(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Biodiversity Heritage Library | Children's Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Századok"

Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designcd Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ A/íJí/iííJí/i íJíírí&Hííon The Google "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project andhelping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are lesponsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whelher any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite seveie. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http : //books . google . com/| 



SZÁZADOK. 

A 

MAGYAE TÖETÉNELMI TÁRSULAT 
EÖZLÖNYR 

i TÍLASZTMÍNY HEOBIZÁSÍBÓL SZEREESZTf 

THALY KÁLMÁN, 

tjtkír. 



HAXOI>IK ^•VFOJJYA.TtLt ISrtt. 



PEST, 18 Jí. 

ikiAüJA \ maiivar töktAsei. 



TARTALOM. 



Lap 

ÁUenhvrg**'. 6*M«2ítfi' : Észrevételek a magyar államczímerről . . . . 101 
Balá^sy Ferencz : Szelistye és Talmács várának 8 területének jogtör- 

ténelnii n3'omozá8a 86 

» > Viszhangúl Botka Tivadarnak a vármegyékről írt 

közleményeire 232, 306, 377 és 447 

Boika Tivadar: A vármegyék elbő alakuláHáról és őskori szerve- 
zetéről 23, 67 és 135 

> > Trencsényi Chák Máté nádor halálának éve és napja . 190 

> » Tájékozás Balássy Ferencz >VÍ8zhangjai« körül, a 

vármegyék első alakulásáról 532 és 704 

^Kcíat: Jank6 >Schwendi Lázár életé «-nek ismertetése 395 

^«jc?o«c$, Va26/i(i>u<« : Károlyi Zsuzsanna, magyar királyné .... 126 

» » Wesselényi Pál levele BarkóczyFerenczhez, 1677. 273 

Caéplö Péter : Magyar Ononiasticon, 1 269 

» » Nagy- Várad mint helj'név ^ , . . 641 _ 

Ifeák Farkáé : Erdélyi fejedelmek levelei a gr. ('sáky-levéltárban . . 62'^ 

Dudás Ödön : A mélykút-községi pecsétről 205 

> » Péter kalocsai érsek . 716 

EddspacliPr Antal : A bán szó eredete 467^ 

/•o/í/wyi yiáwo*; A szepesvár-mindszenti bizottság jelentése .... 503 

Franki Vilmos: A vármegyék történeti monographiájának tervrajza . 412 

» > Az 1514-ikL pórlázadás történetéhez 431 

Garády : A Török-magyarkori Államokmánytár I. és II. kötetének is- 
mertetése ^ 107 és 326 

> Gr. Illyésházy György levele Szirmay Istvánhoz, 1681. . . 276 

ír ér««í íTíí/otíÍm : »Szabác 8 viadalja «-ról 119 

Oyalókay Lajos, (ifj.) : Bihar vármegyei régi magyar községpecsétek . 278 

Haan Lajos : Dürrer Albert származási helj'éről és családi nevéről . . 646 

//oii/Ao //a;o# : A gr. Csáky -levélt ár missilis leveleiről 527 

Henszlmann Imre : A magyar államczimer 96 

Jlorcáth Mlhdly : Klnöki beszéil a szepesi káptalanban tartott zár- 

gyíilésen 499 

i7 JA.v» Lflyb* : Régi magyar községi pecsétek Tolnából 718 

/|>oiyi iírrtoW : Magyar ős vallási és nyelvemlék 1 és 116 

/ráii/i -Edí? ; Kéve vármegye emléke 149 

» » A magyar államczimer 317 

Kandra Kabos : Borchgra ve a magyarországi belga gyarmatokról írt 

tanulmányának ismertetése 402 

» » A gr. Csáky-féle missilis-levelekröl, különös tekintet- 
tel Borsod vármegyére 695 

A'f/6i'Hyí 3/íA-/o», (í^'.) : Közlemények a Thurzó-levéltárból VII. . . . 345 

/.aN^er 6^ráa : Lázi község pecsété 71^ 

Lehorzky Tiimdar : Bereg vármegye keletkezése 455 

» > Babonaság s kuruzslás a XVII-ik században . . 649 

Márki Sándor : Főispánok névsora 422 

Mervz Pál : Zrínyi a költőnek öt levele 558 

Nagy Gyula : Mag3*ar Onomastictnu III. 488 

Nagy Imre : A Görgey-család Árpádkori okmányai 216 

» » Magyar Onomasticon, II 341 

» » Hogyan jutott Thűry György Palotára ? 480 

> » Kőszegi magyar czéhpecsét 1629-ből 648 

» » A markusfalvi bizottság jelentése ........ 659 



Lap 

Hagy íüdn : II. József császár és Katalin orosz czámő 420 

Névtelen : A leleszi négy százados vasajtó 54 

Nyáry Álberiy báró : A modenai Hyppolit-codexek 288 és 355 

» » Hóhérszerződés a XVII-ik századból 481 

» » Három régi magyar községi pecsét 564 

Palotás Miklós : Adalék a Wesselényiek lengyelországi birtoklásához, 

1609 346 

Pauler Qyula : Bössler »BománÍ8che Studien«-jének ismertetése . , 260 

» » Jelentés a gr. Csákyak kassai levéltáráról 525 

Pesty Frigyes : Emlékirat Kéve és Szörény vármegyék fölélesztése tár- 
gyában 193 

» » A Kállay-család levéltára 387 

» » A vármegyék történeti monographiájának tervrajza . 412 

» » Jelentése szepességi levélt árbúvárlatairól 518 

Beizner János : Jelentés a b. Palocsay-család levéltáráról 635 

Révész Imre : A Bákóczi-Bozsnyai-ének Bocskayról, s egy általános 

történelmi napló tervezete 197 

Supala Ferencz: A »Bad< XVII-ik kötetének ismertetése 181 

&a6<í iTároZ^; Magyar levél 1542-ből 647 

» » A késmárki bizottság jelentése 678 

> > Jelentése könyv tárbúvárlatairól a Szepességen . . . 687 
Szél Farkas : Békés és Csongrád megyei régi magyar községi pecsétek 421 
Szilágyi Sándor : Id. Eákóczi György születési éve, s a Bocskayról 

szóló ének 56L 

» » Irodalomtörténeti adalékok 202^*^ 

> » Magyar nyelvemlékek 477 

Thaly Kálmán : XY-ik századi magyar történeti ének (»Szabács 

V i a d alj a«) Mátyás királyról 8 

» » Aszaló város, Sáros-Kis-Patak és Nagy-Bári faluk 

XVII-ik századi magyar pecsétéi 53 

» » Adalék a debreczeni könyvtár és nyomda s a nagy- 

enyedi főtanoda történetéhez 121 

> » A bujdosó vezérek bizonyságlevele Apafi ellen, 1685. 123 
» » A » Névtelen Labancz Napló* többé nem névtelen . 125 
» » Újabb adalékok Gyöngyösi István életéhez .... 199 
» » Koháry István rabsága történetéhez 238 

> » Az egri vár ágyai és lőszerei 337 

» > Egykorú jelentés a kassai citadella megvételéről . . 416 

> » Draskovich Miklós országbíró levele Thököly dunán- 

túli biztosaihoz, 1683 483 

» > Jelentés sz. kir. Lőcse városa levéltárának Bákóczi- 

kori okmányairól, különös tekintettel a város 1709 — 

1 7 10-iki ostromára •...-.. 679 

> > Értesítések a Magyar Történelmi Társulat és a M. 

Tud. Akadémia üléseiről, kisebb könyvismertetések 
8 egyéb tárczaközlemények minden füzetben. 
iraZíAerr /mrí? ; Károlyi Sándor naplótöredéke 1 703-ból . ; . . . 713 
IVUusics Oyula: Ladányi Gedeon >Magyar királyság alkotmánytörté- 
neté «-nek ismertetése 175 

Zsilinszky Mihály :TOttönénehni szemle ISII 'Töl 39 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



ElsA ffizet. 1872. Január hó. 



Magyar ffsvallási- és oyolvemlék. 

A Magyar Történelmi Társulat m. évi october havi ülésén 
báró Nyáry Albert, iegbuzgóbb és leglelkesebb történet- 
búváraink egyike, a bagonyai családi levéltárában fölfedezett s 
lejebb közlött nevezetes nyelvrégiséget bemutatván: miután az 
érdekes tárgyhoz már akkor magyarázólag hozzászóltam volt, a 
társolat említett ttlése által fölvilágosító megjegyzéseim közlé- 
sére fölhivatva, azt ezennel röviden teljesítem. 

Elörebocsátva közlöm itt az említett nyelvrégiség teljes 
szövegét : 

„ffekel Equorum deperditur cum ista oracione. 

Item Inprimitus pro passione domini debet dieere quinque 
páter noster et pro septem fatigacionibus beaté virginis septcm 
Aue maria Incipiendo hane oracionem enm signo dominiee 
crucis. 

Vrunk iqc (C h r i s t u s) felden ha jar vala. Egy vton cl 
megyén vala, prothomartir senth isthwanth Elei leltheuala, az 
soth monta vala vrank xqc En serethew senthem senth istwan 
prothomartir. Ez vtli nielleth latek egy veres pey louath, 
Ew es*) ewhasathfekclwar fo<j:ta; menten mondiad zcnth 

*) Olvasbatlan bzó. 
Századok. 1 



2 MAGYAR ÖSVALLÁSI ÉS NYELMí:MLÉK. 

János ewangelistanak hogh ez fekel war fogottá weres pey lo 
megh tistulion agii kcpen mcntli Jordany vize isten parancho- 
latbiaerth vrunk iqc íilenek menden jotli then^ bisegb istennek 
Logy ezt es Jona tesi. 

Semdegc deperditur 

ítem tribns vicibns debet Juníperiim secare eiim gladio et 
totideni vicibus dicorc bee vcrba 

ffenie váglak, mire arra bogy te vcscy Jánosról az sem- 
degetc 

Mcriules exit de pedibus Equorum 

Vmnk yoc samar batan Jbrmba (Jerusalemba) ba nienth 
ew sainara megb santnltb vala. azt megblata bodog ásson, az 
sotb nionta vaLn^ fiam ibc /^c Nam megh santbultb louad x9 
ballá az sotb monda En édes silem aníam^ meg sautultb merth 
lába ky mariultbt En édes fiam ibe iqc parancbolok tbe Beulb 
biredel es tbc akaratbodual hogy az tbe lonad megh vigKssek^ 
proeul dubio. 

Item plebanus de kakath \ íidem iubeo vsque festnm cor- 

Item dionisíus Juratus f poris ehristi pro íl. quadragin ta 

Item Emericus Egyed / propter Georgium thot In die 

Item Ladislaus Ambarus ; beaté Sopbie.'' 

Ezen érdekes nyelvemlék tartalmát, mint látni, iigyneve- 
zett „r á o 1 v a s á s"-féle kuruzsló gyógyítás szövege képezi. 

Ismeretes, bogy ily babonás kuruzsló ráolvasással való 
gyógyítás népünknél máig szokásos, és különösen a háziállatok : 
ebek, sertések, lovak klllsö betegségei alkalmával, fekélyek, fér- 
gek stb. ellen van használatban. 

Jelenleg ezek többnyire már csak összefUggetlen, értelein • 
vesztett vagy ellerdített szavakból és mondatokból állanak, de 
melyeknek egykor megvolt jelentőségteljes mély értelmök. 

Szívós f[»nmaradásuk és használatuk egyaránt tanúsitja^ 
mily mélyen gyökereznek azok a nép eszméjében és szoká- 
saiban. 

A régiség- éá történetvizsgálat már régebben tisztában 
van vele, hogy ezen ráolvasási mondatok és tények nem egye- 
bek, mint eredetileg az öspojrány vallásokban dívott vallásos 
mondatok, imádságok, énekek, ágynevezett ^inprecatiók, incau- 



IPOLYI ARNOLDTOL. n 

tatiók," az ó-németben es finnben rűna, heliruna (Segen, Spiii- 
elie) ^) azaz ösvallásí; mythiens eszmékkel átszőtt mondatok^ 
melyek bizonyos természetes orvoslási és kurnzslási; vagy csak 
jelvicB ilyes eselekvényhez kötvO; annak az istenek által való 
elősegítésére^ sőt magyarázatára használtattak. Ámbár — mint 
mondók — jelenleg már sok ci?etben ezen jellemük íilig ismer- 
hető fel. 

Igen természetes jelenség azután ebben^^ogy mire a po- 
gány vallás kiirtásával ezen ősvallási hiteszmék s alakzatok^ 
melyek ilyes mondatokban foglaltattak, kivesztek és többé már 
értelmök nem volt ismereteS; vagy hogy azok a keresztyénekre 
nézve botrányosakká lőnek : ügy helyökbe keresztyén liitesz- 
mék, a keresztyén vallás megszentelt alakjai és ezek tíirtéiietci 
tétettek. Msgd maga a esclekniény sajátlagi okozatos ( redeti Je- 
lentőségét vesztve, kuruzszsá, babonává aljasodott ; — valamint ez 
alauyilag is mindenkor az eset, valahányszor a vallási tény és 
szertartás benső eredeti értelmét vesztve, üres, értelmetlen ese- 
lekvéuynyé lesz. 

Ama keresztyén szinezetü átalakítás, az eredeti értelem 
elvesztése s a középkori élet fejletlensége, — kivált a természettu- 
dományok terén, — voltak klilönösen az okok, hogy ezen ráídva- 
sási eselekvények és szövegek a pogányságból még leginkább 
fi'mtarták magukat, s a népszokásban máig fönniaradtak. 

Ujabban azért a népek ősvallásainak és niythologiáinak 
vizsgálói el nem mulasztották a tárgyat tanulmányaik körébe 
vonni. S magam is Magyar Mythoh)giániban tüzetesen tárgyal 
tam azt, számos^ belátásomra állott ily emlékeink közlésével. ■) 

E szerint már a legbővebben bírjuk ezen nyomokat^ é|»en 
rokon népcsaládunk egyik ágánál a finneknél. Számtalan e 



') A magyarban is talán így, ezen igézések novo eretlctilog, mint 
az ú-némctbcn : áldásnak is mondatott. Logaláhb így jon olö bo- 
szorkánypünfink kdzirataiban, (lásd Msigy. Mytliologia .'J^?.) I) a 1) o- 
n á 8 á 1 d á sn a k ni'.vexve. Hacsak ez is tal.-in a kíilftddí lios/orkány- 
vizsgálat kérdéseivel nem jíítt át ho/zánk V 

2) Ipolyi: Magyar Mytbologia 3ÍH*.. Igí^zés, Káoha.sás stb. 



4 MAGYAR ÖSVALLÁSI ÉS NYELVEMLÉK 

nemtt ráolvasások, áldások, runók ') tartották ft5nn ugyanis magu- 
kat máig népköltészetüknek épen innét úgynevezett runó-féle 
költeményeiben és verseiben. 

Van ily olvasás, éneklés náluk, eredeti népköltészetükben^ 
— mely még élénken visszatükrözi a pogány vallást, — min- 
denre a világon : állatokra, betegségre, tttzre, vízre, vasra, sCt 
még a sörre is, hogy meg ne ártson és le ne részegítsen ivása. *) 

Ezekben is azonban észrevehető már a pogányeszméknek 
mindinkább háttérbe szorulása. Helyökbe már itt is gyakran az 
Isten auyja, Szttz-Mária lép, stb. 

Hasonlön dús e nemit nyomokat állított össze Grimm 
Jakab (Deutsche Mythologie) a germán népek ily hagyományai- 
ból ; mit azért is említek különösen, mert épen az itt közlőitek 
egyikéhez hasonló jön elő nála is, melyet majd lejebb összeha- 
sonlitásiU idézek. 

Gyakoriak azok azonban nálunk is, mint a Mythologiám- 
ban összeállított nyomok tanúsítják. ^) 

A nép között füntartottak és lappangók már ugyan inkább elva- 
dulvas értelmetlenül tengőnek a népies babonák skuruzslásgyakor- . 
latában : ellenben a hol ezeket, nem épen ritkán, levéltáraink scar- 
tétáin s különösen régibb könyvek tábláin találjuk följegyezve, 
ott még jobban föntartották eredeti jellegüket, mint épen az 
itt és Mythologiámban is közlöttek tanúsítják. 

Az itt közlött három igézés, ráolvasás vagy áldás közfii 
(hogy s»zokat már eredeti és igazi neveiken nevezzük) kettő 



V) Hasonlón higut=r Icctioncs, olvasásnak is mondatnak Lcncquist 
szerint. Valamint Portban és Helsinbcrg (De pocsi Finnica. Aboae, 1733, 
7. lap) szerint nevök synuit (eredetek, origines) is volna, mivel az illető 
dolgok eredetet is elbeszélik. Ez igen jellemző mythologiai magyaniza- 
t likra nézve is 

») Lásd Magyar Mytliol. 397 — 8. idézve s közölve Schrötor ki- 
adásából az ezekre vonatkozó runókat. 

^) Kgy i)ár nevezetes közölve van már az Akaddmia „Nyelvem- 
l(*ki«iben'^ is (IL 45.), de melyek mélyebb jelentőségét, az azokat közlő 
9zük látkörü Döbrentei (iábor nom volt képes fölfogni és méltatni, mint 
ügyetlen bemutatása tanúsítja. 



G MAGYAR ÖSVALLÁSI ÉS NYIXVEMLEK. 

8lb., kik itt kalandra menve, a mint lovuk megöáutult: csak Wo- 
(lan, a föisten egyedül képes azt meggyógyítani. 

Ugyanezen ó-német igézés szövege azonban a norvé- 
goknál máig liasonlón előjön, de már Wodan pogányistenség 
neve helyett Jézus nevével : 

„Jesus reed sig til liede 

Da reed han Sönder sit fölében," stb. 

Számos ily hasonlat volna még idézhető; azonban rövid- 
ség miatt csak legrégibb egy ily római latin gyógyító igézést 
hozok föl még magyarázatul, melyet már Catonál (De re rust. iW,) 
találunk, és melyet hasonlóan már így, a kiticzamodás gyógyítá- 
sára ajánl: „luxum si quod est, hac cantione sanum liet. 
llarundinem prende tibi viridem etc. ineipe cautare : ilotos, Vaeta, 
Daries, Dardaries, Atftataries, Dissunapitcr ! usquc dnm coeant." 
Nyilván ezen ismeretlen szavakban is régi, mint vélik, latiumi vagy 
sabini istcuííégek feledett nevei lappanganak, mint az utolsó 
„Dissunapiter" még elárulja ; s ezen értelmetlen nevek és szavak 
is még azután kuruzslásúl szolgálnak, mint azt már Plinius (Lib. 
17.) nem értve, ilyennek veszi. De eredetileg azok bizonyára 
senmii egyéb nem voltak, mint az istenségnek segítségül hivása. 

Vájjon azonban így voltak-e eredetileg nálunk is régi 
magyar c nemű igézési fonnuláinkban eredeti pogány hitfogal- 
maink, istenségi neveink vagy félisteneink nevei beszőve? Ezek 
helyébe léptek-e, mint a németben láttuk, a keresztyén nevek és 
fogalmak? Vagy hogy ezen anyag is amúgy egyszerű átvételkép 
fordításként jött hozzánk át?... Ki tudná mindezt most már bizo- 
nyosan megmondani ! — Igaz, hogy az utóbbi: a kölcsön- 
zés ebben is, majdnem valószínűbbnek látszik most. De nem 
voltak-e ebben épen legdásabbak népcsaládunk más népségei, 
mint például a föntebb idézett finn emlékek mutatják?! 

Mindezen kutatásaim azonban, melyeket több mint húsz év 
elölt bátran, mások mondják: merészen, megkezdettem Magyar 
Mythologiámmal, azóta majdnem teljesen panganak. Pedig az 
anyag, mint íme látjuk, lassan csak gyűl. De a részletes földol- 
gozást máíííeJé elfoglalt kezeim nem bírván, nincs — úgy látszik 
— a ki Ibly tassa. Iskolát nálunk ritkán sikerül a legszerencsésebb 



IPOLYI ARNOLDTOL. 7 

rodalnii munkálkodásnak is alkotni. Pedig c nélkül nincs tovább 
haladáS; nincs geneticns fejlődés. 

Azonban hagyjuk ezt abban ! . . . . 

Ezen ösvallási és művelődési becsén fölül, kétségtelen 
még emlékünknek nyelvtörténeti értéke is. 

Tekintve ugyanis szövege nyelvezetét s eredeti kéziratát, 
az bátran még a XV. század végére tehető. Sőt egy ugyanezen 
papíron létező eredeti följegyzés magát az évszámot is : 148í> 
tudtul adja. így ezen irat azonkori, nem épen gyakori nyelv- 
emlékeinket egy érdekes adalékkal szaporítja. 

Ezen irányban való tárgyalását azonban régi nyelvünk 
búvárainak hagyva, miután itt társulatunk közlönyében úgyis 
csupán inkább történeti becsét kellett kiemelnünk: még csak 
azt jegyezzük meg egyszerűn, hogy — mint a végén álló latin 
sorok, melyek névaláírással jótállásról tanúskodnak, mutatják, 
— ezen emlék Esztergom vidékéről származnék: Párkány- 
ból. Ugyanis a tanúk között ott olvassuk a k a k a t i (ez volt, 
t. i. Kakát, az Esztergommal átellenben fekvő mai Párkány hely- 
ség régibb neve) plébánost is följegyezve. Mivel pedig az egész 
szöveg ugyanazon egy kéz Írására mutat: ^alószinü, hogy a 
többi aláírók közt kétségtelenül a leginkább Írástudó kakati 
plébános hagyta ránk ezen érdekes följegyzést. 

IFOLYI ARNOLD. 



XV-ik századi magyar tdrténetí ének Mátyás királyról. 

A Magyar Történelmi Társnlat 1871-dik évi vidéki kirándu- 
láBánal^ tudományos eredményéről szóló jelentések közlését múlt 
esztendei utolsó füzetünkben befejeztük. A véletlen azonban úgy 
akarta, hogy a zemplén-ungi levéltárbúvárlatok kétségkívül 
legbecsesebb leletének ismertetése jelen újévi első öle- 
sünkre s első füzetünkre maradjon. E „kétségkívül legbecse- 
sebb" lelet, annyi jeles okmány között, nem kis jclentöségtt szó ; 
és mégis mi habozás nélkül írjuk le azt: mert a szóban forgó 
tárgy, illetőleg müdarab, valódi irodalomtörténeti 
nevezetesség, melyhez hasonló évek, sőt talán évtizedek 
óta. nem merült föl. 

Említettük volt, hogy a pálóczi bizottság három tagja, 
Leleszről Pálóezra menő utunk közben, berándult az ungi C s i- 
c s e r nevű nemes községbe, a Csicsery-ésOros z-csalá- 
dok levéltárait átkutatandó. E kutatás eredményéről cgyikök : 
Nagy Imre tagtársunk, a „Századok" 1871. X-ik füzetében 
(667—072. 1.) külön jelentést tett közzé, egyebek közt fölemlít- 
vén, hogy a hazafias készségű C s i c s e r y Antal úr családi 
levéltárából kiválogatott s szíves engcdelméből egy évi tudo- 
mányos használat végett átvett és Pestre magunkkal hozott 1178 
darab okmány „egész tartalmát az idő rövidsége 
miatt még át nem vizsgálhattuk." 

Nagy Imre és Véghely tagtársaink Csicserről Pálóezra 
érkezve, az utóbbi azonnal említé előttem, hogy ezen ládára 
rakott Csicsery-féle okmányok közt észrevett egy igen régi ma- 
gyar históriás-éneket, mely, a mennyire hirtelenében kivehette, 
török csatákról szól ; bővebb megvizsgálás végett; ismeretes-e 
már, vagy nem ? — vegyem által én, mint a ki effélékkel foglal- 
kozom. 



„'y boiwi BOreim iwt mortuklcttHun 
ffolet Bokior harcbolastli twttolc 
Aszal niagoknHk sok Bcbot wottck 
Halalth ub valloltak hat ncmeliyck 

„Vizén" volt ttVítmt, de ktt9rfllt«tctt. 



10 XV-IK SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ÉNEK. 

Világos teliát, hogy a Versezet cicjc leszakadt; liiáDyzik. 
Végtelen becstí az azonban igy is. A 1 e g t e r j e d e 1 m e s b tör- 
téneti ének; mely a nagy Mátyás idejéből fön- 
maradt. Méltó, hogy mint ilyen, mindjárt a nagyhíríí „E m 1 é- 
kezzUnk régiekről,.." kezdetű középkori ének után, sőt 
a mennyiben eredeti magyar conceptió, c tekintetben a fölé 
soroztassék ; méltó erre nemcsak terjedelmileg, de tartalmilag 
s nyelvészetileg is. A Mátyás király halálára, Beriszló Péterre 
és Both Jánosra szerzett emlékvcrseket mindenesetre hasonlithat- 
lamilfolülmúlja jelentőségben. Egyéb magyar ének c korból, világi 
tartalma és történelmi, alig ismeretes, ily terjedelmű épen nem. 

A jelen ének tárgyát Mátyás király egyik dicsőségteljes 
hadi tényének : a Mohámét szultán által a Száva mentén építtetett 
igen erős Szabács vára ostromának és megvételének elbe- 
szélése képezi, és pedig az ostrom megnyíltától végig. Nem 
sok hiányozhatik tehát az ének elejéről (hacsak az más tárgyra 
is ki nem terjcdett), miután, mint az első sorokból látható, 
Kinizsy Pál ott még csak megkémleli' a várat: azután száll alája 
a király Nándor-Fejérvárról a sereggel és ostromszerckkel. 

Történt pedig ezen ostrom 1475 végén s 1476 elején, 
nevezetesen a vár megvétele az utóbbi év február hava első felé- 
ben. *) Énekünkből — melynek folyékony verselése meglepőleg 
jó rímekkel ékes, — a váiTívasnak több eddig nem ismert rész- 
letét tudjuk meg, a mi e müvet történelmileg is becsessé teszi ; 
ily részletek pl. Ali bég érkezése, a dob- és trombita-epizód, a 
török ifjú kiszökése, Várday Simon elesése, stb. 

De hadd szóljon immár a nevezetes irodalmi ereklye maga, 
melyet először betű szerinti hű másolatban, azután mai kiejtés 
szerint közlünk. 



^) Szíilíiy László : Magy. Orsz. Tört. III. k. 2. kiad. 295 — 296. 1. 



THALY KÁLMÁNTÓL. 1 1 

Szabács viadalja. 

Eredeti helyesírás szerint. 



9 



í)c az fcllywl mondót pal kcnczy 
Ároknak melységet ygen nczy 
K}' Sabach erws voltat clmclli 
^ Honncg niyncmw algVw kclmclli 
5. Zorgosth megyén Nandorfeyer varra 
Hely kyral errwl biszon hyrt vara 
Lcg ottan zamtalan sok bayokath 
FcVer varnál az Dunán *) valokatb 
NagV bamar fel vontata az zawan 
10. Es Sabacb var tayatb hoztata zawau 
Ncp zamtalansaga kwrnVwl alwan 
Nagy crwssegct vVz folwl cbynalwan 
Ilayokatb mond árokba vontatbuy 
' KwiTiyvvl pattantywkwal falt bontatbn')' 
15. De ment az bayokotb fel vontata 
Sok felwl Sabacb falatb bontata 
Wyz árokból wVadaltb es tartotbtak 
Azzal Sabaebnak y(n)gen sem artbattak 
Mert mondbatatlan zakalosokwal 
"20, Sok nvlakwal swt zamtalan sokwal 
Kezy pwskakwai, nagj pattantywkwal 
Es kwlwmb kwlwmb algywkwal 
Sebes cs gyuan *) zwnetlcn Iwttek 
Swt mendcn ereyekwel raytonk Iwttek 
25. Nwaz^rt strwmlottak kemelletblen 
Hogy belwl sereim Iwt morteklctblen 
Aífclet sokzor harcbolastb twttek 
Azzal magoknak sok sebet wettek 
Halaltb es vallottak bat ncmellVek 



') ,^ Vizén ^ volt először, de kitörültetett. 

2) így; talán tollbibából „ugyan^ belyett. 



12 XV-IK SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ÉNEK. 

30. Kymly nagy tiBiossegüt melleth 
Ky alath ') volt népnek válogatottá 
— Dolgát mcnden ment vytcz tartotta 
Kyth meg nem mondhat emberV allath 
^lely nagy harcholas volt Sabach alath 

35. Mcnden ot vytezscgeth mutatta 
Mert kyral wkwth hozza nugatta 
Eg jden níigS^ ydcs strwmlasth twnek 
Azzal magyarok yo ncwet wwnck 
Kyn hat Chch wytcznepek nem voltak 
- 40. De azokba ostban sokan holtak 

Mert twlaVdon hat wnmagok mykor 
Volt volna seteth elw alomkor ^) 
« Sabaebba nagy veztcgsog Iwt volna 
Vytcz Chehnep azért bel y wth volna 

45. Zertbelcn magokoth oth rokezthwcn 
Egh liazath vyadalboz gcrjesthwcn ^) 
Log ottan twlbelwl Twrwknepek 
Nagy vyadalth vélek twrletenek 
Sok kwzwlwk kyk ot ben valanak 

50. Nekyk kezén nekyk vyzbc halának 
Oh nawalyas hythwan kemenscg 
Myt twn nekyk cs az kewelaeg 
Meg halának nag vak merwsegbo 
Byzon nem vytezlew mcresbcgbc *> 

55. Ezt mi hagywk mVnd vgyan azonba 
Mert semmit nem hoz nekwnk hazonba 
De yclenchwk Aly])eg ywescth 
Es onnaton ment el erkezeseth ^) 



') „Merth oth** volt először, de ki törül tetet t. 

-; „Volt volna nag seteth cffelVkor" állott rlöbb, de így 
igazíttatott át. 

••) E ket Kor lí^ry van beloldva a lap szélen. 

*•) Ezen utolsó szó alatt eredetileg „h w s i s e g b e** (hösisi^gbc) 
volt Írva, de keresztüihuzatott. 

'') Itt leven a papiros hajtása, ez a sor már annyira kikopott, 
hogy, kivált végszavai, csak hosszas tanulmányozás utiín, nagyító üveg 



THALY KÁLMÁNTÓL. 13 

Wolt oiyha tyzenewt ezer lowal 
00, Mynd valogatotnep lowaglowal 

Sabachhoz nem messe eg kys halmon 

Meg seregleg hog bezedet halyon ^) 

Sabacbba ') nag fel zowal kyalthnak 

Arról bwlchescge Iwn kVralnak 
65. Hfigya nag sok dodoth doboltatny 

Trombytakwal es trombytaltatny 
r Olyba basád volt eg mVnd ezektwl 

Es volt nagy kyaltas vytezektwl 

Hog zozatbotb wk ne vebessenek 
70. Onnathon anualkwl mebcssenek 

Alybcg ywtbw Iwn chak wy kara ^ 

Meg sem fardola scmmy munkaVa 

Otb ezen wk nagyon obaVtanak 

Egenbe es mynd feyet baytanak 
7r>. Nagy bws yonbal meg vizza tercnek 

Vyadalt kezdeny sem mcrenek 

Az few baytasrol vewek ezekbe 

Hog nyncz segédeim mar twb ezekbe 

Azon kezde menden vclekedny 
80. 8wt few baytason sem elegedny 

Azort ygen yffyw Twrwk bamza 

Gondol wan bog volt Magyarath haza ') 

Erws Sabachbol Twrwkwk kwzwl 

Nagy syetetessegwel ky zwkny kezwl 
85. Kyzwkwen zorgosth kyralboz Vwta 

Lcg ottan neky egbeletb muta *) 

Honneg alkob Sabacbotb veretbnV 

Es kwnwcb lezen wtb meg vehetbnV 

Az bclrwl kezdek awrnyen verethny 



hasznjílata mellett voltak valamikép elolvashatók, vagyis iukább aK 
egyes bctíík romjaiból kicombinálhatók. 

\') „llalynn" helyett ^adVon" lUlt először. 

') E szó helyett előbb ^0 n n a t o n" állt. 

\) í>rv. 

*) így, m u t a t a helyett. 



U XV-IK SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ÉNEK. 

90. Mynd kwmywl nag crwssen twrethny 
Jóllehet aífelwl volt sok kwtez 
De azért yngen meDden mcnden ^) vctcz 
Ment arról ymar Twrwknep bozel 
-Lwt nekjk menden vetez nagy vczel 
95. Mcl nagy -) mondhatatlan yezcdelinbe 
Lwnck az vtan cs kegcs kegelmbe 
Mert esmérek hog meg nem byrhattyak 
Swt Chazamak azt meg sem yrhattyak 
Azért twkelleth tanalcz Iwn kwztwk 

100. Hog menden zabád lenue wn kwztwk 
Ky akarna az valnek Chazarhoz 
Awagy magyary MathVas kyralhoz 
Az ^) kenczeth ky oth Chazarth illethne 
Sem cgh kez kwztwk azt ne illethne 

105. Azon zerent Zabaohba ben hadnak 
Es Zabachoth kyralnak meg adnak 
Ment fcyedelmnek belwl tolmaczollya 
Ezt senky kywul meg se masollya 
Mert ez Iwn nalok hat twkelletes ^) 

110, Kyralnak kedyg nagy kellemetes 
Swt yonak tétek w felségének 
Es hozzVa tartonep kwsscgenek 
Mert nag milto az menden felségnek 
Nag kegelmes legVen ellenségnek 

115. Jelezwl kcdyglen mynd azoknak 
Kyk koges kegelmuek esny zoknak 
Akarattyok zerent twn kegelmeth 
Es nag myltosagos engodelmeth 
lg meg adak zabacz orwssegeth 

120. Benne hagVak algywnak bwhsegeth 
Mely algywkat ^) kyral twbbwhthete 



') így, ismételve. 

») Előbb: „De ez", mely azonban kitörültptett 

^) Előbb: „De az kenczeth." 

^) Előbb e sor igy állott : „Ezbezed Iwn nalok hat twkelletes.^ 

*) Eredetileg „algywtak" — nyilván tollhibából. 



THALY KÁLMÁNTÓL. 15 

Es nagyon Sabachoth ^) crwsswhtliete 

Hagywan benne vytezcknek yauath 

Hogy ne latlma towabba az karatli 
125. Ez myud ezen zerent hat meg lewc 
~ Twrwknek es mendennek *) kegclmmet tewe 

Kyral ^) v^gan Budára eredwen 
^-Twrwk Sereg kwmywlw *) teryedwen 

Hat valanak ^) nekVk nagy chwdaba 
130. Hogy Badanak menden wchayaba 

Jclenncn kyralnak odwaraban 

L:ithyak Twrwknepcth kazdagh rwbaban 

Kyralnak ekcssen odwarlanV 

Ment kol pyaezon varban állani 
135, Ezt meg hallak mynd Twrwkorsagban 
., Twrwk Chazar Iwn nagy bossosagban. 



Elw Eg *') yffyw varday SVmon 
Kynek annVa e naponked syrhon 
Byzon w kegcs wrfyw vala 

140.- Ky pattan tywmiya oth hala • 

Mas Clieh vytez francz few tystes hadnag 
Kyk byzon kegcs istennel vadnak 
Es az twbby othralyal 7) kyk holtak 
Nag ^) zcretetekel kyk voltak 

145. Ebbe sonha ^) scnkynck nyncz kethseg 
Vag testwloth helen wkwt erezek 



') Előbb : „Es nagyon crwsscn.*' 

^') Előbb: „Az kyral mlltan mendennek" stb. 

2) Előbb: „Es nagy vVgan" stb. 

"') Elübb : „Azon beinek" cís „Azon vadnak,** de 
törliltetett, ds mint főnt, úgy javíttatott. 
^) Kitürülve : „s e g e n** (szegc^ny.) 

n így. 

®) Ki l(*vén jóformán szakadva, nem egész biztossággal olvasható. 
9) Előbb : „8 o n h o 1" volt, de kiigazíttatott. 



16 XVIK SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ENElt. 

Ma ymar w érettek *) ymagVon 
Affélét 2) istennek nag halat agyon 
Mendennemw nag sok yo tetelerwl 
160. Es erws Sabach meg vetelerwl '). 

■ ■ ■ * — 

Szabács Tiadalja. 

1476. 
Mostani helyesírás szerint. 

De az feljülinondott Pál Kenézy *) 
Ároknak mélys^g^t igen nézi ; 
Ki Szabács erős voltát elmélli : ^) 
Honn^ minemű álgyii ? — kélmelli. ^) 
5. Szorgostt megyén Nándor-Fejárvárra, 
Hol királ erről bizon «) bírt vára. 
Legottan számtalan sok baj ókat 
Fejérváruál az Dunán valókat 
Nagy-bamar felvontata az Száván 

10. Es Szabács vár tájatt boztata ^) Száván. 
Nép s^sámtalansága környöl állván, 
Nagy erősséget viz felől csinálván, 
Hajókat mond árokba vontatni, 
Környől pattantyúkval falt bontatni ; 

1 5. De ment ^ *) az bajókot felvontata, 
Sok felől Szabács falát bontatá .... 
Víz-árokból viadalt es * ') tartottak — • 
Azzal Szabácsnak ingyen sem ^ -) árthattak : 
Mert mondhatatlan szakálasokval^ ^ ^) 



\) Előbb: ^Istenben es érettek" volt, de kitörültetett. 

2) Előbb : „ V e 1 e k" és egy olvashatlanűl kitörült szó állolt. 

^) E vég 14 sor összektiszáltan és csak alig fölfej thcIŐh^g nz első 
lap szélére van irva. 

*) Kinizsy. ^) Az elme szótól, annyi mint: vizsgál, elmélkedik 
fölötte. •) Kémloli. ^) Szorgosan, sürgősen. •*) Bizonyoö. ^) Tájára bo- 
zata. í^) Mint. '») Is. ^^) Koránt s.-m. ^^) Mondhatatlan sok szakálas- 
poskával = régi hosszú várpuska (Doppelhacke). 



THALY KÁLMÁNTÓL. 17 

20. Sok nyilakval, sőt számtalan sokval, 

Kézi puskákval, nagy pattantyűkval *) 

Es kölömb-kölömb 2) álgyükval 

Sebes es gyuan ^) szönetlen lőttek 

Sőt inenden *) erejekvel rajtook lőttek. ^) 
25. — No, azárt strumlottak *) kémélletlen : 

Hogy belől sereim lőtt 7) mértékletlen. 

A felett sokszor harczolást töttek, — 

Azzal magoknak sok sebet vettek, 

Halált es vallottak hát némellyek 
30. Király nagy tisztessége mellett — 

Ki alatt volt népnek válogatottá .... 
'Dolgát menden ment vitéz tartotta, 

Kit ^) meg nem mondhat emberi állat : 

Mely **) nagy harczolás volt Szabács alatt! 
35. Menden ott vitézségét mutatta — 

Mert királ őkőt hozzá núgatta *^) 

Egy idén ' *) nagy jeles strumlást tőnek. 

Azzal magyarok jó nevet vőnek. 

Kin hát cseh vitéz népek nem voltak, — 
40. De azokba obzíáu sokan holtak: 

Mert tulajdon hát Önmagok, mikor 

Volt volna setét .előálomkor, * *) * 

Szabácsba nagy vesztegség lőtt volna : 

Vitéz cseh nép azért belé jött volna, 
45. Szertelen magokot ott rekesztvén, 

Egy házat viadalhoz gerjesztvén, * *) 

Legottan túl-belŐl török népek 

Nagy viadalt vélek törletének. ^*) 

Sok közölök kik ott ben valának — 
50. Nekik kézen, nekik visbe ^^) halának. 



^) Taraczk , ágyú ; innét : pattantyús = tüzér. ') Es különféle. 
3) így, tán ^u g y a n** helyett, tollhibából. *) „Minden" helyett, ódon. 
^) Lettek. ^) Ostromlottak, ostromoltak, a német Sturm szóból. ^) Sére- 
lem lett. 8) Mit. ») Mily. '«) Őket reá nógatta. ^^) Egy időn, egy időben. 
' 2) Első álomkor=éjfél előtt. ' ') Készítvén, szerelvén. **) így ; indítanak, 
tártának. ^^) Általok részint kézen (karddal kezökben), részint vízben. 

Századok. 2 



18 XV-IK SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ÉNEK^ 

Ob navalás, hitván keménség ! *) 
Mit tőn nekik es az kevélség ! . . • 

Mcghalának nagy vakmerőségbe, 

Bizon, nem vitézlő merészségbe. 
55. — Ezt mi hagyjak mind ugyan azonba, ^). 

Mert semmit nem boz nekönk haszonba v 

De jclentsök Ali bég jövését 

Eb onnaton ment ^) elérkezését. 

Volt olyba *) tizenötezer lóval — 
60. Mind válogatott nép lovaglóval. 

Szabácshoz nem messze egy kis halmon — 

Megsereglék, hogy beszédet halljon. 

Szabácsba nagy felszóval kiáltnak ..... 

Arról bölcsessége ^) lőn királnak i 
65. Hagy a nagy sok dobot doboltatni ^ 

Trombitákval es trombitáltatni ; 

Olyba hasad volt ég mindezektől — ®)i 

Es volt nagy kiáltás vitézektől. 

Hogy szózatot Ők ne vehessenek, 
70. Onnaton annálkül ^) mehessenek. — 

Ali bég jöttö ») lőn csak üj kárra : 

Meg sem fardóla ^) semmi munkája ! 

Ott ezen ök nagyon óhajtanak '^) 

Egyembe, es mind ^ *) fejet hajtanak. 
75. Nagy bús jonhhal ^^) meg visszatérének — 

Viadalt kezdeni sem merének. 

Az fóliajtásról vevék eszekbe, 

Hogy nincs segédeim ^^) már több ezekbe, 



*) Óh nyavalyás, hitvány keménység ! *) Ezt mi ugyan hagyjuk 
mind abba. ^) Onnat ; toldalékkal, mint ma is pl. ismét len, ismét 
helyett. Ment = mint, ódcn. ^) Körülbelől , mintegy. ^) Tudomása. 
•) Mintegy (meg) hasad volt (az) ég mindezektől. ^) A nélkül. Ódom 
») Jötte. Vasban, Zalában ma is űgy ejtik, mint fönt. 9)Fordúla, ^•) Só- 
hajtanak, sajnálkozának. ^^) Egyetembe, és mind stb. ^2) Jonh vagy 
j o h, kiavúlt szó = nemesebb belső részek, kebel ; innét : johtatni vagy 
iktatni (mint juhar v. ihar, juhász v. ihász) annyi mint belsejébe he- 
lyezni, bekebelezni. ^^) Segedelem helyett, e szó középkori, csonka alak- 
jában használva. 



THALY KÁLMÁNTÓL. 1» 

Azon kezd menden vélekedni, 
80. Sőt főhajtáson sem elégedni. 
Azért igen ilQú tőrök hamza 

— Gondolván, hogy volt Magyarát-háza ^) — 
Erős Szabácsból törökök közöl 

Nagy sietéségvel ^) kiszökni készől. 
85. Kiszökvén^ szorgostt királhoz juta, 

Legottan neki egy helet mnta *\ 

Honnég alkóbb ^) Szabácsot veretni, 

£s könŐebb ®) leszen őt megvehetni. 

Az ^) beiről kezdek szörnyen veretni, 
90. Mind környől nagy-erőssen töretni. 

Jóllehet a felől volt sok kötés : ^) 

De azért ingyen menden-menden vetéz ') 

— Ment arról immár török nép beszél •— 
Lőtt nekik menden vetéz nagy veszel. 

95. Mel nagy mondhatatlan veszedelmbe 

Lőnek az után es kegyes kegyeimbe : 

Mert esemerék, hogy meg nem bírhatják, 

Sőt császárnak azt meg sem Írhatják ; 

Azért tökéllett tanálcs lőn köztök, 
100. Hogy menden szabad lenne ön-köztök : 

Ki akarna, az válnék császárhoz. 

Avagy magyari Mátyás királhoz ; 

Az kéneset ki ott ^ ") császárt illetné : 

Sem egy kéz köztök azt ne illetné, 
105. Azon szerént Szabácsba ben hadnak — 

Es Szabácsot királnak megadnák. 

Ment fejedelmnek belől tolmácsolja : 

Ezt senki kívül meg se másolja. 

Mert ez lőn nálok hát tökélletes, 
110. Királnal kedig ^^) nagy kellemetes, 



') Török tiszti czím. ^) így ; tán helynév. *) Sietősséggel. *) így, 
mutata helyett. ^) Honnét alkalmasabb. ^) Könnyebb. ^) Azon. 
*) Harcsgát, vesszőfonadékból, czölöpökből és földből készítve. *) Vitéz. 
*•) A kincset, mely ott. ") Pedig. 

2» 



20 XV-IK SZÁZADI MAGYAR TÖTÉNETI ÉNEK, 

Sőt jónak teték ^ Felségének 
Ea hozzja ^) tartó nép községének. 
Mert nagy miltó az menden Felségnek : 
Nagy kegyelmes legyen ellenségnek ! 

115. Jelesői kediglen ^) mindazoknak 

Kik kegyes kegyeimnek esni *) szoknak. 
— Akaratjok szerént tőn kegyelmet 
Es nagy míltóságos engedelmet, 
így megadák S^abács erősségét, 

120. Benne hagyák álgyúknak bőségét, — 
Mely álgyúkat ki.rál többőteté ^) 
Es nagyon Szabácsot erősőteté, 
Hagyván benne vitézeknek javát, 
Hogy ne látná továbbá az kárát. 

125. Ez mind ezen szerént hát megleve, 

Töröknek es mcndennek kegyelmet teve. 
Rirál ugyan Budára eredvén ^), 
Török sereg kömyőle terjedvén : 
Hát valánakr' nekik nagy csudába ^), 

130. Hogy Budának menden utczájába 
Jelenucu királnak od varában ^) 
Látják tör> k népet kazdag ^) ruhában 
Királnak ékessen odvarlani : 
Ment kell piaczon, várban állani 

135. Ezt meghallak mind Törökországban — 
Török császár lőn nagy bosszóságban. ^^) 



Elő ^ 1) egy iffjú Várday Simon, 
Kinek anyja o napon : kedd, sirhon ! ^^) 
Bizon, ő keg^'es ^^) úrfiii vala 



^) Tetszék ; ó- és középkori alakban. ^) Hozzája. ^) Jelesül pediglen. 
^) Kegyelemnek esdni ; e s d n i = térdre esni, esengeni : egy gyök- 
ből erednek. ') Többitteté, mint a következő sorban : „erősőteté'' = erő- 
sitteté ; középkori alak. ') Indulván, mint ma is y,útnak eredve n.^ 
Értsd : az ő nagy csudálatukba. ^) Jelen, királyíóak udvarában. ') Gaz- 
dag. 1 0) Boszdságba. ^ Értsd : e 1 s ő. * ') Siijon. ^ ') Kedves, kellemetes. 



THALY KÁLMÁNTÓL. 21 

140. Ki pattantyú miá ^) ott hala. 

Más cseh yit^z Francz, fő tisztes hadnagy, — 

Kik bizon kegyes Istenndl vadnak, ^) 

Es az többi, ott rajjal ^) kik holtak, 

Nagy szeretetekkel kik voltak. 
145. Ebbe sonha *) senkinek nincs kétség — 

Vagy testö) ott helen *) ököt értsék. 

Ma immár őér ettek imádjon, 

A felett Istennek hálát adjon 

Mendennemö sok jótételéről ^) 
150. Es erős Szabács megvételéről. ^ 



Fölttinö körülmény, hogy énekünk Szabács várának crös 
ostrom atán, capitulatió által lett megvételéről szól : ellenben az 
eddig ismert kútfők e várnak meglepés és roham általi megvéte- 
léről emlékeznek. Csupán Verancsics Névtelené beszél részle- 
ges capitulatióról, t. i. azokéról, kik a nagy zömtoronyba szorultak 
vala. (Szaáay, III. 296.) Énekünkben is csak ezekre értetnék-e a 
föladási alku ? Nem lehetetlen, bár oly általánosságban szól, 
hogy inkább az egész várra és örségére kell értenünk. ítéljenek 
és döntsék el azok, kik a tárgyalt kor történeteivel tüzetesen 
foglalkoznak. 

A mi az ének keletkezési idejét illeti: azt — a külső jel- 
legeknek is teljes egyezésével — a tartalomból következtetve, 
bátran az 1476-dik évre merjük tenni. Mert különösen a vé- 
gül közlött tizennégy sor oly közvetlenséget tanúsít, mely a vers 
szerzése és az esemény történte között huzamosb időköz leteltét 
nem engedi föltennünk. Midőn pl. az eleseit iQú Várday Simon 
édes anyját sírásra buzdítja a költő; de meg a 146-dik sor- 
ban a Szabáesnál elesetteknek a harczbelyen mintegy még teme- 
tetlenségét, mindenesetre testöknek még fönvoltát irja : 

„Vagy tcstől ott helenőköt értsók," — 

s inti az éneket hallgatókat, hogy imádkozzanak az elhol- 
ottakért, s adjanak hálát Szabács megvételéért! 

*) Pattantyú ' miatt, ágyú miatt. *) Vannak. ^) Seregesen, cso- 
portosan. *) Soha. Ódon alak. ^) Testül , test szerint, ott helyben* 
•) Jótételéért. Megvételéért. 



22 XV-IK SZAZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ÉNEK. 

A kéziratról megjegyzem még; bogy az alkalmasint ere- 
deti fogalmazvány, legalább a stirííen előforduló egykorú törlé- 
sek és javítások; melyeket a betti szerénti közlésben mindenütt 
jeleztem, ezt gyanittatják. 

A papír vizjegye régi alakú mérleg, t. i. a két mérőserpe- 
nyő az elhajlás fokát mutató karikával környezve. Az egész 
gajmós végű, meglehetős hosszú nyélen fUgg. — A szakadozott 
kéziratot, melyet van szerencsém ezennel eredetiben bemu- 
tatni *), további romlástól megóvandó, a mennyire lehetett, ösz- 
szeragasztgattam. 

Egyúttal azon óhajtásomat fejezem ki: vajha az ének 
ele j ét tartalmazó papírtöredéket sikerülne még föltalálni azon 
tetemes irattömeg között, melyből Nagy Imre és Véghely bará- 
tink Csicseren a fönt jelzett 1178 db okmányt kiválogatták. E 
végett a Csicsery-levéltár újból való gondos átvizsgálása való- 
ban igen kívánatos volna, a mi ha nem előbb, tán a múlt 
őszszel átvett okmányok visszaszolgáltatása alkalmával történ- 
hetnék meg. 

Nem fejezhetem be ez ép oly szerencsés, mint nevezetes le- 
let közlését a nélkül, hogy Társulatunknak a vidéki kirándulá- 
sok sikeréhez szerencsét ne kívánnék, s azoknak évenként minél 
nagyobb buzgalommal leendő folytatását ezúttal is a legélénkeb- 
ben ne ajánlanám. Mert, íme, csak a jelen egyetlen ének, — 
vagy pl. Ulászló és H Lajos királyok egykorú, eredeti képeinek 
fölfedezése — a többi gazdag eredménytől eltekintve — már 
magában is megérdemlette volna, vagy megérdemlené, hogy 
érette Ungba és Zemplénbe fáradjunk I 

THALY KÁLMÁN. 



') Az 1872. január 4-diki ülésen. 



24 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

oly nagy terjedelmű más kerületeket is tartalmazott^ melyek 
vagy királyi praediumi minőségük, vagy néptelen és vadon 
állapotjuk, szóval a megyei föltételek és attribntiók hiánya miatt; 
nem lehettek még akkor szerves megyékké alakítva ; követke- 
zőleg a primitív jellegek bizonytalansága és folytonos fejlődési 
változások voltak azon akadály, mely miatt a megyék száma 
nem juthatott megállapodott és constatált stadinmba ; holott a 
várispánságok mind a királyi jövedelmek tekintetében, mire a 
párisi író refleetált, mind külön zászlók alatti hadi erejök kiálli- 
tásakor, mit kétségen kívül Ottó frlsingi püspök és Rogerius 
számba vettek, szembettínők és megfigyelhetők voltak. 

Hogy meggyőzőbb fogalmat szerezhessünk magunknak 
arról, mennyi nehézséggeljártarégi korban oly statistikai adatok 
megszerzése, melyek egy ország részeinek biztos száma vagy 
névjegyzéke megtudására vezettek, szolgálunk két jellemző pél- 
dával. Az elsőt vesszük egy 1416-diki okmányból. Ez évben t. i. 
kiváló négy magyar főúr esvén török fogságba, e miatt az 
ország minden részeiből több nagy család előkelő emberei, 
köztük aGarák, két országzászlós, a volt tárnok, három apát és 
néhány püspöki meg báni képviselő, ezekhez csatlakozván a 
Valkó és Baranya megyék számos nemessége is, Pécsett gyűltek 
össze, a foglyok kiváltása módjáról tanácskozandók. Ezekről 
csak föl lehetne tenni, hogy a vármegyék számát és neveit, mint 
oly értelmes urakhoz illik, jól ismerték. Hiú föltevés. Csak 
negyvenegy vármegyét tudtak elsorolni, melyekbe a váltságdíj 
beszedésére küldötteket rendeltek; ezen számon túl a többire, 
külCnöáen a felső vármegyékre nézve bevallják, hogy azokat 
megnevezni nem képesek, s azért oda csak általában jelöltek ki 
küldötteket. A másik példa 14í:0-dik évről való, midőn Maxi- 
milián, Mátyás királyunk halála után Magyarországba törvén, 
magát magyar királynak akarta megválasztatni, és e czélra a 
vármegyékhez felhívást intézett. Ki merné kétségbe vonni, hogy 
a fejedelmi irodának a vármegyék terjes névjegyzéke használa- 
tára készen állott ? azonban a császári udvari titkos levéltárban 
máig fönnmaradt azon időbeli lajstrom tanúsítja, hogy hívei 



') Fejér, Cod. Dipl. Tom. X. vol. 8. 568. 



26 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

ennél hasonlitlanúl nehezebb terhet veszek vállaimra; az ör és 
végvárispánságok névjegyzékének megkísérlését. 

Előbb azonban, hogysem ebbe ereszkedjem, szükséges 
némelyeket előre bocsátanom. Először : hogy sem a székes váris- 
pánságok nem merítették ki azon megye egész területét, mely- 
nek nevét viselték és melynek székhelyéül szolgáltak, sem pedig 
az őr- és végvárispánságok zárt kört a megyében nem képez- 
tek ; maradván még mind a két rendtt várispánságok álladé- 
kán kivUl a megyékben bő terület, a szorosabb értelmű megye 
coDStitutumáúl, mi a következők folyamában fog kiderülni. Másik 
megelőző' figyelmeztetésem az : hogy a hetvenkettes várispánsá- 
gok sorába csak azokat lehet fölvenni, melyeknek ily minőségű 
léte a tatár veszedelem előtti időből van coDstatálva, mert ezen 
catastropha után, még IV. Béla kormányzása alatt, nemcsak a 
királyi birtokokon emelkedtek újabb várak és várispánságok, 
hanem úgyszólván gombamódon szaporodtak azok, részben 
mint rablófészkek, magánurak földén. — Végre megjegyzem, 
hogy ámbátor már az első közleményemben rámutattam szent 
István azon hatalmas intézkedésére, mely a törvénybe is átment, 
hogy a várak az ország, illetőleg azt képviselő korona számára 
expropriáltattak ; de miután Anonymusunk arról tanúskodik, 
hogy még az ő korában egyeseknek és családoknak várbirtokuk 
volt, ezen körülménynek más magyarázatot nem adhatunk, 
mint azt, hogy az expropriatió következetesen nem minden nem- 
zetségi ösváiTa foganatosíttatott, vagy hogy a három nagy ki- 
rály után következett gyönge utódok nem tudtak a törvénynek 
érvényt szerezni, sőt talán kegyelt híveiknek attól fölmentő 
engedélyt is osztogattak. 

Ezeket előre bocsátva, és kijelentve, hogy ezen nyomozás- 
ban a második közleményben fölállított elvek lesznek vezetőim, 
megkísérlem a Duna jobb partján létezett elsőkori őr- és vég ' 
váríspánságokat az eddigi homályból napfényre hozni. 

a) Kezdem Visegráddal. Létét az első alakulások 
korában, a jelen vázlat második közleményében, hivatkozással 
az első király tanúságára, kimutattam. A milyen bizonyos ez, 
oly keveset tudunk mondani szervezete részletes adatairól. Ezeket 
azon jeles dol gozatban sem találtuk föl, melyet W enzel tana 



28 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

mivel János esztergomi érsek az egykor gazdag magyar király- 
ság várai és e várak tartozmányai pazarlásának ellentállott^ az 
által a király haragját magára vonván^ száműzésbe küldetett, és 
a Karakó várispánság egykori álladékához tartozó Tardos 
falntól megfosztatott. De meglepő a kettős bűnt elkövetett király 
eljárásában, hogy a nevezett várjószág a királyi kegybe vissza- 
fogadott érseknek újra adományoztatok és a főpapnak most a 
várjog elidegenítése ellen kifogása nem volt Egyszer minden- 
korra elég legyen itt megemlíteni, hogy a Szent-István törvénye 
szerint elidegenithetlen várjogokuak, ha azok ily tilalom ellenére 
adoma nyoztattak, a korona kebelébe visszaszerzése, a hírhedt 
Keoacquisticánál is válságosabbnak tekinthető, mert nem csak 
hogy a kegyelteket rohammal sUlyesztette, hanem önkény és fél- 
szegség is volt kísérője. IV. Béla kétszer vizsgáltatta meg a ka- 
rakói várispánság jogviszonyait, mikor még rendes szervezeté- 
ben, Tárőrségi sereggel ellátva, hadi tisztek alatt állott. Először 
Cryörgy győri püspök, maisodszor Pál pozsonyi prépost volt a 
bíráskodással megbízva. A karakói várispán állomása egy ran- 
gúnak tartatott a megyei főispánokéval^ minek bizonyságául 
szolgál az, hogy egy 120ü-diki okmányban a karakói várispán 
az aláirt megyei főispánok közt van felírva. ^) 

c) B a n a. Tévednek, kik azt hiszik, hogy Bana vár neve 
ala^t öelmeezet kell érteni. Igaz, hogy Selmecznek is a XIII. 
században ez volt egyszerű bányamívelést jelentő neve, de an- 
nak legkisebb^ nyoma sincs, hogy Selmecz örvár, illetőleg 
várispánság lett ^olna. Ellenben számos okmányban és a névte- 
len jegyzőben előforduló Bana vár neve alatt, a mostani Komá- 
rom megyei Bana helység határában romokban heverő várat 
kell érteni. Ezen várispánság terjedelmes álladéka nemcsak a 



»j Wenzel Árpádkori új okmánytár I. köt. 346, II. köt. 296. 
Pál pozsonyi prépostnak 1257-ki okmányában ezek álllanak : „Cam 
jura castri de Karkou . . . revocarc debcremus, Endos major ezercitus 
. . . ac ceteri jobagiones castri . . . affírmabant. Nos verő ab omnibus 
ipsias provincie et comitatus nobilibus et ignobilibus inquirendo inve- 
nimus", 8tb. Fejér, Cod. Dipl. Tom. UI. vol. 1. 22. Tom. IV. vol. 8. 
437. Tom. V. vol. 2. 100. Karakó vár Vas megyében, ily nevű hely- 
ség határában keresendő. 



30 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

ezen várispánsághoz tartozó^ különben Pest megyei helységek 
„terrae dneatns de Zulgagenr^ nevezet alatt említtetnek, 

e) Loc8mánd(Luchman). Első nyoma ezen végvAr- 
ispánságnak a XII. 8z&zad közepe^ U-dik Gejzának és III. István- 
nak királyságára esik. Elébb Locsmánd^ aztán Lanzsér végvá- 
rak voltak központjai, birtoka pedig Soprony és Vas megyében 
terült el. Országos várispánsági szervezettel birt mindaddig, 
mig IV. Béla azt Lörinez sopronyi főispánnak adományozá. Ezen 
adománylevélben a király ismételten Comitatnsnak czlmezi, vár- 
ispánsági értelemben. ^) 

f) Kapa vagy K a p n v á r (Copu). III. Istvánnak egy 
1162-diki okmánya ad bizonyságot országos vár létéről. Maga 
ezen végvár, birtoka és őrei a Soprony megyei Rábaközben fe- 
ktidvén, okot szolgáltattak arra, hogy a Rábaköz, mint a váris- 
pánság földterülete, Comitatns 'de Rábaköz vagy Sedes Rábaköz, 
nevet nyert. ') 

g) K a s t. Valószínű, hogy ezen nevű őrvár Baranya me- 
gyében vagy közel hozzá feküdt, minthogy Vajszlö és Mysen 
nevtt birtoka azon megyében volt. Várispánsági szervezetét és a 
hetvenkettesekhez tartozását bizonyltja a várispánsági szolgálat 
és azon körülmény, hogy már Il-dik András kezdé váijogi birto- 
kait fosztogatni, mit ntödi is folytattak. ^) 

h) Z a k a c h. Ezen nevű őrvámak és várispánságnak lété- 
ről és a hetvenkettesekhéz tartozásáról esak egy adatunk van,, 
tudniillik IV. Bélának a pannonhegyi alapítványokat megerősítő 



») Fejér, Cod. D. Tom. III. vol. 1. 397. Tom. IV. vol. 1. 166^ 
313. Tom. IV. vol. 2. 15, 367, 428. Tom. IV. vol. 3. 432, 487, 492. 
Tom. V. vol. 1, 59, 68, 69. Codex Patrius I. köt. 7, 30. Hl. köt. 20. 
Sión II. köt. 529, 600. III. köt. 782. Valószínűbb, hogy a sopronyi 
Szolga-Oyőr volt ezen váríspánság központja. 

2) Fejér, C. D. Tom. II. 184. Tom. VII. vol. 5. 119. Tom. IV. 
vol. 3. 149. Tom. V. vol. 1. 82. Cod. Dipl Patrius I. köt. 31. 

3) Fejér, C. D. Tom. H. 164. Codex Dip). Patrius I. köt. 272, 
275, 293, 312. 

*) Fejér, C. D. IV. vol. 3. 320, 396, 470. Tom. V. vol. 1. 51. 
Tom. VI. vol. 1. 200. 



32 A VARMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

azon tény, hogy a Bakonyság sem megyei^ sem yáríspánsági 
attríbutiokkal nem birt; és a mi legfőbb, hogy a Boconi Comita- 
tus alá tartozó helységek, Veszprém megyéhez számíttattak. Pél- 
dául az 1254-diki okmányban emiitett Szent-Kereszt, és az 
] 275-diki okiratban foglalt Dolosd faluk mind a mellett, hogy a 
Bakonyban fekttdtek, Veszprém megyébe keblezetteknek Írat- 
tak. 1) 

Folytatván nyomozásunkat a Duna baipartján, ott talá- 
lunk egy esopoi*tban az osztrák és morva határszélek és a Vág- 
vonal örizetére rendelt öt végvárispánságot, úgymint : Stomfa, 
Sempte, Galgócz, Bolondócz és Újvárt, melyekről egyenkint. 

1) Stomfa. Ezen végvárispánság Pozsony megyében, a 
Morva folyó Dunába szakadásánál emelt Devina (Divén) egy- 
kori szláv fejedelmi hires erőd és székhely romjaitól kezdődött 
a határszéleken fölnyúló álladókkal. Várispánsága nyomaira csak 
IV. Béla korában akadunk ugyan, de fekvésénél és rendeltetésé- 
nél fog^ a mégis a hetvenkettesekhez számítjuk. Egy 1280-diki 
okmányban Comitatus de Uztampa néven találjuk följegyezve. 2) 

m) Sempte (Scemte, Semptey). Már Béla király 
névtelen jegyzőjének azon tudósítása, hogy a honfoglaláskor 
birtokba vett Sempte (nála hibásan irva Stumtey) azon várak 
közé tartozott, melyek az ország nyugoti szélei és kivált a Vág- 
vonal védpontjáúl ttízettek ki, maga után vonta ezen várnak 
védvárispánsággá alakítását. Még Ildik András korában is, mely 
a várintézmény hanyatlását jelzi, teljesen berendezett állapot- 
ban tartatott, mert a Váradi Regest. 363. §-a szerint volt váris- 
pánja, — neve Comes Zobozlou, — voltak várkatonái, — joba- 
giones eastri, — volt vámépe, — cives castri, — az 1233-diki 
okmány szerint pedig a vársereget vezénylő hadnagya. lY. Béla 
nem figyelve atyjának arany bullájára, mely egész kerületek és 
várispánságok elajándékozását tiltá, ezen várispánságot Co- 



Fejér, Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 2. 473. Tom. VIL voU 2. 40, 
Árpádkorí Új Okm. H. köt. 111, 314. Második folyam U. köt. 371. 
„Veniendo ad parochiam Vesprimienscm, invenimus villám S. Crucis 
«ab silva Bocon.^ 

2) Árpádkori Új Okm. IV. köt. 218. Fejér, Cod. Dipl. Tom. V. 
vol. 1. 130. 



34 A VÁEMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

neméből; kik szent király fiainak szerették magokat nevezni ; 
volt végre várnépe, — cives castri; — és terjedelmes álladéka Tren- 
csén, Nyitra, Hont és Nógrád megyékben. A kiválóbbak küzé 
tartozott; mert várispánjait a király közvetlen közelében talál- 
juk. Ilyen volt azon Mihály comes de Bolunducb, ki Béla király 
oldala mellett a tatárokkal vívott Kákos melletti els6 ütközet- 
ben vitézül harczolva, kilcncz sebet kapott. ^) 

p) Újvár. Ezen védvár a Morva folyó felső határszélén 
állott; hihetőleg ott, hova egykor Anonymusunk Morvaország- 
gal szemközt Saru várt mint határpontot helyezi. Hogy a Morva- 
folyónál nélkülözhetlen volt ily végvár, annál inkább föltelietíí, 
mert a Vágvonal őrizetére rendelt végvárak csak a második vé- 
delmi vonalat képezték, s így a teljes védelem kiegészítésére 
közvetlenül a határfolyónál más védpontra volt szükség. Gyá- 
molítja ezen föltevést az is, hogy ezen szélekig nyúlt a XHl-ik 
századi okmányokban nevezett Vágközi-Székelyek telepe, mely 
a végvári szerves seregnek előőrseit tette, lll-ik András ezen 
várispánságot Vörös Ábrahámnak, a hircs Csák Máté akkor Po- 
zsony megyei főispán udvarbirájának, vagy mi egyre megy, al- 
ispánjának ideiglenes hübcrül adományozta. Ezen adományle- 
vélben mindamellett, hogy Újvár Comitatusoak czimeztetik, 
mégis Pozsony megyébe keblezctt hatóságnak van irva, annak 
jeléül, mit már más helyen hangsúlyoztam, hogy a Comitatus 
szó egyszerre megyét és várispánságot is jelentett, és hogy a 
várispánságok a megyékbe voltak keblezve. -) 

q) T a r ó c z , L i p t ó , Á r V a. Ezen földterületek a nagy 
Zólyomnak álladékai voltak. Zólyom királyi praedium alatt is- 
meretes. De mivel a királyi praediumok rendeltetése eredetileg 
nem az volt, hogy abból várispánságok alakíttassanak, hanem 
hogy azok a királyi háztartás alapjául szolgáljanak, mikép ezt 
a többi is eddig ismert királyi praediumok, Bereg, Ugocsa, 



*) Fejér, Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 2. 337. Tom. IV. vol. 3. 413. 
Árpudkori Új Okm. H. köt. 194. Cod. Dipl. Patrius T. köt. 23. 

2) Fejér, C. D. Tom. IV. vol. 2. 392., az 1256-ki okniáuyban 
nevezett Újvárt a mostani Halicscsal egynek tartja. Tom. IV. vol. 3. 
547. Tom. VII. vol. 2. 19r). „totum districtinn scu Coniitatum Uyvar 
Comitatui Posoniensi ndjaoentem.^ 



3 G A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

bad Ságban részestüendyén a zólyomi főispán batósága alatt. A 
másik okirat lll-ik Andrásnak Prónáról szóló 1293'iki ado- 
mánya^ mely szerint ezen, a turóczi királyi praedinmhoz tartozó 
föld a zólyomi főispán bírósága és tőrvényhatósága alól kivé- 
tetik. 

A mi Liptót illeti ; van biztos nyoma annak, hogy a XITÍ- 
ik század második felében egy iijabb liptói vár — nóvum ca- 
strum — emeltetett e földön, a mi arra mutat, hogy azt egy ré- 
gibb vár előzte meg, milyennek nyomára Bél Mátyás híres nagy 
földrajza vezet benntlnket, és azt Ovárnak nevezi ; és mivel IV. 
Béla 12G7-diki adományának indokolása is „propter conscrva- 
tionem eastri nostri de Lyptou" a tatárfutás idejére vonható ; ez 
okokon Liptó várispáuságát Turóezczal egy párvonalba tehet- 
jük, tudniillik a hetvenkettesek közé. Egy párvonalba sorolja 
ezen két testllletet azon más egyenlőség is, hogy Liptó szintén 
Zólyom megye álladé kához tartozván, a zólyomi főispán ható- 
sága alatt volt, mit az imént idézett 1257-iki telepítési kivált- 
ságos okmányon kívül IV. Bélának 1248iki azon okirata is 
világosít, melyben a liptai nép védelme a zólyomi főispánnak 
hagyatik meg, azon hozzáadással, hogy ezen védelmezettek a 
zólyomi főispánt illető szolgálatokat és adózást viselni kötele- 
sek. Végtére megemlíthetjük még állításunk betetőzésére azon 
adatot, hogy a zólyomi főispánok a liptóbeli lakosok pőréiben 
részint maguk, részint udvarbíráik által bíráskodást gyakorol- 
tak, s ilyen eljárásról egy 1285-iki példa] ícst czáfolhatlan ta- 
núságot. 2) 

Ila a honfoglalás történetét a névtelen jegyzőnél figyel- 
mesen olvassuk, azon körülmény, liogy akkor Szepcs és Zólyom 
egymásmelleit országhatárának tűzettek ki, ujjmutatásúi szolgál 
azon föltevésre, hogy ekkor még a szomszédságukba ékelt Árva^ 
mint az északi havasok hazájának egy ága, néptelen és vadon 



M Árpáflkori Új Okmsínyt. második kötet kétezáí nyolczvan Inp. 
Ffjér, C. I). Tom. sexto, vol. primo, kdtszáz negyvcnkdt lap. 

''') Árpádkori Uj Okmánytár harmadik kötet, százötvenkibüicz 
Up. r. 0. új folyam második kötet, ötvtínnyolcz lap, U. 0, negyedik 
kötet, kétszáz nyolczvanegy lap, ígj^, a már törtí^nt hibás nyomtatás 
kikerUltíse v<^gett. 



r>8 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

Patak és Borsva székcsvárak- és várisi>ánságokról már más 
helyen értekeztem. 

Az ország déli részén^ okunk van hinni gondos őseinkről^ 
több végvár és szerves várispánság létezett, melyeket azonban 
homály föd szemeink elöl. Csak az alsó Dunának a bolgár föld- 
del szemközti partján fekudt Kéve végvárról és szerves álladéká- 
ról emlékeznek gyakrabban régi okmányaink, mely védpont 
minap egy közhelyen fölolvasott tanulmánynak külön tárgyát 
tette. 

Eddig mintegy hanninezra megy az általunk kinyomozott 
várispánságok száma, és habár némelyek iránt még bővebb 
érvek kívántatnak a szeiTes állapot és annak bebizonyítására, 
hogy a hetvenkettesek névjegyzékébe tartoznak ; mindazáltal 
jelen kísérletünkkel, — gondoljuk, — inaugurálva látszik lenni 
az első korbeli várispánságok statistikája, — mint oly kezdet, 
melynek nyomán az eredmény biztos kilátásával tovább lehet 
menni. 

Ezzel elmondottara volna, a mennyi szükséges az első kor- 
szakot betöltő eredeti alkotású megyék és várispánságok saját- 
szerű minőségének ismertetésére. A jó rend és eszmclánezolat hoz- 
zák magukkal, hogy már most a második korszakot tévő azon 
nagyszerű változást vázoljam, mely a nevezett intézményeket a 
nehéz idők folyamában érte, és új teremtményekké, — várme- 
gyékké, — alakította. 

BOTKA TIVADAR. 



K9nyvl8iiiertetések, bírálatok. 

I. 

Tót iöríénclmi ttzcmle 1f<7 í-röL 
A „Matica Slovcnska" iSvkÖnyvei. Kdt kötet. 

Nem lehet tagadni; hogy a „Matica Slovcnska" nagy érdc- 
keltfiéget tanúsít a hazai tüii;énelem iránt. És ha azok^ kik ama 
tót irodalmi társnhit évkönyveiben megjelenő történelmi czikke- 
ket írják; több szeretettel viseltetnének a történelmi igazsúg; és 
kevesebb gyűlölettel a magyar nemzet s annak történetírói iránt; 
akkor valóban nem tagadhatnék meg elismerésünket működé- 
süktől. De fájdalom, épen ama nagymérvű elfogultság; söt 
rajongó gyűlölet; melyet czikkeik a magyarság ellen lehellenek, 
a higgadt vizsgáló előtt teljesen leszállítja működésűk beesét. 
Józan gondolkodású és tudománykedvelő ember í^oha nem boszíin- 
kwUiatik a fLílött; ha valaki, — különösen eldöntetlen tudo- 
mányos kérdésekben; — eltérő nézetet merészel nyilvánítani. De 
a mi tót atyánkfiai között némelyek annyira el vannak vakulva 
a fölötti dühökben; fájdalmukban; hogy mollékes; nemzetiségi 
czélokból irt történeti (?) műveik nem találunk kellő méltatásra^ 
— miszerint még oly kérdésben sem tuduak higgadtan irni; a 
minő például az Anonymus ügye. hám, a „Századok" 1871. 
octóberi füzetében Foltínyi J. úr elég vakmerő állításokat koez- 
káztat Anonymus kilétének fíiideritésére ; de azért senkinek sem 
jut eszébe őt azért kárhoztatni ; mert lehetetlen meg nem győződ- 
nünk czikke elolvasásánál a felől, hogy nála egyedül az igazság 
fülderítése utáni vágy működött. Nem így cselekszik Illoiánsky 
József; a „Matica" egyik historikusa; a ki a f. é. évkönyvben az 
Anonymus kérdését is előrántja ily ezím alatt: „15 evezet és 
a ma gyár történelem ismeretéhez." 



40 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

E férfirt, ki a néhai „Bielc Uhorsko" történeti válla- 
latával szerencsésen megbukott, most újonnan föllép a magyar 
történetírók ócsárlásával. És hogy a maga mély tudományát 
kitüntesse : előveszi Droyscn berlini egyetemi tanárnak kézirat 
gyanánt tanítványai számára vezérfonalul kiadott 2—3 ívnyi 
„Historiá"-j át, kiír belőle (szerző neve elhallgatásával!) a 
történelmi methodicáról és systematicáról szóló egyes §-kat, aztán 
ezekre alkalmazva a magyar történet írást kimondja, hogy az 
h a szón talán (!!), mert a forrásokat minden eritica nélkül 
használja, mert önkényesen elveti a görög és germán forrásokat, 
mert a magyar történetíróknak fogalmuk sincs a múlt idők saját- 
ságairól s az összes korok összefliggéséről, — mivel a tótok 
történetét Szent-István korában figyelembe sem veszik. Aztán 
némi kárörömmel idézi Szilágyi Sándor azon szavait, melyeket 
az Szabó Károly Vezérek koráról szóló ismertetésében irt a 
„Pesti Napló"-ban : ^,Nem valószínűtlen, hogy a történet bölcsé- 
szete nagyobb tért foglaland el, mint ma, s ez főként az ősidők 
rejtelmeit kitisztázni segítend. Sőt azt sem hiszem, hogy (mint 
már régen tették is) ugyané forrásokat nem lehetne másként 
is használni, s ne lehetne azokból más eredmé- 
nyeket is kivonni.*' — Illozánsky, miután a maga módja 
szerint megmagyarázta volna, hogy mit kell érteni az é vkö ny- 
vek (Annales) és krónikák alatt, előveszi — Schlötzerre 
való hivatkozással — az Anonymust, s kijelenti, hogy mint 
más kérdésekben, úgy ebben sem tudták a magyar törté- 
netírók föltalálni az igazságot, míg Bielovsky lengyel író 
meg nem mutatta az igazi utat.** Tudnivaló, hogy Bielovsky 
szerint a messinai Guido de Columna volt az Anonymus, 
ki Math. de Porta salernói püspök kérésére irta trójai hadjá- 
ratát, — ágyszinte amagyarok viselt dolgait (1270.) 
Hlozánsky ezt készséggel elfogadja s igazolni igyekszik a XlII-ik 
századbeli -. iszonyokkal, a királyi jegyzői hivatal természetével, 
a krónikában találtató sok földrajzi botlással s magának Ano- 
nymusnak is azon szavaival, hogy ő „sccundum traditiones 
diversorum historiographorum" írt. Majd a magyarok (?) azon 
állításait czáfolgatja, mintha Anonymus magyar,— s nevetségessé 
akarja tenni Hunfalvy Pál azon állítását, mely szerint a szóban 



42 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

fia s II. Mojniir testvcrC; lemondott a fejedelemségről 8 mint Be-, 
nedek-rendi szerzetes 15 évig élt a Nyitrához közel fekvő Zobo- 
ron. Ennek sírján áll állítólag a következő fölirat : 

„Rex Moraviae Svatoplucus 
In medio regni sui sepultus jacet." 

Halála után a szentek közé sorozták ; s Hlozansky nem 
kételkedik hozzátenni, hogy ennek holttetemei azok; melyek a 
nyitrai templomban ^S z. Z o e r a r d n s A n d r e a s" neve alatt 
fekllsznek, vagyis hogy ez azon Zarandreas^ vagyis Andi'ás (Ko- 
pasz László fia), a ki (104G — 10(31.) magyar király volt (!!!); e) 
tízvatopluk, Arnulf fia, Lotharingia fejedelme, kit rósz élete 
miatt saját alattvalói öltek meg a Mosel folyó mellett, 901-beu. 
Sklenár szerint a magyar krónikások ezt zavarták össze az elöb- 
beniekkel ; d) S'z v a t o p 1 u k, a mostani Morvaország fejedelme 
1095 — 1 1 14-ben élt s beütéseket tett Felső-Magyarorezágba, vagy 
a mint II. mondja, „a m i Tó t o r s z á g u n k b a." 

Ezekkel akarja a tót történészke bebizonyítani azon ked- 
vencz tételét, hogy a magyar történelem minden eritica nélküli 
alaptalan elbeszélés. 

Láttuk íme II. úr elbizakodott; üres állításait, bemutattuk 
rajongó fajgyűlöletének gyönyörűséges gyümölcseit. Első pilla- 
natra is oly z ö 1 d e k ezek, éretlen és funnhéjázó állításai s kö- 
vetkeztetései oly badarok, hogy a magyar történelem méltósá- 
gát sértenök meg vele, ha czáfolásukra esak szót is veszteget- 
nénk. Mindazáltal be akartam őt mutatni a „Századok" t. olvasói- 
nak ;— lássák, mivé táplálják tót atyánkfiait phanatieus ironczaik. 

Az első kötetben találjak még Sasinek Ferencz 
matieai titkár: „Trencsényi Csák Máté halálának 
éve és napja" ezímü értekezését, melyben szerző az ezen 
„t ó t" hősnek halála ideje fölötti eltérő nézetben lévő történet- 
írók, nevezetesen Podhradszky József, Pray, Engel, Fessler, Zá- 
borszky, Kellner és Horváth Mihály állításait helyteleneknek 
találván, kimondja, hogy Csák Máté 1320-ban halt meg. Erre 
nézve fölhozza, hogy Túróezi krónikájában azon kifejezés, a hol 
Beatrix királyné haláláról (13 IS-ban) az mondatik : „quac in 
r e V 1 u t i n c e j u s d e m a n n i obdormivit in Dominó," úgy 
értendő, hogy azon év ismétlődött, újra fordult, a mi nem 



44 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

qiiatuor Meclianicis seilicet Pistoreni^ Lanioncm, fabrum ac suto- 
rem libere in suo Judicatu possidendos. Etiani damus ibidcm in 
Larcs dodatico illi alteri libenim sit subjcctuni. Damus quod qui- 
libct laicus ciim in festő Natalis Dni diios pullos dare et duos 
denarios siugulis diebus Dominicis in sna Taberna perhibere 
tencbitur. Damns liberam semitam de ipsa villa longi Campi ad 
civitatem Thcsinensem Damus Sidclmano ipsiusque Haeredibus 
et Successoribus plenariam potestatem judicandi omnes causatí; 
SangviniS; tara Colli quam manus et quidquid in minori poena 
ex parte Judicis essent^ in suo Arbitrio derelinquimus, auttollendi 
aut dimittendi liberam facultatem damus. Eidemque Judici diéta 
villa ex praetacta libertate in tribus Terminis per denarium, ex 
quibus dabit Nobis tertiura denarium duobus propriis usibus 
reservatis nec in sua Libertate nullus Judicio praesideat praeter 
ipsum. Ei per lecta verő Libertate^ in Judicibus legitimis Judiciis 
Nostris Homo Noster^ ad audiendum suo Lateri conjungatur. 
Item vias Pecorum quotquot fuerlnt nccessariae, vei liberas damus, 
et Molendina, quotquot fuerint neccssaria, vei in uno loco aediíicarc 
voluerint, aut separatim, nullus eosdem impedire sirper aquam ean- 
dem ubi suum liberum Lancum possiderent, audeat. Item damus 
omnibus advenientibus cujuseunque eonditionis fuerint, Mansiones 
in eodenique Judieatu Anuen . . et nieta sit prope villám Laczelonis 
hupra montem sed ut antedictus Sedelmanus suique Haeredes et 
Suceessores eo melius dietam villám possint loeare damus eidem- 
que montem inquo Molaresreperiuntur et sylvam et aquam liberam, 
et pratum perpetuo Jure. Item ad omnia servitia expedienda. . . . 
Unius eum Libera et sccurum, item concedimus ut Judex villae 
Judicatum succedendi, vendendi, dandi, distribuendi, suam libe- 
ram habeat facultatem Ut haec autem Nostra Donatio in suis 
viribus praeservetur pracsentem Paginam Nostro sigillo fecimus 
roborari. Dátum Anno Dni 1320. Alterarum vcro videlicet 
etiam íSeienissimi Ludovici regis (•ontinentia haec erat. Ludo- 
ieus Dei gratia Rex Hungáriáé, fidelibus suis Castellano vei 
V. CastcIlenoRiczoaut offieialiejus in villa de Longo Campo eon- 
stituto SalutemetGratiam. Conqueritur Nobis llenrieius Magister 
Noöter Seultetus de Eadem villa Longi Canipi ad praedictum 
Castrnm de RicZo pertinenti quod vos ipsum inculpabilem distur- 



4 fi KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

{ryarországésamagyarok" czímmcl azt igyekszik ki- 
mutatni, hogy Árpád nem hódította meg a fclsö vidéket, s hogy 
ii magyar történetírók azon előadása, mintha Árpád még ren- 
dezte volna is az országot^ nem alapszik egykorú történelmi ada- 
tokon. Minthogy ezen, a tót történetírók által gyakran fölhordo- 
gatott állitások alaptalanságát Szabó Károly ^), az őskor jeles 
történetirója, már egyszer czáfolhatlanúl bebizonyította: azért 
minden megjegyzés nélkül tovább mehetünk a második kötet- 
ben foglalt némely történelmi dolgok ismertetésére. 
\ Ebben a kötetben ismét Sasinekkel találkozunk, ki ;,T ó t 
hősök Magyarországon a XV — XVII-ik századok- 
ba n** czím alatt elbeszéli a „doupovi és budovi" urak viselt 
dolgait Csehországban, aztán összeállítja a Gigán János 
siléziai származású, Jenik Vilmos, a két T a 1 a f ú s János és 
Komorovszky cseh rabló vezérekről szóló történeti száraz 
adatokat. — Utána Záborsky Jónás „Morvái Jakab és a 
hussitismus Als ó-M agyarországban" czím alatt be- 
széli el röviden, hogy a nevezett Jakab (Jacobus Picenus de 
Marchia), kit Eugen pápa a hussita eretnekség kiirtásával bízott 
meg Magyarhonban és Austriáhan, tüzzel-vassal pusztította 
Magyarország alsó részén és Erdélyben azokat, a kikről gon- 
dolta, hogy nem igazhívő katholikusok. — Végre Lichard 
Dánielnek „a Kis-K árpa tok topographiáj ár ól" írt 
jeles értekezése után következik Hlo2anskynak már füutebb 
említett zavaros czikke. 

Mind a két kötetben folytatólag közöltetnek latin, német, 
néha magyar és tót nyelven írt történelmi emlékek, melyeknek 
gyűjtése körül Sasineknek érdemei vannak. Ezen emlékek 
helylyel közzel becses adatokat szolgáltatnak különösen a fel- 
vidék múltjának földerítéséhez. 

És ezzel befejezem ismertetésemet, azon óhajtással : vajha 
már egyszer föl bírnának emelkedni az illető t. írók a nemzeti- 
ségi elfogultság és gyűlölet ködéből, és a meddő versengés he- 
lyett nemes versenyre kelnének a magyar történetírókkal az 
igazság keresésében és a közös haza szeretetében ! 

ZSn.TNSZKY MIHÁLY. 

1) Láttd „Századok** 1868-ki foly. n^guz-é, hogy a kárpátalji felföl- 
det ucni Árpád, hanem Szeut-Ifttráu foglalta clV 



T A R C Z A. 

— A Magyar Törtéuelmi Társulat i872-ik évi ebó uiesét 

jamuír 4-kcn tartíi; Horváth Mihály elnöklete ahitt. Jelen volt 
24 — 25 választmányi tag, 8 a szakkeilvclö vendégek között núnistori 
tanáoirosok, királyi táblabírák, országgyűlési képviselők, tanárok, ügy- 
védek, írók, — szóval a fővárosi értelmiség számos kiváló egyéne, kiket 
:i jelen ülés különös érdekű fölolvasásai vonzottak a terembe. 

Elnök, miután az ülést megnyíltnak jelenté ki : üdvözlé az iij évbeu 
először egybegyűlt választmány tagjait, erőt, egészséget, lankadatlan 
munkakedvet és kedvező eredményt kivan ván az új esztendőben törté- 
nettudományi működéseikhez. 

Kzután a deeemberi ülés jegyzökönyve hitelesíttetett, melynek 
kapcsolataiban az azon ülésből kiküldött jiénztárvizsgáló és átszámoló 
bi/ottság előadója : Deák F' a r k a s olvasta föl a következő jtdentést : 

„Tisztelt Választmány ! 

Alólirottak kiküldetésünkhöz liiven, f. év és hó 2 -kán társulatunk 
pénztárát mogvizsgálván s a számadásokat és azok egyes tételeit a esa- 
tolványokkal összehasonlítván^ az egészet teljes rendben találtuk. 

Ezek szerint van társulatunknak jelenleg értékpapírokban és kö- 

t<;lezvényekben 11,060 frtja 

s készpénzben 1,111 frt G4 krja. 

Az évdíjaa tagok száma pedig 800. körűi állván : tehát évenként 
mintegy Íi0~ 10.0,000. frt tőke rendes kamataival rendelkezhetünk. 

A pénztár állapotát az 1871-dik évre, a mellékelt kimutatás (l. 
alább") részletesebben előtűnteti. 

Melyek következtében, miután az áttekintett értékpapírokat és 
magánkötelezvényeket, a készpénzt és takarék^iénztári könyvecskéket az 
űj pénztárnok Baloghy László űrnak átadni szerenesénk volt, — 
bátorkodunk a következő indítványt tenni : 

válaszmányi tagtársunk Pesty Frigyes urnák, eddigi pénz- 
tárnokoskodásáért, a társulat pénzüg}'ei körűi kifrjtett lankadatlan és 
hasznos működéséért^ s a keze alá bizott vagyon pontos kezeléséért a 



48 TÁRCZA. 

választmány r^Bzéröl jegyzőkönyvileg elismerés 
és köszönet szavaztassék. 

Pesten, 1872. január 4-kén. 

DEÁK FARKAS, m. k. 

HORVÁTH ÁRPÁD, m. k. 

PAULER GYULA, m. k." 
A választmány e jelentést örvendetes tudomásul vévén : annak 
alapján, a társulat vagyoni ügyei körül elévülhetlen érdemeket szerzett 
volt pénztárnok t. Pesty Frigyes úr számára az absolutoriumot 
nemcsak az 1871-ik évi számadásokat illetőleg, hanem véglegesen 
megadá, s egyszersmind sok évi önzéstelen, hü és hasznos fáradozá- 
saiért^ buzgó és pontos pénztárkezeléséért, valamint a társulat anyagi 
érdekei emelése körül mindenha tanúsított nemes és jeles igyekeze- 
teért egyhangúlag háláját és köszönetét jegyzőkönyvileg megörökíteni 
rendelé, s azt irányában lelkes éljenek által is zajosan nyilvánítá. 
Mire Pesty megindulva, meleg szavakban köszöné meg a társulat e 
szép elismerését, s támogatását a szellemi téren továbbra is szi vesén 
fülajánlá. 

Titkár tudatja, hogy Botka Tivadar vál. tagtárs úr a vár- 
megyék alakulásáról és Ősi szervezetéről írt nagybecsű tanulmányának 
— melynek utolsó része ma fog fölolvastatni — külön kiadási jogát, 
lia azt t. i. a társulat, mint már erre több oldalról fölhívások érkeztek, 
önálló kötetben is közrebocsátani szándékoznék, — szives készséggel, 
luíndcn tiszteletdíj igénye nélkül átengedi. Mely előzékeny ajánlata az 
érdemdús veterán tudósnak nagy köszönettel és hálás elismeréssel véte- 
tett tudomásul addig is, míg a műnek a „ Századok '^•ban leendő teljes meg- 
jelenése után, a külön kiadásról a választmány határozni fog. 

Titkár bemutatja aPálóczi Horváth-család szívességé- 
ből eredetiben beküldött családi naplót, valamint ennek Ercsey Samu 
által vett és szintén beérkezett másolatát, összehasonlítás, illetőleg 
kiegészítés és kijavítás végett kiadatnak Nagy Imre ésb. Nyáry 
Albert uraknak, kikhez egyúttal lemásolás végett a szintén a Pálóczi 
Horváth-családtól közlött Hóra| lázadási 1784— 8 5-diki levelezések is 
utaltattak. 

A zágrábi délszláv akadémia, cserébe a „Századok" újabb füzetei- 
ért, megküldi „Rad" czímü folyóirata XVU-ik kötetét, melyben 
mivel a dubrovai krónikáról Ljubicstól sa ^Slavoniae Dux" czím 



.ii 



60 TÁECZA. 

Midőn Thaly mcginddltan köszöné meg a Toldy és a választ- 
mány többi tagjai által jelen előadása alkalmából irányában kifejezett 
dlénk elismeréseket : egyszersmind fölkdré Toldyt, szíveskednék a tár- 
gyalt dnekről irodalomtörténeti tanulmányt írni a „Századok" számára ; 
mit az érdemkoszorús veterán iró azonnal és örömmel megígért. 

Végre, a nevezett ének eredeti kéziratára nézve határoztatott, 
hogy annak fényképészet és kőnyomás útján leendő sokasításáról intéz- 
kedés történjék, a derék tulajdonos t. Csicsery Antal ungi f(5ld- 
birtokos úr pedig a társulat részéről ezen iratnak a nemzeti múzeum 
számára átengedésére kéressék föl. 

Erre b.NyáryJenő régészeti előadása következett, ki is dí- 
szes kiálHtásban mutatá be azon valóban nagyérdekü arany-, ezüst-, 
bronz-, vas- és csontból készült műtárgyait, melyeket a régiségekben 
kifogyhatlan P i 1 í n y határában létező sírokból legújabban nagy mü~ 
értelemmel kiásatott. Egy sírban egy lovas vitéz volt eltemetve gyö- 
nyörű mívezettí, igazi keleti stylú ezüstboglárokkal, lószerszámcsatok- 
kal 8 kengyel vassal. Általános lőn a vélemény Ipolyi, Rómer, Szalay 
Ágoston s más jelenlevő jeles archeologjaink részéről, hogy az ép oly 
szerencsés, mint lankadatlan buzgalmú Nyáry, ezúttal egy IX — X-dik 
századi magyar vitéz sírját fedezé föl, a mi nevezetes fontosságú 
tény. Egyéb régiségei is jeles érdeküek voltak s nem kis tetszésben ré- 
szesülének. 

Utána Botka Tivadar nak „A vármegyék első alakulásáról 
és ősi szervezetéről*' nagy tudománynyal irt értekezése utolsó részét ol- 
vasá fol Nagy imre. Ezen eszmegazdag, beható korismerettel s nagy 
adatbőség mellett erős és helyes Ítélettel irtt utolsó tanulmány is ha- 
sonló feszült figyelemmel fogadtatott, mint a megelőzők, s végül úgy a 
távollevő szerzőt, mint az értelmes fölolvasót megéljenezek. 

Végre Kámánházy Bélát, tag három eredeti okmányt adott 
át használat végett, u. m. 1. Bocskay Istvánnak Kassán 1606 július 
28-kán Eörvcndy Pál részére kiadott donationalisa, Kassa Cscrmelyc- 
utczájában, a külvárosban fekvő majorház- és részbirtokról ; 2. gr. 
Draskovics Miklós országbíró Sárvártt, 1684 május 9 -kén kelt megha- 
talmazó levele Szélesy Ádám részére egy század magyar lovas toborzá- 
sára, az ő általa önköltségén a török ellen fölállítni tervezett huszár- 
ezred kiegészítésére; 3. gr. Rákóczi Erzsébet 1693 január l-jén Zbo- 
rón kelt és szép magyarsággal irt levele, szepes-ófalusi jobbágyságá- 



.1 



T ÁRCZ A. 5 1 

nak, Korponay Gábor ottani harmínczados részérő haszonbérbe adásá- 
ról. Mindhármat Thaly vette által. 

Ezzel a mindvdgíg ritka drdckü ülds a tagok azon óhajtása küzt 
oszlott szét : vajha az új évben társulatunk minden ttléso hasonló érde- 
keltséggel menne végbe ! 



— A Magyar Történelmi Társulat joTedelmi és költség- 
kimutatása 187 l-re. 

]) e V é 1 1 : 

Egyenleg! áthozatal 1870-ről . . . 1,231 frt 44 kn 

1. Alapítványok készpénzben ^^^ n — w 

2. Alapítványi kamatok ^3 „ — „ 

3. Kamatok elhelyezett tőkéktől .... G2 „ 38 ^ 

4. Szelvényekért 310„52„ 

5. Káth Mór könyvkereskedő a „Századok" 

1870. évi külön eladása fejében . . . lOO „ — ^ 
G. A „Századok" 1871 -ben külön eladott pél- 
dányaiból 49 „ 60 „ 

7. Évdíjak 1867-re 10 „ — „ 

n . 1868-ra 20 „ - „ 

„ 1869-rc 120 „ — „ 

„ 1870-re 560 „ — ^ 

n 1871-re 1,310 „ - „ 

1872.re . . 105 ^ - ^ 

Összesen 4,371 ^ 94 „ 

Kiadás: 

1. Nyomdai költségek 1,399 frt 30 kr. 

2. írói díjak G08 ^ — „ 

3. Postai költségek 285 „ 50 „ 

4. Tiszti és szolgai fizetések ^^^ n — n 

5. Vegyes kiadások 57 „ 50 „ 

6. Egyenleg 1872-rc (meglévő készpénz) . . 1,111 „ 64 „ 

Összesen 4,371 ^ 94 ^ 
Pest, 1871. decz. 31 -kén. 

PESTY FRIGYES, 
pénztárnok. 
4* 



52 TÁBCZA. 

A számadásokat es azok egyes tételeit átvizsgálván és a csatol - 
ványokkal összehasoulitván, az egészet teljes rendben találtak. Pest, 
1872. jan. 2-kán. Deák Farkas m. k.,k. v. tag. Dr. Horváth Árpád m. 
k., k. V. tag. Dr. Pauler Gyula m. k., k. v. tag és ügyész. 

Másolta : DEÁK FARKAS, 
előadó. 



— Á magy. tud. Akadémia Il-ik osztálya ez évi els6' ülését 
január 8 -kán tartotta. Ez alkalommal történettudományi előadás csak 
egy volt : Wenzel Gusztáv rendes tagé, ki az akadémiai törté- 
nelmi bizottság megbizásából Dél-Olaszországban kűtfőnyomozással 
mfiködő Öváry Lipót kutatásai eredményéről t<>n jelentést. A ma- 
gyar történelem az olaszszal, különösen a nápolyival tudvalevőleg leg- 
inkább az Anjou-dynastia által és idejében jött benső kapcsolatba. 
Az első e nemű okmányokat b. e. nádorunk, József főlierczeg másoltatta 
le olaszországi útja alkalmával és hozta hazánkba. Azóta az olaszföldi 
levéltárakból Simonyi ErnŐ (Plorencz), b. Nyáry Albert (Turin és Mo- 
dena), Mircse János (Milano és Velencze) és Ováry Lipót (Nápoly) bú- 
várlatai folytán igen tetemes készlettel gyarapodott okmánytárunk, míg 
Theiner által a római vaticáni levéltár hazánkat illető némely kincsei 
jövének napfényre. 

Ováry főként az által tőn a magyar tÖrténctbúvárlatnak hasznos 
szolgálatot, hogy a nápolyi Grandé Archivio-ban őrzött nevezetes és 
roppant terjedelmű — 378 folio kötetre menő — u. n. Anjoui Reges- 
tákat kötetrŐl-kötctre, sőt lapról-lapra átnézte, azok tartalmúbúi min- 
den magyar történelmet érdeklőt kijegyzctt és az akadémiai tört. bizott- 
ság utasításaihoz képest le is másolt. Ekkép teljes bizonyságot szerzett 
történetíróinknak ama colossalis tömeg közt valósággal létező magyar 
adalékokról, s {gy Őket jövőre az ottani további kutatásoktól fölmen- 
tette. Búvárlatainak jelesb eredményeit Wenzel szcrkcsztendi okmány- 
tárba, — Ováry pedig közelebbről Palermóban és Simancasban — a 
siciliai és spanyol állami levéltárakban — folytatandja nyomozásait. 

Olaszfüldi kutatásokról lévén szó, megemlitjUk egyűttal, hogy az 
akad. tört. bizottság Mircse útján is ismét egy derék velenczei ok- 
mány-szállítmánynak jutott birtokába. Ekkép magyar-olasz okmánytá- 
runk^ diplomatiai történetünk gazdagodására, valóban elég kimerítő és 



5á TÁRCZA. 

rancsára kelt becBÜlevolén pstyába nyomva, papirfölzettel, — továbbá 
egy más hasonló lenyomata Egri László 1691. 19kén Sáros- Kis-Pata- 
kon összeirt javainak leltárán látható. A szegélyzetcn e fölirat : 
SÁROS * KIS ** PATAKI * PECZET 1616 * A köz^ptéren 
lant B körülötte aldl két-két csillag. Ezen különben is a régiebbek közé 
tartozó magyaf föliratú községczímert azon körülmény még érdekesebbé 
teszi, hogy Kis-Patak anya városa : Sáros-Nagy-Patak a XVII-ik szá- 
zadban folyvást latin pecséttel élt^ s ezen a büszke „Civitas" fölirat- 
tal. A kerek pecsét átmérője mintegy ^/^-eá hüvelyk. 

A harmadik szintén ily nagyságú, kerek és papirfolzetes ép 
pecsét a Rákóczi-árvák örökségéhez tartozott Nagy-Bár i^ Zemplén 
vármegyei falué. Található hasonlókép a kir. kamarai Icvéltilrban, a 
község két, 1688-ik évi eredeti kiadványán. Tehát bár évszám nincsen 
rajta ^ 1688-nál mindenesetre régibb. Külszegélyzete füzéres alakú, a 
belső egyszerű körvonal. Ezek között áll a fölirat : NAGY * BARI ' 
FALV • l'ECZET. . . A paizs nélküli középtéren tölgygaj. 

£ hárommal a ,, Századok ^-ban 1867. óta napfényre hozott ma- 
gyar föliratú községi pecsétek száma 108-ra, s az összes eddig ismer- 
teké 131 vagy 132 -re megy, a szatmári béke előtti időkből. 

THALY KÁLMÁN. *) 



— Á leleszi aégySZázadOS vasajtó. Olvasóink bizonyára 
emlékezni fognak még a leleszi bizottság jelentéséből, (^Századok,^ 1871. 



*) Ivánfi Ede t. tagtársunk is közöl velünk egy régi pecsét- 
rajzot, mely kerekded, 1 h. és 3 vonalnyi átmérőjű peesétnyomó-lapot 
ábrázol. A középtéren czifrázatok között egy kaputorony áll, s a kör- 
irat ez : * TAPOLCZA VAROS PFCSETTYE. Mivel azonban évszám 
nincs, a folirat pedig újabb hangzású : mi e pecsétet bizonyíték hiányá- 
ban nem merjük határozottan a szatmári békeelőttiek közé sorozni. A 
pecsétnyomó egyébiránt ezüstlemezből áll, mely alig fél vonalnyi vas- 
tag, 8 Zala vármegye Tapolcza mező-városában a leány nö veid e épület 
alapjai ásása alkalmával tavaly találtatott, két kő között, több frisachi 
éremmel együtt. Ivánfi 1677 tájáról valónak véli, de csakis hozzáve- 
tőleg, más pecsétföliratokkal egy behasonlítva, a mi még mindig nem 
eléggé biztos alap. Talán majd sikerülend egy régi lenyomatát találni, 
a mi korára nézve tájékoztató lesz. A frisachi érmekkel mindenesetre 
csak esetleg kerülhetett együvé. 

Szerk. 



56 TÁRCZA. 

Az utóbbi <^v körül csakiigjan Domokoa volt lelcuzi prc^post, a 
Pálóczy-családból, ki is a leleszi couvent élón 1379-töl 1403-ig állott. 
E törtcuelnii adat tehát teljesen összevág a megfejtéssel, melyet ugyan 
különben Rómer kiss^ merésznek talál. 

Megjegyezzük egyszersmind, bogy Borsodban Hndabányán egy 
egészen hasonló rdgi vasajtó létezik, melyet a „Mitthoilungen dcr k. k. 
Central-Oommission für Baudenkmale in Wien" czímü közlemények II. 
kötetében **19. 1. Ipolyi Arnold isttertetett volt. 



- Idősb Bákóczi Oyorgy ájÜMésl éye s a Boeskayról 

szóló ének. Gr. Remény József az ;,IroMmi berek^ 189. s 190. 11. 
Rákóczi Györgynek fiához Zsigmondhoz irott „Instructio^-ját idézvén, 
a fejedelemnek születése napját abban közlött számítása szerint (Scrí- 

psi die 20 Junii Ao 1640 ... . Anno actatis nostrae quadra- 

gesimo sopto Septimana etdie quinta) 1594. jun. 8-kára teszi. A m. k. 
kamarai levéltárban létezik Rákóczi Györgynek egy 1647. jun. 3-kán 
(^Dcbreczeni Tamáshoz, praefectusához) irott hosszá, 3 {vböl álló sajátkezű 
levele (igen rósz írással), melyben az 5-ik lapon ez áll : ^Mi Isten 
kcgyelmeeségéböl S-a die pracsentis töltjük el 54 esztendőnket de soha 
Ónodban több nemes házat nem tudtunk az Móré Lászlóénál ....." 
Rákóczi Írása rósz, de a számok itt oly világosan ki vannak írva, 
hogy azokhoz kétség sem fér. Ez adat szerint Rákóczi 1593. jun. 8-kán 
született. 

Az „Adalékok a Thököly és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez"^ 
czímü munka I. k. 285 1. ^Rákóczi éneke Boeskayról^ czím alatt egy 
költeményt közöl ^ Vajha Szent-Istvánnak...." kezdettel. E verset 
Révész Imre, Sinay Miklós után, Rákóczi Ferencznok tulajdonítja. Sinay 
Révészt tévedésbe vezette ; — ugyanis azon éneket nem Rákóczi, 
hanem Rozsnyay Dávid irta. Eredeti kézirata megvan a nemzeti 
múzeumban, egy másik eredeti példánya a kolozsvári múzeumban, mind- 
kettő Rozsnyay kezével írva s több versekkel együtt nagy gyüjtemé. 
nyében egyes oklevelekhez függesztve, mint azok illustratiója. Sötevers 
nyomtatásban is megjelent (Rozsnyay több versével együtt} gr. Mikó 
Imre „Történelmi adatok" II. kötet 328-ik lapján, egyetlen variannal : 
ugyanis a 6-ik sorban „Be rútul végződik" helyett ott „Ki tudja, hogy 
fogy el" áll. — r. 



TÁKCZA. 57 

-- A magyar képTÍ8elÖház január 15.iki Uldsc^bcn az 1872-ik 
évre Í8 egyhangúlag megszavazta a hazai torténulini források és emlé- 
kek fölkutatására, másoltattísára éa kiadására előirányzott 20,000 frtot. 
Tehát az akadémiai történelmi bizottság — melynél csak gyorsabb eljá- 
rást és a sorrendben nagyobb pontosságot óhajtanánk — : ismét azon 
kedvező helyzetben van, hogy czéljaira tetemes pénzösszeggel rendelkez- 
hetik. Az országos javadalmazás azonban tekintélyes ercdmény- 
nek fölmutatását is kötelezettséggé teszi, a mi a másoltatásoknál ed- 
dig sem hiányzott ; reméljük, ezentúl a kiadványok mennyiségére nézve 
sem fog hiány zani. — A képviselőház ugyanazon ülésében, hazai 
mttépitészeti emlékek fölkutatására és illusttált kiadására az 1872-ik 
évro 16,600 irtot — mely összeg az akadémiai archaeologiai bizottság 
rendelkezése alá esik — és a visegrádi romok föntaitási költségeire 
15,000 frtot ajánlott meg. 

Ugyanekkor Horváth Mihály emelkedett i5Zi'.llcmü beszédet 
tortott, és indítványt tőn, hogy Horváth István példájára, kinek 
a 40'e8 években országgyűlési leg 2000 pengő forint irói évdij utalva- 
nyoztatott, szavazzon meg a ház 3000 frt irói évdíjt irodalomtörténe- 
tünk megalkotójának, a nemzetét félszázad óta az irodalom terén fé- 
nyes eredménynyel szolgáló Toldy Ferencznek. E közlelkoscdcs- 
scl fogadott indítványt Lóuyay ministorelnök ő nmlga oda módosittl, 
hogy Toldynak nem 3000, de 4000 frt szavaztassék meg, azonban 
nem évdíj, hanem rendkívüli nyugdíj czímén, egyetemi könyv tárnoksága 
után. A mellett tanári hivatalát megtarthatja. — A ház ez értelemben 
utasítá az indítványt a pénzügyi bizottsághoz. Megszavaztatása fölött 
— a lelkes fogadtatás után Ítélve — nincsen, és nem lehet kétség. 

— Temes yármegye monographiája. A „Századok* 1 868-ik i-- 

ovi folyamában említve volt Temes vármegye közönségének ama haza- 
fias intézkedése, hogy a megye monographiája megírására 250 db arany 
pályadíjt tűzvén ki, egyszersmind a pályanyertes munkát 1000 pél- 
dányban saját költségén kinyomatni rendelé. — A pályázati határidő 
a múlt 187 lik év deeember 31 -kén lejárt, a nélkül, hogy egyetlen 
pályamunka érkezett volna be, — mely körülmény annak tulajdonít- 
ható, mivel köztudomás szerint nagyszorgnlmú és jeles történészünk 
Pesty Frigyessel, kie tiirgyra már roppant anyagot gyűjtött 
Össze, senki sem érzé magát hivatva versenyezni. Pesty pedig, ki gyűj- 
téseit folyvást fáradhatlanúl folytatja, igen helyesen sokkal többet 



58 TÁRCZA. 

tart müve irodalmi általános értekére éa saját irói hirnevéro, semhogy 
a mouograpbiát a határidőre elhamarkodva befejezni sietett volna, mi- 
dőn mdg okmány bú várlatait tökdlcteseu be nem végezhette. • K($sz volt 
inkább lemondani a netaláni pályanyertess^ előnyeiről. 

Szintoly nemesen cselekedett azonban Temes vármegye, mely f. 
e'vi január hó 2-kán tartott közgyüldscben olhatározá egyenesen P e s t y 
Frigyest kérni föl monographiája megírására a föntebbi föltt^telek- 
nek részdre leendő biztosítása mellett, — az iró kutatásait korlátolt 
bárminemű határidőtől pedig egyszerűen fölmenté őt. 

Ugyancsak e derék vármegye főispánja, a magas műveltségű s 
tudománypártoló Ormos. Zsigmond űr Temesvár-vidéki történelmi 
cs régészeti egylet alapításán fáradozik. Éljen ! 

— Toldy Forencz, az örök munkásságú veterán tudós ismét 
(*gy jeles kötettel gyarapítá irodalomtörténetünket, ama tanulságos öt 
értekezés által, melyeket a m. tud. akadémiában ujabban tartva, most 
cnn<'k kiadásában „Ujabb Adalékok a régibb magyar 
irodalom történetéhez^ czím alatt önállólag közrebocsátott. 
A 12 4. lapnyi kötet tartalma a következő: I. Magyar Pál, Xlll-ik szá- 
zadbeli kanonista. II. Margit kir. herczegnŐ mint ethicai iró. III. Baldi 
Beniardin magyar-olasz szótárkája 158'2-ből. (Második közlés). IV. Egy 
XVI-ik századbeli növénytani névtár, XVII. és XVIII. századi párhu- 
zamokkal. V. Az akadémiai eszme Magyarországon Bessenyei előtt. — 
ICzon utóbbi nagybecsű tanulmány — mely hét alosztályból s egy tol- 
<l.ilékból áll — a legkiválóbb érdekű (is szélesb körbon elterjedésre 
hivatott mind az öt között, s midőn a kitűnő tudós — kinek nálunk 
senki sem őszintébb tisztelője — ezen müve iránti teljes elismerésünket 
élénken hangsúly ozniink, annálink&bb sajnáljuk, hogy épen e becses 
tanúlmányáoak egy jegyzete (a 81 — 83. lapon olvasható jegyzet) ellen 
vagyunk kénytelenek legalább annyi észrevételt tenni, hogy az ősz tu- 
dóst itt örökké fiatal heve kissé elragadta. Mert ass a szenvedélyes hang, 
mÖlylyel egy derék fiatal iró, F. J. ártatlan és bizonyára csak a legjobb 
szándékból irt czikkc ellen kikel, nem méltó egy Toldy Forenczhez. 

Megemlítjük egyúttal, hogy Toldynk egyik legmonumentalisabb 
8 mindenesetre legelterjedtebb műve :„A Magyar Nemzeti Iro- 
dalom Történeté^-nek harmadik kiadását most rendezi 
sajtó alá, — dicséretes szokása szerint, az időközben fölmerült iroda- 
lomtörténeti újabb fölfedezések eredményeivel bővítve. így pl. már a 



60 TÁRCZA. 

— RéyéSZ Iinre^ ki sok cgyháztört(^nelmi haszuos adal<Íkokat 
is tartalmazó „Figyelmez ő^-jdt folyvást lankadatlan buzgalommal 
szerkeszti, — c jeles folyóirat múlt december havi füzeteben becses 
történeti éneket közöl 167ö-bŐl, Debreczen városának a császári hadak 
által ez év december havában történt sanyargatásáról. A 66 négysoros 
strophára terjedő verset, mely történelmileg eddig nem ismert igen sok 
érdekes részletet tartalmaz, Kállai Fényes István, Debreczennek 
akkori hites jegyzője szerzé, és Sínay Miklósnak a tiszántúli ref. sape- 
rintendentia levéltárában lévő, közlönyünkben már — épen Révész által 
— ismert kéziratgyüjteményébcn maradt fönn. 

Ugyancsak Révész Imrétől : „A magyar protestáns hitfelekezetek 
egyházi és iskolai szükségeinek országos költséggel való fedeztetéséről, 
különös tekintettel a kath. autonómiai mozgalmakra^ czimü terjedelmes 
időszaki tanulmány jelent meg külön lenyomatban. Azért említjük meg, 
mert az egész mti történeti alapon, históriai háttérrel 
van Írva, visszatérve egész a reforraatiónak hazánkban meghonosúlása 
idejéig, — Bocskay, Bethlen és a Rákócziak korára és vívmányaira 
tcrmészotcsen különös tekintettel. Hogy a protestáns egyháztörténet és 
közjog terén Révész mennyire otthonos, fölösleges volna fejtegetnünk. 
És így csak egyszerűen fölhívjuk müvére azok figyelmét, a kiket az 
ilynemű tanulmányok érdekelnek. Mi egyedül történelmi szempontbúi 
reflec tálhatunk reá, álláspontunknál fogva. 

— A hazai tanügy terén eléyttlhetlen érdemeket szer- 
zett ZirCZ-CisterCZi rend Zircz, Pilis és Szántó egyesült apátságainak 
1872-iki Névtára megjelent és beküldetett hozzánk. Nemcsak az az 
egri érseki nyomdából kikerült ezen csinos füzetnek érdomc; hogy 
magyarul adatott ki, — hanem maradandó becsét az adja meg, 
hogy bevezetéséül egy valóban avatott tollal, szorgalmas történetbú- 
várlatok nyomán írt tanulmány szolgál : „Történelmi vázlatok 
a císterczi-rend magyar területi apátságairól. ** Szerző a rend alapítását 
bocsátván előre, azután I. alatt a z i r c z i, II. alatt a pilisi, III. 
alatt a pásztai apátságok monographiáit, azután hasonló közlemé- 
nyekben az egri, székes-fehérvári és pécsi rendházak és 
gymnasiumok különtörténetét adja. Legőszintébb elismerésünket a haza- 
fias szellemű és valódi tudománykedvelő derék rendnek e becses mono- 
graphiákért, melyekkel történelmünknek érezhető hézagait segített 
pótolni, 8 szép példát adott a hazai többi főt. egyházi rendek- és testü- 



._ ] 



62 TÁRCZA. 

László, titkárrá Lipp Vilmos választattak. Bómer Flórist 
tiszteleti taggá váluszták. Az igazgató választmány 12 tagból áll. 

^ LehOCZky Tiyadar tagtársunk ellen^szrevc^teleket küldött 
be N. Imrének a Bereg vármegyei főispánok általa közlött névsorára a 
„Századok^ decemberi füzetében tett „Észre vételei" -re. Közöljük 
íme belölök, a mi szorosan a tárgyra vonatkozik, a subjectiv fejtegetése- 
ket kénytelenek lévén, mint ide nem tartozókat, mellőzni, 

Lehoczky űr azzal menti magát, hogy pusztán „száraz névsort^' 
adott, mivel — úgymond — a hivatkozott okmányok ismertetése által 
^a czikket fölösleges módon bővítette volna." A „Meska" nevet 
„Mesku" helyett sajtóhibának mondja, szintúgy a Tom. II. s 289. lapot 
is Tom. III. 298. helyett. Mire azt jegyezzük meg, hogy Lehoczky úr 
Írásában különösen az a és u betűk oly egyformán vannak irva, hogy 
szedő és javítnok — kivált neveknél — épen nem igazodhatnak el ; a 
289 is 298 helyett toll- és nem sajtóhiba. Egyébiránt ma^a mondja 
Lehoczky úr, hogy „prf^etor miuima non curat." — A Bor- 
sóvá névre nézve megjegyzi, hogy ezt ama különleges ezikkében tűzte 
ki fejtegetései tárgyául, melyet számunkra kevéssel a beregi főispánok 
névsora után beküldött. (Közlcndjük. S z e r k.) Idézeteire nézve meg- 
jegyzi L.,hogy ő Fejérnek nem azon lapjait idézé, melyeken a kérdéses 
főispán neve olvasható : de azokat, a hol az illető okmány, melyben a 
név előfordul , kezdődik. Innét a különbség. 

Végre fölhozza, hogy neki mint vidéken, elszigetelve lakónak, 
nem oly könnyű adatokhoz férni. — Ez áll, s tudomásul szolgál ; azon- 
ban valamely mű absolut becsének méltatásánál nem szolgálhat mérv- 
adóul. A criticus arról itél, a mit lát, s nem vizsgálhatja a magánviszo- 
nyokat és szerzők lakhelyeit. Egyébiránt szivescn elismerjük : annál 
nagyobb az érdem, ha az iró tetemes fáradsággal juthat csak adatai- 
hoz ; — de ez egyéni, nem i r ói érdem, mert a mű belbecsére nézve 
mindegy. 

— Uarmath Károly tagtársunk Pozsonybúl még következő 
monographiák czímeit küldötte be hozzánk^ pótlékul Ipolyi és Nagy 
Iván czikkcibez : 

1. Schönwiosner Stephanus : Antiquitates ot história S a- 
bariensis, ab origine usque ad hoc tempus. Pest, 1791. 4-edr. 

2. Pest undOfen mit ihren Umgebungen. 3 Stahlstichc und 
1 Plán. Pest, 1837. 8-adr. Végre ide tartozik még 



64 TÁRCZA. 

TogyCS közlések. Jjelkos tagtársunk Karcsú Arzdn ez. 
Perencz-rendü áldozár, kitol több nagy terjedelmű cgyháztörténclmi 
munka jelent meg, — jelenleg, mint bennünket drtesít, V á c z v á- 
rosa monographiájúnak megírásával foglalkodik, melyből már 20 ív 
készen áll. Ugyan nála (Váczon) kapható még csak néhány példány „A 
szerzetes-rendek egyetemes történelme^ czimü öt kötetes müvéből, 5 
írtjával. — Egerben érsek o Nmlga, az érseki lyceum régi szín- 
játszó termét saját költségén múzeummá rendezteti be, melyben a bir- 
tokában levő régészeti műtárgyak és Aszalay kanonok űr becses kép- 
gyűjteménye fognak egyelőre fölállíttatni. — Múzeumról levén szó 
megemlítjük, hogy a rappelswyli lengyel múzeum műkin- 
csei szépen szaporodnak ; minden országból érkeznek c czélra ajándokúl 
jeles műtárgyak : hires lengyelek arczképci, lengyel érmek, régiséf^ek 
stb. ; hanem az okirattár aránylag lassan gyarapodik, még csak mintegy 
400 lengyel történeti okmányból áll. Hazánkból is tetemcsen lehetne 
szaporítani! — Cséplő Péter bu?gó tagtársunk Nagy- Váradon, 
múltkori szerény fölkérésünknek engedve, mint értesülünk, egész buz- 
galommal hozzálátott a Dürer-féle netalán még létező okmányos 
adatok fölkutatásához. Annyit már is jelenthetünk eddigi kutatásai 
eredményeiből, hogy Száraz nevű család Nagy-Váradon a XV-ik 
században már csakugyan létezett, melynek törzsatyja Száraz Benedek 
1408-ban született és I. Mátyás által nemesíttetett meg. Utódai Vára- 
don ma is virágzanak. A család genealógiai viszonyait nevezett tag- 
társunk szorgalommal nyomozza^ s az eredményről társulatunkat érte- 
síteni fogja. — A veszprémi nagy-gymnasium 1871-ikévi 
Ertí^sítvényét most vettük, és fölemlítendőnek tartjuk, mert I v á n f i 
Ede t. tagtársunk, ottani k. r. tanár úrtól „Egy Veszprém megyei 
múzeum-egylet tervrajza "-t közli, a javaslatba hozott alapszabályokkal 
együtt. — Londonban Longmann és társa kiadásában „Hungárián 
Celcbritios" (Magyar nevezetességek) czím alatt életrajsi és tör- 
ténelmi gyűjtemény jelent meg Wyatt kapifainyról ; — azonban a 
„Fall-Mall Uazett" nem igen kedvező ismertetést hoz róla: részint 
költött, regényes, részint más munkákból kiollózott rajzokból áll és 
így hazánk ismeretét nem igen mozdítja elő külföldön. 



TÁRCZA. 05 



Történelmi könyvtár.*) 

— Űjaibb Adalékok a régibb magyar Irodalomtörténethez. A 
m. tud. Akadémia elébe terjesztette Toldy Fercnezr. tag, (Érte- 
kezések a nyelv- és széptudomáiiyok köréből, VII. bz. 1871.) N. 8-adr. 
124. 1. Ára 80. kr. Pest, 1871. Eggenberger Ferdinándnál. 

-> Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor Irodalomtoiv 

ténetéhez. Thaly Kálmántól. Pest, 1872. Kiadja Ráth Mór. 
Két kötetben. Első kötet: A bujdosók és Thököly kora. 
C1670 — 1700.) Toldalék XVI. levél Gyöngyösi Istvántól (1663 — 
1703.) 8-adr. XXXII. és 336 1. Második kötet: Rákóczi kora 
(1703—1735.) 445. 1. Ára a két kötetnek fűzve 4 frt 40 kr., angol 
díszkő tésbon <> irt. 

— Debreezeu yáro.s Története, irta Szűcs István, a 

m. tud. Akadémia 1. tagja. Harmadik kötet, 1693-tól máig. Debreczen- 
ben, Tclegdy Lajosnál. Ára a három kötetnek 6 frt. 

— A magyar protestáns hitfelekezetek egyházi iskolai 

szükségeinek országos költséggel való fedeztetéséről, különös tekintettel 
a kath. autonómiai mozgalmukra. Irta Révész Imre, akad. 1. tag. 
(Különlenyomat a „Figyelmező "-böl). üebroczen, 1871. A város nyom- 
dájában. 8-udr. 130 1. Ára 1 frt. 

— Néytár a zircz-, pilis- és szántói egyesült apátságokba keb- 
lezett c i 8 1 e r c i Rend személyzete- » történeteivel. AzUr 1872. 
évére. ** Eger, az érseki lyccum nyomdájában. 8-adr. 64. 1. 

— Rad jugoslavenske Akademije, znanosti i umjetnosti. Knjiga 
XVII. Zágráb, 1871. Kiadja a délszláv Akadémia. N. 8-adr. 223 1. 
(Ljubics és Racsky történelmi értekezéseivel). 

— Siematismula veneratului Cleru alu Arehidiecesei Metropo- 
litane grecocatoliee a A 1 b a-J ulioi siFogarasiului, pre anulu 
1871." Balázsfalván az érseki nyomdában. (Az erdélyi g.-kath. püs- 
pökség történetével). 



*) Hogy c rovatot az újon megjelenő hazai történelmi 
munkákra nézve mennél teljesebbé tehessük : kérjük a t. szerzőket 
és kiadókat, hogy könyveiket — vagy legalább azok ezimét — hozzánk 
(Budavár, iskola-tér 162. sz.) beküldeni no terheltessenek. 

Századok. 5 



i 6G TARCZA. 

— „A római pápák történelme, »z. Pétertől korun- 
kig*' különös tekintettel azok működésere hazánkban , Karcsú 
A. Arzén sz. Percncz-rendi áldozár s a váczi kolostor főnöki helyet- 
tesétől kitűnő külföldi (M ü 1 1 e r, Hoffmann, Sanets, San- 
d i n i, K o 1 b, ÍJ u r i o stb.) s honi irók (Szvorényi, Horváth 
Mihály, S z a 1 a y stb., stb.) nyomán szerkesztve 8 kötetben teljesen 
megjelent Pesten, Bartalits Imre nyomdájában. Ara e terjedelmes műnek 
folyton az előfizetési, azaz 8 f rt. o. é. Kapható a szerzőnél Yáezott a 
Aigner és Sartori bizományaiban Pesten. 



— Roesler Róbert Romünischo Studien ; Untersuchungen zur 
Ulteren Geschichte Romüniens. 8 r. Leipzig (^Duuckeru. Humblot) 1871. 
X. és 363 lap. [a 147 — 230. lapokon ^Die Anfánge der Ungam und 
der Anonymc Xotar" czimü fejezetben szerző egészben véve ugyanazon 
nézeteket fejtegeti, melyeket már 1860-ban „Zur Kritik der altesten 
ungaríschen Geschichte" czímü értekezésében vitatott, s melyeket Szabó 
Károly a „Budapesti Szemle" Xl-ik kötetében alaposan megczáfolt.] 

— Szaraniewicz Izidor Krítisehe Blicke in die Geschichte 
der Karpaten-Völker im Altcrthum und im Mittelalter. Mit 1 lithogr. 
Kartc8-r. Leraberg (Wild), 1871. 144 lap. [Rövid ismertetése a ^Lite- 
rarisches Centralblatt für Dcutschland** (1871.) 49-ik számában olvas- 
ható.] 

— Kachelmann Joli. Das Alter und dio Schickuale des ungri- 
schen, zunUchst schemnitzer Bergbaues, nebst einer Erklftrung der 
Eigennamen des Landes. Zur Secularfeier der schemnitzer Bergacade- 
mie. 8-adr. Pressburg (Wigand), 1870. X. és 228 lap. 

— Foerster KiCCard. Wladislaus Jagelló II. Rex Poloniae et 
Ungariae 1434 — 1444. ex fontibus et documcntis adhuc ignotis iUu- 
stratus. 8-adr. Boroszló (Maruschke et Bereudt)^ 1871. IV. és 86 lap. 

— Borchgraye, Emilé de Kssai historique sur les Coloniea 
Belges qui s^établirent on Hongrie et cn Transylvanie pendant les 
onziome, douziéme et treiziéme Siécles. Ouvrage couronné par l'Acadé- 
mie royale de Belgique. 4-edr. Bruxelles (Muquardt) La Haye (Nijhoff), 
1871. 8. ért 126 lap. Közli: H. Á. 

FelelÖB szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 

PcHt, 1872. Nyomatott as j^AtheuAenm" nyomdájában. 



68 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

az államkincstárnak gazdag kiitforrását tették ; még ezen pazar 
fejedelem takarékos atyjától roppant terjedelmű királyi korona- 
javak^ — praediumok, — hova egész Zólyom tartomány a hozzá- 
való kies Turóez, Liptó, Árvával, a gyümölcsös Torna Ugocsával, 
egész Szepesség; Bereg, Mármaros és Bakonyság, vadat, ma kkot, 
buja legelöt és a fajzás minden nemeit szolgáltató rengeteg 
erdőségeivel számíttattak, az eredetihez közel álló állapotban és 
terjedelemben szálltak a koronaatódra ; még akkor minden e 
széles országban létező At-, hid-, rév- és vásárvámok a megyék 
és váríspánságokban kitttnö jövedékforrásokat tettek^ és mint a 
korona kizáró jogai a várintézmény védelme alatt állotta k ; még 
akkor a várispánságok az eredeti hetvenkét számot teljesen 
megütötték és nagyszerű állandó hadi sereget juttattak a király 
parancsa alá: és inie, az egykoron fényes és hatalmas trón ez 
ágon utolsó örököse, daczára a törvényhozások (szónál mara- 
dott) törékedéseinek, csak névleg király, sem elegendő pénze, 
sem hű alattvalói, sem a magyar névhez illő állandó vitéz had- 
serege, és hogy némi hasonlattal is éljek, III. András a hatal- 
mas és gazdag olygarchák közepette oly tekintélytelen és 
szánandó, mint n. Ulászló, csakhogy ez még Mátyás fényes 
budai palotájában lakott, András pedig Budán korhadt tetejű 
királyi házban halt meg. Oda van már alatta a régi fény, erő és 
bőség, a királyi praediumoknak csak gyér foszlányai, az állami 
biztosságot fönntartó hatalmas várispánságoknak alig romjai 
láthatók. Van valami helyettök, a mi sem a régit nem pótolja, 
sem igazi űj vármegyét nem tesz. 

Nemde, nagy romboló okoknak kell vala közbejönni ily 
catastrophalis alakulások létesítésénél ? A történelem tiszte azokat 
tüzetesen tárgyalni ; mi is kénytelenek valánk clébbi közlemé- 
nyeinkben vázlatosan hozzászólani ; egyet azonban, mi nagy 
romboló erővel hatott a várintézmény szétbontására és tárgya- 
lásunkkal szoros kapcsolatban van, e helyre tartottunk fönn: a 
privilégiumokat. Az első korszak törvényei, melyek alatt a 
három nagy Árpád-király törvényeit lehet csak és kell érteni 
a honpolgárok jogait és kötelességeit aránylag egyszerű, telhe- 
tőleg általános és közíis alapokra fektették. Nem vitatom ugyan, 
hogy a jogegyenir)ség diadalát ülte akkor, hanem annyi kétsé- 



70 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

megindult^ vette a kiváltságolás kezdetét^ mely a reákövetkezett 
század beköszöntével oly özönnel folytattatott^ hogy úgyszól- 
ván a kiváltságok lettek a rendes állapot^ és a törvényes lét 
esak kivételnek tartaték. Ezen fölfordult világ a második kor- ' 
szak rovására esik. Hogy az itt állitottakkal nem vagyunk téve- 
désben^ ba egyenkint is végig megyünk a régibb keletit szabad 
királyi városok és szabadalmazott helyek során^ tulajdon 
okmányaik mellettünk bizonyítanak. Igaz^ el kell ismernem, 
hogy a szóban forgó kiváltságokban olyan pontok is találtat- 
nak^ melyek a szabad alkotmány keretében megférnek^ de épen 
az által^ mivel csak néhány kegyeltek számára kivételül szol- 
gáltak^ csökkent belértékök és a károsok számát nevelték. 
Szavaimnak testet adandó^ figyelmesen megolvastam a második 
korszakba tartozó mintegy negyven közzétett városi és szaba- 
dalmazott helyi privilégiumot^ beható ismeretet szerezvén' 
magamnak a megyei és várispánsági intézménynyel ellenkező 
pontokról^ és tanúságot tehetek^ de a tények is bizonyítják^ hogy 
azon arányban^ melyben a városok és szabadalmazott helyek 
születtek^ a várispánságok egymásután meghaltak. A főbb káros 
pontok közül egyet emelek ki. A külföldről beköltöző városiak 
és telepesek csak levegőt és talajt cseréltek; de nem hazát, mert 
ennek nyelvét, szokásait^ törvényeit nem csak ide hozták 
magokkal, hanem mint a privilégium legelsőbb feltételét minden 
időre biztosították is maguknak. Es nehogy az új hon elemei 
olvasztó hatást gyakorolhassanak res'guk, a privilégiumok szin- 
tén egyik főbb pontja által keblökből a haza édes fiait kizárván, 
valóságos megközelithetlen szigetekké alakultak^ avagy mint most 
szokás mondani, lettek status in statu. íme az új alakok, melyek 
föltűnnek szemeink előtt, midőn az Ári)ád-ház kihaltával végig- 
tekintünk a nagy országon, és sem a várak körüli állandó nagy 
hadi sereget, sem a IL András által dicsőített dúsgazdag jöve- 
delmű váríntézményt többé nem találjuk ; nem is ad lelkünknek 
nyugalmat az 1291 -ki és 1298-ki törvényhozók szép Ígérete, 
hogy a várintézmény álljon helyre, mert nincsenek a válságos 
alakulás ezen szomorú napjaiban hü hazafiak, kik a törvény 
szavának hódoltak volna. 

Azalatt, míg ezek így történnek, mig az enyészlő várintéz- 



A 



72 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

szorultságában az arany bulla sorain ezen auctoritásra apellált^ 
veszélyezett trónját megmentette ugyan^ de csak nem hihette a 
resistendi facuitast nagy ősétől öröklött szabadságnak ; midőn 
András a magyar seregbe ferde doalísmust hozott^ esak nem 
tarthatta azt nagy előde intézményének ; midőn a nemesség és 
egyház minden jobbágyaira az adómentességet kimondotta, csak 
nem gondolt arra^ hogy ez Szent-István által is igy rendeltetett ; 
de mindezek a nagy király coltasa keretébe foglalva, tiszte- 
letet nyertek a nemzet előtt^ és azok valóságát vagy czélszertt- 
ségét feszegetni senkinek sem jntott eszébe ; pedig a történetírás 
nem tanúskodik arról^ hogy ezen király szép szavai teljesedésbe 
mentek volna^ sőt ellenkezőleg esak irott malaszt maradtak. De 
András király nem egyedül áll ezen bálvány előtt^ ott talajuk 
sokkal derekabb fiát^ IV. Bélát is^ ki 1267-ki decretomában szin- 
tén a szentistváni szabadságok visszaállításával kecsegteti a 
nemesi rendet^ pedig épen ő volt az^ ki legmesszebb távozott el 
a régi hagyományoktól; mint alább fogjnk látni. Ezen nemzeti 
cnltns kifejezései azon nagyobb számú privilégiumok is a XlII-ik 
század második feléből^ melyekben az egyházi rend jobbágysá- 
gának adómentessége SzenMstván ilyetén adományozása meg- 
újításával indokoltatik. >) Valamint ebből magyarázhatók némely 
családok azon szóhagyományai; hogy az első királytól nyerték 
nemességöket ; minek példájára már Dénes nádornak 1228-ki 
itélő-levelében akadunk; hol az ország első hivatalnoka a most is 
létező Woyk-nemzetség nemességét és drávántúli jószágokkal 
megadományozását szent Istvántól eredezteti. ^) Szegedy; a Hár- 
mas Tőrvény ismeretes commentátora is pár hasonló példát 
említ a maga koráról; ktilönösen egy érdekeset. Tudniillik az 
általános nemességi vizsgálat — investigatio nobilitaris — meg- 
indulván III. Károly király alatt az országban, Pozsony 
megyében Végh nevti csallóközi nyéki birtokos a vizsgáló ható- 
ság előtt előmutatta szent Istvánnak adománylevelét, mely által 



^) Btnriiiiik a 8xdko8-figérv2Íri ogyház számára 125-1-btín adott 
kiváltoága KiidHchorti<fl 184. U. o. Hasonlók az P261».ki ^s 1370-ki 
mcnttHwégek. Árpádkori ÚJ Okin. III. k. 196, 229; 280. 

») Arpádkori ÚJ Okmánytár VI. k. 467. 



74 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁKÓL. 

mellett sem fönnállani^ de még kevésbé fejlődni sem lehetett 
volna a megyei intézménynek^ ha nincs meg benne az ellensú- 
lyozás tehetsége^ mely a kellő egyensúlyt képes állandósítani. 
Azok^ kik a magyar történeti jog tanulmányaival foglalkozván^ 
annak kútforrásait^ a középkori okmányokat gyakrabban for- 
gatták^ igen sokszor vettek észre a megyei ténye/ők közé 
ékelve oly nevti és minőségű személyeket, melyeken az olvasó 
szeme elsiklott, de a vizsgáló gondolata megállt: tudniilik, 
kiket a latin hivatalos irály majd egyszer „boni, probi, ido- 
n e i V i r i/ majd másszor „a r b i t r i e t m e d i a t o r e s" czlm- 
mel megtisztelt íme ezek tették a megyei ellensúlyozó appará- 
tust. Nem szótári értelmű nevekkel, hanem sajátságos institatió- 
val van itt dolgunk : valóságos megyei képviselettel és ebből 
folyó békcbirósággal. A helyett, hogy elméleti tárgyalással 
fárasztanám a kegyes olvasó ügyeimét, elővezetem inkább mind- 
járt azon concret példákat, melyekben ezen institutió kifejezést 
nyert. 

Legvérmesebb várakozásom sem ment odáig, hogy a kép- 
viselőt és békebiróság első biztos szálait már a megyét alkotó 
első nagy király törvényei közt föltalálhassam, pedig anélkül, 
hogy a Bzentistváni cultus erőt vett volna rajtam, valósággal 
ott találtam azokat : „ha ki — így szól a törvény — haragjában 
szándékos emberölést követ el, tudja meg, hogy a királyi tanács 
végzése szerint száztiz arany pénzzel fog lakolni, melyből ötven 
a királyi kincstárt illeti, ötven a megöletettnek rokonit, tiz az 
arbitereket és mediatorokat," stb. II. k. IG. f. Hogy itt iustitu- 
tióröl van szó, már maga a vérdíj mennyiségének és elosz- 
tásának a felek akaratától nem függő meghatározása mutatja. 
Az első és második királysági századból nem maradván ránk 
Ítélő levél, mivel a pörlekedés és biráskodás egész rendszere szó- 
beli tárgyalásból állott, csak a XlII-ik század okmányaiban, midőn 
a birói eljárásnál az irás is szerepelt, ttínnck fül a megyei kép- 
viseletnek és békebiróságnak már számosnál-s/ámosabb esetei. 
Lássunk némelyeket : 

1214-ben két gömörmegyei előkelő nemes család közt^ 
még pedig a felperes árvaságra jutott család ügyet rokon gyá- 
mok vállalván el, egymásra halmozott erőszakok, emberölés és 



78 A VÁRMEr4YÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

tttlet „col légi um'' áll előttttnk s eljárását Jaris ordine 
etjaxta morcs pati*iae^ intézi ; a peres tárgynak a felek 
közti elosztása iránt nem itéletíleg^ hanem mintegy egyezség vagy 
ajánlat alakjában lép föl ; a templariusok makacssága ellen 
azonban nincs szigor alkalmazva^ mert ez a békebíróság határán 
túlterjedett. 

A dolog sarka azon forogván^ hogy a békebiröság nem 
Yolt választott bíróság^ hanem hivatalból — ex oflicio — gyako- 
róhatott^ még pedig első sorban a felek egyeztetésére^ éd csak 
»ha az nem sikerült^ Ítélethozatalra : ezt a föntebbieken kívül még 
egy adattal világítom föl. ^terítem pedig az 1242ki zágrábi 
privileginmból^ mely szerint ha a polgár városon kívtll a megye 
területén károsíttatott^ a megyei képviselők és eskütt polgárok 
vegyes békebíróságot alakítván^ intézték el az ügyet : J n x t a 
arbitrium bonorum virorum et sacramcDtum 
concivium ad hoc electorum/ mi arról tanúskodik, 
hogy ilt bíróválasztásra nem nyílhatott alkalom ; ebből még arról 
is kitaníttatunk, hogy a drávántűli részeken is a képviseleti és 
békebírósági intézmény otthonos volt. '-') 

A képviseleti intézmény folytonos gyakorlatának láncz- 
szcmei végre elvezetnek bennünket azon válópouthoz, hol a 
törvényhozó szava kimondja a képviselők jogosultságát, ős hol 
a régibb szabású ,,boni homines^ mint a megye jogúira és 



Arpádkori Uj Okm. VII. k. 278. A következő 124 Ohm ;,z 
apát éb A teinpl. nagy-mestere a peres földet maguk közt mcgfolozték. 
ü. o. 304. 

=) Fejár, Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 1. 258. Meg több ilyen adatot 
lehetne a sokból felhozni , de függelékül csak kettőre szorítkozom. 
1257-ben a kanizsai apát, mint választott b($k(;biró, a megyei képviselők 
működését bccsü és szemle végett igénybe vettt*, és unnak alapján a 
feleket megegycztfítto, így jegyezvén föl a dolgot : ^juxta aestimationem 
bonorum virorum comprovincialium suorum pro deeem man-is argeuti, 
cujus torrac quantitas seeundum t<cntentiam eoriiudtmi virorum provin- 
cíalium rontinebat tcrram trium aratrorum/ Arpádkori Uj Okm. VII. 
k. 334. iMásik adat 1278-ról való; ott a nádor és a Somogy vármegyei 
képviselők maguk és nem a felek tűznek ki békcbíníknt és vizsgálókat, 
tehát nem voltak választott bírák, hanem hivatalból eljárók. Ku1)ínyinál 
Monum. 11. Hist. lOlK 



80 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

tanulmányozva; de a hozzávaló anyag nagy bőségben föl van 
az okleveles gyűjteményekben halmozva, s azért jó eredményt 
ígér annak; ki búvárkodása tárgyánl fogja azt magának válasz- 
tani. Egy körülmény a békebirósági eseteknél szembeszökő, és 
ez az, hogy a peres felek többnyire akkor mentek a békebiró- 
sághoz, mikor már a rendes bírák előtt egymással szemben 
állottak. Ez arra mutat, hogy ezen institntió nagy népszerűség- 
nek örvendett. Okát könnytt megmagyarázni: a képviselők 
tudniillik, kiknek sorából kerültek ki a békebírák, nem voltak 
sem a kormány, sem a főispán választottjai, hanem a megyei 
közönség akaratának kifolyása, kiknek azon három jeles quali- 
fíeatiója, melyet tisztes ezlmttk fejez ki, úgymint a Józanság, 
becsületesség és értelmesség," — „boni, probi, 
idonei," mind annyi vonzó tulajdonok, hogy azoknak hóditó 
ereje a bizodalom megnyerésére nem maradhatott el ; és ha még 
meggondoljuk, hogy a békebírák szelíd, békéltető modorban és 
ingyen szolgáltak a feleknek, szemközt a rendes bírák akkori 
túlságos szigorával és terhes díjazásával ^), mi az ország azon 
időbeli pénzszük állapotában jól esett a peres feleknek : mind 
ezek elégségesek annak megfejtésére, miért ragaszkodott any- 
nyira a nagy közönség a képviselők és békebírák intézményé- 
hez. Nem volna ez institutióról teljes fogalmunk, ha annak ethi- 
kai és politikai értékével meg nem ismerkednénk. A mi az elsőt 
illeti : lehetlen, hogy kedvesen ne lepjen meg bennünket a sötét 
századok durva szokásai közepette látni oly qualificatiókat, 
melyek csak helyesen fölfogott erkölcsök és jellemek tiszteleté- 
ből származhattak. Ám merje most, ki szavának ura tud lenni, 
őseinket, midőn a józanság, becsületesség és értelmesség zász- 
lója alatt gyűltek össze a közügyek fölött tanácskozni, önkor- 
mányzatra éretleneknek, a társadalom kellékeit be nem látóknak 
nevezni, avagy nem inkább helyes bizonylatok ezek arra, hogy 
őket mind az önkormányzat gyakorlatára, mind a társadalom 
követelményeinek teyesítésére képeseknek kell elismernünk. 
Politikai szempontból vizsgálván a megyei képviseletet, kettőre 
fektetünk nagy súlyt ; első, hogy a nagy vagyon és ebből folyó 



^) A Váradi Regostrumban sKámtalan példa olvasható. 



82 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

joggal megilleti üt azért is, mert ö új epochát iuaugurált^ midőn 
a várispánsági intézméuy conflagratiója után az új alakulású 
organismus^ a mostani vármegyék alapját vetette meg. A kor- 
szellem volt annak elOkéázttője; Béla pedig az alkotó kéz. 

Hogy azt teljes világosságban láthassuk, szükséges mész- 
szebbről kezdeni. Bélának első nagy goncl^a, mely már atyja ide- 
jében fárasztotta, az volt, hogy a várispánsági intézményt , az 
állandó királyi hadnak ezen gazdag tökéjét, melyet 11. András 
tőnkre tett, előbbi fényébe visszaálitthassa. Nehéz föladat. Hosszas 
és fárasztó küzdelmeket vívott e miatt az egyházi és nemesi rend- 
del, melyeknek kezeiből kelletett a hol jogosan, hol jogtalanul 
szerzett birtokokat kicsikarni, és kik — közbe legyen mondva — a 
Sajó melletti vesztett Utközüttel boszút állottak azért a királyon. 
Csak foltozások voltak és i)alliativ szerek, mellyekkel a végső 
sorvadásban sinlő várintézménybe új életet iparkodott önteni. 
De midőn látta hogy minden fáradsága és erőlködése sikertelen, 
a félúton kénytelen megállott, s aztán maga is mélyen belemar- 
kolt a várjavakkali üzérkedésbe. Nemcsak egyes birtokokat 
szakított el a várjogtól, hanem egész várispánságokat is elide- 
genített, így tett a komáromi várispánsággal mindjáii; a tatárok 
kivonulása után, midőn azt zsidók kezére eresztette, majd pedig 
később Walter kamaragrúfnak 800 font (inom ezüstért eladta ^). 
igy tett a Luchman várispánsággal, melyet Lőrincz sopronyi 
főispánnak adományozott, még pedig mi a komáromi eladásnál 
nem történt, nem csak a várnépet, hanem a várőröket is — vár- 
jobbágyokat — kötelezvén az új úrnak szolgálni 2). Szintén 
eladományozta az egész semptei várispánságot is bizonyos német 
embernek hűbéri formában, vagy is olyképen, hogy rokoninak hagy- 
hatja, de eladni idegennek nem szabad, kötelesek lévén attól fegy- 
verrel szolgálni, mint az ország más nemesei ^). így lehetne egyes 
elszakasztásokról hosszú lajstromot folytatni; de ismét kezünkbe jő 
az előbbi közleményben idézett jeles Szalaynk azon mentsége, hogy 
a végbomlásnak indult várintézményen segíteni emberi tehet- 



M Fejér, Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 3. 282, 443. 

^) r. o. 148. 

^) Árpádkori Ij Okm. III. k. clsö lap. 



84 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

— a maga kebeléből saját rendes állandó bírái, kiket hiva- 
talnokoknak nevezhetnénk^ nem voltak ; és a szepesi láncsás 
nemeseknek 1243-ban adott azon szabadság^ hogy kisebb 
Ügyekben magáknak maguk közül bírákat válaszhassanak; vagy 
kiváltságos szabadalomnak veendő, vagy a békebíröságra vonat- 
kozik. ^) A főispán rendes bírói hatósága, — a nemesség, egyházi 
rend és a kiváltságoltak kivételével, — a megyebeli többi néposz- 
tályokra kiterjedett, mikép az udvarbíróé is ; de mennyi vissza- 
élést rejtett ez magában, elég a már idézett váradi jegyző- 
könyvre hivatkoznunk, mely azonban már nem képes földeríteni 
a várispánságok kebelében keletkezett peres ügyek iránti com- 
petentiát, miután az tényleg két hatóság, a megyei és várispán- 
sági közt hullámzott. Ily zavaros és ferde állapotban szállott 
Bélára az igazságügy hazánkban, mikor a kormány rúdját kezébe 
vette. tehát a koronázási országgyűlés bevégeztével azonnal 
megtette az első lépést kitűzött czélja felé. Egyszerre mint egy 
varázsütésre az 1 236-ik év lefolytán íxiltttnnek a megyékben 
nagyobb számú királyi bírák a főispánok oldala mellett, kik a 
btínperek kivételével, általánosan mindennemű birtokperekben, 
névszerint nemesi, egyházi, várjogi, udvarnoki és minden más 
terhes viszonyú jószágokról voltak itélendők. A király maga 
mondja, hogy az egész ország minden megyéiben állított fel 
ilyen bíróságokat. Eddig Somogy, Zala, Vas, Soprony, Pozsony, 
Bars, Nógrád, Nyitra és Biharban mtiködő ily bíróságok kiad- 
ványai jöttek napfényre. ^) Jellemzi) nevük rjudices et 
inquisitores veritatis^ (a honnét a régi „igazat 
látni, igazlátó k") vagy ,J u d i e c s t e r r a r u m" és hasonló 
változatokban; a király kinevezésétől nyerték hivatalukat; 
számuk ismeretlen nagyságú, a somogyi kiadványban tizen- 
egyen vannak megnevezve és azon kivül odairva : „e t a 1 i i e o- 
rum socii inquisitores.^ Zalában két okmányon tizen- 
négy bíró van névszerint említve, a bihari kiadványban nyolczan, 

^) Supei* causit) nutem minutis iiitcr st* oi*tÍ8 dofiuiondis ipsimet 
poBöiiit iuiHcoin cligcní qm»in vellent. EndlicluT 4 01. Fojvnu'l Cod/ 
Dipl. Tom. IV. vol. 1. 279. 

•-) Arpádkoii Új Okm. VII. k. 22, 2:í, tíT). 48. 2(», ;{4, 37. Kii- 
bínyi Monum. Hiing. 13. 



Sielistye és Talmáes várának és terlletéMk jogtHrtéBelmí 

Dy»ii«zása* 

Simon Flórent ügyvéd umak Szel is'tye és Talm ács 
fiókszékek nevében az igazságttgyi ministerinmhoz beadott kér- 
vénye a magyar történelmi társulattal^ s annak megbízásából 
velem is közöltetvén^ én abban SzelistyeésTalmáes várát 
és területét illetőleg több figyelemre méltó történelmi adatot 
találtam^ melyeket az érintett megbízás folytán valamint az 
említett kérvény, úgy a hazai történelem érdekében is tovább 
nyomoztam, s e nyomozásom eredményét itt közlöm. 

Szelistye vagy Salgó és Talmáes régi királyi 
határ- vagy végvárak voltak Erdély délkeleti szélein, e tar- 
tománynak kelet felöli biztosítására. £ várakhoz több hely- 
ségek tartoztak, melyeknek lakosai azokhoz szolgáltak, vagy 
várszolgák (servientes castri) voltak. 

E várakhoz tartozott helységekUl a következők soroltat- 
nak elö. És pedig : 

a) Szelistye vagy Salgó várához tartoztak : G a 1 e s 
vagy G a 1 y i s (Villa Galli, Galusdorf, Krebsdorf), K á k o v a 
(Villa Caneri, Cracovia, Erebsbach), S i b i 1 (Sibinium, Buden- 
bach), Szelistye (Villa Magna, Groszdorf), T i 1 i s k a (Tus- 
eania, Tillischen), V á 1 y a (Vallia, Grabendorf, Ghrapunsdorf), 
mely helyek ma is Szelistye fiókszék terttletét képezik. 

b) T a 1 m á c s várához pedig tartoztak : B o i c z a (Boitzia, 
Boitze, Oehsendorf), KisTalmács (Talmus minor, Klein- 
Tallmesch), N a g y-T a 1 m á c s (Talmus major^ Gross-Tallmesch), 
P r c s e d (Porsesdinnm, Portschescht), Alsó-Sebes (Sebes- 
sinum, Unter-Schewesch) , Felsö-Sebes (Sebes superior, Ober- 
Sebesch) és a ma már nem létező P I o p a j, mely helységek ma is 
Talmáes fiókszék területét teszik. 



88 SZELISTYE ÉS TALMÁCS VÁRAK. 

nak és fiának Miklósnak hatalmába került^ ki azl elfoglalva 
tartotta ; de mintán e párt 1320— i 321-ben részint legyőzetett^ 
részint alkndozás mellett magát megadta^ Talmácny Miklós is 
meghódolván^ c várat a hozzá tartozott birtokokkal egytttt a 
királynak visszaadta^ s a helyett más jószágokat kapott a ki- 
rálytól. 

