(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Századok"

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 




N 



\ 



\ 



\ 






1. füzet. XLII-lk évfolyam. Január 15. 

SZÁZADOK 

A MAGYAE TÖKTMELMI TÁRSULAT 
KÖZLÖNYE 



A VÁLASZTMÁNY MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI 

NAGY GYULA 

TITKÁR. 







I908 ÉVI FOLYAM 



I. FÜZET. 



BUDAPEST. 

XYOMATOTT AZ ATHENAEUM R.- TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJÁBAN 

190S. 



TARTALOM. 

^ 

Lap 

Uski János veszprémi püspök, Zsigmond király diplomatája. Irta Lnkcsics 

József * 1 

On^zy Lóríncz és a Tisza-szabályozás. (Elsó kőzi.) Irta Császár Elemér .... 29 
Művel tségtorténeti közlemények. VII. Magyar tfizes- és lövószerszámok. (Elsó- 

közl.) Irta Takáts Sándor 49 

Történeti irodalom. 

Nuntiaturberichte ans Deutsohland nebst erganzenden Aktenstücken. Erste 
Abth. X. Bd. Legation des Kardinals Sfondrato, 1547—1648. Tsm. 

Aldásy Antal 63 

Tháry Etele : Iskolatörténeti Adattár. I. köt. Ism. Fináczy Ernő 69 

A kassai százéves egyházmegye történeti Névtára és Emlékkönyve. Ism. — y — s 72 

Martín Schuster : Schloss Déva in Siebenbürgen. Ism. Téglás Gábor 75 

Tároza. 

A sztambnli mecsetek magyar vonatkozású kéziratai. Irta Karácson Imre . . 79 

Három adat a »három helynév4-ről. Irta Karácsonyi János 83 

A várnai ütközet és I. Ulászló király sírja. Irta Melegdi János 85 

Adalék a Rákóczy család történetéhez. Közli Lakinlcli Imre . . . / 87 

Vegyes közlések 88 

Szláv történeti szemle. Irta Margalits Ede 90 

üj könyvek 93 

Helyreigazítás 96 



A Magyar Történelmi Társiaat ig. választmánya leg- 
közelebbi rendes ülését febr. 20-án fogja megtartani. 



■^ A Fejér György-féle Codex Oiplomaticus teljes 42 kötete s 
több más történelmi mmika eladó. Közelebbi értesülés a ,M. Történelmi Társulat 
titl^árí hivatalánál szerezhető. 



KEBEL EH. 

Tisztelettel kérjük tagtársainkat, hogy lakásváltoztatásaikat keU5 időben 
legkésőbb minden hónap 8-ikáig, közvetlenül a titkári hivatalnál (I. Vár: Orsz. 
Levéltár) szíveskedjenek bejelenteni, nehogy a kései vagy elmulasztott bejelentés miatt 
füzeteik eltévedjenek. 

Reklamácziókat csak három hónapon belül vehetünk ügyelembe ! 



Kérjük a történelmi müvek szerzőit és kiadóit, hogy műveik és kiadványaik 
e^ry-egy példányát ismertetés végett a Századok ezerkesztőséííéhez (I, Vár : Országos 
Levéltár) beküldeni szíveskedjenek. 



SZÁZADOK 

A 

MAGYAE TÖETÉNELMI TÁRSULAT 

KÖZLÖNYE 

XUI. ÉVFOLYAM. 
A VÁLASZTMÁNY MEGBÍZÁSÁBÓL SZEEKESZTETTB 

NAQY aYULA 

TITKÁR. 





ie08 ÉVI FOLYAM. 



BUDAPESTEN, 1908. 

KIADJA A MAQYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT. 



STANFORO imbkRY 

FEB 6 1964 
tr i . c y. B ■ 






A£ Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. könyvnyomdába. 



TARTALOM. 

BAJZA JÓZSEF. Lap 

Bajza József mint történetíró 289 

CSÁSZÁR ELEMÉR. 
Orczy Lórincz és a Tisza-szabályozás (I. II. bei. közi.) 29, 105 

FRAKNÓI VILMOS. 
Mátyás király dajkájának sírja Rómában 673 

HAVASS REZSÓ. 
Mitis Silvio dalmát történetíró műve Nagy Lajos királyról 582 

HÓMAN BÁLINT. 
Őstörténetünk keleti for. ásai 865 

KARÁCSON IMRE. 
A porta rendeletei Thököl3mek az erdélyi fejedelemségbe való beikta- 
tására '. 914 

Sátorozó áják 919 

KARÁCSONYI JÁNOS. 

A. khazar nemzet nevéról 97 

Borodnok ország 609 

KARL LAJOS. 
Blagyarország a lorrainei költészetben és hagyományban 769 

LUKCSICS JÓZSEF. 
Uski János veszprémi püspök, Zsigmond király diplomatája 1 

LUKINICH IMRE. 
Keresdi báró Bethlen Ferencz, 1601—1653. (L II. IIL befejező 

közlemény.) 677. 781, 8 4 

MÁDZSAR IMRE. 

Lamprecht Elároly történetelmélete 481 ' 

Műgeln Henrik és krónikáink 818 

MÉSZÁROS GYULA. 
Gyórvár viadaláról való ének és Budavár dicsérete 385 

PÓR ANTAL. 
Adatok Della Posterla Vilmos pozsonyi prépost életéhez 905 



IV 

RÉVÉSZ KÁLMÁN. l»p 

A kassai református főiskola 123 

SÖRÖS PONGRÁCZ. 
Meszleny Benedek (I. II. bef. közi.) 401, 540 

STESSEL JÓZSEF. 
Jogszabályok a szarvkői uradalomban 824 

SZABÓ DEZSŐ. 
Magyar országgyűlések, 1505—1508 697 

SZÁDECZKY LAJOS. 

Gróf Pekri Lőrincz levéltára (I. II. bef. közi.) 301, 416 

Az oláh telepítés legelső okleveles emléke 577 

SZEKFÜ GYULA. 
Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217 

SZENTPÉTERY IMRE. 
Individuális és collectiv történetírás 193 

TAKÁTS SÁNDOR. 
Művelts^történeti közlemények 

VII. Magyar tüzes- és lövőszerszámok (I. II. bef. közi.) 49, 130 
Vm. A magyar léhen és holdén (I. II. bef. közi.) 245, 325 

ZOVANYI JENÖ. 
Sárospatak reformácziója 806 

Történeti irodalom. 

Áldásy Antal : A gróf Zichy-család id. ágának Okmánytára ; 1. Bara- 
bás Samu. 
Auner Károly: A romániai mag3raf telepek történeti vázlata. 

Ism. D. *F 924 

'^ Balog Szidónia : A magyarországi zsidók kamaraszolgasága és igaz- 
ságszolgáltatása a középkorban. Ism. Perepatits István 748 

Barabás Samu és Áldásy Antal : A Zichi és Vásonkeői gróf Zichy- 
család id. ágának Okmánytára, VII. köt. (Az I— VI. kötetek 

mutatója.) Ism. — ó — ő 343 

Berzeviczy Albert : Régi emlékek. 1853—1870. Ism. Váczy János. . 264 

Berzeviczy Albert : Gróf Széchenyi István. Ism. G. R 272 

Bittenbinder Mildóa : A Humájun Namé első ma.'yar származéka. 

Ism. Gálos Rezső 842 

Bodor Aladár : Döbrentei Gábor erdélyi szereplése. Ism. Gálos Rezső 162 

Boldisár Kálmán : Bocskay hadi népe. Ism. K — ^n 152 

Brwckner Oyázó : Késmárk szabad királyi város műemlé ei. Ism. 

Kemény Lajos 927 

Connert János : A székelyek alkotmányának históriája, kiUönö-ea a 

XVI. és XVn. században. Ism. H 267 

Csengeri János : Homeros. Ism. — ^p — f 165 

Danninger József : Pozsony szab. kir. város 1526/27 évi számadás- 
könyve művelődéstörténeti szempontból. Ism. Perepatits István 747 
Fabó Bertalan : A magyar népdal zenei fejlődése. lem. Kereszty 

István 563 



Ldp 

FeUner Thotnaa : Die österreichische Zentralverwaltung. I. Abt. I — 
m. Bd. (Bearbeitet und voUendet von H. Kretschmayer.) Ism. 

R. Kiss István 720 

Ferenczi Zoltán : Csokonai. Ism. — p — f 166 

Oúbor Oyula : A megyei intézmény alakulása és működése Nagy 

Lajos alatt. Ism. Dóry Ferencz 426 

Chrdthausen O. Augustus und seine Zeit, I. Teil. 3. Bd. Ism. 

Téglás Gábor 168 

Hamvai Kovács Zsigmond : Kassai írók ; 1. Kovács Zsigmond. 
HdmoU Hans F. Weltgeschichte. Ism. Domanovszky Sándor.. 615 
Hóman Bálint : A magyar városok az Árpádok korában. Ism. D. 744 

Horánszky Lajos: Bacsányi János és kora. Ism. Gálos Rezsó 557 

Horváth Cyrill : Joannes Veroellen^is és a magyar Margit-legenda. — 

A Margit-legenda forrásai. Ism. Gálos Rezsó 930 

Horváth Jmó : A történelem bölcselete. Ism. Rácz Lajos 834 

Horváth Sándor : A m. kir. Országos Levéltárnak az 1886^1907 
években bemutatott czimeres ne i eslevelek j^yzéke. Ism. 

Dóry Ferencz 167 

Iványi István : Lúgos rendezett tanácsú város története. Ism. K — ^n. 160 
Jaúbert : Un Héros Hongrois. Fran90is Rákóczy II. Ism. A. D. . . 666 
Kádár József : Szolnok-Doboka vármegye monographiája. VII. köt. 

Ism. Lukinich Imre 271 

Kammerar Ernő : A Zichi és Vásonkeói gróf Zichy-család id. ágának 

Okmánytára, VII. köt. Ism. — ó — ó. 343 

KaUma Lajos : Petrarca. Ism. — ^p — f 166 

KheüenhúUer-Metsch Rudolf gr. und Schlitier Hanns : Aus der Zeit 
Maria Theresia?. Tagebuch des Fürsten Johann Josef Kheven- 

hüller-Metsch. Ism. Aldásy Antal 828 

Kováis Sándor : A csanádi papnevelde története. Ism. Ortvay Tivadar 460 
Kovács Zsigmond : Kassai írók a mohácsi vésztói máig. Ism. Keller 

Imre 741 

Kretschmayer Heinrich : Die Österreiclűsche Zentralverwaltung ; 1. 

FeUner. 
Lábán Anial : Az Árpád-házi Szent Erzsébet legendák irodalmunk- 
ban. Ism. Gálos Rezsó 840 

Lehoczky Tivadar : Munkács város új monográfiája. Ism. K — n. 166 
Loserth J. Aktén und Korrespondenzen zur Geschichte der Gegen- 
reformation in Innerösterreich unter Ferdinánd II. Ism. Aldásy 

Antal 438 

Mishokzi István : A kegyes tanító-rendi 3k privigyei kollégiumának 

története. Ism. Perepatits István 747 

Olyvedi Vad Imre : Nemesség! könyv ; 1. Vad Imre. 
Orvényi Büa : Bartha Boldizsár Rövid Chro icájának művelődés- 
történeti vonatkozásai. Ism. Perepatits István 746 

Prónai Anfíd : A piaristák színjátéka Pesten a XV 111. században. 

Ism. Gálos Rezsó 362 

Badó Antal : Dante. Ism. — p — f 166 

Schlitter Hanns : Aus der Zeit Maria Theresia \ ; 1. Khevenhűller-Metsch. 
Schmaü Lajos : Budapest utczái és terei. Ism. Bányai Elemér .... 643 
Schuster Martin : Schloss Déva in Siebenbürgen. Ism. Téglás Gábor 76 
Sebestyén Józsa : Gyulafy Lastár történeti maradványainak múveló- 

déstörténeti vonatkozásai. Ism. Perepatits István 746 

Sörös Pongrácz : Jerosini Brodarics István, 1471 — 1639. Ism. — i — ^r. 347 
Stemberg Theodor : Charakterologie als Wissenschaft. Ism. Madzsar 

Imre 737 



VI 



Lap 

Szádeczky Lajos : Gróf Bethlen Lajos Önéletírása. Ism. gr 354 

Thúry Etele: Iskolatőrténeti adattár, I. köt. Ism. Fináczy Emó.. 69 

Vad Imre : Nemess^ könyv. Ism. Dóry Ferencz 649 

Vargha Zoltán : A gyulafehérvári főiskola 1657-iki szabályzata. Ism. 

Perepatits István 748 

Weber Samu : Harmadik pótlék Wagner Szepes megye Okirattárához. 

Ism. Kemény Lajos 845 

Wettel F, Biographische Skizzen. Beitrage zur Geschichte des Temeser 

Banates. Ism. Szentkláray Jenó 636 

Az Alsófehér-megyei történelmi, régészeti és természettudományi 

Qgylet tizennegyedik £v könyve. Ism. Téglás Gábor 932 

A kassai százéves egyházmegye történeti Névtára és Emlékkönyve, 

I. n. köt. Ism. — y — s 72 

A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története, III. IV. köt. Ism. 

Karácsonyi János 146 

A Zichi és Vásonkeói gróf Zichy-család id. ágának Okmánytára ; 1. 

Kammerer Ernő. 
Iskolatörténeti adattár ; l. Thúry Etele. 

Költók és írók. Ism. — p —f 165 

Művelődéstörténeti értekezések, 14. 24. 26. 27. 28. 29. sz. Ism. Pere- 
patits István 746 

Szolnok-Doboka vármegye monographiája ; 1. Kádár József, 
Nunziaturberichte aus Deutsclüand nebst ergánzenden Aktén- 

stücken. Erste Abt. X. Bd. Ism. Aldásy Antal 63 

Wissenschaftliche Mitteilungen aus Bosnien und der Herzegovina, 

X. Bd. Ism. Téglás Gábor 837 

Tárcza. 

Angyal Dávid : Kurucz virágénekek Thökölyről 175 

Fraknói Vümos : Szent László király levele 457 

Karácson Imre : A sztambuli mecsetek magyar vonatkozású kéz- 
iratai. (Három közlemény.) 79, 455, 651 

Karácsonyi János : Három adat a »három helynév«-ről 83 

Karácsonyi János : Megjegyzések az oláh telepítés kérdéséhez^ 847 

Kárffy Ödön : Tinódi Sebestyén halála .' 273 

Kari Lajos : Történeti arozkép-kiállitás Parisban 171 

Kari Lajos : Mátyás király és Nuega városa 752 

Kemenes Pál : A khazar nemzet nevéről 459 

j^Lukinich Imre : Adalék a Rákóczi család történetéhez 87 

Lukinich Imre : Tordai János erdélyi humanista 357 

Mangold Lajos : A^ialék az ebŐ keresztes hadjárat történetéhez . . 937 

Mdegdi János : A várnai ütközet és I. Ulászló király sírja 85 

Mdich János : A magyarság eredetéről és nyelvéről 750 

Pór Antal : Nagy Lajos király építőmestere 753 

Pór Antal : Esztergom királyi váro.< elzálogosítása 1502-ben 934 

Szádeczky Lajos : Az oláh telepítés kérdéséhez 938 

SzÍTÍ}}szky Hiador : Adalék a szombatosok történetéhez 567 

Tahlcs Őedeon : Mikor született Illésházy István ? 851 

Zsilinszky Mihály : Ehiöki megnyitó beszéd a M. Tört. Társ. 1908 

évi márcz. 26-án tartott r. közgyűlésén 359 

Az Apafiak sírja 849 

Schönherr Gjrula nekrológja 356 

Siekel Tivadar nekrolo^ia 452 

Értekezések az iskolai Értesítőkben (Lukinich Imre) 467, 570, 757 



VII 



Lap 

Jelentéé a M. Történelmi Társulat 1907 évi munkáaságáról 366 

A M. Tud. Akadémia történelmi jutalomtételei 663 

Kérelem a hazai levéltárak és kéziratgyüjtemények ismerőihez 

(Hanuy Ferencz) 478, 574 

Nyilatkozat (Reiszig Ede) 948 

Helyreigazítások 96, 189, 384 

Vegyes közlósek 88, 177, 276, 461, 668, 654, 754, 852, 940 

Magyar Tudományos Akadémia 177, 276, 461, 568, 852, 941 

A M. Tud. Akadémia nagy-gyűlése 462 

BenuU Isíván székfoglaló értekezése a földbirtok megoszlásáról 179 

Berzeviczy Albert felolvasása Beatrix királyné életrajzából .... 941 

Bleyer Jakab értekezése Gottsched hatásáról a magyar irodalomra 568 

Borovszky Samu értekezése Szendró váráról 277 

Concha Oyázó felolvasása ^Eötvös József báró és a külföldi kri- 
tika* czimű tanulmányából 276, 461 

Dézsi Lajos értekezése a Jestu Messiás ez. iskoladrámáról 853 

Ferenczi ZoUán értekezése Dante Vita ntiova-járól 180 

Oombocz ZíóUán értekezése a magyar hangok időtartamáról . . . 568 

Oombos Ferencz Albin értekezése Liutprandusról 569 

Kari Lajos értekezése Árpád-házi Szent Erzsébetről és az üldö- 
zött nő mondájáról 277 

Katona Lajos jelen ése a Nyelvemléktár 1874-ben megindított 

sorozatául^ befejezéséről 178 

Kunz Jenő felolvasása a jogról 178 

Lóczy Lajos emlékbeszéde Reclus Élisée kültagról 277 

Medveaciey Frigyes tanulmányai Pascalról 569, 853 

Mdich János adalékai a magyar hangtan és helyesírás törté- 
netéhez (Dévai Bíró Mátyás OrOiographia Ungarica ez. 

munkája) 568 

Mészáros dyvla tanulmányútja a csuvasok és tatárok közt a 

Volga mentén 568 

Nimetky Oéza értekezése a Messalához irt elégia szerzőjéről . . . 853 
Pasteiner Qytda székfoglaló értekezése középkori építészetünk 

topographiájáról 178 

Sinumyi Zsigmond jelentése Révai Miklós grammatikája har- 
madik kötetéről 178 

Szádeczky Lajos értekezése a székely határőrség szervezéséről . . 852 
Szentkiáray JenÓ felolvasása Brocky Károly festőművész életéről 177 
SzentUáray Jenő felolvasása a szerb monoetoregyházak tör- 
téneti emlékeiről Délmagjrarországon 179 

Szüády Áron értekezése két glosszás codexrŐl 853 

Szinnyei József értekezése Pesthy Gábor származásáról 179 

Takáts Sándor felolvasása a hajdú, martalócz és haramia népről 463 
Téglás Oábor előadása Pannónia limesének történetéből Vespasia- 

nusig. . . . : 568 

Váczy János székfc^laló értekezése a nyelvújítás gv őzeiméről. . 941 

Erdélyi Múzeum-egyesület 278, 464, 755, 941 

Hunyad-megyei t-'rténelmi és régészeti tárulat 942 

Magyar Numizmatikai Társulat kiálUtása 943 

Péra-Baranya-m^yei múzeum-egyesület 89 

Szepee-m^yei történelmi társulat 655 

Várnai archaeologiai társaság 465 

Thaly Kálmán adománya I^breczen város múzeumának 88 

Kábnáncsehi Sánta Márton hogyan lett Sánta ? 279 



vin 



Lftp 

Árpád és az Árpádok 465 

Pászthói Rátholdi Lórincz zarándoklása 465 

Bocskay hadi népe (Nyilatkozat) 466 

Gyórvái viadaláról (Helyreigazítás) 569 

Az oklevél- és iráshamisitások felismeréséról 654 

Horn Emil nyilatkozata 656 

Horn Emil nyilatkozatára válasz 756 

Szent István családi összeköttetéseiról (Karácsonyi János) 754 

HelyDév-magyarázatok 043 

t Doby Antal 180 

t Récsei Viktor 854 

t Stessel József 656 

t Weber Samu 569 

Szláy történeti szemle (Margalits Ede, Emyey József) 90, 181, 279, 657 

Őasopis museálnej slov. spoleónoeti 282 

Cesky Őasopis HÍstorick^ 657 

Glasnik zemaljskpg muzeja u Bosni i Hercegovim 91 

Letopis Matice Srpske 186 

Prosvjeta 91 

Rad jugoslavenske Akademije znanosti i umjetnosti • 186 

^bomik museálnej slov. spoleénosti 282 

Skobki Vjesnik 91 

Slováci V Uhorsku (Sasinek röpirata) 283 

Slovenské Pohlady 279 

Vjesnik hrvatskoga arheoloskpga druőtva 181 

Vjesnik kr. hrvatsko-slavonsko-dalmatinskog zemaljskog Arkiva 90 

Hazai Mrlapok repertóriuma (Mangold Lajos). 667, 766, 854, 043 

Uj könyvek 93, 187, 283, 472, 668, 857, 946 

Hivatalos értesitő 190, 286, 371, 479, 575, 862, 949 

Az 1908. jan. 16-iki rendes vál. ülés jegyzökönyve 190 

Az 1908. febr. 20-iki » » ♦ f> 286 

Az 1908. márcz. 26-iki rendes közgyűlés jegyzökönyve 371 

Jelentés a ^Szilágyi Sándor alapítvány« kamataiból kitűzött 

jutalom odaítélése tárgyában 373 

Az 1907 évi számadások megvizsgálására kiküldött bizottság 

jelentése 375 

Kimutatás a M. Tört. Társulat törzsvagyonáról 1907 végével 379 

A M. Tört. Társ. pénztári zárszámadása 1907-ről 379 

A M. Tört. Társ. költségvetése 1908-ra 382 

Az 1908. ápr. 9-iki rendes vál. ülés jeg3rzókönyve 479 

Az 1908. máj. 21-iki » » i> » 575 

Az 1908. okt. 22-iki » » ♦ ♦ 862 

Az 1908. decz. 3-iki * * > » 949 

Az 19.08. decz. 6-iki rk. ünnepélye közgyűlés jegyzókön3^ve . . 952 

Tagtársainkhoz 962 




ÜSKI JÁNOS VESZPRÉMI PÜSPÖK 
ZSIGMOND KIEÁLY DIPLOMATÁJA. 



Uski János egyike azoknak az idegen papoknak, a kik hazá- 
jukat fiatalon elhagyva, Zsigmond király (1387—1437) szolgálatába 
állottak és magyar főpapi javak birtokosaivá lettek. Nevével i) 
hazánk történetében először 1392 július 7-ikén találkozunk. 

Az erdélyi kanonoki székek egyike Vasvári Mihály halá- 
lával megüresedett. Adományozását Zsigmond magyar király a 
jegyzője, Uski János számára kérte IX. Bonifácz pápától (1389 — 
1404), lőnek kiváló figyelmébe ajánlotta udvari emberét. A pápa 
az esztergomi érseki ügyvezetőt^) bízta meg, hogy Uskit, a prágai 
egyházmegyei clerikust, iktassa be szoi^os vizsgálat után a 
kanonokságba, s) 

2iSÍgmond megszegte jegyzője kedveért megválasztásakor 
1387 márczius-havában a magyaroknak adott hitlevelében tett 
igéretét, mely kötelezte, hogy »a magyarországi egyházi javadal- 
maknak idegenek részére adományozásáért a pápához nem fog 
folyamodni, hanem azokat csakis magyaroknak fogja adomá- 
nyozni.<4) A pápa jogait az idegenek kizárása nem érintette. 
A mikor 1397-ben az elégületlen magyar urak a trónra László 
nápolyi királyt, a megölt II. Károly fiát hívták meg, 5) Zsigmond 



>) Usk, Austi, Ústi nad Labem,a német Aussig cseh városból szár- 
mazott. Születése évét nem tudjuk. Seűlóvárosa a Bila torkolatánál az Elba 
mellett fekszik. Ritter: Geogr. statistisches Lexikon, I. (Leipzig, 1883.) — 
Tadra: Kanceláíe a písafi v zemích öesk^ch, 1310—1420. (Prá^, 1892.) 
Uskit a Vatikáni Okirattár adatainak nyomán említi. — Palacky: 
Popis kiálowstwi éeského (Prága, 1848.), 55. 121. 175. 198. 252. 274. 
több Austít sorol fel, melyek közúl az Ust, Usk nad Labem szülte 
Zsigmond jegyzójét. — V. ö. Special Orts-Repertoriiun von Böhmen 
(Bécs, 1893.), 6. 367. 610. — Vatikáni levéltár: Reg. Lat. 100. fol. 44. 

■) Bonifacius etc. Officiali Strigoniensi . . . 

») Vatikáni Okirattár, I. 3. (Budapest, 1888.) 199. és köv. 11. 

*) Fraknói: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a 
Tómai szentszékkel, I. (Budapest, 1901.) 292. 

•) V. ö. Schönherr: Nápolyi László trónkövetelésének külföldi 
vonatkozásai. (Budapest, 1893.) 

SZÁZADOK. 1906. I. FÜZET. 1 



2 LUKC8IC8 JÓZSEF. 

kedvezésekkel és ígéretekkel törekedett megingott trónjának meg- 
szilárdítására s egyházi téren is engedett a nemzeti közkívánat- 
nak. A szent Mihály napjára egybehívott országgyűlés egyenea 
felszólítására kötelezte magát a király, hogy »a külföldről beván- 
dorolt híveit, Sübor vajda s Maternus és Eberhard püspökök 
kivételével, az országból eltávolítja ; jövőben pedig beván- 
dorolt idegeneket sem egyházi, sem világi méltóságokra nem moz- 
dít elő.« Egyúttal a következő czikkeljrt iktatták be : »Bullások 
egyházi javadalmat el nem nyerhetnek, kivéve, ha a javadalmat 
az illetékes kegyúr adományozta. « ^) 

A törvény szigorát Uski János, a királyi kanczellária tit- 
kára érezte, a kit erdélyi kanonokságától fosztottak meg. A tény 
jogi érvényességét elismerte maga a pápa is, mivel ugyanezt az 
erdélyi kanonokságot 1401 április 14-ikén Benedek nevú erdélyi 
egyházmegyei plebánusnak adományozta. 2) 

Uski a királyi titkárságot a XIV. század utolsó éveiben 
nyerte el.^) Az elveszített erdélyi kanonokságért csakhamar 
bőven kárpótolta magát a pécsi prépostsággal és a budavári 
plébániával, melyekhez a pozsonyi prépostság is járult. IX. Boni- 
fácz pápa 1402 július 24-ikén adományozta neki a szent Márton- 
ról nevezett pozsonyi prépostságot, megengedve, hogy a már 
birtokolt pécsi prépostságot és budavári plébániát továbbra is 
megtartsa.^) A pozsonyi prépostság pápai adományozását maga 
Ustó kérte. Zámbó Lőrincz prépost halála után Zsigmond király 
arra hivatkozva, hogy a kegyúri s az alkalmas és érdemes személyt 
a szent Márton-egyház prépostságára bemutató jog a magyar 
királjii illeti, Usla Jánost *) a törvényes időn belúl Kanizsai 



1) Fraknól id. m. 293. és köv. 11. 

«) Vatikáni Okirattár, I. 4 (Budapest, 1889.) 321. 1. — Feltünó^ 
hogy az erdélyi kanonokság jövedelme itt 60, 1392. július 7-ikén 80 
arany forint. 

») 1396 április 6-ikán a csehországi Éger (Egra) város számára" adott 
királyi kiváltságos levélen még mint jegyző és udvari káplán jelenik meg. 
)>Relatio Stiborii voyvode Transsilvani per Johannem notarium et capel- 
lanum suum facta.^i — Codex juris municipalis regni Bohemiae, II. (Prága, 
1895.) 879. 

*) Vatikáni Okirattár, I. 4. 453. 1.. — A veszprémi püspökség 
római Oklevéltára, II. (Budapest, 1899.) 338. 

^) A bulla a király kanczellárjának nevezi. . . . »qui, ut asseritur, 
eiusdem Sigismundi regis cancellarius« ... — Az 1402 szeptember 14-ikén 
Albert osztrák berezeg számára Pozsonyban kiállított örökösödési okirat 
még a titkári jelzőt is használja : ^De mandato d. regis Johannes prepo- 
situs Quinqueecclesiensis, regius secretarius cancellarius.« — Eredetije a 
bécsi cs. és kir. udvari levéltárban. — Pray : História regum Hungáriáé, II. 
(Budae, 1801.) 184. — Aigl: História brevis capit. Quinqueeccl. (Quinque- 
ecclesiis, 1838.) 61. Uski Jánost a pécsi prépostok között 1414-ben említi. 



USKI Jl50S TSSZPBÉHI PÜSPÖK. 3 

János esztergomi érseknek bemutatta. Sokan azonban kétségbe 
vonják, hogy a prépostság a királyi kegyúri jog alá tartozik. 
Uski a bemutatás kétes érvényességét pápai megerősítéssel pótol- 
tatta. Folyamodványában a pozsonyi prépostságot azon az ala- 
pon kéri, hogy IX. Bonifácz nemrég felhatalmazta, hogy a pécsi 
prépostság és a budavári plébánia mellett még más egyházi 
javadalmat is elfogadhasson, melyet egyidejűleg három éven át 
megtarthat. 

Uski, noha három oly egyházi javadalom birtokában volt, 
mely külön-külön mind residentialis kötelezettséggel járt, nem 
hagyta el a királyi udvart, hanem Zsigmond egyházpolitiká- 
jának sugalmazója lett. Neki tulajdoníthatjuk Zsigmond érzel- 
meiben a nagy változást IX. Bonifácz. pápa iránt, i) a ki László 
nápolyi király magyarországi törekvéseinek felkarolásával a 
magyar egyház elpártolását elősegítette. 

Zsigmond 1403 augusztus 9-ikén Pozsonyban kelt rende- 
letével hazánkban a pápa joghatóságát felfüggesztette, a nélkül, 
hogy a hozzátartozó ügyek elintézésének módjáról rendelkezett 
vohia. Fogyatékos királ3d tekintélyének megszilárdítására, hatal- 
mának gyarapítására s jövedelmeinek növelésére a szakítás 
kedvező alkalmat nyújtott, mert szabad kezet adott a királyi 
kegyúri jog kiterjesztésére. Mivel ez az ország rendéinek hozzá- 
járulása nélkül nem történhetett, Zsigmond a tervbe vett reformot 
az 1404 április végén tartott országgyűlés elé terjesztette s a ren- 
dek beleegyezésével rendeletet bocsátott ki, mely Magyarországot 
a római szentszéktől függetleníti.^) E rendelet szerzője Uski 
János, kinek egyházjogi felfogását ez élénken megvilágítja. 

A bevezetésben azokról a panaszokról szól a király, melye- 
ket egyházi és világi alattvalói gyakran emeltek a buÚásoktól 
szenvedett nyomorgatások, károk, sérelmek, egyházi büntetések 
és külföldi bírák elé idéztetések miatt, mely zaklatások követ- 
keztében javaikat, szabadságukat és jogaikat végső veszedelem 
fenyegeti. A közelmúlt zavarok idején maga is tapasztalta, hogy 
a boUások és mások, az apostoli szék tekuatélyének örve alatt, 
őt a királyi méltóságról letaszítani s az országot és koronát másra 
átszármaztatni iparkodtak, mi által teljes tönkretételére törtek. 
Ezt tovább nem tűrheti, annál kevésbbé, mert nem illő, hogy 
annak a pápának engedelmeskedjék, a ki a király alattvalóit 
azok jóléte és békéje ellenére »álnok fondorlatokkal, titkos csel- 
vetésekkel illeti és nyilt sérelmekkel bántalmazza.* Ennélfogva 
>az összes főpapokkal, főurakkal, zászlósokkal, nemesekkel és 



») V. ö. Karácsonyi czikkét : Századok, 1890. évf. 494. 1. 
>) FrakBÓi id. m. 302. és köv. 11 

1* 




4 LÜKC8IC8 JÓZSEF. 

a magyar szent korona területének közönségével tartott tanács- 
kozás után, az ő egyenes kérelmökre, a szent korona tekintélyével 
és a királyi hatalom teljességével a már korábban megállapított 
rendelkezéseket újra kildrdeti és szentesíti. < 

Elrendeli, hogy az egyházi javadalmakat, legyenek azok 
bárminő természetűek és értékűek, a melyeket egykor a pápák, 
a pápai követek, vagy más főpapok adományoztak, ezentúl 
sem az apostoli széknek, sem bárki másnak hatalmából, hanem 
csak a király tudtával és hozzájárulásával lehessen elnyerni ; a 
közelmúltban lefoljrt országos zavarok idején más tekintélylyel 
eladományozott javadalmak szintén csak a királyi beleegyezés 
utólagos kieszközlésével tarthatók meg. A főpapok, más egyházi 
férfiak és a világi nemesek, kik a kegyúri jog alapja a vák^ztás, 
vagy bemutatás gyakorlására vannak feljogosítva, ezentúl semmi- 
féle javadalommal nem rendelkezhetnek, hanem a király minden 
javadalmat a maga rendelkezésének és adományozásának tart 
fen. Az összes leveleket és iratokat, melyeket a pápa, a bibor- 
nokok, az apostoli szentszék követei, bírái, vagy más tiszt- 
viselői kibocsátanak, semmiseknek és érvényteleneknek nyilvá- 
nítja ; a kik pedig e rendeletet megszegik, felségsértést követnek el 
és visszavonhatatlanul javadalom-, jószág- és fejvesztés bünte- 
tése alá esnek. 1) 

A királyi rendelet ténye volt, hogy 2iSÍgmond 1404 április 
18-ikán úgy a pozsonyi prépostságot, mint az Uski János prépost^) 
alá tartozó egyháziakat felmentette az esztergomi érsek jogható- 
sága alól és közvetetlen a maga királyi rendelkezése alá helyezte. ') 

A leirat hangja, mely a királyi intézkedést Kanizsai János 
esztergomi érsekkel közölte, szigorú és kíméletlen. A levél hang- 
jának szigorát az elkeseredett panasz magyarázza meg, melylyel 
Uski János titkár, mint pozsonyi prépost és budai plebánus, 
Zsigmond királyhoz az érsek, ennek vicariusa és hivatalnokai 
jogtalan eljárása és bánásmódja miatt fordult. A király így szer- 
zett hűséges titkárának elégtételt. 

Usla azonban a függetlenített pozsonyi prépostságot nem 
sokáig élvezte. A IX. Bonifácz pápa által engedett három évet 
nem lépte túl. Okirataink később nem említik pozsonyi prépost- 

' >) Praknói id. m. 304—305. — U. a. Oklevéltár a magyar királyi 
kegyúri jog történetéhez (Budapest, 1899.) 8—11. 

») ^Quem SigismunduB praepositum Posoniensem, plebanum Buden- 
acm Dt üí tí-etarium suum vocat.« Rimély s utána Ortvay mégis Sennberg 
(SenbcTg) János prépostról beszélnek. 

■} Pray: Spec. Hierarch. I. 69. — Fejér: Cod. Dipl. X. 4. 312—314. 
— Rimir>h^ : Capitulum insignis ecclesiae collegiatae Posoniensis (Posonium, 
^Hm.) 3lí 227. — Ortvay: Pozsony város története, 11. 4. (Pozsony, 1903.) 
1. m. (Pozsony, 1894.) 217. 



U8KI JÁKOS VESZPRÉKI PÜSPÖK. 5 

ságát, sőt maga is hallgat róla, mikor a pécsi prépostság miatt 
meggyűlt a baja. 

A mikor már budavári plébániája volt,i) IX. Bonifácztól 
engedélyt nyert, hogy egyidejűleg a pécsi prépostságot hét évig 
megtarthassa XXII. János pápa »ExecrabiUs« bullája ^) ellenére. 
A hét év elmúlt, de a prépostságot kezében tartotta. Az e miatt 
keletkezett panasz nyomása alatt lemondott. XXIII. János 
pápa (1410 — I4I5) erre visszahelyezi 1411 május 25-ikén mindkét 
javadalmába s azokat neki életére újra engedélyezi és adomá- 
nyozza, s) Az vnhábilitas és infamia alól külön bullában^) oldja 
fel, sőt a közben élvezett jövedelmet is, mely a pápai kincstárt 
illetné, neki adja. 

A pápa kegyelme még tovább ment. A nevezett napon 
Uski Jánosnak mint meisseni kanonoknak, exspectativát ad 
a meisseni, olmüczi, boroszlói, a szent Apollinariusról neve- 
zett prágai és a Prága mellett fekvő vySehradi egyházakban 
kanonoki javadalomra vagy méltóságra, mely legelőször megüre- 
sedik.^) Szeptember 24-ikén a pápa ezen engedélyt azzal hatvá- 
nyozza, hogy Uskinak mindenkivel, még a szentszék hivatalno- 
kaival szemben is elsőséget biztosít,^) sőt mivel Zsigmond király 
szolgálatában gátolva lenne, ha személyesen a javadalom helyén 
kellene átvennie a megüresedett kanonokságot vagy méltóságot, 
november 24-ikén ezen kötelezettség alól is felmenti. '') 

A kijelölt káptalanokban először a meisseni prépostság lett 
Knobelonch Venczel prépost halála íólyt&ii gazdátlanná. Ezt 
XXm. János pápa 1412 május 17-ikén Uskinak adományozza, 
a ki épen követségben jár a szentszéknél.^) 

Uski 1413 niárczius 31-ikén prágai kanonokságot is nyer, 

*) A plébánia kegyuraságát a világiak gyakorolták. 

*) Corp. luris oanonioi, U. Extravag. Joan. XXII. tit. III. 

») Vatikáni levéltár: Reg. Lat. 141. fol. 180. t. — A prépostságba 
iktatás és jogvédőség a fehérvári prépost, az erdél3ri kolozsi fóespercs és 
az olmüczi mesterkanonok tiszte lett. A veszprémi püspök vagy a pécsi 
püspök és káptalan bárminó pápai kiváltsága ezen intézkedésnek nem 
állhat útjába. — Ugyanott, fol. 182. 

*) Vatikáni levéltár : Reg. Lat. 141. fol. 176. t. — Mindezt a pápa 
»mota proprio« teljesíti. 

>) Vatikáni levéltár: Reg. Lat. 141. fol. 179. 

•) Vatikáni levéltár: Reg. Lat. 141. fol. 305. 

V) Vatikáni levéltár: Reg. Lat. 153. fol. 6. — Egyben a római 
caria bíráit és ügyhallgatóit utasitja, hogy a netán támasztandó pereket, 
kivéve az eretneks^ esetét, ne fogadják el, hanem utasítsák vissza. 

») Vatikáni levéltár : Reg. Lat. 151. fol. 276. t. — *Simili modo 
Sancti Lebvini Daventiiensis TVaiectensis diocesis et Bolealaviensis Pra- 
gensis prepositis ac decano Pragensis ecclesiaram«, kiknek meghagyja, 
hogy Uskit a prépostságba beiktassák. — Ugyanott, fol. 277. t. — V. ö. 
Reg. Lat. 153. fol. 69. 



6 



ICSIÜB JÓ2SEr. 



melyről Veppler Konrád lemondott, i) Az olmüczij meLsseni és 
boroszlói káptalanokban szintán hozzájut egy-egy kanonoksághoz. 
Sok javadalma miatt perrel támadják meg eüenaégei, kikkel szem- 
ben azonban a pápa előtt október IG-ikán igazát bebizonyítja.*) 

Uaki ez idótájt követi me^bizással tartózkodott Rómában, 
Zsigmond király Ull szeptember í)-ikán általános felhatalma- 
isással küldi Velenczébe és Komába, bogy a pápával és a aignoriá- 
val tárgyaljon,^) Dalmáczia miatt az ellenséges feszültség Magyar- 
ország és a velenczei köztársaság között egyre nőtt s végre hábo- 
rúban tört ki.-*) Uski egyenest Rómába ment, hogy résztvegj^en 
azon a zsinaton, melyet XX ÜL János pápa az egybázi szakadás 
megszüntetése végett 1412 tavaszán megnyitott, A zsinat azon- 
ban meddő maradt, mert a megjelent főpapok csekély száma 
miatt a pápa többszörös elnapolás után 1413 február 10-ikén 
— eredmény nélkül — feloszlatta. 5) Márczius :j*tkán azonban új 
zsinatot hívott egybe deczember l-re, A zsinat helye íüggóben 
volt és három hónapon belül kellett kitűzni.*^) 

A 2sinat elnapolásán fáradozott Uski a franezia követtel 
együtt. Ily megbizatását igazolja a magyar király egész maga- 



^) Az adományozás foganatojijtását a pápft a leitomischli püspökre 
s a freisingi és bfűiini prépostokra bbszar. — Vatikám levéltár t Reg. Lat. 
164, fok mi. 

') ... »Cum de litteris aeu üommisiionihus apostoliciB a tionnuins, 
preeertim ft ciiriosiíj volentibtiE pto sapere tjuara oportet, vertatur in du- 
biiim-ír , . , XXI 11* János pápa & régebbi adomány ozáaokat újra bullával 
{ad futnram m memóriám) erósLtí meg. — Vatikáni levéltár: Bíg. 
Lat. I7íi. fol Í7L — lm, fol. 235. 

fl) Altmann ; Regesla Imperii. XL (Díe Urkunden Kstser Sigmunds. 
1410-1437. I--1L Innsbruck, 1896—1900. nro. 122. — V, ö, Monum. 
Slav. IX. 218. nto. 200. 

*) Fraknói : Magyaroi^zág é» a római özentsaék, L 326* és kov. IL — 
Deutsche ReicbetagsAkten, Vlí. 1S6. 

*) Finké: Acta concilii ConHtönciensU, L (Mün&ter in W. I89í>.) 
127. — Doc«menti di storia it4iíiana, Gmisti: Commissíoni di Rmaldo 
dtglí AlbÍKXí, L(Firenat% 1867,) 232, nro. 210. — Zsigmondnak képviselője 
nincs megnevezve; de hogy Uski volt, kivilágíik XXllL Jántm pápának 
Guidantonio montefeltroi grófhoz 1412 aug. O-ikan intézett következő sorai- 
ból : i^Cum itaque dilectus íiliuB Jobannes prepositus QuinqueeceleBÍenBis, 
carjasimi in Chriato filii noBtri Sigismundj RoniRnorum et Ungarie regis 
illustrií! apud nos et sédem a{ío«tolimm preaentiflUt^^r nuncína c*t orator 
etót^ns, habem a prefato rego litU^raa oredentiales tue nobilitati directas, 
eub earum vigort? tibi Bcripöerit, . . . promittimuH ct<?. Dátum Romé, apud 
Banetum Petrum, VI IL id. Augusti^ anno 1IL« ^ Theiner: Codex Diplo- 
maticus dominii tf/mixiralis e. acidis* III, ^Romae, 1862.) 199, nro* 13L — 
Goeller : Kőnig ^sigífíMiunda Kirchenpolitik vom Tode Bonifaz'fi IX. bia zur 
Bemfnnp des Kon^tanzer Konjila (Freiburg in Br. 19(>2.) 14l>. — \\ Ö- 
Vatikáni bvélt^r : Reg. LaL 15 L íot. 276. t. — 153. fol, 69. 

•) Finke: Aeta, L 165. é& köv, 11, 



Ü8KI JÁNOS VESZPRÉia. PÜSPÖK. 7 

tartása és főleg azon tény, hogy XXIII. János 1413 jul. 27-ikén 
2iSÍgmondnak határozottan kijelenti, hogy épen reá való tekintet- 
ből hagyta el a deczember l-re hirdetett zsinat helyének meg- 
illlapitását.i) 

A gyér látogatottságon kívül a zsinat eloszlatását követelte 
a háborús forradalmakat rejtő szakadás, mely XXIII. János 
és László nápolyi király között történt. A király a pápának fel- 
rótta, hogy Zsigmond római úti tervét felkarolta. A béke, melyet 
1412 jtmius 17-ikén, illetőleg október 26-ikán kötöttek, fel- 
bomlott. *) 

A mikor Zsigmond ezekről tudomást szerzett, azonnal 
Del Bene Filippo hiroökét küldte azor értesítéssel, hogy követség 
jön tőle a pápához és a királyhoz.^) A követség czélja kettős volt : 
az egyik a békés közvetítés a pápa és László között,^) a másik 
pedig, hogy a pápa az egyetemes zsinat helyét Zsigmonddal egy- 
értelműleg határozza meg.&) 

Usla János 1413 márczius 16-ikán jelent meg a pápai 
' udvarnál ; de nem tudta elsimítani a viszályt a pápa és a király 
között. Az ellenségeskedés májusban nyilt kitöréssé vált. 6) 

Ezen béke létrehozásánál sokkal kívánatosabb volt Zsig- 
mondnak a zsinat elnapolása. A római zsinatra egybejött gyüle- 
kezet szomorú képe és tehetetlen vergődése nyilván megmutatták, 
hogy a három schismatikus pápa egyikétől egyoldalúig össze- 
hívott zsinat nem képes arra, hogy a szakadásnak véget vessen. 
A másik kettő nem ismerte volna el és arra képviselőt nem 
küldött volna, mert a képviselő küldés bizonyos értelemben 
megvallása annak, hogy a tiaráért versenyző harmadiknak joga 
van a zsinat egybehívására és így a pápai trónra. Még kevesebb 
remény csillogott arra, hogy a három versengő megegyezik az 
egyetemes zsinat közös kilurdetéséjen. 

A teljes fejetlenség megteremtette a kedvező alkalmat, 
mikor a római király élhetett azon jogával, melyet neki mint 
A2 egyház védőjének, e kor legtekintélyesebb kanonistái ítéltek. 
A három pápa fölé helyezte magát ; saját hatalma teljességéből 
-eg^'etemes zsinatot hívott egybe és a föld színéről a schismát 
eltörülte.') Ez volt az út, melyre most Zsigmond egyházpolitikája 

») Finke: Acta, I. 103—105. 

■) Herre : Die Beziehungen König Sigmunds zu Italien, 1412 — 1414. 
^Qaellen und ForBchungen des kgl. preussischen hist. Inst. in Rom, IV. 1. 
Helt 1. Rom, 1900. 19.) 

*) Finke: Acta, 1. 103. — Raynaldus: Annál. eccl. ad ann. 1413. 

*) Finke: Acta, I. 170. 

») Herre id. h. 20. — Goeller id. h. 141. 

•) Fraknói id. m. I. 330. 

1) Herre id. h. 21. — Finke: Acta, I. 239. és köv. 11. 



8 LUKC8IC8 JÓZSEF. 

tért. Eljárását nemcsak Németország, hanem a másik két irány- 
ádó katliolikus hatalom, íirancziaország és Angolország is helye- 
selte, XXIII. János pápát tehát vissza kellett tartani az új 
zsinat helyének kihirdetésétől, a mig e felett a két országgal és. 
az ellenpápák követői\el, különösen a pfalzi és trieri választó- 
fejedelmekkel, a kik még mindig XII. Gergelyhez szítottak,, 
megegyezés nem jön létre. 

XXIII. János, noha már Bolognát választotta % zsinat 
helyéül, óvakodott annak közlésétől, hogy Zsigmond támogatását 
ípI ne veszítse. Személyes összejövetelt ajánlott Zsigmondnak 
Portograaroban, a hová két bibomokkal akart jönni; de Zsig- 
mond ezt nem fogadta el.^) 

Uskí János közölte a pápával, hogy az egész curiának 
részt kell vennie az összejövetelen, mert csak úgy hozhatnak 
kötelező határozatokat nemcsak a zsirat helyét illetőleg, hanem 
egyáltalán a zsinati kérdésben is.*) Mivel nem volt követi fel- 
hatalmazása az ügy behatóbb tárgyalására, XXIII. János két 
bibomokot küldött Zsigmondhoz, hogy az összejövetel helyét 
megállapítsák. 

A pápai küldöttek De Challant Antal és Zabarella bibor- 
nokok voltak, a kikhez Chrysoloras Manuel görög tudós csatié - 
kozott.») A mikor ezek a királyhoz megérkeztek^ tizennyolcz^ 
napi tanácskozás után Eonstanzban egyeztek meg kölcsönösen,, 
a hová a zsinat a legközelebbi év november l-re összegyűljön. 
1413 október 31-én írták alá az egyezséget, melynek egyik tanuja 
Uski János, a ki ismét királya oldala mellett volt.-*) Mielőtt 
Olaszországból visszatért, kibékítette XXIII. János pápával 
Guidantcnio montefeltroi grófot, a ki Zsigmond kérésére a pápá- 
nak engedelmességet vallott.^) 

*) Palack^: Documeiita mag. Johaimis Hub vitám, doctrinam,. 
cauBam etc. illustrantia (Pragae, 1869.) 614. és köv. 11. — Finke : Acta,. 
I. 167. 237. 

") Crístofano degli Spini, Alessandro di Salvi Bencivenni, Marsiglio- 
Vecchietti és lionardo di Stagiodati florenczi követek jelentése Budáról, 
1413 aug. l-ról : 

. . . »Et peró manda allui il piovano di Buda per ambasciadore, et 
infíno avrá nsposta conclusiva, attenderá a'fa^sti di Lombardia. 4 — Herre ' 
id. h. 58. 

*) Finke : Acta, I. 172. — Fraknói : Magyarország és a római szent- 
szék, I. 330. 

*) Palack^ id. h. 517. 

Uski 1414. január 19-ikén XXIII. János pápától két kegyben része- 
sül : ahare portatile tartására és teljes búnbocsánatra nyer engedéljrt. — 
Vatikáni levéltár : Reg. Lat. 167.' íol. 206. t. 238. 

») Altmann, nro. 12228. — Finke: Acta, I. 101. — Goeller id. 
h. 140. — Zsigmond ez ügyben üskival egyidejűleg megbízta De Sancta 
Severino Oktavián fóesperest is. 



U8KI JÁKOS VESZPRÉMI PÜSPÖK. 9 

XXIIT. János 1414 november 5-ikén ünnepélyesen nyitotta. 
meg a konstanzi egyetemes zsinatot, melyre maga Zsigmond 
király karácsony estéjén nejével s nagyszámú egyházi és világi 
magyarok fényes kíséretével érkezett meg. A király megjele- 
nése lehetővé tette, hogy a zsinat legfontosabb feladatának, az 
egyházi szakadás megszüntetésének, megoldásához foghatott. 

Uski János pécsi prépost és budai plebánus a királylyal, 
kinek kíséretében az 1414 év őszén a Németország belbékéje 
érdekében tartott nürnbergi országgyűlésen is résztvett, i) jött 
Konstanzba.^) A zsinat kétízben bízza meg rendelkeFéseinek 
végrehajtásával. 1415 július 15-ikén követséget küld Corrario 
Angelo bibomok-püspökhöz, a volt XIÍ. Gergely pápához éa 
bíbornokaihoz, kik vele együtt vannak, az egyetemes egyház 
egységének üg\^ében. A követség tagjai a milanói és ragusai érse- 
kek, a saint-flouri püspök, a pécsi prépost és Scholü (Steks) 
János mester. 3) 

Az *»lő?ö napon (július 14-ikén) tartott ülésében a zsinat 
végzést hozott, mely a Magyarország főpapjaira sérelmes pápai 
rendelkezéseket megsemmisíti és az azokból netán támadt pereket 
megszünteti. Az esztergomi érseknek s a többi magyar főpapok- 
nak kötelességévé tette, hogy a letett XXIII. János pápa pana- 
szolt bulláinak felhasználását a zsinat nevében tiltsák el, ha szűk- 
^g^s> egyházi büntetés alkalmazásával. 

A zsinat ezen határozatát július 16-ikán a magyarországi 
papság megbízottai : De Benzis András kalocsai érsek. Késmárki 
György, Uski János, Szentgyörgyi Vincze Benedek prépostok 
és Mode János kanonok átnyújtották Zsigmondnak azzal a 
kéréssel, hogy foganatosítását eszközölje. A király haladéktalanul 
rendeletet bocsátott ki Kanizsai János esztergomi érsekhez, 
a ki távollétében a helytartói tisztet teljesítette.^) 



>) Az országgyűlésről Nürnberg város ajándéklajstromán a követ- 
kezó feljegyzés van: 

»Feria 4. ante Simonis et Jude apostolorum propinavimus unsers 
herren des knnigs imtermarschalk und hem Stibors marschalk und 
Johanni usz unsers herren dez kunigs kanzlei 8 gr. summa 1 M.« — 
Deutache Beichstagsakten, Vll. (München, 1878.) 222. Október 13-ikán 
a királyné ia eljött Nürnbergbe, a hol ez alkalommal rendkívül sokan 
megfordultak. 

») Fejér: Ood. Dipl. X. 5. 561. — Karácsonyi: Magyarország és a 
nyugati nagy egyházszakadás, 62. 

*) H. Gran: Acta scitu dignissima docteque concinnata Constan- 
ciensis ooncilii oelebratissimi. (Hagenow, 1500.) Sess. XVlll. — Mansi: 
Amplissima collectio concil. Tom. 27. 786. 

*) Fraknói : Magyarország és a római szentszék, I. 333. és köv. 11. — 
Karác8on3n: Magyarország és a n3nigati nagy egyházszakadás, 70. 



10 LUEC8ICS JÓZSEF. 

Az alkanczellári teendőket Uski a zsinat alatt is végezte. 
Zsigmond az ő javaslatéra 1417 decz. 14-ikén beleegyezik, hogy 
Laufenburg István a Küngstein (Kung) területén fekvő Erlins- 
bachot, melyet neki Habsburgi Hans gróf 480 forintért elzá- 
logosított, Falkenstein Hans Friedrich nemesnek tovább elad- 
hassa, i) 

Uski 1418. máj. 21-ikén királyával együtt elhagyta Konstan- 
zot s visszatért Magyarországba, hogy annak szolgálatára legyen. 

Vissza jötte után az ó-budai prépostság birtokába jutott, 
melyben Y. Márton pápa 1421 február 23-ikán megerősíti. 2) 

Alig hogy elnyerte a prépostságot, tíz évig tartó perbe 
keveredett a veszprémi káptalannal hat jobbágytelek miatt, 
mely a Zala-vármegyei Nagypécsely határában Siket Egyed 
telkétől nyugatra terült el. Perényi Péter országbíró elnapoló 
levelének tartalma szerint 1422 május l-re volt a tárgyalás 
kitűzve. Pécseljd György a veszprémi, Miklós ó-budai őrkanonok 
pedig a saját káptalana képében jelentek meg Perényi előtt. Mind- 
egyik a magáénak vitatta a peres birtokrészt és adománylevélre 
hivatkoztak, melyet kild a bíró által meghatározandó napon 
fog előmutatni. Perényi e határnapot október 6-ikára rendelte, 
a midőn az ó-budai káptalannak az igért oklevelet be kellett 
mutatnia. De a káptalan erre halasztást kért, mely időről időre 
ismétlődött. Időközben meghaltak mind Perényi, mind a prépost. 
A hosszú per csak 1431 november 24-ikén ért véget azzal, hogy 
^ vitás telek bírói ítélet alapján a veszprémi káptalané lett.^) 

Uski a király szolgálatában állott. Zsigmond maga mellett 
tartotta folyton hú emberét, míg nagyobb érdekek külföldre nem 
szólították. A lengyel király barátságára utalva volt, hogy olasz- 
országi politikáját és római úti tervét megvalósíthassa. A két 
király, Zsigmond és Ulászló között létesítendő béke megkötésére 
mindkét nemzet megbízottakat nevez meg. A lengyel kiküldöt- 
teknek 1423 márczius 19-ikén a magyarok, köztük Uski János, 
oltalmat biztosítanak, hogy akadál3rtalanúl közlekedhessenek.^) 



>) Altmann, nro. 2742. 

*) A eupplicatio és bulla azerint »Johannes natus Michaelis de Zaaz 
diocesis Quinqueecclesiensis, cancellarius Sigismundi Romanorum ao 
Hungarorum regis« kapja az ó-budai prépostságot, a ki nem más, mint 
üski János. — A veszprémi püspökség római Oklevéltára, III. 27. XXIII. sz. 

Már 1420 augusztus 10-ikén ó-budai prépost volt, a mint Zsigmond 
királynak e napon kelt okleveléből kivUáglik, melylyel a Kanizsai család 
által ajándékozott Somogy- vármegyei Szentpéter birtokában a szentpéteri 
pálosokat megerősíti. Fejér: Cod. Dipl. X. 6. 273. 

«) Fejér: Cod. Dipl. X. 7. 373. 390. 

*) óváry : A M. T. A. történelmi bizottságának oklevélmásolatai, I. 
(Budapest, 1890.) 93. 300. sz. 



USKI JÁN08 VESZPRÉMI PÜSPÖK. 11 

A mikor pedig Zsigmond Budán, 1421 június 28-ikán 
Ericli dán, svéd és norvég király, s Henrik, Adolf és Gerhard 
holsteini grófok között a Schleswig miatt támadt viszályban 
itél, a jelen voltak sorában Uski János ó-budai prépost szerepel.^) 
Eletének legfőbb működése és diplomácziai tevékenysége azon- 
ban csak az 1425 év folyamán kezdődik, a mikor Zsigmond 
hozzáfog olasz politikájának keresztülviteléhez. 

Zsigmond király már az 1412 év tavaszán fpglalkozott azon 
gondolattal, hogy személyesen megy Olaszországba. Szándéka 
volt, hogy novemberben birodalmi gyűlést tart Frankfurtban, 
a honnan koronázása végett Aachenbe tér ; innen német csapa- 
tokkal délre akart vonulni és Felső-Olaszországban egyesülni 
a magyar sereggel, mely 1412 őszén Friaulból Yelenczét támadta 
volna, és így Bómába indulni. A római zsinat tárgyalásaiba 
l>eleavatkozni szándékozott és az egyházszakadás megszűntével 
^ koronázás kérdését elintézni. £ vállalatot a László nápolyi 
király és magyar trónkövetelő ellen vezetett hadjárat fejezte 
volna be. Ezen tervet azonban részint a zsinatnak 1413 február 
10-ikén történt feloszlatása miatt, részint más okokból elejtette. 
A konstanzi zsinat vége felé ellenlDen újra felelevenítette s 1417 
november 5-ikén elrendelte, hogy két nagy császári pecsétet *) 
készítsenek. Nem lehetetlen, hogy szándékában volt, hogy a 
november 11-iki concla véből kikerülő pápát maga kiséri Rómába. 

A viszonyok 1418 elején a vállalat keresztülvitelének ked- 
veztek. A nyugati nagy egyházszakadás megszűnt, miután 
V. Márton pápa, mint általánosan elismert egyházfő, szent Péter 
trónját elfoglalta. Január 24-ikén Zsigmondnak királylyá válasz- 
tását helybenhagyták, s V. Márton határozottan kijelentette, hogy 
ót méltónak tartja a római császári koronára, melyet kezéből 
elfogadhat. E közben még Zsigmond 1411 július 9-ikén történt 
szerencsétlen lemondása a császári koronáról is érvénytelenné 
vált.s) 

De a törökök beütései Zsigmondot sürgősen Magyarországba 
szólították, a hol a következő években tartózkodott, mert részint 
a huszita zavargások, melyek Venczel halála után Csehország- 
ban feléledtek, részint az Ulászló lengyel királylyal és Witold 
litván nagyherczeggel, nemkülönben a német választófejedel- 
mekkel, főleg brandenburgi Frigyessel támadt viszályai elfog- 
lalták. 



») Altmann, nro. 5894. — V. ö. A veszprémi püspökség római Oklevél- 
táia, III. Bevezetés, X. LXIX. 

*) »Ihio magna sigilla imperialis maiestati8.« — Deutsche Reichs- 
tagsakten, VII. 294. 

») Deutsche Reichstagsakten, X. 1. (Gotha, 1900.) 1. és köv. il. 



12 LUKC8ICS JÓZ6BF. 

A Filippo Maria milanói berezeg által szorongatott genoai 
dogé, Da Campofregoso ^Tomasso felszólítására 1421 őszén elha- 
tározta, hogy az olasz vállalatot 1422 tavaszán keresztűlviszi. 
E gondolatot azonban mihamar a cseh keresztes hadjárat tervei 
meghiúsították. 

Castiglione Branda bibornok, pápai követ, 1422 október- 
havában V. Mártonnal közölte, hogy a magyar király közvetlenül 
a. husziták ellen vezetett oazi hadjárat befejezése után olasz- 
országi útját megteszi. Zsigmond békés jelleget akart ezen utazá- 
sának kölcsönözni ; ép ezért már 1422 aug. havában a nürnbergi 
birodalmi gyiilésen a savoyai követség jelenlétét arra használta 
fel, hogy Amadeus savoyai berezegnek és a florenczi köztársa- 
ságnak a közvetítést ajánlja Velenczéhez és a milanói herczeghez, 
a kik ellenük 1422 február 22-ikén tíz évre szövetséget kötöttek. 
A következő tél folyamán megbízottai Velenczében és Milanó- 
ban kémlelgették a hangulatot a megegyezésre ; de a felelet mind- 
két helyen elutasító volt. Zsigmond e miatt tervét ismét elejtette. 
Talán örökre zárva lett volna előtte az út Olaszországba, ha a 
milano-velenczei szövetség megmarad. 

De a szövetség néhány év^mulva felbomlott s helyébe a leg- 
elkeseredettebb ellenségeskedés lépett. A milanói berezeg fogla- 
lásai Romagnában és az anconai tartományban, s győzelmei^ 
melyeket esapatai 1424 nyarán és a következő év tavaszán Florenez 
felett arattak, Yelenezét bizalmatlanná tették és a két szövet- 
séges között az 1425 év elején szakadást idéztek elő. 

Zsigmond azon fáradozott, hogy Filippo Maria és Florenez 
viszálykodását megszüntesse. Megbízásából 1425 őszén a genuai 
Moseá Bartolomeo Milanóba ment és a magyar király közvetí- 
tését felajánlotta, de siker nélkül, i) 

Mosca Bartolomeo val egyidejűleg másik követség indult 
útra a budai királyi udvarból Velenezébe. A követség tagjai 
Uski János ó-budai prépost és magyar alkanezellár. Milanói 
János váradi püspök és De-Grandval Artaud a viennei egyház- 
megyei Saint-Antoine apátja voltak.^) 

A velenezei tanáes 1425 szeptember 3-ikán az apát levél- 
ben tett kérésére megszavazta a bejelentett követség számára 
a kíséretet Veleneze és tartománya területére hat hónapi 
időre. 3) 



1) Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 4. éfl köv. 11. 

•) A veszprémi püspökség római Oklevéltára, III. Bevezetés, X. 
LXX. köv. 

•) Valentinelli : Regesten zur Deutschen Geschichte aus den Hand- 
schriften der Markusbibliothek in Vénedig. (Abhandlungen der liistor. 
KloBse der Bayer. Akad. der Wissenschaften, IX, 139. nro396.) — Perret: 



U8EI JÍKOS VESZPBÉHI PÜSPÖK. 13 

Zsigmond a két követséget a baseli zsinat ügyében indí- 
totta meg Angol- és Francziaország sürgetésére. i) Az össze- 
bonyolodott olasz politikai viszonyok szabályozását és általános 
békeállapot teremtését Olaszországban, első feltételnek tartotta 
arra, hogy a pápa személyesen részt vehessen a zsinaton és 6 
olaszországi útját a római császári koronáért megvalósíthassa. 
Ezen czél elérésére a legelső lépést a milanói herczeggel történendő 
m^egyezés mellett a Velenczével kötendő fegyverszünetben 
látta.*) 

De-Grándval Artaud apát október 22-ikén vagy 23-ikán 
Velenczébe jött. Mint a tanácsnak 23-iki határozatából kitűnik, 
St. Antoine apátja Magyarországból visszatért s a signoriá- 
val közölte, hogy a római királyt nagyon hajlandónak találta 
a fegyverszünet megkötésére. Velencze szintén óhajtja a fegyver- 
szünetet, miért is közölhetné a király feltételeit. A tárgyalásokat 
vagy a Collegio in corpore vezeti, vagy a signoriának egyes erre 
kiküldött tagjai veszik át az apát közleményeit és a consiglionak 
előterjesztik.3) A megbízottakkal az apát közölte a fegyverszünet 
feltételeit. Zsigniond a törökök közös megtámadását követelte ; 
a köztársaság 200,000 aranyat kölcsönözzön ; a milanói herczeg 
és Velencze őt koronázási útjában Lombardiába és Bómába, 
támogassák.^) 

A velenczei tanács 24-ikén tartott ülésén minden pénz- 
fizetést megtagadott, mint Konstanzban tette, a mikor bibor- 
nokok közvetítettek; mivel pedig az apát bejelentette, hogy 
»bonum est, quod cancellarius regis veniat ad presentiam nostram 
pro honestate sue patemitatis*, a signoria beleegyezett Uski 
Jánosnak ünnepélyes fogadásába, annak kikötésével, hogy 

Hist. des reUtioxiB de la Francé avec Venise, I. 134. — Zsigmond szept. 
26-ikÁn írja alá a meghatalmazást V. Márton pápához követeinek, a St. 
Antoine apátjának s Uski János alkanczellámak és ó-budai prépost- 
nak» ho^ szövetségre lépjenek. E felhatalmazást 1426 augusztus 22-ikén 
egyédúl Uski János veszprémi püspök számára átváltoztatták. — Altmann, 
nio. 6433. 

>) Deutsche Reichstagsakt^n, VIII. (Gotha, 1883.) 385. és köv. 11. 
392. és köv. 11. — Altmann, nro. 6246. 

•) A veszprémi püspökség római Oklevéltára, III. Bevezetés, XL 
LXXI. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 24. 1. — Fraknói: Magyar- 
ország és a római szentszék, II. 7. 

•) Velenczei állami levéltár : Sen. Secr. Reg. 9. fol. 43. t. — Perret 
ki. h. I. 135. 

*) A feltételeket magában foglaló irat Pozsonyban kelt, 1425 szép 
tember 26-ika kör&i. — Velenczei állami levéltár: Sen. Secr. Reg. 9. fol. 
4ő. t. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 96. 56. sz. — Perret : Hist. 
des relations de la Francé avec Venise, I. 134. 1. — U. a. L'ambas 
sade de Tabbé de Saint-Antoine de Vienne et d'Alain Chartier á Venise 
Revue Hist. 45. 303. 1. 



14 LUK08IC8 JÓZSEF. 

Velencze csak a míluiói berezeg tudtával és akaratával kötheti 
meg a fegyverszünetet, i) 

Uski János október 25-ikén vagy 26-ikán tette meg elő- 
terjesztéseit a velenczei tanácsnak.^) Zsigmond király a fegyver- 
szünetből két oldalról akart hasznot húzni. Először támogatást 
kellett szereznie Yelenczétől a török háborúban, mert ha a signoria 
vele a szultán ellen szövetségre lép és flottájának egyik részét 
a Bosporuson felállítja, a fáegészítő török csapatoknak Kis- 
Ázsiából Európába szállítása könnjrú szerrel megakadályozható ; 
míg a flotta másik része a Dunán a magyar sereg szárazföldi har- 
czának sikerét biztosítaná a pusztító törökök ellen. Másodszor 
Zsigmond a fegyverszünet által, mely Magyarországot a török 
táraadás ellen védené és a milano- velenczei szövetség által terem- 
tett nehézségeket enyhítené, azon kedvező helyzetbe jut, hogy 
a római utat megteheti. 

Velencze azonban vonakodott a királyi alkanczellár elő- 
terjesztéseit, a mennyiben a török elleni szövetségre vonatkoztak^ 
minden korlátozás nélkül elfogadni. £)p ezért válaszában, melyet 
a követeknek október 30-ikán adott át, követelte, hogy a segély- 
nyújtás kötelezettsége csak akkor lépjen érvénybe, ha Zsigmond 
a szárazföldön Görögországig nyomult előre ; a fegyverszünet 
csak öt évre köttessék és ezen határidőn túl addig hosszabbít- 
tassék meg, a míg Zsigmond a kölcsönösszeget, melynek azonban 
csak negyedrészét akarták megszavazni, vissza nem fizette.^) 

A követek nem döntöttek, hanem a feleletet Magyarországba 
küldték és november 2-ikán Rómába útra keltek.^) Uski és az 



>) Velenczei állami levéltár : Sen. Secr. Reg. 9. fol. 43. t. — V. ö. 
Perret : Hist. des relations de la Francé avec Venise, I. 135. és köv. U. 

*) Mivel a velenczei aenatus október 26-ikán határozta el Della 
Sega Francesco titkárnak küldését a milanói herczeghez, hogy ennek véle- 
ményét a fegyverszünet felől megtudja, feltehető, hogy Uski az előterjesz- 
tést vagy ezen, vagy a megelőző napon tette. A titkárnak adott instnictió 
szerint Velencze javasolja a fegyverszünet kötését öt évre és megigéri, 
hogy ^volente dicto dominó rege dcscendere pro eundo ad accipiendum 
coronas suas pacifice, sicut in liga existente inter suam excellen tiam (mila- 
nói herczeg) et nos continetur, habeat per terras suas et nostras securum 
transitum.* — Velenczei állami levéltár: Sen. Secr. Reg. 9. fol. 44. t. 
— Perret id. h. I. 131. — V. ö. Beaucourt: Hist. de Charles VII.. 11. 346. 
és köv. 11. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 99. 

») Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 97. 1. — Velenczei állami 
levéltár: Sen. Secr. Reg. 9. fol. 46. — Perret: L'ambassade de Tabbé de 
Saint-Antoine de Vienne et d'Alain Chartier á Venise. R<3vue Hist. 45. 
305. — U. a. Hist. des relations de la Francé avec Venise. I. 137. L 

*) Ridolfí Lorenzo florenczi követ november 1-én írja Velenczéből 
a diecinek : *G\i ambasciadori sono tre ; e la principale loro andata é al 
Papa, per 1* oppressione del Turco e degli Ussi, e per lo caso del Concilio ; 
e sono 1* Abbate di Santo Antonio, il Vicecancelliere del Re, il quale é con lui 



USKI JÍI70S VESZPRÉMI PÜSPÖK. 15 

apát november 17-ikéig Florenczben időztek, i) A váradi püspök 
Florenczet csak érintette ^) s egyenest Rómába ment, a hol be- 
várta két követtársát. 

Október 25-ike óta Rómában angol követség is volt, mely 
küldetését csak deczember közepén, tehát Zsigmond követeinek 
megérkezése után fejezte be. 3) A magyar követek mit végeztek 
V. Márton pápával, nem tudjuk. 

Római tartózkodásuk alatt Uski János részére, kit a király 
a Rozgonyi Péternek Egerbe történt áthelyezése folytán ürese- 
désben levő veszprémi püspökségre emelt, a pápa 1426 január 
6-ikán állította la a kii^evezési bullát.^) 

Uski kineveztetése után csakhamar elhagjrta az örök várost 
8 februárban már Trevisoban volt, a hol Garai Miklós nádor 
és Tornai Pál bán várták., kiket Zsigmond a velenczei és florenczi 
tárgyalások folytatására küldött. Ezek Paduába mentek ; a vesz- 
prémi püspök pedig Trevisoban maradt.^) Az újra felvett tárgyalá- 
sokat azonban alig kezdték meg, a mikor Zsigmond, a milanói 



un gran maestro, e meeser Giovanni Milanesi da Prato ; ma questo non h& 
ambasciata a voi, ne qui, ma solo al Papa, come potrete comprendere.« — 
Documenti di storia italiana, 11. (Firenze, 1869.) 469. 

>) Florencz e napon értesíti római követeit: Degli Albizzi Rinal- 
dot. De Martini Nellot és Pandolfíni Agnolot, a két magyar követ elutazá- 
sáról : »E perché al presente viene costá il reverendo in Cristo padre messer 
Frate Artaldo, abate generálé del monasterio di Santo Antonio, insieme 
col Cancelliere della Maestá del Re de' Romani, ambasciadori al santo 
Padre, e con grandissima affezione álla Comunitá nostra, quanto dire 
fld potesse, e hanno di nostri fatti commissione ; loro visiterete, e con quello 
modo e parole si richieggono.4í — Florenczi állami levéltár : Signori, 31. 
fol. 30. — Doc. di stor. ital. II. 484. 

•) plv. fentebb (14. 1. 4. jegyz.) Ridolfi november 1-ón írt jelentését. 

*) A florenczi követek Rómából deczember 1-én értesítik a diecit : 
»Gli ambasciadori del re d' Inghilterra hanno esposta in pubUca audienzia 
loro ambasciata ; che fu in effetto, con parole alté e pugnienti e molte 
ragioni ricbiederlo della presta andata al concilio in Basilea personalmente, 
e non per sustituto, con tutti e sui cardinali e altri prelati, come si richiede, 
accio che non abbi a seguire matéria d' inconvenienti.« — Deczember 
17-íkén pedig írják, hogy a pápa 14-ikén az angoloknak a következót vála- 
szolta : »che per ora non era tempó, d'abreviare il termino a Siena ordinato ; 
ma quimdo fosse tempó, farebbe col consiglio de' suoi cardinali suo dovere.« 
— Doc. di stor. ital. 11. 493. 614. 

*) A veszprémi püspökség római Oklevéltára, III. 51. LIX. sz. — 
Tizenkét napra rá, január 18-ikán, személyesen adott a püspök a kinevezési 
dijakért kötelezvényt, melyet a következő (1427) év folyamán egyenlí- 
tett ki részint Medici Kozma és Lórincz bankárok, részint a budai Fehér 
Miklóö útján. — Ugyanott, 51. 59. 61. LX. LXXV. LXXX. sz. 

•) Degli Albizzi Rinaldo és De Martini Nello florenczi követek 1426 
február 19-3d és 23-iki jelentéseiből tudjuk. — Doc. di stor. ital. II. 
ő6é. 566. 



16 LUKC8ICS JÓZSEF. 

herczegtől visszaérkezett Mosca Bartolomeo jelentései után,^) 
február végén követeit visszahívta. A márczius 14-ikén Bécsbe 
jött florenczi követek : Degli Albizzi Rinaldo és De Martini Nello, 
kérése nem vonathatta vissza e parancsot. Zsigmond ragaszkodott 
^hoz, hogy a tárgyalások Budán az 6 jelenlétében folyjanak.^) 

üstói a királyi udvarba ment, hogy tanácsaival Zsigmond 
olasz politikáját iiányítsa ; s) de nem sokáig maradhatott a király 
mellett. Az olaszországi viszonyokban történt fordulat . szólí- 
ix)tta el. 

Velencze nem küldött Budára meghatalmazottakat. 2iSÍg- 
mond kénytelen volt a florenczi követek ajánlatára hajlani, a kik 
közbenjárókúl kinálkoztak. Albizzi és Martini a királyi meg- 
l3Ízottakkal : Ozorai Pipo temesi gróffal és Milanói János váradi 
püspökkel, 1426 május 11-ikén öt pontban egyeztek meg, melyek 
a velenczei tárgyalások alapjául szolgáljanak. 

1. Velencze köteles a király minden hadjáratában részt- 
venni akkép, hogy mihelyt a háború kezdetéről értesült, flottát 
küld a Bosporusra, a hol a törökök átkelését Anatoliából Romá- 
niába megakadályozza. Ha szükséges, gályákat bocsát a Dunára, 
hogy a magyar sereg segítségére legyenek. 

2. A fegyverszünet kötése, mihelyt a feltételekben meg- 
■egyeztek, Budán vagy ennek közelében, a király vagy az általa 
felhatalmazott országnagyok jelenlétében történik. 

3. A fegjrverszünet megkötése után Florencz megkísérel- 
heti, hogy a király és a velenczei köztársaság között békét teremt- 
sen. E czélból velenczei meghatalmazottak jönnek a királyi 
udvarba. 

4. Ha a milanói herczeg hozzájárult, a fegyverszünet érvé- 
nyes az ő és a velencze-florenczi liga számára is. 

5. A király a fegyverszünet alatt a béke közvetítését a 
milanói herczeg és a liga között megkísérli. Ha a herczeg a fegyver- 
szünetet nem fogadná el, annak megkötése elmarad ugyan a larály 

') Doc. di 8tor. ital. II. 552—613. 

•) A veszprémi püspökség római Oklevéltára, III. Bevezetés, XI. 
^8 LXXI. — V. ö. Albizzi és Martini márczius 16-iki jelentéseit a velen- 
czei dogéhoz és a dieci di balia-hoz. — Doc. di stor. itaL II. 573 — 575. 
Ö76— 578. 

*) Garai Miklós, Uski János és Tornai Pál április 10-ikén Visegrád- 
ról értesítik Albizzit és Martinit, hogy másnap tárgyalás végett Budára 
hozzájuk mennek a király megbízásából. — Doc. di stor. ital. II. 582. 

A követek április 29-ikén jelentik a diecinek, hogy Budára hozzá- 
juk jött a veszprémi püspök és alkanczellár, a ki mondta »per sua parte, 
eh' egli era a Visengrado (Visegrád) e la mattina vegnente sarebbe a Stri- 
gonio ; e che si contentava noi andassimo Iá, insieme con lui, per praticare 
con noi ecc.« — Doc. di stor. ital. II. 585. — V. ö. u. o. 592. 608. — 
Oiomale storico degli archivi Toscani, VII. 208. 



USKI JÍKOS YESZPRáia PÜSPÖK. 17 

i& Velencze között, de mind a király, mind Florencz folytatják 
közbenjárási kísérleteiket, i) 

A fiorenczi követek közbenjárásának nem lett eredménye. 
Velencze a megkisérlett kibékülésre nem volt hajlandó, mivel 
A milanói differentiáknak összekeverését és összeolvasztását a 
magyarországi ügyekkel, kereken elutasította. Zsigmond pedig, 
mint július 25-ikén — bizonyára tekintettel a milanói herczeggel 
kevéssel elóbb (július 6-ikán) kötött szövetségre ^) — kijelentette, 
Azoknak együttes elintézéséhez ragaszkodott. 3) 

A szoros viszony, mely a magyar királyt és a milanói her- 



») Arohivio 8tor. ital. I. aorozat, IV. 1. 227. L — Doc. di stor. 
ital. n. 587. 1. — Altmann, nro. 6634. b. — Deutsche Reichstagsakten, 
X. 1. 27. 

•) Zsigmond király, miután Velencze a Nagy Lajossal 1381 augusz- 
tus 12-ikcn Turinban kötött béke és megegyezések ellenére Dalmácziá- 
ban és Fríaulban foglalásokat tett, Fülöp Mária milanói herczeggel, kit 
Del Carretto Corrado savonai őrgróf és Da Castiglione Guamerio követek 
képviseltek, Visegrádon, 1426 július 1-je táján Velencze ellen szövetségre 
lép a következő feltételek mellett: 

1. Zsigmond Velencze és tartományai ellen július folyamán háborút 
indít és seregét Frlaulon át küldi. Szeptemberben nagyobb sereget moz- 
gósít, hogy a velenczeieket Fríaulon át támadják. A követek viszont 
Ígérték, hogy a berezeg Brescia, Mantua és Verona felől támadja Velenczét 
nemcsak szárazon, hanem vízen is. Ha pedig Velencze Zsigmond serege 
ellen fordítaná teljes haderejét, melynek a magyar csapatok nem tudná- 
nak ellenállni, a király visszavonultathatja embereit. A berezeg segítse- 
Ivükre jönni tartozik. 

2. Mibdkét fél köteles a háborút és támadásokat folytatni egész 
erejéből, úgy hogy egyik fél a másiknak beleegyezése nélkül sem békét, 
Bem fegyverszünetet nem köthet. 

3. Zsigmond júliusban Friaulba küldi seregét ; szeptemberben 
pedig ütközetet indít, — ^ mint fent az 1. pontban, — és tovább nj^omúl 
Lombardiába ; mindenütt támadja és pusztítja a velenczeieket. 

4. Mindkét fél tartozik nemcsak a velenczeieket, hanem hok^zá- 
tartozóikat és szövetségeseiket is támadni, kivéve a florenczieket, a kiknek 
támadására Zsigmond nem kötelezi magát, hacsak ők nem támadnak. 

5. Zsigmond tárgyalhat és köthet békét a milanói berezeg és a 
florencziek között. 

6. S^sigmond egyúttal tárgyalhat a békéről, melyet egy részről a 
magyar király ée a milanói berezeg, más részről a velenczeiek kötnének, 
de fiak a berezeg tudtával és beleegyezésével. — Bécsi cs. és kir. udvari 
levéltár: Reichsregistraturbuch, H. fol. 121. — Deutsche Reichstagsakten, 
X. L 135—138. 

Zsigmond király ugyancsak július 1-én, majd 6-íkán megerősíti 
Viflconti Mária Fülöp berezegnek minden kiváltságait. — Milanói állami 
levéltár: Registro duoale, A. nro. 1. fol. 102. — Bécsi cs. és kir. udvari 
levéltár: Reichsregistraturbuch, H. fol. 121. t. — Hagenmacher: Filippo 
Maria Visconti und K. Sigismund, 18. — Daverio : Memorie sulla storia 
deli' ex-ducato di Milano, 16. — Altmann, nro. 3124. — Deutsche Reichs- 
tagsakten, X. 1. 38. és köv. IL 

») Doc. di stor. ital. II. 611. és köv. 11. 

SZÁZADOK. 1906. I. FÜZET. 2 



18 LUKCSICS JÓZSEF. 

czeget összefűzte, érthetővé teszi, hogy Zsigmond miért viselte 
szivén Filippo Maria érdekeit. 

Carretto és Castiglione július 13-ikán a milanói herczeg 
nevében és képviseletében húséget esküdtek Zsigmondnak. A jelen- 
voltak között találjuk Uski János veszprémi püspököt is.^) 

A magyar király nem szűnik meg egyengetni olasz politi- 
kájának megkedveltetésére az utat és az olaszoknak kiváltságokat 
osztogat. Július 6-ikán Filippo Mariát és Usldt felhatalmazza, 
hogy De-6uinisüs Pált és fiát Lugano várossal és területével hűbér 
formájában ajándékozzák meg.^) 

Fisai Franchi Bertalan fiainak : Antalnak, a császári udvar 
főjegyzőjének, és Vilmosnak, valamint utódaiknak Uski javas- 
latára megengedi, hogy »De Franchise vezetéknevet viseljenek 
s számukra adó- és tehermentességet biztosít. Az oklevelet 
augusztus 1-én állítja ki.^) 

Carretto és Castiglione augusztusban visszatérnek Uski János 
veszprémi püspökkel, a kit útja Milánóból Rómába visz.*) 
Zsigmond ugyanis a Velenczével folytatott hiu békekisérletek 
után fegyverhez nyúlt. Azon szándékát, hogy még július folyamán 
segédcsapatokat küld Friaulba, nem tudta megvalósítani, mert 
a magyar hadakra Widinnél, melyet a törökök megszálltak, 
volt szüksége. 

Augusztus második felében kezdte el a készülődéseket a 
milanói herczeggel Velencze ellen 'vezetendő hadjáratra. Friaulon 
keresztül kisebb csapatot akart Velencze felé vonultatni, hogy 
a velenczei condottieri figyelmét oda iránjrítsa; a derék sereg 
pedig Val-Camonicán át Lombardiába megy és a milanói csapa* 



>) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: Reichsregistraturbuch, D. 
fol. 188. t. — Deutoche Reichstagsakten, X. 1. 39. és köv. 11. 

Fülöp Mária milanói berezegnek augusztus 10<ikén kiállított köte- 
lezvényét Zsigmond ígéreteire De Sabini Lodovico hozta el Magyarországba, 
a hová augusztus 17-ike után Fülöp Mária követeként jött. — Deutsche. 
Reichstagsakten, X. 1. 42. és köv. 11. — V. ö. A bécsi cs. és kir. udvari , 
levéltár: Reichsregistraturbuch, H. fol. 135. 

>) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: Reichsregistraturbuoh, H. 
fol. 125. t. — Altmann, nro. 6680. 

Zsigmond e felhatalmazást egyedül Uakinak is megadja. — Alt- 
mann, nro. 6681. 

>) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: Beichsregistraturbuch, H. 
fol. 129. — Altmann, nro. 6707. 

«) Milanói állami levéltár : Potenze esteié. Germania dal . . . al 
1475. — óváry id. h. 98. 328. sz. — A milanói herczeg augusztus 
2-ikán Carretto és CastigHone követekhez írt leveléből értesülünk Zsig- 
mond ezen elhatározásáról. — V. ö. Osio : Documenti diplomatici trattl 
dagh archivi Milanesi, II. (Milano, 1869.) 245. és köv. 11. 



U8KI jIirOB YESZPRÉMI PÜSPÖK. 19 

tokkal egyesülve, Bieacia felől közös támadást intéz a velenczei 
csapatok eHen.^) 

Zsigmond szeptember 1-én nyitja meg vállalatát azzal, hogy 
Uskit Olaszországba teljes hatalmú királyi biztossá nevezi, hogy 
ott a birodalmi lázadókat felelősségre vonja és általában a biro- 
dalom érdekében szükséges minden intézkedést megtegyen. >) 
Már augusztus 23-ikán megbizta azzal, hogy a milanói herczeg 
és a florencziek között békét eszközöljön ki.^) 

Az általános megbízáson kívúl a veszprémi püspök szep- 
tember 1-én és 2-ikán királyától még négy külön megbizást is 
kapott : 1. hogy figyelmeztetéseket és idézéseket bocsásson ki 
Niccolo f errarai őrgrófhoz és Gonzaga Franceeco mantaui őrgróf- • 
hoz ; ^) 2. e két fejedelmet és a milanói herczeget szövetség köté- 
sére bírja ; ^) 3. hogy barátságos viszonyt teremtsen a De Campo- 
fregosok és Zsigmond s a herczeg más ellenei között ; velük 
egyezségre lépjen s őket czímekkel s vicariatusokkal tüntesse Iá, 
ha Velenczétől elpártolnak ; «) 4. a ferrarai őrgrófnak és Gonzagá- 
nak, ha vonakodnának a milanói herczeggel békét kötni, paran- 
csolja meg, hogy a parancs vétele után száz napon belül a királyi 
udvarnál jelenjenek meg.?) 

>) Zsigmond e tervét Fülöp Máriának 1426 szeptember 18-ikán 
Crotti Lancellotto követéhez írt leveléből ismerjük. — A milanói állami 
levéltár : Carteggio gen. 1426. — V. ö. ÓvÁrv id. h. 100. 337. sz. 

*) Zsigmond hatalmat ad a pöspöKnek : a) monendi, citandi, 
compescendi, precipiendi et processus quoscmique fax;iendi usque ad sen- 
tentiam prívationis ínclusive contra quoscunque principes, vicarios, domi- 
niorum possessores, cuiuscimque dignitatis aut preeminentie existant, qui 
rebeUes essent imperii, aut qui cum Venetis rebellibus et inimicis imperii 
ac nostris cohiberent aut federa contraxissent, vei eis quovis modo sub- 
venirent, aut faverent et assisterent contra nos, vei principes fídeles impé- 
rium recognoscentes, et maximé contra Thomam et fratres de Campo- 
fregoeo et contra nobiles de Flisoho et contra omnes facientes contra illustrem 
Philippnm Mariam Anglum ducem Mediolani, fílium nostrum et sacrí imperii 
principem et fídelem dilectum ; b) ad faciendum, concludendum et fíniendum 
omnia, que nos facere possemus, si personaliter adessemus, etiam si talia 
forent, que mandátum ezigerent speciale ; c) generaliter ad omnia alia, que 
quovis modo ad noe vei impérium pertinent et spectant directe vei indi- 
recte, principaliter vei acoessorie. — Bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Reichs- 
registraturbuch, H. fol. 130.' — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 48. 1. 

*) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Reichsregistraturbuch, H. fol. 
125. — Altmann, nro. 6722. 

*) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: ReichsregÍBtraturbuch, H. 
fol. 130. — Altmann, nro. 6730. 

•) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: Ugyanott, fol. 130. — Alt- 
mann, nro. 6731. 

•) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: Ugyanott, fol. 130. — Alt- 
mann, nro. 6732. 

') A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Ugyanott, fol. 131. t. — Alt- 
mann, nio. 6733. 

2* 



30 LüKCSICB JÓZSEF. 

Zsigmond később, szeptember 29-ikén, Uskit felhatalmazza, 
hogy a milanói és savoyai berezegek között a viszályt szüntesse 
meg,i) és október 3-ikán azon megbízást ruházza rá, hogy a 
milanói berezeg tartományait helyezze Zsigmond és a római 
birodalom különös oltalma alá és védje meg minden lehető 
módon.2) 

Hogy a pápát tervének megnyerje és barátságát fentiirtsa, 
már augusztus 22-ikén megbízta Uski Jánost, hogy nevében a 
római szentszékkel szövetségre lépjen.^) 

A háborút azzal kezdte meg, hogy szeptember 1-én Filippo 
Mariát generális kapitánjmyá nevezte ki 4) és Velenczének hsidat 
izent.*^) 

Sikere ezen intézkedéseknek nem lett, mivel a milanói 
berezegnek igért magyar sereg nem érkezett meg s a német biro- 
dalom sem küldött segédcsapatokat. Az aquilejai patriarcha, 
Cilii Frigyes és Zrínyi Péter grófok vezetése alatt 3000 lovas 
átlépte ugyan Friaul határát, de a mikor Velencze 2000 lovast 
és 1000 gyalogost küldött ellenük, visszavonultak. «) 

Ily körülmények között a veszprémi püspöknek nem volt 
hatalmában, hogy bárminemű rendelkezést tehessen Filippo Maria 



*) A bécsi C8. és kir. udvari levéltár : Ugyanott, fol. 131. t. — Alt- 
mann, nro. 6763. 

«) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Ugyanott, fol. 130. t. — Alt- 
mann, nro. 6764. — V. ö. Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 48. 

•) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Ugyanott, fol. 104. — A vesz- 
prémi püspökség római Oklevéitára, III. 55. 1. — Altmann, nro. 6433. 
6721. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 45. köv. 

Uski valószínűleg eljutott Rómába, a minek bizonyítására azon- 
ban adataink fogyatékosak. — V. ö. Velenczei állami levéltár : Sen. Secr. 
Reg. 9. fol. 160. t. — Giomale strorico degli archivi Toscani, VII. 213. 1. 

A pápával kötendő szövetség létrejöttét sürgeti maga a milanói 
berezeg is szeptember 17-ikén magyarországi követeihez írt levelében. — 
Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1426. — Óváry id. h. 101. 341. sz. 

*) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Ugyanott, fol. 123. — Deutsche 
Reichstagsakten, X. 1. 46. 

■) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Ugyanott, fol. 134. t. — Deutsche 
Reichstagsakten, IX. (Gotha, 1887.) 2. X. 1. 46. és köv. YL 

*) A veszprémi püspökség római Oklevéltára, III. Bevezetés, XII. 
LXXI^ és köv. 11. — V. ö. Fülöp Mária leveleit az aquilejai patriarchához, 
CilH Frigyes és Zrínyi Péter grófokhoz, 1426. szeptember 8-ikáról. — Mila- 
nói állami levéltár: Cárt. gen. 1426. — Palackig: Gesch. von Böhmen, 
III. 2. 419. — Huber : Gesch. österreichs, II. 470. — A velenczei senatus 
1426. szeptember 6-iki határozata a savoyai herczeghez intézendő levél 
felól. — Velenczei állami levéltár : Sen. Secr. Reg. 9. fol. 163. t. — Fülöp 
Máría két levele 1426. október 15-ikén Zsigmondhoz és ennek udvarában 
levő követeihez, a kik De Sabini Lodovico, Crotti Lancellotto, Folchi 
Benedetto és De Pezzi Federico voltak. — Osio : Documenti diplomatici 
tratti dagli archivi Milanesi, II. 274 — 277- 



ÜBKI JÁNOS VESZPRÉMI PÜSPÖK. 21 

hasznára, vagy az általános birodalmi érdek javára.^) Zsigmond 
hiába biztatta Uskit, hogy a birodalmi jogokat juttassa érvénjnre 
és teremtsen békét,*) melynek tárgyalására Velenczével még 
Amadeus savoyai herczeget is felhatalmazta. Az olaszországi 
politikai viszonyok bonyolultsága gátat vetett Uski törekvé- 
seinek, kit királya október 15-ikén újra hatalommal ruház fel, 
hogy a milanói herczeggel a teendőkről tárgyaljon. ») 

Uski november közepén Della Scala Brunoro olasz birodalmi 
vicariussal rövid időre Lombardiába ment ; majd innen Savoyába 
tért, hogy ott a velenczei követtel a Zsigmond és Velencze között 
kötendő fegyverszünetről tanácskozzék.^) 

Zsigmond 1426 október 3-ikán bizta meg Uskit, hogy közte 
és Velencze között Amadeus savoyai herczeg közbenjárásával 
békét közvetítsen.*) A velenczei köztársaságot Contarini Federico 
képviselte.^) A tárgyalások eredményét Amadeus írásba foglalta 
s AdvisamerUa néven tette közzé.'') Határidőül, míg Zsigmond 
és Velencze nyilatkoznának a savoyai AdvisamerUa felett, 1427 
április v^^e volt kitűzve. 

Filippo Maria azonban megelőzte Zsigmondot ; 1426 deczem- 
ber 30-ikán Albergati Nicolo bolognai bibomok-püspök és pápai 
követ közvetítésével a velencze-florenczi ligával békét kötött. ») 

') V. ö. Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 13. és köv. 11. 

*) Szeptember 29-ikén Uskit azzal bízta meg, hogy Fülöp Mária 
milanói herczeg és Amadeus savoyai herczeg között a kibékülést hozza 
létre. — A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Reichsregistraturbuch, H. fol. 
131. 130. t. — Altmami, nro. 6763. 6764. — Az általános béke teremtésére 
a megbízás október 3-án kelt. 

■) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : ugyanott, fol. 131. — Alt- 
mann, nro. 6775. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 52. 

*) Florencznek velenczei követei : Degli Albizzi Rinaldo és Strozzi 
Maroello, november 23-ikán a diecinek írják : >>I1 vescovo di Vesprino, 
ambasciadore dello imperadore, é passato in Lombardia con circa 50 cavalli, 
seccmdo lettere ci sono oggi di piú luoghi.« — Doc. di stor. ital. III. (Fi- 
renze, 1873.) 53. — V. ö. Ugyanott, 78. 

Uski János és Della Scala Brunoro még deczember 22-ikén Savoyá- 
ban időztek, mert a milanói herczeg e napon írt levelében kéri őket, hogy 
visBzatértökkor térjenek be hozzá. — Milanói állami levéltár: Potenze 
estére. Germania dal ... al 1475. — Osio id. h. II. 280. — Óváry id. h. 
102. 346. 8Z. 

») A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: Reichsregistraturbuch, H. 
fol. 130. t. — Altmann, nro. 6765. 

«) V. ö. Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 100. és köv. 11. nro. 59—64. — 
Velencze a követnek adott utasításban teljesen ragaszkodott azon állás- 
ponthoz, melyet 1425 október 30-ikán Uskinak adott válaszában el- 
foglalt. 

') Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 27. és köv. 11. —Az Advisamenta 
kődése 1427 január 27-ikén történt. 

») Turini állami levéltár : Trattati diversi, mazzo 3. nro. 14. — 
Doc. di stor. ital. III. 136—149. 



32 LUKCSIC8 JÓZSEF. 

Uski a békekötés ellen erélyesen tiltakozott, mert egyes 
területek átengedését biztoátotta a signoria részére, a mi Zsig- 
mond méltóságát sérté. A milanói herczeget figyelmezteti, hogy 
a békében kikötött területek közúl — a birodalom neheztelésé- 
nek s az összes jogok elvesztésének és hatalmától megfosztásának 
terhe alatt — semmit át ne engedjen, hacsak előbb Velenczétól 
biztosítékot nem kap, vagy Zsigmond a velenczeiekkel békét 
nem köt. Beleegyezik azonban, hogy ezen helyek a pápa vagy 
a savoyai herczeg kezén legyenek addig, a míg Zsigmond és 
Velencze között egyezség létesül, i) A milanói herczeg a felhívás- 
nak engedett s óvást emelt a bresciai területek átengedése ellen.^) 

A béke Filippo Maria és a velencze-florenczi liga között 
azonban nem volt tartós ; a következő év tavaszán felbomlott 
8 megújult köztük az ellenségeskedés. s) A milanói herczeg érezte 
a ligával szemben saját gyengeségét a magyar király segítsége 
nélldil. Levelei és követei által Zsigmondot folyton zaklatja,*) 
a ki eleinte a signoriával Ígérkező békekötés reményében tartóz- 
kodó álláspontra helyezkedett ; de azért már márcziusban meg- 
bízza a veszprémi püspököt, hogy az 1426 nyarán Filippo Mariá- 
val létrejött, de nem teljesített végzéseket újítsa meg.^) 

Uski erre a milanói herczeggel az 1427 május 7-iki szer- 
ződést hozta létre, mely sommás helybenhagyása mindannak, 
a mi az elmúlt nyár folyamán a két fél között megegyezésre 
talált. Zsigmond az egyezség értelmében Velencze megtámadására 
június folyamán 10,000 lovasból álló segédcsapatot l^d Lombar- 
diába, a hol a berezegi csapatokkal egyesülnek ; esetleg júliusban 
személyesen jön, míg a herczeg a királylyal eddig kötött összes 



») Milanói állami levéltár : Cart. gen. 1427. — Osio id. h. II. 282. — 
Óváry id. h. 109. 382. bz. 

*) Fülöp Mária ezen óvást 1427 február 12-ikén tette. Már jemuár 
23-ikán kérte a yeszprémi püspököt, hogy Zsigmond továbbra is támo- 
gassa jóakaratával. Á savoyai herczeg a Velencze és a milanói herczeg 
között keletkezhető bármely eshetőségre teljes semlegességet igért. — 
Osio id. h. II. 283—286. — V. ö. Ugyanott, 281. 1. — Milanói állami 
levéltár : Cart. gen. 1427. — Óváry id. h. 102. 347. köv. sz. 

«) Osio id. h. II. 287—290. — Battistella: II conte Carmagnola, 
146. és köv. 11. 

*) Milanói állami levéltár : Cart. gen. 1427. — Osio id. h. II. 286— 
290. — Óváry id. h. 102. 349—351. sz. 

Barbavara Francesco, a milanói herczeg titkára, február 24-ikén 
Uskinak elküldi a berezegnek Zsigmondhoz irt levelét, a kit felszólít, hogy 
az olasz viszonyok rendezése és békés állapot teremtése végett jöjjön Olasz- 
országba. Uski olvassa el, s ha jónak látja, továbbítsa. — Deutsche Beichs- 
tagsakten, X. 1. 53. — Milanói állami levéltár : Cart. gen. 1427. — óváry 
id. h. 102. 349. sz. 

*) A veszprémi püspökség római Oklevéltára, III. Bevezetés, XIII. 
LXXIU. és köv. 11. 



usRi jXnos tbszprémi püspök. 23* 

egyezségeket és a tett ígéreteket megújítva, a kíiályí segéd- 
<»apatok támadását biztosítja, i) 

Uski egyszersmind kiszolgáltatta Filippo Mariának a milanói 
berczegség elismeréséről az okiratot, meljmek erejénél fogva őt a 
-császár elismeri milanói berezegnek azon feltétel alatt, hogy 
Zsigmond életében ez az intézkedés titokban marad, hogy jótevő- 
jét a német birodalmi fejedelmekkel e törvénytelen eljárása miatt 
támadható s előreláthatatlan következményekkel fenyegető kelle- 
metlenségtől megóvja. A herczeg a kiállítás költsége fejében a 
velenczei háború befejezte után 6000 aranyat fizet,*) ha pedig 
az ígért királjri segédcsapat jnniusban nem jönne, tárgyalhat a 
ligával, hogy békét köthessen ; de békére a határidő leteltéig 
nem léphet ; a közvetítést akár a pápa, akár a savoyai her- 
czeg végezheti. í*) 

Zsigmond a béke közvetítésére Filippo Maria és Florencz 
között 1427 április 26-ikán magát Uskít is megbízza és felhatal- 



>) Milanói állami levéltár : Registro ducale C. (alias F.) fol. 226. — 
Ugyanott : CSart. gen. 1432. — Altmann, nro. 6903. a. — Osio id. h. II. 293— 
296. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 14. 63. és köv. 11. 

Zsigmond már Uski által májusra igérte olaszországi jövetelét, 
A mint e szerződésből is kiviláglik : »Ét primo quidem memoratus reve- 
rendás páter dominus Johannes episcopus Vesprimiensis, orator et procu- 
rator regius cum mandato autentico et sigillato, qluribus etiam Utteris 
missivis generaliter et in specie ad hoc concessis nomine ipsius serenissimi 
et gratiosissimi domini, domini Sigismundi Bomanorum regis et Hungarie, 
Boemie, Croatie, Dalmatie etc. regis, elapsis iam mensibus duobus cum 
dimidio sepe reiteratís vicibus solemniter promisit et ad habundantem 
cautelam iterum et de novo firmiter promittit« ... — V. ö. Fülöp Mária 
márczius 15-iki levelét Zsigmondhoz. — Milanói állami levéltár : Cárt. gen. 
1427. — Osio id. h. II. 287. és köv. 11. — Óváry id. h. 103. 361. sz. 

*) Május 27-ikén, illetve 12-ikén kelt az ünnepélyes igéret, mely 
két fogalmazványban maradt ránk. — Milanói állami levéltár : Cárt. gen. 
1427. és Cárt. gen. 1428—1429. — Osio id. h. II. 299. — Óváry id. h. 103. 
365. sz. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 58. 

A milanói herczeg 1427 május 8-iki levelében köszönetet mond 
Zsigmondnak a kiváltatokért következőkép : ^Preterea cum prefatus 
dominus episcopus (Vesprimiensis) nuper Ubere mihi tradiderít privilegia 
digaitatum mearum nomine maiestatis prelibate, quanta possum reve- 
lentis, proinde eidem assurgo ad debita et infínita repandia gratiarum etc... 
non minores etiam ago gratias de ezhibitione aquile triumphantis et vexilli 
Bomani imperii mihi traditi parte serenitatis memorate cum assignatione 
generális capitaneatus eiusdem imperii in Itália mihi indigno tamen omnium 
harum rerum benigne collatit ... — Milanói állami levéltár : Cárt. gen. 
1427. — Osio id. h. II. 296—299. — Óváry id. h. 103. 354. sz. 

A milanói herczeg és a veszprémi püspök a kiváltságok kiszolgálta- 
tása felől már márcziusban tárgyaltak. — Milanói állami levéltár : Cárt. 
gen. 1427. — Osio id. h. U. 291. 

*) Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1432. — Deutsche Reichs- 
tagsakten, X. 1. 57. és köv. 11. 



24 LÜKC8IC8 JÓZ8SF. 

mázza, hogy Florenczet kiváltságainak megszüntetésével kény- 
szerítse.*) Minden eredét Velencze ellen aÉirta harczba vinni. 

Uski püspök 8 királyi biztos, mivel Zsigmond, akárhogy 
Ígérte is, a török háború miatt most sem küldhetett segédcsapa- 
tokat, csak nehezen tudta királyának Ígéreteivel Filippo Mariát 
megnyugtatni és féken tartani. 

Június elején Mosca Bartolomeo azon jelentéssel jött Mila- 
nóba, hogy legközelebb 5000 lovasból álló csapat Friaulba vonul 
és a Magyarországban időző birodalmi vicarius 2000 lovas tobor- 
zására Lombardiába pénzt hoz. 2) Della Scala Brunoro július 
első napjaiban tényleg Milanóba érkezett, de pénzt nem hozott 
magával, csak két királyi felhatalmazást május 31-ikéről, melyek 
értelmében ő és a veszprémi püspök utasíttattak, hogy a milanói 
herczeggel a régi szerződéseket — a zabolátlan dölyffel lázongő 
Velenczének és a többi birodalmi ellenségnek Lombardiában és 
Olaszországban elnyomására — újítsák meg, 3) Amadeusszal pedig 
a római út felől tanácskozzanak.^) 

A milanói herczeg e közben egyre szorongatottabb hely- 
zetbe jut. Június 13-ikán magyarországi követeit: De Sabíni 
Lodovicot és De Pezzi Federicot, felszólítja, hogy az ígért magyar 
segélyt sürgessék. A velenczei flotta már Casalmaggioret ostro- 
molja ; a szárazföldi hadsereg pedig a cremonai és bresciai tarto- 
mányokban sok helyet elfoglalt.^) A liga előnyomulása miatt 
ismételten kéri a segédcsapatokat, «) sőt Uskit arra buzdítja, 
hogy a monferratoi őrgrófial, kinél követségben időzik, küldessen 
legalább 1000 emberből álló csapatot.') Tiltakozik azon álhír 

') A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Reichsregistraturbuch, H. fol. 
145. t. — Altmaim, nro. 6901. 

>) Deutsche Beichstagsakten, X. 1. 15. 

») A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: Reichsregistraturbuch, H. fol. 
143. — Altmann, nro. 6918. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 59. 

*) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Ugyanott, fol. 142. t. — Alt- 
mann, nro. 6917. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. id. h. 

Zsigmond király hatalmat ad mindkét megbízottjának iKJum pre- 
fato Amadeo duce Sabaudie super nostro personali convenienti introitu 
et progressu ad Lombardiam et Italiam tractandi eundemque ducem indu- 
cendi et cum ipso piacitandi et concludendi, ut ipse sua propria in per- 
sona et comitiva decenti in introitu nostro personali et progressu ad Lom- 
bardiam et versus Italiam et Románam urbem circa latus nostrum in 
comitiva regia nostra transeat, se nobis et comitive nostre coniungat, in 
curia nostra regaÜ in partibus Italie nobiscum morando, transeimdo et nos 
associando usque ad urbem Románam predictam.« — A savoyai herczeg 
fiát egyúttal megerdsiti a ^Principe di Piemonte« czím viselésében. — 
V. ö. Litta: Famiglie celebri italiane. Savoia, tav. IX. 

») Osio id. h. n. 300—302. 

«) Osio id. h. II. 304—306. 307. és köv. 11. 

') Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1427. — Osio id. h. II. 308. — 
Óváry id. h. 104. 359. sz. 



VSKI JÍNOS YE9ZPRÉ1U PÜSPÖK. 25 

ellen, mintha Velencze és Milánó békére lépnének, i) Az aragoniai 
királytól id remélt támogatást,^) a kihez Uskinak királyi meg.- 
bizatása volt, hogy vele Velencze ellen szövetségre lépjen, s) 

A segítség azonban Magyarországl)ól késett. Filippo Maria 
július 29-ikén a veszprémi püspöknek és Della Scala Brunoronak 
keservesen panaszkodik, hogy mindeddig csak ámították.^) 

Ez idötájt már folytak a tanácskozások a régi szerződések 
megújítására a milanói berczeggel. Uski és Della Scala Brunoro 
Zsigmond nevében Filippo Mariától követelték : 1. Asti város 
átadását a király olaszországi jövetelére ; 2. azon ígéretet, hogy 
szeptember 8-ig Velenczével nem köt békét, és 3. hogy Zsigmond 
római utazása végett Genuában vagy Savonában hajókat tart 
készen. 6) 

A milanói herczeg a magyar király három követelésével 
szemben három ellenköveteléssel állott eló : 1. hogy a ligával 
bizonyos feltételek mellett békét köthessen ; 2. hogy Zsigmond 
határozott Ígéretet tegyen, hogy szeptember 8-ikáig vagy maga 
jő, vagy 8000 lovasból áÚó segédcsapatokat küld, és 3. hogy 
Olaszországból távoztakor Astít visszaadja. 

ígéretek és ellenigéretek kölcsönös kicserélése után a királjd 
meghatalmazottak kívánságai teljesültek.^) A herczeg csupán 
Asti átadásának határidejébe, melyet a magyarok egy évre 



') Milanói állami levéltár : Cárt. gen. 1427. — Osio id. h. II. 310. 
— Óváry id. h. 105. 360. sz. 

«) Osio id. h. II. 315. és köv. 11. 

«) A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Reichsregistraturbuch, H. fol. 
145. — Altmann, nro 6902. 

E megbízást Zsigmond 1428 április 20-ikán Fülöp Máriára ruházta 
át. — V. ö. Altmann, nro. 7048. 

*) Milanói állami levéltár : Cárt. gen. 1427. — Osio id. h. II. 
318. és köv. 11. — Óváry id. h. 105. 363. sz. 

Della Scala Brunoro, a mikor július 13-ika körűi Lombardiába 
megérkezett, Colombier Enricot, a savoyai követet, a ki a milanói herczeg 
és a liga között épen békeközvetítésen fáradozott, kérte, hogy a tárgya- 
lásokat szakítsa félbe addig, a míg vele és a savoyai herczeggel nem 
beszélt, mert híreket hoz a királyi segédcsapat közeljövő megérkezéséről. 
Nag3ron félő, hogy Olaszorszásban a római birodalom összeomlása követ- 
kezik be. — V. ö. Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1432. — Giornale 
stor. degli archivi Toscani, VII. 311. és köv. 11. 

») V. ö. Milanói állami levéltár : Cárt. gen. 1427. — Osio id. h. 
IL 329. és köv. U. 

•) V. ö. Milanói állami levéltár : Potenze estere. Germania. Atti 
senza data. — Ugyanott : Potenze estere. Germania dal . . . al 1475. és 
Oart. gen. 1427., mely utóbbi Barbavara Francesco, a milanói herczeg 
titkára levelét tartalmazza Uskihoz és Della Scala Brunorohoz 1427 július 
31-ikéa, a király és a herczeg részére tett ígéretek megváltoztatása s elké- 
nítése, és a püspöknek Magyarországba utazása felől. — Óváry id. h. 106. 
365. sz. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 59—62. — Osio id. h. II. 324. 



fi6 LUKC8ICS JÓZSEF. 

kértek, nem egyezett bele ; elégségesnek tartá, ha nyolcz hónapos 
határidót szabnak meg, melynek meghosszabbítását bízzák tetszé- 
sére. Ez értelemben állítatták ki július 31-ikén a milanói udvarban 
a három okiratot,*) melyre a veszprémi püspök és a birodalmi 
vicarius augusztus 2-ikán tesznek larályuk nevében kötelező igé- 
ietet, hogy ez Asti városát és erődéit Filippo Mariának rendel- 
kezésére visszabocsátja, 'mihelyt olaszországi útját befejezte. «) 

A Velenczével május óta újra felvett béketárgyalásokat 
pedig meddőségük miatt Uski augusztusban megszüntette. Hogy 
■a milanói berezeg ügyének hathatós szószólója lehessen, augusztus 
közepe felé Della Scala Brunoro hátrahagyásával hazájába tért,^) 
a nélkül, hogy a pápához eljutott volna.*) 

A törökök részéről fenyegető veszedelem Zsigmondot Ígé- 
retének teljesítésében gátolta. &) Sem ő, sem segédcsapatai nem 
jelentek meg szeptember 8-ikáig Lombardiában. Filippo Maria 
ezért rendkívüli követéül küldi szeptember 25-ikén Zsigmond- 
hoz De Lonate Giacobbét, hogy szerezzen tudomást az Olasz- 
országba küldendő magyar hadsereg mibenlétéről, hogy mily 
utat választ s megérkezik-e idejében segítségül ? Zsigmond előtt 
pedig sürgesse minden módon a hadjárat megindítását. Noha 
s pápa unszolta, vonakodott Velenczével békét kötni, mert 
várta az ígért magyar segédcsapatok megérkezését; most is 



^) MUanói állami levéltár : Gart. gen. 1427. — Ug3ranott : Cárt. 
flen. 1432. — Osio id. h. 11. 320—323. — Deutsche KeichsUgsakten, 
X, 1. 62 — 64. — Bianchi: Le materié politiche relatíve airestero degli 
archivi di stato PiemonteBi, 164. — Daverio id. h. 43. 

Afiti átadására vonatkozó igére tét Fülöp Mária 1428 január 6-ikán 
megismételte. — V. ö. ugyanott. 

«) Milanói állami levéltár: CSart. gen. 1427. — Óváry id. h. 106. 
366. sz. — Deutsche Reichstagsakten, X. 1. 64. 1. —Bianchi id. h. 164. 

*) Már július közepén el akart utazni ; de Della Scala Brunoro 
megérkezte következtében szándékát elejtette. Utazását csak a július 
31-iki és augusztus 2-iki okiratok kicserélése után kezdte meg^ minden- 
esetre augusztus első felében, mivel a milanói herczeg De Sabini Lodovioo 
magyarországi követéhez augusztus 24-ikén intézett levélben feltételezi, 
hogy ez. a püspöktől már tudomást szerzett az okiratok tartalmáról. — 
V. ö. Osio id. h. II. 316. 330. — Óváry id. h. 106. 367. sz. 

A berezegnek 1427 július 31-ikén Zsigmondhoz irt leveléből kitűnik, 
hogy Della Scala Brunoro akart visszatérni királ3rához, de Fülöp Mária 
rábírta, hogy maradjon s helyette a püspök utazzék, mert érdekében állt, 
hogy oly egyéniség legyen a magyar királyi udvarban, a ki a lombardiai 
helyzetet pontosan ismeri és így a királyi segédcsapatok érkezésére kitűzött 
határidőt megtartja. — Milanói állami levéltár : Cárt. gen. 1427. — Osio 
id. h. II. 322. — Óváry id. h. 105. 364. sz. 

*) Helyette Zsigmond május végén vagy június elején Konrád 
váradi prépostot küldte Rómába. — Deutsche Reichstagsakten, X. 116. 

») V. ö. Deutsche Reichstagsakten, IX. 72. 1. — Aschbach: 
Oesch. Kaiser Sigismunds, III. 272. és köv. 11. 



Ü8KI JÍKOS veszprémi PÜSPÖK. 27 

várakozni fc^, a míg csak lehet. A követnek kötelességévé tette, 
hogy mindenben a veszprémi püspök tanácsát és közbenjárását 
kérje ki.^) Uski azonban látta, hogy a magyar csapatokon a ked- 
vezőtlen körülmények következtében a király sem egészben, 
sem részben nem adhat túl. 

Zsigmond tehát, a mikor a milanói hadseregnek október 
12-ikén történt megsenmiisitéséről értesül, a német birodalmi 
rendekkel tesz próbát. November 7-ikén és 9-ikén a szabad és 
birodalmi városokhoz felszólítást intéz, hogy hadi szolgálatra 
Olaszországba készülődjenek, mivel a tél folyamában Lombar- 
diába s onnan a császári koronázásra Rómába megy.^) 

. Filippo Maria deczember 17-ikén úgy a magyar királyhoz, 
mint De Sabini Lodovico magyarországi követéhez és Uskihoz 
intézett leveleiben egyre sürgeti a segélyt a mindinkább elhatal- 
masodó ellenség ellen. s) A magyar-aragoniai-milanói szövetség 
níegkötésére, melynek tárgyalásait annyira vitte, hogy csak Zsig- 
mondnak kellett nyilatkoznia néhány kérdés felett, 1428 január 
16>án a veszprémi püspöknek kiküldetését kérte.^) 

Zsigmond azonban a milanói herczeg sürgetésével szemben, 
^ ki őt legkésőbb lé28 február folyamán várta Lombardiába, nem 
határozhatta el magát az elindulásra, mivel egyrészről a magyar 
országnagyok ellenezték, hogy Magyarországot elhagyja, a mig 
a törökök részéről veszély fenyeget ; másrészről tartott attól, 
hogy megjelenése Lombardiában megzavarja a béketárgyaláso- 
kat, melyek 1427 november 11-ike óta pápai közvetítés mellett a 
milanói herczeg és a liga között folytak.^) Az 1428 április 19-ikén 



») Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1427. — Osio id. h. II. 
333—339. — Óváry id. h. 106. 368. sz. 

•) V. ö. Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1427. — Osio id. h. 
n. 340—342. — Battistella id. h. 186. és köv. IL — Kölni városi levéltár : 
Ms, A. m. 10. 11. fol. 15. — Deutsche Reichstagsakten, IX. 135. 207. 
X. 1. 65. és köv. 11. 

•) Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1427. — Osio id. h. II. 351. — 
Óváry id. h. 107. 370—372. sz. 

*) A milanói berezegnek Zsigmondnál tartózkodó követeihez : D'Iseo 
Giaoobbéhoz és De Sabini Lodovicoboz írt leveléből értesülünk erről. — 
Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1423. usque 1424. 

A felhatalmazást maga Fülöp Mária kapja meg 1428 április 20-ikán. — 
A bécsi cs. és kir. udvari levéltár: Reicbsregistraturbuch, H. fol. 145. — 
Altmann, nro 7048. 

Barbavara Francesco, a milcmói berezeg titkára, 1428 január 7-ikén 
aira kéri Uskit, hogy De Calcaterra Giovannino novarai polgár kérvényét 
Zsigmondnál pártfogolja. — Milanói állami levéltár: Cárt. gen. 1428. — 
Óváry id. h. 107. 373. sz. 

») V. ö. Deutsche Reichstagsakten, IX. 208. X. 1. 17. és köv. 11. — 
Oavalcanti : Istorie fiorentine, II. 313. 1. — Velenczei állami levéltár : Sen. 
Secr. Reg. 10. fol. 82. és köv. 11. 



28 LUKCSICS JÓZSEF. — USKI JÁKOB VESZPRÉMI PÜSPÖK. 

kötött ferrarai béke azonban a birodahni érdekeknek nem vált 
előnyére. 

Uskit, bogy királya ismét kiküldje Olaszországba a válto- 
zatlan birodalmi zavarok rendezésére és az aragoniai királylyal 
kötendő szövetség foganatosítására, megakadályozta betegsége.^) 
Június folyamán mozgalmas életét befejezte.^) 

Uski fényt, dicsőséget szerzett diplomácziai munkásságá- 
val Magyarországnak és a veszprémi püspöki széknek, a melyen 
a XV. század folyamán Gatalóczi Mátyás, Vetési Albert és ifjabb 
Vitéz János híres magyar diplomaták követték. 

LuKcsics József. 

1) Fülöp Mária még május 13-ikán követeit; Del Carretto CJorradot 
és Da Jacopo ürbanot, üski figyelmébe ajánlja. — Milanói állami levéltár : 
Cárt. gen. 1428. — Osio id. h. II. 370. — V. ö. Milanói állami levéltár : 
Cárt. gen. 1423—1425. — Óváry id. h. 110. 384. sz. — Június 26.ikén & 
püspöknek írt levélben sajnálkozását fejezi ki súlyos betegsége felett : »ut 
nulía vei levis spes vestre salutis haberetur.« — Milanói állami levéltár : 
Cárt. gen. 1428. — Óváry id. h. 110. 384. sz. 

•) Zsigmond, Fülöp Máriának 1428 július 18-ikán Uski Jánosról 
mint megholtról ír. — A bécsi cs. és kir. udvari levéltár : Reichsregistratur- 
buch, D. fol. 63. t. — I. fol. 11. — Altmann, nro. 7112. 



ORCZY LÖRINCZ 
ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS. 

— BL9Ö KÖZLEMÉKY. — 



Széchen}d, Magyarország vezérférfia abban az időben, 
mikor az ország az évszázados múlt bilincseit le kezdte rázni 
magáról, hogy modem állammá alakuljon át, volt az első a 
hazában, a la tisztán látta, hogy a modem állam boldogulása 
nem annyira a fegyveres hatalomtól vagy a kormányformától, 
hanem első sorban anyagi gazdagságától függ. A mi mai nap 
már közkeletű igazság, s a mit a külföldön már a XYIII. szá- 
zadban hirdettek, hogy az országok hatalma és fennállása kérdését 
az egyesek vagyonossága s az állam czélszeru gazdasági beren- 
dezkedése dönti el, mindennapi szóval : a pénz bősége, mely a 
földművelés és ipar révén a polgárok kezében és az államkincs- 
tárban felhalmozódik, azt a XIX. század magyarjai még Széchenyi 
szavára sem akarták elhinni. Mikor ő a fentebbi gondolatot 
a maga nyers, de mindenkitől megérthető fogalmazásában kirö- 
pítette : »Tanácsom semmi egyéb, hanem hogy Hazánkban min- 
denkinek vagy legalább a lehető legnagyobb résznek gyomra, 
feje és erszénye ne legyen üres, sőt hogy kiki magának több 
8 több életjavakat 's kellemeteket szerezni iparkodjon, de 
azokat fáradozása után minden hihetőséggel el is érhesse s azokat 
elérvén, bátorságban bírhassa is^i ^) — e szavak megszületésök 
idején, 1830-ban, nálunk még egészen újak voltak. 

Nem jelenti ez azt, hogy a Széchenyi korát megelőző idő, 
a XVIII-ik század, ne törekedett volna anyagi javainak szapo- 
rítására ; ellenkezőleg, a szerzés és gazdagodás vágya egyidős 
az emberiséggel, s ez a vágy ugyancsak mohón nyilvánult a 
kurucz fölkelés elnyomása után, mikor a töröktől felszabadult 
birtokokat közprédának tekintette a nemesség, — de azt igen, 
hogy Széchenyi koráig nem ismerték fel nálunk e kérdésnek 



») Hitel, 227. L (Szily Kálmán tiadása.) 



30 OSXSZÁB ELEHÉB. 

politikai fontosságát. A nemesség csak egyéni vagy családi érde- 
keket tartott szem előtt, mikor birtokait szaporítani igyeke- 
zett, az államhatalom csak mennél többet akart kizsarolni a 
>misera plebs contribuens«-tol, de arra egyik sem gondolt, hogy 
az államvagyont, a polgároknak mint összességnek vagyonát^ 
sem az egyik, sem a másik módszer nem növeli, pedig az állam 
szempontjából igazi vagyonszaporulatnak csak az tekinthető, 
a mi nem a többiek' vagy egy másik osztály rovására halmozódik 
föl, hanem a mi a földnek és termékeinek czélszerúbb kihaszná- 
lásából és gazdaságosabb értékesítéséből származik. 

Magyarország egész újkori története, a XVI — XVIII. szá- 
zad, eléggé bizonyítja, milyen kevéssé volt czéltudatos az a gaz- 
dasági politika, melyet a szent korona két alkotórésze, a király 
és a nemesség folytatott. Mikor a XVIII. században a felvilá- 
gosodás és a materialismus terjedésével új eszmék, új áram- 
latok merültek fel a gazdasági élet terén, mennyi időbe, erőbe 
és áldozatba került, míg ezek a homályosan, szórványosan fel- 
tünedező gondolatok olyan világos rendszerré tisztultak, a 
milyennek Széchenyi megalkotta ! 

Egyike azoknak az áldozatoknak, melyeket a vagyono- 
sodás és politika közötti kapcsolat fel nem ismerése követelt 
a XVIII. században, a Tisza volt; az a folyó, melyet a követ- 
kező században épen Széchenyi szabályozott, mint a közleke- 
dési osztálynak a királytól kinevezett elnöke. Széchenyinek^ 
a ki nagy nemzetgazdaságtani müveiben, bármilyen részletkér- 
dést tárgyal is, inkább csak általános elveit fejtegeti és egyes 
speciáUs esetekre alkalmazza, ekkor alkalma nyílt praktikus 
téren tenni bizonyságot eszméi megvalósíthatóságáról és a maga 
egyéni rátermettségéről. Széchenyi ekkor a Tisza szabályozá- 
sával, ép úgy mint a Vaskapu szirtjeinek szétrepesztésével, a 
Lánczhid megvalósításával s többi praktikus alkotásaival, fénye- 
sen bebizonyította, hogy nemcsak fellegekben járó elméleti 
politikus, mint ellenfelei mondogatták, hanem a reális viszonyok- 
kal számot vető gyakorlati férfiú, ki határozott feladatokat is 
meg tud oldani, vagy ha a körülmények a teljes megvalósítást 
nem engedik, legalább a vezéreszméket meg tudja adni. 

Nekünk, a kik egy régebbi Tisza-szabályozó kísérlet tör- 
ténetét írjuk meg, kétszeresen élvezetes volt folyton szemünk 
előtt tartani Széchenyi működését, és azt, a mit a XVIII. század 
Tisza-szabályozó kormánybiztosa, Orczy, tervezett és tett, össze- 
vetni a XIX. század kormánybiztosának, Széchenjdnek tervei- 
vel és tetteivel, különösen a mint ezt két munkájában : Eszme-^ 
töredékek a Tisza-völgy rendezését iUetoleg és A Tisza-szabályozási 
ügy fejlődéséről czímű irataiban kifejtette. Erre a két munkára 



OBCZT LÖRIKCZ ÉS Á TISZA- SZABÁLYOZÁS. 31 

és Széchenyinek bennük megnyilatkozó mély belátására több* 
ízben fogunk hivatkozni és támaszkodni, különösen olyankor, 
ha valamilyen szabályozási elvnek helyességét vagy helytelen- 
ségét igyekszünk kimutatni. Ekkor, mivel az általános elvek 
helyessége a két kormánybiztos működése között lefolyt hetven 
esztendő alatt nem változott, felhasználjuk Széchenyi bírálatát,, 
alkalmazzuk az ó szempontjait — s ennél helyesebbet valóban 
nem tehetünk. 

Magyarország azonban már régen, jóval Széchenyi, sőt 
Orczy működése előtt, érezte, hogy a Tiszával, ezzel a vad,, 
rakonczátlan folyammal szemben kötelességei vannak ; tudta azt 
is, hogy megzabolázása közvetetlen és közvetve sok hasznot haj- 
tana, de mivel mindenki, a kit a dolog illetett, csak a maga érdekét 
nézte és nem tudott arra a magasabb belátásra emelkedni, hogy 
az állam javának szempontját alkalmazza erre a műveletre, 
hozzákezdtek ugyan a XVIII. század első felében a munkálatok- 
hoz, de abba is hagyták majdnem a nélkül, hogy valami ered- 
ményt fel tudtak volna mutatni. Hogy hozzáfogtak a szabályo- 
záshoz, mutatja, hogy a múlt ködös homálya után már meg- 
kezdődött a derengés s a művelt nyugattól egy jó századdal 
elmaradt magyar kormány is megérezte az idők változását ; 
de az a körülmény, hogy kicsinyes eszközökkel vágtak neki 
a nagy munkának és hogy a tökéletlen kezdet okozta sikertelen- 
ség miatt rögtön lemondtak erről az államra nézve elsőrangú 
nagyfontosságú feladatról, azt is bizonptja, hogy nem volt 
kifejlődve sem a kormányban, sem a polgárokban az érzék a. 
modem állami élet és annak szükségletei iránt. 

Pedig a Felső-Tiszával és mellékfolyóival kellett valamit 
tenni, mert az állapotok a Tisza egész mentén, de különösen 
az öt északkeleti vármegyében (Ung, Bereg, Zemplén, Szabolcs, 
Háramaros) tűrhetetlenek voltak. M^ az a körülmény is n&gY 
veszedelemmel fenyegette a vízmedenczét, hogy az ország egész, 
keleti felének vizeit, azt a roppant víztömeget, mely Máramaros- 
tól Aranyosig a Duna felé hömpölyög, mind a több mint lOOO 
km. hosszú Tisza veszi előbb magába s úgy önti a Dunába. 
Már pedig nem hiába beszélt Petőfi még 1847-ben is a Tisza 
parttalan medréről, száz évvel előtte még laposabb volt a Tiszá- 
nak és a többi folyónak partja, s szabad utat engedett a víz- 
nek, ha az esőzések nagyra dagasztották. A másik veszedelmet 
is megénekelte a költészet : e vizeknek kanyargós futását. A nép- 
mondának ekébe fogott szamara bőven találhatott jobbra is^ 
balra is bogáncsot, mert a mint az eredmény mutatja, Krisztus 
unmk ugyancsak girbe-gurbára szántotta e folyók medrét. Hozzá- 
járult a vízrendszer főfolyójának, a Tiszának rendkívül csekély 



32 C9ÁSZÍB ELEMÉR. 

esése, úgy hogy e jelenségek is untig elegendők lettek volna arra, 
hogy a Felső-Tisza vidékét kitegyék az elöntés állandó veszedel- 
mének. De járult hozzá sok egyéb is, első sorban a nagymeny- 
nyiségú iszap, mely a vízből tíválva leülepedett a fenéken és 
egyre emelte a víz színvonalát. A Kárpátok erdeit mindjobban 
pusztították és a kopárrá vált hegyekről leváló föld és anyag 
mind a folyóba került, magukat a kivágott hatalmas fatör- 
zseket meg tavaszszal lesöpörte a vízár s a folyó hengergette 
tovább, míg valami alkalmas helyen beleásta a puha iszapba. 
Ez által a már úgy is szűk és alacsony medernek még inkább 
csökkent víz-befogadó képessége. Az egyik-másik fatörzs alkotta 
gát oly terjedelmes volt, hogy egé^z szigetet alkotott a folyó- 
ban, i) Sőt az is megesett. — már a meddig hegyek között 
kanyargott lefelé a Tisza, hogy valóságos sziklákat döntött a 
ragadó ár a folyóba. 2) 

A folyók útjával a jó Istenen kívül alig törődött valaki ; 
mindegyik arra vitte vizét, a merre neki tetszett. Emberi 
kéz nem akasztotta meg őket út jókban, s a hol mégis meg- 
próbáltak védekezni romboló hatásuk ellen, ott sem volt sok 
köszönet a munkában, mert minden birtokos csak a saját javá- 
val törődött, úgy emelt gátat, ha épen kedve volt hozzá, hogy 
az ő jószágát megvédj e.^) Még Zemplén vármegye tett legtöbbet 
a közjó érdekében, de ámbár húzatott töltést Abarától Zemp- 
lénig, ez gyönge volt *) s csak arra jó, hogy a folyó, ha átlépte 
a töltést, a szárazság beálltával ne tudjon visszatérni medrébe 
és posványnyá tegye a partvidéket. Ha meg a folyó véletlenül 
kél vármegyét választott el egymástól, megesett, hogy az 
egyik felbuzdult és a maga partját egy kis töltéssel erősítette, de 
-csak annyira, hogy a folyó a másik vármegye területe felé sza- 
bad utat kapván, azt öntötte el minden tavaszszal.^) Arra sem 
gondolt senki, hogy egy-egy nagyobb gátszakadás után kijavít- 
sák a megsérült töltést és partot. Szabolcsban a Tiszán Panyola- 
szegnél akkora szakadék volt, hogy már attól féltek, hogy ha nem 




>) Az ügocsa-megyei Szőllősnél. Orczy Lőrincz említi 1775-iki diariu- 
mában. Hiteles másolata az Országos Levéltárban. M. udv. kanczell. 
17T:í:6266. 

•) U. o. 

") A kanczelláría átirata az udv. kamarához, 1780 jan. 7-én. ü. o. 
M. udv. kancz. 1779:6771. 

*) Orczy Lőrincz jelentése a Helytartótanácshoz, 1775 márcz. 2-án. 
Orsjíágos Levéltár. M. udv. kancz. 1775 : 1066. 

*) így jutott Ung vármegye abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy a 
Zemplén megyétől megerősített Laborcza minden évben az ő területét 
puí!i7,tította el. Orczy jegyTiőkönyvének (másolat) 1776 szept. 17-iki meg- 
jfgj-zése. ü. o. 1776 : 6266. 



ORCZT JLÖRINCZ ÉS ▲ tisza-szabIltozXs. 33 

segítenek rajta, rövid pár év múlva nemcsak a közeli vidéket 
és erdőségeket, hanem még a )>salinariákat« is egészen tönkre 
teszi a víz. 

Még többet vétettek azzal a fenséges gondatlansággal, 
A melylyel a folyókat kiszolgáltatták a birtokosoknak. Sejtel- 
mük sem volt arról, a mit különben is csak 1846-ban mon- 
dott ki a lombard- velenczei építési főigazgató, Paleocapa Péter, i) 
és ő utána még határozottabban Széchenyi, 2) hogy a Felső-Tisza 
és mellékfolyói egy egységes vízrendszert alkotnak, mely a 
maga egységességében közös tulajdona a polgároknak, illetőleg 
az államnak. A maguk partikuláris felfogásával úgy tekintették 
az egyes folyókat, mintha számos apró darabból állanának, 
a mely darabokkal minden tulajdonos korlátlanul rendelkezik. 
A2 egyik haltenyésztésre rendezkedett be : hatalmas gerendákat 
fektetett az Ungon keresztül s a folyó egy részét átalakította 
szó nélkül halastóvá ;3) példáját követték szomszédjai, de azzal 
sem ők, sem a vármegyék nem törődtek, hogy az ily módon fel- 
duzzasztott víz a többi birtokos területén keresett kárpótlást. 
Ha a kacskaringós Tisza már nagyon közelről kezdte mosni 
egy-egy falu földjét vagy házait, vagy épen egy-egy kanyaru- 
lattal egészen magához ölelte, nosza gondolt egy merészet a 
község bölcs tanácsa, kirendelte a falu spraját-nagyját, neki- 
állította a munkának és csatornával átvágva a kanyarulatot, 
kiszárította a régi medret.*) Hogy az új meder elég mély-e, s 
a megrövidített pályájú folyó talál-e magának elég teret a partok 
közt, az már a lejjebb fekvő községek gondja volt. Minek főjjön 
benne az ő fejők, ha az ő földjüket ezután megkíméli a Tisza!' 

Az emberi kéz alkotta művek kőzűl a legveszedelmesebbek 
mégis a malmok voltak. Természetes, hogy a Bodrogköz 
áldott vidéke és Szabolcs bőven termő földje nem volt gaboná- 
nak szűkiben s megőrlésére szívesen fölhasználta a vidék fej- 
lett vízrendszerét, mikor az apró, egy-két kőre járó vízimalmot 



>) Vélemény a Tiszavölgy rendezésériál. Irta Paleocapa Péter. Olasz- 
búi fordította Sa8ku Káról. A technikai tudományok akkori színvonalán 
álló ezen rendszeres munka, mely részletesen meghatározza az elvég- 
zendő munkálatokat, nagy hatással volt Széchenyire. A könyvhöz mellé- 
kelt tervrajzoknak mi is jó hasznát vettük. Az említett fölfogás a 7-ik 
szakaszban (12 — 13. 1.) nyilatkozik meg. 

■) Véleményes jelentés a Tisza-szabályazáai ügy fejlődéséről, 10— 11. IL 
U. o. 41. 1. 

») Kvassay József kormánybiztos jelentése a Helytartótanácshoz, 
1773 aug. 7-én. Orsz. Levéltár. M. udv. kanczell. 1774: 4361. 

*) így vágták át a dormándiak a Tisza czigándi kanyarulatát még a 
negyvenes évek végén. A Zemplén-megyei karádiak folyamodványa Zemplén 
vármegyéhez (kelet nélkül). Másolata'u. o. 1776 : 6266. 

SZiZABOK. 1906. I. FŰZET. 3 



34 CSÁSZÁR ELEMÉR* 

még a legkisebb folyó is könnyen elhajtotta. Volt is bővibeu 
malom a folyókon; a Latorczán, Laborczán és Ungon vagy buszon* 
hat, a többin szintén elég sűrűen. A környék urai, mind meg* 
annyi kis-király, a maguk meg a molnáraik kedve szerint vezették 
nemcsak a malmot, hanem a folyót is. Töltésekkel duzzasztották 
fel a sekély folyó vizét, csatornákkal elvezették a kerék 
lapátjai alá, s az elhasznált víztömeg tetszése szerint tért vissza 
a medrébe, vagy vette inkább útját a sík mezőnek, i) Akadt 
olyan malomtulajdonos is, a ki egyszerűen elzárta hatalmas 
gáttal a folyót, a régi lejtős meder helyett ásott újat, egy mély,, 
de keskeny csatornát, s abba gyűjtötte össze a folyó egész víz* 
tömegét ; ha őrlésre készült a molnár, nem volt egy csöpp vize 
sem a lejjebb fekvő vidéknek. 2) Áradás esetén minden egyea 
malom igen jó szolgálatot tett a töltéseivel, zsilipjeivel, csator- 
náival arra, hogy a víz bármerre lefolyhasson, csak a medre* 
ben nem. Rendes vízállásnál is tömérdek kárt okoztak a mai* 
mok és ]>erődítéseik.« Az Ung p. o. akárhányszor megváltoz* 
tattá útját, a malmok kerekei alól nem a medrébe folyt vissza,, 
hanem elárasztotta a szomszédos erdőket, s így nemcsak régi 
medre száradt ki, hanem tönkretette az erdőséget. A Laborczán 
meg olyan sűrűn voltak egymás mellett a malmok, hogy a part 
mellett egész tavakat alkotott a fáradt víz s mocsarakká vál* 
toztatta azokat a vidékeket, a hol tíz év előtt még rétek, földek, 
sőt berkek voltak. 3) Lehetett volna néhol egy kis jóakarattal 
segíteni a dolgon, csak egy pár öllel feljebb vagy lejjebb kellett 
volna fölállítani a veszedelmes helyeken (pl. kanyarulatoknál) 
vagy egymáshoz igen közel lévő malmokat,^) de hiába parancsolt 
a birtokosokra a vármegye, nem hallgattak rá. 

így azon a hatalmas területen, melyet a Bodrog és Tisza 
szeltek keresztül. Királyházától Tokajig, korlátlanul uralkodott 
a víz. A nyári szárazság idején még csak megvolt valahogy a 
föld népe, s a malmok okozta pusztításokon kívül csak a Bodrog- 
köz szenvedett. Ez a 675 négyzet-kilométernyi síkság, mivel 
összes vizeit a két folyó nem tudta levezetni, még alacsony víz- 
állás idején is annyira el volt árasztva, hogy az egész mocsár- 
hoz hasonlított inkább, mint me^őhöz,^) és a süppedékes föld. 



*) Kvassay id. jelentése. 

■) Mind a két folyóról u. o. 

*) Tlyen volt a pálóczi malom. Helyt. tan. 1774 szept. 12-iki leirata. 
Helyt. tan. 1774 : 4021. 

*) A m. udv. kancz. átirata az udvari * kamarához, 1780 jan. 7-én. 
Fogalmazványa u. o. M. udv. kancz. 1779 : 6771. 

») Orczv Lőrincz jelentése a Helytartótanácshoz, 1775 szept 30-án. 
A tanácstól készített kivonat : M.^udv.* kancz. 1776 : 3057. 



ORCZT LÖRINOZ ÉS A TISZA-SZÁBÁLYOZiS. 35 

az egészségtelen levegő miatt minden munka — Széchenyi sze- 
rint — sisyphusi kárhozat volt.^) Az őszi esőzések idején azonban, 
vagy még inkább tavaszszal, a mint a Kárpátokról lerohanó 
folyóvizek a nagy magyar Alföld északkeleti nyúlványának 
puha, laza talajára értek, a megolvadt hótömeg óriási mennyi- 
sége féktelenül szágtddott végig a vidéken. Az a keskeny, lapos- 
partú meder, melyben egy-egy folyó a száraz évszakokban meg- 
húzódott, ilyenkor meg sem próbálta magába szorítani a meg- 
áradt elemet, úgy hogy az minden ellenállás nélkül lepte el 
a két partot. 

A terület, melyet a folyók rendszerint el szoktak árasztani, 
tehát az árterület, egykorú becslés szerint^) másfél millió hold 
volt — magának Szabolcs vármegyének a negyedrésze rend- 
szerint víz alatt állott*) — s az ebből származó kár évenként 
mintegy 250,000 frtra rúgott.*) Tekintélyes összeg, s még tekin- 
télyesebb, ha meggondoljuk, hogy a jövedelmet igen alacsony 
kulcs szerint becsülték meg s csak a közvetlen kárt számították.^) 
£3 milyen vigasztalan képet nyújtott a vidék, ha elborította 
az ár ! Gyakran megesett, különösen, ha a nyári és őszi évszak 
esős volt, hogy a megáradt folyó télre sem vonult vissza med- 
rébe s a falu lakosai csikorgó hidegben is pallókon jártak házukba, 
vagy épen vízbe fagyott az egész község, úgy hogy az emberek 
már-már arra gondoltak : elhagyják vályogból épített házaikat 
és kint a mezőn vernek maguknak tanyát.^) Panaszos szavukat 
hiába emelték föl. A megye inrai, bár szánták a szegény nyomo- 
rultakat, nem tudtak rajtuk segíteni, mert sem anyagi erejük nem 
volt hozzá, sem érzékük arra, mit kellene tenni. 

£s a hajózás ügye ! Mintha az Isten a folyókat csak arra 
teremtette volna, hogy megnehezítsék a közlekedést, s nem 
arra, hogy megkönnyítsék. Igaz, hogy a Tisza sok kanyaru- 
latával, a mellékfolyók pedig a változó niveau-különbséggel, 
nyáron a sekélységük, őszszel és tavaszszal a rohanó vízár miatt, 
még rendezett viszonyok között is megnehezítették volna a 
hajózást, úgy azonban, a mint a XVIII. század közepén voltak 



1) Vékményea jelentés, 2. 1. 

■) A Helytartótanács gazdasási bizottságának jep^ókönyve 1776 
ápr. 30-iki ülésóból. Orsz. Lt. M. udv. kanczell. 1776 : 3057. 

») Széchenyi: Eszmetöredékek a Tisza-völgy rendezését illetőleg, 42. 

*) A föntebb idézett jegyzőkönyv szerint egy hold jövedelmét 30 
krajczárra (V2 ^t) becsülték, de mivel a területnek egy részét az apadás 
után lehetett használni, csak a harmadrészét számították kárnak. 

•) Mai értékre átszámítva, az akkori összegnek körülbelül három- 
szorosa-négyszerese. 

•) A karádiak id. folyamodványa. Orsz. Levélt. M. udv. kanczell. 
1776:6266. 

3* 



36 CSÁSZÁR ELEMÉR. 

az állapotok, egyenesen lehetetlenség volt hajózásra csak gondolni 
is. Ha visszaenilékszünk a föntebb vázolt körülményekre, .a 
meder eliszaposodására, a folyók mélyén rejtezkedő vagy kiálló 
fatörzsekre, a sok malomra és halászó gerendára, nem csodál- 
kozhatunk, hogy nemcsak rendes teherszállításra nem használták 
a Tisza mellékfolyóit, de még a Tiszán is csak az állami sót szál- 
lították — ha ugyan a vízállás megengedte, mert nyáron gyakran 
megesett, hogy még Tokajig sem jutottak el a bárkák, i) tavasz- 
szal pedig igen sokszor, mint Széchenyi mondja^ a folyó egészen 
elenyészett az árvíztenger közepette. 2) És ki hinné, hogy ez a 
nép, melynek a halászat egyik legkedveltebb foglalkozása volt, 
és a melyet, életét folyók partján és lápok között töltve, úgy 
képzelünk el, mintha hozzá volna nőve csónakjához, hogy ez 
a nép, kivéve a tiszamentit, nemcsák idegenkedett a víztől, 
hanem még csónakon sem járt rajta. Szinte nem hinnénk a 
szemünknek, mikor egy egykorú jelentés a Bodrogról szólva 
így beszél: j>nullo navigio utitur, genius etenim indolesque 
huic adversatur«,3) ta nem volna rá egy másik tanunk, Orczy 
Lőrincz, a ki még a tiszaparti emberről is azt állítja, hogy bár 
ismeri a tutajt és kisebbfajta csónakot, mégis úgy kellett neki 
példával megmutatni, hogy a folyót teherszállításra is föl lehet 
használni, és hogy csak így tudott kedvet ébreszteni benne a 
közlekedő eszközök használatára.^) 

Ezek az állapotok nyilvánvalóvá teszik, hogy a míg a 
folyamszabályozás kérdése egyesek vagy a vármegyék jó voltára 
marad bízva, a míg, hogy újra Széchenyit idézzük, ki nem emelik 
a provincialismus nyűge alól, nem lesz semmi eredmény.^) 
Közbe kellett lépni az állanmak. 

Mária Terézia kormánya hozzá is fogott a folyamszabá- 
lyozásokhoz. A 40-es évek végén megbízta Károlyi Ferencz 
grófot a Tisza szabályozásával, 6) de ennek a megbízásnak nem 
volt más eredménye, mint egy pár akta és egy tiszai térkép, 
mely azonban a különböző kormányszékek levéltáraiban addig 



>) Orczy jelentése a Helytartótanácshoz, 1775 szept. 30-án. A jelentés 
elveszett, csak a tanáca gazdasági bizottságának jegyzőkönvve tartotta fön 
a tartalmát, ü. o. M. udv. kancz. 1776 : 3057. 

•) Véleményes jelentés, 42. L 

*) Schuda memoranduma (csak kivonatban van meg). Orsz. Levéltár. 
M. udv. kancz. 1776 : 3057. 

*) Véleményes jelentés, 58. 1. 

') Orczy jelentése a tanácshoz, 1775 máj. 21-ről. Hivatalos másolata 
Orsz. Levéltár. M. udv. kancz. 1775 : 2898. 

*) Említi Orczy és igazolja a Helytartótanács. U. o. M. udv. kancz. 
1775 : 240. 



ORCZT LÖRIKCZ ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS. 37 

vándorolt, míg végre is elveszett, i) ITöl-ben meg az ország- 
gyűlés hozott törvényt (1751 évi 11-ik töívényczikk), hogy a 
veszedelmes malmok alakíttassanak át vagy rontassanak le, 
de ennek sem volt semmi haszna, legfeljebb az, hogy a malmok 
birtokosai most már megtudták, milyen törvényt sértenek meg, 
mikor nem engedelmeskednek a vármegye fölszólitásának, hogy 
a malmaikat távolítsák el. Innen kezdve, úgy látszik, majd húsz 
évig szünetelt minden tevékenység. A kormány, talán elked- 
vetlenedve a balsikereken, csak Mária Terézia uralkodásának 
vége felé határozta el magát a rendszeres munkálatokra, mikor 
a Duna rendezésén kivűl a Sárvíz szabályozása (báró Sigray 
révén), és gróf Károlyi Antal buzgóságából az ecsedi láp lecsa- 
polása is megindult. Még messze volt ugyan az a kor, mely 
belátta, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak szabályozása országos 
teendő, ezt csak az 1844 évi országgyűlési választmány mun- 
kálatainak 15. sz. törvényjavaslata mondja ki világosan, de 
legalább komolyan gondolt a kor a szabályozásra. 

Ekkor, a hetvenes évek elején történt, hogy egy művelt 
és képzett jogász, a technikai tudományok iránt érdeklődő Huszty 
Sándor, a tiszáninneni kerületi tábla székülője, egy tervet adott be 
a Helytartótanácshoz a Bodrognak és három legnagyobb mellék- 
folyójának, az Ungnak, Laborczának és Latorczának szabályo- 
zására.^) A terv tetszett a tanácsnak, s 1773 elején megbízta 
egyik tanácsosát, Kvassay Józsefet, hogy ennek alapján, Huszty 
se^tségével, hajtsa végre a szabályozást, védje meg a vidéket 
az áradások ellen, és tegye hajózhatóvá a folyókat, s) Kvassay 
azonban nem ért rá személyesen vezetni a munkálatokat, ezért 
rábízta a vezetést Husztyra, segítségül melléje adván Grosschmidt 
József kamarai mérnököt, a kik a helyszínén meg is állapí- 
tották a teendőket, ő maga azonban megragadta a legelső alkal- 
mat, hogy egyéb elfoglaltságaira hivatkozva (ugyanakkor a beregi 
malmok megvizsgálásával volt megbízva) mandátumát letegye. 
Félévvel kinevezése után már beadta lemondó kérvényét,*) de 
>ut aliquid fecisse videatur«, adott tizenkét jó tanácsot, mely- 
nek megfejtése okozott volna akkora gondot a consiliumnak, 
mint azon tizennégy tanács, melyet a Kalila ve Dinma szerint 
Nagy Sándor hagyott hátra a jó fejedelmeknek. 

*) A Hel3^rtótaiiác8 egyik íöliratán (a királyhoz) vaü vörös tentával 
egy egykorú megjegyzés : Ezt a tiszai térképet kerestettek mindenfelé, 
de nyomtol nem tudtak akadni. Áz akta u. o. M. ndv. kancz. 1778 : 2295. 

*) Hivatkozik erre a tervre Huszty egy késóbbi, a Helytartótanácshoz 
írt levelében. (1773 okt. 24.) Másolata u. o. M. udv. kancz. 1774 : 4361. 

•) A megbízó rendelet kelt 1773 febr. 3.án. U. o. H. T. 1774 : 4021. 

*) Lemondó levelének (1773 aug. 7.) hivatalos másolata u. o. 
M. ndv. kancz. 1774 : 4361. 



38 CSÁSZÁR ELEMÉR. 

Ekkor, Kvassay lemondása után egy évvel, 1774 szcpt. 
12-én nevezte ki a királynő Orczy Lőrinczet mint commisaarius 
regius-t, királyi biztost, a folyamszabályozó bizottság elnökévé.^) 

Orczy, a ki akkor Abaúj vár- megye főispánja volt, október 
vége felé kapta meg a Helytartótanács leiratát, és ugyancsak 
meg volt lepve a Űrályi kegy ezen nyilvánulásától. Nem tudta 
elgondolni, ki adhatta a felségnek ezt a rossz tanácsot, 2) és 
magyar ember módjára, haragos kitörésekkel könnyített lelkén. 
Kereste a bűnöst, és mivel nem találta, mindjárt készen volt a 
legkalandosabb feltevésekkel, rögtön udvari ármányra gondolt és 
szabadjára eresztette indulatainak fékét — a király osztrák 
tanácsosai ellen. Ez is magyar vonás. Szinte látta maga előtt az 
álnok udvari embert, a mint kárpitos szobájában nagy bölcsen 
kifőzi a tervet : 

szükséges effy embert találni. 

Ki tud szenvedései Országot tzirkálni : 
Küldjük Ortzit, majd ó meg fogja vizsgálni, 
Lehet-e pénz nélkül nagy dolgot tsinálm . . . 

