíra 
I a kiadásni nézve is szerencjM's kiürül nif'nynek vallhatják : ez képezi annak 
I ttÍKtOiit tékát, hogy c kiadás mindvf^gíg iiu'Itú fog maradni a munkához. 

— AsnÚTii Jáv<« kitiluü munkája »Bo^xina 6s Herczegoviuac első 
kűtctcuck me^elcucDét jannári füzetünkben cmtítcttUk : azóta immár a 
máaodik, bcfcjexö kiítet i^ elhagyta a Kajtót, b most Immár az egf^z befő 

, jeyi^tt ntunka felett ttélbetiink. Miuda?. mit a?. cl»ö kötetnél kienieltUuk, ni 
illik a munka befejező ní-zi-ru i:*. Ga/ilajr tiírténelmi háttérrel bii\> útirajz. 
I lízépi'u illniítr.ilva, melynek keretébe egész tanulmányok — pl. Jajesaf a 
I rzlmerkíínyv 5 a bosnyák czimer kérdi-a aat. — lígy vaunak beilleaztve, 
^hogy az (^ész eompositiójáuak egyijiitetuségct nem zavarják s axembea e 
aljább rt'szl etekkel megka[K> íízépségíi kiíUöi darabokkal akkép 
^ftve. hogy változaiűdé>ág által tarUák fenn az olvasási kedvet. Irodal- 
munk bvc-fcs munkával gazdagodott, k(>Z(>u6egtink kedvei ntvastnányt 
nyert, — mely a boauyák fbldrÖI terjesztett sok meudemoudát ol fog osz- 
LUtni. Nekünk kéls/A-rcr^en hasznos e munka: tÖrténetUuk hosszaa időn át 
bejátszott a bosnyák történetbe a e mnuku auuak feledésbe ment emlé- 
k<Ít eleveníti fel, a hogy múltjával és jelenével egyízerrc iamertet me-g, az 
kettős érdeme. Még tüzetesebben vissza fogunk rá térni, CKiittal még 
csak anyit emlitiíak meg, hogj' az ^észct kitiind index teszi baszuáb 
I hatóbbá. 

— Gnór DRflriKWfFT AntKi. öss/ea müvoít AfMfur Vilmoe kiadásá- 
ban közzé tette /'Wo'csy Józaof. A tcrjedelmca nagy munka DeaBcwft'y 
arezkéjMÍvel ellátvji, dis/ea swp kiadásban jelent meg. Ferenezy József 
iUfí teíjcdolmcs életrajzzal vezette be, melyhez a esuládi levéltárból gond* 
dal gyiijttitte ííssze az adatokat. Meg becsül het4?tleu forrásmunka a 40>e8 
év«k tiírtáietébez^ az iJeszeálKtáH líondra, ssorgalomra vall e szerkesztess 
is ngy van kereaztíil vitte, hogy ni'uiesak u poHtikuíiok is haszimlhatják. 
hanem a intgy kti/önéég is olvashatja. A je^rj'zerek is eltíg jók - l>ár sze- 
ri'ttUk vnlna, hu azok néhol kimerítőbbek lennének s jeh-rtiíl minden egyen 



284 



tArcza. 



cxikknél meg volna int'inU'a liol jelniit meg. Melmor vAli3ban b;iflzucw azo" 
gálatot tftt piiblíiiiatai íroiliLlmuukiink ö iiiunkit kimlÁsával. uiclyuek 
bcívcbb ismcrtctcset vnlaniclyik k^/defabi fiirA'ltiuk fogja hoxni. 

— Tm:n)iiT Aoubtmst'.i. » Ujabb emlokbeszcdck vb tauúlmuojok* 
L'xim alntt ^r>' bocses ktJlct bftg^'U el a sajtút, a bann&dík, mely tii\é rövid 
idfikUz ftlatt megjcieut. Trefort Bztlles látkön-el biró áll&Diférfi, ki a dol* 
gokat C8 viszoujokftt mindig magas szempontból ?/.okta k-kiii(eni. Oiíiiaeít 
ragadja me^ az alkalmai, hogy eszmeit, melyek mindig termeli enyitöl^ 
batuak. kl'züljc a nagy köKöWgg<jl s bepzedcinek h tanulmány ainaképim 
az az érdeme, hogy mindig tud olrat mondani, melyet gyakurlatilag is 
lehet érTénycettcni. HaladjUunk ook újabb vivmány^it kí)9Z''>njUk neki b 
reudea Síeokáaa, hogy míeUitt valami újítást nkíirna elctbeléptetni, cgr-cgy 
bcB/.cd(^ben előre jel kí azt. Kbben a kötélben kileiK'a kisebb ozikk van, leg- 
nagyobb reszíik az Academíában tíimondott emlékbeszédek, hdroni kiilfiildi 
tag felcU » még ezek h (Mignet, ThierR, fínizot felett) teljesen aetualis 
t^rdokllek. Ez az actnalif) térdek azonban a beszt'dt'k bcceeböl mítsc von le, a 
jövő kor t öri t-n et írója u mostani kor jetleinzém^iez sokat tamiUiat belÖlllk, 
a mai ncmztíd^k pedig okúlkat a elvexbetí azokat. 



VEGYES KÖZLÉSEK. 

— IroLTt Ahí(oli> 1IÜKIKC9BIRÍÍL Boftct ödQo i^rdcke^ i«mert<*t«'!8t 
köztilt a Nt-uiz^'tben, a hivatalos iisszeifís alapján, melyből ;Uve^ziÍk a 
következőket. Ipolyi nem voll rtígész a sz'j szór"? értelmiben, inkább nag^' 
kclpzcttsügü miibarát. A bnzai mtivefizet es ipar fejle»ztt>gc volt veztírelvc 
ebben is. GyiíjifniunyL- elsŐ sorban egyházi jelcgíi. Mintegy í>zúzra teheti 
az egyházi ékszerek Ós olvoHniItvek száma. Zdiniinezo? pluviale-e^atlxik, 
kelyhek, ^'yerty a tartók, criíkhetartú P/ekrenyki'k, körmeneti kcrcszle.k, 
ostyatartók, nrmntatók, ftiatólok, tarka sorozatban állanak szcknfnyeinek 
polciaín. Xem egy ezek közttl módom kt.WÍtmi5iiy, kiűztük egy nagy 
zomáuczoí mcllcsatt Szt. Litszló koronájával diszttve. Egyházi tárgyai 
ktrzíl tartoznak meg régi misemnniló rnliiü á^ liimzéí* gyiijtem(*iiyenok nagy 
réízc. Mely vallásos érzületét Inkájának teljes ben^udez^ tannsitá. 
Fogadó termeit nagj'obbára valIŰBos tárgyú kíípek díszítek. — Valliííios 
ivzblcte elválhntlnnúl i>38zc forrt hazafíaágávab Dolgozó szobájában 
családi kffpcin kívUl XI. Incze, l^tjesouícM, Pázmán, Várday Pál, továbbá 
n két Zrínyi Miklós, ti Rákóczyak, Bethlen (iábor, LorAntfTy /í>ny^iiinia 
ki'pic függ (részben Jakobey-felc másolatok); uiint^y 8000 köUitnyi 
künyvtárilnak nngy rrVz*' szinten a hazai törtfínetrc, n*génzetre s iroda- 
lomra vonatkozik. Ebt*dlŐjt*t egépzen a régi magyar eWdlŐlnUak mintájára 
igyekezett berendezni. Küzttpen nagy aaztat áll, melyet felülről vclenczei 
krietiilycsillárok világítanak meg, a fal kiíriil kényelmei magáit znftUyék, 
közbí^n pedig pohárszékek vannak elhelyezve. Ezeken ezüstből vert ala- 
kos Ob czápupobarak, egybenjái-ó czimeres kupák, köztük Bethlen Gáboré, 



tÁROZA. 



285 



Kztdo pocnadiA- is strucztojááacrli'gck, fcdelrs kupák cp knuuák, olofáut- 
ontbol faragott kancsók, eKüfji ^ réz tálak á tálezik, ugy^ziutim f>ví>- 
ezkÜMik a XVU- "tiUL/jidtól iiapjuiiikig. CAen^'pkaitrAÓk. szíiiim paroHzt- 
^oraók, bütykösük és csutorák. Ncbanva exc-kiick érdekes mugyar alako- 
kat ée d ÍAstitéiM motiviirookat nnitat ;i iinilt sTáxad ixlése «/.crínt. A fo^ttdó 
rreipt>«n a falakat k5rii] kfleti íi7Á>uye^ek diezitík. S:Káii)uk iuiiitt>gy ÜO-ra 
ötógj*. Folnttük »Ínilníi kárpUa!*, gnU'liuji'i viiiitmk olliflyezvt'. Kzukbúl 
Í7 doi'ftbot bírt, kirztük imlmny igen ásu'p uéuietalfüldi niUvet. Kdpláiiíbaii 
tlfló ranpn nuikiucseket ng^'ai) ueia találunk itt, <U' tAituIitiigQ.'t {Wldáit lát- 
a festés t<3rténetéuek a byzauti képtktö! kezdve koruuk inüvésíctéig. 
Leginkább XV — X\l. ^Kazadbeli német müvek fjtjn bovclkiídik. Vannak 
IcüxtUk magyar céat^iképek. tÜrtcnelmí arn/,képi:-k. osztrák követség<;k 
ogadtatá«ia keleten, magyar táraaaéleti jeli3netek a XVII — XA'III. nzÁ/.a\l- 
í>[. — Daciára, hogy korábbi gyUjteméjiyét már régobbeii a/, orasuigoi* 
képtárnak ajándékoxia, r-znttal ismét 500ttn felttl megy a hútnüiag,voli 
;}íljteniéuy kt^pcinuk .-nzáuiu. Nnizyobbri'srt eg.v nagj" elöcsuntokbati voltak 
atizegyöjtve, melyet egé»iit'ii megtöU'ittek. 

— Thai.v Kii.MAN vál. tagtársunk a képui^eltíbá'/ Tcbninr 25*iki 
ílédéu fvUzMalt a UJrtilnettauítús érdekében u Ludoviia AcAtlemiábim, bogy 

a mostaninál ttíbb gond ée ti^bb idő fordíttatnék. A honvédelmi mi- 
űaztei' válna/ábAn kijrlenté, hogy magit ia kiváualí>snak tartja, bog}' n 
axai történetem c]öadiií«ára lehetőleg t<ibb idő sy,eulelle.<-tíék n nziiii les/, 
ogy jövtm- ezen tanórák némileg s7apDrÍttas8aDak. Ugyaeicunk Thnly 
íálfuáu némely katonai tankönyvek k^KJog ée magyiir tiUténcIeiu ellenes 
ránjízntA miatt ia felHEÓbill, kiívetűtvéu azok revideál tatását, n mi axiStu 
miut értüáiilUuk — mogaaabb helyről cl is rundeltetett. 

— li>ot.vi AK.\ot.n nagy munkájút a Miigyar Szent Koronáról AVuíI-mim 
fitiuoa febr. l'J-éji beinuttttn a. pápáunk. A munka dtitzkiadátta v'útüa 
Srb« vau kötve, email lirozott e/iistkapesokkal ellátva, ebilapján pedig a 
Bagj'ar mxent korona ezüstből ké«zült reliefje látható. Az előlap fclst'i olda- 
lú a küvetkez<> latin inscriptió olvnsl).it('< : Opti» qiio saerac et angelieAe 
onae a Silveatrn p. II. initu i-oelcsti S. Stcphano Ungariae prot»i-regi 
neeMgae vicÍHPÍtuditiei( atipie artiHeiiim Íllit8lruutnr post fata auetoriif 
Lriioldi Ipolyi V»radÍeuHÍs 0)>ÍAi;opi nuperÍnicjuatÍH8Ía)iaeeeleHÍaeacpatrÍiie 
Ichrimift deplorati sanetiifaimo dominó notftro Leoni P. XIII. Sylveatri II. 
uditionjtf et pietatÍH eC erga buugarieum gentem ^ingularis düeclionia 
rali anelorís ijupremii« votic delattirns ti'slamenti pi*ocnr,'(tor Gtilielniua 
Fraknói ecclesiae Vnnidietitiie i-anonieuft devotissime olVert. A ]iápa tnegclé- 
gc^ld^ét fejezte kí a monumeutálí^ munka felett. Megemlékezett a munka 
tfxeníjjéröl : Ipolyi AmoldnM íb, kinek iroilalDii éa tudományos müktidéaéi-til 
^zletf.^f tudomása van. HofíHzabb íileig tartott a kjilün kihallgatás, mely* 
ek folyamában a pápii meleg rnleklÖdéssel kérdezősködött a magyar 
akadémia vlízunynírúl •■'« Mag}'aror:izág ttidoiudoyoa mozjralmairól. 

— IfiH(i'íi>Kt* MoRíMJcív Lajos, királyi CanácsoB, a pozsonyi evuug. 



28B 



TÁRrzA. 



vgyhá?. 'l^ esperesst^}; risMtelotbeli fclügyciuje. az i^yi'tí'mí"? evang. fgrhft* 
legfőbb ti>rveiiy"iy^k''in*k. bínlja, liiteá Uj(;yvt»d, pozsony várOfi kíSpvisílif. 
tÁrsúlntuiik ivgí iH^ti b u magyar nemzeti törekvéseknek iiugylelkü híve 
1^ púrlfo{£Óju f. <*• jnjiimr hú 2Ö-útt meghalt Hozdonyban 84 t^en koráhiiu. 
A boMogtíU a pt'oteHtáii>f egyházi autoiiomia eg^ik tÁntoríUiatfttlnD ossilopa 
volt. A ffliiü;yel«n hivatalt hamiincx evncl tovább vi^elt^ * kiilimí'>i*«»a j 
>pátenH konibaii (If^ölt-ben) tiiiitetlf! ki itia<;Ht eriílyefl f<>llepiW ésiua 
tarttUa i&Ital. A |>o3Mmiyi evutig. egyház >pátctis< rthüií ninzgalnta íráiiyHtl*^ 
voU a tübbi pn>teaUii8 e^yhá^uikra ndzvc i». Aldáü a b'^rldi^giílt hamvaira ! 

— BAiiij Aroit Kj(a<ii.r rcn<lkívüi gnxdag protrlumatiú «a hirlap 
gy fiit cin t.üiyet az enl^yi iná?:^imegi.-h'tnek hnsyományozta. » iíri>k(V?ei e 
ImgTftmiluyt az/al toMották meg. hog)' n gAZiIag Apor-küiiyvtáriiak flzi n 
részét, mely iiincw meg a tnúzeumbaii. t-nnek ailoumnynízák. Vnlitbaii iieine« 
es hnrjifias tett, mely megérdemli, hogy üÍC8*Ti*',tel jcgyezteastlk fol, Szabó 
Károly már át u nézte a czímtárt, 8 egy pár szú/, munkát ki is jegyzett. 

— A IIARMIKCZAi^ ÉVKKBbK KtXETKEXETT r At)I.\>)K r«Ul'ljaU Í)lik WCg 

feiiiiállúi>uk ft*IiiKitzadiiíi t^vfordiilóját, .<) kiadjílk aiinnk tÖrtt-neTi'i vagy ax 
Üuiie|)^y leiríeát. Jú gondolut os követésre mcitó példa — mert minden 
ilyen casiao törtf^ncte egy darab mívelmiéB-tiirténet. Legközelebb a 
Bziligy-Bomlyói eusitia adta ki lSd2-ik évi Jtd. l)>éii tartott tíiiiu'iM>ly 
alkalmával elmondott chiíiki beszédet, mely rtlvidbe foglalva, a cabiiiu 
tiírléiietét mondja el. Somlyó a régi Partiiiuniak előkelő városa, köiepontja 
a vidék intell igent iájának 9 kivált u 48 elÖtti ptditikai életben előkelő 
szerepet vitt, melyei u forradalom nlán Ín meg tndott tni-tani. Az emel- 
kedett liaugú megnyitó bet»zédlj<íl látjuk, hi^v e uisino n jwlitikai életben 
is szerepet játszott. Az ali^nlutiimmtí alatt a felbonihU üzélérc jntott. de 
mégi» fen tudta magát tartani, k az alkotmány helyreállítása ritán is régi 
hagyományaihoz híveji réazt vett a közéletben. A füzetet azok névsora 
xárja be. kik ez 50 év alatt tagjai voltak. 

— Horvít Döwb alapító tagtársunk >Ar 1790 — 1-iki orezág- 
gj-lllés tiirtHneleff czimü nagy, kot kStetre terjedő mimkáját sajtó alá adta 
E az már a jövő hónapban meg fog jcluuni. Kz az országgyűlés tftrténc- 
tUnkbeu bizonyos tekintetben forduló poutot képez, mert a kés^ibbi fejlő- 
dések alapja legalább kezdemény czöleg ott vettetett mi.'g. Ör\*endete*, hog*- 
olyan fcfiú vállalkozott mt^rására, ki a eiziikacgcs históriai (•a politikai 
plötannhnányokkal bir e nevezetcj* munkához s czcnfÁ^ltíl még legkiválóbb 
jogtudó»aink közé tartozik. 

— Guúp Appokvi SAki-ou alapitó tagtársunk a dr. .Háihi Sándor 
által a magyar utazókról tartott népezei-ü felolvaeát< alkalmából egy 
hozzilnk intézett levelében MaximilianUB Transylvanuara vonatkozólag 
fíHomliti, hogy czeu utazónak 9 egy hires jelentés azerzííjének állandó 
lielye van a mag>'ar irodalom történetben anélkül, liogj- eredetéről s hazá- 
jához való viszonyáról valami pozitív adattal hiniánk. Talán ideje 
volua e kérdést tiifztá.ba hozni. S ez alkalomból fOlvetí a kérdéat, ha 



TÁRCZA. 287 

VHJjon V. Károlynak ezen híres titkára nem a nemetatföliii Zevenberg 
szüIÖtte-e s a TransylvHinis név nem egydzerüeu úrra vezethető vissza V 
A kérdés mindenesetre mcgérdeiiiohié, hogy végre is tisztáztassék. 

— Holdmez/í-VásAriiei.v közönsége elhatározta, hogy a millenium 
alkalmából elkészítteti a város monograph iáját, mintegy 50 ívre terjodü 
kötetben oklevéltárral ellátva s a munka el készít ésévi'l i^:trnnicé Sámuel 
oda való ref. lelkészt bí/.ta meg, kinek eddigi irwlalmi működése elegendő 
kezességet nyújt arra nézve, hogy mouographiáink száma egy derek nnin- 
kával fog szaporodni. 

— ScHMiDT Vii-Mos nyűg. tanúr, ki jelenleg Szuczavúbau tartózkttdik. 
a moldvai és oláhországi vajdák magyar titkárairól kés/ít eg^' monogra- 
phiát : melyhez az adatokat e két orrtzágbau gyűjtötte. Sok érdekes és 
eddig nem ismert adatot fog ez napfényre hozni, s útalában Erdély viszc»- 
nyát ez államokhoz több tekintetben új világításban tünteti fel. Ataláu 
Schmidt reudkivül sok li.izánkra vonatkozó adatot gyűjtött ottan, okleve- 
leket, államiratokat stb, A román nyelvben é.-iirodal'tmban is toljesou jártas 
levén, munkája e tekintetben is hézagpótló lesz irodahnnukbau. 

— A MARusYÁsjtRiiKLYi CAsiyo-KiívLET legutóbbi közgyülcst'n elha- 
tározta, hogy könyvtárát ezentúl az eddiginél nagyobb mértékben fogja 
gyarapítani, s e czél előmozdítására több rendbeli összegei sz;ivazott meg. 
Ez alkalommal társulatunk ta<|;iai sorába lépett ^ a Történeti Életrajzokat 
is megrendelte. Óhajtandó volna hc^y a példa több Casiuo részéről is kö- 
vetésre találna. 

— Kí;ri:lkji. ^) Alulírottak a régi somorjai, vagy felsií-dnuamelléki. 
vagy kümároniiiiRk is nevezett református egyházkerület történetét akarjuk 
megírni, a mely kerület kiterjedt Pozsony. Nyitra, Bars, Hnnt. Nógrád. 
Esztergom, Komárom, Győr és Mosony v;iruiegjékre, és a melyre vonat- 
kozólag már Hok s/.ép adatot összegyüjtöttihik, de munkánk minél töké- 
letesebbe tétele czéljálwl őszinte tisztelettel felkérjük mindazon uiagán, 
avagy családi levéltár- tulajdonosokat, akiknek birtokában netalán az 
említett kerület régi történetére vonatkozó ftji/házfőrténeti-, imdalm!-, iy>/- 
házi él iftkolai, avagy uetrJéitÜgt/i "lyan adatol; tgyin királó f'^-jiaktól Írt 
levehk volnának, melyekről fel lehet tenni, hog}' a nyilvános levéltárakból 
nem szerezhetők meg: szíveskedjenek azokat hozzánk akár eredetiben, 
akár hiteles niásolatbau elküldeni. Az esetleges másolási és postai költsé- 
geket szívesen megfizetjük. Kiváló tisztelettel vagyuuk: Onodíj Zm»jm<tnd 
toniárom-nzeuf-péftTi, — Thűri Etelt- go2>rom' ev. reform, lelkészek. 

*) Az illető vidéki lapok érdemes szerkesztői c sorok átvételére fel- 
kéretnek. 



ses 



TiaOKA 



TÖR'rÉNKTI KÖNYVTÁR. 

— OoOBX DlPLOMATiCUS Comituiii Kárülyi de Nagy-KároJj. A 

" uagy-Károlyi yróf Károlyi család OkleveltÁi-n. A r^alád ui<>gbí?-á.i*ából 
kiadja grúf Kdroli/i Tibor. Sajtú alá rendeKi Orrríti Káluiáu. Ney:ye«Ük 
kötet. Oklevelek éa levele'/éeefc 1600 — 1700. Budapest, 1887. Nagy 
ö-adr. Vin. C8 024 H. Ara 5 frt. (Senyéi Miklós Hwnnyomatú rzimer^vel.) 

— BoszsiA é& HerczegöWna. L'ti rajzok «« taiiulináuyuk. Irta 
Aeitótk János 33 egt's-it oldaliw keppiíl en 184 süÖv^p-aJKzal. Mitfiixil cs, 
kir. httduagy feK'etelei Koiiigabi^rgi-r oxerajevoi tnÜárus ere«leti fi'iiykepei 
fl uidenk titán egy liírti'iioluii ett liánim átatia/.tikai térképpel éa táblázatuk- 
kal. MáBodik kötet. Budapest. 1887. 8-adr. 222. 1. 

— GnóF Dbssewfíy Aurki« Ö&fKe.s müvei. Sajtó alá rendeate, élet- 
rajxKal és j^yzetekkcl kísérte FtrcHCzy József. Budapest, 1887. 8>ádr. 
LIIT. és \hK^. 11. 

— Alsü-Sztkeíiovai ks rimái lli-MAV .IANiw úllaiinriltüu és 
levelezése. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságáiuik 
megbízásából. Szerkesztette IpoI*fi Arnold. Biidapcíiti 1887. 8-adr. XII. 
éa 422. 

— Bbtmlcn GAbor fejedelem levelezése. A M. Tud. Akadimia 
Ti:ii't4!nelmi Bizottságának mcgbínbtábö]. Riadta iSnV«J4^^' Sándor. Budnirest, 
1087. H-ftdr. 470 1. 

— Róviü ÉSZRE VETEI.KK Kemény Jáiii)8 uiiélet írásáról a az cnlélyí 
tSrtéuet-ii'odaluni egy-két kútfoiráaái'úl. Deák- Farkas r. tagtúl. Budapest, 
188(1. 8-Hdr, 18 1. (A Történettudományi Értckenégek. XIII. k. V. sz.) 

— Töttöa JáN08 ízerepe a liuczi beTtekötésbeu. I(í45. /silinszky 
Mihály 1. tagtól. Budapest, 1886. 8-adr. 30 I. (A Tiírtéuctttidomáuyi 
KrtekeRések XLII. k. IV. sz.) 

— A eÍ:t utóbbi évtized államformatauí irodalmának kiitikfti 
niél tatása huz. Schwarx Gyula 1. tiigtól, Budapest. 1887. (Társadalmi Krte- 
kcKések VIU. k. 10 na.)' 

— OiiíiZAOQYÜLKaT Ai-MANACH 1887. Szerkesztette Dr. llnhUz 
Sándor. Főreudiház. Budapest. 1887. 8-adr. 187 1. Ára 1 frt 20 kr. 

— Tanulmánvok. Irta Szathmáry György. Első kötet. Budapest. 
1887. rX. és 372 U. 

— MoLDAii.odcr Bciti-^ge zur Gescliíchte <ler Moldaii und Bukowiua. 
III. Bánd. Gesuhichte der IClödter Woronetx und Piitiia. Von Frnnz Adolf 
Wickenhauser. I. BUndcbeu. Czcrnowitz, 18HG. 8-adr. 96 1. 

— Dre llRKimDENdes Deutiwhen-0rdeti8-y.eMtralarchives y.u Wien. 
lu Registeriorm herausgPgclM'.n mit Geuehmiguug seiner Kaiserlieheii »ud 
KöuigUcbcü Hoclieit des Hot^liwUrdij; durcblaurbtigsten Herrii llocli- und 
I>eati4oli Mdsters Erzborzog Wilbclm von Oesterreicli etc. eti-. etc. von Ed. 
Gustou Grafcu von Petteuegg. I. Bánd 1170—1809. Pr»g 1887. XXXV. 
és 749 II. Ára tí fit. 



FOGLALKOZÁS. IDŐTÖLTÉS. JATEK. 

XVI. És XVII. SZÁZADBAN. 

A foglalkozás és idutültés különböző nemei a régi korban 
is elegendő változatosságot uyiijtottak. Ezzel ugyan korántsem 
akarom azt mondani, bogy a XVI. és XVII. század szórakozásai 
korunk élveivel versenyre kelhetnének, d(; az egyszerűbb erkölcsük 
kevesebbel is beérték és igényeikhez képest — ügyes bajos dolgaik 
gondját letéve, — jól is mulattak. 

Komoly foglalkozásban sem volt hiány. Az úrasszony dolga 
volt a gyermekek gondozása és — főként a leányok — nevelése *) és 
a háziasszony teendőinek elvégzése. 

A gazfíasszonykoddsnak akkor megkívántató ezerféle ügyei- 
hez és apróságaihoz jól értett minden úrasszony. Az egész háznak 
belső vezetése kezeikben összpontosult, -) még a fejedelem-asszo- 
nyokat sem véve ki. Károlyi Zsuzsa, Bethlen Gábor fejedelem 
neje, korának legjelesebb gazdasszonya vala, folytonosan igazgatta 
a konyhát, szakácsokat és kulcsárokat. Férjéhez írott leveleiből 
is kitűnik ez. Egyikben kérdezi férjét, hogy mikor jön hazíi, »mert 
bizony szívem szerint konyhamester lennék akkor a kegyelmed 
hazajövetelekor, c Máskor meg arról tudósítja öt, liogy 5 maga 
sütött számára egy kemencze kalácsot és egy kemencze kenyeret. *) 
Már mint »electa regina* arra kéri férjét leveleiben, hogy kül- 
dene kendert, mert elfogyott az udvari leányok fonni valója, 
előbb azonban elmondja, hogy a reá bízott pénzügyi dolgokból 
mit végzett el. *) 

L Rákóczy Györgyné csak úgy megfelelt ezen kötelességek- 

1) Lásd Magyar CaaUdtílet 374. 1. 
') Bethlen M. Öuclctírása 2. k. 9. 1. 
«) Győri Tört. esRtíg. fííz. 3. k. lO.'i. 20t». es 204. 1. 
*) Károlyi Árpád exikkc BiidiipnHtí .SzííihIíí IMHü. c^■i '>t>. k, 'JK2. 1. 
SüAKAmiK. 1«H7. IV. Kizni. 1S» 



ToowT.iTOKAít. iníSrArrftB jArftr. 



nck, miut olödje, uiég a mtet is raaga i'irultutt'i itcKti száuira, iiz 
éléstárt som bízbi az udvarbíró kezére, banera férje kivánaágábox 
képest saját maga kezelte. ') 

ZriuTÍ Ilúna sem vetette meg ezen foglalkozást, külöuben nem 
irta volna férje, Thököly Imre (1694.) Sándor Gáspárnak: »kéreli 
a felesége, hogy a küldött 300 tallérban küldjön apró cstiprokból, 
mély fenekű táliikbíd és széles szájú korsókÍKd álló gazdnsszoDy- 
nuk Taló cserépedényeket, azonkívül réz- és vas-serpeuyAket. Ha 
e vásárlásokra a 300 talléron felöl még 100 tnllér nlmegyen is, 
nem gondolunk vele, csak lehessen ez iránt a feleségemnek contea- 

tuma kész vagyunk Konstíintiuápolyba is elküldeni érette, 

minthogy ezekre régtől fogva van a feleségemnek vágyAdása.c *) 

Ha még ezekhez hozzá adjuk Thurzóué Czobor Erzsébetnek 
háza körül kifejtett gondoskodását ") eleven képet nyerünk arról, 
hog)' meunyii-e elfoglalni a gaz<lasszonykodás úrasszonyainkat 
általában. 

A gazdasszonykodásból nyert jövedelem az úruö zsebpénze 
vala.*) Ez okozhatta azt,hogy Révai Mihályné (1 560.) három forint 
fira sajtot és vajat sem akart hitelbe adni,haDem csak készpénzért,*) 

A háztartás gondjai mellett kézi munhik képezték a másik 
föfoglalkozást.ft hozzávaló szerszámokat az lígynevezett varróládak- 
ban tartották"), a tűk pedig a varró vánkosokba voltak beleszúrva.') 

Az arany-ezüst fonállal és selyemmel való hímzés nagy 
divatban volt rég idÖktftl fogva. Erzsébet királyasszonynak (1329.) 
kedvencz foglalkozása vala az egyházaknak szent készülékeket 
varrni é^s küldözni. **) Hogy abban az idöljen rámán hímeztek-e 



>) M. Huiig. Hist. Dipl. 34. k. 98. 1. 