Ezen vár visszaadását követő királyi kegyelmezés- s adomá- 
nyozásról 1322-ik évi aag. i)-kén kelt^ s a kérvényben is fölho- 
zott adománylevél töredéke a többi között így szól : „. . .castrnm 
S a 1 g nnncapatnm in partibus Transylvanis eonstitutnm^ quod 
habebat et detinebat (Nicolans de Talmacs); ad manns nostras 
reddidit et restitnit, cum novem villis et aliis qninque villis 
olaceis ad idem castrnm pertinentibus^ ex cujus castri et viliaram 
restitntione praeter angmentationem nostri reginiinis^ fidelibos 
noBtris in illis partibus constitiitis ab improvisis adversariorom 
nostrorum invasionibns sive insnltibnS; tuta qnies et tranquilitas 
optata successit^ >) 

1323. és 1324-ben az erdélyi szászok Szentpéteri Henning 
vezérlete alatt Róbert Károly király ellen támadván^ e lázadás 
alkalmával Talmácsy János^ az előbb emiitett Miklósnak test- 
vére; a várat a lázadók részére ismét elfoglalta^ s azt Róbert 
Károly király ezen lázadás legyőzése után Talmácsy Jánostól 
visszafoglalta^ s ennek hűtlensége folytán^ a hozzá tartozott bir- 
tokokkal együtt 1324-ben az ö kedves emberének^ Tamás vajda 
fiának, Farkasnak adományozta. ^) 

Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezen vár a korona 
birtoka lévén, azt a király el nem idegeníthette, s ennek folytán 
ezen királyi adományozást nem úgy kell értenünk, 
mintha a király ezen várat, Talmácsy János nótáztatása foly- 
tán, örökösen a vajda fiának adta voloa, hanem inkább azon 
értelemben kell a felhozott kitételt vennünk, hogy a király a* 



^^ Az adomány lovéluek emo kitételei íb: „abimprovÍBÍ8 
adversariorum nostrorum invasionibus sive insul- 
t i b u 8** elaggd igazolják, hogy c vár királyi vdgvár volt, azon részeknek 
as ellons^ beütései elleni biztosítására. 

») Fejér, C o d. D i p 1. XI. 469. 1. 



90 SZELISTYE ÉS TALMÁCtí VÁRAK. 

csak az iránt merülhet föl kérdés : hogy vájjon egy volt-e S a 1 g ö 
vára Szelístyével; melylyel a kérvényben azonosittatik ? 
mert a régibb' okmányokban Salgó^ a későbbiekben pedig 
S z e 1 i s t y e néven említtetik ezen vár. 

Hogy a helyek nevei idöjártával változtak vagy fölcserél- 
tettek; arra több eset van történetünkben ; azonban hogy e két 
néven említett vár ugyanazon egy lett volna? azt nem merjük állí- 
tani. Igen hihető; hogy elpusztulván a salgói vár^ e helyett 
későbben épült a szelistyei; annyi azonban bizonyoS; hogy 
valamint mind a két várnak egy volt a rendeltetése^ t.i. az ország 
széleinek védelmezése és biztosítása : úgy mind a kettőnek ugyan- 
azok voltak a birtokai^ vagyis azon oláh faluk; melyek mint 
Salgö várának birtokai említtetnek; azután a szelistyei 
várhoz tartoztak. 

b) T a 1 m á c S; úgy látszik; eredetileg a Talmácsy nemzet- 
ség birtoka volt; és csak későbben épült itt királyi vár. Eleintén 
itt csak egy erődített kolostor volt sz. Miklós tiszteletére; mely 
már a XlV-ik század elején állott ; a Róbert Károly elleni lázadás 
alkalmával; mint erődített hely; sokáig volt a pártosok kezén; és 
Tamás erdélyi vajda által csak 1322-ben hódoltatott meg *); 
]36S-ben pedig Vlajkó oláhhoni vajda által fölégettetett. -) 

A következő 1370-ben Nagy-Lajos király Erdély délkeleti 
széleinek biztosítására várakat kezdvén építtetni; Hanner Vilmos 
pécsi püspököt és szász ispáni helytartót megbízta; hogy T a 1- 
m á c s n a fölégetett kolostor helyébe jelentékenyebb erődöt 
építesseU; s a szebeni szászoknak; kik e vár építésében segéd- 
keztek; kereskedelmi szabadalmakat adott ^). így keletkezett 
T a I m á c s vára; mely németül Landskron- nak neveztetett; 
melyben már 1376-ban Scharfeneck JánoS; mint királyi várnagy 
említtetik *). Ezen várhoz hét ialu kapcsoltatott (épen a'zok a 
helységek; melyek ma is T a 1 m á c s iiókszék területét képezik). 



OKövári. Erdély történelme. Pest. 1859. II. köt. 0. 1. 
«) Pejdr, C d. D i p 1. XI. 475. 1. 
') U. 0. IX. IV. 158. l. 

«) Kövárí. Erddly é^itétizQil omldkui. Kolozsvár. 
1866. f44. I. 



92 SZELISTYE ÉS TALMÁCS VÁRAK. 

jógi tekintetben nagy különbség van. De kttlönben is e vár s 
annak területe a korona birtoka lévén^ azt a király régi törvé- 
nyeink szerint el nem adományozhatta. 

De továbbá László király levelében világosan ki van kötvé^ 
hogy a szászok ezen várakat a korona és az ország részére tart- 
sák fönn^ és ezen várakat s ezekhez tartozó jószágokat ugyan- 
azon joggal és szabadsággal tartsák^ igazgassák és bírják^ a 
mely joggal és szabadsággal tartják, igazgatják és bírják a szá- 
szok a szász földön lévő városaik- fahiik- és birtokaikat. 
„. ..ipsojnre et libertate, pro nobis et coronae 
n 8 1 r a e (nsu) tenentibns, gnbernantibus etpossi- 
dentibuS; sicut tenent, gubernant, possidentpro 
nostroetCoronae nostraeusuCivitates, Oppida, 
et VillaS; in terris dictarnm septem Sedinm 
existentes." Már pedig a szászok az ö városaik-, falnik- és 
birtokaikat i)gy igazgatták és bírták, mint a korona jószágait, 
minthogy az egész szász föld királyi birtok vagy telek (fundus 
regius) volt, melyet valamint a királynak, úgy a szászoknak sem 
volt szabad elidegeníteni. B így ezen váraknak s az azokhoz tar- 
tozott birtokoknak rendeltetése és jogi természete ezen bekebele- 
zés által mit sem változott, söt még jobban biztosíttatott ; vala^ 
mint királyi várak és birtokok voltak a bekebelezés előtt, Agy 
azok maradtak azután is, mint királyi birtok volt azon terület is, 
melybe kebeleztettek. 

E bekebelezésből azonban annyi előny háramlott a szás/okra, 
hogy ez által a szász terület nagyobbodott s az adó- és jövede- 
lemalap gyarapodott, minthogy a várakhoz tartozó helységekből 
az adó és közjövedelem nem a vármegye, hanem a szász egye- 
tsm pénztárába folyt ; de ezen elönynyel azon kötelezettség is járt, 
hogy ezen jövedelemből tartoztak a szászok ama várakat jó kar- 
ban tartani. 

Ugyanez áll Szelistye váráról és területéről, mely 
Mátyás király által szintén a szász föld területébe kebeleztetett. 

Hogy a bekebelezés után is e várak s azoknak birtokai a 
magyar koronához tartoztak s azokhoz királyaink jogot tartot- 
tak, az kitetszik I. Ferdinánd királynak llaller Péter erdélyi 
kincstárnokhoz 15ö3-ik év június 2ö'kén küldött utasításából^ 



BALÁSST FEBENCZTŐL. 



95 



föld természetével és szabadelvű institatiöival homlokegyenest 
ellenkezett. És ha netalán történtek volna is e részben az alkot- 
mány ellenére visszaélések^ azok jogezimül vagy alapál nem 
tekintethetnek. 

Mindezek bőven s érdemlegesen vannak a kérvényben tár- 
gyalva^ s jog- és történelmi érvek s adatok nyomán kimutatva 
úgy, hogy azon kérvény valamint a hazai jog-, úgy történet- 
irodalmunk figyelemre méltó adalékául tekinthető. 

BALÁSSY FEBENCZ. 



A aagyír álUmeiíHer 

I. 

A képviselőház által 

azállamcziuier hibátlan alakjának meghatá- 
rozására kikUld/ítt országos bizottság jelen- 
tése. 

A tulajdonképeni' Magyarország ezíraere két elemének 
egyike : a kettős kereszt sajátkép az ország^ másika : a nyolcz 
pólya az Árpád-ház czimcr-alakjának tekintetik. 

Az első nézet helyes, ös ámbár a kettős kereszt legelőször 
csakis III. Béla^ azaz a valódi heraldika fejlődése korában jele- 
nik meg e király érmein tökéletes heraldikai alakban : nem 
tagadhatni^ hogy ezt már e király előtt is az apostoli ország 
jelképének^ symbolumának nézték ; miért is Hartwiek püspök 
Szent-István legendájában mondja : „Crncem insuper ante^ regi 
ferendam^ velnt in signum apostolatum misit^ (II. Silvester). 

Ellenben III. Béla korában az Árpád-ház czimer-alak^ia 
nem a pólya volt; hanem az oroszlán ; mi világosan kitetszik Imre 
király 1197ben kelt azon okmányából^ melyben Ursino Istvánt 
saját családja czímerével e szavakban adományozza: „arma 
etiam sen insignia ipsins Domini et patris nostri et nostra ; scu- 
tam et desuper galeam^ de sammitate ipsins galeae Leonis ante- 
ri .rem medietatem etc, donamus" (I. Fej. Cod. Dipl. II. p. 304). 
É \ hogy az oroszlán e korban nemcsak sisakdiszként, hanem 
mint valóságos heraldikai alak a paizson is használtatott^ bizo- 
nyítja még több eredeti pecsét; nevezetes aranybulla^ ú. m. Imre 
királyé, egy 1202-ben; s II. Endréé^ egy 1221-ben kelt 



OQSTÁTH 3II£L^LY KIS HIlN^i^LMAW IVIUíTvNL. ^i 

okmáajú \,L Pt&ir SvuU^ujuk Yl. f. \k i,\^t\ <m VU. |\ 
I.ábny Itt a póUákott batU^v^ v'rv><MUtt\»l; Uikt^lOX ; iM^ll^ 
e pólyákat 6}[TókiiAk Urtaui ueitt Wtn^ ^ ^\ (cy\níi ^v^ iMt4^ 
mely sxerínt Verbíkty ntíui « iH^váki^t lM4auk llvt\4>^ Ik^^4is4 
tekiatik. Mi nK^don jalott a p^Iva )UsY«r\MMÁy o«tuMNr^b^ \4^- 
jon nem Mar^t« IIL Béh^ tnuiexu diUloM^U u«^j«\ b\v4U^ b« H\v« 
záok hazájából, hol a pólya, uiiut a horHUlika «^\ik I^^m^ 
rübb alakja, számtalanszor elófonlAl a U^kttl(iub<iá{ibk 4^imoiv 
ken? Egyébiránt a pólyás cz(niorm&8 orszá|^)kbHll ím i|{i^u H>HkrHU 
fordul elő, így a nápolyi Üaraftu gróH osalAtI !« haMuáUa, mA|[ 
pedig három ezüst pólyát v^>r($8 mozObou (l Slt)bmaolior'ii ifiHi^sva 
Wappenbuch Xll-tes SnpplonuMit. Tub. li^). KIlouliou iiilAil |||mI 
le az oroszlán II. Endre után nomi^uk a pulyAkiAlj liMiittiii Álla 
Ián az ország és Arpád-bázi cziiiiorWil V oiiiitik okát l'lili^iiMJiullMk 
ben nem találjuk, de ho^y a XllIikHxázad íí Ik ikmlo óla hmhIi 
is az egyszerű pólya tekintetik a/ Árpád liá/ váluwr HliikjAimk i 
azt e ház valamennyi ránk maradt i*hilók<) blKOiiylijM. 

Tekintve a két alkatrész k/)zti vinzonyl, isrmbitib'g a kaU/>/» 
keresztnek adatott az els/ibbség a pólya UíUUi \, Mkiykié kírAly 
koráig; mert miduu mindkctteje luefgi'iifiit t*yiyí\ii^ amn/, imif^yttUU 
ménben és díszesebb helyen volt tMiulvií, K w/AikIm Í9$t£i$4if/,hi 
kezd Dgyao már Tsipuoud alatt, hauéttii lu/'.^iu i'Muk ü^j, b^/j^y a 
királyok czimere t^bbs^^én, kivált a {^mkukécH, az t^yUdM^ 
még grakiabban a k^x/j% k^r^írztu^k iM/U<ik : 4^ t, Hkiyhm /^ a 
mai oMÁLMi áll be. kíváit az o^ztrák'bit/ aiaA\. MÍ|r (^;<;ékay |#< 
ráii éi BelUeB ^jáv/rnáJ. kik a tusá^^^k ht ht4^,lj KMHiJ^$k44 k^i^i 
a m^aáLtyi lfar?a/':^»zimr4rt á* i:afeyA«áitáJt, Atufe^^ i^ X ^ J I ->> i^/4i 
iJLá!«&' i* a kec^ j::^r»3*act a i.*^.3f^)*r3í^Jí 'vitiiw<U';/t, >4m/< és^^ ^ 
|K>2ja ]«d0ig laLnuaójJ: 1^7 «^ ^>.«xjt >i^^ "^^ >>>{«^^m iu i» ay^Ki, 

IlÉtUlfiÓ. a^fr^SSÚ^ %^K»X: ^if/Azfk /MMUS0A»sn-^. »Ji^/ ww 

IBIL iűftartif»;ii^^ !r^irf« /^í^í Aétt^^ g^^'Ht/u J^ mf^^^^m^ 



100 A MAGYAR ÁLLAMCZÍMER. 

exercitatíoneS; in qnibas praefatum Kegnani nostram Sclavoniae 
et eiusdem íncolae adversam praedictos Turcas continno agitan- 
tar sydoB Mártis volumus appellare^ ^ ctc. etc. 

Magyar királyi pecséteken legrégibb Daimátország czime- 
rének használata^ s épen ezért eredete körülményeit többé nem 
ismerjük. Használta ezt a mai horrátországi ostáblával együtt 
már ugyan Dasan István iS; ^^Romaniae^ Sclavoniae, Albániáé 
Imperátor" (I. rajzát Pálma : Herald. R. Hungáriáé, Spec. I. T.) 

Sfgát királyaink közt a három koronás oroszlánfőt legelő- 
ször csak Zsigmond vette föl czimerébe ; azóta Dalmátia czimere 
a magyarországival folytonosan összekötve maradt. 

Ellenben a horvát ostábla, mivel ezelőtt a mai Slavonia 
czimere volt Horvátországé, elég későn jelenik meg a magyar 
országos czímerben,] nevezetesen legelőször II. Lajos egyik érmén, 
azután II. Mátyás óta állandóan. 

Fiume kerületének czimere ugyanazon évben keletkezett, 
t. i. 1659-ben, melyben az akkori Erdélynek rendéi a szász-se- 
besi országgyűlésen a három nemzetnek együttes czímerét meg- 
állapították. Az adományozó okmány a fiumei czímert minden 
tekintetben meghatározván, itt sem keletkezése idejére, sem alak- 
jára, sem színezésére nézve kétség nem fordulhat elő. 

Természetes, hogy az anya-, azaz Magyarország czimerének 
adatik a legdíszesebb hely, a paizs közepén ; erre rangban leg- 
jobban következik a király hágóntúli Magyarországé, mely — az 
eddig is használt heraldikai alakokat megtartva — paizslábként 
alkalmaztatnék. A három társország czimere vértíőként jelen- 
nék meg. Ezek közt a legdíszesebb ^hely Horvátországé levén, 
erre következnék Slavoniáé és Dalmátiáé. 

Legnehezebb Fiume helyét meghatározni. Itt a Magyar- és 
Horvátország közti versengés képezi a nehézségeket ; c szerint 
Fiume czimerétúgy kellene elhelyezni, hogy mindkét v^'lkedönek 
elég tétessék ; a vért közösen Magyar- és Horvátország czímeré- 
ben helyeztethetnék el, a szokottnál magasabb állása ellcntállván, 
hogy a paizs mell- vagy épen sziv-, s így föpaizsnak vétet- 
hessék. 

E szerint Magyarország czimere törvényben kíivctkezőkben 
határoztatnék meg: 



HORVÁTIT MIHÁLY KS HKNSZLMANN ÍMIUÍTÖL. lOl 

Hasított paizs vörös elöiiiczejéu z(>kl hármas hegy fölötti 
liliomos arany koronán emelkedő kettős ezUst kereszt ; hátsó 
mezején nyolez, fölváltva ezUst és vörös pólya : (Magyarország a 
Királyhí'igón innen.) — A paizs félkörű lábán vörös osztó pólya 
fölött kék mező közepén fölrepülő növekedő (azaz fél) saS; jobbra 
arany nap, balra arany növekedő hold arczczal. A pólya alatt 
arany mezőn hét, 4, í) vörös torony : (Magyarország a Királyhá- 
gón túl.) — A paizsfő közepén öt-ötmezős vörös fehér ostábla : 
(mai Honátország). — Jobbra két ezüst folyó által fölosztott 
paizsnak fölső kék mezején hatága arany csillag; a két folyó 
kr»zti vörös mezőn természetszinü futó nyest^ az alsó tiszta mező 
kék szinfi: (mai Slavonia) — Hah'a kék mezőn három^ 2, 1. 
koronás oroszlánfő: (Dalmátország). — Egy, félig Horvát-, félig 
Magyarország vértét megfekvő kis paizs rózsasziníí arany damas- 
eirozott mezején kétfejű és kéttestű sas, mely korsón áll, az utób- 
biból víz ömlik, a két sas fölött berezegi korona lebeg; mindez 
természetszerű színben. Jelszó : „Indeficienter" : (Fiume). — A 
nag}' közös paizson nyugszik Magyarország koronája. Koro- 
natartó fehér ruhába öltözött növekedő angyal ; a paizsot mind 
egyik oldalán egy-egy szintén fehér ruhába olt^ízött lebegő an- 
gyal tartja- 

Beaílják : 
HORVÁTH MIHÁLY bizotuágí elnök, m. k. 
HENSZLMAN'N IMRE bizotUáí?í M.í.vló, m. k. 



11. 

Kázrf'rJj^h.k az orszéífjos hizoffmff j^lnxtr^^T^, 

Az országos képvi:!^Iuház a Magyar Történelmi Társulat 
indítványa folytán már huzamot^b idő előtt intézkedése tett arra 
nézve, hogy Mnírvaroríizág czímere a történet, heraldica és ízlés 
ktrvetelésének mejrtelelőleg megállapíttassék. ílzen idő óta tíibben 
tfizetesen todalkoztak ezen kérdéssel. 

így a y,M;igyaror:4Z;i^ éí^ ;i Nagyvilág- ezíniű képeslapnak 
líiTI. évi 4r). Az.ima e tárgy m vonatkozó czíkket é« rajzot hoz, 
mely alnlirotrat arra birá, hogy a ^Pester Lloyd' L'^TI. évi 271. 

-5 



102 A MAGYAR ÁLLAMCZÍMEE. 

számában néhány jóakaró helyreigazítást tegyen közzé. Henszl- 
mann Imre úr figyelemre méltatván észrevételeimet; azt találta 
ugyan^ hogy ezek több helyen az eddigi nézeteket helyreigazít- 
ják; mindam ellett saját álláspontjáról nem tágított^ és a magyar 
állam tervezett czímerének általa mint országos bizottsági előadó 
által vázolt beosztásától el nem tér. . 

Ezen körülmény^ továbbá azon tekintet^ hogy az ország- 
ezímer hibás compositiója által történeti ismereteinket a leghang- 
zatosban compromittálhatjuk^ arra indít engem^ hogy e tárgyra 
vonatkozó elveimet a „Századok/ mint a correctiót kezdeménye- 
zett társalat közlönye útján a szakférfiak ítéletére bocsássam. 

Henszlmann Imre ezímerbeosztása nemcsak a heraldica 
szabályai ellen vét : hanem a szemet is sérti ; pedig valljuk meg; 
törekvésünk hármas ; az t. i. hogy országunk czímere t ö r t é n e- 
tileg való; heraldikailag helyeS; és szépízlés 
tekintetében kielégítő legyen. 

Állami czímerUnk történeti fejlődésére nézve egyedtíl csak 
a királyi pecsétekre és régi pénzekre vagyunk utalva. Történeti 
nyomozásaim; melyeknél Sylvester pápa korona-adományozási 
levelének I. Istvánhoz intézett azon szavait; hogy mint apostoli 
király föl van jogosítva a kettős keresztet maga előtt vitetni;, 
különösen figyelembe vevéU; a következő eredményekre jutottam. 

1 . A kettős kereszt a magyar czímernck legrégibb része. 

2. A nyolez eztlstszinü és piros pólya az Árpádok czíme- 
rét képezé ; az oroszIáU; mely a nég}' vörös pólyát csak födte; 
a királyi méltóság jelvényeiül szolgált; vagy miként Ivánfí helye- 
sen megjegyzi; nem volt egyéb ékesítésnél (demascirozásnál); 
mélyebb heraldicai jelentőség nélkül. 

3. Ezen pólyákat a későbbi uralkodók — bármily származá- 
súak lettek légyen is — mint az ősi királyi család eredeti czi- 
merét, saját czímerUkkel egyesítették és így használták, minta 
magyar birodalom fejedelmei. E szerint I. Ulászló idejéig a ket- 
tős kereszt a birodalom; a pólyák pedigakirályok jelvényei vol- 
tak. I. Ulászló király alatt legelőször találjuk a pólyákat a ket- 
tős kereszttel egyesítve, és így a magyar ország czímerét 
képezvC; noha ezen időn túl is tapasztalhatók még néha vissza- 
térések az előbbi szokáshoz. 



104 A MAGYAR ÁLLAM CZÍ MER. 

Bzágnak czimere már századokkal korábban előfordul Magyaror- 
szág pecsétjein Horvátországénál. Söt még Slavonia ozimerét is 
egy századdal korábban találjnk a magyar állam pcrsétoin^mint 
Horvátországét. Mindazáltal^ mivel Horvátország közjogilag elő- 
kelőbb és\nai napság területileg nagyobb Slavouiánál: el lebet 
fogadni^ hogy a magyar álladalmi czimerben Dalmátia a 2'ikj 
Horvátország a 3-ik, Slavonia a 4-ik belyre legyen beosztva. 
Elzen három ország összetartozását csak annyiban lehet tekin- 
tetbe venni, hogy egymásután következnek, és ugyanazon czimer- 
ben foglaltatnak. 

Következnék most Erdély, de a mely régi jognál fogva 
most Magyarországba visszakebeleztetett, és ma annak közvetlen 
kiegészítő részét képezi ; mint ilyen, nem is követelhet az anya- 
országtól külön czimert, hanem mindenkor és mindenütt csak 
Magyarország czimerével élhet. Úgy vélem azonban, hogy az 
egykori erdélyi nagyfejedelemség emlékéül még sem kellene el- 
mulasztani a magyar állami czímerbe az egykori Erdély czime- 
rének íl)lvételét, annál is inkább, minthogy az a királyhágón túli 
három egyesült nemzet jelvényeit foglalja magában. A magyar 
államczimerben ilymódon az ötödik helyet is betöltöttük volna. 

Az országnak azon része, mely még igényelhetné hogy czi- 
mere az államéba felvétessék, P i u m e, melvnek mi a hatodik 
helyet jelölnők ki a paizson. 

így a magyar birodalom egyes részcinek rangját fölsorol- 
ván, a paizs fölosztásához kezdhetünk. Készemről, noha több 
egyéb fölosztási módot is tudnék, mely az e szakban követendő 
szabályoknak tökéletesen megfelelj mindazáltal e helyen is 
ugyanazon fölot^ztást hozom, mint Icgalkalmasbbnnk látszót 
javaslatba, melyet a ^Pester Lloyd"-ban közzétettem, és melyet 
Henszlmann Imre úr is figyelembe vett. T. i. a paizs hosszában 
és szélességében négy egyenlő részre osztassék ; 1 . Dalmátia, 2. 
Horvátország, 3. Slavonia, 4. Erdély számára ; míg a paizs közepe 
szívpajzszsal : Magyarország mint anyaország c/imerévcl 
födendő. Fiume a paizsnak alsó csúcsába jőne, úgy hogy a 



garicquc Iliíx/ — ZBÍginuiid o8 Mátyáb királyok korábiiu Ma^yal•Ol•^^záJ 
után t:lr>8zör Cst'hország neveztetik, úgy következvén l).i1máti:i stb. 



r 



106 A MAGYAR ÁLL AMCZÍMER. 

jén előfordul. Henszlmann rajzának alapjául^ ha nem tévedek; ü. 
Ulászló király pecsété szolgált. Ezen rajzról azonban a Törté- 
nelmi Társulat ülésén azt a helyes nyilatkozatot hallottuk^ hogy 
templomi zászlóhoz hasonlít; a mit magam is kikerülendönek 
vélek; már csak azon okból is, hogy Magyarország népe jófor- 
mán csak felében kath. vallású. Sokkal jobb mindazáltal — a 
két angyalnál maradva — a ha^ai forrásokhoz fordulni; mint ide- 
genekhez ; mert az utóbbiak gondatlan utánzata máris a griffe- 
ket Btb. hozta be hozzánk mint paizstartókat. 

ALTENBUEGEE GUSZTÁV. 



KSnyvisniertetések^ bírálatok. 

II. 

„Török-Mag í/arkori Történelmi Emlékek,^ 

Kiadja a magyar tudományos Akadémia történelmi bizottsága. Első 
osítály : Okmánytár. III. köt. E különczím alatt is : Törő k-M agyar- 
k o ri-Allam-Ok m án y tá r. Szi^rkcszték cs jegyzetekkel ellátták 
Szilády Áron és Szilágyi Sándor akadémiai tagok. Első köt. 

Pest, 1868. n. 8.adr. VUI. és 483. 1. 

Akadémiánk e vállalatából, mely nemzeti történelmünkre 
eddig kevés figyelembe vett oldalról fényt deríteni van hivatva^ a 
föntezimzett harmadik kötet 1D4. majd hosszabb^ majd rövidebb 
eredeti vagy törökből fordított okmányt hozott 1540— 1<>26. idő- 
közből. 

Zsarnok volt tagadhatlanúl hazánkban a török uralom : de 
az itt közlött okmányok bizonyítják^ hogy míg a nemzet, kivált 
Erdély, Bécs helyett inkább Konstantinápoly felé hajolt, a 
szultánok némi kedvezményekben is részesítek a hozzájuk folya- 
modódat, így 157:3-ban és lőTybenTorda és Kolozsvár, 1575-ben 
egész Erdély, 15>5<J-ban Kőrös parancsok . !; eszközöltek ki, hogy 
lakosaik a harminczad lefizetése után török területen szabadon 
kereskedhetve, rajtuk senkinek semminemű törvénytelen követe- 
lése ne legyen, mások adósságaért őket senki le ne tartóztassa. 
1593-ban Debrcczennek, mert igen megszegényedett és lako- 
sai a nagy dúlás, fosztás miatt elfutottak, 5000 tallér adója 
4000-re lett leszállítva. ígéretekben a porta nem fösvényke- 
dett A Törökországba futott magyar főembereknek l(i04-ben 
megígérte a sznltán, hogy íejedcimet maguk közUl szabadon vá- 
laszthatnak ; ha Erdélybe nem térhetnének vissza, Törökország- 
bú ^hasonló ország rendeltetik és adatik nekik, ^ anémetkézbői 



108 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

akár fegyver, akár bckekötcB által visszanyert várak erdélyiekéi 
maradnak; adójuk tíz esztendeig elengedtetik, azntán évenkint 
10;000 aranyat adózzanak ; a rabságba vittek, még azok is, a 
kik törökökké lettek, szabadon bocsáttatoak ; a németektől elfog- 
lalt olyan lövegek, melyek egykoron magyarokéi voltak, ezek- 
nek visszaadatnak, a bécsi koimánynyal kötendő békébe Erdély 
is be foglaltatik, lakosai pedig török területen szabadon járhatnak- 
kelhetnek, kereskedhetnek s vám- és harminczadnál egyebet 
fizetni nem tartoznak. Ilyen Ígéretek-, parancsok-, kedvezmé- 
nyekben, ismétlem, fogyatkozás'nem volt, de azoknak teljesítése, 
végrehajtása legtöbb esetben megtört az illető alattas közegeken. 
Lett legyen bár béke a felek közt, a törökök pusztítva, rabolva 
be-betörtek az Ökct nem uralta terliletrc, s midőn e miatt panaszt 
emeltek akár a magyar, akár az erdélyi államhivatalnokok, a 
török parancsnokok azzal mentegetőztek : rósz ember mindenhol 
van s a bepanaszolt kihágások tudtuk, akaratuk, parancsuk 
nélkül lőnek elkövetve. E mentséget a magyarok is cltanúlták> 
midőn megtorlás végett ők is be-becsaptak a török területre s e 
miatt panaszkodtak illető helyeken a törökök. 

Az itt közlött okmányok háromnegyede Bethlen Giibor ko- 
rára vonatkozik. Bethlennek nemcsak a bécsi udvarral ^zemközt, 
mely a Bocskayval kötött béke alapján Erdélyhez jogot tartott, 
hanem a porta irányában is nehéz volt az állása. Tér szűke miatt 
vegyUk csak az utóbbit. () a fejedelemségért Lippát és Jenőt oda- 
igérte a töröknek, de mivel szerette volna mind a két várat meg- 
tartani, az átadással majd való okok miatt, majd különféle ürügy 
alatt késett. Szkender basának lf)14-bena késés okául azt írta: 
Lippát az ország tudta nélkül nem adhatja s attól is kell tar- 
tania, hogy az átadás megzavarhatná a porta b Bécs közötti bé- 
két. 16 15-bcn is azt írja egy török főúrnak: Lippa átadására 
időt és alkalmat okosan kell kilesni „mert síz németnek min- 
denütt készen volt az hada," Erdélyben is klllíinbözö elméjű em- 
berek vannak, kinek ejry felé, kinek más felé néz elméje ; önma- 
gát is kell klll- és belellenségtől oltalmaznia. Az átadást emígy 
halasztgatva, a portán végre elfogyott a ttlrelem. Bethlen látta : 
a törököt vt'szély nélkül tovább nem lehet ámítania. „Látja az 
úr isten szivemet lelkemet, — írja Khédey Fcrencz váradi kapi- 



110 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

ért „nagy kemény választételek" a jutalom, az ö szavára már 
mitsem ad. A szultán azon évi april 8-kán Jenőt újra sürgette s 
annak átadásától függesztette föl „kegyelmességének bőséges 
voltát." Bethlen erre sem hajtott, hanem azon évi sept. 26-kán 
oda utasította Gáspár János portai követét, legyen rajta, hogy 
Jenőt a török soha, vagy legalább Bethlen életében ne követelje. 
S ezzel e kötetben Jenőröl be vannak fejezve az adatok, de tör- 
ténetíróinkból tudjuk, hogy utóbb c vár is török kézbe került. 

Bethlen a porta beleegyeztével fegyverhez nyúlt Ferdinánd 
ellen, a koronát kezébe keríté s Magyarország fejedelmévé vá- 
lasztatott. A szerencsés hadjárat alatt a Ferdinánd részéről meg- 
vesztegetett basák kieszköziék a szultánnál, hogy ez csausz által 
levelet küldött Bécsbe, mely szerint Bethlen fölléptét roszalta, 
halálra méltónak Ítélte s őt visszahini készült. Es egyebek közt 
ez is volt egyik oka, a miért magát Bethlen akkor (s talán ké- 
sőbb is) meg nem koronáztatta. „Megtudtam gondolni, — 1620-ki 
mart. 23- kán írja Balassi Ferencz és Korláth István portai köve- 
teinek adott utasításában, — hogy ha az az fenyegetés igaz, nem 
jó nekem hatalmas császár (a szultán) ellen oly fejedelemséget 
felvennem, mely ő hatalmasságának ellene legyen és abból or- 
szágostól veszedelmünk következzék. Jobb nekem az én kévésem- 
mel megelégednem, hogysem mint az sokért az kevcse^^ is épen 
elveszessem. 

. . . }la én magamot megkoronáztattam volna, soha én nálam- 
nál bolondabb, de nyomorultabb fejedelem nem lőtt volna, mert 
mindjárt az országnak végházait én tőlem magadni kivánta 
volna, melyet ha nem cselekedném, azontúl avval fenyegetne, 
hogy ellenem támad az német mellé. Ha pedig adhatomot Ígér- 
ném vagy adnám, mely én tőlem semmi úton nem lehetne soha 
lelkem ismerete ellen ország híre nélkü^, ha pedig az ellen csele- 
kedném, igen méltán mindjárt ellenem támadhatna minden 
rend.** 

A nikolsburgi béke megköttetett, hogy a két fél időt nyer- 
jen. Ferdinánd egyben-másban túltette magát a békepimtokon ; 
Bethlen úgy találta, „valameddig ez az Iiabilonnak őrző fejedelmi 
az ausztriai és hispániai ház szomsédságnnkban uralkodik, addig 
ez mi kicsin maroknyi nemzetünknek sem lelkünkben, sem kttUö- 



112 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

mes állapotban jut, igen félünk, százezer irtot vittenek alá Fejér- 
várra Bécsből, azaz oka, hogy egy török sem jö segítségünkre, 
söt Esztergomnál csak által sem akarják vinni az mi emberinket 
az Dunán ; Bottyáni mellé küldtünk valami hadat, Esztergomnál 
négy napig ültének, el nem akaiták vinni pénzekért is őket, meg- 
jártattuk emberinkkel Budát, Tömösvárát, Egret, Kanizsát meg- 
láttattuk, akar-e valaki indulói mellénk, do semmi jelét az indu- 
lásnak nem láthatták embereink. 

Es a markok megkenése mellett is mily nehéz volt Bethlen- 
nek a portán, hol nem tudták vagy nem akarták tudni a „hall- 
gatni arany" közmondást, valamit kivinnie ! ir)2()-ki júniusban 
adott utasításban Bethlen meghagyja Tholdalaghy Mihály portai 
követének, figyelmeztesse a nagyvezért, hogy a mit neki mon- 
dandó lesz, nagy titok, így a nagyvezér is csak az illetőkkel 
tudassa, ^mivel immár az portán való szokást tudjuk, hogy titok 
az emberek között nem szokott megállani, mely annyi kárt és 
veszedelmet csinált nagyságoknak és főképen császárnak, kit elő 
sem tudnánk hamar számlálni, az mint ez magunkon immár egy- 
nehányszor megtörtént, hogy császár javára való dolgokat az 
vezéreknek ha megizentünk, az piaczon bcszéllették harmadnap 
múlva, és az németnek fülében esett minden dolog, s a miatt 
semmit végben nem vihettünk, sőt megtörtént az is, hogy az mely 
levelet nagy titkon ő hatalmasságának irtunk, az német követnek 
vitték levelünket megfordításra, mely ctféle dolgok miatt mennyi 
bajunk volt nekünk, az isten tudná megmondani." 

Es midőn adott is kivált katonai segélyt a porta, rendsze- 
rint nem a kellő időben adta s akkor is óvatosan kellett azt flü- 
használni. így 1021 -ben 10,000 tatárt rendelt Bethlenhez a szul- 
tán, de a sáskahadat a különben is megviselt Erdélyen átbocsátani 
nem kis veszélylyel járt. Bethlen tehát azon évi dec. l-jén kelt 
utasításával Pcthő Farkast küldé a tatár szcrdár elé, kémé őt, 
hogy a különben is nagy hóval borított szoroson lehetetlen levén 
tavaszig hadnak átkelnie, vezesse seregét Oláhországon, Orsován, 
Szörényen át, ha pedig a kérés mitsem használ, Pethő Ígérjen a 
főmirzának ezer, a főkihíijának kétszáz arany frtot, ez igéret 
nagyobb liiteleül pedig vigyen magával kezest, a ki zálogul ma- 
radjon a főszerdárnál mindaddig, mig Bethlen vagy Orsova, vagy 



TÁRCZA. 113 

Szerényhez elküldi az igért összeget Ha ez is foganatlan maradj 
mondja ki a követ egyenesen^ hogy Erdély a szultánnak adófizető 
országa s ha elpnsztAI^ adóját nem fizetheti^ e miatt a tatárokat 
át nem bocsáthatja. Az utóbbi következett be^ mert a szultán 
Bethlen Istvánhoz irt levelében kérdi, mi oka^ hogy a fejedelem- 
hez küldött tatár hadat; midőn a tatrosi szoroshoz ért^ be nem 
bocsátották; parancsolja tehát; bocsássák be. 

GARÁDY. 



T A R C Z A. 

— A Magyar Történelmi Társulat legközelebbi választmá- 
nyi ülését február hó l-jén, Ipolyi Arnold elnöklete alatt, számos 
választmányi tag jelenlétében tartotta. Titkárt, ki beteg volt, ez alka- 
lommal Deák Farkas vál. tag vala szives — a megjelenésben 
akadályozva volt Pauler Gyula társulati jegyző helyett — pótolni. 

Szokás szerint mindenekelőtt a megelőző ülés jegyzökönyve 
olvastatott föl és hitelesíttetett, azután a kolozsvári állandó bizottság 
legközelebbi értekezletéről beküldött jelentés terjesztetett elő, — mely 
alább egész terjedelmében olvasható. 

A következő nyolcz űj évdíjas tag jelentetett be: Bérezik Árpád, 
ministeri titkár, Erődi-Harraeh Béla és Barkassy Géza Pesten, Miko- 
vich László állami tanitóképezdei igazgató-tanár Léván, Sütő József 
h. ügyvéd Nyíregyházán^ Velics Alajos Lászlófalván (Turócz), Balogh 
István Budán, 1872-töl, és a polgári casinó Szolnokon 1871-töl kezdve. 
Mindnyájan egyhangúlag elfogadtattak. 

Waltherr Imre tiírsulati tag — a néhai jeles történetbúvár 
Waltherr László méltó fia — Derekegy házáról hét darab igen 
nagy érdekű müveltségtörténcti adalékot ajándékoz a társulatnak, a 
gr. Károlyi- nemzetség levéltárából nagy gonddal és szakavatott- 
sággal másolva. E becses darabok a következők: 1. Károlyi Péter 
örököseinek osztálylevele 1554-ből. 2. RozsályiKún Domokos számtétele. 
3. Zaberdíni Horváth Mátyás és Kata, — Károlyi Mihíílyné — osz- 
tálylevele 1579-ből. 4. Károlyi Annával adott ingóságok leltára, 1582. 
— 6. Károlyi Kata és Zsuzsa (Bethlen Gáborné) közötti osztály, 1595. 



114 TÁRCZA. 

— 6. Károlyi Kata (Bánfiíy Istvánné) nöi hozományának leltára, 1595. 

— 7. A gróf Csáky Mihályné után maradt ^s a gr. Csáky Conatantiá- 
val adott ingóságok jegyzéke 1729-b6'l. 

A becses ajándékért jegyzőkönyvileg s külön levélben is kifeje- 
zendő hálás köszönet nyilváníttatott a társulat részéről, a kéziratok 
pedig a szerkesztő-titkárnak megőrzés és illetőleg a ^ Századok ^'-ban 
fölhasználás végett kiadattak. 

Szűcs István beküldi „Debreczen város története^ czímü 
müvének három kötefét. Köszönettel fogad tátik. 

Elnök bemutatja mélt. Lónyay Gábor űr deregnyei (Zem- 
plén) terjedelmes családi levéltára lajstromának első kötetét, melyet a 
nevezett köztiszteletű hazafi és levéltártulajdonos azon nemeslelkü 
ajánlattal volt szives beküldeni, hogy ha az archivumban tartalmazott 
okmányok némely darabjait a társulat érdekesnek vélné lemásoltatni : 
azokat a jelen elenchusból kijelölvén, készséggel meg fognak küldetni. 

Az előzékeny ajánlat nagy köszönettel fogadtatván, az elenchus 
áttanulmányozás végett Nagy Imre és Nagy Iván vál. tagoknak 
adatott át. — A deregnyei (Lónyay- és Galambos-féle) levéltár e be- 
mutatott index szerint Árpád-kori okmányt nem tartalmaz, és az Anjou- 
korral veszi kezdetét. Bővebben később, nevezett t. tagtársaink jelen- 
tése alapján. 

Nagy Imre indítványára a Történelmi Társulat a Csicsery-levél- 
tirban talált azon eredeti Árpád-kori okmányt, mely a leleszi convent- 
nek eddig ismert legrégibb kiadványa, le fogja fényképeztetni, — és 
a múlt évi társulati kirándulás emlékéül ft. KaczvinszkyVictor 
lelesz-jászóvári praelatus ő mlgának , a leleszi é« jászai országos levél- 
táraknak, a kassai és leleszi ft. rendház -főnököknek és N á t a f a 1 u s s y 
Kornélnak, mint a jászóvári premontrei -rend monographusának 
egy-egy példányban megküldendi. A lefényképeztetést indítványozó úr 
volt szives magára vállalni. 

Ezen folyó ügyek után következett Szilágyi István érte- 
kezés az IGOG-iki kassai országgyűlésről és Schreiber Mihály korponai 
követ ekkori naplójáról. Fölolvasta Csaplár Benedek. — Lehoczky 
Tivadar értekezése Bercg vármegye alakuhÍHuról a jövő ülésre maradt. 



116 TÁBCZA. 

első megjelentse után rögtön indittassék meg, s az elsó' kötet eladásából 
beveendő jövedelem a második kötet kiadási költségének fedezésere 
fordíttassék. 



— Á magy. tad. Akadémia Il-odik osztályának február 5-iki 
Ülésében elnök Horvátb Mihály egy rendkívül érdekes leletről 
értesité a hazai tudós világot. Grisza Ágoston, 18 éven át Paris- 
ban élt hazánkfiának az ottani Bichelieu-köny vtár foliansai közt sikertilt 
fölfedeznie és nagy gonddal lemásolnia 11. Rákóczi Ferencz 
fejedelem saját kezével irott vagy paraphirozott és mindeddig elveszettnek 
hitt „Vallomásait^ (Confessiones). Ezek a fejedelem Emlékiratai- 
nak részben előzményeit, részben folytatását képezik, s Groiboisban, 
Drinápolyban és Jenikőben Írattak. Tartalmazzák Rákóczi gyermek- és 
ifjúkori életének , elfogatásának és Lengyelországba menekülésének 
történetét egész a háború kezdetéig, — rendkívül őszintén és meghatóan 
Írva, 8 telve érdekes új részletekkel. Ezután vallási meditátiók követ- 
keznek ; majd 1712-ben Lengyelországból Elbingába Péter czárral lett 
utazását, onnnn Danczkába, innét Anglián át (1713.) Francziországba 
menetelét s ottani életét, — továbbá magyar háborúja indokait s 
igazolását adja^ és 1717 s 18-ban a török^ orosz és spanyol udvarokkal 
szőtt diplomatiai negotiatióit ismerteti a fejedelem. Végre már nyomta- 
tásban is megjelent politikai és erkölcsi végrendelete következik. A 
nyelv, melyen mind e nagybecsű müvek irvák :] latin és franczia. — Az 
akadémiai történelmi bizottság azonnal sajtó alá adandja ezeket, a 
Simonyi Ernő Londoni Okmánytárával — melynek sajtó alól kikerült 
első kötetét Horváth ezúttal szintén bemutatta — immár megindult 
Rákóczi-Tárban. 



— Azon magyar ös?allási- és nyel rémiekhez, melyet a 

„Századok^ múlt havi füzetében közlöttünk, íme máris újabb adalékkal 
szolgálhatunk. Most vett szövegét itt közlöm mindjárt : 

y,Talera való Imatsag. Anno 1656. 
Feier Tale kik Tale Sederges Tála Piros Tale Zőt Tale Can Tale 
Czu8 Tale hetvenhét fele Tale Jas Fiias Tale folo Tale minden fele Tale 
hetvenhét Fele Faidalom Adg^on lap fának lapfa Adgyon Szelemennek 
Szelemen Adgyon Saru fának saru fa AdgVon lecznek lecz Adgyon lecz 
segnek lecz szeg Adgyon somanak soma Adgyon Fosnának Posna 



118 TÁRCZA. 

ó-8zláy Chor (nyilván azonos a magyar kór-ral) egyszersmind egy rósz 
szellemnek s istenségnek is neve. 

A szövegnek tájias helyesírása miatt első tekintetre kevésbé 
értelmes kifejezéseit, mint : kik = kék , sederges = szedergyes vagyis 
szederjes, z6t = zöd vagyis zöld, soma := szórna vagyis szalma, köny- 
nyen meg lehet fejteni. Ellenáll azonban a megfejtésnek egykét saját- 
ságos kifejezés, úgymint mindjárt az elején : C a n, azután C z u s, 
mely utóbbi talán csúz lehetne, de a mi így sem igen magyaráz ; 
továbbá az Jas Fiias talán : ijas-fijas, stb. 

Figyelmet igényel a mondatok azon menete, a mint egyik a 
másikra viszi át a tárgyat, mire minap Greguss a költészetről szóló 
akadémiai értekezésében figyelmeztetett, a mint ez jelenleg még értel- 
metlenül a gyermekversek töredékeiben fönmaradt és szerinte a vers 
párossági kellékében találná magyarázatát. De a mit én hajlandóbb 
volnék ily régibb hagyományos igézési, mythologiai eszmék s formulák 
töredékeinek tartani. 

Érdekes még ebben különösen azon ritka eset, hogy az igézés 
szövegében egyenesen meg van nevezve azon személy is, a kire ezen 
igézés alkalmazva használtatott : ez Nagy Péter volt. Az ő számára 
Írhatta le azt Nagy Gergely, nyilván a család írástudó s az ilyenekben 
jártas tagja, a ki a szöveg alá irta nevét. S a följegyzés máig ugyan- 
ezen család, aSzopori Nag y-családnak levéltárában maradt fÖnn, 
melynek egyik ivadéka, legjelesebb történet- s okmánybűváraink egyike, 
Szopori Nagy Imre kir. táblai biró, a Magy. Akad. és Tört. 
Társulatunk vál. tagja, az eredeti kéziratot velem közölni szíves volt. 
Itt is egy levélbori ték lapjára van az följegyezve, valamint a minapi 
közleményemben emiitettek egyike, mely hasonlón igy, családi levéltá- 
ramban, egy levél hátán jön elő. Valaminthogy a kor is, mint a föl- 
jegyzett évszám tanúsítja, szintén a XVII. század közepe. E mellett 
hasonlón még egy lóbetegségre szóló igézés is következő, kcvésbbé 
jelentékeny töredékben olvasható u. ott: 

„Anno 1667. die 15 Április. 

Ezen Imátságomra LcgV elsőben En keresztet vetek Attyának 
fiúnak es az vigaztalo szent Lelek Istennek nevében Ur Isten mondom 
azt szent igídel cs szent hatalmadal és szent paranczolatodal Ur Isten 
gyogicz mcgh ezt az Szurkye Lovat az szcginek szerenczejre Ur Isten 
gyogycz meg. Ee kösz az szörmiben az farkában Ezeket Isopot Kútban 



tArCZA. 119 

Talo füvet,, koporsó diekat Legelsőben mondói el az igéket esmost megh 
aztő két háromszor." Közli : I— LYÍ. 



LeTél a szerkesztőhöz ^Szabács TÍadaIjá^-ról. 

Géresi Kálmán tisztelt tagtársunktól a következő becses sorokat 
Ycszszük : 

Tisztelt Barátom ! 

Alig lehetett volna becsesebb és érdekesebb darabbal inaugurálni 
a „Századok** ez évi folyamát, mint a Történelmi Társulat által fölfe- 
dezett y 8 Általad a világba először bemutatott énekkel, Szabács meg- 
vételéről. 

Duplex libelli dos est. Mind a történelemre, mind a nyelvészetre 
fontos és tanulságos az. Nézetem szerint még inkább az utóbbira ; de 
ez irányban méltatni a nyelvészettel foglalkozóknak lesz föladata. 

Én csak azért merek néhány megjegyzést tenni, mert ilyen fontos 
nyelvokmánynak szövegezését, értelmezését megállapítani a tudomány 
közös érdekének tartom. ^) E czél szentesítse gyönge eszközeimet. 

1. Az 50-ik sorban : 

„Sok kwzwlwk kyk ot ben valanak 

N k y k kezén n e k y k vyzbe halának^ 

én a két nekyk-et egymásnak megfelelőleg ezen értelemben veszem : 
némelyek — némelyek, és így olvasom : n é k y k. Határozottan 
ezt követeli az értelem, szintúgy ezt támogatja a 129-ik sor is, hol 
szintén előfordul a nekyk, s így ad jobb értelmet. ^) 

Tehát ezen nyelvünkből tudtommal kikopott alak így restituálható : 

valahány, valamely, valami, valaki ; 

bárháuy, bármely, bármi, bárki ; 

néhány, némely, némi, néki. 



^) Úgy^van ; s mi annál nagyobb örömmel vcszszUk, mivel ma- 
gunknak nyelvészeti szakjártasságot távolról sem arrogálunk. A mi 
keveset a régi magyar nyelvhez értünk : azt csak történelmi búvárla- 
taink közben, mellékesen s gyakorlatilag sajátítottuk el. Örömest halljuk 
tehát szaktudósok véleményeit. S z e r k. 

') Helyesen. H r V á t István e „né-kik** bzót „né-mo- 
4yek, valakik" értelemben próbálta is föleié venítcni, — de nem 
elkerült. S z e r k« 



120 TÁRCZA. 

Megjegyzem, hogy valamint a r^ nyelvben a valamely és 
valaki gyakran a tárgyra vagy személyre vitetés tekintetbe vétele 
nélkül használtatnak, úgy a némely és néki is. A 29-ik sorban' 
fordál elő: némelyek* Az 52-ik sorban előjövő nekyk személyes 

névmás. 

2. A 46-ik sorban a geryesthwen értelmezésében szintén 
eltérő nézetben vagyok. Tudtommal ezen értelemben : „készítvén, sze- 
relvén ** nem használatos. De igenis egész népes családjával (gerj, gerje- 
delem, fölgerjed) ezen értelemben : gyúl, gyájt. Itt is 

Egh hazath vydalhoz geryesthwen 

= egy házat a viadalhoz fölgyújtván; mert „seteth elw alomkor^ 
vagy ^effelykor^ történvén a roham, a megrekedt csehekre a világítás 
előnyös volt. 

8. 86-ik sorban muta; a continuitást kifejező mutatni ige 
eredeti alakjának sejtem ;. tudtommal ma csak a „muti^ (parancsoló 
mód) kifejezésben van nyoma. Döntsön sorsa fölött Budenz. 

4. 87 -ik sor: alkob. Kresznerics gyökszótára szerint alku == 
competcns, acquum, accommodum. ^) „Az Istennek szavát nem 
alku megvetni, ** (közmondás) ^ nem tanácsos, nem jó. 

5. A 4-ik sorban mint variáns álljon itt : k e 1 m e 1 1 i = kell 
mellé ') ; az értelem támogatja, míg a kélmelli = kémeli kissé erőtotett 
magyarázattal a mondat csonkán marad, s legfölebb kérdőjellel ta- 
tarozható. 



^) Ettől ugyan épen nem áll messze a mi értelmezésünk : alkal- 
masabb. Szcrk. 

^) E variánst szivesen elfogadjuk , annálinkább , minthogy az 
„elmolli^ és „kclmelli" szavak végbetüi oly határozatlanul 
irvák, hogy eleintén mi is „el mellé'' és ^k e l m e 1 1 é'^-nek olvas- 
tuk, s most már, t. barátunk szerencsés észrevétele után, amaz elsőbb 
olvasásunkat tartjuk jobbnak. E szerint tehát a 2-ik és 3-ik sorok 
ekkép lennének olvasandók : 

^Ki Szabács erős voltát c 1 m é 1 1 é : 
Honnég minemő álg^yú kell mellé ?^ 

Mindazáltal a végoldöntést itt is szivesen engedjük át az illetékes 
nyelvészeti köröknek. A végbetük ugyan, mint mondók, kétesek, bár 
mégis inkább i-hez, mint e-hez hasonlítanak, — ez azonban a „kell 
mellé'' (mellí) értelmezésre nézve nom lényeges. S z e r k. 



122 TÁllCZA. 

Dobozy István dcbrcczeni főbíró irja 1 705. noVember 
16-kán Dobreczenböl, az épen az angol és holland közbenjárók részvé- 
tele mellett a császári békebiztosokkal Nagy-Szombatban alkudozó gróf 
Bercsényi Miklósnak: 

„Nagyságod Nagy-Szombatbűl 10-dik datált méltóságos levelét 
alázatossan ez órában vettem. Bizony, minden kárunkat jó szivvel elszen- 
vedjük, noba képtelen s elfelejthctetlen, — csak az Isten boldogítsa 
szegény nemzetünket. Okolicsányi Pál *) uramnak irtam volt, megmond- 
hatja az református mediatoroknak : micsoda persecutiót csinált a német 
nállunk, az midőn bibliothecánkat, typographiáinkat 
evertálta; gondoltam, leszen azoknál pro motiva, minthogy minden 
könyveket az mieink az ő országokrűl hordanak nagy költséggel, — 
annectáltam volt is Nagyságod leveléhez, bizván megküldését Nagysá- 
god bölc« és jó tetszésére. " 

A levél többi része Herbcville hadseregének erdélyi mozgalmaira 
vonatkozó tudósításokat tartalmaz, — de utóiratban megint emlékezteti 
Bercsényit a föntebbi tárgyra : 

„P. S. Azért, hajónak tetszik Nagyságodnak, Okolicsáni uram- 
nak szólló levelemet méltóztassék megküldcttetni ; a közjóra czéloztam 
egyedül benne." 

Eredeti levél, Bercsényi levéltárának romjai közt, a budai kir. 
kamarai archívumban. 

Mivel tanodákról van szó : még egy kis új adatot csatolunk ide, 
nem ugyan a debreczeni, de az ennél nem kevésbbé nevezetes Bethlen- 
féle, g y u 1 a-f e h é r V á r-n agy-enycdi főiskola történetét érdeklö- 
log. P. Szathmáry Károly o tanoda monographiájában előszám- 
lálván (161. s köv. 11.) annak XVIII-ik századi vagyoni viszonyait, nem 
említi, — tehát valószínűleg ismeretlen volt előtte, hogy az enyedi főta- 
nodát, bizonyos fiscalis jószág oda-adományozásával, mint erdélyi feje- 
di^lom, II. Uákóczi Fcrencz is segélyezte, s az adományozott 
javak kezelését egy buzgó református főúrra : gróf Teleki Mihály (II.) 
érdél vi taná<sűrra bízá. Az Erdélyi Consilium ugyanis Maros-Vásár- 
helytt 1705. február 27.kéről kelt föliratiíban egyebek közt említi: 

„ ... Az mi illeti Nagyságodnak (Rákóczi) az enyedi col- 
legium iránt lett kegyelmes collatióját: azt gróff 



) Egyik császári békebizto^, különben buzgó lutheránus. T. K. 



TÁRCZA. 123 

Teleki Mihály kedves atyánkfia ö kegyelme, minél 
j óbban leliut, administrálni el nem mulatja.^ 

Mi volt légyen tulaj donkdp ezen adományozott javadalom ? — 
biztosan nem tudhatni ; de miután annak administratiójáról van szó, és 
miután akkor Rákóczi Erdélyben físcalis jószágoknál^ vagy kősónál — 
ezt meg alig kellett volna administrálni — egyebet nem igen adomá- 
nyozhatott : azért jószágnak kell vélnünk, míg bővebb fölvilágosítást 
kaphatunk róla. A jelen adat a budai kir. kamarai levéltárban létezik, 
a Bákóezi-arehivum romjai között, s a nevezett monographia némi pót- 
lása czéljából érdekesnek találtuk közleni. T. K. 



— „A bujdosó yezérek bizony ságleyele Apafi elleu^ 

1685." Ily czím alatt közlöttünk volt a „Századok" 1869.iki évfolyama 
266. s köv. 11. egy, Kende'jGábor, Bay Mihály, Egeressi C. János, 
Duróczy András, Gyulafy György és Bige György által aláirt okmányt, 
— adalékul a Thököly Imre és I. Apafi Mihály fejedelmek közt 
1685-ban nyílt szakadássá mérgesedett viszály történetéhez, — melyet 
ugyanazon füzetben Szabó Károly („Thököly Imre hütlenscgi pere 
Erdélyben, löSö-ben," 209. s köv. 11.) külön czikkben tárgyalt. 

Most ugyanazon bizonyságlevélnek, mely 1685 július 29-kén 
Munkáeson kelt, szintén a budai kir. kamarai levéltárban, Thököly ar- 
chívumának romjai között, egy ugyanott és ugyanaz napon keltezett, 
de mások által aláirt, és bár hasonló irányzatú, de másként szövegezett 
pendent-ját leltük, — melyet kiegészítés végett ama föntebbi adalékok- 
hoz érdekesnek vélünk közleni. 

A Thököly részére, a török udvarnál Apafi ellen leendő használat 
czéljából kiállított e bizonyságlevél igy hangzik : 

„Mi ide alább megírt személyek, hitünk és jó lelküiik-ismcreti 
szerint valljuk ezeket. 

1. Tudom, hogy a bujdosó magyarok közzül sokakat sokszor Er- 
délyben bé nem bocsátottak, a kik pedig ben voltak : ki nem bocsátot- 
ták akkor, a mikor ki akartak volna jönni ; sőt némellyek ugyan tar- 
tózta tás alatt is voltak. 

2. Hallottam, hogy a bujdosó magyarok ellensi^ge (a labanczos 
magyarok) bántódás nélkül jártak által s meg vissza Máramaroson, — 
úgy generál Szapanara is többekkel együtt, és senki őket nem prq^ 
hibeálta, rajtok sem támadtak az máramarosiak. 



124 TÁRCZA. 

8. Hallottam, hogy RIobusiczki Pál uramat, Dajka Istvánné asz- 
8zonyomat Erdélyben be nem bocsátották ez elmúlt télon. 

4. Hallottam, hogy ez elmúlt tavaszon Galambos uram *) Mára* 
marosban levő udvarházát a szakmán labanczok felverték, javait ö 
kegyelmének elpraedálták, szolgái közzűl némellyekct Szakmarra vittek, 
— mely cselekedetnek a máramarosiak nem resistáltak. 

5. Hallottam, hogy Tekintetes Nemzetes Kende Gábor uram **) 
ő kegyelme leányát (Kende Klárát) Somlyó mellől a Szilágyban Pero- 
csen nevű faluból a szakmári labanczok Szakmarra vitték, s most is ott 
tartják ; a somlyaiak penig a szakmáriakra nem támadtak. 

6. Tudom s hallottam is , hogy Kegyelmes Urunk 6 Nagy- 
sága (Thököly) egynéhány rendbéli szolgáit Erdélybon bé nem bo- 
csátották. 

7. Hallottam, hogy az erdélyi követ a német császárhoz Mára- 
maroson ment által ; ezt is, hogy cgyuihányszor volt volna erdélyi kö- 
vet Szakmaron. 

8. Hallottam s tudom is, hogy a némettől és a labanczos magya- 
roktól az erdélyi méltóságos fejedelem ditiójában : Erdélyben, Mára- 
marosban, Szilágyban etc. lakóknak semmi bántódások nem volt, és el- 
lenségeknek nem tartották, — a bujdosó magyarokat pcnig mind Szi- 
lágyban s mind Máraraarosban ölték, vágták, praedálták, de senki mel- 
lettek fel nem támadott. 

9. Hallottam, hogy a szegény Szuhai Mátyást ***) is Márama- 
rosban ölték meg a labancsos magyarok f), — de senki érette roájok 
nem támadott. 



*) Deregnyci Galambos Fcrencz, gazdag főrendti nemes, b. Bar- 
kóczy-leányt birt nőül. Ekkor Thököly nek ungvári kapitánya, később 
Rákóczinak tanácsosa és tiszántúli altábornoka volt. 

**) Kölesei Kende Gábor, előkelő származású régi hircs bujdosó 
vezér. A Bánifyakkal, Telekiekkel stb. rokon. 

***) Nagyhirü vitéz fő hadi tiszt, egykor II. Rákóczi György 
szolgálatában, majd 1672. óta a bujdosók hadai élén. Kemény -nyakú 
magyar és kálvinista; typusa a XVIIik század kuruczainak. Véglehel- 
|etéig hajthatatlan. 

t) 1676.ban, Barkóczy huszárai s hajdúi. T. K. 



I k»ii 



126 tABCZA. 

r«.hé\yoa tixurtfuuk tabelliiiból tadám, hogj ennek ogyik századosa a 
fiatul It, I) u r (E n y i A d á in vala. 

A múlt iiyiiron Szent- Antalom kutatván: a gr. Koh&ry Farkas- 
lioz 8KÓIÚ liivulck közt egyszerre csak kezembe akad a NiSvtelen Labancz 
Napló jól iamcrt, kegyetlen irúsa ; nezcm az aláirist : Bcr4n)>i Ferencz ; 
a dátumot: 17Ü3, Románfalva, izcTzönck a Naplóban gyakran 
emlegetett birtoka. Előfordult a levélben : A d á m is, ki Koháry Far- 
kuBnitk egyik luAnyút, Zsúfiát iSpcn akkor, 17 03-ban, a kumezvilág koz' 
detf^u vette iiÖOl. Igun megörültem a Névtelen Labancz Nupló kétségto- 
li-ii Huiírzi'ije :báró Berdnyi Fcrcncz fül fedeznének, kitől aztán 
a Kuliiiry-lovélbirban több levelet is taUltam, Novezzttk tebát e Naplót 
eiSitntúI:Borényi-NapIónak. T. K. 



— Károlyi Zsuzs&na , magyar kirftiyné. Köztudomáeú 

ilnloj.', liogy a diadalmas Bethlen Gábort lC20-bnn a bcszterezobiinyai 
orsKiiiígyíilésun a Kuiiduk cgyhangúbig kikiáltották magyar királynak. O 
II „választott király" ezfmot viselte is, ds a magyar, erdélyi é« 
ü<lbleti-i.-zímort cgyoeltö pecsétéi s érmei eléggé ismcret«Bek. 

Tudtunk szerint azonban iiero volt még eddig ismertetve Káro- 
lyi i£ s u z s tt n á n a k, Bctblcn Odbor clsíf nejének , magyar 
királynői jelvénye, melyen a Saent- 
István koronája alatti magyar és ordélyi 
országos ezimcr közepette , ott pompánk 
Bzívpajzs gyanánt a mostani gróf Ki- 
rolyi-bás ezimere : a szivet tartó 
knrul madár, koroniis kígyó által körítre. 
E nevcíctcs pecsétnek — melyet rom- 
ban ide mellékelünk — rajzunkkal teljesen 
hasonló nagyságú, ép példánya látkató — 
^ papírfölzcttel, ostyába nyomva — KítoItÍ 

ZiiuBHánánnk Epcrjoati, 1&2'2. január 22-kéu költ eredeti levelén, 
uiL'lynek figezeto ez : 

„Susanna, Dci grutia eleetu Reg n o rum U unga- 
riae, l):t I ma t ia t>, Croaliac, ScUvoniao e t c. Begina, 
'rransKylViininc l'riui'ipissa et Sii-uloruui Comtiissa.'' 
AláirJB :ÜuBaana m. p. 



128 TÁRCZA. 

c 8 e = L e i p z i g. Vagy maradjunk, saját nyelvünkön szólván, az ero- 
deti magyar clnevezésekn<^1, — vagy ncvczzttnk minden helyne- 
ve t az illető nép nyelvén ; hanem már ha Krizovac-ot ma is Körösnek, 
Vitrovic-otVerőczének hfvjnk : akkor Belovárt is nevezzük eredeti magyar 
nevén Bélavárnak. Hogy pedig e helyet csakugyan így hittak, és 
a horvát „Belovar'' csak a magyar j|Bélavár^ elferdítése: egyebek 
közt a kir. kamarai archivum következő okmányai mutMtjúk. Acta 
Neorcgestrata Tomus XI. 1495. Blasius de Gerlthovcz Castellanus de 
Béla. 1496. Emericus Perneszi Capitaneus Castri Béla. (L. ezen 
várról többet u. o. 208. fasc. 19. sz. a.) 1572. Silvae ad Castrum 
Béla et Castellum Ivancz (ma Ivanich) in Comitatu Varasdicnsi perti- 
nentes. 1574. y^Castrum Bola in Comitatu Varasdicnse ;^ tartozan- 
dóságai : promontorium Zazadi et Ryznyaky, silva Czcrye (Cserje), — 
Gersei Pethcö László birta, ki ez időben birtoksértés miatt Buzfni Keg- 
levich Péter és Rátkay Péter ellen pörlekedett. 1591. Rudolf király a 
jus rcgiumot „in duabus partibus Castri Bola et Castelli Ivancz in 
VarasdieuBÍ, — nocnon Castris Kemend, Boez, Tardisen et fortalitío 
Gesztcl in Zaladiensi Comitatibus^ Gersei id. Petheő Tamás unokáinak : 
Tamásnak, Gergelynek és Gábornak adományozza. (Fasc. 226. nro 49.) 
1620. Fluvius Bisztricza aliter Belzkipotok, „Belavar^ mellett. 

Ezen adatokkal íme, — melyeket pedig csak hirtelenében sse- 
dett össze Pesty Frigyes barátunk — világosan bebizonyítottuk, 
hogy a horvátok Belovar-ja magyarul B é 1 a v á r^ Béla vára. Ajánljuk 
ezt a tisztelt honatyák figyelmébe ; mert reméljük, annyira még nem 
jutottunk, hogy a magyar saját honában saját helyneveit, saját nyelvét 
ne merje használni ! — S míg Béla várra nézve, ha netalán még kíván- 
tatnék, több adattal is készségesen szolgálnánk : kíváncsiak vagyunk, 
az ü. n. német- és oláh-bánsági határőrezredek polgáriasításánál hogyan 
fog föleleveníttetni a régi Szörény és Kéve vármegye I 

— Toldy Ferencz érdemtcljes veterán tudósunknak a műU 
füzetünkben említett 4000 frt évi tiszteletdijt a törvényhozó testület 
csakugyan egyhangúlag megszavazta. Ezen mindkét félre nézve egy- 
aránt megtisztelő tényen annálinkább Örvendünk, mivel az ünnepelt iró 
ilymódon anyagilag képesítve leend — terhes hivatalainak egyikéWA 
lemondván — idejének nagy részét megkezdett vagy tervezett mun- 
káinak s kiadványainak befejezésére s roppant gy^teménye földolgo- 
zására fordítani. Mennyit nyerend ez által irodalmunk^ főkép iroda- 



.. jf*. 



180 TÁRCZA. 

általában kevds forrást idéz, úgy hogy oz inkább cdak olvasókönyv, 
mint forrástanúlmány benyomását teszi reánk. 

Bocsánat, ha m i , mint szakközeg, kissé szigorúabban Ítélünk c 
munkáról, mint a napi irodalom közlönyei tették ; de ezt a dolog termé- 
szete hozza magával. Mi szakszempontból, történészi szemüvegen át, — 
a Journalok pedig a magok ephemer nézpontjukból Ítélnek. Rövidre vonva : 
Szűcs István müvében sok az űj és becses, — de még sokkal többnek 
kellene lenni ; a mi benne van, az jó : de rósz az, hogy igen sok nincsen 
benne, a mit méltán ott kellene lelnünk. Óhajtjuk, hogy szerző egy máso- 
dik, bővített kiadHS előkészítése által mindezen hiányokon szélosb mérvű 
levéltárbűvárlatok tételével s ezek nyereményeinek földolgozásával segí- 
teni igyekezzék ! 

t Nagy- Ajtai KOTáCS Istyáa meghalt. Az erdélyi tudomá- 
nyosság, különösen a székely adatgyűjtés és történetírás széles tudomá- 
nyú, régi bajnoka, N a g y-A jtai Kovács István, erdélyi nyng. 
főtörvény széki tanácsos és m. tud. akad. 1. tag, a Magyar Történelmi 
Társulat alapító tagja — nincs többé. A boldogult együtt adta. volt ki 
a hires gyűjtő Kemény József gróffal „Erdélyország T9rténC' 
tei Tárát," azonkívül sok becses czikket és közleményt juttatott 
napfényre a hajdani erdélyi „Társalkodó"-ban. Értekezett a cserhalmi 
ütközetről, Kolozsvár régi erődítéseiről s fekvéséről stb. S a mellett, 
hogy mflga is a történelmi adatok élő káptalana volt : gazdag kézirat- 
gyűjteményt hagyott hátra, mely főleg siculicumok- és unitariumokban 
becses, — és e gyí^ tcményt az erdélyi unitárius statusnak hagyományozá. 
Béke a derék veterán hamvain, áldás emlékezetén ! 

— Aqnlneum Történetének Tázlata. A nemzeti múzeum 

nagyszorgalmú régészeti segédőrétől, Rómerünk jeles képzettsége tanít- 
ványa : Hampel József úrtól, az Ó-Buda helyén feküdt pannóniai 
híres római katona- városnak : Aquincumnak, a legío U. a^jutrix 
törzshelyének igen becses monographiája jelent meg, a föntebbi czim 
alatt. S bár a szerény szerző csak „ vázlat^ -nak nevezi müvét : mi, kik 
valódi élvezettel olvassuk azt át, bátran irjuk monograph iának. Hampel 
úgy az összes világirodalom, mint az Ó-Buda classicus terén századok 
óta fölfedezett iratos kőemlék^ o tárgyra vonatkozó adatainak bőséges 
birtokában van. Otthonos körben mozog : minden halom, kő^ forrás, part, 
rommaradvány ismerőse. Tájékozott, s így nem könnyen tévedhet, — 
ellenkezőleg, biztosan czáfolja a tévedőket. Valóban^ a fiatal tudós igen 



1 32 TÁBCZA. 

óerék BSMkközlönyt t. olvasóink, különösen a hazai egyháztörténelom 
kedvelőinek figyelméé. — Pozsony, Liptó, Szabolcs, legközelebb Yas 
és Bihar példájára az ős Szjkes-Fejérvár és megy-e is régé- 
szeti s történelmi muzeamot alakít A derék megye bizottságilag karolá 
föl az ügyet, s a saját történelmére vonatkozó adatok és régiségek 
tárának és a vele egybekötendő könytárnak őréül az irodalom terén 
is jé hangzása névvel biró Fekete János megyei levéltár- 
nok jelöltetett ki. — R a s s a városa pedig a főtéren levő egyik 
házában három termet engedett át a tervezett városi múzeum szá- 
mára, — melynek első fölszerelésérc az ottani iparkamara 400 frtot 
szavazott meg, azonkívül egyes adományozók is találkoznak. — Kas- 
sáról levén szó, megemlítjük, hogy az Orbán-torony — hir sze- 
rint — nem fog lerontatni, hanem Myskovszky Victor reáltanodái 
tanár és műépítész terve szerint stylszerüleg renováltatni. — A vas- 
megyei régészeti egylet választmánya 1 872. január 25-kén 
tartott üléséből fölhívást tett közzé a jól szerkesztett „Vasmegyei 
Lapok^-ban azon vármegye összes lakóihoz: engedjék át, vagy 
legalább csak kiállítás végett adják által a megyei múzeum számára 
r^ségeiket, és úgy a haza, mint különösen Vasvármegye törté- 
nelmére vonatkozó okmányaikat. Szép sikert óhajtunk 
a buzgó kezdeményezésnek ! *) — Múltkor említők a zircz-cisterci rend 
magyar Névtárát; most hasonló dicsérettel kell megemlékeznünk a 
szintoly hazafias szellemű csornai premontrei kanonok- 
rend 1 8 72-iki Névtáráról, mely szintén magyar nyelven, s a mi reánk 
nézve fŐbecscsel bír : az egyesített csornai, horpácsi türjei és jánoshidai 
prépostságok „Történeti vázlat á^-val bővítve jelent meg. — 
Uarmath Károly t. tagtársunk Pozsonybúl érdekes azon táji 
régiségek fölfedezéséről értesít bennünket. Ezek egyike a turányi pe- 
csétnyomó, három példányban, melyek legrégebbikén állítólag 1022.(??) 
évszám állana, másikán 1565. A fölirat mind a hármon : „Sigillum 
oppidi Turan.^ A pecsétek lenyomatai Henszlmann Imre jeles 
régiségtudósunknak küldettek meg^ és így szakavatott ismertetésükre van 
kilátás. — Oltoványi Pál földeáki lelkész 1000 frtot ajánlott 
föl a m. tud. Akadémiának magyar történelmi müvek kiadására. É^en ! 



*) Ezen egyletnek a múltkor említett Szabó László úr a l e 1< 
D ö k e, uz elnök : Szabó Imre megyés püspök úr. S b e r k. 



1S4 tArCZA. 

— A eftorna-prémontrei kanonokrend néYtára 1872-re. 

(As egyeaitett csornai, horpársi, tttijei éo jánoBhidaí prépostságok tör- 
ténelmi TáslatáTal). Gj&tíi% nyom. Sauervein Gésánál. 8-adr. 
A történelmi rész 28 1. 



— AnfieichmUlgeiI des Grafen William Bcntinek ttber 
Maria Theresia. Mit einer Einleitang : ttber die österreichische 
Politik in den Jahren 1749 — 1755 ; herausgcgebcn von Adolf Bcer. 
8adr. CXLIY. és 142 lap, Wien (C. Gerold's Sohn) 1871. (Ismertetése 
^Sybel, Historísche Zeitschrift, XlIIJahrgang (1871) 4tes Heft'' 433. 
• kÖT. lapján olvasható). 

— Helfert (Josepb Alexander Frciherr v.), Geschiebte 
Oesterreicbs vom Ausgange des Wiener October- Auf stand es 1848. 
Ill-ter Bánd : Die Thronbesteigung des Kaisers Franz Josepb I. XVT, 
467 és 161 lap. 8-r. Prag (Tcmpsky), 1872. — Az előbbi kötetek 
tartalma: I. Die Belagcrung und einnabmc Wiens. October 1848. III 
Revolution und Beaction im Splltjabrc 1848. 

— Rogge (Walter), Oesterreich von Világos bis 
zur Gegenwart. I-ter Bánd: das Decennium des Absolutismus . 
8.r. Leipzig und Wien (F. A. Brockbaus), 1872. VIII. és 554. lap. 

— Áni6th (Alfr. R. y.), Josepb II. und Leopold von Toscana. 
Ihr Briefwecbsel von 1781 — 1790. 8-r. Wien (BraumUller), 1871. 
II Bttnde. LXIX, 375 és 391 lap. 

— Wachalla (I. W.), Der österr. Reiebskanzler Clemens Lotbar 
Fürst von Mettemicb. Historiscb-politiscbe Studie. 8-r. Wien (Sartori), 
1871. II. és 95 lap. 

— Oesterreichische Gesehichte für das Voik; xiil^er 

Bandy 2 Abtb. : Die letzten Regierungsjabre der Kaiserin-Königin Maria 
Theresia (1 763 — 17 80), von J. H. S c b w i c k e r. 8-r. Wien (Grone- 
meyer), 1871. 

— Obermfiller Vilmos : Die Abstammung der Magyarén. Bécs- 
ben, Herzfeld és Bauer kiadása. N. 8 adr. S% iv. Ára 80. kr. 

Közli : H. L 



Felelős szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 



Punt, 1872. Nyomatott as „Atlienaeuni" iiyotiidAjábaii. 



•. A 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



Harmadik füzet. 1872. Hartlus hó. 



A Tármegyék elsS alakDlásiril és Morí rnnmUrSí. 

Hatodik közlemény. 

Legnagyobb és legnehezebb föladat^ mit Béla maga 
eleibe ttízött, a két fö néposztály^ a nemesség és a várkatonák 
(várörök, várjobbágiak, lágy kiejtéssel várjobbágyok) közt 
emelt válaszfalak lebontására, és a kettévált seregnek egy 
zászló alatti egyesítésére ezélozott. Elemezzük ezen ferde dua- 
lismnst. Az első korszakban az egész nemzet fegyverben állott 
(í'rísiDgi Ottó tanúsága szerint), de nem így a másodikban. Most 
a nemesség esak akkor tartotta magát kötelesnek hadba menni, 
midőn a király is fegyvert fogott, ekkor is esak az országon 
belől, a királyi zászló és a király személyes vezénylete alatt 
sereglett egybe ; otthon a nemesek a király tanácsában ültek és 
az ország gyűlésének ha nem kizárólagos, bizonyosan legbe- 
folyásosabb tényezőire ismerünk bennök ; a megyei gyűléseken 
és törvényszékeken ugyan megjelentek a nemességen kívül más 
osztályok is ,, ad audiendum^ és panaszok tételére, hanem 
az oroszlán rész „ad consulendnm^ az első osztályé volt. ^ 



^) A Váradi Regcstrumban számos hely, különösen a 26, 42, 
79, 96, 147, 174, 212, 248, 323, 329, 339. §§. Fcjdr Cod. Dipl. 
Tom. III. vol. 1. 426. Tom, Uh vol. 2. 97. 

Ssázadok. 1 1 



136 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

Földüknek örökségével és jogtulajdonával birván, vele szaba- 
don rendelkeztek ; ők voltak a nagy vagyon és gazdagság képei ; 
udvartelkeiken pedig kiskirályok, az alattuk valóknak udvari 
bíróságuk által élethalál urai. Ezekkel szemközt a várkatonákat 
folytonos hadi fegyelem környezi; a várispán zászlóját követik, 
kötelesek a király szavára országon kivül is hadba menni ; a 
vár göröngyéhez kötve vannak s így attól nem válhatnak el, ha 
csak érdemeiknél fogva a várkötoléktöl föl nem oldatván a 
királyi szolga rendbe, mikép a nemesség czlmezteték, a király 
által fái nem vettettek, a mi a két osztály közti fokozat különb- 
ségét világosan bizonyítja; fegyelmi, személyes és vagyoni 
ügyeikben a várispán, várnagy, hadnagy és századosok hatósá- 
gát tisztelik, de az ország zavaros viszonyai közt II. András 
alatt a megyei főispán és udvarbíró is gyakorol fölöttük hatósá- 
got; a várkatonák birtoka eredetileg hűbéri természetű és nem 
jogtulajdon ; igaz, hogy megelőzik rangban a castrensis népet, 
városi polgárokat, királyi udvarnokokat és mint lelkes Szalaynk 
rokonszenvből monda, előttük végződött a nemesség és utánuk 
kezdődött a szolgaság, de valóságban nem voltak több, mint a 
középosztály gyenge, és a szegény sors igazi képviselői. íme a 
rideg válaszfalak a két sereg és két nemzeti főosztály közt. 
Bélának, midőn a múlttal szakítva és az arany bullát tetemesen 
átlyuggatva, az újítások terére lépett, dicsősége vagy bukása 
attól függött, hogyan sikerül neki az imént leirt válaszfalakat 
lebontani. Rögtönözni és mint mondják, homlokkal a falba ro- 
hanni veszélyes lett volna, az eszélyesség tehát azt javasolta, 
hogy lépésről lépésre- közeledjék a czél felé. Az egymásutánt 
ugyan elsorolni nem tudjuk, de tényekkel találkozva bizton 
állítható, hogy Béla íélbeszakadás nélkül folytatta az ellentétes 
elemek központosítási kisérletét. E körül két teendője volt. Első, 
a várkatonaságot alárendelt állásából fölemelve, a nemesi rend- 
hez közelebb hozni ; második, a nemességet az elszigetelt és fej- 
szédítő magaslatból levezetve, a várkatonasággal közös állami 
és megyei érdekek előmozdítására egyesíteni. Első tekintetben 
a nemesi jogtulajdonú és a várőrök eredeti hűbéri minőségű bir- 
toka közt lonálló nagy különbséget kell vala kiegyenlíteni. 
Mily úton- módon történt ez, annak eddig nem sikerült földerítése 



138 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

Mi lehetett ilyetén fölavatás ntán még hátra a két sereg 
és két főosztály egyesítésére? a nemesi nevezeten kivttl aligha 
más, pedig erre is Béla királyunk egyengette az utat, mert nem- 
csak hogy egyes esetekben nemes várjobbágyokat rendezett, 
hanem annak is az alapját, hogy Kun László alatt már az egész 
várjobbágyság Kézai tanúsága szerint szegény nemességnek — 
pauperes nobiles — hivatott, a Bélakori előnyökben kell keresni.') 

Ezen előadás után most már minden kellékeket együtt 
találjuk, miszerint az egymáshoz sorakozott két sereg és két 
osztály az önkormányzat minden kisebb és nagyobb gyakorlatát 
egymással megoszsza. És valóban Béla országlásának utolsó évei- 
ben ily szövetség már tettleg fönáll, de sőt a legszélsőbb hatá- 
rig ki van terjesztve, mert a vasmegyei 12i37-ki itélő-levél szerint 
a bűnösök megfenyitésére kitűzött gyűlésen együtt vannak a 
nemesek, várjobbngyok, várnépek, polgárok, udvarnokok és 
királyi földészek ; a jelenlevők szava egyenlő, és az első osztály- 
nak is meg kell hajolni a közösen hozott itélet előtt. ^) Jólesik 



terras a dominó rege spccialiter et Sankud iobagio ejusdem castrí ex 
parte noBtri (Chak tilrnok mint királyi bíró által) missi fueruut." Árpád- 
kori Új Okm. VIL k. 463, 4G5. V. István 126 3.ban Pánki Jakab 
comesnek Ung megyében bárom várfalut adományozván , azokat per 
jobagioncs eiusdem casfri statuáltatni rendeli. Rubiuyinál idézett Monum. 
41. Ugyan V. István 1264ben Nazwod földet Házos comesnek Walkó 
vári seregbadnagy Both nevű által atatuá Itatta, Fejdr, Cod. Dipl. Tom. 
IV. vol. 3. 202. — 1269-ben a zólyomi főispán a turóczi várjobbágyokat 
és századost szintén bivatalos eljárásra alkalmazta. U. o. 542. 

') Fejér, Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 3. 336. „Sicut in regestro 
nostro . . . invenimus continerí Martinum , . . fuisse et esse veros nobiles 
filios jobbagionum de Thurucz." Ugyanott mAsik példa Drask és Mika- 
lat illető. Mindkét okmány Bélától való és 1266-ban kelt Ismét más 
hasonló u. o. 382. Béla a fejérvári prépostság, fegyvertviselö nemes 
jobbágyai közt támadt perben 1269-ben már ily egyenjogúsági eszmét 
filézett ki : ^quod cum inter primos et postremos Ecclcsiae Jobbagiones 
super nobilitate et statuJobbagionatus eorum mul- 
toties fuisset gravis discordia suscitata .... comessimus, hogy egyfor- 
mák legyenek*' ut praedicti Jobbagiones honestatem Jobbagionatus 
Bui et servitia regni in oxpeditionc valeant bonestíus exhiberc. U. o. 517. 

') Kubínyi Monum. Hung. Hist. 56. 1. a nemzeti múzeum erede- 
tije után, hol az egykorú okmányok nyomán a kérdéses itélő-levél kora 
az 1267-ik évre bistosan tehető. 



140 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

keszteni ; mi ugyanis azt merjük állítani^ hogy a vármegyei új 
alakú hatóság szeiTczete az anyaországból ment át a szövetséges 
területre, habár eleintén nem minden részleteiben, mint az iménti 
példában látható, hol még szűkebb határok közé van az szorítva, 
mint itt nálunk. 

Á nemesség idegenkedéséről a főispáni hatóság iránt már 
ismételve szólottam. Még II. András korában, mikép föntebb 
láttuk, annyira perhorrescálta azt a nemesi rend, hogy az arany 
bulla által kivételesen szentesitett három esetben sem hajolt meg a 
főÍ8i>áni hatóság'előtt^ a főispáni jogokat gyakorló udvarbíró pedig 
a legtávolabbról sem mert közeledni a nemesi rend ügyeihez. Ezen 
ellenszenvnek, — mely bizony a szabadsági féltékenység által nem 
volt indokolva, és a Béla által czélba vett központosításnak mereven 
útjában állott, — szerencsés legyőzése bizonyára a király nagy 
érdeme, és csak kitartó, eszélyes eljárásának lehetett eredménye. 
Már első föllépésével a reformok terén, mint föntebb mondatott, 
az ott fölállított királyi bíróság közé odacsúsztatta a főispáno- 
kat, és habár ezen intézkedés rövid tartamú volt, de szoktatóul 
alkalmasnak állítható. Országlása későbbi és kivált utolsó évei- 
ben együtt találjuk már a nemességet a főispánnal a gyűléseken, 
törvényszékeken, elismert fejévé válik a vármegyei új hatóság- 
nak, a királyi kormány általa jő összeköttetésbe a megyei 
nemesi közönséggel, valamint ez is általa jelenti a meghagyot- 
tak teljesítését. Már 1268-ban Béla minden aggodalom nélkUl 
megparancsolhatta a megye nemes közönségének, hogy a reá- 
bízott vizsgálatot és jelentést a főispán pecsétje alatt küldje meg, 
mit az kötelességből készségesen teljesített is. *) 

És ez volt Béla fáradalmainak dicső zárpontja, az agg 
király azon öntudattal szállhatott sírba, hogy az ellentétes ele- 
meket, melyek országlása kezdetén még egymásra farkasszemet 
néztek, eszélyes és kitartó törekcdése által kormányzása végén 
egy kalap alá hozta. Iparkodásainak üdvös eredményei azonban 
csak halála után léptek előtérbe, mert az új vármegyének általa 
letett alapjai az önkormányzatban gyökerezett természetüknél 
fogva oly szilárdak és életképesek voltak, hogy azoknak egy 



Kubinyi, Monum. Hung. Uist. 57. és 58. 1, 



BOTKA TIVADARTOL. 14 

rendszeres orgaiiismnsBá alakulása nem csak magától ment, 
hanem a beállott^ majdnem félszázados anarchia és olygarchia 
akadályai daczára teljes fejlődését is elérhette. Mint igazságos 
és részrehajlatlan itész tehát az i\j vármegye alakulása érdemé- 
ből és dicsőségéből Bélán kivUl, tehetetlen utódi vagy azok kor- 
mányemberei számára mit sem vehetek igénybe. 

A király halála után beállott tartós fejetlenség ellenében, 
mely mindent elmertíléssel fenyegetett, a mindinkább táguló és 
erősödő önkormányzat annyira megedzette annak gyakorló 
tényezőit, hogy képesekké lettek a romboló elemekkel szemben 
szilárd állást foglalni. A tekintélyt vesztett királyok és a bizo 
dalmát eljátszó pártoskodó nagyok kezébe került legfőbb bírói 
és kormányzási hivatalok visszaélései csakhamar és könnyen 
elfeledtették a régibb viszonyokat és azok helyett mcgbarátkoz- 
tatták első sorban a két egyesült főosztályt az új vármegyei 
intézménynek biztosabb előnyeivel, melyek közt különösen a 
képviselet és a békebírósági mind jobban fejledező institutió az 
érdekletteknek kézzelfogbató jótékonyságot és hasznot nyújtot- 
tak, mivel azt nem kellett a távolban keresni, hanem a tűzhely- 
nél és saját keble választottai közt volt föltalálható. 



Itteni állításaink és kivált a democrat irányú vármegyei 
fejlődés ellenében az irodalom terén nagy tekintélyben álló fér- 
fiak kételyt támaszí\án ^), kötelességünkké válik a vármegyé- 
nek ezen második korszakban világosan kifejezett democraticiis 
irányát és alakulását kissé tárgyalás alá venni. A föntebb idé- 
zett slavoniai statútum csak a nemesség és várjobbágyság fusió- 
járúl a Dráván túl tesz bizonyságot, a mi egyébiránt már szin- 
tén első lépés volt arra, hogy az egykori zártkörű nemesség a 



^) MidŐQ na/5y érdemű másodelnökünk Horváth püspök 1868-ki 
martias 21-kén az Akadémia közgyűlésén: ^A vármegyék ezi^replése 
nemzetünk életében^ czímű ünnepi beszédében, nz ós megyék democra* 
tícos szervezetéről általam iuitiált tanulmány részére állott, a boldogult, 
b. Eötvös József és mások nem akartak az új állítással egyetérteni, de 
a felhozott érveket sem akkor, sem később meg nem gyengítették. 
i^Opinionam commenta dies delebit. ^ 



142 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

nép sokasága előtt megnyissa kapuját és magához emelje; mint 
én vélem, a democratiához tartozó, de mint Szalay monda, a 
democratia és aristocratia közt középen álló yárjobbágyságo^. 
Elnnél azonban az anyaországban tovább ment a democrat ala- 
kulás; mert nemcsak az 1254-ki fejérvári és 1267 -ki vasvári 
már általam idézett okmányok, hanem IV. László, III. András 
és az interregnum korában kelt fölös számú irott bizonylatok 
szerint is a népnek tübb szabad birtokú osztályai, névszerint a 
várnépek, telepesek, polgárok, udvarnokok, egyházi fegyvere- 
sek és minden más terhelő viszonyban álló földmivelők az uj 
vármegye tanácskozó, választó és itélö közönségéhez számíttat- 
tak nemcsak, hanem a vármegyei hivataloskodás minden 
fokain is, kezdve a főispántól és azt helyettesítő udvarbírótól 
le egész a négy szolgabíró állomásáig alkalmazásba jöttek. Kun 
László már mindjárt trónra léptével 1272-ben Soprony vár- 
megye közönségét a nemesség, várjobbágyok, polgárok, telepc- 
sek és minden más alárendelt emberekből alakulva találta. ^) 
1273-ban Zala várniegye nádori gyűlésén a gyűlési közönséget — 
„congregationis collegium"álla szövegben, — a ne- 
messég mellett a várkatonák, egyházi fegyverviselők és mások 
„e t a 1 i i" képezik, és az ott fölmerlllt bűnvádi esetek elitélésében 
részt vesznek. ») Ugocsa vármegye közönségéhez is, midőn 
1282-ben a Kállaiak családjából főispánokat kapott, nemcsak a 
megyei nemesség, hanem a várjobbágyok, telepesek, és minden 
alárendelt állapotú emberek számíttattak. ^) líl. András az általa 
Váradon tartott öt vármegye gyűlésére hasonlókép a nemessé- 
gen kivül a többi néposztályokat is ezen kifejezéssel : „e t o m n i- 
bus aliis generalibus hominibus^ meghivatta. *) A 



>) Pcj^r, Cod. Dipl. Tom. V. vol. 2. 41. 

2) Kovachich Vcstig. Comit, 147. Fejér, Cod. Dipl. Tom. V. vol. 
2. 136. Hasonló más eset a Zala cs Somogy vármegyékben tartatott 
gyűlésről, hol már az illető főispánok mellett a ndgy bíró, a nemesség 
és a néposztályai állanak, olvasható a Codex Patriusban II. k. 22. 

2) Fejér, Cod. Dipl. Tom. V. vol. 3. 115. 

*) Zichy Codex I. k. 99. Ezen korba esik a vármegyei kiadvá- 
nyok azon irálya, mely szerint a főispán vagy udvarbiró mellett a négy 
szolgabíró is az okmány kezdetén megemlíttetnek. Első ily kiadott 



Pozsony vánnccyei iT»:>:»ái: ::£•.' sríkc-: :,v^K^v. a k'.r-l\ 
nevezte birát nemesek és tat" ": ■:»4u:>\ k k«VT.>..:k. ' i j^v-^r, 
azon Pozsony vánnerye zdrur: .rí;A :;> : ivr. ,^ k::-;s:x áIuíJ 
nevezett birik, nemesek é> várcbi-Á^^^^^l^^* ^^í^í'**^ ívr:sko 
dik. ') Az 1291-ki orszá^rrvtiéfín a ?. iS 4, cjikkok aík-^I kisor 
lettétetett a nem-nemeseknek ii^ cicn civupuió;s;k o*úíiIAsíU\i ; 
de ez esak az é4etben lévű £yaki'riair4'«i ranViskodik. moh ,•! tor 
vénv hozatala után is lonnálloit. Uialhatuiik a S/ojh^ luocjoi 
példára^ hol Ivíol-ben De >eni5 Pótor, haWír aranvnuivos i^h 
pecsétmetsző; alispánkodotr, vagy a \j05ryz0t alatti K\ nőkkor 
pozsonyi alispánra, ki — más adatok szerint — soiu niaarvar. som 
nemes ember nem volt.*) Róbert Károly már a xárispánsápv 
kat — csekély régészetszerü morzsák kivétolóvol — 8/iMI»oul\a 
és a megyékkel egyesítve találván, nem rajon jrott a loholoilon 
nek lehetővé tételével, a várispánságok visszaállitásával. lianoin 
a tényleges állapotból kiindulva, az ,,i n c r u d «." átvoll > j'mno 
gyét szerves politikai hatósággá képezni tr>kéllotto ol. Trónján 
megerősödvén, azonnal a vármegye rondezésórol rószloloH ímmIon 
által intézkedett. Nagy veszteség, hogy az nem nirnt át rránk, 
pedig minden vármegyébe volt küldve, és nióg Niigy-LjijoM idő- 
jében is ott volt. ^) Ennek csak töredékeit ten/ik u/.f»ii r/.ikkok, 
melyek későbben az 121»8-ki tíJrvényhcz u ir.-ik czikkl/il ko/dvn 
mint András-korabeliek Bartal szerint is hibában rug^oH/trlInk. 
Összehasonlítván az új dynastia alatt kifojlcíí várnif^yr krpri 
az előtte való kezdetlegessel, melyet „in cmdo" v/iimup.m" 
nik méltán nevezhettem, a teljesebb IVyiödí'H jíU'í U\rvltur\ 



pcldaDv 1294-röl való Szirmaynál I.Voív;f y/irnn '/•/'-. i< irH>:iílfMi Ml 
lapOD. A borsodi oviiclkUli kiadvHriyri;ik kora, wlyti riiif/y/cli rnO 
karxDadcInökiink Kiín Láezló 'vh']^.Tfi v<^i':.'r.<-riy- x-tf , uf''/ k'-fh-r nlnH líll 

') Arpádkori L'j Okari^inytlr V. k. -lUh. 

-} Fijér, Cod. Dipl. Torn. Vííí. vol. ',. 17. 

^) De Scnis Tetcr ar^r.yrr.fv.í -U ;. .'^/*{t.'* //, .iI,.(..'.»mÍ,. lí Mam 
nyitó okmány ol vasható W^;* ír-Tiá ; A :. al 'rí- ? a H" ;. n i . T I \ \\ 

*^ „Frout hae-: fit slia >:rí:T». I ./-..;. m /> hw.p '1, . ,m •íí.íuh.. 
ipsius d. Re;ris Kamii cor.:ín-:r, •..-.- '^iv, '.».\-(i, •>.»■»». .rt ifi^Mii,.. 

comitatibns rcffui Han^. ^-.ri.vr:;,^í ... .'.' - ".w '^.r ' I' . • . 

chich, Formuláé áol. .ScTlí. E'^ar.n; : 7; í ./ ,. a • 1 .» 



i'i í 



144 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

hetetleuek. így már 1310-ben Kopoz nádor arról tesz bizonysá- 
got, hogy a Szatmár vármegyei udvarbíró és négy szolgabíró 
előtt megkezdett pör eléje kerülvén, ö a nádor azt a nevezett 
megyei bírák, s azon kivlll a békebírák (kik nincsenek megne- 
vezve, s így hivatalból eljáróknak tekintendők) és több más 
Szatmár és Bihar vármegyei nemesekkel együttesen döntötte 
el. ^) 1317-bcn Debreczcni Dósa nádor öt megyében közgyűlést 
tartván, arra nemcsak a nemeseket, hanem a nem-nemes közön- 
séges embereket is — communes homines — a falukból 
és királyi városokból meghívta és az Ítélethozatalban részesí- 
tette. Már itt az eljárás szabályosságának és a hivatalos irály 
javulásának szembeötlő jelei láthatók. ^) 1322'ben Domonkos 
Pozsony vármegye udvarbírája és négy bíró, kiket Csallóköz 
nemes és nemtelen lakosi választottak, összeülvén, számosabb 
nemesekkel és udvamokokkal bünperben egylitt bíráskod- 
nak. 3) 1338-ban Valkó vármegye közgyűlésén nemes , nem- 
telen és minden terhes kötelékben álló emberek vettek részt. A 
hosszú és szabályosabb pörös eljárást körülményesen elmondó 
itélö levél olvasható az 1833-ki Tudományos Gyűjtemény 10-dik 
füzetében. 1340-ben Szatmár vármegye közgyűlése a főispán, 
Bzolgabírák, nemesek és nemtelenekből volt összeállítva. *) 
1341-ben Willerm nádor Bereg és Szabolcs váimegyék közgyű- 
lésén a szolgabirák mellett alkalmazta az esktttt ülnököket, 
nemeseket és közönséges embereket, Judices, juratos 
assessores et universos nobiles ac communes 
homines. ^) 1343-ban Miklós nádor Bodrog vármegyében 
közgyűlést tartván, szolgabírákat és oly eskütt ülnököket 
alkalmazott maga mellett, kiket a vármegye nemessége hozzá 
rendelt, mindnyáját részesítvén az Ítélethozatalban. A szöveg ez : 
^cum assessoribusjuratis per provinciales ip- 
siuscomitatusdeBodrog nobisassignatis, iudi- 
cibus nobilium acnobilibuspraefati comitatus 



*) Zichy Codex L k. 141. 

'^) Fejdr, Cod. Dipl. Tom. VIU. vol. 2. 98. 

Fejdr, Cod. Dipl. Tom. III. vol. 1. 364. 

*) Zichy Codex L k. 577. 

») U. 0. 618. 



146 ' A VÁRMKGYKK ALAKULÁSÁRÓL. 

a nemességgel; majd csak ezt magán, elktilönözötten amazoktól 
működni. Mi nem fejthető még máskép^ mint ha elismerjük^ hogy 
a jogegyenlőség mellett és ellen, melynek magját Béla vetette 
el, a két felekezet k()zött^ melyet már igazi nevén democratiának 
és aristocratiának kell jelölni, határozott irányú, de változó 
szerencsével összekötött éles politikai küzdelem indult meg; 
melyben miután a királyság az aristocratia részére állott volna, 
a végső eredmény ennek kedvezett. 

Elérve azon kellő távolságra, honnét, az optikai törvények 
hasonlatosságára^ a fasió által eredményezett alakokat a magok 
valóságában tisztán kivehetjük, nem találkozunk a láthatáron 
többé az elő korszakbeli jelenlétekkel : nem látjuk ugyanis a ter- 
jedelmes megyéket, melyek igazi tartományi nagysággal bírtak, 
milyen volt Zólyom, Csanád, Újvár, Fejér; nem látjuk a szerve- 
zetlen terra incognitára emlékeztető nagy, néptelen pusztaságokat, 
milyen volt Szepes, Bereg, Mármaros és Árva ; nem látunk a 
haza védelmére állandóan őrködő hetvenkét várispánságot. Mind- 
ezek ugyan nem ttínuek le a földszínéről, de más alakot, más 
elosztást, más szervezetet nyertek ; a nagy megyékből tudniillik 
elválnak külön politikai testületekké formálandó részek, névsze- 
rint Zólyomból négy ilyen szakadék kerül ki, ú. m. Zólyom. 
Turócz, Liptó, melyből még később a negyedik Árva fejlik ki ; 
Csanádból szintén több, de nem tudjuk bizton mennyi és melyek ; 
Fejérből elvált Zsolt, Esztergomból Pilis, a Növi Castri megyé- 
ből, melynek eredeti magyar nevét sem tudjuk, képződött három, 
Sáros, Aba, Heves ; Borsva megye és hasonnevű székes váris- 
pánság más szomszéd hatóságok területébe olvadva elenyészett ; 
olyan sors érte Kemej megyét is ; a szepesi erdőségből két ha- 
tóság támadott, egyik a Szászföld — provincia — épen oly ön- 
állással, mint Erdélyben a „fundus r e g i u s ;" a mármarosi 
és beregi erdőtcuger telepítése által is oly területi beosztás és 
alakúiásnak kelletett történni, melyről tudomásunk hiányzik. A 
királyi prediumok, v<igyis koronajavak részint beolvadtak más 
hatóságokba, például Bakony, részint előbbi összeköttetésükből 
elszakadva, önálló hatósággá képződtek, mint Torna, Ugocsa és 
a már említett Bereg, Turócz, Liptó, Árva. Legnagyobb meta- 
morphosis érte a várispánságokat. Ezekből szakadt ki legtöbb 



BOTK A TIVADARTOL. 147 

királyi város és szabadalmazott telep teljes ktllönállósággal, 
ezekből keletkeztek gazdag ájtatos alapítványok és douatiók ; a 
többi megmaradt; de csekélységre jutott >) tartozmányok a 
várakkal egyUtt, kivetkőzve előbbi szerves minőségükből, részint 
azon megyék kebelébe^ melyeknek határi közt feküdtek^ avat- 
tattak, például Pozsony vármegyébe olvadott Stomfa és a Morva 
határszélen álló Újvár (Ilolics), Nyitrába Scmptc és Galgócz, 
Trencsénybe Bolonduez (Bcczkó), Zemplénbe Patak, avagy 
megfordítva, Visegrád előbb Esztergomba, utóbb Pilisbe, Karakó 
Veszprémbe, Vasba 2), Bana, a vár Komáromba, tartozmányai 
pedig sokfelé, Kapuvár és Szolgagyőr, a várak Sopronyba, tar- 
tozmányaik szintén sokfelé; a mondott várispánságok más 
része önálló politikai hatóságoknak adott életet, például a 
Zólyomhoz tartozó és királyi praediumokból várispánságokká 
vált négy- és a Növi Castrihoz tartozó három várispánság ugyan- 
annyi vármegyévé alakúit. 

Ha nem is mondanám, magától értetődnék, hogy azon 
sokféle és síirtín keletkezett átalakulások nagyszámú régi ható- 
sági határokat döntöttek meg és új hatósági határok egész 
tömkelegét idézték elő ; mert nem vagyunk képesek kimutatni, 
hogy az új formatiók törvény által megállapított és a kormány 
végrehajtására bízott eljárással nyertek volna léteit Ezen idő- 
szak eseményeit tehát én nem másnak, mint országos határvá- 



*) Például Komárom várispánságilhoz már akkor, midőn Béla azt a 
tatárok kitakarodása után zsidó kezekre bocsátá, c-sak huszonegy falu- 
beli tartozmányi darab számíttatott, és azok közt csak néhány van 
olyan, melyet egésznek lehet gondolni, nagyobb része pedig meg van 
másokkal osztva. így Vrs, Zakallos, Vrkey, Oucha, Bogya, Néma, Kezeu, 
Fyus, Árpa, Hetén, Bylle csak részben volt várbirtok. A várjobbágyok 
birtoka sem tartozott a várispánsághoz. Fejér C. D. Tom. IV. vol. 3. 
283. és 443. hol ily kifejezések figyelemre valók : „medietasper- 
tinet castro" vagy ^medietas pcrtinet Comitatui 
memorato"e kettő egy értelemben többször használtatik, — „Villa 
Néma spectat Comitatui de Ka m árum in quarta 
parte" — „Alia villa Árpa eujus mcdietas pertinet 
comitatui de Kamarum alia verő mcdietas preconi- 
bus regináé." 

>) És Zalába. 8 z o r k« 



148 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. 

sárnak képzelem magamnak^ hol alku^ adáS; vétel; csere, elsajá- 
títás egymást fölváltották. Innét a sok hatósági határkérdés, 
melyeknek bö anyagot szolgáltatott a királyi városok elszigete- 
lése is. És sajnálnunk kell, hogy a hatósági új határvonalak nem 
törvény által mondva csinált, hanem csak rendszeretlen vásári 
munka, mely születési korszakának bélyegét magán viseli. Ide 
kelt számítani azon ferdeségeket, melyek szerint sem a területi 
kivánatos egyenlőségi arányra, sem a természet akadályaira, 
milyenek a nagyobb folyók és hegységek, sem a területek homo- 
geneitására nem volt tekintet, hanem mindent összezagyváltak ; 
a nagy területű hatóságok mellé törpéket soroltak, a könnyű 
közlekedési téreket egymástól elszakították, az egymáshoz nem 
illetőket pedig a vegyes házasságra emlékeztető szövet- 
ségbe verték, a nagy folyókat, hegyeket, rengeteg erdősége 
ket nem választó vonalakká, hanem megfordítva összekapcsoló 
közegekké erőszakolták De ne fűzzük ezen ferdeségek lajstro- 
mát to\ább, mert „cxemplasuntodiosa.^ Ez tehát min- 
denesetre roszúl ütött ki és századokra kinyúló oly helytelen 
állapotot idézett elő, melyet újabb alkotmányos alakulásaink 
tarthatlanná bizonyítanak. Másrészről azonban őseink iránti 
tiszteletet parancsoló meglepő jelenet, hogy annyi bomlásnak 
indult hatóság és különböző szervezet — positiv törvény és ren- 
dező kormányi kezek nélkül, mi több, anarchia közepette — 
lényegben egy kaptafa szerint alakúit és egyöntetű vármegyékké 
lett, mit első sorban az egész nemzetet átható önkormányzat 
szellemének és a tényezők életrevalóságának kell tulajdo- 
nítani. 

BOTKA TIVADAR. >) 



') Midőn a köztisztelettt szerző jelen nagybecsű czikksorozata 
közlését ezennel befejeznők, — azt biszszUk, a Történelmi Társulat ösz- 
szes tagjainak óbajtását fejezzük ki^ őt fölkérve, bogy füzeteinket köz- 
érdekű tanulmányaival jövőre is minél gyakrabban szerencséltetni szi- 
veskedjék. S z e r k. 



150 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

feledés örvényébe iuttatni. Pedig ezen őseink drága vérétől 
megtermékenyített földnek szintén meg van maga érdekes törté- 
nelme^ melynek hü leírását csak nem kívánhatjuk az ott idők 
folytán, de leginkább a XVIII-dík század tizedeiben letelepedett 
s idegen nézetekkel telített, test s lélekre nézve idegen ajkú s 
szellemű, s újabb időkben még nagyrészt ellenséges indulatú 
lakosoknak is átengedni. 

Kekünk tehát, kik édes hazánk mint közanyánk tejével 
táplálkoztunk, illik annak el nem évült jogait kifürkészni, s 
a restitutio in integrum-féle elvet nemcsak a területre 
nézve, hanem tudományilag és szellemileg is lehetővé tenni. 

Ily alkotmányos, most már kevésbbé ismert megyék neveire 
akadunk ősi alkotmányunk palládiumában Verböczy Triparti- 
tumában, mely lajstrom Botka Tivadar tudós tagtársunk bizo- 
nyítékai szerint később (1581.) becsúsz(atoltnak s így álnak 
mondatik ugyan, de annyit csak bizonyít, hogy 1581. táján még 
tudomása volt az országnak valamint a mai, ugy a már törő- 
kök birtokába jutott vármegyékről. 

Legyen tehát szabad ezúttal azoknak egyikét, Kovin v. 
Kéve vármegyét kutatásom tárgyává tennem, s ha sike- 
rülend a feledés homályát némikép kiilerítenem, fáradságom 
gazdagon lesz jutalmazva. 

Lássunk tehát a fölvett tárgyhoz ! 

A régi magyar krónikákból tudjuk, hogy Köve vagy 
Kéve neve már a hun vezérek sorában előfordul Béla és Ka- 
docha nevek társaságában, ki a Tárnok völgyében, mely Fehér 
megyének egyik bájos részét képezi, Macrinus ésDetricus római 
vezérek elleni csatákban elesett 15.000, ezer hunnal együtt =») 
s kit a hunok, miután a római vezérek a Bécshez 3—4 mért- 
ft)ldrc eső ^) Tulna városa felé vonulták, az országút mellett, hol 
a kőbálvány vala fölállítva, seytha módon eltemettek *), sőt 
Schwantner szerint szerint sírját kőoszloppal is jelölék. 



1) „Századok" 1868. 471. lap és 1871. 306. lap. 
*) Schwantner Scriptorcs renim Hungaricar. L 59. lap. 
•'') Budai Chronicon Podhraczkytól 16. lap ea Kézay. 
*) Kdzay Simon Magyarok krónikája, Szabó Károly fordítása 
14. és 20. lap. 



152 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

A második Ke ve-vár emlékét tartá fönn. E vár tehát 
Árpád korában már létezett^ s mely nevét csakis az érintett hun 
vezértől kaphatá; ki valószínűleg azt Attila korában épité s 
birá; mert hisz a magyarok hun őseik földjét követelék csak 
s foglalák vissza az itt lakó népektől. 

Minthogy pedig hazánkban a vármegyék nagyrészt vagy 
Árpád vezéreitől, vagj' a már létező váraktól vették neveiket, 
Szt.-l8tván pedig ilyent 70 — 72 őt alkotott: mi valószinübb, mint 
az, hogy a Verbőczy Tripartitumában elősorolt vármegyék kö- 
zött a 63-ik helyen levő Kovin vármegye Kéve vármegye 
vala, s a mai Knbin helyén a régi Kéve várs város is kere- 
sendő. Ennek tartják Timon ^Imago novae Hungáriáé. Gap. 
III. 15.), Griselini (Versuch einer Geschichte des Banats. 
Wien 1780.), végre Pray *) s ezeknek nyomán Bárány Ágos- 
ton, ki Torontál s Temes vármegye monographiájával tüze- 
tesen foglalkozott. U Így nyilatkozik : Kewy a mai Kabin 
közel Pancsovához. Úgy hiszem e hely (Kéve) adott nevet a 
már rég elenyészett Kéve vármegyének. Királyi levelekben 
többnyire összeköttetik Krassóval, nem ritkán Bodrog s Toron- 
tállal. E megyét környezik : 

Keletről: Krassó, 
Északról: Temes, 
Nyugotról: Torontál, 
Délről: a Duna 2). 

Fényes Elek szerint pedig Kéve vármegyének Veendő a 
mai német-bánsági ezrednek területe, mely 75.3 Q mértföldet 
foglal el 125,000 lakossal, melynek főhelyei : Pancsova, Kubin, 
Periasz, Jabuka, Debellács, Alibunár stb. összesen 54 községet 
foglal magában. Szerinte ^) határai e német ezrednek: 



^) Specimen Hierarchiáé Hung. P. II. p. 374. 
«) Temes 




Toroutál Kéve Krassó 

Duna. 
') Magy. leirása VI. köt. 201. lap. 



Északról: ToixMUnl. 

Kelef rTil: Temo* r, ax oláh illvr o^rt^d. 

« 

Délről: Szerbia^ mely tol a Duna v.^la8i:\ia ol. 

Ny D {gótról: a Csajkás kerUloK luolytot a risni 

választja oL ^"i 
Mindkét határjelölós ki^nnyon ö^sav^ryoytothotii. <UMn« 
mindkettfinél a Dana levén. TuroutAl podiic i^^ a iV(\iki^H koi Ulot 
határos Ke vével, vagyis a néuiot-l)ánH;\gi oaro«hlol, úgvM/.inu^u 
egymás kOzött is határosak^ valamint Toiiioh vAiniogyo <>h iix (»IAh 
bánsági ezred^ melylyel megint Krassó mint Hy.oniH/i^il i^rintko 
%ik. S miután Torontál nyngotí részón a Tíh7.ii van. iMinok nion 
tében pedig egykor az Aranka folyiS, moly Mokrin luoílotl. mini 
a Maros egyik ága délnek Nagy-HocHkon»kig torjrih*!! n ua \\^\y 
nevezett beeskereki tavat képozto, moly H/iiitrn niAr nom l«*lc« 
zik^ ez7el pedig Eoska helysép:e s/oinH/édoM; mint 'rtiroiitiilniik 
utolsó helysége. Ennek közvetlen HZoiiiHzédHiigiiba «*MÍk már P«m 
lesz. a német-bánsági ezrednek Icgnyugotibb lielyné^i*, mclyni*k 
területét Titeltoi már csak a Tis/a válaMZtju (*l. A ninnétint4*lt 
Kéve vármegye s német-bánsági ezred hjitárolÚMa, mint réí^í'nlr 
mondották^ tetemes hiba nélkUl a/onoKnak vcdiet/í; vu^)Ím Krvi*. 
vármegye a mai német-bánsáp batárörczred terUlf^l^'n* t<'<rndo. 

Timon azonban Istvántly L. VL krmyvi? w/Atríui K<*v<'. \ái 
megv'ét Dunántúlra helyezi; mondván: Ki'vc vármct^yc a liiuifi 
mentében terillt el a Száva én Morava folyók k'ízott, macában 
toglalja Nándor-Fehérvárt la, h határoi^nak állítja .M:í<>.ó skriu*' 
gyével, melynek parancKnokffáíru alá tartozóit Orbá^'/ ^v. K' '*«í 
vánaeg}'e is. *; 



1 . 



T'/r'/íjti), 









'1 * V.- < l Mj 



*:» ^,*í *li? */••» 



*TM.t >fn»<í»:»airi.» Wíjít** iiv»":ti. T'iii'«i Ju:;:" ii"*;.» jívi.-r*.' u' i 'í 



/* 



1j64 KEVE vármegye EMLÉKE. 

Ha ez áll; akkor nem lehet csodálni^ ha — mint alább látand- 
juk — Kéve vármegye főispánja Belgrád parancsnoka is volt, 
továbbá valószinü; noha adat rá nincs^hogy a macsöi bán a keverne- 
gyei föispánt is helyettesité gyakran. Végre ezekből azt is állíthat- 
nék; hogy Kéve vármegye csakis Dunántúl feküdt, azonban 
Lehotzky (Stemmatographia I. 127.) világosan mondja, hogy 
Kéve vármegye Torontál s Kvassó között fekUdt, hol most Mehá- 
dia, Orsova, Karánsebes, Somlyó, Belgrád, Szendrő s Kéve, mely 
nevét a hun vezértől kölcsönzé, mit egybevetvén az alább köz- 
lendőkkel is, csakugyan ott keresendő Kéve vármegye, hol fön- 
tebb jeleztük, azon megjegyzéssel, hogy Dunántúl is terjedett. 

Vannak Bárány szerint '), kik Kéve vármegyét Torontál- 
lal egynek tartják, érvül fölhozván, hogy Torontái vára is a 
német bánsági ezred területén létezik, a mint hogy a barandai 
határon maiglan is ismeretes egy Turuntal nevű puszta. 

Ámde ez csak annyit bizonyít, hogy Torontál hajdanában 
még a mai határokon túl is terjedett. Ellenben voltak oly helyek, 
mint p. a Berzava folyón túl levők, melyek régente Kéve vár- 
megyébe estek, most pedig Torontálba kcbelezvék. Azért mondja 
Bárány *): Berzava folyótól Partosig és innnen Kis-Gájig, 
vagyis a két falu telkeiben, sőt a folyón túl is mindenütt Kéve 
vármegye hajdani rónáit látjuk szemeink előtt. 

De hogy mind a két vármegye egy lett volna, azt már csak 
azon egyszerű oknál fogva sem engedhetjük meg, mivel ugyan- 
azon okmányban nem egyszer fordul elő külön mindkettőnek 
neve. ') 

De pillantsunk egy kissé vissza Kéve vármegye múltjának 
homályaiba, s a történettudomány újabb vívmányai s a józan 
gondolkodás világánál fogva megtalálandjuk az Ariadne-fonalat 
mely Kéve biztos nyomába vezet. 

Ugyanis már az 1073-ik évből tudunk Kéve váráról biztos 
adatot idézni. Salamon király idejében t. i. Endre király Géza 



'; Torontál vármegye hajdana 74. lap. 
^) Temes vármegye emléke 82. lap. 
^) Ugyanott. 



156 KÉVE VÁRMEíiYE EMLÉKE. 

Jerney *) 120U-ik évből idézi II. Endre király szavait: 
Dnm in Kéve detinereniur in carcere ; mi azonban egy kis téve- 
désnek látszik lenni, miután Imre királyról ismeretes^ bogy 
Endre öcscsét a Dráva körttl táborozván legyőzi; és Kéne 
várába ^) záratja , mi 1203-ban történt; Hurten szerint pedig 
1199-ben. ^ 

1212-ben Bank nádor vala Kéve megye hatodik főispánja*) 

1213'ban már Poth (de Uedervár) kormányozza c 
megyét. ^) Ez évben II. Endre a sz.-gotbardi monostornak 
Dobra birtokot is visszaadatni rendeli; s ezen okmányban H n g o 
Comes Kevienis fordnl elő („Árpádkori Új Okmánytár" 
VI. kötet); míg 1214-ben Sebestyén nevét jegyzi fól az' 
„üng. Magazin" és Mttller „Juspublicum"-a;Valamiat 1217— 2). . 
Jnla de Kathold nevét látjuk a főispánok fényes hivatalá- 
ban ^); ki oi*szágbiró is vala. 

A tizenegyedik főispáh emlékét fönntartá Theiner ^\ midőn 

Endre király egy 1221-ik évi átiratát közli s Így fejezi be: „ 

Laurentio filio Ochuz Magistro pincernarnm et Comite 

Keveiensi ) existentibus." Ezen Lőrinczet az ^Ungar. 

Magazin" után Lehotzky (,Stemmatographia" I. 127.) de genere 
Bánfy származtatja. 

Ugyanezen Theiner közli III. llonorius pápa 1223-ban III. 
kalendas április a lateranban kelt okmányát ^); melyben azon 
érdekes körülményről értesUlttnk; hogy III. Honorius pápa Mar- 
git volt byzanti császárnénak; Isaac Angelus özvegyének, ki III. 
Béla lánya volt, a II. Endre király fivérétől neki adományozott 



') Magy. nyolvkincsci I. 72. lap. 

') E vár Varasdinegyébeii most Krogiiic('zii..'k neveztetik, 1. B^l 
Mátyás Coinpendium K. SclavouÍJie. 26. lap. 

^) Húth K. Magyar királyok utazásai s hadjáratai. 

*) FcjiSr Cod. Dipl. 111. 1. 116. éa Knauz fpztergomi főegyház 
okmánytára. 

^) Fej. Cod. Dipl. 111. 1. 1 4í). ps Ung. Magazin 

^') Fej. Cod. Dipl. III. 1. 272. c« Ung. Mngazin. 

^) Wtera Monuinenta llit^tor. llungariiiu saeruin illuBtraiitia 
Koinae \yt)\K 1. 7í<. lap. 

") Az eredetiben hibából Kevuieusi áll. 

») Id. inunk. 1. 30. 



IVANPI EDETOÍ.. 157 

Ke\e várát s az egész megyét^ annak minden jövedelmeit k 
néhány bclységetj ú. m. : Varod, Perben, Camanc és Zilzeng, 
^oyábbá Elyad kir. majort, s Bács vármegyében létező Soya, 
Cartb 8 Mirislon helységek minden jövedelmeit, terményeit, mél- 
tóságait biztosítja. 1) 

Idézett okmányból világossá lesz: 1-ször, hogy Kevc vára 
— mint minden vár az Árpádok alatt a király, íigy ez is — II. 
Endre király birtoka vala. 

2-8Zor. Hogy azt Margit nővérének adományozá. 

3-0zor. Hogy Margit a neki adományozott birtokot a római 
pápa pártfogása s tekintélye által vélte — az akkori kor nézetei 
szerint — biztosithatni. 

4-szer. Hogy az ezen okmányban előforduló helységek, 
ú. m. : Varod, Perben, Cananc és Zilzeng valószínűleg Kevc 
vármegyében voltak, valamint Elyad nevű kir. major is ; s 
mintán 5-8zör ezek sem Fejér Codex Dipploraaticnsában, sem 
Jemey nyelvkincseiben nem fordulnak elő, ezen okmány Kéve 
megye négy helységének s egy majorjának emlékét tartá fiinn. 



^) Az okmány eredeti szövege következő : ^Honorius Episcopus 
Servus Servorum Dei. Dilecte íd Christo Filic Nostre M. quoudam Iiupe- 
ratrici Constantinopolitaue illustri salutem, et apostolicam beuedie- 
tíoncm. Sólet animere ctc, usque importiri. Eapropter dilecta in Chrinto 
filia Miis iustis postulationibus grato concurrentes apsensu personam 8unm 
cum oraDÍbus ({\i'\ in presentiaruni rationabiliter possides, aut in futurum 
iustis módis, prestante Dominó poteris adi piaci sub b. Petri et nostra 
protectionc suscipimus, specialiter autem Castrum Kewe cum loto 

romitatu, redditibus, dignitatibue et proventibus suis Varod 

quoquc Perben, Camanc, et Zilzeng cum villis, silvis, vinois, 
pÍ8canÍ8 serviö et ancillís et cetcris pcrtinentiis suis. Regalt; insuper pre- 
dium, quod Elyad vulgariter appellatur cuin r<.*dditibus ot proventi- 
bus suis, nec non ct íiIíji tria in B-.ichíeusi provincia ronstituta, vide- 
licet Soya, Curth, et Mirislou cum pertinentiib suis, qu • de 
Kariseimi in Cbristo filii nostri Andree illustris Regis Ungarie fratris 
tui to ligitime proponis adeptam sicut ea omnia iustc possidcs et quiete 
et in privilegiis eiusdem Regis exindo confectis plenius continetur aucto- 
ritate tibi apostolica coufirmamus, et presentis scnpti patrocinio com- 
munimus. Nulli ergo etc. nostre protectionis et confírmationis infrín- 
gere. Si quis autem. . . Dátum Latcrani III. Rüleudas Apriles Pontifi- 
catus nobtri anno Septimo.'' 



158 KÉVE VARMEGYE EMLÉKE. 

De 6-szor Bácsmegyének szintén három helység-nevét is 
az enyészettől megmenté. 

1225-ben Jeraey Bank és 1235-böl Fejér ') Calo Já 
nos főispán nevét adá át az utókornak. 

1238-ban IV. Béla király a fehérvári keresztes vitézeknek 
javait megerősítvén s elszámlálván^ ezeket mondja : Item villám 
W é g a Gastro de Eeve exemptam cum popalis castrensibns 
habitan tibos saper ipsam qiii exercituales dicantar. 

Vég tehát szintén Kéve vármegyébe esett, csakhogy Kéve 
várispánsága alól ki vala véve lakosaival együtt^ kik szintén 
a sereg egy részét képezték. 

Ugyanezen okmányban előfordul ezen tétel is : Dedimus 
ei qainqae predia de qninque comitatibus videlicet de Bodroghi- 
ensi , Chanadiensi , Kewíensi , Timisiensi , et W(B)achiensi. 

Dátum Anno 1238.. Ind. XI. 4° Galendarum Februarii 

Venerabilibus et Jula Judice nostre curie, et 

Gomite de Kewe ') stb. 

Az 1271— 1273-dik év Kévére nézve gazdag az adatokban. 
Több okmány fekszik t. i. előttünk; melyek mind Lőrincz de 
c h u z főispánságáról tanúskodnak. Az egyik például martius 
l-jéU; a másik június 2-án ^), a 3. és 4-ik július 6-án és 27-én 
kelt *)j mindenikben mint Kewe- és Krassó megyei főis- 
pán ^ sőt kin pohárnok. Az 5-ik martius 6-án kelt ^). Meg- 
tgyeznek ezekkel a Fej. God. diplom. V. 2. 82. — II. 12. 14. és 
IX. 6. 27. Árpádkori Új Okmánytár IV. 21., 23., 27. lapon 
kőzlőt^ek is. 

Végre az „Ung. Magazin" azon kUlj^nbséggel, hogy itt 
Kévén kivttl Gomes de Zevrin et Krasso-nak neveztetik. Ugyan 
ezen évről Báth Károly följegyzi, hogy Kun László aug. 14-én 
Kévén időzött. «) 



Cod. Dipl. IV. l. 27. 

') Bárány Ág. Temes vxn. emlékezete. Oklevél. 26. lap és Fej. 
Cod. Dipl. II. 1. 27 

') Győri történ, és régészeti füzetek II. köt. 302. lap. 

*) Hazai Okmánytár II. köt. 12. és 14. lap. 

*) Zichy Okmánytár I. 33. lap. 

^) Magyar királyok utazásai és hadjáratai. 



160 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

volt, kinek hatalma e tájban már a nemességre úgy^ mint na- 
gyobb és kisebb birtokokra is kiterjedett. 

Okát e cselek vénynek a hozzácsatolt jegyzet magyarázza 
meg. (Lásd Joannes a. Diacon. Ghron P. II. 48.) 

E nép t. i. a keresztyén vallásra tér\'én, megkeresztel- 
kedett és a szentségekben szent Jeromos tanítása szerint része- 
sült, de most azon hittől elszakadt. A főispán tekintélye vétetett 
tehát igénybe^ hogy a latin szertartásra^ és a római kath. hitre 
visszatereltessenek (Horv. II. 56. Katona X. 381.) 

1389-ben Kéve vármegyében mint főispán Korogh 
István működött. Neveit fönntartá Fejér. Cod. DipI X. I. 516. 
lapján. 

131)l-ből Ráth Károly a következő érdekes közleményt 
teszi közzé : ^E közben Zsigmond fölkészítette s a Dnna mellé 
Kewevár vidékére vitte seregét, hol a török-szerb had táboro- 
zott. De az ellenség nem várta be a magyarokat. Minek követ- 
keztében az elpártolt szerbeket megbtlntelendő^ tartományokba^ 
Izdril vára felé nyomult előre '). 

Ezen útra hivatkozik Zsigmond király is 1307-ben, midőn 
Cilley Hermán grófnak; ki e hadjáratban mindig a király oldalán 
volt, Várasd városát ajándékozá ^\ 

Zsigmondnak több, ez időtájban kelt okmányát registrálja 
t. ez. Ludaits Miksa Pest megyei törvényszéki ülnök úr, melyek — 
mintdr. Despinits értesít — Ráczkeve helység levéltárában létez- 
nek. Milyenek egy 1396. jan. 31-én, egy 1405. april 13-án, egy 



dcturpacioni'. duci facerc debeatis eidom Magiatro Beucdicto vcl fratri 
Buo nostro nomioe presentandos, et aliad fai'ere non ausuri. Quicunque 
autem ex vobÍH aliud facere attemptarent, tuoc ipse Magistcr Benedictus 
vei fráter 8uub debcant, et ex presenti nostro mandato teneantur sacer- 
dotes huiusmodi cani eorum pueris, uxoriba«(, et rebus, ubi eos invenirc 
posscnt patcnter excipere, et pro nobis rescrvare et de eo facért*, quod 
per nos ipsis fuerít demandatum. Dátum in Lippa in die S. Elic pro- 
pbete Addo D. 1366." — Fejér, Cod. Dipl. IX. k 3. r. 543. lap. 

') Magyar királyok utazásai stb. 89. lap éa Horvátb Mihály 
Magyarorsz. történelme II. 208., csakhogy itt ezen esemény 140 l-re 
van téve. 

») Fejér, Cod. Dipl. X. 2. 419. lap. 



162 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

magy. államhoz) irja I z r a kir. majorokat^ melyeket eddig csak 
használatra bírtak; mostantól fogva örökösen nekik adomá- 
nyozza. 

Ugyanezen okmány értelmében a kevi polgárok csak saját 
birájnk elé idéztethetnek^ idegen kereskedők posztót csak vég- 
es nem röfszámra, bort pedig nem pint- vagy palaczk-^ hanem 
hordószámra áraJhatnak^ idegen, a heti vásárokra jövő kereske- 
dők pedig vámmentességet élveznek. Végre a király a lel- 
készválasztási jogot is a községnek engedi át ^). 



') Nem ártand ezen okmány erodeti szövegéből az ide vágó soro- 
kat ide igtatoi : „Nos Sigismundus D. G duximus coDceden- 

das ut cives et hospites et iucole inbabítatores et tota commu- 

DÍtas prefate cívitatis Dostre Kéve vocate ...... ab omnibus 

censibus, collectif>, Datiis et quibuscuiiquc exactiouibus, quibus 
hactcnus in pecuríis et usonibus, quam aliis quíbuscunquc rebus Kegio 
oiaiestati et Camerc eue quomodocuuque ct quibuscunque ad bee tem- 
póra fuissent obiigati peritus ac por omnia ezempti sint 

et liberati in perpetuum habcantur dempto quod pro omnibus 

predictis censibus duos centenarios cere in singu- 

lis festivitatibus Circumcisionis Domini pro munere 
strenuarum Regié maiestati et alt. Camcram suam Regal m d a r e et 
administrare ct portum etiam R c g i u m scu custodiam portns 

íirmiter et vigilanter tencrc et conservare et fidelitate servire 

teneantur Preterea quaódam villás nostras Bálványos 

et Szkronovetz vocatas in contigua vicinitate predicte Civitatis 

nostre habitatoríbus destitutas quarum terras perprius 

ad utendum et colendum dederat et contulerat, nunc eísdem civibus 

semota qualibet conditione d a m u s , donamus ^ et conferimus 

sicuti hac ipsa prerogativa cetére libere civitatcs nostre partiuntur 

ut ipsos et homines eorum quibus vis mercantiis et aliis rebus ubivis per 
boc Regnum procedend .... nec in personis nec in rebus quibusvis ad 

cuiuspiam alicubi iudicat impedire arestare, et damnifícare prc- 

sumant insuper in libertatís prefate civitatis augmentum per 

exprcssum decemimus, boc addendo, quod nullus forensis et 
extra territórium prefate Civitatis nostre commorans mercatorquom- 
vis paunnm preterquam in nundinis in eadem civitate nostre cele- 
brandis cum ulnis seu minutim nisi cum integris petiiset 
staminibus vendere possit, et etiam caupones seu venditores vino- 
rum similiter forensium vinum eorum non cum mcnsuris scu l^ntis minu- 
tatim ad edu villand umsed cum integris vasis vini inibi ven- 
ditioni queant exponere Annuimus preterea incolis et 



164 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

megyébe volt keblezve^ mit egyébiránt szükségkép clfoga- 
(laudónak nem vélünk^ miután a várparancsnokHág épen úgy 
lehetett a kevi főispánra rnházva, mint máskor volt Krassó vagy 
más vármegye föispánsága. 

1432— 35-böl Bárány közöl egy Regestumot sive „Pla- 
nnm propositionnm Kegis Sigismundi/ mely sze- 
rint Kéve vármegyére a kir. hadsereghez száz ember kiállítása 
vettetett ki ; itt is Kéve egy vala azon 8 megye közül, mely a 
Temesközt képezé s melynek kötelezettsége vala a határt vé- 
deni, s a nemességet vagy annak bandériumait a csatatérre kül- 
deni. 

Ugyané Regestnmokat elövevé az 1435-ik évi hongyülés is, 
mely Kéve vármegyét csakugyan a száz katona kiállítására szó- 
rttá. «) 

Végre a szorgalmas okmánybúvár, gr. Teleki József a 
22-ik főispán nevével ismertet meg Tallóczy Frank v. 
Ferencz személyében egy 1439-ben kelt okmáuy nyomán, ^j 
előbb Szörényi bán levén, most Matkó fivérének utóda lön vala- 
mint a kevi főispánságban, úgy a belgrádi várkapitányságban 
is. Mint ilyen kapta Albert királytól Mathko fivére^ ki most 
már dalmát', horvát-, és tótországi bán vala, és saját érdemei- 
ért a Körösmegyében fekvő Sz.-György várát a hozzátarto- 
zandóságokkal együtt, melyek birtokába a esázmai káptalan 
által lön ugyanazon évben még beiktatva. ^) 

Vele befi jezzük az ismert kevi főispánok sorát annyival is 
inkább, minthogy 1439-ben, midőn Végszendrő vára Murád szul- 
tán hatalmába került, az átellenben fekvő Kéve is az oz- 
mánok által földúlatott. *) A szerb lakosok, kik L 
Lajos korában a bolgárok helyébe itt letelepültek ^), akarva 
nem akarva új szülőföldüket elhagyni kényszerültek. Ily 
körülmények között a magyarok vendégszeretetéhez fordultak, 



<) Bárány : „Torontál hajdana.^ Oklev. 56., 57. 8 1 29. 1., továbbá 
y^Temesmegye emléke^ 147. lap. 

*) Hunyadiak kora gróf Teleki Józseftől. X. köt. 55. lap. 
) Ugyanott 56. lap. 
«) ^Századok*" IL 530. 8 531. lap. 
^^ Bárány: yyTemüSincgye emléke^ 162. lap. 



16 6 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

Ugyanezen Ráczke?e szabadalmait megerösiti Mátyás ki- 
rály az igazságos 1463 ban, mit Szalay 1464-ben mond kelt- 
nek '). Ugyanezt teszik dr. Desepinits szerint más királyok is. 

Megjegyzendő; hogy 1449-ben még Kcve is a magyarok 
birtokában volt; mert ez év május 21-kéa kelt okmányban 
Qyörgy ráez fejedelem bizonyságot tesz^ hogy ö a magyar orszá- 
gos rendek megbízásából Garai László nádorral és Ujlaky Mik- 
lós erdélyi vajdával egy, a törökökkel kötendő fegyverszünetre 
nézve némely pontokat megállapítván, annak ezek szerinti esz- 
közlését a török szultántól magára vállalta. E pontok között 
volt az iS; hogy a török kereskedők Nándorfehérvárra, K e v i b e. 
Boromba és Szörénybe szabadon jöhessenek s ott tlzérkedhesse* 
nek; miért a magyar kereskedők számára túlnan szintén néhány 
hely hasonló czélra kitüzessék ^). Kevi városa tehát még ekkor 
is mint nevezetes kereskedő-pont tttnik föl. 

14ö6-ban Hunyady JánoS; az ttnnepelt hőS; seregének élén 
Eeve vidékén táborozott. Kitetszik ez egy Temesvárottjun. 22-én 
kelt leveléből; melyben mint Besztereze örökös grófja; az erdélyi 
hét-szász széket a király nevében újólag meginti; hogy miután a 
király fölkelést parancsoló levelére mindeddig mi jelentést sem 
tett; a szultán pedig seregeivel negyednapra az ország határai- 
nál leend; fejenkint keljen föl; s hűtlenség büntetése alatt egész 
erejével hozzá a Duna révéheZ; Kevibe jöjjön; hol június 2ö-én 
maga is meg akar jelenni ^). S ő július 3-án valóban csakugyan 
Kévén volt, mert ez napon innét keltez egy levelet ismét a hét 
székhez s tudósítja; miszerint már most; mint ezt követei s^ját 
szemükkel láthatták; a törökökkel szemben áll ; mírenézve az 
istenre kéri, hogy a király parancsa* szerint seregeit éjt-napot 



Zkorenovetznek neveatek el, 8 melyek elseje maiglan is létezik, s Katona 
(Hist. Crit. XIT. 510.) sBerínt Bálványos máskép Kapufa s Zkoreoovetz 
máskép Izrunak neviztetik. Bálványos nevű pufstán négy lélek lakik s 
félórányira esik Ráczkeviiöl. (Schcm. Dioec. Albensis. 1871.) Ezen és 
Káczkeve egyéb szabadalmainak kivonataiért legyen szabad itt forró 
köszönetemet szavaznom a fönnérintett úrnak. 

M Magyarországi szerb telepek jogviszonyai 6. lap. 

>) Hunyadiak kora X. 243. s 244. 11. 

*) Hunyadiak kora X. 526. lap. 



168 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

ríevits János despotájuktól^ ki Magyarországból fiiggr^tt s kinek 
birtokai Magyarországnak kiegészítő rébzei voltak^ ama területek 
Janopoinak is neveztettek <) 

De Kevc neve már tudtommal sem az 1445. évi 22. t. ez. 
3. §.; sem az 1518. évi 1. 1. ez.^ sem egyéb okmányban nem for- 
dul elö, noha az 1518. évi 36. t. ez. szerint Temes, Torontál, 
BácS; Yalkö^ Pozsega és Szerem az alsó részek őrizete végett a 
harczbaszállás kötelessége alul folmentetnek ^). 

1519-ben Kéve vármegye Krassó s Horommal Szörény vár- 
megyébe — itt tán comitatns már bánságot jelent — kebelezte- 
tett '). Mások — mint Spruoner — Kéve bánságot emlegetnek, 
mely Verbőczy idejében is létezett *), melyet Pesty Frigyes igen 
valószínűtlennek tart ^). 

Mások, mint Timon^ kik Macsöval határosnak mondják, a 
maesói bánság kiegészítő részének hiszik Orbacz vármegyével 
együtt «). Végre mások — mint Bárány ^). — Kéve vármegyét 
Torontál, Temes és Krassóval a lugosi vagy karánsebesi bánság- 
hoz tartozónak vélik, mely a török nralom alatt az erdélyi feje- 
delmektől íHggött volna. 

A XVI. és XVII. században sürtt fátyol borúi az egész 
vidékre^ mert hisz a török hódítás halált és éjt terjesztett e haj- 
dan virnlásnak örvendő tájakra^ min csodálkozni épen nem 
lehet, tndván, hogy a török a meghódított területeken az igazga- 
tás minden szakában a maga törvényeit hozta be nemcsak, ha- 
nem ennek következtében a vármegyék nevei is az alkotmány- 
nyal egylitt elttíntek; sőt a megyék határszéleit is letörttlte al- 
földünk térképéről «). 



') Bárány Temcs vármegye oral^ko. 164. lap. 

^) Tudomány, gyüjtem. 183C. V. köt éa Kovacliich J. Nic. Syl- 
loge Dccrfttonim Comit, 98. 323. lapja nyomán. 

^) Lehotzky Stcmmatograpb I. 127. 

*) Corp. iiir. Trip. ad dccretum Mathiac Regis IV. ad annum 
1478. Szegedy. 

^) A tpincsi bánság elnevezésinek jogosulatlansága. Peflt, 1868. 
13. lap. 

*•) Imago novae Ilung. 14. lap. 

") Tcmes vármegj'c omlóké. 01. bip. 

«; Salamon Ferenc/ A török uralkodás Magyarországon. Buda- 
pesti Szemlo IX. 826. lap. 



170 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

Végre 1871-ben tit«tt az óra. Ö Felsége a legfőbb badúr 
1871. j^í*» 8-án kelt legfels. rendelete folytán a magyar- s horvát 
országgyiüések előterjesztései s számos értekezlet folytán az 
egész határvidék alkotmányos polgárosítása ki lőn mondva, s a 
talaj előkészítésére az átmeneti kormányzás szabályai kihir- 
detvék. 

Va\jon a katonai fegyelem szigora kormányformájához szo- 
kott nép az alkotmány áldásait főlismerendi-e^ azt a legközelebbi 
jövő fogja bebizonyítani. 

Mi esak Névtelen Jegyzőnk jeles magyarítójának^ Szabó 
Károlynak jegyzetét idézzük még; mely Kéve vármegye törté- 
netét legalább nagyjában kiegészíti. Kéve vára (Castram Kéve) 

— mond ő, — hajdan nevezetes végerősség és egyszersmind Kéve 
vármegye székhelye volt, melyet a mohácsi vész előtti okmá- 
nyaink gyakran emlegetnek. 171fi-bane vár a töröktől visszafog- 
laltatván, az 1 739-iki belgrádi béke értelmében szétromboltatott. 
Ma helyén Kubin^ vagy Kovin ncvti falu áll. 

Mielőtt azonban jelenlegi állását rajzolnék^ szükségesnek 
tartjuk meghatározni; vájjon Comitatus Keviensis az idézett ok- 
mányokban valóban vármegyét, s Comes de Kéve csakugyan 
főispánokat jelentett e ? mit annál inkább kell fejtegetnünk, mi- 
után veterán tudósunk s ü'irsulati tagtársunk Botka Tivadar a 
„Századok" 1870. VIII. s 1871. V. s Vl-ik füzeteiben a Verbőczy 
Tripartitumában közlött vármegyék hitelességét és 12 számát 
oly éles kritikával devalvája. 

Lássuk mindenekelőtt, vájjon Kévének eddig rajzolt hely- 
zete megtelel-e az ő általa oly ügyesen kimutatott ős vármegyei 
jelleg- és vezérelvnek. Ugyanis 

l-8zör. Kévén mind a municipalis mind a hadi életnek kel- 
lékei és tényezői föltalálhatók ; mert noha a vármegyei muni- 
cipalis életnek nyomai a történelem hullámaiba elmosódtak, 

— hacsak ilyennek nem akarnók tartani azon esetet, midőn 
Leo bibörnokot, mint említők Kéve várában letartóztaták, 

— mint városnak municipalis jogait azonban alkalmunk volt 
elszámlálni. Hozzáadandó, hogy azt is kimutattuk, miszerint 
mint királyi birtokot II. Endre Margit nővérének adomá- 
nyozd több helységgel együtt, llogy hadi életnek jeleit ada 
mint í*a^^trum eredetétől fogva elpusztulásáig^ eléggé láthattuk. 



172 KÉVE VARMEGYE EMLÉKE. 

1201. Áohilleua comes curiae. Fej. Cod. Dipl. II. 387. lap. 

1208. Miklós comes curiae. Árpádkori Új Okmánytár VI. 325- 

335. és Fej. Cod. Dipl. III. 1. 68. lap. 

1209. Márton N. -Fehérvár kapitánya. Fej. C.Dipl. III. 1.82. lap. 

1210. Miklós. Ungar. Magazin. 1792. és MtlUer Jus publicum. 

1211. Marcellns comes curiae. Ung. Magazin^ azután Lehotzky 

Stemmatogr. I. 127. 

1212. Bank nádor. Fej. Cod. Dipl. III. 1. 116., és Árpádkori Új 

Okmánytár 354. 

1213. Poth de Hedervár. Fej. Cod. Dipl. III. l. 149. 

1213. Hugó. Árpádkori Új Okmánytár VI. 

1214. Sebastianus. Lehotzky Stemmatogr. I. 127. 
1219-20. Jnla de Ráthold országbíró. Fej. Cod. Dipl. III. 1. 272. 
1221. Lörincz de Ochuz kir. pohárnok. Theiner Monuni. Hist. 

Hung. Sacrae I. 48. 
1225. Bank. Jemey M. Nyelvkincsek. 
1235. Calo János. Fej. Cod. Dipl. IV. 1. 27. 
1238. Jula országbíró. Fej. Cod. Dipl. II. 1. 27. 
1271. Lörincz, Ochuz fia, kir. pohárnok. Fej. Cod. Dipl. V. 2. 

82. IX. 6. 27. éö Hazai Okmánytár II. 12. 14. 1. 

1273. Lörincz Ochuz fia kir. pohárnok. Ke vy és Crasv. Árpádkori 

Új Okmt. IV. 21. 23.27. Ugyanaz : Comes de Zevrin 
etKrassó. Windisch Ung. Magazin s MuUer Jus publ. 

1274. Miklós kir. pohárnoka Hazai Okmánytár I. 64. 
1288. Jula. Fej. Cod. Dipl. V. 3. 320. s 410. 

1340. Zechen Tamás erdélyi ^ú^a. Fej. Cod. Dipl. XL 471. 

1347-64. Ugyanaz. Fej. Cod. Dipl. IX. 3. 560. 

1366. Heem Benedek báró, Kéve s Krassó. Fej. Cod. D. IX.3. 543. 

1389. Korogh István. Fej. Cod. Dipl. X. 1. 516. 

1433. Thallówczy Máté N.-Fehérvár kapitánya. Fej. Cod. Dipl. 

X. 7. 466. 
1439. Thallówczy Frank. Gróf Teleki J. Hunyadiak koraX. 55. 1. 
íme, ez vala Kéve vérmegye múltja. Nem lesz tán érdek- 
telen Kubín jelen képét is ide iktatni; úgy, a mint azt rajzolha- 
tom föt. Diomelly Ferencz róm. kath. lelkész és esperes úrhoz 
intézett kérdéseim^ és szíves közbenjárása következtében t. Ko- 
zary ISándor orvos és a kubini gazdasági egylet elnökének 1870. 
július 27-kén kelt levele nyomán. Ugyanis : 



IVÁNFI EDÉTŐL. 178 

1. Kubiu helység alapitábáDak ideje nenitudatik. Üj gyár- 
matoBitása 1760. ntánra esik ^). 

E pontra vonatkozólag a fönt érintett esperes úr meg- 
jegyzi^ hogy a plébánia évkönyvei szerint Kubín alapját meg- 
veté boId. emléktt Mária Terézia királynénk 1770. jnnias 6-án 
kelt parancsa. Ezen év október végén már 80. új ház épttlt föl . 
Következő évben már 216. ház állott. A plébánia szintén ugyan- 
azon évben lön alapítva, noha anyakönyvei 1766. óta léteznek 
1772-ben lön letéve a róm. kath. templom alapköve. A mostani 
— a Csanádi egyházi névtár szerint — 1830-ban épUlt. 

A görög-keleti egyháznak dr. Deszpinits Péter szíves levele 
(1870. sept. 11).) szerint 1712-ben itt már protopopiája vagyis 
esperessége vala^ temploma később épttlt. 

2. Kubin most a német-bánsági ezred egyik századá- 
nak székhelye. Ezzé a katonai parancsnokság iratai szerint 
1771-ben lett 

3. Kabin határának kiterjedése 17,782 t. k. hold. Ebből : 

a) erdő . 744 hold 

b) szántóföld .... 5,134 „ 1091 Q' 

c) rét 2,439 „ 346 „ 

d) gyttmölcsöskcrt . . 367 ^ 635 « 

e) szőlő 184 „ 306 ^ 

f) majorok és áradmá- 

nyi földek .... 197 „ 576 „ 

g) kincstári adómentes 

telkek 1,018 „ 632 „ 

h) adómentes legelő . 7,697 „ 1 53 „ 

Összesen .... 17,782 „ 3739 „ 
Miből a vagyonosság kézzelfogható. 

4. Knbin síkságon fekszik. Talaja agyag, homok, kovag 
mész és salétrom vegyUlékéből áll, mely a humussal egyesülve, 
termékenységét sztlli. E termő föld 2—4' réteget képez. 

5. A lakosok földmívelés- és baromtenyésztéssel foglal- 

^) Czoernig Ethnogr." der östr. Monarchie III. köt. 270. lapja 
1770-re teszi, de megjegyzi, hogy egyike a legrégibb szerb helységek- 
nek a Duna balpartján, mely évben szerbek s németek újra megszállák, 
minthogy a passaroviczi béke idejében részleg még lakva volt. (Ugyan- 
ott 181. lap.) 



174 KÉVE VÁRMEGYE EMLÉKE. 

koznak. A föterniények búza és kukoricza. A sertéstenyésztés 
nagyban űzetik. 

6. Várromnak nyoma sincs az egész határban ^\ söt a 
lakosoknak ilyenről sejtelmük sincs. Egy halmon azonban — 
melyet várnak neveznek s mely két szabálytalan árokkal van 
bekeritve — áll egy őrház 14 legény s két tiszt számára, mely a 
határőrség-század inspectiói állomása. 

7. Kabin a határőrség joghatósága alatt állván^ a császá- 
ron kivül más földesurat nem ismer. 

8. Enbin századához tartoznak Plosznitz é^ Osztrove hely- 
ségek lakosai is. Kubin különben egy őniagy állomáshelye, ki a 
német-bánsági ezred balszárny parancsnoka. 

9. Kubín 1870-ben számlált; 11 kincstári, 6 községi s 6(>8 
magánházat, összesen (^25 házat. 

10. A lakosság száma 4448. Ebből férfi 21oU, nő 22ÍH>, 
kik nemzetiségre nézve német, szerb s románok majdnem egyenlő 
arányban. A németek között 14 protestáns van, a többiek rém. 
kath. vallásúak, a szerbek s románok gör. kel. vallásnak. 

11. A katholikus iskoláknak négy elemi tanítójuk s löO 
tanon cznk van. 

Ez volna tehát a mai néract-bánsági ezred egyik helyének 
8 helyhatóságának régi s jelenlegi képe. Megvalljuk, régi képe, 
mlg Magyarország keretében állott, minden tekintetben érdeke- 
sebb volt, mint a mostani a katonai szervezet alatt. Múltja n]ur 
(lenesetre dicsőbb, mint jelene. 

E helység tevékeny lakosai azonban remélni engedik, hogy 
történelmi múltjok földerítése után ők is az alkotmányos élet 
jótékonyságát — a szabadabb mozgást — élvezhetvén, igyekc- 
zendnek a magyar hazának diszére válni s javára közremű- 
ködni. Mi hogy úgy legyen, szívből kívánjuk. 

IVÁNPI EDE. 



M Dcbzpiintij úr Hsonhan ilyennek létftt h1Ií»jm. Szorinto. a vár mint 
pgy Bziget< t képezett a Dunsvarz nevű Dunaág s Ponyaviozji viz»í éf^ epfy 
cBatoma között, mely a várt a helyBeprtől elválasztja, böt néhány árok s 
falmaradék in látható. 



KönyTlsmertetések , bírálatok. 

III. 

„A magyar királyság alkotmánytörténete a szat- 
mári békekötésig.^ As olvasó-közönség számára irta Ladá- 
nyi Gedeon, a helv. hitv. debreczeni főiskolában történelem tanára. 
Debreczcn, kiadja iQ. Csátby Károly. 1871. 

Vannak a nemzetek életében bizonyos intézmények^ me- 
lyek vöröB vonalként hnzódva végig a nemzetek összes szellemi 
életéiig ennek geninsává^ leikévé válnak. A művelődés minden 
ágára, mely a nemzet kebelében sarjadzik fel Jótékony befolyást 
gyakorolnak s a nép polgáriasnltsági s haladási mozgalmainak 
irányt szabnak. Békében fölvirágoztatást, a rázkódások idején 
bátorságot^ s a kétségbeesés ktlzdelmei között bitet kölcsö- 
nöznek. 

Ily intézmény — ha szabad nemzettlnk szerves rendsza- 
bályainak összeségét így neveznünk — maga a magyar alkot- 
mány. 

Van-e eszmC; mely inkább a nemzet életéhez lenne nőve, 
mely inkább termékenyítené s éltetné annak összes tevékenysé- 
gét; mint az alkotmány eszméje? 

Az alkotmány volt az^ mely történetünk hajnalán őseink 
nek; s így a késő nnokáknak is hazát* adott. 

Mert képzelhető-e, hogy e marokoyi nép annyi ellenséggel 
kUzdve^ képes lett volna hazát szerezni^ ha veleszületett vitézsé- 
gével még az etelközi szerződés pontjaiban kifejezést nyert 
bölcs szerkezet s törvényes rend tisztelete nem párosul ? 