Látta, a mint ez az udvari ember fölkeresi Eaunitz herczeget, 
a ki elfogadja az ajánlást és a királylyal valóra váltatja.^) F^g 
ártatlan voltf a dologban mind Eaimitz, mind az udvar, és a 
felelősség kétségtelenül a magyar Helytartótanácsot terhelte, 
mert az ajánlotta Orczyt a kinevezésre. De talán nem csalódunk, 
ha meg is nevezzük a tanácsnak azt a tagját, a ki először gondolt 
Orczyra, — magát Kvassayt. Erre vall az a körülmény, hogy 
mikor ő 1773 augusztus- havában lemondott a megbízásról, a tanács 
majd egy esztendeig pihentette az ügyet ; úgy látszik, nem akarta 
addig elfogadni a lemondást, míg utódjáról nem tud gondoskodni. 
Nagyon valószínű, hogy ez a terhes feladat Kvassayra hárult ; 
a fölmentést csak úgy Ígérték meg, ha talál valakit maga helyett. 
Kvassay ismerte a Tisza vidékét, tudta hogy Orczynak arra felé 
(Tokajban) szőllei vannak, s Orczyval baráti viszonyban volt ; *) 
azt hiszsziik, ő gondolhatott első sorban Orczyra. A mint ennyire 
jutott az ügy, a tanács kiadta gazdasági bizottságának, fogal- 
mazza meg a fölterjesztést a királyhoz. Az 1774 július 6-iki ülésen 
elkészült a bizottság a munkálattal, melyben így ajánlja Orczy 

>) A kinevező leirat fogalmazványa u. o. H. T. 1774 : 4021. 

") y. ö. Tohajhann való érkezés télen czlmű versét. Két nagyságos 
elmének költ. szül. 185. 1. 

») V. ö. Megint ;xina«s xzimú versét, ü o. 214. 1. Az elóbbi verses 
idézet szintén e költeményből való. 

«) Bizonyítja az is, hogy Kvassay, mikor 1776-ban kinevezték mára- 
marosi főispánná, arra kérte a királyt, engedje meg, hogy Orczy Lőrincz 
iktassa be hivatalába. A folyamodványából készített kivonat az Orsz. 
levéltárban. M. udv. kancz. 1776 : 1964. 



ORCZY LÖBINCZ ÉS A TISZA-SZábIlYOZÁS. 39 

kinevezését a királynak : »in submissione opinamur . . . Dominum 
Libenim Baronem Laurentium Orczy, comitatus Abaujvariensis 
Supremum Comitem, velut etiam in hoc negotio disinteressatum 
et caeteroqnin üs qualitatibus praeditum, ut ab ejusdem experí- 
«ntia, dexteritate ac bono agendi modo desideratum rei hujus 
successum merito polliceri Uceat, clementissime resolvendum 
et denominandum esse.< ^) A kanczellária pártolólag terjesztette 
a király elé az ajánlást, mivel inlerselbe (t. i. Orczy) ein geschickter, 
tmd die alldasige Gegenden sich bekannt habender, aucb von 
anderen guten Eigenschaften belobter Mann wáre«, sőt annjóra 
meg volt győződve a felség beleegyezéséről, hogy az »Aller- 
miterthánigste Note«-val egyszerre beterjesztette a Helytartó- 
tanácshoz intézendő kinevező leiratot is. A király aláírta szept. 
'2-án mind a kettőt,^) s ennek alapján a tanács elkészítette Orczy- 
nak a kinevező leiratot, mely szórói-szóra megegyezik a királyhoz 
intézett fölteiiesztésével. 

A megbízás Husztynak előbb említett tervéhez alkalmaz- 
kodott, és első sorban a Laborczára, Latorczára és Ungra terjedt 
ki ; a Bodrogra csak annyiban, hogy nélküle a szabályozás nem 
volna véghez vihető, s a Tiszáról és kisebb mellékfolyóiról a 
megbízás keretén belúl nem is esik szó, csak később, odavetve 
•említi a rendelet. Szabályozza Orczy a három folyót, vágassa 
Át a veszedelmes kanyarulatokat, távolítsa el a malmokat, tisz- 
títsa meg a fatörzsektől és iszaptól a medreket, emeljen töltést, 
hogy a vidékek megmeneküljenek az árvíz veszedelmétől és a 
folyók megbírják a hajókat. Azonkívül a partmenti mocsarakat 
kellett kiszáritÍBtnia. Megküldte még a tanács azokat a jelentéseket, 
melyeket eddig Kvassay és Huszty beterjesztettek, fölszólította, 
hogy éljen Hnszty és Grosschnüdt se^tségével, és mintha most 
már Boindent a legjobban elintézett volna : kijelentette, hogy 
várja a jelentéseket a mmika előrehaladásáról. 

Orczy természetesen egy pillanatig sem habozott. A kinevező 
rendeletet a királynő nevében adták ki, a kihez ő ifjúkora óta 
szívének rajongó szeretetével ragaszkodott, a kinek szava mindig 
parancs volt előtte ; most is, bármilyen nehezére esett a parancs 
teljesítése, hű alattvalói lelke rögtön készen állott az engedel- 
mességre. Ugyanazzal az áldozatkészséggel, a melylyel vagy 
harmincz év előtt fegyvert fogott a királynő védelmére, meg- 
írja a kanczellária elnökének: »Quia eo jam a teneris conatus 
mei intendebantur, ut in Qementissimae Dominae nostrae servitio 
ad Fatriae, bonique publici incrementum omnem meam vitám 

*) A bizottság ülésének jegyzőkönyve u. o. M. udv. kancz. 1774 : 4361. 
*) Á kanczellária fölterjesztése a királyi resolutióval (Piacet M.) 
« a leü^t u. o. 1774 : 4761. 



40 CSÁSZÁR ELEMÉR. 

consmnerem, . . . clementissimae íntentioni regiae omni possibili 
modalitate satisfacere contendam« , . A) Ugyanazzal az áldozat- 
készséggel, de ílein ugyanazzal a lelkesedéssel. A kanczellárhoz 
intézett levelei s a Helytartótanácshoz küldött jelentései hangoz- 
tatják ugyan, mennyire áthatja őt a rábízott feladat nagyszerű- 
sége és áldásos volta, de egészen más képet kapunk gondolkozá- 
sáról, ha érzelmeinek megbízható, őszinte tanúit kérdezzük meg : 
Barcsay Ábrahámhoz írt verses leveleit, melyekben a maga 
könnyebbségére kiönti szíve keserűségét.*) Az egész folyamszabá- 
lyozáisban nem látott más czélt, mint a folyók hajózhatóvá tétele 
által a kereskedelem előmozdítását. A mit a kanczellária mint 
tulajdonképeni czélt jelölt meg, az árvíz sújtotta vidékek meg- 
szabadítását, azt Orczy — l^alább titokban — egészen hiábavaló- 
nak tartotta ; meg volt győződve arról, hogy ő a rendelkezésére 
bocsátott eszközökkel semmi eredményt sem fog elérni. Maradt 
feladatának második része, a hajózhatóvá tétel. Elmélkedett rajta, 
lefestette a jövőt. Képzelő tehetsége nem volt mozgékony, nem 
tudott külőf^ző, távoleső képzeteket egymásra vonatkoztatva, új 
és merész képet alkotni, de ha a való világ egy képzete mozgásba 
hozta fantáziáját, az megindult egy irányban és mint a havasokról 
legördülő lavina, magába szedte, a mit útjában talált, a rokon 
képzetek egész sorát. Most is, hogy a tanács rendelete felidézte 
eléje a pár kis folyó megszabályozott képét, hozzá csatlakozott 
a Tisza, a Duna, a Kulpa képe, látta, a mint a máramarosi só 
nagy bárkákon Fiúméban köt ki, látta a magyar hajókat Buccari- 
ban, Triesztben, Padovában, az angolokat viszont Tokaj táján : 
olyan ragyogó, színes képet festett ki magának, a milyenről 
később Széchenyi — de sajnos, a XX. század magyarja is csak — 
álmodozik. 

Ez a kép — és ez a különös — nagy fájdalommal töltötte 
el Orczy szívét. A víziútak rendezése és kiterjesztése az egész 
országra, természetesen egy új közlekedési és kereskedelmi poli- 
tikának vetné meg alapját, Magyarországot belevonná a világ- 
kereskedelembe, lehetővé tenné a termények kicserélését, és 
mindjobban megszüntetné Magyarország különös helyzetét^ 
sajátos természetét. Mindezt látta Orczy és félt tőle. Tudta, 
hogy a fennálló viszonyok egy csapásra megváltoznának, és ő, 
a la nemcsak meggyőződésből és traditióból volt conservativ,. 



^) Levele a kanczellárhoz, 1774 decz. 8-án. Eredetije u. o. M. udv. 
kancz. 1774:6407. 

*) A már emiitett két versén {Megint panasz és Tokajbann való érkezés 
íéUn) kívül: Azon tUazásról, Ugyanazon ulazásában gerjedett érzés, Panasz^ 
c/Jmű versei. (Két nagyságos elme költeményes szüleményei, 187. 213. l.> 
E^ekból merítjük érveinket és idézeteinket. 



ORCZY tÖBISCZ ÉS ▲ TISZA-SZABÁLYOZXs. 4t 

hanem elméletileg is a saját philosopliiája alapján, erősen hitte^ 
hogy Magyarország, mely most éli aranyszázadát, mert — 

Most vagyon kezdete Arany' Századának, 
TsászároK Atyjai lettek Országoknak, 
Királyok Társai a' Jobb Polgároknak, 
Urak Osztály osi szegény Jobbágyoknak . . .') 

úgy a legboldogabb, a mint van, minden változás veszedelmes^ 
Ugyanaz a gondolat, a mit később a XVIII. század másik nagy 
conservativ mágnása, Gvadányi József, szórói-szóra így fogalmazva 
hirdetett : »Omnis mutatio periculosa.« Sorra veszi Orczy azokat a 
veszedelmeket, melyeket »a' sok furtsa rendelés« magában rejt : a 
külföld mindenféle fényűző czikkel árasztja el az országot, é& 
drágán fizettetvén meg áruit, elviszi a magyartól a pénzt ; búzán- 
kat, barmainkat, bonmkat, külföldre szállítjuk ; a magyar megked- 
veli a kereskedői és hajóséletet, a földműveléstől pedig egészen 
elszokik. Megromlanak hát a régi, egyszerű eri^ölcsök, fényűzés, 
kapzsiság, csalás ver majd tanyát nálunk, és mindezért kárpótlásul 
nem lesz más hasznunk, mint hogy szaporodik a pénz. Több lesz 
a vagyonunk és jövedelmünk, mint a mennyire szükségünk van^ 
Orczy mindig enílegette, hogy az igazi boldogságot nem a kincs 
szerzi meg, nem a fényes palotákban kell keresni, hanem az 
egyszerű életviszonyok között, az igénytelenségben. Ekkor is. 
meg volt elégedve a magyar nép sorsával : 

Zemplin, Bereg, Ungvár, Szabolts Vármegyébenn 
Van pénz, van eledel, van bor a' pintzébenn. 
Mi kell több ? mért vesse életét kétségbenn 
A* Magyar, hogy több pénz jöjjön erszényébenn ? 

Ha kitsiny határbann szívét szoríthatta, 
Magábann a* nagyra vágyódást fojthatta, 
Kints szerzéstói józan elméjét el vonta. 
Vélem, boldog sorsát illy Magyar meg fogta.*) 

Milyen más volt ezzel szemben Széchenyi fölfogása, a ki 
a magyar hanyagságnak és hátramaradottságnak kulcsát épen 
abban találta, a miben Orczy boldogságát ; abban, hogy a magyar- 
nak van kenyere, bora, sódara ; gatya nyáron, bunda télen,, 
^y pár csizma és egy szivrepesztő nóta, meg andalgó álom, 
mennyi kell.') De a conservativ Orczy és a reformátor Széchenyi, 

') Jövendölés, ha nem hibáz czímú verse. Két nagyságos elme költ. 
szüleményei, 177. L Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a kanczellárhoz irt 
levelében (1775 márcz. 2.) a folyamszabályozással kapcsolatban : »Opus 
hoc fastis dignmn Saeculumque Aurenm regni Hungáriáé illu8trans.« 
M. udv. kancz. 1775 : 1066. 

*) Tokajbann való érkezés télen czímüh verse. Id. m. 186. 1. 

>) Eszmetöredékek, 25. 1. 



42 CSlSZÁB ELEMÉR. 

a Tisza-szabályozás két kormánybiztosa, nemcsak időben, banem 
fölfogásban is igen távol álltak egymástól. 

De nem a conservativismus volt egyedüli rugója Orczy 
idegenkedésének; része volt abban nemesi elfogulteágának is. 
Bármennyire szerette is a népet, bármilyen demokratiknsoknak 
látszanak is pillanatra kijelentései, ép olyan arisztokratikus 
gondolkodású volt, mint korának többi főura ; ő is minden moz- 
^galmat egyedül a nemesség szempontjából nézett. A folyam- 
szabályozást is. Kutatta, kinek lesz belőle haszna. A nemességnek 
nem, hiszen az a nyers terményeket most is tudja értékesíteni, 
s, parasztságnak még kevésbbé, mert annak nincs mit eladnia, 
csak a kereskedő népség fogja hasznát látni, még pedig kétszeresen, 
mert az ő kezén cserélnek gazdát a kiviteli és beviteli czikkek. 
A magyarságnak pedig, értve rajta a nemességet, nincs köze a 
kereskedéshez, míg ellenben egészen az ő vállán, meg a parasztokén 
nyugszik az a teher, a melylyel a kereskedés megteremtése jár. 

Boldog Isten ! minek e' munkás fáradság ? 
Meg fonnyad e' miatt sok ezer parasztság.') 

A nemesség költekezzék, a parasztság dolgozzék s a keres- 
kedő lássa a hasznot? Nem. Orczynak nem kell a folyam- 
szabályozás. 

Hogy Orczy nemzetgazdasági nézetei mennyire nem állják 
ki a kritikát, hogy az ő elvei szerint gazdasági politikát nem 
lehetett volna folytatni, azt ma már fölösleges bizonyítani ; akár- 
melyik iskolásfiú sorra tudná czáfolni tételeit; nemcsak azt, 
hogy a közlekedésügy javítása és a, kereskedelem megteremtése 
egyedül a kereskedő osztálynak használ, de be tudná azt is 
bizonyítani, mit később Széchenyi hirdetett, hogy a »közlekedé- 
«ek nem egyebek, mint üterek, melyek ha szabadok, a test is 
virágzik, midőn ha tespednek, lankad az egész organismus is<,^) 
hogy a fejlettebb viszonyok nyomán nagyobb kereslet és ennek 
révén áremelkedés következik be, mely első sorban a termelőnek, 
a föld birtokosának jövedelmét szaporítja. Az is nyilvánvaló, 
liogy Orczy e nézeteivel nem tudott az állameszme fenséges 
magaslatáig emelkedni, nem látott túl az egyes ember és az osztály 
érdekein ; azonban ne felejtsük el, hogy a XVIII. században e 
fogalmak s ez a felfogás a magyar társadalomban jóformán isme- 
retlenek voltak és csak a legnagyobb szellemek látták minden 
elfogultságtól menten azokat a feladatokat, melyek az igazi 
közjót mozdítják elő. 



>) Két nagyságos elme köHeményes szülemenyeit 185. 1. 
<) Eszmetöredékek, 36. 1. 



ORCZY LÖRINCZ ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS. 43 

Orczy csak »uims multorum* volt, ép úgy, mint a többi 
magyar nemes. Qondolkodásmódja szakasztott olyan volt, mint 
másoké, pl. barátjáé, a nagyműveltségű Barcsayé, ki hírét vévén 
a folyamszabályozásnak, Orczynak levelet ír s jeligéül Horatius 
sarcasticus mondását választja : »0 cives, cives, quaerenda pecunia 
primtun est, et virtus post* . . .i) és előre is kijelenti, hogy a meg- 
szabályozott folyamokon behozandó portékákra, mint mirigyre, 
nincs semmi sziUcsége a magyarnak. 

£s valljuk meg, bármilyen elmaradt, ósdi volt is nézetük, 
valami igazság volt benne. Az, a mitől Orczy félt, a magyar 
nemzet kivetközése eredeti jelleméből, a régi magyar erények 
megfogyatkozása, tényleg bekövetkezett, ha nem is egyedül 
a gazdasági politika megváltozása folytán. El lehetett volna-e 
kerülni ezt a változást, át tudott volna-e alakulni a magyar 
modem nemzetté, a nélkül, hogy ősi virtusait levetkőzze, az 
más kérdés, mel3niek eldöntése nem tartozik ide. Annyit azonban 
Orczy védelmére el kell mondanunk, hogy a maga szempontjából 
igaza volt, mikor a szabályozás gondolatától félt. 

Végűi egészen subjectiv természetű okok is növelték 
Orczy keserűséét. Túljárt már a hatvanon, s a mint mondja, 
nagyon érezte az öreg kor súlyát, egészsége is meg volt rendülve, 2) 
a főispánság is sokat elrabolt idejéből, a mi megmaradt, azt 
mint jó gazda szerette volna az egész országban elszórt, kiterjedt 
birtokainak rendben tartására fordítani. s) E helyett most minden- 
féle »büdös4E vizet kell megjárnia, és mivel a rábízott hatáskör 
roppant nagy területre terjed ki, bejárása sok fáradsággal . és 
költséggel van összekötve, sőt télvíz idején egyenesen veszedel- 
mes.^) Azonkívül vármegyékkel, tisztviselőkkel, munkásokkal kell 
vesződnie, nem csoda, hogy kedvetlenül fogott a munkához. 
Mintha Széchenyi, a ki hasonló körülmények között foglalta el 
Orczy örökét, egyenesen róla írta volna azokat a sorokat, melyek- 
ben feladata nehézségein kesereg : »Te agg legény, kiben sem 
elég tudomány, sem többé életerő nincs, te fogsz lenni vezér, 
8 pedig olly ügyben, mellynek példájára — ha ollyatén vonások- 
ban sikerül, mint én azt képzelni tudom, sőt bizonyos vagyok, 

>) Bessenyei György társasága, 64 — 66. 11. 

>) 1774 decz. 8-án írja a kanczellámak. Orsz. Levéltár. M. udv. kancz. 
1774 : 6407. 

■) Pétrovay György a Turul-ban (V. évf.) »A báró és nemes Orczy- 
<»alád«-ról irván, fölsorolja egyenként azt a tömérdek ingatlant, a melyet 
részben Orczy István, Lórincz atyja, részben ő maga szereztek. (Turul, 
y:27. és 61. 1.) Orczy Lórincz majd 600,000 frtot adott ki készpénzben 
birtokokért ; elgondolhatni, mekkora értékűek és kiterjedésúek voltak. 

*) 1775 ni^rcz. 2-án irja a kanczellámak. Orsz. Levéltár. M. udv. 
kancz. 1776:1066. 



44 csíszXr elemér. 

hogy sikerülhjet — e világon még alig van.« i) E sorok valóban 
még jobban illenek Orczyra, mint Széclien3rire. 

Orczy mindamellett hozzáfogott a Helytartótanács leiratá- 
nak és az aktáknak áttanulmányozásához, de minél jobban 
elmerült bennök, annál nagyobb lett elkedvetlenedése. Erezte, 
hogy egészen magára van hagyva, minden technikai ismeret, 
minden gyakorlati tapasztalat nélkül kell nekivágnia a nagy 
feladatnak, — maga a segítségére kirendelt Huszty sem mérnök, 
csak műkedvelő, Grosschmidt kamarai mérnököt pedig, bár a 
Heljrtartótanács kérte a kamarától Orczy számára,^) nem kapta 
meg, — műszaki eszközök egyáltalán nincsenek kezében és nem- 
csak hogy a folyók nincsenek pontosan fölmérve, de még meg- 
közelítő pontosságú térképet sem tudtak számára találni. Ter- 
mészetes józan esze az egyedüli segítője, ennek segítségével kell 
olyan feladatot megoldania, mely még. a legképzettebb mérnök 
erejét is próbára tenné. Széchenyi hetven esztendővel később így 
foglalta pontokba azokat a követelményeket, melyektől a munká- 
lat sikerülte függ : 1. kimerítő mérnöki terv ; 2. lehető legnagyobb 
egység a terv alkalmazásában ; 3. egy parancsoló és számos szót- 
fogadó; 4. kész cassa; 5. éber és egybehangzó felvigyázat.^) 

Ezen öt követelmény közül egyetlen egy sem volt Orczy 
idejében megvalósítva. Különösen a negyedik, a pénz kérdése^ 
okozott Orczynak nagy gondot. Világos értelme rögtön kitalálta, 
hogy a kormányszékek kívánják ugyan a munka végrehajtását^ 
de az állami jövedelmekből nem hajlandók egy krajczárt sem 
áldozni, sőt valójában azt a forrást sem jelölték meg, a honnan 
a költségek fedezendők. Látszólag ugyan egészen határozottan 
intézkedett a rendelet : a kiadásokat viseljék azok a partmenti 
birtokosok, a kik a szabályozás után megszabadulnak az árvíz- 
veszedelemtől, még pedig a várható haszon arányában, ha pedig 
erre nem hajlandók, előlegezze a költségeket a megyei pénztár 
s a szabályozás után vonja le kamatostul a víztől felszabadult 
földek értékéből. Orczy jól tudta, hogy ez csak szép beszéd, 
a melyre ő hiába számítana ; az urak nem lesznek hajlandók 
fizetni, és a megyei pénztárakban (cassa domestica) vagy igen 
kevés pénz van, vagy épen semmi.*) Honnan teremtse hát elő a 
napszámosoknak és az igás szekerekért fizetendő összegeket, éa 
hogyan szerezzen pénzt a tisztító gépekre ? Már előre félt attól 



») Eszmetőredékek, 44. L 

") Á Helytartótanács jelentése a kanczelláríához, 1774 decz. 20-én. 
OiBZ. Levéltár. M. udv. kancz. 177Ö : 240. 

>) Eszmetőredékeh 18. 1. 

*) Orczy írja 1775 márcz. 2-Ud levelében a kanczellámak. Id. h. 
1775 : 1066. 



ORCZT LÖRIKGZ ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS. 45 

a sok panaszkodástól és tiltakozástól, mely őt lépten-nyomon 
kisémi fogja. 1) 

Mégis, mint jó alattvaló, megkezdte a dolgot, de már az 
első lépésnél akadál}rra talált. A vármegyék ugyan meghajoltak 
a rendeletelőtt, de úgy látszik, megütköztek azon, hogy a commis- 
sarius regiuS't csak tanácsi leirat alapján állították föléjük. 
Orczy kérésére a királynő pótolta a mulasztást és még ugyanazon 
év végén, 1774 decz. 19-én, királyi leiratban tudatta a megyékkel 
Orczy kinevezését.*) Orczy már előbb meghagyta a négy megye 

') Mikor a XIX. században a folyamszabályozások ügye újra napi- 
rendre került, az országgyűlések 1807-tól egészen 1844-ig majd mind fog- 
lalkoztak a kérdéssel és a szabályozás költségeinek viselésére ugyanezen 
elv szerint (a birtok nagyságát és a várható hasznot véve alapúi) akarták 
kényszeríteni a birtokosokat, leghatározottabban az 1840 évi X. törvény- 
czikk 7. §. — Orczy, abban a hitben, hogy a költségek úgy sem hajthatók 
be, csak figyelmeztette a kormányszékeket ezen eljárás nehézségeire, de 
Széchenyi, a kinek szintén el kellett fogadni zsinórmértékűi ezt a határo- 
zatot, már részletesen kimutatja, milyen óriási nehézségbe ütközött ezen 
elv következetes megvalósítása. Okoskodása olyan érdekes és tanulságos 
a mi tárgyunkra vonatkozólag is, hogy idézzük szószerint : »Világos, hogy 
a teherviselés kulcsául a törvény a birtokot a nyerendő hasznot jelelte ki, 
minek más értelme nem lehet, mint hogv a birtok szolgál előleges kulcs 
gyanánt ; mert a nyerendő haszon egyedül a munkák befejezte után tűnik 
ki, következőleg az csupán utólagos kiegyenlítés kulcsa lehet. « (Véleményes 
jelentés, 29. 1.) 

^Bizonyos 100.000 hold nagyságú táj viztüU megmentése például 
100,000 forintra számíttatik. Lenne éhez képest egy-egy holdért 1 forint 
fizetendő. Már ezen kulcsban mindnyájának meg kell egyezni, s mi több, 
e summa annak idején! lefizetésére is magukat lekötelezni ; mert máskép, 
ha ezt tenni nem akarják, természetesen nem is tehetnek készpénzre szert, 
azaz, nem fognának 100,000 forint kölcsönpénzt kaphatni. Ámde, kérdem, 
ha a szabályozás végzete után, mellyrül előleg apodicticumot senki nem 
mondhat, az mutatkoznék, hogy a megmentett táj részébűi Kanaan emel- 
kedik, része ellenben csak haszonvehető föld, része végre nem lenne egyéb, 
mint székes vagy homokiapály : ugyan kérdem, igazság volna-e az, ha 
ezen valósággal csak később meghatározható osztályzás, az előleg s mintegy 
csak hozzávetőleg megállapított kulcs szerint volna terhelendő ? S valljon 
nem úgy fogna-e inkább az igazság eléretni, ha bizonyos és csak erre ügyelő 
részrehajlatlan bíróság a Kanaan-féle birtokokra holdanként például 
1 frt 45 krt, a középrendűre 1 frtot, a székesre és homokosra végkép például 
15 krt róna.< (Eszmetöredékek, 58. 1.) 

^Tagadhatatlan, hogy kinek birtokán a lecsapolt mocsárbúl végetlen 
kovérségű fekete föld emelkedik ki, nagyobb haszonba részesül, mint ki 
soványabb homokos földet vagy zsombékokat nyer. Ámde miután a jó 
vagy rossz földnek kiszárítása épen egyenlő költségbe kerül, kérdés, mi 
indokolja e különböző megrovást ? És ha a természeti kedvezések kiegyen- 
htéséhez nyúlunk, aligha megállhatunk annál, hogy a völgy lakói egyedül 
viseljék megmentésök terheit, de bizonyosan a hegyek s magasb föld lakóit 
is egyenlő joggal részvétre szoríthatjuk, a természeti egyenetlenségek 
kiigazítása tekintetébül.« (Véleményes jelentés, 60 — 61. 1.) 

*) A királyné leiratának a kanczellártól javított fogalmazványa. 
Orez. Levéltár. M. udv. kancz. 1774 : 6407. 



46 CSÁSZÁR ELEMÉR. 

alispánjainak, írjanak rá a birtokosokra, hogy a folyók medréből 
a keresztbe tett gerendákat távolítsák el és büntetés terhe alatt 
tiltsák meg a partok rongálását. A megyék pedig szerezzenek 
be mindenféle eszközt a meder tisztogatásra és lássanak mielőbb 
a mmikához.i) Mivel időközben leérkezett Mária Terézia kéz- 
irata, az alispánok szívesen megígérték, hogy megtesznek mindent, 
a mi tőlük telik. Orczy első sorban munkásokat kért tőlük. Szívesen 
admik, a mennyi kell, hangzott a felelet, csakhogy őszszel és 
tavaszszal a nagy áradások miatt elszélednek a parasztok, nyáron 
elmennek délre aratni, télen meg a folyók be vannak fagyva 
s nem lehet dolgozni.^) Ezt a »télen nagyon hideg van, nyáron 
nagyon meleg van4E dallamára szerkesztett typikus magyar nótát 
Orczy — mit tehetett jobbat — egyszerűen továbbküldte a 
kanczelláriának, és a következő 1775 év január 25-re összehítta 
a folyamszabályozó bizottságot Tokajba.^) 

A két napig tartó tanácskozáson megállapították a leg- 
közelebbi teendőket. Jobb hiányában elfogadták zsinórmértékűi 
a Huszty és Grosschmidt készítette tervezetet, és a szabályozást 
a Bodroggal kívánták megkezdeni, azután sorra akarták venni 
három mellékfolyóját, a Laborczát, Latorczát és Ungot, s ha 
elkészültek velük, a Tiszát. A megyék megígérték, hogy a saját 
hatáskörükben lerontatják vagy kiigazíttatják a veszedelmes 
malmokat, megerősítik a meglévő szegényes töltéseket, kijavítják 
a szakadásokat, felméretik vagy a saját mémökiikkel vagy 
más hozzáértő emberrel a Tiszát, s megjelölik majd az átvágandó 
kanyarulatokat. Egyszersmind Orczy felszólította az alispánokat, 
hogy készíttessék elő megyéikkel a szerszámokat és eszközöket, 
mert tavaszszal meg kell kezdeni a munkát, legelőször a leg- 
könnyebbet, a medrek megtisztítását a fatörzsektől.^) Hátra 
volt azonban a legnehezebb dolog, a költségek előteremtésének 
módja. Abban megegyezett az egész bizottság, hogy fizetni 
egyikük sem akart, s abban is, hogy a nemesség hagyományos 
módja szerint a parasztra kell hárítani a terhet. Csak formuláról 
kellett gondoskodni, hogy a tanácscsal is megértessék a dolgot. 
Nemsokára ezt is megtalálták : »Cum tamen necdum constare 
possit, nimi et quale commodum in terrestres dominos ex dicta 
regulatione resultet ? Commissio haec regia necessarium esse 



>) Orczy jelentése a kanczellárhoz, 1774 decz. 8-án. ü. o. 1774 : 6407. 

«) Orczy jelentése a kanczellárhoz, 1775 márcz. 2-án. ü. o. 1776 : 1066. 

») E bizottság tagjai voltak az elnökön és Husztyn kívül: Buday 
Ferencz Bereg, Szirmay Tamás Zemplén, Orosz Gáspár üng, Ibrányi 
Miklós Szabolcs vármegye alispánjai, Berhely Imre zempléni. Nagy András 
szabolcsi tab. jud. assessor, Potocsky Imre zempléni jud. nobilium és Schuda 
Ferencz, Orczy titkára, mint jegyző. A bizottság jegyzőkönyve u. o. 

*) A bizottság határozatai u. o. 



OBCZY LÖBTNCZ ÉS A TI8ZA-8ZABÁLTOZXS. 47 

ittdicavit, ut in praeliminaribus his, minoribusque laboribua^ 
plebs, in quam sine dubio maximmn ex negotio hoc emolumentum 
ledundat, manuales aeque ac cuimles operas gratuito interea 
prae8tet.« ^) 

A tanács legjobbnak látta bele nem avatkozni a kényea 
pontba, szó nélkül hagyta tehát a hozzá fölterjesztett kérést. 
A kanczellária szintén, s így a jó urak nyugodtan rendelték \á 
a népet a munkához. Az 1774— 1775-iki enyhe tél és a korán 
beköszöntő tavasz kedvezett a vállalkozásnak, s a megyék seré- 
nyen hozzáláttak a reájuk bízott feladat teljesítéséhez. Termé- 
szetesen, mint a fentebbi idézetből következtethető, a köny- 
nyebb végét fogták meg a dolognak, a malmokat rontatták le, 
a fatörzseket halászták Id a folyóból és a part mellett hat ölnyi 
szélességben kivágatták a fákat, hogy a korhadtak bele ne hull- 
janak a mederbe s az áradás alkalmával közéjük ne sodorja a 
törzseket a víz.^) 

Maga Orczy csak megindította a munkálatokat, de sze- 
mélyesen nem ügyelt fel rájuk, hanem elkedvetlenedve vissza- 
tért birtokára. Tamaörsre. Eleinte nagyon komolyan vette 
feladatát és erős szándéka volt, a mint az idő engedi, bejárni a 
reá bízott folyók vidékét ; már tervet is készített egy hosszabb 
körútra, 3) de hiába kért a Heljrtartótanácstól szakértő mérnököt, 
nem tudott kapni. Kirendelték ugyan melléje Huberth tanácsost, 
de mikor Huberthnek meg kellett volna érkeznie, csak levél 
jött helyette a császári kamarától, hogy nem nélkülözhetik, mivel 
Bécsben is szükség van rá. Majd meg Valcherhez, a birodalom 
hajózási felügyelőjéhez utasította a tanács, kérjen áittól mérnö- 
köt ; ^) de hiába kérte először Orczy maga Válchert, hiába hívta 
fel azután a tanács, hogy teljesítse Orczy kérését,^) minden 
igyekezet kárba veszett, Orczy mérnök nélkül maradt. Ez a tény 
világot vet a kormány eljárására is. Kétségtelen, hogy Mária 
Terézia kormányának volt érzéke az uralma alatt álló országok 
gazdasági érdekei iránt, nem folytatta KoUonich politikáját — 
a ki Magyarországot úgy akarta beolvasztani a birodalomba, 
hogy előbb gazdaságilag tönkreteszi — és ezért szívesen föl- 
karolta azokat a reformokat, melyek Magyarország jólétét elő- 
mozdították, csakhogy politikája nagyban ép olyan önző és 



«) ü. o. 

') Orczy jelentése a Helytartótanácshoz, 1776 máj 21-én. Másolata 
u. o. M. ndv. kancz. 1775 : 2898. 

■) 1775 márcz. 2-iki jelentése u. o. 1775 : 1066. 

*) Orczy föntebb idézett máj. 21-iki jelentése. 

*) Máj. 11-én ment hivatalos levél Valcherhez. A tanács gazdasági 
bizottsági jegyzőkönyve. U. o. M. udv. kancz. 1775 : 2898. 



48 CSiSZlR E. OBCZY LÖRIKCZ ÉS A TISZA-SZABÁLTOZiS. 

Tövidlátó volt, mint kicsiben a nemeseké. A foljramszabályozás 
terve tetszett fönt Bécsben, de csak úgy, ha a birodalomnak 
semmit sem kell reá áldoznia. Most azonban, hogy egyetlen egy 
államtól fizetett emberre lett volna szükség, az első áldozatot, 
mely nem a nemesség és a nép vallást nyomta volna, hanem 
az államét, — megtagadta. Eöltségkimélésből bízta egészen a 
vármegyékre a szabályozást, ezért állított a bizottság élére egy 
lelkiismeretes, de e téren tapasztalatlan mágnást, a kit nem 
kellett fizetnie ; a birodalom vezetői sem emelkedtek az állam- 
eszme magaslatáig — legalább Magyarországot illetőleg nem. 

Mivel Orczy egyszerű turista-kirándulást nem akart ren- 
dezni — már pedig mérnök nélkül alig lett volna útja más — 
azért hagyta jobb időre terve megvalósítását. 

E helyett elméletileg foglalkozott feladatával. Nem tudjuk, 
volt-e Orczynak a szabályozás ügyében tanácsadója, segítette-e 
•őt Huszty, esetleg Erüger állami mérnök, a kivel később kétség- 
telenül összeköttetésben állott, vagy a mi az egykorú iratokból 
és a viszonyokból is valószínűnek látszik, a maga józan eszére 
és helyi ismereteire volt-e utalva, de az a terv, melyet Örsi magá- 
nyában a szabályozás végrehajtására készített, mutatja, hogy 
nem Volt méltatlan a feladatra, és ő látta legvilágosabban, mit 
kell tennie. Tudta, hogy a míg a dolog a vármegyék jóakaratára 
lesz bízva, addig sok eredményre nem lehet számítani. A czél- 
tudatos szabályozásnak egyik feltétele, hogy egy egységes terv 
szerint járjanak el az összes faktorok, s a szabályozást a leg- 
veszedelmesebb, de legfontosabb folyón, a Tiszán kezdjék. 
Ha mellékfolyóit szabályozzák és megtisztítják a folyásukat 
gátoló törzsektől és malmoktól, akkor meggyorsítván útjokat, 
még nagyobb veszedelmet zúdítanak a tiszaparti vidékre ; a 
meg nem szabályozott Tisza még kevésbbé tudja majd magába 
venni mellékfolyói vizét, s a felső vidéket megszabadítják 
ugyan az árvíztől, de annál végzetesebbé teszik az áradást 
a Tiszán Tokajtól lefelé. Az első feladat tehát az volna, hogy 
az omzes tiszamenti vármegyék, nem törődve a többi vizekkel, 
fotxlitsák minden gondjukat a Tisza szabályozására, i) Maga is, 
mielőtt a tanács jóváhagyását megkapta volna, ilyen irányban 
küldött az 1775 év tavaszán a vármegyékhez utasítást.^) 

Császár Elemér. 



■) Orczy jelentése a Helytartótanácshoz, 1775 máj. 21 -én. U. o. 
^[. tidv. kancz. 1776:2898. 

*) Ezt a nézetet Széchenyi nem tartja helyesnek. {Eszmetöredékek, 
63. \.) Véleményünk szerint azonban a kéniésben Orczynak volt igaza; 
4i Széchenyitől id. h. említett érvek nem meggyőzők. 



MÜVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK, 



vn. 

MAGYAR TÜZES- ÉS LÖVÖSZERSZÁMOK. 
— BM ktelomény, — 

Bárinilyea téren vizsgáljuk a magyar műveltségtörténet isme- 
retlen emlékeit, mindenütt találunk valami újat és meglepőt, a mi 
akaratlanul is előcsalja belőlünk az elismerő szót őseink tudásához 
és találékonyságához. Tudjuk, hogy a XVI. és XVII. század örökös 
háborúi s az ezek nyomában járó pusztulás és szegénj^ég minden 
fejlődésnek, mindenféle műveltségnek halálos ellenségei voltak. 
Mégis minden téren olyan dolgokba ütközik a szemünk, a mik még 
békesség idején, jólét közepette is számot tehetnének. Tanult és 
igyekezett a mi nemzetünk nemcsak az elsajátításban, de a tanultak 
tovább fejlesztésében is. Egy-egy régi, szűkszavú összeírás a magyar 
találékonyságnak, a magyar ügyességnek és feltalálásnak nem egy- 
szer száz és száz emlékét sorolja fel. A gondolkozó ember csodál- 
kozva lapozgatja e följegyzéseket, mert jól ismeri a viszonyokat, s 
így kétszeresen értékeli mindazt, a mi haladást, fejlődést hirdet a 
magyar műveltség ismeretlen berkeiben. Csodálkozik a gondolkozó 
ember különösen azon, hogy a XVI. és XVII. században a magára- 
hagyatott keleti Magyarországon és Erdélyben a legtöbb téren 
nagyobb fejlődést, nagyobb haladást talál, mint nyugaton, a művelt 
örökös tartományok árnyékában. Ha az örökös tartományok német- 
ségének köszönhetnénk a műveltség terjesztését, hogyan értjük, 
hogyan magyarázzuk e jelenséget ? Hiszen a XVI. és a XVII. szá- 
zadban ott van a legnagyobb fejlődés, ott találjuk á magyar művelt- 
ségnek legbecsesebb emlékeit, a hova a német keze el nem ért. Minél 
távolabb megyünk Ausztriától, annál önállóbb, annál eredetibb és 
fejlettebb a magyar műveltség. És ez nagyon természetes. A hol 
nem érezték a német nyomasztó hatalmát, a hova nem ért el a min- 
dent elpusztító német katonaság urasága, ott a magyar művelődés 
fejlődését nem is fojthatták meg. Tehát az. ősi alapon, ha lassan is, 
de biztosan tovább, elŐre törte magát. 

SZÁZADOK. 190S. I. FÜZET. 4 



50 TAKÍT8 8ÍKD0B. 

Az udvari kamara és a hadi tanács számtalan rendeletéből 
tudjuk, hogy nemcsak a XVI-ik, hanem a XVII-ik század végén is 
a német hadak, a német őrségek részére és a nyugati magyar vég* 
házak számára is a német birodalomból hozatják a hadiszereket. 
Nürnberg, Regensburg, Passau és más német-birodalmi városok voltak 
a hadiszerek állandó szállítói. Még a puskaport is javarészt onnan 
hozták hozzánk a Dunán. Ezekből a hadiszerekből azonban keleti 
Magyarországba vagy semmi, vagy igen kevés jutott. Az ember e 
jelenségek alapján azt gondolhatná, hogy Magyarország nyugati 
részeiben, a hol a német szomszéd volt, a hol soknál több besztercze* 
bányai réz állott rendelkezésre, s a hol könnyebben utánozhatták 
a n3rugati államokból hozott hadiszereket, — fejlődött ki a magyar 
ágyú-ipar, a tüzes szerszámok stb. készítése. £s a valóságban ennek 
épen az ellenkezőjét találjuk. A távol keleti Magyarországon éa 
Erdélyben keletkeznek az első portöró karámok, portőró malmok, 
ágyú-öntő házak, kardveró hámorok stb. Itt a keleti részeken készül 
a legtöbb magyar ág3rú és szakállos, itt készíttetik ágylükat és sereg- 
bontóikat a havasalföldi vajdák is. Itt a keleti részeken leggazda* 
gabbak a magyar várak lövő és tüzes szerszámokban, s itt találko- 
zunk a legtöbb eredetiséggel és felfedezéssel a tüzes szerszámok 
terén. E szerint bizonyos, hogy a tüzes és lövő szerszámok terén is 
van önálló és eredeti magyar ipar, magyar fejlődés, mely ha tekintetbe 
veszi is a nyugati államok vívmányait, formában és kivitelben mégis 
önálló, eredeti magyar. 

Mi szép volna e magyar felfedezéseket, a magyar pattantyúsok 
feltalálásait sorra ismernünk. Mennyi ügyességgel, mennyi találé- 
konysággal számolhatnánk be, ha mindezekről közelebbi felvilágo- 
sítások maradtak volna reánk. Ar égi összeírásokon kívül azonban 
más írott emlékekkel nem igen rendelkezünk. Ezek az összeírások 
meg sokszor száz évvel később készültek, mint azok a tüzes szer- 
számok, a melyekről szólnak. Azután ezeket az összeírásokat legtöbb 
esetben nem ahoz értő pattautyúsmesterek, hanem jóravaló udvar- 
birá^, kamarai tisztek vagy íródeákok készítették. Ezek pedig sem 
a tiizes szerszámok, sem az ágyúk fajait nem ismerték tökéletesen. 
Még kevésbbé tudták megítélni, mi ezek között a magyar és mi 
az idegen. így tehát csak a sötétben kell annak tapogatóznia, a ki 
a magyar tüzes szerszámokat közelebbről ismertetni akarja. 

Nem mondunk újat, mikor újra hangoztatjuk, hogy a magyar 
végházak legtöbbjében a hadi felszerelés igen szűkös volt. Bizony 
a jó végbeli vitézek voltak a végeknek legnagyobb erőssége. A hadi 
tanácsnak csak arra volt gondja, hogy a nagyobb várakat (a hol 
t. i. német katonaság élősködött) kellően ellássa ágyúkkal és fegy- 
verekkel. A kisebb magyar végházakat sorsukra hagyta. S hogy 
ezek miatt a feje ne fájjon, már a XVI. század első felében sokat 



MŰVELTSÉOTÖRTÉKETI KÖZLEMÉNYEK. 51 

közűlök lerontatott. A mit meghagyott, azokban sem igen volt 
egyéb néhány megrepedt szakálloson és a szokásos hirlövó ágyún ^) 
vagy hírmondó mozsáron kívül. De a lövő szerszámok hiánya miatt 
sohasem volt annyi panasz, mint az élés és a ruha hiánya miatt. 
A míg ugyanis az úgynevezett vitézi kor tartott, könnyen nélkülözték 
a lövő fegyvereket. Tudjuk, hogy a végbeliek (törökök és magyarok 
egyaránt) a XYI. században harcz és viadal idején lövő fegyvereket 
nem igen használtak. Az igazi végbeli vitéz a maga erejében és ügyes- 
ségében bízott s nem tartá magához méltónak, hogy ellenfelére 
puskát emeljen. Még ha nagyobb csaták (csapatok) indidtak is ki 
a végekből, puskát legfeljebb a német katonák vittek magukkal. 
Ezeket azután szekerekre kellett rakniok, mert az akkori szakál- 
loeokat a katona maga nem czipelhette. A huszárok és az urak azonban 
a XYI. század végéig sohasem jártak puskával. Még erővel sem 
bírták őket az idegen generálisok rávenni, hogy puskát hordjanak. 
A kard- és a kopjaforgatás volt az igazi magyar és török vitéz mes- 
tersége. Az egyesek kiválósága, ereje és tudása csakis ezen kézi 
fegyverek forgatásában tűnhetett ki. Vitézi nevet csakis ezekkel 
szerezhettek. A puskát hagyták a németnek és a lenézett gyalognak. 

A XVI. század írott emlékeiből tudjuk, hogy a kisebb-nagyobb 
magyar végházak legtöbbje nem a háborúban, hanem a békesség 
idején veszett el. Ezt még a budai pasák sem tagadták sohasem. 
Azok a várak és kastélyok, a melyek újra magyar kézre jutottak^ 
ugyancsak a frigy idején kerültek vissza. A XVI. század közepétől 
a végéig a török és a magyar közt majdnem állandóan frigy volt, de 
azért a harcz szakadatlanul fol}^. Ezekben a harczokban ágyúkat 
soha, puskát meg csak nagy ritkán használtak. De nem azért tették 
ezt, mivel a frigyet megtömi nem akarták, — hiszen a török és a 
magj^r végbeliek a frigygyei vajmi keveset törődtek, — hanem 
mivel a vitézi élet, a vitézi szellem nem tűrte az ágyút és a puskát. 
A várakat sem ágyúkkal, hanem meglépéssel, csellel., és gyujtószer- 
számokkal foglalták el egymástól. 

Ezek a körülmények két igen fontos dolognak adják meg a 
nyitját. Agyú-ipar nálunk csakis a nagy háborúk idején fejlődhe- 
tett ; mert más időben ágyúkra szükség nem volt. A vitézi küzdel- 
mek idején pedig, vagyis a XVI. század második felében, az úgy- 



») A hírlövő ágyúk (larmen x>öller) arra szolgáltak, hogy a török 
közeledését jelezzék s így a föld népével idején tudassák a közelgő vesze- 
delmet Az 1546 évi jun. 18-án pl. Kanizsáról jelentik, hogy a törökök 
jönnek. ♦Qtdbns intellectis statim ad omnia castra nunciavimus, ut soni- 
tum bombardarum dareni, quo miaera plebs aufugeret.<í (Közös p. ü. It. Hung. 
Idi6.) A hirágyút minden török végházban feltaláljuk. Ott is a mondott 
czélra szolgált. Mnsztaia budai pasa írja pl. 1576 máj. 17-én: ^azonnal 
hir-éUffyút lövetnek« (t. i. a törökök). Cs. és kir. állami It. Turcica. 

4» 



63 TAKÁTS síndob. 

nevezett gyújtó és tüzes szerszámoknak kellett virágzásia emel- 
kedniök, mivel a iából készült várak, kastélyok, párkányok, palán- 
kok, szárájok, huszárvárak, latorkertek stb. ellen a tüzes és gyújtó 
szerszámokkal küzdhettek legnagyobb sikerrel. A gyújtó és tüzes 
szerszámok voltak a magyar végházak legfontosabb és legeredetibb 
fegyverei. Ezekkel védelmezték a mieink a saját váraikat, ezekkel 
vetettek tüzet és veszedelmet a török végházakba. Sok és sok eredeti 
magyar találmányról számolhatnánk be, ha ezeknek a gyújtó és 
tüzes szerszámokioak .készítéséről vagy keletkezésétől írott emlék 
maradt volna reánk. De mivel nem maradt, a legtöbbnek csak a 
nevét tudjuk, hogy a magyar végházakban a legtöbbje mindenütt 
közönséges, a német kezén levő magyar várakban pedig ismeretlen. 
A mohácsi veszedelem után hazánkban még igen gyéren voltak 
a lövő szerszámok. A port, ágyút és a gyújtó szerszámokat külföldről 
hozták. Onnan szerzik be főuraink is a szükséges dolgokat és a lövő- 
mestereket saját váraikba. Hogy ezen a téren valami bőség nem volt, 
kitűnik abból a sok sürgetésből is, a mivel ágyúkat, port és gyújtó 
szerszámokat kérnek, i) Az ilyen kérő levelekkel még a XVI. század 
közepén is találkozunk. Az 1555 évi nov. 9-én pl. Nádasdy Tamás- 
nak jelentik, hogy a király pattantyúsát Kéthidára küldték. A követ- 
kező év jun. 14-én meg Szele Jakab írja Nádasdynak : ^Küldene 
Nagyságod egy pattantyúst, ki labdákat tudna csinálni. « -) Ezek az 
adatok azt mutatják, hogy a magyar pattantyúsok még ebben az 
időben sem voltak bőviben. De egyet-kettőt mégis találunk belőlük 
a nagyobb végházakban. Tatán pl. 1555-ben Molnár Ferencz és 
Petro de Voltelina voltak a pattantyús-mesterek. ») Horváth Markó- 
nak a szigeti ostrom idején Erdődi Bálint volt a legjobb pattantyúsa, 
kinek ez alkalommal kezét is ellőtték.^) Dobó István erdélyi vajdá- 
nak hadában Wallenstein Boldizsár volt a tüzérség feje. A »magistri 
bombardarum« közt voltak : Nicolaus de Venetia, Murányi Ferencz, 
Dóbolabok Jakab, Peér Máté, Pohánka György stb. 5) 

>) Cs. és kir. állami It. Hung. PL 1528 ápr. 20-án a magyar tanácso- 
sok írják a királynak, hogy a végekből nap -nap után könyörögnek porért, 
ólomért s más efféle dolgokért. i^Nihil talium — írják — Aíajestas vestra 
hio reperit.« Ugyanazon év szept. 28-án Révay István írja, hogy Ágyúk 
nélkül háborút viselni nem lehet. i^Non solum bombardae, sed magistri, 
qui in castris incendium facere possint, transmittantur.^ 

>) Orsz. Lt. Nádasdy-féle iratok: Therjék Tamás és Szele Jakab 
levéléi a nádorhoz. Az 1555 év okt. 7-én is azt írja Therjék a nádornak, 
hogy Antal nevű német pattantyús magyarázgatja a Kanizsaiaknak, hova 
kell .az ágyúkat elhelyezni. 

") Közös p. ü. lt. Hmig. fasc. 14359. 1555. márcz. 18. Tatai mustra. 

*) Cs. és kir. állami lt. Hung. Narratio obsidionis et expugnationis 
arcis Zigeth a Marco Horváth descripta .... stb. 

*) Közős p. ü. lt. fasc. 13231. Relatio commissariorimi, 1553. mense 
Decembri. 



HÚYELTSÉOTÖBTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 53 

A XYI. század hatvanas éveiből ránk maradt mustrák már 
jóval több magyar pattantyús nevével szolgálnak, a miből az látszik, 
hogy ez a mesterség is kezd közönségessé lenni a magyarok között. 

A magyar végházak gyújtó és tüzes szerszámai egy része véde- 
lemre, más része támadásra készült. Voltak olyanok is, a miket 
csakis világítás czéljára használtak. Mind a háromféle gyújtó szer- 
szám nagy számmal található a XVI. és XVII. századi' összeírás 
sokban. Az év, a mikor egy-egy ilyen szerszám előfordul, keletkezésére 
nézve mit sem jelent. Mert hiszen tudjuk, hogy pl. az 1520-ban és 
1530-ban öntött ágyúk még a XVII. század legvégén készült össze- 
irásokban is szerepelnek. Nagy hibát követne el tehát, a ki azután 
ezen ágyúkat a XVII. század fegyverei közé sorolná. !Spen úgy 
vagyunk a gyújtó szerszámokkal is. 

Emiitok már, hogy a magyar módra készült váraknak a tííz 
volt a legnagyobb ellensége. A török és a magyar tehát egyaránt 
azon volt, hogy a várakba tüzet vessen. Ily módon megkímélték 
az ostronmial járó fáradságot és áldozatot. A XVI. századi budai 
pasák levelei szerint a magyar végbeliek, ha kiindultak, mindig 
gyújtó szerszámokat vittek magukkal. A mikor pl. Musztafa pasa 
1569-ben megírja, hogy a tataiak Hamza bég ^párkányából ^) 700 ökröt, 
a győriek meg Adony párkányából 2000 juhot vittenek el,^) vagy 
mikor a komáromiak a tataiak támadását jelentik, rendesen azt is 
megemlítik előbb, hogy gyújtó szerszámokat késátettek.^) »Az minap 
— íija Musztafa 1576-ban Ernő főherczeghez — az komáromiak és 
tataiak az vízről Budát fd akarták gyújtani. Isten adá, hogy vala- 
mennyit elfogtuk. «^) — >Kékkő alá — írja ugyanaz — kopjákat 
visznek, bajt kívánnak és gyújtó szerszámokkal ellenkeznek.* ö) — 
tlm mostan az egriek és az kömyűl való végbeliek Nagykállóra 
gyüleköztenek volt úgy mint 700 lovaggal és gyaloggal és Szentmiklós 
kastélyra reá rohantanak, és gyújtó szerszámokat hag3ngáltanak.« «) 

>) Érd. 

*) A párkány szó, mint említők, palánkot, kerítést jelentett ugyan, 
de mint ez adat is mutatja, a kastély (castellmn) szó helyett is használták. 
Hamza bég párkányát pl. a budai pasa kastélynak is írja. Veysz pasa 
jelenti pl. 1579 jul. 1-én Rudolfnak : ^Buda mellett Hamza bég kastélyára 
rohannak. < A kastély és a párkány helyett gvakran használták a száráj 
szót is. Veysz pasa írja pL 1679-ben : ^Budához egy taraczk lövésnyire 
Hamza bég szárájára (szarayara) az tataiak és komáromiak reá rohan- 
tanak.^ Ferhát budai pasa meg 1590 ápr. 23-án írja Ernő főherczegnek, 
hogy a magyar vitézek torok r&ában jönnek a tőrök várak alá és így csal- 
ja ki a törököket : >^Mi Hamza bég szárájabéliek vagyunk, hamar jöjje- 
tek s^t8^re« . . . stb. Oa. és kir. állami It. Turcica. 

') U. o. gyújtó szerszámokat készítvén az komáromiak és az 
tataiak, az budai kertekből éjjel nappal« . . . stb. 1576 jul. 25. 

*) ü. o. 1676 okt. 22. 

») ü. o. 

«) ü. o. 



54 TAKÁTS SÁimOR. 

Hogy mifélék voltak e gyújtó szerszámok, arról a pasák nem szólnak. 
A magyar várak régi összeírásai azonban^ ha nem is mind, de igen 
sokat felemlítenek közűlök. 

A tüzes szerszámok hajítására legalkalmasabb volt a nyíl. 
A régi időből maradt nyilakat nem fegyverül, hanem gyújtó szer- 
számok vetésére használták a végbeliek. A XVI. század közepén a 
tüzes nyil mar közönséges a magyar várakban. Yerőcze 1547 évi, 
Zucsa 1549 évi összeírásai pl. már megemlítik, i) Az 1556 évben 
külön sorolják fel a számszeríjhoz való tüzes nyilakat és a kezijhoz 
való tüzes nyilakat.^) Sümeg 1588 évi összeírása vár gyújtó szigo- 
ny os nyilakat, az 1597 évi pedig nyiivasú horgas labdákat említ, s) 
Ónod várának még 1689 évi összeírása is megemlíti a szigonyos 
tüzes nyilakat.^) A n3rilakat ágyúkból és mozsarakból is szokták 
kilőni. Eger 1554 évi összeírása mondja pl. »falconeta ferrea parva, 
ex qua machinae ignitae ejiciuntur.*^) Szádvárt is említenek 1605-ben 
labdavetó mozsárt, ^) Boldogkő 1683 évi összeírása meg ezt mondja : 
»régi nyilak mozsár álgyúban valók felesek. « ^) 

Ha a végbeliek várszállani indultak, a nyilakon kívül még 
másféle gyújtó szerszámokat is vittek magukkal. Ezek többnyire 
botra, dárdára, kópjára stb. erősített tüzes szerszámok voltak, a miket 
jó messzire lehetett hajítani. Ilyenek voltak pl. a tüzes labdák, kikeí 
fába szegeznek,^) a különféle tüzes furkók,^) a Nyitra várában szereplő 

») Orsz. Lt. ürb. et Conacr. fasc. 99. és 65. nr. 83. Egyikben halista, 
másikban tüzes nyíl említtetik. Szigeten lőő9-ben : ^rcus germanioe stotzl 
32, cum sagittis ignitis copioeis. (Közös p. ü. lt. Hung. 14344.) 

») U. o. Lvmbus 11. sor. 17. cs. Iö56. 

«) ü. o. Url). et Conscr. fasc. 76. nr. 17. ÜJvár 1596 évi összeírása 
is említ tüzes nyilat. U. o. fasc. 99. 

*) U. o. fasc. 25. 1689. 

") Közős p. ü. lt. fasc. 14340. 1554. Ingenia arcis Agriensis. 

•) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 78. nr. 15. Szádvár, 1606. 

') U. o. fasc. 79. nr. 18. Boldogkő, 1683. 

*) ü. o. Lymbus II. sor; 17. cS. 1556. 

») Ü. o. fasc. 76. nr. 10. Léva, 1557; Fu/reones telae igneae 29. — 
Fasc. 77. nr. 1. Oláhűjvár : tüzes furkó. — Közös p. ü. lt. Hung. fasc. 
14355. 1569. HÁroé : ati^rmkolben 5. — Orsz. Lt. Urb. et CJonscr. faso. 76. 
nr. 17. 1597. Sümeg:' furkó tüzes labda, A furkó-rél meg kell jeg^reznűnk, 
hogy azt a XVI. században nemcsak mint tűzés szersz^ot, hanem mint 
kézi fegyvert is használták mind a magyarok, mind a törökök. Ghiczy 
Farkas írja pl. 1572-ben Nádasdy Fetenoznók a horvátországi szerrel 
való készülésróli »Egy keszkenőt kötnek által fejeken és az ömibefi egy 
fúrhót vonnak és egy dárdát vesznek az válitikra, bocskort kötnek íeL ós 
úgy igetnek ; de én dárda helyett kopját vitetek el és aa^ furkó helyett 
paiz8t.« (Orsz. Lt. Nádasdy-íéle iratok.) A fnrkót, mint minden fegyvert, 
a török>niagyar baj viadalokban is használták kihívásul. Mikor pl. 
a zsámboki törökök a tatai vitézeket baj viadalra hittak, a sorompó előtt 
elhelyezett fegyverek tulajdonosainak (mint kihívóknak) a neveit is meg- 
írták 1581 jun. 3-án. »Nauerta Husszein — írják — nagy furkói, Hoda- 



MŰYELTSÉOTÖRTÉNETI KÖZLEMÉKTEE. 65 

♦arculata lancea pro arcendo insultu íacta«, i) a tüzes bot ^) vagy haji- 
gálni való tüzes hot,^) azután a szigonyos tüzes szerszámmal csinált 
bot*) a lánczfa és a lánczfán való tüzes labda^^) az ostrom-dárda ^) vagy 
ajfró puskával rakott labda, dárda módon csinált,'^) ostromhoz csinált 
tüzes dárda, ^) hosszú dárdán való tüzes lahda,^) rövid nyélre való osrom- 
hoz illó szurok bodzogán,^^) szigonyos tüzes dárda,^^) kézbál hajító 
tüzes dárda,^^) nyeles tüzes labda,^^) dárdán való tüzes labda,^*) tüzes 
nyárSy^^) ostromhoz való nyárs, ^^) kézben való ostornyáfs.^'^) Nem ritka 
a gyújtó palaczk ^^) és szurok tüzes szerszámú öveg ^^) sem. 

Várszálláskor a gyújtó szerszámokon kívül robbantó szereket is 
vittek magukkal a végbeliek, mivel a kapukat ezek nélkül be nem 
zúzhatták volna. Ügy látszik, hogy ezen a téren a magyar végbeliek 
még a francziákat is megelőzték. Tudjuk, hogy az utóbbiak csak 
1579-ben használják először a petárdát. A magyar végbeliek ilyen 
szerszámot már előbb is használnak, de természetesen nem petárdá- 
nak Uvják. A XVI. század hetvenes és nyolczvanas éveiből sok jelen- 
tés szól arról, miként robbantották fel tüzes szerszámokkal a vég- 
beliek a törők várak kapuit,^<)) de magát a robbantó szerszámot 
nem írják le. Ogy látszik, ez a végekben már oly közönséges volt, 
hogy megemlíteni sem tartották érdemesnek. 21) Mindenesetre van 

nerdy odapasa jHxtkószeges furkót hagyott, Deli Hasszái^ szegetlen furkátt . . . 
stb. Ob. és kir. állami It. Turoica, 1581. »Ki micsoda fegyvert marasztott.* 
») ü. o. fasc. 77. nr. 17. 

') U. o. fasc. 28. nr. 61. Jenő, 1605. és fasc. 21. nr. 8. Mako- 
vicza, 1671. 

») ü. o. fasc. 87. nr. 30. Sempthe, 1626. 
*) ü. o. fasc. 86. nr. 7. 1639. 

•) Közös p. ü. It. Hung. Gsábrág, 1613. — Orsz. Lt. Lymbus, 11. 17. 
Szádvár, 1686. 

•) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 28. nr. 61. Jenő, 1605. 
ü. o. fasc. 78. nr. 15. Szádvár, 1605. 
*) ü. o. fasc. 87. nr. 30. Seínpte, 1626. 
•) U. o, fasc. 87. nr. 7. 1639. 
") ü. o. és Lymb. IL sor. 17. cs. Tokaj, 1649. 
") ü. o. . 

'«) U. o. fasc. 148. Huszt, 1674. 
«) ü. o. fasc. 97. Szepes, 1633. 
") U. o. 

") ü. o. fasc. 76. nr. 10. Léva, 1557. 
>«) Közös p. ü. lt. fase. 15431. Keresztúr, és Kapu, 1669. 
") Orsz. Lt. ürb. et CJonscr. fasc. 148. Huszt, 1674. 
") ü. o. fasc. 78. nr. 22. Ónod, 1611. 
") ü. o. fasc. 85. nr. 7. 1639. 

^) A cs. és kÍTi^ állami lt. - Tnrcica és Hungarica ez. g3rüjteményei 
^gész csomó ilyen jelentéssel' szolgálnak. 

**) Ezt mutatja az a körülmény is, hogy pL a kis Pápa magyar 
őrsége 1580 telén Koppány várának nrind a három kapuját ' egyszerre 
felrobbantja. £s az ezen alkalommal használt csodás tüzes szerszám 
senkinek sem tűnt feL ' 



66 TAKÁTS SíLnDOB. 

tehát alapja annak a véleménynek, hogy a petárda igazában magyar 
találmány. 

Maga a petárda szó nálunk csak akkor lesz ismeretessé, mikor 
a császáriak itt meghonosítják. Ügy látszik, 1598-ban alkalmazták 
a petárdát nálunk először. írott emlékben a petárda szó csakis a 
XYII. században fordul elő, még pedig mindig fa-ágyú kíséretében. i> 
Egy összeírás a petárdához való fog-vasat is megemlíti, de minden 
magyarázat nélkül.^) A XVII. század második felében már a kisebb 
végházakban is találunk petárdát. ») A kartács és a gránát nevű tölté- 
sekkel ugyanúgy vag3nmk, mint a petárdával. Mind a kettőt sokféle 
alakban ismerték és készítették nálunk már akkor, mikor a kartács 
és a gránát szó még teljesen ismeretlen volt. Alig volt magyar vég- 
ház, a hol a XVI. században ilyen töltéseket nem találunk. Termé- 
szetesen, ezeket nem kartács és gránát néven, hanem magyar szóval 
nevezték. Maga a kartács és a gránát szó csak a XVII. században 
lesz nálunk ismeretessé, vagyis akkor, mikor a császári tüzérség is 
kezdte a töltéseket használni. A kartács szó tudtunkkal legelőször 
1607-ben fordul e\6A) Regécz várában 1626-ban 36 darab hatokban 
csinált kartács volt.^) Tokaj várában 1649-ben huszonötfontos ágyú- 
ban való kartászokat (így), tizenkétfontos kartászokat és babához való 
titetlen kosarakat,^) Ónodon 1689-ben vagdalt, korbácsoknak való 
ddrabvasat említenek. 7) A gránát előfordul Füzér 1665 évi össze- 
írásában mint tüzes gránát.^) Sárváron 1669-ben említenek kosár- 
gránátokat és koszorú- gránátokat,^) Szádváron pedig kézi üveg-gráná- 
Í0Í.1Ö) Az ungvári 1685 évi összeírás az ott lévő gránát mívdó rekeszt 
s a kész puskapor- gránátokat említi. ^^) 

Az eddig felsorolt gyújtó és tüzes szerszámokat a végbeliek 
nemcsak várszálláskor vették használatba, hanem az ostromlók 
távoltartására is használták, mikor is a falakról vetették azokat 
az ellenség közé. A támadó ellenség távoltartására azonban a 
magyar végházaknak az említetteken kívül még sokféle más tüzes 
szerszámaik is voltak. Akadtak ezek között olyanok, melyeket min- 
den végházunkban megtalálunk, de voltak olyanok is, a melyeket 



>) Ebből lőtték ki a petárdát. 
•) Orsz. Lt. Urb. et Oonscr. faec. 85. nr. 7. 1639. 
•) Közös p. ü. lt. fasc. 15432. 1671. Conaoriptio Tapolcsán et Taver- 
nák. Tormentom vulgo petárda. 

*) Orsz. Lt. ürb. et CJonscr. fasc. 76. 
») U. o. fasc. 66. nr. 31. 1626. 
•) U. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. Tokaj, 1649. 
^) ü. o. ürb. et Conscr. fasc. 25. Ónod, 1689. • 

•) U. o. fasc. 15. 1665. 

*) Közös p. ü. lt. fasc. 15431. Sárvári tárháznak inventariuma. 
") Orsz, Lt, Lymbus, 11. sor. 17. cs, 1685. 
") U. o. Urb. et Conscr. fasc. 63. nr. 20. 1685. 



múteltsígtörtéketi közlemények. 57 

csak egy-egy végházban ismertek. Oiők kár, hogy ezekről a rend- 
kívül érdekes magyar felfedezésekről a neveiken kívül semmi köze- 
lebbi felvilágosítás sem maradt reánk. Hanem azért érdemes azo- 
kat ismernünk, mert sokaságukból és az eredetiségökből látjuk, 
hogy a régi magyar pattantyúsok ugyancsak értették mesterségö- 
ket. Nagy és világra szóló újításokat ugyan nem hoztak létre, mert 
a végekben uralkodó roppant szegénység miatt költségesebb dol- 
gokra sohasem telt ; de a mit a rendelkezésökre álló szegényes és 
kezdetleges eszközökkel ember teremthetett, azt ők létrehozták. 
Ez rájuk nézve annál inkább dicséretes, mivel jól tudjuk, hogy 
elhagyatottságukban nem volt kitől tanulniok, nem volt mit utá- 
nozniok. Maguknak kellett mindent teremteniök. 

A magyar várakban szereplő tüzes szerszámok közül leggyak- 
rabban az úg3mevezett tüzes labdák fordulnak elő. Ezek igen sok- 
félék voltak. Egy részök csak gyújtó szerszámúi szolgált, más részök 
robbantó szerrel is el volt látva, sőt gyakran rendes töltésekkel is. 
A gyújtó labdákat szurokba áztatott kenderből, vagy erre a czélra 
készült szövetből csinálták, s gyeplável,^) madzaggal, vagy taraczk- 
fűvel kötözték össze. Rendesen puskaport (gyújtó port) is tettek 
belé. Igen gyakori eset, hogy a tüzes labdákat apró puskákkal (azaz 
töltésekkel) töltötték meg. A tüzes labdákat vagy nyélre erősí- 
tették 8 úgy hajították, vagy kézből vetették. Ez utóbbi esetben 
az úgynevezett labdavetó fakeztyűket használták, s) Gyakori eset 
az is, hogy a labdákat mozsárból lőtték ki.^) 

A közönséges tüzes labdát a magyar várakban már a XV-ik 
században használták. Az ilyen labdák felsorolása tehát egészen 
fölösleges. Itt csak azokat említjük meg, melyek némi fejlődést és 
változást mutatnak. Gyula- várában 1554-ben voltak : ^testaceae cre- 
matorum vidgo zenes lapta^,^) Léván 1557-ben : ^furkones telae 
igneae 29, globi sulphuris 18«,&) Diósgyőrött 1563-ban : »pilae ignitae 
piceae 20, instrumenta quaedam ferrea pro pilis ignitis^,^) Sáros- 
várában 1569-ben r #sturmkugeln mit feuerwerk«,7) Munkács- várá- 
ban 1573-ban : <^pixides pro pilis ignitis 766«,8) Znió- várában 1586-ban: 



Regécz 1626 évi összeírásában olvassuk pl. »öt csomó gyeplő 
Upta kötözni való.< (Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 66. nr. 31.) 

•) U. o. fasc. 87. nr. 30. 1626. Sempte : j i^fakeztyű lapta vetni való.« 

») U. o. fasc. 99. nr. 7. 1548. és fasc. 78. nr. 15. 1605. Szádvár : 
tlaptavetó mozsár. « 

*) U. o. fasc. 76. nr. 1. 1554. Az 1572 évi összeírás is 23 szenes 
labdát említ. 

•) U. o. fasc. 76. nr. 10. 1557. 

•) ü. o. fasc. 76. nr. 14. 1563. 

') Közös p. ü. lt. fasc. 14355. 

•) ü. o. fasc. 14362. 1573. 



58 TÁKÁTS sXndob. 

♦circuli picei«,i) Nptrán 1587-ben: tlabdae ex sulphur*,*) Sümegen 
1597-ben : horgas labda nyüvasú, furkó tüzes labda és kalács labda,^) 
Osábrágon 1603-ban : »cuppae ignitae seu pílae 9« és ^marsupium 
ex tela coníectum ignitum«,^) Szádváron 1605-ben : tüzes labda 
516, aj>ró puskával rakott labda módon csinált és hajítani való tüzes 
lábda,'^) Ónodon 1611-ben : tüzes labdához való szigony,^) Regéczen 
1626-ban : tüzes labda bot forma,^) Szepes várában 1633-ban : nyeles 
tüzes labda és dárdán való tüzes labda, ^) Fogaiason 1632-ben : 
ostromra kihányó csöves (czeöves) gdóbicsos, poros, gömbolyeg tüzes 
szerszám 80 db.^) Tokaj -váiában 1649-ben : tüzes nyilas labda és 
tüzes nyilatlan labda, ^o) Ledniczén 1670-ben : pyrcbolus mediocris 
vulgo tüzes labda, ^^) Makoviczán 1671-ben : tüzes labdában való apró 
puska 350,12) Huszton 1674-ben : mérges tüzes labda és kézból hajító 
nyilas tüzes labdaA^) 

Miként a tüzes labda, úgy a tüzes koszorú is igen elterjedt volt 
a magyar végházakban. A tüzes koszorút igazában ugyan világí- 
tásra (rakéta gyanánt) használták, de gyakran ezekbe a koszorúkba is 
tettek robbantó szereket. Ilyen esetben a koszorút összekapcsolták 
a labdával. 1^) Vannak összeírásaink, melyek a koszorút és a tüzes 
kalácsot egynek veszik, i^) Mások viszont külön említik mind a kettőt. 

Léván 1557-ben többféle tüzes koszorút találunk, i^) Sáros- 
várában 1569-ben 13 ostrom-koszorút említenek. i7) Likaván is fel- 
sorolja az 1568 évi összeírás a ^^circuli ex cannabo facti et pice illiti« 
nevű- tüzes szerszámokat, i*) Árva 1576 évi összeírása »rotulae seu 



U. o. íasc. 14389. 

•) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fásc. 77. nr. 13. 1587. 
«) ü. o. fasc. 76. nr. 17. 1597. 
*) ü. o. fasc. 76. nr. 11. 1602—1603. 
•) U. o. fasc. 78. nr. 15. 1605. 
•) ü. o. faac. 78. nr. 22. 1611. 
^) U. o. faac. 66. nr. 31. 1626. 
•) ü. o. faac. 97. 1633. 
•) ü. o. faac. 14. Fogaraa, 1632. 
") ü. o. Lymbus, II. sor. 17. ca. 
") Közös p. ü. lt. faac. 14569. 1670. 
") Oraz. Lt. ürb. et Conscr. faac. 21. nr. 8. 1671. 
») U. o. faac. 148. 1674. Egy kelet nélküli XVII. azázadi öaazeiráaban 
Semptén említik az olasz labdát is. (U. o. faac. 100.) Csejthe összeírása 
füzér labdákat említ. (ü. o. fasc. 77. 1645.) 

'*) U. o. fasc. 78. nr. 34. Regécz : Hüzea lapta koezorújával együtt 
három hordóval. « Osábrágon 1613-ban aziotén említenek tüzes koszorú - 
labdákat, (ü. o. fasc. 76. nr. 11.) 

>*) U. o. Lymbua, II. sor. 17. cs. 1649. Tokaj : ^tüzea kalács avagy 
koazorú.« 

") ü. o. fasc. 76. nr. 10. Circuli apiceati igniti, circiüi pice et pul- 
vere ex funiculia facti. 

") Közös p. ü. lt. fasc. 14356. 1569. Sturmkranz 13. 
») ü. o. Hung. 1568 jun. 3. 



MŰVBLTSÉOTÖRTÉNETT KÖZLEMÉKTEK. 59 

coronae piceae, quibus utuntur tempore oppugnationis* czímeu 
sorolja fel a koszorúkat.^) Znió-vár összeirásában csak ^circuli picei«,^) 
Regéczen 1626-ban orsó forma tüzes szerszámos koszorúk.^) Semptén 
a nidor ingóságai közt 16d9-ben szurkos öreg koszorúkat, tüzes szer- 
számmal töUotteket és hat rúddal ostromtoUö koszorút említenek.^) 
Szádváron 1685-ben csak apró szurkos koszorúk voltak. &) 

Mint említők, a tüzes kalácsot néha egynek veszik a koszo- 
rúval, néha meg külön említik mind a kettőt. Árva- várának XVI. 
századi összeírásai pl. külön sorolják íel tortae piceae néven a tüzes 
kalácsokat.^) Sümegen 1597-ben kalács-labda,'') Ónodon 1611-ben 
hegyes tüzes kalács ^) említtetik. Bajom 1594 évi összeírása két 
kalács-kivetőt is említ. ^) érdekes az a feljegyzés, a mi Léva 
munitiójának 1554 évi összeírásában olvasható a kalács készítéséről ; 
e szerint egy-egy kalácsba három font puskaport tettek, i^) 

Minden magyar várban megtaláljuk a tüzes csuprokat vagy 
fazekakat is. Ezek készítéséről a fentebb említett lévai feljegyzés 
1554-ben ezt írja : ^Fazekat, kiben apró puskákat csinálunk, ezerét 
akarunk készíteni, tíz mázsa por megyén reája. « £ szerint egy-egy 
tüzes fazékba egy font pjiskaport tettek. Már mint ez a lévai fel- 
jegyzés is mutatja, a tüzes csuprokból a végházakban igen sokat 
tartottak, valószínűleg azért, mivel ostrom idején nagy hasznát 
látták. Még a rosszul felszerelt Gyula-várában is volt 1554-ben : 
>ollae testaceae magnae 218< és »ollae testaceae parvae 48.4 ^^) Tüzes 
csupor többféle volt. Találkozunk olyannal, mely csak gyujtoga- 
tásra készült, ^^) viszont akad olyan is, mely a kartács-féle töltéshez 
volt hasonló s febobbanása alkalmával halált osztogatott* A sok 
közfii itt csak néhány vár ostrom-fazekait említjük meg. Sáros- 
várában 1569-ben volt 69 töltött és 400 töltetlen ostrom-fazék, ^ 3) 

') Orsz. Lt. Urb. et Conecr. fasc. 99. nr. 18. Nyitra, 1576. 

*) Közös p. ü. lt. fasc. 14389. Conscriptio arcis Znio. 

*) Örse. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 66. nr. 31. 

*) ü. o. fasc. 86. nr. 27. 1639. 

») ü. o. Lymbufl, II. sor. 17. cs. 1685. 

•) ü, o. Urb. et Conscr. fasc. 99. nr. 18. Árva, 1576. és 1583. 

') ü. o. fasc. 76, nr. 17. 1697. 

») ü. o. fasc. 78. nr. 22. 1611. 

•) U. o. fasc. 106. nr. 3. Bajom, 1594. 

*«) U. o. fasc. 99. De instrumentis ad falconetas etc. pertinenti- 
bus: »kez kiűach vagyon 23, száz kalachra 3 mása por megyén. « 

>i) U. o. fasc. 76. nr. 1. Patnok 1576 évi összeírásában ez olvas- 
ható: OUiculae ignitae pro ejiciendo ad hostem 113, olliculae ignitae 
simüea 100.. (ü. o. fasc. 77. nr. 2. 1576.) 

>■) Ollolae pulvere repletae ad faciendum ignem. (U. o. fasc. 76. 
nr. 10. Léva, 1657.) 

»> KdZőB p. ü. lt. fása 14355. Hmig. 1569. ^gefüUte Sturmhefeler 
59, ongefüllte Sturmhefeler 40O.« — Diósgyőrött 1563-ban voltak: oUae 
ignitae refértae 34. (Orsa; Lt. Urb. et Conscr. fasc. 76* nr. 14.) 



60 takIts Sándor. 

Munkácson 1573-ban : »amphorae ad irruptionem neGessariae«,^) 
Bajomban 1594-ben : kivető csupor,^) Ónodon 1611-ben: korsó tüzes 
szerszámokkal, 3) Regéczen 1626-ban : apró fazekakban egy láda tüzes 
szerszám,^) Fogaras- várában 1632-ben : két rendbdi polczokon álló 
tüzes szerszámmal tele csinált csupor 1400, <^) ugyanott 1636-ban : 
ostromhoz való régi csuprokban csinált tüzes szerszám 2000,^) Semptén 
1639-ben : ostromkorsó 150,*') Makoviczán 1671-ben : tüzes csupor,^) 
Huszton 1674-ben : ostrom ellen való tüzes csupoi;,®) Szádvárott 
1685-ben : ostromhoz való fazékA^) 

Az eddig említett tüzes szerszámoknak mibenlétét úgy a hogy 
csak megértjük ; de voltak olyanok is, a melyekhez hozzászólni 
egyáltalán nem tudunk. Ilyen volt pL a cuculus ignitiM,^^) mely 1553- 
ban Szigetvár tüzes szerszámai között fordul elő, vagy a cuctUi picéi 
igniti, melyeket Diósgyőr 1563 évi összeírása emŰt.^^) Még ezeknél is 
furcsább tüzes szerszámokat említ Fogaras 1632 évi összeírása. 
Ez az érdekes feljegyzés a többi közt azt mondja, hogy a várban 
volt : sánczban kihányó szeges, csöves (czeöves) lud 20, hosszú rudakra 
épített, sánczban kivető ludak csövestül 21, ostromra kihányó, csövös 
(czeöveös), golóbicsos, poros, gömhőlyeg tüzes szerszám 80, fából csi- 
nált, ostromra kihányó tüzes csövök {czeöveök) porral, golóbicscsal 
rakottak.^^) Regécz egyik XVII. századi összeírásában is olyan tüzes 
szerszámmal találkozunk, mely másutt elő nem fordul. Az össze- 
írás perecz formára csinált tüzes szerszámnak mondja, minden további 
megjegyzés nélkül, i*) Lipcse- várában is volt 1571-ben olyan tüzes 
szerszám, a mit másutt nem találunk. Az összeírás eysener feuer- 
korb-nak mondja,i6) Sáros-várában meg 27 darab feuer tcasserkugd 
említtetik a tüzes szerszámok között, i^) Trencsén XVI. századi össze- 
írásai megemlítik a pumpu nevű, fecskendő formájú tüzes szerszá- 
mot (res ignitae in formám fístulorum confectae pumpu dictae), 

>) Közős p. ű. It. fasc. 14362. Invent. arcis Munkács, 1373. 

•) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 106. nr. 3. Bajom, 1594. 

«) U. o. fasc. "78. nr. 22. 

*) ü. o. fasc. 66. nr. 31. 1626. 

6) ü. o. faac. 14. nr. 39. 1632. 

•) U. o. nr. 40. 1636. 

') U. o. fasc. 87. nr. 27. 1639. 

*) U. o. fasc. 21. nr. 8. Szatmár 1660 évi összeírása is említ ostrom- 
hoz való csuprokat, (ü. o. Lymbus, II. sor. 14. os.) 

•) ü, o. fasc. 148. 1674. 
»«) ü. o. Lymbus, 11. sor. 17. cs. 
") ü. o. ürb. et Conscr. fasc. 50. nr. 24. Sziget, 1553. 
") ü. o. fasc. 76. nr. 14. Diósgyőr, 1563. 
") U. o. fasc. 14. nr. 39. 

>*) ü. o. Lymbus, ü. sor. 17. cs. Kelet nélkül a XVII. századból 
») Közös p. ü. lt. Hung. fasc. 14364. 1571. 
") ü. o. fasc. 14356 Invent Sáros, 1569. 



MŰYELT8É0TÖRTÉKETI KÖZLEMÉNTEK. 61 

a miből az ostromlókra tüzet hánytak.^) Ilyenforma tüzes szerszám 
lehetett az is, melyet 1636-baii Fogaras összeírása említ : ötvenöt 
fa8tj)ohban csinált régi tüzes szerszám. 2) Sok végházban facsővek 
helyett vasat is használtak. Gyula- várában pl. a XVI. század köze- 
pén: tcanales et ferreamenta ad ignilia necessaria 3000. «3) Beszterczén 
ugyan e czélra óncsöveket tartottak,^) Huszton pedig ostromhoz való 
tyiscsás tőkéket.^) 

Minden végházunkban igen nagy számmal tartották a vas- 
sulymot, a mely három- vagy négyszögű vas volt, kiálló, hegyes 
fogakkal. A sulymot szintén az ellenségre hajigálták.^) Kétféle 
súlyom volt, vaa súlyom és tüzes stUyom,'^) Az utóbbit gyújtó szerszám* 
nak használták. 

A magyar végházakban a világításra szolgáló eszközöket és 
a rakétaszerű tüzes szerszámokat is megtaláljuk. Az úgynevezett 
kitUó vagy kivető ostrom-lámpákba szurkos fenyőfát vagy fenyő- 
szurkot használtak, a mit másképen fo&o^-nak is neveztek, s) A régi 
összeírásokban a lámpások közül leggyakrabban a következők szere- 
pelnek a végházakban: kerekded borított lámpás, 9) tüzes lámpás, 
fokra való borított lámpás, ^o) fáklyás lámpás fokra való,^^) vas lámpás 1*) 
és tőrök lámpás. Említik a zöld szövitnyek-et is.^^) Munkács várában 
1573-ban világítás czéljára a következő eszközök szolgáltak : laterna 
lignea pro irruptione facta ; bactUi ferrati alias steUae nocturnae 10 ; 

») Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 99. nr. 22. 1564. Az 1583 és az 
1594 évi összeírás ezt mondja : »ligneae quaedam fístulae ad jaculandum 
ignem instructae pumpu dictae 46. « 

«) ü. o. fasc. 14. nr. 40. 1636. 

») ü. o. fasc. 76. nr. 1. 

*) U. o. Lymbus, 11. sor. 17. cs. Besztercze, 1580. 

») ü, o. Urb. et Conscr. fasc. 148. Huszt, 1674. 

*) Újvárt 1596-ban : ^Instrumenta parva ferrea quadrangalaria 
vulgo súlyom dicta 219.« Ugyanezt másutt háromszögűnek is mondják, 
♦rri^tmi* ferrei, alias stUyom IlOO.a (Orsz. Lt. Urb. et Conscr. -fasc. 77. nr. 
9. 1569.) Diósgyőr összeírása ezt mondja a súlyomról : ^parva instrumenta 
ferrea acuminata vas svlyom Yocata ad insultus hostium necessaria vas- 
ctdo medio.4 (U. o. fasc. 76. nr. 14. 1564.) 

') Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 28. nr. 61. 1605. Jenő : tüzes sú- 
lyom 8, vas súlyom 150. 

•) U. o. fasc. 76. nr. 1. 1559. Gyula : «gumi pinorum toboz sive 
Kurok.t A munkácsi uradalomban a jobbágyok tartoztak fenyőfát lám- 
pásba valót és egy-egy fenyő tobozt adni. (U. o. fasc. 18. nr. 24. 1570. és 
1613.) Ezt másképen fáklya-adónak is mondták. (U. o. 1699.) 

•) U. o. fasc. 2. nr. 31. Barkó, 1621. 
") ü. o. Jeszenő, 1623. 
") U. o. fasc. 66. nr. 31. Regécz, 1626. 

*■) U. o. fasc. 99. nr. 18. Árva, 1583. Lucernáé ferreae, unci ferrei 
qubas lucernáé extra moenia exponuntur, lucernáé ferreae lignis piceis 
impletae . . . stb. 

») ü. o. fasc. 85. nr. 27. Sempte, 1639. 



63 TAKÁTS SÁNDOR. — MÚTELTSÉOTÖBTÉNETI KÖZLEXÉNYEK. 

portiones ligneae ex quibus laternae ligneae ad imiptionem con- 
íiciantuT 341 ; pices cum tecis 684 és pices thcdoz vocatae 122 J) Tokaj 
1649-iki összeírása a világító szerszámok között kilencz darab Aa/no/- 
csŰlagoí,^) Szatmár 1660 évi összeírása 153 darab hajnalcsillagot 
említ. s) Az utóbbi a világosítani való tüzes koszorúkat is felsorolja. 

A tüzes szerszám készítő eszközök közül a régi összeírások 
megemlítik a tüzes szerszám csináláshoz való esziergárban csinált szer- 
számokat,^) a tüzes szerszámhoz való rézbotot, a puskaporejtó szitát,^) 
a kehó (keltew) salétromot, keltő ónt, vas csőt (chj),^) a labda kötözni 
való gyeplőt,'^) a fenyü viaszt,^) a kanótnak való gyeplut és gyeplű- 
köteleket,^) a tökést,^^) a tüzes szerszámhoz való vargaviaszt,^^) a vitro- 
liumot,^^) a tüzes szerszámhoz való büdöskövet, a vargaszurkot,^^) 
a terpatint,^^) a tersényi puskaport, muskatUyhoz való port, ágyú-port ^ 
gyujtó-port,^^) az öreg tonna-port, apró tonna-port,^^) holt szenet,^^) 
a tüzes szerszámhoz való apró piískákat,^^) tüzes szerszámhoz való 
hosszú zsinórt, tüzes szerszám csinálni való apró matring kötelecs- 
kéket stb.19) 

A tűz oltására minden várban volt fecskendő,*^) a mit facs- 
kandó-nsk ^i) és fecskó-nek 22) ig írtak. Ostrom idején különben a tűz 
ellen úgy is védekeztek, hogy a palánkok boronaíáit vizes bőrökkel 
borították be. TakIts Síkdor. 



>) Közős p. ü. It. fasc. 14362. 
^) Orsz. Lt. Lymbus, 11. sor. 17. cs. 
») ü. o. II. sor. 14. cs. 
*) ü. o. ürb. et Conscr. fasc. 77. Sáros, 1608. 
») ü. o. fasc. 85. nr. 27. Sempte, 1639. 

•) ü. o. fasc. 99. Verőcze, 1547. Gyulán 15ő9-ben volt : una tunella 
cum pinguedine vulgo kew fagyu. (ü. 0. fasc. 76. nr. 1.) 
') ü. o. fasc. 66. nr. 31. Regécz, 1626. 
«) ü. o. fasc. 78. nr. 22. 1611. 
•) ü. o. fasc. 14. Fogaras, 1632. 

^<>) Közös p. ü. lt. 15432. 1671. »in uno vasculo globorum cum pul- 
veribus ad iaculandum vulgo tütéa.^n 

") Orsz. Lt. ürb. et Conscr. 97. Munkács, 1603. 
") U. o. fasc. 84. nr. 59. 1618. Galgócz : ♦vitroliom egy három akós 
általagban.<«: 

") ü. o. fasc. 25. ónod, 1689. A tüzes szerszámhoz való fenyő szu- 
rok is említtetik itt. 

") ü. o. fasc. 99. nr. 22. 

») U. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. Szádvár, 1685. 
") Zay-ugróczi lt. 1579. Invent. rerum bellicarum in castro Ügrócz. 
") Orsz. Lt. Lymbus, II. sor. 17. cs. 1580. Besztercze, 1580. 
") U. o. ürb. et Conscr. fasc. 14. nr. 40. Fogaras, 1636. 
'•) ü. o. 

*«) Zay-ugróczi lt. ügrócz 1579-iki inventariuma leírja az ottani 
fecskendőt. 

»») Orsz. Lt. Lymbus, II. sor. 17. cs. 1580. Besztercze : fachkando. 
««) Közös p. ü. lt. fasc. 14355. 1569. Invent. Csejte : ^instrumentum 
vulgo fechkew.4 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



yuntiaturberichie aus Deutschland nebst ergánzenden Aktenstücken, 

Erete Abth. 1533—1559. X. Bd. Legation des Kardinak Sfondrato. 

1547— 15i8. Bcarbeitet von Walter Frieden^urg. Berlin, 1907. 

8-r. XLVIII, 733 L 

Ezen vállalat első sorozatának IX-ik kötetét Friedens- 
bnig még 1899-ben bocsátotta közre, i) Azóta majd kilencz év telt 
el, a míg a folytatás megjelent. Testes kötet, mely csak egy 
esztendőnek, Sfondrato bibomok legatiójának iratait tartalmazza. 
Terjedelemre nézve rövid időszak, de fontos azért, mert ebbe az 
időbe esik bele az augsburgi birodalmi gyűlés, az 1548-iki interim 
alkotója, melyre nézve e kötet a vonatkozó curialis iratokat 
lehetőleg teljesen adja, s azonkívül Y. Károly császár politiká- 
jára is becses adalékokat tartalmaz. 

Sfondrato előde a császári udvarban Girolamo Verallo 
roesanoi érsek volt, egy egészen jelentéktelen ember, a ki azokat 
a feladatokat, melyek reá nehezedtek, megoldani teljesen kép- 
telen volt. A nmitiusnak V. Károlylyal szemben nagyon nehéz 
helyzete volt. Az ellentétek a pápa és a császár között folyton 
növekedtek, és hogy a szakítás a két fejedelem között nem követ- 
kezett be, annak oka abban rejlett, hogy V. Károly császár 
tervei megvalósításában a curia. támogatásiát nem nélkülözhette. 
Felső-Németország 1547 elejére teljesen meghódolt volt Károly 
császárnak, úgy hogy Károly ekkor már felvetette azt a tervet, 
I^^Xw^Sy ^^S7 birodalmi ligát alakít, melynek feladata leend 
alsó sorban az alsó-németországi részeket meghódítani, és ennek 
megtörténte után az osztrák Habsburg-háznak Németország- 
ban domináló helyzetet teremteni. E terv megvalósítása előre- 
láthatólag csak hosszú harczok után yolt lehetséges, erre pedig 
első sorban pénz kellett, a mit a császár úgy akart megszerezni, 
hogy az egyházak és kolostorok kincseinek felét, továbbá a 
templomépítési alapok egy évi jövedelmének felét erre a czélra 



») Ismertetését olv. Fizázadoh, 1900. 813—814. 1. 



64 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

lefoglalja. A curia a császár e szándékai ellen határozottan állást 
foglalt, és már-már úgy látszott, hogy ebben a kérdésben ki fog 
tömi a harcz a két fejeidelem között. Ekkor a véletlen segítségére 
jött a curiának. Az 1M7 évi jan. 27 és 28-ika közti éjjelen meghalt 
VIII. Henrik angol király s most a curia egy külön rendkívüli 
követ elküldését határozta el. A curia terve volt úgy a császárt 
mint a franczia királyt felszólítani, hogy Angliát a római egy- 
ház hűségére visszatérítsék. További czélja volt a pápának e 
követség útján igazolni a curiának azt az eljárását, hogy a 
császári seregben szolgáló pápai csapatokat visszahívta. Való- 
színű, hogy a császárnak fentérintett pénzszerzési terve szintén 
közrejátszott a legátus kiküldésénél, a mint hogy az angol kérdés 
alkalmasint csak ürügy volt arra, hogy a császár figyelme más 
irányba tereitessék. E czélból küldetett Capodiferra bibomok 
Franciaországba, Francesco Sfondrato bibornok pedig a császári 
udvarba. 

Ebbe az időbe (1547 márczius 11.) esik a tridenti zsinat 
áthelyezése Bolognába, a mely az ellentéteket a pápa és a császár 
között csak növelte. A császár a zsinat áthelyezésével életének 
egyik főczélját, a protestánsok visszatérítését a katholikus egy- 
házba, látta veszélyeztetve, főleg most, midőn a schmalkaldi 
háború szerencsés kimenetele folytán erre a helyzet kedvezőnek 
mutatkozott. Neheztelését és haragját a curiára nem is titkolta ; 
a bűnbak Verallo nuntius volt, Iqvel szemben Károly kímélet- 
lenül éreztette haragját. Az 1547 február 2-iki kihallgatás a 
nuntius kudarczával végződött, a mennyiben a császár egy- 
szerűen a faképnél hagyta őt és elhagyta a kihallgatási termet ; 
ápriUs 14-én pedig kijelentette, hogy a nuntiussal nem tárgyal 
és őt tanácsosaihoz utasította. A curia, a mely nem várta az 
ellentétek ily kiélesedését, most arra gondolt, hogy a császár 
haragját kiengesztelje. Belátta, hogy a zsinat áthelyezése Bolo- 
gnába kiélesítette a helyzetet, hogy ez hiba volt tőle, és ezért 
utat és módot keresett arra, hogy azt jóvá tegye, a nélkül, hogy 
tekintélyét csorbítsa. Mindenekelőtt szükség volt egy oly emberre, 
a ki a curia és a császár közti ellentétek kiegyenlítését sikerrel 
megkísérthesse. Ezért határozta el a curia Verallo visszahívását 
és Sfondrato kiküldését, a mire az angol kérdés alkalmas okot 
szolgáltatott. 

A Sfondratonak adott utasítás az angol ügyről tesz kizárólag 
említést. Tulaj donképeni megbízatásáról Sfondratot a curia külön 
tájékoztatta. Meg volt bízva azzal, hogy a császárt a bolognai 
zsinat elismerésére bírja, vagy legalább arra, hogy a zsinat ellen 
ne lépjen fel. A kezdet nem sok jót igért. Sfondrato kihallga- 
tása a császárnál kedvezőtlenül folyt le, a mi Sfondratot magát 



TÖRTÉK£TI IRODALOM. 65 

is elkedvetlenítette ; azonban a bibomok egyelőre Németország- 
ban maradt, a hol azután az 1548 év folyamán a helyzet a pápa 
követe és a császár között valamelyest javult ugyan, az érint- 
kezés a kettő között barátságosabb lett, azonban Sfondrato 
a császári politikára semmi befolyást nem gyakorolt. Az 1548 év 
tavaszától kezdve Sfondrato mellett Prospéro Santa Crocet talál- 
juk, a lát a curia Ferdinánd királyhoz küldött, a kinek udvará- 
ban már majd három éve nem volt a curiának rendes képviselője. 
Santa Croce megbízatása Ferdinándnál ennek bizonyos régóta 
táplált kívánságaira vonatkozott; így hozzájárulás a curia részéről 
Bécs megerősítéséhez, a prágai érsekség visszaállítása, továbbá 
közbenjáinás Izabella királynő érdekében, a ki közeledni óhajtott 
Ferdinándhoz. Hogy e mellett az általános érdekű kérdések 
szemmeltartása, a zsinat kérdése és az ellenreformáczió ügye 
szintén tárgyát képezték Santa Croce megbízatásának, az ter- 
mészetes, a ki ezen általános érdekű ügyeket illetőleg egy külön, 
a császárt érdeklő utasítást is nyert. 

A schmalkaldi szövetség feletti győzelem kapcsolatosan 
a tridenti zsinat áthelyezésével Bolognába, a birodalomban külö- 
nös állapotot teremtett és Károly császárt a hit kérdésében kelle- 
metlen helyzetbe sodorta. A schmalkaldi szövetség fejei, a szász 
választófejedelem, János Frigyes és Fülöp hesseni tartomány- 
gróf ellen viselt háború tulajdonkép nem a hit védelmének jegyé- 
ben vívatott. A császári tekintély helyreállítása volt a hadjárat 
jelszava és innen magyarázható meg az, hogy Károly császárt 
e háborúban protestáns fejedelmek is támogatták. A schmal- 
kaldiak felett aratott győzelem természetszerűleg bizonyos tekin- 
tetben megkötötte Károly kezeit protestáns szövetségesei irányá- 
ban, nem léphetett fel ellenök, nem vethette fel a hit kérdését 
a maga egész ridegségében, mert ekkor okvetetlen kitört volna 
újra a háború, melynek folytatására Károljmak nem volt pénze, 
és a melyet még súlyosbított az a körülmény, hogy a Habs- 
burg-ház ellenségei, első sorban Francziaország, a kedvező körül- 
ményt nem hagyták volna felhasználatlanul, kísérletet tenni 
Károly hatalmának megtörésére. Ámde Károly tudta nagyon jól, 
hogy mit cselekszik. A tiidenti zsinat egyházpolitikai terveinek 
végrehajtásában fontos tényezőként szerepelt. Számított arra, 
hogy ha a németországi protestánsok, a zsinat elé idéztetvén, ott 
elítéltetnek, ő mint az általános, törvényesen elismert zsinat 
Ítéletének végrehajtója léphet fel ellenök, a kinek ez esetben 
nem kell attól tartani, hogy valamely európai katholikus hatalom 
— első sorban Francziaország — ugyanakkor ellene föllépjen. 
Ezért érintette ót oly kellemetlenül a zsinat áthelyezése {Bolo- 
gnába, mert a protestánsokkal eddig folytatott tanácskozásokban 

SZÁZADOK. 1906. T. FÜZET. 5 



66 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

mindig egy német földön tartandó zsinatról volt szó ; arról, hogy 
a német protestánsok a Bolognába áthelyezett zsinatot magukra 
nézve elismerjék, szó sem lehetett, és így érthető az, hogy Károly 
minden oly kisérletet, mely ót a bolognai zsinat elismerésére 
akarta bírni, mereven visszautasított, és követelte, hogy az 
ismét helyeztessék vissza Trientbe. Ezt a kívánságot viszont a 
pápa nem volt hajlandó teljesíteni, a ki az által, hogy a zsinat 
Bolognába helyeztetett át, annak urává lón, és így az ellentét 
a két fejedelem között a maga teljes élességében megnyilat- 
kozott. 

Az ellentét kiegyenlítésére természetesen nem egy kísérlet 
történt. Diego de Mendoza, V. Károly római követe és Álessandro 
Famese bibomok, az alkanczellár, 1547 május havában bizonyos 
megáUapodásokra jutottak a kibékülés tekintetében. Megálla- 
podtak abban, hogy a curia a zsinatot visszahelyezi Trientbe 
vagy egy más szomszédos német heljrre, a mennyiben a császár 
rábírja a birodalmi rendeket, hogy a valláskérdésnek e vissza- 
helyezett zsinaton való tárgyalásába beleegyezzenek. Addig is, 
míg ez megtörténik, a Trientben visszamaradt — legnagyobb- 
részt Gsászárpárti — zsinati atyák jöjjenek szintén Bolo^iába, 
a hol az egyházi reformot érdeklő nem dogmatikus természetű 
kérdéseket vennék tárgyalás alá. Ez lett volna a pápa és a császár 
közti további tárgyalások alapja ; azonban a császár ezt az alapot 
vonakodott elfogadni, tartván attól, hogy a curia ezzel csak ki 
akarja őt játszani. A békéltető kísérlet meghiúsult, és Károly- 
nak időközben aratott győzelmei, a németországi politikájában 
elért újabb eredmények, nem voltak alkalmasak arra, hogy a 
curiát engedékenységre bírják, úgy hogy a pápa még arról sem 
akart hallani, hogy a Bolognában ülésező zsinat tárgyalásait 
ideiglenesen felfüggeszsze ; a mire a császár kijelenté, hogy ez 
esetben minden határozat ellen ünnepélyesen tiltakozni fog. 
Ez természetesen nyílt szakítást jelentett volna pápa és császár 
között, a mely egyelőre nem következett ugyan be, jóllehet 
a pápa, m'nt említők, hallani sem akart arról, hogy a bolognai 
zsinat tevékenységét egyelőre felfüggeszsze. Kenyértörésre azon- 
ban nem került a sor; az utolsó pillanatban mindkét fél kerülte 
a döntő lépés megtevését, és az eredmény az lón, hogy újra 
kísérlet történt a két fejedelem kibékítésére. Mendoza és Famese 
bibornok megegyezett abban, hogy a zsinatnak már hirdetett ülése 
nem fog megtartatni, viszont, minthogy a pápa a zsinat vissza- 
helyezéséről tudni sem akart, egy harmíuiík helyre való áthelye- 
zés vétetett fontolóra. Ezek a tanácskozások csak időnyertere 
szolgáltak és újabb tanácskozások alapjául szolgáltak volna, 
midőn a pápa fiának, Pierluigi Famesenek, Piacenza urának 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 67 

1547 szeptember 10-én történt meggyilkoltatása az ellentéteket 
ismét kiélesítette. 

III. Pál pápa, fia Pierluigi részére Parma és Piacenzából 
egy külön herczegséget létesített, a mely a császári, milanói 
terület határszélén feküdve, a császári hatalmat veszélyeztetni 
látszott. Károly valóban nem nézte jó szemmel e herczegség 
alakulását, de a német politikai viszonyok alakulása folytán, 
mi őt a pápa támogatására utalta, kénytelen volt azt eltúrni. 
Ha Pierluigi tapintatos 'magaviseletet tanúsít, talán sikerült 
volna a császár, hangulatát irányában megváltoztatni. Azonban 
Pierluigi kezdettói fogva összeköttetéseket tartott fen a császár- 
ellenes pártokkal Olaszországban, továbbá Francziaországgal. 
Ez és a folytonos súrlódások a milanói császári helytartóval 
természetesen nem javították a viszonyt közte és a császár, a 
császár és a curia között. Pierluigi ellen azonban csakhamar 
mozgalom indult meg herczegségében, mely Ferrante Gonzaga 
milanói császári helytartónál is támogatásra talált, s melynek 
eredménye egy összeesküvés volt, melynek Pierluigi 1547 szep- 
tember 10-én áldozatul esett. Gonzaga rögtön proklamálta 
Piacenza felett a császári uralmat, és ez a körülmény, kapcsolat- 
ban azzal, hogy a pápa előtt Gonzaga részvétele az összeeskü- 
vésben nem maradt titokban, ismét kiélesítette az ellentéteket 
a pápa és a császár között. Ez a körülmény természetesen vissza- 
hatással volt a fenforgó politikai kérdésekre, első sorban a 
zsinati kérdésre is, melyben a pápa el volt határozva, hogy nem 
enged. Egyúttal azonban szövetségestársak után is nézett az 
esetre, ha a viszály közte és a császár között nyíltan kitörne, 
és e czélból Francziaországot igyekezett magának megnyerni. 
II. Henrik franczia király és V. Károly között ekkoriban tárgya- 
lások folytak volt, melyek a két uralkodó közti szövetség meg- 
kötését czélozták, e tárgyalások azonban megfeneklettek, mire 
Francziaország a curiához közeledett. A tárgyalások, melyek 
a két fél között megindultak, egy véd- és daczszövetség meg- 
kötését czélozták, melybe Velenczét, Ferrarát és Urbinot is be 
akarták vonni, és a mely első sorban a császári olasz területek 
ellen irányult és a császári hatalom visszaszorítását Olaszország- 
ban vette szemügyre. Hogy e szövetség papiroson megvolt, azt a 
közzétett anyagból megállapíthatjuk, de viszont azt is meg 
lehet állapítani, hogy e szövetség tényleges megkötése Franczia- 
ország részéről nem történt meg s az egész tárgyalásnak ered- 
ménye csak abban állott, hogy a pápát közelebb hozta a franczia 
királyhoz. 

Az 1547 szeptember 1-én Augsburgban megnyilt birodalmi 
gyűlés ezalatt elfogadta a császár propositióját, hogy a hit 

5* 



68 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

dolgában a német földön tartandó zsinatnak magát aláveti. 
Értették ezalatt a tridenti zsinatot, a mint ezt Károly Sfondrato- 
val minden kétséget kizárólag tudatta. A birodalmi gyűlés hatá- 
rozatát egy követség adta tudtára a pápának Madruzzo Kristóf 
bibomok vezetése alatt. £ követségnek feladata volt a pápa 
elótt a zsinat visszahelyezését Trientbe sürgetni. Addig is, míg 
ez megtörténnék, egy külön pápai követség elküldését kérte a 
császár, melylyel a német vallási viszonyok ideiglenes rendezése 
fölött tanácskozhassék. Ez utóbbi kiváltságot a pápa hajlandó 
volt teljesíteni, a zsinat visszahelyezése kérdésében azonban 
nem akart engedni, és így Madruzzo küldetése, daczára annak, 
hogy Mendoza császári követ is támogatta őt, e részben meg- 
hiúsult. A pápa a zsinat áthelyezéséről hallani sem akart, a miben 
őt kétségkívül befolyásolta, hogy a Francziaországgal folytatott 
tárgyalások a franczia pápai szövetség megkötését a legközelebbi 
időre biztosnak mutatták. Ennek az újabb vonakodásnak ered- 
ménye volt, hogy Károly császár egyrészt a birodalmi gyulán 
keltett hangulatot a pápa ellen, másrészt megbizásából követe 
Mendoza utasítására Francesco Vargas és Martino Velasco a 
császár nevében ünnepélyesen tiltakoztak a bolognai zsinat előtt, 
Mendoza viszont Rórnában protestált a pápa előtt. A nyilt sza- 
kítás azonban nem következett be ezúttal sem ; egyik fél sem 
akarta a dolgot a végletekig vinni, sőt bizonyos közeledés állott 
be, a mennyiben Farnese bibornok Giuliano Ardinghellot küldte 
Augsburgba, hogy ott az ő nevében az ellentétek kiegyenlítését 
előkészítse. Pál pápa alkalmasint tudott erről a kikiUdetésrőI, 
a minek eredménye volt, hogy a császári részről a pápa ellen 
tervezett erélyesebb fellépés egyelőre abban maradt. 

A curia azonban jónak látta engedékenységet tanúsítani 
a német egyházi ügyek rendezésének kérdésében. 1548 április 
havában elhatároztatott Prospero Santa Croce kiküldetése nuntius 
gyanánt Ferdinánd királyhoz. Az új nuntius hír szerint oly 
engedményeket hozott a pápa részéről, melyekkel a császár 
teljesen meg lehet elégedve. Azonban a dolog másképen alakult. 
Kiilönböző kedvezőtlen hírek keltek szárnyra az új nuntius 
küldetéséről és a neki adott utasításokról, a melyek valóknak is 
bizonyultak. Midőn Prospero Augsburgba megérkezett, kitűnt, 
hogy azokból az engedményekből, melyeket a császári párt a pápa 
részéről remélt, nem hozott magával semmit. Ennek az eredménye 
május 15-én az augsburgi interim kiadása lőn, mely a hit és az 
egyház kérdését Németországban ideiglenesen rendezte és a mely 
a gyűlés bezártakor birodalmi törvény erejére emeltetett. 

Az augsburgi interim alkalmas lett volna arra, hogy a 
pápa és a császár között teljes szakítást idézzen elő. Ez azon- 



TÖRTÉNETI IRODALOM. , 69 

ban nem történt meg, jóllehet a pápa az interimre a bolognai 
zsinat törvényességének proklamálásával akart felelni. Ezt azon- 
ban a pápa csak tervezte, de nem tette meg. Viszont a császár 
is kerülte mindazt, a mi a végleges szakításra alkalmas lett 
volna, mert egyházpolitikai terveinek keresztülvitelére szüksége 
volt még a curia támogatására. Ily módon mindkét fél nyitva 
tartotta az utat a későbbi kibékülésre. 

Az interim kiadása által a helyzet tetemesen változott. 
Ennek megfelelóleg a curia elhatározta Sfondrato bibornok 
legátus visszahívását és helyébe egy új nuntíus kiküldését. Ezt 
a pápa június 10-én tudatta Károly császárral. Az új nuntius 
Pietro Bertano fanoi püspök volt, a ki július elején váltotta föl 
Sfondratot a császári udvarnál. 

Francesco Sfondrato legatiója a császári udvarnál nem 
egészen egy évig tartott. Tulaj donképeni czélját, az ellentétek 
kiegyenlítését a pápa és a császár között, nem érte el. Az előttünk 
fekvő kötet legatiójának iratain kívúl még több függeléket is közöl. 
Ezek közúl a második azokat az iratokat tartalmazza, melyek a 
tridenti-bolognaí zsinat s a pápa és császár közti összekötte- 
tések történetére vonatkoznak, míg a harmadik a pápai és császári 
udvarban tartózkodó fejedelmi követek jelentéseinek legfonto- 
sabbjait tartalmazza. Mindezeket azonban jelentőségre felülmúlja 
az utolsó függelék, mely Károly császár római követe, Don 
Diego Hurtado de Mendoza levelezését, összesen 67 darabban 
tartalmazza. Mendoza korának egyik legkiválóbb államférfia 
és humanistája volt. Levelei közúl már DöUinger közölt többet 
a Simancasban őrzött eredetiek után. Az e kötetben közzétettek 
másolatban maradtak teánk, de sorozatmk meglehetősen teljes 
és közzétételükkel V. Károly császár politikájának történetéhez 
rendkívül becses új anyagot nyertünk. 

Aldásy Antal, 

IskokUöriéneti Adattár. Az országos református tanár-egyesület meg- 
bízásából szerkeszti Thúry Etele. Első kötet. Pápa, 1906. Főiskolai 

kny. 8-r. 443 1. 

Első kötete egy hosszabbra tervezett kiadvány-sorozatnak, 
mely a magyar ev. ref. iskolák történetére vonatkozó anyagot 
fogja tartalmazni. A vállalatot dr. Imre Sándor indítványára 
az ev. ref. orsz. tanár-egyesület határozta el, és a szerkesztéssel 
Thúry Etele pápai főiskolai tanárt bízta meg ; ugyancsak az 
egyesület gondoskodott a kiadás költségeiről is. 

Ezek az intézkedések élénk örömet kelthetnek minden- 
kiben, a ki hazánk közművelődésének múltját szívén viseli, s e 



70 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

múltnak eddigelé még fogyatékos ismeretét teljesebbé tenni óhaj- 
taná. Sok ember vállvetett munkásságára van szükség, míg 
a magyar tanügy összefüggő történetének biztos alapot rakha- 
tunk ; remélhető, hogy a szóban levő vállalat is jelentékeny mér- 
tékben hozzá fog járulni ennek az alapnak a megvetéséhez. 

Az előttünk fekvő első kötet csak az ev. ref. »főiskolák 
és középiskolák történetére vonatkozólag nyomtatásban eddig 
szétszórva megjelent okiratok regesztáit<i adja, még pedig chrono- 
logiai sorrendben, 1522-től 1905-ig, a nyomtatványok betüsoros 
jegyzékével és egy kimerítő betüsoros hely-, név- és tárgymutató- 
val. A kutatás és feldolgozás munkájában a szerkesztőn kívül 
tizenketten osztozkodtak. 

Az első kérdés, mely ilynemű kiadvánjmyal szemben fel- 
vethető : vájjon megfelel-e a követelményeknek teljesség szem- 
pontjából ? A felelet attól függ, minő mértéket alkalmazimk, 
s a figyelembe jöhető szempontok közül melyiket ismerjük el 
irányadónak ? Annyit mindenképen meg lehet követelni, hogy 
egyetlen jelentékenyebb történeti érdekű gyűjtemény se marad- 
jon feldolgozatlanul, s a kutatás körébe mindaz bevonassék, 
a mi eleve is némi eredménynyel kecsegtet ; viszont szem előtt 
kell tartania a bírálónak, hogy a vállalat megindítói nem reper- 
tóriumot akartak szerkeszteni. 

Elismerve mármost a szerkesztőnek és társainak szorgal- 
mát és buzgóságát, mégsem zárkózhatom el azon benyomás 
elől, hogy ha a gyűjtés idejét oly nagyon rövidre nem szabták 
volna (1905-ben kelt a tanárgj^és határozata és 1906 augusz- 
tusáról keltezi a szerkesztő a maga előszavát), nagyobb anyagra 
tehettek volna szert. "Tdeg vagyok pl. győződve róla, hogy ha 
a XVI^XVIII. század nyomtatásban megjelent könyvirodal- 
mának átvizsgálása rendszeresen megtörténhetett volna, az 
okiratok regestái megszaporodtak volna. Hogy csak egyet említ- 
sek, a folyóiratok sorából hiányzik a József császár korából való 
Merkúr von Ungarn, melyben néhány igen fontos okirat talál- 
ható; pl. az 1786-iki évfolyamban a debreczeni ev. ref. coUegium 
állapotrajza, a helytartótanácsnak 1784-ik és 1785-ik évi szó 
iízennt közölt rendeleteivel; továbbá a sárospataki coUegium 
alsó és felső osztályainak részletes órarendje. És így bizonyára 
sok más okirat vagy levél lappanghat szétszórtan az irodalomban, 
ft minek felkutatása és kivonatolása érdemes dolog lett volna. 
Khez azonban idő kell ; több mint egy-két esztendő. A mostani 
sietségből eredő hézagok csak akként enyésztethetők el, ha az 
egyesület majdan pótkötet kiadására határozza el magát, s ennek 
megjelenéséig a még hátralevő irodalmi termékek is tervszerűen 
/itvizsgál tatnak. E pótkötetbe azután a chronologiai rend meg- 



TÖaTÉVBTl mODALOM. 71 

felelő helyén a magyar reformátusok tankönyvei is czím és tar- 
talom szerint jelezhetők volnának ; hiszen minden tankönyv 
a methodusnak egy-egy nevezetes emléke és iskolatörténeti 
szempontból megbecsülhetetlen. 

Sietek azonban hozzátenni, hogy az Iskolatörténeti Adattár 
így is, a hogy van, sok anyagot ölel fel^ és hasznos útmutatásokat 
adhat a tudós kutatóknak. Ha valamikor csakugyan pótkötet 
kiadására kerülne a sor, megfontolás tárgyává Tehetne tenni, 
vájjon nem volnának-e kivonatok készítendők oly anyagokból 
is, melyek nem okiratok ugyan, de okiratoknak első kézből vett, 
megbízható feldolgozásai. Nem aprólékos adatokra gondolok, 
hanem nagyobb történeti monographiáink oly részeire, melyek az 
€v. ref. iskolákra vonatkozó nevezetesebb események lefolyását, 
szorosan a forrás nyomdokait követve, ismertetik. Mindenesetre 
elkészítendők továbbá az ev. ref. népiskolákra vonatkozólag 
nyomtatásban megjelent okiratok, levelek, közlemények re- 
gestái is. 

Magukra a most közölt regestákra és szerkesztésök mód- 
jára is van néhány észrevételem. Némelyik feldolgozó nagyon 
is röviden végzett feladatával, még csak néhány szóval sem sej- 
tetve az illető, nem ritkán terjedelmes munkálat részeinek számát, 
beosztását, jelentősebb fejezeteinek lényeges tartalmát. Mások 
meg szerfölött hosszan kivonatoltak. Talán czélszerú volna 
jövőben részletesebb utasítást adni a gyűjtőknek a kivonatolás 
módjára nézve. Feltűnő, hogy a regesták némelyikének stílusa 
nem magyaros. A 170. lapon pl. ezt olvassuk: »1858. decz. 1. 
A kecskeméti ref. főtancda iskolai széke felhívást intéz a deb- 
reczeni stb. theologiai karokhoz abban a tárgyban, hogy adjanak 
a theologiai intézetek közösen theologiai évkönyveket, egyik 
évben eg3ák, másik évben másik intézet áUal kiadva, az igazgatók 
áUal közösen szerkesztve, melyekben statisztikai adatok . . . lennének 
közzéteendők. « 

Az Előszóban azt olvasom, hogy az Adattár többi kötetei 
a levéltári anyagot fogják felölelni, még pedig, úgy látszik, nem 
regesták alakjában, hanem az eredeti okiratok egész szövegének 
közzétételével. A munkának ez lesz az értékesebb, de egylittal 
nagyobb és nehezebb része. Legyen szabad nekem, mint e téren 
némi tapasztalattal rendelkező kutatónak, már most arra figyel- 
meztetnem a szerkesztő urat, hogy az ev. ref. egyházak, esperes- 
ségek és egyházkerületek, úgyszintén az iskolák levéltárain kívül 
okvetetlenül gondoskodni kell (főleg az 1760-ik évet követő 
időkre nézve) a budapesti Országos Levéltár s a bécsi állami és 
udvari levéltár átvizsgálásáról is. Mindkét helyen becses anyag 
található, még pedig olyan is, melyet másunnan nem lehet 



72 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

pótolni. Az Országos Levéltárban mind a helytartótanácsi és 
gubemiumi, mind a kanczelláriai osztályok jönnek figyelembe. Az 
utóbbiak történeti szempontból sokszor még fontosabb okiratokat 
tartalmaznak: bizalmas feljegyzéseket, promemoriákat, referá- 
dákat stb., melyek a kormányszékekhez intézett rendeletek 
keletkezésének belső indító okaiba, az irányadó statusférfiak 
és főtisztviselők terveibe és gondolkodásuk módjába bevilágíta- 
nak. Ezekből ismerhető meg a protestáns iskolákkal való kor- 
mányhatósági elbánás szelleme ; azok az intim egyház- és kultur- 
pohtikai szempontok, melyek elhatározók voltak hosszú időn 
át a magyar protestáns iskolák sorsára. Nemcsak az történet, 
a mi külső tény, esemény, állapot, hanem még inkább az, a mi 
a színfalak mögött áll, mint mozgató erő és rúgó. 

FiNÁCZY ErNí"). 

A kassai százéves egyházmegye történeti Névtára és Etnlékkönyve, 
1904, I. kötet : Abaúj- és .Sáros-megye. 42 melléklettel és 124 a 
szöveg közé nyomott képpel. — II. kötet : Zemplén-megye. Névtár 
és iskolák. 57 melléklettel és 47 a szöveg közé nyomott képpel. 
Kassa, (1905.) Vitéz A. kny. Nagy 8-r. 4, 476, X 1., 2, 477—908 1. 

A kassai egyházmegye százéves (1804 — 1904) jubileuma 
emlékére egy 908 lapra terjedő kétkötetes illusztrált díszmű 
jelent meg annak idején. A művet a három vármegyére kiterjedő 
egyházmegye plebánusai írták meg olyképen, hogy ki-ki össze- 
állította a saját plébániájáról szóló történeti adatokat, míg a 
végleges szerkesztést és illusztrálást a kassai püspöki udvarban 
végezték. 

A terjedelmes mű javarészében az egyes plébániáknak 
csupán ujabbkori történetét foglalja magában ; és pedig attól 
az időponttól kezdve, midőn azok az ellenreformáczió folyamán 
ismét a római katholikus egyház kezére kerültek. A reformáczió 
t. i. itt is, mint szinte kivétel nélkül az egész ország területén, 
mintegy százötven évre megszakította a római katholikus intéz- 
mények folytonosságát. Abaújvár-megyében 1645-ben 3(K) here- 
ticus és csak 10 római katholikus egyház volt. 

Innen ered a mú hiányossága, mert megvalljuk, hogy a. 
római katholikus egyház történelmének épen a középkorra eső 
része tarthatna általánosabb érdeklődésre számot. Az egyház 
e korszakban — nálunk az Árpádok korában — egyetemesebb, 
az akkori műveltséget átölelő volt ; nem csupán tudósok és írók,, 
egyszóval írástudók, hanem orvosok, művészek s a mezőgazda- 
ságban a nép tanítói — tagadhatatlan — a papok és szerzetesek 
valának. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 73^ 

Nem kapjuk, még csak nagy vonásokkal vázolt rajzát sem 
az egyházmegye általános történetének ; az olvasó maga kény- 
telen azt megszerkeszteni. 

A kassai püspöki egyházmegye az egriből szakadt ki 1804-ben 
s három főesperesség került a kassai püspök kormányzata alá. 
A három főesperesség határai az alapításkor összeestek az egyház- 
megye részeit alkotó vármegyék határaival. Az egyesített Abaűj- 
Torna vármegyének a régi Torna vármegyét alkotó része kezdettől 
fogva az esztergomi egyházmegye fenhatósága alá tartozott, 
az újvári esperesség pedig az 1323-ik évig a mai Sáros vármegye 
területére is kiterjedt s az említett évben vált ki belőle a tarczafői 
vagy sárosi archidiaconatus, mint azt a munka egy elrejtett 
adatából megtudjuk. {I. köt. 428. 1.) 

A nagyobb vidéki központok : Bártfa, Eperjes, Kassa, 
Kis-Szeben fejlődése egymásra ütött ; ez még abból is kitűnik, 
hogy kezdetben a községben emelt parochialis templom védszentje 
került a város pecsétjébe, mint pl. Kis-Szeben pecsétjébe Keresz- 
telő Szent János, Kassa pecsétjébe magyarországi Szent Erzsébet. 
Már korán fennállanak itt rendszerint a Szentlélekről nevezett 
templomok mellett a bélpoklosok számára emelt kórházak, 
természetesen egyházi igazgatás, rectoratus alatt. A középkori 
egyházak gazdagságáról tanúskodik czámos alapítvány, a temp- 
lomok gazdag felszerelése s a faragott és festett oltárok sokasága, 
melyeket a felvidéknek a reforpiáczió idejében az evangélikus- 
lutheránus egyház hívévé lett német lakossága a legtöbb köz- 
ségben megkímélt, míg a r'oritán Kálvint követő magyarság 
— pl. Abauj vár-megye és Zemplén délibb részein — megfosztotta 
minden ékességüktől a kezére került templomi épületeket. 

A katholikus rcdtauratió a XVII-ik század hetvenes évei- 
ben indult meg észrevehetőbben, azonban még a következő 
század negyveues éveiben is tart a templomok visszafoglalása. 
Ez időtől ke;:dve mind bővebben folynak az egyes plébániák 
történeti ada.ai. 

A refornáczióról szóló adatok sem állanak a mai kutatás 
a-vonalán. Luther hitvallását Henkel János nem Lőcséről 
plántálta át 1522-ben Kassára, hanem négy évvel később, a 
mohácsi csata évének tavaszán Budáról, egyenesen a királyi 
udvarból. Bártfára sem a német szellem hozta ; benne volt az 
a levegőben ; magyar emberek, kathoükus papok voltak buzgó 
terjesztői. »Egyike volt ezeknek a szerencsétlen Dévai Biró Mátyás, 
a magyar Lutheri — mint maga az itt tárgyalt emlékmű vallja. 
A felvidék kereskedői, tanulói, Bécset, Krakkót, Bolognát, 
Boroszlót keresték fel, a mely városok sohasem voltak a refor- 
máczió góczpontjai. Bártfán a reformáczió még nem vethette 



74 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

meg lábát az 1528 évben, ha a bártfaiak papjuk ellen a tarczafói 
főesperes elótt vádaskodtak. Schwendi Lázárról, jóllehet lutheránus 
volt, merészség azt állítani, hogy 1541-ben (?) a gönczi »kolos- 
torokat lerombolta s azok lángjánál gyújtotta meg a Hernád- 
völgy részére az új evangélium szövétnekét.* Nincs tudomásunk 
róla, hogy Abaúj vár-megye reformátora, Károli Gáspár, katho- 
likus pap lett volna ; az alatta megtartott gönczi synodus 
— miért -nem zsinat? — nem 1556-ban tartatott meg; a vizsolyi 
bibliát nem nyomtatták az 1589 — 1599 években. A czikk írója 
kálvinista hadat emleget s azt mondja, hogy a gönczi iskolát a 
jezsuiták >^szétugrasztják.« 

A füzéri plébánia történetében az 1674 évre »a legneveze- 
tesebb esemény a hitújítás idejére esik« t. i. Csepellényi György 
plebánus megöletése az eretnekek által, — s 1737-ben, tehát 
43 évvel halála után, ismét ott találjuk őt a plebánusok sorában. 
Ügy lesz az a főnyi megölt plebánussal is. 

A mű írói más térre is elkalandoznak, de kevés szerencsé- 
vel. Különösen az etymologizálás kedves mulatsága a falusi 
magányban éló — másfelekezetű — lelkészeknek is ; s a homá- 
lyos múltról oly tájékozottsággal írnak, mintha ezer év elótt is 
napilapok jegyezték volna fel minden óra eseményét. 

Az egyik író tudja, hogy a tavamai völgyben Cyrill és 
Method hirdették a keresztyénséget ; a másik a hagyományra 
hivatkozva írja, hogy »a hitújítás által keltett háborúskodás 
idejében Hajzslin községet valami Luther tanát követő ó-germán 
néptörzs hosszabb időre megszállotta.* 

Az etymologia mulatságos példája Göncz-Ruszka és Vizsoly 
községek nevének magyarázata. »Ruszka mellett közvetlen 
Oroszi nevű helység is létezett; a jelenlegi Göncz-Ruszkát 
Penig-Ruszká-nak is hívták. Penig pedig = /éZ, azaz Ruszká 
Oroszi nélkül.* Vizsolyt ^külföldről (t, i. Hollandiából) behozott 
szászok alapították ; és így könnyen felfogható, hogy Mátyás 
király idejében a hitszita áramlat felkereste itt egykori szomszé- 
dait. <i A község neve pedig ebből származott : »Wie soU heiszen.* 
Eperjes 1233-ban »már jól rendezett és hatalmas polgárváros* 
lett volna ; pedig a történelem szerint még száz év múlva is villa, 
falu, a mint Kis-Szeben is oppidum, mezőváros, és nem ^királyi 
város.* (1333.) Egyik temploma »ecclesia slavorum seu sclavorum* 
azaz »a tótok, illetve a cselédség temploma* ; bizonyára, mert 
Kis-Szebenben a szolganép anyanyelve ma is a tót. 

A szerkesztőket érheti vád azért, hogy az esztergomi érsek 
Szatmári helyett Szakmári áll, továbbá : Boldogkew, Zápolya, 
Omode palatínus, Stauch (Stanch helyett), Chrysinus, de Sep- 
tem-styliSf Gregorius Lippay, graphytho, Sablerus superinten- 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 7^ 

dens, Petth András (Petthes helyett) ; gróf Paris, háró Demeter, 
valószínűen a comes fordításai. 

Szikszay Mátyás (1627) nem bírta Boldogkóvárát, csupán 
a Rákócziak gazdatisztje volt. A Sáros-megyei Túlesik régi neve 
Tölgyazék, Tolcsemes neve pedig Tót-Selymes volt. 

Ismételjük azonban, hogy a díszes munkának az újabb 
korra vonatkozó részei a katholikus egyház történetére nézve 
nagyiontosságúak, s elismerés illeti a Nemo álnév alá rejtőző 
szerkesztőt, a kinek a mű gazdag illusztrálását köszönhetjük. 



ScJUass Déva in Sid)enbűrgen. Topographisch-historisch-touristische 
Skizze von Martin Schuster. Mit 9 Bildern und 3 Plánén. (Jahr- 
buch des Siebenbürgischen Kárpátén vereins, XX. Jahrg. Nagy- 
szeben, 1905.) 

A nagyszebeni Kárpát-egyesület negyedszázados jubileumi 
Évkönyvének legértékesebb czikke Déva-vár helyrajzi történeté- 
nek van szentelve. A czikk szerzője Schuster Márton szebeni tanár 
íf a Királyföld közéletének egyik ismert nevű munkása. A törté- 
nelmi források közül a Hunyad-megyei történelmi és régészeti tár- 
sulat régibb Évkönyveit s a Történelmi Tár és a Századok számos 
vonatkozását mellőzi ugyan, de elismeréssel adózhatunk neki 
mégis nagy szorgalommal összehordott adatkészleteért s főleg 
a nagyszebeni Xll-ik hadtestparancsnokság levéltárából kiakná- 
zott huszonöt alaptervért, mely alaptervek közxil hét a XVIII-ik 
századból, u. m. 1751, 1768, 1773, 1775 és 1776-ból, tizennyolcz 
pedig a XIX. századból, nevezetesen 1804-ből (az akkor romok- 
ban hevert fellegvár alján máig látható sánczokról), 1807-ből 
(a gróf Bethlen László főispán és Péchy Mihály ezredes vezetése 
alatt történt határbejárásról), 1820-ból, 1828-ból (a fellegvár 
helyreállítása után), 1820.ből és 1835-ből származik. A tervek 
egy része a későbbi rajzokkal együtt csak apró javításokra vonat- 
kozik, egész 1866-ig, mikor a katonai kincstár végleg átengedte 
a Várhegyet a pénzügyi kincstárnak. 

A 371 m. magas Várhegy tetején díszlő fellegvár kétségte- 
len őskori eredetű, s az a castrum Dewa, mely alatt IV. Béla 
király hadait fia István 1267-ben megverte, i) a mely csata révén 
merül fel a vár neve először, dák és római alapokon épülhetett. 
Erre vonatkozott a Déva, Déba elnevezés, a mi várat, telephelyet 
jelentett, de nem magyarázható úgy, miként azt Schmidt Vilmos, 



') Fejér: Codex Dipl. VII. 4. 136. 1. 



76 TÖRTÉKETI IRODALOM. 

a vár elöő monographusa, a Safarik-féle elmélet alapján hirdette. ») 
Erről tehát ismételten biztosithatjuk Schaster urat, a ki a régi 
Dáczia földjén létezett nagyszámú dava végzetú dák városnév 
daczára sem tudott határozott állást elfoglalni s a szászok provin- 
ciális Diemrich elnevezését Trösterrel a duim = domus = burg- 
ból hajlandó származtatni, holott e név oklevelekben nem szere- 
pel, s nagyon kérdéses : vájjon nem Strassburg-ia. való remini- 
scentia-e ez a localis elnevezés ? Déva őskoráról a népmondáknál 
egyebet nem tud a szerző. Decebal végső menedékhelyéül em- 
legeti a várat, melyből a hagyomány szerint földalatti szikla- 
üregen menekültek el a dákok Traján katonái elől, hogy azután 
Tordánál, a románok által Traján-rétjének (Pratul lui Traian) 
emlegetett Keresztesmezón, végső kétségbeesésében Decebal kard- 
jába dűljön. Erre a tragikus jelenetre más városokat is ver- 
senyeztet a közhiedelem. így Kolozsvár is sorompóba áll ; de 
már 1905 jan. 9-én Decebal végső menedékváráról tartott felolvasá- 
sommal — azt hiszem — végérvényesen sikerült megdöntenem 
a M. Tud. Akadémia színe előtt ezen szájhagyományokat, J^) ma- 
gának a Traján-oszlopnak képsorozatával bizonyítván, hogy 
Decebal tragikus sorsának színhelye sem nem Sarmizegeíusa mel- 
lett, hol Froehner ») és legutóbb Petersen *) keresik, sem nem a 
hargita-alji almási barlang sziklatarajzatán, miként a Traján- 
oszlop monographusa, Cichorius Konrád^) vitatja, hanem a szász- 
városi havasokban feküdt. Magától értetődik, hogy a Timon 
Imago Antiquae Hungáriáé ez. munkájában Decebal legyőze- 
tésére s Traján dicsőítésére megörökített és Schuster által ia 
közölt római felirat ama mesterséges készítmények közé tarto- 
zik, melyekkel a XVIlI-ik század ugyancsak bőven kedves- 
kedett a hiszékeny közönségnek. 

Az Árpádok vára a XlII-ik századtól a változott hadvi- 
selés követelményeihez alkalmazott kevés változással, mint az 
ötvenhal faluból álló uradalom központja, fontos végvár volt 
Geszti Ferencz idejéig, a ki a vár alatt most is pompázó MagvMi 
cwriá-ban új uradalmi központot teremtett, melyet Bethlen 
Gábor 1607—1621 közt átalakított s 1715-ben gróf Steinville 
István tábornok franczia mintára parkkal bővített ki. 

A vár az újabb technikai vívmányokkal szemben egészen 



>) Déva vára Erdélyben. Az erdélyi múzeum -egylet Évkönyvei, 
IV. köt. Kolozsvár, 1868. 

«) Olv. Századok, 1905. ISI. 1. 

») La Colonne Trajane. Paris, 1865. 

*) Traians Dakische Kriege. Nach den Sáulenreliefe erzahlt von 
E. Petersen. I. II. Lsipzig. 

») Die Reliefo der Traiansaule. Textband III. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 77 

elavult vala s a Rákóczi korszak ostromát már nehezen állotta. 
Steinville gróf, Erdély fóhadiparancsnoka, Gyulafehérvár újjá- 
építésével egyidejűleg Déva- várát is megerősítteté, s mert a szúk 
sziklaormcn ágyúk számára kevés hely kínálkozott, a várhegy 
tövében a déli és keleti oldalakon sánczokat, futóárkokat hánya- 
tott 8 az országutat úgy irányíttatá, hogy ágyúinak tüze nemcsak 
a város utczáin, hanem a Maros völgyén is uralkodott. Ennek 
az érdekes várépitkezésnek eredeti alaprajzait szerettük volna 
Schuster Mártontól látni, a kit kedvező összeköttetései a bécsi 
hadi levéltárig is elvezethettek volna, hol biztos siker koronázta 
volna fáradozásait, épen úgy mint Blockner Gyula mérnökét, 
ki az 1828 évi legutolsó tervrajzot onnan szerezte meg.i) Schuster 
közleményében ugyan két 1751-ból való térkép másolata mu- 
tatja be gróf Steinville alkotását ; mindkettő Plán des Berg-Schlos- 
ses und Schantz Déva czímet visel ; de az egyik csak általánosság- 
ban szemlélteti a várat az alsó sánczművekkel, s a város neveze- 
tes épületeit, templomait is jelzi ; a másik térkép a fellegvárat 
és sánczait adja az egyes részletek magyarázatával. Az igy 
kibővített vár azonban egy századig sem tarthatá magát, s 
habár ellenség fegyvere nem is érintette, 1800-ban gróf Mitrowski 
hadparancsnok javaslatára mégis, mint értéktelen erősséget, 
pusztidásnak engedték. Az enyészet hatalma azonban nem tar- 
tott sokáig. Ferencz császár 1817-ben nejével Erdélyt beutaz- 
ván, a költői szellemű királynénak annyira megtetszettek a 
romok, hogy felépíttetésöket Ideszközlé s 1829-ig tizenkét éven 
át 216,000 frtot áldoztak a vár restaurálására. Az újjáalakí- 
tott vár 1826-iki tervrajzait Blockner Gyula már néhány év 
előtt közölte s most Schuster a teljesen befejezett várnak Giro 
Lajos és Némelyei genie-századosok, meg Steeb mérnökkari főhad- 
nagy által Gyulafehérvárt 1835-ben készített legújabb alapraj- 
zát is nyilvánosságra hozta. Kár, hogy az erős reductióval 
a hárem kép szemlélhetősége elhalványult. 

Az erős várat 1849-ben Forró ezredes ellen Kudlik főhad^ 
nagy több hétig védelmezhette, noha katonái csak esővízre 
valának utalva. 1849 május 27-én, pünkösd vasárnapján adta 
meg magát szabad elvonulás feltételével a készleteiből kifogyott 
őrség, és már augusztusban bekövetkezett a lőporrobbanás 
katasztrófája. Azóta pusztuló romhalmaz a festői sziklavár. Leg- 
utóbb a Hunyad-megyei történelmi és régészeti társulat vette gon- 
dozása alá 8 Hajduczky József tanár vezetésével kényelmes 
sétautakat vágatott az alig járható meredek lejtőkön. Schuster 



*) Blockner Oytda : A dévai vár a múlt század elején. A Hunyad- 
megyei tör. és rég. társ. XlV-ik Évkönyve. Déva. 1904. 



78 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

Márton a vár kapuiról és falrészleteiról fényképeket is közöl. 
Munkája némely hiányai mellett is egyik legértékesebb terméke 
a dévai vár irodalmának. Még többet ér vala dolgozata, ha a 
vár, a sánczmú és az uradalmi kastély, az u. n. Magna curia 
történetét elkülönítve önálló fejezetekben dolgozza fel. Ezt talán 
egy közelebbi alkalommal pótolhatná az időközben napvilágot 
látott adalékok értékesítésével. 

Téqlís Gábor. 



TÁRCZA. 



A SZTAMBULI MECSETEK 
MAGYAR VONATKOZÁSÚ KÉZIRATAI. 

A sztambuli mecsetek majd mindegyike mellett van kisebb- 
nagyobb könyvtár, a hol tömérdek török, arab és perzsa nyelvű 
kéziratot őriznek. E kéziratok száma állítólag több hatvanezernél. 

Egyik-másik mecset könyvtárában számos történelmi munka 
van kéziratban, főkép a XVI. XVII. és XVIII. századból, mely 
munkák soha nyomtatásban meg nem jelentek s nincs is kilátás 
reá, hogy egyhamar napvilágot lássanak. Hammer, a keleti történet- 
írás nagyérdemű kutatója, igen sok magyar vonatkozású kéziratot 
idéz ismert munkájában, s ezek a kéziratok a bécsi császári könyv- 
tárban találhatók és így — legalább névleg — ismeretesek is. A mecset- 
könyvtárakban végzett kutatásaim közben i) én csupán olyan kéz- 
iratokat kerestem s csak azok ismertetését közlöm, melyeket Ham- 
mer egyáltalán nem említ fel, tehát nem is ismerte, s a melyek nálunk 
máig is ismeretlenek. 

Előrebocsátom, hogy rendkívül nagy a Szulejmán szultán 
korát tárgyaló munkák száma. Még eddig minden mecsetben talál- 
tam Szulejmán szultán korára vonatkozó olyan kéziratot, melynek 
még a czime sem ismeretes Európában. A miket eddigelé átnéztem, 
azok között említést érdemel a Gázevát-i szultán Szulejmán khán, 
vagyis : Szulejmán szultán harczai. Egyetlen példányát találtam az 
Ája-Szoíiában. Tisztán írott, könnyen olvasható, lapszámozás nél- 
küli kézirat. 

A szokásos magasztaló bevezetés után az elbeszéléshez kezd ; 
a mohácsi csatáról azonban nem szól, hanem Szulejmán szultán 
második magyarországi hadjáratának 'rövid leírásával kezdi, mely- 
ben a szerző a magyarországi városok behódoltatására veti a súlyt. 

>) Az összes mecset -könyvtárakat nem kutattam még át, tehát a 
kéziratok ismertetését sem közölhetem egyfolytában, hanem csak 
alkalmilag. 



80 TÁRCZA, 

Az ismeretlen szerző nyíltan megmondja, hogy munkájának czélja 
elbeszélni azon országok elfoglalásának történetét, melyekkel az osz- 
mán birodalom Szüle j mán szultán idejében növekedett. Az elfoglalt 
országok között leghíresebb Magyarország, azért a munka nagyobb 
része a magyarországi városok elfoglalását írja le. 

Ámbár csak a Szulejmán szultán haláláig terjedő eseménye- 
ket írja le, azért mégsem Szulejmán korában készült, hanem nyolcz 
évvel a szultán halála után. A könyv szerzője Magyarországon nem 
járt, hanem i>némely történetírók* műveiből állította össze a maga 
könyirét. 

Nagyobb érdekességű egy másik kézirat, melynek czíme : 
Dseváhir-űl-menákih, vagyis : Az erények gyöngyei. Szerzője budai 
török ember volt, mert az előszóban azt mondja magáról, hogy 
£okat hányta-vetette őt a sors mindenfelé, de öreg napjaira Budán 
nyugalmas életet éldegélt s a n3rugalom napjait arra használta fel, 
hogy megírta Szokoli Musztafa budai pasának élete történetét. 
Ennek a munkának több mecsetben is találtam példányát, a mi 
azt bizonyítja, hogy olvasott munka volt. A könyv íratásának ide- 
jére nézve semmi kétség nem merülhet fel, mert a könyv végén ez 
olvasható : Temme fi-elf, vagyis : Befejeztetett az ezredik évben^ tehát 
időszámításunk szerint 1591-ben. Az író neve ismeretlen. 

Musztafa budai pasa kormányzósága annyi emléket hagyott 
Budán, hogy rászolgált a történeti nevezetességre, s mivel ez a könyv 
a pasa kiváló tetteit, erényeinek gyöngyeit írja le, azért adja a szerző 
a fentebb említett czímet is könyvének, i) 

Mellőzve a könyv azon részét, melyben Musztafa pasa szár- 
mazását, neveltetését írja le, csupán azon fejezeteket említem fel, 
melyekben a pasának magyarországi szerepléséről van szó. 

Musztafa pasa életének nagyobb részét Magyarországon töl- 
tötte s mint tudva van, itt is halt meg. A kézirat 5-ik fejezete szól 
Musztafa pasának magyarországi első hivataloskodásáról. Szokoli 
Musztafa á hedsra 962-ik évében, vagyis 1554-ben került Magyar- 
országba, mikor a temesvári defterdár helyettese vagyis ketkkudája 
lett. Ezt a hivatalát öt évig viselte. Nagybátyjának, Szokoli 
Mohammed pasának pártfogása fol3rtán a 967 évi Dsemázi-ül-ákhir 
hó 6-án, vagyis 1559 márcz. 4-én Fülekre szandsákbégnek nevez- 
ték ki. 

Mint füleki szandsákbég jó viszonyban akart lenni a szomszé- 
<lokkal, különösen »Mágocsi Gáspár nevű híres magyarral, ki egri 
bég volt.« A jó viszony jeléül akkoriban ajándékot szoktak küldeni 

^) Hammer is említ Musztafa pasáról egy életrajzot, melynek a 
czíme : Oendsine-i ákhlák ; de azt mondja róla, hogy befejezetlen munka. 
A csonka kézirat Bécsben van. Konstantinápolyban, legalább mostanáig, 
egyetlen példányát sem láttam. 



TÁBCZA. 81 

^egymásnak az arak. így akart tenni Musztafa is Mágocsi Gáspár 
irányában. ^Mikor a köztük levő ismeretlenség függönye felemel- 
tetett és a barátság okai összegyülemlettek, e jóságos főúrnak temér- 
dek ajándékot készített elő és elküldeni akarta.« Csakhogy az aján- 
dékokkal baleset történt, mert »a Fülek közelében levő Ajnácskő i) 
nevű vár bégje, Sárközi Mihály ^) nevű tévelygő átkozott* meg- 
tudta, hogy Musztafa ajándékokat küld Egerbe, tehát embereit 
lesbe állította s ezek Musztafa katonáit ^hirtelen megrohanták, 
valamennyit elfogták és az ajándékokat elrabolták tőlük.« Musztafa 
mikor ezt megtudta, panaszos levelet írt Mágocsinak s egyben azt 
is tudatta vele, hogy Sárközi Mihályon bosszút áll a rablás miatt. 
i»Sárközi Mihály miféle kutya, — így szólt Musztafa — hogy miatta 
ily megaláztatást viselünk ? Insallah ! az iszlám padisahjának uralma 
alatt az átkozotton bosszút állok. « 

A bosszúállást nem is halogatta soká. A török katonaságot 
a rablótámadásra felkészítette. »Tudjátok meg — így szólt emberei- 
nek — hogy ez éjjel a Sárközi nevű garázdálkodónak szemtelen 
házát és városát kirabolni szándékozunk. « A törökök éjtszakának 
idején hirtelen megtámadták az ajnácskőieket s a mit lehetett, elra- 
boltak tőlük, különösen pedig elhajtották a marhákat és 3000 birkát. 
pA szomszédos híres magyar bégek« mind értesültek erről az esetről, 
•de az okát is tudták. 

A füleki szandsákbégi állásról Klisszába nevezte ki Szulejmán 
szultán Musztafát. Hosszan leírja a könyv Musztafának klisszaí 
viselt dolgait. Klisszáról ismét Magyarországba került Szegedre. 

Mint szegedi szandsákpasa, nagy ünnepélyességgel vonult be 
székhelyére, hol ^palotája a Tisza folyó partján állott egy emelkedet- 
tebb helyen.* Szegeden azzal kezdte működését, hogy kikérdezte 
az előkelőket és rájákat : nincs-e valami panaszuk ? Mikor ezek 
panaszkodtak, hogy a hajdúk, kik Gyulán és Egerben menedékre 
találnak, gyakran betörnek hozzájuk, a pasa igen erélyes intézkedé- 
seket tett a határok oltalmazására. 

Szegeden minden aprólékos ügyet, a mi csak tudomására jutott, 
maga intézett el. Egy nap a palotájából látja, hogy két csásnigir ') 
káposztát vett egyik kertésztől, de a csásnigirok nem adják meg a 
kertész által kiszabott árt., hanem »három pénz helyett csak két 
pénzt *) adtak.« Ebből czivcdás keletkezett. A pasa rögtön elfogatta 
a két csásnigirt és bebörtönöztette őket. 

Több ilyen apróságot elmond róla a könyv, a mivel Musztafa 
pasa kormányzását dicséri. 

») Törökül: Ájnáshő. 

«) Törökül : Csárkfzi MikháL 

■) Csásnigir = étdkósíoló. 

*) Törökö is e szót használja: pénz. 

SZÁZADÓIC. 1908. I. fCzet. 6 



82 TÁBCZA. 

Szegedről Boszniába helyezték át Musztafa pasát. Bosznia* 
ból levelet irt Zrínyi Miklósnak, hogy legyen békében, mert a szul- 
tán és a bécsi király békében vannak. Zrínyi azonban nem hallga- 
tott rá, sőt fenyegetőzött. Musztafa pasa ekkor elfoglalta Kruppa, 
várát s ezt bejelentette a szultánnak is. 

A kön3rv azt mondja, hogy Kruppa elfoglalása kedvet adott 
az öreg szultánnak is magyarországi utolsó hadjáratára. Hosszan 
leírja ezután Szulejmán szultán hadikészületeit, Szigetvár alá vonu- 
lását, továbbá Arszlán budai pasa szerencsétlen hadműveletét, mely- 
nek következtében »a pasa életének palaczkja a kormányzás kövéa 
ös8zetöretett.« 

A megölt Arszlán pasa helyébe Musztafa lett a budai pasa. 
Közben elmondja a könyv Szigetvár elfoglalását, mely alkalommal 
a bekövetkezett trónváltozást e szavakkal tudatja : i^Történt, hogy 
midőn boldogult világhódító Szulejmán szultán ő felsége csillag- 
sokaságú katonaságával Szigetvár várát elfoglalta. Isten akaratából 
hódító lelkének madara e világ múlékony fészkéből a másvilág társa^- 
ságának gyűlésébe költözködött, s abbahagyván a földi országok 
meghódítását, császári igyekezetének sólyma a világok Istene irgal- 
masságának vadászatára a paradicsom térségei felé ment s a szeren- 
csés szulejmáni trónra Szelim khán ült.« Az új szultán megerősítette 
hivatalában Musztafa pasát, ki időközben ^győzelmes katonaságá- 
val a hitetleneknek Gesztös és Vitán nevű várait megtámadta s azo- 
kat félelmes hatalma alá hajtotta.^ 

Részletesen elmondja azután a kön3rv Musztafa pasa budai 
kormányzatának eseményeit, főkép pedig építkezéseit, alapítványait,, 
melyekkel csakugyan rászolgált a dicséretre. 

Ez építkezések és alapítványok között a főbbek a következők : 
A budai várban saját palotája közelében Mohammed tiszteletére épít- 
tetett egy fényes dsámit s mellette egy theologiai iskolát (medreszet), 
bőkezűen gondoskodván a tanárok fizetéséről. — Dehbág-kháne 
városrészben kijavíttatta a néhai Ibrahim csausz által épített dsámit,. 
mely már pusztulásnak indult. Ugyanott a szegények számára díszes 
iskolát építtetett. Ugyanezen városrészben Abu-Bekr tiszteletére 
egy új dsámit s szemközt vele karavánszerájt építtetett. Ugyancsak 
ott építtetett »egy hasonlíthatatlan hévfürdőt is, meljmek ép úgy 
nincs párja, mint a bölcsesség kövének.* — Barut-Jdiáne város- 
részben Omár tiszteletére építtetett dsámit s ugyanott »egy szép 
hévfürdőt is, melynek ezüstszínű kupolája az ég oszlopánál ia 
fényesebb.^ — Kaptián városrészben is építtetett dsámit Oszmáa 
tiszteletére, továbbá ugyanott fürdőt. 

Buda és Pest között a Dunán hajóhidat veretett. Az átkeléa 
Musztafa pasa idejéig hajókon történt, de »a pasa lelkét elszomorí- 
totta a vitatkozás és pörlekedés, a mi az átmeneteleknél történt.<t 



tíbcza. 83 

Ilyen pörlekedések előfordultak az átkelés alkalmával való elszá- 
molásoknál. Sokszor fordult elő szerencsétlenség is, és a ki átment, 
megesküdött, ezt mondván: i>Még egyszer ennek a ^veszélynek ki 
nem teszem magamat.« Az átkelés az összetorlódott kocsik, lovak 
miatt lassan és bajosan történt. Mindezen okok arra indították a 
pasát, hogy »egy csodálatos hajóhidat készíttetett, melynek láttára 
az építőmesterek elbámultak. « 

Husztafa pasa a »jól őrzött Pesten^ is építtetett egy tágas 
dsámit és két fürdőt, továbbá egy karavánszerájt. 