»J Mou. H, Hiitt. .Scrípt. 23. k. 108. 1. 

») LAwl Magyar Ctjaládtílf!! i^90. 1. 

<) B«(.hltiu M. ÖniíIetiitiHa l. k. 173. I. 

^) Bakica Adhr levele férjéhez löOO.évtöl.DcAk RlIüigyekLev. 27.1. 

«) Győri Tűrt. éa Rég. Fik. 3. k, 202. I. 

«)U*. k. 2;i. I. 

^) 1329-bi-n Fclicíán levágta a Hzentsi^s királyné Krzsebct (Róbert 
Károly neje) jobb keztinek in'gy njját, mely ujjaival szúiiitiilAii c^-liúzaknnk 
klllliDfélt> ki^ziili'keket varr és ax ottároknnk és papoknak drága bársony 
t^kraaégoket t^s ki?lyhck(.'t fáradbatatlanál kiilüÖ/. vnla. (Tolily F. Miircí 
Ciirunjca (Ív (icatia Hniig.) Pest. 1807. 102. i-cssi. 



XVI. Kfí XVII. SiíÁZAItllAX. 2ín 

vagy csak szabadkézből dolgoztak, — bajos volna fklöuUím. Do 
az bizüuyos, hogy bárom száza*Ulal kOsobb a patyolat kendőket 
rámára húzva hímezte A'iczay Mária. ^) Hogy miuő munkát vége- 
zett Kapy Éva apácza, nincsen megírva, de igen nagy becsben 
tarthatta, mert a saját ko//'vel varrott valami apáczai kis mun- 
kának elvitelére külön követ küldését kéri Báthory Zsófiától. *) 

A fonás, szövés éa kötéshez szükségelt gyakorlat sem hiány- 
zott úrasszonyainknál. Andrássy Mátyásné többek között egy 
önmaga által szőtt, szál varrású kendőt is adott (1639.) Monaky 
Annának ^). Viczay Teréz pedig arany fonállal szőtt vörös harisnyát 
viselt, melyet ö maga kötött*). 

Nagy gondot fordítottak arra az úrnők, hogy a nálok nevelő- 
ben lévÖ udvari leányokat a kézi munkákban kellőleg kiképezzék ^). 
Wesselényi Anna panasz<»sau írja, hogy nála nélkül még egy 
kendőt sem tudnak beszegni a haszontalanok, mégis mindjárt 
férjhez viszik őket, ha oly igen szépek, kevésbbé szép udvari leá- 
nyokat óhajt tehát ezentúl *>) 

Sokféle varrást és hímzést kellett megtiinulniok. '') A len- 
gyel, olasz, magyar, spanyol, török és németalföldi varráson kivül 
a csepegetve, mesterkével, olasz korsóvnl, szirommal és szál után 
varrott keszkenőket, vagy a kamukázott és farkasfogaz<»tt kendő- 
ket épen oly ügyességgel kellett a kisasszonyoknak és udvari leá- 
nyoknak elkészíteni, mint a pávás-, kígyós-, szekfüves-, rózsás-, 
leányos vagy kamuka-hlmet,valaminta rózsás és kétfejű sas reczét.*') 

Időről-időre a házi gondokat letéve, a szabadban kerestek 
szórakozást, lovagolni, részben vadászni is mentek a XVI. és XVII. 
század úrasszonyai.'**) E mellett maradt még arra idejük, hogy az 
akkori magyar irodalom termékeit és verses históriáit olvasgassák. 

>) 1656. II. k. 328. 1. 
*) 1C6C. Deák F. Hölgyek Lcv. 310. 1. 
3) II. k. 2G9. l 
*) ü. ott 363. 1. 

») Mon. II. Hist. Script. 27. k. 8. 1. 
*) Deák F. Wesselényi Aiiuii 13. 1. 
') Lásd Magyar Családélet 84. lapon. 
®) II. k. sok helyen. 

■) Többek közütt : Tiirt. T:Ír. )Í'A. k. HtT.l. — Mnn. H. llist.St'ript. 
IT). k. :!S-». 1. 



292 



A XVI. szjlzíul vígíítól kexdvo kivíilt levelek Irílsára is 
uiiüdifí töl)b-töhl) i(ir»t kellett sznkítaniok. Sok «gy<fs-liajos doltíot 
ví'gc^itek el Ipvt^l iitjiin az igaz. de nemcsak Mzért irtak. haueia 
kedveskedésből, idötöltósbftl H ujságolisi vágyból k leveleztek 
már ekkor egymással. 

Az ura83zony<ik v/ilIaira ueliezedett gyakrau ii birtokok 
kezelése, valamint a tiaztturtök és ispAnyok számoltatásn, ha 
özvegységre jutottak vagy hii u férj ha<lba ment, vagy a közügyek 
távol tárták otthoaától. 

A fir/i'aA' fi''ffnjlalkozá$a : a hadakozás, politika és közügyek- 
kel való bajoskodás vala. Míadeu ueoies iíjú liadra termett és 
többé- kevésbbé a közMgyek viteléce képezett volt. Kzen iráiiyö 
szcreplésök azuuban aimyjra ismeretes űltfiláuoa történetünkből, 
hogy ennek bővebb fejtegetéseit nem folytatom, csupán azt emlí- 
tem még meg, hogy ifjainkban u kíizügyek iránt való érdeklő- 
dés gyakran már serdülő ktirukban felébredi, mint ezt Révay 
Jánoa példája bizunyítjit, ki Jili^ tizenűt éves korában (154'1) azt 
írja atyjának Bártfáról, hogy »6jjel na|)pal szünet nélkül aggodal- 
mak között foL'lalkozilí a közüiíyi'kkel.c ')Felnutt embei*ek aküz- 
üg)*ek melleit tovább való művelésüket sem hanyagolták el, olvas- 
gatták — legalább egy része — a magyar irodalom termékeit, for- 
gatták a tudományos könyveket, a latin elassicusokat. 

A vallásos vitairatok kedvem*/ olvasmányok valának kivált 
a XVII-ik század kezdetéig, a biblia későbben is. Haller Gábor 
1634-ben márczins 4—8. között Heydenbeu végezte el harmad- 
szor a KzenlíráH olvasását.*) Bethlen Miklós pedig 1661—1684 
között huszonhároraszor olvasta el rendesen kezdetétől végig. ■) 

írás nélkül nem is lehettek volna el. SíirÜ levélváltás folyt 
a politikai kérdésekről — kivált Krdély és a kapcsolt részekben 
— a közdolgokról, — magán ügyekről. Értesítést küldöztek egy- 
másnak a családtagok, mátkások. iiírekkel kedveskedett a jó barát. 
A hírek közé néha emberszólás is belekerült, éles meg.iegyzések 
sem hiányoztak. Egyik-másik főember vagy nemes emlékiratokat 
írt koráról, rendes naplót vezetett a másik, melybe koi-ának ese- 

>) Franki V. íté\ra.\ F. fiainak Iskoláxáaa 15. lap. 
») Gr. Mikó J. Enl. Tíirt. Adat. 4. k. 17. 1. 
ö) líctlileii M. Öiifletírása I. k. 174.1. 



XVI. KS XVll. íjZÁZAnBAX. 2lK! 

menyeit is beleszőtte, a hiirmadik Önéletrajzát hagyta megírva. 
— Voltak, kik könyveket írtak, vagy költészettel foglalkoztak. 

Eléí* gondot adott a terjedelmes és gyakran egymástól jó 
távol esö birtokok kezelése, a tiszttartók, sáfárok, udvarbirák 
számoltatása és ellenőrzése. Igaz ugyan, hogy ebben a ház asszo- 
nya is segédkezett. A gazdasági épületek, lakóházak és kastélyok 
építése olyannak, kinek szüksége volt reá, kedvencz foglalkozását 
is képezhette, söt némelyik főember az akadémiákon tíiuulta az 
építészetet.') 

A kastélyok és szobák belső berendezése osztott gond volt 
az urnsszouynyal. *) A tisztességes kereskedést nem vetették meg 
ősapáink, a gazdálkodás kiegészíti) részéül tekintek azt. 

I.Rákóczy György fejedidem 1 (UO-ben azt iria fiának György- 
nek, akkor váradi kapitánynak, hogy szüretkor majd küld neki 
vagy 1500 forintot borvételre, h()gy majd árnltassa, mivel a tisz- 
tességes industria nem árt senkinek.'*) 

Bethlen IMiklós folytonosan kereskedett, bor és búzával, 
ökör és berbécs bárátmyal néha, dicséri is, hogy az előbbi két ozik- 
ken sokat nyert és ajánlja fiainak, hogy ők is kövessék.*) 

A komoly foglalkozásból az időtöltéshoz való átmenetet 
képeztek a tesf^jtjakorlafol', melynek külömbÖző nemei divatoztak. 
A versenyfutás, küzdés, lapdázús, tekézés, ugrás'*) az itjak erejét 
növelte. Testi ügyességet feltételeztek a fegyvergyakorlatok. Elt(!- 
kintye attól, hogy II. Lajos király üíiyesen liasziiálta az íjjat, '■) 
i»YÍlIal való lövöldözést még a XVII. században sem hagyták 
abba. Bethlen Gábor fejedelem saját maga által használt nyilait 
és kézijjaitpuzdrástól együtt öccsének Bethlen; Istvánnak hagyo- 
mányozza Tégrendeletében. •) Bethlen ^liklós pedig írva hagyta, 
hc^y fiatal korában gyakorta liJvíiUlözíUt nyilakkal.'*) 



1) U. ott 169. 1. 

2) Lásd Magvíir C^iil;ídt'k-t ;HMí. 1. 

=í) Mon. Iluiig. Hist. lUpI. L>4. k. (Hí. 1. 

*) Bethlen Miklós Öneletinis.i I. k. IT-J. l. 

")U. ott. 168. 1. 

*) Frakuói II. Lajoí= Udvara '>. 1. 

') Koncz Bethlen G. Ycgreml. 50. I. 

**) Bethlen M. Oiicletírása 1. k. I6í<. !. 



294 



p(m;lalkosiÁs. ioötíiIíTks. jVtíík. 



Puskilvíil, pisztollyal cz^lba löniO e^'y.aránt jó gj-akorlat toU 
vftdász- emberoek és híivc/.osníik. A vívást sem lehetett voluft elha- 
nyagolrii, niert ez elükéaüitén volt úgy a liadbamenett^lre. miut a 
lOvagjíitékokra. II. Lajos kirííly Bmláo (1525) külöa vív ói mestert 
Urtott.s) Haller Gábor külíoldön is (1634.) folytonoaau gyako- 
rultíi niag:'it vívómesten^vel. ') 

Nagy lov.Hírjátékot tiirtottak Builáa 1502-beu, 11. TIJAazló 
király líikatlalma :ilk:tlmáv!il, melyben egy lovag és egy ló jelenté- 
kiMjyeu meg is sel)esüU, *) később II. Ijíyos király udvarában .i 
híirczijáték móg ofryszer feli'agyt)»;ott> miut a letűnő félbi-u Icvö 
csillag. A király felette kedvelte az ily fajta gyakorlatokat, iiiár 
13 éves korában részivett a. nyilvános íegyver-játékokbau. Testi 
ereje, ügyessége éfi bátorsága által nemcsak a uézö közönség, de a 
hozzá órtók elismerését is kivívta.*) Kamarásait., apródjait és 
élekfogóit saját szeme előtt gyakoroltatta, és a lovagjáték előké- 
születeire külön utalványoztatott számokra költséget is. *>) 

Úgy látszik, hogy a király leginkább íarsangbau rendezte a 
lovagjátékokat. Azonban nyár derekáu is találunk a számadás- 
könyvbeu e tzímeu tett kiadásra. '') 

Batthyányi Ferencz főlovászmester 1522. év űszéii a Prágá- 
iéin tartózkodó királyhoz kíilíin futárt küld Siavoniából azon 
kérdéssel : hol fogja a jöv6 évi farsang utoUó napjait tölteni ? és 
kíváiijn-e. liogy a harczi játékokra ö is felszerelve jelenjék meg? 
A király azonnal válaszolt: nem tudja ugyan még, hogy iikkor hol 
lesz, de a farsangot vigan akarja tölteni és Batthyányi a Invngjáté- 
kokbnn használt lovát és fegyvereit rairidenesetre hozza magával.*) 

A budai udvartíirtás megszűntével lezáródtak Öi*ükre a 
lovag-játékhely sorompói és ifjaink ezentúl csak otthon ogymás 
között játszhattak egy kicsit vitézi játékot. ") 

~~^ ») U. ott. 

«) Fraknói V. II. Lnjos Udv.iru :í7. I. 

8) Gr. Mikú Elli. Tüit. AJ. 4. k. 24. I. 

<) Tíírt. Tár. 23. k. 104. I. 

*) Fraknói V. II. Lajos Udvara '17— 4Ö 1. 

«) TJirt. Tár 22. kfit. 8Í) t=s í»4. 1. 

') 1526. jiíiiiiiaban. Eiigcl M.nn. ITngrii'H 220. I. 

*\ Frnknúi V. \\. Lajus LMvara 47 t-a -18. 1. * 

») B«thlcu M. Ötitnetírdi^a 1. k. 168. I. 



XVI. KS XVII. SZÁZ \l)ltAN. ^í*' 

A lovaglás áltíiláno.s szüksíglct volt liailbau, békeidőn. Uta- 
zásra és időtöltés gyanánt épen íigy szolgált. Lóháton kelt útra a 
vőlegény násznépével, az elölköszöntö ifjak í^y vonultak be a 
menyasszonyos házhoz, ott futtatást is rendeztek a vőlegény és 
menyasszony paripái között. ^) 

A rendszeres h/rcrstni/el: különben már a XVI. század ele- 
jén divatban voltak. IT. Lajos királynak tisztin verseny czélra 
idomított lovai is állottak istállóiban. Ezeket külön gondozta négy 
lovász, kiknek fizetése fejenként 50 dénárt tett egy hétre. ^) A 
lovászok HoiTáth Márk istálló-mester felügyelete alatt állottak,'') 
a lovakra való főfelügyelet pedig, úgylátszik, llóthkyrger Jíenyhért 
komornokra vala bízva. *) 

A. verseny-istálló Kelenföldön volt elhelyezve, a verseny- 
lovak giizdája Prisca uram, legali'ibb úgylátszik, ott lakott ■'',), lehet 
ugyan az is, hogy i*risea úr csak az<in niéiK^nek volt a gazdája, 
hol a verseny-lovak neveltettek. 

A király verseny-lovai nemcsak saját méneséből kerültek 
ki, Lengyelországból is kapott ilyeneket, lő^ö-ben kora tavasz- 
szal (márczius 19.) egy Karelkwezer nevű lengyel úr ajáiid-'-kba 
küld a királynak egy versenylovat és egy liút, '•) ez utóbbit 
valószínűleg azért, liogy az lovagolja. Április havában ismét 
egy üj szállítmány érkezett. Szidlovieczky Kristóf krakai vajda 
három versenylóval kedveskedett, mint ajándékkal, 11. Lajos 
királynak. ') 

Hogy a király mennyire >/.er)-thette versenylovait, bizo- 
nyítja, hogy daczára a meglehetős üres kinestárnak. nagy jutalom- 
pénzeket adatott azon szolgáknak, kik a lengyelországi verseny- 
lovakat Budára hozták.*') De l)iziniyítja az is, liugy 11. Lajos 
Zsigmond lengyel királyt is felkérte versenylovak küldésére, ki 

1) Lásd Magyar (ValiUIinLT .KU ,;.-* ;;i;-j. 1. 

2) Tört. Tár'22. k. .-.•_'. ]. 

^) Eugol Moii. Tiigri^'a -joo 1. 
*) Tört. Tár 2-J. k. l:í(*, rs !.-.(». 1. 
») Tört. Tár 22. k. .s;í. I. 
«i U. ott 112. 1. 

") A kís(!rÖ szol^rii. K''>ii\;i n(-\ú. knlt-'";j: «'- iutíiluiii tVjt'lioii T't tVmr 
kapott a kinciítártx'il. U. utt Ifjl .> lij'j. 1. 
8) U. ott 112. l.")t VH lO'.t. 1. 



298 



FCIGLALKO^A^. IPÓtOL'I'&S. jAtÉK. 



erre uem a legszívesebb hangou írta Budán lévÖ kövi^téuck: iTod- 
hatná a király, hogy uekem olyau lovaim DÍncsenek és uem is 
Uláluék bcüue örömet.* ') 

A király versouylovaioak száma 1525. telén, ítélve a mellé- 
jök rendelt lovászok számából, legalább is tizenhat darab lehetett, 
ezekhez jött még kéeÖbb a négy ajándék ló Lengyelorszájcból, 
tohát az egésii verseny-istálló körftlbelül húsz darab lóból állott. 
Ezeket könnyű tíatal tiúk ós a kii*ályi apródok lovagolták. -) 

Nemcsak Lajos király és a lengyel urak, de a többi magyar 
\irak is tartottak kizáróliví; vorseny-czélra idomított loviUcat, már 
<*sak azért is, Uugy a király lovaival versenyre keljenek.*) 

Április vége felé már n:igybau folytak az előkészületek a 
közelgő tiapnkbati niegtartiuidó lóversenyekre. Április ifS-dikán 
Uothkyrger Menyhért komorriok a kincstárból uj})ói 25 forintot 
kap a király versenylovainak fenttirtására, melyeknek e napok- 
ban a versenytéren futni kell,*) Két nappal késÖbb a kincstárnok 
kíllönbözö szinÜ vékony gyolcsból hat véget vásárol és átadja íizt 
azonnal a király szabójának. J.akab mesternek, hogy készítsen 
abból ruhát a király apródjaiuak, kik a versenytéren a verseny- 
lovakat fogják futtatni. ^) 

Megérkeztek raen közben a krakai vajda versenylovai, 
számszcnnt öt darab jó versenyló, két apród és három szolga 
kíséretiben, egy Elek uevŰ úr, vagyis főember szolga vp^setése 
alatt. «) A mngyar urak lovai már mind egyl>e gyülekeztek, vagy 
legalább igen közel lőhettek Budához. 

A várva-várt nap elérkezett. 1625. május 1-én megtartatott 
a lóverseny. A versenytér azt hiszem Kelenföldön volt.') II. Lajifs 
király jelenlétébou tartatott az meg.'*) A királynak körülbeiai 
liíisz lova állott ki a mczóre, a krakai vajdától öt Ez azuulmü 



') Frakuói II. Lujus LMviira 44. 1. 
^ r.irt. Tár 22. k. 112 es i56. I. 
^ U. ott 161 éa 16i». I. 
^)U. ott IDŐ. I. 
*)U. ott 156. 1. 
*)V. ott 169. 1. 
^ U. ott 88. I. 
") U. ott ltí3. 1. 



XVI. És XVII. >í>íÁZAÜBAN. 2;í7 

egy futamban csak két lovat iudíthatott, mert Öt lovával csak két 
fattató apródot küldött Budára. — Hogy meuuyi volt a magyar 
nraké, nem lehet tudni. A számadáskönyvből csak az látliató, bogy 
a király versenylovai a többi urak lovaival futottak a versenytéren. 

A király lovait a versenyekben az apródok lovagolták, szá- 
mításom szerint huszonnégyen lehettek. ^) 

Ezek számához adandó mí-g a krakai vajda két apródjn, 
és a magyar urak lovain ülő futtató ijjak. 

A király futtató apródjai külön e czélra készült versenyző 
ruhába voltak öltözve, melyek különböző színű vékony gyolcsból 
varrattak *). Valószinü, hogy a többi verseny lovasok is hasonló 
módra készült különböző szinü vagy tarkázott ruhában lovaj^oUak. 

Hogy hány futam volt, anól nincs emlékezet, de arról van, 
hogy a nyerőknek tisztelet dijak adattak. A versenytéren sorban 
elrendezett és igy közszemlére kiállított jutalom- tárgyukat a 
budai bíró szolgái őrizték '^). A futamok időközei alatt czigány- 
zeuét *) hallgatott az összesereglett néző közönség, majd ismét a 
nádor és az egri püspök trombitásai luik zenéjében gyönyörköd- 
hetett s). 

A második verseny, úgylátszik a következő napon, május 
2-án tartatott meg"), a harmadik és utolsó május 10. vagy 1 l-éii. 
Ezt bevárva, 12-én Elek ur visszaküldetett Lengyelországba urá- 
nak öt versenylovávid, tudósítást vívén magával a verseny ered- 
ményéről. ') 

Szidlovieczky lovait és embereit a király vendégekűl tekin- 
tette, ellátásokra külön gazdát rendelt, kinek a kincstár ezen 
czimeu 68 forintot fizetett **). Elek úr kiilöu 100 forint jutalmat 
kapott a királytól, az apródok és szolgák pedig akkor kaptak 



') A kiiicstúrnok a vi.TFeny-i»I ti Izetek elkc.-<zítc'S('ln.'z Imt vcg tarka 
gyolcsot vett. Egy vcgböl bövcii kitolt ncgy npnkl níliája. 
«) Tört. Túr 22. k. ir,)>. i. 
^U. ott 161. 1. 
♦)U. ott 163. I. 
») U. ott 169. I. 
«)U. ott 163. i. 
^ U. ott 169. 1. 
•)U. ott 170. ]. 



a&R 



PftrtMT.KOXAft: IttíirÖl.tftS. jXTftK. 



ajándékul 32 forintot^ miJön még áprUisbnn a vajdíi öt vers<^uy 
lovát Ő felségének eliímutaltók ^). 

A következő évben nem tudui tartaittak-e ismét lóverscDyek, 
de vftiószinöleg igen, mert az 1526. évi azAmíidás-töredékbcu ti 
versenylovak gondviselőinek íizetése még szerepel*). — Buda 
elfoglalásával mindeu elsöpörtetett, 

I^en kellemes időtöltést képezett a vctdászai. KülöDbözö 
nemei divatoztak. El^ sorban a lovm vadd$zatokrijl emlékezem 
meg. Két fökellékével : a jó lovak és kutyákkal elegendő meuyiaég- 
bflu rendelkeztek ősapáink. A kopó-falkák a peczérek gondjaira 
valának bízva és többnyire íiz istállók niellett lévő ólakban elhe- 
lyezve®). 11. Lajos király vadász-kutya falkáját Csepel szigetén 
tartottji*), hogy közel legyen székvárosához éa hogy a főfelügye- 
lettel megbízott királyi apród gyakrabban megtekintbtfsse*). A 
király kttlönljen annyira szerette kutyáit, hogy a javát maga 
mellett tartva, az udvari illemszabályok ellenére ax elfogadö- 
termekbeu tanyáztak, sőt az asztalnál enni is kaptiik az egyháziak 
és komolyabb udvarnokok nagy megbotráukozjísára.'*) 

Hogy nemcsak a királyok ós fejedelmek, de az urak is sok 
kujiót t:irtottak, következtetni lehet Kemény János nyilatkozatából 
is •), ki majdnem dicsekedve említi, hogy Bethlen tiábor fejedelem 
sok ebet nem tartíjtt, kopója logfeljebb ötven volt és két i)eczér 
azokhoz. Apatl'y Mihály fejedelemnek e szám kevés, — uyolczvaü- 
hároni kopóra volt szüksége.*) 

A vadat Üző kfhtszóra szoktíitott ^) falkát melyet a falka- 
meater*"^) és az egyforma zöld ruhába öltöztetett lovas jMíczérek'*) 



>}U. ott l«9— 170. 1. 

«) Eii;;el Moii. rntn-ica JOO. 1. 

») Tlmllócxy I. .^pafll udvara 34. l. 

*) Frakiiói TI. LaJoH Udvam 4.^. I. 

») Magy. Tört. TAv 22. k. 16^. I. 

*) Fnikm'ii id. m. 7. I. 

^) í'tutletírás lói. I. 

*) TliflIIŰczy id. III. 34. 1. 

<*) 1688. A Kákúczyfólo ingúaágok köxíítt elöfonlul több cKiletbs 
vndjisKkiirt. M. H. Hiet. Scilpt. 24. k. :iHa. I. 
><>) U. ott. 
") Moii H Hiat. Smpt. 24. k. lOl — lUO. I. 



XVI. KS XVII. SZÁZAOHAS. 2119 

vezettek, lóháton követték ^). A mi vadat felvert a kopú-lulka, azt 
hajtották; I. Rákóczy György 1640. szeptember 13-án GÖrgény 
környékén egy Öreg medvét három bocsa val egyetemben egyszerre 
vétetett fel falkájával. Szép vadásznapja volt, mind a négy medvét 
elfogatta éa leölette 2). Bánffy György özeket hajtatott Boucz- 
hidán és bejegyezte naplójába, hogy 1644. augusztus 27-éu két 
darabot fogatott eP). Thököly Imre szarvasokat űzött, 1677. 
májua 28-án igen szép mulatsága volt, a mint irja, két szarvast 
sok Üzés után' elszalasztottak ugyan, de a harmadikat elfogatUu '^) 
Máskor az egész napot vadászattal töltve (1693. márczius 17.) 
vaddisznó és sok őzre, valamint erdeiekre akadván, néhányat 
elveretett belölök ^). 

A lovas falka-vadászatok némely alkalommal a puskavadá- 
szattal összeköttetésbeu tartattuk meg "). így mulatott Thököly 
Imre is egy napon (1693. márczius 25.), nűdöu az erdőből két 
v:uldi8zuót a mezöi'e hajtatván ki, kopókkal és agarakkal lóhátou 
üzöbe véve, mind a kettőt elverette. ■) Mint ebből láthatjuk, a kopó- 
falkáuak néha az agarak is segítségökre voltak a nagy vad üzé.só- 
bon, különben, mint az alábbiakból kitűnik, ezt a szolgálatot az 
agarak külön is megtették. 

Az agarakban a régi urakuak nagy gyöuyörüségök volt. ^) 
A félj távollétében a háziasszony gondoskodott rólok. '■*) A kiváló 
példányokat »palotás agárnak* nevezték, azért mert ezeket a 
szobákba engedték menni és nem a í'alka-ólbau tartolták. '°)Bothlou 
Gábor fejedelemnek volt két igen kedves agara, Hóka ós Kormos 



1) Mon H. Hist. JJipl. 24. k. 211). 1. 

«) U. ott. 

3) Gr. Mikó I. lírd. Tiirr. Adutok 1. k. 127. !. 

*) M. H. Hist. .Script. IH. k. ;i!». I. 

*)U. ott 15. k. GO. I. 

0) Mon. II. Hist. Dipl. 2-1. k. 7'.. I. 

') Mou. H. Hist. Script. 1ü, k. tj:!. 1. A liaruiadik disznót az oi-do- 
bea lövéenel ejtették el. 

«) Apor P. Metam. 37:i. 1. 

•) 1620. Lorántffy /fíuzsanii liiveli- t't'rirhf!/.. lítíúk F. IIi»!;;y. lov.í- 
lei 220. í. 

**) A palotás agár iieiii volf. külijii í'aj. T('v*'scii iju:y említi 'l'hullóc/.y 
I. Apaí^ Udvara 34. 1. 



3<MI 



i'úOLALKOzAs. iDÖTOi/rtss. jAtéx. 



tíCTtlek. Kornis Zsiginündlól kapta vúlt, ezeket a fejedelem amiyíra 
szerette, bogy akkur niidöu Kemény János nz udvarához állott, 
külöu veA bízta gondviselésüket Kemény meg is felelt a megbiza- 
tásuak ; uéha a uála lévő agarak száma nyolcára is felszapordotti 
de az említett kettőnek akkor is mindég saját maga adott enui *) 
H. Lajos király hasonlókép szerette az agarászatot. Agár-falkája 
a Csepolszigeten lévő ólakban volt elhelyezve, István kiiályi apród 
főfelögyelete alatt állott. O vitte az agarakat Budára és vissza a 
szigetre.*) A meglévők száma folyton növekedett, 1525-beu két ízben 
is kapott a király csehországi uraktól ajándékba apa rakat. •) 

Egy-egy udvarban igen sok agarat tartottak. í. Apafii 
Mihály fejeílelem óljaibau százbuszonkileacz agarat számoltak 
meg. *) E nagy szám azonban valóban indokolva yolt a szükséglet 
által. Ha tekintetbe vesszük, hogy L Kákóczy György 1647. októ- 
ber 22-én Nagyvárad kornyékén agarászva, egy uap alatt kiloncz- 
ven nyulat és bárom özet fogatott,") érteni fogjuk, hogy mennyi 
aganit kellett kivinni egy-egy vadászatni. Rákóczy külónlxMi 
annyira szenvedélyes agarász volt, hogy ezen szenvedélyére szá- 
niitva, ajánlott tervet Alaghi Menyhért a terebesi con&iliumban, 
könnyű szerével elveszíteni öt ") 

Az agarak száma különben a XVII. század második fölében 
nagyon megfogyott, Khédey László legalább igen panaszkodik 
(1660) AVosselényi Fereucz nádorhoz és Peréuyi Imréhez írott le- 
veleiben, liogy a törökí>k ellen való hadakban — ebben a zűrzavaros 
világban igeu elvesztek, valamint a sok futásból származó gond- 
vistletlenségbeH igen megromlottak az, agarak — jó alig van. ') 

Az agarászatokon mindenki lóháton jelent meg**) nagy- 
részt kölöu e czéira begyakorolt vndász-lovakon. "J Az agarakat. 

*) Kemt-ny J. Öijtfletírása 49. I. 
'f M. Tűrt. Tár 22. k. 165. 1. 
3) U. ott. 77. ea 67. I. 
*) Tlmilüczy id. tn. 34. I. 
») Müii H. Hím Dipl. 24. k. 3ö5 — *J. l 
«i Gr. Mikó I. Errl. Tört. Ad. 3. k. 215. L 
') M. Töri. Tár 17. k. 82. és 85. 1. 
9| Moii. H. Hifit. Dipl. 21. k. :i8r> — C. !. 

" lő-'.'i. május 12.keu. Egy ár ujáDddkha küld U. Lijoa kínil^niak 
:iL'íivn97Ú lovukat. M. Tört. Tár. 22. k. 170, I. 



TVT. tn xvn. fizizAmíA!?. 