Az alkotmány volt az^ mely e nemzetet a nálánál művel- 
tebb s hatalmasabb enröpai államok családjában fönntartás mely 
részszerü önkormányzatával megtöré a félhold uralmát b szívós- 



1 7 6 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

ságával megőrzé a beolvasztó politika cselszövéDyei ellen a 
magyar fajibágot 

Végre az alkotmány az^ mely szabadságot^ vallási s nem- 
zeti türelmet lehelve^ a magyar nemzet erkölcsi életképessége s 
józan értelmességének legfőbb bizonysága. Hozzá hasonló csak 
egy van Európában^ s ez a britteké. Csak e két nemzet bír 
történeti alkotmánynyal^ mely nem egy háború sikerén vagy 
forradalom romjain^ hanem évszázados szokások^ erkölcsök s 
hosszú történeti fejlődésen alapszik. 

De míg Anglia alkotmányát az egész müveit világ emle- 
geti; mig Montesqaien eszményül állítja Európa elé; Macanlay? 
Stnart Mill s a német jogbölcseleti irodalom hősei Gneist^ Fi- 
schel Anglia alkotmányára oly sok időt s gondot fordítottak, 
addig a mi alkotmány unkról^ melyet ha fejlődéseért nem is; de 
korára nézve Európában mindenesetre elsőség illet, nemcsak a 
külföldi pnblicistikai irodalom hallgat; hanem még hazai tudó- 
saink sem fejtettek ki valami nagy tevékenységet alkotmányos 
intézményeink történeti földolgozásában. 

Koszorús történetíróink; Szalay László; Horváth Mihály 
kiterjeszkednek ugyan köztörténeti remekmüveikben az alkot- 
mány történetére iS; gr. Gziráky híres közjogi munkájára^ Viro- 
zsil; Bartal; a Kovachichok; SzlemenicS; Wenzel Gusztáv s mások 
ezen irányú működéseire örökre hálával fogunk bár megemlé- 
kezni; mindannak daczára nem állíthatjuk azt; hogy alkotmányunk 
történetét eddig összeállítva s tüzetesen fejtegetve bírtuk volna; 
csak Ladányi Gedeon szorgalma s ttgybuzgóságának köszönhet- 
jük azt; hogy ma már két vaskos kötetben alkotmányunk törté- 
nete az olvasó közönség kezei közt van. 

Teljesen méltányolni tudjuk szerző érdemeit s egyúttal 
azon nehézségeket is, melyekkel müve elkészítésében küzdenie 
kellett 

Köztörténetünk ugyanis, melylyel az alkotmánytörténet a 
legnagyobb összefüggésben áll; most a leváltári kutatás korát 
éli. Számtalan adat még elrejtve fekszik előttünk; mely alkot- 
mányos intézményeink fejtvényesebb kérdéseire tisztább fényt 
vetne, » <gy nem róható föl vétkül szerzőnek aZ; hogy több fon- 
tos kérdésben kénytelen a hypothesis ingó talajára állani. 



178 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

az J291.*) évi törvény mellöi^éBével előállott; eléggé pótolá a 
a megyék fejlődése; Mária; Zsigmond, Albert; I. Ulászló és 
V. László alatt a nemzeti- s olygareha-visszahatáB befolyását az 
alkotmányra tünteti szem elé. 

A nemzeti reactiót Máriás Zsigmond alatt; s a főúri reactió 
kezdetét Albert alatt szintén behatóan^ külön tárgyalja. Midőn 
Ulászló uralkodása; az interregnum; a királyság reactiója Mátyás 
alatt a Jagellók s az olygarcha-reaetió korszakát befejezné; 
áttér a harmadik korszakra; t i. a Habsburg dynastiára. Ott 
ugyanazon rendszert követve, mit az Anjouknál láttánk; a király- 
választás s a trónörökösödés kérdéseit tárgyalja mindenekelőtt, 
s két alszakaszbaU; úgymint : „A nemzet más alkotmány osjogai^ 
s ^Az alkotmány te^es főiforgatása Leopold alatt; ^ e korszakok 
kibatóbb kőztörténeti korai s eseményei szerint fölosztva; mi- 
nők amott : I. Ferdinánd, Miksa; Rudolf, U. MátyáS; II. Ferdi- 
nánd; III. Ferdinánd alatti időszakok stb.; emitt pedig a vasvári 
béke; az alkotmány teljes eltöröltetésC; az örökös királyság meg- 
alapítása; Erdély végleges megbódoltatása; Rákóczi Ferencz 
forradalma; a száz sérelem; a gyöngyösi; egri; szécsényi gyülé 
sek; a nagy-szombati couferentia; a rozsnyói taoácskozmány s az 
ónodi gyüléS; József király országgyűlései s egyebek végre a ^ 
szatmári béke megannyi nevezetesebb eseményeinek befolyása 
szerint tárgyalja alkotmányunk viszontagságait. 

Mindezekből látjuk; hogy a szerző kiindulási pontúi a köz- 
történet kihatóbb eseményeit vette s inkább az alkotmány kül-, 
mint beltörténetét helyezte világosságba; mindannak daczára 
nem mondhatjuk; hogy a beltörténet figyelmen kivUl hagyatott; 
sőt több helyütt tapintatosan tigyesen vannak azon szálak össze- 
szedve, melyekből egyik-másik intézményünk az idők folyamá- 
ban felsarjadzott. 

De bármily elismeréssel vagyunk is egyrészt szerző fárad- 
sága s szorgalma; másrészt azon hézagot pótló^ jeles mti iránt, 
melylyel publico-történetirodalmunkat gazdagította, lehetetlen 
két fontos körülményre szerzőt nem figyelmeztetnünk. 

*) E 1 örvény jogot adott az országnak legfőbb hivatalnokai (ná- 
dor, országbíró^ tárnok, cancellár s az 1298-iki királyi- tanács) vdlrisz- 
tására. Az Anjouk alatt maguk a királyok gyakorolták é jogot. (Ladá- 
nyi ^Alkotmánytört^et^ 199. lap). W. Gy. 



1 80 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

s Így csakugyan helyesen cselekedett^ hogy Szt. Istvánnal, mint 
az első királylyal kezdé meg az alkotmány történetét. 

De ismét kérdem^ helyesen cselekedett-e akkor^ midőn ily 
nagyszabású mttben nem vette föl alkotmányunk alapját^ mely 
— a vérszerződés t. i. — mint a kitttnő történettndös, Szabó 
Károly mondja: „a magyarság leendő életének legbiztosabb záloga 
volt; legfényesebb bizonysága a magyar nemzet akkori józan 
értelmességének a törvényes rend tiszteletével párosult szabad- 
ságszeretetének; egy szóval erkölcsi műveltségének. Az őseinket 
vad vérszopóknak; meztelen barbár csordáknak rajzoló idegen 
tudósok gúnyjai s rágalmat ellenében, kik elfogultságból; tudat- 
lanságból vagy nemzeti ellenszenvből nemzetünk becsmérlését 
tűzték feladatukká; minden magyar bUszke önérzettel mutathat a 
természetes józanészszillte] alkotmányra a IX-ik századbaU; 
mikor még Európának ma műveltebb s boldogabb nemzetei eb- 
hez hasonló nemzeti egységgel s polgári alkotmánynyal nem 
dicsekedhettek." („A vezérek kora." I. fejezet 43. 1.) 

Újra hangsúlyozom; hogy igénytelen nézetem szerint; min- 
den tekintetben helyes lett volna kiterjedni a vérszerződésre is ; 
mert mig egyrészt a fölűletes olvasó; különösen a roszakaratá 
külföldi; ki nyelvünket nem értvéU; csak czime után ismeri c mű- 
vet; hamar azt gondolhatja; hogy most már maguk a magyarok 
sem tartják méltónak a Szt.István előtti időszakra visszatérni 
s csupán első királyuktól származtatják alkotmányukat; — addig 
másrészt soha sem lehet a Szent-István alatti refoimokat; a ke- 
resztyén polgáriasodás s a frank capitularek befolyását tiszta 
színben látni; a nemzeti reactiót a maga valódi nagyságában 
fölfogni, míg az adatok szűk köréhez képest bár; de minden 
erőnkből nem iparkodunk az igazi ősmagyar s minden kulbefo- 
lyástól ment alkotmányt a maga eredetiségében kutatni; s 
alaposan körvonalozni. 

Ennyit a mü kezdetéről. 

A befejezésre vooatkozólag szintén van egy igénytelen 
észrevételünk. 

Nem akarjuk föltenni; daczára hogy szerző a mű czimében 
kijelölve a végpontot t. i. a szatmári békekötést; ezzel befejezni 
óhajtotta volna alkotmányunk történetirúsát. 

Nem biszszttk; hogy jeles művét csonkán fogja hagyni; annál 



182 KÖNYVíSMER'rETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

eléadták volna^ az egykorú emlékekben megerösitve nincsenek. 
Magyarországtól a magyar fenbatóság alól gyakran ki-kibúvó 
délszláv népek által elválasztva ugyanis a ragúzaiakban soha- 
sem ébredt föl a remény^ úgy, mint az északi parti városokban^ 
hogy Magyarország segedelmével a velenczei kereskedelmi nyo- 
más alól megszabaduljanak^ s ennélfogva állandó bivei maradtak 
Velenczének egész a zárai békekötésig. 

Ljnbics értekezésének eredménye követkes^ö : Yelencze 
1 358. után is megtartotta vezérszerepét az adriai tengeren, 1420- 
ban pedig ismét kizárólagos ura lett a tengernek^ s ezen uralma 
Ragúza által is tettleg elismertetett. Yelencze ezen uralma fönn- 
tartása végett Bagúzát új területek szerzésében a tengerparton 
mindenkor gátolta, s hajózását s kereskedését, minthogy mind- 
kettőnek legnagyobb része kezében volt, kénye kedve szerint 
korlátolta, úgy hogy a ragúzaiak minden erőlködései, hogy ma- 
guknak a hatalmas magyar király védelme alatt Velenczétől 
független tengeri állást szerezzenek, elvégre is hasztalanok ma- 
radtak. Szolgáljon például azon eset, mely Velenezének a ferrá- 
rai herczeg és szövetségese a spanyol király ellen viselt háborúja 
idejében történt. Ragúza ezen háború alatt, minthogy Nápolyban 
nagy kereskedelmi szabadalmakat élvezett, a spanyol király 
pártján állott, s hadának élelmi szcieket szolgáltatott. Yelencze 
e miatti boszúból s Bagúza hajózása s kereskedése megrontása 
végett oly magas vámot vetett a ragúzai hajókra, hogy azok 
Yelencze vei a kereskedést majdnem egészen megszüntetni kéiiy- 
telenittettek. „A mi hajózásunk — úgy hangzik a velenczei vám- 
törvény bevezetése - egy iilő óta nagyon csökkent s folyvást 
süllyed ; ennek oka az idegen, de kivált a ragúzai hajók szapo- 
rodása, mivel a ragúzaiak bőségében levén a fának, vasnak és 
hajósoknak, rövid idő alatt könnyűszerrel nagy hajórajt építet- 
tek s folyton folyvást építenek, nagy kárára és rövidségére a mi 
városunknak.^ Yelencze ama káros tilalmat csak 1509-ben, 'a 
cambraisi szövetség idejében a ragúzaiak által tett szolgálatok 
jutalmául vonta vissza. 

Más oldalról szerző ártatlannak találja Yelenczét mindazon ál- 
lítólagos fondorkodásokban Kagú/a önkormányzata ellen, melyek- 
ről őt a ragúzaiak, gyöngeségUk fudatábau, félelemből s gyanako- 
dásból a magyar és más udvaroknál, melyeknek pártfogását keres- 



tinofl fiainak elbocsátása iránt. Kelet nélkttl, de a tartalom matatja, 
hogy 1708. Tagj 1709.böl való. Eredeti magyar. 7. Gróf Ssent-Ivá- 
Dji Lászlónak, a szepesi kamara elnökinek recomendatoria-levele Eper- 
jes város követei r^ére, gróf Pálffy János tábornagyhoz. Eperjes 
1713. január 24-káTŐl. Eredeti, magyar. — A szíves adomány bálás 
köszönettel fogadtatván, ez úgy jegyzőkönyvileg kifejeztetni, mint a 
bazafías adományozóval levél útján közöltetni határoztatott. 

Csicsery Antal úr Csicserböl február 28-káról tudósítja a 
társulatot, bogy a „Századok'' illető füzeteit és a titkár köszönő s egyszer- 
smind felszólító levelét vette ; minek következtében a Szabács 
megvételéről szóló 1476-iki magyar ének eredeti kéziratát a tár- 
salat útján ezennel teljes készséggel a nemzeti múzeumnak ajándékozza, 
s ugyanazon hazafias készséggel megengedi, bogy a társulat majdan 
kikttldendő tagjai az ének töredéke iránt levéltárában további kutatást 
tehessenek, ő kedvező eredmény esetében a netán föllelendő töredéket 
is a nemzeti múzeumnak adja által. — A lelkes adományozót az összes 
jelenlevők zajosan megéljenzék. Az eredeti kézirat, miután a társulat 
hasonmásokat fogott róla készíttetni, átadatik megőrizés végett a mú- 
zeumi kézirattárnak. 

Nagy Imre v. tag bemutatja a leleszi convent múlt kirándu- 
lásunk alkalmával a Csicsery -levéltárban fölfedezett, eddigelé Icgrégiebb 
gyanánt ismert — 1271-iki — eredeti kiadványának a társulat költ- 
ségén készíttetett fényképi másolatait. A Klösz pesti fényképész által 
igen sikerülten kiállított mÜ hat példányban volt megrendelve : ebből 
egy a nemzeti múzeumnak, egy Kaczvinszky Yictor lelesz- 
jászóvári praelatus úr ő mlgának, egy a leleszi convent levéltárának, 
egy Nátafalussy Kornél premontrei kanonok és kassai főgymn. 
történettanár úrnak, mint társulatunk volt leleszi bizottsága előadójának 
s a magyarországi premontrei rend monographjának, egy Nagy Imre 
tagtárs úrnak, mint a lefényképeztetés indítványozójának s eszközlŐ- 
jének ajándékoztatni, végre a hatodik példány a társulat irattárában 
megőriztetni rendeltetett. A Kaczvinszky praelatus úrnak, a leleszi 
conventnek és Nátafalussy tanár úrnak szánt emlékpéldányokat az épen 
itt időző nagyfudományú és társulatunk előtt oly kedves emlékű egy- 
háznagynak a társulat nevében Nagy Imre és Franki Vilmos 
választmányi tagokból álló küldöttség adta álUl. 

Szintén Nagy Imre bemutatja Mátray Gábor nemzeti 



188 , TÁRCZA. 

Foltinyi János v. tag. Szerző^ mint heraldicus, az országgyűlési 
czímerészeti bizottság múlt ílizettinkben közlött javaslatára tesz észre- 
vételeket, melyeknek némelyike tagadhatlanúl igen figyelemre méltó 
érveken alapúi, s általában az egészen az a szakjártasság ömlik el, a 
mit Ivánfiról, mint két rendbeli pályadíjt nyert czimertani mtt szerzőjé- 
ről önkényt föltételezünk. De viszont vannak oly állításai, melyeket oly 
heraldicai tekintélyek, mint b. Nyáry Albert és Nagy Iván 
nem hagybattak szó nélkül. Ennélfogva különösen e két tagtárs részéről 
tüzetes és igen érdekes eszmecsere fejtetett ki. Megállapodás végre a 
titkár indítványára abban történt, bogy a Történelmi Társulat most is, 
és ezentúl is ragaszkodik a saját czímerészeti bizottsága jelentése alap- 
ján a képviselőházhoz beadott javaslatához, melyben nem a mellék- 
országok czimereinek fölvételéről, hanem a szoros értelemben 
vett Magyarország czímere szabatos használatá- 
nak meghatározásáról és elrendeléséről van szó. Kü- 
lönben Ivánfi értekezését a választmány többsége tanulságosnak véli a 
^ Századok '^-ban mint szakközlönyben, kiadni, — ennek hasábjait azon- 
ban ellenészrevételek számára is nyitva tartván. Kiváló nyomatékú volt 
Nyáry azon észrevétele, hogy addig, míg a külföld államai czímerük 
egyszerűsítésén törekednek : a mi országos bizottságunk és Ivánfi a 
társországok, sőt a parányi Fiúménak is czímerei fölvétele által még 
complicálni akarják a dolgot ; holott eddig is azért nem mehetett át 
kellőleg a nép vérébe az ország jelvénye, mert már magában is kissé 
complicált, úgy hogy húszféleképen is festik ; hát ha még úgy meg- 
sokasítjuk : alig lesz, ki szabatosan kiábrázolni tudja. S aztán a nyolcz 
pólyában úgyis benne van a magyar állam czímere, mely alá a 
többi tartományok is tartoznak. 

Épen ez utóbbi állítás élő támogatásául vont elő zsebéből D o - 
boczky Ignácz v. tag, kitűnő éremismerőnk, egy 1366-iki, ed- 
dig alig ismert havaselvi ezüstérmet, melyet László vajda veretett ; az 
érem pajzsában elül látható Magyarországnak, mint Transalpina fenn- 
hatalmi államának nyolcz pólyája. A vért másik oldala üres. 

y^l még Nagy Iván mutatott be egy, a múlt század elejé- 
ről való curiosumot. Ez egy díszesen festett és irt s bíborba kötött 
diploma, a görög eredetű pesti Lika, magyarosan Farkas- család 
részére ; e diploma erejével ennek, egy Lascaris, állítólag Paleolog-utód, 
a Szent-György lovagrend nagymestere által a byzanti nemesség adoma- 



190 TÁRCZA. 

£ hibák legnevezetesebbike ason vérbosszú vádja, melylyel III. 
Endre magyar király özvegyét Ágnest mind a BoUandisták, mind a 
r^ebbi schweizi historikusok terhelik, s mely csaknem épen annyira el 
van terjedve Schweizban, mint Teli Vilmos regéje, holott mind a kettő 
csak puszta mese, és csupán az anstriai ház elleni népgyülölet szítása 
végett költetett. 

Ágnes királyné Albert császár leánya volt, s midö'n Albertet 
130 8-ban, fivére fia János, Yindonissa schweizi vár mellet meggyilkol- 
tatta a rege szerint^ Ágnes királyné mostoha leányával Erzsébettel 
visszatért Magyarországra ; aztán fivéreivel, az osztrák herczegekkel 
nemcsak a gyilkosokat, hanem azoknak ártatlan gyermekeit, özvegyeit 
és rokonait is megölette, jószágaikat és váraikat tűzzel- vassal elpusz- 
títatta s utóbb bűnéért vezekelve, a königsfeldi kolostorba vonult. 

E vád annyira el volt terjedve, hogy maga Szalay is elfogadja 
és közli azt. Értekező azonban most kimutatja, hogy az eredeti tössi 
legenda e vádról égy szót sem említ, sőt világosan ezeket írja : „Albrecht 
király meggyilkolása után Ágnes András király leányával kiköltözött a 
sváb földre, és mind a ketten urukat, a magyar királyt gyászolván, 
Ágnes a mezítlábosak szerzetébe állott és felépité a königsfeldi kolos- 
tort, kényszerítvén a leányt, hogy ő is szerzetes legyen, mi ennek tulaj- 
don akarata is volt.^ 

A vérboszű hírhedett reg^e tehát alaptalan. 

Ezenkívül a legenda több más pontban is nevezetes adatokat 
szolgáltat Erzsébet viszonyainak ismeretére. — Wenzel Qusztáv, ki 
egy pár évvel ezelőtt maga is járt a tössi kolostorban, pártolólag nyi- 
latkozott az előadott indokokról. Az értekezés a Történelmi Tárban 
látand világot. 



— Trenesényi Chák Máté nádor faalüának éve és napja. 

A folyó évi „Századok'' I-ső füzete 42-ik lapján Chák Máté nádor halála 
idejének eddig csak találomra hánytorgatott kérdése került szőnyegre. 
Miután azt történészeink Praytól kezdve mostanig 1 31 8-ra szokták volt 
tenni, Sasinek maticai titkár úr a ^Sl. Matica^ nevű folyóiratban egy 
1320-iki okmány alapján határozottan ezen évre tűzi. Ezen nagy oly- 
garchának, de hős hazafinak is, érdekes életrajza, mit történelmünk 
eddig elég szárazon tárgyalt, ujabb időben a költészet, napilapok, 
folyóiratok éo oncyclopaediák tárgyává vált. Jele : hogy a mostani kor 



192 TARCZA. 

várában oetromoltatott. E két adomány olvasható Fejérnél^ Cod. Dipl. 
Tom. VIII. vol. 2. 367. ds 368. lap. 

De m^. ez sem deritené föl teljes bizonysággal Chák halála ide- 
jét ; mert történhetett volna, hogy Trencsény várát Chák elhalta után is 
bajtársai föl nem adják vala^ a minthogy a Charba részére adott 
privilegialis donátioban a király Chákot nem is említi, hanem csak azt 
mondja, hogy Trencsény vára ekkor „per infideles nostros ad id castmm 
inclusos .... detinebatur.** Keresnünk kell tehát egy más határozottabb 
adatot, mely a kételyt eloszlassa. Ezt pedig a pannonhegyi gazdag 
levéltár kincsei közt sikerült föltalálnunk. Ugyanis a Monasteriologia 
Il-ik kötete 227-ik lapján meg lévén irva, hogy Dombai Miklós, ki 
1319-ben vette át azon apátság kormányzását, Chák Máté ellen, az ál- 
tala Pozsony- és Nyitra vármegyékben elföglalt apátsági jószágok ügyé- 
ben, mind Chák éltében, mind halála után tiltakozott ; alkalmul szol- 
gált a jelen sorok Írójának, a derék Czinár Mór akkori pannonhegyi 
levél tárnokot megkérni ezen tiltakozások közlésére, ki is szokott kész 
ségével a gondjai alatt levő tárból a következő okmányt szíves volt 
nekem elküldeni : 

„Nos Conventus S. Adriani Martyris de Zala Damus pro memó- 
ria, quod nostram práesentiam accedendo Relígiosus vir Fráter Petrus 
Procurator Rndi in Xto Patris et Dni Dni Nlcolai, Dei et Apostolicae 
Sedis gratia Abbatis Monasterii S. Martini de Sacco mente Pannónia 
cum literis procuratoriis ejusdem Dni Abbatis Dni sui sufficientibus, noc 
non Conventus monasterii S. Martini iam dicti, Qui quidem Fráter 
Petrus protestatus extitit viva voce : qualiter Magnlficus vir Magbter 
Matthaeus de Trenchinio villám de Ujhel, quae alio nomine regia villa 
nuncupatur, cum portu super fluvio Yagh existente et tributo föri eiusdem 
ville, cum omnibus aliis ut'litatibus suis et pertinentiis, itam villám 
Lubow similiter cum portu in praedicto fluvio Yagh constituto^ ac villám 
Zeredahel et villám Pathvarith spectantcs ac pertinentes ad ipsam villám 
Ujhel cum omnibus integritatibus suis et pertinentiis universis, nec non 
terram Debrethc inter Yagh et Dudvagh existentem juzta villám Deaky et 
villám Stara in Comitatibus Posoniensi et Nitriensi ezistentes cum omni- 
bus utilitatibus suis quibuslibct usque ad haec tempóra tenuis- 
8 e t violenter occupatas in jacturam praelibati monasterii S. Martini et 
suac animac non modicum detrimcntum, et praefatus Dominus Abbas Nico- 
laus Dominus suus et Conventus praenotatus propter ipsorum Potentum 



194 TÍRCZA. 

kebleztetett, és most várja azon intézkedéseket, melyek ast polgári 
szervezettel, alkotmányos intézményekkel megajándékozzák. 

Ezen vidék a hajdani Szörény-, Horom- és. Kéve vármegyék ré- 
szeit foglalja magában, és igy, midőn a haza integritásának elve itt ér- 
vényre jutott, nagyon időszerinti dolgot vélünk tenni, midőn a nevek 
jogfolytonosságára is súlyt fektetve, Ezcellentiádat arra kér- 
jük, hogy a legközelebb történendő területi fölosztáskor a régi, törté- 
netileg jogosult nevek felelevenítését figyelmére méltatni kegyeskedjék. 

Nem az alulirt osztály értekezlet föladata az iránt nyilatkozni, 
vájjon az imént, erkölcsi és szellemi eszközökkel visszahódított ország- 
rész a szomszéd Krassó, Temes és Torontál vármegyék területéhez 
kapcsoltassék-e, vagy önálló vármegyékre osztassék-e föl. Itt minden- 
esetre az új kor szükségei, a nemzet érdekei fognak döntő befolyással 
bírni, a mint kívánatos is, hogy úgy legyen. De azon esetre, ha a ma- 
gas kormány a visszanyert területeken külön vármegyéket alakítana, 
ezen vármegyék területére a régi nevek alkalmazása méltán várható. 

A föntemlített három vármegye közül Horom vármegye az, mely- 
nek emlékei halványabbak, mint a többieké. Régi határait nem ismer- 
jük, és eddig ismert okmányaink egyetlen faluról sem tesznek említést, 
mely Horom vármegyében feküdt. Bizonyos azonban az, hogy Horom 
vára a mai Új-Palánka helyén állott, és így ezen vármegye határa az 
új keletkezésű Fehértemplomot és vele együtt azon területet foglalhatta 
magában, mely a nemzet befolyásának hanyatlása korában előbb illyr- 
bánsági zászlóaljnak, utóbb illyr-bánsági határőrezrednek, végre a múlt 
év végéig szerbbánsági határőrezrednek neveztetett. 

Ismeretes egy pár horomi főispán, valamint azon körülmény, 
hogy Horom vármegye követei az 1499. évi rákosi országgyűlésen részt 
vettek. 

Horom vármegye területe semmikép nem lehetett nagy, és miután 
a föloszlatott szerbbánsági határőrezred területe szintén nem az, nem 
tartjuk valószínűnek, hogy a magas kormány ezen volt katonai vidéken 
három vármegyét akarna föltámasztani. így tehát, ha az itt szerepelt 
vármegyék valamelyikének nevét el kell ejteni, legyen az Horom, mely 
a többieknél jelentéktelenebb volt. 

Reve és Szörény vármegye azonban mélyebb nyomokat hagyott a 
nemzet történetében. 



löé tÍrcká. 

áéket a Maróitól Orsováig 1658. évig, mely esztendőben Barcsay Ákos, 
mint utolsó lugosi és karan-sebesi bán, hogy az erdélyi fejedelems^t 
elnyerje, Lúgost és Karán-Sebest a törököknek föladta. Midőn Veterani 
1688. évben Rarán-Sebest visszafoglalta, Szörény vármegye is il^ra 
föléledt, nem mbt bánság, hanem mint vármegye. Ebben már akkor 
Macskás! Péternek alispáni minőségben fontos szerepe volt, Szöré- 
nyi főispánnak neveztetett 1698. évben, és a vármegyét, kivévén a«m 
esztendőket, midőn a kárlóczi béke folytán ismét a törököknek átenged* 
tetett, ezen nehéz időben 1712. évig kormányozta. Ekkor szfint meg 
Szörény vármegye végképen, és nyerte el a napjainkban ismeretes 
alakot. 

Midőn így a műit század elején Szörény még a többi vármegyék 
sorában szerepelt, meglepő valóban, hogy a midőn 1779. évben a Ma- 
ros és Tisza közti vidéken Temes és Torontál vármegyét új életre kel- 
tették, ugyanakkor keleten Krassó vármegyét támasztották föl, mely 
már a XV. században elenyészett, nem pedig Szörény vármegyét^ mely 
még a XVni. században is történetünk lapjait hazafias működésének 
emlékeivel megraká. 

Szörény vármegye zöme fönnmaradt az oláh-bánsági határőrezred 
területében, és ezt illeti meg a történeti jog, hogy örökségképen a Szö- 
rény vármegyei elnevezést újra föl vehesse. 

Ezcellentiád bizonyosan nem kicsinyli a történeti tényezők hatá- 
sát, és azért jelen emlékiratunkat bizalomteljes en teszszük le kezeibe, 
készségünket nyilatkoztatván ki minden e részben netán még kívána- 
tos fölvilágositás beteijesztésére. 

Pesten, 1872. február ISkán. stb. 

A föntebbi nagybecsű emlékiratra vonatkozólag csak a tudós 
szerző iránti elismerésünknek adjuk jelét, midőn kifejezzük, hogy az 
PestyFrigyes tollából eredt, s nagyobbára eddig ismeretlen, önálló 
kútfőnyomozás útján kiderített adatokból van összeállítva. A minis- 
terelnök igen kegyesen fogadá ezen tudományos értékű s hazai érdekű, 
emlékiratot ; — és így ha általa az óhajtott eredmény, mint hiszszük, 
el lesz érve: a hajdani Kéve és Szörény vármegyék, feltá- 
masztásában nem csekély érdem illetendi meg t. Pesty Frigyes tag- 
társunkat, a délkeleti részek tudós monographusáti Szerk. 



i9d líiacáA, 

18. Febr. A. 1793. Pestíni constítutos cxtraho. Nicolaus Sinai profea- 
flor m. p." 

Azon meggyőződésben vagyok^ bogy a Sinai által ekként meg- 
nevezett e két kötetnek kell annak lenni, a mely fölvilágosítást adbat 
ama Rákóczi-Rozsnyai-féle vers ügyének állásáról azoknak, a kik oly 
szerencsés belyzetben vannak, bogy az emlegetett Battyáni-féle könyv- 
tárt Pesten vagy másutt megszemlélbetik. 

Nagy merészség és túlzás lenne tőlem, ba ezen közlemények 
alapján már ezúttal vitázni akarnék a kérdéses versre nézve Rozsnyai 
szersEŐsége ellen. Az, a mit ez idő szerént mégis bátor vagyok 
fönntartani : csak annak lebetősége, bogy a Bocskayról 
szOló verssel volt valami köze II. Rákóczi Ferenc z- 
n e k ; s mintán ő Rozsnyainak kortársa vala, a kérdés talán ez által 
még érdekesebb lebet. 

Sinai kitűnő forráskutató volt^ s miután tény, bogy ő ismerte 
Rozsnyai verseit, s ugyanazon napokban, a melyekben ezeket megismerte, 
másolta le^ és pedig kitűnő könyvtárból, a II. Rákóczi Ferencz neve 
alatt álló verseket is, a nélkül, bogy — babár utólagosan is — kitörölte 
volna a n. Rákóczi Ferenczre utaló czímsorokat : nyilván van, bogy 
nem ő tulajdonította a kérdéses verseket Rákóczinak, banem ő előtte 
valaki más, és bogy ezt mi yibette arra, bogy a vers fölé ama czímet 
Írja? valóban nem lenne egészen érdektelen tárgya a vizsgálódásnak." 

Eddig Révésznek az említett történeti énekre vonatkozó észrevé- 
telei,* melyeket mindenesetre érdekeseknek találtunk közleni. Ugyanő, 
bozzánk intézett levelében Pesty Frigyes világtörténelmi nap- 
táráról szólván, a következő indítványt teszi, melyet mivel történet- 
irodalmunkra nézve kiváló fontosságú, ime szintén közlünk, s mások 
e tárgyú javaslatainak is mindenkor szívesen megnyitjuk füzeteinket, 
óbajtván, bogy az eszme testté érlelődjék, vagy legalább több oldalról 
megvitattassék. 

„Legyen szabad — írja Révész — kifejezni ezúttal azon 
régi batározott meggyőződésemet, bogy bazai történetírásunknak kriti- 
kája, pragmatikája, sőt egész mivolta érdekében olmúlbatlan szükségünk 
lenne egy oly történelmi naplóra, a mely a külföld, de kivált bazánk 
mindenféle főbb eseményeit ne kalendárium! szerkezetben, banem foly- 
ton folyó időrendben, nemcsak az év és nap, banem a bol 
lebet, az órának kitételével is, adná elŐ. 



200 TÁRCZA. 

ria, in Oppido Rosnobánya celebrata, die 7 Meo. Január^ Anno Dni 
1682''), melyet Gömör Thököly Imre f^edelemhes — a kinek ekkor 
bódoltf — int^y megtudjak, hogy Gyöngyösi lö82-beii nemcsak karács, 
de megyéjének a Thököly által hirdetett felső-magyarországi tartomány- 
gyűlésen követe is volt. *) A maga számára, saját kezével irt meghitelö 
levél így hangzik : 

^Celsissime Princeps, Domine Domine Gratiosissime!, Hamiliam 
obsequiorum nostroram demissam oblationem. Nagyságod méltóságos 
parancsolatjának alázatossan engedelmeskedvén, bocsátottak magunk 
közzül Nagyságodtúl kegyeimessen praefigáltatott mostani gyűlésnek 
terminusára becsületes atyánkfiait : nemzetes Szakmári Király János **) 
és Gyöngyösi István uramékat. Kérvén alázatossággal Nagysá- 
godat^ ő kegyelmeket mi képünkbeli embereinknek s követeinknek is- 
merve, mind magános s mind közönséges instantiáinkban az ö kegyel- 
mek mi szónkkal mondandó szavoknak méltóztasson ülendő hitelt adni, 
s mindazokra kegyelmességgel való resolutiójával Ő kegyelmeket vissza- 
bocsátani méltóztassék. Azt mi Urunknak Nagyságodnak mindenkori 
kötelességgel alázatosan megszolgálván. De reliquo Elandem dia felici- 
ter valere desiderantes. Dátum etc. Ejusdem Celsitudinis Vestrae Prin- 
cipális addicti et humillimi servitores : Universitas Magnatum et Nobi- 
lium ComitatuB Gömöriensis.^ K ü 1 c z í m : ^Celsissimo Principi ac Do- 



*) Ezt tudva, megvalljuk, nagyon erősödik bennünk a sejtelem, 
hogy az általunk az „Adalékok a Thököly- és Rákóczi- 
kor Irodalomtörténetéhez^ czimü kiadvány I-ső kötete 
107 — 172. lapjain közlött, „Az ki régen fegyvert fogott basájáért , . .^ 
kezdetű dicsőítő éneket (1688 tavaszán) Thökölyről és Zrínyi. Hónáról 
csakugyan nem más, mint Gyöngyösi István szerzé. Mint már 
idézett munkánkban is (l09. 1.) megjegyeztük, e gyönyörű részletekkel 
bíró poéma verseinek korában csak az egy Gyöngyösi müveiben talál- 
ható söngzetessége, folyékonysága, a hangzatos rímek, a sokban hasonló 
tárgyalási modor, a jelképes elősdás kedvelése stb. önkéntelenül azon 
föltevésre vésetnek bennünket, hogy annak Gyöngyösi tollából kellé 
erednie : ha e föltevéssel Gyöngyösi Istvánnak eddig ismert merev király- 
párti állása ellentétben nem állana. íme, azonban, e legújabb 
adataim ultaíezen ellentét megszűnik: miután ki- 
derűi, hogy Gyöngyösi 1682— 84-ben kurucz, azaz 
Thököly-, és nem királypárti volt, T. K 

**) A naplóiró Szatmári Király Ádám nagyatyja. T. K. 



SIÖ2 TÁBCZA. 

3-kán tartott generalis-gy ülésen. Thökölyt a megye — s illetőleg Oyön- 
gyösi — itt is „Kegyelmes Urának" nevezi. 

A hetedik levél Gömör vármegye nevében „ex publica Congre- 
gatione nostra in Oppido Pelsücz celebrata, die 31. January 1684* 
kelt. Tárgya 18 hordó lisztnek Szendrőbe szállítása végett a megyétől 
kivánt szekereknek a murányi uradalom faluiból való előállítása. Szól 
Jacquemod Michel-Angelonak, az akkor — Széchy Mária nótája czímén 
— fiscalitást képezett murányi vár és jószág tiszttartójának. 

A nyolczadik levél Thököly szepesi kamarája tanácsosaihoz szól, 
Kassára : „Dátum et Grali Congregatione nra in Oppido Pelsücz cele- 
brata, die 30. Men. May 1684." Hosszú magyar levél, a dézmák ha- 
szonbérbevétele tárgyában. Thököly még ekkor is folyvást „Kegyelmes 
Urunk." 

Mind e nyolcz levél eredeti, és szövege úgy, mint aláírásai és kül- 
czímei Gyöngyösi István sajátkezű irása. A pecsétek Gömöréi (illetőleg 
az ötödiknél Rozsnyóé). 

Végül megemlítjük még báró Andrássy Miklósnak Kraszna- 
horkáról 1682. június 20-dikán Strasoldohoz intézett levelét, melyben 
Thökölynek Gömörben, a Krasznahorka vár körül levő falukban is 
tanyázó hadai pusztításairól panaszkodik^ kik jobbágyait mindenük- 
ből kiélik, 8 Így őt is a várban élelmi szereitől megfosztják. Tudatja azért 
a tábornokkal, hogy e tűrhetetlen baj orvoslása végett „Generosum Do- 
minum Stephanum Gyöngyössi cum sibi adjuoctis destinandum 
et expendiendum duxl^ Thökölyhez, a mit Strasoldonak jelenteni 
akart. (Eredetije ugyanott). Közli : THALY KÁLMÁN. 



— Irodalomtörténeti adalékok. A nagykőrösi reformált 
egyház birtokában van egy — fájdalom — félbehagyott évkönyv, me- 
lyet azon egyháznak papjai kezdettek imi s folytattak a múlt század- 
ban. A könyv czíme : ^Annales Ecclcsiae Roformatae Kőrösiensis ab 
Anno 1726.'' E könyvben nemcsak azon egyház történetére vonatkozó 
adatok vannak, hanem olyanok is, melyek a magyarországi egyházak 
egyetemes történetére vonatkoznak. Ez évkönyvet a körösi egyház 
papjai kezdték imi, s folytatták, s vele egyház- és kortörténelmi tekin- 
tetben sok becses részletet megmentettek. Hoffer Endre ottani tanár, 
kit irodalmunk, jeles tanügyi czikkein kivül, Keresztesi naplója ki- 
adásáról ismer^ az ottani egyház és iskola történetét szándékozván 



204 TÁllCZA. 

YríB significari, ut benigoissimo et poBitivo haic mandato B. tam in 
ínyestigatione inyestigaodoram, quamvero confiscatione librorum praeat- 
tactomm, mox Regio Gubemio submittendoram et necessaria relatiooe 
referendoram eo influentinm homag^ali saae obligationi et obsequio 
Batisfiicere haud intermittant. Sic fact. E. Beg. G. Tranniae : 

Micbael Ciierei Secretarius. 

Inscrípfam libro hnic fait A« 1769 7-a Maji. 

Anctor libroram fait Petras Bod, typographos Liotzing, Cibinien. 
Anie pronanciatam sententiam, qai ad perpetaos carceres faeront dam- 
Dati, e nisi orepti fuemnt A. 1769, typograpbas — Febr. Petras Bod 
3. Mártii. 

U. 

Beverende nobis Honorande ! Salatem et gratiae Caesareo Begiae 
incrementam ! Saa Matté Srma tenoré benignisBimi sai sab dato 1 5. 
men. X-bris Ann. saper. 1769. exarato rescripto Bao, clementer jubente. 
PoBtqoam ind. CommisBio pro censara libromm ordináta noDnullas ordi- 
nationes circa Catecbismam Bftae in boc M. Príncipatu religiooi addicto- 
ram, Begio baic Gabernio ezbibaiesct, easdemqae ad praeficríptam praeci- 
táti altissimi mandati,tanqaam S.Bom. Catbolicae religioni praeiadiciosas, 
modificandas inveniesct, in complementum praemíssae isthuius intentionís 
Begiae, illas Dominationi Vrae in 5. Pnnctis consistontes, ea cum seria 
dispoeitione Gabemiam Commanicandas daxit, at pro debita praostita 
Scmi PrÍDCipÍ8 ezeqaendi bomagiali obligatione annotatos locos modificare 
modificatosqae horsam pro conseqaenda altissima determinatione qaan- 
tocins Bubmittere, nallatenns intermittat. Sic factar. Altefata Saa MttB 
Scrma benigne propeasa maaet. E Begio Magni PrincipatuB TranBsylya- 
DÍae Gabernio. Cibioii d. 14. Jan. A. 1772. 

M. JoBepb ab Aaersperg B. JoBepbos Miske / 

Ghibemator. Gaber. Secret. 

ObBoryationeB in libram, cai nomen : CatechismuB^ azaz a ker. bit- 
nek Ágazataira Kérdések és Feleletek álUl yaló röyid TanítáB. 1 pag. 47. 
Sngillatar invocatio aanctomm, affírmando : negari ab üb ChriBtom esse 
yenun redemptorem, qai per eoram menta et intercesBionem remiBsionem 
Sanctoram, gratiam diyinam et yitam aetemam conseqai credunt. 

2'do p. 48. ABBeritur indalgentiaa a Papa coDceasaB, MissaeBacri- 
ficiom, aqnam benedictam et pargatoriam 8. Scriptorae esae Coatraria, 



208 .TÁRCZA. 

— Akadémiai kiadyányok. A m. tud. Akadémia történelmi 
bizottságának kiadásában közelebb a következő négy kötet jelent meg : 
1. az ^Árpádkori Új Okmánytár^ 9-ik, vagy a Il-ik fo- 
lyam 8-ik kötete, Wenzel Gusztáv tói. Tartalmát a mintegy 600 
lapnyi nagy kötetnek 436. db. Arpádkorí oklevél képezi az 1272 — 
1290. évekből. Ezeknek csak kisebb része van TbeinerblH, Ludasból 
vagy Knauz Magyar Sionából kölcsönözve : nagyobb rész — a fárad- 
hatlan Wenzel által a kir. kamara budai archívumából s egyes családok 
levéltáraiból másolva — itt lát világot először, régibb törtéoelmttnk 
nevezetes gyarapodására. A következő kötet csupa III. Endre oklevelei- 
ből álland, — melynek befejeztével, reméljük, hogy ismét a legrégibb 
kortól kezdődő pótkötetek fognak következni az előbbiek kiegészítésére, 
— miután ismeretlen Arpádkori okmányok folytonosan kerülnek nap- 
fényre. A jelen kötet ára (külön magára) 4 fírt. 2. A „Magyar 
Történelmi Tár** XVI., XVÜ. és XVIII-ik kötete, szerkeszti 
Toldy Ferenc z. A XVI-ik vagyis az új folyam 4-ik kötete 
Vitnyédy István leveleinek folytatását tartalmazza F a b ó 
Andrástól, 1663 — 64. Már az előbbi közleménynél kiemeltük 
Vitnyédy leveleinek rendkívüli becsét úgy a közhazai, mint különösen 
a dunántúli vidék történetére és Zrínyi Miklós életrajzára nézve, 
mely utóbbi Vitnyédy levelei nélkül kielégitőleg meg nem irható. E 
levelek szélesbkörü olvasásra is alkalmasok : magyarul és szellemesen 
irvák, s Fabó által minden évet illetőleg az egész eseményeket felölelő 
tájékozó, részletesebb tanulmányokkal vannak ellátva, úgy hogy a 
kiadványt a kevésbbé tárgyavatott történetkedvelő is minden nehézség 
nélkül élvezheti. A mellett ezen újabb kötetnek már szövege is sokkal 
több gonddal van javítva, mint az értelemzavaró sajtóhibákban épen 
nem szűkölködő első köteté. Valóban, Fabó igen hasznos szolgálatot 
tőn irodalmunknak Vitnyédy levelei közrebocsátásával. — A XVII-ik 
kötetben Nagy I v á n közli ugyanezen korból : 1658 — 1663. Bhé- 
dey László erdélyi főúr „Történelmi Mar ad vány ai/'-t, 
melyek bécsi és lengyelországi úti jegyzetekből, vegyesekből, az 1657- 
ben tatár fogságba esett erdélyi rabok dolgaiból, s nagyérdekü levele- 
zésekből állanak. Rhédey László, Ferencznek az erdélyi fejedelemnek 
fia volt: gondolhatni tehát előkelő s szétágazó összeköttetéseit, melyek 
levelezéseinek súlyt kölcsönöznek, a mit még levélíró mívelt képzett- 
sége is emel. Nagy Iván e jeles gyűjteményt az egyetemi könyvtárban 



2Í0 TÁRCZA. 

Bómertinknek amaz érdekes régi magyar nyelyü leltárak, melyek- 
a „Századok ^-ban Thűry György fegyverei s egyéb ingóságairól 
1570-ből, 8 gr. Eszterházy Ferencz fegyvememttiről 1704-bm közöl- 
tettek. 

— A gróf EegleTich-archiTUin. Gkóf Keglevicb Béla űr, 
követve hazafíasb főuraink nemes példaadásait, legközelebb megnyitotta 
a tudomány számára családja levéltárát. E levéltár [a gr. Keglevichek 
egyik régi birtokán, Tornán van elhelyezve, — de egy részét a nemes 
gróf könnyebb hozzáférbetés végett, egy időre Pestre szállíttatta, 8 
Szilágyi Sándort kére föl átvizsgálására. Szilágyi több tekin- 
tetben nevezetesnek mondja e levéltárt, és búvárlatai folytatása végett 
Franki Vilmos kíséretében a tavaszszal Tornára szándékozik. 

— Borsodi okmányok. A Szalay Zsigmond-féle bünfenyitö 
perben az árverésre kitűzött régi okmányok Borsod vármegye igényke* 
resete folytán visszatartatván : a pesti kir. törvényszék e füzetek szer- 
kesztőjét hivá föl szakértőül azok megvizsgálására, Borsod pedig a 
megyei levéltár elenchusaival s XVII — XVIII-ik századi iktatvány- 
mintáival saját levéltiirnokát, t. Kiin Lajos urat küldötte le. S a szakér- 
tői vizsgálat a levágott czímzések daczára bebizonyította, és pedig 
részint az okmányok tartalmából, részint a megyei eloncbusokkal való 
egybevetésükből, hogy a mintegy 800. darabra menŐ okmánygyüjte- 
menynek jóformán fele a Borsod megyei archívumból ke- 
rült. Ezek legtöbbnyire a Rákócziak, Thököly és Bercsényi idejéből 
valók^ 8 a megye azon korbeli publico-politikai actáinak legérdekesebb 
darabjait képezik. Most már valószínűleg visszakerülendnek a megye 
birtokába, — mely hírnek bizonyára t. tagtársunk Kandra Rabos 
úr^ Borsod monographusa fog leginkább örülni, — kitől a miskolczi 
lapban folyvást becses történeti s régészeti közlések jelennek meg Bor- 
sod helyrajzához. 

— Orthmayr Tlyadar temesvári főgymn. tanár és a Csanád- 
egyházmegyei „Történelmi Adattár" egyik szerkesztője, mint értesülünk, 
névmutatót készít Pesty Frigyes roppant históriai adathalmazt 
magában foglaló „Világtörténelmi Napjai"- hoz. Örven- 
dünk e hírnek, mert Pesty említett müve használatát egy jó névmutató 
oly mértékben meg fogja könnyíteni, mint Fejér „Codex Diplomati- 
ouB^-áét a Csinár-féle Index. 



aiá TÍEC2A. 

nák vasajtaját ki nem feszítik, s az ott remélt kincsek helyett talált 
régi okmányokat, melyeket előbb össze-vissza hánytak, — barbár dü- 
hökben, külön — tehát a helyiséget belülről — föl nem gyújtják. így 
semmisült meg hazánk egyik leggazdagabb levéltára. Emlékezet okáért 
álljon itt a szomorú följegyzés ; különben a párisi communisták könyv- 
tár-égetései alkalmából már reflectáltunk egyszer rövideden a budetini 
és nagy-enyedi esetre. 

— Nyilatkozat. „Székelyföld^ czímtt munkámnak jelen év jan. 
végére ígért VI. kötete csakis ez év végére készülhet el a miatt, hogy 
az abban levő nagy számú eredeti képeket a lehető szépen óhajtván 
kiállítani, azok metszésével a külföldön volt Morelli Gusztáv hazaér* 
keztére vártam; a midőn ezen — a munkát csak érdekesebbé tevő — 
késedelemért t. előfizetőim elnézését esdem, egyszersmind bátor vagyok 
tudatni, hogy Tettei Nándor és t^sa váczi-utczaí könyvkereskedése 
Pesten előfizetéseket továbbra is elfogad bérmentve küldendő díszkiadású 
példányra 3 forint 60 krajczár, fűzött példányra 2 forint 50 krajczárral. 
Orbán Balázs. 

— YegyeS közlések. Révész Imre debreczeni „Figyel- 
mező ^'-jéből az ez évi január és februári kettős füzet megjelent. Tör- 
téneti érdekű nagyobb ezikk benne Szilágyi Istvántól. „Az 
erdélyi ref. egyház közzsinatainak végzései kivonatban,'' mely az 
1849-ben Nagy-Enyeden elpusztult ref. egyházi nagybecsű levéltárban 
őrizve volt^ eredeti jegyzőkönyvekből a forradalom előtti időkben vett 
másolatok után készült; továbbá a „Tárczá^'-ban is vannak érdekes 
apróbb prot. egyháztörténelmi közlemények Garádytól s a szer- 
kesztőtői, — az utóbbiak közt Sinay Miklós három levele Bod Péterhez, 
irodalmi ügyben. — Ugyan Debreczenben Balogh Ferencz főis- 
kolai tanár úr s társulatunk tagja előfizetést hirdet : „A magyar pro- 
testáns egyház történetének részletei^ czímű művére, mely a jelen év 
közepére fog megjelenni. A mŰ egyházi érdekén kivül irodalomtörténe- 
tileg és érdekei9nek mutatkozik, a mennyiben oly régi irodalmi férfiak- 
ról is lesznek benne tanulmányok, mint Dévai Bíró Mátyás, Huszár Gál, 
Melius -Juhász Péter, Kálmáncsai Sánta Márton, Szegedi Kis István, 
Dávid Ferencz, Beythe István, Ember Pál, Bod Péter, Sinay Miklós, 
Krman, a két Buday, Tóth Ferencz, Bauhoffer stb. A munkának, mely 
népszerű kézikönyv törekszik lenni, mintegy tíz sűrűn nyomott íven, — 
előfizetési ára 1 forint, mely apríl végéig szerzőhöz küldendő. — A 



214 TÁRCZA. 

XViri-ik kötet, vagyis a Il-ik folyam 4, 5, ^s 6-ik kötetei. (Vitnyédy 
levelei; Rhédey László történelmi maradványai és a Kemény- család 
okmánytára, Pabó András, Nagy Iván és P. Szathmáry Ká- 
roly által közölve). Pest, 1871. Eggenbergemél. 8-adr. 268, 271 és 
273 l. Ára egy-egy kötetnek 1 frt. 50 kr. 

— Történelmi Adattár Csanád egyházmegye hajdanához éa 
jelenhez. Szerkesztik ^s kiadják Orthmayr Tivadar és Szent- 
Kláray Jenő. Második évfolyam, febraári füzet. Temes- 
vártt, 1872. Diemer Károlynál. N. 8-adr. 49 — 97 l. Ára egész évre 6, 
félévre 3 frt. 

— Magyar prot. egyh. és iskolai Figyelmező. Szerkeszti 

és kiadja Révészlmre. Harmadik évfolyam, I. és Il-ik füzet. Deb- 
reczcnben, a város nyomdájában, 1872. 8adr. 76. 1. (Egyház- és prot. 
irodalomtörténeti közlésekkel.) Ára egy évre 4, félévre 2 frt. 



— SayOnS (Edouard), Histoire des Hongrois et de leur littéra- 
turo poUtique de 1790 á 1815. 18r. Paris (Gérmer-Bailtiére) 1872. 
XI V, és 285. lap. 

— Űjfalvy (Ch. — E. U. de Mezö-Kövesd), La Hongrié, son 
histoire, sa langue et sa littérature; 18r. Paris (Pagnerre) 1872. 

— Wyatt (W. J.), Hungárián Celebrities ; 8r. London (Long- 
mans), 1872. 300 lap. 

— Heynert (Herm.), Kaiser Franz I. Zur Geschichte Seiner 
Regierung and Seiner Zeit ; nach Oríginalmittheilungen und nngedruck- 
ten Quellén ; 8r. Wien (Beck), 1872. X. és 400 lap. 

— Heraldisch-genealogiflche Zeitschrift ; Organ des heral- 

disch-genealogischen Yereines „Adler^ in Wien. Erster Jahrgang 1871. 
Wien, 4r. 12. szám. (A Magyarországot illető nagyobb czikkek követ- 
kezők : Einiges ttber den ungarischen Adél, 33 1. — Wappcnsago der 
Familie Irinyi, 17 1. — Zur Wappensage der Irinyi, 64 1. — "Wap- 
pensage der Soos de Sóvár, 82 és 91 1. — Dic Standeserhöhungen seit 
dem Reglrungsantritte des Kaiser Franz Josef I. in chronologischer 
Reihenfolge Zusammengestellt ; mindegyik számban.) stb. stb. 

Közli: H. Á. 

Felelős szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 



Pest, 1872. Nyomatott ai ^thenaeum** nyoiitdájában. 



216 A GÖRGE Y-CSAL Ad OKMÁNYAI. 

László királyok a Szepesség tizedét az esztergomi érsekségnek 
odaadományozták ^). 

Régibb egykorú irott emlékeink hazánknak ezen egyik 
legszebb vidékéről Imre királynak föntirt 1198. évről szóló 
okmányával kezdődnek. Wagner Károly és Bárdosy János 
által az Annalecta Scepus. és ennek supplementáiban kőzőlt 
Árpádkori okmányok száma alig haladja meg a 120 darabot; a 
Szepességről tehát az okmányok kevesebb számmal levén isme- 
rétesek; annál nagyobb érdekkel ragadtam meg az alkalmat^ hogy 
a Gtőrgeyek levéltárának kincseit tüzetesebben megismertethes- 
sem. Az Árpádok korszakából 21 darab eredeti okmányt találtam, 
átiratban pedig 12-őt; összesen tehát 33 darabot s ezek közül 23 
mint alább látandjuk eddigelé ismeretlen volt. Wagner és utána 
még inkább Bárdosy hozzáférhettek már ezen levéltárhoz, de 
nem másolhatták le mindannyi okmányt, s így e levéltárból általuk 
csak 10 darab van közölve. 

Wagner igen hiányosan adja az okmányokat, bizonyosan 
csak rósz másolatokat használhatott ; azokat sokkal hívebben, 
némelyiket meglepő pontossággal közli Bárdosy, úgy hogy e 
correctség újabb okmánytárainknak is becsületére válhatnék. 

Wagnerünk megjárta a rósz másolatokkal, s azok hibáit 
magyarázni kényszerül jegyzeteiben ; igy László király egyik 
okmányát (Annál. Scep. I. 118—120. lapon) közölvén, a másoló 
a ^Cnrialinm Comitum Scepusiensium^ kifejezésben Octavaliu- 
mot irt Gurialium helyett, s Wagner a jegyzetben a kifejezést 
úgy magyarázza, hogy ezek Octavales Comitesek voltak ; ily 
czimü comeseket azonban nem ismerünk, az „Octavale Jndi- 
cium^-ok sokkal későbben jöttek létre; a XlII-ik században 
még az év bizonyos ünnepei után bekövetkezett nyolczad napo- 
kon való törvénykezést őseink nem ismerték. 

Ifinekelőtte az okmányok ismertetéséhez fognék, el nem 
mulaszthatom fölemlíteni, hogy a Wagner és Bárdosy által is- 
mertetett okmányok szerint Szepes vármegye ős nemzetségei 
között a Görgey-család az^ mely őseiről az alább említendő 
1256-ik évből a legrégibb okmány birtokában van. Első ismere- 



U. O. ^8 Engel Gesch. d. Ung. R. I. 235. 



218 A GÖRGEY-CSALÁD OKmAnYAI. 

kon yalö kimeneteleket „kapu^-nak nevezték; innét származott 
a többek között hazánk déli végein a Vaskapu elnevezés. Végre 
az eredetiben nem Torchol^ mint Bárdosy közli; hanem Torthol 
áll; mi nézetem szerint inkább megfelel az abból származott Tátra 
kifejezésnek. 

Eredetben van meg vörös és zöld selyem zsinóiTól föggö 
pecsétmaradványaival ; továbbá I. Lajos királynak 1357. 
február U-én kelt átiratában is bírja ezen okmányt a család; s 
ez után közli Wagner i. h. 134. lapoU; de mint mondám, a ha- 
tárjárás nélkül; mely azonban Bárdosynál föltalálható. 

3). 1258. 17. Kalendas Julii. 

IV. Béla király Nádasd földtérböl; eiöbb Corrard által bírt 
négy ekényi megszállatlan részt; Geubalin és Termann híveinek 
adományozza. 

Bózsaszinü és vörös selyem zsinórról ftiggö ép kettős pe- 
cséttel (ismertetve Praynak Syntag. de sigillis czímü müvében); 
kívUl XVI-ik századbeli írással: „Metales super Nádasd vei 
Terztany. 

Az egészet hiba nélkül közli Bárdosy i. h. 91. lapon és 
Fejér IV. 2. 464. Wagner i. e. I. 80 lap a határjárást nem 

közli. 

Megvan ezen okmány a szepesi káptalannak 1342-beu 
Sabatto post festum Corp. Christi kelt átiratában iS; mely a káp- 
talan által Johannes íilius magistri Johannis kérésére állítta- 
tott ki. 

4). 1260. Quarto Nonas Octobris. 

IV. Béla királytól Gyrgowi Jordán fiai Arnold; János és 
Illés a Donays és Poprád folyók között levő lakatlan erdő részt 
adományul fölkérik ; a király tehát arról; vájjon a kérdéses bir- 
tok szabad rendelkezése alatt áll és eladományozható-c ? meg- 
győződést szcrzendő; kiküldötte a szepesi káptalant; hogy ^Comes 
Stephanus Castellaniis de Scepus" királyi ember közbenjöttévcl 
az említett birtokot határolja meg; és Jordán fiait annak bir- 
tokába iktassa bC; eljárásáról jelentését annak idejében a király 
elé terjesztendvén. (Átirva a szepesi káptalannak mindjárt kö- 
vetkező jelentésében.) 

5). 1260. Tercio Nonas Novembris. 



220 A GÖRGEY -CSALÁD OKMÁNYAI. 

bözö főispánnal találkozimk benntik. Wagner i. h. III. 198. 109. 
lapon 1262-ről Detrét; 1264-ről pedig Mihályt nevezi meg szepesi 
főispánokúi. 

9). 1272. Quinto idus February. 

y. István király Guebel fiának Jánosnak kérésére^ IV. 
Béla királynak föntebb 7. sz. a. előforduló okmányát Nádas 
nevű főldtérről átirja^ és jeles alakú okmányában megerősíti. 

Eddigelé ismeretlen^ közölve a szepesi káptalannak 1317- 
ben kelt és István, a szászok bírája kér<fsére kiállított átira- 
tában. 

10). és 11). 1278. Dátum per mamismagÍ8tríJobannis>ene 
rabilis viri Budensis ecclesie prepositi anle nostrc vicecancellary. 

IV. László királytól^ Jordán fia Elyas comes Gorgou fa- 
lut adományul fölkéri^ a király tebát támokát Kulucz comest, a 
szepesi káptalan megbízottjával együtt kiküldvén^ miután ezek 
jelentéséből meggyőződött^ hogy az irt falu szabad adományozása 
alá tartozott; s a kiküldöttek Elyas comcst annak birtokába 
minden ellenmondás nélkül be is iktatták^ tekintve nevezett 
Elyasnak htt szolgálatait^ Gorgou helységet neki adományozza 
azon föltétel alatt, hogy évenkint egy arany forintot tartozzék 
fizetni ; egyszersmind ezen falut a szepesi főispánok és alispánok 
bíráskodása alól fölszabadítja. 

Ezen okmány két eredeti példányban van meg, egyik függő 
pecsét nyomaival, a másiknak pedig hátlapjára van a királyi 
nagy felségi pecsét nyomva ; ez utóbbinak szövege amattól csak 
annyiban különbözik, hogy benne a „Gurialium Comitum Scepe- 
siensium" így íratik : „Curialium comitum Scibiniensinm^ mi való- 
színűleg csak toUhiba lehet; vagy talán a Comes de Scibinio,Cibinio 
annyit is jelentene hogy szepesi főispán ? 

Ezen okmányok szövegét Bárdosy i. h. 119. lapján és 
utánna Fejér Gy. V. 2. 449. egészen híven közli ; de annál hibásab- 
ban van az Wagner I. 118. lapján kiadva, mi annak tulajdoní- 
tandó, hogy Wagner átiratból közli azt, az átiratok pedig hami- 
sítottak, mi az alábbiakból ki fog tűnni.. 

Ezen átiratokból azon szomorú meggyőződésre jutottam, 
hogy káptalanaink és conventjeink hitelességében sem lehet min- 
mindég bíznunk ; ily kirívó esetem még nem volt; hol nem csak 



222 A GÖRGEY^SAlAd OKMÁNYAI. 

IV. László király Polán Comesnek és testvérének Bi- 
koliiiak Szepes vármegyében Farkasfalva és Pokaj helységeket 
adományozza. 

A Görgey-levéltárban ezen okmány I. Károly királynak 6-to 
kalendas Novembris I327ben kelt és a szepesi káptalan által 
feria 6-ta post festum Epiphanie domini 1328-ban kiadott át- 
iratában van meg, 

Bárdosy a Berzeviczy-levéltárban levö eredetiről közli 
i. h. 128. lap. Wagner i. h. és utána Fejér V. 2. 468. szintén 
közlik; de esak. átiratból; a Görgey-levéltárban levő átirat és 
ezen három közlemény között a fölttinöbb eltérés az^ hogy Bár- 
dosynál i. h. 131. lapon ez áll : ^in recuperando Castro nostro 
ScepnS;^ a Görgey-levéltárban levö átiratban pedig ez mondatik : 
„in recaperando Castro Marcel in Scepus. " A valódi kitétel kér- 
dését csak a Ber/eviczy-levéltárban levö eredeti betekintése 
után dönthetendjUk el. 

13). 1278. Dátum per manus magistri Johannis venerabilis 
viri Budensis ecclesie Prepositi^ aule nostre Yiceeancellarii dilecti 
et fidelis nostri feria 6*ta proxima ante dominicam Reminiscere. 

IV. László királytól Jordán íia Gargovi Éliás Gomes 
qnandam Silvam Kepach vocatam inter metas Saxonnm et 
montem Schymenia fölkérvén; a király a szepesi káptalan és 
Knluz tárnokát e végett kiküldi, ki a káptalan emberével a 
nevezeit Éliás Comest minden ellenmondás nélkül a fölkéli; erdő 
birtokába be is iktatja; a király ennek folytán tekintve Eliásnak 
V. István király irányában tanúsított hűségét; az erdőt annak 
odaadományozza s a határjeleket; úgymint Löese város felé a 
Eruzeh nevtt bokros tért; a kis Tarcza patak forrását, a Meszte- 
lenhegyet és Szentmárton egyházának birtokát fölsorolván; az 
adományozottat és örököseit a szepesi fő- és alispánod bírósága 
alól kiveszi. 

Az okmány eddig ismeretleO; sajnos^ hogy eredetben nin- 
csen már meg s csak a szepesi káptalannak 1311-ki átiratában, 
melyet ez 1428-ban és végre az egészet Mérey Mihály nádori 
helytartó lö70-ben átir. Ezen átirat, tekintve a föntebb 10. és 
1 1. sz. a. előadottakat; szintén veszt hitelességében az által, hogy a 
,, Dátum 6-ta feria ante dominicam ReminiscerC;^^ és az J27()-ik 



224 A GÖRGEY CSALÁD OKMÁNYAI. 

meghatárolása alul fölszabadította; úgy hogy azon falat Éliás és 
örökösei békével bírhassák. 

Az okmány eddig közölve nem volt, megtudjak belőle^ hogy 
IV. László király 1278. év előtt is megfordult Szepes várrae- 
gyében^ mire Káth Károly „Magyar Királyok Utazásai^ stbczimtl 
müvében hiában keresünk adatot. Különben a Ráth Károly 
müvében előforduló 1 288. év is — mint azt Bárdosy i. h. 292. 
zárjel közé foglalta, és utána Fejér V. 3 403. közli, — bi- 
zonytalan, mert Wagnernál ugyanazon okmány III. 15. 1. év- 
szám nélkül fordul elő. 

Az okmáoyról ép pecsét függ, kisebb alakú, mint a Jerney 
által a „Magy. Tört Tár"" ILik köt. 59. sz. a. ismertetett sokkal 
később korú pecsét. 

16) 1270. Dátum per manus magistri Grogorii Prepositi de 
Sou Aule nostre Gancellaríi. 

Erzsébet idősb királyné IV. László királynak ide vonat- 
kozó 1278-ki okmányát (I. föntebb 10. és 11. sz. a.) átirván^ Jor- 
dán fiát Eliást Gurgeu helység birtokában megerősíti. 

Közli az okmányt Bárdosy i. h. 320. s köv. lap. Az ok- 
mányról vörös selyem zsinórról félig ép pecsét függ. 

A sói prépostság holfekvéséről sem Wagner, sem Fejér 
György nem voltak tisztában. Wagner I. 299. a Sow elnevezést 
Kownak és Kewnek olvasván, ezért vele együtt Fejér V. 2. 
582. abból kewi prépostságot faragtak. Eleintén Bárdosy is idézett 
munkája 145. 220. K ezen véleményben volt, mígnem látva, hogy a 
Görgey-Ievéltárban levő eredetin Sou áll, a Katona „Hist, Crit" 
VIL 644. lapon előforduló : „Ernev banodeBosna et deSochul*' 
C7imből azt következteti, hogy Soa és Sochul egyértelműek. 

17). 1280. A szepesi káptalan előtt Helyas comes és 
Gargó szláv falu lakosai, az ezeknek jogaik- és kötelezettségeikre 
vonatkozó szerződési pontokat megállapi^ák. 

Hártyán, sárga és vörös selyem zsinórról függő kisebb 
alakú ép pecséttel. Nevezetessé teszi ezen okmányt az is, hogy 
alsó szélén az úgynevezett kötbetüket az egész ABC-nek 
2b betűje képezi. 



226 A GÖRGEY CSALÁD OKMÁNYAI. 

K(>zlik Bárdosy i. h. 217. és Wagner i. h. I. 81... azonban 
minákeíUi a határjárás nélktü 

20). 1281. XIV. kalcndas Octobris. 

IV. László király: „Unrnzk de Seeps" kérésére Erzsébet 
királynénak föntebbi 1280-ban kelt okmányát Eolcbva melletti 
fóldtérröl átirja és megerősíti. 

VOrös és zöld czémáröl íttggö^ nagy részben ép pecséttel ; 
ezen okmány sem volt eddig közöké. 

21). 1282. 17. kalendas Április. 

IV. László király: „Uaoas filias Albi Uench de Leache" 
kérésére átirja IV. Béla királynak 1263. kelt okmányát aReyke 
és fiaitól vett Kulcbnva nevíi földtérröl^ s egyszersmind László 
szepesi gróí által a ue> ezett birtok határait megjáratván^ abban 
a kérelmező Hanust beíktattatta. A határjeleknél következő hely- 
nevek fordulnak elő : Kolesva fala felső végén a Chennak folyó 
egy tt, mely Lnche-re vezet; nyngotról Obrnznak patak, az út 
mellett egy határjel, mely Kolesva birtokot Gorgon birtoktól 
elválasztja ; északról egy feltöltött út, mely Gurgonról a nagy 
erdőre vezet, az úton túl a Zapthok patak, Lypa nevű hársfa, 
innét nyugotra a Radonpatak folyó, majd a Hnmolka hegy, végre 
a határ a Cheunakfeu vizforrásnál végződik. 

A szepesi káptalannak 1327. kelt átiratából, az okmány 
még eddig közölve nem volt. 

22). 1282. IV. Lászlótól Éliás a szepesi szászok gróQa,Daman 
birtok szomszédságában levő földterületet adományul fölkérvén, 
a király a határ megjárására és a birtokba vezetésre a szepesi 
káptalant, és Lászlót, Szepes vármegye főispánját kiktlldi ; mely- 
nek folytán a káptalan dékánja és a nevezett főispán filiás 
comest a tóikért birtokba beiktatták s annak határait is meg- 
járták ; a határjelek között megemlittetik : „usque viam que 
vádit in Leuchen. " A király tehát tekintetbe véve Éliás comesnek 
a Szepességben tott hü szolgálatait, a fölkért birtokot annak és 
örököseinek odaadományozza. 

Zr)ld és sárga selyem zsinórról fUggő, félig ép pecséttel. 

Ezen, eddigelé még ismeretlen okmány a család levéltá- 
rábaií egy XV-ik századból való egyszerű másolatban is megvan. 



228 A jGÖRGEYCSALÁD OKMÁNYAI. 

27). 129Ö. Datam in octavis beati Michaelis Archangeli. 

A szepesi káptalan előtt Kézsmárki Bertold fia^ Hencb 
ComeS; Raküz faluban levű birtok részét Jakab szepesi pUspök 
unokaöcscseinek^ László és Francónak 75 finom ezüst márkáért 
elörökiti. 

Czinár Mór Fejér György Cod« Dipl.-boz irt Indexében a 
399. lapon ezt mondja: „ScepnsiensísEpiscopus JacobnS; primus 
et ante nostra tempóra nltimus/ Jakab volt tebát az első és M. 
Tberézia koráig az ntolsó szepesi püspök; — mi egyébiránt Wag- 
ner által i. b. III. 17. lapon szintén bővebben kimutattatik. 

Eddig ismeretlen okmányunk azonban annyiból is érdekes^ 
hogy ezen pUspök családi viszonyaira is némi világot derít. 

Vörös selyemről fliggő ép pecséttel. 

28). 1295. Dátum in festő beati Galli. 

A szepesi káptalan előtt Bald szepesi főispán két és fél 
ekényi birtokot: „in mctis ville Gargou/ olyképen cserél ki 
Heidenreieh fiai Cesar és Istvánnal; hogy ezek saját Ttrökrészttk- 
ből ugyanannyit a szepesi vár használatába bocsássanak; egyszer- 
smind a kicserélt birtokból 10 hold rét nekik visszamaradván; 
mely rét „ad nietas albi goblini — ad metas poneth et ad pra- 
tum Ypoliti lectorís ecclesie sancti Martini se extendit.^ A ki- 
cserélt földbirtok határa kezdődik : „inter dnos rivulos Radon- 
patak et Logina;" majd Luchsa határával ütközik; tovább haladva 
' a hegytetőn a két határjel közUl egyik „dividit terram Stephani 
et Johannis longi^ s innét délfelé haladva; a határvonal Kadon- 
patakáboz visszatér. 

A hártyára irt eredetiről a pecsét nyomai is eltűntek; 
eddig ismeretlen. 

29). 1296. Dátum Mense Novembri. 

Bald Szepesi comes; Chudrnnnak és fiainak; AndráS; Gáb- 
riáU; MártoU; Iván; IstváU; Kozma és Mátyásnak: „de villa 
Gargeu" egy; két ekényi nagyságú fönnmaradt földterllletet : ^de 
terra vilIc Gargeu vacuam — iuxta terram Chyzer" mint a 
szepesi vár tartományát: ^pro vncia auri gravi ponderis" birto- 
kába bocsátja; s őket minden másnemű adózások alul fölmenti 
8 azon szabadalmakkal ruházza föl : ;,qua aly auridatofes in 



2 30 A GÖBGEY^JSALÁD OKUÁMYAt . 

Radzlaosnak leányával hozományul adott volt^ ez utóbbival 
„mediantibns probis virís, videlicet Jordano comite filio Chanch et 
altero Jordano filio Boch^ elcseréli. 

A hártyaszalagról fttggüt pecsét nyomaival. Eddig ezen ok - 
mány is ismeretlen^ s Wagner úgy Jemey és Czinár szerint utóbb 
a XV-ik század közepén Schavnikinak nevezett convent ritkább 
kiadványai közé tartozik. 

íme, t választmány, ennyiből áll az Árpádok korszakából 
való okmányok tartalma^ nem gQudolnám, hogy más magán- 
levéltárban a Szepe^égre vonatkozólag több léteznék ; bővebb 
ismertetéssel nem vagyok képes szolgálni, mert Sz pes vidékét 
nem ismerem^ ez értekezéssel csupán alkalmat akartam szolgál- 
tatni egy avatottabb kéznek^ ki Szepes vármegye leírásával tüze- 
tesebben foglalkozván; a föntebbi adatokat fölhasználhatja. Az 
eddigelé még ismeretlen okmányok az illető helyen fognak kö- 
zöltetni. 

Maguk az eredetben fölmutatott okmányoknál örömmel fogja 
a t. választmány tapasztalni, hogy mily gonddal vannak azok 
fönntartva, alig van közöttük egy hiányos példány, s a mi fölötte 
ritka, a nagy számban meglevő ép pecsétek vonják magukra 
mindjárt első tekintetre figyelmünket. 

így a föntebb már emiitett Erzsébet királyné és Giletfi 
Miklós nádor pecsétjein kivül a szepesi káptalannak kétféle ép 
pecsétjével találkozunk, melyeket a magyar akad. archeológiai 
bizottsága költségén készített rajzban van szerencsém bemu- 
tatni*) 

ti végre szabadjon a tisztelt család irányában köszönetemet 
újabban kifejezni, hogy az oly gonddal megőrzött okmányait a 
történelmi buvárlat számára föltárta. Bár a többi azon régi csa- 
ládáinknak is, kiknek levéltárait még nem ismerjük, tadomásukra 
jutna a Uörgeyek eme készsége, hogy legalább az Árpádok 
korszakából még fönnlevő okmánykincseinket végre-valahára 
megismerhetnők ! NAGY IMBE. 



*) T. i. a martiua 7-iki ülésen, mikor a jelen ^rtekez^ fölolvas- 
Utott. S t e r k. 



282 VISZHANGUL BOTKA TIVADABNAK. 

tanulmányozásaink- és nyomozásainkban törekednünk kell: a 
valóság vagy történelmi igazság, s a ki e czélt tűzte ki magának 
az örömmel fogadja bárkitől is a fölvilágosítást; vagy útbaigazí- 
tást, mely öt a tévedésről meggyőzé, vagy legalább az övétől 
eltérő nézetre íigyelmezteté. 



T. irönk az állítja, hogy Üjvár megye — Comitatas 
Növi Castri — régi állományához tartozott, a tatár időszak előtt 
Sáros, Aba és Heves területe, vagyis hogy ezen három 
megye együttvéve egy vármegyét képezett, s ezen állításának 
igazolására. Sárost illetőleg, rám hivatkozik, így irván ide 
vonatkozólag : „Sárost nem a magam, hanem a tadós Balássy 
Ferencz felelősségére teszem Újvár megye álladékának. az 
„Egri Egyházmegye A lak ni ás á'^-ról irt jeles értekezé- 
sében tárgyalta azon viszonyt" 

De én ezen értekezésemben sehol sem állítottam, hogy 
Sáros Abaúj-hoz tartozott, s azzal egy vármegyét képezett 
volna, hanem esak azt jegyeztem meg, hogy a „Comitatus" és 
^^Archidiaconatus deNovoCastro^ alatt a XlV-ik század vé- 
géig többször Sáros vármegyét, és a sárosi főesperesi kerttle. 
tet is kell érteni ; mert Sárosban a XII. század elején vagy 
közepe táján üj vár — nóvum castrnm — építtetvén, ezen 
új vártól e m^ye többször Új vár megyének is neveztetett. 
Hivatkoztam e részben Wagner Károlyra és Fejér Györgyre, 
kik szintén megjegyzik, hogy Sáros vármegye hajdan Új- 
vár megyének is (Comitatas de Novo Gastro) neveztetett Ennek 
folytán figyelmeztettem az olvasót, hogy meg kell különböztetni 
Aba aj tói Sáros vármegyét, mely az okmányokban töbször 
szintén Comitatns de Novo Castro nevezet alatt említ- 
tetik, mert ezen elnevezés már több irót tévedésbe vitt, kik a 
Novnm Castrnm nevezet alatt Abaújt értették, holott az alatt 
többször Sáros is értetik. 

Hogy Sárosban is volt Újvár — Nóvum Castrum — 
melytől e megyének hasonneve származott, azt több okmány 
igazoltja ; különösen : 



234 , VI8ZHANGUL BOTKA TIVADARNAK. 

helységek — fönn vannak. Innét igen helyesen tévé Wagner 
Károly ide vonatkozólag a következő megjegyzést : ,,Hine cla- 
mm est Comitatum Sarosiensem quondam de U j v á r dietam.^ >) 

DeaKovum Castrum alatt nemesak Abaúj és Sáros^ 
hanem még más vármegye is értetik^ a mint ezt alább Heves 
vármegye alakulásának nyomozásában ki fogom mntittni. Ugyan- 
azért a Nóvum Castrum elnevezésre igen helyesen teszi 
Czinár Mór a következő észrevételt : „Isto ambiguae significa- 
tionis nomine iam Abaujvár^ iam Neograd, iam obsole- 
tus Comitatus Ujvar^ imo et Sarus designatus oeeurrit; ita, 
ut e Bolo documenti contextu nonnunquam probabilis eius sensus 
eruatur." ^) És épen ezen elnevezés ingatag és kétséges Jelenté- 
séből származható tévedés és zavar kikerülése végett jegyeztem 
meg^ hogy a Comitatus de Novo Castro alatt nemcsak 
Abaúj; hanem többször Sáros vármegye is értetik; de ebből 
korántsem következik^ hogy Sáros Abaüjhoz tartozott, s azzal 
egy vármegyét tett volna, hanem inkább arra figyelmeztetik az 
olvasó; hogy amaz elnevezés által e két különálló vármegyét 
össze ne téveszsze. 

Igaz ugyan, hogy az újvári föesperességet (Archidia- 
eonatns de Novo Castro) tárgyalván, megjegyzem, hogy az alatt 
nemcsak az abaúji, hanem a sárosi esperesi kerUlet is 
értendő ; mert e két esperesi kerület egy ideig össze volt kap- 
csolva, s a sárosi plébániák az abaújiakkal együtt a pápai 
tized lajstromában az Archidiaconatus de Novo Ca- 
stro rovata alatt vannak megemlítve ; de ennek okát is adtam. 
T. i. Sáros vármegye eredetileg nem tartozott az egri egyház- 
megye területéhez, csak IV. Béla király adományozása és in- 
tézkedése folytán 1248'ban jött az egri püspökség joghatósága 
alá ; minthogy azonban ezen területhez az esztergomi érsekség 
is jogot tartott, abból ezen érsekség és a nevezett pUspökség 
között nagy pör támadt, mely igen sokáig húzódott, és csak 
1336-ban döntetett el, midőn az egri püspökségnek ezen terület- 



') U. 0. 

') Index AlphabeticutCodicig Diplomát. Huug. 
Peatini 1866. 541. 1. 



236 VISZHANGUL BOTK A TIVADARNAK. 

ezen megyék a mongol dúlás előtti korszakban is egymástól 
kttlön állott területet yagy provinciát képeztek. 

De a két vármegye későbben sem volt soha egymással 
egyesítve, m^ — mint netalán hajdani együvé tartozásának 
utólagos nyomára — lehetne hivatkozni ; sőt ellenkezőleg mind 
a két vármegye folytonosan külön comesek vagy főispánok 
által igazgattatott, és pedig úgy látszik, hogy valamint kiterje- 
dése, úgy más tekintetben is a jelentékenyebb vármegyék sorába 
tartozott; mert majd mindig az ország nagyjai ú. m. a nádorok, 
bánok, tárnokmesterek voltak ezeknek főispánjai, tgy p. o. 
1323-ban Fülöp nádor volt abaúji, és Mickch vagy Mihály 
tárnokmester sárosi föispán. >) 1326-ban ugyancsak Fülöp 
nádor abaúji, é^ Mihály tótországi bán sárosi főispán. 2) 
Számos okmányokból be lehet bizonyítani, hogy e két vármegyé- 
nek századok hosszú során át majd mindig ily országnagyok 
voltak a főispánjai. 

Sőt még a mongol dúlás előtti korszakból is vannak ada- 
taink, melyek azt mutatják, hogy e két vármegyét akkor is 
külön-külön ily főemberek igazgatták^ mint főispánok, tgy p. 
0. a váradi Regestrnm 210-ik pontja szerint 1217-ben Sárosnak 
Dénes királyi kamarás vagy kincstárnok volt a comese vagy 
főispánja, kinek parancsából vagy megbízásából bíráskodott 
Péter curialis comes vagy alispán. II. Endre királynak több 
1217-ben és 1218-ban kelt okleveleiben is említtetik Dénes mint 
magister Tanamicoram és Comes Növi Castri. 3) Hogy 
itt a Comes Növi Castri alatt a Sáros vármegyei ispánt 
keiyen érteni, azt nemcsak a váradi Regestrnmnak előbb emii- 
tett pontja mutatja, mely Dénes királyi kamarást sárosi co- 
mes -nek mondja : hanem bizonyítja azon körülmény is, hogy a 
másik Nóvum Castrum-nak vagyis Abaújnak 1217-ben 
Banc bán volt a főispánja, ki az említett Regestrnm 230-ik és 
több pontjai szerint ott bíráskodott 



Cod. Diplomát. Co mit. Zichy. Pest. 1871. l. 247. \. 
«) Fcj^r Cod. Diplomát. VIII. III. 99. 1. 
») Fejér Cod. Diplomát. III. I. 206., 214, 226., 236., 
242., 248. 1. 



BALÁSS Y FERENCZTÖL. 237 

Nincs a történelemben semmi nyoma annak^ hogy Sáros 
Abaújnak illadéka lett volna^ vagy hogy e két vármegye valaha 
egyUvé tartozott volna ; söt a fölhozott történelmi adatok épen 
ellenkezőt bizonyítanak^ azt t. i.^ hogy e két vármegye két 
egymástól elkülönített területet, és önálló s egymástól íllggetlen 
provinciát képezett^ s e részben a tévedésre alkalmul csak a 
Novnm Castrnm elnevezés szolgált, mely elnevezés alatta 
XlV-ik század végéig nemcsak Abaúj, hanem többször Sáros is 
értetett. 

BALÁS8T FEBENCZ. 



Eokiry Istrin rabsága türténetélieL 

(újabb (idatok). 

Társniatnnk 1869-ki; hontí kirándtdásakor; alöiirott^ mint a 
szent-antali hg Koháry-levéltár egyik átbúvárlöja, meg- 
győződvén ezen archivnmnak különösen a költő és hős Koháry 
István korára vonatkozólag dús gazdagságáról : hg Gobarg Ágost 
ő kir. Fönsége kegyes engedélye folytán másod Ízben is elment 
Szent- Antalba^ 1871. nyarán, és ekkor huzamos ideig búvárko- 
dott ottan. — Már a „Századok" 1869-iki évfolyama 615. lap- 
ján említettük volt, hogy Antalon Eohárynak három ésres, hires 
fogságára nézve is külön csomag actát válogattunk össze ; ezek 
közül három kiváló érdekű darabot, aztán,-— mint- 
egy ízelítőül, a „Századok" 1870-ik évi folyama 640. s köv. 
lapjain közlénk. Második ottlétünkkor többet is lemásolánk ama 
csomagból, továbbá a kir. kamara budai levéltárában is leltünk 
ugyané tárgyra vonatkozó, a szent-antaliakat kiegészítő némely 
levelezéseket. Érdemesnek találjuk ezeket, az előbbiek folytatá- 
saképen, a jellemes férfiú, nevezetes hadvezér és derék író élet- 
történetéhez új adatok gyanánt, korrenűben összeállítva közleni. 
Irodalomtörténetünk barátai tán szivesen veendik. 

I. 

Koháry Farkas levele Gsábrágból 1684. jan. 
5-kéről, gr. Rabattá Rudolf cs. tábornokhoz, 

Beszterczebányára. 

„. . . . Supplico demum Suae Excellentiae, jam secundus 
agitnr annus, a quo in dura et qnasi tirannica captivitate fráter 
meus: Colonellus Stephanus Kohárj existit; Vestra Excellentia 
dignetur memor esse ipsias, et tanquam Supremus Generális 



240 KOhArY ISTVÁN RABSÁGA. 

bátyámnram egészségéről : én is bizony nagy Isten irgalm&iiak 
tartom és nagy csadának^ ha ö kegyelmének egészsége szolgál : 
mert oly keményen tartatta Tököli^ hogy hozzi nem állott, ha- 
ragjában, — még az török sem cselekedte volna azt Szegíny 
János öcsém csakagyan Makoviczán megholt ; *) azt is hitta 
magával Tököli mikor e nyáron felment, de osak nem ment, 
hanem inkább akart bátyámuramval szenvedni. . . . 

Datam Csábrág, 11. Jannary 1684. 

Nagyságod alázatos szolgája stb.^ **) 

Eredeti, gr. Koháry Farkas[sajátkeztt irása. Szent- Antalon^ 
a hg Eoháry-ház levéltárában. 

in. 

Or. Balassa Jndit, Koháry édesanyja, rab- 
fiához. Pozsony, 1684. apr. 2ö. 

„Vigasztaló jókkal ál^on Isten, édes Fiam ! 
Az elmúlt martiusnak második napján adott leveledet 
annyiból vigasz tálasommal vettem, hogy abból megismerhettem^ 
hogy még élsz ; de másoktól szivem szakadásával értem, hogy 
még csak dolmányod s fejérrnhád sincs, s a mi legnagyobb, 
hogy ennyi ideig szenvedsz, és nem tndlak segíteni, noha eleget 
faggatom elmémet, mások tanácsával is élek, és valamit az 
anyai szeretet feltalálhatna szabadulásodra, — követném, ha 
lehetne. Biztatnak ugyan rajtam és rajtad szánakodó sok méltó- 
ságos személyek, hogy az Úr Isten nemsokára megszabadít, 
lévén kiváltképen való reflexiója Kegyelmes Urunknak ö Fölsé- 
gének is reád, kiben nincs is semmi kétségem : csak lenne ha- 
marébb ! s tűrhetném még addig keserűségemet, kit is úgy tűr- 
hetnék könnyebben, ha magammal elhitetett nyomorúságidban 
segithetnélek. Nem irod ugyan, de nekem úgy mondják, hogy 
vizi-betegség vagyon rajtad ; a ki ha úgy vagyon, — mi haszna, 
hogy annyit nyomorgatnak ? ! De mivel másképen nem lehet, és 



*) Albir volt, mint már emlitÖk. 

**) A levélnek e tárgyra nem vonatkozó — gasdasági — réizeit 
elhagytuk. 



242 KOHÁRY ISTVÁN RABSÁGA. 

én levelem elküldése Ngodnak nem tetszenék^ azokat snpprimál- 
hassa ; már álljon Ngod kegyelmességén; mint disponál felölek. 
In reliqao Ngod kegyelmes gratiájában ajánlja magát 
Ngod 

In Arcé Munkács^ die alázatos szolg^a 

29. Apr. 1684. Radicz András m. k.^ 

Ettlczim: Méltóságos Magyarországi Fejedelem Thö- 
köly Imre nagy jó Kegyelmes Uramnak ö Ngának iram 
alázatossan. P. H. 

Eredetije; Radics Endre saját kezével irva, Budán; a kir. 
kamara levéltárában; Thököly archívumának romjai között. 

V. 

Koháry Farkas levele Bécsből l(i85. február 18. 

„Ajánlom böcstü ettél való szolgálatomat kegyelmednek. Is- 
ten kegyelmedet minden jókkal áldja meg. Kegyelmed levelét 
kedvessen vettem ; hogy szeginy Koháry István bátyámuram és 
János öcsém szabadulásában fáradozni kiváU; igen köszönöm; 
meg is igyekezem szolgálni. A mi pedig a sarczot illeti; úgymint 
húszezer aranyat; — kegyelmed itileti rajta; mitőlünk az lehe- 
tetlenség. Generális-embereknek is olly sarcz fölösleg volna^ és 
nagy rendeknél is illyen summa fel nem találtatik ; hanem^ noha 
Filek és más jószágunk romlásával nem kicsiny szegfnségre 
jutottunk; CsábrádbaU; Szitnyán is rigen gytytött keresminyUnk 
és depositumunk Nagy Ádámtól és másoktól elvitetett; — más 
súlyos kárvallásinknak elöszámlálásával kegyelmedet nem 
akarván terhelni; minémti szükségben estünk; mind az ország 
tudja ; mindazáltal vékony tehetségünkből és értékünkből^ az mi 
mostani szfik állapotunkhoz képest kitelik; örömest szeginy 
bátyámuramért és öcsémért azt nem kimilem. Szakmarban levő 
rabok végett pedig az ő FölségC; mind az hadakozó tanács *) 
gratiájához nagy bizodalmam vagyon. Én méltóságos palatínus 
(Eszterházy Pál) urammal ő Nagyságával, más förendekkel is 
ezen dolgot közlöttem. Azért; ha szeginy bátyám és öcsém rab- 



*) Haditanács, CoDBÍlium Bcllicum, ma hadügyministeriam. 



844 ROHÁRT ISTVÁN RABSÁGA. 

állapotunkhoz képpest lehetetlen, mivel ezekben as felfordult 
ttdOkben magam it esak tengOdek^ — miaonnan is az sok 
pnblicamokra való erogatíók miatt semmi reminségttnk nem 
lehet. Hindaziltal, az mi vékony értikUnkbttI kitellik^ ö kegyel- 
miért nem szinnAnk, ha irgalmassan kibocsAtödnék. Biresak 
szegény rab-b&tyám vidami kevés időre — ak&r hitre; ak&r 
erős kezességre — jühetne ki : szabadnlása, tadom^ approximA- 
lödnek. Talán az Méltóságos Fejedelem sok nyomorúságával 
nem fog gyönyörkedni szegény bátyámnak^ hanem irgalmassá- 
got véle eseiekedni méltóztatik. 

Az kegyelmed feleségének szóló levelét bizonyos alkalma- 
tossággal megkttldvén^ csak Galgóczrúl is^ tudom, az kegyelmed 
öescsinek vagy Nagy-Szombatban, vagy Lukára az kastélyban 
megküldik. 

Ezek után Isten kegyelmedet éltesse jó egészségben. 

Dátum Csábrág; 12. Április 1685. 

Kegyelmednek jó szivvel szolgál 

Kohárj FarkaS; m. k.^ 

E tt 1 c z i m : Generoso Dominó Caspari Sándor (Tit.) etc. 
Dominó mihi observand. Thúr vei ubi P. H. (Koháry Farkas 
gytirttpecséte, fekete spanyolviaszba nyomva). 

Eredetije, melynek csak aláírása sajátkezű, a kir. kamara 
levéltárában, Budán. 

vn. 

Radics András munkácsi főparancsnok Thö- 
kölyhez. Munkács, 1685. május 11. 

,,.... Koháry István uramnak szólló atyjafia (testvére, 
Farkas) levelit vettem ; de. Kegyelmes Uram, itt nála hiában 
mesterkedik ember, az mint már egynihányszor megírtam Nagy- 
ságodnak, mert*0 csak azt mondja : mit tud igémi, mikor nem 
tn^ja, mie vagyon ? ^) — más ember erszényére pedig nem 



*) Tettv^reivel mig ekkor — anyjok ^Iv^n — nem vala meg- 
ootoBva. T. K. 



246 KOHÁRY ISTVÁN RABSÁG A. 

E ti 1 c z 1 m : Spectabili ac Magnifico Demino Dominó Sigis- 
mnndo Eszterhazy de Galautha (pleno cam Titnlo) Dominó et Fratrí 
obBeryandissimo. — Tyrnaviae, P. H. (Kohárj kis gyttrűpecsétje^ 
piros spanyolviaszba nyomva). 

Eredeti levél a kir. kamara levéltárában Badán^ Eobáry 
saját kezével irva. 

IX. 

Gr. Herberstein Lipót; a rab Herberstein 
Henrik grófhoz. 1685. május 16. 

Gróf Herbstein Lipót irja a császári hadsereg Yág-melléki 
táborából, 1685. májns 16-káról Regécz várába, az ott, Thököly 
fogságában már három év óta raboskodó (^ . . . . considerandom 
eerte esset, quod Dominus Fráter Charissimns jam a triennio in 
sna tam dara captivitate langueat'') testvérének, gr. Herberstein 
Henriknek, a német rend lovagjának s néhai gr. Strasoldo 
ezeré alezredesének, — hogy kiszabadításáért itt a táboron a 
vezénylő-tábornagynak könyörögvén, ö Excja mai napon ismé- 
telve megigéré neki, hogy őt a már szintén oly régóta raboskodó 
grófKohár y-t estvérekkel ^Istvánnal és Jánossal) együtt, 
mint a kik iránt szintén különös reflexióval 
méltó lenni, mihamarabb kiváltani (kurncz rabokon ki- 
cserélni, „commutare^) igyekezend. 

Eredetije Budán, a kir. kamarai levéltárban, Thököly ar- 
chívumának maradványai közt. 



X. 

Koháry Farkas leveleSzitnyá ró 1, 1685. májas 29. 

„Ajánlom szolgálatomot kegyelmednek. Isten minden jók- 
kal áldja meg kegyelmedet. 

Vettem becsülettel az kegyelmed levelit, melynek continen- 
tiáját megértettem. Én a minapi kegyelmed Írásához tartván 
magamot, az nyolcz kívánt rabok végett a bécsi hadakozó ta- 



248 KOHÁRY ISTVÁN RABSÁGA. 



XI. 



Ifj. gr. Zichy István, Koháry Istvánhoz, 1G85. 

j u n i u 8 1 7. 

„Mint kedves Ocsémuramnak kigyelmednek ajánlón^ ál- 
landó igaz atyaíiúságos kötelességgel való alázatos szolgálato- 
mat. Találkozván oly alkalmatosságom; kivel gondoltam, hogy 
látogató levelem kigyelmed kezében juthat : akartam ez levelem 
által kedves jó egíszsége felöl kigyelmednek értekeznem, kíván- 
ván örvendet::; hirt aziránt hallanom, együtt az atyámfiá- 
val*), I is nagy böcsUlettel való szolgálatját ajánlja kigyel- 
mednek. Most, Istennek hála, mindnyájon tűrhető egészsigben 
vagyunk, s mivel az győri vice-generális substitutusságát föl 
köUett vállolnom : már itt lakom, s tovább itt fog kölletni lak- 
nom, annyival is inkább, hogy Eszterházy János uram sincsen 
itten, 8 Miller uram is meglőtte maga magát, — egyedül magamon 
van az terh. Kigyelmed szabadulásában miként kívántam fáro- 
dozDom : Isten szabadulását adván kigyelmednek, igaz atyafíúsá- 
gomat meg fogja tapasztalhatni, lévén oly reménséggel, hogy 
tekintvén az körösztínységet : tovább kigyelmed sem fog már 
mortificáltatni ; gloriosus Úr lévén Tököly uram ő Nagysága, in- 
kább fogja kivánni az körösztinységnek megbizonyítani, hogy 
könyörületes, hogysem sarczoltatásában körösztínyeknek gyö- 
nyörkedjík ; — s ebben nincsen is semmi kétségem, hogy Isten 
kigyelmedet meg ne szabadítsa, mellyet hogy hamar engedjen 
az Úr-Isten — szívbtil kívánom. 

Inned az mi tilos nem volna megiruom, egyebet kigyel- 
mednek nem írhatok, hanem Kegyelmes Urunk ő Fölsége hadai 
már megindultak, az Bavarus herczegé is ; az több Imperialis 
Fejedelmeké már Pozsonnál vadnak, s mibelent az említett 
Elector személye szerint leérkezik : azonnan operatióhoz kezde- 
nek. Még soha ő Fölségének illycn feles és deli hada nem volt, 
mint mostan ; s azzal is augeáltatik, hogy az Hadclbergi (így ; 
heidelbergi ?) Elector meghalván sine haerede : az Nciburgi Ber- 
ezeg fia. Fölséges Asszonyunk öcscsének couferáltatott^ s accep- 



^) Nejöt báró Melith Máriát drti. 



260 KOHÁRY ISTVÁN RABSÁGA. 

captivoB etiam jam determinavit et donaTit, qui Szakmarini 
detínentiir. Stepbanom Balog Szendrőviae existentem etiam In- 
dytam Beliicnm pro meis fratribus deputavit ; yerani; nti intelligo, 
oí&ciales Earafiani ipsnm abstulerant Praeter captivos jam de- 
cem mii le Imperíales promisi^ licet sat magnas cnras babeo poBt 
tantas damoificationes talem summám acqnirendi, cam ad centam 
mille florenos damnificati simus per praesens bellnm. Ego inte- 
rim me pristínae affectíoni Ilim. D. Vrae recommendO; utinam 
DeuB det; ut brevi alicnbi in bona valetndine lUmam D. Vram 
videre possim. Qnod nova attinet^ alia non scio scribere, qaam 
omnia bic plena esse militíbns. LnnebnrguS; Serenissimus Báva- 
ms et alia Gopiae Franconicae, Svevicae in summa maxima et 
ingens confluxit militia, actu jam Ujvarinum obsidetnr^ cum spe 
bona brevi acquirendi. In reliquo maneo 

Ilim. D. Vrae 
Dátum Posony, 12 Jűly 1685. 

servus obligatus 
Wolffgangus Eohárj m. p. 

P. S. Ich bedanckhe micfa zum schönsten gegen dem Hem 
Oberst-Wacbtmeister; dass mich in edtlichen Brieffen hat so 
fleissig grie^sen lassen. Was anbelangt wegen einer Wittíb, was 
lob darbey kban dienen^ werde n!t undtérlasseu, — wan ich nnr 
wisse^ was-íUhr-eine ihm gefftUet ? Dan ein alté ist gabr zn ver- 
driesslich, ein junge aber gabr zu lostig. Die Wall stebet bey 
den Hem Oberst-Wachtmeister. Ich verbleib jederzeit 

sein gerechte Freindin 
Maria Lndoviea Eoharin, 
gebohrene von Hoehen-Rechberg m. p.'' 

Ettlezim : Illmo Dominó Dno Alexandro Gva- 
dagni, Liberó Baroni, necnon S.C.R.Mattis Supremo Praefecto 
Vigiliarum et Commendanti in Fortalitio Szendrö, (Tit.) Dno 
Amico colendissimo. — Szendrő. P. H. 

(Eredetije a kir. kamarai levéltárban Budán). 



252 KOHÁEY ISTVÁN RABSÁGA. 

Fölségének; s még útban vagyon egy millió* azonkívül az papo- 
kat is meg engedték róni : de azt nem akarja még ő Föisége 
elkezdeni^ lévén asonkivül is elég költség. Lesli generál Hor- 
vátországban vagyon az bánnal; kinek is az pápa hadfogadásra 
pénzt adott^ — hallom^ azok is számosan vadnak. Sulcz uram 
mellé megyén 20 ezer^ kinek eleje már Oseországban érkezett. 
Csak az Úr-Isten nemzetünk kt^zött adna már egyességet : még- 
egyszer talpra állanánk! Falatinns nramot az vármegyékkel 
csak készen hatták lenni, úgy, hogy ha az szükség kívánná, 
fölülhessenek, de máskint, hogy jobban gazdálkodhassanak, nem 
kivái\ják fölüléseket. Uiszem Istent, Kedves Öcsémuram, Újvár 
és még egy más vár *) megvételével, ha az török eb fogja ke- 
resni, — meglészen az jó békesség még ez idén ; addig ha meg 
nem szabadulna is kigyelmed : akkoron fogom szabadon láthatni 
kigyelmedet. Nem tudom, ha vagyon-e hírévé kigyelmednek, 
hogy méltóságos Padensis (így) herczegtül megszörzettem ki- 
gyelmednek bizoüyos korncz rabokat, kik Szakmártt vadnak 
fogva, kigyelmed számára, ha azokon lehetne szabadulása 
kigyelmednek ; s mivel köröi»ztíny Úr rabja kigyelmed : kecske- 
métiek **) s mások kezességén nem engednék- e meg kigyelmed 
kijövetelét? Bizony, oly szivem szerint fárodoznék kigyelmed 
szabadulásában, csak találnám föl módját; kérem, értessen 
kigyelmed; talánd ha Méltóságos Tököli uramuakkönyörgenénk 
kigyelmedért, nyerhetnénk valamit, mi atyafiak. Nem tudom, 
ha Barkóczy uram lement-e Sulcz mellé ? ö kigyelmének is feles 
pénzt adtának az hadakra. Tegnapelőtt érkezek ide az franczia 
király sógora : deli iffíu űr^ Princ Conti és Turenna fiával, szám- 
talan franczia cavalírral, volentír módjára itt lesznek, még az 
cauipania fog tartani, vadnak 400., rettenetes költséget tesznek. 
Azokon kivttl is sok az Ticrczeg : Princ Luis, Princ Vademonde, 
Princ Comersi, Virtcmbergi berezegek 3, Hannover és Lineburgi 
2. ctc. Bczeg, csak deli nép az Lincburgusé 12,000 ember, — 
egy nincsen kivető közülök. — Ha mit tovább is értek, s tud- 
hatom, hogy leveleim kezében jutnak kigyelmednek, udvarlok 



*) Esztergomot ^i. 
**) Ekkor Bosnyák -jogon a Koh:lry-ház jobbágyai. 



THALY KÁLMÁNTÓI^ 258 

vélek. Azonban atyafíúságos jöakaratjában ajánlván magamat; 
maradok még boltom után is kigyelmednek 

Újvári táborbúi de 20. July 1685. 

igaz kötelességgel való 
szolgája, bátyja 
Iffiabbik Zichy Istvány m. k. 

De kár, édes Öcsémuram, hogy ezen armadát nem láthatja 
kigyelmed ! 

Az Bavaidai Elector lakodalma az Császár leányával 15 
végben ment szerencsésen ; bada már itt lévén^ maga is circa 
finem Augusti közötttUnk lészen. Nekem az győri commandóban 
be köll mennem^ ha vice-generális uram kimégyen az hadakval. 
Olas hireim érkezvén mai postáii; azokat is megküldtem, ha mi 
hasznát veheti kigyelmed. Kitanolhatja kigyelmed, az velenczések 
is hogy victorizálnak." 

K U 1 c z 1 m : Tekéntetes és Nagyságos Kohárj István ked- 
ves Ocsémnramnak ö kigyelmének adassék. P. ti. 

Eredetije a kir. kamara levéltárában^ Budán. 

XIV. 

Caprara cs. tábornagyba rab Kobáry Istvánhoz^ 
Ungvár capit ulatiój a tárgyában. 1685. oct. 30. 

„lUustrissime Domine Comes, mihi colende ! 

Ante-besternum emanatasIllustrissimacDominationis Vest- 
rae Literas percepi, contineutys(|ue earuudem intellectis, gra- 
tnlor praeprimis de bona valetudíne, quam ut Deus post tot ad- 
versa meliori sorté in sen s annos continuandam impertiatur, 
animitus exopto. 

Miror praeteroa summopere Commendantis illius Ungvá- 
rién sis petitas snper dedítione praedictae Arcis impertinentes 
pvorsus Propositioncs '*') ; nec video^ quonam ille fundamento 



*) Ha az ungvári kuruczok kiss<S kcincny egyezkoddöi pontokat 
küldöttek: volt okuk reá, mert a tavnszszal, 1685. május havában, 
Sohultz táboraok ostromát ugyanok vitézül visszaverte. Koháry akkor 
m^ Munkácson ült vala. T. K. 



254 KOhArY ISTVÁN RABSÁGA. 

fretnS; similia ab omni penitas ratione alinea praetendere possit ; 
qnasi verő ipse Regni cajusdam ant importantissimae Metropolis 
Custos^ aut Gubernátor constitutas esset ; ant verő qaonam modo 
ipse solus nniversam Belli molem et victricia Siiae Majestatis 
arma sastinere^ aat sistere posset vei intenderet. Hoc anícum 
saíficiat^ qaod Potentia Ottomanica, amissis multis et insignibus 
FortalityS; e Campo fbgata^ visis alys qaoqne accresceDtibas in 
dies armomm Gaesareorum ProgressibaS; qaaterno hinc inde 
cincta Ezercita, Pacem a Yictoríoso Romanornm Imperatore 
qnam submissione petat^ nec opus illa, qnae in his Partibna^ tam 
in oppugnatione Solnokini, qnam aliorum etiam Confinioram 
naperríme contigerunt^ ulterius recensére^ unde si supradictns 
Gommendans gratiani Saae Majestatis amplectí^ Arcem Ungvár 
cum munitíonibns et appertinentys in devotionem samme díctae 
Suae Majestatis mature, duni adhac tempus est^ tradere et re~ 
signare velit, tam ipsémet in Persona^ qnam coeteri omnes 
Praesidiary et Nobiles inibi existenteS; praeter Generalem 
praeteritorum Amnistiam, in nniversa Bona^ nnnmqnemqe le- 
gitimé concernentia restitnentnr^ militare volentes in Confínys^ 
vei alibi sub militia, secnndum qaalitatem et merita, accomo- 
dabuntnr^ eaqae occasione dicti Gommendatis speciális, qnoad 
praetensiones saas privataS; habebitur reflexió ; nec capiO; cnr 
illi; ant illis aliae^ quam Gassoviensibns et coeteris ad fideli- 
tatem Suae Majestatis reversis Gonditiones concedi deberent. 
Si itaqne snpramentionatis acquiescere volnerint, bene érit ; sin 
verő vim Armomm expectare maluerint, experieutnr sub sequu- 
tura damna et mala^ ne^ini nisi ipsorum propriae pertinatiae 
imputanda esse. In reliquo maueo lUnstrissimae Dominationis 
Vestrae servire paratus : 

Aeneas Gomes a Gaprara m. p. 

P. S. Non timeat lUustrissima Dominatio Vestra, quod ob 
hanc ratienem^ ab ilis qaidquam mali patietur^ sin verő exinde 
ei qnidquam minimi contigerit, scíat illos majori culpa et damno 
excipiendos főre, — Ex Gastris Caesareis ad Legén prope Uj- 
hel positis, die 30. Oct 1685/ 

K tt 1 c z 1 m : Illnstrissimo Dominó Stephano Eoháry, Sac- 
rae Gaesarene Regiaeque Majestatis GamerariO; Consiliario et 



256 KOHÁRY ISTVÁN RABSÁGA. 



XVI. 



Koháry István levele Kassáról, 1690. január 12. 

Szirmay Miklóshoz. 

„Ajánlom szolgálatomat; mint jóakaró aramnak, kegyel- 
mednek. 

, Ez i\j esztendőnek minden részeiben tegye Isten kegyel- 
medet szereneséssé, kívánom. 

Méltóságos gróff Braltner uram és az tekéntetes szepesi 
kamara előtt lévő dolgaim végett ide Kassára érkezvén, és im- 
már egynéhány napok alatt itten mulatván, sok emberséges 
emberektül értettem : az kái*vallott labbanczok itt e földön mi- 
nemű forma processusokkal keresik magok kárát. Azombau nem 
kétlem^ juthat kegyelmednek eszében, s jól is tudja kegyelmed, 
hogy regéczi rabságomban, minekutánna alkalmas tidőket töl- 
töttem volna el, száz egynehány forintomat, kétszáz aranyomat 
in specie, s egy ezUst-, s egy arany rubintos órámot magához 
vette kegyelmed; és jóllehet száz forintomon feljül való pénze- 
met, melybíil kegyelmed valamely forintot erogált is számomra, 
nem praetendálom, sőt rabságomban hozzám mutatott kegyelmed 
jóakaratját igyekezem is megszolgálnom, — mindazáltal, mint- 
hogy az kétszáz aranyat valamint rabságomban, úgy most is az 
páter Franeiseannsoknak deputáltam, és mind azátátál fogvást 
nem tehetek szert jó órákra : akarám kegyelmedet levelemmel 
requirálnom s egyszersmind kérnem is, tegyen kegyelmed bizo- 
nyossá: akarjaé kegyelmed ezen rcquisitiómra az kegyelmed 
kezénél maradott kétszáz aranyomat ez Franeiscanus barátok- 
nak, és az megírt két órámot énnekem visszaadni, vagy sem? 
8 küldhetem é emberemet kegyelmedhez, azoknak kézhez véte- 
lére? — En ugyan^ megvallom, inkább kívánok szolgálnom, 
mit tsem kegyelmed kezénél maradott jovaim végett alkalmat- 
lanságot szerzenem kegyelmednek ; elvárván azért az kegyelmed 
resolutióját. Ezzel Isten éltesse jó egészségben kegyelmedet. 
Dátum Cassoviae, 12. January 1690. 
Kegyelmednek 

szeretettel szolgál 
Koháry István.^ 



258 KOHÁRY ISTVÁN RABSÁGA. 

diszer Posto endtlichen aber durch derén Feindte störckhe Macht 
zngetrungene grosse Noth und dahero bei der Qnarnison einge- 
Bchlichenen Kleinmitttigkheit, ttber seine^ des Herrn Vice-Glene- 
ralens instendige Protestation und immediate wieder Beinen Willen 
abn dem Feindt tibergeben worden ; £r jedannoch von der gegen 
Ibro Kays. Majest^t^ Seineo allergnedigsten Herrn^ unterthöníg 
schaldigen Trea weder nnter Praetext Ihme von dem Feindt 
beschehener groBser Verheissangen; weder nachgehendt daranf 
erfolgten grosBen Betrohangen^ in geriugBten abgewiehen^ — 
Bondem vili lieber den Todt unterworffen zn sein^ alsz anf einige 
weiBz besagte Beine Trea zn verSndern Bich erwöhlet hatt; wie 
er dann anch soliber U.sachen^ und bey der Capitnlation der 
Quamison und Ubergab gezeigter Renitenz hatber^ bey Ubergang 
(jfterB emanten PoBto Fillecks von dem Toekelj alBogleich ge- 
fangen genohmen^ in EiBzen und Banden geschlagen^ von aller 
GemeiuBcbaft der Menficben abgeBondert, mit WaBser und Brod 
alléin gcspeiBSzet; und in Bolcber harten Grefaugenscbaft mit 
jedan*^och eineB Weegs alB den andem unverftnderlich treuen 
GemUetbe^ ttber die trey Jabr, und zwar solang elendiglich he- 
rumbgezogen worden ^ bieB dasB er endtlichen vermitelBt 
Schiekhung Gottes^ und durch die Bigreiche Kays. WaffeU; z n r 
Zeit alB ich die in Ober-Hungarn gelegene 
YöBtung Ungvár crobert, zu Beiner Erledigung 
gelanget iBt. Und weillen nun in AnBehung desBeu Bowohl 
obangeregter, alB BOUBt bey allén vorgefallenen andem Bégében- 
heiten erwieszenen YalorB, Dapfcrkheit; bestendigen un zu allén 
Zeiten ganz unverlezt und hocfaBtrttmblich bezettgten TroU; mit 
welchen er BÍch jetzt bey der PoBteritet Bowohl Begnaliert hatt^ 
Ihme^ llerrn Graffen und Vice-Generalen^ auf sein bescbeheneB 
Anlangen^ und der Wahrheit zur Steuer bierttbisr ein glaubwUr- 
diges AtteBtatum ohnverweigcrlicb zu ertheillen in allweeg vor 
billich beíunden : AIb habé in Craíft dicBBzeB oStgedachten Herrn 
Graffen^ in BOgestalten desBcn Verlangen hiemit nicht alléin 
ganz willfáhrig erBcheinen^ sondern zu mehrern Urkhundt- 
Bekhröfftigung, und Denkhwttrdigkheit Bciner erworbenen £hr^ 
Ruhmbs^ und Bonderbaren Meriten^ gegenwerdiges AtleBtatum 
unter meiner cigener Handts-UnterBchriftt und Insigl gefertigter 



THALY KÁLMÁNTÓL. 269 

hiemit in omni meliori forma ertheillen wollen'. Actum Wienii; 
den 26. Aug. 1694. 

L. S. EneaGraffCapraram. p.^ 

Eredetije és 1699-ben hitelesített másolatai a hg Eoháry- 
ház levéltárában^ Szent- Antalon. 

MegemlitendCnek tartjnk még e helytttt, hogy Eoháry — 
mint a kir. kamarai levéltárban lévő, gr. Strasoldo cs. tábornok- 
hoz intézett nagyszámú 1682-iki levelei mutatják — már ezen 
év június havában figyelmeztette Strasoldót a törököknek FtUek 
alá szállási szándékáról, s július és augustus folytán kémei által 
mindenről a legjobban volt értesülve, a mi a tdrők, kuruez és er- 
délyi tábor hadmozdulatait illeti, s folyton értesité Strasoldöt és 
a Bellicumot, egész aug. 26-káig, midőn Fttlek kőrülzároltatott 

Eőzli : 
THALÍ" KÁLMÁN. 




KönyTismertetések, bírálatok. 



V. 



RomUnische Stndien. Untersuchungen zar Ulteren 
Geschihte Romlíniens, von Bobért Roosler. Lipcse 

1871. Dunckcr éú Humblot. 

Az oláh népfajnak tekintélyes számú töredéke a magyar 
szent korona területén lakik ; a két önálló ország, melyet e nem- 
zet alapított^ sokféle összeköttetésben volt; és van még most is 
Magyarországgal. Történetének igen sok pontja összeAlgg a mi 
történetünkkel : vanfebát elég ok — mellőzve az általános tudo- 
mányos érdeket, — mely a magyar történetkedvelö és tudós 
figyelmét a fönti munkára vonja^ annál is inkább, mert az az 
oláh nemzetnek eredetét, a két oláh állam keletkezésének törté- 
netét egészen új világításban tünteti föl. Koesler ugyanis bebi- 
zonyítja, és pedig a mint nekünk tetszik, megdönthetetlenül, 
hogy a mai oláhok nem a Daciában visszamaradt római gyar- 
matosok maradványai, hanem Macedónia, Albánia és a mai 
Bolgárhon romanisált őslakói, kik a XILik század végén vagy 
a XIII. kezdtek lassankint a Dunán át szivárogni, mig végre 
Havasalföldet, Erdélyt, Moldvát és a körülfekvő tartományokat 
betölték, s a mai dunai fejedelemségekben lakó gyér kún és 
orosz népséget magukba olvaszták. Szóval, hogy az oláhok 
nem mintegy őslakói Erdélynek, kiket a bevándorló magyarság 
ősi jogaiból túrt ki, hanem csak jövevények, bár korábbiak, mint a 
ráczok. Ez eredményre szerző a nyugoti és keleti történeti kút- 
főkre és a nyelvtudományra — a homályos ethnographiaí kér- 
désekben ez egyedüli, biztos vezérfonalra — támaszkodva jut cl, 
és ha semmi más okból, hát methodusa miatt, s azért ajánlhatjuk 



264 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

Bülyedt. Ebből tehát azt is következtethetjük^ hogy amit Anony- 
mus az egyes nemzetiségek genealógiájáról^ birtokviszonyairól 
mond, az teljes hitelt érdemel; nemcsak mert egyes adatait^ — mint 
például az iQabb Gyulának rokonságát sz. Ist\ánnal — idegen 
kútfők is támogatják, hanem mert az ilyféle adatok mint practi- 
cus tekintetben is felette fontosak leghívebben őriztetnek meg a 
hagyomány által. Valamely Ütközetnek, hadjáratnak részleteit 
kiezifrázhatta a hegedős^ s a dicsőített hősnek unok&i alig 
haragudtak családi hirttk öregbítésén : de már arra, hogy vala- 
kinek atyját; őseit fölcseréljék; vagy a birtokviszonyokat hamis 
adatokkal felforgassák; nem volt sem lehetőség; sem ok; meii 
hisz minden nemzetnél a dalnokok rendje annak köszöné tekin- 
télyét, hogy ők voltak a közérdekű adatoknak mintegy közhi- 
tein depositariusai. Anonymus tehát még teljes hitelű adatokkal 
rendelkezhetett e tekintetben ; de mintán ő; az első; azokat irásba 
foglalta, úgy látszik, beállott nálunk is azon Bucle által kiemelt 
törvény, hogy nem lévén többé a dalnokokra oly nagy szUkség; ha- 
nyatlott tekintélyük és vele a gond és a szorgalom iS; melylyel 
ők mesterségüket űzték; és így a történetirásnak kezdete nálunk 
is a hagyomány hitelességének meggyengülését, végre pedig 
teljes elenyésztét eredményezé. Innen van aztán, hogy Kézaynál 
már sok dolognak — mit még Anonymus tisztán tudott — csak 
homályos, bizonytalan nyoma nuir ad t, mihez még a tatárdúlást 
is adhatjuk, mely sok családot kipusztított, sok régi viszonyt 
fölforgatott; s így a hagyomány continuitását sok részben erő- 
szakosan megszakasztá. A másik, miben talán föltétlen hitelt 
adhatunk Anonymusnak, a honfoglalásnak — nem az egyes 
epizódoknak — sora, mert — mint katonai tekintélyek állítják — 
az Anonymus adatai a legrationabilisabbak, s a honfoglalás alig 
történhetett katonailag máskép; mint nála olvassuk. 

Távol van tőlem itt többet; mint puszta véleményt mon- 
dani ; nem is tartom magamat illetékesnek Boesler állításainak 
tudományos értékét tüzetesen kimutatni , mihez nincs kellő 
készültségem : de szükségesnek tartam a közönség és Íróink figyel* 
mét müvére fölhívni; hogy állításait a szakemberek a mennyi- 
ben helyesek kövessék; továbbfejleszszék, a mennyiben tévesek; 
megczáfolják; ugyanazon fegyverekkel, melyekkel ő élt; vagy 



g6f> TÁBCZA. 

hüzafias átengedi^j^nek t. Csicseiy Antal úraak emlékül adományozván. 
A Hátralevő hat példány a költséget fedező hat t«g között osztatik ki, 
mig az eredeti kézirat — rendeltetése szerint — a nemzeti múzeum 
okmánytárában tétetik le, állandó megőrizés véget. 

A f . évi közgyűlésre nézve határoztatik, hogy mivel annak egyéb 
tárgya a h. pénztárnok megerősítésénél és a választmány szokásos meg- 
újításánál előreláthatólag nincs : nem külön napon, hanem a jövő havi 
választmányi üléssel kapcsolatosan, május2-ikán d. u. 4 órakor 
tartassék meg. 

Botka Tivadar nak a vármegyék ősi szervezetéről irt kiváló 
becsű tanulmánya fölajánlott külön kiadása Ügyében : vájjon az már 
közelebbről, vagy bizonyos időtartam leteltével, és mily formában esz- 
közöltessék? — Deák Farkas, Franki Vilmos és Thaly 
Kálmán vál. tagokból álló bizottság küldetett ki. 

Titkár bematatja Nátafalussy Kornél tagtárs úr Kassán 
april l-jén kelt köszönő-levelét, a leleszi convent legrégibb kiadványa 
fényképészeti másolatának megküldéseért, -- továbbá ugyanannak a 
nagy-várad-hegyfoki premontrei prépostság történetét tárgyazó, épen 
most megjelent becses müvét, melynek egy díszpéldányával a t. szerző 
viszonzásul kedveskedik a társulatnak. Szives köszönettel vétetik. 

Iványi István tagtárs úr, k. r« tanár Szegeden, tudatja, 
hogy Borsodbúl több rendbeli Thököly-féle eredeti levél közöltetett vele, 
az 1683- 85-ik évekből; mellékli azok regestáit, melyekből kitűnik, 
hogy e levelek majdnem kivétel nélkül igen érdekes tartalmúak, és a 
^kurucz király** — mint Thökölyt a törökök nevezték — főbb hívei- 
től valók. Ugyanazért Iványi úr fölkéretni határoztatott ezen okmá- 
nyok másolatainak a társulattal leendő szives közlésére. 

Doby Antal úr Tisza- Újlakról hasonlókép regcstákat küld 
be, a rendelkezése alatt levő XV — XVII-ik századi 16 db. okmányról, 
Ítésznek nyilatkozván azokat — vagy másolataikat — a társulattal 
közölni. Az előzékeny ajánlat köszönettel fog^dtatik, s a Koriatovies 
Tódor herczeget illető 1409-iki oklevélnek, Lónyay Zsigmond magyar 
nyelvű végrendeletének és a Chebi Pogány-családra vonatkozó okmá- 
nyoknak másoltatás végctti beküldésére, a többieknek pedig, melyek 
B e r e g e t érdeklők, e vármegye monographusával : Lehoczky 
Tivadar vál. tagtárs úrral való közlésére fog a derék értesítő úr föl- 
BZólittatni. 



268 TÁRCZA. 

— A m. tad. Akadémia mart. IB iki ülésén, bár az nem a 
történelmi, hanem az I-ső osztályé volt, egy bennünket közelebbről 
érdeklő értekezést hallottunk, Szilády Áron tói, a ^ráolvaflá- 
sokról.^ Ertekezőnek a „Századok^ január és februári fUzeteiben 
Ipolyi Arnold tói megjelent e tárgya, irodalmi körökben nem 
mindennapi figyelmet keltett közlemények szolgáltak alkalmul és alapul. 
Ipolyi nézeteit általában osztja, s a régi codexeink és nyomtatott kút- 
főinkben ide vonatkozó adatokat és nyomokat igyekezett összeállítani 
értekezésében, hogy a magyar mythologiát a „Magyar Mytholo- 
g í a^ tudós írója óhajtása szerint, tehetségéhez képest ő is tovább 
művelje. Bár példáját minél többen követnék ! — A Ilik osztály april 
8-iki Ülésén Salamon Ferenc z, mint rendes tag, tartott s'zékfog- 
lalót, aBöles Loo császárnak tulajdonított „Tactica" (katonai reglement) 
fblött. Az értekezés úgyszólván tisztán hadtudományi érdekű : törté- 
nelmi részéből kiemelendő szerzőnek azon erŐs érvelésen alapuló bizo- 
nyítása, hogy Árpád magyarjai korántsem — mint német tudósok 
rájuk fogni szeretnék — rendetlen hordák : hanem^ igenis, a harczren- 
delésben a tactica elveit más nemzetekbcli kortársaiknál, névszerint a 
különben oly müveit görögöknél alapossabban értő és ügyesebben 
alkalmazni tudó mesterek valának. 

Az akadémiai történelmi bizottság közelebbi ülésének 
tárgyai köztil megemlítjük, hogy 1872-ben a következő müvek hatá- 
roztattak sajtó alá adatni : Krytoboulos mellékdarabjai, — a már kész 
főmunkával együtt összesen 150 — 200 ív, Dothi értől Konstanti- 
nápolyban ; az Arpádkori Új Okmánytárból egy kötet \V c n z e 1 tői ; a 
Történelmi Tárból egy'kötet, szcrk. T o l d y Ferencz ; a Török-magyar- 
kori Allamokmánytárból egy kötet, szerk. Szilády Á. én Szilágyi 
S. ; 11. Rákóczi Ferencz „Vallomásai^ stb. Grisz a Jánostól két köt.; 
a Rákóczi Tár első osztályából (had- és belügy) egy kötet, T h a l y 
Kálmántól ; ugyanannak második osztályából (diplomatia) egy kötet, 
S i m o n y i Ernőtől ; R u p p Jakab egyháztört. adattára, egy köt. ; 
végre Verán ez munkáinak utolsó, — és Pázmány levelezé- 
seinek első kötete, amaz Wenzel, es Franki szerkesztése alatt. 



270 TÁRCZA. 

példák közül egyet említek : Dátum per Manus Venf^rabilis in Christo 
Patria Domini Ladislai Epiacopi VesprimieDsis, RegiDalis Cancellarii et 
Aulae nostrac Vice-caneellarii ct fídelis nostri. Anno Domini milleBimo 
tercentesimo scxagesimo nono, decimo Calendas Április^ Regni autem 
noRtri anno vigesimo octavo. Venerabilibus in Christo Patribus et 
Doroinis : Thomae Strigoniensi, Stcphano Colocenti, sacrae paginae 
Magistro, Ugolino Spalatensi, Nicolao Sadrenai, et Ugolino Ragusienai 
Archi-Episcopis, Demetrio Varadionsi, Colomanno Jaurínenai, Michaele 
Agrienei, Vilhelino Quinque-Ecclcsicnsi, Stephano Zagrabiensi, Demetrio 
Transylvauoi Joaune Vaciensi^ Domiuico Chanadiensi, Petro Bosnensi, 
Ladislao Nitriensi ^ Stepano Sirmiensi , Nicolao Tinniensi, Demetrio 
Noviensi, Nicolao Traguriensi, Stephano Pharensi, Michaele Scardonensi, 
et Portivá Sennicnsi £cclü8iarum Episcopie, Ecclesias Dei, feliciter gu- 
beniantibus Corbavieusi Scde vacante. Magnifícis viris, Ladislao Duce 
Opulonsi, Regni nostri Palatino, Emerico Vajvoda Transylvano, Comitc 
Stephano Judice Cnriac nostrae, Joaune Magistro Tavernicorum nostro- 
rum, Petro Zudar totius Sclavoniac, Simoné Dalmatiae et Croatiae, et 
Nicolao de Machon Banie, Paulo Dapifcrorum et Stephano Agazonum 
nostrorum Magistris, ac eodem Dominó Ladislao Duce, Comite Posoniensi, 
aliisque quam pluríbus *) stb. Itten az egyházi férfiak egyszerűen 
érseknek a püspöknek nevezik magukat, és (^zen szokást még későbbi 
századokban is megtartották és legföljebb kitűnőbb családok ivadékai 
tették ki megyéjük mellé vezetéknevüket is. Ez U azonban csak a 
XV-ik században vált általánossá, a XlV-ik században még a himeves 
férfiak Í8, ha egyházi hivatalban valáuak, egyszerűen püspököknek 
nevezték magukat. Az imént idézett püspökök közül István zágrábi 
püspök a hírneves Kani zsay- család tagja volt. A mi a világi urakat 
illcti,azoknaky Czudart kivéve, egyike sem tette ki vezetéknevét, habár tud- 
juk, hogy Lászlónak, a nádornak Apor volt a neve. A többieknek uc- 
vét is könnyen (?) ki lehetne böngészni, de miután léteiüköu nineacn 
okunk kételkedni, azt ezúttal elhagyom. 

Hasonlóképen az alpapság mé^ a XlV-ik és XV-ik században ren- 
desen csak kereszt- vagy rendnevét használta. Pray a Hier. Hnng. II -ik 
r. elszámlálja a váradmegyei papságot a XlV-ik század második felének 
kezdetéről., mely névsorban 224 keresztnéven kívül csak három egyéb 



*> Gánóczy Ep. Var. 



272 TÁUCZA. 

okmányainkból idézni, melyek mind azt bizonyítják, hogy a XlV-ik 
századnak már elfiŐ felében a vesset^nevek használata, ha m^ nem is 
volt egészen állandósítva, már általánossá kezdett válni. 

A kezemen lévő okmányokból azt veszem észre, hogy a nemesek 
nevei a XIY. és XY-ik században birtokaikról, melyek legtöbb esetben 
származási helyük volt, támadtak ; a városi lakosság neveit mesterségei- 
ről nyerte, egyéb nép szembetűnő testi vagy szellemi előnyeiről, vagy 
hiányairól, vagy származási helyéről neveztetett el. „Ladislaas Sárkewzy 
jadex .... commendamus .... significantes, quod circumspectus Tho- 
mas Boros concivis noster^ stb., Szent- Anna kolostorának egy szőlőt 
ajándékozott. Természetesen már őse szőlőmíveléssel foglalkozván, az 
egész család Borosnak neveztetett el ^). 

£n a XIV. és XV-ik század okmányaiban sttrün előforduló 
„Magnós^; ,,Sartor" stb. dictus-féle neveket már állandósított családi 
neveknek tekintem. Ezekről a mesterségekről vett neveket régiebbeknek 
tartom, mint a testi hibákról vagy előnyeiről kapottakat^ és pedig nem 
azért, mintha az utóbbiak későbbi időkben tapadtak volna az illetőkre, 
hanem mivel természetüknél fogva nem birtak annyi erővel az állandó- 
sításra, mint a mesterségek nevei. A czéhrendszer behozatala elŐtt a 
gyermek apjától tanulta a mesterséget, minek következtében a családra 
önkénytelenül ragadt mesterségének a neve, — azután hosszú szokás 
által szentesítve a család tagjain maradt még azon esetben is, ha egyes 
tagok más pályára vagy mesterségre léptek. 

Talán elég érdekes lesz ezen helyen följegyezni azon személyek 
neveit, kik Mátyás uralkodása idején 1478-ban az erdélyi szabad királyi 
városok és váradi káptalan között fölmerült vitás vámügy elintézésében 
szerepeltek. A kérdéses ügyben a káptalan képviselői valának : Mona 
Gergely , Huszt János, Jeneu Simon és Gyulay Imre; a városoké: Mé- 
száros Benedek szebeni, Dobó János kolozsvári, és Chonkabonka 
(Chobánka) brassói polgárok. Itten két előbbi polgár nevétől eltekintve, 
a többi mind származási név. 

Hasonlóképen igen régieknek és a magyar kereszténységnek elsŐ 
századaiból fönnmaradtaknak tekintem a „fí^ szócskára végződő neve- 
ket. Ezeknél azonban meg kell különböztetnünk azokat, melyek méltó- 
ságból származtak, mint Vajdafí, Bánfi, Apaffi, azoktól^ melyek kereszt- 



^) Keresztúry Fund. et Vicis. Epis. et Cap. Var. 187. 1. 



274 TÁRCZA. 

mindazonáltal gondot viselvén magamra, liigyje kegyelmed, mindenkor 
jobb e világban, ha az embernek irígyi Tannak, mintsem szAnói, noha 
^n azt ií kegyelm^rül nem gondolom ; hogy penig kegyelmed tanácaot 
ad, 8 magát ez iránt való szolgálatra ajánlja, kegyelmed Írásából értem. 
Medgyesí s náményi lakást hogy javallja, az nem csada ; hát ha m^ 
úgy tudná jóvoltokot mint én ; de az ki azokat ok nélkül elvette : mód 
nélkül — hidje kegyelmed — meg nem adja, noha az magyar nemzet 
között egy fiamilia soha annyit Felségének nem szolgált, mint az 
enyim. Ha elgondolja kegyelmed Lónyai Zsigmondot, Veselényi Feren- 
czet, Kemény Jánost, s mind ezek után az anyánknak, sok biztatá- 
sokra, sok ezerek elköltését^ melyeknek hálálója háladatlanság lön, kit 
az világ lát, — ha azért cuuyi hűségek megmutatása var is maradékjok- 
ban megbüntettettek : ki bizhatik az német hűségéhez ! Kegyelmed 
nekem csak Medgyest s Xamínt commendálja, de azelőtt is enyim volt, 
de hiszem az Istent, hogy maholnap többeket s jobbakat foglalhatok 
hozzájok, minthogy Csegőd^ Sárköz közel vannak hozzá ; az töröknek 
és magyarnak sokat vétvén az Barkóczi nemzet, abbul sem venném 
közömöt alkalmas marháért. Hidjo kegyelmed, én csak oly reménségben 
vagyok, hogy Istenemet, nemzetemet, azt a kihez folyamodtam, igazán 
szolgáltam, szolgálom, igaz háláját is hiszem s várom. Hogy kegyelmed 
azt az jelt látta bennem, hogy az idegent nem szeretem ? hidje kegyel- 
med, én az idegen nemzetet egyiket is felettébb nem szeretem, de egyi- 
ket az másikánál jobban szeretem, s feljebb is becsűllöm ; tétovázni az 
embernek nem jó. Constantia decet virum. Mivel ment fel Barkóczi 
István uram, s mivel nem ? — nem tudom, de én csudálom, csak ma- 
gyarok levén kegyelmetek is, mért iparkodik ügy, s miért csalogatja az 
embereket haza ; hogy nem gondolja kegyelmetek meg : mihelt mi haza- 
mennénk, mind magunkat, s mind kegyelmeteket is elvesztenÖk ; hiszem 
kegyelmednek bátyjostul csak addig lessz ott becsületi, s másoknak is, 
még mivelünk veszekedik kegyelmetek ; de ha nem lessz kivel vesze- 
kedni, mind kegyelmetek, mind mi bizony csak csúfságra jutunk, s a 
Bástya idejét elérnők, hogy bizony az gallérunk alá, vagy az sze- 
münkben köpnék az német. Nem kell az németnek az magyar fegyver ; 
hogy nem gondolkodik kegyelmed ? Avagy az Barkóczi famíliánál nem 
volt-e kedvesebb s nagyobb magyar az császár előtt valaha ? Hol van- 
nak ? Kitül vesztettének el ? s mi miatt ? Csudálkozom, hogy kegyelmed 
nem gondolkozik ; bizony veszedelmet kíván akkor magának is kegyel- 



276 TÁRCZA. 

Azomban t^nap Ssent-Pál napja léyéo^ mi az tisztekkel valóban 
▼ígan laktunk ; kegyelmetek eg^zségeért ittunk , hogy Isten tartsa. 
kegyelmeteket ; de Majos Ferencz a z^rt ívott, bogy Isten mégegyszer 
adja kezében kegyelmedet bováhamaróbb.^ 

Kívttl: „Pária literarum Domini Pauli Vesseltó , 1677.29. 
Januarii.** Közli: 

VALENTINÜS BUJDOSÓ. 



— Gróf lUyésh&zy György levele Szirmay Istyánhoz *). 

Mint kedves régi jóakaró uramnak, barátomnak, atyámfiának, ajánlom 
kötölös szolgálatomat Kegyelmednek ! 

Sok üdvösséges jókkal áldja meg Isten Kegyelmedet. Megkesere- 
dett feleségem siralmas levelét ez órában vevín, értem kegyelmes urunk 
ő Fölsége Noszticz uram ő Nagysága által tött rosoldtióját, melylyel ö 
Negyeága szóval deciarái ta ilyenképen : „Siquidem (inquit) dominus 
comes in multis suis humillimis instantiis Suae Majestati nihil aliud 
exponeret, nisi suam innocentiam, et neque se hucusque submisisset 
absolutae gratiae Suae Majestatis Sacratissinaac ; ideo ne prostituatur 
Sua Majestas coram Statibus ct Ordinibus Kegni, dabit fisco illaa 
instantias, ut cdoceat dominus Illyésházy eandem innocentiam. Haec 
est (inquit) rcsolutio Suae Majestatis Saeratissimae. Azután öcsém 
Illyésházy Miklós, mondván Noszticz uramnak ö Nagyságának, hogy 
mivel intra ststum aresti, juzta leges patrías nem felelhetek fiscus 
actiójára, előbb kölletik meglenni kiszabadulásomnak, és ügy ad ordi- 
nariam juris viam rclegáltatván, ad ulteriora, ad formám et normám 
legum patriae, procedálni, praemissa legitima et consueta citatione. 
Ezekre Noszticz uram ö Nagysága felele: A fiscus dolga ez; ő Magyar- 
ország törvényével megbizonyítja azt, bogy citatio nélkül is meglehetett 
incapti válni az urat. 



*) Gr. niyésházy György, trencsényi főispán, vallására nézve 
evangelicus, gyanúból, hogy Thököly párthíve, Leopold által elfogatott, 
s e levele irtakor a pozsonyi várban fogva tartatott. (Horváth M. Magyar- 
ország tört. IV. köt. 135. 1. Pest 1862.) Szirmay István pedig az 
I681-ki sopronyi országgyűlésen sáros! követ volt. 



TÁECZA. 277 

Ezek ig7 lévén, akartam Kegyelmednek eszébe juttatnom palatí- 
nus uram ő Nagysága ktiyetsigiben nálam l^telekort Kegyelmed objec- 
tióira tött expectorátíómat ; most is ugyanannak inbacreálváo, meg- 
vallom, nem tudom miként bütethcssem el magammal, hogy ezen reao- 
lutio ex absoluta Snao Majestntis auctoritate kült légyen, mivel juxta 
obscrvatam in similibus consvetudinem decretaliter levél által ki nem 
adatott^ söt a ki nagyobb, ö Fölségc az maga kegyelmes decretumi 
által, melyek 19. Novcmbris tavaly, és ez idején sub dato 10. FebruarV 
emanáltattak, magát kegyeimessen resolválta : quod ad mentem legum 
patríarum ct opinionem Comitatum peues mo sese interponentium, juris 
et justitiae complementum mihi administrari debcat ; itt azonban contra- 
riumot hallván, ezen velem való procederét (így) hallhatatlan, é« soha 
országokban nem történt dolognak mondhatom, mert midőn méltóságos 
palatínus urunk Ö Nagysága Kegyelmed tött affídatióját s Kegyelmed 
aziránt oonfirmatiój át, ajánlássát cousiderú lom, hogy tudniaillik én subscri- 
bálván nekem pracscribált Ö Fölségéhcz való supplicatiót, 24 óra alatt 
fölszabadulok : megcselekedtem ; valamint kívánták, végtére, úgy sub- 
scríbáltam, várván ajánlás, affidatio szerint, ö Fölsége kegyelmes reso- 
lutíóját. De ím, palatinusi authorításnak praeoccupátióját experiálnom 
nekem is kölletík keservessen, az ki országunk törvénye, megrögzött szo- 
kása szerint ország s király között közbenjáró. Mivel azért palatínus 
urunk o Nagysága authoritássa és eonsoquenter orsz;ígunk törvénye, 
nemessi szabadsága ez iránt is nem kevéssé laedáltatik, — Kegyelmedet 
tovább is szeretettel kérem : közönséges szabadságot, ez égbenkíáltó 
nyilvános injuriámat szeme eltttt viselvén, az tekintetes nemes Statu- 
soknál (kikhez is újonnan levelem által alázatossan és siralmassan 
confugiáltani ezúttal) eooperálni ne nehezteljen, hogy ezen közönséges 
szabadságunkot sértő injúriám s nyilvános oppressióm remed eáltassék 
hova hamarább : azaránt nemcsak nékem megnyomorítottnak, de az egész 
országnak salutaliter consulálván az tekintetes nemes Ország. Várván 
az Kegyelmed kedves választját, kívánom, tartsa és éltesse Isteo Ke- 
gyelmedet számos esztendeig kedves jó egészségben, szerencséssen. Iram 
Pozsony várában, 25. July 1681. 
Kegyelmednek 

kötölességgel szolgáló atyjafia, 

barátja, szolgája 

G. Illésházy György m.k.' 



278 TÁRCZA. 

C s í m : Oenerofio Dotnioo Stephano Szirmay de eadem, Inelyti 
Comitatus de Saaros, primaiio jarassori et ad generalem Regni Diaetam 
ablegato nuncio etc. Dominó mibi obBeryandissimo. 

Eredetije a nemseti mazeumban fol. lat. 515. sz. a. 

Kösli: GARÁDY. 



— Bihar yármegyei régi magyar kozségpecsétek. A 

„Századok^ -ban eddigelé közzétett 108 magyar köriratű poca^tbez 
van szerencsém még batot sorolni, s így e számot 114-re, vagyis a 
szatmári béke előtti eddig ismert magyar köriratű községpecsétek összes 
számát 132-ről 138-ra szaporítani. £ pecsétek a mint következnek, 
mind Bihar vármegyei községekéi ; s azt hiszem, e számot kevés id(í 
múlva ismét ajakkal pótolhatom, a mennyiben élénk figyelemmel kísé- 
rem — különösen a Bihar vármegyei — magyar föliratú pecséteket. 

í. 1700. MIKÉ PÉRCSI PECSÉT. Pá nczéllal födött kar törökös 
szablyát tart ; vésete gyönyörű. 

2. SZENT. IMRE. PECSETI. 1698. Egy kar lefelé mindinkább 
véknyodó (gyaníthatólag) buzogányt tart, a kard fölött egy hétágú 
nagy és egy ötágú kisebb csillag látható, s a körirattal nem választja 
el semmi köz vonal. Vésete kezdetleges. 

3. BERETTYÓ ÚJFALU. PETSETE. 1607. Tehát a régiebbek 
egyike. Ágaskodó és nyelvét kinyújtó oroszlán rujta, két első lábát előre 
tartva ; fölkunkorodó bojtos farkkal. 

4. FÜRTA * FALU * 1700 *. Egy alak jobbjában sarlót, baljá- 
ban (gyaníthatólag) búzakalászt tart. 

5. IIOSZ ASZÓ PECSÉTJE 1708. Közepén egy nyeles szekercze. 

6. PALI. FALUSL PECZIT. Alól félkört képező paizs, benne 
egy alak, igen elmosódva. Ostyába van nyomva, s egy 1701 -ki okmá' 
nyon találtam. Közli : 

IFJ. GYALÓKAY LAJOS. ♦) 

*) A t. közlő még Zsadány és Ákos községek pecsétfeliratait is 
(ÁKOS és SADANYI HELYSÉG PEOSETI4.) bekuldé , véseteik után 
ezeket is 1711. előttieknek tartván ; mindazáltal magából a vésetbŐl 
a kor oly pontosan alig határozható meg, n leggyakorlottabb szem is 
tévedhet e tekintetben. Jó lesz tehát ezeknél is az okmányok dátumaira 
támaszkodni. A továbbiakat szivesen elvárjuk. S z u r k. 



TÁRCZA. 27 9 

— Főpapi és honfiúi ajándék. Az ujon kinevezett besztcr- 
(tzcbányai püspök Ipolyi Arnold kitűnő tudósunk, mielőtt űj 
egyháznagyi méltósága elfoglalására a fővárosból elköltöznek, igen 
(értékes bdcBŰemléket kívánt itt hagyni a központban maga után. Ez, 
roppant fáradsággal, nagy mii ismerettel és nem kevesebb költséggel, 
nagy részt külföldi utazásai alkalmával ó-árusoktól, árveréseken stb. 
összevásárlott középkori nagybecsű képgyűjteménye, melyből a legbecse- 
sebb darabokat, szám szerint hatvan olajfestményt, a nemzeti múzeum 
müismerő igazgatója és képtári őre szabad kiválasztása szerint, ezen 
említett intézetnek, vagyis a nemzetnek ajándékozott. Ipolyinak ez 
által kettős czélja volt ; először, hogy muzeumunknak épen középkori 
festményekben nagyon gyér g3riíj töményét gazdagítsa, s ezáltal a régé- 
szeti mÜérzéket nevelje, s az ilyeket tanulmányozó honi művészeknek 
mintákat szolgáltasson, — s másodszor, hogy az érintett régi festmé- 
nyeket, melyek közt valódi remekek és hazai erek<yék is találhatók, 
fpl. tábori genre-kép a kuruczvilágból, magyar társadalmi képek a 
XVII-ik századból) a költözködés eshetőségeinek ki ne tegye, ellen- 
kezőleg, egy országos intézetben biztosabban megőrizve lenni tudja. 
— A nemzeti múzeum igazgatósága ügy intézkedett, hogy a nagylelkű 
adományozó iránti hála kifejezése jeléül ezen egész gyűjtemény egy, 
ügynevezett „ I p o ly i - 1 e re m-**bcn legyen fölállítva, mely terem 
állandóul a jeles főpap nevét viselendi. Reméljük^ hogy c nemes tény 
nem maradand befolyás nélkül a hazai festészeti archae.olo- 
giára és festészettörténetre nézve sem, mely mindkét ro- 
kon tudomány-ág még nálunk meglehetős elhanyagolt állapotban van. 

— Egy kihalt történeti nemzetség. A Felső-Tisza táján 

a XVII-ik szűzidban s a XVIII-iknak elején jelentékeny törti'nelmi 
szerepet játszott Szálai B a r k ó c z y-nemzetség grófi ága, férfi-nenicu, 
legközelebb, a f. évi martius hó 17-kén, élete 65-ik évében elhányt 
gr. Barkóczy János ban kihalt. Az elhányt szilárd jellemű honfi 
a közgazdaság, sőt egy időben a politika terén is, erélyes föllépése 
által, nagy érdemeket szerzett ; legutóbb Magyarország^ főud várnagya 
volt, és valóságos belső titkos tanácsos. Fényes nemzetségének pálóczi 
kastélyában őrzött levéltárát az ő szives engedélyével nyitá meg a 
műit őszszel társulatunk tagjai előtt a boldogált egyetlen leánya — 
és dús javiűnak örököse — a magasztos lelkű s magas műveltségű 
Hadik-Barkóczy Ilona grófnő ő Nml^a, ki társulatunk ala- 
Századok. 20 



280 TÁECZA. 

pító tagjává Í8 Wuy s kinek búváraink iránt tanúsitott páratlan sziv^- 
lyességfí vendégsiseretete s előzékenysége a Magyar Történelmi Társulat 
tagjai előtt sokáig felejthetetlen lesz. Midőn azért az elhunytban egy 
régi magyar történeti név sírba hanyatlását följegyeznők : osztozzunk 
teljes részvéttel a nemes hölgy bánatában, ki a leggyöngédebb atyát 
veszité el ! 

-— Franki TilmOS szorgalmas és jeles tehetségű fiatal törté- 
nészünk „Pázmány Péter és kora'' ezímü általános clbmerés- 
sel fogadott nagyszabású kor- és jel lem tanulmányának harmadik 
kötete is megjelent, és ezzel a terjedelmes életrajz befejeztetett. Őszin- 
tén örülünk, hogy a lángeszű főpap, statusférfí és irónak, százada egyik 
legnagyobb magyarjának, elvégre Frankiban élénk fölfogású, széleskörű 
ismeretekkel bíró, a legközvetlenebb s nagy kiterjedésű kutatásokat 
tett életirója akadt, — s ezt nnnálinkább, mert szerző mennél többet 
foglalkozott Pázmáuyuyal : annál inkább megismerte s annál helyeseb- 
ben fogta föl és Ítélte meg őt és korát. SzembetűnŐleg észlelheti ez 
örvendetes haladást a figyelmes olvasó a jelzett köteteken, melyeknek e 
harmadika a legjelesebb. Míg az elsőn még az életrajzíró ifjúi — itt- 
ott kissé túlzott vagy elfogult — lelkesedése, s némi irányzátosság 
látszik, addig már a másodikban d még inkább e harmadikban szerző 
e befolyások alól mindjobban fölszabadul, helyesebben s elfogulatla- 
nabban indokol és ítél, legkivált midőn Pázmány életére, annak végén 
visszapillantva, tettdús pályája c.ciményeit méltatja és registrálja. 
Ajánljuk ez igen becses élet- és koriratot t. olvasóink figyelmébe. Ki- 
adta Ráth Mór. 

— ÁrchiTam BákÓCZlanam. Az áliAlunk már többször 
emlegetett ,,Londoni Okmá ny tár'' -nak, melyet Sí mony i 
Ernő bujdosó korában, az angol országos levéltár eredeti papírjairól 
a m. tud. Akadémia számára másolt, — első kötete az akadémiai tör- 
ténelmi bízottság kiadásában elvégre megjelent. Első kötetét képezi 
ez a most megindított „Archívum Kákóczianum" vagy : „II. Rákóczi 
Ferenc z Levéltára" czímű nagy gyűjtemény második osztályá- 
nak : „Diplomatia." Tartalmát azon majdnem kizárólag angol nyelvű 
jelentések képezik, melyeket a londoni udvar akkori bécsi nagykövete 
S tépne y György és ennek titkárai saját kormányukhoz a magyar 
Ugyt'krol hivatalos vagy titkos formában intéztek, az 1703 — 
1711. években, tehát Rákóczi háborúja idején. Közisnieretű dulog 



tArCZA. 281 

ugyanis, hogy a nevezet britt állarafdrfi, Hamel-Bruininx hol- 
landi követtol együtt a b^csi kormány 6b a szövetkezett magyar rendek 
között mint meghatalmazott bAc-közbenjáró működött éveken át, 
többször és huzamosan értekezett Rákóczival, Bercsényivel és megbi- 
zottaikkal Magyarországban, — és igy a magyar ügyeket alaposan 
ismerte. Őszinte törekvései, igazságszeretcte. pártatlansága, s nemzetünk 
alkotmányos jogainak elismerésénél és lelkes pártolásánál fogva méltó 
tiszteletben részesült ő már korában honfitársaink részéről, — se 
tisztelet megilleti S t e p n e y t, mint ezen okmányokból meggyőződünk, 
azok utódai részéről is. Becses és tanulságos adalékok e levelezések a 
Rákóczi-kor diplomatiai történetéhez, nem annyira új adataikért, — 
bár itt-amott ilyeneket is találunk bennök, — mint inkább ama tekin- 
tetért : mily szempontbiíl fogták föl hazánk ügyét a külföld emberei ? 
mint Ítélt a magyar nemzőt alkotmáuy-háborűja fölött a higgadt, elfogu- 
latlau angol államférfi ? £s, valljuk meg, -ez itélet sem a derék Stepney- 
nck, sem nekünk nem válik szégyenünkre. — Ezen első kötet^ a melyet 
még kettő fog követni, az 1703. s 1704-ik évi követjelentéseket fog- 
lalja magában, 1705 elejéig. Az egy-két latin, franczia és holland 
nyelven Írottat kivéve, csupa angol nyelvfí okmányok könnyebb hasz- 
nálhatása kedvéért Simouyi igeii bő fejezetczímeket, rubrumokat 
alkalmazott, magyar nyelven. S ezt igen helyesen cselekedte, — de 
bár e rubrumokban az elrontott magyar hely- vagy személynevek 
rectificálására is nagyobb gondot fordított volna ; pl. a latin Schintaviá-t 
(németül : Schintau) magyarul S i n t á -ra javította (? ?) ; S e n t e vagy 
Sem p te helyett ( i Vág mellett) ; mert Sinta nevű helységet a magyar föld- 
képen hiába keresünk. Köpésén yt pedig közlő is a rumbrumban német 
nevén (Kitsee) említi. (110. 1.) Vagy másutt (64. I.) midőn az angol 
szöveg „D o r d a y -**ját a rubrumban „D á r d a y "-ra igazítja, igen 
helytelenül, mert ily ucvü kurucz ezredes nem létezett, hanem igenis 
létezett T o r d a y F e r e n c z, a ki az angol iró által értetik. A szö- 
vegben sem ártott volna, — megérthetés kedvéért — legalább az alig 
folismerhetőlog eltorzított neveket zárj el közt megmagyarázni, mert 
az olvasó alig fogja kitalálni, hogy pl. a 29 -ik lapon ^^Jasprin and 
Bulga** alatt Jász-Berény és Polgár, „Böroslan" alatt Po- 
roszló, az 56-ik lapon „Psanek^ alatt B a k a b á n y a, „Schabrach^ 
alatt C s á b r á g, „ Jetrova** alatt Cr y e t v a, vagy a 274-ik 1, „Ste- 
phauus Engedi" alatt Enyedy István, a 294-ik 1. „Zichwar'' 

20* 



282 TARCZA. 

alatt C s i k y á r értendő. Ilyes páJdát nagyop is sokat hozhatnánk fóXy 
— de reméljük, a közlő a következő köteteknél e tekintetben is több 
figyelemmel leend, valamint a sok szabálytalan s épen nem akadémiai 
^b a n i, b e n i/ „r a i, r e i^'-t is kihagyandja irályából. Különben, maga 
az angol szöveg dicsérendő pontossággal van nyomatva, a mi úgy a t. 
közlő gondos fölügyeletének, mint Holzhausen bécsi nyomdász szak- 
értelmes javítnokának — mert a munka az angol nyelv kedvéért 
Bécsben nyomatott — egyaránt becsületére válik. A kiállítás elegáns ; 
a kötet 40. ívből áll, a mennyiből fog állani e vállalatnak lehetőleg 
minden kötete. Ara 4 frt. 