Dsánhurtarán nevű révnél egy palánkot építtetett s abban 
katonaságot helyezett el, mivel i>&z igazhivőket, mikor ott hajóra 
ülni készültek, Tata és Veszprém várakból érkezett hitetlenek hir- 
telen meglepték és kirabolták.« 

Részint mecsetet, részint fürdőt, részint karavánszerájt épít- 
tetett még Földváron, Pakson, Esztergomban, Koppányban, Simon- 
tornyán, Tolnán, Szegeden, Füleken, Szécsényben, Nógrádban. Sok- 
felé építkezett még Musztafa pasa, mert azt mondja róla a könyv : 
i»a mit leírtunk, egy csepp a tengerből, egy homokszem a siva- 
tagról.^ 

Az író a pasa élettörténetét elbeszélve, így szól : ^Elérkezett 
immár a perez, hogy tollam abbahagyván a munkát, nyugalmat 
élvezzen, mert hosszú ideje már, hogy iszákos tollam a tintatartó 
bora felé hajladozott. Eljött az idő, hogy az abbanhagyás élvezeté- 
től megittasuljon és a befejezés italától megrészegüljön. Befejezte- 
tett az ezredik évben. « Ezekkel a furcsa keleties szavakkal végzi 
érdekes könyvét. KabIcsok Ikre. 



HÁROM ADAT A ^HÁROM HELYNÉVÉRŐL. 

Melich János a Századok múlt évi folyamának 321 — 331. lap- 
jain szerencsésen megfejtette a Lehota, Vólya és Oháha helynevek 
értelmét. Hazánk benépesítésének történetében e helynevek oly 
jelentősek, hogy azt hiszem, maga Melich is szívesen veszi, ha 
értelmezéséhez egypár adattal hozzájárulok. 

Azt állitja Melich, hogy a Lehota névre legrégibb adatunk 
1413-ból való. 

Van csaknem egy századdal régibb és sokkal érdekesebb. 

János nyitrai püspök 1318-ban elpanaszolja hazánk püspökei 
előtt azon rettenetes károkat, a melyeket neki Trencséni Csák 
Máté az ő Károly-pártisága miatt okozott. Egyik nagy panasza 
ez : ^Ceterum idem Matheus palatínus de viUis noviter congregatis, 
quas ipse Lehotas vocat, non dat decimas, nec permittit decumare, 
de quibus omnibus omni anno possemus habere triginta marcas, et 

6* 



84 tIrcza. 

dat eÍ8 auctoritatem, ut propria auctoritate construere poeaint 
capellas ibidem.« ^) 

Ez adat tehát n3rilván mutatja, hogy a Lehota nevű falvak 
mind új telepitvények voltak. A XIY. század elején még csak temp- 
lomaik sem voltak, s mivel Trencséni C5sák Máté hatalma Trencsén 
és Nyitra megyékre terjedt, valóban cseh hatásból keletkeztek. 
Az új települők hozták magukkal a Lehota szót is. 

'A Vólya nevű községekről azt állítja Melich, hogy legalább 
is oly régiek, mint a Lehoták, mert Vola nevű községünk már 1310-ben 
van, s hivatkozik Csánki : Magyarország tört. földrajza, 1. 315. 
lapjára. 

Azonban Csánkit e helynév értelmezésénél félrevezette Wagner. 
Ö a Kendyek 131G-iki osztálylevelében az egyik községet Fo^-nak 
olvasta és így közli. Csakhogy a Melczer csaláo levéltárában levő 
eredetiben se község neve nem Vola, hanem Bola, & világosan jelezve 
van, hogy e község nn districtu Heves war« fekszik.^) Nem más 
t«hát e község, mint a Pétervására (Heves m.) mellett eső Bolya, 
Baja, egykor falu, most puBzta. 

Nem pontos tehát az a tétel, hogy a Yólya ép oly régen for- 
dulna elő, mint a Lehota, Az én kutatásaim szerint először a Zemplén- 
meg^ei őrmező mellett eső Laborcz-Volya községet említik 1335-ben. 
Ez évben azonban e Volyá-nak még nem volt külön határa, hanem 
Csememye területén feküdt. 3) Maga a Nátafalussy és Csemernyei 
család, e Vólya telepitője, Sáros megyéből költözött át Zemplénbe, 
tehát ismerős lehetett a Galiczia nyugati részén szokásos telepítési 
módokkal. Mivel a Vólya községeket eredetileg mind oroszok lakták, 
én a Vólya szót a lengyelbe is átment kis-orosz szónak tartom. 

Mit szólnak az oklevelek azon állításához, hogy az oláh beván- 
dorlók magukkal hozták az Ohába szót s azt a királ3ri donatiók alap- 
ján magyar embereknek ajándékozott oláh lakosságú falvakra ruház- 
ták ? — ;iem tudja Melich. 

A magyar oklevelek egyenesen semmit sem mondanak az 
Ohába jelentéséről, de ha adataikat összevetjük, mégis elég ért- 
hetően beszélnek. 

Albert király 1439-ben a Kendefyeknek ajándékozza Malomvíz, 
Malomvíztorok, Sebestorok, Osztrógyál és Zabathfalu Hunyad-megyei 
birtokokat.^) E falvakat Hunyad megyében szépen egymás mellett 
ma is mind megtaláljuk, az egy Szabadfalu kivételével. Ez tehát 
vagy eltűnt, vagy nevet változtatott. Ha nevet változtatott, akkor 
nem kereshetjük azt Malomvíztől nyugatra vagy északra. Erre 

») Bartal : Coínmentani, 153. Fejér : Cod. Dipl. VIII. 2. 176—177. 
■) Melczer : Okmányok a Kellemesi Melczer család levéltárából, 15. 
») Sztóray Okit. I. 261. 
*) Teleki Oklevéltár, II. 6. 



TÁRCZA. 85. 

a malomvizi uradalom nem terjeszkedett, mert ugyanazon oklevél 
szerint Klopotiva, Pantinesd, Oncsokfalva már a szomszédokéi. De ha 
Malom víztől keletre nézünk, mindjárt ott találjuk Ohába-Sibiselt, 
vagyis az 1439-iki oklevélben is említett Sebespatak mellett eső 
Ohábát. Az ohc^^ szónak Melichtol megállapított jelentése és ezen 
Ohába községnek Malomviz és a Sebespatak mellett való fekvése 
kétségtelenné teszik, hogy e község neve nem egyéb, mint a régi 
magyar Szabadfalu fordítása. 

Temes megyének le'rásában Csánki i) számos oklevél a4atait 
összefoglalván, írja, hogy a bélvidéki vagy szabadfalvi Nexafiak 
és a belinczi vagy szabadfalvi Bésánok birtokában 1369-től kezdve 
két Szabadfalu fordul elő. £ családok birtokai Lúgostól nyugatra 
a mai Belincz, Forgács, Fikatár és Buziás községek területén állottak. 
Itt most nem találunk Szabadfalut, pedig valaha ez volt az urada- 
lom főhelye, különben nem laktak volna ott mind a Nexafiak, mind 
a Bésánok. Ámde a terület közepén levő Forgácsfalu * első neve 
Okába, Világos tehát, hogy az egykori Szabadfalu nevét is a Forgács 
községgel egybeolvadt Ohába őrzi. 

Zsigmond király 1433-ban Bizerei Miklósnak ajándékoz a 
karánsebesi kerületben tizennégy falut s azok közt egy Zabadfalu 
nevűt is.*) Mind Bizerei Miklósnak 1433-iki előterjesztése, mind 
az ő családjának későbbi birtokviszonyai kétségtelenné teszik, hogy 
e Szabadfalu a mai Ohába-Bisztra községgel egy.^) 

Volt tehát olyan idő, midőn szabadalmak adásával is kecseg- 
tették bevándorlásra a magyar király tisztviselői a bolgár- és oláh- 
országi oláhokat. Az ilyen bevándorlóktól telepített Szabadfaluk 
nevét az oláhok utóbb lefordították az ő nyelvükben járatos 
Ohába névre. 

Az oláh bevándorlás történetéhez nagyon fontos adatok 
tehát az Ohába (kicsinyítve Ohabicza) helynevek. Érdemes azokat 
figyelemmel kísérni és összeszedni, mert mind világot vet hazánk 
délkeleti részeinek múltjára. Karácsonyi János. 



A VÁRNAI ÜTKÖZET 
ÉS L ULÁSZLÓ KIRÁLY SÍRJA. 

Bulgáriában az újabb időben több vidéki régészeti társaság 
működik. Ilyen a többek közt az 1901-ben alakult Várnai régészeti 
társaság^ melynek első jelentése 1907-ben jelent meg. Czíme : üipsníl 



>) Magyarország tört. földrajza, II. 62. 

•) Pesty: A szörényi bánság története, III. 26 — 27. 

•) ü. o. n. 101. 



86 tírgza. 

ro4HaieH'fc orqeri Ha BapneHCKOTO apxeo^oruqecKO 4py»ecTBO 
aa 1906 r. Bapea, 1907. A jelentésben több olyan dolog van, 
a mi magyar szempontból is megérdemli a megemlítést. A társaság 
ugyanis az 1444-iki várnai ütközet színhelyén az egykorú régészeti 
anyag kutatását is feladatául tűzte ki, s erre nézve a jelentésben 
(10 — 13. 11.) ezeket olvassuk : 

a) Az 1444'iki ütközet emlékoszlopa, A törökök még 1444-ben 
állítottak emlékoszlopot a várnai csatatéren. A krimi háború alkal- 
mával a gróf Zamojski vezetése alatt álló lengyel katonák 1854-ben 
I. Ulászlónak állítottak emléket latin és lengyel felirattal. Ezt az 
emléket a MeSeli-Tepe néven ismert két magas sírhalqpi egyikén 
állították fel, mely sírhalmok a dobriéi út mentén a várostól öt 
kilométernjdre fekszenek. Az emléket a várnai gagaúzok (= keresz- 
tyén vallású törökök; olv. ezekről JireÓek C. Einige Bemerkungen 
über die Überreste der Petschenegen und Eumanen . . . im heutigen 
Bulgarien.' Prag, 1889) még az 1854 év folyamán elpusztították. 
Bulgária erkölcsi kötelessége, hogy e helyet emlékkővel jelölje meg, 
s a várnai régészeti társaság kezdeményezte is ezt a dolgot. 1906-ban 
ugyanis a nagy lengyel napilapokban gyűjtésre szólította fel a lengyel- 
séget. Hogy mennyi folyt be erre a czélra, nem közlik ; tudatják azon- 
ban, hogy a bolgár hivatalos lapban közzé fogják tenni az adakozók 
névjegyzékét. 

b) /. Ulászló sírja. Ismeretes, hogy az 1444-iki várnai ütkö- 
zetben Ulászlót megölték s fejét kópjára tűzve a török táborban 
körülhordozták. Később a fejet leforrázták s mint diadalmi jelt 
Brusába vitték. A megcsonkított testet pedig, Beheim Mihály 
egykorú német költő szerint, egy kis görög kápolnában Várnában 
temették el. (V. ö. Bleyer : Beheim Mihály, 70. 1.) A temetésen néhány 
görög és keresztyén katona volt jelen. Várnában két régi kápolna 
(paraklis) van, u. m. a Szent György és a Szent Paraskeva kápolna. 
Nagyon lehetséges, hogy a király tetemei e kápolnák valamelyiké- 
ben nyugosznak. Az a nézet, hogy a királyt a Meédi-Tepe néven 
ismert két sírdomb egyikebe temették volna el, mely dombok egyikén 
a lengyelek 1854-ben emléket emeltek Ulászlónak, nem valószínű, 
mert e sírdombok minden bizonnyal thrák sírdombok. 

c) Az 144á-iki ütközetben használt fegyverek. Ismeretes dolog, 
hogy a keresztyén hadak balszámyát, melyet a nagyváradi és egri 
püspökök vezettek, a törökök a devnai tóba (térképeken : Djevnja 
falu, Jezero Djevnensko = tó) szorították. A tóban igen sok keresz- 
tyén katona lelte halálát. A régészeti társaság azt reményli, hogy 
rendszeres kutatás a tó fenekéről több egykorú fegyvert hozhatna 
felszínre, s azért elhatározta, hogy legelőször is a tónak azt a helyét 
kutatja ki, a hol a szomorú eset történt. Hogy különben az 1444-iki 
ütközetben használt fegyverek nemcsak e tóból, hanem Várna vidéke 



tírcza. 87 

más pontjaiiól is. jöttek már napfényre : annak bizonyítéka a többek 
között egy kard, mely a legújabb időben a szófiai nemzeti múzeumba 
került. 

E rövid közleményekből is látszik, bogy a Várnai régészeti tár- 
^aság első jelentése s most még csak néhány szekrén3rre terjedő gyűj- 
teménye a magyar kutatónak is nyújthat egy-két érdekes és tanul- 
ságos dolgot. A Magyar Történelmi Társulatnak módját kellene 
találni, hogy a majdan felállítandó újabb Ulászló-emléken rajta 
legyen, hogy Ulászló magyar király is volt, s ezt az emléken magyar 
ielírat hirdesse. Úgyszintén a sír felkutatásában is támogatni kellene 
A várnai társaságot. Melegdi Jínos. 



ADALÉK 
A RÁKÓCZY CSALÁD TÖRTÉNETÉHEZ. 

I. Rákóczy György harmadik fiának, Ferencznek, halála ideje 
bizonytalan volt eddig. Szüágyi Sándor 1631 szeptember-havára tette. 
^Nyavalyája már szejítember elején oly súlyossá lett — írja, — hogy 
felgyógyulásához nem vala semmi remény. Csakugyan meg is halt 
szülői véghetetlen bánatára.« i) Mint ismeretes, I. Rákóczy György 
és felesége, gyermekük halála emlékére keddi napon (temetése napján) 
sohasem ettek vacsorát. >) Szilágyi hivatkozik ugyan Hallemek a 
nádorhoz 1631 szept. 10-ről kelt levelére mint forrásra, de mivel 
úgy látszik, Haller tudósítása hibás értesülésen alapult s az újabban 
előkerült adatokkal nem egyezett, Szilágyi később nem is ragaszko- 
dott hozzá, a nélkül azonban, hogy a kis Ferencz elhalálozásának 
idejét pontosabban megállapíthatta yolna. /. Rákóczy György élet- 
rajzában csak enn3dt ír : »Rákócz3rt épen ez időben nagy gyász érte ; 
legkisebb fia Ferkó meghalt.« s) Lorántfy Zsuzsanna 1631. szept. 
6-iki levele, melyre Szilágyi hivatkozik, Ferencz haláláról mint meg- 
történt dologról tesz említést. Enpél többet Wertner Mór sem tud 
mondani, ki legutóbb foglalkozott a család történetével. »Tudjuk — 
úgymond, — hogy 1631 május 26-án még élt, mely napon Branden- 
burgi Katalin nyilvánítja, hogy Ferenczet esetleges várományosául 
kijelöli. 1632'ben azonban már meghalt.«^) 

A bizonytalanságot I. Rákóczy Györgynek Bethlen Ferenczhez 
intézett temetési meghívója oszlatja el, melynek eredetije a gróf 



>) A Rákócziak kora Erdélyben. Pest, 1868. L 326. 1. 
•) Siralmas magyar krónika, 84. 1. — Naplókönyv 1632-ből. Közli 
Abafi Lajos. Tört. Tár, 1883. 

•) M. Tört. Életrajzok. Budapest, 1893. 227. 1. 
«) Erdélyi Múzeum, 1898. évf. 96. 1. 



88 TÁRCZA. 

Bethlenek keresdi levéltárában őriztetik. Szól pedig a megliívó- 
ekképen : 

Georgina Bakoci etc. Generose íidelís etc. 

Mivel Isten ó felsége bölcs ítéletiből és az emberek felől való kegyel- 
mes dispositiójából, szerelmes kisebbik fiunk, az néhai Nagyságos Rákóczi 
Ferencznek sok időktől fogván való nagy és Súlyos betegségét megelégelvén^ 
nekünk nagy keserűségünkre és szíbeli szomorúságunkra ez mai napon» 
úgymint Kisasszony-havának huszonharmadik napján, délyest két és 
három óra között ez árnyékvilágból az örök boldogságra kiszólitá. Kinek 
gyenge tetemének ez föld színén való tartását mind az időnek s mind egyéb 
állapatoknak mivolta nem engedvén, az ő anyjának az földnek való meg- 
adását és tisztességes temetőét rendeltük ez jelen való hónak huszon- 
hatodik napján, úgy(mint) ez jövő kedden nyolcz órakor reggel itt fejérvári 
városunkban. Hűségedet igen kegyelmesen intjük, hogy az felül megirt 
napon és helyen legyen jelen, hogy szerelmes magzatunknak hideg és 
gyenge tetemét Kegyelmed jelenlétével tisztességesen temethessük és 
takarhassuk el. Cui ae reliquo ete. Dátum Albae Juliae, die 23 Augusti, 
anno 1631. G, Bakoci mp. 

Kívül : Generoso Francisco Bethlen de Keresd etc. Pideli nobis 
düecto. (Záró p. h.) 

A közölt meghívólevélből kiviláglik, hogy a kis Rákóczy Ferencz. 
1631 aug. 23'án délután 2 — 3 óra között, GyulafehérvároU hunyt el, 
s most már helyreigazíthatjuk Szalárdi azon tudósítását is, mely 
szerint Rákóczy Ferencz keddi napon halt meg, mert — mint látjuk — 
temetése volt kedden. Lükinich Imre. 



VEGYES KÖZLÉSEK. 

— Thaly KílhXk tárpulatunk első alelnöke, a mint értesü- 
lünk, azon alkalomból, hogy Debreczen városa az ő negyed- 
százados képviselői jubileumát fényesen megünnepelte és nevére 
a I főiskolában 40,000 kor. ösztöndíj -alapítványt létesített, hálája 
jeléül értékes adományban részesítette a városi muzeumot, a meny- 
nyiben nagybecsű ereklyéi és ingóságai egy részét halála esetére 
okiratilag a Debreczen-városi múzeumnak ajándékozta. E becses 
tárgyak a következők : Stróbl által készített saját mellszobra ; az: 
1904-iki parlamenti békeszerzés emlékére vert ezüst plaquette és 
ennek bronzmintája ; a magyar nők ezüst koszorúja, ezüst albuma 
és arany tolla, melylyel az ünnepelt férfiút megtisztelték ; a ten- 
gerhajózási társaság plaquette- jenek mintája; több fényképe; 
Kossuth-képek és iratok ; kurucz zászlócsúcs ; Rákóczi, Bercsényi^ 
és az ő korukra vonatkozó arcz- és tájképek ; saját nagy íróasz- 
tala, melyet negyvennyolcz év óta használ s a melyen legtöbb 
művét írta, valamint harminczkét év óta használt állva -író asztala^ 



tírcza. 89^ 

mindkettő igen díszes és értékes régi művű felszerelésekkel, gyertya- 
' tartókkal s összes megjelent irodalmi és történelmi műveivel, 
továbbá II. Rákóczi Ferencz bronz mellszobrával s egy párisi 
öntvényű Rákóczi-korabeli bronz diszparipával ; összes külföldi 
érdemrendjei ; Bocskay István 1605-ből való tizes aranya ; II. Rá- 
kóczi Ferencz 1703, 1705 és 1707 évekből való ezüst és bronz 
emlékérmei ; a gr. Teleki László halálára vert ezüst emlékérem a 
Thaly által szerzett emlékverssel ; az 1896-iki ezredéves országos 
kiállításon nyert nagy arany- és bronzérmek ; II. Rákóczi Ferencz- 
nek több különböző veretű igen ritka ezüst- és rézpénze ; tizenkét 
város díszes és értékes díszpolgári oklevele ; több km'ucz-világi 
nagyobb és kisebb Rugendas-kép ; díszalbumok, az eg\^ikben török 
vezérek és pasák sajátkezű aláírással ellátott arczképei, s ezeken 
kivűl még számos becses emléktárgy. Thaly Kálmán szép aján- 
dékai nagy örömet szereztek Debreczen közönségének s most azt 
tervezik, hogy ezekből s később megszerzendő bútorokból és egyéb 
ingóságokból a múzeumban külön Thaiy Kálmán szóba rendeztes- 
sék be. 

— A Pécs-Baráiíya-meoyei Müzeüm-egyesület, mely tulajdon- 
képeni működését 1906 október-havában kezdte meg, a közönség 
érdeklődésének felkeltése s a múzeum kulturális hatásának ter- 
jesztése czéljából elhatározta, hogy 1907 október-havától kezdve 
a téli félévben havonkint tudományos felolvasásokat rendez s 
évíiegyedes Értesítőt ad ki. Ennek első száma dr. Angyal Pál 
jogakadémiai tanár szerkesztésében a legközelebb múlt napokban 
került ki a sajtó alól. £ füzetben kapjuk az egyesület megalaku- 
lásának s eddigi működésének történetét dr. Tichy Ferencz egye- 
sületi titkár tollából, továbbá dr. Szőnyi Ottónak Pécs IX, század- 
heli archaeologiája czímen tartott felolvasását, melyben a salzburgi 
múzeumban talált analógiák alapján bizon3át ja a régi pécsi székes- 
egyház egyik diszítményes kövének IX. századi eredetét, s benne 
a nyugati és byzanczi művészi hatások egyesülését látja. Késmárky 
István a pécsi czéhek történetéből közöl érdekes adatokat. A mu- 
zeumot érdeklő hírek, könyvismertetések, hivatalos értesítő és 
^levélszekrény* egészítik ki a füzet tartalmát. A folyóiratot az 
egyesület rendes tagjai tagilletményűl kapják; nem tagok 5 kor>. 
előfizetési áron szerezhetik meg. 



^0 TÁRCZA. 

SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. • 
1905. 

— VjESmK KB. HRVAT8K0-SLAT0NBK0-DALMATIKSK0G ZEMALJBKOO 

Arkiva. Szerk. Bojniéié Iván. VII. évf. 1—4. füz. Zágráb, 1905. — 

1. Laszowski Emil folytatja a Körös (Eríievac) meUetti Szent-Ilona 
község okleveleinek közlését (1 — 45. 11.) s ezúttal 1414 — 1560-ig 
negyvenhét latin nyelvű oklevelet tesz közzé a község levéltárából. — 

2, Wertner Mór : Ban Johann Csúz und seine Famüie, (46 — 52. U.) 
Heljrreigazítások a család történetéhez családfával. — 3. Klsié Vjekot- 
alav : Obrovac, Udvina és Jajca várak desU 1527'-1528'han. (53—69. U.) 
A Zermanja melletti Obrovac vár elestének (1527. márcz. 30.) törté- 
netét Sanudo és Glavié Simon horvát krónikája alapján írja meg. 
Érdekes a Poszedarszki György kapitány ellen Zenggben folyt árulási 
per, mely horvát nyelven íóijt. Jajca elestét Istvánffy^ nyomán 
•beszéli el, kinek előadását azonban — szerinte — kritikával kell 
használni, mert túlozza Ferdinánd kapitányainak hanyagságát és 
gyávaságát. Sok adatot közöl a vár elestére vonatkozólag, de Istvánffy 
ellen nincs bizonyítéka ; végezetfii szintén bizonyítás nélkül állítja, 
hogy valamely Zapolyai-párti katona eresztette be a várba éjjel 
a törököt. A kapitányok a vár elestekor Ferdinánd-pártiak voltak. 
Jajca után még a boszniai bánság tizenegy vára került török kézre. 
Istvánfiy ezeket is felsorolja. Udvina várát (Eorbaviában) 1527 
április-havában foglalták el a törökök. — 4. Wertner Mór : Ergánzun- 
^en zum Itinerar des Königs Ludwig /. (115 — 150. 11.) Pótlás az 1903- 
ban megjelent közleményhez. — 5. Ivanöan L. Az Acha nemzetség 
.leszármazottjai (73—83. 11.) Erről volt szó e folyóirat 1904 évi folya- 
mában, hol a családfa is megjelent. Itt kiegészítéseket közöl az érte- 
kező. — 6. Laszowski Emil : Adalékok a horvát határőrvidék törté- 
netéhez. (84—119. és 229—236. 11.) LopaSié Radoslav három kötetben 
közölte az erre vonatkozó okleveles történeti anyagot és pótlásul is 
-sokat közölt a Starine köteteiben. Laszowski itt hatvannégy új okle- 
velet tesz közzé 1643 — 1708-ból. — 7. SiSic : A kismartont levéUárből. 
(137 — 177. 11.) A 42-ik fasciculus kizárólag horvátországi iratokat 
i^artalmaz a szluini Frangepánokra vonatkozólag. Thallóczy a Blagay 
családra vonatkozókat közölte. SiSic itt 81 oklevelet közöl, melyek 
eddig sehol sem jelentek meg. Ezek a Nelepich de genere Szvacsics 
és a Novahmcs de genere Mogorovics családokra s Lika megyére 
vonatkoznak (1263 — 1493), melynek középkori története okleve- 
lekben igen szegény. — 8. Bojniéié Iván : Horvátországra vonatkozó 
királyi adománylevelek a királyi könyvekből. (178 — 208. és 237 — 276. 
11.) I. Ferdinánd száztizenhárom adománylevele 1527 — 1547-ig. — 
'S. áiSic : A körmendi levéltárból (209—228. 11.) Ebben a folytatólagos 



tXrcza.. 91 

közleményben tiz cyrill betűkkel irott horvát okiratot és hat latin 
-oklevelet kaptmk, mely részben itt jelenik meg először ; valamennyi 
a kljucsi Hrvatinics boszniai főúri családra vonatkozik, melynek 
családfáját is adja a közlő. Legérdekesebbek Kotromanics István 
bán (1322—1353) és Tvartko (1353—1377) oklevelei. Nagy Lajos 
a Hrvatinics család azon ágát, melyre ezen iratok vonatkoznak, 
a Kutina melletti Brslanicába telepitette le Szlavóniában. A család 
kihaltával 1484-ben birtokai és iratai a Batthyányak tulajdonába 
jutottak 8 igy kerültek azután a körmendi levéltárba. 

— Glasnik zemaljskoo huzeja u Bosni I Herceooyint. Szerk. 
Hármann Konstantin. XVII. évf. Sarajevo, 1905. — 1. Truhelka 
Ciro: Boszniai pénzek Idete Ribics faluban 1904-hen. (1 — 52. 11.) 
A mondott helyen egy korsóban 1422 darab ezüstpénzt találtak 
boszniai bánok és királyoktól; a legrégibb 1234-ből való. Ezeket 
ismerteti és rajzban is bemutatja az értekező, Kotromanics István 
bán és II. Tvartko két rendbeli pecsétjével. — 2. Kajer Péter : 
Tamás István boszniai király oklevele 1450 február 19-ről, (253 — 
1256. 11.) Kajer 86 pergamenre irott oklevelet talált Sebenicoban; 
a többi közt azt a cyrill betűkkel irott, eddig ismeretlen oklevelet, 
melyet itt hasonmásával együtt mutat be. Ez oklevélben Tamás 
István, Osztója király űa, megjutalmazza Jurcsinics Ivánácot, 
ki őt Tvartko király idejében, midőn megsebesítették, nagy vesze- 
delemből mentette meg. — 3. Truhelka : Raguza és Bosznia leírása 
lőöS'ban. (415 — 440. 11.) Quinelet nevű franczia 1657-ben Velenczé- 
ből Zárába s innen Bosznián át Konstantinápolyba utazván, útja 
leírását kiadta Parisban. A közlő a franczia szöveg mellett horvát 
fordításban is adja ezen útleírást, melynek legérdekesebb része 
Raguzára és Sarajevóra vonatkozik. — 4. Faber Mór : Az antivári 
érsekek joga ^Szerbia primása<^ czifnéhez.{4:ib — 478. 11.) Milinovics Simon 
antivári érsek 1902-ben kérte XIII. Leo pápát, hogy erősítse meg 
az antivári érsekek fenti ősi czímét, melyet elődei mindig viseltek. 
Kérvényében felsorolja okleveles bizonyítékait, melyekben sok értékes 
adat van az antivári és a vele összekapcsolt diokleai érsekség törté- 
netére vonatkozólag. A pápa az érseknek a követelt czímhez való 
történeti jogát elismerte. 

— Skolski Vjes>tk. Szerk. Dlustué Ljuboje. Sarajevo, 1905. 
XII. évf. — Horvát Rudolf : Haszán boszniai pasa hadviselése 
Horvátországban 1591—1593'ban, (758—773. 11.) Ennek a hadvise- 
lésnek történetét Lopadié (A horvát határőrvidék okleveles emlékei, 
ni. köt. és Starine, XIX. köt.) Kröelich, Valvazor, Ortelius és Ist- 
vánffy munkái alapján állítja össze az értekező. 

— Prosvjeta. Szerk. Laszowski Emü, XIII. évf. Zágráb, 
1905. — 1. Gruber Dane : Domogoj és Szedesdáv horvát fejedelmek. 



92 TÁHCZA. 

(19—24. 11.) Kresimir fiát Miroszlávot 864 körül megölte Pribina, 
de ezt csakhamar elűzte Domogoj. Ez is lázadó volt. Harczolt 866-ban 
Velenczével, de békét és szövetséget kötöttek az Antiváriban meg- 
telepedett szaraczénok ellen. Domogoj 876-ban meghalt ; íiait elűzte 
a legitim uralkodó családból származott Szedeszláv 878-ban. Az érte- 
kező a horvát történelem e homályos szakaszát források alapján 
igyekszik megvilágítani. — 2. Horvát Rudolf : Nagy törökhóditások 
Horvátországban 1576—1578'han, (27—30. 11.) Horvátország határa 
Bosznia felé 1576-ban az Una volt, melyet 50 kisebb vár védett. 
Ferhát Szokolovics boszniai pasa e várak nagyobb részét elfoglalta, 
és az Una, Glina és Korana között elfoglalt területből az unai szan- 
dsákot alakította 1578-ban, melynek bégje 1592-ig Osztrosácban, 
azontúl Bihácsban székelt. Az író e török beütések részletes leírását 
adja LopaSic munkái és oklevélközlései alapján. — 3. Laszowski 
Emil : Vitezovics két eddig ismeretlen könyve. (31 — 34. 11.) Vitezovics 
történetíró Hrvatski Zoroast czímen 1697-ben és 1698-ban is kiadott 
egy naptárt ; az előbbinek végén a horvát királyok névsorát közli, de 
teljesen kritikátlanul ; szerinte Zvonimir a sorban a tizedik. — 
4. Herceg : Növi visszafoglalása a töröktől 1687'hen. (38—39. 11.) 
A vár 1539-ben került török kézre ; az értekező leírja a visszafogla- 
lást, melyet egy egykorú nagyértékű rézmetszet szemléltet a zágrábi 
országos levéltárban. — 5. Belgrád és Zimony 1789'hen. Mancini 
kapitány színes rézmetszete a mondott évből. Eredetije a zágrábi 
orsz. levéltárban. A felvétel a Hunyadi -hegyről történt. — 6. Klaic 
Vjekoslav : Budimir horvát király é^ Iván királyfi, (76 — 78. és 211 — 
214. 11.) Budimir 641 — 681-ig uralkodott a horvátokon s megkeresz- 
telkedvén népével egj'^ütt, a keresztségben a Szvetopelek nevet 
vette fel. ö rendezte népének egyházi és állami viszonyait. Iván 
királyfi Gosztumil király fia és Branimir unokája, ki 900 köríil Cseh- 
országban mint remete élt és halt meg. Moszkvában a rumjancevi 
múzeumban van egy XVII-ik századbeli cyrill-betüs kis-orosz kéz- 
irat, mely legendáját tartalmazza. A latin legendák magyar királyfi- 
nak és Szent István rokonának mondják (natione Ungarus). Ezek 
szerint tíz évig Magyarországon élt a pusztában, mint remete ; 
rokonai keresték, mire Csehországba vándorolt, hol Prágától dél- 
nyugatra a Lodenica folyó mellett egy barlangban élt. Borivoj feje- 
delem temettette el és a barlang helyén templomot épített, mely 
már 1030-ban fennállott és ma is megvan. Palacky csehnek, Raöld 
horvátnak tartja. Hogy Gosztumil és Erzsébet fia lett volna, ez 
későbbi nézet, melyet a Bollandistákkal szemben semmi sem támogat. 
A legenda igen részletesen mondja el csodás élettörténetét. — 
7. BaSic Péter : A horvát krónika és a diokleai pap krónikája. (314 — 316. 
és 346 — 348. 11.) A diokleai pap krónikája a XII. századból való. 
Az úgynevezett horvát krónikát a XV. században Dmine Papalics 



tXrcza. 93 

találta meg a Krajinában Markovics helységben. A két krónika 
a 19-ik fejezetig megegyez ; azontúl eltér egymástól. — 8. Gruber 
Dane : Branimir és Mutimir horvát fejedelmek. (511 — 514. és 540 — 
547. U.) Szedeszláv fejedelem politikai és vallási tekintetben Konstan- 
tinápolyhoz szított ; a latin párt lázadása 879-ben trónjától és 
életétől megfosztotta és helyét Branimir foglalta el ; ennek törté- 
netét írja meg az értekező, főkép VIII. János pápa regestáiból. 
Utóda Mutimir, kitől 892-ből maradt fen egy fontos oklevél. Mutimir 
az utolsó ismert fejedelem Dalmát- Horvátországban, Braszlav az 
utolsó a Száva-mellékiben ; 925-ben Tomislav az egyesült horvát 
királyság első királya. Tamás spalatói főesperes szerint 914-ben 
a déli részeknek volt fejedelme. — 9. Laszowsld Emil : Lóborvár 
történeU, (634—638. és 657—659. 11.) Oklevelek alapján felsorolja 
a vár birtokosait és történetét 1244-től fogva. — 10. Gudrum F. 
Az állüóJagos horvát korona, (659—664. és 699—702. 11.) A helyszínén 
tett kutatásairól szól s végeredményűi kijelenti, hogy a kérdéses 
korona semmiesetre sem volt sem Trpimir, sem Zvonimir koronája, 
mely valószínűleg a tatárjáráskor ment veszendőbe. 

Maboálits Ede. 



UJ KÖNYVEK. 

— Album (Rákóczi — ). A marosvásárhelyi Rákóczi-szobornak 
1907 évi október-hó 29-én történt leleplezése emlékére. Marosvásárhely, 
1907. Kossuth-kny. Sr. 59, 2 1. Ára 30 fillér. 

— Balásy Dénes. A székelyek alkotmányának históriája ; 1. Connert 
János. 

— Balogh Jenő. Emlékbeszéd Fayer László levelező tag felett. 
A M. Tud. Akadémia 1907. okt. 28-án tartott összes ülésén elóadta — . 
Budapest, 1907. Athenaeum kny. 8-r. 55 1. (A M. Tud. Akadémia elhunyt 
tagjai fölött tartott emlékbeszédek, XIII. köt. 6. sz.) Ara 1 kor. 

— Barakonyi Ferencz (Barakonyi — ) költeményei. Sajtó alá 
rendezte Erdélyi Pál. Kolozsvár, 1907. Stief Jenó és társa kny. 8-r. 184 l. 
(Lenyomat az Erdélyi Mvzeum XXIV. kötetéből.) Ara 5 kor. 

— Bartha Zsigmond. Décsey Károly theol. akadémiai és Herepey 
Károly fógymn. tanár emlékezete ; 1. Fogarasi Albert. 

— Beck József. A kultúra hatása a kereskedelemre és viszont ; 
1. Kadosa Pál. 

— Beszédek, a melyek 1906 évi október-hó 29-én II. Rákóczi 
Ferencz és bujdosó társainak hanvyai temetése alkalmából a kolozsvári 
magyar királ3ri Ferencz József . tudomány -egyetem által rendezett emlék- 
ünnepen tartattak. Kolozsvár, 1907. Ajtai K. Albert kny. 8-r. 33 1. (Acta 
Universitatis Litterarum regiae Hungarieae Francisco-Josephinae Kolozs- 
váriensis, anni MCMVI — VII. Fasciculus II.) 

— Bethlen István gróf. A Mezőség és az erdélyi magyarság. 
Marosvásárhely, 1907. Kossuth-knv. 8-r. 22, 2 1. (Különlenyomat a 
Szabadság 1907 évi aug. 11-én és 13-án megjelent számaiból.) Ara 20 fill. 



94 tXrcza. 

— BiXs IsTYÁK ifj. Ásatások a marosvásárhelyi vártemplom> 
ban. Marosvásárhely, 1907. Adi Árpád kny. 8>r. 8 1. (Különlenyomat 
a Vasárnap 1907. aug. 11-iki számából.) 

— Bocu (Sever — ). Chestiunea de na^onalitate ; 1. EötvöB József, 

— Borbély István. Heltai Gáspár. Irta ~. Budapest, 1907. 
Athenaeum kny. 8>r. 79 1. 

— Boros (Joan — ). Monográfia parochiei rom&ne^ti miite dia 
Timisoara. Temesvár, 1907. Csendes Jakab kny. 8-r. 80 1. 

— Bouoaud Emil. Szent Vincze élete á a missiós papok congre- 
gatiójának megalapítása. A franczia eredetinek harmadik kiadása után 
fordította és kiadja a budapesti papnÖvendékek magyar egyházirodahni 
iskolája. II. köt. Budapest, 1907. Stephaneum kny. 8-r. XXXI, 410 L 

— CoNCHA Gyözö. Politika. Elsó kötet második fele. Alkotmány^ 
tan. Második kiadás. Budapest, 1907. A Nap kny. 321->673, 2 1. 

— CovNERT JÁNOS. A székelyek alkotmányának históriája, külö- 
nösen a XVI. és XVII. században. Irta — . Németból fordította Balásy^ 
Dénes. Székelyudvarhely, 1906. Betegh Pál és társa kny. Kis 8-r. 407 1. 
Ára 4 kor. 

— CsENGERi JÁN08. Homeros. Irta — . Budapest, 1907. Pranklin- 
társ. kny. Kis 8-r. 4, 163 1. (Költók és írók. Élet- és jellemrajzok az iro- 
dalom koréból. A Kisfaludy-társaság megbízásából szerkeszti Ferenczi 
Zoltán.) Ára 2 kor. 50 fíll. 

' — Domokos Bálint. Az országbírói hivatal az Árpádok korában. 
Bölcsésze t-doktori értekezés. Irta — . Dés, 1907. Demeter és Kiss kny. 
8-r. 46 1. 

— Ember Károly és Hortobágyi Antal. A magyar nemzet tör- 
ténete polgári felsóbb leányiskolák és tanítóképzők számára. írták — . 
Harmadik jav. kiadás. Budapest, 1908. Légrády testv. kny. 8-r. 200, 4 1. 
(Katholikus tankönyvek tára, IV.) 

— EmlékfOzet (Koronázási — ). I. Ferencz József Magyarország 
apostoli királyának megkoronázása 40 éves évfordulójának ünnepére nép- 
iskolai növendékek számára. Esztergom, 1907. Buzárovits Gusztáv kny. 
8-r. 31 1. 

— Entwickelungs-Geschichte der Rimamurány-Salgótarjáner 
Eisenwerks-Actiengesellschaft, anlasslich der XXV. General versamm- 
lung, 1881 — 1906. Aus dem Ungarischen übersetzt. Budapest, 1906. 
Károlyi György kny. 4-r. 88 1. 

— EÖTVÖS József báró. Chestiunea de na^onalitate. Traduoere 
de Sever Bocu. Arad, 1906. Nichin György kny. 8-r. 169 1. Ára 2 kor. 

— Erdélyi Pál. Barakonyi Ferenoz költeményei; 1. Barahonyi 
Ferencz. 

— Értesítő a beszterczei m. kir. áll. polg. leányiskola 1906 — 1907-iki 
tizedik iskolai évéról. Szerk. lUyés OizeUa igazgató. Besztercze, 1907. 
Botschar Tivadar kny. 8-r. 44 1. {Illyés OizeUa : Rákóczi emlékezete. 3—8. 11. ) 

— Értesítője (A budapesti VI. kerületi állami főreáliskola tizen- 
hetedik évi — ) az 1906—1907. évról. Szerk. Rajner Baj Ferencz. Buda- 
pest, 1907. Kálmán M. és társa kny. 8-r. 107 1. (Oerecze Péter : A magyar 
szent korona csodás ereje. 3 — 7. 11.) 

— Értesítője (Az erdélyi róm. kath. status csiksomlyói főgimná- 
ziumának — ) az 1906—1907. iskolai évról. Közli az igazgatóság. Csík- 
szereda, 1907. Szvoboda József kny. 8-r. 151 1. {Szlávik Ferencz: Kéz- 
iratos iskolai drámák. Ő — 43. 11.) 

— Értesítője (A dési államilag segélyezett községi polgári leány- 
iskola — ) az 1906—1907. iskolai évról. XXXIV. évfolyam. Közli Kádár 
József igazgató. Dés, 1907. Demeter és Kiss kny. 8-r. 59 1. {Palugyay 



tJLrcza. 9^ 

IJcna : Felsége apostoli királyunk m^koronáztatásanak 40 éves évfor> 
dulóján. 3—10. 11.) 

— Értesítője (A dévai állami elemi és polgári leányiskola — > 
ac 1906 — 1907. tanévról. Kösszétessd Borostyánná Schntgon Vilma igazgatónő. 
Déva, 1907. KroU Gyula kny. 8-r. 78, 2 1. (Borostyán Büáné : II. Rákóczi. 
Ferencz. 3—20. 11.) 

— Értesítője (A cisteroi rend egri kath. főgimnáziumának — )• 
az 1906—1907. tanévről. Közli Kassuba Domokos igazgató. Eger, 1907. 
firseki lycenmi kny. 8-r. 154 1. {Kürti Menyhért : Mikes Kelemen kiadatlan 
munkái. 3—58. 11.) 

— Értesítője (Az egri róm. kath. érseki tanítóképző intézet — ) 
az 1906—1907. iskolai évről. Eger, 1907. Lyceumi kny. 8-r. 96, 2 1. (Breznay 
Imre : II. Rákóczi Ferencz. Ünnepi beszéd. 1 — 10. 11.) 

— Értesítője (Az egri magy. kir. állami főreáliskola XVII-ik — > 
az 1906—1907. iskolai évről. Közli Vigh Béla igazgató. Eger, 1907. Lőw 
kny. 8-r. 141 1. {Péc&i OUmár: Szemere Pál mint költő és nyelvész. 3—30. 11.) 

— Értesítője (Az eperjesi kir. kath. főgimnázium — ) az 1906/907. 
iskolai évről. Közzéteszi dr. Tóth Sándor igazgató. Eperjes, 1907. Kósch 
Árpád kny. 8-r. 106, 2 1. (Varvasovszky János : II. Rákóczi Ferencz ifjú- 
sága. 1—10. 11.) 

— Értesítője (A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi coUe- 
ginmának — ) az 1906 — 1907. iskolai évről. Közzéteszi iMdmann Ottó 
igazgató. Eperjes, 1907. Kósch Árpád kny. 8-r. 200 1. (Collegiumi oklevél- 
tár. Első közlemény. 1. Alapítólevelek és végrendeletek. 161—200. 11.) 

— Értesítője (A győri m. kir. állami főreáliskola harmincznegyedik 
évi — ) az 1906—1907. tanévről. Közli Lenner Emü igazgató. Győr, 1907. 
Groes Gusztáv kny. 8-r. 139 1. (Pálos Ede, : Révai Miklós és rajziskolája. 
5—12. 11. — Pálos Ede : Győrvidék kapufái. 13-47. 11.) 

— Értesítője (A győri ágostai hitvallású evangélikus népiskola '^)^ 
az 1906—1907. isk. évről, összeállította Cserhalmi István igazgató. XV. 
évfolyam. Győr, 1907. Gross Gusztáv kny. 8-r. 46, 2 1. (Khiuzer János : 
A kurucz-kor hőseiről. 7 — 12. 11.) 

— Értesítője (A női kézimunka- tanfolyammal kapcsolatos győri 
m. kir. állami polg. leáimskola XXV-ik és az ahhoz kapcsolt női keres- 
kedehni tanfolyam Xllí-ik — ) az 1906—1907. tanévről. Szerk. Nagy 
Gizella. Győr, 1907. Pannónia kny. 8-r. 95 1. {Nagy Gizella : Rákóczi itthon, 
ünnepi beszéd. 11. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak temetése napján, 

1906. okt. 29-én. 1—11. 11.) 

— Értesítője (A karánsebesi áll. polg. fiu- és leányiskola — ) az 
1906—1907. tanévről. Szerk. Pfeiffer Mihály igazg. {Pfeiffer Mihály: 
Felsége dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József cs. és apóst, királyunk, 
legkegyelmesebb urunk városunkban emelt szobrának felállítása és ünne- 
pélyes leleplezésének története. 1 — 32. 11.) 

— Értesítője (A kassai róm. kath. tanítónőképző — ) az 1906 — 

1907. tanévről. -Kassa, 1907. Vitéz A. utóda kny. 8-r. 42, 4. 1. {Hoffmann 
Amcld: II. Rákóczi Ferencz bujdosása. 3 — 14. 11.) 

— Értesítője (A kisvárdai áll. polg. fiúiskola nyolczadik — ). 
1906—1907. iskolai év. Közli Wemer Gyula igazgató. Kisvárda, 1907. 
Berger Ignácz és társa kny. 8-r. 58, 2 1. {Bundy Péter : A fejedelemség 
kialakulása és Árpád az első fejedelem. 3 — 15. 11.) 

— Értesítője (A Komárom -vármegyei és városi múzeum -egyesület 
1906 évi — ). Szerkeszti Alapi Gyvla titkár. XX. egyleti év. (XII. évfolyam.) 
Komárom, 1907. Spitzer Sándor kny. 8-r. 80, 2 1. 

— Értesítője (A kolozsvári unitárius kollégium — ) az 1906 — 
1907. iskolai évről. Szerk. dr. Gál Kelemen ; a theologiai részt dr. Boros- 



^6 TÁRCZA. 

György. XXVIII. évf. Kolozsvár, 1907. Gámán J. örököse kny. 8-r. 199, 
2 1. (Pálfi Márton: Rákóczi 1—9. 11.) 

— Értesítője (A kolozsvári m. kir. állami polgári leánjóskola 
8 a vele kapcsolatos nói kereskedelmi tanfolyam — ) az 1906 — 1907. iskolai 
évről. XI. évf. Szerk. Pattóa Albert igazgató. Kolozsvár, 1907. Gombos 
Ferencz kny. 8-r. 89, 4 1. (Márki Sándor: Bocskay István. 5—37. 11.) 

— Értesítője (A lócsei m. kir. állami elsőrendű felsőbb leány- 
iskola huszonhatodik — ) az 1906—1907. tanévről. Közli Klimkó Mihály 
igazgató. Lőcse, 1907. Reiss József T. kny. 8-r. 71 1. (Fcidi János : Zrinvi 
Ilona, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferencz élet- és jellemrajza. 3 — 18. 11.) 

— Értesítője (A lugosi m. kir. állami főgimnázium XV-ik évi — ). 
1906—1907. iskolai év. Közzéteszi Putnoky Miídóa igazgató. Lúgos, 1907. 
Virányi János kny. 8-r. 79 1. {Szántó Zsigmond : Emlékezés Nátafalvi 
Nátafalussy Kornél ^erenczre. — Putnoky Miidós : Történeti vissza- 
pillantás II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozatala 
alkalmából. 3—17. 11.) 

— Értesítője (A mezőberén}^! m. kir. állami polgári fiu- és leány- 
iskola — ) az 1906—1907. iskolai évről. Szerk. Siabó Dávid. Gyoma, 1907. 
Kner Izidor kny. 8-r. 67 1. {Tas Ferencz : Róma műemlékei. 3—16. 11.) 

— Értesítője (A miskolczi m. kir. állami polgári fiúiskola — ) 
az 1906 — 1907. iskolai évről. Szerk. Király Károly igazgató. Miskolcz, 
1907. Klein és Ludvig kny. 8-r. 78, 2 1. {II. Rákóczi Ferencz. 21—28. 11.) 

— Értesítője (A tiszáninneni ref. egyházkerület intemátussal 
kapcsolatos nűskolczi felsőbb leán3risko]ájának — ) az 1906 — 1907. iskolai 
évről. Közli Mitrovics Oyvla igazgató. Miskolcz, 1907. Szelényi és társa 
kny. 8-r. 72, 15 1. {Tóth Irén : II. Rákóczi Ferencz emlékezete. 3—8. 11.) 

— Értesítője (A dunáninneni ágost. hitv. evang. egyházkerület 
modori leánynevelő-intézetének — ) az 1906 — 1907. tanévről. V. évf. 
Pozsony, 1907. Wigand F. K. kny. 8-r. 59, 6 1. (Bartholomeidesz Margit : 
II. Rákóczi Ferencz és szabadságharcza. 5^27. 11.) 

— Értesítője (A nagykállói m. kir. áll. gimnázium XII. évi — ) 
az 1906—1907. tanévről. Közzéteszi Dvdinszky Emil. Nagykálló, 1907. 
Sarkady József kny. 8-r. 60 1. {Patak Károly : Márczius 15. Széc!hen3á István. 
3—12. 11.) 

— Értesítője (A nagyszebeni m. kir. állami főgimnázium — ) 
az 1906 — 1907. iskolai évről. Közli az igazgatóság. Nagyszeben, 1907. 
Reissenberger Adolf utóda kny. 8-r. 140, 4 1. {SzUágyi Oyvla : Ferenczy 
István emlékezete. 5 — 13. 11.) 

— Értesítője (A nagyváradi lat. sz. püspökség kegyurasága alatt 
álló várad-olaszi róm. kath. négy osztályú fíu-népiskola tizenketteídik — ) 
az 1906—1907. tanévről. Nagyvárad, 1907. Láng József kny. 8-r. 42 L 
{Nagy Lajos : Emlékezés II. Rákóczi Ferenczre. 5 — 10. II.) 

— Értesítője (A nyíregyházi ág. hitv. ev. főgimnázium negyven- 
harmadik — ) az 1906 — 1907. iskolai évről. Közli Leffler Sámuel igazgató. 
Nyíregyháza, 1907. Jóba Elek kny. 8-r. 130, 2 1. {PröMe Vilmos : II. Rákóczi 
Ferencz. 3—15. 11.) 

Helyreigazítás. A Századok 1907. nov. havi füzetében a 858. lap 
18. sorában »Sárközy Alb8rt<i helyett ^árközy Antih olvasandó. 



A KHAZAR NEMZET NEVÉRŐL. 



Sokat törtem már a fejemet rajt^*, hogy a khazar nemzet 
nevét a régi magyarok mikép ejtették ki ? Nem tudom elhinni, 
hogy e nemzet neve nyomtalanul eltűnt volna a magyar nemzet 
ajkáról ; nem tudom elgondolni, hogy e nemzet nevét a régi 
magyarok meg ne örökítették volna hazánk heljm^veiben. Hiszen 
ott van a szintén keletről jött besenyő, jász, kun, bőszörmény, 
sőt a tatár is ; számos helynév vagy helynévjelzó hirdeti, hogy 
ezek hazánkba költöztek és a magyarokkal egyesültek. 

Igaz, hogy a khazaroknak a magyarokkal való érintkezése 
ezeknél sokkal régibb. Igaz, hogy a khazarok egyik csapatának 
a magyarokkal való egyesülése és hazánkba való betelepedése 
még akkor történt, mikor az állandó helységek alakítása és így 
a helységnevek megállapítása nem volt szokásban ; ámde tudjuk, 
hogy 950-ben a khazarok még nem olvadtak teljesen bele a 
Tnag}''ar8ágba, még megtartották régi nevöket. Tehát szinte lehe- 
tetlen, hogy egy század múlva már sehol senki ne nevezte volna 
az általuk állandóan lakott helységeket az ő nevükről. 

Sokáig tartó fejtörés után sem tudtam a többi magyar 
helynévvel összeköttetésbe hozni a khazar nemzet nevét. Pedig 
lám, a kik a tudomány könnyebb végét fogják, a kik megelé- 
gesznek azzal, hogy böszörmény annyi, mint bősz örmény, vagy 
jász annyi, mint í^ász, azok régóta hirdetik, hogy a khazar nemzet 
nevét a Kozár, Kazár helynevek őrzik. 

Csakhogy, a ki egy keveset is foglalkozik a szláv nyelvekkel, 
az tudja, hogy a kozár, vagy magyarosan kazár (v. ö. komár = 
^már, kozsu = kazsu) tiszta szláv szó és jelentése : kecskepásztor. 

SZÁZADOK. 1908. II. FŰZET. 7 



98 KARÁCSONYI jXNOS. 

Pauler Gyula is elismeri, hogy a kozá/Ty kazár a Icoza ( = kecske) 
szóból eír képzővel alkotott szó és kecskepásztort jelent, i) Tekint- 
sünk mármost végig azokon a területeken, melyeken Kozár 
nevű falvak állanak. Kezdjük nyugatról. Zala vármegyében 
Bánok- Szentgyörgy tol délnyugatra volt Kozár község, most 
puszta.^) Vas vármegyében Szombatheljrtól északra Söpte mel- 
lett található Kozár puszta. Baranya vármegyében Pécstől keletre 
vannak Kozár nevű falvak, és Dombóvártól keletre esik a hajdan 
Tolna vármegyéhez tartozó Rácz-Kozár. Pilis vármegyében is 
feküdt hajdan Bia mellett egy Kozár falu. 3) Nógrád vármegyében 
Kis-Terennétől északra fekszik Kazár, és végre Erdélyben Déstől 
nem messzire esik Kozárvár. Mind e helységek (most részben 
asak puszták) alacsony hegyes vagy dombos, cserjékkel benőtt 
és így kecsketenyésztésre alkalmas vidékeken feküsznek. Merő 
mocsaras vagy homokos síkságokon ellenben ismeretlenek. Világos 
tehát, hogy a Kozár, Kazár helynevek a koza = kecske-tenyész- 
téssel összefüggésben vannak és a kozár nevű kecskepásztoroktól 
veszik elnevezésöket, épen úgy, mint Szápár a czápár-tol ( = kecs- 
kebak őriző) vagy Konyár a konyár-tól ( = lovász). 

Különösnek tűnhetik fel, hogy Bihar vármegyében, hová 
a Névtelen jegyző egész sereg kozárt, vagyis kecskepásztort 
helyez, nincs Kozár helynév. Ámde épen ott nem lehet egy-egy 
községet lakosai foglalkozásáról elnevezni, a hol mind egyforma 
foglalkozásúak, mert ott az ilyen elnevezés nem nyújtana tájé- 
kozást. Nádasd pl. épen a Sárréten nincs ; ellenben a hegyek 
között, a hol a nád ritka, gyakran előfordul. Elég jele azonban a 
Bihar-megyei kozároknak az, hogy a megye délkeleti részét, a 
belényesi járást egész 1848-ig, sőt napjainkig kecske- járásnak 
csúfolták, mert sok kecskét tartottak itt és a csúfolódók szerint 
csak kecskelegelőnek volt jó. 

A kozár falvaknak és a Névtelen kozárjainak tehát semmi 
közük a Mo^ar-okhoz. 

De mármost merre ? Mert a khazar névhez más hasonlót 
helyneveink közt nem találunk. Olyan helynevekkel, mint Kaszó^ 
vagy Kocsor (vagy pl. a kh hangot elhagyva Ászár) elő nem áll- 



») A magyar honfoglalás kútfői, 408. 1. 

•) Csánki : Magyarország történeti földrajza, III. 73. 1. 

8) U. o. ra. 335. 1. 



A KBAZAR NEMZET NEVÉBŐL. 99 

iLatnnk. Ennek semoii tudományos alapja nem volna, hanem 
csak nevetségessé tennők magunkat. 

Gombocz Zoltán egy röviden odavetett megjegyzése egészen 
másy szerintem helyes irányba térítette figyelmemet. »A tőrök 
ihazar-JiBk a magyarban nem hiíszáry hanem ^Jcárály-téle alak 
felelne meg, mindenesetre hangzóközi r-reU, — írja Gombocz a 
kttszár szó fejtegetése közben.^) 

S valóban úgy van. A magyar — mint untig ismeretes — 
a hajdan átvett török szavakban nem z, hanem r hangot ejt ki.2) 
Ezt a törvényt alkalmazta tehát a khazar szóra is. 

De mielőtt áttérnénk arra, milyen alakja volt a Jchazwr 
szónak a XI — XIII. századbeli magyarok ajkán, lássuk, hogyan 
írták e nemzet nevét a velők szomszédos görög, arab és örmény 
irók. 

A magyar történetírás leginkább Konstantinos Porphyro- 
genetos után ismeri a khazarok nevét. Ez pedig yalápoí-nak nevezi 
óket.3) Hasonlókép )^a^dpol néven írja őket a IX. század végén 
Georgios Monachos is.*) Ugyan ez időtájt Ibn-Roszteh, Gurdézi 
és más arab írók khmar-t írnak, ^) de mivel az arab kéziratok- 
ban a magánhangzók nincsenek jelölve, legalább is a mábodik 
magánhangzó kiejtése bizonytalan. A IX. század elején Theo- 
phanes xa^ope^-t,®) de ugyan ez időtájt a hozzájok közelebb 
lakó Ál-Chorenei Mózes hhazir-t iiJ) k VI. században Jordanes- 
nél acatzir néven fordulnak elő, s még előbb az V. században 
Priskos szintén e néven ismeri őket.^) 

Megállapítható tehát, hogy e névnek két alakja volt az 
idegen íróknál : khazar és kazir. Még pedig a régibb alak volt 
kazir^ s a magyar első sorban ezt vette át, mert e nemzettel 
r^ebben érintkezett. 



») Magyar Nyelv, 1907. 220. 1. 

«) V. ö. jüzük = gyűrű, közön = görény,^ kazok = kaxó, öküz = ökör. 

>) A magyar honfoglalás kútfói, 113.. 124. 11.] 

♦) ü. o. 106. 1. 

») U. o. 1Ö2. és köv. 11. 

•) ü. o. 369. 1. 

-) Ethnographia, 1905. 69. 1. -^ Századok, 1896. 788. 1. 

«) Századok, 1896. 788. 790. 11. — Pray : Annales vet. Hmmonun. 
Avarom et Himgarorom, 109 — 110. 11. — V. ö. még Gyárfás: A jász- 
kunok története, I. 532. 1. 



100 KARÁCSONYI JÁNOS. 

Ha mármost e török névre alkalmazzuk a magyar nyelv 
azon törvényét, bogy a török z a magyarban r lesz, kárir alakot 
nyerünk. Csakhogy a magyar nem tűri meg a két egymásután 
következő r hangot, hanem a másodikat ly-TQ változtatja, mint 
pl. Barhara-höl Borbolya, Gregor-hól Gergely lesz nála. Tehát a 
kárir névnek is a magyarban kárily-rsL kellett változnia. 

A kárily név pedig csak első pillanatra tetszik idegennek. 
A Iá a magyar nyelv maitját ismeri, az meglepetve veszi észre, 
hogy ily kiirású nevek a X — ^XII. századokban elég sűrűn fordulnak 
elő nyelvemlékeinkben. Melich János is több helyt kimutatta, 
hogy a hol ma o hangot ejtünk, ott a XIII — ^XIV. századpkban 
U't, a X — ^XII. századokban pedig i-t írtak, i) így 1093-ban 
Balvanis, 1229-ben Balvanus, ma Bálványos ; 1055-ben Mortis, 
1211-ben Mortus, ma Martos ; 1211-ben Vazil, 1353-ban Vazul, 
ma Vászoly ; 1210-ben Achszin, 1346-ban Azzun, most Asszony. 
Hogy a törökből keletkezett szavakban is előállott e magán- 
hangzóváltozás, arra elég példa Alip, a mit 1233-ban Olup-nak 
írnak, ma pedig Alap-nak mondunk. 

De mielőtt e hangváltozást a kárily névre is alkalmaz- 
nánk, kétségtelen adattal is kimutatjuk, hogy e név nem csupán 
olyan kikövetkeztetett alak, hanem a régi magyaroknál valóban 
használatban volt. Ez adat a Váradi Regestrumban olvas- 
ható. Az 1214 évben feljegyzett 52. (régen 148.) sz. esetben 
Smaragd királybírónak poroszlója (pristaldus) »Andreas de villa 
Karü,«'^) Ugyan ezen helységet 1326-ban már Karul-aak,^) 1396- 
ban pedig Karoly-nBk írják,'*) s ez most (Kis-)KAroly puszta 
Békéá vármegyében Szeghalomtól nyagatra. Épen abból, hogj^ 
a királybíró Smaragd szeghalmi földesúr volt, tudjuk biztosan, 
bogy az 1214-ben Karil-nsk írt helyeég a későbbi Karul-t, majd 
Károly-t jeleoti. 

Mivel pedig a Karil nemzet-névvel teljesen egyező Karil 
helység nevét a magyar az ő nyelvének törvénye szerint most 
Károly-nak ejti ki, következik, hogy azon nemzet nevét is ma 

Magyar Nyelv, 1905. 184—185. 1., 1906. 56. 1. 
«) Karácsonyi'Borovszky : Az időrendbe szedett váradi tüzesvas- 
próba lajstrom, 173. l. 

>) Gr. Csáky-levéltár Lócsén, 335. 15. 
*) Fejér : Cod. Dipl. X. 2. 350. 1. 



A KHAZAR NEMZET NEVÉRŐL. 101 

Károly-nák mondanók, és hogy e rég eltűnt nemzet emlékét 
Magyaroiszágon a Károly nevű helységek őrzik. 

Ilyen helynevünk a XVI. századig csak három volt: a 
Teme3- megyei Károly (most Merczifalva),i) az ismertetett Békés- 
megyei Károly és a Szatmár-megyei Károly (most Nagy-Károly). 
Ezzel ellentétben a Békés-megyei Károlyt a XVII. századtól 
kezdve nevezik Kis-Károly-nak. 

Hogy minden ellenvetésnek elejét vegyem, mindjárt itt 
felemlítem, hogy ismerem a többi Károlyfaiva (nem csupán a 
Károly) nevű helységet is. De e helységek mind új, XVIII — XIX. 
századbeli telepítések. Nevezetesen a Zemplén-megyei Károly- 
falvát 1754-ben telepítette a Trautson család és Trautson Károly 
tiszteletére nevezték el Károlyfalvának. A Krassó- Szörény megyei 
Károlyfalva 1775-ben, a Temesmegyei Károlyfalva 1802-ben 
keletkezett és mind a kettőt Károly fóherczeg (az aspemi hős) 
nevéről nevezték ekként.2) A Turócz-megyei Károlyfalu 1391-ben 
még nem volt meg.^) A Vas-vármegyei Károlyfa nevét C3ak 1888 
tájáii faragták elég ügj'^etlenűl e falu régi Korosecz, németül 
Karlsdorf nevéből, nem tadván azt, hogy e német név a régi 
magyar Korlátfalva elferdítése (Korlsdorf = Karlsdorf).*) 

De nem is lehet csodálkozni azon, hogy a Károly kereszt- 
névből származó helyneveink oly fiatalok. Hiszen a régi magyarok 
a Xni. századig nem is ismerték, nem is használták a Károly 
keresztnevet, és nagy tévedésben voltam eddig magam is, mikor 
a dolog könnyebb végét fogva^ a XI. században keletkezett 
Károly helységek nevét egyszerűen Károly keresztnevű alapító- 
jaktól származtattam. 

A Károly keresztnevet ugyani i a régi magyarok teljességgel 
nem használták és nem is használhatták. Hogy nem használták, 
azt meg lehet állapítani, ha végig nézzük a XII. században élt 
magyarok névsorát. Én végignéztem és 1340 férfiú között egyetlen 
egyet sem találtam Károly nevűt, holott pl. a Hartvik, Thidrich, 
Üldirích, Folkmár, Wolfart, Heim, Lampert stb. nemet nevek 

») Caánki id. m. II. 44. 1. 

*) Zemplén megye monographiája, 58. 1. — Pesiy : Krassó megye 
története, II. 251. 1. — Történelmi és régészeti Értesítő, 1902. 45. 1. 
«) A liptói és turóczi registrum, 98—100. 11. 
*) V; ö. az 1890-iki Helységnévtárt. Csánki id. m. II. 767. 1. 



102 KARÁCSONYI JÁKOS. 

előfordulnak. De nem is használhatták a r^ magyarok a Károly 
nevet, mert nálunk nem volt nemzeti név, keresztnévül pedig a 
papok azért nem alkalmazhatták, mert csak 1168-ban, Barbarossa 
Frigyes erőszakosságára egy ellenpápa iktatta Nagy Károlyt a 
szentek lajstromába, s ennek jogosságát Magyarországon el 
nem ismerték. 

Innen van, hogy csak a XIII, században^ midőn a Rajna- 
mentéről betóltözött németség már kezdett elvegyüLii a magyar- 
sággal, jelentkezik itt-ott a Károly keresztnév, s teljesen csak a 
XIV. században, Róbert Károly uralkodása idején az ő kedveért 
kezd meghonosulni. 

A régi Károly falvak alapításánál német alapítókra már 
csak azért sem gondolhattmk, mert a régi Károly helységek 
csak a Tiszán-tál keletkeztek, s itt a XI. jzázadban a német 
hatás teljesen ismeretlen. 

Mindezek együtt szépen igazolják, hogy a tiszántúli E^ároly 
nevű helységeket azért nevezték el így, mert első lakosaik károly 
(kazir, khazar) nemzetbeliek voltak, épén úgy, mint a Besenyő, 
Tót, Cseh, Horvát nevú helységek is első lakosaikról kapták 
nevöket. 

Rövid értekezésem befejezése előtt talán érdemes lesz még 
a Károly helynevekkel kapcsolatos következő megfigyelést el- 
mondanom : 

k Temes-megyei Károly magyar lakosai a XVI. század 
második felében Idpusztidtak. Az ő helyükbe először szerbek, 
majd oláhok telepedtek. Az oláhok ajakán azatán a régi Károly 
név Kárány-ra, változott s ők Merczifalvát ma is Kárány-nsk 
nevezik. Kárány-nak írja már az 1723-iki térkép is. Ha nem 
vigyázunk, akkor e ké .ei alakulás hirtelen, meggondolatlan fel- 
használásával találhatnánk helységeket, melyeket a Károly (káril, 
khazar) nemzet nevével kapcsolhatnánk össze, így a Temes 
mellett eső Karán, Kárány város hajdan jeletékeny hely veit 
és csak utóbb egyesült a Temes másik partján fekvő SAes várc»ssal 
8 így lett a kettőből Karán-Sébes, A XVII. században e város 
nevét nem csupán Kárány-nak, hanem Káránd-nak is írják, i) 

') Pesti/ : A Szörényi bánság története, IL 114 — 115. IL 



▲ KHAZAR NEMZET NEVÉRŐL. 103 

még pedig épen a magyarok, mert ezek szerették az ám^ ány 
végzetet ánárXdi. alakítani.^) Ennélfogva a Bihar vármegye déli 
szélén fekvő (Toplicza-)Káránd falu és a Magyar-Csékétől ayu- 
gátra eső Káránd puszta egykoron szintén Kárány nevet visel- 
tek ; végre a Dimán-tal Somogy vármegyében Zselicz-Szent- 
László határában volt egy Kárán ^ Kárány , Káránd nevű falu,^) 
melynek neve Karán dűlőben ma is él. 

Oakhogy hajdan e Somogy-megyei Kárány, Káránd község 
lakosai, mint egy 1237-iki oklevél mondja, guzno-ov-óky azaz 
disznó-óvók voltak.^) Mármost a disznó-óvóknak kellett bírniok 
clyan helylyel, a hová az erdőkön szerte-széjjel barangoló 
sertéseket behajtották s ott régi szckás szerint leverhették, 
azaz leszúrás előtt fejbe ütötték s így elkábították. (V. ö. verő 
ártány, verő malacz.) Feltűnő volt előttem az is, hogy az összes 
Kárány, Káránd helységek mind -^lyan vidékeken találhatók, 
melyek hajdan tele voltak tölgyerdővel, tehát sertéstenyésztésre 
oagycn alkalmasak valának, Utána néztem a pzláv szótárakban 
és azt találtam, hogy kárány ott megfenyítést jelent. A vadon 
legelésző jószágokat, ha kerítésbe szorították, az azokra nézve 
büntetés, fenyítés volt, tehát nem csoda, ha az ilyen kerítést 
kárány-nskk nevezték el, a miből utóbb a magyarok kárán-t és 
karám-ot csináltak. 

E Kárány, Káránd, Karán helynevek következésképexi a 
kárány, magyarosan karám (némely vidékeken ma is csak karán) 
:ízláv szónak köszönik eredetöket és onnan származnak, hogy 
karám mellé építették az első házakat. 

Mennyire félrevezetne tehát bennünket a Temes-megyei 
Kárány név, ha nem tudnánk, hogy az csak XVII. századbeli 
alakulás és a szerbek meg oláhok csak úgy csinálták a régi magyar 
Károly-b6\y mint a hogy Murony-hól a Murány-t, Kalocsá-híl 
a Kalácsárt, Monor-hbX a Munár-t, Pordány-hoi a Párdány-t, 

De a mennyire nem szabad a Karán, Kárány helynevet 
a ^rfroZy-lyal összefüggésbe hozni, épen annyira megengedhető 

') V. ö. Bogdány «= Bogdánd, Varsány = Varsánd, Ádám = Adánd ; 
az 1248-iki Zarám ma Szaránd. 

•) Csánki id. m. II. 494. 1. 

') V. ö. erdeuou = erdóóvó = ardó. A pannonhalmi szent Benedek- 
rend története, I. 786. 321. 11. 



104 KARÁCSONYI JÁÍíOS. A KHAZAR NEMZET NEVÉRŐL. 

felemlítenünk, hogy Nagy-Károly mellett Kaplyon község (hajdan 
Kaplyon-moncstor) áll. E község nevének legrégibb Kaplan alakja 
a török kaplan ( = tigris) szóra emlékeztet. És ha tudjuk, hogy 
a kazirok, vagy magyarosan károlyok, török (bolgár-csuvasz) 
nyelvűek voltak, talán nem túlozunk, ha a monostor-alapító 
Kaplyont szintén ilyen kazir-károly nemzetségűnek tartjuk. 

Hogy miért csupán a Tiszán-túl maradt fen emléke e 
kazir-károly névnek : azt csak akkor tudjuk megfejteni, ha 
legalább némileg nyomára jövünk annak, hogy a honfoglaló 
nemzet nyolcz törzse hogyan osztotta fel maga közt az országot. 

Felvethetnénk még azt a kérdést : miért nevezték a magyarok 
a közéjök került és beolvadt kazir-károly származása lakosokat 
az egész nemzet nevéről, s miért nem a hozzája csatlakozott 
kábar-nik. írt törzsről ? Szerintem ennek az az cka, hogy a magyar- 
ság legalább is harmadfél századon át (457 — 830) a kazir-károly^ 
nemzet szomszédságában élvén, annyira megszokta annak nevét^ 
hogy arról a csak későn, 850 táján hozzája c3atlakozott kabar 
törzs kedveért le nem mondhatott. Az 1142 — 1240-ig hozzánk 
özönlő németek jóformán mind frank származásúak voltak,, 
mégis a róluk elnevezett helyek Németi nevet viselnek. A Szász 
helynevek nem jöhetnek tekintetbe, mert azok nem szász nem- 
zetbelieket (saxones), hanem települőt (sass) jelentenek. De meg 
nem is lett volna értelme a kazir-károly név használatán túlmena 
megkülönböztetésnek, mert a kazir-károly nemzetnek csak egy 
ága telepedett meg nálunk, s így ha azt nemzeti nevén nevezték,, 
mással össze nem zavarhatták, mivel más ága nem is lakott 
közöttünk. Ellenkezőleg vagyunk a szlávsággal. Ennek annyi 
különböző ága költözött hazánkba (cseh, lengyel, orosz, bolgár, 
horvát), hogy mind más-más névvel kellett megkülönböztetni. 

Egyébiránt lehet, hegy a kabar név is meg van örökítve 
hel Jeleveinkben, csakhogy előbb meg kell állapítani, hogyan, 
ejtették ki e nevet a XI — XII. században élt magyarok. Eddig, 
még nem jöttem rá a kabar név nyitjára. 

Karícsonyi Jínos. 



ORCZY LÖRINCZ 
ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS. 

— MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. — 



Feltűnő jelenség, hogy Orczy, a ki valójában, láttuk, igen 
nagy ellensége volt a szabályozásnak, most az egyBzerű folyam- 
tisztítás helyett a maga jószántából az egész felsőmagyarországi 
vízrendszer szabályozásával akar foglalkozni. Magyarázata e 
körülménynek az, hogy a lelkiismeretes Orczy nem akart fél- 
mimkát végezni ; ha már belekén3^zeritették ebbe a kellemetlen 
vállalatba, haszontalan tisztogatásokra nem pazarolja az erejét. 
Azt akarta, hogy legyen eredménye mmikálkodásának, s ez 
Qiásként, mint a Tisza szabályozásával, nem volt elérhető. 

A tanácsot is meglepte Orczy fölterjesztése. Azt olvasta 
ki belőle, hogy Orczy nem elégszik meg a királytól reá bízott 
működési körrel, hanem önhatalmúlag kiterjeszti hatáskörét, 
sőt a szabályozás súlypontját épen arra a folyóra akarja áttenni, 
a melyről a kinevező leirat semmit sem szól. Az sem kerülte el 
a tanács figyelmét, hogy a királyi biztos ezen terve sokkal 
nagyobbszerű munkálatokat követel, s az eredeti egyszerű 
folyamtisztitási eljárást valóságos, de költséges folyamszabályo- 
zássá fejleszti. A folyamszabályozási ügyek előadója, Mednyánszky 
báró, a ki nemrég foglalta el a régebbi referens, Aszalay helyét, 
mégis egészen hozzájárult Orczy felterjesztéséhez. Belátta, hogy 
Orczy eljárása nem hatalmaskodás vagy önkényeskedés, hanem 
szükségszerű következménye a viszonyoknak. Ha a kormánybiztos 
komolyan akarja venni hivatását, ez az egyetlen mód, a mely- 
lyel meg lehet valósitani a királynő tervét. Nemcsak elfogad- 
tatta a bizottsággal és a tanácscsal a biztos ajánlatát, hanem 
meggyőződvén arról, hogy Orczy látja legtisztábban a teen- 
dőket s a szabályozást vezető férfiak közül az ő működésétől 
lehet egyedül sikert remélni, még azt is keresztülvitte, hogy a 
tanács kérje meg a kanczellária útján a királyt : dicsérje meg 
Orczyt eddigi sikeres működéséért, i) 

>) A gazdaaágűgyi bizottság jun. 2-iki ülésének jegyzőkönyve, a tanács- 
nak 1775 jun. 8-án kelt végzése és fölterjesztése u. o. 1775 : 2898. 



106 csXszXr elemér. 

A kanczelláiia pártolólag terjesztette mind a két ajánlatot 
a felség elé, a ki rá is írta a »placet«-et. Ezzel Orczy önhatalmú 
eljárása, hogy megtévén magát tiszai kormánybiztosnak, a 
folyamszabályozás súljrpontját áthelyezte a Tiszára, megkapta 
a sanctiót.i) Mint vette Orczy a királyi elismerő szót, nem tudjuk, 
de elgondolhatjuk, hogy az ő loyalis lelkét, mely évtizedek óta 
igaz ragaszkodással viseltetett úrnője iránt, nagy örömmel 
töltötte el. Lelkesedésében elhatározta, hogy nem törődve az 
akadályokkal, megvalósítja tervét, a munkálatok sikeres vezeté- 
sének feltételét, és bejárja a szabályozandó folyókat. Mivel 
újabb sürgetései ellenére sem kapott állami mérnököt, a vármegyei 
mérnököket vette maga mellé és az 1775 év nyarán megtette 
a hosszú és fáradságos utat. Tokajról elindulva fölfelé ment a 
Tisza mellett Zemplénen, Ungon, Beregen és Ugocsán keresztül 
Királyházáig, onnan vissza a folyón, nagjnrészt tutajon, és sorra 
mindent buzgalommal átvizsgált.^) 

A nagy túz azonban hamar lelohadt. Már verseiben humo- 
rosan emlékszik meg erről a második útjáról : 

Ismét meg butykáztam Tiszának árjait. 
Ott töltém, itt nyitám iazapolt árkait, 
Krieger* zsinórával mérvén tsavargásit, 
Jobb egyenességre intéztem folyásit. 

De mikor én repedt hajlongó hajótskán 
Tekenó formára vésett tsolnakotskán 
Ki teszem lelkemet véletlen veszélynek, 
Béts Pozson Társaim engem' tsak nevetnek.*) 

Nem csoda, a mit ezelőtt is tudott, azt most a helyszíni 
vizsgálat még bizonyosabbá tette ; addig nem lehet sikert remélni, 
míg a folyók pontos felmérése és az áradások okainak lelkiismeretes 
kiderítése alapján végleges tervet nem dolgoznak ki a szabályo- 
zásra. Tapasztalta maga is, hogy a legjobb akarat, a legnagyobb 
buzgalom sem ér semmit terv nélkül, sőt ellenkezőleg, még árt is. 
Mint njdlt szívű ember, nem restelli bevallani, hogy milyen hibát 
követett el, mikor az év elején a tokaji gyűlés határozatából 
kivágatta a part melletti fákat. Ezzel nemcsak a szegény népet 
fosztotta meg a gyümölcsfáktól, hanem még a partot is meg- 
gyengítette, s a tavaszszal megáradt folyó annál könnyebben 
mosott ki belőle egyes darabokat. Sietett visszavonni a rende- 



») A kanczellária votuma (jun. 23-ról) u. o. 

») Orczy jelentése a tanácshoz 1775 szept. 30-án. A jelentés elveszett, 
de a tanács gazdasági bizottságától készített részletes kivonat fÖnmaradt. 
ü. o. M. udv. kancz. 1776 : 3057. 

») Megint Panasz. Id. m. 213. 1. 



ORCZY LŐRINCZ ÉS A TISZA- SZABÁLTOZls. 107 

letét, de ezt is intésnek vette, hogy ne fogjon könnyelműen 
a dologhoz. Spen azért újólag kéri a tanácsot, ne hagyják őt 
magára, hanem a várva-várt mérnököt küldjék ki mielőbb és a 
vármegyéket lássák el a medertisztításhoz való szerszámokkal, i) 

Sók baja volt a földesurakkal is a szabályozás költségei 
dolgában. Nyári körútját arra használta fel, hogy személye- 
sen érintkezvén a vármegyék vezető embereivel és a bir- 
tokosokkal, módot keressen a kérdés megoldására. A parasztot 
az eddigi jelentéktelenebb tisztító mtmkálatokra ki lehetett 
rendelni ingyen, de már a fontosabb, több napszámot és embert 
követelő szabályozó munkálatokra nem, mert akkor a földes- 
urak elestek volna a robottól. Már pedig hozzávetőleges becslés 
alapján vagy 3.000,000 napszámra lett volna szükség, s ez 
az akkori munkadíj szerint 15 krajczárjával számítva, 750,000 
forintot tett volna la, a többi személyi és dologi kiadások (gépek, 
csónakok, anyag, gerendák, kötelek) vagy 100.000 frtot, összesen 
majdnem egy millió frtot. Jókora összeg, s a tanács rendelete 
értelmében nemcsak az összeg megállapítása, hanem előteremtése 
is Orczy dolga lett volna. Olyan feladat volt ez, mely ugyancsak 
erős próbára tette volna Orczy leleményességét, ha rákerült 
volna a sor a pénz előteremtésére, annál inkább, mert Széchenyi 
48-ban — igaz, hogy az egész Tisza-völgyre vonatkozólag — csak 
az előleges költségekre 3.000,000 frtot gondolt szükségesnek. 2) 
De nem hiába tanulta meg Orczy birtokai összevásárlásánál 
a magasabb pénzügyi műveleteket, most felhasználhatta fináncz- 
tudományát. Fölterjesztése, melyben a költségek fedezésére 
módot ajánl, 3) becsületére válnék egy modern pénzügyminiszter- 
nek is. A helyett, hogy a pénz behajtásának módján tömé fejét, 
kifejti, hogy sem adóba kivetni, sem a birtokosokra hárítani 
nem lehet a költséget, mert a nép már annyira túl van terhelve 
adóval, hogy ezt az összeget, mely a katonai költségeket négyszer 
meghaladja, semmiesetre sem tudná elviselni; a földesurak 
között pedig kevés olyan gazdag ember van, a ki a közjó érde- 
kében ekkora terhet magára tudna vállalni, annál kevésbbé, 
mert a folyamszabályozás úgyis sok áldozatot követel tőlük, 
kénytelenek malmaikat kijavíttatni, esetleg lerombolni, makk- 
termő tölgyeiket kivágatni; nincsen más megoldás, mint hogy 
a költségeket az t^Excelsa Camera Suae Majestatis Sacerrimae 
Regia.« viselje. 

Föntebb megróttuk a kormányt, hogy erre a nagyiontos- 
ságu, az egész ország gazdagságát érintő vállalatra nem volt 

») Föntebb idézett fölterjesztése, 1775 szept. 30-ról. 
•) Véleményes jelentés^ 25. 1. 
») Id. szept. 30-iki fölterjesztés. 



108 CSiSZiB ELEMÉR. 

hajlandó egy krajczárt is áldozni, most hasonló joggal róhatjuk 
meg a nemességet, hogy a folyamszabályozás terheit, bár a 
közvetetlen haszon elsó sorban őt érte volna, egészen az állam 
nyakába akarta varrni, noha évenkénti haszna — természetesen 
Orczynak hozzávetőleges becslése alapján — az egész költségnek 
majd egy negyedét tette, azaz négy év alatt az egész költség 
megtériUt volna, i) Csak az menti némileg a nemességet, hogy 
nem annyira fukarságból, mint inkább bizalmatlanságból vona- 
kodott a költségekhez járulni. Valóban pár évtized mxüva, mikor 
Széchenyi alatt kétségtelennek látszott a munka sikere, nem 
fukarkodott többé, hanem pl. Bereg vármegye közbirtokossága 
az első szóra kifizette a reá eső részt. ^) 

De Orczy nem mulasztotta el a kormányszöceknek nyújtott 
keserű falatot megédesíteni. Kijelentette, hogy a Tisza-szabá- 
lyozás haszna első sorban a kamarának fog majd hasznot hajtani, 
mert megkönnjríti és meggyorsítja a sószállítást le egész Szegedig, 
és lehetővé teszi ott is, a hol eddig tengelyen kellett szálUtani. 
Ezzel sem elégedett meg. Azt a képet, melyet előbb verseiben 
a szabályozás káros voltának bizonjHítására használt, újra 
előveszi, kiszínezi, — ugyanannak hasznát igazolandó. Lelkes 
szavakkal beszél arról a nagy áruforgalomról, mely a szabályozott 
folyókon meg fog indulni; megeresztve képzeletét, már látja 
a magyar hajókat, a mint lefelé a Fekete-tengerig, fölfelé az 
Adriáig szállítják ki és hozzák be az árukat, a virágzó keres- 
kedést, a mely nyomában támad, és azt a nagy vám- és adó- 
jövedelmet, mely az államkincstárt gazdagítja. 

A tanács, úgy látszik, meg volt elégedve a királyi biztos 
buzgalmával és csak fél esztendővel később, 1776 tavaszán vette 
tárgyalás alá az ügyet. Számításait ugyan kissé koraiaknak, 
reményeit túlzottaknak találta, és ezért egyelőre nem is felelt 
reájuk, — a hol pénzről, még i)edig az állam pénzéről volt szó, 
ott a kormányszékek kényelmesebbnek találták kibújni a hatá- 
rozat alól, vagy rátolni a másikra, — de miután az egész ügyet 
hét hónapig pihentette, végre már komolyan hozzálátott a mun- 
kához. Orczy régebbi jelentéseiből, de még inkább ebből az 



„wi 71 1) E becslés nem is volt olyan irreális, mint a milyennek az első pilla- 
natra Látszik. Mikor 1846-ban Széchenyi vezetése alatt elkészíQt a Közép- 
Tiszán a töltés, holdanként 6 — 9^2 pengő forintot fizettek bérbe egy 
holdért, előtte pedig alig jövedelmezett egy forintot. (Széchenyi : Véle- 
ményes jdentéSy 35. 1.) Természetesen más vidéken nem volt ilyen kedvező 
az arány, és a legnagyobb akadály az volt, hogy sok birtok egészen bele- 
esett az árterületbe, így előlegesen nem bírta volna meg a szabályozás 
terheit. 

«) Széchenyi : Véleményes jelenlés, 27 — 28 IL 



ORCZY LÖRIKCZ ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS. 109 

utolsóból megértette, hogy a 8ok kapkodás helyett itt az ideje 
megcsinálm a szabályozás végleges tervét. Mivel az engedetlen- 
kedő hajózási felügyelővel, Valcherrel szemben nem volt elég 
hatalma, a kanczeUáriát kérte meg, parancsoljon rá, hogy vagy 
maga menjen el Orczyhoz, vagy küldjön valakit maga helyett, 
és ha elkészült a terv, Orczyval együtt állapítsák meg a Tisza- 
satabályozás pontos költségeit és a várható hasznot, i) 

A kanczellária magyar urai e világos és határozott szavakat 
végre megértették, s mikor az ügyet a király elé terjesztették, 
meglátszott a javaslatukon, hogy érzik a kérdés nagy fontosságát, 
azt az óriási hasznot, mely egyfelől az árvizveszedelem meg- 
szüntetése, másfelől a Tisza hajózhatósága által az országot éri. 
Most már nem krajczároskodnak ; a kamarát utasítják, hogy 
küldjön mennél előbb a Tiszára egy a hydraulikai tudományban 
is jártas mérnököt és rögtön, még a nyár közepe előtt (a votum 
épen a nyár első napján kelt), eszközöket a vármegyéknek. 

E pillanatban, 1776 nyarán, úgy látszott, hogy a Tisza- 
szabályozás ügye biztosítva van. A tanács és kanczellária egészen 
Orczy pártján volt s az ő szellemében informálták a királynét. 
Mindenki belenyugodott abba, hogy a biztos is, a vármegyék is 
a Iris folyók helyett a hatalmas Tiszát rendezzék, sőt arra is 
volt remény, hogy a pénz kérdésében valamiképen megalkuszik 
a kormány a birtokosokkal, talán felébe, 2) mikor a királynétól 
a kanczelláriához visszaérkezett ügydarabon ezeket az energikus 
szavakat olvasták elképedve a kanczellária tanácsosai : 

» Quantum regulatio horum íluminum Laborcz, Latorcz 
et Ungh, ideám instaurandae ibidem navigationis concernit, 
profícuum quid exinde vix unquam sperari possit ; hinc ablegatio 
liydraulici Walker prorsus intermittenda, omnisque opera circa 
hosce fluvios in eo duntaxat limitanda érit, ut nocivae inunda- 
tiones, agrorumque devastatio, quantum fieri potest, antever- 
tantur. Quod subministranda instrumenta attinet . . . si porro 
necessarium fuerit, puncta haec concertanter cum Camera 
assumet Cancellaria.« s) 

Ez a királyi resolutió nemcsak Orczynak és a kormány- 
székeknek számításait húzta keresztül, hanem útját vágta az 
egész szabályozásnak, annak a nagyméretű conceptiónak, mely 
Orczy lelkében élt, és lesülyesztette az egész ügyet oda, a hol 



') A tanács gazdasági bizottságának jegyzőkönyve (1776 ápr. 30.) 
és a tanács fölterjesztése a kanczelláriához. M. udv. kancz. 1776 : 3057. 

>) A kanczellária fölterjesztése a királyhoz, 1776 jun. 21-én. U. o. 

*) A királyi resolutió Mária Terézia sajátkezű aláírásával. U. o. 
1776:3323. 



110 CSÁ8ZÍR ELEMÉR. 

Orczy kinevezésekor volt, a három" mellékfolyó medrének meg- 
tisztogatására. 

Kinek a keze fordította meg az egész ügyet, nem tudjuk 
biztosan. Annyi kétségtelen, hogy ez a kanczellária akarata 
sőt tudta nélkül késziUt határozat nem a királynő agyában 
született meg, hiszen alig egy éve hagyta jóvá azt a másik 
kanczelláriai előterjesztést, melyben tudomásul veszi, hogy 
Orczy átlépve működési körét, a Tisza szabályozására fogja 
fordítani minden erejét. A mennyire az ügydarabokból az egyes 
kormányszékek felfogását ismerjük, valószínűnek tartjuk, hogy 
a királynőnek az a tanácsadója, a ki Orczy tervéről lebeszélte, 
csakis a két kamara egyikében ülhetett, inkább a császáriban, 
mint a királyiban, legalább az összes magyar urak, a kiknek 
véleményét ismerjük, mind pártolólag emelték fel szavukat a 
javaslat mellett, s ellenzője csak az osztrák államférfiak sorából 
kerülhetett ki. Az sem lehetetlen, hogy maga a császári kamara, 
megrettenve az ő terhére utalványozandó költségen, bizalmasan 
informálta a királynőt. Nagy befolyással volt mindenesetre 
a királyi resolutióra az az emlékirat is, melyet Schuda (alias 
Grossinger) Ferencz, a folyamszabályozó-bizottság volt titkára 
nynjtott be a Helytartótanács gazdasági bizottságához. 

A volt titkár, maga is kamarai hivatalnok, ebben az emlék- 
iratban minden tartózkodás nélkül kifejti nézetét a folyam- 
szabályozásról. Kijelenti, hogy az egész vállalkozás teljesen 
czéltalan, mert az állítólagos károk nem is olyan szörnyűek, 
sőt a Tisza áradásai az által, hogy a mélyebben fekvő réteket 
elöntik, még hasznosak is, pótolják az öntözést ; a malmok számát 
pedig nem csökkenteni, hanem szaporítani kellene, úgyis nagyon 
kevés van ; az áradás ellen való védekezés pedig teljesen hiába- 
való, hiába szedik ki a törzseket a folyóból, a megáradt víz 
tavaszszal újakat hord helyükbe azokból az erdőkből, a melyeken 
keresztül halad, és a hegyekről lefolyó megolvadt hó, akármit 
csinálnak, mindig el fogja önteni a síkságokat. Még kevesebb 
reményt fűz Schuda a szabályozás másik czéljához, a folyók 
hajózhatóvá tételéhez. A kisebbek oly sekélyek, hogy semmi 
módon nem lehet őket hajózhatókká tenni, a nagyobbak, a 
Bodrog és Tisza elbírnák ugyan a hajókat, de sem ember nem 
vállalkoznék e vidéken a hajózásra, sem szállítani való áru nem 
volna, hiszen az itt lakó rutén nép oly szegény és nyomorult, 
hogy kukoricza-málén kívül egyebet nem eszik, és nemcsak 
pénze, hanem még szükségérzete sincsen; a mint az egész 
felvidéken nem terem semmi kiviteli czikk, akként behozni sem 
lehetne oda semmit. Es bármilyen haszonnal kecsegtetne is a 
vállalkozás, mégis káros volna, mert a költségekről a megyéknek 



ORCZY LÖRINCZ ÉS ▲ TISZA-8ZABÍLY0ZÍS. 111 

kell gondoskodni, így pedig a szabályozás terhe egészen a szegény 
nép vállát nyomná. 1) 

Erősen hiszszük, hogy Schudának ezt a minden alapot 
nélkülöző, tendentiosus, sőt rosszakaratú emlékiratát hasz- 
nálták fel első sorban, hogy a királynéval elhitessék a szabályozás 
szükségtelen voltát. 

Orczy erről a fordulatról mit sem tudván, türelmesen 
várta, mig az 1775 őszén beadott ajánlatára választ kap, s 
erősen bízva ügye sikerében, nem is akart az apró medertisztító 
dolgokkal foglalkozni, úgy hogy 1775-iki hosszabb tanulmányútja 
után egy egész esztendeig feléje se nézett működése terének, 
csak levél útján érintkezett az alispánokkal, és meghagyta nekik, 
hogy a maguk erejéből lássanak hozzá a tisztító munkálatokhoz. 
Azonban gépeik nem voltak, de még embereik sem; így mind- 
addig pihent a munka, míg a kanczellária rá nem parancsolt 
a szigeti kamarára, hogy tiz kisebb csónakot, és a pozsonyira, 
hogy két nagyobb hajót bocsásson Orczy rendelkezésére, olyat, 
a milyenekkel a Duna medrét tisztogatják. 2) Most már hozzá- 
láthattak a dologhoz, de bár serényen működtek, még mindig 
lassan haladtak előre, mert nem voltak rendes munkásaik, csak 
a megyéktől kiállított napszámosok, a kik nagyobbára gyönge és 
fiatal suhanczok voltak és sem gyakorlatuk nem volt, sem a 
fegyelmet nem ismerték, s) A parasztság színe pedig, a legnagyobb 
dologidő lévén, az aratással és csépléssel volt elfoglalva, és még ha 
ráért, akkor sem szívesen vállalkozott erre a szokatlan munkára.^) 
Még így is, mivel a vármegyék komolyan vették Orczy sürgetéseit, 
az Ung és Laborcza tisztítását és megerősítését egészen elvégezték, 
és a Latorczához is hozzákezdtek.^) 

Ekkor, 1776 aug. végén, «) kapta meg Orczy a tanács útján 
a királyné említett szigorú resolutióját. Azt hihetnők, hogy 



') Az emlékirat nincs mellékelve az iratokhoz, de a tanács gazdaság- 
ügyi bizottságától készített kivonat, a mely, úgy látszik, szóról szóra követi 
Schada érvelését, megvan u. o. M. ndv. kancz. 1776 : 3057. 

") Orczy levele a Helytartótanácshoz, 1776 nov. 10-én. Másolata n. o. 
M. ndv. kanoz. 1776 : 6266. 

•) Bessenyei György, beregi alispán jelentése Orczyhoz. Kivonata 
u. o. Ugyanebból a jelentésből megtudjuk azt is, hogy az egyik nagy hajó 
gépe mindjárt működése kezdetén két munkást agyonütött. 

*) Érdekes adatot említ Széchen3á Véleményes jelentés czimú mun- 
kájában erre a pontra vonatkozólag. Áz 1840-es évek szabályozó munká- 
lataiban volt társulat, a mely 1 írt 12 krt fizetett a töltés köb-öléért a mun- 
kásnak, a mi körülbelül a rendes napszám kétszeresének felelt meg, és mégis 
alig tudtak munkást kapni. 

*) Üng vármegye alispánjának jelentése Orczyhoz. Kivonata u. o. 

*) Tudóéit róla a tanács gazdaságügyi bizottságának 1778 ápr. 3-iki 
ülésén fölvett jegyzőkönyv. U. o. M. udv. kancz. 1778 : 2295. 



112 ' CSÁSZÁR ELEMÉR. 

Orczyt terveinek ez a rideg mellőzése nagy fájdalommal töltötte 
el, s nehéz szívvel bár, de alkalmazkodott az utasításhoz. Ellen- 
kezőleg. Fölkerekedett, meglátogatta a szabályozandó folyókat, 
és mintha semmi sem történt volna, újra hozzálátott a Tisza 
partjainak és medrének vizsgálatához.^) Ügy látszik, az egyszerű 
medertisztító munkálatokat nem tartotta magához illő feladatnak, 
tudta, hogy azt a megkezdett módon a megyék maguk is elvégez- 
hetik. Nela csak úgy veszi hasznát a közjó, ha arra fordítja 
erejét, a mihez valóban genialitás, a nagyarányú vállalkozáshoz 
mért akaraterő, és önálló, tervező szellem kívántatik. Nem 
tetszett neki a munka, de érezte, hogy ha pénzt és szakértő 
mérnököt kap, ő meg tudja csinálni, a mihez másnak nem volt 
elég energiája és bátorsága. Bízott abban is, hogy jó emberei, 
a kanczellár és a helytartósági tanácsosok, rábírják majd a király- 
nőt elhatározásának megváltoztatására. Összehívta tehát a 
folyamszabályozási bizottságot 1776 szept. 15-re Üjlakra, s 
megállapították, hogy az Ung, Laborcza és Latorcza szabá- 
lyozását részben megindítva, részben befejezve, most már a 
Tiszára és Bodrogra s azok mellékfolyóira fordítják figyelmüket. 
Orczy mindjárt a legnehezebbel, a tiszai sziklák fölrobban- 
tásával kívánta kezdeni. 2) Majd bejárta a Tiszát és Bodrogot, 
intézkedett, hogy a szakadékokat javitsák ki, a töltéseket 
a legveszedelmesebb helyeken erősítsék meg, és a Tisza kanya- 
rulatai közül a legveszedelmesebbnek, a karádi kanyarulatnak 
átvágásán gondolkozott. 3) 

Mindezen terveiről értesítette a tanácsot, abban a remény- 
ben, hogy megnyeri beleegyezését. A tanács azonban, noha 
ugyanazok maradtak a tagjai, a kik azelőtt voltak, régi jó emberei, 
egyszerre iránjrt változtatott. Az 1776 év őszén tartott bizottsági 
ülésében nemcsak nem hagyta jóvá Orczy terveit, hanem arra 
kérte a kanczelláriát, hogy rójja meg Orczyt, mivel nem hallgatva 
a kinevező és az 1775 jun. 30-iki rendeletekre : a helyett, hogy a 
reá bízott három folyót megmentené az áradásoktól, átlépi 
hatáskörét, majdnem kizárólag a Tisza megtisztogatásával fog- 
lalkozik, sőt még a legutolsó, 1776 július 26-iki királyi intéssel 
sem törődik, a mely pedig egyenesen megtiltotta, hogy fon- 
tosabb és költségesebb műveletekbe ne bocsátkozzék.^) 

A helytartótanácsnak ez az irányváltoztatása, melyet 



>) Orczy levele a Helytartótanácflhoz, 1776 nov. 144n. Másolata u. o. 
M. udv. kancz. 1776 : 6266. 

«) Orczy diáriuma 1776 szept. útjáról (szept. lo-iki följegyzés). U. o. 

») ü. o. szept. 16. 17. és 20-iki följegyzés. 

*) A tanács gazdaságügyi bizottságának jegyzökönyve 1776 nov. 
20-iki üléséről. U. o. 



ORCZY LÖRIKCZ ÉS A TISZA-SZABÁLYOZiS. 113 

SLZ ápr. 30-iki felterjesztéshez viszonyítva, bátran lehet követ- 
kezetlenségnek nevezni, nem saját meggyőződéséből eredett. 
A tanács a referenssel együtt ekkor is Orczy álláspontján volt, — 
mutatja fölterjesztésüknek egy másik pontja, melylyel a tanács 
önmaga czáfol rá eddigi ajánlatára : el akarja tiltani Orcz3rt 
a Tiszától, de a benyújtott jelentésből meggyőződvén arról, 
milyen fontos és mennyire az egész vidék érdekében van a Tisza 
kaiádi kanyarulatának átvágása, ebben az egy pontban kivé- 
telt kíván tenni, s ennek végrehajtására feUiatalmazást kér 
s, királyi biztos számára. Látszik, hogy a tanács még mindig 
szerette volna Orczyt megtartani a Tisza-szabályozás élén, de 
nem merte. A szigorú királyi szó, melyet vagy három hónapja 
hallott, fordított egyet a gondolkodásmódján, és hogy az udvar 
kedvében járjon, alárendelte meggyőződését a királyénak. Még 
tovább is ment a szolgalelkűségben, fordított egyet-kettőt az 
igazságon is. Orczy jelentésének egyik pontját kiszalatva, önkény- 
tesen — csak egy kis betoldással — megváltoztatja a mondat 
értelmét, s a mit Orczy dicséretképen említett, abból a tanács 
vádat kovácsol Orczy és a megyék ellen, i) Majd meg, hogy Orczy 
hatalmaskodását annál szigorúbban megítélendőnek tüntesse föl, 
hivatkozik — a mint láttuk — az Orczy működését korlátozó 
három rendeletre, közte az 1775 jim. 30-ikira, a melyben pedig 
a kanczellária — épen a tanács ajánlatára — tudomásul veszi, 
hogy Orczy hatáskörét kiterjesztve a Tisza szabályozására fogja 
e^ész gondját fordítani. 

Ez a kormányszék is csak addig őrizte meg függetlenségét 
az udvarral szemben, a meddig a királynő akaratát nem ismerte. 
A mint a királyi szó elhangzott, bátorsága, akarata szétfoszlott ; 
nem az igazat, a közjót, az ország érdekét nézte, hanem Bécset, 
melynek felfogásához szabta a magáét. Az a bizonyos elv érvé- 
nyesült eljárásában, a mely a nemzet és dynastia érdekeinek 
eÜentétes volta miatt azelőtt is, azóta is jellemezte a magyar 
kormányszékeket és közjogi méltóságokat. 

Könnyen belátható, hogy a királyné személye mellett 
működő s az intentióiról hamarább értesült kanczellária — 
néha ugyan, mint fentebb láttuk, ezt a kormányszéket is meg- 
lepte egy-egy királyi resolutió — elfogadta a tanács ölterjesz- 
tését, sőt még jobban kiélezte, úgy hogy a kanczellária 1776 
deczemberben kelt votuma alapján 2) a tanácshoz és így közvetve 
Orczyhoz intézett leirat ugyancsak keményen rászól a királyi 

*) Orczy a megyék buzgólkodását kiemelve, ezt írja : ^Majori ex parte 
^oncementes oomitatuB satis BoUerter operationes aggressi fuerint.« £z 
elé a tanács egy csak szót iktatva, megrovásra ajánlja érte Orczyt ! 

") A kanczellária decz. 27-iki ülésének jegyzőkönyve u. o. 

SZÁZADOK. 1908. U, FÜZET. 8 



114 d^iSZlR ELEMÉR. 

biztosra : i) »Baronein Orczy ... ea . . . ratione commonendum, ut 
idem pro suo in promovendo altissimo servitio nostro zelo et 
de publico bono merendi ardore rem hanc sibi peculiari curae 
habere, et quantum fierí potest circumstantiaeque id exigere 
videbantur, frequentius se se ad concementes comitatus, quos 
nempe boc praedictorum fluviomm regulationis negotium 
tangit, conferre et quos concemit ad serio agendum exstímulare, 
atque hac ratione interventarom boc in merito benignamm 
ordinationum nostramm effectui omnimode intentus esse satagat^ 
concomitanter de progressu operationnm . . . crebriores submit- 
tere conetur relationes« . . 2) 

Ezt a határozott rendeletet azonban nem vette komo- 
lyan sem a királyi biztos, sem a tanács. Az utóbbi legközelebbi 
fölterjesztésében már megint mint a Laborcza, Latorcza, Bodrog,. 
Ung és Tisza kinevezett királjd biztosát emlegeti Orczyt,^) s az 
agg főúr megígéri ugyan, hogy mint eddig, ezután is iparkodni 
fog mennél kevesebb költséggel eredményt felmutatni, és elhanya-^ 
golva saját ügyeit, nem törődve sem az időjárás viszontag- 
ságaival, sem testi gyöngeségével, minden erejét a királyné 
megbízásának teljesítésére fogja forditani,<^) de nemcsak hogy 
vagy egy félévig feléje sem nézett a Felső-Tisza vidékének, hanem 
még jelentést sem tett a munkálatokról, s a mit felküldött, azt 
a tanács szükségtelennek tartotta a kanczelláriával közölni. 
Másfél esztendeig nem is hallott semmit a királynő a szabályozd 
munkálatokról, úgy hogy 1778 elején a kanczellária türelmét 
vesztve, megsürgette a tanácsot, kérjen már jelentést Orczytól,. 
milyen állapotban van a folyamtisztítás ügye.*) 

Az intés nemcsak Orczynak szólt, hanem a tanácsnak is, 
a mely olyan könnyen vette a dolgot, hogy 1776 ápr. 30-tól 
épen két esztendeig nem hívta össze gazdasági bizottságát a 
folyamszabályozás ügyének tárgyalására, így Orczy az egész 
1777-ik esztendőben tetszése szerint intézkedhetett. Megérkezett 
a Tiszára ezalatt a már régebben igért kotrógép azzal a rendel- 
tetessél, hogy a nagyobb terjedelmű fatörzseket kiemelje a folyó- 
ból.6) Orczy személyesen elment az 1777 év késő tavaszán a hely- 
színére, Szabolcs vármegyébe, és megkezdette a nagyobb arányú 

*) A királyi leirat fogalmazványa u. o. 

') Ez utolsó pontban a kanczellária engedékenyebb volt, mint a tanács. 
Ez minden hónapban kívánt volna jelentést Orczytól. 

■) A. tanács fölterjesztése a kanczelláriához, 1777 ápr. lO-én. ü. o^ 
H. T. 1777 : 1830. 

*) Orczy jelentése a tanácshoz, 1777 márcz. 24-én. ü. o. M. udv. 
kancz. 1777:2053. 

») A kanczellária leirata a tanácshoz, 1778 elejéről, ü. o. 1778 : 390. 

«) Orczy jelentése 1777 szept. 2-ról. M. udv. kancz. 1778:2295. 



ORCZY LÓRINCZ ÉS Á TISZá-SZABÍLTOZXS. 116 

tisztogatás munkáját. A munka szépen haladhatott vobia, a 
kotrógép kifogástalanul működött, s a gépész is értette a dolgát, 
ha meg nem zavarja az érdekelt hatóságoknak fösvénysége. 
Az állam elküldte a gépet és gépészt, de arról nem gondosko- 
dott, hogy hozzáértő emberek álljanak a gépész rendelkezé- 
sére, — pedig nyolcz- tíz munkás könnyen boldogult volna vele, — 
így a vármegyéknek kellett embereket a gép mellé állítani. Adtak 
is huszonnégyet, de ép úgy, mint egy éyvel előbb, most is fiatal, 
gyönge legényeket, mert a munkabírókra magának a vármegyé- 
nek s az uraknak volt szükségök. így a tapasztalatlan, ügyetlen 
suhanczokban nem volt sok köszönet. A gép felállításánál nem 
tudtak segíteni, s a meddig a gépész azzal vesződött, hogy a 
gépet alkalmas helyen működésbe hozza, addig ők kint a parton 
ácsorogtak vagy dülöngtek. i) Mire valahogyan beletanultak a 
munkába, elkövetkezett az aratás ideje s az egész munkáshad 
felkerekedett kötelet teregetni és kévét kötni, később meg csé- 
pelni, űgy hogy 1777 jun. 24-től aug. 20-ig, a legjobb dologidőben, 
egészen szünetelt a munka. ^) 

Oszszel nem is folytatták a munkát, sőt Szabolcs vármegye 
kijelentette, hogy a gép mellé kirendelt napszámosok bére igen 
nyomasztó a népre, az fizette tudniiUik a napszámot, tehát nem 
hajlandó többé a maga területén megtűrni a gépet. Orczy el 
is határozta, hogy elviteti Ugocsába, ott még nem ismerik, talán 
tesznek vele kísérletet. s][ 

A vármegyék ez eljárása meggyőzte Orczyt, hogy minden 
tettük csak szemfényvesztés volt; a mit tettek, azért tették, 
hogy ne vádolhassák őket engedetlenséggel. Valójában nekik sem 
kellett a szabályozás és minden módot megragadtak, hogy a 
terhes kötelezettség alól kibújjanak. Szomorú szívvel látta be, 
hogy az a három tényező, a melynek érdekei követelték volna 
a szabályozást : az állam, a vármegyék és a birtokosok, egyformán 
csak a hasznában kíván a szabályozásnak részesülni, a költsé- 
gekhez hozzá nem járul, inkább lemond az egész tervről. Ekkor 
még egyszer próbát akart tenni a vármegyékkel, hátha le tudja 
győzni önzésüket, összehívta tanácskozásra az 1778 év leg- 
elején a vármegyék alispánjait és megkérte őket, hogy őszintén 
és bizalmasan mondjanak véleményt, miképen lehetne meg- 
akadályozni az áradásokat. Ujabb csalódás várta. Nemcsak 
mindegyik alispán a maga megyéje hasznát nézte s úgy keresett 
valamilyen se^tő eszközt, hanem az egymással homlokegyenest 
ellenkező vélemények között egy sem volt, a mely csak félig is 

») Orczy jelentése 1778 febr. 16-ról. ü. o. 
») Orczy id. jelentése 1777 szept. 2-ról. 
») Orczy id. jelentése 1778 febr. 15-ről. 



116 csíszXr elemér. 

megfelelt volna a czélnak. Beterjesztette tehát az egyes vélemé- 
nyeket a Helytartótanácshoz és egy hosszú kisérő levelet írt 
melléjük, az utolsót konnánybiztosi minőségében. Kifejti rész- 
letesen, a mit már eddig is többször említett, hogy az eddigi 
eljárással eredményt nem lehet elérni. A meddig az egész Tisza 
folyását föl nem mérik s az így készített térképek alapján nem 
dolgoznak ki egységes tervet az egész vízrendszer szabályozá- 
sára, addig minden fáradozás kárba vész.^) 

Orczynak ezek a sorai megint igazolják, hogy mindazok 
között, a kik a szabályozás ügyében érdekelve voltak, 6 volt 
az egyetlen, a ki tisztán látott ; a szabályozás első feltételéül 
ugyanazt jelölte meg, a mit később Széchenyi. «) A helytartó- 
tanács és a kanczellária, kik szobatudósok módjára pozsonyi 
és bécsi palotáikból akarták a szabályozást vezetni, nem tudtak 
felemelkedni Orczy gondolataihoz, nemcsak hogy segíteni nem 
tudták, dje még meg sem értették. Az előbbi meghallgatván a 
gazdaságügyi bizottságot, megrótta azt, még pedig alaptalanul, 
hogy Orczy, mint a dolgot jól ismerő s helyszíni vizsgálatokat 
tett ember, nem bírálta felül az alispánok véleményét s elmulasz- 
totta a magáét beterjeszteni a szabályozásról, pedig köteles- 
sége lett volna : »ad cohibendas exundationes remedüs generálé 
quodpiam médium praevie cum concementibus comitatibus et 
geometris sufficienter concertatum adinvenire.« Egyszersmind 
felírt a királyhoz, utasítsa a királyi biztost, hogy maradjon meg 
kiszabott hatáskörében s csak akkor tegyen jelentést, ha elvé- 
gezte a munkát.^) 

A másik kormányszék, a kanczellária, több mint egy esz- 
tendeig gondolkodott, és mikor már semmit sem tudott Usütni, 
a következő esztendőben, 1779-ben, a császári udvari kamará- 
hoz fordult tanácsért. Az osztrák urak hosszú megfontolás után 
arra az eredményre jutottak, hogy a szabályozás egyetlen aka- 
dályai azok a fatörzsek, melyeket a mederből kiemeltek, de ott 
hagytak a folyó partján. Ha ezeket a vízbe igen könnyen vissza- 
eső törzseket eltávolítják a parttól, meglesz a kívánt eredmény.*) 
Ez a kicsinyes vélemény, a melyről nehéz eldönteni, együgyű- 
sége vagy nemtörődömsége miatt bosszantóbb-e, még a kanczel- 
láriát sem elégítette ki, de mivel mást ajánlani nem tudott, 
agyonhallgatta a kérdést.^) 

»)~ü. a 

*) Véleményes jelentés, 13. és 14. 1. 

■) A tanács gazdasági bizottságának jelentése 1778 ápr. 3-ról, s a tanács 
kísérő levele ápr. 9-ról. Orsz. Levéltár. M. udv. kanoz. 1778 : 2295. 

*) A Camera ImperiaUs Aulica átirata a m. udv. kanczelláríához, 
1779 decz. lO-án. U. o. M. udv. kancz. 1779 : 6771. 

*) A kanczellária átirata a Cam. Imp. Aul.-hoz, 1780 jan. 7-én. ü. o. 



OKcasY nSnmcz És a tjsza-sssabIlyoeás. 



117 



A két korniáiiyszék teliát egészen félreisinerttí az ügyef* 
az^ a mi a lényegét alkotta, Oroz>^ak őszinte és bátor felter- 
jesztéséhez, Lozzá sem szólt. Ez mutatja, mennyire hiány- 
zott a szakértelem a t^ná^soBokban. Orczy véleménye olyan 
egys^rú és Kézzelfogható, az ajánlott eljárás, ha kissé költséges 
lett volna is, ee országnak olyan nagy hasznot juttatott volna, 
hogy szinte érthetetlen a felsőbbség hallgatása. Ha ezáfolgatták 
volna, ha túlságosan pessimifttikusnak találták volna, ha fedezet- 
hiány miatt elvetették vohia. akkor tudnánk száínukra ment- 
séget vag)^ magyarázatot kereBiű, de ez a semmibevevés, ez a 
soüverain lenézés teljesen menthetetlen és igen rossz világot 
vet mindannyiukra. 

Elgondolhatjuk, hogy ha ilyen kezekbe volt letéve a Tisza- 
fizabáiyozás ügye, akkor végleg el volt temetve. Valóban a kanczel- 
lária ezen a ponton teljesen elhallgatott, határozatáról nem érte- 
sítette a tanácsot, — temiészeteSj mert nem határozott semmit, — 
í» így Oftzy sem értesült ajánlata sorsáról. Hiába várta a választ, 
aem érkezett nieg. Mire határozta el magát, hogy így egészen 
niagára hagyták, sem tanácacsal, sem pénzzel, sem szakembe- 
rekkel nem jöttek segítségére ; nem tudjuk, az íratok között nincs 
semmi nyoma* A következő három esztendőről, 1778-től 17Hl-ig 
eg}-etlen jelentését sem ismerjük. ValószínnJeg a maga szerény 
eszközeivel iparkodott annyit segíteni, a menn}it lehetett, foly- 
tatt« a meder tisztítását és a partok megerősítését. Mikor az 
utAsítáő egyre késett és 1780-ban a bálványozott királyné meg- 
halt, Orczy arról kezdett gondolkozni, hogy otthagj^a hivatalát. 
Az új fejedelem iránt nem viseltetett olyan rokonszenvezel, mint 
anyja iránt, szabadehWi felfogása elidegenítette magától a con- 
servativ főurat ; azt az áldozatot, a mit Mária Terézia kedvéért 
hozott, nem volt hajlandó fia kedvéért is megtenni. Mielőtt azonban 
végleg határozott volna, 1781-ben egy utolsó kísérletre szánta el 
magát. Felkereste a maga felelőssegére Krieger állami mérnököt 
és hosexasan tanácskozott vele a teendőkről. Krieger azt a taná- 
csot adí4i, ne várja, hogy az állam csináltassa meg a Tisza tér- 
képét, hanem készíttesse el a vármegyék mérnökeivel, mindegyik- 
kel az illető vármegye folyam- részletének a tervét, egyenlő 
méretekben. Orczynak megtetszett a ter\' és rögtön intézkedett J) 
A mérnökök el is készítették, de kijelentették, hogy addig nem 
adják át neki, míg ezért a rendkíviiii munkájukért, meg nem 
kapják a díjazásukat, Oiczj belátta a kérelem jogosultságát, é^ 
előbb a vármegyéket, majd mikor ezek vonakodtak, a Helytartó- 
tanácaot kérte, hogy fizesse meg a kért összeget. Azonban a tanáca 



Omzy hmonúé kérvénye 1782 méj. 19- V. o. 1782:2502. 



] 18 osisziji elemír. 

sem volt hajlandó áldozni. Ez a visszautasítás csordultig töltötte 
a keserűség poharát. Orczy látta, hogy többé nincs mit keresnie 
és remélnie, megírta 1782 májusában lemondását a kormány- 
biztosságról, felvitte Bécsbe és személyesen adta át, a kanczel- 
lámak.i) 

Lemondó levele szokatlanul hosszú. Beszámol főbb voná- 
sokban arról a sok fáradságról és anyagi áldozatról, a melylyel 
a reábízott tisztnek megfelelt, és önérzetesen sorolja fel a majd 
nyolcz évi működése alatt elért eredményeket. Büszkén említi 
az Ungot, a melyet egészen rendbe hozott. A veszedelmes mal- 
mokat lerontotta, a töltéseket kijavította, a medret részben 
megtisztította, részben csatornákkal más irányba vezette, úgy 
hogy az egész vidék, Ungvártól Zemplénig, megszabadult az áradás 
veszedelmétől. Majd a többi folyókat csak mellékesen érintve, 
pedig joggal említhette volna a Latorczát és Laborczát is, melyek- 
nek folyását legalább nagyjából szabályozta, a tiszai munká- 
latokról számol be : arról a feladatról, a mely — mivel legfonto- 
sabbnak tartotta, s mondhatni önhatalmúlag vállalkozott reá — 
a legkedvesebb volt szivének. Panaszolva említi, hogy a minden- 
felől megnyilatkozó közöny miatt nagy tervét nem tudta úgy 
megvalósítani, a mint a lelkében megalkotta, de még sem volt 
vesződsége kárbaveszett. Ha a nagyobb és költségesebb munká- 
latokról eszközök és erők hiánya miatt le kellett is mondania, 
legalább megszabadította a Tiszát a fatörzsektől és gerendáktól, 
megerősítette kétoldalt a partokat, úgy hogy nemcsak a folyó 
kicsapását nehezítette meg és ezáltal többé-kevésbbé megmen- 
tette a lakosságot az árvíz-veszedelem fenyegető részétől, hanem 
most már a hajók is könnyebben odaállhatnak a part mellé, 
és így megkönnyítette a hajózást, s a sót, az állam egyik fő 
jövedelmi forrását, a máramarosi sóbányákból egészen hajón 
vagy tutajon lehet szállítani.^) 

Azután így végzi kérvényét : 

»Constans et indefessus in promovendum servitium sumimi 
terrae Frincipis zelus, in hac quoque ultimae senectutis proxima 
aetate, tametsi nullatenus defervuit in veterano et fideh cive 
patriae supplicante, fateri tamen eundem cogit ista necessitas : 
quod fractae vires in militari et civili servitio, frequentiores 
morbi, debilitas item omnes artus corporis occupans, quovis 



*) Az előbbi jegyzetben említett lemondó kérvény egész terjedelmében 
őnmaradt. 

■) Ennek a sószáUitásnak, a mai viszonyok szerint látszólag nem 
fontos dolognak jelentőségét nem szabad kicsinyelnünk. Széchenyi is ezt 
említi, mint a szabályozásnak az államra nézve legnagyobb közvetetlen 
hasznát. 



ORCZY LÖRINCZ ÉS A TISZA-SZABIlYOZÁS. 119 

•conatus eiusmodi insuf&cientes reddant, at opus hoc humeiis 
suis ultro cum desiderato successu adhaereat, siquidem vigorosum 
<5erte et validum subjectum nova totius adeo vastae plagae cor- 
lectioni subjectae revisio, mapparumque localis confrontatio 
exposceret ; et ideo pro sinceritate sua ab hac functione, tan- 
quam viribus suis amplius non commensorata, benigne dis- 
pensari humillime supplicat.« 

Orczy ezzel a lemondó levéllel befejezte Tisza-szabályozó 
működését. A mint láttuk, fáradozása nem volt eredménytelen, 
de azt is be kell vallanmik, bogy a hozzáfűzött reményt nem 
váltotta be, nem, különösen a Tiszát illetőleg. Nem csoda. Mikor 
a múlt század negyvenes éveiben Széchenyi folytatta a munká- 
latokat ott, a hol Orczy elhagyta, neki is, bár sokkal kedvezőbb 
helyzetben volt, ugyanazokkal az akadályokkal kellett meg- 
küzdenie, s ha olvassuk azokat a panaszos sorokat, melyeket 
iSzéchenyi a mimkálatok nehézségeiről ír, minduntalan Orczy . 
vállalkozása jut eszünkbe. A két legfontosabb kérdésben, ki vegye 
.kezébe a szabályozás ügyét : az állam-e vagy a birtokosok, s ezzel 
kapcsolatban ki fizesse a szabályozás költségeit ? a sok törvény- 
czikk ellenére ép oly zavarosak voltak a nézetek a kormány 
és a nemesség körében, i) mint Orczy idejében, mert most is 
ugyanakkora buzgalommal iparkodott mindkét fél a költséget 
-éa munkát áthárítani a másikra. Széchenyié az érdem, hogy 
1842-ben az ő szigorú logikus okoskodásával bebizonyította, hogy 
»a Tisza-völgy rendezését sem a kormány, sem a nemzet nem 
eszközölheti, ámde a tiszavölgyi vármegyék sem, hanem a parti 
lakosok s mindazok, kik a szabályozás gyümölcseit közvetlen 
élvezni fogják**) — s ennyiben Mária Terézia kormányának 
ad igazat, — de csak a kormány, a nemzet és a megyék támogatá- 
sával, 3) — s ennjriben viszont a XVIII. századi birtokosok állás- 
pontját jelöli helyesnek. Hat évvel később meg nyíltan kimondja, 
hogy a két felfogást, a két eljárást a szabályozás tekintetében 
egyesíteni kell, az államnak és magánosoknak karöltve kell a 
munkát végrehaj taniok.*) Egyszersmind megjelöli a módot is, 
a mely egyedül volt czélravezető : kisebb társaságok alakítását, 
melyek a kormány ellenőrzése és egy kormánybiztos vezetése 
alatt a nemzet által biztosítandó előlegekkel végezzék a munkát. 
Így békítette össze Széchenyi az ellentétes felfogásokat, és a 



>) Még a törvényczikkek sem egyeztek meg : a 45. országgyűlésen 
a választmánytól inditványozott 15. törvéáyjavaslat az 1840 : 10. czikkel 
szemben a szabályozást az országos teendők közé sorolta. 

*) Eszmetaredékekj 42. ée köv. lapok. 

») tJ. o. 43. 1. és Véleményes jelentés, 41. 1. 

*) V&eményes jelentós, 48. L ] 



120 CSÁSZÁR ELEMÉR. 

legkényesebb kérdésnek, a pénz előteremtésének módját olyan 
finom érzékkel oldotta meg, hogy szinte csodálatosnak túnik 
fel. Hogy a jó Orczyt nem lehet nagynevű utódához mérnünk, az 
természetes, de hogy Orczy vállalkozásának sikertelenségét első' 
sorban a korabeli viszonyok, az éretlen gazdasági és politikai 
felfogás magyarázza, az az előbbiek alapján talán szintén be van 
bizonyítva. 

Ezt az álláspontot foglalta el Orczyval szemben a kanczel- 
lária is. 1782 máj. 24-én vette tárgyalás alá a kérvényt, és mintha 
jóvá akarta volna tenni a legutóbbi években tanúsított visel- 
kedését, a hideg közönyt és nagyúri fenhéj ázást, a hogy Orczy- 
val elbánt, igen kegyelmes határozatot hozott. Mivel Orczynak 
bécsi látogatása alkalmával meggyőződött, hogy egészségi állapota 
megrendült és kérvényében olvasható panaszai nélkülözik a 
színlelés látszatát (simulatione carentes), a kormánybiztosság 
pedig tényleg roppant sok munkával és fáradalommal jár : 
szívesen hozzájárult Orczy kéréaéhez. Majd a dicséretek 
hosszú sora következik. Mintha nem is a kanczellária szavait 
haUanók, olyan bőven ontja Győry Ferencz, az ügy előadója^ 
az elismerést. Megdicséri önzetlenségét, hogy a saját dolgainak 
elhanyagolásával minden erejét a közjónak szentelte s minden 
anyagi haszon nélkül fáradozott és költekezett sok utazása alatt ^ 
kiemeli szolgálatkészségét és buzgalmát, sőt azt is elismeri, hogy 
hétévi kormánybiztossága igen hasznos és sikerekben gazdag 
volt. Mindezt a komoly, derék munkásságot nem szabad jutalom 
nélkül hagyni. Azt ajánlja tehát a tanácsos, és véleményé- 
hez hozzájárult az egész kanczellária, hogy Orczy iránt fejezze 
Id a király valami módon az elismerését. Három eszköz lanál- 
kőzik erre : pénzbeli jutalom, a Szent-István-rend középkeresztje, 
vagy Orczy két igen derék, apjukhoz méltó fia közúl az egyik- 
nek kitüntetése valamely előkelő hivatallal. A legegyszerűbb 
lelt volna napidíjakkal pótolni azt a kárt, a mit Orczy fárad- 
ságban és pénzben szenvedett, de ezt a módot nem ajánlja a kan- 
czellária. Ezzel ugyancsak kellemetlen csalódást szerzett a referens 
tanácsos Orczynak, mert az ősz főúr, a ki igén meg tudta becsülni 
az anyagi javakat, erősen bízott, hogy a király valamely birtok- 
adományozással fejezi majd ki háláját. A sors iróniájaként azon- 
ban, a milyen művészettel iparkodott Orczy 1775-ben a szabá- 
lyozás költségeit áthárítani a kormányszékekre, ugyanolyan 
fináncz-furfanggal hárította most el magától a kanczellária a 
pénzáldozatot. Kifejtette a királynak, hogy Orczy, mint előkelő 
főúr, nem szorul pénzbeli segítségre; hét évi hivataloskodása 
alatt egyetlen egyszer sem kért napidíjat vagy fizetést. De ebben, 
mellékesen megjegyezve, csalódott a kanczellária, mert Orczy 



ORCZY LÖRnrCZ É8 Á TTSZA-SZABÁLY0ZÁ8. 121 

többizben folyamodott a tanácshoz is, a királyhoz is jutalma- 
zásért, s egyizben még a tanács is pártolólag terjesztette 
kérését a kanczellária elé. Sőt nemcsak napidíjért folyamodott, 
hanem mikor látta, hogy nincs a fejedelemben hajlandóság 
szolgálatait pénzzel egyenlíteni ki, birtokot kért tőle olcsó 
áron. Elment az ország leggazdagabban termő vidékére, a bán- 
ságba, 8* kiválasztott három fiskális birtokot. A kormány nem 
ellenezte eladásukat, de az Orczytól ajánlott összeget csekély- 
lette. A »kopasz kis poéta« egy mérges versben könnyített 
szivén : 

Bánságot meg jártam, Bát«kán által jöttem, 
Arany kalászt hozó földét meg szemléltem. 
Három rongyos falut Királyomtól kértem. 
Drágán szabott árát meg nem fizethettem. 
(Panasz, id. m. 213. 1.) 

A kanczellária azzal végzi jelentését — és itt nyilvánul a 
referens tanácsos genialitása, hogy mivel Orczy igen gazdag, 
apró pénzösszeggel nem lehetne lafizetni, hanem hosszú hiva- 
taloskodását is tekintetbe véve, jókora összeget kellene neki 
juttatni. Azzal a kanczellária nem törődött, hogy Orczy 
jókora összegért hosszú ideig és sokat fáradozott, és ha kezdet- 
től fogva megadták volna neki a napidíjat, hét esztendő alatt 
az is »jókora összeg«-re szaporodott volna fel ; nem, az udvari 
tanácsos csak a pénz nagyságára gondolt s ezzel rémítette a feje- 
delmet. 

Czéjlát nem tévesztette el. József fontolóra vévén a tanácsos 
aggodalmait, ráírta a felterjesztésre a resolutiót : :>Cancellariae 
opinionem penitus approbo«, i) s mikor a kanczellária, mivel 
fölterjesztése alternatív volt, nem tudta, a két ajánlott mód 
közíil melyik nyerte meg a felség tetszését, József a Szent-István 
keresztje mellett döntött. «) 

Erről a kanczellária útján igen meleghangú leiratban érte- 
sítette a Helytartótanácsot, többek között ezeket írván : 

ȣtsi nos cupivissemus eundem baronem Orczy, cujus 
ín hoc sibi credito munere zelus ac spectata dexteritas Nobis 
perquam cognita sünt, diutius operi isti praeesse, ipsius tamen 
adducti motivis, ab ulteriori hac commíssione eimdem dispen- 
samus, volumusque, ut Fidelitates Vestrae ^) benignam nostram 
satisfactionem, quam operosa ac perutilis haec ipsius functio 
saepe atque iterum in nobis litavit, ipsi significent, in cujus 



') A kanczellária fölterjesztése a királyi resolutióval, u. o. 1782 : 3210. 

•) A kanczellária fölterjesztése 1782 jun. 21-ról, u. o. 

») A nádor, a kihez mint a tanács elnökéhez volt intézve a leirat. 



122 CSÁSZJLr E. OBCZY LŐRIKCZ ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁB. 

etiam publicum testimonium nos ipsum in commendatorem 
ordinis S. Stepliani benigne renuncianius, ne quippe ulli bono 
civi spes unquam deesse valeat, obtinendae meritorom in com- 
modo patriae locatorum mercedis.« i) 

A tanács 1782 szept. O-én értesítette Orczyt, hogy a király 
föbnentette a királyi biztosságtól, s még egypár kérdést tett 
a folyamszabályozás állásáról. Orczy tudomásul vette a kegyelmes 
leiratot, valószínűleg felment Bécsbe megköszönni a Szent-István- 
rendet, de sem a tanácsnak nem válaszolt, sem a szabályozásra 
vonatkozó ügyiratokat fel nem küldte. A maga részéről befeje- 
zettnek tartotta az ügyet, és ha bosszankodott is, hogy a mél- 
tányosság követelményeinek nem tett a fejedelem eleget, mikor 
hét esztendei mmikásságáért nem jutalmazta meg illően : a 
mellén tündöklő lovag-kereszt bizonyságot tett arról, hogy leg- 
alább a lovagiasság követelményei szerint kifogástalanlil intéz- 
ték el a dolgát. 

Császár Elemér. 

') A leirat fogalmazványa aug. lO-ról u. o. 



A KASSAI REFORMÁTUS FŐISKOLA. 



Xagyon kevés időre, csupán hét rövid esztendőre terjed 
annak a főiskolának élete, melynek történetét ez alkalommal 
rajzolni kívánom. Talán ez a rövid élet az oka annak, hogy az 
illető szakmunkák alig vagy egyáltalában nem emlékeznek meg a 
kassai református főiskoláról, mely egy időben az evangélikusok 
eperjesi coUegiumával, a hét évvel azelőtt felállított kassai 
jezsuita coUegium ellensúlyozására 1667-ben nyílt meg, s az 
üldözések viharai közt már 1674:-ben semmivé lett. 

Kassa városában már a reformáczió előtt jeles középiskola 
volt, melyet az ország minden részéből felkeresett az ifjúság. i) 
Mikor az egész Kassa befogadta a lutheri reformácziót, a városi 
iskola is, természetesen, evangélikussá lett, s mint ilyen, a XYII. 
század közepéig nagyban virágzott ; azután a római katholikus 
és református főiskolák mellett jelentősége mindinkább csökkent, 
majd a század végével, mondhatni, teljesen megszűnt, a mennyi- 
ben a város kormánya a lutheránusok kezéből a római katholi- 
kusokéba ment át s a inagistratus pártfogóból üldözője lett a 
lutheránus iskolának. 

A római katholikus és református egyház hosszas küzdelem 
után, egy időben, az 1649 : 12. törvényczikk által nyert Kassán 
njrilvános és szabad vallásgyakorlatot. 2) Addig úgy az egyik, mint 
a másik vallás hívei csak a hitsorsos erdélyi fejedelmek, illetőleg 
a felsőmagyarországi főkapitányok védő szárnyai alatt, az úgy- 
nevezett larályi házban (domus regia) tarthattak isteni tiszte- 
letet s csekély népességű iskolát. Ez volt az úgynevezett udvari 
egyház és. iskola (aulica ecclesia et schola). A győzelmes erdélyi 
fejedelmek : Bocskay, Bethlen és I. Rákóczi György idejében a 
reformátusok, a római kath. vallású királyi főkapitányok idejé- 

>) Franki Vümoa : A hazai és külföldi iskoláztatás a XVI. század- 
ban. Budapest, 1873. 102—106. 11. 

■) Révész Kálmán : Százéves küzdelem a kassai református egyház 
megalakulásáért. Budapest, 1894. 70. 71. 11. 



124 RÉVÉSZ KÁLMÁN. 

ben pedig a római katholikusok végezték az istentiszteletet és 
tanították a gyermekeket a királyi ház védó falai között. 

A XVII. századnak épen a közepén mindkét egyház szabad 
vallásgyakorlatot nyervén, egymással versenyezve igyekezett 
egyházi és iskolai intézményei mentül nagyobbmérvű fejlesz- 
tésével méltó helyet foglalni el Felsőmagyarország metropo- 
lisában. 

A római katholikusoknál ez időben a közoktatás ügyével 
legelső sorban és legnagyobb mértékben a jezsuiták foglalkoztak. 
Kassai residentiájuk már 1643 jan. 16-án megkapta királyi 
adományul a mislei dús jövedelmű prépostságot, 3) és pedig 
egyenesen arra a czélra, hogy »Í8kolát nyitván, a hazai ifjúságot 
az igazi vallásban és a tisztességes tudományokban oktassák.* 
Tizenegy év múlva, 1654 decz. 29-én ugyancsak III. Ferdinánd 
király a már említett királyi házat adományozta a jezsuitáknak,*) 
hol Kisdy Benedek egri püspöknek 1657 febr. 26-án tett fejedelmi 
alapítványa s I. Lipótnak 1660 aug. 7-én kiadott megerősítő 
oklevele (aranybullája) alapján már ez évi november első napjai- 
ban megnyílt a kassai collegium vagy universitás,^) a Ratio 
studiorum szerint szervezett jezsuita egyetem, a hatosztályú 
középiskola felett hároméves bölcsészeti és négyéves hittani tan- 
folyammal, azonban jogi és orvosi karok nélkül. 

A reformátusokat az egyház és iskola első szervezésében 
szintén fejedelmi pártfogók segítették. Mikor I. Rákóczi György 
1644 márcz. 10-én Kassa ura lett, a királyi házban azonnal 
megalakult a református udvari egyház és iskola. Maga a hit- 
buzgó fejedelem fizette a papot és az iskola tanítóit (1645-től 
fogva már kettő volt), sőt még a szegény tanulók ellátásáról ia 
gondoskodott. Ez udvari iskola tanítói közül kiemelkednek 
Czeglédi István, később a kassai egyház legnagyobb papja és 
a főiskola megalapítója, továbbá Komáromi Csipkés György, a 
nagy hittudós és bibliafordító. 

I. Rákóczi György halála után kegyes özvegye, Lorántfy 
Zsuzsanna lett a kassai ref . egyház nagybuzgóságú és áldozatkész 
patronája, Id 1650-től kezdve a regéczi uradalomból adatta ki 
a pap és a rektor évi fizetését, majd ugyanerre a czélra három 
értékes hegyaljai szóUőt adományozott, melynek termése volt 
az egyház és iskola legnagyobb jövedelmi forrása.^) 



») Farkas Róbert : A kassai kath. főgymnasiiun története. 
1806. 19. 1. 

*) U. o. 26, 1. 

») U. o. 33. 42. 49. 11. — Krones : Zur Geschichte des Jesuiten, 
ordens in Ungarn, 1645—1671. Wien, 1893. 54—59. 11. 

«) Révész Kálnvin id. m. 55. 1. 



A KASSAI REFORMÁTUS FŐISKOLA. 125 

Czeglédi István, ki kassai rektorsága után Tállyán és Bereg- 
szászon paposkodott, nem sok idő múlva, az 1653 év elején, 
mint lelkész jött vissza Kassára, hol az ő mély tudománya, 
kiváló tehetsége, lángoló buzgósága és nagy szervező ereje egészen 
új lendületet adott az alig megalakult egyház és iskola fejlődé- 
sének« A mint a kassai jezsuita-collegium felállítása 1654-ben 
kétségtelenné vált, ennek ellensúlyozására Czeglédi minden áron 
a meglevő református iskola hasonló fokra fejlesztésére töreke- 
dett. Az iskola legelső (ma már nem ismert) kezdetleges törvény- 
könyvét már 1656-ban átdolgozta, a mint azt a czím 2 Leges 
ScholaeCassovianae Hdv, Conf. Renovatae anno 1656. bizonyítja. 7) 
Ez a törvénykönyv nem nagy terjedelmű, összesen 21 czikkely 
(lex) van benne, mely leginkább a tanulók valláserkölcsi nevelé- 
sét, magaviseletét s fegyelmi eseteit és büntetéseit szabályozza ; 
végűi pedig az iskolai tisztviselők : a senior, contrascriba 
és oeconomus kötelességeit s a két előbbi esküformáját adja 
elő. A törvénykönyv legnagyobb része az 1621 évi sárospataki 
főiskolai törvényekből van, sok helyen némi csekély változta- 
tással átvéve ; mivel azonban Czeglédi nemcsak Sárospatakon, 
de Debreczenben is tanult, pár ponton megcsendül a debreczeni 
törvények viszhangja is.*) A három első törvényczikk azonban, 
mely a tanulók kötelességeit általában határozza meg, valamint 
az iskolai tisztviselőkre vonatkozó szakaszok, teljesen Czeglédi 
alkotásai. A kassai ref. iskolát igen jellemzően respublica lüeraria- 
nak, tudományos köztársaságnak nevezi ; a magyar nyelv hasz- 
nálatát, egyezőleg a sárospataki és debreczeni törvényekkel, az 
iskola falain belül szigorúan eltiltja. Sajnos, a tanárok köteles- 
s^eiről, a tananyagról és tanmódról egy szóval sem emlékezik 
meg ; de a tanulókra vonatkozó szakaszokból is megállapít- 
hatjuk, hogy Czeglédi e törvényekben az iskola számára már 
szélesebb keretet alkotott meg, melyet csak később remélt teljesen 
betolthetni. 

Ugyanis a közeli Sárospataknak százados múltú és nagy- 
hírű református főiskolája mellett egyhamar nem lehetett remény- 
ség arra, hogy Kassán is hasonló főiskola létesülhessen. Midőn 
azonban II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia, 1662-ben 
nemcsak megvonta a sárospataki főiskolától az uradalomból 
eddig járt jótéteményeket, hanem a jezsuiták által és más utakon- 
módokon is a tanárokat és tanulókat folyton háborgatta, a tanulók 
kezdtek lassankint Kassára átszivárogni, de azért egészen 1666-ig 

') Eredetije a kassai ref. egyház levéltárában. Közölve : Törté- 
nelmi Tár, 1893. Ö5(>— 558. 11. 

») Idevonatkozólag olv. Békefi Rémig műveit a debreczeni és sáros- 
pataki főiskolai törvényekről. Budapest, 1899. 



126 RÉVÉSZ kálmXk. 

csak egy rektor tanított a kassai református iskolában. Azonban 
a következő 1667 esztendőben oly nagymérvű viszály tört ki 
a sárospataki főiskola tanárai és tanulói közt, hogy egész sereg 
»öreg deák« önkényt elhagyta a sárospataki főiskolát, s átmenvén 
a közeli Kassára, az ottani református iskola népességét egyszerre, 
nagy mértékben, váratlanul megnövelte.^) Másik oka pedig az 
volt a sárospataki tanuló ifjúság Kassára jövetelének, hogy itt 
kevesebb költséggel tarthatták fen magukat, mint Sárospatakon, 
hol ez időben a felsőbb tanulók egyenruhája is igen díszes és 
drága volt, melyet a szegényebb sorsú deákok nem tudtak meg- 
szerezni. A sárospataki nagy deákok ez időben j^ezüst kapcsokkal 
megf űzött dolmányokat, tíz-húsz talléros látmostokkal (?) ékesí- 
tett süvegeket viseltek. «io) Idősb Csécsi János szintén azt írja, 
hogy a logikai osztály bevégzése után, 1669-ben azért ment 
Sárospatakról Kassára, mert nem volt elég pénze a pataki deák- 
öltöny megszerzésére s az ottani életmód folytatására. ii) 

Gzeglédi Istvánt nem találta készületlenül a tanulóknak 
hirtelen megszaporodott nagy serege, a menn}dben már egy 
évtized óta fáradhatatlan buzgósággal gyűjtötte az iskola számáia 
az alapítványokat és adományokat. A kegyes jóltevők sorában 
látjuk Barcsay Ákos és Apafi Mihály fejedelmeket. Teleki Mihályt, 
Udvarhelyi György abaúji alispánt és nejét Kim Máriát, Mathócsi 
Tamásnét, Barna Perencznét Czeczey Dorottyát és leányát üsz 
Istvánnét, Recski Mihályt, Vay Ábrahámot, Ibrányinét Erdődi 
Juditot. ^^) A tőlük és még számos, névszerint ma már nem ismert 
jóltevőktől nyert alapítványok és évi adományok biztosították 
a tanulósereg élelmét és ruházatát, ^3) azonban a legfőbb dolog 

») Sárospataki Fűzetek, 1860. 664—669. U. — Szombaíhi János : 
História soholae ref. Sarospatakiensis. Sárospatak, 1860. 197. 1. — Gzeglédi 
István levele Apafí Mihály fejedelemhez. Kassa, 1667 jul. 21. ^Minden 
emberi reménség kivúl nőve s neveikedék meg a pataki scholábúl szép 
virágzó scholánk. Három mesterink vannak ; hét classissal vannak, melyek- 
ben classicus praeceptorok tanítanak, úgy hogy az itt megtelepedett 
reformata reUgio oltalmazására antemm-ale az episcopaUs academia ellen 
ez a schola.« Marosvásárheljá Teleki-levéltár, Miss. 696. 

") Sárospataki Füzetek, 1860. 671. 1. 

") Irodalomtörténeti Közlemények, 1904. 350. és köv. 11. 

") Barcsay Ákos évi 500 forintot, Apafi Mihály évi 100 tallért. 
Udvarhelyi György és neje 3000 forintot, mely összeg akkor 10 százalékkal 
kamatozott ; Mathócsi Tamásné egy tállyai szőUőt, Barna Ferenczné Czeczey 
Dorottya egy kassai szőllót, ezenkivúl leányával Usz Istvánnéval együtt 
évenként 20 forintot, 10 köböl búzát és egy kövér sertést; Recski Mihály 
10 köböl búzát, 10 forintot, egy szalonnát, egy szapu lencsét és borsót ; 
Vay Ábrahámné szendrói jószágából ugyanennyi évi adományt, meg- 
toldva egy szapu lencsével és nyolcz itcze vajjal ; Ibrányiné Erdódi Judit 
évi 10 forintot. A kassai ref. egyház levéltárának adataiból. 

") A Gzeglédi Istvánt sirató egyik vers ót a többek közt így említi : 



A KASSAI REFORMXtUS FŐISKOLA. 127 

még hátra volt : megfelelő számú és képzettségű tanárokról 
kellett gondoskodni. Ezek beállításával lett a kassai ref. iskolából 
főiskola, más néven seminarium i*) vagy collegium^^) 

Az 1666 év elején még Almási Péter rektor egymaga taní- 
tott a kassai iskolában ; ez év májusában Felvinczi Sándor ; az 
1667 év elején Lisznyai Kovács Pál alkalmazásával háromra 
emelkedett a tanárok száma, kikhez negyedikül az egyház ifjabb 
lelkésze, Kabai Bodor Gellért, járult, ki a dogmatica theologiát 
adta elő.i<^) Mind a négyen a sárospataki főiskola jeles végzett 
növendékei voltak, kik közúl Eabai Bodor Gellért már előzőleg, 
Felvinczi kassai tanárságát megszakítva, Lisznyai pedig kassai 
tanársága után járt kiüföldön. Mindhárman nevet szereztek 
maguknak a tudományos irodalom terén íbA^) Almási külföldi 
tanulásáról és irodalmi működéséről eddig nincs adatunk. 

Három, illetőleg négy tanár, ez időben nem minden pro- 
testáns főiskolában volt. Sárospatakon csak kettő, Debreczenben 
és a kassaival egy időben, 1667-ben megnyílt eperjesi főiskolá- 
ban három tanár volt alkalmazva.^^) A kassai főiskolában Felvinczi 
Sándor a. hittani és bölcsészeti, i^) Lisznyai E. Pál a történeti 
és földrajzi, 2<>) Almási Péter a nyelvészeti tárgyakat adta elő. 
Egész joggal írhatták tehát a kassai tanárok már 1667-ben, hogy 
^minden dolgaikat és forgolódásaikat a híres sárospataki scholához 



Hanuló ifjaknak kóstya b ruházatja^, a mi azt jelenti, hogy Cz. gondosko- 
dott a tanulók ellátásáról. Czeglédi : Sión vára. Sárospatak-Kolozsvár, 
1675. Felvinczi Sándor verse. 

>«) Sárospataki Fűzetek, 1862. 635. 1. 

») Apafi Mihály levele a kassai ref. elöljárókhoz. Fogeu-as, 1672 
márcz. 7. ÉgyhÁzi levéltár, 66. az. 

") Lampe (D. Ember Pál) : História Hung. Eccl. Utrecht, 1728. 
5SÍ. lap. 

") Felvinczi művei : RMKT. I, 1230, 1279, 131ö ; H. 1518 ; IH. 
2479. 2480, 2522. — Kabai B. Gellért művei : RMKT. 1. 1208, 1220, 1280 ; 
IL 1398 ; ni. 2366, 2367. — lisznyai K. Pál művei : RMKT. I. 1421 ; 
IL 1519, 1609, 1668, 1729, 1730. 

") Homyánszícy V, Beitrage zur Geschichte evang. Gemeinden in 
üngam. Fest, 1863. Az 57. lapon az áll, hogy az eperjesi coUegiumban 
fizathárom tanár volt. Ezek közül azonban tíz a mai gymnasiumnak és 
elemi iskolának megfelelő osztályokban tanított s a tulajdonképeni főis- 
kolai szakon csak három taniu* működött: Pomarius, Pankratzius és 
Zabanins. 

»») i^e/vÍTiczi .' Disputationes theologicae. Leiden, 1669. I. Felvinczi 
»naper in schola Cassoviana theologiae et philosophiae praelector.4: Ajánlja 
művét mások mellett lisznyai !K Pálnak és Almási Péternek : ^Scholae 
ílorentis Cassov. ref. relig. rectoribus, assiduis laboríbus addictissimis 
et in ipsa eiusdem scholae reformatione mihi quondam cooperariis aequis- 
siml8.« 

**) Lisznyai K. Pál, mint debreozeni tanár és író, e szákokkal fog- 
lalkozott. 



128 RÉVÉSZ KlLMÁK. 

igyekeztek confonnáliii.«2i) Idősb Csécsi János életrajzában azt 
olvassuk, hogy 6 a sárospataki iskolából az épen oly híres kassai 
iskolába ment át, hol theologiát, metaphysikát, physikát, ethi- 
kát, logikát és görög irodalmat tanult. Azt is megemlíti, hogy 
a theologiában Maresius rendszerét követték. ^2) 

A tanulók száma, ideértve természetesen a hét osztályba 
(classis) járó s az öreg deákok közúl ' választott praeceptorok 
által oktatott kisebbeket is, 1668-ban harmadfélszázra ment.^^) 

A főiskola tágas épülete az akkori református templom 
mellett állott, mely ma az Orsolya-apáczák birtoka. Nagy méreteit 
bizonyítja az, hogy az iskolának nem is egy, hanem három csen- 
getyűje volt.**) Tekintélyes könyvtár is állott a deákok rendel- 
kezésére, mert még a német katonaság prédálása után is négy 
hordó könyret mentett meg és vitt Debreczenbe Felvinczi Sándor. *5) 
A közvizsgálatokat nagy ünnepélyességgel, a közelből-távolból 
egybesereglett jóltevők, pártfogók és érdeklődők jelenlétében, 
színi előadással kapcsolatban tartották meg.2«) Nyilvános vitat- 
kozásokat (disputatio) is tartottak, melyekre — úgy látszik — 
a jezsuita-coUegium tanárait és tanulóit is meghívták.*^) Sáros- 
pataki mintára meg voltak az úgynevezett collatiók is, melyeket 

»0 Sárospataki Fűzetek, 1862. 636. 1. 

") ^Itaque in scholam quoque non panim illustrem Cassoviensem 
transik« Irodalomtört. Köd. id. h. 

^) Czeglédi István levele Teleki Mihályhoz. Kassa, 1668. Maros- 
vásárhelyi Teleki-levéltár. 

«*) Áz 1683 ápr. 7-én készült jegyzékben említve van »az scholá- 
nak legkisebbik csengettyűje^, továbbá »az scholához való négy zászló«. 
Kassai ref. egyházi levéltár, 71. szám. Közölve: Történelmi Tár, 1896. 561. 1. 

9«) ü. o. 

««) Sárospataki FOzetek, 1862. 636. 1. Továbbá Kassa város jegyző- 
könyvében: >1667. 15. Sept. Instált Czeglédy calvinista praedicator ur 
oskolájokbéli examenére és comoediabéli actusokra; azonkívül theatru- 
mot engedjen extmálni az utezán, oskolájokon kivúl, mivel belől az össze- 
gyűlendő sokaság el nem fér, és hogy ott az utczát által engedjék rekesz- 
teni, míg a comoediájok tart. Arra úgy resol válta magát a nemes tanács : 
a theátrum csinálását megengedte ugyan egy napig, nem tovább ; de 
hogy által rekeszszék az egész utczát éppen, azt meg nem engedheti. « 
Történelmi Tár, 1890. 200. 1. 

") Czeglédi István a 23. sz. jegyzetben idézett levelében ezt írja : 
»A jezsuita páterek . . . még eddig a nagy Ur segedelméből soha bennünket 
sem philosophiából, sem theologiából csak a kis uj jónkig is meg nem szól- 
líthattanak, nem hogy sok, tíz disputatio jókon meggyőzhettenek volna. « 
Összevetve ezt azzal, a mit a Krones id. m. 57. 1. közölt jezsuita jelentés- 
ben olvasunk : >^Sie (a reformátusok) woUen uns nacháffen, und richten 
auch Schulkomoedien her, aber ohne Salz ; sie versuchen sich in Dispu- 
tationen, aber ohne Würde und Grazié, zu welchen eingeladen zu werden 
eine wahre Bussübung ist«, — azt kell következtetnünk, hqgy a jezstdta 
és református coUegium tanárai kölcsönösen meghívták egymást a dis- 
putatiókra. 




A KASSAI REFORMÁTUS H'^láKOÍ.A. 