301 



lm i^ viuIhszó hely kissé l/ivoliil>b esott, szokereken vitték ki, ') 
hogy hiiszoDttilanöl De fáradjauak. Ott vették át csoportouként a 
lovas agftr hordósok. *) 

ElsA sorhaii ha agár a nyulak fogatására szolgált") volna 
ugyftn, de Ősapáink másféle vadak ut^n ép úgy bocsátották. Lát- 
tuk, liopy T. Rákikzy György őzekre is agarásy.ott ; Tököly Iinre 
l»edíg 161»4. jiiuiiis ll.kolyiiU mcNivét fogat) itt ol íigaraival. *) 
Apor Péter még többet bizonyít, ii-váu azt, hogy a régi urak szar- 
ymst. farkast, ílzet, rókát, nyulat t-gyaráut fogattak agarakkal — 
8Öt láttam olyau agarat, az ki szeiuélye szeriut elfogta a hiiizt. *) 

A most olöatbttt-ikhól egész biztosan lehet következtetni, 
hogy abban az idö1>eu nálunk legaláí)b két kUlöu Önálló faj agár 
létezett, az e;íyik a nagy vad. ngymint szarvas, farkas, esetleg 
medve és hiúz iizésére, másik az 5z. róka és uyul fogatására szolgált. 

Az agarászatokou kivfil valósziuMeg szoktak volt tartani 
rendet! agárversonyckdt is. Krre mutat az, hogy a Karautby Balázs 
éfi testvére ingóságairól felvett leltárba (1603.) egy agár eresztÖ 
M\j»t jegyeztek be.") Az agár eresztő szíjnak csak akkor vau értelme, 
midőn az agarakat páronkínt és egyszerre kell a vad után bocsá- 
tani, erre pedig csak íiz agárversenyeken van igazán szükség. 

Híi va<lász-í;mberelí jó idfíbeu lóháton utaztívk, agarakat és 
sólymokat is vittek mngokkal. hogy útközben nyulat, fflrjet fo- 
gaUa, mubissanak. *) 

A soff/mtisznt kiílónlien még a XVI. és XVII. században 
TÍrig korát élte, egész addig, míg a sörétes puska általánosan el 
nem terjedt. A sólyom tanítók keresett emberek valának, Kom- 
lóasy ilihály levelében (1510.) KávAssy Kristóf és egy Furencz 
MTÜ madarászról emlékezik meg, mint a kiknél tauúltíi a sólyo- 
mokkal való bánásmódot Kocsis János nevft embere. *) A nagyobb 



*) Mon. H. Hiat. Dipl. 24. k. 385. 1. 

*) MoD. H. Hi8t. Script. 24. k. 101 — 105. I. 

"^U. olt. 15. k. 63. I, 

*. Moh. H. Hist. Script. 15. k. 397. I. 

^ Mcthnnmrphnsis 373. 1. 

*) 11. köt. 103. I. 

') IfittO-ban Mnn. H. Hist. Script. 27. k. i>. 1. 

"• Sxalay A., N<^s/.iSx magy. k'vrfl2. I. 



iidvartui'tásoknúl kfilOn e cz6U'.a alkalmtizütt lundui-úszok 6$ ma- 
ilaráaK-inGsterek működtek.') 11. Lajos király udvari vadász-sze- 
mél}'zete ktizött két inadanlszra tulálunk. *) 

A betaníti)tt sólyniük uagy becsbon AllottAk. Hyppolit egri 
püspök sólymai kiváló jelfs tdajdouaik által váltak híresekké H 
n. Lajos királyuak nagy cirömet szerzett, midíSn ajándókul kül- 
dött neki üébáuyat. ^) A király udvaiAbaD küíöiibeii volt n/tíkcu 
kivöl is elegendő sólyom. A főfelügyelet Szoutivúnyi Kelemen 
kamarásra vala bizva, legalább fl kajya kez6bez a karmazsin bórt, 
melyet a kiiicatániok (1526, június 2.) azon czólbOl váaárolt és 
adott át, bogy a király sólymainak, ölyveinek és más madnraíimk 
fej6re sapkát varrasson belőle. *) 

Nemcsak a király kapott tanított sólymokat ajándékba, a fő- 
emberek is kedveskedtek egymásnak ilyenekkel. Rákóczy György 
(1622.) igen szívcsen íogíidta a Uosályi Kun László által küldött 
egy pár igen szép sólymctt, ^) A tÁirök nagyvezémk elótt pedig 
annyira becses ajándék volt, hogy Krdély fejedelmei érdemesnek 
tárták követeik útján kedveskedni ilyenekkel. ") 

Ölyveket, mint láttuk, már 11. Lajos király használt vadá- 
szatra. Később még Bethlen Miklós korában Í8 követék példáját. ^), 

Karvalyokkal fürjezni ép nly divat vala. A mit nemcsali 
Haller Gábor bizonyít, **) hanem Bornemisza Anna fejedelem-ivsz- 
szony levele is. ki azt irja Radunthról (1670. aug. 20.) Nalácrí 
Istvánnak, hogy Déván fogasson karulyokat és taníttassa meg 
számunkra, mert a miket azelótt ktosztogatott volt Naláczi, már 
mind oda Tannak. •) 

Ha nem volt t-mult vadászmiulár kéznél, az koczkáztatta 



») ThökÖlyníü cts I. RákócKV Györgynél. Mou. 11. HíbL Script. 24. 
k. 102—106. és Mon. Hist. Dipl.' 24. k. 233. II. 

«) Frakuói II. Lajos Udvara 37. 1. 

") ü. ott 45. 1. 

*) Eugel Mon. Ungr. 195, 1 

^) M&gy. Tlírt. Tár. 19. k. fiG. I. 

■; I66f»-bcn Mou. II. IIíkL Seripl. H. k. 280. lía 491. I. 

T; Ömnctiráfl I. k. 243. 1. 

^) 1C)3G. aug. 10—12 HallBr G. GyiiU FehíírvAr küniyAéii knf-' 
vallynl füíjcüik. Gr. Miké I. Ei-d. 'IV^t. Ad. 4. k. !U. I. 

«) Dí-ák K. 111111.7. iHVfU-i Ha«. 1. 



XTI. foí XVIT. KKAKADRAK. 



Sf>3 



ft vadászat eredmínyét A2ért immisKolju levőiében (1647. vktóber 
2a.) I. Rákóczy György, hogy Víinwl vidékén vudí'iszott ugyan, de 
igeu kovés fáczAut fogatott, mert iiitu^i tnuiilt czeukje. A kö- 
vetkeaft njipon azért m(*}i\A tizenöt f;Vcz:lii volt u zsAkniüDy. *) 

^[AdaWiszás közben nugy szerepe volt a vf^slfíkmih. Kzek keres- 
ték és repítették ff] a szArnyjiB v.adat, valamint aDTulakat.*) Szá- 
muk üéLol temérdek volt, 1. Apafii fejedelem például ötveubárom 
vizslát tartült. ") A legjobbaknak szobál»an volt hi-lyfik. Bethlen 
G&bor fejedelem egy szép öreg hűséges vizsláját mindég szobájá- 
ban tartotta, egy másik Tigris nevíl pedig mindig a fejedelem 
bársony székébfin heverészett.*) — Úgy látszik, több fajta vizsla 
Tolt használatban haz/inkban. Ezt bizonyítja Komlóssj Mihály 
levele (1510. aug. 17.). ki arra kéri szei-elmes öccsét Tamást hogy 
ktildjöu neki egy jó vizslát tür jezni valót. *) Ifjabb Rákóczy György 
piMlig meg iá nevezi a kiílön fajt^ azt irván atyjának Gyiila-Fehér- 
várról (1644. aiig. 19.), hogy a lengyel raatlarászt, atelio >vizslák- 
kal és a hálókkal együltt kiküldi. *) 

Mid5n 8olymászui mentek, az egész társaság, valamint a 
vadász-Bzemélyzet mindig lóháton v:ulászott ^) j bajos is lett volna 
a repülő szárnyast vagy nyulat másként követni. A madarász- 
mester és a madarászok, valamint némely v.idász úr is karján vagy 
vállán vitte szelid sólymát, ölyvét vagy karvalyát Kzeknek fejére 
karmazsin börhöl készfílt sapka vala húzva, hogy ne legyenek azó- 
rakozottak és ok nélkül ne reiMlessenek. 

A vizslákat előre bocsátva, megkezdődött a vadászat, Ha a 
vizsla állott valamely vadat és parancsszóra beugrott, abban a 
pillanatban lebúzta gazdája sólymának fejéről a sapkát és ez 
intésére a vad után repült, mindaddig hajtotta, míg levághatta. 
Ekkor ismét a vizsla szerepe volt a levágott vadat felvenni ós 
elhozni. A sólyom visszarepült gazdája karjára. A sólymokat fel- 



') Mou. H. Hiat. Dipl. S4. k. 385. I. 
9) Bethlen MiUó« Öneletirás 24a. 1. 
^) ThallíVczy, I. Apaffí Udvara 34. 1. 
*) Kenif'iiy J. ÖmÜettráoA 151, I, 
^) Szftlny A., Ni'gj'azáz m. lcv<'l 2. I. 
"j Mou. II, Hiat. Dipl. •24. k. 233. 1. 
•1 Moii. H. Hist. ScTipt. 27. k. 9. 1. 



304 



root.\tKor.Aíi. reÖTftfjTfts. sKrbK. 



vAUvu bocsittottiik a vad utáu, melyet a lovítöok ktivottok. Uende»eu 
iürjot, ') foglyot,^) fáczáüt, ") és nyulat*) fogattíik, bw^Atottúk 
ugyau másféle szílruyasok utáu is, sőt lehet, hogy egy-egy kiváló 
Ügyes és erős sólyom uagyobh t'iitó vadat ia elfogott 

Á solyuiáazat nuincsak igeu szép mulatság volt, de szám* 
saerint is elég efeílinéuyuyel járt. I. Uákóczv György 1 647. éT 
Q8Sén Várad vidékéu v.-uUiszva, oktc>ber SS-áii tízffiiH., Ü5-éü tizt«u- 
uyolcz, november elsÖ két napjáiiíik (lílelöttjóu pedig barmioczkét 
fáczánt fogatott. '*) 

Ha U!i.gyubli iT(.;diai''hyt rikartak ulénii, vagy pedig sok szái"- 
uyas vadra volt szükségük, liálót feszítettek ki és abba kergettek 
bele az apró száruyasí)kat a mailará-szok és vizslák segítségével.") 
Az erdei szárny.-isokat, v:ul pávát (fajdok) és császánninbirat 
burokkal vagy bálóval fogni iígyr<í ment. 'j U'^gy melyik hálót 
használják egy vagy másfólu vadra, az a háló terjedelmétől és a 
szemek nagyságától függött. *•) A háló kulönboa még a puska- 
vad ásza toknál ia nagy szerepet játsüotl. 

A pMÍcavadttszafokhoz nagy vadra meglehetős előkészületek 
kellettek. Egy sereg hajtó, jó csomó puskás a vadász szolgák 
kíséretében előre ki leltek külilve ax erdőre ; a peczérek összefűzve 
vezették kopóikat.'') A vadászok kUlónüaeu a lővonal háta megett 
kifesz{telték » víidászbálókat,^'^) melyből valószinűteg az oldalakra 
is jutott. 

Mire mindennel elkészültek, megérkeztek az úrradászok. 
Kiki elfoglalta állását, egy golyós puskát kezébe vett, tartalék- 
puskáit maga mellé rakta le. Régibb időben csak egyes golyóval 
lőttek, stuczból. tersényiböl vagy polykákból.*^) A sörét és sörétes 

>) Müii. H.IIiftt. Script. 27. k. 9. 1.. Gr.Mikó I.Erd.Tört. Ad.4.k.34.1. 

») Műü. H. Hiőt. Script. 15. k. aOD. I. 

«) U. ott 51. L. M. H. Itiat. Dipl. 24. k. 385-389, óa S90. 11. 

*) Mon. U. Hi6t. Script. 15. k. fií. l. — 27. k. 9. 1. 

») Mon. II. Iliat. Dipl. 24. k. 385, 389. 11. 

•; U. ott 23.^. I. 

f] ThallóíiEV. I. Apaffy Udvara 35. 1. 

») 11. köt. 117. <*« 374. I. 

»J Mo». H. Hist. Seript. 15. k. 70. 397. II. 
") Moii. U. IliBt. Dipl. 24. k. 71.1. 
»»1 Apnr H. MMnmorpli. 87i*. 1. 



XVI. t:S XVII. SZÁZADBAN, 305 

puska (ügynevezett flinta *) u XVII. század utolsó negyede előtt 
igen ritka volt legalább Erdélyben. Bethlen Miklós is csak 1676- 
tól kezdve állott sörétes puskával erdőben, de a golyós akkor is 
mindig mellette volt -) Apor Péter soliasem tudott megbarátkozni 
vele és ennek divatját teszi felelőssé a vad fogyásáért. ^) 

A bájtoktól és a kopók csaholásától felriadt vad előre törte- 
tett. Ha megállott a lovonaloiif könnyebb lövés esett, ha nem, el is 
hibázták, mint I. Rákóczy György Kővár környékén egy igen széjí 
nagy Liiizt. Pedig ö elég jól lőhetett, mert ugyanaz nap egy med- 
vét és egy rókát, azelőtt való napon (1640. szei)tember 6.)sziutéu 
ugyanannyit lÖtt, vadásztársai is ejtettek két medvét.*) 

Sebzett nagy vad után szeliudek kutyákat bocsátottak, hogy 
azt lefogják. ^) 

Megtörtént néha, hogy az elhibázott vad a hálóba ment 
bele, mint a Rákóczy György által elhibázott hiúz, de nagy lévén 
a medvefogó háló szeme, kibújt belőle. Pár nappal később Görgény 
vidékén szerencsésebb volt egy óriás nagy vadkannal, azt a medve- 
fogó hálóban lőtték meg. •*) A hálóba fogódzott kisebb vadra nem 
pazaroltak golyót, azt csak a gyalogokkal verették agyou.*^) Apafii 
Mihály fejedelem vadászatain is gyakran fogtak hálóba rókát, 
vadmacskát, nyesteket. **) 

Görgénybeu akkor is sok volt a medve. l()40-benl. Rákóczy 
György két napi vadászatán (szeptember 12—13.) tíz medve, két 
erdei, négy őz. két farkas és két róka lövetett.") A második napon 



1) U. ütt. 

«) Önéletirdtí 1. k. 169. 1. 

^) Apor P. id. helyen. 

<)Mon. H. llist. Dipl. 24. k. 71. 1. 

■*) 1649. Kúkúczy Zsigmondnak testveroiiez Györgyhöz írott leve- 
leiből tűnik ki. inintáti levch-hcn 8 üreg cs 2 kölyök azelindek kutyáját 
szabad rendelkezésibe IxM-yájtja. akár el is aiúndi.'kozh:»tja valamelyik vaj- 
dának — mert ott, a hol van, ninc.«eu s/.eie»esi-je öreg vadlioz, esak apró 
vadra vadáBzhatik. Mun. H. IIÍMt. Uipl. 24. k. 40:í. 1. 

«) U. ott. 75. 1. 

') U. ott. 7i.l. 

8) Thallóczy, I. Apaffi Udvara 35. 1. 

") Ugyanaznap 4 medvt't. azonkívül lovarf vatlászatou koiKj-falkával 
fogtak el. (Lásd előbb.) 

SíitADOK. 1887. IV. Füzet. 2(» 



30fi 



FOOI^r.KO^Aft. IDÖTfti.TfcS. JÁTÉK. 



baleset is UirtéDt, egy medve ugyaDÍs három fiával kijött egy pus- 
kásra, megsebezttítvén általa, neki rontott, maga alá teperte Ú8 
megtéptí' erősen. ') 

Deés vilinkén sem volt kisebb a viuláÜomHuy. H. Rákóczy 
György 1650-1m3u levélben jelenti testvérének Zsigmondnak, hogy 
tegnap (november 29.) két medvét és 7 farkast, ma pedig szarva- 
sokat és özeket lÖttek. -) A farkasokat nemcsak vadászaton lőt- 
ték, *) pusztították úgyis, bogy v«*rembe ejtve verték agyon.*) A 
szőrmés víidakat különben buiidújokért is érdemes volt elejteni. 
Egy nagy farkas bí^rért 1 frt 3.5 pénzt, egy nagy hiúz Iw^rért 8 
forintot tartoztak a szib-smesttírek űzetni. ^) 

Apor Péter tudósításából '^)é8 az elmondottakból láthatjuk, 
hogy Erdélyben meuuyirp bővében voltak a vadnak. Magyarorszá- 
gon sem állottunk rosszabbul. A franczia követ azt írja !502-beU 
kelt tudósításában, hogy a (.'aepel- szigete tele van szarvassal és 
uyfdlal annyira, bogy midőn a királynéval lóháton sétáltak, nem 
tíibb, mint három hold földön lizenot-tizeiibat nyulat vertek fel. ^) 

Ha Magyarország felsu vidékére tekiutönk, liámulat fog t*i 
betmÜDket Thurzó Zsuzsa lakadalmára (]6UH.)a bicsei^ Ijethavai 

'i Mou. II. Ilist. Dipl. 24. k. 71. 1. 

8> MüD. ír. Ilirtl. Dipl. •24. k. 4'-':i. I. 

^ 16-i-l. au^. 24. Hiíiiffy Gvürjry BoiicKhiditii vadáiDtatoii líí egy 
farkast Gr. Mikó I. Krd. TörL A<l. 4. k. 127. 1 

*) 1557. Xclc Jakab tÍM7.ttarrA jeloiiii Kaiiixsánil, lioj^y ti fnrkaat 
vtarti^k vereintH'. Sxalay A., Ntígysaíáií magyar levtíl 223. I. 

*) HÍÜ7. Hetliltíii Ciiíbor-felcártí/.abiíflH/.miit A ■ixíI(>()-meHttfi*ek küvet- 
kezö árakon turto/Cak a va<lá.-47.okt«'>l a vatlbÜrOket iii(^vi_>]iiti : 
frt p^DZ 



frt 



J& tuogyorú iiye^t. . 
Köxépsxcrü ...... 

AlábbvAK') 

Bükk njeet 

Orep farkaitlKJr , . . 
Alábbvaló ....... 

Apró 

£g^z rókabor .... 

K'Wpszerü 

Alábbvaló 

^) Melaiuorphotiia 372. 1. 

') M. Tört. Tár 28 k. lU. I. 



1 — 

- 80 

— 70 

— 60 

1 25 

1 — 

— »0 
l — 

— 75 

— (50 



Vadiiiacflka 

Nyúlbor 

Vidra 

Nerchbőr 

GiSreiiybor 

IJörcaük 

Borz 

Erdélyi biúz itagyja- 

javtt 

Alábbvalók 



8 
G— 4 



XVI. ts XTII. 8XÁZAT)BAN. 



3ft7 



és árv;ű urAtlalmnk tH?szolgáltattak 33 özet, 185 nyulat, 52C csA- 
irmoíiarat; Thurzó .1 uditéra (1607.) iigyanannji foglyot és csá- 
^szániiatlarat, liat őzzííI kevt'tíobhet, de három uyfilla! tübbct. 
Thiírző llouH lakadalmi iluuepélyén (1614.) ellugyott G vad- 
disznó, 7 szarvas, 55 öz, 200 nyúl, 600 fogoly és császánaiadár. ') 

Gróf Hlésházy Katának 1632-l»eu január 10—17 között 
csak kézfogó ünnepét tartották, m^gÍR 143+ apró tiiadár, 6íiT 
fenyTesrandár, 203 fogoly és császár madár, l:í9 uyúl, 8 Óz **.s egy 
szarvas volt a szükséglet. *) Az pedig már majdnem a hihetleuség- 
gel határos, hogy 1612-bHu Thurzó Borbála lak;wlí»lmára az árvái 
uradabmi egymaga hai-mincz darab bóléuyt szolgáltatott be. "•) 

Az a szokás, hogy lakadalmi és egyóh ünnepídyek alkalmá- 
val kivettették a jobbágyokra, hogy egyes uradalmakból mennyi 
vadat tartoznak beszolgáltatni, kptségkívfll nagyon ártott idővel 
a vadálJomáuyuak és elómozdította a vadorzást. Az orvvadászat 
|>edig büntetendő cselekménynek tekintetett és igeu róvid úton 
bántak el a vadorzókkal. Egy ilyon büutetésuok érdekes példája 
maradt fenn Bornemissza Mátyás levelében. ugyanis 1557-heu 
észrevette, hogy a szomszéd birtíikos jobbágyai az Ö erdejében egy 
szarvast és egy erdeit lót-tek. Hamar készen volt a büntetéssel, 
elfogatti. megpálczáztatta és léket vágatván a jégen, fejjel be- 
márt'itt:! a hünösöket a vízbe. *> 

A vadállomány Viiztosítására szolgáltak a kerített vadas- 
ícrtí'k. Rákóczy 5iSÍi;inond levelébó! *) úgylátszik, hogy tínrgény- 
ben egy rész már a XVII. százíwl elején be vcdt kerítve, tíróf 
Pálffy I'á) náílor pedig végrendeletében (1653.) hagjja meg, hogy 
a marcheggi vadaskertet az 6 rendelkezései szerint kövei kerít- 
tesse be a tiszttartó. *) 

>) III. k, 56, 59 «a 63. I. 

«) UI. k. 69. 1. 

^) Esímikiviil :iz lirvBÍ, bic»;i w Ijetavai nruilnhimkrn 30 űz. 200 
nyál. 6Q0 cdádKármadáv i^ fogoly és uiiuyi tizítrviui ca vHcidin/Jni li'tt 
kivetve, II mennyit az istea adni fog. III. k. Cl. L 

A vadak erte'ktlre voriatkosélag ^rdokeB adat, liopy 1618-baii ügy 
üuírt Ifrt lápcuzt.cg}' nyúlért 15 pénzt fiitettek. ha venni kellett. III. k.t' 8.1. 

*) SitaUy Á., Négyszáz m. \evé\ 215. I. 

'^i lt>07-U.l Magy. Tűrt Tár 13. k. 103. I. 

•) m. k. 332. 1. 

20* 



308 



FOQL\LKOr.Aa. mÜTOLT&ft. .iktt%. 



A vadállomány gondozása, őrzése a Tadá8z-s:2emély2et köte* 
lessége volt, úgy azintéu a vadászutf>k Toudezése. MidÖii gróf 
Nádasíly Fereiirz 1 fitiO-lKin sárv/iri, ker«>eztüri és kapui urndíil- 
m.'iibau fö vadász nitísttírré kinevezi uemzetes Globiczer Karkas 
lírámat, elreudeli. hogy minden jószágaiban lévÖ vadászukkal 
mindenkí'iit'n kedv«> és akarata szerint rendelkezz^'k. lyeu szigorú 
utflsiláüokat ád neki. Azt írja a többek küzt; ^Miutbogy minden- 
féle vadászataikban és madaráüzatokbau kef^yelmedrt rendeltük 
iuBpectoruak. a puskások, vadászok (s madarászuk kegyelmedtől 
függjenek és parancsához alk:ilmazzák magokat, Kegyelmed azért 
mind ma^];a, mind az alatta levi'^k által vigyáztasson, hogy jószá- 
gunkban senki idegen ne vadAsszun és madai'ásszon, ha pedig vala- 
kit ezen rajta kapna. ídvegye tÖle puskáit^ nyulászó és más elieit, 
hálóit és azt egyedül magának tartsa, ha kívántatnék, akkor a 
magunk katonáit is maga mellé vehesse kegyelmed. — Minden 
tiirtománybau (pagony) két-két elöljárót rendeljen a vadászok 
közül, hogy vigyázzanak és hírUL adják.« ') 

Vad kímélés szempontjából elrendeli azt is Nádasily, hogyha 
akár ö maga vaihlszik, akár a vadász-személyzet áltil vadásztat 
csupán, a vadakat idő és rend elÖtt ne vesztegessék és a hálókat 
idejéhcn kivigyék. A személyzetáltalelejtett vadakról pedig rovást 
kell tartani a tisztviselőkkel. Az elejtett vadakért a özemélyzet- 
nek meglehetős magas díjakat fizettetett: egy szalonkáért 6, egy- 
pár fogolyért 15, egy nyúlért 10, egy özérl45 dénárt, egy erdeiért 
1 frb 30 dénárt. '•') A vadászatokon elejtett szőrmés vad fele aí 
uraságé, fele a ÍÖvadászmesteré volt. 

Nagyobb udvartartásokban a vadáM'SZ*"mélyzet sok ember- 
ből áUott. 

Gróf ErdÖdy udvarában tizennégy agár és ugyanannyi kop6- 
hoz egy fÖpeczért, két kispeczért és egy madarászt találunk. *) 



») Századok 1875. lV 499—502. 1. 

'} Más vndakcrt : Orvüs galamb r>, c^y piíntl lníroí^mailir C, Cfiy 
páüll fekete vHgy szfír rigó tí. egy ]iáiitl pacaírtn 4, egy páiitl fíírj 4, vad- 
galaiub Lt. gerliexe 2, apró lundarak pnntlijútól M (Wii^&rt. A sxcinelyxet 
áltul niiLgokbaii fogott vagy elejtett rólirit'rl MO ilcuáit. 

^) l6GÜ-ból Kziniadástüreddk a N. Muzoimbaii. 



XVI. ÉS XVII. SZAZADBAN. 309 

I. Káköczy György lengyel madarászáról és agár hordozóiról 
leveleiben emlékezik meg. ') 

Thököly Imre udvaráról többet tudunk. — Vadász-mestere 
rendelkezése alatt, ki lóra külön fizetést húzott, öt vadász, három 
lovas peczér, hat gyalog peczér, három lovas agár hordozó és egy 
gyalogos agár gondviselő állott. A madarász-mester két mada- 
rásznak, kik madártanítóknak is neveztetnek, — parancsolt. 

A peczérek, vadászok és madarászok zöld posztóból készült 
köntöst és fehér bárány bélésű zöld mentéket kaptak ruházatul. 
A níadarász-mester pedig német sarut és harisnyát viselt ^) 

Némelyik urnák a vadászaton kívül még a halászat és ráká- 
szásban telt kedve'*). Leginkább gyalommal vagy kis hálóval 
fogták.*) 

Az elmoudottakbül láthatjuk, mennyire ki volt nálunk fej- 
lődve a nevezett sziízadokban a sport mindenféle neme. Rendes 
lóversenyek tartattak kizárólag e czélra nevelt és idomított lovak- 
kal. Kopó-falka után való lovaglásban gyönyörűséget találtak, az 
agarászat nagyban űzetett söt valószínű, hogy agárvcrseuyeket is 
rendeztek. A lovas vadászatok, agarászatok és solymászatok rész- 
ben ur-asszouyaiuk társaságában folytak le ^). A puskavadászat 
és vadgondozás megállapított rendszer keretében mozgott. Azon- 
ban mindezeknek tovább való fejlődését megbénították a folytonos 
harczok és az erre következett kedvezőtlen politikai viszonyok. 

A nagy vadászatokon jól mulattak, sok jó barát összejött, 
nagy vendégség és lakomákkal volt összekötve, de a vígság főideje 
íi farsang kezdetével köszöntött be. 

Táncz, jelmezes látványosságok és egyéb farsangi bohó- 
ságok egymást váltották fel. 01aszországl)an már a XV. század 
második felétől kezdve alig képzelhetíik disz- ünnepélyek alakos 
csoportosítások, felvonulások és játékok nélkül. Nálunk I. Mátyás 



») Mon. II. Ilist. Dipl. 24. k. 21ít. i-s 2a:í. 11. 

2) ir.83-ból. Mon. II. Hist Script 21. k. lOl -105. 11. Iíí8ő-bííl 
lajstrom a gr. Teleki lovcltárbau. 

3) Thököly Imre. Mon. II. Uht. Script. !.'>. k. 28í». 1., Bethlen M, 
Önéletírása l.k. 1G8.1. 

*) Gr. Mikó I. Erd. Tort. Ad. 1. k. 7 7. 1., Deák F. Hölgy. Icv. .iö 1. 1. 
5) Frakuüi V. II. Lajos udvara IG. 1. M. H. Ilist. .Script. l.">. k. :185. 1. 



SIO 



POOhAixozKn. ntöTriL'ffis. jAtée. 



király alatt houoBotltak meg a^ olasz divatú ^arczok. 148B-1)aun 
ferrarai berezeg küMfitt uéhányat királyuukuak- Kleonora her- 
czegufl tudcnn;isiira jűvíu anuak. hog^y ezen álarczok MátyAsnak 
igeu megtt'tszettck, 1 489. jauuár 1 3-ííti 56 darab küloufi''le álarczot 
kiikl fiának, Hyppolit eaztíírgomi érseknek, hogy azokkal Mátyás 
királynak kedveskedjék, nÁhányát Corvin Jánosnak is jnttatrán 
belőle.^ 

Érdekes ez álarczok jegyzék© ez szerint a következőkből 
állott a küldemény : írt hasonmás, négy vörös és két fekete szakáios, 
két szaraczén, négy aggastyán — áiarcz, három teljes üyaku 
szakálus bör áiarcz, négy ugyanilyen de nem bÖrböl készült, tizen- 
hat darab leány és 6n arcz, tíz darab huszonöt évest ábrázoló 
borotvált, végre hat darab spanyol módra borotvált szakállú 
áiarcz ^). 

Hyppolit érsek azonban saját udvarát nem fosztotta ki 
egészen ez ajándék által, számadás-könyveilíen egész rovatokat 
képeznek az álarczok és jelmezek. Leltáraiban pedig a kntya- 
peczér és rablánczok, valamint az álarczos jelmezek gyakran a 
legszentebb tárgyakkal vegyesen fordulnak elö *). 

Az e fajta mulatság termi?keny talajra talált nálunk. Nem 
szorítkoztunk csupán a behozott czikkekre, eredeti jelmezeket 
kf'szítettOnk saját magunk. Ezt bi/ouyStja Maí?y a ror szagból való 
visszakÖlt<")zése utáa Hyiipolit érsek ferrarai palotájáról felvett 
leltár, melyben magyar jelmez is fordul elÖ, a mely Miksa császár 
udvari mulataágaiu is szerepelt^). 