— KraSSÓmonOgraphiáJu. Múlt füzetünkben említettük volt, 
hogy Krassó vármegye közgyűlése Szende Béla honvédelmi 
ministeri -tanácsos és krassói képviselő dr indítványára, 250. db arany 
* tiszteletdíj és a munkának ezer példányban szerző tulajdonául kinyo- 
/ matásának kötelezettsége mellett, fölhívta Pesty Frigyes tagtár- 

sunkat Krassó monographiájának megírására. Most alkalmunk volt 
magukba az e tárgyú megyei kiadványokba bepillantani, — melyek- 
ből múltkori közlésünk kiegészítéséül megemlítjük, hogy az érintett 
határozat Lúgoson, f. é. február hó 8-kán hozatott, Pesty mint a m. 
tud. Akadémia levelező, s a Magyar Történelmi Társulat igazgató-vá- 
lasztmányi tagja, és mint a Krassóval szomszéd Temes vármegye 
monographusa szólíttatik fÖl, — munkájának befejezése nincs meg- 
szabott határidő által korlátolva, s végre, hogy a majdan elkészülendő 
mü — kivéve az okmánytárat — német és oláh fordítiisban is ki fog 
adatni. Ez utóbbi hatiirozatot Nagy Mihály lugosi g. k. kanonok úr 
indítványozá. A tiszteletdíj és kiadási költségek, aláírások ' által — 
melyek sorát mindjárt a lelkes Szende Béla kezdé meg 50 frttal — 
fog födöztetni, s a mennyiben ezekből ki nem telnék : saját megyei 
alapokbúi. Egyszersmind járási bizottságok is alakíttattak, hogy a 
HzUkséges újabbkori adatokat összegyűjtsék Pesty számára, ki előtt a 
megyei levéltiir is — természetesen — nyitva tartatni rendeltetett. 
Midőn szépen megindult ügy fölött lyolag őszinte örömünket, s Krassó 
érdemes és a korral haladni tudó polgárai iránt teljes tiszteletünket fcjez- 
nők ki : hasonló buzgalmat és eljárást ajánlunk többi municipiumaink- 
nak is. Szakavatott iró találkozni fog mindenütt : csak a módját kell 
eltalálnunk, — eltaláljuk pedig, ha mindenütt egy-két befolyásos, 
ügybuzgó férfiú Iclkcfen fölkarolja az eszmét. Mert közönségünkben 



tArCZA. 283 

általában megvan a hazafias érzület, és minden BZ^prc, jóra fogékony 
áldozatk^zség, — csak irányt kell matatni neki ! 

— A nagy-Yárad-hegyfoki prépostság tortéuete. A 

tudományosság éa nemzeti szellem iránt és által mindenha lelkesített, 
éa e téren, valamint a tanügy mezején halhatatlan érdemeket szerzett 
jászóvári premontrei kanonokrondnek egyik kitűnő 
tagja, t. Nátafalussy Kornél tagtársunk, kassai főgyran. tör- 
ténettanár, és leleszi volt bizottságunk köztetszésben részesült előadója, 
igen becses müvei gazdagítá a fönttisztelt egyházi rend folyó évi 
Névkönyvét. Ez a nagy-várad-hegyfoki premontrei prépostság 
történetéről irt tüzetes tanulmány, mely a czímzett Névkönyvben 50, 
nyolczadrétü lapot tölt be. A tudós szerző, ki e jeles értekezése által 
érdemdús rendje méltó monograpbusának mutatja be magát, úgy a rend 
levéltárainak — tehát közvetlen kdtfŐknek — kiaknázásával, mint már 
nyomatott munkák tárgyára vonatkozó adatai fölhasználásával állitotta 
össze müvét, melyből külön lenyomatokat is készíttetett. Mindazáltal, 
szerényen, csak ^Vázlat^-nak kívánja tekintetni jelen, a derék magyar 
Névkönyv becsét oly nagy mértékben gyarapító tanulmányát, — 
miután kitűzött tárgyához még egyéb hazai levéltárakat is át óhajt 
búvárlani. Adjon neki az £g hozzá időt, erőt és alkalmat, — s elévül- 
hetién emléket állítand hazafias szellemű rendének. 

A Névkönyv oly szép és ízletes kiállitásű, hogy igen ajánlja 
Wcrfer Károly kassai nyomdáját. 

— Községi krónikák. A jól szerkesztett ^Vasmegyei 
Lapok" april 4-iki számában ügybuzgalommal irt vezérczikket ol- 
vasunk az annak idejében társulatunk által indítványozott és a hazai 
közhatóságoknak melegen ajánlott községi krónikák ügyében. 
Czikkiró szerint most volna legjobb ideje a községi krónikák meg- 
kezdésének, midőn a községek rendeztetni fognak , a ^mindenüvé 
szakértő s képzettebb jegyzők állíttatni,^ kik e krónikák szerkesz- 
tésérc leginkább volnának hivatva. A ^Vasm. Lapok" buzdítja me- 
gyéjét : intézkedjék e tekintetben hatóságilag, előzze meg szép pél- 
dájával az ország többi vármegyéit ! — Mi részünkről őszintén 
óhajtjuk, hogy ugy legyen, és ezen ügy komolyan fölkaroltassék. Ez most 
már a törvényhatóságokon áll,— a Magyar Történelmi Társulat annak 
idején megtette a magáét. 

— Az aagSburgi mnzeaill fölügyelője, közelebbről egy füstös, 



284 TÁRCZA. 

kormos kocsma faláról, k^t r^gi olajfestésU arczképet mentett meg az 
enjészettöl : az egjik a híres Fuggerek egyikének, Rigmondnak, a 
másik nejének, Thurzó Karolinának arczképe. £ nő Nagy Ivánnál *) 
Kata néven fordul ugyan elő, de e keresztuévkülönbség nem dönti meg 
a személy ugyanazonságát, mivel különben a képen IcvŐ fölirat és Nagy 
Iván genealógiai adatai tökéletesen összevágnak, s legföljebb azt lehet 
föltennünk, hogy a főrangú magyar hölgy mind a két nevet viselte^ a 
mint hogy a több névre* keresztelés némely családoknál mai napság is 
szokásban van. Nagy Iván szerint II. Thurzó János leánya, Kata "f 
1535., volt Fugger Rajmund felesége ; az augsburgi múzeumban levő 
arczkép fölirata pedig igy szól : ^Carolina Johannis Thurso- 
nis (fília) Baronissa Raymundi Fuggcri Aug(ustani). 
Coniunx Nascitur D. 6. m. Junii Anno 1488. Obiit 
16. Január y Anno 1535. Augustae.'^ 

Nemcsak azért érdekes ezen ereklye, hogy egy kihalt régi ma- 
gyar főúri család egyik nőtagjának ifjúkori szép és nemes vonásait 
állítja szemeink elé, hanem azért is, mert az idézett fölirat pontosan 
meghatározza születése és halála évét s napját, s ezzel is egy porszem- 
nyi adatot képez genealógiánkban. N. Gy. 

— Vegyes közlések. Tolna vármegyének is lesz monographiája. 
Úgy értesülünk ugyanis, hogy ö részben dr. Nóvák Sándor úr, t. 
tagtársunk Pakson, már megkezdte gyűjtéseit és tanulmányait, még- 
pedig oly buzgalommal, mely hiszszük hogy lankadni nem fog. — A 
kir. kamara budai levéltárába legújabban Nagy Imre, jeles törté- 
netbúvárunk is bebocsáttatást nyert a pénzügyministcrtől, s egyelőre az 
ú. n. anspachi actákat kutatja, általában pedig a dunántúli terület tör- 
ténetét érdeklő adatokat. Jelenleg rajtakívül W e n z e l Gusztáv, 
P c 8 t y Frigyes, Szilágyi Sándor, T h a 1 y Kálmán, P a u l c r 
Gyula és Franki Vilmos búvárkodnak a nevezett óriási archívumban, 
s olykor Knauz és Hajnik. — Orthmayr és Szent-Kláray Csa- 
nádi Történelmi Adattára nak, és Révész Imre protestáns 
egyh. és iskolai Fi gyei m ez ő jenek martius havi füzetei megjelen- 
tek ; az előbbi Bóka és Boros-Jenő plébániák történetével fog> 
lalkozik, a csanádi káptalan 1430-iki, s a gyúl a- fehérvári káptalannak 
Orodra vonatkozó okmányait közli, — míg az utóbbiban Szilágyi 



Magyarorsz. Családai. Il-ik k. 201. 1. 



TÁRCZA. 285 

I s t V á n erdí^lyi rof. (ígyháztörtdnolmi becses közléscinek folytatását, 
Kiss Kálmán műit századi szatmár-vidéki egyháztörténeti czikkét, éa 
a tározában két érdekes régi levelet találunk, Révész tol. Az egyik 
Kapy Miklós tanuló ifjú levele 1543-b6l Lőcséről, a Sinay-gyiijtemény- 
böl, 8 a másik egj 1 646-iki levél, a Zrínyi, Batthyányi, Szé- 
c h y, N á d a 8 d y, F o r g á c h stb. főúri családok egykori protestáns 
voltáról. Szilágyi István közleményeiből — vonatkozással Ipolyi 
január és februári czikkcire — megemlítjük, miszerint az 1642-iki 
nagy-enyedi erdélyi ref. egyházi-zsinat 15ik czikkelye így hangzik : 
„ A kik (a papok közül) babonák és ráolvasás által való 
gyógyítást ü z n é u e k, bUntetésök 3 frt. "*) — L a k n o r E n d r e 
szombathelyi szorgalmas fiatal régész, társulatunk tagja, ki mint az 
Arch. Értesítőből olvassuk. Vasvármegye egyediratához szenvedélylyel 
gyűjtögette az anyagokat, közelebbről, alig 30 éves korában elhunyt. 
Béke hamvaira ! — A biharmegyei teryczctt történelmi és régé- 
szeti egylet múzeuma számára már is igen szépen folynak be a mii- 

» 

tárgyak. — A vasvármegyei régészeti egylet is folyvást gyara- 
podik, úgy tagokban, mint adományokban. Az utóbbi egyletnek már 
mintfigy 300. tagja van. — Székes-Fchérvártt a „Vörösmarty-kör"-ben 
Pauer J/inos püspök lír, akad. tag. fölolvasást tartott az azon 
ősvárosban koronázott királynékról. Ugyanott most bontották le a 
régi vár utolsó maradványaként fonnállott északi, erős kaputornyot, 
melynek oldalába — úgy emlékszünk — feliratos, faragványos már. 
vány táblák voltak bcfalalazva. Hinni szeretjük, hogy legalább ezek 
megmentettek. — Az egri és boros-jenei történelmi emlékű 
várépületek honvédlaktanyákká alakíttatnak át ; hasonló sors volt érendő 
a Zrínyi elestéről hires Szigetvárt is, melynek romladozó falai 
közt jelenlcíg gr. Andrássy Aladár cselédsége s ménese tanyázik. Ellen- 
ben a Rákócziak f e 1 s ő-v a d á s z i családi kastélyát, mely a Bachrend- 
szer alatt — óh satyra ! — zsandárka szárnya volt, mostani tulajdonosa 
gr. Vay Tihamér szépen helyreállítatta, és maga lakik benne. A Ilomon- 
nayak és Bercsényi ungvári várpalotaijában orosz papokat nevelnek. 
Neveljék Bercsényi szellemében, vagy legalább, a Drugethekében. ! 



*) Míg e sorok sajtó alól kikerültek: megjelent és beküldetett a „F i- 
gyelmoző" april havi füzete is, mely egy igen becses cultur-történeti 
közleményt tartalmaz a ref. lelkipásztorok fizetése arányáról s értékéről 
a XVII-ik század elején, Debreczen vidékén. Révész Imrétől. 

S z e r k. 



^86 tArCZA. 



Történelmi könyvtár.*) 

— ArchiTam BákÓCziannm. II. Rákóczi Ferencz levéltára, 
bel- és külföldi irattárakból bővítve. Riadja a m. tud. Akadémia törté- 
nelmi bizottsága. Második osztály : Diplomatia. I. kötet : Angol 
diplomatiai iratok II. Rákóczi Ferencz korára. Aogol levél- 
tárakból közli Simonyi Ernő. (í. kötet). Pest, 1872. Eggenberger 
Ferdinánd m. akad. könyvárusnál. Nyomatott Bécsben, Holzbausennél . 
N. 8adr. XII. és 639. 1. Ára 4 frt. 

— Pázmány Péter és kora. irta Franki Vilmos. Har- 
madik kötet. 1632 — 37. Pest, 1872. Kiadja Rátb Mór. Nyomatott 
Egerbon az érseki lyceum nyomdájában. 8-adr. 391 1. 

— Á Szent-Istváo első vértanúról czimzett nagy- várad -begy- 
foki prépostság története. Irta Nátafalussy Kornél, jászóvári 
premontrei kanonok s a kassá si főgymn. a történelem s földirat ny. r. 
tanára. Kassá, Werfer Károly nyomdájában 1872. N. 8-adr. M. 1. 
(Különlenyomat a jászóvári premontrei kanonok -rend 1872-iki Név- 
könyvéből). 

— Történelmi Adattár Csanád egybázmegye bajdaná-(hoz) 
és jelenéhez. Szerkesztik Orthmayr Tivadar és Szén t-K I h- 
r a y Jenő gymnasiumi tanárok. Martinai és áprilisi füzet. 
Temesvártt, 1872. Ára egész évre 6, félévre 3 frt 10 kr. 

— Magyar prot. egyli. és isk. Figyelmező. Szerkeszti és 

kiadja Révész Imre tudor, lelkész, akad. tag és egyházkerületi 
levéltárnok. Martiusi és áprilisi füzet. Debreczen, 1872. 
(Egybáztörténelmi közleményekkel). 



*) Hogy e rovatot az ujon megjelenő hazai történelmi 
munkákra nézve mennél teljesebbé tehessük : kérjük a t. szerzőket 
és kiadókat, hogy könyveiket — vagy legalább azok czimét — hozzánk 
(Budavár, iskola-tér 162. sz.) beküldeni ne terheltessenek. 

Felelős szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 



Pest, 1872. Nyomatott az ^Atkenaenm^ nyomdájában. 



288 HYPPOLIT-CODEXEK. 

Hyppolit eme nagymérvű költekezése^ az esztergomi érseki 
széken nem tartozott a kivételes esetek közé. Öt a fényűzésben 
Bakács Tamás bibornok még fölülmúlta. 

A fényűzés követelményei mellett középkori főpapjaink 
túlcsigázott költekezéseinek főoka a mostaninál tágasb szereplési 
körűkben rejlett. Egyházi tisztükön kivűl az ország katonai és 
politikai legföbb hivatalaiban részesek; töbszörös méltóságot 
kellett vala viselniök ; miáltal ugyan hatalmi állásuk gyarapúit, 
ámde másrészről nem csupán gazdaságaikban érzékeny csór- 
bulást; de egyházi állásuk vallásos jellemére nézve is zavaró 
hatást szenvedtek; mert mig egyrészről tevékenységűk szét- 
forgácsolásánál fogva teljes buzgalmuk és erejűk súlyát a vallás- 
erkölcsi ügyekre nem összpontosithaták, másrészről világi mél- 
tóságaik gyakorlata által szokásaikba s hatáskörűkbe számos 
oly vonás vegyült, melyek a jelenkori főpapság keoetszerü 
igényeivel merő ellentétben állanak. így a többi közt, a Hyppo- 
lit-codexekben az álarczos jelmezek, kutyapeczér, rablánczok 
és öldöklő szerszámok a legszentebb tárgyakkal vegyest fordul- 
nak elő. Egyáltalán, Anjou-királyainktól kezdve a XV., sőt majd- 
nem az egész XVI. századon keresztül, a magyar egyháznagyok 
udvartartásában és életmódjában még a hübérúrias jellem hatá- 
rozott kifejezéssel bir. 

Azon kor föpapjai palotáiban a coutemplatiók nyu- 
galmas szellemét hiába keresnők, üdítő falusi lakaik — mi- 
nők az esztergomi érsek m a r ó t i s p e c s e n y i c z i, (])echeg- 
no. — Pecsenyéi? Pecsenyédi?). és az egri püspök tarká- 
nyi lakai — a vadászati szórakozások gyülhelyei, székes- 
palotáik pedig körülsánczolt és bástyafalazott erődítmények 
voltak, melynek ormairól a székesegyházak harangzúgá- 
sával egybegyűlt riadó trombiták az egyházi és a katonai állás 
párosult hatalmát egyszerre hirdették. 

És a történelem elfogulatlan bírói széke előtt be kell val- 
lani, hogy a hazánkat végromlással fenyegetett XV— XVL szá- 

33,000 dukát volt. Rclazioue di Mss. Luirivo Ambaaciadore per la Re- 
publica di Vcuozia sil Be di Castiglia a di Borgogna. (Relazíoni di 
Ainbas. Voucti Aiitítrin. Mazzo 2. a 8. V. Nr I. — A turini Icvdltilr- 
ban. Kézirat). 



290 HYPPOLIT-CODEXEK. 

Ezen fegyverek Bzáma at&n itélve, az egri vár az időbeli 
teljes ostrom-véderejére kOrülbelttl 500 fö számíttatott. 

Az emiitett egyháznagy imént fölsorolt hadi készleteihez 
azonban még a szarvaskői várban találtató 5 puska, 10 szaká- 
los* és két taraczk-ágyú az ezekhez tartozó 50 kőgolyóval '), 8 
nagyobb számszer-ij, 1 leforrázó üst, 19 lándzsa stb. számí- 
tandó *). 

Tehát az egri pjUspők lőporos fegyvernemüi már a XVI. 
század első tizedében az ív-fegyverek számát jóval fölülmúlták, 
360 puska s 29 ágyú állván e főpap rendelkezése alatt 

Az esztergomi érsek hadi leltárát illetőleg a Hyppolit- 
codexekben, az esztergomi és verpécsi várak mellőzésével, egye- 
dfii a drégelyi hadi szerek j egyez v ék fol, melyek közt 15 ágyú 
fordul elő 0- 



Keverendissimo Strigoniensi prcscntavimus pixides Zakalos 10. Item 
eadem die cuspídes 10. — 1508. Egri számadások. 

') A Xyi. század elején a taraczkágydkbaD nem ritkán 250 
fontos kögolyók használtattak. Ddle Artiglieric Dal MCCC. Al MDCC. 
Operetté e Frammeuti Storici. Luigi CibVario. Firenze 1856. 433. lap. 

*) Registrum in Arcé Zarvaskeu super inventorium factum. — 
Item Baliste 7. Item Techeruen 1. Item Hombarde Zakalos 10. Item 
pixides 5. Item cuspides 19. Item Trazk médium *). Item Sagitte cum 
vasculis 4. Item pulueres cum vascnlis 1 72. Item Globi Trazk de lapi- 
dibus 50. Item Caldon wlgo usth 1. Item traczk I. 1508. Egri 
számadások. 

^) Nóta che al zomo de eri che fu po. Agosto Comesione dela 
Maestá di Madama : et delo Illmo Revmo archiepiscopo : lo consignai 
el Castello de Dregcl alo Egregio misser Pietro m:ircho ad bene placito 
de ditto Illmo. et Revmo. nel quale gi consignai le infrascritte cose per 
inventario : et ]ui ni ha la Copia : c pa. Item Barbatte (szakálos) otto 
grandé : conze con li soi zochi e seramcnta. — Item Bombarda una 
pichola da zocho e spalla. — Item Schiopetto uno grandé da posta : 
con lo suo zocho. — Item Bombarde sei di Bronzo mezane : con li 
cerchi zochi et altro. — Item salnitrio bonno ma se 3. 1489. Esztergomi 
bevételi számadások. 



'*') Azaz kis taraczkágjú. Ekké..t Olaszországban a 25 fontos 
colnbrina-ágyűk ^mezza colubrina^'-knak neveztettek. Dello Axtiglierie 
dal MCCC. Al MDCC. Operetté e Frammenti Storici. Luigi Cibrario. 
Firenze. 1856. 438. lap. 



292 HYPPOLITCODEXEK. 

0rőkre (compagni di porta) és a vár-yiraszökra (vigilatori) osz- 
lottak. > ^) Ezek 16-aD, amazok 29-en voltak. 

Ónálló rendes tüzércsapatok főáraink váraiban még az 
időszerint nem léteztek ; a vetögépek és az ágyúk körüli szol- 
gálatot a várörség közösen végzé, kiknek ebbeli beoktatása s 
irányadó vezetése egynémely helyütt; miként az esztergomi 
várban is^ a pattantyús és vetögépész kötelességei közé tartozott 
A drégelyi; egri és a szarvaskői várakban ezen két állomás is 
betöltetlenül maradt. Egyáltalában az akkori ágyúk egyébként 
is világszerte tökéletlen voltukon kívül (a nagyobb űrméretűek- 
böl egy nap alatt 40 lövésnél több nem tétethetvén '0 ~) ^^> 
azok hazánkban még a lehető legrosszabbul is kezeltettek. Ma- 
guk a fönt emiitett pattantyús mesterek fontos föladatuknak a 
kellő mértékben meg nem felelhettek^ mert míg egyrészről tevé- 
kenységük a hadi készletek gyártása s a várlegénység begya- 
korlása közt oszlott meg; másrészről csekély zsoldjuknál fogva 
alapos készültséget sem lehetett tőlük követelni ; ugyanis Hyp- 
polit érsek pattantyúsának 14 (306 frank néhány centim) dnk. 
évi fizetése ^'); a közkapuőr zsoldját csak ö dukáttal haladta 
túl; a gépész fizetése pedig épenségesen emezével egyenlő vala. 

A pattantyúsoknál és a gépészeknél nagyobb előnyökben 
részesültek a trombitások. Jelenlegi, nagyon is alantas állásukkal 
ellenkezőleg; ők őseink XV— XVI. századi katonai rangfo- 
kozatainál legtöbbnyire főtiszti állást foglalának cl. Vagyonos 
úri családok ivadékai lévén, — Hyppolit egri trombitásai közt 
a Péllyi; Urai, Vanyarczi és Újfalvi nevek fordulnak elő,— a többi 
zsoldos banderialis nemesek módjára; ssyát vezényletük alatt 



^*) ,,et e) zorno bodo in librea.^ 1487. Bsámadások. 

^^) „Inottre, lunga o difficilc operazione riusciva il caricare 
i pezzi gro88Í d'artiglicria; onde il loro trarre era assai rado. Conta il 
Cattaneo che uoa colubrina da 60 traeva colpi 40 al di ; se da 50, 
quarantacinque ; una cannone da 60, ottanta colpi ; mezzo canlione, 
110; un sacro o falcone da libb. 6, 120 ; un falconetto da 3, 140*^ 
Operetté e FrammcDti Storíci. Lnig. Cibrario. Firenze 1856. 434. lap. 

*') |,Andría de rooni bonbardario di qucsto Castello : de havere 
ogoi anno per conto di sua provisione duci. 14 et una vesta de meaa 
pcrnize : tt una zuba di Cíistcllo, ct lui 8Íe obligato a faré tutte le pol- 
vcre neceB&arie.^ 1489, kiadási ezam. 



294 HYPPOLIT-OODBXEK. 

fegyvernemhez tartoztak. Az azon idö szerint különösen Német- 
országban ííyö, szoros értelemben vett nehéz-lovasság hazánk- 
ban közérvényre soha sem vergődött ; a könnyű lovasság; az 
idők folytán világhírre kapott magyar haszárság pedig még a 
XV— XVI. századok folyama alatt csupán idöküzileg; háború 
idején ültettetett föl; ezen eset a Hyppolit codexekben csak 
háromszor fordul elő. 

Az alsóbb fokú főtiszti parancsnokságot mindenik zsol- 
dostartó úr saját fogadott legénysége fölött maga gyakoriá, 
mindnyájok fölött pedig a zászlótartó ^*) és a vezénylő kapitány 
állott. Ezen utóbbi legföbb tiszti állomás az esztergomi érsek 
banderialis lovasságánál 1487-ben MarkóLászló, az egrinél pe- 
dig 1501-ben Pásztói János^ s a következő években Bellényi 
László által töltetett be. 

Az egyházi lovas-csapatok hadfogadási módjáról; zsoldjuk- 
és létszámukról már ezen értekezés első részében tétetett említés. 
Egyrészök az illető egyháznagyok székes-palotáiba vala vezé- 
nyelve. Hyppolit esztergomi udvarán rendesen 20 lovas állomá- 
sozott; ezekkel együtt az említett érseki várnak 1489-ben, 
tehát békeállapotban; összes állandó őrsége — a fővámagyot 
Alfarello Ferrarót; és az alvárnagyot Eozárdi Jánost is közéjük 
számítván; — 70 főre ment. 

Egyszóval; az esztergomi és az egri egyháznagyok hadi 
jelentőségüket és tekintélyüket illetőleg széles e hazában alig ta- 
lálták párjukat. 

Harczias jellegű várpalotáik lovagi életét kiegészítendő; csu- 
pán egy kellék hiányzott; — ez a középkor eszményesitett alakja; 
az elszigetelt rideg várélet költői képe : a nő volt. 



Inclyti Begni Hungariao. Joph. Nic. Kovachich. PeBtbini 1818. Tom. 
I. 183. lap. 

1*) „And o;i8 do Zantbo vcxillifer cqui VI Item quia 

■emper est consvctudo dare tali pro vcxilli portationo : plus quam ceterb 

dedi florenos alias quatnor^ dedi in gcngcs pispcchy vasa tria 

integra vini ct unnm aliad vas integrum pro dicto vexillo.^ 1503. egri 
számadások. „Dedi predicto florenos viginti, pro precio udíus cqui sicut 
tcnctur dominmi Rcvercndissimus ci dare qunndo vadunt ad bellum quia 
ipse portat vexillum.^ lf^03. egri számadások. 



296 HYPPOLIT-CODEXEK. 

(István) ,Kapy, Szinnay (Mihály), Lápispataky^ Segney (Sebes- 
tyén), Abbafi (Bernád), Melgethay (András), Bocskay (Ferencz), 
Derencsényi (János); Bellényi; £ispaczai (Boldizsár és Gáspár)^ 
Pethö (Lászlé), Gzibak (András)^ Szepesy (Máté), Palocsay 
(Miklós); Kemény (István); Bánrévy (György), Saáry (Albert), 
Tornaallyay (Zsigmond), Thulay (György), Széky (Péter), Ke- 
resztáry (Péter), Rédey (Bertalan), Szilvásy (György), Patnoky 
(István), Toldy (Antal), Bárczay (László), Tombolthy (Gáspár), 
Lónyay (János), Jeney (Demeter), Tomory István, Csizy (Imre), 
Nádasdy (Gergely), Rákóczi (László) ^o) öri Fülöp, Heves vár- 
megye 150 1 . évi alispánja, söt ezen vármegye 1503. évi — való- 
színűleg legutolsó világi — főispánjának, Pozsgay Gáspárnak '^ 
nevével is találkozunk. 

Fegyveres örségén kivtil, Hyppolit esztergomi udvari sze- 
mélyzete három csoportozatból : a gazdasági, az egyházi és a 
szoros értelemben vett udvari szolgálatot tevők osztályaiból 
állott. 

Az első csoportozathoz tartoztak az érseki javak főigazga- 
tója, az uradalmi ügyvéd, a főszámvevő, az imok, egy sáfár, a 
tizedszedő, két kertész ugyanannyi segéddel, a mindenes se- 
gédjével, egy béres, egy pásztor, egy magtári szolga, egy rostáló 
(cribratore) és az udvari mesteremberek, úgymint : 2 varga, 1 
pallér (sopra le fabriche di castello), 1 kovács három-, 1 aszta- 
los két-, 1 pék 9 1 bognár egy-egy legénynyel, 1 szűcs, 1 tí- 
már, ki egy személyben szíjgyártó is volt, 1 lakatos, 1 madrácz- 
tömő és 2 szabó. 

Az érsek egyházi személyzete: az érsekség főkormány- 
zójából, két udvari káplánból ^^), a jegyzőből, az érsek nevelő- 
jéből és 12 egyházi prebendáriusból állt. 

'^^) Ladislaus Rachozy — Equi 1111. in comitatu Zeblin. Agrio 
io festő Sancti Francisci. late ost commcudatus per magnificos dominó 
Joanem dasechy et Stephanum Bathori.^ 1507. é. egri számadások. 

^^) „Comes houesiensis posgay Gaspar ut daret litteras officy 
extra et locum suum renontiaro Sancti Joanni fűit necessc douarc ex 
vinis Patka vasa duo Integra vinorum.^ 1503. é, egri számadások. 

'') „Don Jobane da bagna Cavallo Capellano mazore del Reomo, 
de havere ogní anno per conto de sua provisione duc. 80 : et la spesa per 
eB et uno famio.^ 1489. esztergoiii számadások. 



298 HYPPOLIT- CODEXEK. 

ferrarai herczegtöl Budára fölterjesztett kijelölési névlajstrom 
szerint, Mátyás király áltul^ az említett berczegség tekintélyes 
családaiböl s^zármazottak közül töltetett be ^^). 

A kamarási és a tárnoki hivatalok Hyppolit esztergomi 
érseksége első éveiben Fraocesco da BagnaCavallo személyében 
egyesittettek. 

Maga a kamarási tisztség két alosztályra : a házi és az 
istálóira szakadt. Amahhoz tartoztak : az ajtöáló és a teremöri 
tisztek; a 7 apród és fölUgyelöjök, 3 szobainas, 1 portás, 1 
szétkuldözgetö szolga, a hajósmester 2^)sa fltrdös. Az istáló sze* 
mélyzetét : a főlovászmester, a 2 istálómester, a 4 futár, kik 
egyúttal kengyelfntók voltak, 19 kocsis, 7 istáló-sz )lga, I ló- 
idomár és egy kengyeltartó képezték. 

A tárnokmester alá : 1 sáfár két szolgájával, egy szappa- 
nozó=ezUBt tisztító (insaponatore) és 2 ruha-inas tartozott. Gond- 
viselése alatt állottak az érsek ezüst- és ruhaneműi. 

Az udvarmester, az idő szerint Lardi Tádé, hatásköre az 
érseki udvar háztartásának konyha- és asztali szolgálatára ter- 
jedt Alárendeltjei voltak : a pohárnok (maistro di copiero), a 
fölmetélő (trianzante), a pincze- (eanovario) és föltálaló (creden- 
ziero) mesterek, a konyha költségeit vezető sáfár, 2 vadász, 3 
étekfogó inas, a (váron kivUl lakó) fejérnemü mosóné ^0; 6 
Bzakáesmester ugyanannyi segéddel, 2 konyhaszolga, 1 füszer- 



**) Hercules ferrarai berezeg levele magyarországi követéhez, 
Valentinihcz. Ferrara, jal. '6. 1487. Valentini levele Herculeshez. Po- 
zsony, 1486. aug. 3. (A magyar tudományos Akadémia modenai kéz- 
iratgyüjteményében). 

'*) „Benodctto ongaro qualle per cura con le nave: de havere 
ogni anno per conto di sua provisione duc. 8. una vesta di panno : una 
peliza di castello.^ 1489. eszterg. kiad. számad. 

'') Hyppolitnak kUlön udvari mosónői voltak Bécsben, Budán és 
Esztergomban. „Lavandara dila Casu di Buda : de havere ogni mese 
per conto di sua provisione duc. 4.^ — ^Lavandara dela Casa di el 
Rcomo in vicua : de havere ogni mese per conto di sevirre duc. 2 et le 
spcse.* — ^Anna moglie dol organista quelle lova li páni al CastcUo 
de havere p<n: conto di salario duc. 8. Cara zinque di Icgne ct 1c spcse 
per se : he obligáttá a lavare tuti Icuzoli mcns lUi ct tovaglic del Cas- 
tollo.^ 1489. esztergomi kiadási számadások. 



800 HYPPOLIT-CODEXEK. 

Az egri püspök szikszai birtokán keresztül utazott Perényi 
Dádor személyzete számára egy egész ökör s 9 akó s 1 4 itcze 
bor^ — az Egerben h&rom napot töltött Somy Jözsa temesi gróf 
megvendégeltetésére pedig csupán készpénzben 860 franknál 
több számíttatik föl az 1503. évi egri számadásokban. ^>) 

A Mátyás királylyal 1489. april havában Hyppolit látoga- 
tására Esztergomba sereglett vendégkoszorú a többi közt : 24 
latjával számított akkori 182^ vagyis mostani 145 font 28 lat 
faolajat, 295 olasz (páni taliani) s 1790 (Párkányban vett) 
magyar kenyeret^ 400 pontyot^ ugyanannyi csukát^ 45 font 
malozsaszőlöt stb. emésztett föl. 

Ily körülmények mellett legkevésbbé sem csodálkozhatunk, 
hogy az említett főpap 1489. évi esztergomi konyhatartásának, 
hús- (Bestiami vivi per amazare per la cusina) és zsiradék- 
(spesa dila grasa o verő muzaria) neműi fogyasztása kiegészítésére 
177 darab szarvasmarha, 200 birka, 238 sertés, 58 oldal sza- 
lonna, 534 sajt, — valamint nemkülönben az említett érsek hely- 
beli esztergomi vadászai s vadászó helyei, naszvadi s gútai 
fáczányosai és terjedelmes halászata daczára töméntelen vad, 
úgymint : szarvas, dámvad, vaddisznó, nyúl, fogoly és fenyőma- 
dár s — ide nem számítva a besózott és besózandó halakat 
~ 2000 darab különféle fajú íris hal vásároltatott. 

Nemkülönben jelentékeny volt a gyarmati czikkek fogyasz- 
tása is. 

Még ezen utóbbi czikkek közt — a kávénak és theának 
akkori ismeretlen voltánál s a méznek a mostaninál bővebb 
használatánál fogva — kétségkívül a czukor dicsekedhetett leg- 



31) ,,ExpeD8e infra scrípta eunt facte per manus domini proviso- 
ri8 a festő rivuis nsque ad diem septimum Septembris et hcc fait factum 
me absente quia illÍB dicbus fui bude ad baptismum filie rogis et in ísto 
tempore magnificus dominus Jose coraes Temesieneis yenit agriaxn cum 
comitiva et sollatiam et stetit per diós trés cui neccsse fait honore fa- 
céré. In primis pro camibus bovlnis pro pisibas aacis pallis avcna que 
in carro foro emit et pro omnibas generibas 'spccierom et alys necos- 
sar'ys : pro ipsias advcnta usqae ad predictam diem et asquo ad 
octavain diem Octobris at vidi per unam registram suam paruum vtí^*^ 
snit íl. 40. don. 88 ad quoqainam et sic fait,^ 1508. egri szimadások. 



802 . HYPPOLITCODEXEK. 

élelmi szállítások és a só költségei belé nem számltvák ; pedig 
az érseki udvartartás kiadásainak ezek is jelentékeny részét 
képezték. Különösen a só, szerfölötti olcsóságánál fogva — a 
kösö 'darabja 4 dénár, vagyis parány hián mostani 87 centimba 
kerülvén — jelenlegi fogyasztását jóval fölülmúlta. Hyppolit 
közszükségleteire 1487-ben 8000, 1488-ban 5000, 1489-ben 
1240, 1501-ben 2500, 1503-ban 2000 kősó szereztetett ; löOS^ 
ban pedig az egri várban 1550 darab találtatott. 

Jóllehet, föl sem tehető, hogy ezen tömérdek só az idézett 
évek alatt az érsek gazdasági s házi szükségleteire mind egy 
kőig fölhasználtathatott volna, — annyi azonban bizonyos, misze- 
rint annak tetemes részét, az akkoriban dívó túlságos, a várélet- 
tel karöltve járó, besózott élelmi szerek, különösen pedig a ser- 
téshús és a halak vevék igénybe. A kaviár készítése nem 
volt ismeretlen hazánkban. Ekként Hyppolit érsek, ssyát 
szapora halászatából húzott halain fölül, esztergomi udvara 
élelmezésére 1480-ben még 13 V2 köböl besózni való s 8 hordó- 
val kész besózott közönséges halat és 1 tonna heringet (^per 
una Tana de arenge salate duc. 7. den 75^) vásároltatott. 

Ugyanezen egyháznagy útikörnyezete 1520ban GönyOn 
200 heringet evett meg ebédre ^*). 

Hogy az ily túlságos sós és fűszerezett étkek élvezete 
mellett őseink szomjassága a mértékletesség szigorú határai 
közt meg nem állapodhatott, igen természetes. 

Az égett bor, illetőleg pálinka még a gyógyszertárak pol- 
czairól a csaplárosok kezelése alá nem süllyedt E helyett az 
idő szerint köznépünknél, a már napjainkban falusi népünknél 
majdnem egészen szokásból kiment, sörivás gyakoroltatott. Oly 
helyeken, hol jelenleg ezen italnak még nyoma sem mutatkozik; 
az említett XV^ XVI. századokban annak készítésével is javá- 
ban foglalkoztak *), e módon Maklár, Eis-Tállya és Fölnémeti 



**) „Luni a 5* Marzo in gugnu* • Item Fiorini ono in 

Arínghe, Nr. 200." 1520. évi úti kiadások. 

*) Áll ez még a XVII. század végére s a XVIII-ik elejére is. Pl. 
a Riíkóeziaknak ekkor Munkács-Szcnt-Miklóson, Ecseden is léteztek 
serházaik; ugyanekkor az egri várban is volt ^semovelö.*' 

S E c r k. 



S04 HYPPO LIT-CODEXEK. 

Má tyás királynak esztergomi látogatásakor az érsek pa- 
lotájában csupán szerémi borból 9 akó 49 iiczC; a bajor berezeg 
megvendégeltetése alkalmával pedig 29 akó4itcze fogyasztatott 
el. Hogy ugyanakkor ott a szerémieken kivtil más fajú s kUlö' 
nősen az alsóbbrendiieknek közönséges borok is bőségben föl* 
szolgáltattak volt, — fejtegetni is fölösleges. 

Ilyraódon Hyppolit érsek 1480. évi udvartartására több 
száz akó bor szükségeltetett. Ezen íölül a különleges finomabb boro- 
kért 5470 V2 frank adatott ki 3»). 

Az ^gri püspöki udvar borfogyasztásáról már máskor szó- 
lottunk *oj. 

Őseinknek e nagymórvü ivási szenvedélye daczára is 
azonban a nemesebb borfajok választi^kossága a XVI. században 
még fölötte korlátoltnak mondható. 

A franczia boroknak az időbeli irott emlékeinkben nyoma 
sem mutatkozik. 

A külföldi borok közül a candiai malvatiacam legtöbbre 
becsültetett, jóllehet az, a jelenkori elsőrendű borokhoz képest, 
eléggé alacsony árral birt, itczéje mostani 3 frankjával kelvén *0, 

Honi boraink legkiválóbbjai úl a szerémiek tartattak, s 
Hyppolit asztalára különösen a modrusi püspök termelése ke- 
restetett. 

A hegyaljai borokról a mqdenai codexek hallgatnak. 
Egyáltalában jelenlegi hírneves boraink legtöbbjei még az 
említett századokban őseinknél vagy épen ismeretlenek voltak, 
vagy legalább a kellő méltánylással és elismeréssel nem talál- 



^') ^Vini Comperadi a denari per el Castello : Suma — duc. 260 
deu. 7.** 1479. esztergomi kiadási számadások. 

«•) „Századok" 1870. 367. lap. 

*^) ^Itcm pro eodcin dominó varadiensi cmi malvaticum fl. 2,^ 
IdOS. egri számadások. ^Dia Dominico proximo p03t festam Beatorum 
Fahiani et Sebastiani Martirum ad manusThomac Viniferis regiao Mat- 
tis. pro emenda uoa Pinta Malvatico nd Mcnsam Suae Mattis. dedi den. 
32. — j,Eodem di Stephano C»pcllano liegiae Majestatis, qui boc die 
Passiout'iii Evangclieam coram suam Majestntc cantavit, mssu suae 
Majestitis pro una pinta Malvatici dedi den. 32.^^ Extrac. ex Libr. 
Ration. Dispens. H. Mattis Ludovici. A. 1525. 



B. NYÁRY ALBERTTŐL. 305 

koztak. Holott másrészről oly borok, melyek napjainkbau 
másod-^ sőt barmadrendüekttl tekintetnek^ minők a hejczei 
(Hécze); a 8z.-annai és az ostorosi *^) borok^ még Hyppolit 
idejében bazánk legelőkelőbb terményei közé Boroztattak. 

A természetes csemegeborokat a mézzel, gyömbérrel^ 
szegfüvei^ fahéj- és szerecsendióval, maiozsával, ámbrával és 
pézsmával főzött úgynevezett pigmentom-borok pótolták, melyek 
közül a Hyppolit-codexekben a calisone^') és a medon **) 
fordulnak elő. Egyébiránt hogy az ürmös a XV. században 
már hazánk kedvelt italai közé tartozott, maga azon körülmény 
is eléggé bizonyltja, hogy abból (de vino absientatieo) Hyppolit 
udvara számára Pozsonyban 1487-ben egyszerre 3 közönséges 
hordóuyi (vasi pieni ct comnni), vagyis körülbelül 18 — 20 akó 
főzetett.*) B. NYÁRY ALBEBT. 



*') A 8z.-annai borokat Balassa Lászlótól vette az ^rsek. 1489. 
esztergomi kiadási számadások. ^Qaia fáma vigobat quod majestas 
regia hac cito veuiret ut iotrarct Folonia emi unum vas vini in ostoros ut 
clarifeceretur ín collario ante adventum sue majestatis.*' 1501. egri 
számadások. 

^^) 1487. esztergomi számadások. 

**) Az 1520. utazási számadásokban „modono^ név alatt. 

*) Jövő fUzetUukben folyUtandjak. S z c r k. 



22^ 



ríszhangúl Botks TÍTadarnak a virmegyékrdi írt kSzleméDyeire. 

II. 

m 

Heves yármegye alakulása és régi elnevezése. 

A t. iró állítása szerint hajdan nemcsak Sáros, hanem 
Heves is Abaúj vánnegye területéhez tartozott ; ugyanis e 
vármegyét illetőleg tovább így ir: „Aba és Heves várakat 
és várispánságokat pedig saját felelősségemre, az imént dicsért 
iró nézetétől eltéröleg, sorolom a Növi Castri megye kebe- 
léhez." Sitt hivatkozik a Váradi Regestrum több pont- 
jaira és II. Endre királynak egy 1234-ben kelt adománylevelére. 

Ezen állítás Hevesre nézve annál föltUnöbb; mert ha 
talán Sáros fekvésénél vagyis szomszédsága- és contiguitásá- 
nál fogva tartozhatott volna is Abaúj hoz, de Heves-röl 
sokkal nehezebb ezt elhinni, minthogy ez A b a ú j -tói jó távolra 
esik, s attól a közöttük fekvő Borsod által egészen elvá- 
lasztatik. 

Minthogy itt a t. iró az én nézetemet is érinti, állítván, 
hogy attól eltéröleg, saját felelősségére sorolja Ab a és He- 
ves várakat a Növi Castri megye kebelébe, a kérdés 
felvilágosítása végett meg kell említenem, hogy én az Egri 
Egyházmegye a 1 a k u 1 á s á -ról irt értekezésemben a He- 
ves vármegyében fekvő patai és hevesi főesperességet 
tárgyalván, azon véleményemet nyilvánítám : hogy azért volt 
hajdan Heves vármegye két főesperesi kerületre osztva, mi- 
vei régentén maga a vármegye is két külön állott területre, ú. 
m. Nagy- és Kis-, vagyis Felső- és Alsó-Hevesre 
oszlott, és csak későbben egyesölt egy vármegyévé, s ezen régi 
ibiosztásnál fogva e vármegye valamint politikai, úgy egyházi 
tekintetben is két különálló területre oszolván, ott a nevezett 



808 VISZHANGUL BOTKA TIVADARNAK. 

a) V. István király 1270 táján Domokos mester fiának 
Istvánnak; ki a királyné főlovásza és tárnokmestere volt^ s kitől 
a Pászthóy -nemzetség eredt; oly kiváltságot adott^ miszerint 
az 6 jobbágyait és az ö kegyúri joga alatt állott pásztói 
monostor vagy apátság jobbágyait csak ö maga István mester 
Ítélhesse meg^ és rajta kivttl azok fölött se a nádor^ se az ország- 
bíró^ se az újvári; se a nógrádi főispán ne biráskodhassék. 
, . . . concessi*! ns ex nostra gratia speciali; qnod populos snos 
Ecclesiae de Paztab, cujas patrónus est; praeter personam ipsins 
Magistri Stephani nee PalatinuS; nec Jadex Curiae nostrae, nec 
Comes növi Castri; aut Neogradiensis, nec etiam aliqnis 
Jadicnro sen Comitam possit vei debeat alíqaatenus jndi- 
care." ^) 

De mit bizonyít ezen adománylevél? Igen sokat; mert 
világosan mondja, hogy István fölovász- és tárnokmesternek és 
a pásztói egyház vagy apátságnak jobbágyai ki voltak véve a 
NoviCastriComes bíráskodása alu2. Itt csak az a kérdés : 
hogy hol feküdtek István fölovász- és tárnokmester és a pásztói 
egyház birtokai, vagyis hol laktak azon jobbágyai, kik a Növi 
Castri Comes bíráskodása alól ki voltak véve? mert ama 
birtokok azt is jelzik; hogy merre teriilt el hajdan a Növi 
Castri Comitatus. 

Ezen birtokok pedig a következők voltak ú. ra. Ágas 
vár (Castrum Ágas), Tar; Bárka ny és Kutas ó, melyek 
ugyancsak V. István királynak 1265-ben kelt adománylevele 
szerint a nevezett fölovász- és tárnokmesternek adományoztattak 
a pásztói monostor fölötti kegyi\ri j(>ggal együtt 2). Ágas vár 
a Mátrában Hasznos nevti helység mellett feküdt; melynek 
romjai most is állanak ^). Tar ma is virágzó helység a Mátra 
alatt; Pásztó szomszédságában. Bárkány és Kutasé 
pedifT Nógrád vármegyében fekszenek, de szintén nem messzire 
esnek Pásztótól. A popali Ecclesiae de Paztnh 
alatt pedig a pásztói apátságnak P ász tón lakott jobbágyai 



Fej^, Cod. Dipl. V. 1. 277. 1. 
») U. 0. IV. III. 289 — 294. 1. 

^)UcveB én Kíllső-Szolnok t. e. vármogy^k le- 
írása, E^^er, IS68. 478. 1. 



V.- 



310 VISZHANGUL BOTK A TIVADARNAK. 

Yooatam in Gomitatu Aba Yjaar^ in qna popnli dranoh 
in antea residebant, űontnlimns, eidem Campolth Comití^ et suis 
heredibas, heredumve successoribuB etc" ^). 

Az itt fölhozott oklevelek nemcsak azt bizonyitj&k^ hogy 
a mai Hevesnek egy része hajdan egy különálló megyét 
képezett, mely fölváltva majd Újvár -nak, majd Abaúj vár- 
nak neveztetett^ hanem valamennyire jelzik a vidéket is, hol 
ezen vármegye elterült. 

Későbben egyesüh én ezen vármegye .Hevessel, ezen . 
egyesült vármegye majd Abaúj; majd Heves új vár me- 
gyének neveztetett. Ezen értelemben kell venni a t. irö által 
érintett oklevél töredékét is^ miszerint András egri püspök az 
egri egyház Szurdok-Püspöki nevű birtokát, mely Abaty- 
várban vagy más néven Hevesújvárban feküdt, cserében adta 
Miklós comesnek N o h e vagy N o v a j nevű birtokért. „ . . . quod 
Dominus Andreas Episcopus quandam Possessionem Ek^clesiae 
Buae Episcopalem, ) er Sanctum Stephanum a tempore funda- 
tionis ipsins Ecdesiae collatam, ct pacifice possessam Znr* 
duk-Pttspöki vocatam, in Gomitatu de Abauyvar 
vei alio nomine Hevesuyvar existentem dedit Gomiti 
Micolao praedicto pro Possessione seu Terra praelibata Noha 
vocata" ^). 

Itt „in Gomitatu de Abauyvar vei alio no- 
mine Hevesuyvar*' kitétel korántsem annyit jelent, mintha 
Heves a mai A b a ú j h o z tartozott s azzal egy vármegyét 
tett volna, a mint ezt t. irónk állítja ; hanem azt jelenti, hogy 
Heves egyesülvén az itt tárgyalt Ú j v á r- vagy A b a ú j v á r- 
ral, ezen egyesülés folytán, a vele egyesült megye nevéről 
1288-ban, mely évről a fölhozott oklevél szól, fölváltva majd 
Abaúj-, majd Heves új vármegyének neveztetett. De kü- 
lönben sincs a fölhozott oklevél semmi vonatkozásban a mai 
Aba új vármegyével ; mert ott nem volt az egri püspökségnek 
Szurdok-Püspöki nevű birtoka, hanem igen is volt He- 
ves új vármegyében, mely Sz.-István király által adományoz- 



') U. o. 70. 1. 

») V erböczi Iptváii cm lék c z o t c. Pest, X819. II. 16.1. 



812 VISZHANGUL BOTKA TIVADARNAK. 

E kérdésre Bem nehéz felelni. Ugyanis nézetünk szerint a 
kérdéses teiUilet^ mely a fölhozott okmányok s adatok szerint 
Újvár- vagy A b a ú j v á r-nak neveztetett, Sz.-István király 
korában, mikor az e g r i püspökség alapíttatott, Pata vezérről 
8 annak váráról még Pata vármegyének neveztetett, s e 
vármegye nevétől kölcsönözte az ottan állított föesperesség a 
patai nevezetet. Ugyanis tudjnk Béla király névtelen jegyző- 
jének előadásából, hogy Árpád vezér a Mátra erdejében nagy 
földet adott Ednek és Edömérnek, hol azután nnokájnk, 
Pata, várat épített, ^tuoc dux Árpad in silva Mátra dedit terram 
magnam Edanec et Edamemec, nbi postea P o t a nepos eomm 
castram constnxit^ ^). Nem szenved kétséget, hogy a Mátra s 
annak vidéke az egri püspökség alapításakor Pata vezérről 
B annak említett váráról Pata vármegyé-nek, nevez- 
tetett ; mert több vármegyéink, mint p. o. Borsod, Szabolcs 
stb. a vezérektől s azoknak váraiktól nyerték nevüket. Bonfini 
is így ir ide vonatkozólag : „conventns partim a civitatibns, 
partim ab his Vngaroram dacibus, qui e Scytbia 
prodeuntes, vtrasqne Dannbii ripas occuparunt, nomen as- 
sumpsere.^ ^) Hogy itt aconventus alatt comitatns 
értendő, azt a nem is szükség említeni. 

De magának az ott állított főesperosségnek máig is fÖnnlevS 
neve is arra mntat, hogy ama terület Sz.-Ist?án király korában, 
mikor az egri püspökség alapíttatott, Pata vármegy é-nck 
neveztetett, s az ott alakúit föesperesség e vármegyétől vette 
nevét ; mert a íöesperesi kerületek azon vármegyéktől neveztet- 
tek, melyeknek területén feküdtek. 

Az epri káptalannak egy régi Regestrnma szerint Heves 
vármegye kerületei régentén más neveken neveztettek, mint 
ma. így p. o. a mai mátrai járás neveztetett pásztói, a mai 
gyöngyösi járás pedig patai kerületnek. Nézetem szerint 
ezen kerület patai elnevezésében is ama terület egykori neve 
vagy nevének emléke maradt fönn, mely szintén arra ntal, hogy 



^) AnoDymí, Geeta Hnngaror. XXXIL fej. 

»• R e r. V n g R r. Dccad. I. Lib. I. Hanoviae 1606. 23. 1. 



316 VI8ZHANGUL BOTKA TIVADARNAK. 

Azonban föltéve^ hogy ezen birtokok Hevesben lettek 
volna^ a minek ellenemond az adomáaylevél^ az még azon eset- 
ben sem azt bizonyítaná; hogy Heves Abaújhoz tartozott ; 
hanem inkább a mi állításunkat igazolná, miszerint Heves 
vagy annak egy része hajdan szintén Növi Castri Comi- 
tatus-nak neveztetett De itt még azt is meg kell jegyezni^ 
hogy csak Pata esik azon a területen, mely hajdan Újvár- 
nak neveztetett; Pély pedig a tulajdonképeni Heves tertlle- 
tén fekszik. 

A fölhozott adatok tehát, mikre t irónk — mint érvekre — 
hivatkozik, nem azt bizonyítják, mintha H e v e s a mai Ab a ú] 
hoz tartozott s azzal egy vármegyét képezett volna; hanem 
inkább a mi állításunkat igazolják és világosítják, miszerint a 
mai Heves két megyeterületböl alakulván, azoknak egyike 
szintén Újvár- vagy Abaújvár-nak neveztetett. 

A mai Heves vármegyében, annak a Mátrát környező 
területén feküdt tehát a régi Újvár, mely Ab a új várme- 
gyének is neveztetett. Ez as a vármegye, melyet Czinár Mór az 
első czikkemben folbczott jegyzetében obsoletus Comita- 
tus Uj var-Dak mond, de hogy hol feküdt? nem említi. Ez az 
Újvár vagy Abaúj vármegye, melyet tudósaink nem igen 
nyomoztak, s a melynek neve több irót tévedésbe vitt, nem tud- 
ván, hogy az hol feküdt, s összetévesztvén azt a mai A b a új j a 1. 
De most már nem tUnik föl a föntebb is említett 1288-diki ok- 
mánynak azon sajátszerű kitétele Szurdok-Püspökiről 
miszerint az „in Comitata Abauyvar vei alio nomine He- 
vesuyvar" fekszik. 

BALÁSSY FERENCZ. 



A magyar államezímer. 
III. 

Hogy országos czimerünk használata országgyűlési ter- 
meinkben úgy^ mint közhivatalainknál oly ingatag : oka az^ hogy 
arról országos törvény még soha sem intézkedett 

Tndták s észlelték azt tudósaink már évek óta. Azért ön- 
államiságnnk visszaállításának emlékére 1867-ben a magyar, 
kir. egyetem Magyarország s a magyar koronához 
tartozó s vaiaha tartozott országok czimerei- 
nek eltéréseit; s századokon át szenvedett vál- 
tozásait kivánta megfejtetni. 

Következő évre rá a magy. tudom. Akadémia következő 
pályakérdés tűzött ki: voltak-e Magyarországnak 
azelőtt más jelvényei^ s ha igen^ mikor cserél- 
tettek föl a mostaniakkal? 

Mindkét kérdésre szerencsés volt alulirt megfelelni^ s iro- 
dalmunk eddigi vívmányait e nemben nemcsak itészetileg össze- 
állítani; haneoi dolgozatát történet-; okmány-, pecsét- és érem- 
tani érvekkel is támogatni. 

Az első dolgozat; mint a megbizott biráló szakférfiak ke- 
gyesen megjegyzek; fejletlen czimertani irodal- 
munkra nézve nyereségnek tekinthető *); a má- 
sik szintén az illető birálók Ítélete szerint: lelkiismerete- 
sen van összeállítva; kútfőismeretünk színvo- 
nalán áll, s tudományos becscsel bir^). stb. 



') Dr. Róder Alajos beszéde a magy. kir. egyetem újjáalakítá- 
sának 88 dik dvnapján 1868. 56. lap. 

2) Jelentések a magy. tud. Akadéiuia 1869. évi nagygyűlésében 
eldöntött jutalmazásokról. VIII. 



318 A MAGYAR ÁLLAMCZÍMEE. 

Az első mti 1869. végén Lauffernál megjelent „A magy. 
birodalom czimerei" czíme alatt. Az utóbbi a magy. tud. 
Akadémia határozata folytán azon a czimen^ hogy előbbitől 
lényegileg nem tér e), valóban tán költség szűke miatt kéziratban 
maradt. Pedig e két mü nemcsak egymást kiegészítené^ hanem 
a nemzeti színekről új tanulmányt is tartalmaz. 

Azóta a mind a két dolgozatban előforduló érvek sajtó ut- 
ján komoly bírálóra tudtommal nem akadtak; s így megczá- 
folva nincsenek. 

Ezen müvek; úgy látszik^ kikerülték mindjárt boldogult 
Podhraczky J. figyelmét, különben hattyúdalként nem ismételte 
volna az érmészeti vívmányokat egészen ignoráló 1831. s 1856. 
évi nézeteit *) a „Századok" 1870. évi IV. füzetében. De szintén 
tudomást — úgy látszik — nem vett e müvekről a magyar or- 
szággyűlés ez idöszerintí czímerészeti bizottságának két tagja és 
elsőrendű tudósunk^ kik a „Történelmi Társulat ''-nak e tárgy- 
ban az országgyűléshez intézett fölirata következtében megbí- 
zattak országos törvényjavaslatot készíteni; mely már be is van 
nyújtva; — szerencsére azonban az elintézendő ügyek halmaza 
miatt még nem tárgyaltatott. 

E törvényjavaslatra tudtommal a sajtó eddig nem eléggé 
reflectált. Csak az „Archaeol. Értesítő ** 1871. 11. számában ejt 
néhány komoly és alapos észrevételt; midőn Altenburger G. 
észrevételeit registrálja melyek; a „Pesther Lloyd" 271. számá- 
ban megjelentek; s midőn a „Magyarország s Nagyvi- 
lág" 1871. 4«ő. számában megjelent czimerrajzot érinti s remé- 
nyét fejezi; hogy az országgyűlési czímerészeti bizottság mások 
véleményeit is mrghallgatandja; ha ez az országyüiésen kívül 
is nyilatkoznék h reméli; hogy a kérdéshez, míg kőső nem lesz. 
többeu is hozzá fognak szólni. 

Épen midőn e sorokat irom; jelennek meg Altenburger ész- 
revételei a „Századok'' ] 872. 11. füzetében iS; melyekkel mint- 
hogy nem mindenben érthetek egyet; nézeteimet ezennel nyilvá- 
nosságra bocsátom. 

Ugyanis alulirt; ki a tontebbiek szerint e térnek igénytelen 



^) Tudom. Gyttjteiu. és Magy. Akad. Értesítő. 



T VÁXPl KDÉTŐL. 8 1 í» 

k&Eafiúi kOtelességDek t&rtjn e törvényjavMlAtra énftrevéteteit 
ktiuétenni, Bobogy a^törvénybozás a törrénj;t«vasló tndó0Ok iránti 
tiszteletből oly véleméiiji s iUetftleg olj javaslatot emo^en ttSr* 
vénynyé^ melyet a tudomány k($nYiycn megingathat^ a melyet 
5—7 százados szokás megczáfoK 

Mielőtt azonban észrevételeimet formuláznám . még enak 
esodálkozásomat kell kif(ye7.ncm, miszerint a t((rvénj'ja\a»ló 
nrak a ^Történelmi Társulat*' mogbir.ott öt^n bizottiágának 
mellékletét jayaslatnknál egészen mellőzték. 
Most tehát a tárgyra ! 

Mindenekelőtt a három i)i\j%8tartó angyal ellen volna kilo- 
gásom. A pajzstartök ugyanis, mint a horalüikn nvatoi^ai előtt 
ismereteS; soha sem^ vagy rnak kivételesen tnrtoznak n ezlmer 
lényegéhez s a ezimereknek csak diMzItményéi képezik. sHt 
azok; valamint a sallangok foszliidékokimk vHgy tufizlAn;^ ok- 
nak is nevezik — a heraldika hanyailAsAiiak iimradványai. 
Azért országos ezimerünk ezeket régente egészen nélkllloz^; i 
kteőbb is, mint alapnélkUliek^ időnként megválti»ziaták alak- 
jaikat. 

Ha oly könnyen bebizonyitliatö volna, hogy az or/m/lán 
▼olt az Árpád-család magánczímerP; miért ne fo^^dh/ifn/ik rí az 
oroszlánokat; ragy a régi magyarok koronás tornlát pujzstar 
toknak? — Hisz ezeknek is van, s pedi^ tmíe^Vhi^nülmi slap- 
jnk, bár mtlemlékeinken már f^f-mmi nyomnk. 

Ha azz/nban ezerév#^ államélpttlnk iránti k^g/el^ttnk^t 
akaijak — az isteni gondvíMeiést angyal//k képéb^rr á^/rá/Aira- 
kifejezni ; ám legyeik : de elégedjnnk meg - daA^ára a kejryek 
tes. kagyomáayiizern s már p^TftZiHken ;s kasznáít rnpni/» 5»iAk/rfc 
Bak —két áI|/# 4 a koronár é» \í%yxj¥>t kariaikkal ^srtA angyallal, 
átért, mert a harmadik anryal a p}if^^\9'.t^vt^% * télt/r 
wnét ^Ti»eli ma^án, hanem ax^r **, m^r* Sa^k^n , a 
le^ez^^hen letw^gri paj7íifarr-=.kar é r : * . * n* * . . *> i ^ < n •» k v\ 
denínnie — t.r^a: r^irr^ mi?*? ^-m^ink^n *.» \ k**-;}*?! kr^nn 
kában is két an^ain^k ^an '»^k iv^ma Yi^>7rA\kr\\ h^»ír, %' 






320 A MAGYAB ÁLLAMCZÍMEB. 

álló angyalok Bzcrintem komolyabb és méltóságosabb alakot 
köicBöndznek államczimerllnknek. 

Második észrévételem már a ozimer lényegét illeti ; mert 
a tisztelt képviselők Magyarországnak eddigi czimerét egészen 
megfordítják, midőn a kettős keresztet a pajzs jobb, vagyis régibb 
felébe helyezik. 

Tudom, hogy Ők Sylvester s Hartvick szavaira alapítják 
javáslatnkat, úgy szintén az sem ismeretlen előttem, hogy a 
Xni. s XIV. századbeli kir. pecsétekben, midőn czimerttnk fejlő- 
dési korát élte, a kereszt használtatott gyakran magánosan czí- 
mertil, pénzeken pedig már Sz.-István érmén sejtjtlk a kettős- 
keresztet, II. László s III. Béláén pedig az már valóban vértben 
is látható ; de nem kevésbbé tudom azt is, hogy Imre királyunk 
1202., 8 II. Endre 122:^. s 1233. aranypecsétein a pólyák fordul- 
nék elő magánosan, s így ezek mindenesetre régiebbek, mint 
IV. Béla 1247. évi pecsétjén a kettős kereszt, vagy III. Endre 
1291. és 1296. évi stb. pecsétkeresztjei. 

De ne felejtstlk el, hogy 11. Endre érmein is látható már 
a pólyás paizs '). Vájjon nem Magyarország jelvényei ezek ? — 
Nem jegyezte ugyan föl számunkra az alapot tőrténelmtlnk, 
hogy mik ezen pólyák ? de annyi áll, hogy a kir. pecsét és 
pénzverés alap nélkül nem liasználja vala e jelvényeket, már 
akár Pannoniától kölcsönözték légyen, mint Verbőczy hiszi >), 
a mi első királyaink némely érmein előforduló Panoneia szóban 
lelne némi valószínűséget *), akár folyóknak tirtsnk azokat, 
mint ő és mások hiszik. 

Csodálatos, hogy mégis mindezek daczára Podhraczky s 
Horváth István érveivel élnek, s még most is Aiyou-jelvények- 
nek tartják a pólyákat a I örvényjavasló urak, holott a „Száza- 
dok^ szerkesztője is Podhraczky említett értekezéséhez irt jegy- 
zetében igen hatalmas érveket hoz föl a magyar pólyák mellett, 



^) Rapp, MftgyarorBzág ÍBincrt pénzei 14., 110. a 113. sz. 

2) U. o. 141. 9 144. 

2) Tripart, I. Tit. XI. §. 3. 

*) Rupp, 7., 9., 12 stb. 



322 A MAGYAR ÁLLAMCZÍMER. 

Jagelló-házak ivadrkni ? — vagy miért tartá meg azokat a nagy 
országkormányzó, Hnnyady János ^ ki a 464. s 467. sz. pénze- 
ken *) elöfordnló pólyákat még meg is koronázá ? -— vagy végre 
miért tartá meg ugyanazokat I. Mátyás^ s a hatalmuk délponján 
álló habsburgi s habsburg-lothringi házból származó esászár- 
királyok egész sora? Vájjon mindezek csak az Anjou-család 
emlékét akai*ták volna-e fönntartani s megörökíteni ? 

Mindez alig hihető^ miután minden család inkább saj á t 
vagy örökségének jelvényét igyekezett az ország ezímerébe 
iktatni, s azt többnyire a pólyákkal egyesité. Meg kellett tehát 
győződve lenniök, hogy a pólyák országos jelentésűek. 

E körülmény, úgy hiszem^ figyelemre méltó, s így a ke- 
reszt, mint az apostoli királyok jelvénye, országos czimerUnkben 
okvetlenül a pólyák után teendő, annyival inkább, minthogy 
úgy, a mint azt a tisztelt törvényjavasló urak indítványozzák, 
csak V. László 488. s 501. sz. pénzein ^) — a mi tévedésből történ- 
hetett — 8 némely erdélyi pénzeken ^) találjuk, pecséteken pedig 
soha ; mig a pólyák s kereszt már I. Lajos 425. sz. pénzén, 
melyet érintett müveimben 1362—71. évből származtatok, s L 
Dlászló 451. sz. pénzén (1440 — 1444.) már egyesülve találha- 
tók *) ; pecséteken pedig a „Sigillum Kcgnicolarum Hungáriáé'' 
1385-ben *) és Zsigmond 1389-ik évben már így használja «) s 
azt az utódok is így fogadták el és használták : minélfogva fél- 
ezer éves szokás is szentesíti a czímer ezen alakját ; úgy, hogy e 
törvényjavaslat a czímert ezek szerint nem hogy javítaná, hanem 
régi alakjából kivetkőztetné, főkép úgy, mint azt a ^Magy ar- 
ország 8 a Nagyvilága 187 L 45. száma közli. 

Hogy tehát ezen újítás szerencsétlen gondolat és czélté- 
vesztett, — önként következik. 

Magyarország czimeréuek ily megválasztatását sem pecsé- 



*) Rupp i. m. 
*) U. ott. 

') Éidy, Erdély érmei. 
*) Rupp i. m. 

^) Pray, SyDtagma hist. de sigillis Regum et Reginarum X. tábL 
9. ábra. 

«; U. ott líl. t. 1. á. 



324 A MAGYAR ÁLLAMCZÍMEB. 

A második négyzetbe, vagyis az elsőnek alája, Dalmátia 
háromkoronás oroszlánfeje volna teendő ; nemcsak mivel Dal- 
mátia már Kálmán király ideje óta nralta Magyarországot, ha- 
nem mivel ezimere már Zsigmond 1406. évi pecsétjén is előfor- 
dul ^) ; míg Horvátország mai czímerét csak IL Lajos királyunk 
575. s 577. sz. pénzein látják «), azaz 1516— 1526-ban. Ekét' 
ntöbbi czimer Dnsán szerb czár (1336—1356.) czimerében lát- 
ható agyán már ^\ de ránk nézve Bemdt szerint csak honi irök 
— 8 tegyük hozzá emlékek — lehetnek irányadók *). 

E szerint a szivpajzs balján levő felső négyzetben Horvát- 
ország koczkái foglalhatnának helyet, míg végre a negyedik 
négyzetben Fiume kétfejtt s kéttestű sasa a feldőntőtt vizes 
edénynyel helyeztetnék el, ha t. i. még ily kis területnek is he- 
lyet engedünk az államczimerben. 

így gondolnám én a társországok autonómiáját legjobban 
jelezhetni. Ezen alakja a czlmernek megegyeznék a már 1870. 
évi ezUstforintosokon és 10 és 20 frankos aranyokon foganatba 
vett államczimerrely kivévén a czimerek egymásutánját, mely a 
czicnezés eddigi szokásának felel meg. Csak Slavonia czimerében 
van ott a belmező piros mezeje hibásan harántékos vonalakkal 
jelezve, mely zöld mezőt jelent, míg II. Ulászló 1496. évi diplo- 
májában e mező penitus rubicundnsnak mondatik, és igy fltggé- 
lyesen kell azt jeleznünk. 

Ha a benyújtott tőrvényjavaslat a föntebbiek daczára 
mégis elfogadtatnék , a mit alig hiszek, akkor is a heraldika 
szabályaival jobban megegyeznék , ha Magyarország ezimere 
vértfőként, s a társországok vértlábként szerepelnének ; mert a 
több négyzetre osztott pajzsban a vértfőuél levő négyzetek dí- 
szesebbek a többinél '). 

Fiume helyére meg kell jegyeznem, hogy birodalmi czimer 



') Pray, Syntagma bist. de elgil. Regam ot Reginar. IV. tábla 
1. ábra. 

') Rupp i. m. 

^) Herald ícac R. H. specimen. I. tábla. 

*) Allgcmcine Schriftenkundc der gc»aniinten WappenwiBscn- 
Bchaft. Brünn, 1886. 

') Sii ken í, m. IS, lap. 



IVÁNFI EDÉTŐL. 325 

a politikai vei*seuyzé8t nem örökítheti meg. Annak tehát vagy 
külön négyzetet kell adnunk^ vagy mint egyik vagy másik 
országba bekeblezett részt^ teljesen ki kell hagynunk. 

Még csak a „Magyarország és a Nagyvilága 
1871. 45. számában közlött fametszetti javított (? !?) czímerre vo- 
natkozólag kell kétségemet kifejeznem, hogy az a t. törvényja- 
vasló nrak; vagy bármely, a heraldikához értő egyén fólügyelete 
alatt metszetett volna ; különben a vonalak, melyek a színeket 
jelzik, tiz hibát nem foglalnánaík magukban. 

Ezen igénytelen nézeteimet a „Történelni Társulat^- nak, s 
leginkább a törvényhozó testületnek figyelmébe ajánlom, nehogy 
ily országos ügyben elhamarkodott lépést tegyünk. 

IVÁNFI EDE. 



KSnyy ismertetések, bírálatok. 

VI. 

Török-magyarkori történelmi emlékek. Kiadja a Ma> 
gyár tud. Akadémia történelmi bizottsága. ElsŐ osztály : Okmánytár. 
IV. köt. £ kttlönczim alatt is: Török-magyarkorí állam- 
okmánytár. Szerkesztek és jegyzetekkel ellátták Szilády Áron 
és Szilágyi Sándor akadémiai tagok. II. köt. Pest, 1869. n. 

8-r. 528. L 

E kötet 1627—1637. időközből 194. részint eredeti, résziut 
törökből fordított okmányt közlött, melyek Bethlen Gábor vég- 
éveire^ neje s Bethlen István rövid uralkodására és I. Rákóczi 
György fejedelemkedése néhány évére vonatkoznak. 

Bethlen Gábor Ferdinánddal megbékélt, de azért a bécsi 
kormány nem eredményteleutil volt rajta, hogy bizalmatlanságot 
támaszszon a fejedelem és a porta között. Kajmekám Recsep 
basa hosszú, vádteljes levélben tön szemrehányást a fejedelemnek, 
hogy török hadsereggel magának országot szerzett, bányákat 
foglalt, kincseket gyttjtött, s hála fejében a portának csak egy 
paláskot nem hogy adott volna, hanem most Ferdinánddal a 
szultán ellen szövetkezni s öt haddal megtámadni készül. — 
Bethlen még hosszabb védiratában emlékezteti a basát azon 
szolgálatokra, melyeket Bocskay fölkelése óta Báthory Gábor 
és SBJát fejedelemsége alatt a portának tett. Előszámlálja, minő 
hasznokat húzott a porta, mig ő Ferdinánddal hadakozott a 
midőn nagyon csekély török segélylyel Magyarországot elfog- 
lalta. Morva nagy részét meghódította, jött a szultán parancsa, 
hogy ő, a győző, békéljen meg legyőzött ellenfelével. Ezt pedig 
a Hzultán azért tette, miyel a budai basa, „kinek alkalmas summa 
tallért kttMtvk volt Bécsből^, egészen máskép tudósította a por- 



KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍkAlATOK. a 20 

Ezért Rákóczi sajátkezttleg irt köteiczvénybrn uzt ígMw n 
basának; „ilyen atyafiságos jóakaratjáért és fárndságáArt hizo- 
nyos főembere által ajándékoz és ad tízezer tallért.** Fintirk 
daczára Székely életben maradt s Oláhországböl Erdélybe csuk- 
ugyan be volt törendő, de törekvésében Rákóczi meggátolta. 

Sokkal veszélyesebbé vált Rákóczira nézvr Hetlilrn Ist* 
ván, a ki a portát. egyre izgatta ellene. Rákóczi kérte, hogy 
Bethlent Budáról Eonstantinápolyba szállítHák, utóbb ismét; hogy 
valamely szigetre belebezzék. Meg lett mind a krttfi ígérve, de 
nem teljesítve. A helyett Sebessy Bordizsár, Rákóczinak portai 
kOvete, 1636-ki jan. 24-kén jelenté, hogy semmi jót sem írhat, 
8 azt veszi észre, hogy a törökök rövid időn megindítják szán- 
dékukat Rákóczi ellen s nyiltan hirdetik , hogy Hzékelyt ^) 
beküldik Erdélybe. Ennek folytán az azon évi koUfZnrkri ország- 
gyfilés febr. 20-kán irta a szultánnak, kezlár agának és a kaj- 
mekámnak, hogy a rendek meg vannak Bákóc;zíval elége#lve • 
Bethlent fejedelmül nem kívánják, sem öt meg nem bízták, hogy 
Rákóczi ellen a portán vádaskodjék. Ha vagy magának, vagy 
fiának, Péternek, a ki egy nemet megöléséért menekftlt az or- 
szágból, panasza volt, fordált volna az or»zághrj«z és a rendek 
eligazitották volna minden igazsággal: de ö eaak búzáját 
akarja kielégitenL A rendeknek van annyi enz/Sfc, hoigy a pari- 
hoz fordáljaimk, ha Bákóezi törvényeket sértene, vagy a atnMsa 
iráni bűteleB volna: de ők mind fejedelmök, m:rA Tr,^i^rM Kii- 
ségeért jóe állanak, eaak a porta iit íizabadaágaikban tarr^a me; 
ök^t ca nem BecUennek, hanem n^kík hijjj^ii. K^^íny-'r^'tpeic 
tehát, hogy a snltánnak ^ilyen hn:iég^ o^«7>i3rÁAak Vke9^^i*s 
■egmaradáaánt lezjen kegjelmiía srondT^-íiéfe, hwy rég: né^ 
tzabadaágaíkhan, mostani fs^ná^ áiUpo^ ik^an, !g^z t^rvénylk 
kÍBolgilcacáaában fejedelmükkel '^/^r>»Tnhen ^ íanMn Igaz 
hiségébcu manidhaaaanak meg. ' KMdi^^i^k m^ k/>7ec^Jí^t 
a budai basához éa Bethlenhez, hogy ezt ^^A^m^'^ ic. ftóii«Ví;ri^. 
Bechkn fSbéfideic Ei:ák<v*zi eift^a^lhatianokaak taiáita. P^k^^zhen 
a pflfta hadi kéMzilleTeit ear/r* rVilv'afta, RÁkA**/; ^^iV. ^ A^mfA- 
elek ellene nráajozv;!!? ; rle IV»tíi>Ti !« ión- 'rf-Vv '.\ Mf**^ ;i7ok 

vak 4x ^UiorrKs coivt. 



330 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

az ö javára vannak folyamatba téve. Konstantinápolyban követei 
által Rákóczi a készületek okát tadakoztatá ; nyugtató választ 
nyert. Ennek daczára gyanakodott s 6 is készttit. Ennek okát 
ismét a porta tadakoztatá. A fejedelem válaszolá, ö hü marad a 
szaltánhoz; de Bethlen ellen védendi magát A két fél ilyen 
készületei közepett is portai követei jnl. 27-kén a szultán és 
nagyvezér biztató szavait irták meg Rákóczinak : „ne féljünk^ 
ne legyünk kétségesek^ mert valameddig mi hívek leszünk 
hatalmas császárhoz, adónkat megadjuk s magunkban is egyesek 
leszünk s az ország is nagyságodat szereti s nagyságod is mind 
urakat; nemeseket és paraszt rendeket szabad állapotjokban 
megtart; mindaddig soha hatalmas császár bennünket, sem nagy- 
ságodat meg nem bánt s más fejedelmet oda nem küld; nem ad/ 
Értéktelen biztatások ! A szultán scptember derekán kiadá pa- 
rancsát : az erdélyiek Rákóczit tegyék le s helyébe Bethlent 
vagy más kedvök szerinti fejedelmet válaszszanak. A budai 
basa Gyuláról okt 11-kén fölhítta az erdélyieket^ oszoljanak a 
táborból haza. Ugyanazon nap Bethlen is a Gyula melletti tá- 
borból adta ki kiáltVcAnyát, egyebek közt mondván : „Valamely 
keresztyén arra elégséges atyánkfiát kegyelmetek az hazafiai 
közül választ; csak tartson meg minket törvényinkben, igazsá- 
ginkban; javainkban, jószáginkban s szabadságinkbau; én bizouy 
szintén úgy uralom, mintha atyja^ anyja koronás lőtt volna^ ha 
csak 25 ház jobbágyú nemes személy lészen is. Ha pedig ke- 
gyelmetek nem szánja szegény hazánknak s nemzetünknek 
romlását s pusztulását^ én se isten^ se ez világi emberek előtt 
oka ne legyek." így háborúra került az ügy, melynek egy kétes 
kimenetelű csata után a boros-jenöi béke vetett véget E béke 
folytán az erdélyi rendek Szászvároson dec. 1-jéu kelt hitleve- 
lökkel biztositák Bethlent, hogy bántatlanul térhet Erdélybe 
vissza. Hasonló hitlevelet állított ki Rákóczi Medgyesen^ 1637-ki 
mart.. 26-kán Székely Mózes számára. 

Az apróbb ügyek közül kiemelem a következőket : 
Rákóczi az erdélyi oláhokat protestáns vallásra szerette 
volna térit( ni. Törekvése támogatására fölhitta Cyrill konstanti- 
nápolyi patriarchát. E% 1629-ki sept. 2-án felelt a fejedelemnek. 
Fájdalommal értette^ úgymond, az erdélyi oláh papok oly nagy 



352 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

nek^ ezt a pa^riarcha oly távolról 8 gyenge erejével meg nem 
gátolhatja ugyan s nem illik máskép^ mint szóval harezolnia : 
de ezen hitelhagyásnak akár nyiit^ akár titkos támogatásával 
bűnt követne el^ melyet a föld valamennyi kínja sem moshatna 
le. Egyetért Rákóczival abban, hogy csak azon országok sze- 
rencsések^ a melyekben kevés az egymástól kttlönbözö vallás s 
annak elérése az uralkodók politikai törvénye; ezen érv ám 
legyen az uralkodók politikája^ de sohasem lesz egyházi parancs, 
mert a legnagyobb földi jókért sem szabad politikai okoknak 
föláldozni a hitet, mivel a lelki ttdv elsőbb a földi ttdvnél. A 
patriarcha nem kételkedik^ hogy a svéd király, a bradenburgi a 
más német fejedelmek helyeslik Rákóczi törekvését, de a mi 
többek előtt üdvösnek látszik, az egynek-másnak káros lehet. A 
dolgok és nézetek ilyen különbözésénél fogva a patriarcha a 
teendőket vagy mellőzendőket Rákóczi bölcseségére bizta. 

A gyulafej érvári iskola számára Rákóczi a szultántól 
1633-kifebr. lókén azon könyveket kérte, melyek Mátyás budai 
könyvtárából akkor még Székesfehérvártt valának; hiszen a 
szultán úgy sem veheti hasznukat , Rákóczinak ajándékozva 
pedig kárt nem vall. A melyiken arany, ezüst volna, azért a 
fejedelem kész más aranyat^ ezüstöt adni, vagy, ha úgy teszik a 
szultánnak, szedesse le róluk. Erre a nagyvezér azon évi jul. 23-án 
azt felelte, irt Budára, vizsgálják meg, mennyi és micsoda köny- 
vek azok ? s a veendő válasz szerint tudósítja majd a fejedelmet 

Még egy. Podhradczky az 185 7 -ki ^Új magyar múzeum' 
I. köt 242. s kk. II. azt állítja, hogy Eszterházy Miklós nádor az 
erdélyi fejedelemségre törekedett; Toldy azt (u. o. 381. s 
kk. 11. és újabban „Összegyűjtött munkái^ I. köt Pest, 1868. 
311. s kk. 11.) tagadja. Kötetünk 196. 1. Rákóczi Tholdalagi 
Mihály Bndára küldött követének 1633ki oct 20án egyebek 
közt ezt irta: ^hogy fejedelemséget palatínusnak 
adjam jó akarat szerént, azt bizony senki nem 
éri, arról csak gondolkodni sem kell.^ E szavak 
nem bizonyítanak ugyan sem az egyik, sem a másik tudósunk 
mellett vagy ellen: annyi mindazáltal világos belőlük, ho^y 
Eszterházy erdélyi fejedelemmé emeltetése csakugyan szÓí)í 
liozva volt. GARÁDY, 



834 TÁRCZA. 

6. Titkár bemutatja a kolozsvári állandó bizottság által kiadott 
„Székely Ökle v eltúr" első kötetét, melynek lij^y megjelenése, 
mint becses tartalma és gondos szerkesztése örvendetes tudomásul vé- 
tetvén, az e tekintetben leginkább érdemesült bizottsági elnök gróf 
Lázár Miklós és bizottsági jegyző s egyszersmind szerkesztő' 
Szabó Károly iránt a társulat meleg elismerése fejeztetett ki. Egy- 
úttal, a székelyföldi családi levéltárak felkutatása érdekében kivána- 
tosnak találtatott, hogy kolozsvári bizottságunk, a társulat vidéki kirán- 
dulásai példájára, saját kirándulást rendezne a Székelyföldre, az 
anyatársulat vidéki gyűléseivel össze nem evő időben. Ez óhajtás foga- 
natosítására az említett bizottság föl fog hivatni. 

7. .Supaia Ferencz bemutatja a folyó év első negyedében 
megjelent magyar történelmi közleményeknek általa nagy szakismnret- 
tel s c/élszerü osztályozással elkészített jegyzékét, s egyszersmind, 
mint gyakorlatinbb módot, indítványozza, hogy c jegyzékek ne évne- 
gyedenként, de a külföld ilynemű vállalatai minüíjára, évenként tetesse- 
nek közzé. El fcg.ul tátik, és az egész 187'2 ik évről szóló ily lajstrom 
a „Századok" 187d-ik évi első füzetének mellékleteképen fog kiadatni. 

8. Pesty Frigyes és Franki Vilmos előterjesztik 
saját dolgozataikat a helyi monographiák általános minta-tervrajza 
tárgyában. Fölkéretnek a csak kevéssé eltérő nézeteknek, a harmadik 
tag : W e n z e 1 Gusztáv űr hozziij árulásával leendő kiegyenlítésére, 
és ügy a már több oldalról várva várt munkálatnak a júniusi gyUlés 
előtti bemutatására. 

9. Horváth Mihály elnök felolvassa S a m a s s a Bsepesi 
püspök úr ő mlga meghivó levelét zárgyiilésrc, azon esetre, ha a társu- 
lat ez idei kirándulását — a kassa-o^lerbcrgí vasútvonal mostani megnyíl- 
tával — netalán n Sz^pességen s Kassa táján óhajtaná tartani. Más 
részről viszont titkár, a jelenlevő alapító tag Szerémi hg Odescalcfai 
A r t h u r részéről jelenti, hogy ő herczegségének — a nemzeti történe- 
lem s közelebbről társulatunk e buzgó barátja éa nagylelkű pártfogójá- 
nak — általános lelkesedéssel fogadott indítványára, Nyitra vármegye 
april havi közgyűlésében elhatározá a Magyar Történelmi Társulatot 
folyó évre Nyitrára és vidékére hívni mog. A hivatalos felszólítás ^i 
megyétől ugyan n»og*nem érkezett meg. de eljött maga szeraélyoci. u 
lelkes indítványozó. 



336 TÁRCZA. 

lentés, 1G82.* had történeti érdekű^ a kir, kamarai lovéltárból. Mind 
kettő közöltetni fog a ^ Századok "-ban. 
Erre az ülés, 7 óra után eloszlott. 

— A magy. tud. Akadémiának utolsó jelentésünk óta három 
ülése volt, mely történelmi tekintetben érdekes. 

April 22-én az I. osztály ülésében Hunfalvy Pál Roesler mttvét 
matatta be, melyet múlt füzetünkben mi is ismertettünk. Kivonatilag 
iainertette a német tudós állitásait, s azok közül különösen azt, mely 
szerint Erdély csak a XI. században foglaltatott el a magyarok által, 
és a székelység akkor települt meg hegyei közé, mint végőrség, magáévá 
tette. A fölolvflsás végén Wcuzol r. t. fölszólalt nz ellen, hogy ilyféle 
tárgyak az I. osztály ülésében hozatnak szóba, de véleményünk szeriut 
helytelenül, mert napjainkban már a nyelvészet és régibb történelem 
közt a legbensőbb összefüggés létezik. April 29-kén az Akadémia összes 
ülésén Szabó Imre szombathelyi megyés püspök mondott nagy hatású 
beszédet Bittnicz Lajos t. tag^fölött, ki mint archaeologoa a történelem 
barátjainak is kegyeletes emlékére méltó. Májas 6-án a II. osztály ülé 
seben Rómer Flóris tartá székfoglalóját mint rendes tag ,,A magyar 
jelmezről." Értekezésének csak elejét es végét olvashatta föl, de e 
töredékekből is ki volt vehető, mily érdekes a tárgy, s mily helyeu 
szempontokból indult ki értekező. Szerinte jelmez tekintetében az euró- 
pai népeket két csoportra lehet osztani, melyeket egy Danczkától 
Fiaméig vont képzeleti vonal választ cl egymástól. A keleti népek : 
magyarok, lengyelek, oroszok, törökök úgy hasonlittottak egymáshoz 
ruházatban, mint a uyugoti nemzetek, kiknél franczia, olasz vagy 
angol viselet közt a múltban, xi^-y mint jelenleg semmi lényeges különb- 
ség nem volt. A uyugoti divatok áthatottak Magyarhonra is, s az úri 
rend minden korszakban követte kisebb-nagyobb mértékben a nyugoti 
öltözék változásait, anélkül azonban, hogy a magyar jelmez teljesen 
kiszorult volna. A mostani magyar ruha a török időben keletkezett és 
a török után képződött, csakhogy a XVIII. század folytán, megfelelőleg 
H metamorphozisnak, mely nyugaton a római tunikát meléoynyé, a kö- 
penyt frakká rövidíti tte : a hosszú^ talárszerÜ Öltönyből rövid dolmány 
lett, mely csak a legújabb időben nyúlt meg ismét az atillában. A nagy 
t«.*t9zétf»el fogadott értekczt'sre Toldy Fercncz, Wenzel Qosstáv és Hor- 
váth Mihály némi észrevéteh'ket tettek. Az utóbbi különösen Lehel és 



336 TÁRCZA. 

lentéa, 1()82.* hadtörténeti érdekű^ a kir, kamarai lov^ltárból. MinH 
kettő közöltetni fog a ^ Századok ^-ban. 
Erre az ülée, 7: óra után eloszlott. 



— A inagy. tud. Akadémiának utolaó jelentésünk óta három 
ülése volt, mely történelmi tekintetben érdekes. 

April 22-én az I. osztály ülésében Hunfalvy Pál Roesler mttvét 
mutatta be, melyet műit füzetünkben mi is ismertettünk. Kivonatilag 
iauiertette a német tudós állításait, s azok közül különösen nzt, mely 
szerint Erdély csak a XI. században foglaltatott el a magyarok által, 
és a székelység akkor települt meg hegyei közé, mint végőrség, magáévá 
tette. A fölolvflsás végén Wenzcl r. t. fölszólalt az ellen, hogy ilyféle 
tárgyak az I. oi<ztály ülésében hozatnak szóba, de véleményünk szerint 
helytel«3iiül, mert napjainkban már a nyelvészet és régibb történelem 
közt a legbensőbb összefüggés létezik. April 2 9 -kén az Akadémia összes 
ülésén Szabó Imre szombathelyi megyés püspök mondott nagy hatású 
beszédet Bittnicz Lajos t. tag^fölött, ki mint archaeologUB a történelem 
barátjainak is kegyeletes emlékére méltó. Május 6án a II. osztály ülé 
seben Rómer Flóris tartá székfoglalóját mint rendes tag „A magyar 
jelmezről." Értekezésének csak elejét es végét olvashatta fbl, de e 
töredékekből is ki volt vehető, mily érdekes a tárgy, s mily helyei 
szempontokból indult ki értekező. Szerinte jelmez tekintetében az euró- 
pai népeket két csoportra lehet osztani, melyeket egy Dancz kától 
Fiúméig vont képzeleti vonal választ cl egymástól. A keleti népek : 
magyarok, lengyelek, oroszok, törökök úgy hasonlít tottak egymáshoz 
ruházatban, mint a uyugoti nemzetek, kiknél franczia, olasz vagy 
angol viselet közt a múltban, úgy mint jeiealeg semmi lényeges különb- 
ség nem volt. A uyugoti divatok áthatottak Magyarhonra is, s az úri 
rend minden korszakban követte kisebb-nagyobb mértékben a nyugoti 
öltözék változásait, anélkül azonban, hogy a magyar jelmez teljesen 
kiszorult volna. A mostani magyar ruha a török időben keletkezett és 
a török után képződött, csakhogy a XYIII. század folytán, megfelelőleg 
H metamorphozisnak, mely nyugaton a római tunikát melénynyé, a kö- 
penyt frakká rövidítette : a hosszú^ talárszerü öltönyből rövid dolmány 
lett, mely csak a legújabb időben nyúlt meg ismét az atillában, A nagy 
c«'tszétfbel fogadott értekez*>sre Toldy Ferencz, Wcnzel Qusstáv és Hor- 
váth Mihály némi észrevételeket tettek. Az utóbbi különösen Lehel és 



8 38 TÁllCZA. 

a másodikban a kartács-lövegek, a harmadikban a vetágyűk (bomba- és 
kőhányó mozsarak), a negyedikben a lö- éa hadszerek (lőpor, kanót, 
golyók, bombák ^s gránátok, tiizÍBzerek, salétrom, kén, sánczásó és 
egyéb érczeszközök s vegyesek) soroltatnak elő. 

E szerint találtatott és átvétetett a törököktfíl Eger várában 
Összesen a) 106 db. kisebb-nagyobb ágyú: 40 fontos tömör golyókat 
szóró nagy faltöröktÜl le eg^z az 1 fontos, sŐt Vi fontos kis hegyi 
taraczkokig; b) 6 db. haubitz-löveg ; c) 14 kisebb-nagyobb mozsárágyű, 
40 fontostul 3 fontosig; d) lőpor 573 mázsa; e) 17 bál török-kanót ; 
f) tömör vasgolyók 17,915, és pedig 36—40 fontosoktűi le egész 4 
és 3 fontosokig; azonkívül 150 lánczosgolyó (Kötten-Kugel), 180 
használhatlan ágyúgolyó , fél mázsa szakálas-puska-golyó (Ey-^ernen 
Doppel-Hakhen-Kugol), félmázsa ágyiisrét vasból (Eyserne Stakh- 
Schrodt), 3 fontos hüvelyes és gerézdes kartács 78, nagy és kis kartács - 
szelencze 65 ; g) bomba (60 fontos) csak 47, ftgyágránát 193, töltött 
réz kézi gránát 31, töltött vas kézi gránát 6874, töltetlen 2900, 
bombacsö 30, kézi gránátcső egy ládával ; h) mindenféle tttzmestersé- 
gek (Feyerwerkhssachen), ű. m. török tűzgolyók 12, tüzes koszoriik 
244, lőporos gyújtó koszorúk 46, tttzmesterséghez kellő pamut 14 
nagy bállal, fonott gyapot 62 zsákkal^ 4 bál elromlott fonott gyapot, 
kőolajjal teli nagy rézüst (Kupfcrne grosse Kössen voll P e t r o- 
1 i u m), 11 Vzy ugyanily 4 üres rézedény, egy mázsa török gyú-cső-szer, 
14 m. salétrom, 91 m. kén, 34 m. fekete szurok 17 ládában, ó fehér 
szurok 35V2 tn. Ezután következik még azon mindenféle tüzérségi 
szerek leírása, melyek „dcn 28 May 1688 aus dem Schloss Gatschwar 
(Gács vára) von des Herrn Páter Gabricls (Tüzes Gábor, 
ki Buda vívásánál szerepelt) hinterlassenen Munition und 
Poyerwcrkhs-Sachen in das Erlavische Zeighauss übcrliflFcrt 
wordten;** i) sánczeszközök, ú. m. vaslapát 315, falapát 650, vas- 
csákánykapa 1359, másféle kapa 395, nagy kőtörő kalapács 127, 
balta 1^; k) érczanyag, ú. m. 14 szétrepedt ágyú, egyéb megrom- 
lott érczeszközök 32 mázsa súlyúak ; 1) mindenféle vas-sserek és 
anyagok, ú. m. ){g\útalajokhoz való tengelyek és vasazatok, kapuzárak, 
vasrudak, mázsálok, kópjavasak, emelőgépek, vas gyorskocsik (Eyserne 
SchncU-Wagen 3 Stükh), ágyú- és egyéb lánczok, öntő minták, olvasztó 
serpenyők, Bzegek stb. ; végre m) egyéb mindenféle müvek és szerek, 
ú. m. kovácsmühelyok s mííszerok, fújtatok, bodnárszerszámok, fa- és 



340 TÁRCZA. 

fotós taraczkja. („Ein Ragotzisehe 8takhl, gegossen 1620.^ é» „Ein 
Stuckb, mit Ragotzisehen-Wappen, gegoseen 1643.^) Három jeltelen 
2 ftoB. Miksa egy 1569-iki én egy 1579iki czimeres 2 ftosa. Egy 
1541-iki, éi egy 1641-iki, k^t ftos m a gy ar -ágy ü. (^Ein Unga- 
ritfchcs Stuckh, gegossen 1541.^ ismét: ^Ein Ungar. Stukh, gegossen 
1641.") Egy 15ö2-beii, az egri érsek czímerére öntött 2 ftos taraczk. 
I. Ferdinánd 1532-ikí 2 ftos taraczkja, két darab. Ugyanannak egy 
2 ftosa, évszám nélküL Egy evet-ezimores taraczk, 2 ftos („Ein Stackh 
mit einen Eichhorn iu der Wappen.^) Egy megrepedt 2 ftos rés- és 
egy romladozott 2 ftos vaságya. 1. Ferdinándnak egy 1532-iki, Ru- 
dolfnak két 1578-iki, s II. Mátyásnak egy év nélküli czimeres taraczkja, 
1 Vs fontosak. Egy török és öt német, jel nélktlli másfél ftos. Egy 
1618-iki német 1 V2 ftos. 1, Ferdinánd 15ö 4-ben öntőt 1 ftos czimereí^ 
taraczkja. Egy Rákóczi-tnraczk 1620-ból, 1 ftOH i„Ein Ragotziscbes 
Stttckbel, gegossen 1620.*^) Egy magyar czimeres taraczk, 1 ftos. 
(„£in Stttckbl mit Ungar. Wappcn.^) Betblen Gábor erdélyi fejedelem 
16S8-iki 1 fontos taraczkja („Ein StUcklil mit Bethlebem Gábor Fürst 
aus Siebenbttrgon Wappeu, gegossen 1623.^) Egy 1 ftos német taraczk) 
r zimertelen Egy r^i, megrepedt magyar-tara czk. (dEíh alt 
zersprengenes Ungar. StUckbl.*') Egy megrongált 1 fto.^. £.ét 1 ftos 
tOrök taraczk. Egy 1 ftos német taraczk. 12 db. szétszakadozott s 
egészen használbatlan 8 ftos török réz taraczk , és két ugyanilyen 
vas- taraczk. 9 db. 2 ftos szétszakadozott, használbatlan török taraczk. 
Végre még egy db. 2 ftos szétszakadt jeltelen taraczk. 

A kő-gölyó-lövő 6 hanbitz- löveg (Haabitzen nod Rammer- Stuckh, 
schiesst Stein.'') közül kettő 16 ftos kő-tekére való, török-öntvényüek. 
Egy másik 1 5 ftos kővető. A harmadik , szász czfmerre öntött igen 
régi 8 ftos kő-lövő úgyű (,„Ein uhralte Haubitz, Sachsicben Wappen, 
Schiess-Stein Pfnndt b.'^) Ismét egy czímertelen, 8 ftos kő-lövő 1482- 
iki ágyű („Ein anderc alté Haubitz, obne Wappen, gegossen 1482. 
Schiess-Steín Pf. 8.*^) Végre: ein rniniertes Eysernes Cammer-Stuokh, 
Schiess-Stein Pf. 28. 

A kŐhányó mozsarak mind török mívűek valának ; egy 40 
aosy kettő 20 fontos, négy 18 ftos köveket vetett Azonkívül egy 8 ftos 
köveket hányó török, — s két 8 ftos^ két 6 ftos és egy 8 ftos kis bom- 
hMkat vagy gránátokat hányó császári vctágyú volt. Nagyobb bombavető 
iiiozHarrtk, iniht látszik, teljesen hiányzottak, — holott a czászáríak ilye- 



342 TÁRCZA. 

■ 

tagok által állandóul használatba, s legtöbbnyire az íllotö birtokok 
után ; csak ritkábban alkalmaztatott az az illetők foglalkozÚBay termé- 
szeti tulajdona vagy nemzetisbe szerint, mint ezt a Szabó, Varga 
Czudar, Sánta, Balog, Pribék, Tolvaj, Tóth, Cseh stb. családoknál 
tapasztaljuk. 

Az „Onomasticon^ köre azonban — nézetem szerint — nem egye- 
dül az űjabbkori vezetéknevekre terjed ki ; e részben kutatásaink 
forrásai a régibb századokban lelhetők föl, kiterjeszkedvén különösen 
arra is, hogy a régibb nevek honnét veszik eredetüket, mint például 
Erdy az idézett helyen a Zubuzlon nevet Szobieszlaustól száirmaztatja, 
Horváth István pedig a „Tudományos Gjrüjtemény^ idézett helyén 
Veszprém nevét Bolesláv király Beszprém nevű fiától véli szárai azottnak. 

A magyar „Onomasticon^-nak azonban különösen az a föladata, 
hogy necsak az idegen nevek eredete körül kutasson, hanem az ős- 
magyar nevek azok , melyekre figyelmünk leginkább kiterjesztendő. 
Kisebb okmányaink telve vannak ily nevekkel, ezek között elsőben is 
az idegen nevektől saját ősi neveink elkülönözendők ; a Buda, Árpád, 
Zsolt vagy Zultr, Taksony vagy Tas, Vati, Koppan, Bulcsú, Lehel stb. 
ősi magyar nevek után indulva, a „Codex Patrius^ IV-ik kötetéből, hol 
régi tulajdonnevek a Tárgymutatóban külön kitüntetvék, fölsorolom 
például az Alpra, Artuna, Bagamér, Balad, Bánd, Bánk, Baroch, Bas, 
Batiz, Baksa, Becse, Beder, Beké, Bene, Bobal, Bodó, Bok, Bokus, 
Bolta, Bosó, Bot, Burzó, Búzád, Buzga, Buzma, Csumon, Csup, Csunru, 
Csuz, Csaba, Csák, Csalókoriad, Csanó, Csató, Csent, Csertő, Csimeg, 
Csiper, Czikus, Des, Domsa, Dósa, Donkus (Domonkos), Drugct, Ebron, 
Esed, Ehellős (Achilles), Eősi, Fajmos, Fansal, Fiad, Fulkus, Garázda, 
Gegő, Gogán, Gotalun, Hambató, Hench, Heym, Hognovár, Isou, Itemer, 
Ivanch, Jenslin (János), Jolát, Juga, Kalanda, Keled, Kompolt, Köncsöl, 
Kont, ^onya, Kopoz, Laczk, Ledeger, Lencse, Lew, Lilkó, Lőkös, 
Maradék, Mendel, Merse, Michk (Mihály), Mog, Moim, Moy?, Naburg, 
Nemze, Nuog, Ochuz, Ombod, Olup, Omode, Pese, Pobor, Poka, Poth, 
Potacha, Sal, Sebe, Sedel, Sike, Tadeuka, Tagadó, Titel, Titews, Toyp, 
Trepk, Treutel, Uz, Varich, Varou, Vaaas, Veizla, Vete, Vilina, Vinchlo 
vagy Vizló, Vindov Zabouch, Zobonya, Zvih, Zomoim, Zorárd vagy 
Zoárd, Zoym, Yuda, Zunkur stb. régi neveket, ily és ezekhez hasonló s 
okroányninkban föltalálható más számtalan nevek képezik tehát legin- 
kább az ^Onomasticon^-ban vizsgálódásaink tárgyát; a nemzetiségi 



344 TÍRCZA. 

Igeu sok magyar beiynevoink tehát eredetüket a hazánkba be- 
költözött őseinktől kapták, s midőn ezen ősök utóbb uagyrészben ki- 
haltak, birtokaikat más családbeliek kértek föl adományul^ s ezen hely- 
s^ektől ők nyerték elnevezéseiket, de csak később, mert nem fogunk a 
XIII. századig arra esetet találni, hogy a helység vagy birtok után a 
latin „de^ szócska alkalmaztatnék az elnevezéseknél *). 

Tagadnánk kell tehát tagtársunknak értekezése elején azon állí- 
tását, hogy a ^dc Vaja, de Csomaköz^-féle elnevezés már 1021-ben 
létezett, mert ily mondat : „Quaemadmodum in praesentibns octavis 
festi Qeorgii martyris nunc instantibus Thooias de Vaja^ stb. egy va- 
lóban 1021-ben kelt okmányban föl nem található. A „de Vaja*' «s 
,,dc Csomaköz^ kifejezésből vont következtetés a XI. századi nevekre 
tehát nem alkalmazható. S habár Keresztúry az idézett munkában 
1021-ki kelettel közli is az okmányt, ezen kelet már csak azért sem 
fogadható el^ mert az okmány kiállítója ,,MagÍBter Nicolaus Canonicus 
ecclesiae Albensis, vicarius de Tasnád^ Erdély akkori püspökéül az 
okmányban Györgyöt nevezi meg, ki pedig nem 1021-ben, hanem 
1421-ben viselte ezen hivalát. Keresztúry tehát csak 400 évvel té- 
vedett meg **). 

1. Lajos király okmányzáradékában megnevezett — b nem mint 
t. tagtársunk állítja, az okmányt aláirt — László nádor sem szárma- 
zott az Uporok családjából ; ő ugyanis László oppelui és vieluni h*^* 
^zeg í. Lajos király mostoha testvérének fia volt. (Szalay : ^^Magyarorsz. 
Tört.^ n. köt. 229. U 



*) Szalay László „Magyarország Története** II. kötete 322. la- 
pon levő jegyzet végén o kérdésben így nyilatkozik: „Mellesleg emlí- 
tem, hogy az állandó nemzetségi nevek a XlV-ik század vége felé 
jővén mindinkább szokásba nálunk, a nevek végén az ny^'-t 
ekkor kezdem — de még óvatosan — alkalmazni.** 

**) Hasonló tévedések jönnek elő még újabb okmánytárainkban 
j«> így TeutBch G. D. és Firuhaber Fr. „Ürkuuden-Buch zur Geschichtc 
SiebenbUrgens'' után közöltetik az „Árpádkori Új Okmánytár^ I. kötete 
73. lapján 1176-ból egy okmány, mely a benne előforduló protho- 
notariusi hivatal és „magnificus^ czímcknél fpg^a legalább is 200 évvel 
később keletíi, így iiz u. o. a 8t). lapon közölt két okmány is a nap 
dátumainak minőségéből íh következtetve, inkább a XÜI-ik század v<'*- 
géről valók. 



346 TÁRCZA. 

lovon járhatok. Az lovain is sebes, meglőtték. Ass ellenség még most is 
előttünk táborban vagyon, de az mint besánczoltattuk magunkat, nem 
vélem, hogy immái semmit is árthassanak. Kérlek én édes szivem, löl- 
köm én miattam ne bánkódjál, se törődjél ; az mely Isten ez ideig meg- 
oltalmazott, azon ezután is megoltalmaz, és megadja szent Fiáért, hogy 
egymást hamar való napon nagy jó egészségben meglátjuk. 

írtam az Sár-rét mellől való táborban, Fejérvámál 17. 
8brÍB 1601. . . . ThurzóGyörgym. k.** 

(Eredeti, nro 49. Elenchas M.) Közli : 

IFJ. KUBÍNYI MIKLÓS; *) 

— Adalék a Wesselényiek lengyelországi birtoklásához. 

„Mi GrófF Thurzó György, Árva várának örökös ura és várme- 
gyéjének főispánnya, az fölséges magyarországi második Mátyás királnak 
tanácsa és főasztalnok mestere etc. ; Pálffí István, Pozson vármegyének 
főispánnya, ugyanazon magyarországi második Mátyás királ ő fölségc 
tanácsa és az magyarországi szent koronának conservatora ; Loránth 
Ferencz, ő fölsége kincstartó házának tanácsa ; Leopoldt Pekh, ő fölsége 
kincstartó házának tanácsa és perceptora ; Heölgy Gáspár, Petron Já* 
nos és Chutty Gáspár. Valljuk ez levelönk által mindenek előU az 
kiknek tudni illik, hogy miclőttönk az nagyságos Weseléni István uram, 
Behő-Szólnok vármegyének főispánnya, az nagyságos Gyarmathi Balassa 
Ilona asszonnal való szent házasságbúi való tractatus korán lett illycn 
végezés, melyet széntől felelt mind az nagyságos Weseléni István uram, 

*) T. tagtársunk még néhány leveléből közöl Thurzó Györgynek 
részleteket, melyek azonban inkább magánérdeküek ; mindazáltal mint 
érdekes- müveltségtörténeti adalékokat megcmlitjUk belőlök, hogy Th. 
Gy. 1601. Nagyfaluról jun. 27. kelt levelében egy saját árvái várában 
dolgozó képíróról (kár hogy nevét elhallgatja)^ emlékezik, és hogy 
Thurzó neje, a Vagon Tepliczéről szálon (tutajon) volt alá utazandó, 
íme, tehát az utazás e regényes, de merész nemét akkor időben főrangú 
nők is használták. — 160d-ban Th. Gy. gyermekei mulatságára 50 
tallérért szerzett bécsi ügynök által egy tanulékony papagályt; 
mfg viszont őneki, szerető neje, az érsek-újvári táboron a rid(!g égaljú 
Árva vára kertjében nagy gonddal termelt két fejérbéltt dinnyével 
kedveskedett, mit a gyöngéd férj így köszön meg : „noha nem oly sárga, 
mint az itt való : mindazilltdl ez fejér két dinnye bizony kedvesebb 
énnálam ittvaló kétszáz sárga dinnyénél, — ha uiind nádméznél édesei)- 
bek volnának is ! . . ." S z c r k. 



j^^rf 



U48 TARCZA. 

Eredetije uagy, nyíltlevél alakban, többhelytt már szakadozott 
papírra írva, a B o d ó-család levéltárában, Szelezsényeu. Mind a ki- 
lencz pecsét egy nagy, valamennyinek fölzetül szolgáló és az aláíráso- 
kat is tartalmazó papírszeletre van nyomva, és pedig a fölső sorban 
öt, az alsóban négy. Kt aláírások mind sajátkezüek. A pecsétek közHl 
különösen kitűnnek Tburzónak Pekhnek és Hölgyiuek gyönyörű met- 
szetű pecsétéi. Hölgyíén minden foszladék nélküli, jobbra dűlt s lenn 
esiicsba végződő pajzsban, függőleg ágyúcső látbató, melyen keresztül 
a pajzs közepét vízszintes pólya szeli át, rajta futó farkassal. Ug}' az 
alsó, mint a felső mezőn az ágyú mellett egy egy csillag. A dűlt pajzs 
balsarkára tett koronás sisakról balról ékes sisakfedő leng alá, koroná- 
jából pedig bármas farkú sörényes oroszlán féltcstc emelkedik ki, kar- 
mai közt megfojtott farkast lóggatva. Körirat jobbról: CASPAR. 
HELGL, balról s(ímmi. Közli : PALOTÁS MIKLÓS. 



— illanileréltár. A képviselőház múlt évi dec. 10-iki hn- 
túrozatii. által — mely azóta törvényerőre emeltetett — mint 1871-iki 
Xll-ik füzetűnkből (725. 1.) t. olvasóink emlékezni fognak, útasitá a 
belügy ministert, hogy a budavári országház tovább építésénél ^a z 
összes országos levéltár befogadására olegendő s 
alkalmas helyiségek olkébzítéséről gondoskodjé k,** 
— továbbá, hogy az ugyanott már kész helyiségekkel bíró s az 
t872-ik év folyamában Bécsből Budára szállítandó két cancelláríai 
levéltár „megfelelő fölállítására és országot kezelésére nézve ^ kidolgo- 
zandó tervezet megállapítása végett „szakértőkből álló e n- 
quete^-ot hívjon össze« mihelyt }iz újon épített helyiségek kiszá- 
radnak. 

Távol leg^'en tőlünk, mintha — a belügyminister úr éber gon- 
dosságát ismerve, — föltételeznők, hogy a törvényhozás föntebbi 
határozatának foganatosításáról oly sok országos gondjai között meg- 
feledkezik ; minthogy azonban ezen ügy a tudomány és legközelebb 
hazai történelmünk érdekében oly kiváló fontosságú : nekünk, mint a 
Magyar Történelmi Társulat közegének, tehát szakközlönynek kötélért- 
ségünk emlékeztető leg fölszólalni ; ugyanis az idő eljár, a képviselőház 
említett határozathozatalának már fél esztendeje, a még múlt ^\- 
ben elkészült helyiségek rég kiszáradtak: tehát az arohivum lehu/it.i- 
Iának, s méginkább ezt mi^golözőh^^ a szakértőkből álló 



*j 



350 TARCZA. 

egybegyűjtettek. Az ö lankadatlan buzgalma már a második kötet tar- 
talmát Í8 nagy rédzt összcszerzé, mely kötet, a XVI-ik század közepétől 
kezdve, merőben magyar okmányokból fog állani, s azért nyelvészetileg 
is fölötte érdekes. 

Midőn a „Székely Oklevéltár" első kötete megjelentét 
rövidebben ekkép jelezBŐk : lehetetlen ezt a nélkül tennünk, hogy a 
leghálásabb köszönetet ne mondjuk hazai történelmünk e nevezetes 
gyarapításáért gr. Lázár Miklós és Szabó Károly uraknak. 
A kötetet bővebben fogjuk ismertetni. 

— Panor János ez. püspök és kanonok úr, a m. tud. Akadémia 
tagja, szives volt a ^Székes-Fchérvártt koronázott ki- 
r*á 1 y n ő k^-rtil szóló értekezését szerkesztőségünknek küldeni. A haza- 
fias szellemű tudós főpap ezen érdekes tárgyú, meleg hangon irt és 
tapintatos modorban tartott tanúlm:lnyát a székes- fehérvári Vöröamnrty- 
körbcn 1871. november 3 0-kán, a nagy költő születésének évfordu- 
lati előestéjén olvasá föl, fényes gyülekezet előtt. A nagy figyelemmel 
fogadott ás élénk tetszésben részesült értekezést aztán szerző, Klökner 
ottani könyvkereskedő fölkertére átengedé ez utóbbinak kiadás végett. 
így jött létre a jelen csinos kiállítasd, 42 lapnyi füzet, mely Székes- 
Fehérvárott Klökner Péternél 30 krért kapható. Az értekezés egy- 
szersmind a fehérvári királyi sírbolt körüli ásatásokról is szól és a 
szent korona leírását is tartalmazza. Ajánljuk t. olvasóinknak ! 

— Az y^ArchaeolOgíai Értesftd^^ szerkesztését, miután 
Kómcr Flóris az akadémiai archaeologiai bizottság előadói tisz- 
téről lemondott s helyére Henszlmann Imre választatott, úgy 
értesülünk , hogy Henszlmann veszi át. Óhajtjuk, hogy ugyanazon 
nemes ügyszeretettel, tapintattal és lankadatlan buzgalommal folytassa 
ő is úgy a sztirkesztést, mint az előadói tisztet, — mint ezt tiszteletre 
méltó elődje Rómer már annyi év óta tette ! Akkor aztán nem lesz 
okunk oly szép fejlődésnek indult hazai régészeti irodalmunkért ag- 
gódni ! 

— Rákóczi-okmány ok máSOltatása. II. Rákóezi Ferenc z 
fejedelem politikai levéltárának — a mi t. i. belőle a Rákóczi -Asprc- 
moiit-Erdődy utódoknál fennmaradt — másoltatása, melyet még bol- 
dogult Szalay László kezdett volt meg lS64*bcn, örömmel jelenthetjílV • 
be van fejezve. K füzetek szerkesztője, az akadémiai tortén< Imi 
bizottság fölhívása következtében a folyó máju.o hó elején indult Vas- 



352 TÁRCZA. 

néhányat, rendkívül becseseknek találta : de az óriási adathalmaztól 
ágy visszariadt, hogy tervét abbanhagyta. Hátha még a budai kir. 
kamara, Soprony, Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Selmcez, Körmöci, 
Besztorcze és más sz. kir. és bányavárosok levéltárainak nemzetgazdasági 
dús adatai solLaságát látta volna ! — E föladat egy ember élete t, 
egy irói pálya odaáldozását igényli : de oly fontos nemzeti 
előhaladásunkra nézve, hogy ezen odaáldozást teljesen megérdemli, s 
az a tehetséges iró, a ki erre vállalkoznék : bizonyára örök emléket 
emelne magának s nagy hasznú szolgálatot tenne nemzetének. 

— Á Chernelházl Chernel-esalád hat százados évfor- 

dulójának emlékére, e történeti nemzetség egyik érdemteljes tagja 
és ez idő szerinti scniors : Chernél Ignácz úr, Karakó hely- 
ség — hajdan várispánsági székhely — szentegyháza falába, a család 
czimerével ékeskedő márványtáblát helyeztetett, melynek aranybetük- 
kel vésett kegyeletes fölirata a következő : 

,,Álda8sék az Isten Mindenért! Mixe mester karakói várjobbágy- 
nak fia Márton vit^zségeijutalmáúl 1273* évben vizkercszt napján 
kir. Adománynyal nyeré a Chernelházának elnevezett Gólya- 
Damonyát, Sopronymegyében, és alapitója lett a C h e r n e 1-családnak. 

Isten kegyelméből a Tiszai részekre is olágozott e Nemzetség, 
— V. b. t. Tanácsos Altábornagyot — Erdélyi Fejedelmi követet, Ref. 
ker. Főgondnokot, négy Itélőmestert, — Ker. Táblai Elnököt, kir. 
Semmítő Törvényszéki Bírót, — Főispáni helyettest, több alispánokat, 
országgyűlési követeket, és fŐbb ítélőszékek Biráit, úgy még számos 
polg. és hadi tisztviselőket adott a Hazának, többen kir. Adományok- 
kal jutalmaztatván. • 

Mindezekért hálát adva a Mindenhatónak^ és kegyelmet 
kérve a Jövőért, — a Család hatszázados fennállásának emlékét, 
a származási hely Sz. Egyházában örökftni kivánta a legidősb ntód : 
Ignácz. 1872.'' 

örömmel vesasszük tndomásűl a régi királyaink adományozásai és 
as ősök iránti kegyelet e nemes tényét, s őszintén óhajtjuk, hogy a ha- 
zának már annyi htt és kitfinŐ fiat adott derék családot a Mindenható 
még sok századig virágoztassa, és jeles tagok érdemeivel tündököltesse 
jövendőben is ! 

— Törvényhatósági peesétgyfljtemény. Mdlt füzetünkben 

irtuk volt, hog^ a Bihar vármegyei múzeum számára már is igen szépen 



354 TÁRCZA. 

— YogyOS közlések. A Zichy-codex második kötetének nyo- 
matása lassan bár, de folyvást halad ; úgy hogy a nyárra megjelenésit 
ígérik a szerkesztők. — Id. Mogyoróssy János a békés -gyula; 
határban lelt ama régi föliratos határkőről, melyről már volt sző füze- 
teinkben, értekezést adott ki ; ez 20 krért külön lenyomatban kapható 
Gyulán. Jövedelme a békésmegyei gyulai főtanodai múzeum gyarapítá- 
sára van szánva. — A kalocsai érsekségbeli papság 1872-ik évi (latin) 
névkönyve a báth-monostori apátság templomáról régészeti érkezést 
tartalmaz Henszlmann Imrétől, ki a múlt évben a nevezett egyház 
romjait kalocsai érsek ő Nmlga költségén ásatta ki. Az értekezéshez 
alaprajzok is vannak mellékelve. — Ugyancsak a tudománypártoló 
Haynald érsek ő excja Henszlmann Imrének 1500 frtot utalványozott 
a végre, hogy a kalocsai érseki megyében tett ásatásokról i^zóló ar- 
chacologiai nagyobb mÜvét, megillető díszszel és a szükséges mct«zvc- 
nyekkel kiadhassa. 

Történelmi könyvtár.*) 

— Székely Okleyéltár. Kiadta a magyar Történelmi Társulat 
kolozsvári bizottsága. Szerkesztette Szabó Károly. Első kötet. 
1211 — 1519. Kolozsvártt, 1872. Demjén László bizomány a. N. 8-adr. 
V. és 360 1. Ára két forint. (Kapható Pesten, Tettey Nándor és tár- 
sa könyvkereskedésében.) 

— Székes-Fehéryárott koronázott királynők. Történőim 

értekezés. A Vörösmarty-körben 1871. no v. 8 0-kán tartotta Pauor 
János ez. püspök és kanonok, m. akad. tag. Székes-Fehérvártt, 1872. 
Klökner Péter tulajdona. K. 8-adr. 42 I. Ára 30 kr. 

— SchomatlsmnS Clerl Archi-Dioecesis (jolocensis et Bat'si- 
ensis ad Annum Christi 1872. (Henszlmann Imre régészeti értekezésével, 
a báth-monostori ásatásokról). Kalocsán, 1872. az érseki nyomdában. 

— Értekezése idősb Mogyoróssy Jánosnak a hajdankori elő- 
ssázadokban keletkezett magyar föliratii gyulai határkőről. 
Egy fametsz vénynyel. Gyulán, 1872. Dobay Jánosnál. 16-odr. 11 1. 
Ára 20 kr. 

*) Hogy e rovatot as líjon megjelenő hazai történelmi 
munkákra nézve mennél teljesebbé tehessük : kérjük a t. szerzőket 
és kiadókat, hogy könyveiket — vagy legalább azok czimét — hozzánk 
(Budavár, iskola'tér 162, sz.) beküldeni ne terheltessenek. 

FelelOs szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 

Pest, 1872. Nyomatott ai ^thenaenm*' nyomd^ábao. 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYt 



Hntodik fúzet. 1872. Jnnins hó. 



A modenai Hyppdít^dexek. 

IV. 

Ilyppolit udvartartása. Magyarország erkölcsi ^s 
műveltségi viszonyai a XV. század utolsó s a XVI - i k 

első negyedében. 

Az italok minémüségeihez hasonló különbségek léteznek 
azoknak a XV— XVI. száz idi és jelenkori fOlszolgáltatási mód- 
jaik k(ízötf. 

Az üvegedények Hyppolit idejében még egyáltalában a 
ritkaságok közé tartoztak hazánkban. 

A ferrarai követ, a Beatrix magyar királyné számára 
Ferrarából küldendő ajándékok legbecsesbjei közé az ttveg- 
nemtíeket sorozza *'"). Az üvegpalaczkok az időszerint őseinknél 
még majdnem kirekesztöleg az orvosszerek és a speceriariusok 
vizeihez használtattak. ^^) Az üveg ivóedényeket illetőleg, az 
1489. évi esztergomi számadásokban csak 7 kapa alakú pofaárról 

*s) Valentini levele Eleonórához. Cistertolph. 1486. aug. 17. — 
A magyar tudományos Akadémia modenai kéziratgyüjtoményében. 

^0 nV^^ contadí al garzoné del spizialle din 65 in pínj fiadepor 
conperare vedri da aquc : e fu per nianzi a di 22 mazo." — „per 
vifrij da ponere aque medicinalle den. 14." stb. Egy palaozk 1 dénárba 
(valamivel többe mint 21 V2 cent) kerüU. 1489. eszterg. kiad. számadá- 
sok, — „pro vitris ad faciendom aquns pro castri necessitate dedit 
den. 25.** 1507. egri számad. 

Sfásadok. 26 






356 HYPPOLIT-CODEXEK. 

tétetik említés, — ezekből is 4 az érsek tárházába záratott. *^) 
Ezeken kívül Ily ppolit számára egy 1520. évi Budán tartózko- 
dása alatt vétetett. *«) 

Az egri pUspöki ingóságok 1508. évi leltárzatában csak 3 
tlvegkupa (cupe de vitro) más üvegedény ott nem fordul elö. 

Az üveg ivóedényeket az alsóbb rétegeknél a cserépkan- 
csók és poharak ^^), a középsorsúaknái a czín, s a főáraknál 
az ezüst serlegek; kelyhek és kapák pótolták. Az evöedények is 
ezen sorrend szerint készültek. 

Jóllehet a majolica-edények már Corvin Mátyás udvarán 
nem ismeretlenek, jelesül a faenzaiak Beatrix királyné által az 
ezüst-edényeknél is többre bccstíltettek ^j)^ mindennek daczára 
úri asztalainkon még a XYI. század elsö negyedében sem bírtak 
meghonosúlni. Az idézett 1508. egri leltárban, melynek részletes 
asztali- s konyhakészletei közül a bécsi fazék (olla terrea vienen- 
sis) sem hagyatott ki, egyetlen majolica-edény sem fordul elö. 

A gyurmány-edények eme hiányában a magyar főurak 
asztalain merő ezüstön uzolgáltak fül. 

Corvin Mátyás király Bcatrixxal (^1476-ban) kötött házas- 
sága nászvendégségén^ Budán, az ezüst serlegek száma az 56) 
darabot felülmúlta, az ezüst evöedényeké pedig t»80 darabra 
ment Ugyanott a többi közt két italdíszszernek, — a pohárszék 
két oldalán álló három rőf hosszú szarvakkal biró két egyszar- 
vúnak (melyek fölött egy ezüst-hordó függött), s a pohárszék 
előtt díszlő embermagasságú ezUst-kupának -- 1300 ezüst 



*0 »P^' ^^^ Coppc di vetro CnBtalino duc. 1. din. l4. funo con- 
slgnatí al Credenzcro. " — ^per la salvaroba del Rovmo duc. 2. din. 
25 : e fu el prezio di Coppe 4 di Cristallo." 1489. esztergomi kiadás, 
száinadá?. 

^") y^deo. 2 in una bocaletta de vedro data a Mcsser Julio Bar- 
biero per i1 Signore.^ 1520. utazási HzáinadáHok. 

*') » pw picheri di terra, e papiro dcn. fi." 1489. esztorg. kiad. 
számad. — „in bocali tri de préda grandi per li Ongari." 1520. uta- 
zási számad. 

5") Valentini levele Eleonóra lierczegndhcz. Cistortolph. 148G. 
aug. 17. — A magyar tudományos Akadf^mia modonai k(?ziratgyüjte- 
mdnyében. 



858 HYPPOLIT-CODEXEK. 

A mi az egri asztali ezUstkészIeteket illeti^ azok csupán a 
legszükségesebbekre szorítkoztak , mintán ngyanis Hyppolit 
áldornagyi méltóságáról lemondása; illetőleg annak az egri 
püspökséggel való fölcserélése idejétől fogva^ állandó lakását 
Olaszországba áttévén, — az egri várpalotában azontúl hnza- 
mosb időre úgyszólván megszűnt püspöki udvar létezni. 

Ezen palota évről évre elhagyottabb állapotba süllyedt. 
Püspöki cselédsége között lő08-ban egy inas sem fordul elő. Az 
egész palotában 8 teljesen fölszerelt ágynál több nem találtatott; 
ezek közül is takarója csak hatnak volt. 

Az ottani konyha sáfrányfogyasztása sem haladta meg 
többé az egész 1507. év folyama alatt a 6 fontot **). Tehát az 
időszerint az egri püspöki palotában hivatalos diszfogadtatá- 
sokról és nagyobbszerü vendégségekről szó sem lehetett; s 
ezentúl csak a keresztülútazók tértek be hajlékába ^^). 

Ezen szűk szereplési köréhez Ynérve az egri várpalota 1508. 
évi ezüst asztali készlete: 12 tányér; 3 csemegetartó; 22 kanál; 
2 tálcza; 13 ivó s 2 mosakodó edényből (cum pochale) állt. ^0 
Az említett vár olasz ötvöse; Jacobi János ugyan egyre készítette 
az ezüst edényeket: de nem ám Hyppolit helybeli; hanem 
ferrarai udvara számára. E módon Egerből a többi közt 1507-ben 
52 márka súlyú 26 tánj'ér ss)^ g ezt megelőzőleg 1503-bau két 
5 márkás tál küldetett Olaszországba. A két utóbbi edény ara- 
nyozására 10 dukát értékű arany fordíttatott. ^^) 



^^) 1507. Egri számadások. 

^^) Ekként például „facrunt mccum in cena duo iilii quondam 
dominó Georgij morc ct cum honore tenerem feci aliqua ferciiU prep^- 
rare a mulieribus ct ezposui ad oa den. 50." 1507. egri számadások. 

*0 Egy részök már általam az 1870. „Századok" X. füzetében 
(678 — 679. lap), teljesen pedig az „Archeológiai Közlemények^ VII. 
köt. II. füzetében (154. lap) közöltettek. 

^^) „cmi marcbas argcnti quinquaginta duas ex quibus feci labo- 
rare 26 tondos ct in quolibet contincnt due marce argcnti et pro quoli- 
bet marcha dedi ílorcnos sex et ortonem : ct pro quolibet marcha pro 
laboré dcdi unum fl. in totó faciunt fl. 377." 1507. egri számadások. 

^^) ^Emi marcas qnioque de nrgcnto de qaibus feei facerc unum 
tondum et unam scutellam, in ipsis fűit totum argentum minus duc oncie 
tamen cum dcauratnra cum florenis de anro deeem et manifactura et 



360 HYPPOLTT-CODEXEK . 

Az úri asztalok ezen csilláoiló kiállitásáDál azonban még 
egynémely oly czikkek nélkUlöztettek, melyek mai napság már 
a legutolsó iparos asztalán is föltalálhatók. 

Ekként a többi közt az asztali kendők hazánkban még a 
XV. században egészen hiányoztak ^^)j a villák használata pedig 
még a XVI. század első tizedeiben sem birt őseinknél meggyö- 
kerezni. 

Jóllehet Hercules berezeg, Beatrix királyné fölszóllitá- 
sára ^^) a magyar királyi udvart az akkoriban híres modenai készit- 
ményü aranyos villákkal ajándékozta meg, — Mátyás király azon- 
baU; az egykorú szemtanú szavai szerint^ a darabokra metélt 
étkeket azontúl is csak puszta ujjaival rakta szájába. 

Hyppolit egri asztalkészletei közt még 1508-ban egyetlen 
villa sem találtatott. 

Ezen evőeszköz hiányát őseinknél, — az étkezéseket megelő- 
zőleg 8 azoknak végeztével kézöbliteni, — illatos vizekkei, Hyppo- 
lit magyarországi udvarán rózsavízzel ^^) tölt kancsók és meden- 
czék pótolták ^^), mely intézkedés annál inkább szükségeltetett, 



^^) Gnicotto szerint: az asztalkendők helyett Mátyás király alatt 
őseink kezeikben kény árszel eteket (mensa panicea) tartottak, hogy az 
átkek leve roájok ne csepegjen. Az 1508-ki egri leltárak azonban már 
az asztali kéfzletek között a manutergákat (magna 8, parva 34), így 
nemkülönben az 1503. számadások a tobaleasokat cmlitik. 

^^) Hyppolitnak Mátyás király általi esztergomi ársekké kincvc- 
záse végtére a pápától megerősíttetvén, Beatrix kirá]3nié rögtön magAhoz 
hivatá a fenrarai követet, s a pápai brcve másolatát magasan kezr^ben 
tartva monda: „Követ, borravalót érdemlek, itt a megerősítés." A kö- 
vet a királyné kezét csókolta meg, 8 kérdé tőle : „Vájjon miből állana 
eme borravaló?^ Mire a királyné azt válaszolá, hogy: „Modenai aranyos 
villákat és késeket akar." A követ ezt csekély borravalónak tartá, a ki- 
rályné azonban kimondott akaratai mellett maradt. — Valentini levele 
Eleonóra herczcgnéhez. Arrez, utolsó előtti oet. 1486. A magyar tud. 
Akadémia modenai kézirat gyűjtemény ében. Iliresek voltak a cseh kés- 
pengék, „pt^r cundcm missi duas quaginas cuttclorum bohc^micalium 1'2 
pro quagina et emi fl. 2." 1606. egri szám ad. 

®^) Elkészítésükhöz esővizet használtuk „in acqua de piautagine 
a acqua rosa din. 14.*^ 1520. évi utazási számnd. 

**) In credentia „bacilo unum cum bocate de ottone 2." 1508. 
egri számadások. „Tn prímis h'ibuit D. Sua Rma ct Illma unum pe^ium 



862 HYPPaLlT-CODKXKK. 

Ugyanezen egyháznagy 1520. évi budai asztala számára 
a többi közt a következő élelmiezikkek vásároltattak : 

febr. 13-kán ebédre: egy ökör hátaljának és mellének 
negyedrésze, 13 kappany, 3 tyúk, 1 borjúmáj; borjú- s ökör 
paczal, 16 fenyőmadár ; azon nap vacsorára marhahús, 1 fáczány 
és ü fenyőmadár ^ ») ; 

febr. 19-kén ebédre: ökör- s borjúpaczal, 12 fél borjúláb, 
10 kappany, rizskása levesnek, egy fél borjú, 7 fenyőmadár, 4 
hal 7^); ugyanazon hó 18 kára eső szombati bőjtös ebédre : 100 
darab kis hal, egy rész viza, 7 más hal, 1 csuka, kása, dió, 48 
tojás; azon hó 25-ki szombati bőjtös ebédre : 28 V2 font besózott 
viza, egy rész fris viza, 15 csuka, 10 tengeri hal (Rayne), 87 
hering és vizatojás kaviárt készíteni. '^^) 



^®) „Lani adi 13 di Febraro Impeste. Adi sopraditto ia Carne di 
Bove quarto uno di dietro o mezzo petto fi. 1. den. 33. in Caponi nr. 
13 e Galline 3 a deB%ri 5 l'uno den. 8. in uno Fcgato, e una trippa de 
Vitello den. 7. — in tante trippe de Bue den. 11. — in torde nr. 16 
den. 20. -^ in una sporta den. 2. — in Fenő per la Stalla den. 35. 

— ín tanto vino comprato per far faré coUazione (borlevesre) a corti 
Stradiottiy che andorno con M. Franeesco Zerbinato, a faré ]>a88ar le robbe 
del Signore il Donabio.^ — Luni adi 13 de Febraro lm buda a Ceaa, 

— in uno bove fl. 3. in uno Fasano den. 15. — in Tordi nr. 6 den. 9. 

— in tanti prasemoli con la radicc den. 7. — in tanto panizo den. 15. 

7*) Domenica 19 Febrario lm buda. — Trippe di bove den. 31. 

— in trippe de Vitello nr. 3 den. 12. — in piedi de Vitello nr. 12 
deD. 4^2. — in Galline nr. 10 den, 55, — in tanto Orzo pillato per 
mineetre den. 27. — in Tordi nr. 7 den. 13. — pressumoli con dadici 
den. 6. — in mezzo Vitello den. 35. — in pane Ongareaco nr. 20 den. 
10. — in tante Capusta per li Ongari den. 8. — in pesci de cuulo (?) 
nr. 4 den. 50. — in pori per la távola del Signore den. 13. — in tante 
Civole den. 7. — in uno Bove fl. 3 den, 50. — a uno beccaro che ha 
Bcorlicato uno Cervo, et uno Capriolo donati al Signore den, 10. — a 
Agnolo botigliero per pinté tre di Modone, comprato de di 3 proximo 
passato con questo di den. 12." 

^') Sabato adi 18 Febraro lm buda, im pescotte larghe ur. 100 
den. 90. — in tanta Lente den. 13. — in uno pezzo de Usoui grandi 
den. 65. — ira pesci cuuso (V) nr. 7 den, 80. — in uno Luzzo grosso 
den. 38. — in tanto panizza den. 20. — in tante nőse den. 3. — in pane 
Ong&reso den, 10. — a uno Facchino che portó il pesce den. 1. — in 
Ove nr» 48. a Ovi 3 al denaro den, 16, — in tante Pome den. 3. — 



3ft4 HYPPOLIT CODEXEK. 

A nyalánkságok közt kiválölag az úgynevezett dragée- 
féle ezukrocsok divatoztak, melyek közül az 1503. évi egri szára- 
adásokban a ezukros anis névleg emlittetik '^). 

A külföldi gyümölcsökből Hyppolit asztalára a granát- 
alma; narancs, czitrom, oliva, a maróni gesztenye és az aszalt 
ftigge kerültek, mely utóbbi gyttmolcsböl az esztergomi udvaron 
1489-ben öt bó alatt mostani 120, jelesül pedig a Mátyás király 
föntemlitett 148l>. évi esztergomi látogatásakor 45 font cseme^ 
géztetctt föl. 

Honi gyümölcseink közöl a Hyppolit-codexekben a dinnye, 
körte (a szilva ess^k aszalt állapotban s lekvárrá fözve) ^^), 
alma és a dió emlitf?tnek. A dinnyetenyésztés hazánkban épen 
az időtájban a ferrarai uralkodó pár, illetőleg Hyppolit szülei 
által, Mátyás királynak küldött nemesebb fajok magvai által 
\\j lendületet nyert ^sy Akkori körtéink és almáink ízletes 
voltáról pedig maga Hyppolit kezeskedik, 1520. évi budai asz- 
talán e gyümölcsök úgyszólván mindennaposak lévén. A ranett- 
fajü kormos (bőr) almák honunkban már Mátyás király idejé- 
ben termesztettek ^'). 

Egyébiránt, eltekintve az asztali fényre és a gyakori s 
népes lakniározásokra ciharácsolt veszteségeket, magában véve 
az akkori élelem hazánkban eléggé jutányosnak mondható. 



^*) yyltem confectioncs emi de patulla fontau decein pro fl. '2 (te- 
hát 24 lat csemege 4 frk 37 V2 cent. került): pro adveutu domini 
opiscopi tranBÍlvani ad agriain.^ „Iteoi emi pro tali adventu limones 
büIhob pro den. 45.** „Item emi anices confectos pro dieto episcopo pro 
den. 50." 

'0 nPro la()uearijs portati de Tarcam, pro necessitc caatri den. 
50.^ 1501. egri számad. „in brognc secclic fonti 1 per la cusina dru. 
8.*^ 1520. utaz. szimad. 

"") Eleonóra hcrczcgne Mátyás király számára egy zsák florouírzi 
dinnye-, saláta- s egy^b zöldHdgm:igvakat küldött. Az (Mnlítctt h'Tczegné 
lüvtdo lieatrix királyndhoz. Ferrara, 1489. mart. 2. A magy. tu'l»»ni. 
Akadémia modcnai kdziratgyíij töményében. 

'") Bárczay János egri kanonok ir Budáról (1470 — 80.), Mátyás 
király udvarából Bárezay Istvúnboz Kassára, azon kéréssel : kiildjün 
Budára jóféle kormos almát, mert a király azt igen szereti. „Sziízjulok" 
1869. V. flizct 326. lap. 



%9,^ KYPWrt.PT €*>DEXEK. 

röl hazai AinégéazeCtek f^teratalkat ^^*). 0>rniia» Mátrú ^m. 
Hi^rmkaiett agyait di:$z/^l(9i^krátél a bemEdí^^aí ^xÉBrk haiáljo- 
^rártától. ile 5 a magjar nemzeti színeket nfhdMiarabkéiit; e^- 
má«ft<'ii elkfXl^iCTe szokta rí ^elni ^ ' i. ígr nei&kil^abea Zéizn^HXii 
kírálr U ^ •. 

A fceraldieaí befolyáft e iBódotftto<tt jelenaégei áaezára k 
a/#>&baii a XV — XVL száza^ii magyar vüelet egészbea Téré a 
klríT/i^ teljes jellegét melé. A SKabélvserüleg kimért iserer 
beralftíeaí tarkabarkaüágokat fiSaraiiik Klt^njeiDél az araav és^ 
ezüAt arabes/kekkei^ firágokkal éö esiifógokkal átszt^tt, oem ríc- 
kán drágakdrekkel » gydngrökkel hímzett i kirakott, ágyne- 
vezef: 9e<>fiamo» selyem- és bársony kelmék helyettesicék *^)^. 
Maguknál az egyszinH öltözékeknél a kiáltó élénk $ziaek, t^oc 
a tiüzta arany és ezttst szeretek kerestettek. 

**; A b#fcaí í:3. kír. k^Snyvtir 7867, száma XVL sjája^í k.?iiri- 
űhau kXaV&Vt .Sz^-Intfán k^n , exen királynők doliBánT-k^lm<?j-*b»^ 
wstíj^T kfAt&i^ ktr^zVtk sx5vik. Az illető oUödt azonban Tiiig*75 ióz5a* 
flzínií f a rajta lerd k^re^xUirk aranyok levéo, azt a beraldieai ruház itok 
*oTr^,ná^\f*i ttfin .^tzámítbatjak. Tad?alevől«g a beraldicai j*flmoj>^ k le«;- 
léf>v':g^ebb kellA^ a czímer színei képezek. — Magyar v is »loti 
k^pek a b^cfí cfl. kír. könyvtárban. Rómer Fl<jri3. 
^Arcb. Közlemdnyek.'' Pest, MDCCCLXXL VIII. köc 

^*) Mátyás kífály az egykorú szemtanúk bizonyaága szerint az 
tinn*7p^lyek alkalmával fölváltva aranynyal átszőtt fehér, zöld uiijd 
vörö9 kelm^ju dolmányt vi jelt. L'ísd : Eschenlo:r. .Gescbichte dor StadC 
Brefislao^ TlL kötet;, éa Mátyás király menyek«ője. A pf^ilzi v'ilasztő- 
feje/lelem követetnek hivatalos j^dentéae. ^látjás király kortárs li tana* 
«i'«ga flzsrínt, Kazinczy Gábor. Az említett német követek jelente'> r sze- 
rint, a Badara vonaló királyi násznép közt a Mátyás előtt lovagló kilencz 
komomok öltözéke a királyi czimerek színét viselte. 

*''; A hét'M CB, kir. könyvtár 304-t. számú ily czímü kézir;4tábjiu 
„('hronik des Concilium von Constanz*^ Z-igmond királynak öltö/ék*> : 
HlMÖruh4j4 viligoíi 2öld, fehér gerezna- szegély ly el, felsőrnháj^i vörös, 
hölgyraenyét-prémuiel, öv<; fehér, aranyos csatokkal. Lá:»d Röiuer Flőrís 
fenn irlézett berses értekezénét. 

**y MátyáH király 1476. évi ná-szUnnepélyén, a jelenvolt UjLiky 
Miklós hímzett és cgé«z hosszában Tper totum dactam) arany fouáUal 
<*s gyöngyökkel átszőtt dolmányában és mentéjében i'miculum auromn 
S'-apulare; ötszáz gyémánt s számos más drágakő vala, s bánnia v-£<jt 
font aranyat nyomott. A pfalzi követ jtílrnt^sc. 



368 HYPPOLIT-CODEXEK. 

gos összejöveteleken és ttnnepéljeken is ezen színben szokott 
volt az említett egyháznagy udvari környezetével megjelenni '*). 



sok. yjRecepi a dominó Stephano Uaguseo triginta duaa banderias de 
rubeo tafeta : in quibus intraruut braehia duceota ea in istis et in quin- 
qaagiata duabus minoribus pro usaronibua que tafta constitit triginti 
ocl^ florenos et den. quiquaginta : ot pro pictura ab utraquo pa rtc cum 
armis vei insignis Reverendissimi domini : de omnibus banderiis prc- 
dictÍB et cum sutura et serico : cum illis triginta oeto florenis et denarijs 
qninquaginta dedi dominó predicto Stefano flór. centum et scxaginta 
oeto et den. octuoginta : quia maiores banderie pro pictura pro qualibet 
duos florenos et pro patuis unum florenum et ortonem ct sic cum omni- 
bus rebus faciunt fl. 168 et den. 80.^ Az egii zászlók s lándzsa-lobo- 
gók egyik oldalára sz. Adalbert, mint a püspökség v^dszcu(jc, a másikra 
az illető egybáznagy czimere festetett. ^Recepi a dominó Stefano Ra- 
guseo lanceas yiginti pro armigeris pro qualibet dedi pro ligno et pictura 
55 den." „Item ab ipso recepi : ferra viginti pro dictis lanceis pro 18 

denarijs quolibet.'' ^Michaol Calmanzaj (huszár) equi 3 quia rctinui 

sibi unum fl. cum medio pro medietate pretY duarum banderiarum." 1501 . 
egri Bzámad. A lovas csapatok trombitások szerint lev^n kisebb osztá- 
lyokba osztva, ezek jelölésére a trombitások a többi lovasoktól külön- 
böző szinü lobogókat viseltek lándzsáikon. y,Item vexilla tria de tclla 
yarium colorem cum sancto Joanne ct armis Rmi et lilmi d. nostri.^ 
y^Item vexilla tria de tella varium colorem de tafeta: cum armis Reve- 
rcndissirai lUustrissimi domini nostri, qui sünt adhuc in manibus tubi- 
cinatorum." 1508. egri számadások. 

^^) ^Budc 22. MaV. Emi quatuor pctías de bcrgam de vubeo 
panno pro fl. 34 de quibus pro honore Rmi in diéta ista ct pro ueces- 
sitate feci unam véstem pro quolibet infra scriptis in primis. 

Alberto ungaro dedi unam. 

Zechy petro dedi unam. 

Rosinte dedi unam. 

Dedi pagliacho unam. 

Dedi Taschany unam. 

Dedi raessero Benedicto coco unam. 

Dedi nicolao d. Stef<ini unam. 

Dedi patri paulo unam. 

Dedi Jacobo unam. 

Dedi anbrosio litterato unam. 

Dedi micheli fechetno unam. 

Dedi Joanni Italo unam et omnes sünt kic mecum pro nccc8.<tátato 
et honore domini Rmi ct talcs expen<«e uccosse est que fíant i^t sünt 
servitores sancti Joannis.^ 1503. egri számadások. 



870 H Y PPOLITCODEXEK. 

ték »^). Jelesül pedig a szőrme prémes ruhák, ámbár azok az idö- 
szerint Európaszerte közdivatoak örvendtek, de csnpán a lengye- 
leknél; a maszkák- és magyaroknál öltöttek nemzeti jelleget. 

A menték nem ritkán egész bokáig értek, s a drágább 
szörméjüek hazánkba — a Hyppolit codexek szeriot — több- 
nyire Lengyelországból készen hozattak. 

Ezen körülmény kétségkívül a lengyel és a magyar men- 
ték azonossága mellett szól^ a mint hogy egyáltalában ezen két 
nemzet jelmezei között szembeszökő hasonlatosság létezett^ 
melynek oka a még hazánkban s a szomszéd oépekoél meg nem 
gyökerezett török befolyás előtti magyar viselet északkeletre 
gyakorolt irányadó befolyásában keresendő ^^). 

Az olasz eredetű köpeny őseinknél még a XVI. század 
elején a ritkaságok k(izé tartozott ; ekként a Hyppolit magyar- 
országi cselédsége számára készült öltözékek között az említett 
rabanemből csupán egy fordul elő. Ez is csak reudkíTÜli eset- 
nek köszönheté lételét '0* 

E köpeny helyett Hyppolit udvari személyzete bundane- 
müekkel láttatott el. Az alsóbbrendű cselédség és a várőraég 
egyenszabású báránybőr-subákat (sube di castello) kaptak^ me- 
lyek mindenikéhez 10 darab báránybőr igényeltetett ^°). 



'*) A gombkötes meBtersógc önálló iparággá csak Magyaror- 
szágban fejli.'tti mikdnt azt ezen mesterség magyar elnevezése is vllágo- 
san mutatja. Selycmgombokról a többi közt nz 1S07. egri számadások- 
ban tétetik cmlítds : ^pro aliquibus globulis de serico pro uno véste den. 
50.^ Esztergomban vdtottek. 

'*) „Incolae (a lengyelek) habitum varianim , divcrsarumquö 
natíonnm more gestant: preeipuae verő, Italicum, llispanicum, Ilunga- 
ricnm, qui illis pcculiaris est.*^ Valamivel alább: ^Armatúra mai )ri ex 
parte Hungarorum mor« utuntur." Joannis IMstorii : Polonioae Historiac 
Corpup. Bnsileac 1582. Tom. L pag. 38. 

^") ^Agrie octava die prcdirti (fcbr. 8\ Die predicto missi ad 
Italiam Andreám Boemum dominó Kívcrendisslnio cum littoris ot missi 
per eundem S. Kmc. d. armolinos ducimtOK cí triginta tiu:Uuor qui 
remanscrunt de illis sicuti alia vice missi S. Kovorcndi^sinu' d. per 
cmcricum hungarum ot ne destruentur por niala tompora onii píM uniini 
k p n o w fl. 1 dcn. ÖO.** 1507. egri számad. 

**") Maistro Joannc pelifizo fie in quo.»«ta convonzione conío v\ 
castollo ebe el gi daga pollc di ngiielli salle fuUallo |u'r la con/i ot lui 



372 BTFPOLITjCODEXEK. 

A ritkábban, ralószinfíleg csak foregekre hasT.nált prémek 
kdzé tartozott a saakeselyő ' * ^\ 

A fovegek kozöI az említett codexekben a kalap és a kal- 
pag fordálnak elő. 

Az utóbbiak a főúri rendnél drága szőrmékből, aranyos 
tz5retöy gelyem és bársony tarajra (friso) készRlTC, gyönzyfík. 
é8 drágakörekkel kirakott forg6tartóikba tQzott sas-, daru- és 
köcsaetollakkal ékeskedtek ^'' . 

■ - • 

Az akkori magyar kalapok^ Rómer F16rís hiraevö régé-, 
azKnk legújabb földerítései szerint , legtöbbnyire kirívó vörüs, 
z^íld; rózsa stb. színűek s a m«>8tani eznkorsfivegekhez ha- 
sonló hegyes alakúak voltak *''). Hyppolit ezektől eltórve, 
esztergomi apródjainak flandriai kalapokat hozatott ' *). 

Míg azonban nemzeti fövegeink riselésére vonatkozólag. 
Mátyás király idejétől IL Lajos nralkodáí^ bégéig, legfnlebb 
is az imént föntebb idézett apródok i^éldájához hisonló. szórvá- 
nyosan jelentkezó egyes eltérésekre bakkanonk. — addi^ a láb- 
beliek; az az időszerinti egész Európában végbement általáu«>3 
átalakulásaikhoz képest, hazánkban is lényeges változáson men- 
tek keresztül; ügyetlen, bosszú és hegyes orrmányaikat elveszt- 
vén, így nemkülönben másrészről^ még az 1487 — 8'J. években 
Hyppolit érsek esztergomi személyzetének legnagyobb része — 
az apródok; valamint a béresek is egyiránt 7 — S denároS; körül- 
belül mostani 1 frank 50 centim értékű czipöket (scarpe) viáel- 



^^') •Item emí quatuor pellea de avnltnra quaa misi ferraríam 
cuDi alVs domÍDO Revcrendiasimo pro denarys 40.^ 1501. egri számad. 

***) „ fo<lrato li revoltini de ana bcretta de dossi. de 

Ví-luto carmifiiiio compatatoli una GoIla di Volpe^ (rókitnrok\ 1520. 
utaz, gzámadás. A forgót illetőié:^ Hjppolit ruhatári szám id ísaiban e 
t^tel fordul elö: ^8. Otobro por 9. mazzi di pcnue di Gazzi bi'iDüha : 
conpcrati da Jadize de Zakallo dac. 3.^ 1489. ki.-id. Bulmail. 

*^-) Magyar viaeletképek a be'.ai cs. kir. könyvtirbaii. Hóidt 
Flóris ^Arcbaeologiai Közlemények" VIII. küt ?t, III. füzt. IVst. 
MDCCCLXXI. 

*'V nP^ Capelli VII. di fiandra duc. 2 V.> i quíili funo conpcrati 
p^r li pazi : <^ fu a dí 16 maco.^ 1489. esztcrg. kiad. száoiad. 



374 HYPPOLlT-CODEXElC. 

lyeÍDél fog^a^ az idöszerint hazánkban a nemesség, kiyálólag 
pedig a főurak udvartartásainak fénypontját a löszerázámok 
képezték. 

Szíjazataik ezUstlemezes pikkelyekkei és bogláros mü- 
vekkel teljesen elborítva, ezüstből vert csengöbengöik, homlok- 
és orrékességeikkkel, kengyelestttl-zablástúl mind egyetemben 
megaranyoztattak >><»). Az ezüst nyereg ^*^) alul florenczi bár- 
sony és scoíiamos selyem (kamuka) csötár gazdag redőzetben 
omlott a ló térdéig *»=). 