129 



ma «eniJjiaríumoknak neveznénk, a melyekben egy-egy jeles 
tantiló (praesea) vezetése mellett, valamely, a nyilvános elóadá- 
^okon már tárgyalt tudományt átismételtek, revocáttak*-^) 

Ilyen vojt a kassai reíormátua főiskola szervezetei és élete, 
mely azonban nagyon rövid ideig volt zavartalan. A szomorú 
országos viszonyok és vallási üldözések vihara a kassai ref. íóia- 
kolát is meg-niegrázta, majd teljesen elseperte, A^ lö70 évi 
juL 29-én 2<MM) fónyi német katonaság élén Spankau tábornok 
lesz KassíA ura s e nappal kezdődik a n}41t erőszak tervszerű fel- 
lépése a felvidéki jjrotestantismus ellen. Legelőször Czegledi 
btván, a főiskola alapítója és ici;azi atyja -") esik áldozatul ; 
íogflágra vetik, majd holt- betegen Pozsony felé indítják, de oda 
már csak holttestét \ihetik, mert Nag^^szombat mellett, Ifi71 
]un. 5-én a jótékony halál véget vetett szenvedéseinek. A kassai 
ref. egyház éa főiskola ekkép ^>fejébeo sebes itt-et vén meg<i, mind- 
inkább mutatkoztak a bomlás, az enyészet jelei. Lisznyai K. Pál 
éi Abnási Péter még 16Tl-ben elmenekültek, ^'*) Kabai Bodor 
Gellért és Felvinczí Sándor azonban í^híven megállottak a töré9en«j 
egész addig, míg az ellenséges hatalom líST^-Vian a templomot 
és paplakot, líJTi elején pedig a főiskolát is feg)^verfts kézzel 
foglalta el s a tanárokat és tanulókat szert eűzte.^^0 

Igy vetett véget az erőszak a kassai főiskola rövid, összesen 
hét esztendőre terjedő életének, mely ha valami mély nyomokat 
nem hagyott is hazánk művelődéstörténetében, annyit minden* 
esetre megérdemeb hogy emlékezetét a feledés homályából ki- 
emeljük. Ét haec meminisse juvavit l 

^*} f*í*éeaí János mint kassai deák, tímul6tlirsi^ival együtt lüT l-ben 
a logikát* H5724)en a görög irodalmat^ 1673-bau Martí»iua theologiáját, 
ia74-beti aE ethikát *rDvoeálta*. Irmhúomtf/rL Köd. id. íi, 

"'\ Ltóznyai K. Pál íínéliítrftjzábao olví*S3uk í *Anno 1Ö67, sum 
fcK'íirtus ad gulx^rnium schöla© vüÍ. eceL CíaasoviensiSi ubi nactus sum 
4*ilo^ifisinium txíu k?siii(3 no;^trae niínistnim, et scholaií praefatao patrem, 
certt* patrem, Rover, ac t'lar D. Steplmniim Czegledi.* Liszm/ai K. Pái : 
Profeíciioniim sHchoiíiőtjuMnitn Pari L Dobioczen, HjS3. Az elúbeazéd után. 

'^') Buziiikai és I*cw>ahází sárospataki tanárok levele a kassai r^f. 
ülői járókhoz lí>7 1-ből. EgyUá?,! U- vél tár Hő. ssiám. 

•") ÍHifhil*»mtnrL Közt, iá, h, ♦Anno !tí74» tota íiohola per papbtas 
turbiittír et omnea íirholares rt»frno exct-dere jubentun* A kiűzött tanárok 
Dcbrcczcnben, a deákfik Gyuíafehérvárott tflláít^ik tTieiiedék*ít, hol ívkkor 
« sjfimtt^n elúziilt patívki tandrt»k Buzínkai és l^ÓHübásti tnniiotta-k. 



nzMAryoK. vm. ii; rdr^ET 



MÚVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 



VII. 

MAGYAR TÜZES- ÉS LÖVÖSZERSZÁMOK. 

— BCásodik és befejező köslemény. — 

A mint az eddigiekből láttuk, a magyar várakban a gyiijta 
és a tüzes szerszámoknak készítése nagyarányú és kifejlett volt. 
Pedig legfontosabb váraink összeírásait nem ismerjük, s így szám- 
talan tüzes szerszámnak még csak a nevét sem tudjuk. Hogy a magyar 
várak tüzes szerszámai itthon készültek, nem nehéz megbizonyíta- 
nunk. Előttünk állnak a bécsi arzenál iratai, az udvari kamara ren- 
deletei kétszáz évről. 1) Ezekben ágyúk, golyók és puskapor küldése 
a magyarországi várakba, számtalanszor előfordul, de egyetlenegy- 
szer sem találkoztunk kész gynjtó vagy tüzes szerszámok szállításá- 
val. Bizonyos tehát, hogy ezek nálunk készültek, örök kár, hogy 
magukról a derék magyar pattantyúsokról, kik e szerszámokat 
készítették, semmi irott emlék nem maradt reánk. Csak Tinódi 
Sebestyén jegyezte föl Bornemissza Gergely deákról, hogy Eger 
ostroma alkalmával minő csodás tüzes szerszámokat készített. Pedig 
tudjuk, hogy Gergely deák nem is volt pattantyús- mester. 

A mi a magyar várak lövőszerszámait illeti, ezekről elszórtan már 
sok érdekes adat látott napvilágot. Nem szándékozunk itt ez amúgy 
is ismert adatokat újra felsorolnunk, mivel ismeretlen adatokkal 
is bőven szolgálhatimk. E szerint csupán az eddig ismert dolgok 
kiegészítéséül mondunk el egyet-mást a magyar lövőszerszámokról. 

Ha a magyar várak régi összeírásait lapozgatjuk, arra az ered- 
ményre jutunk, hogy az eddig ismert két-három magyarországi ágyú- 
ontő műhelyen kivűl a XVI-ik században sok olyan vánmk volt, a 
hol ágyúkat öntöttek. A pozsonyi és a kassai arzenálokról nem is 
szólván, megemlítjük, hogy I. Ferdinánd 1527-ben ágyú-öntő meste- 
reket is rendelt Budára, 2) tehát bizonyos, hogy itt is készültek ágyúk. 



^) A közös p. ü. levéltárban. 

*) Közös p. ü. It. Hung. f. ]. és Niederösterreich, 1527. 



TAKÍTS Sándor. — MÚTELTSéaTÖRTÉKETI KÖZLEMÉNYEK. 131 

Trencöén várának 1535 évi összeírása mondja, hogy az egyik taraczkot 
(scharfedindl) ott helyben öntötték, i) Bizonyos Tobler Mihály nevű 
püchsengie8ser'i6l olvassuk 1546-ban, hogy 432 mázsa beszterczei 
rézből négy darab hetven mázsás kartaun-t öntött.^) Dobó István 
1553-ban Szebenben öntet két nagy ágyút.*) Murány várában a 
X Vl-ik század közepén Bertalan mester volt a conflator botnbardarum. 
Sok jeles ágyút öntött ő itt.*) Kanizsán 1568-ban Orbán mester 
viselte a conflator bombardarum tisztét, b) Dobó Istvánnak erdélyi 
vajdasága idején Szebenben és G3nilafejérvárott külön tüzérségi fel- 
ügyelői (curatores artelleriae) voltak, ö) A régi összeírások külön em- 
legetik az úgynevezett szepesi ágyúhat. Sempte várának ágyúi között 
1626-ban több olyat említenek, melyet valamikor Galgóczon öntöt- 
tek. '') Tehát bizonyos, hogy itt is volt magyar ágyú-öntő műhely. 
Gyakran említik az összeírások az öntőformákat, taraczkformákat 
is. 8) Bőven szólnak a sárospataki ágyú-öntő házról. Egyszóval az 
ágyú-öntés nálunk sokkal elterjedtebb iparág volt, mint a hogy 
íróink az eddig napvilágot látott adatok alapján gondolták. 

Ha a magyar várakban szereplő magyar ágyúkat vizsgáljuk, 
öntési idejükből, számukból és formájukból sok érdekes következte- 
tést vonhatunk. A XVI. és XVII. században nálunk szereplő ágyúk 
túlnyomó része a XVI-ik század első felében készült. A magyar ágyú- 
ipar virágzó kora tehát az 1527 — 1552 évekre esik. Ez idő alatt 
viselték a legtöbb háborút, tehát ekkor kellett legtöbb ágyú. Az 
ezen korbeli ágyúkat öntető urak közül megemlíthetjük Zápolyai 
Jánost és feleségét Izabellát, valamint kedvelt kassai kapitányukat, 
Czeczei Lénárdot. János király ágyúiról kevés emlék maradt reánk. 
A XVI-ik század közepén Kassán találunk közülök egyet-kettőt. Az 
1555 évi aug. 31-én Nádasdy Tamásnak jelentik : »Két öreg faltörő 
álgyúkat hántanak (t. i. a törökök) hajókra . . . egyik álgyú János 

') Orsz. Lt. ürb. et Conscr. faso. 99. 

*) Közös p. ü. lt. Famüienaoten, fasc. 17888. A helyet nem mondják 
megy a hol az Öntés tőrtént. 

, •) U. o. fasc. 13231. Liber rationum de omnibus proventibus regni 
Transylvaniae, 1552—1553. 

*) ü. o. Hung. fasc. 14340. 1554-ben írják pl. hogy Bertalan Murány- 
ban ♦sex falconetas majores zyngeripi germanice dictas^t Öntött. Ugyan' ez 
évben Eger részére két nagy ágyút öntött, melyek együtt százharmincz 
mázsát nyomtak. 

•) Orsz. Lt. Lymbus, III. sor. 8. cs. 

*) Közös p. ü. lt. fasc. 13231. Relatio commissariorum, 1553. 

') Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 87. nr. 30. Sempte, 1626. »Öreg 
faltörő, melyet szegény úr Galgóczon öntetett ; új habicz, kit szegény úr 
Galgóczon öntetett. « 

•) Agyúagy-csináláshoz való hosszú vas. U. o. fasc. 99. Verőcze, 
1547. Taraczk-forraák. Lymbiis, II. nr. 17. 1556. Urb. et Conscr. fasc. 77. 
Sároe, 1608. ü. o. fasc. 78. Szádvár, 1605. U. o. fasc. 87. Sempte, 1626. 
Husz^on 1600-ban : formae cclvbrinarum. Közös p. ü. lt. Hung. 1600. jan. 29. 

9* 



132 TAKÍT8 8ÁKD0R. 

királyé volt, az másik Perényi Péteré. «i) Izabella királyné ágyúiról 
már többet mondhatunk. Az 1552 évi összeírás S2aerint Izabella 
királyné a saját költségén tizenöt ágyút öntetett s ezeket Kassán 
átadta Ferdinándnak. 2) Ez ágyúkat maga Izabella királyné irattá 
össze.') Az ágyúk között első helyen szerepel a pórtáncz nevű, száz- 
húsz mázsát nyorfió nagy ágyú. Ennek a derék magyar ágyúnak 
egész története van. Roppant súlya miatt nehezen volt használ- 
ható.*) Nagyida alatt meg is repedt s e miatt újraöntését rendelték 
el, még pedig úgy, hogy ezentúl csak 75 mázsát nyomjon. 5) 

Az öntés 1561-ben meg is történt. Bizonyos Illenfeldt Ferencz 
végezte az újraöntést. Ez időtől fogva a XVII-ik század végéig a pór- 
táncz (Ferdinánd és Kassa czímerével) mint 93 mázsás, 40 fontot 
vető kartaun szerepel. 0) A többi kassai ágyú közt a másodikat {gróf- 
nak,') a harmadikat kóvetd-nek nevezték.^) A többi ágyú : sárkány, 
gyek, bajuszos , fias és siska néven említtetik. ») Az 1554 évi össze- 
írás szerint Kassán összesen 41 ág3rú volt.^^) A későbbi összeírások 
szerint ugyanott egy vadember (der wilde man) nevű 80 mázsás, 38 
fontot vető kartaim is szerepel, melyet 1530-ban Bebek öntetett. 
Ilyen vadember nevű ágyú a XVI-ik században több is volt végházaink- 
ban. Trencsén 1555 évi összeírása pl. említ egyet, melyet Pod- 
maniczky öntetett, n) Ecseden is volt egy vadeinber nevű, 40 fontot 
vető ágyú.i2) 

János király és Izabella ágyúinak egy része nem Kassán, hanem 
Erdélyben volt. Az 1552 évben ezekről is készítettek kimutatást. ^s) 



>) Orsz. Lt. Nádasdy-féle iratok. 

«) Közös p. ü. lt. Hung. 1552. Inventarium bellicorum tormente- 
rum et instrumentorum, quae Ser. Prínceps et domina Izabella regina tan- 
quam propria et suis pecuniis et impensis parata et facta . . . stb. 

*) U. o. Verzaichnuss des geschützes zu Kasehe, so die Königin 
Izabella hat inventim lassén. 

*) Orsz. Lt. Tört. Emi. B. 1567. Kassa : »Pórtáncz obnimiam eiua 
magnitudinem nullius usus.« 

") Cs. és kir. áll. lt. Hung. 1561. márcz. 4. Bombarda paurtancz 
iam est fracta ex qua una muralis fundetur, quae habebit centenarios 75. 

«) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 77. 1662. In vént. aller gross und 
klein ötuck, pöUeretz. 

') Közös p. ü. lt. fasc. 14336. 1552—1554. Altéra bombarda Barath 
vocata. 

») U. o. Tertia Keunvethe (= kővető). 

*) U. o. summa syskarum 11. 

") U. o. Revisio artellariae et bellicarum munitionum Cassoviae 
existentium, 1554. mense Decembri. — Az 1556 évből is van egy kassai 
összeírás a es. és kir. áll. Itárban i>Inventarium munitionum<t celmen. Ebben 
Í9 ugyanazon ágyúk szerepelnek. 

»») Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 90. 

") U. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. Eosed, 1619. 

") Közös p. ü. lt. Hung. 1552. Annotatio bombardanun et<;. in diver- 
sis arcibus Transylvaniae tempore resignationis. 



MŰVELTSÉOTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 133 

Volt a többi között egy 35 fontot és egy 22 fontot vető faltörő (duo 
muriíragae), továbbá »duo mortaría cuprea ad ejicienda fragmenta 
lapidum vulgo p€trare<i, azután »unus falco sive sacer cupreus,^) duo 
falconeti et alii duo ferrei omnia habebant insignia regis Johannis.* 
Temesvárott »duo sacri sive falconeti «, mindkettő 4 fontot vető, és 
más bárom falconeti, melyek bárom fontot vetettek, egy curtal' 
dus cupreus, mely 5 fontot, egy bombarda, mely 4 fontot, és három 
más, mely kőgolyókat vetett. 

János királynak és Izabellának kedvelt kapitányáról, Czeczei 
Lénárdról csak annyit tudunk, bogy ő maga 12 ágyút öntetett.*) 
Kassa átadásánál 1552-ben ezek is német kézre kerültek. 

A magyar főurak közül a Perényiek voltak a legnagyobb ágyú- 
kedvelők. Perényi Péter-féle ágyút a XVI-ik században sok végbázunk- 
ban találunk. Egerben pL 1558-ban az egyik nagy ágyú Perényi Péter 
nevét viselte. 8) Ónodon 1689-ben is használtak még egy 1541-ben 
és egy 1542-ben öntött ágyút, a melyeken Perényi Péter neve és 
czímere állott.*) Munkács várában még 1688-ban is használtak egy 
1542-ben öntött, oroszlános czimerű ágyút, melyen Perényi Péter 
neve is rajta volt. 6) Perénjri Gábor 1559-ben maga jelentette, hogy 
húsz ágyúja van. 6) Ilyesmit a Bebek-család is elmondhatott magá- 
ról, mert a XYI-ik században ez a család is igen sok ágyút öntetett. 
A mikor azután Bebek György várai a német kezére kerültek, a 
Bebek-féle ágyúkat mindenfelé széthordták. Találunk közülök még 
a dunántúli végházakban, sőt a törökök kezén is. A sok közúl meg- 
említünk néhányat : Munkács hadiszereinek 1573 évi összeírása 
emlit Bebek-féle falkonetát ; '^) ugyanott 1603-ban is volt Bebek- 
féle ágyTi.8) Fülek várában egy 1635 évi összeírás szerint volt Bebek- 
féle oroszlán nevű 29 fontot vető ágyú, Bebek-féle 24 fontot vető 
fiUemüle ágyú, három darab 1544-ben öntött Bebek-féle falkonéta.®) 
Ónodon 1664-ben és 1676-ban szerepel egy Bebek Ferencz-féle 7^4 



^ Xsacer nevű külföldön is előforduló ágyú volt ez, melyből a XVI-ik 
és XVll. században az itt szereplőkön kivűl többet nem találtunk. 

•) U. o. Siebenbürgen, fasc. 15469. 1526—1694. 

*) Orsz. Lt. Lymbus, III. sor. 8. cs. Inventarium seu conscriptio in 
arcé Agríenai machinarum bellicarum, 1558. Bombarda magna Petri Perényi 
titcJata. Az 1554 évi összeírás is megemlíti ez ágyút. Közös p. ü. lt. fasc. 
14338. Ingenia arcis Agriensis. 

*) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 25. Ónod, 1689. 

*) U. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. 1688. Specification der in dem Schloss 
Munkács sich befíndenden Batterien . . . stb. 

«) Közős p. ü. lt. Hung. fasc. 14344. 1559. ^Habeo enim ingenia 
majora murifraga octo, falconetas majores et minores duodecim.« 

') ü. o. Hung. 1573. Inventarium arcis Munkács super apparatu 
bellico' ct munitionibns. 

*) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 97. 

*) ü. o. faac. 89. Invent. über das Fülekerische Zeugwartambt, 1635. 



134 TAKÁTS SÁKDOR. 

fontot vető ágyú is. 1) Szád váron 1682-ben két darab Bebek Ferencz- 
féle öreg réztaraczkot használtak.*) Munkácson 1688-ban egy 1545-ben 
öntött Bebek-féle ágyú,8) Szendrőn 1690-ben két Bebek-féle 
ágyú,*) Homonnán 1691-ben egy kétfontos Bebek-féle taraczk em- 
líttetik.5) 

A tiszai részek ágyúkedvelő urai közül meg kell még említe- 
nünk] Mágocsy Gáspárt, 6) a Báthoryakat,^) Petrovitliot,^) Bűdyt,») 
Balassa Zsigmondot, i^) Pemphlinger Sebestyént ii) és Serédy Bene- 
deket. 12) 

Mondanunk sem kell, hogy ezen ágyúk jórésze az idők folya- 
mán hasznavehetetlenné lett vagy török kézre került s így semmit 
sem tudunk vréluk. De a megmaradottak alapján is elmondhatjuk, 
hogy a XVl-ik század első felében a tiszai részeken és Erdélyben az 
ágyú-ipar rendkívüli módon felvirágzott. Ezt a dolgot annál inkább 
csodálnxmk kell, mivel ugyanezen időszakban az ország nyugati 
részeiben a magyar ágyú-ipar sokkal jelentéktelenebb. Innen magya- 
rázható meg az a körülmény is, hogy az ország keleti részein az 
urak várai ágyúkban sokkal bővesebbek voltak, mint a nyugati 
részeken. Pedig tudjuk, hogy rézhez a nyugati részeken elég könnyen 
juthattak. Agyú-öntő műhelyek is akadtak s mégis azt látjuk, hogy 
a legjelentékenyebb urak Ausztriában és^Stájerországban kész ágyú- 
kat vásárolnak. így cselekedett pl. Zrínyi Miklós, Batthyány 
Ferencz és Nádasdy Tamás nádorispán is. 

Kivétel e téren Enyingi Török Bálint, a ki sok jeles ágyút 
öntetett itthon. Ezek közül nehán3rat még a XVIII. század elején 
is használtak a németek. A Török Bálint-féle ágyúk közfii 1553-ban 
Szigetvárott volt egy, melyet 1533-ban öntöttek, i^) Az 1556-ík évben 



») U. o. faflc. 25. 1676. 

«) U. o. fasc. 78. nr. 16. 

■) U. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. In dem Schloss befíndenden Bat- 
térien, 1688. 

*) U. o. 1690. 

») U. o. 1691. 

*) U. o. fasc. 97. Munkácson 1603-ban felsorolják a Mágocsy-féle 
taraczkokat. 

^) U. o. Lymbus. Munkács, 1688. Báthory-féle 10 fontos mozsár, 
melyet 1527-ben öntöttek. 

8) U. o. ürb. et Conscr. fasc. 97. Munkács, 1603. 

») U. o. 

") U. o. fasc. 87. nr. 68. 1563. Balassa mint Diósgyőr ura, e vár 
részére több ágyút öntetett a saját czimerével és nevével. 

") U. o. 1563-ban Diósgyőrött két Pemphlinger Sebestyén-féle 
ágjnú volt. 

") Közös p. ü. It. Hung. 1554. Ingenia arcis Agriensis : falconeta 
campestris Benedicti Serédy . . . stb. 1553-ból is van egy összeírás Orsz. Lt. 
Lymbus, II. sor. 17. cs., a hol szintén szerepel ezen Serédy-féle ágyú. 

") Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 50. Registrum etc. inarceZiget, 1553. 



MŰVELTSéOTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 135 

a Komáromban lévő ágyúk között volt Török Bálint-féle (Therek 
Weiilmidtische) falkonetl, dupla falkoneta, fülemüle. Tőrök Bálint* 
féle dapla kartami stb.i^) 

Török Bálinton kivűl több magyar ágyúja lehetett Podmaniczky 
Rafaelnek is. Trencsénben 1535-ben említenek egy vadember nevű 
Podmaniczky-féle ágyút,*) 1564-ben pedig ugyanott ezt írják : »Bom- 
barda magna nymfha süvestris dicta, per Podmaniczky relicta. «^) 

Egynehány ágyúja Bornemissza (Abstemius) Pál njátrai püspök- 
nek is lehetett; legalább a XVI-ik századi nyitrai összeírások meg- 
emlékeznek az ő czímerével ellátott ág3nlkról.^) Frangepán Ferencz- 
féle ágyúkat is emlegetnek a régi összeírások. így pl. 1558-ban 
Egerben volt egy Frangepán Ferencz-féle »bombarda /ro«cA, alias 
béka^ nevű 14 fontot vető ágyú.^) Szigetváron meg egy 1551-ben 
ontott Tahy-féle ágyú, 6) Mint tudjuk, a XVI-ik század második felé- 
ben a hosszú háború kitöréséig a török és a magyar közt állandóan 
frigy volt. Ez volt-e az oka, vagy más egyéb körülmény, nem tud- 
juk, de annyi bizonyos, hogy ebben a félszázadban öntött magyar 
ágyúval alig találkozunk. E szerint bizonyos, hogy a virágzó magyar 
á^rú-ipar a XVI-ik század másik felében majdnem teljesen megszűnt. 
Uj életre csak a XVII-ik században, a nemzeti felkelések korában kelt. 
Az ágyú-öntetés terén a XVII-ik század első felében az erdélyi feje- 
delmeket illeti az elsőség. Bethlen Gábor az első, ki nagyobb szám- 
ban öntetett ágyúkat. A XVII-ik század második felében az ő ágylíit 
is megtaláljuk a legtávolabb fekvő várakban is. így pl. Füleken 
is volt (vom Betlehem Gábor) '^) dupla falkon. Munkács várában 
1688-ban két tízfontos Bethlen Gábor-féle nothschlange nevű ágyút 
említenek. 8) Egerben ugyan ez évben szintén használtak Bethlen 
Gábor-féle ágyút. ») 

Különösen sok Ágyút találunk a magyar várakban a Eákó- 
cziak korából. Mind I., mind II. Rákóczi György igen sok és derék 
ágyút öntettek s a maguk várait úgy felszerelték, hogy a királyi 



1) Cb. és kir. áll. It. Hang. 1556. Francesco Benigno jelentése. Ugyanez 
a jelentés Deyach ■ (?) Ferenczisch Fcdkaunen-t is említ. Talán Dersff3rt 
4i^art írni ? 

«) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 99. 1535. 

') U. o. 1564. Inventaríum omnium munitionum. 

*) U. o. fasc. 77. 1587. Nyitrán két coltibrina Bornemissza czímeré- 
vel említtetik. 

*) U. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. 

*) Nemzeti Múzeum : Acta in Zigeth per Joannem Zermegh . . . stb. 
1554. Ezt a T<^y-féle ágyút Tahy Ferencz öntetté. 

"») Oraz. Lt. Lymbus, 11. sor. 15. cs. Verzaichniss was für Stuck 
und Munition in der Festung Fülek vorhanden. 

*) U. o. n. sor. 17. cs. Specifícation der in dem Schloss Munkács 
sich befíndenden Batterien. 

») U. o. Eger, 1688. 



136 TAKÁTS siJSDOR. 

várak e tekintetben nem is vetekedhettek velők. Tekintsük pl. 
Tokaj várát. Tudjuk, hogy ez a vár, míg a királyiak kezén volt, a 
legelhanyagoltabb, állapotban, düledezőf élben állott, por és ágyú 
nélkül. Rákóczi György azonban olyan állapotba hozta, hogy fel- 
szerelése semmi kívánni valót sem hagyott fen. Az 1649 évi össze- 
irás szerint volt ott egy Marcus Ourtius nevű 43 mázsás (25 fontot 
vető) ágyú, melyet 1646-ban öntöttek. Az oroszlános (44 m. 25 fon- 
tot vető), a ló (45 m. 25 f. v.), a hircus (32 m. 25 f. y.), a far- 
tuna (42 m. 25 f. v.) és a 25 mázsás pelikán nevű ágyúk mindegyike 
Rákóczi czímerét viselte. A sas nevű 33 mázsás falkonyt Báthory 
Boldizsár öntetté. Ugyancsak Rákóczi czímerét viselte az a hat 
darab, egyenkint 42 mázsás és 25 fontot vető ágyú, mely ágyúknak 
neveit az összeírás így adja : visíis, tadus^ aquüa, audiius, odoratus, 
gusius. Ezeken kívül volt még ugyanott 25 m. és 5 fontot vető sima 
f alkony, 16 fontot vető (11 mázsás) kis baba, 6 fontos sima falkony, 
3 fontos taraczky 21 fontot vető (46 mázsás)7tí/ewM/«, 3% fontot vető 
(11 mázsás) barát, 12 fontot vető (22 mázsás) angyal, 8 fontot vető (25 
mázsás) száUógerezdes f alkony és nap-verőfény nevű 1 fontos taraczk.^) 

Sárospatak és Szatmár váraiban is legnagyobbrészt Rákóczi > 
féle ágyúkat találunk. Az utóbbi helyen pl. az 1660 évi összeírás 
szerint *) volt hambics nevű ágyú 19 fontos, két seregbontó öt csö- 
vével, tüz'Szerszámhoz való mozsárágyú, 9 fontos hambics nevű ágyú^ 
béka nevű 14 fontos, veres ágyú 18 fontos, farkas nevű ágyú 24 fontos, 
ágyú falkon 7 fontos (két darab), szűz leány nevű ág3rú 14 fontos, 
hambics 21 fontos, hambics 25 fontos, sebes taraczk 3 fontos, fáikon 
ágyú 5 és 4 fontos, vadleány nevű ágyú 16 fontos, hambics ágyú 
23 és 20 fontos.8) 

Patakon még 1689-ben is javarészt Rákóczi-féle ágyúkat 
találunk. Ilyen volt pl. a 36 fontot vető Rákóczi-féle kartaun, a 
basüisctis, a krokodil, a 14 fontot vető quartierschlangl és két (10 
fontot vető) feldschlange, ^) Munkács várában 1688-ban szintén 
sok Rákóczi-féle ágyú volt. Az összeírás az öntésük idejét is meg- 
mondja. 5) A sárospataki és a huszti várakban volt Rákóczi-féle 
ágyúkról, melyeket madaras ágyúknak is szoktak nevezni, mivel 
már ismeretesek, nem szólunk. «) 



») U. o. Invent. Tokaj, 1649. 

*) U. o. L3niibus, II. sor. 14. cs. Az Szatmár várában az mint inven- 
táltuk, az szerint következnek ágyúk bé(yi fontosak, 1660. 

') A hatnbics ágyún a havbitz-iéXot ágyúkat kell érteniink. 

*) Orsz. Lt. Lymbus, II. sor. 17. cs. Patak, 1689. Mindannyi ágyú- 
nál megemlíti a Rákóczi nevet. 

*) U. o. Specification . . . stb. Munkács, 1688. Eger várában is volt 
1688-ban Rákóczi-féle ágyú. U. o. Eger, 1688. 

«) Ilyenek voltak a rigó, szarka, fogolymadár, szajkó, galamb, verébé 
gerlicze, pacsirta, fecske, seregély stb. 



5IÜVELT8ÉGTORTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 137 

Mint ez adatokból láthatjuk, Erdélyben és . Magyarország 
keleti részeiben az ágyú-ipar a XVII-ik század első felében újra fel- 
virult. Ugyanezen időszakban a nyugati részeken semmi nyomát 
•^em találjuk hasonló virágzásnak. Csak Eszterházy Miklósnak, i) 
a Thurzó és a Balassa családnak magyar ágyúiról maradt ránk 
némi feljegyzés. Eszterházy Miklós ágyúival nem foglalkozunk, 
mivel mindössze csak kettőről maradt írott emlék. A Balassa család 
öntötte magyar ágyúkról már érdemesebb volna egyetmást meg- 
tudnunk. Sajnos, a szűkszavú összeírások közelebbi felvilágosítással 
nem szolgálnak. Dévény várának 1666 évi összeírása szerint az 
ott lévő Balassa-féle ágyúkat 1653—1658 és 1661-ben öntötték. 
Voltak köztük *quartierschlangen mit dem löwen und Balassischen 
wappen, schlángl mit dem ochsen und Balassischen wappen«, fal- 
kona, három schlángl és egy falkonet. ^) 

Mivel a régi ágyúkról szóló feljegyzések legnagyobbrészt német 
és latin nyelvűek, sokszor lehetetlen az ágyúkról megállapítani, 
hogy magyar vagy idegen gyártásúak-e. Az ágyúkon lévő nevekből 
és czimerekből természetesen megtudhatnánk eredetöket, de sokszor 
ezeket sem említik meg. Mindamellett a már eddig említett magyar 
gyártású ágyúkkal nem merítettük ki a rendelkezésünkre álló 
anyagot. Említők, hogy a régi összeírásokban gyakran szerepelnek 
az u. n. szepesi ágyúk, így pl. 1688-ban Munkács várában volt egy 
1548-ban öntött szepesi ágyú. ») Semptén 1626-ban szerepel egy 
^szepesi öreg dlgyúy kit Thurzó Kristóf adott volt, kit császár-nak 
hínak, az mely 24 fontot vet«, ^hosszú sebes szepesi álgyú (5 fontos) 
és szepesi hosszú szarvas álgyú« (5 fontot vet). *) 

Megyék czímerével ellátott ágyúkkal is találkozunk. így pl. 
Munkácson 1688-ban volt egy régi ágyú Bereg megye czímerével. *) 
Magyar ágyúk voltak azok is, melyeket 1573-ban cancer^ testudo, 
vetus és Bebek néven Munkácson találimk. 6) Ecsed összeírásaiban 
háiom pálcza nevű ágyú (12 fontos) és a két kurta ágyú, meg az 
öreg baba (65 fontos) szerepelnek. ') Újvárt 1596-ban két ágyút emlí- 
tenek, melyet 1522-ben öntöttek ; az egyiknek neve gerezdes volt, 
tehát ez is magyar gyártású lehetett. ») Trencsén 1535 évi latin 

») Orsz. Lt. Lymbus, II. sor. 17. cs. In vént. Szendró, 1690. Eszter- 
házy Miklós-féle ágyú. 

«) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 84. nr. 46. Dévény, 1666. 

») ü. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. Munkács, 1688. 

<) U. o. Urb. et Conscr. fasc. 87. nr. 30. Sempte, 1626. 

») U. o. 

•) Közös p. ü. lt. Hung. 1573. Invent. arcis Munkács. Az 1603' évi 
összeírásban már UkThós béka, rák ez ágyúk neve s megemlíti még a farkas- 
fogú ágyút. 

'') Orsz. Lt. Lymbus, II. sor. 17. cs. Ecsed, 1619. Ugyanott egy 
dufla taraczkot is említenek. 

•) ü. o. ürb. et Conscr. fasc. 99. Invent. Újvár, 1596. 



138 TAKÁTS SÁKPOR. 

nyelvű összeíiása a kődobó ágyún és a mozsár patlanit/ún kivfil 
bonibarda ketvrthew pattharUyú ágyút említ, i) Kár, hogy ezen egyetlen- 
egyszer előforduló ágyú-névről vagy fajról semmi felvilágosítást 
nem ad. Magyar ágyúknak kell tartanunk leírásuk után a Gyula 
várában (1554) volt »bombarda cupream rimám in fronté hubens* 
{30 fontos) és a ^secunda bombarda farkas dicta« (9 fontos) ágyúkat. ^) 
Az 1556 évben Puchaim Farkas Kassáról, Lőcséről, Eper- 
jesről, Bártfáról és Murányból szedi össze hadjáratára az ágyúkat.^) 
Bizonyos, hogy mind a tizennégy ágyú magyarországi gyártású volt, 
de Puchaim csak faj szerint nevezi meg őket ; nevökről s czímereikről 
semmit sem szól. Csurgón (Török Bálint várában) 1552-ben említ- 
tetik »unus tharaczka bonus et optimus, item syska unus« és egy 
mozsár jxsUantyú, Mind a három Török Bálint-féle magyar ágyú 
volt. *) Dubovácz 1583 évi összeírása szerint voltak ott ^mortarii 
ferrei glaznik vocati duo.4 ö) Zrínyinek 1670-ben Buccariban tmor- 
taria oblonga ad instar navalium tormentorum 38 «, és <^navales 
bombardas porellas dictas.<i 6) Hol készíttette ezeket Zrínyi, nem 
tudjuk. Magyar ágyúnak mondják a Gerend- várában szereplő ágyú- 
habarniczát, 7) a milyen különben Huszton is akadt. ^) A scharfatü, 
scharfentin, scharfendindl stb. nevű ágyút magyarul taraczk-nak 
hívták, d) £z ágyúfaj igen gyakran szerepel a végházakban, de 
mindannyit az örökös tartományokból hozták hozzánk. Csak Tren- 
csen 1557 évi összeírása mondja, hogy ott négy Podmaniczky- 
féle (tehát magyar) sarfendindl van. lo) Sok magyarországi 
öntésű hahicz ágyúval találkozunk. Semptén volt pl. 1626-ban 
öreg új habicz, kit Beszterczén csináltatott az úr (14 fontot vet), 
dreg habicz, melyet szegény úr Galgóczon öntetett (kettő, mind a 
kettő 14 fontot vet). Ugyanott Semptén szerepel egy krokodüus öreg 
faltörő (40 fontot vet) és egy másik öreg fcUtöró krokodilus álgyú (ez 
is 40 fontot vet) ; öreg faltörő, melynek hajdú a neve (20 fontot vet), 
közép álgyú (10 fontot vet), morvái vas hahicz (5 font követ vet), 
hosszú öreg szegletes sebes taraczk (2^4 fontot vet). ^i) Semptének egy 
későbbi (1639) összeírásában szerepel : >tízszegletű rézágyú forma 

») U. o. fasc. 99. nr. 25. 

«) U. o. fasc. 76. nr. 1, 

*) Cs. és kir. áll. It. Hung. Puchaim jelentése ó felségéhez, 1556. 
szept. 13. 

*) Közös p. ü. It. Andrássyana, 1552. 

B) ü. o. fasc. 14385. Invent. castri Dubovácz, 1583. 

*) U. o. Hung. 1670. Bona fiscalia in insula Muraköz confiscata. 

') Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 78. nr. 37. Gerendvár, 1651. 

«) U. o. fasc. 64. nr. 24. Huszt, 1703. 

*) Közös p. ti. It. Hung. 1559. Querelae Francisci de Ibafalva: 
traczkones viginti, quos germanice sarphatingle vocant. 
»o) U. o. fasc. 99. nr. 22. 
») U. o. fasc. 87. nr. 30. Sempte, 1626. 



MŰVELTSÉOTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNTEE. 139 

sebes taraczkocska, egy Bukó ágyúja-féle 25 fontot vető, melynek 
közepén egy rima vagyon.* *) Fogaras várának ágyúi között 1632-ben 
voltak faliöró íalkonyok, sólyom nevű f alkony Mihály vajda 
czímcrével, egy másik falkony Báthory Boldizsár czímerével, hal- 
héjas csuka nevű falkony Szeben város czímerével, sebes taraczk 
Békés Gáspár czímerével, hosszú sugár taraczk Majláth czímerével 
és nevével. 2) Fenes és Borosjenő 1605 évi összeírásában s) egy hosszú 
syger és egy fekű taraczk említtetik, minden közelebbi meghatáro- 
zás nélkül. 

Az ág3ník egyes részeiről és felszereléséről igen kevés feljegy- 
zés maradt reánk. Az összeírások ugyanis a részletekre nem terjed- 
nek ki. A főbb alkotórészeknek és a szerszámoknak neveit azonban 
mégis összeállíthatjuk. Számos összeírásban szerepel pl. az ágyú- 
kalán,*) azután az ágyú töltésénél használt dorokló &) vagy döröJdó,^) 
a mit néha döröszkéló ') néven is említenek. Gyakran előfordul a 
iisztUófa (wischer),8) az ágyúkhoz való derékszeg «) és a forgó taraczk- 
hoz heveder vas derékszegezó,^^) a taraczktótó,^^) a taraczktótó serfenyő,^^) 
álgyúban, taraczkban for és golóhics leverő botfő,^^) ágyú tőteni 
való öreg vas A^tón,^*) ágyúagyban általjáró négyszegletes, erős vas- 
szeg, i^) álgyúagy csináláshoz való hosszú vas,iö) réz- és faágyúba 
való szcczma,^"^) a porzsák (unius bombardae posterior pars vulgo 
j)or sak vocata),i<>) a taraczk-tengelyre való csatlós vas és a pengő 
karika taraczk-tengelyre, i®) a lignum orsója vei tengely . . .20) stb. 



») U. o. fasc, 85. nr- 7. Sempte, 1639. 

*) U. o. faec. 14. Invent. arcis Fogaras, 1622. 

*) U. o. 42. fasc. 1605. »egy fekvő taraczk« stb. 

*) U. o. fasc. 76. nr. 2. Sáros, 1608. »öreg falkony vagyon kalanával 
és botjával. < 

») U. o. fasc. 1674. Huszt, 148. Agyú-dorokló. 

•) U. o. fasc. 14. nr. 40. Fogaras, 1636. ...» döröklójével és tisztító- 
fájával. « 

^) U. o. faac. 14. nr. 50. Fogaras, 1656. 

•) U. o. fasc. nr. 22. Trencsén, 1594. 

•) U. o. 

") U. o. fasc. 77. Sáros, 1608. 

") U. o. fasc. 76. Sümeg, 1588. 

") U. o. fasc. 101. Keresztúr, 1597. 

») U. o. fasc. 76. nr. 2. 1608. 

") ü. o. 

») U. o. 

") U. o. fasc. 99. Verőcze, 1547. 

") Ü. o. fasc. 86. nr. 27. Sempte, 1639. Ugyanott említtetik a kaza- 
matához való Bzeczma. 

") U. o. faac. 76. nr. 16. Sabaria, 1577. és fasc. 18. nr. 2. Putnok, 
1576. ^Saoci pnlverum por Bak.« 

'•) U. o. fasc. 90. nr. 15. Végles, 1636. 

^) U. o. Nádasdy-féle iratok. Boldizsár deák levele Nádasdy Tamás- 
hoz, 1552. 



140 TAKÁTS sXnDOR. 

Előfordulnak az ágyúvontató szerszámok között a következők is : 
ágyú vonni való kisafa, álgyúkerék tengelyéhez való marokvas, ^) 
álgyúvontató csikoltó vasak, ^) öreg aya rudak vasasak, s) ágyú vonta- 
táshoz való hámfák j^) ágyúk vonásához való csatlós szíjnyaklók,^) 
Néhány összeírás a nagyobb ágyúkhoz való mozpruken-t is megem- 
líti.^) Ezt az idegen szót a magyar hidlás elnevezéssel is szokták 
helyettesíteni. 

Van rá eset, hogy egy-egy ágyú leírásánál a felszerelését ií* 
megemlítik. 1658-ban pl. ezt írják : »Egy öreg álgyú, nagy vasas 
kerekeivel, agyával, kesefájával, kalanyával, fórójával együtt. «'') 
Végűi megemlítjük, hogy az ágyúöntésnél szereplő mesterek kőzött 
a csőmester is előfordul,^) és hogy 1639-ben az ágyú alá való czüozó 
vas is szerepel már.ö) 

A végházakban lévő ágyúkat, ha a szabadban álltak, zsinde- 
lyezéssel fedték be.io) 

Bár eddig csak magyar gyártású ágyúkat soroltunk fel, már 
ezekből is láthatjuk, hogy a magyar várak ágyúk dolgában rend- 
kívüli változatosságnak örvendettek. Pedig ugyan sokféle német és 
török ágyú is akadt bennök. Mindezen ágyúknak nemét és faját 
meghatározni ma már alig lehet ; mert az inventariumokat nem 
avatott pattantyúsok, hanem udvarbírák, ispánok és kamarai tiszt- 
viselők írták, a kik az ágyúk fajának meghatározásához semmit 
sem értettek. Ezek előtt csak kisebb és nagyobb ágyúk léteztek. 
Az elsőket taraczkoknak, az utóbbiakat meg faltörő ágyúknak nevez- 
ték és írták. 11) Innen azután a régi összeírásokban sok hibás leírás 
és meghatározás van. Colubrina elnevezéssel írják pl. azt az ágyút. 



M U. o. Urb. et Conscr. fasc. 85. nr. 27. Sempte, 1639. 

«) U. o. fasc. 77. Sáros, 1608. 

») U. o. fasc. 76. nr. 2. 1608. 

*) U. o. fasc. 99. nr. 22. Trencsén, 1557. t>Ligna ferreata hamfa, 
qUQA germani wagen appellant ad vehendas machinas majores.^ U. o. fasc. 
99. nr. 27. Nagybányán is többször említik a hámfákat. 

*) U. o. fasc. 76. nr. 2. ^Aya rudak öregek és vasasok, feier zy niak- 
Iák csattosak, álgyúk vonásához valók. 

•) U. o. fasc. 99. nr. 22. Trencsén, 1557. íPontes ferreati mozpnűcen 
appellati pro majoribus ingeniis neceB8aríi.<> A mozpruken Sáros összeiiásá- 
ban is emlittetüc. 

') Ü. o. L3rmbu8, II. sor. 14. cs. Fogaras, 1658. 

») ü. o. Nádasdy-féle iratok. Sárkány Antal jelentése az ágyúvásár* 
lásról Nádasdy Tamáshoz, 1550. jun. 18. 

•) U. o. Urb. et Conscr. fasc. 85. nr. 27. Sempte, 1639. 

") ü. o. fasc. 14. nr. 43. Fogaras, 1637. *Az ág3níkon jó, új sindelyes 
fedelek vannak. « 

*0 Orsz. Lt. Tört. Emi. B. 1530. »Bombardas majores, bombanlas 
minores.« ^^Nagy öreg álg3mkat faltömi valókat, sok taraczkokat mind sze- 
kerekre raktanak, csak az barmot kell reá fogni. « (Csász. és kir. állami lt. 
Hung. 1565. aug. 12. Nagy István jelentése Petheő Jánoshoz.) 



MÜVELTSÉQTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. * 141 

a inelvTŐl azonnal látjuk, hogy fcUco volt. Faltörő f alkonyoknak 
Írják még az 50 mázsás nagy ágyúkat is, holott jól tudjuk, hogy 
ilyen f alkonyok sohasem léteztek, i) Sziget 1551 évi összeírása ^) 
szerint ott nem volt másféle ágyú, mint csupa fcdco. Az 1559 évi 
jelentés meg nem említ mást ugyanott, mint húsz darab sarfantingle 
nevű taraczkot.3) Van 1660-ból olyan kimutatásunk, mely a felső- 
magyarországi fegyvertárak összed ágyúit felsorolja. És az egész 
kimutatásban nem fordul elő más szó, mint a tormentum.^) Egy- 
i«zóval ingadozás és bizonytalanság kisért minden összeírásban. 

Ha nem az összeírok meghatározásait, de az ágyúk nagyságát 
és alakját veszszük figyelembe, akkor arra az eredményre jutunk, 
hogy a magyar ágyúk fajukat illetőleg megfelelnek a XYI-ik és 
XVII-ik században dívott európai fajoknak. Különbség köztük 
csak a külső díszítésben és a nagyságban volt. 

Mint tudjuk, a legkiválóbb tüzérségi írók az ágyúkat három 
osztályba sorozzák. &) Az első csoportot az öreg ágyúk (kánonén), «) 
a másodikat a rendkivfili hosszú kígyók vagyis sugárágyúk (colubrina, 
serpentina, couleuvrines, batardes, moyennes), a harmadikat a 
mozsarak alkották. Mind a három csoport legtöbb válfaja ismeretes 
volt nálunk, csakhogy ezek neveit a nálunk is használt hadtörténeti 
művekben (August Demmin és Vendelin Boeheim 1890-ben és 
1893-ban megjelent müveiben) föl nem találjuk.?) 

Az elnevezéseket illetőleg a mieink is követik a külföldi pél- 
dát. A nagy (faltörő) ágjrúkat rendesen a rajtok levő reliefek, czíme- 
rek és nevek után nevezik el. A kígyók, vagyis a sugárágyúk közül 
a nagyobbakat nálunk is a hüllőkről, a kisebbeket pedig, épen úgy 
mint külföldön, a madarakról nevezik. Meg kell azonban jegyez- 



«) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. faac. 14. Fogaras, 1632. 

*) Nemzeti Múzeum : Super instrumentis bellicis, ingemis, tor- 
mentis. 

•) Közös p. ü. lt. Hong. Querelae Francisci de Ibafalva rationistae 
arcis Zigeth, 1559. így vagyunk Kanizsával is. Az egyik kimutatás szerint 
1568-baa ott nem volt más, csupán fcdconeta, egy másik összeírás meg 
többféle ág3rút sorol fel ugyanott. 

*) cisz. Lt. Lymbus, ti. sor. 14. cs. Extractus, quantum in caesareift 
armament«rii9 domibus superiorum Hungáriáé partium de torment is repe- 
ritur, 1660. 

*) Tartaglia : Della nuova sciencia. — Diego Ugano : Trattato della 
Artigleria. 

«) Ilyenek : Canone, doppelcanone, batarde, scharfmetze, quar- 
tana (carthaune), singerín, nachtigall, naff, darappan, püífel, steinpüchsen, 
halbe chartaune, doppel chartaune, porscher lugk stb. 

') A cs. és Idr. hitbizományi könyvtárban van egy nagy kézírásos 
könyv, mely a következő czímet viseli : »Was ordnung und fleiss sich ein 
Zeugwart mit allém geschoss und munition, auch anderem in ain Zeug- 
liaas gehören gebrauchen soll.< 1601. E munkában megtaláljuk a nálunk 
használt összes ágyúk neveit. 



142 TAKÁTS SÁNDOR. 

nünk, hogy az ugyanazon nevet viselő magyar ágyú is különbözött 
külföldi másától. Erre nézve a régi összeírások elegendő példával 
szolgálnak. 

A fél-kartaun nevű ágyú pl. a mint tudjuk, ötven fontot szokott 
vetni. A szendrői két fél-kartaun pedig 28 és 24 fontot vetett. i) 
A falconett (ribadoquin) rendesen 1^ fontot vetett, a Bebek-féle 
falconettekről pedig azt írják, hogy 2 fontot vetettek.*) A fülemüle 
(nachtigall) és a zengrin (singerin) nevű ágyúk, mint tudjuk, rende- 
sen 50 fontot vetettek. A Bebek-féle fülemüle ellenben 24 fontot, 3) 
a huszti fülemüle 25 fontot,*) az árvái fülemüle 28 fontot, 5) a Bazsó- 
féle sibiUa nevű zengrin meg 30 fontot vetett.®) A baba nevű ág^^ú 
(halbe schlange) rendesen tíz fontot vetett. Az egri baba (Pprényi- 
féle) ellenben 4 fontot, az ecsedi öreg haha 65 fontot, '') a palotai bre- 
vÍ8 baba 3 fontot, ») a tokaji kis baba 16 fontot vetett. 9) A nálunk 
divatos farkas nevű ágyúk közül a Szalárdi leírta farkas őt öl hosszú 
óriási ágjrú volt ; a huszti farkas ágyú már csak 7 fontot, ^^) a gyulai 
farkas 9 fontot, ^i) a szatmári farkas ágyú pedig 24 fontot vetett, i^) 
így vagyunk a többi magyar ágyúkkal is. De épen azért, mivel 
különböztek a külföldiektől, hamar meg lehetett ismerni magyar 
voltukat. A mikor német tüzérek írták össze a magyar várak ágyúit^ 
nem is felejtik el megemlíteni, melyik a magyar, melyik a török 
vagy német kartaun, kígyó, vagy f alkony. i8) Ha az összeírok magya- 
rok voltak és az ágyúnak a faját vagy nevét nem ismerték, egy-egy 
jelzővel segítettek magukon. így írnak azután pl. /é/-taraczkot, nagy 
taraczkot,. kolcsos taraczkot, sólyom taraozkot, ónnal és vassal járó 
taraczkot, kurta és sebes taraczkot, saskeselyű taraczkot, dufla taracz- 
kot, pók taraczkot, sajkára való taraczkocskát, tábori taraczkot, barát 



^) Oraz. Lt. Lymbus, II. sor. 17. cs. Invent. Szendrő, 1690. 

•) ü, o. ürb. et Conscr. fasc. 89. Fülek, 1635. 

») ü. o. 

*) U. o. fasc. 148. Huszt, 1674. 

^) Közös p. ü. lt. Hung. 1549. Inventari aller geschütz zu Oraba. 

•) Cs. és kir. áll. lt. Vermerkt was bei K. M. in s. Maj. Schloss Murán 
verschaffen, und des Bazo Mathiasen verlassen geschütz . . . stb. 1550. 
máj. 5. Gergely deák 1554-ben Egerre 20 fontos singetineket (sex falcone- 
tas maiores zyngeryn germanice dictas, jacientes globos 20 libros . . . 
stb.) kért. 

') Orsz. Lt. Lymbus, II. sor. 17. cs. Ecsed, 1619. 

«) U. o. ürb. et Conscr. fasc. 36. nr. 66. 1578. 

») ü. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. Tokaj, 1649. Megemlíti a ♦baba- 
ágyúhoz való fenyúfa fojtás t« is. 

»•) U. o. Urb. et Conscr. fasc. 148. Huszt, 1674. 
") U. o. fasc. 76. nr. 1. 1572. 

") U. o. Lymbus, II. sor. 14. cs. Invent. Szatmár, 1660. 

") U. o. II. sor. 17. cs. Egerben 1688-ban említenek török és német 
kartaunokat : »ein ungarisch halbe chartaun, ein ung. stuck« 1547. stb. 



MÜTELTSÉGTÖBTÉinSTI EÖZLEMÉJ^YEE. Itö 

taraczkot, apró taraczkot, szegletes taraczkot,^) sugár vastaraczkot, 
tárok taraczkot stb. 

A milyen nagy a változatosság végházainkban az ágyúk dol- 
gában, ép olyan sokféleséget találunk a puskákban is. Ezek hama- 
rább elterjedtek nálunk még az ágyúknál is. Már a XVI-ik század első 
felében sok fajával találkozunk a puskának s már akkor százával 
verbuválhatták nálunk a puskás katonát.^) 

A puska és az ágyú között mintegy átmenetet alkotott az u. n. 
szakállos, melyet kecskelábon vagy ágason tartottak. A régi jelenté- 
sekből is világosan kiolvashatjuk, hogy a szakállosokat igazában 
kisebb ágyúknak tekintették. Körösszeg összeírása pl. így sorolja 
fel az ágyúkat : »habet hombardas majores quarum altéra vulgo taraczk, 
altéra verő siska vocatur ; bombardae minores vulgo zaJcaUos.^ Ador- 
ján várának összeírása is ilyenformán szól : >^bombardae, quarum 
duae longiores, duae breviores vulgo taraczk, bombardae minores 
vulgo zakaUos.<^^) 

Hogy a szakállosokat ágyúk helyett is használták, kitűnik a 
régi magyar naszádok felszereléséből. Az 1552 évig ugyanis a magyar 
naszádokon taraczkocska helyett egy-egy szakállos állott kecske- 
lábon. Csak 1552-ben alkalmazza Alonso de Contreras, a bécsi hajó- 
arzenál kapitánya, a szakállosok helyett a taraczkot.^) 

A magyar végházakban oly népszerű seregbontó is igazában % 
szakállos volt, a mennyiben 2 — 20 szakállost kapcsoltak össze. A siska 
vagy szicska &) nevezetű ágyúcska is közeli rokona a szakállosnak. 
Előfordul a siska-szakállos is. így pl. Homonna összeírásában 
olvassuk 1684-ben : ^Vigyázó bástyán siska- szakáUos.*^) Mint tudjuk, 
szakállosokat nálunk már a XVI-ik században is készítettek. Minden 
végházunkban ismerték pl. már a XVI-ik század első felében a eset- 
neki szakállost, '') a bányai (krompacenses et klobucenses) szakálloso- 



*) A &y-]evéltárban (Zay-Ugróczon) a XVI-ik századi leltárak négy- 
szegUiú glÓbicsokat is emlegetnek. 

•) Reichersdorfer jelenti pl. 1532-ben, hogy Brassóban 300 
puskást verbuvált (conduxi 300 pedites pixidarios). Szebenben szintén 
nagyobb számú puskás darabantot verbuvált (conduxi darabantos pixi- 
darios). Közös p. ü. It. Hung. 

») KÖ206 p. ü. It. Hung. fasc. 14410. Mindkettő 1602.ből. 

*) Cb. és kir. áll. It. Turcica, 1584. Lichtenstein követi jelentése, 
melyben elmondja, hogy a magyar és a török naszádok teljesen azonosak, 
csakhogy a magyar naszádok mindegyikén egy-egy taraczkocska van, a 
törökökéin pedig kettő (in vorderen theil eines jeden schiffs lagen zwei 
kleine stucklein). 

•) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 116. nr. 14. Terebes, 1684. Kerék 
és agy nélkül való szicska 3., szicska kereken 1., szicska agy nélkül 2. 

•) U.o. 

') Közös p. ü. It. fasc. 15429. Újvár, 1554. Pixides chetnekienses. 



144 TAKATS SÁNDOR. 

kat. Legrégibb szakállosaink agynélküliek voltak. i) Ezeket máskép 
nyélben űtó-nek is nevezték.^) Úgy látszik, ez a gyakran előforduló 
seggben utó szakállossal egy.s) Előfordulnak még : barbati medii, 
barbati minores, barbati integri tecis carentes ; ^), a hosszú szakállos^ 
föwd szakállos, agya nélkül való szakállos,^) faagyú szakállos,^) bot- 
szakállas,'^) fecske-szaháUos,^) fölöttő (?) szakállos,^) forgó szakállos^^o) 
magyar szakállos,!^) fanyelű szakállos, vas-szakállos ^^) stb. A fél- 
szakállos valamivel rövidebb volt az egyes szakállosnál. Erről a vesze- 
delmes fegyverről azt jegyezte föl Bornemissza Gergely deák (egri 
kapitány), hogy olyan sebet üt, mint a milyet a kard szokott 
vágni. 13) 

Az itthon készült szakállosokon kivűl a magyarországi vég- 
házakban leginkább a prágai és a nürnbergi szakállosokat hasz- 
nálták, i*) 

A szakállosokhoz nagyon hasonlított a polkák vagy pulhák nevű 
puska, a milyet nálunk is bőven csináltak a mesterek. Mint a szakái - 
lost, úgy a polhákot is alkalmazták a tüzes szekereken mint forgó 
lövőszerszámot. Makoviczán pl. 1671-ben volt : ngen szép hosszú 
szekérben való vont lyukú pulhák kettő. «i*) Gyakran előfordul 
a kószögi ó pdhák ^^) [és röviden a pdhák i') vagy púlhákA^) 

f >) Közös p. ü. It. Hung. fasc. 14338. Eger, 1554. Invent. ^Barbati 

antiquissimi lectos non habentes.^ — Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 78. 
nr. 6. 1594. ^Zakalosok kiknek agyok nincsen. « 

■) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 77. Sáros, 1608. 

*) U. o. fasc. 79. Boldogkő, 1683. Seghben ütő szakállos; seghben 
ütő fanyelű szakállos. « 

*) Közös p. ü. lt. Hung. Invent. arcis Munkács, 1573. 

») Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 2. nr. 31. Barkó, 1621. 

«) ü. o. fasc. 101. Keresztúr, 1597. 

7) Nemzeti Múzeum : Balassa lt. Makovicza összeírása, 1589. 

«•) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 78. nr. 22. Ónod, 1611. 

•) U. o. fasc. 78. Bellatincz, 1674. 

'•) ü. o. fasc. 79. Boldogkő, 1683. 

") ü. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. Patak, 1689. ^Ungarische Toppl- 
hacken 200. « 

") U. o. fasc. 46. nr. 74. Egerszeg. 1587. 

^*) Közös p. ü. lt. Hung. 1554. Humülima supplicatio Gregorii lite- 
rati : »pixides barbati breves commodius possent sagittationes facere, 
quam cum magnis et longis ; de taJibus solent jacularí globolos pixidum 
quos ad virgultas ferreas in formis fundere solent, et cum exeunt et ali- 
quem tangunt hominem, tam magnum vulnus faciunt, tanquam sí gladio 
sectarent.^ 

'*) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 99. Trencsén, 1583. és fasc. 46. 
nr. 74. Egerszeg, 1587. 

»*) U. o. fasc. 21. nr. 8. 1671. 

") U. o. fasc. 87. nr. 2. Divény, 1678. 

") Közös p. ü. lt. fasc. 15431. Inventatio rerum Mathiae Osztrosyth 
ad castrum Ludan pertinentium, 1671. oSclopeta majora vulgo polhak.< 

>*) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 14. nr. 40. Fogaras, 1636. 



MŰVELTSÉGTÖBTÉNETI KÖZLEMÉKYEK. 145 

Közönségesek voltak nálunk a különféle muskatélyok (muskéták). 
Ezek között is akadt olyan, melyhez ágasokat vagy kecskelábakat 
használtak. 1) 

A puskák közül leggyakrabban ezek szerepelnek a magyar 
várakban : kézi puska, ^) nem vont vasú gyalog puska, tessényi puska, ') 
tajdás puska,^) jancsár puska, hanotos német puska,^) kűszeg puska,^) 
kűszegi hosszú puska,'') csapós puska, haUa puska, s) balon (vallon) 
puska tokkal és tok nélkül, ^) mordály puska, ^o) hosszú puska, rövi- 
dé puska, 1^) flinka,^^) kanóczos trucz puska, is) taplós puska, kara- 

bin 1*) stb. 

* « « 

A tüzes- és a lövőszerszámokra vonatkozó mindezen adatok 
(bár nagyon hiányosak) kétségtelenné teszik, hogy várainkban 
minden újitást, minden találmányt két kézzel fogadtak s nemcsak 
azonnal alkalmazták, hanem mindennek a gyártását is eltanulták. 
Mind a tüzes szerszámok, mind az ágyúk között akárhányat talá- 
lunk olyat, a melyet a nyugati államokban jóval később kezdtek 
használni, mint nálunk. Ilyen volt pl. a petárda, ilyen volt a kartács 
meg a Jiaubitz nevű éigyű. Ez utóbbit a német birodalomban csak a 
harminczéves háborúban kezdik nagyobb mértékben használni. 
A francziák még később (a neerwindeni csata után), a XVII. század 
végén honoaitiák meg, míg a mi szegény végházainkban a haubitz 
nevű ágyúk már 1540-ben előfordulnak. Ki tudná megmondani, hány 
ilyen jelenséget állapithatnánk meg, ha a magyar várak felszerelé- 
séről pontosabb és részletesebb összeírások maradtak volna reánk. 
De sok várról semmi, sokról meg csak XVII-ik századi feljegyzések 
maradtak fen. Ezekből pedig alig állapíthatjuk meg, mikor jött 
®gy"®gy fegyvernem divatba nálunk. Takáts SXkdob. 

') Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 41, nr. 44. Szerencs, 1635. Ónodon 
1676-baii emiitik a ^muskatérhoz való csolongln-ot. U. o. fasc. 25. 1676. 

*) U. o. L3anbus, II. sor. 17. cs. Eger, 1558. 

s) Közoe p. ü. lt. fasc. 15431. Nádasdyana, 1669. 

*) U. o. 

*) Oraz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 101. Keresztúr, 1597. 

*) Közös p. ü. lt. Hung. 1673. Zrín3ri confiskált javai : ^sclopi kűszegh 
puska nuncupati.« 

') U. o. faac. 15431. Keresztúr, 1669. 

•) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 79. nr. 20. Ajnácskó, 1684. 

») Közoe p. ü. lt. Hung. 1617. jul. 18. 

*•) U. o. 1617. Mindkettő^ubraviczky Mátyás harminczados inven- 
tarioina Pozsony váráról. 

") Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 14. nr. 40. Fogaras, 1636. 

»■) ü. o. fasc. 99.. nr. 50. Pistoleta seu flinka. 

'•) ü. o. fasc. 64. nr. 24. 1703. 

") Közős. p. ü. lt. fasc. 15431. Nádasdyana, 1669. 



SZÁZADOK. 1906. 11. FÜZET. 10 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



A pmnonhalmi szent Benedek-rend története. A magyar keresztény- 
ség, királyság és benczés-rend fönnállásának kilenczszázados emlé- 
kére kiadja a pannonhalmi szent Benedek-rend. Szerkeszti Erd&yi 
László, III. köt. A pannonhalmi főapátság története. Harmadik 
korszak : Az uralkodók reformáló törekvései. A pannonhalmi apát- 
ságnak főapátsággá való szervezése. 1405 — 1535. Szerkesztették és 
részben írták Sörös Pongrácz és Rezner Tihold, Budapest, 1905. 
Stephaneum kny. 4-r. 4, 843, 2 1. Képekkel és hasonmásokkal. — 
IV. köt. A pannonhalmi főapátság története. Negyedik korszak: 
A nagy háborúk kora. A magyar szent Benedek-rend föloszlása és 
föléledése. 1535 — 1708. Nagyrészt írta Molnár Szuljncz, Budapest, 
•1906. Stephaneum kny. 4-r. 911 1. Képekkel. 

E nagy vállalat, hazánk legrégibb szerzetes-rendjének 
története, Isten segítségével szépen halad kitűzött czélja felé. 
A régieken kívül új, derék munkások is hozzáfogtak, hogy éve- 
ken át tartó fáradsággal felderítsék szerzetük múltját és egy- 
úttal hazánk történetéhez is nagyon értékes adatokat nyújtsanak. 
Rezner Tibold és Molnár Szuljncz jóformán egyszerre, mint egé- 
szen kiképzett történetírók lépnek föl és derekasan megállják 
helyöket. 

Az itt ismertetett két kötet a pannonhalmi főapátság két 
hanyatlását és két felvirágzását tárja elénk. 1404-től 1500-ig, 
tehát 96 év alatt csak 28 évig volt apátja Pannonhalmának, 
mert Albeni János nagyon rövid ideig (1404 — 1405) tartó 
hivataloskodása után más kormányzó következett a váradi 
püspök unokatestvére, örévi Konrád személyében. Sót Albeni és 
Orévi kormányzása között a főapátság javai egyidőre idegen 
kézre is jutottak. Kikerülte ugyanis a szerzők figyelmét azon 
nevezetes adat, hogy 1406 máj. 9-én Zsigmond az egész apátsá- 
got 4400 forint jövedelem erejéig a bajor Johannának, IV. Albert 
osztrák berezeg özvegyének adta át.i) Pedig ez jellemző arra 



1) Magyar Történelmi Tár, IX. 49—50. IL 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 147 

nézve, hogy az 1404 — 1410 években Zsigmond mennyire önké- 
nyűleg rendelkezett az egyházi javakkal, örévi nem volt való- 
ságos apát, mert elóbb az egri egyházmegyében borsvai főesperes, 
a váradi egyházmegyében pedig váradi kanonok volt.i) Tehát 
semmiesetre sem készült benedek-rendi szerzetesnek, legfeljebb 
1407-ben az 9,páti méltóság kedvéért vette fel a szerzetes ruhát. 
Az utána következő nem csupán kormányzó, hanem idegen is 
volt : Kropidlo János lengyel herczeg és kujáviai püspök. Dobay 
Miklós (1421—1438) és Héderváry László (1439—1447) hiva- 
taloskodása után a monostor egyházi szempontból végleg zül- 
lésnek indult. A hányatott életű Döbrentei Tamá^ zágrábi, 
utóbb nyitrai püspök kapta meg élete fentartására, majd Vitéz 
János esztergomi érsek kormányozta, utoljára pedig Mátyás 
király egészen elfoglalta és jószágait mint királyi uradalmat 
(1472—1490) a budai tiszttartókkal kezeltette. II. Ulászló ide- 
jében bíborosok, püspökök versengtek, hogy ki szerezze meg 
magának e zsíros javadalmat; öt évig a királyi kincstár is húzta 
jövedelmeit, míg v^re belátták, hogy a szörnyű visszaélések 
a monostornak teljes vesztét idézik elő — mert a szerzetesek 
száma már négy emberre szállott alá — és hozzáfogtak a monos- 
tor felvirágoztatásához. 

A királyi kanczellária egyik jegyzőjének. Tolnai Máténak 
személyében akadt férfiú, a ki teljes buzgósággal szerzetessé 
Ión. Példája, tudománya, lelkes buzdítása másokat is fellelke- 
sített, és egy évtized alatt nemcsak a fegyelmet, az istentisztelet- 
ben a szép rendet állította helyre, hanem a szerzetesek számát 
is megszaporította, úgy hogy 40 szerzetes munkálkodott vele 
együtt Isten dicsőségére. Majd hozzáfog a többi apátságok helyre- 
állításához, gyűléseket tart, látogatásokat végeztet és a világiak 
kezére került apátságokat visszaszerzi. Betetőzi működését 
azzal, hogy 1514-ben megszerzi a pannonhalmi főapátság nagy 
kiváltságlevelét és ezzel végleg rendezi a főapátság viszonyát 
mind a magyar egyházmegyékhez, mind a többi benedek-rendi 
apátságokhoz. Ekkor a főapátság teljesen külön álló területté vált, 
(nallius dioeceseos), úgy hogy annak lakosai felett egy püspök 
vagy érsek sem gyakorolhatott joghatóságot, mert még a világiak 
8 az ott szolgáló világi papok is a főapát joghatósága alatt állot- 
tak. Az összes magyarországi benedek-rendi monostorok felett 
pedig teljes felügyeleti és büntető jogot nyert a főapát, mert 
háromévenként összehívhatta az apátokat, a gyűléseket csakis 
ó vezethette, látogatókat nevezhetett ki és a szükséges javítá- 
sokat végrehajthatta. 



») Turul, 1903. 109. 1. 

10* 



148 TÖRTÉNETI mODALOM. 

így megújulva, megerősödve, a pamionhalmi főapátság 
bizonyára kiállotta volna a hitújítás támadásait, mert hiszen 
jóformán előre elkészült a támadások visszaverésére, de a mohácsi 
vész és még inkább a két király versengése tönkretette harinincz 
évnek fáradozásait. A török császárnak 1529-iki és 1532-iki 
hadjáratai megingatták a monostor vagyoni állapotát, a monos- 
tor csendjét a katonák zaja váltotta fel, és Tolnai Máté élete 
vége felé sírva nézhette egész fáradozásának megsenmiisúlését. 

Tolnai halála és Buda elfoglalása után 1542-ben már kény- 
telenek a szerzetesek hat évre elhagyni Pannonhalmát, majd 
1562-től kezdve megint túrni, hogy csupán kormányzó bírja a 
monostor jószágait. A monostor mindinkább várrá, katonák 
fészkévé alakult át, végre 1585-ben a régi, századok óta fennálló 
convent, szerzetes-gyülekezet is feloszlott, s ezzel a szent Benedek- 
rend Magyarországon nagy időre megszűnt. Elnémult tehát 
Pannonhalmán a zsoltár-éneklés ; a vár kétizben is török kézre 
került, a főapátság összes jövedelmeit a katonatartás emészté 
fel, a kormányzók távol laktak, alig-alig tudtak valamit meg- 
menteni a jövedelemből, csupán a levéltárat és az egyházi szerek 
egy részét őrizgették jobb jövő reményében. 

Végre 54 év után újra akadt egy másik magyar egyházi 
férfiú, lelkes, buzgó és a szerzeteséletben jártas, mint Tolnai, 
a ki új életre keltette Magyarországon a Benedek-rendet és helyre- 
állítá Pannonhalmán az istentiszteletet végző conventet. Pálfi 
Mátyás csepregi születésű, előbb cisterci szerzetes volt e férfiú, 
és a XVII. században feléledt vallásos buzgalom annyira segí- 
tett neki, hogy vele együtt tízen fogadták el szent Benedek 
reguláit és kezdték meg 1639-ben az istentiszteleiet. E szám 
azután 1708-ig mindinkább emelkedett. 

Ez új szerzetes-gyülekezet azonban az 1585-ben megszűnt 
régitől meglehetősen különbözik. Azok inkább elmélkedő, 
csupán a maguk lelki ügyével törődő férfiak voltak, ezek a lelki- 
pásztorkodás, a tanítás, a tudomány művelése terén is új meg új 
munkakört kerestek maguknak. A régiek a monostorhoz tartozó 
plébániákon világi papokat alkalmaztak, ezek maguk lettek 
lelkipásztorokká, sőt elvállaltak olyan egyházat is gondozásra, 
a mely nem tartozott a főapátsághoz, mint Csepreg, Kaposvár. 
1674-ben átveszik az ifjúság tanítását Modorban, majd elkez- 
dik magán Pannonhalmán is a felsőbb oktatást és a hittudomá- 
nyok előadását. Ez természetesen nagyon emelte a főapátság- 
nak tekintélyét, kedveltségét, gyarapodását, úgy hogy azt sem 
a töröknek 1683-iki rombolása, sem a convent és a főapát között 
1703 végén kitört egyenetlenkedés nem bírta visszavetni. 

A főapátság országos, külső történetéhez járul mind a két 



TÖRTÉNETI IBODALOM. 149 

kötetben a fdapáteági jószágoknak, a tizedeknek, vámoknak, 
továbbá a hadi kötelezettségeknek, a szerzetesi szokásoknak, a 
jogi állapotoknak tömérdek új adat alapján írt változatos sorsa. 
Az irodalomtörténeti részt mind a két kötetben ZoUványi Irén, 
az egyház-művészeti és régészeti részt pedig a nemrég elhunyt 
Gyulai Rudolf irta. 

Bajos, sót lehetetlen ily rövid ismertetésben ily hatal- 
mas művek összes kiválóságait elősorolni. Csak figyelemkeltés 
végett említjük fel, hogy egyes, hazánk közéletében jelentós 
kormányzóknak, mint Eropidlo Jánosnak, Döbrentei Tamás- 
nak élete ritka helyen taláUiató oly bóven, mint itt a Ill-ik 
kötetben. Nagyon értékes adatok találhatók a magyar királyi 
kegyuraság történetéhez (III. köt. 144 — 145. 11.), Mártonfalvi Imre 
XVLik századbeli történetíró életéhez (IV. köt. 55—57. 11.) s a 
XVn. századbeli törvénykezés és űriszékek, a praedialista nemesek, 
a tizedek múltjához (IV. köt. 225—270. 11.) stb. Nem hagyhatjuk 
említés nélkül, hogy a Rákóczi felkelés idején a szerzetesek 
szívvel-lélekkel óhajtották a magyarok győzelmét és épen ez 
sodorta őket a német érzelmű Kamer Egyed főapáttal való viszály- 
kodásba.i) Zoltvánjrinak értekezése a benedek-rendiek irodalmi 
működéséről oly pontos, oly higgadt, hogy ebből a magyar iro- 
dalom története nagyon sokat meríthet. >) Több latin költőn 
kivúl űj magyar költőket is fedezett fel Csemátonyi Miklós 
volt győri kanonok és Károlyi Sándor bakonybéli szerzetes sze- 
mélyében. ») Hogy mennyire különböző dolgok találhatók e 
kötetekben, mutatja a III. kötet 274. lapja. A középkori, szorosan 
^ymás mellé épített budai házak szolgalmi jogainak szabályo- 
zását olvashatjuk itt. 

A m. kötethez 317 darab legnagyobbrészt kiadatlan, a IV. 
kötethez pedig 281 darab oklevél van csatolva. A XVII. század- 
beli oklevelek többször csak kivonatosan, mert az e korbeli 
oklevelek oly számosak, hogy csak a nagyjelentőségűek közöl- 
hetők egész terjedelmükben. Különösen nagy szolgálatot tettek 
a szerkesztők azzal, hogy közétették (III. köt. 617—624. 11.) a 
benedek-rendi monostorok 1508-iki látogatásáról és az akkor 
észlelt hibákról felvett jegyzőkönyvet. Míg e jegyzőkönyv kiadat- 
lan volt, a ráhivatkozók vajmi könnyen nagyon sötét korképet 
festettek a benedek-rendi szerzetesek akkori erkölcseiről, szoká- 
sairól. Azt gondolhattuk, hogy Isten tudja miféle tivornyák és 
erkölcstelenségek folytak a monostorokban, és félig-meddig 
kénytelenek valánk hinni az ilyen túlzó színekkel dolgozónak, 

>) IV. köt. 516. 1. 

«) ín. köt. 302—366. 11., IV. köt. 522—605. 11. 

») IV. köt. 294—696. U. 



150 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

mert bajos lett volna minduntalan felmenni az Országos Levél- 
tárba és ott e jegyzőkönyvet végig betűzni. De most már 
bárki is elolvashatja, és a ki tud latinul, láthatja, hogy e jegyző- 
könyv szerint mindenesetre voltak nagy hibák a szerzetes élet 
szempontjából, de jóformán semmi közerkölcsbe ütköző dolog 
nem fordult ott elő. Szerzetesi szempontból mindenesetre nagy 
hiba, hogy pl. a szkalkai szerzetes 12 forint évi fizetést 
elfogadott, vagy hogy a garam-szentbenedeki monostorban a 
kitűzött időben nincs csendesség,, hogy másutt kevés szerzetest 
tartanak s azok is egymás között czivakodnak ; de hát mind- 
ezek nem ingatják meg a táréadalmi rendet. A jegyzőkönyv 
nem birói itélet, hanem csak tájékoztató, és így azt is feljegyzi, 
hogy 12 apát közül négyet ágyassággal vádolnak, ámbár közűlök 
kettőt mások e tekintetben ártatlannak mondanak. Csak a 
bakonybéli apátságban fordult elő, ^hogy a monostorba nők is 
bementek, de azt az apátot, a ki ezt megengedte, 1508-ban meg 
is fosztották hivatalától. Legnagyobbrészt szegénységről, az 
épületek romlásáról szól a jegyzőkönyv, tehát nagy tivornyák, 
kicsapongások már csak azért sem fordultak elő, mert nem volt 
miből mulatni. 

Ellenben nagy kár volt közölni a 315. számú, 1535 június 
24:-re tett és csupán másolatban található levelet, mert ez kézzel- 
fogható hamisítvány. Csak 1700 táján készült a végből, hogy 
Somogy megye határait Baranya és Tolna vármegyék rovására 
kelet felé tolják, E hamisítvány szerint még Vaiszló, sőt Hirics, 
feljebb pedig még Meződ és Hörnyék is Somogy megyéhez tarto- 
zott volna 1535-ben, pedig ez képtelenség, és az összes régi ada- 
tokkal ellenkezik. Maga a pannonhalmi főapátsági levéltár 
őriz egy eredetiben meglevő levelet (c. 59. 1. Tt.) s e szerint a 
pannonhalmi főapátság 1535 jul. 13-án alövöldi karthauziaknak 
adta haszonbérbe a Somogy-megyei csepelvölgyi tizedkerületet, i) 
Hogyan adhatta volna e kerületet másnak, ha már 1535 június 
24-én ezt is — mint a hamisítvány állítja — Török Bálintnak 
adták volna át ! Török Bálint megkapta, ha akarta, Somogy 
megye tizedét ingyen, és mivel 1535 közepén már újra el akart 
pártolni Ferdinándtól, esze ágában sem volt — mint a hamisít- 
vány állítja — Győrré menni, mert ott könnyen vasra verhet- 
ték volna. 

Hogy ezenkívül is fordulnak elő tévedések e nagy műben, 
az épen nem csoda. A monographia-íróknak a maguk tárgyának 
részleteibe kell merülniök és így néha nincs áttekintésük. E köte- 
tek írói is többször nincsenek tisztában a vezetéknevekkel. így 



») Egyháztörténelmi emlékek, III. 40. 1. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 151 

pl. Kamonczí Gergely pannonhalmi várnagyot nagyobbrészt 
Kamánczi-nak írják, i) pedig születése helye a Szerem-megyei 
Kamoncz (ma Kamenicz) vala ; tehát Eamonczi az ő neve, 
vagy legfeljebb Eamanczi, mint a hogy a III. köt. 696. és 780. 11. 
áll. Az 1422 — 1438 években Pannonhalmát igazgató főapátot nem 
Dobói Miklósnak,^) hanem Dobay Miklósnak hívták. A Rosko- 
ványiakkal egy törzsből származó és Sáros megyében napjainkig 
virágzó család állandóan Dobay nevet viselt, és Miklós főapát 
épen e család tagja volt. Különben is a magyar az ó végzetű 
helynevekben, ha hozzá i képzőt ragaszt, mindig rövid a-ra 
változtatja az o-t. 3) Az HQI-ben meghalt egri püspök és királyi 
kincstartó neve sem volt Dóczi, hanem Nagylucsei, mert a 
Dóczi nevet csak egyik imokaöcscse az ő halála után vette fel.-*) 
Az 1412-iki nádori itélőmester neve nem Kővári, 0) hanem Kővári 
volt, mert a Hont-megyei Kővár faluból származott. Torday 
kormányzó előneve nem Bocsi,^) hanem Bolcsi vagy Bocsi, 
mert Bölcs vagy Bocs községből származott, és nem erdélyi, 
hanem Bihar-megyei ember volt. 

Többször a középkori latin szavakat is hibásan értelmezik. 
így a provisor curiae nem tiszttartó,^) hanem udvarbíró ; ») 
casteUanus nem várgondnok,®) hanem vámagy ; a dispensator ^^) 
nem alamizsnás, hanem sáfár. Ügy látszik, nem értik mi az a 
tanárok, mert az első szótagot az á/rok-tól külön választják.^) 
A IV. 270 1. azon furcsa állítást olvasták ki az 1701-iki királyi 
rendeletből, hogy Kollonich a tizedek tizedével váltotta meg az 
egyházi jövedelmeket, holott a rendeletben az van, hogy a tize- 
dek tizedével a banderiális kötelezettségek alól való felmen- 
tésüket váltották meg a magyar főpapok. Az is érdekes, hogy 
a IV. köt. 531. 1. egy színdarab ezen kivonatát : »Arpadus ego 
F. Bonifacius fui, qui et equo albo mercatus sum (subintellige 
t«rram) a Svatoplugó, exploratore meo mediante F. Anselmo<s 
hirtelenében így fordítják le : » Árpádot Lancsics Bonifácz növen- 
dék ábrázolta, a kit Szvatopluk megvett egy fehér lovon. Árpád 



III. 301. 1., IV. 46. 286. stb. 
«) III. 46. stb. 

*) V. Ö. Liptai, Kállai, Szántai stb. 
*) Turul, 1898. 66. 1. 
*) III. 45. 251. 463. 11. 
«) IV. 57. 1. 
') in. 226. 1. 

•) Tiszttartó = praefectus bonorum. 
•) ni. 226. 294. 11. 
") in. 250. 1. 
»') rV. 305. 1. 



152 TÖRTÉNETI IRODALOir* 

követének (ez Laurencsics Anzelm volt) a révén. « Tehát a fehérlá 
meséjét épen megfordítva adják elö. 

Az újabb történelmi kutatások megczáfolják Oláh Miklóa 
ezen dicséretét is : »ki tudvalevőleg jelen volt a trienti zsinat 
XV. ülésén (1552 január havában) s a papság reformjára vonat- 
kozó határozatokat később, mint esztergomi érsek, 1564-ben a 
nagyszombati zsüiaton ki is hirdette.«i) Oláh Miklós sohasem 
vett részt személyesen a trienti zsinaton, 1552-ben Gregoriánczi 
Pál zágrábi püspök voltott jelen (Oláh akkor már egri püspök 
volt), az 1564-ila zsinat pedig a királyi udvar akadékoskodása 
miatt elmaradt. >) 

Nem tartom helyesnek, — kivált manapság nem, — hogy 
a szerzők az Albeni, másként Medvéi családot Horvátországba 
kerúltnek, majd a zágrábi egyházmegyéhez tartozó egyik monos- 
tort »magyarországinak csak tágabb érteleníben nevezhetőnek« 
mondják.3) Az Albeni, illetőleg a Medvéi család a r^ Tót- 
országban honosult meg, s nagyon jól tudhatjuk, hogy ez a 
XV. században egészen különböző volt a Vellebiten túl eső Horvát- 
országtól. A zágrábi egyházmegye is a XV. században még a 
kalocsai érsekség alkatrészét tette, Zala megyének egy jórésze 
a zágrábi püspökséghez tartozott, tehát a z^rábi egyházmegye 
nemcsak tágabb értelemben magyarországi. A magyar történet- 
íróknak e tekintetben pontosaknak kell lenniök, hogy így a 
történeti igazságot is, a magyar nemzet jogait is védelmezzük. 

Mindezek természetesen csak csekélységek a mű nagy érté- 
kével, a szerzők nagy érdemeivel szemben, és igazán hálás lehet 
a magyar történetírás a pannonhalmi szent Benedek-rend iránt, 
hogy oly nagy áldozattal folytatja e hatalmas művet. Méltó elis- 
meréssel kell lennünk továbbá a fáradhatatlan munkások iránt, 
a kik oly szorgalommal, oly lelkesedéssel szálltak le a múlt idők 
bányáiba, hogy onnan számunkra tájékozást és tanulságot 
hozzanak elő. Karácsonyi JXkos. 

Bocskay hadi népe. Bocskay István fejedelem 300 éves emlék- 
ünnepére írta Boldisár Kálmán. Debreczen, 1906. Hofimann és 
[Kronovitz kny. 8-r. 120 1. Bocskay István arczképéveL 

Azon alkalmi füzetek között, melyek Bocskay István feje- 
delem halálának háromszázadik évfordulójára megjelentek, figyel- 
met érdemel e füzet tárgyánál fogva. Nem csupán a nagy feje- 

') IV. 624. 1. 

■) Magyar Sión, 1863. 324—326. II. Fraknói : Magyarország össze- 
köttetései a római szentszékkel, III. 143. 1. 
») III. 35. 320. 11. 



TÖRTÉNETI mODALOII. 153 

delem amúgy is ismert érdemeit dicsőíti, hanem ezenkívül nagy 
teret szentel hadi népe, a hajdúság ismertetésének is. 

Rövid történelmi visszapillantással kezdi, s a hajdúság 
eredetének és fejlődésének régóta taposott nyomokon, de nem 
épen világos ismertetésével vezet legfényesebb szerepléséhez : 
Bocskay felkeléséhez, és tulajdonképeni tárgyához : a hajdúk 
megjutalmazásához, kiváltságaik megújításához. 

Már bevezetése, forrásai megválasztása elárulja, hogy kezdő 
historikussal vagy műkedvelővel van dolgunk. Pl. a hajdú név 
eredete és a hajdúkra vonatkozó törvények vizsgálatában Dudás 
Oyula (A szabad hajdúk története a XVI. és XVII. században) 
után indul, holott mindazt a mit tőle merít, megtalálhatta volna 
egy nagyon derék, lelkiismeretes régi munkában, mely egy szá- 
zaddal előbb Origó et status privilegiatorum appidorum Hajdoni- 
ccUium ex legibus, privilegiis, aliisque monumentis depromftus 
czimmel (év, hely és a szerző neve nélkül) jelent meg. E munka 
két részre oszlik. Az elsőben (1 — 44. 11.) a szerző jeles fejtegetéseit, 
a másodikban pedig (1 — 70. 11.) a hajdúkra vonatkozó fontosabb 
kiváltságokat és adatokat közli. Ez a munka feleslegessé teszi 
— legalább a tudományos irodalom szempontjából — szerzőnk 
munkájának két harmadrészét. Mert benne nemcsak a szerzőnk- 
tol csekély kivétellel jónak mondható fordításban közölt vagy 
felemlített privilégiumokat, hanem a nem említett nagyobb 
fontosságú adatokat is megtalálhatjuk. A privilégiumok magyarra 
fordítása talán a nagyközönségre való tekintetből menthető, 
de sokkal hasznosabb lett volna a Bocskay által kiadott összes 
hajdú-privilegiumokat bő regestákban adni s a hajdú-telepítés 
óriási sociologiai, politikai és nemzetgazdasági jelentőségét 
jobban kidomborítani. Bocskay nagyságának ez épen egyik leg- 
kiválóbb tanúbizonysága. 

A munka másik fele önállóbb. Szerzőnk a hajdúk tömeges 
megnemesítésén kivűl Bocskaynak az egyesek részére kiadott 
nemesség- és czímeradományait teszi kutatás tárgyává s mintegy 
9zá2húsz czímeres levélről ad számot. 

Első forrása Bocskay adománykönyve, vagy — mint állan- 
dóan nevezi — Líber Regius-d^. Ezt ismerteti ; de mikor úgy ír 
róla, hogy »a Bocskay Liber Regiusában mintegy (?) 75 okirat 
szövege foglaltatik, a melyekből kőrülbeliil (í) 50 czímeres levél- 
szöveg, ezután vagy (?) 15 székely primipilatust és exemptiót 
foglal magában«, — elárulja, hogy ha látta is a Liber Regius 
eredetijét, komolyan nem igen foglalkozott vele. Kitűnik ez már 
csak abból is, hogy az említett 120 czímeres levél felsorolásánál 
a ^kánUbelül őtven^-hol csupán hatszor hivatkozik reá. A többi 
okiratot, néhány levéltári adattól eltekintve, folyóirataink (Turul, 



154 * TÖRTÉNETI mODALOM. 

Nagy Iván) közleményei és a Siebmaclier-féle Wappenbuch 
nyomán közli. 

A Liber Regius-szB^ különben sincs tisztában szerzőnk. 
Mivel azt tapasztalja, hogy az ismert Bocskay-féle armálisóknak 
felét sem tartalmazza, arra a téves következtetésre jut, hogy 
»a Liber Regiusba való bevezetése a kiadott okiratoknak a kassai 
fejedelmi kanczellárián nem volt elengedhetetlen szabály. « (33. 1.) 
Bár általánosan ismert tény, hogy a Liber Regiusba (nem a 
Bocskayét értem) nem vezettek be minden armális levelet, mégis 
a szerző idézett állítása téves. Bocskay ezt a szóban forgó ado- 
mánykönyvet csak 1606 ápr. 25-ikéíől fogva kezdte vezettetni. 
Mutatja ezt már az is, hogy első darabja 1606 ápr. 25-én kelt. 
Mivel ez után időrend nélkül, korábban kiadott oklevelek is 
következnek, ebből megállapíthatjuk, hogy az adománykönjrvet 
a megőrzött fogalmazványokból állították össze, még pedig oly 
sorrendben, a mint kézbe akadtak. Ezeknek lemásolását folytat- 
ták addig, míg Bocskay halála és Kátay kanczellár felkonczolása 
oly változásokat nem szült, hogy többé rá sem gondoltak ; ezért 
az adománykönyvet töredéknek kell tekintenünk, és abból, a mi 
benne nincs, nem szabad kanczelláriai praxisra következtetnünk. 

A nú az összeállított armális- jegyzéket illeti, az csak néhány 
levéltári adatával bővíti ismereteinket. Megtehette volna a szerző 
legalább azt, hogy a készen kapott forrásokat czímer-leírásokkal 
egészítse ki s a Genealógiai Füzetek-heh megjelent adatokat is 
felhasználja. Névsora — mint maga is elismeri — még nem teljes. 
Hiányzik belőle pl. a Fekete Péter kapitánysága alatt érdemeket 
szerzett Oyulai Albert, Péter és Ferencz armálisa, mely Kassán, 
1606 február 16-án kelt és eredetiben Gjrulay Lajos vámos- 
györki vasúti állomásfőnök birtokában van. A Szalacsy család 
is Bocskaytól nyert armálist, a mint az egy nemesi bizonyít- 
ványból kitűnik. 1) Érdekes ez azért, mert a család nemességét 
kétségbe vonták a miatt, hogy az armálisra nem volt datmda 
rávezetve arról, hogy az 1606:14. t.-czikknek 2) megfelelően 
bemutatták az országgyűlésnek. Érdekes ez adat a Bocskay- 
féle armálisok sorsának illusztrálása szempontjából is. Már 
maga az idézett törvényczikk felhívhatta volna a szerző figyel- 
mét arra, hogy az előtte ismert eredeti armálisokon látható-e a 
követelt bemutató záradék vagy bármely arra valló jel ; de erről 
is megfeledkezett. Én még eddig egyen sem láttam. 

Az armálisok összeállításán kivűl foglalkozik szerzőnk 

1) Győr vármegye levéltárában. 

«) Nobilitationes per dominum Botskay factae maneant in suo 
vigore, ita tamen, ut in publica did^eta literae superinde producantur, ut 
sciatur eorum nobilitas, ne quid contra leges in co peccetur. 



lÖRTÉKETI IBODÁLOM. 155 

Bocskay czímeradományainak heraldikai értékelésével is. De 
itt áralja el igazán minden sora a műkedvelőt. 

Megakarja állapítani, hogy magyar volt-é a Bocskay czímer- 
festoje, vagy idegen? Természetes, hogy idegen, sót prágai, de 
a nélkül, hogy valami feljogosítaná szerzőnket erre a következ- 
tetésre. Minő logikával jár el, azt könyvének különböző helyeiről 
vett idézetekkel világíthatom meg : 

Különben a kassai udvar can- Egyébként rendkívül egj'szerú, 

cellaríájában — minden valószínű- de többízben is igen kifejezetten 

séfir szerint — a prágai császári magyar jellegű a kassai fejedelmi 

udvarból (!?) hozathatott a feje- kanczellária heraldikája, 
delem, elóbbi összeköttetései révén, 
magának czimerfestót. 

Hogy az idegen hatás mégis javunkra dűljön el, már előbb 
így nyugtatja meg a szerző olvasóit : »A beléjük (már mint az 
armálisokba) festett czímerképek primitív kivitelűek ugyan rajz- 
ban, festékük is kopott soknál, de azért általában koruk művé- 
szetét becsülettel tükröztetik vissza. « Bizonyára, ha magyar festőt 
választott volna Bocskay, akkor még nagyobb becsülettel tükröz- 
tetnék vissza. És ezt tehette volna is, mert magyar festőkkel 
rendelkezhetett. A ki ismeri azon kor társadalmi életét, tudja, 
hogy az már akkor annyira fejlett volt, hogy a művészet ezen 
ágának is, és temetések alkalmával különösen a czímerfestésnek 
nagy szükségét érezte, i) 

A mi a szerző heraldikai tudományát illeti, arra csak egy- 
pár jellemző példát hozpk fel. Czímert leírni nem tud ; e téren 
egyéb furcsaságok közt egy )>ágaskodó ifjú oroszlán« is szerepel 
nála. A czimertárgyakat, alakokat sem ismeri. Üj dolog előtte 
az elsült puska, holott már a Radák, Ányos és Kántor czímer- 
ben is előfordul ; a párducz »valószinűleg még Ázsiából hozott 
ősi hagyományos állata a magyar képzeletvilágnak, melyből 
e czímerek által (! ?) a heraldikai czimerállatok sorába lépett f<f 
íme, ha Ázsiával összeköthet, akkor nem keres külföldi hatást, 
pedig itt is joga lenne hozzá. 

Fogalma sincs arról, hogy mi a czímer-symbolika ; a beszélő 
czímerek »naiv alakjaihoz« pedig azon czímereket sorolja, melyek 
jeleneteket s több effélét ábrázolnak és így valamit elbeszélnek ! 
Tehát a heraldikai terminológiához is becses újításokkal járul 
szerzőnk. 

Elég is volna ennyi, ha ennek a könyvnek — mely első 
sorban a heraldikával áll kemény hadilábon — második kiadása {\) 

») Képírásról gyakran olvasunk. A mi a czímerfestést illeti, arról 
Í0 elég adatunk van. Egynehányat közölt is báró Radvánszky Béla 
Magyar családélet és háztartás ez. munkájában. 



156 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

nem épen most jelennék meg a Tu/rtd ez. heraldikai kpzlönyben 
CaUimachiAS álnév alatt. Ez is új dolog, mikor olyan drága a 
nyomdafesték. Szerzőnknek mindenesetre jó lenne nyilatkoznia, 
hogy becses mmikáját — itt-ott megcsonkítva — valaki kiplagi- 
zálta. 

"Nem tehetjük, hogy végezetül dicsérettel ne emlékezzünk 
meg arról, hogy a szerző igen helyes bevezetéssel közölte a hajdú- 
városok 1702 évi összeírását és az 1839/40 évi nemesi összeírás 
eredményeit. Ez az, a mi igazán becset ad mmikájának, a mely 
különben használható, jó mmika lenne, ha kevesebbet markolva, 
megelégedett volna Bocskay czímeradományainak összeállítás 
sával, a hajdú-szabadalmak rövidebb és mégis teljesebb ismer- 
tetésével s a most említett összeírások közlésével. E — k. 



Munkács város új monográfiája. Eredeti kútfők nyomán irta 

Lehoczky Tivadar. Munkács, 1907. Grünstein Mór kiadása. 8-r. 

335 1. Három arczképpel s a szövegbe nyomott képekkel. 

A dunántúli tőrténetkedvelók tiszteletreméltó társasága 
már a hatvanas években több vármegye monographiájának 
megírását határozta el. Meg is állapítottak egy általános terveze- 
tet, melyet mindenre kiterjedő figyelem és logikus beosztás jel- 
lemez, i) Sajnos azonban, hogy irodalmi viszonyaink akkor még 
nem voltak oly kedvezőek, hogy a tervezés testet ölthetett volna ; 
későbben peddg, mikor a monographiák gombamódra elszapo- 
rodtak, a mintaszerű tervezet már feledésbe ment. Ilyenformán 
járt Pesty Frigyes 1872-ben készített tervezete is, melyet sok 
követelése miatt senki sem követett. A millennium közeledté- 
vel előrelátható lévén a monographia-irodalom föllendülése, a 
M. Történelmi Társulat ismét kezébe vette az ügyet és bizott- 
ságot küldött ki újabb tervezet kidolgozására. A bizottság 
előadója, Tagányi Kárdy, igen helyesen fejtette ki az eSéle 
irodalmi recipék hasznavehetetlenségét s ezért csak általános 
szempontokat jelölt meg, nehogy a részletes előírás szárnyát 
szegje a tehetségnek. ») Sajnos, valami kiváló tehetségek azóta 
sem igen jelentkeztek. Legtöbb monographiánkat nem is arra 
termett emberek írták, a monographiák úgyszólván gyárilag 
készültek, nagyhangú reklámmal, zűrzavaros beosztással, a 
legtöbb mégis azonos recipe szerint. Belevesznek először is az 
őskor tárgyalásába oly írók, a kik nem archaeologusok ; azután 



») Közzétéve : Oyári tört, és rég, füzetek, IV. köt. 1. fűz. a borítékon. 
•) Olv. Századok, 1894. 364. 1. 



TÖETÉKim IRODALOM. 



157 



ra helyi törtenetet ugy illesztik a^ orsJság történetébe, hogy a 
keret elnyomja a többnyire értéktelen képet, de nem értékével, 
hanem csak terjedelmével ; erre következik a nemes családok 
története, mint reklám *f ej ezét. Igen kevés monographiánk van, 
a melyet valódi szakember írt, a az ilyen mindig kivétel. 
Nemrég jelent meg egy új monographia Lehocziy Tivadar 
tollából, a kinek neve értekezéseiből és különösen Bereg mrtnegije 
nmnografiéja czimú háromkötetes művéből történelmi irodal- 
munkban régóta ismeretes. E monographia alakban, modorban 
és az adatok felfogásában annyira új, hogy hívatva volna hely- 
történeti irodalmunk terén új korszakot teremteni. Vajha tÖbb 
katásft lenne, mint a dunáfUúU iöTÍmeíhedmUk kezdeménye- 
léeének ! 

Csakis jeles tulajdonságai tették ért;hetové és jogosulttá 
€ mimka megjelenését, mert a munkácsi vár és domínium a maga 
kiváló birtokosai!) és nagy köztörténeti szereplése révén már 
hazánk köztörténetéből is eléggé ismereteSj azonkívül |)edig 
nem egy monographuaa akadt eddig is.-) 

Szerzőnk azonban ezekről eniíj test sem tesz, részben azérl« 
mert mindenütt eredeti kútfők után indul, részben pedig azért, 
mert a köztörténettel keveset töródik, sót elhanyagolja azt ; 
hanem a helyett a művelődéstörténeti szempontokat juttatja 
kizárólagos érvényre, úgy hog>' köztörténeti dolgot csak itt-ott, 
magyarázatképen említ fel. E miatt munkájáról joggal elmondhat- 
juk, hogy az a városi polgárságnak Munkács múltjában meg- 
rögzített művelődéstörténete, mely új, beCuSCBnél becsesebb ada- 
tok egész halmazával egészíti ki Demkó Kálmánnak a felsómagyar* 
országi városok életéről írt munkáját. 

A könjTr czime, bevezetése és minden fejezete elárulja, 
hogy derék monographusunk hosszas kutatásai eredményét úgy 
akarta me^mi, hogy új és mintaszerű monograpb iával ajándé- 
kozza meg irodalmunkat. Ez vezet arra, hogy az adatokkal való 
vt£3ródés helyett annak, a mi új : a felfogásnak és rendszernek 
ismertetésére és bírálatára szorítkozzam. 



^) Árpád berezegek, Korifttoyics litván he rezeg, Latarevics szerb 
deft[K>ta, Huayadi Jánoi> Mátyás, Corvin Jánoá, Mária királyné, Báthory 
l^ván, Zaiiolyai János, Izabella királyné, Petrovica Péter, Dobó látván, 
Jánoe Zsigmond, Esterházy Miklós, Bethlen Gábor, a Rákóe?jak stb. 

*) Balajthtf JázMf : MimkácH, azaz Munkács vároáának és várának 
topográfiai, geográfiai, históriai és statisztikai leírása. DebTec^en, 1830. 
i-r, 288. L — Tabódy JózMf : Munkács múltja és jelene Magyorortiíftág 
történetében. Ptv*t. 1860. 8*r. 160. L — Mrtga Lthmzhj b bőven, id. m. — 
Büiogii Júw)itt Míiíikács^vílr tíirténete. Munkács, 1890. 8-r. 490. l, Eie 
*ití'ibbi terjedelniefí, bőbesíédú, itt-ott szülgaE étvételektól ^'m tartóz- 
kodó, megbízhatatlan munka. 



158 TÖRTÉNETI IRODArX)M. 

A mi az előbbit illeti, örömmel kell üdvözölnünk szerzőnk- 
nek már elhatározását is, mert egy monographiában első sorban 
a kulturális szempont, a helyi élet speciális apróságainak 
magasabb szempontokból való észrevétele és tárgyalása kérhet 
helyet magának. De hibának tartom a köztörténetnek túlságos 
háttérbe szorítását, sőt mellőzését, mert hiszen a művelődés- 
történelenmek épen az lenne a czélja, hogy az életet kereteivel 
együtt mutassa be, az pedig elsősorban az országos és helyi 
viszonyok együtthatásából áU. 

A mi az adatok feldolgozását, rendszerbe foglalását illeti, 
véleményem szerint ez szerzőnk munkájának leggyragébb oldala. 
Nagy tudás, éles Ítélőképesség és művészi érzék kell ahoz, hogy 
az adatok nyomása alól szabaduljunk, sőt fölöttük uralkodva 
a mit és hogyan fontos kérdését helyesen fejtsük meg, A kutató, 
az anyaggyüjtő előtt a hosszú évek munkája során tisztán kiala- 
kul az élet, testet öltenek az alakok ; de mi haszna, ha olvasói- 
ban az élet látszatát sem tudja felkelteni, mert mindvégig látniok 
kell a szerző czéduláit, az anyag uralmát, a rendszer helytelensé- 
gét és az írói qualitások hiányát. . 

Munkács város új monographiájában mindezt látnunk 
kell. Szerzőnk rendszere cs^k arra jó, hogy elrejtse azt a sok 
szép, érdekes adatot, a mi ily nagy tömegben hódításra lenne 
hívatva. Nála minden szétesik, könyve hasonlít egy rendetlen 
hadsereghez, melyben nincs á ki parancsoljon, núics a ki engedel- 
meskedjék ; úgy hogy ha czímétől eltekintünk, nem is egységes 
mimkának, hanem a szerző Munkácsra vonatkozó értekezései 
gyűjteményének tűnik fel. Sem időrend, sem tárgyi, sem logikai 
kapocs. Megtalálimk mindent, a mi érdekel ; de nem ott, a hol 
kellene. Ha pl. valaki ma, mikor a társadalmi kérdések napi- 
renden vannak és az érdeklődést mindennél jobban lekötik, a 
társadalnú viszonyok iránt érdeklődik : e művelődéstörténeti 
irányú művet végig kell olvasnia, hogy itt-ott találjon adatokat, 
de tiszta képet csak úgy nyer, ha jegyzeteket készít s azután' 
maga rendezi azokat. Nem azt akarom e példával mondani, 
hogy a historikus okvetetlenül kora törekvéseinek hatása alatt 
legyen s szorgalmát és tudományát kora kívánalmainak kielégí- 
tésére fordítsa, de a művelődéstörténetnek mindenha nagy súlyt 
kell a társadalmi viszonyok ismertetésére fektetnie. 

Ha a pénzügygyei, szellemi műveltséggel, hatósági viszo- 
nyokkal, közigazgatással akarok tisztába jönni, akkor több szét- 
szórt fejezetet kell összeszednem, az utóbbira nézve meg az egész 
könyvet elolvasnom. 

Kár volt tehát szerzőnknek a rendszerben is újat keresnie ; 
a régi szokásos beosztást lehetett volna javítani, de így felfor- 



TüitTÉKETl IRODALOM. 159 

gatni felesleges volt. Van annak két igen fontos és üdvös hatása. 
Nagyfontosságú a schema először az íróra nézve : ezzel takar- 
hatja legjobban az írói tehetség hiányát, és alkothat a nélkül is 
igen derék, sőt kifogástalan önálló munkát, mert ha schemát 
követ, akkor csak az anyagot, annak felfogását, helyes beosztását, 
a mi pedig a szerzőt mint írót illeti, a stilust teszszük bírálat 
tárgyává. Azután az olvasó is hozzá van már szokva a régi — és 
valljuk be, nem is rossz — felosztáshoz ; és ma, mikor az irodalmi 
termelés oly nagy, figyelemmel alig kisérhető mértékben szapo- 
rodik, a nélkül, hogy tartalmasabbá válnék : már a rendszertől 
is megkívánjuk, hogy könnyen áttekinthető, világos, logikus 
legyen, s az újabbat csak akkor fogadjak szívesen, ha egyszersmind 
jobb is. Jobbat pedig csak nagy írói qualitásokkal rendelkező 
iró alkothat az által, ha a régi rendszert félredobva, előadásában 
8 az adatok elrendezésében könnyedségre és az érdeklődés fel- 
keltésére akként törekszik,, hogy a tudományos szempontokat 
se sértse. 

Ennyit általánosságban. S most az egyes fejezetekről kell 
még megemlékeznem. Itt is csak ismételhetem, a mit már előbb 
mondottam. Apróbb tévedésektől eltekintve (így pl. Báthory 
Istvánt megteszi Zápolyai hű párthívének, János Zsig- 
mondot Szapolyai János név alatt emlegeti stb.), minden szűk- * 
séges és jó, a mit szerzőnk ír, de az adatoknak magasabb szem- 
pontból való felfogását hasztalan keressük nála. Hogy a polgár- 
ság szellemben és szokásban koronként, sőt újabb időben nem- 
zedékről nemzedékre más, hogy a mit leír, az nem mindég csak 
Munkácsról áll : egy szóval sem érezteti ; az egyes fejezetekhez 
még bevezetést is alig ád. így azután a művelődéstörténetíró 
a krónikás színvoneJára sülyed alá. »A mi immár Munkács város 
bírói és helyhatóságát illeti, az igen réginek mondható*, így vezeti 
be pl. egyik fejezetét, a nélkül, hogy az az előbbivel összefüggés- 
ben lenne. Fel kell szólalnom ezzel kapcsolatban még egy másik 
eljárása ellen is. Szerzőnk több helyen bevezetés gyanánt azzal 
kezdi, hogy erről vagy arról már Bereg vármegye mono- 
graphiájában írt. (169. 173. 266. 11.) Az ilyen helyeken leg- 
alább egypár sorban elmondhatta volna, hogy mit írt. Az olvasó 
közönség érdekében egy kis rövid tájékoztatás sehol sem ártana, s a 
mű is befejezettebb, egészebb lehetett volna. 

Mindezek elmondására nem gáncsoskodás vezetett, hanem 
meggyőződés és az ügy szeretete. Távolról sem jut eszembe, hogy 
a nag3rrabecsült szerző érdemeiből levonjak. Hiszen ő az, a ki 
első adott példát arra, hogy a monographusnak, ha irodalmunk 
fejlődéséhez hozzá akar járulni, mi mindent észre kell vennie ; 
ő az első, a ki kezdeni mert. Annak a monographusnak, a ki ezután 



160 TÖRTÉKETI IRODALOM. 

figyelemreméltó munkát akar alkotni, Lehoczky hatása elől 
nem szabad elzárkóznia. Aj^juk is mindeneknek, hogy már 
az anyaggyűjtés megkezdése előtt olvassák el, tanídmányozzák 
becses munkáját és kövessék a mü kérdését illetőleg, de a hogyan 
fölött még gondolkozzanak. K — js» 



Lúgos rendezett tanácsú város története. Adatok és vázlatok. Irta 

Iványi István, Szabadka, 1907. Horváth István és társa kny. 

,8-r. 189, 2 1. A szövegbe nyomott képekkel. 

A szerény visszavonultságban dolgozó monographus utolsó- 
nak mondja e munkáját, melyben szülővárosának, már gyermek- 
korában kezdett adatgyűjtés alapján összeállított történetét, 
vagyis annak vázlatát adja. A szerzőt más elfoglaltsága mellett is^) 
mindig vonzotta az a fiatalkori terve, hogy szülővárosa történetét 
me^rja, s erről akkor sem tudott lemondani, a mikor szeme- 
világát elveszítvén, irodalmi munkásságát kénytelen volt félben- 
hagyni. Tervét csak fia segítségével valósíthatta meg, összefog- 
lalva jegyzeteit. Lúgos történetéről tartott felolvasásait és apróbb 
értekezéseit. maga tudja legjobban munkája hiányait, a mit 
kifejezésre juttat azzal, hogy a czímben »adatok és vázlatok«-nak 
mondja könyvét. 

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munka nem megbíz- 
ható, sőt azt sem, hogy nem összefüggő ; mert a szerző mindenütt 
eredeti, megbízható forrásokat használt, s adatait is összefoglalva 
a legújabb időkig időrendben mondja el ; hanem azért sok helyen 
érezhető a messzebb terjedő kutatás, különösen pedig az újabb 
időben megjelent forrás-kiadások felhasználásának hiánya. Nem 
megrovásként mondjuk ezt, mert tudjuk, hogy súlyos csapás 
akadályozta a szerzőt abban, hogy tökéletesebbet alkothasson ; 
de szükségesnek tartjuk figyelmeztetni azokat, a kiket közelebb- 
ről érdekel, hogy Lúgos történetére vonatkozólag történelmi 
irodalmunkat csak a hetvenes évek végéig használta fel, s így is 
érdekes, élvezhető munkát nyújtott Ivánjd ; adatainak kiegé- 
szítése tehát nem lenne meddő munka. 

Az adathiány a középkori részben, a »hajdankorban« érez- 



») Megjelent munkái: Szabadka 8z, kir. város története, I — ^11. köt. 
1888—1892. — Szabadka és vidéke 1848—49'ben, Okirattár. Szabadka, 
1886. — A tiszai határőrvidék 1686—1752. Budapest. 1885. — Az új 
Bodrog vármegye 1688 — 1802. Budapsst, 1887. — Cothmann m, kir, 
kamarai biztos jelentése a Bács-kervieti puszták állapotáról és betelepUéséróL 
Szabadka, 1888. — Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi hely- 
névtára, I— V. köt. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 161 

hető feltűnőbben, mely mindössze egjrpár ismert oklevél kivo- 
natából áll. Kimerítőbb és érdekesebb a következő fejezet : 
A tőrök korszak, a mely idő alatt Temesvár bevételétől kezdve 
Lúgos Karánsebessel együtt a török hatalma alá, majd a szultán 
adományából Petrovich birtokába került, 1556-tól pedig százhat 
esztendeig karánsebesi (illetőleg lugosi és karánsebesi) bánság név 
alatt szerepelt (első bánja épen Petrovich volt) és mint ilyen 
Erdélyhez tartozott ; mivel azonban Erdélylyel csak lazán függött 
Ö89ze (a töröknek 2000 frt adót is fizetett 1595-ig), az erdélyi 
fejedelmek alatt mind a magyar királyok, mind a törökök vágyá- 
nak tárgya és sokszor viszály oka. Az 1658 évben Erdélytől 
eLszakittatván, török főség alá került, mert utolsó bánja, Barcsay 
Ákos, átengedte az erdélyi fejedelemségért. A török hódoltság 
idejéből alig maradt adat ; de sokáig nem is tartott a hódoltság, 
mert a török őrség 1688 jul. 4-én gr. Pax ezredes első felszólí- 
tására feladta a lugosi várat és néhány hét múlva (aug. 3.) Karán- 
sebes is kapitulált ; azonban ismét visszafoglaltatván, a két hely 
végleges megszabadulását csak 1695 október havától számít- 
hatjuk. 

A temesi vidéknek újjászervezése 1717-ben történt, még 
pedig Temesi bánság elnevezéssel az országtól különszakítva, 
önállóan, katonailag ; s az elszakított országrész tizenegy dis- 
trictusa között nem utolsó a lugos-facseti. Az 1750 év a legköze- 
lebbi fontos forduló a bánság történetében, mert akkor a katonai 
szervezet megszüntetésével polgári elnökök alatt új kincstári 
igazgatás kezdődött. ^) 1777-ben pedig a bánság — a katonai 
végvidék kivételével — Temes, Torontál és Krassó vármegyékre 
osztva, az országhoz visszacsatoltatott. 

A szerző ezen változásokkal teljes és Lúgost illetőleg is 
nem egy fényes haditett emlékével dicsekvő korszak elbeszélése 
alatt különös tekintettel van az ország, de főleg a délvidék törté- 
netére, idézve mindenütt nagy olvasottságára és régibb törté- 
nelmi irodalmimk alapos ismeretére mutató forrásait. Később 
első sorban Lúgos fejlődése köti le figyelmét, különösen Oláh- és 
Német-Lugos egyesítése (1793) óta, mikor a két egyesűit falu 
mezővárossá lett, hogy nem egészen száz esztendő múlva (1889) 
rendezett tanácsú várossá emelkedjék. Kiterjeszti figyelmét a 
szerző az 1848 — 1849 évek eseményeire is, még pedig eredeti 
kútfő, a minoriták diariuma alapján. 

Bőven szentel teret ezenkívül a város kulturális fejlődé- 
sének ismertetésére, külön fejezetekben szólva a vallási és egyházi 



*) A Duna-melléki vidéken továbbra is fenmaradt a katonai szer- 
vezet 8 ebből lett később a katonai határőrvidék. 

SZÁZADOK. J90e. 11. FŰZET. 11 



162 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

viszonyokról (róm. katholikusok, minoriták, görög-keletiek, görög- 
kathoŰkusok, protestánsok, zsidók), a tanügyről (elemi iskolák 
és fógymnasium) s a kisebb kulturális intézményekről (színház, 
dalegyletek, kaszinó, könyvnyomda; újságok, könjrvkereskedések, 
gyógyszertár, posta, közlekedés, pénzintézetek, gyárak, ipw- 
telepek). 

Csak sajnálnunk lehet, hogy az érdemes szerző ezen mostani 
alakjában is érdekes és tanulságos munkáját nem írhatta meg 
oly tökéletesen, a mint bizonyára maga is óhajtotta volna. 

K— N. 

DobrenJífii Gábor erdélyi szereplése. Irta Bodot Aladár, Budapest, 1907. 
Wodianer kny. 8-r. 76, 2 1. 

Döbrentei Gábor működése két gyújtópont körűi rakódik le ; 
egyikhez azok a törekvései tartoznak, melyekkel Erdély kulturális 
fejlődésében örökítette meg nevét, a másik a M. Tud. Akadémia 
első munkásságával forrott össze. Jelentősebbnek már csak azért 
is erdélyi szereplését kell tartanunk, mert akadémiánk Döbrentei 
nélkül is azon a magaslaton volna ma, a melyen van, de az 
Erdélyi Múzeum 1814-ben nem indult volna meg s az Erdélyi 
tudományos és magyar nyelvmíveló társaság, bármily rövid életet 
élt így is, egyáltalában nem jött volna létre nélkiüe. Az Erdélyi 
Múzeum, ha az első »nyelvmívelő társaság* tervezőjének. Aranka 
Györgynek ízléséhez nem alkalmazkodott is, ha Erdélyi Pál 
véleménye szerint^) csak szövétnek volt is, mely »a magyarság 
keleti becsén kigyúlt és világítani kezdett*, olyan szövétnek volt, 
a melynek fénye nem veszett el a további évtizedek során, emléke 
pedig Erdély művelődése történetében nagjrfontosságú. Ha má» 
jelentősége nem volna, azért is emlékezetes lenne, mert Döbrentei 
köré csoportosított néhány ifjú költőnket, a kiknek föllépését 
Döbrentei buzdításainak köszönheti az irodalomtörténet. 

Mindezt belátta már gróf Kuun Géza- is, a ki egy Döbrentei 
Gábor ez. munkában akart rámutatni e méltatlanul mellőzött 
lelkes agitátornak, finom ízlésű írónak érdemeire. Kuun Gréza 
félbehagyott munkájának fölhasználásával készült Bodor Aladár 
könyve, mely Döbrentei erdélyi szerepléséről szól. Sietünk meg- 
mondani, hogy mindenre kiterjedő figyelemmel, gondossággal 
gyűjtötte össze adatait, attól az időtől kezdve, mikor Döbrentei 
mint az ifjú Gyulay Lajosnak (a kinek becses országgyűlési napló- 
ját Szádeczky az Erdélyi Múzeum XXII. kötetében közölte) 
Kazinczytól ajánlott nevelője Erdélybe érkezett, — egészen 



>) Erdélyi Múzeum, XXin. 1—3. 



TÖRTÉKBTl IRODALOM!. 1 63 

addig az időig, mikor 1820-ban Pestre költözik. Az öszbenyomást 
kissé megzavarja a sok sajtóhiba ; valósággal a szerző írói hitelét 
rontja, mikor azt olvassuk, hogy ^Klotschtól és Poetiktől aesthe- 
tikát hallgató, s csak forrása (Toldy Ferencz összes művei, IV. köt. 
108.) világosítja föl az olvasót, hogy Poeliíz-Tol van szó. De már 
a »galantéria-áruk« németes, nálunk, sajnos, elterjedt elnevezés- 
nek ismeretében igazi Leiter Jakabnak látszik, ha a »galante- 
riesta Filtsch és Guttmann könyvkötok«-ről szól. 

Adatai egészben véve pontosak. Döbrentei születése évét 
1786-ról (Toldy, Beöthy) 1785-re igazítja helyre ; születése napját 
deczember 5-re teszi. Egyik kritikusa (E.Ph.K. XXXI. 952.) ezt 
az adatot az anyakönyv szerint deczember l-re helyesbíti ; hozzá 
kell azonban tennünk, hogy ugyanezt már Váczy János is meg- 
tette a Képes Irodalomtörténet új kiadásában. (I. 804.) — Kis 
János Flóra ez. folyóirata nem folyóiratnak indult, mint Bodor 
mondja (6. 1.), hanem almanachnak, s e vállalkozása nem maradt 
félben, mert 1803 — ^1806-iw négy kötet megjelent belőle. Csak 
ennek megszűnte után, miikor közben Kazinczy is kiszabadult, 
gondol Kis János ^hónapos írás« megindítására. — Döbrenteinek 
1808-ban a széptudományokról levelekben írt, elveszett Raphael 
czímű értekezéséről az a véleményünk, hogy az, ha nem is 
Schillernek az idősb Kömerrel írt hasonló értekezése magyarul, 
de mindenesetre annak hatása alatt készült, — a mint hogy 
ilf oc&efA-fordítása is valószínűleg Schiller átdolgozásának magya- 
rítása. Általában Bodornál azt a hatást nem látjuk kiemelve, 
a melylyel Schiller nemcsak Döbrenteire, hanem egész írói körére 
volt, érdekes megfelelésül Klopstockéknak, illetőleg utóbb Goethé- 
nek a Kazinczy körére tett hatásához. Bölöni Farkas Sándor, 
Barcsay László — az előbbi épen Döbrentei ösztökélésére — 
Schillert fordítja. Pataki Mózesnek bizalmas körben Marquis 
Fosa, az ifjú Wesselénjdnek Don Carlos neve jut. Hogy aesthe- 
tikai tanításaikban is Schiller eszméi érvényesülnek, azt épen 
Bodor könyvéből szerettük volna megtudni. De ebben a mun- 
kában a lelküsmeretes, pontos adatokon kívül hiába keressük a 
kor jellemző törekvéseinek emlékét; azt mondhatnók, ennek a 
könjrvnek nincsen légköre, a melyben alakjai mozogjanak, vagy 
ha van, az hamis. 

Erdély mágnásvilágáról kevés olyan lesújtó, olyan igazság- 
talan Ítéletet olvastunk, mint Bodor könyvében, a kit egy-két 
egykorú följegyzésnek kritika nélküli használata vezetett félre. 
Sok egyéni és talán felekezeti torzsalkodás mellett is Erdélyben 
mindig a főnemesi osztály volt a hazafíasság zászlóvivője, külö- 
nösen az volt II. József halálától a szabadságharczig terjedő 
időben. BánfEy Györgyről, a gubernátorról hamis képet ad Bodor, 

11* 



j 64 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

mikor Cserey Farkasnak talán pillanatnjri felhevülésében írt 
véleményét közli. Magyarországhoz mérve is sötét az a szin, 
a melylyel Erdély közállapotait festi ; az erdélyi urakban mindig 
megvolt a szépért, jóért való lelkesedés, és kulturális téren mindig 
nagyon sokat áldoztak ; magyaros érziiletük, a magyar nyelvhez 
való ragaszkodásuk ellen most olvasunk először ilyen kemény 
szavakat, mint Bodor könyvében. 

Az tagadhatatlan, hogy Erdély közéletének megismerése a 
j>három nemzet« folytonos viszálya, egymás elleni ármánykodása 
miatt nagyon nehéz dolog ; de az egykorú följegyzéseket gondo- 
sabban össze kell vetnünk, nehogy egy-egy személyeskedő nyilat- 
kozatból az egész korra következtessünk. 

Döbrentei a Gyxday, Toldalagi, Haller, Teleki grófok körébe 
került ; nemcsak az volt a szerencséje, hogy ezek áldozni tudtak 
és mindig hajlandók is voltak áldozni kulturális czélokra, hanem 
az is, hogy ezt az alkalmat ügyesen használta föl. Hogy az Erdélyi 
Múzeum terve életképes volt, azt maga a folyóirat bizonyítja 
s az a körülmény, hogy Kazinczy, Kis János, Aranka bizalmat- 
lansága ellenére a devalvatiót követő időben is megindulhatott. 
A Nydvmívdó Társaságot létre tudta hozni, abban a szegény 
időben alaptőkét tudott gyűjteni hozzá ; nem rajta múlt, hanem a 
legfelsőbb körök engedélyén, hogy működését meg nem kezdhette. 
Mind a két vállalatot részletesen ismerteti Bodor könyve. 
De nem domborodik ki belőle Döbrentei erős egyénisége, mely 
a sok akadályt le tudta győzni, czélját el tudta érni, ha munkáról, 
utánjárásról volt szó. Nem ismerteti azokat az elveket, mik az 
Erdélyi Múzeum- ot irányították, a hatást, melyet Döbrentei korára 
gyakorolt. Egyszóval, nem mondja meg, mije volt Döbrentei 
Erdélynek, Erdély művelődésének, irodalmának ; már pedig ez 
lett volna a főfeladata. 

Pontos adatgyűjtését azonban el kell ismernünk, valamint 
azt is, hogy Döbrentei és Kazinczy viszonyát barátságuk első 
idejében, 1820-ig, élesen és helyesen világítja meg. Bodor nem 
végzett hiábavaló munkát ; de tegyük hozzá, hogy a korviszo- 
nyoknak egy kissé alaposabb ismeretével, Döbrentei törekvései- 
nek, munkásságának mélyebbreható áttekintésével, könyve 
becsesebb adalék lett volna egy törekvéseiben majdnem páratlan 
korszak történetéhez. 

Gálos Rezső. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 165 

Köüók és írók. Élet- és jellemrajzok az irodalom köréből. A Kis- 
faludv-társaság megbízásából szerkeszti Ferenczi Zoltán, 1. Csokonai. 
Irta Ferenczi Zoltán, — 2. Dante. Irta Rcuió Antal, — 3. Hőmé- 
rőé. Irta Csengeri János, — 4. Petrarca. Irta Katona Lajos, Buda- 
pest, 1907. Franklin-társ. kny. Kis 8-r. 4, 160 1., 4, 143 1., 4, 163 1., 

4, 163 1. 

A Kisfaludy-társaság e legújabb vállalata lényegileg ugyan- 
azt a czélt szolgálja, mit a társulatunk kiadásában megjelenő 
Történeti Életrajzok, — a történelem népszerűsítését. A két válla- 
lat köre és eszközei azonban nagyon eltérőek. A Ferenczi Zoltán- 
tól indítványozott és szerkesztett vállalat részben szűkebb, rész- 
ben bővebb körben mozog, mint a mienk. Szűkebb a köre, mert 
csak az irodalomtörténet vezető alakjait mutatja be, bővebb, 
mert nem korlátozza az érdeklődést a magyar J>representativ 
znan4-ekre. Eszközeikre nézve szinte ellentétesek. A mi gyűjte- 
ményünk, noha a gondos előadás, élvezetes stílus szintén ott 
szerepel az óhajtandó feltételek között, első sorban szakmunka^ 
kat ad s mintegy rá akarja nevelni a közönséget, hogy a tör- 
ténelem jelenségeiben és hőseiben még akkor is találjon gyönyö- 
rűs^et és okulást, ha azok komoly, szakszerű, szigorúan tudo- 
mányos munkákban elevenednek meg előttünk. Az újabb válla- 
lat, mint a franczia Grands écrivains, szintén a tudomány szín- 
vonalán álló, az eddigi kutatások eredményeit fölhasználó élet- 
rajzokat igér, de megköveteli tőlük, hogy a philologiai appará- 
tust ne láttassák, távolítsák el, mint az építés után a gerendákat 
és állványokat, s első sorban a formával, a választékos, elegáns 
előadással kíván hatni. 

Előttünk fekszik az első négy kötet. A népszerűsítő tudo- 
mány kettős természete, a tudományos alaposság és a köny- 
nyed előadás, nincs meg bennük teljes harmóniában, de így is 
biztató reményt keltenek a vállalat jövője iránt. 

A szerkesztő, Ferenczi ZoÜán, Csokonai életét írta meg. 
A lelkiismeretes tudós szorgalmával vizsgálta át az eddigi ered- 
ményeket 8 értékesített belőlük mindent, a minek fontossága 
van. Ezzel meg nem elégedve, maga is kutatott s több apró 
részletkérdést állított kellő világításba. De talán épen ez a sok 
ismeret és alapos tudomány akadályozta meg abban, hogy 
Csokonainak eseményekben rendkívül gazdag életét a maga igazi 
regényességében mutassa be. A tudományos objektivitás elvét 
szinte a naturalisták impassibilité-jéig fokozva, nem aknázta ki 
kellően a hatást ; nem a tárgy költőiségével, hanem a maga 
tudományával akart hatni. Legértékesebb művében azoknak a 
költői hatásoknak kimutatása, melyek Csokonai költészetét érték. 



166 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

A legkeresztyénibb költő életét az olasz irodalomban tel- 
jesen otthonos Rcdó Antal írta meg. Csak helyeselhetjük, hogy 
a francziák módszere helyett a németekét követi, s alaposan, 
kimerítően ismerteti Dante korát, életét és műveit. Nem tudunk 
megbarátkozni pl. Hauvette eljárásával (lAUéralure üaíienne)^ 
a ki nem adja a Commedia részletes tartalmát, de azért örömmel 
láttuk volna, ha Radó jobban belevilágít a nagy költő szelle- 
mébe, művészetébe. Kissé színtelen, kissé száraz a rajz, mintha 
a szerzőnek nem volna elég érzéke Dante genialitása iránt. 
Ismeretet nagyon sokat szerzünk Radó könyvéből, de ez 
ismeretek inkább számukkal, úiint mélységükkel elégítenek ki. 
Egypár történeti tévedését, mint pl. hogy Martell Károly Kun 
László magyar király fia (117. 1.), hajlandók vagyunk sajtó- 
hibának vagy gondatlanságnak betudni. 

Csengeri Homerosa nem kifogástalan mű. Egyes részletei 
elavult nézetekre támaszkodnak (a Müller Miksa-féle mythologia 
elmélet), az eposok keletkezését illetőleg a legújabban fölmerült 
s mindinkább viszhangra találó elméletet (hőfisches Epos) 
csak sejteti (a név nem fordul elő nála), de mint népszerű olvas- 
mány kitűnő ; a főbb dolgokat igen jól foglalja össze, elrende- 
zése rendkívül ügyes, előadása egyszerű, könnyű és vonzó. Home- 
ros népszerűsítése tekintetében érdeme igen nagy. 

Katona Lajos Petrarcája komoly irodalmi alkotás, de 
kissé nehéz olvasmány. Nem annyira előadása, mint tartalma 
teszi súlyossá. A gazdag Petrarca-irodalonmak minden jelen- 
tősebb adalékát, a nagy lyrikushoz fűződő összes vitás kérdése- 
ket nemcsak ismeri, hanem az események motiválásában, a 
lelki rugók felfedésében önálló, saját vizsgálataira épít. Izekre 
szedte ezt a bonyolult egyéniséget s a maga erejéből állítja össze 
újra élő emberré és humanistává. Katona, a tudomány szerete- 
tében maga is igazi humanista, a tudós képzeletével látja meg 
hősének minden jellemvonását, értékeli minden alkotását. Egy 
korlátozással : nem méltatja kellően Petrarcában a költőt, nem 
szentel elég teret Petrarca költészetének. Igaz, hogy Petrarca 
volt olyan tudós, mint költő, de bennünket jobban érdekel benne 
az utóbbi. Nekünk első sorban a modern szerelmi lyra megterem- 
tője ő; nem tudós kanonok, hanem provencei troubadour, 
nem a codexeknek, hanem Laurának bámulója. Bőven kárpótol 
azonban ezért a kornak gazdag, élénk rajza, melyből élesen 
emelkedik ki Petrarca alakja. 

— P — -F, 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 167 

A m. kir. Országos Levéltárnak az 1886 — 1907 években bemutatott 
rsimeres nemeslevelek jegyzéke, összeállította és közrebocsátja Hor- 
váth Sándor, Budapest, Stephaneum kny. Eas 8-r. 58, 2 1. 

A m. kir. Országos Levéltár 1886 óta szokásba vette rövid 
kivonatot készíteni azokról a czimeres nemeslevelekről, melyek 
részint a belügyminisztériumtól véleményadás végett hozzá 
áttett nemességi ügyekben, részint más alkalmakkor ott bemu- 
tattattak s a levéltár saját anyagában nem voltak találhatók. 
E kivonatok — bár, kivált kezdetben, nem egyforma pontos- 
sággal készültek — a nemességszerzok nevén és a czimerleírás 
eredeti szövegén kívúl magukban foglalják még a nemeslevél 
kihirdetésére és minőségére (eredeti vagy másolat) vonatkozó 
adatokat s a tulajdonos vagy a bemutató nevét is. A czímerek 
lefestését vagy lerajzolását azonban, a mi nélkül pedig a czímer- 
leirások nem mindig érthetők kellően, a dologgal járó költség 
és e^éb nehézségek miatt mellőzni kellett a levéltárnak, bár 
ezzel némely esetben pótolhatatlan mulasitást is követett el, 
a mennyiben a magánkézben levő eredetiek mindegyike aligíia 
lesz lerajzolás vagy lefestés czéljából ismét megszerezhető. Az 
utolsó két év folyamán bemutatott czimeres levelekről Horváth 
Sándor országos levéltári fogalmazó magán úton készíttetett 
65 darab festményt, illetőleg színjelzéses rajzot. 

A 618 darabból álló gyűjteménynek azonban így is megvan 
a maga értéke, s az érdeklődőknek jó szolgálatot tett Horváth 
Sándor azzal, hogy a gyűjteményhez betűrendes mutatót készí- 
tett 8 azt a belügyminiszter engedelmével közrebocsátotta. Az 
előttünk fekvő füzet először a hazai, azután a külföldi (10 db.) 
czimeres nemeslevelek, azaz helyesebben a bennök megneve- 
zett családok betüsoros névjegyzékét tartalmazza, az adomá- 
nyozó király vagy fejedelem nevének, az oklevél keltének s az 
Országos Levéltár iktató számának feltüntetésével, mely alatt az 
illető armáUs feljegyezve található. A hamis — helyesebben szólva, 
meghamisított — és kéteshitelú oklevelek külön meg vannak 
jelölve. Czélszerú lett volna még az eredetiben és másolatban 
bemutatottakat is megkülönböztetni egymástól. 

Mint az előadottakból látható, a füzet alkalmilag jó útmu- 
tatással szolgálhat azoknak, kik valamely család czimeres levele 
iránt érdeklődnek ; a tudomány követelményeit azonban nem 
elégítheti ki, mert részletes felvilágosítást az armálisokban fog- 
lalt genealógiai adatokról, a kihirdetésről, de főleg a czímerek- 
ról nem nyújt. Az érdeklődők tehát ezentúl is kénytelenek lesz- 
nek az Országos Levéltárba elfáradni, vagy folyamodvány útján 
kérni onnan bővebb adatokat. Nézetünk szerint az Orsz. Levél- 



168 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

tárnak, mint tudományos jellegű intézetnek, kötelessége volna 
ezeket a czímeres leveleket, és elsó sorban a saját idevonatkozó 
gazdag anyagát a szükséges czimerrajzokkal illusztrálva közre- 
bocsátani, olyanformán, mint azt nemrég a Magyar Nemzeti 
Múzeum könyvtára megcselekedte, i) Sajnos, hiányoznak hozzá 
az anyagi eszközök. Reméljük azonban, hogy az intéző körök 
a legközelebbi jövőben gondoskodni fognak róla, hogy az Orsz. 
Levéltár hivatásához méltó kiadványokkal is szolgálhassa a 
tudomán)rt. 

Dórt Ferencz. 



G. Gardíhausen : Augustus und seine Zeit. I. Theil. 3. Bd. Mit 

Karte des römischen Reiches und 32 Abbildungen im Text. — 

II. Theil. 3. Bd. Mit 9 Abbildungen im Text. Lipcse, 1904. Teub- 

ner. S-r. 1033—1378 L, 651—910 1. 

Gardthausen e művéből az első kötet 1891-ben, a második 
1896-ban látott napvilágot. A czimben foglalt utolsó kötet a 
munka befejezését jelenti és minket már azért is közelebbről 
érdekel, mert az Al-Dunánál, valamint a Száva-Dráva mellékén 
Pannóniában folytatott háborúkkal saját történelmünk leg- 
homályosabb korszakaira vet világot. 

A bevezető fejezetek 2 — 5-ig Tiberius és Drustis dunai 
és rajnai hadjárataival foglalkoznak. Ez a rész tehát Drusus- 
nak Krisztus előtt 9-ben bekövetkezett halálával és Tiberius 
számkivettetésével fejeződik be. A 11-ik szakasz (a szerző 
Buch-nsk nevezi) Augustus leánya Júlia, valamint ennek két 
fia, t. i. Gaius és Lucius jellemzését tartalmazza, behatóbban 
foglalkozván Gaius keleti háborújával, egészen Krisztus után 
4-ben elkövetkezett kimultáig. Azután a pannóniai és germániai 
harczok következnek Varus leveretéséig, s a záró szakasz Augus- 
tus korának jellemzését, a külpolitikai viszonyokat adja, a 
Monumentum Ancyranum keletkezésének, czéljainak Idválö mél- 
tatásával. Az Augustus idejebeli philosophiáról Hirzel, az akkori 
jogtudományról pedig Helssig, egy-egy monographiaszerű tanul- 
mányban számolnak be. 

A kötet második felét Varus veszedelmének helyrajza, 
s Alisos hollétének puhatolása teszik nevezetessé. A kérdést az 
1820-tól datálható kutatások kritikai méltatásával viszi Gardt- 
hausen megoldáshoz, s Alisost nem Haltemhez helyezi, a hová. 



>) A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czímeres levelei » 
1-200—1868. Leirta Áldáay Antal Budapest, 1904. Ismertetését olv. 
Századok, 1906. 165. 1. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 16^ 

\ 

a westíáliai régészeti egyesület legújabb ásatásai után számit- 
liatnók) hanem jóval odább, a Lippe felső völgyén, főleg a 
gyakran mutatkozó köztársasági érmekre utalólag véli meg- 
állapíthatónak ; és Drusus halála helyét nem a Weser torkolatánál 
keresi, mint Mommsen után általánosan teszszük, hanem sokkal 
délebbre, a Saale és Rajna közén. 

Felettébb nehezíti az események menetének kellő kidom- 
borodását és áttekinthetőségét Gardthausen abbeli eljárása, 
hogy egy és ugyanazon hadjárat menetének fonalát a résztvevő 
császári ' családtagok személyváltozásaival abbahagyja s csak 
hosszas kitérések után veszi fel újra. Nagyon megnehezíti 
ezen tárgyalási mód különösen a pannóniai és moesiai fog- 
lalások 8 az armeniai és parthus hadjáratok megérthetéséL 
Általában a munka minden kiválósága mellett is az al-dimai 
állapotok részletezésében sok kiegészítésre vár, s a régi Dáczia 
olyan kiváló egyéniségének, mint az általa gótnak minősített Byre- 
bista dák királynak szereplését is csupán a Július Caesarig terjedő 
szűk határok közt mutatja be s Pannónia és Moesia leigázásának 
drámai részleteit nem érvényesíti a maguk erejében és teljessé- 
gében eléggé. 

Gardthausennek azonban nagy nehézségekkel kellett meg- 
birkóznia, s habár azon harmincz esztendő leforgása alatt, a 
mennyi időbe e nagy munka került, óriás arányokban bővültek 
az impérium legtávolabbi részeiből napfényre került feliratok 
útján a Dio Cassius töredékes feljegyzéseiben és a Monumentum 
Ancyranumban átöröklött adatok, azért mégis rendkívüli nehéz- 
ségeket támasztó hézagokat kellett a szerzőnek kitöltenie. így 
különösen a köztársasági és egyeduralmi kormányalakulástól 
természetszerűleg érintett állami és társadalmi intézményekben 
beállott forrongás és evolutionális törekvések zűr-zavara, Augus- 
tus egyénisége a tudomány, művészet és állami élet irányítá- 
sában visszatükröződő nagy energiájával annyival nehezebb 
feladatot rótt a szerzőre, mert a birodalom egyetemes történeté- 
nek mozgató ereje és a legtávolabbi széleken is érvényesülő köz- 
pontja vala Augustus, a kinek egyéni vonásait az egymásra 
tornyosuló események hullámain át még ilyen mélyen szántó 
kutatónak sem könnyű feladat felismerni és kellő plasticitással 
megrajzojni. 

Gardthausen könjrvét fogyatkozásai mellett is oly töké- 
letesnek jelezhetjük, hogy már középiskoláink sem nélkülözhetik, 
8 a római történelem és irodalom tanítását ennek használata 
nélkül el sem képzelhetjük. A kik pedig Pannónia és Dáczia 
előcsatározásainak menetét és színhelyeit búvároljuk, valóban 
sok irányítást, sőt tanulságot meríthetünk ebből a tartalmas 



170 TÖRTÉNETI IRODALOM, 

munkából, melynek egész fejezetei a dmiai tartományokban, 
közvetlenül a mi határainkon lezajlott véres eseményeket az 
eddigieknél magasabb nézőpontról és szélesebb perspektívával 
oly gazdag irodalmi apparátus ial tárgyalják, hogy közvetlenül 
is impulsust nyerhetünk belőlök hazai történetírásunk javára. 
A csinos kötetet néhány szövegrajz : mint a Varus csata 
színhelye, a Tiberius és Livia triumphusát szemléltető híres 
camea sikerűit rajza, Augustus apotheosisének eddig kiadatlan 
képe élénkíti. Külön fejezet részletezi a Monufnentum Ancyranum 
vonatkozásait (874 — 880), s Augustus utazásai Nolában bekövet- 
kezett haláláig, a források helyeivel és bizonyítékaival (905 — 
201. 11.) táblázatosan Icidolgozva, kiválóan értékesek. 

Téglás Gíbob. 



TÁRCZA. 



TÖRTÉNETI ARCZKÉP-KIÁLLÍTÁS PARISBAN. 
(1907. április — ^június.) 

A párisi Bibliatheque Nationale igazgatósága történelmi és 
művészeti szempontból rendkívül érdekes kiállítást rendezett a 
multéváprilis, május és június hónapjaiban. Történeti arczképkiállí- 
tós volt, mely felölelte a XIII. századtól a XVII-ikig terjedő időből 
mindazokat a miniatűré- Őket czerxizarajzokat és olajfestményeket, 
melyek a íranczia történelemben szerepelt egyéneket ábrázolnak. 
A íranczia eredetű kéziratokon, rajzokon kívül olasz és német művek 
is voltak a kiállításon, habár kisebb számban, inkább az összehason- 
Ktás kedveért. A párisi nagy nyilvános könyvtárakon Idvűl Toulouse, 
Besan^on, Hága és számos magángyűjtemény felajánlotta műkincseit, 
a mi a kiállítás jelentőségét emelte. A franczia történelemre és arcz- 
képfestésre vonatkozólag kimeríthetetlen gazdagságú bánya volt e 
kiállítás, de a franczia és magyar nemzet kölcsönös vonatkozásai, 
AZ uralkodó családok rokonsága folytán történelmünkre nézve is 
nyújtott néhány kevésbbé ismert adatot. 

A kiállított képek négy csoportba voltak sorolhatók : kéziratok 
festményei, nyomtatványok czímképei, czeruzarajzok, olajfestmé- 
nyek. Három éve Primüifs czím alatt a könyvtár művészi kiállítást 
rendezett kézirataiból. Most először csoportosította a kéziratokat 
a történeti arczképek szempontja alá. A keltezés, az ábrázolt 
személy azonosítása mily nehézségekkel járhatott, könnyen érthető. 
A rendező bizottság érdeme annál nagyobb a kéziratok eredetére 
vonatkozó fontos adatok kiderítésében és számos megoldatlan kérdés 
felvetésében. A XIII. századból eredő képek talán nem arczképek 
a szó mai értelmében, miután az egyénítés művészete a XIV. század 
közepén kezdődik, de az ábrázolt egyén neve a kézirat történetére 
vet világot. A kéziratokban lévő festmények közül az Anjou-házra 
vonatkozó arczképek fontosak a magyar történelem szempontjából. 

Anjou Károly nápolyi király (1220 — 1285) képét mutatja egy 
XIII. századbeli kézirat : Rhazés arab orvosi encyklopaed iájának 



172 TÁRCZA. 

latin fordítása (Bibi. Nat. lat. 6912.), melyet Farag zsidó 
készített Anjou Károly megbízásából 1278— 1279-ben öt kötetben. 
A kézirat tulajdonkép 1280 — 1282-ből eredő másolat, mely Néelle 
Jánosnak, a király orvosának vezetése alatt készült. A festmények 
egy Giovanni nevű monte-casinoi barát müvei, a ki ezért két és fél 
uncia aranyat kapott. >) Nagy Lajos királyunk ősét a czimlapon 
hármas miniature-ben látjuk, mely négy jelenetben mondja el Bhazés 
könyvének történetét. Jobbra a ttmisi fejedelem át-adja a kéziratot 
a siciliai király három követének ; balra a követek Károly királynak 
viszik, a kit harczosok vesznek körül ; a kettő alatt az i^(xclu8Ís) 
kezdőbetű felső részében a király a fordítóra bízza a kéziratot, az 
alsóban Farag végzi a fordítást. Szent Lajos öcscsének, az Anjou 
család ősének egykorú képét képes történelmi müveink figyelemre 
méltathatnák. 

Martell Károly leányát Klemen tinát, X. Lajos (le Hutin) 
franczia király (1289 — 1316) vette nőül s így Nagy Lajos királyunk 
nagybátyja lett. Arczképe Joinville János (1224 — 1319) Szent Lajos 
története czímű kéziratában látható, mely a XIV. századból ered ; 
ezért kortörténeti hűsége kétségbe vonható, de legrégibb a mű reánk 
maradt három kézirata közül. (Bibi. Nat. fr. 13. 568.) Másolata annak 
az eredeti példánynak, melyet 1309-ben Joinville maga adott át 
Navarrai Lajosnak, a jövendő franczia királynak. A czímlap 
miniature-je a kézirat átadásának jelenetét ábrázolja.^) 

A magyar történelemmel közelebbi vonatkozásban áll Náfolyi 
Johanna (1326 — 1382) és férje Tarenti Lajos, Jeruzsálem, Nápoly 
és Sicilia királyának (1320 — 1362) miniature-képe, mely a Szent- 
Lélek rendjének törvénykönyvében látható. (Bibi. Nat. fr. 4274.) 
A kéziratot a velenczei köztársaság ajándékozta III. Henriknek 
Lengyelországból való visszatértekor 1573-ban. Több kézen át végre 
La Valliére herczeg gyűjteményébe jutott és tőle vette meg a királyi 
könyvtár. Gaigniéres miniatűré- jeit lemásoltatta és Montfaucon e 
másolatok nyomán adta ki.^) Racinet A. a quarell e- másolatai nyomán 
közölte szín-nyomatban Viel-Castel gróf.**) A második császárság 
idején a kézirat az Uralkodók Múzeumában volt és 1870-ben került 
vissza a nemzeti könyvtárba. *) A kép nem ismeretlen, de magyar 
képes történelmeink mellőzték. Endre herczeg gyilkosát részint 
Giottonak a nápolyi Santa Maria deli' Incoronata templomban lévő 



>) Durrieu: ün portrait de Charles I-er d* Anjou, roi de Sicile. 
Oazette Archéologique , XI. köt. 1888. 192—201. 11. 

«) WaiUy N. JoinviUe kiadása (Paris, 1874. 8-r.) czímlapján ssón- 
nyomatban. 

») Montfaucon : Monuments de la monarchie franyaise, II. köt. 

*) Engelmann kiadásában. 

») Barbet de Jovy : Musée des Souverains, 133. 1. 



TÁRCZA. 173 

festménye, M részint ezüst pénze nyomán 2) mutatták be. A kézirat 
czimképén, mely 1352 — 1353-ban készült, tehát Tarenti Lajos koro- 
náztatása után, a nápolyi király feleségével ájtatos imádságba merülve 
térdel a Szent- Háromság előtt. 

//. Anjou Lajos siciliai király (1377 — 1417) képét Anjou René 
imádságos könyvében találjuk. (Bibi. Nat. lat. 1156.) Anjou Lajos 
király és Blois Mária fia több viszontagság után visszatért Franczia- 
országba és a magyar történeti eseményekkel nem áll szoros vonat- 
kozásban. A kézirat két arczképét (61. és 81 /v. 1.) ma általában 
Anjou Lajossal és fiával, a jó René Idrálylyal azonosítják, bár arra 
nézve eltérők a vélemények, hogy melyik az apa és melyik a fiu. 
A könyv keletkezése ideje is kétséges. Bouchot ») szerint 1437 előtt 
készült, a mi valószínű. De téves állítás, hogy Lajos képe későbbi 
betoldás és a kiállításon volt aquarelle nyomán készült, melyet 
MtUemé ajándékozott a könyvtárnak. A kézirat festménye az 
eredeti, az aquarelle a másolat. 

Míg a kéziratok festményei többnyire néx'telen festőktől ered- 
nek, addig a XVI. század rajzait ismert nevű művészek készítették. 
De e korban is sok nehézséget okoz annak az eldöntése, melják 
művésztől ered egyik-másik arczkép. Clouet János (1500 — 1540), 
Ferencz (1540—1572) és Dumoustier Péter (1570—1600) körűi 
csoportosulnak a nevezetesebb franczia rajzolók. A czeruzával 
készített kép e korban a mai fénykép szerepét töltötte be. Medicis 
Katalin egyik utazása alkalmával ezt írja Humiéres asszonynak : 
»Le kellene festetni élethűen az ott lévő festővel valamennyi gyer- 
mekemet, fiaimat, leányaimat a skót királynéval, a milyenek a 
valóságban, semnút sem hagyva el arczvonásaikból ; de elég, ha 
czeruzával készül, hogy gyorsabban meglegyen.« II. Henrik pedig 
így ír : »A mint láttam arczképeikről, gyermekeim nagyon jól vannak, 
hála Isten !« A rajz nyomán a szülő szeme látta a jó színt a Valois-k 
elsatnyult csemetéin. A művész az eredetit rendesen megtartotta 
és arról rendeletre másolatokat készített. Sokszor e rajzok nyomán 
készült az olajfestmény ; így pl. az ausztriai Erzsébetnek, I. Miksa 
király leányának a Louvreban és Chantillyben látható arczképei. 
A családon kívül állók is gyűjtötték a nevezetes emberek arczképeit, 
melyeket rajzban olcsón és drágán megrendelhettek. így keletkeztek 
egyes gyűjtemények és ezek nagy része ma a Bibliothéque Nationale 
tulajdona, habár a Condé-muzeum rajzai Chantillyben szintén rend- 
kívül becsesek és az előbbieket kiegészítik. 



*) Acsády : A m. birodalom tört. I. 453. 1. — Szilágyi : A m. 
nemzet tört. 111. 168. 1. 

*) Szilágyi id. m. III. 154. 203. 11. 

») Bouchot : Gazette Archéologique, XI. köt. 1886. 04. 128. 11. 
Vni. és XX. mell. 



174 TÁRCZA. 

. A rajzok értéke művészeti szempontból nagyon különböző. 
Míg Stuart Johanna, Albany hertzeg, Coligny Gáspár, Valois Margit 
képei műremekek, a gyűjtők számára készült rajzok c«ak tuczat* 
munkák. 

Történeti értéke azonban valamennyinek van, és néhány, a 
Habsburg-ház révén a magyar történelem előtt sem közönyös. 
/. Ferdinánd király (1526 — 1564) Beham Bertalan metszete után 
készült tollra jzban látható, mely Beurdeley gyűjteményéből való. 
A magyar képes történelmi művekben' is megvan, i) sőt az ambrasi 
arczkép vagy Lautensack Custos Domokos metszete a király jobb 
képmását mutatják.^) 

/. Miksa király (1527 — 1576) vagy II. Miksa császár arczképe 
Clouet Ferencz egyik kortársának keze alól került ki. Mellképe 
háromnegyed nagyságban készült és jobbról rövid szakállal ábrázolja 
a királjrt. Kiadta Niel,3) de történeti könyveink csak az ambrasi 
képet és Rota Mihály metszetét ismerik.*) 

Leánya Erzsébet (meghalt 1592-ben), IX. Károly íranczia 
király (1550 — 1574) neje volt, kinek halála után a bécsi szent Klára- 
apáczák kolostorába vonult vissza. Clouet Ferencz két rajzán látható, 
és ezek egyike nyomán készültek a Oondé-muzeum és a Louvre 
festményei. Két festett képe van ezeken kívül Versaillesban és Azay- 
le-Rideau-ban. A rajz háromnegyed nagyságú mellképben balról 
ábrázolja ; fejdísze magas, főkötőt és rövid gallért visel ; gyöngyök 
és ékszerek borítják haját, nyakát, vállas fűzőjét és duzzasztott 
mellkendőjét. A rajzot Niel adta ki. Ettől eltér a második rajz, a hol 
Erzsébet gyászt visel ; az utóbbi Bouchot könyvében látható.^) 

A rajzokon kívül néhány kis olajfestményt is bemutatott a 
kiállítás. A rajzokkal egykorú festmények művészi szempontból 
átmenetet képeznek a miniature-ről a rajzra. Reánk nézve rendkívül 
értékes kerek miniatűré volt e csoportban Báthory Zsigmond erdélyi 
fejedelem (1572 — 1613) arczképe. Warneck E. állította ki magán- 
gyűjteményéből a névtelen festő XVI. századbeli művét. Báthory 
Zsigmond, neje Krisztina révén rokonságban volt az uralkodó- 
családdal és arczképe talán ennek folytán kerülhetett Franczia- 
országba. Ez a kép nincs meg másolatban ; rendesen az Ernst-gyüjte- 
mény egykorú metszete vagy az Országos Képtár Sadeler-metszete 



') Szalay-Baróti : A m. nemzet tört. III. 11. 1. 