Kés/Sbb n. Lajos király udvari mulatságaiban az emberi 
alakok utánzásában hntást kereső álcza formák és jelmezek kezde- 
nek háttórbe szorulni és helyüket jórészt az alvilágból és a fene- 
vadak országából vett Ördögi és egyéb torzalakok mintájára 
szabott álarczos jelmezek foglalják e!. 

Brandenburgi György 1519-ben farsang végéa vadembernek 
öltözve vivott lóháton egy ördögnek Öltözött unal. *) 1525-beu 
pedig húshagyó kedden, midőn a király a pápa bibornok követét 

>) B. Nyáry A. caikke Arebaeol. Érteeitó U. k. 13. 1, 

») Századok 1872. ov 28ö. 1. 

«5 Archaeol. Ért. 11. k. 13. 1. 

*) Fraknói II. Lajoei Udvara 47. I. 



XVI. B8 xvn: hzJIsadbam. 



3tl 



vendégelte ni(^, a déli és esti lakoma közötti időt álarczos menet- 
tel tölttette ki, melyben egy elefAnt alak is szerepelt *). E c^Élra 
akkor 20 frtot adtak ki a kincstárból ríszbon az álarczos jelme- 
zek pótlAsára ■). 

Erdély fejedelmi udvaiaiban hasonlóképen gyünyörködtek 
az ;\larczo8 mnlatságokbaü. Bethlen Gábor iizvegye Brandenbui'gi 
Katalin hátrahagyott ingóságai között három láda maskara- 
köntös találtatott 3). 

Az eredeti magyar jelmez a későbbi korban folyttinosan 
lépést tartott egy^b alakú nlarozos-jelmezekkel. A XVTI. század 
utolsó negyedében gróf Forgácb Ádám i)Ompás farsangi vigságot 
rendezett Hogy festői alakja legyen az egésznek, egy a magyar 
életből vett jelenet választatott előadásra. A háziúr gróf Forgách 
iám neje gróf Rechberg Anna és két leánya vitték a főszerepet.*) 

Farsangban az alakos játékok annyira divattá váltak, hogy 
a jelmez-féléket nem is nevezték máskép, ci^ak farsangos köntös- 
nek ■*) és annyira általánossá lettek, hogy kivált a székely földön 
még a XVTI. század végén is harisnyába, zekébe, rsuklyába 
öltözve, szánkákban, czigány-hegedűsok és dudások kíséretében 
zeneszóval jártak-keltek a raulatíj tirsaságok egyik nemes ember 
házától a másikhoz*). Farsang utolsó napjain még nagyobb lelke- 
sedéssel vigadtak. 11. Lajos király udvarában ezen napokon sza- 
kadatlan sorban követték egymást a lakomák, tánczvigalmak, 
álarczos menetek és fegyverjátékok. Azt irja 1519-ben Branden- 
burgi György: »a király udvara szörnyen szegény, de én mégis 
hatalmasan farsangoltam vele, had lássák az urak. hogy azok, a 
■kik a király kt')rül vannak, még talpukon tudnak állaui. Először 
Stibitz éH Zetritz hat izben gyalog osaptíik össze egymással, azután 
én és Krabat lóháton vívtunk egymással. Krabat ördög volt, én 
meg vadember, az ördög lefordult lováról és arczára eseti A király 
is szépen lovagolt. A város minden asszonya jelen volt^ azonkivUl 



») U. ott 49. 1. 

*) Magy, Tőrt Tár. 22. k. 90. I. 

^) 1633-ba[i .Vltiiiycaon fi^lvett leltár. Eredetije a lelwK-i levUrlMn. 

<)Tört. Tiír 187**. i;V 361 — 71 1. 11. 

B) Apor P. Metam. 854. I. 

«) U. ott 358. l 



t«m<''rdck uép. Azután a tAocz következett. Tizenuyolcz ilaro/ossal 
léptem elö, ktirtn köpeuyíie, ós hegyes orrú TÖröscziitökbevoltauk 
Öltözv(\ minőket a régiek visí'Upk. Eg\" üreg atyus mindkét kezébeii 
bottal fAból készUlt s:irnklí;ui két külöiíus tAuczot jAi't vala. ') A 
király és míis urak a tohor-tánczot járták**). 

Thököly Imrfi még hftilakoz;iS()k iileje iilatt som muLisz- 
totta el farsang utolsó napját vígan tánozczal tölteni. ») Saját 
maga ós mások mulatságára ilyen mipou jelmezes muLatságot*) 
rendezett udvari népei és feleséfíe fehér cselédjeiuek közremílködé- 
sével. Ití94-beu ablakai elött órákig tartott ez a mulatság, Fcl- 
gytijtvén azutj^u estebédre n főrendeket és a hadak tisztjeit, igen 
sokáig vigadtak, farsangos lakadalommal, táuczczíil végezték a 
napot. *) 

A farsang elmúlhatott, de a tánczkedv megmaradt. Talál- 
tak módot és alkalmat, hogy évközben egyszer-egyszer táuczol- 
hassanak. Nagy vendégség után táuczra kerekedtek.*) — Thököly 
luu'e 1693. márczius 11-én vadászatról egyenesen a íranczía úr- 
hoz mert conferentiára. Ennek végeztével Thököly felesége is oda 
jövéu. több becsületes emberekkel, afrauczia által adott lakomáríi. 
A múlatás sokáig tirtott, táuczrzal végződött; a házi nr vendé- 
geivel együtt felette megrészogoilvén, késő éjjel oszoltak haza. ') 
Ugyanazon hónap utolsó uapján Thököly viszonozta a vendégsé- 
got, melyre a fogságában lévő német grólját is meghívta. Több 
erdélyi és magyarországi íöreudek t/irsaságábaii víg lakáss;d igen 
jól mulattak és táucaoltak. *) Névnap ünneplése Ukoma és táncz 
üélkfll nem lett volna tökéletes.") A lakodalmaknak pedig szer- 
tartásához tartozott, hogy a szokásos tánczokat eljárják. ***) Laka- 

') Frakiiói II. Lajo8 Udvara 47. 

8) Horvilih M. Magyar Orex. Tört. Pwt 107 1, 3. U. :iL»7. 1. 
3) 1603. Mqu. II. Ilist. Script. lö. k. 32. I. 
*) Cunujdiiinak írja. 
8)1]. ott. 317. J. 
") Apor P. Motftin. 3;il. I. 
T) Moii. H. Hist. Script. 15. k. 55. I. 
») U. ott tíö. I. 

") 169H május 2-J. Ilona napját tartották. A francziaííscgytíb urak- 
nak az eWd Zrínyi Ilona SKobilíban volt. EbwHitáíi táiírzoltak. V, ntt 93. I. 
>*>) Estek IcíriUát tó&d Magyar Családélet 367 — 9 1. 



XVI. És XVII. SZÁZADBAN. ^ 313 

dalmak alkalmával a menyasszony Uucza, a szövétuekes táncz ') 
és a koszoríi-üzés ^) uem maradhatott volna el. Járták azonkívül 
farsangban, lakadalmon a lengyel-változót, az egeres, süveges, 
lapoGzkás és még más tánczokat. 

A tánczmulatságokat czigáuy zenének magyar dallamaira 
járva, lassú magyarral kezdték, melyben alig észrevehetöleg kel- 
lett a lábakat emelni, czifrázni csak a ritkábban előjövő sebes 
ütemben lehetett. ») 

Ez után következett a lapoczkás táncz, azt azonban nem 
tudjuk, miből állott. 

Az efferes tdnczhan Sítrba állott kilencz — tíz iljú legény, szem- 
ben vélek sorban ugyannyi leány, közöttök annyi hely maradt, 
hogy egy pár tánczoló tágan elférjen. Az első ifjú elvitte a 
vele szemben lévő leányt, kétszer megkerülték kívül belül a sor- 
ban állókat, erre elbocsájtva a leány kezét, kttlön tánczolták körül 
a sorokat. A többiek erre mondogatták smacska fogd el az ege- 
ret* Tanúit leány nagyon kiiáraszthatta tánczosát, mert a leány 
ment elöl, bujkált a sorok között, lia szemben érkeztek, visszafor- 
dulhatott és csak a kezét volt szabad megfogni, iizt sem erővel, 
csak ha szép szerével kezére vehette. Mikor megfogta, kétszer 
háromszor körül tánczoltiik még együtt a sorokat, aztán kiki he- 
lyére állott. A táncz addig tartott, míg a sorban lévÖ minden 
iíjú egymásután (íljárta szeml)en lévő párjával. *) A kerülgetés- 
nél nagy ügyességet lehetett kifejteni, azért irja Bethlen Gábor 
fejedelem (1620.) portai követének, hogy »a csehországi ellenséges 
seregek úgy kerülgetik egymást, mintha egeres tánczot járnának.*"*) 
A gt/eiitfds'tánczot két iíjú legény egymással tánczolva 
kezdte, egy-egy égő gyertyát tartva kezeikben, körülmenvén igy 
egy párszor, megálltak két leány vagy fiatalasszony előtt, térdet 
hajtottak és az égő gyergyákat átnyújtották. A két hölgy egymás 
kezét fogva, az égő gyertyákkal tovább tánczolt mindaddig, mig két 
férfi előtt meg nem hajtották magukat, mikor aztán ezeknek kellett 

') V. ott. 

2) Mon. H. HiBt. Script íi3. k. 7ŐS 1. 

3) Apol- r. Metuiii. 3;n, ;ííÍ7, us 30ít 1. 
*) ü. ott 331. 1. 

ft) Gr. Mikó I. Erd. Tört. Ad. 1. k. 338. I. 



SI4 



pontAtKOíAs, joATötTéfe. jÁTftk. 



folytakai. Kzeo tAnczuál igeu kellett arra fígyelui, Logy egymils- 
üak haját vagy könlöst't lel ue gyiijtsAk. *) Ez lehetett iaUn 
egyik oka, hogy Bethlen Miklós elitélöleg nyilatkozott a azövtt- 
nekcs lánczról. Leánya lakíwlalmára (lfi93.) azonban mégis rendel 
uégy fehér szövétneket, de megjegyzi levelében, hogy én részem- 
ről TiAgy hiábavalósiignnk tartom, de a közönséges bolond szo- 
kásból ki uem állhatok egyedöU. *) 

-4 süvetfes tánczot férfi kezdte meg, kezébe vett egy süveget, 
azt magasau feltartva, kettőt, hármat fordult tánczolva, azután a 
kedve szt-rint választott asszonyt vagy leányt túnozra vitte, kettőt 
hármat fordulva elbocsájtutta lánL-zosuííjét és addig t'salogatta, 
míg az a süveget elkaphatta. Győzelme jeléül akkor a tánczosnÖ 
még egy )»árt egjiUt fordult tánczosával, azután msis férfit vá- 
lasztott, mígnem az is elkapvi'in a süveget, más hölgyre kerítette a 
sort. Jó táuczosok ebben kölcsönösen igeu kifáraszthatták egy- 
mást. *) Bethlen Miklósnak, minden Erdélyben divó táucz között, 
ez tetszett leginkább.*) 

Elnevezése után Ítélve, tiszta magyar táucz volt a kfUlai 
keim. ») 

A hajdú táucz a székelyuép táuozrt volt. Kemény János 
marosszéki dajkája igeu jól táncolta azt. ^) 

Az idegeu eredetű tAnczok között nagy divatban volt a Un- 
gyel-vdltoző. Ebben hol a férfi bagytíi el a leányt, hol a tánczosuö 
a férfit, azntáu hármat fordúlra egyiuáss;U. hármat pedig magokra, 
ügy választott a legény más leányt, a leány pedig más tánczost 
Apor Péter ezt a tánrzot igen kedvelhette, uem is bélyegzi ide- 
gennek. ') Aunál inkább haragszik a XVTI. század végén divatba 
jött mindenféle német, frauczia és tót táuczra, melyben, miut írja^ 
úgy ugrálnak férfiak leányuk, miut a kecskék, még a meuuet sem 



>) Apor P. 332. 1. 
2) Önelctiráe 2. k. 379. 1. 
8) Aprti- P. 383. 1. 
<) Önoled'rás 1. k. 366. 1. 

*1 MoBt te elöljilrod a kiillai kettöat. Kt^geni György >Imago Veri- 
tatii5< ki^irBt 57. l 

•) Öneletíráa 42. I. 
T)Hetainor. 331. L 



XVI. ÉK XVII. KZÁZADBAN. .315 

kerfili ki rosszalását. ^) Az idegen Unczok divatba jövetelét eld- 
segftette az a Bzokás, hogy a külföldi egyetemekre járó fiatal urak 
az ott lévő tánczmesterekhez jártak tanulni. ^) 

Bethlen Miklós nagyon dicséri magamagát, hogy Német- 
országon jártában nem tanúit tánczolni. Erdélyben ugyan tanúit 
utt, hol a hajlandóság, bor és a muzsika a mester, de nem lévén 
soha hozzá hajlama, nagy sajnálatára sohasem tudott megtanulni.^) 

Mindenik táncznak megvolt megszokott dallama, zenéje, me-, 
lyeket az akkori zenészek nagyon jól tudtak. *} 

Őseink a zenét különben is kedvelték, a főemberek is akár- 
mikor behivatták a czigány hegedűsöket és virradtig táuczoltak.") 

Egy XVII. századbeli gúnyvers keményen megrójja ezért, 
kivált a székelyeket. *^) 

Zenénk különben a XV. században egész a XVI. század 
első feléig nem állott a fejlődésnek valami magas fokán. A fúvó 
és pengető hangszerek nralkodtik. Népzenénkben a koboz és a 
tambura vagyis az úgynevezett hegedő érvényesült leginkább. 

I. Mátyás király idejében nemzeti dalainkat tamburákon 
pengették czigányaink, Beatrix királyné csepel-szigetí czigány zené- 
szei kobzokon játszottak "). Még II. Lajos király idejében Kelen- 
földön tartott lóversenyen zenélő czigányok is csak pengették 
hangszereiket *) és talán czimbalmaikat. 

Zenénk akkori állapotában ^[átyás királyt és nőjét nem 
elégíthette ki. Beatrixszal való házassága után Olaszországból 
hozatott mindenféle síposokat, lantosokat, hegedűsöket. **) .Táté- 



») U. ott 333. 1. 

2) lfi33. Ilftlb'v Gábor Hcydoiihoii jilrt t;uu-/.mrstorln'z. Gr. Mikó 
T. Erd. Tölt. Ad. 1. k. ... I. 

3) Öncletíriis l. k. 152. 1. ea 3tíC.. 1. 
*) Apor l\ Metam. 331. 1. 

5) Apor P. 359. 1. 

'') Gúnyvers a szekrly kevplv ásson ívfikrnl os nz udvari pippes 
leányokról lfi76-ból. Ilegedií, virginiis, dudáé os trombitáé. A ki nt'Ikül 
nem lehet yonuni víg lakás. E/ek is ott Ics/.nek, Ifíszeii víg tÁnczolás. Kz ilyon 
bolondság csuk isten boszantás. (Kolozsvári iiiigy naptár Itítilí. evf. 117.1.) 

') B. Nyáry A. czikke. Századuk 1874. cv 81. 1. 

8) Mag3^. Tört. Tár 22. k. 163. és 234. 1. 

») Hcltai krónikája 508. I. 



kokban nn^ry k<Hlvc tclhotott ii királjriiik H királyuéuak, mert a 
Btul^n Mzú követ Valeutini Caesar 14H7-I>cn azt írja urának, 
Fcrrara lierezeg^uek, hogy MátjAs királynak alig szerozbetuo liAr- 
mÍTcl nagyobb örömet, inint azáltal, ba czilerást és viola 
begedfis^^kct küldene Budára. M A mily liirtelen feltvlnt a. ronós 
zent* Mátyás udvarálKiii. ép nly gyorsan némult el halála ntjin az 
ntánii következí't udvartJirtúsliiin. De azért nyom nélkül még sem 
maradt, mert mégis Mátyás király viola hegedűsei haUísának kell 
tnlajdonitnnk annak alapját, hogy a XVI. százaílban lassankint 
elterjedtek népzenénkben a vonós hangszerek. Igaz ugyan, hogy 
IL Uhlszló király ndvari zenekarát már csak a szokásos trorabi- 
táaok, két sip<»8 és egy orgonás alkották, de 1502-ben, midőn laka- 
dalniát tartotta, az iUinepélveken és a lakomák utón még igen 
sokíélt' hangszeren játszták a tánc^zeuét. ") 

A vonós hangszerek, a mai érteleml>en vett hegedűk**) külon- 
htín 9«tha sem szoritutttík ki teljesen a íuvó hangszereket. A palo- 
tás zenében ez utóbbi maradt uralküílómégaXVII.századbaüia. 
Thököly Imre iidvartarlási'iban (1683.) tizenöt trombitás ós hat 
síposra rsak négy hegedd, közöttük egy e^igány és egy virginás 
esik.*) I. Apaffi Mihály fojedelem zenekara tíz trombitás ós három 
sípos mellett Őt hegedüshói álhitt'*), ezenkívül voltíik a dudíisok. 

A gíudagabb nrak mindenike tartott zenekart Ha jórészt 
czigAuyailwI állott, akkor több volt a hegedű és czímbHloui, de a 
trombita. ínrolya, török síp és duda sem hiányzott'*) Gról'Krdödy 
házi zenészei három hegedűs, egy czimhalmos, bárom sipos, négy 
trombitás, egy dobos és egy diuUsból alakították a zenekart ^) A 
töríik síp különben egy magára is eléggé gyönyörködtette, kivált 
a régi időben a nagy embereket, azou fújták a szép régi magyar 
nótákat és ügy vigadtak és iddi>gáltak. *•) Apafii fejedelemnek 

>) B. Nyíry caikkc. Száxadok 1874. ^v Ö3. 1. 
«) Követ jelentíís. Magy. Tört. Tár 23. k. 107. éo 109. IL 
^) A XVI. és XVn. sxn/.ndbnn >le«g>'cl hcgodii«-nck is uo'czik, 
gEiUttdnk. 1874. ev í<l. 1. 

*) Mrtn. H. IIi«t Síript. 24. k. í»0. s t. I. 

6) Tlmllóczy. Apaffy Udvara 1 5. I. 

«) Apor P. aC'i. I. 

^) 1666-búl »7Ám&áÁ8 trirode'k a N. Múzeumban. 

») Apor P. 330. 1. 



XVI. KS XVII. SZÁZAnUAK. 317 

legkedvesebb hangszere a duda volt, gyakrau tánczolt is haugjai 
mellett *) 

A hárfa nem naj;yon volt elterjedve, ritka zenekarban volt 
egy-egy. Bethlen Gílbor fejedelem, úgylátszik szerette, miután 
azouban ktklföldi zenészei 1 61 9-beu jórészt haza széledtek, hárfása 
nem lévén, arra kéri Esterházy Miklóst, hogy addig, míg új zené- 
szei megjönnek, a lakadalom kedveért csak egy heti szolgálatra 
legalább kölcsönözze neki saját hárfását -) 

Apaffi Mihály fejedelem zenekarában nem volt ugyan húr- 
fás, de udvarában mégis hárfázott valaki, talán a fejedelem%*isz- 
szony, vagy valamelyik udvarhölgy, virginán is játszott valamelyik, 
miután a fejedelem ingóságai közé egy hárfát és egy negyven 
forint értékű virginát külöu jegyeztek be. ^) 

A XVI. és XVII. század urai és úrasszonyai közül külön- 
ben többen találtak élvezetet abban, hogy saját magok zenéljenek. 
II. Lajos király húros hangszeren játszott. *) Szinyérváráuak ura 
vagy asszonya nagyon megbecsülte lantját (1559,). külön tokban 
tartotta azt, söt még vonóját ■') sem hagyta tok nélkül heverni. 
Brandenburgi Katalin virgiuáját Munkácsra is elvitte magával.") 
Haller Gábor Bécsben vásárol (1685.) hegedűt.^) Zongora nyo- 
maira már 1574-ben találunk a Kévay családnál,'*) a Thököly 
István tulajdonát képezett pedig manap is látható a N. Múzeumban. 

Ha mindebbe belefáradtak, a társas-játékokban kereshet- 
tek szórakozást. Hogy ezek miből állottak, nem tudjuk, csak léte- 
zésflkröl vau tudomásunk. Ünnepélyes alkalmakkor este tüzes 
szerszámokkal készítettek játékot és apró rézmozsarakhói rakétá- 
kat bocsátottak a XVII. században. ^) 

Az úgynevezett zöld tábla-játék vagyis billiárd a felnőtt 

>) U. ott 336. 1. 

2) Magy. Tört. Tár. 10. k. 8. 1. 

8) Thallóczy, I. Apaffi Udvara 15. 1. 

*) I<>akuól V. II. Lajos udvara 0. I. 

^) A leltár szavai szerint »keiiöJL?t.<: Tort. T.ir. 1878. vv títM. 

*•) ll!3.'l-ból nnmkácíi leitáv. I^eleszi Icvtíltúr. 
">) 5 frt 20 dénárért. Tört. 'j'ár. Iö7í<. v\(. t;81, 1. 
*) Századok 1874. «v 80. 1. 
») Apor P. 43;í. 1. 



318 



roflT.At.KOKÁs, TnflTArrfts. skTtK, 



emberek lUuIatsAgára szolgált. ') Az ostábla sokkal r6gebl) id5tAl 
fogvíi volt divatban és jobban is szerettek. T. MAtySs kirMy és 
Beatrix UMszIó cseh kír.^lylyal az «i]mUtzi találkozás alkalmával 
gyakrau játszott ostáblás vitéz játékot.*) Az ostííbiákat igen díszt*- 
sen készítették, némelyiket eiefáDtcsontból, *) mfis daralH>kat 
ugyanezeu anyagiból és aranyWl állították össze,**) 

A 8Zfreuc9cjátékoki-o való bajiam igeu koráu kifejlődött 
öseiukuél. IV. Béla királyuuk már kéuyteleu volt a koczka játék 
pUen intézkedni. ") 

I. ATátyás király a csehek eUeui háborúja idejében a t/ibor- 
ban léví) föiiraktól koczkán nyert jelentékeny összeget. ') Ez n 
fajta játék még a XVII. század végén is mulattatta az embereket,') 
jóllehet batilmas versenytársra talált a kártyában. 

A kártya mindenesetre alkalninsabb eszköz a szerenesejáték 
szenvedélyének fokozására. Őseink meglehetős nagy mértékben 
hódoltak e szenvedélynek.*) 11. Ulászló király udvarában a kártya- 
játék egész a botrányosig terjetlö szenvedélylyel ftzet.ett.") Wesse- 
lényi Fcrencz nádor szintén hódolt hatalmának. Mnrány várában 
össaegyűlt vendégeivel kártyázva m»datott. ") 

Az asszonyok nem találták helytelennek részt vennj ezen 
idfttÖltésbea.Braudeubnrgi Katalin nagyon szerette :i kártyáiuist.'*) 
Zrínyi Péternóröl is tudjuk, hogy kártyáz(»tt, Bethlen Miklóst 
kérte fel egyszer, hogy ját«zék vele, leánya Ilona, fia é^ a |>áter 
társaságában. Bethlen azonban kijelenté, hogy fogiulása tiltja 
pénzben kártyázni. Zrinyiné azt felelte, hogy tnd 5 olyan játékot 
is, mely által fogadásiU meg nem szegi. Hozatott egy zacskó vörös 
rézpénzt, mindenkinek adott egy-egy marokkal, s sokáig játsztak, 



>)U. ott. 430. 1. 

•) HeltJii króiiikájft 4 76. 1. 

»») n. k. 387. L 

*) Mou. H. Hií.t. Script. 24. k. 242. 1. 

*) Mon. H. Hint. Üipl. 8. k. 215. 1. 

•) Heltiii króiiikiijtt ')B^. I. 

^)C»erev llistuiiája 463. ]., Butlileii M. ÖiidletírUsH 1. k. IIGG. I. 

*) Szeriími Oy'ÓTfty emlékimtjúbul Íb kitűnik. 

») Archeol. Értcaitö V2. k. 343. 1. 
*•) Pauler Gy. Wtíaselíiuyi ÖtucuH'okUvLW' 1. k. 101 I. 
") Kuiuúiiy J. Önéletírása 217. 1. 



XVI. r.S XVII- K7,\7,M>nAlf. 




de a végéu, luiud tx iiyerökf miud a vebztök vissssa töltötték a i)éuzl 
a zacskóba. >) 

A ktilfólJröI beboz<»tt kártyával együtt az ott dívó játszmá- 
kat kellett oredetíleg átveuni. Később fojlödb*^ttek ugyan öiiáUó 
iimgyar játCkok, de az bizouyos. hogy a inauap magyar kártyának 
nevezett kártya sem magyar predetfl. mert ugyanazon alakok 
találhatók íel a muzeumunkban lévő XVL sziizadi bajor kár- 
tyákon. 

Tübben voltak a XVTI. flzázadbau, kik a kártyázást elitél- 
ték, ^) ördög mfiholyének nevezték,^) voltak, kik i»árt.<tltiik. Ügj* 
látszik, a ti>ld>s«''.g nem tartotta veszedelmes szenveilélynek. Az, 
hogy az iskolákban az idősebb íiatal eml»erekuek, nagy ünnepeken 
meg volt engedve a kártyázás, *) mindenesetre arra mutat. 

A tanuló ifjúság mulattatására szolgáltak a ttzindarabok, 
miket uz iskolákban szoktak volt előadni. Tőbln-k között Thököly 
Imréről is tutijuk, hogy részt vett ezen elöíwlásokban Eperjesen.*) 

Kí'vay Jiiditb Ifveltböl*) (Ui42,), melybiíH azt írja Rt-vay 
Ferencznek, hogy nem mehetett el Nagy-Szomliatba a komédiára, 
hanem csak férje ment be, a ki azt mondja, hogy a kegyelmed fia 
Imre a komédiában igen frissen viselt* magát — az Imrének 
különben mind lovat, mind más kószfiletct, a mi szflkségps volt, 
a<latott — azt kell kíivetkcztetuem, hogy az ilyen előadások eset- 
It^g a Bzabadlmn előadott testgyakorlatokkal voltuk összekötve. 

Arra különös gondot fordítottak, hogy a Laimlö ifjúság a 
szabadban eleget y<i/*r<''/:. Az iskola udvarának közepén ott állott 
a tekézó kö, ha ebbe belefáradtak, labdával mulathattak. ') 

Versenyfutás, töke, árok, Üres hordókon való átugráláü, 
lovaglás, lövöldözés, vívás, az iljúság ") testi Ügyességét növelé. 

Esős ídöbun a tanulók szobára lévén szorítva, a bzabad 



>) Belhifii M. ÖmV-tinisA 1. k. 339. t. 

^} Bethleu M. Üueletírái4& 1. k. 153. és 3Bi>. \l 

3) U. ott 1. k. 340. I. 

*) Apor p, 43í2. 1. 

'^) Száziulok 1880. t^vi 411. I. 

°) Ucák l\ Hölgy. LeviH. 23B. I. 

») Apí>r P. 4H0. 1, 

'^) Bethlen M. CWietíráHa 1. k. Utí. I. 



320 POGI.ALKOZÁK. IDÖTÖL-rRSí. .TÁTÉK. Xn. ÍJs xyii. SZÁZADBAN*. 

Órákban lúd- és prágány játék folyt, de hogy ez niiböl állott, arról 
nincs tudomásunk, *) 

A ijyermekak játékáról dcgeudöleg gondoskodva volt. Kicsi 
koroktól kü/dve küzdöttek (egymással, labdáztak, játsztak vitéz 
játékot, tekével, forgattyúval. kézzel és ])aritfcyával hajigáltak, 
madarak utáu mászkáltak a íi'ikra és gyermeknek való nyilakkal 
lövöldöztek. 2) E ozélból bízza meg Segnyey Sándor özvegye Gál 
lí'crenczet, hogyha valami jóakarójokra találna, ki Töríikországba 
menne, hozasson számSra egy gyermeknek való kisded tegzes kéz 
ijjat skófiummal varrottat. ^) 

Csörgő gomb,*) fa- ló és a bábnk^) a még kisebb gyermekek 
mulattatására szolgáltak. A viaszból készült báb értékesebb lehetett 
a többinél, azt már érdemes volt vörös tafota- ruhába öltöztetni.*") 

Érdekes és azon k(»rban igen értékes gyermekjátékok lehet- 
tek azon darabok, miket 1687-ben a kicsi Apaft'i Mihály ka^JOtt 
ajándékba. XIV. Lajos franczia király koczkás összerakható játé- 
kot küldött, melynek egyik lapja erdőt mutatott. ') A koczkás 
kép játék olyan v<dt, mint a nioataui, az egyes koczkík lapjaira 
kép részletek ragasztattak, és így a koczkának hat lapja lévén, 
hat különféle kéj) volt összeállítható. Ugyanakkor a bécsi udvar 
egy tükrös játékkal kedveskedett, melynek lapjairól, domború és 
homorú tükreinek különböző felállítása által majd aránytalanul 
nagy. majd kicsiny, széles vagy sovány tnrzképek verődtek vissza.**) 

Báró KaovAnszkv Béla. 



1) AporP. 430. 1. 
8) Bethlen M. 1. k. 168. 1. 
3) Századok 1873. cv 9GL>. 1. ' 
<) 1603. II. k. 103. 1. 

^) Lúthíitók Kadváuszky György X\\. századból vuló luuszpolmrúu. 
Rajza megjelent Archaeol. Krtetjítö iij folyam. 

*•; 1656. Viezay Mária ingóságai kiízött. II. k. .'Iríí*. l. 
'') Archaeolog. Krtes. 11. k. :!61. 1. 
»i Thallóczy L. I. Apaffi Udvara 2 7. 1. 



THITRZÓ MÁRIA VÉGRENDELETE 

RS BENICZKY l'ÉTER A KÖLTŐ. 



u. 