Ezen ősi^ jóformán egész az Árpádok vezéri korszakáig 
visszavihető magyar jellegű fölszerelésen kivUl őseinknél már a 
XVI. század első negyedében az arany- és selyemből font lenge 
tőrök lószerszámok is fölmerülnek; jóllehet árukat tekintve, még 
hazánk az időbeli elsőrendű fényűzési czikkei közé nem szá- 
míthatók. A Hyppolit részére vett legdrágább teljes tőrök lovag 
lószerszám körülbelül mostani értékű 300 egynehány >^^), míg 



Bed ezercitaantium more, vei equitis, vol pcdites ut pugnare passint, venire 
8int obiig >iti.^ SjUoge Dccrctorum Comitialium Inclyti Regni Hungá- 
riáé. Jos. Nic. Kovachich. Pesthini 1818. Tom. I. 332— 333. lap. 
Ugyanígy szól az 1 ^^25. budai országgyűlés XXXVI, törvdnyczikke. 
U. 0. 863. lap. 

*'^) „per 3 rotelle di zengic per li Cavalli don. 50." — nPor 
doratura di M. 8 di anzento: fatto in uno fomimento : a naso da Cavallo 
duc. 26," — ^del Pisctto de Rivola dominaro fu lavorato una picola 
Briglia, nela quale solo giera doe Bochie e doi frontali di arzento dorato 
qualc costo duo, G din. 15." — ^per indonitura di uno morso del 
Rovmo duc. 1 din. 50.*^ — ^per doratura di uno fomimonto da briglia 
dac, G.^ — pper doe íibe di arzento dorate per una briglia duc. 1 den. 
5."^ — „por batitura di M. 2 di arzento posto sopra stafe duc. G." 

'^^) „item misi duodecim marchas de argcnto aliquantulum labo- 
rato nd unam sellam facicndam per manus niagister Joaunis Jacobi 
auri fabro " 1507. egri sziimadás. 

*^^) ^per cl precio di braza 5 di pano Cardinalescho duc. 8 dio. 
3 : ni fu fatto una copcrta da Cavallo.^ 1489. esztorg. kiad. szániad. 

''^) „Emi duos grirellos de serico cuni auro ])ro turkalibus equis 
quos mi(<8Í per prcdictos ad Italiam Roverendisviino dominó inco íl. 20." 
„enii a Junko Rudc anno prescnti sdlas duas turcalcH quas missi fer* 
rariam dominó Reverendissimo fl. 12.*^ 1507. e^ri Hzámad:Í8. — y,Emi 
unum frcnum pro equis turcalibus modn turcali fi. 2.^ Török kamuka- 
tücsároknt már MátyáH király idejóbtMi Icbütett Magyarországban venni 



376 HYPPOLTT-CODEXEK. 

csikról hiányzó bakok nélküU^zésénél fogva, — nyeregbftV haj 
tottak. 

A kocsik fényes kttlsejUk daczára is azonban még a 
kezdetlegesség félreismerhetetlen nyomait viselték. Gazdagon 
megaranyozott állványaikról kólyaalakú keskeny ttlö szekré- 
nyeik szijas hintarnganyokon csüngtek, honnan régi kólya- ko- 
csi, s egész mostanig fönnmaradt hintó elnevezésük eredt. Kólyáik 
kivtllröl élénk szinü szövetekkel , HyppoUt diszhintajaié vörös 
posztóval vonattak be * ^ *). 

Ezen aranytól ragyogó, vörös fedelű jármüvek scofiumos 
vörös nyeregtakarókkal s tündöklő hámokkal ékesített hat 
szürke lótól lassú menetekben vontatva, a mellettük hosszant 
léptető scarlátba öltözött, kopjáikon vöröíi lobogókat lengető 
lovagok és a szilaj paripákon száguldozó fulajtároktól kisér- 
tetve, kétségkívül a képzeletre élénk hatást ébresztő méltóság- 
szerű, triumphalis látványt nyújtottak. 

De ezen pompa fény alól másrészről a legnagyobb hiá- 
nyok rikítottak ki. B. NYÁRY ALBKRT. 



''') Hyppolit kocsijai között viola ezinü födelüek is fordulnak elÖ 
„per bez7a mcza di panno paonazo : di pernize duc. 1 8 fatone una coperta 
da Caretta del Bevmo." 1489. eeztorg. kiad. száirad. A kocsik belső 
bélését illetőleg az imént említett számadásokban e tételek fordulnak 
elö : „per tella roesa per fodrareuna coperta da Caretta duc. 2 din. 50.* 
„per peza una di tella azura duc. 2." 



878 VISZHANGUL BOTKA TIVADARNAK- 

dux T0C8UD dedit terram habitandi in partibns Kemey rsqne 
ad Tbigciam, nbi nune est portás Obad." A Váradi Regestrum 
pontja említi ugyan Eemejjel ogytttt Tiván, Tót és Szerep 
nevtt falukat is^ de ebből még nem következik^ hogy az emiitett 
faluk Kern ej kiegészítő részeit vagy határvonalait képezték 
volna, — mivel e pontban TivAn és Tót nevtí faluk meg van- 
nak ktilömböztetve Kemejtöl. Ugyanis a kérdéses pont így szól : 
„Minister regis de villa Ti van, et de villa Tot, et tota pro- 
vincia de Qnemei uociferanti sünt coram Nicolao palatino 
comitc contra fnres ete." Én e pontot úgy értelmezem, hogy 
Tiván és Tót nevtt faluk Eemej területén kívül eső és atlól 
külön álló királyi birtokok voltak, s a királynak ottan lakó 
tisztje (rainister regis), és az egész Eemej, mint megye (provincia) 
emeltek panaszt a nádor előtt a tolvajok vagy gonosztevők ellen. 
E szerint itt a minister regis-t és a provincia de 
Qnemei -t meg kell egymástól különböztetni, mint a kik 
egymástól területileg is különböző panaszló feleket képviseltek ; 
mert különben, ha Tiván és Tót nevtí faluk Eemej megye 
területén feküsznek s ahhoz tartoznak vala : akkor tautológia 
vagy haszontalan szószaporítás lett volna azokat, mint panaszló 
feleket, külön megnevezni ; mivel azon esetben azok, mint 
Eemej megyének kiegészítő részei, a tota provincia de 
Qnemei kifejezésben úgy is benne foglaltattak volna. Azon 
körülmény tehát, hogy a ft^lhozott pont először említi Tiván 
és Tót nevtt falukat, vagyis a királynak azokban lakó tisztjét, 
és azután folytatólag mondja : et tota provinciádé Que- 
m e i vociferanti sünt/ világosan mutatja^ hogy a nevezett faluk 
Kemej területén kívül keresendők. 

Hogy hol feküdtek a kérdéses Tiván és Tót íaluk? azt 
nehéz kinyomozni ; de úgy látszik, hogy azok nem estek oly 
közel Szerep-hez, mint t irónk vélekedik; mert Eis- és 
N a g y-T ó t i nevtt puszta Bihar vármegyében E e r e s / 1 s z e g- 
Apáti mellett Nagy Váradtól nyugotra 2V-' mértföldnyire esik. 
Tóti nevtt falu pedig ugyanazon megye keleti szélén M a r g i t a 
mellett fekszik. S így akármelyik vidéken nyomozzuk a kér- 
déses falukat, azok mind a kiSt esetben távolabb estek Sze- 
reptől. 



380 VISZHANaUL BOTKA TIVADARNAK. 

Bjerint Szabolcs vármegye területén esett *) s igy a szabolcsi 
föesperesi kerülethez tartozott. Szerep pedig, mint fölebb is 
érintem^ Biharhoz tartozott annál is inkább, mert túl fekszik 
a Berettyón^ mely Bihar vármegyének ezen a vidéken elei- 
től fogva határát képezte. Ezek szerint T?ván, Tót, és Sze- 
rep nevű faluk, melyek Biharban feküdtek, nem képezhették 
Kf mej megye kiegészítő részeit vagy határvonalait. 

De különben ha állana is, hogy Kemej a Tisza bal partján 
az a b á d i révtől kezdve Hortobágy- és Szerepig ter- 
j edt s az ezek által körvoualozott területet magában foglalta, 
még azon esetben is egyoldalú és nem eléggé szabatos a föl- 
hozott állítás és körvonalozáS; mivel az Kemejnck csakis szé- 
lességi kiterjedését jelzi, holott sokkal nagyobb kiterjedése volt 
annak hosszában. 

E megyének és föesperesi kerületnek valamint fekvését, 
úgy kiterjedését is sokkal biztosabban mutatja ki az 1332-ik 
évi pápai tized rovata (Kegestrum Decimarum Papalium Sexen- 
nalium), mely elősorolja azon plébániákat vagy egyházközsé- 
geket, melyek ezen föesperesi kerületet képezték. Ezen tized 
rovata szerinte föesperesi kerlllet a Tisza balpartján Tisza- 
Szőllőstől Tisza-Szajolig vonult le, s a következő plé- 
bániákat vagy helységeket foglalta magában, ú. ra : Tisza- 
Szöllős, Tisz a-D c r z s, H z e n t-I m r e, A b á d, G y e n d a 
vagy Gyanda, R.off, Tisza-Beő, Fegyvernek, Bála, 
S z a j 1, mikhez járult még T o m aj, mely akkor apátság volt, 
ma puszta. 

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy e rovatban csak a 
plébániák vagyis a jelentékenyebb helyek vannak elősorolva; 
de ezeken kívül voltak e kerületben tiíbb kisebb falvak is, me- 
lyek íiókegyházakat képezvén, itt nincsenek megemlítve. S ezen 
rovatnak e részbeni hiányát pótolja egy későbbi korról szóló 
más egyházi tizedlajstrom. Ugyanis a kemeji főesperesség össze 
volt kapcsolva az egri éneklő kanonoki javadalommal (canto- 
ratu) úgy, hogy mindig az éneklő kanonok (cantor) volt egy- 



•) Foj.T Cori. Dipl. IV. 3. 41 1. 



BALÁSSY FERENCZTÖL. 381 

Bzersmind a kemeji föespercs *). Es midőn a XV. század közepe 
táján, ezen föesperesség — mint egyházi méltóság — megszűnt, 
az egyházi tizedjog, mely e kerületben a föesperestet illette, meg- 
maradt továbbra is az éneklő kanonok birtokában, s azon helyek, 
melyekből az éneklő kanonoknak e jogczimen tized járt, az egri 
káptalannak Liber Sancti Johannis czimtí tized és más 
jövedelmei régi rovatában ekképen vannak elősorolva, ú. m : 
Fyred (Tisza-Füred, most mezőváros), Domaháza (most 
puszta), Tisza-Szőllős, Szent-Imre, Szent-György 
(most puszta), I g a r, N a g y - 1 v á n, D e r z s, C s y u t alias 
Chyer (most nem létezik), Abád, Tisza-Szalók, Tak- 
sony (most pus?ta), T h o m a j (most puszta), K ú n-H egyes 
(most kún mezőváros), Hegyesbor (most puszta), Bán- 
ba 1 m a (most puszta\ Bura, Roff, Gyenda (most puszta), 
T i 8 z a-B ő. Kenderes, Fegyvernek (hajdan népes mező- 
város, most benépesített nagy puszta). Szaka Ilos (most 
puszta), T h ú r-P á s z t ó (most puszta), Szent Tamás (most 
puszta), Bála (hajdan mezőváros, mcst puszta), B a 1 a-S z e n t- 
Miklós (most Török-Szent-Miklés mezőváros), Szajol, és 
Tiaza-Ptispöki. 

Ezen helységeknek, vagyis az ezekből járó tizednek jegy- 
zéke valamint egyfelől kiegészíti a pápai tized említett rovatát, úgy 
másrészről igen becses fíHdirati adalékot szolgáltat ezen megye 
és kerület régi kiterjedése és határainak kijelölésére; mert 
habár megsztínt is a föesperesség, de fönnmaradt a föesperestet 
illető tizedjog, mint ezen egyházi méltóság competentiája s élő 
bizonysága, s az arról szóló lajstrom ezen egyházi jövedelem 
érdekében híven és hitelesen elősorolja azon helyeket, melyek 
a régi főesperesi kerülethez tartoztak, s e czímen az említett 
tized fizetésére kötelezve voltak. 

Azt azonban nem vitatjuk, hogy Eemej megye egyedül az 
itt elősorolt helyekből állott volna ; mert — mint t. irónk igen 
helyesen jegyzi meg — a régi Kemejnek egy része a kunoknak 
osztatott ki (ő szerinte 1261- és 1271-iki évek előtt, szerintünk 
mindjárt 1240 táján\ és pedig azon terület, mely a mai Mada- 



*) Magyar Tnd. Értekess ö. I. köt. 247. l 



382 VISZHANGUL BOTKA TIVADARNAK. 

rastól Kardszag és Túr-Keve felé a Hortobágy és 
Berettyó folyó mentében vonul le, mely, úgy látszik, a kunok 
oda telepedése előtt pasztaság cs koronabirtok volt. Itt keletkezett 
azntán Kolbászszék nevtt kertllet, mely a törökök alatt 
clpnsztálván és régi nevét megváltoztatván, a mai N a gy-K ú n 
kerületet teszi. «) 

Ezen kánoknak adott területen késöbbben a következő 
helységek és plébániák alakultak, ú. m: Madaras, Asszony- 
szállás, OrgondaSzent-Miklós, Hegyes (ma Kún- 
Hegyes), Kolbász-szeg, Kolbász szállás, Kakát, 
Új szállás (ma Kis-Újszálltis), Turgon-szállás, Má- 
rialaka, Kába, Csorba és Nagy-Pó, melyek, mint 
plébániák a reformatió, és mint helységek a török nralom alatt 
elpusztulván, ma Madarast, Kiin- Hegyest és Kis -Új- 
szállást kivéve, mind puszták. Kakát pedig és N a g y-P ó 
ma nem is tartozik a Nagy-Kúnság területéhez. 

Ezen helyek közül 1332-ben a pápai tized rovatában egy sem 
említtetik a kemoji föesperesség plébániái között; mert azon 
terület, melyen ezen helységek feküdtek, a kunoknak adoma- 
nyoztatván, ezen megye és föesperesi kerület kebeléből kihasít- 
tátott, s a kunok kiváltságánál fogva valamint polgári, úgy egy- 
házi tekintetben is külön kerületet alkotott; nemesak, hanem 
az egri egyházmegyétől is elszakíttatott, s az esztergomi érseki 
egyházmegyébe kebeleztetett ; mivel IV. Béla király alatt Róbert 
esztergomi érsek keresztelvén meg a kunok vezéreit s főembe- 
reit, s ennek folytán maga és utódai részére a kunok fölött 
főpásztori jogot nyervén, az azok által megszállott terület, a mai 
Kis é"^ Nagy-Kúnság, az e.sztcrgomi egyházmegyéhez kapcsolta- 
tott '), és századokon át annak kiegészítő része volt, míg 
végre a XVII. század vége felé. a törökök kiüzetéjáe után, az 
egyházmegyék újabb szervezése nlkalmávnl, a Nagy-Kún 
kerület ismét az egri egyházmegyéhez visszakapc^oltatott. 

De habár az esztergomi egyházmegyéhez tartoztak is az 



®j Horváth Péter. (! o in in o n t a 1 i o d r I n i t i i » a c M a j o- 
rib. Jazygum ot Cuinanor. FVut, 1H,'U. "2^0, l. 
') Prav. H i r a r <• b i a H II n K. I. 3 I. 



384 VISZHANGUL BOTKA TIVADARNAK. 

Szent-Tamás, Bala-Szen t-Miklós (uaa Török-Szent- 
Mlklós) és S z aj 1; nyugotiiM a Tiszn, északról T i s z a-F ü r e d; 
I g a r és N a g y - 1 V á n képezték annak batárvona Iáit, úgy 
hogy Túr-Pásztój Csorba, Kis- és Nagy-Pó, Szent- 
Tamás, Bal a -Szent -Miklós és Szajol még Kcmej 
megye területén estek, s azt elválasztották a mai Klllso-Szólnok- 
tól; Tisza-Füred, Igar és Nagy Iván szinte e megye 
területén estek, s azt elválasztották Szabolcstól. Ezen itt kör- 
vonalozott terület tette a régi Kemej vármegyét, mely kiterjedé- 
sénél fogva be is illett egy vármegyének. 

Botka Tivadar azt állítja, hogy ezen megye álladékához 
tartoztak nemcsak azok a helyek, melyek a kcmoji föesperessé- 
get képezték és a pápai tizcdiajstrombau ismételve meg van- 
nak nevezve, hanem azok is, melyek a Tisza jobb partján a 
hevesi föes])ercsi kernletet a váczi egyházmegyéhez számí- 
tották. 

De e megye nem nyúlt át a Tiszán, mely annak nyugotról 
terméiízetos határát képezte. A Tiszán innen kezdődött Heves 
vármegye, mely Poroszlótól Tisza-Nána, és Nagy- 
körű helyiíégck felé Fokoró és Ácsiszeg nevű pusz- 
tákig vonult egészen Szolnok alá. A Tisza jobb partján csö 
helyek valamint a pápai tized rovata szerint a hevesi föospt»resi 
kerülethez tartoztak, úgy egyszersmind Heves várme^yénrk is 
kiegészítő részei voltak; mert — mint többször megjegyeztük és 
ismételve liangsúlyozzuk — a föesperesi kerületek várnieiryék 
szerint levén fölállítva és beosztva, azoknak kijelölt területe és 
határai egyszersmind a vármegyék területét és határait is ki- 
mutatják. 

Különösnek találjuk és nem igen értjílk t. Írónknak azon 
fölhozott állítását, miszerint a Tisza jobb partján esö helyek 
a hevesi föesperesi kerületet a váczi e g y h á z ni e 
gy éhe z számítottá k." Mert ebl)öl azt lehet kiv»Mini, hogy 
a hevesi íöcspcresség vagy annak egy része a vác/.i eíryháznie- 
gyéliez tartozott; holott ezen föesperesi kerület ileitöl fogva az 
egri •egyházmegye kiegészítő része volt, s annak t. rUlctén ( sö 
helyek k'ízül egy sem tartozott a várzi egyházmegyéhez. E 
tévedésbe t Írónkat talán ép- n az én többszíJr említett érieke- 



BALÁSSY FERÉNOZTÖL. 385 

zésem vitte, hol azt iram : hogy Külső-Szolnok vármegyének 
egyik fele, mely a Tiszán innen esik, a hevesi föesperesi kerü- 
lethez, egy része pedig a váczi egyházmegyéhez tartozott. De 
itt el k'ell ismernem, hogy én is megtévedtem ; mivel a tulajdon- 
képeni Kulsü-Szólnok várdicgye, amint azt a következő czikkben 
ki fogjuk mutatni, egészen a váczi egyházmegyéhez tartozott 
s annak egyik föesperesi kerületét alkotta, s annak semmi része 
sem tartozott a hevesi föesperességhcz. E tévedésem onnét szár- 
mazott, hogy több Szolnokhoz közel esÖ helyek most Külsö- 
Szólnok .vármegyéhez számittatnak, melyek hajdan Heves vár- 
megyéhez tartoztak és ma is a hevesi föesperesi kerületben 
vannak, és én itt a régi földiratot vagy statusqnot a mostanival 
fölcseréltem vagy összetévesztettem, r 

Itt még egy másik tévedésemet is meg kell emlittenem, 
miszerint említett értekezésemben azt állítám, hogy a kemeji 
föesperesség Külsü-Szólnok vármegyében feküdt ; holott Eemej 
megye s az arrél nevezett esperesség kezdetben K tt 1 s ü - S z ó 1- 
n k vármegyétől egészen különállott területet képezett, s attól 
Kis és N a g y-P ó, S z c n t-T a m á s, Bal a-S z e n t-M i k 1 ó s 
és S z a j 1 nevű helyek által volt elválasztva. De e tévedésem 
is az érintett földirati körülménvből származott, miszerint ama 
helyek, melyek egykor az említett föesperesi kerületbe estek, 
ma Külső-Szolnok területéhez s/ámlttatnak. 

Végre t. Írónk úgy vélekedik, hogy a mai Jász-kerület is 
egykor Kcmejlicz tartozott, '» annak kiegészítő része volt; mivel 
azt Írja, hogy Kemej megyének nagy része még 1201- és 1271-iki 
évek előtt a j á s z k* és kunoknak osztatott ki tdcptí). 

De ha Kemej nem nyúlt által a Tiszán^ a mint ezt föntebb 
kimutatók, a mai jász föld annál kevésbe tartozhatott Kcmejhez ; 
mert az ettől nemcsak a Tisza, és Heves várm gyének a Tisza 
jobb partján egészen Szólnojc alá lekanx áruló része által 
volt elválasztva, hanem jó nagy távolságra is esett. A mai Jász- 
kerület Heves és Pest vármegye területiből szakíttatott ki, a mint 
ezt nemcsak annak fekvése mutatja, hanem több történelmi és 
földirati nyomok is igazolni látszanak. 

Ezzel, úgy hiszszük, eléggé körvonaloztuk Kemej régi 
területét; és kimutattuk, hogy az nem nyúlt által a Tiszán és 



386 VISZHANGUL BOTKA TIVADARNAK. 

nem vonult he a mai Szabolcd és Bihar vármegyébe; mint t. 
Írónk állítja; banem azon területre szorítkozott; mely a Tisza, 
Hortobágy és Berettyó folyók közütt fekszik; és ezen folyók 
annak természetes határait képezték, melyek az említett vár- 
megyéktől azt elválasztották. 

BALÁSSY FERENCZ. 



888 A KÁLLAY-CSALÁD-LEVÉLTÁRA. 

mányunk érdekében nagy szerencse. Lievéltárak, a történetírás 
éltető forrásainak bővében vagyunk Magyarországon^ és őröm- 
mel és bámulattal szemléljük újabb korban azon kincseket, me- 
lyek itt — annyi kegyetlen pusztítás leviharzása után — kí- 
nálkoznak ; kínálkoznak annak számára^ ki azokat emelni^ kiak- 
názni^ földolgozni elég kitartással és munkabátorsággal bir. 

A családi levéltárak közül hazánkban kétségkívül a Kál- 
layaké a legelső rangúak közé tartozik; azt^ bogy nem kö- 
zönséges levéltárral lesz dolgom^ már látása előtt is merhettem 
állitani^ minthogy a család NagyEálIót (hol jelenleg a levéltár 
őriztetik) és környékét hihetőleg már a honfoglalás ideje óta 
bírja^ legalább birtoklása minden okmányos emlékezetnél ré- 
gibb ; és mert a nagy elterjedésti ősi család tagjai számtalan- 
szor neveztetnek történeti emlékeinkben; és mert ezek — kivált a 
régibb korban — a Maros és Tisza közti vidékre mutatnak^ indít- 
tatva éreztem magamat ezen levéltár fölkeresésére^ hogy arról 
bővebb tudomást szerezzek^ a mit eddig csak töredékeseit vagy 
épen nem ismertem. 

A levéltár helyisége bolthajtásos nagy szoba^ földszint a 
vármegyeház épületében. Szabolcs vármegye székhelye azelőtt 
Várdán volt, Nagy-Kállón pedig 1740. évben épült a vármegye 
háza, még pedig a Kállay-család által e czélra ajándékozott 
telken^ mihez csak azt a f<[>ltételt kötötte^ hogy a családi levéltár 
őrizetére egy alkalmas helyiség épüljön^ a mi meg is történ- 
vén ^ ezzel a család rendelkezik ^ mely mai nap a levéltárra 
nézve jogosultsággal bíró mintegy 40 férfi-tagból áll. A helyi- 
ségbe csak két vasajtón keresztül lehet jutni ^ a külső ajtó nagy 
lakattal és két igen mesterséges zárral van biztosítva^ és azok- 
nak fölnyitása; miután a velebánás módja évek során feledé- 
kenységbe ment és a rozsda is megtette a magáét, elég bajt 
okozott. 

Az okmányok két faalmáriomban vannak elhelyezve, de 
nem pusztán, hanem 49 födeles bádogszelenczébeii, melyek az 
okmányok nagysága szerint készíttettek. Ezen szclenczékben fek- 
szenek időrendben és kellőleg csomagolva az okmányok, s az 
egyes szclenczékben tárgy szerint vannak r>s9zerakva, mint pél- 
dául a Nagy-Kálióra vonatkozó peres irományok mind egylitt 



n 



390 A KÁLLAY-CSALÁD LEVÉLTÁRA. 

gestniniban. Ezek alapján az okiuAuyok mennyiségét követke- 
zőleg kellene fíiltennera : 

I. kötet. Árpádkori okmányok 40 darab. 

II. „ XIV. századbeli „ (e kötetet nem láttam). 

III. „ 1400 évtől 1417 évig (U71 db, és Appendix 35 db.) 

IV. „ 1418 „ 1431 „ (681 „ „ „13 
V. „ 1432 „ 1498 „ (1432 , „ „00 

VI. ^ 1499 . 1599 ^ (601 „ ^ „ 41 „ 

VII. , 1000 „ 109.^ „ (V'08 „ , „ 64 , 

VIII. „ 1699 „ 1735 „ (1380 „ „ „ 52 „ 

IX. „ 1736 „ 1800 „ (,0 kötetet nem láttam). 

Az itt előszámlált okmsinyok tesznek . . . 6308 dbot, 
de bozzá volna adandó a II. és IX. kötet 
tarialma ; mintán ezeket föl nem födöz- 
hottem, mérsékelt összevetéssel mindkét 
kötetre számítok 1500 „ 

éa igy a Kállay-cs. levéltára 7808 darab 

registrált okmányból állana. 

Az Appendixbe olyan darabok jöttek, melyek a registrnlás 
alkalmával az illetíi tigyelmét kikerülték, vagy melyek eltéved- 
vén, újra megtaláltattak^ és azért az időrendből kimaradtak. 

A Rogcstrum első négy köteteit irta Tisza-Eszláron Tas- 
ná '. Pálflfy Salamon^ a Kállay-báz Icvéltnrnoka; ki minden 
pracfatióját ezen szavakkal rekeszté be : .,IIaec dum seribereni 
de erroribnsneforsoecnrribilibiis permé tancinam bominem ct 
non spiritnm coelestem eommissis, enixe eflagitans mihi ig- 
nosci, cmorior." Az első bárom kötetet 1 788. évben irta meg, a ne- 
gyediket 1 790. évben. A következő bárom, t. i. az 5., 6. és 7. kötetet 
megírta Szilágy-Sámsoni Vid László 1793. és 1794. években gróf 
Kállay János biri jószágán. Ebből azt is látjuk, hogy a levéltár 
koronkint bol tartatott. A XVIII. századot tartalmazó lajstrom 
készíU'íjc magát meg sem nevezte, — ez tudományos munkának 
nem is tartatott. 

Itt azonban azt sem hallgathatom el , a mi szomorított. 
Fájt t. i. azon tapasztalás, hí)gy a registrált okmányok nem kis 
részo hiányzik és bizonytalan időben eltűnt, a tudomány nem 



394 A KÁLLAY-CöALÁf) LEVÉLTÁRA. 

Iáinál fogva említendőnek találom^ ho{,7 Nagy Kallón; a régi 
Bnznadadában a tiírténettudoraány egy másik forrása is létezik^ 
melynek létrejötte kivált gr. Vécsey Józbef Szabolcs megyei fő- 
ispánnak köszönhető, de Józsa András úr, megyei főorvos és 
Kállay Ákos sógora is nagyon buzgó volt ez ögy érdekében. Ér- 
tem azon kő' és bronzkori emlékeket, melyek gytyteménye a 
vármegyeház felső emeletében található. Ezen gyűjtemény tár- 
gyai mind az ntolsó évek folyamában Szabolcs vármegye terü- 
letén ásattak ki, és sokszor oly meglepő szépek és becsesek, hogy 
bármelyik nagyhirtt múzeum díszére válnának. Hogy ezen nyi- 
latkozattal nem szépítgetek, hivatkozom Rómer Flórisra, ki egy- 
két évvel azelőtt e régiségtárt megnézte. 

íme tehát a futó homok közepett két nevezetes forrás^ 
mely távolabb vidékről is képes magához vonzani azokat, kik tu- 
dományos szomjukat oltani akarják. A levélt^ir már a Poros-La- 
dány lételét is túlélte, mely ma egészen elapadta 

PESTY FRIGYES. 



396 könyvismp:rtetesek, bírálatok. 

Midőn V. Károly birodalmának kormányát testrérére és 
iiára átruházva, a szent-jnsti magányba visszavonult; Scbwendi 
II. Fülöp szolgálatába lépett és a Németalföldeken, a híres Eg- 
mont gróf hadosztályában mint ezredparancsnok, részt vett a 
francziák ellen viselt háborúban. És főleg St. Qaintin és Grave- 
lingen mellett vivott ütközetekben vezéri képességeit és szemé- 
lyes vitézségét kittintette. 

I. Ferdinánd sajnálattal látta a jeles hadfit idegen zászlók 
alatt vitézkedni. 1561-ben fölhivta őt, hogy ausztriai szolgá- 
latba lépjen, és a cs haditanács elnökévé szándékozott őt ne- 
vezni. A tárgyalások, melyeket ez iránt vele folytatott, nem ve- 
zettek eredményre. Három évvel utóbb (1564.), midőn Zápolya 
János Zsigmond a háborút megújította és a török is fenyegető 
állást foglalt el : a császár ismételte fölhívását. Scbwendi haj- 
andé volt ennek engedni és azon kérelemmel fordult II. Fillöp- 
höz, hogy őt két évre elbocsássa. Ez azonban csak azon föltétel 
alatt kivánta teljesíteni kérelmét, ha magát kötelezi, hogy ezen 
két év tartama <ilatt is, ha kívántatik, visszatér a spanyol se- 
regbe. Ferdinánd rcábírni igyekezett unokáját, hogy e követe- 
léstől elálljon. De ezen alkudozások közepette a császArt elérte 
a halál. 

Utódja, Miksa sietett befejezni a tárgyalásokat. 1564. végén 
Scbwendi már Bécsben volt. A Szepességben létező összes 
német hadak parancsnokává neveztetvén, az l.őf55-ki év első 
napján Eperjesre utazott, hogy tisztét átvegye. A körülmények, 
melyek között állását elfoglalta, mindenekfölött kedvezőtlenek 
voltak. Zápolya János Zsigmond a múlt évben jelentékeny elő- 
nyöket vivott ki. Szathmárt, Níigy Bányát, Tokajt több más fon- 
tos helylyel megvette. És e mellett tartan? lehetett attól, hogy a 
tavasz megnyiltával a török is actióba lép 

Ellenben a hadak, melyekkel Schwondi rendelkezett, cse- 
kély számúak voltak és körUkben, mert roszúl és hanyagul fizet- 
t^'^k s élelmezték, a fvgyolem is rósz lábon állott. A magyar urak 
^észéről sem számíthatott buzgó támogatásra, miután ezek rósz 
néven vették, hogy a hadi műveletek vezetése reá, idegenre, bí- 
zatott. Scbwendi , mihelyt a parancsnokságot átvette , stirüen 
küldötte fölterjesztéseit BécsbC; a bajok orvoslását, a hadak ren- 



398 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

állapotát; a vcghelyek elhagyatottságát; a hadak csekély szá- 
mát és fegyelmetlenségét. Nem titkolja el, hogy a magyar ren- 
dek körében a király iránti hangulat kedvezőtlen^ mi a hadi 
műveletekre hátrányosan visszahat. Erre nézve tanácsolja a ki- 
rálynak; igyekezzék magának a rendeket lehetőleg lekötelezni. 
„Und dieweii — irja többi között — den Ungern ohnedisz das 
deutschc Regiment verdacht und verhaszt; so wlirde sich Eucr 
Majestat; Sonder Zweifel aiis kaiserlichem Gemttth' nnd Vcrstand 
dcsto mehr áller kaiserlichen Erzeigung und Milde gegen ihnen 
beflcif Hcn und ihnen geniessen lassen ; denn bcreits cin Gcschrei 
unter ihnen gehet, als ob Eaer Majestat die Zeit hci*; weil sie 
rcgicret, keinen Ungern eine Gnad erzeigt habé ; hergegen vcr- 
heiszt dcr Weyda jedermann goldene Bergc und gibt auch was 
cr vcrmag; das verursachet ihm cinen giossen Bcifall" *). 

Az elhatalmaBodott; régi bajok orvoslása mellett ajánlja 
Miksának; hogy a legk(ízelebbi hadjáratban személyesen álljon 
seregeinek élére; hogy a nemesség általános személyes hadi 
kötelezettségét érvényesítse ; hogy a sereg annyira szaporlttas- 
sék; miszerint támadólag is fölléphessen ; hogy végre a sebesült 
és rokkant katonákról megfelelően gondoskodjék. Általában 
ezen irat, mint Schvvendinek egyéb jelentései és fölterjesztései 
is mély belátásról; kiváló képzettségről és lelkiismeretes nyilt- 
ságról tanúskodnak. 

Ezalatt a tervezett hadjáratra nagymérvű előkésztiletok 
történtek; a német birodalom minden részeiből jelentékeny pénz- 
összegek és segélycsapatok érkeztek. Jankó számítása szerint 
az összes keresztény haderő a 2<>0;()CK} et megközelítette és azon 
sereg; melyet az ellenség ellen lehetett vezetni; a 100;0(K)-et 
meghaladta. Oly erő, melyhez hasonló a török háborúk korában 
soha sem állott a keresztény vezérek rendelkezésére. Mindazál- 
tal a remények, melyeket chcz Európa csatolt; — mint tudva 
van — meghiúsultak. A sereg tétlenségre volt kárhoztatva. 
Miksa, túlzott óvatossága folytán, elmulasztotta fölhasználni a 
kedvező időpontot és veszni engedte Szigetvárt, halhatatlan em- 
lékű hősével. 

6a. lap. 



400 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. 

kísérletet kívánt tenni : Hnsztot megvenni. Azonban az elGnyök, 
melyeket a törökök és Zápolya hadai kivívtak^ arra indították 
Miksát, hogy Sehwendit a Szepesség védelmére utasítsa, minél- 
fogva Huszt ostromával fölhagyni kényszerült Nem sokára ez- 
után fegyverszllnet, majd ir^öS-bau nyolcz évre béke köttetett a 
törökökkel. Ennek folytán Sehwendi hadvezéri pályája és ma- 
gyarországi tevékenysége is végét érte. A későbbi évekből csak 
egy terjedelmes emlékirata illeti Magyarországot. Ez 1571. jú- 
nius 19-én kelt, és javaslatokat tartalmaz a Szepesség és a ma- 
gyar véghelyek ügyében »). 

Sohwendi ezalatt 1568-ban bárói rangra emeltetett és 
Miksa királytól ismételve jelentékeny összegeket nyert adomá- 
nyul. F^zen uralkodó kiváló tisztelettel és bizalommal viseltetett 
Sehwendi iránt. Tanúskodnak crröl Miksának levelei is^ melyek 
között nagyérdekü az, melyben 1574 június 19-én a sz. Berta- 
lan-éji mészárlás és II. Fülöpnek németalföldi politikája fölött 
teljes őszinteséggel éa erőteljesen fejezi ki kárhoztató Ítéletét. 
Ezen levél Miksa emelkedett szellemének és nemes szivének 
fényes bizonyítéka *). 



») Jankó közli 86-89. lap. 

'^; Nem mulaszthatjuk el noliány hclyt^t, lef^alább jegyzetben, 
idézni. ^Lcidcr — irja többi közt — auf dicsér Welt dermasseii zu- 
gcht, dass eiuer dabei wenig Lust und Ruhe hat ; abcr Wiederwslrtig- 
keit, Untreu, Tnchrbarkeit ist übeidll vollauf. Ja es wáre kein Wuu- 
di*r, dasB ciner bei dicsem Weseu gar blitzblau uud toll wiirdc, davou 
viel zu schreíben witi'o. So viel die unrcdliuhe That, so die Fraozosen 
mit den Admiral und dcn S(>inigen tjranuisclier Wcise crzeigt habon, 
beriihrt, die kann ich gar nicht lobcn, und hab es mit lierzlit-hcD Leid 
vernommen, dass AAi meiu Tochtermaun zu eincm solchen schttndlicheu 
Blutbad hat béreden lassen. Doch weÍ88 ich soviel, dass mchr andere 
Lűute als er Selber regicren. . . . Wolltc Gott cr htttte mieh uni Rath 
gefragt. . . . Gott verzcihe dcnen, so darán schuldig. . . . Und ist iu 
der Wahrheít niehts andercH, als wie Ihr vcrnünftig schreibt, dass 
Religionssaehen nicht mit dem Schwertc gcrichtct sein wollen und 
behandelt wcrden. Kein Ehrbarcr, Gottesfdrchtiger uud Friedliebeudor 
wird andcr» sagen. . . . Was aber das niedorlUndische Werk betrlfl*t, 
das kann ich gleich ao wenig lobén. . . . Ich httttií es gern gut gesehcn 
nicht 80 jUmmerlich wliru'n verderbt worden. ... In Sumnic, Spanien 
and Frankreich niachon es^ wic Sie wollen, so werden Sie e? gegeo 



402 KÖXyVI.SMEItTETÉ.SEK, BÍRÁLATOK. 

M('g annyi fáradságot Hcm vett magának, hogy magát a heiy és 

* 

személynevek helyes leírására képesitse. így SKemlröt ,Zende 
rendnek, Kis-Várdát „Kitiz-Verda''-nak irja. Továbbá olvas- 
suk nála ^Thurzó de Stellenfalva" és ^Drogeth de Hamona*^ 
Bethlenfalva és Homonna helyet, stb. Vagy — a mi még íuitü- 
uöbb— a G ü n c z helyett fi ii n s-t irt^ mi Kőszegnek német nerc. 
Minilazáltal a munkát — t«ibbféle gyarK»ságai mellett — 
a magyar történetire haszonnal fofja olvasni. BUDAI. 



VIII. 

KB»<ai hÍBtorir|UO siir les Cnloníes Bolgos, ({ui s'ét:ihli - 
n'iit e II H o II ^ r i (* ct vn T r a nsy 1 v a n i c pondant les oiizii'me. 
(i(iU£Íí'iii<* «'t trt'iz'KjDie fiiVlrs. Ouvra^r coiironm' par 1 Acrulemie royalc 

üo IMgiquc. ]SraxelU'S. 1871. 

Szélesebb körben ismcroteít a Hrntncvczctt manka, vagyis 
Horc'hgravc Emil úrnak : Történelmi tanulmánya a belga gyar- 
matokról, melyek Magyaror^i^zágon és Erdélyben a Xí., XII. és 

* 

XlII'ik száz:idban alakultak. Es c koszorús niü^ tárgya és az 
iró egyéniségénél fogva egyiránt méltó is arra, hogy a magyar 
történészet tigyelcmrc méltassa. Szenuít, — ki a helyszíné re jött 
atyáinak telopítvényét nyomozni, clmos<'Klott emlékét megiiif n- 
teni és hazánkban két hónapot töltött, ki végtelen gyönyörrel 
tud a szép Erdélyre emlékezni, — úgy ismerik tudósaink és a vele 
érintkezők, mint a magyar név tisztelőjét és ncmzctUnk ro- 
konszenves barátját. 

Az egész pályakoszorús mö hat fejezetből^ előszóból, és a 
függelékül hozzáesatolt kis okmánytárból áll. 

A bevezetésben szerző a hazája és nemzetünk közti ellen- 
séges érintkezést beható tinúlmány tárgyává tevén, kUlön czikket 
bzcntel azííU helyzet ismertetésének, melyet Irtelopedett őseink 
Nyugat-Európa és így földiéi ellenében is elfoglaltak. Majd a 
magyarok keresztyén hitre térésétől létesült békésebb viszonyo- 
kat fejlepeti, annyi tájékozottsággal é^- többnyire hibátlanul, 
D*ely esodálko/ásunkat kelti fö\ ha nem tn ^jnk, hogj- a külfíildi 



4Ó4 tIbCZA. 

Elvitázhatlan érdeme marad azonban szerzőnek; hogy az 
adatokat; melyeket használt, ki is merítette; hogy critiee • meg- 
határozta e beköltözés idejét, melyre nézve annyira elágazott 
történészeink véleménye; hogy annak idejét majd I.; majd lY. 
Béla korára tevék; és így, hogy az I. Endre alatt történt; nem 
volt eldöntve. 

A mü többi négy fejezete a szepesi; batári és erdélyi gyar- 
matokat tárgyalja oly nagy tárgyböséggel és tájékozottsággal^ 
hogy lehetetlen rá azok figyelmét föl nem hivni; a kiket e rész 
közelebbről érdekelhet. KANDRA KABOS. 



T A R C Z A. 

— A Magyar Történelmi Társulat i872-ik évi közgyűlése 

a juoiuB havi választmányi üléssel kapcsolatosan , említett hó 6 -kán; d. 
u. 4 órakor tartatott meg, Horváth Mihály elnöklete alatt. 

A május havi határozat nem volt fölösleges : miután daczára a 
hírlapi figyelmeztetéseknek, a szabályszerű 40. szám helyett ezúttal 
is csak 25 tag jelent meg, közte 18 választmányi. Sokakat, ügy látszik, 
épen a gyÜlés kezdetekor váratlanul leszakadt zápor gátolt a meg- 
jelenésben. 

A gyÜlés megnyittatván, miután a megelőző ülés jegyzőkönyve 
szokás szerint fölolvastatott és hitelessittetett : elnök a májusi határozat 
értelmében mindenekelőtt a választásokat tűzte ki napirendre. Titkár 
erre fólcmlíté, hogy a választmány által újévkor substituált pént^írnok, 
Baloghy László dr oly lelkiismeretes pontossággal s buzgalom- 
mal viszi a társulat pénzügyeit; miként lehetetlen őt a kb'zgyülésuek 
megerősítés végett a legmelegebben nem ajánlani. E nézetet elnök is 
osztja, és indítványozza, hogy Baloghy fólkiáltással válfsztassék meg 
rendes pénztárnokká, — a mi azonnal meg is történt. Pénztárnok űr 
meghatva köszöné meg az irányában egyhangúlag nyilvánult bizalmat, 
8 teljes buzgalmát és igyrkezetét ajAiilá (i'A hivatala folytatására. — 
Lelkes éljenek fogadták őt, mint a társulat megválasztott rendes pénz- 
tárnokát. 



I 

406 tÁllÖiÍA. 

A zágrábi délszláv akadémia — a „ Századok '^ újabb tútetóért 
cserében — „R a d" czímíí folyóirata XVIII-ik darabját ésBogisics 
„Pisani Zakoni" czímü munkája I. füzetét küldi meg, — melyek törté- 
nelmi közleményeinek ismertetésére B u p a 1 a yál. tag kéretett fÖl. — 
Szintén Zágrábból a délszláv történelmi s régészeti egylet, a kölcsönös 
érintkezés szükségét élénken hangsúlyozó, barátságos szellemű átirat 
kíséretében saját és elnöke : Kuknljevics Iván történelmi kiad- 
ványaival kedveskedik a társulatnak, csere viszonyt kérve. — Az átirat 
hasonló előzékeny válaszszal fog viszonoztatni, és a fölajánlott érint- 
kezés a csere viszony elfogadása által tettleg életbeléptettetni. A „Szá- 
zadok^ eddigi évfolyamai — a mennyiben még rendelkezésre állnak, 
— továbbá a Zichy-codex I. kötete azonnal megküldendők. 

Tholdt József tagtárs úr Liptó-Selmeczről egy XVII-ik 
századi eredeti jegyzékkönyvet küld be a társulatnak, mely kézirat 
Liptómegye evang. egyházai történetére vonatkozólag tartalmaz 
tót, latin és német nyelvű föl jegyzéseket, valamely ottani ág. hitv. 
paptól. — A szivcs adomány jegyzőkönyvileg és külön levélben tuda- 
tandó köszönettel fogadtatván, maga a könyv átvizsgálás végett 
Franki Vilmos és H a á n Lajos vál. tagoknak adatik ki. 

Kámánházy Béla bemutatja Szolyáni György ungvári 
plébánusnak 1714-ben Kiss János egri vicariushoz egyházi és vallás- 
villongási ügyekben irott er. levelét, — mely Frankinak adatott ki 
fölhasználás végett. 

Titkár következő új tagokat jelenti be: Tarkányi Béla 
egri kanonok urat^ a Szent-István társulat aligazgatóját, eddigi évdijaa 
tagot, alapító tagúi. (Éljenzés). Továbbá C s a n á d y György kir. 
táblai bírót Pesten, L i p p Vilmos premontrei kanonok és főgymn. tanárt, 
a vasmegyei régészeti egylet titkárát Szombathelytt, Májer Móricz 
plébánust Polányban (u. p. Város-Lőd), és P é c h y Imre ref. főiskolai 
segédkönyvtámokot Debreczenben, évdijas tagokúi. Mindnyájan egy- 
hangúlag megválasztattak. 

Pesty Frigyes és Franki Vilmos, mint a helyi mo- 
nographiák tervrajzának megállapítása végett kiküldött bizottság tagjai, 
beadjuk egyeztetett vélemény ökef, — melyet a társulat magáévá tévén, 
közlönyében kinyomatni és az illetők figyelmébe ajánlani határozá. 
(L. jelen füzetünkben). A becses tervrajz nevezett összeállítói iránt 
jegyzőkönyvi elismerés fejeztetett ki. 



408 TÁBCZA. 

Flóris, Rónay Jáczint, Simonyi Emö, Sapala Perencz, Szabó Károly, 
Szalay Ágoston, Szilágyi Sándor, Tanárky Gedeon, Tarkányi Béla, 
Thaly Kálmán, Toldy.Ferencz, Toldy István, Torma Károly, Végbely 
Dezső, Wenzel Gasztáv. 

Kolozsvári állandó bizotság. Elnök : gr. Lázár Mik- 
lós ; előadó : Szabó Károly ; tagok : gr. Eszterbázy János, Pinály Hen- 
rik, Jakab Elek, Paget János, K. Papp Miklós, Sándor József, Torma 
Károly. 

A választási eredmény kibirdetéso után a közgyűlés berekesz- 
tetett. 



— Ám. tad. Akadémia 1 87 2-ik évi közgyűléseit műit májas 
bó 22 — 26. napjai közt tartotta. Ez alkalommal megválasztatott a 
Il-ik osztályba rendes taggá Botka Tivadar levelező tag, ez 
általános tiszteletben részesülő jeles veterán tudós, ki 1828. óta mű- 
ködik irodalmunk terén. Az Akadémia a lankadatlan buzgalma iró e 
kitüntetése által rég megérdemlett elismerés adóját rótta le irányában. 
Levelező tagokká választattak : b. Nyáry Albert (egybangdlag) 
és Baláss y Perencz, közlönyünknek e vasszorgalmű, derék 
munkatársai, kiknek akadémiai tagokká választatása fölött kétségkívül 
társulatunk minden tagja őszintén örvend, — továbbá Ladányi 
Gedeon, a magyar alkotmánytörténet avatott irója, Poor Antal 
e jeles aegyptiolog, és Pabricius Perencz erdélyi szász ok- 
mánybúvár, kinek megválasztása a szász levéltárak féltékenyen őrzött 
kincseit Ígérkezik a magyar történelem számára megnyitni. E szerint a 
Il-ik osztály az idén öt törtéoészszel, és csakis ezen öt űj belföldi 
taggal, gyarapodott, a mi tudományágunk erősb képviselete érdekében 
— egyéb kényes természetű viszonyokat e helyütt nem érintve — 
mindenesetre örvendetes tény. — Az újon választott külföldi tagok 
közül megemlítjük A r n c t b ct, a bécsi cs. és kir. udv. titkor levéltár 
igazgatóját, Savoyai Jenő, Stabrcmberg Guldo életrajzíróját ép számos 
egyéb, hazánkra is vonatkozó történeti müvek szerzőjét, s ugyanazon 
levéltár őreit B ü r k - ct és P i e d 1 e r t, kik közül az utóbbi Vetésy 
és Klementnek, II. Rákórzi Perencz fujedolein diplomatini ügyvivőinek 
levelezéseit bocsátá közre, legújabban pedig Bocskay-kori correspon- 
dentiákat ajánlott föl Akadémiánknak. W o r h e e n hircs dán archaeo- 



I 

< 



412 TAECZA. 

nevezetesen: két csomag Rákóczi Zsigmond, 18 pedig a két György 
uralkodására vonatkozó államiratok, és pedig becsesebbnél-becaesebbek ; 
különösen I. Rákóczi Györgynek tömérdek sajátkezű conceptosa, utasí- 
tásai külföldi ügynökeihez ; Christina svéd királynénak, Oxenstierna 
svéd cancellárnak, Torstensonnak, Richelieu és Pázmány bibomokoknak 
Rákóczival folytatott levelezései, ennek atyja Zsigmond végeveiből s 
az ö iQdságából egy diplomatiai okmánytár, tömérdek correspondentia 
a linzi békekötés folyamára vonatkozólag, II. Rákóczi György Össze- 
köttetései a svédekkel, lengyelekkel, kozákokkal stb. stb. Szóval, egy 
egész államirattár, melynek gazdagsága, jclentékenysége a jelen- 
levő bizottsági tagok mindnyáját meglepte. Thaly bemutatván ezen 
egész ládát megtöltő, úgyszólván mind eredeti iratokat, azokat a bi- 
zottságnak további rendelkezésére bocsa tá. 

Másoltatásuk azonnal megkezdetni határoztatott. Szilágyi Sándor- 
nak — mint a Rákóczi Györgyök kora speciális búvárának — fólügye- 
léte alatt. 



A Tármegyék történeti monographiájának tervr^za*). 

I. 

/ For rások, 

A) A megye határai között található levéltárak fölemlítésc, kü- 
lönösen azoké, melyek a történetre anyagot szolgáltatnak ; ilyenek a 
megyei, városi, püspöki, káptalani, hiteles helyi, kolostori, superint^n" 
densi, iskolai, községi, intézeti, magáncsaládi stb. levéltárak és gytij- 
temények. 

Ezek közül részletesebben ismertetendők azok, melyek a vár- 
megye történetére több anyagot szolgáltattak. Ha a levéltár nemcsak 
az illető vármegye történetét fölvilágosítja, hanem tartalma egyébként 
becses, ismertetés adassék arra nézve, hogy a hazai történet micsoda 
korszakára, az ország mely vidékére nézve találtatik benne leginkább 
anyag. 

KivánatOB, ha nem is nélkülözhetlen, hogy a fontosabb levéltá- 
rak alkatrészei is clősoroltassanak, t. i. jegyzőkönyvek , birtokügyi 
oklevt^luk, levelezések, naplók, kiváltságok, országgyűlési tudositások. 



*) A „Magyar Történelmi Társulat" által elfogadva és helytör- 
ténetiróink figyelmébe ajánlva. S z o r k. 



TÁRCZA. 418 

Fölemlítendő, hogy az illető okmányok micsoda korszaktól veszik 
kezdetüket, számszerint mennyiből áll a gyűjtemény, micsoda nyelven 
van írva stb. 

A levéltár mikor és miként keletkezett , micsoda viszonyokon 
ment keresztül, micsoda állapotban van. 

BJ A vármegye határain kivül létező levéltárak, melyek a vár- 
megye történetére jelentékenyebb anyagot szolgáltattak, fontosságuk 
szerint elősorolandók. Ilyenek a budai kir. kamarai, a bécsi udvari 
kamarai és udvari cancelláriai levéltár; a magyar nemzeti múzeum, magyar 
akadémia és királyi egyetem levéltára és kéziratgyüjteménye Pesten, 
az országos levéltár Budán^ a bécsi udvari könyvtár, a császári titkos 
levéltár stb. A káptalanok, püspökségek, hatóságok, családok stb. 
levéltárai. 

CJ Ismertetése azon Önálló munkáknak Yngy kisebb értekezések- 
nek, melyek a megye történetét tárgyalják vagy földeritik. 

11. 

A vármegye földrajzi és hclyirati ismertetése. 

Területe, hajdani és mostani határai. 

Neve. 

Hegyek. 

Folyók, ])atakok, tavak, mocsárok, gyógyforrások. 

Erdőségek. 

Bányatelepek. 

Lakott helyek. Itt elősorolandók betűsorban a megyében létező 
és létezett városok, falvak, várak, erődök, puszták, kijelölvo azokat, 
melyek a megye jelenlegi határain kivül esnek. Mindenütt elmondandó 
az illető város, falu stb. részletes története. 

Kitüntetendő a falvak, puszták stb. nevének legrégibb névalakja, 
és a mennyire lehet, adassék a név magyarázata. Ott, hol a falu stb. 
több névvel bir, mindegyik fölemlítendő. Elősorolandók r. város, falu 
és puszta határában előforduló nevezetesebb helynevek. 

III. 

A vármegye kül tör téne te. 

A vármegyei terület állapota a magyarok bejövetele előtt. 
Mily emlékek és leletek szólanak az őslakókról ? 



414 TÁRCZA. 

A magyar hódítás törteneto ezen vidéken. Mily változásokat idé- 
zett clö ezen esemény. 

A vármegye területén lefolyt közérdekű események : háborúk, 
ütközetek, ostromok, táborozások^ békealknk, országgyűlések, koroná- 
zások, királyok látogatilsai, utazásai. 

IV. 

A vármegye belső története, helyhatósági elete. 

A megye kormányzati, közigazgatási, törvénykezési, közbizton- 
sági szervezetének és hatóságainak történeti kifejlődése. 

A megyei és városi gyűlések szervezete, története. 

Honvédelmi ügy, és 

Adóügy története. 

A megye lakóinak nemzetisége, s az e tekintetben idő foly- 
tán történt változások. 

A főispánok, alispánok, várparancsnokok, polgármesterek, főbirák 
és egyéb tisztviselők névsora, koruk pontos meghatározása. 

Országgyűlési követek névsora és azoknak országgyűlési mun- 
kássága. 

A népesség száma nemzetiség szerint. 

V. 

Egyházi és vallási állapotok. 

A pogány korszak. 

A kereszténység fejlődése. 

A reformatió. 

A római katholikus és görög-egyesült egyhá- 
zak intézményei: püspökség, káptalan, kolostorok, lovagrendek, 
plébániák, templomok. 

Az ágostai és helvét hitvallás koroukiuti álbipota, 
Buperiutendentiák, lelkészségek. 

A görög-keleti hitvallás viszonyHi, állapotú. 

A ZHidók régi és újabb viszonyai. 

A népesség »záma vallás szerint. 

A püspökök, apátok, kanonokok, esperci^ek, plr.bános^ok névsora. 
Az utóbbiakat csak a régi korból. 



TÁRtíZA. 415 

VI. 

Közművelődési állapotok. 

Főiskolák alapítása, története és hatása. 

Növeldék (convictusok). 

Népiskolák. 

Leánynöveldék. 

Kőz- és magánkönyvtárak. 

Nyomdák hajdan és most. 

Színházak. 

Festészet, szobrászat. 

Zenészét. 

Társaskörök, társasélet. 

£gyletek. 

Közjótékonysági intézetek : kórházak, menházak, árvaházak, 
ápoldák, nyugdíjintézetek. 

Biztosítási intézetek. 

Irodalom. Tudomány, hírlapirodalom, — tekintettel minden nyelvre. 

A közélet kitűnőségei. 

A megyében született és működött irók életrajzai. 

Néperkölcsök és szokások jellemzése. Népviselet. 

Táplálkozási mód. 

Élelmi szerek; ruházati, lakási árak most és régentén. Mun- 
kabérek. 

A nép a szellemi életnek miféle ágai iránt mutat leginkább fo- 
gékonyságot és tehetséget ? 

Közerkölcsiség állapota. Bűnügyi viszonyok. 

Régészeti emlékek. 

Nevezetesebb épületek leírása. 

VII. 

Gazdaság, kereskedés, ipar. 

Közlekedési eszközök : országutak, folyók, csatornák, vasutak, 
távirdák, postaUgy, gyorkocsizási vállalatok, hidak , kompok, révek, 
vámok. 

Földmívelés. 

Marhatenyésztés. 



416 rÁESCZÁ. 

Bányászat, erdészet. 

Malmok. 

Gyárak. 

Kisipar. 

Czébek. 

Kereskedés. 

Hitelviszonyok, bankok, takarékpénztárak. 

Vásárok. 

VIII. 
A birtokos családok. 
A hol lehet, a családi nemzékrenddel (goncalogiával). 

IX. 
Melléklendők. 

Térképek, helyrajzok, füliratok , nevezetesebb várak, épületek 
rajzai. Tartalommutató. 

X. 

Okmánytár. 

Minden monographiához járuljon egy teljes diplomatarium, avagy 
az okmányok teljes szövegű gyűjteménye. 

A ,, Magyar Történelmi Társulat" megbízásából egybeállították: 

PESTY FRIGYES m. k. 
DR. FRANKL VILMOS m. k. 



— • Egykorú jelentés a kassai citadella meg?ételéröl, 

1683. Budának török kézre kerülte vcl az országnak két fővárosa lön : 
Pozsony és Kassa. Amattól a nyugoti, ettől az északkeleti vár- 
megyék fUggüttek. Az alkotmány- és vallásháborúkban az utóbbi, Po- 
zsonynál még jelentékenyebb szerepet játszott. Az események tanúsága 
szerint, az Erdély határaitól kiinduló mozgalmaknak czélpontja rendesen 
Kassa volt : ennek birtokától föltételezte a közvélemény Felső-Magyar- 
ország birhatását, a máramarosi Tiszától a Dunáig és Vágig. Bocskayi 
Bethlen Gábor s I. Rákóczi György innét intézték, mint hadászat, 
gócz-pontbúl, győzelmes hadjárataikat. E történeti előzmények után 
Thököly Imrének is — midőn 1682. nyarán a fegyverszUnettül a 



TÁRCZA. 417 

békcalkudozások eredménytelenül fölbomolván, a háború erélyesebb 
folytathat&sa végett a törökökkel szövetkezett — természetszerűen fö- 
feladatává az vált : hogyan keritae hatalmába Felső-Magyarország 
fővárosát ? 

£ föladat azonban most nehezebbnek látszott, mint volt elődeinél. 
Ugyanis a császáriak, a múltakon okulva : mihelyt a bujdosók támadása 
1672-ben kitört, azon igyekeztek, hogy Kassa birtokát biztosítsák 
magoknak. £ czélból, mivelhogy a város erődítései már kissé elavultak : 
mindjárt 1673-ban elkezdettek építeni egy ettől egészen különálló, do 
-közelségénél fogva a várost mégis védő s egyszersmind uraló erődöt, 
az ú. n. „Citadellát.^ (FöUegvámak nem nevezhetjük, mert 
síkon, a főutcza mai folytatásában feküdt, délkeletnek, a székesegyház- 
zal szemben). Kettős czélja vala : az ellenséget a várostól távol, s 
egyúttal ez utóbbit — ha akkor nagyobb részt protestáns lakói a 
fölkelólchöz szítanának -^ féken tartani. 

A kassai citadella^ melyet a polgárőrség kizárásával, német zsoldoe 
liad őrizett, a hadtudomány legújabb elméletei : Vauban- rendszere 
szerint épült. Szabályos öt-szöget képez vala, szögletein ugyanannyi, 
oldal védelemre számított erős bástyával, melyeket vízzel telt árok 
övezett. A roppant falak a réstörő ágyiikkal, a fold tetejű, boltozatod 
kazamaták a bombák ütésével és tüzveszélylyel bátran* daczolhattak. 
Szirmay András, Thökölynek hajdan £perjescu' tanuló társa, 
most híve — ki a hadépítészetet oderai Frankfurtban kedvvel tanúlá 
— Kassán, Kálmáncsay István országbírói ítélőmester cancelláriájáu 
három évig laktában, maga előtt látta épülni s műértő szemmel vizs- 
gálgatá a citadella erődítvényeit, — és észrevette, hogy nyugotról árka 
még 1682-ben sem volt elég mélyen kivájva. Jól megjelölé magának 
a helyet, — s most ajánlkozott Thökölynek a citadella elfoglalására. 
A „kurucz királya kalandos lelke kapott az efféle merész vállalatokon, 
megengedé, és az Szirmay ügyes vezetése alatt sikerült is, — a né- 
metek nem kis boszúságára. Mint ment végbe a meglepés ? az alábbi; 
eddig ismeretlenül lappangott egykorú tudósítás előadja. *) 



*) Szükségesnek találom megjegyezni, hogy a jelen tudósítás 
különböző attól, melyet maga Szirmay £ndre, latin nyelven -— 
de, mint tartalmából látszik, a miénknél valamivel később, már a 
városnak is kézre kerültekor — irt, s mely „AccurataDescriptio 
Citadi'llae Cassoviensissuoducto, Auspiciisautem 






418 TÁRCZA. 

„Vasúmap ^tszaka tizcnkétszáz hajdúval s harmadf^lszáz 
lovassal Kegyelmes Urunk ö Nagysága (Thököly Imre fejedelem) 
ordinantiájábiU Szil vás-Uj fal utúl a táborról Semscy Pál (ónodi fő- 
kapitány) uram commendója alatt eljővén, virradtig Széplakon tál fél- 
mélfölddel egy erdőbon érkeztünk, s ott is egész estig naplottank, s 
onnan tegnapelőtt estve, rendbe vévén magunkat, Kassához éjfél előtt 
tizenegy óra tájban érkeztünk ; a gyalogságot az akasztófánál hadtuk 
harminczhét lábtóval együtt, a kit a naplásban csináltunk. Magunk a 
harmadfélszáz lovassal a téglaszinnél megállapodtunk, egész tizenkét 
óráig étszaka csendességben voltunk ; — tizenkét óra után három 
fertály lyal megizentük a gyalogságnak, hogy Isten segétségébül a laj- 
torjákkal együtt induljanak meg lassan, s lopják magokat a kőfal alá, 
oda érkezvén, állétsák föl a lajtorjákat. Istennek kiváltképpen való 
áldásából a hold is béhomályosodott, a mi szerencsénkre, — annyéra, 
hogy a strázsák akkor vették észre a gyatogságot, mikor az árok 
partján jó formában való ostromláshoz hozzii készült volt : akkor 
kezdek szaporán mondani a Verdá ?-t ; de azokat is, mihelt elkezdték 
a lövést a gyalogjaink, mentést kilőtték a vártáló helyekbül. Fele a 
gyalogságnak övig való vízben fölállétván a lajtorjákat^ cgymásut^in 
hágták a kőfalt, — másfelől *) mi is lovasok néki sivalkodván, trom- 
bitát, sípot futatván, s dobot veretvén, lármát csináltunk. Az szegény 
német mezítelen aluván — szokása szerint — még rendbe vette volna 
magát : félóra alatt. Istennek nagy csudájából általestünk rajta, s 



Emerici Tököli interceptae** czím alatt Kovachichnál : 
Scriptores r. Hung. minores, I. 300. l. közöltetik. S habár emíz terje- 
delmesebb : a mienkben mégis, mely így, eredetileg magyar nyelven 
kelt, több oly részlet említtetik, melyet Kovachichnál hiába keresünk ; 
ekként , mint amannak érdekes kiegészítőjét; mellékdarabját, — s 
mint a leírt fontos hadi eseménynek üj kútfőjét, érdemesnek találtuk 
k()zzé tenni. Bővebb magyarázatul ide iktatjuk a citadella Icirását 
Szirma y Endre tői: 

^Erat Citadella quinque angularís, ad normám modernam regii- 
lariter cxtructa ; nec tormentis ab ingentem valli latitudin«^m, nec 
cuniculis ob fossatum aquesum^ nec granati.s ob casas armatas, nec 
ignc ob fornicata aedificia, nec proditioni ob Caesaroum, cxclusis Ci- 
vibus, praesidium facile obnoxÍH.^ (Az i, h.) 

T. K. 

^; Szirmay András tudósítása ezcrint, a várót* északi része felől. 



TÁRCZA. 419 

eluycrtük a kilencz csztcndcjtül fogvúst épéttctctt erős citadelláját ; 
kétszáz muskatélyosnál több nem lévén benne^ kilenczvenig való rabot 
fogtunk) a többit mind levágtuk a tisztekkel együtt, — lovat, fegyvert 
8 köntöst eleget nyertünk. Mibelt böm^nt a gyalogság : mindgyárást 
megnyitotta a kaput, mi is osztán a kik voltunk lovasok, a mezőben 
strázsát hagyván, mind bementünk, németet levágván, rabokat is egy 
házban zárván, a bástyákra, kapukra gyalogságot állétváu : ezzel a jó 
hírrel Kegyelmes Urunkhoz ő Nagyságához postát bocsátottunk Szil- 
vás-Újfaluhoz. Felfrókömözni *) akarván ö Nagysága postánk érkezé- 
sekor, örömében csak abban hudta az ételt is, — könnyű haddal, az 
szekereket elhagyván, elöljött, hogy jó rendben vehesse a dolgokat. 
Mihelt ideérkezett^ városbélieknek a commendáussal együtt, protestálván 
mind Isten és világ előtt, ha meg nem adják a várost : maholnap 
megegyezvén a pogáuynyal, minden gratia nélkül azokn:;k kezekben 
másoknak példájára ejti őket. A commendant is tréf-inak nem vélvén 
a dolgot, rendcsscn rescribált, megírván azt is, hogy ú^y mint ma ide 
küldi emberé; Urunkhoz, s k\z által a cathegoriea rosolutióját mcgízoní, 

— a minthogy éppen most, bviílcm elvégezésekor jött ki t. német dobos 
a városból, a commvudáns levelcv^l ; coniinentiájáról, tudom, Urunk ö 
Nagysága tudósítani fogja Kegyelmes Asszonyunkat (Zrínyi Ilonát) ö 
Nagyság/it; még magam sem értettem, mivel jött? mindazonáltal, hiszem Is- 
tmt, hogy a város is u iciik ksz. U<ry a török sem jöu erre a földre, hanem 
másfelé vinné cl őket Urunk ő Nagya/iga. rajgel (Péter, a későbbi kassai 
főparancsnok) uram útban vagyon, holnap vagy holnapibban megérkezik, 

— wagV; baromi erőnek irja lenni a török si^gétséget ; a budai vezér is o 
héten megindult az egész hadaival együtt, az crdéllyiek is hogy útban 
vadnak: tudom, jól tUvlja kegyelmed. Zrínyi J^uc^ uram Ő Nagysága holnap 
ide fog érkeziii, mivel jŐ ? — mé^ nem tudhatni. 

Ex Castris ad Citadellám positis, die 22. July 16b2.^ 
Egykorú, aláiratlan másolat, a Rákóczi-Thököly-félj munkácsi 
levéltár maradváiiyai közötc, a kir. kamara archívumában, Budán. Mint 
tartalmából látszik, Munk.lcsra szóló levélnek kellé lennie ; valószínű, 
hogy Kadics András ottani főkapitányhoz vala intézve. 

Közli: THALY KÁLMÁN. 



r 

) ^€7 í bizonyosan fölöstök Öraöz ni = reggelizni helyett. 



Századok. 30 



420 TÁRCZA. 

II. József császár és Katalin orosz czárnfi. 

El van ismerve, hogy kitűnő (uralkodó vagy más nagy Bxerepfi) 
személyek levelezései nemcsak azok jellemzésére, hanem magára azon 
korszakbeli események és viszonyok fejlődésének megvilágosítására íh 
fölötte fontos adatokat szolgáltatnak. £ nézet ösztönözte Arneth Alfréd 
lovagot, hogy a szerencsétlen Mária-Antoinette franczia királynénak 
édes anyjával, Mária-Terézia királyasszonynyal, majd József és Lipót 
testvéreivel, — ügy utóbb Mária-Terézia királyasszony levelezéseit fiával, 
U. József császárral világ elé bocsássa. £ szempontból keletkezett az 
előttünk fekvő következő czímti : ^Joseph II. und Katharina von Bnss- 
land.^ Ihr Briefwechsel herausgegeben von Alfréd Bittér von Arneth. 
(Wien, 1869. 8-r. XXXIV. és 394. lap) levélgyüjtemény kiadása is, 
mely a két megnevezett uralkodó által irt, összesen nyolczvanhat (és 
hat darabon kiviil teljesen ismeretlen) levelet foglal magában. 

E nagybecsű levelezések azelőtt ő cs. kir. apóst. Fölsége magán- 
könyvtárát díszítették és csak utóbb, épen Arneth kérelmére jutottak 
a cs. kir. házi-, udvari- és állam-levéltárba, a hol őriztetnek jelenleg is. 

II. József császárnak és Katalin czámőnek előttünk fekvő leve- 
lezéseit a szorgalmas tudós Aroeth szintén a jelölt levéltárból adá ki. 
Levelezési kiadásainak sora ezzel ismét nyert fontosságában, mert a 
mily magas történelmi becscsel bimak József császár levelei, épen 
olyan mérvben fontos szempontból tekintendők a czámő válaszai is. 

József levelei, természetesen az eredetiek Oroszorbzágba küldet- 
vén, az udvari állami levéltárban csak hiteles másolatban találhatók, 
de ezek sem mind ; a hiányzottak másolatait tehát — a mennyire lehetett 
— Arneth a pétervári és moszkaui levéltárakból igyekezett megszerezni, 
és amennyiben föltalálhatók voltak (mintegy húszat kivéve), meg is 
kapván : gyűjteményébe besorolá. Katalin czámő levelei közül is négy- 
öt hiányzik, — eltévedtek vagy elvesztek. így állott össze Arneth ezen 
legújabb Icvélgyüjteménye. 

E folyóirat korlátolt tere sem engedné, hogy e levélgyüjteménynek 
csak némileg bővebb vázlatos kimutatását is közöljük. Ez okból még 
a bevezető előszó sok becses pontját Is mellőznünk kelL Csak annyit 
lehet és kell a legnagyobb rövidség mellett in megjelölnünk, hogy az 
első levél Katalin czámőnek egy, 1774. évi eredeti leveléből áll, mely 
ellenkezőleg a következő egészen sajátkezüleg Írottakkal, általa csupán 
alá van irva, és mely Lengyelország határkérdéseire vonatkozik. 




432 TÁSCZA. 

■Mgedi TÓTOsi litkM kv«]t^r Mkisi kSK f:^«ett flSl. Abkja i^ peagS- 
knjcuro* nmgjságot mjut, köri»Uból kSretkezS Ut<zik : 

TAPE.;f*lii pe« ETI. 
Tovitbá kÍTeh«tv (.z«D körírat alatt egv kú Mnelkedéwn illú madir • 
« folStt pedig tuztin olrasfaalültg 1619. cvesám. T^e 

4 ide rsat«l<MD neTnetcscégénel és rilbuá- 
I fanf l fogra rajzban ír — habar nem kSseégi 
I pr«e«t IS — a békM-bán.iti rpf. eg}-hiíai->gvc je- 
I lenleg hatznvlatbaD I«tö pecsétjét. 
KcnraU ez : 

KÖBÖS : MAB03 : KÖZI : SZ : TÁRSASÁG : 
. PECSÉTJE: 1701 t 
Kozepe'n csinos ves^tu tzifrauttal korítre ^t kcnrret, valüszi- 
nttleg bibliát tartó karrasas kard. nap és félhold l&ihaió. 

Lehetetlen ez alkalommal ■.■.xtm 6h^^}táfn^k kíf-^jczeat nem adni, 
bogf az ezen pecséttel elö s mag«t a történelmi igazfáz ellenére be'kéf- 
hkuáti-nak nevező egvháfmegTe >g<D belvcseD oíelckednék. b» 
báiiiti nevét, mcljet e íx.'zad elején vett fül, mielőbb egr mád 
czélszcrübb, és a tíJrténelmi igazságnak megfelelőbb «lnercié«fel fölcse' 
rélni igyekesDék. SZEL FARKAS. 

— FfiÍ!«pánOk nÍTSOra. Kegjdetes izokúsü neli^inv m^fTeok- 
nek, hogj egj vagj mái, a kSziigj- ínint érdemesült füiípárja ;ir>-zképét 
gjdléitennébcn kifüggeszti. Azt lÜEZem. nem kevéshbé volna ke^-v^lrtia 
ténj, ha egyesek hclvttt a megjét valaha konnánjuott mindon 
főispán nevét a tanicstorcmbe gyűlt közönség cml«ke7.i>tébu 
hnzoúk. 

Ezt úgy vélném elérhetr'nek , ha nz illető vúrmegye 
ffíispánJAiiKik névsora kUlön főikért íz.ikértők áltnl idi^r^nd 
szerint öBizc&llit látván, márványba véactnckí^i grülcster''m 
fnliba illesztetnék : oljképen, mini pl. a i>ozsonyÍ Ezék"F>'gyhi^-/ban az 
egykor ott megkoronázotc királyok névjegyzéke. 

Ezáltal kegyulelUnket taiiibiUnók a múlt férfíui irán', inig a 
történetnek is áldoznánk. E mellett .1 költsév som volna 'ok. hu mind- 
járt B ináivunyUprii m<;gkívántat<'> őtszegiiek nem .is illető mfistntii f<>Í9pán 
Lőkezíiségéliól vagy közadakozásba), hanem a vármegye h.i^i)iéiiz[.LrHl)öl 
kellene i* Aidöztetnie. 



TÁRCZA. 428 

Ezen indítvány, y)^^S} vármegyéink ^-nek csak most bevégzett 
szervezése alkalmából, tán nem időszerűtlen. MARKI SÁNDOR, 



— Ipolyi Arnoldnak a nemzeti múzeum képtára gyarapítására 
tett s általunk annak idején kiemelt nagybecsű műtörténelmi adományát 
a cultusministcr következő irattal köszönte meg : 

„Hazánk főpapsága régóta azon buzgó készsége által tűntette ki 
magát, mely ly el a haza jó és balsorsában híven osztozva, a nemzeti 
mívcló'dés előmozdítására bőkezűen áldozott. Elődjeinek nyomdokain 
indulva, Méltóságod nemcsak a tudományokat igyekezett fáradhatlan 
irodalmi tevékenységével hathatósan előmozdítani, de bölcs figyelmét 
a művészetek hazánkban még kevéssé mívelt történelmére is kiterjesztve, 
műtörténelmi tanulmányai közben sok fáradsággal és nem csekély költ- 
séggel gyűjtött középkori festményeinek hazánkban páratlan tárából 
hatvan válogatott művet a m. orsz. képtárnak adományozván, ezáltal 
országos képtárunkat, mely a művészetek újjáébredését megelőző korból 
alig bír valamit fölmutatni, egy, a festészet történelmére különösen 
érdekes szakmával gazdagítani^ a fővárosok müízlésben haladottabb 
közönségét pedig oly tanulságos élvben részesíteni méltóztatott, melytől 
Méltóságod nagylelkű adománya nélkül előreláthatólag még sokáig 
mcgfo.-ztva marad. 

„Midőn ezen gyűjteménynek „Ipolyi-képtár* czíme abitt lehetőleg 
együttesen fölállítását s a képtár jegyzékébe is ily czím al itti foglalá* 
sát egy sorban elrendelném, örvendve ragadom meg az alkplmnt, Mél- 
tóságodnak ezen hazafiúi lelkesedés sugallta adományért legőszintébb 
fclibmerö köszönetemet kifejezni.* 

— Borsod Tármegye közönsége f. é. mijus hó 15 kén 

Miskolczon tartott közgyűléséből^ külön átiratban is tudatott jegyző- 
könyvi „hálás elismerést" szavazott Thaly Kálmán honvédelmi 
ministcri osztálytanácsos és akadémiai tagnak, ^azon hazafiúi szíves 
részvéteért és buzgó, önzetlen, fáradozásáért," melyet a törvéoyhatóságilag 
így megtisztelt történctbúvár, mint a pesti kir. törvényszék által föl- 
hívott szakértő, a borsodmegyei levéltárból Szalay Zsigmond által 
elidegenített nagy érdekű történelmi okmányok visszaszerzése körül 
sikerrel kifejtett. 

E hálásan fogadott megtisztelő elismerésen kívül Thalyt a neve- 
zett vármegyéből szintén legközelebb még egy más meglcpí*téfl érte, 



424 TÁRCZA, 

Borsod 1848-iki főispánjának s 186 l-ben képviselőjének, a köztiszte- 
Irtben élt érdemdús agg honfi, néhai id. Szathmári Király Jó- 
zsef úrnak hagyatékából, az elhunytnak végakarata szerint, egy 
mii veszeti tekintetben ritka becsű és történelmileg is érdekes ereklyét 
jnttnttak a t. örökösök az ő kezéhez Ez egy drágakövekkel kirakott, 
nagy szabású, gyönyörű filigrán mívű aranyozott ezüstgomb , II. 
Rákóczi Ferencz utolsó magyar ruhájáról. A kibúj - 
doaó fejedelem ugyanis 1712. végén, XIV. Lajoshoz menendő, Danczká- 
ban hajóra Ülvén, véglegesen fölvette a íranczia ruhát, s ekkor levetett 
utolsó magyar diszmentéje ezen egyik gombját vele volt hű apródja : 
Szathmári Király Ádám — kinek bujdosó korabeli nap- 
lóját Thaly adta volt ki — elkéré szeretett urától emlékűi, s családi 
ercklyeképen unokájára, a nemrég elhunyt id. Sz. K. Józsefre hagyta. 
Ez még életében őseinek számos kuruczvilági levelezésével és egy 
Groisboisban Rákóczi által sajátkozűlcg esztergályozott fadobozzal 
ajándékozá meg a nála Boldván 1868-ban megfordult Thaly KálmAnt, 
kinek kezeire azután, véghagyományilag, a most említett becses erek- 
lyét is bízá. 

— Pesty Frigyes^ fáradhatlan szorgalmú jeles történészünk a 
a Tisza-Duna, Maros és Erdély közti országrész monographiájának 
összeállitiisában bámulatos tevékenységet fejt ki. Legközelebb, május 
hó 8-kán, Nagy-Kállóba utazott e czélból, s ott, az ősrégi K állay- 
c s a 1 á d nak előtte szives előzékenységgel megnyitott dúsgazdag levél 
tárában 16 napon át^ úgyszólván, az éjszakákat is nappallá téve, oly 
megfeszített munkával dolgozott, hogy — miként első erdélyi kirándulása 
alkalmával, s tavaly őszszel Sztárán, — a szakadatlan Írástól majdnem 
megmerevült, megbénult jobb karral jött haza ; úgy, hogy ennek kö- 
vetkeztében orvosi tanács folytán, komoly fürdő-gyógymódot kellé 
kezdenie. Csakis ily túlfeszített munkássággal — mely Kálióban álta- 
lános csodálkozást geij esztett — sikerülhetett Pesty nek a Kállayak 
archívumában az Árpád-, Anjou- és Zsigmond-féle korbúi tárgyára 
nézve fönnlévő összes okmányokat, számszerint 250-et teljes szövegben 
lemásolni , s azonkívül mintegy 20 sűrű ívnyi regestákat készíteni, 
számtalan, eddig merőben ismeretlen okmányok adataiból. A legújabb 
okmány, melyet Pesty Kallóban másolt, 1453-ból való. Ottani bú- 
várlatainak köszönjük jelen füzetünkben foglalt becses czikkét is. 

Nevezett fáradhatlan búvárunk, még megdermedt karja jól helyre 



426 TÁRCZA. 

sem, melyben történelmi, különösen egy ház történei mi adalékokkal ne 
találkoznánk. 

— Fauer János altadémíai tag, ez. püspök és székes- fehérvári 
kanonok úr, társulatunk alapító és vál. tagja, — kiuck háza a tudo- 
mányok 8 műemlékek múzeumául szolgál — hazánkban páratlan incu- 
nabula (XV. és XVI-ik századi nyomatványok) gyüjteménynyel bír, 
melyben a legritkább és legdíszesebb példányok föllolhetök, s néme- 
lyikben történelmileg becses kézirati bejegyzések is foglaltatnak. 
Gyönyörű könyvtára, néhány darab igazi remek mívű műtárgya, példás 
rendben tartott nagyszámú másolatai és eredeti okmányai mellett ritka 
Bzakavatottsággal s fölül múlhatlan előzékenységgel ismerteti meg és 
magyarázza mind e kincseit, különösen évtizedek óta rendszeresen 
gyűjtött incunabulumait a tudós főpap, — ha a tudományok iránt 
érdeklődő látogatója van. Valódi szellemi élvezettel győződött meg 
erről maga e füzetek szerkesztője, midőn közelebbről, a vendégszerető 
püspök úr által — a gr. Szluha- család levéltárából ő mlga szivcs 
közvetítése folytán kieszközlött Rákóczi-kori okmányok tanulmányozása 
végett — Székes-Fehérvárra rotighivatva, ott házánál egy feledhetlen 
napot töltött. 

Csak a tudományok iránti szeretőt és hála adóját hiszszük némileg 
leróhatni, midőn Pauer ő mlga nagybccBÜ gyűjteményeiről füzeteinkben 
megemlékezünk. 

— Zsilinszky Mihály^az olvasóink altul U dicséretesen ismert 
iró, fŐikolai tanár éí» könyvtárnok Szarvason, ezen alföldi mező- 
város történelmének és jelen viszonyainak leirására nyit előfizetést. 
Zsilinszky e czélra már cv<ik óta nem rsckély fáradsággal gyűjtött 
adatokat, helyben úgy, niiut " környékbeli levéltárakban ; s búr művé- 
nek bővebb ré8Z(>, Szarv. is épen most másfélszázados újjáalakítani korára 
il722— 187 2.) esik, — ki fog az terjeszkedni a vároH régibb múltjára, 
kíilönösen a t'íiruk pusztítások korszakára is, mely a régi Szarvast meg- 
Hemmisíté. A 10 — 12 ívre terjedendő mű magyar és tót kiadiisbau jcle- 
nend meg egy**zerre, az ottani vegyes nyelvű lakosság kí'd véért. Elő- 
fizetési ára — mely a pzcrzŐhöz l^üldondö — a közön-^éges kiadásnak 
CHak 1 frt, a képekkel illustrált díszkiadásé 2 frt. — Meleg* n ajánljuk 
t. irótársunk ezen, ajánlatra valóban méltó vállalatát. 

— Csongrád v«1i'niegye mouographiija, mint uckünk irják, 

szintén készülőben van. Szél Farkas úr, e megyének az irodalom 



4?8 TÁRCZA. 

hírek 10 foglaltatnak a lapban, — edt as 1722. jnl. 29-íki ss. Yég^ 
két ujon megjelent könyv is ajánltatik, föltűnő, cicero-betükkel. (Ab 
egyik : „AnacephalaeoBÍs sen brevls rea Diplomatica Conatantiniani 
Heraclíani primi Ordínia S. Georgii,'' VI, Károly caáaxámak asentelve ; 
a máaik magyar nyelvű mnnka : ^Tiaztelendő Páter Szent-Ágoaton 
Bserzetbeli Lanrentíaa Lelki Viadalma*', egy névtelen ferencaea 
atyától fordítva). Ugyané azám végén a nyomdáaz felkéri az előfizető- 
ket („Lectorea Patronoaque* ), hogy jövőre a lap árát (évenként 5 frt) 
félévenként előre kfildenék be, a eddigi hátralékaikat fizetnék ki, mert 
iokan még tartozásban vannak. 

A ^Nova PoBoniensia^ birtokunkban levő számai a következők : 
1721 -bői: jalias 80 ; angnstns 1^, 20, 27 ; septcmber 10, 17, 24 ; 
oetober 16, 22, 29 ; november 5, 12, 19, 26; december 8, 10, 17,24 
és 81. — 1722-ből: január 7, 14, 21, 28; február 4, 11, 18; mar- 
tina 4, 11, 18; apríl 1, 8, 15, 22, 29 ; májua 6, 18^ 20, 27 ; juniua 
8, 10, 17, 24 ; juliua 1, 8, 15, 22, 29 ; augustus 5, 12, 19, 26 ; acp- 
tember 8 éa 10. Öaszeaen 53 azám, 7 duplán = 60. E duplumokat 
ceerében máa, reánk nézve érdekeaekért azivesen átengedjük. 

Megjegyezzük még, hogy az általunk egykor a dunántúli törté- 
netkedvelők egyik öaazejövetelén, a a „Yaaámapi Újaág^-ban iamerte- 
tett kurucz hirlapokra („Mercuriua Veridicua ex Hungária^), melyeket 
Szinnycy űr utánunk azintén fölemlít, — azóta ujabb adatokat leltünk, 
melyeknek ia keletkeztéről atb. önálló rzikkel fogunk a „Századok^ t. 
olvaaóÍDRk kedveakedni, mihelyt időt azakithatunk reá. Annyit azon- 
ban előre ia megaághatunk, hogy a legelaő rendea hazai hírlap megin- 
dftáaát — állandó azerkeaztőaéggel — Rákóczinak egyik hirea tábor- 
nagya: gróf Eaztorházy Antal (elhunyt Rodoatóban 1722.) 
indítványozá, Kaaaán, 1705. april l4-éD. Th. K. 

— HíJjreigazítás a „Koto Tármegye emléke^ czímű 

CZikkhez. L. .Századok^ III. íüzet, 151. lap. Taraa nevű helyaég 
csakugyan létezik a mai Knmánd-tól egy órányira délre, Csurog, Elemér 
a Kumánd között* y. Ö. Vályi Andráa y,Magy. Orazág leiráaa"* III. 459. l. 
A lakosok gör.-keleti valláaű azerbek. A helység a kincatár tulajdona. 
161. lap. 6. jegyzet. Bál ványoa vagy Kapufa ia létezik, a ma 
Bálvánistje vagy Bavaniatie nevű azcrb község, lakoaainak száma 
fölülmúlja Kubioéit, melytől csak egy órányira ft^kszik, igy tehát két- 
•égtelenfil Kcve város birtoka lehetett. IVÁNFI EDE, 



4»0 TÍRCZA. 

Történelmi könyvtár.*) 

— Ani6th (AlAred Ritter v.), Zwei Denkschriften der Kaiserin 
Maria Theresia; 8 r. Wien, 1872. 88 l. 

— Liske (Dr. Xav.) Polnische Diplomatáé im Jahre 1526. Eíd 
Beitrag znr Geschiclito des angarích-österreichischen Thronstreites nacli 
der Schlacht bei Mohács. 8 r. Lemberg (Wild) 1872. 39 1. 

— Archiv fur österr. Geachicbte. XLVIl. Bánd, II. Hálfte, 8 r. 
Wien (Gerold*8 Sobn), 1872. 269—527. 1. 

— Archiy dea Vereines fUr siebenbürg. Landeskunde.' N. S. X. 
Bd. I. Heft. 8 r. Hermannstadt (Michaelis), 1872. 155 1. 

— Schwicker (Job. Heinr.) Geschicbto dea Temeser Banats ; 
2-te Ausgabe. 8 r. Peat (Aigner), 1872. XIÍ. ^s 470 1. 

— EronOS Fr. Die akademiscben Publicationen ungariscber 
Ge8ebicbt8quellcn von 1850 bis 1870 — 71. lásd: Oestcrreichiscbe 
Wocbenscbrift fUr Wisflcnschaft und Kunst. 8 r. Wien (Rosner), 1872. 
XV. und XVI. Heft. 

— Ein Siebenbiirgiscber Scbriftstellor (T r a u s c b J. F. nekro- 
lógja) láad : Oesterreichiscbe WocbonBchrift. 1872. XXI. Heft. 

Közli : H. Á. 



Sajtóhiba jaTÍtás. Május havi füzetünk tárczája d39(^s340-ik 
lapján (19. és 6-ik sor fői.) ^egri érsek** helyett, i^egn püspö k,*^ 
8 a 342-ik lap utolsó ^ a 843-ik 5-ik sorában ^nemzetiségi^ 
h, „ne m zetségi*' olvasandó. 

Továbbá ugyané fűzet 304-ik lapján, alulról a 15-ik sorban, 
,1 hegyaljai borokról^ helyett olvasd „hegyaljai aszú • borokról.*' 



*) Hogy e rovatot az újon megjelenő hazai történelmi 
munkákra nézve mennél teljesebbé tehessük : kérjük a t. szerzőket 
és kiadókat, hogy könyveiket — vagy legalább azok czímét — hozzánk 
(Budavár, iskola-tér 162, sz.) beküldeni ne terheltessenek. 

Felelős szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 

Peti, 1872. Nyomatott ai i^Athenaeum" nyomdájában. 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



Hetedik fúzet. 1872. Julins hó. 



Adalékok az 1514-dík évi póriiUadás történetéhez. 

(Fölolvastatott u M. T. Akadémia 1872. juniug 

1 0-d i k i ü 1 c » é b c n). 

L 

Az 1514-(lik évi pórlázadáS; bár megrázkódtatta az egész 
országot, pusztulás színhelyévé tette annak nagy részét és három- 
százados szolgaságot hozott legszámosabb ncposztályára : mégis 
mind fejlődési mozzanatai, mind szereplő alakjai, mind lefolyá- 
sának részletei bizonytalan ködben állanak előttünk. 

Taurinns „Stauromaehia" czímü hőskölteménye leg- 
tüzetesebben tárgyalja azokat. De a költői mü, habár nem cse- 
kély érdekkel bír és bizonyára használható, nem képezheti a 
történetírás alapját.') A XYI. század egyéb történetírói: T li- 
beró -), Szerem i ^ és Verán ehich *) csak csekély he- 
lyet szentelnek müveikben aliagy e^enlénynek. Még István- 



') Taurinus (tulaj dónk (fpi neve Stieröchscl) előbb gyula fehér- 
vári, utóbb olmüczi püspök, ezen müvc't 1510-ben irta es Bécsben ki- 
nyomatta. Ezen kiadis egyik igen ritka pe'ldányából újra lenyomatta 
Engel ^Monumenta Ungrica^ czímü gyüjteménydbcn. Bt^cs,^ 1809. 
113—184.11. 

2) Kiadta Schwandtiier. Folio kiadás. II. kötet 320 — 335. 11. 

3) Szerdmi (György, II. Lajos t^s János királyok udvari káplánja- 
nnk „Emlékirata Magyarország romlásilról." Kiadta Wenzcl G. Pest 
1857. 57 — 70. 11. 

*) Összes munkái. Kiadta Szalay László. li. 5 — 14. 11. 

Stázadok. 32 



432 AZ 1514-DIKI PÓRLÁZADÁS 

fynál is, ki nyolcz ivrétii lapot enged leírásának^), az irály 
szépsége sem képes elfelejtetni a történetíró föltíletességét. 

Hiába várjuk a nevezett Íróktól annak niegmagjarázását, 
vájjon a pórok lázongásai, melyek ez időtájban Kémetországot 
zaklatták; bírtak- c visszabatással Magyarországban ? Hiába keres- 
sük irataikban azon egyéneknek jellemzését, kik agitátori Ügyes- 
ségük által a tömegek élére küzdöttek föl magukat. Elbeszéléseik 
az eseményeknek csak fölszinén mozognak, hiányosak, sőt za- 
vartak is. A cbronologiaí egymásutánt sem vagyunk képesek biz- 
tosan kilesni, miután a történtek napjait csak kivételesen találjuk 
följegyezve. Még inkább állíthatni ezt azon egykorú röpiratokról, 
melyek a pórlázadás részleteit leírják és hívatva voltak azon 
időkben a hírlapok hiányát pótolni, a nélkül, hogy irályuk és 
tartalmuk a mai ponyvairodalomnál magasabb színvonalra emel- 
kedett volna. '^) • 

Az egykorú hivatalos okmányok, vagy magánlevelek, me- 
lyek képessé tennének az irók előadásait kiegészíteni, illetőleg 
helyreigazítani, föltűnően csekély számban maradtak reánk. II. 
Ulászlónak három. Bakács Tamásnak két, Szakmáry György 
pécsi püspöknek egy rendelete, végre még Dózsa Györgynek 
Czeglédrul kelt kiáltványa mindaz, mi a magyarországi esemé- 
nyekről eddig ismeretes. ") És ez nem lephet meg. Mert épen 

\) Ilisforiii Regni Hungariac. 1578. bécsi kiadás. 40 — 47 11. 

^) Egy ily egykorú röpiratot, mely kiemolt gyarlósága daczára 
Í8 nagydrdcktí, bir a M. Akaddmia könyvtárábaD. Czímc : ,)Die 
aiififrur so geschehcn ifit in UngerlaDdt, mitden Crcutzcrn, und auch 
darbcy wie man dcr Crcutzer Haubtman hat gefangen und gctödt 
Zcckel Jorg. 1514." Vdgo hiányzik. (!zímlapján Dózsa kivogoztctését 
ábrázoló kóppel. Három -4 " levél. 

") Ulászló királynak rendeletei kőitek : feria "2 ])08t festum Ascen- 
sinnís n. (május 30.); feria .*J jíost fcstum s Trinit, (június 13); 
(5s feria 2 post festum s. Joann. Hapt. (jun. 30.) Az eUö Valkó 
megyéhez, a másik kettő Bártfa városhoz van intézve. (Közli 
IVay Epistolae Proccrum II. 83., Sfi., 88. 11. Ugyanott 85. 1. 
olvasható DÓ7i<:ÍDak Pest és Szolnokhoz intézett irata. Bakácsnak april 
25-ke'n Várday Ferenez erdélyi ])UHpőkhöz int(^zett irata és május 
24-kén kelt körirata, valamint Szakmáry <>yörgynek június l-jén Kas- 
sához inti'/itt levele olvasható Tru'ök Jánosnál „Magyarország Prímá- 
sai." Iö5-lí>0. 11. 



FRANKL VILMOSTÓL. 438 

azon vidékek; melyek 1514-ben a pórok mozgalmainak színhe- 
lyül szolgáltak^ csakhamar a tűrök járom alá kerültek. Pest éa 
Buda, Fehérvár, Kalocsa, Szeged, Csanád, Temesvár levéltá- 
raiban bizonyosan megtalálnök az adatokat, melyeket sajnosán 
nélkülözünk, ha azok a másfélszázados török uralom idejében 
el nem pusztulnak. 

Mennyire hézagosak a föntebb megnevezett irók előadásai, 
bizonyitja azon körülmény, hogy csak a Nagyajtai Kovács Ist- 
ván által néhány évtized előtt kíizreliocsátott két okmányból 
tudtak meg, hogy a keresztes hadjárat kihirdetése alkalmával 
támadott mozgalom Erdélyt sem kimélte meg, és ott is a ma- 
jryarországiakhoz hasonló kihágáí?okra vezetett. -) 

Uasonlag ismeretlen maradt mindekkoráig, hogy a föliz- 
gatott pórok dühe az ország fclso részét is fenyegette. Földerí- 
tik ezt azon okmányok, melyeket Kassa városának gazdag 
levéltára megőrzött. ») 

II. 

I^akács Tamás a felső részeken Illés tolcsvai ple- 
bános't bízta meg a keresztvs hadjárat hirdetésével. Ez nagy 
buzgalmat fejteti ki föladatának megoldásában. Több egyházi 
és világi férfiút küldött ki keresztesek gyűjtésére. Egyúttal ren- 
deletet bocsátott a községek i)apjai- és bíráihoz, melyekben 
fölhívja azokat, hogy kllldíitteit tisztelettel fogadják, híveiket, 



•*) Ezen okmánvok ülás/lúnak Pozsonyból 1515. feria 2 ante 
featum Asccus. Ü. és 11. Lajosnak 1;»1<). firia 5 anto fostum b. Viti et 
Modcrti Zápolya Jánoeboz iuti'zctt levcUi. (A M. T. Akadtíinia Évküny- 
vei. 11—23. 11.) 

^) Kzok a következők : II. Ulászlónak Sáros megyéhez miijus 
30-kán, Kassa vúrosábrz június G., 13., ^^B-kán^ Abaúj megyéhez június 
15-kcn intézett rendelete. Bobck Jánosnak mMju^« 2 7 -kén Kassához, 
Pest, II eves, Ilont és Külsö-Szólnok szövelkczett me- 
gyéknek június IG-kán szintén Abaújhoz intézett levele. Illés toles- 
vai plébánosnak, Kecskés és Mészáros kuruez vezé. éknek, 
továbbá Bagnl Feroncznek Kassa városához intézett levelei. Az előb- 
biek datuni nélkül, az utóbbi május 30. Kassa városának vála- 
Fza Dugol Ferenczhcz mAj. 30. Végre a Patakun táborozó ke- 
resztesek vezérének datuni ndlküU levele. 

33* 



4S4 AZ 1514.DÍKI PÓRLÁZAD.VS. 

illetőleg polsHrtársaikat a kereszt fölvételére késztessék, az 
(összegyülekező keresztes csapatokat községeik határainál pro- 
cessióval, egyházi émktket zengve, fogadják és élelmezésükről 
is gondoskodjanak. * ) 

Kassára is jöttek Illés papnak küldöttei : Péter sebesi, 
és Benedek geezci lelkébzek. Azonban a város müveit és 
szorgalmas iparos polgárai nem voltak hajlandók elhagyni 
megszokott nyugalmas^ kényelmes életüket és magukat a ke- 
resztes hadjárat veszélyeinek a nélkülözéseinek kitenni. 

Kevéssel utúbb egy másnemű fölhívás érkezett hozzájuk. 
A gj'ülekezni kezdő keresztes csapatok két vezére : Aszalói 
Kecskés Tamás és Megy aszói Mészáros Lörinez 
— az ismeretes czeglédi i)ap — irták alá, magukat „a keresz- 
tesek fejedelmeinek" „Principes Cruciferoruni*' czlmezvén. Az 
okmány sajátszerű compilatió, melyben az irály gyarlóságát 
csak a tartalom ügyetlensége haladja túl. Leo pápa, Ulászló 
király és Bakács érsek nevében a bűnök és a túlvilági bünteté- 
sek bocsánatát Ígérik mindazoknak^ kik a keresztes hadban akár 
személyesen, akár helyettest küldve részt vesznek, kik a keresz- 
teseket szekérrel vagy lóval, fegyverrel vagy pénzzel segélyezik. 
Ellenben ha ezeket bárki, atya vagy anya, hitvestárs vagy más 
rokon, akár csak egy szóval is, szent szándéknktól visszatartani 
mcgkisérlené, „mint az ördög rothadt tagja" kiközösitettnek 
tekintendő és csak a pápától nyerhet füloldozást. Kik a keresz- 
teseknek élelmiszereket szállítanak, fölmcntvék minden vámok 
fizetésétől. Ezen szállítók megnyugtatására hozzáadják, hogy 
minden jól és pontosan fog megfizettetni. Sőt az irat még azon 
nőkről sem mulasztja el kegyeletesen megemlékezni, kik a ke- 
reszteseket kíivetnék, hogy ruháikat mossák és betegeiket 

ápolják. ' ') 

Ezen irat nem volt alkalmas arra, hogy a kassai polgá- 
rokra a czélozott hatást gyakorolja. A város nyugodt maradt. Az 
erélyes főbíró Kakuk Mihály fönn tudta tartani a rendet. Es 
midőn a közel vidéken a keresztesek csapatai garázdálkodni 



' ) A inillokletbou I. fzíÍiu alatt. 
* '; A mellék Utbon II. bzjíiii alatt. 



436 AZ 151 4.I)IKI PÓRLÁZADÁS. 

papok és szerzetesek által tévútra vezetve és elcsábítva vagy- 
tok, most uraitoktól rettegvén, lakhelyeitekre visszatérni nem 
merészeltek, mi, ha tanácsunkat követitek, találunk utat és mó- 
dot, hogy azt akadálytalanul mcgtehessétck." '^) 

Miként Kassa városa, i'igy Tokaj várának parancsnoka 
sem kedvezett a kereszteseknek ; söt midőn ezek kicsapongá* 
saikat megkezdették, többet kö/Ulök elfogott. E miatt a pataki 
tábor vezérétől fenyegető levelet vett. Ez is a pápa és az esz- 
tergomi érsek tekintélyére támaszkodik. A várparancsnokot „az 
ország s a keresztény hit ellenségének bélyegezve", fölhívja 
hogy a foglyokat bántatlanul hagyja. „Mert — úgymond — ha 
azoknak Tőled hántások lenne, a magassá gbeli Isten és a szent 
kereszt, melynek diadalmas jelét mellünkön .^iseljUk, minden 
kétség nélkül megsegítcnd, hogy míg csak egy is közülünk 
fönraarad, társainkat el nem hagyjuk, hanem azokért, birtokai- 
dat elpusztítván, boszút álljunk." '») 

III. 

Ezalatt a felső részek hatóságaihoz süríien érkeztek kirá- 
lyi rendeletek, melj^ek a királyi udvarban uralkodó zavart, a 
tervszerű eljárás hiányát élénken elénk állítják. Ulászló előbb azt 
parancsolja, hogy mindenki a n á d o r rendelkezéseinek engedel- 
meskedjék. *«) Majd fölhívja a felső részeket, hogy Báthory 
István temesi gróf zászlai alá siessenek '"). Június G-kán meg- 
hagyja Kassa városának, hogy a Bebek János által gyűjtött ha- 
dakhoz mielőbb kétszáz embert, hadiszerekkel ellátva, küld- 
jön. "*) Egy héttel utóbb, június 1.3 kán Perényi István 



'*) A intílU'klí'tben IV. pzúm alatt. 

*^j A nií'lleklttbcíi V. pzáin alatt. 

^') Dátum Bii(la(i fcria 2 iio-t fi-stnni Aseoiih. I). (iiuljiis 28.) 
Pr.iy. Epistolar rroccium. II. hf4. l. 

^ " ) Dátum Hiirlno fcria -l ant(i fontiim lViit«TO'ti'.-« (mMJu."* .SO.) 
Egykorú másolat a knH>ai Icvi^l tárban. 

^^) Dátum Bu(Ia«> f.iria i\ post iohtum I*«Mit».costt'H (iuiiins (>. ) 
Erc«ktijc ugyanott. lUOuík János már tíz najipal clöbl) Iiitczrtt im'u'kc 
rpscbt ez irányban a kasnai taující-hoz. Levele kflt SzLMnln'.ib«Mi, tVw. 
domin. intor octavam festi aecinsionis Domini (májuá 27.) Kredotije 
ugyanott. 



438 AZ 1 5 1 4-DIKI FORLAZADAS. 

el0tt velők kllzdüttilnk; a győzelmet nem CDgcdi nekttnk. Mi 
ugyanis közel két hónap óta állank fegyverben é^ a hol értesül- 
tünk, hogry a gonosztevők gyülekeznek, azokat vagy visszaver- 
tük, vagy szétüztük. Úgyannyira, hogy a Duna és Tisza között 
fekvő területet. Szegedtől a felső részekig, már leescndesültnek 
és a pórtíágot lefegyverzettnek hittük. Azonban c héten szomorú 
és keserves híreket vettünk^ hogy tnduiiliik a keresztes pórok 
két serege a Tiszán átlépett ; az egyik a Tisza közelében Vár- 
konyuAl, a másik pedig Heves mezővárosa közelében ütött 
tábort, azon szándékkal, hogy a mi megyéinkben folytassák 
pusztításaikat és a nemessc^get itt is kiirtsák. . . Nagyon esodáljuk 
tehát, bőt eléggé képesek nem vagyunk esodálkozni a fölött, hogy 
Uraságtok értesülvén testvéreiknek ilyetén veszedelméről és a 
mi veszedelmünkről is, nem siettek segítségünkre, hogy ekként 
saját magukon is segítsenek. . . Az ellenség ugyanis el van 
határozva, hogy a nemesek és urak közöl egyet sem hagy élet- 
ben, hanem azokat, mit a dicsőséges Isten ne engedjen, összes 
nemzetségeikkel és maradékaikkal kiirtja.^ Fölhívják tehát az 
abaúji rendeket, hogy június 24-dikérc lehető legnagyobb szám- 
ban a hatvani táborba siessenek. „Különben — így folytatják 
— rövid idő alatt mi is, és Ti is mindannyian elvesztek. 
Ugyanis ezen tűzvész lángjai, melyek eddig már fülemésztetlék 
Bihar, IJékés, Zaránd, Arad, Csanád, Tcmes megyék neme- 
seit, e héten Heves, Külső-Szolnok és Pest megyékben is kezdet- 
tek pusztítani. Ha pedig e;:en me^^yék nemessége szintén meg- 
semmisül, nincs kétség, hogy a tüzvcsz legközelebb a Ti me- 
gyéteket is eléri. Az Istenért, ísiessenek tehát Uraságtok, nehogy 
elveszszünk. Mert a késedelem veszélylyel jár. Es valóban, ha 
az elpusztított megyék nemesei idejekorán g)ndo.'«kodnak az 
ellenállásról, nem vesztették volna el életüket és javaikat, nem 
tették volna ki nejeiket és leányaikat a meggyaláztatásnak. 
Hanem mivel nem ^gondoskodtak, életüket, javaikat, kincseiket 
elvesztotíék. Nehogy tehát minket is c sors elérjen, újólag és 
ismételve kérjük Uraságtokat, hogy segélyünkre siessenek.- =-) 
Nincs nyoma, hogy a felső részek rendéi a hon védelmére 

•■) A in«'llt^kk'tbcu VII. Fzám alatt. 



440 AZ 151 4-DIKI PÓRLÁZADÁS. 

II. 

Ez divina providencia Lco papa decimus. Sereniisimasqae prin- 
cepB divina grácia rex Wladislaus Regni hongarie, bohemie, sclavonie, 
croacie, necnon ReverendiMÍmus in christo páter ct dominus thomas 
archiepÍBcopu8 Strigouiensis, Cardinalisque románc carie, necnon putri- 
arca conBtautinopolitanus, universis ct singulis atriusque sexus homini- 
buB BÍgnificamaB et notum faeimuB ac in memóriám condacimuB de bello 
cmciferorum, quod nos ex voluntate omnipotentis dei movere volumus, 
ut qui eoB innayerint, abBoluantur a pena et a culpa. Insuper qnicnmque 
homo bona intoneioue advcrsuB perfidÍBBÍmc8 Thurcos decertare velit, 
caana tociuB christiane scdiB vei hominem mittcret in persona su i : tunc 
ÍBti ambo abfiolvanfur a pena et a culpa ; deinde qui auxilium presta- 
bűnt ci8 cquo aut curru, aut arma vei pecunia, tales omncs abBoluuntur 
similiter a pena et a culpa ac de Bulla qua dabitur eis Bude a Reveren- 
diBsiuio dominó thoma archiepiBCopo Strigonicnsi quc durabit sine fíne 
in íilioB íiliornmy pOBterumquc eorum, nemo contradiccns Bub pena exco- 
municacionÍB ; bí aut aliqui christianorum intencionem habueriut ad 
prcfata opera miscricorda^ et eoB aut páter aut mater vcl uzor aut 
aliqui cognatorum uno dicto vcl auo vorbo attraxerint a proposito 
eorum, sünt excommunicati tamquam membra dyaboli, et non poBBunt 
abBoiuii niBÍ a solo papa. Qui verő Bunt paupcrcB, et istas indulgencias 
optaut iuuantcB Bccundum vim ot intcgre conBcquuntur et absoluuntur 
a pena et a culpa. Ac bí aliqui qucstorcB venerint et velint vi exigero 
aut acciporc pecuniam iniuste ab eis, mutuo tota conuentus eorum con- 
Burgat adversuB cos ot bí omnes intercmerint nuUum dctrimentum paci- 
entur. Qui autcm poBt duzcrint viclualia et alia, in nuUo loco teneatur 
thelonium pcrsolucre et uniuH oui valorem male aut sine precio accipere, 
Bed omnia pcrBolueutur. Licct ut bonesttirum mulicrnm essct data auto- 
ritás eundi causa dei omníp itentis, ut crujifcrorum camisias lauarent et 
alia BÍmilia cura adhibcret, aut qui cssent vu*nerati, curarentj scd non est 
licitum. 

Principes crnciferorum ThomaB KeczkcB 
de azalo , LaurenciuB mezaroB do 
M egyező. 
(Egykorú irat Kassa bz. k. város levéltárában). 

III. 
1514. májuB 23. 

Seruicia promptissima debito cuin bonoro. Egrcgic domine sem- 
perquo coltndiBsimo. Eu intellezi ox rclatibus certorum proborumquo 
hominum, quoil mc minaretur, Profecto ignoro proptor quam rnupiira 



FRANKL VILMOSTOL. 441 

mihi minas nuntiiircnt, quia uihil coutra vos commiBcrim. fdeo vcHm 
Bcirf! ccrtissime a vestra domÍDacione, cur iiio cum meis ainicis crucifieris 
Imo ex voluntatc tocius regui ac voluntate Banctisslmi papc, uec non 
rcvcr(>iidisBÍini arohicpiscopi domini thomc do strigooía cougrcgatorum 
minas nunciatis ? quiim non mihi cunctacio (?) contingerct omnes cum 
meis amicis ct cruciforis hinc illini' ambularo et (ut vcrius dicam) dis* 
c'urrcrc, nisi mihi co nmissum a ruvcrcndissimo dominó archicpisropo 
non ossct ar prcrcptuin ciiis nullomodo molior frangerc, Bod preccptis 
eius omni conatu volo obtempcrarc ac satisfacorc. Idco magis vellem, 
qiiod non similia comminarentur, et contra fídcles seruots Bancto erucis 
miuas mittercnt ; imo pocius decens ct boncstum c^set, uti et vos cum 
totis viribus vcstris oontra pcrfidissimos 'christianj sanguínis sicientcs 
in8urgcreti:«, ct rcgnum bunc protcger'tis. Insuper vclim sciro et intcl- 
ligert*, í*i vostro ogregietates velint adiuvare rognum bunc, an contra 
bunc regniim iusurgero ct preceptiü sanctiesime papc nostrc obcdire, an 
obtemperare velint? Ideo magis conucnirct, quod hy qui incolunt egre- 
gias ac liberas urbes ac ciuitates, protegcrc bunc regnum conarentur, 
quam destructioni hiiiu.s rcgni gaudcre. Cctcrum si libcris civitatibus 
meia cum amicis et criiciferis . . . *) essent, ac protegere oporteret, certo 
scitote ct ])re8cntibus testőr, quod omni conatu coi adiuuarc vellom^ 
et volo, et cum omni íidelitatc bunc regnum protegere volo. Ex gonch 
feria quarta ante cct.iuam ascensionis domini anno domini millesimo 
quingcntcsimo decimo quarto. 

FrancÍBCus Bagó 

campiductor cruoiferorum. 

Kivül : 

Egregio dominó Micbaeli Kachwk judici ciuitatis Cissouiensis, 
omnes cum cius ciuibus boncstissime prcsentetur. 

(Eredetije Kapsa sz. k. város levéltárában). 

IV. 

1514. május 30. 

Prouidis franci SCO Bagol do lyszka ac suíb scquacibus, amicis 
nolus dilcctis. 

Pronidc vir nobis dilectc. AccepimuB literas tuas et t»iorum sequa- 
cium nobis transmissas, quibus seribis nos tibi et consociis tuis minis 
impotuisse. Scito nos neque tibi, ueque cuipiam alteri minntos esse. 
Nos eciam hactenvs, nunquam babiti sumus* neque inpogterum invenic- 
mur Apostolicis mnudatis aut rogno restitisso, aut non optcmpcrasse. 
Et sique apostolice bulle V3l litere nobis allate fuisscnt, aliter quam 



') Egy szó olvasbatlan. 



442 AZ 1514-DIKl rÓELÁZADÁS. 

vofl in hys ncgocíis procederc sciroxnus. Istud tamen nobis euídenter 
coDstat ct bÍDas literas Kmi Dní. Thome Arcbícpíscopi StrigODÍcusis ctc. 
acccpimiis et yidimus, in quihuH singulis aniuersisque eccleslarum paro- 
cbialium plébánia et eorum vicesgerentibua ubiuis locorum constitutÍB, 
Rc denique tam ppirítualibus quam aecularibus rectoribus sub pena ex- 
communicacionis de facto incurrcnda mandat, ut cruciatam in hys supe- 
rioribus huius rcgni partilus et aliis quiboscumquo in locis, preterquam 
in Cinitiitibiis Buda ct Pesth promulgata et proclamata reuocent, rctrac- 
tcnt, et nullám esse declarcDt, qui ti admonicionil u ct mandatis bys 
non panierint ct a talibus congrogacionibus et conut nticnlis non ccssiue- 
rint, publice in eorum ecdesiia excommunicatos deruncicnt, et si opus 
fuerit cciam aduersus eos bracbitm sccularc adhibeant. Quare nos üde- 
liter vol-is consulere cupicntcs, vos per prcscntes admonitos esse volu- 
mu8, ut pacifice ct tranqaílle ab inuicem scparemiui et quilibet vestrum 
ad sua propria facta ct babítacula r« ucrtantur, no vos periculum vite 
et bonorum vestrorum amissionom incurratís. Qiiia autem pcribis te cum 
sociis tuis BÍ opus est velle protcgero et tutari r^'gnum ct libcras ciui> 
tatcs, Bcias igitur nos scmper maiori íiJelitnte regoo et sacre coronc (ut 
omnibus palám est) assistisse, quam tu aut tui soquaccs. Aliter enim 
regnum et ciuitatcs tu^ari ct defendi dcbcnt, quam tu arbitraris. Ilabes 
igitur mentem nostram, quod si consiliis nostris acquicscerc cum tuis 
sociis volueris, bine et consulto factum ccnsebitur. Alioquiii vos non 
lateat, quod Magnatcs huius Rcgni ct presortim in hys partibus contra 
vos cxpedicioncm parant, armaque movcre intendunt. Si vcro vos, qui 
iam iniquc et pcrnieicsc per Saccrdotes ct Monacbos, quibus nulla fűit 
auctoritas conciritam promulgandi et cruccs distribucndi, seducti esti?, ct 
formidine dominorum vestrorum ad sedcs proprias rcmcaro non audetis, 
Nos viam et modum in hac re inumiemus iuxta facultatem no^tr.im, no 
impediamini si nof>tro consilio uti volucritis. Dátum Ciissoulc foria 
quarta antc fcstum pcntccostcn A. D. 1514. 

Judex et Jurati Cíucs 

Ciuitatis Cassouicnsis. 
(Eredeti fogalmazata Ka»sa sz. k. város levéltárában ) 

V. 

Seruicia actoiLodatissima dobita rum diligoncia. Egregie domine 
nobisque colrndc. Intulli'ximui> ex rclatibus nrnnullorum, qualitor de 
fratribus nontrin stii orucifciia au&u tcmcrario nccasti ac intorfccisti ot 
insupcr ex eis ali(|uos tcncs carccratop. Cctcrum signifioiMiius tenoré 
prcacneium, quod sí contingcnter aliquis ox fratribu** nostris quid mali 
fecisset, non oportuíssot ex eis quomíiuam nei-are tua poteptati' et eos 
carcerarc, sod t«;nuisses cos sd aliquoK dics ct iusticiam omnimode ad- 
ministrasses ct de tui opprobria satisfecisses. Bonc de bac rc cousuloas 



i^RANKL VILMOSTÓL. 4Í3 

ct cogites, quod contra mandátum sanctissimi papc nocnon reucrendiB- 
Bimi arehicpiscopí ac contra totum reg:num scu íidcm christianam talia 
faccre nusus cs, (juod est contra dcuni et contra fídcm chrÍBtianam. 
Idro r(»gamu9, qualitor quoa tencs carccratos, cos mínimc perdere pro- 
}iores, scd cos tencas aliquos ad dii^s, de bacrc iusticiam facerc volumus. 
Quia si eOB pcrdMcris, dius altissimiis ac s'incta crux cuius bignum tri- 
umphalc gorimus ín pcctoro adinuaucrit, do qii^ nullatenus diffidimus 
uoB fnitrcs sou crucífcros qiiousquo unus ex nobis ninnseriti minimé (OB 
relinquomufü, sed de opprobriis corum ulciscomur ct omuia b na tua seu 
posB^BsioncB dcuastabimus ct funditus dclebimus. Ex patncb. 

Bcliiger crucifcrorum. 
Kivül : 

Egrcgio dominó Miohauli de Heteley rccnon CastcUano Castri 
Tbokay prései. tctur. 

(Egykorú másolat, Kassa sz. k. város levéltárában.) 

VI. 

1514. június 15. 

Wladislaua dei {íracia Kex Ilungarie ct Bobemie ctc. Fidelibui 
nostris Egrcgiis et nobilibus Univcrsitati nobilium tam posscsBioDatorum 
quam unius s CBsionis at(|ue eciam quibuscumque pedialibus comitatus 
abawywaricnais salutcm ct gráciám. Fluribus iam literls nostris per boa 
dies vobis acripsimus ct mandauimus, ut pro tanto incendio in boc regno 
extinguendo et tantis malis reprimendis, per singula capita citissime in- 
Burgerc deberctis, verum vos ncglecta eciam propria salutc vcatra, non 
considűrontcs insuper, quod non solum de bonis, scd eciam de vita 
vcstra agitur, tcpidi et tardi bucusque in eo fuistis^ licet autem per alias 
nostras ita vobis con miseramus, ut ad fidelem nostrum Magnifícum 
Bti'pbaunm de Batbor comitcm nostrum TbcmcBicusem et geueralem 
Capitaneum parcium regui nostri infeiiorum ire, ct cum codem pariter 
quo ncccssc fuerit proficisceremini, tamcn nuuc extrema ncccftsitaa ita 
exigit; ut quam citissime insurgatis, et buc ad ncB rccta veniatis. Fideli* 
tati igitur vestre sub nóta perpetue iufidclitatis et amissicue omnium 
bonoium et rcruno vcstrarum hnrum serié eommittimus et mandamus, 
quattnus statim visis presentibus, non expcctatoiiue iam tandem ulto- 
riori nostro mnndato, in tanta rcrum neccssitate, per singula ut prcfertur 
capita vcstra morc excrcitancium ii surgerc ct ad nod buc dies ac noctea 
vcnire ac concurrerc dcbeatis, ita quod a prozime die domiuica pest 
octauam omnino hic in campo constituamini, ut binc poesimus dei et veatro 
ac aliorum fidelium nostrorum au:rilio bostium virea que ad istaa partea 
in magnó numero congregato aunt, compiimere et extinguerc, qaibaa 



444 ÁZ 1514-DIKI PÓRLÁzADÁS. 

eztinctis ct profligatis facile postea reliquias earundem superare poto- 
rimus. Si qui verő in senilciis dominoruin et aliorum quorumcumque 
fucrint aut propter fragilitatem sexus vol etatis insurgore et exercituare 
non poBScut, volumus sub pena premissa, ut nihilominus racione persoua- 
rum euarum alios homíncs disponerc atquo in médium vestri mitterc 
debeant. Quaproptev citissime insurgutis ct veniati?. Nam alioquin, nisi 
citÍ88Íine vcniretis, omnia bona et bcrcditatCB vcstras tanquam infideliiim 
conferemus, res vcro mobilcs cciam diuidemus et in mcdium illorum di8- 
tribiii et eoníiscari facicmus (|iii vunerint et in tanto pcriirulo euiscemodi 
mandatis »( stris parucrint. Aliud igitiir pront bona et res, vitám deniqno 
vestram amittcro non cupitis in h)s nulla racione faccre prcsumatis. 
Dátum Bude ín fcsto sanctisBinii corporis chrísti Anno millesim') quingcn- 
tesimo (leeimo quurto. 

(Egykorú másolat, Kassa sz. k. város lov(^ltárábau.) 



VIL 
1514. juniuá iC. 

Egrcgii et nobilcs viri domirii et amici nobis honorandi. Quot 
honiicidin, quot stupra et adultrria, quotque cedrs et incendia per 
malcdiotos sccleratissimoBque cruciferos illos qui sesc crncifcros appella- 
bant, Bcd cruci pocius cbríeti pcrBCCutorcs fucrant, iam hoc in regno 
patrata sint ot illata IX V. credimus, non ignorant. Rusticana ci»im sonicia 
Bub noniine cruciato vol (ut rectius dicam) crucintoium, ductu illius 
Georgy Zekol publici prodonia ct tanti mali capilis oflVrbuit, ut ultra 
Ticinm a'ílumino Moroay usquo Waradinum et dobrcczcn omnos fere 
nobilos oxteruiinauorint, ot hoc idcm cliam de nobis factum fuisset, nisi 
misorator ot misoricors deus nostro miserio compaciena, oruonto ccrtamine 
do il1ÍH victoriam nobis et triuropham iamprid< lu aiitc oppiduin paztoh 
prcstitisHot ; duobuscnim propo iam mcnsibus in oampo vcrssiti sumus et 
ubicumque locorum nialefactorcB ipsos multiplicari vei nggregari intcl- 
IrxínuiB, mox illuc diuertentes aut profligauimus aut dissipauiiuus, ita ut 
ttrrnm intor danubium et ticiam cxistentcm a Zegcdino usque superioros 
rojcni partcR pacatam osso existimabamus, nec aliquid adiuíituni nos p<r 
rustiooB iam moliri audiobamas. Vcrum hac obdom.ida nos adui rsa acoi- 
baqua noua totigerunt, quod Bcilicet duo castra ruöticnna tub nomiiu' 
ipsorum crucifororum crucifixorum vei cruci:itorum Ticiam trayecisscnt, 
unum(iu<í propc Warkon pcncs Ticiam ct alterum iuxta oppidum IIowí? 
mi>tatum ct locatum cxtitisBct, nostros fincs ct partra simili clado atlic«»r.' 
ct dopopulari) uobÍH((uc cunctoB oxterminarc. aatagcntcí. Et <iuia sccundum 
poctirum verbum : tunc tua rea agitur paricH cuni pioximus ardct, núv.\ 
mur igitur vehomcnter et vix mirari iufőcimus, cur l>. V. audit i tania 



446 AZ 15Í4-DIKI PÓRLÁZAdXs. 

PradentesetCircumspecti, nobis sincere dilecti.. Intelligimas, varios 
■ive seculares sivo spirituales homines sínt qui populam commonem 
nomine crncis ad insargendum iocitant, qui pocius gaudei\t depredacio- 
nibas ct discordíis quam paci christianc religionis ct trHnquillitati. Com- 
loittimiu itaque vobis firfnissinie, ut quoscumqae taleaintellcxcritia, síue 
religiosi saccrdotea sínt, siae aeculares fuerÍDt, omnes detiocri faciatis et 
debcatis et trucnlcanta morte intcrimi pcrmittatis, siao eint tales nostre 
dicionis doininiis sabiccti, siue <)on. Sccua nulla racionc faeturi. Ex arcé 
nottra Thrinchiniensi proximo die dominico post fcstum sacrátiaBimi 
corporis chriati Anno eiuisdcm 1.5.1.4. 

Kivtíl : 

Prudentibus et Circumspcctis Judici et Juratis Ciaibua Ciuitatia 
noBtre Kezmark etc. nobis síncerc diluctis. 

(Eredetije K^zsmárk sz. kir. város levéltárában.) 



TiszliaDgúl Botka Tivadarnak a vármegyékről írt, kozlemcDyeire. 

IV. 
Kemej újabb elnevezése s átalakulása. 

Kcm<;j, mint megye — provincia, parochia, 
comitatiis -- a vánidi Regestrumon kivtii eddigelé világot 
lA'ott okinúDvaink egyikében sem említtetik, csak mint föes- 
p e r e 8 s é g — a r c h i d i a c n n t II s — van több oklevelek- 
ben vagyis káptalani kiadványok záradékaiban megemlítve ') ; 
mivel ezen megye a kímok odatelepítése által kettészakíttatváu, 
régi nevét elvesztette, s annak azon ré^ze, mely a kunoknak 
adatott; K o 1 b á s / B z é k-nek, másik része pedig K i s - S z ó 1 - 
nok- és K is- He V 8-nek kezdett okmányainkban nevez- 
tetni, egyedül egyházilag neveztetett ezen terület kemeji fö- 
esper esség-nck a XV. század közepe tájáig, midőn az a 
hevesi föosperességgel egyesíttelvén, e nevezete is megszűnt, 
8 e terület azután egybázilag sem említtetik Kemej néveü. 

Hogy Kemej e néven, mint m egy e, nincs okmányaink- 
ban említve, azt t. ironk különösnek találja, így irván ide vonat- 
kozólag: ^Az még mindig rejtély marad, liogy IV. Bélának 
12G1. és V. Istvánnak J2Vl-diki föntebb idézett azon okmá- 
nyaikban, melyek az egri jiüspöki hatóság alá esö megyéket 
elsorolják, Kemej megye nincsen megnevezve.'^ 

Kemej e néven az említett okmányokban nincs ngyan 
megnevezve, de mci;- van említve K ü s- vagy K i s - S z ó 1 n o k. 
Ugyanis V. István új adománylevelében ekkopen vannak elöso- 
tolva azok a vármegyék, melyekből az egri püspöknek papi 
tized járt: ,.. . . Item decimam partém omninm tribntornm per 

M Fejér C o d. 1) i p 1. IV. II. 20. 405.1. V. II. 4.^3—484. 
111. r,3. cs 10 7. 1. 9tb. 

Századok. 33 



A4h VliiZHANGUL li^>TKA TIVADARNAK. 

(|iieificur.í^u<? exi;ri coDé-etomm in comitati] videlice: Rr-r-ioí, 
Abaujvaf; Zenipl.n. Vnir, SzaboIcS; Zarand. K üszőin ok. He- 
v€rg-Vivar^ Beregh ei Vgocsa* - ;. Fülöp nádornak az egri pös- 
p(/k.sé;r tizedjogának érdekében 1323-ban kelt lerelében az egri 
pthpijkai:^ alá tartozott uegyék ismét ekképen vannak eluso- 
rolra: ^. . in Tomitatibus de Borsod. Abaajaar. Zemplén. Vng. 
Szaboich, lj<rreL'b. Vírocha, Zarand^ Heuesujaar et K i s S z ó 1- 
b k eonf*titutÍ8 ín dioecesi Agriensi*^ - «. 

Itt a K U B • vagy K i »-S z 6 1 n o k alatt nem K ö 1 s G - 
•Szolnokot (Szolnok exteriőr • kell értenünk, hanem azon 
vidéket vagy megyét; melyen a kemeji fües'peresi kerület elte- 
rült, meiv ineíTve okmánvainkbaü már nem Et?mej-uek. faa- 

m 

n- m K is' .Szó lij k-nak kezdett neveztetni. E< hogy Kemej 
későbben Ceakiigyan K i s - S z ó 1 n o k-nak neveztetett, és hogy 
K i » - S z 6 1 n k-ot, ni^-ly egy kUlOn áll6 megyét képezett, meg 
kell K U U ö - S z 6 1 n o k-t61 küb">nb'>ztetnlink; azt mutatja azun 
kürünuéiiy •>. hogy a régi K ü 1 s ö -Szolnok vármegye eleitől 
ío;rva ";:é:5'/j:n a váezi eírvházmeírvéhez tartozott s annak e^vik 
jelentékeny alkatrészét képezte ';, hol föespensség is (Arehi- 
díacoiiatus de Zohiiik) volt fölállítva, mily az egész KUlsö- 
Sz6lnok-ra kiterjedve a moháesi készig vin'iirzíttr. melynek 
föes|iereseí a váezi káptalan kiadványaiban többször emlittet- 
n»k '). Míg elleribí-n Kis-Szólnok V. István király és Fü- 
löp náílor idézett levelei szerint is az egri egyházmegyéhez tar- 
tozott 8 annak o;ryik kiegészítő része volt, uiolyeu az egri pUsp*k- 
ségnek egyik föespcresi kerülete állott. E/ek s/eriní mivel 
K fi I s«í • Sz ól no k vármegye a váczi egyházmegyéhez tarto- 
zott V. U\\{m király és Fülöp nádor Icvehiben. melyekben az 
egri püspök löpásztori hatósága alá tartozó vármegyék elöso 



; IVjrT Co'l. Dipl. V. 1. ir>7. \, 
') II. o. VIII. II. 1H7. 1. 

*) IMtíTÍTy S íi <• r ;i C o m- i 1 i u K e p n i H u ii ^. II. -'OG. 1 
Piíiy 11 i •• r :i r «• h i a H n n {i. I. 332. 1. — Descrirzi U i s t o r i k 
K )> i s (• o \t. V ;i í- i <• n. »» . 1. — Fíjér I ii i t i a K o 1 i i:. C h r i 8 
t i ii II A v. íi j) u íl H II II L' íi r •» H, Hinlíiíí 1 s-itj. 131. 1. 

'■) Vvj^r Cnt\. Dipl. VI. I. JU. 1., u. o. 26í». J. X. VIII. 
000 1. htl>. 



HALÁSSY FKKENTZTŐL. 449 

roltatnak, az ezek között említett K i s - fi z <M no k alatt Kemej 
megye értendő, mely régi uevét megváltoztatván, hivatalos nyel- 
ven K i 8 - S z ó 1 n o k-nak kezdett iratni. 

Itt az igazság érdekében meg kell említenem^ hogy e kér- 
désben én is megtévedtem, midőn emiitett értekezésemben az 
V. István király adománylevelében előforduló K ü s z o 1 n o k-ot 
Külső -Szó In ok-ra magyaráztam. E tévedésbe vitt Kapri- 
nai István^ ki közölvén Mátyás király új udománylevelét, mely 
által IV. Béla király adománylevele újra megerősíttetett, az ab- 
ban előforduló K ü s z o n u k-ot zárjel alatt Kulső-zonu k-ra 
magyarázta *•). S e tévedésben megerősített azon körülmény 
is, hogy ama helyek, melyek a kemeji főesperesi korületben es 
vén, a régi K i s - S z ó I n o k vármegyét tették, most Külső- 
Szólnoklioz számíttatnak, s a régi K i s - S z ó 1 n o k várme-ryc 
egészen feledékenységbe ment épen úgy, mint Kemej. De kü- 
lönben itt megtévedt a tudós Cziuár Mór is, ki az V. István ki- 
rály adománylevelében előjövő K ii s z o n o kot szintén Külső- 
S z ó 1 n k-nak értelmezte " ). 

Későbbi okmányainkban K i s S z ó 1 n o k ugyan külö- 
nösen nem igen említtetik, de azért úgy látszik, hogy az sokáig 
önálló megyét képezett, és habár egyesült is későbben Külső- 
Szó 1 n o k-kal, mindamellett régi nevét s autonómiájának em- 
lékét sokáig ftíntartotta. Ugyanis minekutána a török uralom 
alatt Külső-Szolnok Hevessel egyesült s ezen egyesülés folytán 
a külső-szólnoki főispáni méltóság is az egri püsjiökökre — 
mint Heves vármegye örííkös főispánjaira - - szállott : az egri 
pü8])ökök hivatalos iratok- vagy czímeikben mind a két 
Szolnok vármegye főispánjainak (Comitatuum utriusque 
Szolnok supremi comites) neveztettek. Így Pyber János egri 
püspök, ki l(i33-bau halt meg, az ő tiszteletére a Sz. -Miklósról 
czímzett nagy -szombati templomban emelt sírkövön mind a k é t 
Szolnok vármegye fíiispánjának (supremus eomes Comit. 



**) Hungariji D i p 1 o in a t i c a. Viiidobonsic 17 71. II. 250. I. 
■) 1 11 (1 X r ü d i c i rt D i p 1 o in ji t. Hun ií. Pttstlni 1 8<)6. 
•255. 1. 

36* 



450 YJSZHANGUL BOTKA TTVADARSAK. 

Hevf B et ntrinsqa e*.S z v 1 n o ky van czimezre \.<. Ltey Imre 
egri p^BpQk ln*o5-beD keii lereléoea. melvben — mint pfispok 
— belee^rezését nvilvánirja. hogy IL Ferdinánd királv Szend- 
rGn a Sz.-FercDezrendü szerzetesek számára templomot építsen, 
magát mind a két Szolnok fuispánjának nevezi. így kez- 
dődvén e levél : .Xo« Emericns L/<6Í,. episcopos agrienas, Comi- 
tatnnm Heves ac ntriosqae Szolnok snpremns ae perpe- 
tnns comes etc." *). Jakossich György egri pttspGk. ki 164T-ben 
balt meg; Praszkán, Trenc&én vármegyében, az általa alapított 
kolostorban az ö ti^zteletére emelt sírkQvön szintén mind a két 
Szolnok vármegye főispánjának van nevezve * '\ Kisdy Be- 
nedek egri ]»üspok azon alapító levélben, mely által loöT-ben 
a kassai akadémiát megalapitá. magát szinten mind a két 
Szolnok vármegye íTíispánjának nevezte. SzC^rényi Sándor 
jezsoita Fenesy Györgj* egri püspök f;lött mondott gyászbe- 
szédben otet szinten mind a két Szolnok vármegye fö!s- 
pánjásak ezímrzte **). 

Porub>zky József tadósnok nom tndván magyarázni vagy 
indokolni az egri pUspüköknek itt érintett mind a két szolnoki 
iuispánságát^ azt föltiinönek vagy sajátságosnak találja '=) : de 
ez előttünk már nem íoltiinO; miután tadjck, bogy hajdan e né- 
ven két külön vármegyénk volt, t. i. Kis- és X a g y- vagy 
Külső- Szolnok; melyek későbben Hevessel egyesülvén, 
ezen egyesüiés folytán e két vármegyének fOispáosága az egri 
pöspőkőkre — mint Hrves vármegye főispánjaira — ruház- 
tatott. 

íme ezen csekéljnek látszó körülményben, az egri püspö- 
kök főispáni cziracben; mily történelmi valóság és folytoncsság 
rejlik; és abból, hogy az egri püspökük mind a két Szolnok vár- 
megye főispánjainak neveztettek, mily szépen és kővetkeze- 



'y Schmitth Episcopi AgricQscs. Tyrnavíac 1768. III. 
kőt. 194. 1. 

') Katona. Kist. Crit. Reg. Uung. XXXI. köt. 746. 1. 

* <>) .Scliinitth Epiicopi Agriensos III. 246. 1. 

'>; U. 0. 340. 1. 

'') Bartakovics B^la egri érsek aranymisé je- 
nek ünnepére kiadott emlékkönyv, 186.1. 



45-2 ViSZHANGUL HOTKA TIVADARNAK. 

melyek egykor a knncji f'öcbperesi kerületet tették^ a a nielyok 
az előbbi czikkben elö vannak sorolva^ világos jeléül annak^ 
hogy Kemej fölváltva nemcsak Kis-Szólnok, hanem K i s • H e - 
V e B-nek is neveztetett. 

Ezen elnevezés egyezik s igazoltatik az állítólag Verböezy 
által előszámlált vármegyék névsorával is) melyben Nagy- és 
Kis-Hevcs — mint különálló vármegyék — vannak nieg- 
emlitve. E szerint Nagy -Heves alatt a Heves- Újvárból ala- 
kúit Heves vármegyét kell értenünk, melynek egyik kerillete az 
említett Regestrum szerint későbben is Nagy-He vos-nek 
neveztetett, Kis-Heves alatt pedig a régi Kemej megyét 
vagy kemeji föespcresi ker 11 letet; mely a hevesi főespereí^i l.c- 
rulettel későbben úgy is cgyesittetett. Es ha ez így áll, s ha a 
Ki^- Heves elnevezés nem a tulajdonképeni Hevesre, hanem 
a régi Kemejre vonatkozott: akkor e részben Szegedi JáucíS és 
Bél Mátyás sem tévedtek, kik szintén két Hevest különböztet- 
tek meg. Hogy pedig Íróink Kis-Heves alatt azon területet 
értették légyen, mely hajdan Kemejnek neveztetett, az megtet 
szik Bél Mátyás előadásából is, ki a régi Nagy- és Kis-He- 
ves fekvését jelzőleg Így ir: „Meminit Verbőczius etiam 
Hevesiensis minoris seii inferioris. Scilieet olim in Nagy et Kis- 
Hevesiensem dividebatur; illum in siiperiore, hunc inferiore 
comitatus parte quaerendum esse existimant nostri" » ). Itt tüze- 
tesen nincs ngyan kijelölve Kis-Heves területe vagy fek- 
vése, de tájékozásul annyi mégis meg van érintve, hogy a régi 
Ki S-H evest a mai Heves megyének alsó részében, s Igya 
Tisza mentében kell nyomozni. De irónk előadását e részben 
pótolja és kiegészíti az egri káptalan említett Ke^;estriimű, mely 
világosan kimutatja, hogy Kis-Hevcs a Tisza balpartján 
feküdt, elősorolván azon helyeket, melyekből az állott. Ezekből 
nemcsak az tűnik ki, hogy a régi Kemej későbben ftilváltva 
K i s - S z ó 1 n k és K i s - H c v e s-nek neveztetett , hanem 
egyszersmind ezen többféle elnevezésből származott zavart és 
tévedést is föl világi ásíthatni és megigazíthatni. 

Minthogy Kis-Szólnok későbben egyesült Nagy- vagyis a 

'*) Compenrl. H u n g. Gcf>graph. lV«oiiii 1777. 230,1. 



BALÁSSY FEKKNCZTOL. 4 :> 3 

■ 

mai Klilsö-Szólnokkal s ez isniót Hevessel, ezen egyesülés foly- 
tán e megyék régi ííilosztásai vagy kerületei s eredeti határai 
földrajzi, politikai és közig izgatási tekintetek s indokoknál 
fogva több és nevezetes változásokon mentek által, úgy hogy p. 
o. N a g y k ö r ü, K ö t e 1 c k, S ti I y, K e s s c n s z ö g h, Szent- 
Iváuy, Fokorú, Alsó- és F el sö-Száz berek nevti 
helyek és puszták most KUlsö Szolnok területéhez vannak csa- 
tolva ^*)j holott ezen helyek eredetileg Heveshez tartoztak, 
mely megye a Tisza mentében egészen Szolnok ulá nyúlt le. 
Azért az itt tnrgyalt kérdés bővebb fölviláííositására nem tartjuk 
érdektelennek a régi Klilsö-Szólnok eredeti területét és határait 
kimutatni s körvonalazni. 

VjTyo biztos adalékú! szolgj'il a váezi püspökség egy régibb 
korból fíinumaradt tizedlajstroniánuk Külsö-S/.ólnokra vonat- 
kozó rovíita, mely nemcsak azt mutatja, hogy mennyire terjedt 
eredetileg a régi Kiilsö-Szólnok, elö. orolván azokat a helysége- 
ket, melyek egykor annak terldetére estek, hanem egyszers- 
mind azt is igazolja, a mit föntebb állltánk, hogy t. i. Külsö-Szól- 
nok egészen a várzi püspökség alá tartozott; mert tudjuk régi 
törvényeink- s oklcvclelnkböK hogy a püspököknek rendszerint 
csak azokban a várm.'gyékben volt tizedjoguk, melyek az ö 
egyházi vagy íöpásztori hatóságuk alá tartoztak, s mint Koller 
mondja, a tized a íöpásztori jognak következménye '*). 

Az említett tizedlajstrom szerint a régi Külsö-Szólnok 
hajdan két kerületre volt osztva, ú. m. tiszántúli (Comitatus 
Zoln«»k ultra Tibiscuin) és tiszáninneni (Comitatus Zolnok cis 
1'ibisoiun Agriam vrrsiis) kerületre. 

A tiszMutúli k^ liíletben a következő h( lyek vannak elö- 
s/ámláha, ú. m. : Síis. Ságli (ma puszta), Kürth, In ok a, 
N a g y • R é V, S á \) f ma puszta), V á r k o n y, C z i b a k h á z a, 
Tisza- F ö 1 d v á r, M a r f e ö i ma puszta ^, T i s z a - V a r - 
sány (hajdan mezöváríís, ma puszta), Tonyö (hajdan apát- 
s.'ig; ma puszta), Kengyel (ma puszta), X a g y - P ó, K i s - P ó 
Crna puszta), Thúrtheö (ma nem létezik), N agy -T húr, 

^^) l*aluf5yni Imre: „M ag y íi ro r s z á g 1 o gií j a 1) b 1 1» i r a s a." 
Pe&t, 1854. líl. köt. 368—377. 1. 

^ ^) » H i 8 t. K pisi". Q II i n q u c e c 1. " Poaonii 1782, I. k, 56. 1. 



454 VISZHANGÚI. BOTKA TIVADARNAK. 

B á n - li é V c (puszta, ma Békéi mcgyéhoz tartozik ), G y a I u 
(ma puszta); Csndás-Allya ma nem létezik), István- 
h á z a (ma puszta), U n g li. 

A tiszáninneni kerületben: Szent-Lörincz (ma 
puszta), »S z e n t - K i r á 1 y (ma puszta)^ A 1 p á r. Kecske, 
Jenő (ma puszta), Vezseny, Tószeg, Palailies (ma 
puszta), Zolnok, Abony, Füzcs-Megy er ima puszta), 
Heves (ma puszta), Nyaras- A pá tbi (ma Nyárs-Apát 
puszta), Tétlen (ma nem létezik), T e t é 1 1 e n (ma puszta). 

Ebből állott a régi Külső Szolnoknak eredeti terlilete, mely- 
nek jelentékeny része, a tiszáninneni kcrlllet — Kecske, 
Jenő és V e z s e n y kivételével — későbben Pest megyéhez fog- 
laltatott, a mi a törők uralomnak azon korszakában történhe- 
tett, mikor Szolnok Heveshez csatlakozott. 

A mai Külső Szolnoknak azon ré.-íze, mely Szajol és 
Ti'ir ö k - Szén t-Sl i k 1 ósná I kezdődik s a Tisza montében 
Tisza-Füred és Nagy- Iván yig fölnyúlik, tette Kis- 
Szólnok területét vagy a régi Kemcjnck itt tárgyalt részét, a 
mint azt előbbi czikkünkben kimutattuk. S a hol e viiftken az 
egri és váczi egyházmegyék érintkeznek, ezen érintkezési pontok 
képezik ma is a régi Kis- és Külső-Szólniík k<izött a határvo- 
nalakat azon nif gjegyzé^BeI, hogy K e n g y r 1 és T c n y ö 
nevű puszták, melyek ma iva egri egyliázmcírye területéhez tar- 
toznak, egykor a váczi püspökség «lá tartoznak, s így a régi 
Külső-Szolnok területén estek. 

Ezzel befijozzük szerény észrevételeinket; melyeket t. 
irénk becses közkményének érintett pontjaira, vagyis azoktól 
eltérő nézeteink indokolására a tiidománv érdekében tíJlhozni 
kívántunk egyedül azon czélból. hogy t. irénk fáradhatatlan 
munkásságának nagybecsű eredményeit vizsgálva és tanúlmá 
nyozva ha/ai történelmünk, különíisen réri földiratiink némely 
liomályos pontjait vagy kérdéseit valamennyire fölvilágosítsuk, 
s egyúttal saját előbbi tévedéseinket is me;rigazltsnk. Örven- 
dünk, ha sikerült oly adatokat vairy történelmi nyomokat föl- 
fedeznünk, melyek t. irónk előtt figyilmet érdemelnek s az álta- 
lunk tárgyalt kérdésekre némi világot derítenek. 

HALÁSSV FKRKNCZ. 



Bereg vármegye keletkezése. 

Azon tér, mely jelenlig lierog vármegye területét képezi 
8 a szomszéd Galiczia határszélétől le a Tiszáig terjed, már haj- 
dari; a történelmet niegelOzö ösmeretlen korban népek tanyájául 
szolgált. Ezt kétségtelenül igazolják a megye különböző helyein, 
a hegyeken íigy mint a sik földön előtűnő kő-, bronz- és vas- 
korszakbeli műtárgyak s őskori lak- és temetkezési helyek 
maradványai, melyek az ösmeretlen időbeli ős népen kivül, a 
későbbi barbárokra, keltekre és avarokra engednek következte- 
tést, mint azt a vármegye leírásánál, illető helyein, tüzetesen 
előadandom. — Hogy közvetlen a magyarok beköltözése előtt 
e tájon, Ungvár felől, tótok laktak, azt történetünk régi 
kútfejei, Béla Névtelen jegyzője s mások eléggé bizonyítják. 
Ugyanis tudjuk, hogy a IX. században a magyarok bejövetele- 
kor hazánk mostani területén, északról a nyugati Kárpátok 
alján a Dunának balpartjáig szlávok laktak; a Duna és 
Tiíjza között fel a lengyel határokig bolgárok parancsoltak, 
s hogy keletfelé oláh néptségek voltak elszórva, mely népek 
egyike sem birt álladalmat alkotni. Azonban mostani megyénk 
egyes részei kormányzatilag mely kerülethez tartoztak, az adatok 
hiányában biztosan meg nem határozható . . . Véleményem az : 
hogy a megye északnyugoti részén, a mai Kálnik, Dubrony, 
Csazoda (akkor Csazna voda) és Munkáes vidékén lakott szlávok 
Ung várhoz, illetőleg Kalán vezér híveihez tartoztak Oi ellenben 
a Borsóvá és Tisza köriíli bolgárok, ki szintén S/alánuak hódol- 
tak, a borsóval várhoz, melyet Árpád 1 03. évben harmadnapi 
vívás után bevett, falait lerontatta s az elfogott őrséget lánczra 
fűzve, Ungvárába viteté ^) 

'j No v! ölen jegyzÖ XI. fejezet. 
2) U. 0. XII. fej. 



458 BEREG VÁRMEGYE KELETKEZÉSE. 

bereginek folytatása volt^ mely ismét tovább Zemplén és Sáros 
megyék felé terjedett. 

A megyének e hegyes, rengeteg vidékén, mint mondám, 
eleintén csnpán nomád életű pásztorok tartózkodtak, később a 
határőrző oroszokon kivtil a királyi vadászati személyzet s őrök 
kezdettek tanyát ütni abban, s amazok valamint a vadászok és 
vadfogók (solymárok) is, kik I. László törvénye szerint üzbé- 
geknek neveztettek, *) a király embereiül tekintettek. Uzbeg 
alatt az értendő, mit a német a régi „Wildfangsrecht" s a fran- 
czia „droit d'aubainc" szóval kifejez. 

A király később a a édnöki, illetőleg tulajdoni jogot egyes 
herczegeknek adományozván, ezek léptek a Krajna s nz abban 
volt páisztorok és vadászok s azok szállásai és tanyái birto- 
kába, mint 104í}-ban Béla. 10G4-ben Gejz'i és lOWö-ben Álmos. 

Az országnak a XI. században István király alatt történt 
rendezéséig tehát Bereg megyének mostani területe nagyobbára 
egy rengeteg erdővel borított jelentéktelen földet képezett, 
melynek a határszéli „Krajnc^in" kivttl más elnevezése talán 
nem is volt, annálinkább, mert mint tudatik, a beköltözött ma- 
gyarok eleinte sajátszerű önkonuányzattal birtak, mely a meg 
szállási és nemzetségi rendszeren alapult ; a nyert föl 
det ugyanis a nemzetségek s azok ágai jogos arányban magok 
közt niegoifztották akkép, hogy a föld tulajdon rs öröklési joga 
az egész nemzetségé illetőleg ágé maradott, míg annak egyes 
tagjai csak birtokosai voltak. 

K megye területét, ki tudja mily roppant külön kiterjedés-, 
ben, maga Árpád tartá meg magának ; mert a névtelen jegyző, 
XIV. fejezetében mondja, hogy Árpád az egész földet, mely a 
Tisza és Bodrog között vagyon, U g o c s á i g, minden lakóival 
magának elfoj^lalá és Borsóvá várát bevevén, midőn itt több 
ideig lakoznak vala, a vezér és övéi látván a föld termé- 
kenységét és mindenféle vad feles voltát és a hal bősógét a 
Tisza és Bí.'drog vizében, a fíildet Árpád vezér és övéi kimond- 
hatatlanul megszerették. 

^) Saiieti Ltidislui regis decrct. lib. 3. cap. 2. §. 4. Corpus Juris 
Ilung. Ti'ni. T. 141. lap. 



LEHOCZKY TIVADARTÓL. 459 

Mindez arra mntat, hogy e táj a haldúB Tisza vizétől a 
vad száz nemeivel telt erdőséggel borított határszélig a fejedelmi 
nemzetség birtokába került s hogy azontúl is később a királyok 
tulajdonát képezte. Ezt okmányilag lehet beigazolni. IV. Béla 
király 1261. évben megerősítvén az egri egyháznak a tatárdúlás 
idején elveszett adományleveleit; ez okmányban előfordul neve- 
zetesen e kitétel is: ^Bela proavns noster (ősatyja^ tehát I. Béla 
király^ 1061. körül) ct Endre páter noster carissimuS; decimas 
omninm forestrarum nostrarum et novaliom pracdiornm n o s t r o- 
ram fnndatornm et fundaudorum^ ac villarum nobilium et 
nostrornm servitorum in Comitatibus de Ugocha et de Berek 
existentiam^Ecelesiae Agriensi applicarnnt et condonarunt^ demum 
et nos applieamns et condonamiis perpetuo et irrevocabiliter 
exigendas ^). E birtokok közt előfordul „villa Pereg" erde- 
jével s a többi Bereg vármegyébe kebelezett tartozékaival, 
melyeket Endre király a sertések pásztoraival együtt, már azelőtt 
Béla tudtával adományozott volt a nevezett egyháznak «). 
1271-ben V. István s/intén az egri egyháznak Bereg és Ugocsa 
termény- és szőlőtizedét adományozván *), e kiváltság levelében; 
melyben egyszersmind atyjának IV. Bélának előbbi adomány - 
levelét is megerősíti, Bereg és Ugocsa vármegyéket illetőleg 
megjegyzi, hogy ezek azelőtt aszent királyok vadászó 
er d ő i V 1 1 a k és csak későbben, az ő elődei által adományoz- 
tattak az egri egyháznak. 

I. István a XI. században fontos okoktól vezéreltetvén, 
bölcs tapintata folytán, miután az országban tiz püspöki megyét 
alkotott, közigazgatási és honvédelmi tekintetben az országot, 
az akkor minden szomszéd népeknél, nevezetesen a cseh, lengyel, 
német és angoloknál divatozott várintézményi (honvé- 
delmi) és megyei (közigazgatási) rendszerhez képest, az 
előbbi nemzetségi és szállási alkotmány romjain, nem kis fárad- 
sággal és küzdelem után várakra, illetőlegmegyékre 
osztotta. 



') Fejér György, Cod. dipl. Volumen V. T.I. 43. hp. 
») U. o. IV. T. III. 41. lap. 
9) U. 0. V. I. 153. lap. 



4(;o BEREO VÁRMEGYE KELETKEZÉSE 

Ez intézmény folyUin István minden várat a koronatulajdo- 
náúl nyilatkoztatta ki^ s ép e miatt az illető üsi birtokosoktól^ 
hihetCleg kárpótlán mellett^ azokat elvevén s őket h á z a k b a n 
és udvarhelyeken (cnria et cnrtis) lakatván^ nemsokára a 
birtokokat is a magyar korona tulajdonává tette^ melyekből 
egyesek csak királyi adomány utján kaphattak részt^ minek 
folytán a regalizált várak földekkel láttattak el. E várföldekre 
azután részint honi részint idegen fértiakat telepített^ kik a 
zsold helyét pótló elidegeníthetlen földbirtokért fegyverrel tar- 
toztak szUkség idején szolgálni^ míg az állandó hadi várörök. 
várkatonák (.jobagiones eastrorum) állandó királyi hadat képez- 
tek. ^ ') E várintézméuy kormánya és tisztikara élén a v á r i s p á n 
állott^ a várban a v á r n a g y^ míg a mezőn a hadnagy ve- 
zényelt. A várnépe képezte a tulajdonképeni vitézlő rendet, vagy- 
is az ország nemességét: az örökös bérbirtokkal ellátott 
várjobbágyok (nemesek) kizárólagos kötelessége volt a hadi- 
szolgálat. 