») Acsády id. m. II. 209. 1. — Szilágyi id. m. V. 263. 356. IL 

») Nid : Portraits des personnages illustres du XVI -e siécle. Paris, 
1848—1856. 

*) Acsády id. m. II. 215. L -— Szilágyi id. m. V. 369 L — Szalay- 
Baróti id. m. III. 101. 1. 

*) Bouchot : Quelques dames du XVI-e siécle et leurs peintres. 
Paris, 1880. 



tírcza. 176- 

nyomáD ábrázolják, i) A miniatűré háromnegyed nagyságú mellképben 
jobbról mutatja Báthory Zsigmondot ; fején kucsma, vállán vörös 
köpeny és mellén az aranygyapjas rendjel ; a háttér kék. A kép 
lemásolása és kiadása a magyar ikonographai irodalmat egy új adattal 
gazdagítaná és az összehasonlítás talán eredetére is rávezetne. 
A kiállítás szervezése és a kiválóan gondos katalógus szer- 
kesztése a Marcel Henrik elnöklete alatt összeállított bizottság, 
főkép Courtoin Ferencz, Marchal P. és Conderc Camill tisztviselők 
érdeme volt, a Idk hazai könyvtárainknak is utánzásra való példát 
matattak. Karl Lajos. 



KURUCZ VIRÁGÉNEKEK THÖKÖLYRÖL. 

Ily czímen Kanyaró Ferencz két költeményt közölt a Századok 
1907 -iki évfolyamának 618. és köv. lapjain. 

E két költemény Cserei írásában maradt reánk ; a közlő szerint 
az egyikben ^virágének módjára énekli meg a hontalan bujdosó 
kurucz fejedelem szerelmét Magyarország iránt ; a válaszban viszont 
az ország köti le örökre hív 8zerelmét.« 

Tehát allegorikus kurucz virágénekekkel volna dolgunk. Mi azt 
hiszszük, hogy a két költemény helyes megértése czéljából először is 
el keU távolítanimk az allegóriái magyarázatot. Az első ének világos^ 
A versfőkben olvashatjuk : Emericus Tököli scripsü. Thököly pana- 
szolja keserves bujdosását ; panaszkodik Magyarország állapota miatt, 
de leginkább azt a vágyát fejezi ki, hogy egyesüljön »8zerelmévek. 

Panaszom úgy mégis talám könnyebbednek, 
Édes szivem, veled ha együtt lehetnék. 
Kívánságom szerént véled múlathatnék : 
Nagy keserőségen nyögés úgy megszűnnék. 

E strófában van kifejezve a költeménynek fő gondolata. És 
vájjon ki az az »édes szívem*, a kivel így szeretne egyesülni Thököly T 
Talán Magyarország ? Az országos állapotokról elég nyiltan s allego- 
rikus czélzás nélkül beszél a vers. 

Tekintetes urak, kik német császárnak 
Hamar engedetek, mint fő királytoknak, 
Jaj lészen végtire gyenge csontotoknak. 
Mert soha életben nyugodni nem hadnak ! 

Ezt értjük allegória nélkül is. Itt Magyarországról van szó, a 
nélkül, hogy az ország a vágyakozó szerelem tárgyának volna föl- 
tüntetve. 



«) Acsády id. m. II. 231. 1. — Szilágyi id. m. V. 501. 1. — Szalay^ 
BarMi id. m. ni. 142. 1. 



176 TÁRCZA. 

Vannak helyek a költeményben, melyek talán a szerző allegori- 
kus felfogását igazolják első látásra. Ilyen különösen ez : 

Megadja még Isten magyar kívánt javát. 
Noha most erezi Ínségeknek savát. 
Ám ússza csak által nyomorúság tavát : 
Meghallom gyönyörű szeretőmnek szavát. 

De ha figyelmesen olvassuk e sorokat, caak azt veszszük ki belő- 
lük, hogy ha az Isten megadja a magyar kívánt javát, Thököly is meg 
fogja hallani i^gyönyörű szeretője szavát*. E gyönyörű szerető nem 
lehet más, mint Zrínyi Ilona. 

Zrínyi Ilona Bécsben volt, míg Thököly megfosztva ♦királyi 
kincses tárházaitok, ^puszta havasokon^, »emberi lakástól üres bar- 
lángokon* bujdosott »pogányorsrágokon.« Mikor azon volt, hogy 
visszaszerezze Magyarország kívánt szabadságát, egyszersmind az a 
remény is ösztönözte, hogy egyesülhet »édes szívévek. Ezt a kettős 
vágyat fejezi Id Thököly búcsu-éneke. És így könnyen érthető, hogy 
a másik költeményben nem ^Magyarország válaszol Thökölynek*. mint 
a közlő hiszi, hanem Zrínyi Ilona. Miért is beszélne Magyarország így 
Thökölyhez : 

Látom, nincs mód abban, hogy nálad élhessek, 
Kívánságom szerint ölödben ülhessek, 
Gyönyörű orczádról csókokat szedhessek, 
Avagy hogy nyájasan véled beszélhessek. 

A távol epedő és nagyon szerelmes Zrínyi Ilona ajkán érthető 
e vers. 

E két sorban : 

... ha megváltozom hozzád szerelmemben. 
Saskeselyű rakjon fészket bús szivemben, — 

a saskeselyű nem a német nemzet symboluma, hanem mythologiai 
reminiscentia. 

Nem bírunk allegorikus értelmet adni az utolsó két sornak sem : 

Ne felejts el engem, tarts szivedben titkon, 
Izenj néha-néha, ha senki sincs itthonn. 

A dűlt betűkkel szedett utolsó sor csak azt jelentheti, hogy 
Zrínyi Ilona izenetet vár Thökölytől, ha jó alkalom kínálkozik a titkos 
és biztos hírküldésre. 

Ha ilyformán elhagyjuk az allegorikus értelmet, az úgynevezett 
virágénekekből Ovidius-féíe levél-alakban írt szerelmi költemények 
(Heroides) lesznek. A mi költőnk határozottan utánozza Ovidiust. 
Mint a latin költő az ókori regék hősi szerelmeseinek hűségét 
költői levelekben dicsőíti, olyformán énekli meg a magyar poéta is 
Thököly és Zrínyi Ilona sírig tartó hű szerebnét. 



TÁRCZA. 177 

A közlő egyik becses jegyzetében elbeszéli, hogy Cserei maga is 
irogatott Ovidius után több elegiát. Ez a jegyzet valószínűvé teszi azt 
a feltevést, hogy a két szerelmi éneket maga Cserei írta. Cserei maga 
is bujdosott Thökölyvel Zrínyi Ilona kiváltása előtt 1690/91-ben. Jól 
ismerte a fejedelmi pár érzelmeit. Vagy ekkor, vagy a mi még 
Aralószínűbb, ekkori benyomásainak hatása alatt, a kuruoz idők 
letelte után írhatta Cserei a két költeményt. Biztosat nem mond- 
hatunk, de e feltevés nem látszik valószínűtlennek. 

Anotal DXvid. 

VEGYES KÖZLÉSEK. 

— A Maotar Tudományos Akadémia nyelv- és széptudományi 
osztályának múlt évi decz. 2-iki ülésén első sorban Szentkláray Jenő 
levelező tag olvasta fel a temesvári születésű Brocky Károly élet- és 
jellemrajzát, hogy a nagy művésznek, Anglia hímeves festőjének 
emléke, születése századik évfordulóján, a M. Tud. Akadémia színe 
«lőtt is megtisztelésben részesüljön. A felolvasó a mester életének 
és fejlődésének főleg ifjúkori mozzanatait kutatta fel s életrajzát 
számos új adattal tette teljesebbé a műtörténet számára. Brocky 
Károly 1807-ben máj. 22-én született. Neve azt gyaníttatja, hogy azon 
olasz * családok egyikéből származott, melyeket a török hódoltság 
megszűnte után gróf Mercy, a temesi bánság első kormányzója, 
1733 — 1737-ben Temesváron és környékén a selyemtenyésztés meg- 
honosítása czéljából telepített le. Életének jóformán csak gyermekéveit 
töltötte itthon sok hányattatás és nyomorúság között, mígnem 
rajzoló tehetsége pártfogókat szerzett neki, a kiknek segítségével 
1823-ban a bécsi festészeti akadémiába jutott, hol csakhamar kedvelt 
festője lett az osztrák arisztokrácziának, sőt a császári udvarnak is. 
Bécsből 1835-ben Olaszországba, 1837-ben Parisba ment, a honnan 
Azonban harmadfél év múlva Munro of Novar skót főúr hívására 
Londonba költözött s végleg ott telepedett meg. Kitűnően sikerült 
arczképei megalapították hírnevét, ünnepelt ember lőn egész Angol- 
országban 8 másfél évtizeden át ő volt Londonnak legkeresettebb 
festője. Hosszasabb betegeskedés után 1855 jul. 8-án hunyt el negyven- 
nyolcz éves korában. Tetemeit a londoni Kensall-Green temetőben 
tették örök nyugalomra. Brocky Károlyról elsőben Barabás Miklós 
hozott hírt Angliából, hol 1843-ban találkozott vele. Majd tizenhat 
évvel később Pesty Frigyes eleveníté fel a művész emlékét ; de neve 
csak a millenniumi kiállítás óta vált ismeretesebbé nálunk, midőn 
dr. Nyári Sándor huszonnyolcz képet mutatott be tőle a magyar 
közönségnek. Szentkláray ezeknek lajstromát jelentékenyen kibőví- 
tette, a mennyiben küenczvenhat különféle Brocky -képet kutatott 
fel és vett jegyzékbe. — Szentkláray felolvasása után Melich János 

SZÁZADOK. 1908. II. FÜZET. 12 



178 TÁRCZA. 

terjesztette elő Simonyi Zsigmond r. tag jelentését Révai MiHós^ 
grammatikája eddig csak kéziratban ismert harmadik kötetéről^ 
. mely azóta meg is jelent az Akadémia kiadásában. — A harmadik 
előadó, Kaiona Lajos levelező tag, a Nydvemléktár 1874r-ben meg- 
indított sorozatának befejezéséről tett jelentést, bemutatva a sorozat 
utolsó (XV -ik) kötetét, melynek tartalmából a Székelyudvarhdyi 
és a Lázár Zdma codex ezúttal látnak először napvilágot. A most 
lezárt sorozathoz rövid időn csatlakozni fog egy másik, melyben 
az új kiadású magyar szövegek mellett az előadó fáradozásaival 
kinyomozott s munka közben még kinyomozandó latin források is 
közlésre kerülnek s a szómutatók a szótári feldolgozás útját fogják 
egyengetni. 

A második osztály decz. 9-én tartott ülésén Kum Jenő levelező 
tag egy nagyobb terjedelmű munkáját : A jog ez. tanulmányát 
mutatta be kivonatosan. A mindennapi életben minduntalan hasz- 
nált jog és jogtalan szavak fogalmát fejtegetve, arra az eredményre 
jut, hogy a jog nem helyezkedhetik mindig és minden esetben az 
erkölcsi álláspontra, de így is becses kincs, melyről a társadalmi rend 
veszélyeztetése nélkül az emberiség le nem mondhat. 

Az új esztendőben az első osztály jan. 7-iki ülésén Pasteiner 
Gyula r. tag foglalt széket Középkori éjntészetünk topograpkiája cz^ 
értekezésével. Abból indult ki, hogy hazánk középkori építészete 
vidékenként szembeszökően különböző s a népességi események 
koronként és vidékenként szintén igen változatos képet mutatnak. 
Nézete szerint e két jelenség kettős okozata egy közös oknak, a kett^ 
között tehát valami bensőbb kapcsolatnak kell lenni. A közös ok az 
ország földrajzi alakulatában rejlik. Vizsgálva pl. a Dunát és természeti 
sajátságait, valamint azt, hogy e sajátságok körűi milyen emberi 
jelenségek csoportosulnak, hány város épült s minő elhelyez- 
kedéssel a folyam mentén Pozsonytól Zimonyig : megállapíthatjuk 
a Duna hosszanti kiterjedésének összekötő képességét s a köz- 
lekedést fejlesztő erejének értékét a népességi eseményekben. 
A történelem azt mutatja, hogy a nyugatról keletre s onnan vissza- 
felé irányuló világforgalom nem kereste, sőt (a Vaskapu félelmes 
akadálya miatt) lehetőleg kerülte a Dunát. Annál nagyobb a hatalmas 
folyó szélességi és mélységi viszonyainak ereje, mely a mozgó népeket 
századokon át megállitá s a leendő Magyarország területén határt 
vont hódításaiknak. A mikor Árpád átkelt a Dunán, annak jobbparti 
szép vidékét elfoglalta s ezzel a víz mélységének és szélességének 
elválasztó erejét megtörte : akkor lett valósággá a honalapítás, 
akkor született meg Magyarország pohtikai egysége. Természetes, 
hogy ezután a királyság és az egyház szervezésének munkája s az 
egyházi intézményekkel karöltve járó építkezések javarésze szám- 
belileg és művészetileg is a Dunán-túlra esik. A nagy magyar Alföld 



tXrcza. 179 

jelentősége e részben mindig csekély maradt. Midőn építészetünk 
új teriiletet keres, átlép a Duna balpartjára s Pozsonytól kiindulva, 
Kassán mint középső állomáson át, széles félkörben halad és Brassó- 
nál végzi útját. Az értekező ezt a nagy területet több kisebb topo- 
graphiai egységre tagolta s így kutatta azt a benső és következetes 
kapcsolatot, mely e topographiai egységek építészetének sajátosságai 
8 a földrajzi fekvés, gazdasági állapot, népességi események és politikai 
intézmények között mindenütt szinte mathematikailag kimutatható. 

Jan. 13-án a második osztály tartott ülést, mely alkalommal 
Bernát István levelező tagnak a földbirtok megoszlásáról szóló szék- 
foglalója után SzentMáray Jenő olvasta fel Szerb monostoregyházak 
történeti etfdékei Délmagyarországon ez. értekezését. Már a magyarok 
bejövetelét megelőző időkben léteztek Magyarország mai területén 
keleti görög püspökök, kik a szláv lakosságon egyházi joghatóságot 
gyakoroltak, és léteztek görög orthodox monostorok is, melyeknek 
szerzetesei lelkipásztori functiókat teljesítettek. Az értekező több 
ilyen monostoregyházat sorolt fel névszerint. Később, a XV. és XVI. 
században, midőn az oszmán hatalom mindinkább előrenyomult 
s a balkáni népséget tömegesen a Duna balpartjára tolta át, a déli 
vidékeinken hazát kereső szerbek szállásain bizonyos eparchialis 
organisatio kezdett kifejlődni, de a magyar állam teljes semlegessége 
mellett és tisztán felekezeti alapokon. A XVI. század végéig tizenkét 
göröghitű szerb püspökség és számos monostoregyház alakult Magyar- 
országon. Az értekező a bécsi állami levéltárak és a magyar Országos 
Levéltár adatainak felhasználásával ismertette mind a már eltűnt, 
mind a még fennálló szerb monostoregyházak történetét s befejezésül 
összefoglaló képet adott azoknak erkölcsi, társadalmi, kulturális és 
politikai szerepléséről. 

Az első osztály febr. 3-iki ülésében ifj. Szinnyei József r. tag 
egy igen érdekes kis tanulmányban Pesthy Gábor származásáról 
értekezett. Pesthy Gábor a nevét magyarul Pesthy Gabriel-nek, lati- 
nul pedig Gábriel Pannonius Pesthinus-nak írta. Az egykorúak Gábriel 
Pannonius, Gabrid Pesthinus vagy Gábriel Pannonius Pesthinus 
néven említik. A pecsétjén ez a három betű látható : GPP {= Gábriel 
Pannonius Pesthinus). Irodalomtörténetíróink részint Pesti Gábor- 
nak, részint Pesti Mizsér Gábor-nsik nevezik, sőt előfordul rövidebben 
Mizsér Gábor néven is. Erre maga P. G. adott okot, mert az Üj- 
testámentom-f ordítás czímlapjának túlsó oldalán a neve (Pesthy 
Gábriel) után rekeszjelben odatette : »nerazetsegerewl Mysser nem- 
zetbewl walo«. Toldy Ferencz ezt a Mysser-t P. G. családi nevének 
vette és Mtzsér-nek olvasta. Szinnyei most kimutatta, hogy Toldy 
és követői félreértették Pesthy Gábornak a maga származására vonat- 
kozó mondását. A memzetségérőU kifejezés ugyanis a latin »a genere^ 
fordítása, tehát azt jelenti, hogy ^származására nézve*, de nem úgy 

12* 



180 TÁRCZA. 

értve, hogy milyen nemzetségből való. P. G. tehát nem családi szár- 
mazását akarta jelezni idézett mondásával, hanem — mai nyelven 
szólva — azt, hogy ^származására nézve mysser népbál való«. Hogy 
miféle népet értett itten Pesthy Gábor, annak a nyomára Toldynak 
egy föltevése vezette rá Szinnyeit. Toldy ugyanis a Mizsér névhez 
csatolt jegyzetben azt veti föl, hogy »hátha az, tekintettel a város 
(t. i. Pest) számos tatár lakóira, a családdal együtt, tatár ere- 
detű ?« Ez puszta föltevés, a milyet Toldynál nem egyet 
találunk. Sejteni sem lehet, hogy Toldynak hogyan jutottak 
eszébe a tatárok, és honnan vette azt, hogy Pest városának 
számos tatár lakosa volt. Ennek okiratokban semmi nyoma sincsen ; 
legalább Pest és Budapest városának történetírói semmit sem tud- 
nak róla. De igenis, tud a történelem arról, hogy az országnak voltak 
tatár lakosai. Mint Jerney János kimutatta, emlegetik őket XV. 
századi királyi decretumok, említi őket a pápa követe, ki Mátyás 
udvarában tartózkodott, továbbá Ali sejk XVI. századi török író, ki a 
hódoltság területén járt ; néhány régi nagy- és kis-kunsági helységnév 
pedig (mint Tatarya vidéke, Tatárszállása, Tatár-Szentmiklós és 
Tatár-Szentgyörgy) arról tanúskodik, hogy a kunok területén lak- 
tak. Hogy pedig ezek miféle tatárok voltak, arra a nyelvtudomány 
adja meg a feleletet. Oroszországban a novgorodi, a szimbirszki, a 
penzai, a szaratovi kormányzóságban él egy jelentékeny tatár törzs, 
melynek nyelvjárása a kihalt kun nyelvjáráshoz áll legközelebb. 
Mármost tekintetbe véve azt, hogy a helynevek tanúsága szerint 
a nálunk megtelepedett kunok és tatárok a Nagy- és a Kis-Kunság- 
ban együtt laktak s hogy a pápai követ állítása szerint a magyaror- 
szági tatárokat a XV. században kunoknak, viszont IstváníEy Miklós 
szerint a kunokat az ő idejében tatároknak nevezték, tehát össze- 
zavarták : igen valószínűnek tarthatjuk, hogy a mi kunjaink és 
tatáraink egymásnak közeli nyelv- és törzsrokonai voltak. Ha pedig 
hozzáveszszük még azt, hogy ama bizonyos oroszországi tatár nyelv- 
járás a kun nyelvjáráshoz áll legközelebb, akkor nagyon valószínű- 
nek kell tartanunk, hogy a mi tatáraink abból a szóbanforgó tatár- 
törzsből valók voltak. S ezt egészen kétségtelenné teszi két körül- 
mény találkozása. Az egyik az, hogy annak az oroszországi tatár- 
törzsnek a neve miser (miáár), a mi Pesthy Gáborunk pedig azt 
mondja, hogy ő származására nézve Mysser, azaz helyesen olvasva : 
miser (miSar) népből való. Az eredmény t-ehát az, hogy Pesthy Gábor 
csakugyan tatár, még pedig müdr-tatár származású volt. — Szinnyei 
előadása után Ferervczi Zoltán levelező tag olvasta fel *Dante Vita 
nuova'\dk^i czímű dolgozatának egy részét, melyben azt állapítja meg, 
hogy Beatrice, Dante ideálja, valósággal élt történeti személy. 

t DoBY Antal tagtársunk halála hírét vettük a múlt hó 
utolsó napjaiban Homonnáról, hol mint nyugalmazott kir. sótár- 



tírcza. 181 

nok január 24-éii végezte be munkás, küzdelmes életét nyolczvankét 
éves korában. Doby Antal 1826-ban született szegény szülőktol, 
Szatmár vármegyében. Korán özvegységre jutott édes anyja iparos 
pályára adta, de belső ösztöne, lelke vágyai, már kora ifjúsága 
óta az irodalomhoz vonzották, önképzésre sarkalták. A hol vala- 
mit megtakaríthatott, azon könyveket, folyóiratokat vásárolt. 
Lassankint egész könjrvtárt gyűjtött össze, melyet saját szorgal- 
mából szerzett házában Tisza-Űj lakon állított fel. Könyveit a kör- 
nyékbeli néptanítóknak minderJicor a legszívesebb készséggel, díj- 
talanul bocsátotta használatára. Maga is folyvást tanult és olvasott. 
De rövid időn súlyos csapás érte a nemes törekvésű embert. 
1869-ben a Tisza árja elseperte házát, könyvtárát, mindenét. 
Betegeskedni is kezdett. E miatt felhagyott az iparos mesterséggel 
8 a királyi sóhivatalokban keresett és kapott alkalmazást. Az iro- 
dalom^ a könjrvek szeretete azonban soha sem hűlt ki kebeléből. 
A múlt idők dicsőségén merenc;ve, a régi magyar nemes családok 
genealógiájára adta magát. Egy nagy munkát tervezett s azt 
jórészt meg is írta : A magyarországi bensziUött és beköltözött 
mágnás családok ismertetése czím alatt. E munka mintegy 800 család 
történetét foglalja magában, szépen megfestett czímerekkel és 
leszármazási táblákkal. A kéziratot több szakemberrel közölte, sőt 
az Akadémiának is felajánlotta kiadásra ; elismerő nyilatkozatokat 
is kapott, de a mű kéziratban maradt. Csak mutatóba jelentek 
meg belőle a Lónyay, a báró Podmaniczky és a báró Petényi 
családokra vonatkozó részek az illető családok anyagi támogatá- 
sával. E munkák talán nem állják ki a szigorú kritikát, de bizony- 
ságai fognak maradni szerzőjük önzetlen fáradozásainak, magyar 
hazáját és nemzetét szerető lelkének. Legyen áldott emlékezete ! 



SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. 

1905. 

— Vjesnik hryatskooa arheoloSkoga drüStva. Szerk. Brun- 
émid Józsefe Zágráb, 1905. VIIL köt. — 1. Sisic : Zvonimir horvát 
király haláláról. (1—29. 11.) MegáUapítja, hogy 1089 ápr. 20-án 
ölték meg a Knin melletti nemzetgyűlésen, hol a pápa kérelmére 
kereszteshadjáratot javasolt a Szentföld visszafoglalására. Eninben 
a székesegyházban a nagy oltár előtt temették el. Egy 1089 szept. 
8-án kelt oklevél szerint : »nuper defunctus Siiinimirus.« Tamás spa- 
latói főesperes ezt mondja : »eo tempore rex Suinimirus mortis 
debitum solvit.« Ezekből következnék, hogy természetes halállal halt 
meg. A diokleai pap krónikája nem szól Zvonimirról. A krónika latin 



182 tXrcza. 

eredetije elveszett ; a horvát fordítást 1510-ben újra latinra fordi- 
totta Marulics Márk és ez adta hozzá a Zvonimir megöletéséről 
szóló részt, megtoldva azzal, bogy a haldokló király megátkozta 
népét, hogy mindig idegen legyen a királya. Tomasics János króni- 
kája (a XVI. század első feléből) Zvonimir halála napját és teme- 
tése helyét is megállapítja. §i§ic ez adatok helyességét bizonyítja, 
de az átkot XVI-ik századbeli koholmánynak tartja ; szerinte Szent 
László hadjárata sógora halálának megbosszulásáért történt. — 

2. Miléetic Iván : Három glagcl-hetüs horvát oklevél a XV. századból, 
(30 — 33. 11.) Frangepán Márton adománylevele 14:65-ből, Malkovics 
apát adománylevele 147 1-ből és végrendelete 1485-ből. — 

3. BrunSmid : A zágrábi horvát nemzeti múzeum kőemlékei, (35 — 106. 11.) 
Folytatás. — 4. Klaic V. Az Árpád-házból való királyok horvát- 
dalmát királyokká való koronázásáról, (107 — 117. 11.) Zvonimirt Gebizoii 
pápai követ 1076-ban a Szent Péter bazilikában Salonában, a hor- 
vátok és dalmaták királyává koronázta i>per vexillum, ensem, scep- 
trum et eoronam.« Tehát voltak külön horvát koronázási jelvények. 
Ezeket nem VII. Gergely ajándékozta Zvonimimek, mert már előtte 
más horvát uralkodók is királyokká koronáztattak. Tomislav (925) 
és Drzislav (970 — 1000) biztosan ; kiről Tamás spalatói főesperes 
mondja, hogy Dircislavtól fogva az ő utódai Dalmáczia és Horvát- 
ország királyainak neveztettek. Mert a királyi méltóság jelvényeit 
a konstantinápolyi imperatoroktól kapták és ezek eparcháinak 
és patríciusainak neveztettek. Zvonimir az utolsó, kiről tudjuk, 
hogy ezen ősi horvát koronával megkoronáztatott. Hol őrizték a 
koronázó jelvényeket, nem tudjuk ; talán Álba ad maré (Belgrád) 
királyi városban. Más tengermelléki dalmát városokban aligha, mert 
ezek uraikat változtatták s megbízhatatlanok voltak. II. István az 
utolsó király a horvát uralkodó családból (1089). Kétségtelen, 
hogy ő is meg volt koronázva, különben a király czímet nem hasz- 
nálta volna. Drago zárai prior 1091-ben Vekenegának, Kresimir 
Péter király nőrokonának megitéli öröksége egy részét ; az erről 
szóló oklevélben azt mondja, hogy ezen iratát kiadta »azon időben, 
midőn Vladislaus a pannonok királya, a horvát királyságba beütvén, 
Almus urat, az ő unokaöcscsét, ott királylyá tette.« Ha Almus horvát 
király volt, akkor meg is koronázták Zvonimir koronájával. Kál- 
mán király 1096 — 1105-ig fáradozott Horvát -Dalmátország meg- 
hódításán. 1105-ben győzedelmesen bevonult Zárába, de nem mint 
hódító, hanem egyezség után, mert Zára oklevelei erről örömmel 
emlékeznek meg és a székesegyházban ez időtől fogva nagy ünne- 
peken ZröMíZe^-t énekeltek tiszteletére, mely dicsének szövege is meg- 
van a Szent Simon templom régi evangeliumos könyvében : »Colo- 
manno Ungariae, Dalmatiae et Chroatiae almifico regi vita et vic- 
toria. Stephano clarissimo regi nostro vita et victoria.« Tehát egy- 



TÁRCZA. 183 

időben két koronázott horvát király volt. Ez az István, Kálmán 
hétéves fia, kit megkoronáztak, mert még élt Kálmán testvére 
Almtis, kit még László tett horvát királylyá. Kálmán 1102-ben 
a zárai apáczák régi szabadalmait és összes birtokaikat megerősítette 
♦ut nullus regni mei audeat quicquam distrahere vei auferre illi 
monasterio.« E nevezetes irat bekezdésében mondja, hogy azt kiadta 
»salvo abito consilio, postquam coronatus fui Belgrádi supra maré, 
in űrbe regia, rogatu subscriptorum meorum comitum.* Tehát Kál- 
mán 1102-ben vagy valamivel előbb horvát-dalmát királylyá koro- 
náztatott, kétségtelenül Zvonimir koronájával ; országgyűlést tar- 
tott s ekkor adta ki oklevelét az apáczáknak. Ezt az oklevelet a 
magyar történetírók hamisítványnak tartják, mert eredetije nincs 
meg s csak egy Xll-ik századi regestnimban van meg, melyben 
Racld is beismeri, hogy hamisítványok is vannak, mert 1102-ben 
Zára még nem volt Kálmáné s így ő a zárai apáczák javára oklevelet 
nem adhatott ki. A mely oklevél csak későbbi regestában maradt 
fen, azért még nem hamisítvány. A kérdéses regestrumban több 
a hiteles oklevél mint a hamisítvány. A kérdéses apácza -klastrom 
sok birtokot szerzett Zára határain túl, oly területen, mely 1102-ben 
már Kálmáné volt ; ezekre nézve sietett tőle oltalmat szerezni és azt 
meg is kapta. Spalato 1103-ban, Zára 1105-ben, Trau 1108-ban 
került Kálmán hatalma alá. Mindannyinak jogait és kiváltságait 
megerősítette, de csak a Traura vonatkozó oklevél maradt meg. 
Ezek a megerősítő oklevelek természetszerűleg azonos szövegűek 
voltak. Trau oklevelének szövegében ez áll : »mihi et filio nieo aut 
successoribus meis tributarii ne sitis. Cum autem ad vos coronandus 
aut vobiscum regni negotia tractaturus advenero, nemini civium 
vis inferetur domorum suarum, nisi quem dilectio susceperit«. Ezt a 
formulát minden király megtartotta szabadalmi leveleiben Spalato, 
Zára és Trau városokra nézve 1207-ig, sőt Sebenico és Almissa váro- 
sokra nézve is, mely utóbbiak horvátok voltak. Abból, hogy ez a for- 
mula (coronandus) állandó volt 1207-ig, következik, hogy az Árpád- 
házi magyar királyok tényleg megkoronáztattak horvát-dalmát kirá- 
lyokká, különben e formulának semmi értéke nem lett volna. Abból, 
hogy II. Endre 1207-ben Spalato és Almissa okleveleiben utoljára 
használta e formulát, következnék, hogy ő volt az utolsó Árpád- 
házi uralkodó, ki magát horvát-dalmát királylyá koronáztatta. 
A magyar történetírók szerint e formula csupán formaság volt és 
Kálmán után egy magyar király sem koronáztatta magát horvát- 
dalmát királylyá. Ez a nézet nem tartható fen, mert vannak bizo- 
nyítékok az ellenkezőre. András, Imre öcscse, Spalato 1199-iki privi- 
légiumában szóról szóra megtartja a régi megerősítő szöveget, csak 
ezt hagyja ki : »cum ad vos coronandus advenero« — mert a her- 
czegeket nem koronázták meg, de mint királynak 1207-ben Spalato 



184 TÁRCZA. 

javára kiadott oklevelében újra meg van e formula is. Vannak má» 
indiciumok is a koronázásra 1108 — 1207-ig. Az 1185-iki spalatói 
zsinat irataiban ez áll : »Bela III. Hungaríe regnum gubernante acr 
dominó Henrico (Emerico) fUio eius eo vivente coronatoA Ha ez magyar 
királylyá való koronázására vonatkozott volna, a dalmát püspökök- 
nek semmi okuk nem lett volna ezt külön kiemelni ; a horvát-dalmát 
királylyá való koronázást pedig szükséges volt III. Bélának han- 
goztatnia, hogy biztosítsa jogait ezen országokra, melyeket 1180-ban 
Komnen Mánueltől szerzett vissza. Ezt a feltevést megerősítik 
két 1194-iki zárai oklevél következő szavai : »regnante dominó 
nostro Béla invictissimo Hungarie, Dalmacie, Rameque rege, et 
Henrico (Emerico) íilio eius bis coronato Dalmatiam et Chroatiam 
f eliciter gubernante«, — és »regnante dominó nostro Béla serenissimo 
rege Hungarie, Dalmatie, Chroatie atque Rame, et Almerico (Emerico) 
fUio eius super Dalmatiam et Chroatiam^ Annak, hogy Imre kétszer 
koronáz tassék Magyarország királyává, nem volt értelme ; való- 
színűbb, hogy 1185-ben horvát, 1194-ben magyar királylyá koro- 
názták. Imre mint király, izgága öcscsére Andrásra való tekintettel^ 
kiskorú fiát Lászlót megkoronáztatta, a miről Tamás spalatói fő- 
esperes azt írja, hogy Bemard (spalatói érsek) a király meghívására 
Magyarországba utazott »ibique cum aliis praelatis ecclesiamm 
regni Hungáriáé regis fUium coronamt<i és a királytól sok ajándékkal 
kitűntetve tért vissza egyházába. Talán az esztergomi érsek magyar, 
azután Bernard horvát királylyá koronázta a kisdedet, míg kétszer 
koronázott (bis coronatus) apját annak idején külön koronázták 
meg. Erre a feltevésre jogosít Tamás fenti szövege s Bernard kitűn- 
tető meghívása, hazabocsátása és a »coronavit« szó. Mindezekből 
azon hypothesis állítható fel, hogy Almustól és Kálmántól fogva 
II. Andrásig a magyar királyok külön horvát királyokká koronáz- 
tattak. Mi történt e tekintetben 1207 után, nem tudjuk ; de úgy 
látszik, a külön horvát koronázás az aranybulla után 1222-ben 
megszűnt és a »cum autem ad vos coronandus advenero« formula 
is eltűnik a délvidékre vonatkozó oklevelekből. Valószínűleg a hor- 
vát urak közömbössége okozta a horvát koronázás elhagyását. Erre 
mutat a következő eset : II. Ulászló kis fiát Lajost, 1509 márcz. 
11-én Prágában cseh királylyá koronázták, de a cseh rendek köve- 
telték 1518-ban, hogy újra jöjjön Prágába és tegye le az esküt a cseh 
alkotmányra ; a magyarok azt mondták, hogy ez esküt Budán is 
leteheti, de a csehek erre sehogy sem álltak rá, mert akkor az ő 
utódai is így akarnának cselekedni és a cseh királyság is úgy járna 
mint Dalmáczia és Horvátország, és vazallus országnak néznék 
Csehországot is, és e rossz szokásból baj származnék, melynél nagyobb 
és rosszabb nem lehet.« Tehát a csehek szerint maguk a horvátok 
okai a külön koronázás elmaradásának. Timon szerint Dalmatia^ 



tírcza. 185* 

Chioatia, Ráma, Servia stb. országokra nézve nem volt kiilöit 
koronázás, hanem egy actussal, a Szent István koronájával valá 
megkoronázással az illető király ezek királyává is lett ; csak Kálmánt 
koronázták Dalmáczia meghódítása után, kevéssé megbízható forrá- 
sok szerint, dalmát királylyá, különben a legcsekélyebb nyoma, 
sincs a külön koronázásnak. Ezt 1091 — 1207-ig Horvát-Dalmát- 
országra nézve a fentebbi adatok megczáfolják. II. Endre fia Béla 
is »dux et rex junior Croatiae, Dalmatiae, S6lavoniae« s valószínűleg 
ezen országok királyává is megkoronázták, ifjabb fíát Kálmánt pedig 
1213-ban Halics (Galiczia) királyává tette és megkoronáztatta^ 
miről maga Kálmán 1240-ben így ír : »obtento ex indulgentia sedis 
apostolice diademate, in regem Galicie fecisset coronari.« Tehát 
voltak külön koronák. A boszniai királyok 1377 — 1463-ig külön 
boszniai koronával koronáztattak. I. Mátyás Újlaki Lőrinczet bosz- 
niai királylyá koronáztatta (1471), de e híradás a királyi kinevezésre 
vonatkozik, mert a koronázás Jajcában 1472-ben történt. Újlaki 
mint 3Mlei gratia rex Bosnae<( 1472 máj. 7-én Budán oklevelet ad 
ki ^igiUo nostro quo ut rex Bosnae utimur.« Tehát a magyar király 
mellett volt külön megkoronázott boszniai király. Korvin Jánosnak 
a királyválasztás előtt megígérték, hogy ha magyar királylyá nem 
választatnék meg : »ne regii nominis honore et titulo careat, in regem 
Bosnae eligatur . . . atque post illius futuri regis coronationem,. 
tertio aut quarto die immediate sequente, infallibiliter et ipse hono- 
rifice ac solemniter, per eundem futurum regem, lU moris est, coronari 
debeat.« Tehát ez szokásban volt. 1526-ban az elégedetlen horvátok 
Frangepán Kristóffal élükön, Ferdinándot Bosznia királyává akar- 
ták kikiáltani, mert ez Horvátországhoz tartozik. Mindez Timon 
álláspontját megczáfolja. Ezek szerint a Szent István koronájával 
való koronázás egész a mohácsi ütközetig nem vonatkozott a ^regna. 
socia et partes adnexae«-re, és nem helyes magyar részről a XVI. 
8z. utáni rendelkezéseket a régibb időkre is vonatkoztatni. Hogy 
1526-ig hogy gondolkoztak erről a horvát urak, kiderül 1527 ápr. 
27-ikén Cetinában tartott gyűlésökön Ferdinándhoz intézett iratuk- 
ból : »post discessum regis nostri ultimi Zvonymer dicti, liberó ar- 
bitrio se coadiunximus circa (tehát nem sub) sacrara coronam regni 
Hungáriáé, et post hoc nunc erga Majestatem vestram.« — 5. B^aic : 
A horvát királyság a XV -ik században és a XVI -ik század első negye- 
dében, (129 — 147. 11.) Velencze és a törökök hódításai ezen korban. 
Megállapítja az értekező az egyes bánságok területét és a megyék 
határait; szól Horvát- Dalmátországok ezen időbeli kormány- 
zásáról, a bánokról (banus totius Sclavoniae, banus Dalmatiae et 
Croatiae), ezen bánságoknak 1476-ban történt egyesítéséről, a vice- 
bánokról, az országos gyűlésekről (diaeta, diaeta generális, congre- 
gatio generális, conventus generális), ezeknek hatásköréről és a 



186 TÁRCZA. 

magyar országgyűléshez való viszonyáról, a magyar királyoknak 
ezekre küldött oratorairól és a szlavón királyságnak a magyar ország- 
gjrülésekre 144:2-től fogva kiküldött követeiről (nuncii, oratores 
regni Sclavoniae), a horvát rendeknek egyes esetekben a magyar 
•országgyűléseken való tömeges megjelenéséről, Horvátország, Dal- 
máczia és Szlavónia legrégibb czímereiről, végre a horvát közigaz- 
gatásról ezen korban ; megállapítja a vármegyéket, ezeknek változó 
kiterjedését, az örökös grófságokat és külön bánságokat s ezek kiter- 
jedését, a zenggi kapitányok sorát stb. — 6. Krnié Bogoly ub : 
Zágrábi oklevél a vámmentességrál 1482-höL (159 — 164. 11.) A zágrábi 
polgároknak IV. Béla vámmentességet adott, de a püspök, kápt-alan, 
bánok, főurak ez ellen sokat vétettek, a miből sok per támadt. Erre 
vonatkozik az itt közölt oklevél, mely Tkaléic nagy művéből 
(Monum. Zagrab.) hiányzik. — 7. Barle Jankó : Tkalöió Iván történet- 
író nekrológja. (165—171. 11.) — 8. Brunsmid : XlV—XV-ik századbeli 
m^agyar pénzleletek Daruvár, Pakrác és Nasice vidékén. (ISii — 187. U.) 

RaD JÜGOSLAVENSKE AkADEMIJE ZNANOSTI I UMJETNOSTI. 

160. 162. köt. Zágráb, 1905. — 1. Horváth Károly : Zakmárdi János, 
(160. köt. 55—115. U.) ősei Szatmár megyéből^ költöztek Horvát- 
országba 1568-ban. Ez a János köznemesből báróságra küzdötte 
fel magát ; jelentékeny szerepet játszott Horvátország kulturális 
és politikai történetében a XVII. században. Latin költeményeket, 
jogi és történelmi munkákat is írt ; nevezetes az Apológia comitis 
Nicolai Erdódy. Meghalt Zágrábban, 1667 július 2-án. Egykorú 
arczképe megvan Varasdmegye gyűléstermében. Élettörténetét meg- 
írta Kukuljevic is az Arkiv IX. kötetében. Horváth Károly ezt helyes- 
bíti és bővíti. — 2. Surmin György : Gáj hirlapjainak kezdete. (162. köt. 
110 — 134. 11.) Adatok Horvátország kulturális történetéhez az illyris- 
mus korában,' 1832— 1843-ig. 

— Letopis Matioe Srpske. Szerk. Savié Milán, Üjvidék, 1905. 
I — VI. füzet. — 1. Ruvárác Hilárion : Adatok Szerbia történetéhez. 
(1 — 11. 11.) öt kétes helyet, várat, zárdát állapít meg. Legfontosabb 
Szerb-Novigrád vára, melyet 1567-ben Verancsics Antal említ először. 
Ez a mai Kladovo helyén állott, mit sok adattal bizonyít. A törökök 
építették Szeverin vár lerombolása után. — 2. Ivics Alexa : Mikor 
és kitől kapta Vukcsics István boszniai vajda a ^Szent Száva herczege* 
czim^t ? (80 — 94. 11.) Egykorú oklevelek és történetírók adatai alapján 
kimutatja, hogy Vukcsics sem V. Miklós pápától, sem III. Frigyes 
császártól, sem a boszniai királytól nem kapta e czímet, hanem 
1449-ben a török szultán adta neki, hogy a boszniai királyságtól 
való elszakadásra bírja és ennek pusztulását előmozdítsa. Velencze 
-ezért be is vádolja Vukcsics Istvánt a magyar király előtt 1455-ben, 
hogy a czímet a töröktől elfogadta. Mabg alíts Ede. 



tírczjl. 187 

UJ KÖNYVEK. 

(Folytatás.) 

— Értesítője (Az OFSOvai állami polgári fiu-, magán polgári leány- 
os állami elemi iskola — ) az 1906 — 1907. tanévről. Szerk. Mihalik Sándor, 
LugoB, 1907. Virányi János kny. 8-r. 149, 2 1. (Mihalik Sándor : Rákóczi- 
emlékünk. 3—7. U.) 

— Értesítője (A pozsonyi m. kir. állami felsőbb leányiskola — ) 
1906—1907. Közli Arató Frigyes. XXIV. évf. Pozsony, 1907. Eder István 
kny. 8-r. 79 1. {Szántó Károly : Pozsony városháza. 1 — 15. 11.) 

— Értesítője (A pozsonyi kir. kath. főgimnázium — ) az 1906 — 
1907. iskolai évről. Közli Pclikeit Károly, Pozsony, 1907. Eder István kny. 
*-r. 104 1. (A pozsonyi kir. kath. főgimnázium éremgyüjteménye. 1 — 32. 11.) 

— ÉrtesItöje (A soproni áll. felső kereskedelmi iskola huszon- 
harmadik évi — ). 1906 — 1907. iskolai év. Közli Kajába Lajos. Sopron, 
1907. Romwalter Alfréd kny. 8-r. 70, 16 1. (II. Rákóczi Ferencz. 3—10. 11.) 

— Értesítője (A szászvárosi államilag segélyezett ev. ref. Kún- 
kollegium — ) az 1906--1907. tanévről. Szerk. Simon Ferencz igazgató 
tanár. Szászváros, 1907. Szászvárosi kny. r. t. 8-r. 115 1. (Kristóf Öyörgy : 
Emlékezés a Rákóczi-Thököly korszakra. 3 — 14. 11.) 

— Értesítője (A szatmárnémeti kir. kath. főgimnázium 1906^ 
1907 évi — ). Szatmárnémeti, 1907. Pázmány kny. 8-r. 109 1. (Bagossy 
Bertalan : A hajdani Szatmárvár helye, neve és keletkezése. 3---21. 11.) 

— Értesítője (A szegedi m. kir. áll. főgimnázium kilenczedik — ) 
az 1906—1907. tanévről. Közli Kárpáti Károly igazgató. Szeged, 1907. 
Vámay L. kny. 8-r. 171 1. (Borosnyai Károly : II. Rákóczi Ferencz feje- 
delem élete. 7—32. 11.) 

— Értesítője (A Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek veze- 
tése alatt álló szegedi róm. kath. elemi és polgári leányiskola 1906 — 1907 
évi — ). Szeged, 1907. Endrényi Imre kny. 8-r. 37 1. (Csemeki és Tarkeői 
DessewŰy Sándor val. belső titkos tanácsos, csanádi megyés püspök. 
3—6. 11.) 

— Értesítője (A székelykeresztúri államilag segélyezett VI. osz- 
tályú unitárius gymnasium — ) az 1906 — 1907. isk. évről, összeállította 
Sándor János igazgató tanár. Székelykeresztúr, 1907. Szabó K. kny. 8-r. 
92, 2 1. {Barabás Lajos: II. Rákóczi Ferencz emlékezete. 3—9. II.) 

— Értesítője (Az erdélyi r. kath. status székel3nidvarhelyi főgim- 
náziumának — ) az 1906^1907. tanév végén. Közrebocsátja Soó Gáspár 
igazgató. Székelyudvarhely, 1907. Becsek D. fia kny. 8-r. 139 1. (Major 
Lajos: A sibyllai jóslatokról. 3 — 49. 11.) 

— Értesítője (A székesfehérvári községi felsőbb leányiskola máso- 
dik évi és a községi polgári leányiskola XXX-ik évi — ) az 1906—1907. 
tanévről. Közli Matshássy Rózsa igazgató. Székesfehérvár, 1907. Számmer 
Imre kny. 8-r. 104 1. (Takács Sándor : A magyar vámrendszer az Árpádok 
és Anjouk alatt. 3—34. 11.) 

— Értesítője (A minorita -rendiek vezetése alatt álló szilágy- 
Romlyói róm. kath. püspöki gymnasium — ) az 1906 — 1907. tanévről. 
Közli Mahaicsik Bónó igazgató. Szilágysomlyó, 1907. Bölöni Sándor 
kny. 8-r. 60, 2 1. {Csabai Pavlin : A pápák és Magyarország. 3 — 22.11.) 

— Értesítője (A szolnoki magyar királyi állami polgári leány- 
iskola — ) az 1906 — 1907. tanévről. Szerkesztette Elmann Elvira. Szolnoi, 



188 tXrcza. 

1907. Róth Dezső kny. 8-r. 42, 2 1. (Csekey Istvánná : A kurucz költészet. 
3—8. 11.) 

— Értesítője (A magyarországi kegyes tanítórend tatai algim- 
náziumának — ) az 1906 — 1907. tanévről. Közzéteszi Pintér Elek igaz- 
gató. Tata, 1907. Englánder és társa kny. 8-r. 51 1. {HoUósy BHa : Emlék- 
lapok konstantinápolyi utamból. Aja Sophia. 1 — 20. 11.) 

— Értesítője (A zilahi — női kézimunka-tanfolyammal egybe- 
kapcsolt — m. kir. állami polgári leány-iskola XIV. évi — ) az 1906 — 1907. 
tanévről. Szerk. Fodor Dániel igazgató. Zilah, 1907. Szövetség kny. 8-r. 
63 1. (Fodor Dániel: Porolissum és környéke, 3—18. 11.) 

— Értesítője (A zombori állami főgimnázium XXXV. évi — > 
az 1906 — 1907. tanévről. Közzéteszi RiUinger Antcd igazgató. Zombor^ 
1907. Bittermann Nándor és fia kny. 8-r. 124, 2 1. (KoUmann Dezső: 
II. Rákóczi Ferencz a magyar költészetben. 22 — 41. 11.) 

— ÉvKÖNTVE (Az eperjesi Széchenyi-kör — ) 1906. Szerkeszti 
dr. Waüentinyi Samu, Eperjes, 1907. Kósch Árpád kny. 8-r. 94 1. 

— Évkönyve (A Gömör-megyei múzeum-egyesület — ) 1906 évről. 
Szerk. dr.' Veres Samu főtitkár. I. évf. Rimaszombat, 1907. Lévai Izsd 
kny.' 8-r. ö9 1. 

— Évkönyve (A kecskeméti ev. ref . jogakadémia — ) 1906/907-rőL 
Harminczkettedik évfolyam. Szerkesztette dr. Kiss Albert igazgató. Kecs- 
kemét, 1907. Sziládi László kny. 8-r. 112, 2 1. (Kisjátzi Szeless József, 
1846. decz. 23. — 1907. jun. 3.) 

— Évkönyve (Az orsz. magyar gazdasági egyesület 1906 — 1907 
évi — ). Szerkesztette az, egyesület tisztikara. XVI. köt. Budapest, 1907. 
Pátria kny. 8-r. 336 1. Két arczképpel. Ara 2 kor. 

— Farkas Pál. Az oláh kérdésről. Budapest, 1907. A Buda- 
pesti Hirlap kny. 8-r. 48 1. 

— Ferenczy Géza. A görög keleti vallás és a székelység. Maros- 
vásárhely, 1907. Kossuth kny. Kis 4-r. 18 1. 

— Ferenczi Zoltán. CSsokonai. Irta — . Budapest, 1907. Franklin- 
társ, kny. Kis 8-r. 4, 160 1. (Költők és írók. Élet- és jellemrajzok az irodalom 
köréből. A Kisfaludy- társaság megbízásából szerkeszti Ferenczi Zoltán.) 
Ara 2 kor. 50 fill. 

— FoGARASi Albert és Bartha Zsigmond. Décsey Károly theol. 
akadémiai és Herepey Károly főgymnasiumi tanár emlékezete. Nagy- 
enyed, 1907. Keresztes Nagy Imre kny. 8-r. 30 1. 

, — Forster Gyula. Erzsébet királyné emléke. Az Erzsébet királyné 
emlékszobra ügyében alakított országos bizottságból kiküldött végre- 
hajtó bizottság elnökének jelentése. Budapest, 1907. Homyánszky Viktor 
kny. 2-r. 4, 36 1. 29 ábrával. 

— Földes János. Az oláh erdei pásztomépről. Ungvár, 1907. 
Székely és Illés kny. 8-r. 44 1. 

— Galamb Sándor. A magyar népdal hatása múköltészetünkre 
Pálóczi Horváth Ádámtól Petőfiig. Budapest, 1907. Stephaneum kny. 
S-r. 70 1. 

. — Gergely Sámuel. Teleki IVIihály levelezése; 1. Teleki Mihály 

— Gönczi Lajos. A székeljrudvarhelyi ref. kollégium az utóbbi 
másfél évtized alatt. Irta — . Székelyudvarhely, 1907. Becsek D. fia kny* 
S-r. 43 1. 

— Gabányi Károly, öt év Mandzsuországban. Budapest, 1907. 
Franklin-társ. kny. 8-r. 324, 2 1. 88 képpel. (A magyar földrajzi társaság 
könyvtára. Szerk. Lóczy Lajos. IX. köt.) Ara 8 kor. 

— HXrÁous (Stefan — ). Preo^imea romána in veacul al XVIII lea. 
Nagyszeben, 1907. Egyházmegyei kny. 8-r. 22 1. 



tírcza. 189 

— Hekler Antal. Ruhás római női szobrok Augustus és a Clau- 
diusok korából. Budapest, 1907. Franklin-társ. kny. 4-r. 131 . öt táblával 
{Különlenyomat az Archaeologiai Értesíió 1907 évi 2. számából.) 

— HoDOS E. Elemente de istoria literaturii. Editie nouá. Karán- 
sebes, 1908. Gor. kel. román egyházmegyei kny. 8-r. 137, 4 1. Ára 2 kor. 

— Hortobágyi Antal. A magyar nemzet története ; 1. Ember Károly. 

— Hu BER Lipót. Jézus Krisztus születésének esztendeje és a keresz- 
tény időszámítás. Kalocsa, 1907. Wemer Károly kny. 8-r. 24 1. (Bővített 
különlenyomat a Kaiholikus Szende 1903. évfolyamából.) 

— Huszár Elemér. Egyházjogi dolgozatok. Budapest, 1907. MüUer 
Károly kny. 8-r. 644, 3 1. 

— IvJlNYI IstvXn. Lúgos rendezett tanácsú város története. Adatok 
és vázlatok. Irta — . SzabcMJka, 1907. Horváth István és társa ki^y. 8-r. 
189, 2 1. A szövegbe nyomott képekkel. Ara 3 kor. 

— Jelentése (A j aszó vári premontrei kanonokok kassai főgimná- 
"zinmának — ) az 1906/1907. iskolai évről. Közli dr. Horváth Balázs igaz- 
gató. Kassa, 1907. Vitéz A. utóda kny. 8-r. 175 1. (Kardos Oyvla : Alexandriai 
Szent Katalin cseh és magyar verses legendájának viszonya. 1 — 59. 11.) 

— Jelentése (A nagyváradi kereskedelmi csarnoktól fentartott 
és az államtól segélyezett felső kereskedelmi iskola tizenkilenczedik évi — ) 
az 1906—1907. iskolai évről. Szerk. dr. Kováta 8. János. Nagyvárad, 1907. 
Láng József kny. 8-r. 97, 2 1. (Kerekes Manó : Berzeviczy Gergely közgaz- 
dasági műveiről. 1 — 16. 11.) 

— Kadosa Pál és Beck József. A kultúra hatása a kereskedelemre 
és viszont. Budapest, 1907. Gelléri és Székely kny. 8-r. 64 1. Ara 2 kor. 

— Katona Lajos. Petrarca. Irta — . Budapest, 1907. Franklin- 
társ, kny. Kis 8-r. 4, 163 1. (Költők és írók. Élet- és jellemrajzok az irodalom 
köréből. A Kisfaludy-táraaság megbízásából szerkeszti Ferenczi ZioUán.) 
Ara 2 kor. 50 fillér. 

— Kazinczy Ferencz levelezése. (K. F. összes müvei. Harmadik 
osztály.) A M. Tud. Akadémia írod. tört. bizottsága megbízásából közzé- 
teszi Váety János. Tízenhetedik kötet. 1820. jan. 1. — 1821. decz. 31. Buda- 
pest, 1907. A M. Tud. Akadémia kiadása. Athenaeum kny. 8-r. XLII, 
<571 1. Ara 10 kor. 



Igazítás* Föntebb a 156. lap 2. sorában Callimachvs helyett 
Calamus olvasandó. 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 



A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 

1908 évi jan. hó 16-án d, u. ő órakor tartóit r. vál. ülésének 

Jegryzdkönyye. 

Jelen voltak : Zsilinszky Mihály üg5r\r. alelnök elnöklete 
alatt dr. Angyal Dávid, Bánó József, dr. Békefi Rémig, dr. Bleyer 
Jakab, dr. Borovszky Samu, dr. Császár Elemér, Dániel Gábor, 
dr. Domanovszky Sándor, dr. Mika Sándor, báró Nyáry Jenő, 
dr. Ortvay Tivadar, Pettkó Béla, dr. Reiszig Ede, Széli Farkas, 
dr. Váczy János vál. tagok, Barabás Samu jegyző. 

Elnök az ülést megnyitja s jegyzőkönyv-hitelesítokül 
dr. Borovszky Samu és Pettkó Béla vál. tagokat kéri fel. 

1. A betegsége miatt távollevő Nagy Gyula titkár helyett 
jegyző bejelenti az új tagajánlásokat, mely szerint ajánltatnak 
évd, r. tagokúl 1908-161 : dr. Domokos Bálint tanár Budapesten 
(aj. a titkár), dr. Miskolczy István kegyes-r. tanár Budapesten 
(aj. Bartos József). 

Megválasztatnak. 

2. Bajza József r. tag felolvassa : Bajza József mint törté- 
netíró ez. dolgozatát, a mely köszönettel fogadtatik. 

3. Jegyző előterjeszti a pénztárnok 1907 évi decz. havi kimu- 
tatását, mely szerint összes bevétel volt 21,581 kor. 61 fill. 

összes kiadás 18,027 » 87 » 

maradvány \ 3,553 kor. 74 fill. 

Éhez hozzáadva a P. H. E. Takarékpénztárnál 

folyó számlán levő 6,938 kor. — fill. 

követelést, 1907 decz. 31-én összesen ! 10,491 kor. 74 fill. 

készpénz állott a társulat rendelkezésére. 

A kimutatás tudomásul vétetvén, a jegyzőkönyvhöz csatoltatik. 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 191 

4. A f. évi r. közgyűlés napjának és tárgyainak kitűzése lévén 
napirenden, — a rendes, közgyűlés márcz. hó 26-án d. u. 5 órakor 
fog megtartatni a következő tárgysorozattal : 

a) Megnyitó beszéd, melynek tartására dr. Thaly Kálmán 
első alelnököt kéri fel a választmány. 

b) Az ig. választmányból az 1905 — 1907 évi cyklus lejártával 
szabály szerint kilépő húsz, továbbá az 1906—1908 és 1907--1909 
éviből elhalt (Ballagi Géza és Nátafalussy Kornél) egy-egy, összesen 
huszonkét vál. tag helyének betöltése. 

c^ A mi a felolvasást illeti, esetleg dr. Berzeviczy Albert r. tag 
Beatrix királyné ez. művének egy részletét fogja felolvasni. Egyéb- 
iránt ez ügyben a febr. ülésen fog véglegesen határozni a választmány^ 

d) Jelentés a társulat múlt évi munkálkodásáról. . 

e) Az 1907 évi zárszámadás és az 1908 évi költségvetés 
bemutatása. 

Az ig. választmányból ez alkalommal a következő tagok 
lépnek ki : Angyal Dávid, Ballagi Aladár, Borovszky Samu, Bunyitay 
Vincze, Csánki Dezső, Dedek Cr. Lajos, Demkó Kálmán, Dézsi Lajos, 
Fejérpataky László, Fraknói Vilmos, Géresi Kálmán, Lánczy Gyula, 
Lehoczky Tivadar, Mangold Lajos, Márki Sándor, Révész Kálmán, 
Schönherr Gyula, Tagányi Károly, Varjú Elemér, Zimmermann 
Ferencz. 

5. Az ügyrend 47-ik szakasza értelmében öt tagból álló gazda- 
sági bizottságban egy időközben a Reiner Zsigmond alapító mint 
biz. tag váratlan halálával üresen maradt hely betöltendő lévén, — 
az 1907 — 1909 cyklus hátralevő részére a bizottság tagjává egy- 
hangúlag báró Forster Gyula alapító tag választatik meg. 

6. A múlt év végével lejárt 1903 — 1907 öt éves cykluson belől 
a Századokban megjelent legjobb s a Szilágyi Sándor alajpitvány- 
ból utólagosan jutalmazandó történelmi dolgozatra kitűzött pálya- 
díj esedékessé válván, — a biráló bizottság tagjaivá egyhangúlag 
dr. Borovszky Samu, dr. Fejérpataky László és Tagányi Károly 
váL tagok választatnak meg, azon kéréssel, hogy véleményes jelen- 
tésüket az alapítványi szabályzat értelmében (1898 évi 32. jk. p.) 
a jövő febr. havi vál. ülésre elkészítem szíveskedjenek. 

7. Következik a Tört. Életrajzok ügyében kiküldött bizott- 
ság jelentése, mely szerint a múlt decz. havi vál. ülésen 69. jk. p. a. 
tett előterjesztése kapcsán jelenti, hogy az Athenaeum igazgatósága 
az Életrajzok új nyomdai költségvetését benyújtván, a bizottság 
azt decz. 30-án tartott értekezletén tárgyalás alá vette, s miután meg- 
győződött róla, hogy a jelenlegi viszonyok között sem az Athenaeum- 
nál, sem más nyomdánál kedvezőbb feltételekre kilátás nincsen^ 



192 HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 

«őt a jelenlegi munkabéreket tekintve a beérkezett költségvetés 
még elég mérsékeltnek is mondható, — azt a választmánynak elfo- 
gadásra ajánlja s javasolja, hogy ennek alapján az elnökség az 
Athenaeum igazgatóságával való új szerződés megkötésére hatal- 
ma ztassék fel. 

A jelentés jóváhagyólag tudomásul vétetvén, az elnökség az 
ú] szerződés megkötésére felhatalmaz tátik. 

Zárt ülésen — 

8. az évd. r. tagokról szóló szokásos évi jelentés, — 

9 — 10. a tagdíjhátralékok ügyében intézkedett a választmány. 

Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. 

Kelt mint fent. 

Xsiliaszky Mihály s. k. Barabás Samu s. k. 

elnök. jegyző. 

Hitelesítjük : 

Dr. Borovszky Samu s. k. Pettkó Béla s. k. 

vál. tag. vál. tag. 



INDIVIDUÁLIS 
ÉS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 



Már-már azt lehetett remélni, hogy azok az óriási ellentétek, 
melyeket az utóbbi évtizedek tudományos elmélete a materiális 
és ideális, továbbá az individiudis és collectiv történeti felfogás 
között felszínre hozott, legalább a legfőbb ütköző pontokon 
elsimultak. Mióta a kilenczvenes évek nagy csatái lezajlottak az 
ellentétes felfogások főképviselői között, azóta ugy gondoltuk, 
hogy ha a vitás kérdések megoldásától még távol vagyunk is, de 
legalább jelentékenyen közeledtünk a kölcsönös megértés mes- 
gyéje felé. Hiszen e problémáknak egyik alapos ismerője, 
HifUze, már tíz évvel ezelőtt örömét fejezte ki a fölött, hogy 
ezen ellentétes kérdések vizsgálata a szélsőséges metaphysikai 
spekulácziók köréből szerencsésen eljutott a nyugodt psycho- 
logiai vizsgálódás szélcsendesebb regiójába, s így most már 
inkább lehet szó az előbb annyira eltérő nézeteknek egymás 
felé közeledéséről, i) A heves viták — legalább részben — mégis 
csak egymás igazának kölcsönös elismerését eredményezték, 
s így a legfőbb ellentétek durva kiszögellései és érdességei kissé 
lecsiszolódván, az elválasztó szakadékok nem látszottak már 
teljességgel áthidalhatatlanoknak. Az újabb történetbölcseleti 
elméletek, a milyen pl. Breysig Kürt történetphilosophiája, már 
a kiegyenlítődésnek ezen a kevésbbé ingoványos talaján építik 
fel rendszerüket. 

A nagy viták idején, mikor az olasz, a franczia és külö- 
nösen a német irodalom a leghevesebben tárgyalta ezeket a kér- 
déseket, nálunk alig keltett a dolog különösebb figyelmet 



») Hist. Zeitschrift. Neue Folge, 42. 61. 1. 

SZÁZADOK. 1908. in. FÜZET. 13 



194 SZENTPÉTERY IMRE. 

Legalább irodalmilag nagyon kevés nyomot hagytak nálunk 
ezek az egymással szembenálló elméletek. Ha itt-ott történt is 
róluk futó említés, behatóbb tárgyalásukkal nem igen talál- 
koztunk. Ügy látszott, hogy nekünk egészen mástermészetú 
megoldásra váró problémáink vannak, melyek reánk nézve 
fontosabbak, mint az ilyen elméleti kérdésekkel szemben való 
állásfoglalás. 

Annál meglepőbb és annál váratlanabb volt tehát az a tá- 
madás, mely a szabadtanításnak Pécsett, a múlt év* október 
havában tartott congressusán érte a történettudományt. Hir- 
telen, nagy zajjal, a legridegebb formában dobattak szőnyegre 
itt mindazon kérdések, melyeket az elmélet a történettudo- 
mányra nézve az utóbbi évtizedekben felszínre hozott. Zajos 
és heves volt a támadás. Annak a békülékeny hangnak, annak 
a Goncilians felfogásnak, mely a külföldi irodalomban már-már 
megerősödni kezdett, itt nyoma sem volt. Sőt az egyes kérdések- 
nek nem is bővebb kifejtéséről és tudományos megalapozásáról 
• volt itt szó, — a mint ez különben a helynek s az alkalomnak 
megfelelően nem is igen volt várható, — hanem egyszerűen a leg- 
szélsőbb álláspont postulatumainak megalkuvást nem ismerő 
feláUításáról. 

A hatás is, látszólag legalább, nagyon meglepő volt. A meg- 
támadott történettudomány védelmére alig szállott síkra va- 
laki, — - s a közvélemény hamarosan készen volt az ítélettel, 
hogy a történettudomány ez alkalommal vereséget szenvedett. 

A közvéleménynek ez az ítélete ép olyan érthető, mint 
a mennyire igaztalan. £rthető, mert a dolgoknak külső alakulása 
tényleg azt mutatta, hogy az elkeseredett támadás nem vont 
maga után hasonló energikus védelmet, tehát külsőleg sikeres 
volt. De igaztalan is az ítélet. A történettudományt ostromló 
támadás érvei és fegyverei ugyanis távolról sem voltak újak és 
ismeretlenek. Mindannyi előfordult már a történetelmélet terén 
újabban folyó harczokban, sőt nem egy közúlök e harczokban 
már régen használhatatlannak bizon3rult. Sőt épen az volt már 
a haladás bizonyítéka, hogy ez érvek és tételek veszítettek eredeti 
durvaságukból, s hajlékonyabbakká, simulékonyabbakká és & 
kölcsönös megértés előmozdítására alkalmasabbakká lettek. £s 



lííDIVIDUAUS ÉS COLLEOfTlV TÖRTÉNETÍRÁft. 195 

nálunk ez alkalommal megint a régi, rideg, kezelhetetlen alak- 
ban mutatkoztak. Lehet-e az ilyen, a kölcsönös megértés lehe- 
tőségét már eleve kizáró támadás mérlegelésénél sikerről vagy 
sikertelenségről egyáltalában szólani? 

Sok mindenről esett szó azon a pécsi congressuson a tör- 
ténelem-tudománynyal kapcsolatban, a mint ezt a congressus 
tárgyalásairól nem régiben megjelent napló tanúsít j a. i) A tör- 
ténet-elméletnek a sociologia újabb fellendülésével kapcsolat- 
ban felmerült vitás kérdései mind megpendültek itt. De a leg- 
nagyobb nyomaték, a mint ez természetes is, mégis az egyéni 
és a tömeges, az individuális és a collectiv történeti felfogásra 
esett. A történettudomány hagyományos irányának támadói 
és védelmezői egyaránt többizben szóba hozták ezt, a nélkül 
természetesen, hogy ennek a sokat hánytorgatott s most várat- 
lanul előrántott kérdésnek tisztázására akár pro akár contra 
valami jelentős momentum merülhetett volna fel. A kérdésnek 
higgadt, tudományos megvitatására ez az alkalom túlságosan 
rossz volt. 

Ennek a kérdésnek múltja és jókora irodalma van. És 
talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ma már — nem 
ugyan a politikai agitáczió szérűjén, hanem a komoly tudomány- 
ban — meglehetősen győzedelmeskedett is a higgadt, az ellen- 
téteket kiegyenlítő álláspont. Nagy eltérések vannak ugyan 
még a különböző felfogások között, de a lényeget illetőleg a fő- 
ellentétek mégis körülbelül kiegyenlítődtek. 

Az alábbiakban erről a mindinkább erősbödő kiegyenlítő 
álláspontról akarjuk a kérdést tőlünk telhetőleg megvilágítani, 



') A szabad oktaiás. A magyar társadalomtudományi egyesület 
közleményei, II. Budapest, 1907. — Ez a napló érthetetlen okokból csu- 
pán azokat a fejtegetéseket és felszólalásokat közli, melyek a congressust 
rendező egyesület szellemének megfelelnek. Az ellenkezó irányú fejtegeté- 
sekről csak annyiban veszünk tudomást, a mennyiben a replikákban hivat- 
kozás történik reájuk. Akármi volt is a közlés ezen módjának az oka, az 
eljárás semmiesetre sem helyeselhető, s nem számítva az önálló felolva- 
sásokat, az egész kiadvány értékét és használhatóságát nagyon alászál- 
litja. Hogyan értékelhessük a véddmetj ha a támadásról jóformán semmit 
sem tudunk meg? Legalább tartalmilag kellett volna közölni a mellőzött 
fejtegetéseket. 



13* 



196 SZENTPÉTERY IMRE. 

I. A OOLLECTIV ELMÉLET TÚLZÁSAI. 

A coUectiv történeti felfogás, vagy mint röviden mondani 
szokás-: a cóllectivismus^ a történeti kutatás módszerének s 
a történetírás czéljainak gyökeres megváltoztatását követeli. 
A történettudománynak hosszú fejlődés útján kialakult rend- 
szerét tévesnek és elhibázottnak jelenti ki, melyet a történet- 
tudománynak, ha valóban tudomány akar lenni, el kell hagynia 
s teljesen űj alapokra kell helyezkednie. 

Az elmélet, mely a »valóban« tudományos történetírásnak 
alapját óhajtja megvetni, az új irány egyik jelentékeny képviselő- 
jének, P. Barih-netk munkája i) alapján röviden a következőkép 
foglalható össze. 

A közhasználat történelemnek mond általában minden 
változást, mely megfigyelésünknek valamely adott tárgyát éri. 
Szorosabb értelemben azonban csakis az emberiségen végbement 
változásokat tekinthetjük történelemnek (1). Hogy mármost 
a történeleminek mint tudománjoiak tárgyát necsak ilyen álta- 
lánosságban, hanem közelebbről is meghatározhassuk, a ter- 
mészettudományokkal kell a történelmet szembe állítanunk. 
Találunk köztük egyezést, de találunk különbséget is. A tör- 
ténelem s a természettudományok 2) egyezne}? abban, hogy 
egyiküknek sem szabad az egyént, az individuumot tenni vizs- 
gálata tárgyává (2), mert az egyéni vonásokba, az individuumba 
való elmélyedés egyáltalában nem is tudományos feladat, hanem 
az aesthetikai szemlélet körébe tartozik (6). Az igazi tudomány 
feladata csakis az lehet, hogy az egyes jelenségek köréből az 
általánosabb érvényű igazságokhoz emelkedjék (8). 

Teljesen téves tehát e szerint az a történelmi elmélet, 
a mely azt hirdeti, hogy a történettudományt épen az külön- 
bözteti meg a természettudományoktól, hogy nem általános 
törvények megállapítására, hanem az individuális jellegű tények 



1) Die PhÜosophie der Oeschichte als Sociologie. Erster Theil : Ein- 
leitung und kritische Übersicht. Leipzig, 1897. (A zárójelbe tett számok 
e mű megfelelő lapjaira utalnak.) 

«) Barth néha természettörtónetról (Naturgeschichte) beszél, a fej- 
tegetések menete azonban azt mutatja, hogy általában a természettudo- 
mányokra kell ekkor Ls gondolnunk. 



INDIVIDUÁLIS É8 COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 197 

Initatására törekszik, s hogy ennélfogva történeti törvények 
egyáltalában nincsenek is (5 — 6). 

Egészen másban rejlik a különbség a történelem és a ter- 
mészettudományok között ; t. i. abban, hogy míg a természet- 
tudomány általában a nemmel, vagy a fajjal foglalkozik, addig 
a történelem a faj fogalmának keretén belúl a társaságot vagy a 
társadalmat vizsgálja s az emberi társaságoknak változásait 
kutatja (4). Ezen társaságok pedig a létért való küzdelemben 
a természet elleni harczra közös érdekek által egyesített embe- 
reknek kisebb-nagyobb csoportját jelentik (3). 

Mindazt, a mit a történelem elénk tüntet, a történelmi 
állapotokat és mozgalmakat, a társaságok, vagy másként a töme- 
gek idézik elő (217) a maguk egyesített, collectiv erőivel és mun- 
kásságával. Ennek következtében az egyén, mint ilyen, nem- 
csak hogy nem lehet tárgya a történelmi vizsgálódásnak, hanem 
még az is kérdéses, hogy az egyénnek, így az u. n. nagy emberek- 
nek is egyáltalában van-e bárminemű befolyásuk a történeti 
események alakítására (217). Maga Barth ugyan e ponton némileg 
engedékenyebbnek mutatkozik, de a coUectivista irányzatnak 
szélső képviselői, a milyennek Barth L. Bourdeau-t idézi (205), 
a ki mellé azonban a modem sociologusok legnagyobb részét 
oda lehet állítani, kétségbe vonják, hogy az egyes embernek 
bármilyen szerepe lehetne a történelem folyamának irányításá- 
ban. A történelem — Bourdeau szerint — nem ismer hősöket. 
Az u. n. nagy emberek tisztára csak a tömegnek köszönhetik 
nagyságukat, mert az emeli fel őket. Az igazi hős, a kit minden 
másnál inkább kell tisztelnünk, az a névtelenek tömege (205). 
A tömegek functiói szabják meg a történeti események irányát, 
a melyen az egyes ember mit sem változtathat (208). 

A történetírás feladata tehát épen ezért nem lehet más, mint 
az emberi társaságoknak s azok változásainak kutatása (4), a tör- 
ténetbölcseleté pedig — mint a történetíráshoz képest az általánosí- 
tásra törekvés tekintetében magasabbrendű tudományé — a társa- 
dalmi formák typusainak megállapítása, s a különböző formáknak 
egy közös fogalom alá helyezése (8). Más szóval tehát a történet- 
philosophia semmi egyéb mint sociologia (10), s így a történet- 
írás csupán a sociologiának alsóbbrendű, előkészítő tudománya. 



1 98 SZENTPÉTERY IMRE. 

Ez az egyetlen lehetséges tudományos álláspont, melyet 
a coUectiv irány hirdetői szerint a történetírásnak elfoglalnia 
szabad. Az ellenkező felfogás, mint a tudománynyal ellenkező, 
tarthatatlan. Már pedig a történetírás egészen a legújabb időkig, 
t. i. a coUectiv irányzat fellépéséig, ezt az ellenkező felfogást 
vallotta, mondja a collectivista elmélet. »Lehet-e a singularitás 
elve magában véve tudományos? ez a döntő kérdés. És én e 
kérdésre az eddigi történeUudoniánynyal ellentétben határozott 
nsm-mel válaszolok* — mondja Lamprecht e tárgyú egyik vita- 
iratában, i) 

A coUectivismusnak ezen röviden összefoglalt rendszeréből 
mindenekelőtt is ez az utolsó tétel ragadja meg a figyelmet. 
Nyilvánvaló, hogy az egész elmélet itt, ebben a kijelentésben 
csúcsosodik ki. A coUectiv irány rendszerének éle a történet- 
tudománjrnak eddig követett^ helytelen alaptétele ellen, a singula- 
ritás, vagy másként : a szélső individualitás elve ellen irányúi, 
s abból meríti jogosultságát, hogy a singularitást mint a történet- 
írásnak eddigi alaptételét támadja. 

A történettudomány e szerint eddig abban az óriási téve- 
désben volt, hogy kizárólag az egyesre, az egyénire helyette a 
súlyt. Azt hirdette, hogy a történelem csupa individuális jellegű 
események lánczolata, s épen ezért a történeti kutatásnak 
tehát kizárólag az individuumok működésére kell irányulnia, 
általános, typikus jellegű eseményeket pedig nem kell keresnie, 
mert ilyenek egyáltalában nincsenek is a történelemben. 

Barth ennek az iránynak egyik jellemző képviselője gya- 
nánt fel is hozza M. Lehmann-t. 

Ha ez az állítás valóban igaz volna, s ha a történetírásnak 
egészen a legújabb időkig valóban a singularitás elve lett volna 
az alaptétele, akkor — minden egyebet mellőzve — alapjában 
jogosult lenne az új irány támadása. 

A történettudomány azonban ezt a vádat a leghatározot- 
tabban kénytelen magától elutasítani. A coUectiv történeti 
felfogás nyilvánvalóan tárt kapukat dönget, a mikor ez eUen 
a szélső individuális álláspont ellen indít háborút. 

*) Ed, Meyer : Zur Theorie und Methodik der Geschichte (Halle, 
1902) ez. művében idézve. {11. 1.) 



INDIVIDUÁLIS ÉS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁR. 199 

Az igazi, tudományos történetírás, a mióta ilyenről csak 
azó lehet, sohasem helyezkedett olyan szélső individuális állás- 
pontra, a milyennek a történettudomány eddigi irányát a túlzó 
coUectivista felfogás feltünteti. A történettudomány sohasem 
hirdette, de még kevésbbé követte azt az elvet, hogy a történe- 
lem csakis kizárólag az individuális, elkülönzött tények halma- 
zata volna, a mely tények között semmi összefüggés, semmi 
magasabb egység nem lenne ppiegállapítható. Hasonlóképen 
nem hirdette soha azt sem, hogy a történeti események létre- 
hozása tisztán, kizárólag és mindig csak individuális erőknek 
volna tulajdonítandó, s a közösségek egyesített erőinek, a col- 
lectiv munkásságnak végképen semmi hatása sem volna a tör- 
ténelemben. 

Igaz, lehettek és voltak is túlzók, kik a történet elméleté- 
ben ilyen szélsőségeket hirdettek,^) sőt még a kiválóbb történet- 
írók egyikénél-másikánál is találhatók olyan nyilatkozatok, 
melyekből ily szélső individuális felfogásra lehetne következ- 
tetni. Egészben véve azonban a történettudomány sohasem tüntette 
fel ideál gyanánt a teljesen individuális irányt^ és sem tudatosan, 
sem öntudatlanul nem iparkodott soha ilyen absolvt individuali- 
tásra. Az ókor történetírói, a kiknek munkásságára az utókor 
egyáltalában helyezett valami súlyt, ép úgy nem tudtak s nem 
akartak ebbe a szélső individuális irányzatba belesülyedni, 
mint a középkornak bármelyik valamirevaló krónikása, vagy 
bármelyik újkori történetíró, foglalkozzék bár a történetírásnak 
akármely ágával. Mindegyiknek munkájában van valami álta- 
lánosságra törekvés ; mindegyik iparkodik az individuumot a 
közösséggel valamiféle kapcsolatban feltüntetni, s egyik sem 
foglalkozik az individuummal csakis kizárólag magáért az indi- 
viduumért, teljesen elszakítva azt a közösségtől. A történet- 
írás úgy, a mint a gyakorlatban, a valóságban mindenféle túlzó 
elmélet ellenére is mutatkozik, sohasem állott az absolut indi- 
vidualismus alapján. A történetírás általános iránya annak 
a több ezer éves múltnak, melyre a történetírás visszatekint- 



*) Előkelő historikusoknil is találunk ilyen, singularis -álláspontú 
nyilatkozatokat; így pl. Meyernek idézett munkájában, vagy Rickert 
örenzen der ' natvinoissenschafüichen Begriffsbildung ez. művében. 



200 SZENTPÉTERY IMRE. 

het, egyetlen szakaszában sem volt ilyen szélsőségesen indivi- 
duális. 

E tény igazságát a coUectiv felfogás higgadtabb követói 
maguk is kénytelenek beismerni, a nélkül természetesen, hogy 
levonnák az igazság következményeit. Barth is kijelenti, hogy 
a történettudomány, még ha egyeseknek életrajzával, mémoire- 
jaival, genealógiájával foglalkozott is, ezt is mindig az illetők- 
nek az összességre gyakorolt hatásának szempontjából tette (3), 
továbbá hogy az eddigi történetírás is mindig elismerte, hogy 
a közösséggel semmi kapcsolatban nem álló egyes indivi- 
duum nem tárgya a történelemnek (217). De azért ő is, mint 
a coUectiv felfogásnak minden követője, általában mégis csak az 
absoliU értelemben vett individuális irány szélmalma ellen hada- 
kozik. 

Ebben kell keresnünk a történeti collectivismusnak egyik 
alaptévedését. A coUectiv irányzat úgy tünteti fel a történet- 
írást, mint a legszélsőbb individualismus megtestesítőjét, holott 
maga a történetírás e tételről mit sem tud, s azt a magáénak el 
nem fogadhatja. 

Ha mármost viszont azt az elméletet veazszük vizsgálat 
alá, melyet a collectivismus a történettudománynak állítólagos 
alaptétele helyére állítani akar, akkor e tekintetben ép olyan 
túlzást fogunk találni, mint a milyen túlzás a rideg individuális- 
must tüntetni fel a történetírás alaptételéül. 

Mindenekelőtt is nagyon feltűnő, hogy ^ coUectiv irány- 
nak azok a képviselői, a kik elméleti feitegetéseiket a gyakorlat- 
ban is alkalmazni akarták, mindnyájan sikertelen munkát végez- 
tek annyiban, hogy az individuumot nem tudták teljesen ki- 
küszöbölni a történeti események előidéző okainak sorából. Mun- 
kájuk az ellenkező értelmű theoretikus megállapítások ellenére 
alig, vagy legalább is nem nagyon különbözik más történet- 
írók munkájától a történeti individuumoknak az események 
irányítására gyakorolt befolyása tekintetében. LamprecM pl. 
ki a történetírók között tudvalevőleg egyike a coUectiv irány 
legharcziasabb bajnokainak, német történetében épen úgy tár- 
gyalja a történelem nagy alakjait, és — miként Meyer meg- 
jegyzi (id. h. 10. 1.) — épen úgy róluk nevezi el az egyes kor- 



INDIVIDUÁLIS É8 COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 201 

szakokat, vagyis nagyjában ép olyan történetet ír, mint akármelyik 
más történetíró. Vagy pl. BaHh is abban a vázlatban, melyet 
coUectiv történetphilosophiája I. kötetének végén (377. és köv. U.) 
a saját rendszere szerint felfogott történelemről nyújt, alig mond 
olyat, a mi az eddigi, kárhoztatott történeti felfogástól eltérne 
8 a miért érdemes volna a történetírásnak eddig követett alap- 
elveit felforgatni. Ugyanazt a történeti fejlődést tünteti fel ó is, 
a melyet az individuálisnak bélyegzett történetírás általában 
fel szokott tüntetni. 

Bizonylthat-e ez a körülmény mást, mint azt, hogy a mint 
nincs és nem is volt soha történetírás, mely az absolut, rideg 
individuális felfogás álláspontjára helyezkednék, ép úgy nincs 
oly coUectiv történetírás sem, a melynek sikerülne az individuális 
elemeket a történelemből teljesen kiküszöbölni. A coUectiv 
felfogás hirdetői ezt szintén kénytelenek beismerni. Mindnyájan, 
még a l^úlzóbbak is kénytelenek itt-ott engedményeket tenni 
-az individuális elemek javára. Nemcsak Lamprecht s a nagymér- 
tékben higgadt Barth kénytelen minduntalan ily engedményeket 
tenni az individuális elemeknek a történeti eseményekben való 
érvényesülésére nézve, hanem ezt teszi még a túlzó Bourdeau is, 
mikor többek közt eUsmeri, hogy a nagyhatású történeti indivi- 
duumok, az u. n. nagy emberek siettetik a köznek, a tömegnek 
munkáját (207). De az efféle engedmény azért egyáltalában 
nena gátolja a coUectiv felfogás híveit annak kimondásában, 
hogy az individuum jelentősége a történelemben — semmi ! 

Mert úgy áU a dolog, hogy az indi\ndualis elemek jelentő- 
ségét eUsmerő kijelentések a coUectivista elméletekben csak ott 
és csak olyankor fordulnak elő, a mikor a tények kézzelfoghatósága 
már semmikép sem engedi meg a kitérést. De ezek a — mondhatni 
— ad hoc engedmények nem érintik a lényeget s nem módosítják 
az egész elméletnek azt az alaptételét, hogy a történelemben 
csakis a coUectiv jellegű tények bírnak jelentőséggel. így azután 
a coUectiv irány híveinél nem egyszer előforduló utalás, hogy 
hiazen a coUectiv elmélet is helyez súlyt az individuális elemekre, 
nem igen vehető komolyan. A míg az elmélet egészben véve olyan 
intransigens áUásponton áU, addig az ilyesféle hivatkozások csak 
annál szembeszökőbbekké teszik a coUectivismus túlzásait. 



202 SZENTPÉTERY IMRE. 

íme, így kerülnek egymással szembe az elméletben olyan 
szélsőségek^ melyeket a valóság semmikép sem igazol. A collecti- 
vismus olyan elvek miatt támadja a történeUvdományt, a melyeket 
az, legalább is oly túlzott álakban, nem ismer magáénak, s viszont 
maga olyan elveket hirdet, melyeket a hirdetett mértékben megvaló- 
sítani nem tud. Ez a tény jelöli meg azon támadások igazságtalan- 
ságát, melyek a történettudományt a collectiv irány részérói érik. 

Még csak nemrégiben is a történettudományt éró támadá- 
sok ellen való védekezés elsó hevében maguk a védekezők is szem 
elől tévesztették azt az alapigazságot, hogy a túlzás egyik irány- 
ban sem jogosult, s annyira kardoskodtak az individuális állás- 
pont helyessége mellett, hogy szintén túlzásokba esve, védelem 
helyett jóformán igazolták a történetírást érő vádak jogosultsá- 
gát. Ma már tudjuk, hogy a szélsőség mindkét irányban hely- 
telen. Mint 0. Hintze mondja (id. m. 65. 1.) Lamprecht egyik 
theoretikufl művének ismertetésében : »A történeti életben ép oly 
kevéssé vannak tisztán általános, mint tisztán individuális ter- 
mészetű események.* 

Nem szélsőséges ellentétről, hanem csakis foki különbözet- 
ről lehet tehát szó az eltérő felfogások között. Ügy a collectiv, 
mint az individuális irányzat is csak akkor lesz jogosult, ha ekként 
formulázza a kérdést : hogyan érvényesülnek a történeti esemé- 
nyek alakításában az individuális és a collectiv elemek, s lehet-e 
közöttük hatás tekintetében foki különbséget tenni, a nélkül 
azonban, hogy akár az egyiket, akár a másikat jogosulatlanul és 
indokolatlanul háttérbe szorítanák ? 

Csakis ezen a mérsékelt állásponton lehet azután szó egy- 
más kölcsönös megértéséről s az eszmék tisztázásáról. 

II. A COLLECTIV ÉS INDIVIDUÁLIS TÉNYEZŐK 
JELENTŐSÉGE. 

Magát a tételt, hogy a történelem folyamának alakításában 
a collectiv jellegű események és momentumok nagy jelentőséggel 
bírnak, ma már senki sem vonja kétségbe. A praktikus történet- 
tudomány különben, ha ösztönszerűleg is, mindig tudatában 
volt e ténynek, s az újabb idők haladása e tekintetben főleg 
abban áll, hogy a történetírás most már öntudatosan iparkodik a 



INDIVIDCAUS ÉS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 203 

coUectív tényezők ismeretét a tudomány elobbrevitelére fel- 
használni. 

Ma már jól tudjuk, hogy a gazdasági, jogi, vallási, politikai, 
művészeti stb. eszmék és \ iszonyok fejlődésében s így az egész 
emberi társadalom életében a collectiv erőknek általában, külö- 
nösen pedig az u. n. személytelen tényezőknek ^) igen nagy sze- 
repök van. 

Az emberiség történetének fejlődésében ugyanis nem 
minden változás és nem minden új alakulat fűződik szembetűnő 
tettekhez és eseményekhez. Vannak olyan változások, még pedig 
úgy a gazdasági, mint a jogi, vallási stb. élet terén, a melyek 
nem hirtelen zökkenéssel jönnek létre, valamely kimutatható 
esemény által előidézve, hanem lassan, észrevétlenül történnek, 
S csakis eredményeik és a keletkezett új alakulatok bizon)átják, 
hogy a változás tényleg megtörtént. Ilyen változás pl. a gazdasági 
életben a terménygazdaságnak pénzgazdasággal való felcserélése, 
a művészetben az egyéni névhez nem kapcsolható új irányok 
keletkezése stb. Azokat az okokat, melyek ezen jóformán észre- 
vétlen változásokat előidézik, újabban az u. n. személytelen 
vagy személyhez nem fűződő tényezőkben szokás keresni. 

A társadalom t. i. emberekből, egyénekből áll, kik mind- 
nyájan boldogulni s kitűzött czéljukhoz eljutni akarnak. Minden 
egyén öntudatosan dolgozik a saját czéljának megvalósitásán 
s öntudatosan alkalmazza az eszközöket ezen czél elérésére. 
Mialatt azonban öntudatosan a maga javán munkálkodik, azalatt 
őntudatlanid hozzájárul valamicskével a társadalmi viszonyoknak, 
a fennálló társadalnú rendnek lassú megváltoztatásához. Mialatt 
pl. az ember saját érdekében arra törekszik, hogy a másokkal 
való érintkezésben mennél tökéletesebb legyen, a közben öntudat- 
lanul fejleszti a társadalmi érintkezés formáit, a melyek végűi 
teljesen megváltoznak, a nélkül, hogy megmondhatnánk, ki hozta 
létre ezen változást. Gondolatainkat lehetőleg tökéletesen akarjuk 
kifejezni, ezért új kifejezési formákat keresünk számukra, s ezáltal 
akaratlanul is hozzájárulunk a nyelv fejlesztéséhez. £p ilyen ön- 
tudatlanul veszünk részt a vallási s egyéb eszmék fejlesztésében. 



») Unpersönliche Machte. 01 v. erre vonatkozólag Simmel : Probleme 
der GeschichtflphUosophie, 18. l. 



204 SZENTPÉTERY IMRE. 

Ezekben a személyekhez nem fűződő tényezőkben tehát collectiv 
erők működnek, ámbár végelemzésben, öntudatlanul ugyan, de 
mégis ezek is egyéni eredetűek. 

Viszont pedig az is bizonyos, hogy senki sincs, a ki a köz- 
véleménynek vagy kora felfogásának, a társadalmi felfogásnak 
hatása alól teljesen ki tudná magát vonni. Mindenki a tömegnek, 
illetőleg azon társadalomnak hatása alatt áll, a melynek ő is tagja. 
E tekintetben nincs különbség a legszürkébb egyén s a legkiválóbb 
hős között. Azoknak a történeti eseményeknek létrehozásában, 
a melyek közönségesen egy-egy embernek a nevéhez fűződnek, 
a collectiv erőknek is mindig van szerepök. Magára hagyatva 
sem Július Caesar, sem Napóleon, sem más nem tudta volna 
elérni, a mit a tömeg élén elérnie sikerült, s Waterloo vagy Fharsa- 
lus eseményeinek végeredményeiből a legutolsó katona is méltán 
kérhet valamicske részt. 

Jól tudjuk azt is, főleg Taine vizsgálatai óta, hogy a kör- 
nyezetnek s az egyént körülvevő viszonyoknak szinte kiszámít- 
hatatlan hatásuk van az egyéni gondolkozásnak s az egyéni 
tetteknek irányítására. Július Caesartól Napóleonig s előttük 
és utánuk is minden történeti személy tetteinek létrejöttében 
a környező viszonyok elsőrendű erőkként szerepelnek azon 
erők között, a melyeknek eredőjét az illető személy tetteiben 
látjuk. Ezek között a környező viszonyok között első helyen áll 
annak a tömegnek, annak a társaságnak vagy társadalomnak a 
felfogása, — nevezzük ezt közvéleménjrnek, tömegakaratnak 
vagy bárminek, — a melyhez az illető történeti személy tarto- 
zik s a melynek tagja maga is. 

De vájjon azt jelenti-e most már ez, hogy e szerint az egyénnek 
egyáltalában nincs is szerepe a történeti események alakításában ? 
Azt hiszszük, hogy a legnagyobbfokű túlzás nélkül, sőt a tény- 
állásnak teljes félreismerése nélkül semmikép sem lehet ezt állítani. 

Mindenekelőtt bizonyos, hogy a közvélemény is egyesek- 
nek a véleményéből alakul, a mint a tömeg is egyénekből áll. 
Tehát legalább ennyiben nem lehet kétségbevonni az egyénnek, 
az egyéni véleménynek és akaratnak létezését. 

Igen, de — mondja a collectivismus — az egyéni akarat 
csakis akkor érvényesülhet, ha iránya a tömeg akaratának irán3rá- 



INDITIDUALIS ÉS COLl.ECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 205 

val, tartalma a tömeg akaratának tartalmával megegyezik. 
Ez esetben a kiválóbb egyéniség, mint Bourdeaunál láttuk, 
nagyobbfokú energiájával a tömeg által létrehozott események 
siettetojévé is válhatik, lényegileg azonban semmi egyéb, mint a 
tömeg eszméinek kifejezője. 

Erre kettős ellenvetéssel felelhetünk. Először is, hogyan 
kell képzelnünk azt az esetet, mikor a tömegnek akarata vala- 
mely kiváló egyénnek akaratával nem egészen egyezik ? Mi fog 
ilyenkor történni? Az egyén törekvése saját akaratának keresztül- 
vitelére teljesen hatástalan lesz e ? Igaz, hogy akaratát a tömeg 
akaratával szemben nem tudja keresztülvinni, a míg a két akarat 
iránya ellenkezik, de vájjon csakis úgy történhetik-e meg a ki- 
egyenlítődés, hogy az egyén akarata föltétlenül alárendelődik a 
tömeg akaratának, s nem lehetséges-e, hogy a tömeg akarata 
módosul valamiképen a vezető egyén akaratának hatása alatt? 
Tudjuk, hogy egy új, az ó világi sülyedésből megváltó vallás 
számára elő volt készítve a talaj, s Jézus tanainak sikere már 
eleve biztosítva volt. Az új-platonikus iskola tanításai egyielől, 
az elnyomott társadalmi osztályok lelkiszükséglete másfelől már 
nagyjában az irányt, a csapást is megjelölik, a melyen a fellépő új 
vallásnak majd haladnia kell. De ki hiteti el azért velünk, hogy ha 
Jézus helyett más hirdetője lép föl az új vallásnak, ennek igéi nyo- 
mán ugyanaz a vallás és ezzel együtt ugyanaz a történelmi alaku- 
lás keletkezik, mint a Jézus igéi nyomUn. S a kettő közötti különb- 
ség előidézője mi lehet egyéb, mint az egyéniség? Vagy van-e 
valaki, a kit teljesen meggyőzne az az állítás, hogy az egyébként 
ugyanazon korban fellépő Luther és Kálvin vallásának különb- 
sége tisztán a német és a svájczi viszonyok különbözőségéből 
fakad, s az alkotók egyéniségének semmi köze a dologhoz ? Alig 
hiszszük, hogy ezt a nélkül állíthassa valaki, hogy az igazságtól 
jó messzire el ne távozzék. 

Azt pedig hiába hozza fel valaki, hogy a mi az egyéniségek 
különbségének látszik, az is csak azon viszonyok eredménye, 
melyek közt az egyén fejlődött, tehát az egyén is csak a coUectiv 
erők visszatükröződése. Ez lehet az egyéniség fejlődésének magya- 
rázata, de alapjában semmit sem változtat azon a tényen, hogy az 
egyéniség megvan és a történelmi események alakítására hatása van. 



206 SZEXTPÉTERY IMRE. 

Bármiként vélekedjünk is tehát különben a környezet 
hatásáról s a collectiv erők érvényéről általában, azt minden- 
esetre el kell ismernünk, hogy az egyéni erők is érvényesülnek, 
még pedig nemcsak akkor, ha irányuk a tömeges erők irányával 
egyezik, hanem azzal ellentétben is. Az utóbbi esetben leggyak- 
rabban akként, hogy a tömeges erők irányára módosítólag 
hatnak. 

De meg különben is, a mit mi tömeges erőknek nevezünk, 
az nem egyéb, mint az egyéni erőknek gondolati egyesítése. 
A tömeg is egyénekből s a tömeg akarata is egyének akaratából 
alakúi. A tömeges erőt csak mi látjuk olyan egységesnek, holott 
a valóságban sok külön egyénnek akarata, sok külön egyéni 
viszonylatnak összehatása az, s csak gondolatunkban történik 
meg az egy fogalommá egyesítés. 

Sőt ne feledjük azt sem, hogy mikor a tömeg akaratáról, 
vagy általában nagyobb csoportoknak közös jellemvonásairól 
szólunk, akkor az ilyen megállapítások sohasem vonatkoznak a 
tömegnek minden egyes tagjára, hanem csak — mondjuk — a 
többségre. Ha pl. azt olvassuk valahol, hogy »a pártok felléleg- 
zettek*, vagy »Florencz szörnyű naivsággal vallotta meg mindig 
guelf sympathiáját a francziák iránt« stb., akkor az ilyen meg- 
állapítások mindig csakis azon részeknek elhanyagolásával érvé- 
nyesek, melyeknek jellemvonásai nem illenek az általánosítás 
útján nyert tételbe, i) Hasonlóképen, ha tömegről és tömeg- 
jelenségről szólunk, akkor elhanyagoljuk azokat az egyéneket, 
a kik a tömeggel valamiféle ellentétben vannak. A tömegjelensé- 
gek megállapítása tehát bizonyos fokig önkényes fogalmi postula- 
tum, míg az egyén mindenkor valóság, realitás, melynek érvényét 
és jelentőségét elvitatni senmiikép sem lehetséges. 

A mi pedig a collectiv erők nyilvánulásának módját illeti, 
erre vonatkozólag azt találjuk, hogy a collectiv erők a legtöbb 
esetben csakis egyéneken át, egyéni tettekben nyilatkoznak. 
A személyekhez nem fűződő változások ugyanis nemcsak nem 
menthetik ki a történelmi események egész összességét, hanem 
ellenkezőleg azoknak csak kisebbik részét teszik. A legtöbb tör- 

>) Símmel id. h. 24. 1. A példák is tóle valók. 



IXDIVIDÜALW É8 COLF^EOTIV TÖRTÉNETÍrXs. 207 

téneti változás egyének és egyéni tettek útján történik. A Utösu 
változások észrevétlenek s azért nem is kapcsolódnak személyek- 
hez, a szembetűnő és észrevehető események azonban mindig 
egyénekhez fűződnek. A tömeg valójában elvont fogalom, mely 
egyénekből alakúi. Mihelyt tehát cselekvésre kerül a sor, mindjárt 
az egyén lép előtérbe ; mihelyt észrevehető tettről van szó, mind- 
járt előtűnik az egyén is, ki azt véghez vitte. Ai azután — leg- 
alább e tényre nézve — mellékes, hogy az egyénnek tetteit is 
a tömeg készíti-e elő vagy nem, s hogy az egyén a tömeg hatása 
alatt cselekszik-e, vagy pedig az ő legsajátabb egyénisége érvé- 
nyesűl-e tettében. A tény az, hogy a coUectiv erők is a legtöbb 
esetben egyéni jellegű tettekben nyilatkoznak. 

Csoda-e hát, hogy a régibb történetírás, nem feszegetvén 
az individuális és coUectiv erők kérdését, egyszerűen egyének 
tetteiről beszélt akkor is, mikor az egyén talán csak a coUectiv 
erők eredményének végrehajtója volt. 

m. A OOLLECTiyiSMüS ÉS A SOCIOLOUIA. 

Hogy a történeti coUectivismus miért ragaszkodik ■ oly 
makacsul az intransigens, szélső állásponthoz, annak magyará- 
zatát a coUectiv iránynak a sociologiához való viszonya adja meg. 

Az új irány elmélete köztudomás szerint a sociologiából 
indult ki s mai napig is onnan meríti legfőbb erejét. És ez ter- 
mészetes is. 

A sociologia coUectiv tudomány. Bármennyire forrongó, 
fejlődésben lévő tudomány legyen is egyébként, s bármily kevéssé 
mondhatók is még szilárdaknak azok a keretek, a melyek majdan 
a sociologia tudományának határait alkotni fogják, ez az 
alapjában coUectiv jeUege egészen kétségbevonhatatlan. A tár- 
sadalmat, a társadalom formáit s a társadalmi formák alakítá- 
sában működő coUectiv erőket vizsgálja, első sorban a jelenben. 
A mennyiben pedig a multak társadalmi alakulatainak, mondjuk 
talán : a társadalmi fejlődésnek megismeréséről van szó, világos, 
hogy a sociologia a saját czéljának megfelelően a múltban is 
első sorban azokat a coUectiv erőket fogja keresni és vizsgálni, 
a melyeknek vizsgálata teszi tárgyát a jelenben is. 

Ebből mármost két dolog következik. Az egyik az, hogy 



208 8ZENTPÉTEBY IMRE. 

egyenesen a collectiv erők vizsgálata lévén kitűzve fófeladatúl, 
a tömeges erőknek ezen erős, szinte egyoldalú megvilágítása 
mellett az individuális erők jelentősége nemcsak relatíve, hanem 
absolute is kisebbnek fog feltűnni. A sodologia tehát nemcsak 
hogy kitűzött czüjának megfelelően kisebb mértékben fog foglalkozni 
az individuális erőkkel, hanem a mennyiben mégis figyelembe veszi 
őket, kisM jelentóséget is fog nekik tulajdonítani, mint a milyennel 
a valóságban bírnak. 

'Ezt annál inkább ki kell emelnünk, mert a sociologusok 
minduntalan rámutatnak arra, bogy hiszen végtére a maga 
módja szerint a sociologia is figyelembe veszi az individuális 
ható erőket. Igen, figyelembe veszi nem egyszer, de már maga 
a kiindulópont kizárja az egyéni erők nagyobbmérvű érvénye- 
sülésének objectiv elismerését. 

Még fontosabb azonban a másik következmény. A múlt- 
nak eseményei és tényezői közül a sociologiának csakis azok- 
nak ismeretére van szüksége, melyek az ő czéljait előmoz- 
dítják, tehát első sorban a collectiv természetű jelenségekre. 
Az individuális jellegű tényezők a múltban ép oly csekély jelen- 
tőségűek a sociologiára nézve, mint a jelenben. De az követ- 
kezik-e mármost ebből, hogy e szerint a nem collectiv jellegű 
tényezők a történettttdományban sem veendők számba egyálta- 
lában? Szabad-e ezek alapján egyszerűen kimondani, hogy az 
egyéni jellegű momentumok nem történelmiek, különösen ha 
tekintetbe veszszük, hogy a sociologia az egyéni momentumokat 
már tárgya szerint, a priori kelleténél kevesebbre becsüli? ! 

Azt hiszszük tehát, hogy itt nyilvánvaló gondolat-csuszám- 
lás állapitható meg. A sociologia történelmileg tudománytala- 
noknak mond olyan vizsgálatokat, a melyek a sociologia ezét- 
jainak szempontjából jelentéktelenek. A történelem feladatát 
nem magából a történelemből, hanem a sociologiából kiindulva 
állapítja meg. 

így tehát a sociologia nem kevesebbet kíván, mint azt, 
hogy a történelem egyszerűen az ő czéljainak előkészítő eszközévé 
változzék ; ne kutasson a múltban semmi egyebet, csak azt, 
a mi a sociologia czéljait előmozdítja. Ez egy ilyen fiatcJ tudo- 
mánytól szerénynek épen nem mondható követelés. 



DÍDIVIDÜALIS ÉS OOLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 209 

Miért ne állhatna elő akkor pL az irodalomtörténet is 
hasonló követelménynyel? Kevesebb joga semmiesetre sem 
volna hozzá, mint a sociologiának. Vagy megfordítva, nem 
követelhetné-e viszont a történettudomány a sociologiától, hogy 
változzék át — az individuális erők tanának tudományává? 
De a milyen mértékben lehetetlenség volna, hogy a sociologia 
ilyen követelményt teljesítsen a nélkül, hogy lényegileg meg 
ne változzék, épen olyan hiu dolog az ellenkezőt követelni a 
történettudománytól. 

Mindezekből pedig világos, hogy ha elismerjük azon elv 
helyességét, hogy valamely tudomány alaptételeit csakis az 
illető tudományból magából állapithatjuk meg, — se tétel igaz- 
ságát aligha vonja kétségbe valaki, — akkor vagy azt kell 
kijelentenünk, hogy a sociologiának s a történelemnek mint 
külön tudományágaknak elveit nem szabad összezavarnunk 
8 nem szabad egyikre a másiknak elveit rátukmálnunk, vagy 
pedig csakugyan nincs más hátra, mint a történetet a sociolo- 
giával teljesen azonosítani. Egyelőre ugyan még csak a történet- 
philosophiának a sociologiával való egybeolvasztására történt 
kísérlet (Barth részéről), de a következetesség úgy volna igazán 
teljes, ha nemcsak a történetphilosophia, hanem az egész törté- 
nelem beleolvadna elméletileg a sociologiába. 

Igaz, hogy a collectivista elmélet a maga részéről nem 
mulasztja el annak az indokolását, hogy miért kíván új czélt és 
feladatot kitűzni a történettudomány számára. Ez az indokolás 
azonban, sajnos, igen hibás, mert a történettudomány fogalmának 
helytelen meghatározásán alapszik. 

Fentebb láttuk az új irány elveinek összefoglalásánál, hogy 
a collectivista elmélet abból az aprioristikus felfogásból indul ki, 
hogy a tudomány nem foglalkozik az egyessel, az individuummal, 
hanem általánosításra törekszik. Ha tehát a történelem tudo- 
mánynyá akar lenni, akkor neki sem szabad az individuális jelensé- 
gekkel foglalkoznia, hanem szintén általánosításra kell törekednie. 

Ez a tétel — miként azt E. Meyer egyik kitűnő fejtegeté- 
sében kimutatja i) — hamis, mert a tudománynak itt megálla- 

^) Zur Theoríe und Methodik der Geschichte, 4. 1. 

SZXZADOK. 1908. m. FÜZET. 14 



210 SZENTPÉTERY IMRE. 

pított fogalma csupán a tennészettudományokra nézve helyes, 
de semmiesetre sem vonja maga atán azt, hogy a történettudo- 
mánynak is ezzel egyezőnek kell lennie. Ez a tétel úgy keletkezett, 
hogy a természettudományok alapján megállapították a tudo- 
mány általános fogalmát s ezt akarták alkalmazni azután a 
történettudományra is. Mikor pedig kiderült, hogy a történet- 
tudományra ez a megállapítás nem talál (minthogy a történet- 
írás nem kizárólag az általánossal foglalkozik), ebből nem azt 
következtették, hogy az egyoldalúan felállított tétel helytelen, 
hanem azt, hogy az eddigi történettudomány nem felel meg 
a tudomány fogalmának. Hogy tehát megfeleljen, épen úgy 
általánosságra kell törekednie, s az egyént épen úgy figyelmen 
kivúl kell hagynia, mint a természettudománynak. Ha ezt nem 
teszi, akkor nem tudomány. 

Hogy ez az okoskodás helytelen, s hogy valamely tudo- 
mánynak, még pedig meglévő tudománynak lényegét és feladatait 
csakis magából az illető tudományból kiindulva szabad meg- 
állapítani, az — úgy gondoljuk — minden kétségen felül áll. 
Ha a tudománynak a természettudományok alapján megálla- 
pított általános fogalma a történettudomány fogalmával nem 
egyezik, abból csupán az következik, hogy a két tudomány 
egymástól lényegileg különbözik, nem pedig az, hogy az egyiket 
okvetetlenül a másiknak a mintájába kell belegyúmi. 

Érdekesen világítja meg mindezen kérdéseket az a viszony, 
melyben a collectivismus és a történelmi materialismus vannak 
egymással. 

Mióta Marx és Engels kifejtették ismeretes elméletüket 
a gazdasági és termelési viszonyoknak a történelmi események 
alakításában való szerepéről, azóta a sociologia ezt az elmé- 
letet teljesen magáévá tette. A behatóbb történeti vizsgálatnak 
azonban előbb-utóbb mégis csak rá kellett jönnie annak be- 
ismerésére, hogy ez az elmélet egyoldalú, mert az objectiv állás- 
pont teljes feladása nélkül mégis csak lehetetlen a történelmi 
alakulatokat tisztán és kizárólag a gazdasági viszonyok hatásának 
tulajdonítani s ezek mellett minden más tényezőt figyelmen 
kívül hagyni, mint Marx követői teszik. Az újabb sociologia 
iparkodik is a marxismussal ilyen formában szakítani s igyek- 



IÍID1VIDÜALI8 É8 COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 211 

szik kimutatni, hogy miféle külső körülmények vezették Marxot 
és követőit arra, hogy a gazdasági tényezőkre ilyen kizárólagos 
súlyt helyezzenek. 1) A kornak, melyben az elmélet keletkezett, 
erősen oekonomikus irányában, a hegeli idealismus ellen irányuló 
természetes ellenhatásban, a tudományoknak mindent egy 
alapra visszavezető törekvésében stb. keresik magyarázatát 
az egyoldalú materialismusnak. 

Pedig hát a collectiv sociologia és a történelmi matéria- 
lismus szoros kapcsolatát nem kell ilyen külső okokban keres- 
nünk, mert a külső összefüggés is könnyen kimutatható közöttük. 

A materialis és a socialistikus felfogás kapcsolata t. i. 
épen nem véletlen, esetleges, hanem nagyon is szükségszerű. 
A collectiv felfogás szinte megköveteli, hogy a súly a materialis 
erőkre essék. Természetes ugyanis, hogy »a hol a történelem 
egész tartalmát a tömegek mozgalmai töltik ki, ott a történelem 
mozgató erőinek azok a motivumok fognak látszani, a melyek 
a tömegnek minden egyes tagjában kimutathatók : a közvetlen 
életnek productiója és reproductiója« 2) vagyis az önfentartásnak 
s a fajfentartásnak primitív ösztönei. Mert másféle, egyéb ter- 
mészetű motivumok ugyan nemcsak az egyénben, hanem egyes 
csoportokban is találhatók, sőt dominálok is lehetnek, — ezt 
még maga a materialismus sem akarja kétségbe vonni, — de min- 
denütt, minden tömegben s a tömegnek minden tagjában egyaránt 
és kivétel nélkül csakis ezek a primitiv ösztönök lesznek kimutat- 
hatók, 3) Minthogy pedig ezek a primitiv erők, nevezetesen pedig 
az önfentartási ösztön, a gazdasági viszonyok alakulataiban nyilat- 
koznak, természetes, hogy a collectiv felfogás ezekben a gazda- 
sági viszonyokban keresi az emberiség történetének legfőbb 
mozgató erejét. A tömegekre helyezvén a kizárólagos súlyt, a 
tömegnek minden egyes tagjára ható gazdasági erőknek is kizá- 

>) Lásd erre vonatkozólag pl. Barth id. m. 347. és köv. 11. Hogy a 
sociologia tényleg ellene fordult már a történelmi materialismus túlzásai- 
nak, erre vonatkozólag olv. pl. Jászi : A tört. materialismus államból - 
cselete, 7. és köv. 11. 

>) Simmel id. m. 63. 1. 

') Maga Barth is, mint fentebb láttuk, a természet elleni közös 
hafczban s a létért való küzdelemben keresi az emberi társaságokat egybe- 
kötő kapcsot. Tehát ő sem térhet ki a logikai következetesség előU habár 
el akar fordulni a materialismustól. 

14* 



212 9ZENTPÉTERY IMRE. 

rólagos jelentőséget kell tulajdonítanunk. A marxisták egy- 
oldalúsága tehát, melylyel a tisztán materialis erőket, első sorban 
pedig a termelési viszonyokat teszik a legfőbb, mondhatni kizá- 
rólagos történelmi rugóvá, nem egyéb, mint a collectiv felfogás- 
ból levont egyenes következtetés. 

Mikor tehát a coUectivismus a történelmi materialismust 
támadja, akkor megfeledkezik vagy nincs tudomása arról, hogy 
a materialismust érő kárhoztatás visszahat magára a colle- 
etivismusra is. Mert ha elvégre nincs is kizárva, hogy a coUe- 
ctivismus a materialista felfogással szakítva nemcsak gazdasági, 
hanem az összes történelmileg ható erőknek arányos érvénye- 
sülését hirdesse, a természetes kapocs mégis csak az lesz, mely 
a collectiv felfogással a materialis felfogást fűzi egybe, i) Ebből 
pedig aligha következtethetünk egyebet, mint azt, hogy vé^ 
jogosnak kell elfogadnunk collectiv alapon a történelmi mate- 
rialismust, vagy pedig, ha ez utóbbit egyoldalúsága miatt hibás- 
nak jelentjük ki, akkor hibásnak, egyoldalúnak kell mondanunk 
a coUectivismus elvét is, a melyből a materialismus logikailag 
helyesen következik. 

IV. A TÖRTÉNETÍRÁS FELADATA. 

Valamely tudományágnak lényegét és feladatait csakis 
magából az illető tudományból lehet helyesen megáUapítani. 

Már pedig, ha nem kívülről, idegen tudományokból elvont 
aprioristikus tételeknek akarunk minden áron, erőszakkal is 
érvényt szerezni, hanem magához a történelemhez fordulunk 
feleletért arra a kérdésre, hogy mi a történettudomány czélja 
és feladata ? akkor a tényállás egészen másként fog alakulni s a 
coUectivismus és individualismus vitás kérdése jórészt tárgy- 
talanná válik. 

A történelem tárgyának és feladatának meghatározásai, 
bármely oldalról származzanak is egyébként, nagyon csekély 
kivétellel 2) mind megegyeznek abban, hogy a történelem az 



») Símmel id. h. 

*) Vannak történetphilosophusok, a kik a történelem szót a legtága- 
sabb értelemben használva, pl. a földnek geológiai történetét is a tör- 
ténettudomány körébe tartozónak mondják. így pl. Dittrich : Grenzen der 
Geschichte ez. művében. 



INDIVIDUÁLIS ÉS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 2 1 3 

emberiségen végbemenő események tudománya. E ponton. azon- 
ban már elágazódás van a felfogásokban. 

Mert az emberiséggel folyton-folj^ást történik valami ; 
az emberiségnek minden egyes tagja folyton cselekszik valamit, 
8 e cselekvések végeredményben mind odasorozhatók az embe- 
riségen végbemenő események közé, tehát voltakép mind bele- 
tartoznának a történelembe. Pedig nem tartoznak bele. A tör- 
ténettudomány mindig nagyon jól tudta, hogy nemcsak képtelen 
vállalkozás volna az emberiségen végbemenő összes események- 
nek feljegyzése, haneín fölösleges is. A leghitványabb krónika- 
iró, a legfecsegőbb életrajz- vagy mémoire-szerző is nagyon 
tisztában van azzal, hogy ő nem jegyezhet fel mindent, hanem 
bizonyos válogatást kell véghez vinnie a tények és események 
között, sőt megteszi ezt a válogatást öntudatlanul is. Csak az a 
kérdés, hogy melyik az a döntő kritérium, a mely a történetírót 
vezeti abban, hogy az események közúl némelyeket fontosaknak 
és érdekeseknek, másokat ellenben jelentékteleneknek tartson. 

A kérdés így feltéve, nehezen megoldhatónak látszik. Ügy 
tűnik fel, hogy tisztán a történetíró felfogásától és álláspontjától 
függ, hogy milyen mértéket alkalmaz az események jelentőségé- 
nek megítélésénél. Már pedig a történetíró álláspontja, elméleti 
szempontból, nagyon sokféle, mondhatni egyénenként változó 
lehet. Ezért azután azok a kísérletek is, melyeknek czélja az 
általános történelmi érték-principiimioknak kutatása, vagyis 
elméleti úton való vizsgálata annak, hogy mi a történeti fejlő- 
désnek az az ideális végczélj a, melynek szempontjából a történeti 
események jelentőségét mérni lehet, nem igen vezetnek, de nem 
is vezethetnek positiv eredményekhez. Az ilyenfajta vizsgálatok 
rendesen oly homályosan általános megállapításokban szoktak 
végződni, a melyeknek értéke a legtöbb esetben legalább is nagyon 
kétséges. 

Ha azonban ilyen általános, ködbevesző elmélkedés helyett 
magához a történetíráshoz fordulunk, kétségtelenül azt fogjuk 
találni, hogy egyebeket nem tekintve, minden történetíró arra 
törekszik, hogy az események összefüggését adja elő. Akár kisebb 
akár nagyobb az a kör, melyre a történeti kutatás kiterjed, akár 
a2 emberiségnek akár egy nemzetnek a története, akár egy 



214 SZKNTPÉTEKY IMRE. 

egészen kicsiny körre szorítkozó monographia legyen is az a mű, 
melyet a történetíró megalkot, mind összefüggő események 
ábrázolására s az események összefüggésének helyreállítására 
törekszik. A történelmi összefüggés szempontjából pedig csupán 
azok az események bírnak jelentőséggel, a melyeknek valami- 
féle hatásuk, vagyis következményük volt. A történetíróra nézve 
tehát csupán a következményekkel bíró, hatékony események fognak 
jelentőséggel bírni.^) Ha valamely tényről ki tudjuk mutatni, 
hogy következményeket vont maga után, akkor az a tény tör- 
ténelmi ; ha ellenben valamely ténynek semmiféle kimutatható 
következménye nincs, akkor az az eset nyomtalanul eltűnik 
s nem válik történelmivé. Csakis az az esemény lesz tehát tárgya 
a történelemnek, mely bármiféle módon és bármiféle kapcso- 
latok folytán hatást kelt és következményeket von maga után, 
a mely tehát ismét más eseményeknek lesz szülője. A határtalan, 
következményekkel nem bíró események, bármilyen jellegűek 
és bármilyen eredetűek legyenek is, nem tárgyai a történelemnek. 

Még az annalistikus történetírásnak az a faja is, mely 
időről-időre jegyzi fel az eseményeket, ezen törvény hatása alatt 
cselekszik, a mikor csak azokat az eseményeket tartja feljegy- 
zésre méltóknak, a melyekről felteszi, hogy következményeik 
lesznek. Annál könnyebben érvényesülhet ez a szempont a tör- 
ténetírónál, a ki az utókor álláspontjáról itéli meg a multak 
eseményeit, ö már biztosan láthatja, hogy a történésnek végtelen 
folyamatában melyek voltak azok az események, a melyek a 
történelem további irányításában közreműködtek. Hogy pl. 
Barbarossa Frigyes megfürdött a Szálef vizében, az még magában 
véve ép úgy nem történeti esemény, mint az a számtalan más 
előző eset, a mikor a császár megfürdött. De történelmivé lett 
a király halála folytán s azon események következtében, a me- 
lyeket ez a halál maga után vont. 

A történetírónak ezek szerint az események pontos meg- 
állapítása mellett első és legfőbb feladata a következményekkel 
bíró, eredményes események megválogatása, s ezen történel- 
mileg hatékony eseményekből a történelmi összefüggés meg- 

*) Az események történeti jelentőségének kritériumát hasonlóan 
határozza meg Meyer id. m. 36. 1. és Sigtoart : Logik, 607. és köv. U, 



níDlVIDUALlS É8 COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 215 

állapítása és lehetőleg objectiv restaurálása. A történettudo- 
mányból kiindulva ezt kell megállapítanunk a történetírás fő- 
feladata gyanánt. 

Van-e mármost e tételnek jelentősége a szóban forgó kér- 
désre nézve? 

Igenis van, még pedig rendkívül fontos jelentősége van, 
s ez abban áll, hogy a történelem feladatának helyes meghatározása 
az individuális és coUecíiv felfogás kérdését a fráktihis történet- 
írásra nézve egészen félretolja az előtérből és másodrendűvé teszi. 

Ha ugyanis a történetírónak első sorban a történelmi 
jelentőségű események megválasztására kell törekednie, akkor 
reá nézve meglehetősen közömbös, hogy milyen eredetűek azok az 
események, hogy individuális vagy collectiv természetűek-e. Nála 
ez a szempont sem az anyag kritikai megválasztásánál (a törté- 
nelmi tények analysise), sem az anyag feldolgozásánál (a syn- 
thesis) nem nyomul előtérbe ; a minek legelső következménye az 
lesz, hogy sem a szélső individualismus, sem a szélső coUecti- 
vismus hibájába nem fog beleesni. 

£s ez egyszersmind annak is magyarázatát adja, hogy a 
praktikus történetírás ösztönszerűleg miért kerülte eddig is a 
szélsőségeket. Azért, mert azok a szempontok, melyek ezeket 
a szélsőségeket felszínre hozták, a praktikus történetírásban 
nem is szerepelnek, vagy legalább is nem az elsőrendű kérdések 
között. 

Ha tehát a praktikus történetírásban a történelmi jelentő- 
ség kérdése helyett az individualismus és coUectivismus kérdését 
állítjuk előtérbe, akkor már eltérünk a történetírás igazi fel- 
adatától s a történetírást erőszakosan hamis mederbe tereljük. 
Az ilyen erőszakos kísérletek pedig semmikép sem lehetnek 
sikeresek. 

A mint hogy eddig azok a kísérletek, melyek a coUecti- 
viomust (vagy az individualismust) akarták a történetírásban 
főszempont gyanánt megvalósítani, köztudomás szerint valóban 
eredménytelenek is maradtak. 

Ha azonban ekként a praktikus történetírás szempontjából 
az individualismus és coUectivismus kérdése másodrendűnek 
mutatkozik is, mégis tagadhatatlan, hogy azok a vizsgálatok, 



216 9ZBNTPÉTERY. INDIVIDÜAU8 ÉS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 

melyek e kérdéseknek felszínre vetődését követték, a történet- 
tudományra nézve jelentős eredményekkel jártak. Rávezettek 
az individuális és coUectiv erők hatásának behatóbb tanulmá- 
nyozására, s főleg a történelmi korszakok gazdasági viszonyai- 
nak tanulmányozása és a gazdasági viszonyok jelentőségének 
méltatása által vitték előbbre a történettudományt. A XIX. 
század történetírása egyebek között e tekintetben is hason- 
líthatatlanul fölötte áll az előző korok történetírásának. 

A collectiv erők ismeretének más téren is van jelentősége, 
így pl. az állami élet kezdeteinek s a primitív államalakulatok- 
nak ismerete egészen új s a régieknél sokkal szilárdabb alapokon 
nyugszik, mióta a collectiv erőknek s a tömegviszonyoknak 
ismerete előre haladt. A primitív államalakulatokban t. i. sokkal 
inkább érvényesülnek a collectiv erők, mint bárhol másutt. 
Üj szempontok nyíltak meg s fognak megnyílni remélhetőleg 
ezután is a történetírás számára, melyek a történettudománynak 
egész rendszerét bővítik és tökéletesítik. 

De a ki azt hiszi, hogy a történettudomány rendszerének 
új szempontokkal való kibővítése az egész szervezet felforgatását 
jelenti, és a ki azt gondolja, hogy az új szempontoknak úgy kell 
érvényt szerezni, hogy mindenekelőtt is a régi eredményeket 
vágjuk sutba, az nemcsak hogy óriási tévedésben van, hanem 
annak ítéletét objectivnek, idegen szempontoktól mentesnek 
tartani egyáltalában nem lehet. 

SzENTPÉTERY ImRE. 



SZAMOSKÖZY MŰVE 
AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL. 



A modem, genetikus történetírás alapjait Nyugateurópá- 
ban a XVI. században vetették meg. Joannes Bodinus a történet- 
írás elméletében, Flacius lUyricus a történeti kritikában és fel- 
dolgozásban a mai történetírás ősei, kiknek hatása már saját 
korukban elterjedt Európa majd minden országában. Alig van 
kor, melynek historiographusai nagyobb terveket készítettek 
volna és e terveket meg is valósították volna. Egyedül Magyar- 
ország esett ki — legalább látszólag — a keresztyén népek e 
közösségéből. A magyar történeti müvek legelső gyűjteményeit 
idegenek, Bongarsius és B^usner Miklós készítik ; a történetírás 
mibenlétéről az idegen Brutuson kívül alig gondolkodik valaki. 
A tépett korviszonyok, a lakosság háromfelé vérzése természe- 
tesen nagy hatással voltak a külföldi mozgalom megakasztására, 
de tévednénk azt hivén, hogy a XVI. század magyarjai közt nem 
voltak a külföldi nagy példák után nagy terveket kovácsoló 
történetírók. Igaz, hogy Brodaricsot, Oláh Miklóst, Verancsicsot 
tudományos törekvéseiktől eltérítette poUtikai és egyházi pályá- 
juk emeÚcedése ; igaz, hogy Istvánffy és Pethő Gergely, Szerémi 
Gyöigy és Sepsi Laczkó Máté nem emelkedtek fel arra a magas- 
latra, meljrre az új külföldi módszerek ismeretével eljuthattak 
volna, de el kell ismernünk, hogy Tubero és Forgách mélységben 
és bevégzettségben joggal álKthatók a classikus firenzei törté- 
netírók és a nagy németek, mint Aventinus és Sleidanus mellé. 
Teljes befejezett művet e kettőn és IstvánffyTi kívül senki sem 
hagyott hátra, pedig Verancsics, Szamosközy, Baranyai Decsi 
talán még hatalmasabb conceptiókon gondolkodtak mint a 
minőket szerencsésebb kortársaik, Forgách és Istvánffy létre- 
hozhattak. A XVI. század nagy történetírók neveit és gyönyörű 
töredékeket hagyott reánk, hogy annál jobban fájlaljuk az elve- 
szett, vagy talán meg sem írt remekmüveket. 

A reményről azonban, hogy még előkerülhetnek a XVI-ik 
században keletkezett történeti müvek, nem enged lemondani 



218 SZEKFÜ üYrLA. 

egyes tények szemügyre vétele. Első ezek között, hogy a XVI. és 
XVII. század török küzdelmei és a belső haiczok aránylag meg- 
kímélték a meghagyott anyagot. Bizonyítja ezt Bethlen Farkas 
mmikája, melyhez a XVII. század második felében még ren- 
delkezésére állottak Brutus, Kovacsóczi, Baranyai Decsi és 
Szamosközy ma már egészben vagy részben elveszett munkái. 
A Thököly- és Rákóczi-féle küzdelmekben már valószínül^ 
nagyobb anyag pusztult el, ép azon területeken, melyeket a török 
nagyjában megkimélt és melyek legműveltebbek voltak : Magyar- 
ország északi és njrugati részein és Erdélyben. Különös és el- 
szomorító jelenség azonban, hogy bár 1711 után az ország belse- 
jében állandó a béke, az előző századok tudományos anyaga 
kssan bár, de folyton fogy. Azt hiszszük, hogy a Bethlen Farkas- 
tól ismert anyagot Cserei Mihály még láthatta, a félszázaddal 
később élő Benkőre már sokkal kevesebb maradt. És m^is 
milyen értékes anyag volt Bél Mátyás, Pray, Comides, Kovachich, 
Benkő kezén, a minek ma már nyomát is alig találjuk. A XVI. 
század történeti productiójából a XVIII. és XIX. században 
sokkal több ment tönkre, mint a XVI. és XVII-ben, s hozzá kell 
tennünk, hogy a XIX. század kisebb szeretettel őrködött a reá 
hagyottak megtartásán, mint a XVIII. század. Ezen állítás 
bizonyítására csak arra kell gondolnunk, mennyi ismeretlen 
eredeti kézirata volt az erdélyi philohistorok társaságának, és 
mennyi munkát akart Benkő József eredeti kéziratokból kiadni, 
a miknek ma nyoma sincs, i) 

Hogy a XVI. század történetíróinak eredeti kéziratai elő- 
kerülhetnének, arra kevés reményünk van. Szerencsére máskép áll 
a dolog a másdatokhd. Ismeretes a XVIII. század historiogra- 
phusainak csodálatosan nagy történetszeretete és éhez mért 
munkabírása, melylyel folio-kötetek dekasait töltötték meg tör- 
téneti emlékek másolataival. A közlekedési viszonyok nehéz- 
ségei, a birtokjogi fontossággal bíró levéltárak elzártsága, a magán- 
tulajdonosok szűkkeblűsége kényszerítették az embereket arra, 
hogy ha egyszer valamihez hozzájutottak, rögtön lemásolták, 
nem remélve, hogy még egyszer láthatják. így keletkeztek a 
nagy kéziratos ^collectiók, collectaneák, manuscripten-archivok, 

') Benkő : A magyar nyelven levó erdélyi históriai kéziratok. 
Megjelent a Hon és Külföld 1842. 46. sz. 1853-ban már Toldy Ferencz 
Í8 megfeledkezett róla és mint ismeretlent adatta ki Üj Magyar Múzeum^ 
1853. l. 217. 1. Bruz Lajos által, Benkó itt érdekesen írja le Laskai 
János elveszett műve sorsát. Ó még 1761-ben az eredetiről készített két 
másolatot ; ma már nyoma sincs egyiknek sem, és Laskai Jánosról alig 
tudunk valamit. Benkó nagy gyűjteményét az oláhok tették tőnkre 
1849-ben ; a kéziratos és könyv-anyag barbár elpusztítását olv. Kemény 
Oábor : Nagy-Enyednek és vidékének veszedelme 1848 — 49-ben, 164. 1. 



SZAMOSKÖZY MÜVE AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL. 219 

melyek az egyetlen s azóta talán elveszett eredetit több példány- 
ban is fentartották. Különösen szerencsés helyzetben vagyunk 
az erdéljd történetírásra nézve, hol a szászok szorgalma aránylag 
erősen hátráltatta a régi anyag eltűnését. 

A másolat természetesen nem pótolhatja az eredetit, mégis 
tekintetbe kell vennünk, hogy a XVI. századról és nem korábbi 
időről, valamint hogy történeti mimkákról és nem oklevelekről 
beszélünk. Ha egy XVI. századi történetíró elveszett munkájá- 
nak két-három XVIII. századi másolatára akadnánk, nem volna 
nehéz megközelítőleg reconstruálni az eredeti szöveget. Egyes 
gyűjtemények, pl. Comidesé a Nemzeti Múzeum kézirattárá- 
ban, az eredeti darabokat a lehetőséghez képest minden tekin- 
tetben fentartották. 

Két nehézséggel mégis találkozunk. Egyik az, hogy a 
milyen sokat másoltak nálunk a XVIII. században és a követ- 
kező század elején, annyira ismeretlen ez az anyag. A budapesti 
egyetemi kön)rvtár anyagán Idvúl csak a brassói Honterus- 
gymnasium Trausch-gyüjteményéről készült modern katalógus, i) 
s így elég nagy fáradságba kerülhet a tárgyi szempontok nélkül, 
tervtelenűl összegyűjtött XVIII. századi gyűjtemények átnézése. 
A másik és nagyobb nehézség abban áll, hogy a XVIII. századi 
másoló nem mindig volt tudós ember ; az erdélyi szászok közt 
majd minden falusi tanítótól maradt fen másolatgyüjtemény, 
melynek darabjait a másoló, tudományos segédeszközök hiányá- 
ban és gyakran tudományos előképzettség nélkül, tévesen hatá- 
rozta meg. így azután a katalógusokban sem lehet teljesen bízni, 
mert ezek ugyanannak tűntetik fel a darabot, a minek a másoló. 
E két nehézség mellett állanak a módszerbeli nehézségek. 
A Monumenta Germaniae Historíca iskolájában véghezvitt 
ügyes krónika-reconstructiók csaknem kizáíólag középkori 
anyagon történtek, a középkoron innen már nem ragaszkodnak 
az írók forrásuk szavaihoz oly szolgai módon, az interpolatiókat 
nehezebb felismerni, s általában az eredmény sokkal kétesebb, 
nem is tekintve, hogy a szöveg-kritikailagt összehasonlítandó 
anyag lényegesen nagyobb az újabbkori történeti munkáknál, 
mint a vékony, szűkszavú középkori krónikáknál. 

Hyen kétségek közt kisértjük meg egy, a XVIII. századból 
származó kézirat ismertetéséhez fogni. A Nemzeti Múzeum kézirat- 
tárának »492. Qiíart. LatA jelzésű kézirata a következő czímet 
viseli : »Historíca narratio quorundam gestorum Sigismundi 
Bathori fatális oHm Transilvaniae Principis, auctore Boithino 

') J. P. Trauschs Handschriften-Katalog. Bearbeitet und erganzt 
von Dr. Oskar Netoliczka. I — III. rósz. 



220 9ZEKPŰ GYULA. 

(quod ex stylo hariolandum) exscripta ex schedis vetustis opera 
et manu (quoad maximam partém) Laurentii Weidenfelderi, eccl. 
Michaelis Montanae in Transilvania Deo propitio pastoris, anno 
R. S. 1745.« Alatta ugyanazon írással, kisebb betűkkel : »Iii 
usus verő meos A. 1767. Mens. Mártii Wet8Íny.« Bejegyzés szerint 
Literáti Nemes Sámuel tulajdonában volt 1834-ben, tőle vette 
meg Jankovich, kitol a Nemzeti Múzeumba jutott. 

A Nemzeti Múzeum kéziratát tehát 1767-ben ismeretlen 
ember készítette, lemásolván Weidenfelder Lőrincz kisdisznódi 
szász lelkész másolatából Böjthi Veres Gáspár történeti munká- 
ját. Weidenfelder Lórincz 1693 — 1755-ig élt, a jenai, wittenbergi, 
utrechti és leydeni egyeteineken tanult, hazatérve Erdélyben 
különböző szász községekben lelkészkedett, a mi mellett történeti 
emlékek gyűjtésével és másolásával is foglalkozott, i) Seivert 
adata szerint négy folio-kötetből álló gyűjteménye a nagyszebeni 
Capitels-Archivba jutott, ebből újabban két kötetet Zimmermann 
a nagyszebeni Brukenthal-muzeumban talált meg; jelenleg ugyan- 
ezen múzeum birtokában négy tomus van három folio-kötetbe 
kötve. A Brukenthal-muzeum szívességéből átnéztem e három 
kötetet, de a szóban levő 1767 évi másolat eredetijét nem talál- 
tam benne, tehát a lappangó negyedik kötetben kell lennie. Annyi 
azonban bizonyos, hogy az ismeretlen 1767 évi másoló valóban 
Weidenfelder kéziratát használta. A meglevő három kötetbe 
Weidenfelder nagy összevisszaságban, rendetlen írással mindent 
lemásolt, a mi kezébe akadt, középkori oklevéltől és dácziai fel- 
iratoktól XVIII. századi franczia munkákig, nyomtatottakat 
úgy, mint kéziratban levőket. 2) Terve volt kiadni egyes darabo- 
kat, ezért az értékesebbek elé bevezetést írt és a kor szokása 
szerint hosszú czímlapot, de ezek is többnyire ép oly rendetlenül 
vannak írva, mint olvasmányi kivonatai. Nem a legkönnyebb 
munka lehetett Weidenfelder másolatát lemásolni, s a Nemzeti 
Múzeum kéziratában egymagára nem is bízhatnánk, miután 
Weidenfelder kéziratát nem találtuk meg, ha rendelkezésünkre 
nem állana egy másik, szintén Weidenfelder kéziratáról készült 
másolat.s) 



») Seivert : Nachrichten von Siebenbürgischen Gelehrten. Presa- 
burg, 1785. 481. L, a honnan Trausch Schrifteteller-Lexikonjának erról szóló 
elófi^áeát merítette. Ujabb adatokat olv. Trausch IV. von dr. Friedrich 
Schuller, 492. 1. 

•) A kötetek tartalmát ismertette Zimmermann : Archív des Vereins 
für sieb. Landeskunde, XIX. 114. 1. — Weidenfelder egy archaeologiai 
művének kéziratát említi Kovachich M. Gy. kéziratában : Scríptorum 
Rer. Hungaricarum anecdotorum Inventarium. Nemzeti Múzeum 3769. 
Fol. Lat. kéziratának 3436. száma alatt. 

■) Erre dr. Veress Endre, a Báthoryak korának kitűnő ismeróje 



SZAM08KÖZT MŰVE AZ 1594 Í^V ESEMÉNYEIRŐL. 221 

Ez a M. Tud. Akadémia ^Történelem, 4-r. 117.« számú 
kézirata, szintén a XVIII. századból, mely különböző magyar, 
latin és német nyelvű, erdélyi vonatkozású verses és prózai szöve- 
gek közt a 44a — 107a lapokon a Nemzeti Múzeum kéziratának 
jó kétharmad részét tartalmazza ; 44a lapján ugyanaz a czím van, 
mely a múzeumi kéziratban, természetesen az utolsó, 1767. sort 
kivéve. A továbbiakban a múzeumi kéziratot M-mel, az akadé- 
miait A-val, Weidenfelder hiányzó kéziratát W-vel jelöljük. 

Az egész M la-tól 90a-ig terjed, egyetlen kéztől írva. 
A sokkal rövidebb, a 44a lapon ugyanúgy a czímmel és Weiden- 
felder Prológusával kezdődik mint M, de a 107a lapon megsza- 
kad e szavakkal : »aspiraverit, cumulatissimis praemüs com- 
pensatur, discedente Iffju Princeps.« Ezek a szavak M 62a alján 
vannak, tehát M a 62a — 90a lapokon egyedül tartotta fen W szöve- 
gét. A meglevő két szövegből mégis látható, hogy e két másolat 
majdnem teljesen egyformán adja vissza W szövegét ; pontosan 
összevetvén a kettőt, eKogadható, hogy W szövegét egészében 
adják vissza. Csaki§ a vége felé lesz A készítőjének sietős, elhányt 
az írása ; az utolsó lapokon A nagyon sok hibát tartalmaz, miket 
a másoló gondatlansága követett el. Ugyanígy M is a vége felé 
kevésbbé pontosan másol, betűi kétszer akkorák lesznek mint 
előbb, a végén egy lapon 15 sor van, míg elején átlag 25 — 26 sor. 
Azon helyeken, hol A és M megegyeznek, el kell fogadni, hogy 
W-t adják , mivel semmi sem mutat arra, hogy A M-ből vagy meg- 
fordítva készült volna. így Weidenfelder tudatlanságának kell 
felróni, hogy Caesar Begyes Jeneiensis-t ír Csajfer helyett ( M lOi. 
V. ö. Bethlen Farkas históriája. Benkő kiadása, III. 63. 1.), Rakó- 
tzium-ot ír Kakasium helyett ( M 22aj, Eduardus Balhorius-t Barto- 
niu8 helyett { M 24a/ Ott azonban, hol egyedül M maradt meg 
és szövegét nem őrizhetjük ellen A-val, már nem tudjuk eldön- 
teni, vájjon a hibák W-ből. valók-e, vagy csak M-éi. így a 646-től 
nagyon sok hiba van : corsumato ingenw, nogetiis (646), Thor- 
densae (66a), missa (mixta helyett, 72a), rhedem (Regnique haere- 
dem h. Bethlen Farkas, III. 433. szerint, 856) stb. Szintén M 626 
után jönnek elő oly hibák, melyek a másoló erdélyi szász voltára 
mutatnak, s így nem lehet eldönteni, a szász Weidenfelder, vagy 
a másik esetben M-nek szász másolója írta-e Tormát Troma-nak 
és Toldalagit Trodalgiíis-nsk ( M 65a), valamint a 6-t p-vel tévesz- 
tette össze (optuUt, 756). 

Ezek szerint meg kell elégednünk azzal, hogy Weidenfelder 
másolatának két elég jó másolata van kezeink között ; és mivel 



volt szived figyelmeztetni és a nála levő akadémiai kéziratot nekem megkül- 
deni, a miért fogadja hálás köszönetemet. 



222 fiZBKFf GYULA. 

A megegyezik — lényegtelen hibák kivételével -- M-mel, M pedig 
sokkal hosszabb Jmint A, az ez után való összehasonlításoknál 
csakis M-et fogom használni, s a folio és pagina jelzése mellől 
M-et el fogom hagyni, Bethlen Farkas Benkő-féle kiadásának 
III. kötetét pedig B-vel fogom jelezni. 

A kézirat, melyről Weidenfelder másolt, valószínűleg a 
Báthory Zsigmondról szóló narratio írójának írása, vagy vele 
közel egykorú lehetett ; erre mutat Weidenfelder kifejezése : 
»exscripta ex schedis vetustÍ8.« Ez a kézirat elveszett, s így 
egyedül Weidenfelderre (illetőleg ennek M másolatára) vagymik 
utalva. 

Első és legfontosabb kérdés, mely a legtöbb más kérdést 
magában foglalja, a szerzőség kérdése. A Weidenfeldertől elejére 
tett czímlap megadná a feleletet : »auctore Boithino«, ha nem 
tenné hozzá : »quod ex stylo hariolandum.« Weidenfelder 
czímnélküli kéziratból másolt, másolata élére saját véleménye- 
ként tette Böjthi nevét, kinek szerzőségét a stilus hasonló voltá- 
ból következtette. A kézirat és Böjthi munkájának összevetésé- 
ből látható, hogy semmi sincs, a mi Böjthi szerzőségét követehié. 
Böjthi munkái közt soha senki sem említette ezt, arról sem tud 
senki, hogy Böjthi valaha megírta volna Báthory Zsigmond tör- 
ténetét, vagy tervezte volna megírását. Egyetlenegy emlí- 
tés van a Böjthitől megírt Báthory Zsigmond-féle történetről, 
de erről világos, hogy nem Böjthi tényleg megírt művére, hanem 
a Weidenfeldertől adott czímre támaszkodik, s ez Kovachich 
Márton György kézirata : a Bíbliotheca manuscriptorum inedi- 
torum,^) mel)mek 123a lapján ezek olvashatók : »Bojthini Caspar 
Pannonii historica narratio quorumdam gestorum Sigismundi 
Bathori Transylvaniae Principis. Habetur MSS. D. Comides 
880.« Azaz Kovachich látta vagy Weidenfelder másolatát, vagy 
ennek egy másolatát (úgy látszik, Comidesnél), de mindenesetre 
olyan példányt, melyen rajta volt már a Weidenfeldertől készí- 
tett czímlap, s csakis erre szószerint támaszkodva mondja Kova- 
chich a kéziratot Böjthitől származónak. 

Hogy valóban csak Weidenfelder conjecturája volt Böjthi 
szerzősége, ezt bizonyítja Seivert az ő posthumus munkájában 
(Sechster Beitrag zur Gelehrten-Gescluchte der Siebenbürgi- 
schen Unger und Szekler. Siebenbürgische Quartalschrift, VII. 
Jahrgang, 1881. 14 — 15. 1.), a hol megemlíti, hogy ismer 
egy Gesta Sigismundi Bathori Principis Transüvaniae czímű 
csonka kéziratot, mely az 1593 és 1594 évek erdélyi történetét 



') Nemzeti Múzeum kézirattára: 208. Oct. Lat. 



SZAMOSKOZY MŰVE AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL. 223 

adja elő, s a mely szerinte nem lehet Gjnilafi Lestár műve. 
^Alléin es wird darinn des Gyulafi in solchen Ausdrücken'gedacht, 
daas ich nicbt glauben kann, er selbst würde so von sich reden : 
Missus ad eum (Joannem Zcmwscium, regni Poloniae canceUarium) 
Eustachius Gyulafitis, vir ampUssimae prosapiae, bene liUeraius, 
et in óbeundis legationibus prudens et industrius. Indessen hat 
Wol^ang Bethlen dieses Werk nicht wenig genützet. Weil er 
aber manches verándert und verkürzet vortrágt, besonders in 
der Rede, die Alexander Kendi an die versammelten Standé 
txL Thorda 1594 hielt, so wáre diese anonymische (Jeschichte, 
bei einer kritischen Ausgabe der Bethlenischen Geschichte 
iinentbehrlich.« A Seiverttol itt idézett hely Gyulafiról, kézira- 
tunk 146 lapján megvan, továbbá Seivert megjegyzi, hogy a 
szöveg Báthory Zsigmondnak Kővárból való visszatérésénél 
szakad meg, — így bizonyos, hogy Weidenfelder másolatával 
ssószerint megegyező szöveg volt Seivert kezén, de természetesen 
Weidenfelder Böjthi-conjecturás czimlapja nélkül, ezért mondja 
Seivert anony 7n-nak. A Seivert tulajdonában volt kézirat eltűné- 
sén Szabó Károly sajnálkozott Gyulafi műveihez írt bevezeté- 
sében (Mon. Hung. Hist. SS. XXXI. köt. 9. 1.), különben ő sem 
tartotta Gjrulafí szerzőségét lehetségesnek, hanem Szamos- 
közyt sejtette szerzőnek. 

így tehát Böjthit a szerzőséghez Weidenfelder juttatta, 
iQ^ pedig a stilusbeh hasonlóság alapján. A stílus összehason- 
lításából következtetni valamely mű szerzőjére ma is gyakran 
előfordul, de a történeti methodologiának nem épen osztatlan 
helyeslése mellett. Bemheim általánosan elfogadott kézikönyvé- 
ben erélyesen tiltakozik a stilus-összehasonlitásból vont következ- 
tetések ellen, mikor nincs elég segédeszközünk annak megálla- 
pítására, vájjon az egyéninek tartott stílusbeli dátumok valóság- 
gal egyéniek-e, s nem találhatók-e más egyének ugyanily mű- 
fajba vágó műveiben, vagy nem az illető korbeü általános nyelv- 
használat tulajdonságai-e. 1) Egyes korszakokban nagyon kevéssé 
individuális a stílus ; ilyen korszaknak tartja Bemheim a közép- 
kort, de ilyennek kell tartanunk a humanismus korát is, eldara- 
bolya egyrészt nemzetek szerint, másrészt a szerint, melyik 
classikus írót utánozzák az illető szerzők. A XVI. századbeli 
magyar humanisták közt nem tarthatjuk könnyű dolognak 
stílus-összehasonlítás útján pl. Oláh Miklós és Verancsics, vagy 
Böjthi, Istvánffy, Baranyai Decsi, Szamosközy munkáinak egy- 
mástól való megkülönböztetését ; a jelen esetben is oly fárasztó 



•) Emsl Bemheim : Lehrbuch der historischen Methode und dor 
Gc8chichtophiloBophie, 3. és 4. Leipzig, 1903. 3f)9. 1. 



22^ SZEKFÜ GYULA. 

és hiábavaló munka volna minden előmunkálat nélkül ^) a kézirat 
stílusát (mely a XVI. század második felében dívott humanista 
Stylus) a meglevő munkákéval összehasonlítani, hogy erről le kell 
mondanunk, annyival inkább, mert bizonyos, hogy Weidenfelder 
egészen véletlenül, tudományos meggyőződés nélkül tette oda 
Böjthi nevét. 

Weidenfelder könnyelműen kimondott véleményét eltávo- 
lítván utunkból, minden előítélet nélkül vizsgálhatjuk a kéz- 
iratos történeti munka szerzőségét az ugyanily tárgyú, rendel- 
kezésünkre álló munkák tartalmával és szövegével való egybe- 
vetés útján. 

A kézirat 180 negyedrét lapon az 1594 év erdélyi esemé- 
nyeinek egy részét írja le. Előadását az 1594 júniusi g3nilafejér- 
vári országgyűléssel kezdi, a következő módon : »Sigismundus 
Bathori Princeps Transsilvaniae, cum tartari Hungáriám ingenti 
rnultitudine oppressissent, nihil vei turcarum multitudine vei 
rasüianorum clade deterritus, consiUum a turcarum insidiosa 
ainicitia deficiendi majori studio quam antea etiam urgere non 
desistit ; quam sententiam ita constantia animi roboraverat, 
ut nulla re quantumvis infessa (így) a proposíto deterreri potue- 
rit. Id quo commodius perfici posset, paucis a oonventu Thor- 
denú interjectis diebus, Albam iterum conventimi extemporalem 
indicít* . . . így 1594 júniusától kezdve folytatja az előadást 
15ÍÍ4 augusztus 8-ig, Báthory Zsigmondnak Kolozsvárra való 
bevonulásáig, mire két hét múlva történt a tanácsurak kivégezte- 
tése, A 90a lapon így fejeződik be a munka : j>solenni pompa 
in urbem introduxerant, moxque alü post alios ad aucupan- 
dain ^ratiam (ut sünt aularum proclives ad ostentandum animi) 
offiuii gratia frequenter illi apparere.« Ezután áll a Finis szó; 
de egészen világos, hogy Weidenfelder tette oda ; az eredetiben 
nem lehetett, mert könnyen látható, hogy jelenlegi alakjában mind 
eieje, mind vége hiányzik. A most idézett kezdő sorok Báthory 
Zsigmond elhatározásáról, az előző tordai gyűlésről, a tatár és 
rá ez küzdelmekről szólnak, mind oly dolgokról, a miket most 
neiit beszél el, de már el kellett beszélnie. A munka töredék 
vohíjra utal a 14a lapon »Carillius sacerdos, cujus supra memi- 
nÍTnus,<í Ez az előbbi emhtés nincs meg M-ben ; ugyanígy (226) 
elbei^zélí, hogy Szinán terve az erdélyiektől túlságos sokat köve- 
tehii *>quae supra memorata sunt«, a mi szintén hiányzik. A vég 
hiányát bizonyítja a mű nagyon gyakran előkerülő tendentiája : 

') U. a. 371. 1. a atilus-összehasonlítás előfeltételéül conBtructiók 
vs nmsi stilisztikai jelenségek történetét és statisztikai lexikális segédeszkő- 
íök használatát követeli. Nálunk a XVI. század történetírói közt csakis 
S/f»rémiról és Forgáchról van ilyen kisérlet. 



SZAMORKOZY MÜVE AZ 1594 Éy ESEMÉNYEIRŐL. 225 

kimutatni Báthory Zsigmond meggondolatlanságát, melylyel az 
országot végveszélynek tette Id, és kegyetlenségét, melylyel a 
békepárt főurait kivégeztette, éhez pedig épen az augusztus 
8-ika után történtek a döntők. 