Boniczky Péterről, kinek költeményei oíldigelé 15 kioíUsban 
ismeretesok, iroflaloMi — lÖrtAnet íróink alig tmliiak egytíbet, niinl 
hogy ai-iiuysarkautyus vitéz s ogy Zólyom, eredetileg Turóczvár- 
megyei ősrégi *) magyar család ivadéka volt, tia Beniczky Fereucz 
hasonlóképen aranysarkantyús, vagy a mint akkor nevezték szeu- 
telt vitézui'k és ví'iuzi fűkapitÁuyuak.Üemáriiz idővel sincsenek tísz- 
tAbaii. melyben élt és Írogatta küzkedvességö verseit. Elotkörfil- 
ményüinek felderítésével lüzeteReu egyedül Toldy Ferencz foghil- 
koxott. de ííir adózásainak jóformáa anuyí eredménye sem volt, hogy 
btdőle a költő u/íyní'vezett virágzásíinak idÖszakíít pontosan megál- 
lapítani lehetett volna ; azulelése és bahila idejének meghatiVrozáaá- 
nál pt'diji; niiiiile/ideig pusztán valószinttségekrt' szorítkozuulí. E va- 
lúszinflüégek pedig igeu gyakran tévútra veztstbetnek bennünket 

Toldy az »Uj magyar luuzenm* 1853-ik évfolyamában meg- 
jelent » BeniczJiif Pvier hira a névmly foutuB kicsiség* ez. érteke- 
zésében azt véli, hogy a koHö 1632-beu már nem élt. — Meríti 
pedig ezeu fídt^vését ablKil, hogy gróf Teleki Domokos által az 
akadémiának ajándékozntt bizonyos görög-latin szótár elö-sutó lap- 
jain, az 1614. esztendőből Beniczky Ferencz v&czi kiipitány, majd 
1619. és lG23-ból némely magyar versek alá a Beniczky Péter 
nevét találta jegyezve, végŰl pedig Ducboui dános adja emléke- 
zetni, hogy e kijuyvet lf).'í2-beii Beniczky Ftírencztől nyerte aján- 
dékba. E számadattikbúl Toldy érdekes következtetésre jut,melyet 
botniiiven közlök : 

*Mi volt Beniczky Ferencz ? talán Péter atyja ? Hihetőleg 
^B a 6u atyja ajándékából bírta a könyvet. De ez az apa 1632-ben 
már másnak ajándékozza azt! Yisszaajándékozta talán neki a 

') Nöfry Ivúii, MngyiiroríiKií^ csnliídiű. II. kütut, a ctinláil liitelt 
énlfnilö küzl(.'«e fulytáji, mit oklevelek Uuiogatuiik, 

SíaAMK. I8tí'7. i\. FtttET. -ál 



S22 



TUtntZÖ MÁRIA ViSOR^NÜStSTE 



fiu? Nem luhebö. EnneJc mey kclleU halnia, s igif azdUott Pétrr 
vagyonit apjára, . . vissza.* 

Hogy e következtetés mily gyönge alapon uyugodott — azt 
Kiszem, fölösleges íVjtegftüüuk. de legjobbau bizouyítjji a/, a körül- 
znéuy. hogy luidöa Nagy Iváu általáuosaQ ismert muukájcibau *) 
u Beniczky család leszármazását közölve, Pétert 1656-bau m6g 
élöuek mondja, Toldy nem késelt e szerint módosítani a maga 
véleményét, *) pedig Péter ki 1656-bau bizonyos jószágát a uagy- 
bzombati rend báz-föuökének elzálogosítja, nem szükségképen 
ugyanazonos azzal a Péterrel, ki magyar költő volt a XVII-it 
században, legalább is ezt föltételezni Toldynknak még kevég 
oka lehetett, a ez által mind magát, mind beuuUuket kétségben 
hagyott a felöl, hogy Beniczky Ferencz mikép ajándékozhattál eL 
a Péter köuyvét, ha ez 16H2. előtt még meg nem halt, sÖl jóval 
később is életben vau. Pedig a dolog még is ugy történt, szerencsié 
tehát hogy e kérdés oly csekély fontosságú, hogy nem tartjuk szük- 
ségesnek magyarázíitábu bocsátkozni; valószínűleg a könyv soha- 
sem is volt a Péteré, de mint aft'éle iskolás gyerek forgatta kezé- 
ben a jobban esett a lelkének (tudjuk mafíuukról), ba bele Írhatta 
nevét s később azokat u Toldy álUil közlött verseket, melyek tttláu 
első kísérletei lehettek a költészet terén, Ily módon atyja nyugodt 
lelkiismerettel elajándékozhatta a szótárt, annclkül, hogy neki már 
1632-ben okvetetlenül meg kellett volna halnia. Ez különben nagy 
hiba is lett volna töle.mertígy kevesebb lenne egy népszerű költőnk- 
kel, a menuyiben Péter ur csak ezután látutt hozzá igazán a vers 
Sráshúz s bizony élemedett ember volt, mikor a tollat letette kezéből. 

Ennyire terjedüsszeKen,mitirodalom-törtéuetíróiukBeuiczky 
Péterről tudnak. Hozzáadhatjuk még, hogy ueháuyau születése 
évét igyekeztek ineghatáruzui, auuélkül, hogy megállapodásra 
jutottak volna. ''^) Mi némileg szerencsésebb helyzetben vagyunk s 
bár a reudelkezésünkre álló adatok szintén csekély számúak, de 
fölhasználjuk, mert irodalom-történetünk lapjai még elég héza- 
gosak arra, hogy betöltésüköu kevés eredményért is fáradozzunk. 

A költő születési évének ineghiitározásánál ii'áuyudó lehet 
az a körülmény, hogy testvér bátyja Beniczky Kereucz 1 6fi3-ban 
több ízben 58 évesnek mondatik *) s igy kétségtelenül I6Üő-ben 
született. A miudjárt utánna következő Péter pedig a legnagyobb 
valószínűség szerint 1G06 — 1608. között látta meg a napvilágot, 



') Magyarország cs&ládai II. kötet 296, lap. 
■) Toldy Fereucí. Magyar kölcdk (ílete. 

*) Gáspár luirc >Vaaárimpi Ujflág< ItiTíl. A'> szilm. Punoii Tlii-w- 
rcwk J., > A/iij/í/aro/' aziifetf's napjui.* 

*) Gr. Bcronyi Itár. Kaac lö. nr, 30. 



to BEMICZKY PÉTBB A KÖLTŐ. 



3S3 



hogy a család ösi kaatélyában-e Zólyom megyébeu, vagy íi 
mint Démelyek Tclik Nagyszombatban ? — adatok biáovAban nem 
rliiuthetö el ')• Atyja volt beaiczki és micaioyei Beuiczky Ferencz, 
iniut már gyakrau említettük vAczi kapitány és arany sarkautyus 
vitéz, anyja Dacsó Anna, szintén elÖkelÖ magyar család leánya. 
Fcrtíuczeu kivűl Tamás, Pál, .ludit s állítólag Míbály nevű ^) 
testvérei voltak, kik köziU Tamás nyerte az Ösi hajlékot Micsi- 
nyén, s kéáűbb Zólyom várraogyft alispánja lelt Ferencz a Nyitra 
megyei Paczolajou lakott, Péter és Pál pozsonymegyei jószágai- 
kon teU'i)f>dtek le, Judit Loboda János hitves társa lett*). Atyjuk 
hivatalánál fojtva folytonosan távol lévén, neveltetésökre kevés 
gondot fordíthatott, a milull azonban még nem következik, hogy 
el lettek voltut liaiiyagolva, mert mindennapi dolog volt abban az 
időben, hogy raig a családfő a király szolgálatában szorgalma- 
toskndott, niindrn gond a nö vállára nehezedett, ö t^artotta rend- 
ben a jószágul, perlekedve a szoniszédiík a atyafiakkal, és nevoUetó 
íilkalnias személyek által a gyermekeket, akiken nem igen látszott 
meg. hogy gyöngéd uöi kezek vezették be az életbe. A Beuiczky 
családnál is úgy tortént s bár Péter ur maga mondja verseiben : 
>Nciii lukttiiii o.<ikolát L'ii a tanulásért. 
Ezt ertviín, ne gúnyolj engem rhythmusiincrt*, 

de azért határozottan megálla])ítható, hogy gondos házi neve- 
lésben részestilt. s ha nem is volt a klassikusokb'm annyira 
járatos*), minta korabeli hasonló rangú ifjak áltilában, de a 
világban való forgolódás s az emberekhez való alkalmazkodás 
módját, szóval az ijgynevezett társadalmi műveltséget alaposan 
elsajátította a e tekintetben sokakat felül is mulhfitott. 

A Beuiczky család, melvnek eredete az Árpádok koráig 
vezethető vissza, ^) ebben az idöhím is igen előkelő összekötteté- 
sekkel dicsekedhetett, s ugy vagyonát mint származásfáját ille- 
tőleg, az akkori társadalmi felfogás szerint a ffir«ndek közészám- 
lált.'iT/ttt. ®) Péter tanuluiányait befejezvén, hihetőleg atyja oldala 
melk'tt a váczí őrség vitézei között, vagy valamelyik fóur, talán 
épen a Thurzók udvarában, kikkel családja folytonos összekötte- 

*) G^pár Nagysxünibntbo, Thewrewk Temesvárra helyééit de ndu- 
dco alap nélkül. 

^) Nag}' Ivúii mondja, de emlckczetút nem találom sehol. 

^) A gróf Berenyi levultár adatai. í. h. 

*) WTfciuck kbidöju mondja rdlu. hogy deákcü keveset <írtett, de 
Cxi iii'Ui lebct szó szerint vcmií. 

'*) Lclioczky ttzeriut miíi- IS^übeu birtokosok volt«k Radó ni&dor 
jiígán Tnrdczban, de ennek nyomát nrni rnláUam. 

•) A %főrMd^t alatt tcrm^Kutvaou iit-di a bárúk iw gnifokut ilrtve. 

ül* 



3S4 



TniTRKÓ MÁRU VftaRKTfTJlBMETR 



tést tartott, kezdé meg pályafuUsAt. — Egy hozzá hasouló ifjurii 
uézve, főleg ha felsöhb tamiIniAnyokat uera végzett, a liadi szol- 
gálat nyújtott legtíiblj i^lőuyt s a XVlI-ik század eUö felében 
napircutleu lévő háborúskodások alatt elegendő alkalma nyilt 
tanújelét adui vitézségének, hadra termettségéuek ; s bár átalában 
véve kevés tudomásunk vau arról, hogy ifjúságát hol és mivel töl- 
tittle, de hogy katona volt, azt egyel»ekeu kivid néhány rendbeli 
adománylevélböl is kéLségtí^lennek tartjuk ') s némileg arra látsiűk 
mutatni a^ u körülmény, hogy nevével a polgári életben íulásnál, 
vevésnél, magán éa közügyek terén, a század negyvenes éveiben 
kezdrtuk először találkozni, a mikor is békességesebb napok követ- 
kezvén be, Ö is letelepedett Pozsonyvánnegyében, Lóczon a Dudvág 
iripllett, s örökös jószágát az 1646. év folyamán gr. lUéshá/y Ist- 
vántól szerzett zálogos javakkal szaporítván ^), nyugodt, goudtilau 
életet folytatott 

Közhivatalit nem viselt, javainak gondviselése nem sok ide- 
jét vnttí* igénybe, mert a jobbágyok beszolgáltattak mindent s neki 
bígft^ljcbb arra kclUitt ügyidnir, hogy galmAját vermekbe ra- 
katva, alkalmas időben piaczm kíildbosse. Nyitra megyében fekvn 
jószágai nagy ré^zbt'u a hódoltsághoz tartoztak, s így nem sok hasz- 
titit látott azokból, a távolabb fekvőket pedig zálogba vetette "), né- 
hányra testvérei visoUok gond(»t, ő maga nyáron át Lóczon, télen 
nagyszombati házában*) tartózkodott, cl-eljArt a vánnt-gyegyfllé- 
pekre, verselget^^tt mag/i mulattitá*!ára a Dudvág l»erkoibf*n, 9 
nőtlen embor lévén haláláig, kit aprólékos családi gondok nem 
háborgatnak, sorba látogatta ösmeröaeit, rokonait s miudeniUt 
sziveseu látott vendég volt Nagyszombatban szoros barátságot 
t'irtott az esztergomi káptalan tagjaival, kiilönüsen a nagy pré- 
post Bartók Istvün tinuini püspök, éíí 8zily Audrjis kanonok 
vollftk bizodalmas emberei s ezek társaságában igen jól érezte 
magát a valószinftleg itt Írogatta *Í8fenfí9€ énekeit, mig lóczi ma* 
gáoyábau inkább megfigyelte az embereket s gyönyi>rküi!ött a 
tpiTnészpt szépségeiben vagy gyüjté nagybecHÍi közmoiidá.Hait. Egy- 
szer Si)Aczay IstvAnnál Verosköbeu. másszoi- a Hévvizekben ^')- 
gyakriiu a szeptencz-ujfalusi ka«télyban Thurzó Mí'iria oldalánál 
találjuk öl fel. - - Vereskőbeu tartotta összegyíljtött verseit*), 



*) Kszterguuii kilpuiau levrltára, Oikiisa 7, fost. 1 . ur. 10. 11. 12, 
13. 14. Ifi. Cftpsn. .*S0. fflw. 9. nr. 18. 

•1 U. 0. LÍ/k 1646. fo]. 325. Cuym 52. fiiBc. 7. ur. 34. 

') Aiább idézendő végrendelete. 

*) A axijirtö-nCcKában állott 

^ 164 fi. máirmim Ifi-röl kelte'/ett levele Ocskuy PcrcncstliM. fJm, 
I.tár N, n. A. fasc. 581. nr. 88. 



iiA ujfalusi knstéljltaii u6lkOlözh<;t1en Uiuácsiidó volt, s a hvv- 
rizekbtii nébíi lígy-egy szop menyecske levelére trá fd ji cziniot 
kirAly saolgAlalAliau távol lévÖ urához^); volt kí'iiyolmes báztar- 
tAaa, fizóji fogyvoreliüt, ncmesvérü paripákat, föeiuber azolgákat 
tartntt maga körttl, olykor-olykor hú szokás sztnint jxírl ekedéit, 
néha egy-egy jószágot vásárolt, hogj' testvérei se panaszolkuUma- 
aauak reá, meg volt Áldva gazdag, fogékouy kedélylyel, hitt 
az iatenben, szerette az embereket, ha néba oatorozá is azok gyar- 
lóságait, atyja volt jobbágyainak, jót tett a szegények és szüköl- 
ködökkel *) : — kell-o ennél hasznosabb s egyszersmind derültebb 
életpillya ? — Nagy események uiucaenek kapcsolatban nevével, 
a korszakalkotók közé uem tartozik; uyugodl kozépszerübégbeu 
élte le napjait s balbatatlnuságról nem álmodott, egy kis füzet 
költeményt hagyott bátra, mint néhány derült vagy sötét pillanat 
szüleményét s halála után szárnyára vette nevét a hir 3 már tiOO esz- 
tenib'i óta i^mlpgetik Öt az emberek és gyönyörködnek munkáiban. 
Életének máí?odÍk felében Beuiczky leggyakrabban Szep- 
teuiiz-TTj faluban időzött. Vizkelethy Mihálynak atyjafia volt, 
Thurzó Máriát még a szülei háznál leánykorában üsmerbette s 
igy mindig sziveseu látták öt a kastélyban. Véleményem szerint 
nem voltak önzÖ czéljni, midón a gyermektelen gazdag özvHgy 
kedvét kereste, inkább lovagias jellemének hódolt s jó szive sugul- 
lalát követve ajánlotta fel szolgálatát a mindenfelöl zaklatí)tt, s r% 
haszonleső, halálát váró emberek egész serege áltál körülvult 
jámbor asszonyságnak, a ennek bizonyára elég alkalma volt meg- 
gyÖzíjdnie, hogy mennyire érdemes hálájára a költő. Végső napjai- 
ban Beuiczkyn kívül mindenki csak bosszúságot szerzett Máriá- 
nak, a rokonok megfeledkeztek róla, az örökösök megunván a 
várakozást, perrel zaklatták s még betegségében is ez viselt rá 
gondot, állandóan mellette tartván Judit testvéréL A külső gaz- 
dálkodásra bátyja Ügyelt fel s bár mind a ketten jutalmát vették 
fáradozásaiknak, do azért mégsem jut eszembe vádolni a költőt, 
l*ogy egyedül saját családja érdekét kereste volna, legfeljebb is 
elöreláttniak mondhatjuk öt. anélkül, hogy a teljes elismerést 

jjnegvonnánk tőle. Hogy halálát közeledni látván az urasszony- 
aak, valószínűleg eg^azcr-másszor emlékezetébe hozta a rokonok 

^részvétlensége mellett, a maga tj>kéletes szivü szolgálatait, s tt 
régrendeletet az Ö jelenléte némileg befolyásolta: azt nem merném 



>) Y^groiidclote tuiiusiiga s^Qv'mi. 

*) Btívay Kntu Sxitlt'miu fcrjiHicz, Or>troitith MátyiisUoK üroU luvelútiiüt. 
''cxiWii keteegtelenill feliémertem aBenic!&k,y jcUeinsid vnnástiil. Orsz. Lvtár. 
Nádiudy-fiUo lovclvk k!V/nU. 
") VeBrciuloloto. 



326 



reiA 



:ist)in)RLrrii 



ltig:L4lui, ilc hogy Mária gyöugesúgét ütizÖ czéljniru liasználvu föl, 
iigyazólván erkölcsileg kényszerítotte volua ozt saahad akarritá- 
\n\ 8 ér/elmeivel ellenkezőt, osoleketlui, vagy Logy í^poii csfilárd- 
Níiggal élt volua a j»'íliiszeni(i özvegygyei szemben: azt rosszaka- 
ratú rágíiloiiinak tartom, melynek uemcsak a végrendelet magú- 
bau véve, de, miut alábli látni fugjiik, a tények is ellcntinoudauak. 
Az emberek nagyobb fele mindig bajíandó a rosszat fölté- 
telezni s elhinni, fftle^ ha az érdekeivel megegyezik, most pedig 
az irigység, haszonlesés, gyűlölet is közreműködött, hogy a 
Beniczkyre szórt vádakat két kézzel fogadják. — A ki az özvegy 
végrendeletéhez kötíitt reményeiben csalódott — pedig ezek számo- 
&aD lehettek — egyenesen Beniczkyt okozá e miatt s bosszúsága 
érzetében kárörömmel szemlélte, hogy támadják meg az általáno- 
eau tisztelt, becstilt embert vagyonában, jó hirnevébeu. 



Ujfaluasy András a törzsökös Divék ncmzetHégébölö^ai má- 
zott H a királyi tábla birája volt, e két körülmény magában véve 
is elegendő lett volua arra nézve, liogy az egyszer megkezdett port 
teljes odaadással folytasha, mint mondani szoktált, meni iigysz<^rc- 
tetböl ; hisz kétségtelen 111 voltak már neki oda haza százados pör 
aktái láda számra s ugy gondolkozott, hogy ez is elfér m többi 
között 8 ha ö maga S7jute nem is éri örömét, majd csak haszuát 
veszi a maradéka. - Ámde n pör nem miígvetendö has/.ounal 
kecsegtette s a végrendelet megsemmisítése esetén :il:ipos remé- 
nye lehetett arra nézve, hogy a Mária által neki hagyományozott 
összeg háromszorosát nyeri osztályrészül, nem is számítva voí 
ingóságokat, s a pénzt, melyért Beniczky Péter felelős s az ö javai- 
ból fog visszatéríUni. Hidvéghy Mihály, ki nem tudta megbo- 
csátani, hogy róla nincs emlékezet a végrendeletben, leljesm 
egyetértett vele, s beszédjének, gyanúsításainak nagy i-észe volt a 
pör meginditásábau M* mert a Thurzó örökösök, a mint látszik, 
nem igen akartak perlekedni, de Ujfalnssy lassanként maga 
részére tudta hóditaui öket^ s ugy gondolkozott a jó nr, h<)gy ba 
az Kszterházy, Draskovich. lUésliázy, Thököly, Barkóczy, Krdödy, 
Károlyi, Jakusich, Ozobor családok, melyek töbhé-kevésbbé érde- 
kelve voltak — egyeíértöleg megindítanak valami port. lebet-etlen 
azt elveszteniök, hisz befolyással és pénzzel birják 6k, a lótás- 
fíitiLst pedig jó fizetség fejében majd elvégzi maga, csak egyszer 
teljluitalmat adjanak neki. Ugy is tiirtéut s Ujfalnssy András 
1662. július 1-én az esztergomi fökáptalanra tanúkih.'illgatási 



') Benicxky iiiHga is jól tudta csst, mondváu végrcndcleUíbcn, Iw^ 
a Tluir/ó Snikbflök áltat ulleiie iiirlítuU pöniek Hidvilghy volt az »ÍNi-iíalum€. 



fcft BKNICZKY rfcTEU A KÍVí.Tií. 



•327 



(iiirAUCBOt eszküzolvóii a uádurtól, Pozsony, Xyitrii, Trencnén 
és Barfi vArmpgyékben hozzA UUott a t-oborzáshoz. s efíjsztírre 
három prókátort is fogadott. í'rl. Vályi, Iííivmsz (-s Bpiiyórszky 
iievOt'ket *), hogy rövid idÖ jilatt n szent-szókre ki^rtilö ügyét mon- 
tül sikeresebben mcpvt'dL^lmezhcsso, más ft'löl pe<bg részint sze- 
mélyesen, réRziut nu'^bízottjji áUnl sorba járatta a Thurzó-öi-ítkÖ- 
söket s mintbogy Vizkelethynó 10 ezer forintbjin cKÍtAri jóazágiU 
hagyományozt'i nekik, bofíy osztozzanak meg rajta, — cgyoukónt 
lemondásra birta őket, potoni Áron magához váltogatva kinek- 
kinek a részét. Így mondott le örökösödési igéuyeii*öl az ö javára 
Eszt-erházy Pál, DraskoTÍch Miklós, Szunyogh Imre í5zvegyts 
Jfikusicb Imre, Thököly István stb. ■), iigy hogy mire a pör tulaj- 
doiiképen kezdetét vette, már az abból származható haszon orosz- 
lánr^ze l'jfalnsayra nézett^ kinek most már csakugyan érdeké- 
ben f'tikUdt minden eszközt iolbaszuálni, hogy czélját érhesse, s 
mint látni tbfyuk, nem is igen volt válogat-ós ebben a tekintetben. 

Azonban Beniczky Péter sem nézte Ös&zedugott kezekkel, 
a dolgok ilyetén fordulatát, hanem mig Ujfaluasy Uinuk után 
fáradozott, Ö az érseknél igyekezett kiesizkíizöluí, hogy a végren- 
delet a szcntiízékelött kellÖ tekiutebben résísesüljön, másfelől pedig 
az esztergomi fökáptalan közbenjöttével 1662. deczember 27-én 
taniikihallgatj'iat eszközöltetett arra nézve, hogy Thur/ó Mária 
pénzét, s drdíjfisá'/ait mi^/j élcd^hfu kiosztotta rokonai kiköttf a mi 
pedig megmaradt, a/t idi\ie korán biztitsalth ftMlél í\\Íí vitett**. Ez 
albilommal netiúuy tanú oila nyilatkozott, hogy utolsó napjai- 
ban Hidvéghy Mihályt vádoltji az özvegy, hogy Ö rolna halálának 
oka, ^mt'vf ü indítottn azt az piiii Ntfdn/tic i^n íir ftHszony kÖzÖtt <*'« 
azóltútól fo^rúftt item mert az asszony rlvhen ktriÜni. ^) Ez alatt 
Ujfiihissy Í3 össszegyiljté a maga embereit s 166:1 január 22. és 
2.'í-án az esztergomi fökáptahui kiUdÖttpíTivadar János kir. Láblai 
jegyző közbejöttével 23 tanút hallgatott ki a Thurzó örökösök 
részére, a következő kérdések felett: 

1. Tudják -c, liog}' ftK^ midó'ti íiz sswgi'uy iflfciiben clnyug«tt 
Vijikolütt Miluityiiíí. gr<'if Tliiia^ó Marín iii*8Z4ítiy íi iiga jiutativnin tcflta- 
uoutuiiijiumk subecriptiújára iicincly ueiiiCH sxf^oKÜyck bivattattnuak voliui, 
akkor maga atjbWoiié a/. SMgt'hv H8!>K0Dy ftxon tieinca tuccmiilytJihex, 
AVftgy vnlnki iniU, tudiiiiUik Beiücxky Píítcr uram, ^ lia ncveztc-tí tentíi- 

IID'lltUtllluk. 

2. lítíttiik**. ling\- n7.0!i íriiet »j; síiogtltiy asszniiy kcsíobon votto 
volna, i's liallották-d maga áaját :j2iijál)í>1, hogy tvi volna n iu>ki(- ntnlsú 



') ITJfalnMy fSIjegyaAid a gr, Ber^nyi lev^UárbHii. 

*> A gróf l^Ti*iiyi Invdltiir adulai sxennt. 

^) Eextergoini fÖkúptalnn Icvi'mra Captfn, 39. Ciisc. -1. nr. '>, 



39B 



THURZÓ MAKIA rfiaitBIíDELETB 



itkiirutja, a£ wi abban sut Ji-áBbaii foglaltatik, tÍB kurte-tí t«8teíicki-t, bogy 
subscribálják. 

3. Azok At. uemes eyj^xaélyék hány exempUrt éubttcríbilltAk, áí 
ititlHH-riptiójakort híttak-e ottan valAini iriUt, aiagy Imgy ut^ak tísstta 
papirosra Udvckot aubecríbált^k ös pfcüotcket reá vetették. 

4. Ar. szegény asRzony egynibány nappal halála clŐtt magakcxfVel 
irt íi-ánt hagyott-t> maga utáu, kérvéu elteben az cselédit az isteiicrt íb, 
hogy ez iráa el ne tévedjek. 

ö. Tudják-e, hogy Beniczky Péter nram éa buga Beuiczky .Indít 
iwazony iiébai lioboda János uram bá/astársa, iiz szegény vmzouy halála 
utáu titkán valami leveleket exaggatott és égetett voLna. 

6. Tudják-é, hogy az szegény asszonynak halálu után feles pénz, 
arany, tallér és másféle folyó pénz, azon kivíU sok arauv ezUsi miv. feles 
bor, gabouH, és másféle különb s különfcle bázi e«zk&z maradott rolna és 
tudJák-é, mennyi lehetett az, faképpen az pénz. 

7. TudJák-é, hogy exekkcl a aok jókkal Beniczky Péter uram 
tdltezett volna és pro libitii osztogatta, csak portékát is circitor másfél' 
száz szekérrel vitt volna el. 

8. Beniczky Péteren kiviil nyult-é valaki az szegény asszony 
marhájához avagy javaihoz. 

9. Ttidják-é, hogy Nézetét az szegény lusszony bicseí pénzen 
vette volna. 

10. Tndják-é, hogy mindjárt temetésekor az iityafínk kÖKÜnsé' 
gesen annak az tc»tamentnninak contrarlicáltak. 

11. Ilallották-é istenben elnyugodott aasKOiiy szájából, kit r<<n'b'h 
tea lumen tiimjának exccutorát. 

Ondrojkovití^ lUlint 30 úvefl nagyrépényi pap tiszta lelkiűfini('ri;lérc 
Inttározottan lilHtju, bngy az özvegy nem í-zúlt semntit, t^sak Beniczky 
adott elibdk két írást, bog)- nevökkel és pecsétjükkel ^leg»,■ro^^itw•k « Hfki 
U'/í/ tfts3ik, hotju uz fffi/if-: tiirji lap lett volna éjt Mária egyátniúbau liein 
nevezte azt végrendeletének. — A pénzről 8 arany, exUst neniiickr^l csuk 
beszélni hallott, azonban jól tudja, hogy minden más ing<'iságot Beniczky 
hordatott et, ngy bog)' tcmik az pnvsta kőjatak mnnultak az luiAUltfítan,* 
valamint n misemondó eszközüket a templomi ezUst edényekkel együtt 6 
vitte el Újfaluból. 

£]idvf%í Mihály -10 éveu bit alatt vallja, hogy az ur as«zony Imláta 
előtt bizlosílotla öt, miszerint róla sem feledkezett meg ^négyenttr j'orhtot 
hagytam — úgymond — azou tt:glamculunil/ari, melyet kcijifftmrdntl^ i,€t/yct- 
meíl /ó akarója Uyalnm Ándráii uratn tenUimriiUtrúmtm ké^sinhiznnfwí /»,j tulm 
(U fhht'i ypíáf lenlcf M aiii^tt.9 Tudja jól, hogy ^láiia javaiból a 
Bcniozky testvérek gazdagodtak. 

Veres JánOR 35 éves előadja, hogy az Özvegy halála elült nebány 
nappal irt valamit Beniczky Péter Azámára, hogy u sz<'ri»t caeh'ke^ljeu b 
liallolta egy belső szolgálótól, hugy Péter ur egy csomó írást égettetett el 



ftS BENtCZKV Pfin'BR A KÖLTŐ. 



329 



a kftat<*lytjau húga úlUI. Látott két \Ádát telő folyú p^iK'/«l s <^v KüCskiit, 
DKilyben TiOO Ulliir vnlt; Mfséf^c beszirlto iicki, hogy ejjy itratiynynl triL 
kU VH» liltliU, infly)>t ux ö/vej^y folytonosan úgyu fcjontÜ tartott, v&|aniint 
bort, biisiLt ds minden háxi csKktí/.t BenicKky Pt'tcr 1ioi*datott rí UjfnlubÖl. 

Cseruoeek Veiicwl 33 tn-es eKolj^a Tliur/i'* MáriiUAl hallotta, hogy 
sajátkczülHg tfilt volna valami vegint<')íkf<íe«t, melyben csel''djeiröl sum 
feledkezett meg, de a ka»ttilybeli kulcsár bí!«7.elte oldttc, hogy e levelet, 
iteniezky Píiter több mással együtt megégetteti. — TObb ládát tiazacákdt 
latolt, rt'tjziiit aranynyal, i'<^KÍnt folyó pénzeel telve. Tudja. hog>' mindfnt 
BcnicKky foglalt Ic h kastdlyban maga szjUnára. 