Ezeken kivíil más szomszéd nemzetek példájára szokásba 
jött, hogy a király nemcsak nagyobb torjedelmü bérbirtokok, 
hai^em fejedelmi joggal birt várnak tulaj(h>nosává is kinevezett 
egyes kitűnő férfiakat, kik azután bizonyos számú vitézzel tábo 
rozni tartoztak. Ily tulajdonos, mely német országban v á r- 
grófnak (Burggraf ) neveztetett, nálunk e o m e s n e k czímez- 
tetett. Ezeknek maradéki is megtartották azután e czimet, 
jóllehet maga a méltóság illetőiig tisztség örökös nem szokott 
lenni. E várispáni méltósággal járt a jogosultság, a várra éa 
kerületére - ispánságra — főlvigyázni, az őrséget, vár- 
jobbágyokat vezérelni, tíírvényt szolgáltatni s a jövedelmet 
beszedni. 

A v ár is p án s ágon kiviil közigazgatási, helyhatósági 
tekintetben István király az országot provincziákra, jKiroihiákra 
(megyékre) osztotta ; esak mindenikében egy v«gy tíibb ispáuság 
volt, melynek székhelyén gyűlések tartattak, miket a 
király >agy esetleg a megye eomese hitt össze s melyeken a 
főurak, a nemzetségi törzsek nagy birtokú utódai icomeseki. a 

' , L. Uotka 'l'ivíhlíii »'rtrk(?zPHi>t ,.S/.HZ:iílok" 1x70. VIM. tu/.l. 



46i> bí:reg vármegye keletkezése. 

nek, úgymint 12<!5; Mesku és utána lleym ^»). Az 1214. évben 
kelt, a leleszi prépostságot érdeklő adománylevélben, az abban 
elősorolt megyei comesck (várispánok, várgrófok) kíizt előjön 
Hanno de Borsóvá épenúgy, mint Benedek a szomszéd 
hungvári, Rodolf barsi és Jakab borsodi főispán *=). Egy 
1248-ban IV. Béla király alatt kelt okmány szerint '^) az egri 
káptalan által Kocs és Tekse-Szálok helységekben tett be- 
ktatásnál előjön a jelen volt comesek közt Farkas de 
B r s u a. 

Egyébiránt Borsóvá vártól, illetve vármegyétől elnevezete- 
tett akkori időben a területi főespcresség is ; Így egy az egri 
káptalan által l^őG-ban kelt bizonyságlevélben '*) előjönnek 
jelenvoltakíil János mester borsovai, Alárkiis nngi, Orbán sza- 
bolcsi főesperesek ; egy másik, Miskoiczi Lőrinez által vett 
Csabaföld iránti okmányban szintén a n:ívezctt főesperesek 
fordúbiak elő; néhány évvel későbben, úgymint egy 1278-ban 
az egri káptalan által kiállított Poroszló iránti bizonyságlevél- 
ben »*) előjön Pál borsovai főespercs; 1280 — 1282-ben ugyanez; 
1287ben a tárcsái határjárás iránt az egri káptalantól kiállított 
okmányban ^«)Bernardns Archidiaconus de Borsua ésGrogorins 
de Zabolcli ; 1291-ben a Somosi Péter részére kiadott káptalani 
okmányon pedig aláírva találtatik Miklós borsovai és Domonkos 
hevesi főesperes stb. ^\) 

Ezen adatok szerint tehát a XIII. század elején és annak 
folyamában kizárólag Főorsóvá vármegyéről van szó; azonban 
hogy a hadi intézményül szolgált várispánság helyhatósági 
(municipalis) tekintetben Bereg megyéhez (provinciához) tarto- 
zott, azt szintén azonkorú fönnmaradt hiteles okmányokból lehet 
beigazolni, mely polgári megye Be reg -nek neveztetett. 

Lehet, hogy a XI. században, az állam első rendezése 

") Eiullifher 709. Vúnidi Kíigestriim á71. pont. 

»2) Fí'jer cini. m. II. 163. lip. 

•3) U. o. IV. lí. 26. 

'*) U. o. 185. lap. 

»*) i:. o. V. II. 483. lap. 

««;^ r. ü. V. III. .081. lap. 

»") V. III. 173. lap. 



464 BEREG YÁBMEGTE KELETKEZÉSE. 

Zemlin, Borsaa, LjTár, iharos és Ungh vármegyékben minden 
vámfizetéstől mentessé tette 

12C1. éven túl azonban sem Borsóvá vármegje. sem ily 
comes t^jbbé nem említtetik, igen azonban B e r e g, mely úgy- 
látszik az elpusztult Borsóvá vára romjain a megyének föpont- 
jává^ székhelyévé emelkedett s Borsóvá várát teljesen kiszoritá 
régi birébOl a írni állásából ; a föesperesség azonban még továbbra 
is megtartá előbbi elnevezését; így 13^K). évben okmányilag 
említtetnek Albert borsovai és Brigyes (Briccins) szabolcsi fö- 
esperesektíl. 

Blaga a helység Bereg, (ma Nagy«Bereg mezőváros)^ már 
a XIIÍ. század elején kezde jelentőségre emelkedni^ különösen 
123Í5. évben midőn II. András fjerusalemi) király seregével e 
megyében táborozván, a beregi erdőben (in Silva Bereg) a római 
katbolik US egyház jogainak biztf^ítására letette Jakab praencstei 
püspök és pápai küldött kezébe az esküt, a minthogy akkor itt 
egyéb országos fontos ttgy is elintéztetett s a 11. András és fia 
Béla, ifjabb király közti súrlódás is kiegyenlittetett. A néphagyo- 
mány szerint András király sátora ez alkalommal, midőn a 
concordatumot hitével megerősíté, a mostani munkácsi határba 
eső; maiglan Királyszéknek neveztetett erdőben állott, s 
így föltehotő, hogy a roppant terjedelmű beregi erdő, egy 
Beregszásztól ft^l a Iláterdöig és azontúl Galicziáig szakadatlanul 
nyúlott rengeteget képezett. Ez kitetszik IV. Béla király 1247 
évben a beregszászi jövevények, kedves vendégek részére kiadott 
kiváltságleveléből is, melyben megengedi, hogy ők a beregi 
erdőben sertéseiket és barmaikat legeltethessék, valamint a faj- 
zást egy napi járásnyira szabadon gyakorolhassák. 

A váradi Regestrumban (314. lap.) már a XIII. század 
elejéről ez áll: ^Mesku comes de Beregu." Egy másik 
okmányban pedig ugyanott Beregrc vonatkozólag e szavak for- 
dulnak elő : „Wadu de custodibus Silvae Beregu, inipctiit con- 
villanum suum Vulcanum.'' E szerint e helység már akkor tár- 
sadalmilag rendezett állapotban volt. 

Hogy a XIII. században, valószínűleg a tatárdúlás után, 
Bereg határában vár is emeltetett s így az azontúl a mep:ye 
székhelyéül szolgált, alig vonhatni kétségbe, annálinkább, mert 



466 BEREG VÁRMEGYE KELETKEZÉSE. 

hoz tartozó Vári és nyugatról Csató Tamás fiainak birtoka közt 
feküdt; eladván, ez iratban mondatik a nevezett eladókról, hogy 
Sk Jobagiones castri Bereget nobilesde Harabur 
de Comitatu Bereg;" valamint a vevőről: „Magister Desen, fiiios 
Panli; comes de dicto Comitatu Bereg. (Azaz : Moys fiai Balázs 
és Pál voltak a beregi vár jobbágyai (várkatonái) és , halábori 
nemesek; Dezső mester pedig Bereg vármegye főispánja.) ^s) 

Ebből is kétségtelenül kiderül, hogy Beregen vár létezett, 
melynek várjobbágyaiúl tekintettek az emiitett halábori nemesek, 
kik hajdan királyi várjószágon letelepedett királyi katonák 
voltak, s birtokukat azután is mint sajátjukat megtarták, midőn 
a várintézmény teljesen megszűnt Ebből következtetve azon 
számos nemes család, mely különösen megyénk alsó részén, a 
Tisza mentében lakik, mind a hajdani katonai várintézménynek 
élő maradványai. 

A XIIL szá/ad közepétől fogva megyénk folyvást megtartá 
mostani elnevezését, jóllehet idővel, különösen a XIV. és XV. 
században ismét Bereg mezőváros „Nagy" eluneve daczára, jelen- 
tőségében alábbszállni s a szomszéd Beregszász, akkor még Lup- 
recht vagy Lampertszász hovatovább emelkedni kezdett, mely 
különösen az abban többször megfordult, sőt abban udvart tartott 
Erzsébet, Mária és Nagy Lajos király idejében kiváltságokkal 
és szabadalmakkal kiválóan elláttatván s polgárai és vendégei 
a jóllét részeseivé tétetvén, a virágzásnak indult város csakha- 
mar a megyei kormányzat székhelyévé lett s az a XIV. század- 
tól maiglan. LEHOCZKY TIVADAR. 



^») Zichy Cod. I. 386. lap. 



468 A BÁN SZÓ EREDETE 

2. Bán a szláv pan, pán (úr) szötöl származik ^). 

A szláv nyelvekben miydnem mindenütt megvan a pan, 
pán = úr szó; még a litvánban is pönas alakban ; a szlávságtöl 
elvitatni nem lehet, mert annak szlávsága, illetőleg áryasága 
fait accompli ; meg van az ó-görögben is noípa alakban ebben : 
dúünoiva {ftoUa t helyett való: nofia) s ez alakok mind egy 
indgermán alapnyelvi pána, paniá (úr^ úmö) szóra vezethetők 
vissza ^). 

E szóhoz a magyar bán-nak semmi köze^ mert a szláv 
szóeleji p a magyarban b-vé nem válik^ s ha a magyar a szláv 
pánt átkölesönözte volna^ úgy annak a magyarban is pánnak 
kellene hangzania '). 

3. Bán a perzsa bayan = berezeg szótól származik. 

8afaHk ") a többek közt a perzsa bayan (fejedelem, ber- 
ezeg) szóval is egybeveti a bán szót. A rendelkezésemre álló és 
előttem ismert perzsa szótárakban e szót sehol sem találtam meg ; 
létezhetőségét azért tagadnunk nem szabad, mert Safarik oly 
kútfBkkel is rendelkezhetett^ a melyek pesti könyvtárainkban 
nem léteznek. 

Azonban ha létezik is a perzsában a föntebbi szó^ e helyt 



^) Leschka : Elenchus vocabulomm . . . slayicorum magyarici 
UBUs. Badü 1825. 23. 1.; a hírhedt dehreczcní grammatikában ; Dán- 
kovszky : magyarica liogutt Icxioon critico-ctymologicum. Posonii 1833 — 
1 886 ; végre as akad. nagy szótár. 

*) Fick : Wört(*rbach der indogermanischen Grundaprache. Göt- 
tingen 1868. 114. 1. a pSna é% paniá-t egy p& (hüten, wahren, wei- 
den) gyökre vezeti vissza ; a többek közt a sanskrit pft-ti (pásztor) szót 
is ide tartozónak mondja; alighanem ide taitozik az ó-görög nórr^^ ia 
ebben : dta-7t6tijg a föntebb emiitett noifa't irorra-ra is lehetne viBsza- 
vinni, de az ékezet különbsége, továbbá e különös hangtani vedlés 
érvelhetök nem lévén, kttlön-kttlön szóknak kell tartanunk. 

A szláv és magyar kölcsönvett szókra nézve átalános szabály, 
hogy a szláv p a magyarban b-vé nem változik ; Miklósi eh : „Die Sla- 
vischen Elem^nte im Magyarischen* czimü művében lehető teljben mu- 
tatja ki a magyar nyelv szláv elemeit, 138. p clejtt szláv szót hoz föl s 
•zek közül egyik sem lesz b-vé a magyarban. 

>) dafafík : „Da^ SerbischeSchríftthum'' I. 1&5. 1. (SafaKk neve 
magyarul írva Safarzsik-oek ejtendő). 



470 A BAN SZO EREDETE 

nem jöhet^ mert ott a bán szó már nem léteZ; a ban vagy van az 
új -perzsában csupán névképzC ^*). Hogy érintkeztek-e a magya- 
rok a zend; és ind népekkel *\) közvetlenül ? a fölGtt most nehéz 
az eldöntés ; a valnszinüség. továbbá a tnráni népek és nyelvek 
történelme a mellett fog szólni^ hogy nem. Tekintetbejöhet még 
az 6-perzsa nyelv^ melyben a ^U (bán) szó még tökélyesen ön- 
álló voit^ do kérdések kérdése, hogy voltak-e ezekkel a magya- 
rok összeköttetésben '> Nem^ mert azon kevés perzsa elem. mely 
a magyarban, továbbá az ugorságban és tatárságban létez, nem 
keríilt az óperzsából e nyelvekbe, hanem -— mint ezt a hang- 
tani jelenségek bizonyítják — a közép- és új -perzsából '*), 
ezekben pedig a bán önállólag eiö nem jött ; ennélfogva a bán 
szót a perzsa bánnal nem szabad azonítannnk. 

T). Bán az avar bayan, boyan szótól származik *'). 

Az avaroknál meg volt a bayán vagy boyan szó : egy vi- 
ághirü avar vezér viselte e nevet '^). 



í<) V. ö. jb bá;-; kert: ,j'j j'j (báv-bán; kertész, wúi 
(SUtür) tevő : ^U y^ (íütür-ván;, tovész etb. ; hogy azonban a perzsá- 
ban hajdan a ^V (bíin) önállóhig is meg volt, tHuúsítja a y^^ 
f^SLnWj úniŐ madame: premiere dame d un hárem), mórt ez uünemü 

szó levén, egy hímnomíí ^V (l>án;-t fültétülez, mint ^y^, Ö'árö) 

barátné szónak, mely ezintén nonemü, mígvan a hímnemű yXj 
(yár) barát alapszója. 

^^) Indekröl szólok, bár a Hanikrit nyvKit értem alatta : sanskrit 
n^p nem lét^iz^tt, csupán az erSni feusíkról mintegy 2000 év előtt 
a drávid nép közé vándorolt árnyak azon nyelve, és pedig irodalmi 
nyelve nevczti-tt-tt így el, mely a brahmánok hivatalos éa szertartási 
nyelve volt : a báhkrt (tökéletes = voUendet) ncvet kihalása után 
ny<'rt«*. 

^*) Az ugorhágba külünbon, daczára annak, hogy persza kereske- 
dők már a legrégibb időkben összeköttetésben álltak velük, a perzsa 
elemek tatár rév^n jutottak. 

*^) A nagy szótár irói a bayan tulajdonnevet a „vezér" jelent 
meny nyel azonítják ; oafaHk és Miklof'ich is ugyan erre utalnak s da- 
czára annak, hogy Kurópa első szlavistái, a bán szó ezláv.^ágát tagadják. 

**) Az avar bayan vagy boyan lehetett tulajdounév, de egy- 
szersmind köznév is ; hogy tulajdounév volt, arról a tatár nyelvek 
tesznek taniK*«ágot, így Abiil;'ázi l>ah:idur-\áu tatár történt-liiiében n* in 

^gy l:>^^^ =^ bayan nevii fejedelemről tesz említé.''t s a perzsa bayan, 



472 A BÁN SZÓ EREDETE 

meg volt^ s így a bán szó a tatár bayan szóból ered (bayan, 
baan, bán) "). 

A mi a szó gyökösségét illeti^ az egy bay gyöktől szárma- 
zik, mely minden tatár nyelvben '^) (ideért>'e a török-, mongol- 
os tungQzságot is) megvan s gazdagot, előkelőt jelent -«); az 
ettől származó bayan (a bay gyök az emiitett nyelvekben nev- 
es igegyök) a legtöbb tatárnyelven hasonló jelentésű a gyökkel, 
az osmanh* és őa^^atay bay (név- és igtgyök, valamint mellék- 
név) azonban a mondottakon föltil nrat, fejedelmet is jelent ^^\ 



^'^) K tekintetben oklovélnyomozóink föladata Icpz kimutatni 
azt, hogy előjötte már nálunk e szó a XlII-dik század előtt bán, banus 
alakban ; ha igen, akkor föntebbi állításunk mindenkép kétségtelennek 
lesz ; ha e szó bán alakban csak a XlII-dik század után mutatható ki 
nyelvünkben, akkor az a görögből szivárgott át közvetlenül, vagy köz- 
vetve a délszlávság által ; ha azonban Cynnamus szavait szó szerint 
venni lehetne, akkor a rövid bán alak már az avaroknál is meg volt s 
ez esetben a görög-szláv közvetítés ki van zárva ; az avarban pedig a 
bayan mellett meglehetett, ép úgy, mint a tatiirságban a rövült qan, ;i^an 
már a legrégibb időkben is meg volt a telje sb ;^a;'an, qajan mellett. 
így a rövidebb ;^an alak már a Cingis Xa/an által emelt (1220.) 
szobrokon is föllelhető. Az avar nyelvben j^a^annak hangzott, mert így 
adják vissza a görög irók : Theophylakt laydro^-t^ Mcnander y/tyárog-t 
ir; e szónak gyökét nem sikerült még föllelnem, miután azonban főkép 
a mon.L'oloknál szerepelt e szó, lehet, hogy eredetét a mongolban kell 
keresnünk, bár a szóvég a törökségre utal. Érdekes lesz hz itt tárgyalt 
két avar szót: ;(n^an és bayan-t magunknak megjegyezni. 

'^^) Az ugorságban csak kölcsönvett szóként szerep<d. 

-') A bay s az ettől származó bayan szót 27 tatár nyelvben lel- 
tem mt'g. 

^^) L. Zcnker : Dictionnairo Turc-Arabe-Persam. Leipzig, 1866. 

173. 1. (^Jj alatt; Vámbéry : Ca/atayische Spraehsstudien. Leipzig, 

1867. 248. 1. 2-dik i^J alatt; Pavet de Courteillc : Dictionnairo 
Türk -Orientál. Paris, 1870. 155. 1. 

Az itt említett szótárakban a bayan és bay^an nincsenek föl- 
hozv.), mert azok a föntemlített igegyökök egyszerű részesülői, s mint 
ilyeneknek a szótárakban nincs helyük. 

Miután a törökségben a bayan s nz ennél ősibb jelh*gü bay^an 
szóknak rendes etymonjuk van, a mongol és tunguz nyelvbeli azonos 
alak oknak a törökségből kellett átmenniök ; annál inkább az ugor- 
nyel vbeli hasonló és azonos alakoknak, mert itt a gyök sincsen mog. 



EDELSPACHEB ANTALTÓL. 473 

annyival kell az e gyüktől (tzármazó részesttlöknek is bayan és 
bay/annak urat, fejedelmet jelentenie ^e). 

A kazáni törökben J^-fí^^ bayar (mely jelen részesülője a 
bay igegyöknek) előkelőt, urat jelent 2 7). a kokkandi törökben 

pedig, r,nagy urat** (or 6e>ii>Mo»ca) *«). 

Egybefoglalva a mondottakat ^a magyar bán szó azonos 
a török bayan^ úr, fejedelem szóval =*). 

EDELSPACHER ANTAL. *) 



2^) Az osmanlíbun meg vau ^•>>^ ban is a magyar bánnak ki- 
fejezésére, de ez ott kölcsönvett szó ; lehet, az űj-görög, délszláv vagy 
magyar nyelvből. 

2^ BudagovrCprabumejbiu Caobapb TypeuKo-TamapcKUX'b 

HaptHiii (török-tatár nyelvek szótára)-ben a török y^^^Xj bayar szót, 
az orosz öoapi* (bojar, bayar)-ból származtatja, de tévesen, mert e 
Bzók, mint már föntebb is mondám, a bay gyök részesülői ; érdekes 

Badagov \J^,^^ boyan alakja, mert ezzel a byzantiak potarog-a, is 
rectificálva van. 

'^) Ha netán a bayan átmenete bánná (ba'an, baan, bán) nehéz- 
ségre ütne, akkor a bay gyök belyctt egy régibb baj'-ot (v. ö. os ba/ = 
i^y bay=:magy. báj) lehet fölvenni s ebből egy bayyan, baj<andt (v. 
ö. to;7an =: os doj^an) a moly aztán úgy lesz bán-ná, mint a qa^n 
kánná. 

'') Az idegen nyelvekbeli szók átírására nézt Lepsius elveit 
követem: Standard Alpbabet. London, 1863.; itt annyiban tértem cl, 
magától értetik, hogy azért, mert nyomdáinkban a Standard Alpbabet 
typpjei nincsenek meg, hogy Lepsius f } § jc helyett Ö, 'í és tt-t irtam. 

*) Ugyanazon alapos, és különösen a nyelvtörténelem terén szé- 
leskörű tanulmánynyal bíró ifjú erő, kitől 1871-diki évfolyamunkban 
466. l. Gyoroki Antal név alatt Ibn-Daszta X dik századi arab 
író tudósítását a magyarokról közöltük volt. S z e r k. 



474 



T A R Z A. 



— A Magyar Történelmi Társulat juUas 4.(liki váiaizt- 

mányi ülésén ^pcn nem látszott meg a njári bágyadtsága élénken folyt 
az le, szépszámú hallgatóság jelenlétiben, s mintegy 14 — 16 választ* 
mányi tag részvéte mellett. 

Miután elnök Horváth Mihály as ülést megnyitotta, s a 
júniusi ülés jegyzőkönyve fölolvastatván, hitelesíttetett, — titkár előadá 
a folyó ügyeket. 

Mindenekelőtt jelenté, hogy a szepesi kirándulás iránt oly örven- 
detes érdekeltség nyilvánul, hogy a kitűzött határidőig összesen h a r- 
m i n c z társulati tag jelentkezett abban részt venni és okmánybűvárúi 
mtíködni, úgymint: 

a) Az elnökség részéről : Horváth Mihály másodelnök, 
Thaly Kálmán titkár és Paulcr Gyula jegyző és ügyész. 
(= 8.) 

b) A választmány részéről : Balássy Ferenc z, Deák 
Farkas, Dobóczky Ignácz, Franki Vilmos, Nagy 
Imre, Nagy János, b. Nyáry Albert, b. Nyáry Jenő, 
Pesty Frigyes, Supala Ferenc z. Szabó Károly, Szi- 
láfjyi Sándor (z=l2.)*) 

c) Az évdijas tagok közül : Bunyitay Vincze Szent-Jobb- 
ról, Erődi Béla Pestről, Géresi Kálmán Gesztről, Guóth 
Sándor Felső-Bükről, Ilantbó L aj o s Lőcséről, Kandra Ka- 
bos Ki8-Tállyáról, Mer ez Pál Lőcséről, Nagy Gyula Homon- 
uáról, Orthmayr Tivadar Temesvárról, Péchy Imre Deb- 
rcitzcnbŐl, Rniner Gyula Pestről, Reizncr János Szegeidről, 
Sváby Frigyes Lőcséről, Tutkó József Kassáról és Val- 
k v 8 z k y Miklós Munkácsról (=i 15 1. 

Mely szép r<5»zvét örvendetes tudomásul vétetvén, miután u Sze- 
pcsségben t^s Knssán szúmos cs nevezetes levéltárak okmánykincsoi 
tárulnndnak ki búváraink előtt, és igy mf'nnél több szakavatott mun- 



*) Utólag; még Foltinyi János is jelentkezett Szíhalomról 
és N á t a f M 1 u s sy Kornél Kassáról. S z e r k 



476 tArCZA. 

nyoB czélú kirándulás előmozditás/ira ; ajánlkozik a lőcsei levéltárakbao, 
mint azok alapos ismerője, szivén útmutatásra, s azonkívül egy igen 
nevezetes kincset : a gr. Csáky -család legfőbb országos méltóságokat 
viselt XVI. ée XVII-dik századi tagjainak még soha át nem vizsgált, 
eredeti levelezését tárandja föl búváraink előtt, mint hiszszük : hazai 
történelmünk nem csekély gyarapodására. £ nevezetes levelezéseket t. 
Mercz Pál úr a gr. Ctiákyak kassai levéltárából vitette e czélból Lő- 
csére, 8 septemberig, legalább időrend szerint, rendezni igyekezend. 

Mindkét föntebbi lőcsei tudósítás a legélénkebb örömmel fogad- 
tatott, s méltó elismerést keltett a két Ugybuzgó és tudománypártoló 
férfiú, valamint az érintett hatóságok és nemzetségek t. ez. tagjai iránt. 

Ehhez képest Lőcsérc — hol legtöbb levéltár lesz concentrálva 
— legalább 10—12 tagból álló bizottság kivántatik, Markusfalrát is 
ideértve. A többi tagok Kassa, Szepes-Várallya s Kézsmárk és környéke 
között fognak hárman-, négyen-, ötönként megoszlani, s a kuta- 
tások befejeztével, sept. 16-kán, zárgyttlésre, a lŐcseiekkel cgyUtt 
mindnyájan a szepesi káptalanban összegyíilni. 

Ezek után bemutattatott Arany János akadémiai főtitkár 
levele, melylyel a m. tud. Akadémia jegyzőkönyvi köszönetét tudatja a 
Történelmi Társulattal, a^Szabácsviadaljáról^ szóló XV-dik 
századi magyar ének kéziratának fénykéj>ezett példányáért. 

A budai kir. József- műegyetem igazgatósága 12 példányban be- 
küldi ama beszédeket, melyek ezen felső tanintézet negyedszásados 
ünnepén, f. é. január hó 7 -kén tartattak. — Köszönettel fogadtatván, a 
példányok a jelenlevő vál. tagok között kiosztatnak. 

Tholdt József úr Liptó-Selmeczről észrevételeket kUld be 
az államczímerre, a visegrádi korona-rejtekre és Mátyás-féle budai 
könyvtár maradványaira vonatkozólag. Melyek, minthogy csak Bonfin 
és Bombardi stb. különben is általán ismert adatait tartalmazzák, a t. 
szerzőnek^ kívánsága szerint, vissza fognak küldetni. 

Új tagokúi ajánltatnak : Orthmayr Tivadar főgymn. tanár 
és a Csanádi egyh. tört. ^ Adattár^ egyik szerkesztője Temesvártt, 
Guóth Sándor Felső-Bükön és Eisenbarth Károly Pesten. 
Elfogadtatnak. 

Szilágyi Sándor vál. tag mutat be éa olvas föl három ma- 
gyar okmányt a XVI-dik századból, Papp Mór törvényszéki elnök úr 
által Karczagról bekttldve. Az egyik nyelvészetileg igen nevezetes : 



TÁRCZA. 477 

mert még lö04-ből való, s a mcnedékleveléről ismert Vér András 
kiadványa. Betühiven készült másolatát a más kettőével együtt,!, alább. 

Utána b. Nyáry Albert mutatta bo amaz élénk érdeltség'it 
keltett sajátságos curiosumot, az 1669-diki füleki hób é r szerző- 
d é 8 1, mely szintén már jelen füzetünkben olvasható, továbbá több ok- 
mányt, Eisenbarth Károly tagtárs űr tulajdonait, köztük a szigeti 
Zrinyi Miklós egy Bécsbe szóló német levelét, Del fi győri püspökké 
kineveztetése ellen. Egykorú másolat, Franki basználandja föl egyház- 
történelméhez. 

Kámánházy Béla t. tag, családi levéltárából egy csomag 
művelődéstörténeti adatot mutat bo a múlt század első feléből. B. Nyáry 
Albertnek adattak ki. 

Végre Franki Vilmos előbb a t. Tholdt József kö- 
zelebbről ajándékozott Liptó vármegyei emlék- és jegyzőkönyvről tett 
jelentést ; c könyvet Corvinus Jaknb felvidéki ev. pap irta a XVII-dik 
század első felében, latinul, németül és tótul. Társadalmi és egyháztör- 
ténelmi aprólékos adalékokat tartalmaz, szerzője életrajzi adataival. 
Előadó tüzetes kivonatokat tőn belőle. Azután Rakovszky István 
kir. kamarás úr, társ. tag távirata alapján sajnálkozva tudata előadó, 
hogy e tagtárs úrnak a pozsonyi levéltár XV-ik századi számadásköny- 
veiből merített művelődéstörténeti értekezése, moly a mai ülésre beje- 
lentetett, szerző szembaja folytán mostanról elmaradt. így csupán egy 
értekezés olvastatott föl — Franki által — t. i. Balássy Fe- 
renc z é, Remoj, vármegyéről, melyet láss jelen füzetünkben. 

Az ülés ezzel, 7 óra után befejeztetett. 



•— Magyar nyelTemlékek. Pap Móricz kir. törvényszéki elnök 
úr három okiratot küldött be hozzám lemásolás végett. Az első kelt 
1504-ben, irója Vér András (ugyanaz-e, kitől már egy menedéklevél 
is van közzétéve ? nem tudom). Félívre van irva, ívrét, de szakadozott 
s hézagos. A második kelt 1578-ban Bodó Erzsébettől, elromladozott 
pecséttel. A harmadik missilis levél 1602-ből, irta Geszthi György, 
testvérének Geszthi Pálnak. 

Részemről kötelességemnek tartom nyilvános köszönetet mondani 
e derék és müveit férfiúnak, kinek buzgalma és ügyszeretete tette lehc- 



478 TÁRCZA. 

tővé, hogy e három érdekes uyelvemléket (meljeknek elseje, mint még 
mohácsi vész előtti, a légritkábbak közé számítható) bematassam a ma- 
gyar közönségnek : 

I. 

1504. 

En Ver andras mvronj^, adom emlékezetre en kezeméi yrt levelet, 
mVodenneknek kVknck ylvk meglatn'V, hog ky rVzVt en nekem az 

nVhaV fvldessV emreh dey — , valotta volna fvldes es zent myk- 

losbely rVzYt nekem valotta negvcn arany forVntb^n zent yogy kon- 
ventben, es meg sapV folep valota volna fvldesi rVzVt nVg foryutban 
varadi kaptolomban es meg dcmjen gVvrgy valota volna zent mVklos 
bely rVzVt^ tVzen hat aranV foryntban zent jogy — konventben, hog kV 
falvbely ryzek fftkvuVnek zabocz varmegjel>en hog kV falv ryzekre en 
kiz aranV foryntokat adtam es ez falv rVzekben egy nyav ydvtvl fogvan 
tartottam ez en atVamfvat ver mVhalV K-yanVat kaior — na azont, 
ennek vtanna nem^^nemv zoksegemert adam ez felvl mondót at>'amfyanak 
katarVna azonVnak — eg auy pénzen kVben nálam volt ez felvl mon- 
dót falv bely ryzeket kVk volna — — — zaboch varmegyeben — — 
— vgy atam neky ez falvbely — — — et ez en atVamfVannak uVhay 
ver mVbaiy leyanyan — — — ryna azonnak es gyermekynek gVvrg 

-~ — rnek es gasparn — — hog ho — — — — — — — 

— — penzet — zent Vopy es varady kapolon 

levelet tartana — — — atam ez levelet en kezeméi yrtat es 

en chymeretí jcczetemel meg erv tven myg kaptolomban tehettik 

ezekrvl valas — — — ez levelet yrtam erdelyben branezkan, zent 
fvlep iakab eatyiu, ezer vt zaz nyg eztendvben ysten fya zvletetty vtan 

(P. H.) 

II. 

1678. febr. 16. 

En Bodo Elsebcth azzony, Demeter Balas házas társa Fcoldesy^ 
mynd az én Vrammal ezwc, aggywk twttara m5'ndencknek ez my lewe- 
leonk által, hogy az Nemes Bagosy Magdalna azzoni az Nehay nemes 
Weoröss Oiisparue walameny lugo Byngo marhák az en édes anyamtwl 
Bagosy Clara azzontwl eo nála mar ak mynd az en 



TÁRCZA. 479 

B eochemmel Annawal egjcteombc meg úttá, es kezemheos SKolgaltatta, 
08 az myt azokba eleo nem adliatottb, azt en eo neky, azért hog^ infn- 
ket az en feolwl meg moudot kVs eochemmel enn}' ideyg tartotth, táp- 
lált, es rwhazot, meg engettem IUy«n yambor Nemes Vraym szeorzese, 
es wegezese által, twdnya Illic Maissal Benedek, Zabo András Feol- 
desy, Baltbasar Kowach Tetetlen^, Cbasi Istwan Tetctleny, Gal Gyeorgy 
Nagy Besoyoy, Fazokas Jacab Debreceny Cathcrina a — zony nehay 

nemes lyné Jacabhazi Vrsula azzony, ezeok eleot. Mely fcolv^l 

meg mondót marháknak számáról yrot Laystrom wagyon, Melyekről 
myndcnekröl en eotet ez feolwl meg Irt Bagosy Magdalna azzont 
mente hattam, es zaz forint keoték hogyha ydeowel en awagy az en 
Vram eotet awagy eo hozza tartozót peorrel awagy teorwennye — 
awagy egyéb keppen bautanoyok awagy haborgatnoyok zaz forinton 
maraggyouk, Eunek byzonsagara attwk ez my Menedék leveleönket. 

Keolt Deb 16 Februarii 1578. 

(P. H.) 

111. 
1602. maj. 8. 

Isten algion meg £dcs Etscm Aniam Aszont is minden fele jokal 
kewanom. 

Kérem Kegielmedet bogi a Perkedi, Miskei, Boti o>8 Jószágun- 
kat Oszuk fel adjuk cl, mert a Pusztai katonáktól annak Lusznat soha 
nem wehetjiük. a Poganiok sem gonoszabak náloknal, meg a Bihar war. 
megeinek sem lehet hasznát wenni amclhez közel eb yagunk a bajos 
ided miat Szegen Arwa Unokáimmal Bodiwal es Samuwal it a rét közüt 
töbet Szonikon lapongok a bajos idő miat mint szárazon, halom kegiel- 
med is nem maradhat Waradhoz közel el akaria a Jószágot adni, jawa- 
solom iob is lesz ide a Rétre magát wonni iob lesz nekünk Testwerek- 
nek egmashoz közel lenünk wag mcniünk be a Szilagiba lakni, mostoha 
Aniam Aszonial ugi kewanok báni mig el mint édes Aniamal, engemet 
tudosettani minden alapatokrol clne mulassa nagi köszönetei we- 
szem, en is ahoz kewanom magamot alkalmaztatni. Iram ezen levelemé^ 
mct a Zakai ret közt Pünköst Hawanak niolczadik napian ezer hat 
száznak második esztendeitiben. 

Kegielmednek testwer batia 

Geszthi Giörgy. 

özílzadok. 3ö 



480 TÁllCZA. 

Külczím : Nemsetes Geezthi Pal Eötsemnek adasek exen lewelem 
Zakadaly newU faluba lakozónak. 

KözU : SZILÁGYI SÁNDOR. 



— Hogyan jatott Thúry György Palotára ? Thúry György, 

Palota várának 1566. jun. 6-kán s következő napjain hires védelme- 
zője, a XVI-dik században hazánk egyik legvitézebb barczosa, bogy 
mikor és minő állásban került Palotára, történetíróink csak röviden s 
általában említik. 

A gróf Zichy- család zseléi, senioratasi levélt \rában) a 173. cso- 
mag 15. Bx, a. e tekintetben egy kimentő adatra t:\1altam. 

Palota vára, mint Szalay „Magyarország Tort." IV. 221. lapon 
Írja, a XYÍ-dik század elején a Podmaniczkyak birtokában volt ; 
1541-ben Podmaniczky János birta azt. 

A zsélyi levéltárban lévő föntebb idézett okmányból a Podma- 
niczkyak ezen birtoklására vonatkozólag megtudjak, hogy 1543. Pod- 
maniczky János és testvére Rafael a veszprémi káptalannak Pap -Részi 
és Perc-Múrton faluit és Bercsény (Bércben) pasztáját, valamint Szent- 
István helységben levő birtokrészét Veszprém vármegyeben hatalmasul 
elfoglalták. 

Podmaniczky János 1548-ban már nem élt, testvére Rafael a 
föntebbi hatalmaskodás miatt folytatott perben akkép egyezett ki a 
veszprémi káptalannal, hogy az elfoglalt jószágok egy évi fele jöve- 
delme fejében, Újlaky Ferencz győri püspök kezéhez, a káptalan részére 
800 frtot fog lefizetni, mit azonban Podmaniczky Rafael teljesíteni 
elmulasztván, Nádasdy Tamás országbíró 1549. jun. 29-kén megke- 
reste az esztergomi főkáptalant, hogy Podmaniczky Rafaelt o végett 
idéztesse meg. A fökáptalan ennek folytán 1549. jul. 25-kén jelenti 
I-ső Ferdinánd királynak, hogy Gergye Márton kanonok azon év jul. 
22-kén Besztricze vár kapuja előtt megejlenvén, miután Podmaniczky 
Rafaelnek honn nemléte felöl értesült, őt Boroczky Tamás és Podma- 
nyn Fülöp várnagyai által a kir. curiára megidézte. 

1558. sept. 8-ka körül Podmaniczky Rafael ás neje Lompuiczsiy 
Johanna fölfogadják Thúry Györgyöt „in officialem et administratorem 



TÁRCZA. 481 

universorum provcntuum CAstri Palotha in comitatu Veszprimieosi 
ezisteotis.^ *) 

1559. február hava 12 -ke körül meghal Podmaniczky Rafael, 8 
azon év martius 29 kén özvegye Palota várát a királynak átadja ; s mint- 
hogy Thúry György szolgálati idejére sáfárkod&sáról számot nem adott, 
8 ezt az özvegy több izbeli fölszó) ításaira is megtagadta : az özvegy 
panaszára Nádasdy Tamás országbíró 1561. oct. 9 -kén az esztergomi 
főkáptalant megkeresi, hogy Thiiryt a kir. curiára idézze meg. A neve- 
zett káptalan tehát, a nádorhoz a mondott évben oct. 2 6 -kán kelt 
jelentésébon tudatja, hogy Yclikin János kiküldöttje „ad faelem domus 
lapideae circumspeeti quondam Gregory Komárus vocati in theatro civi- 
tatis Tyrnaviensis exstruetae in comitatu PosonicDsi ad ja centis accessis- 
set, ibique memorato Georgio Thúry in eadem domo lapidea personali- 
ter reperto^ öt a kir. curittra megidézte. 

Thúry György, mint Forgách Ferencz Commentár. 702. lapon 
írja, „ex tcnui genere^ alacsony nemesi sorsbúi származott. A föntidé- 
zett okmányból megtudjuk, hogy ö elsőben Palotára mint a Podmanicz- 
kyak tisztje jutott, s bizonyosan e hivatalát folytatta utóbb is : mígnem 
a török ellen vitézsége által magát kituotetvéo, szelesebb hatáskörrel 
ruháztatott föl, s a vár őrzésének vezérlete is reá bízatot', a ml neki 
azután alkalmat nyújt'*tt a várnak a mondott év napjiin oly hősies 
megvédelmezésére, s halhatatlan hírneve megalapítására. 

Szolgáljon tehát történelmünk terén Palota vára XVI-dik századi 
birtoklási viszonyairól, s hős védőjének odajutásáról e néhány adat 
némi fölvilágositásúl. N. IMRE. 



— Uóhérszerzödés a XTII-dik századból. Közismcretü a 

hazai történelemmel foglalkozók előtt, hogy a török világban úgy a 
török, mint magyar részről a vitézlő rendnek^ különösen a végbelickuck, 
egyik fő jövedelmi forrását a rabok szabadulásáért, ezek ^agy övéik 
által fizetett sarcz- összegek képezték, Ugy, hogy a rabsarczoltatas va- 



*) Bud'ii Ézsaiás Lcxiconában Ili. köt. 4G4. csak röviden említi, 
hogy Thúry György Palotára ment, mely ckkortAjban szállott vala a 
királyra Podmaniczky Rafaelről ; hogy ennek már tisztje volt Thúry, 
Budai £zsaiás nem mondja. 

85* 



1 

482 TÁBC2A. 

lÓ8i(gos üzletté fejlődött; akadtak ugyanis űsdrkedők, kik a witésAö 
rendtőly szabad kézből vagy kótyayetyékcn, az előkelőbb rabokat meg- 
vették, hogy azután hozzátartozóikkal nyereségre nagyobb váltságdíjért 
kiszabadittassák. Szegény sorsa rabokat az ily nyerészkedők, termésse- 
tesen, nem igen vettek ; ezekkel azért uraik a várakban súlyosabb és 
undokabb munkákat végeztettek, s egynek-egynek időnként megenged- 
ték, bogy a többiek kezességére, útlevéllel bizonyos időre övéi vagy 
hitsorsosai közé a végből kimehessen^ hogy meghatározott sárosát esek 
könyörületességébfii összekéregesse. Ezek voltak a „kolduló ra- 
bok/ Egy temesvári Hasszán nevÜ török rab azonban, kit as egéas 
Szolnokig, Kecskemétig leportyázó Fülek végházbeli magyar vitézek 
1665 — 69-ben elfogtak volt, hogy sarczát megszerezhesse : a fáradsá- 
gos kolduliÍB helyett arra az eredeti ötletre jött, hogy a czigányok mes- 
terségébe avatkozva, három évre beállott — hóhérnak. A f üleki 
hóhér hatósága — mint a következő, a maga nemében eddigelé táo 
u n i c u m hóhérszerződés mutatja — Fülek végváron kivül kiterjedt 
Nógrád, Pest és Heves vármegyékre; és azért a jelenleg eredeti pél- 
dányban gyűjteményemben levő ezen okmányt a fUleki főkapitányon 
Koháryn kivül, az említett vármegyék alispánjai is aláirtak. Érdekes^ 
hogy Hasszán mint fUleki hóhér, egy-egy rab kivégezéseért, ha ez a 
végházban vagy határában történt, 8 frt, ha pedig a vidéken, akkor 
12 frt bakődfjt kapott, továbbá tartására mind a három vármegyétől 
évenként hat-hat kila (ázat 12, összesen 86 posesonyi mérő) búzát. 
Ezen jövedelmekből ígérkezett aztán Hasszán a más rabtársaiért msgára 
vállalt és reá nehezült kezcs-d^t és saját sarczát megfizetni. 
Lássuk most már magát a sajátszerű szerződést. 
„Mi Koháry István, az Föleéges Leopoldus Római Császárnak és 
Magyarországi Koronás Kii*ály Urunknak fdleki várának és végházá- 
nak Főkapitányja, — Battik Péter Heves, Pest vármegyéknek Vice- 
Ispánja, — és Némethy Pál Nógrád vármegyének Vice-Ispánja. 
Adjuk emlékezetül minden rendbeli magyar és török párton való 
méltóságban, tisztben és rendben helyheztetett úri, nemes és vitézlő 
rendeknek. Hogy ez levelünket mutató tömösvári Haszán növő török 
rab, remén telén lévén sarczon megszabadulásában : szr»bad akaratja 
szerint felvállalta mátúl fogva három egész esztendőkig az hóhér-mes- 
terséget, a végre, hogy as eltelvén, megszabadulhasson mostani rabsá- 
gábúl. Kit mi is az ő magyar uraitúl alkalmas pénzen vévén meg, ren- 



i84 TÁRCZA. 

Széchyek, és miodenek fölött Trakostjáni gróf Drasko- 
vic h M i k 1 ó B^ az ország bírája. Ezen hírneves zásslds űr, bár ere- 
detére nézve horvát, magyar neveltetéeben részesülvén, testest Öl-lelkes- 
tol kemény magyar vala. Veje volt az 1671-ben hóhérbárd alatt elvérzett 
gr. Nádasdy Ferencznck. Lelkében, úgy látszik, mindig lappan- 
gott a forradalmi eszme, — mely az 1683-diki eseményekktíl nyiit szaka- 
dásban tört ki, az udvartól cl-, s Thökölyhez át pár tolással. Később Caraffa 
az eperjesi kínpadon Kálmáncsay István országbírói itélömestertöl sújtó 
vallomásokat akart ellene kicsikarni, — s ő, Draekovich, volt az egyedüli, 
ki 1687-ben az örökös királyságnak, Lcopold császár jelenlétében, pro- 
testálni mert. Einémíták, de csakhamar bekövetkezett hirtelen halálát, a 
megfélemlített rendek között, mérgezésnek suttogá a hír. Ezen törté- 
nelmi jelentőségű férfiútól való az alább közlött igen érdekes tartalmú 
levél, Thököly fénykorából. 

^Ajánlom kegyelmeteknek, mint jóakaró uraimnak, szere- 
tettel való szolgálatomat. 

Tegnapi napon ide fordulván, ezen jószágocskámnak megtekén- 
tésére, vettem kedvessen az kegyelmetek levelét ; a ugyan itten — 
megvallom — keserves szívvel kölletett értenem az kegyelmetek pa- 
tenee mellett Nagy- Mihályi Fercmz uramtúl, hozzám tért commissariu- 
Boktál^ hogy bennünket, úgymint pápistákot, lölki állapotunkban úgy 
annyira akarván szorongatni, hogy minden kérdés kívül, nem tévín föl : 
miútátúl fogvást és miucmő helyeken rcoeeupáltassanak az Evaugelieus 
Status részire a tomplomok ? hanem in genere lölki tanítóinkat úgy 
kévánja eliminálni, hogy az által mi épen uiegfojtatunk lölkíiuk vigasz- 
tálasában. Holott az Méltóságos Fejedelem (Thököly) magában szentül 
föltett szándéka s igyeke/.eti az volt eleitül fogvást, hogy fáradozási 
által szegény nemzetünknek hajdani szabadságát raegszörözvéu, mind- 
nyájunknak nyugodnlmot nyerhessen. Az hatalmas (török) nemzettel 
való diploma is pedig nem annyira illeti az religiónak mivoltát ; — 
kihez képest el sem hitethetem magammal, hogy az Méltóságos Fej<^- 
delemnek kévánsága az volna, hogy m i, az kik óhajtással ké- 
vánván ő Nagyságának fejet hajtanunk, bízván az ö 
Nagysága méltóságos protectiójában s eonservatiónkban, eleintén is 
mindenek fölött lölki állapotunkban szorongattassunk. Mellyre nézve 
requiráltam följebb írtt oommissarius urnmékat, hogy legalább az en 
jószágimban -- noha méltó volna az többit is eont>i«Icratióban venni — 



TÁRCZA. 485 

lévő ecclcBiaeticusokat éa szent-cgyházokat, csak addigis, az míg az 
Méltóságos Fejedelemtül válaszom jönne, ne háborgassák. Assccurálom 
kegyelmeteket, valamit az iránt velem disponálni fog az Méltóságos 
Fejedelem, azntán is engedelmes szolgája leszek mindenekben ö Nagy- 
ságának, — csak kérem kegyelmeteket, addigis ne neheztelje Nagy- 
Mihályi uramat ligy disponálni, hogy jószágimban az templomoknak 
elfoglalását el ne kövesse. Egyébaránt addig nem is írok az Méltóságos 
Fejedelemnek^ az míg az kegyelmetek resolutióját nem vészem : ha bíz- 
vást irhatok-é Ő Nagyságának, s kegyelmetek elküldheti-é levelemet ? 

Azonban, mivel úgy értem, hogy némelly, Styriában és Austriá- 
ban lévő lakosok is, minekelőttö végső veszedelmekre s pusztulásokra 
jutnának, fejet hajtván, hűségeket az Méltóságos Fejedelemhez kéván- 
nák megmutatni ; jóllehet talám nincsen ugyan az kegyelmeteknek 
Inetructiójában, hogy azoknak hüségekt:t acceptálhatná : mindazáltal 
intimálnom akartam kegyelmeteknek, nctalántán kegyelmetek 
Magyarországot csak az Lajta v i zii g gon d o 1 j a 1 en- 
ni, — azt pediglen régenten Fisse (Fischa) n e v ö víz 
választotta el, az melly följebb lévén az Lajta 
vizénél, Magyarországnak mogholdulásával egész 
azon Fisse víziig lévő helységeknek hűségek is 
acceptúltathatik. *) És, hogy az körösztéuység couser váltassák, 
— bár Austriában s Styriában légyen is — talám jó volna hűségeket 
úgy venni, s vélek ügy végezni, hogy ezután minden esztendőben Ma- 
gyarország sogétbégire bizonyos quantumot fizetnének ; — avagy, ügy 
lévén a végezcs, hogy egyedül Magyarország deserviáljon az Méltósá- 
gos Fejedelemnek, s az több provinciákat az Fővezér nem akarná oda- 
érteni : lehetne olly végezés az ollyatén helységbéliekkel, hogy azon 
quantumot fizetnek az Fővezérnek, s azzal mégis megválthatnák éle- 
teket. 

E mellett, noha nem tudom ugyan : vagyou-é kegyelmeteknek 
hatalmában s Instructiójában vagy nincsen? hogy az Méltóságos Fe- 
jedelem híre nélkül az páter jesuitáktűl elfoglalt (loesmándi) templo- 



*) Lásd ez érdekes határkérdésre nézve, melyre ím, az érdomtel- 
jes országbíró, oly élénken emlékezett, — Nagy Imro értekezését : 
„ALajta mint határfolyam." „Századok," 1871-iki évfolyam 
369. és 449. U. 



486 TÁRCZA. 

mot, együtt as rrollegiumm&l mÁs nerzetnek conferálhasui ; — mind- 
azáltal, ha volna kegyelmeteknek hatalmábaD, arra r^gi aseiit királyok 
fundatiójára nézve ÍBérdeme88cbl> Bserzetet az páter be- 
nedíctinuBoknál nemjavalhatnék kegyelmeteknek^ 
elpuBztúlván most is szegényeknek az tatár és 
török rablása miatt szent-mártoni residentiájok. 
Úgy ballom ugyan, yadnak emlékezetben az páter panlinosok is: de 
miyel azoknak azonkívül is közel lévín residentiájok (Bors-monostor? 
Bánfaivá ?) s ahhoz sok szép jószágok, nem szűkölködnek abbúl annyira ; 
ahhoz képest mégis méltóbbnak Ítélném annak collatióját az följebb 
írtt páter benedictinusoknak, mivel másképpen is, 
egyedül magyar nemzet bül állók, segyéb nemzetet 
nem is fogadnak bé. Ha azért volna azan collatióra hatalmok 
kegyelmeteknek, — lévén ollyan páterek az én jószágimban, mindgyárt 
fölkttldenem ökct : az kik praesentálván magokat, apprehend alhatnak 
is. Holott pediglen arra kegyelmeteknek engedelme nem volna : kérem 
szeretettel, legyenek kegyelmetek által az Méltóságos Fejedelemnél 
recommendálva. írja azonban kegyelmftck maga levelében, hogy az 
győri püspök uram fólsö-vidéki confiscálandó jószáginak gondviselésiro 
szőröznék egy alkalmatos embert ; minthogy pediglen én arra aikalma- 
tosnak ítélném most is az előbbi pUspök uram gondviselőjét Bcleticz 
Míhált, — ha kegyelmeteknek úgy tetszik, az confiscatióra küldött 
szolgáimnak meghagy om, bogy megesküdtetvén az Méltóságos Fejede- 
lem hüségíre, fölküldjék Sopronban, bo^y magát praesentálhassa ke- 
gyelmetek előtt. 

Novotba István szolgámnak dcpositamát a mi illeti : minthogy 
ügy hallom, az szolgarcud közül némelly partikákat kivettek a ládújá- 
bál H magoknál tartották : kegyelmeteket szeretettel kérem, levelek 
continentiája ezerént — tekéntetemért s tovább \aló szolgálatomért is 
— ne neheztelje azt is visszatéréttetni. 

Kürtössy és Szemere uramék az mennyi böcstelenséget eV gyalá- 
zatot cselekedtenek rajtam szájok által, szolgáim s más idegenek előtt : 
bizony nem érdemlettem volna ugyan ó kegyelmekttíl ; az kiért hogy 
másoknak példájokra nézve meg is bUntetödtek, bizony méltán esett ; 
mindazáltal megelégedvén cddigvaló büntetésekkel : remén lem, ő ke- 
gyelmek is ennekutánna engemet is igraa haza-fiinak r»«mérven lenni. 
az mint megérdemlem talám, meg fognak böesülni is, — s én is barű- 



TÁBCZA. 487 

tímnak tartván ö kegyelmeket, vftenem nem kívánok ; — kegyelmete- 
ket azért kérem, bocsa ttasaa el ő kegyelmeket arestumokbűl. 

Gróff Bottyáni Ádám aramnak ezen, ma^ az mf«ga hadaival, Ka- 
lastrom nevő beinél köUött volna lenni : de, a mint írják, főispán 
Szécby aram abban ütközött meg, bogy mivel nem tudják az Méltósá- 
gos Fejedelemnek bollétit : ő Nagysága udvarlására szándékozván, 
megtartózkodtak. Kibez képest én is az mennyi lovast reám limitáltak 
8 odaküldöttem volt, rcvocáltam, az míg viszont meg nem indulnak. 

Horváth János vice-ispán uram által, a kik a homagiumot praes- 

tálták, neveket — együtt az bomagiumnak leírásával — megküldöttem 

kegyelmeteknek, nem tudom: vettei-, vagy semV Még valami két vagy 

három protectionalíst, kérem, ne nehezteljen kegyelmetek küldeni, — 

de bár az faluk neveinek nagyobb spatiumja legyen. Kévánom 

ezzel, éltesse Isten kegyelmeteket kedves egészségben. Dátum in Cas- 

teüo Locsmán, dje 22. Jnly Anno 1683. 

Kegyelmeteknek 

szeretettel szolgáló atyjafia, 

barátja 

Gróff Draskovith MikUsm.k.^ 

K ü 1 c z í m : 

„Tekéntetes és Nagyságos Szálai Barkóczy Ferenc z, 
Tekéntetes és Nemzetes SzepessyPál és Szalay Pál uramék- 
nak, az Méltóságos Fejedelem Thököly Imre Urunk ö Nagysága 
Deputjitussinak etc. ő kegyelmeknek adassék. 

Cito, cito, cito, eitius. P. H. 

S oprony." 

Egykorú irodai jegyzés a levél küllapján : ^Literae 
Domini Comitis Nicolai Draskovith de 22. JulV, míssae et praesentatae 
in Castris 13. Aug ^ 

Ez utóbbi följegyzés nyilván Thököly táborában, Morvában, vagy 
Pozsony táján, íratott a levélre, a fejedelem tábori irodájának iktatója 
által. Bizonysága, hogy a biztosok a több tekintetben kiváló fontossággá 
levelet érdemesnek találták eredetiben a fejedelemhez küldeni. 

Létezik a budai kir, kamara levéltárában, Thököly archívumának 
romjai között. Eredeti, ivrétben, csak az aláírás :iz országbíró sajái 
keze írása. Közli : THALY KÁLMÁN. 



L-" 



488 TÁRCZA. 

Magyar Onoiuastifoo. 

III. 

A D e V k 5 z t á 1 T o z á s a . 

* ^^^ii^y Iiure a „Századok* május havi fiiz^tébeo 'Magyar y,Ono- 

miuticou* n.' kijelöli — részben legalább — azon iránTelveket, 
molvirk ízerinc a luagyar oiiomastii-ou terén való búrárkodásokxuk 

* hvlye^i^u. ozoUzorüou éa &ik»?r*.'sen megindúlniok kellene. Oly ixányel- 

* vok azck. melyeket szem ^^lol tévoízteni e^enkinek sem szabad, ki a 

kozo}'kori okm:iiiyainkb.ui elöfordaló nevek eredetét s azok haszna* 
latan:ik módját cs idejét kut<itja : do a melyek önmagukban mégacm 
olécsécoíok am. hojv fzjm elöl ne tév«:szt'.«*enek. ha nem bírunk olr 
kücduláíi pontokkal. melT<:kro folyt ono^an reflectálva adhatjuk csak 
reiid*zirt« képét a n:v..k változatos fejlődésének. A jelen sorok ciélja 
teh:it ki«érlot : o kiindulási pontokat met:hatáp:>zni. 

H 01 ve se n 'OiTvzi mes Nííjtv Imre űr. hcjfr Teaetékne vekről n 
k ezé' kori-.' u. • césr a XV- :k ?z.tzadi:;. szó sem Ivhet, mórt csak e szá- 
z.id :oíyt:in kezdték a üevek :i '.<;:«: zavaros s gyakran önkényes hasz- 
ca.atit rcr.i^szer'sit- ni. :lI!.lni^*^itani. *• Mi \s tehát csak általibaii 
n - V i' k rol s z ■» 1 uiik . s u; i n .1 •: lu k • '. . : t me gk üUinbíJzl et j ök : la t nlajdon- 
kér< i'-'- •••'. v< kot . s 2 '. m é l V - v.^ jv k '. r >. ^ z t n e v e k e t, s 2 " azo- 
kat a ::•. c i.^kat. ::..'. vvk ;\ f"i;::bb:- k m-.-Il-.n a személvek kUlönféU 
k rr.iii-.éay i: rV \\^z-\\y\\i ::v jh.;tir02v.ir.. okei egymástól közelebbrö 
t*va"n*2!..!\ k. f .* i; o*y.:kl d :\jlói:-;k :\z:ia a család- vagy vezeték 
nevek. 

A íz-.molynevokít. i\'-:vi ii:a*:yar s'Ztiüp'>ntból. két csoportra ve 
K ::: : < r : .: i. r. .■ k : . .i k : ,i / . j} i k r . i^» r : ■ ^u ak a zok . m-ely ek a keresaty éi 
M s r : \ r :• '. : j ". :; :s-. V . :i :' ". : .; '. .i 1 ; . i : ■. k . v : jy '. . ^ a x abb abból meg fej thetők 
n i L. 1 v ■■ ■ ti h arn . * . V .-. u 1 :: « . T c : ru < . P o::: : n i c U5 Donoh * . Benedic tu 
Ivn-:. Bivk. Bír.ko 5:l« : a másikra .ir:k. melyek a Martyrologinm 
\ ar. :" *. . r."i ; . 1 i Ih * t ö k . s « si ; : 1 r. •: í: r. •; m fej thetők, melyek tehá 

* A L.vi.:ok.i: .iri':ot: ».i o K í •.: v a .: o E u r s" iró Batthánvia 
i5 \::oVV-. :::\ck:: r..:»r lo:•^■^an ..!*.*.::'*:•.:• fölvrtték Szabad-Battyá 
- V ' i r: k uk tv*'. :y. : r. t k .^r rr ; r. .:: í •: v -? . :,» mk S:.'. 3>e^gy őzödt em . 

S z e r k. 



TÁRCZA. 489 

okvotleuül őseink pogáujkorából származnak s a keresztvíz alatt is 
fönntartva magukat, egynéhány közülök mai napig divatban van ; nagj 
részének emléke a helynevekben él, sok pedig mint családnév maradt 
reánk. Ilyeneket sajátságosakat találtam a többi közt Imre királynak 
egy 1198-ban kelt levelében, melyek a következők: Eurud (Őröd), 
Funer, Seukezeu (Szökező ?) Cupur, Curacun, Cacou, Samurcuc, (Szö- 
mörcsök?), Cimoz, Cozug, Us (Os), Ded, Beus (Bős, Bőse), TipBu> 
Gende (Gödc), s három nőnév : Sukcte (SUket), Emelev (Emelő = szop- 
tató) és Scereteu (Szerető). Az ilyeneknek fejtegetése és értelmezése 
már magában is elég érdekes, nem számítva, hogy helyneveink magya> 
rázására hatalmas kulcsúi szolgálhatnak ; a martyrologicus neveknél 
pedig ha más nem, az is képezheti vizsgálódásaink tárgyát : melyik 
félszázadban melyek divatoztak leginkább ? 

A személynevek mellett szokásos elnevezési módokat így osztá- 
lyozhatjuk : 

a) A nemzetségi név (de genere, de gonte, de gencralione), 
a milyet Podhraczky száznyolczat gyűjtött össze s csatolt függelékül 
Kézai általa eszközlött kiadásához, Kovachich pedig több százat említ, 
hogy Összcj egyezhetett volna a kezén megfordult okmányokból. *) Nagy 
Imre megjegyzi, hogy a „de genere, geueratione-félo" elnevezések csak 
annyiban esnek a magyar onomasticou körébe, a mennyiben későbben 
a genus nevet a nemzetség egyik ága elsajátította, mint ezt n ma is élő 
Nádasdyak, OstfTyaknál stb. tapasztaljuk. En nzt hiszem, hogy az ily 
nevek érdekeltsége épen abban áll, hogy nemzetségi nevek voltak, ezek 
pedig nemzetünk ősi államszervezetében gyökerezvén, kiváló fontossá- 
gúak és főfigyelmet érdemelnek. 

b) Az atyai név^ mely középkori okmányainkban a „f i 1 i u s" 
Bzó segítségével kéjn'ztetett s a „fi" végzetü családneveknek adott 
kifejezést; megkülönböztethetjük itt a személynevekből képzetteket, 
mint p. o. Dezsőíi, Istváufi, Bánfí, Vajdali stb. Nem ritkán kettÖa 
alakban is előfordul az atyai név: ez a „filius filii," p. o. Ni- 
colaus fílius Job fílii Petri. Ide sorolhatók mt'g a kicsinyítő képzővel 



*) De gen. nom. et praid. Nobilitatis Hung. Exercitutio dipl. in 
folio MS. Mut. Nat. Cap. I. 



490 TÁBCZA. 

alkotott nevek, minők : Ivánka, Jósika, b talán a minden v^^set vagj 
különös képző nélkfil családnevekké lett saemélynevek is. 

c) A birtoktól vagy szármasási helytől vettnéT 
(de, do eadem), melyből az úgynevezett praedicatnmok erednek ; 
megjegyzendő, hogy az elnevezés ezen módja a középkorban nem volt a 
nemesség kiváltsága^ mint sokan hiszik, mert alantas sorsa egyének is 
igen gyakran lakóhelyeikről különböztetik meg magnkat okmányaink- 
ban ; általában a birtoktól vagy lakóhelytől vett nevek használatában 
a legtöbb önkényt s legnagyobb szabálytalanságot tapasztalhatják 
természetes, mert semmi sem volt annyi változásnak alávetve, mint 
épen a birtok és lakóhely ; s ez nem csekély nehézség genealógiánkban 
és sok tévedésnek ajtót nyithat, mivel ha kinek több birtoka volt, több 
néven is előfordulhat, a fiak ha megosztoztak, ki-ki saját birtokáról 
különböztethette meg magát, míg másrészt egy helybeli birtokosok vagy 
lakosok ugyanannak nevét használhatták ; azonban minden nehézségnek 
és tévedésnek elejét vehetjük az osztálylevelek segítségével, ha azoknak 
adatait szigorúan megválogatjuk s gondosan Összevetjük. 

d) A melléknév, mely többnyire a „dictus^ szó segít- 
ségével képeztetett, de nélküle ib előfordul ; melléknévnek merem azt 
nevezni egyenesen a szó grammatikai értelmében, mivel a személy 
százféle körülményeitől, testi-lelki tnlajdonságpaitól, mesterségétől, fog- 
lalkozásától, nemzetiségétől gtb. kölcsönöztetbetett ; ilyenek: Kopasz, 
Garázda, Bátor, Szabó, Boros, Orosz stb. Megjegyezhető, hogy ezek, 
különösen a Kis és Nagy, gyakran latin fordításban is szerepelnek, sőt 
egy bizonyos korból számos latinizált családnév maradt fönn, minők az 
Institórísz, Vietórisz s több efféle nevek, 

e) Megemlíthetjük még a „li t eratus^-okat, mint a kik két- 
ségkívül a Jánosdeák, Páldeák s más hasonló családnevek alapítói. 

A nőnevekre nézve röviden csak a következőket jegyezzük 
mcf* : hogy „de genere** vagy „de posscssione' soha sem említtetnek, 
melléknevek kíséretében elő nem fordulnak, hanem csupán mint 
„filia, consors, relicta^ ^^éJ «v i d u a^ szerepelnek. 

A neveknek és elnevezési módoknak ezen osztályozása, melytől 
középkori okmányainkban szokásos használatuk eltérést nem enged, 
képezi azon kiindulási pontokat, melyekre — mint mondtuk — folyto- 
nosan rcflectálva tehetünk csak helyes és sikeres kutatásokat a magyar 
onomasticon terén, s adhatjuk rendszeres képét a nevek változatos fej- 



493 TÁRCZA. 

nökök tudÓBÍtásaiból a egyéb külpolitikai jegjzékválti sokból tUUnd. 
Már ezeknek sajtó alá rendezése is megkezdetett. Mindezen roppant 
történelmi anyagnak szerkesztői beosztásii, egybevetése, eriticai rende- 
zése és sajtó alatti gondozása azonban előrcgondolhatólag számos évbe 
fog telni, úgy, hogy mire a nagyszerű vállalat be lesz fejezve, s az 
az egész R á k ó c z i-T á r az olvasó közönség kezei közt leend : leg- 
alább 10 — 12 esztendőbe kerül. Évenként mindenik osztályból leg- 
fölebb két-két kötet megjelenésérc lebet számítani. — Történetire- 
dalműnk egyik legmonumentalisabb jelensége lesz oz, mely a világtör- 
ténelemre kiható nagybecsű tartalmánál fogva a külföldet is nagyban 
érdeklendi, s a magyar tudományosság iránt elismerést ébresztend. 

-- Magyar történelem a Lndoyica Akadémián. A Ludo- 

vicacumból legközelebb alakítandó s f. évi november első napjaiban 
megnyitandó magyar királyi honvédségi Ludovica Akadémia nagy gond- 
dal összeállított 8 már legfelsőbb helyen jóváhagyott tan tervezetébe a 
honvédelmi ministerium a rendes tantárgyak közé a magyar tör- 
ténelmet is fölvette. Igen helyesen, mert a történelem azonkívül, 
hogy a hazaszeretetnek leghathatósbb fejlesztője: tanúságaival helyes 
Ítéletre szoktitja, az állami és nemzet-élet ismeretérc tanítja kedvelőit ; 
az ősök dieső példái által nagy tettekre buzdítja az ifjakat, kitartásra 
ösztönzi a osüggedőket, mérsékletre inti a hebehurgyákat, érleli az elmét, 
vezérfonalul szolgál, szóval :magÍ8tra vitae. Hogy pedig a hon- 
véd-ifjak méltó előadásokban hallgathassák a haza történelmét : ügy 
halljuk, hogy Toldy Ferencz egyetemi rec tor ajánlatára Horváth 
Árpád, ismert tudósunk, a m. kir. tudományegyetemen a diplomatica 
tanára, volna kiszemelve a Ludovica Akadémia magyar történelem- 
tanárául. Horváth A. neve kezeskedik, hogy előadásai határozottan 
Bzabadszellemüek lesznek. 

— Szörény vagy Sebes, és nem Yalkó vármegye. A ma- 
gyar határőrvidék, ő Fölségc legfelsőbb elhatározása folytán, 1872. no- 
vember l-jén fog polgáriasíttatni. Kz már határozott tény, melyet midŐn 
közelebbről hírlapjaink közhírré tettek volna, valamelyik kitalálta, 
hogy az ü, n. oláh-bánsági ezred területe — Karán-Sebes székvárossal 
— önálló vármegyévé alakíttatván, visszakapja régi, történelmi nevét, 
tt fog lenni „Valkó vármegye." — Ezen dicső alaposságú közlést 
azt;ín utána irta valamennyi hírlap. — A ^Századok^ t. olvasói 
azonban jól tudják, hogy a régi Valkó vármegye a Dráva és Száva 



TÁTÍC7.A. <?»ll 

ktet, Vilpó táján i» líMíi KwÁn Nol>on Víii'ftl fAíM<. rr\o\\ i\UShh\ ^.•h 
a hajdftiii BEÖr^nyi, xnAj«) lufr^ni <^> kMrAn<f(^W»i ftí^n«'U'.^<*7 1 m tn7il 
Talfl. VAlójábui, önW&tclonül Tvio8«%ly«>$:ni Koll >iirlA|\jniiiV n1\i^i><ii.S{.-^n 
holott ex a tárgy már társnUtnnV <4l<^0in, V<Wl<^n>ilnV^<'n, « )i*ii1«;w*<1pMi 
Pesty Frigyes cmlékiratA álul oty*nwy4ra *i*rtMm lii^vMrtft. Pi'«f,v niMH 
U állhatta meg^ hanem a (.IVt^t^ NaplA** hun i>gy fthi'f ii*y<Vlii*l ^i^lvvn 
Igasitá a dolgot, csakhogy a taUbi hirUp. m^ty n <iivbhf VnyliUf-', ayi^ 
gyenlve baklöv^t, a oxáíolntot n^tnll^t ((fv<>iin<, i<<t (ify n lihlMpitU'iiA 
közönség nagy r^zc c ki!rfl<<H)ii»ii nin ín IttviUon v<«n« « f«r>'tHlH \\Ur\ 
Yalkó vármegye fi^tiSmAclHiiiit KnrAn M i< tM> ii h ■' n 

Megemlítjük mé^ c tiirgyr/fl, hour i% IHnU fafiJtcfU r,4t<rtiVtM dHI 
letét — úgy halljuk — Biíos-HoflroK v»liMin|£v«*lM'f nrfiti'liíKMjrMrtV » ?*»♦ 
tolni; a mi ageographiai hf*l)'/<*fii(^l fojíva i^'-tJ Im«I^'«' ; 'imHiMi^y *7 
annezió által a már ú^cyífi ariítiytiilnnúl tin^y í\'\imfu'ifft- wi*^)tiV^\tU 
megnő. Czelszerü leniif? UjIijíí - k'»iir»7'»»h n')w)ti)'ht^)n ^y-ffíjf** «*}'•*■''* 
ifl — a két t. e. vkrtnf.uyM. m'*«i f«Af í»m#«-*« ^*.|í^rA|.#^^•<r,> ♦ > 
Bácera — Zoubor nxÁk v-í roi«:i I /k h '* *í f *f ^ t ^ '*^ / n ^^ f 'í r t 
fiékTáro&sal : ítry íjt i/íífj*J » V^ m^/y* >v»"7Ív* '^j; í*'^ * í pf.<"**i-^ 
fogna lesni. — A uÁiA^t^^-Af ♦y/ yí^y^'t'*^''- >'Jr>-^>/ v «- •. '-r*-/.' 
ezred á;. tíítj ;«ki'/i> f'^;-#Jv/»* »*-»* f.:»^^;v«' ,í / v • ^ ^ / ' -fr/ 

X^mi*s « X.Tf«wft« ' .i*ii*í.7-- 'jf T/» 

ílfc -Min in:-" .17..? . ■' .v..'.. -■ ' - v^-■-^-'.• '.-- j 






,> 



494 TÁRCZA. 

a lelépő szerkesztő irányában tiszteletteljes elismerésünk őszinte kife- 
jezésével adóznánk : óhajtjuk, hogy az Arcb. Ertositő e szcrkesztővál- 
tozáfisal se szellemileg, se anyagilag veszteséget ne szenvedjen, a mi, 
nézetünk szerint, csak úgy fog valósulhatni; ha az űj szerkesztő derék 
elődjének űtait és nyomdokait követendi, kivévén azt az egyet, hogy a 
nemzetünkre nézve fontosabb középkori régészettel aránylag 
többet foglalkozzék, mint az eddig történt, midőn az Arch. Értesít61>cn 
a barbár őskori és római régiségek a magyarkoriaknál sokkal inkább 
előtérbe állíttattak. Mi, magyar szempontból, különösen művelődéstör- 
ténetünkre való tekintettel, még a XVII-dik századot is, egész a szat- 
mári békéig bevonnánk a régészeti szak körébe. Reméljük, e nézetünk- 
ben, az érintett szempontból kiindulva, osztozand Uenszlraann is. 

— Epistolaríam TarCÍCUm. A budai kír. kamara levéltára 
közelebbről egy régi kincsét nyerte vissza. Ugyanis, ezen archívumnak 
egy már elhalt tisztje, a roppant terjedelmű lymbusból összeválogatta a 
hazánkban szerepelt török vezérek, szerdárok, pasák és bégek XVI- dik 
századi — magyar vagy török nyelven irott — fontosabb érdekű ere- 
deti leveleit, s egy gyűjteménybe kötteté. £z aztán az érintett tiszt ha- 
lálakor — a Bach-időben — hagyatéka közé keveredve találtatván, lel- 
tároztatott a jogos tulajdonos, t. i. a magy. kir. kamara részére. Azonban 
tudományos becse miatt Bécsben figyelmet költvén, az akkori minden- 
ható rendelkezési utakon oda fölvitetett és az udv. kamar a levéltárában 
helyeztetett el, díszes kötésben. A budai kamara levéltára lajstromai- 
ban mindazáltal nyoma maradt ez eljárásnak, mire Pcsty Frigyes 
reílectálván, tavalyi Bécsben létekor utána tudakozódott és rá is akadt. 
Erre figyelmeztette a budai kir. kamara érdemteljes igazgatóját Gór- 
va y pénzügyi tanácsos urat, a ki viszont Kcrkapoly pénzügymi- 
uistcr úrnál hivatalos jelentést tévén : ez — hála tudományos érdekelt- 
ségének — erélyesen átirt a közös pénzügyminiszternek, ki miutiíu a 
kérdéses kéziratok tulajdonjogáról meggyőződött : nem késett azokat a 
magyar kamarának visszaszolgáltatni. Ekkép ezen, hazánk történelmére 
nem kis fontosságú okmányok ismét hazakerültek. Bár a Geringer ide- 
jében KukuljevicH által ugyanily törvénytelenül Zágrábba vitt 
49,000 db. magy. kir. kamarai okmányról is ezt Írhatnánk ! Pedig ott 
még könnyebben czélt érhetne erélyes pénzügyminiszterünk, 
s a magyar tudományosságot méltó hálára kötelezné. 

— Sennyey -levéltár, A Kis-Zsennyei báró Sennyey-család 



496 TÁRCZA. 

szörnyen fölzaklatta , A főjegyzőhöz irt levelién lázasan monda, hogy 
a publikumra hozván, megölték vele. Panaszkodik, hogy e miatt elve- 
szett álma, éje, nyugalma. Sajnálatát fejezte ki, hogy hitt a convcnt 
hallgatásában, s kérte, hogy igazítsák ki a dolgot valahogy. Később 
egy nyilatkozatot is küldött áttekintés végett, s abban azt akarta a 
világ előtt mondani, hogy az a letétemény nem az ő müve, hanem egy 
öreg orvosé, ki neki Orsóvá ról küldte, s végrendelete s az emberi élet 
meghosszabbításának általa föltalált módja van loirva benne. De a be- 
teg költő csakhamar mást gondolt s jun. S-káq azt irá, hogy azt a nyi- 
latkozatot váltólázi paroxismusúban irattá, s úgy látszik, megnyugodott 
a convent határozatában, mely szerint a csomag fölbouttitlaniil teendő 
el a kijelölt idő számára. Két hónap múlva, jul. dO-kán a költő meg- 
halt. Fcdiik főjegyző kegyeletes gonddal helyczé el a csomagot, ellátva 
föliratokkal. S nem is lesz az fölbontva 1918-ig. A levelek, melyeket 
a költő ez ügyben irt, kiáltó bizonyságai, hogy mily lázas aggodalmak, 
zaklató kétségek gyötörték agyát e's szivét betegségének utolsó hónap- 
jaiban. — Azon közel viszonynál fogva, melybon hazai levéltárainkkal 
társulatunk áll| sietünk mi is jelezni közlönyünkben e mindenesetre 
igen érdekes és kegyeletes irodalmi letétemény UüIbő történeti körül- 
ményeit, hogy azoknak folyóiratunkban — melyet t. tagtársaink rend- 
szerint beköttetiii s könyvtáraikba helyezni s/.oktnk — «> a jövő ivadék 
számára is figyelmeztető nyomuk legyen. 

— GyarikOTitS gyűjteménye. Az 1847ben elhunyt híres 
könyv- és kdziratgyííjtö Gyurikovits György fia közelebbről 
Budán atyja gyűjteménye egy részét (a diaetáliákat) a m. tud. Akadé* 
ffliának ajánlá föl megvétel végett. Másrészt pedig Franki Vilmos 
vett meg tőle, leginkább egyháztörténelmioket. Ugyanő Kolinovich 
Gábornak a Rákóczi-korrúl Sookviezen 1728-ban sajátkezülog 
QAgJ gonddal irtt, mintegy 1200 folio lapra menő eredeti manu- 
ecriptumát Thaly Kálmánnak adta el. Ez Kolinovich leg- 
becsesebb példánya, mert a nemzeti múzeumi, stb. másolatok tclvék 
hibákkal és nem ilyen teljesek. £ példány Kolinovichról az idősb Ko- 
vachichra, s ettől Gyurikovitsra jutott. 

— Quid pro qUO. Társulatunknak egy igen magasrangű ala- 
pító tagja, ki hazai történelmünk iránt lángoló lelkesedéssel viseltetik, 
s úgyszólván minden ujon megjelenő magyar tárg\ú történelmi munkát 
áttanulmányoz, figyelmeztetett bennünket S c h w i c k e r Henrik Já- 



498 TÁRCZA. 

temcsi fÖÍEpán cinökleto alatt. Szép sikert ókajtnnk! — Az ország 
másik, t. i. északi részéből viszont arról értesőlttnk^ hogy társalatunk jelen 
évi szepesi kirándulása alkalmából némely Szepes vármegyei lelkes és 
tudomány kedvelő honfiak, egy LŐcaén állítandó szepességi régi- 
8 cg tár alapítását óhajtják és szándékoznak létesíteni. Az eszme 
szép, és ha valamely vidéknek : a Szepcsségnek kell régészeti múzeum, 
mint a hol annyi középkori ritka emlék maradt fönn. Mi, részünkről 
mindent elkövetendünk ezen eszme valósítására, s ugyané czélból 
R ó m e r tt n k igéretét is bírjuk, hogy, hacsak lehetséges, részt fog 
venni ö is szepesi kirándulásunkban. — Dudás Ödön t. t<igtár- 
6unk annak közlésére kér bennünket, hogy ő Bács> Bodrog várme- 
gyék monographiáján do1g> zik ; szives tudomásul veszszUk, s ajánljuk 
őt mindazon t'. tagtársaink figyelmébe, kik az említett megyék törté- 
nelmére adatokkal bírnak. — A csanádi egyháztörténelmi „A d a t- 
tár" f. é. V-ik füzete megjelent, s Boros- Jenőről, Fehértemplomról éa 
az orodi káptalanról tartalmaz közleményeket. — A ,,Buda- 
pesti Közlönye 162. számában érdekes czikket közöl a ,, Wchr Zeitung'^ 
után Savoyai Eugen, és az újabb stratégia és taktikáról, óván a porosz 
rendszer, cs porosz vtfzérek foltétlen bámulata és utánzásától, melynek 
már egyszer, Nagy Frigyes korában, volt mása, a midőn a lel- 
ketlen utánzás meg is boszűlta magát, sőt nevetségessé is lőn. A szoros 
kapcsolHtnál fogva, melyben a hadi tudományok a történelemmel állnak^ 
ajánljuk e czikket olvasóink figyelmében. — Eszmekapcsolatnál fogva 
megemlítjük itt, hogy jeles történetírónk Salamon Ferencz, folytatja 
Leo ,,Taktiká"-jának részletes hadtudományi vizsgálatát. A töredék 
után Ítélve, melyet az akadémiában székfoglalóul felolvasott, s melyet 
olvasóink ismernek^ csak a legérdekesebb felfedezéseket várhatjuk tör- 
ténetünk leghomályosabb korszakára nézve. — Egyáltalában nem ajánl- 
hatjuk eléggé történészeinknek a módszert, mely a hadtant, a nemzet- 
gazdászatot alkalmazza, hogy a múlt hézagos, hiányos, sokszor ferde 
adatait verifícálja. — Ováry Lipót, ki az akadémia megbízásából 
Nápolyban gyűjti a történeteinkre vonatkozó adatokat, f. hó 17-kén 
Pestre érkezett, mint futólag hallók, gazdag és érdekes okmánygyüjte- 
meny nyel. 

Felelős szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 

Pont, 1872. Nyomatott az „Atlionaeiim'' nyomdájában. 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE., 



Nyolczadik fiizct. lH7fS. October hó. 



A Magyar Türtéiielnii Társniat lS72'ik éri szopes-vidékí kiriodnlása. 

I. 

Horvilth Miliiilj elnöki beszéde 

n szepeg! kiípi alánban nepf, lU-kán tartott zárt/y ülésen. 

Ot éve műit, mióta feimáll a Történelmi Társulatj s annak 
tagjai jelenleg ötödik vidéki ki r/mdnlásnkat fejezik be a Szepes- 
séi:: e bájos vidékén. Egy héten át folytatták biivárlataikat az 
itt létezi) gazdag levéltárakban, hogy napvilágra hozván az azok- 
ban rcjlö történelmi kincseket, ujabb adalékokkal szaporítják 
hazánk. nemzetUnk hajdankori történelmének anyagát, gazda- 
gítsák azon tények tárházát, melyekben őseink élete nyilat- 
kozott. 

Megelégedve, söt úgy hiszem, jogosult büszkeséggel tekinthe- 
tünk vissza, tisztelt társaim, ezen öt évi működésre, melyet tár- 
sulatunk akár középponti székhelyén, akár vidéki kirándulásai 
alkalmával intézett levéltári kutatásai által végrehajtott; mert 
már is igen jelentékeny ama gyarapodás, melylyel c működé- 
sünk hazai történelmünket, annak különféle ágaiban gazda- 
gította. 

Századok. X 3 7 



500 HORVÁTH MIHÁLY 

Mai uapság, inidöu már huzamosb id/i, legalább is egy 
s^zázad óta foly a tüzetesebb történelmi búvárlat^ alig találha- 
tunk többé oly okmányokat s más följegyzéseket, melyek tör- 
ténelmünkben, kivált a nemzet politikai életére nézve, eddigelé 
egészen ismeretlen s fontosabb tények fölfedezésére vezethetné- 
nek. De mily nagyszámú adalékokat eredményezett a legújabb 
kori történeti nyomozás, melyek vagy hézagokat töltve, vagy 
tévedéseket kiigazítva, vagy a már ismert fontosabb események 
egyes homályosabb részleteit földerítve, azok eddigelé bizony- 
talan tényezőinek s indokainak nyomára vezetve, gyarapították s 
gazdagították történeim linket ! Bármelyikét nyissuk is föl köz- 
lönyünk, a Századok eddigelé több mint őO-re szaporodott füze- 
teinek : örömmel s megelégedéssel fogjuk láthatni, hogy ninc« 
egy is azok közt, mely ilyféle, a nemzet társadalmi életének egy 
vagy míis tényezőit fölvilágosító becses adalékokkal ne gazda- 
gította volna bazai trirténelmünket. 

Búvárlntainknak azonban mindenesetre legfontosabb és 
legbecsesebb eredményeit képezik azon leletek, melyek a nem- 
zet belső életének, a századokon keresztül fejlődő s módosuló 
műveltségi viszonyainak földerítésére szolgálnak. Legbecseseb- 
beknek mondom ezeket, nemcsak mivel történelmünknek épen 
ezen ága volt eddigelé legkevésbé müveive, hanem azért is, mivel 
én legalább azt tartom egy nemzet t<irténelmébeu a legtanúl- 
ságosabbnak, a mi a nemzet társadalmi életét legbívebben tük- 
rözi vissza, a mi bepillantanunk enged a nép azon zajtalan élet- 
működéseibe s alkotásaiba, melyekben annak természeti, er- 
kölcsi és szellemi sajátságai, jelleme, észjárása, lélekiránya leg- 
világosabban nyilatkoznak. 

Ki nem tudja, hogy például néha egy, időszerint tigyelemre 
is alig méltatott fölfedezés az ipar, a kereskedelem s más nép- 
foglalkozások mezején, mely a nép ezreit, egész vidékek s me- 
gyék lakosí>ágát jólétre emelte, annak művelődését elősegítette^ 
sokkal becsesebb tényezője volt a nemzeti életnek, mint ama 
bel- s külhábtirák, melyekben jobbára csak egyes hatalmasok 
dicsvágya s egyéb szenvedélyei nyertek kielégítést. Egyes józan, 
termékeny eszméknek s elveknek elterjedése, egy-egy jól beren- 
dezett és szakérteleoimel vezetett iskola, a vallási életnek egy- 



602 HORVÁTH MIHÁLY ELNÖKI BESZÉDE. 

Ez indította társulatunkat is arra^ hogy egyik választ- 
mányi gyűlésén egy tisztelt társunkat fölhívja : szentelné idejét 
ezen újonnan gyiijtött közmíveltségi adatok tüzetes tanulmányo- 
zására ; állítaná egybe ennek eredményeit, s készítene olynemü 
monographiát; mely közmíveltségUnk állapotát legalább is egy 
korszakban nrmileg földerítvén ^ a közfigyelmet s törekvést 
ezáltal is történelmünk ezen ágának gondosabb mivelésére 
vonni igyekeznék. 

Ez volt^ legalább egy részben, oka annak is, hogy ezen 
felvidékre tíiztük ki ez évi búvárlataink helyét^ mely már a 
hajdankorban is nagyobbszámú városokkal volt benépesítve, 
melyek mint iparos és élénkebb kereskedést folytatott városok, 
nemesak legelőrehaladottabb városaink közé tartoztak: de job- 
bára erődített^ kulcsos helyek lévén^ falaik közt levéltáraikban, 
építményeikben legépebben megőrizhették a hajdaukori élet 
emlékeit. 

Azon kellemes reményben nyitom meg tehát ezidei vidéki 
búvárlataink c zártllését, hogy aratásunk most sem lett kevésbé 
eredményes az elmúlt évekénél^ s hogy tisztelt társaim mind- 
annyian szorgalmas méhekként megrakodva gyűltek itt össze^ 
magukkal hozván ama levéltárak legbecsesebb kincseit, melyek- 
ben kutatásaikat intézték. 

Fölkérem tehát a tisztelt bizottságokat^ melyek a külön 
levéltárakban működtek, hogy hazatérvén, méltóztassanak kuta- 
tásaik eredményeit összeállítva, az illető levéltárakról s azoknak 
tartalmáról közlönyünk^ a Századok számára kimerítő jelentést 
készíteni ; hogy pedig történelmünk ezáltali gyarapodásának 
eleve is örvendhessünk, szíveskedjenek most legalább fövoná- 
saikban jellcmzeni az átbúvárlott levéltárakat, s néhány jelenté- 
kenyebb lelettel illustrálni azok tartalmát. 



504 A SZEPESVÁR-MIND8ZENTI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

vés kivétellel okmány gyűjteményeinkben már közölve vannak 
Wagner^ Bárdossy^ Fejér stb. által. Középkori van 40 darab, a 
többi a mohácsi vész utáni korból való. 

A mi pedig ezen okmányok tartalmát illeti^ azok jobbára 
a káptalan jogaira s kiváltságaira vonatkoznak. Különösen az 

I-sö fiókban vegyes tartalmú politikai iratok vannak, me- 
lyek a káptalannak a megyei s országos gytíléseken részvéte- 
léről szólanak ; ilyenek : a gytllésekre meghívók, közadakozás 
sokra fölszólitások, s majd ismét a káptalannak némely viszo- 
nyát jobbágyaihoz, összeköttetéseit az esztergomi érsekséggel 
tárgyaló okmányok. Ezek között legtöbb figyelmet érdemelnek 
a meghívók és utasítások az országgyűlésekre. Legrégibb Rudolf 
meghívója a pozsonyi 160(3-ki aprilisre hirdetett országgyűlésre. 
Ugyanazé az l(507-ki gyűlésre. Mátyásé az 1617 december 
l3-kira. Ugyanazé az lG18-ik évi országgyűlésre. 

A követi utasítások közül említésre méltó az 1707-diki 
ónodi gyűlésre küldött követeké, melyben többek közt monda- 
tik : ^2-0 deciarabit, quod in capitnlo hocce a compluribus annis 
studia humani ora docentibus iuventutem patribus societatis 
Jesu viguerint, quae siquidem etiam nunc prout antea oontinu- 
arentur idcirco unde imposterum magistris provisio? Ceteraque 
requisita suppeditabuntar instantissime adurgebit. Unde 3-o dili- 
gentem est adhibiturus operám casu quo domini Evangelici in 
Scepusio quoquo modo intenderent plurcs oecupare qualicunque 
tandem sub praetextu pro maníbus Catholicorum existentes eccle- 
sias tanto malo (habita cum aliis regni praelatis et viris pro 
fide catholica zelantibus etiam secularibus mutua corresponden- 
tia) omnibus viribus resistat repraesentando, quod bonigna Suae 
Serenitatis intentio circa pluralitatem in Kürtvélyos, Gránc« et 
Stráska, ubi videlicet plurcB foreut catholici Evangciicis non 
tnerit effcctuata, Ecclesiaeque attaitunim loconini sünt evangc- 
iicis assignatae. — 4-o« Siquidem Ven. Capitulum iuxta limita- 
tionem I. huius Comitatus loco personalis antehae ad I. Régimen 
Forgachianum quinque equitos bene vestitos et armatos praestí- 
tisset, quorum duo ex eodem regimine ad aliud profugientes 
actu etiam ibidem militarent, qui non reputentur ab ofticia- 
libus talium regiminum, verum alíi a V. Capitnlo desidcran 



A SZEPESVÁRMINDSZENTJ BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 505 

tor. Capitulum ab einsmodi indebitis vexis liberatur : sollicí- 
tabunt." 

A Il-dik íiók a káptalaunak Almás és más kisebb birto 
kaira, továbbá a káptalani lelkészségre^ s Szent-Endre kápol- 
nájára vonatkozó okmányokat tartalmazza. 

A lll-dik fiókban : Nemesány és Draveez káptalani bir- 
tokokat illető iratok vannak. 

A IV-dik fiókban Görgő, Gebelfalva, Ganfolva, Olsavicz, 
Répás, Piszarócz és Roskócz káptalani birtokokról szóló okmá- 
nyokat találjak. 

Az V-dik fiók tartalma Orzovány, Orlovccz, Brutviz, 
Granes, Stokfalva, Jankfalva, Jazurmegy, PonthfÖlde és Margit- 
falvára vonatkozik. 

A Vl-dik fiók Letlioufalva, Hejmuth és a Lapis refugii 
(Lethonkő) javak okmányait őrzi. 

A Vll-dik fiókban Vithkócz, Kis-Olezno, Henzfalva, Janóez, 
Kattony, Kolacsko javak okmányait találjuk. 

A VlII-dik fiók iratai Alsó-Szalók, Leletkö, Körtvélyes, 
Jemnik és Vismúz birtokokra vonatkoznak. 

A IX-dik fiókban ismét az Aranyos, Kobulyán, Nameszki, 
Jankfalva, Petrócz és Harakócz javak okmányai vannak. 

A X-dik fiók kizárólag a dézsmaviszonyokat illető okmá- 
nyokat foglalja magában. 

A Xl'dik fiók a Rómával közbejött, s más egyházi viszo 
uyokat érintő okmányokat tartalmazza. 

Végro a XII dik fiók a kegyes alapítványokat, és néhány 
prépost s kanonok végrendeletét tárja fi>l a szemlélő előtt. 

A levéltárról adott ezen átnézet után szólhatunk már a 
lemásolt okmányokról is. A másolásnál tígyclmllnket leginkább 

9 

azon Árpád-kori okmányokra fordítottuk, melyekről utánnézés 
után meggyőiíődtUuk, hogy eddig még kiadva nincsenek. Az 
ilyeneket legnagyobb részben lemásoltuk vagy kivontuk, 
melyek rövidletekben időrend szerint következők : 

125.'). IV. Béla azon négy ckényi földet, mely Aba mes 
tcré volt, előbbeni határai között Uedach fiainak, Chakánuak 
és Vechnck adományozza. 

1262. Mihály szepesi fői^pán, a király parancsából Vech 



500 A SZEPEÖVÁR-MINDSZENTI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

fiai, Adorján és Chakáii között bizonyos foldtérre nézve egyes- 
séget eszközöl; úgy hogy a nyiigoti rész Chakáut, a keleti pedig 
Adorjánt illesse. 

1270. V. István elutt Mathmer szepesi prépost panaszko- 
dik, hogy egyházát illető, s a Hernád vize közelében fekvő egy 
ekényi földet IV. Béla azon hitben, hogy az szabad rendelkezése 
alatti földtér volt, Cynge krakói herczegnönek adományozá. 
Kéri ezen adományozás megsemmisítését. István, kérelmének 
helyt adván, az Ugy megvizsgálására Mihály szepes- zólyomi 
főispánt küldi ki, és végre Muthmernek kedvezőleg mond Ítéletet. 

1274. IV. László, tekintve a szepesi prépostság ősrégi 
eredetét s egyháza hírnevét, nemkülönben azon körülményt, 
hogy jobbágya a szláv nép között kevés számmal van : eldödei- 
töl nyert kiváltságait megerősíti, s jobbágyait, egyes bűnesetek 
kivételével, a szepesi fő- és alispánok joghatósága alól elvonja, s 
prépostjok bíráskodása alá helyezi. 

1280. Erzsébet, IV. László anyja, a szepesi -egyháztól meg- 
vont tizedet, Fülöp firmániai püspök, szentszéki követ, s Lukács 
csztcrgami prépost közbenjárása folytán annak visszaadja. 

1282. IV. László, anyja Erzsébet s IV. Béla bizonyos föld 
tért illető adományát, mely föld a Hernád vize mentén Kurtue- 
Ics közelében fekszik, Visok kérelmére átírja, s őt annak birto- 
kában megerősíti. 

128(5. Ugyanaz Kufíi Tiborcznak chakáni birtokából a sze- 
pesi Sz. -Márton temploma részére tett ájtatos alapítványát, melyet 
évenkint fizetendő egy márka finom aranyban állapított meg, el- 
fogadja, s azon főidet a szepesi főispán joghatósága alól elvonja. 

1291. III. Endre előtt Jakab szepesi prépost, Lodomár 
esztergami és János kalorsai érsek által panaszt emel, hogy a 
szepesi főispánok és várparancsnokok tőle s egyházú túl, a sze- 
pesi vár szükségeinek födözésérc a különféle terményekből 
évenkint ötszáz mérőt követelnek; kéri ennek elengedését; 
mely kérelmének a király azon okból, hogy a várnak sok szük- 
sége van, helyt nem ád, hanem rendeli, hogy kárpótlásul azon 
tíz márka finom ezüstöt, melyet a szepesi szászok eddig évenkint 
neki fizettek, azontúl az időszerinti szepesi prépostnak s utódai 
nak fizessék. 



ft08 A SZEPESVÁRMINDSZENTl BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

mindnyáj onkat^ ba csak Isten után császár 6 felségétől segély 
nem érkezik. Levelében Erdélyről is emlékezik, és Szebent^ Bras- 
sót, Segesvárt pártütő városoknak nevezi, melyeket már rég meg- 
hódoltatott vala, ha ágyúi volnának ; egyre sürgetve kéri tehát 
császár ő felsége segélyét. 

A levél még több érdekes mozzanatról is értesít, melyeket 
azonban hely szttke miatt nem részletezhetünk. 

Végre a 17. és 18-dik század szabadságharczaiból, mint a 
káptalan hazafias érzelmének tanúságát, említhetjük még Thököly 
Imre és II. Rákóczi Ferencz leveleit. Thököly Szerencsről 1683 
május 19-ről, Rákóczi pedig Tokaj alatti táborából 1 703 oct 
3()-ról ir a káptalannak; dicsérik hazasziretetükért, s mindket- 
ten pártfogásukról biztosítják. 

A szepesi káptalan magánlevéltárában kutatásainkat be- 
fejezvén, az okmányokban dúsabb gr. Csáky-nomzetség mind- 
szenti levéltárába siettünk, hogy ott búvárlatainkat újra kezd- 
hcBsük. Mielőtt azonban a mindszenti levéltárban munkánkat 
megkezdhettük volna, J^izottságunk egy taggal megfogyott; 
Dobóczky Ignácz tagtársunkat családi körülményei haza hív- 
ták ; annyival inkább kellett tehát sietnünk Mindszentre, hogy 
a mit erőben veszítettünk, időben pótoljuk ki. 

Mindszent Szepcsváraljától keletnek félórára, egy kies 
völgytorkolatban fekszik, melyből rohamos emelkedésben visz 
fel a szepes-sárosi országút az 1848 — 49-diki szabadságharczból 
emlékezetessé lett branyiszkói szoroshoz, a magyar fegyverek e 
dicsőségtől koszorúzott helyéhez. 

A szerény kis falut gróf Csáky Albin szepesi főis- 
pán úr ő méltósága ékes kastélya teszi íöltünövé, melynek oldal- 
épületében van elhelyezve a grófi család levéltárának egyik, 
mondhatjuk csak kis része , mivel a család törzslevéltára Lő- 
csén őriztetik. 

A levéltárban a fönntisztelt főispán úr előleges meghívása 
folytán september 11-én jelenvén meg, az első körültekintés 
után azonnal meggyőződtünk, hogy a példányszerlileg rendezett 
levéltárak egyikében vagyunk, mely semmi kívánni valót nem 
hagy hátra. A helyiség is elég tágas, könnyen szellőztethető és 
világoií, erős boltozatával pedig a tüz ellen is biztosítva van. 



510 A 8ZEPESVÁR-MINDSZENTI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

biró; Gsáky Zsigmond tárnok, Csáky Imre cardinál &) kalocsai 
éraek, Gsáky Miklós prímás, Gsáky Mihály és Gyöi^y tábor- 
nagy, Gsáky János országbíróra stb. vonatkozókat, kik mind- 
annyian a 17-dik és 18-dik században éltek. 

Nagy gonddal örzé meg minden családtag a maga még 
igen csekély érdekű levelezéseit is, úgy hogy ezek összesen 
10 — 12 ezer darabot tehetnek. 

Legtöbb levele van Gsáky Imre cardinálnak : ezek száma 
^5309. Van ezen kivül egy protocollnm actorum is bekötve, mely 
az általa irt nagyszámú levelek másait tartalmazza. Eredeti 
levelei közt vannak több fejedelemnek, a spanyol, portugál, len- 
gyel királynak, cardinálok s más magas állású római papok 
számos levelei, de jobbára c^sík szerencsék ivánatok a cardinálisi 
méltósághoz. Mindezekből a fontosabbakat lemásoltuk vagy 
kivontuk. 

Csáky György tábornok leveleinek száma 1208, melyek 
azonban semmi történelmi érdekkel sem birnak. 

Gsáky János országbíró leveleinek száma 3438. Gsáky 
József alcancelláré 343. 

A Gsákyakéin kivül találtatnak még Draskovich, Eszter- 
házy, Waldstcin, Lódon, Pachtai, Ondrcikovich, Szentiványi, 
Reviczky, stb.-féle acták is. Az Ebergényi-fcle correspondentiák 
is négyezer s néhány száz darabot tesznek, de csekély érdc 
küek, mert többnyire katonai administrationalis ügyekre vonat- 
koznak. 

Van még ezeken kivül néhány csomag, mely Accessoria 
c/im alatt számos okmány másait tartalmazza. Egy csomag c 
felirattal : „Kákócziana" a Rákóczi Györgyök és II. Fcrencz ko- 
rából több másolatot s néhány eredetit is őriz. Az utóbbiakat 
lemásoltuk. Különösen érdekes Forgács Simonnak egy 1703-ban, 
midőn még császári szolgálatban állott, gr. Gsáky Imre váradi 
püspökhöz, különben gr. Bercsényi Miklósnak sógorához írott 
levele. Tartalma humoros ; a szigorú katona éiczelve mondja el, 
hogy mennyire nem tetszik neki a Bercsényi s társai által mc;:- 
indit(»tt mozgalom, mert a fegyvert fogott néphad nem tart semmi 
rendet és katonai <lisciplinát. Egyébiránt itt közöljük az egész, 
Forgách sajátos szellemét éldnken jellemző levelet : 



612 A SZEPESVÁR-MINDSZENTI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

éjszakát ö kegyelmeknek^ — ment leszek akkor a kuruez fegy- 
vertől. 

Ha Sándor úr kegyelmednek Iiirül vagyon^ szolgálatomat. 
Nem tudom, ö kegyelme obtineálta-e a bánságot? de én torkig 
vagyok a b á n-ságban ») ; csak alig várom, bogy Nagy- Váradra, 
vagy Galgöczra ^) mehessek nyugodni. Felhagyok már a be- 
csttlet keresésén, csak a nagy gazdálkodásban fogom magamat 
foglalni ; száz kopót, húsz agarat, harmincz paripát tartok, jó- 
akaróimmal iszom, eszem, — denique bene oeconomisabo. Arma 
procul iaceant, sed pulchra questa signorina non. Ezzel Kegyel- 
mednek rarus frátere és servusa : gróf Forgách Simon 
m. k. Nihil rarius, qnam sincerus fráter." 

Van itt még b. Kueklánder Ferencz esztergomi várparancs- 
nok kiküldött emberének, és Ebergényi László titkára Bi^olíuyi 
Istvánnak jelentése, illetőleg jegyzetei a Rákóczi-féle mozgalom- 
ról. Tartalomra nézve mindkettő igen érdekes. Az elsőből terje- 
delmes kivonatot vettünk, az utóbbit pedig, mivel terjedelmesebb 
s lemásolása több időt kíván, a tulajdonos főispán úr őmélt^>sága 
kegyes volt megengedni, hogy lemásolás végett magunkkal hoz- 
hassuk. 

A levéltár 8-dik osztályának 140-dik számú kötege e czi- 
met viseli : .Acta coordinationis Arcfaivorum familiae," mely 
megfejti, miért van a Csáky grófok mind ezen, mind a Kassán 
és Lőcsén létező levéltára oly példányszerüleg rendezve, mely a 
legmagasabb igényeknek is megfelel. A családi levéltárak ren- 
dezése ugyanis, mint egy eredeti okmány tanúsítja, Bárdossy 
Jánosra, a váraljai uradalom ügyészére bízatott, ki szintúgy, 

Megverek etlett elöhb, mint vartíik ; még az nap, nov. 15-káu 
* este Zólyom alatt velők Itercsényi, s úgy megverte Forgáeb(*kat, hog>' 
eaak i^jel szökhettek el nagy-futva, éa Sclilick is a morva határokra 
hátrált a „contemiiált** rendetlen, <le lelkesült kuruez had elül. 

S z e r k. 

'^) (Sr. Erd'úly Sándor vasi főispánt drti, a ki, mint Ö. szintén 
vágyottá gr. Battliyányi Ádám haUla folytán megürült horvát bán- 
ságra, - azonban Erdödy szellemileg nem volt annyira kiváló, s For- 
gáitbban Bécsben nem igen bi/tak, és így gr. Pálffy János líín a 
n vertes. Szcrk. 

^) Forgách jószág^. 



&14 A SZEPESVÁKMINDSZEXTI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

tek ide. Iteszéli, hogy a kalocsai érsek küldöttei, patcr Viza C8 
Okolicsányi l-esben vannak^ s oly pontokkal térnek vissza fo- 
nökUkbOz^ melyeket a roszakaratúak ha el nem fogadnak, vég- 
romlást boznak az elpusztult hazára. 

1704. Ugyanaz ugyanahhoz. Bercsényi a semptei hidat 
meggyújtatta, s Nyitra felé nyomult. A császári sereg pedig a 
Vág mellékére szállván, Szakölczát vette meg. Említi, hogy Stíríá - 
böl ötezer embernek kellett volna a napokban érkezni, s végre 
panaszolkodik a ráczok által Pécsett okozott pusztításokról. 

1704. Itt Patachich Mátyás, a püspök testvérének, gr. 
Csáky Imre nagyváradi pUspökhöz rövid idők<>z alatt írott öt 
rendbeli levele kivonatát adjuk. Magvas tartalmuknál fogva 
megérdemlik a figyelmet. 

Június 2. A Muraközből gr. Keglevich Ádám arról értesít, 
hogy Forgách már oda érkezik, ha Rákóczi Heistcr ellen, ki 
Fehérvárnál ütött tábort, nem küldi, kit most egyik oldalról Rá- 
kóczi, a másikról pedig Forgách szorongat. Heistcr Nádasdy 
Ferenczet küldötte ellenök, Nádasdy azonban — mint mondják 
— halálosau megsebesült, s talán már meg is halt. Heisternek hat- 
száz embere kaszaboltatott le, maga pedig szintén Pozsonyban 
vízkórban halt meg. Eszterházy Antal Kőszeget megvette, s 
Balogh Ádám a Rábán átmenvén, Nádasdy Tamást, Nagy Ist- 
vánt, FesteticH Pált nyolcz más társaikkal meglepte s ellbgta. 

Aug. .^). A bán Bécsből Varasdra érkezett, ott országgyűlést 
tartandó ; annak befejeztével mindnyájan táborba szállunk. Négy- 
ezer német csatlakozik hozzánk, s egyesült erővel rohanunk 
Magyarországra, Forgáchot tizöbe veendők. 

Aug. 20. Károlyi tiszteletteljesen irt a bánnak, intvén min- 
kot, hogy tervünkkel hagyjunk föl, megemlékezvén, hogy szom- 
szédai s rokonai vagyunk a magyaroknak. 

September í^ A bán Körmendről kelt levelében meghagyja, 
hogy a lovasság a Mura folyón átkelve, Sümeghre vonuljon ; 
ennek következtében az átkelés 4-én meg is történt, de a további 
haladás sok akadálylyal jár. A bán Szent-Gróthra ment, honnét 
a sereget Kanizsára rendelte, hogy a varasdi parancsnokság 
hadaival egyesüljön. A ráczok a falvakat fosztogatják h igen 
sok kárt okoznak. 



516 A SZEPES\^ÁR-MI\DSZENTI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

1708. Rákóczi Ferencz Zav IstvánDak.mint ffirendti hívének 
meghagyja^ hogy a november 25-én Zemplén vánnegye Tállya 
mezÖTárosában tartandó közgyűlésen^ melyet személyesen veze- 
tendő megjelenni kötelességének ismeije. 

1709. Miticzky István N.-Váradról kelt levelében tudatja 
Csáky Imre váradi püspökkel^ hogy tízezer knrncz Belényes 
körtll telelvén^ sok kárt okozott^ míg végre Montecaeuli német és 
rácz hadaival Erdélyből kijővén, febr. 19-én szétverte ökel. 

1709. Ebergényi László cs. tábornok, Csáky Györgyhöz 
Árvából Tnrdosínból irott levelében csodálkozik, hogy értesíté- 
seit nem kapja. Bizonyos számadások elkészítésére sürgeti. írja, 
hogy a knrucz tábornok Csáky Mihályt négyezer emberével 
Liptóból kiűzte, ki aztán a Szepességrc vonult. 

11 W. Tíirócz vármegye közönsége Ebergényi László tábor- 
nok elött menti magát, bogy a kért katonaságot azért nem állí- 
totta ki, mert Heistcr tábornagytól, Révay Zsigmond főispán út- 
ján, ellenrendeletet kapott. Különben igéri kívánságát haladék 
nélkül teljesíteni. 

1713. Hodermarszky János munkácsi gör. kath. püspök 
Csáky Imre kalocsai érseknek panaszolja^ hogy a munkácsi 
püspökség oláh papjai majd mind szakadárokká lettek, s két- 
három feleseget is tartanak. Intette őket megtérésre, de siker- 
telenül ; kéri azért újabb lépéseihez az érsek tanácsát. 

1723. III. Károly Csáky Imre bíbornok s kalocsai érseket, 
a nőörökösödési kérdés körül kifejtett buzgalmáért dicséri. Cso 
dálkozik, hogy e/en érett megfontolás után előterjefiztett kérdés 
oly sok nehéz.séggel találkozik. A gáncsoskodókat büntetendők- 
nek mondja, s az érseket kitartásra buzdítva, császári kegyelmé- 
ről biztosítja. 

17r>í). Mária Terézia Csáky Miklós esztergomi érseknek 
két század katonából, háromezer pozsonyi mérő kétszeresből, 
és kétezer mérő zabból állott ajándékáért köszönetet mond ; és 
hogy dús ajándéka következtében tett hitelezéseit födőzhesse : 
tizennégyezer forint kölcsön fölvételére ad neki engedélyt 

1T02. Ugwinaz CVáky János szepesi főispánnak pénztára 
kimerüléséről panas/olkodik, s lelkesítő szavakban hivja föl, 



518 A LUCSEÍ BIZOTTSÁG JELKNTÉ.SEl. 

drága prémes menték sem, úgy hogy az összes menyasszonyi 
hozomány értékre egy kis uradalommal vetekedhetett. 

Hogy ezen jegyzék művelődéstörténeti szempontból igen 
érdekes^ azt talán mondanunk is fölösleges ; azért egész terje- 
delmülcg lemásoltuk társulatunk számára. 

Ime^ rövideden ezekbe foglalva adjuka szepesvár-mindszenti 
levéltárakban tett búvárlataink eredményét. Legyen az gyUmcil- 
esözö vagy legalább figyelemgerjesztö hazai tudományossá 
gankra; az érdem s a köszönet pedig a szép sikerért Szepesvár- 
megye azon lelkes fiait illeti, kik becses levéltáraikban a biivár- 
latot reánk nézve könnyűvé, kellemessé s oly emlékezetessé 
tették ! 

HORVÁTH MHIÁLY, elnök. 

DOHÓCZKY ÍGNÁCZ, VALKOVSZKY MIKLÓS, 

bizottsági tagok. 

POLTÍNYI JÁNOS, előadó. 



III. 

A lőcsei bizottság jelentései. 

1, l^esty Frigyes jel fiit ése, 

A magyar tíírténclmi társalat ez évi kirándulásának idejét 
a július havában tartott választmányi üíésbeii septcmber 8-ára 
tttzte ki, a zártilést pedig 10-ára. Ez alkalommal a társulat a 
lőcsei bizottság tajyai közé sorolt; kik kllUínben is tekintélyes 
számmal lévén, ebből eléggé meg lehetett érteni^ hogy a társulat 
a lőcsei búvárlatoktól lényeges eredményeket vár, és pedig jog- 
gal; mert nemcsak hagy a gróf Csnky család fő és közös 
levéltára itt tartatik, hanem Ígéretet is vett arról, hogy Szepes 
vármegyének számos ősrégi családja kíízül többen levéltáraik 
fontosabb részét ez alkalonnnal Lőcsére fogják szállítani, és a 
tudományos kutatás alá bocsátani. 

Magam is nagy reményeket kötvén a Szepes vármegyében 
találandó tíirténeti forrásokhoz, már augustus :5I-én indultain 
útra, - septcmber elseje óta a Csáky-nemzetség lőcsei levél tá 



520 A LŐCSEI RIZOTTSAG JKLENTESKI. 

Zsegra, 54. Szlatvina, Olysavka, Voykocz, 55. Danisocz^ Doma- 
nyocz; 56. Müllenbach, 57. Zsakócz^ 58. Kaposztafalva^ 59. Göll- 
nicz, 60. Prakendorf, 61. Koiso, 62. Vineae Madenses, 63. Fata 
Evae Klobusiczky, 64. Illyesfalva, 65. Édes-Tornya, 66. Smizsan, 
67. Qüintoforum (Csütörtökhely), 68. Harikocz, 69. Kn rimán, 70. 
Odorin, 71. Machalfalva, 72. Körtvélyes, 73. Remete, Helczma- 
nocz, 74—78. Szomolnok, Svedlér és Stoosz, 79 — 83. Klukno et 
Richno, 84. Krompach, 85. Kolinocz, 86. Szedlicze et Miklósvá- 
gás, 87. Richno, Temetvény, 88—91. Arx Temetvény, 92. és 93. 
Domininm Morvanka, 94. Horka, 95. Kis-Modro, 96. Nagy-Modro, 
97. Hnbina, 98. 0-Lehota, 99. ÚjLehota, 100. Duzsibrotb, 101. 
Hradok et Laka, 102—104. Domínium Szendrö, h)ő, Nagy-Ida, 
106. Sáros-Szádvár, 107. Jura Petheöana, 108-110. Vineae 
Tarczalenses, 111—116. Cambiura Szomolnok, 117. Domínium 
Csidman, 118 — 120. Divisiunalia, 121. Jura Forgacsiana, 122. 
Jura Mindszentiensia, 123. Jura Melithiana^ 124. Jura Zichyana, 
125. Jura Drugethiana, 126. Jura Serényíana, 127. Kecskemétb, 
128. Miscellanea, 129. Plenipoteutiae, Procuratoriae Constitu- 
tiones, 130. Urbarialia. 132. Sedes Dominales BiharienseS; 133. 
Sedes Dominales Scepusienses, 134. Di versi Sedes Dominales, 
13ő.és 136.Rever8ale8, 137. és 138. Elenchi, 139.Rationes Tran- 
silvanicae et Biharienses, 140—144. Rationes bonorum Scepu- 
BÍensium, 145. és 146. Rationes Illyesfaluenses, 147. Rationes 
Klnknavicnses, 148. Rationes Remethenses, 149. Rationes Mor- 
vankenses, 150. Rationes Nagyidenses, 151. Rationes Göncsen- 
ses, 152. Rationes Magyar-Bilenses^ 153. Rationes Szathmarien- 
ses, 154— 157. Rationes proventuum Episcopalinm, 158. Urba- 
rialia Bihariensia, 159. Urbarialia Scepusiensia, 160 — 171. 
Debita Passiva, 172 — 176. Dignitates Saeculares, 177—182. 
Dignitates Ecclesiastioae, 183. RuUae Pontiiiceae, 184. Öigilla 
officiosa, 185. Religion-iria, 186 — 205. Correspon^lontiae ofilcio- 
sae, 206—208. Rakoc/iana, 209. Fnnebralia, 210—234. Indiflfe- 
rentia, 235. Accessoriorum, 236. Rationes cassac communis, 237. 
Rationes bonorum Familiae communium, 238. Informationes 
luridicae, 239. Elencbi Rocentiores Achorum, 240. Archivuro, 
241. Transumpta, 242. ProcesBuum expeditiones, 243 — 256. 
Aeta Buccessionem Comitis Ladislai Csáky ferientia. 



%tt A U'A^iiÁ i;Ji^.'"»T*Xv J£Lf.VTE-Ll 



terjeielioiw K^ievUüt ü ketsitTéB^ udvek ■'.« a ^:«rt<eMlBÍ tár- 
jMÜal rcodeik^xúiéTt iUaak. A leréltár ■ífiteQ- 2^:«» okminrVJ 
iflkai« é« kJirilt M«pe», hán^c és Ahiáj rinne^vére sxAflpt^tMi 
MÁMiUAukX : jdeokf Czebáorí mr. díbI csaUdi leTdtinK^k aJuJ. 
ífm j4 karban tanalík* 

Fíeyelfliet taoásiU/tl a tárnilai ihuyábaD a HjúXjuoTrjky 
amláá az által, faogr le^éháráiiak beceeiebb ré«z«a, miiil- 
^gy 2^M*—y//> darab okmáoit LCoiére bekiild<«n« . é» ezt 
Sráby Frigyei ár^ a ^. C«áky fsalád tnofttani leréliárooka. 
tgpautntmind tifKolatank érdemeA tagja úijáD»ive^ használatra 
éiemctáte. Ezen kréltár íft cukié a feb^ridékre és binokfi&zo 
oyokra TonatkozA adatokat tartalmaz, é» épeD azért alig Délkö- 
UixheUi a íehif vármegyék tOrténetéoek megirá«ánáL 

Bár ezt az előzékenységet mindenkor tapasztalhattuk 
volna lie, Ajdalom^ van olyan eiset h, midőn valamely magán- 
levéltárnak íJk^ére val6 bekttldéie nekem is, a társalatnak is 
mcgigérteiett, a nélkül; hogy kirándnlái^nnk epész ideje alatt ez 
ígéret valónált volna. Kíméletesen cl akarjak hallgatni a n\ilvá- 
noanág elMt a neveket, de értériOkre kívánjuk adni az illetőknek 
ezen k^löny Atján, mennyire fájt közíímbösségttk, és fig}'ei- 
nieztetní akarjak őket, mily roszúl szolgálják ez által a 
hazát; és mennyire vétenek mindazon jeles érzelmek ellen. 
melyeket egy ősi magyar családban összesítve szeretünk hinni. 
Van olyan eset is, hol valamely régi családnak levéltári kész- 
lete a padláson szénaboglya módjára fr>l van halmozva, még 
összecsomagolva sincs, annál kevésbé registrálva. Az ősi hagyo- 
mányoknak ily kicsiny lése mellett azt gondolná az ember, hogy 
ezek legalább könnyen hozzáférhetőkké lesznek azok s>..áiuűra, 
kik azokat jobban bccsttlik. De a ílolog nem rtgy áll, — mert 
egy tagtársunk már három esztendeje síkeretlentil fáradozik, hogy 
neki megengedtessék ama bizonyr^s padláson egy történettudo- 
mányi munkája érdekében kutatásokat tenni. Pedig ezen levéltár 
tulajdonosa, — ha még levéltárról lehet szó, — ki stereotyp 
„majd, majd !" szavakkal a hasznaiba tást elodázza : tekintélyes 



524 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

az országos levéltárt haszDáltani; melyben mintegy 68 armaiison 
kivtil különféle OBztálylevelcket, végrendeleteket, határjárAsi le- 
veleket (Özepes, Liptó és Sáros vármegyéket illetőket), adomány- 
leveleket és iktatási parancsokat találtam. Itt is a felvidéki vár- 
megyék kiválólag vannak képviselve, de találtara Békés, Vesz- 
prém, Sopron, Fehéi^ Tolna, Győr és Baranya vármegyei dolgo- 
kat is. Az okmányok száma a XIL és XIV. scriuiumbau föltünö- 
Icg hézagos, és pedig azon okból, mert a veszprémi káptalannak 
1827. évben tett reclamatiója folytán, és az ugyanakkor hozott 
törvényczikk alapján, annak az öt illető okmányok ezen levéltár- 
ból kiadattak és visszaadattak. Mindamellett még tekintélyes 
számmal vannak itt az ama vidékre vonatkozó okmányok. 

A káptalani országos levéltár okmányaiban szerepelnek 
főleg a Bornemisza, Bcrzeviczy, Bosik, Barkóczy, Csáky, Cser- 
neky, Csomor, Dcseöfify, Drugcth, Görgey, Hedry, Haller, Ibrá- 
nyi, Kapy, Korotnoky, Kendy, Máriássy, Palocisay, Péchy, Poky, 
Roskoványi, Rédey, Széeliy, Semsey, í>zentiván^'i, Thököly, Vay, 
Vér, stb. családok. 

A levéltárban meglevíi okmányok mennyisége fölmehet 
mintegy 40iJ0 darabra; pontosan azt azért nem lehet meghatározni, 
minthogy az igen régi credetíi elenchns nem elegendő szabatos 
és noha ketten bajlódtunk vele, nem lehetett biztos támpontokat 
benne találni. A levéltára szepesin lyi ódon templom tornyában 
őriztetik, hová a íöljutás minél nehezebb, és annyiban a levél- 
tár tüz- i'S vizveszély ellen kellőleg őriztetve volna; de a hasz- 
nálhatás nehézségei sokakat visszariasztanának, ha azokat Andre- 
ánszky Boldizsár örkanonok úr végtelen szivélyessége ki nem 
egyenlítené. 

Örömest elismerem a káptalani országos levéltár biTsét, de 
mint a tudomány embere el nem hallgathatom, hogy a primitív 
csomagolás módjával, melyet már régibb nomzeilékek behoztak, 
szakítani szeretnék, és új beosztást, új rc^ristrálást óhajtanék. 

Knn}ibüláll bú\árhitom a szepe?-liptói kirándulás ideje 
alatt, mely levéltári gyiijteméiiyeniet mintegy lYm» <larab ok- 
mánynyal gyarapítót :a. Általánosan még csak a/t akarom meg- 
jegyezni, hogy a mit én és pályatársaim e napokban betekint- 
hettünk, korántsem ki'przi Syj^jiesvárme^'vének egész levélfari 



526 A LŐCSEI BI/AVP rSACI JKLENTESEI. 

és három íöréözre szakad. Az egyik id. Csáky István tárnok- 
mesterhez; a másik fia^ Gsáky Ferencz felvidéki főkapitányhoz^ 
a harmadik Gsáky István országbíróhoz intézett leveleket tar- 
talmaZ; helyenkint a válaszok minntájával; és pedig ehronologiai 
rendben^ a levéli rók szerint kttlön csomagolva; mely nem csekély 
fáradságot igénylő mankát szintén Merez Pál ár tagtársunknak 
köszönhetjük; ki ez által a búvárkodást igen megkönnyítette. Így 
az id. Gsáky István tárnokhoz intézett 1662-ig terjedő levelek 
öt osztályba sorozvák^ a szerint^ a mint a) udvari leiratok^ b) 
Eszterházy Miklós, Wesselényi Ferencz nádorok és Nádasdy 
Ferencz orezágbirói levelei, vagy c) magyar és lengyel nagyok- 
tól, d) erdélyi fejedelmektől (Bethlen, s a két Rákóczi Györgytől, 
Barcsay Ákos és Kemény Jánostól), végre e) gr. Rottal János 
vagy más császári miniszterektől eredők. n 

Gsáky Ferencz levelei négy osztályra szakadnak : a) ud- 
vari és haditanácsi leiratok, b) Wesselényi Ferencz, Nádasdy 
Ferencz és más magyar főurak, c) német urak, mint Rottal, 
Montecuccoli, Dorsch liaditanácsbeli titkár és d) várparancsno- 
kok, német és magyar hadi tisztek, törvényhatóságok levelei, mind 
az 1660 -1670 ig terjedő időszakból. líj. Csáky István szath- 
mari főkapitány, aztán bereghi föispán, végre országbíró levelei 
8 osztályra osztvák, a szerint, a mint 1. egyháznagyok és papok, 
2. német udvariak, 3. Gsáky Ferencz testvérbátyja, 4. világi 
főurak, 5. Wesselényi Ferencz nádor, 6. Nádasdy Ferencz or- 
szágbíró, 7. Egyes magánosok vagy ható:iágok által Írattak, 
mig a 8. osztályban atyjával, id. Gsáky Istvánnal folytatott leve- 
lezése foglaltatik. 

Nem volt érkezéslink c leveleket pontosan megszám- 
lálni, de nem csalódom talán, ha számukat legalább is 2< ^00 da- 
rabra teszem, melyek közül a legtöbb az 166i)— 1670-ig terjedő 
évtizedből való, a későbbi években a szám mindinkább ritkul, 
és csak a tizenhetedik század kilenczvenes éveiben szaporodik 
ismét fel, midőn ifj. gr. Gsáky István mint országbíró a tör- 
vényhatóságokkal sokféle összeköttetésben állott. Elég csak a 
levélírók és a czímzcttck neveit említenünk, ho^ry kiki átlássa, 
mily roppant kincsét az adatoknak rejtheti és rejti magában e 
gyűjtemény úgy egyes személyeket, mint országos dolgokat illető- 



528 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

a hajdúkhoz^ bo^y Rákóczit ne segítsék; egykorú másolat. 
2) Ugyan a budai pasa fölblvja Rákóczit^ hogy kérjen kegyelmet 
s jöjjön a táborba. 3) A váradi pasa levelét Zólyomi Miklóshoz^ 
ezt a fejedelemséggel megkínálván. Másol. 4) A vezír hitlevelének 
párja Várad alatt aug. 20. Szalárdy János pecsétjével s aláirá- 
sával. 5) A budai pasa azon levele^ a melyben meghagyja, 
hogy csak Szolnoknál szabad átjárni a Tiszán. 6) Fölhívások 
behódolásra a köv. helyekre: Trencsénybe (1663.), Nagy-Halá- 
sziba (Dali pasa, kelet nélkül)^ Eszlárba (kelet uX Szomolnokra 
(1682 nov. 10.), Megyaszóra (1665 dec. 3.) ; ezt Hasszán aga a 
következő udvarias ktllirattal küldte át a miskoicziaknak : 
„Miskolozi bírák, ha jószágtokat, fejeteket szeretitek, ez úri 
czímeres levelünket bizonyos emberetek által küldjétek Megya- 
Hzóra, és mi válasz ott lészen, 5—6 napig nékünk válaszát hoz- 
zátok; el ne mulaszszátok, mert nyársban száradtok meg.^ 

Végre a vegyes irományok közt van egy „Specificatio 
damnarum'' Ali váradi beglerbégtöl ; ugyan az ö levelének párja 
Sucheshez olaszul ; — közös panaszok latinul és magyarul össze- 
állítva; Raiminger jelentése a portáról, s Ibrahim csausztól rövid 
névjegyzék némely elfogott vagy levágott magyarok felöl. 

Ha n t hó Lajos, 



Alulírott, körülményeinél fogva csak 2 72 napot időzhetvén 
Lőcsén, kénytelen voltam — nehogy sokat markoljak és keve- 
set fogjak - csak az 1670. és 1671-iki levelezésekre szorít- 
kozni, annál is inkább, mert meg voltam győződve, és a tapasz- 
talat nem hazudtolt meg, hogy a Wesselényi -Nádasdy féle ösz- 
szeesküvés titkos történetére nézve e levelezések nem fognak 
fölvilágOBÍtát>t nyújtani, de igen is becses adatokat kell tartal- 
mazniok azon korra nézve, midőn a fölkelés a felvidéken kitört 
és Csáky Ferenczczel mint főkapitánynyal szemben állott. Wes- 
selényi , Nádasdy , Rottal és más híresebb emberek leveleit 
azonban mind áttekintem, és összesen mintegy 14 ívnyi kivona- 
tokat készítettem. Csáky Ferencz — mint tudjuk — kétkulacsos 
szerepet játszott. Bécsben udvari embernek mutatta magát : honn 
jó magyarnak tárták, legalább ideig-óráig. Midőn a ft^lkelés 



f>30 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

melyben jelenti, hogy a bán Frangepán sógorával az előtte valA 
napon Bécsbe érkezett. Spork tábornoknak számos levele rüvid 
hadjáratának számos részletét világosítja föl; és szerenesésen 
kitölti ama hézagot; melyet a bécsi Kriegsarchiv-ben levő tudó- 
sítások még fönnhagynak. Több érdekes adat van Kassa meg- 
vételéről a németek által. Széchy Máriának elfogatása is egészen 
más színben tűnik föl. Eddig az volt a vélemény, hogy Spork 
csupa brutalitásból, önként ^militariter horridas/ mint Wagner, 
LfCopold élctirója magát kifejezi, fogatta el — a lotharingi berezeg- 
gel kötött capitulatiö megszegésével — a nádornét ; Sporknak^ 
és egy másik németnek leveléből azonban kitűnik, hogy az az 
udvar egyenes rendeletére történt. 

Érdekesek Wesselényi Ferencznek levelei, melyeket részint 
Csáky Ferencznek, részint Csáky Istvánnak a későbbi országbíró- 
nak irt.Ezekből tudjuk meg,hogy íícscse Wesselényi ^pater-^'jezsu- 
ita 16GGban halt meg, és mart. 5-énKörmöczbányán lett a barátok- 
nál eltemetve. 1()(3G jul. 8-án irja Divény alól : „Balassa ex leone 
l'actus est meretrix. Tegn ap adta meg magát ő felsége és az én dis- 
cretiomra!" s jellemző, hogy midőnPcthőZsigmond — kit legalább 
levelei szerint hiábavaló és nem elég jó családból való embernek 
tartott — gróffá lett, így fakad ki : „de bezzeg, én nem élek 
többé a grófi titulussal !" Nádasdy Ferencz levelei, kivált IGGi'-böl, 
nem tartalmaznak ugyan részleteket az összeesküvés titkos tör- 
ténetéből, de festik a kevély és szenvedélyes országbíró kedély - 
hangulatát, ép azon időben, midőn küzdelme Rottallal — 
mely kulcsa az lGG9-iki év egész tíírténetének, de történelmi 
miíveinkben mégsem említtetik, s még egészen ismeretlen — tető- 
zött, és őt a legvégzetesebb lépésekre, önvádra, társai elleni áru- 
lásra ragadta. Meg kell említenem végre, mit tán legelői kellett 
volna tennem. Zrínyi Miklós a kiiltőnek öt eredeti levelét, melye- 
ket 1GG3. és lGG4-ben irt iíj. gr. Csáky Istvánnak, az utolsót lGr,4 
febr. 20. ép miutiin az eszéki kalandról visszatért, bemellékelvén 
másolatban latin jelentését, melyet a hadjáratról a császárnak 
knldr»tt, s melynek tartalma ugyan ismeretes, de legalább tudtom- 
mal nyomtatásban még teljesen meg nem jelent. E levelek is 
magukon hordják Zrínyi fennkíílt szellemének bélyegét, tartal- 
milag és alakilag egyaránt kitűnők , s kétségkívül nemcsak 



A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 631 

miuden törtéuész, hanem rniuden hazafi ifi öröaimel fogja azokat 
olvasni társulatnnk közlönyében. (L. alább^ Tárczánkban. Sze rk.) 
Meg kell raég említenem, hogy az 1670— 1671-iki évek te- 
kintetéből a szepesvármegyei, a lőcsei városi és a gr. Csáky- 
esaládbeli közös levéltárt is átvizsgáltam. Az elsőből — melynek 
kitűnő indexe van — megcmlitendö Abaüjmcí;yének 1671. 
febr. 18. Günezről kelt fölhívása az elfogott hazafiak érdekében 
teendő lépések tárgyában, a másodikban némely kézirat! jegyze- 
tek érdekesek, melyek teljesebben tartalmazzák a lőcsei króni- 
kát, mintsem a hogy Wagner Analectáiban az 1070. és 1671-iki 
évhez kiadta. A közös Csáky-levéltárban végre legalább rám 
nézve legérdekesebb volt Csáky Ferencznek m/isolatban levő 
rövid, magyar végrendelete, melyet 167(». nov. 3. Kassán az egri 
káptalan küldöttei előtt tett. Végül nem mulaszthatom el, magam 
és társaim nevében itt is kifejezni köszönetemet ama páratlan 
szívesség- és készségért, melylyel tek. Mercz Pál úr, tek. Sváby 
Frigyes megyei és Csáky-nemzelségi levéltárnok űr, és Pollák 
N. lőcsei polgármester úr búvárlatainkat támogatni szívesek 
voltak, úgy, hogy ha a tudománynak valami csekély szolgálatot 
tehettünk, azt nagy, sőt legnagyobb részben csak e támogatá- 
suknak köszönhetjük. 

PAULER GYULA.*) 

*) A többi jelontéd/ket jövő füzeteinkben ndjuk. Szerk. 



Szaladok. á d 



Tijéknis Balissy Fereiez Jisihaigjaí'' kdrfl, a Tirmegyék ekC 

ahkilásirél. 

A köztünk forgó vita tárgyai sokkal újabbak^ és a régiség 
bomályáDál fugya^ bonnét azokat hosszas tanulmányozással elő- 
idéztem^ sokkal nehezebbek^ mintsem hogy^ úgyszólva, egy 
ugrással a tökély és megállapodás színvonalára jutniok lehes- 
sen. Azért nemcsak a coUegialis megtiszteltetés egy neméül 
vettem nagyérdemű ellenfelemnek a vármegyék első alakulása- 
FÓl irt értekezésemre a folyó évi Századok négy füzetében közzé- 
tett Viszbangjait, hanem a tudomány érdekében helyesnek is 
ismerem, hogy jeles tudósunk az általam fölállított új tanoktól 
eltérő nézeteivel közhelyen föllépett ; mert nem szenved kétsé- 
get, hogy minél fölttinöbbek és az eddigiekkel homlokegyene 
sen ellenkezők állításaim, annál inkább kell hogy hányják és 
rostálják meg azokat a hozzáértők minden oldalról. Csak ily 
szigorlat avathatja föl az új rendszert köz elfogadásra. 

Óhajtanám ugyan, hogy előbb az új épület alapjai kerül- 
jenek vizsgálat alá, majd azután csak a belső elrendezés rész- 
letei; de itt a választás nem tőlem függvén, meghajlok a küzd- 
térre lépők akaratja előtt. Könnyíteni fogja nehéz vállalatomat 
azon várakozás teljesülése, hogy komoly és szakértő féríiakkab 
és nem a versenydíj után törekedőkkel lesz dolgom. 

Mindenekelőtt tárgyalás alá veszem a köztUnk legeltérőbb 
állítást: Heves és Abaújnak egy megyét képezéséről. Tisztelt 
pályatársamnak, kit ezen minőségben díszes akadémiai taggá 
megválasztása alkalmából szerencsém van üdvözölni, iménti 
állításom ellen fölhozott nehézségei és vitatkozásunk utai azért 
térnek el annyira egymástól, mert ő íökép a megyei alakulások 
átmeneti vagyis második időszakából meríti érveit, én pedig az 



534 TÁJÉKOZÁS 

De ez még csak lehetőség^ én pedig azt értekezésemben 
valöságDak állítottam; azért most tadós ellenfelem megtámadása 
alkalmából újabban és tüzetesebben védeni akarom. 

Mi szolgáltatott alkalmat és okot Heves és Abaújnak egye- 
sftésére a közbeeső Borsod beékelése ellenében ? azt a régiség 
homályában elmosódott adatainkkal kimutatni nem tudjak^ épen 
úgy nem, mint azt, miért egyesittetett Hont vármegyével Rima 
vármegye , a köztük levő öt mérföldnyi messzeség ellenére ; 
pedig ezen egyesülés hosszú ötszázad lefolytán fönntartotta 
magát. Ha találgatnunk szabad, a hatalmas Aba nemzetség, 
mely már Szent István családjával rokonságba jött, és melynek 
kebléből eg} király, több nádor és országzászlós kerUlt ki, mind 
Hevesben, mind Abaújban nagy birtokok' tulajdonosa lévén, 
hihetőleg ez alkalmat használta föl a két általa birtokolt, habár 
össze nem függő földterület politikai egyesítésére. De elvonva 
ettől, bármi okokból keletkezett ezen összeolvadás, maga a tény 
kétségtelen valóság, mely egy közös nevezet, a Növi Castri 
által volt szentesítve és életben fönntartva. Nincs is a megyei ala- 
kulások első korszakában, körülbelől tehát a tatárfutás előtti 
időben legkisebb nyoma annak^ hogy a Növi Castri vagy de 
Újvár elnevezésen kivtti, akár a megyék, akár a főispánok 
megemlítésekor. Heves és Aba megye, avagy hevesi és abai 
főispánok gazdag okleveles gyűjteményeinkben előfordulnának, 
holott ellenkezőleg a vármegyei alakulások átmeneti vagyis 
második időszakában, midőn azon egyesített meírye kettévált, 
mindeniknek külön főispánjait találjuk. 

Tovább megyek. Midőn tanulmányom harmadik czikkében 
azt vitattam, hogy II. Andrásnak 1234-ki adománya a mostani 
Heves és mostani Aba új vármegyében fekvő községeket egy kö- 
zös Növi Castri megye neve alá foglalván, az által azoknak egy 
megyébe tartozását világOf^an constatálta : akkor még nem valék 
oly precisioval tájékozva az ott nevezett helyek körülményei 
iránt, mint jelenleg vffgyok, azért csak egyszerűen hivatkoztam 
a hiteles okmány bizonyító erejére. De igen tisztelt ellenfelem 
támadása kötelességemmé tette a dologba mélyebben tekinteni, 
és köszönöm, hogy így történt. 

Most már a kútforrásokat újabban átnézve, nemcsak 



536 TÁJÉKOZÁS 

vifielt, akkor még Heves vármegyéhez tartozván; végreWezeqaea a 
mai Heves megyei Yezekénylfaln^ mely Pélyt éjszakról határolja. 
És habár tisztelt tagtársunk iménti előadása szerint az 1234-iki 
határok és szomszédságok közül némelyek az idö viszontagságai- 
ban máskép alakultak, részint a pélyi határba olvadva, részint 
messzebre esve : de az elsorolt régi és mostani nevezetek fönn- 
maradása és a vonalak összebangzása bizonyítják^ hogy a mostani 
hevesi Pélyben az 1234-iki terra Peeltkell fölismerni. Eddig Do- 
bóczky fölvilágositása. 

Eredménytelen ennélfogva tisztelt ellenfelemnek azon fára- 
dozása; mely által az 1234-iki Peelt Abaúj vármegye számára 
vindicálni törekszik ; de vitatkozásának gyengesége több oknál 
fogva szembei tínö. Először azért^ mert nem létezvén ma Abaúj 
megyében ily nevti hely, de 1234. és 1243. évek utáni léte sem 
bizonyittatván be, tisztelt ellenfelem állítása nem bír a kellő 
támpont első kellékével. Másodszor, mellőzve a többi határszéleket 
és szomszédságokat, csupán két, az adományban megnevezett 
határhelyekhez hasonló nevti községeket, Halmajt és Szent- 
Andrást hoz föl tisztelt ellenfelem azon értelmezéssel : hogy ezen 
iménti két szomszédség közt terült el az egykori Peel. Ámde 
ez képtelenséget tesz f£)l, a mennyiben azon két hely messze esik 
egymástól, és több régi népes községek fekUsznek köztük, miről 
egy tekintet Abaúj megye térképére mindenkit meggyőzhet. 
Végre harmadszor maga az érdemes szerző a 316. lapon oly 
nyilatkozatot tőn, mely egyértelmű állításom elismerésével ; 
miért történt ez, szemben az egy pár sorral elébb tett tagadással ? 
nem az én dolgom kutatni ; hihetőleg átlátta tagadása tarthat- 
lanságát, és meggyőződött a régi 1234-iki Peeloek, a mostani 
Pély előzőjének Heteshez tartozásáról. Szavai ezek: „csak Pata 
esik azon a területen, mely hajdan Újvárnak neveztetett, Pély 
pedig a tulajdonképeni Heves területén fekszik.'' 

Átmegyek Patha hollétének nyomozására. Hogy az nem 
azonosítható a hevesi Gyöngyös-Patával, mikép értekezésemben 
a név hasonlata miatt gondoltam, arról már csak az is meggyőz, 
mert ezon 1234 iki Pathának egyik határszéle a Hernád folyóig 
ért, melyet nem a Mátra vidékén, hanem Abaújban tudjuk lenni. 
De, hogy ezen Patha csakugyan a mai Abaíijban létezett, habár 



538 TÁJÉKOZÁS 

hez tartozásit világosan kijelentette. Ezen 174. §. még egy mis 
bizonylatot is tartalmaz. A Növi Castri vár^ illetőleg várispánság 
hadi közegei ugyanis a hevesi várbirtokok jogviszonyaira föl- 
tigj'elni akkép tartoztak, hogy a hevesi udvarbíró törvényszéke 
előtt a várbirtokok elfoglalói, vagy a várkötelezettségtöl elpár- 
tolok ellen mint hivatalbeli vádlók fölléptek Már pedig ez nem 
történhetett volna illetékesen máskép, mint azon alapon, hogy a 
Növi Castri és a hevesi várjogoknak a két rendti közegek kap- 
csolata által egy kiegészített hatósági körbe kelletett tartozniok. 
Megerősíti ezen fölfogást a Váradi Regestrum 206-ik §-a is, mert 
ezen pont szerint Heves várának hűbéresei fölött Dénes föispán- 
nak udvarbírája; Péter gyakorolta a Mróságot; Dénes pedig — 
mikép alább tüzetesen ki lesz mutatva — 1216-tól 1^19 ig Növi 
Castri megye föispánja volt; világos t^hát, hogy a hevesi vár- 
jogok iránti hatóság a Növi Castri föispán alatt álló udvarbíró 
illetékességéhez tartozott; vagy mi ezzel egy jelentési): hogy 
Heves a Növi Castri megyének adnexuma volt. 

De hiszen maga a tisztelt szerző -s elismeri Hevesnek egy 
más megyéhez tartozását, azon módosítással, hogy szövetségi 
tagtól nem az általam vitatott újvári megyét, hanem a Mátra 
mellékén létezett Növi Castri vagy második Abaúj vármegyét 
kell érteni. 

Eljutottam ekképen a köztünk fölmerült legeltérőbb vita 
tárgyához, érdemes ellenfelem által a Mátra vidékén föltalált \\j 
vármegye kérdéséhez. Tisztelt pályatársam nem hagyván magát 
az általam egy megyébe tömörült három vármegye föltünésc által 
visszatartatni, sőt talán abból ösztönt merítve, a Mátra aljában 
egy eddig senki előtt nem ismert terra incognitát új vármegyéül 
fedezett lííl, és azt eredetileg Pathának, majd Újvárnak, — No. i 
Castri, - később Aba-Újvárnak keret?ztolve, uiindeufélc viszontag- 
sájrok közepette, végre Heves várme^yó\tl i-üahdó.in össze- 
házasítja. 

Első tekintetre nekem nem volna okom a tisztelt szerző 
ezen paradox állítását megtámadni, mert az általam fülállított 
új eszmékkel lényegben nem ellenkezik : hiszen én is löfib pél- 
dával mutattíun meg, hogy a mostani megyék közt vaunak olya- 
nok, melyek több egykori különálló megyék- vagy várispánsá.- 



540 TÁJÉKOZÁS 

egy gyenge szöhagyomáDyt sem hozott föl ; a nélkül pedig bár. 
mily 8zép elbeszélésnek s bármily tekintély állításainak a tör- 
ténelem szigorú sorompója előtt bizonyító er6t tnlajdonitani 
nem szabad. 

Ezen indokolási hiányt legtávolabbról sem pótolja azon 
okoskodás: hogy ha Borsod és Szabolcs vármegyék ily nevű 
váraktól és vezérektől vették nevüket, Patha vezér- és vártól is 
egy Patha vármegyének kelletett neveztetnie ; hiszen hogy ilyen 
logicának nincsen alapja, elég rámutatni Náthánál magasabb 
hirbcn álló honalapító fejedelmeink és az Anonymus által földi- 
csért honfoglaló számos jeles viezéreink sorára^ kiknek nevéről 
sem várak; sem vármegyék nem kereszteltettek : következve 
Patha nevére is, ki — közbe legyen mondva — nem is volt honfog- 
laló vezér, hanem a kun Ede vagy Edömér vezérnek tudja Iste^ 
hányadik unokája, megyét vagy várispánságot nevezni, nem 
tartozott a haza új alkotásának teendői közé. 

A hiányzó indokolás pótlását tovább azon kiválóan hang- 
súlyozott okoskodásban keresi érdemes ellenfelem , hogy a fö- 
esperesi kerületek azon vármegyéktől neveztettek, melyeknek 
területén feküdtek, s így a patai főcsperesség is egy Pata vár- 
megyét tételezett tí>l. 

Való, hogy sok vármegye kölcsönzött nevet föesperessé- 
geknek ; azt sem veszem kérdésbe, hogy ez talán a foesperessé- 
gek alakulásának és nevének rendes kútforrása lehetett: de 
viszont kell hogy elismerje a tisztelt szerző is, miképen szintén 
többnél több kivételes eset fordul elő, melyek azt czáfolhatlanúl 
bizonyítják, hogy föesperességck nem csak vármegyék, hanem 
más földtiTületck szerint is alakíttattak. Idézek példákat a 13. és 
14-ik évszázadból, mely korból tisztelt ellenfelem is mertté tám- 
jait. Az esztergomi érsekségének a megyéktől elnevezett főes- 
percBségeken kivül volt már a l.'>-ik század elején sasvári íiies- 
prressége; a pécsinek volt regölyi (de Regun), eszéki (de Oziag) 
és marchiai föespercHHége ; a nagy-váradinak kalatai, zeghaliiii, 
köleséri és tasnádi főespercsségc ; a Csanádinak marosi rs 
sebesi ; a váczinuk szigetíői ; a vcjszpréniinuk begiiMÜ ; h 
győrini-k rábaközi ; a nyitrainak graduui ; a zágrábinak u 



542 TÁJÉKOZÁS 

Épen azon Anonymus, kire érdemes ellenfelem hivatkozik, 
ellent mond neki : mert ö a 32. §-ban Patba várát és a Mátra 
erdőségben levő nagy füldtertiletet^ mely Patha elődeinek ado- 
mányoz tátott (vagy talán az elfoglalt haza elosztásánál jutott), 
sem őnálI6 megyeij sem várispánsági minőségre átalakítottnak 
nem állítja, sem Aba Sámuel kiráUnak, kit megnevez, nem ta- 
lajdonít olyatén intézkedést, melyre az érdemes szerző által 
mondott állítás illenék; már pedig ugyanazon krönikásnnk 
pár sorral előbb a tőszomszédságban levő Borsodnak megyévé 
alakítása történetét, valamint Diós-Győr vár és a Sajó melléke 
adományozását, hasonló körülmények közt összefűzve adván 
elő, psichikai észszerüségből nem lehet föltenni róla, hogy Pa- 
thának megyévé vagy várispánsággá alakítását, ha az valóság, 
megemlíteni elmulasztotta volna. Mennyire következetes és óva- 
tos volt Anonymusuok ezen Mátra és Sajó melléki föld alaknlási 
viszonyai előadásában, kitüntette ugyanazon ó2. §. hasonló ter- 
mészetű más tárgyában : ugyanis Ursuva vár keletkezését és 
mellékének adományozását mintegy párhuzamosan Pathával 
említvén meg, sem egyről, sem másról nem mond egyebet, 
mint azoknak magán esaládok birtokába jutását, még pedig — 
mint érintem — i)ár sorral Borsod megye alakítása után. 

Egy Újvárról — Nóvum Gastrumról, melyet Aba Sámuel 
király építtetett — két nevezetes momentumot adott át az utó- 
kornak a hazai történelem ; első, hogy körülötte sereglett össze 
a pogány vallás visszaállítását követelők sokasága, midőn a 
lengyel fűidről a trónra hívott András ott megállapodott ; másik 
a Kálmán király és testvére Almos közt fol}t harczok tárgyát 
képezte. Es hadiár mind a két esemény beillenék a Patha vár- 
megyéjébe, midőn már annak Újvár vagy Aba-Ujvár volt állító- 
lag központja: az érdemes szerzőnek nié^is ncui volt annyi haj- 
lama, hogy ezen krónikailag hires Nóvum Castrumot, hazai 
összes történetiróinkkul szemben, az általa íolfedezett Mátra táji 
Újvárral — Nóvum Castrummal — azonosítani merte volua. 
Volt tehát Aba királynak, az iménti nyomok szerint, egy hiros 
vára a Hernádok táján: ugyan kinek és minek épített volna 
másikat a Mátrában? Ez oka, hogy a n^ lu léto/ő ilyoté«i új vár- 
nak — a legszorgalmasabb kutatás és búvárkodás után is — még 
csak a romjait sem volt képes a tisztolt szerző tlültalálni. 



6U TÁJÉKOZÁS 

ela6 kikezdéBben pedig a Váradi Itegestnun 174. poncában 
emiitett Alexander comesToispáDsága idejére, vagyis a 13. srAyjui 
kezdetére terjeacti ki^ mert, — mint alább fogjak látni — ezen 
föispán 1213. és 1214-ben föispánkodott. Exen ingatag hallnei- 
natio két kérdést boz ajkaimra; első : ha már a 13. század ele- 
jén, tehát még IV. Béla országlása előtt egyesfilre találtatott a 
szóban levu két vármegye, mikor volt hát a Hátra táji úJTári 
megye különálló? a másik kérdés az: ha az 1234'ki és 1243 ki 
adományok szerint ezen időben Heves, illetőleg annak peeli 
vidéke, a Hernád menti Abaújjal volt egyesülve, lehetett-e 
Heves még egy második Abaújjal is egyesülve? Elz képte- 
lenség ! 

l->ldigi vitatkozásunk lefolytán, éneim alapossága érzeté- 
ben egész biz'idalommal várom a hozzáértőknek Ítéletét ; hanem 
most veuio ad fortissimum. a sor tisztelt ellenfelem legerősb 
ércéhez vezet. Osszpont^>sitva így fogom föl; a Váradi Regestmm 
174. gát összevetve a 201., 202., 210. és 23n. §§-kal, érdemes 
ellenfelem bizonyosnak tartja, hogy több különálló Xovi Castri 
megye, úgymint Sáros-Lj vár, Mátra melléki Aba-Ujvár, mostani 
Aba-ÍJjvár és Heves-ljvár létezett; nemkülönben hogy ezeknek 
megfelelő föispánságok is voltak ugyan azon időben ; részletesen 
pedig a 174. §-ban nevezett Alexander comest a Mátra vidéki 
Abaúj vármegyének, a 201., 202. és 230. §§-ban emiitett Bank 
bánt a mostani Abaúj vánncgyének, a 210-ban érdeklett Dénes 
királyi tániokot Sáros vármegye főispánjainak teszi, még pedig 
kUlönállólag és mindnyáját 1217-ben. 

Valóban ha ezek állanának, halomra lenne döntve mind 
az, mit a Növi Castri megyének Borsodon innen és Borsodon 
túl terjedő egyesült álladékairól eddigelé összehordottam. Amdc 
ezen egétfzen egész érvelés a Váradi Regestrum idézett pont- 
jainak viszás magyarázatán alapszik, és azért ruente funda- 
uieuto ruit et superaedifícatum. 

A tengely, niolv körül pályatársam iménti okoskodása fo- 
rofr, a Váradi Ke;^e8trum téves chronologiáján épül. ü ugyanis 
azon fíiifogásban szenved, hogy a Váradi Rcgestrumban reude- 
H«'n és biztosan van kezelve a keltezés Hogy ez az ő fölfogása, 
mutatja a 23:'). lapon tett azon k'yelentése, mely szerint a V. R. 



546 TÁJÉKOZÁS 

benne levén különösen azon időbeliek is, kiket érdemes ellen- 
felem tárgyalásába vont. 

• Meg kell ezúttal jegyeznem, hogy mivel a ^Novi Castri" 
és „de Újvár'' vagy „Ujvariensis" nevek váltvajönnek elö, as 
alább szerkesztendő főispáni névjegyzékbe ezen különbséget és 
a hivataloskodás éveit híven fogom iktatói. 

Legelső; kit a Növi Castri megye főispánjául Fejér és 
Czinár Indexei említenek, Máté, II. Béla korából, 1138-b61 való, 
de mivel az okmányban esak „Növi Civitatis Coraes'' czioaet 
visel, és én azt inkább várispánnak tartanám, e kérdést eldön- 
tetlen hag)va, biztosabb nyomon Antalt tehetjük első tudvalévő 
Növi Castri főispánnak, III. Béla országlása alatt, 1173. t-'iján.*) 
Utána következik : 

1198-ban ) Növi Castri 

1199. ) ^^''''^ deUjvár.O 

1201. Ech Növi Castri. 

1203. Miklós de Újvár. *) 

1205. Miklós nádor de Újvár. ">) 

120G. Bánk de Novo Castro. «) 

1209. Benedek de Novo Castro. ^ 

és 

1209. Márton Növi Castri. ») 

egymás után. 