A munka elején és végén csonka tehát , viszont a 180. la- 
pon nagyon bőven tárgyalja a két hónap történetét, bár sok előbb 
történt eseményt is az itteniekkel összefüggésben mond el. Szer- 
zésének idejére a következő adatokat szolgáltatja. A legkésőbbre 
mutató adat Székely Mózes halálára vonatkozik : »mis8us erat 
ad eos Moses Zekelius, vir egregie militaris ac bellicis laudibus 
celebris, is qui decennio post Prindpaium Transsüvaniae frustra 
arreptum cum vita pa/rüer amisük (42a). Tehát feltétlenül 1603 
után írta a szerző. A legkorábbra mutató adat teljesen az ese- 
mények korában élő szerzőre mutat. A jimiusi fejérvári gyűlés 
leirásánál Báthory Zsigmond beszédét így vezeti be : »Sena- 
toribus multaque nobilitatis frequentia stipatus in hanc senten- 
tiam verba fecisse audivimusA^) Fontos még a következő mondat : 
»£nim verő hac tempestate (1594 után) totó fere quinr/uennio 
status reip. Transilvaniae visus est multo maximé miserabilis* 
(696) továbbá a cyprusi érsekről szólva : »quid profecerit bonus 
vir, ac quo tandem eventu in pátriám vei alio remigraverit, 
ingentes christiani orbis motus, qui postmodum secuti sünt, 
famam itineris actorumque ejus obscurarunt« (466). Ezekből 
láthatjuk, hogy a szerző 1599, illetőleg 1603 után írta munkáját, 
de nem sokkal később, mivel'már 1594-ben oly korban kellett 
lennie, hogy az országgyűlésen a fejedelem beszédét hallgathatta. 
Az (mdivimi^ szó nem követeli, hogy ekkor már bizonyos állásban 
kellett volna lennie ; maga megjegyzi, hogy a fejedelem körűi 
nagyon sok nemes ember tolongott, hogy hallgassa. 

Ennyi positivumot tudván a szerzőről, vizsgáljuk meg 
munkájának az 1594 év történetét tárgyazó többi művekhez 
való viszonyát. Itt első sorban Bethlen Farkas művét kell tekin- 
tenünk. M szövegének legalább két harmadrésze szó szerint meg- 
van B'ben, nem ugyanoly sorrendben, sőt nagyon is felforgatva, 
de mégis egészen vüágos a szó szerint való átvétel. Bethlennek 
főforrása a III. kötethez az a szöveg volt, melyet M tartott fen 
számimkra. önkényt jöhetne az a gondolat, hogy esetleg M szö- 
vege készült B-ből kivonatolás és a sorrend megzavarása által ; 
ezt azonban kizárja egyrészt előbbi eredményünk a szerző korára 
nézve (1594-ben már élt), másrészt az, hogy B sokkal rövi- 
debb, sokat kihagy M szövegéből, még pedig bizonyos tendentia 

*) Mindkét részletet Bethlen Farkasnál is megtaláljuk, de B kihagyta 
Székely Mózes halálának anticipálását, valamint «>fecisse audivimus« helyett 
*fecit«^t ír: B 233. és 245. 1. 

SZÁZADOK. 1906. ni. FÜZET. 15 



226 szekfO gyula. 

szerint, a mit látni fogunk. Előbb azonban közölnünk szükséges 
B és M egyezéseit, s mivel csak B van kiadva, ezért B lapszámai 
sorrendjét fogjuk követni, megjelölve B-nél az M-mel egyező 
rész kezdő és végső szavait : 

B 36 ipse commissa est regressus : 676 — 68a. 

61 nunquam Transsylvania obviam iret : 22a. 

61 Eustacbium 62 agendum sibi : Hh, 

66 missum esse Caeterum : 106. 

85 Eustachium 86 spem eveniret : 146. 

87 Occurrunt siquidem 105 non immolabis : 15a — 216. 

125 immanem et impiam. . . .126 captato consilio : 11a. 

134 His ita constitutis gereret animum : 12a. 

136 Stepbanum exarant : 236. 

139 copia adeundi 142 conturbatura : 12a — 126. 

171 Sigismundus desistit : 3a. 

175 Hoc in statu 181 incrementum Ecclesiae : 316 — 336. 

182 ad Aronem suőragaturos : 396. 

182 Sigismundus 183 Rascianos : 39a. 

184 His receptis 185 constantes futuros : 396 — 40a. 

196 His auditis 199 Regni verő nostri 36 : 25a— 256. 

200 Non multo enarravit : 246. 

200 Sed enim. . . .201 depelli : 26a. 

205 Consiliarios 208 pruriebant, suadebant : 28a — 296. 

211 calculos 8U08 219 Transsylvanorum baererent : 296 — 316. 

220 Pontifice Maximo 224 illis accrevisset : 336— 35rt. 

224 At Sigismundus declararent : 36a. 

224 Duces Joanne 240 Transsylvaniám főre : 40a — 44a. 

240 His Sigismundus 264 incurrerent : 3a — lOo. 

267 Sinanum singulare 270 opprimeretur : 23a — 236. 

270 Dum ita pro 271 postulabat : 10a. 

272 videns universam trahere posset : 10a. 

272 polliciti erant 273 partium finiretur : 14a. 

274 ita responderi 276 ostendere olim : 36a — 6. 

276 inclinato ad credendum 278 ea toUi posse : 356. 

278 Sigismundus verő .... 288 consurrecturum : 44a — 466. 

290 in proposito animi Barbaros educeret : 126. 

290 in tanta praesertim. . . .294 facere videbantur : 13a — 14<i. 
294 His auditis Proceres 297 circumspectatque : 26a — 276. 

297 Rascianorura a Turcis 298 allaturas fuisse : 47a. 

298 tantaque animos 299 salutem exponerent : 276. 

299 Si superioribus 302 esse videbst : 276— 28a. 

302 Franciscus Gesztius 313 attribuerunt : 476— 50a. 

315 cum intestina 316 asseruerat : 50a. 



SZAM08KÖZY MÜVE AZ 1594 fív gbeményetrAl. 227 

316 Itaque pertaesus 318 consensum praebuit : 506 — 51a. 

318 refert : eo jam 324 consilia admissum : 366 — 38a. 

331 Thordam nacti : 51a. 

333 Se veluti ex 351 frustra implorabitis : 516 — 56a. 

360 aut 8Í ipse. . . .remansit : 596. 

365 tum litterís comprobant : 57a. 

366 Dum Thordae ne periclitetur : 566. 

367 Quibus ita jactis 369 elueretur : 586 — 59a. 

369 HÍ8 rumoribufi 371 Thordam venire : 59a — 6. 

371 Sed haec omnia 372 destitutus posset : 596. 

373 Nec enim ullara 386 relinquendum fuerat : 596 — 63a. 

390 intempestaque 392 obvius est factus : 63a. 

393 Kővárinum traditurus : 64a. 

393 Sub id tempus 394 observandum jubent : 65a — 6. 

395 quo majorem sibi 397 graviore corruunt : 796 — 81a. 

398 non tam depellendi. . . .deveniret : 736. 

399 tam Alexander 401 praeponebant bono : 786 — 796. 

401 Balthasar 402 constituit : 802^-816. 

403 postquara litterae fuissent : 826. 

403 iisque intellectis 404 adjecisse : 836 — 846. 

405 Dum autem Proceres restitui posset : 78a. 

406 jam inde, ex quo 407 personabant : 586. 

407 ac proinde. .». .408 confirmavit : 57a. 

411 a Senatoribus 412 suum direxit : 63a — 64a. 

413 Cum hoc modo 414 se insinuent : 656 — 66a. 

414 qui jam Vajvodae 415 agnosceret : 71a — 6. 

415 Joannem Forró 416 statueretur : 736 — 74a. 

416 Ladislaum Szalánczium. . . .417 delére possent : 77a — 6. 

417 acris ingenii obtulerunt : 756. 

417 Interim duo 418 mandarunt : 65a. 

419 poIUcituB est sünt dies : 75a. 

419 Utteras ad 424 author fuisset : 57a— 596. 

424 Deinde verő.... 425 exaraturum : 57a. 
426 Varadinum. . . .427 properant : 64a — 6. 

429 se prout Turcarum tradi : 776. 

429 Interea Bornemissza reduxere : 73a. 

429 Siculi etiam. . . .430 transierunt : 76a. 

430 Senatorum artibus 431 labefactavit : 86a — 87a. 

431 Joannes Gerendi.. . . .433 alios accedere : 826 — 836. 
433 Siculis verő et revocandum : 856. 

433 reducendum .... paratos : 85a. 

433 ignari quantam 434 accenderent : 856 — 86a. 

434 Proinde omni 438 apparuere : 87a — 906. 

490 Interea illi 491 implebant : 696— 71a. 

15* 



8ZEKFÜ GYULA. 

492 Kendius et ejus 493 imponebat : 686 — 69a. 

494 aut cicadarum adspirabant : 70fl. 

Mindezen helyeken B és M szó szerint megegyeznek, a 
mennyire a többszörös másolás és a nyomtatástól létrehozott 
eltávolodás megengedi. Feltehetjük ugyan, hogy Bethlen ugyan- 
azt a szöveget használta, a meljrról később Weidenfelder másolt; 
de ezt feltéve is tekintenünk kell, hogy Bethlen szövegét elóbb 
Keresden, azután a keresdi kiadásból Nagyszebenben Unyomat- 
ták, s így feltétlenül változást kellett szenvednie — ugyanígy 
Weidenfelder maga is rosszul másolhatott s M készítője szintén — 
s innen kellett a kisebb eltéréseknek származniok. Különben e 
kimutatás eléggé megvilágítja Bethlen barbár munkáját : a 
rendelkezésére álló szöveget teljesen széttördelte, hogy saját 
dispositiójához alkalmazhassa, e mellett azonban M szövegé- 
ből nagyon sokat kihagyott, s nem épen a legértéktelenebb dol- 
gokat. Egészben véve a Ill-ik kötetnél ez a főforrása ; mellette 
nagyon csekély mértékben Szamosközy és Jacobinus, nagyobb 
mértékben Baranyai Decsi ma ismert munkáinak használatát 
mutatja a kötet. 

Baranyai Decsi munkájának 1594-ről szóló részét teljes 
egészében ismerjük és megállapíthatjuk, hogy a hol Bethlen M-et 
használja, ott sehol sem egyezik meg Decsivel. Különben is Beth- 
len Decsitől nem Erdély belső eseményeinek \eirását, hanem 
a csatára jzokat és a némettel, főként a törökkel való tárgyalásokat 
kölcsönzi, míg az 1594 év belső történetére M-et használja. Bara- 
nyai Decsi megírta az 1594 év történetét, ezt ismerjük, s M szö- 
vege ettől teljesen eltérő, nem is szólva arról, hogy míg Decsi 
Báthory Zsigmond udvari historiographusa volt, addig M állan- 
dóan támadja Báthoryt s lapokon át jellemzi hitszegését és kegyet- 
lenségét, a melylyel a főurakat tönkretette. így kettősokból: 
a szövegek összehasonlításából és a két mű. tendentiájából kizárt- 
nak kell tartanunk M-re vonatkozólag .Decsi szerzőségét. 

Mindkét szempont vizsgálata egészen más eredménynyel járt. 
Szamosközyre nézve. Szamosközynek az 1594 év történetét 
tárgyazó munkája nem maradt reánk, csakis jegyzetei ismere- 
tesek Szilágyi Sándor kiadásának IV. kötetében, — a mikre 
nem lehet nagyon támaszkodni, mivel későbbi feldolgozásában 
aUgha 1) ragaszkodott azon szélső igazmondáshoz, mit ott nyilvá- 



') Itt és a következőkben Szamosközy tendentiája és felfogása 
érintésénél nem fogom minden egyes esetben Szamosközy műveiből ismer- 
tetni ezeket, hanem általánosságban utalok értekezésemre (Adatok Szamos- 
közy István történeti munkáinak kritikájához. Bp. 1904), valamint Bagyary 
Simon művére (A magyar művelődés a XVI — XVII. században Szamos- 



SZáMOSKÖZY MŰVE AZ 1594 tv ESEMÉNYEIRŐL. 229 

nít. Hogy elkészítette az 1594 év történetét, ennek bizonyítéka 
egy töredék, melyet, később jutván hozzá, Szilágp Sándor a 
IV. kötet 1 . pótfüzetében adott ki a 407 — 411. lapokon. Ezen töre- 
dék a török és német párt küzdelméről szól, s közli a lengyel 
kanczellár, Zamojszki intő levelét. Szilágjd bevezetése szerint 
egy ív papírra van írva Szamosközy kezétől, javításokkal, jegy- 
zetekkel, betoldásokkal ; az ív tisztán maradt széleire egy sereg 
oláh név van írva. Ebből látszik, hogy ez az ív Szamosközy nagy 
müve fogalmazványából töredék, eleje és vége hiányzik. M szö- 
vege szerzőségére, valamint M és B egymáshoz való viszonyára 
döntő fontosságúnak kell tartanunk ezt a töredéket. A töredék 
szó szerint megegyezik M 14a — 176 lapjaival, természeteden 
ismét tekintetbe véve azt a változást, a mit Weidenfelder és az 
1767 évi másoló hoztak létre, valamint azt, hogy a pótfüzet töre- 
déke első fogalmazvány, míg Weidenfelder már kész munkáról 
másolt, melynél maga az író, Szamosközy is eltért fogalmazvá- 
nyától. Ez az egyezés egyelőre csak azt bizonptja, hogy a 14a — 
176 lapok Szamosközy munkáját tartalmazzák. 

Ezen első eredményhez hozzá kell vennünk, hogy a töredék 
(jelezj^ük Sz-szel) szövegét Bethlen is átvette III. kötetébe. Három 
szöveg, M, B és Sz áll tehát rendelkezésünkre, mely szövegek vizs- 
gálatából a következőket láthatjuk. 

Az archetypus feltétlenül Sz, ebből készült bizonyos változ- 
tatásokkal M, és más változtatásokkal B. Sz szövegét M egyfoly- 
tában adja vissza minden megszakítás nélkül, míg B az eredeti 
szöveget több helyen szétszaggatva olvasztotta be ; így míg Sz 
407 — 411 és M 14a — 17a megegyeznek, addig e kettő megfelelője 
B 272—273, B 61—62, illetőleg 85—86, továbbá B 87—93, a 
mely részekben B több mondatot kihagyott, mit Sz és M tar- 
talmaznak. Lássunk egy részletet összehasonlítva : 

Sz 410. En videtis etiara- M 17a. En videtis etiam- 

num leliquias ílorentissimi huius num reliquias florentissimi hujus 

regni, cuius tutelam illi sibi Regiii, cuius tutelam illi sibi 

arrogarunt, qua dexteritate, qui- arrogarunt, qua dexteritate qiii- 

bus piaesidiis defendant ; quic- bus praesidiis defendant. Quid- 

quid Turca involare non potest, quid Turca involare non potest, 

Germanus proterit, vastat, diri- Germanus in viscera ejus regni 

pit. Praecipue autem haec rae exercens proterit, vastat, diripit. 

tenet admiratio, quod cum Praecipue autem haec me tenet 

videant Ungaria sepulta ipsos admiratio, quod cum videant 



közy István történeti maradványai alapján. Esztergom, 1907), a hol nézeteim 
egészben elfogadva találhatók. 



230 



SZEKFÜ GYULA. 



quoque perituros, nihilo tameu 
in tutando hoc valló, hoc clypeo 
sünt solliciti : ardente intergerino 
pariete, quid de continguis ipso- 
rum aedibus fiat, non vident. 
Putasne igitur, qui de sua pernicie 
tam sünt securi, de alienis malis 
ullam, non dicQ, auxiliandi spem, 
eed vei cogitationem suscipere 
posse ? Recenti in memória 'est, 
quanta foUicüaiionej quanta 
donationum pondere octo anno- 
rum pacem proximis annis ab 
Amurade Turca redemerunt ad 
ruborem usque et. pudorem eo 
omnino proposüo, ut interea in 
luxu et otio id quicquid est 
feriarum a bellis traducere pos- 
sint. Jam verő quis non videt 
Germanum inutilibus semper in 
rebus occupatum esse. Nunc 
iterum cum nonnullis principi- 
bus conspirantes, Gallicis rebus 
est iriJtenius, In omnium iura 
se insinuant, neglectis propriis, 
aliena negotia curant, nullo cum 
successu ; et sane nunc inprimis 
esset opus, si fratri Philippo regi 
Hispániáé auzilio aliquo succur- 
rerent, movet enim ille, sed 
panim promovet res Flandricas ; 
vereor ne tam illi suppetias 
veniant, quam sibi vei aliis 
provinciis eorum tutelae inniten- 
tibus. Deinde etiamsi aliquid 
seriae opis et auxilii Germanus 
Transilvaniae laboranti molire- 
tur, quod ego raihi persuadere 
nequeo, quis ? piUemusne (így) 
eius auxilium in tanto loci inter- 
vallo tempestivuni főre, ac cum 
summa necessitas tulerit, praesen- 
taneum periclitanii Transilvaniae 
futurum ? 



Hungária sepulta, ipsos quoque 
perituros, . nihilo tamen cupidius 
in tutando hoc valló, hoc clypeo 
sünt solliciti. Ardente integerrimo 
pariete, quid de contiguis eorum 
aedibus fíat, non curant. Putasne 
igitur qui de suorum pernicie tam 
sünt securi de aUenis malis uUam, 
non dico, auxiliandi spem, sed 
vei cogitationem suscipere posse. 
Recenti in memória est quantis 
sMidtationibus, quanta dona- 
riorum mole, quam pene suppli- 
citer octo annorum pacem proxi- 
mis annis ab Amurade Caesaré 
redemerint ad ruborem usque et 
pudorem, scUiceí ut interea in 
luxu et otio id quidquid est 
feriarum a bellis traducerent. 
lam verő quis non videt Germa- 
num inutilibus rebus semper 
occupatum esse. Nunc iterum 
cum nonnullis Principibus con- 
spirantes Gallicis rebus süni 
intenti. In omnium jura se insi- 
nuant, neglectis propriis, aliena 
negotia curant et quidem nullo 
cum successu. Nunc sane esset 
opus si fratri Philippo Regi 
Hispániáé auxilio aliquo succur- 
rerent. Movet enim ille, sed 
parum promovet res Flandricas. 
Vereor ne tam illi suppetias 
veniant, quam tibi vei alüs 
provinciis eorum tutelae inni- 
tentibus. Deinde etiamsi aliquid 
seriae opis Germanus Transsilva- 
niae laboranti moliretur, quod 
ego raihi persuadere nequeo, 
quis putet ej US auxilium in tanto 
loci intervallo tempestivum, ac 
cum summa necessitas tulerit, 
praesentem eum főre. 



SZAMOSKÖZY MÜVE AZ 1594 ÉT ESEMÉNYEIRŐL. 231 

B 92 — 94. Videmua nunc etiam reliquiae florentissimi Hun- 
gáriáé Regni qua dexterítate quibusque praesidiis defendantur. 
Quidquid Turca involare non potest, vicini in viscera ejus Regni 
exercent, proterunt, vastant, diripiunt. Praecipue autem haec me 
tenet admiratio, quod cum videant Hungária sepulta ipsos quoque 
perituros, nihilo tamen cujndius in tutando hoc valló, hoc clypeo 
sünt solliciti. Ardente integerrino hoc pariete, quid de contiguis 
ipsoním aedibus űat, non curant. Putasne igitur, qui de ipsorum 
pemicie tam sünt securí, de alienis malis ullam, non dico, auxiliandi 
spem, sed vei cogitationem suscepturos ? Recenti in memória est, 
quantis j>oUtcitationibtis Imperátor Romanorum, quantisque donariis 
oeto annorum pacem proxime praeteritis annis ab Amurathe rede- 
merit. Quid verő auxilii ab aliis remoratioribus, vei a viciniore sperare 
possitis 1 Austria, Philippi Hispániáé et Galliae Regum, ac aliis 
aliorum rebus distractis, vos ipsi facile judicare potestis. Deinde 
etiamsi aliquid seriae opis extranei Transsylvaniáé laboranti moli- 
rentur, quod ego mihi persuadere nequeo, quis putet eorum auxilium 
in tanto loci intervallo tempestivum, ac cum summa necessitas 
postolaverit, jn^aeserUaneum főre ? 

Ez összehasonlításra Zamojszki levelének egy részletét 
választottuk ki, melynek szövege azonban Szamosközytől szár- 
mazik. A 15a mondja : »nuncium . . . in Utteras vemaculo sermone 
missum ex archivo Albensi luculentius patefacere.«i) Termé- 
szetes tehát, hogy Szamosközy latinra fordítva Zamojszki magyar 
levelét, fogalmazványa szövegén a tisztázáskor vagy átdolgozás- 
kor változtatott. Ezt tekintetbe véve, az összehasonlításból ezek 
állapíthatók meg : 

1. Sz Szamosközy fogalmazványát, M végleges felddgozásáí 
tartotta fen számunlora. Sz-nek hibás constructióit M javítva 
adja : ^Nimc iterum cum nonnulUs principibus conspirantes, 
Gallicis rebus est intentus^ ; a hibás singularist M helyesen plurá- 
lisba teszi : »Nunc iterum cum nonnullis Principibus conspirantes 
Gallicis rebus sünt intentÍA Sz-nek eo omnino proposito üres kife- 
jezése helyett M egyszerűen scüicet-et ír. A hibás jnUemiLsne 
M-nél helyesen putet alakban jelenik meg. Az idézett részlet- 
ben is M bővebb : in viscera ejus regnum exercens és quam pene 
suppliciter, csakis M-nél van. Szamosközy a »vernaculo 8ermone« 
irt levelet classikus latinná tette és megrakta stilusának virá- 
gaival, így származott e két kisebb terjedelmű beszúráson kívül 
még néhány hosszabb is M szövegében, melyeket legyen szabad 
itt közölni. 

>) A fogalmazvány szűkszavú ebez képest : 8z 408. nuncium . . . 
allatum in Utteras missum ex archivo Albense luculentius pateíecero. 



232 SZEKFÜ QYCLA. 

Sz 408. simul et pereunt helyett M 16a ; simul et perire, 
quam juratum nominis Christiani hostem illis ipsis armis lacessere. 

Sz 409. ut iUi (h. ille) dim in capitdio prandebii helyett 
M löa ; ut ille olim Capuae delitiis enervatus, iste multis fretus 
viribus in CapitoUo prandebit. 

Sz 409. princeps Transüvaniae helyett M 16a; Princeps 
Illustrissime, quantumhbet te illi arctissimo foedere adjungas. 
Cujus fiducia te . . . 

Sz 409. »E fungino sünt genere, capite se totós tegunt, pul- 
verem et solum ferre non possunt, pilei quos popularim gestant, 
argento 8unt« ; — e részlet világos hibáit (solum és popularim) 
M kijavítja és megtoldja 16a : »E fungi sünt genere capite se totós 
tegunt, pulverem et solem otiumque castrense eos ferre non 
posse, umbracula pileorum lataeque patentes causiarum laciniae 
quae populatim gestant, satis argumento sünt. Denique crede 
mihi ingentem habent^m sitim, immensam avaritiam, pecuniaeque 
per fas nefasque congerendae stúdium adeo pene, ut ipsam 
animam venalem habeant, si Ucitatorem inveniant.« S csak itt 
folytatja M »8Íquidem in illis e8set«, mint Sz 409. Jellemző, hogy 
a Deniífue — inveniant mondat a fogalmazványban is megvan, 
csakhogy Szamosközy később szúrta be a margóra, SzUágyi 
Sándor pedig nem a maga helyén, hanem a 410. 1. a Per deum — 
hirudo mondat után helyezte a szövegbe, véletlenül ép oly helyre, 
a hová sehogysem ilük a Denique kezdetű mondat. Itt is látjuk 
tehát, hogy M a kész, tökéletes szöveget tartalmazza, a hog\' 
Szamosközy a végleges feldolgozást elkészítette. 

2. B szövege nem a fogalmazványon, hanem a végleges 
'feldolgozáson alapszik, azaz Bethlen Farkas munkájába Szamw^- 
közy szövegét nem a nehezen olvasható, széljegyzetekkel és tör- 
lésekkel teli fogalmazvány Sz kéziratából, hanem az elveszett, 
végleges feldolgozásból vette át. Ezt bizonyítja az a körülmény, 
hogy mindazon helyeken, hol Sz és M, azaz a Szamosközy-féle 
fogalmazvány és a végleges feldolgozás eltérnek egymástól, B nem 
Sz-szel, hanem M-mel egyezik. így in viscera ejus Regni, cupiiius, 
iníegerrimo (Sz intergerino-ja helyett) M-nél vannak, nem pedig 
Sz-nél. Az idézett részlet végén Sz és B praesentatieum-ot írnak, 
M ellenben praesentem eum, a hol azonban világos, hogy a 
Szamosközy-féle végleges feldolgozásban lévő praesentaneum 
Weidenfelder hibája folytán lett értelmetlenséggé. Nevezetes 
továbbá, hogy az előbb idézett részletek, melyek csakis M-ben 
vannak, a fogalmazásban azonban nincsenek, mind megtalál- 
hatók B szövegében, így : 

B 89. simul et perire, quam juratum nominis Christiani 
hostem illis armis lacessere. 



SZAM08KÖZY MÜVK AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL. 233 

B 90. ut ille olim Capuae deliciis enervatus, iste multis 
fretus viribus, in Capitolio prandebit. 

B 90. Princeps Illustrissime, quantumlibet te illis arctis- 
simo foedere adjungas, quorum fiducia ... 

B 90 — 91. illis non fungorum more capite se totós tegere, 
non umbracula pileorum lateque patentes causiarum lacinias 
gestare (qoibus uti omnibus fere ubique hodie mos est), sed 
pulverem et solis aestum omnesque castrenses molestias per- 
ferre, est necesse. Deinde vide mihi ingentem ubique regnare 
habendi sitim, immensam avaritiam, pecuniaeque per fas et 
nefas congerendae stúdium, adeo ut alter animam etiam venum 
exponeret, si licitatorem inveniret. Si quibus inesset . . . 

Láthatólag ugyanazt a szöveget használta B, mint M. 
Csakis azok a változtatások vannak jelen, melyek Bethlen Far- 
kas dolgozása módjából folynak ; sohasem másolja szó szerint 
kútfőit, még a szétdarabolt szövegek egyes mondatainak sem 
kegyelmez, a constructiókat, vonzatokat, grammatikai és stiláris 
viszonyokat megváltoztatja, s így a kűtfó eredeti szinét legtöbb- 
n3rire let<)rli. Megjegyezhetjük, hogy a habendi sitim kifejezést 
véletlenül helyesen vette át a feldolgozásból, míg M habentem 
süim-je Weidenfelder hibájából származhatik. 

3. Ámbár B és M egyaránt Szamosközy végleges feldolgo- 
zásán alapulnak, az eredeti Szamoskőzy-szőveget csakis M tartja 
fen. Itt tekintetbe kell vennünk, hogy Bethlen Farkas önálló 
munkát írt, melyhez Szamosközy iratait nagyobb mennyiségben 
ugyan, de csak ép úgy használta, mint akár Istvánffy, Pethó 
Gergely, De Bry, vagy Decsi munkáit, azaz czélja nem volt az 
említettek történeti műveinek változatlan fentartása, hanem 
azokat saját czéljaihoz képest átalakította. Innen van, hogy 
az egész couleuT locale-t, a mit az illető kútfőkben a szerzők 
életére vagy koxviszonyaira talált, könyörtelenül eltávolította, 
a mint természetesen nem is mondhatta, hogy Báthory Zsigmond 
1594 júniusi gyulafehérvári besxédét hallotta ő, Apafi Mihály 
tanácsosa, — mint erről már előbb szóltunk. Weidenfeldemek 
ellenben nem volt más czélja, csak az előtte levő szöveg lemáso- 
lása, és ezt becsületesen, tehetségéhez képest elvégezte ; elkövetett 
hibáit elég könnyen feUsmerhetjük az M és A másolatokon. 

Legyen szabad megemlítenünk itt, hogy Bethlen Farkas 
műve távolról sem tartja fen az elveszett, de tőle átírt kútfőket 
tudományos használatra alkalmas formában. Láttuk, hogy az M 
szövegének alapjául szolgáló munkát mennyire széttördelte, össze- 
függéséből kiforgatta, e mellett azonban bizonyos tendentiától 
sem volt ment. Zamojszld minden tekintet nélkül jellemzi levelé- 
ben a Habsburg-ház és a németek önző politikáját, hitszegéseit, 



234 



SZEKFÜ GYULA. 



veszélyben gyávaságát. Ezen részletek Sz és M szövegében ránk 
maradtak. Bethlen azonban mindenütt kikerülte a Germani 
említését, az egyes Habsburg-uralkodók neveit elhagyta ; Sz 409 
és M 166 rjpestüevdissima Ferdinandi ambüio* kifejezését kihagyta, 
s azon hosszabb részleteket, melyekből a Germani elhagyásíával 
nem sikerült a császáriak elleni gyűlölet nyomait eltávolítani, 
egészen elhagyta, s helyettük rövid, színtelen mondatot szúrt 
be, pl. így: 



B 94 — 95. praeterea in quan- 
tum discrimen devenerit Joannes 
primus Hungáriáé Rex, initis 
cum Ferdinando pactis, Turcis 
postea propalatis . . . 



M 18a. Joannes Rex Hun- 
gáriáé, Sigisraundí Regis ohm 
sororius, honesta ac utrique parti 
salutaria pacta cum Ferdinando 
pepigerat, quibus continentia in- 
ter se bella, bono Reip. Chri- 
stianae tandem sopirentur, nec 
verő iis pactis utrinque initiarant 
( A tévesen : imitarant), ut prae- 
ter Caesarem, Joannem Hun- 
gáriáé, Ferdinandum Bohemiae 
et Sigismundum Poloniae Reges, 
nemo conscius eorura esset. Sed 
quid posthac Ferdinandus sancte 
et secreto factas, consignatas 
obsignatasque pacis et foederis 
tabulas, quibus non in invidiam 
tantum, sed et in discrimen 
caput Joannis Regis induceret, 
ad Solimannum patefecit et 
transmisit, pudenda ad omnem 
posteritatem ac minimé Regia 
persona digna levitate. Quod 
crimen postea Joannes Rex multo 
auro multisque inficiationibus ad 
Solimannum detersit. 



Bethlen ezen loyaUs tendentiát nemcsak Zamojszki valóban 
erőteljes levele másolásánál és nemcsak a németekkel szemben 
tanúsítja ; úgy látszik, egyik elve volt, hogy az ellentéteket sehol 
se élezze ki s éhez képest a szenvedélyes kifejezéseket elseké- 
lyesítse, nem törődvén azzal, hogy ily eljárással kútfőit leg- 
jellemzőbb tulajdonságaikból vetkőzteti ki. így M 36 — 4a ; >vel 
tam humiliter insolentissimi tyranni ferrent jugum«, — ezt Bethlen 
megváltoztatja : »vel tam humiliter durum Vajvodae ferrent jugom^ 



SZAMOSKÖZY MÜVE AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL, 235 

(B 243) ; továbbá M 136 : mlgusque saiellüum, B 292 : rdiauosque 
stb.i) Bethlen ezen különös másolási módja majdnem lehetet- 
lenné teszi a tóle művébe felvett XVI. századi munkák tudo- 
mányos használatát, mert sehol sem lehetünk bizonyosak, vájjon 
egy-egy fontos hely nem Bethlen betoldása-e, vagy nem hagyott-e 
ki esetleg egy még fontosabb helyet. 

Összefoglalva az Sz, M és B szövegek összevetéséből nyert 
eredményeket, megállapítható, hogy B és M nem az eredeti Sz 
fogalmazványra támaszkodnak, hanem az Sz fogalmazvány után 
készült Szamosközy-féle végleges feldolgozásra, melyet jelen- 
leg X-szel jelölünk, még pedig B a most jelzett X szöveget cson- 
kán, rövidítésekkel, tendentiosus kihagyásokkal írta át, míg a 
Weidenfeldertől készült W jelzésű szöveg X-nek teljes és nem 
túlságosan hibás másolatát tartalmazza, az M és A másolatok 
pedig együtt teljesen pótolják az elveszett W, illetőleg X szöveget, 
így a szövegek dágazása (de nem értéke, mert W, illetőleg M és A 
hasonlíthatatlanul többet érnek B-nél, bár látszólag távolabb 
vannak X-től) ilyenformán ábrázolható: 

Sz 

I 
X 

/\ 

W B 

/\ 
M A 

Itt azonban nem vettük tekintetbe, hogy B, melylyel a Benkó- 
kiadást jelöljük, egyrészt csak a Bethlen Farkas előbb ismer- 
tetett dolgozásmódja szerint átalakított Szamosközy-szöveget 
tarthatta fen, másrészt, hogy Bethlen Farkas eredeti kézirata is 
nagyon sok és teljességgel ellenőrizhete'len változáson ment át, 
míg sok másolás és a keresdi kiadás után Hochmeister Márton 
sajtója alól kikerült. Az Sz-X-W-M-A sorozat teljes bizonyos- 
ságai volt megállapítható, s az Sz töredék terjedelméhez képest 
M és A Szamosközy valódi végleges feldolgozását tartalmazzák. 
Innen azon föltevéshez, hogy M és A kéziratok Szamos- 
közy munkájának másolatai, csak egy lépés volna. Igaz ugyan, 
hogy Sz töredék, eleje és vége hiányzik, s ezekhez a legnagyobb 
pontossággal illeszthetők M, illetőleg A megfelelő részei, — mégis 
Sz szövegét nem tartjuk elég hosszúnak, hogy a vele való megegye- 
zésből az egész M és A szövegre Szamosközy szerzőségét bebizo- 

*) ügyaiúgy Kendi nagyszerű beszédéből is kihagyja a németet 
gyalázó, nagyon jellemző részeket: B 333—351. V. ö. 516 — 56a. 



236 SZEKFÜ GYULA. 

nyitottnak vehetnók. További vizsgálatra van szükség, egyrészt 
szövegkritikai téren, másrészt a kéziratból meríthető személyi 
és korbeli adatok alapján. 

M az 57a — 58a lapokon Báthory Zsigmond levelét közli 
Báthory Andráshoz, a következő bevezetéssel : »Adscribam ad 
verbum ipsius Sigismundi litteras, ad Cardinalem Andreám data!>, 
ne quis fidem eorum, quae narramus, a nobis desideret. Eas in 
archivo Cardinalis Principis, postquam a Michaéle Valacho caesus 
est, nacti sumus,i) quarum exscribendarum copia etiam si ex 
prototypo nobis non suppeditaverit, tamen hoc quoque quod 
proferimus exemplum minimé supposititium esse arbitramur.« 
Ez a bevezetés nincs meg B-ben, a levél maga azonban egész ter- 
jedelmében megvan B 420 — 423, és Szamosközy maradványaiban 
a Hédervári-codex egyik lapján, honnan Szilágyi Sándor kiadta. 
(Szamosközy művei, IV. köt. 32 — 34. 11.) Ez a levél már eredetileg 
is latin nyelvű, s így a háromféle másolatban csakis másolásból 
származó eltérésekről lehet szó. Annál meglepőbb azonban, hogy 
az M-nél fénmaradt szöveg minden tetíntetben ragaszkodik 
Szamosközy másolatához, míg Bethlen már változtatva vette át. 
Tgy pl. Szamosközy IV. 32. vix verő aiU nvUa spes auxüii ; őla. 
víx verő aut nulla spes auxüii ; B 420. vix verő aliqua aut nuUn 
potius spes auxüii. — Szamosközy IV. 32. deploret spe nobű 
óblata interim ; 576. deploret spe nobis óblata interim ; B 420. 
deplorat. Interim. — Szamosközy IV. 33. nos perimdis prae^n- 
tibus involvamus ; 576. nos periculis praesentibus involvamus ; 
B 421. nos praesentibus pertctdis involvamus. — Szamosközy 
IV. 33. favemus charissimo fratri nostro BaUhasaro ; blb. favemus 
charissimo fratri nostro BaUhasaro; B 421. favemus fratri nostro 
charissimo Balthasari Bathoreo. — Szamosközy IV. 33. existi- 
mamxAs, Ad; blb. existimamus. Ad; B 421. existimamus, ad. 
— Szamosközy IV. 33. nobis expectationi omnino poUicemur ; 
58a. nobis expectatione omnino pdlicemur ; B 422. nobis expe- 
ctationique nostrae omnino nobis poUicemur^ és még kisebb eltéré- 
sek. Ezzel szemben M-nek Szamosközy szövegétől való eltérései 
tisztán másolásiak {et, ex helyett ; ne, ne^ helyett stb.), míg Bethlen 
elég nagy mértékben változtatott az előtte levő szövegen. Fel 
kell tennünk, hogy Szamosközy mikor véglegesen feldolgozta 
munkáját, a levél másolásában nem tért el attól a szövegtől, 
melyet maga készített, s így bizonyos, hogy Weidenfelder előtt 
most is Szamosközy szövege feküdt, nem pedig valamely más 
mtmka, mely véletlenül közölte volna ugyanazon levelet, mit 

») M sor végén : sums világosan látható, A-nál stint, de a constructio 
világossá teszi, hogy M csakis a kevés hely miatt hagyta ki 8umus-h6\ 
az u betűt. 



SZAHOSKÖZT MŰVE AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL. 237 

Bethlen Szamosközy művéből közöl. Nevezetes még a Hédervári- 
codexben a levél szövege után Szamosközy jegyzete : »Bátori 
Sigmond levelének mása Bátori András cardinalnak, melyből 
meg tetszik Sigmond dolga és az fő tanácsuraknak méltatlan 
halálok.^ — Szamosközy tehát tendentiosusan másolta le ezen 
levelet, s ha valóban megírta munkáját, ott ebből a szempontból 
kellett hasznát vennie. Ezzel szemben Bethlennél nem látszik 
ez a tendentia világosan. B 419. a Bocskayval való tárgyalások 
után minden átmenet nélkül így ír: »Haec dum tractantur, 
Sigismundus vajvoda Kővárini aliquantum conquiescens, litte- 
ras ad Andreám Báthoreum Cardinalem in Poloniam sequenti 
tenoré exaratas expedit* (B 419) s közU a levelet. Szamosközy 
igazi tendentiája egyedül M (és A) szövegében található meg. 
A z 566 — 57a 11. elmondja, Báthory Zsigmond hogyan hitegette Bol- 
dizsárt a trónról való lemondással, sőt f ormáUsan szerződet kötött 
vele, a mint a levélben is elmondja. Erre támaszkodva jártak el 
a tanácsurak Tordán, majd Kolozsvárott. És »ne quis fidem 
eorum, quae narramus, a nobis desideret« (57o), ezért írja le 
szórói-szóra a levelet. Bethlen teljesen elhomályosította Szamos- 
közy tendentiáját a Szamosközy-szöveg szétszaggatásával, M 
ellenben Szamosközy intentiójához híven s betű szerint Szamos- 
közy után közU a dolgokat. 

M kézirat elején a 14a — 17a lapok, vége felé az 57a — 58a 11. 
tehát kimutathatólag Szamosközy elveszett munkájából valók, 
még pedig, mint a Bethlennel való összehasonlítás mutatja, 
oly szorosan csatlakoznak a kétségtelen Szamosközy szövegek- 
hez, hogy a köztük levő viszony csakis az eredeti és másolat 
közti viszony lehet. A legkisebb részletekig menő egyezések lehe- 
tetlenné teszik azon feltevést, mintha M a vizsgált részleteket 
valamely ismeretlen íróból vette volna, a ki viszont Szamosközyt 
használta volna. Mindezek után talán nem fog elhamarkodottnak 
látszani Ítéletünk, ha az M (illetőleg A) kézirattól fentartott szö- 
veget teljes egészében Szamosközy munkájának tartjuk. Ezen 
véleményünkben megerősítenek a következő adatok. 

Láttuk már, hogy a szerző 1594-ben hallotta Báthory Zsig- 
mond beszédét az országgyűlésen, s 1603-ban még megérte Szé- 
kely Mózes halálát. Ezen kormeghatározás jelenlegi ismere- 
teink mellett egyedül Szamosközyre illik, ö épen 1594 legelején 
jött vissza külföldi útjából, i)s mint tudjuk, legalább 1608 végéig 
életben volt. Böjthi Veres Gáspár szerzőségét az 1594- re vonat- 
kozó adat teljesen kizárja. 1617-ben, mikor Bethlen Gábor kül- 



*) Már 1594. ápr. 18-án okvetetlenül Kolozsvárott volt. Szamosközy 
tört. maradványai, IV. 43. 1. 



238 SZEKFŰ GYULA. 

földre küldte, még messze lehetett a 30-ik évtől is.i) Láttuk, hogj' 
Baranyai Decsi szerzősége nem jöhet szóba. ^) Kovacsóczy Far- 
kas megírta ugyan saját kora történetét, melyet Szamosközy 
és Bethlen Farkas használtak még,^) de szerzőségét kizárja termé- 
szetesen az 1603-ra való hivatkozás. A szerző különben állan- 
dóan dicsérő jelzőkkel halmozza el a nagy kanczellárt (14a. 
alterum quidem prudentia singulari Covatsocium), egy helyen 
pedig (25a) megemlíti, hogy Kovacsóczy történeti műve meg- 
fordult a kezén : )>Orationem quam Cacasius ad Reginam habuit, 
Kovatsocio auctore scriptam et elaboratam, quae multorum 
manibus teritur et ipse Kovatsocius Históriáé suae quam imper- 
fectam reliquit ad verbum inseruit, non duximus operae precium 
huc apponere«, s ezután másra tér át.^) E részletet a szerző 
alig sokkal 1603 után írhatta, később már nem igen érdeklődhet- 
tek Kakas beszéde iránt az emberek; a XVII. század elején 
azonban kimutathatólag csakis Szamosközy használta Kovacsóczy 
félbemaradt müvét ; természetes is, hogy Kovacsóczy hagyaté- 
kából csakis ő reá szállhatott ; az pedUg nem valószínű, hogy 
Szamosközy nagy munkája készítése közben másnak is átengedte 
volna. így ez idézett részlet, s benne azon adat, hogy a szerző 
Kovacsóczy művét használta, szintén Szamosközy szerzőségére 
mutat. 

Mindezek után két tényt kell összevetnünk. Az egyik az, 
hogy a szerző 1594-ben országgyűlésen lévén, 1603 után írta 
művének legalább egyik részét ; a másik, hogy műve tekintélyes 
része, két helyen is szórói-szóra, sőt betű szerint megegyezik 
Szamosközy kétségtelen műveivel. E két tény egybevetéséből 
csakis Szamosközy szerzősége következtethető, a mit ezek után 
talán egész bátran elfogadhatunk, s) 

Szamosközy nagy munkájának — historiographia- történeti 



*) A Böjthiröl ismert adatok rövid össMállítása Makoldy Sándor 
bölcsészettudori értekezésében. (Böjthi Veres Gáspár élete és történetirói 
munkássága. Nagykároly, 1904.) 

■) Különben már 1601-ben meghalt. Gyulafi Lestár tört. marad- 
ványai. Mon. Hung. Hist. SS. XXXIII. 17. 1. — V. ö. Mon. Hung. Hist. 
SS. XVII. XII. l., a hol Toldy Ferencz még nem ismerte Gyulaíi Lestár 
adatát. 

") V. ö. idézett értekezésem, 36. 1. 

*) Bethlen Farkas kezében megvolt Kovacsóczy munkája s Szamos- 
közy tói eltéróen jónak látta közölni az egész beszédet. B 185 — 196. 

6) Ide iktatjuk Szabó Károly megjegyzését: »A Seivert által itt 
ismertetett kézirat Szamosközy István nagyszerű történelmi müvének töre- 
déke lehetett, melynek tetemes része s ebben az 1593 és 1594 év leírása 
is elveszett, vagy máig is lappang. « Mon. Hung. Hist. XXXI. (Gyulafi 
Lestár) 9. l. A kitűnő tudóst a XVI. század irodalmának ismerete látat- 
lanban is helyes útra vezette. 



SZAMOSKÖZT MŰVE AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRíU. 239 

szempontból — talán legérdekesebb része az 1594 évi események 
leírása volt. Itt állott a történetíró legnehezebb feladata elótt. 
Az összes eseményekről kitűnően értesült, de előadásukban Kova- 
csóczyhoz, másrészt Bocskayboz való viszonya befolyásolhatta. 
Eddig ismert, Szilágyi Sándortól kiadott művei alapján meg lehe- 
tett állapítani, hogy feldolgozott munkájában semmiesetre sem 
mondta ki Bocskay részességét a főurak kivégzésében, a mint 
ennek kimondásától nem tartózkodott a maga számára készí- 
tett jegyzeteiben. M szövege csakis a Kolozsvárra való visszatéré- 
sig ér. Bocskay fellépése, a tanácsurak tévedései megbossztdására, 
a lugasbeU jelenet (Szamosközy, lY. 39.), az elfogáskor történ- 
tek csak ezután kerülhettek sorra, de a kezünkben levő töredék- 
ből is világosan látható, milyen ügyesen csoportosította az 
eseményeket már jó előre, hogy később könnyen megkerülhesse 
a veszélyes pontot, Bocskay részvételét a kivégzéseknél. A követ- 
kezőkben legyen szabad Szamosközy felfogását e téren röviden 
körvonaloznunk. 

Bocskaynak Báthory Zsigmond és a háború-párt melletti 
állása annjrira világos volt, hogy hiábavaló és feltétlenül rossz 
benyomást keltő lett volna ennek tagadása. Nem is kísérli meg 
ezt ; ha pedig elmondja, úgy valahogyan módját kell ejteni, 
hogy Bocskay neve a későbbi véres események ódiumától mégis 
érintetlen maradjon. Ezért Báthory Zsigmond magatartásában 
két phasist különböztet meg. Az első, mikor Báthorynak egyet- 
len czélja a török elleni háború volt, tehát a keresztyénség és 
a nyugati civihsatió szempontjából feltétlenül helyes czél. Ebben 
mellette van Bocskay ép úgy, mint a tanácsosok egy része, 
sőt maga Kovacsóczy is. Tgy a tordai gyűlés kezdeténél említi : 
^cancellaríus vir prudentia et facundia maximus, qui videbatur 
a Pziiicipis consiliis per illa adhuc tempóra non multum abhaerere, 
sententiam ejus accuratis verbis propo8uit« (29a), s elmondja 
Kovacsóczy beszédét, melylyel a török béke felbontását ajánlja. 
Az ilyen ügyben, mit Kovacsóczy is helyeselt, kellett jónak és 
nemesnek lenni, ezért megengedi Szamosközy, hogy eleinte 
mindkét párt a haza javát akarta ; pl. Geszti Ferencz érdekes 
beszédének leírása után i) így szól : »Cum haec disceptatio teneret, 
erant adhuc res Transsilvaniae motibus magis et tumultibus, 
quam bello Turcico obnoxiae, quippe cum fundamenta medi- 
taretur utraque pars salutis quamquam diversa via, nondum 
pertinacia utrinque studia in certam aliquam sententiam conflata 
erant. Princeps plenus animi et spei, tum freto juventutis fero- 



*) Szilágyi Sándor Bethlen F. alapján részletesen ismertette. Erd. 
Orezággy. Emi. IH. 318. 1. 



240 szekfO gyula. 

cioribus consiliis aestuans novisque rebus inhians, bello, armisque 
curandam salutem Reipubl. contendebat, eamque sententiam, 
quam salutarem rebatur. Senatores verő, non tam contradicendi 
studio tardiores, quam ab aetatem provectam et rerum diutur- 
num usum cunctabundi, pace et tranqiiillitate potius, quam 
bello incolumitati provinciáé cavere malebant, certam quippe 
quietem incerto bello perferendam esse satius ducebant« (50a). 
A végzetes kettéválást Báthory Zsigmond fiatalabb környezeté- 
nek meggondolatlan tanácsai, másrészt Zsigmond csodálatos 
változékonysága és kétszínúsége okozták, melyet növelt az a 
körülmény, hogy a Tordán összegyúlt fegyveres gyűlés Rendi 
Sándor izgatása folytán erélyesen ellenszegült a török béke 
felbontásának : »Videbat enim obstinatione arma in Tuicas 
sumendi, multum invidiae certe nihil gratiae apud proxánciales 
contraxisse omnibus ejus conatibus ad irritum cadentibus, ex quo 
propediem inter se et illos nonnisi ingentia dissidia, ex dissidüs 
alterius partis exitium conflatum iri. Prorsus, ut mirum videri 
queat, tanta pertinacia mailét consultum propositum illum 
(A : illud) fovisse, ut maluerit de tam flopenti regno, honoribusque, 
opibus, patriaque, quam de concepta opinione pravaque sententia 
discedere. Proinde principatum in licitationem ponit ac Bal- 
thasari fratri ea conditione vendit« . . . (566 — 57a) s itt közli 
a fejedelemségről való lemondás feltételeit, melyek hiteles voltát 
a Báthory Andráshoz irt levéllel bizonyítja. Mindeddig, hogy 
Bocskay Zsigmond mellett állt, egészen elfogadható volt és ebből 
Bocskayra semmiféle szégyen nem . szállhatott, innentől kezdve 
minden bajnak oka Báthory Zsigmond ; ó nem tartotta meg 
Boldizsárral kötött szerződését, Ígérete ellenére visszatért Kolozs- 
várra s elfoglalta azt a széket, mely már nem illette meg ; a jó- 
hiszemű fejedelemválasztókban, kik Kolozsvárt Boldizsár meg- 
választására gyűltek össze, árulókat és felségsértőket látott, s 
hogy bosszúját kitölthesse rajtuk »simulatione et dissimulatione. 
uti res postulabat, utendum ratus, piacida et benigna ovatione 
litteras ad conventum« küld (82a^, bosszúvágyát és haragját 
elrejtve kegyesen visszatér Kolozsvárra, hogy ott rémes gyilkos- 
ságokba merüljön. Mindezekért csakis ő felelős, s ilyen előadás- 
nál senkinek sem juthat eszébe, hogy Bocskay szerepe iránt 
érdeklődjék. Nem tagadhatja iigyan Bocskaynak Kővárba uta- 
zását és Báthory Zsigmonddal tanácskozását, de ezt ártatlan- 
nak tünteti fel: »sed quidem nisi jussus fuerit a Principe, légi- 
timis de caiisis Varadinum resignare (a senatoroknak) non com- 
missurum, ut superstite illó in id muneris, quod síuie fidei ei 
diligeritiae esset traditum, quisquam temere involaret. Quibus 
ita per Forronem nunciatis, ipse, firmata fideUbus praesidiis 



SZAM08KÖZY MÜVE AZ 1594 ÉV B8EMÉNYEIRÖL. 241 

arce, recta Varadino ad Kővarum contendit, ubi Principis animum 
natantem, interque spem et metum suspensum, praesenti consilio 
animavit« (756 — 76a/ Ettől kezdve többet nem szól Bocskayról, 
csakis a kolozsvári bevonuláskor említi, mint a Zsigmondot 
kíséró csapatok egyik vezetőjét. Báthory rossz tanácsadói közt 
soha sem említi ; így 47a, hol egyrészt Camllót, Kovacsóczyt 
és Kendit dicséri, velük szemben Geszti bűneit sorolja fel. 
Szintén Bocskay háború-pártiságának enyhítésére szolgál 
annak gyakori kiemelése, hogy a senatorok eljárása sem volt 
ment az önérdektől ; főként Báthory Boldizsárról és Kendi 
Sándorról emeU ezt ki ; ők ketten voltak legtekintélyesebbek, 
Boldizsár születésénél fogva, Kendi esze, birtokai és családi 
összeköttetései által. »Et haec quidem erant Alexandri ejusque 
partium in speciem consiUa, caeterum cupiditas, magnorum 
virorum alumna, occultius ahquid in eo meditabatur, nempe 
cum Sigismundns magistratu se abdicaverit, aut se (uti fere- 
batur) aut generum Balthasarem in Eegni fastidium extolleret« 
(666 — 67a^ ; másutt : »et tanta sane erat Balthasaris poten- 
tia cum artificiosa ambitione, quae nunc magis, quam unquam 
exarserat, conjuncta, ut haud cuiquam dubium videri posset 
cum ob opes, ob factum, ob afEinitatem Kendianam ... in 
petitioné regni delatum iri« (786 — 79a/ így még mielőtt Báthory 
Zsigmond lemondott volna Boldizsár javára, már Boldizsár és 
apósa számítottak a fejedelemségre, — ennek feltűntetésével 
Bocskaynak pártfoglalása tiszteletreméltóvá lesz, — viszont 
Kovacsóczytól, ki folyton háttérben van, sikerűi neki elválasz- 
tani a két ambitiosus főurat, ennélfogva e kettőnek törekvése 
semmi homályt nem borít Kovacsóczyra. Különben Boldizsár 
és Kendi önzéséről már jegyzeteiben is említést tesz Szamosközy. 
Bocskay szereplését így ügyesen megoldotta, csakis hallga- 
tással vétett a történetírói kötelesség ellen, — egyúttal ezen meg- 
oldással lehetővé tette, hogy a Kovacsóczy iránt érzett tisztelet- 
nek és sajnálkozásnak megfelelő hangot adjon. Kovacsóczy — 
előadása szerint, a hogy talán valóban történt is a dolog — eleinte 
nem mondott ellen Zsigmond terveinek, mindaddig, míg a tordai 
gyűlés a béke mellett nem nyilatkozott, s míg Báthory formá- 
lisan le nem mondott a fejedelemségről. Báthory ezen lépésével 
kijelölte Kovacsóczy számára az egyetlen lehető, becsületes 
utat : a jövendő fejedelemhez, Boldizsárhoz és pártjához csatla- 
kozni. Zsigmond visszatérése megváltoztatta a helyzetet : az 
országgyűlés nagy többsége visszahozatala mellett nyilatkozik, 
Boldizsár maga is mellette van, így Kovacsóczy is szó nélkül 
visszatér előbbi fejedelméhez. Hogy Zsigmond nem nyíltan 
fogadta visszatérő alattvalóit és titokban már készen volt a 

SZÁZADOK. 1908. m. FÜZET. 16 



242 szekfC otuIíA. 

vérengzés tervével, ez Zsigmond bűne, Kovacsóczy az ő ártatlan 
áldozata volt. 

Ezen felfogáshoz képest a szöveg teli van Zsigmond ellen 
való elkeseredett kifakadásokkal, s ezek mellett egy helyen 
Zsigmond egész uralkodásának egyetlen szempontból való tömör 
jellemzését adja, mely így hangzik : »Advenae Magnates super 
ingenium provinciáé insinuati et opibus ac latis fundis a Sigis- 
mundo Principe saginati, Getzius (Geszti helyett), Comis, 
Jósika, ne alios nominem veros Transilvanos et indigenas, clande- 
stino odio consectabantur, aut cicadarum ovis prognati, tanquam 
de coelo delapsi Catones perpetuis praejudicüs seniora patriae 
consilia occupabant, ipsi se videri aliorum Aristarchum volebant. 
Primis subselliis se ingerebant, ad nutum Principis quantum- 
libet insani linguam applicabant, omnibusque sensibus servie- 
bant, si quid sani aut patriae conducibile quispiam aiferebat, 
perduellionis reus agebatur ; non jus ac verum in cognitionibus, 
sed mera erat corruptela, libidó Principis aereae fixae tabulae 
erant. In consiliando assentatio, calumnia et servitus regnabant ; 
ne tamen absque specie ulla recti quicquam gereretur, aliis alia 
erimina clam palamve intentabantur suspicionibusque pervulga- 
bantur. Tu in pemiciem fratrum Bathoriorum clandestina con- 
silia molitus (es), sic perierunt viri optimi et patriae primores 
Galfius et Gyulaius. Tu Galfio et Gyulaio operám navasti. Hujus 
structi (?) facinoris crimine Johannes Bomemissa primum odio 
deinde occidione obrutus est. Tu excedere regno Principem 
coegisti ! Hujus criminationis maUgnitate novem illustres patriae 
proceres bonorum ac coUorum sectionem subiverunt. Tu even- 
tum spectasti, ut fortunae suae consilia applicares. Sic cardinalis 
Bathorius et fráter ejus germanus diutumo exilio plexi sünt. 
Tu in consilium cogitationum tuarum perfidiam prius, quam 
sinceram fidem attuHsti ! Hac calumnia multi boni e nobiUtate 
oppressi sünt. Tu perduellionis suspecto patri ac fratri adhesisti. 
Sic Zalanicorum (Zalanciorumh.) fratrum alii camificis mambus 
subjecti, alii expilati morte duriorem vitám traxerunt. His alüsque 
ejusmodi coloribus a sicofantis, quibuscunque libidó erat, erimina 
intendebantur, ne scilicet Principi bellaturienti pecunia, nervus 
bellorum deesset, et illorum sanguis ac opes insanae mihtiae 
stipendium esset« (696 — 71a/ Saját kora viszonyainak ennyire 
világosan látó, pessimista szempontból öszpontosított classikus 
rajzát egyedül Szamosközy írhatta ; közöltük e hosszabb passust, 
egyrészt, hogy M szövegének értékét documentáljuk, — a töredék 
semmiben sem marad el Szamosközy többi művei mögött, — 
másrészt,, hogy Bethlen Farkas másolási módjának egy különös 
sajátságát kiemeljük. 



SZAM08KÖ2Y MÜVE AZ 1594 ÉV ESEMéNYEIRÓL. 243 

Ezen részletet Bethlen csak kis részben, de két helyen 
illesztette művébe : Az egjrik B 490 — 491. merítő períü Gálfius-UA 
érit $ecuTU8'Vg, a mit ily gyermekesen vezet be : »Interea üli, qui 
in sententiam Vajvodae juraverant, et de bonis interfectorum 
ampla spolia reportaverant, ubicunque trés vei quatuor congregati 
fuerant, vix aliud aliquid inter se colloquebantur«, — azaz 
ezzel a Zsigmond-pártiak hangulatát akarja jellemezni, nem 
gondolván arra, hogy mily képtelenség egy ilyen tömeges kivég- 
zésnél ép Zsigmond párthívei részérói a régebbi bűnök előásása 
és a mostanival összeköttetésbe hozása. A másik részlet B 494. 
aut cicadarum ovis . . . summopere adspirabatitf a mivel a Zsig- 
mond-ellenesek beszédeit adja vissza. Azaz Bethlen a Szamos- 
közy egységes, egy czélból következetesen épített előadását 
két részre darabolja, s eg3rikkel az egyik, másikkal a másik párt 
felfogását jellemzi az illető eseményről. Ez a mód, melylyel 
Bethlen a rendelkezésére álló kútfőt naint egységet megsemmi- 
síti, nem itt nyilatkozik legnagyobb mértékben ; az 1594-iki 
katastropha leírása előtt »apostrophe ad lectorem« útján értesít 
bennünket,!) hogy a továbbiakra nézve a történetírók véleményei 
eltérnek egymástól, egyik Báthory mellett, másik a főurak mel- 
lett beszél, s ő így legjobbnak látja, két ellenkező párton levő 
történetíró szövegét egymásután közölni, hogy az olvasó tetszés 
szerint választhasson közűlök. Az egyik, a Zsigmond-ellenes, 
láthatólag Szamosközy szövege ; még az Apostrophe-ban meg- 
említi ebből, hogy Zsigmond levelét András ícardináUshoz milyen 
czélból közli az illető békepárti történetíró, kinek előadását 
B a 404 — 440- 11. adja. Ezen előadás egyedül Szamosközynek 
M-nél fenmaradt szövegét írja le, Bethlennek ismert másolási 
modora szerint széttördelve azt ; különben csak természetesnek 
találhatjuk, hogy Bethlen a békepárti előadások közül a hason- 
líthatatlanul legjobban értesült és legterjedelmesebb Szamos- 
közyét választotta. Másként áll a dolog a háborús-párti relatió- 
yal, melyet B 366 — 404. 11. találunk és a mely szintén teljesen 
és szó szerint Szamosközynek világosan Báthory Zsigmond 
ellenes előadásából van átvéve. A két szöveg pontos összevetésé- 
ből látható, hogy Bethlen, mikor két relatió közlését igéri, nem 
mond igazat ; kezében egyedül Szamosközy műve volt, a mint 
hogy nem is ösmerünk senkitől sem olyan hosszú Zsigmond- 
párti előadást, hogy az csak meg is közelítené Szamosközy ét. 
Már pedig Bethlen czélja a teljes paritás volt ; egyik irányban 
sem akart véleményt mondani, s azt sem tehette, hogy az egyik 
párti relatió aránytalanul részletesebb és hosszabb legyen, mint 

') B 365. 

16* 



244 SZEKFÜ OY. — SZAHOSKÖ^T MŰVE AZ 1594 ÉV ESEüéKYKIRÖL. 

a másik (pl. vehette volna Baranyai . Decsi rövid előadását). 
Igy]J"azon különös eljáráshoz fordult, hogy Szamosközy szövegé- 
ből kiválasztotta azon passusokat, melyekben a szerző a Zsig- 
mond-párti közhangulatot rajzolta, vagy a senatorok politikai 
hibáit és önzését jellemezte, egyszóval azon részeket, mik az össze- 
függésből kiszakítva inkább Báthory-párti színezetűek, s ezeket 
egymás mellé téve készen volt a Báthory-párti relatióval. Termé- 
szetes, hogy mindkét előadásnak összefüggőnek kellett lenni, 
ezért egyes dolgokat nem hagyhatott ki egyikből sem, hanem a 
második előadásban nyugodtan hivatkozik arra, a mit az elsőben 
elmondott (prout in priori narratione expositum est B 410), 
vagy pedig kétszer elmondja ugyanazt. Ily módon sikerült elő- 
adását teljesen értéktelenné tenni, s egyúttal Szamosközy pas- 
susait a szerző intentióival egészen ellenkező irányban, Báthory 
Zsigmond mellett, Kovacsóczyék ellen használni fel. Párhuzamos 
helyek közlése sokkal evidensebbé tenné eljárását, de czélunk 
Bethlen-kritika helyett inkább az volt, hogy Szamosközy művé- 
nek sorsáról tudjunk meg valamit. Bethlen érdemeit különben Id 
szokták emelni, hogy fentartotta számunkra a XVI. századi nagy 
történetírók elveszett műveit, — de meg kell gondolnunk, hogy 
mikor Bethlen ily barbár módon feldarabolta a XVI. századi 
előadást, akkor még nem tűntek el e régi írók, ellenkezőleg 
mind az ő kezében voltak, — s czélja az ilyen munkával csakis 
a tudományos dicsőségre vágyó tehetetlen laikusé lehetett. 

Ezek után alig van több mondanivalónk. Apnyi bizonyos, 
hogy a Weidenfeldemél (illetőleg ennek másolataiban) fentartx)tt 
töredék Szamosközy nagy munkájának egyik legérdekesebb része ; 
a történeti dátumok igazolásában ép úgy döntő fontosságú 
(pl. Iftju János követségét Báthory Zsigmondhoz, most Bethlen- 
től Szamosközyre vihetjük vissza), mint Szamosközy írói jellemé- 
nek megállapításánál. Egyes részei a kéziratnak (Carrillo nagyon 
hízelgő jellemzése, a ráczok eredete és jellemzése stb.) történetírói 
emelkedése legmagasabb pontján mutatják be Szamosközyt. 
£s ha sajnálhatjuk is az eredeti Szamosközy-szöveg, valamint 
a Seiverttől még használt nem Weidenf elder-f éle másolat eltűné- 
sét, annál inkább örvendhetünk, hogy Weidenfelder a régiség 
és történettudomány iránti tiszteletből lemásolta a magyar tör- 
ténetíró művét, melyben Hut Albert említésén kívül épen nem 
találhatott a szászokra vonatkozó adatokat. Szekpü Gyitla. 



MUVELTSEGTORTENETI KÖZLEMÉNYEK. 



VIII. 
A MAGYAR LÉHEN ÉS A HOLDÉN. 

— Blső közlemény. — 

A magyar jobbágyság történetét törvények és politikai rende- 
letek alapján megírni nem nehéz dolog. De az így készült munkából 
a jobbágyság valódi állapotát megismerni sohasem fogjuk. Ismeretes 
dolog, hogy a magyar jobbágyság élete a XVI. és a XVII. században 
a legmozgalmasabb és így a legtanulságosabb. Ha e századok tized- 
lajstromait, összeírásait és rovásait vizsgáljuk, meglepetve látjuk, 
hogy a törvényeknek és rendeleteknek az életre minő csekély hatá- 
suk volt. Nem a törvények, nem is a rendeletek, hanem a helyi 
szokások és az új viszonyok teremtette állapotok irányítják min- 
denütt a jobbágyok életét és sorsát. Mivel pedig a hódoltság korában 
a viszonyok évről-évre, faluról-falura változnak, bizonyos, hogy 
olyan általános, egységes és megállapodott elvekről és intézményekről, 
a milyeneket a hozott törvények alapján kellene föltételeznünk, szó 
sem lehet. Az élet mást mond mint a törvény. Mármost elgondol- 
hatjuk, minő messze jár az olyan író az igazságtól, a ki csakis a 
jobbágyokra vonatkozó törvényekből építi föl a jobbágyság törté- 
netét, ezekből vonja le a következtetéseket, ezekből állítja fel az 
alapelveket. Hiszen a hány összeírásunk van, annyi írott tanúság 
áll előttünk arra, hogy a törvény ereje megtört a helyi szokásokon 
és a kiváltságokon. A hány ház, annyi volt a szokás. Nem is lehet ez 
másképen az olyan viszonyok között, a milyenek nálunk voltak 
a hódoltság korában. Idegenek jönnek-mennek, s ha valahol meg- 
szállnak, ígéretekkel, kiváltságokkal igyekeznek őket megtelepíteni. 
Maga a magyar jobbágyság is örökké vándorolt. Egyik urat a másik 
után változtatta, hogy sorsán lendítsen valamit, és ott telepedett 
meg, a hol legtöbbet ígértek neki. Ilyen körülmények között, még 
ugyanazon uradalom falvaiban is változnak a szokások, az adónemek 
és a kiváltságok, változik maga a telekegység is. Egyik helyen zsellér- 
számba veszik azt, a kit másutt jó magabíró jobbág}mak tartanak ; 
itt a jobbágynak kevesebb a földje és az ingósága, mint amott a zsel- 



246 TAKÁT8 SÁNDOR. 

lérnek ; néhol a féltelek négyszer akkora, mint másutt az egész telek ; 
egyik helyen a zsellérnek van egész telke és a jobbágynak fél telke, 
másut meg a zsellér földnélküli lakó. 

Se hossza, se vége az ilyen furcsaságoknak. S ha hozzá veszszük 
ezekhez az egész falut vagy az egyeseket megillető sokféle kiváltságot, 
mentességet és szabadságot, úgy olyan zűrzavar áll előttünk, hogy 
ugyancsak gondot ád az eligazodás. 

E szerint a jobbágyság dolgaiban ítéletet mondanunk és elveket 
megállapítanunk korántsem oly könnyű, mint a milyennek ez 
az országos törvények után látszik. Nem egy téren az életben valósá- 
gos zűrzavart találunk ott, a hol a törvények és a rendeletek szerint 
egységes és megállapodott tendszert kellene találnunk. 

A jobbágyság körébe tartozó fogalmaknak meghatározása 
tehát nem oly könnyű, mint a milyennek az első pillanatra látszik. 
Ha ugyanis két-három olyan adatot találunk, mely az egyik vagy 
a másik fogalmat világosan meghatározza, a további kutatás leg- 
alább is tíz oly adattal szolgál, a mi az előbbi meghatározást lerontja. 
Egy-két adat alapján tehát apodiktikus ítéletet mondanunk nem 
szabad, mert különben úgy járunk e téren, mint nyelvtörténeti 
szótáraink, melyek a jobbágyság körébe tartozó fogalmak meghatáro- 
zásában hibát hibára halmoznak. 

Mivel a jobbágyság életét, adózását és politikai helyzetét elsó 
sorban a kezén levő telek irányította, ha a föld népének viszo- 
nyait ismerni óhajtjuk, legelőször is a telekkérdést, a földosztást 
kell ismernünk. Minél több vidéknek telekügyét ismerjük, annál 
tisztábban látjuk a jobbágyság általános helyzetét. 

A rendelkezésünkre álló levéltári anyag alapján tehát első sor- 
ban mi is a jobbágy telkekről akarunk egyet-mást elmondani. Ada- 
taink több homályos kérdésre világot vetnek és több téves magya- 
rázatot helyreigazítanak. 

Ismeretes dolog, hogy a hódoltság idején — háború vagy por- 
tyázás alkalmával — a jobbág^'^ok seregesen költöztek békésebb 
vidékekre. Az úgynevezett költöző szekerek százával jártak minden- 
felé. »Gyakorta8ággal ugyan — írják 1575-ben — sereggel mennek az 
szekerek, mind iastúl-fiastúl felrakodván.«i) A költöző jobbágyok- 
ról ilyenkor mondták, hogy má^ úrhoz vagy más faluhoz szállanakJ) 
Az ilyetén szállás v&gy megszállás nem állandó letelepedést jelentett. 
Az állandó megtelepedés csak akkor követte a megszállást, 
ha a hely és a viszonyok megfeleltek a szállók kívánságának. 



1) Orsz. Lt. Nádasdy-féle iratok: Jelentés Kanizsáról. 

«) Közös p. ü. lt. fasc. 15454. Miscellanea. »Im minapában Szent- 
jobhoz szállottunk, mindenfelé ott körül való török helyeken úgy meg- 
rémültek, hogy az városokból mind várakba szálló ttanak volt.* Barakonyi 
István levele, 1664 aug. 31. 



MÚVELTSÉOTŐRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 247 

Hogy a szállás és megszállás csak ideiglenes megtelepedést 
jelentett, azt számos adattal igazolhatjuk. »És — írják 1559-ben — 
szállottunk volt meg itt éjjel az mi határunkba, egy kis tilalmas 
erdőnkbe.«^) A tataiak írják 1614-ben, hogy a mikor a puszta várost 
megszállották, arra való bíztukban szállottak a puszta városra, 
hogy a királyné jobbágyai lesznek. Ha ez máskép volna, ők tovább 
szállanak.^) Az idegen jobbágyok szállásáról írják 1644-ben : »ha 
szintén jövevény jobbágyok oda az helyre szállanának is, csak addig 
laknának, míg szabadságoknak idejek el nem telnék. «s) »Ha idegen 
jobbágyok . . . szállani és telepedni akarnak — mondja az egyik 
utasítás — az olyanokat biztassa bizonyos ideig való szabadsággal, 
de vigyázzon, hogy bujdosók ne legyenek, hanem örökösen meg- 
maradjanak. « ^) 

A szabad emberek szállásáról írják az ónodi összeírások : ^akár- 
hava száilj harmcuínapig egyik úr részére való sem Uszen^ hanem har- 
madnap múlva a melyik urat vagy hadnagyot választja magának, 
annakutánna arra az részre való lé8zen.«^) 

Maga a szcMó szó is csak ideiglenes vendéget jelentett. Az erdélyi 
fejedelmek magyar nyelvű kiváltságleveleiben gyakran olvashat- 
juk, hogy ez vagy amaz udvarházat a szállók beszállásától fölmen- 
tették.6) Ideiglenes letelepülőt jelent a szálló szó a régi összeírások- 
ban is. A sárospatakiban olvasunk pl. ilyen jobbágyokról : szálló 
lakik benne, sellérkedik stb.') 

A jobbágyok nemcsak önmaguktól szállottak, de az urak is 
szállitotíák őket. Mágocsy Gáspár írja pl. 1579-ben egy kenéz- 
levélben : * falui szállítson (t. i. erdőre), az reá szálló jobbágyoknak 
adtunk hét esztendeig való szabadságot.^^) -^Zsellért szállít belé<i — 
írják 1657-ben.9) 

A szállott vagy szállított jobbágyok ideiglenesen mindenütt 
adómentességet élveztek. A szabadság 1 — 10 évig tartott. Báthory 
Kristóf pl. a lugosiak részére adott kiváltságlevelében ezt mondja : 



*) Orsz. Lt. Nádasdy-féle iratok : Ivánka Péter levele Nádasdy 
Tamáshoz, 1559 decz. 7. 

s) Közős p. ü. lt. fasc. 14445. 1614. szept. 

•) Orsz. Lt. ürb. et Conacr. fasc. 47. nr. 4. Szatmár, 1644. 

•) ü. o. fasc. 66. nr. 33. Instructio pro Daniele Köszörűs, 1662. 

*) U. o. fasc. 25. nr. 49. Ónod, 1689. A hajdú szokásokról. A fasc. 26. 
nr. 16. 1642. is ír a hajdúk szállásáról : ^azálljon reá Nagy-Lucs nevű 
falónkra , mely vagyon Zemlyén vármegyében* stb. 

*) Ilyesmit magánlevelekben is olvashatunk. KÖvesdy Lukács zala- 
várí porkoláb írja 1555 decz. 24-én : »az én házamra ne 8záUit<inának 
száüót, mert igen nehéz az nemes ember gyermekének akármi drabantokkal, 
lanczokval egy házba lakni. « (ü. o. Nádasdy-féle iratok.) 

^) ü. o. fasc. 41. nr. 3. Patak, 1657. 

■) Tört. Tár, 1890. 492. 1. 

») Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 41. nr. 3. Patak, 1657. 



248 TAKÁTS SÁNDOR. 

3>az kik mi földünkre török alól jönnek és megtelepednek, ha örök- 
séget akarnak éj)iin% hat esztendeig való szabadságuk légyen.«i) 
A munkácsi szokásokról 1613-ban írják : ^mostan szállott jobbágyok- 
nak, ha eleven erdőre száUanak, hat esztendeig való szabadságok 
vagyon ; ha puszta helyre szállnak, három esztendeig vagyon sza- 
badságok ; ha pedig ép helyben szállott kész házba, csak eszten- 
deig lehet szabadsága.«2) 

A megszállott jobbágy, ha a viszonyok nem voltak kedvére, 
néhány nap múlva tovább szállott, más úrnak szárnya alá. Gyak- 
ran meg olyankor távozott, a mikor szabad esztendeje letelt s adóra 
fogták. 3) A tovább szállást, ha idejében történt, az urak nem aka- 
dályozták. A helyi szokások azonban mégis bizonyos formaságokat 
kívántak a búcsuadásnál. A hajdúk tovább szállásáról pl. a rend- 
tartás ezt írja : >>ha az hajdú ezt mondaná, én immár azon uramat, 
mely alá elsőben telepedtem, tovább uralni nem akarom, hanem 
más részre állok, — szabad véle. A hajdú ha csak egy nap akar is 
lakni, szabados vele, és akkor megy el innét, a mikor akarja, csakhogy 
húcsuvéve az hadnagyától ; mert valaki búcsuvétlen menne el, utána 
menvén, mindenibe sákmányt vetnek, melynek fele az seregé, fele 
ismét az földesúré, ki alól elment.«*) 

A jobbágyok megszállása, reászállása vagy beszállása ideiglenes 
megtelepedést jelentvén, a megszállott faluhely vagy telek birtokba 
vevése még csak azután következett. Ezt a birtokba-vevést eleink 
nem szállásnak, hanem wZés nek, megulés-n^ nevezték. &) Ez az ülés 
vagy megülés mindég a szállás után következett. A régi följegyzések 
is így adják azt megértenünk. 1578-ban pl. ezt írják : ^Apáczafalvát 
hogy megszállották és ülték, annak hat esztendeje . . . Hat eszten- 
dőben jár, hogy Piskárkost megszállották és üüék . . . Tizenkét esz- 
tendeje, hogy az falut meguUékA^^) Az 1565 évben a szigeti (sziget- 
vári) polgárok azon panaszkodtak, hogy »az vitézlő nép beülte az 
város jobb részét « s ők a polgárok csak silléri amazoknak. '') 

Világosan látszik a megülés szónak az értelme a következő 

*) Közös p. ü. It. Siebenbürgen, 1578. Ugyanezen kiváltságlevél 
1602 évi megerősítése is ott van. 

•) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 28. nr. 2ö. 1613. 

*) ü. o. fasc. 47. nr. 4. Szatmár, 1644. i^Ha szintén jövevény jobbágyok 
oda az helyre szállanának is, csak addig laknának, mig szabadságoknak ide- 
jek el nem telnék.* 

*) U. o. fasc. 25. Ónod XVII. századi összeírásai. Az utóbbit az 
1670 évi összeírásból idézzük. 

*) Ezért olvashatjuk az összeírásokban az ilyen kitételeket: rm- 
derítés jobhagiones ; sessionem jobbagionalem residens ; qui autem quartam 
partém resident stb. (Közös p. ü. lt. fasc. 14335. Hung. 1548. Végles.) 

«) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 47. nr. 41. Szatmár, 1578, Az újonan 
megszállott oláh faluk. 

'') Közös p. ü. lt. fasc. 15423. 1565 máj. 21. A szigetiek panaszlevele. 



MŰVELTSÉGTÖKTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 249 

adatból : ^Azon kornádi földnek megvétele örökösen volt és nem 
úgy szállották meg mint árendás földet, hanem mint örökjüket ; 
mikor pedig megüüék a komádi vitézek azon helyet, melyen most 
is laknak, tudja bizonyosan a fatens, s hallotta, hogy puszta volt. 
Egy Krussó András nevű embertől azt is hallotta a fatens, hogy 
beszellette, midőn azon komádi földnek határát ekével határozták, 
kerítették, az ökör szarván levő kötelet fogta, úgy barázdoUák ha- 
tárát.* *) 

Mivel nem a megszállás, hanem az ülés vagy megülés jelentette 
az állandó birtokba vételt, magát a telket vagy a birtokot sem szál- 
lásnak, hanem ü^-nek (sitz, sessio), a birtokost pedig űlő-nek (be- 
sitzer, residens) nevezték. Volt nemes űlés,^) jobbágy űlés,^) zsellér 
ülés és pásti ülés. 

Ismervén az ülni szónak fentebbi jelentését, könnyű megérte- 
nünk az ültetni és az ültetés szók értelmét is. A XYI. és a XVII. 
századokban a falukat még mindenfelé ültették.*) Fóris András, 
Szatmár város főbírája írja pl. 1588-ban : >>az falu Madarász dolgát 
penig az mi illeti, az várostól ültetett (wltetet) volt régen. «^) Külö- 
nösen sokszor találkozunk a felvidéken az úgynevezett pásztor- 
lalvak ültetésével. 

Bár az ülés (sessio, sitz) szóval széltében éltek az országban, 
azért a jobbágyi és a nemesi telkek jelölésére még más szókat is 
használtak. Hyen volt pl. a hely szó, 6) a min nemcsak a jobbágyok 
telkét szokták érteni, hanem a nemesi kúriák földét is.'') A hely szó 
olykor csak a házhelyet, máskor meg a jobbágy telket is jelentette. 
Kismartonról írják pl. 1643-ban : »az ki helyes (helies) polgár, öt 
napi szolgálattal tartozik. «9) Ungvár összeírása meg így szól : »a ki 
egészhelyes, maga erejével szolgálja az urát, a ki penig félhelyes, 



*) Orez. Lt. Ürb. et Oonscr. fasc. 12. nr. 46. Bona principum Eszter- 
házy, Erdély fejedelmének 1631 évi kiváltságleveléhez csatolt tanúvallo- 
más 1728-ból. 

■) Közös p. ü. lt. Andrássyana, fasc. 67. nr. 4. Szabadosok, kik nemes 
fdésen laknak, dézsmát nem fizetnek, az várhoz szolgálnak. « (1602) 

*) Orsz Lt. Urb. fasc. 3. nr 32. 1683. A jobbágy 'ülésen lakozók adója, 
a jobbágy ülésen lakosok Osetnekre járnak majorkodni stb. 

♦) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 47. nr. 41. 1678. »Sándor Péter, 
se«8Ío mtegra, szabados volt ez óráig, mivd az fcUut 6 vUette<(^ stb. 

■) Közös p. ü. lt. Hung. fasc. 14394. Fóris András judex primarius 
a szepesi kamrához, 1578 aug. 4-én. Ugyanitt előfordul többször is a i>f(dvt 
üUetni* kifejezés. 

•) Házhely, jobbágyhelv, egészhely, félhely stb. 

') Közös p. ü. lt. Hung' fasc. 14394. 1588 jul. 24. Farkas Pál udvar- 
házáról írják: ♦vagyon azon hdyhez öt jobbágy, hárma egész házhelyen 
lakozók, az kettei fél-fél házhelyen lakozók. 

•) Orsz. Lt. ürb. et CJonscr. fasc. 99. 1643 okt. 21. Ugyanez szól a 
félheljes polgárokról íb. 



250 TAKÁTS SÁKDOE. 

czimborával fog össze három nap az urának ; . . . akár egészhelye- 
sek, akár penig félhelyesek, czimborával járnak az úr dolgára, ketten- 
ketten fognak együvé.* i) 

Az ó-budai prépostság jobbágyairól írják : »egy vitőre (vite\Te) 
vagyon földe hold 10, . . , egész helyre számlálván.^^í) 

Adománylevelekben és hivatalos iratokban is gyakran előfor- 
dul az egészhelyes és félhelyes jobbágy. ») 

A jobbágy-telket örök-nek vagy örökség-nek is nevezték. Szi- 
lágycseh összeírása pl. igen sok ily örökséget sorol fel : ^Telekét 
— írja — a víz elmosta, külsó öröksége puszta ; . . . puszta telek 
örökségestül ; . . . örökség sessio nélkük stb.^) Harlyáni András 
birtokán 1680-ban volt örök 6^4 » puszta 1^4 ; egy öröktűi 12 frtot 
fizettek a jobbágyok. 5) Sároson a jobbágyok adóját csak így sorol- 
ták fel : örökének adója stb.^) Szalókon a jobbágyok közt ilyeneket 
említenek : örökös ember, örökös a puszta, örökje lévén, György 
örökje stb.*^) Ismeretes dolog, hogy az ilyen örök vagy örökség firól- 
íira szállott, és a földesúr kezére csak akkor jutott, ha már nem 
volt vér hozzá. «) 

A felvidéken a jobbágyok öröksége vesszőkből állott. A ímm 
(sulcus, virga) meghatározott terület-egység volt,ö) a melyből ren- 
desen 10 — 15 vessző tett ki egy jobbágytelket. 

Ez különben vidékek szerint változott. Volt soltészsághoz való 
örökös vessző, adó alá való parasztvessző, jobbágy vessző, puszta 
vessző stb. Felső-Szvidnikről 1618-ban írják : j^minden jobbágynak 
tíz-tíz vesszőre való földe vagyon, az soltészsághoz 28 vesszőre való 
föld vagyon, soltészok egész örököt bírnak.«io) Makovicza 1648 évi 
összeírása szerint az ottani falvakban többnyire 12 vesszőből állott 



») U. o. faac. 63. nr. 22. Ungvár, 1690. 

*) U. o. fasc. 103. 1667. Az ó-budai prépostság jószágának száma. 

'^S Közös p. ü. It. fasc. 14363. 1574 márcz. 3. ^MegezánSálván jobbá- 
gyit, fÚhdyesü, sellörit, pusztáit, szabado8Ít« stb. A háahdyre is számos 
adat áll rendelkezésünkre, firdekes a XVI. századból való ily czimű fel- 
jegyzés : Az banki házhelyeknek, réteknek, szántóföldeknek eloszlása. (Közös 
p. ü. It. fasc. 15454. Miscellanea, XVI. század.) 

*) U. o. fasc. 15483. Siebenbürgen, 1682. Szilágycseh. 

B) Orsz. Lt. ürb. fasc. 31. nr. 82. 1680. 

«) ü. o. fasc. 21. nr. 23. Sáros, 1667. 

') ü. o. fasc. 26. nr. 36. Szalók, 1670. 

«) U. o. fasc. 110. Vásáros-Namény, 1660. »Téglási Miklós telke, 
ház vagyon rajta, de pusztán áll, mindazonáltal vérek vágynak hozzá, három 
egy testvér fiak mncsen vér hozzája^ stb. 

») Az 1673 évben Makovicza vidékén a vessző nagyságát így hatá- 
rozták meg : »unus sulcus 8 ulnis, sulcus continet 8 ulnas, unos sulcus 
ex tribus orgiis.* (Orsz. Lt. ürb. fasc. 21. nr. 14. 1673.) E szerint a vessző 
is eredetileg hosszúság-mértéket jelentett, ép úgy mint a kötél, a pálcza, 
a dorong, a léken stb. 

ío) ü. o. fasc. 22. nr. 21. Felső -Szvidnik, 1618. 



MÜVELT8ÉOTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 251 

egy-egy jobbágyság.*) Zborón is ilyen szokás járta. Itt még a pap 
(batykó) öröksége is 12 vesszőből állott. Ezt a batykó- örökséget 
popovecz'jxek is hívták. =*) Kurima faluról írják 1690-ben : »az ő 
Nagyságok kuriájok hat vesszőből áll, az ő Nagyságok régi majorja 
4 vesszőből. ♦») 

A bártfa-újfalusi járásban tizenkét vesszőből állott egy-egy 
jobbágyság. Belovezán a papság öröksége hat vesszőből, a soltészoké 
24 vesszőből állott.*) 

Tudjuk, hogy a jobbágyoknak állandó örökük (földjük) csak 
ott volt, a hol a földközösség nem dívott. A hol azonban a földközös- 
ség még járta, ott a sors útján kiosztott föld évről-évre változott. 
Itt tehát nem is nevezték azt örökségnek, hanem osztás f öld ^ nyíl- 
föld^ vagy nyilas volt a neve. Nagy gát Bereg-megyei faluból írják 
1556-ban : »mely utczán való helyhez annyi nyilföldet (nyílfewldet) 
adjanak, mennyit az falu szeriben egy helyhez adnak.«5) Tarpa 
községben még a XVII. század végén is ez a szokás járta : »minden 
nyilfMtűlj valamikor ilyent vetnek, annuatim adnak vajat és 
túrót ; ha kire ilyen nyüas földet osztanak és meg nem szántaná, 
ugyan tartozik vaj- és túróadással. A mikor a nyilas földet nem vetik, 
olyankor attúl nem adnak. « 6) 

NvíUal, sors útján osztották fel a halászó vizeket és a réteket is. 
Vitnyédről írják pl. »a« helyeseknek halászó vizek osztva vaqyonA'^) 

A kiosztott réteket (ép úgy mint a szántóföldeket) szintén 
nyilasnak hívták. A kapui uradalomról írják pl. 1597-ben : ^az Hanon 
ixdami kevés osztály nyilas kaszáló vagyon a^) Terebesről olvassuk 
1612-ben : »vagynak kaszáló rétek ezen nemes üléshez é« csak kasza- 

') ü. o. fasc. 39. nr. 1. 1648. »Falujúl való adójuk minden vessző - 
tói l frt.« 

■) ü. o. fasc. 21. nr. 17. 1688. pSessio baiykonum Pofovecz dicta 
ex duodecim sulcis seu virgis constans.^t 

») ü. o. fasc. 21. nr. 19. Makovicza, 1690. A »de virgis^ rovatban 
olvassuk itt : »A soltészsághoz való vessző 12, papsághoz való vessző 12. 
Jobbágyok vesszeje, a melyeket mostan colálnak 116^, jobbágyok puszta 
vesszeje 531^1 item a soltiszok ab antiquo s most is usuáltak paraszt puszta 
vesszőt, melytől ugyan fizetnek a falu köziben. « 

*) ü. o. fasc. 22. nr. 3. Makovicza és Zboró, 1698. A falu drchlyás 
(drublyás) adója mindig a vesszőszámtól függött. A drublyás adó ellentéte 
volt a summás adónak. Az utóbbit készpénzben, az előbbit rendesen ter- 
mészetben fizették. Pl. »falu droblyás adója tyúk 50, lúd 25, tyúkmony 360, 
fürészre való tőke 4.« 

») Közös p. ü. It. fasc. 14341. Hung. 1556. Testimoniales super com- 
positione oertarum dissensionum ratione subolitorum etc. 

•) Orsz. Lt. Urb. et Consor. fasc. 14. Fejérgyarmat, 1683. 

') ü. o. fasc. 156. 1672. ürb. univers. bonor. Nádasdyanorum. 
Szergén is volt a lakóknak »halászó vizek osztály szerint. « 

*) U. o. fasc. 12. Kapu, 1597. Kapuvár 1584 évi összeírása is így 
szól : »jutnak nyilasok is az puszta helyekre. « (U. o. fasc. 56. nr. 33. 1584.) 



252 TAKÁTS SÁ5D0R. 

láskor nyíl szerint szokták osztani ; azok a szerint ezután is osztat - 
nak.«i) Ecsed XVII. századi összeírásai is nyilasnak nevezik a sors 
útján kiosztott legelőket, s meghatározzák, hány szekér szénát fizet 
az, a ki nyilast vészen. Tarpa községben is ilyen szokás járta. Ai 
1619 évben írják : ^eingulus colonus de communi possessiouis íoeneto 
vulgo nyilas (nylas) vocatum accipiens.*^) 

Ügy a szántóföldből, mint a legelőből is csak a nemeseknek éí 
a külön kenyereseknek jutott nyilas. 

A Id más házánál vagy másnak árnyékában élt, annak semmit 
sem osztottak. Ezért mondták az ilyeneket szegényeknek. »Paupe- 
res vulgo, kinek nyilas házhelye nincs, et qui penes domos alieno^ 
raanent.<<3) Sok vidéken, a hol a íöldközösség már nem járta, nyilas, 
kaszálók helyett az úgynevezett fűbocsátás járta,*) azaz kaszálá.^ 
idején bizonyos területet bocsátottak a lakók rendelkezésére. Ez a 
szokás Debreczenben is dívott. Az 1680 évi decz. 2-án rendeU pl. a 
városi tanács : j>Az Nagyerdőt szerdán meg kell bocsátani, egy marhától 
három poltura exigáltatik.*^) 

Láttuk föntebb, hogy nemcsak a jobbágyi, hanem a nemesi 
kúriákat is nevezték ülésnek. Ezt kell mondanunk a nyilas szóról b. 
Ha a sors útján kiosztott föld nemesnek jutott is, azért csak nyilas 
nak hívták azt. Büd faluról írják 1648-ban : ^Az falu mikor nyilasi 
oszt az szántásnak idején, akkor szoktak urunk számára is nyilast 
kivenni^ annyit, az mennyit az jobbágyok megszánthatnak vetés 
alá.«6) Lök faliu-ól 1689-ben ugyanígy írnak: i^Majorsághoz való 
szántóföld itt nincsen, sem az telekek után való, hanem minden 
esztendőben az gazdák számokhoz képest nyíl szerint szokták volt 
elosztani a földeket, és ekkor a földesúr részére is kivenni a nyilai 
földety annyit, hogy őszi vetés alá is legyen.*') 

Az örök, örökség, ülés, hely, nyilas szókon kívül a telek szót is 
használták országszerte mind a szorosan vett házhely, mind a házhoz 
tartozó földek megjelölésére. A telek csupán házhelyet jelent pl. 
a következő adatokban : Téglási Miklós telke, ház vagyon rajta ;^) 



') Közös p. ü. It. fasc. 15428. Divisio Terebea. (Az Orsz. Levéltár- 
ban is megvan ez a terebesi felosztás az urbáriumok között.) 

«) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 1. nr. 17. 1619. Dóczy András javai. 

*) Közös p. ü. lt. fasp. 15553. Siebenbürgen, 1693. és fasc. 15425. 
Conscriptio Comitatus Bihariensis, 1552. 

*) Hajdú megye levéltárában levó rendtartások mind megemlítik 
a fúbocsátást. 

*) Debreczen város 1680 évi jegyzőkönyvében. A *megboc8át4 szót 
tehát az átengedés értelmében is használták. Mágocsy Gáspár írja 1586-ban 
Munkácsról zálogos falvairól : >>megereszteném és megbocsátanám,ii 

•) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 41. PatAk, 1648. 

') U. o. fasc. 149. Bajom, 1689. 

») U. o. fasc. 110. Vásáros-Namény, 1660. 



MUVELTSÉOTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 253 

más telekre szállott ez puszta ;i) azon városhelyre és telekekre száll- 
ván, császár (török) számára hódoltak ; ^) telekét a víz elmosta, külső 
öröksége puszta. 3) Ellenben a következő adatokban a telek már a 
házhelyhez tartozó földeket jelenti : elhagyott telekinek minden 
alkalmatosságát éli ; ^) parlagul állott a telek, a teleket a gaz föl- 
vette, a teleken már gaz nőtt feL^) Az egész, fél stb. jobbágy telke- 
ken kivűl előfordulnak még a középkorból ismert menyét-tdkek is. 
A ^Regestum proventuum castri Ztenychnyak* 1569-ben minden falu- 
nál felsorolja ezeket : desertae mardurinales sessiones és jobagiones 
tmrdurinales.^j^zék a menyét-telkesek mindig az egész telkes jobb- 
ágyok után következnek, tehát ezeknél kisebb rendűek voltak, azaz 
zsellér számba mentek. A telekre az oláhok között a mosia szót is 
használták. 

Nagyon sokszor szerepel a régi összeírásokban a vlach (pásztor) 
(elek (sessio walachalis), továbbá a kenéztelek és kenézhely j"^) azután 
a bulgár ielek,^) a batykó telek 9) vagyis a ruthén papok telke. 

A telek szó helyett gyakran magát a tulajdonost használják a 
telek megjelölésére. így pl. 1623-ban olvassuk : egész jobbágy, 
de fele puszta ; fél jobbágy (t. i. telek) ; lo) fél jobbágyságon lakikM) 
Karácsond Heves-megyei falu 1696 évi összeírásában olvassuk e 
sorokat : »können sich daher 20 würth niederlassen, dato aber wohnen 
darinnen 4 ganze und 4 halbe baueren, so da 6 ganze leken aus- 
machen.<i8) 

Mivel hazánkba a németség költözése ritkán szünetelt, s mivel 
ezek a betelepedett németek jelentékeny területet tartottak a kezö- 



>) Közös p. ü. It. fasc. 15473. Somlyó, 1661. 

«) ü. o. 

■) ü. o. fasc. 15483. Szilágycseh, 1682. (Ugyanott sokszor fordul 
eló ilyen: puszta telek örökségestül.) 

*) Orsz. Lt. Urb. fasc. 61. nr. 12. Regécz, 1689. 

») ü. o. fasc. 42. nr. 26. Munkács, XVII. század. 

*) Közös p. ü. lt. fasc. 14356. Hung. In eodem judicatu sünt joba- 
gonies mardurinas solventes numero 59. Trebinyán volt : 42 mardurinales 
inquilini castienses. 

*) Orsz. Lt. ürb. et Conscr. fasc. 18. és 19. Munkács összeírásai 
bóveaek az ilyenekben. A fasc. 24. nr. 5-ben is szerepel a sessio scuUetialis 
és a stssio preMtarialis, A közös p. ü. lt. fasc. 15425. ^1603. Inquisitio 
bonorum Sancti Nicolai« czímú Összeírásban említtetik az integra sessio 
ktnesitdis, és a média sessio kenesialis. 

») Közös p. ü. lt. fasc. 15483. 1721. Invent. Dominii Devensis. 
(Steínville telepitette Dévára a bolgárokat.) 

») Orsz. Lt. ürb. et Conacr. fasc. 21. nr. 17. Zboró, 1688. Sessio haty- 
brrntan popovecz dicta ex duodecim sulcis seu virgis constans. 

") ü. o. fasc. 109. nr. 2. Homonna, 1623. 

") ü. o. fasc. 26. nr. 36. Szalók, 1670. 

") Közös p. ü. lt. fasc. 15423. 1696. Beachreibung und Schátzung 
onterscbiedlicher Dorfschaften umb Erlau. 



254 TAKÁT8 SÁKDOB. 

kön, természetesnek kell tartanunk, hogy általok a birtoklás 
körébe vágó több német szó is elterjedt. Mivel azonban a magyar 
birtokviszonyok teljesen elütöttek a németekétől, a telekre és bir- 
tokra vonatkozó, nálunk meghonosodott német szók nem is jelent- 
hetik azt, a mit eredetileg jelentettek. A szótárírók ezzel a köríil- 
ménynyel semmit sem törődnek. Felütnek egy-egy nagy német 
szótárt, kiírják belőle a jelentést, s kész a nálunk elterjedt idegen 
szó magyarázata. Ilyen módon akár az egész német hűbérrend- 
szert becsempészhetnék hozzánk. Mert hiszen jól tudjuk, hogy 
a német hűbérrendszer terminológiájából a legfontosabbak : a 
leken, a hóidén, a vogtei stb. nálunk is elfogadott szók voltak. Ebből 
azonban egyáltalán nem következik, hogy ezek nálunk is azt jelen- 
tették, a mit eredeti hazájukban. A mi birtokviszonyaink és 
intézményeink teljesen elütöttek a németekéitől, s a századok folya- 
mán nem is úgy fejlődtek, mint a németeknél. A tőlük kölcsönzött 
szók tehát nem is jelenthetik ugyanazt, a mit náluk. Ezért ha a bir- 
tokviszonyokra vonatkozó idegen szókkal találkozunk, azokat nem 
külföldi szótárakból, hanem csakis magyar történeti adatokból 
szabad magyaráznimk. Hogy mit jelentett ez vagy amaz idegen 
szó a németeknél, az ránk nézve egészen mellékes ; csak az fontos, 
hogy mit jelentett nálunk. 

A Uhen szót néhány középkori adattal együtt megtaláljuk az 
Oklevélszótárban is. Az utolsó adat az 1425 évből való. Bár 
magukból az adatokból is világos a leken szó jelentése, a szótár 
szerkesztője mégis idegen szótárból írja ki. Szerinte e szó féudumot 
(egyebet nem) jelent ! 

E magyarázatra meg kell jegyeznünk, hogy a leken szót többféle 
értelemben használták nálunk. Az Oklevélszótár adataiból az ember 
azt következtethetné, hogy a leken a ritkábban előforduló szók közé 
tartozik, s hogy 1425 után már nem is igen szerepel. A dolog épen 
ellenkezőleg van. A XVI. és XVII. században ezer és ezer magyar- 
országi adat áll rendelkezésünkre a léhen szóról, az ország minden 
vidékéről. Tehát bizonyos, hogy igen elterjedt szó volt.*) 

•A léhen szót a nálunk megtelepedett német lakosság hozta ma- 
gával. Még jobban elterjesztette később az udvari kamara, mely 
kormányszék szemei előtt csak az osztrák hűbérrendszer lebegett, 

») Közös p. ü. It. fasc. 14543. Hung. 1658. Van itt egy terjedelmes 
kézirat ily czímen: *Ein Tractat von den lehen guethem nach dem gebrauch 
des Erzherzogthum österreich.* A nevezett levéltárban több ilyen kézirati 
dolgozat is van a léhenról. Az örökös tartományokban dívott léhen-rend- 
szerről és a sokféle léhenról kellő tájékozást nyújtanak a következő mun- 
kák : Prokop József : Handbuch des niederöáterreichischen Lehenrechtes. 
Két köt. 1811. — Woüer József : Handbuch der Lehenrechte. Brmm, 1779, 
és végűi : Sammlung verschiedener etc. Resolutionen die in dem Erzherzog- 
thum österreich befíndliohe Lehen betreflP. 1775. 



MÜYELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNTEK. 255 

s valahányszor tisztviselői nálunk összeírásokat végeztek vagy 
adományleveleket állítottak ki, az osztrák hűbérrendszer szavait 
használták, bár azon hűbérrendszer fogalmai és intézményei nálunk 
ismeretlenek voltak. így azután meghonosodtak egyes ausztriai 
intézményeknek a nevei, a nélkül, hogy maguk azon intézmények 
is meghonosodtak volna. 

Az örökös tartományokban dívott sokféle léhen közül nálunk 
a földbirtok terén csak egyetlenegy honosodott meg. Ez az egy léhen 
egyértelmű volt az ülés (sessio) szóval, s mivel az ülés nemcsak job- 
bágytelket, de nemesi sessiót is jelentett, a léhen szót is egyformán 
használták a nemesi és jobbágyi ülés, porta és telek megjelölésére. 

Már az eddig napvilágra került középkori adatok is sessiónak 
mondják a léhent. Ugyanígy szólnak a XVI. és a XVII. századi 
adatok is. Ezekből az utóbbi századokból rengeteg számmal maradtak 
ránk emlékek a léhenről, s ezek nemcsak a léhen szót, hanem nagy- 
részt a telekegységet is meghatározzák, s így vidékek szerint is meg- 
állapíthatjuk, hány holdból állott itt vagy amott a telekegység. >) 

Komárom XVI. századi összeírásai 1527-től fogva megvannak a 
közös p. ü. Itárban.^) Két századon át a telekegység nem változik sem 
a városban sem a várbirtokban. Az 1575 évi összeírás szerint pl. 
Újfaluról ezt olvashatjuk : »hat 21% höf, gehört in die 21 höf in * 
ain jeden ain ganz leken oder portén 20 joch acker, und in den halben 
hof 10 joch acker . . . dienen von ainem jeden ganzen lehen 50 den. 
und von dem halben ^5 d. ungrisch.« Végfaluról ugyanott azt írják, 
hogy az egész telek vagy léhen (in ain hof oder behaust guet 18 
joch acker, das ist ain ganz lehen) 18 hold szántóföldből áll. Nagy- 
lányon az egész léhen 30 hold (ain hof oder lehen), Nagymegye- 
ren és Izsapon 24, Ekecsen 24%, Megy eresen 8, Neszmélyen (Hosszú- 
falun) 10 hold szántóföld tesz ki egy egész léhent. 3) 

A későbbi évekből való összeírások a telekegységet illetőleg 
alig változnak. Az 1592 évi összeírás szerint pl. Komárom 
városában az egész telek (in ain ganze hofstatt oder ganzes lehen) 
21 hold föld volt, vagyis ugyanannyi, mint 1527-ben.'*) A várbirtok 
falvaiban csupa léhennel találkozunk itt is. Az egész léhen Újfaluban 
21, Megyercsen 8, Bogyán 15, Csicsón 24, Izsapon 21, Ekecsen 24, 
Neszmélyen 10, Almáson 8 hold volt. 



') A telekegységre vonatkozó adatokból még igen kevés került 
napvilágra. Mivel az ilyen adatok műveltség- és gazdaságtörténeti szem- 
pontból egyaránt nagyfontosságúak, e helyen többet megemlítünk. 

•) Közös p. ü. It. fasc. 15416. és fasc. 7. nr. 193. ürbaria über die 
Vestong Komom. 

') ü. o. ürbar über die Herrschaft Komorn, 1576. 

*) ü. o. ürbar imd Grundtpuech des königlichen Schloss und 
Vestong Komom. (Kubinyi László és Ambruszter János írták.) A léhenre 



256 TAKÁT8 SÁNDOR. 

A kőszegi, fraknói és kismartoni uradalmakról a XVI. század- 
ból hatalmas kötetekre menő összeírások maradtak ránk.^) Ez 
összeírások terjedelméről fogalmunk lehet, ha megemlítjük, hog}- 
pl. Kőszegnek 4-ik számú (sine dato) összeírása 2803 ívalakú lapra 
terjed. Mind a három uradalom összeírásai az ülés vagy telek meg- 
nevezésére a léhen szót használják. A kőszegi XVI. századi összárások 
szerint^) az ottani uradalom falvaiban volt egész, fél és harmad léhen. 
Az egész léhenhez tartozott Gencsen (Gensdorf) 16 hold szántóföld, 
egy kasza-alja rét és egy káposztáskert ; Frankón (Frankenau) 30 
hold föld, három kasza-alja rét és káposztáskert ; Tömördön (Die- 
mathern) 16 hold föld és káposztáskert ; Kis-Sidánban (Rockendorf) 
22 hold föld, két kasza-alja rét, káposztás és házi kert ; Asszonyf alván 
(Frauendorf) 16 hold föld és káposztáskert, Losományon (Leutz- 
mansburg) 32 hold szántóföld. Felső-Zákonycn csak fél és nefjyed 
léhenek voltak ; a fél léhenhez 28 hold föld, tíz kasza-alja rét és 
egy káposztáskert tartozott. 

A kismartoni uradalom XVI. századi összeírásai szerint a léhen- 
nek nagysága itt is falvak szerint változik. Puerbachon pl. a íél 
léhenhez 12 hold szántó, kaszáló és tíz kapa-alja szőllő tartozott, 
Szentmargiton a fél léhenhez 16 hold, a negyed léhenhez 8 hold, 
Prodersdorfon a fél léhenhez 26 hold szántó és három kasza-alja rét 
járt. 3) 

A fraknói uradalom falvaiban találkozunk olyan fél léhenekkel 
a mikhez 20 hold szántó és hat kasza-alja rét tartozott, s viszont olpn 
fél léhenek is akadnak, a mikhez csak hat hold föld és egy kasza-alja 
rét tartozott.^) 

Zomolyán és Német-Diós 1569 évi német nyelvű összeírása is 
csupa léhent sorol fel.^) Ugyanez az összeírás latinul is megvan, de 
a léhenek helyett itt már sessiók vagyis ülések szerepelnek. 

Nagy-Lé vár 1595 évi latin nyelvű összeírása németül írt szél- 

itt az összeírás a következő megjeg3rzést teszi : »wirdet von jeder ganzen 
hofstatt oder ganzen lehen welches sie ferthon pénz haissen, ainen ferthon. 
das ist 25 d. hungrisch geraicht.« 

') Ez összeírások külön-külön szám alatt a közös p. ü. levéltárban. 

•) U. o. nr. 2. (1569—1606) és nr. 14. 1569-ból. Ez utóbbi 1138 lap, 
az előbbi 1803 lap. 

■) ü. o. Urbar und Grundtbuech über die Herrschaft Eisenatadt, 
nr. 5. ós nr. 6. 1569, 1570 és 1589. 

*) ü. o. Fraknó urbáriuma, 1589. nr. 4. 1092. L Gross-Höflein falu- 
ban a fél léhenhez 18 hold szántó és 24 kapa-alja szőllő tartozott, Kereos- 
dorfban az egész léhenhez 28 hold szántó és három kasza-alja rét, Forch- 
tenauban a fél léhenhez hat hold szántó, két kasza-alja rét és 12 kapa- 
alja szőllő tartozott. Fraknó összeírásában szerepelnek a papi léhenek 
(geistliche lehenschaften), továbbá a gr<utlehen (so nit behaust seien). 

8) ü. o. fasc. 14355. Hung. Zomolyánban volt : ganze lehen 4, halbe 
lehen 21, viertl háuser 33, achtel háuser 4. Ez összesen 26 egész léhent tett ki 



HŰYELTSÉGTŐRTÉNirn KÖZLEMÉITYEK. 257 

jegyzetekkel van ellátva.^) A latin sessio szó itt németül lohnhduser- 
nek, a média sessio haJb lohnluiU8'jid,\i, az integra sessio ganz lehn- 
^ti«-nak (néha löhnhansnak), a sessio colonicalis lehnhaus-ví^ van 
írva. Ilyen két nyelvű összeírásunk Ledniczéről is van 1600-ból \^) 
a sessio itt is a léken szónak felel meg.^) 

A XYII. századi összeírások a léken szót ép oly gyakran hasz- 
nálják, mint a XVI. századiak. A Sárkány-féle fiskális javak (1670) 
összeírása pl. hewohnie és ödU léhen-eket említ. Egervárnak ide- 
csatolt összeírása csupa léhen-t sorol fel a falvaknál.^) Kapuvár 
1672 évi összeírása magáról Kapuvárról azt mondja, hogy ott 224*/4 
adózó léhen és 264 puszta és inscribált lében vagyon. A többi falu- 
nál Í8 c«akléhent említ a sessio helyett, ö) Sárvár 1677 évi összeírása 
is ugyanezt teszi.^) 

Fok uradalom 1696 évi összeírása,') Simontomya ugyan ez évi 
és a székesfehérvári provisoratus falvainak ugyancsak 1696 évi 
összeírásai a jobbágyok telkeit (sessiones) mind a léhen szóval j elölik. s) 
Eger vidékének 1696-ban készült összeírása vegyesen használja a 
würth, a sessio és a Uhen szókat s ezeket gyakran föl is cseréli egy- 
mással. 9) 



^) U. o. fasc. 14468? Hung. 1626. Consoriptio urb. pagi Nagyié vár 
et eiofl pertinentiarum, 1595 ezept. 4 

') U. o. fasc. 15429. Urb. arcis Ledniczé, 1600. 

') Ldbertini 65, freylassene 65, mediarum sessionum 1, halb lehener l, 
hofstettler 283, inqoilini 283 stb. 

*) U. o. fasc. 15431. Beschreibung der Sárkányischen fisohkaUschen 
Güter éa Beschreibung der Einkommen in der Herrschaft Egervár (gebén 
Toa ainem jedten halben iehen 5 hüner) stb. 

») U. o. faso. 15432. 1672. Beschreibung Kapuvár. 

•) U. o. faso. 15432. Beschreibung Sárvár : summa der lehen 16„ 
summa der ganzen lehen, summa der besetzten lehen, Georg Tulok hat 
am ganzes lehen. In der markt sein ganze höif oder lehen 35 stb. 

^) U. o. fasc* 15423. Conscription und schatzung über das zum 
Btnhlweissenburger provisorat gehörige filial Fok, 1696. 

*) U. o. Conscription etc. über das stuhlweisenburger provisorat 
(Vámossy Lőrincztól) és Conscription über das zum stuhlweissenburger 
provisorat gehörige filial Simontomya, 1696 decz. 12. (Mindkét összeírás 
és becslés nagy terjedelmű.) Érdemes megemlítenünk, hogy a Budától 
Bécsig terjedő falvaknak ugyan ez alkalommal készült összeírása a léhen 
szót egyáltalán nem használja, hanem csak a sessio szóval él. (Conscription 
derén von Ofen hinabwerts bis nacher Bacs bewohnt und umbewohnt 
Ügenden dorfschaften, 1696.) 

*) U. o. Atkáron volt : 30 würth oder 30 ganze lehen. Alatkán : 
30 würth oder so viel öde lehen. Tason : 15 würth oder 15 ganze bauer* 
sessionen, diese 15 ganze lehen als etc. Abtson : 20 würth, so da 20 ganze 
lehen betrageten, dato aber wohnen allhier 12 würth, worunter 7, welche 
vieh, die übrigen aber nur halbe lehen besitzen. A buczonádi nemesi kúriáról 
ugyanitt ez olvasható : 45 würth oder 25 bauer-sessiones, wann demnach 
diese 45 oede lehen etc. A babi kúriáról íb így ír : 15 würth, so da 15 ganze 
baoer-sessiones austragen, diese 15 oede lehen etc. A tepélyi kúriáról is így ír« 

SZÁZADOK. 1908. ra. PÜZBT. 17 



256 taeIts si^Doi^. 

Még a XVIII. századból is vannak ÖBSzeírásaink, melyek a 
léhen szót és a sessiót felváltva használják. Cserépvárról pl. 1701-ból 
két összeírás áll rendelkezésünkre.^) Az egyik Cserépfalva összeíiá- 
fiánál a sessio szót használja, a másik meg a léhent. Boroszló és Ivánka 
faluknál csak sessio szót találunk, holott a többinél a léhent hasz- 
nálják. Mezőkövesdről írja az egyik : ^können 150 ganze würth 
flich daher erhalten, welche auf so viel ganze lehen angerechnet 
werden.« A keresztesi kúriáról szóló megjegyzés meg így hangzik : 
*ist dieser ort capabel 100 j>flug zu haUen, so mann auf 100 ganze 
lehen rechnet,« Nagymihályról ugyanitt olvasható : i^können hier 
gar wohl 90 würth sich niederlassen, so da 90 ganze lehen aus- 
macheten.« Csat^ Kesző, Nemes-Bég, Igricze stb. nemesi kúriákról 
ugyanilyen megjegyzések olvashatók. Tisza -Tarján községről meg 
«zt írják: »wohnen dato darinnen 20 würth, werden denmach allhier 
Angerechnet 20 ganze bewohnte lehen, dann 4 oede aessionen oder léhent 

kz eddig felsorolt léhen-adatok kivétel nélkül jobbágy ülésekre 
vonatkoztak. Vannak azonban olyan esetek is, mikor a léhen nemes- 
ülést jelent. Az 1589 évi július 22-én állíttat ki pl. Rudolf egy ado- 
mánylevelet ilyen czímen : »donatio juris regis für den Georg Theö- 
teössy und seine érben über ein Uh^ hof in Gyak« (sessio curiaque 
iiobilitaris).^) . 

Ugyancsak Rudolf 1590 jan. 22-én ^consensus regius über 
zwei lehen höfe in dem markte Muraszombato (duos fundos exemptos 
in Muray-Zombat) czímen állíttat ki adomány levelet. 3) Ugyanő 
1590 jan. 30-án Starsits Fruzsinának adományoz lehen hof -ot (inte- 
gram curiam nobilitarem) a Fertő mellett.*) Ugyanezen évben kelt 
egy »consensu8 regius für den Gaspar Dömölky über zwei lehen höfe^ 
(duos fundos cum domibus superaedificatis nobiles et exemptos).^) Az 
1599 évből is van ilyen adatunk. Febr. 5-én állíttatja ki az udvari 
kamara a consensus regius -t, melylyel a király Zay 2^igmondnak 
megengedi, hogy lehen hof -iát (domum seu curiam suam nobilitarem) 
hat szőllejével együtt eladhassa.^) Ilyen és hasonló adománylevél, 
a miben a léhen szó előfordul, bőven akad. 

A lehen szónak jelentését a föntebbiekkel korántsem merí- 
tettük ki. Előfordul az nálunk még más jelentéssel is. 

Ismeretes dolog, hogy a magyar bányáknak első művelői né- 

') U. o. fasc. 1Ő423. ^Beschreibung des schlosses Cserép un dessen 
appertmentien m dem comitat Borsod gelegen« czimet viseli mind a kettő, 
de az egyik (a rövidebb) kelet nélküli ; a másik a terjedelmesebb. Tartal- 
mukból B ugyanazon kéz írásából kivehető, hogy mindkettő 1701-ból való. 

«) Közös p. ü. It. fasc. 14395. Hmig. 1589. 

') U. o. fasc. 14396. Minutae Pragenses. 

*) U. o. 1590. jan. 30. Minutae Pragenses. 

») U. o. fasc. 14396. 1590 jan. 22. 

•) ü. o. fasc. 14405. Hung. 1599. 



MŰTELTSÉQTÖBTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 259 

inetek voltak mindenütt. A bányászat körébe tartozó műszók és a 
szerszámok nevei tehát mind németek. Csakis a sóbányák művelői 
voltak mindig magyarok, s így csakis az itt használt szók magyar 
eredetűek. Idők íol3rtán egyes bányavárosok teljesen megmagyaro- 
sodtak 8 a tisztán német bányamívelők közé is sok magyar kevere- 
dett. Ezek a magyar bányászok a német műszókat és a német szer- 
számneveket mind átvették, s bár némileg a saját nyelvükhöz ido- 
mították azokat, azért mégis meglátszik rajtuk az eredetük. Nagy- 
bánya és Felsőbánya magyarosodtak meg legelőször ; követték őket 
Oífenbánya, Abrudbánya, Körösbánya, Kisbánya s az erdélyi bányák 
általában. Ezeknek magyarrá tevésében nagy része van Fráter 
Györgynek. Mikor I. Ferdinánd király Erdélyt átvette, az odaküldött 
királyi biztosok maguk jelentik, hogy a bányavárosokban már a 
magyar elem uralkodik. Fráter György ugyanis nemcsak a városi 
tanácsokból távolította el a németeket, de a bányák vezetését is 
kivette kezükből s mindannyit magyar kézre bízta. így azután a 
bányavárosokban olyan magyar világ támadt, hogy még a régi 
német föl jegyzéseket, bányakönyv^eket és bányarendszabályokat 
is megsemmisítették. A királyi biztosok 1552-ben már egyet sem 
találtak azokból az erdélyi és az Erdélyhez tartozó bányavárosok- 
ban. Pedig — írják a biztosok Nagybányáról — az egykori német 
világot hirdetik az aknák német nevei, a miket a mostani magyar 
bányászok eltorzítva használnak. A német szerszámneveket használ- 
ják kivétel nélkül a magyarok is, csakhogy a magok módja 
szerint. 1) 

Ha a középkori kiváltságleveleket olvasgatjuk, miket az Anjou- 
ház királyai és a későbbi királyok a bányavárosoknak adtak, a fen- 
tebbi megjegyzésről hamarosan meggyőződhetünk. Alig van ugyanis 
olyan kiváltságlevél, a miben egy-két magyarrá vált német bányá- 
szati szót ne találnánk. Ezen szók közül a középkori oklevelekben 
leggyakrabban a léken szó fordul elő. Ulászló király 1496 máj. 17-én 
kiállított oklevelében a Thurzóknak megengedi, hogy )>ofíicina vulgo 
zagerhíitteni^-t (azaz saigerhütte-t) állítsanak fel. Ugyancsak Ulászló 
1498 évi oklevelében előfordul az ősrégi lachter szónak magyar 
alakja : a láktor és a lachtor,^) a mi három budai rőfnek megfelelő 
mérték volt. Gyakran szerepel a régi iratokban a geng szó, a min 

«j Közös p. ü. It. faac. 13231. Erdély számadásai 1552—1553. »Von 
derkwerken und camer in der Hungrisch-NeuBtadt.« Ebben olvasható a 
fentebbi megjeg3rzés az aknák nevéről : »welche namen — írják a biztosok — 
die hungem auch jetzo zom tail in irer sprach, doch várkert brauchen, 
wie sie sonst auch schacJU, gtoUen, huUman, htíspler, treiberf genge, erzt, 
gefert, strief, und fost aUen zeug der zur perkwerkarhaü^ schmdzen und poch- 
werken gehörí, nü anders^ dann tevtsch nennen können.<i 

•) ü. o. mindkettő. Münz und Bergwesen, fasc 15257. 1498. ápr. 27. 
^pro deíossione imius Lachtor«, valamivel alább pedig »laahthor.« Ugyanitt 

17* 



260 takíts sándob. 

ft kevesebb ércztartabnú köveket értették, és az érez szó, a min a 
becsesebb köveket értették. A köveket a hor nevű mértékkel mérték. i> 
Magyar nyelvű iratokban is előfordul a hviimny hudman 2) és a 
ImUmány,^) a schichl, a geng, a pár futó (babrnlaufer), a prégeló, az üu^ 
(stoUen), a háspoly (haspel) és a háspolyos, a satt (schacht) 6tb>) Néha 
magukat a német bányászati szavakat is adják a latin oklevelek.^) 

Az efiéle bányászati szók között, mint már említők, a léken 
szóval találkozunk leggyakrabban. Pech Antal az ő bányászati szó- 
tárában a léhent adománynak mondja. Ez a meghatározás azonban 
teljesen értéktelen. Igaz ugyan, hogy a léhent adományozták is, de 
azért adománynak még sem mondhatjuk. Ha pl. a bányatelket, a 
halászati jogot, a vámmentességet stb. adománykép kapja is &z 
ember, azért azokat senki sem fogja adománynak nevezni, hanem 
bányateleknek, halászati jognak, vámmentességnek stb. Nincs is^ 
egyetlen latin nyelvű okiratunk sem, melyben a léhent donatiónak 
mondanák. Rendesen mint léhen szerepel a latin iratokban is, s ha le 
is fordítják olykor, akkor sem a donatio szóval fordítják, hanem a 
léhen eredeti jelentésének megfelelő szóval. 

A léhen szó jelentésének meghatározása a bányászat terén,, 
nem könnyű dolog, mivel a régi bányászati műszók majd mind 
németek, s mivel a régi iratokban közelebbi felvilágosítás nem igen 

előfordul a gárdafa (gardaffa) és a lajtorjafog (dentes scalae, laitoriafog 
vulgariter dicti). 

1) U. o. fasc. 15386. »Belatio de statu fodinanim Nagybányaieos, 
1601 pro lapidibus ignobilioribus seu vilioribus vulgo geng appellatis, qui 
a contusoríis contunduntur. Quid^m Ungarus adminiculo ignis pro lapidi- 
bus vilioribus yeng laborat. Valachi duo pro nobilioribus lapidibus vulgo 
ertz vocatis laborant . . . Penes ipsum 80 mensurae, quas ipei vocant hor^ 
lapidum nobilium idest ertz ... 20 mensuras lapidum, ipsi vocant men- 
Buras istas bor a 

*) ü. o. 15379. fasc. 1570. Introitus cunicuU: *az hudmannak 
fizettem* stb. 

») U. o. fasc. 15381. 1723. Koronás király kegyelmes urunk ő felsége 
felsőbányái aknák mellett lévő hitUmányok-nsik instructiója : »Tartoznak 
huttmányok óra előtt a bánya mellett megjelenni. « 

') U. o. . . . ^ az ő schichtját fel ne rój ják, hogy fél schichtért 
egész 8chichtet« stb. »Arra is gondjok legyen, hogy a párfutók a magok 
bizonyos gengeket félóráig kifussák, hogy ne kintelenittessenek néha csak 
fél zsák genget is kihozni a napra. Hajsonlóképen a háspolyoéokra is gondja 
legyen*. . . »>A prégeló helyeket megvizsgálják, . a kopogó gengeket feszítő 
vassal vagy restánggal lenyesték-e* ? stb. U. o. fasc. 15370. 1571. olvasható : 
farló saítj gépely saU stb. 

») ü. o. fasc. 15258. M. B. 1561 febr. 27. de plumbo vulgo haUingsü- 
ber pley stb. Az »InquÍ8Ítio de urburis metallorum 1549« czímű iratban 
(fasc. 13231.) olvasható : »duorum curruum cum medio, quos ipsi suo nomine 
vocant hule, simt autem currus ex asseribus aut uno robore excavato facti, 
in quibus minerae ducuntur.« Az Andrassyana czímű gjrüjtemény egyik 
1506 évi oklevele írja : »>quam pensionis solutionem vulgarí sermone pur- 
kreynth dicere solent.« (Közös p. ü. It.) 



HÜVELTSéOTdRTéNETI KÖZLEMÉNYEK. 261 

találliato. A régi bányarendtartások segítségével mégis megkiséreN 
jük valódi jelentését visszaadnunk. 

A bányarendtartások szerint a léhen igazában mértéket jelen^ 
tett. Mátyás királynak Felsőbánya részére 1465-ben adott kiváltság- 
leveléhez van egy ily czimű, kelet nélküli irat csatolva : »Descriptio 
•ordinis culturae metallicae, qui in septem liberis regiisque montanis 
civitatibus observatur.*!) Ezen rendtartás 8-ik fejezete így szól : 
*de mensuris putealünis leken vocatis, metisque directis et obliquentibfM.<í 
E szerint kétségtelen, hogy a léhen eredetileg bányamértéket jelen- 
tett. E jelentését a későbbi bányarendtartásokkal is igazolhatjuk. 
Az 1535 évi bányarendtartás, 2) a mit még a nemzeti királyok idejé- 
ben írhattak, s) a 12-ik articulusban ugyancsak leírja a léhent. (Wie 
man vériéiben und messen soU.) Az 1546 évi rendtartás 22-ik articu- 
luaa is mértéknek mondja a léhent. (Wie man ainem neuíang und 
schacht sein mass und lehen gebén und gezogen soU werden.) ^) Az 
1573 évi latin nyelvű bányarendtartás »de mensuris putealibus lehen 
isxatis<i^ czím alatt szintén külön fejezetben szól a léhenről, mint 
bányamértékről. ^) 

Mármost lássuk közelebbről, hogy milyen mérték volt az a 
léhen ? Az 1546 évi bányarendtartás világosan megmondja, hogy 
A léhen hét herglachtert tesz ki. 6) A lachter vagy magyarosan láktor, az 
1535 évi magyarországi és erdélyi bányarendtartások szerint három 
budai rőföt teszen.?) E szerint egy léhen 21 budai rófnek feleU meg. 

Tudjuk, hogy a bányavárosok területén a kincstár nem fizetett 
nmnkásokkal dolgoztatott. Bárkinek adott területet a művelésre. 



>) U. o. faac. 15257. Münz und Bergweaen. A rendtartás nincs meg 
teljesen, a vége hiányzik. 

*) U. o. fasc. 15257. Münz und Bergweaen ; és ugyancsak 1535-ból 
vmn Erdély számadásai közt (fasc. 13231.) egy ily czímen : Khoniglicher 
Maiestát zu Hungam Perokordnung in der Hungerischen Neustat und 
Mittelberg. 

*) Magából a szövegből kitűnik, hogy nem I. Ferdinánd idejében 
készült. 

*) U. o. fasc. 15376. M. B. 1546. Relation über die Bergwerke. 
Az ide csatolt bányarendtartás 65 fejezetből áU. A 23. fejezet mondja a 
többi közt ezt is : *wann der bergmaister ain grueben oder schacht ver- 
messen, oder das lehen am tag ziSícn aoü, oder will, soU er vorhin solches 
dea ambtleuten anzaigen, wo er vermessen, oder das léhen ziehen will.« 

*) ü. o. 15369. Bergstadte in Ungam : Descriptio ordinis culturae 
metallicae, qoi in septem liberis regiisque montanis civitatibus, utpote 
Cremnicü etc. obeervatur. 

•) U. o. fasc. 15376. M. B. »o»n léheny dasist 7 perglachier^ (Selmecz), 
♦zu jedem schacht oder schurf vermisst man zwai lehen, dasist 14 per^- 
lachter.< 

-) ü. o, fasc. 15'2Ö7.M. B. és fasc. 13231. Erdély számadásai, 1535: 20. 
Art. ídie perglachter, nach welcher man perkwerck vermisst und vordinget 
floll werden, die soll habén hmfürt drey ofner eln.« 



262 TÁKÍT8 sXndob. 

bárki felfoghatta az elhagyott bányákat is, ha a szokásos föltételek- 
nek megfelelt. 1) A termelt aranyat és ezüstöt azután a kincstár 
bizonyos rész levonásával beváltotta. A bányaterületek kiosztásá- 
nál telekegységűi a léhent használták. Kiki tehetsége és módja 
szerint egy vagy több léhent művelt. A fundgrvhen v&gy hanbt- 
schaeht két léhenből,*) a lehenschafi több-kevesebb léhenből állott. 
Minden lehenschaftban 128 bányarész volt. Egy-egy ilyen bánya- 
résznek kukesz (kux) volt a neve.^) A schurf vagy a satt (schaeht) 
két-két léhenből állott.*) A mass mindig csak egy léhen volt.^y 
A léhen lehetett fekvő (jacens puteus, ligendes lehen) és függd 
(pendens, obliquens puteus, hangendes lehen), a szerint a mint az 
akna ásása az irányát vette. 

A ki a léhent művelésre fölvette, léhenes-nek (lehentrager) hív- 
ták. 6) A bányákban a munkások között kétféle vágók voltak : leken- 
háuer és lohnkáuer. Az utóbbiak napszámosok. 

A művelésre kiosztott bányatelekekről vagyis léhenekről a 
bányamesterek (bergmeister, magister montium) mindenütt köny- 
vet vezettek. E könyvet lehenbuch-nAk hívták. A beszterczebányai 
léhenkönyvben 1551 — 1558-ig pl. ilyen tételeket olvashatunk : 
1551 jul. 9-én Schober Miklós kért egy léhent a Wallach-hegyen ; 
megkapta. Privitzer Fülöp a Medve-satt nevű léhent kérte s meg- 
kapta. ') Az 1561 évből is van egy ilyen léhenkönyvünk Besztercze- 
bányáról. E könyv szerint ott egy-egy gmbe nyolcz léhenből állott. 
Néhanapján a bányamester egy embernek 10--20 lehentis adott. ») 

A léhen-rendszer az összes magyarországi és erdélyi bánya- 



1) Az 1465 évi kiváltsághoz csatolt rendtartás mondja : »Quicanqae 
in exercenda cultora metallica delectatur, cum pro veteri ac laudabilf 
consuetudine a magistro montium expetat et ipsum in locum deducat, ac 
ibi jus recipiendi ab ipso petat,. pro suoque commodo culturam metalli- 
cam exerceat, siquis verő signa putealia aut puteos absque magistri mon- 
tium Bcitu et concessíone extruere tenta vérit, nihU juris cum ejusmodi 
signis putealibus aut puteis habebit. .. quilibet prior petitor cum suo- 
campo et signis putealibus tenoré libri metaUici, antiquissimo campi ac 
mensurarum jure uti ac frui pos8Ít.« 

■) Von ainer fundtgrueben oder haubtschaoht, das ist zway lehen. « 
(Az 1535 évi rendtartásban.) Von ainer massen, das ist von ainem 
lehen, auch von ainem schaiblichten lehen stb. (U. o.) 

") Az 1535 évi rendtartás. Art. 23. i^nachdem ain jedliche lehenschaft 
oder grueben 128 tail hat, welche tail khukhes genandt werden.« 

*) Közös p. ü It. fasc. 15376. Selmecz. Az 1546 évi rendtartáa 
írja : »zu jedem schaeht oder schurf vermisst man zwai lehen, das ist 14 
perglachter.« Ugyanitt előfordul a UhenschcuM is. 

^) U. o. fasc. 15257. M. B. »von ainer massen, das ist von ainem 
lehen, auch von ainem schaiblich lehen < stb. 

•) U, o. fasc. 13231. 1535. Art. 23. 

') U. o. fasc. 15258. M, B. 

•) U. o. 1561 ápr. 20. 



MŰVELT8ÉGTÖBTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 263 

városokban egyformán dívott a XVI. és a XVII. században. Az 
erdélyi fejedelemséghez tartozott és megmagyarosodott bányákban 
azonban lassan-lassan felhagytak a léhen-rendszerrel. A XVI. század 
második felében már hivatalosan is jelentik, hogy pl. Nagybányán, 
Felsőbányán stb. elegendő magyar bányász van, de ezeknek a német 
léhen -rendszer nem kell, mivel ők csak kész fizetésért akarnak 
dolgozni. Ez a kenyérkereset sokkal biztosabb és semmi koczkázat- 
tal nem jár, holott a léhenekbe pénzt kell ölni, munkáltatni kell, 
és sokszor a termelt nemes fém még kenyérre sem elegendő. Paczoth 
János 1574-ben azt ajánlotta a királynak, hogy mivel Nagybányán 
magyar bányamunkás bőségesen van, a német léhen-rendszerhez 
kellene őket szoktatni, i) Miksa király 1575 jan. 10-én el is rendeli, 
líogy — ha a magyar bányászok hajlandók a bányákat olyan módon 
művelni, mint a németek (azaz a léhen-rendszer szerint), akkor & 
magyar bányászoknak a németekkel szemben elsőséget kell adni.*) 

Ugy látszik, hogy a magyar bányászok csakugyan ráadták a 
fejőket a léhen-rendszerre ; mert még a legmagyarabb helyen, Nagy- 
bányán is, lépten-nyomon emlegetik a léhent. Még a XVII. század 
végén is dolgoznak magyar lehenheur-ek Nagybányán, kik az erezet 
beszolgáltatják. ^) 

Erdélyben sem lehetett ez máskép, mert hiszen Bethlen Gábor 
a magyarországi bányavárosok elfoglalása után az ott talált német 
bányászok színe-javát Erdélybe vitte magával. Ezek pedig kivétel 
nélkül a léhen-rendszer szerint dolgoztak.^) 

Egyszóval a léhen-rendszer még a XVII. században is járta* 
A kincstárnak volt rá gondja, hogy ez a reá nézve fölötte előnyös 
rendszer meg ne szűnjék. Magára a magyar bányászatra nézve azon- 
ban káros volt a léhen. A kincstár potom áron váltotta be a termelt 
ezüstöt, nagyon éokat levont és sokszor adós maradt. A szegény 
lébenesek így aztán egymásután kuldusbotra jutottak. S a sok léhen 
pusztulása maga után vonta a bányászat hanyatlását is. 

Takáts SIndor. 



») ü. o. fasc. 15379. M. B. Nagybánya, 1574 okt. 30. »non inconsul- 
toin főre arbitrarer, sí fossorea Hungari, quonim semper copia est, germa* 
nicís laberibua, quos feaduxn locatum vocant, as8uefacerentur.« 

•) U. o. »non videmus, cur hi (Hungari) propter rationem non sint 
germanis praeferendi.« 

•) ü. o. fasc. 16380. Nagybánya, 1694. 

*) ü. o. fasc. 15376. M. B. Selmecz. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



Berzeviczy AlbeH. Régi emlékek, 1853—1870. Budapest, 1907. 
Révai és Salamon kny. 8-r. 314, 2 1. 

Mostanában kevés emlékirat jelenik meg nálunk. A nagy 
idők szereplői lassankint elköltöznek sorainkból, vagy pedig, ha 
élnek is, nem kívánják elhalványodó emlékeiket fölidézni. Azok 
pedig, a kik az ötvenes években élték gyermekkorukat, egyrészt 
még közelebb vannak hozzánk, hogysem emlékezésök bizonyos 
történelmi zománczot nyerne ; másrészt az 1848/49-iki szabad- 
ságharcz utáni kort mintha nem tartanák méltónak, hogy adatait 
a visszaemlékezés világa mellett a mai nemzedék előtt feltárják. 
Lehet, hogy e téves felfogásból kell magyaráznunk az emlék- 
iratok gyér voltát. 

Berzeviczy Albert könjrve, melynek czímét e sorok élén 
találja az olvasó, fényes példa e téves felfogás czáfolatára. Az 
iró 1853-ban született, s mikor a politikai események már nagyobb 
hullámokat vetettek is, még csak 10 — 12 éves gyermek volt, s 
mégis a mit emlékeiből előad, mindvégig leköti figyelmünket. 
Szívesen követjük őt Ids korától kezdve fejlődése folyamán, mert 
Serzeviczy színes rajzban tárja elénk mindazt, a mi fogékony- 
ságát megragadta, a mi szivében drága emlék gyanánt él, s a 
mi a kor szellemére is ottan-ottan élénk világot vet. 

Czélja, mint maga írja, a múlt század ötvenes-hatvanas 
éveinek érzelemvilágáról oly képet rajzolni, a mely egy felvidéki 
nemes család életét örökítse meg, a mely családnak több tagját 
magával sodorta a szabadságharcz, s a nemzeti ügynek később 
is hűséges ápolója volt. Másfélül társadalmi és művelődési álla- 
potunk az utolsó félszázad alatt fölötte nagy változáson esvén 
át : »a múltnak ez a megrögzítése « e szempontból is érdeklődésre 
tarthat számot. Azonban bevallja az író, hogy »első sorban érzelmi 
indítékok* vezették tollát Arany Jánosként ^azokkal időzni, a 
Idk másszor voltak« ; hogy emléket állítson azoknak, a kik össze- 
forrtak szivével. Ide járíJ az a körülmény, hogy a falusi élet, a 



TÖBTÉKETI IRODALOM. 265 

családi otthon a maga teljességében megtartotta még melegét s 
kedves bensőségét azon korban, a melyről Berzeviczy emlékezik, 
s ezt a családi együttérzést s a fejlődő gyermekekre tett hatását 
az ifjabb nemzedék előtt feltárni annál vonzóbb, minél nagyobb 
változáson ment át azóta társadalmi életünk. 

A szabadságharcz elzúgása óta az októberi diploma meg- 
jelenéséig közéletünk dermedtségbe volt sülyedve ; de midőn az 
1861-iki országgyűlés látható eredmények nélkül szétoszlott is, 
^mindig láttuk, vagy legalább sejtettük a hajnalt.« Berzeviczy 
serdülő korának emlékei épen az ébredésnek, a szervezkedésnek 
gyümölcshozó éveire matatnak, a mikor — ^mint írja — »megint 
szükség volt azokra a hazafiakra, a kik az elnyomatás ideje 
alatt tétlenségre voltak kárhoztatva ; a mikor mindnyájan telve 
voltunk nemes idealismussal és optimismussal, bíztunk bölcseink- 
ben, és nem hittük, hogy valaha csalódhassunk intézményeink- 
ben és — önmagunkban. « S bár kétségkívül ez idők emlékei 
beszélnek hozzánk legközvetetlenebbűl Berzeviczy könjrvében ; a 
mit születéséről, nemzetségéről, kivált atyjáról s baráti köréről, 
továbbá családja tagjairól elmond is, egyaránt felhasználhatja 
a történetíró genealógiai s korrajzi tekintetben. 

Az 1848/49-iki események hatása, a miről Berzeviczy csak 
szüleinek s rokonainak visszaemlékezései után szólhat, nem mond- 
Jiató kedvezőnek Sáros vármegyére, az író családjának ősi fész- 
kére. Berzevicze közel esett Schlick és a honvédek küzdelmének 
színhelyéhez, Branyiszkóhoz ; a Berzeviczy család átszenvedte e 
küzdelem minden aggodalmát, az oroszok elől való menekülés 
minden izgalmát s a prédáló császári sereg sanyargatásait. De 
még 1849 őszén visszatérhetett kipusztított ősi fészkébe s remegve 
várhatta a rémuralom kegyetlenkedéseinek hírét, kivált Des- 
sewöy Arisztidről, a ki csak pár hónappal azelőtt esküdött 
hűséget Szinyei Emmának, az író nagynénjének. Néhány becses 
adatot föl is jegyez Berzeviczy e hős férfiú utolsó napjairól, a 
melyeknek emlékezete ép oly fölemelő, mint megható. 

A mint az író saját emlékeiből merített adatokat mondhat 
el, azonnal érezzük sorain azt a közvetetlenséget, természetes 
melegséget, a mely fiúi kegyeletét oly vonzóvá teszi. Nevelteté- 
sének, első benyomásainak rajza magában véve is érdekes olvas- 
mány ; de még becsesebb, ha történelmi szemüvegen át nézzük, 
hogy egy derék magyar nemes család mikép nevelte falun gyer- 
mekeit ; mikép ügyekezett a szomorú közállapot lehangoltságá- 
val megküzdeni s a jobb jövő reményét a serdülő gyermekekbe 
oltani. Mondanunk is fölösleges, hogy e rajz nemcsak az író 
életére nézve, de a korszellem fejlődésére nézve is tanulságos. 
A Dessewffy Gyula kezdeményezésére megindult mozgalom, a 



266 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

mely a héthárs-vörösalmai ütközetben elvérzett honvédek emlé* 
kének megörökítését czélozta, ébresztette föl a vármegyei birtokos 
családok nagyobb fogékonyságát, mely többé sohasem lankadt. 
Uj kedv, új élet fuvalma volt érezhető. A Szózat és Hymnus 
fölzendült a sokáig összecsukva tartott ajkakon, előbb csak 
a családok körében, később nyilvános összejöveteleken is. Titok- 
ban folyt az előkészület Kazinczy születése százéves fordulójának 
megünneplésére is ; azután a gazdasági egyesületek szervezked- 
tek, de a Sáros megyében alakult ily egyesületnek alapszabá- 
lyait nem erősítette meg a kormány. 

Az 1860-iki farsang a magyar viseletet újra feltámasztotta, 
de a katonaság beavatkozása nem egy helyt meggátolta a jókedv 
nyilvánulását. Lőcsén, beszéli az író, szintén bált akartak 
rendezni ; de a megyefőnök az utolsó pillanatban minden okadás 
nélkül betiltotta. Erre gr. Csáky Tivadar az egész báli közön- 
séget meghívta magához Hotkóczra, hol a hangulat nagyon 
emelkedett volt. A második csárdást hirtelen pokoli zaj szakította 
félbe ; a teremnek be nem zárt ajtaját fejszékkel és puskaagyg}'al 
betörték, s egy szakasz zsandár, két század gyalogságtól kisérve, 
szuronyszegezve rontott a tánczosok közé »a törvény nevében 
csend, semmi ellenállás !« kiáltozások között. Elképzelhetni, 
micsoda ámulatot és felháborodást keltett ez az embertelenség, 
a mely még folytatódott azon intézkedésben, hogy az egész tár- 
saságnak azonnal el kellett hagynia a hotkóczi kastélyt, csopor* 
tokra oszolva. Pulszky Gézát és Bujanovics Sándort pedig bokán 
felúl érő hóban szuronyok között kisérték Szepesváraljára, majd 
Lőcsére. Híre járt, hogy az összes jelenvoltakat politikai hatóság 
elé idézik ; de ez elmaradt. A Széchenyi emlékére megkezdett 
dombhányást, a miből Sáros is kivette a maga részét, szintén 
eltiltotta a hatóság, valamint az eperjesi gazdasági egylet ülését 
is szétugrasztotta. 

Az efféle hatalmi önkénykedés nem kitörő haragot, hanem 
humorba olvadt kaczajt keltett sokfelé, és a népdal változtatva 
szólalt meg : 

Cserebogár, sárga cserebogár. 
Mikor száll el a kétfejű madár? 

A megindult megyei tisztújítástól az eddig félve ápolt 
remények teljesülését várhatták. Berzeviczy apja és rokonai elő- 
kelő szerepet vittek Sárosban, most is a vármegye élére állottak, 
s megkezdődött az a mozgalmas korszak, mely az író életében 
és családjában is mély nyomokat hagyott. 

A politikai események hátterében, a melyet Berzeviczy min- 
dig élénken s — hogy úgy mondjuk — bizonyos nemes realismus- 
sal rajzol, az ő gyermeki benyomásai, örömei, kedvtelései, házi. 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 267 

majd nyilvános iskolázása, irodalmi kísérletei s művészeti tanul* 
mányai elevenednek föl, melyek a komoly becsvágytól ösztön- 
zött gyermek fejlődését lépésről-lépésre mutatják. A kevés ideíg^ 
tartó alkotmányosnak tetsző időt csakhamar a provisorium 
követte, mely az író családjában is fontos változást idézett elő. 
A házi iskolázást a kisszebeni nyilvános tanulás váltotta fel,, 
erre meg a lőcsei következett. A mint az iró az akkori tanítás mód- 
ját rajzolja : egy kis paedagogiai történetet nyújt, mely épen oly^ 
élvezetes az ő ddstingvált előadásában, mint a politikai események, 
az őt közelebbről érdeklő családi viszontagságok rajza. 

Különösen a hatvanas évek korszelleme hat az olvasóra 
igazán közvetetlenűl. Az író atyja is tagja lévén a kiegyező országa 
gyűlésnek, a rohamosan fejlődő események emléke sokkal élén- 
kebben 8 mélyebben megragadja a serdülő gyermeket, a ki ez 
emlékeket híven megőrzi lelkében s részletesen elő is adja. Milyen 
politikai pártállást foglalt el atyja az országgyűlésen, s milyen 
hű támogatót nyert anyjában, a kik mindketten Deák Ferencz 
csodálói közé tartoztak ; a porosz-osztrák háború milyen hatással 
volt az országgyűlésre, valamint az íróra is, mint diákra : mind* 
ezt néhány lapon annyi elevenséggel, néhol érzelmesen beszéli 
el Berzeviczy, hogy sajnálkozva fordítimk a fejezet végére. 

Azt véljük, épen az a körülmény bizonyítja leginkább az 
emlékíró e'lőadásának vonzó tulajdonságát, hogy bár legtöbb- 
ször csak szűkebb körre ható eseményeket rajzol, soha nem unal* 
mas, soha nem fárasztó. A nagy, országos események, hangulatok 
rajzai közé pompásan szövi a maga Ids világának, családi és baráti 
élményeinek színes képeit, helylyel-közzel műtörténelmi adatait,, 
a melyek különböző érdeklődést keltenek az olvasóban. A lőcsei 
évek után a pesti gymnasiumban eltöltött évek néhány nagy 
vonással rajzolt rövid története következik, s a könyv az emlékír6 
érettségi vizsgálatának elbeszélésével ér véget. Váczy JInos. 



A székelyek alkotmányának históriája, különösen a XV L és XVI h 
században. Irta Connert János, Németből fordította Balásy Dénes^ 
Székelyudvarhely, 1906. Betegh Pál és társa kny. Kis 8-r. 407 L 

Connert Jánosnak a nagyszebeni ev. gymnasium 1902/3 — 
1904/5 évi Értesítőjében Die Rechte der Szekler vom Jahre 1562 
hÍ8 1691, mit Berücksichtigung ihrer Entwicklung in den voran- 
gehenden Jahrhunderten ez. alatt megjelent magvas tanulmánya 
Balásy Dénes magyar fordításában fekszik előttünk. 

A munka, a tárgyalt időközt tekintve, szerzőnknek a széke- 
lyek intézményeiről az 1562-iki átalakulásig, már régebben meg- 



:268 TÖRTÉNETI IRODALOSi. 

jelent és közlönyünkben is bőven méltatott i) dolgozata folyta- 
tásának látszik. De csak látszik. A programmértekezés felöleli 
^ székely jogi intézmények fejlődésének egész történetét a legré- 
gibb időktől a nemzeti fejedelemség bukásáig. Hiszen az 1562 
előtti történetek vizsgálata az egész munkának jó egy negyed- 
részét foglalja el. 

Maga a mimka — a magyar fordítást értem — tizenkilencz 
fejezetre oszlik. Az ősfoglalás, a székek fejlődése, azok feladata, 
a széki kapitány, a dulló vagy szolgabíró (iudex sedis), az esküt- 
tek vagy székülők, a jegyző, a falu vagy község, a rendek a Szé- 
kelyföldön, ezeknek hadi szolgálatai, adózása, birtok és örökösö- 
Hiési joga s végűi a sóizás joga külön-külön a nyomtatott forrá- 
sok lelküsmcretes felhasználásával mind alapos fejtegetések tár- 
gyai a munkában. Egyik fejezet rövidebb, a másik hosszabb, 
a szerint, a mint azt a tárgy fontossága mellett a históriai forrá- 
.«ok nagyobb bősége hozta magával. így pl. a jegyzőről, erről az 
1562-ila segesvári híres országgyűlés előtt ismeretlen széki tiszt- 
ről az adatok csak annyit árulnak el, hogy a törvén3r8zéki és szék- 
gyűlési jegyzőkönyvek írása, azokból az ítéleteknek s a jegyző- 
könyvi kivonatokiiak csekély díjért a felek részére kiadása volt 
a kötelessége. Ellenben a székelységnek rendekbe osztása, hadi 
szolgálatai és adózása — én inkább hadi segedelemnek, subsidium- 
nak mondanám, mert nem kirótt, hanem önkényt elvállalt adó- 
TÓl van mindig szó — széles alapon, a legkimerítőbben vannak 
tárgyalva. 

A nyomtatott források nagy apparátusával írott könyvnek 
^gazdag tárgysorozatából különösebben a székely nemzet rendekbe 
•osztásáról szóló fejezetet emelem ki. 

A rendi különválás a katonáskodó székelység egyes tagjai- 
nak anyagi helyzetében leli magyarázatát. Ez a változás a megyei 
banderialis-rendszer befolyása alatt ment végbe. A ki tehette, 
itt is ott is lovon m^nt a mustrára, — ha a szükség űgy kívánta 
— háborúba, a kinek lova nem volt, gyalog. Hogy ebből a körül- 
ményből a tehetősebbeknek otthon gazdasági előjogai szár- 
maztak, szinte természetes. De az már nem volt természetes, 
hogy a főnépek ezen gazdasági előjogokkal a közéletben, a köz- 
séggel, communitással szemben — ez volt a harmadik rend neve 
1562-ig — zsarnokok módjára visszaéltek. E tekintetben a főnépek- 
kel egy húron pendültek tehetősebb lófő uraink is. 

Köztudomású dolog, hogy a székelység az elmúlt századok- 
ban három rendből állott. Főnépek^ lófök és gyalogok — az utóbbiak 
1562 után darabont, később libertinus^ szabad székely néven — 



») Olv. Századok, 1904. 167. 1. 



TÖRTÉNETI IBODALOM. 269* 

alkották a nemzetet. Jobbágyság a XVI. század közepe előtt - 
nem volt a Székelyföldön. LegcJább nem ezen a néven. A jobbágyi 
munkával foglalatoskodó néposztály hol önkényt, hol a két 
felső rend kényazerítéséből a szegényebb sorsú harmadik rendből 
telt ki. Lehet, hogy idegen bevándorlók is vegyültek a székely 
»földönlakók« közé, de erről a középkorban semmit sem tudimk. 
Az 1555 évi »mnnicipalis consuetudo siculomm* ad szabadságot 
arra, hogy idegenek a székelyek földjén is letelepedhessenek — 
a nemesi jobbágyok kivételével. 

Ezen néposztály — vagy ha úgy tetszik : rend — keletke- 
zése homályba vész. A zabolai nemzetgyűlésen 1466-ban talál- 
kozunk vele mint gazdasági tényezővel legelőször. Ettől fogva 
kialakulása, fejlődése nyomon követhető. A XVI. századi okiratok 
földőfdakók-nak mondják őket. Hogy nem szoros értelemben vett 
jobbágyot kell értenünk ez alatt, bizonyos abból, hogy a földön- 
lakó 1562-ig szabadon költözködhetett. Ezt a jogát a zabolai 
nemzetgyűlés végzései nyomatékosan kiemelik. »A közszékely- 
nek joga van azt szolgálni, a kit akar, kivéve azokat, a kik a 
főnépek jószágain laknak« — mondja a végzés. 

Egyébiránt ez a rend nem volt hosszú életű. A segesvári 
országgyűlés az 1562-iki székely támadás leverése után, a commu- 
nitás többi tagjaival együtt a földönlakókat is megfosztotta 
csekély szabadságuktól s kincstári jobbágyságra vetette őket. 
♦Az székely község mi szabad birodalmunk alatt légyen « — így 
szól az országgyűlés határozata. 

A székely közjog szerint a két felső renddel egyaránt nemes 
kőzszékelységnek jobbágyságra vettetésével megszűnt a székely 
gyalogság, hogy nemsokára ismét föltámadjon a darabontok rend- 
jében, a kiket János Zsigmond a ^vitézebb, jobbmódú és alkal- 
matosabb kincstári jobbágyokból^ válogatott össze. Ez volt az 
első lépés a rendnek a jobbágyság alól való felszabadulására. 
Báthory Zsigmond tovább ment. 1601-ben visszaadta a rend 
tagjainak teljes szabadságukat, kiváltságaikat, melyekkel őseik 
a hajdani magyar királyok idejében éltek, s a jobbágyságból, 
melybe az idők mostohasága folytán estek, szabad székelyek 
rangjára emelte őket. 