Paczolay (iyörgy 42 éves Nyitra vármegye azolgabirája a vdgreu- 
deliHct elÖtteniczo tanuk egyike volt, ilo állítása BK(.^rínt Mária egy ttxót 
sem szólt a jclenlúvőkhöz. A p^iiK meuiiyúége felöl nem tnd aeminit, 
de látta, Iiogy Bcuiczky Fereucz kei szekér »portekáí* vitetett baza 
Paczolajra. 

Veres Ambms 42 dves vallomásai a ki^birf.-n iilapninnk, látta 
azonban, hogy Beniczky egy Tapolcsánj' vái-ából hozott láda p^nzt e t'gy 
nruU kincbbct ai-anynyal telve maga számárn foglalt le, is az ingóságukat 
clhordatá. 

Loboda Mária Vi'rcs Jánosnc 27 ávca tudja, hogy az iirassiEoiiy 
halála clótt iiegycdnappal egy sajátkcztUcg irt levelet adott Beniczky 
Judit k('Z(íbc, >k-drrtn oz ÍAfctiérí, htnjfj ati líihhi frán égj'rffi/JiAie. hazz^ íi^gi/fítj 
lútln, hog}' Beniczky Péter inasaa egy csomó tevelet adott Lobodán<í 
kezébe, de hogy azokat elégette volna, caak a szolgáló-leánytól hallotta. 
A {hÍiiz menyie^gért)] nincs fogalma, a gab4,>uát, bort cs Ixázi eszközüket 
PettT ur liordatá cl- 

Kördügh JánOü 28 e'vea látta, hogy egy láda apró pt'nzt lioztak 
nugy Tapolfsáuy várából, melyet ti/gi/ rmhrv vitt fol a WpeíÖn » ezt, 
valamint ezüst edényeket, 12 poharat, gyertyatartót, kalamáriitt sth. 
Biniizky vette magához, s eladott 700 akó bort, sok jnhot es aerttlat 

Rativáiiy Lukács 42 eveíi knlcsjir állítása szerint /<«/ l'tjéu'i vitte 
fül iix cmlít*;tt láda pt'nzt a li-pcffön. Tudja, liogy az (.'lelmí szereket a 
szarvatiiuuirhákat Beniczky foglalta le. Jelen volt, midőn az (>rükDt«Ök ellent 
mondtak a végrendeletnek. 

Nagy Anna özvegy Nemecskeiuíí GO eves vallja, hogy midön maghalt 
az úrasszony, az ág>-hnn ogy zacskó pt^nzt talált a Lobodiíne kezébe adta, 
olyct aztán Beniczky Péter oj^' ládába rejtett s azt Icpecsr telte. 

Svarkovirfa Katalin I 7 i^ves Lobodánr parnncsolatjára tüzet nikult, 
« ez szeme láttára égetett meg bizonyos Beniczky Péter által kllldött 
leveleket. 

Molnár Gyítrgy 60 éves másoktól hallotta, hogy a Tajwlcsáu vára- 
ból hozott ládában lü ezer ftjríntig volt pénzs tudja, hogy ^valuini ttép «** 
/(í coU n Lugl^/i/hari, /wí-j yitlí**mt, holmi éU>f a *-}J*/éb ftortéht r*j^g£timttj 



330 



müta.6 mArIA TltORRNnKLKTR 



Bartkó Oy'óriry S5 ovefl segített cgr látUt, s.lél>o!tin 'ra]K>]c»ábyb('<U 
inrlyci .'i mu'katt'rr*^ í-uirlt a liípcnÖu, lio hog^ nií volt Im-iiiic, iir-m tiuljn, 
más ládtit is látott, melyet Bcníezky Ferencz cgycncecu lakájára vitetett 
(1c Alinak A tArtalmáról sincs tudomifla. 

Farkas István 60 ('ve« hasoulökdpeu Begített leboKni egy ládát 
Tnpolcsány várálx'd, inolyet öt legény t^melt a Bciiíczky Péter ezüken-re » 
Utott egy áltaivctÖt tele lulU'irnl, C9 Im-nnyolcz különljöxö nagyaá^i 
wicfikö piíii7t. Tiiíljft, iingj' Nézetet bicítei jfívedelméWil vásilroltan?'. aaszony 
H tnagii \a járt a p<'iiz után. 

HuKxár iHtváii 40 eves ujfnluM várnagy vallomáfla BTerint, egy alka- 
loinmal is Wt sr-eker -tport^kát* vitetett el a knstelyWl Beniczky. 

Kovács Jiínos 35 i^ves rniljn, hngy n*/ olltnrrlott Íng:Ó8ágnk }Í«i8Ko««ii 
10 t>/.ekcrrc rúgtak, Jclim volt. mídÖn a Thurzú Ör«:>kc>sük clleiiniondottttk 
a v(%r(inde!etnek H tudja, hogy nz öxvegY N(;zcte nerü JAsxágát bíCAOÍ p4^.nxen 
ííterc/U.', 

Majerszki János 28 eves szintfín emelte a sokszor említett ládát* 
azt axonban niíni állítja, b"py pí^nz lot( volna benne. Tndja, hogy >fUyB^ 
f/(>MC bor, iinxa Atb. inanidott i'tt tniuitrn júkkal >Bt'ni('.xky IVter ttflter^tt.* 

Tnroly Ferencz 7Í1 tívta> vallomása ke(ííégtf]enn(í teszi, hogy Ne7,et<ít 
trícsei 5r4>kliítt sncm a fi'rjf'röl maradt jószág jövedelmiből vásárolta Mária. 
-^ Taow jeh'n is volt, midtin a/ orrc nKÜkRÓges össíieget (íd)W anyja grÖf 
Thuríó GyHrgyne, kÖnník'zi aranyakban leeKámolta iickí. *) 

Mig a tanukiliallgritás tartott, melynek eredményével mk% 
liflyen foglnlkozunk. j<^ Beniczky Pétert másíel5] is megtsimml- 
lák, s ftzt aera tudhatta jóformán, liogy ki ellen védekejszéíc 
az isten adta. Hidogvéghy MiliAly ugyanis egy okiratut nnibitott 
föl a níidor előtt, melyben TLurzó Máriii — megtekintvén neve- 
zettnek srtkrendheli hűséges s;í()lg.''ilat:it — jóllehet végrendeleté- 
ben 4001Í frtot liíigyomú nyúzott neki, liogy nzunbun miiidiín eahc- 
tfíség ellen biztosítva legyen — IGtíl.deczemlH!rü3-:iníLrnibatttl- 
mazta fel fit, hogy ha netalán végrendeleti megbízottja Ujfalussy 
Amh'fSs készpénzél>ol ki nem elégítené, az örökösökön követel- 
hesse és hajtsa l)C a 4000 ftot, kik ez ellen semminemű tíH-vényes 
kiibgásokkal. jogorvíwlatokkal ne ólhessonek. Miután pedig Mí^ria 
végrendelete ogy szóval sem emlékezett meg Hidvéghvröl, ez mint 
acquisitiót kereste a 4000 frtot, még pedig Beniczky Péteren ngy is 
mint egyik hagyományoson, ugy is mint az özvegy végrendelete 
végrehajtóján, ki állítólag a fennmaradt készpénz ésingós/ígokkíil 
szabadon dispnn.'iU. Wesselényi lfir)2. aug. 15-én leszonyei Nagy 
Fereucz nádori itélfimestert bizta mt-g a pör letárgyalása val, ki 
is lt>63. jannár 21-én, miután & költŐ annak folyamán védeni sem 
akarta magát', meghozta az ítéletet, melynek értelmében Beniczky 



') Gr. Bcrciiyi leveltir Faüc, 15. nr. 29, 



fes nGNlCZRY PéTRR A Kftl^TÖ. 



331 



H Iceresett 4U00 frt megfizetésében makacssági Ítélettel olmíirasz- 
Ijilliihitt s kiinondatott, hogy Thurzó Máriának :i szentszéken íor^ő 
vrgrrntlelete Hiílvéghy küvetelésÍTe nézve irányadó egyátalAbau 
uem lehet, és fölperes egyedül a felmutatott kötelezvény er<^jéuél 
fogva követelheti u mondott összeget Beniczky Péteren *).* 

Hogy jogi szempontbél mennyire indokolt ez az ítélet, auutik 
fejtíígetésébe nem bocsátkozom, de a Hidvéghy ftltal pnblicalt 
oklevél megérdemli, hogy közelebbről szemügyre vegyük. -- Ha 
ugyanis teljes bitelttnek fogadjuk el azt, ugy a belőle levont követ- 
keztetések elöl sem zárközhatíink el. pedig ezek nagy fontossá- 
gúak. Vizkelethyné t. i. a bennünket érdeklő végrendeletet /W7. 
november í t-én irta :ilá és ha néhAuy hét múlva, az az decznnhti' 
23 án hat:Írozottau állitja, hogy végrendeletében — melynek 
végrehajtójává üjfalussyt nevezte, 4000 forintot hagyományozott 
Hidvéghyuek, ebbÖl nem következik egyéb, mint az, hogy az 
özvegy vagy uem ismerte a Beniczky által feltett végrendelet 
tartalmát s Péter nr kizsákmányolva gyámoltalan helyzetét alá- 
íratott vele egy intézkedést, melynek rí-szleteii-e nézve rosszhisze- 
müleg félrevezettetett, vagy hogy egy más végrendelet létezett, 
melyet a kullö Mária :ikarata ellenerő megsemmisített, a végre, 
hogy önző czéljaihoz juthasson. — Ebben az esetheti természetes, 
hogy az özvegy Beniczky által nem testamentumot, de legfeljebb 
valami |>ótiutézkei|ést;ke.t akart tót»'tni. 

EbbÖl a folfog;vsl»6I, ebből az első tekinteti*e alaposnak 
tetsző gyanúból indultak ki a Thurzó örökösök, illetőleg Ujfalussy 
András s a látszat t'igadhatlauul Beniczky ellen bizonyított, mert 
a kihallgatott tíinuk közül néhánynak vallomása megerősítette az 
embereket föltevéseikben. 

Anagyrépényi páter p.o..izzal gyanúsítja a költőt,hogy midőn 
Mária összehívta őket, a tele irton kívül egy más Uvrs hjx*t in 
rlöiftittesietvU vflüh, s az özvegy egyetlen szóval sem jelentette ki, 
hogy az lenne utolsó akarata, sÖt Beniczlcy is csak azzal indo- 
kolta a tmuk egyhehivását hogy Mária a cselédek közölt kívánna 
valami intézkcdéíit tenni. — Kéteégtelenfll megfillapitható továbbá, 
hogy Pét^r úr Vizkeh'thyné haliila után, húga által bizonyos h^ve- 
leket égettetett el s e körülményt az emberek Örömest hozták 
kapcsolatba az özvegy eredeti végrendeletének eltűnésével, mel)*- 
hez oly sokan vérmes reményeket kötöttek. — Hidvéghy follép^o 
tehíit i|íen jó víz volt az örökösök mnlmára. mert gyanújokat 
fényesen igazulva látták, s valóban a tauúkvallomúsai és az özvegy 
kötelezvénye kölcsönösen támogatják egymást és a fölt^ivések töké- 
letesen egybehangzanak a tényleges bizonyítékokkal. 



>) Országos LevcUÁr. N. R. A. fasc. 1095. lur. í)7. 



332 



TlltfR7.Ó HARIA TfeGRKMOELBTB 



Vizsgáljuk meg azonban a dolog m^sik oHalAt is. - Min- 
ilonek felett; mcglpphpt hrnniinket a mód, rnelljcl Thiinsó Máría a 
Hidviígby jnvára kiállított kötelczvriijt indokoljíi; » .\fírrl nxért 
sokszor (eetamenttim vagy nlvész holta után as fmhfitiek, ^agy íAs- 
Uben is'meymdgoliatik, tagy fJt^veUdik.t Hozzá tehette volna még 
egész bátorsággal: *vagy az Örökösök meíitámadják anno k t^ri^- 
nysgt'gét* s valÓban a mi imieinkben épen úgy hangzanak e sza- 
vak, mintha írójuk a pörro gondolt volna és e nagy elöro-látás 
már magában véve is gyanússá teszi előttünk ezt az okiratot. — 
Mi szükség volt az özvegynek kötelezvényt adni magáa*ól, ha már 
egyszer végreudeletileg 4ü00 IVtot hagyományozott Hidvóghynek ? 
H mikép jöhetett csak legtávolabbról is arra a gondolatra, hogy 
állítólagos végrendeleti megbízottja Ujfalussy András •vahmi 
csu(/áIfítoa okt miatt nem teljesítené utolsó akaratát? — s vége- 
zetre, miért hangoztatta oly erósen, hogy ez ellen a kötelezvény 
ellen örökösei, hagyomáiiyossai semminemű kifogást ne tehesse- 
nek, de a 4000 frtot azonnal fizessék ki? — Afinden jel arra 
mutat, hogy a kötelezvény értelmi szerzííje egyáltalában nem 
bízott a végrendelfftlK^n, s élt a gyanúperrel, hogy abban nz Ö 
érdekei vajhmi kevéssé lesznek képviselve és ezért más úton- 
módon igyekezett gondoskodni magáról, vagy a mi még valószi- 
iifibb, nz egész kíitelezvény tendentiosus, e Thurzó Mária végren- 
deletének kihirdetése után abból a czélból Íratott, hogy azt köuy- 
nyebben meg lehessen semmisíteni. — E foltevés igazolására nem 
rendelkezem ugyan anyagi bizonyítékokkal, de hogy vagy a végren- 
delet, vagy a kötelezvény, tartalmára nézve koholt: — íiz a beunfik 
foglalt ellentmondásokból szükségképen következik s egyiknek 
hitele a másiknak rosszltiszemttségét kétségbevonhatatlanná teszi. 
— Erre a gondolatra különben Beniczky is rá jött s volt 
elegendő éles látása ahhoz, hogy rögtön felismerje, mire kell véde- 
kezésében a fösúlyt fektetnie. 

-Fölkereste régi barátját, Bartók István esztergomi vicariiist, 
ki bizonyára szívén viselte ügyét s 16fí3. május lO-én Kisvárday 
Mihály kanonok által a nagy gonddal Összeállított kérdöpontok 
felett tanúkihallgatást eszközöltetett. Beniczkynck ugyanis í^gy- 
wlöre nem volt más czélja, mint kétségtelenné tenni azt, hogy 
Thurzó Mária teljes öntudattal, szabad akaratból végrendelke- 
zett, az okiratot a törvény követelte módon tanuk előtt sajátkezfl- 
leg aláírta, és nyilván utolsó akaratának isracrtí^ el. — E vég- 
ből 15 tanút hallgattak ki — köztük a nagy-répényi papot és 
Paczolay Györgyöt, kik egyáltalában nem gyanúsíthatok részre- 
hajlással a költő javára — ős föltétlenül igazoltatott, hogy az 
özvegy tcljeíten ép és okos elmével voít végrondidkezése idején 
Uia^u Í8 beszélt a tauúkkal, kijcleotvén eluttük, hogy azelÖttemc- 




%6 BGNlf-KXY PfcTRK A K^r.TÖ. 



333 



lanáő oklevél képezi uto]s6 akaratAt ; igazoltitott továbbá, hogy 
Ujfaliiősy Ándn'ist betegségébeu sohasem biv.itt.i, elleDböu sziiu- 
telenül emlegette Bouiczkyt, levelet klililött érette 6a lürelmetle- 
uül várta. Jellemző miiideuekfelett a pap vallomása, kí elafl 
kih:illg:itíisa alknlmával azzal váíltjU-ii Beniczkyl. hogy fejér lapot 
előtte mez teteit a tanúkkal, most enöl e^jészcu hallgat, és beismeri, 
hogy úgy a jeleulevök, mint az özvegy igeu jól tudták, hogy vég- 
reudeltítrÖl vau szó, sÖt egyeueseu abból a czélból hivattak a kas- 
télyba, s Mária beszélt is Beniczkyvel »de maijyarúlném értvén j 
nem ludja., htujif mitt:, Paczolay György is oda módosítja a untga 
v6Iem<'nyr't, hogy midÓu kifogiisolták volna a végrendelet nlvasat- 
lan aláírását, maga az özvegy kelt annak védelmére, de í5 uein 
hallotta, hogy mit mondott atb. Ezen kivül uehány tanú vallomá- 
sából még az is kétségtelenül megállapítható, hogy a Thurzó örii- 
Lküaök elfogadván Beniczkytöl Máiia hagyományait, ez által a 
régrendelet érvényességét is elismerték. *) 

Mondanunk is fchísleges, hogy ily kórrtlmények köz("ilt a 
Hidvéghy által fiilmntatott okirat ekeszti minden hitelét, mert a 
vallomások után egyáltalában nincs okunk feltenni, hogy a Be- 
niczky által írotton kivöl Thui-zó Máriának más végrendelete 
létezett volna, ebben pedig a Hidvéghy 4000 frtját hasztalaaftl 
keressük s önkényt értetődik, hogy azt sohasem is hagyományozta 
neki az özvegy, valaniiuthogy Ujfalussyt sem nevezte végrendelete 
végrehajtójának. Hü tehát oklevél hamisítással blzouyítékok hiá- 
nyában nem merjük vádolni Hidvéghy t, nincs más megfejtése a 
dolognak, minthogy a ravasz ember nagy betegségében körülvette 
a különben is könnyen befolyásolható özvegyet 8 valami szín alatt 
kinyerve aláírását, maga fundálta csalárdul az egész kötelezvéuyt 
vagy tíiláii csak később töltötte ki czéljaihoz kéi>est az iirea la|)ofc. 
— Hiszen Hidvéghy különben sem volt az özvegynek sohse valami 
bizodalmas meghittje, élto végsÓ napjaiban pedig szeme elél>e sem 
niert kerülni : ^) — hogy magyarázhatjuk tehát meg e tiagy bőkezű- 
séget ? — mikor a józan ész épen u.z ellenkezőt diktálj:*. — Az 
olsó bíróság azonban, mint tudjuk, elmarasztaltJi Beniczkyt ; nyoma 
van ellenben, hogy fehíbbezéa útján niegnyerte a port, mert vég- 
rendelete tanúsága szerint 300O tallér követelése volt Hidvéghy 
Mihályon,*) ami valósziuftleg onnan származott^ hogy az elsőfokú 
ítélet kihirdetése nt'in felperes kielégítést is h7a:v7.víI m.^gának 
mit azonban vissza kellett téríteni. 

*) V"riVa JíiiiiHí t!ri Wprdügh .lános vnlloiiiiUii. //r, íirrni^i lfr/ttiir. 
fúK. lő. m. 30. 

»i ü.o. 

") EaxtrrgtHni fükdptalaii. Ca)>ti. 29. fnac. 4. ra. G 

*) Alább i()4^iii]tí végrendelete. 



334 



TBURZU »AHIA YKURKNDEL8TE 



Ha most összeretjük a tADúkihallgatások eredményét, be 
fogjuk látui, hogy még eddig határozottau Beuiczky volt előnyben 
a niiudosa/e íh azzal lehet öt vádolni, hogy iiz özvegj* iu^ó-iAgai 
ft^lctt tetszve szcfiut rendelkezett s tíigadhatlauúl kószpéuzt is 
vitt el l'jf'aluból. Aiiide *^ tekintetben fpleltlsségre aonki sem von- 
hatta öt, mert ha Marin vé(;rendelete toljt-s hitelűnek iscofftetik 
el, — a mire nézve Beniczky nem volt kétHí'gben — annak egy pontja 
korlátlan hatalmat adutt uuki s legfeljebb lelkiü»meretévcl kellett 
számot vetnie. A Thurzó örökösök tanúi IW^beszédÖek voltok 
ugyan, de miután a két legfontosabb ejj;yéüiség »íry szólván vissza- 
vonta vallomását, a tíibbiek - hu egyszer a végníndi-Ut érvény- 
ben maradt, igen keveset árthattak Beniczkynek, akármily körlü- 
ménycsrn adták is eU"> n pénzzel íAl ládák türtént'tét. A szent- 
szék tagjait kellett tehát fölpereseknek befolyásolni minden áron, 
mert különben hiába való volt az eddigi fáradság és költekezés 
s végre is még rá kell fizetniük u végrendeletre, melyből annyi 
hasznot remélt^-k. 

Itt azonban Beniczky tígyéuek is hatalmas pártfogói lehettek 
8 Ujfalussy és három prókátora igen kevésre tudtuk mcnní ellene, 
pedig kittlnöen értettek hozzá, hogy kell az ig:uság szolgálta- 
tás kezeit gyors mozgásba hozni. Kgyszer sáfránynyal, másszor 
zsindellyel, deszkával, majd gabonával ^httít-rsketleff* Ujfalussj a 
szükséghez képest a papoknak *), mégis elmúlt az esztí.'udö a nél- 
kül, hogy valami számba vehető eredményt mutathatott volna fel, 
sőt az első szeutszéki tárgyalás, mely minden bizonnyal Bai'tök 
István érseki helytartó elnöklete alatt tartatott, sok tekintetben az 
Ö javára ütiJtt ki. A felek tulajdonképen már H>62. november 
16-ára lettek idézve, de Beniczky ügyvédje mindenek előtt felpe- 
resek képviselőinek megbizó levelét kifogiisoUa s ezzel neb&ny 
napi idut nyen'én, a következő terminusra nem jelent meg, az 
levén a czélja, hogy a pörfölvételét mentül tovább halassza, hogy 
az alatt Beniczky a tanuk kihallgatását — melynek eredményére 
oly nagy súlyt fektetett —nyugodtan befejezhesse. Végre is csak a 
harmadik terminusra jeleut meg, midőn már fíilperesek elmarasz- 
talását kérték s mindenek előtt letette n követelt föesküt :irra 
nézve, hogy gr. Thiírzó Máriának semminemű végrendeleti intéz- 
kedését el nem égette, meg nem semmisítette, vagy másnak ily 
czélból át nem adta, a jelenlegit pedig se maga nem készített^, se 
pedig az özvegyet e tekint,etl>cn nem befolyásolta. — Az eskfl 
letétele után Btröczky ügyvédje a már (ismertetett tanuvallomási 
jegyzökönyvet mutíitta fol, melyet fölperosek kifogásoltak, állíts 



') Koiiiúromy A., tAdal^kok Bouie^ky Péter életéhez* TiJrt<Íiiclnd 
Tár. 1885, n. 420. 




tSS BBXICKKr P&TBR A KALTO. 



335 



vAn, bogy Beniczky Pál és Ferencz mint testtérei, Geréczi Aü- 
drásné pedig, mint egyik hagyományos érdekelt felek s kulöubeu 
ia fölperosek az ÍQg6ságokiQ uézvf nem miut legatiiriusok, de :i 
törvény szerint viiló örökösödés rendjén bírnak igénynyel stb. Mis '^ 
kölcsönös felesclgetések tartottitk. alperosekre uí'zve szüuiorn ese- 
mény jött közbe, mely nemcsak megakadályozá egy időre a dol- 
gok menetét, de végzetessé váJott annak kifejlődésére nézve. 

Az utóbbi időkben ugyanis Beniczky Péter betegeskedni kez- 
dett s nem né/hetett utánna Üg}'ének, ugy a miut kellett volna ; pró- 
kátora ügyesen forgolódott ugyan s a főpapok között is sok jó- 
akarója volt. de a szemes Ujfalussy nem késelt hasznára fordiUni 
a kedvező alkalmat, egy leköti'lezett t^mberévííl informáltütta az 
érseket s ugy látszik, sikeríllt ia azt teljesen a maga részére 
nyei*nL ^) Beniczky ez alatt nagy-szombati házilban Őrizte az 
ftgyat, s betegségében Spáczay Imréné viselte gondját. *) 1664. 
február 8-án elkészítette végrendeletét s küvéssel ezután meg is 
halt. Testét kifejezett óhajtáriához képest a n.-szombati szent- 
Miklós templomba temették s talán még ma ís fid lebetne találni 
ay.t a */nrafjofi mdt-mny köfret^^: melyet koporsója fölé helyez- 
tetett. 

Mint végrendelete tanúsítja: szerető testvér, nemes ember- 
barát, buzgó keresztény volt; jobbágyainak — mivel a pogányság 
legutnbb is fölégette jószágait, - miuden adósságát és másuemö 
tartozásait elengedte, a szegénység között gabonát osztatott ki, 
eltemettetésükre bizonyos összeget hagyományozott, megemléke- 
zett a kórházakról, gondoskodott szolgái felöl") s földbirtokon 
kivűl arany és ezöst oltári e<iényf'ket ajándékozott a káptülannak. 
Mindezeknél jobban érdeket azonban bennünket a következő intéz- 
kedése : 

*Áz minémü magyar vévseim vamiak Vereskühtínf adja 
Beniczky Pál ikném uram natjypraeposl wamnak i» adjon ele- 



') >Midöti eszembe vettum, hogy szegény er»ekurauiot futja hz 
más f<f1, és ott igyL'kezuék akadtikot teaui a2 dologban, azt praevcfiiáltaiii 
^8 egy uri titnbert disfpouáUaui, hogy dolgunkar prouioveálja ő nag>'8á- 
gának, ax adtSe oiuicktiui volt gabonával m^cczcl m. 750 — áztat lin 
anuak niegitagctltctn, akkor di-ága ei^ztcudö leveo, ha amputálom m^czét 
fl. 1., facitri. 750.< 

*) * , » szájából liallolta nzegeuy Benyiczky Pc'tcniek, im ugymoud 
az éu atyámfiai küzdi nem találkozik egy Í8, a ki betegségembeu goudo- 
mat \-ÍKílje, vagy kedvemet keresse, hauem Spdczay Imréne assaoiiyom gyá- 
molított betegségemben. < Kthcsényi István vaUomóiia'V^rt.'VÁr. 1885. 
n. 4'ir>. 1. £iin(;k okát e^yedUl abban találom, hogy rokuuai tilvol voltak. 

*) Esztergomi lokáptolau levéltára Capsa 55. ^c. 2. un>. 1. 



336 



Ttlimxó MÁRIA VtmRRXma.ETT! 



ffendO k^ltiíij^t az kini/omtatdsdra Ö jiafjtfságdnakt. *) Á praepofit 
mint tudjuk, Bartók Istvátt tinnioi ez. püspök voU> ki hiveii telje- 
sítette a költű végMkíUíitíil s Beniczky versei még ez év foljainAti 
iiH]iviIú<r(it láttuk. Kuruukuak legélelmesobb kíailója Keui váltiszt- 
liatnA m(*K szei*eucsésebbeu az időszakot valamely mö közrelx»- 
csátáaára, mint a hogy Bartók minden ilyiiemft utógoudolat nél- 
kül cselekedte. Főpapok és az aristokratia, nemesség és az tira-sz- 
szouyok t-gyaránt ismerték Beiiit'zky Péter nevét; országszerte 
beazélbettek az érdekes végreudeleti pőrröl,s némelyek csak diva- 
tos szokásl)úl, nu'tsok taUn hogy tudb^issák, minÖ lehetett belseje 
annak az embernek, kit végrendelet hamisítással, idegen javak 
oltulujdonításávaL, fontos dkniíinyuk megsemmisítésével vádol- 
nak : — elég az hozzíl, boiíy mohón vásároltAk a könyvet és csakha- 
mar a legiiép3Z).'ifiblt olvasmánya lett az a magyar Közözségnek, 
mely már különben is régóta vágyott ily könnyft, mulattató rhyt- 
mnsok után, melyet a társadalom miudon osztálya egyaránt fá- 
radság nélkül éívezhesseu. *) Do fÖl lehet azt is tenntlnk. hogy a 
pruepostot egy kegyeletes czél is ösztönözte a költeményeknek ké- 
sedelem nélkül való közrebocsátására. 

Bizodalmas barátja volt az elhunytnak, s fájdalommal kel- 
lőit tapasztíilnia. hogy hurczolják meg nevét, hogy dobálják emlé- 
két sárral, talán mélyebben bp leiietett avatva a dolgoklia s ugy 
volt meggyíízudve, bog)' Beuiczky birt legtöbb joggal az özvegy 
ingóságaihoz s nem a haszonleső atyafiak, kik clhiigyatottságálmii 
felé se mentek. — Régidö óta ismerhette a költőt, ismerte vallá- 
sos lelkületét s jellemének nemes voltát és ueni tudta, neai 
akarta hinni, hogy az ellene emelt vádakban bűnös legyen. Jó 
szolgálatot vélt tehát lenni a gyűjtemény kiadásával s meglehet 
arra gondolt, hogy lia ország-világ olvasni, balhun f»)gja. mennyire 
félt*' istenét, niilv I»uzííü keresztyén, mily nemes 



r-lyíí. 



h V. V. 

') Krdekeenek tartjuk fiílcDilitení, bog\' Beiiiczkyt vci'scmck tút 
furditilKa ttliui, mctyut » liirói'7*Hzmitroilrtuiu íro<1nliui t-s kiudú táiaulaL ii 
^Matica'' :u'cliiviiiiulbaii küzill, ji tótok i» iimgitknak követeltek, tJs dr. 
Sasiiick FöttMicK a sxerkeiuttíj nugy hangún liívatkoxik a kültti tót ertv 
detű iKíVitrt- 8 l-l akarná vitatni tóHlnk e küzkcilvcUjMÍgii jKietát, Lo;gjp|- 
tcniKtShti n/ cjit^íizboii íik, lio^iy h U'\t fonlílaH, ntit ti ^.\fitti/nf: tcniiísxfite- 
í^cii ero(lotin*jk útlít - IGől-bcti kt^sKÜlt, a a/. arr.i Intsy.lk nmtatní, liog;)' 
Beuicxky ^rrsri nuir Jt'tvul Imliíln előtt kÖzk(!;Eeii fumgttüc, (iurtpár Imtc u 
ugy vdli, hogy a küUH ingadozott a magyar i^ tát nyelv kOxölt (Vasár- 
napi Ujmíg 187H. 4i> HKiíin.). jK'dig ctink vgy futú pillntitúb löni^győzlitit 
bennünket uniil, liogy az eges/ gyiljtiMiu-ny licuic/ky rhythmnsainak 
HÍuipli^x fordítúuH. 