1212. Miklós bán de Novo Castro. ») 

1213. 

1214. 



I Sándor Növi Castri. » •) 



Ári)áakori Új Okm. I. k. 69. 

5^) Fejér Cod. Dipl. T. II. 326., 365. 

5) U. o. 388. . 

*) r. 0. T. V. vol. 1. 293. 

5) IT. o. T. III. vol. 1. 22. Árpádkori Új Okm. VI. k. 300. 

^) Árpádkori Új Okm. Ví. k. 308. 

Ó Fejdr C. I). T. Hl. vol. 1. 7 8 és 80. 

8) U. o. T III. vol. 2. 468. De, hogy Benedek és Márton egy* 
más után és nem egyszerre voltak főispánok, az bizonyítja, mert Benc- 
d(>k főispánságában Bank bihari főispán volt, Márton főispánságában 
Bánk már bán volt. Arpádkori Uj Okm. I. k. 98. 

'*) Fcjer C. D. T. III. vol. 1. 115. 

«ö) U. 0. 163. Árpádkori Új Okm. VI. k. 368. 



BOTKA TIVADARTOL. 547 

1216. í 

1217. \ Dénes .. . ^, . . 

^^io / *A 1 Novi Castri. M 

1218. i tárnok ^ 

1219. ; 

1220. Benedek Növi Castri. «) 

Samud fia. 
1222. Márton Növi Castri. ^ 

Mihály fia. 
és 

1222. Bánk Növi Castri. *) 

egymás ntán. 

1223. Lörincz Ujvariensis ') 
1230. Péter orszjigbiró Növi Castri. «) 
1232. Péter Növi Castri 

II. András korában többre nem akadtam ; a IV. Béla országlása 
alatti főispánokkal pedig itt semmi dolgunk. 

Az iménti névsor és biztos évszámok^ úgy his/.cm, a követ- 
kező Igazságokról meggyőznek mindenkit: 

1-ször. Hogy mind a bárom főispán^ kiket a Váradi Regest- 
rumból tisztelt ellenfelem kiszemeltet, i. Sándor, Bánk és Dénes 
tárnok a névsorban találtatnak. 

2- szór. Hogy a hárman Növi Castri megye főispánjai 
voltak. 

3-szor. Hogy ezen három főispán nem egyszerre, nem jelesen 
1217-ik évben főispánkodott, hanem 



U. o. 17 5, 179, vol. 2. 476. 226, 227, 242. Árpiulkori Uj 
Okm. I. k. 141. VI. k. 385. Fejér u. o. 249, 272. Árp. ITj Okm. VI. 
k. 393, 401. 

2) Fejér T. UI. vol. 1. 287, 302. 

Ó FííjérT. III. vol. 1. 374. 

*) Bánk csak rövid ideig követhette vagy megelőzte Mártont a 
növi castri-i föispánságban, mert még azon 1222-ben orsziígbiró és 
bodrogi, majd fejérvári főispán lett. Árpádkori Új Okm. Ví. k. 408, 
409, Fejér T. III. vol. 1. 381. Bánk emléke 1222. után teljesen el- 
enyészik. 

*) Fejér T. III. vol. 1. 401. Árpádkori Új Okm. VI. k. 420. 

«) Fejér T. III. vol. 2. 213. 

Ó U. o. Tom. y. vol. 1. 806, Árpáukori Új Okm. VI. 502. 

Seázadok. 40 



648 TÁJÉKOZÁS. 

4-8zer. Hogy kttlr>n éFekben^ illetőleg egyroásatán viselték 
Növi Castrí megye fOispinságát^ és pedig Bánk 1206-baQ és 
1222-ben, Sándor 1213 és 1214-ben, utána Dénes tárnokmester 
1216-t61 1219-ig. Következőleg érdemes ellenfelemnek ezen főis- 
pánok egykorúságára tévesen épített érvelése elenyészvén, a 
belőle vont azon alap is, bogy azok több Növi Castri megyék 
létezéséről tanúskodnak, romba dől. 

Midőn tehát, mikép imént láttnk, a legrégibb időtől égés z 
U. András országlása végéig a Növi Castri vagy de Újvár föis- 
pánságon kivül sem aba-újvári, sem heves-újvári i), sem sáros- 
újvári főispánok hazai kútforrásainkban nem találtatnak : lehet-e 
észszerüleg foltenni, hogy annyi idő alatt és annyi okmányban 
nyomai ne maradtak volna az iménti vármegyék különállásá- 
nak, ha azok csakugyan akkori időben különállók lettek volna? 
Ez természetesen a megyei alakulások első időszakába esik: 
mert az átmeneti vagyis második korszak a megyék és várispán- 
ságok alakításában nagy változásokat hozván fölszínre, — Növi 
Castri megye is több részre szétmállott, és már IV. Béla idétt 
annak rajaiként szerepelnek Sáros-Ujvár, Aba-Ujvár és Heves- Új- 
vár, mikép hasonló változás a nagy Zólyomot is épen akkor érte. 

Ezen átmeneti időszak vajúdása alá estek azon nem tisz- 
tázott synonim elnevezések is, melyeknek használatáról az idé- 
zett szurdok-püspöki és domoszlói okmányok tesznek tanúságot. 

BOTKA TIVADAR. 

^) Czinár Indexében a hevesi főispánok sorában Mihály figurái, 
hivatkozva Fejdrre, Tom. VII. 2. 303. helytelentíl. Fejérnél Tom. III. 
vol. 1. 125. a kapornaki 1212. évi okmányban Bánk nádor hevesi 
föÍHpánként áll, szintén nagyon hibásan : mert az eredeti, melyet Knauz 
a Sionban I. k. 204. lapon híven leirt, így szól: „Banc palatino et 
KcweieuHi comite.** Mennyi vigyázatra van szükség! 



TARCZA, Ö49 

T Á R C Z A 

— A Magyar Történelmi Társulat 1872-ik évi yidélLi 

kirAndulása. Mielőtt a szepesi kiráodulásra kitűzött határidő elér- 
kezett volna : társulatunk titkára, Tbaly Kálmán, már jóval 
azelőtt a hely színére utazott, hogy a szükséges elŐintézk édeseket t. 
Sváby Frigyes úrral, a társulat Szepes vidéki megbizottjával 
egyetértve megtegye, s mindenről eleve személyes tájékozást szerez- 
vén , és az átkutatandó levéltárakat lehetőleg megszemlélvén : a kirán- 
dulás miként szervezését illetőleg, mérvadó tapasztalatokat gyűjthes- 
sen. Ebben segítségére volt Franki Vilmos v. tajr. a ki szintén 
már előbb érkezett a Szcpességre. 

Thaly aztán a részint személy csen, részint Sváby és Franki urak 
közvotítésévfil szerzett tapasztalatok alapján, Markusfalván — hol a 
M á r i á 8 s y-nemzetség levéltárát búvárolni még aug. 31 -kén meg- 
kezdette — a kirándulásra nézve részletes tervezetet dolgozott ki : 
melyik ponton hány és mely levéltárak lesznek megnyitva ? köríilbelől 
mily terjedelműek és mily történelmi becsüek ezek V ehhoz képest hány 
bizottságra lesz czélszerű oszolni a kirándulóknak ? melyik bizottság 
hány tagból álljon, és mi Icend főfeladata ? mikor és miként juthatnak 
el c7ek kijelölt állomásaikra ? ott kikhez forduljanak a búvárlatok 
megkezdhetése végett ? stb. stb. E tervezetet aztán^ mint Horvát h 
Mihály társulati elnök urat előre ért«'8Ít<' : Markusfai várói, a Má- 
riássy-levéltár bővebb ismertetésével együtt, sept. 3-ikán elkiildé Kas- 
sára, az ott e hó 8 ikán tartandott értekezletnek czímezve. 

Elérkezvén c kitűzött nap : Horváth Mihály elnök úr ő 
mlga a sept. 8-iki reggeli vonattal^ b. Xyáry Albert^ Nagy Imre, Deák 
Farkas, Véghely Dez ő, Dobóczky Ignácz, stb. társulat; tigok kísére- 
tében megindult Kassára. Némely tagok útközben, mások pedig Kas- 
sán csatlakoztak. E helyre megérkezvén : mindnyájan az ép oly haza- 
fias és müveit szellemű, mint vendégszerető ft. premontrei ka- 
nonokrend — tavalyi leleszi szives házigazdáink — társházában 
gyűltek össze a tagok, szám szerint mintegy harminczan, hol is esti 7 
órakor értekezlet tartatott. Jelen voltak Horváth Mihály elnök- 
lete alatt : SzabóKároly, Rómer Flóris, Nagy Imre, Ba- 
lássy Ferenc z, b. Nyáry Albert és JenŐ, Pauler 
Gyula, Deák Farkas, Vég hely Dezső, Dobóczky Ig- 

40* 



550 TÁRCZA. 

niicz, Foltínyi János éa Nátafalussy Kornél választ- 
mányi, továbbá: Mer ez Pál, Orthmayr Tivadar, Nagy 
Gyula, Gétes'i Kálmán, Cséplő Péter, Valkovszky 
Miklós, Beizner János, Tuttkó József, Kandra 
Kabos, Reiner Gyula, Károly Gy. Hugó, Bolkay Vil- 
mos stb. társulati tagok. Elnök megnyitván az Ülést, üdvözölte a 
szép számmal egybegyűlt tagokat, s jegyzőül Deák Farkast kér- 
vén fúl, — felszólítá őt a társulati titkár által készített kirándulási 
tervezet fölolvasásáia. ^A mi megtörténvén (így szól a kassai értekez- 
let jegyzőkönyve), a tervezet általános helyesléssel találkozott, s indít- 
ványba hozatott , hogy titkár úrnak, buzgó fáradozásáért és e sikeres 
előmunkálatáért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassék. Az indítvány 
közhelyeslés közt fogadtatott el.^ 

Thaly ajánlata pzerínt tehát négy bizottság alakíttatott, iL m. 
1. a szepcsvá r-m indszcnti: a káptalani országos és magán-, 
^S7 * 8'- Csáky-féle egyik rendbeli levéltár, — 2. a lőcsei: a 
Szepes vániifgyei, Lörse városi, két rendbeli gr. Csáky, a b. Palochay, 
az evang. conventbeli, cs a Mattyasovszky-Sváby-féle levéltiirak, — 3. 
a m a r k u s f a 1 v i : a Máriássy-lcvéltiír, — végre 4. a kézsmárki: 
a Kézsmárk városi, az ottani evang. lyceumi, a podolíni és esetleg a 
néhroi IlorvátlrStanssith-félc levéltárak átkutatására. E bizottságok, 
molyokhez a inkr Szepességcn lévő Thaly Kálmán, Pesty Frigyes, — 
ki szintén ínég aug. 31 -kén érkezett lőcsére, -- Franki Vilmos, 
Sváby Frigyes és Ilauthó Lajos t. tagok is, kívánságukhoz képest, 
beosztattak, ekként alakultak meg: 

1. Sze])esvár-mindszenti bizottság: 

Horváth Mihály elnök, Dobóczky Ignácz, Foltínyi János , Val- 
kovszky Mikló.s. 

2. Lőcsei bizottság: P<«ty Frigyes, Pauler Gyula, 
Franki Vilmos, Deák Farkas, Balássy Fcrcnez, Orthmayr Tivadar, 
Mercz Pál, Sváby Frigyes, IJanthó Lajos^ Reizncr János, Kandra 
Kabos, Nátafalussy Kornél. (Ez utóbbi azonban közbejött betegeskedése 
uiiatt részt nem vehetett.) 

3. Markusfalvi bizottság: 

Nagy Imre, b. Nyáry Albert, Thaly Kálmán, Vé(;hely Dezső. - - 
E bizottsághoz lennének még rég<!Szetialbizott«ág gyanánt 
számitandók, a mennyiben leginkább Markulfalván h a szomszéd Iglón 



TÁRCZA. 551 

működtek, Rómcr és h Nyáry Jcnö, — kik saját ezakmáikhoz képest 
nem levéltárakat, hanem mtirég(Sszeti::és müépíU^szeti tárgyakat es emlé- 
keket kutattak. 

4. Kéz8 márki bizottság: 

Szabó Károly, Cséplő Péter, Géresi Kálm In, Nagy Gyula. — Össze- 
sen tehát 26-an. 

A kutató bizottságok ekként megalakulván : az indulás. Szepesbe 
a másnap reggel 6 órai vonfittal határoztatott, bizottsiSgonként nz elfo- 
gadott programmban kijelölt állomásokra. 

Ez után Korponay János úr, Abaújvármcgye monogra- 
phusa, mint vendég, a gr. Forgáoh -család abaúji, szalánczi ága levéltá- 
rának indexét — két folio kötet — mutatta bo, a grófi ház szívességéből. 
Köszönettel vétetett és érdekkel tanulmányoztatott. 

Elnök, Samassa Józsof szepesi püspök iir ő mlga nevében 
a 8zepeB-Várally4n sept. l(>-ikán tartandó zárülés alkalmából, ezen 
napra cmlitett püspök űr és a szepesi ft. káptalan vendégeiül hívta meg 
mind a négy bizottság tagjait. 

Végül Bal^issy tagtárs űr általános lelkesedéssel fogadott indít- 
ványára az értekezlet jegyzőkönyvileg is kifejezendő hálás köszönetet 
szavazott Horváth Mihály ő mlg;lnak, am.i fáradhatlan, nagy- 
lelkű buzgalmáért és feláldozó nemes készségé'^rt, inclylyel a társulat 
vidéki kirándulásait évről-évre oly ernyedetlen kitartással vezeti. 

Ezek voltak tárgyai a kassai értekezletnek, — mely után az 
Összes jelen volt tagokat a jászóvári premontrei kanonokok jeles rend- 
jének kimtíríthetlen szivességü társháza^ illetőleg kassai házfőnöke : ft. 
Benedek Peren ez igazgató úr vcndégeltií meg és szállásolta el. 

Sept. 9-kén reggel megindulván, a szopes vár-mindszentiek — 
Samassa püspök és gr. C s á k y Albin főispán urak vendégei — 
Szepes-Olaszin, a markusfalviak — M á r i á s s y T i b o r c z és P e- 
r e n c z urak vendégei --- Markusfalván, a lőcseiek — özv. P a l o e h a y 
bárónő, Korponay Ágoston alispán, M e r c z P á l^ S v á b y 
Frigyes, Hanthó Lajos urak vendégei — Iglón, végre a kézs • 
márkiak Poprádon szállottak le a vasútról ; s rendeltetése helyére siet- 
vén kiki, megkezdé működését, a már ott talált pályatái-sakkal csatla- 
kozva. 

A búvárlatok september 16-ikáig folytak, mindenütt igen gazdag 
eredménynyel, — melyről a bizottsági jelentések bővebben szólanak 



h'r2 lAUCZA. 

Itt, a kiráDdalásn^k csak kültört^octi vázlatát adván, átt^nk a zár- 
gy ülésre. 

A folytouos BUDkában töltött öt-hat nap leteltével, búváraink, 
miután lekötelez^ előzékenység ü házi úriak szíves vendégszeretetét s 
a búvárlutokban készséges és hasznos segédkezését megköszönték : a 
kitűzött napri a tz'-pesi püspöki és káptalani vár öb falai közé siettek. 
Itt^ Zápolya Ltváu nádor gyönyörű temetkezési kápolnája tőszomzéd- 
Ságábun : a püspöki p»lota t*?rmében tartatott a zárülés^ sept. 16-ikáa 
ó. a. 10 órakor. Es nemcsak a bizottságok gyűltek ez alkalomra össze, 
munkálkodásuk eredményeit be mut a tandók : de a hazai történelem 
szeretetétől 8 a tudomány érdekétől vonzatva, megjelent itt Szepea 
vármegye dísz", viníga. - A legelőkelőbb ;'illúsú és származású uiakat^ 
ntj mességet, az egyházi n>iid és egyéb intclligentia képviselőit nagy 
í^zámmal együtt lehetett látni. így ott volt Samassa megyés püspök 
úr, a székes-káptalan ft. kanonokjaival; gr. Csáky Albin Szepes 
vármegyei örökös és valóságofl főispán ; ti r e y e r F e r e n c z, a szepesi 
várobok főinpánja ; S v á b y Nándor kir. törvényszéki elnök; K o r p o- 
nay Ágoston alispán; gr. Csákyak, Máriássyak, Sala- 
monok, Görgeyek, Jekelfalussyak, Rorponayak, 
Répássyak, a lőesei és iglai tanárok közül többen, ^tb. stb. Szóval 
nagy és válogatott közönség, mely mindvégig kiváló érdekkel hallgatta 
a majd három óra hosi^zatt tartott ülés előadásba it. 

A gyűlést pontban 10 órakor Horváth Mihály nyitotta 
meg, leikos éljenzésekkel fogadott amaz emelkedett bzrllemü és társu- 
latunk kirándulásainak t-zéljait figtt'getŐ elnöki boszédévtd, mely jelen 
füzetünk homlokán olvasható. B*szé<lét befejezvén, ugyanő ismertette 
a gr. Csákyak miiid:«zenti, valamint a sz'\)ti^\ káptalan magánlevéltárát, 
j' Melyek re nézve l. jeh-u füzetünk bt jn a szepe» vár- mindszenti bizottság- 
nak, a közösen kivont ad ttokból Foltínyi bizottsági előadó által összeál- 
lított jehnténét. ) Horváth után T e s t y Frigyes értekezett a gr 
(Jpáky-ncmzetség Löí-sén őrzött központi, ép a cZ"p'f»i káptalan orFZiígos 
levéltáráról, úgy a gr. Pongiárz és Mattyanovszky-Sváby családok 
okmányairól. (Jelenteidét 1. jelen füzetünkben.) Ot lleizner Janó •• 
tagtárs úr értekezése követte, a b. Talochay levéltárról, Onhmayr által 
felolvasva. (Jövőre közlendjük.J Majd Morrz Pál mutatta be é.n 
irmertette .i ^r. Csákyak kas.-<:ii ágán ik nio'^t már >/intén Lö-.sén őrzött 
• ismertető által rendezett levéltára neviz- tesebl» okmányait s levi- 



554 TÁRCZA. 

— A Magyar Történelmi Társalat october 3-ikl válasxt- 

niányi Uléséu Uorváth Mihály cluöklctc alatt igen nagy 
számmal gyűltek egybe a társulati tagok ; esHk a választmány mintegy 
25 tag által volt képviselve. Hallgatók és a napi sajtó közegei is számo- 
san jelentek meg. 

Minthogy ez volt első ülés a szünidők ntán : elnök üdvözli éa a 
kezdődő társulati évben is buzgó munkásságra, kitartásra inté a tagokat, 
— azután a folyó ügyek előadására szólitá fel a titkárt. Ez először is 
a legutóbbi választmányi ülés jegyzőkönyvet mutatván be, nz fölolvasott- 
nak tekintetett és hitelesíttetett. 

Erre titkár fölcmlítc a múlt s>'ptcmber hóban tartott szepesi 
kirándulás fényes sikerülését, miről a lovéltárbűvárló bizottságok 
jelentései legjobban tanúskodnak ; — minthogy pedig e sikernek igen 
tetemes re'sze Szcpcs azon lelkes lakóit illeti^ kik társulatunk tagjait 
odii meghívták h levéltáraikat és vcndégi^zerotö hiízaikat előttük nem- 
csak a legszivescbb előzékeny séggtO megnyitották, — sőt közülök töb- 
ben a kutatókkal versenyt fáradoztak az okmányok bávárlásában : tit- 
kár indítványozá, hogy e lelkesek közül azon honfiak^ honleányok cs 
testületek iránt, kiknek e részben legtöbbet köszönhetünk^ a társulat 
mai üléséltől, jiígyzököiiyvileg s a „Századok ^'-ban és külön iratoklran is 
kifejezendő hálás elismerés és köszönet szavaztassék ; úgymint : 
S a m ássa József szepesi megyés püspök, gr. C s á k y A Ibin 
s/epesi főispán és b. l^i 1 o e h a y Kornélia özv. Salamon Eleknc 
úrhölgy ő nilgaiknak, Máriássy Ti bor ez és Perencz ö 
ngaiknak^ tek. M e r e z V :i l és S v á b y Frigyes f agtárs uraknak, 
a ft. szepesi káptalannak és a jászóvári premontrei 
k a n n o k r c n d nt. kassai társházának. 

Az indítvány általános helyesléssel hitározattá emeltetvén: titkár 
IxMiiutatta a már elkészített hálairatokat, melyek azonnal aláirattak. 

Titkár ezután jelenté, hogy társulatunk a szünidők alal' szép- 
í^záiiHÍ új tagokkal gyarai»od<itt ; ugyanis R a m :i s s a J •' z s e f szepesi 
püspök Szí'pes-Várallyán '200, Türr István oIi'.hz kir. altábornagy 
Pesten, gr. Csáky Albin szepesi főispán Lőesén, Máriássy 
'1' i b o r (• z éti Máriássy Peren e z földbirtokos urak — ez utóbbi 
Ödön fia nővére — Markusfalván, 100 — 100 frttal alapító 
t a g o k ú 1 ; továbbá b. l*alo. hay Koriiéli.i, özv. Salamon Elekné úrhölgy 
Lőcsén, Sz»*nt-IMly JenŐ országgyűlési képviselő IVst^Mi, ILígedüs Béla 



55 H TÁUCZA. 

BocBka7 Istváné éa Anuáé, s Eévaj Annáé. Jegyzőkönyvben, b külön 
levélben is tudatandó köszönettel fogadtatnak s a társulat mfivelődés* 
történeti kéziratgyűjtemény eliez csatoltatván, addig is, mig a csélhov 
képest földolgoztatnának, alkalmilag a „Századok ^'-ban közzététethetnek. 

A délszláv Akadémia cserepéldányokképen megküldi Monnmen- 
táinak harmadik kötetét, s a „Rad" XIX. és XX-ik füzeteit, — melyek 
közül az első, Racskinak benne foglalt Szent-István -kori történelmi 
tanulmánya ismertetése végett, Supala Ferencz vál. tagnak 
adatik ki. 

Bemutattatik továbbá I. János királyunk 1531-iki jeles válass- 
iratának, melylyel a pápa kiátkozási bullájára felelt, egy ugyanazon 
évben nyomatott és gyöngy örüen conservált, német nyelvű példánya, — 
mely Madarász Victor történelmi festő tulajdona, ki azt PárÍ8> 
ban egy Szajnaparti ó-árusnál vásárolta, s most bemutatásra átengedni 
szíveskedett. Ugyanő régi magyar viseleteket ábrázoló rézmetszet- gyüj- 
teménynyel is rendelkezik. 

E foyló ügyek után elnök tudatván, hogy Samassa püspök úr, a 
szepesi kirándulás alkalmával, az ottani káptalani országos levéltárban 
őrzött 1228-iki okmányt, melynek eredetijére Botka Tivadar, 
Bars- vármegye történetét illetőleg nagy súlyt fektet : e kitűnő tudósunk 
számára eredetiről lefényképeztette, — egyszersmind fölhivá Dobóczky 
Ignácz vál. tagot, olvasná fel Botka válaszát Balássy Ferencz ^Visz- 
hangjai^-ra, a vármegyék alakulási történetére vonatkozólag. Mire e 
terjedelmes értekezés, a mint jelen füzetünkben olvasható, előadatott. 

Dobóczkyt Thaly Kálmán követte, a Mercz Pál tagtárs úr 
által a gr. Csáky-levéltúrból másolt Zrínyiféle öt levél fölolvasá- 
savai ; mely, úgy nyelvi szépségekben gazdag, mint írójának magasz- 
tOíi lelkét, lángoló hazaszeretetét gyönyörűen visszatükröző levelek 
(1. alább, egész terjedelemben) még most, kétszáz év múlva is, minden 
jeleuvoltat méltán gyönyörködtettek és meghatottak. Thaly egyúttal 
a Szepcs vármegye levéltárában lelt hatodik Zrínyi- féle (jövőre köz- 
lendő) levelet is bemutatta, — és bemutatta a Kassa, Bártfa és Lőcse 
városi, a gr. Csáky-, b. Paloehay- és Szepes vármegyei levéltárak ku- 
lucz világi okmányairól készített saját, mintegy 50 ívnyi jegyzeteit és 
kivonatait, — köztük egy Bártfán fölfedezett, eddigelé ismeretlen 
nsigyc rdckü magyar napló teljes másolatát, az ónodi gyűlésről. 
Mindezeknek isuiertiteeét, ezúttal másoknak engedve tért, jövőre igére. 



TÁRCZA. 557 

Most még csak egy rövid, de érdekes zenetörténeti adatot mutatott föl, 
melyet épen ezen órában kapott : Czinka Sándornak, Rákóczi 
udvari zenészének Rodostórúl, 1735 april 21-ikén kelt levelét, mely- 
ben a levélíró, Laczi nevű öcscsét a hazából Törökországba hívja, hogy 
öt ,,a Rákóczi Ferencz keservire,^ ügy a mint azt édes 
apjok a fejedelem halálos ágyánál fújta, megtanítsa. A levél azon most 
selmeczi, azelőtt ipoly-sági Balogh János nevű öreg czigányzenész- 
tői került elő, kiről Thaly a Rákóczi-nótáról tavaly Loleszen tartott 
történelmi értekezésében (1. ,, Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor Iro- 
dalomtörténetéhez" Thaly Kálmántól, Pest, 1872. Ráth Mórnál, II. köt. 
236. 1.) megemlékezett, s kit most Odescalchi berezeg személyesen le- 
hozatott Pestre, hogy hegedüjátéka után az eredeti Rákóczi-nótát^ 
8 Bercsényi és Thököly nótáit^), már csak ezen egy öreg 
zenész által ismerteket, lehangj egyeztesse. A tisztes ősz muzsikus — ki 
Rákóczi udvari magyar zenekara egyenruhájáról is ereklyeként őriz 
néhány sajátszerű idomú fémgombot — ülés után az elnök és több tag 
előtt el is játszá ezen valódi ódon zamatú kesergőket^ régi hircs bujdosó 
vezéri nk szívszakgató, szomorú nótáit, — melyek, hogy szakértőleg le- 
hangjegyeztetvén s együttesen kiadatni fogván, az utókor számára meg- 
mentetnek ' főként hg. Odescalchi Arthúr buzgalmának t« áldo- 
zatkészségének köszönhetni.^) 

£z érdekes intermezzo után Pesty Frigyes olvasá föl nagy 



^) És így elvégre mégis előkerült Bercsényi már végkép el- 
veszettnek vélt nótája^ melyről Gvadányi (,,Pőstyényi förödés," 
1787. 17. 1.) ésEnessey György („Fragmenta de statu Hungáriáé" etc. 
1795.) emlékeztének^ s mely utóbbinak nyomán azt hold. Rúth Károly 
18G2. tavaszán, a győri czigány város kunyhóiban, az öreg Vörös József 
zenész halála után már hiába kutatta. (L. Győri Tört. és Rég. Füzetek 
II. köt, I. ftiz. 96.1. és Thaly: „Adalékok" stb. II. köt. 232 — 233. l.) 

S z e r k. 

') A föntebb érintett levél így hangzik : „Radosto, április 21-ik^ 
1735. — Kedves ötsém latzi, ime tutodra adom ídes npánk halálát, 
márma délután 4 órakor meghalt édes apánk. A hogy ezen levelemet 
meg kaptad, jŐj el mingyá is azt a Rúkótzi Ferencz keservit is majd 
befoglak tanítani ugy a mint ídes apánk halálos ágyáná fújta el a mi ke- 
gyes párt fogónk Rákótzi Ferentznek elvárlak szerető bátyád — Czinka 
Sándor.^ A hires Czinka Pannáról nevezetes zenészí név ! A 
már fakult irású levél nagy hetükkel, gyakorlati n kézz:l, török papi- 
rosra van Írva. 8 z e r k. 



558 TÁRCZA. 

szorgiilommal irt jelentc^sét szepc88dgi Icv^tArbiivárlatairól, mely jeTen 
fUzctüDkben már, — Pauler Gyula ^s a szepcsvá r-m i n d- 
szenti bizottság szintien bemutatott b rdszbcn fölolvasott jelentc^-seivel 
együtt — ki van nyomatva. Az utóbbi jelentésből Forgácb Simon 
1703-iki eredeti, bűmorgazdag levele közdcrűltséget id($zett elö. Való- 
jában , Forgácb sajátszerű szelleme erőteljes és bizarr vonásokban 
nyilatkozik e levélben. 

A többi jelentések fölolvasása, az előrehaladt idő miatt — as 
ülés nyolczad-fél óra tájban oszlott széllyel — jövőre maradt. 



ZríDyl a költőnek ot leyele.*) 

(1663—1664.) 

I. 

Édes Gróf Öcsémuram, 
köteles kész szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek, mint uramnak, bará- 
tomnak. 

Nem szakadt volt még, édes Gróf Uram, az iíegyelmedrül való 
jó emlékezetem annyira olmémbül, bogy ilyen nagy maga alkalmatlan- 
ságával, becsületes föember-szolgája fáradságával, s űri ajándékaival 
kellett légyen megújítani, s engem nagyobb kötelességre indítani és 
állandóssá t(;nni. Sokat kellene Kegyelmednek köszönnöm egyszersmind : 
de az czifra szók helett, kérem Kegyelmedet édes Öcsémuram, mást 
elégedjék meg az én tökéletes Kegyelmedhöz való szeretetemmel, hüv 
barátsiígommal, melylyel míg élek,^ ajánlom és fogadom Kegyelmednek, 
bogy holtig megmaradok. 

Oh én édesGróffom, édes O csémur am, m el y igen 
vész hazánk, nemzetünk; — láthatod-é ezt száraz 
szemmel, és nyugodhatik-é lölküd rajta, hogy sem- 
mit ne cselekedjél?!... Úgy tudom én : az Kegyelmed famíli- 
ája azok az vitéz kapitánok közül való származat^ a kik először Scitiá- 
búl kijuttok: elég ez az ösztön egy nagy léleknek. 
Avagy mást, avagy sohasem! 

*) Társulatunk folyó évi szepességi kirándulása alkalmával a gr. 
Csákyak kassai ágának levéltárában fölfedezve és M erez Pál 
úr, t. tagtjírsunk által betűhíven lemásolva. A m.ii helyesíráshoz, 
eredeti ki.-jtcs hü mcgt.irtásával, mi idomítottuk út. Szork. 



Ö60 TARCZ\. 

Kegyelmed, ^des Gróff Uram, örömmel adok hálát az Istennek, ha ^n- 
rajtam — az mint hire vagyon — kezdődik el az utolsó 
romlás;*) kissebb keserűségemre leszen, hogysem 
ba mind látnám előttem veszni ezt a dtlcsőséges 
nemzetünket! — Ezzel, Isten tartsa és éltesse Kegyelmedet ked- 
ves jó egészségben. 

Datnm Csáktornya, 19. Jnny, 1663. 

Illastríssimae Dominationis Vestrae 

amiens et fráter addictissmiis 
P. S. C. N i c. Z r. m. p. 

Megbocsásson édes Gróff Uram, Kegyelmednek nem az magam 
kezével irok ; jobban megolvashatja talán Kegyelmed igy, mert igen 
rosz'író vagyok. 

K tt 1 c z í m : Illustrissimo Comiti Dominó Stepbano de 
C 8 á k, Perpctuo Terrac Scepusiensis, S. C. Rcgiaoqne Majcstatis Con- 
siliario, Camcrario, ct Praesidii Szakmar Supremo Capifaneo, Dominó 
Amico ct Fratri observandissimo. Grfttz, Wienn, Pressburg, Frcistadt 
ct in Arcom Sccpus. P. H. 

(Eredeti, csak az utóirat és az aláirás sajátkezű.) 

III. 

Illustrissime Domine Comes ! 

Domine et Fráter observandissime ! 

Salutem et scrvitiorum meorum semper paratam commendationem. 
Három rendbeli Kegyelmed nekem irt leveleit bocs ülettel vettem, édes 
GróflP Uram , kedvessen vévén volem közlött hireit ; megbocsásson 
Kegyelmed, hogy mindeddig is választ nem adhattam Kegyelmednek, 
— látja Isten, nem egyébb az oka, hanem az sok számtalan gond, bú 
és fáradság, kiben naponként forgolódom, mostani veszedelmes üdőkben. 

Itten semmi egyéb hirck nincsenek, hanem, hogy az ti'trök eszéki 
hídhoz érkezett egynéhány nappal azelőtt, én hogy most költözik dcre- 
kassan által rajtn, de még nem tudhatni bizonyos szándékait* hova 
igyekezik ? a Duna mellett megyen-é fd, vagy hogy erre mifelénk jön ? 
De mihont megindul onnan : azonnal megtudjuk szándékját. Azonban 
mind az egész vilsíg küzönségcsscn azt kiáltja, hof^y reám jün, — 



^) Zerinvir közelgő veszedelmét érti. 



TÁRCZA. öül 

nekem peníglen senki, Bzéles e világon, semmi segítséget még nem 
adott, mindazonáltal az én kevés erőmmel és tehetségemmel a mit 
cselekedhetem, cselekszem, hazám megmaradására és nemzetem javára. 
— Ennekutánna is, ha mi oly hirei lesznek Kegyelmednek, édes 
GróCUram, kérem szeretettel, közölje velem ; én is el nem mnlatoro, 
hogy Kegyelmedet ittvaló hirekröl is továbbra ne fndósitsam. Marad- 
ván Kegyelmed 

Csáktomán, 8. Jaly 1663. köteles szolgája és atyjafia 

P. S. C. NicolausaZrinym. p. 

Beszprém alatt az török kárt is tett, és vallott is, — de mnjd 
ezentül több lesz olyan ! 

K ü 1 c z { m : Illustrissimo Comiti Dominó Stephano Chaky 
de Chak, Pcrpetuo etc. Scepusii. P. H. 

(Eredeti, sajátkezű.) 

IV. 

Isten minden kívánta jókkal és sok jobb szerencsés esztendők- 
kel, hogysem a ki elmúlt, áldja és vigasztalja meg Kegyelmedet ! 

Az Kegyelmed atyafíuságos levelét, édes Gróf Uram, együtt az ő 
Felsége manifestumával, megadták o napokban ; és jóllehet, hogy onnan 
is nem ír Kegyelmed consolatióra való dolgot : mindazonáltal csak az is 
lehet valami kevés vígasztalásra való okom, hogy Kegyelmedet is ha- 
zánk hanyatlását annyira érzeni látom. Bizony dolog : minden 
szerencsétlenségeknél feljebb-való az, hogy lássa 
ember nemzetének^ hazájának utolsó veszedelmét; 
— de ha az nagy Isten minket arra rendelt : mit tehetünk róla ? Ugy 
legyen, valamint ő szent Felsége akarja ! Ha penig ez úgy vagyon, leg- 
alább igyekezni kell minden jó magyarnak, s legki váltképpen az ne- 
mf»s vérnek, hogy ellensége romlása nélkül ne legyen az mi veszedel- 
münk is. Igazán irom Kegyelmednek : a mennyire a veszedelmünket 
érzem : annyira búsulok azon is, hogy nem ez szerint voltak az elmúlt 
esztendőkben operatiók, — hanem nevetségessé lett minden embersé- 
günk s vitézségünk ; úgy tetszik, hogy hazánkkal együtt becsületünket 
is minden nemzetségeknél és ellens^ünk előtt is elvesztettük. 

Mint jövendöljek továbbra ? — nem tudom ; de még apparentiá- 
ját jóra való fordulatunkra nem igen látom. Mindazonáltal, mivelhogy 
az Isten az veszett dolgokban leginkább szokta megmutatni hatalmas- 



562 TAUCZA. 

flágát : bizony mondom Kegyelmednek, most sem estem m^ kétségben, 
— és assecurálom Keg}'e]medet, hogy az impcriumbéli fejedelmek oly 
szüvessen fogták az mi dolgainkat, hogy esak az mi magyarink egy asfi- 
vei-lélekkel fogjanak a magok dolgához, és restituálj&k az militafis 
disciplinát : nem veszünk el, hanem megfordul jobbra mégegysaer ál- 
lapátunk ! 

Immár is Imperiumból számos hadak vannak itt körfilettfinky s 
úgy látom, hogy mindenre készek, — esak Isten szerencsés ttdöt ad- 
jon a jó szándékhoz ! Én is az magam részérűl azt Írhatom Kegyelmed- 
nek, hogy szüveMélekkel mesterkedem minden clőmeneteliinkben ; sem 
értékemet, sem életemet bizony nem szánnám, s valami végét rendelt az 
Úr-Isten az én szándékimnak, jó szívvel elvárom. Eddig még, hála 
Istennek, énrajtam hatalmat az ellenség nom vett ; az elmúlt esztendő- 
ben háromszor derékképpen hol -törökkel, hol tatárral megvonyakod- 
tunk : de mindenkor itt hadta a körmeit. Mint lészen azután szeren- 
csém ? . . . csak az jó Isten tudja ; ha peuiglen élek^ Kegyelmednek :izt 
is tudására adni el nem múlatom. 

Tartsa és éltesse Isten Kegyelmedet sok esztendeig kedves jó 
egészségben. — Dátum Csáktornae, G. Januarii, 1664. 

Kegyelmednek köteles szolgája 

C. N i c. a Z r i n y m. p. 

K U 1 e z { m : Illustrissimo Comiti Dominó Stephauo Csáky, 
Pcrpetuo Terrae Scepus, ac ejusdem Comitatus Suprcmo Comiti, S. C. 
Regiaequc Majestatis Consiliario, Camerario ct Confinii Praesidiiqun 
Szakmar Supremo Capitaneo, Dominó Fratri observandissimo. — Vien- 
nam, Posonium et Arccm Scepusiensem. — A czímzett kezével : Percep- 
tae 25. Jan. 

(Eredeti, sajátkezű.) 

V. 

Illustriss«ime Domine Comes ! 

Amice et Fráter obsorvandissime I 

Nagy becsülettel és szeretettel vettem az Kegyelmed levelét, az 
török cnászár maui fest urnával együtt, — az mely ha ugyan ollyan való- 
ságos : hihető, az Ur-Isten meg akarja verni. Jupiter quom perdere vult, 
dcmontat. 



564 TÁRCZA. 

cettit, qaod tacere non possum * mvidint nempe qiuun par erat, Coaes 
do Hohenlohe, Arcis Qainqacecclesiensis ezpugnationem ezpetebat, eom 
autem temporÍB habenda esset ratio de rebns omnibas exercitoa cofiser- 
▼atis praeferenda, ego cum Majestatis Vestrae militibiu et BaTaría potiiia 
illám Vestrac Majetftati parum utílem arccm relinqaere, quam praedam, 
qnae in illa laterc dicebatur muUo sangnine mercari^ e seryitio Migesta- 
ti8 Vestrae esse credidi ; non solum enim qni occubnisaent, sed et qui 
valnerati fuiascnt, miserrime perdcrontur, nam praeter valneratoa tot infir- 
mabantur quotidie, quod illos víz potuimiu abdncere ; taceo, si pericnloso 
et incertíssimo aasultu nos pluribus oneraasemas^ nti Majestaa Vestra 
Caesarea ab Ingeniario fusius dignabitar audire. In reditn autem Segesd 
etiam caepímuH vi tenemos, tria ista lóca, Clementi88ime Domine, si ali- 
qnantisper conservarc poterimus, Canisa per se cadere debet, cum nullám 
ex Turcia communícationem habere possit. Ego in Babocham et Berzen- 
cam duccntos Germanicos milites fi Sporkiano Regimíne imposui, et 
aliqnot centenos Hungaros propriis ezpensis conduxi; ad interim perica- 
lum in mora est d magna pro bono publico, et precipne harum Provin- 
ciarum assecuratioue nune operaodi datur occasio. Prout Vestra Majes- 
tas Caesarca ab Ingeniario (cui omnem fidem adbibere dignetnr, humillime 
rogo) pluribuü et clarioribus informabitur, quam ego tenue meum in 
tam arduis rebus ac íidelissimum consilium dosoríberepotuissem. Interea 
Majestatem Vestram Cacsaream diu multumquc sospitem ct incolumem 
sérvet Omnipotcnti. Dátum Csaktomae, 19. FebruarV, 1664. 



— Isiuét három régi magyar községi peesét A Századok 

júniusi füzetével (4121. 1.) az eddig ismert régi magyar fóliratd köz- 
ségpecsétck száma 1 4 l-re emelkedett ; van szerencsém e számot most 
hárommal szaporítani, illetőleg 144*re emelni. 

Legközelebb mdlt nyári levéltárbúvárlataim folyamában ismét 
alkalmam volt Szent-Antalt is ütba ejteni, a berezeg K o h á r y-h á z 
ott őrzött gazdag levéltárának még azon hátralevő részeit is átvizsgá- 
landó, melyeket tavalyi ottlétünkkor, Thaly Kálmán t. barátommal át- 
kutatni már érkezésünk nem volt. Ezen részekben egyebek közt három, 
eddig nem iMiiert mng}*ar köznégpecsétre is akadtam, a szatmári béke 
eln'ttí idökbül. Sietek ezeket rövideden megismertetni. 

l. Izsák, Pest vármegyei helytiég pecsété, 1635-bÖl. A mint- 
egy háromneg}'eJ hüvelyk átmérőjű, kerek peo:*ét, mely meglehetős 



TÁRCZA. 565 

^les kinjomatbau, piros spanyolviaszba nyomva, ixi ^izsáki bíró és ta- 
nács" által 1703. juoius 4-kén, gr. Koháry István tiszttartójához, Bajtay 
Istvánhoz irt eredeti levélen létezik, — középteréu behajtott oldalakkal 
bíró s alól gömbölyded pajzsot tüntet elő ; ebben kéz^ három ágú virá- 
got tartva, mellette két rózsával vagy boglárral. A koronátlan pajzs 
fölött is ily boglár, a pajzs oldalbehajlásain kivül pedig egy-egy karika 
látható. A paizs körül szalag fut, melyen e körirat : ISAK * FALV ' 
POCZETI • 1635 * 

2. A második igen nevezetes pecsét : a mennyiben rabközsé- 
geink pecsétéinek számát szaporítja. Ilyen eddig ésak kettő ismer- 
tetett : egyik a budai csonka-toronybeli rabok pecsété, Nagy Imre^ 
s a másik a szolnoki rabközségé, Thaly Kálmán últd fölfedezve 
8 a Századokban közzétéve. Ezen harmadik rabközségi pecsét az esz- 
tergomi török fogságban levő magyar raboké. A levél, melyen e V4 
hüvelyk magasságú s ^/2 hüvelyk szélességű monorú pecsét fönnma- 
radt, 1662-ből való: „Költ esztergám! tömlöczben, die 
9. July 16G2;" aláírva: ^Esztergami Keresztény Ra- 
bok." Szól báró Serényi Pálhoz, egy kezességre kibocsátolt Pőstyéni 
Gergely nevű szécsényi rab által igért két vég „tribiczki posztó" meg- 
küldése tárgyában. A pecsét ostyába van nyomva, papirfölzettel, ke- 
véssé sikerült lenyomatban. A középtéren egy, kozén-lábán meglánczolt 
alak áll, különösen lábain nehéz bilincsek. Haja a rabságban hosszúra 
nőtt. Jobboldala mellett csillag, félhold, és ismét csillag, balról pedig 
csillag, nap, csillag. A körirat, a mennyire nagynehezen kivehető, ez : 
ESTERGAMI RABOK POCET. . 

3. A harmadik pecsét Heves vármegyei Süly községé. Évszáma 
nincs, de a levél, melyen piros pecsétviaszba nyomva fennmaradt, 1702. 
január 6-kán kelt: tehát bizonyos, hogy még szatmári béke előtti, sőt 
valószinüleg XVII-ik századi. A levél gr. Koháry Istvánnak szól, 
Csábrádba, ^Török-Szent- Miklós nevű puszta" haszonbérlése ügyé- 
ben. A kopott pecsét monorú, s valamivel kisebb a 2. sz. a. közlöttnél. 
Közepén szántóföldből három búzakalász áll ki. Felirata : TAPI • SVLY • 
FA • PÉCSE. (Túpi-Süly falu pecsété.) 

Végre még megemlítem az ugyancsak Szent- Antalon, egy papir- 
szeletkén külön lenyomatban lelt füleki pecsétet, mely 171 I-nél 
újabb ugyan, miután Fülek ura Koháry István országbíró által 1722- 
ben vésetett : de érdekes azért, mert Koháry a következő chronostico- 

41* 



\ 



660 TÁRCZA. 

nokat Wszit^ és irattá melléje a papínzeletk^re 1725-ben: DeYs pro* 
teCtor Vltee Meae, CVIVa benlgnltate resplro. * (= 1725.) NVLLVs 
Debet Deo proteCtorc In sVls angVstlIs trcpIDare.* (= 1725.) S köz- 
vetlenül a pecB^t mellett : PaLMa FVLeklensIa Inslgnla Inter rVDcra 
rVInatae arCIs Interposlta. * (= 1725.) A papír túloldalán: Dominas 
protector vitae meae: a quo trepidabo? Psal. 26. — Az egy én ^/^ 
hüvelyk átmérőjű pecsét kerek, közepén gazdag pálmafával, s e kör- 
irattal : PILEK : WABASA : PÉCET : 1722. * 

Közli : B. líVÁRY ALBERT. 



— Enqnéte az álIamleTéltár figyében. Olvasóink ismerik 

az országgyűlés ama határozatiU, mely ly el a belügy minister megbizatik, 
hogy a két cancelláríai levéltárat Bécsből szállíttassa Budára, gondos- 
kodjék az itteni országházban elegendő s alkalmas helyiségekről ezen s 
a többi országos és kincstári levéltárak számára, s hívjon össze szak- 
értőkből álló tanácskozmányt (enquete-t), melynek javaslatához képest 
egyesíttessenck, állíttassanak föl és véglegesen szorveztessenek mind az 
érintett levéltárak. — BelUgyminister úr ő nmlga az országgyűlés e 
liatiirozatát foganatosítandó, — mielőtt a már leszállításra teljesen 
előkészített udv. cancelláriai Icvéltjlrak Budára lehosattak s folállíttat- 
tak volna: f. october hó 4-ikére összehívta az en({Utítc-t, melynek tag- 
ságával a következő urak tiszteltettek meg : Csengery Antal 
orsz. képviselő és a m. tud. Akadémia másodelnöke, Franki Vilmos 
akad. h. osztálytitkár, Horváth Mihály püspök, orsz. képviselő, 
akad. osztályelnök és a Magy. Történelmi Társulat másodelnöke, K n a u z 
Nándor esztergomi kanonok, prímási levéltárnok és akad. tag, b. 
Mcdnyánszky Dénes bányagróf, orsz. képviselő és akad. tag, 
Nagy Imre kir. táblai bíró és akad. tag, Nyáry Albert báró, 
akad. tag, Pauler Gyula akad. tag, Thaly Kálmán honvé- 
delmi ministeri osztálytanácsos, akad. tag és a Magy. Tört. T:(rsulat tit- 
kára, — s a belUgyministerium részéről Groisz Gusztáv minis- 
teri tanácsos , orsz. képviselő , sPeőcz Elek ministeri titkár. 
Előbbit az enquete elnökké, utóbbit pedig toUvivőjévé választá. — Az 
oct. 4-iki, első értkezlet, melyen a tagok, Csengery és Knauz kivételé- 
vel mind jelen voltak, d. u. 4 órától késő estig tartott A czél beható 
tárgyalás alá vétetvén, minden oldalról megvitattatott, s oly sok üdvös 
határozat jött létre, hogy a magy. kir. államlcvéltár ügye — ő.<»zinte öröm- 



568 TARCZA. 

az e vidéken elezórva létező őbí-, ó- és középkori mürégÍBégeket ásatá- 
8ok^ adományozás, esetleg vétel útján egj megállapítandó műrégteeti 
egyleti múzeum számára összegyűjteni, m történelmi értékű romokat 
kellő fölUgyelct által a végpusztulástól megóvni, és alkalmas helyeken 
ásatásokat eszközölni ; végre a hazai történettudomány és archaeologia 
müvelése és megkedveltetése iránt minél széiesehh körű érdekelteéget 
ébreszteni. A társulat tagjai háromfelék: alapítók (100 frt alapítvány 
befizetése mellet), évdíjasak (évenkioti 5 frt tagdíj fizetése mellett) éa 
tiazteletbeliek (érdem folytán.) 

Az alakuló gyűlés september 7 -kén tartatott meg Temesvártt, a 
vármegyeház nagy termében. Elnöknek, dr. Vargits Imre indítványára 
közfelkiáltással Ormós Zsigmond választatott, alelnöknek Prcy er 
J á n o H, titkárnak Szent-Kláray Jenő, pénztárnoknak Odor 
S á m u <; l, ellenőrnek dr. Vargits Imre. Választmányi tagokká lő- 
nek : Rácz Athanáz, Rőttb László, Millecz János, dr. Despcnics Péter, £n- 
gelsz János, dr. Koda Sándor, Bessenyey Ferencz, Boráts József, Mály 
István, Ardelean György, Orthmayr Tivadar^ Böhm Lénárd, Varga 
Ferencz, dr. Low Lipót, Kopcsáiiyi József, dr. Fekete Alajos, Boleszny 
Antal és Fábián Gábor: mind lelkes, derék, tudománypártoló és művelő 
honfiak. S mivel az egyletnek még nincs annyi tagja, hogy saját köz- 
lönyt adhasson ki : közlönyéül egyelőre a B o n n a z Csanádi püspök 
úr által pártfogolt „Csauádegyházmegyei Történelmi Adattá r^-t 
választt, moly tudvalevőleg Temesvártt, Szent-Kláray szerkesztése 
mellett jelenik meg. Másik szerkesztője ft. Orthmayr Tivadar 
úr, a föntncvezett püspök úr áld. 7<atkcszségéből egy évre Pestre köl- 
tözött, hogy itt egyedül a csanádi egyházmegye múltjának földerítésére 
szentelje idejét, s a központi levéltárak idevonatkozó adatait fölbúvá- 
rolja. Valóban örvendet<'S tünemény, hogy Temesvártt mind a püspök, 
mind a főispsin urak oly lelkes barátai a történelem 8 régészet ügyének. 
Virágzást óbajtuuk az újon alakúit egyletnek^ s Bounaz és Ormós urak 
nemes czélú intentióinak ! 

- Levéltár katatlsok a szünidőkben. A lefolyt nyári hó- 
napok alatt, társulatunk szepesi kirandulalHÚn kivül, még a következő 
levoltárbúvárlatokról értesülünk. \V o n / e 1 Gusztáv akadémiai 
r. tag B<<cs nevezptesbb archivumainuk : úgymint iiz udv. titkos, a 
hadi és nz udv. kamarai levéltáraknak lia/ánk történőimét érdeklő kö- 
zépkori okmányait kutatta. --• Nagy Imrr t. tagtiírsunk Soprony 



570 TARCZA. 

társulat által nyújtott árleszállítási kedYezm^nynyel Sve, sok hmzá&k* 
fia fordult meg Konstantinápolyban. Hiszsaük, hogy kdmalök 
némelyiket a honfiúi kegyelet Rodostó partjaira is clvei^letty hiaaiiik 
— mondom — bár nem olvastuk; hanem azt a ,P. N."-ban kdsl5tt 
útlcirásokból örömmel constatáljuk, hogy a Szent-Benedek rendű atyák 
konstantinápoly-galatai templomában nyugovó nagy fejedelmünk, IL 
Rákóczi Fcrencz és dicső' anyja, Zrínyi Ilona, továbbá a 
branyiszkói hÜB G u y o n Richárd tábornok Skutariban, a török temető 
eziprusbokrai közt rejlő sirját, — vdgre a sztambuli hires Héttor- 
nyot — hol annyi nemes magyar rab között a hős Szilágyi 
Mihály, Enyingi Török Bálint, Zólyomi, Béldy Pál 
és Eszterházy Antal is szenvedtek — számosan meglátogatták, 
• kegyelettel szemlélték utazó hazánkfiai. Eszterházy — ki később, 
mint tudjuk, Rákóczinak tevékeny tábornagya volt, és Rodostón fekszik 
eltemetve — midőn a Jediculából (Héttorony) a karlóczi békekötés 
folytán kiszabadult, más előkelő rabok példájára, azon torony egyik 
követ, a hol raboskodott, simára csiszoltatván, emlékül e még most is 
látható feliratot véseté reá : 

„Comes Anton. Esterházy (de Galantha ?) c a p i- 

taneus, captus in Campo Thömösvár Anno 1698. die 
19. Sept. eliberatus occasione initac Pacis 1699. die 
10. Április." 

Az „Esterházy" név két első betűje, úgy a „capitaneus" előtti 
szó ma már olvashatlan. Ezen emlék a bejárattól balra eső tornyon 
olvasható, alant, a tömlöcz ajtaja mellett balról, sok más fólirat közt. 

— Mátyái blrály templomának restanratiója. Örömmel 

említjük föl azon, a történelmi emlékek minden barátja által bizonyára 
élénk helyesléssel fogadott tényt, hogy az új cultusministcr, Trofort 
Ágost ő nmlga mily hathatósan k irolá fel a budavári Boldogasizony- 
templomának stylszcrü helyreállítása tigvét. Ezen, dicső M.-Uyás királyunk 
alatt épült s ma is az Ő czimerével ékeskedő nevezetes egyház, mely a 
két fővárosnak legmonumentalisabb ó épülete, s melyben Fölséges Urunk 
magyar királylyá koronáztatok, — a múlt században a jezsuiták által 
annyira elcsúfíttatott, s ma tornyának idétlen csonka tetejével, száza- 
dunk gúnyjára, oly szánandóan áll ott, hogy igazán lelkünkből üdvö* 
sölnünk kell a minister úr tervét, melylyel előbb a tornyot, s aztán a 



672 TÁRCZA. 

ojomatott kútfőknek fólhasználásáTal iroit mü, mint ^liesfilünk, a jörő 
november hóban fog megjelenni, a nemes gróf bdkexfis^Aől ínastrált 
kiadásban. — Csak örülnánk, ba hazánknak minél több fSnones^rŐl ily 
szép tényeket jegyezhetnénk fbl^ mint a magaaképsetts^fi gr. Zichy 
Edmondról. Mellesleg megjegyezzük, miszerint az áryai vár 1800-ban 
leégvén, hogy annyi várunk példájára romokban nem maradt : as is egy 
Zichynek, a nemes gróf nagyatyjának köszönhető, a ki mint akkori 
igazgatói csak összes tekintélye latba vetésével vihette ki a birtokos 
vérségnél, hogy a vár fölépítésére kívántató tetemes összeg az uradalom 
pénztárából utalványoztassék. E nélkül a szép Árva ma — possta 
omladékként, igazán árván állana, míg most bttszke tornyaival már 
messziről üdvözli az utast. 

— Legújabban megjelent történeti mfirek. A magy. tud- 

Akadémia kiadásában a cyári szünidők alatt a következő három rend- 
beli történelmi munka látott világot : 1. Szilágyi Sándor törté- 
neti, család- és jellemrajza Lorántfy Zsuzsanna fejedelemass- 
Bzonyról, — ugyanazon, önálló, levéltári nyomozások után készült jeles 
tanulmány és megható korkép, melyet szerző az Akadémia folyó évi 
naggyülésén bemutatott. Megjelent a m. tud. Akadémia Évkönyvei 
XUI-ik kötetében. (Nagy 4-edrét, 104. 1.) Ajánljuk a szelesbkörü el- 
terjedésre hivatott müvet t olvasóink, különösen pedig a müveit m a- 
g y a r nők figyelmébe, kik Lorántfy Zsuzsanna nemes és vonzó alak- 
jában a legmagasztosabb mintaképre fognak lelni. 2. ^N y i t r a vár- 
megyének XV-i k századbeli vámhelyei. Tanulmány ha- 
zánk közlekedési viszonyainak történetéhez,^ Wenzel Gusztáv- 
tól, ki azt az Akadémiában mint értekezést fölolvasta, s mi már akkor 
jeleztük ezen, a maga nemében és már tárgyánál fogva ritka müvet, 
mely épen ezért figyelemreméltó. (Értekezések a történettudományok 
köréből, 1872. II. sz. 8 adr. 15. 1.) 3. Szilády Áron értekezése 
a magyarországi néhai török hódoltsági részek lajstromairól, adó- és 
számviteli könyveiről, vagyis , az u. n. „defterekről,*' — mely 
bár a nyelvtudományi „Értekezések^ kÖzé soroltatott (187 2. XI. az.), 
hazánk törökkori viszonyaira is fölvilágosítóul szolgál, és így a törté- 
nelem barátai is haszonnal olvashatják A szorgalmas búvár lenyoma- 
tott eredeti példákkal is illustrálja müvét, s magyarázza a defterek sa- 
játságos szerkezetét és értelmezési módját, noha inkább^ny el veszeti, mint 
történelmi szempontból ; do a kettős érdek itt ol választhatatlan. — A 



574 TÁRCZA. 

szinten legközelebb megjeleut munkáját : „A Magyar Protestáns 
Egyháztörténelem Részletei** czímüt kell bemutatnánk. 
£ könyv a magyar prot. cgyháztörténclcm 17 — 19. századbeli irodal- 
mát, a protestáns egyház küUörténelmét (a következő szakaszokra 
osztva: a reformatio kezdetétől Dévayíg, 1518 — 1530.; D^vaytól 
Meliusig, 1530 — 1558.; Melius, Dávid, Bcythc, vagyis a felekezetekre 
oszlás kora, 1558 — 1597.; a magyar vallásszabadságháborűk és béke* 
kötések, vagyis Bocskay, Bethlen és Rákóczi (György) kora, 1598 — 
1647.; a prot. egyház üldözött és szenvedő állapotja, 1647 — 1790. ; s 
a fölélcdés kora, az 179Vi-diki országgyűléstől a jelenkorig), — végre 
a magyar biblia történelmét ismerteti vázlatosan. Összesen 12 ivre ter* 
jod, — s ára 1 frt. 20 kr. Debreczcnbcn, ifj. Csáthy Károly kiadása. 
Végezetre megemlítjük, hogy, mint a lapok írják — mi nem lát- 
tuk — Horváth János^ Ungvármegye levélt^imoka, e megyéről 
irt monographiájának első fUzcto is, — moly a megye foldirati ismer- 
tetését tartalmazza, kikerült a sajtó alól. Majd ha a mü be leend fejezve, 
bővebben szólunk róla, — addig is ajánljuk szerző figyelmébe a Magy. 
Történelmi Társulat bizottsága által a megyei mouographiák rendszerére 
nézve kidolgozott tervezetet. („Századok," 1872. júniusi füzet.) 

— Sajtó alatt levő történelmi művek. Hü^rváth Mihály 

Magyarország Története harmadik kiadásának már a szatmári bé- 
kével kezdődő hetedik kötetét kezdik nyomni. Az egész mü 
njolcz kötetből álland. — A Zichy-Codex második kötet é- 
b ő 1 már csak néhány ív van hátra ; még a jelen év folytán okvet- 
lenül megjelenend. — Toldy Fercncz Magyar Nemzeti Irodalom- 
történetének harmadik, bővített kiadása körülbelől jelen füzetünk- 
kel együtt hagyja el a sajtót. — Ipolyi Arnold és Szabó Ká- 
roly történelmi munkáinak új, kabinet-kiadása Ráth Mórnál üj évre 
fog elkészülni, a mikorra, vagy még előbb, ugyanott megjelenend II. 
Kákóczi Ferencz Emlékiratainak ötödik javított és bővített kiadása, 
Thaly Kálmán tói. — Szintén Thaly akadémiai Rákóczi-Tárának 
első kötetéből már 30 ív ki van nyomva, — se mü is elkészül decem- 
ber hó végéig, és Rákóczi „Vallomásai^ első része akkor rögtön 
sajtó alá megy. — Franki Vilmos Páz m án y-Levelestárának 
nyoniatása is szorgalmasan folyik már, — míg Ráth Mórnál egy más 
magyar bíbornok : a lángeszű Martinuzzi (Utyeszenich) György 
életrajza fog új, népszerű kiadásban világot látni, Horváth Mihály- 



676 TÁRCZA. 

a mi müyelődésUnk alapja. Minthogy pedig e^ Értesitvények legtöbb- 
jében a t. tanár uraktól különböző szakbeli értekesések olvashatók, 
mint szakánkhoz tartozókat, különösen a következőket emeljük ki: 
a győriben terjedelmes és beható tanalmánynyal irt történelmi 
értekesés foglaltatik ft. Vaszary Kolozs tanár úrtól, t tagtár- 
sunktól, Árpádnak és közeli utódainak hatalmi köréről ; — a k a 8 8 a i 
íőreáltanodaiban pedig „Kassa városának középkori műemlékei ^-t 
(Szent-Mihály kápolna, a Domonkosok egyháza, Szent-Erzsébet nagy 
székesegyháza, s a Sz.-Ferenczrendi zárdatemplom) mürégészeti sxakava- 
tottsággal ismerteti Miskóvszky Victor, tanár úr, szintén tár 
sulatunk tagja. Csak arra figyelmeztetjük a tudós értekezőt, bogy 
C r V i n u s Mátyást — ha már igazi magyar nevén Hunyadynak 
nevezni nem akarja, — forditsa nevét legalább Hollós, és ne sim- 
pliciter ^Holló Mátyás^-nak. Mert volt ugyan ily ncvü család is 
Kassán és a Szopességon : „Sigismundus Holló, Liber Baro de Króm- 
pach,** de azért persze, nem eredett egy tőből Mátyás királyunkkal. — 
A kassai főgymnasiumi Értesítőben nem ugyan történelmi, de tanügyi 
értekezést ir ft Károly Gy. Hugó tanár úr, t. tagtársunk, de annyi 
benne az irodalomtörténeti idézés, hogy már maga c mU is elárulja 
szerzőjének e téren való kitűnő jártasságát. — Végre a lévai állami 
tanítóképezde Ertesítvényében Szabó Lajos tanár úr czikkéből 
örömmel olvastuk, hogy midőn a képezdei növendékek, dőrék tanáraik 
vezérlete alatt jun. 29 — jul. 2-ik napjait kirándulásban tölték : nem- 
csak a történelmi emléktt épületeket, a garam-keszii Koh&ry -kápolnát, 
a szent- benedeki zárdavárat, a selmeczi óvárat stb. szemlélték meg, — 
de úgy Szent-Benedekben^ mint Újbányán és Selmeczen a levéltá- 
rak okmányaiba is bepillantottak , s a városházán őrzött 
régiségeket figyelemmel vizsgálták. Az ilyszcrtt kirándulások csak 
emelhetik a tanulók történelmi érzékét. 

— Vegyes közlemények. A felső-magyarországi múzeum ala- 
pításához, mely intézet Kassán létesíttetnék, komolyan hozzáláttak. 
E végből ugyanis Abaúj vármegye és Kassa város leikos fiaiból bizott-- 
si'ig alakúit, mely a hazafiakhoz folhivást intézett és aláírási íveket 
bocsátott ki. Siker koszorúzza nemes törekvéseiket ! — Buzgó régészün- 
ket, az ásatások és kutatásokban ép oly szerencsés, mint fáradhatluu 
b. Nyáry Jenőt közelebbről az a megtiszteltetés érte, hogy V e- 
l e n c z e város közönsége, Foruoni polgámagy és Borozzi múzeum- 



678 tARCZA 

— ' Nyltra vArmegyének XV-ík Bzázadbeli Támbelyei. Tannl- 
mány hazánk közlekedési viszonyainak történetéhes Wensel Qass- 
táv akad. r. tagtól. (M. T. Akad. „Értekezések,^ II. oszt, 2-ik. sz. 
1872.) Pesten, 1872. Eggenbergernél. 8-adr. 15. 1. Ára 10 kr.; 

— A Defterekről. Szilády Áron akad. 1. tagtól. (M. T. Akad. 
„Értekezések,^ I. oszt. 11 -ik sz., 1872.) Pesten, Eggenbergemél. 8-adr. 
23. 1. Ára 20 kr.) 

— Honuineota spectantia históriám Slayoram meridio- 
nalium. Kiadja a zágrábi délszláv Akadémia, szerkeszti Ljnbü 
Simon. Harmadik kötet. Zágráb, 1872. Zupán Ferencsnél. 8-adr. 
451. l. 

— Honnmenta Evangelicoram Aug. Conf. in Hungária Hís- 

torica. A magyarországi ág. hitvall. evangelicusok Történelmi 
Emlékei. Közli Fabó András, agárdi ág. hitv. ev. pap, a m. 
tud. Akad. h^v. s a M. Tört. Társ. vál. tagja. Negyedik kötet, e 
külön czim alatt is : „N a c li r i c h t e n von dcn Lebensumstftnden und 
Sohriftou cvang. Prcdigcr in allén Gemeinden des Königreichs Ungam. 
Gesaramelt und mit viclcn Anmerkungcn eriftutert von Johann Sámuel 
Klein, ev. Predigor der Deutichcn Gcmeinde zu Kaschau." Drítter 
Theil. — Pesten, 1873. Homyáuszky Victor kiadása, 8-ad r. 445. 1. 

- A magyar prot. egyháztorténelem részletei, irta és 

kiadta Balogh Ferencz, hittanszaki tanár a dcbreczcni ref. colle- 
giumbau. Debreí'zenben, 1872. if). Csáthy Károlynál. 8-adr. 183 U 
Ára 1 frt20 kr. 

— Történelmi Adattár. Csanád egyházmegye hajdaná(-hoz) 
és jelenéhez. Szork. Orthmayr Tivadar és Szén t-K 1 á r a y 
Jenő. Temesvártt, 1872. Magyar-testvérek nyom. Jun., jul. és aug. 
füzetek. 8-adr. A 243-tól a 338-ik lapig. 

— Magyar prot. egyh. és Iskolai Figyelmező. Szerk. 

Révész Imre debroczoni ref. lelkész, akad. l. tag. Július, augustus 
és septemberi füzetek. 281 — 420 1. Debreozenben, 1872. 

— Keresztény Magvető. Szerk. Ferencz József és 
Kovács Antal. VII. köt. 3. füz. Kolozsvártt, 1872. K. Papp 
Miklós nyomdájában. 



Felelős szerkesztő : TUALY KÁLMÁN. 



TeKt, 187'J. X^'oniatott as „AtlionatMim'' nyom«lájában. 



SZÁZADOK. 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. 



Kilenczedik fflzet. 1872. Norember hó. 



A Nftgyar Türténelmí Tirsolat 1872-ík évi szepes-vídékí kiriodolisa. 

III. 

A lőcsei bízottság jelentései. 

3, Thaly Kálmán jelentése szab, kir. Lőcse városa levéltárának 
Rákóczi-kori okmányairól, különös tekintettel a város 1709 — / 710- 

ediki ostromára, 

A hazai történelem barátai előtt ismeretes: mily előkelő 
szerepet játszott Felső-Magyarország kereskedelmi^ ipar s ál- 
talában művelődéstörténetében^ az egész középkoron át^ le a szat- 
mári béke idejéig, szabad királyi Lőcse városa^ — e gazdag 
és virágzó emporiam^ mely nagyságban^ népességben^ sőt a 
Lengyelországgal és Sziléziával való kereskedelem élénkségé 
vei; voltak idők^ Kassát is meghaladta. 

Ha a régi királyi város e virágzó időszakára visszagon 
dolunk : lehetetlen, hogy a legőszintébb sajnálattal ne emlékez- 
zünk ama Lőcse krónikájában gyászbetiikkel jelzett ttízvészre^ 
mely a várost 1550-ben majdnem egészen elpusztitá^ — s a mi 
legnagyobb veszteség : az utókort Lőcse hajdani képének htt is- 
meretétől^ a város gazdag levéltárának elhamvasztása által. 

Századok. 42 



680 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

örökre megfosztotta.*) Alig sikerült az ó városházát megemész- 
tő lángok közül némi csekélyszámA okmányt kimenteni, — me- 
lyeken a filst nyomai most is láthatók. 

E tűzvész után fölépült ugyan, oszlopos folyosóival, fresco- 
festményeivel, faragott-köajtó- és ablakkereteivel, a fÖtér kö- 
zepén sajátos ó díszében ma is fennálló városháza, — de a meg- 
semmisült sok régi emlék a levéltár pergamenéivel nem volt töb- 
bé elővarázsolható ! Pedig, ha az 1550 óta fennmaradt iratok 
ról következtethetliuk : az elégett ó levéltár roppant gazdag le- 
hetett. A mondott évtől kezdve ugyanis korunkig Lőcse városa- 
nak levéltára egyike a legdűsabbaknak. Úgyszólván m i u- 
d e n megvan, a mi azóta a városhoz, és fogalmazatokban mind- 

9 

az, a mi a várostól másokhoz intéztetett. Ks bár a levéltár nincs 
rendszeresen lajstromozva : az okmányok mégis fascieulusok- 
ban, évek szerint tartatván, nem sok bajjal áttekinthetők. Nagy- 
számú nevezetes adat rejlik ezekben, még mind máig ttizetesen 
é§ rendszeresen át nem kutatva, fól nem használva, Felső-Ma* 
gyarországnak nemcsak politikai és hadi. de különösen vallási, 
iskolai, művelődési, forgalmi és ipartörténetéhez. Például, mint- 
hogy Lőcse városa által, Tliurzó Elek végrendeleti alapítványá- 
ból') 1540 óta számos itjű küldetett ki a kUlf^ld protestáns 
egyetemeire: ezeknek a tanácshoz intézett eredeti levelei a ma- 
gyar tanügy történetéhez sok becses részletet tartalmaznak. Ki- 
váló figj-elemre méltók továbbá a város országgyűlési követei- 
nek haza küldött jelentései, a prot. lelkészek s tanítók cultur- 
történeti irományai^ s!b. 

Kn azonban mindezekre ki nem terjeszkedhetvén : a tön- 
tebbieket csak figyelemgerjesztésül irom, mások számára. Ezen- 
nel áttérek tulajdonképrni czélomra. vagyis a Lőcse városi 
levéltár k u r u c z v i 1 á g i részének vá z I a t o s i s m e r- 
t et ésére. 

I^őcsén, — melynek dombon tekvő belvárosa az időtt még 

') A SpervOj^elfélc sxipefri króuik:), k'irván a rettenetes tü.'.vesRt, 
kíem-^li : .la hoc autem iuceoilio exu^tulll o^t et Praetonnin. . . • ron- 
flagrutifl et perditis omuibus privilegiitf. rogialrí** etc. Civit4ti< * W a g- 
n e r, Anf*lecta Soepasn. II. í*^. ). 

=) RözH WagDcr. i. h. lU. ITiH. 1. 



5íí2 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

franczia konzul útján Versailles-ba. ez úton folytatták^ — az 
ügyes é8 tevékeny Bertótby által a krakkói fítpóstamester meg 
lévén titokban nyen^e Rákodnak. 

Ily viszonyok közt igen megfogbatö^ bogy a fejedelem 
folyvást súlyt fektetett LSese birtokára. — Ezeket csak jelezni 
akartuk; bővebben fejtegetni e belytttt messzire vezetne. 

Lássuk inkább; faladatunkhoz képest, Lőcse városa le- 
véltárának kuruczvilági nevezetesebb okmányait^ rövid kivona- 
tokban. 

Krumbacli levelét Engen herezegbez — mely a yárosnál 
egykorú másolatban van meg — úgy a nov. II s I2*kén kötött 
capitulatiöt már említettem ; innét fogva kezdődnek a kumez 
okmányok. 

Pápay JánoS; udvari főtitkár, a fejedelem tokaji tábo- 
rábaU; 170.3. nov. 23-kán ura megbizásáb^"*! válaszol LöcBe vá- 
rosának; a Mouakyval kötött capitnlatio tárgyában^ bogy t. i. a 
föladási szerződésnek meljnk pontja ratificáltatott a fejedelem 
által föltétlenül, és melyik módosítva. (Egykorú más.) 

„Kegyelmes Urunk ö Nagysága Hopmestere Besse- 
n y e y Zsigmond." a tokaji táborból, 1 703. nov. 28. Vitá- 
lis János bírónak — a ki később barrainezados volt Lőcsén, 
1 709. közepén történt haláláig — ír : küldjön mielébb ötven 
köntíísböz való hamuszín selyemgombot és zsinórt ; a fejedelem 
udvari irodája szükségére „két tuezet pennacsiniiló kést, fél- 
véka gallest ;"-- úgy az udvari konyha számára „czitromot, 
limoniát, kaperlií, faolajat, egy tiiczet kondért, egy tuezet ón- 
tálat, egy tuezet tányért, habaniiczát, stokfist, plateist, súfránt, 
tengeri-aprószőlőt, fenyümagot, kemínymagot, greizt" ete. 
(Eredeti). 

Rákóczi, 170:5. dec. l-jéről ^ex Castris Nostris ad 
Thokay positis" értesíti a várost, hogy Vitarius János lovaíi-ez- 
redcsnek megengedte Lőcsén ^alkalmas ifjakat toborzani^ ha- 
dai számára. (Egyk. más.) 

Ezen Vitarius János ezrede?, 1 703 dec. 7 ikéről 
Szepsiből ir atyafiságos magyar levelet Vitális városbírónak. 
(Flred.) 

Buday István, Rákóczinak egyik tábornoka, 17<».3- 



554 A LŐCSEI BIZOITSAG JELEXTE8EI. 

bloqnadából EunezkérOl. A 14 és 24-ikiben csak m város ked- 
Tetfk édeseit, jc*ftkaratját köBZ^^ni'). s viszont készséges pártfo- 
gásai ígéri ö i!^ ; — a 20-ikibaD írja : „mÍTel Eeg;)'elmes Urank 
G Xagy&ága áital adatott plenipotentiámböl Nemzetes YitéslA 
Rotb Jáoos ((jjüT^y) uram 6 kegyelme óberstersége alá bizo- 
nyos fizetett^ reguláris g^-al^^g-regimentet akarok erígáltatni^^ — 
ÍDtimálja telját a városnak^ hogy említett Botb ezredes odamen(( 
badfogad^* embe'eit fogadják készséggel A sept. 2<3-ikibaii már 
ezt írja Forgáeb : „Minthogy liten ő szent Felsége segétaégébSl 
az kassaiakkal valö eapitnlatioTéghezment;'' 
a mii:t is minden okvetetlen kivonul belőle a esászárí öné^ oc- 
tober 15-kép, — tehát Lőcse vár sa is adj^^n számukra ^pro de- 
ducíione tormcntoruni^ íegjuehány ágyát í. i. szabad volt tisz- 
tess 'g okáért gr. Monteonccolinak magával vinnie), 30 pár lo- 
vat, melyeket is a nevezett napra minden bizonyára Klnknnra 
eleikbe küldjön a várjs, — különben ha elmulatja b valami kár 
éri; njagáoak tuhijdonítsa. Ötödik levelét^ az oet. i-'l-ikit^ már 
Kassár^'l datálja Forgách^ köszönetét fejezve ki benne a kiköl- 
ti^zött kassai cs. helyőrség tovaszállitásá] a a város által kész- 
ségesen kiállítíjtl vecturáért. Végre, hatodik levele sziutén Kas- 
sán kelt, dee. 1« • ikén. Sürgeti a várost a fejedelem paranesá- 
hói reá repartiált fegyver mielébb* elkészíitetésére: minthogy 
Rotli regimentjének, a mely számára azon fegyver rendeltetett, 
„bová-hamarább Erdély felé kelletik indulnia.:* (Mind er.) 

Ez idő ben ; valamint a béke idejében folyvást, egész az 
ITO'.'-iki megszállásig, a esászártól a feje-^elom sz »lgálatába ál- 
lott báró Késsel János őrnagy volt Lőcse paraocsnoka. (Eredeti 
levele a városhoz, szállása és illetékei ügyében, 17<'»4 sept. 27- 
kéről.) Ugyanezen Késsel vult az, ki Forgáchot, midőn 1 707 
elején Lőcsén raboskodott, őrizte, és pedi^ katonás szigorral, 
ágy hogy Forgách folyvást panaszkodott ellene, s máshová vi- 
tetés-'t követelte. 

') Miután a ló'cepipk Roth János hnHi biztop Enyiczken sept. 
7-kén kelt leveléből megtudták, hogy Forgach a kaBsai ostromzárliit 
paranrsnokiiáf^át átveendő, odaérkezett, Cé peúig esuk könuyüézcrrel, 
uiinden tábori kénzlct ne'lkül — Roth, '.auácsira tábori asztali készle- 
tekkel kedveskedtek neki. (Roth J. er. levele.) 



586 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

ván^ mindnyáját kivontuk^ mivel a Rákóczi-kor politikai és ha- 
di történeteire nézve igen sok érdekes részletet szolgáltatnak, — 
e helyütt mindazáltal csak épen egynéhány ktlIöDÖsebb érdekűről 
emlékezhettínk meg. 

Ilyenek pl. E a s 8 a^ sz. kir. város fölhívása 1705 jnl. 
27*kéröl a felső-magyarországi kir. városokhoz^ hogy mielőtt 
követeiket a Rákosra sept. 1-jére ös-szehivott ország gyfilésére 
elküldenék : Eperjestt^ aug. 9-kén értekezletet tartsanak, mely- 
ben gravameneiket közösen megállapítván, együttesen terjeszt- 
hessék elő. (Er.) 

Máriássy Ádám ITOö. sept. 28. és 29-kén Káposzta - 
falváról ismételve követeli a várostól, levelei és Sváby Imre 
kapitánya által, hogy mivel a szász- medgy esi capitalált és Szi- 
lézia felé kísért németekkel a fegyvert le akarja rakatni : a 
szomszéd vármegyék és Eperjes városa példájára Lőe«e is azon- 
nal küldjön oda a táborra vagy 300 jó fegyveres embert. (Er.) 

Gr. Bercsényi Miklós Érsek-Újvárról 1705. cet. 
13-kán meghagyja Lőcse városának, hogy a Nagy-Szombat- 
ban tractálandó béke- tárgyalásokban résztveendő megbízottak 
és a külföldi közbenjáró hatalmasságok követei s a segéd-sze- 
mélyzet szükségére mindenféle fűszereket és egyéb konyhára 
valót küldjön, úgy a mint Labsánszky és Prileczky senatorok 
specificálni fogják. (Er.) 

Gr. Eszterházy Antalnak 1705 elejéről s végé- 
ről igen számos, hadügyi tekintetben érdekes eredeti levele 
van Lőcse városához, leginkább a reguláris ezredek szervezése 
tárgyában. 

Bertóthy Ferencz Eperjesről 1705. jan. 20-kán flin- 
ták és lándzsák készíttetésére szólítja fel Lőcsét, hol akkor 
jeles fegyverművesek laktak. Hogy pedig kőmíves ipara is ha- 
sonló jóhirü volt Lőcsének : bizonyltja a fejedelemnek az 
egri táborról 1705. május 22-kén a városhoz szóló rendelete, 
melyben meghagyja, hogy a fölépítendő ecsedi vár munkájához 
négy kőmívest és négy téglavetőt küldjön oda a város. (Er.) 

E czélra még Kassa egy kőmíves-pallért, öt kőmívest, öt 
téglavetőt, Pjperjes szintén ennyit, Késmárk hat kőmívest, két 
téglavetőt; és Bártfa négy kőmívest, négy téglavetőt tartozott 



588 A LŐCSEI B1Z0TT.SÁG JELENTÉSEI. 

raczk; 3 (^eregboDtó^ 205 i^zakálaspnska, 41 szakálas-pa^ka- 
cső; lő 6 rnnskétacsS, különféle ágyúgolyó vasból 1178^ k6- 
golyó 6 ftostól 125 ftosig 270; -szakálasokba való golyó 1 má- 
zsa, vas kézi-gránát 42; lOpor 2 m. 27 font létezett. (Er. inven- 
tarínm.) 

Boronkay István; Zemplén vármegye alispánja, Mo 
csárról; 1706. nov. 5-kén egy jó trombitást kér a vármegye zsold- 
jára fogadni; s költségére egy pár rézdobot csináltatni: mivel a 
personalis insnrrectiót hirdető parancsolat megjött, — ^ahhoz 
peniglen kívántató az régi bevett muzsikaszó; melly 
is áll slposbúl; dobosbúi; úgy trombitásokbúi ;^ minthogy pe- 
dig Zemplén vármegyében kir. városok; honnét etfélék kitelhet- 
nének; nincsenek : kénytelen ez ügyben Lőcse városa barát- 
ságához fordulni. (Er.) 

Keczer Sándor 170(3. oct. 12-kéröl tndatja Lőcse vá- 
rosával, hogy Rabntin; mintán ostroma véresen visszaveretett, 
— a fejedelem megérkezte hirérC; tegnap elszállott Kassa alól; 
8 a Hegyallya felé vonul vissza, Károlyi lovassága által üldöz- 
tetve. A mi már Kassa bombáztatását illeti : azt a német „to- 
vább egy hetinél keményen lőtette hét álgyúbúl, s öt mozsárbúi 
annál keményebben bombáztatta ; 358 bombánál többet bocsát- 
ván be a városba : hét embernyi kárnál több nem esett ; — de 
az épületekben feles kárt tött a bomba; kiváltképpen a 
nagy templomban s a tájon, mivel a Folgasz- (így ; 
Fanl-Ga8se)-bástyátúl lőtette a várost." (Kr.) 

Mivel pedig Rabutín vísszaveretéi^ét megelőzőleg Lőcse 
városa is tartott attól, hogy Kassáéhoz hasonló sors ne érje : ké- 
szült a védelemhez; — de ódon erődítményeibe nagy bizodal- 
mat nem vethetvén, levéltára becsesebb részét lá- 
dákra rakatva;jóeleve Szepesvárába küldte a 
vész elől. Körülbelől egy hónapig őriztettek ott a lőcsei ok- 
mányok; mint az alábbi két levél mutatja. 

Lőcse város tanácsa 1703. oct 5-kéről szép ma- 
gyar levélben megkeresi id. Szent-Iványi Ádáraot, Szepesvár 
azon időbeli parancsnokát : „A minapi Kegyelmed szép ajánlá- 
sa szerint vagyon reméüségünk, hogy Kegyelmed ott Sze- 
pesvárában méltóztatik adni szállást a város 



590 A l.OCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

a temetőbe; élet-halálra vívdí. A tanúk is bizonyítják^ hogy 
Geden a temetőben szintén kivont karddal álla Mayerrcl szem- 
ben. Mindazáltal; a fejedelem hadai k(>zt a párviadalnak csak 
egy módja — t. i. a párbaj ozóknak azellcnséggel versenyt 
vívása — lévén szabados : a hadi szék Mayert emberölés miatt 
lőpor s golyó általi halálra Ítélte. Az elitélt a fejedelemhez fo- 
lyamodott kegyelemért; — ki úgy látszik, meg is kegyelmezett 
neki : mert létezik a lőcsei levéltárban egy cartabianca; mely- 
ben két egyén kezességet vállal a szabad lábra bocsátandó May • 
er kapitányért. 

Az 1707-iki okmányokból : 

Rákóczi 1707. febr. 4-kén RozsnyórúI megbízza Sréter Já- 
nos tüzérségi dandárnokot; hogy azon ágyúkért és lőszerekért,, 
melyeket Lőcse városa a haza szükségére különböző alkalmak- 
kor átengedett; a Murányban levő rézből elégítse ki a várost. 
(Egyk. más.) A város — mint egykorú consignatió mutatja — 
1703-ban egy 38 mázsás nagyobb, és egy 28 mázsás kisebb 
ágyút, 1707 elején pedig, Sréter kértérC; „kassai ágyú- 
öntőmesterChristianBinstok^^ kezéhez, a fejedelem 
számára öutendő 12 új tábori ágyú anyagául szükséges 362 m. 
érez fedezéséhez; egy 80 mázsás régi hanbitzut és 25^1* m. 
ágyú erezet adott által sajátjából az országnak; vagyis összesen 
171 V4 mázsát. Melyért Rákóczi aztáu a városnak 8 kisebb ta- 
raczkot = 25 m. érc/; és Murányban 24 m. rezet adatott, s a 
többit készpénzül kárpótoltatá. (Er.) 

6r. Csáky István generális főhadi biztoS; a hadak 
számára 1707 elején Lőcsén csizmákat, deli-csizmákat és fe- 
kete süvegeket, (hajdú-föveg) készíttetett. (Er. levele a városhoz, 
de dato Ncosoly, 25. mart. 1707.) 

Keczer Sándor kerületi hadi biztos pedig, a harmad- 
éve az ecsedi erődítéshez Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és 
Késmárk városok által leküldött kőmíveseknek, (neveiket is 
közli) azon erődítés folytatására újra leküldését sürgeti, ú. m. 
Kassa 2, Lőcse 4, Bártfa 2, Eperjes 5 és Késmárk 7 kömívest 
küldjön le most; kik közül ha valamelyik netalán a munkácsi 
vagy angvári erődítéseken dolgoznék : azok helyett mások kül- 



öí>2 A LŐCSEI BIZOTTSAg JELENTÉ3EL 

gyelmes rendeiésébiíl typus alá killdeit Regularaentuiunak dol- 
gát : kiyántani ezen alkalmatossággal is jelenteueni niagamot 
végette; akarván tudnom : ha vagyon-é már in opere? Azt Ír- 
tam volt; hogy 70 exaroplari-Ycl beérhetni; -~ de fölessebb k(- 
Tántatván az hadaknak^ többet készítsenek ; mennél több^ an- 
nál alkalmatossabban esik.^ (2000 példányt nyomattak.') ;,Ite- 
rato is admaturáltassa Kegyelmed elkészülését.^ (Er.) 

UgyanaZ; Ungvárról; 1707. oct IS-kán, agyan- 
annak: ^Az mely mnnkát; typos alá valót, (azaz: Uníver- 
sale Regulamentumot) Kegyelmednek recommendáltam vala : 
nem kétlem, eddig elkészülhetett, és bár innét való indulásom 
előtt reroittáltatott volna: mert sabscribáltatnia általam kelletik. 
Mivel azért magamnak Méltóságos Fö-Generális (Bercsényi) 
arammal ö Excellentiájával a felső hadak közzé kelletik iudúl- 
nom : szükségképpen Lévára, én utánnam dirigáltassa Kegyel- 
med az megirt Reguhunentamot ; egyébiránt is Mélt. Fő-Generá- 
lis uram ő Excja által más egyéb dispositiók fognak tétetődui, 
azon alkalmatosságval repraescntálván jelentett munkát: miként 
mehetett typusban? ő Excja előtt is, és ő Felségének subscríp- 
tiója alá^) alázatoson megkUldhessem.^ (Er.) 

Alauda válasza ugyanerre: 

„Kegyelmed Ungvártt 13. hujus irt úri levelét csak 22. 
ejusdem hozták kezeimhez, az kit minden halasztás nélkül az 
typographussal közlőttem. Meddig nioh('tett az nyomtatással ? 
méltóztassék az úr, includált levelebiíl megérteni. A mint látom, 
az Regulamentumnak elkészétcse csak inához egy hétre meglé- 
szen, typographus uram biztatása szerint; elkészülvén, Méltó- 
ságos Generális Bcrtóthy Ferencz uram ő Kegyelmét alázatos 
san requirálni fogom : lehessen Léváig pron»otiója, Kegyelmed 
rendelése szerint. ** (Fogalmazat, dátum nélkül.) 

„Anno 1707. die 29. 8-bris, coram Tit. Dominó 

') Bertüthy Ferencs levelei Bercs^iiyilioz. Kir. kamarai levéltár 
Budán. 

') Külön-külön uiindtín példányt u fejedelem irt iilá, pcof<étul- 
tetett meg, és elleujcgyeztetett többnyin* Aszalay által. Minden ez* 
red éi mind<>D helyőrség kapott egy-egy ily példányt, s azonkívül 
a tábornokok, dandámokok, a hadbírák és rabkicaorélö bistosok, stb. 



594 A LŐCSEI BÍZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

A trencsényi szerencsétlen ütközet után a császáriak mind 
elébb nyomulván^ 170vK januárban Liptö vármegyét is megszál- 
lották; pöt onnét a merész V i a r d tábornok Lőcse alá csapott. 
Ott ugyan keményen megágyúzták; s a katonasággal jöl meg- 
rakott Szepesböl a lovas hadak mindenünnen reá felesedvén^ — 
BabócsayFerencz eltti csakhamar vissza kellett vonulnia. 
A veszedelem tehát egyelőre el volt hárítva, — azonban Viard 
vakmerő portyázása a felső-magyarországi kerített városokat 
fölrázta álmukból. A fejedelem Késmárkot, Lőcsét, Bártfát, Sze- 
bent; Eperjest; melyek csak kétes biztossága erődítésekkel bír- 
tak, (Kassa újabban jól megerősíttetett) megkérdezé: akar- 
ják-e magukat védelmezni, az ellenségnek történhető ostromlá- 
sai ellen, vagy nyilt városokúi kívánnak tekintetni ? A válaiz- 
tást szabad tetszésökre hagyta. És mind az öt város polgársága 
annyira ragaszkodott Rákóczihoz s a nemzet ügyéhez, hogy egy- 
hangúlag elhatározták : készek magokat vérök, vagyonok föl- 
áldozásával is a végső lehetőségig védelmezni, kérvén a feje- 
delmet, helyeztessen falaik közé elegendő őrséget, lőszert és 
jó hadi tiszteket, — ők magok is fegyverkezni fognak, erődíté- 
seiket javíttatják, élelmi szereket hordatnak be, helyőrségei- 
ket fizetendik, s a parancsnokoknak eugednlmeskedni fognak stb. 

Rákóczi ehhez képest, kivált a leginkább veszélyezett Lő- 
csére és Késmárkra, feles, jól fegyverzett gyalogságot helyezte- 
tett be, — s a városok is mindenképen készlllének. 

Gr. Cgáky Mihály tábornok Írja 1709. február 20- 
káról Késmárkról a lőcscicknek : KUldjön ide Kegyelmetek szá- 
razmalom építéséhes értő mesterembereket, mivel Késmárk 
városának sem szárazmalma nincs, sem ahhoz értő mesterember 
itt nem találtatik." (Er.) 

Bercsényi 170í>. jan. 15-én Munkácson kelt levelével 
Lőcse városát a tüzérségnek teendő további szolgálmányok s fize- 
tések alól fölmentvén, e helyett elrendeli, hogy a város ezután a 
kebelébe helyezett őrséget fizesse adóbeli obtingeséből, éa pedig 
hórúi hóra rendesen, annál jobb kedvvel őrzik majd a váront, 
s a kapott pénzt is ott költvén el, ez a városból ki nem vitetik. 
(Er. v.ö. b. Klobusiczky FerenczEperjistt ITOO.jan. 25.08 28-án 
kelt er. leveleivel.) B. A n d r á s s y Pál tábornok pedig 1 70i>. 



696 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSÉT. 

toborzott és Makovicza táját fenyegető gyülevész had ellen Sá- 
rosba kllldé/) — minek folytán Szepesben megfogyott a kuruez 
erö^ s inkább csak a négy erődített pont : Késmárk, Lőcse^ Sze- 
pesvár és a lengyel határszéli Danavecz^ másként Nedecz vára 
biztosítására szorítkozott 

£ szepesi hadosztály fölött ekkor b. Andrássy István tá- 
bornok parancsnokolt^ kit oct. 15-én még Késmárkon találunk: 
de nov. elején már bevonult Lőcsére^ Késmárkon Czelder Orbán 
alezredesét^ Bajcsy Györgyöt hagyva, Czeldernek három száza- 
dával. A többi hét, továbbá Andrássy Pál jobbára szökevény-né- 
metekből álló gyalog-ezrede, szintilyen főtisztjök Neumann ez- 
redes alatt, és Pongrácz János némi hajdúsága, Lőcse városának 
helyőrségét képezé: mindössze valami 1500—1600 jó fegyveres 
gyalog. Főparancsnokul fölöttük és a város fölött maga András- 
sy állott, mint vezénylő tábornok ; helyettese a hü Czelder Orbán 
dandárnok vala, Szepes vármegyei vagcndrtisseli születésű, s 
egyike Rákóczi legügyesebb gyalogsági főtiszteinek. Helypa- 
rancsnok báró Késsel ezredes, a régi városi commendáns, végre 
a tüzérség feje a franczia Du Prés Ferencz alezredes. Megfordult 
ott továbbá Pongrácz János ezredes is. 

Bercsényi 1709. nov. 4-én kelt levelével erélyes ellenállás- 
ra, hűséges kitartásra buzdítja a lőcseieket, s komolyabb vesze- 
delem esetére hathatós segítséget igér. (Er. ^) 

A hü lőcsei polgárok fegyverkeztek is, hogy, ha kell, az 
őrséget támogatva, védjék szeretett szülővárosukat. Ezen közben 
nov. közepén a császáriak főerejével Nógrádból lölérkezettHeis- 
ter, — és Szepesben nemcsak a Liptó felől eleibe jövő Löflfelholtz 
és Yiard hadaival, hanem a császár zsoldjába álnokul s/.egődött 
lengyel berezeg Lubomirszky Tivadarnak, a XIH. város htibér- 

*) Andrássy István levele Alauda Bertalaa lőcsei főbíróhoz. Kés- 
márk, 1700. oct. 15. (Er.) 

■^) Nov. 8-án podig Andrássynak és a helyőrségnek is küldött 
biztató leveliit : ^Holnap expcdiálom expressusomat Andrási István 
uramhoz és az városokhoz, s eleikben adom ])éldriját Beszprémnek (a hol 
t. i. Heister a capitulalio után hat főtisztet kivégeztetett) ; jobb tudva, 
mint készült h imisságra menjenc^k belé, — s bíztatom is mindennel.** 
(Bercsényi levele Kuyiozkéről Károlyihoz, 1709. nov. 7-röl. Thaly : 
Rákóczi Tár, H. köt. 296 — 297. 1.) 



598 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELEXTÉSEI. 

nebáDv napon át keményen t^rték^ bombázták a lőcsei falakat 
A TÍtézül ellenálló városnak nagy része leégett. — a háztetők 
többi részét magok a polgárok verték le, Czelder biztatásaira. 
(Városi jegyzőkönyv és Bercsényi levelei az i. b. 310. s ktfv. I.) 
A bombázás első napján már kémet is fogtak: ezt b. Késsel ez- 
redes és hely parancsnok hallgattatta ki nov. 20-kán. (Városi 
jeg}'zőkőnyv.) 

És míg a város ostromlása folyt : Rákóczi és Bercsényi a 
fontos helyet megmentendők, mfg egy részről b. Palocsay György 
dandámok alatt Sárosból a radácsi völgyön át egy lovas-osz- 
tályt indito*tiik Szepes felé, — más felől, úgymint AbaAjon át, 
Károlyit és alatta Bagossy Lászlót ktlldötték a gyalogsággal, oly 
otasitásBai, hogy Lőcsét az ostrom alól okvetlenül ft^lmentsék. 

Károlyi ll'-én haladt át Jászon, 20-án MetczenzéfTen talál- 
jak. 25-én pedig már jól bent Szepesben, Krompachon: útközben 
ordert küldvén Palocsaynak^ hogy ezen utóbb nevezett napon 
mindnyájan Krompachnál egyesüljenek, Hcistertfibora ellen Lő- 
cse ftSlmentésére indúlandók. (Bercsényi levelei Károlyihoz, i. h. 
308. .-nf). 316. I.) 

Ezalatt, nov. 24-én Palocsay egyik merész hnszárezredese 
Paar Ferenc z becsapott Lőcse alatt Heister táborára, s ott 
,,nagy lármát csinált.^ Mit látván az ostromlott város bástyator- 
nvairól a vité^ Czelder Orbán : csakhamar támadásra rendelé sze- 

m 

pesi fiákból álló saját ezredé^, s rögtön, azon riadás alatt kiro- 
hant az ellenség ostromsánczaira, melyekben Heisternek 300 né- 
metjét vágatta le s két ágyúját elnyerte. (I. h. 312. I.) 

Czelder e diadalmas kitörése igen ff)lvillanyozá a lőcsei' 
eket, kik közt ettől fogva semmi rémUlés nem volt, sőt a legel- 
szántabb hangulat uralgott. (U. ott.) A császáriaknak e kettős 
csapás okozta zavara alatt Andrássy István módot talált két- haj- 
dút levelekkel kijuttatni, kiket Palocsay Bercsényihez igazított 
(i;. ott). 

Palocsay a melléje rendelt De Kiviére hadmérnök-ezredes- 
sel nov. 2ő-éii, a tervezett általános támadás czéljából, kikém- 
lelé Heister tábora fekvését, — » útjában összeakadt Tóth Már- 
tonnal, ki Lőcséről ez nap este kivágta magát, és a helyzetet jól 
ismervén, a (ölmentésnél kalauzul ajánlkozott. (U. o. 315. 318. 1.) 



♦>fi«' A Í/X:SEI BIZOTT.<Ar; JELENTÉSEI. 

Tühk'/ÁüHTSí : mire a kereskedők dec. lO-én 162 réf posztót ad- 
niik c czélra. (Vár. jkv.) 

Harmadnapra, 12-én Laczkó Imre hadnagy érkezik a vá- 
rosba^ 8 pracsentálja a tanácsnak Bercsényi Eörtvélyesnél, <>-áii 
kelt levelét. Ezcn^ a polgárság hazafias bnzgólkodását^ kitartó 
kttzdelmét dicsérő és jövőre is bazditó s biztató levél, Ünnepélye- 
sen fíUolvastatván, — örömmel vétetett, és határozatba ment, 
hogy azonnal válaszoljon reá a város, köszönve ő Excja dicsérő el- 
ismerését é> atyai szép biztatásait s jövőre is igaz hűséget ígér- 
ve, de mielébbi megsegítés végett egyszersmind leirva a város 
romlási'it. („Den miserablen Zustandt der Stadt.'') Ugyan e na- 
pon Pongrácz János ezredes is bennt volt Lőcsén, a ki által An- 
drássy^ gr. Csáky Mihály tábornoknak s Szepesvár urának bi- 
zonyos drága fegyverét (eztisttokú hegycstör) kivánta kiadatni 
a tanácstól. (Vár. jkv.) 

Dec. 14-én a tanácsosa városi közönség gyűlése Andrássy 
tábornok indítványára lelkesedéssel elhatározza, hogy, ha az el - 
lenség újból megszállaná^ és netalán rohammal fenyegetné a vá- 
rost : ni i n d c n f e g y V e r f g h a t ó f é r fi, 12 é v e s fi ú k- 
t ó 1 számítva, tartozik készen 1 e n n i és parancsszóra 
a falakon a rendelt helyekre kiállani. (Vár. jkv.) 

Dec. If). Czcldcr Orbán szerencsésen visszaérkezik a vá- 
rosba ; mire Andrássy magához hívatván a íobírót és tanácsoso- 
kat, ez örvendetes újságot jelenti nekik, és hogy Bercsényitől 
Czelder a vár(»snak újabb levelet hozott. Mely is általadatván a 
tanácsnak : a városházán Ünnepélyes ttlésben felolvastatik. A 
fejedelmi helytartó és lőtábornok eme levele Zemplénben, Hra- 
lj()Czon, dec. 12-én kelt. Brigadéros Úrban Czelder uramtúl értet- 
tom — írja ebben Bercsényi — a nemes város tanúsított jó ma- 
gavisclését s dicséretes rcsolutióját. Köszöni és magasztalja pél- 
dás httségökct, igaz hazafiságokat^ — és buzdítván, hogy eddigi 
jó resolutiójúkban jíívörc is maradjanak meg, rövid időn való 
megsegítéssel; s a fejedelem és az ö különös gondviselésével bíz- 
tatja őket. (Er.) 

E ícvélhez még a népszerű Czelder lelkesítő szavai járul- 
tak : bíztatás az újon érkezett és gr. Potoc/.ky Mihály kiowi pa- 
latínussal Rákóczi szolgálatába állott lengyel-svéd haddal, mely- 



«í»J A UfC^FA BIZOTTSAO JELENTESEL 

lik Sándor őrnagy i'ijabb élelmi szállitmányiiyal legközelebb 
szintén beérkezendnok : ^zállá5 rendeltessék szimukra. (Vár. jkr.) 

Eddig az adatok az 170'*. é^Töl, melynek még hátralcYö 
két hete Lőcse körül úgy látszik csendességben^ vagy legalább 
aprAbb csatározások k^zt folyt le. A harcz fSszintere másfelé 
irányúit ; a fejedelem ugyanis a lengyel-svéd haddal szaporodva, 
(izemélyesen táborba szállá, s hogy a császáriak nógrádi erődí- 
tett vonalait áttörhesse, és így a közlekedést Érsek-Újvárral új- 
Ml helyreállitsa, — minden erejét összeszedte, s e czélböl Ká- 
rolyi Sándort is magához renddé Szepesből, a tőle fúggő hadak 
legnagyobb részével. Más részről Heister a bányavárosokba vo- 
nult le, s onnan Bécsbe hivatván hadi conferentiákra : a Szepes- 
ségcn Lr>ffelholtz altábornagyot hagyá maga helyett vezénylő tá- 
bornokul, alatta Hartleben vezérőrnagygyal. 

Löffelholtz a zordon telet kényelmesebbnek találá a föhadi 
szállásánl választott Késmárkon tölteni *), mint a Lőcse körtili 
rrsz falukban, — a hol Hartlebcnt hagyá vigyázóúl. Azonban 
az ostrom/árlat nem vala oly szoros^ hogy azt az élelmi és egyéb 
szállítmányokkal Lőcsére igyekvő csekélyebb, néhány száz főnyi 
kunu'z lovas portyák is át ne törhették volna. így például 1710. 
január J-kán indult el Eperjesről oda, Ordódy György dandár- 
nok, kinek megtérését Bercsényi 6-kára várta. =) Még jan. 12- 
kéről is azt Írja Kassáról Bercsényi, hogy Szepesben még in sta- 
tu quo vannak a dolgok ^j, bár úgy látszik, Uartlebennek ekkor 
már ki volt adva a parancs Uiffelholtztöl a komolyabb actióra, 
melyet ugyan megelőzőleg, csellel akartak még egy kísérletet 
tenni. Eperjesen c két tábornok, némely németes érzelmű bejáró 
kereskedő emberek útján összeesküvést szítolt, — de a mely ép 
ez idő tájtt Bertóthy Ferencz ébersége által kinyilatkozván, a 
comproniittált egyének idejében megugrottak, liartlebcn pedig e 
kudarcz előtt; Eperjest immár bírni vélve, 1710. január *» kén 
Eperjesről kiltezvc levelét, („Dátum Epericd, 1). Januarii ITlO") 
beír Lőcsére a tanácsnak német nyelven, igen nyájasan. (ErcJ. 

*) 1710. jan. 23-kán b febr. l-jén Kóamarkon kelt orodoti Iev»^- 
loi a kir. kamarai levéltárban Budán. 
=) Uákóczi Tár n. 323. I. 
') V. 0. 324. 1, 



0O4 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSÉT. 

tott katonaság és polgárság s a vész színhelyén parancsnokló 
Orbán dandámoknak a támadt résre áliitott hajduság|^ sűrű iö- 
veséivel és kézi fegyverekkel kitűnő vitézséggel verte vissza az 
árkot betöltő falomladványokons ostromlétrákon felrohanó ellen- 
séget. ') Az éj beálltával megkisérlett roham másnap (jan. 24.) 
őt óra tájban d. n. a császáriak összes erejével megújittatott^ b 
három-négy óra hosszatt tartott szakadatlanul^ miközben^ hogy 
a rémület még nagyobb legyen, egyre hallott a bomba is a vá- 
rosra az ágyútelepekből. A lőeseiek, szerencsére, lőporokat nem 
csupán egy helytltt tartották, és így, bár föraktárnk a felrobba- 
nás által megdcmmisült : még annyi lőporuk más tartó-helyeken 
maradt, hogy sürü ágyú- és puskalövéseikkel, az ostromlók szá- 
zainak holttesteivel tölthessék meg széles árkaikat. Czelder egyre 
osztogattatá a töltényeket a védők kőzött, s szavakkal és példá- 
jával biztatta vitézit. Mint általános értesítésekből következtet- 
hetni, Andrássy tábornok is dicséretesen viselé ekkor még magát. 

Löffelholtz végre látva, hogy semmikép sem boldogulhat 
erőszakolt s a késő éjbe húzódott rohamaival : véres fejjel^ ke- 
mény veszteséggel visszavonult táborába^ s az ostromot újból 
szoros zárlattá változtatta. 

Igen érdekes a leirt eseménjTől Görgey János levele, 
Szepesvárából, 1710. január 24-kéről, esteli 8 órakor^ tehát még 
az ostrom folyama alatt, Bercsényihez irva : 

„Kegyelmes Uram! Mai levelemnek elküldése után veszem 
észre : micsoda három pattanás volt tegnap 8 órakor estve, — 
midőn ma ő órátúl délután egész ezen 8 «'»ráig szUneti nincsen 
az is/.onyú bombázásnak Lőcsénél ; s az mint az apró fegyver 
szűnetlen ropogásárúl vehetem fel a dolgot : nincsen formális 
ostrom hiúval. Azon Kxcelleutiád ne építsen, hogy prést m»ni lőt- 
tek, mert egy titkon csinált minával utat nyithattak ostromnak ; 
nem is magyarázom már másra az tegnap est véli első pattanást, 
a ki oly zúgással lett: ugyan megrendült a vár 
(özepesvárj b e I é, megvallom, eddig toldindulásnak tartottam. 
Mire válik dolga Lőisének y áll egyedül felséges Isten szent aka- 
ratján; de ha Lőcséi megveszi: éjjel nappal nem lesz nyugta lo- 



606 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

merő vitézséggel járt be, és hordotta bé Lőcsére a szállítmányo- 
kat: már ekkor betegen feküdt Eperjesen^ Rombánynál kapott 
Biilyos sebeiben ; s Nikházy vagy Nagy Jánoséknak^ úgy látszik^ 
nem volt elég bátorsága, ereje vagy ügyessége hasonló műve- 
letekre. — Sréter János eperjesi parancsnok ekkép értesiti Ber- 
csényit az . említett lőszerszállitmány sorsáról; Eperjesit 1710. 

febr. 5-kén kelt levelében : 

» 

„Excellentiád kegyelmes parancsolatja szerint Generális 
Bertóthy Ferencz urammal azon voltunk, hogy azon Lőcsére de- 
putált munitiót bevihettek volna ; az mint iS; Palocsára küldöt- 
tük volt ; de sine eflfectu, mért ? onnan Szebenbe visszahozták, — 
mentegetvén az hadak magokat, hogy rósz kalauzok volt, s at- 
túl tartottak; hogy ha bemehettek volna is : vissza nem jühetné- 
nek. (!) Szebenbül penig Generális Andrássi Pál uram ő Nagy- 
sága Sadács felé parancsolta vinni ; onnét immár mikint fog 
béiktattatni? nem tudom. Első dispositió ollyas volt, hogy sen- 
kinek hirivel ne légyeu; — de immár majd minden ember tudja." 
(Er. u. 0.) 

Andrássy Pál tábornok, ezen lőszer-, és vele egy liszt- 
szállltmányt fcbr. 7-kéntijramegindítá; Nikházy György 500 hu- 
szárjának fedezete alatt; Lőcsére, — mint Eperjesről febr. 8-kán 
Bercsényinek irja: 

^Kegyelmes Uram; tegnap megírtam vala alázatossan Nagy- 
ságodnak, hogy a puskaporral és a liszttel NikhAzy uramat cx- 
pediáltam Lőcse felé ; legfeljebb ötszázad magával volt; a kik 
a lisztet és a puskaport vitték; tegnap 12 órakor délben indáit 
meg (Szepcsvár felé) inneu; úgy, hogy azon étczaka kellett 
bevinni. Ugy hiszem, szerencséssen be is vihette, mivel actu 
2 óra vagyon délután : ha valami szerencsétlenség esett volna 
rajtok, — eddig csak a szaladó katonákban is gyütt volna. Ha 
várakoztam volna is azon expeditióval : sokkal több lisztet ugyan 
csak nem vihettek volna, a katonaság kevés volta miatt. Szálai 
Pál uram levelét is most veszem (Szepesvár alól), ö kegyelme is 
azt írja : még c^ak a jó vigyázó strázisára sincs elégséges kato- 
nája. — Laczkó Imre Nikházy urammal ment cl, az másikát 
nem láttam a ki fclol ír Nagyságod, hihető, ho^y az előbb bo- 
lucnt Lőcsére. Mihent Nikházy uram felől rclatióm érkezik: azon* 



608 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

szomszéd Illyéáfalvára^ február 9-kén capitalati ó-tervezetet kül- 
dött ki a város, mintán már a helyőrség is megkezdette az alkut 
a szabad elvonulás iránt (Er. fogalmazat a városi Itárban.) Ezt 
azonban, úgy látszik, a városi németes fObíró, Alauda, csak a 
vagyonosabb s vagyonukat és városuk kiváltságait féltő honorá- 
tiorokból alkotott tanács, nem pedig a Ráköczihoz rendkívül 
ragaszkodó község, polgárság megkérdezésével tette. Mert a 
község mindenben csak a népszerű Czelder Orbántól, a fejedelem 
e tántorithatlan bivétől és önérzetes katonától várt, s a város 
meghódolásáról, az utolsó löporszemig és utolsó kenyérig hallani 
sem akart. S midőn a tanács tervezetéről értesültek : a polgárok 
összejövetelt tartván, húsz tagból álló küldöttséget indítanak 
Gzelderhez, kérvén őt, vesse magát közbe ; s egyszersmind kije- 
lenték, hogy ő nekik, a polgárságnak,van még annyi élelmi szerük, 
hogy, ha semmi szállitmáDy nem érkezik is be : néhány hétig még 
nemcsak magokat, de a katonaságot is képesek eltartani. Kész 
szívvel ajánlották is erre magokat, kérvén Czeldert, ne hagyja 
el őket a helyőrséggel, oltalmazza Lőcsét tovább is, ők Rákóczi 
bívségében akarnak élni-halni ! 

A vitéz dandárnokot érzékenyen meghatotta a polgárság 
e ritka hűsége és példás ragaszkodása, — és pedig annálinkább. 
minthogy a helyőrség részéről kiküldött alkupontokra Löffel- 
holtztúl oly válasz érkezett, mely ly el az önérzetes katona a hősi vé- 
delem elismerésre méltó ténye után épen nem volt megelégedve. 
Az őrség ugyanis, a hadi szokás értelmében, a vitézül megvé- 
dett résen át, teljes harczi díszben, kibontott zászlókkal, zengő 
zeneszóval („mit klingenden Spiel**), teljes lő- és kézi fegyvi r- 
zettel, néhány tábori ágyúval s összes podgyászával szabad ki-, 
illetőleg elvonulást kívánt Eperjesre, - a mit Löffolholtznak, lm 
a vitézséget az ellenfélben is tiszteli, a fennforgó viszonyok közt 
meg kell vala adni. Azonban ő e kívánatra azt felelte, hogy a 
fisztek ugyan kivonulhatnak, de előbb esküdjenek meg, hogy a 
császár ellen többé nem harozolnak ; a legénység azonban vagy 
álljon a császár szolgálatába, vagy ha ezt tenni nem akarja, te- 
gye le a fe^7'vert, s elébb a tisztekéhez hasonló esküt tévén, kiki 

>) Várofii jkv. V. ü. Rákóczi KmlékiraUival. 



610 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

r&B^yrsL^ ') ki miudig a mások tanácsás szokott yala járni, — 
hatott a ravasz asszoDy csábítása^); Ci^ak a végrehajtás módozatai- 
ra, mikéntjére nézve habozott még. 

A tábornok; Czelder előtt a hűségest és hajthatlant szín- 
leié, s dandárnokának előadására rögtőn magához idézteté Brock- 
hoffot; a város hites jegyzőjét, néhány tanácsossal egyetemben. 
Ezek megjelenvén, Andrássy ott a brigadéros jelenlétében cso- 
dálkozását nyilvánitá előttők : miként panaszkodhatik a város- 
bíró és tanácsa az élelmiszerek mód nélkül való megfogyatkozá- 
sáról, sőt hiányáról, holott, itné, Orbán dandárnok előtt az imént 
egy húsz polgárból álló küldöttség, a község nevében, őt vigasz- 
talva kijelenté, hogy a lakosság még néhány hétig képes és 
kész eltartani a helyőrséget, csak ne capituláljank ! Mivel tehát 
a tanács és a polgárság nyilatkozványai ellentétesek : ezennel 
mint főparancsnok meghagyja nekik, hogy a bíró és tanács a 
községgel egyértelmű elhatározást terjeszszen elő. (Városi jkv.) 

Erre a városházán még az nap nagy tanács- és községi 
gyűlés tartatott. A főbíró megjelenvén, részletesen (s úgy látszik, 
Andrássyval való előleges megállapodások szerint^ sőt az újabb 
hírekre nézve, tőle vett értesülés alapján) fejtegeté a város, és 
az egész confoederált haza ez idő szerinti csüggesztő helyzetét, — 
saját és tanácsa viselt dolgait illetőleg pedig számot ada a pol- 
gárságnak^ hogy t. i. őés a tanács már a felrobbanás 
és roham utáni napon, január 25-kén, irásba fog- 
lalt határozatot hozott és adott által András- 
sy tábornoknak, hogy mivel már az élelemben és lőpor- 
ban napról-napra fenyegetőbb szükség mutatkozik, a városnak 
a végromlástól való megóvása tekintetéből tanácsolják, mint fő- 
parancsnokuknak : ereszkedjék alkudozásba Löffclholtz altábor- 
nagygyal a capitulatió iránt. S ha — folytatá — ezt tanácsol- 
tuk már január 25-kén: annálinkább tanácsosuk mos^, a város 
megszállásának immár tizenharmadik hetében. A segély ugyanis, 

^) „D<; még crrül (bizonyos hadi terv) nem merek iruom And- 
rássy urumuaky mert g a z e t á k b a n m e n n e,^ így jellemzi őt 
Bercsényi, Károlyihoz 1709. nov. 6-kán irott levelében. Kákóezi Tár, 
II. küt. 295. I. 

-j L. Rákóczi Emlékiratait. 



€1^ A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELEXTÉSIL 

a további védelmet lehetetlennek itéü : mivel a kifirült hadi élés- 
tárak mellett^ egyedül a polgárság nem fogja táplálhatni a kato- 
naságot, immár a város is teljesen ki lévén élve ; nincs tehát 
már mód; — ámbár idáig, mint maga a brigadéros legjobban 
tadja, a belyOrséggel együtt a polgárok is híven harczoltak. (U. o.) 

Ezek uiCth a város Andrássjtól megtadakoltatá : nem len- 
ne-e czélszerü a város részértil is kiküldeni valakit L($ffelholtz- 
hoz, hogy a városi érdekek a capitnlatiöból valahogy ki ne ma- 
radjanak ? A tábornok biztositá a tanáesot : lesz gondja a vá- 
rosra^ nem capitulál 6 a nélkül. (U. o.) 

Czelder Orbánnak mit volt tennie ? Aláveté magát a több- 
ség határozatának ; s hogy vitéz hadai számára a katonai becsü- 
lettel megférő, tisztességes capitolatió kieszközlését megkísértse, 
— maga ajánlkozott Löffelholtzhoz kimenni a táborba, a mint- 
hogy még az nap estve (febr. 11.) ki is lovagolt, és helyette gróf 
Tranlsohn, a Thlirheim-ezred ezredese jőve be zálogul. (^Eodem 
die gegen Abendt ist selbst der Brigadier Czelder hinans gerit- 
ten, und statt seyner, zum Pfands-Schilling Herr Obrist von 
ThUrheimischen, Uerr Graff von Trautsohn in die Stadt gekom- 
men." (Városi jkvi fogalmazat.) 

Czelder Orbán megkísérje a becsületes alkut : de miután 
személyesen meggyőződött Löffelholtz méltatlan konokságáról, 
a mctylycl most is csak előbbi föltételeihez ragaszkodott, s az 
ostromot kiállott őrségnek a hadi jog alapján követelt kíváuatát : 
a VM résen át, fegyveresen, teljes katonai díszben vonulhatni 
ki, ismételve makacsul megtagadta, — Czelder saját és a hely- 
őrség nevében megszakítottnak jelenté ki az alkut, s még azon 
éjtszaka visszniovagolt a városba, sTrautsohnt is kibocsáttatá. ^) 

')„... (ler (Trautsflohn) abcr noch selbige Nacht zurUckging, 
nachdcmo lierr Brigadier nach Haus kam.** (Az cmlíto.tt jkvi fogalma- 
zat.) Kzzcl ellentétben C)^y más eredeti adatból — úgymint m igának 
Czeldcrnck késmárki fogságából Sréter Jánoshoz Eperjesre irott levelé- 
ből — viszont az vehető ki, hogy Löffelholtz a dandárnokot a városb i 
többé vissza nem creszté, hanem hamis ürügy alatt táborában, mint ha- 
di foglyot letartóztatta, — hihetően azért, hogy a népszerű fér- 
fiú távollétében, a bekövetkezendő catastropha 
ftlk almával, az így fejét vesztett helyőrséggel s 
városi néppel könnyebben elbánhasson. 



61 4 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELEXTESEL 

fira, ine^Dtorítisira iráDjzott lerélböl litlistó: ax árolis 
mfiTéfaez D u P r é s engedte oda eezk(í£ül elCa(k' magát^ A sxol- 
gílt csalétkül. a hazátlan kalandor, ki arát eznttal mir ki 
tadja hányadszor ráltoztatta ! De, hiszen már a löportorony és 
Tédfal fellobbantásáTai 5 nyitott atat az árulásnak; — most csak 
folytatta müvét, midCn az új actiónak is élére állt. 

Mindazáltal ezen aeti6 a lehető legnagyobb titokban folyt : 
nehogy arról Czelder, sa tCIe függő katonaság és alsóbb polgár- 
ság valamikép érteiüljOn, s halomba döntse a megkezdett mtl- 
vet Ennqk végrehajtásával épen azért sietni kellett : s ezen ok* 
ból tttzetett ki e czélra mindjárt a legközelebbi éjtszaka. Addig, 
terméüzeteBen, a föntebbi okmány is lehetőleg titokban tartatott, 
s 12'ikén legfőlebb esak a városi fSbiróval, jegyzővel, néhány 
meghitt tanácsnokkal, s a katonaság közfii a német szökevény* 
bői kamcz ezredessé lett Nenmannal közlötte azt Da Prés. 

És mi történt tovább ? — A városi levéltár okmányai itt 
elhallgatnak ; de irva hagyta Rákóczi fejedelem, fenntartotta a 
hagyomány, és hirdeti még ma is egy emlék a lőcsei várfalon. 

1710. február 13-kára, egy csütörtöki napra viradó hiyna- 
Ion, az őrjáró tiszt a bástyák felé igyekezvén, hogy a strázsákat 
megjárja : kíséretével a város ntczáin fegyveres németekre bak- 
kan ; — azonnal riadót veret, mire a városban szerteszét szál- 
lásoló katonaság, a polgáréággal egytltt fegyvert ragadva, a 
házakból mindenfelől előrohan, s a nagy piacz felé igyekszik : 
ezen azonban — már LOffelholtz gyalogsága volt hadi rendben, 
zászlóaljanként íölállitva. A fölriadtak e meglepő látványra nem 
kis zavarba jöttek ; nem tadták, mihez kapjanak ? — A gyüle- 
kezők egy része a mellókatczákban igyekezett sorakozni. 

Ezenközben előállott Andrássy, Du Prés, Neumann, elő- 
álltak Löffelholtz megbízott tisztei, úgy Alauda, Brockhoff, és a 
többi megnyert városi atyák, és a feladási föltételeket kezdek 
mindenfelé hirdetni : a ki a katonaság közttl a császár szolga, 
latába áll; rangját megtartja , a ki pedig szolgálni nem akar, — 
bátran haza mebet, nem lesz bántása, csak tegye le fegyveréti 
és esküdjék meg, hogy a császár ellen harczolni többé nem fog» 
A polgárság maradjon békében : jogai és a város kiváltságai 
fenn fognak tartatni. 



CVj A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELEN lESEJ. 

c&elszövényeivel megoyerni Andrássy tábornok kedvesét, bngy 
beszélje rá a táboniokot : alkadnék meg titokban Leffelfaoltz-al. 
É.- e nö. hizelgései által valóban czélt is ért. De Andrássy nyil- 
tiu nero meré végrehajtani czélzatát : mivel fél vala Orbán ez- 
redestől és a polgárságtól; a mely nagyon ragaszkodott hozzám. 
Módot talált azonban az ellenséget titkosan bejuttatni, azon fol- 
tétel alatt mégiS; hogy a helyőrségből azok^ kik a császár szol- 
gálatába állani nem akarnak : szabadon kivonulhassanak, és 
hogy a császár sértetlenül meghagyja a város kiváltságait. S o- 
hasemtudtam megigazán:miképcntürténta né- 
metek bejuttatása? Annyi tény, hogy a helyőrség és 
polgárság meg volt lépetve, midőn a városban bent látta őke:. 
Fegyverhez akartak nyúlni, — de a föntirt foltételek kihirdet- 
tetvén, mindenki megadá magát.^ 

Mi módon történt légyen pedig a németeknek bejutása? a 
mit, íme, a vezérlő-fejedelem soha meg nem tudhatott, — a 
rejtélyes esetnek Lőcsén búvárkodásom alkalmával sikerült nyo- 
mába jutnom, most, másfél század múlva. Egy homályos nép- 
ha^omány, és a város falában ma is meglévő emlék taoitott meg 
reá. Hallottam ugyanis Lőcsén beszélgetni, hogy a polgárság 
kőzi egy apákról fiúkra szállott ó rege él, a f e h é r asszony- 
r ó 1, ki egykor a törököket, hosszú ostrom után, éjnek idején 
valami titkos ajtón bébocsátván, a várost az ellen kezére jutta- 
tás — s hogy ennek a fehér asszonynak még a képe is 
megvolna valahol. 

Nagy érdekkel hallgattam ezt a hagyományt: mert mind- 
járt az Andrássy-historiát juttatá eszembe. Azt én ugyan jól tud- 
tam, hogy a török Lőcsét sohasem ostromolta: de hát a népha- 
gyomány, régi visszaemlékezések homályos tudatában, az e 1 1 e n- 
ségből — törököt csinált. 

Elég az, hogy e/.t a r e g é t hallván, élénken tudakozódni 
kezdtem afehér asszony képe után : mutassák meg nekem, 
hol van ? vezessenek el oda. Egyik a másikra utalt, mig végre 
akadt a ki tudta, és el is vezetett a kelet felé kivivő kaputól 
balra^ a most is teljes magasságában fennálló régi körfal mel- 
letti szűk sikátorba, s ott mutatott a védfalban egy berozsdáso- 
dott retesztí, elzárt ajtót, („das kleine Thörl"*) melynek túlsó fe- 



618 A LÖC:?i.I J.iZOTTSAO JELENTÉSEI. 

Utazott az elzárás áltml A kalcsok pedig minden megszállott 
Tárban maga a föparaiicsDok felügyelete alatt állmán : a iGcsei 
„kia kapa^ kolcga fölött iaAndrássylstTán tábornok ren- 
delkezett. 

Több magjarázat fölösleges. Löffelholtz táborában bőven 
volt ostromlétra^ — s így az ember-szélességű kis kapnn iS; a 
bosszú téli éjtszakán át^ akármennyi német betakarodhatott 

Ekkép esett el^ három hónapi védelem ntán, aknmcafigy- 
re nézve oly kiváló fontosságú Löese birtokától Rákóczi Fe- 
rencz, miután e várost, és vele a Szepességet, több mint hat évig 
birta volna. 

Andrássy István vállalt-e a császáriaknál katonai rangot ? 
úgy látszik^ nem, legalább adatunk nines reá ; hanem a csá- 
szári kegyelmet nemcsak hogy elfogadta, söt testvéreire : Pálra 
és Györgyre is reá akará erőszakolni. De Pál egész a szatmári 
békéig korncz tábornok maradt, és György, midőn István bátyja 
Viard hadaival Krasznahorka alá ment, és a grationalis-levelet 
mutogatva, csábította öcscsét családi váruk általadására, — 
György, mondjuk, haragosan izent ki az áruló testvérre: elta- 
karodjék mindjárt a vár alól, mert Isten őt úgy segélje, reá 
ág}'úztat ! Innen Szepesvár alá ment István úr, hasonló bizta- 
tással : de ott ismét Görgey János fenyegette ágyúi torkával. 
Murány várába is hasztalan irt csábító és iotő levelet : az öreg 
Fáy István kapitány ott, mint sziklavára, rendithetlentil állott. 
Ekkép scholsem boldogulva, visszatért Lőcsére, hol Löffelholtz 
oltalma alatt bátran kéjeleghetett a ,;fehér asszony" kar- 
jai között 

És míg 6 ott kéjelgett : a hü Czelder Orbán folyvást a 
késmárki tömlöczben raboskodott, állhatatosságáért. Rákóczi 
több ízben igyekezett őt császári rabtiszteken kicserélni : de Jó- 
zsef császár tábornokai mindig találtak valami ttrtigyet ut to- 
vább is tartóztatoi. Elvégre Czelder börtöne ajtaját csak a szat- 
mári béke nyitotta meg. És Lőcse hős védője ekkor haza vonult 
Vagendrttsselre ; de a nyugtalan vérű kuruez dandámok; a vál- 
tozott időkbe sehogysem tudta beleélni magát ; merész terveket 
forralt elméjében, s midőn ezeket meghitt bará^ával : Pongrácz 
János egykor szintén knrucz ezredessel valósítani t^^rekedctt 



620 A LOCSEí BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

Teleket intéztek. Példa reá a Lőcse egyik legelőkelőbb nemes 
családjából való Eng lm aj er Jakab, Rákóczi fegyverszállító 
biztosa nejének esete, ki Lőcsén 1710. mart. 9*kén L5ffelholtz 
parancsára férjéhez irt ily tartalmú levele szerint, az altábor- 
nagy kegyelméből, Gross János és Uirsche János lőcsei polgá- 
rok Írásbeli kezes.^ége mellett, mart. S-kán szabadult ki „a n s 
dem gemeinen Stadt-Arest." (Er. a kir. kamarai levél- 
tárban, a gr. Bercsényi-levéltár romjai kőzött, mint a kihez a 
levelet Englmajer, hűsége jeléül eredetiben bekiildőtte.) 

De Lőffelholtz és a k. k. Kriegs-Commissariat az egyes 
polgárok üldözésével nem elégedett meg : a rebellts érzelmű 
községnek, mint ilyennek is érzenie kellett kezők súlyát. Csak- 
hamar a megvétel után 80(X). frt, akkoriban aránylag igen nagy 
összeget képviselő hadi sarczot vetettek a szegény leégetett, ösz- 
szelött, kiéheztetett városra.^) Ez összegen, Noldten János cs. 
fö hadi biztos jegyzéke szerint, következőleg osztakoztak : Lőf- 
felholtz kifogott magának belőle 1413 frtot;ahg Braunschweig- 
Brcmer gyalog-ezrednek 1087 frt; Labomirszky gyalog-ezredé- 
nek 1000 frt ; az Andrássy Pál-Neamann-féle labanczczá lett 
hajdúknak („Das tibemommene Nenmannische Heydncken-Re- 
giment") 1000 frt; a Steinwill-féle vasas-ezrednek 2000 frt; 
Lubomirszky dragonyos-czredének 1100 frt; a Lubomirszky- 
hoszároknak 200 frt ; végre az azelőtt Dudás-, most Kozma Pé- 
ter-féle szabad-lovas-csapatnak („FreyCompagnie-Hoassaren") 
200 frt, = 8000. «) 

így kezdődvén az új korszak, s hozzá vévén, hogy régi 
kiváltságainak niegerősittetése is mennyi tömérdek költségébe 
került a városnak, Bécsben, a ministerek körül : csoda-e, ba 
az egykor oly gazdag és virágzó Lőcsének az 1710-ik év befe- 
jeztével már 51; 100. magy. frtra menő adóssága volt, és birto- 
kai : Lengvárd, Viderník és Jamnik nevű falak zálogba vetve, 
hitelezők által bírattak !») 

') Nuldten DjagtHJa 1710. mart. 20-káról, ez össieg befizoté- 
§ér6\f a vározii Itárbaa. (Eredeti.) 

«) ü. 0. 

^) „Specifícatio debitoruxn pasai vorum Regiae Libcraequc Civi- 
Utii LeuchovieDsia.*' Rau, ca. fő hadi biztoabos 1711 elején könyör- 



tt^ A LOOSIX BiZOT iSAG JELENTESEL 

Ekkép hac vatífítt alá IvVrse Táfx-«L a kuiiemUg vtás ; 
k(Üí!rübeD banjatlá áikzpfjth2Ln v<Jt az^^D idGoakban úgjszMTáB 
az e^^z ^^r^ziir, éai pedig az anyagi tespedéinéi nagyobb baj 
Tála az^ hogy a nemzeti szellem afilyedett! Ekkor 
balt ki, kivált a kiráhi kalcsos Tároiokból a magyar szó^ a ma- 
gyar élet ; » a Bákóezi fejedelem alatt a nemzet Agyéért oly 
b fiiéggel, oly áldozatkészséggel ktlzdott polgárok fiai, nnokái, 
a magyart Qnndn bazájában — Tagy legalább annak Tarosai- 
ban — mint idegent és ellenséget tdűnték. 

De fejezzQk be ; — nem korképet akartam adni : csak 
^gy leTéltárt ismertetni s egy ostromot leimi.V 

THALY KÁLMÁN. 



4. Deák Farkas jeUntége az erdélyi fejedelmek leveleiről, a gróf 

Ciákyák kassai ágának levéltárában. 

Mint idei kírándalásank Lőcse városi bizottságának egyik 
tagja, a gróf Csákyak kassai ágának levéltárából a t. Mercz 
Pál úr kezei klizi levő irományok köztll mintegy ezer darabot 
néztim át; 218 darabból rOvíd kivonatokat jegyeztem össze s 
28 darabot lemásoltam. 

Mind az általam, mind a t. barátom, Panler Gyula, Hantbö 
Lajos és Kandra Kabos arak által átvizsgált irományok leg- 
nagyobb részben missilis levelek, s a grófí levéltárban közel egy 
századig „haszontalan magánlevelek^ ezime alatt 
lappangtak. Egy levéltárnok ngyanis, ki a múlt század vége 

') Mint igon bucses művelődést ört<$neti adalékot, megemlítjük 
még végül, ho(íy Lőcie városáuak már 1698-ban nyomtatott 
rendőri h ai a b ú 1 y r a t a („Policey-Ordnung bcy dcr Königlichen 
Frrycn Stadt Lcutarbnu**) volt, mely 1714-ben bővítve adatott ki a 
tanács által. (^Vormohrtc, confirmirtc, und theils vemcuerte, tbeils 
gfíündertc Policcy-Onlnung bey dicsér Kön. Freycn Stadt Leutschau.*') 
8 ratt 1725-l)en ogy toldnbík követte. („Besatz und Ordnung bcy 
diosi^r** stb.) Mindezek liü képt^t adják a városi polgárság akkori 
köz- és magánéletének , szokásainak. Mindbárom érdekes nyomtat- 
ványból egy-egy példánynyal ajándékoztattam meg a városi t. levól- 
tárnék dr svivosségéből. 



624 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

míg „országunknak bizonios és keváltképpeu való feofeo dolgay- 
értt iS; mellyek hazánknak és sl?, keresztyénsighnek keozeonsé- 
ges yavátt és megmaradását illetik, azBomay Chiasártt eo Fel- 
ségett is személyeonk szerint megh is kelletik keresneonk" stb. 
addig maga helyett locnmtenensét (Bochykay) Bocskay Istvánt 
nevezte ki, neki tehát mindenben engedelmeskedjenek. 

A levél ivrétben^jól conservált fehér papírra írva, könnyen 
olvasható; fejedelmi piros ostya pecsét; a papírban paizs alakú 
vízjegy. 

2. Báthori András bíbornoknak és fejedelemnek saját kezű- 
leg aláirt, s Jakab János nevti íródeák (?) által is alájegyzett, 
1599 jul. 24-én Gyula-Fehérvártt kelt magánlevele, néhai Prépost- 
vári Bálint hátrahagyott özvegyéhez Keresztszegi Csáki Annához 
intézve, melyben megköszöni a kapott genealógiát s kéri, hogy az 
ecsedi Bathónak genealógiáját is a leleszi káptalanban keres- 
tesse meg és küldje el. Ez utóbbi körülményre nézve irja a feje- 
delem: „mi ugy értjük, hogy régi Zaniszló és Péter egyek vol- 
tának; mi Zaniszlófíak vagyunk, ök penig is Péteríiágról valók/' 
stb. „Panaszolkodik kegyelmed a Zilasiak felöl is, hogy sok ha- 
talmaskodást cselekednek kegyelmeden. Azírt ím irtunk püspök 
uramnak felöle, hogy elfogja kegyelmedről őket." 

Alevélívrétben, jól conservált fehér papírra van írva; szét- 
hányt vonásai miatt nehezen olvasható ; vízjegye kétfejíl sas. 

3. Báthori Zsigmondnak I. Csáky Istvánhoz intézett, s Dé- 
ván 1602 jul. 3-án kelt levele, melyben kéri, hogy siessen s 
mentse meg öt, mert ö nem oka semminek. A sajátkezüleg irt 
utóirat így szól : Uram, nem jó itt énnekem az megbodult beste 
kurva fiak közt, jöjön. hamar kigyelmed, mehessek oda Basta 
uramhoz, de ugy jöjön, hogy annyin legyen, hogy bátorságos 
legyen. SigismundusPrinceps." 

ívrét, elég olvasható, a czímzett és pecsétes'oldal le van 
szakadva ; vj : valami érem-alak. 

Még Báthori Gábornak van egy pár levele, melyek közül 
egyik 1610-ben dec. 1 1-én kelt s Prépostvári Zsigmondot, Kraszna 
vármegye főispánját ugyanaxon év és hó 17-kére Szebenbe ge- 
nerális gyűlésre hívja. 



62 c A l(h:sei bizottság jelentesel 

Prépost vári végre csakugyan engedett^ és Kassán megélem, 
bol val/rszinűleg belyes okokkal tndta magát kimenteni^ mert j6> 
szagai birtoklásában s bivatalaiban m^erMttetvén^ nagy segit- 
•éggel jámlt a fejdelem badser^bez. 

Hogy azonban később sem élt a fejdelemmel teljes harmó- 
niában : bizonyltja ennek egy Gyula-Fehérvártt 1626 jnl. 24-én 
kelt levele^ melyben megdorgálja a hatalmas nrat^ hogy E(ivár- 
ridék hatóságát nem respectálja és ott hatalmaskodik: ^holott 
tadbatja, hogy az egész kfivári jdSzág és distríetns egy liberba- 
ronatnsság, pri vilegiátns beiy lévén, sem ispánnak, sem senkindL 
oít jnrísdictioja nem volt^ . . . hanem a ktUsö birtokosok figyei 
is a várban levő tisztviselő által intéztetnek eh Utőiratban a fej- 
delem saját kezeirásával ez áll: „tiszteink antborítása ellen 
senkinek sem indnlgeálunk !^ 

Mindenik levél ívrét, fejd. piros ostyapeeséttel ; a Tízj^y : 
koronázott kétfejű sas alakú jegy. 

5. Ide van sorozva Ilik Ferdinánd királynak egy Bran- 
denbnrgi Katalinhoz intézett latin szövegű levele, melyben írja, 
hogy trakostyani Draskovich György váezi pttspőkőt — ki ta- 
nács úr stb. — kttldi hozzája és kéri, hogy teljes bizalmával 
ajándékozza meg. Kelt Laxenbnrgban, 1632 maj. 1-én vörös 
ostya, szép ép pecsét; sajátkezűleg aláirva igy: benevolns 
eognatns Ferdinandns; ellenjegyezve Ferenczfy Lőrincz által, 
tvrét; yj. koronázott pajzs, benne egy R bettt s mellette H és 
E betűk. 

G. Bármily röviden tehetem is ez úttal, itt kell megem- 
lékeznem a gróf Csáky-család egyik nagytekintélyű tagjáról, 
Ilik Istvánról, ki 1603-ban született és fia volt az erdélyi hires> 
hadvezérnek, az 1600 okt. 25-én kelt 4. t czikk szavai szerint 
a haza megmentőjének I. Istvánnak. Nagyon tekintélyes fiatal 
embernek kellett lenni, mert 24 éves korában már mint nős em- 
ber és Kolozsvármegye főispánja barátságos levelet kap a fej- 
delemtől; melyben meghívja a fejdelemasszony instellatiojára 
8 kéri, bogy nejét is (Forgáeh Éva) okvetlen maival hozza. Kelt 
1627-bcD jnn. 13-án Oynia Fehérvártt. Úgy hiszem, jelen volt az 
instellation s aztán többször is, gyakran megfordult az udvar- 
ban, hol eszessége, művelt modora, kedves táriMÜgása és apollói 



626 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

yiszonyban néha összezörrenések is történtek; főként miután 
Csáky Szendröbe (Borsod yármegye) vonult; a fejdelemasszony 
meg Erdély keleti részén Fogarasban lakott, sok út-mód volt az 
idegen befolyások érvényesítésére. A fejdelemasszony körűi 
Fogarasban mindenik párt tartott egy-két hű embert. A Bákö- 
cziak, Prépostváriak; a nádor nyilvános ágenseket ; másoknak 
a fejdelemasszony környezetében voltak barátaik; pl. Zólyomi ott 
tartotta Fábián Mártont és Szatmárit; ki fejdelmi bejáró volt, 
Bethlen Istvánék ott tartották Kemény Jánost, az iQú kamarást ; 
Csáky ott tartotta Fekete Lörinczet és Petényi Istvánt. A levelek 
közt Csákynak több; Petényihez, kedves öescséhez ö felsége ko- 
momyikához intézett levele találtatik. Ezek egyikében (mind 
aajátkeztileg irva),mely Szendrön 1632 ang. 20-án kelt; mente- 
geti magát az asszonyok szóbeszéde ellen s iija : ,|Mondd meg 
az illő helyen; én meg nem változom; esak más is maradjon meg 
abban; a miben kívántatik.^ „Bánffyné asszony közbeiy árasára 
semmi szükség ; bizony-bizony álnokság minden dolga.* ^Kér- 
lek öcsém őrizd magadat ^), a kijárásnak léket hagyj; egy kevés 
ideig így kell ennek lenni.* 

Aztán írja, hogy ilyen meg amolyan lovakat vétetett és 
indított útnak ö felsége számára, s a legnagyobb részletességgel 
ad utasítást; hogy naponta hányszor és mikép szerszámozva kell 
lovagolni; s hány hét múlva lehet átadni ö felsége személyes 
használatára. Egy másik levélben írja, hogy majd megbecsfilik 
az ö szolgálatját iS; mikor eszttkbe veszik érdemeit. 1632 mart. 
7-én a Tokajban idözö udvarba így ír Petényinek : „mondd a 
fejedelemasszonynak hogy a muzsikások közül a kis és nagy 
hegedüst és a két vergínást (?) ne bocsássa el; a többit pedig 
bocsássa el ö felsége, én szómmal kéljed ; mikor ideje lészeu; is- 
mét helyéreállathalják egészen a muzsikát." 

E korból gyűjteményünk még néhány érdekes magán- és 
adománylevelet tartalmaz Katalintól ; mikor aztán évek múlva 
a fejdelemasszony Magyarországról is kiköltözött, és Csáky 
keblében a szerelem és nagyravágyás szenvedélyei leviharzot- 

^) ÁM intőre ssttkBég is volt, mert Petényi Smfttmáríral, Zólyomi 
ember^Tel egyszer a mezőn összetűzvén, félsiemét veszté. K. Jiínoe ön- 
életiráu^ 206. Up. 



630 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTÉSEI. 

mind én nemessy (így) szabadságomnak sérelme nélkül birhatoa» 
Eöse(>mteől maradott jószágomat. Ez alázatos kérésem által Fe- 
jedelmi kötelességére mentsen meg törvénitelen cselekedetektől.^ 

4. Továbbá I. R. György szigorú parancsa Kolozsvár me- 
gye rcndeihez; melyben meghagyja^ hogy Lőcsei Isfcván almási 
nemesembert Csáky István erőszakoskodásai ellen védelmezzék^. 
Kelt Szamosújvár 1644 apr. 28-áD. 

5. Darasovszky János (Ügyvéd) levele Csáky István boz^ 
kelt Beszterczén^ 1647 nov. 3-án több peres flgyekről szól. Em- 
lítésre méltó e levélből; hogy a magyarországi ügyvéd csak spe- 
ciális fejedelmi engedélylyel működhetett az erdélyi kir. táblán. A. 
levél végén irja^ hogy a^kivánt lovakat részint már megszerezte^ 
részint meg fogja szerezni. (Ez már a 3-ik levél; melyben előfor- 
dul, hogy Erdélyben lovakat szereznek.) 

II. Rákóczi György már gyakrabban ir Csákyhoz s ez is 
irogat a fejedelemnek^ pedig ezt nemcsak nem szerette^ de nem 
is becsülte. Rákóczi már váradi kapitány korában iS; de 1652-től 
folytonosan irt Csákynak^ ki ez időtájban Magyarország tárnok- 
mesterévé lett. 

6. Első három levelében (1652 jul. 17., 1653 febr. 27.8- 
egy későbbi) Csákynak egykori hü emberét; Fekete Lőri nczet. 
ajánlja, hogy valami peres dolgaiban segítségére legyen. 

Csáky az első levélre : In allodio novo Scepos 1652. dec. 
0. feleli; hogy : „igyekeztem Fekete Lőrincznek mindenben ele- 
get tenni; csak abban nem; a miben nem volt igazsága.^ 

7. Rákóczi egy másik levelében kéri; hogy Kállai Györ^^y 
deákot; kit fogva tart; ereszsze szabadon; mert panaszt emelt; hogy 
tör vény nélkülarrestáltatott s kezest is állított. Kelt Déván; 165(3 
okt. 22-én. A hátlapon Csáky saját kezeirásával ez áll : „ 1657. 
in febr. Ilyen választ irtam Almáson lakó György deák levelé- 
nek hátára: Magad rabja voltál; vagyis lator; káros szolga* 
nem másé, mert azt; mivel törvény szerint liquidisaime adós ma- 
radtál; ez óráig sem fizetted meg; mivel pedig többire semmi zá- 
logod nem volt; kire tekintve reversalisodra elbocsáthattak volna, 
a végre nem illett hozzám; hogy rosz kezességen is elbocsássa- 
lak; az mint hogy ezután sem bocsátlak, ha jó kezességet nem 
állathatsz magadért; qui enim non habét nndc; solvat de dorjse.. 



#33 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELEXTE5EL 

hábdaflap embert nehéz a földnek hardooD, mikor aaért bár ne ii 
intsenek minket fzeméljllnkérty de magokéit^ a kereaztycnaés- 
ért, mert ha mi reszOnk, JeDS^Virad^ ex darab föld : oda Magyar- 
orisif. Igazin irja Csáki úr: két szar kOzM vesz d a szaros ; 
{ kigjrelme az igaz j6 magyar, intentíójit bil<»' csak 300 maaz- 
katérofisal segítené. Íme 4 — 5 nap alatt Jenfi az ebektSl meg- 
szállatik, igaz magyarok ha behúnt szemmel kezdik nézni ; — nagy 
gzámadis. ím csOtGrtDkQn Debreczenhez szállunk, hadaink oda 
gyűlnek; hétfőn a K0r5s mellé szállónk; a mit cseleked- 
hetünk, igaz magyarul cselekeszszQk. Kár Erdély néhol ftis- 
tot vetett ; kevés magyar ki érezze, ha szájával szánja is : cse- 
lekedettel oltására nem igyekszik mi már elszántuk ma- 

# 

gankat szegény hazánk oltalmára. Éltesse Isten kegyelmedet. 
Székelyhíd^ 1658. ang. 26'áD. Kegyelmed j6akaröja R. Gyfírgy. 

Rákóczi szerencsecsillaga gyorsan haladott aláídé, s a kővet- 
kező lC5í*-ik év ránézve a kétségbeesett kOzdelem teljes éve volt ; 
ez év január 3-ár61 intéztek hozzá az erdélyi rendek egy terje- 
delmes repraesentatiót, melyben elsorolják bűneit, szemére vetik 
r»nzését, őnfejüségét, a portához való hűtlenségét, s kérik, hogy 
térjen magába éü ne daczoljoo, csendesedjék meg stb. Elbúsa- 
lás hangján vallásos idézetekkel tarkázott okmány. 

Ugyanazon év május 30-án a konstantinápolyi angol követ- 
liez, hogy szóljon mellette a szultánnál, — és 31-én a budai nagy- 
vezérhez ir oly megalázódással, mely alig képzelhető. Kétszer for- 
dul elő benne e kitétel: „osculans manus Celsitudinis vestrae.^ 
De hogy a Rákóczi-féle levelekkel végezzünk*, még csak két 
levelet leszek bátor bemutatni. 

12. Csáky Istvánhoz van intézve a következő levél : 

„Nagyságodnak mint régi jó uramnak %|ánlom szolgálatom. 

Istentől kívánatos életet kívánok adatni. 

Való dolog, hogy nehezen bátorkodtam ez Írásomra, kire 
ugyan nem is vehettem volna magamat, ha az Nagyságodhoz 
való cofindentiám nem biztatott volna, kibe ha casu quo vétket 
talál Nagyságod, idején arról bocsánatot várok. Az mi ke- 
gyelmes urunk az Méltóságos Rákóczi György fejedelem itt lé- 
vén ez napokban Patakon, hallottami hogy panaszolkodott azon : 
Nagyságodnak soha nem vétett, véteni sem akart, mégis Nagy- 



034 A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTENÉL 

lom^ hogy nem bátorkodik kegyelmed nekem gyakrabban irai, 
mert nincs reám szUksé^^e kegyelmednek. írja kegyelmed, hogy 
kegyelmed kegyelmes ura Rákóczi GyQrgy nram panaszolkodott 
volna én ellenem; azt mondván : hogy noha nem vétett, véteni 
sem akart; de még is az erdélyi Fejdelmet ö nagyságát Bar- 
csai Ákos uramat ellene tanácslom. Úgy vagyon, a miben nem 
véthetett abban nem vétet t^ de a miben véthetett, mind atyja és 
maga is azt cinem malatták, kiről úgy mint privatnmröl hall- 
gatnom illik pro nanc inkább, mintsem azokat detegalnom, vár- 
ván az iránt is Istentől satisfactiomat annak idejében, hanem ax 
közjóra fordítom elmémet, és nyilván jelentem kegyelmednek, 
hogy annak vagyok köteles jóakarója, a ki a szegény hazá- 
nak Erdélynek nem romlására és pusztítására igyekezett, ha- 
nem inkább megmaradásában munkálkodott ; nemzetünknek 
is veszedelmét távoztatta s nem kereste. Ezekre nézve ezután is 
ezen állapotban akarok megmaradni, és az én uramhoz kirá- 
lyomhoz úgy igyekezem kapcsolni több velem egyező jámbo- 
rokkal együtt az én tcbetségem szerint a mostani erdélyi Feje- 
delmet Harcsai Ákos uramat ő Nagyságát, hogy teljes élete ne- 
vezetes hasznára legyen hazánknak és nemzetünknek. 

Budai Zsigmond uram által is mind levelembon, mind 
izcnctcmben azon kértem az megírt erdélyi Fejedelmet 6 
Nagyságát, hogy az igazságtalanságnak és telhetetlenségnek kő- 
vetője ne IcgycD, alattavalóit liozzAjok való kötelessége szerint 
híven megtartsa törvényökben , vegyen tanúságot az mostani 
példákból és az nagy emberek esetiből^ látván: hogy nullnm vio- 
lentum sit durabilc, kiben ha híven megmarad, feleltem az Is- 
ten nevében ő Nagyságának ^ tartós leszen fejedelmessége ; 
ezek igy lévén, nem gonoszra hanem jóra tendál az én tanács- 
iásom. 

írja kegyelmed azt is, hogy az török akaratját igyekszik 
most is végbe vinni feljebb megnevezett crdiMyi fejedelem ö 
Nagysága; a kivel ember kénytelen : jobb ultro meg cseleked- 
ni, de én bizonynyal' tudom, hogy minden ellenségével békosst'g- 
ben kívánna maradni, ha az tőröknek Rákóczi György uram 
elK'n való dtthösségvt nirgtartóztathatnA. 

Az mi pedig az nngy 8umu)ának apasztását vagy 



63€ A LŐCSEI BIZOTTSÁG JELENTESEL 

évben kelt hiteles átirata alakjában fordul M. Eb okmány a 
„saceeBSoram Frank de Farkasfalva" osztályát 
tartalmazza^ .in Possessionibns Farkasfalva, Rokns, 
Franknagassa et Eazvinkel^'-rSI 1040. CF*asc. 40. 

nro 15.) 

A 2'ik cbronologiai sorrend szerint Ill-ik Endre király 
előtt 1291-ben tett OrOkberallás „quandam terram 
01 mer a yocatam** felölj melyet ^magisterLadislans, 
fílins comitis Tekas" Istvánnak (magistro Ste- 
pbanodeBngacb) 100 márka ezfistért 5r9k5sen elad. 

Az okmányok cbronologiai sorrendje ezután a XI\Mk szá- 
zadra esik. Ezen századból eredetiben vagy átírt alakban 32 
db. fordul elő; melyek mindannyian Szepes vármegye északnyu- 
gati vidékének birtokviszonyait érdeklik, s valamennyiről 
tartalmas kivonatot készítvén, ezek ismertetését később teljesi- 
tendem, — ezúttal a nevezetesbekről a kővetkezőkben emlékez- 
vén meg : 

a) III. Endre királynak 1300-ban (d-ae idus április) kelt 
adoraánylevele Sebus birtokról, mely a sárosi királyi várnak 
volt tartozéka, S v e t h o n mester részére — „filio Gerardi 
ex civitate Florentina e genere Gyprianorum^ 
— úgy azonban, hogy ha a lengyel határszélen fekvő Palócba 
szintén Sebnsnak adományi jószágát képezné, a királynak tet- 
szésétől fog fUggeni, hogy az előbbit tőle visszavegye. (Fasc. 
A A A. nro 1.) 

b) A szepesi káptalannak ISOOban (feria sexta proxima 
post festnm pentecostem) kelt bizonyságlevele, hogy Jánosa 
chartansi rend danaveczi házának priorja az egész 
convent nevében és megegycztével azon jószágot, melyet 
K k u s s mester lelkének üdveért a conventnek hagyományo- 
zott volt, Ricolph mesternek 100 márkáért őrökbe vallotta. 
(Fase. 4í>. nr. 9.) 

c) A szepesi káptalan előtt 1306-ban (in octavis beati 
Martini confessoris) Kokasmester fiai, János, Ricolph, 
Marschou és Henrik közt, Landok-tól Dunaych-ig 
fekvő rétek, erdők stb. felől megejtett osztályról kiadott bhony- 
lat. (Fasc. 290. nro. 1.) 