Látni való, hogy ez a rendelkezés »restitutio in integrum.« 
Csak a rend neve változott s lett a darabontból szabad székely, 
A lényeg a régi. Nem fizetnek semmiféle adót, sem tizedet, s háború 
idején jól felszerelten kötelesek hadba szállani. Egyszóval újra 
részeseivé válnak mindazon jogoknak és kötelességeknek, melyeket 
az országos nemesség, a »nobilitas regni« fogalmához szoktunk 
fűzni. Hogy e szerint a nemesi állapotban való létei is a hajdani. 



270 TÖRTÉNETI IHODALOM. 

magyar királyok idejében élvezett jogok és kiváltságok közé 
tartozott, — bővebben igazolni fölösleges. 

A harmadik rend jogainak, kiváltságainak visszaszerzése 
mélyreható változásokat idézett a Székelyföld gazdasági viszo- 
nyaiban elő, a mennyiben a székely nemességet 1562 után nyert 
birtokaitól és jobbágyaitól igen nagy részben megfosztotta. 
A nemesség ebbe nehezen is nyugodott bele. Meg is próbálta 
AZ idők kerekének visszafordítását, de hasztalan. A székely 
szabadosoknak a jobbágyságba való visszahelyezése a nemesség 
jámbor óhajtása maradt örökre. 

Itt megemlítem, hogy Udvarhely, Bardocz, Csik-Gyergyó 
«s Orbai székek szabad székelyeiből egy újabb kiváltságos rend 
támadt a XVII. században — vagy még azelőtt, de erre okleveles 
bizonyítékaink még nincsenek — t. i. a solymárok rendje, világos 
jeléül annak, hogy az erdélyieknek a fejedelmek korában kedvencz 
időtöltése volt a solymászás is. 

Igen tanulságosak Connertnek a székely nemzet két első 
rendjéről szóló fejtegetései is. Összefoglaló képét adják a két 
rend fejlődésének. Megszakítás nélkül ugyanazon jogokkal és 
kiváltságokkal éltek a XVII. században is, a melyekkel kimutat- 
hatólag addig is éltek. 

Mellőzve a nemességről szóló fejezet ismertetését, eg3rpár 
sorban a lófő-rend közjogi állását igyekszem Connert nyonaán 
megvilágítani. 

János Zsigmond adományleveleiből tudjuk, hogy a lófőket 
a XVI. században az egy telkes nemesekkel, vagy a mint még a 
XIX. században is mondták : az egyházi nemességgel egyenlő 
rangúaknak tartották. Ez az állapot a XVII. században sem vál- 
tozott. Csak egy példát hozok fel ennek az állításnak bebizonyí- 
tására. Külön követeket küldenek az országgyűlésekre, a pixi- 
darius-rend külön követeivel együtt. Ebből a lófőket és gyalo- 
gokat a nemesség módjára egyformán megillető egyetlen kivált- 
ságból is világos, hogy a székely nemesi rend mellett a lófő és 
gyalogrendú székelységben sem valami alsóbbrangú és rendű, 
hanem az országossal egyenlő jogokat és kiváltságokat élvező 
nemességgel van dolgimk. Az a rangosztály, melyet Connert 
1730-ból említ, hogy »vannak a székelyek közt bárók, nemesek, 
grófok, kiket regalistáknak neveznek s kiket a király hív meg 
az országgyűlésre « — a XVIII. században keletkezett s Erdély- 
nek a Habsburgok uralma alá jutásával szakadt a székelység 
nyakába. Grófság, báróság 1691 előtt ismeretlen fogalmak voltak 
a Székelyföldön. Igaz, hogy Apafi Mihály külön kezdte volt hívo- 
gatni egyik-másik kiválóbb székely főrendű embert az ország- 
gyűlésre, de a nemzet mindannyiszor jogainak, kiváltságainak 



TÖBTÉKETI XBODALOM. 271 

sérelmét látta a fejedelmi hatalom túlkapásában s nem is fogadta 
el törvényesnek, sőt az erdélyi országgyűlés a XVII. században 
többízben el is végezte, hogy »a székelyek közt levő főrendek 
ennek utánna regalissal gyűlésben ne hivattassanak, hanem az 
aránt is ő kegyelmek régi szabadságokban maradjanak meg.« 
A tetszetős formában megjelent munka itt ismertetett egyet- 
len fejezetéből is látható, hogy Connert derekas munkát végzett. 
De meg kell vallani .'szerencséje volt tolmácsa megválasztásában 
is. Balásy Dénes székely szive egész melegével fogott fordítói 
feladata megoldásához. Itt-ott kicsengő székely szólással vegyes, 
de azért mindig választékos, zamatos nyelven ültette át 
a tanulmányt a magyar irodalomba. H. 



Szolnok' Doboka vármegye monographiája, VII. kötet: A vármegye 
községeinek részletes története. Irta Kádár József. Kiadja Szolnok- 
Doboka vármegye közönsége. Dés, 1S05. Demeter és Kiss knv. 
Nagy 8-r. 437 1. 

Azok után, a miket Szolnok-Doboka vármegye monogra- 
phiájának eddig megjelent hat kötetéről közlönyünkben már 
elmondtunk, 1) az utolsóról, a hetedikről, kevés mondanivalónk 
lehet. E kötetben bevégződik a községek története s egyúttal 
mintegy részleges összefoglalásképen a megye hivatalviselt tiszt- 
viselőinek vagy méltóságainak jegyzékét, némelyeknek életrajzát 
is megtaláljuk benne, a nemesek többrendbeli conscriptióival 
együtt. Feldolgozatlan anyagnak közzététele kétségkívül kívá- 
natos a későbbi történetírás szempontjából, a jelenvaló esetben 
azonban indokolatlan. A monographia írója ugyanis minden egyes 
község történetével kapcsolatosan felemlíti a község birtokos 
nemeseit, nagyrészt az itt kiadott conscriptiók alapján ; ugyanaz 
az anyag tehát többször is le van nyomtatva. Jobban szerettük 
volna e helyett a vármegyei nemes családok történetét — hacsak 
vázlatosan is — olvasni. Sajnáljuk, hogy e tekintetben épen olyan 
tájékozatlanok maradtunk a hét kötet átforgatása után, mint 
Szolnok-Doboka megye politikai, valamint Belső-Szolnok és 
Doboka vármegyék területi változásainak története tekintetében. 

A közzétett anyag, a mennyiben az eredeti iratokkal egybe- 
vethettük, felhasználható ; ott azonban, a hol a szerzőnek latin 
nyelvű szövegeket kellett másolnia, több (sajtó?) hiba van. 
Néhányat felemlítünk ; pl. nótárius juratus sedis judiciaria (218. 1.) ; 
regestrum domintorum nobilium absentium in extractu modemo 



«) Olv. Századok, 1905. 859—866. U. 



272 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

Transalpinensi comiti Szolnok Interioris (364. 1.) ; dátum in oppid^ 
Dés (366. 1.) ; iudex nobili^um (367. 1.) ; illastnsaímoram domi- 
nóim magnatum viduae. (381. 1.) Következetlenül ir 

néhány tulajdonnevet ; a többek között pl. Szúkereki, Szilke- 
reki és Szülkereki fordul eló egy ugyanazon lapon (205. 1.) ; 
vagy Gerolthy, Girolthy és Gyrothy ugyanott. Tévedés, a mit 
Bethlen Farkas és Somogyi Ambrus történeti műveinek kinyom- 
tatásáról mond. (187. és 219. U.) 

♦Egy évtized kitartó munkásságának eredményei felett 
azonban Uyen aprólékos észrevételekkel napirendre térnünk nem 
lehet. Bíráló megjegyzéseinket csakis a tárgy szeretete sugallotta. 
Szívesen elismerjük és hiszszük is, a mire szerzőnk nem alap- 
talan önérzettel hivatkozik, hogy műve »lexikonja lett sok kutató- 
nak és szakembernek «, a ki Szolnok-Doboka vármegye történeté- 
vel foglalkozik. LuKiKicH Imre. 

Gróf Széchenyi István. Irta Berzeviczy Albert, (Függelékül : Széchenyi- 

aphorismák.) Budapest, 1908. Wodianer kny. Kis 8-r. 102j 1. 

(Magyar Könyvtár, 507—508. sz.) 

E kis füzet rövid, de beható tanulmány Széchenyiről. A leg- 
nagyobb magyar életrajzának keretén belül ismerteti törekvéseit, 
politikáját, eszméjét és eszményeit. A politikusnak megítélésében 
leginkább Zichy Antal véleményéhez csatlakozik, az író méltatá- 
sában Gyulai Pált követi. De itéletöket a saját, Széchenyi ala- 
pos ismeretére támaszkodó felfogásán szűri le, kiegészíti néhány 
találó megjegyzéssel, és mikor Széchenyi nagyságát megrajzolja, 
meglátszik, hogy a műértő idézi fel a történet egyik legszebb alko- 
tásának képét. Szembeszáll mindenkivel (pl. Grünwald ismert 
hypothesisével), a ki Széchenyit nem látja oly igazán nagjmak, 
jellemében szinte páratlanul oly fenségesnek, a milyennek az ő 
lelkében Széchenyi képe kialakult, — csakúgy mint Eötvös Józse- 
fében vagy Kemény Zsigmondéban. Megelevenedik előttünk 
Széchenyi mint nemzetgazda, mint politikus, mint író, mint szó- 
nok, és mindenekfölött mint ember. Berzeviczy dolgozata minden- 
esetre el fogja érni czélját : mélyíteni fogja a nagyközönség 
körében Széchenyi ismeretét, és ha nehéz is elérni, hogy 
Széchenyit mindenki, a ki emlegeti és idézi, műveiből ismerje 
meg, — e kis füzetből legalább helyesen és sikerülten adott kép 
elevenedik föl a nagyközönség előtt a legnagyobb magyarról. 
A füzet végén Széchenyi-aphorismák vannak közölve függelékül :. 
a czél elérését ezek is elő fogják segíteni. G. R. 



TÁRCZA. 



TINÓDI SEBESTYÉN HALÁLA. 

Mig a lyrai költő saját lelkéből, érzelmeiből menti ihletét, 
önmagáról énekel, — az epikus egyéniségét háttérbe szorítja a meg- 
énekelt fenséges esemény. A lyrikus életének megismerésére a főfor- 
rást jórészt költeményeiben találjuk, de hogy az epikus életrajzát 
megirliassuk, más forrásokhoz kell fordulnunk. így vagyunk Tinódi 
Sebestyénnel is. Nagyon kevés az, a mit hányt-vetett életéről tőle 
tudunk meg. 

E gyér tudósítást kiegészítették ugyan — bár korántsem 
teljes képpé — a levéltárakból időnkínt előkerülő adatok ; így 
Kemény Lajos Tinódi kassai tartózkodásának sok érdekes körül- 
ményét derítette ki,i) Szádeczky Lajos megtalálta Erdélyben Tinódi 
czlmeres nemeslevelét,^) SzüÁdy Áron mintaszerű kiadásának elő- 
szavában, s) Acsády Igfiácz és Mészöly Gedeon jeles tanulmányaik- 
ban *) minden rendelkezésre álló adatot felhasználtak, de mindez 
még nem annyi, hogy meg ne becsüljük az újabban napfényre 
kerülő adatokat. 

Tinódinak Kassán való megtelepedése, családalapítása után 
megszakad az adatok fonala ; ezentúl nincs tudomásunk sorsáról, 
csak öz\'^egyéről, gyermekeiről hallunk. Halálának éve és helye is 
csak az eddig ismert adatokból volt sejthető. Szilády az 1555 — 155^ 
közti időszakra teszi Tinódi elhunytát, Acsády szerint az 1557 év 
nagyobb részében még életben volt, Mészöly szerint 1557 november- 
havában, Kemény Lajos szerínt ^) 1557 deczember-havában Kassán 
halt meg a költő. 

»Sor8 bona, nihil aliud« adta kezembe egy kedvező pilla- 
natban, Nádasdy Tamás levelezéseinek darabról darabra való átfor- 



') Figyelő, 1886. évf. — Philologiaí Közlöny, 1887. évf. — Irodalom- 
történeti Közlemények, 1905. évf. 

«) Erdélyi Múzeum, 1901. évf. 

») Régi Magyar Költők Tára, III. köt. 

*) Budapesti Szemle, 1899. évf. — Mészöly Gedeon: Tinódí 
Sebestyén. Naiykórös, 1906. Ismertetését olv. Századok, 1907. 265. L 

^ Irodalomtörténeti Közlemények, id. évf. 

SZÁZADOK. 1906. m. FÜZET. 18 



274 tírcza, 

gatása közben, annak a férfiúnak egy levelét, a ki ott állott Tinódi 
halálos ágyánál, a ki megadta a költőnek a végső tisztességet, és 
«lkisérte utolsó örök útjára. 

A levél visszavezet Tinódi régi pártfogó] ának,1 Nádasdy Tamás 
nádornak udvarába Sárvárra, a hol Tinódi már Enyingi Török Bálint 
rabságba esése után is pihenőre talált. Ez a főúri udvar volt az 
akkori Magyarország szellemi központja. Itt döntöttek országos 
kérdésekben, ide kapcsolódik az akkori magyar közélet minden 
szála, és a kornak ahg akad oly számbavehető fia, ki egyszer- 
másszor meg ne fordult volna Sárvárott, vagy annak urával levelet 
ne váltott volna. Es minden országos gondja mellett is talált a nádor 
Annji időt, hogy rengeteg uradalmainak még legaprólékosabb gaz- 
dasági kérdéseivel is foglalkozzék, hogy a sárvári iskolát, sárszigeti 
könyvnyomdát gondozza, külföldi tudósokkal levelezzen, sőt háza- 
han még a zenét is istápolja. Erre vall egy Bécsben, 1538-ban kelt 
levele, melyben a nádornénak lant-húrt küld és igén, hogy i^az lanthot 
is hamar nap« megküldi. 

A nádor bizonyára jó szívvel hallgatta Tinódi vitézi énekeit, 
<le nem puszta kedvtelésből pártolta a lantos költőt. Egyszerű meló- 
diáiból, keresetlen szavaiból, melyeket megértett, átérzett a vár- 
kapitány, a hajdú, a lovas vitéz egyaránt, ő is kiérezte a forró haza- 
szeretet lelkesítő szózatát, melynek viszhangja ma is megkapja 
szívünket, s a költő elragadó hatással lehetett kortársaira közvetet- 
lenségével és őszinteségével. Nádasdy emberismerete felhasználta 
Tinódi énekeinek ezt a megbecsülhetetlen erejét, a mit még fokozott 
A lantosnak hazájáért szenvedett sebe. Nádasdy buzdította szóval, 
segítette pénzzel, az ő tanácsára ajánlja krónikáját Ferdinándnak, 
s talán az ő közbenjárására kapta Tinódi a királyi elismerést, a czí- 
meres nemeslevelet is. 

Mi sem természetesebb, mint hogy a nádor körében töltött 
idő nyomot hagyott a költő lelkében, és könnyen érthető, hogy kas- 
sai nyugalmas otthonából, a kicsiny látókörű polgári környezetből 
visszavágyott a nádor mozgalmas életű udvarába, a hol megbízható, 
bő forrásból meríthetett új lelkesedést, a hol a változó hadi szerencse 
gyotsan szálló híre új éneket adhatott ajakára. 

Az a föntebb említett pár sornyi levél — egyetlen, de megbíz- 
ható tudósítás Tinódi haláláról — Sárvárott kelt s a távollevő Nádas- 
dyhoz szól. írója Pernezt/th-nek írja magát, következetesen elhall- 
gatva keresztnevét abban a kilenczvenegy levélben, a melyet 1531 — 
1559 közt intézett a nádorhoz. 

Nádasdy környezetében két Pernezyth nevű hívével talál- 
kozunk. Az egyik György, kihez a nádor 1530-ban mint beregszászi 
tisztjéhez (officialis) ír, és a kit 1531 — 1549-ben ^fráter charissimec 
megszólítással tüntet ki. Ennek a Györgynek Sárvárott bírt házát 



TÁRCZA. 275 

említi egy évnélküli, de kétségtelenül XVI-ik századi összeírás,^) 
€s — úgy látszik — ennek a Györgynek egyik gyermekét a nádor 
vitte keresztvízre, mert 1560- ban régi, kipróbált hivét »compater 
nobis honorande« megszólítással illeti. A másik Pemezyth volt Egyed^ 
ki 1552-ben mint a nádor familiárisa nyolcz lovassal szolgál Pápó- 
czon, és félhavi hópénze fejében megkapja tizenkét forintját. 2) Min- 
den valószínűség szerint az Osztopáni Pemeszy család két tagjával 
ismerkedünk meg itt, kik horvátos végzéssel írták nevöket. 

Aligha sikerülne eldönteni, hogy a kettő közül melyik írta 
az említtett leveleket, de ann}?! bizonyos, hogy bizalmas, bejáratos 
embere volt az udvarnak, ki rendszerint a nádorné, majd a gyer- 
mek Nádasdy Ferencz hogylétéről szóló tudósítással kezdi leveleit. 

így a Tinódi Sebestyén haláláról szóló levelét is a maga szolgá- 
latának ajánlása után azon kezdi, hogy — hála a jóságos Istennek — 
erre felé most mindenki jó egészségnek örvend, mind a nádorné, mind 
a gyermek is, a kinek holmi csekély gyermeki változáson kívül semmi 
baja. Ügy tudja különben, hogy erről a nádorné, meg az orvos bőveb- 
ben irt már. Majd így folytatja : Tinódi Sebestyén immár megvetve 
esi a főiái muzsikát^ Istenéhez tért, hogy ott az angyalok közt sokkal 
jdtbat tantdjon. A kit is e hónap utolsó dótti napján helyeztem d a 
Mri atyák hamvai mellé. Halódva meghagyta nekem, hogy én se ma- 
radjak sokáig itt, de hamarosan kövessem, hogy én is megtanulhassam 
az égi muzsikát. 

A levél Sárvárott, az 1556 évi január-hó utolsó napján kelt. 
Teljes szövege ekképen szói : 

Spectabilis et Magnifioe Domme, Domine mihi semper observan- 
diasime ! Servitiorum meorom perpetuam oommendationem. Nunc gratia 
Bei optimi hic salva sünt omnia, nam Domina Magnifíca felicissime valet, 
filins etiam, dominoB videlicet meus illustrissimuB, praeter nativam iUam 
«cabiem, caetera recte valet, de quo copius (így) scio scripsiase Dominam 
meam et dominam doctorem. Sebaatianus Tüiodi spreta iam hac mortali 
musica, concessit ad superoe, ut illic inter angelos lenge meliorem disceret ; 
quem penultima hujus mensis apposui ad cineres patrum Sariensium. 
Moiiens verő mihi jussit, ne diutius hic maneam, sed cito sequar ipsum, 
ut et ego possim addiscere celestem musicam. Et cetera. Deus optimus 
maximos servet vestram spectabUem et magnifícam Dominationem felicis- 
sime. Ex Sarwar, ultima Januarii, 1556. Servitor Pemez3rth m. p. — 
Dominus meoa iUastriiisimus commendat perpetua servitia vestrae spec- 
tabili et magnifícae Dominationi. 

Kivűl : Spectabili et Magnifíco Dominó, Dominó Thomae de Nadasd 
palatÍDO et locumtenenti regio etc. Dominó meo michi semper observan- 
disaimo. (Gyűrűs gemma-p^ssét). 



>) Numerus colonorum et sessionum oppidi Sarwar. Domus domini 
Oeorgü Pemezyth. Orsz. Levéltár: Nádasdy-féle iratok, 47. cs. 

*) Solutio dominorum familiarium in Papoch, 16 die Decembris, 
1552. ad médium mensem. Egidio Pemezyth ad equos 8. fl. 12. U. o. 42. cs. 

18* 



276 tIbcza* 

A korhoz mérve költői szavak ezek ; költőt megillető búcsuz- 
tatóban emlékezik meg írójuk Tinódi Sebestyénről, kit távol csa- 
ládi tűzhelyétől ért el végzete. Távol hitvesétől, gyermekeitől halt 
. meg, de nem idegenben, mert ott is akadt kegyeletes kéz, mely han- 
tot tegyen sírjára. 

Sárvár tőszomszédságában máig is áll a kicsiny Sár község, 
melyet a XVI-ik századi birtokösszeirások mint a sárvári uradalom 
tartozékát emtítenek. Itt kell keresnünk a levél írója szerint Tinódi 
Sebestyén sírját : »a sári atyák hamvainál.* Nem akadtam oly döntó 
adatra, mely a mellett bizonyítana, hogy e helyen valaha kolostor 
állott volna, de ennek lehetősége nincs kizárva, mert egy 1521-iki 
összeírás szerint kellett ott lenni a plébánián kívül egy <^Szentlélek«- 
kápolnának, melynek rectora földet is bírt ; ^) és 1551-ben Pemezyth 
írja Nádasdjmak, hogy *heri, hoc est in festő Corporis Christi, ut 
vocant, fuimus omnes cum processione ad Sar, sine illó veteri abusu . . . 
stb. — tantum cum hyinnis et canticis spiritualibus.* 

Ámde meglehet, sőt valóbbszínű is, hogy Pernezyth >a sári 
atyák hamvai* alatt talán ott lévő családi sírboltját értette és oda 
temette a költőt. 

Csak az az egy bizonyos, hogy a Vasvár-megyei Sár községet, 
mely hovatovább beleolvad a mellette virágzó városba, nemcsak 
azok látogatták ünnepi körmenettel, kegyes énekkel, a kik ^máskor 
éltek*, — hanem oda fordul ma is pillantásunk, mert ott nyugosznak 
Tinódi Sebestyén porai, ki hazáját kardjával, lantjával, vére hullá- 
sával, magyar becsülettel, magyar hűséggel szolgálta. 

Kárfpy ödök. 

VEGYES KÖZLÉSEK. 

— A Maqtab Tudományos Akadémia második osztályá- 
nak febr. 10-én tartott ülésében Cancha Győző r. tag egy nagyobb 
tanulmánya bevezető részét olvasta fel : Eötvös József báró és a hU- 
földi kritika czím alatt. Bánk pirított, hogy b. Eötvös Józsefet mint 
állambölcsészt sem nem ismerjük, sem nem méltányoljuk eléggé. 
Legnagyobb s valóban korszakalkotó műve : A XIX, század ural- 
kodó eszméinek befolyása az áUodalomra ez. két-kötetes munkája,, 
nálunk megjelenésekor (1851) sem tűnt fel érdeme szerint. A felolva- 
sót főleg az a reménység bírta tanulmánya megírására, hogy ha 
megtudjuk, mily nagyra becsülte és becsüli Eötvöst a külföld, esz- 



>) Urbárium bonorum ad dominia . . . Saárvár pertinentíum . . . 

de anno 1521. Saar . . . item rector capellae s€uicti Spiritus . . . item ple- 
bani . . . item allodium rectoris capellae beatissimae virginis fundatae ad 
castrum Sarwar. (Orsz. Ltár: dipl. oszt. 37007. sz. 90—91. U.) 



tIrcza. 277 

méi bennünket is jobban fognak érdekelni s ezentúl ez eszmék kin- 
csestárából bővebben fogunk meríteni. A felolvasott fejezetben sorra 
ismertette Cherbuliez, Laboulaye, Montalembert, Hammer-PurgstaU, 
Tocqueville s más franczia és német tudósok Ítéletét Eötvös munká- 
járól, a hogy a szerzőhöz írt leveleikben nyilatkoztak róla. E levelek 
tanúsítják, mily nagy sympathiával és tisztelettel fogadták Eötvös 
munkáját a külföldön, s e levelekkel tartalomban és szellemben 
egyezik a külföld kritikája is, meljmek méltatásával tanulmánya 
következő fejezetében foglalkozik a felolvasó. 

A febr. 24-iki összes ülés alkalmával Reclus Élisée kültag, a 
hímeves geographus (t 1905. jul. 5.) emlékezetét ünnepelte az Aka- 
•démia, kiről Lóczy Lajos r. tag mondott emlékbeszédet. 

Az első osztály márcz. 2-án tartott ülésének érdekes tárgya 
volt dr. Kari Lajos vendég összehasonlító irodalomtörténeti érte- 
kezése : Arj)ád'házi Szent Erzsébet és az üldözött nő mondája czimmel, 
melyet Katona Lajos levelező tag mutatott be röviden. Kari Lajos 
igen becses anyagot hordott össze értekezéséhez, melynek tárgya 
szintén a világirodalom vándormondái közé tartozik. E mondák 
egyik keleti eredetű csoportja az ártatlanul megrágalmazott és üldö- 
zött nő sok küzdés utáni diadalát beszéli el számos változatban. 
A változatok közt magyar vonatkozásúak is vannak, a mennyiben 
az üldözött nő a magyar király leánya. Az értekező a magyar király- 
leány alakjában Szent Erzsébet legendás életének hatását ismerte 
fel a monda fejlődésére. 

Márcz. 9-én ismét a második osztály tartott ülést, mely alkalom- 
mal Borovszky Samu levelező tag olvasta fel Szendró vára czimű tör- 
téneti értekezését, mutatványul Borsod vármegye monographiájából, 
melyen már évek óta dolgozik. Szendrő várát a XIV. században a Pel- 
süczi Bebekek építették s 1566-ban a Zapolyai-párti Bebek Györgjrből 
Schwendi Lázár foglalta el. Ettől fogva kezdődik végvár-szerepe. A kir. 
udvari kamara a körülötte fekvő falvakat rendelte az őrség fentartá- 
sára, mely — Bocskay, Bethlen és Rákóczi György mozgalmait ki- 
véve — német kapitányok alatt német és magyar katonaságból állott. 
Noha a török gyakran rabolta vidékét, a várat magát sohasem tudta 
kézrekeríteni. Minthogy őrsége, mint általában a többi végváraké is, 
nyomorúságosan volt fizetve, a bécsi udvar akként akart a bajon 
segíteni, hogy Szendrő városát (az u. n. alsóvárat) és uradalmát 
inscribálta előbb (1633) Csáky István, majd (1641) Szunyogh Gás- 
pár várkapitányoknak, végre pedig (1646) Wesselényi Ferencz felső- 
magyarországi főkapitánynak. Sokat szenvedett a vár I. Rákóczi 
György fejedelem ostromaitól, s fölépítésében Borsod vármegyének 
kellett a legnagyobb áldozatot hoznia. Mikor már valamennyire 
fölépült 8 a város palánkjai is elkészültek, Thököly kuruczai több- 
ízben kifosztották. Ez arra bírta a német parancsnokot, hogy 1672 



278 TÁRCZA, 

szeptember-havában az alsó várat palánkjával és nemesi udvarházai- 
val együtt porrá égesse. A vár utolsó német parancsnokai közt volt 
gr, Gvadányi Sándor, a jeles magyar költőnek, Józsefnek nagyatyja,. 
Id Szendrő falai közt vendégül látta Szobjeszki János lengyel királyt, 
mikor bécsi hadjárata után hazafelé utazott. Minthogy Szendió 
vára Kassa és Eger mellett hadi jelentőségét idővel egészen elvesztette, 
IL Rákóczi Ferencz fejedelem 1707-ben lerontatta. Köveiből ma 
már alig látszik valami. Szendrőn a reformátusoknak virágzó egy- 
házuk volt ; legkiválóbb papjuk Köleséri Sámuel, előbb váradi 
professor, majd debreczeni pap, kinek itt született 1663-ban hasonló 
nevű fia, irodalomtörténetünk egyik nevezetes alakja. A XVII. 
század végén hires volt a szendrői iskola is, meljrről szintén marad- 
tak fen érdekes adatok. Az értekező végűi a szendrői várkapitányok, 
udvarbírák, városi bírák és lelkészek lehetőleg teljes névsorával 
egészítette ki dolgozatát. 

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nyelv- és történettudományi 
szakosztályának febr. 26-án tartott ülésén Thúry Zsigmond bemu- 
tatta a múzeumi könyvtár iSzombatos-codexeü. Egynek kivételével 
valamennyit az utóbbi években sikerült fölkutatni és megmenteni; 
a mi annál jelentősebb gyarapodása a könyvtárnak, mivel az így 
egybeállított gyűjtemény magában is elég volna arra, hogy belőle 
az ábrándozó felekezet hitéről, az éneklésben és imádkozásban, 
istenes elmélkedésben szinte rajongásig emelkedő kultuszáról tökéle- 
tes képet rajzolhassunk. A szombatos irodalmi maradványok közúl 
kétségtelenül az énekek kötik le legjobban figyelmünket ; ezeknek 
egy teljes cancionaléban való kiadása igazán szükséges volna. Ezt a 
munkát ma már meg lehet kezdeni s el lehet végezni, mert az Erdélyi 
Múzeum könyvtárában őrzött nyolcz szombatos-codexben a régen 
tarolt és folyton hervadó mezőnek utolsó virágait is láthatjuk. A co- 
dexek közül kettő kizárólag énekes, hat imádságos, részben énekes 
és vegyes tartalmú. A legrégibbet 1607 — 1608-ban másolták s a 
másolás befejezésének most febr. 16-án volt háromszázados évfor- 
dulója. E kötetet néhai Jakab Elek Bogáthi-codex-nek nevezte el és 
unitárius énekeskönyvnek tartotta. Kohn Sámuel azonban az éne- 
kek szombatos jellegét fölismervén, Bogáthiról is azt vélte, hogy 
szombatos volt. Thúry most kimutatta, hogy az unitárius Bogáthi- 
tól származó kötetet Péchy Simon szenterzsébeti udvarában másol- 
ták, illetőleg formálták át szombatos] énekeskönj'v^vé. Ez a codex 
máglyára volt ítélve, mert az 1638 évi máj. 23-án elkobzott és meg- 
semmisítésre szánt zsidózó eretnek könyvek között az első helyen 
leírottban kétségtelenül felismerhető. A másik codex 1713-ból való. 
Ebben Péchynek eddigelé ismeretlen héber-magyar fordításai és bib- 
liafordítási töredékei maradtak fen és kerültek elő. A harmadik codex- 



TÍRCZA, 279 

ről megállapította az előadó, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum egyik 
szombatos-codexével egyugyanazon kéztől származik. Egykorú ok- 
levelekből írójukat (a másolót) Bözödujfalusi Ats Mózes személyében 
ismerte fel. Péter András borvízáruló székely népköltőt, kinek nevé- 
ről nevezték eddig a M. N. Múzeum codexét, tisztázta a szombatos- 
ság gyanúja alól. A többi codex, részben csonka imakönyv, a Péchy-» 
féle typusnak közelebbkorú puszta másolata. 

— KÁLxixcsEm Síntá Márton hogyan lett Sánta ? Bereg- 
szászon a XVI-ik század közepén a hazai reformáczió történetének 
egyik véres episodja játszódott le. Mint Gönczi György tudósít ben- 
nünket, i) Radán Balázs előbb debreczeni pap, itt ^mártyromságot 
szenvedette, Szenczi Molnár Albert szerint pedig — valószínűen 
ugyanakkor — páUallövi az barát Eálmánczehi Márton prédikátort.^^) 
Mind a két dolog megtörtént ; effelől nincs kétségünk. Hogy mégis^ 
történetíróink Szenczi Molnár Albert tudósításának nen^ akarnak 
hitelt adni, annak oka az, hogy az áUallövi szónak oly értelmet tulaj- 
donítanak, mintha halálos megsebesülést jelentene. Kálmáncsehinek 
mellékneve, a mit csakis Beregszászon történt áUaUövetése után 
nyerhetett, megfejti a szó jelentését s Molnár Albert jólértesültsé- 
gében sem enged kételkednünk. A barát fegyvere Eálmáncsehit 
lábán sebezte meg, a ki azóta lett Sánta. (K. L.) 



SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. 
1905. 

— Sloyeiíské Pohlady. Öasopis zábavnopouén;^. Redaktor a 
vydavatei Jozef Shdiéty. XXV. évf. Turócz- Szentmárton, 1905. 

Szorosan véve nem történelmi tárgyú az 1885-ben elhimyt 
Dóbkinshy Pál posthumus munkája (1 — 15., 80 — 88. 11.), de a XIX» 
század elején ébredező tót nemzetiségi vágyak tanulmányozásában 
mégis jó forrás az az életrajz, mely Szuhány Márton pesti orvosnak, 
az evangélikus tót egyház első inspectorának ifjúságát tárgyalja. 
Szuhány maga is író ember. Kollár belső barátja, egyike volt a Tót 
nydv' és irodalomkedvelók egyesülete megalapítóinak, kik a Zora 
(Auróra) ez. almanach körül csoportosultak. — Mint korrajz itt 
említhető Botto Gy. tanulmánya : Francisci János 1848 -han (3. füz. 
173 — 192 11.), mely a liptószentmiklósi petitióhoz, majd Stúr, Hod^a 
és Hurbán működéséhez is nyújt adatokat. Ugyancsak a harminczas 
évek szláv testvériségi mozgalmait vázolja Hurhan-Vajánsk^ 
közleménye (585 — 605. '11.) Levéltári töredékek ez. alatt, mely az akkori 

^ Régi Magyar Költők Tára, V. 265. L 
•) U. o. 269. L 



Ö80 TlRCZk. 

központ, a pozsonyi szláv irodalmi egylet belső életére és külső össze- 
köttetéseire vet világot. 

Sasinek Fr. V. czikksorozatát (304—348 11.) A tót fejeddmekról 
stb. összefüggőleg ismertetjük : I. Privina sorsa rejtélyes, a szláv 
történelem gordiusi csomóinak egyike. Tudjuk, hogy sok hányattatás 
után Lajos császártól Pannóniában kapott helyet, de kérdés : jog sze- 
rint-e, vagy csak kegyelemből ? A szerző azt hiszi, hogy a császár 
Privinát csak régi jogaiba helyezte vissza, mert elüzet-ése előtt Nitriá- 
ban és Pannóniában uralkodott, most pedig Mysia (Moesia) egy 
részét kapta vissza, bár akkor az is a Duna mindkét partjára terjedt 
ki, ezenfelül Zala-vidékét nyerte hűbérűl. Meghalt 868 táján valószí- 
nűleg a harcztéren, a morvák ellen küzdve, a mikor is Lajos csá- 
Bzárral együtt vereséget szenvedett és Svatopluk lett Nitria ura. — 

II. Chocel (348 — 352. 11.) Privina fia, az eddigi felfogás szerint atyja 
halála után elveszítvén a felső részeket, Pannóniában maradt és 
Mosburgban székelt. Mosburg pedig azonos a mai Ovárral. A fíu 
tehát nem tért vissza atyja székhelyére Zalavárra (Salapiugin). 
Sasinek főleg azt vitatja, hogy Chocel herczegsége a Rába folyó 
mentén terült el. Bizonyításának másik része, melyben Mosburg és 
Musun azonosságát vitatja, korábbi polémiáiból eléggé ismeretes. i) — 

III. Szent László levelével^) foglalkozva (545 — 546. D.), azt bizonjátja, 
hogy a F. apostoltctis nem Z7-nak olvasandó, következőleg az emlí- 
tett pápa nem II. Orbán, hanem III. Victor, Orbán közvetetlen 
előde (1086 — 1088), Oderiaius pedig 1087-ben lett monte-cassinói 
apáttá, a levél kelte tehát helyesen 1087-re teendő. Szent László 
levelét egyébként állásfoglalásnak tekinti a pápa mellett IV. Henrik 
áskálódásai ellenében. Az emlegetett Moesia a Rába és Lajta 
vidékén terült el Pozsonpg, mely ekkor Salamon birtokában volt. 
A »totam fere Sclavoniam acquisivi« kifejezés nem vonatkozik a 
Dráva-Száva közére, mert ott akkor II. István uralkodott és Szent 
László beavatkozása csak ennek halála után történt 1091-ben. 
Ez a Szlavónia a felvidéki Tótország, a mit Salamon szövetségesei, 
a kunok is pusztítottak, másfelől Pozsony lázadása is dúlt. László 
mindkettőt leverte s így a felvidéki Sclavonia nagy részét vissza- 
nyerte. — IV. Nagy Károly anyja. (630—633. 11.) Nagy Károly élet- 
rajzában (Vita Caroli Magni. Migne, tom. XCVII.) olvassuk: 

»Pipinus moritur, consurgit Carolus acer, 
Natus in Ingeleheim, cui Berta fit Ungara mater. « 
A magyar történetírók még ki nem sajátították a 742 évi 
Bertát (Bertrada), noha a forrás szerint Ungara volt. Ezek az 
ungarok az Adria és az Alpes Carnicae közt tanyáztak már 590-ben, 

>) Olv. Századok 1905. 249. 1. és 1906. 172. 1. 
*) Fraknói : íSzent László levele a monte-cassinói apáthoz. Buda- 
pest, 1901. 



TÁBCZA. 281 

iiieTt Paíricius episcojms Aemoniensis említi őket. A későbbi 
ria, strada ungarorum ezek emlékét őrzi, Szent Paulinus (776 — 8(M) 
csodája is ezekre vonatkozik s ezekkel harczolt Károly 862-ben. 
A Forojulium és Ticinium közti terület, a későbbi Goricia, Marchia 
Hungáriáé néven is szerepel. i) Mivel pedig tudjuk, hogy ugyan- 
ezt Marchia Winidorum néven is említik, nyilvánvaló, hogy az első 
földrajzi, az utóbbi néprajzi elnevezés. Hogy ennek a területnek 
lakossága valóban szláv volt, igazolja Faulus Diaconus. Berta tehát 
a Marchia Ungariae szülötte, kinek atyja volt Desiderius longobárd 
herczeg, később Pipin segítségével a longobárdok királya. — Sasinek 
végűi (738 — 743. 11.) a nyitrai róm. kath. püspökség alapításával fog- 
lalkozik. Karácsonyi nézetével szemben, mely szerint a püspökséget 
II. László alapította volna, PatUer nézetéhez hajlik és azt bizonyítja, 
hogy a Szent László által tervezett püspökséget Kálmán állította 
föl. Korábban a szerző is azt vallotta, hogy Szent László volt a köz- 
vetlen alapító, de ez a nézet Kálmán decretumának félremagyará- 
zásán épült. A szláv és a latin egyház közti egyetértés már 1038-ban 
megbomlott, mert a latinok megvetették a. szláv liturgiát nálunk 
ép úgy, mint Lengyelországban. Megtorlásul jött erre a Cerularius 
által szított ellenállás, mely a katholikusokat irtani kezdte s nálunk 
az I. Endre és I. Béla alatt dúló, u. n. pogány lázadásban nyilatkozott. 
Endre úgy csilapította le a zavarokat, hogy a szláv és a latin ritust 
egyenjogúvá tette, de azért a forrongás még I. Béla tót herczegsége 
alatt is tovább tartott, mert a ritus körüli harczban nyilvánult 
kelet és nyugat küzdelme. Béla a keletiekkel tartott, mert ezt a szel- 
lemet hozta magával Lengyelországból, és politikáját folytatták 
fiai. Géza határozottan óhitű volt, koronáját tehát úgy kapta Bukás- 
tól, mint Béla Konstantinus Monomachustól. VII. Gergely pápa nem 
is fogadta el királynak s ellene fordult az egész kath. clerus. László 
mihamar felismerte az ebből folyó veszedelmet és sietett megbékülni 
a pápával, kiegyezni Salamonnal, ki ekkor Mozsony és Pozsony 
megyék területét kapta, Nyitra ellenben a királyé maradt. Salamon 
ekkor alapította a Megváltóról nevezett pozson}^ nagyprépostságot, 
László pedig Szent Emmeram prépostságát Nyitrán, a mivel meg- 
vetette a felvidéken a katholicismus alapját. Műve folytatására kí- 
vánta ide a monte-cassinói barátokat, s valószínűleg ugyanekkor 
kezdett tárgyalásokat Rómával a püspökség alapítása iránt. 
Kijelölte annak birtokait, de időközben meghalt. Kálmán a két új 
nagyprépostságnak megadta a judicium ferri et aquae jogát, majd 
miután Álmost megfosztotta a tót herczegségtől, alapította a nyitrai 
püspökséget. A volt nagyprépost püspökké lett és a prépostság ezzel 
megszűnt. 



») Olv. Századok 1905. 377. 1. 



282 tXrcza. 

'' Misik István (743 — 745. U.) az Igló név etymologiájával fog- 
lalkozva azt vitatja, hogy e név nem itt keletkezett s nem is függ 
össze a tót ihla ( = tű, a sok tűlevelű fa után) szóval, hanem a morva- 
országi JiJUava (németül Iglau) város és hasonló nevű folyó mása, 
mert az iglói bányászok innen jöttek. A képzés olyan mint pL 
Rosenau : Rozsnyó. 

— Öasopis MuseXl^ej slov. 8P0LEÖN08TI. VIII. évf. Tufócz- 
Szentmárton, 1905. — A 2. és 6. számban Sasineh Fejérpataky 
Lászlónak Kálmán király okleveleiről írt tanulmánya nyomán 
Adatok az lllS-ih, oklevél hdyrajzához czim alatt foglalkozik a 
zobori apátság helyneveivel, s azt bizonyítja, hogy az ott említett 
községek mind fenmaradtak s nevüket felismerhetőleg megtartót- 
ták a magyaros máz alatt is. 

— Sbornik Müseíliíej slov. spoleönosti. X. évf. U. o. 1905. — 
Az előbbi közlöny ezen melléklapjában, ugyancsak Sasinek tollából 
találunk egy hosszabb tanulmányt : IV, László és kora czímmeL 
(3 — 13. és 91 — 103. 11.) Nagyobbrészt a László születését megelőző 
eseményekkel foglalkozik. A Inm lelkű V. István a szlávok ellen- 
ségének mutatkozott, húga ezért menekült Ottokárhoz. A László 
király és testvére András közti viszálykodásról szólva azt fejtegeti a 
szerző, hogy András herczegsége nem Szlavóniában volt, hanem 
a felvidéki tótságot bírta, a hol oly jó nevet szerzett magának, hogy 
halála hírét el nem hitték s még 1291-ben is várták visszatérését. 
A magyar királyok szláv-ellenes politikájából magyarázza azt,, 
hogy László a Rudolf pártjára állott, nem látva át a diadal vészes 
következményeit. A kunokról szólva felújítja saját külön elméletét 
Árpád népének szláv voltáról, melybe a tulaj donképeni magyar 
elemet csak a besenyők hozták. Árpád turk-bolgárait errefelé a bese- 
nyők szorították, ép úgy, mint őket utóbb a kunok. A besenyők 
részben Erdélyben települtek meg mint székelyek, a későbbiek 1072 
táján a Duna mentén és Pannóniában találtak hazát. Szent László 
és Kálmán alatt egyre több kun jön be, ezeket azonban a magyar 
historikusok a besenyőkkel tévesztik össze. Kunok voltak a görög 
forrásokban (1152) chalisok^ choalinok néven emlegetett mohame- 
dánok is. A később sokat szereplő szaraczénok is tulaj donképen bol- 
gárokkal elegy kunok voltak, a kik azonban bármennyire gyarapod- 
tak is, fontos szerephez csak II. István alatt jutottak. A kun-szláv 
ellenségeskedés megtermetté gyümölcsét, mert a tatárokkal egye- 
sült kunok mindenekelőtt a tót felvidéket pusztították el, úgy hogy 
a puszta helyeket csehekkel kellett benépesíteni, kik azután- túlsúlyu- 
kat évszázadokon át megtartották. A kun telepeseket ugro-cumani 
és neugro-cumani csoportokra osztja Sasinek. Az előbbiek kereszt yé- 



tIrcza. 28^ 

nek, az utóbbiak (Euthen népe) szaraczénok, mohamedán hitűek- 
László király ezek között pusztult el. — ugyanitt (54 — 66. 11. >^ 
Petrikovich János a tót múzeum numismatikai gyűjteményét 
ismerteti. A czikk tulajdonképen mutatvány a hivatalos katalógusból. 
— A kis Ardiivum rovat XVII. századi tót leveleket közöl Besz- 
terczebánya levéltárából. Érdekes, hogy a város túlnyomólag német 
nyelvű lakossága és német nevű magistratusa, az ugyancsak német 
mesterekkel tótul érintkezik, hivatalos iratait tótul állítja ki ; így pl. 
a kovács-kerékgyártó czéh szabadalomlevelét 1617-ben. Telegdi János 
püspök gazdatisztje, Eeresztessy János, 1639-ben tót levéllel fordul 
a város tanácsához ; Zólyom-Lipcse tót panaszlevelet nyújt be 
Eszterházy nádornál ; a beszterczebányai senatorok : Mikói, Murányi, 
Liptai, Mossóczi stb. 1654-ben tót-latin határozatokat hoznak a: 
város birtokügyeiben. 

Mint a tót irodalom önálló történeti termékét említjük Sasinek 
második kiadásban megjelent röpiratát : Slováci v ükorsku, ^) 
A munka 1902-re nyúlik vissza, mikor a Slovenské Pohlady 1. számá- 
ban kezdte bizonyítani, hogy a tótok históriai múltja régibb a 
magyarokénál. Időközben Hodossy egyik képviselőházi beszédében 
azt vitatta, hogy a mai tótság csak a huszita háborúk, majd a 
Rákóczi mozgalmak után özönlött az országba s tulaj donképen 
csehekből és horvátokból alakult. A szerző ismert temperamen- 
tumával czáfolja Hodossy nézetét. Történelmi személy- és hely- 
nevekkel bizonyítja, hogy a tótság mai területén a VlII-ik század 
óta szakadatlanul él. A huszitismus ellepte ugyan a felvidéket, vele 
a cseh irodalom is terjedett, de a tótok e mellett is megtartották 
nyelvöket. £ dolgozatát az első kiadás óta írt és itt már ismerte- 
tett tanulmányai anyagával bővítve adta ki Sasinek újra, mint 
népies olvasmányt. Ernyey József. 

UJ KÖNYVEK. 

(Folytatás.) 

— Keletkezése (Az 1849 évi isaszegi véres csata — ). A magyar 
hadsereg hősies sikerének elbeszélése. Kiadja egy 1848/49-68 éveket átélt* 
magyar ember, feljegyzett jegyzeteiből. Székesfehérvár, 1907. Singer Ede 
kny. Kis 8-r. 8 1. 

— Kiss Lajos. Magyarország története. A legrégibb idóktól a mohácsi 
véezig. A középiskolák III. osztálya számára. Sárospatak, 1907. Radik 
Károly a ref. főiskola betűivel. 8-r. 117 L (Gimnáziumi könyvtár, XXVIII. 
köt.) Ara 1 kor. 60 fill. 



') A tótok Magyarországon. Turócz-S zentmárton, 1905. A szerző- 
kiadása. 8-r. 40 1. 



284 tIbcza. 

— Klinoenbero Jakab. A pécsi tanitóegylet 40 éved vázlatoB tör- 
ténete. Pécs, 1907. Taizs József kny. 4-r. 19 1. (Melléklet a Néptanoda 
XL. évi. 26. számához.) 

— KŐRÖST Györoy és dr. Lukinich Imre. A középfokú oktatás 
múltja és jelene Désen. Dés, 1907. Demeter és Kiss kny. 8-r. 42 1. 

— KŐTÁRT LÁSZLÓ. Árpád ősapánk ezredéves sirjánál, 1907. Kolozs- 
vár, 1907. Ajtai K. Albert kny. Sr. 2 1. 

— LÁSZLÓ Gtula. Székely társaságok. Ismertetés, Marosvásárhely, 
1907. Kossuth kny. 8-r. 10 1. Ara 20 fill. 

— Lehoczkt Tivadar. Munkács város új monográfiája. Eredeti 
kútfők nyomán írta — . Munkács, 1907. Grünstein Mór kiadása. 8-r. 335 1. 
Három arczképpel s a szövegbe nyomott képekkel. Ara 4 kor. 

— Lukinich Imre. A középfokú oktatás múltja és jelene Désen ; 
1. Kórösy György, 

— Maqtarosi Istváx. Emlékkönyv a zilahi református templom 
építésének történetéről. Zilah, 1907. Seress Samu kny. 8-r. 44 1. 

— Mikes Emil. Mátyás király élete. Budapest, 1907. Stephaneum 
kny. Kis S-r. 32 1. Ara 16 fill. 

— MiLESZ BÉLA. A tiszafüredi múzeum és közkönyvtár az 1905— 
1906 évben. Irte — . Eger, 1907. Löw kny. Kis 8-r. 12 1. 

— MiTTBiLüNOEN dcs k. und k. Kriegsarchivs. Hrg. von der 
Direction des k. und k. Kriegsarchivs. Dritte Folge. V. Bd. Wien, 1907. 
L. W. Seidel u. Sohn. 8-r. 4, 382 1. Négy vázlattal. 

— MoKOS Gtula. íróink életéhez. Irta és kiadta — . Budapest, 
1907. Homyánszky Viktor kny. 8.r. 87 1. Ara? 

— Némáti Kálmán. Árpád népének hét törzse hun volt. Föl- 
fedezte — . Budapest, 1908. Orsz. közp. községi kny. r. t. 8-r. 16 1. 

— NiELSEN Frigtes. A keresztény egyház történetének vezérfonala. 
Dán eredetiből ford. Szeberényi Lajos. Budapest, 1907. Homyánszky 
Viktor kny. 8-r. 234, 2 1. Ara 2 kor. 

— Ororz Endre. Jelentés a szamosújvári római castellum praeto- 
riumának ásatásáról. Szamosújvár, 1907. Todorán Endre Aurora kny. 
8-r. 27 1. Tizenöt táblázattal. 

— Ortvat Tivadar. Természettudomány és őstörténelem, vagyis 
az ember ősiségének és származásának kérdése a mai természettudományi 
vizsgálatok nyomán. Irta — . Budapest, 1907. 8-r. 205—223 11. (Külön- 
lenyomat a m. orvosok és természetvizsgálók pozsonyi XXXIV-ik vándor- 
gyűlésének munkálataiból.) 

— Pajdüssák Máté. Iglói érczmű vesék a középkorban. Irta — . 
Igló, év n. (1907.) A Szepesi Lapok kny. Kis 8-r. 13 1. 

— Pethö Sándor. A római szent birodalom bomlásának okai és 
körülményei. Győr, 1907. Pannónia kny. 8-r. 62 1. 

— PÓR Antal. De-Surdis II. János esztergomi érsek. Irta — . Buda- 
pest, 1907. Stephaneum kny. 8-r. 56 1. (A Szent-István-Társulat tud. és 
irod. osztályának felolvasó üléseiből, 65. sz.) Ara 1 kor. 20 fillér. 

— Prém József. Munkácsy Mihály. Budapest, 1907. Wodianer 
F. és fiai kny. Kis S-r. 29 l. (Magyar Könyvtár. Szerk. Eadó Antal, 482. 
füz.) Ara 30 fill. 

— Proqramm des Honterus-Gymnasiums und der damit ver- 
bundenen Lehranstalten. Am Schlusse des Schuljahres 1906/1907. Ver- 
öffentlicht von Július Orosz Direktor. Brassó, 1907. Gött János fia kny. 
4-r. 47 l. (Oskar Neloliczha : Fahrt nach Mykená, Argos, Tyrins und Nauplia. 
23—34. U.) 



tXbczá. 285 

— Proksgh (Alois — ). Geschichte der k. u. k. Artilleriekadetten- 
schule in Wien. Sopron, 1907. Eöttig Gusztáv és fia kny. 8-r. 4, 96 1. Egy 
képpel. 

— Pbónai Antal. Osapl&r Benedek emlékezete. Irta — , Buda- 
pest, 1907. Stephaneum kny. 8-r. 26 1. Arczképpel. (A Szent-István-Társulat 
tud« és írod. osztályának felolvasó üléseiből, 64. sz.). Ara 80 fíll. 

— Radó Antal. Dante. Irta — . Budapest, 1907. Franklin-társ. 
kny. Kis 8-r. 4, 143 1. (Kőltók és írók. £let- és jellemrajzok az irodalom 
köréből. A KÍBÍaludy-társaság megbízásából szerkeszti Ferenczi ZóUán.) 
Ara 2 kor. 50 fíll. 

— RÉDEi KÁROLY. A keresztyén anyaszentegyház története. Oros*^ 
háza, 1907. 6. Szabó Lajos kny. 8-r. 66, 2 1. 

— SÁo Manó. Ausztriához való gazdasági viszonyunk 1626-tól 
napjainkig. Budapest, 1907. Az Európa kny. 8-r. .75 1. 

— Schiller (Félix — ). Ebenbürtigkeit und Thronfolge der Fali 
Welsburg. Budapest, 1907. - Az Európa kny. 8-r. 111 1. (Különlenvomat 
a Zeitsckrift für ungarisckes öff. und PrivatrecJU 1907 évi folyamából.) 

— Sebestyén József. Báthory András czímerlevelei. Kolozsvár, 1907. 
Gámán János örököse kny. 8-r. 27, -2 L (Különlenyomat a Genealógiai 
FuzeUk 1907 évi folyamából.) 

— Spaits Sándor. Mandzsúrián át kozákokkal. £lményeim az. 
orosz-japán háborúból. Budapest, 1907. Márkus Samu kny. 8-r. VI, 355 L 
132 saját felvételű fénykép-iUusztráczióval és négy térképvázlattal. 

— Steinhofer. Károly, A kassai könyvkereskedelem története 
1712-tól a jelenkorig. Budapest, 1907. Pallas r. t. kny. 8-r. 63 1. 

— Szentkláray Jenő. Brocky Károly festőművész élete. Születé- 
sének századik évfordulójára irta — . Kiadta az Arany János-társaság. 
Temesvár, 1907. Csanád-egyházm. kny. Kis 8-r. 107 1. A művész arczképé- 
vel és sírjának ábrájával. 

— SzüPPÁN Vilmos. A budapesti kereskedelmi akadémia, 1867 — 
1907. Emlékkönyv az intézet fönnállásának félszázados évfordulója alkal- 
mából. A vezérlő bizottság megbízásából szerkesztette — . (Budapest, 
1907. Pesti kny. r. t. Nagy 8-r. 248, 2 1. Képekkel. 

— SzCry Dénes. Száz év. Irodalom, nyelvfejlődés. Bessenyeitől a 
kiegyezésig, 1767 — 1867. II. Széchenyi kora és az önvédelmi harcz, 
1825—1867. Budapest, 1907. M. kir. tud. egyetemi kny. 8-r. 149 1. 

-^ Takács Győrqy. A középkor története kapcsolatban a magyar 
nemzet történetével (1492). Az új tantervnek megfelelően a felsőbb leány- 
iskolák IV. oszt. számára. Második kiadás. Budapest, 1907. Athenaeum 
kny. 8-r. IV, 128 1. Ara 1 kor. 80 fill. 

— Teleki Mihály levelezése. A széki gróf Teleki család és a M. Tud. 
Akadémia költségén kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Szerkeszti 
Gergely Sámuel, Harmadik köt. 1664—1666. Budapest, 1907. Athenaeum 
kny. 8-r. 4, XXX. 639 1. (A római szent birodahni gróf széki Teleki család 
Oklevéltára.) Ara 9 kor. 

— Tóth György. A görög keleti magyarok. Kolozsvár, 1907. 
Ajtai EL Albert kny. 8-r. 14 1. (Különlenyomat a Keresztény Magvetó-hóX.y 

— ÜKMÖ88Y Lajos. Erdély irányadó lapja. (Az 1830 — 40-es évek- 
ben.) L II. kötet. Kolozsvár, 1907. Stief Jenő és társa kny. 8-r. 316 1. 

— VÁCZY JÁNOS. Kazinczy Ferencz levelezése ; 1. Kazinczy Ferencz^ 

— Vad Imre (ölyvedi). Nemességi könyv. Irta — . Szeged, 1907. 
Vámay L. kny. 8-r. 320 L AraT 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 



A MAGYAR TÖRTÉNELME TÁRSULAT 

1908 évi fehr. hó 20-án d. u, 5 órakor tartat r. vál, iüéamek 

Jegryzökönyre. 

Jelen voüak : Dr. Ortvay Tivadar vál. tag mint korelnök, 
ikésőbb Zsilinszky Mihály ügyv. alelnök elnöklete alatt dr. Áldásy 
Antal, dr. Angyal Dávid, dr. Békefí Rémig, dr. Boncz Ödön, 
"dr. Borovszky Samu, dr. Császár Elemér, Dániel Gábor, dr. Demkó 
Xálmán, dr. Domanovszky Sándor, dr. Hodinka Antal, dr. Reiszig 
Ede, Tagányi Károly, dr. Váczy János vál. tagok, Nagy Gyula 
titkár, Barabás Saipu jegyző. 

Korelnök az ülést megnyitja s j egy zőkönyv-hitelesí tőkül Angyal 
Dávid és Borovszky Samu vál. tagokat kéri fel. ' 

Időközben Zsilinszky Mihály ügyv. alelnök az elnöki széket 
elfoglalván, — 

IL Titkár bejelenti az új tagajánlásokat, mely szerint ajánl- 
tatnak évd. r. tagokúi 1907'tól : Stein János egyetemi könyvárus 
Kolozsvárt (aj. a titkár); 1908'tól : dr. Ferenczy Elek cs, és kir. 
kamarás, földbirtokos Budapesten (aj. Széli Farkas), Ferenczi Miklós 
bölcsészettanhallgató Kolozsvárt (aj. Márki Sándor), Hóman Bálint 
•€gyet. könyirtári tiszt Budapesten (aj. Angyal Dávid), Nagy Ödön 
nyűg. kir. kereskedelmi és váltótörvényszéki elnök Budapesten 
•(aj. Győry Tibor), Sárosy Etele benczés főgymn. tanár Esztergom- 
ban (aj. Bagyary Simon), Müllersbergi Schindler Gyula felső leányisk. 
tanár Budapesten (aj. Bajza József), a m. kir. budapesti tud. egyetem 
művelődéstörténeti gyűjteménye (aj. Békefi Rémig), a budapesti 
^. ker. tisztviselőtelepi m. kir. áll. főgymnasium és a soproni evang. 
tanítóképző intézet (mindkettőt aj. a titkár). 

Megválasztatnak. 

12. Angyal Dávid vál. tag felolvassa Szentpétery Imre r. tagnak 
Individuális és coUediv történetírás ez. tanulmányát. 

A tetszéssel fogadott dolgozat a Századokban fog megjelenni. 



HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 287 

13. Titkár előterjeszti a pénztárnok ld08 évi január havi 
kimutatását, mely szerint 

összes bevétel volt 10,153 kor. 03 fiD. 

» kiadás 986 » 48 » 

maradvány 9166 kor. 55 fill. 

Éhez hozzáadva a P. H. E. Takarékpénztárnál 

folyó számlán levő 8479 kor. — fill. 

követelést, 1908. jan. 31-én összesen ! 17,645 kor. 55 fill. 

készpénz állott a társulat rendelkezésére. 

Tudomásul vétetvén, a jegyzőkönyvhöz csatoltatik. 

14. Következik az 1907 évi számadások megvizsgálására 
kiküldött bizottságnak 1908. jan. 26-án kelt jelentése. 

A tudomásul vett s a jövő márcz. hó 26-ra kitűzött évi r. 
közgyűlés elé terjesztendő, illetőleg a vál. ülés jegyzőkönyvével 
kapcsolatban mellékleteivel együtt a Hivdtalos Értesüó-hen kiadandó 
jelentés alapján a vál. Cserhalmi Samu pénztárnoknak a múlt 1907 
évi számadásokra nézve a szokásos íölmentvényt — a közgyűlés 
utólagos jóváhagyásának fentartásával — megadja, dr. Demkó 
Kálmán és dr. Reiszig Ede számvizsgáló bizottsági tagoknak pedig 
fáradságos munkájokért jegyzőkönyvileg köszönetét nyilvánítja. 

15. Olvastatik a gazdasági bizottságnak a társulat, illetőleg 
A Történeti Életrajzok és Történelmi Tár 1908 évi külön költség- 
A'etéséről 1908. íebr. 12-én kelt jegyzőkönyve. 

A bizottság javaslatai elfogadtatván, a vál. a társulat 1908 
€vi költségvetését 21,904 kor. — fill. bevétellel, 21,807 kor. 05 fill. 
kiadással, 96 kor. 95 fill. maradványnyal ; a Történeti Életrajzokét 
20,268 kor. 30 fill. bevéteUel, 18,434 kor. 20 fill. kiadással, 
1834 kor. 10 fill. maradványnyal ; a Történelmi Tárét 5435 kor. 
19 fill. kiadással, 4850 kor. bevétellel, és így 585 kor. 19 fill. mu- 
tatkozó hiánynyal, a bizottsági jegyzőkönyvhöz csatolt alakjában 
megállapítja, mely jóváhagyás végett a márcz. hó 26-án tartandó 
évi r. közgyűlés elé terjesztetik. 

A bizottságnak szakavatott munkálkodásáért a vál. jegyzőkönyvi 
elismerését fejezvén ki, javaslata alapján felkéri a Tört. Életrajzok 
szerkesztőjét, minden buzgósága val legyen rajta, hogy a folyó- 
iratnak necsak a még hátralevő múlt évi, hanem ez évi folyama 
is még az idén napvilágot lásson. 

Ugyancsak a nevezett . bizottság javaslatára az elnökséget uta- 
sítja, hogy a Történelmi Tár új évfolyamaiból adjon évfolyamonként 
ötven példányt a Grill-féle könyvkereskedő czégnek bizományba. 



286 HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 

16. Borovszky Samu vál. tag, az 1898 évi 87. jk. p. a. kelt 
vál. határozat értelmében esedékes Szilágyi Sándor-juialom oda- 
ítélése czéljából javaslattételre kiküldött bizottság előadójaként 
felolvassa a bizottság jelentését, mely szerint a« 1903 — 1907 öt éves 
cyklus alatt a Századokban megjelent és egyenként felsorolt több 
Idtüntetésre érdemes dolgozat közül Takáts Sándornak ^Kisérletek 
a magyar haderő feloszlatására, 1671^—1702* ez. értekezését javasolja 
egyhangúlag a 200 kor. jutalommal megjutalmazandónak. 

A javaslat elfogadtatván, a jutalom Takáts Sándornak kiadatik. 
A bizottságnak a vál. jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánitja. 

17. Titkár felolvassa gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás- 
ügyi miniszternek. 346/1908. eln. sz. átiratát, a newyorki Public 
Library magyar osztálya számára a társulat által adományozandó 
művek dolgában. 

Az elnökség felhatalmaztatik, hogy a társulat nevében, a folyó- 
iratok kivételével, némely nagyobb társulati kiadványokat és kisebb 
felolvasásokat ajándékozhasson a nevezett közkönyvtár részére. 

18.. Jelenti, hogy a márcz. 26-iki évi r. közgyűlésen dr. Ber- 
zeviczy Albert r. tag ^Olasz világ Magyarországon, 1487 — 149(h ez. 
alatt Beatrix királyné életrajzának egy fejezetét fogja felolvasni. 

Helyeslőleg tudomásul vétetik. 

19. Az évi r. közgyűlés megnyitására fölkért dr. Thaly 
Kálmán első alelnök betegsége miatt arról lemondván, titkár javas- 
latára a vál. arra ísiHnszky Mihály ügyv. alelnököt kéri feL 

20. Titkár bemutatja a Tört. életrajzok kiadása iránt a f. évi 
7. jk. p. a. kelt vál. határozat alapján a társ. elnöksége és az Athenaeum 
igazgatósága között f. hó 6-án 1910 év végéig kötött szerződést. 

Tudomásul vétetik. 

21. Jelenti, hogy a Századok tíz első évfolyamához készített 
mutató nyomtatása annyira haladt, hogy a munkának megjelenése 
nem sok idő múlva remélhető. 

Szolgál tudomásul. 

Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. 

Kelt mint fent. 
Zsilinszky Mihály s. k. Barabás Samu s. k. 

elnök. jeg3^. 

Hitelesítjük : 

Dr, Angyal Dávid s. k. Dr. Borovszky Samu 8. k. 

vál. tag. vál. tag. 



BAJZA JÓZSEF MINT TÖRTÉNETÍJIÓ. *) 

Ha Bajza József írói működését korszakokra kívánnók 
osztani, a szerint, hogy főleg mily irányban munkálkodott pályája 
különböző phasisaiban, talán három szakaszt lehetne megálla- 
pítanunk : a kőUőit (1828-ig), a hrüihusü (1843-ig) és a történet- 
Íróit, Igazi irodalomtörténeti jelentősége az első két időszaknak, 
különösen a másodiknak van. Ez időben Bajza megszerezte az 
irodalmi vezérséget, mint költő a legkedveltebbek egyike lett, 
mint kritikus páratlan tekintél3rre tett szert. Történeti művei 
sem érték, sem hatás tekintetében nem versenyezhetnek versei- 
vel és bírálataival, de buzgó, szorgalmas munkálkodása a tör- 
ténetírás mezején is számot tesz. 

A történelem szeretetét az atyai házból hozta magával. 
Apjának nagy jártassága volt a latin irodalomban s ő maga 
adta fia kezébe Liviust és Cicerót. A fiatal Bajza komolyan 
belemélyedt a classikusok tanulmányozásába, s annyira bele- 
liatolt a római világ ismeretébe, hogy Toldyt egészen meglepte 
a dolog. Liviust különösen megszerette. Mint Goethe, úgy Livius 
is mindvégig állandó olvasmánya volt. A szabadságharcz bukása 
ntán, lelki életének bomlása idején, Groethe olvasgatásában és 
Livius fordítgatásában keresett enyhülést. Valamennyi törté- 
neti iratán megérzik Livius hatása. Ugyanaz a komoly, emel- 
kedett szellem, gondos és művészi előadás található nála, de 
egyszersmind a mélyebb philosophiai felfogás hiánya, az ideali- 
zálásra való hajlandóság és fogyatékos kritika is. Mindketten az 
élet mesterének tartották a történelmet és néha nagyon is vilá- 
gosan éreztetik, hogy nem annjdra az események, mint a belőlük 

*) Halála ötvenedik évfordulója emlékére felolvastatott a M. Törté- 
nelmi Társulat 1908. jan. 16-án tartott vál. ülésében. 

SZiZADOE. 1906. IV. FŰZET. 19 



290 BAJZA JÓZSEF. 

vonható tanulság érdekli őket. Livius minden tekintetben Bajza 
felett áU, a mi csak természetes, mert ő minden tehetségét, egész 
életét a történetírásnak szentelte, míg Bajza a maga múködésé- 
nek alig harmadát. 

Livius olvasása, jogi tanulmányai és a történelmen val6 
gyakori gondolkodása hamarosan megedzették történeti Ítélő- 
képességét. Rájött gyorsan a visszásságokra e téren is, melyek 
kora irodalmát elárasztották. Húsz éves sincs, mikor ezeket írja 
Toldynak : >Egynehány napokat olvasással töltöttem. Czövek- 
nek Napoleon']&t slz elbai kiszökéstől a szent-helénai fogságig, 
melyet francziából fordított, //. József császár biographiáját és 
Somlyai Bátori István erdélyi fejedelem s utóbb lengyel láiüjéi 
ol vasam. Most, hogy históriai tudományt gjrüjtsek maganmak, 
a sok históriai tudományú, de silány kritikájú Budainak Lexiconáí 
forgatom. A botránkozásig uralkodik íróinknak nagyobb feleke- 
zetében a theoriátlanság. Az oly biographia, milyent Czövek 
ada Józsefről, bosszankodásra és nevetésre fakasztja az olvasót. 
A ki által olvasá ezen munkát, annyira ismeri e nagy monarchát,. 
vagy legalább kevésbbé jobban, mint annak előtte. Egy anek- 
dótok bő gyűjteménye, melyeknek nagyobb része senmii oldal- 
ról sem tartozhatik életíráshoz, a más rész pedig csak láttatik 
karaktert festeni, de valóban nem fest. Hasonló éhez Bátorija, 
Ügy látszik, Czövek ezen kánon szerint dolgozott, hogy önmaga 
ne fesse hőseit, hanem azoknak tetteik fessék őket. A szándék 
jó, mert az olvasó a tettekből a tevőt önmaga is látván, ítélhet 
s az igazságról inkább meggyőződhetik ; de ha ezen tettek úgy 
vannak megválasztva, hogy a felvett képet csak némely oldal- 
ról mutatják, akkor az olvasó nemcsak nem fogja ismerni a bio- 
graphia hősét, sőt gyakran rossz képzeletekre tévedhet, pedig^a 
biographiának nem annyira a megholtért, mint az élőkért kell 
íratni. S íme a göröngy, íme az akadék, a hol Czövek megbotla.« 
(VI. 23.) 1) 

Jó ideig azonban még nem ír semmi történeti czikket. 
1825-ben elkészíti ugyan Pálffy Miklós életrajzát »egyedfil egy 
kis figyelmeztetésül tudósainknak a biographiai fachra« (VI. 147.), 



1) A zárójelben álló kötet és lapszám mindig a Badios-féle Bajza- 
kiadásra utal. 



BAJZA JÓZSEF Mlirr TÖRTÉNETÍRÓ. 291 

de nem adta ki és el is veszett. 1829-től kezdve jelennek 
m^ németből fordított és átdolgozott kisebb czikkei. i) Maguk- 
ban véve nagyon csekély az értékük, de megjelölik történeti 
tanulmányainak és érdeklődésének körét. Schiller gyakorol rá 
mélyebb befolyást a maga összefoglaló áttekintéseivel és rajzai- 
val, 8 nagy kedvvel foglalkozik az angol történelemmel, különösen 
az utolsó századok nagy parlamenti küzdelmeivel. 

Ez azonban eddig mind csak előkészület és nem komoly 
történetírás, — és az Akadémia 1832-ben rendes tagnak választja 
Bajzát a történeti osztályba. Számtalanszor szemére hányták 
ellenségei, hogy nem szolgált rá e kitüntetésre. Mai szempontból 
ellenfeleinek kell igazat adnunk, más lesz azonban véleményünk, 
ha széttekintünk egy kicsit a kor történetírói és az Akadémia 
tagjai között. Nagyobb szabású történetíró ez időben csak egy 
volt Magyarországon : Horvát István, az is csak — volt. öriási 
tudását, rengeteg szorgalmát és kiváló tehetségét ekkor már hiu 
légvárak építésére fordította. Többi jobb nevű történetíróink — 
Fesslert kivéve — inkább népszerű munkákat (Mayláth) vagy 
nagyobb tankönyveket (Budai, Péczely) írtak, vagy pedig egy- 
szerű* oklevél-közlésre szorítkoztak (Fejér, Gyurikovics, Janko- 
vich). Az Akadémia megalakulásakor rendes tagok lettek a 
történeti osztályban : Horvát István, Kazinczy, Kis János és 
Petrovich Frigyes. Az első nem fogadta el a választást, Kazinczy 
ee Kis csak nagyon mellékesen foglalkoztak a történelemmel. 
Petrovich egészen jelentéktelen ember volt. Általában véve az 
összes osztályokat szépírókkal kellett megtölteni, mert valamire 
való szaktudós alig akadt. így lettek Döbrentei és Berzsenyi a 
philosophiai osztály tagjai, később Czuczor a történeti osztályé, ^) 
és maga Bajza is 1831-ben majdnem a philosophiai osztályé. 
(I. 76.) A szakszerűséget nem vették szigorúan s így nem áll az, 
hogy Bajza megválasztásával a pajtáskodás aratott volna dia- 
dalt. Az akkori viszonyok szerint megérdemelte, hogy akadé- 
mikus legyen, beválasztották hát oda, a hol épen üresedés volt. 



>) Ezek javát olv. a Badics-féle kiadás 3-ik kötetében. 

■) Mindez adatokra nézve Szász Károly : Széchenyi István és az 
Ahadémia megalapítása (1883) czimú műve és az Akadémia Évkönyvei a 
íonáBaim. 

19* 



292 fiAJZA JÓZSEF. 

Bajza érezte, hogy e választás kötelezi őt valamire. Szor- 
galmasan irt bírálatokat az Akadémiához benynjtott történeti 
munkákról és fordított ilyeneket a Tudománytár számára is. 
(I. 76.) Lefordított mások társaságában egy kétkötetes nagy 
.munkát is: Lardner-nek >Az £jszakamerikai egyesült országok 
történeteid (1836) czímú művét, Herrmann német átdolgozása 
után. Az Aurora számára írt két kis monographiát : Koháry 
látvány meg Coriolán és a háborgó Róma czímen. Ónálló kutatást, 
vagy gyökeresen eredeti felfogást hiába keresnénk bennők. Szépen 
kikerekített, regényes színezetű, elegáns nyelvű rajzok, főleg nők 
gyönyörködtetésére és okulására szánva. Nem a történeti igazság 
a főtörekvése, hanem hősei idealizálása. A lehető legrokonszen- 
vesebbnek akarja feltüntetni Eoháryt, ezért nem a legbarátsá- 
gosabban ír a kurucz szabadságharczról, a mi ép oly kevéssé van 
öszhangban nagyon is hazafias irányával, mint demokratikus 
felfogásával az, hogy Coriolánért lelkesedni tud. Igaz, hogy 
elrejtve szabadelvű eszméket találunk nála, a melyekért Corio- 
lánját csak átdolgozva engedte megjelenni a censura. (III. 390.) 

Az Athenaeum megszűntéig több történeti dolgozatot nem 
irt, de állandóan olvasgatta a bel- és külföld kiválóbb történeti 
műveit. Mind jobban kialakultak történelmi nézetei és azokat 
polémiáiban alkalomadtán fejtegette is. Bajzának szokása, 
hogy mielőtt gyakorlatilag. ráadná magát valamire, előbb elmé- 
letileg iparkodik a dologgal tisztába jönni. Mielőtt megkezdené 
kritikai működését, az epigramma theoriája bevezetésében 
Lessing nyomán megírja a műbírálat elméletét ; mielőtt folyó- 
iratát megindítaná, a Muzarion bírálatában kifejti a lapszerkesztés 
elveit ; mielőtt hozzáfogna lapszemléjéhez, Csatóval polemizálva 
megmagyarázza, hpgyan kell lapjainkról ítélni ; mielőtt siáni 
bírálatait közlené, dramaturgiai és logikai leczkéket tart a magyar 
színi kritikusoknak; mielőtt megkisérlené a specifikus magyar 
dal megteremtését, megalkotja a művészi népdal theoriáját. 

Elméleteit azonban nem szereti rendszeres értekezésekben 
kifejtem. Nincsen éhez sem elegendő philosophiai képzettsége, 
sem terjedelmesebb szaktudománya, sem sok eredeti eszméje. 
Nem érzi magát hivatottnak nagyobb, elvontabb czikkek írá- 
sára, inkább polémiáiban szétszórva, esetlegesen, bizonyos specia- 



BAJZA JÓZ8EF MIKT TÖRTÉNETÍBÓ. 293 

litáshoz fűzve mondja el eszméit. Rendesen valami ferde nézetet, 
vagy rosszul alkalmazott elvet támad meg és ebből kiindulva 
hirdeti a helyesebbet. Bajza vérbeli polemikus, összefoglaló, 
rendszeres spekidáczióra nem termett, hanem ephemer jelensé* 
geket birálva hinti el tudása és gondolkozása magvait. 

A mi a történetírás elméletét illeti, erre nézve legtöbbet 
Horvát Istvánnal való vitáiban és a Muzarion bírálatában 
találunk. £rdekes Ítélete Horvát István egész működéséről. 
Elismeri Horvát kiválóságát, nagy jártasságát a történelem leg- 
szélesebb mezején, eUsmeri, hogy rengeteg anyagot kutatott fel 
és több hasznos munkát is írt ; de mindig többet álUt, mint a 
mennyit bizonyít, többet ígér, mint a mennyit teljesít, i) Kép* 
telén ábrándokat hajhász ő, a ki másrészről talán azt sem hiszi 
el, hogy a -nap süt, ha oklevélben nem olvassa. Czélnak tekinti 
a kutatást s ezért kicsinyes, jelentéktelen dolgokkal vesződik és 
fontosakat elhanyagol. »£n nem elégszem meg annak tudásával, 
mi történt, hanem azt kívánom kifejtetni philosophiai szellem- 
mel, — mert história philosophia nélkül csak sovány emlékez- 
tető krónika, — miért történt ez vagy amaz így és nem máskép 
s miért kellett szükségképen így történnie ; s én megvallom, 
bármint szánakozzék rajtam és együgyüségemen Horvát István, 
ha históriai dolgokat írni fogok, — a nüt tenni eltökélt szándé- 
kom, — nem annyira arról leszen kedvem beszélni, nulyen hímzetű 
vala Szent István király palástja, hanem inkább arról, milyen 
vala azon ember szelleme, kit e palást ékesíte ; nem annjdra arról, 
egyenesen állott-e a kereszt valaha a magyar koronán vagy gör- 
bén, hanem arról, mi hasznot és kárt hoztak a közjóra azon fejek, 
melyeken e korona fénylett ; melyekből látható, hogy az én ízlé- 
sem és gondolkodásom a históriai dolgokban Horvátéitól külön- 
bözik s hogy nálam nem mindjárt becses valami, mihelyt régi és 
ritka, és hogy én nem tartom oly fontosnak mint Horvát István 
azt, ha Kain magyar név«e vagy zsidó, nem tekintem a magyar 
história főproblemája gyanánt annak megfejtését : őseink honnan 
eredtek, mert ez, ha világosságra is hozza valaha Horvát — a mit 
kétlek — szép dolog lesz ugyan magában, de nem sok hasznú. 



>) Horvát Rajzolatait Bajza elmésen a hypothesisek et3rmoIogfcd- 
hlstorícus codezének nevezi. (IV. 334.) 



2^84 BAJZA JÓZSEF. 

s bármi sok értekezéseket ír is össze Horvát felőle figyelemger- 
jesztésűl, azok a polgári életre semmi tanulságosat nem foglal- 
liatnak magokban ; a história pedig csak úgy felelhet meg czél- 
jának valóan, ha — mint Cicero mondotta — magistra vitae leszen, 
s erre kell törekedni, nem pedig aira, hogy emlékezetünket szük- 
ségtelen, vagy talán épen haszontalan ismeretekkel töltse meg. 
Elmúlt azon kor, midőn a világ elégnek hitte azt, ha az ember 
ismeretekkel bír, széles sok ismerettel ; ma már tudjuk, hogy ezen 
ismeretek magokban keveset érnek, hogy czélj oknak csak úgy 
felelnek meg, ha őket az életben haszonra lehet fordítani. Az 
okosság becsesebb a tudásnál, s csak azon élet emelkedhetik ki 
a;s emberi gyarlóságok közül, melyet az okosság vezet. Ha csupán 
azon igyekszünk, hogy az embert tanulttá tegyük, haszontalan 
pedantokat, csömörletes tudákosokat fogunk nevelni saját 
kínunkra.* (IV. 325—326.) 

Hasonló szellemben s mintegy gondolatait tovább fejtve 
nyilatkozik máshol is : »Mi, úgy látszik, a históriában a történet- 
vizsgálatot tettük czéllá, holott annak csak eszköznek kellett 
lennie. Historikusaink még ott is megelégszenek tettek száraz 
vizsgálatával, hol már tovább is mehetnénk. Okleveleket köz- 
lünk gyakran a Tudományos Gyűjteményben i) csak azért, hogy 
oklevelek és régiek, ha a históriára semmi világot nem vethetnek 
is, a mi csak codex diplomaticusba való volna, hol czél az is lehet, 
hogy régi írást tanuljunk olvasni. Ha a lefolyt századok korainak 
tükrét akarjuk adni, nem úgy fogunk históriát írni, mint Pray 
yagy Katona, hanem azon szellemben, mint Tacitus és Heeren, 
Bignon és Lingard. Nem azt akarom mondani, hogy amazok 
l^básan cselekvének, sőt hiszem, hogy a jeget nekik kellett meg- 
törniök s kell még ezután is sok részben, hanem azt, hogy ók 
csak anyagjait gyűjtögették a való históriának, de attól, hogy 
históriát írtak volna, távol valának. Eddigi magyar historikusaink 
közül Engel mutata legtöbb pragmatikus lelket. Szép volna tudni 
bizonyossággal, honnan eredtek eleink s kikkel voltak rokonság- 
ban, de megvallom, ennek fejtegetésénél hasonlíthatlanúl becse- 
sebb volna Ferdinánd és Zápolya századokra ható, történetekkel. 



Ekkoriban Horvát István szerkesztette. 



BAJZA JÓa^EF UIJXT TÖRTÉNETÍRÓ. 295 

változással gazdag időszakát s azon. kor embereit philosophiai lélek- 
kel megírni, vagy ezen kérdésre felelni : milyen befolyásuk volt 
honi városainknak nemzetünk kifejlődésére és csinosbulására.« 
<IV. 174—175.) 

Érdemes elolvasni azt is, a mit ugyanitt az életrajzról ír: 
«A2 életírások valódi alapkövei a historiographiának. Mindaz, 
mivel a historiographus foglalatoskodik, emberi tettekből áU, az 
emberi tetteknek pedig a kútfeje a lélekben, a charakterben van, 
s a cbarakter az, mit a biographusnak híven élőnkbe állítani köte- 
lessége. A tetteknek okait jól fejtegetni, azaz valódi pragmatika 
liistóriát írhatni csak az fog, ki históriája személyeinek charak- 
teieit egész mélys^ökben felfogta, s általában az, ki emberisme- 
rettel bír. Plutarch biographiái charakteristikus oldaluknál fogva 
^ legbecsesbek. a hősök tetteinek leírását eszközül használja 
a charakter festésére s bizonyítványául annak, mit ez vagy amaz 
nagy ember szelleméről, gondolkodása módjáról állita. Óhajtanám, 
hogy íróink minél több biographiákkal ajándékoznának meg ben- 
nünket ; azoknak megszámíthatlan becsök volna historiogra- 
phiánkra nézve ; de óhajtanám egj^zersmind, hogy e biographiák 
ne csak tettek és történetek száraz beszélyei legyenek, hanem 
igyekeznék az életíró hősének lelkét híven ábrázolni. Hasznos 
íogna lenni az is, ha egy személynek képét többen próbálnák 
«lőnkbe állítani, különböző szempontokból tekintve. Kazinczy 
Martinuzzit máskép festé, mint egyebek, s e festésnek igen nagy 
becse lehetne, ha teljesen kifejtve és bizonptványokra alapítva 
volna. Literaturánkban egyedül Kazinczy az, kitől valódi biogra- 
phusi lélekkel dolgozott czikkelyeket bírunk ; de a megbecsül- 
hetetlen embernek itt is, mint sok helyt hibája, hogy a szép- 
ségért és hatásért igazságokat is áldoz fel, s maga az, hogy kút- 
íorrásokra nem szeret hivatkozni, mutatja, mely kedve van hőseit 
idealizálni, a mi historikusnál megbocsáthatlan hiba. Neki az 
igazság legyen első és legfőbb tiszte s azt semmi más czéloknak 
jklárendelnie nem szabad.* (IV. 170 — 171.)^) 

Ha is elfogadhatjuk nagyjában mindazt, a mit ezekben 



>) Az életrajz il3ren felfogása mellett csak tennészetesnek tűnik 
fel az a kemény bírálat, a mit Bajza a Thewrewk Balog Jánosáról írt. 
<IV. 91.) 



296 BAJZA JÓZSEF. 

Bajza a történetírásról mond. Komolyabb ellenvetésünk leg* 
. feljebb a hasznossági elv túlságos hangoztatása ellen lehetne. 
Ez eszmék ma már a köztudatban élnek s Bajza korában sem 
voltak tökéletesen újak, de csak jótékonyan hathatott az, hogj 
Bajza ilyen könnyen érthető formában közkeletűekké tette őket. 
S az is bizonyos, hogy nálunk addig senki nem hatott be ennjnre 
a történetírás lényegébe. 

Az Athenaeumban Bajza igen nagy teret szentelt a törté* 
nelemnek és segédtudományainak. Maga azonban sokkal jobban 
el volt a szerkesztéssel, színi bírálataival és polémiáival foglalva, 
semhogy bármi történeti dolgozatot is írhatott volna. Mindössze 
egy-két czikket dolgozott át németből névtelenül és szerkesztői 
szükségből. 1843-tól fogva azonban teljesen a történetírásra 
adta magát. Először két kis felolvasást írt Coriolánja modora- 
ban : Eudoxia császárnő és A Telekiek tudományos hatása ez. a. 
A történeti kritika szempontjából haladást mutatnak, de nin- 
csenek oly ügyesen megírva mint Coriolánja és Koháryja. Külö- 
nösen a második nagyon nehézkes szerkezetű. 

Azután nagyobb munkák fordítására adja magát. Nem 
szólva a kiadói felhívásra, kevés gonddal készült és egészen 
értéktelen Üj P/t^rcA-járól, melyet németből fordított, meg- 
indította a Történeti Könyvtár ez. vállalatát. Ebben kiváló kül- 
földi történeti műveket adott jó fordításban. Összesen hat kötet 
jelent meg belőle : Sparks Jared : Washington élete a Czuczor,. 
Mignet : A franczia forradalom története (2 köt.) a 6aál, DahU 
mann : Az angol forradalom története, és Kolb : Az emberi műve- 
lődés történetei (2 köt.) a saját fordításában. A mint látható, 
Bajza előszeretettel adja közre a forradalmak történetét ; már 
előbb is Lardner munkáját fordította le. Kétségtelenül hozzá- 
járultak e fordítások a negyvenes évek forrongó hangulatának 
neveléséhez, de jótékonyan hatottak a történetírás színvona- 
lának emelkedésére is, mert korukban mind első rangú munkák 
voltak. 

Bajza főczélj a vállalatával az volt, hogy minél több szabad- 
elvű eszmét térj eszszen el vele. Terve jórészt sikerült, bár a cen- 
sura nem egy jó gondolatnak szegte nyakát. Legtöbbet Kolb- 
jában töröltek ; a szerzetesekről és pápákról szóló fejezetnek egé- 



BAJZA JÓZSEF HINT TÖRTÉKETÍRÓ. 297 

szen el kellett maradnia.^) Még így is sok kifogás emelkedett a 
két kötet ellen. »Az emberi művelődés történetei, melyeket a 
jeles Kolb után a Történeti Könyvtárban tavaly közlöttem, a 
melyért a sötétség fíai, kivált a katholikos papság átkot kiált 

rám sok jó politikai eszmét foglal magában. Ezért van oly 

jó keleté és ezért zúdult fel a fekete sereg* — írja Wesselényi* 
nek. (VI. 439.) 

Ez egjszGT igaza volt a fekete seregnek. Eolb műve kiváló 
alkotás, a maga komor színezésében is lebilincselő olvasmány,, 
telve meglepő eszmékkel és termékenyítő gondolatokkal, de 
nagyon egyoldalú, nagyon elfogult, nagyon igazságtalan munka. 
Például a mohamedanismust nagy emphasissal dicsőíti a keresz- 
tjénséggel szemben. Nem érti meg a keresztyénség óriási kultur* 
jelentőségét, a katholicismus világtörténeti hivatását. Fényes 
tehetségű ember írja meg itt az emberiség fejlődésének történetét, 
de határozottan pártszempontokból. Kolb hatása megérzik Bajza 
világtörténetén is, de élessége mindenütt enyhítve van, zord 
felfogása szelídítve. 

Ez a Világtörténet Bajza legnagyobb történeti könyve. Négy 
nagy kötetre volt tervezve, de csak az ó-kor jelent meg belőle 
930 lapon (1847). Ha közbe nem jön a szabadságharcz és a 
manka befejezést nyer, mind népszerűség, mind érték tekin* 
tétében méltó társa lett volna Horváth Mihály magyar történe* 
tének. Egymás után megjelenő füzeteit a közönség elkapkodta* 
Több mint ezer példány kelt belőle el, a mi magát a szerzőt is 
meglepte. (lU. 389.) A sajtó mint fontos irodalmi eseményt üdvö- 
zölte és a munka folyamát folyton figyelemmel kísérte. 2) 

Az általános elismerésből ugyancsak kirítt egy pár kárhoz* 
tató hang. Egy névtelen és Palkovics Antal megtámadják Bajzát 
a Budapesti Híradóban. (1847. 604—610. és 641—667. sz. V. ö. 
m. 388 ) Kimutatják Bajza néhány tévedését és ingadozását, 
de, a mi ennél sokkal súlyosabb, plágiummal vádolják. Szerint ök 
Bajza szolgailag másolja a Schlosser-Eriegkféle híres német 
világtörténetet, itt-ott Müller Jánostól, Rottecktől és Heerentől 



>) Az emberi művelődés történetei, II. 91. 

') Legszebben és legalaposabban Péczely József írt róla a Buda* 
pesti Híradóban, 1846. 365—370. sz. 



398 BAJZA JÓZSEF. 

átvett fejezetekkel tűzdelvén meg könyvét. Azt azonban elismerik, 
hogy akadnak benne önálló részek is, és eltekintve attól, hogy nem 
eredeti, feltétlenül a kor színvonalán áll s így a közönségre jóté- 
kony hatással kell lennie. 

A plágium vádja ellen könnyű volt Bajzának védekeznie. 
Mindössze arra utalt, tessék elolvasni a világtörténet előszavát, 
ott megvan a válasz. A gyanúsítok elnémultak és ő egy újabb 
levelet fűzhetett polemikai koszorújába. 

Mi van ebben az előszóban? Elmondja, hogy Hartleben 
nem tudományos, hanem a nagy közönségnek szánt világtörténet 
Írására szólította fel. Eútfő-tanulmányozásra a dolog termé- 
szete miatt nem adhatta magát, hanem lelkiismeretesen áttanul- 
mányozta a külföld kiváló történetíróit. Vezérei : Heeren, Eich- 
hom, Pöütz, Bredow, Müller János, Luden, Becker, Wachtler, 
Wachsmuth, Gibbon, Schneller, Lacépéde, Rotteck, Haug, Hegel 
Ouizot, Eortüm, Leo és mindenekelőtt Schlosser voltak. Az anya- 
got teljesen tőlük veszi, de a hol nézetei tökéletesen egyeztek 
valamelyik történetíróval, egész szakaszokat is átvett tőlük, 
követte őket a szókig is. Hivatkozik Bredow és Pölitz példáira, 
s, kik ezt már előtte megtették. nem akar mindenáron eredetit 
mondani, hanem a lehető leghelyesebbet. 

Az igazság a jelszava, de alanyiságát nem tagadja meg. 
Feltétlen tárgyilagosság úgy sincs. Nem éri be azzal, hogy az 
észhez szól, hatni akar a szívre, a kedélyre, a képzelő erőre is. 
Lelkesedést akar olvasói keblében támasztani minden jóért és 
^zépért. Soha nem téveszti szem elől Livius azon elvét, hogy a 
történetírásból meg keU tanulnunk történelmet és pedig jobb 
történelmet csinálnunk. A hajdankor nagy képeivel akarja az 
ifjúságot az önzetlen hazafias munkára buzdítani. 

Ez előszó első része megsemmisíti a plágium vádját, de méltán 
heljrteleníthetjük azért Bajza azon eljárását, hogy annyira követte 
mintáit. Ennyire nem ragaszkodott sohasem a külföld mesterei- 
hez, csak az epigramma theoriájában. Ott a kezdő járatlansága 
magyarázza meg a dolgot, itt meg valószínűleg az, hogy gyorsan 
keUett történetét készítenie. Szakszerű előtanulmányokat sohasem 
folytatott s most két év alatt meg kellett írnia az egész ó-kor 
történetét és mellesleg más elfoglaltságai is voltak. De legalább 



BAJZA JÓZSEF MINT TÖRTÉNETÍRÓ. 299 

Ügyesen választotta meg mestereit. Schlossér a maga korában 
-a legjobb kézikönyv volt. Folyékony nyelv, népszerű előadás, 
nemes gondolkozás, az igazság szeretete és türelmes szabadelvű 
világnézlet jellemzik. Ma níár elavult. A mint feltűnt az igazi 
kritikai irány, vége volt Schlossér moralizáló művének. Bajza 
történeti eszméinek tökéletesen megfelelt Schlossér, azért is 
követte annpra híven. A mit másoktól vett, azt — pár elcsoszam- 
lást kivéve — egységesen tudta műve alaphangulatába beolvasz- 
tani, úgy hogy a Világtörténet egyike a legöszhangzatosabb 
munkáinak. 

Ilyen terjedelmű világtörténet 184:7-ig nem jelent meg 
nálunk. Magában, foglalja mindazt, a mit a tudomány akkori 
idlása szerint az ó-korról a nagy közönségnek tudnia érdemes volt. 
Látható előszeretettel Athénnel és a köztársasági Rómával fog- 
lalkozik, de nem hanyagolja el még a keleti népek történetét sem 
— a mi pedig máig divat, — csak a császárok történeténél kezd 
feltűnően szűkszavú lenni. Előadása mindig oknyomozó. Leg- 
inkább a néplélekben és a nagy férfiak jellemében keresi az okokat. 
A politikai történet mellett nem hanyagolja el a művelődésit sem. 
Tekintettel van a nép összes viszonyaira : éghajlat, domborzat 
-és folyamrendszer, politikai és természetes határok, kereskedelem 
68 tengerpart, flóra és fauna, irodalmi, tudományos, vallási és 
társadalmi állapotok, a faj és kormányforma hatásai stb. mind 
megkapják a maglik helyét. Néha egyenesen a politikai történet 
rovására megy a dolog. A keleti népeknél pl. inkább művelődés- 
történeti rajzokat kapunk, semmint igazi történetet. 

A mi a külsőségeket illeti, csak elismerés és dicséret illeti 
Bajzát. Arányosan osztja kikerekített fejezetekre a munkát 
és nagyobb szakaszokat ügyesen tud szerves egészszé olvasztani. 
Összefoglalásai ma is olvasásra méltók. Nyelvében van valami 
melegség, némelyik lapja egyenesen Kölcsey aranyos prózájával 
is kiállja a versenyt. Párszor remekel egy-egy jelenet vagy 
csata leírásában. A Perikles-kori Athén, a salamisi csata, Catilina 
összeesküvése, az uticai Cato képét nem lehet elfelejteni. Es a mi 
legmélyebb benyomást tesz az olvasóra, az az egész mimkán 
áüengő komoly erkölcsi meggyőződés. Sok hasznos ismeretet 
lehetett meríteni Bajza ó-kori történelméből, sok értékes tanul- 



300 BAJZA JÓZSEF. — BAJZA JÓZSEF MINT TÖRTÉNETÍRÓ. 

ságot a jelenre nézve, de hatása legnagyobb talán az ethikc^ 
téren volt ; a ki e könyvet elolvasta, megnemesülten, megjobbul* 
tan tette le kezéből. 

Bajza tovább is akarta folytatni világtörténetét ; 1847 októ- 
berétől 1848 júniusáig azonban a Nemzeti Szinháznak másodszor 
is igazgatója volt, azután meg egy félévig lapot szerkesztett^ 
1849-ben nem lehetett többé nyugodtan dolgoznia, a szabadság- 
harcz bukása után pedig kiadója nem vállalkozott a munka tovább 
folytatására. Kéziratban azonban elkészült egy részlet a középe 
korból is.i) A mennyire e töredékből Ítélhetni, ez bajosan sikerült 
volna úgy, mint az ó-kor. Bajza nem tudott igazi központokat 
találni, úgy hogy múve laza összefüggésű lett volna. Másrészt 
meg — mint kora egész történetírása — nem bírta kellőleg méltá- 
nyolni a közép-kort. Csak hatalmaskodásokat és visszaélést, sötét- 
séget és zsarnokságot lát benne. £pen felszabadult a sajtó, kihasz- 
nálta volna alaposan a szólás-szabadságot. Kolb szellemében 
ugyan aligha ír, de igazságtalan ítélet elég akadt volna művében. 

E töredékkel záródik Bajza történetírói pályája. A szabad- 
ságharcz után írt ugyan még néhány bírálatot az Akadémia szá- 
mára (I. 126.), de ez már alig vehető számba. Ha visszatekintünk 
a mondottakra, megállapíthatjuk, hogy a költő és kritikus babérai- 
hoz nagyon keveset hozott a történetíró. Bajza nem sorozható első 
rangú történetíróink közé, de mint kiváló népszerűsítő, meg- 
érdemli történetíróink háláját is. Mikor teljes képet akarunk 
nyújtani Bajza írói működéséről, mindig meg keU emlékeznünk 
történeti műveiről is, és mikor teljes képet akarunk rajzohii 
történetírásunk fejlődéséről, mindig be kell számolnunk az 6 
érdemeiről is. Bajza József. 



1) Két részletet kiadott belóle Badics : Bajza művei 3-ik kötetében 



GRÓF PEKRI LÖRINCZ LEVÉLTÁRA. 

— ELSŐ KÖZLE^IC^Y. — 



L 

A tEYÉLTXB ISMERTETÉSE ÉS MÉLTATÁSA. 

Gróf Pekri Lórincznek, Rákóczi Ferencz szabadságharczá- 
heok az erdélyi kurucz hadiak fogenerálisának levéltára, egyik 
vérbeli (leányági) ivadékának, gróf Degenfeld József úrnak tulaj- 
donában van, a Nagykároly szomszédságában fekvő Degenfeld- 
tanya kastélyában. 

A levéltár történetíróink előtt nem ismeretes. Gróf Degenfeld- 
Schomburg József úr, Hajdú megye és Debreczen sz. kir. város 
volt főispánja, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület főgondnoka 
őrzi, rendben tartja és megbecsüli. Az ő szíves jóindulatának 
köszönhetem, hogy vendégszerető kastélyában néhány napot 
töltve, a levéltár ezerekre menő aktáit (az ő fáradhatatlan, buzgó 
segédkezésével) átnézhettem, a történeti érdekű levelekről jegy- 
zeteket készíthettem s így áttekintést nyerhettem és tájékozást 
nyújthatok annak gazdag és köztörténeti szempontból is nagy- 
becsű tartalmáról. 

A levéltár birtokok és tárgyak szerint van rendezve, hasz- 
nálható elenchussal ellátva ; az egyes akták fasciculusokra vannak 
osztva és számokkal ellátva. Ez tette lehetővé, hogy a köztörté- 
neti érdekességű leveleket aránylag rövid idő alatt kiválogat- 
hattuk és átnézhettük. 

Az anyag visszanyúlik a középkorba, de tömegesebben a 
XVI. század folyamán kezdődnek az akták s a XYII. és XYIII. 
századból vannak legbővebben. £n az átnézésnél főfigyelmet a 
köztörténeti iratokra, majd a Pekri család tagjainak általánosabb 
érdekű leveleire s mindenekfelett a kurucz korszak anyagára s 
ebben is leginkább Pekri Lőrincz és neje, Petrőczi Kata Szidónia 
élettörténetére fordítottam. Kétséget nem szenved, hogy a levél- 
tárnak ez a része a legérdekesebb és legtanulságosabb. 

A Pekri családnak ugyanis legkimagaslóbb történeti sze- 
repet játszó, egyénileg legjelentékenyebb s lélektanilag is leg- 



302 BZÁDECZKT LAJOS. 

érdekesebb tagja Pekri Lőrincz volt, a ki mint gazdag íóúr 
Erdélyben kezcU pályafutását, de összeütközésbe kerülvén Apafi 
kormányával, fogságba kerül, s birtokaitól megfosztatván, kibúj' 
dosik, a császár-király szolgálatában kezd új életet s a török 
elleni harozokban hősies vitézségével emelkedik a kamarásig 
titkos tanácsosi, kapomaki főkapitányi, lovastábomoki, báróig 
majd grófi méltóságra. Mint ilyen kerül vissza Erdélybe és szerzi 
vissza az új kormány (gübernium) alatt gazdag uradalmait, lesz 
az első erdélyi vármegyének, Alsófebémek főispánja s az első 
székely széknek. Udvarhelynek főkapitánya, később a Rákóczi 
szabadságharczban a kurucz hadak főparancsnoka, a fejedelem 
után legelső, leghatalmasabb férfia. 

Ennek a változatokban oly gazdag életnek történetét 
kellőleg még nem ismerjük. Sokféle megitélésben volt része 
kortársai és a történetírók részéről. A ki legutoljára irt róla^ 
— véleményem szerint — túlsötét színben jellemzi őt, mint 
»kinek jelleme talányszerű önmaga, kortársai és az utókor előtt.« 
E »kiváló tehetség« bizonyára nem volt olyan »romlott lélek.* ^} 
A »talányszerűség« megoldásához — reménylem — a Pekri-levéltár 
sokban hozzá fog járulni. 

Pekri Lőrinczné, báró Petrőczi Kata Szidónia, a kitőnő- 
'költőnő, a buzgó honleány regényes és rokonszenves életrajza 
is néhány jellemző vonással bővül és gazdagodik. Árvaságban,, 
idegenben töltött gyermekéveiről alig tudunk valamit s hibás 
adatok keringenek életrajzában, mintha a katholikus báró 
Jakusith családnál nevelkedett volna, s) Az alább közölt adatokból 
kitűnik, hogy leánykorában Wesselényi László és felesége. Bakos 
Zsuzsanna gondnoksága alatt nevelkedett Sztrecseny várában, s 
midőn gyámanjrjával Lengyelországba menekült, ott ez arany és 
ezüstneműit elzálogosította. A tanúkihallgatások ') érdekes ada- 
tokat tartottak erről fen. Pekriék később az eltüntetett kin- 
csekért 18,000 forintot követeltek s a kincstártól kaptak is 
némi kárpótlást.*) Haláláról, hagyatékáról és temetéséről is érde- 
kes adatok vannak a levéltárban, melyek e kiváló derék magyar 
úrnő nemes alakját megvilágítják. &) 

A család története a genealógiai adatok szerint (1. 146. az. a.) 

') R. Ki88 István : II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé válasz- 
tása. Budapest, 1906. 5—6. 1. 

') Thaly Kálmán : Az elsó magyar költőnő, báró Petrőczi Kata. 
Szidónia élete és versei (Irodalom- és műveltségtörténeti tanulmányok a 
Rákóczi-korból, 124. 1.) és utána Antalffy Endre : Petrőczi Kata Szidónia 
élete és munkái. Budap^t, 1903. 16. 1. 

') Lásd alább a kivonatok közt 85. sz. a. 

*) Kivonatok, 125. sz. a. 

») ü. o. 129. 130. 132. sz. a. 



GRÓF PEKRI LÓRINCZ LSVÉLTÍRA. 303 

a XIV. században kezdődik, midőn Pehri Albert (állítólag) Mária 
királyné cancellariusa volt. A XVI. század elején élt és kiváló 
szerepet játszott Pekri Lajosról a Lőrincz grófi diplomája emléke- 
zik bőven, elősorolva a hű szolgálatokat, melyeket I. Ferdinánd- 
nak Zápolyai Jánossal szemben vívott harczaiban és versenyében 
tanúsított, miáltal Horvátország helyettes bánjává, majd Liptó 
megye főispánjává emelkedett. Mint az osztrák ház Úvét emlegeti 
e diploma ennek fiát Odbort is, ágy Lőrincz atyját Ferenczet,^) a 
miliez azonban méltán szó férhet, mert Febi Lajos fia Pekri 
Gábor, a kiről a levéltárban már bőven buzognak az okleveles 
források, a XVI. század közepén jött Erdélybe, Izabella és Jáno& 
Zsigmond szolgálatába, a hol szép birtokadományokat s előkelő 
hivatalokat nyert: a székelyek főkapitánya, majd váradi kapi- 
tány lett. 2) Áz övé lett egyebek közt a Kendi Ferencz nótája 
által elvesztett radnóthi vár és uradalom.*) Később Báthory 
István mellett harczolt a szentpáli csatában (1575) s ezért 
a Békés Gáspár mellett harczolt és »megnótázott« Barcsay 
Miklós Torda-megyei birtokait kapta.^) Hasonló nevű fia Gábor 
Báthory Kristóftól (1579) Szörény vármegyében és Karánsebe- 
sen kapott uradalmakat.!^) A máig is a család birtokában levd 
dicsőszentmártoni, királyfalvi és péterlaki uradalmakat Báthory 
Zsigmondtól kapja 1590-ben Pekri Gábor. 6) 

A két Pelm Ferencz (apa és fiu) Bethlen Gábornak és 
I- Rákóczi Györgynek volt híve.') 

Kedves családi kör képe tárul elénk II. Pekri Ferencz 
és neje, Vér Anna fiának, a gyulafehérvári udvari iskolában 
tanuló Gábornak atjrjával s anyjával váltott leveleiből (1632), 
melyekben az iskola igazgatója, a hírneves pedagógus. Keresztúri 
Pál is szerepel. 8) Derűre ború következik. A család szemefénye^ 
Gábor úrfi felől Keresztúri ^csudálatos rút álmai« szomorúan 
beteljesedtek : a kis Gábor betegségbe esett ^) és meghalt. (1632. 
szept.) Keserűi Dajka János fehérvári pap és püspök, kit 
temetésére hívtak, részvéttel osztozik a szülők fájdalmában s a 
»haza és egyház reményén« kesereg a kis Gábor kéretlen halála« 
felett.io) 



') 76. flz. 

•) 2. 5—8. 8z. 

') 7. 8. 8z. a. 

•) 9. 8Z. a. Meghalt 1578. Tört. Tár, 1880. 644. 1. 

>) 11. BZ. a. 

•) 12. 8Z. 

') 13. 15. 18. 8Z. 

•) 19. 20. 21. 8z. 

•) Keresztúri Pál levele Pekri Ferenczhez, 23. sz. a. 

'•) 24. 8z. a. 



804 SZIdECZKT LAJOS. 

A remény átszáll a másik fiúra Ferenczre, kit Bisterield a 
szentírás, hármaskönyv és história olvasására serkent (1637). i) 

£rdekes végrendeletek következnek, melyekből egész Wi- 
cvlvíB van a levéltárban (a 39-ik) ; köztük Báthory Miklós jndex 
curiae (1577), Alia Farkas (1620), Komis Zsigmond fógenerális 
(1641), Csupori Sulyok János (1650), Fekete Lórincz (1657), 
Thököly Imre (1705), Pekri Lórincz (1700—1708) végrendeletei.2) 

A kolozsvári ref . egyházat érdeklő egy érdekes levél (33. sz.) 
arról szól, hogy 1654-ben II. Rákóczi György Kolozsmonostoron 
i^egy udvarházat adott az Isten tiszteletére^, melyet 1658-ban 
a pogányok felégettek, s) 

Azután a Zólyomi Dávidra és fiára Miklósra vonatkozó leve- 
lek és adományok sorozata érdemel említést, . fókép Qyalu vára 
és a hozzátartozó birtokokról. (1632, 1662, 1664-b61.)*) 

Éhez sorakozik Zólyomi Miklósnak egy igen érdekes levele 
(1674) az ifjú gróf Thököly Imréhez Törökországból, melyben óva 
inti Thökölyt, hogy vigyázzon magára, nehogy »az erdélyi tündér 
változó világban el oltsák vékony szövétnekét^, mint Bethlen 
Domokossal történt, ft) 

A Thökölyre vonatkozó levelek gazdag sorozata 1671-tóI 
Lipót császár-király amaz engedélyével kezdődik, melyben atyja 
temetésére Erdélyből ki és oda vissza útlevelet ád neki.ö) 

Thököly tudvalevőleg sógorságban állott Fekri Lőrinczczel, 
kinek felesége, Petróczi Kata, Thököly Erzsébetnek (Thököly Imre 
nagynénjének) leánya volt. Thököly és Pekriné tehát első unoka- 
testvérek voltak. 

Ezen a réven Thököly és Fekri (a kik különben is tanuló- 
társak és jóbarátok voltak) élénk összeköttetésben állottak egy- 
mással, a miről a Fekri-levéltár bőségesen tanúskodik. 

A bujdosó kuruczok történetére számtalan nagybecsű levél 
vonatkozik, mely sok tekintetben kiegészítheti e mozgalmas 
korszak eseményeinek és szereplőinek történetét. Ilyen a bujdosók 
levele Thököly Imréhez 1673 okt. 26-iki bihari gyűlésükből, 7) 
1675 ápr. 7. geszti gyűlésükből,®) Wesselényi Fái, Sobieski János 
lengyel király, a portára küldött követek s egyes főbb bujdo- 
aók levelei Thökölyhez és egymás között az 1670-es évekből,*) 

>) 26. sz. a. 

«) 10. 14. 27. 28. 29. 97. 131. bz. a. 

*) 33. sz. a. 

*) 25. 31. 32. 34. sz. a. 

») 40. sz. a. 

<) 36. sz. a. 

') 38. sz. a. 

*) 41. sz. a. 

•) 42—48. sz. a. 



GBÓF PEKRI LÖBINCZ LEVÉLTÁRA. 305 

melyek több fascictilust tesznek ki. (Az 58 — 60. fasc. nagy része 
ezekből áll.) 

Pekrí Lórincz szereplése is e mozgalmas korszakban kezdődik. 

Első szerepléséről Apafi útlevele szól, midőn 1667-ben 
Máramarosba kiildte hadaUcal Teleki Mihályhoz. i), Thökölyvel 
való érintkezésére világot vet ennek 1677 jul. 9-én Radnótról 
Pekrihez írt levele. ») 

Ez a viszony keverte gyanúba és sodorta bajba Pekri 
Lőrinczet, kit Apafi és Teleki 1686-ban nótaperbe fogtak és az 
országgyűlésen jószágvesztésre Ítéltek. 

Az 1686 aug. 21-én Nagyszebenben tartott országgyűlés 
5-ik törvényczikke szerint »Pekrovinai Pekri Lőrincz sok hal- 
latlan practikákban elegyítette magát, és hogy Thököly Imrével, 
u. m. ez hazának nyilvánvaló ellenségével és Nagyságod méltó- 
ságos házának {elforgatására szemlátomást czélzó személylyel 
nemcsak titkon egyetértett, hanem tehetsége felett is Thököly 

gonosz szándékát letött hűti és kötelessége ellen promo-* 

veálta.« A miért is az országgyűlés felségsértőnek ítélte és a feje- 
delem rendelkezésére bocsátotta ^megbüntetésre mind maga 
személyében, mint jószága iránt.«3) 

Közvetlen oka és előzménye Pekri elfogatásának Thököly 
Erdélybe ütése és vajdahmiyadi birtoka visszafoglalása volt, 
melyben Pekrit titkos tanácsadással és segédkezessél gyanúsí- 
tották és vádolták.*) Volt-e és mennyi része benne ? nem tudjuk ; 
de Pekri tényleg elfogatott és Szebenben fogságban tartatott. 
Négy nappal elitéltetése után (1686 aug. 25-én) Apafi Mihály 
fejdelemtől életére nézve kegyelmet kapott ugyan, de szabad- 
ságát és elkobzott birtokait nem nyerte vissza. &) 

Pekrí a befolyásosabb tanácsuraknak pártfogását és közben- 
járását kérte kiszabadítása érdekében, s ezért némelyeknek pénzt 
és birtokrészeket adományozott. így Apor Istvánnak ^rabságában 
mellette való fáradozásáért^ keczei portióját és marosludasi rétjét 
kötötte le.ö) Teleki Mihály felhasználva Pekri szorult helyzetét, még 
erősebben meg akarta zsarolni, azt izenvén neki, hogy »alkud-. 
jék meg vele, s ha alkuszik, adjon 12,000 forintot, mert ha nem ád, 
kézibe adta a fejedelem, s megcsigáztatja.«7) Pekri azt felelte az 
izenetet vivő karabélyos főhadnagynak, hogy neki annyi pénze 



*) 35. sz. a. 

*) 46. sz. a. 

») Erdélyi Országgyűlési Emlékek, XVIII. k. 549. 1. 

*) 60. sz. a. 

») 62. sz. a. 

•) 63. sz. a. 

^) 81. sz. a. 

SZÁZADOK. 1908. IV. FÜZET. 20 



306 



8ZÍDECZKT LAJOS. 



nincs, a mennyit Teleld kíván. Hogy azonban valamennyit (a tanok 
szerint 1000 tallért és 500 forintot) küldött Telekinek, azt többen 
vallották. 1) Jószágokat is engedett át Telekinek, és pedig a 
legnagyobbakat: Kutyfalvát, Ozdot, máramaroá birtokait,, 
miut^ ez öt Szebenből a kapitánysága alatt lévő Görgény várába 
vitette fogságba »kasos szekéren.* >) 

Ebből az időből valók neje, Petrőczi Kata Szidónia ams 
kesergő versei, melyekben férje és családja üldöztetését, Apafi és 
Teleki kiméletlen kegyetlenségét panaszolja és irgalomért esd 
az Ur Istenhez. 3) 

Miután Pekri a fogságból három bó múlva kiszabadult, 
(1686 nov. 14.), nem mulasztotta el protestálni a gyulafehérvári 
káptalan előtt a Teleki és Apor által kicsikart, jóíszágai átenge* 
déséről szóló kötelezvényei ellen. (1687 okt. 27.) *) 

Mindamellett Pekri belátta, hogy neki Erdélyben, hatalmas 
ellenségei között nincsen maradása. Becsületében meghurczolták,. 
jószágait elkobozták s szétharácsolták. Jutott belőle a fejedelem- 
nek, a legtöbb és legnagyobbak Telekinek, mások Apornak, 

>) 82. Bz. a. 

') 86. BZ. a. Bánífí Farkas vallomása 88. sz. a. 



') Reám eresztetted 
£n ellenségimet. 
Kik engemet tapodnak.,. 
Ujabb rettentéssel 
Sok fenyegetéssel 
Én reám agyarkodnak. 

Javaimat nékem 
Elprédálván éppen 
Te látod szive titkát. 
Hogy az mit meghagy is, 
Kötve hagy abban is. 
Te tudod ő szándékát. 
Tudom nem én jómra. 
Sót nagy romlásomra 
Vetette meg hálóját. 

De ez legnehezebb 
És legkeservesebb, 
Háborgatja szivemet: 
Javunkat elosztván. 
Mindentói megfosztván. 
Azzal gyötör engemet, 
Hogy fogságban tartja. 
Nagy vasban járatja 
Tőled rendelt férjemet, . . . 

*) 64. sz. 



Ha egyszer vidámít^ 
Viszontag szomorít. 
Hol biztat^ hol riogat, 
Sokszor, hogy már szolgált^. 
Vet ismét akadált 
S igen ajánlja magát, 
Hogy megszabadítja... 
De meghosszabbítja 
Szegény szolgád rabságát 1 

Hatalmas emberek 
Törekedéseket 
Megutálván, megveti, 
S évi sok sirabnaimat 
És jajgatásimat 
Látja, — de csak neveti. •». 
Hogy utánna járok 
Nem szán, hogy fáradok. 
Sót szívét keményíti. 

Szabadítsd férjemet. 
Bűnös kis férgedet, 
£ hatalmas kezéból. 
Add meg szabadságát 
És minden jószágát 
Áldd meg kegye^égedból ! 

(Thaly Kálmán id. m. 176. 1.) 



QRÓF PIKRI LÖRIKOZ LETÉLTÍRA. 307 

Thoroczkai Istvánnak. A fejedelem, ugyan egyetmást vissza* 
adott (igy 1689-ben a dátosi portiót), i) de Fekri nem lelte többé 
bonját e bazában. 1689 jun. 3-án összeírja »arany műveit« Euty« 
falváns) s kivándorol Erdélyből, ott hagyván feleségét, gyer- 
mekeit — ^legkedvesebb zálogaít« — és Lipót császár-larály szol* 
gálatába áll. Erról eddigelé nem sokkal tudtmik többet, mint 
a mit Cserei tömör rövidséggel igy örökített meg : »Eluná a sokat 
utoljára, kibujdosék Erdélyből ; s mivel különben Magyarország* 
ban elő nem mehete : kételenség alatt pápistává lőn s grófi titulust 
adának neki Bécsben, — úgy jőve vissza Erdélyben.* 

A Pekri-levéltár e tüneményes pályafutásról igen érdekes 
adatokat őrzött meg, a mik kitöltik a csak nagy vonásokban 
ismert, hiányos tudásunkat. 

Magyarországon javában folyván a harcz a török ellen, 
Pekrit (kit a rokon Thököly £va férje, hg. Esterházy Pál nádor 
pártfogolt) szívesen fogadták s alkalmazták a hadseregnél, a hol 
bó alkalma nyílt magát kitüntetni és érdemeket szerezni gróf 
Batthyány Ádám horvát bán, dunántúU főkapitány melleit, a 
kinek csakhamar helyettese lőn. Előhaladását az által is egyengette, 
hogy alkalmazkodván az udvari légkörhöz (színleg, de nem 
lélekben), áttért a katholikus vallásra. A jutalom és elismerés 
nem sokáig késett. 1690 ápr, 15-én bárói rangot nyert ; ^) majd 
cs. és kir. kamarássá, 1690 aug, 8-án magyar ku-. tanácsossá 
és kapomald főkapitánynyá neveztetett ki.*) Neje is nyert némi 
kárpótlást magyarországi javaiból.^) 

Erdély a Lipót-féle oklevél alapján a császár hatalma alá 
kerülvén, erdélyi birtokai is lassai^ont visszakerültek Pekri 
kezébe.^) 

A császári gyors kitüntetések koronáját a grófi méltóság 
adományozása tette fel (1692 aug. 8-án) ősei és saját érdemei 
jutalmazására, 7) a mit azzal ad a császár az erdélyi rendek tudtára, 
hogy ha Pekri közéjük menne, adják meg neki az illendő rangot 
és tiszteletet. 8) 

Pekri felemelt fővel jött vissza 1693 folyamán Erdélybe, 
hogy elharácsolt birtokait visszaperelje. A hatalmas ellenfél. 
Teleki Mihály már nem élt, Pekri tehát Teleki özvegyét. Vér 



66. sz. 

•) 67. sz. 

*) Bárói diplomája 69. 8z. a. 

*) 72. 73, sz. 

») 70. 71. Bz. 

■) 74. sz. 

') 76. sz. 

•) 78. 8z. 



20* 



308 bzXdegzkt lajos. 

Juditot fogta perbe a tőle kicsikart jósn^ágok visszaadását, i) 
Megindultak a tanukiliallgatások, hogy Teleki Mihály miket 
zsarolt tőle fogsága váltsága fejében. 2) A gubemium. elé kerül 
az ügy, mely egyezségre inti a perlekedő feleket, s) A gubernátor 
és itélőmesterek mint közbirák, 1696 jan. 11-én a marosvásárhelyi 
országgyűlés alkalmával létrehozzák az egyezséget, mely szerint 
Teleldné visszaadja Pekri Lőrincz elfoglalt és követelt legfőbb 
birtokait, és az azokról szóló szerződéseket.^) 

Pekri Lőrincz időközben (1694) felesége régi családi kincsei 
visszaszerzése érdekében is pert és tanúkihallgatást indit, melyről 
szintén nagyon érdekes iratok maradtak fen.&) Petrőczi Kata 
Szidónia nevelőanyja, Bakos Zsuzsanna, Wesselényi Lászlóné, 
Lengyelországba labujdosásukkor zálogosította el ezeket. A pert 
xxagysokára megnyerték s a kamara fizetett is némi kárpótlást. 6) 

A vagyon és birtokok növekedésével új méltóságok is szálltak 
Pekri Lőrinczre. 

1694-ben a töröktől visszafoglalt Szörény vármegye fő- 
ispánjává nevezi ki az uralkodó. ?) A vármegye nem akarja el- 
íogadni, mint idegent. Pekri bizonyítgatja, hogy oda való bir- 
tokos. 8) E helyett nemsokára Alsófehér megye főispánságát nyeri. 
E mellé még 1699-ben Udvarhelyszék főkapitányává nevezi ü 
a császár-király. 9) E méltóságában összeütközésbe kerül Gyulai 
Ferencz udvarhelyszéki főldrály bíróval, a kinek helyébe mást 
tett ; de ez nem enged s az országgyűléshez viszi feljebb ügyét. ^<>) 

1700 folyamán nagy bánat érte. »Szeme gyönyörűségét és 
szíve örömét«, egyetlen fiát elragadta a halál. ^Jószágaihoz pedig 
jószágot adván« — új végrendeletet kellett tennie leányai örökségé- 
ről 1700 jul. 20.án.ii) 

Fia halála megrendité. Az Isten büntetésének tekintette 
az ő bűneiért s főkép vallásváltoztatásáért, a miért feleségétől is 
azemrehányásokat kellett hallania, i^) Ebben a lelki állapotban 
Írhatta az anyagiakról szóló végrendeletének kiegészítéséül azt 
az érdekes morális végrendelkezést (1700 aug. 3.), melyben töre- 

1) 1693 deoz. 3. 80. sz. a. 

■) 81. 82. 86. 8z. 

*) 1695 ang. 16. 87. sz. 

*) 89. sz. 

») 85. sz. 

•) 125. 8z. 

^) 83. sz. 

») 84. sz. 

») 93. sz. 
") 94. sz. 
") 96. sz. 

^*) »A pápista vallásra hajlott lutheránus lelkek esméretének kinjai« 
ez. munkája is erre vall. 



GBÓF PEKRI LÖRIKCZ LEVÉLTÁRA. 309 

delmes vallomást tesz hitéről, vallása megváltoztatásának indító 
okairól, s lelkére köti feleségének és rokonainak, hogy gyermekeit a 
»pápista vallásban ne neveljék«, hanem »az igaz apostoli vallásban.^ 
Ejlmondja benne, hogy ót »ez világ szemfényfestő és vesztő 
gyönyörűségeid vakították el, midőn hitet változtatott és »a, pápista 
vallást* színből felvette. Megbánta és visszatért volna, de »az 
pápista vallás mostani virágzó állapotja és annak nagy rendéitől 
való félelem miatt« nem merte tenni. Reméli, hogy lesz alkalma 
nyíltan is visszatérni régi hitére, melyben gyermekeit is nevel- 
tetni kívánja és követeli, i) 

Pekri állása és tekintélye Erdélyben mindinkább megszilár- 
dult. Az új kormány (gubemium) kedviben jár. 2) A bécsi udvar 
előtt grata persona. A császár-királytól vásárjogot nyer kutyfalvi 
otthonára.') Megerősítést a Teleki Mihály által elfoglalt, de 
visszaperelt birtokaiban : Kutyfalván, Ózdon stb.*) Szaporítja 
8 rendezi birtokait.^) Férjhez adja legidősb leányát Klára Szi- 
dóniát báró Révai Imréhez. «) 

Pekri nyogtalaii természete mindezzel nem elégedett meg. 
Nagy terveket forralt lelkében. Mint a székelyek anyaszékének 
iőkapitánya, megismerte a székely nép hadi erényeit s a, székely- 
ségből rendes katonaságot, '7) három ezredet kívánt szervezni, mely 
kiváló szolgálatokat tehetett volna a dynastiának a spanyol 
örökösödési háborúban. Tervét írásba foglalta, beadta gr. Rabutin- 
nak, az erdélyi főhadparancsnoknak, ez közié a bécsi föhadi- 
tanácscsal, emez az udvarral. Mindenütt szívesen fogadták, 
csak azok nem, a kikre a terv vonatkozott, — a székelyek. A szé- 
kelyek kiváltságaikra mindig féltékenyek voltak, felzúdultak 
a terv kiszivárgott hírének hallatára s perrel fenyegetőztek, 
a miért Pekri azt írta róluk, hogy ők veszedelmes, nyugtalan nép, 
a kiknek fékentartására kívánatos fegyverbíró erejüknek az 
országból kivitele.^) 

Pekri terve (mely első conceptiója a 60 év múlva meg- 
valósult székely katonai szervezésnek) nagy port vert fel az 
országban. Vizsgálat és tanúkihallgatások tárgyául is szolgált.^) 
Fekrit üldözőbe fogták, a ki Bécsbe menekült oltalomért az udvar 
védőszárnya alá. Ott szívesen fogadták s a főhaditanács az erdélyi 

>) 97. sz. a. 

•) Olv. a leveleket 100. sz. a. 

•) 1700 decz. 23. 99. sz. 

*) 1701 aug. 23. 101. sz. 

•) 102. 103. sz. 

•) 95. sz. 

') 1702. 106. sz. 

•) 107. sz. 

•) 110. 111. 112. 113. sz. 



310 8ZÁDECZKY LAJOS. 

kanczellária útján (1720 ápr. 2.) meghagyta az erdélyi főkormány- 
széknek, hogy Fekrit vegye védelmébe és üldözőit zabolázza meg.^) 
Az udvar nemcsak védelmezte, hanem meg is jutalmazta Pekrit. 
Lipót császár 1702 jun, 9-én (midőn Erdélybe útlevéllel vissza- 
küldte) 10,000 forintot utalványozott neki, részben a kapomaki 
főkapitányságban tett költségei fejében és érdemeiért, melyeket 
gr. Batthyány Ádám horvát bán írásban magasztalt, s) részben 
iutalmúl,^) valószínűleg székely hadszervezési terveért. 

1703-ban Pekri Lőrincz az országgyűlésen szerepel.^) 

Ebből az időből szánnazhatik az ő kedves otthonának, az 
ózdi kastélynak lajstroma, <^) mely hosszas részletességgel sorolja 
elő az emeletes szép kastély termeit, szobáit, az úr, az úrnő és 
leányok házait, melyek az akkori úri divat előkelő ízlésével 
voltak berendezve. A képek között említést érdemel Mátyás király 
képe s Pekri Lőrincz saját arczképe tábornoki egyenruhában.^) 

Rákóczi Ferencz szabadságharcza kitörése atán ismét 
nagyot fordul Pekri sorsának kereke-. 1703 nov. 29-én Petrőca 
István, Thököly bujdosó híve, Bakarestből nagy bizodalommal 
kér tudósítást nővérétől Pekrinétől, Rákóczi dolgai felől."') 

Pekri 1703 decz. közepén még Balázsfalvát erősíti a guber- 
nium utasítása szerint, 8) de csak az alkalmat lesi, hogy Rákóczi- 
hoz pártoljon. Decz. 21-én a törökországi bujdosók Erdélybe tört 
csapata elfoglalja Balázsfalvát. Pekri hadifogságra jut (való- 
színűleg szántszándékkal), s Rákóczihoz kiküldetvén, felesküszik 
hűségére, tábornoki rangjának megtartása mellett. Rákóczi 
emlékirataiból is tudjuk, hogy az ő fejedelemmé választása mellett 
(1704 jul. 8.) Pekri buzgólkodott legserényebben. Ugyanazon gyula- 
fehérvári országgyűlésen a rendek Pelmt főgenerálisnak válasz- 
tották. Rákóczi méltányolta hasznos szolgálatait s J705 febr. 
5-én birtokadományokkal jutalmazta.^) Tudjuk, hogy ő volt a 
főszerepvivő Rákóczi fejedelemségébe iktatásánál is Maros- 
vásárhelyt 1707 tavaszán. 

Pekri közszerepléséről azonban — úgy látszik — az ő levél- 

~ ») 108. 109. 8z, 

•) 105. 8Z. 

•) 114. 115. sz. 

*) 117. sz. 

») 124. sz. 

«) Ez a kép és a grófné képe (Thaly K, Irodalom- és múv^eltaég- 
történeti tanulmányok a Rákóczi-korból, 168. 1.) még a mi korunkban Í8 
megvoltak ott a b. Radák család birtokában, kik az ózdi kastélyt Pékri- 
jusson bírták. Hogy a Radák család nemrég kihaltával mi lett a sor- 
suk ? — talán az új tulajdonos, gróf Teleki József tudná megmondam. 

') 119. sz. 

») 120. sz. 

•) 122. sz. 



GRÓF PEKRI LÖRI5CZ LEVÉLTÁRA. 311 

tára aránylag kevés írott emléket őrzött meg. Inkább magán 
és családi ügyeiről szólnak e korszak iratai, melyek azonban az 
ó és neje, az előkelő szellemű és kiváló jellemű írónő, b. Petrőczi 
Kata Szidónia élettörténetére hézagpótlók. 

Megvan az iratok közt Thököly végrendeletének Pekriéket 
illető része, melyben (1705) Küküllővár egy részét hagyja nekik 
a messze Kisázsiában elhunyt rokon korucz király, i) Fekri szerette 
^ohia megvenni az uradalom másik részét is, és 1708 okt. 9-én 
levélben tudakozódik felőle társtulajdonosánál, gr. Pethő Ferencz 
özvegyénél.*) 

A legérdekesebb iratok egyike az, mely Pekri Lőrinczné 
lialáláról és hagyatékáról szól. Megtudjuk ebből (a mi eddig 
ismeretlen volt), hogy a nemeslelku írónő 1708 okt, 21'én halt meg, 
Beregszentmiklóson, Rákóczi ottani kastélyában. Jó szivének 
iényes bizonyítéka, hogy hagyatéka — J>az maga különös pénze« — 
-számbavételénél egy »mellrevalójában« bevarrva 180 aranyat 
irdaltak, saját kezeirásával, melyben »édes jó urát« arra kéri az 
Istennek nevében, hogy »ezen aranyakból cselédeinek a mit tes- 
tált, adja ki.«3) Férje teljesítette neje utolsó kívánságát. 

Pekri sajátkes^ feljegyzése szerint neje hagyatékában 
2433 forint 83 dénár készpénzt találtak.*) 

Fenmaradt a temetésére, 1709 jan. 20-ára Ungvárt rendelt 
<}zímerekről szóló jegyzék és számadás, melyből látszik, hogy 
iényes temetéssel adták meg a végtisztességet a kiváló erények- 
kel tündöklő úrnőnek. A számadásban már ^j czimefehre^ felvett 
előlegről is van szó s ezek már a Pekri Lőrincz temetésére szóltak.^) 

Mint tudjuk, Pekri Lőrincz nem sokáig élte túl feleségét. 

1708 nov. 1-én (neje halála után néhány nappal) megírta 
végső rendelkezését leányai osztálya felől.^) S a következő iratok 
már Pekri Lőrincz temetéséről szólnak. 

Gróf Pekri Lőrincz 1709 márcz. 6-án halt meg Homonnán. 
Temetésére Eperjesen 314 forint ára vásárlásról szól egy számadás. ') 
1709 ápr. 4-ről már a homonnai templomokban temetésekor 
tortént harangozások költségeiről szólnak a számlák.^) 

Ezek a magokban jelentékteleneknek látszó számŰk (melye- 
ket alább szószerint közlök) az által nyernek nagyobb jelentőséget, 
hogy eddigelé nem tudtuk, hogy Pelm Lőrinczet hol temették el. 



121. 


BZ. 


•) 128. 


8Z. 


•) 129. 


8Z. 


*) 130. 


SZ. 


•) 132. 


SZ. 


•) 131. 


8Z. 


') 136. 


SZ. 


•) 137. 


139. 8z. 



312 SZXdECZKT LAJOS. 

Alig lehet kétség benne, liogy a híres kurucz generálist ott 
temették el, hol a harangok három napig szóltak végső búcsaz- 
tatása alkalmával, < — tehát Homonnán, Zemplén megyében. 

A Fekri-levéltárból kijegyzett utolsó levelek a Pekn leányok 
és vők osztozkodása s birtokügyei felől szólnak, i) 

Eözéjök iktattam egy nyomtatott, de már ritka könyvnek 
bevezetéséből azt a részt, melyben a jeles Írónőről, Petrőczi 
Katáról emlékezik kegyelettel egyik unokája, Dániel Polixéna 
(b. Wesselényi Istvánné), ki az írói talentumot — úgy látszik — 
nagyanyjától örökölte. ») 

Végűi közlöm a levéltárban f enmaradt nemzedékrendi táblát 
a Pekd család leszármazásáról, mely ott egy XVIII. századi 
összeállításban maradt fen. 

Szolgáljanak ezek a kivonatos és töredékes feljegyzések tájé- 
koztatásul a hírneves kurucz generális, Erdély főhadparancsnoka 
levéltáráról, mely — úgy látszik — a leányutódok között, birtokok 
szerint, többfelé oszlott, s) de a melynek mindenesetre jelentékeny 
és köztörténeti szempontból is nagybecsű része az, melyet a nagy 
ősök szellemét öröklött egyik utód féltő kegyelettel őriz és gon- 
doz a jelen és jövő kor számára. 

II. 

KIVONATOK A LEVÉLTÁRBÓL. 

1. 1351. A váradi káptalan oklevele Székdyhid felől. (15. fasc. 
380. sz. Eredeti, hártyán.) 

2. 1558. márcz. 4. Kolozsvár. Izabella királynő Pekri Gábor- 
nak érdemeiért Szántóhalmát Hunyad megyében adományozza. (Iza- 
bella és János Zsigmond aláírásával. Eredeti, 12. fasc. 298. sz.) 

3. 1559. Gyulafehérvár. Izabella királynő adománylevele Pekri 
Gábornak a szörényi kerületben levő Miháldi birtokról. (Eredeti, 
fasc. 40. 890. sz.) 

4. 1560. János Zsigmond egyezséglevele, mely szerint Ejemény 
János visszavonta a branyicskai ellenmondást, a miért Szalánczi 
János bükkösi házabeli részét adta Kemény Jánosnak. (Eredeti, 
fasc. 12. 301. sz.) 



>) 1.^. 135. 140. 141. 142. 143. 144. sz. a. 

s) 145. sz. 

») Thaly Kálmán véleménye szerint (Irodalom- és műveltaégtor- 
téneti tanulmányok a Rákóczi-korból, 169. 1.) a Pekri-levóltár, úgy látszik, 
jószágok szerint szétosztatott a grófnők (t. i. Pekri leányai) közt ; gr. Pekri 
Lórincz kurucz tábornok korabeli levelezése — legalább lészben — ennek 
egyik veje (egykori hadsegéde) b. Dániel István utódánál találtatott fel 
(Olv. ezeket közölve : Történebni kalászok, 1603—1711. A Vargyasi Dániel 
család levéltárából közlik Danid Gábor és Thaltj Kálmán.) 



GRÓF PEKRI LÖRINCZ LEVÉLTÁRA. 313 

5. 1563. decz. 5. Gyulafehérvár. II. János (Zsigmond) rendelete 
Nagy Gáspárnak és Balázsffy Ferencznek, hogy Pekri Gábornak, a 
székelyek hat széke kapitányának átengedett két moldvai czigányt, 
Pétert és Bálintot, bírni engedjék. 

6/a. 1659. márcz. 21. Gyulafehérvár. János Zsigmond adomány* 
levele Pekrovinai Pekri Gábor váradi kapitány és felesége, Kápol- 
uai Anna és gyermekei, István és Gábor részére a fehérvári 
házról és hozzátartozókról. (Eredeti, 7. fasc. 153. sz.) 

6/6. Az ugyanabba való beiktatásról szóló levél. (154. sz.) 

6/c. (A 8. 9. és 10. fasciculus a fehérvári, gáldi, gáldtői jószágok- 
.TÓI szóló leveleket tartalmazza.) 

7. 1572. Gyulafehérvár. A káptalannak Pekri Ferencz részére 
kiadott transsumtuma, Pekri Gábor ellen a radnóti halastóért indí- 
tott perben. (35. fasc.) 

8. 1573. szept. 26. Gyulafehérvár. Báthory István fejedelem 
kanczelláriusának, Forgách Ferencznek aláírásával (extradatája alatt) 
kiadott oklevél a Kendi Ferencz nótája által elvesztett és Pékri Gábor- 
.nak adott radnóti várról a Liber Kegiusból, — úgy a Kendi 

Ferencz és Kendi Antal megöletéséről az országgyűlés által hozott 
articulusok auth. transsumtuma. (Báthory István nevében kiadott 
eredeti hosszú levél, 35. fasc. 796. sz.) 

9. 1576. febr. 20. Gyulafehérvár. (Báthory) István lengyel 
király és erdélyi fejedelem a Békés Gáspár mellett harczolt és ezért 
a kolozsvári országgyűlésen megnótáztatott Barcsay Miklós iklandi,. 
ludasi (Torda megyei) és oroszi (Fehér megyei) jószágait Pekri Gábor- 
nak adományozza, ki a szentpáli csatában (1575) mellette harczolt. 
(Eredeti, 12. fasc.) 

10. 1577. jan. 8. Tagy (in ciiria nostra). i) Báthory Miklós 
judex curiae, Szatmár, Somogy és Szabolcs vármegyék főispánja 
végrendelete. (Eredeti, 39. fasc. 886. sz.) 

11. 1579. máj. 20. Gyulafehérvár. Báthory Kristóf vajda új 
adománylevele Pekri Gábornak a Szörény-vármegyei és karánsebesi 
jószágokról. (Eredeti, 40. fasc.) 

12. 1590. Báthory Zsigmond protectionalis levele Pekri Gábor- 
nak, a dicsőszentmártoni, királyfalvai és péterlakai birtokokról, melye- 
ket felségsértés miatt mások elvesztvén, Pekri nyert meg. (Eredeti, 
6. fasc. 137. sz.) 

13. 1615. febr. 19. Bethlen Gábor adománylevele Pekri Ferencz- 
nck Dátos és (Kis-) Kapus birtokáról. (Eredeti, 5. fasc. 117. sz.) 

14. 1620. jun. 22. Bonyha. Alia Farkas végrendelete. (Eredeti, 
^9. fasc.) 



>) Most Tagy-poszta, Domahida mellett. 



•314 BZÁBSCZKT LAJ08. 

I 

15. 1622. Bethlen Gábor levele Pekri Ferencznek. (Eredeti, 
1^9. fasc.) 

16. 1630. Brandenburgi Katalin és Bethlen István oiBzág- 
^filési meghívói Pekri Ferenczhez. (Eredeti, 59. fasc.) 

17. 1630—1632. Bercsényi Imre több levele; egyik 1632 ex 
Fraknó, melyben leírja tengeri útját Cyprus, Málta felé Livomóig, 
miközbe^ nagy tengeri viharokat állottak ki, több hajójuk elsülyedt 
8 magok is majd elvesztek. (Eredeti, 57. fasc. 1749. sz.) 

18. 1631. I. Rákóczi György levele Pekri Ferencznek. (Eredeti, 
69. fasc.) 

19. 1632. márcz. 14. G3rulafehérvár. Pekri Grábor levele atyja* 
iioz Pekri Ferenczhez, tanulásáról. Utóirata ez : 

»P. S. Kegyelmed Uram tudja, hogy szent Gábor napja csak 
ihon vagyon, engem penyig az barátim az csap alá kötnek akkor, 
ha Kegyelmed meg nem vált.« 

(Több levele is van tanulásáról 1632-ből.) 

(Eredeti, 57. fasc.) 

20. 1632. Fehérvár. Pekri Gábor levele anyjához, Pekri Fe- 
Tenczné Vér Annához, tanulásáról. Szó van benne Keresztúriról, 
a híres pedagógusról. (Eredeti, 57. fasc.) 

21. (1632.) »Irtam Kutyfalván, ma czötörtökön.« Vér Anna 
levele fiának Pekri Gábornak ; inti, hogy magához való főember fiai- 
iral barátkozzék, a főurak fiaival ne gyűlölködjék s a püspök fiaival 
ne verekedjék stb. (Eredeti, 57. fasc. 1752. sz.) 

22. 1632. »Irtam Fehérvárott, ma pénteken, 1632 esztendőben.t 
Pekri Gábor édesanyjának. Egyebek közt : ^Asszonyom az újesztendő- 
beli ajándékot megkészítse, mert ha módom lehet benne, én is Kegyel* 
mednek megkészítem. « (Eredeti, 57. fasc. 1753. sz.) 

23. 1632. szept. 5. Keresztúri Pál Pekri Ferencznek, fia [Gábor 
betegségéről; vigasztalja és gyógyulását kívánja, noha »az elmúlt 
•esztendőben csudálatos rút álmokat láttam mind Kegyelmetek felől, 
mind penig az Gábriel felől.« (Eredeti, 57. fásc. 1765. sz.) 

24. 1632. szept. 16. Gyulafehérvár. i^Keserűi D(ajka) János 
íej érvári praedicator és püspök, szívvel, szeretettel szolgák aláírással 
Ír Pekri Ferencznek és vigasztalja fia Gábor éretlen halálát^, a 
kiben nagy reménységük volt az egyház és haza szolgálatára. A teme- 
tésre, a mire meghívták, elmegy, ha nem lesz beteg ; hívni kellett 
volna Geleji Istvánt is, hogy ha ő nem mehet, az menjen temetni, 
vagy mind a ketten. (Eredeti, 57. fasc. 1757. sz.) 

25. 1632. szept. 18. Kolozsvár. Rákóczi György fejedelem 
•donatiója fővezérének Zólyomi Dávidnak. Gyalu vára és a hozzá- 
tartozó birtokokat adja neki 47,000 frtban az érdekében tett fárado- 
zásért. (Eredeti, 7. fasc. 272. sz.) 



GRÓF PEKRI LÖRINCZ LEVÉLTÁRA. 315 

26. 1637. decz. 17. Gyulafehérvár. »BÍ8terfeldiufl« Pekri Fe- 
xenczné Vér Annának, saját leánya és felesége haláláról, saját beteg- 
ségéről, és biztatja fiát Pekri Ferenczet, hogy olvassa a szentírást, 
Mrmaskönyvet, históriát. (Eredeti, 57, fasc. 1748. sz.) 

27. 1638. márcz. 2. — 1641 febr. 2. Komis Zsigmond végrendelete. 
«£z testamentumot vagy dispositiómat az mint elein írásomnak 
-megtetszik, kezdettem volt el Remethemezón i) írni 2-da Mártii anni 
1638, és az jó Istennek engedelméből végeztem el Papmezán ez jelen 
való 1641 esztendőben 2. Februarii, kiért dicsértessék az felséges Isten 
jnindörökké Amen.« (Eredeti, erősen bibliás stílusban, hosszan irt 
végrendelet, 39. fasc. 880. sz.) 

28. 1650. aug. 16. Kolozsvár. Csupori Sulyok János végren- 
delete. (Eredeti, 39. fasc. 878, sz.) 

29. 1657. jun. 17. (Fricsi) Fekete Lőrincz (Pekri Lőrincz anyjá- 
nak Fekete Klárának apja) s) végrendelete. (Eredeti, 4. fasc. 93. sz. 
«-ik db.) 

30/a. 1662. máj. 10. Apafi Mihály Samarjai Lőkös Péternek, 
titkos levéltára gondozójának adományozza Csanád és Holdvilág 
ialut Fehér megyében, azon száz arany váltsága fejében is, melyet a 
török adóban fizetett, s kárpótlásul II. Rákóczi György és Kemény 
János idejében a töröktől szenvedett károkért. (Eredeti, 12. fasc. 
291. sz.) 

30/6. Ugyanennek három folyamodványa a fejedelemhez, (ü. o.) 

31. 1662. máj. 17. Apafi Mihály Zólyomi Miklósnak adja Gyalu 
várát és a hozzátartozó birtokot 50,000 forintban. (Eredeti hártyán, 
7. fasc. 273. sz.) 

32. 1662. máj. 30. Kolozsvár. Apafi Mihály Zólyomi Miklós- 
nak a vajdahunyadi várból Kapi György által elragadott sok 
ezer forintot érő javakért azoknak kárpótlásokig a Hunyad-megyei 
aranyi és más portiókat, nemkülönben a Fehér megyében levőket 
bírni engedi. (Eredeti, 12. fasc. 300. sí.) 

33. 1664. »Humillima supplicatio Alexii Mogiosi (Mogyorósi) 
p. t. pastoris ecclesiae ref. Claudiopolitanae ad Celsit. prin.« Elmondja 
benne, hogy Eákóczi György Kolozsmonostoron az isten tisztele- 
tére 1654-ben egy udvarházat adott, melyben ő a szent szolgálatot 
1655 jan. 1-én megkezdette és négy esztendeig folytatta, a pogányság 
-első bejöveteléig, a mikor aztán elégették és a harangot is elvitték. 
Most meg Somai Péter pápista ember néhai Kemény János donatiójá- 
ból elfoglalta. Kéri visszaadni és el nem idegeníteni. 



») Szatmár vármegye. 

*) Valószínűleg ennek tiszteletére nyerte a Lőrincz nevet a Pekri 
tmoka. 



316 BZJLDECZKT LAJOS. 

Apafi Mihály fejedelem sajátkezű hátirata : »Mivel ecclesiáhos 
való, mi el nem vesszük, hanem kinek mi praetensiója vagyon hozzá, 
keresse törvénynyel ; másnak elvenni sem engedjük. 22. Mártii, 1664.« 

»Humillima replicatio«, melyben a pap a salariumot is kéri. 
Mire a fejedelem azt írta, hogy »confirmáltuk, csak tudhassa Kegyel- 
med honnét venni. 5. Apr. a. 1664.« (Eredeti, 14. fasc. 337. sz.) 

34. 1664. jun. 13. Tövis. Zólyomi Miklósnak Gyalu vára és bip- 
toka felett Bánffi Dénes ellen tett contradictiója. (Eredeti, 11. fasc. 
276. sz.) 

35. 1667. aug. 8. Apafi Mihály útlevele Pekri Lőrincz számára, 
midőn Máramarosba küldi Teleki Mihályhoz. (Eredeti, 34. fasc. 
765. sz.) 

36. 1671. márcz. 13. Bécs. Lipót császár-király engedélyt és 
útlevelet ad gr. Thököly Imrének (gyámja gr. Esterházy Ferencz 
kérésére), hogy Erdélyből atyja temetésére ki- és visszamehessen. 
(Eredeti, 34. fasc. 767. sz.) 

37. 1671, máj. 29. Pekri Lőrincz kötelezvénye arról, hogy a 
hátszegi portiót Thököly £va asszonytól Tornya Péternek megszerzi. 
Kapott érte 50 aranyat és Ígértek még 30 aranyat fáradságáért. (Ere- 
deti, 11. fasc.) 

38. 1673. okt. 26. A bujdosók levele gr. Thököly Imrének^ 
Biharon tartott ^közönséges gyűlésükből.^ (60. fasc.) 

39. 1673, Apafi Mihály levele Bethlen János kanczellámak. 
(59. fasc.) 

40. 1674. jan. 1. Balada. Zólyomi Miklós levele ThókÓhf 
Imrének. Czíme : »Az mi kedves öcsénknek és gyermekünk helyett 
való gyermekünknek, Tek. Nagys. gróf Thököly Imrének adassék.c 

A levél tartalma ez : »Adja Isten, rövid nap láthassuk Erdély- 
ben. Kegyelmed levelét atyánk urunk Kucsuk Méhemet basa ő Nagy- 
sága megküldötte, he ettyat verazen ^) Kegyelmednek, hogy rólunk el 
nem feledkezett. Mi Kegyelmednek atyja helyett atyja igyekszünk 
lenni, csakhogy édes öcsém, Istenért kérjük Kegyelmedet, jól magára 
vigyázzon az erdélyi tündér váUozó világban,^) hogy mig Isten bennün- 
ket beviszen, el ne oltsák az Kegyelmed vékony szüvéinekétf mint szegény 
idvezült Bethlen Domokos öcsénkét, kinek ártatlan vérét az igaz 
Isten soha büntetlen ne hagyja. Immár egyedül Keg>'elmed lenne 
nekem ez életben fiuágon vérszerént való atyámfia. 

P. S. Édes öcsém uram, nem hittem volna az jó Apafi bátyám- 
hoz ő Kegyelméhez, hogy az szegény Bethlen Domokos öcsénknek 
hóhéra legyen, de ám Isten neki, eszébe juttatja még Isten ő Kegyel- 
mének az tatár hám scholaját ; hiszem Istent, bizony hétképpen meg- 

Török köszöntés. 

*) Itt világosan meg van mondva, hogy mit értettek r^n Erdély 
»tündér országa kifejezése alatt. 



ORÓF PEKRI LÖRINCZ LEVÉLTÁRA. 317 

keresi még az szegény Ábelnek vérét az ő Kegyelme köbölében (!) az 
Izraelnek szunnyadbatlan Istene. Kegyelmed édes öcsém jól magára 
ágyazzon amaz igaz mondás szerint : Foelix, quem íaciunt aliena 
pericola cautam.« (Másolat, 49. íasc. 1078. sz.) 

41. 1675. ápr. 7. Greszten (Bibar vm.) tartott gyűlésükön a 
bujdosók Tbököly Imrének. (60. íasc.) 

42. 1675. ápr. 19. Hadad. Wesselényi Pál levele gr. Tbököly 
Imidnek. (60. íasc. 1988. sz.) 

43. 1676. A bujdosók levelei többekbez. (59. íasc.) 

44. 1676. íebr. 17. Varsó. Sobieski János lengyel király levele 
gr. Tbököly Imrének. (59. íasc.) 

45. 1677. máj. 22. Varsó. Sobieski János lengyel király levele 
gr. Tbököly Imrének. (59. íasc.) 

46. 1677. jul. 9. Radnót. Thököly Imre levele Pekri Lőrincznek. 
(Eredeti, 60. íasc. 1995. sz.) 

47. K. n. Kende Gábor, Keczer Menyhért és Kubini László 
levele gr. Tbököly Imrének a portáról. (Eredeti, 59. íasc. 1941. sz.) 

48. Bujdosók levelei ; lengyelekkel váltott levelek ; Bethlen 
János levele. (58. íasc.) 

49. 1679. márcz. 2. 27. ápr. 20. Máramarosi oklevelekben (az 
Újhelyi család tagjai érdekében, a Taraczközön zálogba adott puszta 
házhely felett) Pekri Lőrincz és íelesége Hedri Kató van említve. 
<25. íasc. 572—574. sz.) 

50. 1680—1700. Petrőczi Kata Szidónia birtokvételeiről szóló 
iratok : Batizháza, Ádámos, Ápold, Balavásár, Bágyon, Bagó, Bal- 
dócz falukban. (1. íasc.) 