HinnczKT 



ejKjeneHlelkíí ember volt Beniczky Péter, talán más ví'IeoiéüDyel 
leaftiek felöle azok is, a kik nem ismerték és a bírák igazságo* 
sabbjiii Ítélnek nmjd felette. 

Hogy valóban támadtak-e ily gondolatai Bartóknak, midÖn 
a verseket sajtó alá rendezte, tagadás esetére természetesen 
nem tinlnáiik mivel bizonyítani ; de hogy végrendeletének fölbon- 
tása ntán hozzá tartozói 9 barátjai még jobban hittek a költÖ 
ártatlanságábíiu, azt a magunk részéről kétségtelennek tartjuk. 
>i$ten 8 világ előtt megvallom — kiált fel Beniczky halálos ágyán 
— hogif nem istnctr.m si^mmiben is magamrit consrinunak lenvit és 
Hidvéghyt vádolta, hogy az ő izgatásai következtében iuditottik 
port ellene a Thurzó örökösök. De bár teljes lelki nyugalommal 
Í8 asállott sírjába, rossz elvérzetei lehettek e por kimenetelére 
nézve s attól félt, hogy halála utáu testyéreivel künnyeu elbánnak 
majd hatalmas ellenségei. Minden reménységét a piipokba vetette 
s ezért azt a liüOU tallér követelését is. mely Uidvégby Mihályon 
kereseten volt, az esztergomi káptalannak hagyta kegyes alapít- 
ványokra, kérvén annak tagjait fejenként, hogy Hidvéghynek 
rajta tett ^tstentelenaégét ne engedjékt^ de a nádor, az érsek, s az 
orss&gbiró megkeresésével is igazságot szolgáltassanak neki halála 
után. Thurzó Mária végrendeleténél fogva Í)ii1i javait testvéreire, 
illetőleg nála még korábban elhalt Ferencz bátyja árváira hagyta, 
kivéve az ujlaczkai jószágot — mit a birtoklásával járó kötele- 
zettségekkel együtt - hasonlóképen az esztergomi káptaiaumik 
hagyományozott. — De magának is igen szép Öröklött, s kivált- 
képen szerzett jószágai voltrik, nagy értéket képviselő ingóságai, 
arany-ezüst mívei, köves marhái, verem gabonái stb, melyek mind 
a testvérekre szállottak, b ezek bent ülvén a jószágban — egy- 
előre nem igen volt okuk búsulni a miatt, hogy ITjfalussy most 
már ellenük itidítja meg a port, sőt ugylátszik igen bíztak Csite 
János prókátori íigye9ségéi»eu, kinek rendes fizetése lelett még 
lOÜ mércze galionát is hagyott végrendeletében a költő, hogy 
hiven szolgáljon és az »itjazat ki mojufjat '). 

Alig tíTJcdt el azonban Beniczky Péter halálának híre az 
fismerösök és érdekeltek körében, Ujfalusay Audrá.snak első dolga 
TOlt a nádor elöM protüstální végrond<'k;to ellen, azután pedig 
Nogy-Szombíitba killdött, hogy annak másolatát adják ki számára. 
— De az (dhunyt barátíii a rendelkezésükre álló törvényes esz- 

" közökkel lehetőleg gátolni igyekeztek Öt szándékában, és háromszor 
járatott Szombatba, míg végre a káptalan teljesitotte óhajtását, ■) 

, Ezzel el telt az év s Ujfalassy csak a következő 1666. esztendő 



>) I. h. 

") Koinároiity AndriU, Adalt^kok Bűuiczk; P^ter életóliez i. h. 
Sbísjlüok. Itmi. IV. Kf)»rr. 2*J 



TirrUZÓ MAUIA VEOREKDEt.KTE 



iiLMiSmü itl^zUetto törv^iiví't' Beuiczkír' Píter öröküKeií. s fogbutoU 
hozzá ismét a tauúyj*űjté6bez, mert bízDiiy az első kÜL'illgatás 
eredményét a költő tauúi Cí^akuem semmivé tették, » űj ad&tokra 
voU szüksége, liogy teljes késziilcttvl jelenhcsaeu meg a síííntszék 
előtt. Most már sokkal köniiyobbeu ment a tluloy, mert a Benicz- 
kyck közül Pál cst^kély befolyású ember volt, ki élotét pozsíjuy- 
vármegyei goznodi malmába visszavonulva töltötte. Tamás ilz idő- 
sebb pedig — bár mind vagyonát, mind társadalmi /íliáaáttiíkiutre 
— előkelőbb lielyet töltött be a világbau, távol Zólyomvánne- 
gyében .1 család micsinyai Ős kastélyában lakott s nem igeu volt 
alkalma ugy utánna nézői a pörnek, miut azt Ujfalussy tehette, 
ki támogatva hatalmas rokonsága által, egy pilUuiatig som pihent 
s a szöteljes értelmében hajtotta a dolgot, nem eajnáltíi a pénzt 
a prókátoroktól ; egy vagy más módon, — könnyű volt válogatni 
a módokban, megnyerte a vicarlust s a szentszék tájijait, saját 
vallumása szerint tizenháromszor járt Nagy-Szombatba,^) infor- 
málva a bírákat, hogy Mária uem önkényt, szabad akaratának 
hódolva, do Boniczkj- ráljeszélése, erkölcsi kényszerítése következ- 
tében készítette a végrendeletet s mindenfelől összetoborzotttauuk 
vallom ásuival igazolva, hogy az özvegynek saját kezével írott más 
végrendelete volt, melyet Beniczky testvérhúga Lobodáué által 
elégettetett. «) 

Ujfalussy közlése szerint három vic^riiiselÖtt forgott az ügy, 
s az utolsó Püzsgay Miklós földvári apát és esztergomi kanonok 
űgylátázik föltétlenül az Ö embere vídt, s időközben Bartók is 
meghalván, a Beniozky testvérek mellett senki sem emelt tóblté 
szót a szentszéken, melynek fobidata volt lelkiösraeietesen meg- 
vizsgálni, vájjon uem nélkiilöz-e ii felmutatott végrendelet csak 
egyet ia azon lényeges kellékek közül, melyek az egyházi töivéuyek 
és cauonok értelmében érvénye^sigéhez okvetetlcntil szílkségesek. 

És jóllehet Beniczky Péter életében igazoli-i, hogj Thurzó 
Mária teljesen eszméleténél volt végrendelkezése idején, s kijelen- 
tette a fölhivott tanuk előtt, hogy az lenne utolsó akarata, s jól- 
lehet az oda ítélt föesklit le is tette folperesek azon vádja ellenében, 
hogy az özvegynok egy elöbbeni végrendeletét elégette vagy meg- 
aemmÍBÍtette volna : - a bíróság elÖlt mégis az Ujfalussy András 
által eszközölt taüükihallgatás — melynek legterhclubh része 
mint tudjuk visszavonatott — volt irányadó, 3 kifogásolván :i 
Beniczky testvéreket, ugps mint a végrendelet elöttemezöit, úgyis 
mint tanukat a költÖ érdekében, íoliwresek álláspontjára helyez- 



') ü. 0. 

*) Kiisc, líj. III. 31. — ti a már idL^zett lauúvallouiásuk. Gt\ íiírr^iit/ 
ItfVültihr, 



*» BBMICZKT PfeTGffi A KÖLTŐ 



kedett s azoD indokból, mertMária határozottan ki uemjeleutotte, 
hog)- az íili'iiraudó okirat tartalmazuá utolsó akaratát, söt tftblt 
taoti egyező vallümása szerint sajátkezÜleg készített végreudclotc 
létezett: toválOiá mert Beuiczky visszaélve bizalmi álláüával, az 
özvegyről iiuiradt készpénzt s más drágíisógükat, uem a rokonok 
között o^ztottíi ki, miut kellett Tolua, de saját javára forditá s 
különben is Vizkelt?tbyué a legnagyobb szeretettel viseltetvén 
attyatíai iráut, még életélx-u kijelentette bizonyos oklevelében, liogy 
Ujfalussy András lesz utolsó akaratának végrehajtója s igya jelen 
esetben okveletlenQl caalárdság éri álnoksjig forog fenn : *) — 1666. 
év február 16-áu meghozta az ítéletet, melynek értelmében Thurzó 
Mária végrendelete érvénytelennek nyilváníttatott s mivel az is 
bebizonyult, hogy az örököííuk niiiidjárt annak fölbontása alkal- 
mával, később pedig hiteles helyen is protestáltak oUoue, kimon- 
datí)tt, hogy az özvegy mindenueraii javaihoz, — nem a végreu- 
delet, de örökösödés jogán ~ leszármazási Í2ek fizeréut törvényes 
igényeket formálhatnak. 

Az Ítélet indokolása nem terjeszkedik ki részletesen azokra 
az okokra, melyek miatt a végrendeletet erőtlenné tették, de a 
hosázú tárgyalás menetéből lépten-nyomon megállapítható, hogy 
fólperesek tanuiuak vallomásai mindenütt teljes hitelűeknek foga<l- 
tatnak el, mig Beuiczkyvel szemben a megmásolhatatlau esktin 
kívül — minden egyéb bizonyítékot részint kifogásolnak, részint 
hallgutáijsal mellózaek. Az indokolás nagy átjilánosságban mondja, 
hogy a végrendeletet — mely mint a tárgyalás folyamán előadot- 
takból kilfinik — a hitelességére tíirtozó ünnepélyes formákat és 
törvényes kellékeket sok tekintetben nélkülözi, erötleníteni kellett, 
ámde a bíráknak gondjuk volt arra, hogy az egyház érdekei csor- 
bát ne szenvedjenek s e részben változatlanul hagyták annak intéz- 
kedéseit, sőt az örökösök is kötcleztí'k uiitgukat, hogyha netalán 
az özvegy végakarata a kegyes alapítványokat illetőleg (a hová 
számíttatott bizonyára a kalocsai éi'seknek hagyományozott jószág 
is) eddig teljesedésbe nem ment volna, maguk fogják azt teljesí- 
teni. E körülmény magában véve is eléggé jellemzi az itéletet> 
hiszen ha az a végrendelet bármi oknálfo^a is érvénytelen, annak 
ogyetlt'u [íontjft sem állhat mog többé, mert liisz nem kivételes 
végrendeletről volt szó és nem lehet jóhiszemű az a bíróság, mely 
a tények megítélésénél ily 8zemi>ontok által hagyja magát vezérel- 



>) >T(;etaincntniu pi-actcosuui dfiuiiuae VizkelethÍMiiae jtor domúium 
quundaiu l'otnun Bcuie;sky Hubonliiiatum dcbct cunnicrc ct luvalidarc vx 
hiíi ratioiiibiwc unt. Gv. Bcnliiy i Icvi'Itjír fibíc.. 1 5. nr. 31.- — Ezeii ahipBuk a 
flKCiitaM'ki ili^lct B AZ ch)n'n cliitrt elveket türtották Bzeiu clűtt a viigrcu- 
delet tncgsvmmisinísvucl. 

2 2* 



tetni. ') Az Ítélet kiliirdottetvéu. alperes Ügyvédje iizouual feUel)- 
bezést jnleatett ellene, ez azonbau nem <^k.')dnl}'ozá meg i\ törvé- 
nyes elján'wt 8 Ujlalussyuak most már nem volt má? teendője, 
mint az nrftz:íi;ln"ró |)!ir!incs;tt kieszkiizülni arra nézve. Iit)gy egy 
ití'lőmeíiler közbeujötfcével Beuiczky Péter urükösei jószágaiból 
kielégítést szerezzen maga és megbízói Bzámára az özvegy végreu- 
deletébóL azármazutt káraik miatt 

Mig ö a dunántulra jíírt Xádasdyhoz, a Beniczky testvérek 
sem uiaradtnk tétlenül s hogy a szeutszéki ítéletből azíirmazó 
veszteségek miatt kárpótolhassák magukat, illetóleg hogy az abból 
származható nagyobb károknak elejét vegyék, 1666 martiul 9-éD 
fölkeresték Wesselén}*! nádort a stubuyai fürdőben, s azokat a 
jószágokat, miket a költő az özvegy végrendelete erőjénél fogva 
birt — halála ntán pedig nekik hagyományozott, nemkülönben 
raiüdeu néven nevezendő ingóságokat, melyek ThurzóMária magva- 
szakadtáTal a koronilra szállottak, adományban felkérték. Wesse- 
lényi nádori hatiUmánál fogva a kivilágló >;«.« re/fiumutt oda is 
adományozta Beniczky Tamás £s Pálnak, az7al a kikötéssel azon- 
ban, hogy ha az elősorolt javakhoz a Thiírzó leányág Örökösödési 
joga bebizonyul, a donatio semmisnek tekintendő. Ez adomány- 
levél erejénél fogva az esztergomi fökáptalan 166C. april 11-én be 
is iktatta a Beuiczkyekot Alsó- és Felsö-Beheuicz, Kis-Xezete és 
Orvistye helységekbe, Thurzó György nádor uÖági utódai éa 
a Vi/kelethy örökösök ellentmondása mellett. ') Ez azonban 
Iljfalussynak nem sok nyugtalanságot okozott, ha már egyszer a 
szentszéken megnyerte a [xirt, a világi hatóság ítéletére nézve egy 
j)iUatiatig sem volt kétségÍMui ; nem akará azonban siettetni a dol- 
got, mert ez által foutoKabb érdekeit látta veszélyeztetve. Említet- 
tük már, hogy a Thurzó örökösöktől a Vízkelethyné utáotörvénye- 



') » . , Idco vestigiií ct dictAtniui legum et sacrorum caiioniiin in Imu 
saera sedc in dijudicandia tcstamctitorum HolcuuiitAtihua nb antíquo obser- 
vnrí Holitonim nií>ii4tentea et inliacrerites, praenotatnm testnnirntum tan- 
i|nam debita (>t reriai»ita soleiniiítate deAtitutum, irritum, ínvalidum H nal- 
luin, Bed uec per domiuos A. uau ixiboratum. Quantum porro ad iiidtantíaRi 
fiscalid, oc'caeioue piorutn Icgalonim iuterpoí^itain, tiiin ident logatnni velnti 
iu rt/rigvrium aiiiutae testatrícts teudens per succcösorcy citiadem ímmedí- 
atos iniiius impugnatiim esse compcrintur ; qnin in sioiilem exolntioaeoi íu 
quautuni iucxolutiontin h&ereret omuiiio iiuta uieutein euprafatae quondam 
domínae Mariae Thurzó cxolvcnduin cumí debere, diceuduin» dcUbcrandum 
et prouuucíaudum duxíinus, prouCi (cadein modnlitate interposita) in-ítamas, 
invalidumue, ounulamusomni mcliori dkkIo, via iurie. caiisu ac ratiouc«. 
(Eredetije a gr. Beréuyi caalád levéltárában.) 

■) Ax ítelctlevclböl gr. Bcr^nyi leWitár fa?c. nr. 44. 



ftS BBMICEKY rÉTBB A KÖI.TÖ. 



341 



seu rnjok Bzállaudó javak uagy részét mag/ihoz váltolta, most 
már azou fáradozott a jó ur, hogy a Beniczkyék ellen megnyert 
pnrl)ÍSl ík ö hiizzoii Diindeíi hasznot, íi^y gondolkozván, hogy után- 
járásainak, éijtíli-nai»i>ali fáradoz/isának lehet köszönni e kedvez5 
eretlniényt iigy is. — Legelsőben tehát leszenyei Nagy Ferencz 
nádori itélö-mestert nyorto meg ügyének s ezzel egyetértÖleg j6 
el0re elegyengette útját a pör kimeoetelének. Thurzó Máriának 
szeptencz-nj falusi kastélya már régóta szemet szúrt neki, és 
örömest megszerezte volna egyetlen fiának. SikeríiU is a Vizke- 
lothy örökösök részét egyenkí'nt magához váltogatni, C8U]ián nagy- 
lucsei Unczy Mihály özvegye ragaszkodott még, mint Vizkelethy 
leány, ősei fészkéhez. — De Ujfalussy kifogott rajta. Az özvegy 
miut tndjnk Thurzó Mária után nagymennyiségű gabonát öríikölt, 
melyb'^l adósságait teljesen kifizette, de miután a végrendeletet 
megsemmisítették — vissza kellett téríteni a gabona árát 8 
Ujfalussy folytonosan zaklatá, ijesztgeté a jó asszonyságot — ki 
végre 1667. september G-án 10 ezer forintban átengedé neki és 
leszenyei Nagy Ferencznek a kastélybeli részét, kikötvén, hogy 
haláláig élvezhesse auiiak jövedelmét >''*/?/ ieijcsséífgrl vUdt/ aiuf- 
Jdvri ^IhefUnné és koMussdt ne váljon. ') Mig az özvegygyei a tár- 
gyalások folytak és Ujfalussy hasonló módokou biztosítá maga 
számára a pÖrbÖl várandó h.osznot^), megtette másfelöl a kellŐ 
intézkedéseket is arra nézve, hogy öt esztendős munkiijáuak 
mentől előbb teljes jutáimat vehesse. 1667. augusztus 13-án 
ugyanis a szents/.éki Ítélet alapján parancsot cszközíilt ki az 
nrszágbirótól Rabby István itélömesterre, melynek értelmében ez 
Benic'zky Péter örököseit 1667. september 30-án Osejtlie nyitni- 
mcgyei mezővárosba idézte, hogy a Thui'zó leányág részére neve- 
zetteknek Ujfalussy által kijelölendő jószágaiból a tárgyalás alkal- 
mával felszámítjindó követelésük erejéig kielégítést szerezzen. ') 
Az idézettéin között voltak a Beniczkyekcn kívül Spáczay Imro 
pozsouyv ár megyei nemes, mint a költő egyik végrendeleti hagyo- 
mányosa, továbbá Szanyogh Július — a kinek Thurzó Mária 
bizonyos ezüst-edényeket hagyott és Geréczi Andrásné. — Berényi 
Györgygyei, a ki pedig szintén tekintélyes Összeg erejéig volt érde- 
kelve a Mária végrendeletében, nem vélte tanácsosnak ujat huzui, 
de különben is ez egyetértőleg működött vele a végrendelet meg- 
semmisítésénél s bátran föl lehet tennünk, hogy az érdekeinek 



*) Gr. Bertínyi levéltár fasc. 15. nr. 34- 37. 

B) 1666. juliua l.'>-«Íii p. 0, a galgóczi banitoktól váltotta meg a 
Tliiireő Miíría által nekik 1.500 írtban hagyományozott jószágot 900 
frt<írt. ir. o. fftsc. 1. nr. ». 

a) U. o. fflsc. 15. nr. 36. 



TIlUnTIÓ MÁBIA VÉORENPEI.BTR 



vfiazélyeztetésc nélkül járt, sugy Mária utolsó alcAratának reX vonatr 
kozó rósze kétségtelenül írvényben hagyatott Noai is késett 
Berónyi emlékezetébe hozni Ujfalussynak, hogy csak íiz ö kérésére 
nem perlekedett Beuiczkj'vel a neki hagyom Anyozcitt jós/ág iráut» 
bogy a végrendelet megsemmisitcíie annál kevesebb akadAlybii iit- 
küzzék, juthat is eszéhr, hányszor biztatta öt stb. ') Tljíalussy t azt»n- 
ban e tekintetben nem kellett figyelmeztetni, hisz neki állott érde- 
kében fenntartani a j6 viszonyt a nagybefolyású fíSurral, ki ezen- 
felül IcitÜuÖ jogász is volt 8 a pör további folyamán nem egyszer 
élt még tárnicsával. 

Elérkezvén pedig szept 30-ika, Rabby István itél5mpst«r 
a vett parancshoz képest megjelent Csejthén s minthogy n felek 
is pontosan elküldték ügyvédjeiket, a pör — Berényi György, 
Révay Imre, l'Jfalnssy .Tános és több szomszéd birtokosok rész- 
vétele mellett fölvétetett 3 l'jfalussy ügyvédje mindenekelőtt azokat 
az ingóságokat, pénzt stb. számolta b becsültii fiil, miket Beniczky 
Péter Újfaluból elhordatott, Számitásíi. mely az általunk ismer- 
tetett tanú vall omásuu alapul, a következő; 

1. Tapolctóny váriból oh-itptett Itcniczky egy vasUHút, 

mrlynok tartftln)i4t becsülte az llgjvAl !lí.00i) frírii 

ngyaiioiinan aprti ptínzt. 3í*,00n dnrabiil 

2 Miík pénzt a,(»0<) tallfír 

2. SEeptenc/.-líjf«hÍlK'.I olvitt 2 kin Mdii pcjiixt 8,000 frt 

miU Udák és zacskókbnn 3,000 frt 

rgy kifl vasUda 3,000 ftraiiy 

y. As! :irvai JAsxAg hiwKoubtírc 300 frt. 

A sokszor említett nagy ládára vonatkozólag, melyet 5 embi-r 
hozott le Tapolcöáuy várából, alperesek réazére esküt itélf, a birósAg, 
mert tagadták, bogy pénzzel lett volna tele, de ha az elónortdtak- 
hoz hozzá fizámitjuk még a bor, bnza, nzalonna, házi eszközök, 
szőnyegek stb. értékét 8 azt a 25 ezer forintot, a mennyire beesülte 
felperes Ügyvéd Atária által a nagy répényi egyhAznak liagyomá- 
uyozott ezüst eszközöket, — a Thurzó örökösök követelését csak 
készpénzbon felül tehetjük 100.000 forintm, a mi abban az idÓbcn 
roppant összeg volt s a Bí^niczkyeket csaknem koldusbotra jut- 
tatni volna. ^) Miután pedig Szunyogh Július ügyvtrdje megigérto, 

') Bodok I6Ü7. R/.ept. 7. *Ax (ílltGzrtt ar sxegt^ny amjAity nr^p 
Jftvaival — iija Bonínyl — a ki miUntt lógattn akkor ax. lábát, az mikor 
én nz Ö nttga dnl|;itibaii filradtam. . .Lorántfí Zsnr^flniia 67.et(^«<St vettem 
9 miisnak Bzolgáltatn.c 

") Egy ilven teM ia fonínl el^! >Hnrt>1ogia itcm varia qnontm prne- 
liuni acBc nd flór. ^eioonroti oxtoiiricront, vcl in specic. vcl ín valoro 
rcddcnda. « Gr, Üivinyi Itár fa»e. 1b. nr. 4-í. 



ftR BrNtnZKV PftTKn a Xrtl.Tfl. 



343 



liogy racfíliizöja a liajíyomfinyozotl ezüHtuomtiek pííiizértAkfít íi 
kitűzött időre lí»t(*fiiuli, alperesek ügyvéiljo emelt szót, knvetelvéiit 
Iiogy a kÓ8zp6nz niouuyiségre nézve \\}t\hh tanűkiLallgaiúst oszkí)- 
zöljenek. r fejtegetvén tovAhb/i kevés szeroíiesével, hogy bár Thiírzó 
Mi'iriíi vógrf^ndeloteaszentszí'ki Ítélet következtében érvénytelenné 
is váli>tt, ánnlc linaonló esetekben az ingóságok a koronám, szálla- 
nak, minthogy pedig Wesselényi uádor alpereseknek adományozta 
ezeket, felpereseknek nincs joguk többé követelni rajtuk. - Áttér- 
vén pedig az özvegy álUl Bouiczky Péternek ti teatvérhugának 
hagyományozott juvaki-a, itt is a nádor adományííra hivatkozott, 
állítván, hogy nem a végrendelet, de annak erejénél fogva birto- 
kolják alperesek a jószágokat, h ezek tulajdon jogától megfosztani 
a törvény értelmében nem lehet ftket. — Ezzel szemben fölper^-s 
ügyvéd vititta, hogy vabimely végrendelet érvénytelenné nyilvání- 
tása esetén, az örökösödés szükségképen beáll, s a vér szerint való 
ntyutiak jogai e tekintotlx^n csorbát nem szenvedhetnek s ugy az 
ingó mint az ingatlan javakra ufeve — örökösödési igénnyel bír- 
nak. — Tagadta továbbá, hog}' az ingóságok hasonló ipsétekben 
a fiscust, illetőleg a szent koronát illetnék, és semmisnek nyilváníti'i 
uz alperesek által producált nádori adományt, mivel abban csak a 
*kirifáffló ju8 reqiu7n€-v6\ van szó, az örökösíik sérelme nélkül. ') 
Hosszú és meddő viták fejlődtek ki e kérdések körül, s az itélft- 
ineater végre is l'ftlperesek javára döntött, de nem tagadhatta 
niog alperesek jogos kívánságát sem, hogy a pénz mennyisége 3 az 
ingóságok értéke felett ujabb tanúkihallgatást eszközöljön. 

Ezzel a tárgyalás menete egyidftre természetesen fennakadt, 
do Ujfalossy András nem hagyja m.agát zavarba hozatni, s csak- 
liamar nagy sereg lannt toborzott össze, a megholtak helyét ujak- 
kal pótolá, a kifogásolhatók helyett - jól inforoíáltíikat állítva 
elö, kik ~ a mint mondani szokás, leesküdték volna a csillagot az 
égről. — .Tellemzrt, hogy a már említett Geréczí Andrást és felenégét 
Í8 maga részére tudta nyerni, pedig ezek első alkalommal Beniczky 
mellett vallottak, söt az asszonyt kifogásolta is Ujfalussy, mint 
érdekelt lelut. de ugylátszik, hogy most épen ez az érdek forgott 
veszélyben s ilyniódon lebetrett csnjján biztosítani. 

Az ujabb tanükiliallgatüsból kitűnt aztán. li(»gy tulajdonképen 
Bonki som tudj.s, mennyi és minő pénze maradott az özvegynek, 
csak íuztlíitták, liogy ládaszámra hordatta el Reniczky s könyökig 



*) Az iMlonitiny-lcviíl 74ÍrAdt^kti ezerint >í]ii(>il sí mmírum cAiiRAn- 
guinei ffimiliac Thtirzú fuciniuci pcxub hoomtes indtcatn delibcratúmcmedí- 
ftntn legitímam ct Icgnlcm snam in íisdctn boiiifl ftucccflotoncm, cflram rompe- 
teittfi Fiio iudii'o cvincorlnt, íurí Oftmndcm prneaons donatio nt eollatio 
iiostrn iieiititiiiaui praoiuiliüurc pdsset.c 



344 



THUBS5Ó MÁRIA VÉOBRNDELRTB 



járt az aranyban. Az emberek beszélnek fŰt, fát, egy p. o. íkIa 
nyilatkozik, bogy a folyó péuzt, mely lehetett vjigy 10 ezer. nitjy 
napúj nyolczad maijával olvasUi íf^»tcj/íf/ ^), másik ily határozott 
vaílomáat tesz: »A szcgrny asszonynaJc mindem eléff volt,<^ mflyrk 
sol: ezer frtot éi-iek volna.^^) A tölibi iugóaágokra vonatkozóbig 
pcflig leggyakoribb ez a kifejezés: ^f^les Utr, frl^s szahmna. frUs 
fterth marha maradott .* Csak az emiitett Geréczi AmlnUué vallja 
hatírozottau, hogy néhány zacskó pénzt vett magához Beuiczky s 
elöszílniUlja uév szerint az ozDst-ueinüeket — miket T^jfaluból 
clhordott '*). Ebben igaza i^ volt, — 3 alperesek llgyvédje sem 
tagadtál, bogy a líeniczky testvérek örökölték bátyjuk halála utí'm 
Thnrzó Mária némely ingóságait, de a lognagyoí)b i gazsáfr talán - 
ságnak mondotta azok felszámítását, egyszersmind felajánlotta az 
esküt arra nézve, hogy fólperesek követelésével szemben, a rájuk 
szállott ingóságok értéke egy párezer forintnál nem tehető többre, 
mintán pedig e tekintetben fölperes bizonyítani nem tudott — 
Beniczky Pál és Judit bizonyos összeírá-st mutattak föl jiz özvegy- 
ről maradt ingóságokról — s az eskü oda ítéltetett nekik *), A 
nagyszámú tanuk kihallgatása — s a bizonyító eljárás befejezése 
után az Ügyvédek szokása szeiúnt még feleselgettek egyideig s 
végezetre is Kabby itélőmester kimondá az ítéletet mely előre- 
láthatólag volt, föltétlenttl marasztaló volt alperesekre nézve. — 
Ennek értelmélmn t\ jószágok visszaadásán kívül 23.800 frt 
megfizetésére köteleztettek Beniczky Péter örökösei, *merí iijaz 
tujyan — mondja az ítéletiével, hogy a Thurz6 Mni^^ után maradt 
pénz öészt'yét a tanuk volíomásaihól határozóban tiit'ífálfj/pítotn nevi 
lehet, ámde a ládák f.» zacftkók soknsáfjáhúl it/lvp, könyiyen tehető 
az ISfSOO forintra.^ A mi pedig az elhordott ingóságok értékét 
illeti, alperesek esküje következtében 4000 frtbau állapítottA azt 
meg az itélőmester s egyszersmind fölperes ügyvéd kívánságára 
felszólította a Beniczky-Örökösöket, hogy a kielégítés fzéljából 
lefoglalandó javaikat azonnal nevezzék meg. A nagyrépényi 
templomnak hagyományozott oltári-eszközök, arany- és ezüst-edé- 
nyekre vonatkozólag pedig — melyek értéke 25 ezer foriutbau 
állapíttatott meg, mintán alperesek igazolt/ik. hogy Beniczky Péter 
még 16G2-ben átszolgáltatta azokat a papnak, változatlanul hagya- 



') Vflltcs János vallomása. 

») U. 0. 

^) IS cziút kaláii, BÖtartö, ezilat k&lamiiris, gy&rtya Unv. Mzeutclt 
vÍK tartó stb. 

*) MindeDbcu megegyezik a fíi^iv'ozi ÁndriUTu* vnllotnáMlvat, lio:extt' 
adváu m^, ho^- Púi 1000 trC kee/.jxínzt ia bevallott, mit bátyja Újfalu- 
ból hozott. Gr. Bcreuyi levéltár. Faac. lö. iir. 41. 42. 