^ZH A LCKSEI BIZOTTSÁG JELENTESEL 

egyházi itok alá Teteit nemeseit és nenHnemesdt az átok alól 
feloldani kész, ha azok kötelmeiknek bizonroa id5 alatt eleget 
tesznek 

De kironataim rövid felsoroláaáTal, hogy jelentésemet ter- 
jedelmessé ne tegyem, megérintem, miszerint a X\l-ik század 
százakra menő okiratait is jobbára átrizsgálrán, azoknak ^y 
nagy részét szintén kivonatoltam, s jobbára már a Palocsay- 
nemzetség részére történt adomány(^ iktatások, osztályok, xég- 
rendeletek s záloglevelek stb. képezik. Ezen és a következő 
század nagy meonyiségfi okmányai a nemzets^ nöi ágának a 
Dessewffy-nerozetség által támasztott régi^ és mai napság perke- 
zelés alatt álló igényperének anyagait képezik, — s kizárólag 
birtokviszonyokra szorítkoznak. 

Kttlöoös kiemelést érdemel a X VMk századból János 
királynak Thamovban 1528'ban (2-da die festi Beatae Michaelis 
Archang.) Laszky Jeromos részére kiadott adomány levele, mely 
styijénck classicitása és gazdag történeti visszapillantása által 
kiválóan nevezetes, s általam egész terjedelmében lemásoltatott 
Ugyanezen századból Palocsay Annának tót nyelven szerkesz- 
tett végrendelkezése érdemel még némi figyelmet. 

A XVlI-ik századból fennmaradt családi levelezések, — 
melyek köztíl, irójok történelmi egyéniségénél fogva, kiemelendök 
Bcrtbóthy Fercncz kassai vice-generálisnak a Palochay- 
család egyik nötagjáboz (kinek gyámja volt) több éven át inté- 
zett, csomagokra menő levelei, — továbbá a gazdasági szám- 
adások, és nebány csomag különböző missilis kevésbbé bír tör- 
téneti érdekkei, s cnlturai adatokat — aföldmívelés és gazdasági 
állapotokra vonatkozókat leszámítva — épen nem tartalmaznak. 
Örvendetes kivételt képez e nemben különösen Palocsay-Theö- 
kölyi Máriának 1 643-ik évi hozományi leltára, mely az eddigiek- 
től kiUönö.sen abban különbözik, hogy a javaknak ez nem pasz- 
tán felsorolását, hanem egyszersmind terjedelmes ismertető és 
megkülönböztető leírását is magában foglalja, melyet máso- 
latban egész terjedelmében bematatni annak idején el nem 
malasztom. ♦) BEIZNER JÁNOS. 

*; Míelább várjok mind ezt, mind János király föntebbi, 
1528-iki levelének mását. Sscrk. 



TÁRCZA. 6£ ^ 



T A R C Z A. 



— Á Magyar TŐrtéaelmi Társalat november 7 iki választ- 
mányi ülésén Horváth és Ipolyi elnökök, 12 választmányi tag 
8 számos szakkedvelő vendég volt jelen. 

Horváth Mihály megnyitván az ülést, az octoberi ülés jegyzö- 
könyve fölolvastat k és hitelesíttetik. 

Titkár bemutatja gr. Csáky Albin szepesi főispán, továbbá. 
Merez Pál és Sváby Frigyes urak leveleit Lőcséről, kik is a 
társulat részéről a múlt ülés határozata folytán kapott köszönő levelek 
alkalmából, emelkedett szellemű és udvarias sorokban válaszolnak, a 
társulat érdekeinek szíves figyelemre méltatását jövőre is Ígérvén. A 
nemes grófnevezetesen hazafias készséggel engedi meg, hogy mindszenti 
levéltárában a társulat titkára — kifejezett óhajához képest — a Rá- 
kóczi-korra nézve további kutatásokat tehessen^ — t. M e r c z űr pedig 
maga ajánlkozik a gr. Csáky-féle kassai missilisek azon részéből, mely 
búváraink által időrövidség miatt át nem vizsgáltatott, regestákat ké- 
szíteni és a társulatnak beküldeni. Köszönettel s örvendetes tudomásul 
vétetik. 

Sváby úr pedig Görgey Gusztáv urat Szepes-Görgőn és Qlós 
Kálmán urat Kissóczon ajánlja évdíjas tagokúi, kikhez még b. Prónay 
István úr is Ácsán (Pestm.), Szilágyi Ferencz úr Dárdán (Baranya) és 
a Szent-István társulat könyvtára Pesten ajánltatván, — mind az öten 
egyhangúlag megválasztatnak. 

Thóldt József úr Liptó-SelmcczrŐl egy állítólag Liptóban 
lelt 1280-iki (?) pecsétnyomó lenyomatát s ismertetését küldi be, — 
miután azonban a kérdéses pecsét már az „Archaeologiai Értesítő -ben 
ismertetve, s hamis volta tüzetesen kimutatva volt, figyelembe nem 
vétethetett. 

£ folyó ügyek után következtek az értekezések, melyek közül 
négy volt bejelentve, ú.m. 1. Deák Farkas jelentése az erdélyi 
fejedelmeket illető levelezésekről a gr. Csákyak kassai ága levéltárá- 
ban ;2. Thaly Kálmán jelentése Lőcso városa Kákóczi-kori ok> 
mányairól, különös tekintettel a város 1709 — 1710-iki ostromára; 3.. 
a késmárki bizottság jelentése Szabó Károlytól, s 4. a markus- 
falvi bi zottságé, Nagy Imre tői. 



640 TÁBOZA. 

EsűtUl ftzooban C0ak Deák ás Thaly olrubatták föl, jelen 
fUietttokbeD immár világot látott értekezéikeiket, — míg a másik kát 
JelentátDek^ mint a mellek decemberi fttsetttnket érdekesítendik, föl- 
olrafáaa, as időnek eltelte miatt a Jövő ttlésro maradt 



— Magyar tud. Akadémia. A m. tad. Akadámia második 
osstálja noT. Ilkán ttlást tartván, ebben igen becses tSrtánelmi elő- 
adást hallottunk dr. Wenzel GasstáT r. tagtól NeTesett tad6- 
sunk már rágebb idő óta szenredálylfel nyomozia a rági magyar ki- 
rályok kedvenczebb tartózkodási, udvartartás! helyeinek törtánetát ; 
Visegrádról írt nagybecsű tanulmányát (Századok, 1868. ávf. 895. L) 
ismerik olvasóink. Wenzel ezúttal hajdani fejedelmeink egy másik ked- 
velt vidáki lakáról : a királyi vadászatokra kiválólag alkalmas Bükk 
hegyság rengetegeiben, regányes tájon fekvő diós-gyŐri várról ár- 
tekesett. KUlőnösen Nagy-Lajos királyunkra názve volt e hely nagyon 
alkalmat fekvástt, lengyoloi-szági birodalma miatt: Diós-Qyőr Budától 
ás Krakkótól mintegy kOzápponton láván helyheztetve. Lajos pompásan 
mcgápittctván e várat, Ólnodi Zudar Pátert tette kapitányává, s 1358- 
tól gyakran ás huzamosan időzött ott^ fányes udvarával. Itt ártesült 
Káamdr király haláláról, itt ratificálta 1881-ben a turíni bakát stb. 
Ssóval fontos diplomatiai tanácskozásoknak volt ez időben színhelye 
Diós-Győr, ás számos kUlfÖldi kővetságct látott. Zsigmond király is sok- 
szor időzött e rogánycs várban, moly aztán 1424-ben Borbála királyné 
udvartartásának fodczásáre rendeltetett. S ettől fogva kezdett jelentősé- 
gáben hanyatlani. Idővel ug^an. Mátyás király alatt, mint a fánysse- 
retŐ Beatrix királyná birtoka, ismát felvillant rági fánye, — de csak 
asárt, hogy Mohácscsal vágkáp kialuc^ák. Ma már azon kát feliratos 
emláktábla is elpusztult a romba dőlt várból, mely ott a rági dicsősé- 
get mág egyedül hirdette. 

Wenzel ártckezását Franki Vilmos jelentése követte a b. 
Báva y-c salad styavnictkai levéltáráról, melyet előadó, mint múlt 
fUaetünkben (569. 1.) cmlitettttk, a nyáron kuUtott át As akkor kiase- 
aelt legbecsesebb XYl-ik századi magyar leveleaéseket (1515-től 
kesdve), szám aserínt 50 dbot, Franki, b. Rávay Simon tdróczi 
főispán űr ssives olősékenyaégéből eredetibea mutatta be most, — 
saelyek U as akadémiai késiratlár ssáMára betűbíTeo le fogaak másol- 



€42 TAIXZA. 

D«:iL ^íTLiiú^ abbc^l korántttm kőretkezik, hogr Virad még nem léCcflCCt ; 
mert t^^ijj aiz. miézeríiii Q^a&iLZon Nénelen eok magjAr köZAeg ii«Tét 
elluiilgttj&y menjek Iftrin kor^bui már kécségteleoül létének. De elte* 
kíotr-:: attó!, miért nem vehetDŐk fel a bol^r BeUradoe későbbi Várad- 
lUik ? EDeí V s m&^aroktól Viradnak neTeztetett épen úgr, mint m Xér- 
telén Sor un ^ad -ja Cfoográdnak neveztetek. Továbbá n fzlÍT eredetű 
Bíbor BeUradtól £zánnazni láuzik. melj látszat a Névtelen elbeszélésé-- 
b«:u níegerőfítést nyer, és tekintse a körülménjeket, helyesebben keres- 
tük az ösrf^gi Libari várat a mai Váradban, mint Biharban. 

Azonban Kereszt úry okoskodása minden értékét veszti, ba tadjnk« 
bo^ Bíbor és Belarád között óriási a kfilünbség. Bíbor a szláv biela 
bora /^Ftjérbegj) szóban leli eredetét, — Belarad a szláv bieli brad 
(Yt:}HT\iiT) szótól származik. A megye (Bihar; bizonyosan várával együtt 
a begyről neveztetett el Bihomak ; mert Belarad nem adhatott Bibor 
nevet, hanem adott volna Belgrád megyét, ilyen megye pedig nincsen. 
HaKODlóképen téves Váradot Belaradtól származtatni, mert ezen szár- 
maztatán nagyon er?ltet<itt, a város körülményeinek nem felel meg és a 
mi itten döDt, mivel ilyen nevtí város nem fordul elÖ régi iratainkban* 

Kégi okmányainkban nincsen szó külön községről, mely Várad- 
nak neveztetnék. Ezen név ^Várad^ nem külön helységet (várost) je- 
lentott, hanem vidéket, környéket jelzett. IV. Béla ') oklevele szerint, 
melyben a Beatus apát és Uj-Pécs lakói közt fennforgó vitás ügyek ki- 
cgyenlíttetnek — ^cives de novo Pécs in Vamdino* világosan muta^a, 
hogy Új-Pécs (később Új-Bécs) Váradban vala épen úgy, mint Olasz- 
falva és Váralja. Ezen községek nem voltak egy városnak külvárosai, 
hanem külön helyhatósággal és különböző kiválUágokkal ellátott köz- 
ségek, melyeknek határai a föntebb említett okmányban pontosan meg- 
jelöltetnek, és végül az is említtetik, hogy vásárok Új-Pécsen hétfőn^ 
Olaszfalván szerdán tartatnak. 

Ezen rövid előzmény után áttérek magára a névre. Váradra , 
melynek eredetijét ^) warta, specnla, atatis szóban találjuk. 

Warta e szerint sok hasonlatossággal bír a német ,,burg'-gal és 
gondolom szláv eredetű, mely nyelvben őrt, őrházat jelent. Ugyanezen 

^) Ezen egészen ép okmány a váradi városháznál egy vasszek- 
rénybcn őriztetik ; tudtomra ez a legrégibb; melyben Váradról mint vá* 
rosról említés tétetik. 

«) Deutsche Altertl-ümcr, öoorg Phabl..'r 716. 1. 



644 TÁRCZA. 

tcrmé&xetet, bogy a piiB]>ok a várról n^^TCzé el magit: .episcopiis Va- 
radinensie.^ D'', bogy a tatáijáráa alán új TÍszonyok be nem állottak, 
azt maga a 1 4 évYéi később kiadott oklevél mutatja : ^Fora etiam, 
quac .... ex aDtiquo .... s>olfiit celebrarí." Már esen „ex antiqno^ 
hoMzas régi szokásra utal. 

Későbbi okmáDvainkból csak kettőt említek, ügy biszem^ azok 
fóWett tárgyam földerítésére Icgilletékcsebbek. Az első 1474-ből Ta1ó,0 
és benne Mátyás Olaszi, Vadkert és Velencze lakosait a barminczadok 
fizetésétől és mindennemű adótól fölmenti. Ezen okmány akkor kelty 
midőn Váradot portyázó törökök megleptelL és elpusztították. A pusztítás 
mttve — mint a dnbnici krónikából tadjuk — oly irtózatos módon haj- 
tatott végre, bogy ^civitHtcm iilam opalentissimam^ éktelen rommá vál- 
oztatták. 2, 

9 

Sajátságos, bogy Mátyás okmányában Uj -Pécsről nincsen szó, mi 
talán azért történt, mivel Új -Pécs (vagy Lj-Bécs) némi erődítéssel lévén 
körülvéve, nagyobbszerü csapást a vakmerő kalandoroktól nem szenve- 
dett, és ennélfogva a társvárosok kedvezményeiben sem részesíttetett. 
Nagyobb nebézséget okoz ugyanazon okmánynak azon passusa : ^et to- 
tam communitatem dictorum opidorum Olazy, Vadkcrtb, et Velentzc in 
quibuscumque locis Triccsimarum, et Telonionim nostrorum nec no 
Eppatus. et Capituli praetuctor. Signanter vcro in dicta civitate Vara- 
dincnsi et aliorum^ stb., mely a civitas Varudincnsis-t Olaszitól, Vad- 
kerttől és VelenczétŐl megkülönböztetni látszik. De csakis látszik; 
mert civitas Varadinensis itt nem jclontbet mást, mint vagy Várad vá> 
rosait összesen, vagy a belvárost, mely tulajdonképen Uj-Pécsnek ne- 
veztetek. Ezen föltevésemet indokolja következő 1702-ben kelt hivatalos 
okmány, melyben a város részei egész pontossággal megbatároztatnak. 

„Tudja-é, látta-é, vagy ballotta-é bizonyosan ezen Nemes Bihar 
vármegyében itt Nagy- Váradon hol kezdődik Uj-Bécs novü hely, én 
meddig terjed az ő környéke, végéből legyen?^ és a negyedik kérdés : 
^4-to. Tndod-é ctc. Nagy-Várad városának hány országos^ sokadalma 
volt minden esztendőben ?^ stb. 



^) Eredetije a városházban őriztetik ; közölte Rercsztury. 

'-') Hogy a dnbnici krónika, valamint Roger kanonok csak Várad- 
ról beszélnek, csak azt mutatja, hogy már idejökben is a váradi vár 
környékén támadt községek közönségesen egy néven Váradnak nevez- 
tattek. 



TÁRCZA. 645 

Anno 1702, die 15-ta X-bris in Oppído Várad l-mus testis Do- 
minus Joann. Borbély alias Török. I. Cottus Bihar, Tabulae Assessor 
Telcgdien. antecedent' crat incola Varadien. (már t. i. a török hódolt- 
ság előtt) annorum circiter 65. Jur. cxamlnat. fatetur. Ad 1-mum, „Tudja 
ezen fatons bizonyosan, hogy itt Ns. Bihar vármegyében. Nagy -Váradon 
kezdődött Új-Bécs nevű hely, Velencze nevű utozátdl, és épen Nagy- 
Kőrösig tart az ő kö'rnyékc, napnyugot felé megyén vár árkáig, éjszak- 
ról Várkucs udvaráig, kit most hasítják német halászok házai. ^ Ezen 
leirás tökéletesen megegyezik Várad belvárosának Orteliusnál és a 
Thcat. Europaeumban közölt leírásával, „Ad 4-tum. Nagy- Várad vá- 
roson volt nagy orszűgos sokadalom öt, mindenik két hétig tartott. 
Vadkertben esett három. Vízkereszt napján, húshagyó ke Ilon, és Sz.- 
Lőrincz napján. Pünkösdi vásár péntek és szombathely utezáin esett, 
Sz. -Egyed napi Olasziban.** ^) 

Ezek után csaknem egész bizonyossággal mondhatjuk^ hogy ha 
a régi Váradot a mai Váradban keressük, megtaláljuk Új-Bécsct (előbb 
Uj-Pécs), Vadkertet, Olaszit, Velenczét, Váralját, Ráczvárost, de ma- 
gát Vúradot nem; a váradi vár pedig soha sem volt város. És így Várad 
kétségkívül az elsorolt városoknak (melyek egyébiránt különböző idő- 
ben virágzottak) összegét a várral együtt jelenté, melytől nevét 
nyerte. 

Várad most közönségesen Nagy-Váradnak neveztetik. Honnt^n és 
mikor kapta a Nagy jelzőt? — bizonytalan. Én a kezemen lévő ok- 
mányokból a visszafoglalás idejétől és még inkább a XVIII-ik század 
elejétől datálom azt. Püspökeink közül elsŐ Benkovits volt, ki magát 
n a g y-váradi püspöknek irta ; utána vegyesen fordul elő egészen a leg- 
újabb időkig, a midőn a Nagy- Várad név általánossá lett. 

Gánóczy nagybecsű munkájában — s tán készakirya — any- 
nyira vegyesen használta e nevet, hogy müvének czímo as előlapon : 
Episcopi M a g n o>V aradinenses, a másik lapon : Episcopi V a- 
ra dinen se s. 

Pray e tekintetben következetesebb volt, noha müvét három év- 
vel később irta (1769.), ő mindig Episcopi Varadinensesekről ir. 

CSÉPLŐ PÉTER, 



*) Fnnd. et Vicis. Ep. et. Cap. Var. Kercfivtary. 



46* 



^4^ TÁRCZA. 

- légegy nóDIrer Albert síinBaiMMjérilétcsdádi 

Berérftl. A miit évi ^Hzásadok'-ban Dftrer Albert uánnadbi helyére a 
eialádi nev^e vonatkozó ti^b értekezést olvaatiink. Fiássk, iljabb Dtrer 
Albertnek etnládi jegyzetei nyomán tiidjak,bogye nagynevű mftrénatyja, 
Antal, Nagy- Váradhoz nyolcz mértföldnyire, Gyula yároaa közeiében^ 
,y£ytas" nevű falnban szSletett. E név alatt némelyek Atyáat 
értik Biharban, máaok Kétegyházát Békétben. Leghelyeaebb ké^ 
•égkivfil bold. EötvSs Lajos véleménye, ki azt ülitja, hogy a neveaett 
Eytaa nem volt máa, mint a hajdan C^la tőszomazédjában fekfidt 
Ajtós nevű fala. Hogy ily nevti pnazta m^ moet ia létezik B&ái 
vármegyében, és pedig a Fehér-Körös partján, Gynia városa tőszomaséd- 
ságában, — úgy, hogy azt Gyulától csak az ezen városi tanyák választ- 
ják el, az ^B é k é 8 V á r m e g y e Hajdana" ez. monkám I. kot. 110. 
L olvasható. Ugyanazon munkámban közlök Ajtósra vonatkozó 3 ok- 
mányt is. Ezen okmányok szerint a mostani Ajtós, a XYL században 
fala volt s Ajtósi Ajtós Ferencz és Miklós birtokos nemesek birták. 
Miután pedig ifjabb Dürer Albert családi jegyzetei szerint az ő atyja a 
közvetlenül Gyula alatt feküdt Eytas nevű faluban született („in eioem 
DöríleinEjtas, zunUchst bei Jula gelegen*^), s miután az általam emiitett 
Ajtós puszta, hajdan falu, csakugyan Gjrula tőszomazédjában fekszik : 
nem szenved kétséget, hogy a Gyula melletti ajtósi puszta volt a nagy 
művésznek születéshelye. 

Nem kevéabbé érdekes kardéi : mi volt Dürer Albertnek családi 
neve, mielőtt azt a külföldön elnémetesítette volna ? Erre nézve, meg- 
vallom, cDgem is tévedésbe hozott gr. Teleki Sámuelnek a Tudom. 
Gyüjt. 1828. IV. köt. s utána Bajzának az Új M. Plutarchban álló vé- 
leménye, kik Dürert magyar néven Szárasnak nevezik. Azóta 
azonban^ mióta említett munkámat kiadtam, utána gondolkoztam a do- 
lognak • azon gondolatra jöttem, hogy a nagy művész aligha közönsé- 
ges parasztnak, hanem valamely szegényebb sorsú, birtokos nemesnek 
fia lehetett. Mert a mit iQabb Dürer Albert ir, hogy „atyjának ősei 
lovak és ökrök után éltek' az nem épen azt teszi, hogy parasztok vol- 
tak : hanem jelenthet annyit is, hogy csekély birtokuk lévén, minda- 
mellett, hogy nemesek voltak, szántás-vetéssel foglalkoztak. Már most 
kik lehettek ezen ősök? Nem mások, mint a föntnevezett Ajtósi 
Ajtósok. 

Az ajtóii puszta napjainkban néhány száz holdból álL Hajdan 



^ib TABCZA. 

ieck mz ncf^ok bo'/g ü^ olcz4:Z4rren ynerk. Abbanth axy* 
'ft!Wf UoldwM'f vjiViU «zv? kec ele yvny Mntalaa nrpirel ka tjfkme^^ 
As t^rrtek ffel, w:hiütih Bautsa k<:th Negven exerembervel Vwtot ffel 
PtMU (Vtwt%£% My nftlymuk az abfre hoyg tereck czyasa&r nem 'fwextm" 
ttndcbeo ky, Towaba kegelioeteckii«k estbys yrbatom hojg azwrack, 
onMg byr«:D«lkyl baroiD orth peoztb akamack rooy, biMa kegelmeteck 
My Mruwiykepes meg nc-m agywk adny 'i^j] etc. Kelt MarvMon sent 
Kcrcith iiapy^D €»;t«rteken Aooo «3oiDÍoj 1512. BaslawVcxay Balaa.* 

Kiről: 9 Ez lewel Adae««k az lurthway byronack, Uaacjya- 
wal egy'rtembc enockem tyeteleodo •oai':'2»d Wraymnack.' 

Eredet ij«5 Ldcae város levéltárában. 

1472. sopt I5'én miaoIU: 

SZABÓ KÁBOLY. 



— KAizegf magyar ezéh-pee séf 1629-MI. A derék csiz- 

madÍH'fz^liek tadvalevökg mott is kiválóan magyar jellegűek, hajdan 
is azok voltak, s e nemzeti typatakat még a nagyrészt Idegen ajkú pol- 
iirffágtól lakott határszéli várohokban is dicséretesen megtartották. Elö 
példa erre a kŐszfgi nemes csizmád ia-czéb, mely a XVII -ik században 
S t<ísgy&keres magyar volt, a különben német polgárság közepette. 

1679. febr.21-kén. „Mi Cscby Csizmazia János, az kőszegi csizma- 
zia-cz4'D':k czémcstere, azon czizmazia-czének mesterivel együtt^ ékes 
magyar levélben bizonyítja, „hogy ueliai Garay Csizmazia György 
czéhtirikbcli öregmestcr-társunk holt meg az 1658. esztendőnek böjt- 

lás havának 13. napján, itt Kőezögf^n", — ligy hogy a valami hagya- 
téki ügyben BzUkeéges okmányt a magyarul nem mind tndó tanácsosok 
rcVzére a város jegyzője volt kénytelen latinra hiteles másolatban le- 
fordítani. De még nevezetesebb ennél a kis okmányon a czéhnck papír- 
fólzotes ostyába nyomott, teljesen ép magyar körirata pecsété, 
mely minthogy még 1629-ből való: egyike a Icgrégicbb magyar czéh- 
pecséteknek. A kerek pecsét körűlbclől egy hüvelyk átmérőjű^ s finom 
metszetű. Szélén díszes pálmukoszorú keríti, melyen belől szalag, e kör 
irattal; AZ • KV8Z0GI • CZIMAZIAK • CHE • POTSEITI • 1629. 
(,,Az küszögi csimmaziák cze pöcsejti. ^) Középütt ékesen szegélyezett 
paixS; melynek ismét igen díszes körvonalakkal czifráxott mezején két 
csU'oadía-eszköz — bőrvágó és resiolő kés — látható. 



TARCZA. 649 

Az okmány eredetije, az egykord latiu fordítással együtt sz. kir. 

Kőszeg város levéltárában létezik. 

Közli : NAGY IMRE. 



— Babonaság s knrnzslás a XYII-ik században.' A „Szá- 
zadok^ lapjain raár több izben voltak közölve a múlt századokban hazánk 
népei közt divatozott igézések, midőn t. i. bizonyos arra vonatkozó 
szók és jclvies cselek vény által a betegséget eltávolíthatni hitték. £ 
napokban egy, a XVII. századból kelt eredeti irat került kezembe, 
melyet Gödény István iigocsai birtokoshoz intézett bizonyos János Deák) 
s melyben tudatja, hogy Komjút közelében lakik egy kuruzsló, ki 
mesterségét jól értvén, tÖle a kívánt fölvilágosítást s útbaigazítást meg- 
nyerheti. Ó arról, hogy miképen lehessen valakitől a „titkot ki- 
gyóntatni,'' hallomás utiln csak e két módot ajánlhatja neki : 

1 A vízi-békának vegye ki a nyelvét, messe ki a szájából és 
ismét bocsássa be a vízbe, a nyelvét azután aszalja meg, és midőn az 
illető ember alszik, hintse a mellére. 

2. Keressen a büJö^-bauka fészkében követ, és midőn az illető 
egyén alszik, tegye szivére, és az minden titkát kibeszéli. 

Közli : LEHOCZKY TIVADAR. 



— Horváth Mihály nagy „Magyarország Történolma" új dol- 
gozatának második kiadásából a harmadik és negyedik kötet 
Í8 közkézre adatott m ír. És igy, koszorús történészünk főművének ezen 
a hazai történetnyomozás legújabb eredményei fölhasználásával tetemc- 
sen bővített, részenként újra dolgozott nagybecsű kiadása, már a ssat 
mari béke idejéig a közönség kezei között van. A következő V*ik és 
Vl-ik kötetben is^ III. Károly, Mária-Terézia és II. József korszakát 
illetőleg lényegesebb bővítéseket tőn a nagyérdemű szerző, ki már e 
két kötet kéziratával is teljesen készen van. Heckenast úron áll tehát 
egyedül , hogy ezek is mielébb következzenek az ^lébbiek után. Külön- 
ben a kiadás igen díszes, czélszertt és correct. Az eddigi négy kötet 
mintegy 180 nyomott ívre megy, s ára egytttt 14 frt, két-két köteté 
pedig külön 8 frt. 

— Toldy, 9,Á Magjar Nemzeti Irodalom Története.^ 

Heckenastuak föntebbi monumentális kiadványa után az ^Athenaeum^ 



650 TÁRCZA. 

irodalmi részvéiiTtársalat sem akarván hátramaradói : egy szintén nagj- 
becsű, habár nem oly nagy arányú történelmi mtt új kiadásával gasda- 
gitja irodabnnnkat. Ez Toldy Ferenci akadémiai nagy jatalom- 
mal koszorúzott kitűnő munkájának, ^A Magyar Nemzeti Irodalom 
Tört^neté-nek, a legrégibb időktől a jelenkorig,^ harmadik javított 
és bővített kiadása, — melynek tíz íves, első kötete (az őskortól Ka- 
zinczy Ferenczig) az imént jelent meg. Tudjuk e műről, hogy egy hoaz- 
szú, munkás élet gyümölcsei vannak benne lerakva, czéljához képest 
rövid, de rendkívül tömör s velős előadásban, mely az egésznek htt ké- 
pét nyújtja s összes magvát magában foglalja. Lankadhatlan szellemű 
és tevékenységű veterán tudósunk, hogy ez ilg kiadást azonfölűl még 
correctebbé s teljesebbé tegye : a tárgya körébe vágó legújabb fölfede. 
zéseket egész a múlt nyáron megjelent irodalomtörténeti adatok és ada. 
lékokig, reassumm&lva, befoglalta mŰve keretébe, — úgy hogy azt ek- 
kép hely ly el -közzel nemcsak javította, de új szakaszokkal is bővítette, 
pl. a Thököly- és Rákóczi -kor irodalomtörténetéről. (38. §.) Toldy e 
műve nemcsak mint tankönyv kitűnő, az érettebb ifjúság számára : de 
elmeképző s lélekemelő olvasmány minden müveit magyar számára, a 
kit nemzetének szellemi élete érdekel. — A szép kiállítású, 164. 
nyolczadrétű lapnyi kötet ára csak 80 kr. 

Megemlítjük egyúttal^ hogy érdemdús Toldynktól egy az öreg- 
ség bölcs ítéletével, de egyszersmind az ő örök fiatalsága lelkesültséget 
vei irt tartalmas Emlékbeszéd is jelent meg legközelebb^ Mária- 
Terézia ról. Ez emlékbeszédet Toldy, mint a nevezett királynő által 
alapitott pesti m. kir. tudományegyetem múlt tanévi magnificus rectora 
az 1872. június 25-iki egyetemi ünnepélyen tartotta. A mű, mint 
történelmi tanulmány is érdekes. Megjelent külön füzetben, a 
m. tud. egyetem budai nyomdájában. 

— Akadémiai IdadYányok. A m. tud. Akadémia „Értekezé- 
sei^ közt Szabó K á r 1 ynak egyszerre két becses tanulmánya lá- 
tott világot, úgymint 1. ^P é t e r é s A b a^ székfoglaló értekezés, 
melyet tisztünkhöz képest bővebben óhajtunk ismertetni, 2. Apáczai 
Cseri János egykori kolozsvári ref. főiskolai tanár tervezete a ma- 
gyar hazában fölállítandó tudományos egyetem ügyében, mely terveze- 
tet a gcnialis és magas műveltségű iró Barcsay Ákos fejedelemnek 
nyújtott vala be, ily czimmel : „A magyar nemzetben immár 
olvégtére egy Academia felállításának módja és 



652 TÁRCZA. 

azért említünk meg, mert nagyobb terjedelmű, csiaosan van irva, b egy 
tekintélyeö napilapban — a „Pesti Napló'' -ban (a 240 — 242., 244 — 
247-ik számokban) jelent meg, s mint jelenleg újból napirendre került 
tárgyat illetőt, több bazai magyar ds oémet lap sietett azt átvenni és 
tovább terjeszteni. Tüzetes történelmi kritikáról természetesen nem le- 
bet szó, oly dolgozattal szemben, mely elmefuttatás történeti ese- 
menyekről; de nem történet, s ennélfogva nem is kísérjük nyomról- 
nyomra szjrzöack minden hamÍ5 adatát, a mi egyébiránt nem is ezfik- 
séges. Hibái ugyanis legnagyobb részt olyanok, melyeket bármelyik köz- 
kézéit forgó történetből magamagától kiigazitbat az olvasó, és ba olvassa, 
bogy az 1741-iki országgyűlés ^e testtol lélekkel dynaezticus^ conser- 
vativ éi k-itbolicus országgyűlés, midőn nyiltan elitélte a jezsuitákat, 
hangpsan hirdette, bogy e szerzet nemcsak a szabadsággal és protes- 
tantismussal, de minden állami renddel incompatibilis,'' csak fel kell 
ütnie a Corpus Jurist, és el kell olvasnia az iró által állításának támo- 
gatására idézett 1741 : XXXIU, és 1751 : X. t. czikket, hogy meg- 
lássa — ha latinál tud — miszerint azokban nem a jezsuita, 
rend eltörléséről, hanem egy külön magyar provinciának felállításáról, 
a magyar jezsuitáknak az osztrákoktól való különválasztásáról van 
szó, melyet a rendek már Kákóczi idejében Szécsénynél (1705.) elha- 
tároztak, 8 most újból sürgettek, és a királynő megígérte, mcgigérvén 
egyúttal a törvény szavai stzerint, bogy e rend illető superiorjával e 
vég'jtt t/irgyalásba fog bocsátkozni. De szót kell emelnünk ama törté- 
neti babona ellen, mely szerző czikkéu kereaztűl vonul, s mely oly 
nagy, melyre ható töi-téuiíti változásokat, mint a 17. századbeli ellenre- 
formatio, holmi „üze 1 m ck**-nek tulajdonít, — mint nem higy- 
hatná pzó n<flktíl valami tfnnéüzettudományi közlöny, ha a napi sajtó út- 
ján komolyan hirdett«.tnék, hogy a jégverést harangozás^al lehet elhá- 
rítani, vagy hogy a viharoknak a boszorkányok az okozói. Az újabb 
történettudomány, - mely nyiltan bevallva, vagy hallgatag a történelem 
eseményeiben is törvényszerűséget keres és talál, irány, mely a tudo- 
mány jelenlegi szinvonalat képezi, — azon eredményre jutott, hogy 
nagy és maradandó változások csak valamely helyzet összes tényezői- 
nek önkényes vagy önkénytelen közreműködésével létesülnek, azokra 
bizonyos általános dispositió szükséges, s hogy azon szervezet, mely az 
rlet küzdelmében, mint a Darwin-filc struggbi of lifo-ban, sz íz időkig 
fenn tudj* magát tartani, tud prosp.^rálni iU hitni önerejéből — mit a 



TARCZA. 6Ö3 

jezsuitákról nem lehot kétségbe vonni : az valami, a helyzetből folyó 
szükségletnek követelménye, és e szükségletnek meg ia felel. Az, bele- 
illik-e terveinkbe e szükséglet ? természetesen nem változtathat semmit 
a dolgon, és nagy együgyűség kell már most ahhoz : bolondoknak vagy 
gazoknak mondani történelmi személyeket, csak azért, mert czélokért 
küzdöttek, melyekre nekünk többé szükségünk nincs, melyeket mélyebb 
tanulmányozás nélkül már meg sem értünk. E felfogást, mely nem a 
priori megállapított elven, hnnem a történeti tényekből vont inductión 
alapszik, ugyancsak a történelem eseményei ügy igazolják, mint az élet 
tüneményei a physiologiai törvényeket ; csakhogy természetesen, nem 
a pártiratok tajtékjdban kell kerp^ni a valót, s a jezsuitákról sem kell 
tiszta igazságnak elfogadni mindazt, a mit halálos elleneik mondtak ró- 
luk azért, hogy kiirtásukat indokolják, — valamint nem lehetne Hnynau 
proclamatióit bet aszerint venni arra nézve, mi volt az 1849-iki magyar 
forradalom ? Ha hirlapjaink szokása szerint mi is pártszempontból tekin- 
lenök szerző kis müvét: talán dicséruök buzgalmát elvei mellett, mert 
pártoknál, bármi ellenségei legyenek is a jezsuitáknak, járja a soit- 
disant jezsuita elv : finis sanctifícat média; de mi egyedül a történelmi 
igazságot, és a tudományt igyekezvén szem előtt tartanig — csak 
sajnálhatjuk, hogy tehetséges tagtársunk e kérdésben oly elmaradott, 
hogy ne mondjuk, naiv felfogásnak hódol, mely semmivel sem jobb, 
semmivel sem okosabb némely feudális vagy ultrámon tán ama rögesz- 
méjénél, hogy a legújr.bb kornak nagyszerű forradalmi átalakulásait mind 
osik a szabadkőművesek vagy zsidók idézték elő „üzelmcikkel.^ P. Gy. 
— IgaZOláSOniÚl. A „Századok^ ez idei 494-dik lapján, nem 
is érdemelt méltánylás után, a szerkesztőség azon tanácsot adja az 
„Archaeologíai Értesítő^ űj szerkesztőjének, hogy » nyomdokaimat kö- 
vesse, kivévén azt az egyet, hogy a nemzetünkre 
nézve fontosabb középkori régészettel aránylag 
többet foglalkozzék, mint az eddig történt, midőn 
az „Arch. É r t esi t ő"-b en a barbár őskori és római 
régiségek a magyarkoriaknál sokkal inkább elő- 
térbe állíttattak. Mi, magyar szempontból, foly tatj.i a bZ'jrkesztő, 
különösen művelődéstörténetünkre való tekintettel, még a XVII-dik 
századot is, egész a szatmári békéig bevonnánk a régészeti szakkörébe. 
Reméljük, e nézetünkben, az érintett szemponttól kiindulva, otrztozand 
Henszlmann is.^ 



654 TÁRCZA. 

Azt, Tftjjon foglalkostam-e mfiktfd^sem aUtt tléggé « k ö s é p- 
kori, főleg mftgjar szempontból érdekes n^éssettd, mis- 
kor számokkal be akarom bizoojítani, mect ba csak a 6 kStet t á r g j- 
m a t a t ó í t összevonom, ki fog tűnni : belyes arányban osztottam-e fel 
a tárgyakat. ^) Az idézett sorokban némi yádat látok, melyet már isméteWe 
nem támaszt ellenem a szerkesztőség, ba fontolóra yesui miszerint nem 
történelmi, vagy kiválólag művelődés történeti fo- 
lyóirat szerkesztésével bízott meg az Akadémia, banem régészeti 
lappal, melynek köre azakadémiai Ügyrend 46. §-ában igy 
van meghatározva : ^E bizottság (t. i. az arcbaeologiai) figyelmének 
tárgyai a hazában létező és feltalálható minden ó- és középkori 
régiségtani becsű műmaradványok , legyenek azok magyar vagy 
nem magyar eredetűek. ') Utóbb különösen kiemeltetnek a mester- 
séges halmok (kunhalmok.)^ 

Hogy szerkesztő űr a középkort a XVIII-dik század 2-dik tize- 
déig akarja kiterjeszteni, miszerint az általa specialitásul kitűzött és oly 
hévvel és fáradozással tanulmányozott korucz-ezakot is magába foglalja : 
természetesnek találom^), de mivel ezt megbízóim nem tevék szorosb 

') Mi korántsem arról szóltunk, mennyit foglalkozott a középkori 
magyar régiségekkel igen tisztelt tagtársunk Rómer Flórisúr — 
ki iránti nagyrabecsülésünket idézett czikkttnk elején is, valamint más- 
szor számtalanszor, eldggé hangsúlyoztuk — az ő irodalmi működése 
alatt; de arról, hogy mennyit foglalkozott azokkal az „Arch. Érte- 
sítő,^ midőn ő szerkosztette, — s ez nagy különbség. Qui bene distin- 
guit, etc. S z e r k. 

^) íme, itt is első helyre van a magyar téve, s mi csak ezt óhajt- 
juk és óhajtottuk' volna ; de vegye elő bárki a különben igen becses 
„Arch. Értesítő" eddigi folyamait, s látni fogja, hogy bizony a n e m 
magyar (barbár s római) régiségekről szóló közlemények a nemzetiek 
fölött nagyon is túlnyomók azokban. S z e r k« 

') Mi meg nom ily egyéni szempontból — mely legfölebb ma- 
gyarázat, de nem érv — találjuk azt természetesnek, hanem azon oko- 
zataiban mélyre ható történelmi tény szempontjából, hogy az eredeti, 
ősrégi magyar erkölcsi és családi élet s társadalmi szokások, nemzeti 
viselet a szatmári béke után bekövetkezett hanyatlás korszakában vál- 
tozott át lényegcsen, a nyugoti cultura és divat hatása alatt. Ezért ké- 
pez a szatmári béke mivelődéstörténetUnkben oly nevezetes batárt, 
melynél alkalmasabb időponton, nézetünk szerint, a culturhistoriát s 
annak tárgyait és eszközeit nom ignorálható régészetnek megállapodni 
aligha lehet, vagy egészen Mohácsig vissza kell mennie, de ekkor vajmi 



65G TÁRCZA. 

— Árva vára monographiája is, melyről máit fUzetUnkben em- 
lékeztünk, megjelent ifjabb Kubinyi Miklóstól. Czime : nArva 
vára. Törtdnelmi tanulmány.^ A gr. Zichy Edmund Ő exja, miat 
Thurzó hitbizományi igazgató Moecenássága folytán létrejött müvet, 
ügy a könnyebb olvasmányok kedvelője, mint az új történelmi adato- 
kat kereső tudós egyaránt nyereségnek tarthatja, oly kellemesen és ala- 
posan oldotta meg feladatát Kubinyi Miklós, a ki valóban hivatott és 
helyes történelmi érzékkel bíró Írónak mutatta be magát e nagyobb 
szabású műve által. A regényes Árva várának alapos és könnyen meg- 
érthető részletes leírását, azután ügy a várnak mint a hitbizománynak 
történetét adja, nagyrészt eredeti adatok nyomán, a legrégibb kortól 
egész napjainkig. S a gyönyörű kiállítasd kötetet a vár két oldalról föl- 
vett látképe, Thurzó György nádor és neje a müveit lelkű Czobor Er- 
zsébet grófnő egy-egy magyar levelének hasonmása és egy leszármazási 
táblázat díszíti. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában. 

— Révész Imre dobreczení „P i g y e l m c z ö"-je octoberi 
(10-ík) füzetében igen érdekes magyar naplót tesz közzé Debreczen 
városa levéltárából, az 1703, 4 és 5-ik évekből. E napló úgy egybáz- 
és iskolai, mint a politikai történelem eseményeiben gazdag, becses 'föl- 
világosító részletekkel, sőt itt-ott egészen új adatokkal is. Azért Őszintén 
kérjük fönttisztelt tudósunkat, ne hagyja abba evvel a napló közlését 
— mint utószavából látszik, hogy azt már befejezettnek tekinti — 
sőt közölje azt legalább a szatmári békéig. Ha nem annyira vonatkoz- 
nék is a többi része egyházi és iskolai ügyekre, — nem veendő oly szo- 
ros tekintetbe : hisz a kuruez ügy és a magyar kálvinistasúg történelme 
egymástól el nem választható ! Rákóczi maga írja, hogy katonáinak 
majd kiloncz tizedrésze e kizárólag magyar egyház híveiből állott; ^s a 
szatmári béke is az ottani református templomban tárgyalta- 
tott és íratott alá Károlyi és kuruczai által. Helyén lesz tehát az éríu- 
tett napló további része is Révész „ Figyelmező ^'-j ében ; vagy ha már ott 
épen nem akarná közölni, — küldje be a Századokba, kiadjuk mi 
örömmel ! 

A „Figyelmező'' érintett fUzetében különben még egyéb prot. egy- 
háztörténelmi adalékokat is találunk, nevezetesen a gályarabságra kül. 
dött prot. lelkészek történetéhez, és a török hódoltság alatti reform, 
és oláh papok egy emlékiratát 1689 bői. 



TÁRCZA. 657 

— A felsö-iuagyaroi-szági niuzeum-egylet oct. 27 ken 

tartotta alakuló közgyfílésdt Kaseán, a városház tanácstermében. A 
gyűlésen mintegy 40 — 45-en vettek részt a város értelmiségéből. Az 
alapszabályok tüzetes megvitatás után elfogadtatván, az egylet tisztvi- 
selőinek megválasztására tért át a közgyűlés. Elnökké Zicby Rezső 
gróf városi főispán, alelnökké Bárczay Ödön és Lcósz József, titkárrá 
Károly Gy. Hugó gym. tanár urak választattak. Az egyletnek 
eddigelé 100 pártoló tagja van. A pártfogási évdij 3 frt. A nagy jö- 
vőre hivatott egylet létrejöttének érdeme leginkább Desewffy Sándor 
püspöki titkár urat illetvén, a közgyűlés ezért jegyzőkönyvileg fejezte 
ki neki köszönetét. Hiszszük, hogy Kassa város és vidéke lelkes fiainak 
buzgalma nem fog lankadni e nemzeti fontosságú intézmény felvirágoz- 
tatása körül ! 

— Vegyes közlések. Az „Archaeologiai Értesítő" oct. 15. és 
nov. 1 -BŐ számai már az líj szerkesztő Hcnszlmann Imre szer- 
kesztése alatt jelentek meg^ és pedig igen becses tartalommal, mely a 
mellett változatos és élénk. Mint e közlönybűi - sajnálattal olvassuk, a 
kolozsváriak az eddig még fennállott utolsó kaputornyot, as u. n. „ M a- 
g y /i r k a p u^-t is ezen őszszel lebontatják. Ezen Ügyben annak idején 
társulatunk annyit tett, és mi annyit irtunk, hogy most már fölösleges 
volna a szót szaporítani. Csak registrálni akartuk a szomorú valóságot. 
— A Csanádi ^Történelmi Adattár" september és october havi 
füzeteit vettük, a szokott becses tartalommal, melyet újabban még a 
folyóirat tárezájának élénkülése emel. £ füzetek Bulcs plébánia törté- 
nelmét közlik, az Orodra és orodi káptalanra vonatkozó gyula- fej érvári 
orsz. levcltárbeli okmányok közlését folytatják, bŐ regcstákat tartal- 
maznak társulatunk szepesi kirándulása alkalmából a gr. Csákyak nem- 
zetiségi levéltárának Dél-Magyarországot érdeklő okmányairól, valamint 
a Zichy-codex I. kötete ugyan e tárgyú adataiból, — közlik a dél-magyar- 
országi tört. és régészeti egylet mozzanatait, stb. — Boküldetett sser- 
kesztősf^günkhez : „Schlesiens Gra b-D e n k m a 1 o und Grab-In- 
schriften.^ A gr. Hoverden-félo gyűjtemény 16 — 30-ik köteteinek idő- 
rendi és alphabeticuB jegyzéke. Átlapoztuk, azonban magyar érdekűt a 
tömérdek síremlék közt alig találtunk. Vajh mikor lesz nekünk magya- 
rokúi egy ilyszerű vállalatunk ! — Aszatmári alispán ily kör- 
irata pecsétén : „Szatmár megye alispáni pecsété, 1866.^ mely ma is 
használtatik, Magyarország czimere áll, a mi azt jelenti, hogy a 



658 TÁRCZA. 

azatmári alispán nem megyei^ hanem m. kir. államtisstTiselő. 
Vagy annyit sem törődnek a czímertannal Szatmárban, hogy tán a vár- 
megye is az ország czimcr^vel ál, a magáé helyett ? 



Történelmi könyvtár.*) 

^ HagyarorsEág Történelme, irta Horváth Mihály. 

Új dolgozat, javítva és bővítve. Második kiadás. Pesten, Heckenaat 
Gusztávnál, 1872. Nagy 8-ad r. négy kötet, a legrégibb időktől aaaat- 
mán békéig. Ára egytttt 14 frt, két köteté 8 frt 

— A Magyar Nemzeti Irodalom Tdrténete^ a legrégibb 

időktől a jelenkorig. Rövid előadásban. Irta Toldy Ferencz. Har- 
madik javított kiadás. Pest, 1872. Az Athenaeum talaj dona. Első kötet, 
n. 8-ad r. 164 I. Ára 80 kr. 

— Mária Terézia. Emlékbeszéd, melyet a m. kir. tud. egye- 
temek újjáalakítása 92-ik évfordulóján, 1872. jun. 25-kén az Akadé- 
mia dísztermében tartott dr. Toldy Ferencz egyetemi rector. Bu- 
dán, 1872. Nyom. a m. kir. egyetem nyomdájában. N. 8-ad r. 31. 1. 

— Torok-magyárkorl Történelmi Emlékek. Kiadja a 

m. tud. Akadémia történelmi bizottsága. Első osztály ; Okmánytár VIII. 
(a Török-magyarkori Államokmány tár hatodik kötete. Szcrk« S z i- 
ládyÁronés Szilágyi Sándor.) Pest, 1871. Eggenberger 
akad. könyvárusnál. N. 8.ad r. 560 1. 

— Péter és Aba. Székfoglaló értekezés Szabó Károly 
akad. rend. tagtól. (Akad. „Értekezések,^ II. oszti II. köt. III. az.) 
Pest, 1872. Eggenbergemél. 8-ad r. 48. 1. Ára 30. kr. 

-— Apáczai Cseri János, Barcsay Ákos fejedelemhez benyúj- 
tott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyé- 
ben. Közli Szabó Károly akad. r. tag. (Akad. „Értekezések,^ I. 
oszt. III. k. II. sz.) Pest, 1872. Eggenbergemél. 8-ad r. 18 1. Ára 
12. kr. 

— Árya Tára. Történelmi tonúlmány. Irta iQ. K u b í n y i 
Miklós. Pest, 1872. Nyom. az Athenaeum nyomdájában. 16-od r. 
178 1. mustrált kiadás. Ára 1 frt 50 kr. Ráth Mór biiománya. 

*) Hogy e rovatot az újon megjelenő hazai történelmi 
munkákra nézve mennél teljesebbé tehessük : kérjük a t. szerzőket 
és kiadókat, ho^ könyveiket — vagy legalább azok ősimét — hozzánk 
(Budavár, iskola-tér 162. sz.) bekülcUni ne terheltessenek. 

FelelOs szerkesztő : THALY KÁLMÁN. 

Pest, 1872. Nyomatott aa DÁthonaenm" nyomdájában. 



660 A MARKÜSFALVl BIZOTTSÁG JELEXTE3E. 

föntálltáig. a pallosjoggal biró család úriszéke üléseit tartotta, 
melynek falain a család mait századi tagjainak arczképei füg- 
genek^ egy vasajtó vezet a vár egyik tornyába, mely a családi 
levéltár kincseit őrzi. 

A családnak a levéltár gondviselésével megbízottjai Má- 
riássy Tíborcz és Ferencz urak megérkezésünkkor a legmegelu- 
zöbb ázivességgel tárák fel előttünk ezen levéltár csomagait 

Kellemesen hatott reánk a gond és rend^ mclylyel azok 
(íriztetnek. 

A levéltár tulsgdonképen két részre osztható: egyik képezi 
a család történetére és birtokjogi viszonyaira, a másik pedig az 
egyéb családokra vonatkozó okmányokat. 

A családi oklevelek a kUlön számozott fiókokban^ egyen- 
ként kemény papirtáblákban helyezvék el. 

Thaly Kálmán tagtársunk már odaérkeztünk előtt átvizs- 
gálta a levéltárt, és annak általános átnézetéröl jegyzeteit ve- 
lünk közölni szíves vala, s miután a részletes átvizsgálást velünk 
megtehetni akadályozva volt, az ő jegyzeteit is felhasználva a 
levéltár ismertetését a következőkben foglaljak össze. 

E levéltár a belőle Kayser Mihály családi üryvéd által 
1804-ben a nemzetség számára kézirat gyanánt kinyomatott (s 
Máriássy Tiborcz úr szíves ajándékából a tisztelt választmány- 
nak ezennel bemutatott) „Compendium Históriáé Familiae Mári- 
ássy de Markusfalva" czimü könyvecskében közölt 28 darab, 
Wagner Anal. Scepus. és Bárdossy úgy Fejér György által is- 
mertetett okmányokon kivtíl tudományos czélra még senki által 
11)1 nem használtatott. 

A családi levéltár minden okmányai 1801 — 18()3-ban Mári- 
ássy József István által Kayser Mihály és Kelemen József segé- 
lyé, el lajstromoztattak; ezen rendezés igen pontos és lelkiisme- 
retes; s úgy az illetőknek, mint a család tagjainak díszére válik. 

A lajtromozás időrend szerint készült, különben az okmá- 
nyok — mint már föntebb érintők — két csoportozatra úgymint 
a) a Máriássy-családot és b) egyéb családokat érdeklőkre oszt- 
vák, s ezekhez képest kivált a családi okmányok igen pontos és 
bő kivonatokat tartalmazó elcnchussal bírnak; sőt a legrégibb és 
nevezetesebb családi okmányok le is mánoltattnk. 



662 A MAR&USFALVI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

1279. Datnm Bnde 4. Nonas Marcy ezen utóbbi okmányt 
Fülöp firmanensi püspök és pápai követ átirja. 

1279. A szepesi káptalan előtt Bottiz magnus filins qnon- 
dam Gomitís Marci^ cam fratribas sais Nicolao Petro, HaruB (így) 
Jobanne et Michabele, felmutatták IV. Béla király okmányát 
„super hereditate sua dicta Cethtana sub montibus niveis^ altra 
Vilcam^ sitam inter dnas aquas videlieet Poprád et Conotopa^ 
és bizonyos feltételek alatt bevallást eszközöltek „Gotcalcho villioo 
de vilea, Mathei et Frolingo de vilca részére. Ezen érdekes ok- 
mányt közli Bárdossy s utána Fejér V. 2. 598. 

1270. V. István királynak igen érdekes okmánya, melyben a 
Máriássy-esaládnak akkor élö tagjai előszámláltatnak ^Marcns 
filius Gála de ScepS; Botiz^ Nicolaus^ Petrns dict\]is Dond et 
Mareus fily sui/ kik a király előtt megjelenvén^ miután a két 
idősb fivér „extra terminos regni se transferrent, ordinantes intra 
se qnod si quid in possessionibus seu rebus alienis aquirere poa- 
sent páter et fratres eorumjuniores nullám ex indevendícare pos- 
sent porcionem.*' Közli Fejér V. 1. 48. 

1282. A család a föntebbi okmányt IV-ik Lászlónak ezen 
évben kelt átiratában bírja. 

1292. A szepesi kápt okmánya^ melyben a káptalan^ mi- 
után „in spoliatione ecclesie per regem Ladislaum et snos neu- 
garios — sigillum antiquum fuisset perditum et ablatum^ uj pe- 
csétje alatt a Csetenye erdőre vonatkozó fOntebbi 1279. kelt ok- 
mányát átirja, azon megjegyzéssel, hogy a káptalan előtt Vro- 
lingus s fiai Miklós és Henzmann a maguk részét Gotsalknak 
bevallották. 

Meg van továbbá a budafelhévizi conventnek 1313-ban 
kelt okmánya^ melyben IV. Lászlónak 1283-ban és a szepesi 
káptalannak 1295. kelt, úgy IV. Bélának 1255. kelt okmányai 
átiratnak; továbbá a szepesi káptalannak 1331. kelt okmánya, 
melyben 1299-ről kelt két okmány szintén átiratik^ melyek Fejér 
Qy. által az illető helyeken közöltetnek. 

Megemlitendőnck tartjuk^ hogy Kayser közöl egy Imre ki- 
rály által 1108. kiadott okmányt^ gnmur és szentmihálynr várak- 
ról (mely utóbbi alatt Kayser a mai Markustalvát érti)^ mely 
okmányban adományozottal fíilemliti .,Marcum filiura Gola de 



66-1 A MARKUSFALYI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

érintett okmánytárakban Marcus névvel cseréltetik föl^ holott as az 
eredetiben mindig Máriásnak iratik^ hihetőleg a család ezen őse 
atán vették föl a Máriássyak mai elnevezésüket. 

Végigmenve a Nagy Iván által is közölt családfán^ a csa- 
lád XIV. és XV. században élt tagjai közül leginkább kiemel- 
kedik Máriássy István^ ki már 1494-ben Szapolyay István nádor 
és sárosi főispán alatt sárosi kapitány és alispánnak nevezi ma- 
gát. O mint a Szapolyaiak hive megtartá a sárosi kapitányságot 
egész 1515-ig, a midőn öt Szapolyay István özvegye, Hedvig tes- 
seni herczegnö „dátum in arcé nostra Trinchioiensi feria 6-ta 
ante domiuicam Jndica^ 1516. kelt okmányában a kapitányság 
alnl fölmentette s megnyugtatta a felöl, hogy Sáros várát War- 
koch Kristóf és Csallóközy i(íhálynak sértetlenül átszolgáltatta. 

Ezen Máriássy Istvánnak sok baja lehetett a lőcseikkel ; a 
köztük volt folytonos viszáljTól s annak mi módon történt ki- 
cgyenlitéséről tanúskodik a családi levéltárban 180. sz. a. fön- 
tartott ^Articuli concordie" czímtt irat, mely szerint Máriássy 
István arra kötelezte magát, hogy a özt.-Mihályról nevezett egy- 
házat Márkusfalvi várához hozzá nem csatolhatja, a Lőcse városi 
tanács engedelme nélkül a vár körül erődítést nem tétethet ^ a 
város ellenségeit várába be nem fogadhatja, hanem jó szom- 
szédja és barátja leend a városnak s a polgároktól Markusfalván 
vámot nem szedethet. 

A viszály és ellenségeskedés azonban még utóbb is tartott, 
mert a markusfalvi vár — mint a családi hagyomány tartja — a 
lőcseiek által Máriássy Pál alatt lo29-ben ostrom alá vétetett és 
összelövöldöztetett. 

E helyt megemlitendőnek tartjuk, hogy Máriássy István 
utódai nemcsak ezen ősük sírkövét, hanem a pártfogó Szapolyay 
István és neje, valamint Máriássy István neje Csaholyi Zcambai 
Lucia czímereit egy gömbölyű paizs alakú fára festve, kegyeletük 
tanúsitásáiU a markusfalvi templomban föutartották. A sírkő, vala- 
mint aczímerek köriratait közlimár Wagneri. h., azonban annak 
megemlítése nélkül, hogy a czímerek színezve is vannak; s amit 
eddig nem tudtunk, ismerjük tehát már most a Szapolyaiak czi- 
merének színeit is. Hízunk a Máriássy-családnak a régészet iránt 
is buzgó tagjaiban, hogy c czímerek hü másolatait szintén fára 
festve, a m. nemzeti múzeumnak ajándékban megkltldendik. 



666 A MARKUSFALVI BIZOTTSÁG JELENTÉSE* 

mierthogi ez commiasio illien soleniter Cbyazar eo felge, es qjÍ 
negezeseonkbeol^ ollyan feoemberek altal leotth^ meUyeth mx 
után Chyazar eo felge az eo rezereol ^ es my es az mi rezeonk- 
reol aprobaltnnk; es meghereositettheonk^ nem latiy wk miképpen 
in dubíum vocalhassnk , oilyan feonraknak con8CÍentiayattb> es 
az mi confirmationkatth : kegd azertth czth ne tnlaydonidna^ 
awagi az igassaghoz, awagi kegdhez valo kednethlensegheonk- 
neky hanem ez dologbnak miaoltanak^ kiben periclitahia mind az 
theorwini theweoknek itilethek, s mind nekeonk az kik confir- 
maltok miltoságnnk. Dátum in arcé nostra Regia Nepolomicemu, 
prima die mensis Marty^ anno Domini millesimO; Qaingente- 
simO; octogesimo tertio Regni uero nostro Septimo. 

Slephanus Bex m. p.'^ 
KU 1 ezi m: 

Egregio Paullo Mariasy de Marknsfalva etc. nobis dilecto. 

P. H. 

Ostyába nyomott ép^ nagy kerek pecsét, királyi koronával, 
a négygyé osztott paizson Lengyelország fejér sasa négyszer, 
közepén sziv pajzson a Báthory-czimer. Körirat Stephanus, etc. 

Eredeti, missilis, papírra irva, csak az aláirás sajátkezti , 
ellenjegyezve nincs. 

A XVII. századból megemlítést érdemel Mágocsy Ferencz, 
1609-ki levele ; melyben Máriássy Ferenczczel Lnbomirszky 
Szaniszlö levelei közöltetnek ; továbbá Károlyi Zsuzsanna levele 
Máriássy Zsigmondhoz lG21-böl; melyben ezen czimmel él : ^Sa- 
sanna Regina Hungáriáé^ Dalmatiae^ Croatiae etc.'' — l^Iáríás- 
syék levele Lubomirszky herczegbez Igló város ügyében ; QI. 
Ferdinánd király levele a lengyel királyhoz 1638-böl az ország 
határai megállapítása tárgyában ; Eszterházy Miklós nádor le- 
vele 1642. Máriássy Pálhoz a krakkói vajdával való controver- 
sia ügyében ; Lubomirszky Szaniszló két levele Szepes várme- 
gyéhez a Máriássyak és az iglóiak ügyében ; Thököly István 
menevédlevele 1645. Máriássy Zsigmond részére, ki a pestis elöl 
futott; a protestánsok folyamodása az országgyűléshez, 1646. 
„intuitu restituendorum templorum ufriusque Gonfessionis;^ Má- 
riássy János 1655- ben Szepes vármegyei követnek Pozsony felé 
az útban történt halálát fölemlítő levél ; ennek fekete márvány 



Ű6S A MARKUSFALVI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

iratban 14 

A XIV. századból 69 

A XV. századból 126 

A XVI. századból 415 

A XVIL századból . . . . , 316 

A XVIII századból . 130 

Összesen 1070 db. 
Azonban ezekből több két példányban is mcglevéo^ a szo- 
rosabban vett családi okmányok száma könnyen megüti az 1100 
számot. 

II. Ezek ntán ismertetjük azon okmányokat , melyek az 
ISÜliki lajstromozáskor a családiak íbzé nem soroztattak , s 
mint más családokra vonatkozók; Máriássy József István által 
1805-ben egy külön elencbnsba vétettek föl; ezek nincsenek is 
oly gonddal lajstromozva például ; az évszámoknál több bolyén 
tévedést tapasztalánk. 

Ezen okmányok, mint még nem aunyira ismeretesek iránt 
érdekeltségünk mindinkább fokozódott. Vagy 150-et az érdeke- 
sebbek közül ottlétünk alatt le is másoltunk , a többiekről rövi- 
debb regestákat készítettünk. 

Azok leginkább a következő családokra vonatkozóak; 
Bárczay család s általa Abaúj vármegyére vonatkozó igen sok 
érdekes adat^ melyek felhasználása nélkül a most készülő Abaúj 
megyei monograpbia nem fog tökéletes lenni ; Jekelfalusy^ Sigray, 
a Szepesi Jakab országbíró stb. családjára vonatkozólr. 

Lássuk egyenkint az érdekesebbeket : Arpádkorit az első 
belyen alulirt lemásolt a következőket : 

1257. Dátum in festő sancti llartini Papa prope VarasJi- 
num. Dátum pro memória quod Iváo et Micol de Bilsa vna cum 
Marhardo comite fuerunt in exercitu nostro in Styria. 

Ez az okmány rövid szövege, hátlapján egy ember arcát 
előtüntelö pecsét maradványaival, mely hogy trónon ülő királyé, 
a/az IVik Béláé volt, kétségtelen a stíriai hadjárat megemlítésé- 
ből, melyben történetíróink szerint IV-ik Béla a mondott évben, 
István stíriai bán visszahelyezése végett csakugyan részt vett; 
a család cicnchnsában bosniai hadjárat jegyeztetett fel ezen 
okmánynál stíriai helyett, világos tollhibából. 



r,70 AMARKU8FALVI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

1318. Magister Beké eurialis comes etquatuor JadUiim de 
Wyuar szintén azon Ügyben a feleket kiegyeztetik. Dat. in Forró. 

1320. Magister PbilippoB Comes de Seepes et de Vyaar, 
Bircza helység iránt kiadott okmánya. Datam in Gnncb. 

1321. Arnoldas Index et Járati de Cassa, Iwan és Myke 
anyját Moys fiával Gergelylyel, Kernen comessel stb. ki- 
egyeztetik. 

1321. Nos Mark Comes de Zemlen vice magístri Mikieh 
előtt János fia Miklós Olaszi Domokos megöletéseért as iUetSket 
kielégíti. 

1322. Comes Nicolaos Index Cnrie Magístri Philippi^ Oklelö 
Mihályt ki Byk helységbe rontott^ megídézteti. 

1344. Lajos király okmánya Jekel fiai Máté és Domokos 
panasza tárgyában, a gelniezi és smelniczi polgárok ellen, kik 
Jekelen lévő curiájukat megtámadták. 

1344. „Magister Petms Comes parochialis per dominum Lo- 
dovicam regem Hungaríe in Comitatu de Wyiiar eonstitatus'^ 
arról tesz bizonyságot hogy Juxta continentiam litterarnm 
vicecomitis nostri capitanei videlicet magistri Johannis" Inak fia 
Donch az esküt letette. Dátum in XemtL 

1346. Kos magister Bogns vicecomes et Castellanns de 
Scepus, Zeuras, Detre et Zonk „fily Hannns de villa Scephk** 
tlgyében intézkedik. Datnm apud Sanctam Martinum. 

Ugyanezen évről egy másik okmányban „Magister Desew 
vicecomes et Castellanns de Comitatn Scepus neveztetik meg. 

1348. Magister Petrns Comes parochialis per regem in Co- 
mitatu de Abawywar constitntns^ arról tesz bizonyságot, hogy 
,,Mokyan maior castri homo noster et Blasius filius Bcke de 
Gesche testimonium provincic^ által a bírói pecsét előmutatása 
mellett a kassai polgárokat letiltotta attól, hogy Danch és Mayns 
fiainak birtokait meg ne vegyék. 

1357. Az esztergomi káptalan jelentése I. Lajos királyhoz, 
hogy a midőn Jakab országbírói itélőmestert Csenkehomok nevű 
Esztergom vármegyei királynői birtokba beiktatni akarta^ ennek 
a nagymai-tony-i grófok és Kanizsai János ellentmondottak. 
A fíiiitenilitett Jakab itélőmcster^ a ki később mint „Comes Ja 
cobus de Scepus"^ az országbírói poiczra emelkedett föl^ — a 



072 A MAEKUSFALVI BIZOTTSÁG JBLESTE3E. 

gomi érsikkel; és más főurakkal ^pro habendis cum fideli nostro 
iilostrí principe dominó despoto dacé regni Rascie certis tncta- 
tíbas et colloi|aiis — ad festőm oinniam sanetoram nostro speci-^ 
ali ex edicto Bacbie debet constitaí, — ezen útjában elfoglalTa 
levén, minden pereiben halasztót engedélyez. 

1411. Sóvári Sod*5 6y5rgy fia Péter, nnokahogát Sós Já- 
nos leányát S<>fiát, Sóvári Soös Simon nejétől Margittól magá- 
hoz vévén, bizonyítja, bogy ez utóbbi nevezett Soós Sófiával vele 
adta a kővetkező ingÓ2<ágokat: „unnm Balthenm argentenm, unom 
crinale iapidibus Margaritis ordinatum, nnnm erínale nyak- 
bavethew vocatum, unom lectum cum attinentiis plumalibas, 
cas^ivis lintraminibns^ necnon paplan vocatis, pront ad 
íilíam Baronum pertineret. 

1415. Comes Nicolaus filius Johannis dieti Tathar de Beth- 
lenfalva ludex Nobiliom decem lanceatomm de Scepus, Úrban- 
falvi llank fia Jánosnak neje ügyében halasztást engedélyez. 

1460. Rozgonyi Osvát székelyek grófja és abauji föispán 
tudatja ezen vármegye közönségével, hogy alispánjául Bárczay 
Andrást rendelte, kérvén a vármegyét, hogy öt elfogadják s vele 
tisztességesen bánjanak. 

Ezek azon okmányok, melyeket még többekkel együtt egész 
terjedelmében lemásoltam. Úgy vélem, az abaúji tisztviselők ne- 
vei érdekkel birandnak azon történettudósaiuknál, kik a legújabb 
időben ezen vármegye elnevezése, holfekvése és kiterjedése 
iránt egymással oly érdekes vitába ereszkedtek. 

A többi szintén érdekes okmányokról részint én, részint Vég- 
helyi tagtársam rövid regestákat készítettünk, azokat lemásolni az 
idő rövidsége miatt már lehetlen volt. Ezen regestákat a már 
amúgy is hosszúra nyúlt ismertetésemben nem közölhetem. Sza- 
badjon még is azon fö- és alispánok és egyéb tisztviselők neveit, 
kiket ezen okmányokban fölfedeztem, még e helyt elősorolni ; re- 
ménylem, ezzel az illető vármegyék monographusainak nem 
teendek kedvetlen szolgálatot. 

l.'J43. „Rectornovi montis Pestiensis** volt ,,Nicolau8 filius 
Johannis fily Hench.^ 

134G- KJfír). Nos niagister Pctnis Comes parocliialis de 
Wynar. 



674 A HABKU8FALYI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

1411. NicolaoB de Keleach et Nicolans de Kamanya Caa- 
tellani de Sáros. 

1412— 1420. Johannes dletus Jakow de Hntfaka ao domi- 
1ÍÍC118 fiiins Anthony de Lazthoth V. Comites de Abaujvir. 

1412—1422. Jobannes filias Benedieti de Olsanieha Y. 
Comes de Scepus. 

1413 — 1422. Comes Nieolaas filius Johannis Tatár de 
BetbleDfal?a lad. Nob. de Scepus. 

1413. Nieolaas filias Jobannls dicti Cynege de EeyecheB 
V. Comes de Gamar. 

1416. Jobannes filias Georgy de Eazmerfalva Y. Comes 
Castri Scepasiensis. 

1417. Micbael dictas Kémes, Gregorias dictos Becbke. 
Sebastíanas Sartor Jadices et Járati Ciues de Bihar. 

1423 — 1424 Comes Nicolaos filias petri de pólyánk lud. 
Nob. de Scepas. 

1425-1428. Micbael filias petri fily pocz de Sygra Y. Co- 
mes Jobannis de Rozgon Comitatas de Sarus. 

1426 — 1436. Comes Jobannes filias Nicolai acbel de Boza- 
falva Tud. Nob. de Scepas. 

1426. Nos Jobannes filius petri de Cbeke Y. Comes Zem- 
pleniensis. 

1429. Comes Jobannes filias Hank de UrbanfaWa Ind. 
Nob. de Scepus. 

1449 — 1471. Comes Martinus filius Emerici de Pickfalva 
Ind. Nob. de Scepus decem lanceatorum. 

1459. Nos Comes Jodocus filius Nicolai Hank de Mabal- 
falva lud. Nob. de Scepus^ 10. lanceatorum. 

1462. Gregorius de Zentbkyral et Nicolaus Bwzlo v. comi- 
tes magnifici domini Emerici de Sapolya (Így) de Scepus. 

1464 •* 1465. Stepbanus pobamok et Tbomas de Roskowan 
Yicecomites Coniitatos Abaujvariensis. 

1465. Mátyás király szabadalomlevele Szepes vármegye 
nemessége részére^ bogy Szapolyay Imre föispánjuknak sem- 
miféle szolgalommal nem tartoznak. 

14(>8. Gregorius de Mellétbe et Georgius de Perbesbaza 
V. comites de Gumur. 



676 A MARKUSFALVI BIZOTTSÁG JELENTÉSÉ. 

1513. Demetrius de Gagh V. Gomes Abaiyvár. 

1513. MathiasHoly de Jablonycza V. Gomes Scepasien. 

1519—1522. Michael de Zemere Vice Gomes Abaújvar. 

íme, tisztelt választmány, csak a megyei és egyéb tiszti 
viszonyokra vonatkozólag e levéltárban mennyi adatkincs ta- 
lálható fel; a szepesi alispánok és szolgabírák nevei Wagner által 
i. b. közölt lajstromban nagyrészt föl nem találhatók. 

A családnak ezen elkülönített levéltárában van Árpádkori 

t)kmány 7 

XlV-ik századból 339 

XV. ^ 404 

XVI. „ 64 

XVII. „ . 2 

Összesen 816 
A XV-ik századbeliek között számos Il-ik Lajos-féle ok- 
mány találtatik. A két darab XVlI-ik századi okmány egyike 
10 16-ból Forgách Zsigmondé Szepes vármegyéhez a hajdúk moz- 
galmairól ; a másik gróf Rákóczy Pál tornai és sárosi föispáné 
Edelény és Sáp faluk eladásáról 1631'ben Brezoviczai Horvát 
András és neje Kinizsy Erzsébet részére. 

8 ezzel a Máriássy-család markusfalvi levéltáráról ismerte- 
tésünket midőn befejeznök, ezt a nélkül nem tehetjük^ hogy a 
tisztelt család tagjainak^ kttlönösen Máriássy Tiborez és Ferencz 
uraknak a hazai történelem iránt való érdeklődésükért s ennek 
folytán megelőző áldozatkészségükért köszönetünket ismételten 
meg ne szavazzuk. Óhajtjuk^ hogy a Markusfalván és ez évi ki- 
rándulásunkban a többi tagtársaink által egyéb levéltárakban 
tapasztalt példa után induljanak a levéltáraik felnyitásával még 
késedelmeskedő többi szepesi családok^ hogy hazánk e classicus 
földjének több tekintetben dicső történelmi múltja kiderítessék^ 
és hogy az apák magasztos erényeiből tanulja meg a jelen kor 
ivadéka^ miként kellett e hazát ucmcsak megszerezni^ de meg is 
tartani. 

A tisztelt választmány meg fogja engedni, hogy a Lőcsén 
általam szerzett néhány adatról még megemlékezhessem; ott 



678 A MARKÜSPALVI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

1282. Ezen utóbbi okmányt IV. László megerősíti. 

1263. IV. Béla adománya „Odoriu rdictae et filys Eberhardi 
de Scepus* részére. 

1278. A szepesi káptalan ezen okmányt átírja. 

1263. IV. Béla király Ursi és Dranch faluk határai iránt 
létrejött egyességet megerősíti. 

1271. A szepesi kápt. okmánya interSaxones de villa Ursi 
et Drancbarios tőrtént határjárásról (V. ő. Wagner An. Scep. I. 
296. lapon c), alatti jegyzetet). • 

1278. IV. László Tamási faln lakosait megnemesiti. (A mai 
Amothfalva.) 

1280. Erzsébet királyné mint Szepes úrnője Tamási falu 
mellett levő földbirtokában Mátyás fiait megerősíti. 

128D. A szepesi káptalan okmánya superhcreditate Moholy 
pro Saxonibus de villa S. Ladislai. (A mai Csötörtökhely.) 

1202. Báld Comes a Kis-Tamási mellett lévő földről a csö- 
tört/ikbelyiek részére intézkedik. 

1 i03. III. András egy okmánya „pro Caniferis de Samugy 
vulgo Besuncus appellatis^ kiveszi őket a szepesi comes ható- 
sága alól. 

1295. Hiibrandus Comes Saxonnm elrendeli; hogy Easen- 
berg nevű földtér Csötörtökhelytől el ne idegenittethessék. 

A lőcsei bizottság jelentéséhez ezen adatok is némi kie- 
g^szitésül szolgálhatnak. 

NAGY IMRE, 
bizottsági elnök 8 előadó. 

Ö. NYÁRY ALBERT, TIIALY KÁLMÁN, 

VÉGHELY DEZSŐ, 
bizottsági tflgok. 



V. 

A késmárki bizottság jelentése. 

A Történelmi Társulat Késmárkra és környékére rendelt 
bizottsága nevében, mely Cséplő Péter, Gércsi Kál- 
mán, Nagy Gynlaésalölirott bizottsági előadó szemé- 



680 A KÉSMÁRKI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

Tárosnak szabadalmakat ad, s egyszeramiiid a város határait a 
táróczi prépost által kiadott kiváltságleyél szSvege szériát leirja- 
(Zsigmond király 1399'diki átiratából. Az érdd^es határié- 
írás kihagyásával kSzdlte Wagner^ Analeeta Seepna. 
L köt. 48. L). 

2. 1270. (a nap és hely kitétele nélkfil). Y. István néhai 
atyja IV. Béla fSntebb enditett levelét átirja s megerOsiti. (Zsig- 
mond király ISOO-diki átiratából) 

3. (1280- 1291.) V. László király Landok, Rókus és Nehre 
(Nyrer) helységeket udvari apródjának, Andrásnak, Pólyán co- 
mes fiának adományozza. Kelt Gölniczbányán, máj. 1 1-kén, év 
nélkfil (IIL András 1290 diki átiratából.) 

4. 1290. jolios 29. III. András IV. László föntebb emiitett 
adománylevelét, valamint a szepesi káptalannak Landok, Bókiia 
és Nebre határkijártatásáról adott bizonyságlevelét átírja és 
megerősíti. (I. Károly 1322-diki megerősítő leveléből, melyet 
Laszki Jeromos részére János király 1536-ban ismét átírt s meg. 
erősített. Ezen 1536-iki eredetí levélben hibásan van okleveltink 
keleté így másolva: A d. Mo. dacentesimo nonagesimo 
qaarto: kalendis A n g n s t i , indiccione secanda, Regni 
antem nostri Anno primo, e helyett : nonagesimo, qnarto 
kalAügasti, s e hiba következtében van ezen oklevél a le- 
véltár registrnmában és repertóriumában 1294-re téve.) 

5. 1291. aprilisben (nap nélkfil) Bald szepesi ispán (ökle 
velUnkben Nos B 1 a d Comes de Scepas); mint a Szepes vártól el- 
idegenített jószágok visszavételére kinevezett királyi biztos, egy 
Landok helység határában a Béla folyón fekvő malmot bélai 
Tylo és örökösei kezén hagy^ minthogy Tylo ezen malmot pén- 
zen szerezte s a királytól e vásárra megerősítő levelet matatott 
föl. (Eredetije pergamenen, függő kerek pecséttel. Faso. 
XXXL Nro. 1.) 

6. 1294. mart. 24. A szepesi káptalan bizonyí^a, hogy 
Kakas mester és testvére János, néhai Rikolf comes fiai, Rókus 
helység felét késmárki Berthold fiának Hencz comesnek 50 már- 
káért örökre eladták. (A szepesi kápt 1429. átiratából, Fasc. 
XV. Nr. 391.) 

7« 1295. oct. 5. A szepesi káptalan bizonyítja, hogy Hencz 



6^2 A KÉSMÁRKI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

bolt házak helyére épfilt és így az adóalap fogyatkozott; mibSl 
biztosan következtethetjük; hogy a yirezen év előtt nem sokkal 
épülhetett. Ezen csomagokban a lengyel eredetfi^ Yarkocs és 
Laszky; utóbb pedig Thököly-családra nézye^ melyeknek tagjai, 
mint e vár kapitányai és birtokosai^ a felvidéken nevezetes sze- 
repet játszottak; de kivált a városnak Thököly Sebestyén ellen a 
XVI-dik század végén s II. Thököly István erőszakoskodásai 
ellen a XVII-dik század közepén jogai védelméért folytatott 
hosszas és nehéz küzdelmére igen számos s köztük több igen 
terjedelmes okirat található. 

Késmárk levéltárát^ mint különösen helyi érdekűt^ hazánk 
politikai történelmére nézve fontos oklevelekben gazdagnak nem 
mondhatjuk. E tekintetben csak a városnak a hussiták által 
1433 ban történt földúlatásáról szóló oklevelet, Erzsébet királyné 
egy pár 1440 diki; Giskra 1447. és 1448ban kelt 3; Szapolyai 
János és I. Ferdinánd ellenkirályok néhány levelét; Thököly 
Imre 1082. és 1684-cliki védleveleit, a városnak II. Rákóczi Fe- 
rencz hadaival 1703-ban kötött capitulatióját'*'); s Rákóczinak a 
város részére 1703., 1708 és 1709-ben adott védleveleit emelhet- 
jük ki mint legnevezetesebbeket. Különösebb érdekű még Basó 
Mátyás murányi kapitány Murány várából 1531. január 30-ikán 
kelt latin levele, melyben elörebocsátván, hogy már a két ma- 
gyar király és a török közt békesség van, a löcseiek mégsem 
veszik figyelembe a fegyverszünetet, megígéri a késmárkiaknak, 
hogy segítségökre megy s egész Lőcsét porrá és hamuvá teszi. 
Ezt Géresi Kálmán egész terjedelmében lemásolta. Érdekes curio- 
sum gyanánt emiithetem még Zsigmond királynak Kosztnicz- 
ban 1417. július 13-kán Késmárk részére a löcseiek által történt 
folytonos háborgatások ügyében kiadott levelét, melyben ezen 
jellemző szavak olvashatók: „Leutschouienses asserebant litte- 
ras Sigismnndi unum quartale vini non valere.^ Az 1514-diki 
pórlázadásra vonatkozik Hedvig tescheni herczegnönek, Szapo- 
lyai István özvegyének 1514. jul. 23-kán Trencsényböl kelt 
levele, melyben meghagyja a késmárkiaknak, hogy a város fa- 



*) Ennek közelebbi dátumát Ób főbb pontjnit nagyon óhajtanok 
megkapni a t bizottaág valamelyik tagjától. 8 z e r k« 



^H4 A KÉSMÁRKI BIZOTTSÁG JELENTÉSE. 

CsépánfalTÍ Tfike Gergely szepesi mUspán háUgtí ki Yányán 
nimM nemest és polgárt z ktenárkiak érddLOen^ kikiidL ke- 
reskedését és közlekedését a iScsei hanninczadosok gitolták. 
laöC-ban hasonló tanúTaUom&st eszközöl CrOrgei Lfiriaci sxe- 
pesi alispin a zsolnai harminezados ellen^ ki a késmiiki keres- 
kedőket a teseheni Tásárra mentőkben gátolta. 1563. mari. 23. 
Bécsben kelt levelében Maximilián meginti Balassa János zó- 
lyomi kapitányt, ki mind maga, mind új?ári tisztjei által a kés- 
márki kereskedőket kflldnősen a hibei úton gyakran zsarolta^ 
hogy e zaklatásokkal hagyjon föL Ugyanő ogyanaz nap ha- 
sonló tartalmú levelet intéz Szioyei Hersei Lászlóhoz és Péchy 
Gáspárhoz. 1566. mart 2-dikán Károly íőherczeg Laszky Albert 
közbenjárására oltalmazó parancsot intéz az ország nemeseihez, 
kapitányaihoz és vámszedőihez a késmárki kereskedők javára. 
1617. jon. 26-dikán Mátyás király Prágából komolyan meginti 
a késmárki kereskedők háborgatóit, nevezetesen Gersei PethO 
Ferencz jászói prépostot^ Erdődi Zanzsánnát, Thorzó Kristóf öz- 
vegyét, Palocsai Horváth György örököseit, mint Liptó-Újvár 
birtokosait, a Kapiakat és Szioyei Merseiket. 1620. jonins 
20'dikán Thököly István Kassán kelt magyar levelében kéri 
sógorát, gr. Thnrzó Imre árvái főispánt, hogy a késmárki ke- 
reskedők javára, kiktől sokan szabadalmaik ellenére vámot 
szednek, érvényesítse befolyását mind ő Felségénél, mind majd 
az ország gyfilésén. 

Régi magyar nyelvemléket e levéltárban nem találtunk. 
Magyar levelek a XVII. századból is gyéren fordulnak elő. A 
városi tanácshoz intézett levelek csaknem mind latinul vagy 
németül keltek. A kevés kivételek közül érdekes Dohai András 
Dobóról 1670-ben kelt magyar levele, melyben megkéri a városi 
tanácsot, hogy a leánya lakodalmára igért tálakat és gyertya- 
tartókat küldje meg, s ezeken kivül küldjön még vagy 100 da- 
rab csigát is. Megemlftendőnek tartom itt, hogy Hedvig teseheni 
herczegnőnek, Szapolyai István nádor özvegyének, Trencsény- 
böl 1514—1520 között kelt több rendbeli levele közt, a „Varia" 
czimü XXXII-ik csomagban egy szláv nyelven kelt eredeti le- 
vele is létezik, melynél több szláv irományt e levéltárban nem 
találtunk* 



686 A KÉSMÁRKI BIZOTTSÁQ JELENTÉSE. 

herczeg Lnbomirsky által történt alapítása óta Jóssef csásEár 
koráig folyvást lengyel szerzetesek bírták. A könyvtár áttekin- 
tése Qtán délután a városházáboz mentünk^ bogy a városi le- 
véltár felől tudakozódjunk. Itt Ducbon Ferenes pol- 
gármester úr nemcsak igen szívesen fogadott, banem rögtön 
el is vezetett bentlnket a piaczi ö barangtoronyban őrzött r^ 
levéltárba^ bol bárom kis ládában több száz darab, szépen meg- 
maradt régi bártya-oklevél tárolt föl előttünk. Ezek legérdeke- 
sebbjeit kiválogatván, a városházára vittttk s ott naplementig 
dolgozván, a levéltárban találtató 3 darab eredeti Arpadiannmot 
lemásoltuk s I. Lajos és Zsigmond királyok több leveléből kivo- 
natokat készítettünk* A lemásolt oklevelek következők : 

1. 1288. dec. 21. Sandecz. Eunegund, Boleszláv krakkai 
és sandomíri berezeg özvegye (lY. Béla leánya) ^ Podolin és 
Gnezda batáraiban a Poprád mellett fekvő erdejét, melynek ha- 
tárait is leírja, Henrik podolini soltésznak és örököseinek ado- 
mányozza, megengedvén, hogy ott irthassanak és oda telepítvé- 
nycseket helyezhessenek. (Eredetije hártyán, fttggő pecsétje 
hiányzik). — A batárleirás kihagyásával közölte Wagner, 
AnalectaSeepusii Lkot 195.1., az eredetiből teljesen 
kiadta Bárdossy, Snppl.* Analeetorum terrae Sce- 
PUS.285.L s ez után Fejér, Cod. DipL H u n g. V. III. 425. 1. 

2. 1289. (nap nélkül) Sandecz. Eunegund megújítja Hen- 
rik pódolíni soltész részére még férje, Boleszláv életében adott 
kiváltságlevelét, melyet a podolini egyházban a dühös pogá- 
nyok (tatárok) Henrik más javaival együtt megégettek. (Erede- 
tije hártyán, monyoró alakú függő pecséttel). — Az eredetiből 
kiadta B á r d o s s y, i. h. 305. 1. és ntána F e j é r i. h. V. III. 463 L 

3. 1292. nov. 8. Krakkó. Venczel cseh királynak, krakkai 
és sandomíri berezegnek, Henrik podolini soltész, a város telepí- 
tője és örökösei részére a soltészsággal járó jogokról adott ki- 
váltságlevele. (Eredetije hártyán, összetöredezett fttggő pecsét- 
tel). — Zsigmond király 1404-diki átiratából, ugyancsak Podo- 
lin város levéltárából, közölte Bárdossy i. h. 350. 1. és utána 
Fejér i. h. VI. I. 251.1. 

Ezen 3 darabon kivül több eredeti Arpadiannmot a podo- 
lini levéltárban nem találtunk,^ s ezeket mindamellett is, hogy 



688 SZABÓ KÁEOLY KÖNYVTÁRBÚVÁRLATAt 

VI. 

Szabó Károly jelentése konyrtárbú Tárlatairól. 

A Magyar Történelmi Társalat ez idei szepesi yidéki gyű- 
lése alkalmával; régi magyar nyomtatványok után kutatva, 
Késmárkon az evang. fűgymnasinm, Néhrén b. Mednyánszky 
Edo; Podolinban a kegyesrendi kolostor, Löesén az evang. egy- 
bázközség; és Szepes-Yárallyán a seminariam és káptalan 
könyvtárait vizsgáltam át. 

A késmárki fögymnasium könyvtára az iskola újonnan 
épített második emeletében egy tágas^ alkalmas és világos te- 
remben s egy kisebb szobában ezélirányosan van rendezve és 
felállítva. Betűrendes czímtára most lévén késztllöben, mintbogy 
a különféle régibb eatalogusok szerint a katatás az új rendezés 
miatt igen meg van nehezítve; pár napi fáradságos munkámba 
került, míg a hozzávetőleg mintegy 12;000 kötetet tevő könyv- 
tárban találtató 32 darab régi magyar nyomtatványt kikeres- 
hettem ; mely munkában Palcsó Lajos tanár és könyvtárnok úr 
igen lekötelező szívességgel támogatott. 

A késmárki könyvtárban a szenvedélyes könyvész gyö- 
nyörűséggel szemlélheti több nagybecsű régi magyar könyvnek 
i^ltUnöen szép példányait^ melyeket az ember teljesen ép álla- 
potban hazánk legnagyobb könyvtáraiban is alig vagy csak igen 
ritkán találhat. Ilyenek Heltai Bibliájának I. része. Kolozsvár 
1561. 4r., Tinódi Sebestyén Cronicája, Kolozsvár 1554. 4r, 
Bornemisza Péter Prédikátziói Detrekö 1584. 2r.; Zvonarícs 
Magyar postillájának I. része. Csepreg^ 1628. 4r.^ ugyancsak Zvo- 
naricstól : Az szent Írásbéli hitünk ágainak bárom könyvekre 
való osztása (Hafenreffer Mátyás munkájából fordítva); Csepreg. 
1()14. 4r., Pethö Gergely Magyar Krónikája, Bécs 1G60. 4r.mind 
gyönyörű; teljesen ép példányokban. De a mi engem legin- 
kább meglepett; az egy colligatum volt; mely 6 darab; Debreczen- 
ben 1590; 1591 és 1592ben nyomtatott magyar könyvet foglal 
magában; teljesen ép és tiszta példányokban; egykorú, kétség- 
telenül debreczeni bőrkötésben. E kötet tartalma következő : 
1. Nomenclatvra sev Dictionarivm Latíno-vngaricum; per 
Clarissimum virura D. Basilium Fabricium Szikszaui- 



690 SZABÓ KÁROLY KÖNYVTÁRBÚVÁÉLATAI. 

hardas Hadamarius altal. Debrecini Excudebat loannes Gzaktor- 
nyáj. 1591. 8r. A — E = 5 ív = 40 sztlan levél. Meg van cson- 
' kán, E|, E2 és a legutolsó Es levél híjával^ a m. tad. Akadéoaiia 
könyvtárában is. 

6. G i s i Magyar nyeluen rent szerint napoknak meg 
számlálásáról igazan rendeltettet. Adattatott ez melle ez világ 
teremtésétől fognan valo rónid Gbronica. (Magyarország 
ezimerét ábrázoló fametszet). Debrecenben, 1S92. 8r. 
A — D = 4 iv (4 levelenként) = 16 sztlan levél. Ennek eddig 
csak egy más példányáról volt tadomásom, mely 1870-ben Pesten 
Szalay Zsigmond könyvtárában létezett. 

Ki volt a 2., 3.; 4.; 5. szám alatt leirt iskolai könyvek fordi- 
tója, biztosan meg nem határozhatjuk, miután e könyvecskékben 
a fordító magát meg nem nevezi ; azt hiszem azonban, hogy 
aligha csalódom, midőn e tanczélokra szánt könyvecskék kiadá- 
sában fáradozónak Laskai János debreczeni mestert gyanítom, 
ki Debreczenben épen 1502-ben adta ki görögből és deákból for- 
dított ily czímü munkáját: „Az Aesopus életéről, erkölcséről, 
minden fő dolgairól és haláláról való história^, melynek egyetlen 
példánya az erd. múzeum könyvtárának legbecsesebb ritkaságai 
közé tartozik. 

Igen nevezetes és érdekes ritkaság gyanánt mutathatom 
be a késmárki könyvtárból azon iskolai latin-magyar szótár cl(^l 
csonka példányát is, melynek homlokirata : „'^y^^^ lingvae La- 
tináé." A könyv, ha teljes A — Zz 2 = 45 '1* ív = 362 sztlan 
levél. A késmárki példányban a czímlap és az egész első (A) ív 
hiányzik, és így szerzőjét és kiadási évét meg nem hatá- 
rozhatom. A nyomtatás jellegéből ítélve azonban, e könyvet a 
gyulafehérvári nyomda termékének tartom a XVIL század kö- 
zepe tájáról. Hogy ezen magyarázó és értelmező szótár kiadója 
valamelyik magyarul nem értő gyulafehérvári idegen tanár (Bis- 
terfeld vagy Piscator ?) volt, bizonyos, a legutolsó lapon álló 
figyelmeztetés következő soraiból: „Sic emendamus Latina, 
quae nostra sünt Hungarica quam recte sint adornata, 
ego quidem judicare non possum : commendet diligentia sua i n- 
terpretes, quos adhibuimus, Classis hujus ex ordine 
t'raeceptores (unins bienni cursu, eheu^ trés) P. Capossinm^ 



692 SZABÓ KÁROLY KÖNYVTÁRBÚVÁRLATAI. 

talált 3 darab^ eddig előttem ismeretlen XVII-dik századi ma- 
gyar nyomtatvány, íi. m. : 

1 . Evangelia et Epistolae Dominicorum ac Fcstorum die- 
rnm, Latiné et Hungaricé. Evangeliomok Es Epistolak^ Egész 
Esztendő által lévő minden Vasárnapokra és fő Innepekre intesz- 
tetctt és rendeltetett Magyarul és Deákul. Leutschoviae, Typis et 
snmptibus Laurentii Breveri Anno 1648. 8r. A — R6 = 16 V^ 1^ = 
114 sztlan levél. 

2. Balassa Bálint és Rimái János Istenes Éneki (a váradi 
4-dik editlo szerint). Bártfán Berger Mibály költségével 1679. 
12r. :JP2 lap. Elöl: czíml. stb. 5, v é g ü 1 ; Index 4 sztlan levél. 
Hozzájárul: Via Jacobea, azaz: stb. Bártfán 1679. 12r. 

3. Az szent Dávid Prophétának ékes Rhythmnsu Soltári. 
Löcso. J6D4. 8r. 774 lap. Végül : lajstrom 7 sztlan levél. 

A podolíni kegyesrendi kolostor könyvtárában egyetlen- 
egy darab régi magyar nyomtatvány sem található. 

A lőcsei evang. egyházközség könyvtárában, mely mintegy 
nroo kötetre tehető, 26 régi magyar nyomtatványt találtam, me- 
lyek közül a XVI. századra csak 3 esik, ú. m. Ileltai Gáspár Vi • 
gasztaló könyvecskéje. Kolosvár 1553, Ileltai Gáspár Chatechis- 
musa. Kolozwár, 1553, és Félegyházi Tamás Uj testamen- 
foma. Debreczen 158C. Heltai ezen igen ritka két munkájának 
könyvészeti leírását adni nem tartom mellőzendőnek. 

Az elsőnek czfme, úgy a mint azt a czimlap hiányában, a 
Bi levelén kezdődő szöveg felirata után másoltam, következő : 

Vigaztalo kőnyuetske keresztyéni intéssel és tanítással, 
miképcn kelycu az embernec készülni keresztjéni és bodog e 
Világból való kimúlásához. Szerzetté Heltai Gaspar. A — Rs 
= 10 Vh Ív = 131 sztlan levél (lia teljes). Colophonja: Colos- 
varba nyomtatott, Heltai Gaspar Műhelyébe. 1553. — Meg van 
czimlap híján a m. nemz. muzenmban (Jankovics könyvtárából); 
ennél csonkább a lőcsei példány, melyből az A, és 8, Bi és 8, D, 
éi H, J, és 8 (összesen 8) levél hiányzik ; még csonkább a m. tud. 
Akadémia példánya, melynek elejéről 3 ív és 2 levdl hiányzik. 

A második czfmlapja következő: 

Catechisnivs mellybe a' mennyei tndomannac Sommaia, a 
dcrec szent Írásból, cs soc kcrer^ztyén Tanitóknac Írásokból ro 



694 SZABÓ KÁROLY KÖNYVTÁRBÚVÁRLATAÍ. 

cinae Directorís ; tandemqae publicae luci data hac in dÍ8pOBÍ- 
tione expensis discipuloram snorum; signanter infra notatornai 
Anno 1677. Mense Jnlio s. I. et ,a. (Lentschoviae^ 1677.). 8r. 
A — G2 = 18 sztalan levél. Menyöi Tolvaj Ferencz ezen ma- 
gyarra fordított verseinek újabb lőcsei 16£0-iki kiadását, mely- 
nek egyetlen példánya a m. tud. Akadémia könyvtárában van, 
legelsőben ismertette Nagy Iván, „Új Magyar Mnzenm^ 
1853. 1. köt. 215., 216. 1., ki szerint az 16i:0-iki kiadás 16 lap- 
ból áll, mert a 17-ik a végéről hiányzik. Nem kételkedem, hogy 
az általam leirt, hely és év nélktll megjelent példány az eredeti 
kiadás, mely kétségtelenül lőcsei 1677iki nyomtatvány, s azt is 
bizonyosnak tartom, hogy ennek 1690 ki 8-réttt ntánnyomata 
nem 1G vagy 17 lapból, hanem ugyanannyi levélből áll. 

5. Libellus Alphabeticns. Cai praeter Rudimenta quaedam 
fidei Christianae, et aliquot Preces, adjecta est brevis Nomencla- 
tnra Latino-Hungarica. Leutschoviae, Typis Samuelis Brewer. 
M. DC. XCVII. 8r. A-C = 24 szilán levél. 

Ezen utóbbi 4 könyvecske eddig ismeretlen volt előttem. 

Találtam még a lőcsei könyvtárban 4 darab eddig előttem 
hasonlóan ismeretlen latin-magyar iskolai kézikönyvet, ugyan- 
csak a lőcsei Brewer-féle nyomda termékeit, melyeknek azon- 
ban czimeit csak röviden közölhetem : minthogy sept. 15. Kés* 
markról a másnap Szepes- Váralján tartandó társulati közgyűlésre 
Lőcsén átutazva, ott hosszasabban nem időzhettem, s így ezek- 
nek teljes czimmásait venni nem érkezhettem. Hogy a könyv- 
tárban délelőtt és délután alig egy-egy órát kutatva, csak ennyi 
eredményhez is juthattam, azt különösen t. tagtársunk Hanthó 
Lajos főreáitanodai igazgató tanár úr szíves segédkezésének 
köszönhetem, kinek Ígéretét bírom, hogy a most általam csak 
röviden jehendő latin-magyar nyomtatványok hü czimmásait 
velem közleni fogja. Ezek a következők : 

1. Joh. Amos Comenii Ycstibulum Januae Línguarum« 
Leutschoviae. 1648. 8r. 103 lap. 

2. Formuláé puerílium colloqniorum Latino-ungaricorum. 
Leutschoviae. 1655. 8r. 

3. Januae Lingvarum Vestibulum. U. ott. 1702. 8r. 

4. Januae Lingvarum Vestibulum. U. ott. 1703. 8r. 



696 KANDRA KABOS JELENTÉSE. 

ttlésünköU; — atólag azon tagtársakhoz csatlakozom, 
részletekkel örvendeztetek meg a hazai történelem barátait. 

A jelzett eredményt részemrOl csak aprólékos töredékek, 
a bőven ismertetett Csáky-missilisekböl kivont jegyze* 
tek képezik; vonatkozva tanulmányom tárgyam, oly me- 
gyére, mely e levelek irása korában tűzhelye volt mint- 
egy az eseményeknek; és mondhatni kiindulási pontja a horderejft 
visszabatási nemzet-mozgalomnak ^). 

A classicQS Borsodnak határozottabb szereplése és nagyobb 
történelmi jelentősége tudvalevőleg ott kezdődik ; midőn az oz- 
mán birodalom határa az a 1 d u n a i Végszendrőtől csaknem a 
Boldva melletti Szendrőig tolatott föl, és a területén fekvő 
várak; mint Eger ^), később csak Diós-Győr; Ónod és SzendrS; 
mint vógházak érdemlék ki minden honfi tiszteletét; majd 
mert védbástyáúl; gátul szolgáltak a török terjeszkedésnek, 
majd mivel ormaikon első lengett a német-ellenes nem- 
zeti nagy párt zászlaja. És adataim épen ez időszakra 
vonatkoznak. 

1. A borsodi végházak állapota. 

Minél nagyobb fontosságot tulajdonított az országos köz- 
vélemény a borsodi végvárak- és palánkoknak, az országgyűlé- 
sek minél többször intézkedtek ; hogy jó karban tartassanak: 
annál nagyobb megütközéssel vettem jegyzékbe teljesen elha- 
nyagolt állapotukat 

Ónod; úgy látszik; legtürhetöbb állapotban vala; kü- 
lönben is az erdélyi fejedelmek birtoka (ekkor Rákóczi Ferenczé) 
levén, a fenntartása körüli gondoskodás inkább ezeket illette. 

Nem igy D i ó s • G y ő r ; melynek siralmas állapotát 
eléggé festi a következő levéltöredék : „Nálam vala kegyelmes 
Urunk eő Felsége diós-győri főkapitánya. Pap János uram ő 

^) Ezenkívül terjedelmes kivonatot készítettem a Csákyak 
kassai levéltárának azon elenchusából, mely a ne- 
mes grófi család „szcndrői uradalmára^ vonatkozik, és Felső-Borsodra, 
főleg helyrajsilag, sok becses részletet tartalmaz. 

') Egernek a folyón inneni része, következőleg a vár is 1807*ig 
Borsodban feküdt, (e. é. 29, t. ez,) 



698 KANDRA KABOS JELENTÉSE. 

2. A végbeliek kalandozásai. 

A végbelyek pusztalásoak indult állapota vagy kevés 
BzámáDál még súlyosabb volt következményeiben a végbázbeli 
praesidiarinsok fegyelmezetlensége és gya- 
kori kihágása. 

A fegyelmetlenség számos jeleivel találkozónk. A katonák 
hiányoznak a várból „derék takarodáskor'' K) „Az ónodi ráczok 
— Írja Fetheö Csáky Ferenezhez — kiszöktek a végbázbnl 
azért:^ hogy szájokra nem bocsátatnak, hanem az marhahiytá- 
sért és más illetlen cselekedetekért büntettetnek. Kegyelmed pa- 
rancsoljon fel ölök^k érem, mert ha ezt megengedjük nekiek^ba vét- 
keikért úgy hagyjuk őket; máshova szöknek és az végházakat 
rendre lakják — nem jó jön ki belőle^ most pedig annál inkább, 
hogy máris fenyegetőznek az ónodiakra. 

Hogy mily gyönge lábon állott a személy- és vagyonbiz- 
tonság a még magyar kézben levő országrészen is^ a végbá- 
ziak által széles és nagy mérvben űzött erőszaktételek szomorú 
világításban tárják elénk. A török garázdálkodással veteked- 
nek a királyi és fejedelmi várak fegyvereseinek rablókalandja 
és kártételei. Alig hihető; mily messze elcsatangolt a praesidia- 
rius; ha egyszer nekibúsulta magát E bűnös ttzelmekről még 
többet mondhatnak az átalános értékű részletek : 

1665. , Bizonyosan Írhatom kegyelmednek az szegény 
Báczországiaknak szomorú kárvallásokat , mert az elmúlt na- 
pokban, úgymint jul. 22-ikén az felföldi katonák, mintegy 
7—800 reájok ütvén, marhájokat, lovaikat elhajtották, ők ma- 
gokban is az Ráczokban néhányat levágtanak. Includálom az 
faluk neveit '). Az katonák ^ kik ezt cselekedték az sze- 
gény Ráczországiakkal, mind oda fel valók, ki Fülek y, Di- 
viny, Kékkő y, ezenkívül egész Érsek- Új aártul fogva 
való katonák. Ha Nagyságod nem orvosolja, bizony az egész alft^ld- 

1665. jul. 28. 

') Elveszett, ha csak nem a következő nevek, melyeket egy da- 
rabka papírról másoltam le : Logaczi Marhákat , Czoffrinyi, — Nagy- 
Iratosi, — Dombegyházi, — Yizesi, — Domb-Iratoei, — Bánhutai Mar- 
hákat.'' £ helyek csanád- és aradmegyeiek levén, alkalmasint kÜlőn ada- 
tot képeznek 



700 KANDRA KABOS JELENTÉSE. 

tány azon okon sürgeti a marhák visszaadását , nehogy a kato- 
nák a főispán, Eeglevich jobbágyain vegyenek elégtételt. 

Nyilván az említett években történtek azon pusztító rablá- 
sok^ melyek orvoslását 1669ik év közepén a Kassán összejött 13 
megye követei emlékiratilag kérték a felső részek parancs- 
nokától. 

Az alföldi szegénységet Pusztítóknak nevek : 
Szendreiek: Borsai Istók^ Hatházi Geczj; Gara János, 
Halassj András^ Bnzgány Péter. 

Ö no d i a k : K.^lmánjr Marczi, Gyomaty, aki ennek előtte 
Török volt, Tiszta (!) földvári Fényes Geczi, Szayli Szabó György, 
Vitéz Tamás, Gyeöngeősi István, Csákj János. 

Diós-győriek: Mesze nevtt nagy révj fiú. Torday 
István. 

Pntnokou lakozó Eecskeméthy Istók, ki Fülekj nemes 
ember Eanisaj Sigmund uram szolgáját ok nélkül m^ölte ; ez is 
ezekhez való. 

Kállai Nagy Palkó. 

S z e n d r e i Szél Miklós és Végh Mihály , ezek MakóruU 
88 marhát hajtottanak el a város alól. 

Ismét ugyaji szendreiek hajtottak el 33 ökröket. 
Szendrei Deák János 8 ökröt hajtott el. 
Szendrei Szél Miklós és Végh Mihály juhokat vivén el a 
város földéről, azokat knlönben vissza nem adták , hanem 100 
tallérért és 16 bokor csizmáért. 

Szendrei Datházi Gergelly , Eállaj Magyar Pál, Boldogh 
Gergely marháit és Török Demeterét a szekér elől kj fogván, 
úgymint Nr. 8 elhajtották. 

Szendrei Gara János, Borsaj Istók 18 ökröt és 4 tehenet 
hajtottak el. 

Szendrei Nagy Márton és Varga János , Matók János a 
szőlő hegyről jővén, megfogták, s az Körös mellé vivén, ugy 
el verték, hogy alig mehetett haza, és 50 ezüst tallért is fizetett 
nekik, kQlönben el nem bocsátották. 

Szécséni Dienes Giörgy egiszer Hétszáz ökröt haj- 
tott el. 

Ónodi Sánta Tamás és Affra Péter 10 ökröt. 



709 KANDBA KABOS JELENTÉSE. 

lakozó Röti István nramtöl szeDredtek,^ knlönOBen bogy újab- 
ban Í8 tSbb katonatársaival egytttt er<(batalommal, minden tOr- 
Tényes ok nélkül .600 forintokat'' rttt rajok, és mód nélkül fe- 
nyegeti őket 

H(^y egy helység vagy T&ros mennyi zsarláanak és pusz- 
tításnak Yolt kitéve : mutatja „az szegény megromlott k o m 4- 
d i a k n a k(Bihar vármegyében) kárvallásnk, az melyet vallotta- 
nsk Várad veszésétttl fogva.'' 

1 . Kárunk^ az mikor az Ur Isten az Eő jó tetszésébSl Vá- 
radot Pogány kézben atta, akkor Debreczen alól bajtottak el 
bárom száz marbáinkat Nro 300. Úgymint Szoboszlai Fe- 
kete Mihály^ Leote Bálint, Borbély Hibály, Katona János (szo- 
boszlai), Böszörményi Nagy István. Ezek nevezet szerint 
több Ck)mplices társaikkal edgytttt. 

2. Kámnk. Az mikor Várad vétele után baza jötttlnk sze- 
gény helyttnkbe, az ménesünket felverték, bizonyos száma lovain- 
kat vitték el, úgymint tizennyolczat. Ennek pedig cselekedői vol- 
tak s z e n d r e i Gulyás János, Ónodi Rácz Péter több Complices 
társaikkal egytttt. 

3. Kárunk után mindjárt jövendő nyáron Szoboszlön lakó 
Török János reánk jővén szendrei Gulyás Jánossal több Com- 
plices társaikkal egytttt reánk jővén, az csordánkat mind elbaj- 
tották, az melyeket kétszáz Tallérokon váltottunk vissza. Azzal 
nem elégedtek meg, banem barmincz meddő marbánkat szaggat- 
ták ki, az kik oda vesztenek. Az mely Török Jánossal levő tár- 
sai az mezőre kimenvén, az kcreszteinket rendel (rendre) gynj* 
togatták, ugy égették meg, az mely ballatlan dolog. 

4. Kárunk. Ugyan ezen karjaink után két vagy bárom bét 
muIva reánk jővén Ónodban lakozó Csengeri Istv. több Gompli* 
CCS Társaival hajtottak el ötödfélszáz Marbáinkat, meg az 
nyomtatóról sokaknak bajtottak el ökreiket, az melyek mind 
ez ideig is oda vannak. 

5. Kárunk. Ugyanazon Esztendőben őszszel Ónodban la- 
kozó Csene Palkó, Bedé István több Complices Társaikkal ed- 
gytttt elhajtottak hetven öt szám Marháinkat, az mely mind 
eddig b oda veszett. 



Tájékeiig 

Bcdássy Ferencz » Viszhangjait kikiU, a vármegyék eUö ala' 

kuldsdról. 

11. 

Minthogy tisztelt ellenfelem Sáros vármegyére nézve az 
általam föltételezett felelősséget magától elhárította; saját válla- 
imra nehezedik az. Sárost már a megyei alakulások első kor- 
szakában önálló vármegyének vitatja ; én tőle elválva, Sárost 
akkor Abaújjal és Hevessel együtt a Növi Castri megye tarto- 
zékának állítom. ismét az átmeneti, vagyis második korszak- 
ból meríti érveit^ midőn az első korszak intézményei vannak napi- 
renden. Ez viszás eljárás. Én fölállított alapelveimhez bfi ma- 
radrán^ érveimet azon korból fogom lehozni^ melyben az első 
alakulások keletkeztek. 

Hogy a Növi Caslri megye, illetőleg várispánság már az 
első időszakban^ ktllönöscn í. Gejza és Szent-László idejében 
szervezve volt, arra két bizonyíték vezet bennünket. Egyik a 
hazai crónika, mely tanúságot tesz arról, hogy a kunok beüté- 
sét az országba a Növi Castri Specnlatorok egyike, Fáncsika 
nevtí, adta hírül ') ; másik bizonyítékot szolgáltat I. Gejzának 
már többször idézett alapítványa, mely az ^UrbanoramNovae Ci- 
vltatis" kifejezéssel 'a Növi Castri várnépet akarja értetni '). 
Ezen két, egymástól nem messze eső adat egy egésznek ad ké- 

9)Quidam autcm de Spcealatoribus noüiínc Fanchika de Novo 
Caatro certificavit regem et duces . . . quod exercitus Cumanorum appro* 
pínqaarct.^ Chron. Bud. cdit. Podlir. p^g. 127. 

^) Lásd a vármegyék első alakuIÚBáról írt Értekezdsemet ai 
I871-ki „ Századok ^-b in 300.1. hol kivan mutatva, hogy aNovaCi?i 
ti8 egyértelmű a Nóvum Castrammal, é» az Urbani egyértelmű a Ca9' 
trcnseeeV kel* 



:i 



706 TÁJÉKOZÁS 

tebit azon ismertetfi jelleg, melyre építem abbeli állitiaomat : 
bogy a NoYÍ Castrí megye, illeföleg Tárispánság, mint specula- 
torokkal ellátott fíUdtertilet már I. Gejza és Sz. László idétt a 
lengyel határszélekig terjedett; a mi egy jelentésft azzal: bogy 
nemesak Hevest és Abát, hanem* Sárost is foglalta keblében. 
Ezen érlelésnek támot nyújt azon körfilmény is, bogy Sáros 
vármegyének még azatán is, mikor az átmeneti korszakban a 
Kotí Castri kötelékéből kivált, mint már ennek helyébe lép0 ha- 
társzéli állomásnak meghagyattak specnlatorai, kiknek egy ré- 
sze Fintán volt telepítve *). 

Ez állításom első érve, átmegyek a másodikra. Már érte- 
kezésem második közleményében „Századok^ 1871. évi folyam 
307. I. elvül állítottam fel: hogy nagyon tévedne, ki azt hinné, 
hogy Sz. -István az egész ország minden táját megyékké és vár- 
ispánságokká alakította; mi oly föltevést tenne szükségessé, 
hogy ilyen új intézmények kellékei az elfoglalt föld minden 
szögében készen állottak, holott a honfoglalást követő első kor- 
szak — Anonymus bizonysága szerint] — bö adatokat nyájt 
arra, bogy az országnak nagy terjedelmű földterületei néptelen 
és vadon állapotban soká tengettek, következőleg sem a megyei, 
sem a váríspánsági szervezés kellő qaalificatiójával nem bírván, 
a nagy király szelleme sem képesíthette azokat megyékké vagy 
várispánságokká. Kétségtelen példákat is hoztam föl Szepes, 
Mármaros, Bereg és Árva mostani vármegyékről mint olyanok- 
ról, melyek a megyei alakulások első időszakában még esak a 
vadak hazája valának, a királyok háztai-tási szükségeire és va- 
dászati mulatságára fenntartva. Ilyen anteculturalis néptelen és 
vadon állapotban volt Sáros vidéke is a megyei alakulás első 
korszakában ; miről bizonyságot tesz II. András r209-ki adomá- 
mánya is, midőn arról tanúskodik, hogy ezen néptelen földet 
gyarmatosítani kívánván királyi élődi, ottan egy várat emeltek 
a letelepedő nép védelmére, mi körülbolől azon időre esik, mi- 
dőn a szomszéd Szepesség is gyarmatosíttatott. Hogy halkan 
kellett menni Sárosban a telepítés munkájának, onnan látható, 

kémlelést jelentei értelemben vétetik és a határszéleken fekvő megyékro 
van szorítva. 

U. 0. T. V. vol 1. 179. 



foé TÁJÉKOZÁS. 

kútforrásainkban sem akadunk SftroB vármegyén kivfil, ném 
különösen Abaújban és Hevesben, a mi a jelen esetben határoz. 
De ebben tisztelt ellenfelem is velem egyetért. 

Ezt végezve^ rendre bonezkés alá vehetnem tisztelt pálya- 
társamnak ellenvetéseit; ha már ismételve meg nem jegyeztem 
volna^ hogy az átmeneti korszakból kölcsönzött adatait és ér- 
veit nem helyesen választá az első alakulási intézmények illnst- 
ratiöjára ; de ily előzmény ntán annál rövidebb lehetek. 

Sokat hangsúlyozza érdemes pályatársam: hogy Sáros, 
mikép Abaúj és Heves is, gyakran elhagyva minden megkulön- 
böztetöt; csupán egyszerű Újvár megyC; Gomitatns Növi Castri 
nevet visel, mi szerinte több iröt tévedésbe vitt. 

Való igaz, magát tisztelt vitatkozó tagtársamat sem vévén 
ki, ki négy Újvár megyét keresett ott, hol én csak egyet álli- 
tottam, persze a négygyei felérő egy nagyot, mely a Tiszától a 
lengyel határokig nyúlt. Volt ezenkívül még a morva határszé- 
leken is ily nevtt várispánság, mely Pozsony megyébe volt keb- 
lezve s melyről az idei „Századok 24. lapján^ megemlékeztem. 

Ennyi volt köztünk az eltérés és nézetkülönbség, mind- 
két részről a tudomány érdekében tiszta szándékkal előadva. 
Annál szivesebben emelem ki ezúttal is, mit már szintén más- 
kor tettem, tisztelt pályatársamnak aKemej megye monographi- 
ájára vonatkozó nagyszorgalmú tanulmányát és azon érdemét, 
hogy ő volt az első, kinek ezen homályos téren, melyen többen 
eredménytelenül tapogatóztak, sikerült fáklyát gyújtani. Vajha 
nemes buzgalmában ne ment volna túl a részletezés kellő hatá- 
rain, ^ mire más alkalommal bátor leszek őt figyelmeztetni. 

BOTKA TIVADAR. 



íio tÁrcza* 

a Magyar Történelmi Társulat valamely szakértő tagját, e czélra szive* 
sea látandó vendégéül meghívja magáboz ; óhaját fejezvén ki ahercz g, 
hogyha e feladatra Nagy Imre t. tagtársunk vállalkoznék. Odes- 
calchi hg azonkivül a két Draskovieh grófot társulatunk tagjaiul is 
megnyeré. 

herczegségének e nagybecsű jelentését a választmány hazafídi 
örömmel fogadta, s ezért, valamint buzgó és eredménydiis fáradozá- 
saiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott ö főmlgának. Nagy Imre pe- 
dig késznek nyilatkozott a megtisztelő meghívásnak alkalmilag ele- 
get tenni. 

Botka Tivadar a vármegyék alakulása körül Balássy ész- 
revételeire irt válaszúnak végét, — Balássy Ferencz pedig Botka 
^Tájékozása-ára való viszontválaszát küldi bc« Közöltetni fognak a 
társulat folyóiratában. 

Bunyitay Yincze szcut-jobbi r. kath. lelkész, társulatunk 
tagja, az 1871-ben kiránduló bizottság előtt félreértés folytán meg 
nem nyilt csörgei; b. Sennyey-levéltár kimerítő ismertetésével 
és 150 legérdekesebb oklevelének regcstáival lepte meg a társulatot. A 
kedves küldemény annál nagyobb örömmel fogadtatott, és fog a „Száza- 
dok^-ban minél előbb kiadatni, minthogy az 1871-diki zemplén-ungi 
kirándulásról szóló jelentések ez által lesznek tulajdonkép kiegészítve. 
Néhány okmány a XVI-dik század genialis lyricusa, Balassa Bá- 
lint élettörténetéhez nyújtott ismeretlen adataival, irodalomtörténeti 
szempontból is jeles érdekű e regesták között. 

Hasonló örömmel és köszönettel vétetett t. Waltherr Imre 
tagtárs úr küldeménye is, mely nagybecsű kiegészítéseket tartalmaz 
Károlyi Sándor irodalmi munkáihoz, a gr. Károlyi-levéltárból, 
melynek a beküldő úr érdemteljes atyja, néhai Waltherr László, 
köztudomásúlag nemcsak buzgó őre, de avatott búvára is volt. Az ő 
oldala mellett kezdé meg o roppant t>TJeílelmü s ritka becsű levéltárban 
kutatásait a t. beküldő úr, — s hogy mily sikerrel ? azt jelen küldemé- 
nye is eléggé mutatja. Siettünk ennek e'ső, rövidebb részét mindjárt 
jt^len füzetünk Tárczájában közzétenni , a másik terjedelmesb rész : 
Károlyinak a szatmári béke történetéhez bevezetésül irt, eddig kiadat- 
lan munkája is ncasokára következni fogván. 

ilőke Lajos tagtárs úr Duna-Földvárról, Tolna vármegyei 
r4^\ iDtigyar községpecsit k i:>merteté;}ét és lenyomatait küldi be. Kö' 



TÁRCZA. 711 

zöltetik a „ Századok "-ban (l. alább), — ellenben id, Tholdt József 
űr újabb polémiája a Líptó vármegyei — állitóltg 1280-diki — koholt 
pecsétről, melynek ügydt a társulat immár végleg befejezettnek tekinti, 
egyszerűen mellőztetni határoztatott. 

Baloghi ifjabb B a 1 o g h y István úr, társulati tag, a m. kir.* 
tudományegyetem budai könyvnyomdájának tisztviselője, egy számos, 
becses jegyzetekkel teleirt régi családi bibliát, és a Baloghy-családnak 
1300-tól 1731-ig terjedő 130 db. eredeti okiratát — tulajdonait — 
mutat be, mind a 130-ból nagy gonddal készitett regestákkal együtt. 
Fölkéri a társulatot, hogy az okmányokat szakértők által vizsgáltassa 
át, és ha érdemeseknek Ítéltetnek, ő kész azokat a társulat útján a 
nemzeti múzeum vagy a t. Akadémia kézirattárának odaujándékozni. — 
A hazai tudományosság előmozdításának meleg érdekéről tanúskodó 
ezen ncmeslelkti ajánlat általános elismeréssel fogadtatott. Minthogy 
pedig a felajánlott okmányok leginkább a Baloghi Baloghy- család Ősi 
fészkét Honth és Nógrád vármegyék monographiáját érdeklik : azok 
átvizsgálására ifj. Kubinyi Ferencz és b. Nyáry Albert, 
továbbá a kitűnő paloograph Horvát Árpád v. tagok kéret- 
tek föl. 

Kandra Kabos jelentést küld be a gr. Csáky-féle missilbek 
közt Lőcsén, a borsodi végvárak történetére nézve lelt adatokról 
Közöltetik a szepesi kirándulásról szóló jelentések sorában, {h. folebb.) 

Herczeg Odescalchi Arthúr ifj. gr. Zichy Ödön (Zá- 
kány, Somogy), gr. Draskovich Iván (Biszág, Horvátország), gr. Dras- 
kovich Pál (Mali-Bukovccz, Horvátország) és Gabellai Gobelits Lajos 
(Husinecz, Horvátország) urakat ajánlja évdíjas tngokúl, 1872'től 
kezdve. Ajánlt-att^ik továbbá Hradszki Antal orsz. képviselő Szepcs- 
Olasziban, Wieland Arthúr földbirtokos Farkasfalván (Szepes), szintén 
1872-töl, és Grócz Béla s. lelkész Békés-Gyulán 1873-tól fogva. Mind 
a heten egyhangúlag megválasztattak. 

Gönczy Pál, a tudomány- és közoktatási szak magyarországi 
biztosa a becsi világtárlaton, felhívást küld be a kiállítandó társulati 
kiadványok iránt. — A választmány fenntartja korábbi határozatát. 

Csík e föntebbi folyó ügyek letárgyalása utsín kerülhetett a sor 
a felolvasásokra, melyeknek szintén bővében valánk. 

Először Nagy Imre, mint a markusfalvi bizottság előadója 
terjesztette elő jclcntoVt a Márláss y-c salad markusfalvi levéltár 



712 TÁRCZA. 

ráról. Mely nagy ssorgalommal kezűit s éltfnk tetszőéi fogadott érte- 
kezést 1. jelen ÍUzettink élén. 

Utána Szabó Károly nem kevesbb becsű jelentései követ- 
keztek , Thaly által fölolvasva, a késmárki bizottság levéltár-, és maga 
Szabó Károly könyvtárbűvárlatairól a Szepességen. Ezek is már mostani 
füzetünket gazdagítják. 

Végre Thaly Kálmán olvasott fel Szepes vármegye levéltá- 
rában tett saját kutatásairól irt jelentéséből egyes részleteket ; — as 
idő előbaladása miatt a gr. Csáky^ és b. Palocsay-levéltárakról szóló 
ismertetései jövőre maradtak. 

Ezzel az ülés, 7 óra után, befejeztetett. 



— Ám. tud. Akadémia Il-ik osztályának dec. 9-iki ülésé- 
ben VVenzel Gusztáv r. tag jogtörténeti tárgyról értekezett, mely 
a sz. kir. városok jogviszonyaira a középkorban vet világot, Franki 
Vilmos 1. tag pedig a b. Révay-család styavnicskai levéltárában, a 
műit őszszel tett fölfedezései nyomán egy fölötte érdekes korképet tűn- 
tetett elő a XVI-ik század közepéről, bazánk akkorbeli tanügyi és mü* 
vclődési állapotairól. Az értekezés tulajdonképi tárgyát R é v a y F e- 
r e n c z nádori helytartó négy fiának neveltetése és tanittatása a paduai 
egyetemen képezi, saját és hozzátartozóik eredeti levelezései alapján, — 
azonban ezek keretében egyszersmind sok becaes adatot leltlnk D é v a y 
Bíró Mátyás, Stöckel Lénárd stb. élettörténetére és szerep- 
lésére nézve is, valamint bizonyos áttekintést azon egész időszak 
(1530—60.) iskoláztatási, egyházi viszonyai felŐl. Igyekezni fogunk a 
becses értekezést folyóiratunk számára nyerni meg; különben, ha az 
Akadémia kiadványai kösött látand is világot, mint önálló füzet köny- 
nyen hozzáférhető lészen. 

Az akadémiai történelmi bizottság dec. 7'iki értekez- 
letében Thaly Kálmán b. tag mutatta be az „Archivum Bákó- 
czianum^ I-ső, had- és belügyi osztályának első kötetét, mely 
45 nyomott ívre megy, s terjedelmes előszó mellett II. Rákóczi Ferencz 
belkormányzati és titkos levéltárainak 1706 és 1710-iki ligstromait, a 
Rákóczi első hadjárataira (1708 — 1704.) vonatkozó levélkivonatokat, 
és a fejedelem titkos levelezései könyveit az 1705 és 1706-ik évből 
tartalmazna. A mfi közelebbről már könyvárusi dton is kapható Jeend, 



7H TÁRCZA. 

bornokávaly gr. Btrcsdiiji Miklóssal találkozott. Terjodelm^re n^ve 
kev^ ugyan e töredék, melyet most felmn tatbatok, de a kiváló törté- 
nelmi becsű napló kiegészítőére nem csekély adalék ; — és én biszem, 
bogy idővel akadni fog még szerencsésebb történetbűvár, a ki az egész 
biányzó résznek nyomára jöbct. Ugyanis elhunyt atyámtól, Waltberr 
Lászlótól — ki a grófi levéltárnak majdnem barmincz éven át nem- 
csak gondos őre, de bűvárlója is volt — nem egyszer ballottam bánat- 
tal említeni, bogy a Károlyi Sándor önéletírásából biiSnyió részt föl 
nem találhatta, bár tisztán és világosan emlékszik, mi- 
szerint az hivataloskodásának kezdetén egy ízben 
kezében vala. 

A töredéknek föllelt része így hangzik : 

^ várhattam jutalmát. Melyben az midőn munkálkod- 
tam volna : egy asszonyember visszajüvén — ki által ugyan magam 
küldöttem vólt levelet — az dolgokat egészig a németeknek meg- 
vallotta, és clőttök szemembe mondotta, hogy az gratiám (Rákóczitól) 
megvagyon, s a szolgáim, katonáim odaki vadnak. Mi, abban is az 
Isten megvakítván Őket, noha tortura alatt is azon vallásánál inhaereált, 
mindazáltal teljes hitelt nem adván, — az Isten 12. 8-bris közüllök 
szerencsésen kihozott (Kassáról) negyed-magammal. 

Azon éjjel háltam KoUát ncvü faluban, másnap mentem Toka 
Mj hová már Szuthmár alól Bercsényi uram elérkezett vólt. 

Ezen indulásnak (t. i. a Rákóczi-felének) híre elhatván egész 
Törökországra is : Isten az (Thökölyvel) ottan rekedt szegíuy ieaz 
magyarokat is csudálatosan kiszabadította, és naponként ki Erdélyre, 
ki penig Magyarországra a pusztaságon csoportonként szivárog az 
Méltóságos Fejedelem hívségire. 

Die Id-a 8-bris Méltóságos Generális Bercsényi Miklós urammal 

lévén, voltának b }szélgetC2)ink ; s mivel Kegyelmes Urunk Szath márt 

éppen akkor kívánta ostrommal megpróbálni : kelletett majd egy hétig 
•• 
O Nagysága után Tokajnál várakoznom, — oda való jövetelre lévén 

•» 
szándéka Nagyságának. 

Már azelőtt Ocskay László ezeres-kapitány az végek felé lévén 
expediatus, szép győzcdclmeket tett, s egész az Vágig, Lévával együtt, 
az végeket occupálta^ naponként szaporítván hadát. 

Hasonlóképen Deák Ferencz czcres-kapitAny, többekkel együtt, 
^zójnok B Kecskemét felé való expeditiój ában Szolnokot vérrel me^- 



716 TÁRCZA. 

bloqváda-formában való kemény portázással constringálta. L^y^n a 
felső tót vármegyékre is szüntelen cxpeditiók : az had naponként any- 
nyira szaporodott és terjedett, hogy minden várat, várost maga várme* 
gy^e és környéke népe hloqvadában vévén, környiilfogott. Azomban 
Schlik Generális in initio 9-brÍ8 Gróff Forgács Simonnal, Ocskay 
Lászlót Lévábűl kinyomván, Lévát obtineálták, mieinknek nem kevés 
kárával ; honnat is nagy kegyetlensége után bányavárosok felé nyomult 
circiter 8500. magával. 

Mellyen nem kevéssé constemálódtanak volt az Méltóságos Urak^ 
de legki váltképpen azon, hogy az Ocskayval való had jobbára szélyel- 
oszlott. Azonnal érkezett orderem, hogy éjjel-nappal menjek az hadak* 
kai Léva felé. 

Minthogy Méltóságos Generális Bercsényi Miklós uram ő Nagy- 
sága is közelitvén, az Eger várossával volt dolgokat szerencséssen vé- 
gezte s hadát azzal alkalmasint szaporította, az város népit kiszállítván, 
együtt az Méltóságos egri püspökkel Telekesy Istvánnal^ — az várban 
levő praesidiumot jó bloqvadában vette, s maga Losoncz felé felindult : 
én is a velem lévő corpussal admaturáltam Léva felé utamat, s az midőn 
Szent-Márton nap tájban odaértem vólna^ az megírt Generális orderíre 
Losonezhoz kellett visszamennem, hova is die Id-a 9-brís érkeztem. 

Schlik Zójombdl kijött volt, arra az végre, hogy Bercsényi 
uramra menjen ; de, bogy megértette érkezésemet : máinap jó reggel visz- 
Bzadobolt Zój ómban. 

Egymás között másnap conferálván mi is, általindúltunk (t. u 
a fürészi szoroson), s táborban szállottunk igen szép haddal, ki min- 
dennap szaporodott. 

Die 15-a, Leopold napján, érkezvén Zójomhoz: Schlick Generá- 
lis Tavonat camerae praesessel Beszterczére menvén. Forgács Generálisé 
volt az commando ; ki is az kapu eleiben kihozván (hadait), alkalmatos 
ellenkeiések után rajtamentünk, Isten az németet megrémítvén, az város 
kapujának . . . .^ (szaladt.) 

Folytatását Usd az idézett kiadvány IV-ik kötetének 63ik 
lapján. Közli : WALTHERB D^IBE. 



— Péter kalocsai érsek. Botka Tivadar a „Századok^ 1870. 
évi folyamának 329. lapján Péter kalocsai ériek pecsétéről és névfs4r- 
mázasáról értekezettf 



7 1 8 TÁRCZA. 

nevek, — mint ezt Knanz tartja, — hanem igenis a birtokolt fekvőéi- 
gektől az illető álUl felvettekül veendők. 

Adóiján máig íb áll Bács vármegyében, s már fennállott a XIV. 
század elején is. Másrészt ugyancsak a volt Bodrogban „Tótvárad'' 
nevű helység is létezett. A Botka által idézett II. Ulászló által 1494- 
ben kiadott oklevélben ^Váradi^ név fordulván elő, nem hozható-e eme 
név ^ Tót várad'' község elnevezésével kapcsolatba? 

Botka különben eléggé kimutatja^ bogy Péter érsek lehetett 
ugyan „Váradi^, de „Várdai^ épen nem, s erre nézve döntő argumen- 
tumokat is hoz föl. E szerint önként megdől az az állitás, melyet as 
Encyclopaediában Horányi után Knauz, másrészt Fessler és Buday 
Ferencz tesznek, kik az érsek nevét KisVárdától, vagy akár Váradtól 
(de melyiktől ?) kölcsönzöttnek tartották. 

Hogy tehát Péter érsek a régi Bodrogból, s hogy a Botka 
által közlött czimerpecsétje szerint is egy eddig ismeretlen nevű nemes 
családból származott, körülbelŐl be volna igazolva ; mindenesetre azon- 
ban újólag is kifejezést kell adouuk azon már Botka által is felhozott 
óhajnak, vajha az esztergomi idevonatkozó netáni adatokból Knauz 
Nándor ur e homályos ügy végleges folderitésöt eszközlené. 

DUDÁS ÖDÖN. 



— Régi magyar községi peesőtek Tolnából. A tolnai, 

marként sárközi reformált egyházmegye falvai és papjai 1723-ban 
Pathai Sámuelre mint seniorra adván szavazatukat, 8 ezt pecséttel meg- 
erősítvén, e pecséteket az akkori jegyzőkönyvben megvizsgáltam , de 
ezeket vagy összetöredezve, vagy le váltan találtam. Néhánynak habár 
kopott föliratát mégis kivehettem 

1. CANAD FALV PET8ET1. Kosár gyümölcs fölött korona. 
Évszám ninc. 

2. A SZEREMLE FALV PETSETI. Koszorúban szántóvas, cso- 
roszlya. Évszám nincs. 

3. DECS FALVNAK PETSETI 1703. A köriraton belől tem- 
plom, a toronykcrcszt fölött kakassal. *) 

*) Ez, valamint a 4. sz. alatti Őcsén^d pecsét most említtetnek 
clöszCr irodalmilag ; e kettővel az eddig ismert magyar föliratú községi 
pecsétek száma a szatmári béke előtti időkből Hi-ről 1 4 6-ra emelkedik. 

8 z e r k. 



720 TABCZA. 

kőzépteret ^gy lugy Bsántóvas fogbdja el, mel/nek baloldalán ■ Jobbról 
éle és ciúcsa felöl egy-egj tövbes saárd rózsa, alió kívágatánál pedBIg 
szinléD egy rózsa látható^ de már es szár nélkfiL A pecsétnyomóiiak 
még teljesen épnek lurll lenni, lenyomatáról ítélve ; sdt bogy ma ia foly- 
ton használatban van : mntatja azon kör&lmény, miszerint alólirott 
annak imént ismertetett lenyomatát Lázi, Péterd, Bománd, és G^róth 
szomszédos községeknek egy az idén, együttesen intézett kérrényfik bo- 
rítékán Uláltam. 

Ezzel tehát az eddig ismertetve levő ily peeaétek száma 147 
lesz^ melyek kozűi a ^Századok^ megindulása előtt csak 28 volt 
ismeretes. LAKGEB GÉZA. 



— Áz álIamleTéltár fölállítania és sierTeiése flgyében 

mükodő enquéte mú*t november hó 22-kén Urtotta második ülését, 
a m. tud. Akadémia palotájában. Megjelentek ezúttal Horváth 
Mihály püspök, Groisz Gusztáv min. tanácsos a belttgymi- 
nisíterium részéről, továbbá Franki Vilmos, Nagy Imre, b. 
Nyáry Albert és Thaly Kálmán akadémiai tagok. Franki, 
mint a szervezési javaslat szövegezésére kiküldött bizottság előadója 
bemutatta a bizottsági munkálatot, mely élénk eszmecserére adott al- 
kalmat. A némely pontjaiban módosított munkálat a belügyminister 
úrhoz azon kéréssel terjesztetik föl, hogy azt a képviselőháznak mi- 
előbb bemutassa, s a levéltár fölállítására szükséges összegeket m^ a 
jövő évi költségvetésébe fölvegye. Az állami levéltár alkatrészeit képe- 
zendik, e munkálat értelmében, a magyar és erdélyi udvari cancellária, 
a m. kír. helytartótanács, az erdélyi főkormányszék, a magyar kamara, 
az erdélyi fiscus levéltára, végre az ú. n. országos és nádori levéltár. 
Ezen levéltárak összesittetnek, s a külföldi levéltárak mintájára, tekin- 
tettel a. történettudomány mai állására és a hazai viszonyokra, tíz nagy 
osztálvban időrend szerint fognak rendeztetni, oly módon, l^ogy fölhasz- 
nálásuk mind a kormányzati, mind a tudományos czélokra lehetőleg 
megkönnyíttessék. Az enqu(^tc javaslatba hozza azt is, hogy a hiteles 
helyek és a hatóságok levéltárai szintén állami felügyelet alá helyez- 
tessenek. Az államié véltár személyzetéül csupa szakképzett egyénekkel 
betöltendő egy fő- és két aligazgatói, két levéltárnoki és hat levéltár- 
tiszti állomás rendszeresítését ajánlja az enquéte. Az aligazgatók egyike 
főhtg a hiteles helyek és hatóságok levéltárainak felügyeletével lenne 



722 íIrCZA* 

„E különben is szép és kellemes városban három tárgyat talál - 
ts^m, mely minket magyarokat közelebbről érdekel : 

1. A pompás „Corvina^y mely a királyi könyvtár legf^tet- 
tebb kincse s egyszersmind azon Corvinák közt, melyeket én láttam, 
a legszebb és legépebb. A könyv egy ^missale,*' s 1487-ben vé- 
geztetett be. 

Folio pergament lapokra vannak festve a gyönyörű szent képek, 
többnyire olasz táj a. hátterük , a mindenféle illustrati ókkal gazdag 
köralükú, s illetőleg négyszögű, t. i. a lap mindnégy oldalán végigfutó 
czifrázatok s a képzcletdűsan felczíczomázott initiálék ; Mátyás király 
arczképe jókora tallémagyságű körzetben kétszer fordul elő , s mind- 
kettő igen érdekes, sőt nevezetes az, hogy a mü elején előforduló kép 
sokkal ifjabb arcz, mint a vége felé előforduló. A minek oka lehet talán 
aZ| hogy az ily müvek készítése igen sok időt igényelt. Mert mint a 
szakértő könyvtámok ár monda : e líiissalénak van egy teljes hason- 
mása Rómában a Vaticán manuscriptumai között, de bevégzctlen, alig 
harmada a brüsselinek. A könyv különben hozzávetőleg négy hüvelyk 
vastag, nyolcz hüvelyk széles s mintegy tizennégy hüvelyk magas, 
piros maroquinbe kötve, művészien dolgozott ezüst kemény csattokkal. 
Szerény nézetem szerint azonban a kötés újabb keletű. 

A képeket az akkor virágzó olasz festészet legjelesebb művészei 
készítették, s részök ma is utánozhatlan szépségű. 

Magyarország czímere, mint azt Mátyás király szokta használni, 
közepén a Hunyadyak gyürüs hollójával, igen gyakran fordul elő, — s 
külön a holló is, s külön csupán a magyar czímer ; de a könyv későbbi 
tulajdonosai a magyar czímereket szíját czímcrtikkel eltakarták, ügy 
t« i., hogy apró papir- vagy vékony pergamentdarabokat vágtak, akko- 
rát, mint a magyar czímer, és olyan alakút , egyik felére rápingálta! ták 
saját czímerüket, a másikat valami lagacscsal megkenték s ráragasztot- 
ták a magyar czímerre ; hanem az idő lelkiismeretesebb, mint az embe- 
rek, s már most azok a ráragasztott cztmcrkék mind felpattantak s 
alóluk tisztán látszik az eredeti kép s néhol élénken kivirít a tricolor. 
A könyv történetéről semmit sem tudnak, csak gyanítják, hogy 11. 
Lajos király neje Mária vitte volna ki mngával, s lígy maradt ott. 

A könyvtárnok^ Uulc-ns úr, nagy érdekkel viseltetik a könyv 
iránt ; tudja a Mátyás király könyvtárának hírét, s kíváncsian kérde- 
zősködött a konstantinápolyi Corvinák után. Több magyar ismeretiévé- 



-1 



tArCZA. 723 

vei dicsekedett, b azok közt Horváth Mihály szeretett eluökUnk- 
ről kegyelettel emldkczett. 

A 2.ik tárgy, a miró'l említést akartam tenni, a Szeut-Gudule 
egyház egyik festett ablaka, mely csúcsíves nagy abluk szélcssdgc 12', 
magassága 36', s a kcp, mely az üvegre van festve, egészen magyar 
tárgy u : A z ablak tetején a góth rózsa közepén van Magyarország czi- 
mere, négy mezőben s középen a lengyel sas. Alább egy portalé-abiku 
keretben oltár áll, előtte koronázott s 30 — 40 (?) közt levő szakállas 
férfi térdel, ez II. Lajos magyar király ; mellette magasan áll valami 
Bzent, 8 e mellett egy szép női alak térdel, ez Mária a királyné. Lajos 
királyon gazdag palást látszik, s dolmányára van festve az ors zág czí 
mere, úgy^ mintha a ruha szövetébe volna szőve ; a királyué fején a 
magyar koronához teljesen hasonló ékszer látszik. Az ablak a'ján ogy 
kerek táblán ez áll : 





Ludo 


vico 


1 


Dalmatiae 


Croatiao 




Bohemiae Hun 


gariae Regi 




qui pro fídei ca 


tholicae defensione (?) 




in bello contra 


barbaros fortiter 




pugnando 


occubuit 




£t Mariao 


ej US uxori 




Caosaris 


sem por 




Augusti 


sorori. 




15 


38. 



Az egész kép igen szép és érdekes látványt nyújt, különösen a 
délelőtti órákban^ mikor a nap megvilágítja. 

A 3-dik tárgy H. Lajos királynak egy igen szép és érdekes képe 
a királyi múzeum képtárában (l. terem, 97. szám), ismeretlen fostőtől 
egy húsz-huszonkét év körül járó ifjút állítván elő. A kép ráma nélkül 
7 hüvelyk széles s 12 h. magas. Az alak fején fekete bársony barettr, 
magyar zsinórzattal; testén hímezett körfodros ing, aUó öltönye piros, 
felső öltönye arany lánczczal összekötött fekete köpeny , s nyakában 
valami rendkereezt. Pelyhesedő ifjú, szemei bágyadtak, tekintete tévr- 
dező, orra egyenes, szája szép, úgy álla is ; haja világos gesztenyoszín. 
Úgy értesültem, hogy igen ügyes kezek 100 frankért lemásolnák. 

Tudom, t. szerkesztő barátom, hogy ezek előtted s tán mások 

Századok. 5 l 



724 tArCZA. 

előtt Í8 régen ismert dolgok ; de úgj gondoltam, hogy talán nem fog 
ártani, ha a mi „folyóiratunkban is némi nyomuk lesz!^*) 

— „Szarvas város történelme és jelen vibzonyalnak le- 
Írása^, — ily czím alatt került ki sajtó alól Zsilinszky Mihály 
Bzarvacii tanár és könyvtúruoktól e derék alföldi nagyobb város mono- 
graphiája, melynek előfizetési felhívásáról annak idején emlékestünk 
▼olt. Zsilinszky gyakorlott és kellemes tollú iró, s hogy történeti művek 
összeál Utasára hivatással bír, azt e jelen kiadványa által is dicséretesen 
megmutatta. Szerző gondos nyomozásokat tett munkája érdekében, 8 a 
homályos régi korra nézve, melynek történeteiben az irott emlékek el- 
pusztulása miatt alföldünk oly szegény, helybon nagyon keveset lelhet- 
vén, több szomszédos archívumot áttanulmányozott, sőt okmánybúvárok- 
kai való Összeköttetései folytán a központi levéltárakból is közöl tár- 
gyára ví natkozó adatokat, — s a mellett az eddig napfényre hozott 
kútfőket, ú. m. legújabban az Akadémia és társulatunk által kiadotta- 
kat is szorgalmasan fölhasználá. Ekkép sikerült Zsilinszkynek Szarvas 
régi, 1722. előtti történetét is meglehetős részletesen összeállítani ; az e 
mondott évben történt új telepítés óta pedig a mü igen teljesnek és 
tüzctesni'k mondható. E részben különösen jó szolgálatot tettek szerző- 
nek Markovicz Mátyáe néhai szarvasi lelkész és előde Machula Gábor 
kézirati följegyzésci, a gr. Bolza cs Haruckern-cSiládok levéltárai, úgy 
maga a város jcg>z6könyvci. Végre Szarvas jelen állapotát saját, sok 
évi tapasztalhtai és ismerete nyomán vázolja, kimerítően a város 
és határa természetrajzi viszonyát is leirván. Beszövi munkájába a 
Szarvason született vagy élt i r ó k rövid életiratait is, kik közül B a 1- 
lagi Mórt, Haberern Jonathánt, Tatay Istvánt, Te- 
Bchedik Sámuelt s Vajda Pétert említjük meg , örömmel 
sorolván mclléjök magát az ép oly szorgalmas, mint tehetséges mono- 
graphuHt^ Zsilinszkyt is. — A Pentcn, Aignor Lajosnál megjelent 
kötethez csinos fametszetek vannak mellékelve, melyek egyike a régi 
szarvasi várat a tÖrÖk korhúl, másika Szarvas városát 1872-ben, har- 
madika az ottani főiskola díszes épületét ábrázolja, a más három pedig 
népviseleteket. Ajánljuk ezen monogrnphiai irodalmunkban nem utolsó 

*) Magunk is ily nézetben lévén, szívesen közöljük ei érdekes 
sorokat, noha úgy emlékszünk, hogy uz érintett műemlékek már szak- 
sserüleg le vannak írva ; de nem árt az ilyeneket olykor-olykor fölme- 
legíteni, kivált külföldre utazó honfitársaink kedvéért, S z e r k. 



TÁRCZA. 725 

helyet elfoglaló müvet olyasóink szives figyelmébe. Bolti ára 1 fo« 
rint 20 kr. 

— SzékeS-Fohéryárott, régi magyar királyaiuk koronázási én 
temetkezési helyén, mely lelkes magyar város újabb időben feltűnő vi- 
rágzásnak indult, és folyvást épűl^ szépül, — a derék s oly intelligens 
megyei közönség pártolása alatt történi^mi és régészeti egylet van 
alakulóban. Czíme : ^Fejérmegyei történelmi s régészeti 
társulat", mely is oly szép részvéttel karoltatott föl, hogy a kibo- 
csátott aláírási íveken, vármegyében, városban máris több tag jelentke- 
zett 200-nál : tehát jóval számosabb, mint a mennyi az alakulásra ele- 
gendőnek jeleztetetí. Ehhez képest az alakuló gyűlés közelebbről meg 
fog tartatni, és az egylet, remélhetőleg, eg^'esülni fog az ugyanott ter- 
vezett városi múzeummal. Örömmel emiitjük föl eg) úttal, hogy a 
^8 z é k e S-F ehérvár" czímü helyi lap a megye és város történelmi 
és műemlékeit folyvást kiváló gonddal ismerteti, s irántok a lakosság 
kegyeletét ébren tartani igyekezik. 

— Gyárfás István t. tagtársunk, kitől a jászkúnok történeté- 
nek roppant adatbőeéggel irt első kötete (őskor) két évvel ezelőtt jelent 
volt meg, — most előfizetést hirdet a mü második kötetére Ez 
a kozárok, besscnyők, palóczok és moldvai kunok tüzetes történelmét 
tartalmazandja, valamint a Magyarországba beköltözött kun törzsekét 
az Árpád-ház kiholtáig, eddig még nem tárgyalt részlet ősséggel^ és 
különös figyelemmel K ú n-L á s z 1 ó korára. Szerző úgy a régibb ada- 
tokat, mint a legújabban napfényre hozottakat fölhasználá müvéhez, 
mely több évi fáradságos kutatás és tanulmányok gyümölcse. E kötet 
végén egyszersmind a jászkún okmánytár közlését is megkezdendi. 
Figyelemre méltó mü tehát, több tekintetben, s ugyanazért pártolást 
érdemel. Előfizetési ára a mintegy 30 nyomott ívnyi kötetnek 2 frt 
50 kr., mely 1873. január Ifj-kéig szerző czíme alatt Szabadkára 
küldendő. Úgy tudjuk, a nemes jászkún kerületek közönsége testületi- 
leg is támogatandja e becses vállalatot. 

— Vegyes közlések. Nagy torténctirónk Szalay László 
özvegye, szül. Békefiy Franciska asszony, f. dec. hó 9 -kén Pesten elhunyt. 
A boldogult müveit lelkü s a legtiszteletreméltóbb nők egyike vala, ki 
feláldozó hűséggel kíséré el férjét svájczi száműzetésébe, a leggyengé- 
debben ápolá őt utolsó betegségében, és kegyelettel csüngött a nagy 
férfiú emlékén, halála órájáig. Mondjunk áldást a nemes asszony, példás 

5l» 



726 TÁRCZA. 

nö 4b gondos anya emlékczetoro I — BartakovicsB^la eg" ér- 
BCík 6' excja az ogri lyocumi múzeum alíipját ajRzal vcti.'tte meg, hogy 
ennek számúra küzclcbbröl Plauk F« rpncz becse? rogiséggy(ijtemé- 
nyét 4000 forinton mogvetfe , e's cgyszorsmind a tervezett mú- 
zeum feláll ítíísát nagylelkűen olníiulelé. — Vámbéry Ármin 
„Bokhara lörtenetc" czímű, ege'az Közép-Azsía östörténelmére n^rve 
kiváló jelentíWgíí legújabb müve, melyről az angol sajtó oly elismerőleg 
nyilatkozott, — a „B, P. Közlöny*^ szerint magyar nyelven is meg fog 
jelenni. — Orbiin Balázs Székelyföld Leirásának Vl-dik kötetA 
új ev cle'dn adja sajtó alá. — Buda város po'ldátlan aluszékony- 
ságű tíináesa a Mátyás-templom restauratióját illető felszólításra, a cul- 
tusniinisternek mindez id !Íg — itmí^telt sürgetések daezára — mág 
csak nem is válaszolt. Törődnek is nk Mátyás király lyal én 
templomával ! 

Történelmi könyvtár.*) 

— A fíig^otloiiségri harcz tödéiiete. 1818— 4^>. Irta H or- 

V á t h Mihály. Harmadik kiadás. Testen, 1873. Ráth Mórnál. Első 
^6 második kötet. Kgy-e^y kötet áru -J frt. 

— Fráter György, Martinuzzí bíbomok élete. Horváth 
M i h á 1 y t ó 1. Második kindán. Pesten, 1>^73. Uáth Mórnál. Ára fiizve 
1 frt 20 kr., díszkötésb.Mi 2 frt. 

— II. Rákóczi Ferciiez fi^jedelem einlékiratiii a magyar 

háborúról, 1 703-tól végrig ■ 1711.) Közli T b a l y K á l m á n. Ötödik, 
javított, tört«*nelmi jegyzeti;kkel kísért s Rákóczi végreudeleN'V»*l <*» 
a bujdosók sírfelirataival bövítt-tt kiadár^. Pesten, 1872. Káth Mórnál. 
K. H-adr. 335 1. Ára fiizve 1 frt 2n kr. Díszkötésb.'n 2 frt. 

— Szarvas város törtínelme és jelen viszonyainak leirába. 
Zsilinszky Mihály által. LV.si, 1 872. Kiadja Ai^ncr Lajos. K. 
H-adr. 17ö 1. Ára l frt 20 kr. 

*) líoíry í» rov.itot az újon m»'írii'b»nö hazai törtdnolmi 
munkákra nézvi' mennt^l tt'ljf'.**ebbi' tehessük : kérjük a t. BXersöket 
i'H kiadókat, lio,ry könyveiket - vaj^'v legalább azok ezimct — hozzánk 
'Budavár, iskob.-tér li)2. sz. ) brkiildcni n* t«'rlielt*íssenek. 



l'clclfts PZPrkP8/t»: THALY KALMAN. 



JVfít. 1S72. Nyomatott ac j^Atlienaenm"' iiyouidájában.