51. Batizháza, Bucsesd stb. birtokokról szóló akták. (2. íasc.) 

52. Blésen és Bucsesd birtokokról szóló akták. (3. íasc.) 

53. Bodon, Bogát, Borbánd, Bölkény, Bölcsbáza, Csány, Csákó 
birtokokról szóló akták és levelek. (4. íasc.) 

54. Czintos, Dátos birtokokról szóló levelek. (5. íasc.) 

55. K. n. Petrőczi Kata Szidónia aláírásával Szentgyörgyi 
Tamás kutyíalvai pap fizetési lajstroma. (61. íasc.) 

56. K. n. Pekri Lőrincz utasítása kutyíalvi és ludasi gondviselői- 
nek. (61. íasc.) 

57. 1684. Pekri Lőrincz dicsőszentmártoni szőllejéről való becsü- 
lévéi. (6. íasc. 131. sz.) 

58. 1685. jan. 12. Három reí. pap (a marosvásárhelyi, csapói 
és gáUalvi) bizonyítványa arról, hogy a kiket ők eskü alatt kihallgat- 
tak, azok közül egy sem vallotta, hogy Pekri Lőrincz ókét erőltette 
volna az unitárius vallás elhagyására. (16. íasc.) 

59. 1685. íebr. 14. Szentiványi Dániel unitárius püspök perbe 
fogatja Pekri Lőrinczet, hogy Kutyíalván az unitárius jobbágyokat 



318 8ZÁDEGZKT LAJOS. 

fenyegetéssel vallásuk elhagyására kényszeritette és a maga (reí.) 
vallására áttéritette. (16. fasc.) 

60. 1686. aug. 21. A szebeni országgyűlésen Pekri Lőrincz meg* 
nótáztatása Thököly Imre vajdahunyadi beütésében való részvétel* 
lel gyanusittatása miatt. (6. fasc. 128. sz.) 

61. (1686.) Pekri Lőrincz lajstroma arról, hogy mikor megnótáz* 
tátott, micsoda portiók maradtak kezénél. (16. fasc. 380. sz.) 

62. 1686. aug. 26. Szeben. Apafi Mihály fejedelem Pekri Lőrincz- 
nek, a Id ellene fondorkodott, Thököly Imrével levelezett, e miatt 
elfogatott, elitéltetett, életének — reversalisára — megkegyelmez, 
de birtokait nem adja vissza. (Eredeti, 16. fasc. 395. sz.) 

63. 1686. aug. 27. Pekri Lőrincz kötelezvénye Apor Istvánnak 
átengedett birtokairól. A levél szavai szerint : ^Megtekintvén Apor 
István uramnak az mostani rabságomban mellettem való fára- 
dozását, azért adom ő Kegyelmének keczei portiómat egészben és 
az ludasi határon az Maros mellett Keczéhez közelebb való rétemet, 
magának, feleségének, gyermekinek. « 

Hátán Pekri Lőrincz írásával : »Az Apor uram kiszabadításom 
iránt való ígéreteiben semmi telt.« (Eredeti, 13. fasc. 333. sz.) 

64. 1687. okt. 27. Pekri Lőrincz protestálása és ellenmondása a 
gyulafehérvári káptalan előtt. Telekinek és Apornak kiszabadításáért 
átengedett jószágokról szóló levelei iránt. (Eredeti, 38. fasc. 870. sz.) 

65. (1696.) Tanúkihallgatások Pekri Lőrincz fogságára és jószá- 
gaira nézve. (38. fasc. 869. 870. sz.) 

66. 1689. máj. 26. Az Apafi Mihály fejedelem számára elfoglalt 
dátosi portiónak remissiója Pekri Lőrincz számára. (6. fasc. 126. sz.) 

67. 1689. jim. 1. Eutyfalva. Pekri Lőrincz összeírása arany 
műveiről. ^Arany mívünk számát írtam 1. Junii. a. 1689. 123 dara- 
bokból álló.« (Eredeti, 13. fasc. 318. sz.) 

68/a. 1690. febr. 28. Fogaras. Apafi Mihály fejedelem Nagyari 
Józsefnek, 40 esztendő óta udvari papjának és családjának adja 
Dátos Torda-megyei faluban lévő birtokának felét és a királyi jogot, 
megnevezvén a jobbágyokat is, m. e. 10 — 15-öt. (5. fasc.) 

68/6. 1690. Dátosi urbárium. Részletes előszámlálása a birtok- 
nak Dátoson. (5. fasc.) 

69. 1690. ápr. 15. Pekri Lőrincz bárói dijilomája. Lipót császár- 
király Pekrovinai Pekri Lőrincznek és ivadékainak a bárói czímet, 
méltóságot és a bárósággal járó Nagyságos czímet adományozza, 
hivatkozással ősei érdemeire, melyeket az ausztriai ház iránt szerez- 
tek, köztük őse (avus) Pekri Gábor érdemeire, a ki a császár-király 
őse, Miksa császár-király idejében a Magyarországon kitört zavargá* 
sok alkalmával a hűtleneknek engedelmességre hajtásában érdeme- 
ket szerzett. is (Pekri Lőrincz) kora ifjúságától fogva háborúban 
és békében hűségesen szolgált és a török ellen különböző alkalmakkor ; 



GRÓF P£KiU LÖRINCZ LEVÉLTÁRA. 319 

moet pedig a mi udvarunkban általjővén, a mi szolgálatunkba állott 
és magát férfiasan viselte. Mindezekért a nádor (hg. Esterházy Fál> 
ajánlatára báróvá teszi. Régi czimerét megtoldván, igy határozza 
meg : A paizs kék udvarában két kígyó, a melyek oválisán állva,. 
koronát tartanak, felette két sisak, melyeken egy-egy (kétfarkú> 
oroszlán áll egymással szemben és első lábukkal egy zöld koszorút 
tartanak ; a foszlány jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst, (Ere- 
deti, piros bársonykötésben, festett czímerrel, 19. faso.) 

70. 1690. jun. 30. Bécs, Lipót császár-király oklevele a Petrőczi 
Kata Szidónia kiházasításáért őt illető 300 forintról és a kiházasí*^ 
tásra esendő ezer tallérról. (Másolat, 16. fasc. 393. sz.) 

71. 1690. jul, 15. Bécs. Lipót császár-király végzése Petrőczi 
Kata Szidónia, Pekri Lőrincz házastársa tisztességes leánytartása,. 
kiházasitása és anyai javaiban való részesítése iránt. (Másolat, 16. fasc 
392. 8Z.) 

72. 1690. aug. 8. Bécs. Lipót császár-király Pekri Lőrinczet 
hűséges szolgálataiért magyarországi tanácsosai (consiliarius) sorába, 
kinevezi. (Eredeti, 18. fasc. 431. sz.) 

73. 1690. aug. 9. Bécs. A főhaditanács tudósítása arról, hogy a 
kapornaki kapitányság, a mely Hertelendy Zsigmond lemondásával 
megüresedett, kérésére Pekri Lőrincznek adományoztatott. (Eredetig 
18. fasc. 414. sz.) 

74. 1691. aug. 10. Bécs. Lipót császár-király Pekri Lőrincznek. 
adományozza Ludast, melyet tőle Thökölyvel való szövetkezése miatt 
az erdélji országgyűlés 1686-ban elvett és Apafi Mihály Thoroczkai. 
Istvánnak adományozott. Ez azonban a múlt évben Thökölyhez 
pártolván^) birtoka visszaszállott a koronára s a király most vissza«^ 
adja régi tulajdonosának Pekrinek, azon érdemeiért, melyeket a 
török ellen harczolva szerzett. (Eredeti, 19. fasc. 455. sz.) 

75. 1691. decz. 2. Bécs, Gr. Thököly Mária, gr. Nádasdy István, 
özvegye, Pekri Lőrincznek és feleségének zálogba adja krakkói jószá- 
gát, (13. fasc. 326. sz.) 

76. 1692. aug. 8. Bécs. Pekri Lárincz grófi diplomája, Lipót 
császár-király Nagyságos Pekrovinai Pekri Lőrincz kamarásnak, taná- 
csosnak és a kapornaki várőrség főkapitányának a grófi méltóságot 
adományozza. Hivatkozik családja régiségére, ősei és saját érdemeire. 
Pekri Lajostól származik, a ki mint »athleta et heros« midőn a mohácsi 
vészben elesett Lajos király után Ferdinánd választatott magyar 
királylyá, Báthory nádorral és Batthyány Orbánnal megmaradt hűsé* 
gében, és midőn Ferdinánd serege a János vajda vezérével, Bodóval,. 
Tokajnál megütközött, ő (t. i. Pekri Lajos) Bodó lovasságát szét- 



*) Midőn Thököly 1690-bcn beütött Erdélybe és zemesti győzebne- 
utáa magát fejedelemmé választatta. 



320 8ZÁDECZET LAJOS. 

vervén, megfutamította és ezáltal a győzelmet előkészítette. Eatűnt 
vitézségével akkor is, midőn Frangepán az ő (t. i. Pekri) várait (Rasi- 
niam, Custerociam, Pecretiam et Petrovinam, Zágráb megyében) 
AZ osztrák házhoz hűsége miatt t&zzel-vassal pusztította, sőt mint 
bosszúálló lépett fel és oly váratlanul lepte meg Frangepán seregét, 
Logy azt szétvervén, maga Frangepán is alig menekülhetett eL 
Azután Batthyány Orbánnal az egész Illyríát hűségben tartotta, 
a ez által Horvátország bánhelyettesi méltóságát érdemelte ki. Azután 
Trencsén-vára megvívására küldetett, majd Likava és Hradek (Har- 
decum) várait János vajdától elfoglalta, a sárosi várat Perényi (Péter) 
rablásaitól sikeresen ostromolván, hűségre hajtotta, a miért Likava 
várát és Liptó megye főispánságát nyerte. Mikor Szolimán szultán 
Bécs ellen jött és Magyarországot János király elfoglalta, ő nem 
ijedvén meg, Batthyány Ferenczczel az egész Illyriát hűségben 
tartotta, és a budai országgyűlésre, melyen János királylyá deklarál- 
tátott (!),^) onnan senkit nem bocsátottak a gyűlésre. Pekii Lajos 
hűségét tovább folytatta fia, Pekri Gábor, a ki a magyarországi 
zavarok alatt hűségben tartott többeket; továbbá Pekri Lorincz 
atyja Ferencz, ki hű volt az osztrák házhoz. Te is példájokat követve 
— úgymond az oklevél — hűségben tartottad magadat, s elhagyván 
feleségedet, legkedvesebb zálogidat (t. i. gyermekeit) és javaidat s 
minden értékedet Erdélyben, ide jöttél, hogy a török ellen harczolj, 
s Batthyány vezérlete alatt »munere substituti generális fungeiido« 
lovas és gyalogos seregek élén vitézül harczoltál ; a miért is berezeg 
Esterházy Pál nádor közbenjárására, noha két évvel ezelőtt báró^ 
^ágot nyertél, kamarás, tanácsos lettél és a kapomaki kapitányságot 
kaptad, mégis érdemeid bővebb jutalmazására téged és gyermekeidet 
magyarországi grófságra (germanice Graően) emelünk és felruházunk 
a szokásos czímmel : »Illustris8Ími, Spectabilis ac Magnifíci, germanice 
Hochgeboren.« Adván czímerűl két kígyó által övezett koronát s két 
BÍsak felett egy-egy oroszlánt, zöld koszorút tartva. (Eredeti, piros 
bársonykötésű könyvben, szépen kifestett czimerrel, 65. fasc. 438/a. 
£Z. a.) 

77. 1692. okt. 19. Pétervárad. Badeni Lajos őrgróf fővezér 
rendelete gr. Pekri Lőrincznek, hogy a keze alatt lévő katonákkal 
menjen Schlick generális mellé. (18. fasc. 413. sz.) 

78. 1692. decz. 11. Bécs. Lipót császár-király rendelete az erdélyi 
rendekhez, hogy Pekri Lőrincz kapornaki kapitányt grófiá tévén, 
ha közéj ök menne valaha, adják meg neki az illendő rangot és tiszte- 
letet. (Eredeti, 18. fasc. 430. sz.) 

79. 1663. szept. 18. Déva várában. Apafi Mihály, nejének Bome- 



>) Tényleg a szultán akkor iktatta be királyságába (1529), de már 
lő26*ban választatott királylyá. 



GRÓF PEKRI LÖRINCZ LEVÉLTÁRA. 321 

misza Annának Fogaras földe birtokát adja a hozzátartozó birto- 
kokkal s azokba béiktattatja. (6. fasc. lőO. 8Z.) 

80. 1693. decz. 9. Gr. Pekri Lőrincz Teleki Mihály özvegyét 
Vér Juditot perbe idézi a tőle férje által törvénytelenül kicöikart 
pénz és jószágok országgyűlésen leendő visszaitélése ügyében. (38. 
fasc. 862. sz.) 

81. 1693. decz. 10. Kutyfalva. Tanúkihallgatásról szóló jelen- 
tés gr. Bánffy György gubernátornak arról, hogy Teleki Mihály 
Pekri Lorincztől mit csikart ki fogsága váltsága fejében. 

i^Utrum de eo, hogy in anno 1686 Szebenben, midőn üdvezült 
Apafí Mihály fejedelem akkori kegyelmes urunk, a Méltóságos gróf 
Tek. és Nagys. Pekrovinai Pekri Lőrincz uramat ő Nagyságát meg- 
fogatta volt. Széki Teleki Mihály uram azt izente volt fent meg- 
említett gróf uramnak ő Ngának, hogy alkudjék velem Pekri Lőrincz, 
ha alkuszik, adjon 12,000 forintot, mert ha nem ád, kezembe adta 
az fejedelem, Isten engemet úgy segéljen, hogy megcsigáztatom.« 

»Boldogfalvi János de Sztrigy-Boldogfalva. A szebeni szorulás 
alkalmával én a fejedelem karabélyosainak főhadnagyok voltam, oda 

hívata Teleki Mihály és ezt monda : Boldogfalvi János ! eredjél 

el, menjél el ahoz a hamis hitű Pekri Lőrinczhez és mondd meg neki, 
alkudjék velem, ha alkuszik, mert ha nem alkuszik, kezembe adta az 
fejedelem, Isten engem úgy segéljen, megcsigáztatom. Arra megint 
gróf uram ő Nga azt feleié, hogy oda mentem és megmondottam : 
én nekem annyi nincsen, az mennyit kíván ő Kegyelme. Hallottam 
azt is, hogy már annakelőtte megizente volt, hogy 12,000 forinto- 
kat adjon. Azt is tudom, hogy ő Nga gróf uram adott is sokat 
neki, de mennyit adott, nem tudom« stb. (Eredeti, 38. fasc. 861. sz.) 

82. 1693. decz. 18. Pekri Lőrincz részére való inquisitió (tanú- 
kihallgatás) arról, hogy inikor P. L. Szebenben fogva volt, ki fogatta 
meg 1 Teleki izente-é, hogy alkudjék, mert megkínoztatja ? Gör- 
génybe ki parancsolatjából vitték? Rabságából küldött-é Teleki 
Mihálynak ezer tallért és 500 forintot ? A tanuk azt vallották, hogy 
küldött. (Eredeti, 38. fasc. 863. sz.) 

83. 1694. máj. 19. Bécs. Lipót császár-király rendelete Szörény 
vármegye rendéinek, hogy a töröktől visszafoglalván, oda főispánt 
rendel és nevez ki, gr. Pekri Lőrincz kamarás, tanácsos, kapornaki 
főkapitány személyében. (Eredeti, 40. fasc. 902. sz.) 

84. (1694.) Pekri Lőrincz replikája arra, hogy miért nem akar- 
ják őt elfogadni Szörény főispánjául, azt adván okúi, hogy magok 
közül akarnak kineveztetni. P. L. bizonjdtgatja, hogy ő odavaló 
birtokos stb. s a főispán kinevezése királyi jog. (40. fasc. 903. sz.) 

85. 1694. szept. 24. Köpösd (Nyitra megye). Tanúkihallgatás 
arról, hogy Petrőczi Kata Szidónia, kisasszony korában, Wesselényi 
László és felesége Bakos Zsuzsanna (később Zayné) curatelája alatt 

SZÁZADOK. 1906. rv^. FÜZET. 21 



322 



nzlBtCBKl [JkJOS* 



neveltetvtíD Bxtrecseny várában (TreTieaénben), nüílón atyja elbuj- 
dosott, araiiy-eíüst portékáit ládákban oda vitték s azután Bakos 
Zeuzéánna Lengyelországba menvén ki vele, a kisassiony tüdtáal 
kívül a ládákat felbontotta, azokból kivett, elzálogosított ; a ki meg- 
vette, az h tanúskodik és niondja, hogy a kisasszony ráismert ax 
ő kincseire, de az assfOEy biztosította, hogy Yiss^váltja. (Eradetí, 
27. fasc. 618. sz,) 

Jegyzet : Igen érdekes éi hoeszu három tanúkihallgatás. Az 1*bő a 
fentebi. a 2-ik kelt PoEsonyban 1696 juL I5^én (617, ez.), a 3^ik kelt 
Pn^Bonybaj* 1695 juL 15 -én (az, n.) 

86. 1694. decz, 30—22. Maroavásárliely, TatiukihallgatiH Pekri 
Lőrinci részére, hogy fogságában BethJen Elek, Gyulafi László és 
Apor István által tractáltatván jószágai és kiszabad uláBa fel61j.| 
a tractában bizonyos jószágairól mi módon alkud t meg Teleli 
Mihálylyali) (Eredeti, 38. Íme. 860, bz.) 

87. 1695, ang, 16. A kir. gubernium megitéU illetékességét a 
Telein Mihályné és Pekri Lörincz közötti perben, de az Ítéletet a köv. 
országgyűlésre halasztja, intvén a perlekedő feleket, hogy addig lehe* 
tííleg békéljenek meg. (38. fase.) 

88. 1696, jan, 8. Marosvásárhely. Bánffi Farkas vallomása arról J 
hogy Teleki Mihály Pekrit Szebenben azzal fenyegette, hogy meg- 
nyújtatja ; hogy onnan kasoö szekéren \4tték Görgénybe, melynek 
kapitánya Teleki volt ; a nagVTsergedi mezon találkozott vele, 6 
is ott szállván meg. (38. faac, 868, sz,) 

89, 1696, jnii, 11, Marosvásárhelyen, az országgyűlés alkalmatos- 1 
ságávah Bánfty Györg>% Sárosi János, Alvinczi Péter aláírásával kelt 
egyezséglevél arról, bogy gr. Pekri Lórincz miként alkudt meg Özv. 
Teleki Mihálynéval előttük, mint közbírák elótt, ÖOO arany vinculum 
alatt, mely szerint Teleki Mihályné Pekri Lőrincz máramarosi jószágai 
keresett fele részeit visszabo csatja, mindennemű reversahsait^ con- 
tractusait, leveleit viaszaadja. s kiity falvi, ózdi és hozzátartozó min- 
deti jószágaiboz való praetenaióit in totó elhagyja,^) (Eredeti, 38, íme. 
876. S2.) 

90, 1698. DicaÖszcntmártoni házhelyekről szóló levél (6. fase.J 
132. 8z,) 

91, 1699. ápr. 6. Kecze. Gr. Apor István b. Révai Imrének, 
melyben vigasztalja gyermeke halála alkalmából, de nem engedi 
meg> hogy lutheránus pappal temettese el, mert mint neoeon- 
versus (új katholikus) még mindig gj'anu alatt áll, és ha lutheránus 
pappal temettetné, szerencséjét elvesztené. ^Bánatában meg nem hal 
az ember, ha az asszony búsul is erősen. « (Eredeti, 59. fasc. 948. 8Z.> 



M Aia index szavai szerint. 
*) Az index szavai szerint. 



0RÓF PEKKl LÓBISCZ LCVÉLTÁHA. 



333 



Ö2* 1699. aug. 2* Kutyfalva. Pekri Lőrinex Bucsesd nevű faluját 
ekati 2000 forintig, melyet bécsi expeditió|ára feleségétől kért volt, 
öly feltétel alatt, hogy ha az 6 halála után újra niegnőöülnet csakis a 
]őh való gyermekeire szálljon. (Eredeti, 1, fasc, 66. b%.) 

93. 1699* szept, 5. Bécs, Lipót csáaíár- király Pekii Lorinczuek 
adott collatiotialisa az udvarhelyszéki főkapitányságról, melyben neki» 
Feliér megye lőiepánjának adja érdemeiért a főkapitányságot a hosíssá- 
tartozó jö védelmekkel. (Pergamen diploma, függő pecséttel. 19, fasc, 
436, SE.) 

94. K. n. ^Gytilai Fereticsí udvarhely széki főkirálybíró t;erti- 
fi ráhatja gr. Pekri Lórin ez urat, mint Udvarhely szék fő király bíráját, 
hogy semmi rendetlen dolgot nem cse! eked vén, mégis a király bíró- 
ságból ki akarja vetni,* 

Az oklevél Hzavai szerint : ^A főkirály bíróságra, melyben ie 
ő felségétül in perpetuum coofirmál tátott^ becsületének nem kevés 
praejudií'i urnára mást tett és választott vohia«^ melyet az ország 
három nemzete eleibe visz Gyulai Ferencz. (Másokt, 59. fasc, 1903. sz.) 

95. 1700, máreziuö lÖ. Ozd. Pekri Klára Szidónia (b. Rcvai 
Inxréné) kiházasítáöábaii adott bonumok coneignatiója. (Eredeti, 
n. fase. 31 L sz.) 

96. 1700, jul, 20, Kuty falva, Pekri Lórincz t^grendeku fin- 
íiagEatja halála után, i>Az Úristen (úgymond) az én bűneimért az 

Azemem gyönyörűségét és íízíveni örömét, az fiamat elvévé, jószá- 
agaimhoz pedig jószágot adott* stb, a miért is új végrendeletet tesz 
kányái között. Az itélomeíiter keltezése 1700 aug, S-ról üzóI, 
" Sretleti, 39. fase. 883. sz.) 

97. 1700. aug. 3. 6V. Pekri Lőrinez végrendelkezése az ítélő- 
Qfiater előtt, gijenmkeinek mz apmtoii hithen^ (ev. ref. vallásban) 

mlá tieveÜ^éséról. Nem akarta ezt jószágairól szóló végrendeletibe 
jermi, Ig}^ ír hitéről és gyerjnekei neveltetéséről : 

oMível engemet az Isten éa ez világ t^zemfény-featő és vesíttő 
fönyörűségebiek niegengedett volt vakítani és az megismert, igaz 
hitről, a kiben születtem és neveltettem » eltávozván, az pápista 
rElIáet an^plectálni símuláltam magamat, és noha az Isten és keresz- 
tén lelkitanítók bizonyságim, hogj-^ mindjárt megbántam'és vissza- 
értem volna és publice az pápista vallásra való tántorodásomat 
etractáltam vo!na, de az pápista vallásnak mostani virágzó álla- 
Btja és annak oltalmazó nagy rendéitől való félelem miatt az test 
íz lelkemen erőt vévén, nem engedte meg eddig ; mindazonáltal hiszem 
az én jó Istenemet, még minekelőtte meghahiék, mutat utat abban, 
liogyezeut Péterrel az én Istenemhez, a kit megtagadtam, bátorságosan 
visszatérhetek, és az én eltévelyedéseinrŐI az én istenemet 'életem- 
ben megkérlelhetem, éfl igaz apostoli hitenrról, a* kit elhadni si műláb 
im, professiót h teszek ; de mivel ember élete mulandój és ha mát 

21* 




324 SZÁDEGZKT XJLJOS. GRÓF PECRI LŐRINCZ LEYÉLTIrA. 

adta az Úristen, bizon3rtalan vagyok, igér-e ő szent felsége holnapot, 
kire nézve teszem az én gyermekeim neveltetéséről újólag e mostam 
rendelésemet. Először azért kérem és kényszerítem az édes felesége- 
met, gróf Petrőczi Kata Szidóniát, viselje előtte az Úristen félelmét 
és az én Nepoloviczén tett rendelésem és írásom szerént nevelje és 
tanítsa az én gyermekeimet. Másodszor : minden ijesztgetést, félel- 
met, megaláztatást semminek tartson, és gyermekeimet a pápista 
vallásban ne nevelje, se másnak nevelni ne engedje. Harmadszor: 
kérem az Isten nevére az igaz apostoli vallásban levő nagy rendeket 
és kénszerítem jó és üdvözendő (!) hitünk a Jézus nevében, ha az 
pápista atyafiak el akarnák venni gyermekeimet az én felesé- 
gemtől és a pápista vallásban akarnák neveltetni, legyenek párt- 
fogói a szegény feleségemnek és gyermekeimnek mert jó 

lélekkel recognoscálom, hogy én is csak félelemből cselekedtem^ stb. 
(Eredeti, 39. fasc. 881. sz.) 

98. 1700, decz. 11. Pekri Lőrincz rendelkezése a gyulafehérvári 
káptalan elptt, felesége magyarországi jószágának árából kapott 
7990 forintról, előszámlálván, hogy mire fordította azokat s intézked 
vén, hogy ha másodszor nősülne, mi módon oszoljanak meg gyér 
mekei között. (Eredeti, 28, fasc. 628. sz.) 

99. 1700 decz. 23. Bécs. Lipót császár-király Pekri Lőrincznek 
adott diplomája a Kuty falván esztendőnként kétszer tartandó soka 
dalomról. 

100. 1690— 1700-as évek elejéről Pekri Lőrinczhez írott levelek 
Bánfíy György, Szász János szász comes, KoUonics érsek, Seau, 
Harrach és másoktól. (Eredetiek, 58. fasc.) 

< (Vége következik.) 

SzÁDEczKT Lajos. 



MŰVELTSÉGTÖETÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 



vm. 

A MAGYAR LÉHEN ÉS A HOLDÉN. 

— Második és befejező közlemény. — 

A Wien szónak a magyar bányákon kivűl még másutt is volt 
keleté. A XYI. században és a XVII-iknek első felében nem volt 
MagyaroiBzágon katona, a ki a lehen szót ne ismerte volna. Talán 
még a mindennapi kenyérnél is többször emlegették és jobban várták 
a léhent. S mivelhogy ebez jutottak legnehezebben, tehát ez után 
sóvárogtak legjobban, ezt emlegették legtöbbször. A léhen ugyanis 
a mondott századokban a katonáknak fizetést jelentett, vagyis 
olyan valamit, a mit ugyancsak ritkán láthattak. 

Ismeretes dolog, hogy a magyar és a német katona a fizetését 
rendesen sohasem kapta. Nagyon sokszor megesett, hogy éveken át 
zsoldot nem látott. Az meg egészen közönséges dolog volt, hogy fize- 
tést az évnek több hónapjában nem adtak neki, mint a hányban 
adtak. 

A katona is ember lévén, levegőből nem élhetett. Azután a 
fizetetlenség idején a türelme is ki-kifogyott. S nehogy valamennyi 
otthagyja a kapufélfát, valahogy maradásra kellett bírni őket. A csa- 
logató szer, a mivel az udvari kamara ilyenkor éldegélt, az úgyneve- 
zett Uhen volt : egy korty víz annak, a kit a szomjúság égetett. 
A katona szomját ugyan nem oltotta el, de legalább rövid időre meg- 
csülapitotta. 

Mikor a végekben a katonák a fizetetlenség miatt már nagyon 
türelmetlenkedtek, az udvari kamara — hogy időt nyerjen — léhent 
rendelt nekik. Kisebb-nagyobb összeg volt ez, a mit később a fize- 
tésbe beszámítottak. Arra való volt, hogy az igazi fizetést tovább is 
késleltethessék. A fizetés oly ritkán járta s oly rendetlen volt, hogy 
a léhen osztogatása egészen rendszeressé lett. Még a proviant-h&n 
adott bort és kenyeret is léhen gyanánt osztogatták. A szegény 
katonák a fizetésöket sokszor már kérni sem merték, hanem csak 
léhenért esedeztek, hogy nyomorukat legalább egy pillanatra eny- 



336 TAKÍT8 síkdob. 

hithessélr.^) Ily módon a lehen a magyarországi hadinép körében a 
leggyakrabban használt szóvá lett. Léhenért esedeztek a katonák, 
léhent kértek a tisztek, léhent sürgettek a kerületi generálisok.^ 

Mivel ez a léhen igazában kölcsönt jelentett, a latin nyelvű 
iratok a lehen szót néha le is fordítják. 8) Megszámlálhatatlan azonban 
az olyan adat, mely egyszerűen csak léhen-t ir. A magyarországi 
katonai számadások tarkállanak a léhen szótól.^) 

Minél sűrűbben kellett a rendes zsold helyett a katonáknak 
léhent adni, annál általánosabbá lett a léhen szó használata. Lassan- 
lassan azntán nem is a kölcsön értelmében használták, hanem egy- 
szerűen magát a fizetést vagy a zsoldot nevezték léhennek. A XYll. 
század első felében a léhen már egyértelmű volt a fizetéssel. Ilyen 
jelentéssel használják a léhen szót a kormányszékek is, meg a katonák 
is. Az I6I4 évi márcz. I4-én pl. a király meghagyja az udvari kama- 
rának, hogy a murányi őrségnek egy évi zsoldot (ain jahres lehen) 
adjanak. fi) Forgách Miklós 1624 május 12-én az ő ezer huszárjának 
a fizetését sürgeti, mivel eddig fizetést még nem kaptak (kain bezah- 
lung — írja — oder lehen folgt).^) A murányi katonák folyamodása- 



») Cs. és kir. hadi It. Feldacten : 13. 1. 1678. A ^CorreBpondenz 
Protocoíl Paul de Sora« czünű könyv számos adattal szolgál erre. így pl. 
1678 jul. 30-án írják, hogy a huszárok a csekély léhenból (l^i dem germgen 
lehengeld) meg nem élhetnek. Ugyanott a ^Nogarolla Acten 1677— l^f 
czimű füzet írja 1677-ben, hogy Prépostváry 200 huszárja »mit dem tnonal' 
lichen Ithengdt nit erhalten« . . . stb. (11. 3.) 

2) Cs. és kir. áll. It. Turcica, 1566 ápr. 6. Ungvárról írja Schvendi 
Lázár : kíí armen knecht müessen sich abermals nun mit lehen au£halten« 
stb. Rueber generális is 1670 nov. 16-én léhent kér a magyar katonák 
részére. (Közös p. ü. It. fasc. 14369. Hung.) 

•) Közös p. ü. It. Hung. fasc. 14359. 1671 febr. 16. Túry György 
főkapitány írja Kanizsáról : funutui nomine ut donec fieret lustra integra et 
solutio, mitterent praesidiarüs aliquam suounam.* £ folyamodásra az adv. 
kamara ráírta, hogy Túry léhent kér a katonái számára. Ugyancsak Túry 
Oyörgy hadinépének 1568 nov. 28-án az udvari kamara 1000 tallér léhent 
utalványoz ki. (U. o. fasc. 14370.) 

*) U. o. fasc. 14370. 1676. Empfang in profánt lehen und wáhren. — 
U. o. fasc. 14364. 1574. »So ist in geit und tuch und aUerlai lehen, so dem 
kriegsvolk abgerait soUe worden, verordent worden 30700 fl.< — ü. o. 
fasc. 14366. 1574. Erdódi Pálffy Tamás írja, hogy katonáinak teljes kifize- 
tésökig fürlehen-t adjanak. — U. o. fasc. 14372. 1677. Summa aJler lehen 
so herr Ungnad aus einkommen Erlau fürleiohen lassen. — U. o. fasc. 
14364. 1676. Richtigmachung solcher lechen . . . stb. Keines lechens so ihnen 
durch herm Török Ferenczen beschet sein sollte, da dergleichen lechen es 
sey an parem gélt, proviant oder andem . . . stb. (Hofbuchhalters Berícht.) 

*) U. o. fasc. 14444. Hung. 1614. Mathias mi die hinterlassene hof- 
kammer : den soldaten in der festung Murán ain jahres lehen 1600 fl. errolgt 
werden ain jahr lehen geraicht werden soUe. 

*) U. o. fasc. 14464. 1624. Forgách folyamodása az udvari kamarához. 
Győrről irják 1626 jun. 16-én : »weder in lehen, noch in proviant nichts 
empfaagen.« (U. o. fasc. 14468.) 



MŰVELTSéOTÖRTÉKETI KÖZLEMÉNYEK. 327 

ból TáUty István 1626-ban a »wedei lehen noch proviant« kifejezést 
latinul így írja : ^hactenus de stipendio iílorum ac annona,^ ^) Ugyan- 
csak a mnránji hadinépnek az udvari kamarához intézett folyamo- 
dásában olvassuk e sorokat : »wegen unserer monadichen lehen (azaz 
zsold) alberait über 7 monat ainichen pfennig nicht empfangen 
habén.* s) Mikor 1627 okt. 8-án a haditanács a felsőmagyarországi 
végházaknak zsoldot rendelt, a többi közt ezt írta : Klass ihnen ihre 
lehen von der kammer Kremnitz ordentlich geraicht.« ^) Forgách 
MiklÓ6 1633 jan. 9-én zsoldot kérvén katonái részére a királytól, a 
többi között ezt is mondja : »completo hoc pacto numero, maiestas 
vcstra sacr. de eorum safario vulgo lehen dicto providere clementer 
mandare dignetur.4 ^) A komáromi magyar naszádosok és huszárok 
1641-ben panaszkodva írják Bécsbe : mulla unquam pecunia lehen, 
uti nationis Grermanicae commilitonibus, nobis datur.« ^) 

A XVII. század közepén a katonai fizetések terén a léhennek 
újabb szerep jutott. Az udvari kamara a haditanácscsal egyetemben 
új fizetési rendet dolgoztatott ki. E szerint a magyarországi hadinép 
ezentúl csak tíz havi fizetést kap évenkint (természetesen csak papi- 
roson). Ebből a tíz havi zsoldból két havi sóban, négy havi posztó- 
ban, négy havi folyópénzben járt volna. A sót igen alkalmas fize- 
tési anyagnak mondották. £s ez a só nem is került pénzbe. Az osztrák 
főtt só kizárólagos árusítási jogát ugyanis bérbe (appaldo) adták 
bizonyos Gariboldi Jánosnak, a ki a bérletért évi 30,000 frt árú 
osztrák sót adott a végek fizetésére. Hogy az osztrák sónak Magyar- 
országban senmii se állhassa útját, a nyugati részeken a magyar 
só árusítását megtiltották. £s mi következett most ? A végházak 
hadinépe tíz havi zsold helyett kapott két havi zsoldnak megfelelő 
osztrák sót. Azaz hogy még itt is rászedték a szegény katonákat, 
mert egy-egy kupa (kuefel) osztrák sót kilencz garasba számítottak 
nekik, holott a piaczon öt garason árulták a kupáját. Még ezt az árat 
is leszorította a debreczeni sósok csempészte olcsó magyar kősó. 

A XYII. század közepén rendszeresített ezen két havi sóval 
való fizetést sóléhen-nek (salzlehen) nevezték. Ez a só-léhen egész 



>) U. o. 14469. 1626 aug. 11. A hadi fízetőmester írja 1626 jun. 9-én : 
•die Ulíen so quotemberlich aus der löbl. nider-österr. landschaf tverwil- 
ligang denen tentechen zwai íendl knechten zu Raab deputirt 8ein.« (U. o. 
fasc. 14468.) 

') U. o. Die bevelchshaber und knecht in der festung Murany. Ugyan- 
ezek írják alább : nlemnach wir arme zu Murany undterhaltene teutsche 
aoUlaten niuimehr síében ganzer monath láng ainiche lehen von Crembniz 
nit emphangen.4 (T. i. Körmöczról fizették őket.) 

•) U. o. 14471. Hung. Ex consilio bellico. 

*) U. o. fasc. 14486. Az udvari kamara el is rendeli a katonáknak 
a lehen und promarU-ot. 

>) Közös p. ü. It. Hung. fasc. 14503. 



I 328 takíts sjLndor. 

nyagati Magyarországon járta. Május elsején szokták kifizetni. Bár 
só volt bőven, azért a szegény katonák még e két hóra járó sót sem 
kapták rendesen. Az újvári vitézek pl. 1661-ben a miatt panaszkod* 
nak, hogy sem 1658-ban, sem 1659-ben nem kapták meg a 9ak- 
lehen-t.^) A nógrádiak ugyanekkor arra kérik a kamarát, hogy három- 
évi hátralékos só-léhenjüket fizettesse ki.^) Puchaimb komáromi 
generális is erősen sürgeti a komáromiak részére ^ie gebetene abfüh- 
rung des ztüei monat leken in salz oder in geld.« 3) A komáromiak egy 
havi zsoldja ekkor (1660) 2328 frtra rúgott, a mi 6652 kupa (knefel) 
sónak felelt meg. A nógrádiak egy havi léhenje ugyanekkor 468 írt, 
azaz 1337 kupa só volt.^) 

A keszthelyi, tihanyi, szigligeti, vázsonyi és osobánczi hadi 
nép is a miatt panaszkodik ez évben, hogy már tíz alkalommal elma- 
radt a szokásos só.^) Ugyanezek az őrségek a miatt is panaszkodnak, 
hogy más őrségek minden évben megkapják a léhent (aliquot men- 
sibus anno quolibet pecuniam lehent habent), ő róluk meg teljesen 
elfeledkeznek.^) E panaszlevél azért is figyelemre méltó, mert a 
latin szövegben magyarul ragozzák a léken szót. 

Forgách Ádám érsekújvári generális 1661 jul. 5-én szintén az 
K)rdinari zway monatliche salzléhen^ megadását sürgeti katonái 
részére. ■<) 

Az 1663 év még nagyobb nyomort hozott a szegény katonákra. 
Nemcsak a zsold maradt el, hanem a két hónapi só-léhent sem kap- 
ták meg. Pedig — mint Puchaitnb generális írja — a szegény katona 
ebből vett magának télre ruhát, tűzifát s más egyebet.^) A bánya- 
vidéki végházak is keservesen panaszkodnak az ordinari és az extra- 
ordinari lekensah elmaradása miatt. Ok — írják — amúgy is drá- 
gábban kapják a sót, mint a hogy a piaczon kél.^) 



^) Közös p. ü. It. Hung. fasc. 14549. Az újvári vitézek folyamo- 
dása a só-léhenért 1661-ben : »beeden jáhrigen salzlehen, so jáhrlich am 
1. Mai verf allén, bis dato rest Yerblieben.« 

') U. o.Vauf negst künftigen mai auch drei jahr verfliessen, dasa 
uns die ordinari jákrlichen ztoai monatsoldt lekcnaaiz ausstendig verblieben.< 

»). U. o. 1660 okt. 6. 

^) U. o. A lehengdder kiosztásáról szóló kimutatás. 

») U. o. 1660 febr. >>restarent adhuc ; sales ^jfro decem terminis.* 

') U. o. Communiias quinque casteUorum Balatiensium, 1660 február- 
havából. 

^) U. o. Hung. fasc. 14Ő51. ^damit selbige ainichst ihrer gedachten 
ausstandischen salzlehen habhaft möchten werden.« 

») U. o. fasc. 14554. Obristproviantambt bericht 12. Febr. 1663. 
»die grániz leken betreffend.« Ide van csatolva Puchaimb felterjesztése, 
továbbá az »anschaffung derén verdienten aalzleken* és az ^xtraot \ns 
man nachfolgenden gránizem jáhrlichen zioei monaUoldt leken schuldig ist4 
czimű kimutatások. 

•) U. o. Kelet nélkül. 



MÜTELTSÉOTÖRTÉNETI KÖZIiEMÉNT£K. 329 

A kétfiégbeejtő panaszokra végűi a haditanács is megmozdult. 
A só'léhen kiosztása — írja a nevezett kormányszék — igen kívánatos, 
mivel a szegény katonák zsoldot úgy sem kapnak.^) Eire az udvari 
kamara meg is hagyta a sóhivatalnak, hogy vagy sóban vagy száraz 
pénzben fizesse meg a katonáknak a léhent.^) Ennél több azután nem 
történt. A katonák nyomoroghattak tovább. A diósgyőri őrség febr. 
21-iki folyamodásában már nem is zsoldért, hanem csak korpából és 
kölesből készült kenyérért esedezik. A katonák — írja kapitányuk 
Pap János — ezzel is megelégednének, s) A nógrádi vitézek maguk 
írják, hogy családjuknak sírását könnyes szemekkel hallgatják, de 
döglött állatok húsánál és káka-gyökérnél egyebet nem adhatnak 
nekik. Kevés olyan szerencsés van köztük, a ki vízzel kevert kor- 
pácskát adhat övéinek.^) 

Az 1664 évben Kayserstein ezredes Pápáról jelenti, hogy ötven 
vUéz éhen halt, háromszázba pedig csak háhii jár a lélek. Igazán bor- 
zasztó, — írja — hogy az ilyen vitéz őrséget így hag5rják elpusz- 
tulni. í^) 

A salzléhenért való könyörgés ilyen körülmények között állan- 
dóan napirenden maradt. Ott pedig, a hol a só-léhen osztása amúgy 
sem járta, a régi értelemben vett léhenért esedeznek a katonák, 
azaz zsoldot vagy a zsoldnak egy részét kérik léhen néven. 6) 

Azt hiszszük, ennyi adat is elegendő annak az igazolására, 
hogy a léhen szó, a mi a katonai fizetésekben eredetileg az ideiglenes 
kölcsönt jelentette, lassan-lassan megváltoztatta jelentését, s a XVII. 
század első felében már nem kölcsönt, hanem fizetést, zsoldot jelen- 



«) U. o. Ex consilio bellico, 1663 jan. 23. 

*) U. o. 1663 febr. 13. Dekret an der Wiener Salzambt. 

*) U. o. 1663 febr. 21. Pap János magyar levelének latin fordítása. 

*) U. o. fasc. 14552. A nógrádi magyar őrség Forgách Ádám generá- 
lishoz : 4achiimoeÍ8 oculisj afflictoque corde cogimur eaurientium conjugum 
liberommque noetrorum clamores et ploratus audire, ac videre, cum non- 
nolli nostmm mortnomm equorum alíonimque pecohim cadaveribus frus- 
trattm concisis et inter scse divisis vescantur. Alii radicibus incorum in 
stagno patrido et foetido crescentium utuntur« . . . stb. 

*) U. o. fasc. 14556. 1664 január-havából ^e übrigo (akik tudni- 
illik éhen nem haltak) vor lautt mattigkeit wie der schatten an der wandt 
hemmb gehen, und denmach zu bedauem iat, dass ein bo wakere mann- 
8chaf t 80 elendiglioh zu grund gehen mues8« . . . stb. 

•) U. o. Hung. fasc. 14553. 1662 okt. 2. Proviantambt bericht: 
nun hat derselbe bis end mai dis 1662 jahrs noch 4^ monatsoldt-leheti 
zafordem . . . stb. Továbbá fasc. 14561. 1666-ban : Partikular und ver- 
zuchnus aller pensionarísten aUüer, als auch bey denen hungarÍBchen 
graniz-festungen. (Hosszú kimutatás ez a különféle léhenekról. Még a 
komáromi jezsuitáknak havonkint járó 20 frtjukat is léhen-nek írja.) Az 
1668 évről (fasc. 14564.) is vannak ilyen léhen-kimutatások. Pl. 1668 jun> 
12-ról : Abführung der lehen . . .. die lehengelder ohne weitem verschub 
abf ühren lassen . . . stb. 



330 takItb Sándor. 

tett. Ha tudjuk, hogy a katonák a lendes fizetés helyett majd mindig 
csak léhent kaptak, nincs mit csodálnunk azon, hogy lassan-lassan 
hozzászoktak ahoz, hogy ezt a léhent tartsák fizetésnek. 

* * * 

íme, a német hűbérrendszer ősi léhen szavának ilyen szerep 
jutott Magyarországon. Ez a szerep egyáltalán nem egyezik meg 
azzal, a mit a léhen-nek német földön kellett viselnie. Más fogalmak 
megjelölésére használják nálunk s máskép is változik a jelentése, 
így vagyunk egyéb idegenből kölcsönzött szavainkkal is. Nagyot 
botlanak tehát azok, a kik az ilyen szókat nem a magyar történeti 
emlékekből, hanem a külföldi szótárakból magyarázgatják. Igaz, 
hogy ez az utóbbi eljárás semmi fáradságba sem kerül. 

A léhenen kívül az örökös tartományok hübérrendszerének 
még több régi szava ismeretes volt nálunk. Az összeírásokban talál- 
kozunk az ősi vogt^ vogtei és vogtbar szókkal. A vogt a magyarorazági 
németnyelvű összeírásokban officialis-t, a vogtei pedig officiolatus-t 
jelentett. Vágbesztercze 1671 évi összeírása egyenkint fölsorolja 
a vogtei-okat s mindig hozzáteszi az offidoUUus szót is.^) 

A középkortól kezdve a XYIII-ik századig gyakran előfoidúl 
nálunk az ősrégi holdén szó, a mit már a longobárdok is használtak. 
Ezt a szót is az örökös tartományok hűbérrendszeréből kölcsönöztük, 
de nálunk ennek is más jelentése volt. A holdén szó megértéséhez 
szükséges ismernünk a magyar jobbágyság egyes fokait. Azért 
elmondunk ezekről itt egyetmást. 

r A magyar jobbágy jogait és terheit a kezén levő telek szabta 
meg. Gyakran még a nevét is a telektől kapta. Az igazi jobbágy 
az egész telkes, örök vagy örökös jobbágy volt, a kinek földje k& 
háza, a míg vér volt hozzá, örökül az utódokra szállott. Ezek az 
örök, örökséges vagy örökös jobbágyok a XVI. században polgárok- 
nak szeretik magokat nevezni. Az ilyen jobbágyokról írta 1557-ben 
Dessewfiy János egyik latin levelében e magyar mondást : *nyolczvaü 
polgár húsz híjján száz port jelent.* ^) Szokás volt a jobbágyokat 
gazdáknak is nevezni. A török a hódoltságiakra az adót gazdaszám 

>) Közős p. ü. It. fasc. 15425. Beschreibung der herrschaít Bistrícz 
an der Waag, 1671. Erste vogiey oder officiolat, die dritte vogtey oder offi- 
ciolat . . . stb. A vogtbar szót a magyarorazági összeírások egyértelműnek 
veszik a nagykorú adófizető szóval ; pl. Beschreibung über die Hemchaft 
Vukovár, wie stckrk sich selbe in vogtbahren köpfen und anderen wirtachafts 
effecten befíndet. 1736. — Über die gráf Karafische herrsohaft Vucsin, wie 
stark sich selbe individualiter in vogtbahren köpfen . . . befindet. (Közös 
p. ü. It. fasc. 15422.) 

s) Cs. és kir. áll. It. tlung. Pemezy Farkas levele 1556 okt. 3*ról: 
>Kálmánc8ehi pologár, ki tegnap Szentgálnál az pasával szemben volt.« — 
Orsz. Lt. Nádasdyana, 1556. A pabhni polgárok levele : ^egynéhány jíógár 
asszony és pógárok haltának meg.« Bálmt deák Csányi Ákoshoz 1561-ben 



MŰYBI^éOTÖBTÉNETI KÖZLEMéKTEK. 831 

szerint vetette ki. A somijai uradalom falvairól íiják pl. 1661-ben : 
♦tawal császár (török) számára hódoltak 21 gazdától ... 17 gazda- 
szám holdolás vagyon rajtuk, egy summában 180 írtban alkudtanak 
meg . . . saczczok vagy adójok 30 gazdától 15 frt.« i) 

Az adózásban különbséget tettek az olyan jobbágyok között, 
a kik czitnbora nélkül szántottak, és az olyanok között, a kik czim- 
borával fogtak össze ; ^) továbbá a kik egy kenyéren éltek és a kik 
kűlón kenyeresek voltak. Mint tudjuk, voltak öiökös, zálogos, jöve- 
vény jobbágyok, félhelyesek, negyedrészesek (fertályosok) és nyol- 
czadrészesek.s) Gyakran emlegetik a taksás, kddus, csapongó, szabad 
udvarban vonódott, bujdosó, hadakban tekergő jobbágyokat.^) Előfoidúl 
még a leudes jobbágy,^) szegődött munkával szolgáló jobbágy,^) 
marbás, szabados, gyalogszeres, házhelyes,'') szeijáró ^) stb. jobbágy. 
Mivel minden vidéken változnak a telekviszonyok és a helyi 
szokások, azért ezen elnevezések is vidékek szerint változnak. Egyik 
helyen jobbágynak mondják azt, a ki másutt már zsellérségen ten- 
gődik. Egyik helyen a féltelek sokkal nagyobb, mint másutt az 
egész telek.s) Itt nyolczadrész telkek is vannak, amott már fertályo- 
sakat sem találunk. 



irt levelében a kálmáncsehi jobbágyokat csak polgároknak nevezi. Közös 
p. ü. It. faac. 14347. — 1566 márcz. 26-én írja Viczmándy Tamás Svendi 
Lázárhoz : »Az Szent Mártonhoz tartozó fajukból béhivatám az bírákat 
és az polgárokat. « Az Orsz. Levéltárban a kamarai levelek közt van a nagy- 
kéri polgároknak és a bálványszakáilosi bíráknak és polgároknak folya- 
modása 1581-ból. Néha még az összeírások is polgároknak mondják a 
jobbágyokat. Kismarton 1643 okt. 21-iki összeírása pl. ezt mondja: *az 
ki helyes polgár, ötnapi szolgálattal tartozik ; félhelyes polgára . . . stb. 
<U. o. Urb. fasc. 99. 1643 okt. 21.) 

') Közös p. ü- It. Urb. fasc. 15473. Siebenbürgen. Conscríptio dominii 
Somlyó. 

«) U. o. fasc. 14347. Hung. 1561—1563. Az Szent Mártonhoz tartozó 
jószágnak és jövedelemnek registroma. 

•) Orsz. Lt. Urb. fasc. 22. nr. 21. Makovicza, 1619. 

*) U. o. fasc. 14. nr. 8. Fejérgyarmat, 1683. 

») U. o. fasc. 26. 1642 aug. 30. 

•) U. o. fasc. 6. nr. 69. Oselfalva, 1670. 

') U. o. fasc. 100. nr. 3. 1679. 
''f *) U. o. fasc. 6. nr. 69. 1670. A szerjáró (porátkás) jobbágynak is 
volt öröksége. (U. o. fasc. 22. nr. 28. Makovicza, 1618.) 

•) Közös p. ű. It. Hung. fasc. 14487. 1633. Detrekó és Malaczka 
összeírásában olvassuk pl. hogy Malaczkán az egész telek 11 hold ; Kirí- 
polczon 16, Magyarfalun 7, Csütörtökön 5, Szentmiklóson 6, Szentpéteren 
21 hold volt egy egész telek. Más Összeírásokból is ilyen eredményre jutunk. 
Szerednyén pL a féltelek 4 és 6 hold volt, Andrasóczon és Orlaván a negyed 
telek két hold. Barlabáson az egész telek 10 hold, a féltelek 3—5 és 6 hold, 
Barkóczon az egész telek 16 hold, Adonyban 6 hold, PáUban is hat hold. 
Doboson 12 hold, Varsányban 16 hold, Meggyesen az egész telkek közt 
6, 10, 12, 16 és 25 holdas telek is van, Remetemezón az egész telek 4 — 8 
hold, Gálszécsen 8 hold stb. (U. o. 1672. fasc. 15428.) 



332 takXts Sándor. , 

Nem is lehet ez máskép az olyan helyen, a hol a törököknek 
egy-egy portyája vagy a német katonaság beszállásolása egyszerre 
mindent megváltoztatott, s a hol a jobbágyok vándorlása szaka- 
datlanul folyt. 

Még az úgynevezett jövevényjobbágyok is sokfélék voltak. 
Akadtak egynapos jövevények, i) kilencznaposak és tizenkétnaposak,^) 
taksás, iktatott, exemptus és szerjáro jövevények. 9) 

A szabadosok is sokfélék voltak. A jobbágyi terhek alól való 
fölmentés útján egészen új osztályok is keletkeztek. Ilyenek voltak 
pL Erdélyben a boérok. Ezeket általában három osztályba 
sorozták. Az elsőbe tartoztak a régi és teljesen szabad boérok; a 
másodikba az újabban hoeronizált *) jobbágyok ; a harmadikba pedig 
a szabados boérok. &) A fogarasi összeírások ezeken kívfil még a paraszí 
boérokat is megemlítik. Hogy mennyire elszaporodtak ezek a boérok, 
számos példával igazolhatjuk. A fogarasi dominiamról írják pl 
hogy a boér uraimék mód nélkül megsokasodtanak. *A boér íStb 
már mint az domínium jobbágyi ... A hol hat jobbágy vagyon, boér 
lakik 15 — 20, és se maguk, se zselléreik semmit sem adnak. « ^) 

A jobbágyokból lett plájások is épen így szaporodtak el. Ezek 
a plájások havasi kerülők voltak, kik az úgynevezett plájákon a 
mesgyéket és az ösvényeket őrizték. Más néven gomffikok-nak is 
hívták őket. Voltak f&píájások és közplájásokJ) A porumbáki jdájási 
rend'TÓl írják : ^gy hónapban egy hetet töltnek a havason, három 
hetet ott, az hol főkapitány vagy főplájás uraimék parancsolják.* 
^Plájásoknak serege . . . ezeknek vagyon rettenetes immunitások* . . . 



>) Orsz. Lt. Urb. fasc. 14. nr. 8. Fejérgyarmat, 1683. »Egy napos 
jövevény se vajat se túrót nem ad. Ezen a jövevényen olyant keÚ érteni, 
kik vagy idegen országból vagy idegen úr alól idejővén, megtelepednek. 
Másunnét idejött ó Nagysága jobbágyi ide nem értetnek, mivel akar otU 
akar itt, ugyancsak jobbágyak az olyak.« 

2) U. o. fasc. 101. nr. 52. 

«) U. o. fasc. 66. nr. 41. és fasc. 42. nr. 26. 

*) E szót használják a régi feljegyzések: pl. fíboeronizálni akarják 
Fogaras kapitányi. < (Siebenbürgen, fasc. 16475. 1713.) 

^) Közös p. ü. lt. fasc. 15478. Siebenbürgen. Humillima infonnatío 
deputationis. Status boeronum: boerones perhibentur esse tríplicis generís . . . 
stb. Eg3rik 1713 évi jelentés (u. o. fasc. 15475.) szól az egyházi hoérság 
kiváltságairól is. 

*) U. o. fasc. 15475. Siebenbürgen. Méltóságos Bethlen Kata asszony 
fogarasi dominiumában lévő falvai. Mondra falun az összeírás szerint 
volt jobbágy 8, boér 22, és ezeknek zsellére is 22. 

') U. o. Siebenbürgen. Urkunden, 1604 — 1700. Instructio Fogaro- 
siensi capitaneo Joanni Cserey, 1675. nov. 18. A 49. pontja így szól a plá- 
jásokról: supremus plajus constituitur, cujus jussui et mandato omnes 
alii plajasones morém gerere et obedire tenentur.« Ezután szól a gregarii 
f)lajas(m€S'T6\. , 



xOteltségtöbi^nbti közlemények. 833 

stb.i) . . . ^Hunyadtól fogva Szebenig való havasokon is számtalan 
marhákat hajtogatnak az plájákon át ; az plájások vasy gotnyikoh 
tartoznak az ösvényeket 6rzeni.< ^) Ezek a jobbágyokbóllett plájások 
idővel nagyon elszaporodtak. Legnagyobb részük semmi szolgálatot 
nem teljesített, s így az egész csak arra való volt, hogy a jobbágyi 
terhek alól kibújjanak. s) Ezért tehát 1711-ben elrendelték, hogy a 
plájások számát korlátozzák. 4) 

A kerülők épen úgy, mint a plájások, más vidéken is a szaba- 
dosok közé tartoztak. A felvidéken, a ruthén és vlach nevű pásztor- 
nép közt minden faluban voltak ilyen kerülők, a kiket krajnikok-nak 
(krajnyik) neveztek s a kiváltságosak közé számíttattak.^) 

A szabadosok közé számították a bástyásokat,^) a kenézeket, 
soltészokat és a vajdákat is. Ezek eléggé ismeretesek már, s így 
fölösleges róluk többet mondanunk. 

A szabadosok közé szánűtották a mesterembereket, kik mes- 
terségökkel szolgáltak. ?) Ilyenek voltak pl. a supiczás, asztagos, 
kepés, kefés,«) bölcsős, kézíves, homlító, verses (varsás), hordós, 
kéméuyes, aszalós, kalodás,^) sernevelő, rostakötő, szekrénygyártó, lo) 
paizsgyártó, nemezgyártó, nyereggyártó, tarisznyás, kádas, ii) tyúk- 
szedő, búzavermekkel bánó, czirkáló, hordómérő, szőllőpásztor, 
ispotálygazda, árvatartó, i^) muzsikás, töröksípos, fellajtár, vármegye 
bábája, őrlő a várhoz, keiigyelfutó,!^) futosó bíró, kapudrabant, 
asztagrakó, ünnepkorcsmáros, béltisztító, veteményes kerthez látó, ^^) 



») U. o. fasc. 15475. Fogaras, 1713. ♦Még — írják ugyanott — az 
plájási rendben is találtatnak özvegy asszonyok, kik is plájási nevezet alatt 
mint az többi immunisok . . . stb. élnek. « 

') U. o. Fogarasi főkapitány Beér Simon uram replikáira való 
feleletek. 

») U. o. fasc. 15478. Continuatio querelarum contra capitaneos 
Fogarasienses : »Quorum pars nunquam semitas accedit sed domi suae 
sedens* . . . stb. 

*) U. o. fasc. 15475. Humillima informatio deputationis, 1711. 
*pUiJ€tson€s seu aemUarum cuatodes redigantur ad antiquum numerum« stb. 

») Orsz. Lt. Urb. fasc. 20. nr. 27. Makovicza, 1673. 

*) Közős p. ü. lt. fasc. 15475. Siebenbürgen, 1713. »az bástyások 
ő herczegsége jobbágyiból assumáltattak légyen . . . még az bástyásoknak 
Özvegyi is in perpetuum abban az hástyási szabadságban megtartattak s 
az szerint hivattak, hogy básiyásné.* 

') Oraz. Lt. Urb. fasc. 101. nr. 3. 1597. Keresztúr, 1597. phdyköböttel 
tartozik szabados Kocsis Benedek, ki most csak helyköblöt fizet ; mester- 
emberek szabadosak. « 

») ü. o. Lymbus, II. sor. 17. cs. 1554. 

•) ü. o. Urb. fasc. 40. nr. 35. Patak, 1567. 

«•) Közös p. ü. lt. fasc. 15429. 1595. Urb. Jászó. 

*') U. o. 1569. CJonscr. bonorum Lossonczyanorum. 

»•) Orsz. Lt. Urb. fasc. 41. nr. 2. Patak, 1648. 

»») ü. o. fasc. nr. 21. Aranyos-Meggyes, 1668. 

») U. o. fasc. 41. nr. 3. 1657. 



334 TAKÍT8 siimoB. 

peczér, palotás, agárhordozó, konyhaajtónálló, konyhasáfár, fűrész- 
mester, cserepező, vaskőbányász, faragókőbányász, őrlető, abrak- 
osztó,^) szabados marhás,^) szabados ácsi, szabados kádár, szabados 
méhész, szabados halász, szűrcsapó stb.^) Néhol a szabadosok fegy- 
verrel és levélhordozással szolgáltak.^) A levélhordó szabadosokat 
az ország keleti részén székdyek-nék is nevezték.^) 

A ki a jobbágyság terheit nem bírta, hogy a sorsán könnyitsen, 
zsellérszerbe állott. A zsellér kisebbrendű jobbágy volt, a ki rendesen 
kevesebb terhet viselt és kevesebb földdel bírt. Mivel igen sokan csak 
azért álltak zsellérszerbe, hogy a rovó valahogy egy kapura ne rójja 
őket, gyakran találkozunk olyan zsellérekkel, a kik a következő 
évben már ismét a jobbágyok között szerepelnek. Maguk a jobbágyok 
is azon voltak, hogy rovás alkalmával a rovót lehetőleg rászedjék. 
A telküknek egy részét tehát igyekeztek elhallgatni vagy letagadni. 
Néha egész faluk is akadtak, melyekben az összes egész telket a rovó- 
nak fél-telek gyanánt adták be.^) A rovok ismervén a jobbágyok 
furfangosságát, úgy segítettek magukon, hogy két féltelkes vagy 
négy fertálytelkes zsellért egy kapura róttak. Ez ellen természetesen 
a zsellérek erősen tiltakoztak. ?) Maga a kamara is igyekezett a zsellér- 
seggel való visszaéléseknek elejét venni, s 1573 decz. 18-án az ország- 
gyűlés teendői közé vette a zsellérek adózásának ügyét is. A 
kamara követelte, hogy azok a zsellérek, a kiknek házaik és földeik 
vannak, a dica egyharmadát fizessék. Azon zsellérek x>^dig, a kik 
másnak a házában laknak és földeik nincsenek, rovás néven 25 pénzt 
fizessenek.^) 

Már ez adatokból is láthatjuk, hogy a zselléreken korántsem 
olyan embereket kell értenünk, a kiknek semmijök sem volt s a kik 
másnak a házában laktak vagy mással egy kenyéren éltek.^) Mert 
akárhány olyan zsellért sorolhatunk föl, a kinek egész jobbágy* 



1) U. o. fasc. 4. Munkács, 1682. 

2) Közös p. ü. It. fasc. 15473. Somlyó, 1661. 

») Orsz. Lt. Urb. fasc. 113. nr. 5. Somló, 1594. 

*) U. o. fasc. 18. nr. 5. Lednicze, 1669. 

») U. o. fasc. 61. nr. 12. Regécz, 1689. 

*) Közös p. ü. lt. fasc. 15260. Münz und Bergwesen. 1567 decz. ő-éo 
felel Balassa János a kamarának azon vádjára, hogy a jobbágyok m 
diminuendo portarum numero hunc excogitassent fraudem, quod iniegras 
portás mediis computarent.« Ezenkívül az ortoványokat is letagadták. 

') Orsz. Lt. Urb. fasc. 56. nr. 33. Kapuvár, 1584. ♦Csorgós Gergelyt 
és Hajgató Pált az rovó egy kapura rótta, ki méltatlan, mert nem jobbágyok.* 

^) Közös p. ü. lt. Hung. fasc. 14362. ^postulandum esse, ut qui de 
illifl domum habét propriam ac agrum aliquem qualemcimque habét ac 
colit, tertiam partém dicae solvat* . . . stb. 

*) Az összeírások arra is sok példával szolgálnak, hogy a más házi- 
ban, másnak árnyékában való lakás csak arra való volt, hogy az illető a 
terhektől szabaduljon s hogy a rovót rászedje. 



XÚTELTSéOTÖBTÉ2niTI KÖZLEMÉNTEK. 335 

telke, legelője, ortoványa és sok marhája volt. Már a XVI. század 
közepén emŰtenek ilyen zselléreket, i) Osapy Kristóf szabolcsi javai- 
nak 1596 évi összeírásában pl. ez olvasható : ^Paulus Nagy commo- 
TotUT per integram sessionem sed more inquilvni habüatur Aidem.t ^) 
Gáboltón 1618-ban az ott lévő 19 zsellér között még a legszegé- 
nyebbnek is volt két ökre. Olyan is akadt köztük, a kinek négy ökre, 
három lova stb. volt.^) A fíntai összeírás egész csomó zsellérülést 
említ az egyes falvakban.^) A vörösvári uradalom zsellérei között 
említik az ilyeneket is : »domus inquilinaria, terras et prata ut reliqui, 
extirpatitiam etc. habens, Georgius Korbei inhabitat domum inqui- 
linariam, tamen possidet terras arabiles sessionis colonicalis« . . . stb.^) 
Ledniczéről írják 1669-ben : »az alább megírt jobbágyok noha zsellé- 
reknek neveztetnek, mindazonáltal szintén az magok házaiban lak- 
nak mint az colonusok, csakhogy posztócsináló örökség (azaz kárló- 
malom) nincsen annyi házakhoz, mint az colonusokhoz ; marhájok 
penig annyi vagy még több, azért félhelyes sessionatusoknak irat- 
tatnak.« «) A Zrínyi-féle Csáktornyái javak 1669 évi összeírása majd 
minden falunál említ zsellérüléseket (sessiones inquilinarias).?) 
A berencsei zsellérekről írják 1673-ban : »azon zsellérek, az kik 
egész helyen vannak, fél jobbágyhely után való földeket és réteket 
bírnak, az más felét földesúr számára szokták foglalni az tisztek, 
és az pázsitos helyen lévőknek adni.« &) Hricsón 1674-ben három zsellér 
volt 8 mind a három egész telket bírt. Az egyik zsellérnek hat ökre, 
négy tehene és öt borja volt. Ugyanott a parochialis zsellérek között 
nyolcz ökrös gazda is akadt. ^) A neoacquistica commissiónak terje- 
delmes összeírásai 1695 és 1696-ból a dunántúli magyar községekből 
egész csomó olyan zsellért sorolnak fel, a kinek egész jobbágytelke 
volt.^o) E szerint jó magabíró, marhás, házhelyes zselléreink is voltak. 

') Orez. Lt. Urb. fasc. 1. nr. 1. Harsány, 1551. Inquilini in una 
integra seesione commor^tes, censum solventes . . . inquilini terras sex 
sessionum desertonun poesidentes una oum pratis, sed nihil solventes. — 
Suráoy 1582 évi ősszeirasa egész csomó egész telkes zsellért sorol fel. (Közös 
p. ü. lt. fasc. 15429.) 

>) U. o. fasc. 21.. nr. 28. Makovicza és Zboró, 1618. 

') Közös p. ü. lt. Hung. fasc. 14552. 1662. Literae aestim. possessionis 
Finta : deserta sessio inquilinaría, sessio inquilinaría libertini, sessio inqui- 
linaria inscríptitia . . . stb. 

*) TJ. o. Hung. fasc. 14662. 

•) Közös p. ü. lt. fasc. 15429. 1596. 

«) Orsz. Lt. Urb. fasc. 18. nr. 5. 

'*) Közös p. ü. lt. Hung. fasc. 14566. 1669. Cambiatio zwischen dem 
Grafen Nicolaus von einer und anderer seite dem Gr. Péter Zrínyi über 
ihre güter. 

•) Orsz. Lt. Urb. fasc. 57. nr. 73. 
») ü. o. fasc. 66. nr. 38. 

>•) Közős p. ü. lt. fasc. 15423. Símontomya, Sziget, Fehérvár stb. 
vidékeinek összeírásai 1696-bói. 



336 takIts Sándor. 

Nem kell tehát készpénzűi vennünk, a mit a zsellér szóról a nyelv- 
történeti szótárak írnak, i) Zsellér és zsellér között nagy különbség 
volt. 

Emiitők már, hogy voltak egész jobbágytelkes és íéltelkes 
zsellérek is.^ Ezeket latinul inquüini majores néven emlegetik. 
Mivel az inquilinnsok házai igen sok helyen a falu végén állottak, 
a zselléreket hostatusoh-nAk is mondták. ') 

A kisebb zsellérek (inquilini minores) közé számították azokat, 
kik csak negyedrész telket bírtak. Ilyen rendkívül sok akadt az 
országban, épen azért az ilyeneket tartották igazi zselléreknek. 
Máskülönben a quarta szótól kvártáriusok-nak vagy fertályosohnak 
is nevezték őket.*) Mint a jobbágyság minden dolgában, úgy ebben 
is sok az eltérés. Némely vidéken a kvártáriusok még jobbágy- 
számba mentek. 6) A qttarta szón is némely helyen az egész jobbágy- 
telket is értették.^) Beczkó 1666 évi összeírásában olvassuk pl. 
Réfaluról : »minden quartához 22 hold föld és két rét (5 szekér szé- 
nára), mindenik zsellérhelyhez 4 hold föld és rét tartozik.« Szernyén 
meg : »mindenik egész quartához vagyon 16 darabban 20 holdra való 
íöld«, melytől oszipot vagy földköblöt fizetnek.') 

Vannak összeírások, melyek külön sorolják fel az olyan zsel- 
léreket, kik nem a falvakban laktak, hanem az úgynevezett orto- 
ványokon éldegéltek. Ilyeneket említ pl. Lednicze 1600 évi,®) továbbá 
Csejte 1695 évi összeírása : wnquilini in terris extirpatitiis degentes 
et annuatim 25 den. solventes.« ^) , 

>) Az Oklevélszótár a Nyelvt. Szótár után a zsellért így magyarázza : 
i^superfíoaríus, inquilinus, der auf eines andem boden wohnt.« Superfícaríua- 
nak az összeírások a zsellért sohasem mondják. A másnak földén és házá- 
ban lakó zsellér pedig csak a legnyomorultabb zsellérek fajtája volt. 

2) Közös p. ü. It. fasc. 15429. Conscriptio arcis Surány, 1582. Orsz. 
Lt. ürb. fasc. 109. nr. 5. 1672. 

•) Orsz. Lt. Urb. fasc. 18. nr. 5. 1669. 

*) Közös p. ü. it. fasc. 14356. 1569. — Orsz. Lt. ürb. fasc. 1. nr. 3. 
1577. — U. o. fasc. 47. nr. 41. 1578. — U. o. fasc. 18. nr. 5. 1669. — U. o. 
fasc. 100. nr. 25. 1680. 

») Közös p. ü. lt. fasc. 14356. Nagy-Géres, 1569. 

') Közös p. ü. lt. fasc. 14352. 1567. Summarius extractus provisorís 
Szendró. Továbbá fasc. 14562. Urbárium possessionis Vörösvár, 1668. 
Az utóbbi helyen pl. a quartaríusnak van tíz szántóföldje (decem teiras 
arabiles, capientes circiter 59 metretas) és inquilinust tart a házánál A 
csejtei uradalomhoz tartozó Zeolnafalun a seasiones quaríalisíicae mmd 
eges^ telek, a sessiones inquüinariae pedig valamennyi féltelek. (U. o. fasc. 
15429. 1695.) 

•f) Orsz. Lt. Urb. fasc. 2. nr. 8. Berencsról írják 1671-ben: vaé^ 
inquilinus sessio számláltatik egy eghz quartára, és mindenik sessio inquUí- 
nana fizet quartam partém praedictorum censuum.4: (U. o. fasc. 2. nr. 
16. 1671.) 

«) Orsz. Lt. Urb. fasc. 18. nr. 3. 

•) Közös p. ti. lt. fasc. 15429. 



MŰ YELTSÉQTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK, 83 7 

Voltak olyan zsellérek is, a kiknek házuk ugyan volt, de semmi 
földet nem bírtak. Ezeket subinquilimtsok'nBk (félzselléreknek) 
hívták. Lednicze zselléreiről olvassuk pl. 1669-ben : »subinquili- 
nusok magok házaikban laknak, semminemű contríbutióval hem 
tartoznak. < i) Sokszor ezeket a subinquilinusokat röviden csak 
inquilinusoknak írják. ^) De azért a subinquüiníM elnevezés a gyako- 
ribb. Hevészen 1674-ben még a chirurgus is subinquilinus volt.*) 
Makoviczán is járta a subinquilinus elnevezés ; 1698-ban írja pl. 
az ottani rendtartás : »ha az örökséges jobbágy marhátlan embert, 
inquilinust vagy subinquüimtst kaszálni maga helyett alakuld, 
egy hétre ad egy forintot.**) A neoacquistica commissió német 
nyelvű összeírásai a subinquilinusokat mindig kleinháusler-nek írják. &) 

A maguk házában lakó, de föld nélküli zsellérek közé számítot- 
ták a zsellér mesterembereket is;^) kiket sok helyen szabadosokká 
tettek, sok helyen meg az uraság fundusán vagy nemes emberek 
udvarában laktak. "<) Ezeket azonban nem szabad összetévesztenünk 
az úgynevezett csigás zsellérekkel, kik a várakban laktak és az 
uraktól praebendát (abrakot) kaptak, s) 

A csak házakat bíró zsellérek közül meg kell még említenünk 
az úgynevezett ^pásti zselléreket, vagy páston ülóket^ kiket röviden 
fástiak'TLdkV mondtak. A pásti szót az Oklevél-Szótár a gyepű mellett 
lévőnek (iuxta coespitem) magyarázza ugyan, de ez a magyarázat 
hibás, mivel az Oki. Sz. minden adata pásti zsettérrál szól. 9) Különben 
is a pásti zsellérek nem a pázsit mellett, hanem a pázsiton laktak, 
azért is hívták őket páston ülőknek. 

A pázsit szónak a magyar jobbágyság körében sokféle jelentése 
volt. Használták e szót a puszta telek megjelölésére. A mikor ugyanis 



*) U. o. fasc. 18. nr.- ő. Revistye 1662 évi összeírása egész csomó 
ilyen sabinquilinuat sorol fel. (Közös p. ü. It. fasc. 14553. 1662.) 

<) Közös p. ü. It. fasc. 15429. 

») Orsz. Lt. Urb. fa«c. 1. nr. 26. 

*) U. o. fasc. 22. ne 3. Ugyanez az összeírás a zsdlérházban laka 
jobbágyok-tói írja: ^az mely jobbágyok itt zsellérházban laknak, kiknek 
itt mezei örökségük nincsen, azok csépléssel tartoznak, megadván mindaz- 
által a cséplőrészt nekik ; nyárban csépelnek tizeden, télben pedig tizen- 
kettódön.« 

*) Közös p. ü. It. fasc. 15425. Vágbesztercze 1671 évi összeírása 
is igy szól: ^snbinquilini oder ]deinheu8ler.<^ . 

•) Orsz. Lt. Urb. fasc. 18. nr. 1.. 1644. Zsellér, mesterséggel szolgál, 
zsellér halász, zsellér molnárgazda stb. Továbbá fasc. 47. nr. 41. 1578. 
•csak mihelyiben lakik, semmi örökségei stb. U. o. fasc. 22. nr.- 4. 1699. 
CiUmár (csizmadia) és tokár (esztergályos) zsellérek. 

^) U. o. fasc.. 14. nr. 38. Fogaras, 1632. Továbbá fasc. 22. nr, 4. 1699. 

») U. o. fasc. 65; nr. 84. Szard, 1570. ^Inquilini adsunt servientes 
in arce, qui antiquo more chygaaok vulgo vocantur ; his dantur singulis 
dietim duo panee.« 

*) Csakhogy az adatokat megkurtítva adja.- 

SZÁZADOK. 1908. IV. FÜZET. 22 



338 TáKÍTS SÁNDOR. 

a földet a fű elfogta, a jobbágytelket pázaühdy-neli, vagy röviden 
pázsü-nak (pasit vagy pást) is mondták. Aranyos-Meggyes 1668 
évi összeírása pl. a puszta telkeket (desertae sessiones) így sorolja 
fel: Pap Tamásé pázsit (pasit), Pap Jánosé pázsit, Pap Györgyé 
egész pázsit (egész telek), Olajos Mihályé fél-pázsit (féltelek). Ür 
Istóké egész pázsit, rossz ház van rajta; pázsühdy, senki sem bírja ; 
negyedrész pázsithely, senki sem bírja stb.^) Agyagos 1691 évi össze- 
írása is említ ilyeneket : ^lesertae sessiones pasühdy vocatae.t ^) 

A j)á8t szón rétet, kaszálót is értettek. Egyik tanúvallomásban 
írják például 1632-ben : ^volt egy darab pástok, az melyet is kerítés- 
ben tartottak az vízen túl a csizieknek nem volna egyéb egy 

darab pástoknál.* 3) Ilyen értelemben a magyar nyelvű donatiókban 
is előfordul.^) Újhelyi Pál javainak összeírásában is ilyen értelemben 
szerepel.^) Tudjuk azt is, hogy a régi összeírások a pázsit tized kife- 
jezést (cespititia seu decima porcorum) gyakran használják a pázsit 
disznó tized helyett. Olykor még a pázsit szót is elhagyják s a 
jobbágyokról csak annyit írnak, hogy a pázsit után fizetnek. 

Minden falu határán, a gyepün túl volt szabad föld vagy pázsit. 
A jobbágyok és a zsellérek, hogy az adózástól és a falu terhétől mene- 
kedjenek, otthagyták a telküket és a páston építettek maguknak 
házat. Ügy látszik, hogy itt zavartalanul élhettek. Ilyen pásti zsel- 
lérrel vagy páston ülővel az ország minden részében találkozunk. 
Szard 1568 évi összeírása mondja pl. Szilas faluról : »inquilini qni 
aedifícant in coespitoso loco et nullum servitium praestant, sünt 12.« 
Körtvélyes faluról meg ezt írja : »inquilini in loco coespitoso sünt 2.«^) 
Kapuvárról írják : i^szabad földön csinált házat magának, de semmi 
földet, sem rétet'nem bír.« '^) Szőllősardón is volt 1570-ben •imadomns 
in coespite.« «) Az ♦Apaffy Miklós relictái« czímű 1683 évi összeírás- 
ban olvassuk : »Szőcs Jakab lova egy, tehene kettő, ez is páston uíó 
zsellér ^ gyalogszerben szolgál. . . . Kokol Jakab pásti zsellér, kinek 



i 



>) Orsz. Lt. Urb. fasc. 1. nr. 21. 1668. 

<) U. o. faec. 101. Agyagos, 1691. A faec. 104. nr. 30. 1686. Abaój 
ez. ÖBSzeirásban olvassuk : ^pusztája pázsitos. « 

«) Közős p. ü. lt. Hung. fasc. 15029. 1632. 

U. o. Andrassyana. 1669 márcz. 12-én GBemy Miklós írja : tmakkos 
és bárdos erdeivel, pástyaival, mesdgyéivel, szabad élő és tilalmas határival, 
halászó vizeivel, halastóival, halrekeszei vei, malomhelyeiveU . . . stb. 

») Orsz. Lt. Urb. fasc. 60. nr. 17. Ugocsa, 1677. »Az pásion az gyepű 
ni ellőtt van egy domb rét« . . . stb. U. o. fasc. 90. nr. 75. Szendró, 1688. 
eAz pást széUena . . . stb. 

*) Közös p. ü. lt. fasc. 15425. Summaríum colonorom et uuTenoruin 
proventuum arcis Zaard, 1568. Ez összeírásban az egész telkes, féltelkes 
z^scUéreken kívül említtetnek még : •inquilini seorsim oonsidentes^ és halibát 
zsellérek is. 

T) Orsz. Lt. Urb. fasc. 56. nr. 33. 1584. 

*) Közös p. ü. lt. fasc. 15425. Extractus urbaríi arcis Zaard, 1570. 



MŰYELT8ÉOTÖBTÉKETI KÖZLEMÉKTEK. 3S9 

házához semmi főid, rét nincsen ; ökre 8, lova 2, tehene 1, feleségé* 
nek is van 3 tehene, kit más urától hozott oda, tavali tinója 4, 
sertése 4. Fizetéssel nem tartozik, hanem csak gyalogszerben szol* 
gáL . • . Oláh János pásti zsellér, fia kettő, semmi barma nincsen . • . 
vagyon ugyanott egy pásti ház, melyben azelőtt Péter Eovácsné 
lakott, most a falu pásztora lakik benne • . . Csetneken vagyon 
pásíi zsdlérház, melyen laknak 4, puszta pásti zsdlérház egy . • • 
Géczelben van pásti zsellérház egy« . . . stb.^) 

Inárcsi Nagy Borbála javainak összeírásában Sár falunál emlí- 
tik : »in Saar inquilini, qui dicuntur páston ulók, unum cubulum 
vini solvunt.< ^) 

Némely vidéken a pásti házakat egyszerűen pázsitos-nsk is 
mondták. Hilyó falu szabad földjéről írják pl. 1662-ben: <^in quo 
quatuor domunculae similiter erectae habentur sine ullis pertinen- 
tüs, vulgo pasüos dictae.< ^) 

Mondanunk sem kell, hogy a pástiak vagy a páston ülők azért 
építettek maguknak házat a szabad földön, hogy a terhektől mene- 
kedjenek. Némeljrik helyen ezt a jobbágyok is megtették. Ok ugyanis 
otthagyták a faluban lévő házukat és telküket, s félrevaló helyen 
építettek maguknak házat. Az ilyen jobbágyokról írják 1689-ben : 
•a maga sessióját elhagyván, félre való helyen (gyümölcsös kertben 
vagy falu közönséges földén) épít magának házat s azt nevezi sze- 
meién való háznak. Ez arra való, hogy se censust, se munust ne fizes- 
sen és ne szolgáljon úgy mint a többi ; oka, mert ahoz semmi föld 
nincsen, azonban elhagyott telekinek minden alkalmatosságát éli.«^) 

A föld nélkül való zsellérek között olyanok is akadtak, a kiknek 
házra nem telt, s így csak viskót vagy kalibát építhettek maguknak. 
Gímesen pl. 1549-ben voltak : nnquilini extra seriem domorum 
toguria sibi formantes.« ^) Gergő faluban is voltak ilyenek 1568-ban.®) 
Csejte 1691 évi összeírása a kalibás zsellérekről a következőket 
jegyzi meg : ^inquilini populosi chalupniczi dicti, . . . inquilini sine 
pertinentíis vulgo cJudupniczi, ... in extirpaturis degentes vulgo 
kopaniczare nuncupati.« 7) Az itt szereplő kidúba vagy kalupa szó 
más összeírásokban is előfordul. Sárból és fából összetákolt viskót 
értettek rajta. s) 



>) Orsz. Lt. Urb. fasc. 3. nr. 32. 1683. 

') U. o. fasG. 52. nr. 14. 1688. Consoriptio bonorum Barbaráé Nagy 
de Inércs. 

*) Közös p. ü. lt. Hung. faac. 14552. 1662. 

«) U. o. faac. 61. nr. 12. Regécz, 1689. 

») XJ. o. faac. 12. nr. 31. 

«) Közoa p. ü. lt. Hung. faac. 15425. és faac. 14356. 

') Orsz. Lt. Urb. faac. 101. 

*) Közoa p. ü. lt. faac. 15423. Conscription über daa zom Stuhl- 

22* 



340 TAKÁTS 8ÍNDOR. 

A 2S6elléreknek legutolsói azok voltak, a kiknek sem földjük. 
I9em házuk nem volt s másnak a földjén és házában laktak. Ezeket 
ínguüinarum inquilini néven is nevezik. Magyarul másnál való lakosok 
volt a nevük. 1) Makovicza 1648 évi összeírása mondja : níiquilino 
rum inquiUni nyolczan vannak, de ezek olyanok, hogy ma jönnek, 
holnap elmehetnek, mindazáltal még itt laknak, gyalogszerrel szol- 
gálnak. « Az inquilinorum inquilini is többfélék voltak. Akadtak 
köztük egynaj)08akJ) Liszkán az utóbbiak ilyen szokással élt«k: 
«az hazátlan zsellérek tartoznak egy nap az úr szóllőjében nyitni, 
egy nap kapálni, egy nap forgatni és egy nap fedni. Ezenkívül, 
ha levéllel küldözik, két-három mélyföldre tartoznak elmenni.i^) 

A másnál lakó zsellérek között voltak kilencz és tizenhét napoí^ 
zsellérek .is.^) A kilencznapos hazátlan zselléreket nevezték nálunk 
hM és holdén néven. Ez a hold és hdden szó a XVI. század- 
ban nálunk még általában jobbágyot jelentett. A szolnoki uradalom 
1551 évi német nyelvű összeírása pl. a jobbágyok helyett minden 
falunál csak ^den-eket és holt-ok&t említ. ^) A későbbi összeírások 
már csakis a zselléreket nevezik holden-ekxiék. 

Nagyié vár 1595 évi urbáriuma pl. ezt mondja : »inquilim verő 
praestarent solummodo operas manuales et deportationi literaruni 
subire coguntur ; die holdén verrichten nur die handrobaten und 
müssen die briefe austragen.« ^) A XVII. századi összeírások a holdén 
fizót még közelebbről meghatározzák, a mennyiben világosan meg- 
írják, hogy a holdén szón Tégi magyar szokás szerint azon másnál 
lakos zselléreket kell értenünk, a kiknek évenkint kilencz napig 
kell robotolniok.7) A neoacquistica commissiónak terjedelmes öasze- 



weissenburger provisorat hörige filial Simontomva, 1696, ^201 bewohnten 
háíMem und hcdwpen,, welche von koth und holz erbaut 8eind« ^ . . stb. 

/) Orsz. Lt. fasc. 12. nr. 42. Kapuvár, 1639. »Az másnál való lakosok 
esztendő által 12 napot gyalogul szolgálnak. « 

*) ü. o. fasc. 66. nr. 41. 

>) U. o. fasc. 18. nr. I. LÍBzka, 1644. 

*) U. o. fasc. 12. nr. 42. Kapuvár, 1639. 

^) Közös p. ü. lt. fasc. 15425. Vennerkt die dorfer so ^u der hen- 
schaft Zolnokk gehöríg, und derselbigen jáhrlichen einkhomen inn 1551. 
Szecske : in dicsem dorf seindt 48 holdén, gibt ain jeder auf Georgii dienst- 
gélt 50 d. hungrisch. Ferenczi Szállás : in diesem dorf seindt 124 holdén 
gibt ain jeder auf Geoigü von ainem ross und von jedem ochsen ain pfennig, 
auch von 10 lamper ain pfennig. Ain jeder holt zweü tag maitt und d. hav 
zusammenbringt. Törtei : in diesem dorf seindt 40 holdén . , . gebén m 
samentlich 20 viertl traidt, 20 viertl gersten, das man nennt bei diesen 
holdén den akó. Kun Lajos : das doiHP hat 7 holdén. Kun Mizse : gibt ein 
jeder holt ain viertl waiz. Szent Tamás { gibt ain jedUoher haldn f ür sein 
tagwerk 20 d. Palka : gibt ain jeder holdn ain viertel traid . . . stb. 

«) U. o. faso. 14468. Hung. Az összeírás latin, de egykorú német 
széljegyzetekkel van tele. 

*^) U. o. fasc. 15423. Beschreibung des schlosses Cserép. Oberépfalvá' 



UÜTTELTSÍ^aTÖllTÉKETI KÖZLEMÉNYEK. 341 

írásai valámennTÍ dunántúli faluban a másnál lakös^ kilencznapos 
zselléieket nevezik holden-eknek. ^) 

£ szerint világos, hogy az ősrégi holdén szót szintén más (spe- 
ciális) értelemben használták nálunk, mint az örökös tartomá* 
nyokban. 

A hazátlan vagy a másnál lakos zsellérek között az eddig föl- 
soroltakon kívül még másféléket is találunk. Ilyenek voltak pL a 
nemes emberrel egy füstön lakó zsellérek ; továbbá az áj zselléreki 
Ez utóbbiakról mondja Beczkó összeírása : mj sóUyérek, kik rostával 
szolgálnak, tartoznak a várhoz rostálással és borvonyás8aI.« s) Ilyen 
új zselléreket Bolondócz várának 1617 évi összeírása is említ. 3) 

* * « 

Rendre vévén n jobbágy telkeket, a zsellérek földeit s magukat 
a tulajdonosokat is, még egy dologról kell megemlékeznünk. Említők, 
hogy a jobbágytelkek még ugyanazon uradalom falvaiban is külön- 
böztek. Különbözött maga a hold (mint földmérték) is az egyes 
vidékek szerint. A különbségnek az volt az oka, hogy majd min- 
denütt másféle hosszuságmértéket használtak. Az ősrégi kötél 
(íúkötél) nagysága vidékek szerint változott.*) Sok helyen nem is 



ról ú^ja t item seint alda 4 holdén, oder unbehauste inwóhner, welche jahrlioh 
himgerísch gebrauch nach 9 tag robothen müssen. 

') U. o. fasc. 1Ő423. Conscription und sohatzung etc. Simontomya, 
1696. fünf holdn jeder jáhrlich 9 tag robath á 12 d. — Somfaluban : 5 holdén 
jeder jáhrlich 9 tag robath á 12 d. — A fehérvári provisoratus 1696 évi 
öaszeiráaa Polgárdiban 24 holdent, En3ángen is 24 holdent (welche kein 
eigenes haus habén), Mezókomáromban 4 holdent, Pákozdon 4, Sokorón 2, 
Csák váron 3, Iszkaszen^györgyön 9, Lepsényben 18, Dudaron 11, Fülén 
12 holdent említ, a kik mindannyian kilencz napi robottal tartoznak. 
A foki kerület 1696 évi összeírása Koppány ban 17 holdent, Karádon 19, 
Tabon 2, Kiskapolyban 5, Bálványoson 1, Nagóczon ő holdent sorol fel 
név szerint. Mindann3ri kilencz napos zsellér. 

*) Orsz. Lt. Urb. fasc. 2. nr. 8. 

•) U. o. fasc. 2. nr. 7. 1617. »Uj sellyérek : zenodochJales.« Előfor- 
dulnak még az erdő-őrző zsellérek (u. o. fasc. 101. Keresztúr, 1597), továbbá 
a v€tks-órzó zsellérek (u. o. fasc. 100. nr. 25. Rahó), azután az inquilini 
figuli (közös p. ü. lt. fasc. 16423. Szigeth, 1565.) stb. 

*) A kötélre, a holdföldre és az ekealjára adjuk itt az alábbi számí- 
tást 1568-ból. A maga nemében igazán ritka átszámításból az ekealja föld 
könnyen meghatározható. A kötélről e számítás ezt írja: >Mlimen8us fűit 
unus funis mensura regali ex decreto desumpta in latitudinem imius 
jugeris, cum quo fune omnia sünt mensurata. Terra arabilis domini terrestris 
mensurata, funes in longitudine 2 minus quar. imo, longitudo fc. funes 111, 
quj ad jngera computati fc. jugera 37, vemm defalcantur jugera duo propter 
defectum unius quar. et remanent jugera 25 . . . Communis terra, silva, 
Tinetum, rubetum, mensurata fc. in latitudine funes 89, in longitudine 
funes 78, quorum latitudo multiplicata fc. funes 6942, qui constituunt 
jugera 1157, quae jugera relata ad aratra fc. aratra ly^ et jugera 32. — 
Prati extirpatitii latitudo fc. fimes 49, longitudo fc. funes 105 ; multiplicata 



342 TAKItS SÁKDOB. — MŰTELTBÉOXdRTAVEn k6ZLEMÉ5YEK. 

éltek ezzel a mértékkel, hanem pálczát, vesszőt és rudat használtak 
mértékűi. A vesszőt már említettük. A felvidéken használták. Meg- 
mondottuk róla azt is, hogy milyen nagy volt. A rúd mint mérték 
jobbára csak Erdélyben vagy az Erdélyhez közel eső részekben volt 
használatos. Egyik 1682 évi összeírás így magyarázza a rudat: 
♦falun alól az porondon egy nagy kaszáló majorság-rét lévén, mely- 
nek hossza 69 rúd, alsó vége 30 rúd, felső része 28 rúd, a közepe 
keresztül 38^4 rúd ; az rúdnak az hossza volt fertály héján hét sing.< 

A pálcza mint hosszuságmérő a Dunán-túl sok vidéken jáita. 
Nádasdy javainak 1672 évi összeírása pl. sokszor említi a pálczát. 
»Az kert — írja — juger 8, kinek szélessége kis görbékre dűlő 36 
pálcza hossza 110 pálcza< stb.^) 

Mivel a XVI. és XVII. században háborús idő járta, a katona- 
ság vitte a főszerepet. A katonák mértékűi a magyar kopját és a 
német dárdát használták. A magyar kopja és a lanczkenétek dárdája 
meghatározott hosszúságú volt s így bátran használhatták mér- 
tékűi is. 3) TakXts Síkdob. 



latitudo longitudine, fc. funes 5145, qui fo. jugera 857^. « stb. (Közös p.ü. 
It. Himg. fasc. 14354. Aestimatio bononim universonim Christophorí 
Ország.) 

>) Közös p. ü. It. fasc. 16483. 1682. Originál Urbar Szilágy-08eL 

") Orsz. Lt. Urb. fasc. 1Ö6. 1672. 

«) Ob. és kir. álL lt. Turcica. 1577 máj. 21-én írja Pesty Ferencz: 
»auf ainer seiten ainer kopja leng, auf der andem seiten ainer dárda oder 
trábanten apiess ?ioch.«\ 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 



A Zichi és Vásonkeái gróf Zicky-csailád idősb ágának Okmánytára. 
Mélt. gr. ZuAy Nep, János a nemzetség seniora,* a magyar ország- 
gyfilés főrendi házának örökös jogú tagja áldozatkészségéből közli 
a Magyar Történelmi Társulat. Szerkeszti Kammerer Ernő vál. t. 
Hetedüc kötet első fele : Az I — ^VI kötetek időrendi mutatója. 
Készítette Barabás Samu vál. t. — Hetedik kötet második fele : 
Az I — VI. kötetek név- és tárgymutatója. Készítette Aldásy Antal 
vál. t. Budapest, 1903—1905. Athenaeum kny. 8-r. VTI, 2, 455 1., 

Vni. 401 1. 

Az újabb forráskiadások annjóra fontosnak tartják a nev- 
es tárgymutatót, hogy oklevéltáralnk ma már alig mernek ily 
alphabetikus mutató nélkül megjelenni ; sőt azon igyekszünk, 
hogy kiadványaink régebbi köteteihez pótlólag készíttessünk 
kimerítő és megbízható mutatókat. így bízta meg a gr, Zichy- 
család Okmánytárának szerkesztősége Aldásy Antal tagtársun- 
kat az Okmánytár első hat kötetéhez szolgáló betűrendes index 
elkészítésével. Köszönet neki, hogy ezt a sok tekintetben hálát- 
lan munkát elvégezte. Tudhatta — s az előszóból látni, hogy 
tudta is — mily erős bírálatnak lesz kitéve oly oldalról, a honnan 
várhatja ugyan a kifogásokat, de védekezni nem tud ellenök, 
mert maga is érzi, hogy a bírálónak igaza lehet. De tévedne, 
a ki azt hinné, hogy ez lerontja mimkájának értékét. Csak azt 
akartak mondani, hogy az ilyen index készítőjének igen sok- 
féle szempontot kell figyelembe vennie. Minden egyes kutató- 
nak külön szempontjáról itt nem lehet szó ; elég, ha a név- és 
tárgymutató az általános kívánalmakat kielégíti. Ezért az Aldásy 
Antal munkájáról szóló ismertetésünk is csak ilyen általános 
szempontokat fog szem előtt tartani. 

Kezdjük a vezérszók (nevek) közlése módján. Az előszó- 
ban ezt mondja az index készítője : »Az oklevelekben előforduló 
helység-, birtok- és személyneveknél, a mennyire csak lehetsé- 
ges volt, a mai írásmódnak megfelelő alak állapíttatott meg. 
Utána zárjelben, cursiv betűkkel szedve, az oklevelekben elő- 



344 TÖRTÉNETI IBODALOX. 

forduló változatokat adtuk. Ettől az eljárástól csak ott térbem 
el, a hol a mai írásmód szerinti alak nem volt teljes bizonyosság- 
gal megállapítható, mely esetben az oklevélben előforduló alak 
maradt meg ; továbbá ott, a hol az oklevélben előforduló alak 
a mainak teljesen megfelel, mint pl. a Veres névnél, a hol mellőz- 
tem az oklevélben használt alakzat külön f eltüntetését. « A felelős- 
ségben osztozik vele a szerkesztő is, a ki az indexet >nagy követ- 
kezetességgel készítette munkának mondja. Nekünk pedig épen 
e következetesség tekintetében van kifogásunk ellene. Pl. slz 
Abolmai vezérszó után rekeszjelbe van téve : de Abolma, Abulma. 
Teg3rük fel, hogy valaki az utóbbit keresi ; Abulma alatt felvéve 
nem találja. Az oklevelekben előforduló Endere név nincs meg 
az indexben, hanem csakis András alatt találjuk meg. Az Adós 
név az oklevelekben nem fordul elő, de a névmutatóba fel van 
véve, míg az eredeti Odiis a maga helyén hiányzik ; az O betű 
alatt csaUs az Odos alakot leljük feL Azt hiszsziik, hogy az Odus 
nevet egyszer Ados-nak (4. 1.), másszor Odos-nak (266. 1.) oldani 
fel, nem következetesség, 

Különben is erőszakolt dolognak látszik a régi neveknek 
mindenáron modem alakban való írása, a mi sokszor tévedésre és 
megtévesztésre adhat alkalmat. Ha valakinek pl. Gunyakér bír- 
tolóra vonatkozó adatokra van szüksége, bizonyára a G betű 
alatt fogja azokat keresni, nem pedig a K alatt, hol Gunyakér 
neve csupán Kér után, mint ennek egyik alakváltozata rekeszjelbe 
téve lelhető fel, míg a maga helyén híre sincsen. Ezért tartanám 
helyesebbnek minden nevet úgy venni fel a vezérszavak közé. 
a hogy az oklevélben előfordul, mert különben az index nem 
lesz az illető oklevéltámak hú név- és tárgymutatója, i) 

A betűrendes index készítője nem kerülheti el, hogy hely- 
lyel-közzel genealógiát ne adjon. Föl lehet vetni azt a kérdést, 
nem lenne-e czélszerú ily alkalommal mindig a teljes genealógiát 
közölni. Szerintem azonban teljesen jogosult az Áldásy által 
követett elv, hogy csak azokat veszi fel az illető családból, a 
kiknek neve az Okmánytárban előfordul. A ki ennél többet akar, 
más forrásokban keresse az adatokat ; egy diplomatarium tárgy- 
mutatója nem arra való, hogy genealógiai mimkákat pótoljon. 

Szintén csak helyeselnünk lehet azt az alapelvet, mely 
szerint a birtokneveknek az indexbe való felvétele történt. Saj- 



») Nem. vagyunk egy véleményen a t. bírálóval. Áldásy indezéDek 
rendszere, hogy t. i. az oklevelekben különféle alak-változatokban elÓ- 
forduló személy- és helynevek adatait lehetőleg egy vezérszó aUtt csopor- 
tosítja, egészen helyes ; csak abban hibázott, hogy a különféle váltó- 
zatokat is nem vette fel az indexbe pontosan a maguk betürend-szeríoti 
helyén, utalással mindegyiknél az illetó vezérszóra. Szerk. 



töbtíneti ibodaLom. 345 

nálnunk kell azonban, hogy nem mindenütt látjuk megnevezve 
a vánnegyét, melyben az illető birtok feküdt. Lehet, hogy a leg« 
jobb akarat mellett sem volt lehetséges egyik-másik birtoknak 
vagy helységnek hovatartozását mai ismereteink alapján meg- 
állapítani, de meg kell jegyeznünk, hogy Csánki topographiai 
munkája nem ment fel bennünket, hogy a kérdéses helységnevek- 
nek más forrásokban is utána ne nézzünk. 

Már volt szó arról, hogy teljes következetességet a 
nevek közlésénél Áldásy munkájában nem találimk. De van még 
más inconsequentia is, melynek azonban egyedül az indexkészítő 
túlbuzgalma az oka. Az előszóban külön hangoztatja, hogy nem 
szorítkozott »tisztán tárgymutatókészítésre, hanem ezzel kap- 
csolatban tárgyi csoportosítást is4 igyekezett alkalmazni. Ez nagy 
hiba, mert így a felosztás kétféle alapon történt. Az ingóságokról, 
meg a fénzékrol szóló két rövid czímszóért kár volt ezt az áldoza- 
tot meghoznia, vagy pedig több csoportot kellett volna felvennie. 

Mintegy fü^elékul csatlakozik az indexhez egy fejezet, 
melynek czíme : Az oklevelekben előforduló magyar szavaJc. Itt a 
szempont — nem tudni miért — egyszerre megváltozik. Hogy 
magából a név- és tárgymutatóból kiszedjük a magyar szavakat, 
azaz hogy mégegyszer lenyomtassuk, ez talán mégis fölösleges. 
Hogy az indexben előforduló szavak közúl több a függelékből 
kimarad, az szinte előrelátható dolog ; de különös, hogy azokat 
a szavakat, melyeknek jórészét előbb modem helyesírással adta, 
most egyszerre betüről-betüre híven közli. Miért e kettős szem- 
pont, vagyis kétféle következetlen eljárás ? Az egyes szók után 
még zárójelben sem látjuk azok mai formáját. 

Nem lehet feladatunk az apró botlások aprólékos felsoro- 
lása ; ez nem is lenne méltányos. Az a nagy munka, a mivel egy 
ilyen név- és tárgymutató készítése jár, nem érdemli meg a kicsi- 
nyeskedést ; de némely dolgot mégis meg kell említenünk. Vannak 
technikus terminusok, a melyek nagyon is el vannak fogadva 
történelmünkben. A comes szót pl. nem szabad föispán-nsk for- 
dítanimk csak azért, mert volt vicecomes is. A comes csak ispárU 
jelent, nem többet. Tudtommal az 1574 : 33. t.-cz. az első, mely- 
ben comes supremus említtetik ; ez már csakugyan főispán, de 
a comes még nem az. Áldásy pedig folyton főispánokról beszél, 
a miből azután furcsa dolgok kerühaek elő ; így pl. a com^ siette 
lorum-ból székelyek főispánja lesz. Gyökeres hibája Áldásy név- 
mutatójának — s ezt csak azért sem hallgathatjuk el, mert annak 
idején a Zichy-Okmánytár kilenczedik köteténél is meg volt már 
róva,i) — hogy a vezérszavak a rői;i(2 és hosszú hangzók szerint 



Századok, 1899. 830. 1. a jegyzetben. 






846 



TÖBTÉKETI IRODALOM. 



külön-külöa vannak csoportosítva ; pl. a Bdbony, Bács nevek 
Bottyán után, Lábas, Lácza a Latorcza után következnek, Dezsó 
előbb van mint Déd, Dénes stb. Soha semmiféle szótárban nem 
láttuk a szavakat így rendezve, és ez a rendszer itt annál rosszabb, 
mivel némely régi névnél nem is tudhatjuk biztosan, hogy a 
hangzóját liosszan vagy röviden ejtették-e. Honnan tudja 
Aldásy pl. azt, hogy Latho Jakab geszti jobbágyot nem Látó 
Jakabnak, Monar Istvánt nem Mónár Istvánnak hittak? 

Egyébiránt csak ismételhetjük azt, a mit Áldásy maga 
mond, hogy könnjrú ily munkában hibát találni. Igaza van. 
De nem nehéz el is kerülni a hibát, ha helyes rendszert, helyes 
elveket követünk, s a mutató anyagának mind összegjnijtésében, 
mind rendezésében következetesen jánmk el. 

Mindezek után s a mutató mindazon hibái mellett is, 
melyekre rámutattimk, Áldásy Antalnak csak elismeréssel adóz- 
hatunk nagy és fáradságos munkájáért, a melylyel a rábízott 
feladatot elvégezte. Hozzáértők előtt teljesen fölösleges kiemel- 
nünk, mennyi hasznimk van abból, hogy a Zichy-Okmánytár 
első hat kötetének alphabetikus név- és tárgymutatója elkészült. 

Szólnunk kell még a kötet chronohgikus mutatójáról, melyet 
a legnagyobb dicséretet érdemlő gonddal és pontossággal Barabás 
Samu áUított össze. 

Hogy ezzel az időrendi mutatóval — jóllehet az egész kettős 
munkának ez az első része — másodsorban foglalkozunk, annak 
oka csak az, hogy kevesebb fontosságot tulajdonítunk neki, mint 
a betüsoros indexnek ; sietünk azonban mindjárt megjegyezni, 
hogy Barabás mutatója érdemét semmi tekintetben sem kicsi- 
nyeljük. Neni vonunk tárgyi párhuzamot a Zichy-Okmánytár 
hat kötetének regestái és pl. a Potthast-féle Regesta Pontificum 
Romanorum ez. nagy vállalat között, mely egészen más természetű 
és más czélokra törekvő mimka, — csak azt akartuk mondani, 
hogy magának a Zichy-Okmánytámak használhatósága szem- 
pontjából nem tartjuk annyira nélkülözhetetlennek a chronolo- 
gikus, mint az alphabetikus indexet. De miután elkészült, és 
pedig azzal a lelkiismeretes gonddal és megbízhatósággal, a mi 
Barabás oklevél-kivonatait az elsőtől az utolsóig jellemzi : hatá- 
rozottan hasznos munkának, történeti forrás-kiadványaink sorá- 
ban nyereségnek kell vallanunk. 

Ez a chronologikus index valóban többet ad, mint első 
pillanatra gondolná valaki. Tudjuk, hogy az átírt oklevelek 
(transsumptumok) s a peres felek részéről a bíróságok előtt fel* 
mutatott okiratok (literalia instrumenta) az Okmánytárban ter- 
mészetszerűleg ott fordulnak elő, a hová az átíró diploma kelté* 



TÖRTéran IRODALOM. 347 

nél fogva kerültek, s így aagyrészök eddig úgyszólván lappangott 
az oklevelek sűrű erdejében, míg itt a megoldott dátumok szerint 
pontos időrendi sorba állítva következnék egymás után. "És ebben 
érvényesült főleg Barabás tudománya s kiváló jártassága a magyar 
oklevéltan terén. A dátumok megoldásával — különösen az 1300 
előtti okleveleknél — igazán érdemes munkát végzett s nem 
csekély mértékben emelte az egész Okmánytár értékét. 

Másik érdeme az, hogy — a mennyire ily szűk keretek köjst 
lehetséges — kivonatai többet adnak az oklevelek rövid tartal- 
mánál, mert az egyes helyneveknél, a hol csak megállapítható 
volt, zárójelbe teszi a vármegyét, melyben az illető helység vagy 
birtok feküdt, s ezzel sokszor a betüsoros mutató hiányait pótolja. 

Egyébként a chronologikus index regestái olyanok, a minők 
rendszerint lenni szoktak. Az áttekinthetőséget könnyíti az, 
hogy az oklevél fajának megjelölése (iktató levél, tanuvallató 
parancs, idéző levél, perhalasztó levél, zálogvalló levél, határjárt 
levél stb.) dűlt betűkkel van nyomtatva s ugyanígy a kivo- 
natok után annak a jelzése, hogy átirat vagy eredeti oklevél-e, 
a miről szó van. A tartalom összefoglalása jó ; a szerkesztő arra 
törekedett, hogy kivonatai szükség esetén, a teljes szöveg kéznél 
nem létében is, használhatók legyenek. 

Barabás időrendi mutatója minden tekintetben érdemes 
munka. A czélt, mely előtte állott, elérte. S mi hálás elismerés- 
sel adózhatunk mind a szerkesztőknek munkájokért, mind a gróf 
Zichy nemzetség ez idő szerinti seniorának áldozó készségeért, 
melylyel a sokáig nélkülözött kettős mutató elkészítését és 
közrebocsátását lehetővé tette. —ó — ö. 



Jerosini Brodarics István (1471 — 1539). Irta Sörös Ponqráci, Buda- 
pest, 1907. Stephaneum kny. 8-r. 148 1. (A Szent-István-Tár- 
sulat tud. és irod. osztályának felolva8Ó üléseiből, 62. sz.) 

Ismét egy érdemes munkával gyarapodott az eseményekben 
és szereplő személyekben egyaránt gazdag XYI. század törté- 
netének irodalma. Bár az előttünk fekvő mű csak egy ember 
életét ecseteli, mégis — főleg előkelő közéleti szereplése és szét- 
ágazó összeköttetései révén — életrajza egyúttal korának úgy- 
szólván minden számottevő emberére vonatkozólag nyújt meg- 
becsülhetetlen adatokat. Minthogy működése sokszor kiterjed a 
haza határain túl, a külföldi kiválóságokkal is érintkezésbe hozza. 
£p ezért mind honfitársaival, mind a külföldiekkel váltott leve- 
lezése valóságos gyűjteménye az akkor küszöbön álló, vagy a 



'348 TÖRTÉNETI IR0DAL01i% 

már végbement eseményeknek. Életrajza úgyszólván leveleibe 
van letéve ; innen kiváló fontosságuk is. 

. Brodaricsról történetirodalmunkon kívül, a magánlevelek 
is bóven szolgáltatnak adatokat. Ezek közül bizonyára első ren- 
dűek azok, melyeket ő küldött korának magas állású embereihez ; 
[/ ^ fontosságra nézve ezeket a Brodaricshoz intézett levelek követik. 

A szerző, művének megírásánál a feldolgozott munkákon 
és a már kiadott oklevélgyűjteményeken kívül, széleskörű levél- 
tári, kutatást is végzett mind a hazai, mind a külföldi levéltárak* 
^ ban. írói rátermettsége mellett ez a körülmény tette lehetővé, 

hogy az eddigi feldolgozásoknál ^^fölfogásban tisztább s anyagban 
bővebb tárgyalásban* rajzolhatta meg hőse tevékeny életét. 

A mű két könyvre, núndegyik könyv öt-öt fejezetre van 
osztva. 

Az első könyvben Brodaricsnak eddig találgatás tárgyát 
tevő több életrajzi adatát állapítja meg a szerző. Most már vilá- 
gosan látjuk, hogy a Körös-megyei nemes szülőktől származó 
István (7. 1.) a padovai egyetemen a latin és görög nyelv beható 
tanulmányozásán kívül theologiai és főleg jogi ismereteit gazda- 
gítja, a honnan 1506-ban már nűnt a kánonjog doctora indul haza- 
felé. (8. 1.) Itthon először Bakócz udvarában, majd rövid egy év 
múlva Szatmári pécsi püspök és kanczellár oldalánál találjuk. 
Jelen van a gyermek II. Lajos koronázásán Székesfehérvárott, 
a miről gyönyörű leírásban számol be Estei Hippolytnak. (9. 1.) 
1515-ben pécsi kanonok, s már bizonyára előbb vonta magára 
az udvar figyelmét, mert 1517-ben II. Lajostól czímerbóvítést 
nyer. (11. 1.) 

A pécsi prépostság mellett szóba kerül bíbornoki méltóságra 
való emelése is, de jelöltségéről lemond. (33. 1.) EanczeUárrá 
történt kinevezése után (1526 márcz. 11.) Tomorit kéri maga 
mellé kincstárnokul, hogy ennek segítségével az ország zilált 
anyagi viszonyait rendezhesse. (38. 1.) 

A második könyvben, mely »a béke apostola* czímet viseli, 
kimutatja a szerző, hogy Brodarics a mohácsi ütközet után rövid 
ideig Ferdinánd mellé áll, de erőszakos fellépése miatt nemsokára 
elhagyja. (74—76. 1.) Zsigmond lengyel király szószólása János 
udvarába juttattja őt (82. 1.) s ez időtől fogva a pártok között a 
békítő szerepét viszi. (83. 1.) A békéből hosszú ideig semmit sem 
valósíthat meg, mert Ferdinánd győzelmei magát János királyt 
is az ország elhagyására késztetik (87. 1.), hová csak Athinai Deák 
Simon pataki győzelme után térhet vissza. (89. 1.) Brodarics mint 
János király Édve is több diplomácziai kiküldetésben vesz részt ; 
majd a lengyel udvarnál, majd Velenczében és a franczia király- 
nál jár fontos ügyek elintézése végett. (84. 93. 1.) Francziaországi 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 349 

követségéből visszatérve, Konstantinápolyba tervezett követsége 
elejtésével Budán maradt, melynek ostromát (1529) itt élte 
át. (97. 1.) Ez alatt a két párt között újra meg újra fölveszi a béke- 
alkodozás fonalát, de még mindig meddő eredménynyel. (102. 1.) 
Az 1532 év második felében Brodarics, ki eddig csak a szerémi 
püspökséget viselte, a pécsi püspökséget is elnyeri. (104. 1.) Miként 
az előbbi regensburgi alkudozás sem vezetett békére, ép oly siker- 
telenség követte a csallóközi Megyeren kezdett tárgyalásokat ; 
mindössze négy hónapi fegyverszünetet tudtak kieszközölni 
Brodaricsék. (106. 1.) A megyeri tanácskozás után következett 
az óvári, majd a pozsonjri, de Ferdinánd biztosai csak búzták- 
halasztották az időt, mig Konstantinápolyból az a hír nem érke- 
zett, hogy a szultán hajlandó a békére. (107 — 108. 1.) Brodaricsot 
a folytonos utazás nemcsak kimerítette, hanem beteggé is tette. 
Egészsége helyreállítása végett tehát Velenczén át Olaszország 
felé veszi útját. (110. 1.) 

A rendelkezésre álló források némelyikében olvasunk Broda- 
rics állítólagos lutheránus fölfogásáról. A szerző ügyes csoportosí- 
tással mutatja ki, hogy ezek a források csak annyit bizonyítanak, 
hogy Brodarics ^a nyugalmas rendért, az egységért áldozatra 
•is hajlandó volt« s ezen vallásügyi politikája azonos »a világi 
ügyekben tanúsított fölfogásával. « Lényegbe vágó áldozatot 
bizonyára nem volt hajlandó hozni. (112. 1.) 

Az 1535 év tavaszán jogilag is megüresedvén a pécsi püspöki 
szék, János király Brodaricsot nevezi ki pécsi püspökké, de a 
pápai megerősítésről adat nem található. (121. 122. 1.) 

E közben Frangepán Ferencz kalocsai érsekkel szakadat- 
lanul a béke ügyén dolgozik Brodarics. A sok huza-vona annyira 
"elkeseríti a békeköveteket, hogy már a külföldre való telepedésre 
gondolnak (128. 1.), mikor 1537-ben János király a váczi püspök- 
ségre emeli Brodaricsot. 

Brodarics, mint a béke ügyének őszinte híve, az annyiszor 
elejtett, majd újra felvett békéltető kísérletekben, alkudozásokban 
tevékeny részt vesz, s hogy végre a nagyváradi békéhez jutottak, 
abban neki oroszlánrésze van. 

A béke megkötése után azon fáradozik, hogy János királyt 
a kiközösítés alól föloldoztassa, a mi végre sikerült is. (139—140. 1.) 

Utolsó nagyfontosságú megbízatása Izabella lengyel herczeg- 
nőnek Magyarországba való hozatala volt, mely feladatának más 
előkelő méltóságok (Perényi Péter, Verbőczi István) kíséretében 
tett eleget. 

Brodarics királyi kinevezéssel bírta ugyan a váczi püspök- 
séget, de a pápai megerősítés még 1539 elején is késett. Most a 
János királylyal kiengesztelődött II. Pál pápa csakhamar érezteti 



>:^ 350 TÖRTÉNETI IRODALOM. 

jóindulatát, és a János-párti püspököket, köztük Brodaricsot is 
megerősíti, sőt az ezért járó díjakról is lemond, hogy azokat a 
magyarországi végvárak szükségleteire fordítsák. (142. 1.) 

Az élemedett korú Brodarics a harminczas évek eleje óta 
sokat betegeskedett. Végre a köszvény teljesen kimeríté az aggas- 
tyánt s az erényes és nagytudományű püspök 1539 nov. 17-én 
Váczott elhalt. (145. 1.) 

Sörös Pongrácz ügyes tollal, élvezetes magyarsággal írta 
meg művét. Az életrajz kétségen kívúl legteljesebb a Brodaricsról 
eddig kiadott feldolgozások közt. A szerző több téves vagy ismeret- 
len adat helyesbítésével, illetőleg napfényre hozásával tudományos 
I értékű munkát végzett. De e tagadhatatlan és elismerést érdemlő 

tulajdonsága mellett hézagok, sőt tévedések is vannak művében. 

Igen röviden végez a Brodarics családnak Istvánt megelőző 
történetével. Pedig, ha már eredeti oklevélanyag nem támc^atná 
is munkájában, a már kiadott oklevéltárak is nyújtanának e 
részben némi felvilágosítást. Me^epő, hogy a szerző, ki a már 
kiadott oklevélgyűjtemények felhasználásánál oly körültekintő, 
a horvátországi történet egyik legkiválóbb forrásgyűjteményét 
(Monum. Hist. Zagrab.) teljesen figyelmen kívül hagyja. 

Nem feltétlen követelés az, hogy ha valaki életrajzot ír, 
az illető család történetével is foglalkozzék ; de Sörös visszapillant a 
család múltjára és kételkedve beszél oly dolgokról, a melyekről, ha 
egy kis figyelmet fordít a forrásokra, határozottabban beszélhetne. 

Czímertanilag legalább is nem tudományos eljárás a czímer- 
alakokból mesét költeni. Tehát a történetírónak sem szabad a 
czímer-alakok helyzetét történeti adatnak felhasználni, csak 
abban az esetben, ha a czímeres levél eredetijét (vagy megbízható 
másolatát) ismerjük és az oklevél magyarázatát adja a czímer-ala- 
koknak s elhelyezésöknek. Már e miatt is figyelemmel el kellett 
volna olvasnia szerzőnknek Brodarics czímerbővítő levelét, de 
el kellett volna olvasnia hőse élete történetére való tekintettel 
is. Ha ezt teszi, nem kell vala a beszéd feltételes módjához folya- 
modnia, mert az oklevél határozottan megmondja, hogy a magas' 
ból alászálló és az örökzöld babérkoszorút mintegy a harczos 
fejére tevő holló annak a kifejezésére bővíti meg a czímert, hogv 
»te (t. i. István) családodnak, mely nem véletlen folytán, hanem 
hadi érdemeiért és ama tengeren való áthajózás alkalmával érde- 
melte ki az előbbi kitüntetést, ezt az új ékességet juttattad, s ez 
által .... hadi érdemeit tanulságoddal és tudományoddal éke- 
sítetted.* 1) 



') corvum videlicet de sublimi advolantem, ooronam laurí 

semperviientis, quasi capiti ilHus bellatoris ünponendam, rostro afférén- 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 351 

Kételkedve beszél a szerző Brodarics származásáról is,- és 
azt a Mátyást véli atyjának, a ki — szerinte — 1470-ben Csebi 
Pogány J^os leányát vette feleségül. Pedig ez az állítás teljesen 
téves, mert a Turul idézett helyén i) ez évben házasságról szó 
sincs. Ott csak annyit találunk, hogy »Zalalövót, Kozmadomb- 
ját és Salomvárt Mátyás király 1470-ben Csebi Dénesnek és Imré- 
nek adományozta. Imre fiának, Csebi Pogány Jánosnak egyetlen 
leányát Sárát, Brodarics Mátyás..... vette nőűl.« 

Minthogy így áll a dolog, ebből az 1470-ben meg nem történt 
házasságból arra sem lehet következtetni, hogy István 1471-ben 
»születhetett«« Legalább is merésznek tartom bizonytalan követ- 
keztetések alapja megállapíthatónak vélni Brodarics István 
születése évét, sőt ez alapon azt a mű czímlapjára is (1471 — 1539) 
kinyomatni. 

Kimutathatom, hogy az itt említett Mátyás a mi ístvánunk- 
nak testvére és azonos azzal a Mátyással, a ki 1517-ben mint 
családos ember szerepel. Állításomat ez alkalommal a sok közúl 
csak néhány adattal kívánom bizonyítani. 

Maga Brodarics István kéri Nádasdy Tamást, 1532 ápr. 3-án 
Gyulafehérvárott kelt levelében, hogy testvérének Mátyásnak a 
Pogányokkal való ügyét minden bizonnyal intézze el. Sp ezért 
kéri Nádasdyt, hivassa nevezett testvérét magához, és az ő, 
valamint barátai befolyásával nyerjen már ügye valami véget, ^j 

Ugyancsak Nádasdyhoz a következő 1533 évi nov. 4-én 
Budáról írt levelében is kifejezi abbeli óhajtását, hogy testvére 
ügyének lenne már valahára vége, de jó és állandó, a milyet a 
közte és Nádasdy közt fennálló atyafiságos viszony kíván, s) 

Pogány Sára nemcsak számtalan oklevélben szerepel még 
a XVI. század közepe után is mint Brodarics Mátyásné,^) hanem 
egy 1573-ban kiadott bizonyságlevelét is így kezdi : »Én Pogán 
Sára asszony, az néhai Bradaricz Mátyásné, la vagyok én Ontelek- 
nek örÖkes ura^ . . .stb.^) 

Nem látom világosan, hogy Brodarics pécsi prépostságának 
kezdetét melyik évre teszi a szerző. Az 1517-iki czímerbővítés 



tem. Ad denotanda te, familiae tuae, quae non temere, sed ex eventu 
beDioo et ex ülo transfretandi casu, príora illa inaignia sortita fuerat, hoc 
novnm decus addidisse, ut iUius, sive navigationem, seu potius bel- 
Kcam ▼irtutem eruditione taa et doctrina omavoris . . . stb. 

>) 1903. évi. 156. 1. 

*) Onz» Lt. Nádasdy-levelek. 

•) ü. o. 

*) Pl. Orsz. Lt. Neoreg. Acta: íasc. 581. nr. 13. és u. o. fasc. 
1677. nr. 22. 

*) Eredetije a gr. Zichy cs. zsélyi levéltárában: K. p. 1366. f. 
217. (F, 1. Pogány, nr. 6.) 



Ki .*• 



352 



TÖRTÉNETI IBODALOM. 



után azonnal erről szólván, úgy tűnik fel, mintha ugyanez évben 
kapta volna az említett főpapi állást ; de viszont a forrás nincs 
megjelölve. (11. 1.) 0vojen9zki Lénárt nevét (48. 1.) a Hadtört. 
Eözl. 1889. évf. 207. lapjára való hivatkozással írja így ; mégis 
-az 50. és 55. 11. — Gvnojenszky'n<sk írja. Csak sajtóhiba lesz 
valószínűleg, hogy Brodarics 1523 ápr. 6-án Brassóban tartózko- 
dott, 1532 ápr. 6-ika helyett. 

De mind e megjegyzések után is csak azt mondhatom, hogy 
Sörös Pongrácz tudományos értékű művet írt, mely a magyar 
történetirodalomban nyereséget jelent. ^ — i — b. 



A piaristák színjátéka Pesten a XVIIL században. Irta Prónai Antal 
Budapest, 1907. Stephaneum kny. 8-r. 135, 2 1. 

Az iskoladrámák művelődéstörténeti jelentősége könnyen 
megmagyarázza azt az érdeklődést, a melylyel e műfaj kutatását 
újabban fölkarolták. Toldy Ferencz még csak a jezsuiták >ármány- 
darab] airóU tudott, ma pedig már piarista és pálos, sőt protestáns 
iskoladrámákról szólhatunk, és nemrégiben minorita drámák is 
kerültek napvilágra, i) Mindezeknek aesthetikai becsük kicsi és 
dramaturgiai szempontból csak a »laudanda voluntas« miatt vehe- 
tők számba. De annál tágabb látókör mutatkozik, ha egymással 
és a külföldi iskoladrámákkal (a Henno-től és a MaUre Paíhelin- 
tői elkezdve a XVIII. század közepéig), a népmesével általában 
és különösen népköltészetünkkel, a classikus drámairodalommal 
(Plautus, Terentius, Seneca, de Hrosuitha drámáival is) és a — 
történetírással való összefüggésöket akarjuk megítélni. 

A magyar történeti dráma is az iskoladrámákkal veszi kez- 
detét. Mondhatni j az volna furcsa, ha szerzeteseink nem dolgoz- 
ták volna fel a krónikákban készenálló drámai tárgyakat, a melyek 
közül nem egy amúgy is különös népszerűségnek örvendett : a 
korona és kard episodját, Salamon tragédiáját stb. Még Szent 
Istvánra is rákeriilt a sor ; a kolozsvári Báthory-egyetem tör- 
ténetéből 2) tudunk egy Szent Istvánról szóló iskoladrámáról, — 
egy kétnyelvű (az első fölvonásban magyar, a továbbiakban 
latin) iskoladráma pedig »de Sancto Stephano divo* a kézdivásár- 
helyi minorita rendház kézirattárában maradt ránk. 5) 

A történelemnek tehát már némely dráma tárgya miatt, 
másrészt a szerzetesrendek történetével kapcsolatosan is van 

») V. ö. Egyetemes Philol. Közlöny, XXXI. 149. 1.""^ 
•) 01 V. Veress Endre tanulmányát: Erdélyi Múzeum, XXUI. 191. L 
*) Prónai a szegedi gymnasium előadásaiból említ egyet: Beüum 
S, Stephani regis cum Gyula, (27. 1.) 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 353 

némi köze az iskoladrámákhoz. De emiél szorosabbra fűzi velők 
össze ezeknek művelődéstörténeti jelentőségök. 

Prónai Antal könyve kísérli meg először világot vetni arra 
a kérdésre, hogy mi volt az iskolai színpad a kisváros közönségé- 
nek. Mert hiszen a XVIII. század elején még Fest is az ; igazi 
kis város, mely legföljebb élénk kereskedelmével, a Dunapart 
mozgékony életével válik ki társai közül. £!s még egygyel : 
azzal, hogy néhanap a művelődésért is áldoz valamicskét. Ilyen 
jónapjában hozott kis áldozat árán kerülnek 1717-ben a piaristák 
is Pestre. A város anyagi áldozatát a rend bőségesen megfizette 
szellemiekben. A város művelődése történetében a XVIII. század- 
ban a legfontosabb szerepet mindenesetre a kegyes-rendiek gymna- 
sixuna játszotta. A színjátszás terén is övé az érdem 1790-ig, az 
elsó szinésztársulat előadásainak megkezdéséig. 

Az első pesti színi előadás, a piaristáké, a belváros közepén, 
a mai u. n. Görög-udvar helyén, egy első emeleti tágas teremben 
játszódott le. Itt folytak az előadások azután is a század első 
felében (1719 — 1745) mindig latin nyelven. 

Az első előadás tárgya : De Zokomo rege. Ezt 1719 július köze- 
pén játszották. Ezután rendszeressé válik a színjáték, és Pest 
közönsége tapsol a Müridates, a Triumphm veris, a Resplendens 
glória Mártis, a Discors amidtia előadásának. Ritkább a bibliai 
tárgyú darab. Különös, hogy a piarista írók szívesebben fordul- 
nak a görög-római történelemhez ; talán mivel a biblia egy-egy 
részletének földolgozása kényesebb .feladat volt. Jephte tragé- 
diája, a Tékozló fiu történetének dramatizálása mindenesetre érde- 
kes kapcsolat e thémák többi földolgozásaival. A magyar történe- 
lemből Endre király, Koháry István és Pest fölszabadítása drámáik 
tárgya; utóbb Dugonics, Benyák és mások, egyéb történelmi 
tárgyakat is földolgoznak. 

Prónai kitér az előadás külsőségeire is : a színpad fölszere- 
lésére, a szerepek kiosztására, a női szerepek játszására, a sta- 
tiszta-szerepekre, a színjátszás idejére, a drámáknak ma már 
elfeledett szerzőire, pl. Fiala Jakabra, a szorgalmas Eácsor Eeresz- 
télyre, Nemcsényi Adolfra, Orosz Zsigmondra és másokra. Ez 
utóbbiak készítették elő a talajt a magyar nyelvű iskoladrámák 
számára, latin iskoladrámáikban is a nemzeti geniust dicsőítvén. 
Az első magyar tárgyú darab : Endre és Béla viszálykodásának 
dramatizálása (1733 : Discors amidtia) is ezt az eszmét dicsőít- 
hette. De már abban nem értünk egyet Prónaival, hogy az 1726-iki 

SBKŐLOSXEK DICSÖSSÉGE, 8ERQTUS SYLPICIÜSNAK TERMETÉBE ELŐMUTAT- 
TATOTT cz. darab előadása magyar nyelvű lehetett, mivel ez az 
egyetlen magyar színlap a régibb pesti előadások színlapjai 
(programmjai) között. Hiszen van egy jezsuita programmunk is, 

SZÁZADOK. 1908. IV. FÜZET. 23 



T*-»rrÉ5ETI IRODALOM. 

I4fr fXfi, Vrrjl <rttdva1«vóleg Hodinka Antal fedezte fel a bécsi 
»^aji kofiTTtifbsn). egy A' Szentséges Ur Testének Innepe e^ 

l^nwíiMw^ J^^^ 5tb a Rosnobanyai Jesus Tarsasaglia 

ítkfJé^^ tam»éfM ifwuígh 0* keresztények eleibe adott Vrnapian 
^ ^j^áimi.-^ Mégi^-i mi sem kevésbbé valószínű, mint hogy ez 
lís dMdí^ magyar oyeh-ű lett volna ; valószínűleg csak a közön- 
«hg> Tii*> tekintet bel adtak magyar programmot.^) 

Xx 'two ma^ar üTeKni piarista iskoladráma talán a Perczel 
Imrtsé roct < 17->*j. Utána lépnek föl azok, a kiknek neve 
máz az nT-iak/EL^orT^neté : Dugonics, Pállya, Benyák. Kívűlök 
M. kik ájl'iúi I^- ál maga Prónai Anlal, Benyákkal Takáts 

Simdw g^iT^ifi^T-^ -, ,,ija könyvben, Pállya két főművé vei pedig 
Bmmk á €fn^ az E^et. Philol. Közlönyben, illetőleg Kovács 
í^mm aa Irrjdakjmtórt^^neti Közleményekben részletesen fog- 
hJi ml Pr:cai még Hijos Gáspárt és a historikus Bolla Mar- 
at- ^ § kfvégiil Simái Kristóf, Endródy János és 
We^-^r -. ^ ^ 'k'tdéáét ismerteti és jellemzi röviden. 
X '^^ks^M^ ik a kormány 1794-iki rendelete vetett 
T^a?5t . a jLi--.,-:— — íz irodalom történetének azonban minden- 
Bip izaz^í? tj^ü f^^l v*i^. Prónai Antal könyve erről alapos tanu- 



•j^.^ . " ^ ^ függelékben az előadott darabok ezira- 

w^^rmsz^ ^ -líáiiiy *zinlap másolatán kívül Benyák Bernát 
^^^ njéT^n^ : }i'*j Si^ipirik*llt Irigység ez. szomorújátékának 
^«^f!^ fzí^T-jr t ez Benyák egyetlen eredeti és mag}^ar 
a. Társr>*a Salamon és Géza versengése 
értéktelen színraú. Mintha csak a lelke- 
-- izínniúírókról : Dugonicsról, EndrődyróK 
iTLÁ benne Gejza, hogy »Ne vetek az utá- 
kinknál is virágozni fog gyönyörű dütsó- 
\ m^i^^'fwmm. . :ik*it veszett, hogy néhány rájuk vonat- 

^ \mm i| a^^A ^ 6ix.os Rezső. 




ét:^'.riMi. Bevezetéssel és jegyzetekkel közli 
*•. !v«>í^. GombDs Ferencz kny. Kis 8-r. 
l'J^ 1 Két képpel. 

l^fK \\~^t — 1'*^) alakja még a közelmúlté, nem 
^ •ücte Taíiiii sohasem is lesz. Nem volt nagy 
ílcx ?ót naplóját ismerve, mondhatjuk, 
A XVTL század Bethlenjeinek, különösen 



t 



TÖRTÉNETI IRODALOM. 355 

a Benkó József nagy Wol%angiis Bethlenjének messze mögötte 
marad. De voltak benne vonások, melyek a mindennapi ember- 
től megkülönböztették : a szépnek szeretete, a mnlt hagyományai 
iránt való igen finom érzék, és — volt benne egy vonás, mely csak 
nagy embereknek sajátossága, tudott lelkesedni egy eszményért 
és azt az eszményt körülvette lelke egész melegével, rá tudta 
pazarolni mindenét. És Bethlen Lajos eszményének igenis van 
köze a történelemhez : a »diadalmak büszke tetőjét« Cserhalmot 
akarta művészi fénynyel körülvenni, nagyszerű építkezésekkel 
újra emlékezetessé tenni. Kevésbbé fontos, hogy a múlt század 
negyvenes éveiben politikai szerepe is volt, hogy a szabadság- 
harczban résztvett. Talán emlékezetesebb, hogy a Bethlenek 
családi levéltárát megmentette a pusztulástól. 

Szádeczky mindenesetre jól tette, hogy ezt a kis naplót is 
megmentette az enyészettol. Nem — vagy legalább nemcsak — 
Bethlen Lajos alakja miatt (Széchenyi nagy korának igen szerény 
közkatonája volt e napló írója), hanem sokkal inkább apró kor- 
történeti adataiért, melyek az ilyen följegyzésekben még köze- 
lebb visznek egy kor belső életéhez, mint a történeti munkák. 
Művelődési adatai — egyik-másik Szádeczky becses magyará- 
zataival megvilágítva — mindenképen érdekesek. Az enyedi 
diákvilág rajza, katonáskodása, a devalvatió hatása, adatai a 
bécsi congressushoz, főleg pedig a szabadságharcz idején az oláh 
kegyetlenkedésekhez, végül pedig a kerlési kert, a cserhalmi 
emlék története : ezek a napló legbecsesebb részei. Az egész napló 
maga is nagyon érdekes, de csak mint egy nem nagy stilü ember 
életének rajza, a melyben háromnegyed század képe tükröződik 
vissza. Egy ember, a ki részt kért a győri insurrectióból, meglett 
korában a bécsi congressus eseményeit leste és megérte a hatvanas 
évek ébredését. Deák Ferencz alkotásának kezdetét, ha még 
hozzá nem közönséges lelkületű ember, már ezekért is figyelemre 
méltó. De kerlési építkezései, ismételjük, egyébként is kiemelik 
ót a köznapiasság sorából. 

Szádeczky jegyzetei szintén sok kortörténeti adatot szolgál- 
tatnak ; bevezetése pedig Vörösmartynak két epigrammáját közli, 
a mit Cserhalomról írt és Bethlennek azért küldött meg, hogy 
a kerlési kertben kőbe vésesse. Mind a kettő 1847-ből való. 

A napló kiadása nem készült tudományos czélra és tudo- 
mányos apparátussal ; de sok becses adata van, és a kis könyv 
tartalma mindenképen megérdemli, hogy elolvassuk. gr. 



23* 



TÁRCZA. 



SCHÖNHERR GYULA 

1864. szept. 26. — 1908. márcz. 24. 




A Magyar Történelmi Társulatot újabb veszteség érte. Schőnh^rr 
(rijida választmányi tagtársunk hosszú szenvedés után a múlt mir- 
cziufi hó 24-én elköltözött az élők sorából. Javakorában, életének 
negyvennegyedik évében érte utói a halál Nagybányán, a hová 
gyógyulást keresni vonult vissza a szülői ház csendes magányába. 
Azoknak a fiatal történetíróknak sorában, kik a múlt század nyolczva- 
naa éveiben a felejthetetlen emlékű Szilágyi Sándor körül csoportosul- 
tak, Schönherr Gyula volt egyike a legképzettebbeknek. Mint a bécsi 
Institut fűr österreichische Geschichtsforschung növendéke, onnan haza- 
térv e, 1889-ben a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtáránál nyert 
alkalmazást. Tudományos munkálkodását a magyar heraldika k 
genealógia s a középkori magyar művelődéstörténet egyes kérdé- 
seinek kutatásával kezdte meg, és e tudományszakok művelésit 
kéütőbb sem hagyta abba, midőn már nűndinkább a középkori 
politikai történet tanulmányozására adta magát. Tanulmányai iók^ 
a magyar középkor utolsó két századára, a XlV-ik és XV-ik szá- 
zadra terjedtek ki. Zsigmond és Mátyás király kora volt az az 
időszak, melynek történetével legbehatóbban foglalkozott; ennek 
a kornak politikai történetére vonatkoznak nagyobb terjedelmű 
dolgozatai is, mint pl. Hunyadi Corvin János, mely a Magyar 
Tíirténeti Életrajzokban (1894) jelent meg; azután Az Anjm'haz 
arokösei (1895) a millenniumi Magyar Nemzet Története harmadik 
kutíítében ; Nápolyi László trónkövetdésének külföldi vonaikozmi 
(18^8), melylycl akadémiai székét foglalta el, stb. Olaszországi 
tanulmányútjainak eredménye a MonumerUa Vaticana azon kötete, 
raely Mátyás királynak a római pápákkal folytatott levelezéséi 
tartalmazza s a melyet megboldogult társunk rendezett sajtó alá. 
Szilágyi Sándor halála után ő vette át a Magyar Történeti Éki- 



I 



' 



tjIrcza. 357 

rajzok szerkesztését, a mit 1903-ig vitt. A M. Nemzeti Muzeum 
könyvtárának hivatalos közlönyét, a Magyar Könyvszemlét éveken 
át szerkesztette, s előbb mint társ-szerkesztő, majd egyedül szer- 
kesztette a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönyét, 
a Turult is. Hivatalos állásából kifolyólag a hazai múzeumi ügye- 
ket éber fígyelenmiel kísérte. Midőn a közoktatásügyi kormány a 
muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségét szervezte, az 
előadó titkár tisztével Schönherr Gyula bízatott meg. Ezen állá- 
sában is érdemes munkásságot fejtett ki. Erdemei nem maradtak 
az elismerésnek jelei nélkül. Társulatunkn&k 1893 óta ig. választ- 
mányi tagja, a Magyar Heraldikai és Geneologiai Társaságnak 
előbb jegyzője, majd haláláig titkára volt; a M. Tud. Aka- 
démia 1896-ban levelező tagjai sorába iktatta; a budapesti 
tudomány-egyetemen a középkori magyar történetre magántanári 
képesítést nyert. Elete utolsó éveiben hivatalos munkálkodása mind- 
inkább a muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének 
körébe helyeződött át. Már csak rövid idő kérdése volt, hogy a 
M. Nemzeti Muzeum könyvtárától megválva, elfoglalja az újonan 
szervezett főfelügyelőségnél az előadói állást, midőn súlyos beteg* 
i^ége végleg megakasztá munkás pályáját. A leggondosabb ápolás 
sem tudta visszaadni többé az életnek. Gyógyulás és munka 
helyett a sir örök nyugalma jutott neki osztályrészül. Korán, de 
nem nyomtalanul halt meg. AJdás és béke poraira ! — y — l. 



TORDAI JÁNOS EBDÉLYI HUMANISTA. 

Tordai János i) erdélyi humanista életéről Szamosközy István, a 
szintén humanista műveltségű erdélyi történetíró tudósít bennünket. 
E szerint Tordai Tordán született ; atyja Péter, irodalmi műveltségű 
férfiú volt, ki családjának nemességet szerzett. János tőle örökölte az 
irodalom iránt való szeretetet. Irodalmi készültségével már tanuló 
korában kivált társai közül, sőt igen korán a verseléssel is megpróbál- 
kozott. »Ex ipso vestibulo ad secretiora Musarum adyta penetravit* — 
mondja róla Szamosközy. Atyja időközben elhalálozván, anyja kíván- 
ságára félbehagyta tanulmányait s a mémoire-író Gálffy János ^) 
udvarában szolgált ; a zajos udvari élettel azonban nem tudott meg- 



*) Megkülönböztetendő a zsoltárfordító Tordai János unitárius pap- 
tól, ki 1636. jan. 13-án halt el (Keresztény Magvető, 1886. 155. 1.) s 
kÍDek működését főleg Kanyaró Ferencz munkálatai alapján eléggé ismer- 
jük is. (Keresztény Magvető, 1896. 95—101. 11. és Magyar Könyvszemle, 
1895. 325. és köv. 11.) 

•) Kiadta Kemény József : Erdély tört. tára. Kolozsvár, 1887. 1. köt. 

7^-77. n. 



3B8 



TARCZA. 



barátkozni, ezért rövid idő múlva a tordai sóhivatalnál vállalt 
állást, a hol szorgalmas és lelkiismeretes embernek bizonynlváti, 
nemsokára a sóbányák vezetését is ^eá bízták. Báthory Zsigmond 
uralkodása alatt több háborúban vett részt ; így húsz lovassal har 
czolt.a török ellen. A fejedelem lemondását követő polgárháborúk- 
ban Székely Mózeshez csatlakozott ; ennek bukása után Basta szol 
gálatába szegődött, ki őt különféle megbízásokkal látta el. Hiva- 
talos működése közben 1604-ben Nagyenyeden megölték, i) Szamos 
közy epitaphiumot írt emlékére. 2) 

Szamosközy feljegyzése (IV. 293^ 1.) szerint : »u8um renim 
multarum et magnarum habebat, cuius ingenium litterarum non 
medioG^is notitia commendabat, quippe cuius príma aetas potiorque 
adolescentiae pars per omnem honestarum artium cultum adole 
verat« . . . stb. Költői működésének semmi nyoma sem maradt az 
utókorra. ») Annál örvendetesebb tehát, hogy egy könyvtábla beWj 
borítólapján egy versben írt bírálatára akadtunk, mely tehát költői 
működésének eddig egyetlen emléke. 

A versformájú kritikára Grubanovics Jánosnak Hecenius Péter 
győri rector tiszteletére írt distichonjai (Carmen in honorem Petri 
Hecenii, rectoris scholae Jauriensis ; conscriptum a Joanne Grubano- 
vicio, 1580. discipulo eiusdem Petri Hecenii) szolgáltattak alkalmat. 
Grubanovics költeményére Tordai ekképen felel : 

Tu puerile poéta potes proferre poéma 
^oniis ab oquis ars aliena fúlt. 
Sed quia praeceptor fide, de pectore versu 
A te laudatur: sat probus esse potes. 

Joannes Thordanus. 



A feljegyzés eredetije birtokomban van. 



LuKixTCH Imre. 



VI. 



') 



V. ö. a mondottakra nézve Szamosközy látván: Tört maradv. 
köt. 279—289. 11. 

«) Tört. maradv. IV. 275—276. 11. 

«) Nem lehetetlen ugyan, hogy tévedünk e tekintetben, de eddigi 
kutatásaink után ez az eredmény ; ezért köszönettel fogadunk minden 
további felvilágosítást. 1^ 



TÁRCZA. 359 

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. 

Elmondta a Magyar Történelmi Társidai 1908 évi márcz, 26'án tartoU 

rendes közgyűlésén 

ZSILINSZKY MIHÁLY 
alelnök. 

Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Azt gondolom, hogy a jelenlevő 
tagtársak legőszintébb érzelmeinek hű tolmácsa vagyok, midőn mély 
sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy mai közgyűlésünkön, egészségi 
okokból, társulatunk érdemes elnökét és első alelnökét nélkülöznünk 
kell. Reám hárult tehát a kötelesség, hogy ma az elnöki széket 
elfoglaljam. 

Midőn ezt teszem, mindenekelőtt szívesen üdvözlöm úgy 
társulatunknak megjelent tagjait, mint a tisztelt közönséget, mely 
eddig is szíves volt hazafias, meleg érdeklődéssel kisérni tudományos 
működésünket. 

Összejöttünk, hogy számot adjunk egy évi munkálkodásunk 
és törekvésünk eredményeiről ; egyúttal pedig hogy támogassuk, 
erősítsük és buzdítsuk egymást a további munkára. 

Szép és nagy feladat megoldása vár reánk, mely alap- 
szabályainkban akként van formulázva, hogy a hazai tör- 
iéneUudományt művdjükj megkedveltessük és iránta minél szélesebb 
körben érdeklődést ébreszszűnk. Ezt meg is tettük tehetségünk 
.szerint, kisebb-nagyobb eredménynyel. Erről kiadványainknak 
és felolvasásainknak egész hosszú sora tanúskodik. Hogy vándor- 
gyűléseket néhány év óta nem tartottunk, annak több oka volt, 
mely okok közt nem utolsó az, hogy már alig van az országnak oly 
vidéke, melyet meg nem • látogattunk, és alig van olyan levéltár, 
melyet szorgalmas tagtársaink ki nem aknáztak volna. Mást már a 
hazánkívüli oly idegen levéltárakra került a sor, melyekben magyar 
vonatkozású okiratok és történelmi emlékek hevernek. 

Azt hiszem, mindenki természetesnek fogja találni, hogy első 
sorban saját hazánk ezeréves múltja érdekel bennünket, és hogy 
kiválóan azok az események ragadják nieg figyelmünket, melyek a 
haza földjén történtek. Ezeknek emlékezete idézi fel lelkünkben 
elődeinknek gondolkodásmódját, azoknak érzelmeit és cselekedeteit, 
a kiket ugyanazon szent kötelékek kapcsoltak össze egy nemzetté, 
melyeket örökségképen mi is igyekezünk átplántálni utódaink 
lelkébe. 

Minden író saját szemüvegén át nézi a világot. Ki tudná meg- 
határozni, ki tart jobb üveget ? A történetvizsgáló-e, a ki a levél- 
tárak poros iratait kutatja, vagy a költői lelkű ábrándozó, a ki minden 
xáromladékban, minden műemlékben a haza dicsőségének egy-egy 



360 



tIbcza. 



drága emlékét bámulja. Az apák ősi tűzhelye, mely századok nem- 
zedékeit tartotta össze ; a föld, a víz, a levegő, mely táplál ; a templxm, 
melynek küszöbét az elődök sarui fényesre koptatták ; az oltár ^ 
mely a világ legnagyobb vértanujának emlékét milliók lelkében fen- 
tartja, és azok a nyelvemlékek, melyekből a régi hagyományok 
szólnak hozzánk : mindmegannyi méltó tanulmánytárgyak, melyek 
mellett a fogékony lélek hazafias szent hevületbe jön, midőn azokat 
kellő magyarázattal, kellő összefüggésben a jelen és jövendő nem- 
zedék szemei elé állítja. 

Valóban a haza múltja, mint Kölcsey oly szépen írta meg, 
olyan mint a szeret>ett atya élete, minek történeteiről ősz korában 
körüle tolongó gyermekeinek beszél. Hallgatják azok a harczokat, 
a veszélyeket, a fájdalmat és dicsőséget, s mindezek nem az atyáéi 
már egyedül . . . Ezeknek emlékezete továbbra is összeköti az élőket 
az elnyugodottal. És e kötelék az egymásra következő nemzedékeket 
szellemi kapcsolatban tartja össze. 

De bármi nagy becse van a hazai történelemnek a jövő nemze- 
dékre nézve, mégis azt hiszem, hiba lenne, ha társulatunk olykor- 
olykor ki nem terjesztené figyelmét a más nemzetek hasonirányú 
és egyetemes érdekű történelmi kérdéseire is. Hiszen a mi hazánk, 
földrajzilag csak egy kis részecskéje a földnek ; nemzetünk pedig 
csak egy kiegészítő tagja az emberiségnek ; s mint ilyen nem zárhatja 
el magát a szomszéd nemzetek hatásától, anyagi és szellemi befolyá- 
sától. 

Annyi bizonyos, hogy az emberi tudománynak általában, és 
a történelemnek különösen legnagyobb problémája az ember. Nem 
csupán mint természeti, hanem kiválóan mint erkölcsi és társadalmi 
lény, mely haladásra és tökéletesedésre van hivatva. 

Mint természeti lény, testének mivolta és fejlődése szerint 
alá van vetve a természet törvényeinek. Születik, táplálkozik, fej- 
lődik és elhal, mint bármely más élő lény. Mint erkölcsi és társadalmi 
lény, a lélek és természet törvényei szerint gondolkodik, érez és 
cselekszik. Társadalmi élete és fejlődése szintén úgy a természet tör- 
vényein alapszik, mint testi fejlődése. Ügy látszik, egyes egyének 
életében, különösen a lélek mélységeiben, visszatükröződik a társa- 
dalmak és neníizetek élete és fejlődése is. Ha megismerjük az emberi 
lélek mélységeit, akkor megértjük a világalkotó istenség czéljait és 
megértjük magát a világtörténelmet is. 

És minél figyelmesebben vizsgáljuk, minél mélyebben tanul- 
mányozzuk az egyes ember, a társadalom és a nemzetek fejlődése 
közötti hasonlatosságot és különbözőséget, annál erősebb vágyat 
érezünk annak kikutatására : mik voltaképen a társadalmi és nem- 
zeti fejlődésnek természetes feltételei és akadályai ? Kíváncsiak 
vagyunk tudni : halad-e az emberiség általában ? És ha igen, mennyi 



TÁRCZA. 361 

része van abban a véletlenségnek, mennyi egy magasabb törvénynek 
vagy az emberi akaratnak ? Vájjon a nemzetek az idők méhéből 
csak úgy születnek-e, mtnt a csapongó képzelet káprázatai, minden 
rend és értelem nélkül 1 Avagy az isteni gondviselés gondoskodott-e 
olyan határozott öntudatos törvényről, mely azokat létrehozta, 
idők folytán több-kevesebb századon át növesztette és azután saját 
hibáik és bűneik miatt az élők sorából kitörülte ? 

Méltán támad lelkünkben az a kérdés is : van-e czélja annak a 
küzdelemnek, melyet egyes nemzetek a történelem tanúsága szerint 
egymás ellen folytattak és folytatnak még ma is ? Annak a küzde- 
lemnek, mely lázban tartja a kedélyeket, megakadályozza a tár* 
sadalmi haladást és lehetetlenné teszi a czivilizáczió áldásainak 
minden népekre való kiterjesztését ! 

Ezen kérdésekre valóban nehéz a kielégítő válasz. De nem 
lehetetlen, ha komoly megfigyelés alapján ismerjük az embert testi 
és lelki tulajdonságaival együtt ; ha elkerüljük a mindig előtérbe 
nyomuló önzést, és az emberi társadalmat épen úgy, mint az egyes, 
nemzetek történelmét is magasabb szempontból, bölcsészi nyuga- 
lommal tanulmányozzuk. Különösen, ha az emberek cselekvésének 
motívumait, indító okait ismerjük. 

De hát lehet-e az egyes emberek cselekvésének okait és czéljait 
megismerni ? £s ha ezeket esetleg megtaláljuk is, lehet-e azokat 
az egész társadalomra és egész nemzetek történetére alkalmazni ? 

Hiszen az egyes emberek élete czéljaiban, törekvéseiben, ered- 
ményeiben, sőt még reményeiben is oly különböző, hogy alig lehet 
azokat összeegyeztetni ! Ugyanazon embernek érzelmei és gondo- 
latai, vágyai és törekvései a viszonyokhoz és korokhoz képest ia 
változhatnak, sőt tényleg változnak is. Az ifjúság arany korszakában 
minden ember más szemmel nézi a világot, mint meglett korában. 
Eleinte semmi sem látszik lehetetlennek előtte, azt hiszi, hogy szaba- 
don rendelkezik saját sorsával. De jön egy véletlen, v