£8 DET4I0ZKT PtTER A KÖLTŐ. 



345 



lik az özvegy végső akíiriitn, h fiz említett 2& ezer forint egyszeiüen 
kihífcgyatott .1 kereseti öttszegbÖl. — Ez az elv érvónyesül luiude- 
ntitt nz itélfítWn. melyhez hasonlót biráskotlAsiink történetiben 
ivlig tnlMníiuk ; tetszí'sük, érilekcik szprint biráljíik me^ hz özvegy 
végfpüdelet^nflk egyes pontjait, eldobják vagy vAltozíitlanul hagy- 
ják a szerint, a míut belőle kár vagy haszon származhatik rájuk 
nézve. Alperes tigyvéd mindenekelőtt a királyi táblára felebbozto 
az Ítéletet, követelvén, hogy a végrehajtási eljárás fttggesztcssék föl, 
majd előszámlálván a Beniczky Pét^r által teljesített fizetéseket 
— nevezetesen azt a 4000 frtot is — melyet törvényesen hajtíttt 
be rajta Hidegvégby Mihály, továbbá a Tbuizó Mária rokonai 
között szétosztott ingóságok éi-tékét, a temetési költségeket stb.") 
7837 forintot kivánt levonatni a megítélt összegből, s ezt fölpere- 
sek nem kifogásolhatván, csak 11 birtokban való felebbezés ellnn 
tilt'ikoztak s Beujczkyék látván, hogy hiába való lenne minden 
további ellenvetésük, a rájuk esÖ összeg arányában kijelölték 
lefoglalandó javaikat. — Említettük már, hogy Beniczkyt ntolsó 
lietegségében Spáczay Imre felesége ápolta, s hálából a kÖltö cgj* 
kis jószágot hagyományozott neki Pozsony vármegyében Lóczon» 
és bár köztudomású dolog volt, hogy azt jóval Tburzó Mária 
halála előtt saját pénzén szerzntto*), Üjfalnssy 250 frtob követelt 
rajta, s csak nagynehczou tudta kieszközölni Spáczay, hogy az 
összeg lefizetésére halasztást nyerve, jószágai el ne foglaltassanak. 
Pedig egy tanuvallomási jegyzökönyvet is mutatott fül a tárgyalás 
fídyamáu, mely által kétségtelenül igazolta, hogy Beniczky még 
életében az Ö gyermekeinek szánta azt a jószágot s az özvegy 
halála előtt 1 5 esztendővel szerzé lUésbázy Gáspártól '). — MinÖ 
összefüggésben állhatott tehát ez a Tburzó Mária végrendeleté- 
vel, 8 mi nyújthatott jog czimet elfoglalásához? 

Az ítéletiével 1668. janiiár 25-éu adatott ki Egybázas- 
falváii s ennek értelmében, ha alperesek kötelezettségüknek 
ugyanez év szent-György napjáig eleget nem tehetnek — a tár- 
gyalás alatt megnevezett jószágaik minden további jwrpatvar 
nélkül a Tburzó örökösök birtokába mennek áltnl; — 14963 frtot 
pcílig oly rövid idő alatt előteremteni nem v<dfc könnyű dolog s 
midőn alperesek az elérkezett terminusra fizetni nem tudtak, 
rjfalussy haladék nélkül foganatosította ellenük a végrehajtást s 
elfoglalta jószágaikat, nevezetesen Beniczky Ferencz árváinak 
berekszegi birtokait és egy felső-lóczi nemes telket, Pálnak goz- 



1) 810 frtban állapUtntoit meg. 

'} Orez. Lev^lUtr K. K. A. Faec 531, nr. 38. 8 az odztorgomi 
fökiipUdan lUbbrendbeli adatja ezerínt i». 

"J Tortcuclmi Tár 18ÖÖ. U. 424. lap. 



346 



THtlRKÓ MARIA VtrtRBNnELETE 



iiodí maluiút. u melyben hikott, Juditnnk a kültöről maratltriitgy- 
Hzombítti koháziU a Bzij/irtó-ukzúK-iu s végre TíimAsimk micsinyfii 
iníiJHi-sá^át. lyfielíitt az ntnl>l>i ellen oxt^oiitií'tt vezetteti- am>1m:i Üjl'a- 
!iiss>\fig}'i*lmezUítt4'otaR:ibl>y itélínupster íteletére: »7'í/rrTíi/t'A:fZrtH 
az Ö ketjyelmr ígtrneí* tön^ényir>1f — vóliiszctlja Boniczky 1 668. inA^ju» 
18-á.u, — 8 caoddVcozomf hegtjclmed látván mm/a is, vterO íffazsdg- 
talfins/í/j ez rajtunk valtí kereset , hdrotn Vfigt/ né/jt/ ezer forintért 
készpénzt IS.SOO frfot , , , rxcquáini ; itéffr mct/ isten. t Szeméro vetij 
tnvábhii Üjfalussynak, hogy már eddig is a törvény ellenőre mii^jd 
minden jövedelmét aequegtráltúk, borát, gíibouójAt^ loviU elveszte- 
gelték, u lovakat 10 — 12 talléron, ngy bdgy nem lobét tudni, 
melyikük lenne adós a míisiknak stb. — Bcniczky Pál azonban* 
ki legszegényebb volt a testvérek között, nem mert ily határozott 
bangón Ijcaz^lui, söt inkább alázfitiis folyamodványt nyújtott be a 
Tburzó örökösökbÖz, bogy >tckéntnenek ketjifejf h ki/nfffirülo stcmmfl 
/■»•«'< 8 bátyja cselekedetéért ue hagyják iiy súlyosan szenvedni. 
Ez azonban kárba veszett fáradság volt tőle s azzal, hogy nagyobb 
hatás okáért bátyját vádolta, legkevÓsbbé sem iudítá künyönlletre 
Ujfalussy Andrást, ki oly gyorsan lebonyolította most már az 
Ügyet, hogy az év vége felé PozBouyba gyűltek össze az atyafiak 
osztozkodni a Vizkelethyné javain '). Most tehát TTjfaluflsy teljes 
diadaU ült. mert úgyszólván minden haszon az Övé volt a pörleke- 
dósl>Öl, s ráaílásul még egy 3556 forintot tévÖ költségszámlát ter- 
jesztett clö, mert hát senki sem kivánhattíi a jámbor urUM, hogy 
éj^jel-niippal való sok nyugtalansága, temérdek kiadása kárlia 
veszett légyen ■), Iiogy pedig a sok széj) vagyonhoz a megfelelő 
méltóság se hiányzik, éppen ebben az idöben emelték báróságra. 
De a mint mondani szokás, nem roU isten áldása keze munkáján 
s nem nagy Öröme tellietett gítzdng.ságábun, mert egyetlen fin, kiben 
minden reménységét vetette, 1669. év elején a Pazmanenmban 
meghalt") s e veszteségét semmi sem pótolbatá többé az élntben. 
A Beniczlcyekre nézve anyagilag érzékeny veszteséggel jái*t 
ngyan a hctsszadahnas pör, de feltörekvő, szívós, kitartó emberek 
voltak s midőn Tamást i)ár évvel késöbb *) Zólyom viirmegye 
alispánjává választotta, befolyásban öregbedvén, nem mondottak 
le a reményről, hogj* a folebbezésnél még mindent visszanyerhet- 
nek. Mig Ujfalussy élt, midig ugyan semmi kilátásuk sem hihetett 
ene néíve, mert az öreg a királyi tábla birája volt, de azért szor- 
galmatosan iitánna néztek az ügynek, és alig hunytn. be a szemét, 



') Gr. Boríínyi levfltilr. Fnec, 15. iir. 48. 

«} Történelmi Tár i. h. 

") Gr. Bcnínyi luvíltár. Yasc. 69. nr. 31. 

*) Iít72-heu miíi- ulispáit. Faac. ííí*. nr. í>. n. o. 



fcS BENICZKT PÉTER A KÖLXft. 347 

fárad hfttatl fin ellenségük, a királyi tábla megsemmisítette az első 
bíróság Ítéletét, s a Thurzó-orökösöket a Beniczkyéktöl igazság- 
talanul elfoglalt javak visszaadására kötelezte. — Ekkor a felek, 
hogy a pörlekedésnek egyszer s mindenkorra vége szakadjon, az 
1678. évfolyamán Eszterházy Pál indítványára barátságos egyez- 
ségre léptek ') 8 azokon a jószágokon kivül, melyeket Thurzó 
Mária hagyományozott Péter bátyjuknak, — más javaikat teljesen 
visszanyerték, 

A szentszéki itólet tehát érvényben maradt, de annak daczára 
Beniczky Pétert már a maga idejében sem vádolta senki, sőt a 
kik közelebbről be lehettek avatva a dologba, bizonyára igazságot 
szolgáltattak neki a haszonlesésből eredő méltatlan támadások 
ellen. Thurzó Máriát s a végrendeleti port már rég elfelejtette a 
világ, de Beniczky verseit sokáig gyönyörűséggel olvasták az 
emberek s nemzeti költészetünk e régi bajnokának nevét kegyelet- 
tel említi ma is az utókor : a gyanú el nem homályosíthatja, a rága- 
lom he nem szennyezheti, s az elmondottak után is tisztán fog az 
állani irodalom- történetünkben. 

KüMÁRoMY András. 



') U. 0. Fíisc. If). Ití. iir. 2(1. ÍÍK. 



KÉT nevezp:tks 

OKIEATGYÜJTEMKNY NYOMAI. 



Gróf Bethlen Miklós erdélyi korlátnok elfogatásáníik s hu- 
zamos rabsílgának okát történetíróink e kitÜnö diplomatn- író 
Noe (falamhja czimü nvilvánosságra került tervezetében keresik. 
Ügy vélem azonban, hngy Brtblen Miklós e projektnmti, melj i 
Erdélyt államkii/i, politikai s közjogi tekintetben egészen új ala- 
pokra volt fektetendő, még az akkori irányadó birodalmi politika 
elfogultsága mellett sem indokolta volna, vagy legalább alig tévé 
vala ajánlatossá a nagybcfolyáBÚ államférfi s föIeg az uralkodó- 
ház oly határozott hívének, mint a korlátnok, a kinek eszére, 
ügyesRégére s befolyására az irányadó körnek továbljra is szük- 
sége vala, politikai teljes megsemmisítését De a rámért súlyos 
büntetést még érthetetlenebbé teszi az a nyilvánvaló tény, hogy 
inkrimináltnak állított tervezete nem is involválta Erdélynek az 
auslriai háztól való teljes elsxakadiísát, hanem csupíín az új Erdély 
jogainak, alkotmányának, egész lét^^léiiek európailag, államközi- 
leg leendő biztosítását. Buzgalmát vallása s hitsorsosai iránt, a 
mely öt projektuma határainak megvonásában vezette, midőn 
protestáns államok garantiáját indítványozza a protestáns fejede- 
lem kormányzata alá vetendő ország érdekében, — sem róhattak 
fel hibájául. Nyilván más, titkosabb indoka lehetett a jeles férfiú 
ellenében gyakorlott iszonyú ostracismusnak, mely ót hazájától, 6 
hazáját hön szerető fiának eszét/d s további tevékenységétől örökre 
megfosztá. 

Aligha nem vezetnek a következő adatok a rejtély felnyi- 
tásához. 

Néhai atyám Torma József értesülvén, hogy id. gróf Beth- 
len LiijüB Kerlésen t<)bb régi iratot bír családi levéltárában, még 
a 40-e8 években felkérte, közölné vele a történeti vonalkozásúa- 
kat. A kiváló műveltségű s erős szépérzékö öreg gróf szokott 
liberalitásával atyám rendelkezésére bocsátván a kívántakat, 
1842-i május 14-éu Kerlésről kelt leveléhez nyombau mellékelte j 



Í8 Bethleu Kíita Öiiéletíratát, a tohbi Vözt még ezeket is ii-ván : 
». . . .Még Tüu uékem töhl) eféle iratom archív uniómba, neveze- 
tesek kivált effi/oly tfrvezö ivalj m*fly Bethlen Mikhk cancz^'lldr ég 
n franczia udvar közt foltft az ifíabh Apnfí Miháhj ideje tilatt, 
Kem^^ny .lános, I. Apafi Mihály levelei s tobh efélék.< Majd 
pe<lig Í843-Í július 1-én sziulén Kerléaen kelt levflőheu h követ- 
kezőket írja válaszfii néhai atjám sorairíi, a melyek mellett Beth- 
len Kata önéletíratÁt visszaküldvén, a Bethlen Miklósra vonat- 
kozókat kéri: > . . . .Ilyszerfi kézirataim, kirdh Heihlen Miklós 
hvehzesei a franc kíráli/h/al, még vaunak igaz, de egy vérem 
[gróf Bethlen Imre. a II. Rákóczi György korának írója,] ki a 
hoDuí törtéuetek vázolatival készQl valaha nz olvasóit uualmasi- 
tani (mely időszakba én bizonyosan nagy örömömre nem is élhe- 
tek), ezeket az iratokat rövid időre kicsalta kozembfíl ; már szinte 
8 holnapja, hogy mind sürgetem visszaadására, de sUkeretlenííl 
eddigelö; de azok úgyis sajtó alá nem meheti!ík (hanem ha a 
bukuresdi sajtó alá), azért nem sok lesz azokba, mi a leendÓ 
vázolatok tíimegét nevelhetné, következőleg hiszem, visszakapha- 
tom s akkor (csupán . . . .nak) átaladni örömömnek fo^om tar- 
tani. Azokból látom, hogy a 18-dik század elein is voltak hou- 
nuuk oly hŐssni, kik a 19-ik századba is a politika sziupadján 
dicsőni tUutek volna fel De a kolosvári nemzetségi levél- 
tárunkba, mely ünfelvigyázatom alalt vuu, ládákkal állnak min- 
denféle régi oklevelek és privát levelezések, melyeket bizon én is 
mind nem nézhettem keresztül, pedig nevezetesek. . .« 

A kért okiratok azonlmn sohasem kerültek néhai atyám ke- 
zéhez. Az 50-es évek elején magam személyesen kértem az akkor 
Radnán lakott s már nagyon elaggúlt gróftól a Bethlen Miklós- 
félék velem való közlését, de feleletííl azt nyerem, hagy »nera em- 
lékszik világosan, ha vájjon vissszadta-e azokat gróf Bethlen 
Imre vagy sem, de ha csakugyan vÍ8szaka])ta tflle, kerlési kasté- 
lya 1848-ban két versen tt'»rtént feldűlása alkalmával odavesztek, 
mivel a lázadók Összes irományait s könyveit, halomba rakván, 



^) A Bethlen csatád ez ágának ciulítctt levéltárát 9 vagy 11 nagy 
ládában elhelyezve magam Ibí-lbeii láttam iit>liai gróf Bethlen Sándor, 
BelBÖ-SzoIuokmegye akkori füispánjánál Betíilenben, ki aziddben a 
család ez ágának seniora vala, de egyebekkel lovcu czidi^.tt elfoglalva, 
tartalnmkat nem nézhettem át, jubb időkre faalasztváu az egyébiránt kész- 
ségesen rendelkezésemre bocsátott levéltár történeti tekintetben való átku- 
tatiaát. Kívánatos lenne, hogy törteuetbuváraínk iDtUtaftúk, & mihauia- 
rnbii nit^IlasBák tigyelmbkre e t<:lrttbeti vonatkosiásá oklevelekben is bizo- 
nyára gazdag levéltárt. 



350 



felégették, miut rájuk uézve érdekteleneket* *) Alteniativ levéu a 
njert válasz, csak kettÖt lebet feltételeznünk, azt t i., hogy az 
esetben, ha gróf Betlüeii Imre iiem adta toIuh vissza a liJtKzuált 
kéziratokat, :ixok még ma is meylehetuek és az utöhli említett 
grót" tirüküseiuél vagy utódjainál lennének keresendők; va<;y pedig 
azt — 8 fájdalom ez az eset liiLetöbb —j hogy Betldeii Aliklós 
nagy foutoHdágú iratai s levelezései, tulajdonosukhoz visszake- 
rülve, messemmisültek, s hogy ekként a nagy korlátnok irataiuak 
egy részét az ádáz lázadók dühe Kerléseu, máiiik részét pedig az 
egerek étvágya pusztítótól el Kamaráson özv. gróf Bethlen 
Jánosuénál történetirodalmuuk örökös veszteségére. -) 

Örökös veszteségére ismétlem, mivel több mint valószinfl-^ 
uek tartom, hogy a gróf Bethlen Lajos által említett okmányok, 
azaz Bethlen Miklós »levplezésüi a írauc királylyaU s » tervező 
irata*, vagyis 1. Apáti Mihály halála utáni összeköttetése a fran- 
czia udvarral — a melyhez Erdélyt illető tervezetet nyá jthatott be, 
XIV. Lajostól várván hazája sorsának jobbra fordítását — vitték 
rabságra az eladdig erős auetriakus órzolmö, de a bécsi udvar 
szándéklataibau és politikájában gyökeresen csalódott államíerfit, 
kiuek, miut a íranczia törekvések érdekköréhe vout mívgyar 
kitütiöséguek. tán kezdeményező fellépését eziránybau, avagy csak 
puszta levelezését a párisi udvarral titkos dijjlomatiai úton sike- 
rült a bécsi intéző köröknek megtudni. Hogy Bethlen Miklós leve- 
lezése tényleg nem került Bécsbe, s hogy ehhez képest fatumát 
nem felfogott levelei okozhatták közvetetlenűl, kitetszik abból, 
hogy irományai s ezek közt íí franc^Ja udvarral folytatott levele- 
zése kezénél, utódainál maradtak. Ariilóju nyilván a párisi osztrák 
követség diplomatiai ügyessége lehetett 

Bethlen Miklós személyisége, pályája, szándéklatai, iwlili- 
kai tervei történetileg elég érdekesek, hogy tídjes megérthetésük 
czéljábél óhajtanunk kelljen a franczia állami levéltár ez irányban 
való átbúvárlását is. 

Az a töi-tóueüróuk pedig, ki a XVII— XVXII. századi 
Magyarország e kétségen kivül egyik legeszesebb — Teleki 
Miliálynál bizonyára eszesebb — államférfia élet s jellemrajzá- 
nak megírására fog.ia majíát elhatározni: ebben s ez által meg- 
ír:indja egyszersmind Erdély akkori legválságosabb koráuak tör-_^ 
ténetét is, mivel Bethlen Miklós hazája sorsának intézésébozui 



^) A kastély nem gyi^Uiván fel, a néhai gróf uagy értékű kt't gobe 
liiije, melyek jckneteket ábriizohiak n u<íact parasxt- bábortlbdlj szcrcn- 
céétii mcgmeuckUllck a pus/tuUatúl. 

') A KunanUou volt n!gi 1o\'Rlnkiiok csak egy rt^Kocitkt^Je került a£ 
erdi'lvi mn»;aiti k<*isfrattiir;lba. 



0KIRATOYÜ.TTEMÉNY NYOMAI. 351 

habár csak egyidŐre, de döutő befolyással bírván, pályájának tör- 
ténete hazájáéval a legszorosabban van összefűzve. Erdeme a leo- 
poldi-bitlevél kinyerésében, jobban mondva kialkuvásában elé- 
vülhetetlen, és a babér, mely a régi Erdély alkotmányjogának 
biztosításáért emlékezetét övezi, hervadhatatlan marad mindenha. 
S valóban csak bámulni lehot azon, hogy századának ily magyar 
embere még eddig nem lelte meg hozzá, az ö szelleméhez méltó 
életíróját. 

Gróf Bethlen Elek, Pál lovassági tábornok s báró Kemény 
Ki-isztina fia '), a ki külföldi egyetemeken, jelesen a göttingain 
folytatott tanulmányai bevégzése után mint az erdélyi felkelő 
nemesség egyik őrnagya Miksa fŐherczegnek, az erdélyi insurrec- 
tionalis csapatok 1809 — 1810-i főparancsnokának hadsegédje, 
majd pedig 1835-i márczius 23-ától az erdélyi királyi főkormány- 
szék tanácsosa vala, előszeretettel s nagy készültséggel foglalko- 
zott magyar történeti s közgazdasági tárgyakkal. A tanulmánya- 
ira vonatkozó okiratokból jelentékeny gyűjteményt állított össze s 
annak egyes részeit irodalmilag is feldolgoztál. 2) Műveiből őt mint 
nagy olvasottságú, helyes itéletű, széles látkörű, európai mű- 
veltségű embert ismerhetjük meg ; nemzetgazdasági nézetei pedig 
czéltudatos, több tekintetben kezdeményező s a korabeli magyar 
írókét mindenként túlhaladott észjárású íróra vallanak. Anya- 
nyelvén kivűl beszélte a latint, németet, francziát, olaszt és olá- 
hot is. Azzal, hogy nyomtatott müveit nem magyar, hanem német 
nyelven írta — mint egyhelyütt maga elmondja — azt czélozta, 
hogy hazáját s az arra vonatkozó tudnivalókat a külfölddel köny- 
uyebbeu ismertethesse meg. 

Történeti kutatásai őt több jeles kortársával hoztíik érint- 
kezésbe. Így a többi között a nagyérdemű Beukö Józseffel is, a 

^) íízületett auyja feljegyzést; szeriut 1777. márczius ÜO-án Vvc- 
geii, Tolimmügycbun, hol a vitcz tábornok akkor állomáaozott ; elhalúl<»- 
zott pcílig 18-11. deczember 10-en Pesten. 

^) Nyonitíitiisban megjelent müvei: 1. Atuiirhitn ion SiWjni/iürtfti/ 
[Pc-ítli] /S/V. 8-r. ; 2. Vei^tiijiii ilhii^lns /otuUiti': tlillo (ítu(/n in TntHxil- 
miiiti. C/iii'ilwj„ih\ If^:i(i. 8-r. (ismertiitve Kulcsár Ilai<zitoH Muhifinujal: 
1827. I. ftilev 2ítl. 1.); o. i!i:Ki:h!vUUichr Ihu-stelhintj iUh (Irti/xc/nn Orilrns 
ú SirlHiihUnjtii. W'Uii uikI httpziij, l^-IL 8-r., s tudtom szerint dolgo/.ntt 
Kutcíiár Ilaínznotj Mulatságuibau & külföldi nőmet liipokban )». Ke/íratbun 
pedig több müvet hagyott hátra, jelesen — hogy többeket ne enilitBck — 
1. göttiiigai. c'iburj^i « kopcnhágai útinaplóit 17í'5 — 17'J7-bol; 2. enih'k- 
íralát az erdélyi insnrrectióról 180V) — lölO-bül; íí. Idcen eine.-< .sifben- 
biirgifíchen Patriotcn IbÜ'J-bül, melyet Miksa foherczegnck nyújtott be lítb. 



363 



kinek két történeti tárgyü kéziratát, t. i. Vízaknai Briccius György 
és Losouczi Bánffi GjÖrgy naplóköuyveiuek laAsolatát kiadui ia 
szándékozott, mint ezt következő feljegyzéséből láthatni, mely Tolti- 
képeu a szándékolt kiadvány elöbesr.édjének fogalmazványa : 

*Ezeu két naplókönyveket n. t. BenkÖ József munkás ha- 
záuktia nyomtatás alá elkéa/ítette volt, a éu is ezeket az 6 tulaj- 
don kézírása után közre bocsátom, oly megjegyzéssel, hogy Losou- 
czi Bánftí Györgyről... [üres hely hagyva a foiTás megjelölé- 
sére], Vízaknai BereczkrÖl iH^dig a Horáuyi Nova Memória 
Hungarorum 42iá-ik s következendő la]>jain líövebb TiláKDsitást 
vehet az olvasó.* 

De terve, úgylátszik, abba maradt, legalább gróf Bethlen 
Elek e kiadványának mi nyomát sem találhatni. Briccius napló- 
jának Benkő-félc másolata ellen lien gróf Kemény József nagy- 
becsft gj-rtj töményé vei az erdélyi múzeum kézirattárába kerftlt^) s 
Szabó Károly és Szilájíyi Sándor o mii-SűlalrúI kíizlék azt a »Tör- 
téneti Emlékek a magyar nép községi és magán életéböU 11. kö- 
tetének 77 — 116. lapjain. Bánffi György naplókönyvét pedig 
Szabó Károly adtíi ki hasonlag Benkö másolata alapján az Erdé- 
lyi történelmi adatok IV. k. 115 s köv. II. 

Bethlen Elek történeti, közgazdasági a müvelődéstörtéuelmí 
jeg^'zctei 8 okniáuygytijteményének széles köréről & jelentékeny 
voltáról lejebb olvasható, ugyan cxímirat nélküli, de csupán csak 
gyűjteménye tárgyainak megjelölésére vnualkoztatható feljegyzései 
adnak fogalmat, a melyekből kiviláglik, hugy a gyűjteményét 
alkotott egyes s tartalmukhoz képest külön csojíortosított tárgya- 
kat, a tartalom rövid jelzésével soi-számba vette s a J jegyek közé 
szintén sorszámilag fogottakat, habár szorosan véve nem is voltak 
mindig rokon iermészotöek, csomagokra — számszeriut 105-re — 
osztályozta, mivel a 107. sorszámhoz írt jegyzetét: »!*./>. 2Í. N^ 
/íí.< esakis így magyarázhatni meg, levén az ekként olvasandó: 
*vide pac/^ftam 21 uumero 5/.c s) A kérdéses feljegyzések soro- 
zata fme ez : 



1. 



2. 



1. Uiigarii 

3. Lnlftv Johaini 

&. WeBzprcmfir hobc Schute 

4. Bethlen (PetniB) 

5. Toumier der Ungani 

6. Iiu regiutn aiif Sxckler* 
bodeu 



( 7. l'ugariclies Indtgcnat 
ü.l 8. Georg Kákóczi 11. V. n. 
( fii, 

!lt. Klingsor 
10. BurscDlaad 
n. Apitfí 
5. [12. Fleittcher, comes nationis 



') Valúg/inűleg a nagyeDvedi koUegimn kttnyvtárából, a liol köx- 
tadnt szeriiii Benkö József kt'zírataii tinitek. 

') £ combinált azámokbúl egyebíráut kiderül, hogy I. LipiSt kolt^E- 
szete Cflak ti tokaji bor dicMhftt'oek versekbe foglalásáig terjedt. 



OKIBATQYÜJTBMÉNY NTOHAI. 



353 



6. 



11. 



i44 



Lehranstftiten 

Luxus 

Kliugsor. V. 9. 

MaximílianuBTrinirtsílvauus 
. Bethlen Stepliaims 

Pázmáns Pro/^s 

Maitreaaen dcB Gábriel Bii- 

thori 

AchtBerklifruug 

Mathias Corvin in Winn 

Geistliehc in Ungárn 

Cardinal Pázmán 

Königlichc Stüdtc in Sie- 

benbUrgcn — 

Wiener und Tjínzer Frie- 

denBSchluna 

Bticher íibcr áU: Refonna- 

tíonsgeschiclite in Ungaru 

Georg Rákóczi I. 

Montecuculi iiud Zrínví 

Rákóozi Georg 1. V. 27. 

Schriftflteller Honorar 
, Zichy 

Reformation in Ungarn 

Bouyha 

Marquard Ahnherr 

Bethlen 

Bánffi de Pallócz 

Oppelu und Ratib<H' 

Szekler 

Territórium clausuni 

Sachaen 

Haudel.ungrischer 

Griechen in Siebcnbtlrgon 

Carlsburger Capitcl 

Joliannes TransailvanuK 
Valeiitinus Tőrük, Peni- 

phliuger. V. 59. 

Sííidte Verschöncrung -- 



-I 



48. Böhmeu 



der 



der 



IH. 



'45. Teke und Erktid 

J4C. Pferdczuoht iu Siobenbür- 

1 gíMi. V. 52. 

\-il. Wularhen — — 

SzÁ7.A|iUK. lÖb7. IV. KÜÍKT. 



22. 



23. 



25 



49. Tilgungs Deputation 

20.}50.ReÍ8enin8AusIand 

21.! 51. Tokayer 

52. Pferdezncht in SiebenbUr- 
gen. V. 46. 

53. PapiermUhle, Wollenhaudel 

54. Hellenbach 

55. laoealation 

i>í y^^- ^i'^te BilduDgsanatalt in 
\ Ungarn 

(57. ProtestantiBche UnivereitMt 
t in Ungarn 
2ij.}58. Lyeimach Münzen 

Í59. ValentinuB Török. V. n. 43. 
27.JrjO. Königin Isabella. V. n. 66. 
(61. Cardinal Martiaueius 
162. Weinbau iu Uugarn 
28.(63. Cardinal von Este 

f 64. Georg Rákóczi II. V. n. 8. 
g(jC65. Statistische Berechnungen 
' '( Uber SiebenbUrgen 

i66. Königin Isabella. Y. 
\ u. 60. 
30— 3 8. '67. Szekler 

J68. Mathias Corvinná. 
' V. 21. 
69. Kirchenbanu 
70.Szekler.V.67,6,37. 
171. Juden 
(72. Goldrebeu 
.- Í73. Mémoires von Mon- 



39. 



40.? 



41 



( tecuculi 
C74. Apafi 
175. 



47—49., _ 

Georg Rákóczi II. 

50 l.}76. Bildunguanstalten 

ro(77. Sicbenbiírgische 

'{ Uofkanzlei 170a. 

53.; 78. Franz Rákóczi 

-^ C79. Franz Bialii» 

(80. Wqbs 

-r ,.,(81. Mathias (Nirvinim. 
ii5 - ül.< 

( 21, 68. 

6-J— 4.JH2. Leopold I. 
2o 



354 



RKT NEVEKETKfi OKIRATavfíjTRMtNY MTOUAI. 



Í83. Dob 1-ic Gubernium 
84. Corvins Blbliochek. 
V. '21, 68, 81. 



Na- 



ÍSb. Siinúid 
68[— 67]786. Saiihe.drio dci 
( tiou guda 
gaS87. CorvioB Biblíothek. 
1 V. 84. 

!8